Zöldségtermesztõ mester könyve

Zöldségtermesztõ mester könyve

Ez a kiadvány a Országos Felnõttképzési Tanács támogatásával készült.

Mestergazda könyvek Sorozatszerkesztô: Dr. Kovács László Miklós

Magyar Agrárkamara

Szaktudás Kiadó Ház

Dr. Nagy József

Zöldségtermesztõ mester könyve

Szaktudás Kiadó Ház Budapest, 2006

Lektorálta: Dr. Balázs Sándor Dr. Csikai Miklósné Szerkesztette: Krecz Ildikó Fôszerkesztô: Szujó Béla

ISBN–10: 963 9736-06-6 ISBN–13: 978 963-9736-06-1 ISSN 1419–9513 © Dr. Nagy József, 2006

Kiadja a Szaktudás Kiadó Ház Zrt. 1101 Budapest, Monori utca 1–3. Telefon: 262-5747 Felelôs vezetô a kiadó elnök-vezérigazgatója A kiadó rendelkezik az ISO 9001:2000 minôségbiztosítási tanúsítvánnyal.

Nyomdai elôkészítés:

1101 Budapest, Monori u. 1–3. Telefon: 431-8368, 431-8381

Készült a Grafika Press Nyomdában 1101 Budapest, Monori u. 1–3. Telefon: 261-5680, 261-3633, 262-5747 Felelôs vezetô Farkas Tamás vezérigazgató

Elõszó

A magyar nemzetgazdaságban az EU-csatlakozást követõen is fontos szerepet játszik a mezõgazdaság, az élelmiszeripar, az erdõgazdálkodás, a halászat és a vadászat. Ennek a feltételeit az elõnyös természetföldrajzi adottságok teremtik meg, megvalósítását pedig a hozzáértõ embereknek kell garantálniuk. Napjaink fõ kihívása a nemzetközi szinten is versenyképes, piacgazdaságba illeszkedõ, hatékony agrárgazdaság kialakítása és fenntartása. Az Európai Unió agrárrendszerébe való integrálódás lehetõséget teremt a kiszámíthatóbb gazdálkodási környezet megteremtéséhez és az agrárgazdaság szerkezeti átalakításához. A gazdasági kamarák által szervezett mesterképzés célja a kellõ szakmai felkészültséggel és gyakorlattal rendelkezõ mesterjelölteknek a magyar piacgazdaság társadalmi, gazdasági és jogi viszonyaihoz olyan szakmai és vállalkozói ismeretekkel, gyakorlati jártassággal és készségekkel való ellátása, amelyek alapján szakterületükön képesek vállalkozni, a vállalkozást irányítani és fejleszteni, valamint ismereteiket, tapasztalataikat át tudják adni a szakmát tanulóknak. Az Unió piacán is versenyképes mezõgazdaság megteremtésének egyik jó lehetõsége a minõségi zöldségtermesztés. A fogyasztandó zöldségfajok hazánkban szinte mindenütt megtermelhetõk. A zöldségfajok számtalan fajtájának, változatos termesztéstechnológiai megoldásainak elsajátítása ugyanakkor alapos szakértelmet igényel. Jó értelemben mondva: ehhez „mesterré” kell válni. Ehhez kíván segítséget nyújtani könyvünk. A zöldségnövények, intenzív mûvelést kívánó, nyersen vagy feldolgozva fogyasztható, nagy biológiai értékû, sok vitamint, ásványi sót, íz- és zamatanyagokat tartalmazó növények. Fontos táplálékok! Újabb kutatások szerint, több mint táplálékok! Kellõ mértékû, választékos, folyamatos fogyasztásuk fokozza az egészségmegõrzést. Könyvünk a fogalmi meghatározástól kezdve ismerteti a zöldségnövények származását, botanikai jellemzõit, táplálkozási, népgazdasági jelentõségét. Kitér a talajigényre, a termesztéstechnikai munkák ismertetésére (talajmûvelés, öntözés, vetésforgó, szaporítás, ápolási munkák, betakarítás, tárolás stb.), majd részletesen ismerteti az egyes zöldségfajok legfontosabb termesztési útmutatóit. Aki termeszteni akar, méltán támaszkodhat a könyvben leírt ismeretekre, tanácsokra. Használják minél többen gazdasági helyzetük javítására, egészségük megóvása érdekében. 5

A zöldségnövény fogalma, jelentõsége, botanikai jellemzõi A zöldségnövény fogalma A zöldségfélék lágy szárú, intenzív mûvelést kívánó, nyersen vagy feldolgozva emberi táplálékul szolgáló, nagy biológiai értékû, sok vitamint, ásványi sót, íz- és zamatanyagokat, nyomelemeket tartalmazó növények. Az utóbbi évtizedek törekvése volt, hogy szélesítsük az emberi táplálkozásra alkalmas növényfajok számát. A világon mintegy 1500-ra tehetõ azoknak a növényfajoknak a száma, amelyek emberi táplálkozásra, zöldségnövényként számításba jöhetnek. Közülük 250–300 faj játszik jelentõsebb szerepet. Európában 50–60 faj szélesebb körû termesztése folyik. Magyarországon 35–40 faj üzemszerû termesztésérõl adhatunk számot. Igaz, ebbõl 10–12 faj adja a termesztés, fogyasztás 90%-át. Ezek után tisztázzuk a zöldségtermesztés fogalmát. Az e fogalomkörbe tartozó növények nevelésével foglalkozó termesztési tevékenység összességében a zöldségtermesztés. Az erre vonatkozó ismeretek összessége pedig a zöldségtermesztéstan. A felsorolt számsorok ismertetése után meg kell állapítanunk, hogy nem abszolút tiszta a fogalom alkalmazásával kialakult kép. Jó néhány határesetrõl kell említést tennünk. Ilyen például a borsó, amely friss fogyasztásra, feldolgozásra termesztve zöldségnövény, magnak termesztve, vagy szárazborsóként (akár takarmánynak is) már a mezõgazdasági növények közé sorolandó. A bab zölden fogyasztva zöldségnövény, a szárazbab mezõgazdasági növény. A burgonya elõcsíráztatva, korai burgonyaként termesztve zöldségnövény, tömegtermesztésben mezõgazdasági növény. Hasonló értékelést kaptak a tökfélék is. A kukorica zömében takarmánynövény. A frissen fogyasztott, feldolgozott formában piacra kerülõ áru már zöldségnövény. Különös határeset a fûszerpaprika, frissen, zölden fogyasztható, de nem ez a jellemzõ! Õrölve fûszernövény, de mi zöldségnövénynek tekintjük, tartjuk számon. Nálunk a sárga- és görögdinnye zöldségnövény, az EU-ban gyümölcsként tartják számon. Hasonló határeset a szamóca és a banán is.

Táplálkozási jelentõsége A zöldségfélék igen fontos szerepet játszanak az egészséges táplálkozásban. Az embereknek arra kell törekedniük, hogy sok zöldségfajt kellõ mennyiségben, 6

folyamatosan fogyasszanak. Erre buzdítják õket a médiumok is. Németországban azt tanácsolják, hogy fogyasszon naponta 5-ször zöldséget és gyümölcsöt. Magyarországon szerényebbek vagyunk, beérjük a napi 3-szori fogyasztással. De ne szaladjunk ennyire elõre! A táplálkozási szakemberek a táplálkozásnak 3 nagy szakaszát különítik el: – Az energiafogyasztás. Általában a szegényebb országokra jellemzõ. (Cereáliák, gumós növények dominálnak). Egyoldalú táplálkozás. – A fehérjefogyasztás. A fejlõdõ, gazdagabb országokra jellemzõ. A cereáliák és gumós növények termékeinek fogyasztása csökken, a zöldségféléké pedig nõ. – Az értékfogyasztás a közepes gazdasági fejlettség középszintjén kezd kialakulni, ahol az élelmiszerellátás már stabil. Tovább mérséklõdik a cereáliák és fehérjék fogyasztása. Ugrásszerûen megnõ a zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A táplálkozásban egyre több a tudatos elem. Napjainkban szinte külön iparág foglalkozik a táplálékkiegészítõk gyártásával és forgalmazásával (vitaminokról, ásványi anyagokról és nyomelemekrõl van szó). Ezeket a növényekbõl kivonva, az eddig alkalmazott adagok többszörösét tartalmazó, általuk nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó kiegészítõket tekintik az egészség legfõbb megõrzõjének. Sajnos e tevékenység, s annak marketingje visszaszorítja a természetes formában fogyasztott zöldség-gyümölcs keresletet. A zöldségfogyasztás mértéke Magyarországon 85–110 kg/fõ/év között változik. Ez a mennyiség kevesebb a kívánatosnál. Kívánatos lenne a napi 40 dkgos fogyasztás, ami 145–150 kg/fõ/év-nek felelne meg. Köztudott, hogy a zöldségfogyasztás mértékét meghatározza a lakosság gazdasági helyzete, helyi szokása, vallása, földrajzi elhelyezkedése stb. Északról délre haladva növekszik a földön a friss zöldségfogyasztás mértéke. A mohamedán vallású emberek húsfogyasztása kisebb, zöldségfogyasztásuk nagyobb stb. A fogyasztás évszakonkénti megoszlása volt a mi legnagyobb problémánk. A rendszerváltás elõtt szinte csak a saját termesztésre alapozott fogyasztás volt a jellemzõ. Az év 2. és 3. negyedében bõséges volt a zöldségellátás. Ekkor volt a lecsószezon. Olcsón, sokat ehettünk, feltölthettük a szervezetünket táplálékkiegészítõkkel. Jól is érzetük magunkat. Télen, tavasszal – mivel nem volt meg a folyamatosság – kiürült a szervezetünk. Ekkor vált népi szólássá, hogy „vigyázz, öreg, jön a március”. Ekkor volt a legnagyobb a halandóság. Szerencsére ma már másképpen van. Egész évben hozzájuthatunk a szervezetünk számára szükséges zöldségfélékhez, kellõ mennyiségben és választékban. Nincs tehát szükségünk pótcselekvésre, táplálék-kiegészítõkre stb. De mik is a beltartalmi értékek? 7

Szakítva a régi hagyományokkal, elsõként a VIZET említjük. A zöldségnövények testének döntõ mennyisége víz. Nagy értéke, hogy az ember számára is nélkülözhetetlen víz, nem a vízvezetékbõl származik. Tehát egy új, nélkülözhetetlen érték. Új értékként jelentkezik a zöldségnövényekben meglévõ ROSTANYAG. Nélkülözhetetlen a vastagbél mûködéséhez. A túlfinomított, ipari eredetû élelmiszerek egyre kevésbé tartalmazzák. A szervezetünk mûködtetéséhez szükséges energiát zömmel a növényi és állati eredetû élelmiszerek adják. Egy felnõtt ember napi szükséglete 10,5–12,5 kJ. Ennek zömét a nagy szénhidráttartalmú gabonafélék, hüvelyesek adják. Az energiát adó élelmiszereken kívül az egészség megtartásához elengedhetetlenek a kis szénhidrát, fehérje, és zsírtartalmú, de vitaminokat, ásványi sókat, szerves savakat, íz- és zamatanyagokat jelentõs mértékben tartalmazó zöldségnövények. A zöldségnövények elsõsorban vitamin- és ásványisó-források. A vitaminok szerepe közismert. Korábbi vélemény szerint az ásványisó-források közül minimum 10 elemre elengedhetetlenül szüksége van a szervezetnek. Ezek közül legnagyobb szerepet játszik pl. a kalcium, foszfor, vas. Az utóbbi évek törekvése viszont, hogy még több elemet, még nagyobb tömegben juttassunk a szervezetünkbe. Ezt az irányt erõsítik a különbözõ „balzsamok”, „cseppek”, „koenzimek” stb. A vitaminok közül mindenekelõtt a vízben oldódók érdemelnek említést. A C (aszkorbinsav), a B1 (thiamin), a B2 (riboflavin), valamint a B3 (niacin) vitamin, továbbá az A-vitamin (retinol) elõvitaminjainak nagyságrendjét szokták kiemelni. C-vitaminból a zöldségfélék 7–160 mg-ot tartalmaznak 100 g-onként. Meg kell jegyezni, hogy a zöldségfélék beltartalmi értéke az érés folyamán állandóan változik. A legjobb értékek a teljesen érett áruban alakulnak ki, az érés utolsó 4 napján. Azt is megjegyezzük, hogy az újabb irányzatok a táblázatban szereplõ értékek többszörösét tartják jónak a betegségek megelõzése céljából. Azt is megjegyezzük, hogy az általuk javasolt értékek természetes anyagok, zöldségfajok szervezetbe juttatásával nem mindig oldhatók meg! A zöldségfélékben elõforduló kémiai elemek közül napjainkban is a kálium, kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, és a vassók érdemelnek figyelmet. Megemlítjük, hogy a csupán néhány zöldségfajra terjedõ fogyasztás elembeszûkülést jelent. Ilyen esetben pótolják a hiányt mesterséges anyagokkal. Ehelyett a változatos fajösszetételre alapuló, folyamatos, kellõ mennyiségû friss zöldségellátást tartjuk egyedüli helyes útnak.

8

Nemzetgazdasági jelentõsége Magyarország adottságai a zöldségtermesztésre – az ország legnagyobb részében – általában jónak mondhatók. A zöldségtermesztésben nem csupán a táplálkozásban betöltött szerepe kiemelkedõ, hasonló jelentõségû a gazdasági eredménye is. Magyarországon 2000–2004 között 90 190–116 538 ha-on termesztettünk zöldségféléket, szabadföldön. Ez azt jelenti, hogy a szántóterület 2–3%-át hasznosítottuk ezen ágazat növényeivel. Megítélésünk szerint igen intenzíven. A jelzett területen a betakarított összes termés 1 499 864–2 033 336 tonna volt. Ezekkel az adatokkal az EU középtáján helyezkedünk el. Ha a mérleget nézzük, azt kapjuk, hogy közel 850 000–1 100 000 tonnát fogyasztunk el friss állapotban. Közel 200 000 tonnát exportálunk friss állapotban. A termés többi részét feldolgozzuk (konzerv, hûtõipar). Összességében megállapítható, hogy a vizsgált idõszakban, egy magyar állampolgárra számítva, az ágazat a 150–200 kg friss zöldséget termelt meg. Eleget tett hármas feladatának: – a friss zöldségellátás, – a feldolgozó iparok, – friss export nyersanyagának biztosításával. A nemzetgazdasági szerepét az ágazatnak az 1. táblázat számadatai világosan tükrözik. Ha a bruttó termelési értéket nézzük, akkor sincs szégyenkezni valónk. A 87–113 milliárd forintos eredmény dicséretes. Ez azt jelenti, hogy hektáronként átlagban elérjük, vagy meghaladjuk az 1 millió forintos árbevételt. Ez pedig a szántóföldi növénytermesztéshez, ill. a kertészeti ágazatok eredményeihez viszonyítva is vezetõ szerepet biztosít a zöldségtermesztésnek. Ez akkor azt jelenti, hogy letehetjük a „lantot”, mert itt minden rendben van? Közel sem. Sok itt a probléma! Probléma, hogy ezen a 100–110 ezer hektáron változatos zöldségfajok igen változatos fajtáit, különbözõ termesztéstechnológiai változatban (a legegyszerûbbtõl a legmodernebbig), különbözõ természeti környezetben, eltérõ területi nagyságban, változó technikai felszereltséggel, igen eltérõ szakmai hozzáértéssel, igen kezdetleges, nem elégséges szervezettséggel stb. termesztjük. Ráadásul hiányzik a szerteágazó termesztést segítõ szaktanácsadó hálózat kellõ színvonalú megszervezése is. Sajnos, még ma is nagy a szociális elvárás az ágazattól. Elvárják, hogy a foglalkoztatásban is jelentõs szerepet vállaljon az ágazat. Ez reális is. De azt is látni kell, hogy a korszerû, az unióban is versenyképes technológiák egyre drágábbak, egyre kevesebb kézi munkaerõt igényelnek. Viszont az ágazatot csak ezek a gazdaságok fejleszthetik beruházásaikkal. Az 1. táblázat bemutatja a külkereskedelmi mérleget is. A kivitelünk 17 és 20,5 milliárd között ingadozik, ingadozott. A behozatal értéke folyamatos nö9

1. táblázat. A zöldségtermesztés nemzetgazdasági jelentõsége Megnevezés 2000 2001 2002 2003 A termelés jellemzôi: Betakarított 90 190 101 073 114 566 116 538 terület (ha) Betakarított 1 499 864 1 857 460 1 849 968 1 942 663 összes termés (t) Bruttó termelési érték (millió Ft.): Folyó áron 87 400 105 881 98 806 111 884 Összehasonlító 79 239 103 204 102 841 100 840 * áron Külkereskedelem: Behozatal millió Ft 2688 2853 4219 6981 Kivitel millió Ft 17 026 20 529 17 703 16 912

2004 102 762 2 033 336

113 532 122 874

7894 19 514

* Elõzõ évi áron számolva Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv 2001–2005, Budapest

vekedést mutat. A szaldó azonban pozitív. A növekvõ behozatal a folyamatos, téli-tavaszi jobb, kívánatos, friss fogyasztást szolgálja. Kinyíltak a határok, ezt tudomásul kell venni. Éljünk vele, fogyasszunk az év minden napján kellõ mennyiségû, változatos összetételû zöldséget.

Fontosabb zöldségfajok rendszertani helye A hazánkban gazdasági jelentõséggel bíró 35–40 zöldségfaj, rendszertanilag 14 családba tartozik, ide számítva a termesztett gombákat is. A zöldségféléket magukba foglaló növénytani családok, és a hozzájuk tartozó fajok: – Solanaceae – paprika, paradicsom, burgonya, tojásgyümölcs – Fabaceae – borsó, bab, földimogyoró – Cucurbitaceae – uborka, sárga-, görögdinnye, tökfajok – Cruciferae – káposztafélék, retek, torma – Apiaceae – sárgarépa, petrezselyem, zeller – Asteraceae – salátafajok – Liliaceae – hagymák, spárga – Chenopodiaceae – spenót, mangold – Poligomaceae – sóska, rebarbara – Gramineae – csemegekukorica – Aizoaceae – új-zélandi spenót – Valerianaceae – madársaláta 10

A termesztett zöldségfajok élettartamukat tekintve lehetnek egy-két évesek, és évelõk.

A haszonnövények morfológiai jellemzése A zöldségtermesztõ szakembernek tevékenysége, a sikeres munka érdekében ismernie kell a növények morfológiai felépítését, azok mûködését és feladatait. Ezért elengedhetetlen az alapismeretek rövid összefoglalása. A gyökér hármas feladatot tölt be: 1. helyhez rögzíti a növényt, 2. tápanyagot vesz fel, 3. tartalék tápanyagokat raktároz (egyes fajoknál). A gyökér kialakulása. A csírázás során a gyököcskébõl kialakult csíranövény 3–4 mm hosszúság elérése után a talaj irányába görbül, ezt követõen már függõlegesen növekszik. A talajmorzsák, rögök között a fiatal, növekvõ gyökér elõrehaladását sok növényfajnál a gyökér-tenyészõcsúcson lévõ gyökérsüveg is védi, segíti. A gyökér elágazódása. A fõgyökéren 1–3 cm hosszú fejlettségkor kis dudorok képzõdnek, amelyek oldalgyökerekké fejlõdnek. Az oldalgyökerek a függõlegesen növekvõ fõgyökéren, zömében arra merõlegesen, a talaj felszínével párhuzamosan növekednek. A fõgyökerekbõl alakulnak ki az elsõrendû oldalgyökerek, ezekbõl a másodrendû oldalgyökerek, majd a harmadrendû, negyedrendû gyökerek fejlõdnek. A hajszálgyökerek és a gyökérszõrök szerepe kiemelkedõ, mert az õ feladatuk a tápanyagok felvétele a talajból. A gyökerek elágazása szerint megkülönböztetünk karó-, elágazó- és bojtos gyökerû növényeket. Karógyökérrõl akkor beszélünk, amikor az oldalgyökerek tömegéhez viszonyítva a fõgyökér erõsen fejlett (sárgarépa, torma stb.). Az elágazó gyökeret arról ismerhetjük fel, hogy a fõgyökér és az oldalgyökerek közötti különbség kicsi (bokorbab). Bojtos gyökeret fejlesztõ fajnál a fõgyökér jelentéktelen. A gyökerek szinte egy pontból indulnak ki, vastagságuk, hosszúságuk szinte azonos (spárga, hagyma stb.). Azokat a gyökereket, amelyek a növénytest bármilyen részén, száron, levélen létrejöhetnek, járulékos gyökereknek nevezzük. Egyes zöldségfajoknál kedvezõ környezeti hatásként is gyakori ez a jelenség, pl. paradicsomnál, dinynyénél, töknél stb. A járulékos gyökerek szintén hozzájárulnak a tápanyagfelvételhez. A termesztõnek ki kell használnia a növények ezen tulajdonságát, mert a növény teljesítményét ezáltal is növelheti. Gyakorlati szempontból fontos járulékos gyökérként említjük a talpgyöke11

reket (torma), amik a növények táplálásában, ill. a szaporításnál játszanak kiemelkedõ szerepet. A gyökérmódosulások közül megemlítjük a raktározó gyökereket (spárga), amelyek a tartalék-tápanyagok raktározására szolgálnak. Ezek erõsen megvastagodnak, sejtjeikben keményítõ, cukor, inzulin halmozódik fel. A pillangós virágúak gyökerén a talajban élõ Rhizobium fajok megtelepednek, behatolnak a kéregszövetbe, ott elszaporodnak, a kéregsejteket gyors burjánzásra késztetik és így gümõk jönnek létre a gyökerek felületén, ezeket gyökérgümõknek nevezzük. A gümõkben élõ baktériumok a levegõ szabad nitrogénjét megkötik, amit a növény nitrát formájában felhasznál. A hajtás és hajtásrendszer A hajtásos növényeknek másik jellegzetes szerve a föld felszíne fölé emelkedõ, a szárból (hajtástengelybõl) és a levelekbõl álló hajtás. A leveles hajtást vegetatív hajtásnak, a virágot fejlesztõt pedig reproduktív hajtásnak nevezzük. A szár feladata. A gyökerekbõl szállítja a nyers tápanyagot a levelekbe, és a levelekbõl a kész tápanyagot a gyökerekbe. A hajtás kialakulása A csírázáskor a gyökér megjelenését hamarosan követi a hajtás kialakulása is. A mag nyugalmi állapotában az embrió kis rügyecskéje, amely hajtás-tenyészõkúpnak is nevezhetõ, sok tekintetben különbözik a gyökér-tenyészõkúptól. A hajtás-tenyészõkúpon csak a csúcsi rész tagolatlan, de közvetlenül alatta, a tenyészõkúp oldalán levéldudorok és egyes fajokon (bab) már levélkezdemények is találhatók. A csírázás típusa szerint vagy a hipokotil vagy az epikotil szárrész megnyúlik, közben a hajtás-tenyészõkúpon újabb levéldudorok keletkeznek, a meglévõk levélkezdeménnyé, fiatal levelekké fejlõdnek, és az így kialakult leveles szár áttörve a talaj felszínét, a levegõbe emelkedik (kikel). A hajtás lehet elágazó vagy el nem ágazó. A zöldségfajok egyéves változatain még abban az évben, az évelõkön a második évben a fõtengely rügyeibõl leveles oldalhajtások képzõdnek és ily módon elágazási rendszer, hajtásrendszer alakul ki. A száron helyezkednek el a levelek. A levelek kiindulási helyén csomót (nodust) találunk. Két csomó közötti rész az ízköz (internodium). A hajtás csúcsa felé haladva az ízközök mind rövidebbek, a levelek pedig mind kisebbek. A hajtás és az elágazások végén találjuk a csúcsrügyet. A levelek hónaljában helyezkednek el az oldalrügyek, amelyekbõl az oldalhajtások fejlõdnek. 12

A hajtás konzisztenciája alapján megkülönböztetünk lágy-, húsos és fás szárú növényeket. Egyes zöldségfajok kúszószárúak (tûzbab), mások kapaszkodásra is képesek (borsó, uborka). A földbeni hajtások a talaj felszíne alatt fejlõdnek ki, amelyek mint raktározó szervek az áttelelést, másrészt a vegetatív úton való szaporodást szolgálják. Föld alatti hajtás a gyökértörzs (rizoma) is. Ez lehet függõleges és vízszintes. A gyökértörzs abban különbözik a gyökértõl, hogy ízekre és közökre tagozódik. Az ízeken járulékos gyökerek fejlõdnek. A föld feletti hajtástól pedig abban, hogy klorofilt nem tartalmaz. Rügypikkelyeket viszont ugyanúgy találunk rajta, mint a föld feletti hajtáson. Ilyen föld alatti hajtást fejleszt pl. a sóska, a spárga. A gumó szintén ebbe a csoportba tartozik. A hajtástengely erõsen megvastagodott és raktározó szerepet lát el. Két változatát, az ággumót és a hajtásgumót, vagy szárgumót különböztetjük meg. Az ággumónál a függõleges hajtások talajban lévõ alsó leveleinek rügyeibõl elõször sztólók fejlõdnek, a talajba hatolnak, majd megnyúlnak, ezt követõen a csúcsokon vastagodni kezdenek, gumóvá szervezõdnek (burgonya, csicsóka). A hajtásgumó vagy szárgumó fejlõdésénél két változat lehetséges: 1. A szik alatti szárrész és a gyökér felsõ része vastagodik meg (hónapos retek). 2. A szik feletti szár és a szár vastagodik meg (karalábé). A hagyma nem más, mint húsos levelekkel körülvett föld alatti hajtás. Más szóval rövid szártagú hajtás. A külsõ levelek megszáradnak. A hajtástengelyt tönknek nevezzük. Ennek csúcsán 1–3 rügy található, amelyek a termesztés folyamán föld feletti hajtássá fejlõdnek. A levél A növények egyik legfontosabb szerve. Döntõen a levelek – a bennük lévõ színtestek segítségével – asszimilálnak, fotoszintetizálnak. Általuk megy végbe a szén-dioxid felvétele és átalakítása szerves anyagokká, a gázcsere nyílásokon keresztül. A levél veszi fel a légzéshez szükséges oxigént, és ugyancsak a levélnyílásokon keresztül megy végbe a párologtatás is. A levél kialakulása. A hajtás-tenyészõkúp oldalán kis levéldudorok képzõdnek. A kis levéldudorokból levélkezdemény, majd kifejlett levél alakul ki. A levélnek elõször a levéllemeze differenciálódik, majd a levél alapja, és végül a levél nyele. Ezek alapján elkülönítjük a levélalapot. A levél a levélalappal ízesül a szárhoz. A levélnyél lehet vékony (paprika), 13

vastag (rebarbara), szárölelõ (póréhagyma). A levélnyél megléte vagy hiánya esetén nyeles levelekrõl, ill. ülõ levelekrõl beszélünk. A levél lehet egyszerû vagy összetett. Amikor egy levélnyélen csak egy levéllemezt találunk (pl. paprika), akkor egyszerû levélrõl, ha pedig többet (pl. bab), összetett levélrõl beszélünk. Az egyedfejlõdés kezdetén a csíranövényen elsõként a sziklevelek jelennek meg. A sziklevelek száma lehet egy vagy kettõ (egyszikûek, kétszikûek). Egyes növényeknél vastagok (raktároznak és fotoszintetizálnak), másoknál (bab) vékonyak, és csak asszimilálnak (spenót). A fellevelek csökevényes fejlettségûek. A levélnyelük általában hiányzik. Különbözõ feladatot látnak el, pl. védelmi (rügypikkelyek), raktározó (vöröshagyma). A lomblevelek nagyméretûek, változatos alakúak. A fellevelek a lomblevelek szintje fölött alakulnak ki. A virágok alatt találhatók pl. a gallérlevelek (sárgarépa). A virág szaporítószervvé átalakult leveles hajtás. Morfológiailag a hajtás csúcsán, vagy a levelek hónaljában helyezkedik el. Takarólevelekbõl és ivarlevelekbõl áll. A virággá módosult levelek közül a belsõk a termõt és a porzót alkotják, amelyeket a virágtakaró levelek vesznek körül. Az egynemû virágtakarót lepelnek nevezzük (egyszikûek). A virágtakaró külsõ köre zöld levelekbõl áll, különnemû csésze, belsõ, élénk színû sziromlevelekbõl álló körének párta a neve. A csészelevelek lehetnek szabadok (pl. keresztes virágúak), vagy erõsebben, gyengébben összenõttek (pl. burgonyafélék, kabakosok). A párta szintén több szabad, vagy összenõtt sziromlevélbõl állhat. A porzók a pártán vagy a leplen belül helyezkednek el, és a porzókört alkotják. A porzók porzószálból és a portokból állnak. A portokban pollenzsákok vannak. Ezekben képzõdik a virágpor. A termõ vagy termõtáj a virág legbelsõ köre, amely egy vagy több termõlevélbõl nõtt össze. A termõn három részt különíthetünk el: 1. a magházat, 2. a bibeszálat, 3. a bibét. A magházban szervezõdnek a magkezdemények. A magház egy, két agy több termõlevélbõl alakul. A magház helyzete alapján a virágtakaró eredéséhez viszonyítva lehet: – felsõ állású (a magház a virágtakaró eredése felett áll – paradicsom), – közép állású (a magház közepével egy magasságban helyezkednek el a többi virágrészek), – alsó állású (a magház a vacokba süllyed – uborka). 14

A bibeszál rendszerint a magház csúcsán található. Az egy termõlevélbõl szervezõdött magháznak csak egy egyszerû bibeszála van (borsó), a sok termõlevélbõl szervezõdött magház pedig annyi bibeszállal rendelkezik, ahány termõlevélbõl szervezõdött a termés (dinnye). A bibe alakja igen változatos: lehet ép, karéjos, hasogatott, gömb, pajzs alakú, fodros stb. A bibe felülete papillás, szemölcsös, vagy szõrös. Funkciója a pollen felfogása és táplálása. Azt a folyamatot, amikor a virágpor a bibére jut, megporzásnak nevezzük. Ha a beporzás egy virágon belül történik, önbeporzásról beszélünk. A természetben az idegen beporzás a gyakoribb. Ebben az esetben a virágport a szél, rovarok viszik át egyik virágról a másikra. A bibére jutott virágpor tömlõt fejleszt, mely a magház belsejében lévõ magkezdeménybe jut, ahol kettõs megtermékenyítés történik. Egyik hímivarsejt a petesejttel, a másik a központi sejttel olvad össze. A petesejtbõl embrió, a központi sejtbõl tápláló szövet lesz. Ez a folyamat a megtermékenyítés. A mag és a termés A virágos, hajtásos növények jellemzõ szervei, amelyek az ivaros folyamatok eredményeként jöttek létre. A mag ivaros úton létrejövõ szaporítószerv, amely a magkezdeménybõl alakul ki az embrió fejlõdésével összehangoltan. A termés a zárvatermõk törzsének tipikus szerve, funkciója a magok védelme, és elterjesztése. Állományuk és felnyílásuk módja szerint több csoportra oszthatók: tok-, makk- és bogyótermésekre, valamint csonthéjas termésekre. A négy terméscsoport közül a zöldségfajoknál gyakoriak: – a toktermések csoportjából a becõ, a becõke, a hüvely, a tok és a tüszõ, – a makktermések közül a kaszat, az ikerkaszat, – a bogyótermések közül a bogyó és a kabaktermés.

15

A zöldségnövények származása és környezeti igényei

A zöldségnövények nem csak botanikailag tartoznak különbözõ családokhoz, de származási helyük szerint is különböznek. Az azonos családba tartozó, nagyjából azonos környezeti igényû zöldségfajok származásukból kifolyólag is hasonlóak. A hidegtûrõk általában olyan helyrõl származnak, ahol a hõmérséklet alacsony. A nagy hõigényû, vagy páratartalmat szeretõ fajok a trópusi övezetbõl származnak. A zöldségfajok eredetével sok kutató foglalkozott és eléggé eltérõ álláspontra jutott. Magyarországon leginkább elfogadott Vavilov (in Somos, 1983) állásfoglalása. Õ négy földrészen, nyolc géncentrumot feltételezve határozta meg a zöldségnövények származási helyét. Ezek közül négy Ázsiában, négy a Földközi-tenger környékén található. Jelentõs géncentrumnak nevezi továbbá Afrikát és Amerikát. Ezek a géncentrumok a következõk: I. Közép-Kína – tojásgyümölcs, uborka, retek; II. Indiai övezet – tojásgyümölcs, uborka, sütõtök; III. Közép-ázsiai övezet – lóbab, hagyma, sárgarépa, sárgadinnye, spenót; IV. Nyugat-ázsiai övezet – lóbab, sütõtök, sárgarépa, saláta, petrezselyem; V. Földközi-tengeri övezet – cékla, káposztafélék, petrezselyem, spárga, feketegyökér, sóska, fokhagyma, póréhagyma, vöröshagyma, borsó; VI. Abesszíniai övezet – borsó, görögdinnye; VII. Dél-mexikói övezet – bokor- és karósbab, paradicsom, paprika, uborka; VIII. Dél-amerikai övezet – paradicsom, burgonya, kukorica. Vavilov és a legtöbb rendszerezõ botanikus véleményalkotása, feltételezése az adott területen található formagazdaságon alapul. Õ és kortársai is a növényfaj õshazájának, paradicsomi hazájának azt a területet tartotta, ahol az adott faj a legnagyobb formagazdaságban fordult elõ. A két, éghajlatilag erõsen eltérõ övezetbõl származó növények a mi adottságaink között az év bizonyos idõszakában termeszthetõk, termesztésük idõzíthetõ, ezért nem nagy a különbség közöttük. A zöldségfajok származási helye és az adott helyen való termeszthetõség kö16

zött alapvetõ összefüggések vannak, a tulajdonságok fajonként eltérõ módon alakulhatnak. A termesztõnek feltétlenül ismernie kell a növény származási helyét, pontosabban a származási helyén uralkodó ökológiai viszonyokat.

Környezeti igények A zöldségnövények – mint minden más élõlény is – egy dinamikusan változó, bonyolult rendszer elemeként élnek kölcsönhatásban környezetükkel. A zöldségtermesztõt természetesen inkább a környezetnek a növényre gyakorolt hatása érdekli, érinti, de környezetvédelmi okokból és a bioszféra potenciájának megõrzése, javítása végett figyelemmel kell lennie a másik irányra is. A környezeti tényezõk az élettényezõkre gyakorolt hatásukkal, azok alakulásán keresztül fejtik ki tevékenységüket a növényekre. A fõ szerep a környezeti tényezõknek az ember javára történõ hasznosításában a növényeknek jut. Az ember feladata viszont, hogy azok folyamatos változását lehetõleg összhangba hozza a növények fejlõdése során megnyilvánuló, szintén állandóan változó igényekkel.

Fényigény A növények életük folyamán fényenergiát használnak anyagcseréjükhöz. Fénynek nevezzük az elektromágneses sugárzásnak egy bizonyos 160–780 nm (nanométer) hullámhosszúságú tartományát. Ugyanez a tartomány játszik aktív szerepet a növények fotoszintézisében, (sõt, mint késõbb látni fogjuk) a fényszelektív fóliák alkalmazásánál is. A fotoszintetikusan aktív tartományból a kék és vörös fénybõl nyelnek el legtöbbet a növények. 2. táblázat. Hullámhossztartomány megoszlása (nm) Bernáth J. et al., 1982 Szín

Hullámhossztartomány (nm) 160–380 380–430 430–490 490–560 560–590 590–630 630–700 700–780

Ultraibolya Ibolya Kék Zöld Sárga Narancs Vörös Távoli vörös

17

A napfény látható és nem látható sugarak keveréke. Minden sugár igen apró energiakvantumokból, ún. fotonokból áll. A rövidhullámú (ibolyántúli) sugarak fotonjai jóval több energiát képviselnek, mint a hosszabb hullámú vörös sugarak. Ez persze csak egy-egy sugár energiatartalmára vonatkozik. A természetben a fénysugarak nyalábokban érik a növényeket, így az adott színû sugárnyaláb energiáját az is befolyásolja, hogy milyen az egyes sugárfajták „sûrûsége”, vagyis intenzitása. A fény összetétele és erõssége évszakonként és napszakonként változik. Tavasszal több az ibolyatartományba sorolt fény, mint õsszel. Az ultraibolya sugarak mennyisége nyáron és a déli órákban sokkal magasabb, mint télen, és reggel vagy este. A zöldségnövények életfolyamataihoz szükséges fényforrás, viszonyaink között a természetes napfény. Minél több naponta a napfényes órák száma, annál nagyobb a növények teljesítménye. Az egész napos megvilágítást nem igénylik a növények, 6–8 órás „pihenésre” nekik is szükségük van. Arra viszont számítson a termesztõ, hogy 1%-os árnyéknövelés 1%-os terméscsökkenéssel jár. A termesztõhely kiválasztásakor tehát külön kell vizsgálnunk az adott hely megvilágítási viszonyait, a megvilágítás erõsségét. Földünkön ezek a mutatók, értékek a Sarkoktól az Egyenlítõ felé haladva növekednek. Magyarországon a terület nagyobb részén a természetes adottságok, fényviszonyok jók a zöldségfajok termesztéséhez. A globál besugárzási energia tömege igen biztonságos termesztést tesz lehetõvé, szakszerû idõzítéssel. Hazánkban ez az érték 675,3 kJ/cm2. Ez egy nagyon nagy és kedvezõ érték éves viszonylatban. A Nap sugárzó energiájának spektrumából kb. 55%-ot tesz ki a fotoszintetikusan aktív sugárzás (FAR). A fennmaradó mintegy 45% sugárzó energia túlnyomó része az infravörös tartományban helyet foglaló hosszúhullámú hõsugárzás. Fényintenzitás fogalmán az egységnyi területre, egységnyi idõ alatt érkezett energiamennyiséget értjük. Ez az energiamennyiség a napsugarak beesési szögétõl, a levegõ szennyezettségétõl, a felhõzet nagyságától, fekvésétõl függõen változik. A fény egyértelmû legfõbb hasznosítója maga a növény, annak levélzete. Ennek méretétõl és elhelyezkedésétõl függ, hogy a fénysugarakból mennyit képes a növény felvenni. A levelek méretét alapterületükkel (LA) fejezzük ki, amire a levélfelület elnevezés alakult ki, bár ez a teljes felületnek csak kb. a felét jelenti. Az egyedülálló növények optimális körülmények között annál több fényt képesek hasznosítani, minél nagyobb a levélfelületük. Állományban a növényfelület növelésével egy határig növekszik a fényhasznosítás, késõbb az erõsödõ árnyékolás már gátolja azt. 18

Állományban a növényzet levélfelületét nem csak abszolút értékben, hanem tenyészterülethez (At) viszonyítva is meg kell állapítani. A kettõ arányát levélfelületi indexnek (LAI) nevezzük. A számítás képlete: LA LAI = At A LAI optimális értéke a termesztett zöldségfaj tulajdonságaitól és a környezeti feltételektõl egyaránt függ. Egyes szerzõk a Nap sugárzó energiájának felhasználását a következõképpen vezetik le (Terbe I., 2004): 50% hõsugár 50% fénysugár ebbõl 20–40% reflexív 60–80% adszorpció ebbõl 65% hõhatás 30% transzspiráció 4–5% fotoszintézis Közismert, hogy a fény károkat is okozhat. A túlzott erõsségû fény napégést okoz. A túl alacsony erõsségû fény lecsökkenti a növekedést, gátolja a virágok képzését, termékenyülését. De említhetjük a dinnyések sok évszázados megfigyelését is a fénnyel kapcsolatban. Borús idõben, gyenge megvilágítás esetén – ez rendszerint esõvel társul – az érés elhúzódik, a terméshéj vastagabb lesz, és a cukortartalma is csökken a dinnyének. Ezek után nézzük a származás és a nappal hosszúsága közötti összefüggéseket. Elvileg az Egyenlítõ környékérõl származó fajok rövidnappalosak, az északibb, ill. a Földközi-tenger medencéjébõl származók hosszúnappalosak. Elvileg. Hazánkban a zöldségfajok között nincsenek kifejezetten rövidnappalos növények, mindegyik képes termésfejlesztésre hosszúnappalos viszonyok között is. A termesztett fajok közül legtöbb fényt a paprika, a paradicsom, a sárga- és görögdinnye kívánják. Közepes fényigényû a fejes káposzta, a karalábé, a vörös- és fokhagyma, a cékla, a bab, a borsó és az uborka. Gyengébb megvilágítás mellett is termeszthetõ a zeller, a sárgarépa. Fény nélkül hajtatjuk a cikóriát, termesztjük a csiperkegombát.

19

Hõmérséklet Földünk hõmérsékletét döntõ mértékben a napsugárzás határozza meg. A Naptól kapja éltetõ melegét a talaj, a víz, a növények is, valamint közvetve a levegõ is. A növény anyagcseréje, növekedése és fejlõdése mind a hõmérséklettõl függõ folyamat. A növény és környezete között állandó hõcsere folyik, sugárzás, hõvezetés, hõátadás vagy áramlás útján, ami annál erõsebb, minél nagyobb a hõmérsékleti különbség. Hõcsere azonos hõmérsékletû közegek között is van, de mindkét irányban egyenlõ mértékû. Ilyen állapot a növény és környezete között csak ritkán fordul elõ, és nagyon rövid ideig tart, bár minden hõenergiamozgás a kiegyenlítõdés állapotára törekszik. A növények által elnyelt fény túlnyomó része hõenergiává alakul, melegítõ hatást fejt ki. (Filius I. in Balázs S., 1994). Ahogy a fény, úgy a hõmérsékleti sugárzás is elektromágneses hullám. A sugárzás útján terjedõ hõ legfõbb forrása a Nap, de hõsugárzást bocsát ki minden test. A zöldségnövények hõmérsékleti igénye különbözõ. A zöldségfajokat Markov és Haev (1953) optimális hõmérsékletük alapján, 3 ºC-onként változó, 5 csoportra osztotta. I. csoport: 25 ºC Sárgadinnye Görögdinnye Uborka Spárgatök Paprika

IV. csoport: 16 ºC Sárgarépa Petrezselyem Pasztinák Cikória Borsó Burgonya Fejes saláta Spenót Rebarbara Sóska Téli sarjadékhagyma Metélõhagyma

II. csoport: 22 ºC Paradicsom Tojásgyümölcs Sütõtök Bab Kukorica III. csoport: 19 ºC Cékla Vöröshagyma Fokhagyma Póréhagyma Zeller Spárga

V. csoport: 13 ºC Káposztafélék Retek Torma

20

Az optimális hõigényt a topt = t ± 7 °C képlet alapján számolják, ahol a t = optimális hõmérséklet a vegetatív és reproduktív fázisokban. A ± 7 °C eltérést mint az optimumtól káros következmény nélkül való eltérést kezelik. A ± 14 °C-os optimumtól való eltérés a fejlõdés minimum és maximum értékeit adja. A növények egyes fejlõdési szakaszaikban eltérõ hõmérsékleti értéket kívánnak: – nyugalmi állapotban t – 14 °C – csírázáskor t + 7 °C – szikleveles fejlettségnél t – 7 °C – szár- és levélképzés idején t ± °C – termésképzés idõszakában t ± °C. Ezen értékeket a termesztõnek ismernie kell a sikeres termesztés érdekében. Csupán egy példát említek. A csírázáskor hozzáadjuk a hõmérsékleti optimumhoz a 7 °C-ot. Gyors csírázást, kelést akarunk. Szikleveles állapotban viszont csökkenteni kell a növények életfolyamatát – 7 °C-kal, mert ellenkezõ esetben elnyurgulást, gyenge gyökérfejlõdést, erõs légzést stb. kapunk. Ennek eredménye pedig a növény pusztulása lesz. Különbséget tesz a termesztõ az éjszakai és nappali hõmérsékleti értékek között is. Éjszaka 3–6 °C-kal alacsonyabb hõfokon tartjuk a növényeket, mint nappal. Ez különösen a hajtatásban igényel kiemelt figyelmet. Jelentõs szerepe van a hõmérsékletnek egyes zöldségfajok fejlõdési szakaszainak kiváltásában, a vernalizáció vagy jarovizáció folyamatában, amikor meghatározott idõtartamú alacsony hõmérséklet szükséges a generatív szervek kifejlõdéséhez, a magszár képzõdéséhez (káposztafélék, gyökérzöldségek). Más fajoknál (fejes saláta, spenót) a magas hõmérséklet váltja ki a magszár képzõdését. A fagypont alatti hõmérséklet okozta káros jelenségek közül leggyakoribb a kifagyás, a felfagyás, és a megfagyás. Az optimálisnál alacsonyabb hõmérséklet következménye a vontatott fejlõdés, virág- és terméselrúgás, antociános lila elszínezõdés, termés- és levéldeformáció stb. Az optimálisnál magasabb hõmérsékleten számolnunk kell a virág- és terméselrúgással, a növények megnyúlásával, a lomb- és termésperzseléssel, a belsõ elváltozásokkal stb.

21

Vízigény A növények testének közel 90%-a víz. Víz nélkül nincs élet. Ez a víz nem a vízvezetékbõl származik! Ebbõl is adódik, hogy a zöldségfajok minden életfolyamatának alapfeltétele a víz. A szükséges vízmennyiséget zömmel a gyökerek veszik fel a talajból, de más növényrészek is képesek vízfelvételre. A vízfelvételt több tényezõ is befolyásolja, de különösen nagy szerep jut a fénynek és a hõmérsékletnek. A növényt úgy tekinthetjük, mint egy vízforgalmi rendszer részét. A másik két elemét a rendszernek – a légteret és a talajt – a növény köti össze. A levegõ-növény-talaj rendszeren belül a levegõ és a talaj között a legnagyobb a potenciálkülönbség, a növény vízpotenciálja a talajéhoz áll közelebb. Vízpotenciálon azt a negatív nyomásértéket (szívóerõt) értjük, amellyel valamely közeghez kötõdik a víz. Potenciálkülönbségek esetén a nagyobb vízpotenciálú helyrõl a kisebb felé áramlik a víz. Potenciálkülönbség nélkül nincs áramlás. A napi vízpotenciál napi ingadozása a levegõben a legnagyobb, ezt követi a növényé, majd a talajé. A növényen belül is jelentõs vízpotenciál-különbségek vannak (Filius J. in Balázs S., 1994). A víz növényélettani szerepét a növények életében több irányból közelíthetjük meg: – A víz a növényi szervezetek legfontosabb sejtalkotó része, hiszen a sejtek minden alkotóeleme oldott állapotban található, tehát a víz nélkülözhetetlen a növényi vegetáció fennmaradásához. – A víz az ásványi tápanyagok oldószere, egyúttal szállítója a tápláló ionoknak és az oldott asszimilátumoknak (pl. cukrok). – Alapvetõ szerepe van minden biokémiai átalakulási folyamatnak, hiszen közege és alkotóeleme a szerves anyagok szintézisének. – A víz az asszimiláló szervek (levelek) funkcióképességének és a szövetek meghatározott víztelítettségi fokának fennmaradásához elengedhetetlen. – A növényi sejtekben a sejt mûködéséhez szükséges belsõ nyomás (turgor nyomás) alapeleme. – A növényi test hõmérsékletének fontos szabályozója a párolgás és párologtatás révén. – A nagy termés és a jó minõség eléréséhez nagy mennyiségû víz szükséges (Szalai J., 2001). A vízigény kapcsán szólnunk kell a vízforgalmat leginkább jellemzõ transzspirációról is. Ennek intenzitása a levegõ relatív páratartalmának csökkenésekor mindaddig növekszik, amíg a növény a talajból elegendõ vízutánpótláshoz jut. A transzspiráció mértékének növekedésével egy ideig nõ a fotoszintézis intenzitása is, de az erõsen nyitott légzõnyílásokon át tovább növekszik a vízleadás, mint a CO2 felvétele. 22

A vízfelhasználás hatékonyságát a gyakorlatban az elpárologtatott víz és a keletkezett szárazanyag arányát kifejezõ transzspirációs együtthatóval jellemezzük. Ez azt fejezi ki, hogy egységnyi szárazanyag elõállításához hány egységnyi víz került felhasználásra. Ennek átlagos értéke a növény tulajdonságaitól és a környezeti feltételektõl függõen – 300–600 között van. A fiatal növények transzspirációs együtthatója az átlagnál jóval kisebb, a rossz körülmények között élõké azonban ennél jóval nagyobb is lehet. Az egységnyi tömegû termés kifejlõdéséig a növény és a talaj által együttesen elpárologtatott víz mennyisége a vízfogyasztási együttható. A talajra jutó víz egy része megkötõdik a talajrészecskék felületén, más része gravitációs úton halad lefelé. A megkötõdõ víz részaránya a talaj telítettségétõl és annak porozitásától függ. A talaj vízkapacitása (VK) az a vízmennyiség, amelyet a gravitációs erõvel szemben meg tud tartani. A talaj víztartalmát többnyire a vízkapacitás százalékában fejezzük ki. A vízkapacitás (VK) 60–90% között mozog. Ha a növény az elpárologtatott vizet nem pótolhatja a talajból, mert a talaj kiszáradt, vagy a gyökerek megsérültek (rovarrágás, helytelen kapálás), a növény lankad, majd hervad. Lankadáskor a vízleadás meghaladja a vízfelvétel mértékét, vízhiány lép fel a növényben. Ennek eredményeként a növények turgorállapota csökken, melyet a növények lankadása jelez. A levelek elvesztik feszességüket, lankadnak. E jelenség általában nyáron a déli órákban jelentkezik. Az átmeneti vízhiány az esti, éjszakai alacsonyabb hõmérsékleten megszûnik. A gyakori, hosszabb ideig tartó lankadás kedvezõtlen a növény számára. A hervadás az elõzõ állapotnál súlyosabb. A vízveszteség olyan mértékû, hogy a növények már nem képesek eredeti víztartalmuk visszanyerésére, hiába kapnak vízpótlást. A termesztés során fokozottan ügyeljünk arra, hogy a lankadási jelek után azonnal pótoljuk a hiányzó vizet. Kedvezõ körülmények között a vízfelvétel és a vízleadás mértéke – a vízforgalom – egyensúlyban van. Ezt kell a termesztõnek elérni. Zöldségfajaink, növényföldrajzi értelemben, a közepes vízigényû (mezofita) csoportba tartoznak. A termesztésben azonban pontosítanunk kell ezt a megítélést, fõleg a korábbi gyakorlat alapján, miszerint a zöldségfajok egy részét vízigényes növényként tartották nyilván, ami azt jelentette, hogy viszonyaink között rendszeres öntözéssel termeszthetõk biztonsággal. Ilyen a paprika, az uborka, a káposztafélék stb. Közepes vízigényûnek tekintették a paradicsomot, a babot, a borsót stb. Véleményük szerint a szárazságot jobban bírta a spárga, a sárgarépa stb. Egyes fajok, mint pl. a dinnyék, tökök, hatalmas gyökérrendszerükkel nagy talajtömeget szõnek át, és gyûjtik össze a szükséges vizet – mondták. Ne feledkezzünk el a fejezet elsõ mondatáról. A növények testének közel 23

90%-a víz! Víz nélkül nincs élet! Vizet pedig csak vízzel lehet létrehozni. A nagy termésátlagok, jó áruminõség ma már öntözés nélkül elképzelhetetlenek. Értékeljük át eddigi gyakorlatunkat!

Tápanyagigény Tápanyagokon a növény általa felvehetõ, táplálékként szolgáló anyagokat értjük. Ezek lehetnek: – Ásványi tápanyagok: amelyeket a növény ásványi formában vesz fel a talajból. – Szerves tápanyagok: szerves molekulák, ill. szerves ionok formájában kerülnek felvételre (Szalai J., 2001).

Ásványi tápanyagok. A zöldségnövények ásványi táplálkozása egyrészt a növények életmûködése, másrészt – mivel emberi fogyasztásra kerülnek – az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk tekintetében jelentõs (lásd táplálkozási fejezet). Azok az ásványi tápelemek, amelyek elõsegítik a növények növekedését, fejlõdését és az emberi életmûködéshez szükségesek, hasznosak. Mások károsak lehetnek, pl. nehézfémek. Ásványi tápanyagokat a zöldségnövények a gyökerükön keresztül a talajból, vagy tápoldatból vesznek fel. De a leveleken, a szárakon, sõt a terméseken keresztül is felvehetik. Az egyes tápelemek nagyon különbözõ mértékben vesznek részt a zöldségfajok felépítésében, életfolyamataiban. A nagyobb mennyiségben felvételre kerülõket makro-, a kisebb mennyiségben szükségeseket pedig mikrotápelemeknek vagy nyomelemeknek nevezzük (Filius J. in Balázs S., 1994). Makrotápelemek közül a kálium (K), a kalcium (Ca), és a magnézium (Mg) fémek, a nitrogén (N), foszfor (P) és a kén (S) pedig nem fémes elemek. A fémek, mint pozitív ionok (K+, Ca2+, Mg2+), a nem fémes elemek közül a nitrogén pozitív (NH4+) és negatív (NO3-) ionként egyaránt, a kén (SO42-) és a foszfor (P2O4-, ill. HPO42-) pedig negatív ionként kerülnek felvételre. A mikrotápelemek közül pozitív ionként mozog a vas (Fe3+ és Fe2+), a mangán (Mn2+ és Mn3+), a cink (Zn2+), a réz (Cu2+), és a nikkel (Ni2+), negatív ionként pedig a klór (Cl-), a bór (B33-), és a molibdén (MoO42-). A tápanyagfelvételhez szükséges energiát a levélbõl a száron át a gyökérbe szállított cukor ellégzésekor felszabaduló energiából fedezi a növény, amihez oxigén szükséges. Ezért is fontos, hogy legyen elegendõ levegõ a gyökerek közelében. A gyökerek tápanyagfelvétele és a talaj víztartalmának változása következtében a talajoldat tápelem-koncentrációja folyamatosan változik. A növények testük felépítéséhez kb. 13 makro- és 25-féle mikroelemet hasz24

nálnak. Laboratóriumi vizsgálatok szerint a fõbb tápelemek a következõ százalékos arányban találhatók szárazanyagukban: Oxigén 70,00% Szén 18,00% Hidrogén 10,00% Nitrogén 0,30% Kálium 0,30% Foszfor 0,07% A talaj tápanyagai három elõfordulási formában találhatók: a) rögzítve (a növény számára közvetlenül fel nem vehetõ), b) felületen kötve (a növény számára felvehetõ, de a kimosódástól védve), c) szabad ionként a talajoldatban (a növény számára könnyen felvehetõ, de kimosódásra is készen) A kimosódás ezeknél annál nagyobb, minél nagyobb a talaj vízáteresztõ képessége, és minél kisebb a tápelem megkötõ képessége. A talaj tápelem vesztesége a növény által kivont mennyiségbõl és a kimosódással kárba veszett mennyiségbõl tevõdik össze. Az egyes elemek e vonatkozásban is eltérõen viselkednek. A kálium kimosódása az összes veszteségnek 3–25%-át, a nitrogéné és a magnéziumé 50%-át, a kalciumé 90%-át teheti ki. Ezzel szemben a foszfor (PO4-3) nem mosódik ki. A zöldségnövények tápanyagigényének kielégítését nagymértékben befolyásolja a talaj kémiai reakciója (pH) is. Talajaink pH-ja lehet savanyú, közömbös és lúgos kémhatású. Növényeink zöme a gyengén savanyú és a semleges kémhatású talajokon érzi jól magát. A kémhatást a talaj hidrogénion-koncentrációját kifejezõ pH-értékkel határozzuk meg, ami annál kisebb számértékû, minél több az oldatban a H+. Talajaink pH-értéke változhat és megváltoztatható. A túl savanyú talajok pH-ja lúgos kémhatású mûtrágyákkal, vagy meszezéssel javítható. Míg az erõsen lúgos kémhatás savanyú mûtrágyák adagolásával csökkenthetõ. A növény növekedése és tápanyagfelvétele között szoros, de nem lineáris összefüggés van, mint ahogy a növény növekedése, ill. terméshozama, valamint a növény tápanyagtartalma között is. Ugyanis az optimálisnál bõségesebb tápanyagellátáskor a növények fölöslegben is vesznek fel tápanyagot, ami nem hasznosul. Ezt nevezzük luxusellátásnak, ami pazarlást jelent. Azt a talajban és a növényben lévõ tápanyag-koncentrációt, amely a maximális terméshozam eléréséhez elegendõ, határkoncentrációnak mondjuk. A növények, mint köztudott, nemcsak a gyökéren, hanem a levélen át is felvehetnek, felvesznek tápanyagot. Ezt a növények gyökéren kívüli táplálkozásának nevezzük. Beigazolódott, hogy a tápanyagok egy részének a levélen át – permet formájában – való adagolásával a növények teljesítménye növelhetõ. 25

A levéltrágyázás gyorsabb és kisebb veszteséggel járó tápelemfelvételt jelent, és alkalmas a mikroelemhiány gyors megszûntetésére. De csak igény szerint használható.

Szerves tápanyagok A zöldségnövények összetételében általában (mint már láttuk) 90% körüli a víztartalom, kb. 10% a szárazanyag. A szárazanyagból több mint 90%-ot tesz ki a szén, az oxigén és a hidrogén, amelyek zömmel a levegõbõl (C, O), és a vízbõl (H) származnak. Szárazanyag-tartalmának kb. 88%-át, tehát tömegét tekintve szárazanyag-tartalmának túlnyomó részét a levegõbõl, a levegõ CO2-tartalmából veszi fel. A talajból többféle, de sokkal kisebb tömegû alkotórész kerül ki. A levegõ természetes CO2-tartalma 0,03% körül ingadozik, tehát rendkívül kis koncentrációjú közegbõl kell a növényeknek „kibányászniuk” a testük felépítéséhez szükséges szenet „biotechnológiai úton”. A CO2 a levegõbõl diffundál a levél légzõnyílásain át a sejt közötti járatokba, majd elnyelõdik a sejtek víztartalmában, és HCO3 ionok formájában jut a kloroplosztorokban a fotoszintézissel való felhasználás helyére. A CO2 beáramlása függ a levegõ CO2-tartalmától, a légzõnyílások nyitottságától, a sejt közötti ellenállástól, és a felhasználás mértékétõl. Kedvezõtlen körülmények között, fõleg szárazság hatására a levelekben abszcizinsav halmozódik fel, ami gátolja a légzõnyílások mûködését is, és fokozza a nagy CO2-koncentráció iránti érzékenységét. Optimális feltételek mellett 1 m2 levélfelület óránként 2–3 g CO2-ot képes felvenni. A jó talajok CO2 termelése átlagos körülmények között 2–5 g/m2 naponta. Maximális értéke 10–15 g/m2/nap lehet. A természetes vizek is tartalmaznak CO2-ot, de annak csak jelentéktelen része van oldott állapotban. A hajtatásban, fõleg a vízkultúrás termesztésben különös fontossággal bír a CO2 folyamatos visszapótlása.

Talajigény, szántóföldi termõhelyek Talaj a szilárd földkéreg legfelsõ, laza takarója, a növények termõhelye (termõföld). A termés nagysága, a növény genetikai teljesítõképességén és az idõjáráson kívül nagyban függ a talaj minõségétõl, teljesítõképességétõl. A termékenység tehát a talaj elválaszthatatlan, lényeges sajátsága. A jó minõségû, termékeny talajra jellemzõ, hogy hosszú ideig ellátja termesztett növényeinket vízzel, tápanyaggal. Nem hiába állította már Arisztotelész is, hogy a talaj a növény számára minden jónak eredõje. 26

3. táblázat. Magyarországi termõhelyek csoportosítása Termôhely száma I. II. III. IV. V. VI.

A szántóföldi termôhely neve Csernozjom talajok Barna erdôtalajok Kötött réti- és teles erdôtalajok Homok- és laza talajok Szikes talajok Sekély rétegû, vagy erôsen lejtôs, erodált talajok

Talajaink összetételüket, minõségüket tekintve nagyon különbözõek. Országosan elvégezték a talajok beosztását termõhelyi kategóriákba. (Lásd 3. sz. táblázat.) A zöldségnövények termesztésére csak az elsõ négy termõhelyet tekintjük alkalmasnak. I. számú szántóföldi termõhely (csernozjom) Ide soroljuk a sík fekvésû vagy enyhén lejtõs, nem vagy kevésbé erodált csernozjom talajokat. Jellegzetes agronómiai tulajdonságuk a humuszban viszonylag gazdag, mély termõréteg, a kiváló víz-, levegõ- és hõgazdálkodás, a jó tápanyagszolgáltatási képesség és a viszonylag könnyû mûvelhetõség. Kedvezõtlen kémiai tulajdonságok a termelést nem zavarják. Ilyen talajokon, ill. körülmények között a legigényesebb zöldségfajok is sikeresen és biztonságosan termeszthetõk. Az adottságok lehetõvé teszik a fajta potenciális termõképességének maximális érvényesülését. A genetikus talajosztályozás szerint ide tartozó talajtípusok: – csernozjom barna erdõtalajok, – erdõmaradványos csernozjom, – kilúgozott csernozjom, – mészlepedékes csernozjom, – csernozjom réti talaj, – réti csernozjom, – terasz csernozjom. II. számú szántóföldi termõhely (barna erdõtalajok) Általános jellemzõ a jó tápanyag-, víz-, levegõ- és hõgazdálkodás mellett a megfelelõ mûvelhetõség, az olyan lejtõszög, amelyen az eróziós károk még mûszaki talajvédelem nélkül, célszerû agrotechnikai (agronómiai) eljárásokkal, ill. módszerekkel megakadályozhatók. Ilyen körülmények között az igényesebb zöldségnövények is sikeresen és biztonságosan termeszthetõk. 27

Ide tartozó talajtípusok: – anyagbemosódásos barna erdõtalaj, – savanyú barna erdõtalaj, – Ramann-féle barna erdõtalaj, – karbonátmaradványos barna erdõtalaj, – lejtõhordalék-talaj. III. számú szántóföldi termõhely (kötött réti talajok) Az ide sorolt talajokat általában a jó tápanyagkészlet mellett a gyenge tápanyag-feltáródás jellemzi. Víztartó képességük nagy, vízvezetésük viszont kedvezõtlen, emiatt a felmelegedésük lassú. A zöldségtermesztést, valamint a tápanyagok érvényesülését az évszakonkénti, fõleg a tavaszi magas talajvízállás, valamint a nagyobb esõk utáni gyors túltelítõdés közvetlenül befolyásolhatja. Mûvelhetõségük a nagymértékû kötöttség, valamint a jellemzõ vízgazdálkodás miatt kedvezõtlen, ezért a mûvelés minõségére a tápanyagok jobb érvényesülése miatt is nagy figyelmet kell fordítani. Ilyen körülmények között a kora tavaszi vetésû, valamint a tartósan magas talajvízállást, ill. vízborítást nem tûrõ növények termesztése nem ajánlatos, de a nagy vízigényû növények biztonságos termesztése is korlátozott. A termés és a tápanyagok érvényesülése az évhatás miatt nagy mértékben ingadozhat. Az ide sorolt talajok egy része a felsõ rétegekben CaCO3-ot nem tartalmaz, pH-ja savanyú, s rendszerint kémiai javításra szorul. Javításuk után sem indokolt más termõhelyi kategóriába való átsorolásuk. Ide tartozó talajtípusok: – réti öntéstalajok, – nyers öntéstalajok (kötöttek), – szolonyeces és szoloncsákos réti talajok. IV. számú szántóföldi termõhely (laza talajok) Az ebbe a csoportba sorolt talajok általános jellemzõje a könnyû mechanikai összetétel, a szervetlen és szerves kolloidok kis mennyisége. Ez az alapvetõ tulajdonság határozza meg a könnyû mûvelhetõséget, a kedvezõtlen vízgazdálkodást, fõleg az elégtelen víztartó képességet és a tápanyag mozgékonyságát. A jellemzõ fizikai tulajdonságok mellett számos helyen a defláció is veszélyezteti ezeket a talajokat. A tápanyagok érvényesülését, a kiadandó mûtrágyák minõségét, egyben az egyes zöldségfajok termeszthetõségét a kedvezõtlen kémiai tulajdonságok befolyásolják (savas vagy lúgos kémhatás). Az elérhetõ termésszint általában alacsony, a termésbiztonság ingadozó, a biztonsággal termeszthetõ fajok száma is kevés. A trágyák érvényesülése is változó. 28

A humuszosabb laza talajok (1,2% feletti humusz) szántóföldi hasznosíthatósága kedvezõ is lehet, s helyenként a jobb termések feltételei is megteremthetõk. Az ide tartozó talajtípusok: – futóhomok talajok (0,3% humusz felett), – humuszos homoktalajok, – kovárványos barna erdõtalajok, – rozsdabarna erdõtalajok, – nyers öntéstalajok (homok), – humuszos öntéstalajok (homok). V. számú szántóföldi termõhely (szikesek) Ide soroljuk a szántóföldi mûvelés alatt álló talajokat. A növénytermesztõ számára – a trágyázás miatt is – mind a fizikai, mind a kémiai tulajdonságok kedvezõtlenek. Víz- és tápanyag-gazdálkodásuk szélsõséges. VI. számú szántóföldi termõhely (sekély termõrétegû, erodált, lejtõs talajok) Az ebbe a csoportba tartozó talajok alapvetõ jellemzõje a sekély termõréteg. A sekély termõrétegûség kialakulásának okai különbözõek lehetnek. Ilyenek a nagymértékû erodáltság lejtõs területeken (erdõ- és csernozjom talajok), köves, vagy kavicsrétegen kialakult, 50 cm-nél vékonyabb talajréteg, függetlenül a lejtési viszonyoktól.

29

Termesztéstechnikai munkák

Trágyázás A trágya, termesztett növények tápanyagigényének kielégítésére használt különbözõ összetételû és halmazállapotú anyagok gyûjtõ neve. A trágyázás fogalmán a tápanyagok talajba, növényre, légtérbe juttatását értjük. A zöldségtermesztésben alkalmazott trágyázási eljárások összességét értjük a trágyázási rendszer fogalma alatt. Ennek elemei: A trágyaféleség megválasztása, adagja, a kijutatás idõpontja, elosztása és a bemunkálása.

A trágyaféleség kiválasztása A zöldségtermesztésben alkalmazott, felhasznált trágya sokféle lehet. Kinekkinek adottsága és lehetõsége függvényében kell ezeket használni. A használ4. táblázat. A szerves trágyák vegyi összetétele Megnevezés

Víztartalom (%)

Szerves anyag (%)

Baromfitrágya Juhtrágya Lótrágya Nyúltrágya Szarvasmarhatrágya Tôzeges sertéstrágya Tôzeges fekáltrágya Hígtrágya Trágyalé Komposzttrágya Zöldtrágya – csillagfürt – napraforgó

56,0 69,0 70,5 73,0 77,0 72,4 62,5 92,0 96,0 61,3

26,0 29,0 26,0 25,0 20,0 25,0 31,0 7,3 1,7 28,5

N 1,63 0,82 0,57 0,80 0,43 0,45 0,91 0,46 0,19 0,38

P2O5 1,54 0,24 0,28 0,20 0,24 0,19 0,73 0,14 0,01 0,25

K2O 0,83 0,65 0,52 0,70 0,48 0,60 0,37 0,55 0,40 0,42

91,6 89,9

8,0 9,7

0,29 0,24

0,07 0,03

0,19 0,31

Forrás: Balázs S., 1994

30

Tápanyagtartalom (%)

5. táblázat. Egyedi vagy több hatóanyagot tartalmazó mûtrágyák Mûtrágya megnevezése Nitrogéntartalmú mûtrágyák Ammónium-nitrát Mész-ammón salétrom Ammónium-szulfát Karbamid Kardonit Mikramid Kalcium-nitrát Foszfortartalmú mûtrágyák Szuperfoszfát Koncentrált szuperfoszfát Ammonizált szuperfoszfát Magnéziumos szuperfoszfát Káliumtartalmú mûtrágyát Kálisó Kénsavas káli Patentkáli Kálium-nitrát Magnézium-tartalmú mûtrágyák Kiserit Magnézium-szulfát Magnézium-nitrát

Hatóanyag-tartalom 34,0% N 25–28% N 20,5% N 46,3% N 28,0 N 45,0% N 13,0–15,0% N 18,0–20,0% P2O5 36,0–48,0% P2O5 17,0–18,0% P2O5,, 3,0–4,0% N 18,0% P2O5, 2,5% MgO 40,0 és 60,0% K2O 50,0% K2O 30,0 K2O, 10,0% MgO 46,0% K2O, 13,0% MgO 26,0%MgO 16,0% Mgo 15,0% MgO, 11,0% N

(Hodossi et al., 2004) ható trágyák alapanyaguk szerint lehetnek szerves trágyák, szervetlen ásványi, vagy mûtrágyák. A csoportosításnál elsõ helyre tesszük a szerves trágyát. Ez lehet szilárd, ilyen az istállótrágya, a tõzeg, a tarlómaradvány, a zöldtrágya, a komposzt. Folyékony a hígtrágya, gázalakú a CO2 (szén-dioxid) trágya. A szerves trágyák vegyi összetételét a 4. sz. táblázatban foglaltuk össze. Szervetlen trágyának nevezzük a mûtrágyákat. Ezek is lehetnek szilárdak, pl. szuperfoszfát. Ezen belül egyedi trágyák, amikor csak egy hatóanyagot tartalmaznak. Összetett trágyák, amikor két-, három hatóanyagot tartalmaznak. (Kevert mûtrágya, amikor kálisó és szuperfoszfát keverékét használjuk, jól látszik a piros és a fehér granulátum.) Komplex trágyának mondjuk, amikor a növény számára nélkülözhetetlen tápelemeket tartalmazza a mûtrágya (Volldünger). (Lásd 6. sz. táblázat.)

31

1. ábra. Tornádó 5-T mûtrágyaszóró 6. táblázat. Komplex mûtrágyák N 18% 14% 4–40%

Akrisal Buvifer Ferticare mûtrágyacsalád Poly-feed 11–27% mûtrágyacsalád Peters professional 5–30% termékcsalád Agrosol’o 10–20% termékcsalád Universol 9–23% termékcsalád Magmix folyékony 5–6% N-NO3 mûtrágya Volldünger 14%

Hatóanyag-tartalom P2O5 K2O 5% 21% 7% 21% 4–45% 6–38% 5–44%

11–40%

0,52%

0–45%

8–50%

10–34%

6–30%

10–27% 4,0%

7%

(Hodossi et. al. 2004) 32

21%

egyéb

MgO; Ca; S; Fe, Mn; Mo; B; Cu; Co Fe; Mn; Mo; B; Zn; Cu Mg; Fe; Mn; Mo; B; Zn; Cu Ca; Mg; Fe; Mn; B

2,5% Ca , 1,8% MgO

Az összetett mûtrágyák (komplexnek is nevezzük õket) több hatóanyagot tartalmaznak, összetételük rendkívül változatos. N P2O5 K2O 10 10 10 4 14 14 15 15 15 9 16 24 8 24 16 Alaptrágyaként a N-szegény összetételût javasolják használni. Kora tavasztól a N-tartalom is jelentõs szerepet játszik. A folyékony mûtrágyák lehetnek; egyediek (nyomásnélküli, vizes ammónia; nagy nyomású, folyékony ammónia), összetettek (Tomasol), és komplexek (Wuxal). Természetesen nem törekedhettünk a teljességre, a rendkívül gazdag választék és a helyhiány miatt.

Trágyaadag nagyságának megválasztása A trágyaadag nagysága alapján lehet a trágyázási rendszer: – zsaroló, – visszapótló (ez a fõ módszer), – tartalékoló, – feltöltõ. A szükséges trágyaadag nagyságát sok tényezõ befolyásolja. Leginkább a költség. Akkor mennyit adjunk? Ezek szerint legcélszerûbb annyit adni, amennyit kivonunk. (Viselkedésünket természetesen meghatározza, hogy tulajdonosként, vagy bérlõként mûveljük a földet.) A kivonás mértékének megítélésénél támpontul közöljük a zöldségtermesztésre alkalmas termõhelyen (I–IV.) tervezhetõ termésszinteket t/ha-ban (7. táblázat). Közöljük továbbá a zöldségfajok fajlagos tápanyagigényét (kg/t), fõ és melléktermékre vonatkoztatva (8. táblázat). Ha tudjuk a három fõ tápelem (N, P2O5, K2O) kivonását a talajból, tonnánként, fajonként, és tudjuk az elérhetõ termésátlagot, a kettõ szorzata adja a szükséges tápanyagmennyiséget. Példaként említjük, hogy a paradicsom 1 tonna termésével kivonnak a talajból 2,5 kg nitrogént. Ha az I-es termõhelyen termesztünk, és 40 tonna termésátlagot tervezünk, 40 × 2,5 kg = 100 kg nitrogén hatóanyagot kell adnunk. Ez ammónium-nitrát esetében közel 300 kg mûtrágyának felel meg hektáronként. Ezt a számítást a három makroelemre minimálisan el kell végezni. Elvégezhetõ ez a számítás kisebb egységre is (100 kg), amennyiben kisebb területen gazdálkodunk (lásd 7., 8. táblázat). 33

7. táblázat. Szántóföldi zöldségnövények tervezhetõ termésszintjei (t/ha) Növényfaj Termôhely I. II. III. IV. Paradicsom 40–82 30–72 25–67 25–61 Étkezési paprika 12–40 10–35 8–30 5–35 Fûszerpaprika 4–15 – 6–18 3–15 Sárgarépa 18–80 10–70 10–70 15–60 Petrezselyem 6–35 6–35 6–35 6–35 Zeller 25–35 20–30 20–30 15–30 Retek 5–20 5–20 5–20 5–0 Cékla 10–25 10–25 10–25 10–25 Torma 5–8 5–8 5–8 5–8 Dughagyma 13–19 12–15 12–16 10–15 Dughagymáról ültetett 16–28 19–22 14–24 14–26 étkezési hagyma Magról vetett étkezési 14–45 12–25 12–25 12–34 vöröshagyma Zöldborsó 4,0–7,5 3,5–6,5 3,5–5,5 3,0–4,5 Zöldbab 5–10 4–8 4–8 3–5 Uborka 20–50 20–50 – 10–34 Fejes káposzta 24–56 16–32 14–30 12–30 Kelkáposzta 24–48 18–30 16–28 12–28 Karalábé 18–43 16–32 14–30 12–26 Karfiol 14–30 12–28 10–24 8–20 Vörös káposzta 22–38 20–34 18–30 14–26 Bimbóskel 14–20 13–18 12–16 10–14 Fejes saláta 12–25 10–25 10–25 8–25 Spenót 6–20 6–20 5–20 5–20 Sóska 7–20 6–20 4–20 3–20

Már említettük a visszapótlás alapján megállapított rendszereket. Mit is tartalmaznak ezek? Talajzsaroló trágyázási rendszerrõl beszélünk, amikor a visszapótolt tápanyagok mennyisége kisebb, mint a terméssel kivont tápanyagok tömege. Jó talajadottságok esetén használható, de csak átmeneti jelleggel. Visszapótló trágyázási rendszer esetén a kivonás és a visszapótlás összhangban van. Ezt javasoljuk a termesztõ gazdának! Tartalékoló trágyázási rendszernél egy-két tápelembõl (amik nem mosódnak ki) a kivont tápanyagtömegnél többet adunk a talajba. Lassú feltöltõdést indítunk el. Döntse el a gazda, hogy a bankban tartja a pénzét, vagy a földjében! 34

8. táblázat. A zöldségfélék fajlagos igénye (kg/t) Növényfaj Paradicsom Paprika (étkezési) Fûszerpaprika Sárgarépa Petrezselyem Zeller Retek (téli) Cékla Torma Dughagyma Vöröshagyma (dughagymáról ültetve) Vöröshagyma (magról vetve) Zöldborsó Zöldbab Uborka Fejes káposzta Kelkáposzta Karalábé Karfiol Vörös káposzta Bimbóskel Fejes saláta Spenót Sóska

N 2,5 2,4 4,8 4,0 3,0 3,5 3,0 2,4 7,5 4,4 4,6

P2O5 1,0 0,9 1,6 1,5 1,8 2,0 3,1 1,4 3,5 1,2 1,3

K2O 3,6 3,5 6,5 5,0 6,0 6,0 6,0 6,0 11,0 2,8 2,5

3,4 18,9! 12,9! 1,7 3,5 4,0 5,0 4,0 6,0 3,3 4,0 3,5 3,3

0,9 5,6! 2,8! 1,4 1,3 2,0 4,0 1,6 1,7 1,0 1,8 1,6 1,8

2,8 15,2! 11,9! 4,0 4,3 9,0 8,0 5,0 7,0 3,4 5,0 5,2 5,2

Általában a kevés szerves trágya és a magas mûtrágyaárak miatt kevésbé használatos mód. Feltöltõ trágyázási rendszerben a talajt rendkívül nagy trágyaadagokkal luxusellátás szintjére feltöltjük. Gyümölcs-szõlõ telepítésnél, hajtatásban kerülhet erre sor. Újabb irányzatot képviselnek a zöldségtermesztésben a lassított hatású, retardált mûtrágyák. Feltáródásuk üteme 3–5 stb. hónap. Alapvetõen a növény növekedési üteméhez és idõtartamához igazítják õket. Néhány ezek közül: K2O N P2O5 Plantosan 4 D 20 10 15 PG-Mix 14 16 18 35

Buviplant A Peat-Mix Osmocote Plus Mini Cropcare mûtrágyacsalád

20 13 8 6–12

10 15 6 9–16

15 17 12 17–50

Az istállótrágyából, szabadföldi termesztés estén, teljes adagú trágyának tekintjük a 35–40 tonna/hektár (3,5–4,0 kg/m2) adagot. Napjainkban ezt az adagot az EU is szabályozza! Fél adagú trágyázást végzünk 18–20 t/ha trágyaadaggal. Kis adagú trágyának tekintjük a fészektrágyaként adott 6–8 t/ha és a sortrágyaként kijuttatott 10–20 t/ha szerves trágyaadagot.

A trágyázás idõpontja Naptári idõ szerinti kijuttatást jelent. Mindenkor a növény igényeihez kell igazodni. A kijuttatási idõ alapján beszélünk: – alaptrágyázásról, – indító (starter) trágyázásról, – fejtrágyázásról.

Az alaptrágyázás fõ célja a hosszú ideig tartó, sokoldalú tápanyagellátás megvalósítása. Idõpontja egybeesik az õszi talajmunkák végzésével. Alaptrágyaként adjuk a foszfor döntõ részét, a kálium egy részét, a szerves trágyákat, a meszezõ anyagokat, a N egy részét, ha nagy tömegû szalma, szár van a területen (szén – nitrogén hatás!). Az indítótrágyázás a kelõ növények, kiültetett növények kezdeti tápanyagellátása. A gyökeresedés segítésére. A fejtrágyázás célja a fejlõdõ növények folyamatos táplálása, „etetése”. Fejtrágyázásra vízben oldható, könnyen felvehetõ hatóanyagot tartalmazó trágyák alkalmasak. Trágyaelosztás módjai a következõk: – talajra (terítéssel, sorba, ill. fészekbe), – növényre (növényre permetezve lombtrágyának), – légtérbe (CO2 kijuttatása a termesztõlétesítménybe). Terítésnél a trágyát a talajra egyenletesen elterítjük kézzel, géppel, robbantással stb. Ez a legelterjedtebb trágya-elhelyezési mód. Sortrágyaként a növények gyökerei alá helyezzük – a sorba – a trágyát. A fészektrágyázás a nagy térállású fajok (dinnye, tök stb.) esetében elterjedt, igen takarékos eljárás. Napjainkban a leghatékonyabb trágyázási mód a fejtrágyázás. Ebben az 36

esetben a tápelemeket oldott formában, megközelítõleg olyan koncentrációban és tápelem-arányban adjuk, mint ahogy azokat a növények a gyökereiken keresztül leggyorsabban hasznosítani tudják. Etetjük a növényeket. Így – kellõ gyakorisággal alkalmazva – folyamatosan biztosítjuk a gyökértérben a kiegyensúlyozott tápanyagpótlást. A talajbamunkálás módja (eszköz, mélység). Tápoldatos öntözésnél a mélység az öntözési norma függvénye. Szilárd tápanyagnál: eke, ásógép, talajmaró, tárcsa, kombinátor, kultivátor, fogasborona – mélység a cél függvényében. Trágyázási tervet a gazdaságokban egy évre készítünk. Célja: biológiai szempontból az optimális tápanyag-ellátás biztosítása, a maximális termés elérése érdekében. Ökonómiai szempontból, a trágyaszükséglet felmérése a beszerzés érdekében.

Talajmûvelés Talajmûvelésen a talajnak különféle eszközökkel való mechanikai megmunkálását, alakítását értjük. Feladata a talaj levegõ- és vízgazdálkodásának javítása. Az esõ- és öntözõvíz által eliszapolt talajt talajmûveléssel tesszük levegõssé. Hatására jobb lesz a talaj oxigénellátása, lehetõvé válik a hólé behatolása, javul a hõ- és tápanyag-gazdálkodása. A talajmûvelés minõségét a mûvelõeszköz, ill. annak munkája szabályozza, amely a tulajdonságai alapján változik. A talajmûvelési rendszerek a gazdaság adott felszereltsége, a talajtípus és az adott táblán termesztett növényfajok összehangolása alapján alakulnak ki. Talajmûvelési rendszer fogalmán az adott gazdaság szántóterületén elvégzett talajmunkák összességét értjük, a vetésforgó idõtartama alatt. A rendszer vázát a következõ alapelemek alkotják: – a talajmûvelési eljárás megválasztása (9. táblázat), – a talajmûvelõ eszköz megválasztása, – a mûvelés idõpontja, – a mûvelés mélysége, – a mûvelés száma. A felsorolt elemek meghatározásával kialakul a talajmûvelési rendszer technológiai elõírása. A részletezést a talajmûvelés célja és ideje alapján végzett csoportosítás szerint tárgyaljuk.

37

9. táblázat. Talajmûvelési eljárások, eszközei és helye a talajmûvelési rendszerben Alapeljárások Eljárások Eszközök Helye a talajmûvelési rendszerben Fordítás Szántás Ágyeke (váltóeke) A (szabadföld) Gépi ásás Ásógép A (hajtatás) Kézi ásás Ásó A (hajt. + sz.föld) Porhanyítás Tárcsázás Egyirányú tárcsa A, V. Kétsoros tárcsa A, V. Egysoros tárcsa A, V. Kultivátorozás Szántóföldi V, A. kultivátor N Sorközmûvelô kultivátor Boronálás Fogasborona N, V, A. Körmös borona V, A. Ásóborona A. Talajmarás Talajmaró V, A. (hajtatásban) Küllôs kapálás Küllôs kapa N AltalajAltalaj-porhanyító porhanyítás A Tömörítés Hengerezés Sima henger V, N. Gyûrûs henger V (egysoros) V Gyûrûs henger V (kétsoros) Cambridge-henger Egyengetés Simítózás Léces simító V Barázdabehúzás Barázdabehúzó A Felszínalakítás Bakhátkihúzás Bakhátkihúzó, V profilozó Ágykészítés V Ágyáselôhúzó és ágyáskészítô Kombinált mûveletek

Kombinátorozás

* Jelmagyarázat: A. Alapmûvelési rendszer része V. Vetés elõtti talajmûvelési rendszer N. Növényápoló talajmûvelési rendszer

38

Kombinátor

V

Alaptalaj-mûvelés Az alaptalaj-mûvelés feladata a talaj termékenységének javítása. A következõ talajmûvelési munkák tartoznak ide: – tarlóhántás, – tarlóhántás ápolása, – õszi mélyszántás, – tavaszi szántás, – gyeptörés.

Tarlóhántás. Az egy éves növények betakarítása után felszabaduló tarlóterület sekély megmûvelése. Célja az elpergett kultúr- és gyommagvak kikelésének elõsegítése, a nyári csapadék befogadása, kártevõk elleni védelem. A növény lekerülése után a legrövidebb idõn belül el kell végezni. A mûvelés mélysége 6–10 cm. Eszköze a tárcsa, az eke. Tarlóhántás ápolása. Az árvakelést, a tarlómaradványokat és a gyomnövényeket a tarlóápolással tudjuk a talajba aláforgatni, keverni. Eszközei: tárcsa, kultivátor, kombinátor, ásóborona. Mélysége a tarlóhántásnál néhány cm-rel mélyebb legyen. A porhanyító mûvelés után a talaj lezárására, nedvesebb talajszerkezetnél fogásboronát, száraz és rögös talajon sima hengert kell járatni. Õszi mélyszántás. A tavaszi vetésû, ill. ültetésû növények fontos alapozó talajmunkája az õszi mélyszántás. Nyár végétõl a fagyok beálltáig végezhetõ. Az õszi mélyszántás elvégzésével lehetõvé tesszük a téli csapadék jobb befogadását, az évelõ gyomok irtását, az alaptrágyák talajba juttatását. Eszköze az eke, kivételes esetben altalajlazítóval felszerelve. Mélysége 20–35 cm. Deflációnak kitett futóhomokon az õszi mélyszántást elhagyjuk, tavasszal szántunk. Lejtõs területen a lejtõre merõlegesen szántsunk. Az õszi mélyszántás õszi elmunkálására a kora tavaszi vetésû növények esetében az I., II., III. számú termõhelyeken kerülhet sor. Ez országrészenként is változhat. Egy példát mondunk, az Alföldön a borsót termesztõ gazda még õszszel elmûveli a szántást, hogy tavasszal egy magágy-nyitás után elvethesse a magot. Teszi ezt azért, hogy a hidegtûrõ növényfajt minél inkább kivonja a hõségnapok károsító hatása alól. A Dunántúlon, ill. az Északi-középhegység területén gazdálkodó nem mûveli el az õszi szántást, csak tavasszal. Hiszen a kiegyenlítettebb klímában kevésbé károsodik a borsó. Nem is veti olyan korán. Tavaszi szántás. A IV. termõhelyi kategóriába tartozó, homokverésnek kitett területeken az õsszel elmaradt szántásra az erõs szelek elmúlásával, tavasszal kerül sor. Tavaszi szántást kell végeznünk továbbá a kifagyott õszi vetések, a 39

belvizes területek helyén, a korán lekerülõ zöldségnövények (áttelelõ spenót, zöldhagyma) után. Eszköze a közönséges eke, mélysége 15–20 cm lehet. Fontos szabály, hogy a tavaszi szántást azonnal el kell mûvelni (lezárni), ezért az ekével egy munkamenetben fogasboronát kell járatni, ill. homokon gyûrûshengerrel zárni a talajt. Nyári szántás. A zöldségtermesztõ gazdaságokban kettõs termesztés esetén kerül rá sor, például zöldborsó, korai káposztafélék lekerülése után. A nyári szántás minõsége nagy mértékben függ a talaj nedvességtartalmától. Száraz talajon az eke nagy hantokat forgat, rögös lesz. Ennek elmunkálása tárcsával, hengerrel lehetséges. Öntözhetõ területen célszerû elõöntözést végezni. Kedvezõ talajnedvességi állapotot létrehozni. Ebben az esetben a szántást fogasboronával könnyen elmunkáljuk. A nyári szántás eszköze az eke. Mélysége 15–20 cm. Gyeptörés. Gyepek és évelõ pillangós takarmánynövények kiszántását értjük a fogalmon. Elõhántolást ekével célszerû végezni, mert így tökéletesebb takarást érünk el. Ideje szeptember, október hónapokban van. A korai végzés eredménye, hogy a lebomlás még az évben megindul. Elmunkálását a sok gyökérmaradvány miatt tavaszra hagyjuk.

Vetés elõtti talaj-elõkészítõ rendszer Feladata a jó vetõágy kialakítása, melynek jellemzõje: – a sima felszín, – az apró morzsás szerkezet, – az ülepedettség, – és a gyommentesség. A vetés elõtti talaj-elõkészítés munkái az alaptalaj-mûvelõ munkák szerves folytatását képezik. A vetés elõtti talaj-elõkészítés munkáit a vetés idõpontjától függõen is megkülönböztetjük. Beszélünk kora tavaszi, késõ tavaszi, nyári és õszi vetésû növények talaj-elõkészítõ munkáiról. Különbséget teszünk továbbá a helyre vetett és palántázott növények esetében. Megkülönböztetjük az apró magvú és nagy magvú növényfajok talaj-elõkészítõ munkáit. Kora tavaszi vetésû (március) növények talaj-elõkészítése az õszi szántás elegyengetését vagy sekély porhanyítását igényli. E feladat legegyszerûbben fogasborona járatásával oldható meg. Apró magvú növények vetése elõtt hengerezzünk (sima hengerrel), a tömörített magágy megteremtése érdekében. Sõt vetés után újra hengerezzük a talajt. Henger elõtte, henger utána – ahogy a termesztõ mondja. 40

Késõ tavaszi vetésû (április, május) növények talaj-elõkészítõ rendszere a következõ. Az õsszel szántott és elmunkálatlanul hagyott talajt tavasszal simítózni kell. Célja a talaj kiszáradásának csökkentése. Ideje: amint a talajra rá lehet menni. Ezt követõen a talaj kigyomosodik, vetésig a talajt a gyomosság mértékétõl függõen, egyszer vagy kétszer porhanyítani kell (borona, kultivátor, tárcsa stb.). A porhanyítások mélysége kis mértékben változhat. Az utolsóé a vetés, ill. a palántaültetés mélységével megegyezõ legyen. Nyári vetésû növények talaj-elõkészítése a nyári szántáshoz kapcsolódik. Az esetek zömében rövid idõ alatt kell elvégezni. A szántást követõ vetés, ill. ültetés esetén az alaptalaj-mûvelés elmunkálása és a vetés elõtti talaj-elõkészítés egybeolvad. Munkavégzés eszköze: tárcsa, rögtörõ vagy gyûrûshenger. Száraz talajon többszöri ismétléssel kaphatunk jó eredményt. Õszi vetésû növények (áttelelõ zöldségfajok) vetés elõtti talaj-elõkészítése. Amennyiben nyári szántás után kerül sor a termesztésre, a nyári szántáson kikelt növényeket porhanyító talajmûvelõ eszközökkel kell kimûvelni. A vetést megelõzõ napokban a magágyat porhanyító, egyengetõ eszközökkel (tárcsa, fogasborona) készítsük elõ. Apró magvú fajok termesztésekor sima henger használata kötelezõ.

Növényápoló talajmûvelés Feladata a termesztett növények mechanikai gyomtalanítása, a talajfelszín porhanyítása, szigetelõ réteg létrehozása. Eszközei a kapa, a sorközmûvelõ kultivátor, a fogasborona, a küllõskapa, a sima henger. Igény szerinti számban ismételhetõk a munkák.

Vetésforgó, növényváltás Vetésforgó alatt a termõterületnek növények által való olyan hasznosítását értjük, amelynél a növények elõre, szigorúan megállapított összetételét, arányát, sorrendjét és körforgását valósítjuk meg. Azaz a vetésforgó alapelemei: összetétel, arány, sorrend, körforgás. Ez az agrotechnikai eljárás, amelynek megvalósításához sem beruházás, sem gép, sem kézi munkaerõ nem szükséges, csak józanul gondolkodó, tenni akaró ember. Hatásában azonban megegyezik a többi agrotechnikai eljárással, tehát alkalmas a növények növekedésének, termésmennyiségének jelentõs növelésére, hátránya viszont, hogy elmaradása jelentõs terméskiesést okoz. Mi is ennek a lényege? Mint ismert, minden zöldségfajnak meghatározott talaj-, tápanyagigénye van. Ha monokultúrában termesztjük, a talaj tápanyagkészletét egyoldalúan használják, az általuk kiválasztott 41

anyagok a talajban felgyülemlenek, károsak lehetnek. A termésátlagok csökkennek, majd termesztésük lehetetlenné válik. Ezek a tapasztalatok késztették a termesztõket arra, hogy a növényfajokat egy-egy területen, évenként váltogatva termesszék. Ezáltal a kór- és kártevõk ellen is hatékony küzdelmet folytathatunk. Egy-egy jó vetésforgó fél növényvédelemmel felér. A vetésforgó eszméje igen régi keletû. Amikor a parlagoltatás ideje 2–3 évre lecsökkent, szükségszerûen felvetõdött a növényi sorrend kérdése. A növényi sorrend hatására már Cato (i. e. 234–149), Varro (i. e. 116–26), Vergilius (i. e. 70–19) és Plinius (i. sz. 23–79) is figyelemmel voltak. Ekkor már tudták, hogy nem tanácsos egymás után többször gabonát vetni, mert ez elkerülhetetlenül terméscsökkenéshez vezet. Ismerték a pillangósok talajjavító hatását, és tudták, hogy a pillangósok a gabonának jó elõveteményei. Columella az 1. században már vetésforgót is közöl, jóllehet a vetésforgó akkor még nem volt általánosan elfogadott. Crescentius Péternek (1230–1310), az okszerû földmûvelés megalapítójának munkájában ugyancsak találkozunk a növényi sorrend kérdésével. A rövid történeti áttekintés utáni évszázadokban alakultak ki a növénytermesztési rendszerek alapjai, a növényváltás léti alapjai: – monokultúrás termesztés, – monokultúrás jellegû termesztés, – rendszeres növényváltás (vetésforgó). Sajnos ezek még napjainkban is megtalálhatók. Foglalkozzunk a vetésforgóval! A vetésforgó változatai, az alapelemek kötöttsége alapján lehetnek: – kötött vetésforgó: teljesen merev, nem követi a piaci, idõjárási stb. változásokat, – rugalmas vetésforgó: évenként kisebb változások az igényeknek megfelelõen bekövetkeznek, 1–1 szakaszban, – szabad vetésforgó: mindegyik eleme szabadon megváltoztatható, nem szigorúan meghatározott rendszer, nem igazi vetésforgó, – keret vetésforgó: a rugalmas egy típusa, növénycsoportokat határoz meg (pl. trágyázott kapások, évelõ pillangós, õszi gabona, burgonyafélék stb.). Felmerül a termesztõben a kérdés: akkor melyik vetésforgó változat a legjobb, melyiket javasoljuk? A válasz egyszerû: amelyik vetésforgó elmélet betartásával a legnagyobb termelési eredményt biztosítja. Ezek után vizsgáljuk meg a vetésforgó alapelemeit, kicsit részletesebben. Növényi összetétel: fõleg a környezeti és közgazdasági tényezõk határozzák meg. (Mindig az adott gazdaság helyszínén értendõk.) 42

– környezeti tényezõk: éghajlat: vegetációs idõ hossza (másodnövény lehet-e?) hõmérsékleti viszonyok (fagyok idõpontja) csapadékviszonyok (jégesõk elõfordulása, záporok stb.) napfény (napfényes órák száma) szél (szélviharok elõfordulása) téli idõjárás (hó, fagy – áttelelõ növények terve) domborzat: termõréteg vastagsága talaj nedvességi viszonyai kitettség (északi vagy déli lejtõ) talaj: talajvíz magassága kötöttség biológiai: fertõzött talaj pl. – közgazdasági tényezõk: technikai felszereltség technológiai változat szakismeret munkaerõellátottság bérszínvonal értékesítési lehetõségek

Növényi arány: közgazdasági tényezõk alakítják, az adott növény mekkora területtel, szakasszal részesedik a területbõl, ez igen rugalmasan változtatható. Szem elõtt kell tartani: – az értékesítési lehetõségeket, – a munkaszervezési kérdéseket (gép, kézierõ), – talajjavító növények arányát, – takarmánynövények arányát. A növényi összetétel és növényi arány alkotja a vetéstervet. (Késõbb még szólunk róla.) Növényi sorrend: A növényválasztás alapja az elõveteményhatás érvényesítése. Vannak elõveteményhatásra igényes és kevésbé igényes növényfajok. Cél, hogy minél kedvezõbb állapotban adják át egymásnak a területet a növények. További vezérlõ elv, hogy a talajtermékenységre kedvezõ hatású növényeket egyenletesen osszuk el a vetésforgóban. Láncszemkezdõ növénynek a zöldségtermesztõ vetésforgóban értelem szerint zöldségfajt teszünk. Ezt tesszük gyakorta a kombinált vetésforgóban is. De lehet trágyás kapás, zöldtrágya-növény, 1 éves pillangós, évelõ pillangós. 43

A sorrendet befolyásoló további alapelvek: – talajba jutó szerves anyag, – tápanyagfeltáró képesség. Gyenge feltáró képességû növény a trágyás szakaszhoz közel legyen; talajzsaroló: sok tápanyagot vesz ki, keveset ad vissza; talajerõt kímélõ (pl. gabonafélék); talajerõt fenntartók (pillangósok). – talaj kémiai reakciója: kultúrnövények zöme lúgosítja a talajt (búza); savanyítja (csillagfürt, répa). – termesztett növények hatása a talaj vízgazdálkodására: öntözetlen vetésforgóba vízigényes után kevésbé vízigényes kerüljön; talajárnyékoló növények után termesztett növények fejlõdése kedvezõbb. – gyökeresedési mélység: váltakozó legyen – talajuntság kiküszöbölése – gyomnövények elleni védekezés: gyomérzékenység: erõsen érzékenyek (zöldségnövények) közepesen érzékenyek (pl. búza) nem érzékenyek (pl. kender) 1. gyomirtó növény: ápolással gyomirtás (kapások) 2. gyomfojtó növény: sûrû térállású növények (gabonák) 3. gyomnevelõ növény: lassan kelõ növények (hagyma, borsó) 4. gyomosító növény: visszamarad a magja, gyökere (napraforgó, torma, burgonya) – betegségek, kártevõk elleni védekezés (térbeli izoláció) – erózióveszélyes területen védekezni kell árnyékolással, fedettség megtartásával, lemosódás megakadályozásával, évelõ növények termesztésével – elõvetemény lekerülési idõpontja. Vezérlõ elv, hogy a következõ növény terület-elõkészítésére legyen elegendõ idõ. Tehát nem kevés szempontra kell ügyelnünk a növényi sorrend megállapításánál sem! Körforgás. Az az idõ, mialatt a vetésforgó valamennyi növénye végighalad a vetésforgó minden egyes szakaszán és visszatér eredeti helyére. A vetésforgó idõtartamát rövidnek mondjuk 2–5 év, középhosszúságúnak 6–10 év, és hosszúnak 11 évnél hosszabb idõtartamra vonatkoztatva. Ideális szakaszszám: 4–8 év. Teljes vetésforgóról beszélünk, ha a szakaszok száma megegyezik a körforgás idejével. Rövidített vetésforgóról beszélünk, ha a szakaszok száma kisebb a körforgás idejénél (pl. forgón kívüli évelõ szakasz). Nézzük a vetésforgó szerkezetét. Mi is a szakasz: területi alapegység, amelyben a vetésforgóban szereplõ növények egységnyi részét termesztjük. 44

Egyszerû szakasznak nevezzük, ha csak 1 növényfajt termesztünk benne. Az osztott szakasz: több növényfaj egy idõben egy szakaszban. Lehetõleg azonos biológiai igényûek legyenek. Forgón kívüli szakasz: évelõ növény termesztésekor, több évre kiesik a vetésforgóból. A számtalan szempont figyelembevétele után lássunk hozzá a vetésforgószerkesztéséhez. A vetésforgót vetéstervbõl kiindulva szerkesztjük. Mi is a vetésterv? A gazdaság által, a fenti szempontokat figyelembevételével kiválasztott növényfajok összessége, melyeket termeszteni kívánunk. E munkához papír és ceruza kell! Vázlatunk pedig a következõ:

Vetésforgó-szerkesztés menete a) Vetésterv növényeinek csoportosítása agrotechnikai és biológiai alapokon. b) Vetésforgó szakaszok számának megállapítása. c) Növények beosztása a szakaszokba. d) Fõnövények elõveteményeinek megállapítása. e) Vetésforgó változatok összeállítása. f) Változatok bírálata – legjobb változat elfogadása. g) Talajfedettség ábrázolása.

a) Vetésterv növényeinek csoportosítása agrotechnikai és biológiai alapokon. Célja: olyan növények kerüljenek egy csoportba, amelyek azonos tápanyagés talajigénnyel rendelkeznek, lekerülésük azonos idõpontban legyen. 1. Évelõ pillangósok 2. 1 éves pillangós és pillangós takarmány keverékek 3. Zöldtrágya növények 4. Õszi gabonafélék 5. Tavaszi gabonafélék 6. Trágyás kapások 7. Nem trágyás kapások Az öntözött zöldséges vetésforgóban a csoportosítás alapjai: – gazdasági csoportosítás (burgonyafélék, kabakosok) – ezen belül tenyészidejük szerint 1. Kabakosok 2. Burgonyafélék 3. Káposztafélék 4. Hagymafélék 5. Gyökérfélék 6. Levélzöldségek 7. Hüvelyesek 45

Ezek lehetnek fõtermények (paprika, vöröshagyma, sárgarépa stb.), elõtermények (újburgonya, korai karalábé, zöldhagyma, saláta stb.), utótermények (fürtös uborka, kései karalábé, cékla, áttelelõ spenót, zöldbab stb.). Ezek után megállapítjuk a termesztett faj termõterületének nagyságát, szakaszainak számát, arányát. b) Szakaszok számának megállapítása. Szakasz, a vetésforgó területének meghatározott alapegysége, amelyben a vetésforgóban szereplõ növények egységnyi részét termesztjük meg. Az alapelveket már érintettük, hogy hány szakaszból álljon a vetésforgónk. Ez eddigre már nagyjából ki is alakult a gazdálkodásban. Hogy mekkora lesz az átlag-szakasz területe egy egyszerû képlettel kiszámítható: Pl. 100% : 7 = 14,3. A 100% a birtok területe, 7 a szakaszok száma, 14,3 az egységnyi szakaszra jutó terület. c) Növények beosztása a szakaszokba. A feladatunk, hogy a vetéstervben szereplõ fajokat kellõ arányban beosszuk a megadott szakaszokba. Ez egy sematikus tevékenység. Célja, hogy minden termeszteni kívánt növény helyet kapjon a szakaszokban. Jön az elsõ probléma: a vetéstervben szerepel 8–9 vagy tíz növényfaj, de csak 7 szakaszom van. Mit csináljak? Több megoldás van. A kevésbé fontos fajt, fajtákat kihagyom, vagy osztott szakaszt csinálok és abba arányosan vagy igény szerinti területtel berakom a kimaradt fajtákat. Természetesen a már említett irányelvek figyelembevételével. Ez a besorolás teljesen ösztönös, ez még nem vetésforgó, inkább csak lajstromozás. d) Fõnövények elõveteményének meghatározása. Elõvetemény-elven alapul, a már ismertetett szempontok szerint. Pl. vöröshagyma: olyan elõvetemény szükséges, amely nem hagy vissza nagy gyökértömeget. Lucerna, gyommentes elõvetemény szükséges, trágyás kapás. Búza jó elõveteménye a hagyma, lucerna stb. e) Vetésforgó változatok összeállítása. Érdemes 2–3 változatot elkészíteni és azon morfondírozni, hogy melyik a legjobb. Ezt megbeszélhetjük a családdal, szakemberekkel is. Mindig a fõnövényt tesszük az elsõ szakaszba, vagy szakaszokba. Ezt követi a többi. A vetésforgó bírálatok szempontjai a következõk: 1. Elõvetemény idõbeni lekerülése. 2. A szerves trágya elosztásának egyenletessége a forgóban (nehogy egymást követõ 2 évben kapjon). 3. Betegségek és kártevõk vándoroltatása. 4. Pillangósok N-gyûjtõ képességének kihasználása. 5. Vegyszerek utóhatásának érvényesülése. 46

Érdemes a vetésforgó változatokat jól átgondolni, mert így egyszerûbb megelõzni a bajt, mint már a gyakorlatban. f) Vetésforgó ábrázolása fedettség alapján. Szemléltetési szerepe van. Egy papírlapra felvisszük az adott szakaszszámot, mondjuk 7-et. Minden szakaszban szereplõ növényfaj tenyészidejét vetéstõl, ültetéstõl a tenyészidõ végéig, idõtényezõnként egy vonallal jelöljük. Érdemes ezt megcsinálni minden szakasz minden növényére. Miért? Azért, mert érheti általa a termesztõ szakembert kellemetlen vagy kellemes meglepetés. A kellemetlen az, ha nem jól szerkesztettük a vetésforgót; elõfordulhat, hogy az elõvetemény még nem kerül le, amikor a fõnövényt vetni, vagy ültetni kellene. Ezen most még segíthetünk, javíthatunk. A kellemes meglepetés pedig az, amikor az idõtényezõ térbeli kifeszítésén látjuk, hogy ott még elegendõ idõ van egy másodnövény termesztésére. Itt is korrigálni kell. A jó vetésforgó nem 100%os kihasználtságot, hanem a fajok függvényében akár 120–140%-os kihasználtságot is eredményezhet. Érdemes ezeken elgondolkodni hiszen pénzbe sem kerül. Ha a vizsgált szempontok meggyõzik a termesztõt, elfogadja a vetésforgót, következik a megvalósítása, a körforgás. A zöldségtermesztésben leginkább az alábbi vetésforgók játszanak kiemelkedõ szerepet: – öntözött zöldséges vetésforgó, – kombinált szántóföldi öntözéses vetésforgó, – kombinált szántóföldi öntözetlen vetésforgó, – magtermesztõ vetésforgó. A hajtatásban, klasszikus értelemben vett vetésforgóról nem igen beszélhetünk. Ott inkább a növénysorrendet vesszük igénybe. Meg kell vizsgálnunk a területkihasználás kérdését is a vetésforgóban (már érintettük). Adott szakaszon a vegetációs idõ alatt több növényt is termeszthetünk, javíthatjuk a kihasználtság fokát, ami 100%-nál nagyobb is lehet. Egyes termesztésrõl beszélünk, ha egy vegetációs idõ alatt csak egy növényt termesztünk a szakaszban. Beszélünk: tiszta vetésrõl, 1 faj, és keverék vetésrõl, pl. zabosbükköny. Többes termesztésrõl akkor beszélünk, ha a vegetációs idõ alatt a szakaszban több növényt termesztünk. A fõnövény általában hosszabb ideig foglalja el a területet, õ adja a nagyobb árbevételt. A többes termesztés lehetséges: Egy idõben (köztes termesztés): – soron belüli köztes (pl. kukorica sorban szárazbab), – sorközi köztes (pl. salátasorok közé retket vetnek), 47

– kulisszás vetés (pl. uborka, pár soronként 3–4 kukorica sor vetve), – alávetés (felülvetés) nem egyszerre takarítjuk be (pl. tavaszi árpa + vörös here).

Különbözõ idõben (egymás után): – fõtermény, elõtermény, utótermény (másodvetés, másodtermény): hónapos retek, fejes saláta, áttelelõ saláta, áttelelõ borsó, korai káposzta, korai burgonya, spenót stb.

Öntözés Öntözésnek azt az agrotechnikai eljárást nevezzük, amikor mûszaki berendezések segítségével különbözõ vízforrásokból származó öntözõvizet juttatunk ki a termõterületre, a növények vízellátásának javítása végett. Az öntözés a zöldségtermesztésben a terméshozamok, a minõség és a termésbiztonság növelésének alapfeltétele. Öntözési tervet évente készítenek a gazdaságok. Ez tulajdonképpen a tervévben termesztett növények mesterséges vízellátásának ütemezése – agrotechnikai, szakmai és gazdaságossági elvek alapján. Ehhez meg kell határozni az öntözések célját: – a növények vízellátásának optimalizálása az egész tenyészidõre vonatkozóan, – az öntözõberendezések egész évi gazdaságos kihasználásának megtervezése, fejlesztésének megalapozása. Meg kell terveznünk az öntözések idõpontját, az egy öntözés alkalmával kijuttatott öntözõvíz mennyiségét (öntözési norma), valamint a tenyészidõszakban kijuttatott összes vízmennyiséget (idénynorma). Figyelembe kell venni továbbá a termesztett zöldségfajok vízigényét, a termõhely adottságait, valamint a várható idõjárást (részletezve késõbb). Az öntözés szerepe és jelentõsége a jövõben még inkább növekedni fog. Nem lehet ezt az agrotechnikai tevékenységet sem ötletszerûen folytatni.

Öntözési módok a zöldségtermesztésben Esõszerû öntözés (uralkodó öntözési mód). E módnál az csõvezetékben nyomás alatt vezetett víz szórófejeken át a természetes esõhöz hasonlóan cseppekben kerül az öntözött területre. Hazánkban a szabadföldi termesztésben a legelterjedtebb mód. Megvalósításához tereprendezést nem igényel, a gépi mûve48

lést nem akadályozza, kevés kézimunkát igényel. Hátránya, hogy a vízelosztás erõs szélben egyenetlen lesz, nagy melegben a kipermetezett víz 20–30%-a a levegõben elpárolog. E módon belül számos változatot találunk, a csõvezeték hordozhatósága alapján: – stabil csõhálózatú öntözõberendezések fõleg a növényházakban általánosak, – félstabil berendezés fõvezetékét a földbe fektetik le, amelybõl csatlakozók (hidránsok) emelkednek ki a talaj felszínére, hozzájuk csatlakoztatják az áttelepíthetõ szárnyvezetékeket, – hordozható berendezés csõhálózata teljes egészében áthelyezhetõ. A csõvezeték-hálózat telepítési rendszerét tekintve szétszedhetõ, gördíthetõ és csévélhetõ változatok találhatók a gyakorlatban. A szántóföldön használt szórófejek az idõegység alatt kiszórt víz mennyisége alapján kis, közepes és nagy kapacitásúak lehetnek. A kis kapacitású szórófej 5 mm/h, a közepes 5–17 mm/h, a nagy intenzitású szórófej 17 mm/h-nál nagyobb vízmennyiséget képes kiszórni. A szántóföldi termesztésben használt szórófejek által képzett optimális cseppnagyság 0,5–1,5 mm átmérõjû lehet. Felületi öntözés, amikor a talaj felszínén vezetik a vizet és az a nehézségi erõ hatására a lejtés irányába szabadon mozog. Ez lehet a barázdás (áztató) és árasztó (bolgárágyás) öntözés (kaval, fitera). Barázdás öntözésnél bakhátakat alakítanak ki. Az öntözõvíz a barázdákban folyik, és szivárgás útján terjed a bakhátak talajába. A növényeket a bakhátakra ültetik, vetik. A víz kijuttatása a bakhátak közé történhet fõ, mellék stb. csatornákon át, vagy tömlõvel, vezetékkel stb. Ez az öntözési mód már Mezopotámiában is ismert volt. Széles körben a bolgár-kertészek, de napjainkban Kaliforniában is alkalmazzák. Árasztó öntözés lényege, hogy egy földbakháttal körülvett területre a bakhát megbontásával beengedik a vizet, elárasztják, a növények vízben állnak, majd elzárják a bakhát vízbejáratát, és folytatják a következõ ágyásnál az árasztást. Altalajöntözés. Az öntözõvizet a talajban a mûvelési határ alatt vezetik. A vezetésre legjobb a lyuggatott mûanyagcsõ. A csõbõl kiszivárgó öntözõvíz a talaj kapilláris hézagaiban körkörösen, lefelé pedig gravitációs úton is szivárog. Ez utóbbit úgy akadályozhatjuk meg, hogy a vezeték alá széles fóliacsíkot terítünk. Ezen eljárással, homokon tápoldatos termesztéssel akár hidropóniás termesztést is folytathatunk a szabadföldön. Csepegtetõ öntözés. A módszer lényege, hogy a vizet vezetéken juttatjuk a növényekhez, melyekbõl a víz kapilláris méretû hézagokon kiszivárogva a növények mellett a talaj felszínére csepeg. Az öntözött talaj megadott ponton tar49

tósan és folyamatosan kapja a vizet. Elõnye a takarékos vízfelhasználás, az automatizálás lehetõsége, mérsékelt költségigénnyel. Számos változata alakult ki az elmúlt években.

Öntözési célok a zöldségtermesztésben Az öntözés legfõbb célja a víznek, mint növényi élettényezõnek pótlása, és a termesztési céllal egyeztetett optimalizálása. A gyakorlatban többféle öntözési cél fogalmazható meg. Ezek: – kelesztõ öntözés, – beiszapoló öntözés, – vízpótló öntözés, – frissítõ öntözés, – párásító öntözés, – fagy elleni öntözés, – trágyázó öntözés, – talajmûvelést segítõ öntözés, – nedvességtározó vagy feltöltõ öntözés, – talajátmosó (sókimosó) öntözés.

Kelesztõ öntözésnek hívjuk a magvetés után adott öntözést. Kelesztõ öntözés csak kis intenzitású szórófejekkel és kis vízadagokkal (5–10 mm) végezhetõ, igény szerint. Kötött talajokon az öntözés talajcserepesítõ, eliszapoló hatása a kelést akadályozhatja. Beiszapoló öntözést a palánták ültetésekor alkalmazzuk. Segíti a talajszemcséknek a gyökerekhez, ill. a földkockához való tapadását, és ezáltal jobb eredést, begyökeresedést eredményez. Száraz talajon a vízpótlás szerepét is betölti, de a beiszapoló öntözésre a nedves talajba való palántázáskor is szükség van. A beiszapoló öntözés kiterjedhet a teljes talajfelületre (5–10 mm) vagy a talaj lehûtésének csökkentése érdekében csak a tövek beöntözésére (1–5 dl/tõ). Vízpótló öntözésre a tenyészidõben kerül sor. Feladata a gyökérzettel átszõtt talajréteg nedvesítése, ezért a vízadagot a növények növekedésével arányosan kell növelni. Vízadagja 20–40 mm. A frissítõ öntözéskor a növény leveleinek lankadását szüntetjük meg. Az esõszerûen adott kis vízadagot (2–4 mm), a növények leveleire adva, azt felveszik, és sejtjeik víztelített állapotba kerülnek. Fõleg a hajtatásban, nagy vegetatív tömeget fejlesztõ fajoknál (uborka, dinnye stb.) kerülhet sor alkalmazására. Párásító öntözés víznormája 1–2 mm víz. Fõleg a gombatermesztésben elterjedt, de használható más fajoknál is. Az öntözõvizet permetszerûen juttatjuk ki a gombatermõ felületre, utakra, esetleg a falakra, igény szerint. 50

2. ábra. A biztos, nagy termésátlag elérésének letéteményese a tápoldatos öntözés

A fagy elleni öntözésre a fûtés nélküli fóliás, ill. a korai szabadföldi termesztéstechnológiai eljárásoknál kerülhet sor. Itt a víz fajhõjét, ill. a nedves talaj nagy hõkapacitását hasznosítjuk, amennyiben a gazda éber, és idõben elkezdi a beavatkozást. Késõ tavaszi fagyveszély idején a benedvesített talaj a napsütés hatására felmelegszik, hõt tárol, majd ennek éjszakai kisugárzásával mérsékli a levegõ talaj menti rétegének lehûlését. Víznormája 8–10 mm. Trágyázó öntözés alkalmazásakor tulajdonképpen tápoldatozást végzünk. Ennél az eljárásnál egyenletes a tápanyagelosztás, a célnak megfelelõ az összetétel, jobban hasznosul a vízben feloldott tápanyag. A szükséges víznorma 20–40 mm. A tápoldatozás és a vízpótló öntözés összekapcsolása ez. A nagy termésátlagok, a jó minõség, termésidõzítés, szabályozás legkorszerûbb módszere. Itt már „etetjük” a növényt, igény szerint. A talajmûvelést könnyítõ öntözés, mint a nevében is benne van, a talajmûvelõ eszközök munkáját könnyíti. Fõleg a másodnövények termesztésénél lehet hasznos. A vetõágy elõkészítését egy 20 mm-es öntözés elõzi meg. Amikor a 20 cm-es talajréteg átnedvesedett, optimális feltételei megteremtõdnek a szakszerû talajmûvelésnek. A nedvességtároló vagy feltöltõ öntözésre a tenyészidõn kívül kerülhet sor. Aszályos években a talaj víztartalékainak feltöltésére tavasz kezdetén, esetleg 51

fagymentes téli napokon (amikor a talaj még nincs átfagyva) kerülhet sor. Nagy adagú víz (100–120 mm) kijuttatásával, a befogadást szem elõtt tartva. A talajátmosó, sókimosó öntözést alkalmazzák a hajtatásban, üvegházban, ill. a szabadföldi zöldségtermesztésben. Célja és feladata a talaj megnövekedett sótartalmának a gyökérzónából való kimosása. Üvegházban csak drénezett talajon, szabadföldön fõként homokon és szerves anyagban gazdag, laza talajokon végezhetõ. A kimosáshoz 150–200 mm-es vízadag kell. De térjünk vissza a tervezéshez, és részletezzük azokat;

Az öntözés idõpontja A vízigényt legjobban a zöldségnövények maguk jelzik. (Természetesen nyomon követhetõ az igény mûszeres méréssel, laboratóriumi vizsgálattal is. De maradjunk az egyszerû megoldásnál.) A levelek lankadása szemmel látható. Ezt a termesztõnek idõben kell észrevennie! Öntözéssel még visszafordítható a folyamat. A hervadás már visszafordíthatatlan állapot. Jó támpontot nyújt a talaj is a termesztõ számára. Ha a gazda markába veszi a „földjét”, s az nyomásra nem áll össze, öntözni kell. Természetesen a tudományosabb, pontosabb, objektív módszerek is használhatók az öntözés idõpontjának meghatározására: – a talaj nedvességtartalmának mérése, – a növény testhõmérsékletének mérése, – a kritikus fenofázis meghatározása, – számítógépes tervezés módszere, – az öntözési forduló szerinti öntözés. A talajnak a zöldségnövények számára még elfogadható legkisebb víztartalma a szántóföldi vízkapacitás százalékában (VK%) fejezhetõ ki. Ez az érték a zöldségfajokra jellemzõ vízigényesség függvényében 50–70% között változik. Az öntözés ideje akkor érkezett el, amikor a talaj víztartalma erre a VK%-ra csökkent.

Öntözõvíz mennyisége, öntözési norma Az egyszeri öntözéssel kiadott víz mennyiségét jelenti. Az értéket döntõen az öntözési cél, a termesztett zöldségfaj, annak fejlettsége, gyökeresedési mélysége, és a talaj vízkapacitása határozza meg. A céltól függõen, mint láttuk, az öntözési norma 1–2 mm-tõl (párásító öntözés) 150–200 mm-ig (átmosó öntözés, üvegházban) terjed. 52

A vízpótló öntözéskor a talajt mindig a gyökérzóna mélységéig nedvesítjük át. Miért nem tovább? Sajnáljuk a vizet a növénytõl? Nem! Nem célszerû a felvehetõ tápanyagokat lemosatni a gyökérzóna alá, mert nem tudja felvenni a növény! A tervezésnél tudjuk, hogy 1 m2-re jutó 1 mm csapadék 1 liternek felel meg. Az 1 mm-es csapadék 1 cm-es talajréteget nedvesít át. Ennek megfelelõen tervezzük a kiadandó vízmennyiséget. Azt is tudni kell, hogy az egyes termõhelyi kategóriák talajai milyen vízmennyiséget tudnak befogadni? A talajféleség függvényében részletekben célszerû adagolni.

Idénynorma A tenyészidõszak alatt végzett öntözések együttes vízmennyiségének az öszszege. Legnagyobb idénynormák a hosszú tenyészidejû, nagy vízigényû zöldségfajoknál adódnak. Az idénynorma értéke a szabadföldi zöldségtermesztésben 20–350 mm között változik.

Öntözési forduló Fogalmán az egymást követõ öntözések közötti idõtartamot értjük. Hosszát napokban fejezzük ki. Öntözött zöldségtermesztésben 10–14 napos fordulót terveznek. Homoktalajokon ennek rövidítése indokolt. Figyeljük a növényt, majd õ megmondja! Az öntözési idõszak hossza az elõvetemény lekerülésétõl a tervezett, termesztett növény lekerüléséig tart. Összefoglalóan ajánljuk az öntözési tevékenység tervezését, hogy a termesztett növények idõben, elegendõ vízhez jussanak. Ha hiány van, idõben pótolhassuk, ha a technikai felszereltségünk hiányos, fejleszthessük.

Az öntözõvíz tulajdonságai és forrásai Végezetül szóljunk a vízrõl, az éltetõ erõrõl. Termesztési szempontból az öntözõvíznek a következõk a legfontosabb tulajdonságai: – ásványisó-tartalma, – keménysége, – hõfoka, – szennyezettsége. 53

Az öntözõvíz sótartalmát fõként eredete határozza meg. Egyes körzetekben közismerten nagy az ásott és a fúrt kutak ásványisó-tartalma. Az ásványi sók közül a nátriumsók jelenléte különösen káros. A nátriumsós víz a talajt elszikesíti, terméketlenné teszi. Nem alkalmas a víz öntözésre, ha szódatartalma 100 mg/l felett van. Minden vízben van több-kevesebb oldott só, amelyek egy bizonyos határig lehetnek elõnyösek is (magnézium, nitrát, kalcium stb.), de lehetnek nagyon károsak is. A vizek alkalmasságát alapvetõen két tényezõ határozza meg: a termesztett növény sóérzékenysége, és az alkalmazott termesztési mód. 10. táblázat. Az öntözõvíz kémiai tulajdonságai Paraméter pH (kémhatás)

Az összes oldott sómennyiség EC-érték ++

Mangántartalom (Mn ) ++

Vas (Fe )

Hidrogén-szulfid (SH) +

Nátrium (Na ) -

Klór (Cl )

Hidro-karbonát (HCO3)

Értékhatár 6,5 alatt 6,5–7,2 között 7,2 felett 520 mg/l alatt 520–2000 mg/l 2000 mg/l 0,5 mS/cm alatt 0,5–1,5 mS/cm 2,0 mS/cm felett 0,1 mg/l alatt 0,1–1,0 mg/liter 1,0 mg/liter felett 0,1 mg/liter alatt 0,1–1,0 mg/liter 1,0 mg/liter felett 0,5 mg/liter alatt 0,5–2,0 mg/liter 2,0 mg/liter felett 1,5 mgeé/liter alatt 1,5–3,0 mgeé/liter 3,0 mgeé/liter felett 1,5 mgeé/liter alatt 1,5–3,0 mgeé/liter 3,0 mgeé/liter felett 5,0 mgeé/liter alatt 5,0–6,0 mgeé/liter 6,0 mgeé/liter felett

Forrás: Gyúrós J. in Terbe et al., 2005

54

Besorolás alacsony közepes magas alacsony közepes magas ideális még megfelelô magas optimális megfelelô magas optimális megfelelô magas alacsony közepes magas ideális közepes magas ideális közepes magas ideális közepes magas

Az öntözõvíz kémiai tulajdonságait (Gyúrós in Terbe et al., 2005. alapján) a 10. táblázatban foglaljuk össze. A víz keménységét a benne lévõ kalcium- és magnéziumionok okozzák. Ez azért érdekes, mert a kemény víz oldóképessége kisebb. A fémes Ca és Mg-sót tartalmazó víz a lágy víz, ami öntözésre kiváló. Az öntözõvíz hõfoka ideális, ha megegyezik a termesztett zöldségfaj hõmérsékleti optimumával. Hidegtûrõ növényeknél 13–20 ºC, melegigényeseknél 20–25 ºC. Az öntözõvíz szennyezettségén a vegyszerekkel való keveredést értjük. Ez okozza a legnagyobb veszélyt napjainkban. A növényeket károsító vegyszereket a vegyi és egyéb gyárak, és kémiai anyagokat használó mezõgazdasági üzemek egyaránt juttathatják az öntözõvíz forrásokba, a környezetbe. Az orvosok megállapítása szerint környezetünket, vizeinket több mint 60 000 különféle vegyi anyag szennyezi. Rendkívül nehéz és költséges valamennyit kivonni a jelenleg használt, elavult, és gyengén finanszírozott tisztítóberendezésekkel. Egy átlagos víztisztító üzem mintegy 30–40 vegyi anyag jelenlétét képes vizsgálni, és ennek nagyjából a felét, kb. 20-at próbál meg kiszûrni. Szerencsére a zöldségnövénynek ennél hatékonyabb a szûrõképessége. Ezért is mondjuk, hogy nagy érték a zöldségnövényben lévõ víz, mert az biológiailag tisztított víz. Megállapíthatjuk, hogy a városi eredetû szennyvizek zöldségnövények öntözésére a fenti okok miatt nem használhatók. Fontosabb vízforrások

Folyóvíz. Lágy, gyakorta tartalmaz iszapot is. Hõfoka az év folyamán változik. Öntözésre jó, ha vegyi anyagokkal nem szennyezett. Patak és forrásvíz. Összetételét tekintve jó, hõmérséklete a forrásvíznél alacsonyabb. Víztárolóba gyûjtve a célnak megfelel. Tóvíz. Többnyire lágy víz. Hõmérséklete az év folyamán változik. Vegyszerekkel ritkán szennyezett, öntözésre megfelel. Kútvíz. Vízminõség szerint elkülöníthetõ az ásott, az artézi és a csõkút vize. Az ásott kút vize a talajvízbõl származik. Összetétele igen változatos. Nitráttartalma helyenként magas – ami emberi fogyasztásra nem, de öntözésre jó. Öntözésre csak a nagy ásványisó-tartalmú kútvíz nem alkalmas. Artézi kutak mélyfúrásúak. A víz hõmérséklete meleg (mélységtõl függõen). Lehûtve használható öntözésre. Csõkút sekélyebben elhelyezkedõ rétegvízbõl, vagy talajvízbõl is nyerheti vizét. A 10–50 méter mélyrõl szivattyúkkal felhozott víz hideg, de a zöldségtermesztésben sikeresen használható. Csapadékvíz. Lágy, meleg, sókat és vegyszereket ritkán tartalmaz. Öntözés55

re kiváló. Medencékbe összegyûjtve jelentõs mennyiség használható belõle. Magyarországon 1 m2-re számított csapadék mennyisége 500–600 mm (átlagban), ez 500–600 liter csapadékvizet jelent. Ezzel is számolnunk kell.

Zöldségfélék szaporítása Gyûjtõnéven szaporításnak nevezzük a zöldségnövények életfolyamatának újrakezdésére irányuló tevékenységet. Korunk tudományos eredményeinek megfelelõen a szaporítási módokat két nagy csoportba osztjuk. Beszélünk: – makroszaporítási és – mikroszaporítási módokról.

A makroszaporításon belül megkülönböztetünk ivaros (generatív) szervekkel és ivartalan (vegetatív) szervekkel történõ szaporítási eljárásokat. Az ivaros szervekkel történõ szaporítás a legelterjedtebb, ez a magvetést jelenti. Ez történhet szabadföldön és termesztõlétesítményben. A magvetés célja szerint beszélünk: – végleges helyre vetésrõl, – palántanevelésrõl. Újabban egyes szerzõk tovább bontják e tevékenységet, miszerint megkülönböztetünk: – végleges helyre vetést, – vetést palántanevelés céljára és – vetést kétéves, ill. évelõ (nyugalmi állapotú) növények nevelésére (pl. dughagyma-elõállítás, spárgamagonc-nevelés stb.)

A végleges helyre vetés a legelterjedtebb és legolcsóbb eljárás a zöldségtermesztésben, mert nem kíván különleges termesztési beavatkozást. (Megjegyezzük, hogy a jövõben a magas vetõmagárak a korszerû palántagyárak által elõállított jó minõségû palánta, annak elfogadható ára, az idõzítés fokozódó igénye, a termesztés biztonságának fokozása stb. egyre több fajnál elõnyben részesítik a palántázást.) Így szaporítjuk pl. a hüvelyeseket, a gyökérzöldségeket (kivéve a zellert), a csemegekukoricát (kivéve a korai termesztést), a hagymákat, a levélzöldségféléket, a kabakosokat (egyre inkább a palántázás terjed) stb. A palántanevelés olyan szaporítási eljárás, amelyre az jellemzõ, hogy a magot nem a végleges helyére, hanem termesztõlétesítménybe vagy szabadföldi ágyba vetik el. Itt a fiatal növények fejlõdési feltételei kedvezõek. E tevékeny56

ség a termesztõlétesítményekben korábban kezdhetõ, mint az állandó helyre vetés, amelynek egyik eredménye a korábbi érés (szedés). Palántaneveléssel hazánkban elsõsorban a paradicsomot, paprikát, káposztaféléket, dinnyét, zellert, tojásgyümölcsöt stb. termesztjük. A kétéves, ill. évelõ növények nevelését szolgáló magvetést pl. a vöröshagyma esetében a dughagyma elõállításánál, magtermesztésben a kétéves fajok dugványainak nevelését célzó vetésben és a spárgamagoncok elõállításánál használjuk. Az ivartalan (vegetatív) szaporítás lényege, hogy növényi részeket használunk továbbszaporításra. Így szaporítjuk a burgonyát, sarjhagymáiról a fokhagymát, léghagymáiról a gazdasági hagymát (van magot fejlesztõ változata is!), talpgyökereirõl a tormát, tõosztással a rebarbarát stb. Ide soroljuk a dugványozást, oltást is. Oltással a betegségekre érzékeny fajtákat védjük meg a károsodástól azáltal, hogy ellenálló növényre oltjuk. Mikroszaporítás. Éppen napjainkra vált a mindennapi gyakorlat számára is elérhetõvé. Egyik legelterjedtebb módja a szövettenyésztés. Lényege, hogy növényi részeket (csúcsmerisztéma, hajtásrügy, hónaljrügy, virágkezdemény, levéllemez, szár stb.) izoláljuk és „in vitro” körülmények között tenyésztjük tovább. A szövettenyésztõ munkával elérhetõ, hogy egy növényi részbõl több millió darab dugványt (növényt) kapunk. Számításba jöhet továbbá az embriótenyésztés és a pollenkultúra stb. mint mikroszaporítási eljárás.

A vetõmag A mag ivaros (generatív) úton létrejött növényi rész, amely önállóan képes új generáció létrehozására. A termesztés biológiai alapja, tõle döntõ mértékben függ tevékenységünk sikere. A vetõmagot csak megbízható helyrõl szabad beszerezni. A vetõmag gazdasági értékét genetikai potenciálja és az értékmérõ tulajdonságok határozzák meg. Ezek: – fajtatisztaság és fajtaazonosság, – tisztaság, – csírázóképesség és csírázási erély, – ezermagtömeg, – egészségei állapot, – víztartalom, – osztályozottság.

Fajtatisztaság és fajtaazonosság fogalmán azt értjük, hogy a vetõmag nem tartalmaz a fajtától eltérõ egyedeket (vagyis az, aminek vásároltuk). A fajtára jel57

lemzõ bélyegek minden egyedben megtalálhatóak. Ellenõrzése legtöbb fajnál szabadföldi kitermesztéssel történik. Tisztaság. A vetõmag tisztaságán az ép, fajtaazonos magvak darabszázalékát értjük. Minél kevesebb tisztátalanságot tartalmaz a vetõmag, annál értékesebb. Tisztátalanságnak számítjuk az idegen- és gyomnövények magvait, a hulladékot (törött mag, sérült részek, föld stb.) Az elõforduló karantén gyommag a tétel kizárását vonja maga után. Csírázóképesség. Egyik legfontosabb értékmérõ tulajdonsága a vetõmagnak. Fogalma: a szabványban meghatározott (laboratóriumi) körülmények között megadott idõn belül fejlõdött, normális, ép, egészséges csíranövények darabszázalékát értjük a csírázóképességen. (A vizsgálatnál el kell különíteni a beteg, törött, abnormális csírákat, mert ezekbõl nem fejlõdik egészséges növény. Kivétel a fajtaborsó, ha a fél sziklevél és a gyököcske megvan, ép csírának számít!) A csírázóképesség és a szabadföldi kelési %-ban nagy különbségek vannak. Az élet követelményéhez közelít, a fõleg kukoricánál alkalmazott Cold-teszt módszer. Itt a szántóföldi viszonyokhoz igazított feltételek között folyik a csíráztatás. Így a termesztõ használhatóbb csírázási értéket kap. A csírázási erély (mások csírázási energiának is mondják) azt mutatja, hogy milyen gyorsan, energikusan csírázik a vetõmag. A jobb csírázási erély gyorsabb növényfejlõdést eredményez. Errõl az értékmérõ tulajdonságról az utóbbi években kevesebbet beszélünk. Definíciója: az erély napjáig kicsírázott magvak darabszázaléka. Ezermagtömeg. 1000 darab magnak a tömege. A magban lévõ tápanyagtömeg mennyiségét mutatja. A nehezebb magban több tartaléktápanyag van, így erõsebb csíra, nagyobb növény fejlõdhet. Az ezermagtömeg ismeret abban is eligazít, hogy mennyi vetõmagot vegyünk. (Ha nem elõre megadott darabszám-igény alapján vásárolunk!) Egészségi állapot. Vizsgálata a gombás és baktériumos betegségekre, a virágos élõsködõk okozta fertõzésre, a rovarok és egyéb kártevõk jelenlétére és az általuk okozott kártételre terjed ki. Víztartalom. Az értékesített vetõmag víztartalma 12–14%. Raktározni csak „légszárazon” lehet. A nedves mag könnyen dohosodik. A nagy víztartalmúból sokat kell vetni. A víztartalom mérõszáma a tömegszázalék kiszámításakor a minta víztartalmát az eredeti tömeg százalékában fejezi ki. Osztályozottság. A vetõmagnak lehetõség szerint egyenletes szemnagyságúnak, egészségesnek kell lennie. Az osztályozottság azt mutatja, hogy a vetõmagtétel hány tömegszázaléka esik a megadott határértékek közé (vetõmagátmérõ, ezermagtömeg). Az osztályozottság ott fontos, ahol követelmény az egyszerre érés, egymenetes betakarítás. A termesztõ számára kiemelkedõ fontosságú értékmérõ tulajdonság a vetõmag használati értékének ismerete. (Igaz, az utóbbi években egyesek kevésbé 58

értékes tulajdonságnak vélik, ezért ismertetését is elhagyják!). Ez a tulajdonság egy számban fejezi ki a vetõmagtétel tisztasági és csírázóképességi értékét. Ebbõl a számításból, és az ezermagtömeg értékébõl – ismerve az egy hektárra vetendõ csíraszámot – meghatározhatjuk a szükséges vetõmagmennyiséget. A használati érték (Hé) kiszámítása: tisztasági % × csírázóképesség % Hé = 100 Pl., ha egy tétel tisztasága 95%, csírázóképessége 93%, akkor használati értéke: 95 × 93 Hé =

= 88,35% 100

A használati érték ismeretében kell a termesztõnek a vetõmagnormát megállapítani, azaz többlettel vetni! Említést kell tennünk a vetõmag koráról is. A zöldségfajok vetõmagjai általában 1–8 évig tarják meg csírázóképességüket. A legrövidebb ideig 1–2 évig a pasztinák, a feketegyökér és a rebarbara, leghosszabb ideig a kabakosok magvai (6–8 évig) tartják meg a csírázóképességüket. A többi faj 3–5 évig tartja meg a csírázóképességét. Ezek az ismeretek fõleg akkor voltak fontosak, amikor a termesztõk még konstans fajtákat termesztettek és maguk szedték a magot. Ma már a vetõmag-forgalmazás módja, színvonala nagyot változott. Ezek az értékek csak ismereti szinten érdekesek.

Szaporítóanyag vetés elõtti kezelése A növény és környezete szoros összefüggésben van egymással, hisz a fejlõdéséhez szükséges tényezõket itt találja meg. Ezt a folyamatot számos beavatkozással alakíthatjuk. Ezek a szaporítóanyag vetés elõtti kezelései: – csávázás, – elõáztatás, elõcsíráztatás, – hõkezelés, – kémiai stimulálás, besugárzás, – a magvak koptatása, – méret szerinti osztályozás, – apró magvak keverése, – drazsírozás, tablettázás, – magvak felragasztása, – inkrusztálás. 59

A csávázást a legtöbb esetben a vetõmag forgalmazója már elvégzi. Elõáztatás, elõcsíráztatás leginkább a kabakosok termesztéstechnológiájában fordul elõ. A termesztõk felismerték, hogy a mag, vízben történõ elõáztatása (duzzasztása) idõmegtakarítást, jobb palántabeállottságot, és a csírázás idõszakában az igények optimális kielégítését eredményezi. A duzzasztást (2–14 óráig) langyos vízben, az elõcsíráztatást az adott faj hõoptimumán 1–2 napig folytatjuk. Lényeg, hogy a gyököcske megjelenjen! Nem kívánatos a túl nagy gyökér! Az elõcsíráztatott mag addig vethetõ, amíg a gyököcske színe hófehér! Elõcsíráztatott magot csak nedves talajba szabad vetni. A hõkezelés lehetséges a vetõmagnál és a dughagymánál. Hõkezeléssel a vetõmagban szárítás hatására biológiai folyamatok mennek végbe, s ezáltal kedvezõbben alakul a további élettevékenysége. A dughagymánál a hõkezelés célja a magszárkezdemények fejlõdésének visszaszorítása. Mérettõl függõen 2–8 hétig 35–40 ºC-on tartjuk a dughagymát. A klímarezisztens (CR) fajták hõkezelése rövidebb ideig tart. A magvak UV vagy gammasugarakkal, ill. kémiai anyagokkal való kezelése igen széles körû. Itt helyszûke miatt ettõl eltekintünk. A magvak koptatására a könnyebb, precíziós vetés, ill. a jobb vízfelvétel biztosítása miatt van szükség. A paradicsom, sárgarépa koptatása a vetés érdekében történik. A spenót magját keménymagvúsága miatt koptatjuk, hogy a csírázáshoz szükséges vizet könnyebben felvegye. A méret szerinti osztályozást már érintettük (pl. retekmag). Aprómagvak vetés elõtti keverését az egyenletesebb vetés, növényelosztás érdekében, a precíziós vetõgépek munkáját megkönnyítendõ végezzük. Keverésre csak a maggal azonos sûrûségû anyagot használjunk. Erre a célra jó a fûrészpor, a dara, a szárított répaszelet stb. A drazsírozás (pillirozás) az apró magvaknak különbözõ anyagokkal való többrétegû bevonását jelenti, az eredeti forma gömbformává való alakításával. Szintén a vetést könnyíti. A magvak ragasztása papírra vagy mûanyagszalagra kisebb jelentõségû. A hónapos retek házikerti termesztésében volt nagyobb jelentõsége. Az inkrusztálás a vetõmag felületének vékony rétegû bevonását jelenti növényvédõ szerrel.

A tenyészterület Tenyészterületnek nevezzük a sor- és tõtávolság szorzatát (cm2, m2), tehát egy adott zöldségfaj rendelkezésére álló területét. Állománysûrûség az egységnyi területen található, termesztett növények száma. (Ez lehet tõ, fészek, mag.) 60

A tõelrendezés a sor, ill. sorok, és a tövek távolságát, egymáshoz viszonyított arányát jelenti. Ez lehet szabálytalan (szórt vetés), négyzetes vagy soros (lényegében téglalap alakú). A soros lehet egyenletes vagy ikersoros elrendezésû. A gépesítés könnyítését szolgálja a szalagos elrendezés (3–5 sor), majd kihagyják a mûvelõutat. A mûvelõutas elrendezésnél 8–20 m-enként hagyunk ki mûvelõutat. Az optimális tenyészterületet befolyásoló tényezõk: – faj, fajta, – környezeti viszonyok, – talajszerkezet, – technológiai változatok.

Vetés Az elvetett vetõmag csak akkor indul csírázásnak, ha megvannak annak feltételei. A csírázáshoz megfelelõ hõmérséklet, nedvesség és oxigén szükséges. Hazánkban a szabadföldi zöldségtermesztésben az alábbi fontosabb vetési idõpontokat emeljük ki: – március elején (amint a talajra rá lehet menni): petrezselyem, sárgarépa, borsó, pasztinák, hónapos retek stb. – március közepe: hagyma, káposztafélék, borsószakaszok stb. – április (amikor a talaj hõmérséklete eléri a 12–14 ºC-ot): paprika, paradicsom, dinnyék, spárgatök, bab, csemege kukorica, cékla, káposztafélék – június–augusztus (másodvetések): uborka, bab, cékla, csemegekukorica, kínai kel, cikóriasaláta (radicsió) stb. – nyár végi (augusztus közepe): áttelelõ hagyma – szeptember–október (áttelelõk): spenót, fejes saláta – télalávetés (november vége–december eleje): petrezselyem – téli vetés: borsó.

A vetõmagmennyiség kiszámítása A megfelelõ vetõmagmennyiség kiszámításához elõször is tudnunk kell a termesztett zöldségfaj tervezett sortávolságát, tõtávolságát (állománysûrûség) és a termõterület nagyságát. Ennek gyors áttekintése érdekében közöljük a vetésfolyóméter táblázatot (11. táblázat).

61

11. táblázat. A vetésfolyóméter változása a sortávolság függvényében (m2-re és ha-ra vonatkoztatva) Sortávolság cm 12,0 15,0 20,0 24,0 30,0 36,0 40,0 45,0 50,0 60,0 70,0 75,0 80,0 90,0 100,0 110,0 120,0 140,0 150,0 160,0 200,0

Vetésfolyóméter 2

m -ként 8,33 6,66 5,00 4,16 3,33 2,77 2,50 2,22 2,00 1,66 1,43 1,33 1,25 1,11 1,00 0,91 0,93 0,71 0,66 0,62 0,50

ha-onként 83 330 66 670 50 000 41 670 33 330 27 780 25 000 22 220 20 000 16 670 14 290 13 330 12 500 11 100 10 000 9090 8330 7143 6660 6250 5000

A kívánt sortávolság kiválasztásával megkapjuk a vetésfolyómétert. Ezt követõen megállapítjuk a tõtávolságot, a kettõt összeszorozzuk, megkapjuk a növény tenyészterületét, amibõl kiszámítható az állománysûrûség. Példaként említjük a zöldborsót. 12 cm-es sortávolságra vetve, m2-enként 8,33 folyómétert, hektáronként 83 330 folyómétert kapunk. A tõtávolság 7 cm (a sorban 7 cm-enként vetünk). Egy növénynek 84 cm2 a tenyészterülete. Egy m2-en 119 darab magot vetünk, hektáronként pedig 1 190 000 darabot. Ha sûrûnek találjuk, igény szerint csökkenthetjük. Ellenkezõ esetben növelhetjük az állományt. A tervezéshez a továbbiakban szükségünk van az egyes zöldségfajok ezermagtömegének és a kisebb termesztõknél az 1 gramm magban található magvak számára. Ehhez nyújt segítséget a 12. táblázat. Majd az alábbiak szerint folytatjuk a számítást.

62

A vetéshez szükséges magmennyiséget az alábbi képlet szerint számítjuk ki: csíraszáma (ha) × ezermagtömeg (g) Csíratömeg kg-ban = 1 000 000 esetünkben behelyettesítve (feltételezve, hogy a borsófajta ezermagtömege 200 gramm), 1 190 000 × 200 Csíratömeg kg-ban =

= 238 kg/ha 1 000 000

Tudjuk, hogy nem minden magból fejlõdik növény, ezért bizonyos módosításra van szükség, az alábbi képlet szerint: CsT × 100 Vetõmagtömeg kg-ban ha-ra = Hé Ahol CsT = csíratömeg hektáronként, a Hé = használati érték. Példánk szerint a csíratömeg 238, kg/ha. Tehát a ténylegesen vetendõ vetõmagtömeg 238 × 100 kilogrammban =

= 269 kg 88,35

A használati értékkel módosított adat 269 kg/ha vetõmagtömegre módosul. Az óvatosabb termesztõk bizonyos vetõmagtöbbletet még ehhez is hozzátesznek (10% körüli érték). A vetés mélységét befolyásolja a vetõmag mérete, pl. az aprómagvú fajokat szinte a talaj felszínére vetjük (zeller), lapogatjuk. A sárgarépa, petrezselyem magját 1–2 cm mélyre, a babot, borsót 5–7 cm mélyre tesszük. A csírázás idõtartama. A hosszú ideig csírázó petrezselyem felett a talaj könynyen kiszárad. Jóvátehetetlen hiba, ha ez a gyököcske megjelenésekor következik be. Ekkor mondja a termesztõ, hogy „rossz volt a mag”. Befolyásoló tényezõ a talaj szerkezete, nedvességtartalma, és ülepedettsége. Homokon mélyebbre vetünk.

63

Magvetés módja Vethetünk kézzel és géppel. A kézi vetés ma már ritka. A gépi vetés elõnye a gyorsaság, a jobb magelosztás, az optimális vetésmélység stb. A vetés lehet a mag elhelyezésmódja alapján szórt, soros és fészkes. A szórt vetés a technika fejlõdésével egyre inkább háttérbe szorul. A soros vetésen belül megkülönböztetjük a soros, ikersoros, szalagos elrendezést, és a szórt (sávos) vetést. Különleges vetési mód a kevert, a kulisszás és a sorjelzõ vetés. A fészkes vetést a nagy tõállású zöldségfajoknál alkalmazzuk. 12. táblázat. A fontosabb zöldségfajok ezermagtömege és az 1 gramm mennyiségben található magvak darabszáma Növényfaj Paradicsom Paprika Tojásgyümölcs Görögdinnye Sárgadinnye Uborka Sütôtök Spárgatök Patisszon Borsó Bab (kismagvú) Bab (nagymagvú) Káposztafélék Fejes saláta Cikória Spenót Sóska Rebarbara Spárga Vöröshagyma Póréhagyma Metélôhagyma Sárgarépa Sárgarépa dörzsölt Petrezselyem Zeller Pasztinák Feketegyökér Retek Cékla Csemegekukorica

Magtömeg g 2,4–3,6 5,0–7,0 3,5–4,5 18,0–150,0 25,0–30,0 20,0–30,0 400,0–500,0 150,0–200,0 60,0–70,0 100,0–500,0 100,0–200,0 600,0–700,0 3,0–60,0 0,8–1,2 1,0–1,2 8,0–10,0 0,7–1,2 9,0–14,0 18,0–20,0 3,0–4,0 2,2–3,7 0,8–1,0 2,0–2,4 1,2–1,5 1,2–1,8 0,4–0,5 3,0–5,0 13,0–14,0 6,0–8,0 13,0–22,0 200,0–300,0

Darab mag g 250–400 140–200 220–280 6–50 30–40 30–50 2–3 5–6 14–16 2–10 5–10 1–2 160–330 80–1200 800–1000 100–120 800–1400 70–100 50–55 250–330 270–450 1000–1200 400–500 650–800 500–800 2000–2500 200–300 70–75 120–150 45–70 3–5

Palántanevelés Állandó helyre vetett magból fejlõdött növény egész életét azon a helyen tölti, ahová vetettük. A palántanevelésnél ez a folyamat kettészakad. A palántát (a növény életének elsõ szakaszát) védett, legtöbbször szabályozott környezeti viszonyok között neveljük, majd másik helyre ültetjük. A palántanevelés elõnyei: a fiatal növények kedvezõbb, szabályozott körülmények között fejlõdnek, az érésük, szedésük elõbbre hozható, a tenyészidõ megnyújtható, lehetõség adódik a kettõs termesztésre, a hosszabb tenyészidejû fajok, fajták is biztonsággal termeszthetõkké válnak, javul a gépkihasználás foka, a költségmegtakarítás, javul a terület kihasználtsági foka stb. Hátrányként a palántanevelés többletköltsége (termesztõberendezés, fûtés stb.) említhetõ. Korábban már utaltunk rá, hogy a vetõmagárak emelkedésével tulajdonképpen ez a hátrány is kisebb mértékû lesz. Ennek függvényében kell szólnunk a szaporításnál használt föld(keverékek)rõl is. A magföld jó szerkezetû, tápanyaggal kevésbé feltöltött. A magban lévõ energia elegendõ a keléshez. Ezt követõen úgyis áttûzdeljük a növényeket. Palántaföld szintén iparilag elõállított földkeverék, már tápanyaggal jól ellátva kerül forgalomba. Szólnunk kell a hagyományos, mesterséges talajokról is. Magágy és magtakaróföldként használták a dúsított tõzeget, a tõzeg + homok + érett istállótrágya (50 + 40 + 10%), vagy a tõzeg + homok (50 + 50%) keveréket Plantosan (0,65 kg/m3) kiegészítéssel. Tápkocka földnek tõzeg + érett istállótrágya (1:1) keverékét, vagy a tõzeg + homok (80–20) + komplex mûtrágya 1 kg/m3 + 0,5–1 kg szuperfoszfát kiegészítésével használták, még számtalan földkeverék alkalmazása mellett. Cserépföldnek tõzeg + homok (70–30%) + komplex mûtrágya (1 kg/m3) megfelelt. Mi felel meg ma? – megvesszük a palántát, vagy – megvesszük a magföldet és a palántaföldet a kereskedelemben, ipari elõállításból, vagy – kísérletezünk magunk, és a helyi lehetõségeket kihasználva, ha magunk neveljük a palántát, különbözõ földkeverékrecepteket állítunk össze. Kipróbáljuk és amelyik a legjobb lesz, azt választjuk.

65

A magvetés idõpontja Függ: az idõzítési igénytõl, az ültetés tervezett idõpontjától, a faj-fajtától, a környezeti tényezõktõl, a palántanevelés idõtartamától, a palántanevelés módjától stb. A szaporítóanyag vetés elõtti kezelésmódjai megegyeznek a szabadföldi vetésnél ismertetettel. A magvetés történhet géppel és kézzel a palántanevelésben is. Az elosztás módja szerint szórva, sorba, szemenként. A magvetés helye szerint: termesztõlétesítmény talajába, szaporítóládába, földlabdába (gyepkockába, tápkockába, cserépbe, kiskonténerbe, ládába, palántanevelõ tálcába stb.) és szabadföldi ágyba. Magvetés sûrûsége. A palánták állománysûrûsége sokkal nagyobb a végleges helyre ültetetthez viszonyítva. Kis növényekbõl több elfér egységnyi területen anélkül, hogy akadályoznák egymást a fejlõdésükben. Minél rövidebb a palántanevelés tervezett idõtartama, annál sûrûbb lehet az állomány. Nálunk a paradicsompalánta nevelési ideje az évszaktól függõen változhat 6–12 hét között. Nálunk! A korszerû palántanevelõ gyárak minden évszakban pontosan szabályozott feltételek mellett, azonos idõtartam alatt nevelik fel a palántákat. Nem csak a paradicsomot. A felnevelhetõ palántamennyiség a vetési idõ függvényében változik. Jól mutatja ezt a 13. táblázat adatsora. A hazánkban kialakult termesztési szokások alapján a palántanevelésnek öt változatát különböztetjük meg: – sûrû magvetés – tûzdelés – cserepezés – palántázás (nagycserepes paradicsompalánta) – sûrû magvetés – cserepezés vagy tápkockázás – palántázás (paprika stb.) – sûrû magvetés – tûzdelés – palántázás – vetés cserepekbe, tápkockába, vagy tálcába – palántázás – ritka vetés – palántázás Tisztázzuk az egyes fogalmakat. Sûrû vetésen a 2000–5000 db/m2-ig terjedõ állománysûrûséget értjük. Ezt az állományt csak tûzdelésig (szikleveles állapot) nevelhetjük fel. Tûzdelésen (pikírozáson) a fiatal növények palántanevelése közben való átültetését értjük. A növények tûzdelését a szikleveles fejlettségtõl kezdve az elsõ lomblevél megjelenéséig célszerû elvégezni. A fiatal növények (szikleveles) átültetése a leggyorsabb munkavégzést, a legnagyobb hatékonyságot és a jó biológiai teljesítményt vonja maga után. Állításunk alátámasztására egy kutatási eredményt ismertetünk. Dán kutatók az üvegházi paradicsomtermesztésben 30%-os terméstöbbletet értek el azáltal, hogy a növényeket szikleve66

13. táblázat. A felnevelhetõ palántamennyiség a vetésidõ függvényében Faj

Paradicsom – legkorábbi – korai – középkorai – kései Paprika – legkorábbi – korai – középkorai – kései Fûszerpaprika – korai – középkorai – kései

Vetésidô*

Vetômag 2 g/m

Felnevelhetô palánta 2 db/m

II. 25.–III.5. III. 6–15. III. 16–25. III. 26–

1,5–2,0 2,0–2,5 2,5–3,0 3,0–4,0

300–400 400–500 500–600 600–800

III. 5–15. III. 16–25. III. 26–IV. 5. IV. 6–

6,0–8,0 8,0–10,0 10,0–12,0 12,0–

560–650 650–800 80–950 950–

III. 15–25. III. 26–IV. 5. IV. 6–

10,0–15,0 15,0–20,0 20,0–

800–1200 1200–1500 1500–

* = a megadott idõ száraz magra vonatkozik, elõcsíráztatott maggal 3–4 nappal késõbb vethetõ. Zatykó F. in Balázs S., 1994

les állapotban tûzdelték, az egy lombleveles fejlettségû növények tûzdelésével szemben. Az is igaz – nézzünk magunkba – hogy a tûzdelés a palántanevelési hibák eltûntetésére is szolgál. A szik alatti szárrész gyorsan megnyúlt, ha kelés után nem csökkentettük a hõmérsékletet. Ezt a tûzdeléssel eltüntettük, mélyebbre ültettük. A ládás, tálcás palántanevelésnél a földkockába vetünk. Megfelelõ technológiai fegyelem mellett nem nyúlik meg a szik alatti szár, nem kell tûzdelni. Van egy kivétel, a karalábé. Ezt a fajt még ma is legtöbben tûzdelik. A magvetéstõl számítva, viszonyaink között általában két hétre érik el a növények a tûzdelési fejlettséget. Ritka vetésen a 400–800 db/m2-es állománysûrûséget értjük. Van azonban ezen belül a gyakorlatban egy másik fogalom, a normál sûrûség, amely 800–1500 db/m2-es állománysûrûséget jelent. Fõleg a szabadföldi tömegtermesztésnél használjuk. A cserepezést, tápkockázást, gyepkockázást, ládás – tálcás palántanevelést földkockás nevelésnek mondjuk. Egy-egy m2-en, a földkocka méretétõl függõen különbözõ számú palánta helyezhetõ el. (Lásd a 14. táblázat.) Az egyes fajoknál alkalmazott leggyakoribb földkocka méret: fejes saláta, karalábé 4–5 cm; karfiol, fejes káposzta 5–6 cm; paprika 6–7 cm; dinnye, uborka, paradicsom 6–8 cm; tök 7–9 cm. 67

14. táblázat. Egy négyzetméteren elhelyezhetõ földkockák számának változása a méret alapján Földkocka mérete Földkocka alapterülete 1 m -re elhelyezhetô 2 cm cm darabszám 4×4 16 625 5×5 25 400 5×6 30 333 5×7 35 285 6×6 36 277 6×7 42 238 7×7 49 204 7×8 56 178 8×8 64 156 8×9 72 138 9×9 81 123 10×9 90 111 10×10 100 100 11×11 121 82 12×12 144 69

Újabb eljárás a ládás, KITE-plant, Super Seedling tálcás palántanevelés. Egy 60×40 cm-es mûanyag ládában, tálcában 240 db kis földkockás palántát lehet felnevelni. Természetesen a palántanevelési idõ ebben az esetben lerövidül. Rendkívül nagy hozzáértést, technológiai fegyelmet igényel ez az eljárás.

Vetõmagigény A vetõmagigény kiszámítását külön kell venni a palántanevelõ és termesztõ tevékenységre. Kiszámítása a következõ képletek alapján lehetséges (Filius I. nyomán): Palánta (db/m2) × ezermagtömeg (g) Vetõmag (g) palántanevelésben = 8 × csírázási % Példánkban fejes saláta palántát nevelünk, 4×4 cm tápkockába vetve. Ezermagtömege 0,8–1,2 gramm. Esetünkben egy grammal számolunk. A nevezõben szereplõ 98-as szám azt jelenti, hogy 80%-ban számíthatunk az elvetett magból palántára. A csírázási % pedig 96%.

68

Akkor 625 × 1,0 Vetõmagigény (g) palánta =

= 0,8 gramm 8 × 96

A hajtatásnál módosul a képlet, a terület számadatával. Ültetendõ terület (m2) × palánta (db/m2) × ezermagt. (g)

Vetõmag (g) hajtatás = 8 × csírázási % Számokkal behelyettesítve, 100 m2-re tervezve, és 25 db/m2-es állománysûrûség mellett a következõképpen számolunk: 100 × 25 × 1 Vetõmag (g) hajtatás =

= 3,25 gramm 8 × 96

Tehát a palántaneveléshez 0,8 g/m2, míg a 100 m2-en hajtatott salátatermeléshez 3,25 gramm vetõmagra van szükségünk. Ha vásároljuk a palántát a tervezett állománysûrûség és a terület nagysága alapján számolunk.

Palánták tápkockaföldigénye Mérettõl függõen változik. Egy m3 földbõl 1,6–11,0 ezer tápkocka készíthetõ. (15. táblázat) (A szaporítóláda mérete 60×30×5–7 cm. Földigényét ennek alapján számíthatjuk ki!) 15. táblázat. Egy m3 földkeverékbõl elõállítható tápkockák száma Mérete Száma cm db 4×4 10 000–11 000 4,5×4,5 8500–9000 5×5 6500–7000 6×6 4000–4500 7×7 2200–2700 8×8 1600–2000

69

A palánták ápolási munkái A palántanevelõ a „szülõszoba”. A legnagyobb rendnek, tisztaságnak, a környezeti feltételek optimális biztosításának, az idõzítésnek megfelelõen kell eleget tenni. Nézzük a fejlõdési fázisokban elvégzendõ teendõket. Magvetéstõl a kelésig. Legfontosabb teendõnk a hõmérséklet (a fényen csírázó magoknak a fény), a nedvesség és az oxigénigény kielégítése. Az optimális hõmérsékleti igény + 7 ºC. Egyes esetekben ez szinte nélkülözhetetlen, pl. magszegény (mag nélküli) görögdinnye csíráztatása. Keléstõl az edzésig. Kikelt a növény, ezután elsõsorban fényre van szüksége, de azonnal csökkentsük a hõmérsékletet (optimális hõmérséklet – 7 ºC). Akkor nem nyurgul el a palánta. Adjuk a vizet és tápanyagot – igény szerint. Ettõl kezdve a fény a limittényezõ, hozzá igazítsuk a többi környezeti tényezõt. A szükséges hõmérséklet a fajok igénye szerint változó. A túlzott öntözést kerüljük, mert a betegségek fellépését segíti – mondja a termesztõ. Tápanyagot hiány esetén adunk, oldva. A levegõztetést folyamatosan elvégezzük. Kell az oxigén! Edzés. Edzeni a szabadföldi termesztésre és a fûtés nélküli fóliás hajtatásra nevelt palántákat kell. A szabadföldi viszonyokra vagy ahhoz közelálló állapotokra való felkészítését jelenti a palántának. A palántanevelés utolsó 10–12 napjában kerül rá sor. Edzhetjük a növényeket a külsõ hõmérséklethez igazodva hõre (fólia és üveg alatt egyaránt). Ez azt jelenti, hogy fokozott szellõztetéssel alacsonyabb hõmérséklethez szoktatjuk a palántákat. A levegõt is „szárítjuk”, az öntözõvizet is fokozatosan elvonjuk a palántáktól. A fényreedzést az üveg alatt nevelésnél kell elvégeznünk. Fõleg melegágyi palántanevelésnél, ez azt jelenti, hogy idõnként (kezdetben rövidebb, késõbb hosszabb ideig) takaratlanul hagyjuk a növényeket, sütheti a nap. A korszerû palántanevelõ telepeken a pótmegvilágítás szinte tudományos pontossággal elvégzi ezt a feladatot. Egyes fajoknál elterjedt a földkockás (gyep-tápkocka) palánták átrakása (dinynye, uborka, tök stb.). Ez azt jelenti, hogy 10–12 nappal a kiültetés elõtt a melegágy közepén lévõ palántákat a szélére, a szélén levõket középre rakjuk. Így a további idõben a szegélyhatás eredményét eltüntetjük, és egyöntetû fejlettségû, nagyságú palántákat kapunk. Fóliás létesítményben nevelt földkockás palántanevelésnél ennek a munkának a célja a szomszédos földkockába nõtt gyökerek megszakítása. A korszerû termesztésben nem átrakásról hanem szétrakásról kell gondoskodni. Ez azt jelenti, hogy a palántanevelés során a tápkockás (gyepkockás) palántákat, növekedésük ütemében úgy rakjuk szét, hogy sem a földkocka, sem a növény ne érjen össze. Igaz, ez jelentõs területigénnyel jár! A jó palánta ismertetõje, hogy gyökere a földkockát tökéletesen átszõtte, hajszálgyökerei fehérek (nem barnák), szik alatti szára rövid (kompakt növekedésû), sziklevelei egészségesek, 5–6 lomblevéllel rendelkezik, esetleg bimbós. Az ilyen palántától várhatunk kiemelkedõ teljesítményt. 70

3. ábra. Kiültetésre érett, fejlett palánta

A palántát kiültetés elõtt beöntözzük, elõkészítjük a kiültetésre (8–10 mm víz/m2). A vízkapacitásra feltöltött palántaföld megkönnyíti a kiszedést, felszedést, egyben tartja a földkockát, a kiültetésig ellátja a növényt vízzel (nem lankad, vagy fonnyad meg). A palántanevelés ideje függ a fajtától, a palántanevelés módjától, és a környezeti tényezõktõl. Ez az idõtartam nálunk 4–12 hét között változik. Fontosabb ültetési idõpontok hazánkban: – március közepe– prilis eleje: káposztafélék, fejes saláta; – április vége–május közepe: paradicsom; – május közepe (tavaszi fagyok után): paprika, tojásgyümölcs, kabakosok; – május vége–június eleje: zeller, fejes káposzta fõterményként; – június közepe–július közepe: káposztafélék, másodnövények; – október közepe: áttelelõ kelkáposzta, áttelelõ fejes saláta. Az ültetés módja lehet kézi és gépi. Az ültetés mélysége általában a sziklevélig. Az oltott palántát nem szabad mélyen ültetni, mert legyökeresedik a nemes és elveszíti az oltás elõnyeit. 71

Termesztõlétesítmények A termesztõlétesítményeket a zöldségnövények palántáinak nevelésére, ill. azok hajtatására építjük. A termesztõlétesítményekben az évnek abban az idõszakában is biztosíthatjuk a zöldségnövények környezeti igényeit (hõ, fény, víz, CO2 stb.), amikor az idõjárási viszonyok a szabadföldi termesztést nem teszik lehetõvé. – A termesztõlétesítményeket a következõk szerint csoportosíthatjuk: – növényházak, – mûanyaggal borított létesítmények, – palántanevelõ ágyak, – gombatermesztõ helyiségek.

Növényház Köztudott, hogy a termesztõlétesítmények közül technikai színvonalát tekintve az üvegház a legkorszerûbb. Építése, üzemeltetése költségesebb, mint az egyéb termesztõberendezéseké, ezért hazánkban nem tudott nagyobb felülettel elterjedni (kb. 100–150 ha a zöldségtermesztésben). Egyes országokban, ahol a szabadföldi termesztés kockázatos, vagy az adottságok hiányosak, inkább az üvegházi termesztést fejlesztették (Hollandia, Dánia, Anglia stb.). Ezek az országok szinte maximálisan kihasználták az üvegház adta elõnyöket. Teljesen automatizálták a termesztést, jelentõsen emelték a termésátlagokat, igen magas színvonalon hajtattak. A nemzetközi piac alakulása azonban változó módon értékelte tevékenységüket. A határok kinyíltak, mûködésbe lépett a globalizáció. Új gazdasági szabályok szerint mûködteti a termesztést. Napjainkban a téli üvegházi termesztést egyre inkább felváltja a Mediterráneumban folytatott téli termesztés, zömmel szabadföldön. A fõ termesztési idõszak december 1-tõl április végéig terjed. Energiahordozók felhasználásával, nehéz ezzel versenyezni. A kedvezõ magyarországi adottságok viszont bizonyos elõnyt jelentenek nekünk is. Mirõl van szó? A geotermikus energia felhasználása, ahol erre lehetõség kínálkozik, javítja versenyképességünket. Magyarországon az elsõ nagyobb területen épült üvegházak az 1960-as évekbõl származnak. Az üvegházak épülhetnek: – egyedi, – blokkos elrendezésben. A blokkos elrendezésnél nagyobb légtömeget zárnak magukba, ezért kedvezõbb a hõgazdálkodásuk. 72

A vázszerkezetük készülhet galvanizált acélból, alumíniumból stb. Az üvegházak vázszerkezetének korszerûségét a m2-re jutó tartószerkezet tömege határozza meg. Ez 9–40 kg-ig terjed fûtõcsõ nélkül az adott hely, adott háztípus statikai jellemzõit figyelembe véve. Igyekeznek a tartószerkezet tömegét, felületét csökkenteni, mert így csökkentik az árnyékvetõ hatást és növelik a termésátlagot. A túl merész vállalkozókat pedig gyakorta sújtja a sors, egy-egy nagyobb hótömeg agyonnyomja a házat. Óvatosan a tervezéssel! Lehetõleg észak-déli irányba tájoljuk a blokkházakat, ha a terület alakja, fekvése és az uralkodó szélirány mást nem indokol. Az egyhajós létesítményt kelet-nyugati iránya építsük fel. Melyik típust válasszuk? Nekünk adott volt a sorsunk, a Venlo-típust használták a zöldségtermesztõk egész Európában. Jellemzõi: 320 m fesztáv, 220–240 vápamagasság, blokkos elrendezés, 21º-os tetõhajtás. Kicsi volt, kevés levegõt zárt magába. A lehûlést, felmelegedést azonnal érezték a növények. Már az 1960-as években belga kutatók megállapították, hogy legjobb, ha 4 légköbméter levegõ van a növények fölött, akkor javul a hõgazdálkodás. Napjainkra a vápamagasságot felvitték 4–5 m magasra. Lényeges változás állt be általa! Az üvegházgyártók növelték a házak fesztávolságát. Kezdetben a Venlotípus többszörösére 6,40–9,40 m stb. Az egyedi házak fesztávolsága 24 m-ig is elment. Itt már van levegõ! A fûtésszintet (∆t) Magyarországon 30 ∆t-ben (delta t) határozták meg. A fûtés fõleg a geotermikus energiára, ill. a szénhidrogénekre épül. Ez utóbbiak árának emelkedése kizárja a zöldségtermesztõket használatukból (csak példaként, ha paradicsomot hajtatunk 1 m2-re, egy éves tartamban, 80–100 m3 földgázt használunk fel). Az üvegház héjszerkezete, borítóanyaga az üveg (3–6 mm vastag). A szellõztetést a tetõ- és oldalszellõzõk biztosítják, automatikusan. Kívánatos a 20–25% felületnyitás a gyors légcseréhez. Kívánatos az óránkénti légcsere. Nélkülözhetetlen felszerelése ma már az üvegháznak az energiaernyõ, 4. ábra. Cabrio üvegház a vegetációs fûtés, és a teljes, számí73

tógéppel vezérelt automatika, a talajfertõtlenítõ berendezés, öntözés, CO2-adagoló stb. Az üvegházak palántanevelésre egész évben igénybe vehetõk. A zöldséghajtatásban egyre inkább teret nyer a hosszúkultúrás hajtatás, azaz egy zöldségfaj (paradicsom, paprika) kitölti az egész évet. Az uborkát 3–4-szeri ültetéssel hajtatják éves szinten.

Mûanyaggal borított berendezések A mûanyagok használata forradalmasította a zöldségtermesztést is. Szerepük, jelentõségük napjainkban is növekszik hazánkban és a világon egyaránt. Közismerten kedvezõ tulajdonságaik: könnyûek, fényáteresztõ képességük jó, építésük gyors, egyszerûbb, mint az üvegházaké, gazdaságosan üzemeltethetõk. Elterjedésük hazánkban az 1960-as évektõl számottevõ. Ekkor volt a nagy döntés Magyarországon: fóliát építsünk vagy üvegházat? Akkor a fólia mellett tettük le voksunkat. Jól tettük! A fólia anyagát tekintve készülhet polietilénbõl (PE) és polivinilkloridból (PVC). Hazánkban döntõ mértékben a polietilén fóliákat használjuk. A PVCfóliák hátránya, hogy nem készíthetõk olyan széles méretben, mint a polietilén fóliák. A napsugárzás hatására merevekké válnak, könnyen törnek. Elõnyük, hogy jobb a szigetelésük, fényáteresztésük. Magyarországon legszélesebb körben a TVK heliofil mezõgazdasági termékcsaládba tartozó fóliáit használjuk, kiegészítve más cégek termékeivel. Ezek: – sátorfóliák (S), – talajtakaró fóliák (T), – silófóliák (Q). Ezek a fóliák rendkívüli változatokban a felhasználás céljának megfelelõen készülnek a különbözõ MESTERKEVERÉKEKBÕL. Ezek a fóliák lehetnek egy, két, három vagy többrétegûek. Az egyrétegû a fejlõdés elsõ állomása. A kétrétegûnél a külsõ rétegbe keverhetik a fénystabilizátort, a szennytaszító anyagot stb. a polietilénhez. A belsõ polietilén anyag kiegészítõje lehet a csepegésgátló anyag, a növényvédõ szer stb. A háromrétegû fólia felépítése hasonló a kétrétegûhöz, azzal a különbséggel., hogy a két polietilén réteg közé gélanyagot juttatnak, hogy statikai hatását javítsák. A fóliák élettartamukat tekintve lehetnek egyszezonosak, egy évesek, és több évet is szolgálók. Természetes törekvése a mûanyagiparnak, hogy a fóliák élettartamát lehetõleg közelítsék az üvegéhez. Ezt még nem érték el, de közelítik. 74

A tartósságot különbözõ anyagok bekeverésével, fénystabilizátorokkal érik el az egyes gyártók. A fénystabilizált fóliák élettartama a föld különbözõ részén más és más, a globál besugárzási energia függvényében. Ebbõl adódik a következõ összefüggés: a fóliának nem árt a hideg, meleg, kémiai anyag stb., csak a Nap. Az erõs napsugárzás átrendezi a fólia kristályszerkezetét, ennek hatására szakítószilárdsága csökken, majd elszakad. Jól nyomon követhetõ ez a fémmel érintkezõ részeknél (UV-sugárzás). Jelenleg a legnagyobb élettartam 4–8 év. A polietilén fóliák szélességi méretei hazánkban: 1,8 – 4,2 – 8,5 – 12,0 – 16,0 m. Vastagsága: 0,04 – 0,1 – 0,15 – 0,2 mm. Sátorfóliának a 0,1–0,2 mm vastagságú, talajtakarás céljára általában a 0,04 mm vastag fóliákat használjuk. Ez utóbbi lehet vékonyabb is. A sátorfóliából egy kg-ban átlagosan 5–7 m2 a talajtakaró fóliából, egy kg-ban 24–27 m2 található. Természetesen a vastagságtól függõen ezek a számok változhatnak. A sátorfóliából általában 1 m2 alapterületre kb. 30 dkg fóliát számíthatunk. A jó fólia minõségjelzõi: – jó fényáteresztõ képesség, jó hõhatás, – nagy szakítószilárdság, – koextrudált többrétegû szerkezet, – folyamatos hosszmérettartás, – rövid tekercsszélesség, – fiziológiailag közömbösek, – teljes mértékben újrahasznosíthatóak. A polietilén fóliák színe is igen változatos. Sátorfóliának az áttetszõ színû (fehér) fóliát, talajtakarásra a fekete, füstszínû, lila, zöld stb. színûeket, energiaernyõnek a fekete, fekete/fehér fóliákat használjuk. Silózásra a fekete fólia a legjobb. A talajtakaró fóliák közül a fekete fólia alatt melegszik fel legkevésbé a talaj. A gyomok sem tudnak alatta kifejlõdni. Szükség van azonban a korai termesztésben a globál besugárzott energiatömeg nagyobb részére. Erre készítik a speciális fóliákat, speciális mesterkeverékekbõl. Mirõl is van itt szó? A lila, zöldes stb. színû fóliák több energiát átengednek, mint a teljesen fedett színû fekete fóliák. Ebben az esetben a lila, zöld stb. takarófóliákba olyan kiegészítõ adalékanyagokat kevernek a vegyészek, amelyek a piros és kék színû sugarakat leblokkolják, nem engedik át azokat. A fotoszintézisben ezek játsszák a fõ szerepet. A többi rövidhullámú sugarat átengedik, ezek melegítik a talajt, a növényt. A leblokkolt piros és kék sugarak nem teszik lehetõvé a gyomnövények fejlõdését a takarás alatt, így valamelyest javul a hõgazdálkodás, de megmarad a gyomelnyomó hatás is. Ez a mûködési elvük. 75

A fóliák alkalmazásával javul a létesítmények hõgazdálkodása. Utóbbi évek törekvése, hogy a hõgazdálkodás javítása mellett javítsuk a fóliával a létesítmény fényviszonyait is. Erre szolgál pl. a poliszvetán fólia. Polietilén alapanyagú, de ritka földfémekkel kiegészített (európeum, terbium stb.) mesterkeverékbõl készült. Az ultraibolya sugarakat abszorbeálja, a vörös sugarakat láthatóvá teszi. Így javulnak a fényviszonyok, fokozódik a fotoszintézis, gyorsabban fejlõdik alatta a növény. Újabban hasonló kísérletek folynak más anyagokkal is. Szólni kell még a termikus fóliákról. Ezek alapanyagához olyan adalékokat kevernek, amelyek a fóliák hõsugár-visszatartó képességét az üvegéhez közelítik. Ezáltal már a fóliáknál is lehet üvegházhatásról beszélni. Ez a fóliatípus átengedi a rövidhullámú sugarakat, amelyek a talajban hõsugarakká alakulnak, és már nem képesek a termofólián keresztül a szabadba távozni. A termikus fólia alatt a hõmérséklet-különbség, a külsõhöz viszonyítva a 3–5 ºC-t is elérheti. A teljesség igénye nélkül megemlítjük a Solplast cég Termo és Tritermik fóliáit. Magyarországon a fóliás létesítmények területe 5–6000 ha között változik.

Nagy légterû fóliás létesítmények (fóliasátor, fóliaház) Lehetnek egyedi elhelyezkedésûek, ill. blokkok. Amennyiben az egyhajós létesítmények 1 m2-nyi alapterületére 2 m3-nél több légtömeg jut, nagy légterû létesítményrõl beszélünk. Blokkrendszerûeknél ez az érték meghaladja a 3–4 m3-t. Ugyanaz a tendencia érvényesül itt is, mint az üvegházaknál. Fóliasátor méretét, fesztávolságát tekintve lehet 4,5–7,5–10 m széles, és 1,8–3,0–4,0 m magas, íves hajlású. Kezdetben a 4,5 m-es sátrak terjedtek, majd követték a 7,5 m, ill. a 9 m szélesek. A tervezõk, termesztõk fantáziáját a lehetõ legnagyobb légtömeg „bezárása” vezérelte a jobb hõgazdálkodás elérése érdekében. Ezek a sátrak zömmel egyedi elhelyezésûek voltak. Palástként a 8,5 m, 12 m, ill. a 16 m széles fóliát használják. Hosszúságuk „tetszés” szerinti volt, de az 50 m alatti érték dominált. Tartószerkezete vascsõ, mûanyagcsõ, ill. fa. Fóliablokk. Az igény egyre inkább a jobb területkihasználású, jobb hõgazdálkodású fóliablokkok építését helyezte elõtérbe. Kisebb gazdaságokba a kettõs, majd a többhajós blokkokat építették, meghagyva az íves hajtást a tetõn. Ezek a gótikus tetejû fóliablokkok. Az újabb, modern fóliablokkok (Filclair Richel) szerkezete egyre jobban követi az üvegházak szerkezetét, annál könnyebb, de a statikai elvárásoknak megfelelõ formában. A héjszerkezet polietilén fólia, egy, ill. két rétegben alkalmazva. A korszerû építésû létesítmények, korszerû automatikával vezéreltek. A kettõs, fúvott fólia: a külsõ vagy belsõ levegõt befúvó önmûködõ berendezést számítógép vezérli. Hasznosításuk, fûtésszinttõl függõen követi az üvegházak hasznosítási rendszerét. 76

5. ábra. Fóliablokk

Kis légterû fóliás létesítmények (fóliaágy, fóliaalagút) Fóliaágy. A régi holland ágyat helyettesíti, elsõsorban a kisgazdaságok termesztésében. 2–3 m széles, 70–80 cm magas, tetszõleges hosszúságú, íves hajlású, fóliaborítású létesítmény. Vázszerkezet készülhet kemény PVC-csõbõl, alumínium vagy vascsõbõl, fûrészelt vékony faanyagból stb. A borda 4,8 m hosszú, a 3 méteres ágyaknál, magassága 90 cm. Befedésére 4,20 m széles fóliára van szükség. Gyakorlati jelentõségük fokozottan visszaszorul. Fóliaalagút. Szintén egyszerû létesítmény. Tartószerkezete készülhet acélhuzal, PVC-csõ, vesszõ stb. felhasználásával. A bordák anyagával szembeni követelmény, hogy formatartó, könnyen alakítható, lehetõleg tartós és olcsó legyen. A fóliaalagút ideiglenes takarásra szolgál igen elterjedten, pl. a korai dinnyetermesztésben. Szélessége 50–100 cm, az 50 cm széles alagutat 90 cm széles vékony – értelemszerûen áttetszõ színû – fóliával (polietilén), a 100 cm széleset 1,8 m széles fóliával takarjuk. Azt tanácsoljuk, hogy itt is a nagyobb méretet alkalmazzuk, mert annak lényegesen jobb a hõgazdálkodása. Ne feledjük a tényt, a legjobb szigetelõanyag maga a levegõ. A kis méret alatt könnyen megfagyhat, 77

6. ábra. Fóliaalagút-tenger Magyarországon

vagy megfõhet a növény. A fólia vastagsága a nemzetközi gyakorlatban 10 mikrontól 50 mikronig terjed. A termesztõ kényszere vagy leleményessége, hogy ezen egyszerû létesítményt hatékonyabban hasznosítsa. A gazdag tárházból megemlíthetjük a kétrétegû fólia használatát, áttetszõ színû fóliával. A fekete fólia második fóliaként való használatát energiaernyõként. Megemlítjük a talajtakarás lehetõségét az alagút alatt; áttetszõ, fekete, füstszínû, lila, zöld, piros stb. fóliával. Ezen eljárások tulajdonképpen leleményes „energiavadászatot” jelentenek a termesztés biztonságának fokozására. A fóliaalagút elkészíthetõ kézzel (kisgazdaságban) vagy géppel (nagygazdaságban). A gépi alagútkészítés tökéletesen megoldott a Visser és a Serie T2000 stb. típusú gépekkel. Az idõszakos takarásnál a palást, a termesztett fajtól függõen egész tenyészidõ alatt, ill. annak csak egy részében maradhat a növény fölött. Az idõjárás kedvezõbbre válásával a takarófóliát eltávolítjuk. Idegen megtermékenyülõ fajoknál szempont a termõs virágok megjelenése is, hogy a méhek elvégezhessék feladatukat. Váznélküli fóliás borítás. A lehetõ legegyszerûbb termesztõberendezés, amelyet kétoldalt 15–20 cm magas földbakhát övez és felül vékony, áttetszõ 78

színû, kifeszített fólia határol. Tulajdonképpen a régi hidegágyat helyettesíti. Jól gépesített üzemi méretben is használható. Leginkább a korai szabadföldi dinnyetermesztésben használják, idõszakos takarásra. A váznélküli fóliaágy (nem síkfólia, mint sokan mondják) az FF-2-es típusú fóliafektetõ géppel vetés, ill. ültetés után egy menetben készíthetõ. A bakhátak egymástól való távolságát a termesztett zöldségfaj – növekedésétõl függõen tervezett – sortávolsága határozza meg. A 180 cm széles, és 0,04 mm vastag, áttetszõ színû polietilén fólia használatakor 60–100 cm-en borított, belsõ ágyásszélességet alakíthatunk ki. Az FF-2-es típusú fóliafektetõ gép teljesítménye 10 órás mûszak alatt 1,5–3,0 ha. 1 hektár takarásához 250–300 kg 7. ábra. Váznélküli fóliaágy fólia szükséges. Amennyiben a fólia vastagságát csökkentjük, csökken a felhasznált takarófólia tömege is. Síkfóliás takarás. Fõ jellemzõje, hogy a takaróanyagot közvetlenül a növényekre terítik, azok tartják. Takaróanyagként használható a vékony polietilén fólia, esetleg PVC-fólia, a fátyolfóliák (Vlies). Ezek polipropilénbõl készült textíliák.

Palántanevelõ ágyak

Palántanevelõ vagy hajtatóágynak nevezzük a melegágyi ablakokkal takart, egyszerû berendezéseket. Fûtésük a szerves trágyatalp vastagságától függõen változik. Lehetnek meleg, langyos, ill. hidegágyak. A palántanevelõ ágyak szerepe, jelentõsége erõsen visszaszorul a fóliás létesítmények elterjedésével. A palántanevelõ ágyakat is nagy körültekintéssel helyezzük el a kertben. Elsõsorban a széltõl védett, napos helyet jelöljük ki számára. Ügyeljünk arra is, hogy ne vizenyõs, lankás helyet válasszunk, mert az összefutó víztömeg hûtõ hatása kedvezõtlen. A szélvédelmet mesterséges szélfogók segítségével növelhetjük. A szélvédõ kerítés távolságát és magasságát úgy határozzuk meg, hogy a napsugarait ne fogja el az ágyban lévõ növények elõl. Vegyük figyelembe az 79

8. ábra. Fátyolfólia (Vlies)

ismert tényt, hogy tavasszal a nap alacsonyan jár, és az árnyékot nyújtja. A melegágyak üzemeltetése tél végén, kora tavasszal kezdõdik. Fûtésükrõl ennek megfelelõen kell gondoskodni. A langyos ágyakat késõbb kezdjük hasznosítani. A kívánatos hõmérsékletet a gyengébb erõsségû fûtéssel, és a nap energiájával együttesen érjük el. A hidegágyak üzemeltetésére a talaj kellõ felmelegedése után kerül sor. Fûtésükre a nap energiája szolgál. A melegágyak építéséhez szükséges anyagok választéka nagy. A melegágyi keret készülhet deszkából, betonból, téglából, rõzsefonatból, nádpallóból, cirok-, kukoricaszárból, mûanyagból, földbõl. A melegágyi keret anyaga lehet fa, fém, mûanyag. A fával szemben fontos követelmény, hogy ne vetemedjen, alakját megõrizze. Tartósságát, formatartását impregnálással, festéssel növelhetjük. Hazánkban két méret terjedt el: – 125×150 cm-es (három belsõ bordával, öt részre osztva), és – 100×150 cm-es (egy belsõ bordával, két részre osztva) 80

9. ábra. Hagyományos melegágy

A palántanevelõ ágyak egyik legrégebbi fûtõanyaga az istállótrágya. Körülbelül 6 hétig melegít. A lótrágya gyorsan melegedõ, „heves” trágya. A marhatrágya lassabban bomló, hõt hosszabb ideig tartó fûtõanyag. A növényágyak alá a friss istállótrágyát részesítjük elõnyben, noha beszerzése egyre nehezebb és költségesebb. Gombatermesztõ helyiségeket nem részletezzük, de felsoroljuk: pincék, kamrák, régi mosókonyhák, istállók, ólak, színek, föld felszínén épült gombatermesztõ létesítmények. Széles a választék, eltérõ a termesztés eredményessége. A termesztõlétesítmények rövid ismertetése után fel kell vetni a kérdést, akkor hogyan tovább a zöldséghajtatásban és a palántanevelésben? A geotermikus energia felhasználására alapozott üvegházi hajtatásnak van létjogosultsága. Igaz, a nagy tömegû friss téli zöldségellátás bázisa a jövõben is a mediterrániumi termesztés lesz. A fóliás hajtatással viszont kinyílik elõttünk a világ, ha szervezetten, jól csináljuk és jól kereskedünk. Ez továbbra is meghatározó lesz 81

a friss zöldségellátásunkban. A palántanevelést több tízezer embernek rendkívül eltérõ feltételek között, rendkívül eltérõ szakmai és marketing ismeretekkel nem célszerû végezni. Épülnek a palántagyárak – mint Európában sok helyütt – Magyarországon is! Korszerûek, jól felszereltek, szakembereik jól felkészültek, kiváló minõségû palántát állítanak elõ, nem is nagyon magas áron. Érdemes inkább tõlük vásárolni. A megrendelõ megadhatja nekik a fajt, fajtát, palánta darabszámát, a tervezett ültetés idõpontját. Megállapodhat az árban is. Higgyék el, az egyre növekvõ vetõmagárak mellett nem szabad veszélyeztetni a zöldségfélék termesztésének sikerét sem a szabadföldön, sem a hajtatásban. Igazodjunk Európához.

Ápolási munkák Az ápolási munkákhoz soroljuk a vetéstõl, ill. ültetéstõl a termés szedéséig végzett munkákat. Célja: a termésmennyiség, koraiság és minõség növelése. Az ápolási munkáknál általános törekvés: – a biológiai optimum megközelítése, – a mûszaki alapok lehetõ legjobb hasznosítása, – a kézimunkaigény csökkentése, – anyag- és más energiaigény mérséklése, – jövedelmezõség biztosítása. Az ápolási munkákat és azok mennyiségét meghatározza az adott zöldségfaj, fajta, a termesztés módja, a technológiai változat stb. Az ápolási munkák száma igen nagy, a könnyebb áttekinthetõség kedvéért az alábbi két csoportba osztjuk õket. Lehetnek: I. Ökotechnikai eljárások II. Fitotechnikai eljárások

Ökotechnikai eljárások Ezekkel az eljárásokkal a növények környezetét kívánjuk módosítani, azok igényét kedvezõbb mértékben kielégíteni. Nézzük sorjában: 1. Éghajlattal, idõjárással, azok kedvezõtlen hatásaival kapcsolatosak: – pótmegvilágítás, árnyékolás (fény), – fagyvédelem (hõ), – öntözés (víz), – szél elleni védelem, – tápanyagok szabályozása. 82

2. Talajjal kapcsolatosak: – talajápolás (növényápoló talajmûvelési rendszer), – töltögetés (korai burgonya, spárga, földimogyoró), – talajtakarás (fólia, vlies, trágya, papír stb.). 3. Növénytáplálás: – fejtrágyázás – tápoldatos termesztés. Lehet: szilárd, folyékony, légnemû. 4. Növényvédelem: – gyomirtás (mechanikai, vegyszeres), – betegségek és kártevõk irtása. Az éghajlati, környezeti tényezõket, hatásaikat külön fejezetben részleteztük. Itt csupán azon összefüggésekre térünk ki, amelyeket ott nem érintettük. A fény kiemelkedõ szerepet játszik a növények életében. Ha kevés, ha sok, egyaránt káros. A pótmegvilágítás megítélése eddig kedvezõtlen volt a szakterületünkön. Ezzel hibát követtünk el. A pótmegvilágítást Magyarországon is az igénynek megfelelõen kell használnunk. Azt mondtuk, hogy drága az áram, ezért nem kifizetõdõ a használata. De mint láttuk a palántanevelési idõ tarthat 4–12 hétig. A kétszeres idõtartamra esõ fûtésköltség nem drága – kérdezem én? A mesterséges megvilágítással a hiányzó fényt pótoljuk, a növény fényigényét az év bármely napján optimális szinten biztosítjuk. A termesztés idõzítését pontosan szabályozzuk. Az árnyékolás és a sötétítés közvetlen módszerek, igény szerint használjuk õket. A hõmérsékleti értékek változására nõ vagy csökken az életfolyamatok intenzitása a növényben. A sok és kevés hõ (a fényhez hasonlóan) egyaránt káros. A sok hõ napégést, a kevés fagyást idézhet elõ. A hajtató létesítményekben az alacsony hõmérséklet ellen védekezhetünk kettõs takarással, energiaernyõ használatával, öntözéssel, fûtéssel. Szabadföldi termesztésnél a fagyvédelem történhet fagyvédelmi öntözéssel, füstöléssel és takarással. A takarás történhet földdel (pl. paradicsomnál), búrákkal, különféle takaró anyagokkal (legelterjedtebbek a különféle takarófóliák). (Lásd termesztõlétesítményeknél.) Egyszerû megelõzés, hogy fagyveszélyes idõben nem kapálunk (lazítjuk a talajt), mivel laza talajon mindig nagyobb a fagykár. Az öntözésnél a fagyvédelmet a víz fajhõje biztosítja. (Lásd öntözés c. fejezet.) A szélvédelem tulajdonképpen a növény körül képzõdött pára megõrzését jelenti. Így kisebb párologtatásra kényszerül a növény. Az erõs szél kárt tehet a növényállományban azáltal, hogy összetöri, csavargatja a növényeket. A CO2-koncentráció biztosítása különösen a hajtatásban játszik szerepet. Fontos a laza homoktalajok mozgásának gátlása.

83

Talajjal kapcsolatos ápolási munkák Növényápoló talajmûvelés (N) feladata a gyomirtás, a szerkezet lazítása, esetleg a felfagyott áttelelõ növények visszatömörítése, (lásd talajmûvelési fejezet). Töltögetés (bakhátalás) speciális munka. Korai burgonyánál elengedhetetlen, koraiság növelõ tényezõ a töltögetés. A halványított spárgatermesztésben a technológia szerves része. Földimogyorónál a töltögetés a burgonyához hasonló szerepet játszik. Újabb eljárás a bakhátas sárgarépa, petrezselyem termesztésében a bakhát kiigazítása. A bakhát peremérõl lemosódott talajt pótolni kell, hogy a répafejek ne színezõdjenek el stb. A talajtakarás célja a gyomosodás megakadályozása a globál besugárzási energia nagyobb hányadának hasznosítása, általa a talaj, hõ, víz, levegõ, valamint a tápanyag-gazdálkodásának a javítása. Számításba vehetõ anyagok: – szerves anyagok: falomb, törek, szalma, szerves trágya, papír stb., – különbözõ ásványolaj-emulziók (nálunk kevésbé), – fóliák (színesek, elbomlók stb.). A növénytáplálásnál (alapelemeket ismertettük a tápanyag-utánpótlásnál) a tápelem hiánya és a túladagolás jelent ápolási gondot. A tápoldatozás – a növények „etetése” – egyre terjed. Komplex mûtrágyákat használunk. A lombtrágya a mikroelemek hiányát tudja gyorsan pótolni. Túladagolás a sóra érzékeny növényeknél (EC) jelent gondot. Sokrétû figyelmet, ismeretet igényel ez a tevékenység. A növények védelme. Ide tartoznak a legfontosabb ápolási munkák, a betegségek és a kártevõk elleni védekezés, valamint a vegyszeres gyomirtás. A rendszeres növényvédelem ma a zöldségtermesztésben nélkülözhetetlen (kivéve a biotermesztést). Elhagyása vagy nem körültekintõ alkalmazása terméskiesést, tetemes károkat idézhet elõ. Jelenleg a növényvédelem a termesztési technológiák egyik legfontosabb eleme. Szinte önálló tudományággá fejlõdött. Esetünkben helyhiány miatt ennek részletezésére nem térünk ki.

Fitotechnikai eljárások Fitotechnikai eljárásnak közvetlenül a növényre irányuló, egyedi kezelést jelentõ ápolási munkákat nevezzük. Ezek az eljárások a következõk: 1. Termékenyülés és érésszabályozás – termékenyülés, kötés elõsegítése, – érésgyorsítás. 84

2. Növényi részek eltávolítása – metszés, – kacsozás, – tetejezés, – levelezés, – oldalgyökerezés, fejelés, – bördõk eltávolítása, – fattyazás, – termésritkítás, – fürt visszacsípés. 3. Rögzítés – kötözés, – hajtásrögzítés, – fürtrögzítés, – hajtás szárleengedés. 4. Halványítás – levelek összekötése, – levéltörés, – fóliatakarás, – talajjal való takarás, – sötétben való takarás, Termékenyülés és érésszabályozás A virágok idõbeni és teljes megtermékenyülése a zöldségtermesztés legfontosabb kérdéseinek egyike. A terméstömeg és az árbevétel legtöbbször ennek a függvénye. A termékenyülést befolyásolja a fényellátás, a hõmérséklet, a túlzott tápanyagellátás (nitrogén), a megporzást végzõ rovarok zavartalan mûködése, a vízellátás stb. Ennek függvényében lényeges a termesztés idõzítése, a faj és fajta helyes megválasztása. Rossz fényviszonyok között a pollen nehezen érik, a portok nehezen reped fel, kevés pollen jut a bibére, hiányos lesz a virágok megtermékenyülése. Ezen régebben a tartóvezetékek ütögetésével, trillerezéssel, a növények mozgatásával segítettek. Ma már a házi méhek, poszméhek végzik el helyettünk ezt a munkát. Napjainkban a termékenyülést segítõ kémiai anyagok használata visszaszorul – szerencsére! (Curbiset, Ujotin, stb.) Az érésszabályozás, érésgyorsítás napjaink ápolási munkáinak érdekes kérdése. A kémia egyre inkább behatol életünkbe. Az érésgyorsító szerek használhatók a folyamatosan érõ zöldségfajok lefu85

tásának segítésére, az egymenetes betakarításnál az együtt érett terméstömeg növelésére (pl. paradicsom). Egyre több érésgyorsító szer kerül a kereskedelembe. Ezek egy része a növények által is termelt etilént, annak mechanizmusát követi (Ethrel) (fûszerpaprika stb.). A magtermesztésben használatos a kémiai lombtalanítás, a könnyebb gépi betakarítás érdekében (Reglone stb.). Régi, hagyományos érést gyorsító, egyszerû eljárás a hagymánál a szár megtörése, letaposása (csak házikertben). Ennek gépi módja a szártalanítás, szártépõvel.

Növényi részek eltávolítása. E mûveletek célja elsõsorban a termés mennyiségének növelése, a minõség, és a koraiság szabályozása. A metszés mint ápolási munka, egyre terjed a zöldségtermesztésben. Metszszük az uborkát, dinnyét, paprikát stb. Célja minden esetben az arányos termõfelület kialakítása. A kabakosoknál a metszés módját a fajta virágzáshabitusa döntõen meghatározza. A paprika növekedési típusai is változatos metszési eljárásokat alakítottak ki. Kacsozás. A támrendszer mellett nevelt paradicsom ápolási munkája. Az egy szárra nevelt paradicsom hónaljából kitörõ hajtásokat el kell távolítani. Legjobb a 4–5 cm-es fejlettségnél elvégezni ezt a munkát. A munkát kedvezõ turgorállapotban lévõ növényen kézzel végezzük, igény szerint. Tetejezés. A paradicsomnál alkalmazzuk, támrendszer mellett termesztve. A tervezett tenyészidõ vége elõtt 30–40 nappal, az utolsó virágfürtöt követõ levél után elvágjuk a fõszárat. Megakasztjuk a hosszanti növekedését. Ennek célja, hogy a száron lévõ bogyók a fajtára jellemzõ méretre fejlõdjenek ki. Levelezés. Célja az elöregedett levelek eltávolítása, ezáltal az érés gyorsítása (paradicsom). Vitatott kérdése az ápolási munkáknak a levelezés. Mennyit szedjünk le, mennyi maradjon a növényen? A levelezéssel is a levélfelületet, az asszimilációs tevékenységet szabályozzuk. Egyszerre 3–4 levelet célszerû leszedni, az érési ütemnek megfelelõen. Általános elvárás, hogy legalább 12 db jól fejlett levél maradjon a növényen. Oldalgyökerezés. A rézsûtösen ültetett torma gyökerén alkalmazzák a németek Burgban. Magyarországon a torma speciális munkája a fejelés. Ennek lényege, hogy eltávolítjuk a felesleges tõleveleket, a torma többfejûségének elkerülése, valamint a lomb és a gyökérzet helyes arányának beállítása érdekében. Bördõk eltávolítása. Fõleg házikerti termesztésben alkalmazott eljárás. A magszár kezdeményt, a bördõt fejlõdése kezdetén kézzel kitörjük. Ezáltal elérjük, hogy a hagyma kívánt méretre fejlõdik, és „teljes” értékû lesz. A bördõ 86

idõbeni eltávolítását abból veszi észre a háziasszony, hogy amint felvágja a hagymát, a levelek között talál egy elszáradt bördõmaradványt. Ezt eldobja, ez nem rontja a hagyma értékét. Ha késõn távolítják el a bördõt, a hagyma értéktelenné válik, mert a bördõ „szétnyomja” a hagymát és nem húzódik vissza. Fattyazás a csemegekukoricánál alkalmazott eljárás. Régen ez ajándék volt a kisgazdaságok állatainak, folyamatosan szedte a gazda és feletette. A sarjhajtások eltávolítását jelenti tulajdonképpen a fattyazás. Ma már ritkán alkalmazzák. Termésritkítás a nagy generatív teljesítõképességû fajoknál fordul elõ (pl. sárgadinnye). Fürtvisszacsípés. A fürtös paradicsom speciális ápolási munkája. Téli idõszakban a hajtatásban kevesebb (4–5 db), kedvezõ idõjárási viszonyok között több (5–7 db) bogyót is hagynak egy fürtön. A felesleget még idõben lecsípik. Rögzítés. Fõleg a támrendszer melletti termesztésben alkalmazott eljárás. Lényege, hogy talpra állítjuk a növényt és a termõfelületet a légtérben (állva) helyezzük el. Ez az eljárás, hatékonysága miatt egyre több zöldségfajnál kerül alkalmazásra (paradicsom, paprika, uborka, dinnye, borsó stb.) A rögzítés azt jelenti, hogy a kialakított támrendszerre (karó, zsineg stb.) futtatjuk fel a növényt, és a szárát rögzítjük. Ez történhet csak tekeréssel, kötéssel, mûanyag csipesszel stb. Speciális rögzítési eljárás a dinnyehajtások földdel való rögzítése. Ma már egyre kevésbé alkalmazzák. Inkább sûrûbben ültetik a növényeket, azok gyorsan összekapaszkodnak, így védekeznek a szél ellen. A fürtrögzítés a paradicsomhajtatásban terjedt el. A fürttörésre hajlamos fajtáknál a baj megelõzése érdekében egy mûanyag kampóval a szárhoz rögzítik a fürtöt, hogy megelõzzék a fürtkocsány eltörését. Szárleengedés. Paradicsom üvegházi hajtatásánál elterjedt eljárás. A hosszú kultúrás (éves) hajtatásnál a paradicsom szára megnõhet, akár 10–15 m hosszúságúra is. A kezelés, ápolás érdekében az éppen termõ felületet le kell engedni speciális bakokra, hogy a dolgozók maradéktalanul elvégezhessék az idõszerû munkákat. Nyugaton ezt a munkát erre szakosodott brigádok végzik. Halványítás. Egyes zöldségfajok fogyasztható része közvetlenül a napnak kitéve keseredik, élvezhetetlenné válik. Ilyenek: a halványított spárga, cikóriasaláta, karfiol stb. A minõség javítása érdekében ezeket a fajokat halványítva termesztjük. Egyes fajoknál halványítással a fogyasztható részt tudjuk megnövelni (póréhagyma, halványított zeller stb.). A levelek betörése a régi technológiában általános volt a karfiolnál. Ma már „öntakaró” fajtákat termesztünk, feleslegessé vált ez az eljárás. A levelek összekötése ma is gyakorlat egyes salátafajtáknál. Az így nyert „halványított” fejek jobb ízûek, élvezhetõbbek, nem keserûek. 87

Egyes esetekben az „összekötést” is elvégzi a fajta. Példaként említjük a radicsiót (cikóriasaláta); a szinte káposztafej nagyságú rozettából csak a középsõ részt emelik ki, amely igen értékes és fogyasztható. A fóliatakarást már többször említettük, most a halványítás kapcsán a halványított spárgánál alkalmazott használatát emeljük ki. Ez is egyre terjed. Sötétben tartják a cikóriasalátát, tápoldatban és úgy hajtatják stb.

Zöldségfélék betakarítása A betakarítás összetett fogalom, amely magában foglalja a szedést, aratást, valamint a termények értékesítésre való elõkészítését. A betakarítás a termesztési folyamat befejezõ része. A nagyszámú termesztett zöldségfaj fajtái, változatos termesztéstechnológiai változata rendkívül sokrétûvé teszi ezt a kérdést. Ami eltér a többi, fõleg szántóföldi növénytõl a betakarítást tekintve: – a zöldségfélék nagy biológiai értékûek (víz, rost, ásványi anyagok, íz- és zamatanyagok), – gyorsan romlanak, piacképességük a szedés után rohamosan csökken (kivételt képeznek az egyre szaporodó, pultontartható fajták: paradicsom, sárgadinnye stb.), – szedés utáni átalakítást követõen, vagy anélkül közvetlenül felhasználásra kerülnek (fontos pl., hogy a kicsépelt zöldborsó, paradicsomlé rövid idõn belül feldolgozásra kerüljön az értékvesztés elkerülése érdekében), – betakarításuk történhet egyszerre (zöldborsó), egy menetben (konzervparadicsom), esetleg több menetben, vagy többször ismételve (kígyóuborka, étkezési paradicsom), – szedésük nagy figyelmet igényel, mert sérülékenyek (mivel nagy a víztartalmuk), – betakaríthatók kézzel vagy géppel, esetleg mindkettõvel (pl. konzervparadicsom elõszedése kézzel, majd végleges betakarítása géppel), – a szedési érettség az egyes fajoknál, fajtáknál nagy eltérést mutathat (uborka). A zöldségfajok betakarítását a piac által meghatározott érettségben, mennyiségben, ill. a feldolgozóiparok minõségi követelményeinek megfelelõen ütemezve kell végeznünk.

Szedés, aratás A szedés, aratás a felhasználásra alkalmas növényi részek talajból való kiemelése, vagy a föld feletti hajtásoknál való leválasztása. Aratásról akkor beszélünk, ha a betakarításra érett növényeket egyszerre, 88

egy menetben levágjuk. Fõleg a szántóföldi termesztésben és a vetõmagtermesztésben használatos fogalom. A szedés idõben elnyújtott tevékenységet takar. A növény maga még nem „érett”, de a fogyasztható része (hajtás, levél, termés stb.) már szedésre érett. A szedés itt folyamatos, többször is meg kell ismételni. Az érettség fogalma A zöldségféléknél az érettség más-más fejlettségi állapotot jelent. Megkülönböztetünk biológiai és gazdasági (felhasználási) érettséget. Biológiai érettségrõl akkor beszélünk, ha a termésben található magvak már továbbszaporításra alkalmasak. Biológiailag éretten takarítjuk be a dinnyéket, a paradicsomot, a sütõtököt („ha megcsípte a dér”), a paradicsomalakú paprikát, fûszerpaprikát, valamint a vetõmagot termõ zöldségnövényeket. A gazdasági felhasználási (piaci) érettséget a felhasználási cél határozza meg. Egy-egy növényfaj termése, a felhasználástól függõen különbözõ fejlettségi (érettségi) állapotban takarítható be. Példaként említjük az uborkát. A legértékesebb a 2–4 cm-es berakóuborka, de szedjük 3–6 cm, 6–9 cm, 9–12 cm, 12–15 cm, 15–30 cm, 30 cm-nél nagyobb méretû fejlettségben is. És értelemszerûen magnak, teljes biológiai érettségnél. Hasonló a helyzet a vöröshagymánál is. Szedjük zöld vagy fõzõhagymaként, és biológiailag éretten (vetõmagtermesztés). A betakarítás idejét meghatározó tényezõk A betakarítás idõpontjának meghatározása nagy szakértelmet igényel. Függ: – a felhasználási céltól, – az idõjárástól, – a szállítási távolságtól (piac, feldolgozóipar).

A felhasználási célnál a felvásárló igénye a döntõ. Meghatározza a szedési idõpontot. Az uborka példát már említettük. A zöldborsót a konzervipar, ill. a hûtõipar igényének megfelelõ érettségben kell betakarítani. Befolyásolja a szedés idõpontját az adott fajtába (paradicsom, sárgadinnye stb.) beépített pulton tarthatóságot (LSL) eredményezõ gén is. Vegyük a paradicsom példáját a rin és nor génes fajtákat biológiai érettségben szedjük, 1–3 hónapig így is eltarthatjuk, frissen fogyaszthatjuk. Ugyanakkor a görögdinnye, ha néhány nappal túlhaladt az optimális érettségen, már apadt lesz, nem nyújt teljes értékû táplálékot. Az idõjárás szintén meghatározó tényezõ a szedés idõpontjának meghatározásában. A magas hõmérséklet, szárazság sietteti az érési folyamatot. A zöld89

borsó a hõség idején túlérik, „megég”. Egy meleg tavasz, hûvös nyár idõjárási kombináció a borsó számára megváltás, nagy és jó minõségû termésátlagot eredményez. Az esõs idõ ugyancsak hosszabb ideig zsengén tartja a szemeket, kevésbé öregednek. Ugyanakkor a görögdinnye érése alacsony hõmérsékleten, esõs idõjárás mellett késik. A héja vastag lesz, a színe fakul, az íze romlik stb. Ügyelnünk kell arra is, hogy nagy melegben a levélzöldségek gyorsan fonnyadnak, könynyen bemelegednek. A berakó uborka apróbb méretû terméseit „vízbe” szedjük, hogy ne fonnyadjon meg a termés. Szedésre a reggeli és délutáni órák a legalkalmasabbak. Ezen a kényszer sokszor változtat. Gondoljuk el, hogy egy vállalkozó bérbe takarítja be a terményünket, minden lépése számítógéppel rögzítve van, kapcsolódva a feldolgozó vonal kapacitásához. Megy itt a munka egész nap! Másik tényezõ, beérett a paradicsom, jó az együttérés, szép a termés, a gazda lesi az eget, hogy mikor jön az esõ, elõtte jó lenne betakarítani, lesi a kombájnt, mikor ér hozzá, jó lenne rajta gyorsan túl lenni. Ezeket az összefüggéseket azok a termesztõk érzik, akiknek a befektetése, munkája, pénze még a földön hever, jó volna minél elõbb realizálni. A fagy szintén meghatározó tényezõ. Melegigényes zöldségnövényeinket már a korai fagyok (a legnagyobb kereskedõ) elõtt be kell takarítani. Érzékeny a fagyra a melegigényeseken túl: a sárgarépa, a cékla, a zeller, a karfiol stb. A petrezselyem, pasztinák, spenót átteleltethetõ, az áttelelõ salátával, kelkáposztával stb. egyetemben. A felhasználási hely távolsága egyes fajoknál már nem játszik akkora szerepet, mint régen. A korábbi évtizedekben pl. a paradicsomot, a szállítási távolság függvényében eltérõ érettségi szinten szedték, csomagolták, és szállították. Mire megérkezett (termelte az etilént) megérett. Fogyasztható lett. Ma már más a helyzet. A pultontartható fajtákat (fõleg a téli idõszakban) több ezer km-rõl szállítják ide (néhányszor átcsomagolják), biológiai érettségben még mindig frissen érkezik, ép áru képét mutatja. Az is. Ezek a gének lehetõvé teszik, hogy a teljes biológiai érettségnél leszedett termésben a lebontási folyamatokat irányító gének mûködésbe lépnek, meggátolják a lebontási folyamatot, és hosszú ideig megóvják a paradicsomot. Más kérdés a konzervparadicsom ügye. A lényerés céljára termesztett paradicsomot a léfeldolgozóhoz vagy konzervgyárhoz közeli területeken kell termeszteni. Roppantás, a lényerés után gyorsan (1–2 óra) a gyárba kell szállítani, hogy a nem kívánatos csíraszám alacsony értéken maradjon. Hasonló a feladat a zöldborsónál is. Cséplés után gyorsan (1–2 óra) a feldolgozó vonalra kell, hogy kerüljön a zöldborsó.

90

A termés mennyisége, minõsége és a betakarítás idõpontjának összefüggése A zöldségtermesztésben meghatározó tényezõ az áru minõsége. Az európai piacokon a minõség versenyez a minõséggel, a jobbik gyõz. A szedés idõpontjának helyes meghatározása alakítja a termés tömegét és minõségét egyaránt. Köztudott, hogy a legtöbb zöldség- és gyümölcsfajnál az érés utolsó napjaiban alakulnak ki az íz, az aroma, vitamin stb. anyagok. Korábban leszedve õket, minõségük rendkívül gyenge. Ilyenkor mondják a különbözõ élelmiszer-kiegészítõket gyártók, hogy már a zöldség sem a régi. Fogyasszuk inkább fiolából vagy tablettában õket. Ez nagy tévedés! A túl korai szedés, fõleg rossz fényviszonyok között fejlõdõ zöldségfajnál rontja el a termésátlagot és a minõséget is. A korán leszedett áru kevesebb szárazanyagot és több vizet tartalmaz. A kései szedés is káros. Egyes fajoknál, pl. zöldborsó, zöldbab más a helyzet. Ezek átvételi értékét a zsengeségük adja. Egy pont után a terméstömeg növekedésével arányosan csökken az áru zsengesége. Itt a minõség mutatója a zsengeség. Számolni kell a gazdának, és tudnia kell, hogy ezen áruk állapota óránként változik. Azzal is számolni kell, hogy az árut a feldolgozó telephelyén kell átadni. Napsütésben, 1–2 órás várakozás is, akár 1–2 osztállyal is ronthatja az áru minõségét. Nagy tehát a kockázat. A görögdinnyénél a túlérés az apadással, a termésátlag és a minõség csökkenésével jár együtt. Az elvénült áru értéke romlik, a retek pudvásodik, a fehér húsú paprika színesedik, a gomba rágóssá válik, a káposzta felreped stb. A szedések gyakorisága A zöldségfajokat betakaríthatjuk egyszerre, vagy ismétléssel, többszörös szedéssel. A termesztett faj adott fajtája, a termesztéstechnológiai változat, termesztési cél határozza meg, hogy melyiket alkalmazzuk. A vöröshagymát, póréhagymát, fokhagymát, a gyökérféléket, a gépi betakarítású ipari paradicsomot egyszeri szedéssel. A paradicsomot, paprikát, tojásgyümölcsöt, uborkát, dinnyéket többszöri szedéssel takarítjuk be. A káposztafélék, retek stb. betakarításának száma nagyban függ a termesztés színvonalától. Amennyiben egyenetlen volt az állomány, laza a technológiai fegyelem, többször is át kell járni, szedni. Ellenkezõ esetben akár egy menetben is betakaríthatók. A legsûrûbben a méretes uborkát szedjük; naponta kétszer (2–4 cm), naponta (3–6 cm), 2–3 naponta (3–6–9–12 cm), hetente saláta uborkának. A szedés számának meghatározásához a helyi adottságokat, az így kialakuló áruminõséget kell figyelembe venni. 91

Betakarítási módok A zöldségfajok és termesztéstechnológiai változatok sokrétûségébõl adódóan a betakarításnak is számtalan módja van. Ezek a következõk: – kézi szedés, kézi termékgyûjtés, – kézi szedés, gépi gyûjtés, – gépi szedés (kiemelés), kézi gyûjtés, – egymenetes gépi betakarítás, – kétmenetes gépi betakarítás.

A kézi szedés és kézi termékgyûjtés még általánosan elterjedtnek tekinthetõ hazánkban. Hobbi kerti, házikerti, háztáji gazdaságokban általános módszer. Igaz, alkalmazzák széles körben a hajtatásban is. Kézimunkaigénye nagy, de jó áruminõség érhetõ el általa. Eszközei egyszerûek: kések, ásók, vödrök, ládák stb. Valamennyi betakarítási, szedési formánál fontos szempont, hogy a mûvelet alatt a termés ne sérüljön. Beteg termést ne rakjunk az egészségesek közé! A kézi szedés és gépi gyûjtés egy fokkal fejlettebb az elõzõnél. A gyûjtéshez szedõkocsikat, szállítószalagos, valamint rakodóplatós gyûjtõeszközöket használunk. Elõnyük, hogy javul a minõség és csökken az élõmunka-felhasználás. Növekszik a szedési teljesítmény is. Gépi szedés (kiemelés) és kézi gyûjtés azoknál a fajoknál fordul elõ, ahol a felhasználható részek a talajban helyezkednek el (gyökérfélék, burgonya). Az egymenetes gépi betakarítás számos zöldségfajnál, az adott technológiai változatnál elterjedt. Tipikus esete a zöldborsó betakarítása. Ismert a csemegekukorica, ipari paradicsom, fûszerpaprika, zöldbab stb. esetében is. A gépi betakarítás két menetben szintén a technológiai változat függvénye. Ismert a zöldborsónál a kétmenetes betakarítás, (rendre vágás, cséplés), a vöröshagymánál a kiemelés, szik10. ábra. A zöldborsó egymenetes betakarítása kasztás, felszedés, feldolgozás stb. 92

A zöldségfélék árukezelése, feldolgozása, tárolása A termények elõkészítése értékesítésre Napjainkban a zöldségtermesztõ gazdaságok is csak azokat a zöldségfajokat, azok fajtáit termeszthetik, illeszthetik a vetéstervükbe, amelyeket biztonsággal értékesíteni is tudnak. Köztudott a termesztõk körében, hogy könnyebb az árut megtermelni, mint eladni. Az áru-elõkészítés, mely a betakarítás része, az értékesítést segíti. Az áru elõkészítése költséges folyamat. Komplex mûvelet, elemei: a tisztítás, az osztályozás, a csomagolás, és a szállítás. A tisztítás igen fontos áru-elõkészítõ mûvelet. Zöldségfajonként nagy változatosságot mutat. Zöldségnövényeink egy részének a föl alatti vagy közvetlenül a föld feletti részeit használjuk táplálkozásra, ezek a részek legtöbbször földdel szennyezettek. Lehetõleg földszennyezettségtõl mentesen szedjük, vagy tisztítsuk meg az árut. Itt is a megelõzés a lényeges. A gyökérzöldségféléket lehetõleg száraz idõben, kellõen szikkadt, de nem túl száraz talajból takarítsuk be. Ha erre nincs mód, szedés után szikkasszuk fagymentes, szellõs helyen. Több termény tisztításakor mosásra is szükség lehet. A mosás két okból szükséges: a terményen lévõ szennyezettség eltávolítása miatt, vagy az áru frissen tartása érdekében. A mosás végezhetõ szalagon, medencében stb. Emlékeztetõül, minden hajdan volt, és ma mûködõ bolgárkertészetben megtalálható volt, ill. megtalálható a vizes medence. Még a káposztaféléket is mosták, mert így friss maradt és a felszívott vizet is értékesíteni lehetett. A vizesen betakarított káposztafélék könnyen füllednek, nyálkásodnak, és romlásnak indulnak. A tisztítás fogalmán értjük a téli fogyasztásra, tárolásra, feldolgozásra termesztett zöldségfajok: petrezselyem, pasztinák, zeller, sárgarépa, téli retek, vöröshagyma stb. fajoknál alkalmazott teljes lombeltávolítást. Más fajoknál, mint pl. a saláta, káposztafélék, zöldhagyma, csemegekukorica, csomózott sárgarépa, petrezselyem esetében a külsõ, fölösleges leveleket, valamint a sárguló, beteg, sérült leveleket távolítjuk el. Említést teszünk még a karfiol speciális tisztítási munkáiról. Hosszabb szállításnál kérheti a kereskedõ a „vágott” karfiolt. Ez azt jelenti, hogy a karfiol leveleit a rózsa felett 1–2 cm-re levágjuk, így könnyebben csomagolható, jobban védett árut kapunk. Megemlítjük, a karfiol „sztriptíz” változatát is. Ez azt jelenti, hogy ipari feldolgozásra a teljes lombtól megszabadítva, darabolva szállítjuk az árut. Egyes fajoknál, zeller, torma, gyökerétõl megszabadított árut kérhet a kereskedõ. A gyökerezést a termelõnek kell elvégeznie. 93

A tisztítás végezhetõ kézzel és géppel. Egy a lényeg, hogy mutatós, jó minõségû árut állítsunk elõ, amely a szabványok által megfogalmazott, rögzített követelményeknek megfelel. Osztályozás. Az áru értékét mindig növeli. Módját szabványok írják elõ. A szabvány közös nyelv a termesztõ és a felhasználó között. A minõségi elvárások (EU) növekedése miatt szerepük egyre nõ. Több országban már csak az I. osztályú áru hozható forgalomba. Erre kell törekedni nekünk is. Osztályozáskor mindenekelõtt az adott fajta jellegét meghatározó tulajdonságokat kell figyelembe venni. Ezek a szín, a forma, a méret, az íz. Tekintettel kell lenni az áru érettségi, egészségi állapotára, épségére és tisztaságára. Az osztályozás történhet nagyság szerint, mint pl. az uborkánál, gépi osztályozással, objektív módon (2–4 cm, 3–6 cm, 6–9 cm stb.). Ugyancsak gépi osztályozással készítjük elõ a sárga- és görögdinnyét, ládás csomagoláshoz. Nagyság szerint osztályozzuk a paprikát, paradicsomot, vöröshagymát stb. A csomagolás szintén fontos áru-elõkészítõ mûvelet. Védi az áru minõségét, akadályozza a párologtatást és sok esetben fagyvédelmet is nyújt. Ezenkívül figyelemfelkeltõ és vásárlást ingerlõ hatása is van. Könnyíti a szállítást, az elosztást és bizonyos esetekben a háziaszszonyok munkáját (konyhakész áru szállítása). Ez utóbbi szempont egyre fontosabbá válik. A háziasszonyok egyre kevesebb idõt óhajtanak a konyhában tölteni. A legegyszerûbb csomagolás (az ömlesztett áruval itt nem foglalkozunk) a csomózás. Csomózva értékesítjük a hónapos retket (igaz, terjed a lombtalanítása is), a zöld-, ill. fõzõhagymát, a petrezselyem zöldjét, a vegyes leveszöldséget stb. A jó csomagolás a marketing tevékenységet is segíti. Néhány ezek közül: az étkezési paprikát hungarocell tálcán, 3 db-ot egymás mellé helyezve; egy piros, egy zöld, egy fehér. Hihetetlen mennyiségben lehet értékesíteni! A téli idõben a hegyes erõs paprikát fél kilós mûanyag edényben hozzák forgalomba (ma már darabonként ritkán értékesítik). 11. ábra. Vörös- és fokhagymakínálat Az étkezési paradicsom ládás cso94

12. ábra. A szépen csomagolt áru eladja önmagát

magolásánál odafigyelnek a külsõ képre is. (1 sor piros, 1 sor sárga, 1 sor rózsaszín paradicsom újdonságnak hat, szívesen vásárolják). A komolyabb csomagolásra számtalan csomagolóeszköz áll rendelkezésünkre. Közülük mindig a célnak legjobban megfelelõt kell választani. Az anyagok, eszközök csoportosíthatók felhasználási területük, rendeltetésük és élettartamuk szerint. Felhasználási terület alapján megkülönböztetünk termelõi (üzemi), belföldi (belkereskedelmi) és export (külkereskedelmi) göngyölegeket, ill. csomagolóanyagokat. A termelõnél mindhárom alkalmazására sor kerülhet. Sok esetben a termelõk (TÉSZ-ek) csomagolják a zsugorfóliás árut. A termelés része a nagy élelmiszer-ipari láncoknak szállított egyre növekvõ árutömeg. Nem hagyhatjuk ki a feldolgozó iparoknak történõ szállítást sem. Rendeltetésük alapján megkülönböztetünk rakodógöngyölegeket (raklapok, rakoncák stb.), alapvetõ göngyölegeket (konténerek, félkonténerek, ládák, rekeszek, dobozok, zsákok stb.), egységcsomagoló anyagokat, fogyasztási göngyölegeket: zacskók, tálcák, hálók, zsugorfóliákkal, ill. nélküle, bélelõ anyagokat (rácsbetétek, fészeklapok, szalvéták, mûanyagok, papír stb., és címkéket 95

(cégjelzéseket), minõségi jelzõket stb., valamint egyéb díszítõ anyagokat. Példaként említjük, hogy a nyugati országokban a fokhagymát nem csak a mi fûzési gyakorlatunknak megfelelõen forgalmazzák, hanem kosárformára alakítva, sokszor száraz virággal díszítve forgalmazzák. Élettartam alapján megkülönböztetünk tartós (többször használatos) és egyszer használatos (eldobható) csomagolóanyagokat. Napi téma a mûanyag, ill. a fa göngyölegek alkalmazása körüli vita. A döntés országonként és idõszakonként változó. A csomagolásnál vigyázni kell, hogy a göngyölegbe mindig az elõírt árutömeg kerüljön. Tessék elgondolni, hogy fürtös paradicsomot kell ládába csomagolni. A hollandok ezt is megoldották. A fürtszámnak és a tömegnek is meg kell egyezni minden ládában. Ügyelni kell arra, hogy az áru tetszetõs legyen, nem mindig igény a tükrözés, igény, hogy feszesen álljanak egymás mellett, de ne préseljék egymást. Gondoljunk csak a sárga- vagy görögdinnye ládás csomagolására. Egy-egy ládába csak azonos fajta – azonos mérettel, azonos érettségben, azonos külsõ megjelenéssel – kerülhet. A jó áru-elõkészítés igen fontos feltétele a megfelelõ helyiség. Ezek tágasak, világosak, teherbíró padozatúak és könnyen tisztíthatók legyenek. Ne feledjük, jó munkavégzést, megfelelõ környezetet, gépesítés és a hozzáértõ ember esetén várhatunk el. Szállítás. A termények szedése, aratása és a tárolás vagy a közvetlen felhasználás között igen fontos mûvelet azok szállítása. Változatai: – Rakodás a termény elhelyezése a szállítóeszközön, ill. a tárolóhelyen, – Belsõ szállítás gazdaságon belüli árumozgatást jelent. Így kerül az áru az elõkészítõbe, tárolóba, esetleg a közeli felvásárlótelepre (léállomásra), ill. felhasználó helyekre. Jellemzõ a termény hosszabb útja. – Külsõ szállítás: már nem mindig a termesztõ feladata, megegyezés kérdése. Ezt legtöbbször a kereskedelem, vagy felhasználó végzi. A termény útja a itt leghosszabb. Az árumozgatás végezhetõ kézzel és géppel. A munkabérek emelkedése, a munkaerõ kímélése egyre inkább a gépi megoldást szorgalmazzák. A munka elvégzésére számos eszköz és gép áll rendelkezésre. Ezek: a rakodógép, tartályládák (konténerek), vasúti kocsik, szállítótartályok, különbözõ emelõk, pótkocsik, kamionok (hûtöttek is), és a hajók, repülõgépek stb. A raklapok szabványméretûek (120×80 cm), rajtuk az áru fajsúlyától függõen 1000–2000 kg helyezhetõ el. A tartályláda töltõtömege 200–400 kg. A konténerek ennél nagyobbak.

96

Elõfeldolgozás, lényerés A konzervparadicsom termesztésénél van jelentõsége. Fõleg az állandó helyre vetett vagy palántázott paradicsomnál, az egymenetes vagy folyamatos betakarításnál jöhet szóba. A feldolgozóipar a termesztõ körzetekbe, a termesztés helyéhez közel telepíti a lényerõ állomásokat. A termesztõk ide szállítják a paradicsomot, a termelõ szállítójármûvérõl felöntik a telep fogadótartályába. A felöntõ tartályból (vizes tartály) felvonóval viszik az árut a válogató, mosó szalagra. Itt kézzel, vagy fotocellás válogatóval kiemelik a beteg, sérült egyedeket. A paradicsom elkerül a roppantóba. Itt szétválasztják a „levet”, a magot és a héjat. A levet, roppantás után 1–2 óra alatt a gyárba szállítják és feldolgozzák. Itt a gyorsaság a minõség egyik meghatározója (csíraszám).

Egyszerû tartósítási eljárások Szárítás. A zöldségféléknél kevésbé elterjedt módszer, mint a gyümölcsöknél. Kis mennyiségben bármilyen anyagot száríthatunk házilag is, egyszerû módszerekkel. Napon szárítjuk a gombákat, levélzöldségeket. Ezek száríthatók továbbá villamos sütõben, gázsütõben, vagy elektromos szárítóban. Nagyon alkalmasak erre a célra a szabályozható hõfokú sütõk. A nyersanyagot nem rakhatjuk sütõtálcára, hanem drótfonatból készült cserényekre tesszük, és így helyezzük a sütõbe. A szárítás alatt az anyagot keverjük és a cserényeket is áthelyezzük, hogy egyenletes legyen a szárítás. Szárítás közben a sütõbõl a gõznek távoznia kell. Szárítható a zöldborsó is! Igaz, a mélyhûtöttet jobban szeretjük, a szárítást ezért nem részletezzük. A szárított hagyma használata már szélesebb körû. A hagymát szeletekre vágjuk és 65 °C körüli hõmérsékleten, keverés közben szárítjuk. A jól szárított hagyma könnyen törik és világos színû. A petrezselyem, zeller, lestyán stb. zöldjét szintén napon vagy árnyékban, nyílt, huzatos helységben szárítjuk. A szárítás akkor fejezõdik be, amikor a levélzet könnyen morzsolódik. A levélzetet egészben vagy apróra vágva tárolhatjuk felhasználásig. A gomba tartósítása szárítással a legegyszerûbb. Szárításra majdnem minden faj alkalmas. A megtisztított gombát 3 mm vastag szeletekre vágjuk. A felszeletelt gombát szitára helyezzük és napon vagy árnyékban nyílt, huzatos helységben, esetleg fûtött helyen szárítjuk. Szárítás közben a gombát igény szerint megforgatjuk. Szárítás alatt a gombának meg kell tartania világos színét. A gombát száríthatjuk zsinórra fûzve is. 97

A készítményeknek teljesen száraznak kell lenniük. A kihûlt szárítmányt vászonzsákban, papírzacskóban, celofánnal lekötött üvegben stb. tároljuk. A tárolt anyagot idõnként ellenõrizni kell! Besûrítés. Az a fizikai tartósítási eljárás, amelynél a tartósítandó anyag víztartalmát elpárologtatással vagy kifagyasztással olyan mértékûre csökkentik, hogy a termékben a romlást okozó mikroorganizmusok szaporodása kismértékû, vagy teljesen gátolt legyen. Az élesztõt is egyéb mikroorganizmusok nagy részének életjelenségei 65–70%-os szárazanyag-tartalomnál megszûnnek. A maradék 30–35%-os víztartalom mellett csak az ozmofil élesztõk életképesek. A vízeltávolítás mértékétõl függõen elõállíthatók sûrítmény késztermékek, amelyek 68–70%-os szárazanyag-tartalmúak és ún. félkoncentrátumok, amelyek 45–50%-os szárazanyag-tartalmúak. A félkoncentrátumok cukortartalma nem éri el a konzerváló hatás kifejtéséhez szükséges mértéket, ezért romlásmentes eltartásuk csak más tárolási móddal (hûtõtárolás, cukoradagolás, hõkezelés stb.) kiegészítve biztosítható. A zöldségfélék közül besûrítéssel tartósítjuk a paradicsomsûrítményeket, paradicsomlé és -püré, fûszeres paradicsommártás (ketchup), ketchup paprikával, paprikasûrítmény, lecsó, lecsó áttört paradicsomlével, sóskapüré, parajpüré stb. A berendezések legtöbb típusa melegítéssel, forralással töményíti a terméket. Általában arra törekednek, hogy vákuumban, légritkított térben, minél kisebb hõmérsékleten történjék a besûrítés. Savanyúság készítése. A savanyúság közismert és széles körben fogyasztott Magyarországon. A természetes tejsavas erjesztés útján történõ savanyítás nagyon régen ismert. Az egyébként nehezen eltartható zöldségfajok konzerválására alkalmazott eljárás. Savanyúságok kémiai eljárással, ecet hozzáadásával is készíthetõk. A savanyításos tartósításnál a mikroorganizmusok két típusa játssza a fõ szerepet: a tejsav-baktériumok, és az élesztõgombák, amelyek tejsavat, ill. etilalkoholt képeznek, és ezek meggátolják a romlást. Egy teljes tejsavas erjedés lefolyásában – amilyen a kovászos uborka, a sós-vizes uborka, vagy a savanyított káposzta esetében zajlik le – többféle mikroorganizmus is részt vesz. Ilyen irányított természetes erjesztést több zöldségfaj tartósításánál is alkalmazunk. A feldarabolt, egész, vagy szeletelt zöldséghez 2–4% arányban konyhasót kell adni. A só hatására a szövetekbõl a víz és az abban oldott sejtanyagok egy része kivonódik, és ezáltal egyes mikroorganizmusok részére hozzáférhetõvé válik. A sónak egyes mikrobákra életmûködésüket erõsen gátló vagy pusztító hatása is van. A tejsavképzõ baktériumok sótûrõek, a kivont sejtnedvet fel tudják használni. A tejsavképzõ baktériumok bizonyos mikrobákra gátlólag hatnak, a pH csökkenése és a sav keletkezése eredményeként háttérbe 98

szorítják õket. Majd késõbb el is pusztítják a káros, nem sótûrõ baktériumokat, és kellemes ízt alakítanak ki az erjedésen átment termékben. Az erjedés végére a cukortartalom elfogy, a tejsavtartalom nõ, és 2–3 hét múlva eléri az 1–2%-ot. A helyesen lefolytatott erjesztés után, a késztermékben keletkezett tejsavtartalom a további tárolás alatt azonos marad. Ez védelmére is szolgál a káros mikroorganizmusok ellen. A legelterjedtebb tejsavas erjesztéssel készült savanyúságok: kovászos uborka, téli sós-vizes uborka, savanyú káposzta, savanyított káposzta konzerv. Ecet hozzáadásával készült savanyúságok: ecetes uborka, csemegeuborka, uborkasaláta, édes-savanykás uborka, édesen sós – ecetes uborka, fûszeres uborkaszeletek, zöld dinnye-savanyúság, ecetes paprika, paprikasaláta, tölteni való paprika ecetesen, tölteni való paprika paradicsommártásban, ecetes cékla, ecetes gomba, ecetes gyöngyhagyma, gyöngyhagyma vörösborral, patisszon, zöld paradicsom, vegyes savanyúság stb. Zöldségtartósítás sóban. A nagy adagú sóval való tartósítás a legegyszerûbb tartósítási mód, de csak néhány zöldségfajnál alkalmazható. A konyhasó konzerváló hatása azon alapul, hogy elvonja a víz nagy részét és ezáltal meggátolja a mikrobák romlást okozó tevékenységét. Kémiai hatása bizonyos fokig gyéríti is a mikroorganizmusok számát. A felhasznált sóadagnak nagynak kell lenni (15–20%), nehogy a tartósításra szánt anyag erjedni kezdjen. Tudni kell, hogy egyes mikroorganizmusok még ennél is nagyobb (30%) sótartalmat is tûrnek, melynek eredményeként a hosszú ideig és melegben tárolt anyagok megerjedhetnek, megpenészedhetnek. Ezen anyagokból az ételekbe fûszer vagy adalékanyag formájában igen keveset kell felhasználni. Így készíthetjük a paprikapürét, gyökérzöldségeket (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó), zöld levélfûszereket (petrezselyem, zeller, lestyán, kapor), fokhagymát sóban, zöldbabot sóban. Szinte hihetetlen, de az érett görögdinnye is hosszabb ideig eltartható sós vízben, mûanyag zacskóba csomagolva.

Tárolás A betakarított zöldségféléket a felhasználásig gyakorta tárolni kell. A tárolás célja, hogy az áru a felhasználásig megõrizze frissességét, minõségét. Az idõtartam az adott zöldségfaj eltarthatóságának és a felhasználási módnak a függvénye. A tárolásnak két változata ismert, az átmeneti (idõleges), és a tartós (téli) tárolás. A zöldségtárolás jelentõségét a zöldségfajoknak a belföldi fogyasztásban és az exportban elfoglalt helye, szerepe határozza meg. E szempontból mind a nyersen, mind a tartósított formában belföldi, ill. külföldi piacokra kerülõ mennyiségeket kell figyelembe venni. 99

Az átmeneti (idõleges) tárolás idõtartama csak néhány nap, esetleg néhány hét. Alkalmazására a szedés után, vagy a betakarítás végén kerül sor. Feladata a fogyasztás egyenletességének lehetõvé tétele és az értékesítés segítése. Jelentõsége az utóbbi években veszített súlyából. Az EU-ban, de a világon is a globalizáció irányítja a zöldségforgalmazást is. Kinyíltak a határok, így a folyamatos friss zöldségellátásnak (paradicsom, paprika, dinnye, uborka stb.) nincs semmi akadálya. A mediterrániumban a téli termesztés december 1-tõl április 30-ig tart. Szabadföldön megtermelik a kívánt árukat, majd a kívánt piacokra szállítják. Leegyszerûsödött a világ. Hasonló tényezõ az áruk pultontarthatóságának kérdése. A paradicsom 1–3 hónapig, a sárgadinnye 1–5 hónapig is eltartható, különös beavatkozás nélkül. A fejes salátát, karfiolt, hónapos retket stb. kívánság szerint szállítják a kereskedõk. A tartós (téli) tárolás idõtartama 2–6 hónap. Alkalmazására mindig a tenyészidõ végén kerül sor, csak a jól, egyszerû módon tárolható zöldségfajoknál. Ezek a burgonya, a vöröshagyma, a fokhagyma, a póréhagyma, a fejes káposzta, a vörös káposzta, a kelkáposzta, a karalábé, a sárgarépa, a petrezselyem, a zeller, a feketegyökér, a torma, a retek, a cékla, a sütõtök, a nor génes paradicsomfajták és a téli sárgadinnyék. Feladata a friss zöldségfélék évi folyamatos fogyasztásának lehetõvé tétele. Ennek a termelõre visszaható gazdasági jelentõsége az, hogy a tömegérés idõszakában aránylag alacsony áron értékesíthetõ terméket megõrzi a kedvezõbb árviszonyokkal rendelkezõ piaci idõszakokra. Az átmeneti tárolás elsõsorban a termelõk feladata, de alkalmazhatja a kereskedõ és más felhasználó is. A tartós tárolás fõleg a forgalmazó és a feldolgozó feladata. A tartós tárolást, bértárolással átvállalhatja a termesztõ is. Általában a nagy tömegben jelentkezõ fogyasztói igényeket, az államok lehetõleg saját területükön igyekeznek megtermelni a valutamegtakarítás, a szállítási költségek csökkentése stb. érdekében. Nem utolsósorban a helyi adottságok, terület, munkaerõ jobb hasznosítása, megtartása, a környezet rendben tartása érdekében. A tárolás eredményességét meghatározó tényezõk Az eredményes tárolás sok tényezõ együttes hatásának eredménye. Befolyásolja: – a faj és fajta, – a termesztõhely, – a környezeti tényezõk, – a termesztéstechnológiai változat, – a tárolásra kerülõ termék beltartalma, minõsége, – a betakarítás idõpontja. 100

A zöldségfajok nagy változatosságot mutatnak tárolhatóságukat illetõen. (Korábban már érintettük.) A fajta szintén nagy változatosságot mutat a tárolhatóságot illetõen. A rövid tenyészidejû fajták csak átmeneti tárolásra alkalmasak (sárgarépa, karalábé, káposzta stb.). A tartós tárolás fajtái a középhosszú, hosszú tenyészidejûek. A termesztõhely magában foglalja a Magyarországon kialakított termõhelyi kategóriákat (I–IV.). A zöldségtermesztõk az I–IV. kategóriákat veszik igénybe. A kategóriák, mint már ismertettük, talajtípusok szerint rendezõdnek. A környezeti tényezõk. A termesztõhely, sõt a tengerszint feletti magasság is befolyással van termékeink minõségére és eltarthatóságára. Északról délre haladva több a termények cellulóz- és fehérjetartalma, amelyek szintén hatással vannak a tárolhatóságra. A termõhely éghajlata és idõjárása is meghatározza a tárolhatóságot. A hõmérséklet, napfény és a csapadék mennyisége, idõbeni megoszlása befolyásolja a termény belsõ anyagainak összetételi arányát, ez pedig megszabja az eltartási feltételeket. Sokan azt állítják, hogy az öntözött zöldségek nem tárolhatók télen. Ez téves felfogás, mert a helyes idõben, kellõ víznormával öntözött víz növeli a termény eltarthatóságát. (Lásd holland gyakorlat!) A hiba abból adódik, hogy az öntözés idejét és a vízadag nagyságát rosszul határozzák meg, ezért a terményen a túlöntözés jelei mutatkoznak. Az ilyen termény éretlen, gyengén parásodott, magas víztartalmú, laza szövetû, betegségekre hajlamos, tehát eltarthatósága gyenge. A termesztéstechnológiai változat szintén meghatározza, hogy az áru átmeneti vagy tartós tárolásra alkalmas-e. Szoros összefüggésben a fajtánál leírtakkal, a korai termesztéstechnológiai változatok (váznélküli fóliás termesztés, fóliaalagutas termesztés, korai szabadföldi termesztés stb.) inkább a friss áruellátásban játszanak nagyobb szerepet, átmeneti tárolás jöhet szóba náluk. A szabadföldi tömegtermesztést szolgáló technológiai változatok adják a tartós tárolás árualapját. A tárolásra kerülõ termény beltartalma. A tárolás szempontjából igen fontos a termény kémiai összetétele, a benne lévõ anyagok mennyisége és aránya. A zöldségféléket felépítõ anyagokat két nagy csoportra osztjuk: vízre és szárazanyagra. A víz az élõ szervezeteknek egyik legfontosabb anyaga (70–90%). Szárazanyagoknak nevezzük azokat a szerves és szervetlen anyagokat, amelyek a terményben a vízen kívül elõfordulnak. Ezek aránya döntõen befolyásolja a tárolhatóságot. A víz és szárazanyag arányát a friss termény tömegének százalékában fejezzük ki. Pl. a sárgarépa esetében 88,7% a víz, 11,3% a szárazanyag. 101

Az áru minõsége a garancia a tárolhatóságra. A minõség ma is, de a jövõben még inkább meghatározóvá válik. A sérült vagy beteg termény tárolásra alkalmatlan. Szinte törvényszerû, hogy az elsõ osztályú árut tároljuk! A minõségnek velejárója az áru tisztasága, osztályozottsága, fajtatisztasága stb. A betakarítás idõpontja. Minden terméknél figyelembe kell venni a megfelelõ érettségi fokot. Minden egyes zöldségfajt olyan fejlettségi fokban kell szedni, amely a felhasználás céljának legjobban megfelel. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a tartós tárolásra kerülõ terményeknél azt a fejlettséget kell megvárni, amelynél a leghosszabb ideig eltartható. A zöldségfélék betakarításánál és a tárolásnál is igen körültekintõen kell eljárni. A rövid és hosszú ideig tárolható zöldségfélék javasolt környezeti tényezõit a 16. és a 17. táblázatban foglaltuk össze. 16. táblázat. Rövid ideig tárolható zöldségnövények és javasolt környezeti tényezõik Zöldségfélék

Karfiol Paprika Paradicsom (nem LSL fajta) Tojásgyümölcs Görögdinnye Sárgadinnye (nem téli dinnye) Uborka Zöldbab Zöldborsó Csemegekukorica Fejes saláta Spenót Spárga Retek (hónapos, nyári) Bimbóskel Sárgarépa (csomózott) Csiperkegomba

Tárolási hômérséklet °C 0–2 7–10 7–12

Átlagos fagyáspont °C –1,1 –1,1 –0,9

Relatív nedvesség % 90–95 85–90 85–90

Tárolási Idõ nap 15–30 15 8–24

10–12 10–13 7–10

–0,9 –1,6 –1,7

85–90 85–90 85–90

15–24 8–15 8–15

10–13 7–10 0–2 0–2 0–2 0–2 0–2 0–4,5 0–2 0–1 0–1

–0,8 –1,0 –1,1 –1,7 –0,4 –0,9 –1,2 –1,4 –0,9 –1,3 –0,6

90–95 85–90 85–90 90–95 90–95 90–95 90–95 90–95 90–95 95 85–90

8–24 8–15 8–15 5–8 15–24 10–15 8–15 8–24 21–28 14 5–8

102

17. táblázat. Hosszú ideig tárolható zöldségfélék és javasolt környezeti tényezõk Zöldségfélék

Paradicsom rin génes Paradicsom nor génes Fejes káposzta Sárgarépa Petrezselyem Zeller Cékla Ôszi-téli retek Torma Vöröshagyma Fokhagyma Karalábé Sütôtök Sárgadinnye (téli)

Tárolási hômérséklet °C 7–12 7–12 0–4,5 0–4,5 0–4,5 0–4,5 0–4,5 0–4,5 0–1 0–4,5 0–3 0–2 0–4,5 7–10

Átlagos fagyáspont °C –0,9 –0,9 –0,7 –1,1 –1,7 –1,0 –1,1 –1,4 –3,1 –1,5 –3,7 –1,1 –1,5 –1,7

Relatív nedvesség % 85–90 85–90 90–95 90–95 90–95 90–95 90–95 90–95 90–95 75–85 70–75 90–95 70–75 85–90

Tárolási Idõ nap 1–2 2–4 6 6 6 5 5–6 5–6 5–6 6–9 6–9 3–6 5–6 2–6

(Balázs S., 1994)

A termények elõkészítése tárolásra Tárolásra csak a szabványnak megfelelõ, tiszta, válogatott, osztályozott, kellõen szikkasztott minõségi áru kerülhet. A termésbecslés és próbaszedés alapján állapítjuk meg a szedés munkaerõ-, szedõ- csomagoló- és szállítóeszköz-szükségletét. Kijelöljük a tárolandó áru elõkészítésének (tisztítás, válogatás, osztályozás) helyét és módját. Elõre gondoljunk arra is, hogy mi történjék a tisztítási hulladékkal, a válogatás során tárolásra alkalmatlannak bizonyult terménnyel. A tárolás helyére még el nem szállított terményt a napfénytõl, esõtõl, fagytól stb. védjük. A tisztítás módja zöldségfajonként változhat. A gyökérzöldségféléknél a lombozatot eltávolítjuk úgy, hogy a szívrész ne sérüljön. A káposztaféléknél a fölösleges, sérült, beteg borítóleveleket távolítjuk el. A külsõ levelek eltávolítását nem szabad túlzásba vinni, mert azok védenek is. A vöröshagymánál az érett, behúzódott, kellõ buroklevéllel rendelkezõ tétel a megfelelõ. Ha már a betároláskor „kombinés” a hagyma, nehézségek lesznek a tárolás során. Tárolás elõtt a fölösleges gyökereket is eltávolítjuk a gumós zellerrõl és a tormáról. A tisztítás részét képezi a terményen lévõ föld, egyéb szennyezõ anyag eltávolítása. A válogatás tárolás elõtt elengedhetetlen folyamat. A válogatás nélküli hete103

rogén árutömeg nagyon sok veszéllyel jár, rosszabbul, nagyobb veszteséggel tárolható, esetleg megrothad az egész. A válogatás során rakjuk külön a különbözõen érett, az ép, az egészséges, tárolható és a hibás (sérült, beteg stb.) darabokat aszerint, hogy milyen célra (azonnali fogyasztás, takarmányozás stb.) használhatók. Tárolásra csak kifogástalan minõségû árut válogassunk (már többször mondtuk), mert néhány sérült vagy beteg egyed a tárolás alatt jelentõs mennyiségû romlást idézhet elõ. Az osztályozottság a tárolást és a késõbbi értékesítést egyaránt segíti, eredményét javítja. Az egyöntetûség vonatkozik mindenekelõtt az áru fajtaazonosságára, méretére, érettségére, színére stb. Igen fontos elõkészítõ mûvelet a szikkasztás is. Célja a terményekben lévõ fölösleges víz eltávolítása. Tárolóhelyek elõkészítése és fertõtlenítése A romlást okozó mikroorganizmusokat, penészeket, amelyek a tárolók falán és a berendezéseken megtelepedtek, minden évben el kell pusztítani a tárolás megkezdése elõtt. Régebben erre szolgált a kénezés. 5–10 g/m3 ként égettek el, majd 24 óra hosszat bezárták a helyiséget, ezt követõen erõsen szellõztettek. Hasonló célt szolgált a bordói lé is (1–3%-os oldatban). Újabban az üres raktárhelyiségek fertõtlenítésére szolgál az UNIFOSS (100 m3 légtérre 20 g-ot 2,5 l vízben feloldva ködszerûen kipermetezik. 18–24 órán át zárva tartják a helyiséget, majd erõsen szellõztetnek. Külföldön Pirethron hatóanyag-tartalmú szereket használnak, elsõsorban a rovarkártevõk ellen. A szerek használatát az engedélyezési okiratok tartalmazzák. Szállító- és csomagoló-eszközök elõkészítése, csírátlanítása Fontos tényezõ, hogy nemcsak a tárolóhelyiség, de a szállító és tároló edényzet is teljesen tiszta, csíramentes, fertõzésmentes legyen. Az idény megindulása elõtt az elõzõ évben használt anyagokat, göngyölegeket is fertõtleníteni kell. Tárolási módok Mielõtt meghatároznánk a tárolás módját, vizsgáljuk meg a gazdaságunk helyi adottságait, a termesztett zöldségfaj minõségét, faját, fajtáját, és a felhasználás idejét. Lehetõleg a leggazdaságosabb és az adottságainknak legjobban megfelelõ módot válasszuk. 104

A tárolási módok igen sokfélék. Csoportosításuk: – tárolás szabad földön (szabadtéri tárolás), – egyszerû létesítményben (tárolás zárt helyen), – korszerû létesítményekben (hûtõházi tárolás). Tárolás szabad földön A legegyszerûbb tárolások tartoznak ide: – az árkos, barázdás tárolás, – a prizmás tárolás, – a gúlás, szalmabálás tárolás, – a kishalmos tárolás, – nagyhalmos tárolás.

Árkos vagy barázdás tárolás. A barázdás tárolás a lehetõ legegyszerûbb eljárás. A barázdát ekével nyitjuk, kellõ mélységben, belerakjuk a tárolandó zöldségfajt, pl. fejes káposztát, fejjel lefelé, majd a következõ barázda földjével takarjuk, s így tovább. Az árok szélessége 40–50 cm, a mélysége 30 cm, a hossza 20–40 m. A termény az árokba kerül, melyet szalmával, ill. az idõjárástól függõen földdel takarunk. Az árokkészítés eszköze az ásó. Elõnyük, hogy különösebb beruházást nem igényelnek. Hátrányuk, hogy télen a terményhez nem lehet hozzáférni, tavasszal a felmelegedéssel egy idõben a tárolást be kell fejezni. Így tárolhatók a gyökér- és káposztafélék. Prizmás tárolás. Az egyik legelterjedtebb módszer. A prizma tulajdonképpen a talaj felett elhelyezett szabadföldi tároló. Így tárolhatók a gyökérfélék, a káposztafélék, a burgonya, ritkán a vöröshagyma. A gondosan válogatott terményt ömlesztve vagy szabályos kötésben felrakva prizmázzuk. Követelmény, hogy a prizma gerince egyforma magas élben végzõdjön, az oldallapok simák legyenek. A terményt prizmába való rakás után ideiglenesen fedjük le száraz szalmával (30–40 cm), hogy védjük a napfénytõl és az esõtõl. A prizmát csak akkor földeljük, amikor a termény legalább 2–3 °C-ra lehûlt, a prizma belsejében is. Amikor a prizmázott zöldségtömeg kellõen lehûlt, vagy erõsebb hideg várható, megkezdjük a végleges takarást. Az ideiglenes takaráshoz használt szalmát cseréljük ki szárazra (30 cm vastagra), majd alulról felfelé haladva földeljük – igény szerint (30 cm vastagon). Ne feledkezzünk el a szabadtéri prizmák gondozásáról sem (külsõ, belsõ hõmérséklet stb.) A prizmát célszerû enyhén lejtõs területen, észak-déli irányban elhelyezni. 105

A prizma szélessége 80–200 cm, magassága 80–100 cm, hossza 20–40 m lehet, az árumennyiségtõl függõen. A szélesség a tárolt terménynek és a szellõzõk alkalmasságának a függvénye. A prizmákat legtöbb esetben alul szellõzõcsatornával látjuk el, mely többnyire a prizmában hosszanti irányban kerül elhelyezésre. A gúlás, szalmabálás tárolás. Az utóbbi évtizedekben terjedt el hazánkban. Alkalmazható szabadföldön, de fedett színek alatt is. Bennük az áru elhelyezhetõ ömlesztve, ill. göngyölegben (ládákban, konténerekben), melyek raklapra kerülnek. Fõleg gyökérzöldségféléket és káposztaféléket tárolunk így. A tárolás elsõ lépése a terület elõkészítése, a szalmabálás tárolásnál. A területet gyomtalanítani kell, majd a talajfelszínt elegyengetjük, a tárolóhelyek helyét a terepszinttõl feltöltéssel kiemeljük. A tárolásra pontos tervet készítünk. Mennyi árut, milyen nagy helyen tudunk tárolni. Kialakítjuk a szellõztetõ ventilátor befogadására szolgáló befúvó nyílást. A szellõztetõ ventilátort a tároló halom tengelyvonalába kell elhelyezni. A tároló halom szélessége, ahová az árut ömlesztjük 6 méter, e körül helyezzük el mindenütt a szalmabála sort. Középen 120 cm széles és 120 cm magas, egyenlõ szárú háromszög alakú szellõzõ csatornát alakítunk ki. A talajra, az áru alá 10 cm vastag szalmaréteget terítünk. Erre helyezzük az árut ömlesztve (pl. fejes káposzta), 150 cm magasan. Ezt követõen kialakítunk 3 szellõzõ csatornát (légrács), középen és a két szélén, majd szalmával lazán betakarjuk az árut. Végül fóliával zárjuk a tetõrészt, lehetõleg nyeregtetõs megoldással. Különösen ügyelni kell arra, hogy a csapadékvíz a fóliatakarás tetején ne tudjon megállni, fõleg a halomba bejutni. Ez volt az ömlesztett tárolás. A ládás vagy raklapos anyagot úgy máglyázzuk, hogy a középsõ rakatok mindig magasabban legyenek, mert késõbb így lehet a nyeregtetõs megoldást kialakítani. A színekbe kerülõ rakatok természetesen kocka alakúak, mert itt nem kell nyeregtetõt, ill. tetõt képezni. Egy-egy ilyen gúla szélessége elérheti a 9 m-t is, magassága az 5–6 métert, hossza a 20–25 métert. Egy-egy gúlában tárolható termény a sûrûségtõl és a gúla vagy a szín méretétõl függõen 250–500 t között változhat. A takaróanyag itt is szalmabála, amelyre télen fólia vagy ponyva kerül. A bálaréteg egysoros (40–50 cm), csak a hideg beállta elõtt kerül sor a duplázásra. Itt, a tárolótéren belül ellenõrzõ és közlekedõ utakat alakítanak ki, így a termény folyamatosan ellenõrizhetõ. E módszerrel bármely téli tárolásra alkalmas zöldségfaj tárolható. Az önszellõzéses tárolás. A termelt hõ, A CO2 és a pára következtében keletkezõ hõmérséklet- és parciális nyomáskülönbségen alapul. Készülhet burgonya és vöröshagyma tárolására (250–500 t). A termény alatt, fölött és oldalán szalmabálákkal szigetelnek. Az alapba he106

lyezett szalmabálákra rakodólapokat tesznek, erre helyezik a tárolandó terményt. A felsõ és az alsó bálasor közepén képezik ki a szellõzõcsatornát. Az alsó csatorna hátul, a felsõ pedig elõl zárt. Az alsó csatornának oldalelágazásai is vannak, hogy az átszellõzés tökéletesebb legyen. E csatornarendszer a keletkezõ légáram kényszerpályája. A hatásfokot mesterséges szellõztetõ közbeiktatásával tovább növelhetjük. A tárolót fóliával is borítják. A kishalmos tárolás. A prizmás tárolás továbbfejlesztett változata, alapja egy 70 cm-es oldalhosszúságú egyenlõ oldalú háromszög keresztmetszetû szellõzõ farács. A rács rései 2–3 cm szélesek. A halom alatti légcsatorna 2 m hosszú rácsokból, igény szerint készül. A terményt erre az alagútra helyezik. A halom szélessége 2,5 m, a gerinc magassága 1,5 m. A szigetelést 20–30 cm vastag szalmaréteg és szintén 20–30 cm-es földréteg képezi. A gerinc nyitott marad, csak szalmával takarják (szellõzés). A szellõztetésre beépített ventilátorok a hajnali órákban addig mûködnek, amíg a gerincnél a gázjelenség meg nem szûnik. A kishalmos tárolásnál egy-egy halomban 50–70 t gyökérféle tárolható. Nagyhalmos tárolás. Majdnem megegyezik a kishalmos tárolással. A különbség a méretekben van. Ezzel az eljárással 250–500 t terménymennyiséget is tárolhatunk. Ebben az esetben a tároló padozata betonozott (lehet földes is). A szellõzõrácson kívül már oldalfalak is vannak. Szigetelhetõ szalmabálával és polisztirol lemezekkel. Nálunk a szalmabálás szigetelés az elterjedt, melyet polietilén fóliával védenek a csapadék ellen. Köztudott, hogy az utóbbi években a szalmabálázás technikája megváltozott. A nagyobb, henger alakú bálák készítése terjed. Tárolás egyszerû létesítményekben Egyszerû, vagy passzív tárolóknak azokat a létesítményeket tartjuk, amelyek régi, hagyományos módszerekkel védik a terményt a külsõ káros behatásoktól. A passzív tárolási eljárásoknál cél a megtermelt termények összegyûjtése, a könnyebb hozzáférhetõség és szállíthatóság szempontjából, védelem a környezeti tényezõk ellen (csapadék, fagyás, rágcsálók, vadak stb.). Ide sorolhatók: – vermek, – padlások, – pincék, – kamrák, raktárak. A vermek lehetnek ideiglenesek és állandóak. Az ideiglenesek 2–3 m szélesek és 1,5–2 méter mély árkok, ideiglenes tetõszerkezettel ellátva. Kisebb mennyiségû gyökérfélék, és káposztafélék tárolására alkalmasak. A takaróanyag szalma, a tél beállta elõtt földdel is takarnak, igény szerint. 107

Az állandó vermek már stabil oldal- és végfalakkal készülnek. Fontos tartozékaik a légcsatornák, a szellõzõkürtõk és -berendezések. A szigetelés megoldható szalmával, szárral, náddal vagy kátránypapírral. Az ajtó a homlokfalon található. Hosszuk 50 m, szélességük 5–6 m, mélységük 1,5–2 méter. Fõleg gyökér- és káposztafélék tárolására alkalmasak. Bennük a tárolt termény elhelyezhetõ ömlesztve vagy göngyölegekben. Szellõztetésük lehet természetes és mesterséges. A padlások fõleg a vidéki emberek hagyományos tárolóhelye volt, és az ma is. Igaz, az utóbbi évtizedekben egyre kevésbé használják. A vöröshagyma, káposztaféle itt is tárolható. Az természetes dolog, hogy a nagy hidegek beköszöntével külön fagyvédõ takarásról kell gondoskodnunk. A pincék nemcsak a bor, de a zöldségfélék tárolására is alkalmasak – ezt tudják meg a borászok! Bennük bármely zöldségféle tárolható. Budapest térségében, az elhagyott kõfejtõkben jó lehetõség kínálkozik a bor, sör stb. tárolása mellett a gombatermesztésre és a zöldségtárolásra. Ezt ki is használták, használják ma is. A tárolt zöldségáru elhelyezhetõ bennük halmokban, prizmában, göngyölegben stb. Elõnyük, hogy az áruhoz bármikor hozzáférhetünk. Követelmény irántuk, hogy tiszták, vízmentesek, jól szellõztethetõk legyenek. A raktárak is felhasználhatók zöldségtárolásra. Igaz, legtöbbször csak ideiglenes megoldásként, hiszen zömmel más célra épültek. A kamrák, fõleg a káposztafélék tárolására épültek, a német gazdaság szerves részét alkották, még ma is a célnak megfelelõen hasznosíthatók. Tárolás korszerû létesítményekben Ezek a létesítmények már célirányosan a tárolásra készültek. Ide tartoznak: – tárolók, – hûtõtárolók, – szabályozott légterû tárolók.

A tárolók már rendeltetésszerû létesítmények, klímaszabályozással ellátva. Nagy alapterületûek, már fogadó-, manipuláló-, osztályozó tér is van bennük. A létesítmény padozata beton, falazata hõ- és víz ellen szigetelt. Ezekben bármely zöldségfaj, bármikor tárolható. A termények bennük beosztásuktól függõen ömlesztve, halmokban, bokszokban, konténerekben helyezhetõk el. A hûtõtárolók. A technológiai alaplétesítmény maga a hûtõház, a kívánt és tervezett hõmérséklet elérésére alkalmas hûtõberendezéssel. Természetesen része a hûtõháznak az anyag-elõkészítõ és a kitároló részleg is. A hûtõtárolás eddigi gyakorlatát a változó igényekhez kell igazítani. Mint már utaltunk rá, a zöldségellátás és a kereskedelem is határok felettivé vált. Az árak igazodnak az európai árakhoz. Felül kell értékelnünk az eddigi hazai gyakorlatot, miszerint a zöldségféléknek semmi keresnivalójuk nincs a hûtõházban. Nézzük 108

meg a téli zöldségárakat! A paprika, paradicsom, uborka téli, friss fogyasztói ára csökken, a gyökérzöldségfélék, melyeket eddig számûztünk a hûtõházból, teljes átértékelést igényelnek. Elég utalni az ez évi téli petrezselyemgyökér árára! A szabályozott légterû tárolók. A zöldségtárolásra még számba vehetõ létesítmények. Ezekben a tárolókban a hõmérséklet, a relatív páratartalom mellett szabályozzák a levegõ összetételét is. Az eredeti, normál összetételû levegõ 21% O2-t, minimális mennyiségû, kb. 0,03% CO2-t és nagyon kevés nemesgázt is tartalmaz. Ha az eredeti levegõ összetételétõl eltérõen oxigénben szegény összetételt biztosítunk a tároló légterében, s növeljük a CO2-tartalmat, szabályozott légterû tárolásról beszélünk. Az angol nyelvû elnevezés: controlled atmosphere, rövidítve C.A. tárolás, magyarul (SZL), szabályozott légterû tárolás. Ezekben a létesítményekben már szabályozzák a légtér oxigén és széndioxid arányát, az egyes zöldségfajok és fajták igényeinek megfelelõen. Ennek érdekében építik be a légtér gázösszetételének fenntartására szolgáló berendezéseket. A korszerû létesítményekben a tárolt zöldségfélék minõsége hosszabb ideig megõrizhetõ. A korszerû létesítményekben az áruelhelyezés módja alapján beszélünk: – halmos tárolásról, – tartályládás tárolásról, – boksz-palettás tárolásról.

A halmos tárolás elsõsorban a vöröshagyma egyik leggyakrabban alkalmazott tárolási módja. A betárolt áru szellõzését a padozaton kialakított légcsatorna rendszerrel valósítják meg. Köztudott, hogy a légcsatorna közelében az átszellõzés jobb, míg távolabb gyengébb. Erre figyelni kell. Tartályládás tárolás. Egyre inkább terjedõben lévõ tárolási mód. Nincsenek elõre kialakított külön légcsatornák, azokat az egymás mellé helyezett tartályláda-rakatok képezik. Fontos, hogy a ládák oldallapjai ne alkossanak zárt falat (pl. a deszkák között legyen rés, vagy rácsozat.) Elõnye, hogy nagyfokú elkülönítési lehetõséget biztosít a fajták, betakarítási idõpontok stb. szerint. A tárolt termék ellenõrizhetõ. Hátránya a rosszabb térkihasználás, valamint a ki- és betároláshoz igényelt technikai felszerelés, gép. A bokszpalettás tárolás. A tartályládás tárolás továbbfejlesztett változata. Kiküszöböli a tartályládás tárolás rossz térkihasználását. A bokszok oldalfalát teljesen zártra, alját pedig rácsosra alakítják ki. A rakatképzés után a boksz alatt elhelyezkedõ nyílást lezárják, biztosítva, hogy a ventilátor nyomása a bokszban elhelyezkedõ termékhalmon keresztül mozgassa a levegõt. Hátránya a halmos tárolást meghaladó térigény, valamint a bokszok beszerzésébõl származó többletköltség. A termesztõ szakember feladata, hogy az árujának, felszereltségének, szaktudásának és a vásárló igényeinek megfelelõ tárolási módot válassza úgy, hogy az számára a lehetõ leggazdaságosabb legyen. 109

Zöldségfajok részletes bemutatása Burgonyafélék Paradicsom (Lycopersicon lycopersicum (L) Karsten ex. Farwell) A paradicsom az egyik közkedvelt, leginkább elterjedt zöldségfajunk. Táplálkozási, és ahogy újabban a nemzetközi szakirodalom egyre gyakrabban közli, gyógyászati értékét A- és C-vitamin-, nagy kálium- és kalciumtartalma adja. Kellõ mennyiségû, folyamatos fogyasztása esetén mesterséges táplálékkiegészítõkre nincsen szükség. Szívesen fogyasztjuk friss, mélyhûtött, és konzervált formában. A magyar konyha nélkülözhetetlen kelléke.

Gazdasági jelentõsége A KSH adatok önmagukért beszélnek. Csupán támpontul közöljük a termesztõkkel a helyzetképet. Fajták: A nemzetközi irodalom a paradicsomnövény növekedési ütemét tekintve, a hajtásrendszer típusait elemezve, két fajtacsoportot különböztet meg: – determinált, – folytonos növekedésû fajtákat. A determinált növekedési típusok fõhajtásának csúcsán virágfürt fejlõdik, amely lezárja a hajtás további növekedését. A fõhajtás lezáródása serkenti az 18. táblázat. A paradicsom termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület (ha) Összes termés (t) Termésátlag (kg/ha) Felvásárlói átlagár (Ft/kg) Termelôi piaci átlagár (Ft/kg) Bruttó termelési érték (folyó áron) (millió Ft) Külkereskedelem Behozatal (tonna) Behozatal (millió) Ft Kivitel (tonna) Kivitel (millió) Ft

2002 7150 247 191 28 320 18,50 225,80 14 489

2003 6585 281 163 35 180 21,00 232,80 12 144

2004 5938 269 138 35 430 29,30 242,00 12 050

7793 1083 760 141

8442 1409 682 126

12 989 2368 432 63

110

oldalhajtások hasonló felépítésû növekedését. Ennek eredménye a tipikus bokorforma. A determinált növekedésû fajták köre sem egységes. A tipikus determinált növekedésû fajtáknál a fõhajtás 4–6 fürt kifejlesztése után lezár. A korábban, a magyar szakirodalomban féldetermináltnak nevezett fajtakörnél a 8–9 fürt elérése után áll le a fõhajtás növekedése. E növekedéstípusnál a felsõ oldalhajtások erõs hajlandóságot mutatnak a fõhajtás szerepének átvállalására. Ezt a technológia ki is használja. A folytonos növekedésû fajták akár fává is megnöveszthetõk. Ez azt jelenti, hogy a fõhajtás végén nem képzõdik fürt. Hajtatásban vagy szabadföldi támrendszeres (gúlás) termesztésben van nagy szerepük e fajtáknak. A termesztett fajtákat növekedési típusúk és a termesztéstechnológia alapján csoportosítjuk. A fajták ismertetésénél nem törekedhetünk a teljességre, ezért csak példákat ragadunk ki a széles ajánlatból. Hajtatási fajták (folytonos növekedésûek): Adelaide, Amanda, Andrea, Aprilia, Astona, Boreal, Cronos, Durinta, Gabriela stb. Féldeterminált növekedésûek: Prisca, Balca, K–3 F1, Titus stb. Szabadföldi fajták: Kecskeméti 262, Kecskeméti 407, Kecskeméti jubileum, Korai nyár, Korall, Mobil, Peto 86, Zömök, Uno, Delta, Sláger, Lugas, Ispan, Caspar stb. Környezeti igénye. A paradicsom a melegigényes zöldségfajok közé tartozik. Optimális hõigénye 22 ± 7 °C. A virágok megtermékenyülése 11–18 °C éjjeli és 20–25 °C nappali hõmérsékleten optimális. Fényigénye. Kifejezetten fényigényes növény, növekedésére és fejlõdésére a fény erõssége, idõtartama, valamint összetétele van hatással. Vízigénye nagy. Közepesen érzékeny a talaj nedvességtartalmára, mélyreható gyökérzete a vizet jól feltárja. Transzspirációs együtthatója 240–270 között van. A tenyészidõben összes vízfogyasztása (120 napos tenyészidõt lapul véve) 2400–3600 m3/ha, ami 240–3360 mm csapadéknak felel meg. Termesztéstechnológiai változatok. A technológiai változatokat , típusokat a könnyebb áttekinthetõség és tervezés érdekében ismertetjük. Kitérünk a gépi termesztési változatokra is. A hajtatást könyvünkben nem részletezzük. Ezek után nézzük a technológiai változatokat: – váznélküli fóliatakarás és fóliaalagút alatti termesztés (április 10–20.), – „bakhátas”, ágyásos termesztés, színes fóliatakarással (április 20–25.), – szabadföldi korai termesztés (április 25–30.), – szabadföldi tömegtermesztés friss fogyasztásra, palántázott (május 1–10.), – szabadföldi tömegtermesztés konzerv célra, kézzel szedve (május 5–15.), – állandó helyre vetett termesztés (április 10–20. vetés), – támrendszer melletti termesztés. 111

Talaj-elõkészítés. Leglényegesebb az õszi mélyszántás. Ideje szeptember– október az I–III. termõhelyeken. Homokon a tavaszi szántást javasoljuk, a defláció miatt. A szántás vagy ásás mélysége 25–35 cm legyen. Tavaszi elsõ talajmûvelési munkánk a simítózás. A talajt zárjuk be, amint arra rá lehet menni. Feladatunk továbbá a technológiai változat típusától függõen, a kiültetésig, ill. a vetésig gyommentesen tartani a területet. Az ágyáskészítésnél ügyeljünk a talaj nedvességi állapotára, a jó talajszerkezetre. Az ágyáskészítés után zárjuk le fóliával a talajt, hogy a nedvességét megtartsuk. Trágyázás. A tervezett terméstömeg által kivont legfontosabb makroelemek visszapótlását, annak kiszámításának módját korábban már ismertettük. A 19. táblázatban a talaj tápanyag-ellátottsága alapján mutatjuk be a paradicsom fajlagos tápanyagigényét. Az alaptrágyát az õszi talajmunkákkal dolgozzuk be a talajba. A paradicsom nagyon meghálálja az érett istállótrágyát. A mûtrágyákat megosztva adjuk. A foszfor és kálium kétharmadát õsszel, egyharmadát tavasszal szórjuk ki. A tenyészidõben fejtrágyát a növény fejlõdési erõsségétõl függõen adunk. Virágzás elõtt a nitrogénnel óvatosan bánjunk, mert erõs vegetatív túlsúlyt eredményezhet. Szaporítás. Szaporítjuk palántázással és helyre vetéssel. A palántanevelésnél 19. táblázat. A paradicsom fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, termôhely Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

igen gyenge

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó

igen jó

3,5 3,6 3,8 –

3,1 3,2 3,4 –

2,5 2,7 3,0 3,5

1,8 2,1 2,4 2,9

1,2 1,4 1,7 2,4

3,0 3,5 3,9 –

2,6 3,0 3,3 –

2,0 2,3 2,5 2,3

1,3 1,5 1,7 1,5

0,6 0,7 0,8 0,7

7,0 7,5 6,5 –

6,2 6,6 6,9 –

5,0 5,5 4,8 6,0

3,5 3,9 3,2 4,4

1,5 1,7 1,2 1,8

MÉM-NAK adatok

112

számításba jöhet a tápkockás, tálcás, tûzdelt, sima palánta nevelése. A korai termesztési technológiáknál tápkockás palántát, késõi kiültetésnél tálcás, tûzdelt vagy sima (szálas) palántát ültetünk. A helyre vetés konzerv célra, vagy késõi tömegtermelésre, ill. tárolásra termesztett paradicsomnál elfogadott (rin-, nor génes). Palántanevelésnél felnevelhetõ növényszámok: – ritka vetés (200–400 db/m2), – sima, szálas palánta (600–800 db/m2), – tûzdeléses palántanevelésnél, tûzdelésig (1500–2000 db/m2), – tûzdelt palánta (300–400 db/m2), – tápkockás palánta (200–300 db/m2), – cserepes palánta (10–14 cm-es cserép, 50–100 db/m2). Vetési idõpontok – váznélküli, fóliaalagutas, szabadföldi korai termesztésre: február 15. ill. február 20.–március 5. – szabadföldi tömegtermesztésre: március 15–21. ill. április 10. A vetés mélysége: 0,5 cm. A kelés 8–14. napra várható. Tûzdelés szikleveles állapotban. A palántanevelés idõtartama 4–9 hét. Magszükséglet: – ritka vetésnél: 1,0–1,5 g/m2, – sima palántanevelésnél: 2,0–3,0 g/m2, – sûrû, tûzdelésre váró vetésnél: 6,0–8,0 g/m2. Hektáronkénti vetõmagigény 250–450 gramm mag. A palánták edzése elengedhetetlen a szabadföldi kiültetés elõtt. Állandó helyre vetésre akkor kerülhet sor, ha a talaj hõmérséklete eléri a 14 °C-ot, a talaj felsõ 5 cm-es rétegében. Mélysége 2,0–2,5 cm. Magszükséglet, koptatás nélküli magból 1500 g, koptatottból 600–800 g/ha. A magvetést végezhetjük kézzel vagy géppel (Nibex, Stanhay stb.) A tenyészterület a technológia típusa szerint változik: A váz nélküli fóliás takarás alá: 160 + (2 × 30) × 30 cm (45 000 tõ/hektár). Korai szabadföldi termesztésnél: 80–100 + 30 × 30 cm (50–60 000 tõ/hektár). Szabadföldi tömegtermesztésnél, kézi szedéssel: 125 + 35 × 30–35 cm (40 000 tõ/hektár). Helyre vetésnél 125 + 35 × 10–15 cm (90–120 000 tõ/hektár). Ápolás. A korai termesztésnél elengedhetetlen a fagyvédelem (takarás, öntözés, füstölés). Néhány tövet egyszerû fóliás takarással is megvédhetünk. Nagyobb területen földdel is takarhatunk, egy-két napig kibírja. 113

Az állandó helyre vetett állomány tõszámát a tervezett sor- és tõtávolságnak megfelelõen állományszámra állítjuk be. A fölösleges egyedeket távolítsuk el. Gyomirtás – kémiai és mechanikai úton történhet. A helyre vetett paradicsom vegyszeres gyomirtása történhet: – vetés elõtti talajba kevert gyomirtó szerekkel (PPI Devrinol 45F), – vetés után, kelés elõtt a felszínre kipermetezve (PRE), (Dual Gold 960 EC, Devrinol 45F, Finale 14 SL, Sencor 70 WG).

Paradicsom állománykezelésére használt szerek: Agil 100 EC, Fusilade Forte, Perenal, Sencor 70 WG. A mechanikai gyomirtásra 2–3 alkalommal kerül sor a tenyészidõben. Öntözés. Ültetésnél a palántákat 0,2–0,5 liter vízzel beöntözzük (+Tomasol). A kelesztõ öntözésre az állandó helyre vetett termesztésben kerülhet sor (5–10 mm). A tenyészidõben adott csapadékpótló öntözésnél 30–40 mm-es vízadagot adunk, igény szerint. A növényvédelem. Vetésforgóval kezdõdik, a talaj fertõtlenítésével folytatódik (Galation, Diazinon-tartalmú). A magot 2%-os NAOH-ban 10 percig csávázzuk. A gombák ellen 7–10 naponként permetezzünk Dithan M45, Zineb, Cuprosan stb. A kártevõk ellen: burgonyabogár (Sevin 85, Safirton, Dimecron, Ultracid), a tetvek, kabócák ellen (Sevin 85 Wofatox, Dimecron, Phosdrin stb.), baktériumok ellen (Rézoxiclorid stb.) védekezünk. A betakarítás ideje technológiai változatok szerint változik: – váznélküli fóliás takarásnál: VI. 20–VII. 30. – szabadföldi korai: VI. vége– VIII. 30. – konzervparadicsom (palántázott): VII. vége–fagyokig. – konzervparadicsom (helyre vetett): VIII. vége–fagyokig. A szedések gyakorisága: – korai technológiánál: kezdetben 3–4 nap, késõbb 7 nap. – tömegtermesztésnél: 14 nap 13. ábra. A támrendszeres paradicsom áruminõsége, teljesítménye igen jó (3–5×). 114

– gépi konzervparadicsomnál: lehetséges egy kézi elõszedés friss fogyasztásra + gépi szedés, ill. egymenetes betakarítás. Az egyszerre érést Roll Fruct és Ethrel felhasználásával segíthetjük. (Fajta és idõjárás függvénye.) Az elérhetõ termésátlag kézi szedésnél 20–45 t/ha, gépi szedésnél 15–40 t/ha. Az utóbbi években egyre több gazdaságban elérnek 50–100 t/ha termésátlagot a hibridfajták alkalmazásával. Betakarítógépek: PB, SzKT–2, FMC, Coopomas stb.

Paprika (Capsicum annuum L.) A paprika hungarikum. Biológiai értékét tekintve még a paradicsomnál is értékesebb. C-vitamin-tartalma 150–200 mg/100 gramm. A pritaminpaprika, biológiailag éretten elérheti a 300 mg/100 gramm értéket is. Ez pedig meghaladja a táplálékkiegészítõket forgalmazók anyagainak értékét. Mondanunk sem kell, hogy a szervezetben a természetes anyagokkal bevitt ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek hatása, érvényesülése sokkal kedvezõbb. Igaz, ez az érték (C-vitamin) a zöldségfajok közül a legnagyobb. Ezenkívül számottevõ A-, B1-, B2-, P-vitaminokat tartalmaz. Ásványisó-tartalma is jelentõs. A csípõs paprikában lévõ kapszaicin étvágygerjesztõ hatású, mert a gyomor és bél nyálkahártyáját izgatja, vérbõséget okoz, fokozza a kiválasztást, gyorsítja a bélmozgást. Egy-egy darab friss paprika napi fogyasztása a szervezetet szinte tökéletesen karbantartja. Nem kell külön vitaminkúrákat szerveznünk, súlyos pénzekért. Az egy fõre jutó fogyasztás 10–12 kg/fõ/év között változik. Ez az érték tovább emelhetõ. A paprika termelési mutatói Magyarországon. A paprika nemcsak beltartalmi értékeit tekintve kiemelkedõ zöldségfaj, de a gazdasági jelentõségét illetõen is. A Központi Statisztikai Hivatal külön-külön fejezetben vizsgálja zöldpaprika, a paradicsompaprika és a fûszerpaprika termesztési adatait. A zöldpaprika és paradicsompaprika termesztéstechnológiája egymáshoz közelálló, ezért ezeket a fajtacsoportokat együttesen, a fûszerpaprikát külön fejezetben tárgyaljuk. A külkereskedelmi adatokat itt nem közli a KSH. A zöldpaprika termelési adatait kiegészítik a hajtatási eredmények. Fajták: a paprikafajták többféleképpen csoportosíthatók. Hazánkban legelterjedtebb a bogyó hússzíne szerinti csoportosítás. Fehér húsú (tölteni való) fajták: Fehérözön, Hosszú táltos, HRF F1, Javított Bogyiszlói, Rezisztens Keszthelyi, Hó, Szintetikus Cecei, Táltos, Tizenegyes, Bácskai fehér, Cecil, Emese stb. 115

20. táblázat. A zöldpaprika (étkezési paprika) termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték, millió Ft, folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 4137 85 588 10 999 99,20 251,00 8993

2003 3876 84 210 12 690 138,90 267,30 12 752

2004 3963 99 123 15 470 143,50 305,40 14 068

5871 1040 39 687 6266

5478 1517 32 258 6640

6661 1995 27 679 5686

KSH-adatok

21. táblázat. A paradicsompaprika (pritamin) termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték, millió Ft, folyó áron

2002 2610 31 328 11 050 64,20 218,80 3348

2003 1730 23 569 12 320 37,30 249,20 2384

2004 1754 27 010 14 440 90,30 266,20 3460

KSH-adatok

Alakjánál fogva külön csoportba tartozik az almapaprika (fehér, alma alakú, csípõs, nem csípõs változatban). A zöld húsú fajtákon belül megkülönböztetünk halványzöld, nagy bogyójú fajtákat: Balaton F1, Sobor, Szentesi piacos stb. és hegyes fajtákat: Budai csípõs hajtatási, Duna F1, Bodrog, Rekord, Szentesi kosszarvú stb. Egyéb zöld (pritamin) fajták: Greygo, Karmen, Kocsolai, Kárpia, PAZ pallagi, PAZ szentesi stb. Ebbõl a csoportból kiválik színével a Szentesi sárga paradicsom alakú fajta. Cseresznyeformájú fajtánk a Tûzgolyó stb. Környezeti igénye. A paprika optimális hõigénye: 25 ± 7 °C. Tehát nagyobb, mint a paradicsomé. A magvak csírázása 25–32 °C-on a leggyorsabb. A paprika érzékenyen reagál a hõmérsékleti változásokra. A fagypont alatti hõmérsékletet még rövid ideig sem bírja ki. Fényigény. A paprikavirág termékenyüléséhez fajtánként változó, kb. 5000 lux körüli fényerõ és 12–14 órás megvilágítási idõtartam szükséges. A szabadföldi termesztéshez szükséges fényviszonyok hazánkban adottak. 116

Vízigénye nagy. A napi vízfogyasztás a déli órákban (12–14 óra között) a legnagyobb, a napi összfogyasztás 22–25%-a. Transzspirációs együtthatója 300 körüli. Megfigyelések szerint a tenyészidõben 650–700 mm vizet (ebbõl átlagos évben 300–350 mm csapadékot) tartanak elegendõnek. Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli fóliás takarás és kisalagutas termesztés (április 20.–május 10.), – szabadföldi korai termesztés (május 10–15.), – szabadföldi tömegtermesztés palántáról (május 15–25.), – szabadföldi állandó helyre vetés (április 15-tõl), – „bakhátas”, ágyásos, színes fóliatakarásos termesztés (május 10–20.). Talaj-elõkészítés. Õszi mélyszántás vagy ásás itt is az alap. Tavasszal simítózunk és gyommentesen tartjuk a területet a vetésig, ill. kiültetésig. Visszautalva a Talajmûvelés c. fejezetben leírtakra, a vetés elõtti talaj-elõkészítést palántázáskor, a késõ tavaszi vetésû, nagymagvú növények rendszere szerint, míg az állandó helyre vetett paprikánál, a késõ tavaszi vetésû aprómagvú növények rendszere szerint végezzük. Trágyázás. A paprika igényli a szerves trágyát. Ha nincs elegendõ istállótrágya, mûtrágyával elégítsük ki igényét. Korai termesztésnél foszfortúlsúlyos tervet készítsünk. A foszfortartalmú mûtrágya egyharmadát õsszel, egyharmadát indítótrágyaként, egyharmadát a nitrogénnel, fejtrágyaként adjuk. A káliumtartalmú mûtrágyát õsszel, egyben juttatjuk ki. A nitrogént az elsõ virágok megtermékenyülése után, 4–6 alakalommal adjuk. Az étkezési paprika fajlagos mûtrágyaigényét a 22. táblázat tartalmazza. A paprikatermesztés sikere döntõ mértékben a folyamatos tápelem-ellátástól függ. Szakítani kell a hagyományos szemlélettel ebben a kérdésben is. Nézzük mi volt ez. Kiültettük a paprikapalántát. Türelmetlenül vártuk, hogy mikor indul fejlõdésnek, mikor virágzik, mikor lehet szedni. Nagy volt az elvárásunk, de a siker érdekében nem sokat tettünk. A sikeres termesztésért elõször ismerkedjünk meg a paprikanövény fejlõdési jellemzõivel. A palánta kiültetése után – eltérõen a paradicsomtól – a paprika elsõként erõs gyökérzetet fejleszt. Ehhez idõ kell. Ezt követi a hajtás fejlõdése. Ezt a növény hajtáscsúcsának színe változásával nyomon tudjuk követni. A kiültetett palánta csúcsi része kékeszöld színû. Ez azt jelenti, nincs sejtosztódás, nincs fejlõdés. Amikor a csúcsi részen lévõ, fejlõdõ levelek színe világosabb zöld, mint az alsó lombleveleké, akkor „nagyüzem” van a növényben, fejlõdik, növekedni fog. Ez a közepes növekedési szint a kívánatos a termesztés folyamán. Amennyiben erõteljes a világoszöld szín „kifolyása” a kifejlett lomblevelekre, túl gyors fejlõdési ütemmel állunk szemben. Ezt csökkenteni kell (víz-, hõelvonással). A helyes eljárás az, amikor a palánta kiültetésétõl az elsõ bogyók megjele117

22. táblázat. Az étkezési paprika fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, A talaj tápanyag-ellátottsága termôhely igen gyenge gyenge közepes jó Nitrogén I. 5,0 4,5 4,0 3,5 II. 5,3 4,8 4,3 3,8 III. 5,5 5,0 4,6 3,1 IV. – – 4,9 4,4 Foszfor I. 5,5 4,8 3,4 1,8 II. 5,8 5,2 3,7 2,0 III. 6,4 5,7 4,1 2,2 IV. – – 3,9 2,0 Kálium I. 8,8 8,0 7,1 4,4 II. 9,2 8,6 7,8 5,0 III. 7,2 7,6 6,8 4,0 IV. – – 8,2 5,5

igen jó 3,0 3,2 3,5 4,0 1,0 1,1 1,2 1,1 2,2 2,4 1,8 2,6

MÉM-NAK adatok

néséig „mostohagyereknek” tekintjük a paprikát. A bogyó (1–2 cm nagyságú) megjelenésétõl adhatjuk a sok tápanyagot, vizet stb., de folyamatosan. A túl sokáig mostohagyerekként kezelt paprika termése kicsi, deformált, használhatatlan lesz. Amennyiben kéthetente, 10 naponként fejtrágyázzuk oldott mûtrágyával, a paprikának szépen „kifejlõdnek”, meghíznak a bogyói. Jó termésátlagot tudunk elérni, s a minõség is jó lesz. Ennek érdekében szinte folyamatosan kell etetni, itatni a növényt. Szaporítás. Palántaneveléssel, és állandó helyre vetéssel egyaránt szaporíthatjuk. A korai termesztésben (váz nélküli fóliatakarásos korai szabadföldi termesztés) tápkockás palántát ültetünk. A tápkocka mérete 6×6–7×7 cm. A paprikát tûzdelhetjük egy- és kétszálasan. A kétszálas tûzdelés ma már nem olyan elterjedt, mint régen. A kétszálas tûzdelés elõnyét elõdeink abban látták, hogy két paprikán kétszer annyi az elsõ termés. Márpedig abban az idõben a paprikát darabra értékesítették, és így nagyobb árbevételt értek el. Értelemszerûen az össztermés nem volt kétszerese az egy szálashoz viszonyítva (kb. 20%). A mai vetõmagárak, értékesítési gyakorlat az egyszálas palántanevelést részesíti elõnyben. Helyesen. Tömegtermesztésre használjuk a sima, vagy tálcás palántát (kései kiültetés). Vetésidõ: – váz nélküli fóliás termesztéshez február 25.–március 5. – korai szabadföldi termesztéshez március 10. 118

– szabadföldi tömegtermesztéshez március 20–30. – állandó helyre vetés ideje: április 10-tõl. A vetésmélység: 1–1,5 cm palántanevelésnél, 2–3 cm állandó helyre vetésnél. Tûzdelés: szikleveles állapotban. Kiültetési idõ: lásd a technológiai változatoknál. Magszükséglet: tûzdelésig 20–30 g/m2 hektárra korai termesztésnél 1,5 kg. Ma már egyre inkább darabszámra árulják a vetõmag-forgalmazók a paprika magját is. Sima palántanevelésnél 1–2 kg/hektár a vetõmagnorma. A palántanevelés ideje 6–8–10 hét. 1 m2-en felnevelhetõ palánta: 200–275 db tápkockás, 600–900 db sima, szálas palánta. A palántázás történhet kézzel és géppel (TP.6 stb.). Az állandó helyre vetést Nibex aprómag-vetõgéppel megoldhatjuk. Tenyészterület kiültetésnél. – nagybokrú fajták, pritaminpaprika: 50–55×30 cm, 60–65 000 db/hektár. Ikersoros elrendezésben: 60+20×30 cm (83 000 db/ha) Szalagos elrendezésben: – determinált növekedésû fajta, helyre vetve: 55+(3×35)×6–10 cm (250–400 000 db/ha), – féldeterminált: 55+(3×35)×20–25 cm (100–125 000 db/ha), – váz nélküli fólia alá: 120+ (3×33)×25 cm (65 000 db/ha tápkocka).

Ápolás. Fagyvédelem a korai kiültetésnél. Tõszámbeállítás az állandó helyre vetésnél. Folyamatos tápoldatozás. Gyomirtás (vegyszerezés). – helyre vetett paprikánál. Vetés elõtt talajba kevert gyomirtó szerek (PPI), Devrinol 45F. Vetés után, kelés elõtt a felszínre kipermetezve (PRE), Dual Gold 960 EC, Devrinol 45F, Finale 14 SL stb. – palántázott paprikatermesztés. Kiültetés elõtt talajba dolgozva (PPI, Devrinol 45F, Olitref 45 EC, Treflan 48 EC, Ipifluor 48 EC. Kiültetés elõtt talajra permetezve (PRE) Dual Gold 960 EC, Stomp 400 EC. Paprikaállomány kezelése: (POST) Agil 100 EC, Fusilade Forte, Perenal, Pantera 40 EC. Mechanikai gyomirtás – igény szerint. Növényvédelem. Vírusok, baktériumos betegségek, gombás betegségek, állati kártevõk ellen. Öntözés. Kiültetéskor beiszapoló öntözés, kelesztõ öntözés, száraz tavasz esetén 5–10 mm. Vízpótló öntözésnél 25–35 mm-es vízadaggal öntözünk. 119

Az öntözést május végétõl augusztus végéig folytatjuk. A paprikát öntözni csak 20 °C feletti léghõmérsékleten szabad. Betakarítás. A szedés kezdete a korai termesztési technológiáknál június 15tõl várható. A tömegtermesztésben július 15-tõl kezdjük szedni az étkezési paprikát. A pritaminpaprika szedésének kezdete augusztus 15. után van. A helyre vetett állományt augusztus 10-tõl szedjük. A szedést a fagyokig folytatjuk. A várható termésátlag 20–40 tonnna/hektár körül várható a jobb termesztõknél.

Fûszerpaprika (Capsicum annuum L var. Longum) A fûszerpaprika a magyar, s egyre inkább a világ országai konyháinak, feldolgozóiparainak nélkülözhetetlen fûszere. „Talán senki sem gondolja végig közülünk, magyarok közül, hogy amikor õrölt (vagy zöld) paprikát teszünk az ételeinkbe, a lángvörös fûszer lehulló apró szemcséivel együtt a világtörténelem fél évezredének egy pici része is újra és újra lepereg elõttünk. E fûszerben egyesül a Kolumbusz elõtti Dél-Amerika világa és a Dél-alföld klímája, talaja, hogy az itt élõk munkáját messze földön is dicsérve és híressé téve a világot egy már jellegzetesen magyar ízzel, aromával és illattal, fûszerrel gazdagabbá tegye az õrölt paprikáéval.” (Kapitány J., 2004). Gazdasági jelentõsége. 23. táblázat. A fûszerpaprika termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték, millió Ft, folyó áron Külkereskedelem, nem zúzott, nem ôrölt Behozatal tonna Behozatal millió Ft Kivitel tonna Kivitel millió Ft Külkereskedelem, zúzott, ôrölt Behozatal tonna Behozatal millió Ft Kivitel tonna Kivitel millió Ft KSH-adatok

120

2002 6128 57 059 9050 47,80 2935

2003 5436 37 094 6560 59,30 2325

2004 5245 52 377 9190 73,20 3816

33 27 247 69

20 17 113 28

431 210 72 43

244 113 4930 2755

956 423 5330 3195

2043 1094 3110 2299

Fajták Folyamatos növekedésû, csípõsségmentes fajtacsoport: Szegedi 20, Kalocsai 50, Szegedi 80, Kalocsai 90, Csárdás, Remény, Folklór, Kármin stb. Folytonos növekedésû, csípõs fajták: Kalocsai V2, Szegedi 178, Kalocsai 702, Kalocsai 801 stb. Féldeterminált, csípõsségmentes fajtacsoport: Kalocsai 702, Kalocsai merevszárú 622, Kalocsai 801, Zuhatag, Rubin stb. Determinált növekedésû, csípõsségmentes fajtacsoport: Kalocsai determinált 601. Környezeti igénye: lásd az étkezési paprikánál. Termesztéstechnológiai változatok: A fûszerpaprikát Magyarországon két technológiai változatban, palántázva és állandó helyre vetve termesztjük. Talaj-elõkészítés: Nagy pontosságot igényel. Õszi mélyszántás 25–30 cm mélyen, októberben. Kötött talajokon célszerû az altalajlazító járatása. Vetés elõtti talaj-elõkészítés a simítózással kezdõdik. Állandó helyre vetésnél március végén–április elején készítünk aprómorzsás, jól tömõdött magágyat. Palántázás elõtt, áprilisban a késõ tavaszi, nagymagvú növények talajmûvelési rendszere szerint járunk el. 10–15 cm-ig, a palántázás mélységéig mûveljük a talajt. Trágyázás. A fûszerpaprika alá teljes szerves trágya adagot adunk (30–35 tonna/hektár). Ezzel párhuzamosan, igény szerint adjuk a mûtrágyákat (lásd 24. táblázat). A mûtrágya adagolásának idõzítése megegyezik az étkezési paprikánál leírtakkal. A folyamatos tápoldatozást, a fejtrágyát a fûszerpaprika is meghálálja. Szaporítás. Az állandó helyre vetés csak ott alkalmazható, ahol a talaj szerkezete, tápanyag-ellátottsága, vízgazdálkodása kedvezõ, és az idõjárás is kegyeibe fogadja ezt a termesztési módot. A Kalocsa környékén kialakult termõtáj ebbõl a szempontból kiválónak tekinthetõ. Az állandó helyre vetés ideje: március végétõl–április 20-ig tart. A megkésett vetésnél (április 25. után) a magot célszerû „hõkezelni”, hogy minél elõbb kikeljen. A vetõmag hõkezelése a következõ: a 12% víztartalmú, légszáraz vetõmaghoz, 4 részletben, 2–3 óránként 52–59% vizet adunk. Ezt a mag gyorsan felszívja. Az átnedvesedett vetõmag hõmérséklete gyorsan eléri a 30 °C-ot. Ezt követõen többször átlapátolva (forgatva) 8–10 napig 30 °C-os hõmérsékleten tartjuk a vetõmagot, mígnem megjelenik a csíra (gyököcske). A kezelés után a mag nyomban vethetõ, de csak nedves talajba! A vetés mélysége kötött talajon 3 cm, homokon 4 cm. A vetõmagigény fajtától, ill. annak növekedési típusától változik. Ajánlott növényszám, növekedési típusonként: 121

Tápelem, termôhely

24. táblázat. A fûszerpaprika fajlagos tápanyagigénye (Hatóanyag kg/t) A talaj tápanyag-ellátottsága igen gyenge gyenge közepes jó öntözetlen

Nitrogén I. III. IV. Foszfor I. III. IV. Kálium I. III. IV. Nitrogén I. III. IV. Foszfor I. III. IV. Kálium I. III. IV.

igen jó

15,0 16,0 15,5

14,0 15,0 14,5

13,0 14,0 13,5

12,0 13,0 12,5

10,0 11,15 10,5

13,0 14,0 13,0

12,0 13,0 12,0

11,0 12,0 11,0

10,0 10,0 10,0

8,0 8,0 8,0

18,0 19,0 18,0

17,0 16,0 18,0 17,0 17,0 16,0 öntözött

15,0 16,0 15,0

14,0 15,0 14,0

10,0 10,5 10,0

9,0 9,5 9,0

8,0 8,5 8,0

7,0 7,5 7,0

6,0 6,5 6,0

8,0 8,5 8,0

7,0 7,5 7,0

6,0 6,5 6,0

5,0 5,5 5,5

4,0 5,0 4,5

10,5 11,0 10,5

9,5 10,0 9,5

9,0 9,5 9,0

8,5 9,0 8,5

7,0 8,5 8,0

MÉM-NAK adatok

– folytonos növekedésû fajtából 400–500 ezer db/hektár, – féldetermináltból 450–600 ezer db/hektár, – determinált típusú fajtákból 600–800 ezer db/hektár. A kívánt növényszám eléréséhez a gyakorlatban 3–4-szeres magtöbbletet vetnek. Az ezermagtömeg 5–7 gramm. A vetõmagnorma 6–12 kg/hektár között változik. A gyakorlat a folyóméterenkénti 50–80 db-os normát fogadja el. 122

Palántaneveléses termesztésnél a vetõmagot március 15–30. között vetik, enyhe fûtésû fóliaházban. Elõtte 24 óráig 25 °C-os vízben elõáztatják. Egy hektárra 3,5 kg vetõmagot számítunk. Egy m2-re 20–35 grammot vetünk. A palántakiültetés ideje május 15–30. Az ajánlott állománysûrûség itt is változik, növekedési típusonként: – folytonos növekedésû fajtából 200–300 ezer db/ha, – féldeterminált fajtából 300–350 ezer db/ha, – determinált fajtából 400–500 ezer db/ha. Az utóbbi években az állománysûrûség csökkenése figyelhetõ meg (150–200 ezer db/ha). A sortávolság mindkét szaporítási módnál a növekedési típustól függõen változott: 50, 36, 25 cm. Napjainkban a helyre vetésnél a 40–60 cm, a palántázottnál az 50–70 cm-es sortávolság gyakori. A fûszerpaprikát két-három szálával ültetjük. A tõtávolság 20–30 cm. Ápolás. Ápolási munkái a gyomtalanításból (vegyszeres, mechanikai), talajlazításból állnak. Öntözés. Palántázáskor a beiszapoló öntözésre(10 mm) kerül sor. A magvetés esetén a hiányzó csapadékot kelesztõ öntözéssel (5–10 mm) pótoljuk. A tenyészidõben 2–4 alkalommal, június–július hónapokban, 30 mm-es vízadaggal öntözzük a fûszerpaprikát. Betakarítás. Az érés ütemet döntõen befolyásolja a technológiai változat, a fajta, az idõjárás, különösen a napfényes órák száma. Az elsõ termések beltartalmi értékei általában jobbak, mint a késõn érõké. A fûszerpaprikát biológiai érettségben (pirosan) szedjük. Fagyveszély esetén a kormos, biológiai érésbe hajló bogyókat is leszedjük. Ezek minõsége természetesen nem éri el az elõzõek értékeit. A leszedett fûszerpaprikát fûzéses, zsákos, ládás, prizmás stb. tárolással utóérleljük. A fûszerpaprika utóérlelése fontos munkamozzanat. A paprikaõrlemény minõségét jelentõsen befolyásolja a festéktartalom, amely a leszedett bogyókban a szedés után 5–6 hétig tovább növekszik. A fûszerpaprikát betakaríthatjuk kézzel és géppel (FZB, FMC stb.) A szedõgép napi teljesítménye 2–2,5 ha. A kézi szedésé napi 200–300 kg. Elérhetõ termésátlag, öntözetlen termesztésnél 10 t/ha, öntözve 20–25 t/ha. A festéktartalom a nyers fûszerpaprikában 4–5 mg/100 g, az utóérett paprikában 6–10 mg/100 g között változik. Kiemelkedõ Kármin, Rubin fajták festéktartalma (utóérleléssel) 11,3–11,7 mg/100 g.

123

Tojásgyümölcs (Solanum melongena L.) A tojásgyümölcs hazánkban kevésbé ismert és fogyasztott zöldségfaj. Inkább csak a választékot bõvítõ, színesítõ zöldségfélék közé tartozik. Csak az igazán ínyencek ismerik értékeit. Szerencsére egyre többen kezdik termeszteni házikertben, saját igényük kielégítésére, ill. a gazdaságokban a konzervipar nyersanyagigényének a kielégítésére. Vetésterülete hazánkban 500 hektár alatt van. Fajták: Fajtái a világon rendkívüli forma- és színgazdagságot mutatnak. A Nemzeti Fajtajegyzékben az alábbi fajták szerepelnek: Avan, Galine, Kecskeméti lila, Lila bika, Madonna, Mileda, Solara. Környezeti igénye: Kifejezetten hõigényes növény. Már 0 °C-on elpusztul. Fejlõdésének hõoptimuma: 25 ± 7 °C. Tartós meleg idõjárás mellett ad elfogadható terméstömeget. Fényigénye is nagy. Rossz megvilágítás esetén fejlõdése lelassul, a virágok termékenyülése elmarad. Vízigénye szintén nagy. Bolgár termesztõk véleménye, hogy szinte „vízbe kell állítani”, s akkor ad jó termést. Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli fóliás takarás (földkockás palántáról) május 10–15., – korai szabadföldi termesztés (palántáról) május 15–25. Helyre vetni vagy késõbb palántázni nem célszerû, mert nem érik be. Talaj-elõkészítés. Az õszi mélyszántást tavasszal elmunkáljuk, simítózzuk. Mivel késõn kerül kiültetésre, addig gyommentesen tartjuk a területet. Ültetés elõtt 8–10 cm mélyen megmunkáljuk a talajt. Trágyázás. Az istállótrágyát igényli, a mûtrágyát alap- és fejtrágyaként, a paprikához hasonlóan meghálálja. Szaporítás. A váz nélküli fóliás takarás alá 7–8 hetes palántákat ültetünk ki. Vetés március 15. után. A korai szabadföldi termesztéshez április elején vetjük a magot. Lehet sûrûn vetni, majd szikleveles állapotban tûzdelni, 6×6–7×7 cmes tápkockába. Az ápolási és edzési munkák megegyeznek a korábbi fejezetekben leírtakkal. Kiültetésre a 6–8 lombleveles fejlettségû palánták a legalkalmasabbak. A javasolt sortávolság 50–70 cm egysoros elrendezésnél. Ikersoros ültetéshez a 70–80 cm-es széles sortávolságot és a 30–40 cm-es keskeny sortávolságot javasoljuk. A tõtávolság 30–40 cm között változik, a fajta növekedési erélyétõl függõen. Egy négyzetméterre 3–6 db növényt ültetünk, hektáronként 30–60 000 növényt. Ápolás. Az egész tenyészidõszak alatt gondoskodni kell a gyommentesség124

rõl és a zavartalan fejlõdéséhez szükséges vízellátásról. Mindkettõt elõsegíti a színes fóliás takarás alkalmazása (fekete, füstszínû, zöld, lila, piros stb.). Fejtrágyázásra az elsõ termések megkötésétõl kerüljön sor. Nincs sok ellensége a termesztés során. Ha megtelepszik rajta a burgonyabogár, takácsatka, levéltetû, védekezni kell ellenük. Öntözés. Nagy vízigényét folyamatosan kell kielégíteni. Ne feledjük a bolgár termesztõ véleményét: „vízbe kell állítani”. Ültetéskor beiszapoló öntözést adunk (10 mm). Vízpótló öntözéseket hetente folytassuk, 30–40 mm vízadaggal. Betakarítás. A tojásgyümölcs húsos bogyója akkor szedhetõ, amikor a fajtára jellemzõ méretét már elérte, de benne a mag érése még nem kezdõdött meg. Az idõ elõtt leszedett terméssel termésátlag-csökkenést, a túlérettel minõségcsökkenést idézünk elõ. Az elsõ szedésig a kiültetéstõl számítva – a fajták tenyészidejétõl függõen – 70–90 napra van szükség. A szedés idõzítését a tenyészidõ függvényében – a virágzástól a kifejlõdésig eltelt napok számával – is elvégezhetjük. A rövid tenyészidejû (ovális típus) a virágzás utáni 10–20. napra, a középhosszú tenyészidejû (középhosszú termések) 25–30. napra, a hosszú tenyészidejûek (hosszú termésûek) a 35–40. napra válnak szedhetõvé. A termést szedéskor élés késsel vagy metszõollóval vágjuk le. A kocsányt ne simogassunk, mert szúr! A leszedett termést 10–15 °C-on és 85–90%-os relatív páratartalmú helyiségben 10 napig eltarthatjuk. A tojásgyümölcs rendkívül nagy termésteljesítményre képes. Külföldön hajtatva nem ritka az 50–60 kg/m2-es termésátlag. Sajnos nálunk szabadföldön szinte az egész kertben nem terem ennyi. Meg kell tanulnunk termeszteni!

Korai burgonya (Solanum tuberosum L.) Dél-Amerikából származik és megegyezik a többi Solanacaea családból származó fajjal. A lényegesen kisebb hõigényt a Peru, Chile magas hegyeiben lévõ õshaza igazolja. Hazánkban jelentõs termesztõ körzetei Balástya, Paks, Dunaföldvár, Mohács-sziget, Alsónémedi. A télire tárolt burgonya tavaszra veszít értékeibõl, egyre romlik piacossága, ezért májustól kezdve mintegy két hónapon át az újburgonya jelenti a jó minõséget, csemegét. Hazánkban csak a korai burgonya tekinthetõ zöldségnövénynek. Táplálkozási jelentõségét tekintve, nagy szénhidráttartalma miatt (15–19%) jelentõs energiaforrást képvisel. (Ebben tér el a többi zöldségfajtól!) Nagy C-, B1-, B2-vitamin-tartalma érdemel még említést. Az egészséges táplálkozás szempontjából külön említést érdemel a benne lévõ jelentõs jódtartalom. 125

Fajták: a burgonyafajtákat éréscsoportokba sorolják. Ezek a következõk: – igen korai, jele AA, tenyészideje 85 nap, – korai, jele A, tenyészideje 85–105 nap, – középkorai, jele B, tenyészideje 105–115 nap, – középkései, jele C, tenyészideje 125 nap. Az adott tenyészidõ adatok az étkezési burgonyára, teljes kifejlettségre értendõk. A mi esetünkben ezek az adatok kisebbek. A piroshéjú fajták közül elsõsorban a Cleopatra, Amorosa, Rosara ismertek a termesztésben. A sárgahéjúak között a rövid tenyészidejû Impala, Ukama, Viktória fajták érdemelnek figyelmet. Környezetei igénye. Hõigénye kicsi, de 1 °C-on már erõsen károsodik. Gyökérképzõdése 6 °C-on indul meg, a hajtások fejlõdéséhez 8 °C szükséges. A már fejlõdésnek indult csírák további fejlõdéséhez alacsonyabb hõmérséklet, 5–8 °C is elegendõ. Ebbõl következik, hogy az elõcsíráztatott burgonyát korábban, a hûvösebb talajba is kiültethetjük. A lombfejlõdés 21 °C-nál, a gumófejlõdés 17,5 °C-nál optimális. Fényigénye közepes. Vízigénye. A csapadékos, mérsékelten meleg vidékek növénye. Nálunk is csak az ezt közelítõ viszonyok között fejlõdik jól. Vízigény szempontjából a virágzás és a gumóképzõdés idõszaka tekinthetõ kritikusnak. Termesztéstechnikai változatok: – fõ vetésû étkezési burgonya termesztése (tömeg), – korai szabadföldi termesztés (zöldségnövény), – tarlóburgonya termesztése, – nyári ültetésû vetõburgonya termesztése, – fólia alatti hajtatás (zöldségnövény).

Talaj-elõkészítés. A burgonyának jó elõveteményei a kalászosok, hüvelyesek. Nem kerülhet önmaga a kukorica, napraforgó, lucerna, és a Solanaceae családba tartozó növények után. A burgonya jó termését a nyári jó minõségû, lehetõleg nyirkos, nedves talajon végzett alapozó és érlelõ talajmunkák alapozzák meg. A tarlóhántást követi a tarlóápolás, igény szerint megismételve. Az õszi szántásra október közepéig kerítsünk sort, kötöttebb talajon. Homokon tavaszszal szántsunk 20–25 cm mélyen. Másodvetésû zöldtrágya esetében a tarlóhántást a magágy készítésével kapcsoljuk össze. A zöldtrágya növényt szeptember második felében vagy október elején legalább 25 cm-re kell aláforgatni a talajba. Az alászántást tömörítõ hengerezés kövesse. Homokon gyûrûshengert vagy sima hengert és fogast használjunk. 126

Ültetõágy készítése. Tavasszal a lazább talajokon ültetés elõtt kombinátorral készítünk 15–17 cm mély ültetõágyat. Középhûtött talajon elõször simítózunk, majd ültetés elõtt ásóboronával vagy kombinátorral készítsük elõ a talajt. A homokvédelem végett õsszel szántatlanul maradt talajt tavasszal, ültetés elõtt 15–18 cm-re forgassuk meg, és hengerrel tömörítsük. Trágyázás. A korai burgonya termesztéséhez 30–35 t/ha érett, jó minõségû istállótrágyát kell kijuttatni. A szerves trágya elsõsorban a talaj szervesanyagtartalmát növeli, javítja annak szerkezetét, vízgazdálkodását stb. Mûtrágyázás. A foszfor- és kálium-mûtrágyákat a nyári talajmunkával dolgozzuk be a talajba. Középhûtött talajokon a N egyharmadát adjuk együtt a PKmûtrágyával. Laza talajon a foszformûtrágya 80%-át, a káliumnak az 50%-át az õszi mélyszántás elõtt kell kijuttatni. Indítótrágyaként adjuk a foszformûtrágya 20%-át, a káliumnak a 25%-át, nitrogénnek az 50%-át. A maradék mennyiséget fejtrágyaként juttassuk ki. A burgonya 1 tonna termése a talajból 5 kg N-t, 2 kg P2O5-öt, és 9 kg K2O-t von ki. A burgonya minõségét javítja a kalciumszulfát mûtrágya adagolása. Növeli a terméstömeget a magnézium adagolása is. Tervezett termés tonnánként 0,8–1,5 kg adható belõle. A tervezhetõ terméshez szükséges mûtrágya adagokat a 25. táblázat alapján határozzuk meg. Szaporítás. Korai szabadföldi termesztés. A korai szabadföldi termesztésnél a gumókat elõcsíráztatjuk, 12–14 °C-on 5–7 hétig, teljes fényben. A sötétben fejlõdõ csírák etioláltak, hosszúak, törékenyek, ültetéskor letörnek (pincecsírák). 25. táblázat. A burgonya fajlagos tápanyagigénye (hatóanyag kg/tonna) Szántóföldi termôhely

Hatóanyag kg/t

I.

N P2O5 K2O N P2O5 K2O N P2O5 K2O

II.

IV.

igen gyenge 6,0 5,0 10,0 7,0 5,2 11,5 8,5 6,0 12,0

Tápanyag-ellátottsága gyenge közepes megfelelô 5,0 4,0 9,5 6,5 4,2 11,0 7,5 5,0 11,5

MÉM-NAK adatok

127

5,0 3,3 9,0 6,0 3,5 10,5 7,0 4,0 11,0

4,5 2,7 7,5 5,0 2,8 9,5 6,0 3,2 10,0

jó 3,5 1,8 6,0 4,0 2,0 9,0 5,0 2,2 9,0

igen jó 2,5 0,8 4,5 3,0 1,1 7,0 3,7 1,4 7,0

A teljes fényben fejlõdõ csírák rövidek, zöldek, erõsek, ún. fénycsírák: életerõsek. E folyamatot nevezzük a gumók fénykezelésének. A gumókat rekeszekbe, ládákba rakjuk, vékonyan, hogy azokat a hajtatóhelyiségbe rakva minden oldalról érje a fény. Ennek érdekében a ládákat egyszer-kétszer, helyzetüket megváltoztatva át is rakjuk. A vetés idejére 1,5–2 cm hosszú, zömök, egészséges csírák fejlõdnek. A burgonya mesterséges fényen is csíráztatható. Az elõcsíráztatott burgonya gyökereztetésével a tenyészidõt még tovább rövidíthetjük. A ládában egy sorban elhelyezett csírás gumókat 7–10 nappal a kiültetés elõtt 3–4 cm vastagon tõzeggel, komposzttal, vagy földdel takarjuk, majd beöntözzük. Az elõgyökereztetett gumókat csak kézzel vethetjük, óvatosan, a sérüléseket elkerülendõ. A vetõgumó minõsége, szaporulati foka, egészségi állapota döntõen meghatározza a termés mennyiségét és minõségét. Ezért évente újítsuk fel a szaporítóanyagot és csak fémzárolt vetõgumót használjunk. Az elõhajtatásra a 60–70 g-os gumókat célszerû felhasználni. A nagyobb gumókat érdemes felezni. Ültetés. Az ültetés ideje III. 15–25. között van. A sortávolság 70–75 cm, a tõtávolság 25 cm. Ez hektáronként 53–57 ezer darab burgonyagumót (fészket) jelent. Öntözött területen jó tápanyag-ellátottság mellett emelhetõ az állománysûrûség 80 ezer darabig. A jelzett gumószámtól öntözetlen viszonyok között 250 ezer, öntözött termesztésben 300–360 ezer db/ha hajtásszám várható. Az ültetés mélysége, 3–6 cm talajréteg takarja a gumót. Az ültetés végezhetõ kézzel és géppel. Kis gazdaságokban kézzel, kapával ültetnek. A gépi barázdakihúzás megkönnyíti a munkát, növeli a teljesítményt. Nagyobb területen sikerrel alkalmazhatjuk a palántázógépet. Gépi ültetésnél a zömök fénycsíra alapkövetelmény! Az ültetõgépek használatával, ültetéssel egy menetben az elsõdleges bakhát is elkészíthetõ, majd ezt követõen 10–14 napra alakítható ki a végleges (szekunder) bakhát. Fólia alatti hajtatás. A burgonya fûtés nélküli fóliás hajtatása az ország déli részén terjedt el. Balástya környékén már március elsõ napjaiban kiültetik az elõcsíráztatott burgonyát. Fõként a fóliaágyakat és kis sátrakat használják erre a célra, amelyeket késõbb paprikával hasznosítanak. A hajtatásban a sortávolság 40 cm, a tõtávolság 15–20 cm, tehát erõsen megnövelik az állománysûrûséget. Az ültetés mélysége 5–8 cm. Kisebb területen megtalálható a váz nélküli fóliás termesztés is. Egy ágyásba két sort 70 cm sortávolságra, 25–30 cm tõtávolságra ültetnek. Ugyancsak terjed a mûanyag fátylas (Vlies) takarás is, (Agryl P–17, Novagryl fátyollal). Ápolás. A kelés ültetés után 20–25 napra várható. Feladatunk a terület gyommentesen tartása. Kelés után 20–25 napra töltögetni kell a burgonyát (bakhát). Ez a munka töltögetõ kapával végezhetõ el. Laza homoktalajon vagy 128

nagy esõk után a töltögetést megismételjük, a bakhátakat kiigazítjuk. Cél a gumófejlõdés feltételeinek segítése. Fólia alatti hajtatásnál különös figyelmet igényel az öntözés. A kikelt állományt igény szerint öntözzük. Különösen vízigényes a burgonya a virágzás idõszakában. Az öntözési norma 20–30 mm. A biztonságos gumóképzõdéshez a hajtatásban is szükséges a töltögetés. A hõmérséklet szabályozásánál ügyeljünk arra, hogy a légtér hõmérséklete ne emelkedjen 20 °C fölé. Kívánatos lenne a 16–18 °C közötti hõmérséklet. Április második felében eltávolítjuk a fóliát. Betakarítás. A májusi idõjárástól függõen május 20. után, hajtatásban kb. egy héttel korábban, amikor a fészekben a gumó mérete meghaladja a 2,5 cm-t, megkezdhetõ a felszedés. A szedés kezdetén egy tõ alól 250–350 gramm gumó szedhetõ fel. A korai burgonya mosva 24–36 órán belül kerüljön a fogyasztóhoz. Ez a burgonya 2–3 napig õrzi meg friss, foszlós héjú, zsenge állapotát. Várható termésátlag 6,0–13,0 t/ha között változik.

Kabakosok Görögdinnye (Citrullus lanatus (Thumb) (Matsum et Nakai) A sárga- és görögdinnye fontos népélelmezési cikk volt, és reméljük lesz is Magyarországon. A görögdinnyét elsõsorban frissen, biológiailag érett állapotban fogyasztjuk. Vesetisztító hatása, kellemes íze, aromája teszi közkedveltté. A görögdinnye nagy víztartalma biológiailag tiszta víz, rendkívül nagy érték. Tartalmaz B1-, B2-, B6-, C-vitamint. Ásványi anyagok közül kiemelkedik a kálium, kalcium, magnézium stb. tartalma. A friss fogyasztás ideje „eddig” júliustól szeptember végéig tartott. Reménykedünk, hogy ezután az év minden napján fogyasztjuk. Gazdasági jelentõsége. Fajták. A fajták csoportosítását többféleképpen végezhetjük el. Most a növekedési erély és a héj és hússzín alapján ismertetjük fajtacsoportjait: Folytonos növekedésûek. Fekete héjúak, vörös húsúak: Coral F1, Dulzura, Favorit, Hungaria 8 F1, Kobalt F1, Marsowszky, Odem, Pata Negra, Red Star, Sugar Baby, Szigetcsépi 51 F1 stb. Csíkos fajták csoportja: Crimson Glory, Crimson Sweet, Crisby F1, Dolby, Gömb FUTO, Granit, Jenny, Lonci, Madera, Silvia, Susy, Tiger Baby, Top Gun, Zengõ stb. 129

26. táblázat. A görögdinnye termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár Ft/kg Bruttó termelési érték, millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 9509 165 560 16 950 15,30 58,50 3645

2003 11 192 228 304 20 010 16,00 54,70 5520

2004 11 914 250 830 20 760 23,90 79,00 8065

6894 452 152 461 3815

4951 522 204 050 6441

12 497 643 178 231 3054

KSH-adatok

Csíkosak, megnyúlt termésûek: Celebration, Crimson Knight, Farao, Dumara, Hevesi FUTO, Jade, Lady, Paradise, Royal Star stb. Márványozott, hengeres: Charleston típusok, Charleston Gray, Charleston H, Ideal. Sárgahúsú fajták: Napsugár. Mag nélküli, triploid típusok: Boston, Crimson Jewel, Duquesa, Jurassic stb. Környezeti igénye. A legtöbb meleget igénylõ zöldségfajok csoportjába tartozik. Hõoptimuma 25 ± 7 °C. A hõmérsékletigény részletezését lásd a sárgadinnyénél. Fényigénye nagy. A virágzás 5–7 ezer lux fényerõnél már zavartalan. A hazai termesztésben lévõ fajtáink hosszúnappalosak. Vízigénye nagy. Ezt többnyire hatalmas gyökérzetével jól kielégíti. (Hagyományos szemlélet.) Öntözéssel, tápoldatozással segítve a növény egyedi teljesítõképessége nagyon megnõ. Termesztéstechnológiai változatok: – szabadföldi tömegtermesztés, helyre vetéssel (április 10–20.), – szabadföldi tömegtermesztés, palántázott (május 15–25.), – szabadföldi korai termesztés, palántázott (május 1–15.), – színes fóliás talajtakarás, soros ágyásos kivitelben, helyre vetéssel, palántázással (az elõzõ ültetési, vetési idõpontokban), – váz nélküli fóliás takarás, kisalagutas termesztés, és fátyolfólia (április 25.–május 5.), – mag nélküli görögdinnye termesztése (az elõzõ ültetési idõpontokban, technológiákban). Talaj-elõkészítés. Az alap-talajmûvelés feladata itt is a görögdinnye gyökérze130

tének jól, kellõ mélységben megmunkált, termékeny talajréteg kialakítása és fenntartása, a talajvíz és levegõ-gazdálkodásának javítása, a gyomok irtása. A tarlóhántást a fõnövény lekerülése után azonnal 6–10 cm mélyen végezzük el. Õsszel, szeptember végétõl októberig 25–35 cm mélyen szántsuk meg a területet. A dinnyénél vált általánossá, ill. terjedt el a gyeptörésben való termesztés. Ma gyeptöréssel leggyakrabban az évelõ pillangós szakaszok felszántásakor, ritkábban õsgyepek feltörésekor találkozunk. A gyeptörés feladata a talajt borító növényzet megsemmisítése, kedvezõ viszonyok létrehozása a gyepszint felbomlásához, a talaj porhanyítása. A gyeptörés módja a gyepszint vastagságától függ. 8–10 cm vastag gyepszintet elõhántós ekével, ennél vastagabb gyepszintet elõhántó nélküli ekével lehet megmûvelni. A gyeptörést õsszel végezzük. Elmunkálását a sok gyökérmaradvány miatt tavaszra kell halasztani. A vetés, ill. ültetés elõtti talajmunkák feladata a jó vetõágy elõkészítése. Elsõ tavaszi munkánk a simítózás (ha nem õsszel készítettük a fészkeket). Ezt követõen – a vetésig, ill. ültetésig a felsõ talajréteget fogas boronával, tárcsával, kultivátorral, kombinátorral mûvelhetjük igény szerint. A talajmûvelés mélysége a magvetés, ill. ültetés mélységéig terjedjen. Az ágyáskészítés a vetés elõtti talaj-elõkészítés egyik legújabb eljárása. Nyugodtan mondhatjuk, hogy forradalmasította a dinnyetermesztés technológiáját. A különbözõ ágyáskészítõ gépek (Herkules stb.) 100–120 cm szélességben, 20–30 cm mélyen új, keverõ eljárással, kiválóan laza, jó magágyat készítenek a vetés, ill. ültetés elõtt. (Jó talajszerkezet mellett! Kellõ nedvességû talajon.) Ezt nagyon díjazza a dinnye. Ez a gép, ill. munkája eltünteti az elõzõ talajmûvelési eljárások elmaradását, az ott elkövetett hibákat is. Az ágyáskészítõ után, vagy azzal egy menetben történik a csepegtetõ csövek lefektetése, a színes fólia ágyásra terítése. Ezzel az eljárással a tenyészidõ végéig megtartható a kiváló, levegõs talajszerkezet. Fészekkészítés. Kialakulását a rendelkezésre álló kevés trágya, valamint az annak koncentrált elhelyezésébõl adódó elõnyök szorgalmazták. Használata fõleg a dinnye és ritka térállásra ültetett növények termesztésekor terjedt el. A fészket készíthetjük õsszel és tavasszal. Jobb a tavaszi fészekkészítés, vetés, ill. ültetés elõtt 1–2 héttel. A fészekkészítés munkája a sorok és a fészkek helyének kijelölésével kezdõdik. A szabályos, igényes, tervezett növényelrendezésnek megfelelõ jelölés lehetõvé teszi a biológiai igények jobb kielégítését. A fészekkészítés módja, kapával vagy ásóval, a növény kijelölt helyén négyzetesen 30–40 cm szélességben és mélységben kiemeljük a földet. A gödörbe tesszük a szerves trágyát, komposztot, mûtrágyát stb., majd visszahúzzuk rá a földet. Ezt követõen a fészek helyén felkupacoljuk a talajt, jelezve a fészek helyét. 131

Trágyázás. A görögdinnye genetikailag meghatározott teljesítõképességének eléréséhez kellõ tápanyagot igényel. Ennek mennyiségi, minõségi és idõbeli kielégítése a termesztés eredményének egyik meghatározója. A táplálóelemek közül a görögdinnyének a káliumigénye a legnagyobb, ezt követi a nitrogén, kalcium, a foszfor és a magnézium. A görögdinnye 1 tonna terméssel 1,23 kg nitrogént, 0,3 kg foszfort, és 1,79 kg káliumot von ki a talajból. Szaporítás. A magelõáztatás a görögdinnyénél régmúltra visszatekintõ eljárás. A görögdinnye magját 30 °C-os vízben, 4 óráig áztatjuk elõ (ha hûl a víz hõfoka, növekszik a vízfelvételhez szükséges idõ). Az elõáztatás akkor sikeres, ha a mag megduzzadt, felvette a csírázáshoz szükséges vízmennyiséget. Ujjaink között tapintva errõl meggyõzõdhetünk. Az elõáztatást követi az elõcsíráztatás 30–35 –on. Egy-két napi elõcsíráztatás után megjelenik a gyököcske (csíra). A magelõáztatás idejének és a hõmérséklet változásának hatását a görögdinnyemag csírázására a 27. táblázat tartalmazza. Az elõcsíráztatásnál a csíra mérete 1–5 mm között ideális. A túl nagy csíra könnyen törik, nehéz vele dolgozni. Nem kívánatos. A csírát csak addig szabad elvetni, amíg hófehér színû. Ha már megbarnult, nem lesz belõle semmi. A palántaneveléshez gyepkockát vagy cserepet, földkockát használunk. A palántanevelés ideje 4–6 hét. A váz nélküli termesztéshez március közepén, a korai szabadföldi tömegtermesztéshez április elején kell a magot elvetni. A helyre vetés ideje az év századik napja vagy utána. A kedvezõ földkocka méret a 6×6, 7×7, 8×8 cm. A vetõmagigény a tervezett állománysûrûségtõl függ. Az eddigi ritka ültetést javasoljuk felülértékelni és sûrûbben ültetni a dinnyét. A kertben, kisgazdaságban négyzetméterenként legalább 1-1 növényt ültessünk ki, hiszen a gö27. táblázat. A magelõáztatás idejének és a hõmérséklet változásának hatása a görögdinnyemag csírázására (Fajta: Marsowszky) Kezelések az elôáztató víz hôfoka °C 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Száraz mag (kontroll) 20 20 20 30 30 30

az áztatás ideje óra – 4 8 16 4 8 16

Csírázási százalék különbözô hômérsékleten 15 °C 20 °C 25 °C 30 °C

68,50

73, 00

83, 00

90,75

68,00 69,00 74,50 74,75 71,50 67,50

81,00 83,00 86,00 85,25 82,00 79,75

81,25 84,00 89,00 88,75 84,25 83,50

86,50 88,75 91,75 93,00 90,50 85,00

132

rögdinnye társasági növény, akkor érzi jól magát, ha a hajtásai minél elõbb öszszekapaszkodnak. A négyzetméterenkénti egy növényes állománysûrûség hektáronként 10 000 darabos állományt jelent. 20%-os vetõmagtartalék vásárlásával elérhetõ a tervezett állomány. Ez azt jelenti, hogy egy hektárra 12 000 magot vetünk. A mi fajtáink ezermagtömege 18–60–70 grammig változik. Amennyiben a 18 g/1000 magtömegû fajtát termesztjük, 216 gramm, kerekítve 220 gramm mag kell. A 60 g/1000 magtömegû fajtából 750 gramm magot vásároljunk egy hektárra, ha elõcsíráztatjuk és egyesével vetjük. Van aki nem csíráztatja elõ a magot, viszont kettesével veti, egy-egy földkockába. Ez lehetséges, de akkor kétszer annyi vetõmagot kell vásárolni. Az állandó helyre vetésnél a vetésfolyómétert kell kiszámolni, és így megvásárolni a magot. Fészkes vetésnél az egy fészekbe vetett több (4–6 db) mag szintén növeli a magigényt, és a kiadást. A sor- és tõtávolság bõ választékot ígér a görögdinnyénél. A váz nélküli fólia és a kisalagutas termesztésnél 150+50×100, 160+40×100, 180+50×100, 200+60×75, 220+40×75 cm-re ültetjük. A kiskerti korai termesztésnél és a tömegtermesztésnél is javasoljuk ezeket a sor- és tõtávolságokat, mert a hajtások hamar összekapaszkodnak (védekeznek a szél ellen), és a sorközök ekekapával sokáig mûvelhetõk. Az oltott görögdinnye is ültethetõ a fenti elrendezésben. A cégek ebben az esetben 320 cm-es sortávolságot , és a 100 cm-es tõtávolságot javasolják alkalmazni (3200 db/ha). Ez ritka nálunk, elvétve futja be a görögdinnye ezt a nagy távolságot. Ápolás. Állandó helyre vetett dinnyénél igény szerint porhanyítjuk a fészkeket, sorokat, ellenõrizzük a kelést. Ültetés után egy hétre elkezdjük a kapálást. Ezt igény szerint folytatjuk a tenyészidõ végéig. Az állandó helyre vetett technológiánál elvégezzük a tõszámbeállítást. Nem javasoljuk a hajtások földelését. A sûrû állomány megoldja a szélvédelmet. A váz nélküli és a fóliaalagutas takarásnál az idõ jobbra fordultával eltávolítjuk a fóliát. A vegyszeres gyomirtás, az engedélyezett szerek függvényében változó. A görögdinnyénél számításba jöhet a Benefex, Cotofor 80 WP, Dual 720 EC, Dual Gold 960 EC, Flubalex, Fusilade S, Stromp 330 stb. Öntözés. A magyarországi termésátlagok a görögdinnyénél is az öntözés nélküli gazdálkodás eredményét tükrözik. Öntözéssel a termésátlagok lényegesen javíthatók. Vízbõl csinálunk vizet! Az állandó helyre vetésnél szükség lehet a kelesztõ öntözésre. Palántázásnál a beiszapoló öntözésre (10 mm). Egy-kétszeri, 30–40 mm-es vízadaggal való vízpótló öntözés lényegesen növeli a termésátlagot. Nem rontja a minõséget, mint egyes dinnyések gondolták. 133

Betakarítás. A dinnyetermesztésben a legtöbb szakértelmet a görögdinnye érettségének megállapítása igényli. Ennek sokféle módja van. Ezek: – kopogtatásra mélyebb, kongó hangot ad, – héjszíne sötétebb, fényesebb lesz, – a hasi talajjal érintkezõ részén, érett, sárgás szín jelenik meg, – az érett dinnyén a hajnali harmatlecsapódás mértéke nagyobb, – a termés melletti kacs leszárad, – a termõs virág (nõ, és hímnõs) termékenyülésétõl eltelt 30–35 nap (szabadföldi termesztésnél), – a felemelt, tenyerünkbe helyezett dinnyét a kés fanyelével megkopogtatva érezzük a „rengést”, – a már levágott termés kocsányán, a friss vágási felületen vörösesbarna nedv szivárog, ha nem, éretlen, elveszett a termés. A görögdinnyét teljes érettségben, lehetõleg a kora reggeli órákban szedjük. A termést késsel vágjuk le a hajtásáról, és 3–5 cm-es kocsányrészt hagyjunk rajta. A görögdinnye nem utóérõ! A görögdinnye szedése megoldható kézzel és géppel. A szedés gyakoriságát az érés üteme határozza meg. Fõ érésideje palántáról termesztve július, augusztus, szeptember. Fõ feladatunk a fogyasztás idejének a kinyújtása. Helyre vetve augusztus, szeptember a szedés fõ idõszaka. Elérhetõ termésátlag 16–20 t/ha (jelenleg), de a jobb termesztõk 40–60 t/ha, a kiemelkedõk 100–150 t/ha termésátalagot is elérnek. Nagy a szórás!!

Sárgadinnye (Cucumis melo L.) A sárgadinnye a magyar embernek mindig fontos, értékes csemegéje (gyümölcse) volt. Kár, hogy termesztése és fogyasztása az utóbbi évtizedekben visszaesett. Amerikai és ausztrál tudósok vizsgálták beltartalmi értékeit. Szerintük a benne lévõ kalcium, foszfor, vas, nátrium, kálium, mangán, magnézium, réz, cink, kobalt és króm, az A-vitamin, niacin, riboflavin, thiamin, folic sav és Evitamin alkotják igazi értékeit. (Megjegyezzük, hogy ezek az értékek szinte az összes zöldségfajban kisebb-nagyobb mennyiségben megtalálhatók, így teljes mértékben helyettesítik az iparilag elõállított táplálék-kiegészítõket.) A beltartalmi értékek gyógyhatást is kifejtenek. A sárgadinnye kiváló gyógyszer a különbözõ lázas, gyulladásos betegségekre, a gyomorgörcsök ellen, a bõrbetegségekre, meghûléses betegségek ellen, az erõs menstruációs fájdalmak esetén stb. Tehát érdemes a sárgadinnyét is egész éven át fogyasztani. A sárgadinnyét döntõ többségében friss „gyümölcsként” (EU) fogyaszthatjuk. 134

28. táblázat. A sárgadinnye termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték, millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 846 11 926 12 400 47,90 118,90 848

2003 790 12 006 13 510 47,00 104,70 1304

2004 1050 14 693 13 080 73,70 142,20 1327

426 60 124 5

1032 229 – –

1346 239 23 1

KSH-adatok

Gazdasági jelentõsége. Fajták. Folytonos növekedésûek Zöldhúsúak (Turkesztán típusúak): Aikido, Ajax, Arava, Delada F1, Galia, Lav Gal, Magyar kincs, Melina, Regal F1, Solarking, Topáz, Trófea stb. Zöldhúsúak (Muskotály vagy Ogen típusúak): Fortuna, Muskotály stb. Bokortípusúak (deteminált növekedésûek): Zöldhúsúak: Dixi Folytonos növekedésûek Sárgahúsúak (Galia típusúak): Hibrid 7 F1, Hale’s Best Jumbo, Karate stb. Sárgahúsúak (gerezdesek): Centro, Corin F1, Drake, Early Dawn, Fiata, Cordes, Legend, Pacio F1, Pavia, Perseo F1, Proteo F1, Sacha F1, Superstar F1, Tétényi cserehéjú, Javított Zentai stb. Sárgahúsúak (Cantalup típúsúak): Cantalup, Ezüst ananász stb. Téli dinnyék (Amarillo típúsúak): Lutina, Madras, Mondo, Hógolyó stb. Téli dinnyék (Rochet típusúak): Solo F1. Környezeti igény: hõigénye nagy, 25 ± 7 °C. A mag 15 °C-nál kezd csírázni. A csírázás optimuma 30–32 °C. A virágok fejlõdése és megtermékenyülése 16 és 38 °C között zavartalan. A jelzett hõmérsékleten összhangban van a növény és a megporzást végzõ méhek tevékenysége. A kedvezõtlen hõmérsékleti hatást a sárgadinnyén mutatjuk be. Ha a hajtások vége – talajon termesztve – felemelkedik a talajról, a rajta lévõ serteszõrök merevek, és az egész képlet merev képet mutat, olyan, mint egy támadó kígyó felemelkedõ feje, a dinnye fázik (vagy nagyon melege van). Ha a fejét lehajtja, szinte a talajba fúrja, jól érzi magát, kedvezõ számára a hõmérséklet. Gyors növekedésre számíthatunk. 135

Fényigénye nagy. Borús, fényszegény idõben a növény fejlõdése lelassul, nehezen érik, minõsége romlik, a terméshéj vastagabb lesz. Vízigénye változó a fejlõdési szakaszokban. A csírázáshoz, valamint a hajtás- és termésfejlõdés idején sok vízre van szüksége. Sajnos, a hazai gyakorlat az öntözést (fõleg a régi dinnyések) nem kellõen értékelik, sõt félnek tõle (betegségfellépés, nagy lesz a lomb!). Ezek mind-mind téves feltevések. Termesztéstechnológiai változatok: – szabadföldi tömegtermesztés, helyre vetéssel (április 10–20.), – szabadföldi tömegtermesztés palántázott (május 15–25.), – szabadföldi korai termesztés, palántázott (május 1–15.), – színes fóliás, ágyásos termesztés (lásd görögdinnye), – váz nélküli, fóliaalagutas termesztés (április 25.–május 5.), – téli sárgadinnye termesztése (vetés május 20–30.), – támrendszeres termesztés (az elõzõekben ismertetett vetési, ill. ültetési idõpontokban). Talaj-elõkészítés (lásd a görögdinnyénél leírtakat). Trágyázás. A sárgadinnye – a görögdinnyével egyetemben – a szerves trágyát különösen meghálálja. Nagyon eredményes a mûtrágyák szerves trágyával együtt való adagolása. Ennél is jobb a folyamatos tápoldatozás, „etetés”. A tápelemek közül a sárgadinnye is a káliumot veszi fel a legnagyobb tömegben. A további sorrend megegyezik a görögdinnyénél leírtakkal. A káliumnak különösen a termésképzésben van kiemelkedõ szerepe. A növények növekedését vizsgálva a nitrogén és a foszfor szerepét kell kiemelnünk. Elégtelen nitrogénellátás esetén a hajtásnövekedés erõsen csökken. A foszfor relatív hiánya, nagy nitrogén adag mellett is csökkent növekedést von maga után. A hazai termesztésben az elsõ termõs virágok termékenyülése után lecsökken a levelekben mérhetõ foszfor- és káliumtartalom, és folyamatosan csökken a nitrogéntartalom is (hagyományos technológia). Ebben keresendõ döntõ mértékben a kicsi termésátlag oka. A sárgadinnye 1 tonna terméssel a talajból 2,0 kg nitrogént, 0,9 kg foszfort, és 4,6 kg káliumot von ki. A tervezett terméstömeg függvényében ennek visszapótlásáról kell gondoskodnunk. Szaporítás. A sárgadinnyénél is alkalmazott eljárás a magvak elõáztatása, és elõcsíráztatása. A különbség annyi, hogy a sárgadinnyemag 30 °C-os vízben, két óra alatt megduzzad, és egy éjszaka 30–35 °C-on tartva kipattan a csírája. Megismételjük az ellenõrzés lehetõségét. A kicsírázott (elõcsíráztatott) magot addig vethetjük el, amíg fehér a gyököcske (csíra). A megbarnult csírából nem fejlõdik semmi. A kívánt csíraméret itt is 1–5 mm közötti. Könnyû elvetni. A kicsírázott mag életfolyamatát a hõmérséklet csökkentésével (hûtõbe tesszük) és az oxigén elvonásával tudjuk csökkenteni. 136

14. ábra. A nagyobb méretû földkockában fejlettebb palántát nevelhetünk

Az idõzítési, palántanevelési adatok megegyeznek a görögdinnyénél leírtakkal. Eltérés, hogy a sárgadinnyét sûrûbben ültetjük. 1 m2-re optimálisnak tartjuk az 1,5–2,0 db-os állománysûrûséget. Ez azt jelenti, hogy 15–20 ezer magot vásárolunk (egy 10%-os rátartás a technológia függvényében ajánlott!). Helyre vetésnél a vetésfolyóméter × tõtávolság + 20% ráhagyás adja az elfogadható eredményt. A sárgadinnye ezermagtömege 20–30 g között változik. Az elrendezést a gyakorlatban alkalmazott ritkább és az általunk javasolt sûrûbb térállás alapján a következõkben javasoljuk: 100×100, 100×75, 100×50 cm-es egysoros, ill. a 160+40×44, 200+60×35, 220+40×35 cm-es ikersoros elrendezésben. Ápolás. Állandó helyre vetéskor (fészkes termesztésnél is) elsõ feladatunk a talaj porhanyítása a mag fölött. Óvatosan végezzük, hogy ne sértsük a csírát. Ezt követi a kapálás, igény szerint. Ne feledjük, a dinnye szereti látni a gazda árnyékát, vagyis, ha sokat törõdnek vele. Állandó helyre vetésnél feladat a tõszámbeállítás. A váz nélküli és fóliaalagutas termesztésnél május második felében eltávolítjuk a fóliát. Vitatott kérdés a metszés a szabadföldi termesztésben. Azt javasoljuk, hogy csak a támrendszer melletti termesztésnél metsszék a sárgadinnyét 1–2 szárra. 137

Külföldön fontos ápolási munka a termésritkítás. Nálunk, legtöbb termesztõnél a termésfelrakás jelent gondot. Növényvédelem, a dinnyéknél vírusok, a dinnyeperonoszpóra, lisztharmat, didimellás betegség, kolletottrichun, fuzárium okoz leginkább gondot a termesztõknek. A kártevõk közül kiemeljük a pajorokat, a levéltetût, a fonálférgeket, cserebogarakat, a dohánytripszet stb. Sok kárt okoz a nyúl is a dinnyében, ha nem védekezünk ellene. Öntözés. Beiszapoló és kelesztõ öntözésre igény szerint kerülhet sor. Vízpótló öntözést minimum 2 alkalommal javasolunk (30–40 mm), a termésátlag hathatós növekedése érdekében. Betakarítás. Az érett sárgadinnye 15. ábra. Korszerû technológia az ágyásos messzirõl elárulja magát. Illatozik, fóliatakarásos eljárás ezen kívül puhul a bibepontja, héja világosabb lesz. Nem jelent nehézséget az érettség megállapítása. A sárgadinynye – ellentétben a görögdinnyével – utóérik. Tehát már 80–90%-os érettségben is szedhetõ. Az igazi élvezetet a 100%-os érettségben szedett termések jelentik. A téli sárgadinnyét 70–80%-os érettségben, 10 cm-es szárral szedjük, 8 °Cos helyiségben tároljuk. Várható termésátlag 15–25–35 t/ha.

Uborka (Cucumis sativus L.) Az uborka tápértéke a többi zöldségfajéhoz viszonyítva kicsi. Nagy értéke a benne lévõ víz, rostanyag, kálium, ami a vesemûködést serkenti. Kellemes íze, aromája szinte nélkülözhetetlen táplálkozásunkban. Fogyasztjuk friss állapotban, kovászos, ecetes uborkaként, egész évben. Az utóbbi években nõ a kozmetikai ipar érdeklõdése is az uborka iránt. Bõrápoló és regeneráló kozmetikumok készülnek az uborka levébõl. Gazdasági jelentõsége. 138

29. táblázat. Az uborkatermelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi 2002 2003 Betakarított terület, hektár 3021 1749 Betakarított összes termés, tonna 94 411 94 290 Termésátlag, kg/ha 19 320 34 840 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 56,40 61,00 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 114,80 136,90 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 5594 10 035 Külkereskedelem Behozatal, tonna 4637 3342 Behozatal, millió Ft 469 491 Kivitel, tonna 5128 3172 Kivitel, millió Ft 641 467

2004 2504 82 741 19 550 96,30 170,50 9045 5628 770 2490 329

KSH-adatok

Fajták. Az uborka fajtaválasztéka rendkívül gazdag. A teljesség igénye nélkül ismertetjük a fajtákat. Kígyótípusú fajták (inkább hajtatásra): Aminex F1, Dalibor F1, Borja, Gésa, Corona, Ritmo, Aramon stb. Minikígyó típusú fajták: Flóra F1, Picobello F1, Minibar F1, Jazzer, Joker stb. Salátauborka fajták: Astrea F1, Belair F1, Darina F1, Solverde, Sanko stb. Konzervuborka-fajták: Aprótüskés, kevert virágú fajták: Kecskeméti livmé, Nimbus. Aprótüskés, patenokarp hibridek: Placido, Accordia, Melody, Duet, Steffi, Copra, Salinas, Vigora, Panazo, Amber, Gimga stb. Aprótüskés, túlnyomóan nõvirágú hibridek: Barbara, Express, Fanto, Kecskeméti bõtermõ, Kecskeméti keseredésmentes konzerv, Minerva, Pannónia, Perez, Othello stb. Szemölcsös, túlnyomóan nõvirágú: Kecskeméti 113 F1, Levina F1 stb. Környezeti igénye. Melegigényes növény. Hõoptimuma 25 ± 7 °C, –0,5 °C-on már megfagy. 15–38 °C-on érzi jól magát. Ennél alacsonyabb, ill. magasabb hõmérsékleten életmûködése kedvezõtlen lesz. A növekedése és fejlõdése általában 20–30 °C-os nappali, és 17–21 °C-os éjszakai hõmérsékleten optimális. Fényigénye közepes. Gyenge fényerõben is virágzik. A sétáló árnyékot elviseli. Fényviszonyaink a szabadföldi termesztésben kedvezõek számára. Vízigénye nagy, azt szereti, ha a „lába” vízben van. Az uborka a család többi tagjától eltérõen gyökérzetének zömét a talaj felsõ 10–20 cm-es rétegében fejleszti. Ennek a rétegnek a vízkapacitását kell 70%-os szinten tartani ahhoz, hogy jó termésátlagot adjon. Az uborka szereti és igényli a párás levegõt. 139

16. ábra. Uborkaszedés esõben, szélben

Termesztéstechnológiai változatok: – szabadföldi tömegtermesztés, helyre vetéssel (április 10–20.), – szabadföldi fóliás és fóliaalagút alatti termesztés (április 25.–május 10.), – szabadföldi korai termesztés (május 1–15.), – másodvetés (július 10-ig), – szabadföldi támrendszeres termesztés (május 10–20.)

17. ábra. Támrendszer mellett termesztett uborka

140

Talaj-elõkészítés. Lásd a dinnyénél leírt talaj-elõkészítést. Eltérés a másodvetés elõkészítése: nyári mélyszántás, majd elmunkálása. Trágyázás. Tapasztalati szám a hektáronkénti 50 tonna szerves trágya adagolása. Alaptrágyaként, õszszel kiszórva.

Sortrágyaként 20–30 tonna/hektárt dolgozunk a talajba. A támrendszeres termesztésnél egyes termesztõk 70–100 tonna szerves trágyát is kiszórnak hektáronként. Jól teszik! Miért? Köztudott, hogy az uborka nem viseli el a monokultúrás termesztést. Ez igaz. A támrendszeres termesztésben legtöbbször a tartószerkezet helyhez kötöttsége miatt monokultúrás termesztés folyik. Ennek ellenszolgáltatására szolgál a nagy adagú szerves trágya. Pufferolja a monokultúrás termesztés kedvezõtlen hatását. A mûtrágyaigényt a 30. táblázatban rögzítjük. A mûtrágya felét, kétharmadát õsszel alaptrágyaként, kisebb részét tavaszszal, vetés elõtt adjuk. Az állomány folyamatos tápoldatozása nagy teljesítményt eredményez. Szaporítás. A korai kiültetéshez 4–5 hetes palántát nevelünk. A palántákat 7×7 – 8×8 cm-es földkockában neveljük fel. A földkockába elõcsíráztatott magot (30 °C-on elõáztatva két óráig, majd 6–8 óráig 35 °C-on elõcsíráztatva) vetünk. Az uborka nehezen tûri a tûzdelést, ne kísérletezzünk vele. A tálcás, ládás palántanevelésnél a nevelési idõ lerövidül. Az állandó helyre vetés ideje (április 10–20. a kabakosoknál), de megbízhatóbb, ha megvárjuk, hogy a talaj 14 °C-ra felmelegedjen. Hideg, nedves talajban az uborka magja könnyen „betaknyosodik”, elrohad. Ezért a kelést folyamatosan ellenõrizzük. Ha a kiemelt mag megbarnul, megduzzadt, két újjal ös-

Tápelem, termôhely Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

30. táblázat. Az uborka fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) A talaj tápanyag-ellátottsága igen gyenge gyenge közepes jó

igen jó

5,2 5,6 – 5,8

4,7 5,2 – 5,4

4,2 4,5 – 4,8

3,6 3,9 – 4,2

3,0 3,3 – 3,5

4,1 4,3 – 4,2

3,6 2,7 – 3,7

3,0 3,2 – 3,1

2,1 2,3 – 2,2

1,0 1,2 – 1,1

7,5 7,9 – 8,0

6,7 7,2 – 7,3

5,5 6,0 – 6,2

4,1 4,8 – 5,1

2,5 3,0 – 3,3

MÉM-NAK adatok

141

szenyomva kiugrik a belsõ része, és az büdös, bizony tönkrement a mag. Ebbõl már nem lesz semmi. Újra kell vetni! A támrendszeres termesztéshez, konzerv célra május 10–20. között vetünk, 3–5 cm mélyen. Másodnövényként június-július hónapokban vetünk. A váz nélküli termesztésnél 160+40×40 cm-re, korai termesztésnél 100×40–50 cm-re ültetjük a palántákat. Az állandó helyre vetés sortávolsága 70–100 cm-ig terjed, a virágzáshabitus függvényében. A támrendszer mellett termesztett uborka elrendezése lehet egysoros és ikersoros. Az ikersoros elrendezés 120–140+60×25–35 cm. A palántaigényt az adott állománysûrûség ismeretében határozzuk meg. Az uborkamag ezremagtömege 20–30 gramm. A vetõmagigényt ebbõl számoljuk ki. Ápolás. Az uborkát „feleségül kell venni” – mondja a régi bölcselet. Ez azt jelenti, hogy mindig vele kell lenni. Ez érvényesül az ápolásnál is. Fõbb ápolási munkák: a kapálás – de csak sekélyen, mert a gyökérzet közel helyezkedik el a talajfelszínhez. A tõszámbeállítás helyre vetésnél elengedhetetlen. A tápoldatozást folyamatosan igényli és meghálálja. Az uborkát csak a támrendszeres termesztéstechnológiában kell metszeni. Nõ- vagy túlnyomóan nõvirágú fajtáknál ez minimális. Ennek lényege, hogy a fõhajtásról – mert erre neveljük – 40 cm-ig eltávolítjuk a terméskezdeményeket (ne húzza el a tövet) és az oldalhajtásokat. E fölött meghagyjuk az oldalhajtásokat, de elõször 2 levél után, majd legfeljebb 3–4 levél után visszacsípjük azokat. A magvas uborkafajták megtermékenyítését a méhek végzik. Partenokarp termésû fajtáknál a méhek nem kívánatosak (deformálódnak a termések). Öntözés. Az uborka gyökér elhelyezkedése sekély, levegõigény és páratartalom igénye nagy, kisebb vízadagokkal való öntözést igényel. Az uborkát 18 °C alatti hõmérsékleten öntözni nem szabad. Betakarítás. A konzerv célra termesztett uborka mérethatárai a következõk: 2–4 cm, 3–6 cm, 6–9 cm, 9–12 cm. A 12–14 cm nagyságú kovászolni való. Az ennél nagyobb méretet salátának használjuk. Az uborkát naponta kétszer (2–4 cm), 2–3 naponként szedjük. Méretre osztályozzuk. Várható termésátlag 10–20–40 t/ha. Itt semmit nem mond. Minél kisebb méretben szedjük, annál kisebb lesz a termésátlag, de annál nagyobb az árbevétel. Támrendszeres technológiánál 40–80 t/ha termés is elérhetõ.

142

Spárgatök (Cucurbita pepo L.) A fõzõtökök termesztése a választék bõvítése, a fogyasztók igényének emelkedése eredményeként folyamatosan növekszik. A spárgatök termesztésének országunkban nagy hagyományai vannak. Fõzeléknek, levesnek, sütve stb. fogyasztjuk. A feldolgozóipar is növekvõ mennyiségben igényli. Gazdasági jelentõsége. Fajták. Albatök, Indátlan fehér, Vecsési indás stb. Környezeti igénye. Hõigénye 25 ± 7 °C. A hideget nem bírja. Fényigénye nagy. Vízigénye közepes. Tápanyagigénye. A spárgatök is meghálálja a szerves trágyát. A szerve trágya-igénye és az elhelyezés módja megegyezik a dinnyénél leírtakkal. Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli és kisalagutas takarás (április 15–30.), – korai szabadföldi termesztés (április 25–május 5.), – állandó helyre vetés (április 10–20.), – késõi állandó helyre vetés (május 10–30.).

Talaj-elõkészítés. Azonos a dinnyénél leírtakkal. Trágyázás. Meghálálja a szerves trágyát. Igénye és elhelyezési módja megegyezik a dinnyénél elmondottakkal. Szaporítás. Az elsõ két technológiai változatban földkockás palántát nevelünk, 6×6 – 10×10 cm-es méretben. A palántanevelés ideje 30–40 nap. A tervezett kiültetési idõbõl számoljuk vissza a vetésidõt. 31. táblázat. A spárgatök termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft KSH-adatok

143

2002 567 3200 14 350 24,00 96,50 415

2003 627 11 867 12 790 32,00 103,80 513

2004 582 12 669 14 620 32,10 100,50 604

78 8 268 24

59 12 167 20

118 29 79 12

A növényelrendezés, guggon ülõ fajtáknál, 100×100 cm, 150+50×100 cm és 200+50×80 cm. A folytonos növekedésû fajtát (Vecsési indás) 150×150 cm-re, 200×150 cm-re és 200×200 cm-re ültetjük vagy vetjük. Ápolás. Gyommentesen tartás, tõszámbeállítás. Idõszakos fóliatakarásnál a fólia levétele. Korai ültetésnél fagyvédelem, füstölés, öntözés. Öntözés. Palántázáskor elengedhetetlen a beiszapoló öntözés. Késõbb egykét vízpótló öntözést meghálál. (Sajnos, nálunk zömmel öntözés nélkül termesztik.) Betakarítás. Az elsõ terméseket az olaszok már a termõs virág megtermékenyülésétõl kezdve szedik. Még rajta van a sziromlevél. Olajban sütve fogyasztják. A korai idõszakban leszedett 10–15 cm-es fejlettségû termés kiváló rántva, pörköltnek stb. Ezek jó áron értékesíthetõk. Nyáron a termesztõ megvárja a teljes kifejlettséget, mert így nagyobb lesz a terméstömeg (tökfõzelék, gyalult tök). A minõség viszont ebben az esetben már kívánnivalót hagy maga után.

Cukkini (Cucurbita pepo L. convar. giromontiina DUCH) A spárgatök édestestvére, zöldben, sárgában, fehérben, sötétzöldben, ahogy éppen a divat, ill. az ízlés kívánja. Táplálkozási értéke és fogyasztási módja megegyezik a spárgatök értékeivel. Van egy különbség, az ügyes háziasszonyok a 15–20 cm hosszú termékbõl készítik a legjobb „uborkasalátát”. Íze közömbös, uborkalével felöntve ezt az ízt veszi fel, jobb, ropogósabb mint az uborka. Fajták: Acceste F1, Ambassador F1, Arlesa F1, Supremo F1. Termesztéstechnológiája megegyezik a spárgatöknél leírtakkal.

Csillagtök (Cucurbita pepo L. convar patissoniana GREB) Hazánkban új zöldségfajnak tekinthetõ. Savanyítva uborkát helyettesítõ, jó ízû termék. Fogyasztható továbbá rántva, pástétomnak elkészítve. Diabetikus ételek készítésére is kiválóan alkalmas. Minél zsengébben szedjük, annál nagyobb élvezetet nyújt. Fajták: Óvári fehér, Rodeo. Környezeti igénye: lásd spárgatök. Termesztéstechnológiai változatok. Termeszthetõ palántázással és helyre vetéssel. Talaj-elõkészítés, trágyázás: lásd a spárgatöknél leírtakat. Szaporítás. Végleges helyre április közepétõl június végéig, szakaszosan vethetõ. Palántanevelésre 4–5 hét elegendõ. Korai termesztését nem célszerû erõltetni. Április végétõl kiültethetõ. 1 hektárra 0,7–1 kg vetõmagot számítsunk. 144

Ápolása. Gyomtalanítás. Öntözés. Kiültetéskor beiszapoló öntözés. Késõbb egy-egy vízpótló öntözést (30–40 mm) nagyon meghálál. Betakarítás. A virágok elnyílása után 1–2 hétre kifejlõdik, fogyasztásra alkalmas lesz a termése. A teljes biológiai érettség 65–70 napra következik be a virágzás után. Minél gyakrabban szedjük, annál nagyobb teljesítményre képes.

Laskatök (Cucurbita ficifolia BOUCHÉ) Az egyik leghálásabb, elnyûhetetlen zöldségnövényünk. Hatalmas lombozata gyomfojtó. Trágyakazlak, tarackos, füves területek befedésére kiválóan alkalmas (ahol mást nem tudunk termeszteni). Hihetetlen egyszerû a tárolása. Az érett laskatök a lakószobában, fûtött környezetben is eláll egy évig. A háziaszszonynak még gyalulnia sem kell, hiszen „Isten-gyalulta” tök ez! Cukortartalma nagy, eléri az 5–6%-ot. Ásványisó-tartalma magas. Fõzeléket készíthetünk belõle az év minden napján. Fajta: Téli zöld laskatök. Környezeti igénye: Hõigénye 22–25 °C között van. Hidegre érzékeny. Fényigénye nagy. Az árnyékot nem szereti. Vízigénye kisebb, mint a spárgatöké. Hatalmas gyökérzettével megkeresi a számára szükséges vizet. Termesztéstechnológiai változatok: állandó helyre vetett technológia (április 30.–május 30.). Talaj-elõkészítés. Mind a négy termõhelyen termeszthetõ. Meghálálja a jól elõkészített talajt. Trágyázás: lásd spárgatök. Szaporítás. A magot vethetjük sorba vagy fészekbe. Sortávolság 1,5–2,0 méter, tõtávolság ugyancsak 1,5–2,0 méter. A vetésmélység 4–5 cm. Ápolás. Gyomtalanítás, amíg nem borítja be a talajt. Az öntözést meghálálja! Betakarítás. Fogyasztásra csak a teljesen kifejlõdött, biológiailag érett, kemény termések alkalmasak. Az éretlen, könnyen vágható példányok keserûek. Az érettet nehéz szétvágni, viszont teljes értékû ételt lehet belõle készíteni.

Sütõtök (Cucurbita maxima DUCH. convar maxima) A sütõtök tápértékben a leggazdagabb tökféle. Karotintartalma 3,8 mg/100 gramm, C-vitamin-tartalma 30 mg/100 gramm. S mindezt nyújtani tudja a legínségesebb téli idõben, amikor kezd kifogyni szervezetünkbõl az õsszel bevitt 145

ásványi só, vitamin stb. Nagy a kalcium- és foszfortartalma is. Termesztése is egyszerû (lásd laskatök), sokáig tárolható, egyszerû módon. Fajták: Kiszombori, Nagydobosi, Óvári hengeres. A hazánkban közkedvelt Orange fajta latin neve Cucurbita moschata (sonkatök). Környezeti igénye: Hõigénye 22 ± 7 °C. Fényigénye kisebb, mint a spárgatöké. Vízigénye közepes, nagy gyökérzete ezt feltárja. Termesztéstechnológiai változat: állandó helyre vetés április 30.–május 15. között. Talaj-elõkészítés, trágyázás: lásd a dinnyénél leírtakat. Szaporítás: 3–5 cm mélyen fészekbe vetjük. Fészkenként 4–6 db magot helyezünk el. Növényelrendezés: 150×150 cm, 2,25 m2/növény, 4444 db (fészek/hektár). 150×200 cm, 3,00 m2/növény, 3333 db (fészek/hektár), 200×200 cm, 4,00 m2/növény, 2500 db (fészek/hektár). Ápolás: gyomtalanítás. Betakarítás. Itt is csak a biológiailag érett sütõtököt szabad leszedni, kocsánnyal együtt. A termesztõ azt mondja: „akkor szedjük, ha már megcsípte a dér”. Igaza van. Ne siessük el a szedését. Fagymentes helyen tárolva január végéig fogyaszthatjuk ezt az értékes „csemegét”. Várható termésátlag 30–50 t/ha.

Hüvelyesek Zöldborsó (Pisum sativum L.) A borsó egyike a legrégebben termesztett növényeknek. Táplálkozási jelentõségét gazdag beltartalmi értékei adják. Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen szénhidrátot és fehérjét a zöld- és szárazborsó nagy mennyiségben tartalmazza. A fehérjetartalma csaknem azonos a borjúhús, a csirkehús és a marhahús fehérjetartalmával. Rostanyagtartalma szintén kiemelkedõ. Vitaminok közül számottevõ a C-vitamin-tartalma (25 m/100 g), a B1-, és B2-vitamin-tartalma is jelentõs. Ásványi anyagai szintén nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára. Egész évben szívesen fogyasztjuk frissen vagy feldolgozott formában. Gazdasági jelentõsége. Fajták. Kifejtõ-fajták: Debreceni sötétzöld, Debreceni világoszöld, Express, Garai korai, Gloria di Quimper, Rajnai törpe, Tifon stb. 146

32. táblázat. A zöldborsó termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 21 858 101 647 4040 51,20 209,40 7206

2003 17 852 68 666 3090 48,00 274,40 4819

2004 15 882 93 220 5210 61,30 190,10 5917

8 3 88 15

– – – –

33 19 372 64

KSH-adatok

Velõborsók: Korai érésûek: Banff, Bravado, Daybreak, Hunter, Karina, Léda, Sparkle, Újmajori korai stb. Középérésûek: Bella, Fonado, Kelvedon wonder, Markado, Orcado, Polar, Skinado, Újmajori középkorai, Újmajori középkésõi stb. Késõi érésûek: Erika, Frila, Jof, Jubileum, Triola, Zeusz, Zsuzsi stb. Cukorborsó: Ambrosia, Henrik. Környezeti igény. A borsó hidegtûrõ növény. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. Fejlõdési küszöbértéke 4,4 °C (40 F°). A fejlett növény a hideget (–2, –5 °C) „elbírja”. A borsó számára jó hõmérsékleti értékeket a magyar termesztõ így öszszegzi: „a meleg tavasz, hûvös nyár kombinációja a nagy termés alapja”. Fényigénye. Nagy. Rövid megvilágításban vegetatív, hosszú megvilágításban generatív szervei fejlõdnek jobban. Túlzott megvilágítás hatására szártagjai rövidülnek. Vízigénye. Közepes. Csírázáskor és virágzáskor igényli a legtöbb vizet. Termesztéstechnológiai változatok: – tavaszi termesztés ipari feldolgozásra (március 20.–április 10.), – tavaszi termesztés, kézi szedés, hüvelyes (február 15.–április 15.), – nyári termesztés, másodvetés (június 20.–július 10.), – tél alá vetés (november 20.–december 10.), – támrendszer melletti termesztés (elõzõ vetési idõpontokban). Talaj-elõkészítés. Szerepe kiemelkedõ fontosságú. Alapja a sikeres gépi betakarításnak is. Követelmény a kifogástalan vetõágy (vetésmélység 5–7 cm), asztal simaságú terület. 147

Talajmûvelési rendszer: a kora tavaszi vetésû, nagy magvú növényre jellemzõ. Ennek két változata alkalmazott a borsótermesztésben: a) õszi alapmûvelés (õszi mélyszántás). Õszi elmunkálás, diszktiller + fogas. Tavaszi talaj-elõkészítés: fogas + kombinátor (az Alföldön a korán vetõ gazda eljárása), b) hagyományos módon, õszi mélyszántás – nyitva hagyva. Tavaszi elmunkálás (nehéz fogasborona + kombinátor). A zöldségtermesztésben ritkán elõforduló talajmûvelési eljárás a forgatás nélküli elõkészítés is elõfordul a borsónál. A RAU–21-es kultivátorral készítik elõ a talajt. Trágyázás. Trágyaigényét elsõsorban mûtrágyákkal biztosíthatjuk (lásd 33. táblázat). Nitrogéngyûjtõ, mégis igényli a nitrogént. Különösen kora tavasszal, amíg nem tudja megkötni a levegõ nitrogénjét (4–6 hét), nagy szüksége van a talajban lévõ nitrogénre. A nitrogéntartalmú mûtrágya kétharmadát õsszel adjuk (pentozán hatás), egyharmadát tavasszal adjuk. A foszfort és káliumot õsszel szórjuk ki. Szaporítás. Tavaszi vetés február 20.–április 10, a vetés kezdete „amint a talajra rá lehet menni”, majd szakaszosan vetünk, az elõre megállapított fajtasor és tervezett szakaszok figyelembevételével (egyeztetve a felhasználó igényeivel!). 33. táblázat. A zöldborsó fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/tonna) Tápelem, termôhely

A talaj tápanyag-ellátottsága igen gyenge

gyenge

közepes

jó

igen jó

25 28 32 –

23 26 29 –

20 23 25 29

19 22 24 28

15 18 20 24

18 21 28 –

16 18 25 –

14 16 23 21

13 15 21 20

12 13 20 20

25 28 27 –

24 26 25 –

22 22 23 25

20 21 20 22

17 20 18 19

Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV. MÉM-NAK adatok

148

A hõegység számításának képlete: napi max °C + napi minimum °C He =

– 4,4 °C 2

A túl késõi vetést kerüljük, mert belefut a hõségnapokba! A vetés mélysége az ezermagtömegtõl függ: 180 gramm/ezermagtömeg alatt 5–6 cm-re, 180–250 gramm/ezermagtömeg közöttieket 6–7 cm-re, a 250 gramm/ezermagtömegnél nagyobbakat 7–8 cm mélyre vetjük. A nyári vetésnél (június hó) a vetés mélység 4–8 cm. Õszi vetést csak a kiskertbe (október 15.–november 5.) javasoljuk, nagy kockázattal jár. A tél alá vetést úgy idõzítjük, hogy télen ne keljen ki. Ellenkezõ esetben megfagy. Arra nagyon ügyeljünk, hogy mag a talaj felszínére ne kerüljön, mert a madarak gyorsan megtalálják, és „betakarítják” még a földben lévõ magokat is. Az elrendezés: a leggyakoribb, sõt mondhatjuk általánosnak is a 12,5 cm-es sortávolságra vetést. Kiskertben vethetjük 30 cm-es sortávolságra, ill. fészkesen is. Vetõmagszükséglete 150–250 kg/ha. A csíraszám 1–1,5 millió db/ha között változik. Ápolás. A sûrû vetés csak vegyszeres gyomirtással oldható meg. A borsó gyomirtására engedélyezett herbicidek: Vetés elõtt a talajba kevert gyomirtó szerek (PPI), Flubalex, Benefex. Vetés után és kelés elõtt a talaj felszínére kijuttatható szerek (PRE): Magról kelõ egyszikû és néhány kétszikû gyomnövény ellen: Dual Gold 960 EC, Panida 330 EC, Proponit 720 EC, Proponit 840 EC, Stomp 330 EC, Stomp 400 EC. Vetés után és kelés elõtt a talaj felszínére kijuttatható szerek (PRE). A magról kelõ kétszikû gyomnövények ellen: Adol 80 WP, Afalon, Dispersion, Gesagard 500 FW, Igran 500 FW, Metripaz 70 WG, Prometrex 500 SC, Sencor 70 WG. Magról kelõ egy- és kétszikûek ellen: Command 48 EC, Igran Combi Gold 450 EC. Kelés után, állománykeresztezésre alkalmas gyomirtó szerek: (POST). Magról kelõ és évelõ egyszikû gyomnövények ellen: Agil 100 EC, Focus Ultra, Fusilade Forte, Pantera 40 EC, Targa Super, Select Super. Magról kelõ egy- és kétszikûek ellen: Command 48 EC, Igran Combi Gold 450 EC, Pivot 100LC. Kelés után, állománykezelésre alkalmas gyomirtó szerek (POST). Magról kelõ és évelõ egyszikû gyomnövények ellen: Agil 100 EC, Focus Ultra, Fusilade Forte, Pantera 40 EC, Targa Super, Select Super. 149

Magról kelõ és évelõ kétszikûek ellen: Butoxone, Tropotox. Magról kelõ kétszikû növények ellen: Basagran 600 SL. Magról kelõ egyszikû és kétszikû növények ellen: Pulsar 120 SL, Bolero, Master (dr. Incédy P. in Hodossi et al. 2004 nyomán). Kisebb gazdaságokban elengedhetetlen ápolási munka a kapálás. A borsót, nagyobb gazdaságokban fogasolhatjuk is, amíg a növények elférnek a fogas alatt, keresztben. Ilyenkor ne nézzünk hátra! Öntözés. A borsó hazai viszonyaink között öntözés nélkül is termeszthetõ, öntözéssel a termésátlag növelhetõ. A középérésû fajtákat egyszeri (30 mm), a késõi fajtákat kétszeri öntözéssel (2×30 mm) nagy sikerrel, jó minõségben termeszthetjük. Betakarítás. A zöldborsót opti-

18. ábra. Finométer a zöldborsó zsengeségét méri

19. ábra. A rendrevágás a kétmenetes betakarítás része

150

20. ábra. A zöldborsó is termeszthetõ támrendszer mellett

mális zsengeséggel, optimális érettségben kell betakarítani. Itt sem szabad taktikázni az érettséggel (még várok vele – nagyobb lesz a terméstömeg – romlik a zsengeség – csökken az árbevétel). Gépi betakarításnál 40–45 F° vagy 125–130 T° takarítjuk be. (A finommétert a mélyhûtõipar, a tenderométert a konzervipar használja. 1 F° = 3 T°-al. A minõség 45 F°-ig kiváló, 45–55 F°-ig I. osztályú, 55–63 F°-ig II. osztályú.) Betakarítási módok: – rendrekaszálás + szikkasztás + felszedés + cséplés, – rendrekaszálás + szikkasztás + rendrõl cséplés, – aratócséplés (egymenetes) (ez terjed ma), – hüvelyszedõ gép (csak külföldön), – kézi szedés (a teljesítménye 50–70 kg/nap).

Terméshozamok: gyenge 2–3 t/ha, közepes 3,5–5 t/ha, jó 6–9 t/ha szemtermésnél. A hüvelyes termés megközelítõen a szemtermés kétszerese.

151

Bokorbab (Phaseolus vulgaris L.) A zöldbab 2–6% fehérjét, 0,6–2,0% szénhidrátot, 0,1–2,0% zsírt és 0,5–1,0% hamu alkotórészt tartalmaz. Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakat (triptofán, lizin, cisztin, hisztidin) is tartalmazza. A-, B1- B2-, E-vitamin-tartalma is jelentõs. Értékei közé tartozik a benne lévõ kalcium, foszfor, vas, valamint különféle ásványi anyagokat és rostot is tartalmaz. Gazdasági jelentõsége. Fajták. A fajtákat hüvelyük színe alapján csoportosítjuk. Zöldhüvelyûek: Buvet, Fórum, Lasso, Sirály, Fõnix, Kylian, Linera stb. Ceruzababok, zöldhüvelyûek: Masai, Smilo. Sárgahüvelyûek: Cherokee Wax, Echo, Hungold, Janka, Maxidor, Rege, Sugár, Tiszabögi korai, Goldfinger, Debreceni sárga, Budai piaci, Minidor stb. Környezeti igénye: Hõigényes. Hõoptimuma 22 ± 7 °C. Hidegtûrõ képessége kicsi. Virágai már 0 °C-nál elpusztulnak. A generatív szervek fejlõdéséhez 20–25 °C szükséges. Fényigénye közepes. Gyenge megvilágításban is jól fejlõdik. Vízigénye közepes. Nagy termésátlag eléréséhez 65–70%-os VKtelítettségû talajt kíván. Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli fóliás termesztés (április 10–20.), – szabadföldi tavaszi vetés, gépi betakarítással (április 20.–május 15.), – szabadföldi tavaszi vetés, kézi szedéssel (április 20.–május 30.), – másodvetés (június 1.–július 10.). 34. táblázat. A zöldbab termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft KSH-adatok

152

2002 2882 25 047 5740 52,40 253,10 1935

2003 3548 25 555 5240 54,60 278,30 2132

2004 2548 23 692 6370 51,20 233,70 1772

4 1 – –

16 6 – –

5 2 35 15

Talaj-elõkészítés. Talajmûvelési rendszer a késõ tavaszi vetésû, nagy magvú növények, ill. a nyári (másodvetésû) növények talajmûvelési rendszere. Trágyázás. A bab tápanyagigényes növény. A mûtrágyák mellett meghálálja a szerves trágyát is. Fajlagos mûtrágyaigényét a 35. táblázat tartalmazza. Szaporítás. A vetést akkor kezdhetjük, amikor a talaj hõmérséklete 15 °C-ra emelkedik. Ez április 20-a körül következik be. Utolsó vetési idõpont július 10. A bab fejlõdési küszöbértéke 10 °C (egyesek 7 °C-t is mondanak!). Így a vetés szakaszolható. A szakaszok között 40–50 hõegységnyi idõkülönbségnek kell lenni. Hõegységszámítás: napi max °C + napi minimum °C Hõegység =

– 10 °C 2

A növényelrendezés lehet soros, ikersoros, szalagos, fészkes. Csíraszám 400–600 ezer db csíra hektáronként. Ez 80–200 kg vetõmagból állítható elõ. Sortávolság 24, 40, 60, (80) cm. Ploeger: 60–80 cm (soros), FZB: 24–40 cm (frontális szedés). 35. táblázat. A zöldbab fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/tonna) Tápelem, termôhely Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

igen gyenge

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó

igen jó

22 23 21 25

19 20 19 22

16 17 18 19

15 16 15 18

14 15 14 17

14 19 20 22

11 14 16 18

7 9 12 13

6 8 11 12

5 7 10 11

23 26 25 25

21 24 23 24

19 21 20 22

18 20 19 21

17 19 18 20

MÉM-NAK adatok

153

Tõtávolság: 5–8 cm, fészkes vetésnél az elrendezés 40–30×30 cm, fészkenként 4–6 db maggal számolunk. Vetés mélysége 5–6 cm. Ápolás. A babot fogasolni nem szabad. Mechanikai gyomirtás csak a széles sorban végezhetõ, igény szerint. A bab vegyszeres gyomirtására engedélyezett szerek a következõk: Afalon Dispersion, Basagran VSC, Dual Gold 960 EC, Ipifuor, Leopard 5 EC, Olitref 480 EC, Proponit 840 EC, Tárga Super, Treflan 48 EC, Triflurex 48 EC. A kis gazdaságban egyszeri vetést is többször szedhetünk. Virágzás után 14–20 napra szedhetõ a zöldbab. Leszedjük, nem tépjük! Ha egészséges a lombozat, nitrogéntartalmú mûtrágyával (1,5–2,0 dkg/m2) fejtrágyázzuk. A bab gyorsan megújul. Újra virágzik. 14–20 napra szedhetõ, s így folytatható, amíg egészséges a lombozat. Öntözés. Kritikus fejlõdési szakasz a csírázás és a virágzás ideje. Öntözni kell a fejtrágya adagolásakor is. Idénynormája 30–150 mm. Öntözési normája 10–30 mm. Az uborkához hasonlóan páraigényes növény. Betakarítás. Lehet egyszeri gépi betakarítás, kézi elõszedés és gépi betakarítás, valamint teljesen kézi szedésre alapozott. Az érettség jele, hogy a hüvely hosszanti növekedése befejezõdött, a hüvely állománya zsenge, pattanva törik. Szedésidõ június végétõl szeptemberig tart. A kézi szedést 4–8 naponként ismételjük. Várható termésátlag: öntözött termesztésben 7–10 t/ha, öntözetlen viszonyok között 4–5 t/ha. A betakarítógépek teljesítménye: FZB 1,7–3,0 ha/10 óra, MAZ 7 ha/10 óra. Kézi szedésnél 7–8 kg/óra.

Karósbab (Phaseolus vulgaris L. var. communis) Csak párás, mély fekvésû helyeken ad elfogadható termést. Karózási igénye miatt nagy területen nem tudott elterjedni. Termõterülete néhány száz hektár. Fajták: Juliska (sárgahüvelyû), Iregi fehérfürtös (zöldhüvelyû). Környezeti igénye: megegyezik a bokorbabnál leírtakkal. Termesztéstechnológiai változat: állandó helyre vetés (május 1–20.). Talaj-elõkészítés: mint a bokorbabnál. Trágyázás: lásd a bokorbabnál leírtakat. Szaporítás. Az elrendezés a támrendszer függvénye. Kerítés mellé 30 cm-es tõtávra, gúla rendszerû támrendszernél szintén 30–40 cm-es távolságra vetünk, fészkenként 3–5 db magot. Ápolás. Karózás. Támrendszerre való felvezetés. Gyomtalanítás. Az ápolási 154

fejezetben említjük a türelmet is. A nyári nagy melegben, száraz levegõn a karósbab sokat virágzik, dekoratív. Már várnánk, hogy szedjük, de nem termékenyülnek a virágok. Ide kell a türelem. Amikor rövidülnek a nappalok, csökken a hõség, pára is van, egyszerre nagy tömegben termékenyülnek a virágok, fejlõdnek a hüvelyek – bõ termést ad. Öntözés. Az elõzõ állapot öntözéssel korábbra hozható. Betakarítás. Kifejtõbabnak akkor szedhetõ, amikor a mag elérte a fajtára jellemzõ nagyságot, de még zsenge. Hüvelyesen szedése megegyezik a zöldbabéval.

Földimogyoró (Arachis hipogaea L.) A világon igen nagy területen termesztett, nagyon értékes zöldségfaj. A világ lakosságának táplálásában kiemelkedõ szerepet játszik. Magjában 42–55% olajat, 28–34% fehérjét találunk. Sok B1-, és B2-vitamint is tartalmaz. Nálunk enyhén pörkölve hüvelyestõl, vagy kifejtve és sózva kerül forgalomba. Nélkülözhetetlen terméke a cukrásziparnak és a csokoládégyártásnak. Fajták: Kiszombori, Makói 1. Környezeti igénye. Sok meleget igénylõ zöldségfajunk. Fényigénye is nagy. Vízigénye, megegyezõen a többi hüvelyes faj igényeivel, csírázáskor és virágzás idején nagyon nagy. Termesztéstechnológiai változatok: – állandó helyre vetés (április vége–május közepe), – palántázás (fagyosszentek után).

Talaj-elõkészítés. Fokozott figyelmet kell fordítani a levegõs, gyorsan melegedõ laza talajszerkezetre, a téli csapadék befogadására és a tavaszi talajnedvesség megõrzését szolgáló talajmûvelésre. Trágyázás. Meghálálja az érett istállótrágyát, kiegészítve a szükséges mûtrágyákkal. Elsõsorban foszfor és kálium igénye nagy. A túlzott nitrogénellátás vegetatív túlsúlyt, késõbbi virágzást idéz elõ. Szaporítás. Vetésre az érett, teltszemû hüvelyek sértetlen magvai alkalmasak. Akkor vethetünk, ha a talaj hõmérséklete 15 °C-ra emelkedik. Kisgazdaságokban palántáról is szaporíthatjuk. Ezzel a fagyok elõtti biztonságosabb beérést segítjük elõ. A tervezett kiültetés elõtt 4–5 héttel, 3–4 db magot vetünk földkockába. A palánták ápolása megegyezik a többi fajnál szokásossal. A sortávolság 60–80 cm, a tõtávolság 5 cm soros elrendezésben. Fészkesen is vethetõ, 3–4 mag egy fészekbe. A vetés mélysége 3–5 cm. A palántát 60–80 cm sortávolságra és 15–20 cm-es tõtávolságra ültetjük. 155

Ápolás. Fontos az állomány gyommentesen tartása. Speciális ápolási munkája a töltögetés. A burgonyához hasonlóan 1–2 alkalommal kell töltögetni. De ismerjük meg folyamatában a kérdést. A földimogyoró apró, sárga virágokat fejleszt. A virág megtermékenyülése után lehajlik, igyekszik „elbújni” a talajba, hogy ott fejlessze ki hüvelyeit. Ezt segíti elõ a töltögetés. Feladatunk és célunk is tehát, hogy a virág megtermékenyülése után a hüvelykezdemények minél elõbb a talajba tudjanak bújni, és ott növekedésnek induljanak. Öntözés. A tenyészidõ elsõ felében lehet szükség öntözésre. Betakarítás. Egészen az elsõ õszi fagyokig hagyjuk a területen. Az érés jelei: – a hüvelyek elérték a fajtára jellemzõ nagyságot, – külsõ héjuk csontszínû, – belsõ faluk fehér, a magvakkal érintkezõ részeken barna foltos, – a magvak héja a fajtára jellemzõ piros árnyalatot kap. Valamennyi hüvelykezdemény beérésére nem számíthatunk. Döntenünk kell! A bokrokat ásóval vagy ekével kiforgatjuk, majd óvatosan felszedjük. Kedvezõ idõjárás esetén a töveket gyökerükkel felfelé állítva néhány napig szikkasztjuk. Kedvezõtlen idõjárás esetén fedett helyen vékony rétegben szárítjuk. Az utóérést követõen kézzel leszedjük a hüvelyeket a növényrõl. Várható terméstömeg 1,0–1,5 tonna/hektár.

Csemegekukorica (Zea mays L. convar. saccharata KOERN.) Fõ táplálkozási értéke nagy fehérje- és szénhidráttartalma. Gazdag nyers zsírokban és vitaminokban (B1-, B2-, B3-, C-vitamin). Az újabb, nagyon édes fajtákba keményítõképzõdést gátló géneket építettek be, keményítõ-tartalmuk 10% alatt van, szacharóztartalmuk viszont meghaladja a 30%-ot. Gazdasági jelentõsége. Fajták: A legfontosabb tudnivalók az egyes fajtatípusokkal kapcsolatban: Alaptípus (normálédes) (su1): édes ízû, cukortartalma 8–16%, maghéja zsenge. Minõségét 1–2 napig megtartja. Nugát (cukortartalom-növelt) (se): nagyon édes, cukortartalma 15–32%, maghéj nagyon zsenge. Minõségét 4 napig megõrzi. Desszert (szuperédes) (sh2): átlagos cukortartalma 20–45%. A mag roppanó. Minõségét 10 napig megtartja. A tenyészidõ hosszát a FAO szám jellemzi: – igen koraiak, 200–299; – koraiak, 300–399; 156

36. táblázat. A csemegekukorica termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 33 320 467 750 12 950 22,20 168,40 10 153

2003 39 377 565 948 13 620 19,20 175,90 11 364

2004 30 284 508 039 16 330 23,10 159,30 12 480

91 4 227 36

22 8 301 45

2 2 1108 173

A KSH-adatok

– középkoraiak, 400–499; – középérésûek, 500–599; – késõiek, 600 felett. A korai fajták tenyészideje 85–91 nap, a középérésûeké 92–104 nap, a késõiek 105 nap felett válnak szedhetõvé. Az éppen engedélyezett fajták a Nemzeti Fajtajegyzékben nyomon követhetõk. Környezeti igény. Hõigénye a bokorbabéval megegyezõ, 22 ± 7 °C. Fejlõdési küszöbértéke 10 °C. A hasznos hõegységigényét is a bokorbabnál leírt képlet szerint számítjuk. Nagyon érzékeny a tavaszi alacsony hõmérsékletre. Fényigénye nagy. Vízigénye nagy, sok vizet igényel. Vízigénye a csírázásnál és a virágzásnál kiemelkedõ. Termesztéstechnológiai változatok: – állandó helyre vetés (április 15.–június 30.), – palántázás. A tápkockás palántát a fogyasztási idõ széthúzására használjuk. Azokban az országokban, ahol a kukorica számára kedvezõ idõjárási szakasz rövid, tápkockás palántáról termesztik. Talaj-elõkészítés. A vetés idejére porhanyós, jól beérett, jó szerkezetû, elegendõ vizet tartalmazó talajt kell készíteni. Trágyázás. Kívánja a szerves trágyát (25–30 t/ha). A mûtrágyaigénye 1 tonna termés eléréséhez 25 kg N, 12–14 kg P2O5, 16–18 kg K2O. A foszfort és a káliumot alaptrágyaként, a nitrogént magágyba adjuk. 157

Szaporítás. Mint említettük, fejlõdési küszöbértéke 10 °C. Ez azt jelenti, hogy akkor vessük, amikor a talaj 10 °C-ra felmelegedett. Ez hazánkban április közepe táján következik be. Ezt követõen szakaszosan vethetjük. A vetésmélység 3–5 cm. Tenyészterület: kézi mûvelésnél 70 cm-es sortávolság és 20–22 cm-es tõtávolság az elfogadott (5–6 tõ/m2). Ma már nem érvényesül nagyapáink mondása, hogy a sûrû kukorica ritkán jó, a ritka kukorica sûrûn jó. Más a technológia! Gépi betakarításnál 91, ill. 102 cm-es sortávolság és 10–20 cm-es tõtávolság szükséges (5,5–11 db/m2). Vetõmagszükséglet az állománysûrûségtõl függõen 12–20 kg/ha. Ápolás. Gyomirtás, fejtrágyázás. Speciális ápolási munkája a fattyazás, mely eltérõ megítélést kapott. A szakemberek véleménye, hogy a fajták fattyasodási hajlama eltérõ, s a termesztési feltételektõl függõen, eltérõ módon reagálnak a fattyazásra. Ha jó a vízellátás, ártunk a fattyazással, vízhiány esetén viszont növeli a termést. Öntözés. Jó termésátlagra csak öntözéssel számíthatunk. Szükség lehet a kelesztõ, beiszapoló öntözésre (10 mm), majd a havi természetes csapadék kiegészítésére 100–250 mm-ig. Öntözési norma 30–40 mm. Leghatékonyabb az öntözés virágzáskor. Vegyszeres gyomirtás. Engedélyezett szerek: Gesaprim 500 FW, Gesaprim 90 WG, Aktikon 80 WP, Hungazin PK 50 WP, Atrazin 500 FW, Atranex 50 SC, Callistro 4 SC, Dual Gold 960 SC, Cliophar 300 SL, Lontrel 300, Basagran 600 SL, Ring 80 WG, Primextra Gold 720 SC. Betakarítás. A csöveket tejes érésben takarítjuk be. Ez a növényállomány 50%-ának nõvirágzása + 17–22 nappal következik be. A termesztés kritikus fázisa az optimális betakarítási idõpont meghatározása. Cél a lehetõ legnagyobb szemkinyerési százalék elérése, a legjobb minõség mellett. Ekkor a szemek 10–12% keményítõt, 5–6% cukrot, és 3–4% vízoldható poliszacharidot tartalmaznak. Nedvességtartalom normálédes fajtánál, friss piaci szállításra 75%, feldolgozásra 65–72%. A konzervipar feldolgozási szezonja nálunk július közepétõl szeptember végéig tart. A betakarítás történhet kézzel és géppel. A gépi betakarításnál a gép (FMC) a zsenge csöveket csuhélevéllel borítottan letöri és vontatott tartályba helyezi. Újabban a helyszínen lemorzsolja a gép a kukoricát és csak a szemeket szállítják a feldolgozó vonalra.

158

Káposztafélék Fejes káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata (L) Alef. var. alba. L.) Sokoldalúan felhasználható, egyszerû termesztésû, értékes zöldségfajunk. Táplálkozási értéke sokrétû, a jó emésztést elõsegítõ vasanyagon kívül tartalmaz C-, B1-, B2-, és U-vitamint is. C-vitamin-tartalmát a savanyítás után is megõrzi. Fehérje- és szénhidráttartalma közepes. Gazdasági jelentõsége. Fajták. A fajtákat tenyészidejûk alapján csoportosítjuk a teljesség igénye nélkül, mivel nagyon nagy számú fajtát termesztünk. Korai érésû fajták: Golden Cross F1, Musketeer F1, Parel F1, Szentesi korai, Harmat, Júniusi óriás stb. Közép- és késõi érésû fajták: Atria F1, Dual, Gloria F1, Hajdúsági, Pallagi lapos, Vecsési gömbölyû stb. Vörös káposzta fajták: Grenadine, Intro, Maestro, Revue, Rodeo, Roxy stb. Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény. Hõoptimuma 13 ± 7 °C. Leghasznosabb számára a 6–20 °C közötti hõmérséklet. A fejképzés idején a legkevésbé érzékeny a hidegre. Fényigénye közepes. Vízigénye nagy. Vízhiány esetén az alsó levelek lehullatásával csökkenti párologtató felületét. (Nõ a külsõ torzsa.) Termesztéstechnológiai változatok: 37. táblázat. A fejes káposzta termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft KSH-adatok

159

2002 6256 157 281 20 340 43,90 95,70 7436

2003 5558 153 262 22 410 47,40 90,70 7977

2004 5140 175 999 27 410 31,50 76,80 6149

5050 200 8041 759

5540 232 4407 564

957 33 4138 521

– – – – – – –

váz nélküli fóliás termesztés (március 1–20.), szabadföldi korai termesztés (március 15.–április 10.), nyári termesztés, palántázott (április 1.–június 30.), állandó helyre vetés (március 10.–május 30.), õszi termesztés, friss fogyasztásra (május 15.–július 10.), õszi termesztés, savanyításra (április 20.–május 20.), õszi termesztés, tárolásra ( április 25.–május 10.).

Talaj-elõkészítés. A technológiai változatok szerint változik a talaj-elõkészítés menete is. A korai kiültetéseknél az õszi mélyszántást fogassal még õsszel lezárjuk, hogy kora tavasszal egy magágynyitással minél elõbb ültetésre késszé tegyük. A nyári termesztésnél kétfelé kell bontani a tennivalókat. Az áprilisi ültetéshez a talajt õsszel megszántjuk, tavasszal simítózzuk és gyomtalanítjuk az ültetésig. A júniusi kiültetéshez – tulajdonképpen másodnövényként termesztve, pl. zöldborsó után – nyári szántást tervezünk, ezt tárcsával, fogassal elmunkáljuk. Az állandó helyre vetésnél a hengerezés szerepét kiemeljük, mivel aprómagvú zöldségfajokról van szó. Trágyázás. A fejes káposzta és a vörös káposzta is tápanyagigényes növények. Monokultúrás termesztésnél kiemelkedõ fontosságú a szerves trágya adagolása. A szerves trágyák és mûtrágyák együttes alkalmazása is jó eredményt ad. A káposztánál a nitrogénhatás kettõs. Korai termesztésben a nitrogén fokozza a koraiságot. A tárolásra termesztett káposzta eltarthatóságát viszont rontja. A fajlagos mûtrágyaigényt a 38. táblázat tartalmazza. A vörös káposzta tervezhetõ terméstömege 20–30%-kal kisebb a fejes káposztáénál, fajlagos mûtrágyaigénye viszont nagyobb 35–40%-kal, így ha azonos szintre hozzuk a két faj fajlagos mûtrágyaigényét, helyesen járunk el. A K túlsúly a színképzõdést segíti. Alaptrágyaként adjuk a szerves trágyát, a foszfortartalmú mûtrágyát, és a kálium 75%-át. Indítótrágyaként dolgozzuk be ültetés, ill. vetés elõtt a nitrogén 30%-át és a maradék káliumot. Fejtrágyaként nitrogént adunk. Korai termesztésben egy, nyári és õszi termesztésben két-három alkalommal, a növekedés megindulásakor és a fejképzõdés kezdetén. Szaporítás. A káposztát termeszthetjük palántáról és állandó helyre vetéssel. Tápkockás vagy tálcás palántanevelést alkalmazunk a váznélküli fólia, síkfólia, korai szabadföldi termesztésnél, újabban a tömegtermesztésben is egyre gyakrabban. Sima palánta a korai szabadföldi, nyári és késõi termesztésben jöhet szóba. Az állandó helyre vetés a nyári és kései termesztésben elfogadott, de egyre ritkábban. 160

38. táblázat. A fejes és vörös káposzta fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, termôhely

igen gyenge

Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV. Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó Fejes káposzta

igen jó

4,3 5,2 5,7 6,2

4,1 4,6 5,1 5,6

3,6 4,1 4,6 5,2

3,4 3,9 4,4 4,9

3,1 3,6 4,1 4,6

2,2 2,7 3,2 3,7

1,7 2,2 2,7 3,2

1,2 1,7 2,2 2,7

1,1 1,2 1,7 2,2

0,5 0,8 1,3 1,7

4,7 5,2 5,9 6,5

4,2 3,8 4,8 4,3 5,4 4,8 5,9 5,3 Vörös káposzta

3,3 3,8 4,4 5,0

2,8 3,3 4,0 4,6

6,7 7,2 7,7 8,2

6,2 6,7 7,2 7,7

5,7 6,2 6,7 7,2

5,4 5,9 6,4 6,9

5,1 5,6 6,1 6,6

2,7 3,3 3,7 4,2

2,2 2,7 3,2 3,7

1,7 2,2 2,7 3,2

1,3 1,7 2,2 2,7

0,8 1,2 1,7 2,2

9,9 9,4 9,9 10,4

8,4 8,9 9,4 9,9

7,9 8,4 8,9 9,4

7,4 7,9 8,5 9,1

6,9 7,4 8,1 8,8

MÉM-NAK adatok

A palántanevelés ideje 4–8 hét. Nyolc hét a váz nélküli termesztéshez nevelt tápkockás palánta nevelési ideje. Szabadföldi ágyban, nyáron 4 hét alatt lehet jó, sima palántát nevelni. 161

A vetésidõt a kiültetési idõbõl számoljuk vissza. Helyszükséglet: tûzdelésig 2–3000 db/m2 növényt nevelhetünk (2–8 g mag). Sima palántanevelésnél 400–1000 db/ m2-es állománnyal dolgozunk. Tûzdeléses palántanevelésnél a 4–6 cm-es földkocka méret a kívánatos. Az állandó helyre vetés idejét a tervezett kiültetéshez is igazíthatjuk, 28 nappal elõtte kell elvetni a magot, 1,5–2,0 cm mélyre. Magszükséglet 0,4–0,7 kg/ha. A vetés szemenként a vetõgéppel elvégezhetõ. Tenyészterület, elrendezés: – váznélküli fóliás termesztésnél 160+30×30 cm, 35 000 db/ha, – korai szabadföldi termesztésnél 80+40+40×35–50cm, 37 000–54 000 db/ha, – nyári termesztéshez 50–70×40–50 cm, 30 000–50 000 db/ha, – õszi termesztésnél 60–70×50–60 cm, 24 000–33 000 db/ha.

Ápolás. Tõszámbeállítás, a helyre vetett állomány 5–10 cm-es fejlettségénél. Talajápolás: Ültetés után 1,5 hónapig sekélyen kapáljunk. Folyamatosan fejtrágyázzunk. Feladatunk a fólia eltávolítása az idõjárás kedvezõbbre fordultával. Vegyszeres gyomirtózás. Fusilade Forte, Devrinol 45 F, Stomp 400 EC, Olitref 48 EC, Treflan 48 EC, Triflurex 48 EC, Ipifluor 48 EC. Öntözés. A káposzta egyenletes vízellátást igényel. Idénynorma: rövid tenyészidejû fajtáknál 60–120 mm (2–3-szori öntözés), hosszú tenyészidejû fajtáknál 150–300 mm (5–8-szori öntözéssel). Betakarítás. A káposzta betakarítására az ültetést követõen 60–160 nappal kerül sor. Váznélküli fóliás termesztésben május közepétõl, takaratlan technológiáknál június elejétõl november közepéig szedjük. Szedhetõ kézzel és géppel A kézi szedésnél 2 takarólevelet hagyunk rajta, hogy ne törõdjön a szállításnál. A gépi betakarítás lehet nyûvõ rendszerû, vagy talajszinten való elvágással (így a külsõ torzsa a táblán marad). Várható termésátlag a váz nélküli fóliás termesztésnél 15–25 t/ha, korai szabadföldinél 25–30 t/ha, õszi termesztésben 50–80 t/ha.

Kelkáposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata (L.), Alef. var. sabauda L.) Vitamin-, fehérje- és ásványisó-tartalma jelentik táplálkozási értékét. Fõleg fõzeléknek elkészítve stb. fogyasztjuk. Fajták: Alaska, Atlanta, Clarissa, Daphne, Famosa, Julius, Melissa, Mila, Rigoleto, Siberia, Tasmania stb. Környezeti igénye. Hõigénye részben eltér a fejes káposztáétól. Hidegtûrõ képessége nagyobb annál. 162

39. táblázat. A kelkáposzta és a karalábé fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, termôhely

igen gyenge

Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV. Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó Kelkáposzta

igen jó

5,2 5,7 6,2 6,7

4,7 5,2 5,7 6,2

4,3 4,8 5,3 5,8

4,1 4,6 5,1 5,6

3,8 4,4 4,8 5,4

3,1 3,6 4,1 4,7

2,6 3,1 3,6 4,1

2,1 2,6 3,1 3,6

1,6 2,1 2,6 3,1

1,1 1,6 2,1 2,6

10,5 11,0 12,8 13,0

9,5 10,0 11,5 12,3 Karalábé

9,0 9,5 10,8 11,5

8,0 8,5 10,0 10,5

7,0 8,0 9,0 9,5

6,5 7,0 7,5 8,0

6,0 6,5 7,0 7,5

5,5 6,0 6,5 7,0

5,2 5,7 6,1 6,7

4,9 5,3 5,8 6,4

5,2 5,8 6,3 6,8

4,8 5,3 5,8 6,3

4,3 4,8 5,3 5,8

3,8 4,3 4,8 5,3

3,3 3,8 4,3 4,8

10,1 10,6 11,1 11,7

9,8 10,1 10,6 11,2

9,1 9,6 10,1 10,7

8,5 9,1 9,7 10,2

7,9 8,6 9,4 9,8

MÉM-NAK adatok

Fényigénye a tenyészidejük alapján változik. A korai fajták kevésbé tûrik az erõs napsugárzást, míg a késõiek ezt károsodás nélkül elviselik. Vízigénye kisebb, mint a fejes káposztáé, a szárazságot jobban tûri, de a nagy termésátlag eléréséhez jó, folyamatos vízellátottságot igényel. 163

Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli fólia alatti termesztés (március 1–10.), – szabadföldi korai termesztés (március 15.–április 10), – szabadföldi termesztés nyári-õszi fogyasztásra (április 1.–július 15.), – áttelelõ termesztés (október 10–25.). Talaj-elõkészítés. Lásd a fejes káposztánál és az általános részben leírtakat. Eltérést az áttelelõ technológiai változat jelent. Ebben az esetben a fõnövény lekerülése után az alaptalaj-mûvelést és az ültetés elõkészítését szinte egy menetben kell elvégezni. Trágyázás. A szerves trágyát a kelkáposzta is igényli és meghálálja. A fajlagos mûtrágyaigényét a 39. táblázatban rögzítettük. Szaporítás. Állandó helyre vetéssel és palántázással szaporítható. Az idõzítési adatokat a technológiai változatok mutatják. Ha az ott jelzett palántakiültetési idõt állandó helyre vetéssel kívánjuk kiváltani, 28 nappal korábban kell a magot elvetni. A többi adat megegyezik a fejes káposztánál leírtakkal. Ápolás. Gyomtalanítás, állandó helyre vetésnél tõszámbeállítás, áttelelõ termesztésnél, tavasszal a felfagyott föld tömörítése a gyökérhez. Vegyszeres gyomirtást lásd a fejes káposztánál. Öntözés. A kelkáposzta is rendszeres öntözés mellett ad jó terméseredményt. Az áttelelõ kelkáposztát általában öntözés nélkül termesztik. Betakarítás. A korai fajtáknál nem szabad sokáig várni a szedéssel, mert könnyen felrepednek. Amelyik eléri a fajtára jellemzõ nagyságot, szedjük. A hosszú tenyészidejû fajták tûrõképessége jobb. Ezeket egy menetben takaríthatjuk be. Az áttelelõ kelkáposztát – amennyiben a piac igényli – a teljes kifejlettség elérése elõtt is szedhetjük. Az áttelelõ kelkáposzta szedését április végétõl – május elejétõl, a váz nélküli fóliás takarás alól május közepétõl, a korai szabadföldit június elejétõl kezdjük szedni. A késõieket október–november hónapokban szedjük. A kelkáposztát kézzel takarítjuk be. Várható termés 15–50 t/ha.

Karalábé (Brassica oleracea L. convar. acephala (DC) Alef. var. gongyloides) Egyre közkedveltebbé váló, egyre szélesebb tömegek által fogyasztott zöldségfaj. Táplálkozási értékét nagy C-vitamin-tartalma adja. (Gumóban 60 mg/100 g, levélben 150 mg/100 g.) Frissen és fõzve egyaránt fogyasztható, szinte az egész évben. Fajták. Cindy, Eder, Erika, Express, Forcer , Kék Express, Kolibri, Kossak, Spree, Szentesi fóliás kék, Szentesi kék. 164

Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény. Eltérés a fejes káposztától, hogy ha fejlõdése elsõ szakaszában alacsony hõmérsékleten tartjuk, könnyen magszárba szökik. Fényigénye közepes. Fényszegény idõszakban deformált gumót fejleszt. A számára kedvezõtlen, fõleg õszi idõben, jó szobrász módjára változtatja alakját. A legkisebb hõ- vagy fényhatás egy-egy újabb „gumócska” létrejöttét segíti. Vízigénye nagy és folyamatos vízellátást igényel. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a káposztafélék közül a karalábé a legsekélyebben gyökerezõ faj. Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli fóliás termesztés (március 1–20.), – szabadföldi korai termesztés (március 20.–április 1), – szabadföldi termesztés, nyári-õszi fogyasztásra (Április 15.–június 15.), – szabadföldi termesztés, téli tárolásra (június 15.–augusztus 30.). Talaj-elõkészítés. A fejes káposztánál elmondottakat célszerû figyelembe venni. Trágyázás. A karalábé termesztéséhez alaptrágyaként is gyorsan oldódó és gyorsan felvehetõ hatóanyagú mûtrágyákat célszerû használni. Alaptrágya: szerves trágya, foszfor, kálium 100%-a, nitrogén 25%-a. Indítótrágya: a nitrogén 25%-a. Fejtrágya a nitrogén 50%-a, 1–2 alkalommal kijuttatva. Bemunkálás sekélyen! A fajlagos mûtrágyaigényt a 39. táblázat tartalmazza. Szaporítás. Állandó helyre vetéssel és palántázással termeszthetjük. A palántanevelésnél célszerû tûzdelni, mert nagyon gyorsan megnyúlik a szik alatti szárrésze! Tenyészterület, elrendezés. Legkisebb a tenyészterület-igénye a káposztafélék közül. 20×20 cm-tõl 40×40 cm-ig változik a sor- és tõtávolsága (60 000–250 000 db/ha). Váz nélküli fóliás termesztésben a 160+20+20+20×18 cm-es elrendezést javasoljuk (100 000 db/ha). Korai szabadföldi és nyári termesztésben, gépi mûvelés mellett a 55+35+35+35×18–35 cm-es elrendezést javasoljuk (70–140 ezer db/ha). Téli tárolásra a háromszoros, szalagos elrendezést javasoljuk: 80+40+40×35 cm (54 000 db/ha). Az állandó helyre vetés idõzítését a változatoknál ismertetett ültetéshez igazítva, 28 nappal korábban végezzük. A vetés mélysége 1,5–2,0 cm. Ápolás. Gyomtalanítás, lehetõleg csak gyomlálás. Ha kapálunk, 1–2 cm-nél mélyebben ne járjon a kapa, inkább csak horoljunk. A mély kapálással sok gyökeret elvágunk és ez hosszabbítja a tenyészidõt. Tõszámbeállítás a helyre vetésnél. Fejtrágyázás. Öntözés. Beiszapoló, ill. kelesztõ öntözés szükséges (10 mm). A folyamatos vízellátásra, különösen a dió méretû gumóméret elérésétõl figyeljünk (repe165

dés). Öntözési norma eleinte 5–10 mm, késõbb 20–30 mm. Öntözések száma a korai termesztésben 5–6, késõieknél 6–7. Betakarítás. A korai karalábét akkor kezdjük szedni, amikor a gumó átmérõje elérte a 6–9 cm-t. A késeieket teljesen kifejlett állapotban takarítjuk be. A túlfejlett, fajtától elütõ méretû karalábé nem kívánatos. A szedést kézzel, metszõollóval, késsel végezzük. Forgalomba hozhatjuk csomózva, lombbal vagy lombjától megszabadítva. A karalábé viszonylag könynyen tárolható. A váz nélküli fóliás termesztésbõl május közepétõl, a korai szabadföldi termesztésbõl május végétõl szedhetõ a karalábé. Egy hektárról 15–25 t termés takarítható be.

Karfiol (Brassica oleracea L. convar. botrytis (L) Alef. var. botrytis L.) Egyre közkedveltebbé váló zöldségfaj. Táplálkozási jelentõségét a benne lévõ C-vitamin, (50–80 mg/100 g), a B1-, B2-vitamin-tartalma adja. Ásványisó-tartalma is jelentõs. Jó étrendi hatású, íz- és zamatanyagokban gazdag. Fajták. Korai érésû fajták: Elan, Gipsy, Goodman, Idol Osena, Moster Osena, Montano, Opaal, Rapido stb. Közép- és késõi érésû fajták: Andes, Cabrera, Celesta, Cortes, Igloo, Serrano, Whyte Ball, Whyte Rock, Winner. Környezeti igénye: hõoptimuma 13 °C. A kifejlett növény a rózsaképzés idején a hidegre érzékenyebb mint a káposzta. Fényigénye azonos a fejes káposztáéval. Vízigénye a rózsaképzõdés idején a legnagyobb. A gyakori, kisebb vízadagokkal való öntözést meghálálja. Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli fólia alatti termesztés (március 1–15.), – szabadföldi korai termesztés (március 15.–április 10.), – szabadföldi nyári termesztés (április 15.–május 15.), – szabadföldi õszi termesztés (június 5.–július 25.), – téli átteleléses termesztés (csak hidegtûrõ fajtákkal, külföldön).

Talaj-elõkészítés. Lásd a fejes káposztánál leírtakat. Trágyázás. A túlzott nitrogénellátás a feldolgozott áru minõségét rontja. Fajlagos mûtrágyaigényét a 40. táblázat tartalmazza. Ügyelni kell továbbá a karfiol klórérzékenységére is, ezért a kálium mûtrágyát ennek megfelelõen válasszuk meg. 166

40. táblázat. A karfiol fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, A talaj tápanyag-ellátottsága termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó Nitrogén I. 6,7 6,2 5,7 5,3 4,9 II. 7,2 6,7 6,2 5,8 5,4 III. 7,7 7,2 6,7 6,4 6,1 IV. 8,2 7,7 7,2 6,9 6,6 Foszfor I. 2,9 2,4 1,9 1,4 0,9 II. 3,4 2,9 2,4 1,9 1,4 III. 3,9 3,4 2,9 2,4 1,9 IV. 4,4 3,9 3,4 2,9 2,4 Kálium I. 8,0 7,5 7,0 6,5 6,0 II. 8,5 8,0 7,5 7,0 6,5 III. 9,5 8,5 8,0 7,6 7,2 IV. 10,0 9,0 8,5 8,1 7,7 MÉM-NAK adatok

Szaporítás. Az irányelvek megegyeznek a fejes káposztánál leírtakkal. Az elrendezés a következõ: – váz nélküli fóliás termesztésnél 150+35+35×35–40 cm (35–40 000 db növény hektáronként), – szabadföldi korai termesztésben: 40–50×30–40 cm, – kései termesztésben: 60–70×50–65 cm (22–33 ezer növény/ha). Állandó helyre vetéshez úgy állítsuk be a szemenkénti vetõgépet, hogy a tervezett tõtávolság felére vessen és ahol mind kikelt, a tõszámbeállításkor a fölöslegeseket eltávolítjuk. A vetésmélység 2 cm. A vetõmagigény 0,25–0,40 kg/ha. Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás, speciális ápolási munkája volt a rózsafejek takarása, a levelek megtörésével. Ma már a termesztett fajták zöme öntakaró, tehát ez az ápolási munka fölöslegessé vált. Újabban zöld és piros rózsájú fajtákat is termesztenek, itt takarásra nincs szükség. Öntözés. Folyamatos vízellátást igényel (VK 75–80%). A tenyészidõben 6–7 alkalommal öntözzük a korai, és 7–9 alkalommal a késõi fajtákat. Idénynormája 140–350-ig terjed. Fontos a párás környezet is számára. Ezen 2–3 naponként párásító öntözéssel segíthetünk. Betakarítás. A váz nélküli fóliás termesztésbõl már május közepétõl, a korai szabadföldinél május végétõl szedhetjük a karfiolt. Az õszi karfiolt októberben, a fagyok elõtt betakarítjuk. 167

Kisgazdaságban, fagyveszély esetén tövestõl kiszedjük a karfiolt, fagymentesen tárolva még tovább fejleszti a rózsáit és értékesíthetjük. A karfiol rózsáit a vevõ igényének megfelelõen készítjük elõ. Lehet vágott, vagy sztriptíz (bontott rózsa). Várható termés a korai fajtáknál 8–15, a késõieknél 15–25 t/ha.

Brokkoli (Brassica oleracea L. convar. botrytis (L) Alef. var. cymosa L.) A karfiol édestestvére. C-vitamin tartalma 120 mg/100 gramm, igen jelentõs. Értékét növeli továbbá A-vitamin tartalma és a benne lévõ nagy mennyiségû ásványi só. Fajták: Coronado, Fiesta, Griffen, Landmark, Marathon, Monopoly, Montop, Tambora stb. Környezeti igénye. Hõigénye alacsony. A szélsõséges hatásokat jobban tûri, mint a karfiol. Fényigénye azonos a karfioléval. Vízigénye nagy, rendszeres öntözést igényel. Termesztéstechnológiai változatok: lásd a karfiolnál leírtakat. Talaj-elõkészítés: lásd a fejes káposztánál leírtakat. Trágyázás. Trágyaigénye megközelíti a karfiolét. Eltérés, hogy nitrogénbõl és káliumból 10–15%-kal többet adjunk. Ez a többlet jól szolgálja a kisgazdasági termesztésben a „másodtermés” kifejlõdését. Szaporítás. Lásd a fejes káposztánál leírtakat. Tenyészterület-igénye a karfioléval közel megegyezõ. Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás. Itt a rózsák halványításáról sem a zöld, kékeszöld, sem a lila stb. rózsájú fajtáknál nem kell gondoskodni. A fejtrágyázásnál a folyamatos táplálást kell megvalósítani. Az oldal-rózsaképzésre hajlamos fajtánál még a fõrózsa leszedésekor is érdemes nitrogéntartalmú mûtrágyát adni (20–30 kg/ha). Öntözés. Folyamatos vízellátást kíván. Betakarítás. A fajtára jellemzõ rózsanagyság elérésekor vágjuk le a rózsát. Addig szedhetõ, amíg a bimbók még zártak. Az oldalrózsák a fõrózsa levágása után 1–3 héttel szedhetõk. (Ezek nem hasonlítanak a fõrózsához. Szálalva fejlõdnek és inkább a zöld spárgára emlékeztetnek. Nagyon finomak.) A szedés végezhetõ kézzel és géppel. A váz nélküli termesztésbõl május közepétõl, a korai szabadföldi termesztésnél május végétõl és júniusban, a nyári termesztésbõl júliusban és augusztus elsõ felében, az õszit szeptember–október hónapokban szedjük. Az õszi termesztésû brokkoli döntõ részét a hûtõipar dolgozza fel. 168

Bimbós kel (Brassica oleracea L. convar. oleracea var. gemnifera DC) Beltartalmi értékeit tekintve a legértékesebb káposztaféle. C-vitamin-tartalma megközelíti az étkezési paprikáét (a téli idõszakban még felül is múlja), 90–130 mg/100 gramm. Tartalmaz továbbá A1-, B1-, B2-vitaminokat. 6 gramm/100 gramm fehérjét és sok ásványi anyagot. Az emberi szervezet „karbantartását” a zöldségfélékben legszegényebb téli idõszakban biztosítja luxus-szinten. A termelt tömeg legnagyobb részét a hûtõipar dolgozza fel. Fajták: Brillant, Citadel, Content, Philemon stb. Környezeti igénye. Hõoptimuma 13 ± 7 °C, alacsony. Magas hõmérsékleten csak a szára nõ, a bimbók lassan fejlõdnek. A hosszú tenyészidejû fajták a –15–20 °C-ot is elviselik, fõleg hó alatt. Fényigénye nagy. Az árnyékot nem tûri. Vízigénye a káposztafélék között a legkisebb. Párás, nedves klíma alatt ad nagy termésátlagot. Termesztéstechnológiai változatok: – rövid- és közép-tenyészidejû fajták ültetése (május 15.–június 15.), – hosszú tenyészidejû fajták, õszi betakarításra ( április 10.–május 30.), – hosszú tenyészidejû fajták, téli szedésre (május 15.–június 15.).

Talaj-elõkészítés. Igényli a mélymûvelést. Gyökértömege a talaj felsõ 20–30 cmes rétegét szövi át. A talajmûvelése megegyezik a fejes káposztánál leírtakkal. Trágyázás. Trágyaigénye kisebb, mint a fejes káposztáé. A túlzott nitrogénellátás nehezíti a bimbóképzõdést, lazák maradnak a bimbók, sok esetben idõ elõtt szétnyílnak. A fajlagos mûtrágyaigényt a 41. táblázat mutatja. Szaporítás. Palántaneveléssel és állandó helyre vetéssel termeszthetõ. Palántanevelési ideje 4–5 hét. A sima palánta kiválóan megfelel a célnak. 1 m2-en 500–600 db palántát nevelhetünk fel. Egy hektár palántaigényét 180–250 g mag vetésével elõállíthatjuk. Állandó helyre vetéshez 360–480 g/ha vetõmagot számítsunk. Tenyészterület, elrendezés: 70×30–40 cm. Célszerû szalagosan, blokkosítva (mûvelõutas) elrendezésben ültetni. A szélsõ sorok több fényt kapnak, itt a bimbófejlõdés gyorsabb, míg a belsõ sorok növényei késõbb, de kiegyenlítettebb bimbókat fejlesztenek. A mûvelõutak távolságát a permetezõgép konzoljának szélessége határozza meg (14 sor). Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás. Speciális munkája a tetejezés. Célja ugyanaz, mint a paradicsomnál. A tetejezés azt jelenti, hogy a csúcsi rügyeket eltörjük egy erõteljes ütéssel, kézzel vagy valamilyen eszközzel. Ezáltal megszüntetjük a tenyészõcsúcs további növekedését, a felszabaduló erõ a bimbók fejlõdésére fordítódik, egyenletesebb méretû bimbók fejlõd169

41. táblázat. A bimbós kel fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, termôhely Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

igen gyenge

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó

igen jó

5,6 6,1 7,6 7,2

5,1 5,6 6,1 6,7

4,6 5,1 5,6 6,1

4,2 4,7 5,2 5,7

3,8 4,3 4,8 5,3

2,1 2,6 3,1 3,6

1,6 2,1 2,6 3,1

1,1 1,6 2,1 2,6

0,8 1,3 1,7 2,2

0,5 0,8 1,3 1,7

6,0 6,5 6,9 7,4

5,4 6,0 6,4 6,9

4,9 5,4 5,9 6,4

4,4 4,9 5,5 6,0

3,8 4,4 5,1 5,7

MÉM-NAK adatok

nek. Tetejezésre a tervezett betakarítási idõ elõtt 3–4 héttel kerül sor. A túl korai tetejezés káros lehet, mert a felsõ bimbók kihajthatnak, szétnyílhatnak. Ha csak kevés növénnyel dolgozunk, tetejezés nélkül is termeszthetjük, tovább szedhetjük. Öntözés. 4–7 alkalommal öntözzük a bimbós kelt. Idénynormája 140–180 mm. Betakarítás. Történhet kézzel, általában több menetben, géppel egy vagy két menetben. A szedést augusztus közepétõl egészen márciusig folytathatjuk. Kézi szedésnél alulról kezdjük és mindig a kifejlett bimbókat szedjük. A szélsõ sorok növényei fejlõdési elõnyben vannak, õket korábban szedjük. Várható termésátlag 10–15 t/ha.

Kínai kel (Brassica pekinensis (Lour) Rupr.) Rövid tenyészidejû, nagy zöldtömeget fejlesztõ zöldségfaj. Az ázsiai, nagy lélekszámú országok egyik legfontosabb zöldségfaja. Nagy mennyiségben tartalmaz fehérjét, A- és C-vitamint. Jelentõs ásványi anyag forrás. Íze kellemes, közömbös, étvágyfokozó hatású. A többi káposztafélével összehasonlítva könynyen emészthetõ. Nyersen salátának, fõzve, párolva, változatosan fogyasztható, ezért kedvelte meg az egész világ. 170

Fajták: Asten, Brocken, Darek, Hong Kong, Manoko, Monument, Morillo, Nerva, Summer Best, Treasure Island, Joky stb. Környezeti igénye. Hidegtûrõ zöldségfaj. Fejképzõdéséhez alacsonyabb hõmérsékletet igényel. Jellemzõ tulajdonsága, hogy a karalábénál gyorsabban felmagzik. Jarovizációs küszöbértéke 13–15 °C. Fényigénye közepes. Vízigénye nagy. Páraigénye közepes. Termesztéstechnológiai változatok: – a váz nélküli fóliás és a korai szabadföldi termesztés csak felmagzásra nem hajlamos fajtákkal lehetséges (egyre több van belõlük) (március 15–30), – augusztusi állandó helyre vetés (augusztus 1–10),

21. ábra. Fogyasztásra érett kínai kel

Talaj-elõkészítés. Aprómorzsás, jó szerkezetû talajt kell készíteni számára a tavaszi, ill. nyári vetésû növények talaj-elõkészítési rendszere szerint. Trágyázás. Tápanyagigénye nagy, általában azonos a többi káposztafélével. Szaporítás. Állandó helyre vetésnél a sortávolság 30–35 cm. A kívánt tõtávolság a fajta habitusa alapján változik (30–40 cm). A palántázott termesztésrõl megoszlik a szakemberek véleménye. Egyesek a nehézkes eredést említik a palántázott termesztés hátrányaként. Véleményünk szerint ez a kérdés is hamarosan megoldódik. Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás, öntözés. Kiemelt jelentõségû (lehet) a kelesztõ öntözés (10 mm). Rövid tenyészideje alatt igényli a folyamatos vízellátottságot. A fejesedés megindulása után csak száraz õszön van szükség öntözésre (20 mm). Betakarítás. Akkor kezdhetõ a szedése friss fogyasztásra, ha a fej alatti része kemény tapintású. Tárolásra csak teljesen kemény fejek szedhetõk. Várható terméstömeg 30–40 tonna/hektár.

171

Gyökérzöldségnövények Petrezselyem (Petroselinum crispum (Mill) Nyman ex. A. W. Hill) A petrezselyem a magyar konyha nélkülözhetetlen fûszernövénye. Gyökerét és lombját egyaránt használják a háztartásokban, valamint a feldolgozóiparban. A tavaszi hónapokban a lombja fontos vitaminforrás (külföldön egész évben!), Cvitamin-tartalma 120–150 mg/100 g. Jelentõs továbbá B1-vitamin és ásványianyag-tartalma (kalcium, foszfor, vas). Illóolajat is tartalmaz. Gazdasági jelentõsége. Fajták: Alba, Áron, Attika, Bravour, Félhosszú, Hosszú, Korai cukor, Makói hosszú, Orbis, Titán stb. Környezeti igénye. Hõigénye 16 ± 7 °C. A hideget jobban tûri, mint a sárgarépa. A kifejlett növények –10 –15 °C hideget is elviselnek. Fényigénye közepes. A sétáló árnyékot elviseli. Vízigénye. A jó vízfelvevõ és a vizet gazdaságosan felhasználó növények közé tartozik. Csírázáskor (magja olajat tartalmaz) és kezdeti fejlõdéséhez igényel sok vizet. Termesztéstechnológiai változatok: – szabadföldi korai termesztés (február 20.–március 15), – ipari feldolgozásra és tárolásra való termesztés (február 25.–március 30.), – másodvetés (június 1 – július 10), – átteleltetett technológia (augusztus 15.–október 10.). – tél alá vetés (október 20.–november 15) A bõ választékon túlmenõen a kisgazdaságokban, kertekben a petrezselyem magját az évnek mindazon napján vethetjük, amikor a talajra rá tudunk menni. Feltétel, hogy a kelést öntözéssel segítsük. 42. táblázat. A petrezselyem termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron KSH-adatok

172

2002 2538 50 620 14,910 100,30 278,00 5421

2003 2479 29 787. 6760 192,30 374,30 7158

2004 2360 43 393 12 940 100,80 299,90 6269

43. táblázat. A petrezselyem és a sárgarépa fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, A talaj tápanyag-ellátottsága termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó Petrezselyem Nitrogén I. 6,5 6,0 5,0 3,0 1,5 II. 7,0 6,7 5,5 3,5 1,7 III. 7,0 6,7 5,5 3,5 1,7 IV. 7,8 7,0 6,0 4,0 2,5 Foszfor I. 4,5 3,8 2,4 1,1 0,4 II. 4,7 4,0 2,4 1,0 0,5 III. 4,6 4,1 2,3 1,3 0,6 IV. 5,0 4,5 2,6 1,5 0,8 Kálium I. 13,0 11,0 7,0 4,0 2,0 II. 14,0 12,0 8,0 5,0 2,4 III. 13,6 12,6 8,2 5,4 2,6 IV. 14,0 13,0 9,0 6,0 4,0 Sárgarépa Nitrogén I. 4,5 4,0 3,0 2,0 1,5 II. 5,0 4,5 3,5 2,5 1,5 III. 4,8 4,3 3,5 2,5 1,5 IV. 5,5 5,0 4,0 3,0 2,5 Foszfor I. 2,8 2,7 1,7 0,7 0,5 II. 3,0 2,7 1,7 0,8 0,6 III. 2,9 2,5 1,5 0,7 0,6 IV. 3,7 2,9 2,3 1,5 1,0 Kálium I. 7,0 6,5 5,5 3,0 1,0 II. 7,5 7,0 6,0 3,0 1,5 III. 7,0 6,5 6,0 3,0 1,5 IV. 7,0 6,5 6,0 4,0 2,0 MÉM-NAK adatok

Talaj-elõkészítés. Talaj-elõkészítésben legfontosabb a mély vagy a mélyítõ szántás, a tömött magágy. Ez azt jelenti, hogy csak a talaj felsõ részét, a magágyat tömörítjük. Kedvezõ feltételeket teremtünk a keléshez és lehetõséget 173

adunk a karógyökérnek a zavartalan fejlõdéshez. Ebben az esetben kevésbé ágazik el a gyökér. Trágyázás. Nem igényli a frissen trágyázott talajt. Tápanyagigényét mûtrágyák adagolásával kielégíthetjük. A fajlagos mûtrágyaigényt a 43. táblázat tartalmazza. Szaporítás. A petrezselymet szaporíthatjuk állandó helyre vetéssel és a kiskertben palántázhatjuk is. Elterjedtebb az állandó helyre vetés. Mûvelés módja lehet sík és bakhátas. Gyakoribb a síkmûvelés. Az elrendezés lehet soros, ikersoros és szalagos. Elterjedt a soros vetés. A sortávolság 30–40 cm között változik. A tõtávolság 1–2 cm. Vetés: folyóméterenként 50–75 db magot vetünk, s ebbõl 20–35 db növényt takarítunk be. A vetésmélység 2–3 cm. Magszükséglet 1,5–1,8 kg/ha. Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás. A tõszámot a fajta növekedési ütemének függvényében állapítjuk meg. Ritkításnál ügyeljünk arra, hogy a gyökerek ne érjenek össze, mert akkor deformálódnak, értéktelenné válnak. Drazsírozott magot szemenkénti vetõgéppel vetve elmarad az egyelés. Vegyszeres gyomirtás. Engedélyezett szerek: Afalon Dispersion, Dual Gold 960 EC, Gesagard 500 FW, Gesagard Linurex 50 WP, Merkazin 50 WP, Panide 330 EC, Prometrex 50 WP, Racer, Stomp 330 EC, Stomp 400 EC. Öntözés. A magvetést kelésig „víz alatt” kell tartani. Mivel sekélyen vetünk, a talaj felsõ rétegébõl a szél gyorsan kifújja a nedvességet, pótolnunk kell. Vízpótló öntözésre 2–3 alkalommal kerül sor 30–40 mm-es vízadaggal. Betakarítás. Értékesíthetõ levélként, csomózva, gyökérként, levelétõl megfosztva, leveszöldségként sárgarépával, zellerrel, csomózva stb. A betakarítás ideje függ a termesztés céljától és a fajtától. Korai csomózott áru (õszi vetésbõl) május 20–25. körül kerül a piacra (kell a zöldborsóhoz!). A tavaszi vetésût június második felében csomózhatjuk. A csomózott árut kézzel szedjük, csomózzuk. A tárolásra termesztett petrezselymet szedhetjük kézzel és géppel, szeptember végétõl a fagyokig. A gépi szedés, kormány nélküli ekével (félig gépesített) és nyûvõ vagy ásórendszerû gépekkel megoldható. Várható termésátlag (gyökér) 10–30 t/ha, zöld 20–30 t/ha (2–4-szeri vágással).

Sárgarépa (Daucus carota L.) Táplálkozási értékét és étkezési szokásainkat tekintve egyaránt fontos zöldségnövényünk a sárgarépa. Frissen, vagy feldolgozott formában egész évben fogyasztjuk a gyökerét. A sárgarépában található táplálék-kiegészítõk, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek jelentõs szerepet töltenek be az egészséges táplálkozásban egész évben, elfogadható áron, természetes formában. Kiemel174

44. táblázat. A sárgarépa termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 3491 101 043 23 240 88,70 138,80 5432

2003 3170 80 656 16 970 35,00 159,00 5499

2004 3093 107 026 26 440 25,90 121,10 5337

6730 361 253 16

12 084 657 785 63

8845 393 132 8

KSH-adatok

kedõ mennyiségben tartalmaz karotinoidokat (120–180 ppm). A karotinoid-tartalom nagy részét, közel 90%-át az A-provitaminok teszik ki. Tartalmaz továbbá B1-, B2-, B6-, B3- és C-vitamint. Az ásványi anyagok közül kiemelkedik a kalcium-, vas- és foszfortartalma. Mono- és diszacharidokból (glükóz, fruktóz, szacharóz) összesen 5–7%nyi, illóolajból 100–200 ppm-nyi található benne. Szárazanyag-tartalma 10–14%. Gazdasági jelentõsége. Fajták. A fajtákat alakkörök szerint csoportosítjuk. Amszterdami típusú fajták (hengeres, rövid répatestûek): Amszterdami, Amszterdam Indu, Mocum. Nanti típusú fajták (hengeres, az elõzõ csoportnál hosszabb répatestûek): Almaro, Anglia, Bureau, Concerto, Cortez, Ivor, Jaguar, Merida, Nansen, Napa, Napoli, Nevis, Puma, Tagus, Tempo, Tino stb. Berlicum típusú (hengeres, az elõzõeknél még nagyobb répatestûek): Bergen, Keszthelyi hengeres, Riga stb. Chantenay típusú fajták (középhosszú, kúp alakú fajták): Arany, Chantenay Red, Fertõdi korai, Kecskeméti arany stb. Flakker típusú fajták (széles vállú, nagytestû, kúp alakú fajták): Danvers 126, Flakker, Fontana, Joba, Kamaran, Karotan, Krakow, Regol, Rekord, Scarla stb. St. Valery típusú fajta: Fertõdi vörös, Kingston. Párizsi vásár típusúak (rövidek, gömbölyûek): Párizsi vásár, Parmex. Környezeti igénye. Optimális hõigénye 16 ± 7 °C. A mag 4–6 °C-nál kezd csírázni. Csírázási hõoptimuma 18–25 °C. A gyökérfejlõdés legkedvezõbb hõmérséklete a 15–20 °C közötti tartomány. Nagyon alacsony, ill. túl magas 175

22. ábra. Sárgarépa, párizsi vásár

hõmérsékleten a sárgarépa színanyagai nem tudnak kellõen kialakulni. A nagyobb fagyot nem viseli el. Fényigénye közepes. A sétáló árnyékot a sárgarépa is elviseli. Vízigénye. A csírázáshoz (magja olajat tartalmaz) és kezdeti fejlõdéséhez sok vizet igényel. Száraz, szerves anyagban gazdag talajban, ún. „szõrös répák” fejlõdnek. A szinte kifejlett répatest száraz nyári idõben nehezen jut vízhez, ezért a számtalan, kényszerbõl eresztett fehér gyökerét indítja beszerzésre. Termesztéstechnológiai változatok: – fátyolfóliás termesztés csomózott répának, lombbal ( ahogy a talajra rá lehet menni), – szabadföldi korai termesztés (február 20.–március 15.), – ipari feldolgozásra, tárolásra (március 1.–30.), – másodvetés (május 1.–július 10.). Megjegyezzük, hogy a korai fajta júliusig, a középérésû júniusig, a hosszú tenyészidejû májusig vethetõ. Talaj-elõkészítés. A jó talaj-elõkészítés a siker titka. Kora tavaszi vetésû, ill. nyári vetésû, aprómagvú növények talaj-elõkészítõ rendszere szerint járunk el. Címszavakban: tarlóhántás, tarlóhántás elmunkálása, tarlóhántás ápolása, õszi mélyszántás, szántás elmunkálása, tavaszi magágykészítés, bakhátkészítés. Itt is nagyon fontos a jó talajszerkezet, a tömör magágy. A mûvelési rend176

szer lehet sík és bakhátas. A bakhátas termesztés forradalmasította a sárgarépa termesztéstechnológiáját, lényegesen megnövelte az elérhetõ termésátlagot. Kiküszöbölte a répatest gyakori elágazási hibáit. A répatest elágazódása három okra vezethetõ vissza. Elsõ a rossz talajszerkezet (pl. tömött, köves stb.). Második elõidézõje a fonálféreg (Meloidogyne hapla stb.). Harmadik a csíragyökéren kialakuló nekrózis. Trágyázás. Tápanyagigénye mûtrágyákkal kielégíthetõ. Fajlagos mûtrágyaigényét a 43. táblázat tartalmazza. Szerves trágyát nem igényel. A túlzott nitrogénadagolás nitrát-felhalmozódást okozhat – ez mindenáron kerülendõ. Õszi mélyszántással dolgozzuk be a talajba a foszfor- és a kálium 23. ábra. Sárgarépa bakhátas termesztése mûtrágyát, kötött talajon a nitrogén elsõ felét. Tavasszal, kötött talajon indítótrágyaként adjuk a nitrogéntartalmú mûtrágya második felét. Laza homoktalajon a nitrogén elsõ felét. Fejtrágyaként, laza talajon, június közepéig 1–2 alkalommal a nitrogén trágya második felét. Szaporítás. A vetésidõpontokat a technológiai változatoknál közöltük. Az egyenletes, szemenkénti vetés feltétele az egyöntetû, kalibrált, jó biológiai értékû vetõmag. A vetés mélysége 2–3 cm. A vetõmagszükségletet a termesztés célja határozza meg: – csomózásra 1,5–2 millió csíra/ha, – 100–200 g-os répák elõállítására (friss felhasználás) 1,0–1,2 millió csíra/ha, – 200–400 g-os répa elõállításához (tárolás, feldolgozás) 0,8–1,2 millió csíra/ha, – 400 g feletti egyedi tömegû répa elõállításához 0,8 millió csíra/ha. A fenti igényeket 1,0–2,8 kg/ha vetõmaggal elégíthetjük ki. Az elrendezés lehet soros, ikersoros, szalagos, a vetés lehet soros és sávos. 177

A soros elrendezésnél leggyakoribb sortávolság a 25, 30, 35, 40 cm-es. Tõtávolság 2–3 cm. Bakhátas termesztésnél a bakhátak mérete, korona középtávolsága lehet 50 cm (Nanti) és 70 cm (nagyobb méretû fajtáknál). A koronaszélesség 15–20 cm. A bakhát magassága 15–25 cm. A bakhát koronájára vethetünk egy sorba, ikersorba, 3 sorba. A vetés történhet kézzel (kiskert), géppel (üzemi termesztésben). Ápolás. Gyomirtás, talajlazítás, tõszámbeállítás (ritkítás, ha kell). A sárgarépa kezdeti fejlõdése lassú. Itt különösen ügyelni kell arra, hogy a gyom el ne nyomja. A sárgarépának a tenyészidõben 2–3 alkalommal adunk fejtrágyát. Külön gondot jelent a bakhátas termesztésnél a bakhátak kiigazítása. A szél, a víz lemossa a talajt. Utána kell igazítani, hogy a sárgarépa feje talajjal legyen takart, ellenkezõ esetben színesedik (zöldül, pirosodik), s ez minõségi hiba. Vegyszeres gyomirtásra engedélyezett szerek: lásd a petrezselyemnél leírtakat. Öntözés. Kelesztõ öntözés, amíg ki nem kel. Vízpótló öntözésre május vége és augusztus közepe között kerül sor, 3–4 alkalommal, 30–40 mm-es vízadaggal. A tárolásra kerülõ sárgarépa öntözését a betakarítás elõtt 3–4 héttel fejezzük be, mert az eltarthatóságát rontja. Betakarítás. Idõpontja fajta és termesztési cél függvénye. A korai csomózott sárgarépa szedése június elsõ felében kezdõdik. Ezt az árut kézzel takarítjuk be. Friss piacra, kilós áruként augusztus közepétõl kerül a sárgarépa. A feldolgozóiparok részére és tárolásra a hosszú tenyészidejû fajtákat szeptember közepétõl a fagyokig takarítjuk be. A betakarítás történhet kézzel és géppel – ez utóbbi a gyakori, ásó és nyûvõ gépekkel. Várható termésátlag: Nanti típusoknál 20–25 t/ha, Chantenay típusoknál 25–30 t/ha, Flakkar típusoknál 40–50 t/ha lehet, öntözéssel. Egyes gazdaságok elérik a 60–80 t/ha termésátlagot is bakhátas termesztéssel.

Pasztinák (Pastinaca sativa L.) A gyökerét fogyasztjuk, a levelét sem embernek, sem állatnak ne adjuk. Levelének érintése az érzékeny bõrû emberekre káros hatású. Gyökerének beltartalmi értékei kiemelkedõk. Tartalmaz A-, B1-, B2-, C-, PP-vitaminokat és jelentõs tömegben szénhidrátot. A háztartások és a feldolgozóiparok értékes növénye. 178

A petrezselyemgyökér helyettesítõje. Szárazanyag-tartalma 19%. Gazdasági jelentõsége. Változó nagyságú területen termesztjük (300–500 ha). Fajták: Fertõdi félhosszú, Félhosszú, Guernsey. Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény. Magvai 3–4 °C-on már csírázni kezdenek. Fényigénye a sárgarépáéval megegyezõ. Vízigénye nagy. Csírázáskor és fejlõdése kezdetén sok vizet kíván. Termesztéstechnológiai változatok: – szabadföldi korai termesztés ( február 20. március 15.), – szabadföldi tömegtermesztés (március 1.–30.),

Talaj-elõkészítés. Lásd a sárgarépánál leírtakat. Trágyázás. 1 tonna terméssel 6 kg nitrogént, 4 kg foszfort, és 12 kg káliumot vonunk ki a talajból. Szaporítás. Állandó helyre vetéssel termesztjük. 30–45 cm sortávolságra, 1–2 cm tõtávolságra, 2–3 cm mélyre vetjük a magját. Vigyázat, a magja csírázóképességét csak 1 évig tartja meg! Vetõmagszükséglet 3–4 kg/ha. Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás (ritkítás). Öntözés. Egy-két öntözést meghálál, nagyobb lesz a termésátlag. Betakarítás. A pasztinákot késõ õsszel, a fagyok beállta elõtt szedjük ki a földbõl. Várható termésátlag 20–30 t/ha.

Gumós zeller (Apium graveolens L.) A zellernek a termesztésben három típusa ismert.: – gumós zeller (Apium graveolens L.), – halványító zeller (Apium graveolens var. dulce L.), – levél vagy metélõ zeller (Apium graveolens var. sylvestris f. secalinum L.). A zellernek a gumója és a levele egyaránt értékes táplálékunk. Hazai termesztésben inkább a gumós zellert ismerik. Vitamin- és ásványianyag-tartalma, ízanyaga nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára. Hazánkban a zellert kisebb területen (néhány száz hektár) termesztik. Feldolgozásra fõleg szárító üzemek használják fel. 179

Fajták: Afina, Jemny, Brillant, Cascade, Cisko, Hegykõi, Luna, Mars, Mentor, Monarch, Nova, President, Prinz stb. Környezeti igénye. Optimális hõigénye 19 ± 7 °C, tehát nagyobb mint a sárgarépáé vagy a petrezselyemé. Fejlõdése 20 °C körüli értéken optimális, ezért nem szokták korán kiültetni. Fényigénye megegyezik a sárgarépáéval. Vízigénye nagy. Biztonsággal csak öntözött területen termeszthetõ. Termesztéstechnológiai változat: – szabadföldi palántázott termesztés (május 10.–június 10.). Talaj-elõkészítés. Palántázáshoz jó magágyat kell készíteni. Csak a sima felületû, gyommentes, jó szerkezetû, az ültetés mélységéig tömörített magágy a megfelelõ. Trágyázás. A zeller tápanyagigénye nagy. Az istállótrágyát igényli. Frissen trágyázott területre ültessük. Fajlagos mûtrágyaigényét a 45. táblázatban közöljük. Szaporítás. A zellert palántáról termesztjük. Lehet tûzdelt és tûzdeletlen palántát (sima) ültetni. Tûzdeléses palántaneveléshez február közepén-végén vetjük a magot (3–4 g/m2). Ebbõl tûzdelésre 3000–4000 db növényt kapunk. A vetés mélysége 0,2–0,5 cm! Tûzdelhetünk tápkockába, cserépbe, KITE-PLANT tálcákba stb. 1 m2-en maximum 500–1000 db palántát nevelhetünk fel. Tûzdelés nélküli (sima) palántanevelésnél február végén, március elején vetünk, fûtött fóliás létesítményben, 0,5–1 g/m2 magot. A növényelrendezés lehet soros, ikersoros, szalagos. A leggyakoribb sortávolság az 50 cm széles sor, s benne 25–35 cm-re ültetetve a palántákat. Ikersoros elrendezésnél 40+30×15 cm az elrendezés (80–100 ezer tõ/ha). Ápolás. Gyomtalanítás, fejtrágyázás. A régi fajtáknál elfogadott eljárás volt a gumók oldalgyökereinek eltávolítása, zsákszövettel dörzsölve. Ma már nem végzik. Az ápoláson és tápláláson múlik, hogy a gumó mekkorára nõ. Sokan panaszolják, hogy nem nõ meg a gumó, csak a lomb. Ebben az esetben több tápanyagot és vizet kell adni. A túlzott mértékû adagolás sem jó, mert akkor megnõ ugyan a gumó, de benne a hús megszakad, pudvásodik. Ebben az esetben vissza kell venni a tápanyagból és a vízbõl. Öntözés. A zellert rendszeresen kell öntözni (6–7 alkalommal, 30–40 mmes vízadaggal öntözünk). Betakarítás. A rövid tenyészidejûek szedését már júliusban elkezdjük, apró gumóval, levelesen. A tárolásra, feldolgozásra termesztett fajtákat szeptember–október hónapokban, a fagyok beállta elõtt takarítjuk be. 180

45. táblázat. A gumós zeller és a retek fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, termôhely

igen gyenge

Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó Gumós zeller

igen jó

5,8 6,3 6,5 7,0

5,5 6,0 6,2 6,5

4,8 5,0 3,3 6,0

3,5 4,0 4,2 5,0

1,8 2,5 2,6 3,5

4,8 3,5 3,4 4,6

2,6 2,8 2,9 3,2

1,7 2,0 2,1 2,4

0,9 1,0 1,3 1,5

0,3 0,4 0,5 0,6

10,0 12,0 13,5 15,0

9,0 10,0 11,0 13,5

6,5 7,0 7,3 8,5

3,5 4,0 4,2 5,8

1,8 2,0 2,2 3,7

Retek Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

4,5 5,0 5,0 4,8

4,0 4,7 4,7 5,0

3,0 3,5 3,5 4,0

2,0 2,5 2,5 3,0

1,0 1,2 1,2 2,0

3,8 4,2 4,7 5,5

3,6 4,0 4,3 4,8

2,0 2,4 2,8 3,0

1,0 1,2 1,6 1,8

0,4 0,5 0,7 0,8

13,0 14,0 13,6 14,0

11,0 12,0 12,6 13,0

7,0 8,0 8,2 9,0

4,0 5,0 5,4 6,0

2,0 2,4 2,6 4,0

MÉM-NAK adatok

Szedhetõ kézzel és géppel. Az utóbbi az elterjedt. Itt is több változat van. Ha a leveleket a konzerv-, hûtõ- vagy a szárítóipar használja fel, akkor a lombtömeget elõször lekaszálják, majd a gumókat burgonya- vagy cukorrépa-betakarító géppel felszedik. 181

Ha csak a gumó kerül értékesítésre, úgy a betakarításhoz nyûvõ rendszerû gépeket alkalmazunk. Természetesen itt is feltétel az egészséges, erõs lombozat. Elérhetõ termésátlag 15–35 t/ha.

Retek (Raphanus sativus L.) Nyersen fogyasztjuk, egész évben. Tél végén, tavasszal hajtatott áruként a hónapos retket fogyasztjuk, május elejétõl a szabadföldön termesztett hónapos retket, majd a nyári retket, õsszel-télen pedig a téli retek kerülhet asztalunkra. A választék a távol-keleti típusok megjelenésével szerencsésen bõvül. Jellegzetes csípõs ízét kéntartalmú vegyületek adják. C-vitamin-tartalma vetekszik a paradicsoméval (30–50 mg/100 g). Gazdasági jelentõsége. Elsõsorban a fóliás hajtatásban mutatható ki. Szabadföldön néhány 100 hektáron termesztjük. A választékbõvítésben játszik fontos szerepet. Fajták. Hajtatási fajták (hónapos), de szabadföldön is termeszthetõk: Balkar, Flamingo, Helro, Isabell, Jégcsap, Korai piros, Korund, Non Plus Ultra, Presto, Rodos, Rondell, Róza, Sora, Szentesi óriás vaj, Tempo stb. Szabadföldi fajták: April Cross*, Colosseo*, Mikepércsi vaj, Mino Summer Cross*, Minowase Nr. 2*., Minowase Summer Cross*, Okura Cross* stb. (Magyarázat: a *-gal jelöltek japán fajták.) Környezeti igénye. Hõigénye alacsony (13 ± 7 °C). Magja már 3 °C-nál csírázni kezd. A hónapos retek magas hõmérsékleten nagy lombozatot, kicsi gumót fejleszt. Fényigénye. Gumóképzõdése erõs fény hatására tökéletes. Vízigénye nagy. Folyamatos vízellátást igényel. A gumók felrepedése az egyenetlen vízellátás eredménye. Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli fólia alatti termesztés (február 10.–március 5.), – szabadföldi korai termesztés (február 20.–március 30.), – nyári retek termesztése (március 15.– prilis 30.), – õszi-téli retek termesztése (július 15.–30.). Talaj-elõkészítés. A talaj-elõkészítés menetét a vetés idõpontja és az elõvetemény lekerülése szabja meg. A hónapos és nyári retek talaj-elõkészítését a kora tavaszi vetésû növények, a téli retekét a nyári vetésû növények talaj-elõkészítõ rendszere szerint végezzük. Trágyázás. Közepes trágyaigényû növény. Fajlagos mûtrágya igényét a 48. táblázat tartalmazza. Hónapos retek esetében 5–8 t, nyári reteknél 10–15 t, 182

téli típusnál 15–20 t/ha terméstömeget tervezhetünk. Szerves trágyát nem igényel. A túlzott nitrogénbõség káros, mert elõsegíti a retek pudvásodását. A retek klórérzékeny, ezért ne használjunk nála klórtartalmú mûtrágyát. A tápoldatozást komplex mûtrágyák 0,3%-os oldatával, 15–20 l/m2 elvégezhetjük. Szaporítás. Helyre vetéssel történik. Apró magját sekélyen, 2–3 cm mélyre vetjük. A tõelrendezés a hónapos reteknél lehet soros vagy négyzetes. A korai termesztésben, házikertben elterjedt a retekmag papírra (pl. csomagoló-, krepp-, kalappapír stb.) való ragasztása. 5×5 cm-es kötésben megvonalazzuk a papírt, a metszéspontokra természetes eredetû papírragasztóval vagy csirizzel felragasztunk egy-egy magot. A ragasztás után száradni hagyjuk a papírt és tartjuk a „vetés” idejéig. „Vetéskor” letekerjük a papírt, ráhelyezzük a sima felszínû talajra, majd 1–1,5 cm vastag takaróföldet rostálunk rá. Lapogatjuk, nedvesítjük. A mag gyorsan kikel. Vetõmagigénye 400 db/m2. (A Szentesi óriás vaj fajtát legalább 8×8 cm-re vessük!) Hasonló eljárás, amikor deszkalapra vagy hengerre szerelünk 1–1,5 cm hosszú fogakat, 5×5 cm-re és ezzel jelöljük ki a mag helyét. Vetünk (egyesével), lelapogatjuk a lyukak helyét. (Egyesek még söprûvel behúzzák a talajt a mag fölé.) Készen van a vetés. Vetõmagigény mint fent. A nyári retket 30–35 cm-es sortávolságra és 4–6 cm-es tõtávolságra vetjük (vagy ritkítjuk!). Az õszi-téli retket is 30–40 cm-es sortávolságra és 6–8 cm tõtávolságra célszerû vetni. A japán és a kínai retkek ennél nagyobb tenyészterületet igényelnek: 30×30, 40×40, ill. 40–70×20–25 cm-t. Ápolás. A hónapos retek minimális ápolást igényel. Szükség szerint gyomtalanítsunk. Sûrû vetésnél elengedhetetlen a ritkítás. A fejtrágyázás a termesztés biztonságát, a terméstömeg növekedését és a minõség javítását eredményezi. Öntözés. Gumófejlõdés idején rendszeres, kis adagú (20 mm) víznormát adunk a hónapos reteknek. A nyári és õszi-téli retkeknek a répatest „hízásakor” fontos az öntözés. A vízadagot a gyökér növekedési üteméhez kell igazítani. Betakarítás. Gazdasági érettségben szedjük a retket, amikor a szabvány méretét elérte. A hónapos reteknél a hazai piac a 3–5 cm-es vagy nagyobb gumót keresi. A hónapos retket kézzel szedjük fel, válogatjuk, osztályozzuk, mossuk, csomózzuk, vagy papír, ill. mûanyag edénybe rakjuk. A téli retket a fagyok elõtt be kell takarítani. Várható termésátlag: – hónapos reteknél 20–50 csomó/m2, – nyári reteknél 5–10 csomó/m2, – téli reteknél 10–20 tonna/ha.

183

Cékla (Beta vulgaris L. var. conditiva Alef.) Táplálkozási értékét B1-, B2-, C- és P-vitamin, valamint ásványisó- és cukortartalma adja. Makroelemek közül jelentõs Ca, Mg, K, Na, P-tartalma, mikroelemek közül a Zn, Fe, Cu, Mn, Al említendõ. A cékla természetes ételszínezék forrásként is ismert. Széles körben alkalmazzák jégkrémek, joghurtok, szójatermékek, kolbászok, pácolt húsok színezésére. Általa váltották ki a korábban alkalmazott, rákkeltõ hatású E123 jelû mesterséges színezéket. Fogyasztjuk frissen és feldolgozott állapotban. Gazdasági jelentõsége. Vetésterülete 200–300 ha hazánkban. A feldolgozóiparok is egyre többet igényelnek belõle. Fajták: Bíborhenger, Bikores, Bonel, Bordó, Cylindra, Detroit 2, Favorit, Forano, Libero, Moneta, Pablo, Pronto, Regale, Rubin, Tûzgolyó stb. Környezeti igénye. Hõigénye 19 ± 7 °C. Fényigénye nagy. Vízigénye fejlõdése valamennyi szakaszában jelentõs. Termesztéstechnológiai változatok: – szabadföldi tavaszi, tömegtermesztés (április 15.–május 15.), – szabadföldi termesztés tárolásra, feldolgozásra (július 15.–30.),

Talaj-elõkészítés. Lásd a reteknél leírtakat. Trágyázás. Tápanyagigénye közepes. Káliumból sokat igényel. Fajlagos mûtrágyaigényét a 46. táblázatban tüntettük fel. Szerves trágyát nem igényel. Szaporítás. Állandó helyre vetéssel szaporítjuk 40–45 cm-es sortávolságra. Az optimális tõszám folyóméterenként 14–16 db. Vetõmagszükséglete 12–16 kg/ha. Vetésmélysége 3–4 cm. 2 Bébicékla termesztésekor 200 növény/m -es állománysûrûséget célszerû elérni. Ápolás. Gyomtalanítás, ritkítás, tápanyag-utánpótlás. Öntözés. Kelesztõ öntözés 5–10 mm vízadaggal. A vízpótló öntözés normája 30–40 mm. Az egyenetlen vízellátás a répatest fehérgyûrûsségét okozza. Vegyszeres gyomirtása a cukorrépánál engedélyezett szerekkel végezhetõ. Betakarítás. Már a lúdtojás nagyság elérésétõl szedhetõ. A tárolásra, feldolgozásra termesztette céklát a fagyok beállta elõtt fel kell szedni, amikor a fajtára jellemzõ nagyságot elérte. A levelek eltávolításánál ügyeljünk arra, hogy a répatest ne sérüljön. (Nem cukorrépa ez!) Várható termésátlag 25–30 t/ha. (Jobb termesztõknél elérheti a 40–50 t/ha-t is.)

184

46. táblázat. A cékla és a torma fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t)

Tápelem, termôhely

igen gyenge

Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó Cékla

igen jó

4,5 5,0 5,0 5,8

4,0 4,7 4,7 5,0

3,0 3,5 3,5 4,0

2,0 2,5 2,5 3,0

1,2 1,2 1,2 2,0

4,5 5,0 4,8 5,5

3,0 3,5 3,3 4,0

2,0 2,2 2,5 2,7

1,0 1,2 1,3 1,5

0,5 0,6 0,7 0,8

13,0 14,0 13,6 14,0

11,0 12,0 12,6 13,0

7,0 8,0 8,2 9,0

4,0 5,0 5,4 6,0

2,0 2,4 2,6 4,0

Torma Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

23 25 27 29

19 21 23 25

12 14 16 18

7 8 9 12

4 5 5 7

13 15 16 18

10 10,8 12 13

6,5 7 7,5 9

3,5 4 3,5 4,2

2 2,5 3 3

41 44,5 45 49

38 40 42 44

25 27 29 31

12 13 14 19

5 6 7 8

MÉM-NAK adatok

185

Feketegyökér (Scorzonera hispanica L.) Tápanyagokban gazdag, a spárgaétellel felérõ, ízletes gyökerét fogyasztjuk. Könnyen emészthetõ, cukorban, vitaminokban gazdag, B1-, B2-, C-vitamint, valamint káliumot, kalciumot, magnéziumot és vasat is tartalmaz. Kevésbé elterjedt, téli idõszakban spárgapótlóként felhasználható gyökérzöldség. Fajták. Fajtaváltozatai vannak, melyek között nincs lényegi különbség. Környezeti igénye. Hõigénye alapján a hidegtûrõ zöldségfajok közé tartozik. Magja 10 °C alatt nehezen csírázik. A növény 13–24 °C között érzi jól magát. Fényigénye közepes. Vízigénye közepes. Termesztéstechnológiai változatok: – szabadföldi termesztés (március 25.–április 15.), – kétéves termesztés (augusztus 15.–szeptember 20.).

Talaj-elõkészítés. Döntõ a mély mûvelés, alaptalaj-lazítással, a gondos magágykészítés. Trágyázás. Tápanyagigénye nagy, csak tápanyagban gazdag, humuszos talajon terem megbízhatóan. Szaporítás. Egyéves termesztésben március végétõl április közepéig vetjük. Kétévesként augusztus–szeptember hónapokban. 25–35 cm-es sortávolságra és 4–6 cm-es tõtávolságra, 3–4 cm mélyen vetjük. Ápolás. Gyomtalanítás, ritkítás. Különleges ápolási munkája a gyakran elõtörõ magszárak kitördelése. Öntözés. Júliusban célszerû öntözni, tápoldatozni. Betakarítás. A szedés ideje októbertõl áprilisig tart. Óvatosan szedjük ki a gyökereket, mert tejnedvet tartalmaznak. Ha beszakad a gyökér, elfolyik a tejnedv, csak azonnali fogyasztásra használható. Téli benthagyásnál szalmával vagy trágyával takarjuk a sorokat. A felszedett gyökereket hûvös helyen, pincében, veremben tárolhatjuk. Várható termésátlag 10–25 tonna/hektár.

Torma (Armoracia rusticana Gaertn. Mey. et. Scherb.) A torma megvastagodott gyökerét (gyöktörzs) használjuk táplálkozásra, mely erõsen megvastagszik. Jó minõségû árut csak egyéves termesztéssel állíthatunk elõ belõle. Íze jellegzetesen csípõs, a gyökérben található allilizotiocianat- és a butiltiocianat-tartalmától. A vegyületek a könnymirigyeket és a nyálkahártyát ingerlik, az emésztést segítik. C-vitamin-tartalma 21–26 mg/100 g. Szárazanyag-tartalma 30–32%. 186

Gazdasági jelentõsége. A torma termõterülete 2003-ban 1300, 2004-ben 1280 ha volt Magyarországon. A betakarított terméstömeg 11,9–12,0 ezer tonna. (FRUITWEB MZGYSZSZ adatok) A megtermelt árutömeg nagy részét exportáljuk. (Németország, Lengyelország, Csehország, Ausztria, Svédország stb.) A Hajdúsági torma magyar termék, eredetvédett. Fajták. (Fakultatív módon elismert fajták. Forgalmazhatók az EU egész területén.): Bagaméri 93/1, Bagaméri Delikát, Danvit, Pózna. Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény, 13 ± 7 °C. Fényigénye közepes, kiskertben a sétáló árnyékot elviseli. Vízigénye nagy. Bõséges vízellátást igényel. Kedveli a mélyebb fekvésû, párás levegõjû helyeket. Termesztéstechnológiai változat: Zöldségnövényként 1 éves a termesztése, egyébként évelõ növény. Talpgyökerekrõl szaporítjuk, õszi és tavaszi ültetéssel. Ínséges idõkben sor kerülhet „hajtatására” is. Itt a hajtatás szón nem azt értjük, mint a többi zöldségfajnál. Akkor mirõl van szó? Ez is lehet egy technológiai változat. Õsszel ekével kiszántják az az évi állományt. Felszedik a növényeket, feldolgozzák. A talajban maradt, beleszakadt talpgyökerek a következõ évben kihajtanak és egy kisebb termést hoznak. Ezt nevezik a termesztõk hajtatásnak. Talaj-elõkészítés. Az egyéves torma gondos, mély talaj-elõkészítést igényel. Trágyázás. Nagy adagú (50–60 tonna/hektár) szerves trágyát igényel. Fajlagos mûtrágyaigényét lásd a 46. táblázatban. Szaporítás. A torma ceruzavastagságú (min. 5 mm), minimum 20 cm hoszszúságú talpgyökereit használjuk szaporításra. Külföldön az ottani technológiáknál 25–50 cm-ig elmennek. Nálunk is elõnyösebb a 8–10 mm átmérõjû, 25–26 cm hosszú szaporítóanyag. Szólnunk kell a mikrodugványos szaporításról is. Szükség törvényt bont elven mûködik. Ha nincs elegendõ szaporítóanyag, a meglévõk egy részét feldarabolják 2–3 cm-es darabokra (petyek) és azt vetik el. Ebbõl igaz, csak II. vagy III. osztályú áru kapható. A tormánál alkalmazott eljárás a dugványok elõhajtatása. Homokba helyezik a kötegeket kb. 2 hétig. Eredménye a növények gyorsabb fejlõdése. Ültetés. A növényelrendezés: 70–100 cm-es sortávolságra, 15–25 cm tõtávolságra ültetünk. A dugványokat olyan mélyre ültetjük, hogy fölöttük 2–3 cm vastag földréteg legyen a bakháton. Ápolás. Gyomtalanítás, fejtrágyázás. A fejeléssel összekapcsoljuk a nyakgyökér eltávolítását is. A fejelés tulajdonképpen hajtásválogatás, a legszebbet, a legerõsebbet hagyjuk meg. Öntözés. Tartós szárazság esetén különösen meghálálja az öntözést. A folyamatos vízellátás, fejtrágyázás a nagy termés elérésnek az alapja. Betakarítás. A nagy hidegek beállta elõtt kiszántjuk az egész növényt. A 187

24. ábra. Torma „fejelés”

lombot eltávolítjuk a gyökérrõl, legömbölyítjük a fejet. Leszedjük és kötegeljük a talpgyökereket. A megmaradó, megtisztított gyökereket kötegelve vagy ömlesztve párás, hûvös helyen tároljuk. Kedvezõtlen õszi idõjárás esetén tavasszal is betakaríthatjuk a tormát. Várható termésmennyiség 5–7 tonna/hektár.

Hagymafélék Vöröshagyma (Allium cepa L.) A vöröshagyma nélkülözhetetlen táplálékunk. Fogyasztása népszerû, mindennapi táplálkozásunkban egyre nagyobb teret hódít. Beltartalmi érétkét A-, B1-, B2-, B6-, C-vitamin-tartalma meghatározza. Tartalmaz kalciumot, foszfort, nátriumot, vasat és magnéziumot is. Baktericid hatású anyagai is az egészséget szolgálják. Csípõsségét allilszulfid-tartalma okozza. A vöröshagymát sokféle formában (friss, konzerv, szállítmány stb.), naponta fogyasztjuk. Gazdasági jelentõsége. Fajták. Áttelelõ fajták: Aldobo, Alix, Express Yellow, Julio, Keep Well, Makombi, Senshyu Yelllow, Tisza I., Yellow stone, Wolf stb. 188

47. táblázat. A vöröshagyma termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 5001 122 330 20 130 31,80 112,30 4043

2003 4594 93 658 15 610 38,50 129,10 4745

2004 3996 118 765 25 240 34,20 113,90 4617

10 197 449 10 803 406

22 150 1014 193 16

15 524 630 333 10

KSH-adatok

Dughagymás termesztésre alkalmas fajták: Csanád, Makói, Makói CR, Makói fehér, Setlon stb. Egyéves termesztés fajtái: Athos, Burgos, Carlos, Castillo, Daytona, Exhibition, Favorit, Frida, Gladstone, Gold dens, Góliát, Hilton, Legend, Makó 104, Makói bronz, Makométe, Mundo, Navarra, Pannónia, Rákóczi Piroska, Sonkahagyma, Sturon, Tamara, Tétényi Rubin, Fertõdi ezüstfehér, Braunschweigi, Barletta stb. Környezeti igénye. Hõoptimuma 19 ± 7 °C. Csírázása 4–5 °C-on megindul. Fagytûrõ képessége jó. Fényigénye. A hagyma szereti a napot. Gyenge megvilágítás mellett nagy termésre nem számíthatunk. Vízigénye. Kétéves termesztésben vízigénye kisebb. Egyéves termesztést csak öntözve érdemes folytatni. Egyébként a mérsékelten vízigényes növények csoportjába tartozik a hagyma. Termesztéstechnológiai változatok: – dughagyma termesztése (március 10.–30.), – étkezései hagyma dughagymás termesztése (kétéves termesztés) (március 15.–április 15.), – étkezési hagyma magról való termesztése (egyéves termesztés): – tavaszi vetés (március 10.– április 10.), – nyári magvetés (augusztus 15–25.) (téli termesztés). – zöldhagyma termesztése: – magról vetve (július 15–31.), – dughagymáról termesztve (õszi és tavaszi duggatás). – gyöngyhagyma termesztése (március 10–30.). 189

Talaj-elõkészítés. A kora tavaszi vetésû, aprómagvú növények talajmûvelési rendszere az irányadó. Tarlóhántás, tarlóhántás elmunkálása, tarlóhántás ápolása, õszi mélyszántás, szántás elmunkálása – alaptalaj-mûvelésben. A vetés elõtti talajmûvelési rendszer az egy éves termesztésre az aprómagvú növények, a kétéves termesztésben a nagy magvú növények rendszere szerint történik. A nyári vetés a nyári talaj-elõkészítés alapján végezhetõ. Apró magról lévén szó, fontos a tömött magágy, „Henger elõtte, henger utána”. Duggatásnál nem tömörítünk. Trágyázás. A vöröshagyma tápanyagigényét mûtrágyák adagolásával elégítjük ki. Fajlagos mûtrágyaigényét a 48. táblázatban foglaltuk össze. A dughagymáról való szaporításnál (általában) öntözés nélkül termesztjük a vöröshagymát. A szükséges foszfor és kálium mûtrágyát 100%-ban alaptrágyaként adjuk. A nitrogén 70%-át õsszel, 30%-át indítótrágyának adjuk. Az egyéves (magról vetett) termesztésben a foszfor és kálium mûtrágya 60%-át alaptrágyaként, 40%-át indítótrágyaként juttatjuk ki. A nitrogén 20–30%-a alaptrágya, 30–40%-a indítótrágya, és 30–40% fejtrágya. A fejtrágyát a zöldhagyma állapotban (június eleje) és a fejképzõdéskor adjuk. Szaporítás. A vöröshagyma magvetéssel, dughagymáról és palántáról egyaránt szaporítható. Számunkra a palántanevelés szokatlan, de megemlítjük, hogy a világ nagy részén alkalmazzák. Az erdélyi magyarok Kibéden és környékén palántázzák a lila vöröshagymát és nagy hírnévre tettek szert általa. Magvetéssel szaporítjuk: a gyors növekedésû (egyéves termesztésû) fajtákat. Növényelrendezése (4×25+50 cm), (4×28+50 cm), (50+25–30 cm) szalagos, ill. ikersoros. 3–5 cm mélyen vetünk, 4,5–6,0 kg magot hektáronként, 0,9–1,1 millió db mag/ha. Dughagymás (kétéves termesztés). Dughagymáról a lassú növekedésû, nagy szárazanyag-tartalmú fajtákat termesztjük. A dughagymát mérete szerint osztályokba sorolták: – Piklesz, 23–26 mm, 6 g/db, – I. osztályú, 20–22 mm, 3,8 g/db, – II. osztályú 17–19 mm, 2,9 g/db, – III. osztályú, 14–16 mm, 1,7 g/db, – IV. osztályú 11–13 mm, 1,4 g/db, – Zsika, 5–10 mm, 0,8 g/db. A növényelrendezés a betakarítógép típusától függ, általában szalagos, lehet 4, 5, 6 soros elrendezésû. A keréknyom 50 cm, a sortávolság 25–30 cm. A folyóméterenkénti tõszám (mérettõl függõen) 12–20 db. Egy hektárra 0,9–2,2 tonna dughagyma kell. A duggatás mélysége 5–7 cm. Ha sekélyen duggatjuk, vetjük (szórjuk), kimászik a földbõl. 190

48. táblázat. A vöröshagyma fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t)

191 MÉM-NAK adatok

A dughagymát hõkezelik, hogy a magszárképzõdést megelõzzék. A hõkezelést 30–38 °C hõmérsékleten érik el. A mérettõl függõen 10–60 nap kell hozzá. Étkezési vöröshagyma nyári magvetése (áttelelõ termesztés). Növényelrendezés, mint az egyéves hagymánál, tõtávolság 1–1,5 cm, vetõmagigény 7 kg/ha. Dughagyma termesztése. Elrendezése 4×(24+5)+55 cm. 600–900 db mag/folyóméter. 90–100 kg hektáronkénti magigény. Lehetséges az ikersoros elrendezés is a mûvelõgép igénye szerint. A vetésmélység 4–5 cm. Gyöngyhagyma termesztése. 4×(24+5)+50 cm, 8×(14)+50 cm. A gabonasortávolságra vetés egyre inkább terjed. Vetõmagigény 70–90 kg/ha. Vetésmélység 3–5 cm. A zöldhagyma-termesztés tavaszi duggatással és õszi duggatással 4×25+50–60 vagy 4×28+50 cm-es elrendezésben történik. Kézi duggatásnál 310–400 ezer db/ha az állománysûrûség. Zöldhagyma-termesztés magvetéssel, 4×25+50–60 (4×28+50) cm-es elrendezéssel a leggyakoribb termesztési változat. A tõtávolság 1–1,5 cm. Vetõmagszükséglet 7–8 kg. Ápolás. Gyomtalanítás, a kiskertben a magszárak kitörése. Fejtrágyázás. Vegyszeres gyomirtás. Engedélyezett szerek: Fusilade Forte, Finale 14 SL, Pereneal, Agil 100 EC, Pantera 40 EC. Nabu S, Aurora WG, Buvirex 240 EC, Cliophar 300 SL, Lontrel 300, AFALON Dispersion, Galigan 240 EC, Goal ZE, Stomp 400 EC, Dual Gold 960 EC stb. Öntözés. Csak az egyéves technológiai változatnál kerül rá sor. Kelesztõ öntözés 10 mm vízadaggal, 2–3 lombleveles fejlettségnél május eleje 20–30 mm, május végén 30–40 mm, júniusban 1–2-szer 30–40 mm, júliusban 1–3-szor 30–40 mm, augusztus elején (csak száraz évjáratban) 30–40 mm vízadaggal öntözünk. Betakarítás. A zöld, vágott, ill. nyári vetést (áttelelõ) június–július hónapokban szedjük. A dughagymát július végén, augusztus elején takarítjuk be. A kétéves termesztésben augusztus elsõ felére beérik a hagyma. Elõtte július elejétõl fõzõhagymának szedhetjük. A tavaszi vetésû, egyéves hagymát augusztus eleje és szeptember közepe között takarítjuk be. Az érettség jele: a dughagyma szára leszárad (csörög), a dughagymás étkezési szára is elszárad a betakarításig. Az egyéves hagyma szárának 70–80%-a megdõl, de zöld. A fõzõhagymánál a buroklevél barnul, a szár zöld. A szedés módja lehet kézi és gépi. A kétmenetese betakarítás azt jelenti, hogy elsõ menetben kiemeljük a földbõl, rendre rakjuk, érleljük, majd felszedjük. 192

25. ábra. Vöröshagyma betakarítása

A gépi betakarítás történhet gömbsüveg-tárcsás (HKS és HRR = FINIS, RUMSTAD), és síktárcsás Unimas, HB (4 soros) géppel, a PBT–20H paradicsom kombájnnal átalakítva és a HK–25 önjáró géppel. A renden szárítás ideje 4–6 nap. A rendfelszedés – szállítóeszközre HRF vagy Unimas segítségével történhet. Várható termésátlag. Dughagyma 10–20 t/ha, zöldhagyma 80 000 csomó/ha, étkezési hagyma dughagymáról 16–20 t/ha, étkezési hagyma magról 16–40 t/ha.

Fokhagyma (Allium sativum L.) Nagy értéke erõs fûszerezõ hatása. Nagy szárazanyag-tartalom (34–36%) jellemzi, amelybõl szénhidráttartalom 26%, fehérjetartalom 7%. C-vitamin-tartalma 10–19 mg/100 g. Gyógyászati jelentõségét baktériumölõ, értágító, emésztést elõsegíti hatása adja. Fûszerezõ értéke miatt a magyar konyha elengedhetetlen alkotóeleme. Az inullin és a fruktóz mennyisége és aránya határozza meg részben a fokhagyma ízét, csípõsségét. Kellemetlen szagát az allilszulfid vegyülettõl kapja. Gazdasági jelentõsége. 193

49. táblázat. A fokhagyma termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 1645 10 065 4570 210,40 413,10 2644

2003 1259 6761 3380 195,30 412,90 1632

2004 889 8360 6800 184,80 383,70 1548

1236 198 2391 729

2866 378 798 301

1937 258 1328 327

KSH-adatok

Fajták: Lelexir, Makói õszi. Környezeti igénye. Hõigénye a vöröshagymáéval megegyezõ. Fényigénye. Árnyékban nem fejlõdik kellõen. Szereti a fényt, igaz, fényigénye nem teljesen tisztázott. Vízigénye. Általában öntözés nélkül termesztik, de kiemelkedõ termésátlagot csak öntözés alatt ad. Termesztéstechnológiai változatok: – õszi ültetésû termesztés (október 10–20.), – tavaszi ültetésû termesztés (március 1–15.). Talaj-elõkészítés. Lásd a vöröshagymánál elmondottakat, értelemszerûen a nagymagvú zöldségnövényekre vonatkoztatva. Trágyázás. Tápanyagigénye közel azonos a vöröshagyma igényével. Szaporítás. Csak tökéletesen beérett és egészséges gerezdeket duggassunk. Sor- és tõtávolság 28–30×8–10 cm. Az optimális állománysûrûség 400–500 ezer db hektáronként. Az ültetés mélysége 3–6 cm. A sekély ültetést nem szereti. Duggatás, telepítés után könnyû boronával simítsuk el és hengerezzük sima hengerrel a területet. Ápolás. Gyomtalanítás. Öntözés. Vízigénye április közepétõl július elejéig a legnagyobb. Ebben az idõszakban 2–4 öntözés idõszerû. Betakarítás. A növények akkor érettek a betakarításra, ha a lombozat 75–80%-a megbarnul és elszárad, a hagyma külsõ borítólevele papírszerûen elvékonyodik. 194

26. ábra. Fokhagyma szárítása az eresz alatt

Az õszi telepítésû fajtákat június végén, a tavasziakat július elsõ felében szedjük. Néhány napig utóérleljük. Szárítás után tisztítjuk, majd csomókba kötjük (1–2 kg). Várható termésátlag õszi fokhagymából 10–14 t/ha, tavaszi fokhagymából 5–10 t/ha.

Póréhagyma (Allium porrum L.) Kellemes ízû, értékes zöldségfaj. Friss fogyasztásán túl saláta, fõzelékek, levesek alapanyaga. Decembertõl-márciusig fogyasztható a jelentõs mennyiségû (50–70 mg/100 g) C-vitamint, kevesebb allilszulfidot tartalmazó „csókos” hagyma. Hazánkban viszonylag kisebb az árutermesztése. Néhány száz hektár, viszont jelentõsebb a magtermesztése (külföldi megrendelésre). Fajták: Blauwgroene Herfst, Jolant, Pancho, Titan, Zwitserse Reuzen stb. Környezeti igénye. Hõoptimuma 19 ± 7 °C. A nyáriak – 10 °C-nál elfagynak, a téli fajták nálunk különösebb gond nélkül áttelelnek. Fényigénye nagy. Az árnyékot nem tûri. Vízigénye szintén nagy. Csak öntözve ad jó termést. 195

Termesztéstechnológiai változatok: – tavaszi állandó helyre vetés (március), – tavaszi, palántázott termesztés (április 5–25.), – téli fajták palántázott termesztése (május 15.– június 15.). Talaj-elõkészítés. Lásd a vöröshagymánál. Trágyázás. A póréhagyma frissen trágyázott területet igényel. 30–40 t/ha szerves trágya a területre elterítve megfelelõ a számára. Mûtrágyaigénye a vöröshagymáéhoz hasonló. Szaporítás. Az állandó helyre vetés ideje március. 30–40×8–10 cm-re vetünk. Vetõmagigénye 2–3 kg/ha. A palántanevelés ideje 6–10 hét. 1m2-en 3 g magot elvetve kb. 600 palántát nevelhetünk fel. A sortávolság a fajta és a technológia függvénye. A bolgár, hosszú típust feltöltve 60–70 cm-es sortávolságra, a rövidebb szárat fejlesztõket 30–40 cm-es sortávolságra ültetjük. A tõtávolság 10–15 cm között változik. Törekedjünk a mélyültetésre, mert a minõség, a fehér (etiolált) részaránya ezáltal növelhetõ. Ápolás. Gyomirtás, porhanyítás, tõszámbeállítás (ritkítás), fejtrágyázás, töltögetés. Öntözés. Öntözési idénynormája 120–200 mm. Vízpótló öntözésnél 20–35 mm-es vízadagokkal dolgozunk, augusztus végéig. Betakarítás. A nyers fogyasztásra termesztett pórét a fagyok beállta elõtt szedjük ki. A téli fajtákat egész télen a helyükön hagyhatjuk. Ha felszedjük, pincében, veremben tároljuk. A fogyasztható rész a növény összes tömegének kb. 40%-a, az elérhetõ terméstömeg 25–50 t/ha.

Metélõhagyma (Allium schoenoprasum L.) A metélõhagyma értékes, zöld leveleit télen fogyasztjuk. C-vitamin-tartalma 30–80 mg/100 gramm. Fajták. Elismert fajtája nálunk nincs. A forgalomban két típusa található: a finomabb levelû riparium és a durvább, nagyobb levelû sibiricum. Környezeti igénye. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. Viszonyaink között télálló. Fényigénye mérsékelt. Félárnyékban is megél. Vízigénye kicsi. Öntözés nélkül is jól fejlõdik. Termesztéstechnológiai változatok: – állandó helyre vetéses szaporítás (március 1–15.), – palántaneveléssel történõ szaporítás (március), – tõosztásos termesztés (szeptember–október, ill. március). 196

27. ábra. A hosszú szárú vágott metélõhagyma az értékesebb

Talaj-elõkészítés. Jól megmunkált talajba vessük. Évelõ növényként is tarthatjuk. Trágyázás. Tápanyagigénye mérsékelt, hajtatáskor jó szerkezetû, tápanyagban gazdag talajt igényel. Szaporítás. Állandó helyre vetés, 20–25 cm-es sortávolságra (1,0–1,5 g/m2). Mint utaltunk rá, a magvetés ideje március, de a kiskertben vethetõ egész évben, ha öntözni tudjuk. A hajtatásra szánt állományt nevelhetjük a talajba vetett sûrû állományból, azt felszedve, cserepezve hajtatható. Célszerû földkockába vetni 15–20 db magot, abban felnevelni a növényeket és késõbb „poharazni”. Ápolás. Gyomtalanítás, fejtrágyázás. Öntözés. Öntözés nélkül is termeszthetõ, de ha öntözzük, sokkal nagyobb zöldhozamot érhetünk el. Betakarítás. A metélõhagyma leveleit akkor vágjuk, ha azok elérték a 15–25 cm-es hosszúságot. A leveleket 2–3 cm-rel a nyak felett vágjuk el. A hajtatott metélõhagymát 20–22 °C-os hõmérsékleten tartva, 3 hét után is vághatjuk. A vágást késõbb megismételhetjük. 197

Téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum L.) Zöldhagymaként fogyasztható. 20–40 mg/100 g C-vitamint tartalmazó, egyszerû termesztésû zöldségfaj. Inkább a kiskertek haszonnövénye. Fajták. Elismert fajtái nálunk nincsenek. Két típusát termesztjük: – magtermõ változatok, – léghagymát fejlesztõ változatok.

Környezeti igénye. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. A téli fagyokat átvészeli. Fényigénye kicsi, félárnyékban is termeszthetõ. Vízigénye kicsi. Öntözés nélkül termeszthetõ. Termesztéstechnológiai változatok: – tavaszi állandó helyre vetés (március 1–15.), – léghagymáról (bulbilirõl) történõ termesztés (szeptember–október). Talaj-elõkészítés. Tavaszi magvetéshez õszi mélymûvelés, vetés elõtti porhanyítás és egyengetés szükséges. Õszi ültetéshez középmély alapmûvelés és a felsõ talajréteg porhanyítása és tömörítése egyaránt szükséges. Trágyázás. Tápanyagigénye közepes. Amennyiben hosszabb ideig kívánjuk a helyén tartani (3–5 év), akkor ennek megfelelõen adagoljuk a tápanyagot. Szaporítás. Az állandó helyre vetésnél 35–40 cm-es sortávolságot javaslunk. A tõtávolság a többszöri ritkítással változik. A vetés mélysége 2–3 cm. Vetõmagigény 5–6 kg/ha. A léghagymát szeptembertõl a fagyokig ültethetjük. A korai ültetés jobb begyökeresedést eredményez. 35–40×10 cm-re duggassuk el a kis hagymákat. Amennyiben nem tudtuk õsszel elültetni a léghagymákat, tavasszal is megtehetjük. Ápolás. Gyomtalanítás, porhanyítás, ritkítás. Nagyon meghálálja az április elsõ felében végzett nitrogén fejtrágyázást. Betakarítás. Kora tavasszal szedjük, külsõ leveleitõl megtisztítva, csomózva értékesítjük.

Levélzöldségfélék Fejes saláta (Lactuca sativa L.) Európa és a világ legfelkapottabb zöldségfaja. Az 1970-es évektõl megindult sokirányú fajtanemesítés újabb lendületet adott termesztésének és fogyasztásának. Formagazdagsága, színváltozatai ma már minden igényt kielégítenek. 198

50. táblázat. A fejes saláta termelési mutatói Magyarországon A termelés jellemzôi Betakarított terület, hektár Betakarított összes termés, tonna Termésátlag, kg/ha Felvásárlási átlagár, Ft/kg Termelôi piaci átlagár, Ft/kg Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron Külkereskedelem Behozatal, tonna Behozatal, millió Ft Kivitel, tonna Kivitel, millió Ft

2002 354 11 701 10 510 155,90 219,90 1850

2003 248 10 162 12 210 174,90 253,90 2260

2004 271 9702 11 590 164,00 204,10 1321

575 74 76 12

382 61 110 24

623 123 152 38

KSH-adatok

Táplálkozási jelentõsége nagy. Értékei között említjük C-vitamin- (30–40 mg/100 g), B1-vitamin- és karotintartalmát. Ásványi sók közül meszet, foszfort és vasat tartalmaz. Gazdasági jelentõsége. Fajták: Vasfej típusok: Aramir, Aranysárga kõfej, Audran, Augusta, Balatonzöld, Ballerina, Crufia, Dagmen, Dobra, Edina, Enrico, Express, Fulmaria, Hanna, Histor, Keszthelyi nyári, Kobak, Libusa, Limax, Május királya, Montilia, Nadine, Omega, Ovation, Pia, Plenty, Poona, Ravel, Rosalba, Soraya, Tibet, Titán stb. Tépõ saláták: Concorde, Klausia, Locarno. Jégsaláták: Adele, Calona, Robinson, Rocco stb. Környezeti igénye. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. A magvak 2–3 °C-on már csírázni kezdenek. A levélzet 12–15 °C-on fejlõdik a legjobban. Fényigényük fajtacsoportonként eltérõ. A rövid tenyészidejû fajták rövid, a nyári fajták csak hosszú nappalokon mennek magszárba. Vízigénye nagy. Gyakori, kisadagú öntözéssel elégíthetõ ki igénye. Termesztéstechnológiai változatok: – váz nélküli fóliás termesztés (március 1–15.), – szabadföldi korai termesztés (március 15–30.), – tavaszi, állandó helyre vetett termesztés (március 15.–április 15), – õszi állandó helyre vetett termesztés (július 15–25.), – áttelelõ termesztés (szeptember 10.–október 20.), – szakaszos termesztés, palántáról (március–október), a folyamatos igény kielégítéséig. 199

28. ábra. Jégsaláta, ikersoros elrendezésben, bakháton

Talaj-elõkészítés. Õszi mélyszántás, tavasszal simítózás, hengerezés. Nyári, õszi termesztésnél középmély szántás, ásás, ennek elmunkálása, simítózás, hengerezés. Trágyázás. Nitrogénigénye nagy. A szerves trágyából csak a földdé érett trágyát használjuk! Fajlagos mûtrágyaigényét az 51. táblázat tartalmazza. A tavaszi technológiánál a tápanyagok jelentõs részét õsszel dolgozzuk be a talajba. A nitrogént célszerû megosztani, felét az alaptrágyához, felét fejtrágyaként, rozetta állapotban adni. Sóérzékeny növény, a sóképzõ mûtrágyákkal óvatosan bánjunk. Szaporítás. Hazánkban a friss saláta állandó helyre vetéssel és palántáról egyaránt termeszthetõ. A termesztés biztonsága érdekében egyre inkább a palántanevelés kerül elõtérbe. Használhatunk szálas, tálcás, tápkockás palántát. Szálas palántánál szabad ágyba, vagy fólia alatt 300–1200 db/m2 palántát nevelhetünk fel 1,5–2,0 g/ m2, 0,8–1,0 g/ m2 magból. A palántanevelés, mint már utaltunk rá, lehet: tálcás (KITE Plant), Super siedling, koloncos palánta), ládás. A tálcába géppel vagy kézzel vethetjük a magot. A tálcák méretei 60×40 cm 96 sejttel, 60×40 cm 126 sejttel, 60×40 cm 187 sejttel. A tápkockás palánta legkisebb mérete 4×4 vagy 5×5 cm. Itt is közvetlenül a tápkockába vetünk, drazsírozott magot, ritkán tûzdelünk. A tápkockás palánta kiültetése március 1-tõl október 20-ig tart. 200

51. táblázat. A fejes saláta fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, termôhely Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

igen gyenge

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó

igen jó

9,0 9,0 – 10,0

7,0 7,0 – 8,0

5,0 5,0 – 6,0

3,5 3,5 – 4,0

– – – –

9,5 10,0 – 8,0

7,5 8,0 – 7,0

4,5 5,0 – 4,5

2,5 3,0 – 2,5

– – – –

10,0 11,0 – 12,0

7,5 8,0 – 8,0

5,0 6,0 – 6,0

3,0 4,0 – 4,0

1,5 2,0 – 2,0

MÉM-NAK adatok

A helyre vetés III. hó elejétõl–IX. hó elejéig lehetséges. Magszükséglet 0,5–2,0 kg/ha. Vetésmélység 1–1,5 cm. Tenyészterület-elrendezés. Váz nélküli fóliás takarásnál 120+(4×20)×20 cm. (4×4 cm-es tápkockával, 60–80 000 db/ha.) Szabadföldi termesztés, soros elrendezésben: 25–30×25–30 cm palántáról. Szalagos elrendezésnél 50–60+(3×30)×25–30, 50–60(4×30)×25–30 cm, palántáról. Korai szabadföldi termesztésben 60+(5×25)×20 cm-re ültetjük, 4×4-es tápkockás palántákat (60–100 000 db/ha). Állandó helyre vetésnél 30×30, 30–50×25 cm-re ritkítsuk az állományt. Az átteleléses termesztéshez szabadföldi ágyban nevelhetünk palántát, vagy megvásárolhatjuk és 25×30 cm-re ültetjük ki. A nyári vetéseknél, a nagy meleg miatt nehezen csírázik a mag. Kelésig hûvös helyen tartva, hûtve jobb eredményt kapunk! A salátamag elõáztatása is eléggé elterjedt a termesztõk körében. Ápolás. Gyomtalanítás, porhanyítás. Állandó helyre vetésnél tõszámbeállítás, ritkítás. Fejtrágyázás rozettás állapotban. Átteleltetéses termesztésben tavasszal tömörítsük a talajt a növény körül (tapossuk körül). Vegyszeres gyomirtás. Engedélyezett szerek: Benefex, Flubalex. 201

Öntözés. Kelesztõ, beiszapoló öntözésre az esetek zömében szükség van (5–10 mm). Zavartalan fejlõdéséhez 65–75%-os talajnedvességet kíván. 20–25 mm-es vízadagokkal öntözzünk. Betakarítás. A szedést szabadföldi termesztésben az áttelelõ salátával, ill. a váz nélküli termesztésbõl szinte egy idõben kezdjük, április közepén-végén. A korai termesztésbõl május elsõ felében szedhetõ a saláta. Az állandó helyre vetett állomány júniusban ad salátát. Az õszit pedig szeptemberben szedjük. Szakaszos ültetéssel folyamatos ellátás biztosítható belõle. Minden technológiai változatban akkor kerül sor a szedésre, ha a fejek átlagtömege a fajtára jellemzõ és a piaci igénynek megfelelõ nagyságot elérte. Ez általában 300–400 g, ill. a jégsalátánál lényegesen nagyobb. Szedhetõ géppel és kézzel. A vágás magassága fontos szempont. Sekély vágásnál sok az alsó levél, magas vágásnál nagy a veszteség. A betakarított salátát hûvös, párás környezetben tartsuk.

Endíviasaláta (Cichorium endivia L.) Hazánkban kevésbé ismert és fogyasztott zöldségfaj. Táplálkozási értékét a benne lévõ B1-, B2-, PP-, C-, A-, D-vitamin, kalcium, vas, magnézium, foszfor stb. adja.

29. ábra. Endíviasaláta

202

Kissé kesernyés ízét a benne található inzulin okozza. Fajták: Magyarországon elismert fajtája nincsen. Két változatát termesztik külföldön: – Cichorium endivia var. crispum, – Cichorium endivia var. latifolium (eszkariol). Az elsõ változathoz tartozó fajták: pl. Nagy zöld fodros, Tollfodrozatú, Sárga fodros. Az eszkariol változat fajtái: Eskariol sárga, Escariol zöld, Önhalványuló zöld, Téli endívia, Bubikopf stb. Környezeti igénye. Hõigénye alacsony, 16 ± 7 °C. Hidegtûrése jó, a nagy meleget nem bírja. Ehhez kell igazítani termesztésének idõzítését. Fényigénye a fejes saláta igényével megegyezõ. Vízigénye nagy. Öntözéssel biztonsággal termeszthetõ. Termesztéstechnológiai változatok: – nyári fogyasztásra való termesztés (április 1–30.), – õszi fogyasztásra való termesztés (július 1–15.).

Talaj-elõkészítés. Trágyázás. Lásd a fejes salátánál leírtakat. Szaporítás. Szaporítható állandó helyre vetéssel és palántázással. Nyári fogyasztásra február végén, március elején fóliasátorba vetjük a magját, 6–7 hetes palántanevelési idõ után áprilisban ültetjük ki, 30–40 cm-es sortávolságra és 25–30 cm-es tõtávolságra. Áprilistól szakaszosan állandó helyre is vethetjük. Õszi fogyasztásra szabadföldi ágyban nevelhetünk palántát. Június elején vetjük, júliusban ültetjük ki a 4–6 lombleveles palántákat. 1000 db palántát 3 gramm magból tudunk elõállítani. Ápolás. Gyomtalanítás, lazítás. Speciális ápolási munkája a halványítás. Erre a célra felhasználhatunk cserepeket, szalmát stb. Legegyszerûbb, ha a növény leveleit a csúcsi részen összekötjük, így önmaga takarójává válik. 3–4 hetes halványítás után áruképes az endíviasaláta. Öntözés. A beiszapoló, ill. kelesztõ öntözés (10 mm) elengedhetetlen. A vízpótló öntözést 25–30 mm-es vízadagokkal tudjuk megoldani. A halványításra összekötött növények levelei közé víz nem juthat, mert gyorsan romlásnak indul. Betakarítás. A nyári fogyasztású endíviát június végén–július elején szedjük. A helyre vetettet ezt követõen. Az õszi fogyasztásút szeptembertõl szedjük. A szedést akkor kezdjük, amikor a levélrozetta növekedése befejezõdött, elérte a fajtára jellemzõ méretet. Vágás után a külsõ, keserû leveleket távolítsuk el. 203

Cikóriasaláta (Cichorium intybus L. (partim) Vad alakja a katángkóró, Magyarországon is mindenütt megtalálható. Kultúrváltozatának termesztése mégis kevésbé elterjedt hazánkban. Értékét a benne lévõ A-, B1-, B2-, PP-, C-vitaminok, kalcium-, vas-, magnézium-, foszfortartalma adja. Fajták: a termesztésben három fajtacsoportot különböztetünk meg: – salátának termesztett típusok lehetnek: – zöldek (pl. Zuckerhut, Catalogna), – pirosak (pl. Veronai piros, Ronette), – „pótkávé”-termesztésre szolgál a Brunswick, Zealand stb., – halványításra javasolt fajták: Tonker F1, Zoom F1, Kulma F1 stb. A Nemzeti Fajtajegyzékben a Cassel, Fredonia nova, Horpácsi, Orchies fajták szerepelnek. Környezeti igénye. Hidegtûrõ növények, 16–18 °C körül van az optimális hõigényük. Fényigénye megegyezik a fejes salátával. Vízigénye közepes. Termesztéstechnológiai változatok: – zöld (halványított) saláta termesztése (március 1–30.), – pótkávétermesztés (május 15–30.), – halványított cikóriahajtatáshoz a gyökér elõállítása (május 10.–június 15.).

Talaj-elõkészítés. A zöldsaláta talajelõkészítési munkái megegyeznek a fejes salátánál leírtakkal. Pótkávénak szánt gyökértermesztésnél mélyen mûvelt, kellõen tömörített magágyú, gyommentes talajt kell készítenünk. A halványításra termesztett gyökér alá is mélymûvelést, kellõen tömörödött magágyat készítünk. Trágyázás. Az istállótrágyázás utáni második évben termesztjük. Tápanyagigénye közepes. Táp-

30. ábra. Cikóriasaláta (halványított)

204

anyagigényét hektáronként 170 kg nitrogén, 52 kg foszfor, 190 kg kálium kijuttatásával elégíthetjük ki. Szaporítás. Magvetéssel szaporíthatjuk. A zöldsaláta termesztését, annak vetését akkor kezdjük, amikor a talajra rá lehet menni. Célszerû szakaszosan vetni, hogy a fogyasztási idõt megnyújtsuk. Sortávolsága 30–40 cm, tõtávolsága 20 cm. Magszükséglete 3–4 kg/ha. Nyugat-Európában kidolgozták õszi termesztését is, a magvetés ideje július– augusztus. Pótkávényerés céljára május hónapban vetjük a magját. A halványításra termesztett, gyökérnyerésre való termesztésnél május közepe és június közepe között vetünk. Sortávolság 30 cm, tõtávolság 10 cm, vetõmagigény 4–5 kg/ha. Ápolás. Zöldsaláta-termesztésnél gyomtalanítás, ritkítás (tõszámbeállítás), fejtrágyázás és halványítás igényel figyelmet. A halványításra a 25 cm magasságot elért növényeknél kerül sor. A csúcsi részt összekötjük. 2–3 hét alatt kész a halványítás. Pótkávétermesztésben a magszárak kifejlõdésének megakadályozása jelent feladatot. Halványított cikória ápolási munkái: a gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás. Öntözés. Általában öntözés nélkül is termeszthetõ. A kelesztõ öntözést és száraz idõjárás estén a vízpótló öntözést is meghálálja. Betakarítás. A zöldsaláta szedésére a vetés után 60 nappal kerül sor. Pótkávényerésre termesztett cikóriát a vetést követõen 120 napra szedjük, még a fagyok elõtt. A halványított cikória nyerésére termesztett gyökeret a vetés után 110 napra szedjük fel, szeptember– október hónapokban. Szedés után a lombot 2 cm-re visszavágjuk. A gyökereket osztályozzuk. Hajtatásban legjobb eredményt az 5–6 cm vállátmérõjû gyökerek adják. Elfogadható még a 3–4 cm-es átmérõ is. A hosszúságuk 16–18 cm között a legjobb. 31. ábra. Veronai piros cikóriasaláta 205

Hajtatása. Az etiolált cikóriasalátát, fénytõl elzártan, hajtatva állítjuk elõ. A hajtatásnál a gyökereket nagyméretû cserépbe, álló konténerbe, ládába, termesztõlétesítmény talajába, jó minõségû földbe vagy hidrponikába helyezzük, szorosan egymás mellé. Mindig a fogyasztás, ill. értékesítés szabja meg a mennyiséget. Az etiolált cikóriasalátát fénytõl elzárt környezetben hajtatjuk. Ha fény éri, keseredik. Ennek két módja van. Régebben a gyökereket 20–25 cm vastag földréteggel takarták. Ha más módon nem tudunk fénymentes környezetet biztosítani, ma is hajtathatjuk így. Korszerûbb a földtakarás nélküli, fekete fóliával vagy sötét helyiségben történõ hajtatás. A hajtatótér léghõmérsékletét 15–17 °C-on, a talaj vagy tápoldat hõmérsékletét 16–18 °C-on célszerû tartani. Alacsonyabb hõmérsékleten a hajtatási idõ megnõ. A kedvezõ hõmérsékleten tartott cikóriagyökéren a berakást követõ 21–25 napra kifejlõdik az etiolált zárt salátafej. Ezt szedjük, 3–4 mm-es gyökérrel vágjuk. Így nem esnek szét a levelek. A 12–16 cm hosszú, zárt, kemény fejû, etiolált cikória a legértékesebb. Szedés után, alacsony hõmérsékleten 1–3 hétig tárolható.

Spenót (Spinacea oleracea L.) Értékét fehérje-, ásványisó- és vitamintartalma adja. A levél szárazanyag-tartalmának 30%-a fehérje. Figyelemmel kell lenni nitrát- és nitrittartalmára is. Értékeit egyszer túlértékeljük, máskor szidjuk. Fajták: Carambole, Correnta, Lion, Matador, Medania, Polka, Popey, San Marco, Solar, Spohane, Springer, Triptiec, Viroflay stb. Környezeti igénye. Hõigénye a 16 ± 7 °C. A magvak 4 °C-on már csírázni kezdenek. Vannak télálló fajták, amelyek teleinket károsodás nélkül átvészelik. A nem télállók viszont már –2, –3 °C-nál elpusztulnak. Fényigénye. Fejlõdése viszonylag gyengébb fényviszonyok között is kielégítõ. A sétáló árnyékot elviseli. A nagy meleg, erõs fény sietteti a magszár képzõdését. Vízigénye közepes. Csak a nyári fajták igényelnek öntözést. Termesztéstechnológiai változatok: – tavaszi vetésû technológia (február 20.–április 15.), – nyári vetésû technológia (július 20.–augusztus 30.), – õszi vetésû technológia (szeptember 1–30.).

Talaj-elõkészítés. Talaj-elõkészítést az elõvetemény lekerülésének ideje és a technológia típusa határozza meg. Tavaszi vetéshez õszi mélyszántás, tavaszi elmunkálás, tömött magágykészítés kell. A nyári, õszi változathoz nyári szántás és magágykészítés tartozik. 206

52. táblázat. A spenót fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) Tápelem, termôhely Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

igen gyenge

A talaj tápanyag-ellátottsága gyenge közepes jó

igen jó

12 12 14 15

9 10 10 12

8 9 9 10

5 5 6 8

2 3 2 5

8 8 7 6

7 7 6 5

5 5 5 4

4,5 5 4,5 4

3,5 4 3 3

16 17 16 17

11 11 10 12

7 8 7 9

4 5 4 5

3 4 3 4

MÉM-NAK adatok

Trágyázás. Frissen trágyázott területre is tehetjük. Nagy zöld tömegének kifejlesztésére elsõsorban kiadós nitrogénmennyiségre van szüksége. Fajlagos tápanyagigényét az 52. táblázat tartalmazza. Szaporítás. A spenótot állandó helyre vetéssel termesztjük. A sortávolság lehet gabona-sortávolság (12,0 cm), kétszeres gabona-sortávolság (25 cm), és 30 cm. A tõtávolság 4–5 cm, a vetésmélység 2–4 cm. Vetõmagigény gabona-sortávolságnál 16–20 kg/ha, ritka soros elrendezésnél 10–12 kg/ha. Ápolás. Gyomtalanítás, talajlazítás, fejtrágyázás. Öntözés. A nyári vetésû spenót csak öntözött területen ad jó termést. Kézi szedésnél arra ügyeljünk, hogy a sziklevelek ne sérüljenek. Folyamatos szedés gyorsabb megújulást eredményez. Betakarítás. Gépi betakarításnál egyszerre takarítjuk be a spenótot. Várható terméstömeg 7–20 tonna/hektár között változik (a kézi betakarítású a nagyobb).

Sóska (Rumex rugisus Campd) C-vitamin- és ásványisó-tartalma érdemel említést. Fajta: Pallagi nagylevelû. Megtalálható továbbá a kiskertekben az Angol sóska (Rumex patientia) és a Francia sóska (Rumex scutatus). Ezek levélhozama lényegesen kisebb, mint a Pallagi nagylevelû fajtáé. 207

Tápelem, termôhely Nitrogén I. II. III. IV. Foszfor I. II. III. IV. Kálium I. II. III. IV.

53. táblázat. A sóska fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t) A talaj tápanyag-ellátottsága igen gyenge gyenge közepes jó

igen jó

10 10 11 12

8 8 9 10

6 6 7 8

4 4 4 5

– – – 3

12 14 10 8

9 10 8 7

7 8 7 6

4,5 5 5 4

– – – –

16 17 16 17

11 11 10 12

7 8 7 9

4 5 4 5

3 4 3 4

MÉM-NAK adatok

Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. A hideget jól bírja. 4–5 évig marad a helyén. Fényigénye kicsi. Elviseli a sétáló árnyékot. Vízigénye nagy. Igényes a talaj és levegõ nedvességtartalmára. Termesztéstechnológiai változatok: – tavaszi vetésû változat (március 1.–április 15.), – õszi vetésû változat (augusztus 15.–szeptember 25.). Talaj-elõkészítés. A sóskát évelõ növényként termesztjük. Alá mélyen mûvelt talajt készítünk. Mivel nagyon apró magja van, különösen figyelnünk kell az aprómorzsás szerkezetû, tömör magágy készítésére. Különös szerepet szánjunk a hengernek. Trágyázás. Szereti a szerves trágyát (30–40 t/ha). Fajlagos mûtrágyaigényét az 53. táblázat tartalmazza. Szaporítás. A magját vethetjük, amint a talajra rá lehet menni. Tavasszal és õsszel augusztus–szeptember hónapokban. A javasolt sortávolság 30–35 cm. Vetésmélység 2–3 cm. Szükséges vetõmagmennyiség 2 kg/ha. Magja nehezen csírázik, ezért célszerû salátamaggal keverten vetni (sorjelzés). Ápolás. Gyomtalanítás, tavasz végén a magszárak lekaszálása, fejtrágyázás. 208

Öntözés. Csak kis vízadagokkal, de gyakran öntözzünk. (20–25 mm). A fejtrágyát (nitrogén) az öntözõvízzel oldva juttassuk ki. Betakarítás. A tavaszi vetésû sóskát a levelek kifejlõdésétõl a fagyokig szedhetjük. Az õszi vetésbõl a következõ év elején válik szedhetõvé a sóska. Várható termésátlag: 8–10 t/ha.

Spárga (Asparagus officinalis L.) A spárga halványított hajtását (síp), ill. a zöld spárga zártfejû zöld sípjait fogyasztjuk. A spárga kiváló ízû, ínyenceknek való zöldségféle. Tartalmaz A-, B1-, B2-, B6- és C-vitamint. P-vitamin-tartalma 50–95 mg 100 gramm tisztított spárgában. 100 gramm friss spárgasíp 0,3% cukrot, 1,0 g nyers rostot, 0,14 g nyers zsírt, 1% fehérjét, valamint makro- és mikroelemeket, melyek az emberi szervezet számára nélkülözhetetlenek, természetes formában. Gazdasági jelentõsége. A termõterület 2003-ban 2030, 2004-ben 2100, 2005-ben 2200 ha volt Magyarországon. A termelt mennyiség 2003-ban 3,5, 2004-ben 3,8, 2005-ben 4,0 ezer tonna volt. Az elért termésátlag nagy szórást, 1,5–5,0 t/ha mutat. A hibridfajták termesztésbe vonása lényegesen megnövelte a termésátlagokat. A megtermelt spárgamennyiség 80–85%-át exportáljuk. Érdemes lenne itthon is többet fogyasztani belõle! Szedési ideje április elsõ napjaitól június közepéig tart. Fajták. A fajták termeszthetõk halványítással, zöldspárgaként, ill. mindkét célra. Ezek: Andreas, Atlas, Eposs, Gijnlim, Grolim, Swetzinger, Meisterschuss. Környezeti igénye. A spárga optimális hõigénye 19 ± 7 °C, csírázási optimuma 26–28 °C. A mag a hõmérséklet függvényében 10–26 nap alatt csírázik ki. A spárga sípjai fagyérzékenyek, –0,5 °C-nál már elfagynak. A sípok növekedése alacsony hõmérsékleten lassú, magas hõmérsékleten gyors. Gyökértörzse hazai viszonyaink között károsodás nélkül áttelel. Fényigénye. A hosszú megvilágítást és a nagy fényintenzitást kedveli. Árnyékban rosszul fejlõdik, keveset terem. Vízigénye. 400 mm csapadék a tenyészidõben, tehát a bõséges vízellátást igényli. Különösen igaz ez a hajtások fejlõdésének idõszakában. A szedési idõben jelentkezõ szárazság a termés mennyiségét és minõségét is visszaveti. A pangó vizet sem tûri. Optimális számára a talaj vízkapacitása 62–80% között. Tápanyagigénye nagy. 1 tonna síphozamhoz 30 kg nitrogént, 8 kg P2O5-ot, 55 kg K2O-t, és 3,5 kg magnéziumot kell biztosítani. Termesztéstechnológiai változatok: – halványított termesztés, – zöldspárgatermesztés. 209

Talaj-elõkészítés. A spárga számára lehetõleg gyommentes, mély termõrétegû, kultúrállapotú talajt válasszunk. A mélyforgatás – a szõlõhöz hasonlóan – a spárga részére is elengedhetetlen, 60–70 cm mélységben. Ebbõl adódik, hogy sekély termõrétegû területeken ne termesszünk spárgát. A talaj-elõkészítéssel (mélyforgatással) egy idõben dolgozzuk be a talajba az alaptrágyát is, a talajvizsgálat alapján. Homoktalajokon 80–100 t/ha, vályogtalajokon 50–60 t/ha szerves trágyát kívánatos bedolgozni. A foszforellátás alsó szintje 5 mg, a káliumé 35 mg hatóanyag legyen, 100 gramm talajra vonatkoztatva. A talajforgatás után ülepedni hagyjuk a talajt, majd eltüntetjük a talajfelszíni egyenetlenségeket, behúzzuk a barázdákat. Trágyázás. A szerves trágya adagokat elõbb említettük. Az alapmûtrágyázást a talaj felvehetõ tápanyagszintjéhez igazítjuk az egyes termõhelyi kategóriákban. Feltétlenül érdemes a talajt laboratóriumi vizsgálatnak alávetni. A talaj szervesanyag-tartalmát növelhetjük zöldtrágyázással, tõzeg, érett komposzt stb. talajba juttatásával. Szaporítás. A spárga szaporítható generatív és vegetatív úton. A vegetatív szaporítási mód a tõosztás. Idõsebb töveket 2–3 részre bontjuk, és elültetjük. A generatív szaporítási mód az elterjedtebb, ennek is két változata lehetséges. Magoncnevelés. A magból fejlõdõ növényt magoncnak (palánta) nevezzük. A magoncok nevelési idõtartama 5–6 hónap. A magvetés történhet õsszel, kora tavasszal, esetleg késõ tavasszal. Legjobb a kora tavaszi vetés, ez adja a legtöbb elsõ osztályú magoncot. Igaz, a folyamatos gyommentességet is biztosítani kell számára. A vetés mélysége kötöttebb talajon 3–4 cm, laza szerkezetû talajon 6–7 cm. A sortávolság gépi vetésnél 40–50–60 cm, kézi vetésnél 25–30 cm. A 40 cm-es sortávolságnál folyóméterenként 20 db magot célszerû vetni. Vetõmagigénye a mag használati értékétõl függõen 15–25 kg/ha. Ebbõl 200–300 ezer I. osztályú magoncra lehet számítani. A kifejlett magoncokat felszedhetjük õsszel és tavasszal is. A felszedésnél ügyelni kell arra, hogy a gyökérzet ne károsodjon. A felszedés történhet ekével, ill. ásóvillával. A magoncokat óvjuk a kiszáradástól, napfénytõl és hûvös helyen ládákban, konténerekben tároljuk, majd minõség szerint osztályozzuk. Osztályozásuk az alábbiak szerint történik: – I. osztályú: 20–40 g átlagtömegû, min. 20 db húsos gyökérrel, nincs rajta túl sok finomrügy (ez ugyanis bokorszerû növekedést eredményez), 3 db ép, egészséges rügy van rajta, gyökere ép, egészséges, tiszta, 1 éves; – II. osztályú: mint az I. osztályú, de 2 éves is lehet. A magoncokat felszedés után azonnal telepíthetjük végleges helyükre. Amennyiben erre nincs lehetõség, a tavaszi ültetésig 16–18 cm mély barázdába, azonos magasságba vermeljük a magoncokat. Földdel takarjuk, majd beöntözzük a vermelõt. 210

Szólnunk kell még a gyorsított magoncnevelésrõl (konténeres magoncnevelés), amit elsõsorban a hibridek esetében alkalmaznak. A módszert Magyarországon Fehér Béláné dr. dolgozta ki. A szaporítóanyag-elõállításra a telepítés évében kerül sor. Így a hagyományos magoncneveléshez képest 1 év megtakarítható. Az eljárás lényege, hogy a vetõmagot szaporítóládába (10 g/láda), sorba vagy szórva vetik március–április hónapban. A szaporítóládákat fóliaházakba helyezik és 25 °C hõmérsékleten tartják a kelésig. A kelés után 18–20 nap múlva a magokat 17×17 cm-es konténerbe tûzdelik és a kiültetésig a fóliasátorban tartják. A növények ápolása öntözésbõl, szellõztetésbõl és tápoldatozásból áll. Másik módszer, amikor 4–5 cm-es cserepekbe, steril kémhatású, tõzegbõl készült földbe vetnek, február elejétõl. A tápkockákat 12 cm magas, papírral bélelt rekeszekbe helyezik, amelyek alá elõzetesen 2 cm vastag földréteget helyeznek. A vetést 2 cm-es tõzegréteggel takarják, tömörítik és beöntözik, majd kelésig védik a kiszáradástól. A ládákat itt is 25 °C körüli hõmérsékletû berendezésbe helyezik. A magoncok 7–8 hét alatt elérik a 25–28 cm-es magasságot, 2–3 „sarj” fejlõdik rajtuk és ebben az állapotban már telepíthetõk. Állandó helyre vetés. A spárgát a hagyományos magoncnevelés mellett állandó helyre vetéssel is szaporíthatjuk. (Fõleg a konstans fajtákat!) E módszer gondosabb területkiválasztást, talaj-elõkészítést és magágykészítést igényel. A magot a tervezett sor- és tõtávolságnak megfelelõen, precíziósan vetjük. Telepítés, elrendezés. A telepítés történhet õsszel és tavasszal. Õszi telepítés elõnye, hogy a magoncokat nem kell tárolni. Hátránya, fõleg homokon, hogy a téli erõs szelek vastagíthatják a talajtakarót (15–25 cm-t is). A tavaszi telepítést a spárgarügyek fakadása elõtt célszerû elvégezni. A telepítést március végéig célszerû befejezni. A „palántaként” nevelt magoncot (amelyet ún. gyorsított magoncnevelési eljárással nevelnek fel) a már kihúzott barázdába helyezik, 5 cm talajréteggel fedik és 0,5%-os ammóniumnitrát oldattal iszapolják be. A nyáron telepített spárgát – a gyors gyökeresedés érdekében – 2–3 alkalommal célszerû jól beöntözni. A halványított spárgát 140–150×30–40 cm-re telepítjük. A zöldspárgát 120–150×20–30 cm-re rakjuk. A javasolt állománysûrûség: – halványított spárgából 17–23 000 tõ/ha, – zöldspárgából 25–30 000 tõ/ha. Az ütetéshez traktorral 25–30 cm mély barázdát húzunk. (A hidraulika megfelelõen mûködjön!). A barázdába fészekszerûen vagy sortrágyaként 3–4 cm vastagon érett istállótrágyát terítünk (3,0–3,5 kg), majd efölé húzunk 4–8 cmes földborítást. Ekkor helyezzük el a magoncokat, a tõtávolságnak megfelelõen a gyökérzetet szépen kiterítjük úgy, hogy a rügyek egy irányban, a barázda 211

hossztengelyével párhuzamosan helyezkedjenek el. Ezt követõen 5–8 cm vastag földréteggel takarjuk a magoncokat. Ezennel megtörtént a telepítés. A telepítés után a talajszintet elegyengetjük. Ápolás. Termõre fordulásig az új ültetvény ápolása a telepítés évében és a következõ évben kapálásból, növényvédelembõl, fejtrágyázásból, öntözésbõl, a hiányzó tövek pótlásából és a szárak letakarításából áll. A második évben a talaj tápanyagtartalmát szerves trágya adagolásával növelhetjük. Hektáronként 40–50 t/ha szerves trágyát, 0,6 t szuperfoszfátot, 0,8 t 40%-os kálisót adunk. Fejtrágyaként 2×100 kg ammóniumnitrátot dolgozunk a talajba. A fejtrágyát június közepétõl augusztus elejéig adjuk. A harmadik évben az ápolási munkák közül kiemelkedõ jelentõsége van a pótlásnak és a tápanyag-visszapótlásnak. A tápanyag-visszapótlást a laboratóriumi vizsgálat eredményeire építve kell tervezni. Ha erre nincs lehetõség, akkor legalább 150–160 kg/ha N, 60–80 kg/ha P2O5, 160–180 kg/ha K2O hatóanyag adagolása szükséges. A többi ápolási munka megegyezik az elõzõ években végzettekkel. A termõspárga ápolása (halványított). A spárgatelep a magoncnevelési és telepítési módtól függõen a második vagy harmadik év végére termõültetvényként kezelhetõ. A termõállapotban lévõ ültetvény elsõ ápolási munkája tavaszszal a le nem takarított, elszáradt szárrészek eltávolítása a talajból, ill. a tábláról, majd elégetésük. A tárcsázást a sorokra merõlegesen végezzük, 5–6 cm-nél nem mélyebben. Speciális ápolási munka a bakhátak készítése. Speciális gépekkel végezhetõ munka ez. Március közepe-vége felé kezdjük, amikor néhány hajtás teteje már megjelenik a talaj felszínén. A sorok fölött 25–30 cm magas, 35–40 cm alapszélességû és 25–30 cm oromszélességû bakhátat készítünk. Célszerû két menetben elkészíteni a bakhátakat. Utóbbi években terjed a bakhátak fóliás takarása (70 mikron vastag áttetszõ (fehér) vagy fekete fóliával). A korábbi szedés érdekében érdemes ezt a takarást alkalmazni. A bakhátakat, a szedés befejezése után, június 15–20 között lehúzzuk. Ezt követõen a területet tisztán tartjuk, a növényvédelmet folytatjuk, a tápanyagvisszapótlást elvégezzük. A termõspárga évente rendszeres tápanyag-visszapótlást igényel. A növény növekedésének megkezdése elõtt 100 kg nitrogén hatóanyagot adunk hektáronként. A szedés befejezése után a sorközöket kimélyítik és a barázdába 30–40 t/ha szerves trágyát szórnak. Ezt kiegészítik 100–150 kg/ha nitrogén, 80–100 kg/ha P2O5, 180–200 kg/ha K2O hatóanyagú mûtrágyákkal. A trágyák bedolgozása után talajjal lezárják a barázdát a kiszáradás és a tápelem-veszteség csökkentése érdekében. A termõültetvényt 3 évenként célszerû szerves trágyázni. A kihagyó évek212

ben mûtrágyával pótoljuk a hiányzó tápelemeket, lehetõleg laboratóriumi vizsgálat alapján. Öntözés. A spárga viszonylag kevés vizet párologtat, de a tenyészidõ alatt állandóan emelkedik a vízigénye. Csapadékszegény tél után a szedési idõszakban 2–4 alkalommal 20–25 mm vízadaggal, vagy szedés elõtt 60–80 mm vízadaggal öntözzünk. Különösen a hibridek érzékenyek a vízhiányra. Az eddigi vizsgálatok szerint a spárga optimális fejlõdéséhez 400–600 mm vízmennyiségre van szükség. Az öntözési módok közül a csepegtetõ öntözés a legmegfelelõbb, mert kevesebb vízmennyiséggel is jól kielégíthetõ a spárga vízigénye. A zöldspárga ápolása. A zöldspárga a halványítottnál tápanyagban gazdagabb, jó vízgazdálkodású talajokon fejlõdik kielégítõen. A telepítést követõ két év ápolási munkái megegyeznek a halványított spárgánál leírtakkal. A szedést a hagyományos magoncneveléssel nevelt és telepített ültetvény esetében a harmadik évben lehet kezdeni. Itt elmarad a bakhátkészítés, ápolás és lebontás munkája. A többi megegyezik a korábban leírtakkal. Betakarítás. A spárganövény sípjai a harmadik évtõl szedhetõk. A gyorsított magoncnevelés, telepítés és az intenzív növekedésû fajták használata lehetõvé teszi, hogy a második évben „vágjuk” a sípokat. A halványított spárgát akkor szedjük, amikor a síp eléri a bakhát felsõ szintjét, megemeli azt. A zöldspárgát addig szedhetjük, amíg a csúcson zárva vannak a pikkelyek. Hazánkban a spárga szedési idõszaka április elejétõl június közepéig tart. A sípokat naponta egyszer vagy kétszer szedjük. A bakháton jelzi a síp a szedés, bontás helyét. Ahol a felszín megreped, vagy megemelkedik, ott bontjuk ki kapával a bakhátat, majd kézzel tõbõl kitörjük (egyesek késsel kivágják) a sípot. Régebben speciális késsel vágták a sípokat. A késsel történõ vágásnál az volt a probléma, hogy ha nem tõbõl vágták ki a sípot, a talajban maradó csonkok az egész tõ pusztulásához vezettek. A spárgasípok szedése igényes munka. A leszedett sípokat lehetõleg nedves vászonnal bélelt kosárba szedjük és a fénytõl is védjük. Így megelõzhetõ az elszínezõdés és a fonnyadás. Egy növényrõl évente 6–10 db, 30–50 gramm átlagtömegû síp szedhetõ. A leszedett spárgát kúthideg (13 °C) vízben rövid ideig tartó áztatással tisztára mossák. Az elõválogatást, osztályozást, csomagolást fedett színben, minél gyorsabban végezzék el. Az osztályozott, csomagolt spárgát hûtõtárolóba helyezzük el a szállításig. A zöldspárga valamivel korábban szedhetõ, mint a halványított. A zöldspárga szedésekor minden sípot, az értékesítésre alkalmatlant (beteg, sérült, túl vékony) is le kell szedni. A sípokat a talaj felszíne alatt 2–3 cm mélyen, kézzel kell kitörni vagy kivágni. 213

A hazánkban elérhetõ termésátlag a hibridfajtákból 5,0–5,5 t/ha. Természetesen ettõl az országos átlag lényegesen kisebb. Piaci elõkészítés. Mint már utaltunk rá, a halványított spárgát mosással, osztályozással, válogatással, a fölösleges részek levágásával készítjük elõ, majd hûtjük. A mosott sípokat vastagság szerint osztályozzuk és méretre vágjuk. I. osztályú spárga méretei: Solo I.: 16 mm átmérõtõl fölfelé, a sípok hossza 12–22 cm, Solo II.: 13–16 mm-es átmérõjû, a sípok hossza 12–22 cm. A „Loze” méret 22 mm-nél vastagabb, és 22 cm hosszú, nem kötegelik. Magyarországon még megtalálható fejtörmelék kategória 10 mm-es átmérõ fölött, a sípok hossza 4–12 cm. A sípoknak teljesen épeknek, mindenféle károsodástól mentesnek kell lenniük. Az egyes minõségi kategóriákból 500 g-t tartalmazó kötegeteket készítenek. Egy rekeszbe 8–12 db köteget helyeznek el. Az EU tagállamaiba csak Solo I. minõségi kategória szállítható. A rekeszeket el kell látni az EU szabványban elõírt jellemzõket feltüntetõ címkékkel. A zöldspárgát hazánkban a német szabvány szerint minõsítik: I. osztályú (A) síp átmérõje 16 mm feletti, 15–27 cm hosszú, zártfejû. A síp 33 g-nél kisebb és üreges nem lehet. II. osztályú (B) síphossza megegyezik az I. osztályúval. A síp átmérõje 8 mm körüli. III. osztályú (C) hossza azonos az I.–II. osztályúéval, benne görbült, repedt, üreges is elõfordulhat. Az EU itt is az I. osztályt fogadja.

Termesztett gombák A gombák az élõvilág sajátos csoportját alkotják. Újabban az élõvilágot három csoportra osztják: gombákra, növényekre, állatokra. Tehát nem növények, nem állatok, mivel életmódjuk (táplálkozásuk, szaporodásuk stb.) ezek életmódjától lényegesen különbözik. Mindezt termesztésük során a termesztési feltételek megteremtésekor figyelembe kell venni. A termesztett gombák életmódjuk alapján lehetnek: – lebontott (bizonyos fokig komposztált) anyagon tenyészõk: Csiperkegomba (Agaricus bisporus (Lange) Sing.), Nyári vagy ízletes csiperke (Agaricus bitorquis), Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus Müll. in. Fl. DAN. ex. Fr. (S.F.Cray)), Lila pereszke (Lepista nuda). 214

– lebontatlan (ép, szerves anyagon tenyészõk): Laskagomba-fajok (Pleurotus Florida, Pleurotus ostreatus x Pleurotus Florida hibridek), Schiitake (Lentinus edodes), Bocskoros gomba (Volvariella volvaceae), Harmatgomba (Stropharia rugoso annulata FARLOW ex MURR). Ezek közül a csiperke és laskagomba termesztésével foglalkozunk részletesen. Táplálkozási jelentõségük. A korszerû táplálkozás nélkülözhetetlen eleme. Szénhidrátokban, zsírban szegények. Ásványi sókban gazdagok. A bennük lévõ aminosavak aránya és mennyisége az állati termékekével vetekszik (így lettek húspótlók), jelentõs a D-vitamin-tartalmuk. Gazdag íz- és fûszerezõanyagtartalmuk szintén nélkülözhetetlenné teszik õket. Éves folyamatos fogyaszthatóságuk megoldott. Igen változatosan elkészíthetõk. Jelenleg irántuk a fogyasztói és termesztõi érdeklõdés is nagy. A fejlett államokban éves fogyasztásuk meghaladja az 5 kg/fõt. Magyarországon 1,0–1,5 kg/fõ között mozog a fogyasztásuk. Gazdasági jelentõségük. Más célra nem használható létesítményekben is termeszthetõ (istállók, baromfitelepek, pincék stb.). Mezõgazdasági hulladék anyagokon terem. Termesztése az utóbbi három évben visszaesett. 2003-ban 32,0, 2004-ben 29,0, 2005-ben 23,0 ezer tonna gombát termesztettünk. Ennek megközelítõleg 90%-a csiperke volt. A megtermelt áru közel 50%-át exportáltuk friss gombaként. A bruttó árbevétel 12–16 milliárd Ft között váltakozik. Fajták. Csiperkegomba (Agaricus bisporus (Lage/Sing.)) Barnakalapú. Agaricus bitorquis. Ízletes. Agaricus makrosporoides. Puszta királynõje. Laskagomba Pleurotus Florida: C751. Pleurotus ostreatus x Pleurotus Floria hibrid; G–24, H–7, HK 35, HK 44, HK 51.

Csiperkegomba (Agaricus bisporus (Lage/Sing.) Környezeti igénye. Hõigénye az egyes termesztési ciklusokban eltérõ. Más az igénye a komposztban és a levegõ hõmérsékletében. 215

Átszövetéskor, fajtától függõen 25–27 °C (maximum hõmérséklet 30 °C, a levegõ hõmérséklete 19–22 °C). Ilyen hõmérsékleten az átszövetés két hét alatt végbemegy. Az alacsonyabb hõmérséklet megnöveli az idõt. Lappangási idõszakban (fajtától függõen) a komposzt 20–24 °C, a levegõ hõmérséklete 18–19 °C. Termõidõszakban a komposzt hõmérséklete 18–20 °C, a levegõ hõmérséklete 16–18 °C. Fényigény. Az árutermesztésben nem igényel fényt egyetlen fejlõdési szakaszában sem. Vízigény. A termõtest képzéséhez szükséges vízmennyiség túlnyomó részét a komposztnak kell tartalmaznia (ez többnyire 70%-os víztartalmat jelent). A komposzt nem öntözhetõ. A termõidõszakban szükséges vízmennyiséget a takaróanyag öntözésével és a termesztõhelyiség levegõjének megfelelõ páratartalmával (85–95%) tudjuk biztosítani. Táptalaj a komposzt. Kiindulási anyagai: búzaszalma, ló és csirketrágya, gipsz, víz és dúsítóanyagok. Sajnos, egyre kevesebb lótrágya áll rendelkezésre. A csirketrágya nitrogénforrás. A gipsz a komposzt kívánatos pH-ját állítja be. A dúsítóanyagok különbözõ márkaneveken (Champlus, Milli Champ stb.) kerülnek forgalomba. Termesztéstechnológiai változatok, üzemtípusok: – táptalaj készítése (komposztáló üzemek), – táptalaj letermesztése (zsákos, polcos, ládás stb.), – a teljes technológia alkalmazása (ritka). Szaporítás. A csíra steril, laboratóriumi körülmények között elõállított, a gomba micéliumával átszõtt gabonaszem. A szaporítóanyagot erre berendezkedett vállalkozások hozzák forgalomba (Sylvan cég, Korona Gabonaipari Egyesülés stb.). A csiperkekomposzt elõállítása. A komposztálás célja, hogy a kiindulási alapanyagokban (búzaszalma, trágya stb.) lévõ tápanyagokat feltárja, azokat a csiperkegomba számára felvehetõvé tegye, megakadályozza a versengõ szervezetek (kórokozók és kártevõk) mûködését, vagyis az alapanyagok szelektív táptalajjá váljanak, s végül a gomba számára káros ammónia-tartalmat lecsökkentse. A komposztkészítés változatai: – hagyományos, kazlas komposztálás (visszaszorulóban van), – bunker-technológia (indoor módszer). A hagyományos, kazlas komposztálásnál 180×140×150 cm keresztmetszetû kazlakba rakták a komposztálandó anyagot. Összerakáskor nedvesítették az 216

– kondicionálás: 45 °C-on való tartás (4–5 nap), majd a csírázási hõmérsékletre (30 °C alá) való hûtés.

Becsírázás: a hõkezelés után kerül rá sor. A csíra szemcsíra. Mennyisége 0,25 kg/100 kg komposzt. Így elkészült a II. fázisú komposzt! Ezt követõen zsákban, blokkban, vagy ömlesztve kerül forgalmazásra a becsírázott komposzt. A termesztõ feladatai: A termesztõlétesítmény takarítása, fertõtlenítése. A termesztõfolyamat megtervezése, a vásárlandó komposzt mennyiségének meghatározása. Behordás, elhelyezés. Elsõ lépés a termõágyak kialakítása, a lehetõségek figyelembevételével. Lehet: – polietilénes zsákos termesztés. A zsák 50 cm magas, 50 cm átmérõjû, felül nyitott, áttetszõ színû, 20–25 kg tömeg fér bele. Elhelyezhetõ egy szinten, több szinten (polcok), – blokkos termesztés. Ezt követi az átszövetés. Általában 2 hét alatt megy végbe (lásd feljebb!). Így eljutottunk a III. fázisú komposztig. Ápolási munkái: hõmérséklet, víz, levegõ szabályozása. Ideiglenes takarás, növényvédelem. Takarás. Sor kerül a végleges takarásra, iparilag elõállított tõzegalapú takarófölddel (4–5 cm). A takaróanyag szerepe. A termõidõszakban a takaróanyag öntözésével biztosítjuk a termõtest képzõdéshez még szükséges vizet. Védelmet nyújt a hõingadozások ellen. Védi a komposztot a különbözõ fertõzésektõl. Segíti a micélium fejlõdését, nélküle csak kevés termõtest képzõdne. Takarás után jön a lappangási idõszak (2 hét). Ápolási munkái: hõ, víz, levegõ szabályozása. Borzolás. A takarás után 7–9 napon a 10 ujjunkkal a takaróföldbe túrva átmozgatjuk azt, segítve a takaróföld micéliummal való egyenletesebb átszövetését. Amikor a borzolás után a takaróanyag felszínén megjelennek a primordiumok (termõtestek) IV. fázisúvá vált a komposztunk. Termõidõszak, szedés. A csiperkegomba hullámokban terem. Az árutermesztõk 3 hullámot szednek le (hobbytermesztésben lehet több is). Egy-egy hullám lefutása között 6–7 (8–12) nap telik el fajtától és klímától függõen. Amikor hullámban van a kultúra, akkor minden nap szedni kell! A szedésre érett termõtest ismérve: zárt kalap, a vélum (Velum) már kitapintható. A szedés történhet kézzel és géppel (gépi szedés általában konzervipari feldolgozásra kerül). A kézi szedés éles késsel történik, a gombatönk alsó, földes részét levágják (vágott tönkû gomba). 218

32. ábra. A csiperkegomba szépen terem a polcokon

A gombát merev falú gyûjtõedénybe szedjük (max. 5 kg). A leszedett gombát minél elõbb hûteni kell 0–2 °C-ra. Így is tárolható. A várható termésátlag 100 kg tápanyagtalajra 20–35 kg-ot is elérheti.

Laskagomba (Pleurotus sp.) Vadon is elõfordulnak. Sebparaziták (fakultatív paraziták). Fogyasztási értékét növeli, hogy a Pleurotin-tartalma miatt különbözõ rákbetegségek kialakulását gátolja. Rendszeres fogyasztása szabályozza a vér koleszterin szintjét. Fehérjetartalma 2–4%. Környezeti igénye. Hõigényük fajtánként változó. A Pleurotus ostreatus hidegtûrõ, a P. florida és a P. pulmonarius melegigényes. Az intermedierek hõigénye eltérõ, 12–25 °C között termeszthetõk. A hõigény fejlõdési szakaszok szerint itt is változik: P.ostreatus az átszövetésnél 22–25 °C-ot, az érlelés idõszakában 18–22 °C-ot, a termõidõszakban 12–14 °C-ot igényel. A P. florida hõigénye az átszövetés és érlelés idején megegyezik a P. ostreatuséval, a termõidõszakban viszont 20–25 °C-ot igényel. Fényigény. Eltérõen a csiperkétõl, a laskagomba a termõidõszakban igényli a fényt (80 lux, 8 órán keresztül). A fény a termõtestek színét is módosíthatja. 219

Vízigény. A laskagomba számára szükséges vizet döntõ mértékben a táptalajban kell biztosítani. Nagy elõny, hogy a laska átszõtt táptalaja anélkül öntözhetõ, hogy a micéliumot károsítanánk. A jól nedvesített táptalaj 70% körüli nedvességet tartalmaz. Igényli továbbá a termesztõlétesítmény levegõjének 90%-os páratartalmát. Táptalajai. Élõ fafajok (fõleg hobbytermesztésben). Mesterséges táptalajon (árutermesztés) különbözõ mezõgazdasági hulladék anyagokon termeszthetõk. Búzaszalma, kukoricacsutka, kukoricaszár, máktok, nádhulladék stb. (minden szerves anyag). Termesztéstechnológiai változatok: – laskagomba extenzív termesztése, – laskagomba intenzív termesztése. Szaporítás. Mint a csiperkegombánál. Laskagomba extenzív termesztése. Jelentõsége kisebb, mint az intenzív termesztésé. Elsõsorban házikerti termesztésben, hobbykertészek számára javasolt. A hozam idõjárásfüggõ. Irányulhat a kivágott fák tuskójának hasznosítására és a kivágott fák felfûrészelt törzsének, ágainak hasznosítására egyaránt. A kivágott tuskó felsõ részérõl egy „kalapot” lefûrészelnek, a kialakított alapot szemcsírával vagy pálcikával beoltják. Ráhelyezik a „kalapot”, amit célszerû még fóliával is befedni. A rönkös termesztésnél a tavasszal kivágott fát feldarabolják, beoltják csírával (szemcsíra, pálcika). Beoltás után a rönköket fóliával beburkolják, veremben, pincében elhelyezve átszövetik. Az átszövetés augusztus végéig befejezõdik. Szeptember elején a rönköket árnyékos helyen a talajba süllyesztik. A termõtestek még az õsz folyamán megjelennek. A rönköket a laskagomba 4–5 év alatt elbontja. A laskagomba intenzív termesztése. Táptalaj-elõkészítés. Aprítás. Az alapanyagokat fent ismertettük. Az aprítás csutkánál 0,5–1,5, szalmánál 1–2 cm, kukoricaszárnál 4–6 cm történik. Eszköze kukoricadaráló, szalmatépõ, szecskavágó. Meg kell jegyeznünk, hogy a fõ alapanyag itt a búzaszalma. Az ép, egészséges, aranysárga színû búzaszalma használata a kívánatos. Elsõ feladatunk a felaprított anyaggal a nedvesítés. De itt álljunk meg! Mert ezt követi a hõkezelés. Ennek pedig két módja alkalmazott. Van a: – száraz hõkezelés és – a nedves hõkezelés. Száraz hõkezelés az elfogadottabb, elterjedtebb. Hõkezelõ kamrában, 100 °Con hõkezelik 1 óráig, majd vízzel benedvesítik (70% nedvességszintre), majd becsírázzák, amikor 30 °C-ra lehûlt. 220

A nedves hõkezelésnél elõbb 65–70%-os víztartalomra nedvesítik a szalmát. A hõkezelés célja itt is a fertõtlenítés. A nedves hõkezelés változatai: – 48 óra kisebb tétel esetén, – 54 óra nagyobb tétel esetén, – 84 óra kukoricacsutka esetén. Menete: felfûtés 58–60 °C-ra: – elsõ fertõtlenítés 4–10 órán át, – kondicionálás 48–52 °C, – lehûlés 30 °C-ra. Idõtartama: 2–3 nap. Csírázás csak kevert szemcsíra, 2–3 tf %, 4–6 tömeg %. A csírázás történhet kézzel és géppel. Táptalaj-elhelyezés. Polietilén zsákokban kerül forgalomba a táptalaj. A zsák felül zárt, oldalán viszont perforált (itt fog kifejlõdni a gomba). Egy-egy zsákba 10–13 kg, a nagyobbakba 20–25 kg táptalaj helyezhetõ el. 4 dm2-enként egy 5 mm átmérõjû perforáció található. Természetesen lehet más kiszerelési forma is. Termesztés menete. Termesztõlétesítmény takarítása, fertõtlenítése. A tevékenység megtervezése. Megrendelés, szállítás. Vásárolható becsírázott, de már átszövetett blokk is. Az átszövés itt is kritikus szakasza a termesztésnek. Kezdõ termesztõk inkább már átszövetett blokkot vásároljanak. A zsákok elhelyezésének módjai: – talajon, sorba állítva, – talajon, egymásra rakva, – fémnyársra (karóra) húzva, – polcokon, több szinten elhelyezve.

A termesztés fázisai. Átszövetési idõszak. Idõtartama 2–3 hét. 25 °C az optimális hõmérséklete az alapanyagnak (28 °C-nál ne legyen magasabb!). A levegõ hõmérséklete 18–22 °C. Páratartalom min. 70%. A hõfokszabályozás kellõ levegõcserével biztosítható. Az átszövetés alatt a gombának nincs szüksége fényre. Lappangási (érlelési) idõszak. Idõtartama 1–2 hét. Hibrideknél 1 hét. Az alapanyag hõmérséklete 16–18 °C, a levegõ hõmérséklete 18–20 °C. Relatív páratartalom 90%. A zsákokat nem, csak az utakat öntözzük, esetleg párásító berendezést használunk. Az érlelési idõszak végére a zsákok perforációinál megjelenõ kis fehér „dudorok” jelzik a termõkezdemények megjelenését. 221

33. ábra. A laskagomba nyárson, fólia alatt termesztve

Termõidõszak. 21–30 nap (három hullám esetén). Az árutermesztésben hibrideknél ezt az idõtartamot követik (a régi fajtáknál 1–1,5 hónap). Az alapanyag hõmérséklete 20–22 °C, a levegõ hõmérséklete 16–18 °C (a hullámok után növelni kell 18–22 °C-ra). Relatív páratartalom termõtestek képzõdése idején 90%, a növekedés idején 80%. Fényigény a termõtestek megjelenésétõl kezdve napi 8–10 órán át 80–2000 lux, fajtától függõen. Szedés. Szedésérett a termõtest, ha a kalap kiegyenesedik. A túlérett termõtestek rágósak, megnõtt a szedés közbeni spóraképzés veszélye (spóraallergia). Az összes termés 50–70%-a az elsõ hullám ideje alatt szedhetõ le. Szedés módja kézzel, kés segítségével levágjuk a csonkokat. Merevfalú göngyölegbe rakjuk, lelevelezve vagy csokrosan. Az elfogadható mennyiség göngyölegenként 5 kg. Szedés után 0–2 °C-on tároljuk a laskagombát. 100 kg nedves alapanyagból 12–16 kg vágott tönkû (leveles) és 16–20 csokros laskagomba szedhetõ.

222

Irodalomjegyzék

Antal József (1987): Növénytermesztõk zsebkönyve. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Balázs Sándor – Filius István (1987): Zöldségtermesztés a házikertben. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Balázs Sándor (1989, 1994): Zöldségtermesztõk kézikönyve. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Bernáth J. – Tischler – Ábrányi (1982): Növénykörnyezet és szabályozása. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Bíró György, dr. – Lindner Károly, dr. (1988): Tápanyagtáblázat. Medicina, Budapest Bíró József – Budai Mihály – Vaja Gyula (1965): Zöldségfélék tárolása. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Cselõtei László (1961): A zöldségnövények öntözésének egyes kérdései. Mezõgazdaságunk a belterjesség útján. IV.V. Öntözés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Daniska József – Bagi József – Antal Jánosné (1965): Vetõmagismeret, vetõmag-minõsítés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Fehér Béláné (1995): Spárgát a piacra. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest Fehér Béláné (1998): Zöldségtermesztõk zsebkönyve. Mezõgazda Kiadó, Budapest Hájas Mária (1976): Gyökérzöldségek termesztése. Mezõgazda Kiadó, Budapest Haraszthy József, dr. (2005): A torma. Parmen Zöldség-, Gyümölcskereskedelmi Kft., Debrecen Helyes Lajos, dr. (1999): A paradicsom ismertetése. SYCA Szakkönyvszolgálat, Budapest Hodossi Sándor – Kovács András – Terbe István (2004): Zöldségtermesztés szabadföldön. Mezõgazda Kiadó, Budapest Hodossi Sándor (2001): Zöldségkülönlegességek. Primom Vállalkozásélénkítõ Alapítvány, Nyíregyháza Kiss Árpád (1980): A borsó termesztése. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Leíró fajtajegyzék (2002), OMMI, Budapest 223

Márkus Ferenc – Kapitány József (2001): A fûszerpaprika termesztése és feldolgozása. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv (2005), Budapest Nagy József – Zatykó Lajosné (1981): Dinnyetermesztés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Nagy József (1994): Dinnye. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Nagy József (1997): Dinnye, uborka, tök. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest Nagy József (1999): Haszonkert a ház körül. Zöldségtermesztés, Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest Nagy József (2000): A dinnye és termesztése. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest Nagy József (2000): A zöldborsó. Dinasztia Kiadó, Budapest Nagy József (2005): A sárga- és görögdinnye. Szaktudás Kiadó Ház Rt., Budapest Nahlik György (1981): A szántóföldi zöldségnövények mûtrágyázási irányelvei. MÉM-NAK, Budapest Nemzeti Fajtajegyzék (2004): Zöldségnövény fajok. OMMI kiadványa, Budapest Sipos Gábor (1964): Földmûveléstan. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Somos András (1983): Zöldségtermesztés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Szalai József (2001): Életjelenségek a kertben. Szaktudás Kiadó Ház Rt., Budapest Szalva Péter (1982): Káposztafélék termesztése. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Terpó András (1986): Növényrendszertan és ökonombotanika alapjai (1.). Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Velich István – Csizmadia László (1985): Zöldbab- és zöldborsótermesztés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Zatykó Ferenc (1994): A zöldségnövények szaporítása. In Balázs S. (szerk.) Zöldségtermesztõk kézikönyve. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest Zatykó Lajos (1979): Paprikatermesztés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

224

Tartalom

Elõszó

...................................................

5

A zöldségnövény fogalma, jelentõsége, botanikai jellemzõi . . . . . . . . . A zöldségnövény fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Táplálkozási jelentõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nemzetgazdasági jelentõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fontosabb zöldségfajok rendszertani helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A haszonnövények morfológiai jellemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hajtás és hajtásrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hajtás kialakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A levél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A mag és a termés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6 6 6 9 10 11 12 12 13 15

A zöldségnövények származása és környezeti igényei . . . . . . . . . . . . . Környezeti igények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fényigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hõmérséklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vízigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tápanyagigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Talajigény, szántóföldi termõhelyek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I. számú szántóföldi termõhely (csernozjom) . . . . . . . . . . . . . . . II. számú szántóföldi termõhely (barna erdõtalajok) . . . . . . . . . III. számú szántóföldi termõhely (kötött réti talajok) . . . . . . . . . IV. számú szántóföldi termõhely (laza talajok) . . . . . . . . . . . . . V. számú szántóföldi termõhely (szikesek) . . . . . . . . . . . . . . . . VI. számú szántóföldi termõhely (sekély termõrétegû, erodált, lejtõs talajok) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

16 17 17 20 22 24 26 27 27 28 28 29

Termesztéstechnikai munkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Trágyás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A trágyaféleség kiválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Trágyaadag nagyságának megválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A trágyázás idõpontja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Talajmûvelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

30 30 30 33 36 37

225

29

Alaptalaj-mûvelés (A). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vetés elõtti talajelõkészítõ rendszer (V.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Növényápoló talajmûvelés (N) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vetésforgó, növényváltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vetésforgó-szerkesztés menete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Öntõzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Öntözési módok a zöldségtermesztésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Öntözési célok a zöldségtermesztésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az öntözés idõpontja. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Öntözõvíz mennyisége, öntözési norma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Idénynorma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Öntözési forduló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az öntözõvíz tulajdonságai és forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fontosabb vízforrások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zöldségnövények szaporítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A vetõmag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szaporítóanyag vetés elõtti kezelése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tenyészterület. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A vetõmagmennyiség kiszámítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Magvetés módja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Palántanevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A magvetés idõpontja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vetõmagigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Palánták tápkockaföld igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A palánták ápolási munkái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Termesztõlétesítmények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Növényház. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mûanyaggal borított berendezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nagy légterû fóliás létesítmények (fóliasátor, fóliaház). . . . . . . . . . Kis légterû fóliás létesítmények (fóliaágy, fóliaalagút) . . . . . . . . . . Palántanevelõ ágyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ápolási munkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ökotechnikai eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fitotechnikai eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zöldségfélék batakarítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szedés, aratás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az érettség fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A betakarítás idejét meghatározó tényezõk. . . . . . . . . . . . . . . . . A termés mennyisége, minõsége és betakarítás idõpontjának összefüggése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226

39 40 41 41 45 48 48 50 52 52 53 53 53 55 56 57 59 60 61 61 64 65 66 68 69 70 72 72 74 76 77 79 82 82 84 88 88 89 89 91

A szedések gyakorisága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Betakarítási módok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A zöldségfélék árukezelése, feldolgozása, tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . A termények elõkészítésre értékesítésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elõfeldolgozás, lényerés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyszerû tartósítási eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tárolás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tárolás eredményességét meghatározó tényezõk. . . . . . . . . . . A termények elõkészítése tárolásra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tárolóhelyek elõkészítése és fertõtlenítése . . . . . . . . . . . . . . . . . Szállító és csomagoló eszközök elõkészítése, csírátlanítása. . . . Tárolási módok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tárolás szabad földön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tárolás egyszerû létesítményekben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tárolás korszerû létesítményekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

91 92 93 93 97 97 99 100 103 104 104 104 105 107 108

Zöldségfélék részletes bemutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Burgonyafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Paprika. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fûszerpaprika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tojásgyümölcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Korai burgonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kabakosok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Görögdinnye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sárgadinnye. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Uborka. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Spárgatök. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cukkini . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csillagtök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Laskatök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sütõtök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hüvelyesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zöldborsó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bokorbab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Karósbab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Földimogyoró . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csemegekukorica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Káposztafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fejes káposzta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kelkáposzta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

110 110 110 115 120 124 125 129 129 134 138 143 144 144 145 145 146 146 152 154 155 156 159 159 162

227

Karalábé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Karfiol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Brokkoli. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bimbós kel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kínai kel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyökérzöldség-növények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Petrezselyem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sárgarépa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pasztinák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gumós zeller . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Retek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cékla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Feketegyökér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Torma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagymafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vöröshagyma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fokhagyma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Póréhagyma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Metélõhagyma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Téli sarjadékhagyma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Levélzöldségfélék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fejes saláta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Endíviasaláta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cikóriasaláta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Spenót . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sóska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Spárga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Termesztett gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csiperkegomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Laskagomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

164 166 168 169 170 172 172 174 178 179 182 184 186 186 188 188 193 195 196 198 198 198 202 204 206 207 209 214 215 215

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 Tartalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225

228