Vállalatgazdaságtan

Vállalatgazdaságtan

Vállalatgazdaságtan I. A vállalat érintettjei, céljai, formái 1. Üzleti vállalkozás-vállalat Szervezet: olyan rendszer, amelynek működése emberi cselekvéseken keresztül valósul meg. Alapvető cél: a szervezet tevékenységének irányultságát, létének értelmét kifejező cél. Üzleti vállalkozás: olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja fogyasztói igények kielégítése, nyereség elérése mellett. Vállalat: a jogi személyiséggel rendelkező üzleti vállalkozás szervezeti kerete. A szervezet üzleti vállalkozás, ha:  a szervezet önálló alapvető céljának megvalósításában:  módjában áll a körülményeket saját szempontja szerint mérlegelni, erre alapozva dönteni  saját üzleti tevékenysége biztosítja a vállalkozás túlélését:  a ráfordítások nem haladják meg tartósan a bevételeket  hosszútávon nyereségesen működik  kockázatot vállal:  bizonytalan közeg  az erőforrások befektetése megelőzi a megtérülést  önállóság kritériuma: az üzleti vállalkozás a saját tőkéjét kockáztatja  a szervezet valóságos piacon működik:  nem más szervezet autokratikus döntése határozza meg az output és az input árait  a vállalat eredményessége és kockázatai nem más szervezettől függenek 1.1. Az üzleti vállalkozás alapvető célja Fogyasztói igény: olyan igény, amelyet a gazdaság szereplői nem saját szervezetükön belüli munkával, s nem közösségi intézmények útján kívánnak kielégíteni. = valamely szolgáltatás vagy termék iránti keresletként jelenik meg a piacon Összetett fogalom: emberi szükségletek, vágyak, kívánságok, a piacgazdaság fogyasztói (customers) ezek alapján szabad akarattal döntenek a rendelkezésre álló pénz, valamint a kínált áruk és szolgáltatások figyelembevételével igényeiknek kielégítéséről. Tényleges/hatékony kereslet: a fogyasztói igény mögött reális fizetőképesség áll. Szükségletek alatt az emberi lét fenntartásához egy adott kultúra körében szükségesnek ítélt javakat és szolgáltatásokat értjük. pl. élelem, lakás, ruha, oktatás, egészségügyi ellátás... Kettős értékrend: a vállalat egyazon folyamatban hozza létre a fogyasztói és tulajdonos értéket. Ezt nagyban befolyásolja a közeg, melyben a folyamat végbemegy. Nyereségszerzési kritérium: a ráfordítások nem haladják meg tartósan a bevételeket. A vállalat célja gyakorlatilag sohasem lehet maximalizáló jellegű, a vállalat az egyes célok elérésének mértéke szerint keres kielégítő megoldásokat.

1

Vállalatgazdaságtan

1.2. A vállalat küldetése A vállalat küldetése: a vállalat alapvető céljának konkrét értelmezése. Meghatározza a működési kört, a belső működés és a külső érintettekkel való kapcsolatok alapelveit. Az alapvető cél minden vállalat számára azonos, a küldetés azonban mindegyiknél más:  alapvető cél → a szervezet jellege – különbség más szervezetektől  küldetés → a vállalat egyénisége – különbség más vállalatoktól Küldetés megvalósítása: számos tevékenységből tevődik össze. Pl.: Marketing: a vállalat fogyasztóorientáltságát fejezi ki, tartalma a vállalat piaci kapcsolatait fejlesztő és megvalósító funkciók betöltése. Innováció: a fogyasztói igények új, magasabb szintű kielégítésének a módja, szintén a piacra való orientáltság következménye. Kifejezi a versenyfeltételekhez való alkalmazkodást, a változó fogyasztói igények nyereséges kielégítését. 2. A vállalati működés érintettjei Vállalat küldetése + vállalati működés érintettjeinek céljai = a vállalat céljai. Érintettfelfogás: vállalat társadalmi beágyazottsága → a vállalat alapvető célja egy tág társadalmi rendszer keretei között valósul meg. A vállalat működése e tág rendszer összetevőivel szoros kapcsolatban valósul meg, kölcsönösen hatnak egymásra, befolyásolják, előnyösebb, hátrányosabb helyzetbe hozzák egymást. A vállalati működés érintettjei: érintett minden olyan személy vagy csoport, aki / amely lényeges, tartós, kölcsönös kapcsolatban áll a vállalat működésével. Érintett = stakeholder Belső - tulajdonos - menedzser - munkavállaló

Külső - fogyasztók - szállítók - versenytársak - stratégiai partnerek

- állami intézmények - helyi és önkéntes állampolgári szerveződések - természeti környezet + jövendő generáció + média

 lehetnek konkrét személyek / szervezetek  külső és belső érintettek nem választhatóak élesen szét: szerepek változása, egyidejű betöltése A belső érintettek: hozzátartoznak a szervezethez meghatározott jogviszony keretében.   

tulajdonos → tőkebefektetés →tulajdonosi érték növelése menedzser → a működtetéshez kapcsolódó döntéshozatal → a vállalat eredményes működése alkalmazott → végrehajtás → személyes jövedelem maximalizálása, munkafeltételek javítása Egyéni vállalkozónál a szerepek egybe esne, nagyobb vállalatoknál szükségszerűen szétválnak. A külső érintettek: az első csoport szűkebb értelemben vett piacgazdaság. 2

Vállalatgazdaságtan



fogyasztók → a fogyasztói elégedettség a hosszú távú profitkilátások legfontosabb összetevője  versenytársak → osztoznak a kereslet kielégítéséből származó nyereségen + ösztönzés az innovációra → piaci verseny alapja  szállítók → vállalkozás = fogyasztó; színvonalas és stabil ellátottság erőforrásokból (pl. hitel) ↔ profit; szűkös erőforrások → hiánygazdaság → versenyzés az erőforrásokért  stratégiai partnerek: olyan vállalatok, intézmények, amelyeknek a küldetése „átfed” a mi vállalatunkéval, s azzal összekapcsolódó, részben azonos célokkal, tevékenységgel rendelkeznek. Pl. horizontális kapcsolat: közös fejlesztés, marketingakció vertikális integráció: szállítói / vevői kapcsolat  állami intézmények: azok az intézmények, amelyek az államot a vállalatokkal való kapcsolatában képviselik. Kölcsönös hatás: utasítási jog ↔ adó  helyi és önkéntes állampolgári közösségek: helyi közigazgatás és valamennyi lehetséges nem állami, társadalmi csoportosulás = „civil szféra”. Kölcsönös hatás: szabályozó intézkedések, informális befolyásolás ↔ helyi szociális problémák megoldása  természeti környezet: természeti tényezők korlátozottságának felismerése általános társadalmi felelősség erősödése → követelmény: a természeti környezet megőrző-regeneráló használata → állami / helyi előírások, környezetvédelmi civil szervezetek Érintettmenedzsment: a vállalat külső és belső kapcsolatrendszerét összefüggően irányító, gazdasági, társadalmi és etikai elemeket egyaránt tartalmazó gazdag tevékenységi kör.  a felső vezetés egyik legfontosabb tevékenysége  általában nem egységes, formális szervezeti funkció 3. A vállalat céljai A vállalatnak, mint szervezetnek a céljai a küldetésből és a belső érintettek céljaiból, törekvéseiből alakulnak ki. 3.1. Az egyéni és vállalati célok Az emberek egyéni célokkal rendelkeznek, és azért kapcsolódnak a vállalathoz, és vesznek részt a tevékenységében, mert úgy vélik, hogy ez elősegíti saját céljaik elérését. 3.1.1.

Az egyéni célok

Az ember állandó szükségállapotban lévő lény: egy bizonyos szükségletet ki lehet elégíteni, de az emberi szükségleteket nem. Kielégítetlen szükséglet motiválja az embert. A szükségletek és célok viszonya: • a szükségletek logikailag megelőzik a célokat • az egyéni célok nem felelnek meg kölcsönösen és egyértelműen a szükségleteknek, mivel több cél szolgálhat egyetlen szükséglet kielégítésére, és fordítva • az egyén céljának négy fő tényezője: - norma- és értékrendszer - öröklött szellemi és fizikai képességek 3

Vállalatgazdaságtan

- személyes tapasztalatok, tanulékonyság - fizikai és társadalmi környezet mobilitása A szükségletek különböző intenzitással rendelkeznek, egyszerre is jelentkezhetnek, közre játszanak egyes cselekedetek kiváltásában. Azonos szükséglet nem feltétlenül váltja ki ugyanazt a cselekvést. Léteznek helyettesítő pótcélok, ha egy bizonyos szükséglet kielégítése akadályba ütközik. 3.1.2.

A szervezeti célok

Az egyéni célok megvalósításának általában gazdasági feltételei vannak, és lehetnek köztük gazdasági természetűek. Williamson nyolc olyan célt jelöl meg, amelyet munkahelyünkön keresztül szeretnénk megvalósítani: 1. jövedelem 2. biztonság 3. státusz 4. hatalom 5. presztízs 6. a társadalom szolgálata 7. szakmai kiemelkedés 8. hasznosság A szervezeti célok legfőbb jellemzői:  Hierarchikusan strukturáltak: ez szolgáltatja a szervezet számára azt a logikus és konzisztens vonatkozási alapot, amellyel meghatározhatóak a célok eléréséhez szükséges tevékenységek és ezek célszerű csoportosítása, összehangolás. Ennek megteremtése a menedzsment feladata.  Kölcsönös erősítés: a szervezet és a szervezet tagjai egyaránt segítik egymást céljaik elérésében → a szervezeti célok elérése hozzájárul az egyéni célok eléréséhez és fordítva.  Kompatibilis: az egyéni célok összeegyeztethetőek a szervezet hatékony működésével.  Fölérendelt = szuperordinált célok létezése: olyan cél, amely az eltérő személyes célokkal rendelkező egyéneket együttműködésre készteti. 3.1.3.

Az egyéni és a szervezet célok kapcsolata:

 Az egyéni célok váltják ki a cselevést.  Akció (egyéni cél)– interakció (egyéni cél) = interakció: az emberek közötti kölcsönhatás alkotja egy szervezet produktív részét, ez hozza létre az „újat”.  A szervezet létének a végső indoka az egyéni cselekvések és viszont-cselekvések mögötti egyéni célok.  A szervezet minden tagjának vannak elképzelései a saját és a szervezet céljairól.  Ezek az elképzelések nem feltétlenül tudatosulnak benne, de ha megfogalmazná ezeket a célokat, azok összeegyeztethetőek lennének.  A leghatékonyabb szervezet az, ahol az összes tag egyéni és szervezeti célokkal kapcsolatos elképzelése összeegyeztethető, és ezek az elképzelések összhangban vannak egymással. A szervezeti célok az egyéni célmegvalósítási törekvésekből adódó konfliktusok során, kölcsönös 4

Vállalatgazdaságtan

kompromisszumokra épülve alakulnak ki, ez a szervezet életének normális és szükségszerű velejárója. A vezetésnek megfelelő belső működési mechanizmusokkal mozgásteret kell nekik biztosítania.  teljes ellentét  részleges ellentét  semlegesség  összeegyeztethetőség  azonosság 3.2.

A tulajdonosok, menedzserek – céljaik és kapcsolataik 3.2.1.

A tulajdonosok céljai

a, Természetes személyek A természetes személy, a „valódi tulajdonos” saját személyes tulajdonát képező pénzt vagy ezt fedezetként feltételező hitelt fektet a vállalkozásba. Viszony → részesedés mértéke → két szélső eset:  egy tulajdonos: meghatározó befolyás minden esetben, pl. kötelező erejű utasítások  tőzsdén jegyzett vállalat → sok tulajdonos:„lábbal szavazás”, befolyás: részvények vétele / adása b, Intézményi tulajdonosok Legfőbb csoportjai: • állam és annak intézményei • bankok, pénzintézetek, • vállalatok • egészségbiztosítás, nyugdíjalapok Képviselő útján vesznek részt a vállalatok irányításában, befolyásuk mértékét és módját a vállalat jogi státusza, illetve a tulajdonrész határozza meg. Tőkeérték-növelés a célja: megfelelő eszközökkel biztosítja, hogy a vállalkozás működése során minden más célt ennek rendelnek alá, de ennek érvényesülését csak közvetve tudja befolyásolni. Képviseleti probléma: a megbízó-ügynök viszonyban fellépő jelenség. Lényege az ügynök részéről jelentkező opportunista cselekvés, amelynek alapja az információs aszimmetria, azaz a megbízó és az ügynök eltérő informáltsága. A menedzsment vajon megfelelően képviseli-e tulajdonos érdekeit? Információs aszimmetria: a vállalat egy fekete doboz, a tulajdonosnak nincsenek pontos információi a vállalat lehetséges teljesítményéről és a mozgósítható tartalékokról, a vezetőknek viszont vannak. A tulajdonosok eszközei, pl.: - elbocsátás - a felső vezetők jövedelmük egy részét a vállalat hosszú távú eredményességétől függő részvényekben kapják 3.2.2.

A menedzserek céljai

A menedzseri réteg kötődik a leginkább a vállalat célokhoz:  növekedés: hosszútávon, mindennapi működés szintjén is → életképesség → nagyobb vállalat vezetésében való részvétel → nagyobb presztízs 5

2.3.

Vállalatgazdaságtan

→ életminőségi tényező → nyereségesség → sikerkritérium → jövedelem A munkavállaló céljai A munkavállaló céljai kötődnek legkevésbé szorosan a szervezet céljaihoz.  jövedelem  értelmes munkavégzésből származó öröm  önmegvalósítás  társas kapcsolatok Alapvető konfliktus: a munkavállaló számára kifizettet jövedelem a tulajdonosok és a menedzserek számára költség. 3.2.4.

A vállalatkormányzás: corporate governance

A vállalatkormányzás feladata, hogy olyan intézményeket és mechanizmusokat építsen ki, illetve működtessen, amelyek a vállalaton belüli szereplők céljainak összehangolását, a közösen elfogadható működési normák és teljesítménycélok kialakítását, a külső érintettekkel való kapcsolatok irányítását, a működés ellenőrzését és értékelését elvégzik. A nagyobb vállatoknál tölt be jelentős szerepet: különböző testületek végzik, amelyeknek feladatköre és tevékenysége jogilag körülhatárolt, ezek kulturális és intézményi szempontból eltérőek lehetnek. Angolszász rendszer Széttagolt tulajdonosi rendszer → a részvények tőzsdei kereskedésén épül. Vezető testület: igazgatóság – teljesen vagy többségében külső igazgatók → az igazgatóság az őt megválasztó közgyűlésnek tartozik beszámolással anyagi felelősség terhe mellett, főként a működés pénzügyi vetületeire, ezen belül is a rövid távú, főleg a tőzsdén is tükröződő hatásokra figyelve. Kulcsszerepet játszanak az ügyvezető igazgatók, ezen belül is a vezérigazgató (CEO= Chief Executive Officer), aki gyakran az igazgatóág elnöke. Német rendszer A tulajdonosi rendszer kevésbé tagolt. - intézményi befektetők nagyobb szerepe - kereszttulajdonlások gyakorisága - erőteljesebb munkavállaló érdekvédelem A tulajdonosok szakmai érdeklődése kiterjed a vállalat reálszférájára, szemléletük hosszabb távú. Kétlépcsős kormányzás:  Felügyelő bizottság: stratégiai döntéseket hoz, az igazgatóságot ellenőrzi, a munkavállalókat is képviseli.  Igazgatóság: belsősökből áll, a napi ügyvezetést intézi, és a vállalatot irányítja. A magyar rendszer A Társasági törvény alapján előírt modell a fenti két rendszer keveredéséből jött létre. A felügyelőbizottság és az igazgatóság mellérendelve működik, jogilag világosan elhatárolt hatáskörrel. 6

Vállalatgazdaságtan

 Igazgatóság: vállalati működés eredményességéért felel.  Felügyelőbizottság: vállalat tevékenységét a működés ésszerűsége és jogszerűsége vonatkozásában ellenőrzi, és képviseli a tulajdonosokat. Mindkettőben vannak külső és belső tagok. (ábra: Tk. 48. oldal)

3.3.

A vállalati célok

Felelős vállalatirányítás: a tulajdonosi értékek védelmére, az üzleti tisztességre és a transzparenciára épülő vállalatirányítás. Meghatározó: tulajdonosi értékek képviselete, érintett szemlélet, felelős vállalat koncepció. 3.3.1.

A profitmaximum és a társadalmi felelősség

A vállalat a társadalmi struktúra más dimenzióiban is fontos szerepet tölt be. Felelős vállalat koncepció: a vállalatnak társadalmi felelőssége is van, és ennek jegyében működése során mintegy szűrőt alkalmazva racionálisan dönt a morálisan elfogadható alternatívák között. Valamennyi érintett érdekét szem előtt kell tartani, és itt nagyobb súlyt kapnak a külső érintettek. Az alapvető célt kiegészíti azzal, hogy a nyereséges fogyasztói igény kielégítés mellett törekedni kell arra a vállalatnak, hogy tevékenységének kiegyensúlyozott hatása legyen az érintettekre. A vállalat fennmaradása és hosszú távú nyereségessége társadalmi és gazdasági szerepének betöltésére való képességétől függ, aminek lényege, annyi érték teremtése és elosztása, ami biztosítja, hogy érintettjei képesek ebben a szerepükben megmaradni. Fejlett társadalmi tudattal rendelkező közösségben a morális célok követése pozitívan hat a nyereségességre. Az ellentétes szempont: Milton Friedman: „The business of business is business.” A vállalat akkor teljesíti társadalmi küldetését, ha csakis az üzleti haszonnal törődik, ezzel járul hozzá leginkább a jóléthez, minden más nézet sérti a tulajdonos a tulajdonhoz fűződő alapvető emberi jogát. Azonban csak az a vállalat tud tartósan fennmaradni, amely döntései során mérlegeli az egyes érintettek sajátos érdekeit, másrészről kiemelten fontosnak tartja az értékteremtést a tulajdonos számára. 3.3.2.

A vállalati célstruktúra jellemzői

A vállalati célstruktúra többdimenziós, ugyanis számos szempont figyelembevételével születik meg. I. Alapvető cél II. Küldetés III.Távlati tartós célok: mit kell teljesítenie a vállalatnak a küldetés megvalósításához, ezeknek a céloknak a megvalósításában az érintettek közvetlenül is érdekeltek, ezekben váltható valóra az alapvető cél és a küldetés. IV. Közvetlen irányítási célok V. Operatív működési célok: egy-egy akció eredményére vonatkoznak. A magasabb rendű cél elérésének alapvető célja az alacsonyabban lévő célok elérése. 7

Vállalatgazdaságtan

További fontos dimenziók:  Funkcionális célok: a vállalat különböző területein megfogalmazhatóak, pl. pénzügyi, marketing, fejlesztési célok. A belső érintettek céljai Külső érintettekhez kötődő célok: kontingencia elmélet alapján. 4. A vállalkozás szervezeti keretei Legfontosabb szempontok: • tulajdonosi jogviszony • a gazdálkodási tevékenység jellege • a vállalat mérete 4.1. A vállalkozási formák tulajdonlási szempontból • egyéni vállalkozás • társaság + részvénytársaság Az egyes társasági formák lényegében a tulajdonlási viszonyok jogi kereteit rögzítik. Az üzleti vállalkozások mindhárom formája megtalálható valamennyi piacgazdaságban, azonban egymáshoz viszonyított jelentőségük rendívül eltérő. Ok: az országok eltérő történeti fejlődése, kulturális hagyományai, jogrendszere, pénzügyi rendje. 4.1.1. Az egyéni vállalkozás - vállalat Egyéni vállalkozás: egyetlen személy tulajdonában lévő üzleti vállalkozás:  egyedül fektet be a vállalkozásába  egyedül hozza meg a működésre vonatkozó döntéseket  az üzleti vállalkozás teljes nettó értéke az ő tulajdona  ő felel a vállalkozással szemben támasztott követelések teljesítéséért  jogi felfogásban: egyéni vállalkozás = vállalkozó  a vállalkozás bevétele és a vállalkozó személyei jövedelme nem választódik szét 4.1.2. A társaságok Társaság: olyan üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására létrejött, személyes / vagy tőkeegyesülésre épülő szervezet, ahol a partnerek osztoznak az eredményen és a vezetés felelősségén. A tagok üzleti jellegű kapcsolata:  a társaságban résztvevők sajátos érdekközösségét fejezi ki  a tulajdonosok személyi vagyonától elkülönült önálló szervezeti és ügyviteli mechanizmusokat hoz létre  kötelező erejű szerződések keretében közös gazdasági vállalkozásra, illetve koordinációra irányul Az egyes társaságtípusok közötti főbb különbségek:  a társulással járó feltételek, következmények  a társasági tevékenység jellege 8

.3.

Vállalatgazdaságtan

 az alapítás körülményei, a bejegyzés kötelezettsége  a felelősségi viszonyok A társaságban résztvevők korlátlan vagy korlátozott felelősséggel tartozhatnak a társaság egészének működéséért. Magyarországon lévő fő társasági formák: www.cegnet.hu Közkereseti társaság (kkt.): a társaság valamennyi tagja korlátlanul és egyetemlegesen felel a társasággal szembeni minden követelésért, teljes személyi vagyona erejéig. Betéti társaság (bt.): legalább egy tagjának felelőssége korlátlan és egyetemleges. Korlátolt felelősségi társaság (kft.): a tagok csak bevitt törzsbetétük (törzstőkéhez való hozzájárulásuk) erejéig felelnek a társaság tartozásáért, azaz korlátozott felelősséggel tartoznak. Részvénytársaság (rt.): a tag (részvényes) - a törvény által szabályozott kivételekkel – egyáltalán nem felel a társaság kötelezettségeiért. A kkt. és a bt. nem rendelkezik jogi személyiséggel. A részvénytársaságok Részvénytársaság: tisztán tőkeegyesülés jellegű társaság, ahol a tulajdonosok a társaság működéséért a részvénytulajdonukon túl semmilyen felelősséggel nem bírnak. Itt valósul meg leginkább a tulajdonosi és a menedzseri funkciók szétválása.  a társaság személytelen  a tulajdonosok kiléte jogilag közömbös  a tulajdonosok elvben – ha a közgyűlés ezt megszavazta- bármikor felmondhatnak a menedzsmentnek, illetve részvényeik eladásával lemondhatnak tulajdonukról  a vállalat tulajdonlása bármikor megváltozhat, anélkül, hogy ez érintené a vállalat működését  a részvénytársaságok a korlátlan tőkeegyesítési lehetőség miatt elvben hatalmasra nőhetnek • zártkörűen működőek (zrt.) → a részvények nem kerülhetnek nyilvános forgalomba, csak szigorúan szabályozott módon adhatóak el, vásárolhatóak meg • nyilvánosan működőek (nyrt.) → a részvények nyilvános forgalomba kerülhetnek, az értékpapírokra vonatkozó jogszabályok keretei között Vállalkozási forma

Előnyök

Hátrányok

Egyéni vállalkozás

- alapítás és megszüntetés egyszerűsége - áttekinthetőség - függetlenség - az üzletmenetre vonatkozó nyilvános adatszolgáltatási kötelezettség hiánya - adózási kedvezmények

- szerényebb nyereségszerzési lehetőség - pénzügyi erőforrásokhoz jutó korlátozottság - sokoldalú követelmények a vállalkozóval szemben - korlátlan felelősség - a vállalkozás korlátozott élettartama

Társaság

- egyszerű alapítás - személyi konfliktusok lehetősége - adózási előnyök - agresszív törekvés lehetősége az - tulajdonlási lehetőség nagyobb tőke alkalmazottaknál a partnerségre 9

Vállalatgazdaságtan

nélkül - jogi védettség viták esetén - jelentős tőke-, és hitelforrások - működés tulajdonváltáskor is Részvénytársaság

4.2.

2.1.

.

- világos menedzseri felelősség hiánya

- tulajdonosok korlátozott felelőssége - a nyilvános adatszolgáltatás - széles körű tőkebevonási lehetőség kötelezettsége - korlátlan élettartam - az alapítás és megszüntetés költséges és bonyolult módja - adóhátrányok

Vállalatok alapítása és megszűnése: http://cegjog.lap.hu A piac értékeli az egyes vállalatokat abból a szempontból, hogy mennyire hatékonyan képesek fogyasztói szükségleteknek megfelelni, s ez az értékelés az alapja a vállalatszerkezet változásának:  új vállalatok alapítása ott, ahol erre igény van  azon vállalatok megszűnése, felszámolása, amelyek nem tudnak a követelményeknek eredményesen megfelelni Vállalatok alapítása A vállalatalapítás egyrészt jogi aktus, amelyet az adott ország társasági törvényei szabályoznak, másrészt magát a piacra lépést jelenti, tehát gazdasági megfontolások tárgya. Lehetőségeit meghatározza:  a piac állapota  az állami gazdaságpolitika – elvek és konjunkturális helyzet Az új vállalkozás létrejöttjének módjai:  „vadonatúj” vállalkozás  meglévő vállalatok szervezeti átalakulása Egyének vállalatalapítása Eltérő motivációk: a, egyéni motivációk:  nyereség, pénzügyi függetlenség, jólét  önmegvalósítás, egyéni képesség kipróbálása, alkotni akarás  függetlenség  hatalomvágy b, környezetből fakadó motivációk:  szellemi vagy anyagi elismertség hiánya az előző munkahelyen  túl sok hierarchikus lépcső (szamárlépcső), perspektívátlanság, „egy fogaskerék a sok közül” Vállalatalapítók személyiségének fajtái: a, szakmai, gyakorlati ismeretekre épülő vállalatalapító: korábban általában műszaki ismeretekkel rendelkező munkás, beosztott műszaki szakember vezetési tapasztalatok nélkül 10

.

.2.

Vállalatgazdaságtan

    

hirtelen elhatározásból ered a vállalatalapítás ötlete a közvetlen helyi igények kielégítésére finanszírozás: saját és rokoni eszközök bevonásával lassan növekednek, és kicsik maradnak, de az alapítónak nem elsődleges célja a növekedés a bevétele megegyezik azzal a jövedelemmel, amit korábban szerzett pozitív motiváció: személyi függetlenség / munkanélküliségtől menekülő kényszervállalkozó b, menedzseri képességekre épülő vállalatalapító:  vállalkozói körökből származik. felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, van vezetési és irányítási tapasztalata  átgondoltan tervezi a vállalatalapítást, akkor valósul meg, ha törés lép fel a karrierjében pl. előrelépés hiánya, csalódottság  finanszírozás: külső pénzforrások  nagy mértékben specializált vállalat, jelentős kockázati tényezőkkel működik  ha a kezdeti fázisban nem bukik meg akkor később gyorsan növekszik  fejlesztésre orientált vállalatot alapít, ebben elsődleges a vállalat egészének érdeke, ezután következik a kutatók, fejlesztők érdeke → feszültség Szervezetek vállalatalapítása Fúzió: két vállalat egyesülése új vállalat létrehozására. Felvásárlás: egy vállalat részleges vagy teljes tulajdonba vétele. Szövetkezetek: a közös vállalkozás sajátos formája, ahol a tagok rendszerint a vezetésben is részt vesznek, oly módon, hogy az egy tag - egy szavazat érvényesül. *részletesebben: órai jegyzet A vállalatok megszűnése Az új vállalkozás alapításához hasonlóan a vállalatok megszűnése is a gazdasági alkalmazkodási folyamatnak a szerves része. Sikertelenség ↔ új vállalkozás alapításához szükséges tőke szabadulhat fel. Ok lehet: • kereslet hibás felmérése • piacvesztés • ha a menedzsment nem megfelelő lépésekkel próbálja korrigálni a piacvesztést • hibás vezetés: túlzott optimizmus, kreatív könyvelés, információ hiány • hibás expanzió: rossz időzítés, rossz finanszírozási konstrukció, rosszul alakuló piaci viszonyok A vállalatok felszámolására vonatkozó jogi szabályok az egyes társasági formákban pontosan megszabják a követendő eljárást. Ez a társaság belügye, amíg pénzügyi lehetőségeik engedik, hogy a felszámolás előtt a külső követeléseket kiegyenlítsék. Csőd: az a jogi eljárás, amelyik során rendezik annak a vállalatnak az adósságait, amely nem képes pénzügyi kötelezettségeinek eleget tenni. Lehet :  önkéntes → a vállalat maga kéri  nem önkéntes → a hitelezők kezdeményezik → a vállalat csődvédelembe kényszerül A csőd utáni újrakezdésre megvannak a lehetőségek: a vállalat a csődeljárás ideje alatt jogilag 11

Vállalatgazdaságtan

szüneteltetheti az adósságai visszafizetését. 5.

Vállalatelméletek 5.1. A fogalmi keret Adam Smith (1776): Társadalmi munkamegosztás bővülése → hatékony megvalósítás: specializáció → nagyobb teljesítmény. Csere / tranzakció: egyéni tevékenység eredményét átadják egymásnak a gazdaság szereplői → rendszeresen kapcsolatba lépnek egymással → szükségesek olyan intézmények és eszközök, amelyek segítségével megvalósítható a koordináció. Ma két ilyen koordinációs intézménye létezik: • piac → ármechanizmusok • szervezetek → adminisztratív irányítás A valóságos gazdaságban ezek együtt végzik a koordinációt, ennek idejét és módját a koordináció megvalósításához szükséges és elérhető információk határozzák meg: • piaci mechanizmusok: az ár szolgálja az összes döntéshez szükséges információt • szervezetek: a tevékenység az alá-fölé rendeletségi viszonyban álló szereplők közötti információ csere, utasítások útján megy végbe

5.2.

A standard mikroökonómia vállalatfelfogása A neoklasszikus elmélet számára a koordinációs mechanizmusok a piacon zajlanak, szervezeti koordináció nincs. A vállalat jogi egység, amely a rendelkezésre álló termelési lehetőségekkel jellemezhető, melyek közül a profitmaximalizálás céljával választja ki a teljes körű információ alapján (ár) a legmegfelelőbbeket. A vállalat: • egységes egész • azonosul a tulajdonossal és a menedzserrel • a tulajdonosi és irányítási funkció egy egyéni döntéshozó személyben egyesül

5.3.

A vállalat magatartási elmélete Az emberek csatlakoznak a vállalathoz, mint szervezethez, mert azt remélik, hogy ezért cserébe magasabb szinten elégíthetik ki szükségleteiket, mintha nem csatlakoznának. Közösen hatékonyabban tudnak működni, mint egyedül. Aspirácós szint: a szervezethez való csatlakozáskor az érintettek tudják, hogy szükségletkielégítésük csak bizonyos határok között valósulhat meg → céljuk az, hogy egy bizonyos szint feletti mértékben sikerüljön a szükségletkielégítés. Ha a szükségletkielégítés tartósan az aspirációs szint alatt van az érintett elhagyja a vállalatot. Magatartási vállalat elmélet: • a vállalat a működésében résztvevők koalíciója, nem cselekvő egész • a vállalatnak, mint egésznek nincs célja, hanem sokaknak a jelenlétét feltételezi • az információhoz jutásnak és az információ felhasználásnak költsége van • döntéshelyzetben a vállalat azt mérlegeli, hogy az érintettek aspirációs szintjei teljesülnek-e a döntési alternatíva nem maximalizáló, hanem kielégítésre törekvő Korlátozott racionalitás: a döntéshozónak az a tulajdonsága, hogy habár szándéka szerint racionális, információ feldolgozó kapacitásának behatároltsága miatt ezt csak korlátozottan tudja érvényesíteni. 12

Vállalatgazdaságtan

5.4.

A megbízó-ügynök elmélet Képviseleti probléma: a megbízó-ügynök viszonyban fellépő jelenség. Lényege az ügynök részéről jelentkező opportunista cselekvés, amelynek alapja az információs aszimmetria, azaz a megbízó és az ügynök eltérő informáltsága. Érdek összeütközések: • a vállalatot érintő döntések túlnyomó többségét a menedzsment hozza, a profit nagy része a tulajdonosoké lesz, hacsak a menedzsment ezt meg nem akadályozza • a tulajdonosok nem tudják érdemben ellenőrizni a menedzsmentet, annak módjában áll a tulajdonosok érdekeit csorbítani, annak ellenére, hogy a tulajdonosok a saját érdekeik képviseletével bízták meg őket Az érdek összeütközések alapja: információs aszimmetria. Két alapvető mechanizmus van, amely korlátozza a menedzserek önérdekérvényesítési törekvéseit. Tőkepiac: a működésében részt vevő vállalatok tevékenységét objektívan értékeli, információt szolgáltat a tulajdonosoknak a menedzseri tevékenység megítéléséről. Menedzserpiac: a menedzserek versengenek a jobb, jelentősebb vállalatok vezetői pozícióinak megszerzéséért, egymás teljesítményét ellenőrzik. Kulcskérdés: hogyan tud a tulajdonos olyan érdekeltségi rendszert kialakítani, amelyben nem kell a saját bizalmára hagyatkoznia.

5.5.

A tranzakciós költség elmélet Coase (1937): A valóságos termelési folyamatok során, a specializáció körülményei között szükséges csereaktusok is költségesek, nemcsak a termelés. A csereaktusoknak legalább kétféle költségét mindig figyelembe kell venni: • az árakról szerzett információ megszerzésének és kiértékelésének is költsége van • minden egyes tranzakció igényli, hogy az abban részt vevő másik partnerrel megállapodjunk, ez is költséggel jár → Célszerű tehát bizonyos csereaktusokat a piacon kívül, hosszú távú keret megállapodásokra építve lebonyolítani, a megállapodás adta kereteken belül a gazdaság egyes szereplői döntési szabadsághoz jutnak más szereplők cselekvései fölött. → Ezek a megállapodások hierarchizálják a gazdasági szereplők világát, ezt stabilizálják, létrehozva a szervezetet. A vállalat, mint szervezet addig terjed, ameddig a szervezeten belüli megállapodások költsége kisebb a piaci megállapodás költségénél.

5.6.

Az erőforrás alapú vállalatelmélet Az egyes vállalatok erőforrásai és ezek felhasználására vonatkozó képességei egymástól eltérőek, és ezek határozzák meg a versenyelőnyt → az a vállalat kerül előnyösebb helyzetbe, amelyik rendelkezik olyan erőforrássokkal, amely maguk illetve a felhasználási módjuk nem másolható → a versenyelőny addig tart, amíg a versenyző vállalatok körül valamelyik vagy valamellyek nem képesek ezt a működésükbe építeni. Ez a vállalatelméletek választ adnak arra, miért rendelkeznek a vállalatok eltérő tulajdonságokkal, és a stratégiai tevékenységek mibenlétére, orientációjára vonatkozó tételeket mondanak ki. 13

Vállalatgazdaságtan

5.7.

Az érintettelmélet A vállalat egy közvetítő eszköz a gazdaság és társadalom különböző csoportjai érdekeinek összeegyeztetésére, mindezek megvalósulásának a színtere, eszköze. A vállalat a társadalmi koordináció szempontjából kulcsszereplő, mind a piaci mind a szervezeti elemeket integrálni tudja működésében: gazdasági és etikai szempontok összeegyeztetése.

5.8.

További vállalatelméleti megközelítések Iparszervezet-elmélet: • a szervezetek közötti konfliktus helyzetre koncentrál • módszertani háttér: játékelmélet • a probléma feltevés középpontja a gazdaság működése Evolucionista vállalatfelfogás: • biológiai analógiákra épít: milyen okból maradnak fenn egyes vállalatok • szerkezeti rutinok megvizsgálása, melyek meghatározzák a szervezeti viselkedést → kiválasztódás alapja Tulajdonosi jogok gazdaságtana: Nem feltételezi, hogy a hierarchia magasabb szintjén álló döntéshozó közvetlen befolyást gyakorolhat az emberi tőkére. Csak közvetetten: övé a termelési eszközök tulajdonjoga, így dönthet azok felhasználásról., ez befolyásolja a munkavállaló lehetőségeit saját szervezeti hatékonyságának szempontjából.  emberi tőke = a munkavállaló elidegeníthetetlen sajátja  vállalat = termelési eszközök halmaza, amely felett a tulajdonos ellenőrzési joggal rendelkezik A gazdasági tevékenységek elvégzésének hatékonyságát nagymértékben befolyásolja, hogy a termelési eszközök feletti ellenőrzési jogból és az eszközök használatából származó jövedelemhez való jogból kik hogyan részesülnek.

14

Vállalatgazdaságtan

II. A vállalat helye a társadalmi rendszerben 1.

A vállalat társadalmi szerepe Társadalmi munkamegosztás bővülése → hatékony megvalósítás: specializáció → nagyobb teljesítmény. Csere / tranzakció: egyéni tevékenység eredményét átadják egymásnak a gazdaság szereplői → rendszeresen kapcsolatba lépnek egymással → szükségesek olyan intézmények és eszközök, amelyek segítségével megvalósítható a koordináció: vállalkozó, vállalat. Az üzleti világ a szükségletkielégítés legfőbb szférája → a vállalat társadalmi funkciója kiszélesedett. Corporate citizen: az adott vállalathoz való tartozás a nemzethez való tartozáshoz hasonlóan meghatározó egy ember életében → a vállalati lét körülményei az emberi lét általános körülményeinek is fontos meghatározó elemeivé váltak. A vállalat társadalomba való beágyazását vizsgálva négy szférát kell elkülöníteni:  Kulturális szféra: a társadalom működésének legáltalánosabb vonásait közvetíti a vállalatok számára: ez a társadalmi normák, szokások, magatartási alapelvek szintje.  Alapvető intézmények szintje: azokat a szervezeti kereteket jelenti, amelyek a társadalom működését rendezetté teszik, szabályozzák.  Konkrét szervezetek és kapcsolataik szintje: egyes vállalatok, ezek szervezeti felépítése, szerződéseik, a tranzakciók szabályozása, a szervezetek működési elvei alkotják.  Operacionális szint: egyes gazdasági tevékenységek szintje, az erőforrás-elosztás, és felhasználás, a kölcsönkapcsolatok világa. 1.1. Koordinációs mechanizmusok Koordinációs mechanizmusok: a társadalmi tevékenységek cserjéjének végrehajtását irányító alapelvek és szabályok összessége.  Piaci mechanizmusok: érvényesülésekor a szereplők egyenrangúak, kölcsönös előnyszerzés céljából, önként lépnek egymással kapcsolatba a szabályok közös érdekre épülő betartásával. A kapcsolatok monetarizáltak, pénzügyi alapon szerveződnek.  Bürokratikus mechanizmusok: a szereplők kapcsolatát alá- és fölérendeltségi viszonyok szabályozzák. A cselekvésre jogilag szabályozott módon és mértékben utasítások késztetik a hierarchia alacsonyabb szinten lévőket. A kapcsolatok lehetnek, de nem feltétlenül monetarizáltak.  Etikai koordináció: a szereplők egyenrangúak, önszántukból vesznek részt a folyamatokban. Az erre való késztetés lehet egyoldalú, a viszonyosság elvén nyugvó. A pénz nem közvetlenül játszik szerepet.  Agresszív koordináció: szereplői nem egyenrangúak, a koordinátor nyers erőfölényére épül a szabályozás. A pénz megjelenhet, de nem feltétlenül szükséges. Nem feltétlenül törvénytelen, a lényeg az, hogy eszköze a fenyegetés és a kényszer. Bármely társadalomban az említett mechanizmusok keveréke jelenik meg, általában azonosítható egy domináns koordináció. A vállalatok közötti kapcsolatban a piaci koordináció a meghatározó. A piaci és/vagy bürokratikus mechanizmus tekinthető a modern társadalmak, meghatározó és stabil szabályozójának. Koordinációs vákuum nincs, ha az első három nem működik, megjelenik az agresszív koordináció.

15

Vállalatgazdaságtan

1.2. A tranzakciós költségek és a koordináció Tranzakciós költségek: a tevékenységcsere végrehajtásához szükséges kapcsolatok megteremtésének és fenntartásának költségei. A társadalmi koordinációs mechanizmusok lehetővé teszik a gazdaság szereplőinek jogilag meghatározott keretek közötti szabad kapcsolatteremtését. A specializálódott szereplők közötti tevékenységcsere hatékony megszervezése → lehető legalacsonyabb tranzakciós költségek. A tevékenységcsere végbemehet:  a piacon → eszköz: ár o ha a piaci ár zérus → minden tranzakció a piacon megy végbe → egyenlőségen alapuló horizontális kapcsolatrendszer o ha a piaci ár tiltóan magas → a piac nem kap szerepet → az egész társadalom egyetlen nagy, mindent szabályozó szervezetbe tömörül  egyedi cseréket szabályozó adásvételi szerződés keretén belül o a szervezeten belüli munkamegosztást, az elvégzendő tevékenységet, azok ellenértékét, díjazását szabályozó szerződések keretében belső hierarchiával szabályozott hatalmi viszonyokra épülő utasítás A valóságban:  a piaci és a szervezeti koordináció optimális kombinációja  a piaci és a szervezeti koordinálás melletti tranzakciós költségek egyensúlyba kerülnek  egyetlen új tevékenység sem vonható be a vállalati szervezetbe, vagy egy sem adható ki a piaci partnereknek anélkül, hogy az összes tranzakciós költség ne emelkedne  a vállalat addig a pontig terjeszti ki tevékenységét, amíg egy újabb tranzakció vállalaton belüli megszervezésének költségei alacsonyabbak ugyanezen tranzakció piaci csere révén történő kivitelezésének költségeinél Az adott fogyasztói igény többféle vállalati struktúrában is kielégíthető, ebből csak az igénykielégítés színvonalát érzékeli → ár. A gazdasági szereplők között lehetnek egyedi kapcsolatokra épülő piaci tranzakciós kapcsolatok és az egy szervezetben való összeolvadás között átmenetek is léteznek. Egyedi kapcsolatok ↓ Kooperációs kapcsolatok: a szereplők hosszabb távra, több tranzakcióra vonatkozó szerződéseket kötnek. ↓ Stratégiai szövetség: a szereplők nagy léptékű, a résztvevők számára stratégiai jelentőségű tevékenységekre nézve kötnek hosszabb távú megállapodást. ↓ Közös vállalat: a tulajdonosi jogok is a szerződés tárgyát képezik. ↓ Összeolvadás: teljes szervezeti integrálás. 1.3.

A társadalmi szükséglet és a fogyasztói igény

Társadalmi szükségletek beláthatatlan variációja → fogyasztói igény = a teljes gazdasági rendszerből valamilyen szempont szerint kiszakított társadalmi szükségletelem. A valóságban a fogyasztó egy tágabban értelmezett és kevésbé specifikus problémájának megoldására irányul. 16

Vállalatgazdaságtan

Megoldás: a fogyasztó valamely igényének kielégítésére (problémájának kezelésére) a vállalat által ajánlott termék-, szolgáltatáscsomag; lényeg nem a fizikai megjelenés → a problémát megoldó tartalom. 1.4.

Érintettek és koordinációs mechanizmusok Érintett elmélet és a koordináló mechanizmusok összekapcsolása: fogyasztók szállítók versenytársak stratégiai partnerek

→ piaci koordináció

állami intézmények

→ bürokratikus koordináció

civil közösségek természeti környezet

→ etikai koordináció

A vállalatok és a külső érintettjeik kapcsolatát e három koordinációs mechanizmus jellemzi. ← A piac nem képes egyedül valamennyi környezeti hatást közvetíteni. 1.5.A globális gazdaság koordinációja Globalizáció: a piacok és a gazdasági tevékenységek potenciális világméretűsége. A gazdaság szereplői az egész világot egyetlen összefüggő gazdasági rendszerként fogják fel, döntéseiknél a világ egészére kiterjedő szempontokat mérlegelnek. a, A globalizáció hajtóereje és tényezői Az értékalkotó tevékenységek mellett maguknak a tevékenységeknek a nemzetközi szinten való megjelenése → pl. termelési, logisztikai, informatikai tevékenység kihelyezése. A társadalmi-gazdasági koordinációs mechanizmusok elkezdtek nemzetközi szinten érvényesülni. Globális gazdaság → a kapitalizmus modern működési formái kialakultak, a piaci koordináció vált a nemzetközi gazdasági tevékenység fő szabályozási keretévé. b, A globalizáció jellemzői, megjelenési formái Fő hajtóerő: tőke minél nagyobb megtérülésére való törekvés. A tőke gazdasági hatékonysága akkor a legnagyobb, ha minden részegysége egyformán hatékony → megfelelő allokáció → a tőke minél nagyobb mozgékonysága: minél gyorsabban és minél kisebb kockázat mellett tudjon átáramolni a nagyobb hatékonyságú tevékenységbe. Lehetséges akadály: országhatárok → bürokrácia → az ország saját érdekeit védi. Alap: huszadik század technikai fejlődése →információs technológia, logisztika. Fő megjelenési formák:  Reálfolyamatok: megnőtt az emberek és az anyagi eszközök nemzetközi forgalma ← szállításszervezés jelentős technikai, informatikai és menedzselési hatékonyságnövelése segítette elő.  Pénzügyi folyamatok: a pénz gyakorlatilag korlátlan mozgékonyságúvá vált. A pénzügy döntések következményei szinte azonnal megjelennek, melyek a világ piacokon sokszor nem feltétlenül szándékoltak. Új pénzügyi termékek, nemzetközi pénzpiacok új működési 17

Vállalatgazdaságtan

feltételei → egyszerűbb a tőkéhez való hozzáférés.  Globális tőkegazdálkodás: korlátlan mozgékonyság → a reálfolyamatokba fektetett tőke megtérülésével kapcsolatos elvárások közelítenek a tőkepiaci elvárásokhoz.  Nagymértékű szervezeti és működési átalakulások: kapcsolatok gyorsaságának, sűrűségének, mélységének erősödése → nemzetközi vállalatok, globális koordináció.  Kulturális következmények: átalakul az emberek értékrendje, gondolkodásmódja → jó és rossz következményekkel jár. c, A globális gazdaság koordinációja A bürokratikus koordináció logikájára épül. → XIX. óta a nemzetállamok: saját maguk végeztek ilyen tevékenységeket részben pedig létrehoztak és működtettek olyan nemzetközi szervezeteket, amelynek működési logikája a bürokratikus koordináció elveit követte, követi. Kormányközi szervezetek: formális / informális. → XX. század utolsó évtizedeiben: gazdasági liberalizáció és globalizmus terjedése→ előtérbe kerültek a piaci eszközök. Szükség volt a nemzetközi koordinációs intézményrendszer bővülése → a piaci koordináció működését szabályozó intézményeket is magába foglalta: a nemzetállamok bázisán jöttek létre → egyes döntéseknél, szabályoknál keveredik a gazdasági logika a politikaival. Ez a két fő jellemző:  politikusok → bürokratikus koordináció → saját politikai racionalitásra épülő szabályok beültetése világgazdaságba  üzletemberek → piaci koordináció → gazdasági racionalitáson alapuló logika érvényesítése Kivétel: INGO = International Non-Governmental Organizations Agresszív koordináció globális megjelenése: társadalmi-gazdasági folyamatok befolyásolja erőszakkal. Pl. háborús cselekmények, terrorizmus, nemzetközi rendfenntartás. d, Multinacionális vállalatok  tevékenységük az egész világot behálózzák  néhányadmagukkal egy-egy iparág világtermelését és ellátását döntően befolyásolják  mint gazdasági egység mérete meghaladhatja a legtöbb nemzeti gazdaság szintjét  számukra kormány nem átfogó szabályozó szervezet, hanem a helyi társadalom képviselői partikuláris érdekeket képviselve → gazdaságpolitikai liberalizáció, privatizációs folyamatok, dereguláció → gazdasági racionalitás világméretű terjedése, piaci koordináció kiszélesedése → nemzetközi politikai integráció, nemzetállamok feletti regionális és globális együttműködés → szuverenitás fontossága ↔ civil társadalmak erősödése 2. A piac és a piaci mechanizmusok Piac: valamely jószágnak vagy szolgáltatásnak azokból a tényleges és potenciális vevőiből és eladóiból tevődik össze, akik csere céljából kerülnek egymással kapcsolatba. Csere: eladó és vevő önkéntes szerződéskötésével, meghatározott feltételrendszer szerint → a fogyasztói igény tényleges kielégítésének megvalósulása. 18

Vállalatgazdaságtan

Küldetés → meghatározza a piacot, szükséges erőforrásokat 2.1.

A piacok jellemzői – piactípusok:

Piac = sokszínű intézményrendszer. 2.1.1.

A hatékony piac

Egyes iparágakban elérhető jövedelmezhetőség → piaci mechanizmusok hatékonysága: azon tevékenységek, illetve termékek jövedelmezősége növekszik, amelyekből a fizetőképes kereslethez képest a kínálat szűkösnek mutatkozik, azon területek jövedelmezősége csökken, ahol túlkínálat keletkezik. Ha a piacra való be- és kilépés szabad → a relatív kínálat a kereslet-kínálat változásait követve mozognak, informálják a piaci szereplőket a nyereségszerzési lehetőségekről → az egyes iparágak jövedelmezőségi viszonyai a kiegyenlítődés irányába mutatnak. Hatékony piac: az a piac, ahol a befektetett tőkék megtérülési rátái gyorsan kiegyenlítődnek. pl. tőzsde Normál profit: a hatékony piac kiegyenlített profitrátája. Jövedelmezőségi mutatók → piaconként eltérő ← kockázati tényezők eltérőek. A hatékony piacokon erős tendencia mutatkozik az azonos kockázattal járó befektetések jövedelmezőségének kiegyenlítésére: magasabb kockázati tényező → magasabb jövedelmezési mutatók. Piacra lépéskor → belépési stratégia:  uralkodó nyereség- és kölcsönviszonyok  várható piaci tendenciák  piaci viszonyok változása  jövedelmezőség hosszú- és rövidtávon  kockázati tényezőkkel 2.1.2. szívásos piac

Kereslet-kínálati viszonyok: a nyomásos és a

Egyensúlyi piac a valóságban ritkán és csak rövid időre jön létre → folytonos túlkínálat, túlkereslet.  Nyomásos piac = vevői piac:  a kínálat rendszeresen meghaladja a keresletet  a vevő erőfölényben van → vállalat: marketing, innováció, kedvezmények...  Szívásos piac = hiánypiac:  a kereslet lényegesen és tartósan meghaladja a kínálatot  a vevők versenye alakul ki → eladók: költség emelkedés áthárítása a vevőre... 2.1.3.

A piaci struktúra és hatása a versenyre

Legfontosabb jellemzők:  piaci szereplők száma és piaci részesedésük megosztása  piaci koncentráció foka  vertikális integráció  termékdifferenciálás mértéke 19

Vállalatgazdaságtan

 Tökéletes verseny: a piac általános normái minden szereplő számára adottak, ezeket nem tudja egyik szereplő sem egyoldalúan befolyásolja.  Oligopol illetve monopolkereslet: a vevők kegyeiért folyó verseny erős.  Korlátozott, oligopolkínálat: erős a törekvés az eladók valamilyen megegyezésére, formális vagy informális versenykorlátozó megállapodások keretébe.  Kétoldalú oligopólium: szimmetrikus helyzet, gyakori a piacmegosztás és a versenykorlátozás.  Korlátozott keresleti monopólium: az előnyös helyzetben lévő vevő versenyeztetheti a szállítókat, illetve kockázatmegosztó magatartást követve több eladótól párhuzamosan is beszerezheti.  Monopolkínálat: az erőfölény kihasználását korlátozhatja a vevők kis száma és így megszerveződésére való képessége.  Kétoldalú monopólium: a megegyezés szükségessége nyilvánvaló, kooperációs partneri viszony. 2.1.4.

A piacok földrajzi kiterjedése

Helyi piacok: • helyi közösség • állami szempontól sajátos jelentőségű • pl. személyi szolgáltatások piaca és a munkaerőpiac ↓ Körzeti piacok: • nemzeti gazdaságpolitikák, gazdaságfejlesztési koncepciók szempontjából alapvetőek • kialakulhatnak spontán, szerves módon vagy állami szándék alapján • fejlett infrastruktúrájú országokban → átveszi a helyi piac szerepét • nagy területű országokban → nemzeti piacok sajátosságai is megjelenhetnek ↓ Nemzeti piac: • a piac és az állam gazdaságszabályozó szerepei találkoznak • kapcsolatok külső piacokkal → állami intézkedések pl. protekcionizmus eszközei, exportösztönző módszerek • jellemző: állami gazdaság-politikák is versenyeznek ↓ Nemzetközi regionális piac: • a gazdasági integráció különböző formáinak elterjedésével megnőtt a jelentősége • nemzeti piacok bizonyos funkciói átkerültek ide pl. vámközösségek, nemzeti gazdaság-politikák összehangolása ↓ Világpiac 2.2.

Árupiacok és erőforrások Árupiac: 20

Vállalatgazdaságtan

 értékesítési piac  erőforrások piaca → lehet: árupiac, pénzügyipiac, munkaerőpiac, információpiac, tőkepiac  menedzserpiac  a föld piaca A piac nemcsak az áruk és a szolgáltatások, hanem a termelési erőforrások elosztását és cseréjét is szabályozza.  piaci ár: munka, nyersanyag, késztermék → az eredmény összevethető a ráfordítással  megnő a gazdálkodók döntési lehetőségeinek száma  nagyobb lehetőség racionális választásra  erőforrások piac → hatékonyabb árupiac pl. tőke piac → tőkeáramlás, munkaerőpiac A piaci önszabályozás és a piacgazdaság feltételezi e részpiacok létét, összefonódását, és egymásra hatását. Vállalatok → külső és belső érintettek bonyolult és sokrétű kapcsolatrendeszében vannak jelen a piacon:  menedzser → összes felsorolt piactípus  tulajdonos → tőke-, és információpiac  munkavállaló → munkaerő, és információpiac 2.3.

A piacra való belépés és kilépés a piacról

 Releváns piac: azon részpiacok összessége, amelyek egy adott vállalat igénykielégítési törekvései szempontjából reálisan szóba jöhetnek.  Piac határvonala → egy azon piachoz tartozónak tekintjük azon termékeket, illetve e termékek eladóit és vevőit, amely termékek egymással könnyen helyettesíthetők. Közeli helyettesítősség: vevői oldal → hasonló felhasználási cél, árak, minőség termelői oldal → hasonló technológia, költségviszonyok → a termelői oldalt az iparág fogalma fogja össze  Iparág: azonos vagy egymással helyettesíthető termékeket előállító vagy szolgáltatást nyújtó vállalatok csoportja → a piac kínálati oldala.  Földrajzi határok: azok a határok, amelyeken belül a vevők általában választhatnak vásárlásaik során, s amelyeken belül az eladók többnyire készek az árut szállítani.  Jövedelmezőségi viszonyok: hosszú távú / rövid távú, ezt korrigálják a →  Kockázati tényezők Piacra lépéskor a vállalatnak el kell forgattatnia megjelenését a piac többi szereplőjével → követelmények, bent lévők érdekeinek megsértése, az összes érintett szempontjának mérlegelése → alapvető stratégiai döntés. 2.3.1.

A piacra lépés korlátai

Korlátok:  védelmet nyújtanak a piacon benn lévő vállalatoknak  potenciális versenytársak távol tartása 21

Vállalatgazdaságtan

kényelmes, versenymentes piaci környezet monopol-, vagy oligopolhelyzet gyakran tudatos stratégiai megfontolások eredménye eredményesebb védelem: a piacon lévők egymással megegyeznek → külső belépők elleni fellépés a verseny helyett  csökkenti a tőkemozgás szabadságát → a hatékonyság és a társadalmi jólét ebből eredő növekedést → a társadalmi érdek ellen hatnak    

Minden fejlett ország versenyszabályozásának fontos célkitűzése a verseny minél nagyobb szabadságának, a belépési korlátok csökkentésének megvalósítása. a, Állami szabályozások, jogi korlátok Bizonyos előírások segíthetik, korlátolhatják vagy meg is akadályozhatják a piacra lépést, pl.  egészségügyi előírások → növelhetik a piacra lépéshez szükséges tőkekorlátokat  technológiai követelmények  korlátozhatják a beszerzési és értékesítési csatornákhoz való hozzáférést  szabadalmaztatási eljárásokkal befolyásolhatják az új ismeretek elterjedését  egyes piaci szereplők preferálása→ állami támogatások, kedvezményes hitelek  vámok, kedvezmények b, Méretgazdaságosság Vállalatméret:a vállalatnak, mint jogilag körülhatárolt egységnek főként gazdasági fogalmakkal (pl. tőkeérték, létszám) kifejezett nagysága. Üzemméret: a vállalat műszakilag körülhatárolt termelő egységeinek főként technikai fogalmakkal (pl. kapacitás) kifejezett nagysága. Jelentősége többrétegű:  gazdaságosság pl. bizonyos méret növekedéssel csökken a fajlagos költségek csökkennek → fontos információ: piacra való belépés, kínálat nagysága A méretgazdaságosság a vállalat szinte valamennyi tevékenységével kapcsolatban értelmezhető. Ha a belépő vállalat számára a hatékony működéshez jelentős piaci részesedésre van szükség: hatékony méretnagyság, megfelelő kapacitáskihasználás → teljesen vagy részlegesen ki kell szorítania a már benn lévő vállalatokat a piacról / tágítania kell a piac méretét ↔ különben jelentős túlkínálat alakul ki. Ellenkező esetben: a legkisebb hatékony vállalat nagyság csekély a megcélzott piac méretéhez képest → a vállalat belépése nem élei ki a versenyhelyzetet. Piaci részesedés: a vállalat értékesítésének az adott piac összes eladásához viszonyított aránya. C, Termékdifferenciálás A piacon benn lévő vállalatok megszerzik a fogyasztók ragaszkodását, hűségét:  márkanév  hirdetések  szolgáltatások  fogyasztói igényhez jól alkalmazkodó termékpolitika 22

Vállalatgazdaságtan

A belépő vállalat feladata → potenciális fogyasztók elhódítása → jelentős kezdeti költség:  megismertetés a termékkel  meggyőzés: a terméke eltérő tulajdonsággal rendelkezik a többi piacon lévőtől → a belépő vállalat hátránnyal indul d, Tőkeszükséglet Jelentős tőke lekötése → versenyképesség: • épületek, gépek, induló készlet, munkabér • kezdeti nehézségekből adódó veszteség • marketingköltség Befolyásoló tényezők: • adott gazdasági ág tőkeigényessége • pénzügyi intézmények fejlettsége • pénz, és tőkepiacok működési mechanizmusai • kutatás-fejlesztés e, A partnerváltás költségei Egyszeri költség, amely akkor lép fel, ha a vállalat egy másik értékesítési vagy beszerzési csatornára áll át, pl.: • dolgozók betanítási költsége → új termék megismertetése → új partnerkapcsolat bejáratása • új alapanyaggal járó termékmódosítások • új szállítási, minőség-ellenőrzési technikák bevezetése ...stb. f, A kereskedelmi csatornákhoz való hozzáférés Piacon benn lévő vállalatok → szigorú ellenőrzés: beszerzési és értékesítési csatornák → megnehezíti az újonnan belépőknek: szállítókhoz, végsó fogyasztókhoz való hozzáférés. → kereskedők meggyőzése: a belépő termékeinek készleten tartása, ajánlása → árengedmény, készletek finanszírozásához hozzájárulás, kedvezmények. Nehézségek: • a kereskedelmi vállalat készlettartási lehetősége szűkös • a kereskedelmi vállalatot kizárólagos megállapodás vagy márkanév köti a termelőhöz • egy-egy monopolhelyzetben lévő vállalat leköti a szállítójának teljes kapacitását Megoldás: • saját bolt, bolthálózat nyitása • saját nagykereskedelmi tevékenység folytatása • beszerzési piacra való integrálás pl. egyesül a szállítóvállalattal, vállalaton belül megszervezi az alkatrészek legyártását g, Egyéb belépési korlátok A belépő nem juthat hozzá a licenccel védett vagy más módon titokban tartott technológiai eljárásokhoz, termékjellemzőkhöz. Kedvező földrajzi elhelyezkedés, alapanyag- lelőhelyek birtoklása → előny a piacon elsőként 23

Vállalatgazdaságtan

megjelenő vállalatnak. Felhalmozódott tapasztalatok → átlagköltség csökkentése → költségelőny. Ellenséges magatartás már bent lévő vállalatok részéről → tartalék képzése a támadások kivédésére. Ellenséges magatartás oka lehet → magas fokú elkötelezettség: • kihasználatlan és nem konvertáló kapacitások • magas fix költségek • nehezen átképezhető munkaerő • iparág lassú növekedése • kilépési korlátok keménysége 2.3.2.

Kilépés a piacról

Ha a piacra való kilépés költséges vagy jogi akadályokba ütközik, a vállalat nehezen szánja rá magát a belépésre, hiszen az egyszer meghozott döntés jelentős negatív következményekkel járhat. Pl.:  A rendelkezésre álló eszközök csak meghatározott fogyasztói igényeket tud kielégíteni → ha ez nem sikeres, nem tud bizonyos változtatási határokon túl más terméket vagy szolgáltatást kínálni → módosított tevékenység folytatása / eszközök eladása ↔ potenciális vevők köre rendszerint szűk, a tranzakció lefolyása lassú és költséges.  Az emberi erőforrások konvertálhatóságának hiánya → speciális ismeretek → nehéz átképzés, lecserélés.  Tőkepiac fejletlensége, stagnálása → tőkemozgások nehézkesek. Piacról való kilépés átlátható körülmények között, gazdaságosan megy végbe → segíti a gazdaság egészének szerkezeti alkalmazkodását → ha nem valósul meg a belépést is nehezíti. 2.4.

Verseny és együttműködés a piacon 2.4.1.

A verseny

Verseny: két vagy több szereplő egymással szembeni előnyszerzésre irányuló, adott szabályok közt zajló tevékenysége. Meghatározó:  a gazdaság belső logikája  állami szinte hozott törvények  az üzleti vállalkozások természetes létformájának részegysége  fogyasztói igény minél nyereségesebb kielégítésére való törekvés → fogyasztók megnyerése → olcsó és jó minőségű javak előállítására készteti a gazdasági élet szereplőit  a vállalat létének feltétele a versenyben való helytállás  küldetés megfogalmazása: a célok teljesülése versenyelőnyökhöz vezessen → mit tud másoknál jobban megvalósítani  a verseny sokrétű és sok színterű  döntő: vállalat képesség Vállalati képességek: a vállalat azon tulajdonságai, amelyek meghatározzák, hogy milyen hatékonysággal tud megfelelni a környezeti kihívásoknak. Versenyelőny → a vállalat képes a belső és külső környezeti kihívások valódi tartalmának és 24

Vállalatgazdaságtan

jövőbeni alakulásának felismerésére és előrejelzésére, valamint a lehetőségek megragadására, megteremtésére → ez a tevékenység lefedi a vállalat teljes tevékenységi körét. A verseny teszi hatékonnyá a piaci koordinációt → gazdaságszervező erő → hármas funkció:  Jóléti funkció: lehetővé teszi az egyéneknek, mint fogyasztóknak, hogy saját szempontjaik szerint választhassanak a versengő eladók által kínált termékekből, azaz a lehető legnagyobb anyagi jólét következzen be.  Allokációs funkció: abba az irányba kényszeríti a termelőket, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat a fogyasztói igény kielégítő termékek megtermelésébe fektesse.  Hatékonysági funkció: a termelők lehető legnagyobb hatékonysággal állítják elő a terméket, ezért a társadalom erőforrásait a tőkepiaci mechanizmusok révén a nagy hatékonyságú, jövőbeli növekedést is ígérő termelők elé tereli. A versenyszabályok gazdasági feltételek figyelembevételével való meghatározása és betartása a modern állam gazdaságbefolyásoló tevékenységének legfőbb összetevője. → szereplők a saját érdeküket követve kölcsönösen elfogadják → verseny = gazdasági tevékenység céltudatos megszervezésének eszköze → döntő szerep a termelés és az igénykielégítés szervezésében, az árak és jövedelmek meghatározásában → szerves kapcsolat a piaci és a bürokratikus szabályozás között A piacon, iparágban a vállalatok kölcsönösen függnek egymástól → reakciókat váltanak ki egymásból. Vállalat célja: a verseny csökkentése → monopol helyzet ↔ verseny szabályok. 2.4.2.

Az együttműködés

Kooperáció: ha két vagy több cég számára más konfrontációk erősebbek, mint az egymás közti érdekellentétek. a, Pozitív gazdaságszervező lépések = a közös akciók a piac egészét bővítik, a gazdaság rendszer hatékonyságát fokozzák, így az akciók révén valamennyi értintett jól jár. Pl.: fejlesztések koordinálása költségeket csökkentő standardizálás közös marketinkakció b, A verseny tisztaságát fenyegető lépések = a piaci szereplők mások rovására kötött kölcsönösen előnyös megoldás. A verseny korlátozására irányul ↔ fejlett országokban jogilag szankcionálják.  Horizontális: a termelők azért korlátozzák az egymás közti versenyt, hogy együttesen szerezzenek előnyt a fogyasztóval szemben – hasonlóképpen megállapodhatnak a szállítókkal szembeni együttműködésben: horizontális kartellmegállapodások. Kartell: több vállalat tevékenységének a gazdasági verseny akadályozását, korlátozását vagy torzítását célzó összehangolása. Pl.: • ármegállapodás • piacfelosztás • információcsere • csoportos bojkott ...stb.  Vertikális: pl. viszont-vásárlás kikötése, viszonteladó számára árak előírása. 25

Vállalatgazdaságtan

A gazdaságszabályozás kijátszását, az erőfölénnyel való visszaélést minden modern ország versenytörvénye bünteti. 2.4.3.

A vállalati háló

A hálón belüli kapcsolatrendszert a kölcsönös függőség, a hatalom és a bizalom kifejezéseivel lehet leírni. Relációspecifikus befektetés: olyan befektetés, amellyel csak egy adott kapcsolat keretében érhető el a befektető által elvárt megtérülés → kölcsönös függőség. Relációspecifikus befektetés mértéke – hatalmi viszonyok függvénye. Bizalom → nem létezik tökéletes szerződés, sem tökéletes ellenőrzés. ↔ kontraszelekció ↔ morális kockázat 1. szerződési bizalom: a partner valóban teljesíteni akarja azt 2. bizalom abba, hogy képes teljesíteni a szerződésben foglaltakat 3. bizalom abban, hogy külső problémák esetén jó szándékú magatartást fog biztosítani A hálózat a piaci és a szervezeti koordináció közötti megoldás: tulajdonos hatalomra épülő ellenőrzés és a piaci kapcsolatrendszerre épülő rugalmasság megvalósítása. Stratégiai szövetség: Horizontális szövetség: potenciális versenytársak között Pl. klaszter = egy adott földrajzi régióban található azonos, illetve összekapcsolodó pofilú, magas versenyképességű vállalatok és más intézmények összekapcsolódott hálózata. Vertikális szövetség: vevői-eladói vállalatok között Pl. ellátási láncok: egy adott fogyasztói igény kielégítésére szerveződő, egymással lineáris és vertikális kapcsolatban lévő vállalatokból állnak. 2.5.

A piac társadalmi szerepe

2.

3.

3.

A piaci koordináció jelentősége nem korlátozódik a gazdaságra. 1. Dinamizálja a társadalmat: • allandó versenyre késztet • szelektál • ösztönzés: a társadalmi igények változásához való állandó alkalmazkodás Társadalmi létszférák nagyfokú önállósága és hatékony koordináció • gazdasági eredményesség → a létszférák anyagi alapja • nem avatkozik bele az egyes létszférák sajátos belső működésébe A társadalom más szférái számára is konzisztens szabályozási alapelvet nyújt • döntési szabadság lehetősége • tisztességes verseny • egyenrangúság Az állam gazdasági szerepe Állam: egy politikai egyesülés, amely a legfőbb hatalmat gyakorolja egy meghatározott földrajzi terület felett → intézményrendszerre épül. Intézmény: azok a szabályok, normák, törvények, amelyekre a működés alapul, és azok a szervezetek is, amelyek a szabályokat, normákat, törvényeket létrehozzák és működtetik. A gazdaságban az állam meghatározóan a jogszabályokban és az államigazgatás szervezeteiben jelenik meg. 26

Vállalatgazdaságtan

3.1. Az állam gazdasági szerepvállalásának tendenciái napjainkban Az állam intézményrendszere valósítja meg makroszinten a bürokratikus koordinációt. A Világbank a következő öt alapvető funkciót határozta meg: • a jogi keretek meghatározása • a gazdaságpolitika alakítása • alapvető szolgáltatások és infrastruktúra létesítése • a hátrányos helyzetűek védelme • a környezet védelme Az állam szerepét csökkentő folyamatok: privatizációs, deregulációs, decentralizációs folyamatok sajátos, a globális gazdaság feltételeit szolgáló intézmények regionális szervezetek technikai fejlődés Az állam szerepét erősítő folyamatok: sajátos érdekvédelmi feladatok a nem piaci elemek növekedése a társadalmi létszférák közti kapcsolatteremtésben humán tényezők előtérbe kerülése reál infrastruktúra iránti igény növekedése a globális gazdasággal és a fogyasztói társadalommal kapcsolatos félelmek

 3.2.

Két fő tendencia:  szervesül az állami és nem állami szféra kapcsolata: bürokratikus, etikai, piaci koordinációk átfedése az államberendezkedések jobban különböznek egymástól, mint az üzleti rendszerek Az állami gazdaságirányítás Az állami gazdasági szerepvállalás célja a globális versenybe való eredményes bekapcsolódás feltételeinek megteremtése oly módon, hogy a gazdaság fejődése a társadalmi jólét fenntartható növekedéséhez vezessen.  közvetíti a globális hatásokat, lehetőleg befolyásolva azokat  koordinációs mechanizmusok közötti kapcsolatok megteremtése  társadalmi célkitűzések érvényesítése Gazdaságra gyakorolt hatások:  politikai szféra hozzáállása a gazdasághoz  állami befolyásolás intézményeken, jogszabályokon keresztül → közvetlen gazdaságbefolyásolás → a gazdaság működéséhez szükséges reál és humán infrastruktúra megteremtése 3.2.1. Gazdasági mechanizmus és gazdaságpolitika Gazdasági mechanizmus: a gazdasági szereplők kapcsolatainak, a gazdasági folyamatoknak jogiintézményi kerete. Gazdaságpolitika: az államnak a gazdaság jogi-intézményi rendszerét alakító, illetve a gazdasági folyamatokat közvetlenül befolyásoló tevékenysége. 27

.2.

.3.

Vállalatgazdaságtan

Célok:  stabilitás: legfontosabb makroökonómiai mutatók kiegyensúlyozott alakulása, pl. infláció, állami költségvetés, munkanélküliség, adózás, gazdaságot irányító paraméterek  növekedés: társadalmi erőforrások növekvő hatékonyságú felhasználásával egyre nagyobb teljesítmény elérése → társadalmi jólét növelése, növekedési potenciál fenntartása  versenyképesség: olyan környezet, amely nem hozza a vállalatokat hátrányba a külföldi versenytársakhoz viszonyítva  jövedelemszabályozás: igazságosság, teljesítmény, szolidaritás Eszközök:  monetáris politika: központi eleme a jegybanki alapkamat, ezen keresztül az infláció, a valutaárfolyam, tőkemozgások  fiskális politika: a közösségi kiadások fedezésére szolgáló pénz begyűjtésére és az állami költségvetés megteremtésére és végrehajtására épül  a humán és reál infrastruktúra biztosítása Az állami szerepvállalás és a vállalatok  korlátok  befolyásoló tényezők  lehetőségek Lobbizás: a vállalatok, ezek csoportjai vagy egyéb érdekcsoportok különböző módszerekkel meggyőzik az állami intézményeket arról, hogy avatkozzanak be bizonyos gazdasági folyamatokba. → Az állami intézményrendszer és a vállalati szféra szándékainak harmóniája a gazdaság hatékony működésének fontos feltétele. a, Vállalatszabályozás → az állami szabályozás közvetlenül a vállalatok működésére irányul: ennek eszközei az adók, a támogatások, bizonyos kötelező előírások Pl. vállalatalapításra irányuló jogszabályok b, Vállalkozói kapcsolatok szabályozása → a gazdaság szereplői közötti kapcsolatok szabályozása Pl. versenyszabályozás, a helyi közigazgatás és a vállalatok kapcsolatainak szabályozása, a környezetvédelmi előírások c, A vállalaton belüli viszonyok szabályozása → specifikus szabályok vonatkoznak a vállalat különböző belső érintettjeire, illetve ezek kapcsolatára is Az állam további szerepei: • a fejlesztés támogatója: közvetlen támogatások, kedvező, ösztönző környezet • partner • fogyasztó • versenytárs Az állami vállalatok Állami vállalat: olyan vállalat, ahol az állam, illetve annak meghatározott intézménye többségi tulajdonnal rendelkezik. 28

Vállalatgazdaságtan

Célok: • kormányzati törekvések támogatása • bizonyos közjavak mérsékelt árú előállítása vagy externáliák hatékony kezelése • példamutatás, társadalmi légkör teremtése • versenytárs teremtése a monopóliumok letörésére Lényeges ismérveik: • a tulajdonos nem konkrét személy, nem világos szerkezetű testület, hanem az állam • a sikerkritérium nem csak pénzügyi, illetve profit jellegű, hanem gazdaságon kívüli tényezőket vesznek figyelembe • az irányításban erőteljesebb a dolgozói részvétel • a széles politikai nyilvánosság előtt működnek 4.

További külső érintettek – a „felelős vállalat” koncepció 4.1. Helyi közösségek és önkéntes állampolgári szerveződéssel a, A helyi közösségek és a vállalatok Helyi közösségek: lakóhelyhez kapcsolódó, nem állami szerveződések. → a sajátos problémák megoldásában a helyi szervezetek hatékonyabbak lehetnek, mint a központi, állami szervek. Hármas feladat:  gazdasági biztonság: munkahelyek, vállalkozások biztonsága, a tartalmas, sikeres és egészséges munka lehetősége, az alapvető szükségletek kielégítése  helyi demokrácia: az érintettek mind teljesebb körű részvétele az életterűket érintő döntésekben, demokratikus ellenőrzés lehetősége a helyi önkormányzatban  kulturális örökség és a természeti környezet megőrzése

 

Helyi közigazgatás kettős szerepe: államigazgatás része helyi közösség képviselője Pl. kétoldalú pénzügyi kapcsolat Vállalat:  intézményesített helyi adók  önként nyújtott támogatások Helyi közigazgatás:  kedvező ingatlanvásárlási lehetőség  munkaerőképzés b, Az önkéntes állampolgári szerveződések és a vállalatok

 

Önkéntes állampolgári csoportosulások: önkéntes emberi szerveződések a résztvevők által meghatározott célok megvalósítása. átvesznek bizonyos társadalmi funkciókat az államtól, illetve az állampolgártól figyelemmel kísérik a piacműködését és az állami beavatkozást Speciális helyet foglalnak a szakmai szerveződések: kamarák, munkaadói és a munkavállalói szövetségek, ágazati és funkcionális szakszövetségek → fontos szerep: információáramoltatás, képzés, továbbképzés, érdekvédelem. 29

Vállalatgazdaságtan

 lehet teljesen tökéletes / kötelező tagságú  közvetítenek az állami és az üzleti szféra között  az üzleti szférán belüli kapcsolati és információs hálót szövik erősebbre Az önkéntes állampolgári szerveződések szerepe nő: → emberközpontú vállalatvezetési filozófia → felelős vállalat koncepció

4.2.

A természeti környezet

.1.

Az üzleti szféra környezeti hatásai Az üzleti szféra tevékenysége és döntései következtében állnak elő a legjelentősebb környezeti változások, és ez a szféra rendelkezik leginkább azokkal az erőforrásokkal, amelyek a helyzetjavításához szükségesek. Környezetbe való beavatkozás: • erőforrások kivétele a természetből • kibocsátások juttatása a környezetbe • strukturális beavatkozások a természet egységein Ezek a beavatkozások a gazdaság szempontjából lehetnek racionálisak, de ha úgy avatkoznak be a természet rendjébe, hogy nem veszik figyelembe annak rendszerjellegét, káros hatásokhoz is vezethetnek → a környezeti károk gyakran csak hosszabb idő után, áttételeken keresztül jelennek meg. → jelentős szerepet kap az állami szabályozás → nemzetközi jelleg → a természetre gyakorolt hatás a vállalati működés externáliái közé tartozik Gazdasági kezelés két alapesete:  Az állam szabályozás egyik fontos szerepe, hogy internalizálja az externáliákat, ez akkor valósul meg, ha egy jószágra piaci mechanizmus lép működésbe, mely akkor valósulhat meg, ha definiálják a jószág tulajdonosi jogát.  A közvetlen hatósági beavatkozás modellje szerint a környezet megóvásával kapcsolatos igényeknek a termelési igények mellé épülését központi utasítások, direktívák biztosítják. Általános vállalati feladatok: • A természeti környezethez való viszony alapelveinek meg kell jelennie a vállalat küldetésének megfogalmazásában. • Meg kell valósítani a környezeti hatások számbavételét, a környezeti auditot. • Menedzsmentrendszerében alkalmaznia kell a nemzetközi és belföldi környezeti normákat, standardokat. • Konkrét környezetei célokat és teljesítménymércét kell meghatározni, s ezeket rendszeresen ki kell értékelni. • Azonosítani kell a fő felelősségi területeket, és megfelelő rendszereket kell működtetni az e területeken hozott döntések megvalósítására és ellenőrzésére.

4.3.

Az alternatív közgazdaságtan és a felelős vállalat

.1.

Az alternatív közgazdaságtan Alternatív közgazdaságtan = azon törekvések elvi alátámasztása, amelyek az átfogó ökológiai 30

Vállalatgazdaságtan

katasztrófa elkerülésére a gazdálkodás teljes rendszerét figyelembe vevő, emberléptékű és konstruktív megközelítést sürget. A szervezetre vonatkozó alapelvei: • ökologizáció • humanizáció A vállalkozás a közösségi szolgálatnak egyik formája, a tevékenységének a következményiért morális felelősséggel tartozik. Racionalitás: • alternatívák gondos feltárása • következmények mérlegelése • a választott cselekvésváltozat határozott és nagy figyelemmel történő megvalósítása Moralitás: • a vállalat a vele kapcsolatban álló embercsoportokat és az általa befolyásolt természeti környezetet nem tekinti egyszerűen eszköznek • döntéseinek hatását figyelembe veszi

.2.

.3.

Az etikus magatartás elvi alapjai • •

A vállalat társadalmi felelősségének előtérbe kerülésének két oka: természeti és társadalmi környezetre gyakorolt hatások lényegéről való ismereteink bővülése → az emberiség gazdasági tevékenységének veszélyei vállalatok súlyának, szerepének növekedése → a társadalmi érdek képviselete nemcsak a választott törvényhozók és a jogrendszer feladata Az optimista szcenárió szerint, a jövőben a szükségletkielégítés és a profittermelés feltételrendszerét egyre inkább együtt határozzak meg az érintettek gazdasági és etikai megfontolásai. A fejlett országokban működő vállalatok egy jelentős részénél a társadalmi-etikai követelmények internalizálódtak: → a felelős vállalat szerepe a normál üzleti tevékenység egy összetevője → a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése a vállalat jövőbeni környezeti és emberi erőforrásigényének kielégítésébe való fektetés Az etikus magatartás és az üzleti valóság Vállalatnál felmerülő etikai problémák: • érdekkonfliktus • nem becsületes magatartás • igazságtalanság Etikai kódex: az etikai alapszabályokat foglalja össze. → alapszabályok a felmerülő problémák kezelésére → eljárásokat fogalmaz meg azokra az esetekre, amikor nem etikus magatartásból adódó konfliktushelyzet már előállt A társadalmilag felelős vállalat négyszintű követelményt kell, hogy teljesítsen: • minimumfeltétel: a vállalat alapvető céljának a teljesítése, hatékony üzletvitel • a hatékony üzletvitelt úgy kel megvalósítani, hogy az megfeleljen a jogi előírásoknak • a döntéshozatalnál érvényesülnie kell a szokásos társadalmi etikai normáknak • adott esetben az előző kritériumok megsértése nélkül túl kell mennie ezen normákon Nincs egyértelmű empirikus bizonyíték arra, hogy az etikusabb vállalat gazdaságilag hatékonyabb lenne → de az üzleti élet belső logikája is az etikus magatartásra ösztönöz:  elkerüljük a nem etikus magatartásból adódó költségeket  erősítjük az üzleti partnerek bizalmát → kölcsönös gazdasági előny, pl. tranzakciós költségek 31

Vállalatgazdaságtan

csökkenése  vállalati kultúra erősítése → magasabb gazdasági teljesítményre ösztönzi a munkavállalókat  a vezetők és a munkatársak jobb lelkiismerettel vállalják az üzleti megoldásokat, ami ismét magasabb teljesítményre ösztönöz

.4.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás CSR = Corporate Social Responsibility → vállalati társadalmi felelősség: a vállalat önkéntes elkötelezettsége arra nézve, hogy stratégiájában és tényleges működése során a közösségi jólét fenntartható növekedése érdekében tevékenykedik. Carrol osztályozása a felelősségvállalás szintjeiről (ábra TK. 156. oldal) szint: gazdasági felelősség: a vállalat racionálisan működő gazdasági egység → érintettek gazdasági érdekeinek megfelelő mérlegelése → vállalat nyereségét növelő felsőbb szintekhez tartozó tevékenység 2. szint: jogkövető magatartás: amit a társadalom előír, a vállalatnak be kell tartania akkor is, ha gazdasági eredményét csökkenti szint: társadalmi normák: kultúránként eltérő → a vállalatnak e szerint kell cselekednie, még akkor is, ha jogilag nem előírt 4. szint: azok a magatartási elemek, melyek arra épülnek, hogy a vállalat nem csak gazdasági, hanem társadalmi egység → társadalmi nyereség: társadalmilag hasznos, de a gazdasági profitot nem növelő befektetések Érintett elmélet alapján: a vállalat szempontjából strukturálja a vállalat viszonyulását a felelősség szintjeihez → stratégia kialakítása: hogyan súlyozza a vállalat az érintettek igényeit: • hatalmi: vállalatra gyakorolt nyomás • legitimitási: egy adott cselekmény mennyire kívánatos a társadalmi normák szempontjából • sürgősségi: az adott érintett igénye mennyire kíván azonnali cselekvést Felmerülő problémák:  a felelős vállalat magatartás eredményességének megítélhetetlensége, a döntések számon kérésének hiánya  a vállalati értékteremtés relativizálódása  az érintettek közötti kapcsolat figyelmen kívül hagyása a vállalati paternalizmus a követendő értékek megválasztásában. 5. A vállalati gazdálkodás a múltba és a mai üzleti világban

5.1.

A vállalati gazdálkodás fejlődése 

XVIII. század: ipari forradalom tömegtermelés méretgazdaságosság a munkaerő specializálódása



XIX. század: „Laissez-faire” ipari nagyvállalatok kialakulása, modern társasági formák elterjedése államok: vállalkozási szabadságot keretek közé szorító törvények 3 fő korszak: 32

.2.

Vállalatgazdaságtan

Termelés kora: század eleje • Frederic Taylor: tudományos menedzsment • Henry Ford: szerelőszalag • cél: termelékenység, termelés hatékonyságának a növelése Marketing kora: második világháború után • üzleti filozófia középpontja: fogyasztó • cél: hogyan lehet jobb feltételekkel piacra vinni az adott terméket Globalizáció kora:1970-80-as évek • az árupiacok, tőke és munkaerő globálissá válása • technikai fejlődés: informatikai, logisztikai • internet korszak: legújabb kor • minden eddiginél nagyobb intenzitású kereskedelem • egyes ágazatokban létrejön a szinte teljesen tökéletes verseny Az üzleti világ jellemzői napjainkban Szolgáltatásgazdaság: • a hagyományos termelőszférával szemben egyre inkább teret nyer • fogyasztói igények komplex szemlélete • a technológiai fejlődésnek köszönhetően a termelési tevékenység súlya az összigénykielégítésben folyamatosan csökken a szolgáltató-kiszolgáló szektorok javára • a fizikai termékek tulajdonságai között kevés a különbség • a versengés terepét a termékekhez kötődő szolgáltatásokra helyezik át Az e-gazdaság: • alapvető befolyással van a gazdaság egészére: a tér és idő összesűrítése • nagymértékben könnyíti a piacra lépést és a piacról való kilépést, dinamizálja a gazdaságot, sokkal gyorsabb adaptációt tesz lehetővé • klasszikus szabad versenyhez hasonló állapotot tud létrehozni az elektronikus piactereken, csökkentve a gazdaság működésének súrlódásait • széleskörű hálózatépítést tesz lehetővé, gazdasági kapcsolatok szerkezetének rendkívül gyors változásához vezet, segítve a változó körülményekhez való alkalmazkodást A hálózati gazdaság: • gazdasági kapcsolatok szerkezetének gyors megváltozása • új vállalatközi kapcsolat típusok, illetve személyek és vállalatok közötti kommunikációs formák • verseny és együttműködés új kombinációi a piacon pl. verseny a vállalati hálók között, egy vállalat több hálózatba is tartozik A tudás alapú gazdaság: • legfontosabb társadalmi és gazdasági erőforrás: az emberi tudás • a termékek és szolgáltatások tudástartalma nő, anyagi tartalom arányi visszaszorul • tág fogalomkör: mindaz a társadalmi és technikai ismeret tükröződik benne, amelyet az emberiség máig összegyűjtött • átrendezi a gazdasági tevékenységi ágak szerkezetét, egymáshoz viszonyított jelentőségét, kapcsolatait • megerősödik a „tudásipar”: a tudás előállításának és közvetítésének szervezetei és tevékenységeik • a vállalati szférában megjelenik a tudásmenedzsment, felülírja az emberi erőforrás33

Vállalatgazdaságtan

gazdálkodást, valamennyi hagyományos funkció eddigi szerepét és működését A felelős gazdaság • felismerés: a gazdálkodás általunk ismert gyakorlata veszélyes az emberiség jövője szempontjából; a gazdasági jólét célrendszere nem ellentétes a természet és az ember hosszú távú érdekeivel; meg kel találni a megfelelő egyensúlyt • azonban ma is fennállnak az ellentétes rövid távú érdekek • felelős gazdaság és felelős vállalat: a közvetlen gazdasági érdekek és annak környezeti következményei között harmóniát képes teremteni

34

Vállalatgazdaságtan

III. A vállalat tevékenységi rendszere A tevékenységi rendszer és a stratégia: az alapok 1.1. A külső és belső tevékenységek integrációja A versenyképesség eléréséhez a vállalatnak úgy kell beilleszkednie a társadalmi munkamegosztásba, hogy belső viszonyai és külső kapcsolatai a környezeti kihívásokhoz a lehető legjobban tudjanak alkalmazkodni. A vállalat és a fogyasztó érdeke, hogy az igénykielégítés teljes folyamata minél zökkenőmentesen menjen végbe → a külső és belső integráció igénye a folyamatszemlélet jegyében összekapcsolódik. A vállalat által elvégzett tevékenységet el kell helyezni a szervezetben → munkamegosztás és ehhez kapcsolódó koordináció: funkcionális struktúra. Funkciók: értékteremtő folyamatokban együttműködő partnerek → horizontális koordináció. Az egyes vállalaton belüli funkcióknak, a vállalat külső kapcsolatainak és az őket összekötő koordinációs folyamatoknak úgy kell végbemennie, hogy a végső fogyasztó számára minél inkább megfelelő, minél nagyobb értéket képviselő terméket/szolgáltatást tegyünk elérhetővé, aminek feltétele, hogy a folyamat elemei a lehető legnagyobb mértékben járuljanak hozzá az értéknöveléshez. Értéklánc: a vállalati tevékenységek értékalkotó összekapcsolódása. Ellátási lánc: a gazdasági tevékenységek vertikálisan összekapcsolódó, vállalati határokon átívelő, adott fogyasztói igény kielégítését célzó sorozata, A piaci érintettek a vállalat számára partnerek → közös törekvés minél nagyobb érték előállítására → „win-win”. A létrehozott értéken a felek köztük lévő erőviszonyok függvényében osztoznak ← az erőviszonyokat a vállalatok és a környezeti viszonyok határozzák meg → vállalati stratégia feladata: ezen sajátosságnak leginkább megfelelő magatartás megtalálása és megvalósítása. Folyamatszemléletű vállalatvezetés: Vállalati funkciók: a munkamegosztásban létrejövő tevékenységcsoportok, amelyek azonos vagy közelálló szerepet töltenek be az alapvető cél megvalósításába: • marketing • innováció • emberi-erőforrás menedzsment • információ- és tudásmenedzsment • értékteremtő folyamatok menedzsmentje • pénzügy Egy-egy folyamatban többféle funkció kapcsolódik össze, legtöbb esetben azonosítható egy vagy két meghatározó tevékenység → az adott menedzsment a felelős a folyamat egészének a lebonyolításáért. Folyamatok típusai:  Fogyasztóorientációs folyamatok: ezekre támaszkodva fordul a vállalat tevékenysége azokba az irányokba, amelyeket a fogyasztói igények meghatároznak.  Értékteremtő folyamatok: amelyek megvalósítják a vállalat erőforrásokhoz jutását, ezek kezelését és fogyasztói értékké való konvertálását.  Tudásfolyamatok: amelyek a vállalat belső érintettjeinek információval való ellátását, az információ felhasználható tudássá alakítását, s a vállalatnál dolgozó emberek szükséges 35

Vállalatgazdaságtan

tudásának alkalmazását segíti elő.  Pénzügyi folyamatok: amelyeknek az önálló és az egyéb folyamatokkal összekapcsolható pénzügyi műveleteknek a vállalatok nyereséges működéséhez vezető kezelését kell megvalósítania.  Koordinációs folyamatok: amelyeknek a feladata a fent jelzett négy folyamat összekapcsolása a vállalatok küldetésének megvalósítása érdekében. Ábra: TK. 183. oldal  Marketing: közvetlen kapcsolat a fogyasztókkal, megismeri és befolyásolja az igényeit.  Innováció: az igények változására építve alapozza meg a változásokat a vállalati folyamatokban.  Emberi-erőforrás menedzsment: az érték létrehozásakor összekapcsolódó szellemi és anyagi folyamatok.  Információ- és tudásmenedzsment: az információ megjelenése és kezelése.  Értékteremtő folyamatok menedzsmentje  Pénzügy: a befektetéssel elindítja, a profit realizálásával lezárja a fogyasztóiigény-kielégítését, átfogóan integrálja a láncolatot. Ábra: TK. 184. oldal Az értéklánc valamennyi elemére igaz, hogy a sajátos szempontja szerint integrálja a vállalatot: • marketing → fogyasztó és piac • innováció → alkalmazkodás, megújulás, fejlesztés • emberi-erőforrás menedzsment → emberi jelenlét nélkülözhetetlensége • információ- és tudás menedzsmentje → szellemi tartalom • értékteremtő folyamatok menedzsmentje → fizikai megvalósítás • pénzügy → a folyamat pénzbeli kifejezése

36