Wass Albert - Tavaszi Szél És Más színművek-olvasOM PDF

 

 

 

 

 

Kráter Műhely Egyesület Wass Albert Életműve 30. kötet kemény kötésben 19. kötet MÁSODIK KIADÁS

Pomáz, 2004 Kiadásunk a szerző kézirata és folyóirat-közlései alapján készült. Felkutatásukért külön köszönettel tartozunk Guttman Mihály kolozsvári karnagyzenetanárnak és Beyer László könyvtárosnak. ©Szász Lóránt és örökösei, 2003 h  ely Egyesület, 2003 © Kráter M űű hely Felelős kiadó és sorozatszerkesztő Turcsány Péter Sorozat- és borítótervező  Kováts  Kováts Kristóf  A borítókon Nagy borítókon Nagy Gy. György és Turcsány és Turcsány Péter fotója Péter fotója ISBNISBN 963 9195 38 3 Wass Albert Életműve 963 9472 89 1 kartonkötés ISBN 963 9472 90 5 keménytáblás Kiadja a Kráter Műhely Egyesület 2013 Pomáz, Búzavirág u. 2. Tel./fax: 06-26-328-491 E-mail: [email protected] www.krater.hu Szöveggondozó Néráth Mónika  M űű  szaki   szerkeszt őő  Várvédy  Várvédy Zsuzsa Tipográfia Kotsis Tipográfia  Kotsis Sándor (Dertako Bt.)  Nyomás Saluton  Nyomás  Saluton Bt.  Felel őő  s  vezet őő  Szabóné  Szabóné Melkovics Ágnes

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

Tavaszi szél SZÍNPADI JÁTÉK 3 FELVONÁSBAN, 5 KÉPBEN (Történik Erdélyben a Monarchia utolsó éveiben és valamivel késő bb) bb) SZEMÉLYEK IMRE, Tomori Imre, ő  si nemesi család sarja, sarja, késő bb bb f őő  ispán ispán VÉN IMRE, apó, az erd ő  ő k vénje BEDŐ Péter, tiszttartó ANIKÓ, a lánya FŐISPÁN, erdélyi nemes úr IRMA, a lánya KEREKES, tanár földbirtokos, virilista K ŐVÁRI, VÁRI, gazdag  gazdag virilista   PONGRÁCZ, nemes úr, országgyű lési lési képvisel őő    DRESSING, bankár JÓSKA, székely JÓSKA,  székely legény POPESCU, ügyvéd, majd prefektus TÁBORNOK, a francia békefenntartóktól LELKÉSZ, PARASZT, HAJDÚ, TITKÁR, RENDŐRFŐ NÖK, ÖREG HIVATALNOK, FIATAL ÍRNOK, ROMÁN HIVATALNOK és két piszkos,  borzas ember FIATAL IMRE, az utójátékban  A darabot 1944 karácsonyára karácsonyára t ű  ű zte   mű  sorára Budapesten a Nemzeti Színház, de az ő  sbemutató a bombázások bombázások miatt elmaradt.

 – 4–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ELŐJÁTÉK (Erdei tisztás, valahol a havasok között. Kereken fenyő k és bükkfák. Háttérben három fiatal nyírfa, mögöttük hegyek. Baloldalon roskadó kaliba, olyan, amilyent  szénéget őő  k, k, favágók és pásztornépek használnak nyári szállásul odafent. Tavasz van a hegyen, tehát június. Megáradt patakok zúgása hallatszik olykor, ahogy a szél fölhozza a hangot. A tisztáson át ilyenkor sárga barkaport kavar a  szél, s mint könnyű  selyemfátylat  selyemfátylat lebbenti tova az erd őő   fölött.  fölött. Virágoznak a fenyő k. k.  A nyírek éppen lombjaikat bontják: sző kék kék és sejtelmesek, mint a fiatal leányok. Üde zöldek a bükkfák, a tisztás füvét néhány sárga virág díszíti már, s a leveg őő   tele  tele van gyantaszaggal, mézgaszaggal, pattanó rügyek és ébred őő   vágyak  vágyak csodálatos illatával.  Naplemente van. Rő tt,, puha pászmák hullanak végig a tájon. A hegyek sötétkékek már, s a játék alatt lassan párába vesznek. Messze, valahol kakukk szól, s havasi harkály csikorog. Játék közben egyre ritkábban szólnak, s a vége felé hallani lehet az öreg baglyot. Akkor már éjszaka van. Mikor a függöny szétnyílik, a búcsúzó délután barna fényében ott ül Imre, a havasi legény egy rönkön és tilinkót farag. A rönk, amelyiken ül olyan mint minden vén, kidöntött, odvas bükkfarönk. Csak éppen a színén látni kissé, hogy mesebeli rönkr ől van szó, mint ahogy a tisztás, az erdő s a hegyek színén is látni, hogy valahonnan a régi táltosok világából valók.  Imre harisnyában van, bakancsban bakancsban s egy szál, kissé kissé elnyű tt tt ingben. Födetlen f őő  vel vel ül, a kalap mellette van a földön. A kalap mellett sárga gólyahír, odébb, a rönk végiben balta. Néha belefúj a tilinkóba, próbálgatja. Közben dúdol.)

„Tavaszi vizet áraszt, virágom,szél virágom. Minden madár társat választ virágom, virágom. Hát én ugyan kit válasszak, virágom, virágom. Hogy magamra ne maradjak virágom, virágom.” (Közben belefúj néha a furulyába. A szél olykor felhozza a völgybő l a tavaszi  patakok zúgását.)  – 5–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

„Hát én ugyan kit válasszak, virágom, virágom. Hogy magamra ne maradjak virágom, virágom.” (Jobbról, bozontos vén fenyő  mögül  mögül fenyő toboz toboz röpül, s Imre hátán puffan. Imre  fölriad. Fenyő  mögül,  mögül, ingerked ő  ő hangon  hangon leányének:)

„Ha éngemet választanál virágom, virágom: esztendőre kopasz volnál virágom, virágom!” (Még egy fenyő toboz toboz puffan Imrén.) IMRE (fölugrik) (fölugrik).. Híjnye, te varasbéka! Most megeszlek! ANIKÓ (kiszalad a fenyő  mögül  mögül ingerkedve). ingerkedve). Ha a medve futni tudna, őzet enne! IMRE. Tán nem foglak meg? ANIKÓ. Nem hát! (Nyelvét ölti rá.) Be, rá.) Be, vén medve, beee! IMRE (lecsapja a furulyát, nekirugaszkodik). nekirugaszkodik). Híjnye, a teremtésedet! (Kerget őő  znek.   Imre hirtelen elkapja elkapja Anikót és magához szorí szorítja.) tja.) ANIKÓ (verg őő  dve). dve). Imre! Imre! (Halkabban.) (Halkabban.) Imre…  Imre… IMRE (részeg hangon, éppen olyan halkan). halkan). Anikó… virágom…, megcsókolja. Abban a pillanatban fejük fölött megszólal a kakukk. Hármat kiált, hangosat. ANIKÓ (ijedten elrebbenve). elrebbenve). Jaj! Most megláttak! IMRE (nem engedi el). el). Csak egy madár. ANIKÓ. Hármat kiáltott. Három évet élek. IMRE. Fenét. Három gyermekünk lesz, azt akarja mondani. ANIKÓ. Eridj már, bolond… IMRE (újra meg akarja csókolni. Abban a pillanatban valahol az erd őő  k között lövés dörren s végighangzik a völgyeken. Mindketten megriadnak, de még kapaszkodnak egymásba. A nap akkor vész el a fák között. Hirtelen sötétebb lesz egy árnyalattal.) ANIKÓ. Lőttek…  – 6–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ő  felé  felé figyel). figyel). Lőttek. IMRE (elereszti a leányt, s az erd ő  ANIKÓ. És a kakukk hármat kiáltott… IMRE (nem figyel rá, az erd ő  ő t nézi). nézi). Valaki vadászik. ANIKÓ (lesimítja a ruháját, szelíden és kissé zavartan nézi Imrét). (sötéten).. Biztosan az urak. IMRE (sötéten) ANIKÓ (kis szomorúsággal). szomorúsággal). Megyek… apám ezóta feji már a juhakot… IMRE. Vadásznak. Őzet vadásznak. Nekik szabad. Urak…! után). Akkor szervusz, Imre. ANIKÓ (kis szünet után). IMRE. Szervusz Anikó. (Hirtelen.) (Hirtelen.) Várj…  Várj… (elkapja a karját) ha karját) ha följön a hold, lenézek hozzátok. Addigra a furulyám is meglesz! Az új! Akinek olyan hangjai lesznek, olyan hangjai, te…, hogy olyanok még Isten rigójának a torkában sincsenek, érted-é? ANIKÓ (lelkesen) (lelkesen).. Ja be szép lesz! Azon furulyázik nekem? (suttogva).. Azon. Akarod? IMRE (suttogva) (ugyanúgy).. Akarom! Ha följön a hold… ANIKÓ (ugyanúgy) IMRE (hirtelen elkapja a derekát). derekát). Úgy fog szólani te, az a furulya, ha följön a hold, hogy olyant még sem te, sem a juhok, sem ezek a behemót hegyek itt kereken…, de még a csillagok sem, te… talán még… (egészen halkan) az halkan) az Isten sem, aki pedig sok, rengeteg sok furulyaszót hallhatott, mióta ez a világ így van, ahogyan van… ANIKÓ. És nekem szól majd… IMRE. Neked! Egyedül csak neked! Nem szól az senki másnak, még a hegyeknek sem, az erdőknek sem…, a csillagoknak sem…, még… még az Istennek sem… csak neked, Anikó… (Lassan a leány fölé hajlik, már-már megcsókolja, amikor újra lövés dörren. Még hangosabb, mint az el őő  bbi. bbi. Hirtelen egy árnyalattal újra

 sötétebb lesz. H űű  vös vös szél indul zúgva a fák közt. Gyorsan elengedik egymást.) ANIKÓ (riadtan) (riadtan).. Megint lőttek… IMRE (sötéten nézi az erd ő  ő tt). ). Megint. ANIKÓ (kis csönd után). után). Késő van, sietnem kell Imre. Apám megfejte a juhakot ezóta s én nem segítettem neki. Megver az Isten. (Indul.) (Indul.) Várlak  Várlak a holddal, Imre… (Bal hátra elszalad.) IMRE (sötéten és mozdulatlanul egyre az erd őő  t nézi). nézi). Jó. Eridj csak. (Egyedül magában.)  Őzeket lőnek az urak… (Még áll egy ideig, aztán lassan megfordul, magában.) nehéz léptekkel visszamegy a rönkhöz. Leül. Nézi az erd őő  t.t. Lehajlik a furulya után,  fölveszi, de nem néz rá.) Az rá.) Az urak! (Sóhajt, megkeresi a bicskáját, faragni kezd.  Néha belefúj. Nem tetszik tetszik a hangja. Egyre bosszúsabb bosszúsabb lesz. Végül földhöz földhöz vágja a  furulyát.)  – 7–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

VÉN IMRE (Közben balról lassan bejött. Az erd őő  k vénje ő . Puha vadbő r ruhában van. Fehér szakálla, válláig ér ő  ő  fehér  fehér haja. Vaddisznóbő r bocskoraiban olyan halkan jár, hogy hallani sem lehet. Puska van a vállán s nagy vadásztarisznya. Oldalán balta, hosszú vadászkés. Magos, szikár). szikár). Úgy bánsz vele, mintha ő lenne hibás. IMRE (fölriad) (fölriad).. Maga az, apó? VÉN IMRE (közelebb jön, fölveszi az eldobott furulyát, nézi). nézi). Pedig a világ minden hangja benne van ebben a fában, amit ellöktél. A legszebbek is és a legrútabbak is. Te vagy hibás, ha csak a csúnyát tudod fölszabadítani benne. IMRE. Maga lőtt? VÉN IMRE (lassú mozdulatokkal lerakja a puskát, tarisznyát, baltát. A furulyát a rönkre teszi, Imre mellé). mellé). Én? Nem. Azt hittem, te lőttél. IMRE (bosszúsan) (bosszúsan).. Én? Sze puskám sincsen. VÉN IMRE. Na-na. Csendőrök számára nincsen, azt tudom én. De az erdők között… Szóval nem te lőttél? IMRE. Nem. végére). Akkor az urak vadásznak. VÉN IMRE (letelepszik a rönk másik végére). IMRE. Azok hát. Őzre. VÉN IMRE. Őzre. IMRE. Maholnap tele lesz velük a hegy. VÉN IMRE. Ez az ő idejük. Június, meg július, meg augusztus, meg a szeptember. Kijönnek a városokból, megszellőztetik magukat idefönt… hozzálőnek ehhez, meg ahhoz… De már október derekátul nem látni többet belőlük. Csak éppen egyetegyet. IMRE. Nagyokat esznek, bort, pálinkát, mindent összeisznak, még sátrat is vernek, ő

hogy meg ket a harmat. Aztán akkora lármát csinálnak, hogy szétszalad az erdne ő! áztassa (Gúnyosan.) IMRE. Vadászok! Na sze. Úri vadászok. Zöld a kalapjuk, s azzal kész. (Újra kézbe veszi a furulyát, faragcsálja.) S faragcsálja.) S maga él még, apó? VÉN IMRE. Élek. IMRE. Régen láttam. Talán, mikor is? Gyertyaszentelő tájban, ugye? VÉN IMRE. Olyanformán. Amikor medvebőrt vittem eladni s betértem hozzád. Ott lent voltál akkor a Bajkiáltó alatt, abban a kunyhóban. IMRE. Lehúzódtak oda a nyestek, s átvittem a csapdákat is mind. Szép volt a medvebőr, emlékszem már. Megfizették jól?

 – 8–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

VÉN IMRE. Sok úrféle szívesen fizet, s nagy pénzt olyan medvéért, kinek nyomát nem ő kell megmássza, s kit látnia sem kell, ameddig a meddig eleven. IMRE. Emlékszem, gyertyaszentelő volt éppen. Akkor pusztult el Daniéknál a kecske, s az öt gyermek tej nélkül maradt. (Furcsán.) (Furcsán.) De  De négy napra rá, hajnalon, egy fejős kecskét leltek Daniék pajtájukban, bekötve a szarván a járlat, Szücs Dani nevére. Tud err ől, apó? VÉN IMRE. Én? Honnan tudnám. Most mondod. IMRE (vigyorogva) (vigyorogva).. De a kecske mellett egy darab szíjat is találtak ám, szakasztott olyant, amilyent maga hasít vaddisznóbőrből a bocskoraihoz. He? VÉN IMRE (röstelkedve). (röstelkedve). Az  Az ember, ahogy vénül, mind ügyetlenebb lesz. (Zsörtölve.) Nem (Zsörtölve.)  Nem kell mindent meglátni, ha hibázik az ember. Ti is megvénültök. IMRE (halk kiáltás jobbról: hopp-hopp! Hopp-hopp). Eszen Hopp-hopp). Eszen a fene valakit. ődik, d  ik, kissé hangosabban.) VÉN IMRE. Egye. (Kiáltás megismétl ő  IMRE. Ha, hogy ordibál. Összebőgi az erdőt. VÉN IMRE (morogva) (morogva).. Aki nem tud járni havason, az üljön otthon, akár paraszt, akár úr. IMRE (er őő  sen   figyel. A kiabálás mintha mintha közeledne). közeledne). Hallgasson csak… fehérnép kiabál, hallja? Fehérnép! VÉN IMRE. Hát osztán. Annak meg éppen otthon a helye. Biztosan valami afféle, aki az urakkal jár. Vérszagra. Elmaradt s most b őg, mint bornyú a vásárban. IMRE (hirtelen felszökik, tölcsért formál a szája elé s beleordítja a havasi hívó kiáltását).. Huuu-hahuuu! Huuu-nya! kiáltását) VÉN IMRE (fejcsóválva) (fejcsóválva).. Bolond. Azt hiszed neked kiabál az? (Kiáltás sokkal közelebbr ő  ő l. l. Annyira utánozza az Imre kiáltását, mintha visszhang volna.) IMRE. Hallja? Nekem felelt. Huuu-hahuuu! Huuu-nya! Huuu-nya! (Jobboldalon, pontosan ott, ahol Anikó el ő  őugrott u  grott a fenyő  mögül,  mögül, megjelenik Irma.  Férfi vadászruhában, puskával, puskával, zöld kalappal.) IRMA (utánozva) (utánozva).. Huuu-nya! (El ő  ő bbre bbre jön, meglátja ő ket.) Maguk ket.) Maguk kiáltottak? IMRE (csodálkozva nézi). nézi). Münk? VÉN IMRE. Maga kiabált. IRMA (közelebb jön, nagyot szusszan). szusszan). Phű. Elvétettem az ösvényt. Nehéz, amíg megjegyzi sötétben is az ember. Messzi van ide a vadászház?  – 9–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

mustrálgatja). A jávorvölgyi? IMRE (egyre mustrálgatja). IRMA. Az. IMRE. Messzi. VÉN IMRE. Két óra járás. (körülnéz).. Nagyon sötétedik. Fák között már sötét van egészen. Nem IRMA (körülnéz) kísérne el valamelyikük? (Imrére néz.) után). Nem. IMRE (gondolkodás után). Nem. IRMA (az öregre néz). VÉN IMRE. Nem. IRMA. Megfizetem. VÉN IMRE. Öreg vagyok. IRMA (Imréhez) (Imréhez).. S maga? Pénzért? IMRE. Maga lőtt elő bb? IRMA. Én. IMRE. Kétszer? IRMA. Kétszer. Elő bb elhibáztam, azután azután meglőttem. IMRE. Őzet? IRMA (csodálkozva) (csodálkozva).. Azt. IMRE (izgatottan) (izgatottan).. Hatos bakot. Az egyik ága hibás, kissé félre hajlik. IRMA (meglepetten) (meglepetten).. Honnan tudja? IMRE (egyre izgatottabban). izgatottabban). A borkút fölött, ahol a tisztás van. IRMA. De hát honnan tudja? IMRE (keser űű   haraggal).  haraggal). Mert csak egy őzbak lehet a havason, amelyikre ha ő

rál nek nem el, hanem bevárja a második lövést is. Akit én neveltem évvel ezel őtt.ugrik (Elfordul.) Kísérje (Elfordul.)  Kísérje maga, apó, ezt az úri nagyságát, mert én…két én egy lépést se vele! (Fogja a baltát, jobbra el. Hallani lehet, ahogy vágja a fát.) VÉN IMRE. Én se. (Elfordul, r ő  ő zsét   tördel.) bosszúsan.) Máskor IRMA. Na jó, hát nem tudhattam. (Hogy senki sem felel, bosszúsan.) Máskor (Haragosan.) Nem tegyenek táblát a nyakába. (Haragosan.)  Nem támaszthatom föl! (Kis szünet után,  szelídebben.) Na,  szelídebben.)  Na, jön valamelyikük? Mondtam, hogy megfizetem. (Senki sem válaszol, hirtelen dacosan.) Hát dacosan.) Hát akkor itt maradok! (Hogy erre sem felel senki,  szinte fenyeget őő  en.) Itt en.) Itt maradok éjszakára! (Megint nem felel senki.) Jó. senki.) Jó. (Lerakja a  puskát a tönkre, letelepszik.) letelepszik.) Megvárom  Megvárom a reggelt.

 – 10–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

 zgyújtót).   VÉN IMRE (közben összetördelte s összerakta a t űű  zgyújtót) . Azt lehet. Eljő. (Kovával, taplóval tüzet csihol, a r ő  ő zse   alá tartja, fújja, míg míg lassan meggyúl.) Az meggyúl.) Az őzzel mit csinált? IRMA (bosszúsan még mindig). mindig). Kizsigereltem s ott hagytam. IMRE (Ekkor jön vissza, kezében egy rakás felvágott fával. Lelöki. Mérgesen, ő 

 fenyeget  en.) Mit en.)  Mit csinált. Kibelezte, vele? VÉN IMRE (csitítólag). (csitítólag) te, kibelezte. Csak ők úgy mondják. Szebb. IMRE. Az más. (Leguggol ő  is  is a t ű  ű zhöz,   fújja. A láng lassan feln felnő . Újra feláll, lassan bemegy a kalibába. Irmára rá se néz. Kend őő  ben ben puliszkát és túrót hoz s egy tégelyben vizet. Mindezt szép rendben lerakja a f űű re.) Lásson r  e.) Lásson hozzá, apó. VÉN IMRE. Várj. (Kotorászni kezd a tarisnyában, kend őő be b  e csavart kenyeret meg  szalonnát vesz el ő  ő ..) Vegyél ) Vegyél ni, ebből. Szalonna s kenyér. Állj meg csak. Valahol hagyma is van. (Kotorász tovább.) IMRE. Hagyma? vágja.) Megosszuk. (Hirtelen VÉN IMRE. Az hát. Tavalyi. Itt van ni. (Ketté vágja.) Megosszuk.  zavartan.) Várj  zavartan.)  Várj csak… háromba vágjuk… A kisasszony, ha már itt van… fölnevet). Köszönöm. A IRMA (eddig dacosan, bosszús arccal ült, hirtelen fölnevet). hagymáról lemondok. VÉN IMRE. Ahogy gondolja. Akkor talán a szalonnából tessék vágni, meg a kenyérből. Egyebünk nem nagyon van. IRMA. Köszönöm. (Imréhez, ingerkedve.) Maga ingerkedve.) Maga nem kínál meg? IMRE (kedvetlenül) (kedvetlenül).. Ott van, tessék. Mi idefönt nem kínálgatjuk egymást. Aki éhes, eszik. IRMA (átnyúl Imre arca el ő  ő tt tt a kend ő  őhöz). h  öz). Mi ez? IMRE. Puliszka, meg orda. IRMA. Jaj, de érdekes… IMRE (hirtelen elkapja a kezét). kezét). Maga belezte az őzet? IRMA (meglepetten) (meglepetten).. Én. IMRE (t űű  z  mellé tartja a kezét, nézi) nézi). Ezzel a kicsi kézzel? Nem lehet az… IRMA. Megmostam a patakban, hallja! IMRE (egyre a kezét nézi). nézi). De igen, a körmei véresek. v éresek. Csillog rajtuk a vér. fölnevet). Nem vér az! Ó! Csak körömfesték! IRMA (elkapja a kezét, megnézi, fölnevet). Nem IMRE. Mért kell azt fösteni? Hogy mindenki azt higgye, most jön a belezésből? IRMA (hangosan, jóízű en en kacag). kacag).

 – 11–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

VÉN IMRE. Hadd el. Mit tudja az ilyen úri fehérnép, hogy mit miért cselekszik. Egyik bolondítja a másikat. (kacag).. De furcsákat beszélnek maguk! Na, adjon abból az ordából. (Újra IRMA (kacag) átnyúl Imre el őő tt, t  t, meztelen karjai szinte Imre arcát érik. Imre kissé hátrább húzódik, de szemét le nem veszi Irma karjairól. Irma észreveszi a nézést.) Mit nézést.) Mit lát rajtam? IMRE (kurtán). (kurtán). Semmit.  Semmit. (Elfordul, eszik.) (Sötét lett közben. Fönt rendre csillagok gyúltak, homályba vesztek a hegyek, s az erd őő  kk.. Csak néhány hegycsúcs látszik még a csillagos sötétkék égre rajzolódva. Szél indul. Mélyen az erd ő  ő k között megszólal az öregbagoly. Esznek, utána isznak a légelybő l.) l.) IMRE (Irmának nyújtja a légelyt). légelyt). Iszik? IRMA (átveszi, idétlenül szájához emeli, nyakába csurog a víz). víz). Juj, de hideg… (kacag, mintha csiklandoznák) leszaladt csiklandoznák) leszaladt a bőrömön… jujj… IMRE (nézi, aztán átveszi t ő  ő le le a légelyt és ő  iszik).  iszik). IRMA. Magának nem csurog a nyakába? IMRE. Nem. (Leteszi a légelyt, aztán leül, megpiszkálja a tüzet.) VÉN IMRE (az erd ő  ő  felé  felé hallgat). hallgat). Megjött a szél. A Cserbükkön zúgatja már a fákat. Tavaszi szél. (Mély lélegzetet vesz.) Jószagú. vesz.) Jószagú. IRMA (Imre mellé ül a rönkre. Kis ideig a tüzet nézi, aztán lassan Imre felé fordul.  Halkan).. Nem tehetek róla, hogy meglőttem… (Hogy Imre nem felel.) Nem  Halkan) felel.) Nem tudhattam, hogy a maga őze… búsul miatta? IMRE (rekedten) (rekedten).. Már nem. Valaki úgyis meglőtte volna egyszer. Szép bakocska volt. halkan). Szép. (Megborzong.) (Megborzong.) H IRMA (elgondolkozva, halkan).  Hűvös az este. S ez a  bagoly… VÉN IMRE. Az öregbagoly. IMRE. Érzi a tavaszt, azért beszél annyit őkelme. IRMA (halkan) (halkan).. Hogy zúg valami… mintha az erd ő beszélne… (Lassan.) A VÉN IMRE. Ezek a vizek. A tavaszi vizek. Az erdőké, meg a hegyeké. (Lassan.)  A mi hegyeinké. IRMA. Szépek. VÉN IMRE. Ezek a mi hegyeink, lássa. Az ott a Medvek ő, ott a Bajkiáltó, túl rajta a Cserbükk. Lentebb van egy kis kerek hegy, a Doboló…  – 12–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

IRMA. Ismerem. VÉN IMRE. Az csupa nyírfa. S ilyenkor olyan, mintha angyalok kertje volna. A vizek pedig innen, meg onnan összegyűlnek és innen is hoznak valamint, meg onnan is… hallja? Milyen nagyon szépen zúgnak… IRMA (suttogva szinte). szinte). Hallom… VÉN IMRE. Néha halkabban, néha hangosabban, ahogy a szél hintázza a hangot. IRMA. Szél, Vén Imre. Érzi? Ez a Medvek őr ől jön, mert fenyő-szaga van. Tavaszi fenyőszaga, a fenyő most virágzik. Máskor nyírfaszagú szél jön, s az embernek kedve volna fütyörészni tőle. S máskor megint a Bajkiáltó bükkösének zsönge rügyeit érezni benne… Érzi…? IMRE. Bolond kedvük támad az őzeknek ilyenkor… VÉN IMRE. S mindeneknek, akik itt élnek a mi hegyeink között… Hallja? (Közben az ég alján szelíd derengés támadt s egyre er őő  södik.   Távol lappantyú lappantyú  szólt.) IMRE. Lappantyúmadár hívja a párját. A hold mindjárt fönt lesz… IRMA (megbabonázva, súgva). Maguk… súgva). Maguk… kicsodák maguk…? VÉN IMRE. Emberek. (Kis szünet után.) Szegény után.) Szegény emberek. IMRE. Jő már a hold. Telehold. IRMA. Maga kicsoda? IMRE. Favágó, szénégető… VÉN IMRE. Vadorzó. IMRE (dacosan) (dacosan).. Hát aztán? Vadorzó! VÉN IMRE. Ember. Mint valamennyi. IRMA (súgva, Imréhez). Imréhez). És ő? Ő

ő

IMRE. ? Vénember. Apó. A hegyek apja, meg az erd ké. Mi csak úgy hívjuk: Apó. IRMA. S maguk itt élnek mindég? IMRE. Itt, vagy másutt. Ahol lehet. Én télen a faluba is lemegyek. IRMA. És ő? IMRE. Ő mindenütt (bizonytalan mozdulattal kereken mutat) mindenütt, mutat) mindenütt, ahol erdő  van, meg hegy van, meg… ahol szegény ember van… IRMA. Ő nem jár le a faluba? IMRE. Ő már öreg.

 – 13–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(Közben a Hold fölszállt a fák közül. Varázslatos fényt vet a tisztásra. Hárman ülnek a t űű  z  körül és nézik a holdat. holdat. Imre lassan, szinte álomszer  álomszer űű  en en a furulya után nyúl. Szájához emeli. Lágyan, szépen megszólal a „Tavaszi szél vizet áraszt”  áraszt”  dallama.) IRMA (fölsóhajt) (fölsóhajt).. Milyen szép a hangja ennek a furulyának… eszmélve). Igen! Apó! Hallotta, Apó? Megjött a hangja a IMRE (hirtelen eszmélve). furulyának! Elő bb még nem volt, emlékszik-e? emlékszik-e? Ez bű bájosság, hallja-e, Apó! Apó! VÉN IMRE. Az. Bű bájosság. Mondottam ugye, hogy benne van. A leghitványabb fában is benne lakozik a legszebb hang, csak ki kell csalni onnan. Te most kicsaltad, Imre. De nem. Nem te csaltad ki. Valaki más. IMRE. Kicsoda, apó, ha nem én? VÉN IMRE. Aki a holdat iderakta a fejünk fölé… meg aki ezt a szelet elindította… meg ezt a szagot adta… Érzed…? Rügyeznek a nyírfák. Illatot rügyeznek, mint hangot a furulyád… IMRE (nehány trillátsincsen! belefúj, lelkesen). lelkesen) micsoda hangot! talán még Isten rigójának a torkában Ilyen még. Snem is szólott ezekIlyen között a hegyek között fölugrik.) Jaj, senkinek! Sem a csillagoknak, sem a lányoknak… sem a… (Hirtelen fölugrik.) Jaj, fönt van a Hold…! Mennem kell! IRMA (kedvesen) (kedvesen).. Furulyázzék még… olyan szép… IMRE (idegesen) (idegesen).. Mennem kell, mondtam. Valaki vár a Holddal. IRMA. Valaki? IMRE. Valaki. IRMA. S ha kérem, hogy maradjon itt és furulyázzék… Nekem? (lázasan).. Mennem kell… mert fönt van a Hold és… rügyeznek a nyírfák… IMRE (lázasan) IRMA (közelebb húzódik hozzá, szinte érinti már). már). Csak egy kicsit furulyázzék még, csak egy keveset… (Megsimogatja a karját.) Csak karját.) Csak egészen keveset… IMRE (megrázkódik az érintést ő  ő ll). ). Mennem kell… hallja a vizeket…? Valaki vár a Holddal… IRMA (súgva) (súgva).. S maga elmenne valakiért? IMRE (idegesen) (idegesen).. Nem érti, hogy futni kell ilyenkor?! IRMA. Hova? IMRE (rekedten, súgva). súgva). Valakit megkeresni, mint a lappantyúmadár… IRMA. Valakit…? S ha itt van…? (fölriadva).. Hol? IMRE (fölriadva)  – 14–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(halkan).. Itt. IRMA (halkan) IMRE (egy pillanatig döbbenve nézi, aztán megrázkódik). megrázkódik). Maga? (Végigsimít a homlokán, nagyon józanul.) Ne józanul.) Ne bolondozzék kisasszony. Ez nem játék. Ez nem… IRMA (egészen közel simul hozzá). hozzá). Furulyázzék… Nézze a Holdat… milyen furcsa… IMRE. Vigyázzon… bű bája van a Holdnak… s akit akit megfog… IRMA. S akit megfog? IMRE (lázasan) (lázasan).. Azt nem ereszti…! IRMA. Az szép… (A fák közt zúgás támad.) VÉN IMRE (halkan, magának). magának). Tavaszi szél… IRMA. Milyen jó szaga van. lélegzik). Ereje van! IMRE (mélyet lélegzik). VÉN IMRE. Törvénye van. IMRE (mereven a Holdat nézi s lassan szájához emeli a furulyát. Halkan és nagyon szépen szállanak föl a .hangok furulyából) furulyából). . „Tavaszi szél vizet áraszt…” VÉN IMRE (halkan, bölcsen) bölcsen). Tavasziaszél vizet áraszt… hajtva). Virágom… virágom… IRMA (halkan, súgva, közben fejét Imre vállára hajtva). Eljönne velem? IMRE (furulyázik tovább). tovább). őn.) Imre! n  .) Imre! IRMA. Imre… (Sürget ő  tovább). IMRE (furulyázik tovább). IRMA. Elvinném. Vadászom lenne. Úr. (dünnyögve).. Az ma könnyen megyen. Ilyent csináljon egy úrifajtából, VÉN IMRE (dünnyögve) ha tud. Ilyent, mint ez az Imre. IRMA (lázasan) (lázasan).. Vadászházat építtetek az erdők között, ahol akarja. Ahány puskát megkíván, mind a magáé. Ahol vadászni akar, jogot szerzek… Ha velem jön. IMRE (furulyázik, szemét le nem veszi a Holdról). Holdról). IRMA (átöleli Imre nyakát). nyakát). Imre, hívom… Olyan úr lesz mellettem, mert olyan… IMRE (Irmára néz, leereszti a furulyát). furulyát). IRMA. Jönnöd kell… érzed a fák szagát, Imre? Rügyeznek a nyírfák! S a fenyők virágoznak! És… a Holdnak is illata van, érzed? (Lassan föláll, nyújtózik. Puha macskaléptekkel a kaliba felé indul. Az ajtóból még visszanéz Imrére, majd a  Holdra, aztán elt ű  ű nik.) nik.)

 – 15–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

 ritmusba). „Ősszel érik IMRE (hirtelen átcsap furulyával heves, vad, lüktet őő   ritmusba).  babám a fekete szöllő” dallama csattog, cifrázva a fából. Majd hirtelen, egyetlen sivítással véget ér. VÉN IMRE (a beállott csöndben). csöndben). Imre. Valaki várt a Holddal. IMRE (hetykén, fölényesen, fejével a kunyhó felé int). int). Vár! VÉN IMRE (figyelmeztet  ő  ő n). n). Eridj innen, Imre. Valaki vár odalent. Eridj, amíg lehet. Féltelek Imre. IMRE. Engem, apó? VÉN IMRE. Ha hallottad volna, miket beszélt ez itt. IMRE (nagyon józanul). józanul). Hallottam. Mostanig gondolkoztam rajta. VÉN IMRE (felkönyököl) (felkönyököl).. És itt hagynád, érette, a hegyet? IMRE. Hagynám. VÉN IMRE. S azt is… aki várt, a Holddal? lassan). Azt is. Úr lennék. (föláll) (föláll) Úr! IMRE (gondolkozva lassan).  Úr! (Kinyúlik, lép egyet a kaliba felé.) VÉN IMRE. Mi az, hogy úr? Másféle gúnyát hord, másféle szokásokat. Ennyi. IMRE. Puskái vannak! S joga! Úr! (Megint lép egyet a kaliba felé.) VÉN IMRE. Vigyázz, Imre! Ilyen úr nem leszel soha, mint mostan. Ekkora úr! IMRE. Ilyen? Rongyos-zsebű, koszos ingű, senki. Szénégető, favágó, erdőn  bujdosó, nyestet csapázó. csapázó. Ilyen? VÉN IMRE (meggyő  ző déssel). déssel). Ilyen. IMRE (gúnyosan fölkacag). fölkacag). Hát ilyen akár ne is legyek, soha többé. (Lép nehányat a kunyhó felé.) VÉN IMRE (hirtelen felül). felül). Megállj. Gyere vissza. Valamit mondok neked. Ráérsz  bemenni azutánkelletlenül is. A tavasz tavasz nem fut.elNas amit Hold még még magosan jár. Na gyere. IMRE (lassan, visszajön) visszajön). akar? Halljam! VÉN IMRE. Ülj le. Fúdd meg azt a tüzet. IMRE (leguggol a t ű  ű zhöz,   megfújja, a t ű  ű z  felizzik). felizzik). VÉN IMRE. Úgy. Nem fut el a Hold, s egyéb se, míg egy-két szót elmondok. (Jelent őő  sen.)  sen.) Rólam,    Rólam, Imre. IMRE (csodálkozva) (csodálkozva).. Magáról? VÉN IMRE. Rólam. Ülj le már. IMRE (leül a t űű  z  mellé, a földre). földre). VÉN IMRE. Ma elmondom. Ma olyan minden, hogy el kell mondanom. (Kis csönd.) Hallod csönd.)  Hallod a vizeket? Hogy megárasztotta őket is a tavasz… Érettük. S éretted,  – 16–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

Imre. Hallod az öregbaglyot? Nézi a Holdat és beszél hozzá. A tavaszról. Hát ide figyelj, Imre. Valamikor… én is úr voltam. hitetlenül). Úr? IMRE (megdöbbenve, hitetlenül). VÉN IMRE. Úr. Na nem ilyen, mint mostan. Másféle. Nadrágos. Kastélyban lakó. Puskákkal és jogokkal, ahogyan mondottad az elő bb. Csak olyan úr. (Fölemelkedik kissé.) Nem kissé.)  Nem mintsmostan. (Karjával hegyekmeg felé mutat.) Mert mutat.) mostmind ugye,azamit itt kereken látok… ahol csak vagyok, ahegyen, erdőn… Mert az most enyém. A völgyek. Meg a gerincek. Meg a katlanok, ahol páfrány között délben a szarvasok pihennek. Meg ez a sok szag. Ez a sok szín… Hát igen, te tudod úgyis. Ez ma mind az enyém. (Sóhajt.) (Sóhajt.) Akkor  Akkor másféle voltam. Úgy ahogy te szoktad mondani: úr! (Kis szünet után.) Párját után.) Párját hívja a lappantyúmadár. Hallod Imre? Párját hívja a Holddal… IMRE (idegesen) (idegesen).. Mondja tovább. VÉN IMRE. Mondom. Nagyon jól figyelj, mert fontos minden szó. Mi öregek nem szoktunk fölösleges dolgokat beszélni, csak éppen, amit kell. Hát azért. (Szünet után.) Úr után.)  Úr voltam. Apám is az volt, nagyapám is. Úrnak születtem. Nem messze innét, lábánál csak.fiatal Mégis nagyon messze. Aztesztend hinnédőnem is ezen világona hegyek éltem, mikor olyan voltam, mint te. Hány s is vagy te, aImre? IMRE (gondolkodás után). után). Huszonöt. (sóhajt).. Huszonöt. Én is voltam annyi. Nagy házban éltem, csupa úri VÉN IMRE (sóhajt) nép között s a ház is enyém volt. És sok minden, amir ől tudtam akkor: birtok, vagyon, tudomány… És sok minden, amir ől nem tudtam: fiatalság… lelkesedés… szerelem. IMRE (csudálkozva) (csudálkozva).. Szerelem? VÉN IMRE. Igen. Szerelem. S ezért hidd el nekem Imre, ha valaki vár a Holddal, nem szabad váratni sokáig. Mert Holdfényben könnyen elszédül az ember s elvéti az ösvényt. (Szélzúgás fut át a fák között.) Hallod között.) Hallod a tavaszi szelet? Törvény, hogy zúgassa a fákat. Rügyeket bontson, vizeket árasszon, illatot kavarjon. Fákat is döntsön, korhadó fákat. Isten törvénye, egyetlen törvény. S ha ettől elszakad az ember, akkor elvéti az ösvényt s eltéved a világban… (Szín lassan elsötétedik, első  képnek  képnek vége.)

 – 17–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ELSŐ FELVONÁS (Udvarház, valahol a hegyek lábánál. Szemben oszlopos tornác, melyre k őő  lépcs lépcső   vezet föl. A tornác közepén szárnyas tölgyfaajtó, t őő  le le jobbra-balra egy-egy ablak  zöld zsaluval.AAz ablakokkerti ésrtiajtó között, valamint valami nt A azlépcs ajtó ő fölött szarvasagancsok, szarvasaganc  fajdkakasok. tornácon ke bútor és sok virág. t t őő l  jobbra és balrasok, vörösen virágzó verbéna-ágyások. Jobbra a kert kezd őő dik, d  ik, arra van a felhajtó út is.  Balra sárguló akácfák mögött mögött sejteni lehet a gazd gazdasági asági udvart. A lépcső t t őő  l balra, a verbéna-ágyás el ő  ő tt tt fehérre festett asztal és pad. Ő szi délután, szeptember végén. végén. A padon ül Bed őő   Péter  Péter tiszttartó, csizmában, házi  sző tt tt vászonruhában, nyitott inggel, pipával. Levelet olvas. Anikó öntöző vel vel a kezében jön balról.) ANIKÓ (énekel ))..

Tavaszi vizet áraszt, virágom,szél virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom… (Öntözni kezdi a verbénákat.) BEDŐ (fölpillant a levélbő ll). ). Már megint itt vagy? ANIKÓ. Itt. BEDŐ. Itt. Aztán más nem öntözheti azokat a burjánokat? Mi? ANIKÓ. Nem. BEDŐ. Nem. Hát ide hallgass, te Anikó, fiam. Túlságosan sokat jársz te ide virágot öntözni, hallod-e? ANIKÓ. Édesapám is sokat jár ide. Most is itt van. BEDŐ. Az más, te. Én a gazdámat várom. Én, mint tiszttartó, jöhetek ide, amikor akarok. Ez az én kötelességem. Én ügyelek a jószágjára, a vagyonára, hát azért. ANIKÓ (közben folyton a virágokat öntözi). öntözi). Én meg a virágjaira ügyelek. Valaki azokra is kell ügyeljen. BEDŐ. Arra való a kertész. Azért fizetjük a tekergőt, ezekért a vacak burjánokért. ANIKÓ (lekicsinyl ő  ő en). en). A kertész? Na, szép is volna, ha rája bíznám. Ahol nincs asszony a háznál, ott mind lehet kertész, senki sem ügyeli. (Énekel.)  – 18–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

BEDŐ. Te. Mi bajod van neked folyton azzal a tavaszi széllel? Most ősz van, nem látod? ANIKÓ. Énekelni se szabad? BEDŐ. Szabad, szabad… de nem szeretem ezeket a tavaszi szeleket, te. Hamar fagyat hoznak a vetésre, aztán megeszi a fene az egészet. (Eszébe jut a levél, amit a kezében tart.) Na, tart.) Na, de állj csak meg, ez a levél Neked is szól. ANIKÓ. Levél? BEDŐ. Az. De még miféle levél. Hallgasd csak, mert rólad is szó van benne. Mégpedig sok. ANIKÓ. Csak nem Fekete Ger ő írta? BEDŐ. De éppen hogy ő. ANIKÓ (elbiggyeszti a száját). száját). Akkor már tudom is. (Elfordul és tovább öntözi az ágyást.) BEDŐ (silabizálja a levelet). levelet). Azért hallgassad csak. Hogy aszongya… hol is kezdődik… mocskos írása van ennek a Ger őnek s olyan bötűi, hogy Isten őrizzen tőle. Nálam Kelt a bihalbornyú szebben írna, ha1909-ös megtanolna. Naő szeptember itt van. v an. Ide figyelj! (Olvassa.) (Olvassa.) Kelt levelem Marosfelfaluban, esztend huszonnyolcadikán. Szeretve tisztelt Péter bátyom. A kant köszönettel visszaküldöm, mert már nincs többé szükség reá, mivel… szóval itt a kanról ír, ez téged nem érdekel. Na itt kezdi, aszongya: Felhasználom az alkalmat és tisztelettel, meg őszinte igaz nagyrabecsüléssel megkérdezem ismételten Péter bátyomat, nemAnikóra.) Hallod? Ez már neked szól. é adná hozzám a leányát feleségül. (Fölnéz Anikóra.) Hallod? (Tovább olvassa.) Megböcsülném, olvassa.) Megböcsülném, tenyeremen hordoznám. Olyan élete lenne mellettem, mint valami grófnénak. Hallod? Aszongya még itt: Életem minden ügyekezetje az volna, hogy Anikót boldoggá tegyem és hiszem is, hogy ez sikerülne. Úgy bánnék vele, mint a virággal, aki a boldogság illatával bétölti körülöttem az életet… Hogy miket tud ez a Ger ő! Ezen legalább egy hétig gondolkozott szegény s ezért is küldte vissza olyan későre a kant. (Tovább olvassa.) Beléegyez olvassa.)  Beléegyező válaszának vártában vagyok Péter bátyomnak tisztelő híve Fekete Ger ő. Utóirat: A süldőket mikor indítjuk föl a makkra? (Összehajtja a levelet.) Na. levelet.)  Na. Hát mit szólasz hozzá? Mi? ANIKÓ (halkan) (halkan).. Semmit. BEDŐ (megütközve) (megütközve).. Semmit? Egy ilyen szép levélhez semmit? ANIKÓ (apjára néz). néz). Semmit. BEDŐ. Hát az is felelet: a semmi. De meggondoltad-é jól, te Anikó? ANIKÓ. Apám… BEDŐ. Jó, jó. Ha szegény anyád élne, én nem is ártanám magamat ezekbe a dolgokba. Asszonyok dolga, ti tudjátok. De most erre is én kell gondoljak,  – 19–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

kislányom. Egyszer férjhez kell menned úgyis, nem? És ez a Fekete Ger ő, ez már két esztendeje sündörög utánad. Eszi a fene. S ez nem volna rossz. tesz). ANIKÓ (türelmetlen mozdulatot tesz). BEDŐ. Lehet, hogy én nem értek hozzá, mert én csak Bedő Péter vagyok, egy buta ganészagú tiszttartó… ANIKÓ (bocsánatkér ő  ő en). en). De édesapám, hogy beszélhet így… BEDŐ. Jó, jó. Én csak azt tudom, hogy jó ember, jó gazda, meg módja is van. S így szalmájában jóképű gyerek. ANIKÓ (halkan kezdi az el ő  ő bbi bbi dalt és öntözi a virágokat). virágokat). BEDŐ. Én hozzá mennék a te helyedben. ANIKÓ (dúdol tovább). tovább). BEDŐ. Én nem akarlak kényszeríteni. De az élet… az mégis csak élet, ugye. És bé kell rendezni valahogyan. Nem maradsz te sem mindég fiatal. S nem öntözhetsz örökké virágokat… a Tomori úrfi kertjében… Jaj, csak azt a tavaszi szelet ne hallanám már, te! JÓSKA (beszalad jobbról, fiatal székely legény). legény). Tiszttartó úr! Tiszttartó úr! BEDŐ. Na mi a fene lelt, Jóska fiam? JÓSKA (lelkendezve) (lelkendezve).. Vendégek gyünnek! S a nemzetes úrfi még nincs itthon! BEDŐ. Azért ne törjön ki a frász, te Pityiri Jóska. Hogy nincs itthon a nemzetes úrfi, azt én is tudom. Aztán ha gyünnek a vendégek, hát itt lesznek. Majd adunk nekik enni, meg inni s megvárhassák. Én is megvárom. Na. Nem esik ki a világ feneke. tekint). De a f őispán úr hintója jön! Meg még egy JÓSKA (közben folyton jobb felé tekint). hintó! Négy ló vagyon mind a kett ő előtt! BEDŐ (fölugrik a padról). padról). A teremtésit! (Észbe kap.) Hát kap.) Hát aztán. Ha f őispán, hát f őispán. jön le az úrfi hamarébb a hegyr ől. Majd vár a f őispán is. Nem esik ki a Attól világ nem feneke. JÓSKA. Most fordulnak bé a kertbe… Az első hintó… meg a második… ANIKÓ (odasiet, ő  is  is nézi). nézi). A f őispán négy fekete lova… Meg négy sárga… a répai báróé… JÓSKA. Csupa urak ülnek benne… ANIKÓ. Csupa urak… JÓSKA. És ide jönnek! BEDŐ (szintén odamegy, nézi). nézi). Hát hova az anyjuk keservibe mennének, persze, hogy ide jönnek. JÓSKA. Az első fogatot nőszemély hajtja!  – 20–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

BEDŐ. Abbiza nőszemély. Ejszen, az a f őispán lánya. ANIKÓ (döbbenten) (döbbenten).. A f őispán leánya… (Kocsizörgés hallatszik, azután csönd.) BEDŐ. Jóska fiam, szaladj, hogy csináljanak helyet a lovaknak. Anikó fiam, hozzatok egy kis bort, meg harapnivalót. Egy-kettő. (Jóskához.) (Jóskához.) Ne  Ne tátsd a szádat, te világ barma! JÓSKA (balra elszalad). elszalad). (F őő  ispán, ispán, Irma, Kerekes, Pongrácz, K ő  ő vári vári és Dreissig úr jobbról jönnek.) BEDŐ (meghajlással) (meghajlással).. Alázatos szolgája, méltóságos uram. FŐISPÁN (komoly, magos, id ő  ő sebb   úr). Itthon van a nagyságos úr? úr). BEDŐ. Kint van az erdőn, jelentem. De minden percben meg kell érkezzék. FŐISPÁN. Az erdőn, persze. Szarvasbőgés ideje van. BEDŐ. Három napja ment föl a hegybe s tegnap üzente, hogy ma délutánra várjuk. Minden percben jöhet. Méltóztassanak addig befáradni. FŐISPÁN (jelent ő  ő sen)  sen).   . Persze, vadászaton. PONGRÁCZ (bólogatva) (bólogatva).. Persze… K ŐVÁRI (lenézéssel) (lenézéssel).. Vadászaton… DREISSIG (gúnyosan) (gúnyosan).. Hja, vadászaton… ANIKÓ (hirtelen, támadólag). támadólag). Igen! Vadászaton! IRMA (Anikóra néz, kíváncsian és kissé gúnyosan). gúnyosan). Érdekes… FŐISPÁN (egy pillanatig ő  is  is Anikót nézi, aztán Bed őő  höz). höz). Jó. Akkor megvárjuk. (Indul a lépcső  felé.)  felé.) BEDŐ. Arra méltóztassanak egyenesen! (Anikóhoz.) (Anikóhoz.) Szaladj  Szaladj fiam, hogy vigyenek valami harapnivalót. S bort, te, bort! A pipázóba! Méltóztassanak! (Mutatja az utat.) ANIKÓ (egy-két másodpercig még ott áll, egyenes derékkal, harciasan és Irmát nézi. Aztán hirtelen megfordul és jobbra elmegy.). elmegy.). IRMA (hosszasan néz a lépcső rr ő  ő    l Anikó után). után). Érdekes teremtés… (Nevet.) (Mind bemennek, csak Bed ő  ő  marad  marad kint és Kerekes.)  – 21–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

BEDŐ (megtörli a homlokát). homlokát). Phű. Ennyi vendég egyszerre. KEREKES (sovány, id ő  ő sebb   tanár-típus). Hátha még tudnád, hogy miért vagyunk tanár-típus). itt. BEDŐ (riadtan) (riadtan).. Tán nem valami baj? KEREKES. Baj? Nem. Dehogyis. BEDŐ. Akkor jó. Szervusz. (Kezet nyújt, aztán a nádfonatú székre mutat.) Na mutat.) Na üljünk le. Oda ülj ni, ott kényelmesebb. Hát hogy élünk, mi? Tanárkodunk az oskolában? Tanárkodunk? (szerényen).. Tanárkodunk. KEREKES (szerényen) nyúl). Várj. Pipa van? BEDŐ (zsebébe nyúl). KEREKES. Van. BEDŐ (dohányzacskót vesz el ő  ő )  ).   . Akkor itt a szűzdohány. KEREKES (pipát vesz el ő  ő )  ).   . Köszönöm. (Rátöm.) (Rátöm.) Hát  Hát aztán mondd csak, mit művel idehaza egymagában a fiatal gazda? pipára töm) töm). BEDŐ (ugyancsak . Hát… mit hogy műveljen? Járja a gazdaságot, meg az erdőket… (rágyújt).. Az erdőket, persze. KEREKES (rágyújt)  is rágyújt). rágyújt). Azt hát. Az erdőket. BEDŐ ( őő   is KEREKES. Aztán… nem házasodik? BEDŐ. Házasodik? Eszébe sincsen olyasmi. KEREKES. Pedig már ide s tova ideje volna. BEDŐ. Hát, ami azt illeti, ideje is, meg rá is ér. Harmincéves. Azt tesz, amit akar. KEREKES. Harmincéves. Bizony. Annyi. Ha eszembe jut, hogy nem is régen még itt szaladgált kurta nadrágban s magolta a deklinációt… BEDŐ. Te meg nádpálcáztad. KEREKES. Hát az is megesett. Mert akkor is az erdőn járt inkább az esze, mint a tanuláson. Te meg rontottad. BEDŐ. Nem mondom, túljártunk olykor az eszeden. He. (Nevetgél.) (Nevetgél.) Bázártad  Bázártad délután a szobába, hogy tanuljon s én meg lajtorját támasztottam az ablakhoz s úgy vittem ki őzlesre. Te meg azt hitted, hogy vacsoráig tanolt! Fáin gyerek volt. Fáin gyerek volt. KEREKES. Nem mondom, esze volt elég. Intézetbe került, jelesen érettségizett, kitüntetéssel végezte az egyetemet… de én azért még mindég csak olyannak látom, amilyen volt, a kezem alatt. Rövidnadrágos kisfiúnak.  – 22–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

BEDŐ. Hát biza… eltelt. KEREKES. El. Akkor még élt az öreg nemzetes úr, meg a nemzetes asszony… BEDŐ. Isten nyugosztalja őket. Jó emberek voltak. KEREKES. Az igaz. Nyugodjanak békén. Korán elhunytak. szünet.) Az BEDŐ. Korán. S itt hagyták az úrfit… meg engem. (Pipáznak, hosszú szünet.) Az idő eltelik rendre. Ősz jön, azután tavasz, azután megint csak ősz. És eltelik. (Kis  szünet után.) Aztán után.) Aztán most mivégből jöttetek? Olyan sokan? S a f őispán? KEREKES. Szöktetjük az úrfit. (fölriad).. Mit csináltok vele? BEDŐ (fölriad) KEREKES. Szöktetjük. BEDŐ. Sze nem léány az? KEREKES. Bécsaljuk a társadalomba. Képviselőt csinálunk belőle. déssel). Hát azt elég rosszul csináljátok. BEDŐ (meggyő  ző déssel). KEREKES (fölpattanva) (fölpattanva).. Rosszul? Nagyon is jó! Engem is azért hoztak magukkal, hogy beszéljek vele. Mert reám hallgat. Márügyes, amennyire az ilyen valakire is. (Szigorúan.) (Szigorúan.) Fiatalember,  Fiatalember, eszes, nem hallgat élhet örökké az vadember erdők között. Másutt a helye. BEDŐ. Másutt? Hol a nyavalyába lenne másutt a helye, ha nem ott, ahol fölnőtt? Ahol született? Ahol az otthona van? KEREKES. A közéletben. A nemzet és a társadalom életében. Mert minden embernek a nemzet és a társadalom iránti kötelessége úgy aránylik a tehetségéhez, mint a … BEDŐ (bosszúsan) (bosszúsan).. Jó, jó. Nem vagyok én deák, engem ne taníts. A vakondnak a földben a helye, a madárnak a levegő ben. A gazdának meg meg a birtokán. Én ezt  jobban tudom, mert én nem vagyok tanár. Na, de ezt az éénn gazdámat úgysem csaljátok el innen, még marcipánnyal sem! Hála legyen a Jóistennek érette. KEREKES. Márpedig azért jöttünk. A f őispán úr jelöltetni akarja a régeni járásban. Súlyt helyez rá, hogy elvállalja. BEDŐ (bólogat) (bólogat).. S téged azért hoztak. Na. Mondd csak: azt a női személyt nem ugyancsak avégből hoztátok? KEREKES. A f őispán leányát? Irma baroneszt? BEDŐ. Azt, azt. A hosszúnyakút. Nem ő lesz itt a zacskó törökbúza, amit a malac orra előtt rázogatnak, hogy szívesebben menjen a vásárba? Mi? KEREKES. De bizony, lehet. BEDŐ (ingerülten) (ingerülten).. Lehet? Biztos! Ismerem én az urakat. Úri huncutságot. Na, de ebből nem lesz gálickó, te tanár. Én mondom: Bedő Péter.  – 23–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

balról). Gyün a nemzetes úrfi! Ott ereszkedik le az JÓSKA (lelkendezve befut balról). istállók mögött! Hoz ám valamit! (fölugrik).. Hol, te? (Néz balra.) Aha… balra.) Aha… hoz ám..! BEDŐ (fölugrik) JÓSKA. Alig bírja a ló! ANIKÓ (beszalad) (beszalad).. Édesapám! Megjött! (Integet balra.) (Mind balra nézve várják, míg végre megjelenik Imre. Vadászruhában, nyitott inggel, kalapja mellett fenyő ág. ág. Vállán puska, kezében hegymászóbot. Mögötte öreg erd őő  kerül  kerül őő   kis  kis hegyi lovat vezet. A ló hátán málha, felkötözött szarvasagancs és összegöngyölt medvebő r.) r.) BEDŐ (nézi az agancsot). agancsot). Ez már igen! JÓSKA. Híjnye, a teremtésit! Mekkora dög! IMRE (leakasztja a lóról a medvebő rt, rt, Anikó elé lép vele s leteszi elébe). elébe). Ezt neked hoztam, Anikó. ANIKÓ (szívére szorított kézzel áll, halkan). halkan). Imre… jaj, Imre… IMRE (mosolyogva) (mosolyogva).. Na mi az? Csak nem félsz tőle? ANIKÓ. Magát féltem… IMRE (nevet) (nevet).. Engem? Két méteres a b őre, lemértem. De van egy nagyobb is, holnapután azt keresem meg! rt nézi). nézi). Nagy rusnya barom. (Hirtelen észbe kap.) Nemzetes kap.) Nemzetes úrfi! BEDŐ (a bő rt Vendégek vannak! (meglepetten).. Kicsodák? IMRE (meglepetten) BEDŐ. A f őispán úr! Meg a jánya! Meg egyéb urak! Eridj, káruj innét azzal a lóval, eridj. nekik, AnikóJóska, fiam.szedjétek le a holmit. Ne tátsd a szádat, na. Eridj, segíts te is (A lovat elvezetik, Jóska, erd ő  őkerül  k  erül ő  ő  el.  el. Anikó marad és egyre Imrét nézi néma aggodalommal.) IMRE (meglátja Kerekest a tornácon, örömmel indul feléje). feléje). Isten hozta, tanár úr. Ez kedves dolog. Régen nem láttam. KEREKES. Nem rajtam múlott. Engem mindig meg lehet találni.

 – 24–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

veregeti). Tudom, tudom. Én vagyok a haszontalan. De IMRE (kedélyesen vállon veregeti). mentségemül szolgáljon, hogy már ide s tova fél esztendeje nem voltam városon. Péter bácsi! BEDŐ. Parancs? IMRE. Bort s ennivalót adatott a vendégeknek? BEDŐ (sért őő  dötten). dötten). Már hogy a nyavalyába ne adtam volna! (Morogva halkabban.) Pedig halkabban.)  Pedig nem érdemlik meg most az egyszer, nem. IMRE (felfigyel rá). rá). Mit mond? BEDŐ. Semmit. Menjen csak, mert várják. Adja ide a puskát, majd kipucoljuk. Meg a botot. Tán nem megy bé közéjek így? (Átveszi a puskát és a botot.) Nesze, botot.) Nesze, Anikó fiam, nesze. Rakd el. Add oda Jóskának, nesze. A tarisnyát is. Na eridj, ne  bámulj! (Anikó rendre átveszi a puskát, botot, tarisnyát, de nem mozdul.) IMRE (a lányra mosolyog). mosolyog). Anikó! Hoztam neked egy kosár áfonyát, kérd el az öregtől. ANIKÓ (kicsit könnyesen). könnyesen). Imre… BEDŐ. Jó, jó. Majd elkéred. Eridj már. Tessék bemenni hozzájuk, na. Eszi már a fene őket a várakozástul. IMRE (sóhajt) (sóhajt).. Na menjünk. Tessék, tanár úr. (Imre, Kerekes bemennek. Anikó ott állt a lépcső  tetején,  tetején, egyik kezében a puska, másikban a bot és nézi a becsukódó ajtót.) BEDŐ (meglátja, hogy még mindig ott áll). áll). Na. Ne állj már itt. ANIKÓ (nem mozdul, csak nézi az ajtót). ajtót). BEDŐ (zavartan) (zavartan).. Na… Mit akarsz? ANIKÓ. Édesapám… ugye nem megy el…? BEDŐ (megdöbbenve) (megdöbbenve).. Mi? Honnan tudod? Ki mondotta? ANIKÓ. Senki. De érzem, hogy azért jöttek… (A szívére mutat.) Itt. mutat.) Itt. BEDŐ. Mi van veled te lány? Anikó…! ANIKÓ. Semmi sincsen… csak… (Hirtelen az apja vállára borul.) Jaj, borul.) Jaj, édesapám…  – 25–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(megijedve).. Na. Na. Kislányom, na. (Simogatja.) (Simogatja.) Mi BEDŐ (megijedve)  Mi lelt, na. Tán nem sírsz, na. (Elveszi t ő  ő le le a puskát és a botot.) Ejnye, botot.) Ejnye, na… (sírva).. Nem hagyjuk… ugye nem hagyjuk, hogy elvigyék? Ugye nem, ANIKÓ (sírva) édesapám…? BEDŐ (csitítólag) (csitítólag).. Nem hát, persze hogy nem… (Most érti meg.) Te meg.) Te Anikó? Te lány? Tán csak nem…? ANIKÓ (hirtelen leszalad a lépcső n és el jobbra). jobbra). BEDŐ (döbbenve áll, egyik kezében a puska, másikban a bot. Így áll néhány másodpercig. Aztán nagyot sóhajt). sóhajt). Dehogynem, dehogynem… (Lassan lemegy a lépcső n, n, gondtelten. Balra fordul. Megáll. Megcsóválja a fejét, legyint s felnéz az égre.) Na égre.)  Na Úristen, ezt megcsináltad…! (Balra el.) (A szín nehány másodpercig üres. Aztán jobbról lassan bejön Anikó. Körülnéz.  Lopódzva fölmegy a lépcs lépcső n. n. A tornácon újra körülnéz, majd az ajtóhoz oson.  Fülét az ajtóhoz szorítja szorítja majd hirtelen elugrik, elugrik, zavartan babrálni kezd kezd egy virágcseréppel. Az ajtó kinyílik, megjelenik Irma.) IRMA (hátrafele beszél). beszél). Beszéljék csak meg gyorsan azokat a fontos ügyeket. Én addig megnézem a kertet. De sokáig ne tartson! (Becsukja az ajtót s meglátja  Anikót.) Á…  Anikót.)  Á… maga… jónapot. büszkén). Jónapot. ANIKÓ (kiegyenesedik, hidegen, büszkén). IRMA. Maga az intéző lánya, ugye? ANIKÓ. Igen. IRMA (megszemléli, mint egy lovat). lovat). Kedves. Milyen fiatal. És csinos! Most már sok mindent megértek. ANIKÓ (ellenségesen) (ellenségesen).. Mit ért meg a baronesz? (nevet).. Azért ne sértődjék meg kedves… izé… Mi is a neve? IRMA (nevet) ANIKÓ (keményen) (keményen).. Bedő Anikó. IRMA. Bedő Anikó. (gúnyosan) (gúnyosan) Tomori  Tomori Imre és Bedő Anikó. (Nevet.) (Nevet.) Nem  Nem rossz. ANIKÓ (elvörösödik, elébe pattan). pattan). Hogyan merészeli! Hogyan… IRMA (nevet) (nevet).. Drágám… ne legyen ilyen kis vadmacska. Mi lányok, magunk között sok mindenr ől beszélhetünk. ANIKÓ (dacosan) (dacosan).. Mi nem vagyunk „magunk között”! A baronesz, meg én. IRMA (elkomolyodik, gondolkozva). gondolkozva). Érdekes teremtés maga. (Nézi, hirtelen.)  hirtelen.)   Nagyon szerelmes?  – 26–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

keményen). Itt, ahol én élek, ANIKÓ (megrándul, elvörösödik, aztán halkan, keményen).  baronesz, nem szoktak a lányok lányok ilyesmir ől beszélni, még „magunk között” sem. (Megfordul, indulni akar.) IRMA. Megálljon! (Fölényesen.) (Fölényesen.) Anikó…  Anikó… ugye? (Odamegy hozzá, megérinti a karját.) Nem karját.)  Nem akartam megbántani. ANIKÓ. Engem nem bánthat meg a baronesz, én csak tiszttartólány vagyok. IRMA. Milyen büszke! És milyen szerelmes! (Anikó megrándul, erre hirtelen megragadja a karját.) Megálljon. karját.) Megálljon. Ne legyen olyan érzékeny. Szégyen az, ha szeretünk valakit? ANIKÓ (bátran a szemébe néz). néz). Nem! IRMA. Na, látja. Nagyon szereti Imrét? ANIKÓ. Nagyon! IRMA. S ha én is? (Nehány pillanatig farkasszemet néznek, aztán Anikó lehajtja a fejét.) ANIKÓ (csöndesen, szomorúan). szomorúan). Tudtam. Éreztem. IRMA (megfogja a kezét). kezét). Jöjjön. (Levezeti a lépcső n.) Üljünk n.) Üljünk le ide és beszéljük meg a dolgot. (Leül a lépcső  alatti  alatti padra.) Sok padra.) Sok mindent meg kell beszéljünk mi ketten. Már hallottam magáról. ANIKÓ. Rólam? IRMA. Azt beszélik, hogy Imre azért nem jár sehova, mert szerető je van. Na, ne ugorjék föl, nem mondtak nevet. Azt mondták, hogy szép parasztlány. S miatta akar ő is paraszttá lenni. ANIKÓ(elkapja (felszökik). (felszökik) . Nem hallgatom tovább! kell err ől! Tudtam, hogy itt valami IRMA a kezét). kezét) . Üljön le! Beszélnünk másról van szó. Valami holdvilágosabbról (Gúnyosan.) (Gúnyosan.) színesebbr   színesebbr ől… (Jól megnézi Anikót.) Igen. Anikót.) Igen. Olyan, amilyennek képzeltem. ANIKÓ (vörösen) (vörösen).. Hát már annyira beszélnek? IRMA (vállat von). von). Az emberek hamar beszélnek, s ha nehány lépéssel a valóság előtt járnak is, rendre igazuk lesz. Addig beszélnek. ANIKÓ. Istenem… IRMA (hosszasan nézi). nézi). Maga hamar megért engem. Figyeljen ide. Szereti Imrét, igaz? ANIKÓ. Szeretem.  – 27–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(ravaszul).. Ha szereti, akkor javát akarja. Így van, ugye? IRMA (ravaszul) ANIKÓ (szomorúan) (szomorúan).. Így van. IRMA. Hát most az a kérdés: mit tud adni neki maga? ANIKÓ. Adni? Én? IRMA. Várjon. Vegyük sorra. Ha Imre a magáé, itt marad: él, mint valami vadember. ANIKÓ. Istenem… én erre nem gondoltam soha… IRMA. Hát mire gondolt? ANIKÓ. Hát… hogy ő itt van… él… én meg nézem… IRMA. És? ANIKÓ. És semmi. Nem megyek férjhez soha. IRMA. És arra nem gondolt, hogy Imre úriember? Társadalmi köre van, érdekelhetik olyan dolgok is, amik kívül esnek ezeken a hegyeken. Amik, egy napon elvihetik innen. Mert máshova tartozik, más emberek közé, más társadalmi réteghez. Arra nem gondolt, hogy itt szerencsétlen lenne egyedül? ANIKÓ. Egyedül? Hiszen annyian vagyunk körülötte! IRMA (gúnyosan) (gúnyosan).. Annyian! Egy gazdatiszt, nehány cseléd és egy szerelmes leány. ANIKÓ (bátran) (bátran).. És a szeretet? IRMA (gúnyosan) (gúnyosan).. Szeretet? A szerelem, ha nem lel más utat, szeretetnek nevezi magát, amíg bele nem fullad a vágyakozásba. (Csönd.) (Csönd.)  Ő szerencsétlen lenne itt! ANIKÓ (hirtelen) (hirtelen).. És maga, maga szereti? IRMA (kihívóan) (kihívóan).. Lehet. ANIKÓ (hevesen) (hevesen).. Maga mit tud adni neki, ha elviszi innen? Mit ad neki, cserébe mindazért, ami itt van? IRMA. Cserébe? Miért? ANIKÓ (szemrehányóan) (szemrehányóan).. A szeretetért és a hűségért, amit itt érez iránta minden ember. Meg az erdőkért… meg azért, hogy… (messze néz, halkabban) Ha halkabban) Ha maga látta volna őt… ott fönt… a hegyen… amikor a tárnics virágzott, nyár végén, és olyan kék volt tőle az irtás, mint az ég… és…a fenyvesek jó szaga érzett végig a hegyoldalon… s a nyíreké… és… nem tudom elmondani, de a patak zúgott, zölden és tisztán és a levegő olyan volt, mint a kristály és… a lepkék, meg a rágók… meg… (Lelkesen.) (Lelkesen.) Ha  Ha akkor látta volna őt, ahogy ott állt a patak fölött egy sziklán és nézte… nézte azt a világot, ami ott fönt van és ami az övé… és ami olyan, amilyennek Isten a világot akarta…! A szikla oldalán egy gyönge nyírfa állott,

 – 28–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

félig a víz fölé hajolva… és fönt fenyők… s az irtás kék a tárnicstól s a levegő  fenyőtől, víztől, málnától illatos… Ott állt és nevetett! És az arca olyan volt…! (gúnyosan).. Milyen költői. IRMA (gúnyosan) ANIKÓ (megrándul, lehajtja a fejét). fejét). Maga nem látta. És ezért nem érti meg. Ő  csak itt lehet: ő. Én tudom. IRMA. Maga fiatal. De az élet nem ilyen költői. Tomori Imrének nem itt a helye, hanem ott, ahova én viszem. Az ő helye a társadalomban van. Nem az erdő ben. Ebben nincs osztozkodás! ANIKÓ (szomorúan) (szomorúan).. Nincs. Marad, vagy elmegy. Boldog lesz, vagy boldogtalan. IRMA (ajkát biggyesztve). biggyesztve). Boldogság… (Kipattan a középső  szárnyas  szárnyas ajtó, kilép Imre, mögötte a vendégek.) IMRE. Ezt nem lehet ilyen hirtelen elhatározni. Ez nem olyan egyszer ű, mint ahogy gondoljátok. FŐISPÁN (nagyképű en). en). A nemzet sorsa soha sem egyszer ű. K ŐVÁRI. Nem bizony. DREISSIG ÚR. Nem, nem… az kérem, nagy dolog. Egy ország…! FŐISPÁN. Itt csak az a kérdés: ember vagy-e a talpadon, magyar vagy-e, számíthat-e reád az ország? Erre kell felelned. (fontoskodva).. A haza számon kéri a tálentumokat, mert proximus ardet KEREKES (fontoskodva) iam Ucalegon…! (idegesen).. Hagyjuk ezeket tanár úr, jó? Nézd Imre. Ez a PONGRÁCZ (idegesen) képviselőség olyan, mint a lakkcsizma. Legfeljebb szorít, s akkor majd lehúzod. De társadalmi helyzeted hogy legalább felpróbáld. IMRE (nem figyelt rájuk)kötelez, rájuk). . Hogy ember vagyok-é? (A hegyeknek mondja.) Magyar? mondja.) Magyar? Tőlem kérditek ezt? FŐISPÁN. Magyar! Ezt tisztázd magaddal legelsősorban. A magyarság… KEREKES. A Tomori név nyolcszáz esztendős. A címer itt fönt második Endre idejéből való. Ez a címer… kötelez! PONGRÁCZ. Ugyan hagyjátok már az ilyesmivel. (Belekarol Imrébe.) Ide Imrébe.) Ide figyelj. Megválasztásod biztos. Pénzedbe sem kerül. Az év nagy részét Budapesten töltöd,  bálozol, lóversenyekre jársz, meghívnak vadászatokra… vadászatokra… élsz, mint Marci Marci Hevesen. (Legyint.) Nagykép A munka? (Legyint.)  Nagyképűség.

 – 29–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

hegyekre). Hagyjatok. Nem IMRE (kivonja a karját. Nem néz senkire, csak a hegyekre). értem, mit akartok tőlem. Egyiktek így mondja, másiktok úgy. S ezért hagyjam itt.. a hegyeimet? K ŐVÁRI (hirtelen elébe áll). áll). Imre. Az én nagyapámat von Steinfeldnek hívták. Porosz volt. Azt sem tudta talán, hogy vannak magyarok a világon. S én mégis odaállottam a te fajtád mellé! DREISSIG ÚR. Na és én? Mit szóljak én? IMRE (lehajtja a fejét). fejét). Értem. K ŐVÁRI. Én feláldoztam az életem a te fajtádnak s ő is az övét. És te, Tomori Imre, kinek ősei az Árpád-házi királyok alatt vezérkedtek, te gondolkodol? IMRE (végigsimít a homlokán). homlokán). Lehet, hogy igazatok van. Röstellem is. De nem olyan egyszer ű… (Páthosszal.) Az FŐISPÁN. Nagyon egyszer ű. (Páthosszal.)  Az ember a közért él és a közért dolgozik. A hazának szüksége van minden magyar úrra. Ki intézze az ország sorsát, ha nem mi?! Nézd, mi mind ezért élünk! DREISSIG ÚR (sietve bizonyítja) bizonyítja). . AImre, hazáért FŐISPÁN. Nem akarlak rábeszélni, de élünk! gondolj a hazára. Gondold meg, hogy kötelességeid vannak. Közénk tartozol. PONGRÁCZ. Ideje, hogy mutatkozz a kaszinóban, lóversenyen… K ŐVÁRI. A kötelesség terhes. De olyan kevesen vagyunk magyarok, hogy valamennyiünknek vállalnunk kell, még er őn fölül is. PONGRÁCZ. Hallod? Még ő is, akinek a nagyapja von Steinfeld volt. FŐISPÁN. Ma K ővári is jobb magyar, mint sok más. DREISSIG ÚR. Hát én, nem vállalok kérem, amennyit csak lehet? Gyár, bank, egyházmegye… FŐISPÁN (Dreissig úrhoz). úrhoz). Tudod te, hogy mi a kötelességed. IMRE (messzire nézve). nézve). És a saját életem… azzal mi lesz? KEREKES. Az emberek százezrei kénytelenek megalkudni a sors igájával és nem élhetik a saját életüket. A magyar népnek nincsen saját élete. Nekem sem volt. IMRE. De ha én lemondok a magaméról… szebb élete lesz ett ől másnak…? KEREKES. Igen! A képviselő segíthet emberek százain, ha akar! FŐISPÁN. Vezetőnek lenni nehéz és lemondással jár. K ŐVÁRI. De kötelesség. FŐISPÁN. Az úri jogok kötelessége. DREISSIG ÚR. Hát nekem, van, kérem saját életem? Van?  – 30–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

PONGRÁCZ. Azért marad az embernek ideje a passziókhoz, ne ijedj meg. Nem csuhás barátot akarunk csinálni belőled. IMRE. De használok-e valakinek, ha közétek megyek? Ha itt hagyom az életemet? Tudok-e majd én is használni úgy, mint ti? PONGRÁCZ. Na, hát az biztos. FŐISPÁN. Használni mindenki tud, aki akar s aki dolgozik. K ŐVÁRI. Aki érzi a kötelességeit. KEREKES. Akiben szív van és igazságos szándék. (Bed őő  ,  fiatal lelkész és öreg öreg paraszt izgatottan jönnek jönnek balról. Meglátják a társaságot, zavartan megállnak.) IMRE (észreveszi ő ket). ket). Mi az? BEDŐ. A tiszteletes úr a nemzetes úrral szeretne beszélni. Baj van megint azzal a mocsok Ráduval. IMRE (összeráncolja a homlokát). homlokát). A libánfalvi pópával? BEDŐ. Azzal hát, hogy esne bele a keser űség a csontjaiba. IMRE (lemegy a lépcső n, n, kezet nyújt a papnak). BEDŐ. Na, mondjad csak el. Az embernek megáll az esze! LELKÉSZ (meghajlással fog kezet, szerényen). szerényen). Engedelmet kérek, nem akarom zavarni. Látom vendégek vannak. IMRE. Mondja csak, tiszteletes úr. LELKÉSZ. Méltóztatik tudni, hogy a libánfalvi román pap az elmúlt években már öt családot térített át az egyházközségemb egyházközségemből. IMRE (sötéten) (sötéten).. Tudom. KEREKES (sóhajtva) (sóhajtva).. Országszerte folyik. K ŐVÁRI. Szomorú. PONGRÁCZ. Piszkos munka. FŐISPÁN (diplomatikusan) (diplomatikusan).. Hja… LELKÉSZ (fölbátorodva) (fölbátorodva).. Most itt van újra egy eset. (Az öreg parasztra mutat.)  mutat.)  Az András bá családja. Na, mondja csak el, hogy volt! PARASZT (öreg, elnyű tttt ember. Kalapját kezében forgatja. Topog. Megtörli a bajuszát. Esetten). Esetten). Hát instálom… az igen egyszer űen vót. Feri fiam, amikor ő

megházasodott, vett az asszony pénzin egy kis f  det, arra házat épített… de már a  – 31–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

nádnak csak a felit tudták kifizetni, a másik fele úgy maradt, adósságba. Kifizették vóna ők, de a koca megdöglött s a gabonát azon a nyáron elverte a jég… DREISSIG ÚR. Mért nem biztosítottak? Könnyelműség. PARASZT. Vettek pénzt a bankból. Aztán, hogy könnyebb legyen, béállott vót a fiam béresnek Pongrácz nagyságos úrhoz… PONGRÁCZ. Hozzám? PARASZT. Igen instálom. De csak egy félévig vót ott maradása… Az ispán úr… nem nézhette. Mert… a többi család is mind román vót, aztán összetartottak na, ez már így szokás. Neki menni kellett. (Bocsánatkér őő  leg.) Nem leg.) Nem azért mondom. Így vagyon ez másutt is. BEDŐ (észreveszi az urak zavarát, gyorsan). gyorsan). Na, mondjad csak tovább. PARASZT. Aztán instálom… ahogy a szegényember. Próbált ezt, próbált azt.. a sok kamatot fizetni kellett a pénzért a bank nem várt… DREISSIG ÚR. A banknak is élni kell! PARASZT. Sze tudom én azt. Mindenki él, ahogyan tud. Elég az hozzá, hogy jött a  per s vele a költség… meg meg árverést is tűztek a házra… IMRE (magában) (magában).. Disznóság… KEREKES. Így van ez mindig. PONGRÁCZ. Na jó, de mért nem fizettek? PARASZT. Sze ha lett volna mibül! De hát éppen ez az… DREISSIG ÚR. Akkor ne vettek volna kölcsönt. Ilyenben úszik a legtöbb pénze a  banknak…! IMRE (türelmetlenül) (türelmetlenül).. Mondd tovább! PARASZT. Klárinak, a menyemnek, vagyon egy testvére, az román ember után ment férjhez. Az kezdte rágni a fejüket. Hogy így a rományok, úgy a rományok, azoknak adnak pénzt, azokat nem verik agyon a kamatért, meg minden… már ahogy beszélnek instálom az emberek ilyenkor. Elég az hozzá, hogy egyszer csak aszongya Klári a fiamnak: Te Feri. Bolondok vagyunk münk, hogy annyit vesződünk azokkal a bankos zsidókkal. Há mér? – kérdi a fiam. Mer né, mondja, itt vót Libánfalváról a romány pap, s mit mondott. Aztán elkezdett az asszony  beszélni, hogy így, meg meg hogy úgy… az árverés árverés is ott vót már a nyakukon… nyakukon… hát az én fiam csak fogja magát s el a romány paphoz… következő hétfün vitte a pénzt a  baknak. Hát így vót. LELKÉSZ. Átállott a három gyermekével együtt. PARASZT. Mit tehetett volna egyebet, instálom? KEREKES. Régi recept.  – 32–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

BEDŐ. Aztán te mért nem szólottál neki, hogy né, ne tegyen ilyet, mert gyalázatosság! PARASZT. Én? Én tiszttartó úr, instálom, mit szólhattam volna? Aki nem ád kalácsot, ne is adjon tanácsot! Ezt felelik erre. LELKÉSZ. Szólni kellett volna András bácsi, mihelyt észre vette, hogy mit akarnak. PARASZT. Szólni? De kinek? A tiszteletes úrnak? Sze a tiszteletes úrnak sincs miből. A szegénység ellen pedig a jó szó nem elég. IMRE. Mért nem jöttél hozzám? PARASZT. A nemzetes úrfihoz? Instálom, zokon ne essék, a nemzetes úrfi mit tehetett volna? A romány pópa mögött ott áll valami nagy bank, meg egy rakás ügyvéd, meg mit tudom én mi. Úgyis az történik, amit ő akar. Meginstálom a nemzetes úrfit, még ha valami hivatala lenne, ahonnan parancsolhat a bankoknak is, meg a rományoknak is. De így… LELKÉSZ (kitörve) (kitörve).. Nemzetes uram! Itt nem ezt az egy kérdést kell megoldani! Itt gyökerében kell elfojtani a bajt! A románok azt tesznek velünk, amit akarnak!  Náluk van a pénz, náluk van van a hatalom, náluk van minden! Nálunk pedig pedig senki sem tör ődik ezzel a kérdéssel! A népünk szegényedik, pusztul és nincs senki, aki melléje állana! Egy emberöltő kell csak és nincs több magyar ezen a vidéken! FŐISPÁN (paraszthoz) (paraszthoz).. Megvizsgáljuk az ügyet és igyekszünk rajta segíteni. (Lelkészhez.) Nem (Lelkészhez.)  Nem kell túlságosan sötéten látni a dolgokat, egy-két szomorú eset még nem országos tragédia… DREISSIG ÚR. Mi kérem mindenkinek egyformán méltányoljuk a helyzetét, és ha megvan rá a fedezet, azonnal folyósítjuk a kölcsönöket… csak aztán fizetni kell  pontosan a kamatot, persze! persze! PARASZT. Sze éppen ez a baj, hogy nem mindig lehet. DREISSIG ÚR. Na jó: ingyen nem adhatjuk mi sem? Miből? Kevesebbet korcsmázzanak, s pontosabban fizessenek, akkor nem lesz baj. LELKÉSZ (kitörve) (kitörve).. S a románok mért tehetik? Csak nekik ér többet az ember, mint kamat? DREISSIG ÚR. Az más dolog kérem. FŐISPÁN. Mindenesetre a kormány tervbe vette már egy olyan hitelszövetkezet létrehozását, mely a kisembereket olcsóbb kölcsönökhöz juttathatná. Ezt magam is szükségesnek láttam és aszerint nyújtottam be a javaslatomat is. PONGRÁCZ. Persze, ez nem megy máról holnapra. K ŐVÁRI. Egy nagy forgótőkével induló hitelszövetkezet sokat könnyítene a dolgokon.  – 33–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

FŐISPÁN. Éppen err ől beszéltem a múltkor. De hallottad, hogy az ellenzéknek mi volt a véleménye? Amíg a költségvetési vitát le nem zárják, addig mintha falnak  beszélne az ember… IMRE (a paraszt vállára teszi a kezét). kezét). Eridj haza András és küldd be a fiadat. Majd én beszélek vele. Visszafizetjük a pénzt. PARASZT. Értettem nem hiszem, hogy ezenérti már segíteni lehet. vagy Úgy van ez instálom, hogyinstálom. vagy vanDe hivatala az úrnak, s nem meg a szegényt, megérti, de nincs hivatala hozzá… LELKÉSZ. Én is megköszönöm, ha valamit érettük tenni tud. Szegények és nyomorultak vagyunk, se segítőnk, se pártfogónk, igazán mintha csak megtűrt  jövevények volnánk ebben ebben az országban, melyr ől azt mondják, hogy Magyarország… IMRE (bólint, elfordul). elfordul). kabátját). Gyere már, ne beszélj annyit. (súgva) (súgva) Nem BEDŐ (megrángatja a pap kabátját).  Nem látod, hogy rosszkedvűek az urak…? (Bed őő  ,  lelkész, paraszt balra balra el.) IMRE (magában) (magában).. Szégyen. Az ember szeretne elsüllyedni a föld alá…! Hogy ilyesmi megtörténhessen…! (Lehajtja a fejét.) Igazatok fejét.) Igazatok van. Az embernek nincsen  joga saját életét élni… amíg amíg ennyi gyalázatosság történik történik körülötte… (Vendégek egymásra néznek.) FŐISPÁN (az órájára néz). néz). Mennünk kell. (Imréhez.) (Imréhez.) Ezek  Ezek után azt hiszem, magad is úgy határozol, hogy kiveszed részed az ország gondjaiból. Ezekből a súlyos és cseppet sem kellemes terhekből. Tehát holnap délben elvárlak Vásárhelyt. Szervusz. (Kezet nyújt.) csöndesen). Azt hiszem, ott leszek. IMRE (kezet fog, csöndesen). FŐISPÁN. Rendben van. (Indul.) KEREKES (elkapja Imre kezét, szorongatja). szorongatja). Árva népünk nevében kérem: ne feledkezzék meg rólunk. Most, mikor annyi a vezérünk, hogy azt sem tudjuk, melyiket kövessük: éppen egy Tomori ne akarjon zászlót bontani? PONGRÁCZ. Ugyan, tanár úr. K ŐVÁRI. Hagyd csak. Ez nekem szólt. DREISSIG ÚR. Nekem talán nem? S miért? Nem lehetek én jó magyar? Én talán nem jót akarok a tanár úr népének? (Kicsit gúnyosan.) A gúnyosan.) A népünknek?  – 34–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

Imrébe.) Ne hallgass PONGRÁCZ. Ugyan ne veszekedjetek már. (Belekarol Imrébe.) Ne ezekre. Betegek, ha nem rághatják egymást. Ha valami tanácsra lesz szükséged, fordulj csak bizalommal hozzám. Nagyon ismerem a pesti életet… (Csettint.) (Csettint.)   Aztán nők dolgában, öregem… (Közben valamennyien lemennek a lépcső n és jobbra térnek. F őő  ispán ispán el őő l.)  l.) KEREKES (K őő  várihoz). várihoz). Engedelmet kérek, én nem bírálatot mondottam. Csak azt mondottam, hogy elsősorban magyar vezéreknek kell a magyar nép élére állaniok, mert mindenki csak a maga családjában lehet jó családf ő. Ha őt (Imrére mutat) ott mutat) ott tudnám az országházban, nyugodtabban néznék a jövendő elé. Én is és még sok szegény magyar… (Jobbra magyar… (Jobbra el.) (Irma el őő  lép lép a pad mell ő  ő l, l, ahol eddig Anikóval némán figyelt.) IRMA. Imre… IMRE (megáll) (megáll).. PONGRÁCZ (tapintatos mosollyal elsiet jobbra a többi után). után). IRMA (kedvesen) (kedvesen).. Nehéz elhagynia ezt a… (kis gonoszsággal) magányt? gonoszsággal) magányt? IMRE (komolyan bólint). bólint). Nehéz. IRMA (belekarol) (belekarol).. Akkor is… ha ezentúl többet láthat engem? IMRE. Akkor is. (Elmosolyodik, zavartan.) Bár zavartan.) Bár ez a gondolat barátságosabbá teszi… IRMA (kedvesen) (kedvesen).. Akkor gondoljon erre sokat. (kacéran) Táncolni tud? IMRE. Tudok. IRMA. Milyen jó lesz! Sokat táncolunk, ugye? Jövő héten kezdődnek a zsuki versenyek, én lovagolom a Hollót, a tavalyi nyertest. És maga? IMRE. Én Fecskét. Holló lemarad! IRMA (diadalmasan nevet, egy szemvillanással hátranéz Anikóra). Anikóra). Azt nem! Legfeljebb ketten leszünk az élen! IMRE (már udvarol). udvarol). Ketten? Magával talán meg tudnám osztani a gy őzelmet is… (Közben lassan jobbra el a többiek után.)

 – 35–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

fejcsóválva). Már rázzák a törökbúzát az orra BEDŐ (balról bejön, utánuk néz fejcsóválva). előtt. Cuga, cuga, cuga… jaj, hogy a fene… (Anikóra néz, megvakarja a fejét, legyint és balra el.) (Közben balról becammog egy öreg vizsla s megáll Anikó mellett.) ANIKÓ (magában) (magában).. Táncolni fognak… vele meg tudná osztani a győzelmet is… ketten lesznek az élen… ketten…! És hol lesz a szíve…? (Felnéz az égre, könnyesen.) Isten, könnyesen.)  Isten, ha egy kicsit szeretsz… (hirtelen leguggol a kutyához, átöleli a nyakát) imádkozz nyakát)  imádkozz te is, Hektor, hátha jobban meghall kettőnket… (Alkonyodik már. Megbarnulnak a színek és távol a hegyekbő l halk szarvasbő  gés hallik.)

IMRE (lassan elgondolkozva jön jobbról). jobbról). Itt vagy még, Anikó? ANIKÓ (úgy marad). marad). Itt. IMRE. Mit csinálsz? szemét). ANIKÓ (nem felel, félre fordul és megtörli a szemét). IMRE (a hegyek felé néz). néz). A bikák… hallod? ANIKÓ (lassan fölemelkedik). fölemelkedik). Hallom. IMRE. Milyen szép. Mintha a hegyek sóhajtanának. A hegyek… ANIKÓ. Sóhajtanak. Nyögnek. IMRE. Hallod ezt? A dobolói öreg. Ott áll a gerincen és belebőg a völgybe. csönd.) Ott áll és Hullámzik a hang. Közelr ől szinte megtaszítja az embert. (Kis csönd.) Ott szőrén hanyattesnek a napsugarak. És fenyőszag van. És lent a bükkfák barnák, vörösek… és a völgyből mohaszagú hűvös szél indul, nyirkos szél… mely éjfélre deret hoz a tisztás füvére… recseg a lábad alatt, ha reggel a kalibából kilépsz. Tiszta levegő ott fönt, mint az üveg és egész éjszaka bőgnek a bikák, mint a  bolondok… kereken… (lelkesen).. Szép! ANIKÓ (lelkesen) (szomorúan).. Nagyon szép. IMRE (szomorúan) ANIKÓ (halkan, kérve). kérve). Vigyen magával… odaföl… hallgatni akarom… maga mellett…! fejét). Nem lehet. IMRE (csodálkozva, szinte döbbenve ránéz, aztán lehajtja a fejét). Holnap elmegyek.  – 36–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ANIKÓ. Elmegy? IMRE. Igazuk van. Nagyon magamnak éltem. ANIKÓ. Az embernek jussa van… úgy élni, ahogy szép…! IMRE. Ameddig ilyen a világ és vannak benne bajok… és vannak, akik csúnyán kell éljenek, mert nem jutnak a széphez… addig nincsen. ANIKÓ (magához húzza a kutyát). kutyát). És itthagy… bennünket? kutyára). Hektor velem jön. (Pattint az ujjával.) Hektor. ujjával.) Hektor. (A IMRE (ránéz, aztán a kutyára). kutya ott hagyja Anikót és Imréhez megy.) kezét) mi lesz? ANIKÓ. És… (zavartan a szívére teszi a kezét) mi IMRE (hosszasan nézi Anikót, majd a hegyeket). hegyeket). Te… és a hegyek… ti itt maradtok. És… valami még… belőlem is… ANIKÓ (lehajtja a fejét és könnyet töröl ki a szemébő l). l). IMRE. Visszajövök majd sűr űn hozzátok… (halkan).. Hozzánk…? Soha. ANIKÓ (halkan) JÓSKA (jön balról, lelkesen) völgyében újra bőg alelkesen). huszas, .azMegjött amelyikinstálom, a tavaly!Pista bá s aszongya, hogy a borkut IMRE (ránéz, sötéten). sötéten). Jóska. JÓSKA. Parancs. IMRE. Csomagolj össze mindent. Holnap indulunk. JÓSKA. Igenis. A sátrat is visszük? (komoran).. Nem a borkúthoz megyünk. IMRE (komoran) BEDŐ (közben balról bejött, megáll, döbbenve). döbbenve). Nem a borkúthoz? IMRE. Vásárhelyre. Hosszú időre. Érted? (leverten).. Igenis. JÓSKA (leverten) BEDŐ. Hosszú időre? IMRE. Igen. (Csönd.) (Csönd.) Puskát  Puskát azért viszünk. És a kutyát is visszük. Érted? JÓSKA. Értem. IMRE. Csomagolj be mindent. ANIKÓ (halkan) (halkan).. Mindent…? Nem lehet… IMRE (fölfigyel a hegyekre, ahonnan újra er őő  sebben   hallatszik a bő  gés)  gés).. n. A Borkútnál a huszas… (Sóhajt, legyint, hirtelen megfordul s elindul föl a lépcső n.  felső  lépcs  lépcső  fokon megáll, újra az erd  erd ő  ő k felé néz.) Majd… néz.) Majd… ha visszajöttem… még ott lelem talán… JÓSKA (elkeseredetten) (elkeseredetten).. Nem vár az, instálom!  – 37–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(szomorúan).. Ami szép, az nem vár. Elhalad. BEDŐ (szomorúan) IMRE (hirtelen megfordul s indul az ajtó felé. Az ajtóban megáll, vissza). vissza) . Jóska! A kutyára nyakravalót kell tenni! Érted? (Be a házba.) JÓSKA (döbbenve) (döbbenve).. Nyakravalót? A kutyára is? BEDŐ (keser űű  en). en). Ahova mentek, anélkül nincsen élet. Még a kutyának sem. Ez a törvény! ANIKÓ (hirtelen kitörve). kitörve). Ha én kutya volnék! Elszakítanám. (Sírva.) (Sírva.) Ha  Ha én kutya lehetnék… édesapám… BEDŐ (megöleli) (megöleli).. Dehogyis szakítanád, dehogyis szakítanád… (Jóskához.) (Jóskához.) Mit  Mit állsz itt?! Nem hallottad a parancsot?! Bévonultok a társadalomba! Eridj! (Függöny.)

MÁSODIK FELVONÁS (F őő  iispáni spáni lakás pipázója. Hátul, középen széles szárnyasajtó nyílik az ebédl őő  be. be. Az ajtó félszárnya nyitva van. Baloldalon széles ablak, el őő  tte tte nehány karosszék, asztalka. Jobbra ajtó a kártyaszoba felé. Jobb hátsó sarokban kandalló, mellette két karosszék. A színpad el ő  ő terének terének közepén bő rgarnitúra rgarnitúra és dohányzóasztal.) (Történik négy év múlva.) (A szín első  pillanatban  pillanatban üres. Az ebédl ő  ő bő l beszéd, pohárcsengés hallatszik.) VALAKI SZÓNOKOL. S mint ahogy a magyar dicsőség örök időkig élni fog ebben a szép magyar hazában, Kárpátoktól az Adriáig: úgy éljen a mi szeretett új f őispánunk is vármegyénk élén, mint annak dísze és virága, büszkesége és lánglelk ű vezére, az emberi kor legvégső határáig! Éljen! hang.) Éljen az új magyar HANGOK. Éljen! Éljen! Pohárcsengés, nevetés. ( Egy hang.) Éljen  Nevetés.) Matuzsálem! ( Nevetés.) őb   ő l. l. Mindketten ünnepélyes feketében, BEDŐ (Kerekessel együtt kijön az ebédl ő  ami inkább gyászosokká, mint ünnepl ő  ő kké kké teszi ő ket. ket. Kezükben borospohár). borospohár). Gyere, gyere. Ez már nem nekünk való. (Behajtja az ajtószárnyakat, annyira, hogy azért látni lehet, ha valaki elhalad az ajtó el ő  ő tt.) tt.) KEREKES. Nagy nap ez a mai.  – 38–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

karosszékbe.) Azért ez a BEDŐ. Nagy hát, nagy. (Leül az egyik kandalló melletti karosszékbe.) Azért  bor se kutya, mi? (Iszik.) szintén). Jó bor. Hányas? KEREKES (megkóstolja szintén). BEDŐ. Ez? Kilencszáznégyes. Tíz év előtti. De van jobb is. (Észreveszi, hogy valaki elmegy az ajtónál.) Te ajtónál.) Te Jóska! Jóska fiam! JÓSKA (inaslibériában) (inaslibériában).. Parancs, tekintetes úr? BEDŐ. Hozzál csak egy üveggel, te, abból a kilencszázasból. Ami a hosszúnyakú üvegekben van, te. (Kerekeshez.) (Kerekeshez.) Azt  Azt kóstold csak meg! JÓSKA (kimegy) (kimegy).. KEREKES (leül a másik karosszékbe). karosszékbe). Nagy nap ez a mai. BEDŐ. Nagy hát. Persze, hogy nagy. KEREKES. Főispán lett a mi Imre úrfink. BEDŐ (rosszkedvű en). en). Az na. Főispán. KEREKES. Telik az idő. BEDŐ (sóhajtva) (sóhajtva).. Hát, ez az egy igaz. KEREKES. Még ezelőtt nehány évvel ott futkozott az erdőn… (sóhajtva).. Bizony. Az erdőn. BEDŐ (sóhajtva) KEREKES. És most itt van.  sen).   BEDŐ (jelent őő  sen) . Itt. JÓSKA (bejön a borral). borral). Parancsoljon, tekintetes úr… BEDŐ (keser űű  en). en). Nem parancsolok én, fiam, csak kérek. Amióta ilyen úri mundérban szaladgálsz, nem merek én neked parancsolni. Egyszer ű falusi ember vagyok én ahhoz. JÓSKA (ijedten) (ijedten).. Tekintetes úr! Megbántottam tán valamivel, hogy haraguszik? BEDŐ (legyint) (legyint).. Nem haragszom én édes fiam, dehogy bántottál. Csak ahogy az ember megöregszik rendre, s látja ezt, meg azt… a kedve is megöregszik. Na, tölts ide abból a borból. JÓSKA (el őő  bb bb tölt). tölt). Tekintetes úr… meginstálnám szépen… BEDŐ. Tölts a tanár úrnak is. JÓSKA (el őő  bb bb oda is tölt). tölt). Tekintetes úr… BEDŐ. Na mi-a? JÓSKA. Szeretnék haza menni. BEDŐ (megütközve) (megütközve).. Haza? JÓSKA. Még béresnek akárminek. De haza. Nem vagyok én idevaló, tekintetesHaza. úr. Tessék beszélni ais,nemzetes úrral…  – 39–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

BEDŐ. Méltóságos urat mondj, te vigyázz! Nem tanított ki eléggé az asszonyod? JÓSKA (elkeseredetten) (elkeseredetten).. Úgy is jó, csak én haza mehessek…! IRMA (megjelenik az ajtóban. Estélyi ruha). ruha). Jóska! Töltsön bort az uraknak! (ijedten).. Parancs! Igenis! (Beszalad az ebédl őő be.) b  e.) JÓSKA (ijedten) (kedvesen).. Maguk megszöktek? Két összeesküvő! Szép! IRMA (kedvesen) BEDŐ (felugrik) (felugrik).. Mi már öregek vagyunk, méltóságos asszony, kezit csókolom s  bocsánatot kérünk, ha így öregesen félrehúzódtunk… félrehúzódtunk… IRMA. Na, csak beszélgessenek nyugodtan. Ha szükségük van valamire, szóljanak őbe.) b  e.) Jóskának. (El az ebédl ő  BEDŐ (visszaül, kotorász a zsebében). zsebében). Van pipa? KEREKES. Van. dohányzacskót). Akkor itt a szűzdohány. Még mindég BEDŐ (kihúzza zsebébő l a dohányzacskót). nem látott fináncot, pedig most azok is tolvajabbak, mint hajdan. Gyújts rá. n  ek). KEREKES (megtömi a pipáját, aztán átnyújtja a zacskót Bed őő nek). BEDŐ (mialatt pipára töm). töm). Na, te okos ember. Tanár. Hát mit szólsz ehhez? KEREKES (meggyújtja a pipát, pöfékelve). pöfékelve). Mihez? rágyújt). Jóskához. (Pöfékelve.) (Pöfékelve.) Jó BEDŐ (szintén tüzet csihol, rágyújt).  Jó dolga van, fizetése akár egy fiskálisnak, s mégis haza akar jönni. Ehhez szólj, te okos. KEREKES. Honvágy. BEDŐ. Honvágy, honvágy. Sze tán nem szerecsenországba került, hanem Vásárhelyre. Itt csak a vásári bornyú, meg a kollégyista bajlódik a honvággyal. KEREKES. Mégis olyanforma. BEDŐ. Olyanforma? Hát én nem vagyok tanár, de megmondom neked, hogy milyenforma ez. Mint mikor a fát… a csemetefát, érted? Kiveszik a f ődből, aztán átültetik. OlyanAztán helyre, ahol nem való. ezt? El ő bbakar csakkizöldülni egy-egy levele kezd sárgulni. egy-egy ága.neki Végül egyÉrted tavaszon nem többé az Istennek se! Hát ilyen ez. KEREKES. Lehet. Habár az ember… az nem fa! BEDŐ. Hát nem fa. Ez bizonyos. Mert a fa, tudod, az olyan, hogy annak semmi sem árt. Ameddig a maga földjében áll. De eszébe se jut a fának, hogy elmenjen onnan, ahova Isten állította. Érted? Na azért mondom. (Fölemeli a poharát.) Isten poharát.) Isten adjon er őt, egészséget! KEREKES (koccint, iszik). iszik). Tudom, mit akarsz mondani. BEDŐ. Akkor jó. KEREKES. Imre, a f őispán úr.  – 40–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(bólint).. BEDŐ (bólint) KEREKES (hevesen) (hevesen).. Hát most se látod még be, hogy ennek ez volt a rendje? Mi lett volna belőle ott? Földtúró paraszt? Vagy erdész? Olyan zöldkalapos mokány? S most? A megye első embere! Az ország egyik legtisztább koponyája, biztos kezű  vezető! Nem, barátom, ennek az embernek itt van a helye. Pontosan itt, ahol áll. Vagy feljebb. Még feljebb! BEDŐmég  (csöndesen) (csöndesen). . Én csak azt tudom, hogy az én gazdámnál vidámabb ember,  boldogabb ember nem volt ebben a megyében. Nem volt ebben az országban, országban, ameddig ott élt, kint, a földön, ahova tartozik. És most… (Kézmozdulat.) (elgondolkodva).. Igen. Szerencsétlen dolog az is, hogy nincs gyermek. KEREKES (elgondolkodva) BEDŐ. Gyermek? Én már öregember vagyok. Öreg, földtúró, ganajszagú paraszt. De azt tudom, hogy ahol nincs otthon az ember, ott nincs kedv. És ahol nincs kedv, ott nincs élet és nincs gyermek. És ahol, ezek nincsenek, ott nincs semmi a világon. Ott az Isten szemire húzza a kalapot, oszt hátat fordít az embernek. Ez így van. KEREKES (hosszú hallgatás után). után). Pedig úgy hallom, kijár néha vadászni mostanában is? BEDŐ. Hásze kijár. Amikor elszaladhat. De ez csak olyan, tudod: mint mikor a kalitkába zárt rigónak megmutatják a tavaszt. Aztán újra letakarják a pokróccal. Hát olyan. KEREKES (lehajtja a fejét, hallgat). hallgat). BEDŐ. Az ilyen rigótól ne kívánja senki, hogy énekeljen. Ejh… (Legyint.) (Legyint.) Mit  Mit értitek ti! KEREKES (hosszabb szünet után). után). Leányod, Anikó, hogy van? (fölenged).. Jól, hála Istennek. Most várja a harmadikat. Kapálásra. BEDŐ (fölenged) KEREKES. Mondd… milyen érzés nagyapának lenni? Ő

BED fa… . Hogy az milyen érzés? Hát… jóféle. Jó. Tudod, olyan az, mint amikor a KEREKES. Ajjaj, már megint a fáknál vagyunk! BEDŐ (meg se hallja). hallja). Mint amikor a fa kiterebélyesedett, oszt már egy kicsit meg is odvasodott… és látja, hogy abból a sok magból, amit őszönként elhullatott a földbe… Itt is… meg ott is egy-egy csemete kezd n őni. Fejlődik, nyurgul, éppen olyan a levele, éppen olyan a kérge, éppen úgy formálja már a kicsi koronáját… és akkor a fa elkezd vénülni. Akarattal, érted, akarattal. Hogy ritkuljon a lombja, korhadjanak le rendre az ágai. Mert napfény kell a csemetéknek, hely kell nekik, hely, minél több hely! Hogy érhesse a nap és verhesse az eső. Hát így van ez, látod. (szomorúan).. Ez az, amit én soha sem ismerek meg. KEREKES (szomorúan)

 – 41–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

bb BEDŐ. És ez az, amit ő sem ismer meg soha. Ez az. Ezt csináltátok ti! Ti! (El őő  bb  Kerekesre, majd az ebédl  ebédl ő  ő  felé  felé mutat a hüvelykujjával.) (Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, vitatkozva bejön a társaság, közöttük Imre,  F őő  ispán, ispán, Pongrácz, K ő  ő vári, vári, Dreissig és más vendégek. Elhelyezkednek.) JÓSKA (tálcán feketét hoz be és kínálja). kínálja). IMRE (beszélve jön be, keményen). keményen). Nincs ezen mit szépíteni. Tiszta a kép. Az urak  boroztak az ezeréves dics dicsőség árnyékában és nem vették észre, hogy a dicsőség egyre apadt. A románok fölvásárolták a földeket, a zsidók ellepték a kereskedelmet… ődötten). d  ötten). De kérem, kérem…! DREISSIG (közbeszól, sért ő  IMRE. Mindenféle idegenek vették kezükbe a magyar ipart. Első Magyar ez meg az! És nincs benne egyetlen magyar sem! A ti kezetekben rendre csak a borospohár maradt. FŐISPÁN (élesen) (élesen).. Ez nekem szólt? IMRE (hevesen) (hevesen).. Neked és mindenkinek. Az egész országnak. Mert úgy él itt mindenki, mintha az ország csupa báltermekből, meg íróasztalokból állna. És nem veszik észre, hogy ha kifogy a föld a lábunk alól, kihull a kezünkből az ipar és a kereskedelem: kihajíthatjuk íróasztalainkat az ablakon! Nem elég egy országot kormányozni. Élni is kell tudni benne! BEDŐ (Kerekeshez, akivel együtt, a vendégek bejöttekor felálltak helyükbő l). l). Hű, a teremtésit, de a szájamból vette! PONGRÁCZ. De kérlek. Eltúlzod a dolgokat. A föld, az itt van. Nem megy el. K ŐVÁRI. Legfeljebb gazdát cserél. Azért éppen úgy meghozza az adót és élteti az országot. IMRE. Élteti. De kit? Nekem ne az országot éltesse, hanem a magyart! (türelmetlenül).. Ugyan kérlek. Ország és magyarság, az egy. A FŐISPÁN. (türelmetlenül) szentkorona, az első nagy király államalkotó lángesze összetartják azokat. Am’ért egyik-másik más nyelven beszél. KEREKES (Bed őő höz). h  öz). Az más nyelven is gondolkodik! IMRE. Az vendég. DREISSIG ÚR. És a vendég, az ne éljen? Na és a magyar vendégszeretet? IMRE. Éljen. De illedelmesen. S ne feledje, hogy udvariassággal tartozik a házigazdának. Ami pedig a vendégszeretetet illeti, Dreissig úr, azzal túlzásba megyünk.  – 42–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(támadólag).. Hogy érted ezt, kérlek? Nem egészen világos. K ŐVÁRI (támadólag) IMRE. Ma már nem vendég a vendég. Majdhogynem övé a ház. S még mindég úgy bánunk vele, mintha vendég volna. Nagyon is udvariasan. K ŐVÁRI (ellenségesen) (ellenségesen).. Nem egészen világos. IMRE. A te nagyapád ugye Steinfeld volt? K ŐVÁRI (büszkén) (büszkén) Von  Von Steinfeld. Igen. Porosz nemesi család. IMRE. Szóval vendég. S ma kétezer holdas birtokod van. Első virilista vagy a megyében. És az Országházban magyarok nevében beszélsz. (türelmetlenül).. Hagyd ezt, Imre. Eltértél a tárgytól. FŐISPÁN (türelmetlenül) K ŐVÁRI. Talán kifogásod van ellenem? IMRE. Nem. Dehogy. Félre ne értsetek. Csak a helyzet furcsaságára akarok rámutatni. Megyénkben egy porosz nemes képviseli a népet. (Dreissigre mutat.) Itt mutat.) Itt egy másik úr képviseli a bankot, a pénzt. DREISSIG ÚR (sért ő  ő dötten). dötten). Szóval egy zsidó. IMRE. Igen. ÉsAtudjátok-e, PONGRÁCZ. paraszt. ki képviseli a földet? IMRE. De miféle paraszt? FŐISPÁN. Paraszt, paraszt. IMRE. A román paraszt! Akinek tíz gyermeke van, míg a magyarnak egy, vagy kettő. K ŐVÁRI (jelent ő  ő sen)  sen).   . Vagy egy sem. IMRE (ránéz, lehalkul). lehalkul). Köszönöm. Úgy van. Vagy egy sem. FŐISPÁN. Na és? Mit akarsz kihozni mindebből? IMRE. Csak azt szeretném tudni: van-e még egy ilyen ország a földön? Ahol mindez lehetséges? KEREKES (hátul) (hátul).. Más országok nem ilyen vendégszeretők. Okosabbak. K ŐVÁRI. Ugyan. PONGRÁCZ. Á, kicsavarod a dolgok logikáját. FŐISPÁN. Hagyjuk ezeket a szamárságokat. DREISSIG ÚR. Szabad verseny! Kiválasztódás! IMRE (Dreissig úrra mutat, gúnyosan). gúnyosan). Igen. Olyan verseny, ahol a vendégló száz méter udvariassági előnyt kap. A választóvizet pedig földalatti  boszorkánykonyhákon  boszorkánykonyhák on gyártják (hangsúlyozva) (hangsúlyozva) a  a kiválasztódáshoz. FŐISPÁN. Első ember vagy, aki ezt mondod.  – 43–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ő sen   a f őő  ispánra ispánra néz.) Bátorság néz.) Bátorság dolga és IMRE. De nem első, aki észrevette! (Er ő  lelkiismereté: ki is mondani. FŐISPÁN. Tizenkét évig voltam f őispánja ennek a megyének és jó voltam. Ti aztán jöttetek. Én csak apósod vagyok, nem politikai híved. IMRE (gúnyosan) (gúnyosan).. Tudom. Én vagyok az a bizonyos keser ű csalódás, ami

megfekszi a császári és királyi gyomrokat. FŐISPÁN. Csak gúnyolódj! Ti fiatalok hülyének néztek minket. (Dölyfösen.) (Dölyfösen.) De  De tizenkét évig rend volt alattam a megyében! DREISSIG ÚR (sietve) (sietve).. Ez igaz, nagyon igaz! K ŐVÁRI. Igaz, igaz. Aki dolgozott, boldogult. JÓSKA (lik őő  röket röket kínál). kínál). PONGRÁCZ. Hát rend. Igen. (Leemel a tálcáról egy poharat, más hangon.) És hangon.) És szép megyebálok! Ne feledjük! Szervusz! IMRE (keser űű  en). en). És az Albina bank beköltözött Marosvásárhelyre. Titokzatos Titokzatos eredetű pénzeit kamatmentes kölcsönök formájában széthordták a pópák. S a román paraszt lassan összevásárolta az eladósodott magyar földeket! (Gúnyosan.) (Gúnyosan.)   Mert hiszen ő jó hazafi: ha kell elszavaltatja fiával a Talpra magyart. vel és kinyúlva hallgatta Imrét. Most KEREKES (eddig a kandalló mellett állt Bed őő  vel közelebb lép. Lelkesen). Lelkesen). Ez a szomorú igazság! És ezalatt a magyar paraszt… IMRE. A magyar paraszttal senki sem tör ődött! A földdel még kevésbé! Se bank, se f őispán, se állam! Senki. (Iróniával.) (Iróniával.) Kárpátoktól  Kárpátoktól az Adriáig. IRMA (megjelenik az ajtóban). ajtóban). Milyen rossz háziúr maga, Imre? Állni hagyja a vendégeit. Uraim, nem volna kedvük kártyázni? Egy tarokkparti és egy ötös bridzs is telik belőlünk. (Átszól a baloldalon beszélget őő  k felé.) Fricskey, felé.) Fricskey, jöjjenek. BESZÉLGETŐ URAK. Remek ötlet! Örömmel méltóságos asszonyom! Én inkább tarokkozom, a bridzs… játék PONGRÁCZnekem (Jobbra Irmának)Szellemes Irmának). . Befejezzük eztaz, az barátom… eszmecserét és repülök, asszonyom. Osszanak be addig ötödiknek. (Szellemesen.) (Szellemesen.) No,  No, nem ötödik keréknek! Habár a méltóságos asszony mellett… (Meghajlás.) IRMA. Maga csak a régi lovag mindig, Pongrácz… (El jobbra.) URAK (Irmával el jobbra). jobbra). IMRE. Igen, mi mindig lovagok vagyunk. Mi mindent eltűrünk, mindent elnézünk, hagyjuk, hogy a nyakunkra üljenek. Vajda és Maniu legutóbbi beszédei már nyíltan célozzák a román törekvéseket. K ŐVÁRI. A politikai helyzet ma nem alkalmas ezeknek a kérdéseknek a  bolygatására. Még nincs egy éve, hogy befejeződött a boszniai okkupáció. Még csak ezerkilencszáztizennégyet írunk s máris nagyobb dolgok forrnak a világban.  – 44–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(legyint).. A világban? Itt forr valami, közöttünk! És ezt senki sem látja! IMRE (legyint) KEREKES (dörmögve) (dörmögve).. Pedig régóta forr már. BEDŐ (halkan helyesel neki). neki). Úgy igaz. Már szinte repeszti a dongát. FŐISPÁN. Ma messzebbre kell nézni. A monarchia… Majd azután ráértek az apróságokra. IMRE (felhevülve, szinte haragosan). haragosan). Nem hallottátok Vajdát és Maniut? Ha valóban kirobban egy háború és Románia előáll, és jogokat követel Erdélyben: ki felel ezért?! FŐISPÁN (sért őő  dötten). dötten). Tőlem kérded? Talán én választattam meg Vajdát és Maniut? IMRE. Nem! De mit tettél tizenkét év alatt a magyarságért? Ki adott engedélyt az Albina banknak? FŐISPÁN (K őő  várira várira néz). néz). K ŐVÁRI (visszanéz, menteget ő  ő zve)  zve).   . Én nem presszionáltalak. Nekem semmi hasznom belőle. Csak annyi, hogy Muntyán intézőm fia az igazgató. IMRE (haragosan) (haragosan).. A román intéződ fia?! Látod, ez az: román cseléd, román intéző, román bank…! Miért nem adtak a mi bankjaink pénzt a magyar parasztnak földvásárlásra? DREISSIG ÚR (tiltakozva) (tiltakozva).. Adtunk mi kérem, adtunk. Akinek fedezete volt, az kapott. PONGRÁCZ. Éppen ez a baj. A paraszt fölvette a pénzt, de kamatot az Istennek se fizetett! El kellett árverezni. Én tudom, mennyi baj van velük. IMRE. Az Albina tud kamatmentesen adni. Miért nem tudtok ti? PONGRÁCZ. Kérlek! A magaméból? (Dreissigre mutat.) A mutat.) A bank nem ad. A  banknak nyereség kell. DREISSIG ÚR (védekezve) (védekezve).. Ha adna az állam a banknak… Nekünk élnünk kell. Én javasoltam nehány éve… (F ő  ő ispánra ispánra néz.) FŐISPÁN (vállat von). von). Fölterjesztettem. IMRE. De milyen véleményezéssel? (K ő  ő várira várira mutat.) A mutat.) A Te szavaiddal. Te mondtad a parlamentben: nem szabad a paraszt alá lovat adni! K ŐVÁRI (felveti a fejét). fejét). Én mondtam! Igaz is, mert nem szabad. Mert szemtelen lesz! PONGRÁCZ. De még milyen! Ezért kell a román cseléd. Abban még van tisztelet. IMRE. Amíg a nyakadra nem nő, amíg kapni akar tőled! Mit tiszteljen bennetek a magyar? Miben segítettétek? Mit adtatok neki? FŐISPÁN (ünnepélyesen) (ünnepélyesen).. Tizenkét évi munkámat a közéletben. Érettük.  – 45–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(legyint).. Munkát? Én egy életen át vesződtem velük. PONGRÁCZ (legyint) DREISSIG ÚR. Na és én? Az a sok halasztás… árverés… ajaj… K ŐVÁRI (gúnyosan meghajlik Imre felé). felé). Adsz te, helyettünk is. IMRE. Én adtam! A hegyeimet, a szabadságomat, az életem értelmét! És nem tudtam használni vele! Mert megakadályoztok! Mert minden lépésnél megbotlom a szemétben, amit körülöttetek találok! A közönyötökben, az önzésetekben, a frázisaitokban! Igen, a frázisaitokban és a kényelmetekben! Megcsaltato Megcsaltatok, k, félrevezettetek, mint egy rossz cselédet, akinek év végén visszatartják a bérét! FŐISPÁN (sért őő  dötten). dötten). De kérlek! K ŐVÁRI (lovagiasan) (lovagiasan).. Ez sok! IMRE (nem is hallja ő ket). ket). Mivel csaltatok ide? Mivel hitegettetek? (Idézi.) (Idézi.) A  A közért élni, a közért dolgozni… a hazának szüksége van minden magyar úrra… Ki intézze az ország dolgait, ha egy Tomori visszahúzódik…! Ezeket mondtátok! Hát ki teljesít magyar úri kötelességet?! Ki dolgozik a közért?! (K őő  várira várira mutat.) Te? mutat.) Te? Aki csak a birtokaidat növeled? (Pongráczra mutat.) Te? mutat.) Te? Akinek csak mulatságon, könnyű jövedelmeken jár az eszed? (Dreissig úrra mutat.) Vagy mutat.) Vagy ő…? FŐISPÁN Imre! Elment az eszed?! PONGRÁCZ. De kérlek, hogy értsem ezt?! K ŐVÁRI. Nincs jogod az én magatartásomat bírálni!  haraggal). Igen. Aki meg meri mondani az igazat, annak elment az IMRE (keser űű   haraggal). esze. Annak nincs joga bírálni, az lovagias elégtétellel tartozik, azt el kell tüntetni, meg kell némítani! (Belelovalja magát.) Mert magát.) Mert sértődni, azt tudtok! És én, én mit szóljak?! Akit maszlaggal és hazugsággal csaltatok magatok közé?! Aki ezért a hazugságért az életemet hagytam el! Én mit szóljak? Én kitől kérjek elégtételt?! Aki ebben a piszokban már gyakran magam is piszkosnak érzem magamat! És én hallgassak?! FŐISPÁN. Jobb volna! IMRE (kitör) (kitör).. Hát nem hallgatok! Szétverem ezt a mocskos kalodát, ha másképp nem lehet! K ŐVÁRI (fenyeget ő  ő en). en). Vigyázz, mert beverheted rajta a fejed! IRMA (jobbról belép, nevetve). nevetve). Kinek a fejét akarják beverni? Uraim, csak nem  politikai vita? Úgy állnak itt egymással szemben, szemben, mintha birkózni akarnának! akarnának! Pongrácz, a vita hevében elfelejtette, hogy várjuk. A robber kész, magán a sor. PONGRÁCZ. Jaj, ezer bocsánat, úgy belemelegedtünk… Már megyek is, méltóságos asszony! IRMA (évő dve dve K ő  ő várihoz). várihoz). Olyan komor, mintha máris vesztett volna. Pedig csak most invitálják az urak a pókerhez.  – 46–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

K ŐVÁRI. A férje nagyon ideges az utóbbi idő ben. Jobb is, ha magára hagyjuk. FŐISPÁN (Irmába karol). karol). Az urad heves programot adott beiktatása napján. Na, de majd megnyugszik. IRMA. Szegény, agyondolgozza magát. (Imréhez.) (Imréhez.) Elviszem  Elviszem a hallgatóit. Nem jön maga is velünk? Szorítunk helyet. IMRE (fáradtan sóhajtva). sóhajtva). Játszanak csak. Én majd kibicelek. (Mind jobbra el, csak Bed ő  ő  és  és Kerekes maradt.) BEDŐ. Na, ezeknek jól megmondta a gazdánk. Hijj, ha még oda is ütött volna! Már markoltam a széket! KEREKES. Tudod, megvallom őszintén, én néha már félek, ha így beszélni hallom. Amilyen hóbortos volt gyermekkorában is: addig tülekszik velük, amíg letiporják a végén. BED Hogy mit? (Kihúzza magát, mellére ver.) De ver.) De akkorra már mi is ott leszünk! S hátŐa.furkósbot?! homlokán).. IMRE (lassan és fáradtan bejön jobbról. Nehányszor végigsimít a homlokán) Péter bácsi. BEDŐ. Parancs. IMRE. Mondjon valamit. Mi újság otthon? BEDŐ. Hát… semmi, semmi, ami új… szántással elkészültünk, a vetés halad… IMRE. Milyen az erdő? Zöld már? BEDŐ. Az erdő, az zöldül. Most zöldül éppen. A bükkök, meg a nyírfák… (sóhajtva).. Bükkök, nyírfák… Ilyenkor olyan jó szaguk van a nyírfáknak… IMRE (sóhajtva) BEDŐ. Jó szaguk, tavaszi szaguk… IMRE. A szalonkák megjöttek már? BEDŐ. Megjöttek azok régen. Már nem is nagyon húznak. Eltelt. IMRE (szomorúan) (szomorúan).. Eltelt. BEDŐ. El. Már kakukk is szólott tegnapelőtt. IMRE. Kakukk…! BEDŐ. Az. Kakukk. Kis unokám, a hároméves, Anikónak hívják… ő hallotta elsőnek. IMRE. Anikó… BEDŐ. Az a neve. Mint az anyjának.  – 47–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

visszajön). Hát Marci mit IMRE (lassan az ablakhoz megy, áll egy pillanatig, aztán visszajön). Hát csinál? BEDŐ. Az erdő pásztor, ott a borkút alatt? Megvan az is. IMRE. Most is annyit nótázik? Csak úgy zengett tőle az erdő, valahányszor arra  járt az ember. BEDŐ. Hát… most már nem nótázik az sem. IMRE. Mért? Valami baj érte? BEDŐ. Baj? Hát érte az is. Az úgy vót, hogy Marci elvette feleségül Cseke Dani lányát, azt a soványat. A szőkét. Igazában nem azt akarta elvenni, hanem a Buzás Antalét, a Rózsit. Hanem annyit beszéltek neki a vénasszonyok, de annyit, hogy… isten bocsássa meg, de ahány vénasszony, mind be kellene varrni a száját…! Szóval, a végin mégse azt vette el, hanem a Cseke Daniét, Esztert. IMRE. Aztán nem járt jól vele? BEDŐ. Nem. Pedig dógos asszony, meg minden… de nincs gyerek. Nincs. És ez nagy baj. IMRE (elsötétül) (elsötétül).. Bizony nagy baj. BEDŐ. Nagy. Falusi embernél, a hozzá még, aki erdőn lakik, annál nagyon nagy  baj. Ezért nem nótázik Marci Marci se többet. Mert szégyen szégyen is ez, meg baj is. Baj. Baj. IMRE (keser űű  en). en). Bizony baj, Péter bácsi. BEDŐ (most döbben rá). rá). Hát én… instálom, én nem úgy… Jaj, a fene egye meg azt a marha fejedet, te Bedő Péter, te Bedő Péter! IRMA (jobbról bejön). bejön). Mit búsulnak itt hármasban? Tiszttartó úr, mit csinálnak az unokák? És Anikó? (Ennél a névnél szeme sarkából lopva Imrére néz.) BEDŐ. Jól vannak, kezit csókolom, mind. IRMA. Hallom, jön már a harmadik? BEDŐ. Igen instálom, kapálásra. IRMA. Éppen most dicsérték ott bent a vejét, hogy ilyen jó gazda. Fekete Ger ő, ugye úgy hívják? (Tovább beszélgetnek a kandallónál.) KEREKES ÚR (Imréhez lép). lép). Méltóságos uram. Amit az elő bb itt bent az uraknak mondani méltóztatott, azt én már rég látom. De kimondani… IMRE (közbevág) (közbevág).. Tanár úr. KEREKES. Méltóztassék parancsolni. IMRE. Négy és fél évvel ezelőtt, egy őszi napon, maga mondott nekem valamit. Emlékszik még rá? KEREKES. Bocsánat, nem tudom mire méltóztatik gondolni.  – 48–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

IMRE. Így mondta: a közügyek élén minden ember a nemzetet és a hazát szolgálja. Emlékszik? Így mondta éppen. (zavartan).. Igen. KEREKES (zavartan) IMRE. Ez volt az első és az utolsó hazugság, amit a maga szájából hallottam. De ez legalább nagy! KEREKES (megdöbbenve) (megdöbbenve).. Engedelmet… IMRE (öklével az asztalra üt, kitörve). kitörve). Hazugság! Mindenki hazudott! Hazugságok láncolatával csaltak engem ide, s amikor kinyílott a szemem, egyszerre magamra maradtam! (A kártyaszoba felé mutat.) Senki mutat.) Senki azok közül az urak közül nem áll mellettem, senki nem áll mellettem ezen a világon! Attól a perctől kezdve, hogy a hazugság kiderült! És én itt állok most (kétségbeesett haraggal) egyedül! haraggal) egyedül! Vissza nem mehetek már a régi világomba és el őre menni nem hagynak. Lekötnek, megbéklyóznak újabb és újabb hazugságokkal! Ahova markolok: minden szemét és mocsok…! IRMA (riadtan) (riadtan).. Imre, az Istenért…! IMRE. Nem az Istenért! A fajtámért! Önmagamért! Ki ad láthatok engem vissza önmagamnak?! Kinyitották a szememet, és csak mocskot vele magam körül! Ki felel ezért?! Összetörném…! KEREKES (ijedten) (ijedten).. Méltóságos uram…! BEDŐ (ijedten) (ijedten).. Drága nemzetes uram… IRMA (felugrik) (felugrik).. Imre! IMRE (végigsimít a homlokán, magába roskad). roskad). Jó, jó. Nem vagyok őrült. Most nem. Őrült voltam akkor, négy és fél évvel ezelőtt. Bolond, aki minden csillogást  sen.) Nagyon   drágak őnek gondol. Ma már nem vagyok az. (Jelent őő  sen.)  Nagyon okos lettem. (Kerekeshez.) Maga (Kerekeshez.)  Maga mondta s milyen igaza volt. (Sóhajtva.) (Sóhajtva.) Megismertem  Megismertem az embereket és közben elveszítettem saját magamat. IRMA (odamegy Imréhez, megsimogatja). megsimogatja). Ideges mostanában. Sokat dolgozik. Pihennie kellene már egyszer. IMRE. Pihenni? Mikor az ember tele van aggodalommal, bosszúsággal, amikor senki sincsen, aki megértené, hogy… (Legyint.) (Legyint.) Eh,  Eh, minek kezdeni újra… (Elfordul, az ablakhoz megy, kihajol.) IRMA (megcsóválja a fejét, majd kis feszült csönd után Bed őő höz). h  öz). Mi újság ott kint tiszttartó úr? BEDŐ. Hát, instálom… telik az idő. A gyermekek nőnek, az öregek meghalnak s az élők megöregszenek. Mint teszem azt, én is. IRMA. Na, magán még nem látszik!

 – 49–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

BEDŐ. Látszik az, bizony látszik. Az öregség, az csak úgy jön. Lassan. Mint teszem azt, mikor a fa… KEREKES. Na hála Istennek, megint a fáknál vagyunk! BEDŐ. Jó na. Csak te ne szólj belé. Tanár vagy s nem tudhatod az élet dolgait. Szóval lassan jő az, instálom, már mint az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele… aztán kislányok, akik kezet csókoltak az embernek, azok egyszerre csak komoly asszonyságok lesznek, s már a maguk kislányaikat hordozzák sétálni és azok csókolnak kezet… Aztán már azok se… Hanem az ember köszön nekik úgy, hogy kezit csókolom. Hát így. Ez az öregség. A méltóságos asszony is megtanulja. Meg. Ezt meg, minden ember. IRMA (hirtelen bosszúsan Kerekeshez fordul). fordul). S maga tanár úr? Dolgozik valami tudományos munkán? Nehogy maga is azt mondja, hogy az öregséget kutatja, mert tüstént itt hagyom! BEDŐ. Hiába azt! Aminek el kell jönni, az eljön. Pontosan a maga idején. KEREKES (Irmának felel). felel). Népességszaporodási statisztikát készítek. Meg a kivándorlásról. IMRE (az ablakból). ablakból). Kivándorlás… KEREKES. 1902-ben húszezer székely hagyta el az országot… IMRE (hirtelen megfordul és belevág). belevág). Egy mázsa búza volt a hajójegy ára Galacig. S magyar hajók vitték őket kifele az országból! BEDŐ. Hát elég gyalázat. Attól is, aki ment, attól is, aki vitte! KEREKES. Húszezer székely család, ez harminc év múlva 150000 ember. Hatvan év múlva félmillió! IMRE. Félmillió magyar, akinek a helye üresen marad s megtelik idegennel. IRMA (türelmetlenül). (türelmetlenül) megint politizálnak. IMRE (legyint, sóhajt .ésMár visszafordul az ablakhoz). ablakhoz). IRMA (idegesen dobol az asztalon). asztalon). BEDŐ (rövid, kellemetlen csönd után). után). Nemzetes uram… IRMA (ránéz) (ránéz).. BEDŐ (megriadva) (megriadva).. Jaj, engedelmet instálom… méltóságos uram…! IMRE (hirtelen visszafordul az ablakból és sötéten ránéz). ránéz). BEDŐ (még riadtabban). riadtabban). Azaz… nemzetes… azaz (kitörve) (kitörve) ej,  ej, tudja a fene, vén szamár vagyok én már ehhez! IMRE (haragosan) (haragosan).. Nem fogadok el új titulusokat. Nos? BEDŐ. Hát, arról van szó, hogy Jóskának lenne egy kérése.  – 50–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

IMRE. Miféle Jóskának? BEDŐ (az ebédl őő   felé  felé bök az ujjával). ujjával). Ennek a… ennek a kivasalt izének… ennek a Pityiri Jóskának, na. IRMA. Az inasnak? IMRE. Jóskának? Aztán mért nem szól egyenesen nekem? Mért kerülő úton? (Irmára néz, csípő  sen.)  sen.) Vagy  Vagy talán az is a méltóságos titulussal jár, hogy az emberhez bizalmatlanok lesznek a cselédei? IRMA (bosszús, lenéző  mozdulat).  mozdulat). BEDŐ. Ez ugyanis nem olyan egyszer ű kérés. Nagyon is lényeges, hogy úgy mondjam, életbevágó. IRMA. Na! Melyik szobalányomat akarja elvenni? Vagy csak nem a szakácsnét, már megint? IMRE (türelmetlenül) (türelmetlenül).. Mir ől van szó? BEDŐ. Jóska haza szeretne menni. IMRE (döbbenve) (döbbenve).. Haza? IRMA (meglepetten) (meglepetten).. Hova? BEDŐ. Haza. Akár béresnek is, akár bivalyosnak is. De haza. Haza. IMRE (szomorúan) (szomorúan).. Haza… IRMA (felpattanva) (felpattanva).. De miért? Talán kevesli a fizetést? BEDŐ. Ötször akkora fizetése van, mint otthon egy béresnek. Mégis haza szeretne  jönni. Béresnek. IRMA (felháborodva) (felháborodva).. Hát ezt nem értem. Ez az örökös elégedetlenség…! IMRE. Haza… (Lassan visszafordul az ablakhoz, kikönyököl rajta.) BEDŐ. Az elégedetlenség, instálom, olyan nyavalyája az embernek, mint teszem azt, a gyümölcsfa látható ok nélkülisegyszerre kezd,a aztánmikor sárgul, sárgul, nemminden terem többet… s végül elszárad. csak Bent,sárgulni a föld alatt, gyökerénél van a hiba. Legtöbbször rossz földbe ültették. KEREKES. Persze, a fák. BEDŐ. Igen, a fák. Sok mindent megért, aki érti a fákat. IRMA. Hát szó sincs róla, hogy elengedjem. Éppen most! KEREKES. A rusztikus ember ösztönös irtózása a civilizációtól. Ez a magyarázata az egésznek. Méltóztassék csak elhagyni, majd megszokja. BEDŐ. Megszokja? Vagy igen, vagy nem. A gyökerétől függ. Mármint a fánál. Elég er ős-e, hogy áttörje azt a réteget, amelyik útját állta, vagy nem. S ha áttörte, vajjon talál-e lentebb, az új környezetben, megfelelő termőtalajt?  – 51–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

IRMA. Hát nem engedem el. Szó sincs róla! JÓSKA (hátsó ajtón jön, ezüst tálcán névjegyet hoz). hoz). Egy úr szeretne a nemzetes… (megijed) méltóságos (megijed)  méltóságos úrral beszélni. IMRE (eljön az ablaktól, átveszi a névjegyet, nézi). nézi). Popescu Traján ügyvéd, magyar királyi közjegyző. (Gúnyosan.) (Gúnyosan.) Magyar.  Magyar. Királyi. Na, vezesd be azt az urat. JÓSKA (hátra el). el). BEDŐ. Instálom, én mennék is már… KEREKES. Méltóságos uram. Ma sokan szólottak méltóságodhoz. Mindenki  beszélt, csak én nem. nem. BEDŐ (közbeszól) (közbeszól).. Még csak az hiányzott volna, hogy te is elkezdd. Gyere. KEREKES. Én most is csak annyit mondok: adja Isten, hogy mindég igaz lelkiösmerete szerint cselekedhessék méltóságod… BEDŐ. Hát akkor hamarosan vissza is kerül közénk, mert elcsapják a f őispánságból. Amit adjon meg az Isten minél elő bb. Mert engedelmet engedelmet instálok (elfogódottan),, mi nagyon várjuk már… haza… (elfogódottan) IMRE (meghatottan átöleli). átöleli). Péter bácsi. BEDŐ (elfogódottságát leplezve). leplezve). Vén szamár vagyok már én is, na. Gyere tanár. Kezeit csókolom, méltóságos asszony. Ami a majorság dolgát illeti, meg a hízókat, azt mi majd eligazítjuk Anikóval. A sonkákat is éppen úgy fogja pácolni, ahogyan  felé Kerekessel kell. Nem lesz abban semmi hiba. Na gyere tanár, gyere. (Ebédl őő   felé együtt el.) IRMA. Szegény öreg. Egyre bogarasabb lesz. IMRE. Bogaras? Dehogy. Csak bölcs és őszinte. Igaz, hogy ez itt már  bogarasságnak tűnik. IRMA (fejcsóválva) (fejcsóválva).. Milyen keser ű ma, Imre. Ahelyett, hogy örvendene ennek a napnak. A kitüntetésnek, hogy f őispán lett. Én büszke vagyok! IMRE. Kitüntetés? (Legyint.) (Legyint.) Bár  Bár én is csak annak látnám. JÓSKA (ebédl őő  ajtón ajtón át beengedi Popescut, újra ki). ki). POPESCU (nagyon sima, kinyalt, sötétbarna fiatalember). fiatalember). Méltóságos uram (meghajol),, dr. Popescu Traján, magyar királyi közjegyző vagyok. Kezit csókolom, (meghajol) méltóságos asszony. IRMA (bólint) (bólint).. Jónapot. (Kezet nyújt.) IMRE (hidegen) (hidegen).. Mivel szolgálhatok, közjegyző úr? Hivatalos, vagy nem hivatalos? POPESCU (mosolyogva hajlong). hajlong). Mondjuk: félhivatalos. IMRE (Irmára néz). néz).  – 52–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

felkel). Akkor én a kártyázókhoz megyek. (Jobbra el.) IRMA (sóhajt, felkel). IMRE (egy karosszékre mutat). mutat). Foglaljon helyet. POPESCU. Köszönöm. (Leül.) (Leül.) Rádu  Rádu Demeter libánfalvi lelkész ügyében jöttem. kemény). IMRE (fölkapja a fejét, egyszerre zord és kemény). POPESCU. Akit ma reggel letartóztattak. IMRE. Én adtam ki a parancsot. POPESCU (udvarias mosollyal). mosollyal). Tudom. Ez volt méltóságod első f őispáni  parancsa. IMRE. Ez. POPESCU. És nem gondolt arra méltóságod, hogy nagyon népszer űtlen parancs ez, indulásnak? (keményen).. Hogy értsem ezt? IMRE (keményen) simán). Nem gondolt arra méltóságod, hogy esetleg úgy a POPESCU (nagyon simán). magas kormány, mint Őfelsége, a császár, szintén népszer űtlennek látják majd Rádu letartóztatását? IMRE.pap Nem tartozik önre, de megmondom: Rádu pap hazaárulást követett el. POPESCU. Miáltal, ha szabad tudnom? IMRE. Milyen minőségben kérdi ezt? POPESCU. Mondjuk, mint Rádu pap híve. Vagy rokona… vagy… (gúnyosan).. Vagy magyar királyi közjegyző? IMRE (gúnyosan) (mosolyog).. Magyar királyi, igen. Értem. De nem tehetek róla. Nem én POPESCU (mosolyog) adományoztam magamnak ezt a címet. Szóval, mondjuk, mint Rádu pap családjának és híveinek megbízottja. IMRE (hátrad őő  l a székén). székén). A libánfalvi pap idegen érdekek szolgálatában a magyar államrend ellen izgatott. Idegen tőke támogatásával aknamunkát végzett a magyarság érdekeinek rovására. POPESCU. Szóval ezek a vádak. IMRE. Ezek. POPESCU. Méltóságos uram. Tisztázzuk a kérdést: az államhatalom ellen vétett Rádu pap, vagy csupán az ország egyik népe ellen? (megütközve).. Hogy érti ezt, közjegyző úr? IMRE (megütközve) POPESCU. Úgy kérem, hogy tisztázni szeretném: Őfelsége, a császár, vagy a magas kormány, vagy valamelyik hivatali testület ellen izgatott-e a pap? Vagy talán éppen a Monarchia ellen? IMRE. Nem. Ennél több. A magyar nemzet ellen izgatott.  – 53–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

POPESCU. Szóval nem államellenes cselekedetr ől van szó, csupán egy népfaj ellen elkövetett cselekedetr ől? IMRE. Nem egy népfaj ellen! A magyarság ellen, Magyarországon! POPESCU. Igen, így értettem én is. A magyar nép ellen, amelyik éppen olyan népcsoportja ennek az országnak, mint tegyük föl: a román nép. Amelyiket Rádu  pap igyekezett fölvilágosítani és megsegíteni. IMRE. Vagyis izgatni és idegen pénzeken megszervezni. POPESCU. Az Albinára gondol méltóságod? IMRE. Igen. POPESCU. A magyar kormány legfelső bb engedélyével működik. IMRE (keser űű  en). en). Tudom. POPESCU. Segíti a gazdákat olcsó hitellel. IMRE. Sőt. Kamatmentes hitellel, ha arról van szó, hogy valaki a nevét és vallását eladja érte. Ő

F ISPÁN (belép a kártyaszoba megáll az ajtó beszélgetést szó nélkül hallgatja ajtaján, végig, észrevétlenül). észrevétlenül) . közelében és a további POPESCU (mosolyogva) (mosolyogva).. Igen, hát valóban nem a legelőkelő bb eljárás. De még még nem államellenes! Az egyik felekezetű állampolgárból másik felekezethez tartozó állampolgárt csinál. Elvégre elismert vallásról van szó… IMRE (keményen, visszautasítóan). visszautasítóan). A magyar államban minden izgatás és minden merénylet, ami a magyarság ellen történik: államellenes! gúnyosan). Kérdés, méltóságos uram, hogy vajon a magosabb POPESCU (kicsit gúnyosan). körök osztják-e ebben méltóságod elgondolását? (feláll).. Ez nem tartozik sem Önre, sem reám. IMRE (feláll) POPESCU (szintén feláll). feláll). Méltóságos uram. Szeretnék egy tanácsot adni. Mint jó  barát. (Szemtelenül.) (Szemtelenül.) Méltóztassék  Méltóztassék elrendelni Rádu pap azonnali szabadlábra helyezését! IMRE (felhorkan) (felhorkan).. Hogy meri…?! POPESCU (halkan, ellenségesen). ellenségesen). Méltóságos uram. Játsszunk nyitott lappal. Holnap három román miniszter utazik az országon keresztül. Francz-Ferdinand trónörökös úr őfenségéhez mennek. Biztos vagyok abban, hogy Rádu pap ügye is szóba kerül. És ez méltóságodnak nagyon kellemetlen lehet… IMRE (az ajtóhoz lép, kinyitja, kiszól). kiszól). Jóska! JÓSKA (beugrik) (beugrik).. Parancs! IMRE. A közjegyző úr távozni akar. Vezesd ki!  – 54–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ő n). n). Rendben van. Találkozunk még, POPESCU (meghajol, fagyosan, fenyeget ő  méltóságos uram. (Jóskával együtt ebédl ő  ő  felé  felé el.) lép, dühösen). dühösen). Ezt megcsináltad. Te szerencsétlen! FŐISPÁN. (el őő  lép, IMRE (kiegyenesedve, keményen nézi). nézi). FŐISPÁN (egyre dühösebben). dühösebben). Te hazafi! Te nemzeti hős! Lecsukatod a trónörökös bizalmas hívét! Te őrült! Holnap az egész vármegye err ől beszél! A hír azóta már Budapesten is túl van, talán már Bécsbe is eljutott! Életed legnagyobb  baklövését követted el, el, érted?! Mi lesz most?! most?! Ez a te szerencsétl szerencsétlen en vakságod eredménye! A túlzásaid! Így akarsz te vezetni egy megyét?! Te Don Quijote! (Izgatottan jár föl és alá.) Most alá.) Most mit csinálsz? Mehetsz majd bocsánatot kérni a  pópához! Te, a f őispán! (Gúnyosan.) (Gúnyosan.) F  Főispán…! Na… keményen). Elég! IMRE (eddig elfordulva hallgatta, most hirtelen, keményen). FŐISPÁN (felhorkanva) (felhorkanva).. Mi? IMRE (nyugodtan, de nagyon keményen). keményen). Elég. Ha a feleségem dolgaiba  beleszólasz, az rendben van. Apja vagy. Ha a lakásügyeimbe, szórakozásaimba, szórakozásaimba,

vagyoni ügyeimbe még az rendben Apósom csak vagy.azDe a f  őispán, az most énbeleszólasz, vagyok egyedül! Ésisabba nincsvan. beleszólása, Úristennek! FŐISPÁN (haragosan áll szemközt Imrével, egy másodpercig nem szól). szól). Úgy. Hát majd meglátod. Lesz még másnak is. Majd megeheted, amit f őztél! IMRE (keser űű  en). en). Igen. Amit ti f őztetek, azt majd a nemzet eszi meg. Úgy kényelmesebb volt f őispánnak lenni! FŐISPÁN (sért őő  dött dött haraggal). haraggal). Ez már sok! Ha mást nem, a koromat tisztelhetnéd! IMRE (gúnyosan) (gúnyosan).. Így szoktátok. A bírálat elől elmenekültök a sértett önérzetbe és a kornak kijáró tiszteletre apelláltok, ha nem akarjátok hallani az igazságokat. Hogy járt-e tisztelet nektek, vagy nem, azt majd évtizedek múlva döntik el. Azok, akiknek a sorsával előre gazdálkodtatok. IRMA (vendégekkel belép a kártyaszobából. Összecsapja a kezét). kezét). Már megint  politizálnak! Na nézzék csak! csak! Egy percre hagyja őket magukra az ember! FŐISPÁN. A férjed megőrült. Na de én megyek is. Belefájdult a fejem ebbe a mai napba. (Imréhez.) (Imréhez.) Most  Most aztán csináld magad egyedül! Engem ne keverj bele a megcsókolja.) Szervusz kislányom, aludj jól. Szervusztok urak. dologba! (Irmához, megcsókolja.) Szervusz (Kifelé menet.)  menet.) Őrült! (El.) (Vendégek búcsúzkodnak, rendre kimennek hátra.)

 – 55–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(Irmához).. Hát kezit csókolom, köszönöm, hogy veszthettem… PONGRÁCZ (Irmához) IRMA (nevet) (nevet).. Na-na. Elég sokat vesztett! PONGRÁCZ. Ilyen szép asszonnyal szemben nem lehet eleget veszteni! (Imréhez.) (Imréhez.)   Szervusz öregem, pihend ki a nagy nap megpróbáltatásait s meglátod holnap: nem is olyan fekete az ördög. Na szervusz. (Meghajlás.) (Meghajlás.) Szervusztok  Szervusztok urak. K ŐVÁRI. Várj, megyek én is. (Irmához.) (Irmához.) Kezeit  Kezeit csókolom. (Imréhez, hidegen.)  hidegen.)  Szervusz. Máskor gondold meg azért jobban, hogy miket beszélsz. (Meghajlás.) IMRE (mindenkivel kezet fog rendre és meghajlik). meghajlik). IRMA (kinyitja az ebédl ő  ő sajtót)  sajtót).   . Jóska! Jóska! Hol a csudába van? (Kimegy,  K őő  vári, vári, Pongrácz, Dreissig után el.) IMRE (egyedül marad. Nehányszor végigjárja a szobát, aztán az ablakhoz megy, kinéz. Beszívja mélyen a kinti leveg ő  ő tt). ). Szél… tavaszi szél… csak port kavar és szemetet a városi utcán… odakint más voltál, te is… JÓSKA (bejön az ebédl ő  őb   ő l, l, üres tálcát hoz, szedi össze az asztalról a kávéscsészéket, lik ő  ő röspoharakat.). röspoharakat.). IMRE (megfordul az ablakban és nézi Jóskát). Jóskát). JÓSKA (megérzi a nézést, abbahagyja a munkát, fölegyenesedik, figyel) figyel).. IMRE (halkan, csöndesen). csöndesen). Jóska. JÓSKA. Parancs. IMRE (csöndesen, szomorúan). szomorúan). Hát itt hagynál? Haza mennél? JÓSKA (lehajtja a fejét). fejét). IMRE. Rossz sorod van? JÓSKA (halkan) (halkan).. Nincsen. IMRE. Kevés a fizetésed? JÓSKA. Sok is. IMRE. Mégis haza mennél? JÓSKA (felnéz a gazdájára, nagyon halkan). halkan). Haza. IMRE (kis szünet után, nehezen). nehezen). Hárman jöttünk el. Te, a kutya, meg én. A kutya két évvel ezelőtt megdöglött. JÓSKA. Nem bírta, instálom. Ezt itt: a várost. A k őházokat, mindig csak a k őházokat, mindig csak a k őutcákot. Soha sem f ődet, füvet, erdőt. Soha sem falut.  Nem bírta. A kutya. IMRE. És te sem bírod, Jóska. JÓSKA (lehajtja a fejét). fejét). Én sem.

 – 56–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

kitörve). Hát csak én bírom?! Hát csak én nem döglöm belé?! Csak IMRE (hirtelen kitörve). én?! Hát mi vagyok én?! Csak nekem nem szabad…? (Végigsimít a homlokán nehányszor, aztán az ablak felé fordul, halkan.) Pedig halkan.) Pedig odakint tavasz van. Kakukk szól az erdőn. Érted Jóska? Kakukk. Milyen régen nem hallottam kakukkot szólani! S a földeket szántják, lépnek az ökrök, lassan, lassan… fordul a barázda, omlik a föld… jó nyirkos földszag… s a szél megérinti a homlokodat és érzed  benne a fákat, a virágokat, virágokat, a vetéseket, a tavaszt, a világot… az életet, az igazit. (Szünet.) Hát (Szünet.)  Hát akkor eridj haza, Jóska. JÓSKA (áll, mozdulatlanul, lehajtott fejjel). IMRE (sóhajtva) (sóhajtva).. Legalább te eridj. IRMA (bejön az ebédl ő  őb   ő ll). ). Na, csakhogy elmentek. Olyan fáradt vagyok, hogy alig állok a lábamon. (Jóskához.) (Jóskához.) A  A kártyaszobából is szedje össze a poharakat. De vigyázzon, nehogy eltörjön valamit. (Eszébe jut.) Jóska. jut.) Jóska. Igaz, hogy el akar menni? Hát arról egyelőre szó sem lehet. Szó sem lehet! IMRE (eljön az ablaktól, csöndesen, komolyan). komolyan). Hagyjad. Hadd menjen. Igaza van. IRMA (megdöbbenve, csodálkozva néz rá). rá). De miért? JÓSKA (megmozdul, fölveszi a tálcát, rekedten, meghatottan). meghatottan). Nem megyek én, instálom sehova, dehogy megyek. Itt döglöm én már meg, tudom azt. Itt én, mint a kutya. (Hátra kimegy.) IRMA. Hát ezzel mi van? IMRE (sóhajt) (sóhajt).. Semmi. (Lassan az egyik karosszékhez megy, a kandalló mellé és leül.) Semmi. leül.)  Semmi. Csak odahaza most tavasz van. Kakukk szól az erdőn és szántanak. Ennyi az egész. IRMA (nézi, csóválja a fejét). fejét). Pihenni kellene magának is. Fölmehetnénk Pestre. IMRE (legyint, fáradtan). (Kedvesen.)   IRMA. Vagy Bécsbe inkább! Nehány jó hangverseny után vágyom. (Kedvesen.) Magának is jót tenne, Imre. Bécsben szép a tavasz! IMRE. Tavasz! Mit tudnak arról Bécsben… (durcásan).. Ne legyen már olyan rosszkedvű, mint egy morcos vén medve. IRMA (durcásan) Apropó: igazában mi baja volt papának? Csak nem vesztek össze (gúnyosan) (gúnyosan)    politikán? IMRE Lecsukattam a libánfalvi papot. IRMA (ajkbiggyesztve) (ajkbiggyesztve).. Ezért? Ugyan, hát engedje szabadon, nem olyan nagy dolog! IMRE (sóhajt) (sóhajt).. Hagyjuk ezt. Úgysem érti.

 – 57–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

kezét).. IRMA (odahúzza a másik karosszéket, melléje ül, kedvesen megsimogatja a kezét)  Nagyon fáradt, Imre. Látom Látom az arcán. Ne gondoljon gondoljon többet a kellemetlenségekre. kellemetlenségekre.  Nézzen rám. (Kedvesen, szinte csábítóan mosolyog.) IMRE (ránéz, szomorúan). szomorúan). Akárhova nézek, csak azt látom, ami itt bent van. (A  szívére mutat.) IRMA (kacéran) (kacéran).. S ott bent mi van? Nem én? IMRE (megveregeti Irmának a karosszék karfáján nyugvó kezét, kis mosollyal) mosollyal).. IRMA (hálásan visszamosolyog). visszamosolyog). Milyen kár, Imre, hogy olyan keveset vagyunk magunkra. Néha olyan messzire érzem magamtól, annyi minden került közénk… ez az egész politika… (hevesen) (hevesen) gy  gyűlölöm már…! IMRE (csodálkozva néz rá). rá). Hiszen maga kívánta! A képviselőséget, azután ezt… IRMA. Igen, de nem így. IMRE. Hát hogy? IRMA. Nem tudom. Ahogy a többiek csinálják. Más is képviselő, más is f őispán. Mégsincs úgy tele gonddal, mint maga. Budapest, Bécs, utazások, tánc, lóverseny, vadászat… mindig együtt… így képzeltem el. IMRE (hátrad őő  l,l, sóhajt). sóhajt). Ez az. Hogy mind így képzelik el. (Kitörve.) (Kitörve.) Ez  Ez az, látja, amit megutáltam bennük! Mindent csinálnak, csak azt nem, ami a kötelességük! Munka, felelősség ismeretlen fogalmak előttük! IRMA. Hogy mondhat ilyent! Hiszen mind dolgoznak! Néha még a színházban is eszükbe jut valami, és szaladnak el. IMRE. Dolgoznak. De mit? A maguk hasznát. Az egyik bankelnök, a másik igazgatósági tag, a harmadik valamelyik iparvállalat ügyeit intézi, a negyedik trafikengedélyeket jár ki, az ötödik… IRMA. Hiszen ez hozzá tartozik! IMRE (gúnyosan) (gúnyosan).. Hozzá tartozik, igen. Ez a baj. Minden hozzá tartozik a hivatalhoz, ami az egyéni érdeket szolgálja, de semmi, ami a közét. Ha a magyarság dolgáról van szó: mindegyik lerázza magáról, mint valami kellemetlen  bojtorjánt. Nem rám tartozik, nem az én ügyköröm, ügyköröm, menjenek vele máshoz. T Torkig orkig vagyok ezzel a csürhével! IRMA. Ugyan, ne legyen olyan szigorú. Természetes, hogy mindenki igyekszik úgy élni, ahogy könnyebb! És ehhez csak joga van? IMRE (feláll, a kandallónak támasztja a hátát, nagyon komolyan). komolyan). Négy és fél évvel ezelőtt, egy őszi napon, ott, a házunk előtt – maga is ott volt –, azt vágták a szemembe, hogy nincsen joga ehhez az embernek. Az úrnak! Így mondták. IRMA. Na jó, bizonyos tekintetben…  – 58–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(közbevág).. Ne magyarázza, most már tudom, mit értettek ezalatt. Úri IMRE (közbevág) kötelesség: matinékat adni, vacsorákra járni, lovat futtatni, beleszagolni a közügyekbe, nehány ellesett frázist tovább durrantani havonta egyszer a Parlamentben, vitatkozni a politikáról… ez az úri kötelesség ezeknek a szemében. Képviselőséget vállalni, vagy szeretőt tartani… IRMA. Azérta ne legyen ellen. ízléstelen. nem is emberek! értem, mi kifogása van folytonosan barátaink MindIgazában nagyon rendes (kitörve).. Hát nem látja? Ezek megtagadják a fajtájukat! A magyarságukat! IMRE (kitörve) Mintha nem is magyarok volnának, hanem valami rosszul összeszedett ripacsok, akik országosdit játszanak! IRMA. Miért? Ne legyen már ilyen elfogult, Imre. A mi köreinkben el őször európai legyen az ember. Papa szerint legfeljebb monarchista. (Nagyon kedvesen, mosolygó kacérsággal.) Ha kacérsággal.) Ha egészen őszinték vagyunk: a tulipános magyarkodás csupán székfoglalói és programbeszédi frázis. IMRE (egy pillanatig döbbenten és idegenül nézi). nézi). Frázis? (Kitör.) (Kitör.) Hát  Hát ez az! Ez is az oka, hogy meddő maradt kettőnk élete! Egy világ van közöttünk! A maga divatból magyartalanított európai világa! Frázis! (Fájdalmasan.) (Fájdalmasan.) Tulipános  Tulipános magyarkodás. Ez magának ennyi? IRMA (sért őő dötten). d  ötten). De Imre! IMRE. Maga nem érzi, hogy ez az ember legszentebb titka és törvénye: a nemzet? A faji, vérségi összetartozás? Hogy csak ezen belül, csak ezzel együtt, csak ezért, érti: csak ezért élhet az ember és töltheti be hivatását? (Halkan.) (Halkan.) Ez  Ez kárpótol egyedül a hegyekért, a fákért. Ez vigasztal azért, hogy a falakon át már nem jut el hozzám a szél és az erd ő szaga… IRMA. Nem értem, miért leckéztet, mint egy gyereket, s miért ilyen keser űen mindjárt. IMRE számára (csöndesen). (csöndesen) haolyan, megértene. akiasszonyisága, együtt él velem. ember ez a. Szeretném, faji kötöttség mint nMaga, őnek az amiHogy által az anya kell legyen, hogy betölthesse hivatását a földön. IRMA (mereven) (mereven).. Nem lovagias, hogy minden második mondatával az anyaságra céloz. Talán hibámon kívül nem ismerem. IMRE (hozzálép, engesztel ő  őn). n  ). Bocsásson meg, magamnak fáj legjobban. IRMA (keser űű   kitöréssel,  kitöréssel, szinte durván). durván). Tenyész célra valóban alkalmasabb egy  parasztleány, aki évente évente új ivadékot szállít. IMRE (leül melléje, megfogja a kezét). kezét). Bocsásson meg. Ha maga ilyeneket mond, abból tudom, hogy nagyon megbántottam. (Magyarázólag.) (Magyarázólag.) De  De maga mondta elő bb, hogy úgy érzi, mintha mintha valami került volna közénk közénk és messze taszít egymástól. Hát ez az, látja. Ez került közénk.  – 59–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ő dötten dötten még). még). Én nem tehetek err ől. IRMA (szomorúan, de kicsit sért ő  IMRE. Tudom. A nevelése, a környezet, amelyikben felnőtt… IRMA (csalódottan) (csalódottan).. Mir ől beszél? (csodálkozva).. Hogy? (Megérti.) (Megérti.) Vagy IMRE (csodálkozva)  Vagy úgy. Nem arról, amit maga gondolt. Az sokkal lényegtelenebb, higgye el, mint ez a másik. (csalódottan).. De az Istenért, micsoda? IRMA (csalódottan) IMRE. Hát még mindig nem érti? IRMA (fájdalmas panasszal). panasszal). Mindig azt reméltem, hogy az emelkedése, a sikerei rendre közelebb hoznak egymáshoz… IMRE (legyintve közbeszól). közbeszól). Sikereim..! Mit tudtam tenni? IRMA (nem is hallja). hallja). Azt hittem, idővel enged zárkózottságából, magányosságából. Közelebb enged, mert belátja, mit jelent egy olyan feleség, mint én… IMRE (szelíden, vigasztalón). vigasztalón). Én tudom…

IRMA (nem hallja).sírva.) Meg hallja). Egy olyan aki méltón a maga otthonát. (Csaknem sírva.)  Megfeleség, kellett volna látnia!képviseli De van egy pontállását, a lelkében, ahova nem juthatok el. Amit bezár előlem. IMRE (kedvesen) (kedvesen).. Lehetek egészen őszinte? Maga semmit sem tett, hogy odajusson. Oda nem társadalmi szabályokon, udvarias formákon keresztül visz az út. Oda… (az ablak felé mutat) a mutat) a tavaszi széllel törhetett volna be, például. De azt maga soha nem kísérelte meg. Mert a szél, meg az ilyesmi, nem elég (hangsúlyozva) európai. (hangsúlyozva)  európai. IRMA (hevesen) (hevesen).. Mindig, most is, csak bennem látja a hibát! Engem okol a világért, amely, maga szerint, közöttünk van. Ha van, maga ékelte oda. Én soha észre se vettem! IMRE (szomorúan) (szomorúan).. Valahol eltévesztettük, Irma. IRMA. Maga! Nézzen a lelkébe, bírálja a viselkedését! A magatartása ezerszer megakadályozott, hogy közeledjem, megalázkodás nélkül… IMRE (fejcsóválva) (fejcsóválva).. A szerető számára nem megalázkodás odasimulni, feladni önmagát. A természetben a gyengébb… d  ötten közbevág). közbevág). Nem vagyok szeretőtípus. A hasonlatai bántók! IRMA (sért őő dötten IMRE (türelmetlenül) (türelmetlenül).. Ne értsen félre szándékosan. Tudja, hogy nem úgy gondoltam. Hogyan is juthatna eszembe magával kapcsolatban… IRMA. Talán ezt is fogyatékosságomnak rója fel? IMRE (bosszúsan) (bosszúsan).. Látja, nem szólhatok, hogy ne sebezzem. A legártatlanabb szavaimban is szúrást érez. Pedig a tüskék magában vannak.  – 60–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

IRMA. Az se volna csoda. És ha már ragaszkodik a jelképekhez, tudja meg, hogy évek óta gyűlnek bennem ezek a tüskék! A szabadságvágy a tekintetében: tüske lett  bennem. Azt hiszi, vak vagyok? vagyok? Ha elnéz a hegyei hegyei felé, tüskét szúr belém! belém! (megtörve) Mert (megtörve)  Mert érzem, hogy elvágyódik és nem velem! (Más hangon.) A hangon.) A hiúságom, a büszkeségem… IMRE (legyint) (legyint).. Hiúság, büszkeség… nem éppen szerelmes szavak! IRMA. Szerelmes szavak? Nem azokra tanított. Hívott egyszer is? IMRE. Maga soha sem érezte volna jól magát, messze a várostól, a társaságtól. IRMA. Ha hosszú időre nem is, nehány napra érdekelt volna. IMRE (szomorúan) (szomorúan).. Nehány nap alatt nem száll el az emberből a város szaga. Azzal pedig nehezen fogadja be az erdő. IRMA (gúnyosan) (gúnyosan).. Mintha a jó öreg Bedőt hallanám. Még csak az hiányzik, hogy átültetett fákról értekezzék. IMRE. Szeretnék. De látásom meghomályosult már a fák dolgában. IRMA (szemrehányón) (szemrehányón).. És maga még sajnálkozik ezen? IMRE. Igen. Nagyon. Boldogtalanul. Ezért a veszteségért csak az kárpótolt volna, ha itt valóban hasznosnak érezhetném magam. Ha maga megértené, hogy igazi világomtól távol csak az eredmények tehetnének elégedetté, akkor nem gúnyolódnék ezen. Ha megértené bennem a tehetetlenség kínját, akkor sírna velem és megtagadná európai nevelését. (Hevesedve.) (Hevesedve.) Ha  Ha az én szememmel látná a körülöttünk élőket, az ország felett szaporodó bajokat, a fajtám lassú sorvadását, ha mindezt az én szememmel látná, ha igazán társam, igazán asszonyom lenne, akkor segítene, tisztogatni, láttatni, akkor velem szárnyalna, mint a szél, amelyik vizeket áraszt, új életeket serkent, és… IRMA (gúnyosan közbevág). közbevág). Igen, ezt már ismerem: mint a tavaszi szél… Hát látja, mindezt nem tehetem, mert nem vagyok költő, még csak parasztleány sem. Az én apám házában úrnak, civilizáltnak neveltek… IMRE (messze néző n). n). És közben megölték a képességét, hogy élettárs lehessen. IRMA (bántódottan, gúnyosan bólint). bólint). Talán azt is, hogy anya lehessek. Ezt kifelejtette a szemrehányások közül. IMRE (feljajdulva) (feljajdulva).. A mindenségit, ne legyen olyan csípős! Simogatás kell most nekem. IRMA. Tőlem? Nem hihetem. (Karjához nyúl, udvarias, megjátszott kedvességgel.) Nekünk kedvességgel.)  Nekünk már nem szabad egymáshoz őszintén beszélnünk. Maga akkor goromba lesz. IMRE (szinte lerázza magáról Irma kezét, felugrik, az ablakhoz megy, kifelé beszél).. Kiforgat önmagamból! Miért bántjuk egymást? Nem tud belém látni… beszél)  – 61–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(szomorúan) és talán én se magába. Eltévesztettük egymást. Csalódtunk. (szomorúan) és (Visszafojtott indulattal.) Csalódtam! indulattal.) Csalódtam! Mindenben, amit itt találtam! A munkatársaim tisztességében, a barátaim kötelességtudatában, a sokat hangoztatott magyar úri kötelességben… és… a magam segítő erejében… Mindenben, amivel ide csaltak! A feleségemben, aki élettársnak ígérkezett… IRMA (kezébe temeti az arcát, kínlódva). kínlódva). Ó Istenem, ne bántson! Ne így… IMRE (nem hallja, szinte magának folytatja). folytatja). És folytatnom kell ezt az üressé vált (öngúnnyal),, hogy méltónak életet, hogy ne bélyegezhessenek gyávának (öngúnnyal) mondjanak a nevemhez, a nép és a kormányzat belém helyezett bizalmához! (Keser űű  en.) Naponta en.) Naponta meg kell alkudnom azzal, ami körülöttem van, és azzal, amit elvesztettem. Naponta le kell győznöm a vágyakozásomat, összeszorítanom a fogam és az öklöm, hogy beléjük ne marjak, szét ne csapjak! És közben vérzik  bennem az én világom, világom, az enyém, amit a ham hamuért uért cseréltem el… Hát élet élet ez? Hát  bírhatom ezt? Egyedül…? Egyedül…? IRMA (fájdalmas döbbenettel). döbbenettel). Hát ez van magában? Ennyire idegen hozzám? A lelke… IMRE (megfordul, szinte kiáltva, keser ű  ű en). en). A lelkem? Mit érdekelte magukat, ki ismerheti azt itt, még önmagamtól is távol, ezek között a falak között?! Még az Isten sem! IRMA (felkel, meghatottan, kicsit alázatosan Imre felé indul). indul). Imre… ha tudtam volna, hogy ennyire szenved… JÓSKA (benyit, tálcán egy levelet hoz). hoz). IMRE. Na mi az? JÓSKA. Levél, instálom, a csendőrszázados úrtól. IMRE (átveszi, felbontja, olvassa. Arca elsötétül, megkeményedik. Markában összegyű ri ri a levelet, elfordul). JÓSKA. Lesz válasz, instálom? IMRE. Nem. Elmehetsz. JÓSKA (el) (el).. IRMA (Imréhez megy, szelíden). szelíden). Valami kellemetlenség megint? IMRE (kínlódva, keser ű  ű haraggal).  haraggal). Kellemetlenség? Nem. Több. Sokkal több, csatavesztés. IRMA (riadtan) (riadtan).. Az Istenért Imre…! IMRE (öklével az ablakpárkányt veri). veri). Csatát vesztettem. Megint. Egyiket a másik után. De ez most, mindennél nagyobb. Ez… (felnyög) (felnyög) ez  ez olyan, hogy… IRMA. De az ég szerelmére, mi történt?  – 62–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

IMRE. A belügyminiszter telefonon elrendelte a libánfalvi pap azonnali szabadon  bocsátását… (megkönnyebbülve).. Csak ez! Igazán egészen megijesztett. Látja, mégis IRMA (megkönnyebbülve)  papának lett igaza! Máskor Máskor hallgasson rá. IMRE (hirtelen visszafordul, haragtól tüzesen, vadul): vadul): Még most sem érti, hogy mi történik itt?! Megölik a magyart! És én nézzem?! Nézzem és tátsam a számat, mint a többi?! (Fölemelkedve, fenyeget ő  ő en!) Hát en!) Hát nem! Nem magamtól jöttem ide, de itt vagyok! És harcolni fogok, mint a farkasok! Mint a medvék! Engem nem lehet függönyt.) Hallod a szelet odakint?! elnémítani! (Heves mozdulattal félretépi a függönyt.) Hallod Tavaszi szél, a hegyek küldik, az én hegyeim! Nézd, hogy söpör végig a városon! Ostorral hajtja maga előtt a port, a szemetet, a mocskot! Eljön az idő, amikor így söprünk mi is az országon végig! Én, vagy azok, akik utánam jönnek: lelkesek, tiszták, magyarok! Belevágunk ököllel a világba! (Az összegyű rt rt levelet hatalmas lendülettel kihajítja az ablakon.) (Függöny.)

HARMADIK FELVONÁS (Öt évvel késő bb. bb. F ő  ő ispáni ispáni hivatal dolgozószobája. Háttérben ablakok a város házaira nyílnak. Baloldalt ajtó. Ablak melletti jobb hátsó sarokban sötét íróasztal.  Bal sarokban bő rgarnitúra. rgarnitúra. Jobboldalon iratszekrények, kályha. Falakon a király és a miniszterelnök képe, az ország és a vármegye térképe. Íróasztal fölötti falon óra.) IMRE (az íróasztalnál ül, zord arccal, mozdulatlanul, két öklére támaszkodva).  és kötegenként hordja a kályhába). kályhába). JÓSKA (a nyitott szekrénybő l iratokat vesz el őő   és IMRE (hirtelen kihúzza az íróasztal oldalfiókját, egy köteg írást vesz el őő  ).  )  . Ezeket is. átveszi). Haj, instálom, mit kellett megérjünk…! (viszi a JÓSKA (odamegy, átveszi). kályhához) (zordul).. Ne nyöszörögj! IMRE (zordul) JÓSKA (mialatt a kályhába löki az iratokat, morogva). morogva). Az Úristen sem tudom, mit csinál… TITKÁR (benyit) (benyit).. A rendőrkapitány úr. IMRE. Kéretem. (ki).. (ki) TITKÁR  – 63–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

Sápadt). Átvették. RENDŐRKAPITÁNY (bejön, megáll, megtörli a homlokát. Sápadt). IMRE (mozdulatlanul ül, csak az ökle dobol az asztalon). asztalon). RENDŐRKAPITÁNY. A volt répai tanító, valami Muntyán került a helyembe. IMRE (némán bólint). JÓSKA(keményen) (elképedve. Végezd egyenesedik föl). Az? Hogy a jóságos Isten…! föl). IMRE (keményen). a dolgodat! JÓSKA (riadtan) (riadtan).. Igenis. (égeti tovább a papírokat) (sóhajt).. Hát én… most már mehetek. RENDŐRKAPITÁNY (sóhajt) IMRE. Hova? RENDŐRKAPITÁNY. Hova? (Vállat von, keser űű  en.) Katona en.) Katona vagyok, csak nem tudom kié. Budapesten proletárdiktatúra, itt ezek… isten veled, méltóságos uram… IMRE (föláll, el őő  relép, relép, kezet nyújt). nyújt). Isten áldjon. (Keményen markolják egymás kezét. Úgy állnak nehány másodpercig, akkor hirtelen megölelik egymást.) RENDŐRKAPITÁNY (hirtelen megfordul, kimegy). kimegy). IMRE (visszalép az asztalhoz, végigsimít a homlokán, meghatottan). meghatottan). Legjobb munkatársam volt… (Gyors mozdulattal leül megint.) (bejön).. EGY HAJDÚ (bejön) IMRE. Mit akarsz? (zavartan).. A képekért… a titkár úr parancsolta… HAJDÚ (zavartan) IMRE (szótlanul int). int). HAJDÚ (el őő bbb   b leveszi a király, aztán a miniszterelnök képét. Kimegy velük). sóhajt). Hajjaj… JÓSKA (elvégezte az égetést, feláll, nézi a tüzet, sóhajt). IMRE. Mi dolgod még? JÓSKA. Semmi, instálom. IMRE. Eridj akkor. JÓSKA. Megyek, instálom. (Sóhajt, kimegy.) IMRE (egy pillanatig még mozdulatlanul ül és nézi a falat, ahol a képek helye tisztán látszik, hiszen sokáig csüngtek ott. Lassan feláll, a falhoz megy. Megáll a képek helye el őő tt. t  t. Hosszasan áll, és nézi a falat). falat). (jelenti) Az TITKÁR (jelenti)  Az alispán úr. bólint). IMRE (odafordul, bólint). TITKÁR (ki) (ki)..

 – 64–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

megtörve). Leváltottak. Nem is volt átadás, csak egyszer űen PONGRÁCZ (bejön, megtörve). leváltottak. Mint egy rossz cselédet…! (A szélső  karosszékig  karosszékig megy, beleroskad.  Fejét a tenyerébe hajtja.) IMRE (visszafordul a falhoz, a képek üres helyét nézi. Egy id őő   múlva  múlva a falra mutat).. Két embernek a képe volt itt. Évekig lázadtam ellenük. Verekedtem a mutat) nézésükkel. Most… (bólogat) mégis (bólogat)  mégis hiányoznak… (Jelent őő  sen.)  sen.) Most   az Most (Lassan visszamegy íróasztalhoz, leül, meghallgatnák a panaszaimat! Most meg. lezökkenti két öklét az asztalra.) Most asztalra.) Most már meg. Mások is. feláll). Megyek. Szervusz. Még találkozunk valahol. PONGRÁCZ (lassan feláll). (mozdulatlan).. IMRE (mozdulatlan) PONGRÁCZ (áll, csüggedten). csüggedten). Ha leverik Budapesten a kommunistákat, oda megyek. IMRE (hallgat) (hallgat).. PONGRÁCZ. Nyíregyháza mellett birtoka van a feleségemnek… (keményen).. Szervusz! IMRE (keményen) PONGRÁCZ (egy pillanatig riadtan nézi, aztán félszegen meghajol és lassan ki). ki). IMRE (egy darabig mozdulatlan. Aztán kihúzza az asztalfiókot, kivesz egy levelet, elolvassa, visszateszi. Feláll. Végigmegy nehányszor a szobán, hátratett kezekkel.  Az ablakoknál egy-egy pillanatra pillanatra megáll, kinéz. Megáll Megáll a fal el őő  tt tt is, ahonnan elvitték a képeket. Megáll a térkép el ő  ő tt tt is. Ilyenkor sóhajt). TITKÁR (benyit, ijedten). ijedten). Méltóságos uram! IMRE. Na? TITKÁR. A francia tábornok… meg… az új… IMRE (egy pillanatra döbbenve áll, aztán sóhajt). sóhajt). Hamar. Jöjjenek. TITKÁR (kinyitja az ajtót). ajtót). kel őő  ).  )  . Bonjour Monsieur, TÁBORNOK (francia egyenruhában, nagyon sima, el őő  kel  remélem nem zavarjuk nagyon… (kezet fog Imrével) Engedjék Imrével) Engedjék meg az urak, hogy  bemutassam Önöket egymásnak: egymásnak: monsieur Popescu… Popescu… monsieur Tomori… Tomori… IMRE (komoran, de udvariasan meghajlik, kezet fog Popescuval is). is). POPESCU (sima mosollyal). mosollyal). Már volt szerencsénk találkozni, többször…! TÁBORNOK. Uraim, bocsássanak meg nekem, de én katona vagyok. Tudom, hogy ez a pillanat mind a két fél részére egyformán nehéz. De át kell esni rajta. Igyekezzünk európai emberek és urak módjára túltenni magunkat az ellenséges helyzet nehézségein. (Hivatalosan.) (Hivatalosan.) Felszólítom  Felszólítom önt monsieur Tomori, hogy hivatalát monsieur Popescunak ma déli tizenkét óráig adja át.

 – 65–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

meghajlással). Értettem tábornok úr. Parancsoljanak IMRE (komoran, egészen kis meghajlással). helyet foglalni. (A karosszékekre mutat.) (Leülnek, Imre cigarettát kínál.) TÁBORNOK (mialatt rágyújt). rágyújt). Szép vidék ez, monsieur Tomori, nekem nagyon tetszik. És érdekes kis ország. IMRE. Szomorú kis ország, tábornok úr. TÁBORNOK (fölényesen, de jóindulatúan). jóindulatúan). Á, dehogy. Szomorú ország nincsen. Csak ügyetlen politikusok. De reméljük, most minden baj megoldódik. A hatalmak egyszer s mindenkorra végezni akarnak a bajokkal, s olyan megoldásra törekednek, mely valamennyi kis nép boldogulását egyformán szolgálja. IMRE. Ahhoz elébb ismerni kellene ezeket a kis népeket, tábornok úr. POPESCU (simán, de ellenségesen). ellenségesen). A tábornok úr tökéletesen ismeri a kérdést. Módunk volt már évekkel ezelőtt ismertetni a nagyhatalmakkal az egész helyzetet. IMRE (bólogat, keser ű  ű  éllel).  éllel). Módjuk volt, igen. TÁBORNOK. Úgy van, ismerem a helyzetet, monsieur Tomori. És engedje meg nekem, a katonának, hogy őszintén szóljak. Nekem a magyarok is nagyon (jóindulattal) be rokonszenvesek. Urak, igazi urak. De… (jóindulattal)  be kell lássák önök is, hogy igen sok más nemzet fölött is uralkodtak… és hogy túlságosan (hangsúllyal) (hangsúllyal)   uralkodtak! POPESCU (gúnyos mosollyal bólogat). bólogat). IMRE (komoran, halkan). halkan). Uralkodtunk? Nem, tábornok úr, éppen az volt a baj, hogy nem uralkodtunk. Mindig csak az emberi jogok, az európai jogok, a humanizmus… ostobák voltunk, tábornok úr, és jóhiszeműek! (Lassan t űű  zbe   jön.)  jön.)  Vagy talán el tudja képzelni tábornok úr, hogy bárhol Franciaország területén letelepedhetett volna és gyökeret verhetett volna bármiféle beszivárgó idegen nép úgy, hogy az még évszázadok múltán se váljon franciává? POPESCU (idegesen) (idegesen).. De kérem, ez nem jó hasonlat! IMRE (nem figyel rá). rá). És lehetett volna joga… (legyint) (legyint) joga:  joga: bátorsága! Annak a telepes-népnek egyszerre kijelenteni, hogy ő mától fogva egy másik országhoz csatlakozik és viszi magával Franciaországnak azt a részét is, melyben letelepedett? POPESCU (harciasan) (harciasan).. Ez kérem nem felel meg a történelmi valóságnak! Ez ferdítés! Az önök régi uralkodási módszere, ismerjük már. IMRE (nem is figyel rá). rá). Nem, tábornok úr. Ha uralkodtunk volna, úgy ahogy mutat) éppen uralkodni kell egy ország fölött, akkor most ez az úr (Popescura mutat) éppen olyan magyar lenne, mint én! Mint ahogy én is éppen olyan francia lennék, mint a tábornok úr, ha őseim egy-két évszázaddal előtt Franciaországban telepedtek volna le.  – 66–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(gúnyosan).. Szerencsére az ilyen ferdítésekkel ma már nem lehet POPESCU (gúnyosan) elszédíteni a nagyhatalmakat. Tisztában vannak a valósággal! IMRE. A valósággal? A propagandával talán. Amit azzal csináltak, hogy végigsajnáltatták magukat a világgal. Ha valóban elnyomtuk volna önöket, ma nem lennének itt. TÁBORNOK (eloltja a cigarettáját, feláll). feláll). Hagyjuk ezt, uraim! POPESCU (élesen közbeszól). közbeszól). A történelem igazságot szolgáltatott! TÁBORNOK (türelmetlenül) (türelmetlenül).. A politika nem az én dolgom. Én katona vagyok. Az önök igazságait majd úgyis részletesen megvitatják mások, akik arra illetékesebbek lesznek. Én csak annyit szeretnék tanácsolni az uraknak, barátilag és jóindulattal, mert igazán rokonszenves nekem mind a két fél: igyekezzenek egymással jó viszonyban élni, ahogy közös földön és közös országban élő emberekhez illik. Most pedig még egyszer, hivatalosan felkérem, monsieur Tomori, hogy hivatalát monsieur Popescunak ma déli tizenkét óráig adja át. (Meghajol.) IMRE (röviden meghajol). meghajol). Tábornok úr, felszólítását tudomásul vettem. Ma délben tizenkét óra egy perckor Popescu úr bejöhet ebbe az… irodába. Én már nem leszek itt. (Meghajlások, tábornok el ő  ő l ki, Popescu mögötte.) lölködve, de simán). simán). POPESCU (az ajtóban megáll, nehány lépést visszajön, gyű lölködve, Domnule Tomori… saját érdekében azt ajánlom, hogy sürgősen hagyja el a román területet. (Jelent őő  sen.)  sen.) Sokan    Sokan vannak, akik nem feledtek. A libánfalvi pap és mások. Menlevelet állítok ki Önnek, mellyel kijuthat a román zónából. (Fölényes  gúnnyal.) Mi  gúnnyal.)  Mi lovagiasak vagyunk az ellenséggel szemben, láthatja. (Biccent, el.) IMRE (egyenesen, keményen Popescuval Hogy az ajtó becsukódott, mozdulatot tesz, mintha utánaállt akarna rohanni.szemben. Aztán összeszedi magát, nagyot  sóhajt, mely már inkább fájdalmas fájdalmas nyögés és ffogcsikorgatás) ogcsikorgatás).. TITKÁR (félénken benyit). benyit). magát). Na mi az megint? IMRE (összeszedi magát). TITKÁR (zavartan) (zavartan).. Méltóságos uram.. a hivatalnoki kar… IMRE (meglepetten néz). néz). TITKÁR. Búcsúzni… IMRE (lehajtja a fejét, elfordul). elfordul). Úgy. Jöjjenek be. TITKÁR (kinyitja az ajtót, bent marad). marad).

 – 67–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(Bejönnek a megyei hivatalnokok, öregek, fiatalok vegyesen. Nehány nő  is  is van köztük, kisírt szemmel, zsebkend ő  ő t szorongatva a kezükben.) IMRE (kiegyenesedve áll mozdulatlanul és nézi ő ket). ket). ő 

ÖREG (el a lép, sápadt,hivatalnokai remeg a hangja). hangja) . Méltóságos uram… engedjeHIVATALNOK meg nekem, hogy vármegye nevében… EGY NŐ (hátul felzokog). felzokog). ÖREG HIVATALNOK (a hangja elcsuklik). elcsuklik). Most, amikor… (Elhallgat, kezét a  szeme elé emeli, elfordul.) sötéten). Tudom. (Hosszasan nézi ő ket, ket, aztán közelebb IMRE (áll, mozdulatlanul, sötéten). lép.) Köszönöm. lép.)  Köszönöm. Isten áldja meg magukat. Mindnyájukat. (Sorra kezet fog valamennyivel, utolsónak az öreggel.) S öreggel.) S maga Vékony bácsi hova megyen? ÖREG HIVATALNOK. Én könyörgöm? Csak ide, a szőlő be. Van egy kis házacskám ott, a fiam géplakatos… aztán várok. Várok. Hátha még egyszer… S ha nem… a szőlőn túl ott van mindjárt a temető is… IMRE (meghatottan megveregeti a vállát, aztán a többiekre néz. Szeme megakad egy fiatal írnokon). írnokon). S maga fiam? FIATAL ÍRNOK (kihúzza magát, dacosan). dacosan). Nem tudom, f őispán úr. Talán utcát seprek. Talán… követ török az utak szélén! De nem futok el, mint az urak! IMRE (egy pillanatig meghatottan, felragyogva nézi, aztán odalép hozzá és hirtelen mozdulattal megöleli). megöleli). Dreissig). Hát kérlek, ez K ŐVÁRI (beront az ajtón, mögötte Pongrácz és Dreissig). hallatlan! Ez már sok! Hol van az a francia generális?! (Körülnéz.) (Körülnéz.) Elment  Elment már? Egyenesen hozzá megyek a panaszommal! DREISSIG. Természetesen, kérem, természetesen. Nem mondottam már elő bb. PONGRÁCZ (kétségbeesetten) (kétségbeesetten).. Én is hozzá kell forduljak. Képzeld, internálni akarnak! Nekem utaznom kell! Eresszenek ki Budapestre! (Hivatalnokok lassan elvonulnak.) IMRE (hosszasan néz utánuk, aztán megfordul, visszamegy az íróasztalhoz, leül. Újra zord és kemény). DREISSIG (Pongráczhoz) (Pongráczhoz).. Azt én elintézem, csak legyen elő a pénz. Én pénzzel mindent elintézek. Ezek is emberek… K ŐVÁRI (leveti magát az egyik Imréhez) Képzeld, ezek Egyszer  a disznók elvitték a vadászpuskámat! Mindkarosszékbe, az összeset! Imréhez). Hallatlan. szemtelenség! űen  – 68–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

 bejönnek a házamba, nehány nehány katona, vagy ccsend sendőr, vagy mi a fene, feltúrják az egész házat, még a szekrényeket is kinyitják és a végin elviszik a puskáimat! Hát mit szólsz ehhez?! DREISSIG. Elintézzük azt is, elintézzük. Én már ismerem az új csendőrparancsnokot. Lehet vele okosan beszélni… K ŐVÁRI. Mégis disznóság! Mindennek van határa! Végeredményben Európában vagyunk! IMRE (eddig sötéten hallgatott, most két öklével ráüt az asztalra). asztalra). Hát ott is vagytok! Európában! Ez kellett nektek! Európa! K ŐVÁRI (idegesen legyint). legyint). Ugyan, ne kezdd már megint… PONGRÁCZ (Dreissighez) (Dreissighez).. És gondolja, hogy pénzzel sikerül? DREISSIG. Hát persze! Nyugodtan bízza rám. Majd én… (Jelent őő  s  mozdulat.) IRMA (sietve bejön, nagyon elegáns). elegáns). K ŐVÁRI (felugrik, kezet csókol). csókol). Kezit csókolom, méltóságos aszszony! Képzelje mi történt nálam! Házkutatást tartottak és elvitték a vadászpuskámat! Felháborító! IRMA. Mért nem jelenti fel őket? K ŐVÁRI. Éppen azt akarom. Azt hittem még itt találom a generálist. IRMA (közben csókra nyújtja a kezét Pongrácznak és Dreissignek. Imréhez) Imréhez).. Itt felsóhajt.) Persze. volt? (Meglátja Imre sötét arcát, hirtelen átváltozva, felsóhajt.) Persze. (K őő  várihoz.) Nagyon várihoz.) Nagyon kedves ember a generális, forduljon csak egészen nyugodtan hozzá. Majd én is megemlítem neki. K ŐVÁRI (hálásan) (hálásan).. Igazán nagyon kedves, kezit csókolom. PONGRÁCZ. Engem meg internálni akarnak! Hogy még el se mehessek ebből a… (türelmetlenül).. Mondtam már, hogy elintézem, csak pénz legyen. Én DREISSIG (türelmetlenül) mindent elintézek. (Imréhez.) (Imréhez.) Azért  Azért is jöttem, hogy megmondjam: ha valamit el kell intézni, én itt vagyok… IMRE (zordul) (zordul).. Köszönöm. Magam intézem a dolgaimat. DREISSIG (sért őő  dötten). dötten). Na jó, na jó. Én csak mondom. Azért ha valami mégis volna, én szívesen… HAJDÚ (bejön, a térképhez megy, kezdi leakasztani és összegöngyölni). összegöngyölni). IRMA. Imre… Imre, kérem! IMRE (a Hajdú mozdulatait nézi mereven). mereven). Nos? IRMA. Mikor jön haza? IMRE (nem veszi le szemét a térképr ő  ő ll). ). Nem tudom. IRMA. Ebédre várjam?  – 69–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

már). Nem tudom. IMRE (kissé haragosan már). IRMA (sóhajt. A többiekhez). többiekhez). Borzasztó, milyen ideges… hát én megyek is. K ŐVÁRI. Megyek én is, megkeresem a generálist. (Imréhez.) Imre IRMA. A Transilvániában lakik. (Imréhez.)  Imre kérem, ne feledkezzék meg a teáról! A generális ötre nálunk lesz. Utána hangversenyre megyünk! Remélem, a  páholyról gondoskodott? gondoskodott? IMRE (feláll, a Hajdú mögé megy, aki éppen csavarja össze Magyarország térképét).. térképét) IRMA (megcsóválja a fejét, újra sóhajt). sóhajt). Jó, majd betelefonálok én a páholyért. De fél ötre feltétlenül jöjjön haza, még át kell öltöznie! ö ltöznie! (indul) (indul) K   K ővári, jön? IMRE (fölnéz a fali órára). órára). Háromnegyed tizenkettő… (A magáét nézi meg.) K ŐVÁRI. Megyek, kezit csókolom. Szervusz Imre. DREISSIG. Megyünk mi is. (Pongráczhoz.) (Pongráczhoz.) Mennyi  Mennyi idő alatt tudja összeszedni a  pénzt? (Mennek az ajtó felé.) IMRE (a hajdúhoz). hajdúhoz). Igazítsd meg fiam azt az órát. Megint siet három percet. HAJDÚ (kezében az összegöngyölt térképpel az órára, majd Imrére néz). néz). Nem mindegy az már, instálom? IMRE (keményen) (keményen).. Nem! Most még én vagyok a f őispán! HAJDÚ (szó nélkül az órához megy, megigazítja). megigazítja). BEDŐ (belép az ajtón, éppen, amikor a többiek kimennek. Keményen, egyenes tartással haragosan. Végignéz a kifelé menő kön). kön). Na, ezt jól megcsinálták az urak! IRMA, K ŐVÁRI, PONGRÁCZ, DREISSIG (kimennek) (kimennek).. BEDŐ (megfordul és utánuk néz). néz). Ezt meg. (Beljebb jön, Imréhez.) A Imréhez.) A franc enné meg ezt a világot, de csúfjára fordult! (Megbotránkozva (Megbotránkozva,, elképedve.) elképedve.) Még  Még hogy a ő

ő

 Nyikulicából f  szolgabíró legyen! F szolgabíró! Szeeztanítónak rossz volt! (Imrére néz, aki az órát igazító hajdúra figyel.) Na, figyel.) Na, megesettisvelünk. Ez meg. HAJDÚ (leszáll a székr ő  ő l, l, fogja a térképeket, kiviszi). kiviszi). IMRE (vissza, megy az íróasztalhoz, nehézkesen leül). leül). Üljön le, Péter bácsi. néz). Hát igen. BEDŐ (leül egy bő r karosszékbe, köhint nehányat, lopva Imrére néz). Egyébként… a disznók esznek jól, három hét és készen vannak. A Zsófi bihajat eladtuk, vettünk négy bornyút, abban legalább nő a pénz. A takarmány fogy ugyan, de azért nem lesz baj. Kitelelünk. IMRE. Kitelelünk? BEDŐ. Ki. Kitelelünk. (Jelent ő  ő sen.)  sen.) Még    Még mindig kiteleltünk, pedig, hajjaj… az én nagyapám negyvennyolcban… na de hiszen mit beszéljünk, ott vagyunk ma is! A régeni f őszolgabírót nem agyonverték? Hogy a nyavalya… s még mi hizlaltuk  – 70–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

mellét) Mi magunk! Ahelyett hogy tekertük volna ki a őket! (dühösen veri a mellét) Mi nyakukat csirke korukban! kopottan). Itt volnék méltóságos KEREKES (benéz az ajtón, aztán bejön félszegen, kopottan). uram, ha megbocsát… IMRE (feláll, kezet nyújt). nyújt). Üljön le tanár úr. (Az órára néz.) Még néz.) Még tizenkét perc van. KEREKES. Méltóságos uram. Azért jöttem, hogy megkérjem méltóságodat: utazzék el. IMRE (döbbenve ránéz). ránéz). KEREKES. Itthon baj érhetné méltóságodat… IMRE. És ezt maga mondja? Maga is? KEREKES. Sok ellensége van méltóságodnak ezek között. Baj érné… IMRE (sötéten) (sötéten).. Hadd érjen! Nincs gyermekem, aki árván maradna! KEREKES. De van. Mindenütt. A magyarok. ejti). Magyarok! Hol vannak itt a magyarok? Azok IMRE (két öklét az asztalra ejti). talán, akika részegen ordibálva eldobálják a fegyvert? Vagy akik beállanak csaholó   kutyának zsidók közé? Egy Károlyi gróffal az élükön? Magyarok? (Megvetéssel.)  (Megvetéssel.) Magyarok…! KEREKES (csöndesen) (csöndesen).. Mégis magyarok. És, akik hallgatnak, azok… IMRE (gyilkos megvetéssel). megvetéssel). Hallgatnak. És nézik ezt az ocsmányság parádéját… ejh… (Indulatosan feláll az asztal mell ő  ő ll.) Hát .) Hát nem megyek! (Megszólal az asztalon a telefon, gépiesen fölveszi.) Itt fölveszi.) Itt a f őispán. (Halkabban.) (Halkabban.) Úgy,  Úgy, maga az Irma. Mi kell? (Megdöbbenve.) (Megdöbbenve.) Vacsorát  Vacsorát adni? Most? (Rekedten.) (Rekedten.) Tegyen,  Tegyen, amit akar. (Lassan leteszi a kagylót, nyögve felsóhajt, végigsimít a homlokán, aztán az órára néz.) KEREKES. Popescu is ellensége méltóságodnak… talán most még el lehetne menni… IMRE (kiegyenesedik, megkeményedik). megkeményedik). Elmenni? Igen, azt akarják. Menlevelet is ígértek. Csak menjek. (Öklével az asztalra üt.) Hát üt.) Hát nem! Nem megyek el! Itt maradok! (Az ablakhoz lép, kinyitja.) Ott kinyitja.) Ott vannak az én hegyeim, látja? Már várnak engem! És ha kell, bujkálni fogok, mint a vadállat! De vadállat leszek! Ott kezdek el mindent elölr ől, érti? Nem ezekkel, akiknek hiába beszéltem, akiket most úgy korbácsol szét a vihar, mint a szemetet! Nézze, hogy futnak, hogy bújna mindegyik, még az egérlyukba is! Korcs szemét! (A hegyekre mutat, letompított hangon.) Majd hangon.)  Majd ott. Ott elkezdem úgy, ahogy kellett volna kezdeni már régen. Lent. (Vadul.) Mindenhol Az apróknál, a nyomorultaknál, a magyaroknál. (Vadul.)  Mindenhol ott leszek, mint a garabonciás! Név nélkül, vagyon nélkül, egymagamban! Mint a vérmedve! De ott leszek minden magyar mellett…  – 71–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

figyeli). Nemzetes uram! Mit akar tenni! BEDŐ (egyre ijedtebben figyeli). IMRE (kiegyenesedve, megnő ve). ve). Tavaszi szél leszek, mely zúg a völgyeken végig! Fákat dönt és vizeket áraszt! S egy napon kibontja az alvó rügyeket, ha kell er ővel is! KEREKES (zokogva a tenyerébe temeti az arcát). arcát). IMRE (magához tér, halkabban, de keményen). keményen). Engem nem lehet félretenni az útból. Sokan fognak még megbotlani bennem. JÓSKA (benyit) (benyit).. IMRE. Mit akarsz? JÓSKA (zavartan) (zavartan).. Úgy gondoltam… csomagolhatok? IMRE (az órára néz, lehajtja a fejét, halkan). halkan). Csomagolhatsz. JÓSKA (megfordul, indul). indul). IMRE. Megállj. Csak azt, amit mondok. (megáll).. Parancs. JÓSKA (megáll) IMRE. Bőrruhámat, vadászcsizmámat. A hátizsákba beteszed a csergepokrócot, vadászingeket, s mindent, amit a vadászathoz szoktam. Érted? JÓSKA. Értettem, instálom. IMRE. Kikészíted a bundabekecset. Előszeded a puskát, tarisnyát, vadászkést, kisbaltát. Várj. Azt a rongyos zöld kalapot, azt a régit. Tudod melyiket? JÓSKA. Tudom, instálom. IMRE. Minden töltényt, amit találsz a fiókban. JÓSKA. Értettem. IMRE. Eridj. JÓSKA (zavartan) (zavartan).. Egyéb nem kell, instálom? IMRE. Nem. Végezd, ahogy mondtam. JÓSKA. Értettem. (Indul.) szól). Jóska! IMRE (hirtelen utána szól). JÓSKA. Parancs. le egy köteg bankót). bankót). Gyere ide. IMRE (kihúzza az íróasztal fiókját, kivesz bel őő  le megy). JÓSKA (oda megy). pénzt). Fogjad. IMRE (nyújtja neki a pénzt). JÓSKA (csodálkozva) (csodálkozva).. Mit tegyek vele, instálom? IMRE (nézi, aztán melléje lép, vállára teszi a kezét). kezét). Eridj haza Jóska, Haza a faluba. Érted?  – 72–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

JÓSKA. Értettem, instálom. IMRE. Ezen a pénzen vedd meg azt a földet. Tudod melyiket? Azt a negyven holdat. A domb alatt. JÓSKA (riadtan és elképedve). elképedve). Azt, a domb alatt? IMRE. Azt. Vedd meg, írasd a nevedre. Vagy a fiaid nevire. Neked adom. JÓSKA (áll, nézi a pénzt, nézi Imrét, aztán lassan elfordul, kezét a szeméhez emeli).. emeli) IMRE. Most eridj, csomagolj. Telik az idő. JÓSKA (könnyes szemekkel Imrére néz, hirtelen a keze után kap, hogy megcsókolja).. megcsókolja) IMRE (elrántja a kezét, keményen). keményen). Végezd, amit mondtam! JÓSKA (visszazökkenve) (visszazökkenve).. Igenis! (Indul, a szoba közepén megáll, visszafordul.) De visszafordul.) De instálom, mivel érdemeltem…? IMRE (keményen) (keményen).. Nem a te dolgod! Eridj! JÓSKA (csöndesen). (csöndesen). Értem,  Értem, instálom. És ha nem is szabad megköszönni, azért itt  bent… IMRE (szigorúan ránéz). ránéz). JÓSKA (gyorsan megfordul, sóhajt, kimegy). kimegy). IMRE (fölnéz az órára). órára). Sietsz, de nagyon sietsz. (Kihúzza a fiókot, kivesz egy levelet.) Még levelet.)  Még van valami, amit el akarok intézni. Helyrehozni, pótolni egy mulasztást, amennyire lehet. (Kerekeshez) (Kerekeshez) Tanár  Tanár úr, magának mi a terve? KEREKES. Hogy értsem ezt, méltóságos uram? IMRE. Úgy értem: hova megy? A többi menő között? Hogy a maga kis sültjét menteni tudja ebben a nagy tűzben? Budapestre talán? Vagy Pécsre? Debrecenbe? KEREKES (sóhajtva) (sóhajtva).. Sehova méltóságos uram. Itt maradok. IMRE. Itt? Hol? KEREKES Nyugdíjas tanárember vagyok, öreg is, meg fáradt is. De a régi kollégiumot, ahol esztendőkön át tanítottam, s ahol egykor magam is tanultam, annyian hagyták el ezekben a napokban, fiatalok, er ősek, egészségesek… hogy én újra visszatértem és ma ismét tanítok. Talán, akik ma a padokban előttem ülnek, kis buksi fejek, megélik még egyszer azt, amit én elvesztettem. S rajtuk keresztül én is… IMRE (lassan feláll, Kerekeshez megy, megöleli). megöleli). Köszönöm tanár úr. (Egy  pillanatig úgy állanak, aztán aztán Imre visszatér az asztalhoz, Kerekes elfordul és  szemüvegét törli). törli).

 – 73–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(Nyílik az ajtó, két piszkos, borzas ember belép, behoznak egy összegöngyölt  papírt. Nem is köszönnek, semmit sem szólnak, csak körülnéznek a szobában, szobában, aztán a falra fölakasztják Nagyrománia új térképét, amelyiken Erdély kékkel behúzva  jelzi, hogy Romániához tartozik. tartozik. A két ember az ablakokhoz ablakokhoz megy, megvizsgálja, megvizsgálja, hogy rendben vannak-e, megnézik a kályhát, a szekrényt, aztán szó nélkül újra kimennek.) IMRE (sötéten, döbbenve nézi ő ket). ket). KEREKES (halkan) (halkan).. Gyalázat… meg se várják… BEDŐ (a térkép elé áll, haragos-vörösen). haragos-vörösen). Há ez mi? Hogy a nyavalya… na nézz te ide! IMRE (két öklével az asztalra csap, keményen). keményen). Péter bácsi! BEDŐ. Parancs! IMRE (fölemeli a levelet). levelet). Ez a levél itt, az én utolsó akaratom. BEDŐ ÉS KEREKES (ijedt mozdulatot tesznek). tesznek). IMRE. Na nem. Ne ijedjenek meg. És f őleg ne pazaroljuk az időt fölösleges  beszédre, mert (az órára mutat) drágán mutat) drágán mérik. Tudom, hogy mit akarok. Ez itt közjegyző előtt aláírt ajándékozási okmány. Az áll benne, hogy Tomori Imre a  birtokát, szántóföldjeit és és erdőit, házát és mindenét, amije van: Bedő Péter unokáinak ajándékozza, hat egyenlő részben. BEDŐ (elképedve) (elképedve).. Nemzetes uram! Az Istenért, mi ezt?! kezét). Mondottam, hogy rövid az id ő. Nehány perc mindössze. IMRE (fölemeli a kezét). Bedő Anikó gyermekei egyenlő arányban osztoznak a birtokon. Ez az utolsó kívánsága Tomori Imrének. BEDŐ. De…! IMRE. És még egy: tanulják meg szeretni az erd őt és a földet. A madarakat, az állatokat és majd így rendre… az embereket. El ne vigyék őket a föld mellől és az erdő mellől, mert csak az ad er őt az ember lába alá, a föld. Tanulják meg, hogy az élet csak a földdel együtt élet és hogy mindennek a világon gyökere van. Az embernek is, a családnak is, a nemzetnek is. Orvosolni nem az ágak hegyét kell, hanem a gyökeret. JÓSKA (be) (be).. Becsomagoltam, instálom, parancs szerint. IMRE. Jó. A hátizsákot vidd a kocsira. A többit hozd be. A kutyát is. (tétován).. Instálom… JÓSKA (tétován) IMRE. Eridj. JÓSKA (szomorúan el). el).  – 74–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

KEREKES. De méltóságos uram! BEDŐ. Mi lesz ebből?! IMRE. A kocsit, Péter bácsit, meglelik holnap a Donka patak torkánál, fölborulva, ott ahol az út Istenszékre föltér. Akkor már nem lesz többé Tomori Imre. (Fölegyenesedve, kis mosollyal.) Csak mosollyal.) Csak én! KEREKES (kínlódva) (kínlódva).. Kell ez? IMRE. Kell. BEDŐ (bólogatva, bölcs szomorúsággal). szomorúsággal). Kell. Így van jól, tudom. S én ügyelek majd a földre, úgy továbbra is, mintha gazdámat szolgálnám benne. S ha én nem leszek, unokáim is úgy. IMRE. Gazdájukat is szolgálják, igen. Mind gazdát szolgálunk: a nemzetet! JÓSKA (bejön, hozza a puskát, bekecset, botot, vadásztarisnyát. Mellette a kutya). IMRE (ránéz, aztán Kerekeshez). Kerekeshez). Búcsúzunk tanár úr. Neveljen kis magyarokat nagy magyarokká. (Megöleli.) ROMÁN HIVATALNOK (bejön,Ezzel szemtelen arccal, írást nyújt át). A domnu át). Prefect küldi domnu Tomorinak. ma még elhagyhatja Romániát. (Jelent őő  sen.)  sen.) Holnap    Holnap már nem! IMRE (átveszi az írás, az órára néz, gúnyosan). gúnyosan). Milyen pontosak vagytok. fiókokat). ROMÁN HIVATALNOK (az íróasztalhoz megy, kihuzigálja a fiókokat). IMRE (nézi az írást). írást). Menlevél Tomori Imre számára, egyszeri utazásra, dölyfösen.) Fütyöl reátok Tomori Imre! Romániából Magyarországba… (Kitörve, dölyfösen.) Fütyöl (Az írást négyfelé tépi és a földre dobja.) (elképedve).. Uram! Újat nem ad a prefectus úr! ROMÁN HIVATALNOK (elképedve) höz lép, megöleli). megöleli). Találkozunk még, Péter bácsi! (Átveszi Jóskától a IMRE (Bed őő  höz bekecset, magára kapja, tarisnyát, puskát, botot.) JÓSKA. Nemzetes uram… hadd menjek én is…! IMRE. Mit mondtam neked?! A föld! Ez a parancs! (Kezet nyújt Jóskának.) JÓSKA (kihúzza magát, keményen, katonásan és keményen kezet ad) ad).. Értettem, instálom! IMRE (kiegyenesedve áll, szeme körülfut a szobán). Úgy szobán). Úgy búcsúzom ettől a szobától, mint laktanyájától a katona, aki harctérre indul. Sokat tanultam itt! (Románhoz, fenyeget ő  ő en.) Jól en.) Jól vigyázzon, aki a helyemre jön, mert kísértetekkel találkozik ! (Nehány lépést tesz az ajtó felé, hirtelen megáll, megfordul. Bed őő höz h  öz és  Jóskához, vadul.) A vadul.) A láncos kutyákat eresszék szabadon! Hadd marjanak kedvükre ezután! (Abban a pillanatban ütni kezdi az óra a tizenkett őő  t.t. Mind döbbenve az órára néznek. Úgy állnak egy pillanatig. Akkor Imre hirtelen lehajol, letépi a kutya  – 75–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

nyakáról a nyakravalót és odadobja a román hivatalnok elé. Gyorsan megfordul, döng őő   léptekkel  léptekkel kimegy, bevágja az ajtót.) (Mind döbbenve néznek utána. Az óra üt tovább.) BEDŐ (halkan, súlyosan). súlyosan). Na Isten, most megmutathatod! (Szín elsötétül, csak az óra üt tovább.)

UTÓJÁTÉK (Az első  kép  kép színhelye: havasi tisztás. Sötét van még, de már a hegyek fölött dereng a hajnal.  A t űű  z  kialudott. Vén Imre elnyújtózva elnyújtózva fekszik, felkönyökölve. felkönyökölve. Fiatal Imre a fatönkön ül és a szürkületbe bámul.) VÉN IMRE. Így volt. És még sok minden, ezután. De azt már tudod, te is. Éltünk. Ahogyan lehetett. De megmaradtunk, szépen. Nem fönt. Nem! Lent maradtunk meg. Egészen lent, mert ez a fontos. A gyökér. FIATAL IMRE. Nehéz vót. VÉN IMRE. Nehéz. De az unokák, látod, azok igen. Azok már sok mindent másképpen csinálnak! Tudják a törvényt és bírják a sorsot. Pedig most se könnyű, amért fölvirrad! FIATAL IMRE. Hát nem. Nem könnyű. VÉN IMRE. És a bajok megvannak mostan is. Csak többen látják! S ez nagy dolog! FIATAL IMRE (elgondolkodva) (elgondolkodva).. S maga Apó, miért nem ment vissza, mikor lehetett? VÉN IMRE. Miért? Hát tudod… ezt nem olyan egyszer ű megmondani. Vagy megérted, vagy nem. Az ember: ember. És az erdő… FIATAL IMRE (bólint) (bólint).. Az erdő. Tudom. VÉN IMRE. Te itt hagynád? FIATAL IMRE. Itt! Na nem örökre… csak úgy…

 – 76–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

VÉN IMRE. Csak úgy… azt nem lehet. Csak annak lehet, aki félember. Az oszthatja magát. Abból jut ide is, oda is. Az egész ember, az csak egy. Vagy itt, vagy ott. FIATAL IMRE (kis szünet után). után). De ha mindezt így elmondaná, ahogy nekem elmondotta, ott lent, az uraknak… VÉN IMRE. Fiatalok, nem értenék meg. Te sem érted egészen. FIATAL IMRE. Én azt hiszem, hogy értem. Csak azt nem értem, hogy miért nem ment vissza, amikor lehetett? VÉN IMRE. Szóval nem érted. FIATAL IMRE. Eltartanák ott lent, úr lenne, talán nagy úr! VÉN IMRE. Nagy úr? Ennél nagyobb? Csak úgy lehettem volna, ha régen-régen nem vétem el az ösvényt. Ha ott maradtam volna Anikónál. FIATAL IMRE. Anikó…? VÉN IMRE. Anikónál. Akkor is lehettem volna az, ami voltam. Még jobban! Még több er ővel! Még tisztább szemmel! Mert nem lettem volna egyedül. Rossz egyedül lenni. FIATAL IMRE. Rossz. Amikor tavasz van és áradnak a vizek és a levegőt frissíti valami, akkor rossz nagyon. VÉN IMRE. Akkor könnyű segíteni rajta. Csak egy másik ember kell hozzá. De késő bb. Amikor sárgulnak sárgulnak a fák és hull a levél! Akkor Akkor nem elég akárki! Akkor Akkor az kell, aki társ! Mert különben nagyon suta az élet. Mint az enyém volt, látod. FIATAL IMRE (sóhajt, aztán hirtelen felüti a fejét). fejét). Úr akarok lenni! VÉN IMRE. Úr? Sok van olyan. Ember akarj lenni! FIATAL IMRE. Úr és ember! VÉN IMRE. Ez igen. De ez csak úgy lehetsz, ha a szíveddel kezded az életet. És csak késő bb, késő bb a fejjel! Mert a fej tévedhet, tévedhet, ameddig fiatal. fiatal. (Kis szünet után.)  után.)  Keresd meg Imre, Anikót! S vidd magaddal, ha menni akarsz. FIATAL IMRE. Vele nem lehetek úr soha! VÉN IMRE. Csak az úr, akinek tiszta a szíve. A ruha… (legyint) (legyint) ruhát  ruhát két nyestbőrért vehetsz a piacon. FIATAL IMRE. Ha elmegyek: úr leszek. S még visszajöhetek, nem? VÉN IMRE. Késő lesz már akkor. (Felül.) (Felül.) Hallod  Hallod a vizeket? Csak tavasszal zúgnak így. Késő bb soha. FIATAL IMRE (némán a virradatba bámul). bámul). VÉN IMRE. Lappantyú szól már, hajnalodik. Érzed a szelet? Onnan jön, túlról.  Nyírfa szaga van. Most rügyeznek. rügyeznek.  – 77–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(Közben lassan virrad, rózsaszínű  fény  fény önti el az erd őő t.)  t.) VÉN IMRE. Talán eső lesz, fölfele száll a köd s a szél alulról jön. (Feláll.) (Feláll.)   Megyek. Isten (Szedimegáldjon. össze a holmiját: puskát, tarisnyát.) Aztán… tarisnyát.) Aztán… ha nem látnálak többet… FIATAL IMRE. Hova megyen, Apó? VÉN IMRE. Hova? (Kereken mutat a hegyekre.) Hát hegyekre.) Hát ide. Hova mehet az ember, ha eltelt fölötte az idő? Ide… meg oda… A földbe. A földből füvekbe, fákba, lélegzik.) Érzed, milyen jó szaga van a virágokba… szerte. Mindenbe. (Mélyet lélegzik.) Érzed, szélnek? Valahol ibolya van, sok-sok ibolya. Ott túl, a nyírfák alatt. S mikor az ibolya a nyírfarügy szagával összekeveredik… (Nagyot lélegzik újra.) Na, újra.) Na, Isten áldjon. S aztán… amiket mondtam, ne feledd. (indul jobbra) FIATAL IMRE (hirtelen utána szól). szól). Apó! VÉN IMRE (Megáll) (Megáll).. Na mi-a? FIATAL IMRE. Csak azt kérdezem: ha újra elkezdhetné, hogyan csinálná? VÉN IMRE (lehajtja a fejét, halkan, szinte magának). magának). Hogyan csinálnám? Kit tudja azt. Az ember, ha fiatal, másképpen látja a dolgokat. (Kolompszó hallatszik, ahogy egy nyáj legelni megindul, s utána mindjárt Anikó énekel.)) énekel.

„Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom… Minden madár társat választ, virágom, virágom…” (Az ének alatt hirtelen világosabb lesz a reggel.) VÉN IMRE. Hallod? FIATAL IMRE (lassan a furulyája után nyúl, szájához emeli és kísérni kezdi az éneket).. éneket) VÉN IMRE (nehány pillanatig még áll, mosolyogva nézi fiatal Imrét, bólogat, aztán halkan mondja a dal szövegét): „Minden szövegét): „Minden madár társat választ, / virágom,  – 78–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ő ben ben megszólal a kakukk) lám, kakukk) lám, még a kakukk is…! (Mosolyog és virágom” (az erd ő  halkan, lábujjhegyen jobbra elmegy.)

(A kolomp és a dal lassan halkulni kezd, majd egészen elhalkul, ahogy a nyáj lassan odébb haladt. Már csak Fiatal Imre furulyázik egyedül.) FIATAL IMRE (hirtelen észreveszi, hogy egymaga van s az ének sem hallatszik.  Abbahagyja a furulyázást. furulyázást. Körülnéz) Körülnéz).. Apó? Na mi-a? Elment? (Bámul kereken a tisztáson, hirtelen feláll a rönkr ől. Szeme megakad a kalibán. Mereven nézi, sokáig. Lassan megindul feléje. Megint megáll. Szájához emeli a furulyát, halkan  belefúj, de hamis a hang. hang. Elkapja szájától. Nézi a furulyát, aztán a kalibát. kalibát. Kereken néz, figyeli a tisztást. A kakukk újra megszólal, hevesen, gyorsan, mint tavaszkor szokott. Hirtelen mozdulattal eldobja a furulyát és lábujjhegyen, gyors kis ugrásokkal megindul a kaliba felé. Az ajtó előtt megtorpan, visszanéz. Áll nehány másodpercig, aztán megfordul, megkeresi a f ű közt az eldobott furulyát. Felveszi, megnézi. Gyors zsebre Aztánkisasszony! öntudatos, nyugodt a kalibához megy mozdulattal és felrántja az ajtót.)vágja. Jó reggelt Kél már aléptekkel nap! (Senki  sem felel, eggyel beljebb lép) Ébredjen, lép) Ébredjen, hallja-e! Itt van a tavasz! (Abban a pillanatban szél zúg végig az erd ő  őn   és becsapja mögötte a kaliba ajtaját.  A szín üres. A hegyek gerincén gerincén abban vérvörösen vérvörösen megjelenik a nap és beragyogja  fénnyel a tisztást. A kakukk felrepül a kaliba tetejére tetejére és tavaszi lázzal kakukkolni kakukkolni kezd.)   kezd.) Kukuku, kukuku, kukuku… (Függöny.) Wass Albert gépelt kézirata alapján

 – 79–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

 [A föld és a haza]

 – RÉSZLET EGY SZÍNDARABBÓL SZÍNDARABBÓL – ELŐJÁTÉK (Erd őő  s  hegygerinc. Országhatár. Országhatár. Leeresztett sorompó. sorompó. A sorompó mellett mellett határoszlop. Egy oldalán fölírás: Magyarország, másik oldalán: Románia.  Mögötte útjelző   pózna pózna két keskenyebb táblával. A Magyarország felé mutató táblán ez áll: Felső erdélyfalva erdélyfalva 2 km. A másikon: Alsóerdélyfalva 2 km.  Holdvilágos, hideg téli éjszaka. éjszaka. A hólepte fák fák között csak a sorompó, a határoszlop  s a sorompó alatt áthúzódó áthúzódó behavazott út jel jelent ent valami életet. Két határ őő  r katona, egy öreg és egy fiatal, a sorompó el ő  ő tt tt tüzet szít.) ÖREG KATONA. Na így, na. Egy kis meleg csak kerekedik ebből. (Fújja a nyers  fát, hogy lángra lobbanjon.) FIATAL KATONA. Ennek a télnek sem lesz vége soha. ÖREG KATONA. Nem a nyavalyát. Hozd csak ide azt a másik ágat is, hadd legyen kéznél. (Fújja a tüzet, mire lángolni kezd.) Úgy kezd.) Úgy na. Mindennek vége vagyon egyszer. A télnek is. Mindennek. FIATAL KATONA (odahúzza a hever ő  ő  ágat). Na  ágat). Na talán mindennek mégsem. Például a világnak soha sincsen vége. ÖREG KATONA. Nem tudom. (Melengeti a kezeit, piszkálja a tüzet.) Tudom tüzet.) Tudom fiam. tudom.Mikor olyan gyermek voltam, mint te, még én sem tudtam. De most már után). Maga hova valósi? FIATAL KATONA (hosszabb hallgatás után). ÖREG KATONA (a táblára mutat). mutat). Én éppeg ide ni. Felsőerdély-falvára. FIATAL KATONA. Sze akkor maga nemcsak a hazáját őrzi itten, hanem az otthonát is! ÖREG KATONA (komolyan lassan). lassan). Úgy van, ahogy mondod. Éppeg úgy. A hazámat s az otthonomat. Ezt őriztem mindig, amióta vagyonk. (Szünet.) (Szünet.) Mert  Mert ez a kettő… tudod… ugyanegy. FIATAL KATONA. Ugyanegy? ő

ő

ÖREG KATONA. Az hát. Régen is éreztem vót, hogyjöttek… ez a kettakkor  er  sen közel esik egymáshoz… deUgyanegy. aztán… mikor a nagy nyomorúságok  – 80–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

egészen világosan megéreztem, hogy ez a kettő nem lehet kettő. Ez a kettő egy kell, hogy legyen. Az otthon, meg a haza. S úgy is vagyon. (elgondolkozva).. Akkor… azt mondja meg… hogy van az FIATAL KATONA (elgondolkozva) annak, aki odaát van. (A táblára mutat.) Az mutat.) Az egyik tábla szerint otthona s a másik szerint mégsem a hazája?… ÖREG KATONA. Hát ez az éppen. Mert az otthona is és a hazája is egy helyben vagyon. Azon a táblán, látod. A másik tábla ott, az semmi. Az nem számít. Azt emberek csinálják. Az olyan csak, mint a felhő. Jön, nyomja a földet, keseríti, nyomorgatja, aztán elfújja a szél s kész. De a f őd, az megmarad. S az az otthon és az a haza. FIATAL KATONA. A f őd? ÖREG KATONA. Az. FIATAL KATONA. S hát… az olyannak, akinek nincsen f ődje… annak hazája sincsen?… ÖREG KATONA. A f őd… az nem olyan, mint egyéb. Az nem attól függ… hogy kié… hogy kinek a nevire írták a telekkönyvben… FIATAL KATONA. Hát? Mitül? ÖREG KATONA. Mitül? (Szünet.) (Szünet.) Te  Te hunnan vagy? FIATAL KATONA. Alföldrül. Nyíregyháza mellül. ÖREG KATONA. S mi vagy odahaza? FIATAL KATONA (kicsit szégyenkezve). szégyenkezve). Hát… éppen sok nem vagyok… csak … cseléd… cseléd vagyok… az uradalomnál… ÖREG KATONA. Főded, az nincsen? FIATAL KATONA. Az nincsen… nincsen… ÖREG KATONA. Házad se? FIATAL KATONA. Az se. ÖREG KATONA. Hát azért… azért érted meg olyan nehezen… akinek f ődje van, az hamarabb megérti… akinek nincsen, az lassabban… de azért az is megérti. FIATAL KATONA (búsan) (búsan).. Én nem értem. ÖREG KATONA. Várj. Hadd mondom el… úgy, ahogy gondolom. Ahogy érzem, hogy kell legyen ez a dolog. Várj… (Hosszú szünet. A tüzet nézik, mely senyvedve sistereg. Szél zúg a fák között, valahol messze vonyít egy farkas.)

 – 81–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

FIATAL KATONA. Ha! Megint szól a beste… ÖREG KATONA. Szól. Nagy a hideg, azért. (Szünet, csak a szél zúg s apró pelyhekben havazni kezd.) ÖREG KATONA (lassabban) (lassabban).. Mikor… úgy jártál a földeken… odahaza… a gazdád földjein… mint családember… s úgy tavasz felé volt… mondjuk… törökbúzavetés ideje… s úgy mentél a borona megett… csak mentél… s eszedbe  jutott… hogy egyszer gyermek gyermek vótál… s ott valahol, valahol, a közelben, ez meg meg az történt… s úgy elnézted a helyet, ahol történt… nem éreztél valami… valami olyan érzést… valami olyan melegítő érzést… mintha mondjuk édesanyádot látnád, aki meghótt…? FIATAL KATONA. De… ÖREG KATONA. S mikor úgy… mondjuk a borona után haladtál szépen s a nap sütött, langyosan, jó melegen… és azok az apró küsded madarak csüvikeltek és vickándoztak… azok a billegetők, meg pacsirták, meg egyebek… nem érezted-e… hogy valahonnan belülr ől… mintha úgy elindulna valami… és úgy szeretne kifokadni.. mint a forrás… mint a … a virág a f ődbül… és egyszerre csak nótázni, vagy fütyörészni köllött? (csodálkozva).. De… de…! FIATAL KATONA (csodálkozva) ÖREG KATONA. És… ahogy a f őd… a f őd úgy omlott a borona megett…  puhán… és alig… alig göröngyösen… göröngyösen… csak úgy… nem hajoltál le vajegyszer… vajegyszer… nem vetted a kezedbe… nem morzsolgattad az ujjaid között… a f ődet…? A langyos, puha f ődet…? FIATAL KATONA. Igen… igen… úgy volt az éppen… ÖREG KATONA. És mikor… ott volt a kezedben… a f őd… a súlyos, zsíros, fekete vagy barna f őd… olyan puhán… olyan… olyan szépen volt ott… a kezedben…nem jött soha… hogy a szádba vegyed… hogy a nyelveddel forgassad… hogy az ízét… a drága jó f őd-ízét magadba szíjjad…? (lelkesen).. De…! Éppen ahogyan mondja! FIATAL KATONA (lelkesen) ÖREG KATONA. Látod. Pedig nem is a te f őded vót. FIATAL KATONA (hosszabb szünet után, szomorúan). szomorúan). Hát… bizony nem az enyém vót. ÖREG KATONA. Látod. A falu sem a tiéd. Egy ház sem a tiéd benne… s mégis… ha most haza mehetnél… abba a faluba… a falutokba… éppen úgy örvendenél ő

neki te is… mint az, akié a f  d…meg a ház…meg minden… telekkönyv szerint…  – 82–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

(Új ágakat rak a t ű  ű zre,   a láng fellobog, megvilágítja az arcokat.) ÖREG KATONA. Így van ez. Mert az a falu neked otthonod s az a f őd… az a hazád. Azért. FIATAL ember ríniKATONA. szeretne…Maga… maga… milyen szépen tudja mondani ezeket… az ÖREG KATONA. Az embör megtanulja. Megtanulja lassan. Ezt s azt. Ami az élet. Az emböri élet. Én sem tudtam mindig. Mögtanultam Mögtanultam.. FIATAL KATONA. Megtanulta…? ÖREG KATONA. Meg. Lassan. FIATAL KATONA. Maga sokat tanult, ugye? ÖREG KATONA. Tanultam. Ezt s azt. Amit kölletett. FIATAL KATONA. Jó oskolájuk lehetett. Itt, ebben a faluban. Felsőerdélyfalván. Jó mesterük. ÖREG KATONA. Jó oskolánk vót. A nyomorúság. Jó mesterünk is. Az atyaisten. FIATAL KATONA. Az atyaisten? ÖREG KATONA. Az. Az atyaisten. Aki a világot s a münk dolgainkat kormányozza. (hitetlenül).. S attól tanult maga? FIATAL KATONA (hitetlenül) ÖREGKATONA. Attul. Nehéz tanulás vót. FIATAL KATONA. Nehéz? ÖREG KATONA. Nehéz. Nyomorúságos. FIATAL KATONA. S miket tanult tülle? ő 

ÖREG KATONA. Sokat. Nagyon sokat. (Piszkálja a tüzet, majd el  veszi tömni kezdi.) Mögtanultam, kezdi.)  Mögtanultam, hogy mi a haza. Aztán mögtanultam, hogy miaazpipát s igazság. Meg hogy mi a böcsület. Meg hogy mi a hűség. S hogy miképpen lehet szolgálni mindezeket együtt. FIATAL KATONA. Miképpen lehetne ennyi mindent egyszerre szolgálni? ÖREG KATONA. Munkával. FIATAL KATONA. Munkával? ÖREG KATONA. Azzal. Böcsületes munkával. (hitetlenül).. Egyszerre szolgálni Istent, hazát, böcsületet, FIATAL KATONA (hitetlenül) igazságot, hűséget s csak így, egyszer űen, munkával? Hiszen akkor ez így könnyű  volna!  – 83–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ÖREG KATONA. Ez? Bizony, ez nagyon nehéz. Nagyon nehéz. Amíg az ember megtanulja. FIATAL KATONA. Miért? Sze dolgozni mindenki tud? Mindenki dolgozik… ÖREG KATONA. De hogyan dolgozik. S mért dolgozik. Ezt köll megtanulni. FIATAL KATONA (rövid id ő  ő  után).  után). S maga hogyan tanulta meg? pöfékel). Annak hosszú a ÖREG KATONA (gyújtja a pipát, parazsat kapar, pöfékel). meséje. Hosszú. S keserves. FIATAL KATONA. Elmondhatná… füstöt). Hosszú történet ez… ÖREG KATONA (eligazítja magát, fújja a füstöt). FIATAL KATONA (biztatva) (biztatva).. Az éjszaka is hosszú… ÖREG KATONA. Hát… elmondhatom… ű zre,   majd várakozással). várakozással). Mondja… FIATAL KATONA (tesz a t ű  ÖREG KATONA. Hát… ez úgy vót… itt születtem, ahogy már mondottam, ebben a faluban… Felsőerdélyfalván… apám gazdaember vót, háza, telke, belsősége a harminc hold f ődje… f ődje…azmez őségi… Kemény, nyakas ember vót szegény apám… büszke, rátartijóasszony édösanyám… jó módban vótunk… magunk dógoztuk a f ődet, egy cseléddel s ha meggyűlt a munka, jöttek segíteni a szomszédok…néha napszámosok, részesők… Ott nőttem föl. Elő bb libákat őrizgettem, majd a malacokat… késő bb segítgettem apámnok apámnok a mezőn… azután elvittek katonának, három esztendőre… Apám már akkor öregedni kezdött… a jómód is megártott néki, meg… meg az öregség is… aztán jött a baj… Míg én katona vótam, román cselédet vett apám a házhoz. (Függöny lassan össze, néző tér tér sötét marad. Aztán a függöny újra szétmegy, s kezd őő  dik dik az első  felvonás.)  felvonás.) Erdélyi Helikon, 1942

 – 84–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

Csillag az éjszakában

KARÁCSONYI JÁTÉK SZEMÉLYEK I. BÚJDOSÓ, János, BÚJDOSÓ, János, fiatal II. BÚJDOSÓ, Kuvasz BÚJDOSÓ, Kuvasz Péter, középkorú középkorú III. BÚJDOSÓ, Marci BÚJDOSÓ, Marci bácsi, fehérszakállú fehérszakállú öregember BOLOND LÁNY WEINER, WEINERNÉ és a GYERMEK Leányének, Férfikórus

(SZÍN: HAVAS HEGYGERINC, FENYVESERDŐK KÖZÖTT. FEKETE ÉJSZAKA. KICSIKE R ŐZSETŰZ MELLETT HÁROM RONGYOS MAGYAR. FATÖNKÖKÖN ÜLNEK.) (fiatal).. Ha láttátok volna, hogyan ugrándozott Andriska az örömtől, I. BÚJDOSÓ (fiatal) amikor meglátta a karácsonyfát! A réztrombitát, a kicsi csizmát, föstött falovat…! Aztán együtt énekeltük mind az egész család, hogy „Mennyből az angyal…” II. BÚJDOSÓ (középkorú, marcona. Haragosan felpattan a fatönkr őő  l,l, amin ű l és a kezében levő  baltát  baltát belevágja a fagyott földbe). földbe). Hallgass már, az Isten is megáldjon! Megbolondítod az embert az örökös beszéddel! (Haragosan el hátra.) I. BÚJDOSÓ (zavartan néz utána). utána). Ennyije se legyen az embernek karácsony estéjén? Hogy bár emlékezzék? III. BÚJDOSÓ (fehérszakállú öregember). öregember). Négy fiát ölték meg neki is a muszkák, azért sajog úgy minden szó, ami rájok emlékezteti. Folytasd fiam. Beszéld ki magadból. Egyiknek így kívánja a természete, másiknak úgy. I. BÚJDOSÓ (sóhajt) (sóhajt).. Talán neki van igaza, Marci bácsi. Bolond dolog arról  beszélni, ami eltelt és nem jő vissza soha. Pedig be szépen kacagott az én kicsi Andriskám, amikor meglátta azt a buta föstött falovat! Ha maga hallotta volna azt a kacagást! III. BÚJDOSÓ. Milyen színűre volt föstve? I. BÚJDOSÓ. Pirosra! Ez volt a kedves színe a gyereknek! Égő piros, mint a feslő  rózsa! (Hirtelen elkomorodik.) Vagy elkomorodik.) Vagy mint a kiontott vér…

 – 85–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

III. BÚJDOSÓ. Isten nyúgosztalja őket, János! Feleségednek, kicsi fiadnak talán  jobb így, hogy nincsenek nincsenek közöttünk. Nehéz lett lett a világ, János. Nem való asszonynak, gyereknek… (Sóhajt.) MESSZIR ŐL LEÁNYÉNEK.

„Anyám, édesanyám… hol van azanyám… én édösapám…? Kiment fiam a mezőre, vadvirágos temető be…” (Kalotaszegi ballada.) Morcosan). Már II. BÚJDOSÓ (visszatér egy öl gallyal, amit lelök a t űű  z  mellé. Morcosan). bbi megint itt kísért ez a bolond leány. Csak éppen ő hiányzott! (Leül az el őő  bbi rönkre.) KÖZELEDŐ LEÁNYÉNEK.

„Anyám, anyám… édesanyám… hol van az én édesbátyám? Kiment fiam a mezőre, vérvirágos harcmezőre…” III. BÚJDOSÓ. Mért nem mondod meg Péter, úgy, ahogy van? Hogy szakad meg a te szíved is, mert eszedbe jutott, hogy karácsony van? Haragba zárkózol, ahelyett, hogy könnyítenél magadon egy kis visszaemlékezéssel. II. BÚJDOSÓ. Könnyítsek magamon? Annak csak egy módja lenne, Marci bá’! Ha ezt a baltát itt beleverhetném mindazoknak a fejébe, akik ránk hozták ezt a pogány veszekedett világot! BOLOND LEÁNY (kezében kis csupasz fenyő  fát hozva, lassan jön. Énekel). Énekel).

„Anyám, anyám… édesanyám… felleg borong a hegy ormán…! Kicsi fiam, ne félj tőle,  bújdosóink szemfödő je…” (ráordít).. Hallgass! II. BÚJDOSÓ (ráordít) (csodálkozva).. Békességes jó estét pásztorok! Megszületett–e BOLOND LEÁNY (csodálkozva) már a kicsi Jézus? II. BÚJDOSÓ. Meg is hótt már azóta. El is feledte a világ. III. BÚJDOSÓ (helyet csinál maga mellett). mellett). Ülj ide, Veron, a tűzhöz.

 – 86–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

 fácskát).. Láttátok a BOLOND LEÁNY (maga elé tartja a szomorú kicsi fenyő  fácskát) karácsonyfámat, pásztorok? Csupa fényes gyertya! Aranyalma, ezüstdió, kicsi réztrombita…! I. BÚJDOSÓ (vad epekedéssel). epekedéssel). Hol a kicsi réztrombita?! Mutasd?! BOLOND LEÁNY. Nem látod? I. BÚJDOSÓ (hosszú szünet után lassan magába roskad). roskad). Látom. Bocsáss meg, Veronka. BOLOND LEÁNY. Mi bajod van, szegény pásztor? Fáj valami? I. BÚJDOSÓ. Ne mond többet, hogy kicsi réztrombita… (Lehajtja a fejét.) BOLOND LEÁNY. (Egyikr ő  ő l a másikra néz, majd kérd ő ő  leg leg a homlokára mutat az ujjával, mintha azt kérdezné: bolond szegény?) III. BÚJDOSÓ (bólint, hogy igen). igen).  Messzir őő  l tompa kongatás hallatszik, mint amikor odvas fát vernek baltafokkal. ( Messzir   Egyszerre mind fölfigyelnek.) fölfigyelnek.) II. BÚJDOSÓ (fölpattan a rönkr ő  ő ll). ). A pósta! BOLOND LEÁNY (pánikszer ű  ű en). en). Valami baj van? Ég a falu?! II. BÚJDOSÓ. Hallgass! III. BÚJDOSÓ. Légy csöndben, Veron. Ez a bújdosó-pósta. Űlj ide a tűzhöz… HANG AZ ÉJSZAKÁBAN (egy messzi hegygerincr őő l).  l). Hóóó-hahóó! Bújdosó pósta jött a havasba! Népek Népek figyeljetek! Hóóóó-hahóóó! Hóóóó-hahóóó! (Kongatás megint.) BOLOND LEÁNY. Valaki kiáltott…! Ű

III. BÚJDOSÓ. lj le, Veron. BOLOND LEÁNY (lassan leű l,l, a fácskát mereven tartja a kezében). kezében). BÚJDOSÓK (mereven figyelnek az éjszakába). éjszakába). HANG. Hóóóó-hahóóó! Madéfalváról üzeni a pósta Albert Istvánnak: édesapja, Albert Dénes, meghalt a fogságban! III. BÚJDOSÓ. Isten nyúgosztalja. HANG. Köbteleki Dávid Mózes tudja meg, hogy Elek fia megszökött a  bányamunkából s szerencsésen szerencsésen átjutott a határon! I. BÚJDOSÓ. Segítse az Isten, akárki fia is! HANG. Terebes Jánost Csíkszentlélekr ől kényszermunkába vitték, Bükkösi Ferencet feleségestől félholtra verték s börtönbe hurcolták, mert törökbúzát rejtegettek a széna között. Kormos Ignác egy esztendőt kapott, Ártó Lajos

  87   

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

másfélévet, Bús János másfél évet, Sánta Szabó Béni két esztendőt, Balog Ábris két esztendőt, Fileki Samu két esztendőt, Gergő Mózsi két esztendőt, mert nem szolgáltatták be minden termésüket. Kicsi Dombi Annát halálra kínozták, mert igazságért imádkozott az iskolában s apját-anyját elhúrcolták oroszföldre, örökös rabmunkára…! II. BÚJDOSÓ (csikorgó fogakkal). fogakkal). Meddig tűröd, Isten? HANG. Weiner elvtárs urat, ki pártmegbízott volt Maroshévizen, állásából elmozdították, mert megtagadta az asszonynépre vonatkozó kényszermunka parancs végrehajtását. Családjával Családjával együtt megszökött megszökött s népellenes bűnösség miatt halálra keresik! II. BÚJDOSÓ. Úgy kell a disznónak! Cimborált velük, hogy mentse a magáét s lám csak sorra került! III. BÚJDOSÓ. Isten nem ver bottal. (I. és II. Bújdosó visszaülnek el ő  ő bbi bbi helyeikre.) I. BÚJDOSÓ. Újra fogságba vittek egy rakást. S még mindég nem történik semmi. II. BÚJDOSÓ. Mi hogy történjék? Sorra megdöglünk s vége! I. BÚJDOSÓ. S azok, akiknek sikerült kiszökni? Akik kijuthattak a szabad világba? Nem lármázzák föl a népeket? II. BÚJDOSÓ. Kit érdekel, akinek tömve a hasa, hogy mi történik t örténik máshol? Amíg nem az ő házuk ég, nem látják meg a tüzet! BOLOND LEÁNY (mereven néz és el ő  ő re re mutat, föl az éjszakába). éjszakába). Pásztorok! Látjátok az angyalokat? Ott fönt, ott fönt! Meleg szobában puha kalácsot szegnek nagyapóék! Fönt az égben! Oda vitte őket kicsi Jézus azon az estén, amikor égett a falu! Mondtam én, nem megmondtam, hogy oda mentek föl, meleg szobába, kicsi Jézus búbos kemencéje mellé, pityókát sütni forró hamuban! I. BÚJDOSÓ (sóhajt) (sóhajt).. Pityókát sütni búbos kemence mellett… mikor volt az…! II. BÚJDOSÓ. Hallgass, áldjon meg az Isten, el ne kezd megint! BOLOND LEÁNY. Nagyapó! Nagyapó! Gyű jjön ki a tűzből! Visznek a muszkák!  Nagyapó! III. BÚJDOSÓ (szelíden megérinti a leány vállát). vállát). Csillapulj lelkecském. kezeit). Édes kicsi Jézus, születésed napján ments BOLOND LEÁNY (összeteszi a kezeit). meg a gonosztól… küldd el csillagodat örömet hirdetni… s nyújts le egy kalácsot nagyanyó süttéből, egészen kicsikét csak, ekkorácskát… Veronka éhes, nagyapó… III. BÚJDOSÓ. Láza vagyon esment.

  88   

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

ű en en kitörve). kitörve). Átok essék ebbe a világba, mely arra se jó már, II. BÚJDOSÓ (keser ű  hogy egy ártatlan leányka békésen élhessen benne! ő l, l, mereven el őő  re re néz). néz). Csönd! Emberek jönnek! I. BÚJDOSÓ (felszökik a rönkr ő  II. BÚJDOSÓ (felugrik, fának támasztott puskáját kapja a kezébe). kezébe). Kommunista kopók jobbkor nem jöhetnek! Kuvasz Péter ma nem fut senki el ől! Ma harap! III. BÚJDOSÓ (bundája alól nyugodtan, lassan el őő húz h  úz egy ócska rozsdás flintát). flintát). Tőlem béfejezhessük ezt a világot. I. BÚJDOSÓ (rongyos tarisznyájából kézigránátot vesz el őő  ).  )  . Őrizgetek még két kézigránátot az utolsó napra én is. II. BÚJDOSÓ. Hárman vannak. III. BÚJDOSÓ. Csapda is lehet. BOLOND LEÁNY (feláll, kezében a kis fenyő cskével). cskével). Három királyok! Jézuskát keresik! II. BÚJDOSÓ. Állj! Ki vagy? ő

WEINER (feleségével és kisfiával jobbról belép). belép). Menekül k! I. BÚJDOSÓ. Weiner elvtárs! BOLOND LEÁNY (az érkező k elé megy). megy). Ti vagytok a három királyok? Kicsi Jézust keresitek? II. BÚJDOSÓ. Kommunistáknak nincsen Jézusuk! Állj félre az útból, leány! WEINER. Jól mondod leányom, Jézust keressük mindannyian, mert bűnösök vagyunk. BOLOND LEÁNY. Bűnös királyok? Bűnös vagy te is, asszony király? S te is, kicsi király? WEINER. Ő nem. Csak én egyedül. II. BÚJDOSÓ (vállon ragadja a bolond leányt). leányt). Félre, ha mondom! Ezzel a fickóval számadásom van! III. BÚJDOSÓ. Péter! Tedd le a fegyvert. GYEREK. Anyuka! Fázom! BOLOND LEÁNY (megfogja a gyermek kezét). kezét). Kicsi király fázik. Gyere a tűzhöz,  jó meleg a tűz, jó puha a tűz. Fölvitte nagyapót az égbe, ahol mazsolás kalácsot sütnek kicsi angyalok! (T ű  ű zhöz   vezeti.) III. BÚJDOSÓ. Péter! II. BÚJDOSÓ. Mi-a? III. BÚJDOSÓ. Tedd le a fegyvert, Péter. Asszonnyal van s gyerekkel, ez az ember.

  89   

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

II. BÚJDOSÓ. S én?! Én nem voltam asszonnyal s gyerekkel?! (I. Bújdosóra mutat.) S mutat.)  S ő?! Meg százan s ezren?! BOLOND LEÁNY. Ülj le, kicsi király, melegedj. Látod a karácsonyfámat? Látod rajta a sok kicsi gyertyát? Aranyalmát, ezüstdiót? GYEREK. Látom! Milyen szép! III. BÚJDOSÓ. Gyű jjenek a tűzhöz, Weiner úr. WEINER. Ha meg akarnak ölni, öljenek meg most. WEINERNÉ (sír) (sír).. BOLOND LEÁNY. Miért sírsz, asszonykirály? Gyere a tűzhöz, meg kell várjuk, amíg följő a csillag s megmutatja, merre van a Jézus! III. BÚJDOSÓ. Felelj neki, Péter. II. BÚJDOSÓ. Nem vagyunk mink gyílkosok. Ha fegyverrel jött volna s egy tucat  pribékkel, az tán jobb lett volna. volna. De így… (Elfordul, a puskát visszatámasztja a  fához. Morogva.) Ha Morogva.) Ha itt van, itt van. ű 

húzza). Ide, a tBOLOND űzhöz… LEÁNY (megfogja az asszony kezét s a t   z mellé húzza). BÚJDOSÓK (visszatelepednek a t ű  ű z  mellé, Weinerné és a gyerek az öreg bundájára ül a bolond leány mellé, Weiner egyedül marad állva). BOLOND LEÁNY. Miért hallgattok mind? Pásztorok? Királyok? Mért nem énekeltek, amíg feljő a csillag? Nem tudtok énekelni? Mennyből az angyal… GYEREK. Eljött hozzátok… BOLOND LEÁNY ÉS GYEREK.

Pásztorok… pásztorok… Hogy Betlehembe, sietve menve lássátok, lássátok! (Ének megy tovább halk távoli zenekísérettel. Csak a leány s a gyerek énekel, a többi némán mered a t ű  ű zbe.)   III. BÚJDOSÓ. Hát itt vagyunk, Weiner úr. WEINER. Nagy az én bűnöm, emberek. III. BÚJDOSÓ. Nagy. WEINER. Hamis tanokkal sokunkat megtévesztettek. Hittünk nekik. Hatalmat is adtak.szörny Aztánűjöttek a parancsok, rendeletek. vakon őket. Tudtuk, hogy  és aljas, amit kívánnak, de azt Eleinte mondták, hogykövettük egy szebb és békésebb

  90   

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

 jövendő miatt van szükség ezekre. Késsel kell fölvágni a kelést is, hogy meggyógyuljon, mondták, fájdalmas a kés, de nincs gyógyulás anélkül. De aztán… rendre láttuk, hogy nem javul semmi. Egyre rosszabb lesz, egyre nehezebb. Egyre több gyílkosság, egyre több pusztítás, egyre több nyomorúság. Kételkedni kezdtünk. Hogy talán csak a vezetőkben van a hiba. Igyekeztünk nem engedelmeskedni mindég. Aztán rájöttünk, hogy aami tanokban is hibatesz van,ember nemcsak vezetőkben. Valami hiányzik a tanokból. Valami, különbséget és a állat között. III. BÚJDOSÓ. Isten. WEINER. Isten. (Távoli halk férfikórus a hegyekben.)

Született néktek idvezítőtekJászolban…!  jászolban! WEINER. Hogy az ember nem vadállat. Hogy van valami, ami több mint a  parancs. Valami, amit amit nem lehet megölni, börtönbe börtönbe zárni, elnémítani. Valami, Valami, ami itt van, bent. Mélyen. És hogy az ember vágyik arra, hogy ne úgy nézzenek rá, mint egy vadállatra! Hogy ne féljenek tőle! Hogy… hogy szeressék! Ma már mindenki tudja, hogy a tanok hamisak voltak. Még engedelmeskednek, mert félnek. Mindenki fél. Az is, aki a parancsot adja, s az is, aki engedelmeskedik a  parancsnak. Egymástól Egymástól félnek. Még nem tudjá tudják, k, hogy a tanok már erejüket erejüket vesztették s hogy titokban mindenki szívében ott él a vágy egy békés és vidám világ után… ahol nincsenek üldözők és nincsenek üldözöttek. Ahol nincsenek rabok és hóhérok. Nincsenek magyarok, románok, zsidók… csak emberek vannak. Új Magyar Út, 1953. november–december

  91   

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

 A lélek útja MISZTIKUS SZÍNMŰ 3 FELVONÁSBAN, 5

KÉPBEN (TÖREDÉK) A Kolozsvári Állami Magyar Színház levéltárában megőrzött példányon a szerző  áthúzta A áthúzta  A halott ember lelke lelke tervezett címet. (A szerk.) SZEMÉLYEK:  fehér csuklyás alak FEHÉR fehér FEHÉR FEKETE fekete FEKETE  fekete csuklyás alak HALOTT Bálint HALOTT  Bálint Károly MANÓ  Jobboldali szín: („Él ő  ő ” kávéház) SZŐKE ASSZONY Klári ASSZONY Klári PISTA LULU VIRÁGÁRUSLÁNY KASSZÍRNŐ Manci  Manci ÖREG PINCÉR FIATAL PINCÉR FŐÚR IDEGEN ÚR I. FIATALEMBER II. FIATALEMBER  Baloldali szín: („Halott” kávéház) kávéház) BOHÉM PINCÉRFIÚ FŐÚR

 – 92–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

12 FIATALEMBER ÉS EGY SÁPADT NŐ 

ELSŐ FELVONÁS 1. KÉP  Fekete drapériával bevont bevont terem – megoldható a függöny függöny el őő  terében terében is – közbül ravatal, négy magas kandeláberben négy szál egyenes, fehér gyertya ég. Más világítás nincs. Ravatalon a Halott: sápadt, feketeruhás fiatalember. Fejénél áll  FEHÉR (fehér csuklyás alak), lábánál FEKETE FEKETE (fekete csuklyás alak). alak). FEKETE. Leállt a gép. Pihen az üzem. Egy ember meghalt. FEHÉR. Az ember halhatatlan. FEKETE. nyugosznak Artériák és vénák beszüntették a mnem űködésüket. A pitvarok s a kamarák  pihennek, a billenty billenty űk is: a szív él. FEHÉR. Az ember halhatatlan. FEKETE. Az idegszálakon több áram nem hullámzik át: meghalt az érzés. FEHÉR. Az ember halhatatlan. FEKETE. Az agysejtek mozdulatlanok: meghalt a gondolat. FEHÉR. Az ember örökéletű! FEKETE. Lám, lám. Egyszer ű gépezet volt és milyen kevés kellett neki, hogy elromoljon: negyedköbcentiméternyi ólomdarab. Lám, lám, milyen nevetséges: elromlott és nem lehet felhúzni többet. Hol itt az örökélet? FEHÉR. A test meghalt, de él a lélek! FEKETE. Lélek? Ez a szó b ővebb magyarázatra szorul. Talán ha felvilágosítanál. FEHÉR. Hogy mi a lélek? FEKETE. Úgy van. Hogy mi a lélek. Az a bizonyos nagyszer ű valami, amire olyan szörnyen büszke az ember. Mert ne haragudj, ha megvallom, hogy nem látom sehol, se nem az égben, se nem n em a pokolban, hanem itt, a földön és úgy látszik, valami nevetséges kis baleset történt vele: a tüdeje egyszer űen sztrájkol és önállósította magát a vérkeringése, az agya pedig elaludt, mint valami álmos, öreg szivacs… hát most már igazán kíváncsi vagyok, micsoda szerv az a lélek, ami annyi renitenskedő alkatrész között is nyugodtan tovább él… hol van hát? FEHÉR (kicsit zavartan). zavartan). Az most nincsen itt. FEKETE. Nincsen itt? Hát hol van? Talán bizony…

 – 93–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

FEHÉR. Nem. Nem a kék egekben. Nem a mennyországban és nem is a pokolban, mivel ilyenek nincsenek. Atomjaira bontva lebeg a térben. FEKETE. Hogy értsem ezt? FEHÉR. Néhány ház falára rátapadva. Néhány fa törzsére, nehány virág illatára, nehány útmenti kavicsra rátapadva. Néhány ember emlékezetére rátapadva. FEKETE. Ugyan. Talán kapcsoljuk ki mára a romantikát. (Kenetesen (Kenetesen.. ) Néhány  ) Néhány ember emlékezetére rátapadva… Ismerjük ezt. Poéták szoktak hivatkozni az ilyen emlékezésre, amikor már rájöttek, hogy nincsen. De mégis: micsoda valami lehet az, ami láthatatlanul így szétbomolhat és mégis él tovább? FEHÉR. Testtelen valami. Cselekedetekben és érzésekben élő valami. A tudatalattiság mélységeiben rejtőző valami, tettek és érzések nyomán, tettek és érzések következményeiben tovább élő és soha meg nem semmisülő valami. FEKETE (hitetlenül) (hitetlenül).. Lélek? FEHÉR. Lélek. FEKETE. A világ anyagból áll és csodák nincsenek. FEHÉR. A lélek is anyag. FEKETE. Anyag? FEHÉR. Akár a villamosság. FEKETE. A villamosság van. Mozog. Dolgozik. Él. FEHÉR. A lélek is van. Érez. Cselekvésre késztet. Érzésből érzésbe, cselekvésből cselekvésbe vándorol. (gondolkodva).. Na jó… és ha tegyük fel, úgy is lenne: neki, neki mi FEKETE (gondolkodva) haszna van belőle? (megdöbbenve).. Neki? Hiszen ő az, aki életben maradt. FEHÉR (megdöbbenve) FEKETE. És ez itt akkor kicsoda? FEHÉR. Ez már senki. FEKETE. De hiszen övé az arc vonásai. A homlokán az a keskeny forradás is ott van: gyerekkorában kapta. És az a nyugodt mosoly a szája körül… FEHÉR. Már nem az övé többet. Rá sem ismerne saját magára. FEKETE. Nem. Ezt nem hiszem. FEHÉR. Hát jöjj velem, te mindig kétkedő emberi sötétség, én, a világosság, ma elvezetlek és megmutatom neked egy halott ember lelkét!

 – 94–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

2. KÉP (A színpad két egyenl ő  ő  részre  részre van osztva. Mindkét rész ugyanazt a kávéházrészletet mutatja: egyik oldalon pult, másik oldalon folytatódik a kávéház, onnan hallatszik a zene is. Asztalok, mindkét részben teljesen egyformán elrendezve, el őő  l kis sarokasztal „foglalt” táblával. Jobboldali az „Él őő  ”, ”, baloldali a „Halott” kávéház. Bejárat mindkét részen hátulról, üvegajtó. El őő  ször   csak a jobboldali rész világos, a baloldali sötét, még nem is látszik, hogy mi.  A pultnak támaszkodva két két fiatalember beszélget beszélget a kasszírnő vel. vel. Kevés vendég van,  pincérek unottan lézengenek lézengenek az asztalok között. A pult mellett egy széken széken álmos virágáruslány. Id ő  ő : késő  este.)  este.) PISTA (belép az üvegajtón, kabátban, kalappal a kezében, egyenesen a pulthoz megy).. Szervusztok fiúk… szervusz… hallottátok már?! megy) I. FIATALEMBER. Micsodát? PISTA. Hogy a Karcsi meglőtte magát! II. FIATALEMBER. Bálint Karcsi?! KASSZÍRNŐ. Jesszus! De borzasztó! ÖREG PINCÉR. Tizenharmadik. FŐÚR (jön jobbról, ideges). ideges). Micsoda tizenharmadikról beszél maga itt? ÖREG PINCÉR. Tizenharmadik halottunk, amióta itt vagyok. FŐÚR. Kicsoda? ÖREG PINCÉR. Bálint nagyságos úr. FŐÚR. Ejnye… vigyen csak egy feketét annak a kopasznak ott… Ez a Halmi megint nem fizetett. Írjam föl, írjam föl… nem mehet ez így örökre. FIATAL PINCÉR. Ki halt meg? FŐÚR. Nem volt még szerencsénk. VIRÁGÁRUSLÁNY (eddig némán és riadtan figyelt). figyelt). Első sarokasztal… első  sarokasztal… meghalt… és csak ennyi az egész… hát… ennyiből áll… ha egy ember meghal… és aztán vége…? (Jobboldali szín elsötétül, baloldali kigyúl. Ugyanaz a kép, csak a személyek mások. A pultnál divatjamúlt ruhában ül egy felt űű  nő en en sápadt nő  , vele együtt tizenketten vannak, legtöbbje régiesen öltözve, köztük egy roskadt hátú f őő  pincér   és

 – 95–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

egy tüd őő  bajos bajos képű  pincérgyerek.  pincérgyerek. Mozdulataik fáradtak és vontatottak, valószínű tlenek.) tlenek.) A HALOTT (ugyanaz a ruha, ugyanaz az arckifejezés, ahogy a ravatalon feküdt. A melle közepénkörülnéz, nagy piros folt. Hátul belép, szögletes mozdulatokkal. Megáll. Csodálkozva nem is figyelnek rá. Kicsit zavartan). zavartan) . Engedelmet kérek… Bálint Károly vagyok… éltem harminckét évet… igen… ennyit éltem… olyan sokat… és most itt vagyok… MIND (egyszerre) (egyszerre).. Jó csendet. HALOTT (csodálkozva) (csodálkozva).. Jó csendet? Ez szép köszönés… soha sem hallottam eddig… jó csendet… hát jó csendet akkor… nektek is… (Néhány lépést tesz el őő  re, re, a sarokasztal felé. felé.  )  )  BOHÉM (régi bohémesen öltözött öreg fiú, mindig vígat játszó arc. Felkel valamelyik asztal mell ő  ő l és hozzá lép). lép). Persze, te még csodálkozol… nem baj  pajtás, van már asztalod? asztalod? HALOTT (a sarokasztalra mutat). mutat). Ez itt. BOHÉM. Egyedül ülsz? HALOTT. Én mindig egyedül voltam. BOHÉM (csodálkozva) (csodálkozva).. Annyi között? Hiszen ti annyian vagytok mindig! HALOTT. Az élőket gondolod? BOHÉM. Persze. Azok soha sincsenek egyedül! HALOTT. Nem tudom. Lehet hogy igazad van… tényleg sokan voltunk… és talán azért voltam egyedül… BOHÉM. Üljünk le. Ne félj, itt nem kell rendelni semmit, ha az ember néhány  percre le akar ülni… itt nincsen pénz és talán ezért ezért unjuk magunkat néha. néha. PINCÉRFIÚ. Alászolgája Bálint úr, tetszik még emlékezni rám? HALOTT. Persze, hiszen te vagy a kis Gyuszi, aki tüd ő bajban… PINCÉRFIÚ. Igen, ezelőtt négy évvel. HALOTT. Emlékszem rád, te hoztad mindig az újságokat. PINCÉRFIÚ. Én azóta is láttam gyakran Bálint urat, de nem tetszett engem észre venni. HALOTT. Nem vettelek észre…? Ne haragudj. PINCÉRFIÚ. Szót sem érdemel kérem, mi megszokjuk az ilyent, meg tetszik látni majd… (El .  )  )  BOHÉM (kártyát vesz el ő  ő )  ).   . Akarsz játszani?

 – 96–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

HALOTT. Nem. BOHÉM. Nem? Hm. Szomorú vagy. Valami fáj? HALOTT. Nem tudom… lehet. BOHÉM. Sirattak? HALOTT. Igen. BOHÉM. Sokan? HALOTT. Na, sokan nem… de mégis. BOHÉM. Volt, aki nem siratott? HALOTT. Hogy érted ezt? BOHÉM. Hát… hogy volt-e olyan, aki nem siratott, pedig kellett volna az illemszabály szerint. HALOTT (hosszú szünet után). után). Volt. BOHÉM. Az fáj? HALOTT. Az. BOHÉM. Ne gondolj rá… az ilyesmit nem szabad meglátni… hiszen úgyis egyre  .)  többen lesznek, akik majd nem siratnak, ha eszükbe jutsz. (Hosszú csend  )  HALOTT. Mondd csak! BOHÉM. Mit? HALOTT. Valamit szeretnék kérdezni tőled. BOHÉM. Na mondjad. HALOTT. Azt szeretném csak tudni… hogy most aztán hogy is lesz csak velem… BOHÉM. Micsoda? HALOTT. Hát… az igazságszolgáltatás. BOHÉM. Micsoda igazságszolgáltatás? HALOTT. Hát… hogy is mondjam… én nem úgy jöttem ide, mint más… hanem… BOHÉM. Hanem? HALOTT. Hanem… hogy mondjam csak… úgy… (Szégyenkezve (Szégyenkezve. ) öngyilkos . ) öngyilkos lettem. BOHÉM (kacag) (kacag).. Na ne mondd… hát azt hiszed, hogy az különbség, hogy ki milyen úton jut ide? Olyan mindegy az drágám, itt senkit ől sem kérdezik meg, hogy hogyan jött és miért jött és mit keres itt… csak egyszer űen itt vagyunk… hm… szóval nem kártyázol? int). HALOTT (tagadólag int). BOHÉM (vállat von). von).

 – 97–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

(Baloldali szín elsötétül, jobboldali kigyúl.) PISTA. Rengeteg adóssága volt szegénynek. KASSZÍRNŐ. Vajon azért? FŐÚR. Ugyan mi egyébért? Talán a maga két szeméért, mi? (El  )  . )  KASSZÍRNŐ. Azért nem kell mindjárt gorombáskodni! (Mikor már nem hallhatja..  ) Vén hallhatja ) Vén majom! VIRÁGÁRUSLÁNY. Istenem… hát szabad ilyesmit…? KASSZÍRNŐ. Mit fiam? VIRÁGÁRUSLÁNY. Így… csak egy kettőre… megölni… egy embert… magát… FIATAL PINCÉR. Na, és ha nem szabad? Ezt büntesse meg valaki, ha tudja! (Jobboldal elsötétül, baloldal kigyúl .  )) HALOTT (kicsit szomorúan). szomorúan). És látod… mégis van büntetése ennek is… büntetés, ami fáj. BOHÉM. Mire gondolsz? HALOTT. Hogy amikor ott állunk a revolverrel a kezünkben, azt hisszük, hogy ezzel minden elintéződik… és nem intéződik el semmi sem. Azt hisszük, hogy mindentől megszabadulunk, hogy megszabadulunk magunktól elsősorban… hogy azzal az egy kis mozdulattal minden megszűnik… de tévedünk és ez a nagy  büntetés… itt vagyok mostan mostan is, ha nem is éppen éppen úgy… valami történt ugyan ugyan velem, de mégÉN nem ahhoz, hogy pihenni tudjak… minden rossz között a legrosszabb! mégelég megmaradtam! ÖREG FŐÚR (melléjük lép, el ő  ő veszi veszi zsebébő l a noteszt). noteszt). Jó estét! HALOTT (zavartan) (zavartan).. Jó estét… (Nézi a noteszt  ) jó . ) jó estét… nem volt semmi. FŐÚR (mosolyog) (mosolyog).. Nem fizetni kell… itt soha sem kell fizetni, uram. Minden fizetni valónkat elfizetjük az életben. Csak az adatokért jöttem. HALOTT Adatokért? FŐÚR. Mennyit élt? HALOTT. Harminckét évet. FŐÚR. Mi oka volt ennyit élni? HALOTT. Tessék?

 – 98–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

FŐÚR. Azt kérdeztem, hogy mi oka volt ennyit élni? HALOTT. Értem már! Hogy ilyen keveset. Vagyis hogy miért? FŐÚR. Nem ilyen keveset. Ilyen sokat. Harminckét évet. Mi oka volt rá? HALOTT. Okom? Élni? FŐÚR. Igen. Mi oka volt rá? Mi volt az értelme ennek a harminckét évnek? HALOTT. Értelme? Hát ezt igazán nem tudom… azt hiszem, hogy nem valami sok értelme volt… de miért kérdezi ezt? FŐÚR. Én a kávéház történelmét jegyzem. Én vagyok itt a f ő pincér. HALOTT. Furcsa… hogy magát eddig soha nem láttam… mindig csak azt a másikat. FŐÚR. Az csak az utódom. (Legyint .  ) Kölyök ) Kölyök még. BOHÉM. Ó, az élők olyan vakok. Itt élünk köztük és meg se látnak. FŐÚR. Ha nem vigyázok, a lábamra rálépnek ezek az új pincérek. BOHÉM. Az élők nem is látnak. Csak sejtenek valamit, és ezt a sejtést felrajzolják az agyukba és azt hiszik, hogy olyan a világ, amilyennek a pupillájukon átszűr ődő  fénysugarak vetítik. HALOTT. Olyan furcsa minden … és olyan furcsák, hogy akik élnek, nem is látnak… hiszen akkor én se láttam? FŐÚR. Szóval semmi oka sem volt élni? HALOTT. Azt hiszem… semmi különösebb okom nem volt. (Baloldal elsötétül, jobboldal kigyúl .  )) VIRÁGÁRUSLÁNY. Én nem hiszem, hogy csak a pénz lett volna az oka. FŐÚR (jön jobbról, sietve. Középen megtorpan, gyors léptekkel az üres  sarokasztalhoz megy és leveszi róla a foglalt táblácskát. Majd újra megtorpan, megtorpan,  gondolkozik, aztán lassan lassan visszateszi. Gyors léptekkel léptekkel a pulthoz). pulthoz). KASSZÍRNŐ. Mindig annál az asztalnál ült szegény. VIRÁGÁRUSLÁNY (szipogva) (szipogva).. Soha sem fog többet ott ülni. FŐÚR. Ne bőgjön fiam. Ez nem siratóház. VIRÁGÁRUSLÁNY. De mikor olyan finom ember volt. KASSZÍRNŐ. Azért búcsúzott hát tegnap este olyan szomorúan. Isten vele… mondta és hosszasan megszorította a kezemet.

 – 99–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

FŐÚR. Ugyan. Magára sem nézett. Volt annak más baja, mint hogy a maga kezét szorongassa, fiam. (Hátsó üvegajtón nagyobb társaság érkezik. Köztük a Sző ke ke Asszony.) FŐÚR (elébük siet). siet). Tessék parancsolni. Kezeit csókolom nagyságos asszonyom, a kedves férje már várja. (Mind jobbra el .  )) (Egy darabig csend, jobbról zene, hangos beszéd, nevetés, pohárcsengés. A világítás kissé letompul, baloldal világítása kissé fokozódik, annyira, hogy ott is tisztán kivehet őő   a  a sarokasztalnál ül ő  ő HALOTT  HALOTT alakja.) LULU (idegesen jön jobbról. Fiatal, kicsit kifestett, a bárhölgyek lomposodó mozdulataival. Egyenesen a pulthoz siet). siet). Manci… Manci… igaz amit…? szelíden). Igaz, Lulu. KASSZÍRNŐ (nagyon szelíden).   a pultnak LULU. Úgy. (Hosszú szünet. Lulu félre fordítja a fejét, er őő  sen támaszkodik.) KASSZÍRNŐ. Ne sírj, Lulu! LULU. Nem sírok. (Szünet . Csendesen, komolyan, mintha csak magának mondaná..  ) Igen. mondaná ) Igen. Szóval elmentél. Elmentél messze… elutaztál… és itt hagytad a Lulut. Igen, ezt így szokták. HALOTT (halkan) (halkan).. Nem lát meg ő sem… BOHÉM (ugyanúgy (ugyanúgy). ). Az élők nem látnak. HALOTT (szomorúan).. Nem érzi, hogy nem hagytam el… nem lát… ő  sem. (szomorúan)

nem lát meg LULU (sír) (sír).. Uram Isten, ha élsz odafent valahol, azt mondd meg nekem: miért kellett elvenni szegény Lulutól azt az egyetlent is, ami az övé volt ezen a földön? Uram Isten… hiszen Te nem lettél gazdagabb tőle, csak én lettem szegényebb… hát akkor miért kellett… miért…? HALOTT. Szegénykém. BOHÉM. Az élők mindig önmagukat szánják, és milyen igazuk van! KASSZÍRNŐ. Lulu drága… Lulu drága ne b őgj… csúnyák lesznek a szemeid. LULU. Csúnyák lesznek a szemeim… nem baj már…. úgy sem sikerül… soha… szebbnek látni velük … az életet…

 – 100–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

jön). Kisasszony… kisasszony kérem… (Meghatódva ÖREG PINCÉR (jobbról jön). nézi..  ) Lulu nézi ) Lulu kisasszony kérem, átüzentek, hogy tessék visszamenni… egy úr várja… (tompán).. Jó. Megyek már. (Letörli a könnyeit, púdert és rúzst vesz el őő  )  . ) LULU (tompán) ÖREG PINCÉR. Kérem, kisasszony drága… én tudom…hogy mi ez… amikor… és aztán jön a kötelesség és durván ránk szól… és ilyenkor érezzük, hogy nincs is életünk… de azért nem érdemes sírni, mert attól nem lesz jobban semmi. KASSZÍRNŐ. Ne bőgj, Lulu… hiszen nekünk nincsen is szívünk, azt mondják. LULU. Szívünk? Bizony lehet, hogy már nincsen. (El jobbra. jobbra ) . ) ÖREG PINCÉR. Nagyon a lelkére vette. KASSZÍRNŐ. Elmúlik. HALOTT. Nem igaz! Nem múlik el semmi! BOHÉM (vállára vereget, gúnyosan). gúnyosan). De. Elmúlik. Nyugodj meg, hogy elmúlik. HALOTT. Hát akkor én miért nem múltam el? Miért kell mindezt végignézzem? BOHÉM. Az más. Ezt úgy hívjuk, hogy igazságszolgáltatás. ÖREG PINCÉR. Nem szabad az ilyesmit úgy tüdőre szívni. KASSZÍRNŐ. Nem hát. (Szünet .  ) Mondja, ) Mondja, mit csinál a Rózsi? ÖREG PINCÉR. Jobban van már. (diadalmasan).. Na ugye, hogy használt az a tea! Mondta Kleinné, ez KASSZÍRNŐ (diadalmasan) a legbiztosabb szer influenza ellen. (Kint a zene valami hangos foxtrottba kezd, jobbról el őő  táncol táncol a Sző ke ke Asszony egy  fiatalemberrel. Eltáncolnak a fiatalember mellett, az as asszony szony egy nyugtalan  pillantást vet rá, majd a pult felé. Halott megmozdul, kkinyújtja inyújtja a kezét, mintha mintha mondani akarna valamit.) BOHÉM. Mi az? Valami bajod van? (csüggedten).. Persze… semmi. HALOTT (csüggedten) FIATALEMBER. Valami romantikus íze van ennek az éjszakának…. érzi ugye Klári… igen maga is kell érezze… ahogy így hozzám simul… mintha a világ kezdetétől fogva táncolnánk így… milyen gyönyör ű… mintha ebben a percben az egész világ csak kettőnkért volna. BOHÉM. Pillangócskák a lámpa körül. (idegesen).. Mondtál valamit? HALOTT (idegesen)

 – 101–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

BOHÉM. Igen. Azt mondtam, hogy olyanok, mint a pillangócskák a lámpa körül. Libegnek. Libikélnek. (Kezeivel repked ő  ő mozdulatot  mozdulatot végez. végez ) Repkednek. . ) Repkednek. Így. Nem tudják, hogy miért, csak repkednek. Mert muszáj nekik repkedni. SZŐKE ASSZONY (hangosan nevet). nevet). Mondja, maga mindig ilyen szentimentális? FIATALEMBER. Csak amikor magával vagyok… amikor itt érzem a közelemben… érzem a hajából kiáradó illatot… és nézem a nyakát és szeretnék  beleharapni… hogy fájjon. fájjon. BOHÉM. Hallod? Repkednek. HALOTT. Undorító. BOHÉM. Bánt? HALOTT. Nem. Csak egyszer űen undorító. BOHÉM. Hm. Persze. Undorító. (Gúnyosan (Gúnyosan.  ) Ja, .) Ja, tudod a mi időnkben. HALOTT. Ugyan kérlek. BOHÉM. Kérlek. (Szünet .  ) Hát ) Hát nem kártyázol? HALOTT. Nem. SZŐKE ASSZONY (nevet) (nevet).. Micsoda gyerek maga, Pali! FIATALEMBER. Maga engem nem vesz komolyan. Vigyázzon! Egyszer csak meghallja, hogy én is úgy jártam, mint a Bálint Karcsi. Akkor majd nem nevez gyereknek. SZŐKE ASSZONY (megütközve) (megütközve).. Mit mondott Bálint Karcsiról? FIATALEMBER. Nem hallotta? Az éjjel szíven lőtte magát. Az emberi szív nagyon vékony fonállal van az élethez kötve. SZŐKE ASSZONY. (Hirtelen abbahagyja a táncot, a homlokához kap. kap ) . ) FIATALEMBER (ijedten) (ijedten).. Az Istenért! Mi baja van? Rosszul érzi magát? Hozzak orvost? Istenem, milyen sápadt! (Halott felugrik az asztal mell ő  ő l, l, és egy lépést tesz a fal felé.) áll). Megállj. Ne feledd el: fal van köztetek. BOHÉM (gyorsan elébe áll). (csüggedten). HALOTT (csüggedten ). Igaz. Fal. Halálnak hívjuk odaát. BOHÉM. Itt élet a neve. Nem mindegy? Fontos, hogy fal. FIATALEMBER. Mi baja van az Istenért! Mi történt? SZŐKE ASSZONY. Semmi… már semmi… csak úgy látszik, elszédültem egy kicsit a tánctól… kérem, vezessen vissza az asztalunkhoz.

 – 102–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

HALOTT. Klári… Klári… ez az élet tánca. SZŐKE ASSZONY (döbbenve áll meg a sarokasztal mellett, babonásan, ijedten) ijedten).. Hallotta? FIATALEMBER (csodálkozva) (csodálkozva).. Micsodát? Ő

SZ KE ASSZONY. Mintha… mintha asztalnál szólott volna. ) (Ketten el jobbra. jobbra FIATALEMBER. Annál? Hiszen üres. ennél Talán az a feje zúgott.valaki . ) HALOTT (mereven áll egy helyben, a keze tétován felemelkedik, mintha feléje akarna nyúlni). nyúlni). Nem… nem… nem a feje… a szíve zúgott szegénynek… (Visszaroskad a székre. székre.  )) BOHÉM (részvéttel) (részvéttel).. Ne búsulj pajtás. Nem zúg az sokáig. A szív az ilyesmibe hamar belefárad. Megunja tudod, mint ahogy az ember az adósságait megunja. (El őő  veszi veszi újra a kártyát .  ) Na,… ) Na,… hát osszak? HALOTT (rázza a fejét). fejét). BOHÉM (vállat von, elteszi a kártyát, legyint). legyint). Jó. Csak savanykozzál. (Lulu jön jobbról, nagyon fáradt. El ő  ő ször   a pult felé indul, aztán megáll, az üres  sarokasztalra néz, és lassan odamegy, majd leül.) KASSZÍRNŐ. Na Lulu, hogy vagy? LULU. Megszöktem egy kicsit. Úgy fáj a fejem, pihenni szeretnék. Olyan fárasztó ez… olyan fárasztó ez az élet. HALOTT. Lulu… szegény kicsi Lulu…. ennek is én vagyok az oka. mondaná). Tehát elmentél és itt hagytad a Lulut egyedül. LULU (mintha magának mondaná). Pedig szegény igazán semmit sem akart tőled… csak hogy láthasson néha… és hogy megsimogassa a kezedet… és ne érezze magát olyan egyedül ebben a nagy, hideg világban… és mégis itt hagytad… hát szép volt? HALOTT. Uram Isten, miért büntetsz tovább. Miatyánk ki a mennyekben vagy szánj meg engem, hogy ne kelljen mindent lássak és halljak… Miatyánk. LULU. Látod, azért nincs semmi baj… én már mindent megbocsátottam neked… azt is, hogy néha rossz voltál és igazságtalan… azt is, hogy olykor hetekig nem is  jöttél felém… és hogy lenéztél, lenéztél, mert én csak egy egy ilyen nő vagyok… és most megbocsátom, látod azt is, hogy elhagytál… ilyen csúnyán… ilyen elegánsan… ahogy csak az urak szokták… és belátom, hogy nem találtunk össze… te szegény úr…, ha legalább pincér lettél volna, vagy csaposlegény… hogy tudtál volna élni… de csak egy szegény úr voltál és én megbocsátom neked… belátom, hogy meg kellett halnod… bocsásd meg te is nekem… hogy ez fáj.

 – 103–  

 

Tavaszi szél 

Wass Albert

HALOTT. Ne sírj Lulu… az Istenért, ne sírj! LULU. Ne sírj Lulu… így mondanád, ha most valahonnan idelépnél mellém… ne sírj Lulu… és megsimogatnád a homlokomat… milyen könnyű, hideg kezed volt… és megkérdeznéd, hogy miért sírok… és én elmesélném neked… hogy hol volt, hol nem volt: élt valahol a földön egy szegény asszony, akitől az élet már mindent elvett… amikor összetalálkozott veled… és neked adta mindazt, amije még volt… ami még megmaradt a szívéből… ami még megmaradhatott a szívéből egy olyan szegény, rossz nőnek… amilyen én vagyok… az életen keresztül, ezen a csúnya, sötét, hideg életen… Elhagytad. Igazad volt. Nem kár érte. És magaddal vitted mindenét. Jól tetted. Hadd legyen igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy az olyan nőnek, mint én, nincsen is szíve… HALOTT. Tudom, most már tudom, hogy szíve mindenkinek van… ha nem is fáj mindig. BOHÉM. És ha nem is láttuk azelőtt. HALOTT. Istenem, hát miért kell mindezt végignézni? BOHÉM. Mert ezekMi? a nyomaink, amiket a világon hagytunk. Plötty-plötty. Nem nagyon elegánsak. HALOTT. Mennyi csúnya nyom maradt utánam… mennyi csúnya nyom. IDEGEN ÚR (jobbról jön, körülnéz, meglátja Lulut, odasiet). odasiet). Na, csakhogy megtaláltam, kis szökevény…! De hát mi van magával, egészen könnyes az arca…? LULU. Semmi… csak fáj a fejem… és talán egy kicsit becsíptem… de már ltetve nevet .  ) Ugye ) Ugye jó? nevetek is… (Er őő  ltetve IDEGEN ÚR (vizsgálódva nézi). nézi). Nem jó. De talán menjünk viszsza… majd egy kis tánc helyre hozza… és ez az asztal itt úgyis foglalt. ő 

LULU. Foglalt… a terít  t, széket  . ) Foglalt…  ) Foglalt… legyen rendben azpersze…. asztala… (Felkel, ha talán,elrendezi véletlenül… még bejönne az éjjel. így… IDEGEN ÚR. De hiszen maga sír…! LULU. Dehogy. (Nevet .  ) Csak ) Csak becsíptem egy kicsit. Nekünk nem szokott bánatunk lenni soha… mi azért vagyunk, hogy nevessünk, és mások is velünk nevessenek… és sírni se szoktunk… mert nem szabad… csak néha úgy eszünkbe jut valami… és néha becsípünk… és… és hát ennyi az egész… (Közben mindketten el jobbra. jobbra ) . ) BOHÉM. Színház…színházacska… Színház…színházacska… mit meg nem tesz az ember egy jó kis gázsiért… HALOTT. Néha becsípünk… és ennyi az egész…  Jobboldali szín néhány pillanatig üres, csak a Kasszírnő  bóbiskol  bóbiskol a pultnál.

 – 104–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

VIRÁGÁRUSLÁNY (lassan jön jobbról, középen megáll, körülnéz, néhány n éhány  pillanatig az alvó Kasszírn Kasszírnő re re figyel, aztán lábujjhegyen a sarok-asztalhoz megy, kivesz kosarából egy szál rózsát, és az asztalra teszi. Újra körülnéz, aztán lábujjhegyen, gyorsan hátul el). HALOTT. Ennyi az egész… (Függöny.)

MÁSODIK FELVONÁS 3. KÉP (Elegáns szalon, jobbra-balra ajtó, hátul ablakok. Id őő  : aznap, éjfél után. Mikor a  függöny szétmegy, a szín csak a hátsófénye ablakokon keresztül keresztül van megvilágítva, vagyis csak az utcalámpák behatoló teszi sejtelmessé a szobát.) HALOTT (baloldali ajtón zajtalanul belép. Szögletes mozdulatokkal, de nesztelenül megy végig a színen, egy-egy bútort megsimogat a kerevet el őő  tt, tt, kicsit megáll. Majd a jobb sarokban lévő  kandalló  kandalló felé indul). indul). MANÓ (kis sötét alak, a jobboldali ajtófüggönyök mögül lép el őő  ,  szintén  zajtalanul).. Ki jár itt?  zajtalanul) HALOTT (megrezzen) (megrezzen).. Én. MANÓ. Mindenki „én”. HALOTT. Egy halott jár itt. MANÓ. Ugyan, mit keres itt egy halott? HALOTT. Önmagát. De te ki vagy, hogy megláthattál? MANÓ. Én ennek a háznak a szelleme vagyok. Távozz innen. HALOTT. Miért? Az élőket nem zavarom úgysem. Nem látnak már. MANÓ. Mit keresel itt? HALOTT. Hogy mit keresek? Istenem: önmagamat keresem csak. Ez nem elég? MANÓ (türelmetlenül) (türelmetlenül).. Nincs jogod itt bujkálni! HALOTT. Nincs jogom? Hiszen itt minden emlékezik reám! A nyomom még ott lapul a padló deszkáin! A kerevet… a kerevet szeret engem! Nincs jogom? Néhány szép órát töltöttem itt: életem legszebb órái voltak! Életem legszebb órái! Érted,

 – 105–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

hogy mi ez, csúnya kicsi szellem, neked soha sem voltak olyan óráid! Hát ez nem elég jogcím!? MANÓ. Nem elég. Ez nem jogcím. HALOTT. Nem jogcím? Nem jogcím az a sok elszabadult, fékevesztett érzés, ami mind ebben a szobában kallódott el? Tudod te, hogy mi egy olyan érzés? MANÓ. Nem tudom. HALOTT. Több mint minden, ami van. Több, mint a világ. Addig, amíg van, talán az Istennél is több! MANÓ. És azért jöttél? HALOTT. Azért. Mert hívtak itt a szőnyegek és a függönyök és a parkett kockái és a kandalló és minden… vagy nem is ők: a hozzájuk tapadt és itt felejtett érzéseim hívtak… MANÓ. Sajnállak, de ez nem elég. Távoznod kell. HALOTT. Megállj… van még valami… Hogy is mondjam neked, hogy megértsd… Nézd: én annyi rosszat tettem, amíg éltem, most láttam meg egyszerre, hogy milyen csúnya, sötét nyomok maradtak utánam. Ezek közül szeretnék elsimítani valamit… valamit jóvátenni, ha lehet… Nézd: engedd meg nekem! Ha a szépért nem is engeded meg, hogy ide jöjjek: engedd meg azért, ami csúf volt. Hogy ne lássam olyan nagyon csúfnak magamat, amikor visszanézek. MANÓ. Nézd, én sajnállak. HALOTT. Nézz a kerevetre! Ott ült és én mellette ültem. Az ablak nyitva volt és  beszállt hozzánk az útszéli orgonák orgonák illata… valaki a szo szomszédban mszédban muzsikált muzsikált és muzsikált bennünk a vér, amint a szívünkön végigtáncolt tavaszi kedvében. Most ősz van… vége van, úgyis… sár van az utcán és a nyomain sárosan jönnek utánam… végigjönnek az orgonasoron… bejönnek a kapun… már a lépcsőn vannak… itt lesznek mindjárt… jaj, ne szép akard,tavaszi hogy lelkét… idáig jöjjenek sáros  bakancsaikkal eltapossá eltapossák k az emlékeim tavaszi hogy és bes beszennyezzék zennyezzék a keze érintésének a helyét a kerevet szőnyegén… a függönyök ráncaiból kirángassák elrejtőzött emlékeimet… (Baloldalt hangos zaj, ajtónyitás, léptek  )  . )  Jönnek már!…. Jönnek! MANÓ. Nem bánom, maradj. De többet soha se lássalak! (Jobb függöny mögött elt űű  nik  nik .  )) HALOTT. Többet soha…többet soha…nem baj: csak szép maradjak…! (Baloldali ajtó hangosan kicsapódik, felgyúl a csillár, megjelenik a SZ Ő KE  ASSZONY estélyi ruhában, ruhában, sápadtan, kicsit züllötten, mögötte PISTA.)

 – 106–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

PISTA. Szóval még most is tagadsz! SZŐKE ASSZONY. Szóval még most is szekírozol! PISTA. A viselkedésed mindent elárult! SZŐKE ASSZONY. Ugyan, hagyj már! PISTA. Majdnem elájultál! Szép kis jelenet volt! SZŐKE ASSZONY (élesen) (élesen).. Az embert megrázza egy kicsit, ha egy jó barátja hirtelen meghal. Vagy téged talán hidegen hagy? PISTA (zavartan) (zavartan).. Nem… de nem err ől van szó! Most már biztosan tudom, hogy megcsaltál! SZŐKE ASSZONY. Újra kezded? PISTA. Akármit is beszélsz, most már nem hiszek neked! Kinyílt végre a szemem! Megcsaltál, megcsaltál és megcsaltál! Nevetségessé tettél a hátam mögött! Kijátszottál, kigúnyoltál, mint egy alattomos bestia! SZŐKE ASSZONY. Sértegetsz? PISTA (ordít) (ordít).. Ne kiabálj! Igenis csúffá tettél az egész világ előtt! Visszaéltél a  bizalmammal! Holnap már már mindenki tudni fogja, fogja, hogy a feleségem sírógörcsöt sírógörcsöt kapott, amikor megtudta, hogy öngyilkos lett a szerető je! SZŐKE ASSZONY. Kérlek, ne üvölts! Először is nem kaptam sírógörcsöt, ne hazudj! Másodszor úgy látom, inkább csak a hiúságodat sérti az egész. Azt a nagyszer ű férfihiúságot! PISTA. Ne térj el a tárgytól. Úgy bíztam benned, mint egy marha. SZŐKE ASSZONY. Hónapok óta gyötörsz a féltékenységeddel. PISTA. Még jobban kellett volna gyötörjelek! Meg kellett volna láncoljalak, mint valami kóborló kutyát, mint valami szukát, érted?! SZŐKE ASSZONY. Most már aztán elég volt! Ezt végleg kikérem magamnak! PISTA. Hallgass! Valld be, hogy megcsaltál! SZŐKE ASSZONY. Hiszen úgyis rájöttél! PISTA. De hallani akarom a szádból! Érted? Hallani akarom! SZŐKE ASSZONY. Hát arra várhatsz, fiam. Azonban vedd tudomásul, hogy elég volt. Err ől a témáról nem akarok hallani többet! Nem tűröm, hogy sértegess! Kész! PISTA. Semmi kész! Persze: a következményektől félünk. De attól nem félünk, hogy az egész világ tudjon a viszonyunkról, hogy az egész világ röhögjön azon az ostoba férjünkön, akit minden jöttmenttel sikerült fölszarvazni! Attól nem féltünk! SZŐKE ASSZONY. Te Pista! Te igazában nem is bánnád, ha megcsaltalak volna. PISTA. Micsoda?

 – 107–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

SZŐKE ASSZONY. Te nem is bánnád, ha én megcsaltalak volna. Úgy, hogy arról még csak sejteni se lehessen. Te igazában nem is a tényt bánod, hanem azt, hogy esetleg beszélnek róla… te Pista, én azt hiszem, neked csak a hiúságodat sértené a dolog, hogy éppen veled történt! PISTA. Nézd kérlek, ne magyarázkodj! SZŐKE ASSZONY. Nem magyarázkodom. De te Pista… te igazában nem is szeretsz engem. PISTA. Hát ez egyszer űen hajmeresztő! Megcsalsz, és amikor rájövök, egyszer űen kijelented, hogy nem szeretlek! Hát ez zseniális! SZŐKE ASSZONY. Nézd kérlek, ha nem szeretsz már, megmondhatod őszintén, nincs miért gyötörtjük egymást. PISTA. Zseniális fordulat! Vádlottból vádló! Akárcsak valami operettben! Mondd csak: te nem voltán valamikor színésznő? SZŐKE ASSZONY. Ne térj el a tárgytól. Mondd meg, ha meguntál, és szabadulni akarsz tőlem, mondd csak meg egészen nyugodtan. PISTA. Nézd Klári, beszéljünk nyugodtan, már régen gyanakodtam rátok. Amikor együtt kezdtetek járni a színházba. SZŐKE ASSZONY. Mert te untál elkísérni. Ahelyett inkább korcsmázni jártál mindenféle kétes nőkkel. PISTA. Nem tudom miféle kétes nőkr ől beszélsz, ha csak a barátnőidet nem gondolod. Egyébként kérlek hallgass végig! SZŐKE ASSZONY. Tessék! PISTA. Eleinte nem gondoltam semmi rosszra. Aztán egyszerre feltűnően sokat  jártatok hangversenyre hangversenyre és feltűnően későn végződtek ezek a hangversenyek. SZŐKE ASSZONY. Persze ennek is én vagyok az oka. PISTA. Feltűnően későn végződtek. Rendesen egy-két órával a befejezésük után. SZŐKE ASSZONY. Ezt kikérem magamnak! PISTA. Kérlek. Aztán az a kirándulás. SZŐKE ASSZONY. Talán a motordefektnek is én voltam az oka! PISTA. Tudtommal autóbuszok is járnak arra fele, meg vonatok. SZŐKE ASSZONY. Talán utazzak éjjel egyedül egy autóbuszon! PISTA. Nem. Inkább töltsd az éjszakát egyedül egy idegen emberrel az országúton. SZŐKE ASSZONY. Először is nem volt idegen ember, mert a barátod volt! PISTA. Mondjuk, hogy a te barátod!

 – 108–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

SZŐKE ASSZONY. Te mutattad be, mint legjobb legénykori barátodat! Te küldtél vele színházba, hangversenyre, még a kirándulásra is te küldtél vele, mert egyszer űen lusta voltál velem jönni és untad…! PISTA. Ez nem változtat a dolgokon. Ez még mind nem jogcím arra, hogy megcsaljál. SZŐKE ASSZONY. Hagyjuk ezt, Pista. PISTA. Ma aztán elárultad magad. Már semmi kétség sem fér hozzá. Nincs is értelme, hogy tovább tagadd. Legokosabb lesz, ha elválunk. SZŐKE ASSZONY. Pista! PISTA. Igen. Ez lesz a legokosabb, amit tehetünk. Holnap már az egész város tele lesz azzal, hogy a feleségem megcsalt egy semmirekellővel. SZŐKE ASSZONY. És te így tudsz beszélni arról, aki a legjobb barátod volt? Ma, amikor meghalt? PISTA. Fiam, a barátság is csak addig tart, amíg tiszteletben tartjuk egymás jogait. A saját egyéni körünkön belül megszűnik mindenféle barátság. SZŐKE ASSZONY. Szégyelld magad, Pista! PISTA. Rendben van. Te pedig pihenj a babérjaidon! Az agancsokon, amiket olyan szorgalmasan gyű jtögettél nekem, hitvesi tisztességed tisztességed jeléül. Bestia! Bestia! (Mérgesen el,  jobbra.) (SZ Ő KE ASSZONY ott áll a kandalló sarkának támaszkodva. támaszkodva. A HALOTT lassan lassan el őő  lép lép a szögletbő l,l, ahol eddig mozdulatlanul állt és szemben az asszonnyal nekitámaszkodik a kandalló másik szögletének. A HALOTT er őő  sen   nézi az asszonyt, de az nem látja.) HALOTT. Szép volt… és ugye te nem haragszol érte… rám…? mondja). Szép volt… hát SZŐKE ASSZONY (nem néz rá, csak magának mondja).  bűnhődni kell mindenért, ami szép? HALOTT. Az élet arra van, hogy szép legyen… miért van az, hogy végül mégis olyan csúnya lesz? fent). Milyen szép is volt ez a tavasz… soha még SZŐKE ASSZONY (úgy mint fent). ilyen tavasz nem volt talán a földön. HALOTT. Volt. Csak nem neked… és nem nekem. SZŐKE ASSZONY. Istenem… miért is kellett vége legyen… soha, soha többet nem lesz ilyen tavasz. HALOTT. Lesz. Csak nem nekem… és nem nekünk.

 – 109–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

SZŐKE ASSZONY. Furcsa hogy rá kell gondolnom… egy halott csókjára. HALOTT. Ősz van. Azért. SZŐKE ASSZONY. Istenem… miért volt olyan rövid ez a tavasz… és most mi lesz… velem? Lehet így élni… tovább? HALOTT. tavasz hamar lejár. újra… A szív és egyakifurcsa óra: ne félj, majd egy új tavasz, s Minden szívedben az órát fölhúzza fölhúzza, nem énjön leszek… SZŐKE ASSZONY. De most… de most mi lesz? Nem bűn, ha letagadlak? Lehet-e ennyi szépet lehazudni? És ennyi szépre van-e megbocsátás? HALOTT. A szépnek szép a büntetése is. SZŐKE ASSZONY. A szépnek szép a büntetése is. PISTA (jön jobbról, pizsamában, tétovázva keresgél az asztalon). asztalon). Nem láttad a gyufát? SZŐKE ASSZONY (tompán) (tompán).. Nem. PISTA. Nem jössz be? SZŐKE ASSZONY. Nem. PISTA (vállat von és indul vissza). vissza). Jó. SZŐKE ASSZONY (mikor már a férfi keze a kilincsen van, hirtelen és nagyon komolyan).. Pista! komolyan) PISTA (visszanéz) (visszanéz).. Tessék? SZŐKE ASSZONY. Beszélni szeretnék veled. PISTA. Ugyan hagyjad! Unom már. SZŐKE ASSZONY. De ez nem maradhat így, Pista. PISTA (közelebb jön). jön). Nézd szívem, egy kicsit ideges voltam az elő bb… hagyjuk ezt. SZŐKE ASSZONY. Nem lehet elhagyni. Gondolkoztam a dolgon és beláttam, hogy igazad van. Váljunk el. PISTA. Micsodát? SZŐKE ASSZONY. Váljunk el. PISTA. De hát miért? SZŐKE ASSZONY. Mert… mert be kell valljam neked… hogy…. (Sírással küszködik, majd er ő  ő t kényszerít magára és egyszerre egészen más hangon, tárgyilagosan..  ) Pista, tárgyilagosan ) Pista, én megcsaltalak téged. PISTA (megütközve) (megütközve).. De Klári! SZ ŐKE Vele. ASSZONY. Megcsaltalak. Nem egyszer. Sokszor. És nagyon boldog voltam. Veled soha sem voltam olyan boldog.

 – 110–  

 

Wass Albert

Tavaszi szél 

PISTA. Megbolondultál? SZŐKE ASSZONY. Nem. Csak belefáradtam már a hazudozásba. Bevallom, hogy megcsaltalak. PISTA (szótlanul áll egyhelyben, nagyon csüggedten, majd megfordul és lassan az ablak felé megy). megy). SZŐKE ASSZONY. Nem érted? Megcsaltalak. PISTA (nekitámaszkodik az ablaknak, nem néz vissza). vissza). SZŐKE ASSZONY. Nem felelsz? Egy szavad sincs? Nem dühöngsz, és nem akarsz agyonütni? Vagy talán nem voltál elkészülve rá? Pedig azt mondtad mindig, hogy tudod! PISTA (hallgat) (hallgat).. SZŐKE ASSZONY. Vagy talán nem értetted jól? Nem mondtam elég érthetően? Meg-csal-ta-lak! Érted? Meg-csal-ta-lak! Wass Albert gépelt kézirata alapján A darabot aőrizte Kolozsvári Államiis Magyar Színház csakakik így,a megszakítva meg. Ezúttal kérjük azokat a gydokumentumtára ű jtőket és kutatókat, dráma folytatására bukkannak, jelentkezzenek kiadónknál, a Kráter Műhely szerk.)  Egyesületnél. (A szerk.)