Tisztesseges Ajanlat - Mary Lynn Baxter

Mary Lynn Baxter

Tisztességes ajánlat Válása után Ellen egy texasi kisvárosba költözik, ahol kávézót és ajándékboltot nyit. Hamarosan megismerkedik a kisfiát egyedül nevelő Porterrel, aki a környék legmódosabb gazdálkodója. A férfi újabb és újabb jelét adja forró vonzalmának, ám hódolata már terhessé válik, amikor megvásárolja – állítólag csupán segítő szándékkal – az épületet, amelyben Ellen üzlete működik… Eredeti cím: Slow Talkin' Texan 1998

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

1. FEJEZET Ellen Saxton bősz pillantást vetett a nővérére, Megan Drysdale-re – Nem is értem, hogy tudtál levenni a lábamról! – Fő az, hogy levettelek róla – mosolygott huncutkásan Megan, miközben az arcán jobbról is, balról is egy-egy bájos gödröcske jelent meg. – Nem fogsz belepusztulni, hiszen csak ketten vannak. – Te könnyen beszélsz! – duzzogott Ellen. – Már fölneveltél egy gyereket, és bőven van tapasztalatod. A kisvárosban a vasárnapi istentisztelet alatt a családosok gyerekeire néhány ügybuzgó asszony vagy lány felügyelt. A kicsinyek így nem háborgatták szüleiket az imaházban, és a baptista szertartás rendjét sem bolygatták föl a hancúrozásukkal. Ellen ma először vállalt szerepet ebben a félig-meddig óvónői munkában. – Tekintsd ezt kihívásnak! – mondta a nővére. – Persze… Ellen jobbnak látta, ha nem folytatja. Nézte Megant, ahogy karjába fogja a bölcsődés korú Prissyt, majd könnyedén ringatni kezdi. Minden mozdulatán érződött, mekkora odaadással és milyen remek érzékkel tud bánni a porontyokkal. Ellent valami irigységféle környékezte meg a nővérével szemben. Tőle megtagadta a sors a gyermekáldás örömét, s valószínűleg sohasem lesz már része benne. – Őszintén szólva nem nagy tudomány pelenkát cserélni egy gyereken – biztatta Megan. – Olyan gyorsan bele fogsz jönni, hogy észre sem veszed. – Kötve hiszem. – Persze lehet, hogy nem is lesz rá szükség. A fiatal nő válasz nélkül hagyta nővére szavait. A második csemetéhez, egy csinos kis fiúcskához fordult. Matthew pirospozsgás, kerek arcával és arányos termetével vonzotta a tekintetét. Ahogy békésen játszadozott a szőnyegen, Ellen csupán egyetlen szóval tudta volna jellemezni: szép. Őszintén remélte, hogy ez a szemet gyönyörködtető kis kölyök megkíméli a pelenkacsere kálváriájától. Megan, mintha megsejtette volna, mit forgat a fejében Ellen, a húgára nézett. – Dugd be az ujjadat a nadrágja alá! – Miért? – Hátha átnedvesedett rajta a pelenka. – Matthew nem úgy fest, mint akinek vizes a pelenkája. – Az ilyesmit sohasem lehet tudni – kötötte az ebet a karóhoz Megan. – Nézd, milyen nyugodtan játszik! – kereste Ellen a kibúvót.

2/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Testvére némi kajánsággal mosolygott. – Ne kötözködj, húgocskám! Abban a pelenkában valami más is megbújhat. Ellen szinte kővé dermedt. – Mit értesz azon, hogy valami más…? – Egyet találhatsz. A nő arcát pír futotta be. – Nézd, Megan! Én teljesítettem a kérésedet. Itt vagyok, segítek neked a gyerekekre felügyelni, de szeretném, ha nem abajgatnál! És ne is rémisztgess! – Ki rémisztget? Próbálj meg fölengedni egy kicsit! Nem szakad rád a plafon, ha megtanulsz pelenkázni. – Ezt nem is mondtam – durcáskodott Ellen. – Matthew javát akarom, húgocskám, nem a te károdat. – Ha nem az én káromat akarod, akkor légy szíves, és hagyj békén! Megan nem kívánta tovább feszíteni a húrt. Ellen valóban készségesen sietett a segítségére, amiért csak köszönettel tartozik neki. – Rendben van – mondta. – Vedd úgy, hogy máris lakatot tettem a számra! Elvégre felnőtt vagy. – Még szép, hogy ezt elismered. Egyszerre nevettek föl felszabadultan, ahogy rátaláltak a régi, közös hangra. A fekete hajú Megan és a szőke Ellen másképp vélekedett az élet különféle dolgairól, de azért szilárdan összetartottak, és őszintén szerették egymást. Ez az érzelem akkor mélyült el igazán, amikor egy év alatt elvesztették szüleiket. Anyjuk néhány hónapnyi szenvedés után rákban halt meg, apjukat pedig álmában érte a szívroham. Ellen válópere után a nővére biztatására telepedett át Tylerből, a viharos gyorsasággal fejlődő olajvárosból a parányi Nacogdochesbe, ahol Megan élt a családjával. Itt kávézót nyitott kis ajándékbottal. Vállalkozása gyorsan felvirágzott, amiben nagy szerepe volt Megan kitartó pártfogásának és jobbnál jobb ötleteinek. Ellen nyugtalankodott nővére miatt, mivel férje, Ralph cukorbajban szenvedett, és állapota folyamatosan romlott. Ralph kamionsofőrként éjt nappallá téve gubbasztott a volán mögött, s rázatta magát a Texast behálózó autópályákon. Bár jól keresett, egészségi állapotának ez a munka vajmi keveset használt. Megant emésztette az aggodalom, de még húga előtt sem szívesen beszélt a dologról. A gyermekmegőrző ablakán betűzött a tavaszi napfény. Matthew békésen gurigázott a színes labdáival, Prissyt, miután álomba szenderült a karjai között, Megan lefektette a csörgőkkel és babákkal teleaggatott ágyikóba. 3/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

A nagy csendben Ellen a nővéréhez fordult. – Tudom, hogy utálod, ha kérdezősködöm, mégis szeretnék érdeklődni Ralph felől. A sok kocsikázás nem árt neki? – De. A szállíttatók a hosszabb utakkal már másokat bíznak meg. – Gondolom, ez nem kis veszteséget jelent? – Jól gondolod. Ellen egy pillantást vetett Matthew-ra, azután ismét a nővérére nézett. – És Kyle? – A fiamról jobb, ha nem beszélünk – válaszolta már-már letörten Megan. – Csak tizenhét éves, de már örökösen kimaradozik, fogalmam sincs, merre jár, a tanuláshoz nem fűlik a foga, ráadásul olyan makacs, mint egy öszvér. – Ralph sem bír vele? – Ralph gyakorlatilag csak az éjszakát tölti otthon, Kyle-ra nem futja az idejéből. Vasárnaponként pedig olyan kimerült, hogy sokszor elő sem bújik a paplan alól. Ellen őszinte sajnálattal nézte a nővérét. Megan a harmincötödik évében járt. A terhesség alatt felszedett kilók ellenére csinos nőnek számított tüzes szemével és dús, fekete hajával. Ellen szívesen hozzájárult volna a kiadásaikhoz, a büszke Megan azonban az efféle próbálkozásokat már a csírájukban elfojtotta. Mint akik összebeszéltek, a kislány és Matthew egyszerre kezdtek nyugtalankodni. Megan ölbe vette a síró Prissyt, Ellen azonban tehetetlenül nézte a nyűgösködő fiúcskát. – Mi baja lehet…? – nézett tanácstalanul a testvérére. – Valószínűleg csípi a vizes pelenka. – Szóval tisztába kell tenni…? – Azt hiszem. Ellen még sohasem pelenkázott. Toporgott a szőnyeg szélén, és olyan rémülten meresztgette szemét a hánykolódó Matthew-ra, mint aki szörnyet lát. – Nincs kedved segíteni…? Addig átveszem tőled Prissyt… Megan hangja fölcsattant. – Ugyan már! Láss hozzá, és ne bénáskodj! Nem volt hát kibúvó, így Ellen felnyalábolta Matthew-t, és a pelenkázó asztalra fektette. A fiú rugdalózni kezdett, majd a hangját is nekieresztette. – Nyugalom, kisöreg… Pár pillanat az egész… Matthew nem hallgatott Ellenre, s kapálózásával csak fokozta a bizonytalankodását. A fiatalasszony valósággal beleizzadt, mire sikerült 4/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

kigombolnia a bugyogót, és lefejteni védencéről az átázott pelenkát. Nővére egy pillanatra sem vette le róla a szemét. – Látod, hogy megy? – biztatta. – Ügyesebb vagy, mint gondoltam. Ellen kiválasztott egyet a vasalt pelenkák közül, majd némi tétovázás után sikerült a megfelelő méretűre hajtogatnia. Matthew ekkor váratlanul megszüntette a kapálózást, sőt el is hallgatott. Az ágaskodó kis fütyköséből feltörő sárga vízsugárral alaposan meglocsolta Ellent. – Matthew! Mit csinálsz? – ugrott hátra rémülten a nő, de már későn. – Átkozott kis vakarék! – A blúzából hamarosan gyanús illatok kezdtek terjengeni. Megan torka szakadtából nevetett. – Tetszel neki. – Kösz! – dühöngött a húga. – Inkább azt mondd meg, hogy most mi az ördöghöz kezdjek! – Pelenkázd be Matthew-t! – fuldoklott a nevetéstől Megan. – Otthon majd kimosod a blúzodat. – Sétáljak végig a fél városon ebben a förtelemben? Máris úgy bűzlök, mint egy lóistálló. – Senki sem fogja észrevenni. Matthew-nak láthatóan tetszett a csínytevés, hosszú szempillái alól mármár diadalmasan nézett alkalmi gondozójára. Ahogy ismét a gyerek elé állt, és végigjártatta tekintetét hurkás kis combjain, Ellenből azonnal elpárolgott az indulat. – Ígérd meg, hogy jó leszel! – hajolt a fiúcska fölé. Megbocsátása jeléül gyengéd csókot lehelt a homlokára, majd nekifogott, hogy felöltöztesse. Ezzel azonban elég nehezen jutott dűlőre, pedig Matthew fölöttébb kezes lett, eszébe se jutott, hogy hányja-vesse magát. – Segítsek? A zengő hang a bejárat felől érkezett. A fiatalasszony hátrafordult. A küszöbön egy farmert viselő, jól megtermett férfi állt, holmi cowboyra emlékeztető alak, csizmában, a fején félrecsapott Stetson-kalappal. Kezét a zsebébe dugta, az ajtófélfának támaszkodott, s kihívóan legeltette a szemét Ellenen, miközben szüntelenül mosolygott. Ki az ördög lehet ez? A nőnek óhatatlanul arra kellett gondolnia, hogy az ismeretlen vagy a blúzán díszelgő foltot találja mulatságosnak, vagy az ügyetlenkedésén kajánkodik. Fejébe szaladt a vér, arca kipirult. – Köszönöm, egyedül is boldogulok – válaszolta foghegyről, majd sértetten hátat fordított az arcátlan férfinak, és gyors, kapkodó mozdulatokkal begombolta Matthew bugyogóját. – Ellen – lépett előre Megan –, ő a védenced apja… Egy ügyes kezű művész a férfiasság mintaképét festhette volna meg Matthew apjáról. Kis híján kétméteres termet, széles váll, boltozatos 5/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

mellkas, izmoktól duzzadó kar, napbarnított bőr, keménységre és határozottságra valló arcvonások és örökös tűzben égő, sötét szempár, amely furcsa módon a csokoládét juttatta Ellen eszébe. A fiatalasszony nem emlékezett rá, volt-e része valaha is ilyen látványban. A férfi lassú, kimért léptekkel haladt keresztül a helyiségen, miközben továbbra is vizsgálódva méregette Ellent. Ahogy megpillantotta az apját, a kis Matthew arca felragyogott, s lábai újra zabolátlan táncba kezdtek a levegőben. A nőnek nem kis erőfeszítésébe került, hogy a pelenkázó asztalon tartsa, és ne csússzon ki a kezéből. – A korához képest kitűnő erőben van – jegyezte meg Porter Wyman nem titkolt apai büszkeséggel. Közvetlenül Ellen előtt állt meg, és átvette tőle a fiát. – Magának nem ez a véleménye? – tekintett ismét a csinos teremtésre. – De… – rebegte Ellen. Amikor megérezte, hogy újra elvörösödik, legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében. Sejtelme sem volt, mitől jött ennyire zavarba. Mintha sürgősen át kellene rendeznie a tiszta pelenkákat, az asztal fölé hajolt, hogy megszabaduljon a férfi szúrós tekintetétől. Megan eddig némán figyelte a jelenetet, most azonban már nem állhatta meg szó nélkül. – Képzeld – fordult nevetve Porterhez – a fiad megtisztelte a gondozóját. – Hogyhogy megtisztelte? – Egy jókora sugarat eresztett a blúzára. A férfi csodálkozott. – Ez nem lehet igaz! Matthew ilyesmit még sohasem csinált. – Pedig így volt. Ha nem látom, én sem hiszem el. Porter Wyman a kisfiú hóna alá nyúlt, magasba emelte, és mélyen a szemébe nézett. – Otthon majd beszélünk egymással. Ideje megtanulnod, hogyan kell viselkedni a hölgyekkel! Matthew majd kiugrott a bőréből, hogy újra az apjával lehet. Figyelmesen hallgatta az intelmeit, jóllehet semmit sem értett a szavaiból. – Szégyelld magad! – folytatta Porter. – Lepisilni egy ilyen szép nőt! – rótta meg színlelt komolysággal a fiát, majd tréfásan a fenekére paskolt. Ellen a pokol mélyébe kívánta Megant. Mi az ördögnek kellett fecsegnie? Idegességében rendezgetni kezdte a pelenkákat, bár buzgalmának semmi értelme sem volt. A férfi rekedtes hangjából arra következtetett, hogy nem veti meg a whiskyt, de ezt a feltevést nyomban elhessegette, hiszen újdonsült ismerőse nem úgy festett, mint aki rendszeresen italozik. Porter, mintha megérezte volna, hogy a serénykedő Ellen gondolatai körülötte forognak, Meganhez fordult.

6/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Mi lenne, ha bemutatnál a barátnődnek? Megan újra felkacagott. – A fiad nem a barátnőmmel illetlenkedett, hanem a húgommal. – Valóban? – húzta föl Porter a szemöldökét. – Igen. – Gondolom, a húgodnak neve is van. Ellen arca vörösebb lett, mint amilyen volt. Úgy érzete, hogy nővére és a férfi az ő kárára nevetgél a háta mögött. Hirtelen szembefordult velük, de amennyire az erejéből futotta, palástolta sértődöttségét. – Szerintem udvariasabb lenne, ha nem a fejem fölött beszélnél rólam – pillantott szikrázó szemmel Meganre. – Elvégre még itt vagyok. – Bocsáss meg, igazad van! – visszakozott a testvére. Prissyvel a karján bemutatta őket egymásnak. – Ő Porter Wyman, Matthew édesapja, ő pedig a húgom, Ellen Saxton. A férfi biccentett a fejével, bökött egyet a kalapja karimáján, majd hófehér fogsorát megvillantva Ellenre mosolygott. – Örülök, hogy megismerhetem. – Én is – válaszolta a nő, pedig a legcsekélyebb mértékben sem örült a találkozásnak. – Nagyon kérem – folytatta Porter –, bocsásson meg a fiamnak! Ellen megpróbált egy udvarias mosolyt erőltetni az arcára, bár módfelett ingerelte, hogy a férfi egyetlen pillanatra sem vette le róla a szemét. – Gyerekekkel gyakran előfordul az ilyesmi. – Ezt nyilván tapasztalatból mondja. – Nem, csupán hallomásból tudom. Megan szorgalmasan ringatta Prissyt. – A húgom nem az az otthon ülő anyatípus, aki kotlósként gyűjti maga köré a gyerekeket – szólt közbe. A férfi összeráncolta a homlokát. – Ezek szerint célt tévesztettem? – Alaposan – mosolygott Megan. Ellen úgy érezte, égeti talpát a padló. Porter változatlanul őt méregette a tekintetével, olyan leplezetlen kíváncsisággal, ahogy a modelleket szokták megcsodálni a kifutón. Mikor azon kapta magát, hogy a férfi fürkésző szeme bizsergeti a bőrét, a nővéréhez lépett, mintha át akarná venni tőle Prissyt. – Ha visszakapta a blúzát a tisztítóból – fordult utána Wyman –, küldje el nekem a számlát! Szeretném jóvátenni a fiam bűnét.

7/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Remélem, ezt maga sem gondolja komolyan! – pillantott rá a válla fölött Ellen. – Téved. Nemcsak komolyan gondolom, de ragaszkodom is hozzá. – Porter udvariasan beszélt, a hanghordozásán azonban érződött, hogy nincs ínyére a tiltakozás. A fiatalasszony rántott egyet a vállán. – Ahogy gondolja. A férfi Meganre nézett. – Hogy vagytok? – Köszönöm, csak-csak. Porter összeráncolta a homlokát. – Ez nem hangzik túl meggyőzően. – Örök hálám az együttérzésedért – nevetett föl egy kicsit erőszakoltan Megan. – Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. – Tudom. Ellen őszintén csodálta a nővérét, hogy ilyen mesteri ügyességgel tudja megkerülni az érdemi válaszokat. Feleleteiből arra következtetett, hogy nővére nem csupán előle titkolja a családi gondokat. A gyermekmegőrző ablakából látszott, hogy véget ért az istentisztelet. Nacogdoches vasárnapi díszbe öltözött polgárai kisebb-nagyobb csoportokba verődve távolodtak az imaháztól. Porter induláshoz készülődött. – Hálásan köszönöm, hogy vigyáztatok a fiamra. – Örömmel felügyeltünk rá – mosolygott Megan. – A legjobbakat! – Neked is! Wyman Ellentől külön nem búcsúzott el, csupán sokatmondó, szikrázó pillantást vetett rá. Miután Prissy is távozott a szüleivel, a két testvér magára maradt. Megan láthatóan még mindig nem tudott napirendre térni Matthew illetlenkedése fölött, mert kuncogva szemlélte a húga blúzán éktelenkedő, tenyérnyinél is nagyobb foltot. – Megan! – förmedt rá Ellen. – Ha nem hagyod abba ezt a vihorászást, isten látja a lelkemet, hogy kitekerem a nyakad! – Most mit dühöngsz? Lepisiltek, és kész. Vedd úgy, hogy újra keresztvíz alá kerültél! – Én nem a kis Matthew-ra vagyok dühös, hanem rád. – Ugyan miért?

8/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Azért, mert ekkora ügyet csinálsz egy semmiségből. – Én? Na ne mondd! Ellennek elege lett az egész hercehurcából. – Fejezzük be! – mondta. – Elfáradtam, haza akarok menni! Megan csodálkozva nézett a húgára. – Azt hittem, érdekel, hogy ki ez a Porter Wyman. Nem vetted észre, milyen szemeket meresztett rád? – Észrevettem, de én az ilyesmire nem adok. Megan összecsapta a tenyerét. – Az ég szerelmére, Ellen! Azért, mert zátonyra futott a házasságod, még nem kell hátat fordítanod minden férfinak. Ellen balszerencséjére elpirult, pedig mindenképpen szerette volna titokban tartani, hogy Porter Wyman némileg megmozgatta a képzeletét. – Én senkinek sem fordítok hátat – válaszolta –, de egy cowboy kíváncsiskodó pillantásaitól nem fogok elolvadni. Megan egy pillanatra nyitva felejtette a száját. – Neked elment az eszed! Porter nem cowboy, hanem a környék legmódosabb gazdája. – Akkor se érdekel. Mr. Wyman egyébként sem engem bámult, hanem ezt a mocskot itt a blúzomon. Különben is nős. – Nem nős – torkolta le Ellent a nővére. – Porter már rég elvált, akárcsak te. Egyedül neveli Matthew-t. – Ezt nem tudtam. – Annak idején valóságos botrány kerekedett a válásukból, heteken át az egész város csak róluk beszélt. – Miért? Itt akkora port ver föl egy válás? – A válás nem – válaszolta Megan –, csak az ő esetük. Ha kíváncsi vagy rá, elmesélem. Mi tagadás, Ellen most már tényleg kíváncsi lett. Szerette volna megtudni, ki is valójában ez a Porter Wyman, akinél szemrevalóbb férfit még soha életében nem látott. – Kíváncsi ugyan nem vagyok – füllentett a nővérének –, de ha elmondod a történetét, szívesen meghallgatom. – Akkor gyere, üljünk le! Ellen Megan mellé telepedett a heverőre. – Porterék ügye azért keltett olyan nagy feltűnést, mert Wanda, Wyman felesége, ahogy világra hozta Matthew-t, és kiheverte a szülés fáradalmait, se szó, se beszéd faképnél hagyta a családját, majd hanyatt-homlok elmenekült a városból.

9/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ellen nem akart hinni a fülének. – Miért? – Egyesek arról beszéltek, hogy Wanda nem tudta elviselni azt a szoros köteléket, amely a fiához láncolta. – És szerinted? – Én arra gondoltam, hogy az a nő valójában nem is akart férjhez menni, csak megszédült Porter gazdagságától. Mikor azután rájött, hogy ezt az életformát nem neki találták ki, felvette a nyúlcipőt. – Az anyai ösztöne se tartotta vissza? – tudakolta Ellen. – Nem. És ez az, amit senki se ért. – Porter mit mond? – Előtte meg se merjük említeni Wandát, mert azonnal belénk fojtja a szót. Ellen a gondolataiba merült. – Legalább szép volt? – Inkább szexis, de nagyon – felelte Megan. – Szegény Porter valószínűleg ezért akadt fönn a horgán. Most már persze hiába veri a fejét a falba, vállalnia kell a következményeket. – Pontosabban szólva Matthew-t. – Igen. Azt viszont meg kell hagyni, hogy remek apa. Él-hal a fiáért, Matthew mindenek fölött áll a szemében, bármit feláldozna érte. – Bármit? – Habozás nélkül – vágta rá Megan. – Ha úgy hozná a sors, akár az életét is. Ellen lelki szemei előtt megjelent a szálfatermetű férfi viseltes farmerjában, csizmában, fején a félrecsapott Stetson-kalappal. Nem úgy festett, mint akit fölvet a pénz. – Mitől olyan gazdag Wyman? – kérdezte a nővérétől. – Hatalmas birtokot örökölt az apjától szántófölddel, legelővel. A szarvasmarhatenyészetét Texas-szerte legendák övezik. Ugyancsak az övé a legnagyobb gazdabolt az államban. – Őszintén szólva ezt nem néztem ki belőle. – Pedig így van, hidd el! – Ahogyan itt megjelent, egész mást képzelne róla az ember. – Igazán megszokhattad volna, hogy a farmerek mifelénk nem szmokingban és lakkcipőben közlekednek az utcán. Ellen elmosolyodott, azután fölemelkedett a heverőről. – Köszönöm. Alapos leckét adtál Porter Wymanből. Megan kíváncsian tekintett a húgára. 10/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Szóval kezd érdekelni? – Nem. Bármennyire igyekszel, hogy a nyakamba varrd, ezután is hidegen fog hagyni. – De miért? Vétek volna elriasztani magadtól, hiszen ugyanabban a cipőben jártok. Ellen búcsúzott. Átölelte és megcsókolta a testvérét. – Sajnálom, Megan. Én már csak ilyen vagyok.

2. FEJEZET Ellen élvezte a kisváros vasárnap délelőtti csendjét, jókedvűen lépdelt a kockaköveken. A blúzán éktelenkedő folt és a csípős szag már a legcsekélyebb mértékben sem zavarta. Amint a fákkal szegélyezett utcákon bóklászott, elhatározta, mielőtt hazamegy, benéz a kávézóba, amelyet munkaszüneti napokon csak délután nyitott ki. Az asszony számára mérhetetlenül fontos volt a kávézó, mindennél jobban ragaszkodott hozzá, hiszen a maga erejéből hozta létre. Ha széttekintett a mintás terítővel borított, kerek asztalkák között, azon nyomban hatalmába kerítette a siker öröme. Férj, gyerek egyaránt hiányzott az életéből. Kezdetben lelkére nehezedett a magányosság, de most már nem irigyelte azokat a nőket, akik gyerekekkel benépesített, meleg családi fészekben élnek. Nem bánta meg, hogy elvált Samueltől, azt pedig az égiek különös kegyének tartotta, hogy házasságukból nem származott utód. Nagy lelkierőre volt szüksége, hogy meggyőzze magát: a kávézó működtetése minden tekintetben kielégíti, nem vágyódik se többre, se másra, egyedül is elboldogul. Miután hivatalosan is kimondták a válást, és Megan ösztökélésére Nacogdoches-ben telepedett le, a szerencse kegyeibe fogadta. Néhány nap alatt Megan segítségével rátalált a kávézójának megfelelő helyre. Az épületben évek óta számos régiségkereskedés működött, az egyik szárnya azonban még üresen állt, s részben az utcára, részben egy gondozatlan kertre nyílt. Azonnal munkához látott. Megtakarított pénzét szinte az utolsó centig ebbe a vállalkozásba fektette. Átalakíttatta a helyiségeket, rendbe hozatta a kertet, gépeket, berendezési tárgyakat vásárolt. Fáradságot nem ismerve maga is hajnaltól napestig gürcölt, hosszú heteken keresztül. Ismerte a szakma minden csínját-bínját, mert Tylerben is üzemeltetett egy kávéházat, amelyet most Liz Sample, egy rátermett barátnője vezetett, akivel megosztoztak a hasznon. Ellen azonban nem vállalt fölöslegesen kockázatot. Egyelőre csupán hat hónapra fizetett bérleti díjat a tulajdonos Abe Flemmgnek. Azzal számolt, hogy fél év alatt minden bizonnyal kiderül, nyereséges lesz-e az új vállalkozása.

11/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

A helyiségek terjedelme arra is lehetőséget nyújtott, hogy a kávézó tőszomszédságában egy kis ajándékboltot rendezzen be. A kávézó falaira díszes polcokat szereltetett, amelyekre a butikban megvásárolható mütyürkéket állította ki. Különös gondot fordított a kertre. A színes napernyőkkel ellátott asztalok mellé virágágyásokat telepített, középen piros, kék és narancssárga fényekkel megvilágított szökőkúttal. Ellen napokon keresztül törte a fejét, mi kerüljön a cégtáblára. Valami hatásos és csalogató nevet akart kitalálni, amely semmiképpen sem hivalkodó, hisz a kisvárosi emberek igencsak ódzkodtak a hetvenkedéstől. Hosszas töprengés után a szerény KÁVÉ és AJÁNDÉK mellett kötött ki. Az elképzelés jónak bizonyult, megtette a magáét. Röviddel az ünnepélyes megnyitó után tódultak hozzá a vendégek. Nemcsak a helybeliek, de az átutazók is rendre betértek a kávézóba, s aki fogyasztott, az majdnem mind vásárolt is az ajándékboltban. A fiatalasszony sem erővel, sem idővel nem győzte a sokasodó tennivalókat, s felfogadott egy főiskolás diáklányt, a huszonéves Janis Wallert, akiben nem kellett csalódnia. Ellen módfölött elégedett volt a sorsával. Végre önálló lehetett. Többé nem kellett tartania Samuel óráról órára ismétlődő kötözködéseitől. Férje, amíg együtt éltek, csupán azt tartotta helytállónak, ami a saját fejében fogant meg, feleségét a végrehajtó szerepére kárhoztatta. Ellen már-már úgy tengette napjait a közös fedél alatt, mintha a titkárnője vagy inkább a kiszolgálója lett volna Samuelnek. A kis tyleri kávéház fenntartásért is tűzzel-vassal kellett küzdenie, s a férfi annak az irányításába is lépten-nyomon beleütötte az orrát. Most viszont, miután elváltak az útjaik, Ellen egyszeriben a maga ura lett. Megszabadult azoktól a bilincsektől, amelyekkel Samuel gúzsba kötötte az akaratát. Bebizonyította, képes valóra váltani a terveit. Most csak azért kereste fel az üzletét, hogy egy cappuccinót készítsen magának, amelyet majd akkor iszik meg, ha hazaért és lezuhanyozott. Mivel meleg volt, otthon fürdőköpenybe bújt. Kiült a teraszra, hogy élvezze a napot, amely szinte augusztusi hévvel sütött, jóllehet még csak május végén jártak. A környékre üdítő csend telepedett. Ellen lehunyta a szemét, és jóízűen kortyolgatta a cappuccinót. Bár senkire és semmire sem akart gondolni, a legelők felől áradó fanyar illat Porter Wymant juttatta az eszébe. Elképzelte a daliás termetű férfit, amint szemrevételezi a gulyáit, vagy utasításokat ad valamelyik traktorosának, aki friss barázdákat szánt a földjébe. A Stetson-kalap valószínűleg télen-nyáron a fején van, ahogy a csizmát sem mellőzi, vagy a farmert, amely olyan ütött-kopottnak látszott, mintha használtan vette volna, holott állítólag fölveti a pénz. Ellent a telefon csörgése riasztotta föl ábrándozásából. – Ellen! – csendült föl Megan hangja a vonalban. – Elfelejtettem megkérdezni, nem ugrasz-e át hozzánk ebédre. – Kedves tőled, de nem vagyok éhes.

12/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Sült csirke lesz petrezselymes burgonyával, salátával és néhány ínyencséggel. – Kösz, Megan, de most egy falatot sem tudnék lenyelni. Majd legközelebb. – Sajnálom. – Hidd el, én is. Az idősebb testvér rövid szünetet tartott, azután folytatta: – Gondolkoztál már azon, amit mondtam? – Elég sok mindent mondtál – felelte Ellen –, sejtelmem sincs, hogy mire célzol. – Most miért játszod meg magad? – háborodott fel Megan. – Nagyon jól tudod, hogy Porter Wymanről beszélek. A nőt úgy elfutotta a méreg, hogy alig tudott uralkodni magán. – Nővérkém! – fogta vissza az indulatát. – Ismételten megkérlek, hogy a kerítői hajlamaidat ne rajtam éld ki! – Ha azt hiszed, hogy én… – Megan! – vágott közbe a húga. – Mr. Wyman engem nem érdekel! Ennél világosabban nem tudok fogalmazni! – Magányosan akarod tengetni a napjaidat? Tisztában vagy vele, hogy életed legnagyobb lehetőségét szalasztod el? – Szervusz, Megan! Üdvözlöm a családodat! – Ellen úgy csapta le a kagylót, hogy kis híján összezúzta a készüléket. Mérhetetlenül felbosszantotta a nővére. Megan azzal tört borsot az orra alá, hogy leleplezte. Épp akkor ugratta ki a karosszékből, amikor Porter körül forogtak a gondolatai. Visszament a teraszra, de a napfürdőzést nem folytatta. Hátralökte a párnázott karosszéket, a korlátra támaszkodott, s a maradék cappuccinót álltában hörpintette föl. Porter Wyman… Mióta megszabadult Samueltől, és kiheverte a válás viszontagságait, messze elkerülte a férfiakat, már-már ösztönösen ódzkodott tőlük. Egy merőben új, önálló életformát alakított ki, amelyben a teremtés koronái nem kaptak helyet. A vállalkozással járó izgalmas munka, az a tudat, hogy döntéseivel mindig a saját bőrét viszi a vásárra, maradéktalanul kielégítette. Ha Tylerben környékezi meg egy Porterhez hasonlóan jóképű és előzékeny „lovag”, legfeljebb néhány udvarias szóra méltatja, s többé az eszébe sem jut. Most viszont… Ellen önmaga előtt nem tagadhatta le, hogy Porter Wyman nem kis veszedelmet jelent a számára. A verejtékkel megteremtett testi-lelki egyensúlyát némileg máris megingatta. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogyan sikerült ennek a valójában ismeretlen farmernak alig néhány perc alatt annyira felkeltenie az érdeklődését, hogy mióta megpillantotta, lépten-nyomon az eszébe jut. Ráadásul azokat az érzéki vágyakat is életre

13/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

keltette benne, amelyek kudarccal végződött házasságában szinte végleg elhamvadtak, s ő úgy gondolta, soha többé nem kapnak lángra. Az ördögbe Porter Wymannel! Csak azért is, bármi áron megszabadulok tőle, határozta el az asszony. Hogy levezesse az indulatait, gőzerővel nekilátott, és nagytakarítást rendezett a lakásában, pedig tudhatta, hogy a bejárónő másnap már kora reggel megnyomja ajtaján a csengőt. * Porter Wyman fölemelte a fiát, kétszer, háromszor magasba lendítette, azután mélyen a szemébe nézett, ahogy mindig is szokott. Matthew imádta az efféle mutatványokat, boldogan göcögött. – Tetszik neked, kis tacskó, igaz? – mosolygott rá szeretettel a férfi, majd cuppanós csókokat nyomott az arcára. – Apádnak most mennie kell dolgozni. Bonnie Temple a háttérből figyelte a jelenetet. Az asszony a szárazdajka szerepét töltötte be Matthew mellett, de a háztartását is ő vezette. Kitűnő szakácsnőnek bizonyult, és ha Porter nem mozgott volna annyit a szabadban, jócskán elhízik a főztjén. Bonnie-t Wanda szökése után fogadta szolgálatába a férfi. Az özvegyen maradt nő három gyereket nevelt föl, így bőven volt tapasztalata e téren. Jóllehet az ötvenes éveiben járt, megőrizte fiatalos üdeségét. Dús, fekete fürtjei között nem bújtak meg ősz szálak, karcsú derekára szorosan ráfeszült a ruha, zöld szeme úgy csillogott, akár egy kamasz lányé. – Azt hiszem, ma későn érek haza – adta át Bonnie-nak a fiát Porter. – Ne fáradjon a vacsorával, útközben majd bekapok valamit. – Egy szelet marhahúst azért kisütök. – Megint el akar csábítani? – mosolygott Porter. – Nem szeretném, ha éhesen húzná magára a takarót. – Ahogy jónak látja, csak a fiamat ne tévessze szem elől! – Legyen nyugodt, Mr. Wyman, minden a legnagyobb rendben lesz. Matthew-val a karjában Bonnie az ablakból nézte, ahogy gazdája beül a kis teherkocsiba. Mi tagadás, nem kellett volna biztatni, bármelyik este boldogan bebújt volna mellé a széles hitvesi ágyba, a férfi ezekből a titkos vágyakból azonban semmit sem vett észre. Porter eredetileg az egyik legelő karámját akarta megjavíttatni, de azután úgy határozott, hogy inkább az üzletét látogatja meg, mert a karámjavításhoz még nem talált előmunkást. A nagy forgalmú és jól jövedelmező kereskedést barátja, George Hays vezette. A hatvanéves Hays a vietnami háborúban súlyos sebet kapott a lábán, de ennek ellenére korát meghazudtoló buzgósággal, sántikálva is hajnaltól napestig dolgozott. Porter el sem tudta képzelni, mihez kezd, ha George, isten ne adja, kidől a sorból. Aggódott is érte, mivel barátja fütyült az orvos

14/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

tanácsaira, hallani sem akart a diétáról, miközben egymás után hízta ki a nadrágjait. Wyman attól félt, hogy a lázas munka s a velejáró örökös izgalom előbb vagy utóbb szívrohammal, esetleg agyvérzéssel bosszulja meg magát a köpcös George-on. A farmer a neki fenntartott parkolóban állította le a kocsiját, majd belépett az üzletbe. – Mi történt? – csodálkozott Hays. – Semmi. – Bölcsebbet nem tudsz kitalálni? – George tapasztalatból tudta, ha Porter váratlanul állít be hozzá, akkor vagy bajba került, vagy nyomasztja valami, és a tanácsát akarja kérni. – Kávét iszol? – Igen. – Gyere! – Az üzlet hátsó zugában telepedtek le. Hays forró kávét csurgatott két csészébe, azután Porterhez fordult. – Hallgatlak! – mondta. Wyman tarkójára billentette a Stetson-kalapot. – Nincs mondanivalóm. – Szóval csak látni akartál? – Igen. George olyan harsányan nevetett föl, hogy hasán rázkódni kezdtek a zsírhurkák. – Süljön ki a szemed, Porter! Mi az ördög ütött beléd, hogy agyalágyultnak nézel? Wyman zavartan vigyorgott a barátjára. – Nem nézlek agyalágyultnak, de lélekgyógyásznak sem képzelnélek, aki belelát az ember veséjébe. Hays tovább nevetett. – Hagyjuk a mesét! Mi szél hozott ide? Porter kortyolt egyet a kávéból. – Találkoztam egy nővel – kezdte bizonytalanul. – És? – Megtetszett. – Csinos? – Nem csinos, hanem gyönyörű! Wyman szokatlanul átfűtött hangja felcsigázta George érdeklődését. – Kezd izgalmas lenni. Folytasd! Porter töviről hegyire előadta a gyermekmegőrzőben történteket, nem feledkezve meg Matthew csínytevéséről sem.

15/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– A fiad aztán megéri a pénzét – nevetett ismét Hays. – Közhírré kéne tenni, hogy Texasban ezentúl csak így érvényes a keresztelő. – Nem erről van szó – intette le Wyman. – Tudom. Arról a nőről van szó, aki szerinted nem csinos, nem szép, hanem gyönyörű. – Igen – komorodott el a farmer. – Te nagyon jól tudod, hogy miután Wandával olyan rútul kudarcot vallottam, megesküdtem, hogy többé egy nő sem érdekel komolyabban. Most viszont… – Egy pillanatra! – szakította félbe George a barátját. – Hogy néz ki ez a bizonyos hölgy? – Karcsú, közepes termetű, a haja szalmaszőke, a szeme élénkzöld, és van benne valami különleges, már-már titokzatos, ami nem hagy nyugodni. Mióta megláttam, örökösen csak körülötte forognak a gondolataim. Szeretnék újra találkozni vele, de ő sajnos úgy néz át rajtam, mint más a levegőn. – Te viszont meg akarod fejteni a titkát, ha nem tévedek? – Nem tévedsz. George Hays néhány pillanatra a gondolataiba mélyedt, mintha emlékezetébe idézné a nőkről szerzett tapasztalatait. – Ne vedd zokon, Porter, de ez a fajta a legveszedelmesebb! Sürgősen verd ki a fejedből! – Már megpróbáltam, de nem megy. – Félek, hogy a vesztedbe rohansz, főnök. Aggódom érted. Wyman hirtelen fölemelkedett ültéből. – Kösz a tanácsot, öreg! Bár azt hiszem, falra hányt borsónak fog bizonyulni. * Ahogy a különös hangfoszlányok megütötték a fülét, Ellen azonnal megállt, és feszülten hallgatózni kezdett. A hátsó ajtón át lépett be az alagsorba, ahol a szállítók az árut hordták le a raktárba. A rejtélyes neszek a földszint magasságából érkeztek. Időnként úgy tetszett, mintha nyögdécselne vagy sóhajtozna valaki. A fiatalasszonynak sejtelme sem volt, hogy mire figyelt föl, csak abban volt biztos, hogy valami nincs rendben a kávézóban. Alkalmazottja a tízórai nyitáskor szokott munkába állni, most viszont még csak nyolcat mutatott az óra. Betörőket ért tetten? Patkányok vertek tanyát az épület valamelyik szögletében? A rágcsálók puszta gondolata nagyobb riadalommal töltötte el, mint a fosztogatóké, holott azok a lelepleződés izgalmában akár rá is támadhatnának.

16/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ellen leküzdötte a félelmét, azután lábujjhegyen, hogy minél kevesebb zajt üssön, elindult fölfelé, a titokzatos zörejek irányába. Négy vagy öt lépést tett, majd olyan hirtelen torpant meg és dermedt mozdulatlanná, mintha gyökeret eresztett volna a lába. Sok egyébre számított, de erre nem. A kávézó kellős közepén alkalmazottja, Janis Waller kigombolt blúzban, derékig felgyűrt szoknyában feküdt a szőnyegen. Széttárt combjai közé, háttal Ellennek, egy fiú fészkelte be magát, és a lány feszes kebleit csókolgatta, amelyek valósággal felkínálkoztak a szájának. A gyönyörteli sóhajok az ő torkukból szakadtak föl. A döbbenetes látványtól Ellennek kis híján elakadt a lélegzete Egy ideig tétovázott, nem tudta eldönteni, mit tegyen, később azonban sikerült úrrá lennie a zavarán. Nagy levegőt vett. – Gyerekek! Fejezzétek amekkorára csak képes volt

be!

–

ripakodott

rájuk

akkora

eréllyel,

Az éles hangra Janis és a fiatalember rémülten szétvált, majd villámgyorsan talpra ugrott. Amint Ellenre esett a pillantása, a lány a szájához kapta a kezét. – Mrs. Saxton… – dadogta. – Nem számítottam rá, hogy ilyen korán bejön… – Még szép, hogy nem számítottál rá! Janis a haja tövéig elvörösödött. Úgy fordult Ellen felé, hogy eltakarja a fiút, aki kővé dermedve állt a háta mögött. Amíg belelépett a cipőjébe, Janis igyekezett őt fedezékben tartani. Az asszonynak abból a szeletnyiből, amennyit láthatott belőle, ismerősnek tűnt a fiatalember. – Illene bemutatnod a társadat – mondta a lánynak fagyosan. E szavak hallatán a fiú váratlanul előrelépett, majd nyíltan szembefordult a kávézó tulajdonosával. Ellen most jobban megdöbbent, mint amikor felfedezte őket. Unokaöccse, Kyle állt előtte. – Kyle! – Jó reggelt, Ellen néni! – Hogy kerülsz ide…? Megan fia láthatóan beletörődött a megmásíthatatlanba, nem csűrtecsavarta a szót. – Találkozni akartam Janisszel. – Már rég az iskolában volna a helyed! – Tudom. Ahogy megjáratta szemét termetes, kamaszkorú unokaöccsén, Ellennek a nővére jutott az eszébe. Arra gondolni sem mert, mi történik, ha késve éri tetten a két fiatalt, és Kyle esetleg teherbe ejti Janist, szaporítva Megan egyébként sem kevés gondját-baját. – Te rendszeresen lógsz? – förmedt a fiúra. 17/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Nem. – És ma? – Már mondtam. Janis miatt jöttem ide. – Az osztályfőnöködnek mit fogsz hazudni? – Utálom az iskolát, majd kitalálok valamit. Az asszony egyre jobban felpaprikázódott. – Az iskolát én is utáltam, de az órákról sohasem lógtam el! Janis időközben rendbe összekócolódott haját.

hozta

az

öltözékét,

és

megigazította

– Indulj, Kyle! – szorította meg a fiú kezét. – Menned kell. – Mindjárt. – Kyle a nagynénjéhez fordult. – Most mit akarsz csinálni? Elárulsz anyámnak? Ellen néhány másodpercig mérlegelte, hogy mit mondjon vagy tegyen. Ha a szívére hallgat, sarokba térdepelteti az unokaöccsét, és elnáspángolja, mintha a saját gyereke volna. De nyomban rájött, hogy nincs joga ítélkezni fölötte. – Nem árullak el – válaszolta – A történtekről neked kell számot adni az édesanyádnak. – Meg fog ölni. – Ettől nem kell tartanod. Arra azonban készülj föl, hogy a boldogságtól sem fog repesni. – Mostanában úgyis mindenért csak szid – panaszkodott a fiú. – Biztosan megvan rá az oka. Janis nyugtalanul toporgott. – Kérlek szépen, Kyle, indulj… – Már itt sem vagyok. – A fiatalember tüntetően szájon csókolta a lányt. Minden bizonnyal így akarta nagynénje tudomására hozni, hogy nem bánta meg a tettét, és esze ágában sincs szakítani Janisszel. Ellen utánaintett. – Egy pillanat – fordult Kyle felé. – Becsszóra megígéred, hogy mindent elmesélsz az édesanyádnak? – Igen. – Helyes. Miután Kyle eltűnt az ajtó mögött, Ellen lelki szemei előtt ismét felrémlett Megan törődött alakja. Vajon, hogyan viseli majd el fia legújabb kihágását, ha Kyle beszámol neki a felelőtlen kalandról? Nővére vállára egyébként is súlyos gondként nehezedett Ralph romló egészségi állapota, amely lassan már a létfenntartásukat is veszélyeztette, hiszen a férfi volt az egyetlen kereső a családban.

18/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

A fiatalasszony hirtelen Janishez fordult. – Mit tudsz felhozni a mentségedre? – Semmit – válaszolt meglepő nyugalommal a lány. – Eszedbe sem jutott, hogy rajtakaphatlak? – Őszintén szólva nem. Ellen lassú léptekkel elindult az asztalok között. Sejtelme sem volt, hogy miért, de Janis Waller higgadtsága már-már tetszett neki. A Waller családot egy fogadáson ismerte meg, nem sokkal azután, hogy Tylerből átköltözött ebbe a kisvárosba. A szülők arra kérték, ha módja nyílik rá, adjon munkát a lányuknak. Janisnek a főiskola mellett meglehetősen sok szabad ideje volt, apja is, anyja is úgy vélte, hasznára válna, ha a lógás helyett belekóstolna a fizikai munkába. Ellen örömmel teljesítette a kérést, épp alkalmazottat keresett. Janis nem okozott csalódást, szorgalmasnak, pontosnak és becsületesnek bizonyult. Az asszony olyannyira megbízott benne, hogy egy kulcsot másoltatott a részére, így a lány is kinyithatta a kávézót, ha Ellennek más dolga akadt. Ma reggel azonban… A nő újra Janisre nézett. – Mióta tart ez a dolog köztetek? – Talán két hónapja. – Szereted Kyle-t? – Nem tudom. – Hogyhogy nem tudod? – emelte meg Ellen a hangját. – Végül is te vagy az idősebb, Kyle hozzád képest szinte még gyerek. – Egyelőre csak annyit tudok, hogy jó vele lenni. – Szép… Szóval… – Az asszony inkább magába fojtotta, ami a nyelvére kívánkozott. – Add vissza a kulcsot! Janis néhány pillanatig várt, azután teljesítette a parancsnak is beillő kérést. – Ez azt jelenti, hogy el vagyok bocsátva? – kérdezte továbbra is olyan rendíthetetlen nyugalommal, hogy Ellen kis híján valami tiszteletfélét kezdett érezni iránta. – Te az én helyemben mit csinálnál? – Ezen még nem gondolkoztam. – Akkor most gondolkozz! A lány hosszú percekig nagy, elnyíló szemmel nézte az asszonyt. Mozdulatlanul állt a szőnyegen, csupán a blúza gallérját pödörgette. – Mit sütöttél ki? Halljam! – sürgette Ellen. – Lehetek őszinte? – Csak az lehetsz. Janis szája szögletében megrándult egy izom. 19/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Ha én lennék a tulajdonos és maga a kisegítő, nem bocsátanám el, hanem kapna tőlem egy lehetőséget a bizonyításra. – Csupán egyet? – Igen. Ha ismét tetten érném valamin, azonnal ajtót mutatnék. Ezzel a mellbevágó és fölöttébb őszintének hangzó felelettel Janis levette a lábáról Ellent. – Rendben van – biccentett, – Elfogadom a válaszodat. Borítsunk fátylat a történtekre, és lássunk munkához! A lány képtelen volt leplezni, mennyire megkönnyebbült. – Szóval megbízik bennem? A kulcsot is visszakapom? – Persze. Janis szemében megcsillant a könny. – Higgye el, Mrs. Saxton, őszintén sajnálom ezt az ügyet! Ígérem, hogy soha többé nem fordul elő! Ellen az órájára pillantott. – Most már ne sajnálkozz, hanem gyere! A nyitásig még hat doboz árut kell kicsomagolnunk. – Az asszony gyors léptekkel indult a raktár felé. – Mrs. Saxton… – szaladt utána Janis. – Mondd! – Aggódom Kyle-ért. Ellen nyomban megállt, és idegesen szembefordult a lánnyal. – Hallottál valamit? – Nem, de mostanában elég furcsán viselkedik. Régen nem volt ilyen. Fogalmam sincs, mi történhetett vele. Ellen öt ujjal beleszántott szőke fürtjeibe. Melege volt, a homlokán ízzadságcseppek gyöngyöztek, a klímaberendezés mégis takarékon működött. Az asszonynak minden centet meg kellett fognia, a kávézó és a butik újabban nem hozott annyit, amennyire számított. Ez a nap egyébként is bajok sorozatával köszöntött rá. Még ki sem heverte Janis és Kyle esetét, már szakadt a nyakába a következő. A hat doboznyi áru egy része szállítás közben megsérült, számos tétel pedig merőben más volt, mint amit megrendelt. Választhatott: vagy fittyet hány az anyagiakra, és megismétli a rendelést, vagy nekivág a panasztétel göröngyös útjának. Nővére telefonját is hasztalanul várta, pedig unokaöccsének már régen haza kellett érnie az iskolából. Ha Kyle valóban beszámolt anyjának a kávézóban lezajlott jelenetről, Megannek most igencsak főhet a feje, s ha másra nem, némi bátorításra minden bizonnyal rászorul. Vajon miért nem jelentkezik? Vagy neki kellene feltárcsáznia a számát, mert Kyle megszegte az ígéretét, és Megannek sejtelme sincs, milyen sötét viharfelhők tornyosulnak a feje fölött? 20/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ellen gondolataiba merülve állt a fülledt raktárban. Amikor az órájára nézett, valamennyire megkönnyebbült. Csak harminc perc van hátra a zárásig, gondolta, Janis feltehetően már szedi le az asztalokat, és mosogat. Ebben a másodpercben megszólalt a csengő. Amint megpillantotta a kései vendéget, a fiatalasszony maradék jókedve is elpárolgott. Az idős Mrs. Cavanaugh a legkellemetlenebb ügyfelei közé tartozott. Imádott akadékoskodni, amibe tudott, belekötött, valójában semmi sem szolgált a tetszésére. Különös módon ennek dacára rendszeresen látogatta a kávézót, az ajándékboltban pedig számos alkalommal vásárolt. – Örülök, hogy látom, Mrs. Cavanaugh – mosolygott rá Ellen az üzletasszony fegyelmezett udvariasságával. – Én is – válaszolta az idős Ruth. – Miben állhatok a rendelkezésére? Ruth egy tekintélyes méretű kartondobozt bányászott elő a szatyrából. – Az a teáskészlet, amelyet tegnap vettem, nem tetszik – Az asszony a pultra helyezte a dobozt. – Megkérdezhetem, hogy mi nem tetszik rajta? – A színe. – Semmi gond, Mrs. Cavanaugh, válasszon egy másikat! – Nekem sajnos azok sem tetszenek, ráadásul ajándéknak drágának találom a készleteit, Mrs. Saxton. Ostoba tehén! – gondolta Ellen, de továbbra is mosolygott, hogy megőrizze a jó hírét. Egy ilyen kis lélekszámú városban futótűzként terjedne el, hogy modortalan vagy goromba. – Akkor visszaveszem a készletet, az árát pedig a későbbiekben levásárolhatja – ajánlotta föl. A vevőnek láthatóan ez sem tetszett. – Szeretném visszakapni a pénzemet. – Ne vegye zokon, Mrs. Cavanaugh, de pénzt nem szoktunk visszaadni. – Velem igazán kivételt tehetne, végül is a törzsvendége vagyok! Ellennek minden erejére szüksége volt, hogy megőrizze a nyugalmát. – Rendben. Most az egyszer kivételt teszek magával – mondta, majd száz dollárt kis címletekben leszámolt Ruth elé a pultra. – Köszönöm – mormogta Mrs. Cavanaugh, ahogy bezsebelte a pénzt. Úgy iszkolt ki az üzletből, mintha kergették volna. – Zsugori vén banya! – szólt utána Ellen dühödten, hiszen az asszony már az utcán szaporázta a lépteit, s ebből a hízelgő megjegyzésből egyetlen szót sem hallhatott. Ellennek Ruth távoztával jutott az eszébe, hogy még van tennivalója. Össze kell állítania egy ajándékcsomagot, amelyért a reggeli nyitáskor már jelentkezni fog a küldönc. Visszament a raktárba, kikeresett egy megfelelő 21/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

méretű dobozt, majd felkapaszkodott válogathasson a készletből.

Tisztességes ajánlat a

létrára,

hogy

kedvére

Ám alig látott munkához, újra megszólalt a csengő. Az ördögbe is! – futotta el a méreg. Bár tudta, hogy az ügyfeleket meg kell becsülnie, mert ha csak egy nyalókát vesznek, akkor is pénzt hoznak a konyhára, ma azonban torkig volt mindennel. Lekászálódott a létráról, és fölpaprikázva indult vissza a kereskedésbe. Ellen először elsápadt, azután égővörösre gyúlt az arca. Az ajtó előtt Porter Wyman állt. Széles vállával most valamivel hatalmasabbnak tetszett, mint amikor megismerte. Ahogy mosolygott, a szeme alatt apró ráncok futottak szét, akár a fodrok egy tó hátán, amikor a szél felborzolja a vizet. Agyonhordott farmerban volt, a lábán rövid szárú csizmával, fején a szokásos, csáléra billentett Stetson-kalappal. Ellen nem kedvelte ezt az öltözéket, ám el kellett ismernie, hogy a férfinak igen jól áll. – Minek köszönhetem a szerencsét…? – kérdezte elfúló hangon, mivel a zavarát vajmi kevéssé tudta palástolni – Gondoltam, útba ejtem a boltját. – Először van itt…? – Igen. – Akkor nézzen körül… – Az asszony tudta, hogy izgalmában ostobaságokat beszél, hiszen Porter még sohasem fordult meg az ajándékboltban, a sületlen szavakat azonban már nem szívhatta vissza. A férfi, mint a gyermekmegőrzőben, lassú, kimért léptekkel indult el a polcok között. Alaposan szemügyre vett mindent. Ellen egyik lábáról a másikra állt, akárha égetné talpát a padló. Közben úgy futkosott hátán a hideg, mint akinek szökik fel a láza. – Tetszik…? – Igen. Őszintén szólva nem vagyok szakértő az efféle dolgokban, de úgy érzem, hogy ez a sok színes kerámia valahogy illik magához. – Köszönöm. – A nő ismét elpirult. Porter közvetlenül Ellen előtt állapodott meg, majd olyan átható tekintettel mérte végig, mint vasárnap délelőtt, amikor először találkoztak. – A vevőkkel, hogy áll? – kérdezte. – Hála az égnek, nincs okom panaszra – válaszolta Ellen, miközben kissé hátrább lépett, mivel Porter arcszeszének fanyar illata felkorbácsolta az érzékeit. – Ezek szerint nyereséges a vállalkozása? – Szerencsére az – mondta az asszony, s egy újabb lépéssel növelte a távolságot, mert egyre vészjóslóbban kezdett bizseregni gerince mentén a bőr.

22/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Porter az órájára nézett. – Azt hiszem, ilyenkor szoktak zárni, igaz? – Igaz… – Szóval a legjobbkor nyitottam magára az ajtót. Az asszony nem sejtette, mire akar kilyukadni Porter. – Ezt, hogy érti? – Úgy, hogy szeretném meghívni vacsorára. Ellennek majdnem elakadt a lélegzete, a szíve vadul dobogni kezdett. – Bocsásson meg, de ez rossz ötlet – erőszakolt nyugalmat a hangjára. – Miért? – Porter Wyman csodálkozva húzta föl a szemöldökét. – Azért, mert vacsorameghívásokat nem fogadok el. – Soha, senkitől? – Úgy van – felelte eltökélten a nő. Porter élesen Ellen szemébe nézett, majd rándított egyet a vállán. – Ahogy gondolja. – Nem vesztegette az idejét. Mutatóujja hegyével megpöccintette a Stetson-kalap karimáját. – Még találkozunk… A férfi úgy hagyta el Ellen üzletét, mintha ott sem lett volna.

3. FEJEZET Ellen terasza egy parányi kertre nézett, ahol virágai és cserjéi tarka színekben pompáztak. Áldotta a szerencsét, hogy amikor Tylerből átköltözött, ezen a lakáson akadt meg a szeme. Egy ideig csupán bérelte, de amikor a KAVÉ és AJANDÉK egyre többet hozott a konyhára, megvásárolta. Annyira otthonosnak érezte, mintha a gyermekkorát is itt töltötte volna. Miután holtfáradtan hazatért a kávézóból, most is a teraszon telepedett le. Elnyújtózott egy párnázott karosszékben, lerúgta a cipőjét, jeges teát kortyolgatott, s közben gyönyörködött az eléje táruló látványban. A gondjaitól persze így sem szabadulhatott meg. Nővére még mindig nem telefonált. Kyle valószínűleg fütyült a becsületszóra, és megint inkább hazudozott. Ellen azon tűnődött, mitévő legyen. Nem volt ínyére föltárcsázni Megan számát, és beszámolni a történtekről, mert ezzel megszegné az unokaöccsének tett ígéretét. Ha viszont hallgat, vét Megan ellen, és szemet huny olyasmi fölött, amit mindenképpen szóvá kellene tennie. Egyébként is napról napra jobban aggódott nővére családjáért, csupán azt nem tudta eldönteni, miképpen segítsen rajtuk. Ahogy váratlanul fölrémlett a képzeletében Porter Wyman alakja, egész testében borzongani kezdett. A farmer látogatása kizökkentette a 23/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

nyugalmából. Porter fölöttébb szerencsétlen pillanatban nyitotta rá az ajtót, bár azt sem tagadhatta, hogy ha más alkalommal köszönt rá, akkor is felbolygatja az érzéseit. Wyman lépten-nyomon felbukkant a gondolatai között, titkolt vágyakat gerjesztett benne. Mióta elvált Samueltől, minden pillanatát a munkájának szentelte, és úgy nézett keresztül a férfiakon, mint a levegőn. Most viszont, akár derült égből a villámcsapás… Az asszonyt a telefon csörgése riasztotta föl tépelődéséből. Nem kis örömére Megan jelentkezett. – Mit csinálsz? – érdeklődött a nővére. – Teázom, és közben gyönyörködöm a kertben. – Jó neked. – Gyere át, és tarts velem! – Nem akarlak zavarni. – Ha zavarnál, nem biztatnálak, hogy látogass meg – erősködött Ellen. – Ralph már otthon van? – Nincs. Az előbb telefonált, hogy még van egy fordulója. – Akkor miért kéreted magad? Megan Drysdale néhány pillanatig hallgatott, mint aki mérlegeli, hogy mit is mondjon. – Beszéltem Kyle-lal… – kezdte tétován. – És? – Azt hittem, agyoncsapom… Épp a te kávézódban, és ráadásul Janisszel… Elképesztő, mire tud vetemedni ez a haszontalan kölyök! Ellen nem akarta, hogy így vitassák meg ezt a kényes kérdést. – Figyelj rám, nővérkém! Ez nem telefontéma. Nálam nyugodtan megbeszélhetünk mindent – szólt, és letette a kagylót. Félóra sem telt el, testvére már az ajtóban állt. A szeme vörösre volt sírva, s láthatóan még nem heverte ki azt a megrázkódtatást, amelyet a fia okozott. Ellen szeretettel átölelte, jobbról is, balról is arcon csókolta, majd leültette a szobában, és megkínálta egy kupicával. – Mesélj! Megan szája széle aprókat rándult, mintha újra sírás környékezné. – Teljesen kikészültek az idegeim… Ellen a heverőre ült, maga alá húzta a lábát, majd Megan arcát kezdte fürkészni. – Áruld el végre, hogy Ralph vagy Kyle miatt aggódsz inkább! – Inkább Ralph miatt, pedig Kyle-ra sokkal több gondot kellene fordítanom. – Szóval Ralph állapota romlik? – firtatta Ellen.

24/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Igen. A cukorbaj kikezdte a veséjét, egyszer-kétszer görcsei is voltak. – Nyilván több kíméletre szorulna. – Biztos – kortyolt az italból Megan. – Arra már gondolni se merek, mi történne, ha idő előtt kidőlne a sorból. Már így is a fogunkhoz kell verni minden garast. Ellen elgondolkodott. – Ezek szerint anyagi gondjaitok vannak? Nővére elpirult. – Lehetek őszinte? Vannak, méghozzá… – Idegesen hátrasimította a haját. – De hagyjuk! Erről nem akarok beszélni. Ellen átkarolta a testvérét. – Az ég szerelmére, Megan! Hogy segítsek rajtad, ha titkolózol előttem? – Hálás vagyok a jó szándékodért, de ezeken a gondokon nem tudsz segíteni. – És ha mégis? – Téged se temetnek maguk alá a dollárhegyek. – Ez igaz. Ám Janis előbb vagy utóbb odébb fog állni, és akkor elfoglalhatnád a helyét… Megan hosszú hallgatásba burkolózott. Ellen feszülten figyelte a nővérét. Tudta, hogy Ralph, legalábbis amíg egészséges volt, görcsösen ellenezte, hogy Megan állandó munkát vállaljon. Még akkor is morgott, ha felesége szerény díjazás fejében hébehóba kisegített valamelyik üzletben. – Szerinted Ralph még mindig kötné az ebet a karóhoz? Az idősebb testvér keserűen elmosolyodott. – Ezt a kérdést szóba se merem hozni. Félek, ha csak célzok is rá, gutaütést kap. – Legalább próbáld meg! Eszelj ki valami ürügyet, elég leleményes vagy hozzá. Végül is Ralph tudja, hogy beteg, és azzal is tisztában kell lennie, hogy ez milyen következményekkel jár. Megan hálásan megsimogatta a húga kezét. – Köszönöm, Ellen. Engedd meg, hogy egy kicsit gondolkozzam! – Helyes. Tekintsd úgy, hogy az ajánlatom akkor is érvényes, ha hónapokig fogsz gondolkodni rajta! – Rendben. Mindent köszönök. – Ha még egyszer azt mondod, hogy köszönöm – csattant föl Ellen – úgy képen töröllek, hogy magam is megbánom!

25/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Egyszerre nevették el magukat, olyan fesztelenül, mint gyermekkorukban. Átölelték és megcsókolták egymást. Megan azonban rövidesen újra elkomorodott. – Kérdezhetek valamit? – Persze. – Ha Kyle nem avat be a titkába, te szóltál volna? Ellen fontolóra vette, hogy mit mondjon. – Azt hiszem, szóltam volna, de örülök, hogy a fiad megkímélt ettől. Utálom az árulkodást. Megan kiitta a maradék konyakot. – Fogalmam sincs, mit kezdjek Kyle-lal. – Más gond is van, nem csak Janis? – Azt hiszem, rossz társaságba keveredett. – Kábítószer? – kérdezte Ellen, de igyekezett leplezni az aggodalmát. – Talán… Valójában azt sem tudom, miről lehet észrevenni, ha egy gyerek már belekóstolt a drogokba. – Fordulj a szakrendelőhöz! Ott mindenről készségesen tájékoztatni fognak. – Ellennek hirtelen eszébe jutott Janis Waller megjegyzése Kyle furcsa viselkedéséről. Lehet, hogy a lány is a kábítószerekre akart utalni? – Sőt én a helyedben Janisszel is beszélnék. Rendes lány, azt hiszem, őszintén szereti a fiadat. – Tényleg – gondolkodott el Megan. – Minél előbb beszélnem kellene vele. – Janis szerintem jó irányba befolyásolná Kyle-t, hát még ha biztatást is kap hozzá! Megan hirtelen hátradobta a haját, fölállt, majd járkálni kezdett a szobában. – Eleget beszéltünk az én bajaimról – váltott hangot –, most te következel. – Nekem semmi bajom sincs! Az asszony megállt, és a húgához fordult. – Úgy hallom, a kávézó nem a legjobban megy. – Most éppen hullámvölgyben vagyunk, ezt nem tagadom, semmi sem tart azonban örökké. – És Porter Wyman? Ellen arca egyszeriben olyan vörös lett, mintha lángba borult volna. – Mi köze annak a farmernak a kávézómhoz? – A kávézódhoz egyelőre semmi, hozzád viszont annál több.

26/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Most ugratni akarsz? – háborodott föl Ellen. Megan cinkosan mosolygott. – Te is tudod, hogy szemet vetett rád. Most én kérlek, hogy ne titkolózz! Porter Wyman nem akárki ezen a környéken, arról nem is beszélve, hogy talpig férfi. Nővére halálos zavarba hozta Ellent. Fogalma sem volt róla, hogyan szabaduljon meg attól a huroktól, amelyet Megan egyre szorosabbra húzott a nyakán. – Hányszor mondjam még, hogy Mr. Wyman engem hidegen hagy! – Vasárnap óta nem is láttad? Ellen néhány percig tétovázott a válasszal. – De… – Hol találkoztatok? – Bejött hozzám az ajándékboltba. – Csak úgy benézett? És mit akart? – vallatta tovább Megan. – Szerette volna, ha vele vacsorázom. – Elutasítottad? – Habozás nélkül. – Neked elment a józan eszed! – Örülj neki! – válaszolta mérgesen Ellen. – Így jobban hasonlítok rád. Porter Wyman hanyatt feküdt a traktor alatt, és kegyetlenül szitkozódott. Egy kilazult csapszeget szeretett volna a helyére erősíteni, de bármennyire törte magát, sorozatosan kudarcot vallott. – A fene essen ebbe a rohadt szerkentyűbe! George Hays mosolyogva szemlélte a farmert. – Mi az, szét akarod püfölni az egész masinát? – Legszívesebben darabokra törném! – kászálódott elő Porter a traktor alól, miután belátta, hogy hiába kínlódik. George nézte, ahogy leveri nadrágjáról a port, és fejére illeszti a kalapot. – Tudod, mi ennek a traktornak a baja? – Nem. – Az, hogy új. Wyman megsemmisítő pillantást vetett a köpcös üzletvezetőre. – Még hány ilyen aranyköpés van a tarsolyodban? – Amennyit csak akarsz. – Mivel tartozom, ha megkímélsz tőlük?

27/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Fizetésemeléssel. – George Hays harsányan nevetett a saját tréfáján, majd bicegve körüljárta a gépet, amelyet Wyman épp azért vásárolt meg, mert a legkorszerűbb változat hírében állt. Porter egy ronggyal letörölte a kezére tapadt olajat. – Szíveskedj tudomásul venni, hogy ennél a típusnál ma nincs jobb a piacon. Ezért szereztem be. – Most meg darabokra akarod törni? – Honnan veszed ezt a marhaságot? – Te mondtad. – Amit az ember dühében mond, az semmit sem jelent. – Porter haragja ahogy jött, úgy el is párolgott. – Értsünk szót, George! – fordult a barátjához. – Ez a gép mindent tud, amit egy traktornak tudnia kell. Mindössze az egyik csapszeg lazult meg benne. – Szóval kerítsek egy szerelőt, mert te kétbalkezesnek születtél? – Már indulhatsz is a telefonhoz. Miután Hays besántikált az irodába, a farmer elégedetten simogatta meg szemével a traktort. Már bánta, hogy a jelentéktelen hiba így kihozta a sodrából. Alapos tájékozódás után négyet vásárolt ebből a típusból, egyet a saját céljaira, hármat az ügyfeleinek. Arra számított, hogy a környék gazdálkodói, már akiknek telik rá, úgy fogják venni, mint a cukrot, csak győzze majd az utánrendeléseket. George Hays megjelent az iroda ajtajában. – Főnök! Keresnek. – Kicsoda? – Earl Duke. A név hallatán Wyman arca elkomorodott. Earl Duke intézte a válóperét Wandával. Ha most hívatlanul betoppant az irodájába, az csak rosszat jelenthet. – Nem mondta, hogy mit akar? – Nem. Porter megigazította a kalapját. Earl afféle kerek képű, apró emberke volt. A haja már őszült, az orra alatt rövidre nyírt bajusz szürkéllett. George Hays nem kínálta hellyel, ezért az ablaknál várakozott, és a kereskedés raktára előtt dolgozó munkásokat nézte. – Mr. Duke – lépett be az irodába Porter. – Mi szél hozta ide? Nem számítottam a látogatására. Earl eljött az ablaktól, fanyar mosoly ült ki az arcára. – Tegnap még én sem gondoltam, hogy magánál kezdem a mai napot, Mr Wyman. –Látszott rajta, furcsállja az udvariatlan fogadtatást. – Megengedi, hogy leüljek? 28/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Persze – tért észhez Porter. – Bocsássa meg az üzletvezetőm modortalanságát! Earl egy kényelmes bőr karosszékbe telepedett, Wyman az íróasztal szélére. – Gondolom, nem ok nélkül pazarolja rám az idejét… – próbált úrrá lenni a nyugtalanságán Porter. – Nem. Wanda miatt kell zavarnom, Mr. Wyman. Ha kimondták előtte a volt felesége nevét, a farmer mindig úgy felbőszült, mint arénában a bika, amikor vörös leplekkel ingerlik. – A fenébe azzal a szajhával! Más már nem hiányzott! – Sajnálom, de.. – Ne kíméljen, Mr. Duke! – szakította félbe az ügyvédet Porter. – Miről van szó? – A felesége felhívott telefonon. – A volt feleségem! – mordult rá Wyman. – Elnézést kérek a nyelvbotlásért. – Semmi gond – nyugtatta meg a farmer. – Miért zaklatta az a nő? – Matthew, hogyléte felől érdeklődött. – Te jóságos ég! – kiáltott föl Porter. – Eszébe jutott, hogy van egy fia? – Úgy látszik. – Mást nem akart? – Hogy akart-e mást is, azt nem tudom – felelte Earl. – Engem csupán Matthew-ról faggatott. A gazdálkodót vajmi kevéssé nyugtatta meg ez a válasz. – Nem gyanakszik, hogy valami egyébről is szó van? – De. – Mire gondol? – fészkelődött az asztal szélén Porter. – Arra gondolok, hogy Wanda, bár nem célzott rá. szeretne találkozni Matthew-val. – Abból aztán nem eszik! – ugrott le az asztalról Wyman olyan dühödten, hogy egy pillanatra az ügyvéd is megriadt tőle. – Mit képzel az a ringyó, hol élünk? Earl egy félénk mosolyt erőltetett az arcára. – Számítottam rá., hogy valami ilyesfélét fog válaszolni. – Miért? – meredt rá villámló szemmel Porter. – Maga a történtek után mit válaszolna a helyemben? – Jogos az indulata, Mr. Wyman.

29/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Az nem kifejezés, hogy jogos! Wanda a válóperben még a fia láthatására sem tartott igényt, csak, hogy mielőbb megszabaduljon tőlünk! Most akkor egye meg, amit főzött! – A farmer már-már fékezhetetlen indulattal járkált az asztal körül. –Maradjon a szeretőjével, és legyenek boldogok, vagy forduljanak föl mind a ketten, engem nem érdekel. De minket hagyjanak békén! Earl Duke némán ült a karosszékben, türelmesen várakozott. Ismerte Wymant, tudta, hogy rövidesen lecsillapodik, átélt már néhány hasonló dühkitörést. Porter hirtelen megállt. – Mi van azzal a pasassal? – Wanda barátjával? – Igen. – Az az érzésem, hogy már odébbállt. – Na tessék! – könnyebbült meg a farmer. – Úgy látszik, annak a férfinak sem nőtt hályog a szemére. – Hangsúlyozom, Mr. Wyman, hogy csak a megérzéseimre hagyatkozom, Wanda tudniillik… – Ne folytassa, Mr. Duke! – vágott közbe Porter. – A dolognak ez a része nem tartozik rám. Inkább arról beszéljen, hogy maga mit mondott a fiamról! – Természetesen azt, hogy Matthew jól van, és semmiben sem szenved hiányt. – Mire őnagysága? – Nem fogja elhinni, sírni kezdett. A gazda ámulatában tarkójára lökte a Stetson-kalapot. – Jól értem, amit mond? – Jól. Tisztán kivettem, ahogy elcsuklott a hangja. És azért jöttem most ide, hogy figyelmeztessem, az ügyvédi tapasztalatom azt sugallja, hogy számítanunk kell Wanda újabb jelentkezéseire. Porter Wyman arcán megfeszült a bőr. – Ezt, hogy érti? Egyik nap se szó, se beszéd, rám nyitja majd az ajtót7 – Azt talán nem, de megpróbálhatja visszaszerezni Matthew-t. – Viccel? A jogerős ítélet dacára? – kiáltotta a farmer. Earl egy mesterkélt mozdulattal feszesebbre húzta nyakkendőjén a csomót. – Elvileg Wanda kérheti a per újrafelvételét. – Mire föl? Azért, mert elhagyta a szeretője? – Egy körmönfont ügyvéd számos indokot kiagyalhat.

30/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Porter mély hallgatásba burkolózott. Hosszú percekig borúsan járt föl-alá az irodában, azután ismét a látogatójához fordult. – Ha megtörténne a perújrafelvétel, mekkora esélyem lenne egy méltányos ítéletre? – Fogalmam sincs. kiszámíthatatlanok.

A

bírói

döntések

az

ilyen

ügyekben

– El tud képzelni egy olyan bírót, aki Wandának ad igazat? – Egyetlen lehetőséget sem hagyhatunk figyelmen kívül. Végül is Matthew anyjáról van szó. Porter újra róni kezdte a köröket a szőnyegen. Earl várta a következő dühkitörést, s azon gondolkodott, mivel enyhítsen a vészjósló híreken. Ám kellemesen csalódott, ügyfele nem jött indulatba, sőt néhány perc elteltével fölöttébb bizakodónak mutatkozott. – Nézze, Mr. Duke! – állt meg az ügyvéd előtt. – Mind a ketten elég jól ismerjük a volt feleségemet. Wanda szerintem már arra sem emlékszik, hogy telefonált magának. – Ez sincs kizárva. – Én arra számítok, hogy előbb vagy utóbb horgára akad egy új fickó, és a jövőben azzal fog szórakozni az ágyban, Matthew pedig többé már az eszébe sem jut. – Lehetséges – mondta Earl. – Én azonban a maga érdekeit képviselem, és kötelességemnek tartottam, hogy beszámoljak Wanda hívásáról. – Jól tette, Mr. Duke – vigyorodott el a farmer. – Hálás vagyok, hogy idefáradt. – Ezért fogadott a szolgálatába, Mr. Wyman – emelkedett fel ültéből Earl, hogy induljon. Miközben kezet ráztak, arra gondolt, megbízója szilárdabban áll a lábán, mint ahogy képzelte, és a derűlátás is a jó tulajdonságai közé sorolható. * Ellen az újonnan érkezett árukkal foglalatoskodott a raktárban. Kicsomagolta őket a dobozokból, majd elhelyezte a polcokon. Ekkor figyelt föl a lány kiáltására. – Magasságos ég! Bár Janis nem szokott hangoskodni, az asszony nem tulajdonított jelentőséget a felfortyanásának. Arra gondolt, talán kicsúszott valami a kezéből, és mérgében ragadtatta el magát. Néhány perc elteltével alkalmazottja ismét fölkiáltott, most már szinte rémülten – Ez nem lehet igaz!

31/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Mi az ördög van már megint? – lökött félre Ellen egy dobozt, és elindult fölfelé a lépcsőn. Ahogy belépett az ajtón, azon nyomban gyökeret eresztett a lába. Az automatából ömlött a cappuccino, csorgott a pultra, a pultról a padlóra, megállíthatatlanul. Janis egy terebélyesedő tócsában állt, gombokat nyomogatott, csapokat tekergetett, de mindhiába, a gép orránszáján folyt a barnás lé, mintha a masina elhatározta volna, hogy bármi áron megszabadul a terhétől. – Egek ura! – kapott a fejéhez Ellen. – Mi a fenét csináltál? – Semmit. – Magától nem romlik el egy gép! – Pedig én hozzá se nyúltam – védekezett a lány. – Most mit babrálsz rajta? – Szeretném elállítani. Az automata néhány hörgésre emlékeztető hangot adott, azután beszüntette a működését, minden bizonnyal azért, mert kiürült. – Szép… – mondta letörten az asszony. Megkerülte a pultot, amely mögül a vendégek egyik kedvenc itala folydogált elő. Sokkal inkább emlékeztetett mosogatólére, mintsem a népszerű cappuccinóra. – Ne haragudjon, Mrs. Saxton – mentegetőzött Janis – de tényleg ártatlan vagyok! – Tudom – válaszolta Ellen. Már sajnálta, hogy hirtelen támadt mérgében igazságtalanul ripakodott rá a lányra. A gépet annak idején használtan vásárolta, és mióta üzembe helyezte, nem először hibásodott meg. – Ne haragudj – pillantott bocsánatkérően Janisre –, nem tehetsz róla. Ezzel a masinával már rengeteg bajom volt. – Mosogattam a konyhában, amikor furcsa hangra figyeltem fel – magyarázta a lány – de mire beszaladtam… – Nem érdekes – szakította félbe Ellen. – Holnap azzal kezdjük, hogy kihívjuk a szerelőt. Gyere, takarítsuk össze ezt a mocskot! Janis kilábalt a tócsából, majd az órájára nézett. – Most szemináriumom lenne a főiskolán – jegyezte meg félénken. – Persze – biccentett Ellen. A nagy felfordulásban kiment a fejéből Janis időbeosztása. – Menj csak, a főiskola mindennél fontosabb! A lány, mintha nem figyelt volna az asszony szavára, kilépett a cipőjéből, és lehúzta a zokniját, mert mind a kettő átnedvesedett. – Senki sem fogja észrevenni, ha elkésem. A takarítás az én dolgom. – A szemináriumról akkor se hiányozhatsz. – Ezt bízza rám, Mrs. Saxton! Ellen megkeményítette a hangját.

32/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Ne vitatkozz, Janis! Gyorsan öltözz át, és szaladj! Ma már nem akarlak látni! Janis nem tehetett mást, engedelmeskedett a munkaadójának. Bevonult az öltözőbe, pedig a lelkiismerete azt súgta, maradjon, és segítsen Ellennek. Az asszony nekivetkőzött, klumpába bújt, vödröt, rongyot hozott elő a raktárból, azután hozzálátott, hogy eltüntesse a padlóról a baleset nyomait, de túl nagy fába vágta a fejszéjét. A cappuccino itt is, ott is a padlóhoz ragadt, erősebb vegyszert és kefét kellett használnia, hogy fel tudja dörzsölni. Gyakorlott volt a fizikai munkában, ezért győzte erővel. Derekára hurkolta a szoknyát, beletérdelt a lucsokba, s úgy dolgozott, mintha hajtanák. Nagy igyekeztében nem figyelt föl az ajtócsengő szavára. Csak akkor kapott észbe, amikor az égnek meredő, formás hátsó fele mögül rászóltak: – Maga meg mit csinál? Ezerből is ráismert volna az érces hangra, holott a füle még nem szokhatott hozzá. Páni rémület kerítette hatalmába. A vendég feltehetően azon a testtáján legelteti a szemét, amelyet csupán a vékony csipkebugyi takar. Hogy mentse a menthetőt, villámgyorsan talpra ugrott, és kibogozta a szoknyájára kötött csomót. Sietségében lefordult lábáról a klumpa, így mezítláb toporgott a szennyes vízben. – Faképnél hagyta a takarítónő? – vigyorgott rá Porter, majd tarkójára billentette a Stetson-kalapot. – Képzelje, nincs takarítónőm! – pukkadozott mérgében Ellen. – Valakije csak van? – Egy főiskolás lány szokott segíteni a felszolgálásban, de őt nem nevezném takarítónőnek. – Értem – mondta a farmer, miközben kedvtelve nézegette az asszony apró lábujjait, amelyeken csillogott a piros körömlakk. – Ilyen csöpp lábakat még sohasem láttam! Az asszony arcát befutotta a pír. – Azért jött, hogy ezt közölje velem? – Vegye úgy, hogy azért. – Hát ha más mondanivalója nincs, akkor hálás lennék, ha távozna! – Értsem úgy, hogy kidob? – Nem dobom ki – remegett az indulattól Ellen hangja –, csupán arra kérem, hogy hagyja el a kávézómat, mert ezt az ocsmány munkát még be kell fejeznem. A farmer nem vett tudomást az asszony kívánságáról. Csizmájával belegázolt a padlón szétkenődött mocsokba, majd az automatához lépett, és alaposan szemügyre vette. – Itt a bibi – mondta, ahogy felfedezte a hibát. 33/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Az asszony kihasználta, hogy Porter nem vele foglalkozik. Gyorsan belelépett a klumpába, a szoknyát pedig eligazgatta a derekán. – Maga ért a főzőgépekhez? – erőszakolt nyugalmat a hangjára. – Igen. – Mit gondol, érdemes megjavíttatni ezt az öreg masinát? – Próba szerencse – mosolygott titokzatosan a férfi. – Azt hiszem, jobban járok, ha kidobom, és veszek egy újat. – Már mondtam. Próba szerencse. Ellen zavarba jött. – Bocsásson meg, nem értem, mire céloz. – Arra, hogy automatával.

szeretnék

pár

percre

négyszemközt

maradni

az

– Jól értem, amit mond? Kitessékel a saját kávézómból? – húzta össze gyanakvóan a szemöldökét Ellen. A vendég láthatóan élvezte a fonák helyzetei. – Ilyesmi eszembe se jutott. De hálás lennék, ha kulcsra zárná az ajtót, vagy esetleg megnézné, nem maradt-e nyitva a raktárban valamelyik szekrény. – Ahogy óhajtja – rántotta meg az asszony a vállát. Maga sem tudta, hogy miért, de elindult, hogy eleget tegyen a férfi különös óhajának. – Beszélnem kell a géppel – kiáltotta utána Porter nevetve – és amit a lelkére kötök, az nem női füleknek való. – Értem. – Ellen sietősre fogta a lépteit. Élt a gyanúperrel, hogy Wyman nem csupán tréfál, hanem ravaszkodik is. Azért akar zárt ajtó mögött maradni vele, hogy miután kijavította a kávéfőzőt, illetéktelenek ne zavarhassák. Azt persze nem tudta, mire készül hívatlan látogatója, a biztonság kedvéért azonban nem zárta be az ajtót. Miután visszatért, nem kis meglepetésére Porter a kávézó közepén állt, és a polcokon levő színes magazinokat nézegette. – Nem sikerült? – Már rég befejeztem – vigyorgott a férfi. Ellen nem akart hinni a fülének. – Ilyen gyorsan? Mi hibásodott meg? – Semmi. Kiakadt egy kallantyú, azt kellett visszailleszteni a helyére. – Megmutatná? – Persze. – A farmer nem tartozott az ügyes kezű férfiak közé. Az új traktor csapszegével csődöt mondott, a kávéfőzőkhöz azonban értett, hiszen tartott otthon nem is egyet. – Tessék! – mutatott a kallantyúra. – Ez szokott lecsapódni. Az újabb típusokon már nem is alkalmazzák.

34/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Szóval, ha lecsapódik, egyszerűen vissza kell állítani? – Igen. – Erre magamtól is rájöhettem volna – pironkodott Ellen. – Semmi vész. – Köszönöm a fáradozását. elmosolyodott. – Mivel tartozom?

–

Az

asszony

a

férfira

nézett,

és

– Egy vacsorával. Ellen ereiben meghűlt a vér. – Úgy érti, hogy velem akar vacsorázni? – Igen. Mégpedig most. Az asszony hirtelenében azt sem tudta, fiú-e vagy lány. – Sajnos nem vagyok éhes… – Akkor majd nézi, ahogy én eszem. – A takarítást ki fogja befejezni? – Az a főiskolás lány, holnap reggel. Nem esik le ujjáról az aranygyűrű, ha egyszer felmossa a padlót. Ellen kifogyott az érvekből. Kínjában elmosolyodott. Porter most kísérletezik másodszor a vacsorameghívással, gondolta. – Maga mindenben ilyen nyakas? – Amit egyszer a fejembe veszek, azt egykönnyen nem adom föl. Az asszonynak váratlan ötlete támadt. Nem utasítja vissza a farmert, hanem kihasználja az alkalmat, és vacsora közben egyértelműen a tudomására hozza, hol húzódik kettőjük között az átléphetetlen határ. Szerette volna, ha Wyman felhagy a zaklatásával, és eltűnik az életéből. – Rendben van – mondta. – Elfogadom a meghívását, de először zuhanyozok, és ruhát váltok. Addig telepedjen le, és nézegesse az újságokat! Porter le is ült az egyik asztalhoz, és átfutott egy színes beszámolót valamelyik filmcsillag legújabb kalandjáról. Amikor azonban fölfigyelt a záporozó víz hangjára, alig tudott úrrá lenni férfiúi kíváncsiságán. Helyre tette a magazint, és azon tépelődött, hogy festhet meztelenül ez a csinos asszonyka…

35/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

4. FEJEZET Porter a késsel és villával csak tologatta tányérján a salátát, módfölött kínosan érezte magát. Arra a serdülőre emlékeztetett, aki először ül szemben bálványával, de fogalma sincs, mit mondjon vagy tegyen. Majd lesült a bőr a képéről, hogy sokat tapasztalt férfi létére ennyire elbizonytalanodott. A vendéglő szinte kongott az ürességtől. Rajtuk kívül mindössze egy fiatal pár bújt meg az egyik sarokban. Önfeledten szorongatták egymás kezét, és buzgón iszogattak az asztalukra készített vörösborból. A farmer óvatosan Ellenre nézett. Az asszony leplezetlen kíváncsisággal szemlélte a két fiatalt. Ő is alig nyúlt az ételhez, holott az étterem konyhája a legjobb volt a városban. Vajon mi foroghat most ennek a káprázatos nőnek a fejében? – töprengett a férfi. Amikor találkozott a pillantásuk, Ellen kedvesen elmosolyodott. – Hogy van a fia? – Köszönöm, jól. – Porternek óhatatlanul az az érzése támadt, hogy az asszony puszta udvariasságból törte meg az egyre kínosabb szótlanságot, valójában másutt járnak a gondolatai. – Ha maga nincs otthon, ki vigyáz rá? – kérdezősködött tovább Ellen. – A házvezetőnőm, Bonnie felügyel Matthew-ra. Ellen csilingelő hangon kacagni kezdett. Porter nem értette, mi a kacagnivaló azon, hogy a fiát a házvezetőnő gondozza. – Elárulná, hogy min nevet? – Azon – felelte az asszony –, hogy mennyire satnya a memóriám. Már el is felejtettem a fia nevét. – Ezen nincs mit csodálkoznia. Eddig még csak egyszer találkoztak. – Igaz – nevetett föl újra Ellen –, de Matthew gondoskodott róla, hogy emlékezetessé tegye a megismerkedésünket. Wymannek most jutott eszébe, mire vetemedett a fia vasárnap a gyermekmegőrzőben. – A mosodai számlát mikor kapom meg? – Soha. – Miért? – Csak. Erre nem érdemes szót vesztegetni. Újra nyomasztó csend borult rájuk. Porter jobb ötlet híján az ifjú pár felé fordult. A lány bal lábfejét épp kibújtatta a cipőből, és az asztal alatt a fiú ölébe csempészte. A fiatalember tíz ujjal simogatni kezdte a lány talpát, s közben teljesen egymásba feledkeztek. A farmer képzeletében megjelent Ellen meztelen, kívánatos lábfeje az apró, vörös körmökkel. Úgy

36/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

elhatalmasodott rajta a vágy, hogy kínjában izegni-mozogni kezdett, mint aki rosszul ül, vagy nem találja helyét a széken. Ellen, mintha megérezte volna, miféle indulatok kavarognak Porterben, rámosolygott. – Vallja be, nem így képzelte el ezt a vacsorát! – Dehogy – kapott észbe a férfi. – Remekül érzem magam. – Aki remekül érzi magát egy vendéglőben, az legalább belekóstol a feltálalt fogásba. – Az a helyzet, hogy nincs étvágyam – mondta a farmer. – A kávézóban még arról volt szó, hogy nekem nincs. – Úgy látszik, az étvágytalanság ma este ragadós. – A farmer ismét a fiatalokra nézett. A lány csukott szemmel dőlt hátra a székén, arcán gyönyör tükröződött. Most már a jobb lába is a fiú kezében volt. Porter hirtelen Ellenhez fordult. – Van szeretője? Az asszony annyira meghökkent a durván nekiszegezett kérdéstől, hogy szóhoz sem jutott. Keményen rendre akarta utasítani a farmert, kikérni magának az otromba bizalmaskodást, de eszébe jutott a terve, amelyet a kávézóban eszelt ki. Úgy vélte, itt a megfelelő alkalom. – Nem tartok szeretőt – mondta. – Mióta elváltam, kerülöm a férfiakat. Rájöttem, hogy nincs szükségem az érdeklődésükre. Kizárólag a munkámnak élek, örülök, hogy végre független vagyok. A foglalkozásom minden vágyamat kielégíti. Porter eltolta maga elől a tányért, majd letörten az asszonyra nézett. – Kár – mondta. – Kinek? – Nekem. Ellen felvonta a szemöldökét. – Ugratni akar? – Nem. Szeretnék minél többször találkozni magával. Sokkal jobban érdekel, mint ahogy képzeli. Jóllehet megkísértette a vágy, az asszony nem adta föl a tervét. – Őszintén sajnálom, de vissza belebonyolódni egy újabb kapcsolatba.

kell

utasítanom.

Nem

akarok

A farmer nem tudta palástolni rosszkedvét. – Szóval menjek a fenébe? A kérdés olyan leplezetlen keserűséggel bukott ki a száján, hogy Ellen akaratlanul nevetni kezdett. – Mr. Wyman! Ilyesmit nem mondtam, és a jövőben sem fogok mondani.

37/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Porter hirtelen dühbe gurult. – Mi az, hogy Mr. Wyman? keresztnevemen, ahogy a nővére?

Megkérhetem,

hogy

szólítson

a

– Szeretné? – Ragaszkodom hozzá! Az asszonynak tetszett, ahogy a farmer mérgelődik. Csillogó szemmel nézte a homlokán összetorlódott ráncokat. – Kérem – mosolygott rá. – Szóval, kedves Porter! Higgye el, eszem ágában sem volt, hogy megbántsam! De azt maga is tudja, hogy az ilyen dolgokban mindig kettőn áll a vásár. Wyman láthatóan nem akarta elfogadni a kosarat, amelyet a nőtől kapott. – Mi történik akkor, ha a vesztes fél makacsabb, mint ahogy a győztes gondolta? – Akkor ráfizet a makacsságára – felelte határozottan Ellen. Porter sértett büszkeséggel húzta el a szája szélét. – Mindenben ennyire magabiztos? – Állom a versenyt a maga keményfejűségével. – Az asszony úgy érezte, elérte a célját, vagy legalábbis a közelébe jutott. Nem akarta tovább nyirbálni Wyman önérzetét, ezért hangot váltott. – Tudja, mit tisztelek magában? – Nem. – Azt, hogy szinte bolondul a fiáért. Porter arcára komolyság költözött. – Nem titkolom, élek-halok a fiamért. Csak az bánt, hogy nem tölthetünk annyi időt együtt, amennyit kellene. – A házvezetőnőjét szereti Matthew? – kérdezte Ellen. – Nagyon. Bonnie egyébként is kincset ér, fogalmam sincs, mihez kezdenék nélküle. – Mióta van maguknál? – faggatta tovább az asszony. – A válásom óta. Ellen ebben a pillanatban jött rá, hogy süppedékeny talajra lépett. A farmer bizalmatlanul emelte rá a tekintetét. – Megan nyilván mesélt a válásomról… Az asszony megszeppent, nem tudta, mit árulhat el nővére szavaiból. – Futólag említette, hogy Wanda már nem él önökkel. – Ha csupán ennyit mondott, akkor igencsak tapintatos volt. A mi történetünk fölöttébb zavaros és lesújtó, sőt szégyenteljes. – A férfi arca

38/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

gondterheltnek látszott, hátrasimította a haját. – De nem érdekes – mondta. – Elmúlt, vége van, és soha többé nem ismétlődhet meg. Ellen szerette volna, ha Porter folytatja a történetet, de nem akart tolakodónak mutatkozni. – Sajnálom – tekintett együtt érzően a férfira. – Fölösleges sajnálkoznia. A fél város szeme láttára zajlottak az események. Hónapokon keresztül rólunk pletykált mindenki. Az asszony nem tudott úrrá lenni a kíváncsiságán. – Wanda látogatja Matthew-t? – Soha. A válóperben minden jogáról lemondott. – Bocsásson meg – folytatta – tudom, hogy semmi közöm hozzá, de ez szinte felfoghatatlan számomra. Matthew végül is Wanda gyermeke, és kétéves sincs. Az anyai ösztön minden nőben dolgozik. Porter keserűen elmosolyodott. – Ha ismerte volna Wandát, most nem szegezné nekem ezt a kérdést. Az asszony a lelke mélyén kimondhatatlanul örült. A férfi önként feltárta előtte múltjának minden bizonnyal legfájdalmasabb korszakát, igaz, csupán hevenyészett körvonalakban. A farmer viszont mielőbb le akarta zárni a kínzó emlékek sorát, és valójában csak most fogta föl, hogy gyanútlanul besétált Ellen csapdájába. Hirtelen hátratolta a székét, kihívóan az asszony szemébe nézett, majd megemelte a hangját. – És a maga hajdani férje? – Gondolom, legalább olyan jól telnek a napjai, mint nekem. – Ő Tylerben maradt? – Igen. – Még mindig szereti? Az asszony úgy meglepődött, hogy majdnem nyitva felejtette a száját. – Én Samuelt…? Már eszembe se jut. – Biztos? – Mint a halál. Ahogy fölfedezte Wyman arcán a halvány reménysugár örömét, az asszony észbe kapott. Ha így folytatja, az is szertefoszlik a tervéből, ami félig-meddig valóra vált. A bizalmas beszélgetés nemhogy eltávolította, hanem egy kicsit közelebb hozta őket egymáshoz. Ellen idegesen hátravetette a homlokába csúszott hajfürtöket. Füstölgött magában, hogy a saját hibájából lépre ment. – Miért érdekli magát Samuel? Volna szíves elárulni? – Azért, amiért magát Wanda – vágta rá Porter.

39/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Wandáról nem én kezdtem beszélni – védekezett az asszony. – Csak éppen kérdezősködött róla. – Maga viszont Samuel felől tudakozódott. A farmer hirtelen teli torokból fölnevetett. – Tudja, mit? Fejezzük be az egészet! Étvágytalanság ide vagy oda, lássunk hozzá a vacsorához! Porter kis teherkocsijával visszaszállította Ellent a kávézóhoz. Az elnéptelenedett utcák köve visszaverte a lámpák fényét, a késői órán a házak ablakai sötétbe borultak. A férfi azon tűnődött, tegyen-e még egy kísérletet, de inába szállt a bátorsága. Az asszony deszkamereven ült mellette, és egyetlen szóra sem méltatta, pedig vacsora közben kedélyesen csevegtek, igaz, szokványosán közömbös dolgokról. Mire a parkolóba értek, a zárt vezetőfülke megtelt Ellen parfümjének bolondító illatával. A férfit ismét egyre vészjóslóbban kerülgette a vágy. A nő kocsija mellé kanyarodott a teherautóval, majd lefékezett. – Megérkeztünk – mondta. Ellen kikapcsolta a biztonsági övet, és Porter felé fordult. – Köszönöm a meghívást! – Nincs mit – válaszolta a gazda, miközben az asszony térdére nézett, amelyről felcsúszott a szoknya. – Végül mind a kettőnknek megjött az étvágya – mosolygott rá Ellen. Kezét a kilincsre tette. – Aludjon jól! Porter ekkor se szó, se beszéd, átkarolta Ellent, azután habozás nélkül szájon csókolta. A fiatalasszony annyira meglepődött, hogy mozdulni sem bírt. Amikor magához tért, megpróbált kiszabadulni a férfi öleléséből, de cserbenhagyta az ereje. Tetőtől talpig elöntötte a forróság, megnyitotta ajkait, és karját a férfi nyaka köré fonta. Néhány pillanatig elmerültek a gyönyörűség hullámaiban, majd egyszerre váltak szét. Ellen arca lángvörösen égett, kapkodva szedte a levegőt. – Szemtelen…! – mondta elfúló hangon. – Ellen, én… – nyúlt Porter az asszony kezéért. – Ne érjen hozzám! – Nem akartam megbántani… – Pedig sikerült! – Ellen indulatában valósággal föltépte az ajtót, majd kilépett a parkoló kőkockáira. Megigazította a ruháját, a haját, azután visszafordult. – Vegye tudomásul, Mr. Wyman, hogy nincs szükségem szeretőre, és férjet se keresek! Fölösleges erőlködnie! – Ezt már mondta…

40/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Azt hittem, megértette! Porter többé nem jutott szóhoz. Az asszony a kocsijába pattant, és elhajtott a lakása felé. Mire megszabadult cipőtől, harisnyától, ruhától, a kád megtelt vízzel. A habfürdő illatos párája betöltötte a kis helyiséget. Ellen nyakig merült a forró vízbe. A szokásosnál is megfeszítettebb munka már-már végletesen elcsigázta, a lába sajgott, ha behajlította a könyökét vagy a térdét, metsző fájdalmat érzett. Abban bizakodott, hogy a jótékony meleg gyógyírként hat a testére és a lelkére is, felfrissíti, megnyugtatja. A felfrissülésre legalább annyira áhítozott, mint a megnyugvásra, hisz Porter Wyman ma este ugyancsak kibillentette az egyensúlyából. Reményeiben azonban csalatkoznia kellett. Ahogy a puha szivacsot fölalá szánkáztatta a bőrén, rögtön a farmer jutott az eszébe. Porter csókjának a nyomait nem sikerült lemosnia magáról, ahogy a fejéből sem tudta száműzni a forgószélként kavargó emlékképeket. Bármennyire hűlt is a kádban a víz, a teste egyre jobban átforrósodott, mintha a zsigerei mélyén titokzatos parázs kezdene lángra kapni. Ellennek sejtelme sem volt róla, hogyan dúlhatta föl ennyire egyetlen csók. A feje lágya már rég benőtt, s a férjével számtalanszor ölelkezett, Samuel azonban a hosszú évek során egyszer sem tudta olyan szenvedélyre gyújtani, mint Porter most, alig néhány perc leforgása alatt. Ha nyers és kíméletlen őszinteséggel nézett szembe önmagával, nem tagadhatta, hogy valójában semmi egyébre nem szomjazik, mint ennek a férfinak a csókjaira. Az illatos fürdő után szárazra törülközött, és frissen vasalt pizsamájában végignyújtózott az ágyon. Őszintén remélte, ha nyakig betakarózik, rövidesen álomba szenderül. Altatónak bekapcsolta a rádiót. Valahonnan bluest sugároztak. Ellen rajongott ezért a zenéért, a lágy ritmusok mindig is úgy dajkálták, mintha egy csendes tó hullámain ringatózna. A blues ma azonban nem használt. Nemsokára azon kapta magát, hogy égeti a lepedő, a képzelete pedig szárnyalni kezd. Lehunyt szeme mögött megjelent Porter Wyman. Anyaszült meztelen volt, hozzábújt, és átölelte. A férfi szája a testén kalandozott, dédelgette és babusgatta, csókokat hintett a keblére, a nyakára, a hátára. Keze elindult a belső combján, majd lassú, simogató mozdulatokkal közeledett az öléhez… Az elképzelt gyönyörűség kínjában Ellen felhördült. Nem bírta tovább a meddő képzelgést, s mint egy űzött vad, kimenekült a takaró alól, és felkattintotta a villanyt. A csillár tékozló fénnyel árasztotta el a szobát. A nő alig akarta elhinni a valóságot: Porter Wyman árnyalakjának nyoma veszett. *

41/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

A frissen főtt kávé illata csiklandozta Ellen orrát. Jólesően felhajtotta az ébresztőnek szánt cappuccinót, majd nyomban dolgozni kezdett. Szombat volt, ezért nemcsak a raktárban, az irodában is bőségesen akadt tennivalója, mivel a papírmunkára a hét folyamán nem futotta az idejéből. Az asszony élvezte a kávézó üzemeltetésével járó sok vesződséget, bár ezt kevesen hitték el neki. Amikor késedelem nélkül teljesíteni tudta az elé tornyosuló feladatokat, s vendégei elégedetten tértek vissza hozzá, olyasféle örömet érzett, mint a szerencsés befektető, aki a vártnál is jobb üzletet kötött. Amikor belefogott, Megan kivételével szinte mindenki más irányba akarta terelni az érdeklődését, de ő nem hagyta magát. Most már elégedett volt a sorsával, semmiben sem szűkölködött, és ha Porter Wyman nem tűnik föl az életében, talán még boldognak is érezte volna magát. Az emlékezetes vacsora óta már egy hét is eltelt, a farmer azonban nem látogatta meg, és nem is telefonált. Valószínűleg így a legjobb, gondolta Ellen kissé letörten, mialatt számlák tömkelegét írta alá. Egy ideig attól félt, hogy Wyman nap mint nap betoppan egy cappuccinóra, hogy válthasson vele néhány szót, és ismét megpróbálja levenni a lábáról. Ettől azonban, a jelekből ítélve, nem kellett tartania. Ha viszont Porter nem teszi le ilyen könnyedén a fegyvert, ki tudja, ő meddig lett volna képes ellenállni az ostromának. Igaz, a tiszavirág-életű kalandok sohasem vonzották, tartós kapcsolat pedig most szóba se jöhetett nála, hiszen a házassága zátonyra futott. Mindezek ellenére a farmer belopta magát a szívébe, és az érzékeit is alaposan felkorbácsolta. Hét nap sem volt elég ahhoz, hogy a vágyálmokkal átkínlódott éjszakát kitörölje az emlékezetéből. Janis kiáltása a folyosóról hangzott föl: – Mrs. Saxton! A nővére keresi telefonon. – Kapcsold az irodába! Ellen fölemelte a kagylót – Szervusz, Megan! Mi van veletek? – Semmi jó – felelte letörten a testvére. – Megint Kyle? – Ő is, meg Ralph is. Ellen érezte a hangján, hogy nővére igencsak rossz állapotban van, hiszen a panaszkodás nem tartozott a szokásai közé. – Mesélj! – biztatta. – Kyle-nak gondjai támadtak az iskolában, betegállományba helyezte az orvos. Ennyi elég?

Ralphot

pedig

– Bőségesen. De tartsd magad! Amilyen gyorsan érkezik a baj, olyan váratlanul távozik is. – Mondod te.

42/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– A tapasztalat mondatja velem – vágta rá Ellen. – Ne bánkódj! Ha kedved van, gyere át! Janis készít neked egy osztályon felüli cappuccinót. – Köszönöm, de most itthon kell maradnom. Tulajdonképpen azért hívtalak, hogy megkérdezzem, mikor beszéltél utoljára Porterrel. Helyben vagyunk! – gurult dühbe Ellen. – Nagyon régen beszéltem vele. Már nem is emlékszem, hogy mikor. – A nevezetes vacsorát eddig meg se említette Megannek. – Képzeld, tegnap váratlanul beállított hozzánk. – Mi a váratlan ebben? – csodálkozott Ellen. – Tudtommal barátok vagytok. – Igen, de újabban már csak elvétve találkozunk. A fiatalasszony arra kezdett gyanakodni, Meganéken keresztül próbál a közelébe férkőzni.

hogy

a

farmer

most

– Mit akart Mr. Wyman? – kérdezte élesen. – Nem fogod elhinni. Állást ajánlott a Ralphnak. Valamiféle nyugalmas munkakörről beszélt, ami nem merítené ki. – Ez valóban baráthoz méltó tett – nyugodott meg Ellen. – Ralph mit szólt hozzá? – Gondolkodási időt kért. – És te? – Én félek – aggodalmaskodott Megan. – Mitől? – Ismerem Ralphot. Tudom, hogy él-hal a kamionért, autópályák nélkül számára elképzelhetetlen az élet. – Ne búslakodj! – vigasztalta Ellen. – Nem eszik olyan forrón a kását. Szerintem ehhez Ralph orvosának is lesz néhány szava. – Már én is csak ebben bízom. Miután letette a telefont, Ellen ismét a munkájába temetkezett. Úgy elmerült a sok elintéznivalóban, hogy észre sem vette, mennyire rohan az idő. Amikor korogni kezdett a gyomra, az órájára pillantott. Egek ura! – kapott a fejéhez. Janis perceken belül zárni fog. Fölemelkedett az asztaltól, kinyújtózott, azután sietett a kávézóba. A helyiség kongott az ürességtől. Janis már leszedte az asztalokat, elmosogatott, kitakarított. – Elmehetek? – lépett munkaadójához a lány. – Igen. És köszönöm, hogy ilyen remekül helytálltál. – Nincs mit – mosolygott Janis. – Ma annyi dolgom volt az irodában, hogy föl sem tudtam állni az asztaltól.

43/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Egyedül is boldogultam. Ellen egyet s mást még rendbe rakott, és magához vett néhány levelet, hogy otthon folytassa a munkát. Leoltotta a villanyt, azután indult az ajtóhoz. Amikor lenyomta a kilincset, és előkotorta kézitáskájából a biztonsági zár kulcsát, Abe Fleming, az épület tulajdonosa toppant elé váratlanul. – Hát maga…? – hőkölt hátra az asszony. Abe Fleming látogatására számított a legkevésbé, főként nem ebben az időpontban – Bocsásson meg, hogy ilyen későn zavarom – mentegetőzött a férfi –, de sürgős az ügy. – Miről van szó? – ráncolta össze a homlokát Ellen. Rosszat sejtett. A tulajdonos az ünnepélyes megnyitó óta egyszer sem tért be hozzá, és az utcán is csak hébe-hóba találkoztak. – Remélem, nincs baj… Abe idegesen toporgott, láthatóan zavarban volt. – El kell adnom a házat – vágott bele hirtelen. – Csődbe jutottam. Az asszony nem akart hinni a fülének. – Ezt a házat kell eladnia…? A fejem fölül…? – Sajnos igen. Ellen úgy érezte, összedől körülötte a világ. – De hiszen a bérleti szerződésünk még… – Tudom – vágott közbe a férfi. – Higgye el, angyalkám, engem bánt a legjobban, de nem találtam más kiutat. Égetően szükségem van a pénzre. – Az én káromra akar kilábalni a csődből…? – Könyörgöm, értsen meg! – kiáltott föl Fleming. – Ha elszalasztom ezt a lehetőséget, ott vagyok, ahol a part szakad! Az asszony igyekezett úrrá lenni elkeseredettségén. – Valójában tehát azért jött, hogy közölje, le is út, fel is út, be kell zárnom az üzletemet? A férfi nem mert egyenes választ adni. – Az új tulajdonos első dolga lesz, hogy fölkeresi magát. – Mikor? – Amint aláírtuk a szerződést. – Szóval már csak a kézjegyük hiányzik a halálos ítéletemről? Abe Fleming megragadta Ellen csuklóját, – Szívecském! Nekem sokkal fájdalmasabb ez a döntés, mint ahogy képzeli. A fiatalasszonyt elöntötte a düh. Kirántotta a csuklóját Abe kezéből.

44/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Először is nem vagyok se az angyalkája, se a szívecskéje, Mr. Fleming! Másodszor pedig sürgősen közölje a milliomos megmentőjével, hogy a bérleti szerződésem hat hónapban szabja meg a felmondási időt! Miután kituszkolta a férfit az ajtón, Ellen visszament az irodába, ráborult az asztalra, és zokogni kezdett. * Minden reggel, amikor munkába készülődött, Porter fájdalmasan köszönt el a fiától. Matthew-t Bonnie tartotta a karjában, simogatta a fejét, és káprázatos, újonnan kieszelt játékokkal bűvölte el. Matt szerette a dajkáját, mégis pityergett egy kicsit, amíg a kis teherkocsi el nem tűnt apjával a szeme elől. A farmer példás szorgalommal vezette a gazdaságát, és irányította a kereskedését. Kora reggeltől késő estig járta a legelőket, az istállókat, a szántókat, mindennek személyesen nézett utána, kósza híresztelésekre sohasem hagyatkozott. Örömet talált a sikeres munkában, s a megérdemelt tekintélyét is élvezte, csak az bántotta, hogy Matthew-ra nem fordíthatott annyi időt, mint amennyit szeretett volna. Szombaton a megszokottnál korábban indult haza, a halászmester azonban beérte a kocsijával, és megállította. Az idős férfi arra hívta fel a figyelmét, hogy a legnagyobb tóban pusztulnak a halak, tehát sürgősen ki kell deríteni, milyen élősködő szaporodott el a vízben. Porter megköszönte a tájékoztatást, és úgy döntött, vasárnap kimegy az állatorvossal a helyszínre megnézni, mi a teendő. Már a harmadik útkereszteződést is maga mögött hagyta, amikor föleszmélt, nem haza, hanem a KÁVÉ és AJÁNDÉK felé hajt. Ez a sors keze, gondolta, és nem változtatott irányt. Nem találkozott és nem is beszélt Ellennel, mióta elváltak a közös vacsora után, de folyton körülötte jártak a gondolatai. Szinte fájt a hiánya, a hiúsága azonban gátat emelt a vágyai elé. Ellen igazságtalanul, durván hagyta faképnél a kocsiban, pedig előzőleg viszonozta a csókját, nem is holmi tessék-lássék módon, hanem szenvedélyesen. Mindegy, mondta magának, ha már idehozott a véletlen, megnézem, mi van vele. Nem kis meglepetésére a kávézó ajtaja nyitva volt, pedig már ott függött rajta a tábla: ZÁRVA. A farmer óvatosan elindult a folyosón. Az irodából világosság szűrődött ki. Kopogott, lenyomta a kilincset, és ahogy belépett, megdöbbenve látta, hogy az asszony az asztalra borulva zokog. – Ellen…! – rémült meg Porter. – Mi történt…? Bántottak…? – Izgalmában észre sem vette, hogy tegezi. Sietett az asztalhoz, azután gyengéden magához húzta a nő fejét. – Mondj már valamit…! Ellen képtelen volt megszólalni, a farmer csukladozva sírt tovább, csillapíthatatlanul.

45/99

karjaiba

roskadt,

és

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

5. FEJEZET Ellen önmagának sem tudta megmagyarázni, miként sikerült rábírnia Porternek, hogy vasárnap délután vele tartson. Amikor rátalált az irodában, a farmer olyan megértőnek és gyengédnek bizonyult, mintha a bátyja vagy az apja volna. A bizalmaskodás látszatától is őrizkedett, és csak lelket akart önteni belé. Lehet, hogy ezzel vette le a lábáról? Annyira jólesett neki az együttérzése, hogy a váratlan tegeződés ellen sem tiltakozott. Az asszony most szótlanul, vegyes érzésekkel foglalt helyet a kis teherautó vezetőfülkéjében. Nézte a férfi hosszú, inas ujjait a kormánykeréken. – Mindenki tudja, hogy a szabad levegő csodákra képes – jegyezte meg Wyman. Azért beszelte rá Ellent erre a kirándulásra, hogy jobb kedvre hangolja. Abe Fleming lesújtó híréről az asszony szombaton is és ma is konokul hallgatott. Addig nem akart beszélni róla, amíg fel nem dolgozza magában a háztulajdonos tisztességtelen döntését. Porternek viszont egyre jobban fúrta az oldalát, hogy ki vagy mi juttatta olyan siralmas állapotba Ellent. – Rossz napod volt tegnap? – Így is mondhatjuk. – Szerencse, hogy ebben nem én vagyok ludas! – Te ha akarnál, akkor se tudnál megríkatni – felelte csípősen Ellen. Porter kényszeredetten fölnevetett. – Mesterien hizlalod az önbizalmamat. Az asszony gyanakvó pillantást vetett Wymanre. – Gúnyolódsz? – Eszem ágában sincs. Porter a fékre lépett. Előttük kétfelé ágazott az országút. Csak annyiban különböztek, hogy az egyik szélesebb, a másik keskenyebb volt, de jobbról is, balról is legelők szegélyezték őket, a láthatár szélén pedig erdővel borított dombhátak zöldelltek. – Merre forduljak? – nézett Ellenre a férfi. – Fogalmam sincs. – Hajlandó vagy rám bízni magad? Az asszony az alsó ajkába harapott. – Attól függ, mit forgatsz a fejedben. – Kieszeltem számodra egy gyógymódot. 46/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Ha azt hiszed, hogy beteg vagyok, tévedsz. – Az én gyógymódom a búskomorságot oszlatja el. Ellenen ismét úrrá lett a bizalmatlanság. Sejtelme sem volt, mi jár a férfi agyában. A búskomorság elleni gyógymódon olyasmit is érthetett, amit ő a legkevésbé akart. – Nézd, Porter… – Figyelj rám! – szakította félbe Wyman. – Vagy megbízol a szavamban, vagy nem. – Tudom, hogy jót akarsz… – Ha tudod, hogy jót akarok – vágott közbe ismét a farmer –, akkor fejezd be a durcáskodást, és mondd meg végre, hogy mitől vagy ennyire lelombozva! A fiatalasszony idegesen beletúrt a hajába. – Ez nem tartozik rád. – Köszönöm. Most legalább megkaptam a magamét! No, ki vele! Mi nyomaszt? Ellen elvesztette a türelmét. Elég baj szakadt a nyakába, semmi kedve sem volt a meddő vitához. – Légy szíves, és fordulj vissza! – emelte meg a hangját. – Nincs szükségem a gyógykúrádra. – Te azt csak képzeled! – taposott a gázra Wyman, majd a jobb felé vezető, keskenyebb útra hajtott. A kocsi hirtelen akkorát lendült, hogy az asszonynak meg kellett kapaszkodnia. – Nagyon kérlek… – Fejezd be, Ellen! – ripakodott rá a farmer most már mérgesen. – Mi az ördögnek csépeled a szót? Te is tudod, hogy nem akarsz visszafordulni. Porter nem tévedett. Az asszony valóban szívesen hagyta maga mögött a kávézót és a lakását, bár a kiránduláshoz sem volt túlzottan nagy kedve. – Igazam van? – pillantott rá a férfi. Ellen nem válaszolt. Nézte az ablak előtt elsuhanó, tündéri szépségű tájat. A végeláthatatlan mezőkön megszámlálhatatlanul sok vadvirág nyílt, a szivárvány minden színében pompázva. Mindig is rajongott a vadvirágokért, s a varázslatos látvánnyal szemben most sem maradt közömbös. Félelme lassan oldódni kezdett. Amikor Porter rákanyarodott egy földútra, és az orrába csapott az erdők felől áradó, harapnivalóan friss levegő, már örült, hogy vállalkozott erre a kirándulásra. Ahogy maguk mögött hagytak egy bozótost, a dombtetőn hatalmas épület bukkant föl. Inkább várkastélyra hasonlított, mint lakóházra. A késő délutáni nap meleg fénnyel árasztotta el, és fölragyogtatta a tető piros cserepeit.

47/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Mit szólsz hozzá? – kérdezte a farmer. – Gyönyörű. – Én építtettem. – Tréfálsz? – Ellen nem is értette, hogy min csodálkozik, hiszen Megan szerint Porter az egyik legmódosabb ember a környéken. Ez a tiszteletet parancsoló ház azonban, úgy érezte, nem áll összhangban azzal a képpel, amelyet a farmerról alkotott magában. Úgy látszik, még nem ismerem eléggé, gondolta. Porter Wyman ezek szerint nem csupán vonzó férfi, aki észvesztő szenvedélyt tud kelteni a csókjával, hanem fölöttébb sokoldalú is. A gazda a bejárat elé kanyarodott. Ellen megriadt, ahogy kilépett a kocsiból. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy Wyman a kirándulás ürügyén csapdába ejtette, hiszen arra nem is célzott, hogy hová óhajtja vinni. Ám nyomban kiűzte agyából a kétségeket. Ha már itt van, akkor itt van, és úgy döntött, hogy jól fogja érezni magát. – Matthew merre bujkál? – fordult Porterhez. – Biztosan játszik valahol Bonnie-val. Ellennek hirtelen nem jutott eszébe, kiről beszél a férfi. – Bonnie…? – Ő a házvezetőnő, aki Matthew-t is gondozza. – Persze. Már emlékszem. A kincseket érő hölgy – jegyezte meg az asszony, kellő nyomatékot adva a kincseknek is, meg a hölgynek is. Porter felkapta fejét a különös hangsúlyra, de csak egy firtató pillantást vetett Ellenre. A helyiségek berendezése ugyancsak ámulatba ejtette az asszonyt. Óhatatlanul arra kellett gondolnia, hogy ez női kezek munkájára vall, mivel a férfiaknak efféléhez nemigen van érzékük. – Bonnie! – kiáltotta Porter. – Megérkeztem. – A konyhában vagyok. Jöjjön! Ellen orrába csapott a frissen sült kenyér illata. Azon nyomban összefutott szájában a nyál. – Ti nem vásároljátok a kenyeret? – Soha. Bonnie káprázatosan süt. Matthew a konyhában trónolt az etetőszékében. Ahogy megpillantotta az apját, boldogságában tapsikolni kezdett. Bonnie háttal állt, és épp a friss cipót szelte ketté. – A legjobbkor érkezett – szólt át a válla fölött Wymannek. – Kész az új kenyér, akár meg is kóstolhatja. – Köszönöm, Bonnie. A házvezetőnő kötényébe törülte a kezét, majd megfordult. Amikor észrevette, hogy a gazdája nincs egyedül, zavarba jött. 48/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Nem tudtam, hogy vendéget hoz – pillantott Porterre már-már szemrehányóan. Tetőtől talpig végigmérte Ellent, mintha a legtitkosabb gondolatait is szeretné kifürkészni, – Ő Bonnie Temple, ő pedig Ellen Saxton – mutatta be egymásnak a két nőt Wyman. – Örülök, hogy megismerhetem – nyújtott kezet Ellen, miközben barátságos mosolyt csalt az arcára. – Én is – válaszolta a házvezetőnő nemileg elfogódottan. – Ellen az új kávézó tulajdonosa – jegyezte meg Porter. – Egyszer nézzen be hozzám, vendégem lesz egy cappuccinóra! – Köszönöm, élni fogok a meghívással – felelte Bonnie. Mialatt Porter Matthew-val foglalkozott, Ellennek baljós gondolatai támadtak. Úgy érezte, Bonnie a legcsekélyebb mértékben sem örül a jelenlétének. Lehet, hogy bizalmas szálak fűzik a gazdához? Kora ellenére igen vonzó jelenség. Elképzelhető, hogy miután álomba ringatta Matthewt, nap mint nap besurran munkaadója hálószobájába, hogy birtokba vegye Wanda megüresedett helyét a hitvesi ágyban? Kezdett úrrá lenni rajta a féltékenység, amikor felfigyelt Porter szavára. – Megmutatom Ellennek a környéket – mondta a férfi Bonnie-nak. – Matthew-t is magunkkal visszük. Megkérem, öltöztesse fel, és ültesse a kocsijába! Egy bokrokkal szegélyezett ösvény vezetett keresztül az erdőn. Matthew számtalanszor sétált már erre Bonnie-val is, Porterrel is, ennek ellenére minden látnivalót kitörő lelkesedéssel fogadott. Ellen tolta a kocsiban, s őszinte szívvel élvezte Matt boldog ficánkolását. – Remek formában van a fiad – jegyezte meg az elöl haladó farmernak. – Ritkaság, ha nyűgösködik. – Szóval mindig ilyen jókedvű? – Általában igen, pedig ocsmány dolgok történtek körülötte, és a kisgyerek ösztönösen ráérez jóra is, rosszra is. – A válásodra célzol? – Igen. Ellen latolgatta, hogy merje-e folytatni, de azután merészen belevágott: – Bármennyit töröm a fejemet, képtelen vagyok rájönni, hogyan tudta Matthew-t faképnél hagyni az édesanyja. – Ezen fölösleges a fejedet törni – felelte egykedvűen Porter. – Én sejtem, de már nem érdekel. Örülök, hogy így alakult a sorsom. Nincs szükségünk Wandára, jól megvagyunk nélküle. Többé hallani sem akarunk róla! Az asszony képtelen volt magába fojtani a gondolatait. 49/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Bonnie valószínűleg mindent megtesz, hogy pótolja a gondviselő feleség és anya hiányát. – Ez biztos – mondta őszinte meggyőződéssel a férfi. – Nélküle úgy érezném magam, mint aki megbénult. – Pedig csak a házvezetőnőd… Porter hirtelen megállt, és Ellenre tekintett. – Ezt miért mondod? – Csak megjegyeztem. – Nem nyerte meg a tetszésedet? – Nagyon is megnyerte – pirult el a haja tövéig Ellen. – Talán még jobban, mint a munkaadójáét. A farmer torkából harsány nevetés tört elő. – Látod, ennek őszintén örülök – indult tovább az ösvényen. Ellen pukkadozott. Megint nem tudott lakatot tenni a szájára! Wyman most minden bizonnyal azon nevet, hogy sikerült rajtakapnia, féltékeny a házvezetőnőre. Az ösvény egy tisztásba torkollott. A tágas nyiladékot bő vizű patak szelte keresztül, amely valahol a dombok között eredt, és a lapály felé tartott. Az innenső partján két padot helyeztek el. – Itt megpihenünk – állt meg a férfi. Ellen a gyermekkocsi fölé hajolt. – A fiad elaludt. – Nem baj. Odatolnád ahhoz a bokorhoz? Ott nem fog felébredni. Az asszony óvatosan betakarta Matthew-t, azután teljesítette a farmer kérését. Porter leült az egyik padra. Ellen minden mozdulatát követte a szemével. – Remek anya válna belőled. – Ezt csak azért mondod, mert nem ismersz. – A fiatalasszony a férfi mellé telepedett. – Arra még nem gondoltál – fordult feléje Wyman –, hogy valójában te nem ismered önmagadat? – Soha. – Szóval továbbra is állítod, hogy azok közé a nők közé tartozol, akik a hivatásuknak szentelik az életüket, és a gyermekáldásra nincs szükségük? – Pontosan. Gyermeket szerintem csak annak a nőnek szabad vállalnia, aki foglalkozik is vele. Nekem erre azonban nincs se időm, se energiám, és nem is lesz soha. – Miért?

50/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Már mondtam. A munkámnak akarok élni – válaszolta Ellen. – És ez kielégíti minden igényedet? – Igen. Porter egy ideig nézte, ahogy a patak hullámai csillognak a lebukó nap fényében, azután ismét az asszonyhoz fordult. – Érzed már a gyógymódon hatását? – Igen – felelte mosolyogva Ellen. – Örülök, hogy rábeszéltél erre a kirándulásra. Szívből köszönöm! Wyman elmosolyodott. – A háládat csak úgy róhatod le, hogy elmeséled végre, mit történt veled tegnap! Az asszony rövid tétovázás után töviről hegyire beszámolt a történtekről. A farmer arcán látszott, hogyan keríti hatalmába az indulat. – Menjek el hozzá, és tekerjem ki a nyakát annak a csirkefogónak? – nézett Ellenre. – Isten ments! – riadt meg az asszony. – Ez az én ügyem, nekem kell dűlőre jutnom vele. – Mit akarsz csinálni? – Még nem tudom… Porter hosszú percekre a gondolataiba mélyedt, majd ismét Ellenre pillantott. – Így szokott visszaütni a rögeszme – mondta. – Miféle rögeszme? – csodálkozott az asszony. – Arról, hogy neked nincs szükséged se gyerekre, se férfira. Ha volna férjed vagy állandó barátod, az a senkiházi meg se merte volna közelíteni a kávézódat. Ellen halálos zavarba jött. – Ezt most miért mondod…? – Kereste a szavakat. – Porter, te most… – Én most megcsókollak – szakította féle Wyman. Átkarolta Ellent, és forrón szájon csókolta. Mire az asszony megpróbált tiltakozni, a férfi már elvonta tőle a száját, és égő tekintettel a szemébe nézett. – Miért hagytál faképnél a vacsora után? A csók miatt? – Igen… – Arra nem emlékszel, hogy visszacsókoltál? – Nem… – Akkor most emlékeztetlek rá! – Porter újra az asszony fölé hajolt. Ajkait ismét a szájára forrasztotta, átkarolta a derekát, majd az ölébe húzta.

51/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ellen minden porcikája lángra kapott. Szorosan a férfihoz simult, és önfeledten elmerült a gyönyör hullámverésében. * Porter az irodájában ücsörgött, ujjait összefonta a tarkóján, és azon gondolkodott, mitévő legyen. Mióta elvált Wandától, kerülte a nőket, akik gyakran szívós kitartással szegődtek a nyomába. A futó kalandoknak nem állt ellen, de ezek semmi nyomot sem hagytak benne. Megan húgával másként alakult a viszonya. A fiatalasszony valósággal berobbant az életébe. Felforgatta a hétköznapjait, rég elhantoltnak hitt érzéseket szított föl a lelkében, és úgy kibillentette az egyensúlyából, mint eddig senki. Míg Matthew álmát vigyázták az erdőben, mindössze annyit sikerült tisztázniuk, hogy kölcsönösen vonzódnak egymáshoz. Ellen a szenvedélyes csókok közepette, a döntő pillanatban megint elhátrált tőle, mondván, neki még egy kis időre van szüksége. A farmer szerette volna lerombolni a falakat, amelyeket az: asszony emelt közéjük. Percről percre fogyatkozott a türelme, hiszen fogalma sem volt, hogy a bizonytalan Ellen mennyi ideig kínozza várakoztatással. Szabadnap volt, az üzletben és a raktárakban szinte vágni lehetett a csendet. A férfi kinézett az ablakon. Sütött a nap, az égboltról eltakarodtak a felhők, a dombok irányából enyhe szél fújt. Porteren erőt vett a mehetnék, hirtelen fölemelkedett a székről. – Mindenképpen jogászhoz kell fordulnod – tanácsolta Megan a telefonban Ellennek. – Ismersz olyan ügyvédet, aki járatos az efféle dolgokban? – Majd keresek. Nem fogok belenyugodni, hogy ilyen alávaló módon kitegyenek az utcára! – Kösz, Megan – válaszolta Ellen. – Persze én követtem el a hibát. Nem hat hónapra kellett volna szerződnöm Abe Fleminggel, de féltem a hosszabb időtől, nem tudhattam, nyereséges lesz-e a kávézó. – Ebben én is bűnös vagyok. – Nem, nővérkém. Te csak segítettél. – Szólnom kellett volna, hogy számíthatsz a sikerre, hiszen úgy ismerem ezt a kisvárost, mint a tenyeremet. – Erről most már fölösleges vitáznunk – mondta Ellen. – Inkább fohászkodj, hogy az új tulajdonos ne tegye ki a szűrömet, és keress egy jó ügyvédet! – Így lesz – válaszolta Megan. – Ha bármit tudok, azonnal hívlak.

52/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ahogy letette a kagylót, Ellen folytatta a nagymosást. A mosógép zümmögve járt, ő pedig tiszta ágyneműt húzott. Ujjatlan trikóban, rövidnadrágban, mezítláb sürgölődött a lakásban. Csengettek. Ellen nem számított vendégre. Kinézett a parányi kémlelő ablakon. Te jóságos ég! – futott végig a hátán a hideg. Porter Wyman állt a folyosón. – Ellen! Beengednél? – Abban egyeztünk meg, hogy… – Kérlek szépen, hogy engedj be! – szakította félbe a farmer. Szinte könyörgött, az asszony képtelen volt ellenállni a kérésének. Amint belépett az előszobába, Wyman levette fejéről a kalapot, bár ez nem tartozott a szokásai közé. – A kiránduláson megígérted – tekintett rá méltatlankodva Ellen –, hogy nem háborgatsz, és kivárod, amíg én jelentkezem. – Tudom… – Akkor mit akarsz? Porter idegesen forgatta kezében a Stetson-kalapot. – Gyönyörű az idő. Gondoltam, elhívlak horgászni… Az asszony ámulatában majdnem nyitva felejtette a száját. – Velem akarsz horgászni? Azt sem tudom, melyik végén fogják a pecabotot! – Egyszer mindent el kell kezdeni.

6. FEJEZET A szél fölborzolta a tó vizét, fodrai ezüstösen csillámlottak. Porter szabályos ütemben evezett a tó közepe felé. Ellen a csónak végében foglalt helyet, a perembe kapaszkodott. Mielőtt kötélnek állt, megígértette a farmerral, hogy beszélgetés közben kerüli a kényes témákat, és egyetlen ujjal sem ér hozzá. Eredetileg úgy tervezték, hogy Matthew is velük lesz, a fiúcska azonban oly mélyen aludt, hogy nem volt szívük felébreszteni, pedig Matt rajongott a pecázásért. Ellen egy ideig gyönyörködött a vidék szépségében, majd azon kapta magát, hogy Porteren legelteti a szemét. A farmer mögött ült, így nem kellett félnie, hogy lelepleződik. Wyman már induláskor kibújt az ingéből. Ahogy keményen nekifeszült a lapátoknak, meztelen, barnára sült hátán kidagadtak az izmok. A látvány annyira felkorbácsolta a nő vágyait, hogy

53/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

alig tudott úrrá lenni rajtuk Ha az ösztöneire hallgat, kinyújtja a kezét, és legalább megérinti a mindennél kívánatosabb testet. – Hová megyünk? – kérdezte, hogy más irányba terelje a gondolatait. – Mindjárt meglátod. – Át akarod szelni az egész tavat? – Nem. – A férfi gyakorlott mozdulatokkal megállította a csónakot, majd oldalazva keresztbe fordította a vízen. – Itt fogsz horgászni? – Itt – felelte Porter. A csónakot ringatták a hullámok. Wyman bevonta az evezőlapátokat, és összeállította a felszerelést. – Unatkozol? – tekintett Ellenre. – Téged nézlek. – Min töröd a fejedet? – A kávézóm jövőjén. – Na tessék! – dobta vízbe a felcsalizott horgot Porter, majd utánaengedett a zsinórból. – Épp azért csábítottalak ide, hogy ne emészd magad. Abe Flemingnek ellátjuk a baját, nincs miért idegeskedned. – Ez nem olyan könnyű. – De nem is nehéz – válaszolta a férfi. Ellent vakította a fény, hunyorgott. Kibújt a papucsból, lábát az egyik deszkára fektette, hátradőlt, azután lehunyta a szemét. A farmer sóvárgó pillantásokat vetett rá, emlékezett azonban az ígéretére, és nem mert megszólalni. Az úszó jó ideig nem jelzett kapást. – Ha be kell zárnom a KAVÉ és AJÁNDÉKot – mondta váratlanul Ellen –, visszaköltözöm Tylerbe. – Erről szó sem lehet! – kapta föl a fejét Wyman. – Más választásom nincs. A farmer alig tudott úrrá lenni a nyugtalanságán. – Csak nem képzeled, hogy én… – Porter! – intette le az asszony. – Ne felejtsd el, hogy miben állapodtunk meg! – Mindössze azt akartam mondani… – Semmit se mondj! – szakította félbe Ellen. – A kávézó az én ügyem, neked nincs közöd hozzá. – Továbbra is csukott szemmel dőlt a csónak peremére, csupán a lábujjait mozgatta. Az úszó kapást jelzett. Erős példány akadhatott a horogra, mert ahogy menekült, óriási sebességgel pörgette le a zsinórt az orsóról. A farmer fejéből a kávézó ügye éppúgy kifüstölgött, mint Ellen, most a fogás kötötte le a figyelmét. Szakszerűen látott hozzá a fárasztáshoz. Óráknak tetsző 54/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

hosszú perceken át viaskodott a hallal, majd amikor fokozatosan csökkent az áldozat ellenállása, a merítőhálóba csalta, és a csónakba emelte. Hatalmas volt, Porter nem emlékezett rá, fogott-e valaha is ekkorát. – Ide nézz! – kiáltotta már-már gyerekes diadallal Ellennek. A foglyul ejtett hal azonban továbbra sem adta föl. Kiszabadult a merítőhálóból, és féktelenül dobálta magát. A farmer keze újra és újra lecsúszott a sikamlós testéről, nem tudta megragadni. Ellen talpra szökött. Amint az óriási állat vergődésében a közelébe jutott, hatalmába kerítette a rémület. – Porter! Üsd agyon ezt a cápát! – Ne ugrálj, mert fölborulunk! – kiáltotta a férfi. A csónak vészjóslóan ingadozott. A farmer továbbra sem tudta megfékezni zsákmányát. Az asszony, menekülve a ficánkoló hal elől, feldöntötte a csalinak szánt gilisztákkal teli vödröt. A kiszabadult férgek a meztelen lábán kezdtek kacskaringózni. – Segítség! Kígyók! – Maradj már nyugton! – üvöltötte Porter, miután sikerült megmarkolnia a halat. –Azok nem kígyók, hanem giliszták! Ellen pánikba esett. Vadul csapkodta a lábán tekergőző férgeket, mígnem elvesztette az egyensúlyát, és a billegő csónakból a tóba zuhant. A farmer ijedten nézett a vízre. Az asszony nem merült föl, csak néhány buborék jelent meg a hullámok között. Porter nem tétovázott, Ellen után vetette magát. A fiatalasszonyt a hideg észhez térítette. Összeszorította a száját, és a maradék levegőt igyekezett a tüdejében tartani. Az esés lendülete a fenékre juttatta, amikor azonban talajt érzett a lába alatt, elrugaszkodott, és kapálózva megpróbált a felszínre evickélni. Porter a hóna alatt ragadta meg. – Nem tudsz úszni? – kiáltotta, mihelyst kiemelte Ellen fejét a vízből. – Nem – lihegett az asszony. – Miért nem mondtad? – Kérdezted? – Az ördögbe! – dühöngött a farmer. – Ha tudom, adok rád egy úszómellényt. Ellen kapkodva szedte a levegőt. A férfira hagyatkozott, aki a csónakhoz úszott vele. Bonnie egy fa mellett állt a parton. Furcsának találta, hogy miközben munkaadója gyors iramban, csupasz felsőtesttel húzza az evezőlapátokat, Mrs. Saxton a meleg dacára nyakig pokrócba burkolózott, és így gubbaszt a csónak végében. 55/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Amint a ladik kifutott a fövenyre, mindketten a partra léptek. Végigmérték egymást, ahogy csuromvizesen álltak a homokban, azután elemi erővel robbant ki belőlük a nevetés. – Rajtam mulatsz? – fejtette le magáról a pokrócot Ellen. – Igen. – Én meg rajtad. – Akkor kezet foghatunk. Az asszony csapzott fürtjeit kezdte igazgatni, Wyman a nadrágjából csavarta ki a vizet. – Egy biztos – mondta Ellen. – Ma horgásztam először és utoljára. – Álljon meg a menet! – egyenesedett föl a férfi. – Te nem horgásztál, hanem fejest ugrottál a tóba. – Mit gondolsz, miért? – Valószínűleg fürödni akartál, csak elfelejtetted, hogy nem tudsz úszni. Az asszonynak nem jutott ideje a csattanós válaszra, mert Bonnie előjött a fa mögül. – Mrs. Saxton! – rémüldözött. – Mi történt? – Szóra se érdemes – mondta Porter. – Egy kis baleset ért bennünket, de már minden a legnagyobb rendben van. A házvezetőnő gyanakodva jártatta rajtuk a szemét. – Matthew egyfolytában sír, amióta felébredt – fordult a gazdához. Porter megriadt. – Most kire bízta? – A barátnőm, Lucy Evans próbálja vigasztalni. – Csak nem beteg? – Biztos, hogy nem. – Bonnie fürkészőn Ellenre nézett. – Megismerte a táskáját, és mindenáron Mrs. Saxtont akarja látni. Három nappal a balul sikerült horgászkaland után Megan és a húga órákon keresztül rótta Nacogdoches utcáit. Helyet kerestek a kávézónak, számolva azzal, hogy Abe Fleming utóda valóban kiteszi Ellent. Kilincselésük nem járt sikerrel. Pihenésképpen leültek a KÁVÉ és AJÁNDÉK egyik asztalához, és miközben frissítőt kortyolgattak, Ellen elmesélte Megannek a kalandját. Testvérének csorogtak a könnyei nevettében. – Sajnálom, hogy nem láttalak. – Azt elhiszem! – mosolygott Ellen. – Porter rögtön utánad ugrott? – Rögtön.

56/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Szóval ő mentette meg az életedet? – Gondolom, bárki a segítségemre sietett volna. Megan húzott egyet a pohárból, azután ismét a húgára tekintett. – Mindent összevetve azért jól érezted magad? – Tulajdonképpen jól – biccentett Ellen. Az idősebb testvér valami elégtételfélét érzett. – Emlékezz, hányszor dicsértem neked Portert! Szerintem a kávézó ügyében is szívesen támogatna. Ellen azonnal a nővérére förmedt: – Ezt sürgősen verd ki a fejedből! – Miért? – Azért, mert Wymannek semmi köze sincs a dolgaimhoz. – Porter bármit megtenne, ha rólad van szó – erősködött Megan. – Lehet, de én nem tartok igényt a pártfogására. – Pedig az az ember valósággal rajong érted. – Sajnálom, nekem viszont a terhemre van – hazudta Ellen fülig vörösen. – Akkor miért mentél vele horgászni? – Fogalmam sincs… Annyira erősködött, hogy a végén kötélnek álltam. Janis lépett az asztalukhoz. – Telefonon keresik, Mrs. Drysdale. Amíg Megan telefonált, Ellen pironkodva mérgelődött magában. Nővére valószínűleg sejti, vagy talán tudja is, hogyan alakul a viszonya Porterrel, ő viszont olyan ügyetlenül védekezik, hogy Megan átlát rajta, mint a szitán. Bosszankodott, hogy nem sikerül kimásznia ebből a csávából. Megan feldúltan érkezett vissza. – Az iskolából kerestek. Kyle miatt verekedés robbant ki az előcsarnokban. Komoly lehet az ügy, mert az igazgató arra kér, azonnal menjek be hozzá. – Elkísérjelek? – ajánlkozott Ellen. – Köszönöm, ne fáradj! Neked is megvan a magad baja. Ellen aggódva tekintett a nővérére. – Csak arra vigyázz, hogy ne veszítsd el a fejedet! – Megpróbálom – bólintott Megan, a könnyeivel küszködve. Miután elbúcsúzott a testvérétől, Ellen bevonult az irodába, és az újonnan érkezett számlákat kezdte ellenőrizni. A harmadiknál vagy a negyediknél tartott, amikor kinyílt az ajtó, és a küszöbön megjelent Wyman. – Jó hírem van – jelentette ki, minden bevezetés nélkül. 57/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Ne mondd… – emelkedett föl Ellen az asztaltól. Nem tudta, mire vélje a váratlan látogatást. – Többé nem kell aggódnod a kávézóért – közölte Porter. Az asszony gyanakodva mérte végig Wymant. Óhatatlanul arra kellett gondolnia, hogy a farmer megint valami furfangos ötlettel áll elő, mint amilyen a kirándulás vagy a horgászat volt. – Volnál szíves világosabban beszélni…? – Semmi akadálya – felelte a férfi, miközben otthonosan az egyik szék karfájára telepedett. – Ez a ház, amelyben a KÁVÉ és AJÁNDÉK helyet kapott, mától fogva az enyém. Ellen arca olyan fehér lett, mint háta mögött a fal. – Hogyhogy a tied…? – Tegnap meglátogattam Abe Fleminget. Először föl akartam pofozni, de azután jobb ötletem támadt. – Éspedig…? – Az asszony annyira ideges volt, hogy keze, lába remegett. – Megegyeztem vele, hogy a föld alól előbukkant milliomos helyett én vásárolom meg a házat. – Ráígértél…? – Rá, de ez most nem érdekes. A lényeg az, hogy félórával ezelőtt aláírtuk a szerződést. Ellen alig kapott levegőt. – Tréfálsz…? – Nem. – Porter előhúzta zsebéből a szerződés egyik példányát, és az asztalra tette. – Ezen feketén-fehéren mindent megtalálsz, ha elolvasod. Az asszonyt vakrémület kerítette a hatalmába, mint a csónakban, amikor lábára kúsztak a giliszták. – Miért csináltad ezt…? – kérdezte elfúló hangon. – Azért, mert így láttam jónak. – Miattam…? – A kávézó miatt. Ellen összeszedte a maradék erejét. Ahogy sikerült leküzdenie magában a pánikot, nyugalmat erőszakolt a hangjára. – Köszönöm, Porter, de ekkora szívességet nem fogadhatok el tőled. A férfi arcán megfeszült a bőr. – Azt hittem, szükséged van a kávézóra, és örülni fogsz, hogy… – Valóban szükségem van a kávézóra – szakította félbe az asszony –, de független nő vagyok, tehát a magam erejéből akarok kilábalni a bajból. Wyman hirtelen dühbe gurult.

58/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– A szent és sérthetetlen függetlenségednek ehhez semmi köze sincs! – De van – emelte meg a hangját Ellen. – Sőt csakis ahhoz van köze. – Szikrázó szemmel nézett a férfira. – Nem hatalmaztalak föl, hogy intézkedj a nevemben, ahogy abba sem egyeztem bele, hogy milliókat áldozz a vállalkozásomra. – Mély levegőt vett. – Légy szíves, keresd föl újra Fleminget, és érvénytelenítsd a szerződést! – Csak nem képzeled…? – csattant föl a farmer. Ekkora pofonra rémálmában sem számított. – Ragaszkodom hozzá! – Csináljak hülyét magamból? – Más is bontott már szerződést. – Én még soha! Az asszony dühödten hátradobta a haját. – Akkor találj ki valamit, és hagyd el az irodámat! * George Hays az asztalhoz sántikált, letelepedett a főnökével szemben, azután megvakarta a fejét. – Emlékezz rá, figyelmeztettelek, hogy ez a nőtípus a legveszélyesebb. Óvtalak tőle, és azt ajánlottam, hogy foglalkozz mással. Nem hallgattál rám, ész nélkül mentél a falnak, és most siránkozol, hogy betörted a fejedet. – Nem erről van szó. – Hanem miről? Wyman fölemelkedett az asztaltól, és olyan gyors léptekkel kezdett járkálni a szűk szobában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. – Arról – magyarázta –, hogy a legjobb szándékkal kihúzom egy kínos helyzetből, mire nemcsak visszautasítja a segítségemet, de ajtót is mutat nekem. Ez már a soknál is több! – Így van – mondta George Hays –, de arról se feledkezz meg, hogy túllőttél a célon! Nincs az a nő, akinek a kedvéért én megvásároltam volna azt az épületet. Különösen nem ilyen drágán. – Mellébeszélsz, öreg – intette le a barátját Porter. – Először is azért a nőért nekem semmi sem drága. Másodszor pedig amit a házra költöttem, az busásan meg fog térülni. Az épület remek helyen fekszik, az állaga pedig kifogástalan. – Akkor min dühöngsz? – A szóban forgó hölgy most azt kívánja – folytatta Wyman –, hogy érvénytelenítsem a szerződést. Úgy gondolja, hogy az eljárásom sérti a függetlenségét, és korlátozza a jogait. 59/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Te persze nem bontasz szerződést, ugye? – Nem hát! – Ezért tette ki a hölgy a szűrödet? – Pontosan. Az üzletvezető föltápászkodott a székről, és helyükre igazította a nadrágjából kifordult zsírpárnákat. – Ja, öregem, ilyenek a nők. A fene se tud eligazodni rajtuk. Porter Wymant kezdte cserbenhagyni a türelme. – Ennél okosabb nem jut eszedbe? Azért jöttem, hogy tanácsot adj. Hays arcán gunyoros mosoly terült szét. – Nincs okod a kesergésre. Ha legközelebb találkoztok, ez a bizonyos nő a nyakadba fog borulni, és hálája jeléül úgy szájon csókol, hogy… – Neked az agyadra mentek a kilók! – vágta el George szavait Porter, és faképnél hagyta a barátját. Ellen két napja nem látta a farmert, és nem is hallott felőle. Az izgalmak, a bizonytalanság kikezdték az idegeit. Éjszaka nem jött a szemére álom. Nappal, munka közben hajszoltnak és meggyötörtnek érezte magát, sőt a gyomra is rakoncátlankodott. Ha ételre esett a pillantása, hányinger fogta el. Ma Janisre bízta a kávézót, és korábban ment haza. Otthon fürdőköpenybe bújt, végigdőlt a heverőn, majd lehunyta a szemét. A kitárt ablakon meleg levegő áramlott a szobába, telve a Nacogdoches körüli erdők és mezők illatával. Az asszony szeretett volna mindent száműzni a fejéből, majd alámerülni a csendbe. Már-már kerülgette a megváltó álom, amikor Megan rányitotta az ajtót. – Hoztam egy lábaska finom húslevest. Ez biztosan nem fog ártani – mosolygott a látogató. Janistől hallotta, hogy Ellent gyomorbántalmak kínozzák. – Köszönöm, de fölösleges fáradnod miattam. – Nem fogom ölbe tett kézzel nézni, hogy éhen pusztulsz. – Éhenhalásról szó sincs. – Nem érdekes. Enned kell, és kész! – erősködött Megan. Ellen megígérte, hogy el fogja költeni a levest, így nővére leült mellé az ágyra. – Kiderült már, hogy mi történt a fiaddal? – érdeklődött Ellen. – Mióta hivatott az igazgató, nem beszéltünk. – Sajnos kiderült – válaszolta Megan csüggedten. – Kyle megint szájalt egy fiúval, de emberére akadt, és megkapta tőle a magáét. Persze ököllel. Természetesen ő sem maradt tétlen, ebből kerekedett a tömegverekedés. Hogy hányan voltak benne, az talán sohasem fog kiderülni. 60/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Most mi lesz? – Fogalmam sincs. Innen megyek újra az iskolába. A fegyelmi tanács elsősorban Kyle-t tekinti felelősnek. Ellen nővére kezére kulcsolta az ujjait. – Istenem, Megan! Annyira szeretnék segíteni rajtad. – Rajtam senki sem tud segíteni. – És Ralph? – Úton van, de ha itthon lenne, az sem változtatna a történteken. Neki egyébként sincs türelme a fiához. – Nem irigyellek. Megan megigazította a szoknyáját, majd témát váltott. – Inkább arról beszéljünk, mi lesz a kávézóddal. Ellen egy ideig töprengett, hogy mit mondjon, azután nyelvével megnedvesítette az ajkát, és merészen belevágott: – Új helyzet alakult ki. Porter Wyman megvásárolta Flemingtől a házat. Megan nyitva felejtette a száját. – Az egész épületet…? – Igen. Az idősebb testvér valósággal ujjongott. – Ez csodálatos! Nincs fogalmad, hogy mennyire örülök! Újra egyenesbe kerültél! Ellen nem akarta, hogy nővére hamis ábrándokba ringassa magát. – Várd ki a végét! Megan értetlenül tekintett a húgára. – Hogyhogy várjam ki a végét…? – A kávézó sorsa még nem dőlt el. – Bocsáss meg, de ezt nem értem… – Elutasítottam Wyman ajánlatát – jelentette ki Ellen. – Az előbb arról volt szó, hogy Porter megvette az egész épületet. – Megan most már semmit sem értett. – Igen, de fölkértem, hogy érvénytelenítse a szerződést. – Megbolondultál? Azt hiszem, a fejednek van komoly baja, nem a gyomrodnak! – Tévedsz, nővérkém. – Ekkora őrültségről még nem is hallottam! – ugrott talpra Megan. Ellen igyekezett megfontolt maradni.

61/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Wyman önkényesen járt el. Arra sem méltatott, hogy megkérdezzen. Átnyúlt a fejem fölött, ahogy annak idején Samuel. Semmi kedvem sincs csöbörből vödörbe esni. – Az ég szerelmére, Ellen! Hogy hasonlíthatod Wymant Samuelhez? Porter a javadat akarja! – Mr. Wyman az akaratát szeretné rám erőszakolni, de ebből nem eszik. Torkig vagyok a férfiakkal! Megan nem tudott úrrá lenni az indulatain. – Bocsáss meg, de nekem mára ez sok! – Sarkon fordult, és köszönés nélkül elhagyta a húga lakását. * Ellen tétovázott az ajtó előtt, fogalma sem volt, mit tegyen. Úgy érezte, lába alatt ingadozik a padló, meg kellett fogózkodnia a kilincsben. – Volnál szíves beengedni? A hang messze nem tűnt erőszakosnak. Az asszony hosszú percekig töprengett, azután ajtót nyitott. Porter Wyman levett kalappal lépett át a küszöbön. A szokásosnál is szakadtabb öltözéket viselt, szeme alatt mély árkok sötétlettek, az arcát ráncok szelték keresztül. Csupán a tekintetében égett az a pusztító tűz, amely Ellent azonnal megperzselte. Az asszony félmagas sarkú, bojtos papucsban s a derekán szorosra kötött fürdő-köpenyben állt a férfi előtt, némán és mozdulatlanul, mint akit megbabonáztak. – Zavarlak? – kérdezte a farmer meglepő félénkséggel. – Ha Abe Flemingről akarsz beszélni, akkor igen. – A kávézódat szóba se hozom. Ellen végigfuttatta szemét a férfin. – Érvénytelenítetted a szerződést? – Nem. – Mikor fogod? Porter megköszörülte a torkát. – Azt ígértem, hogy erről nem beszélek. – Eddig még minden ígéretedet megszegted. – Most nem szegem meg. Az asszony idegességében egyik lábát kibújtatta a papucsból, de nyomban vissza is dugta, mivel a farmer a lábujjait kezdte szemlélni, kendőzetlen vágyakozással.

62/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Elárulnád, miért jöttél? – kérdezte Ellen. – Sajnos képtelen vagyok megmondani, ugyanis… nem találom a megfelelő szavakat. – Hogyhogy nem találod? – Fogalmam sincs – morzsolgatta kezében a kalapot Porter. – A beszélőképességed még sohasem hagyott cserben. – Most, úgy látszik, csődöt mondott. A rejtélyes bújócskázás kihozta Ellent a sodrából. Mágnesként vonzotta a férfi, mégis mielőbb meg akart szabadulni tőle. – Légy szíves, és menj el! – nézett elszántan a látogató szemébe. – Ha nem tudod megmondani, mit akarsz, akkor fölösleges pazarolni az idődet. Porter elvesztette az önuralmát. – Megmondani nem, de éreztetni, azt tudom – mondta elakadó lélegzettel. Az asszony megpróbált menekülni, de elkésett. Wyman kalapját a padlóra dobta, azután magához rántotta Ellent, és ölét az öléhez feszítette. – Azonnal engedj el… – tiltakozott a nő. – Soha. – A férfi csókolta, ahol csak érte, pillantok alatt lefejtette róla a fürdőköpenyt, és az ágaskodó mellbimbóit kezdte harapdálni, már-már fékevesztett elragadtatással. Ellen elmerült a gyönyör hullámaiban. – Porter… Megőrjítesz… – Imádlak… Az asszonyt fogságba ejtette az érzékek ereje. Anyaszült meztelenül ráfonódott párja testére, karját a nyakába, lábát a csípőjére kulcsolta. A férfi kigombolta a nadrágját, felültette Ellent az egyik szék karfájára, azután az ölébe hatolt. Egyre gyorsabban mozogtak, ittasan a gyönyörűség mámorában. Amikor az asszony megérezte, hogy Porter vágya közeledik a forrponthoz, kedvese nyakába vájta a fogait. A kéj csúcsán a férfi nevét sikoltotta. Porter gyönyöre ugyanebben a pillanatban teljesedett be. A kielégült Ellen aléltan borult a férfi vállára. Párja ölben vitte az ágyhoz, és gyengéden a lepedőre fektette. Miután ő is meztelenre vetkőzött, s az asszony mellé bújt a takaró alá, hamarosan újrakezdték a bódító szerelmi játékot. Az asszony ébredt föl elsőként. Boldogan idézte emlékezetébe szerelmeskedésük legforróbb pillanatait. Porter segített neki fölfedezni a saját testét. Az ágy örömeiről eddig csak képzelgett, hiszen a Samuel karjaiban töltött idő mindössze csömört keltett a testében és a lelkében is.

63/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Csodálkozott, hogy ilyen könnyen engedett az elveiből, és pusztán az élvezetért megosztotta az ágyát egy férfival. A farmer azonban olyan vágyat gerjesztett minden porcikájában, amelynek nem tudott ellenállni. Merengése közben Ellen észre sem vette, hogy Porter fölébredt. – Megbántad? – fordult hozzá a férfi. – És te? – Én kérdeztem először. Az asszony gyengéden hátrasimította kedvese csapzott haját. – Nem bántam meg – mondta határozottan. – Sőt örülök. Porter finoman végighúzta mutatóujját az asszony duzzadt ajkain. – Én se bántam meg, és sokkal jobban örülök, mint te. Ellen felhúzta a szemöldökét. – Miért örülsz jobban, mint én? – Azért, mert nálad káprázatosabb szerető még nem volt a karomban. – Szerintem most csak kedveskedni akarsz. – Tudod, hogy nem vagyok kedves ember. – Sajnos tudom – nevetett föl Ellen. A férfi a könyökére támaszkodott, majd a nő szemébe nézett. – És Samuel milyen volt? Ellen elvörösödött. – Muszáj most róla beszélni? – Nem. – Porter érdeklődve nézte az asszonyt. – Csupán azt szerettem volna megkérdezni, hogy Samuellel jól érezted-e magad az ágyban. – Elégedj meg annyival – felelte Ellen –, hogy a férjem nem tudott vagy talán nem is akart kielégíteni. – Soha? – Soha. – Ez szinte hihetetlen! – ámult el a férfi. Egy darabig a gondolataiba mélyedt. –Mit gondolsz, Samuel… – Kérlek, fejezd be! – szakította félbe Ellen. – Inkább mesélj Wandáról! Porter magához húzta az asszonyt. – Wanda elképesztően leleményes volt. Imádott és tudott is ölelkezni. Mindig újabb és újabb ötletei támadtak. – Ahogy megismerted, rögtön lefeküdtél vele? – Igen. – Azért vetted feleségül, mert jó szerető volt? – Nem. Ő akart hozzám jönni, én meg nem tiltakoztam. 64/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ellen most sem bírt magával, és tovább kérdezősködött. – És miért váltatok el? – Rövidesen kiderült, hogy úgy különbözünk egymástól, mint víz a tűztől – magyarázta a férfi. – Wanda számlálatlanul dobálta ki a pénzt az ablakon, utazni, öltözködni, szórakozni akart. Követelte, hogy adjam el a farmot, és telepedjünk át Los Angelesbe, mert nem állhatja a vidéki életet. Erről én persze hallani sem akartam. Közben megszületett Matthew, de Wanda vele se sokat törődött, sőt akkor már szeretőket is tartott. Végül elszakadt a cérna. Fizettem neki egy szép összeget, amelynek fejében minden jogát feladta, és nyomtalanul távozott az életemből. – Gondolod, hogy nem is jelentkezik többé? – Remélem. A múltkor ugyan felhívta az ügyvédemet, és Matthew felől tudakozódott, de a fiamat sohasem fogja megkapni. Ő a legfontosabb a számomra, és az egyetlen, akiért bármit habozás nélkül feláldoznék. E szavak úgy hatottak Ellenre, mint derült égből a villámcsapás. Most ébredt rá, milyen helyzetbe került. Porter életében a jelen és a jövő Matthew-é, a múltból pedig, akár tagadja, akár nem, óhatatlanul visszakísért a leleményes, az újabb és újabb ötletekből kifogyhatatlan szerető emléke. Neki ez a pár szerelmes óra jutott, még akkor is, ha felejthetetlen szépségekkel ajándékozta meg. Elhúzódott Wymantől, és hangot váltott. – Ne haragudj, de vissza kell térnem a kávézó ügyére. Továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy érvénytelenítsd a szerződést! Porter azt hitte, rosszul hall. – Ha jól emlékszem, azzal a kikötéssel engedtél be, hogy erről nem beszélek. – Én viszont beszélni akarok róla. A férfinak sejtelme sem volt, mi történhetett az asszonnyal. – Kötözködsz? – Nem kötözködöm, csak véget akarok vetni ennek a kutyakomédiának. Szóval felbontod azt a szerződést, vagy nem? Portért elfutotta az indulat. – Szerződést még sohasem bontottam föl, és a jövőben sem fogok. Ellen arca lángba borult. – Világosabban szólva ennek a szerződésnek én a mai együttléttel fizettem meg az árát. Igaz? – Az ég szerelmére, Ellen! – kiáltott föl a farmer. – Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? – Mi jusson az eszembe, megmondanád? – Csak nem képzeled, hogy azzal a nyomorult házzal akarlak magamhoz láncolni? Minek nézel? 65/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Őszintén szólva nem tudom, minek nézzelek. Porter fejében cikáztak a gondolatok. Talán túl sokat mesélt Wanda érzéki vonzerejéről? Vagy Matthew mellett arról is szót kellett volna ejtenie, hogy mennyire nélkülözhetetlen számára Ellen? Hogy az ördögbe feledkezhetett meg erről? Felült az ágyban, az asszonyhoz fordult, és suttogva mondta: – Nem szeretném, ha elrontanánk, ami végre megtörtént köztünk. Azt hiszen, félreértetted a szavaimat. Különb szerető vagy, mint Wanda, és legalább olyan fontos, mint a fiam. A férfi bűnbánó, szeretettel teli pillantása lecsillapította Ellen indulatait. – Higgy bennem! – folytatta a farmer. – Nem fogsz csalódni. Folytassuk ott, ahol elalvás előtt abbahagytuk, azután majd kiderül, mire jutunk egymással. Az asszony nem válaszolt. – Te mit szeretnél, Ellen? – Sejtelmem sincs – felelte tétován a nő. Porter Wyman szótlanul fölkelt az ágyból. Villámgyorsan felöltözött, majd fejére illesztette a kalapját. – Ha eldöntötted, mit akarsz, telefonálj!

7. FEJEZET Egy hét is elmúlt azóta, hogy Porter faképnél hagyta Ellent az ágyban, és a férfi még mindig nem telefonált. Az asszony nem felejtette el, hogy kedvese öt ruházta fel a döntés jogával, tehát neki kellene jelentkeznie. Bár éjjel-nappal epekedett a férfiért, körülötte forgott szinte minden gondolata, hét nap alatt sem tudott megbirkózni a kétségeivel. Titokban abban reménykedett, ha csakugyan ragaszkodik hozzá a farmer és nélkülözhetetlen a számára, nem lesz képes állni a szavát, s rányitja az ajtót, telefonál, ír vagy üzen. De sem erre, sem arra nem került sor. Úgy tetszett, Porter Wyman mint „sértett fél” most foggal-körömmel ragaszkodik a kikötéséhez, és nem szegi meg az ígéretét, holott eddig szinte minden alkalommal talált valami mondvacsinált ürügyet az ellenkezőjére. Ellen, miközben keményen dolgozott a kávézóban, kezdett felőrlődni. Lehetséges, hogy Porter őt is csak afféle futó kalandnak tekintette, s mint aki jól végezte dolgát, végleg eltűnik a látóteréből? Súlyos szemrehányásokkal illette magát, hogy idő előtt engedett a vágyainak. Ki kellett volna böjtölnie, amíg döntésre jut, képes-e legalább korlátozni a nagy keservesen kivívott függetlenségét. Így most a férfi csapdájába került, amelyből szeretett volna szabadulni, bár Porter legalább olyan nélkülözhetetlen volt számára, mint az önállóság. Két véglet között 66/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

vergődött, s mivel nem talált középutat, napról napra reménytelenebbnek ítélte a helyzetét. Egyik este Megan fölhívta telefonon. – Ne haragudj, hogy zavarlak, de muszáj valakivel beszélnem. – Mesélj! – biztatta Ellen. – Az előbb rám csengetett Ralph. Amikor beszámoltam neki Kyle viselt dolgairól, szinte magánkívül ordított dühében. – Miért telefonon hozod elő ezeket a kényes ügyeket? – Mit csináljak, ha soha nincs itthon? – panaszkodott Megan. – Nem Wymannél dolgozik.? – Nem hát. – És Kyle? – Ő most éppen búskomorságba esett, mert az autója végleg beadta a kulcsot. – Szeretné, ha kapna egy újat, igaz? – Persze – válaszolta Megan. – Csak azt nem képes felfogni, hogy lassan már a létfenntartásra sem telik. – De nővérkém! – emelt a hangján Ellen. – Az ajánlatom változatlanul érvényes. – Már mondtam, hogy tőled nem fogadok el pénzt. – Megdolgoznál érte. Nem ajándékot kínáltam fel neked. – Akkor se. – Szörnyű makacs vagy – nevette el magát Ellen. – Csakúgy, mint te – vágott vissza Megan. – Erről jut eszembe, mi lesz a Porter-féle szerződéssel? – Még nem tudom – felelte a húga, majd úgy forgatta a szót, hogy mielőbb véget vessen a beszélgetésnek. Nem akarta senkivel megosztani a kínzó gondjait. Porter siralmasan érezte magát a bőrében. Csak ténfergett a bolt szűk irodájában, nem találta a helyét. Az utóbbi időszakban ballépést ballépésre halmozott, és a viselkedésében is akadt sok kivetnivaló, ezzel tisztában volt. Viszont azt is tudta, hogy Ellen Saxton sem hibátlan. Igaz, az asszony beteges érzékenysége, görcsös ragaszkodása a függetlenségéhez és önállóságához, valójában a kétbalkezes Samuel lelkén szárad. Ha egykori férje nem tapossa sárba az önérzetét, és nem fosztja meg a szabad döntés jogától, Ellen nem építi maga köré azt a védőbástyát, amelyen neki eddig csupán réseket sikerült törnie. Az ördögbe! – dobta félre a kalapját Porter. Beleszerettem, másképpen nem gyötrődnék ennyit miatta. Lelki szemei előtt felrémlett a sok futó 67/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

kaland. Ahogy Wanda eltűnt az életéből, már-már gátlástalanul űzte ezt a sportot. A nőkhöz fűződő kapcsolatait akkoriban nem bonyolította túlságosan. Megismerkedés, találkozás, azután búcsú, következmények nélkül. Most viszont, akár egy éretlen kamasz, minden percben csak arra vár, hogy jelentkezzék végre az asszony. Arra gondolni sem mert, hogy Ellen útilaput akar kötni a talpára. – Főnök – tűnt fel a kinyíló ajtóban George Hays feje. – Látogatód érkezett. – Kicsoda? – riadt föl gondolataiból a farmer. – Egy nő! – Hogy hívják? – csillant föl a gazda szeme. – Nem mutatkozott be, de úgy rémlik, már láttam. A férfi föltette a Stetson-kalapot, indult az ajtóhoz, de nyomban meg is állt. – Megan! – Nem zavarlak? – mosolygott az asszony. – Te sohasem zavarsz. Gyere! – A farmer megpróbálta kendőzni, hogy nem Meganre, hanem a húgára számított. – Nálad kedvesebb férfi nincs ezen a földrészen – mosolygott továbbra is behízelgően a látogató, miközben helyet foglalt az egyik széken. – Köszönöm a bókot – mondta Porter –, de azt hiszem, hogy erre a bizonyos kedvességre mindig akkor fizetek rá, amikor a legkevésbé szeretnék. – Ellenre gondolsz? A férfi meghökkent a nyersen nekiszegezett kérdéstől, de nem jött zavarba. – Mondjuk rá is – felelte. – A húgom szerintem megbolondult – jelentette ki az asszony. Wyman kínjában fölnevetett. – Ami igaz, az igaz, a házvételből elég nagy cirkuszt rendezett. – Remélem, nem bontasz szerződést? – aggodalmaskodott Megan. – Eszem ágában sincs. – Akkor jó. Ellen ugyanis előbb vagy utóbb rá fog jönni, hogy rögeszmékhez ragaszkodik, és ha így folytatja, végképp elveszti lába alól a talajt. Porter nem kívánt belebonyolódni a dologba, és ösztönösen megérezte, hogy Megan sem azért kopogott be az ajtaján, hogy a húga tulajdonságairól cseréljenek eszmét. Az asszonyt láthatóan nyomasztotta valami, és az eddigieket csak bevezetésnek szánta.

68/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Mi bánt, Megan? – nézett a szemébe bátorítóan a farmer. – Rukkolj ki vele, tőlem nem kell félned! * Elérkezett a zárás ideje. Janis már rég a főiskolán ült a szemináriumán. Ellen, miután rendbe tette a helyiséget, vette a táskáját, és elindult az ajtóhoz. Előkereste a biztonsági zár kulcsát, majd mozdulatlanná dermedt Porter Wyman állt az ajtó előtt. Ahogy megpillantotta a férfit, először elsápadt, azután elöntötte a forróság, olyan elemi erővel, hogy majdnem elvesztette az egyensúlyát. – Mit akarsz…? – kérdezte riadtan. – Arról volt szó, hogy én fogok jelentkezni… – Szeretnék beszélni veled – mosolygott a látogató derűsen, akárha minden a legnagyobb rendben volna közöttük. – Most nem érek rá beszélgetni, zárok… – Egy perc az egész. – Biztos…? – Még annyi se. – A farmer nem várt választ, besurrant az ajtón, majd szembefordult Ellennel. – Délután meglátogatott a nővéred – mondta. Az asszony arca elsötétedett, baljós sejtelmei támadtak. – Mit akart…? – Anyagi gondok nehezednek a Drysdale családra. – Ezt én is tudom.., – Megsajnáltam kereskedésemben.

Megant,

és

fölajánlottam,

vállaljon

munkát

a

Ellen megnyugodott. Nővére tehát nem miatta kereste föl a férfit, holmi önkényes közvetítőként. – Megan elfogadta az indítványodat? – kérdezte. – Igen. – Szóval azért jöttél, hogy ezt bejelentsd? – húzta föl szemöldökét a fiatalasszony. – Egyrészt – felelte Porter. Szemében fellobbant az a delejes fény, amely Ellent másodpercek alatt levette a lábáról. – Mi az, hogy egyrészt…? – csuklott el a nő hangja. – Másrészt látni akartalak. – Már láttál… Különben is várnod kellett volna, amíg jelentkezem… A farmer hirtelen Ellen szájára hajolt. Karját az asszony derekára fűzte, szorosan átölelte. 69/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ellen habozás nélkül megnyitotta ajkait Porter nyelve előtt, néhány percre elmerült a csók gyönyörében, azután ellökte magától a férfit. – Tisztára megőrültél… Még nem döntöttem… – kapkodta a levegőt. – Légy szíves, és uralkodj magadon! – Iszonyatosan kívánlak… – Akkor is… – hátrált a pulthoz Ellen, jóllehet már tetőtől talpig hatalmába kerítette a szenvedély. A farmer eléje térdelt, és csókokkal halmozta el mind a két combját. – Az ég szerelmére! – kiáltotta az asszony. – Mit csinálsz…? Porter nem látott, nem hallott, kiéhezve haladt fölfelé a szájával Ellen lábán. Az asszony megint elvesztette az önuralmát. Lerúgta a papucscipőt, majd széttárta a combjait, és Porter fejét az öléhez szorította. Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefon. – A fene egye meg! – dühöngött a farmer. Az asszony a készülékhez sietett, és fölkapta a kagylót. – Ellen! – kiáltotta a távolból Megan. – Kyle-t letartóztatták! Ellen a férfival azonnal a nővére lakására sietett. Az asszony szinte leírhatatlan állapotban volt, amikor ajtót nyitott. Vörösre sírt szeme felpüffedt, keze, lába remegett. Húga és Porter leültette a díványra, majd megpróbáltak lelket verni bele. – Minden megoldódik, Megan, hidd el! – vigasztalta a férfi. – Ha Ralph rájön, mi történt, kitekeri Kyle nyakát. – Most ne Ralphfal foglalkozz, hanem meséld el az egészet, hogy világosan lássunk! – kérlelte Wyman. Megan iparkodott erőt venni az izgatottságán, de szakadozva beszélt, és szinte fogóval kellett kihúzni belőle a szavakat. – Jelentkezett a rendőrség… Egy őrmester közölte, hogy Kyle-t és a barátait előállították a kapitányságon, mert ittasan vezettek. – Az autó kié volt? – Kyle egyik barátjáé. – Mást nem mondott az az őrmester? – firtatta a férfi. – De. Azt, hogy Kyle fiatalkorú, és ha a szülei érte mennek, szabadlábra helyezik. – Értem – mondta Porter. Fölállt a heverőről, és járkálni kezdett a szőnyegen. Ellent nem lepték meg a történtek, bár ilyen vészterhes fordulatra ő sem számított. Unokaöccse világéletében lázadozó, elégedetlen gyerek volt, vágyainak nem szabtak határt a lehetőségei. Anyagiak híján szülei nem tudtak megfelelni az elvárásainak, ezért egyre kockázatosabb dolgokra 70/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

adta a fejét. Megan túlságosan elnézőnek bizonyult a fiával szemben, Ralph pedig rendre úton volt, így egyikük sem tudta ráncba szedni Kyle-t. Ellen abban bízott, ha Porter jóvoltából nővére most munkába áll, a család anyagi helyzete javulni fog, és unokaöccse szert tehet a régen vágyott autóra. Mindenekelőtt persze valamilyen úton-módon ki kell keveredni ebből a botrányból. Ellen arra gondolni sem mert, hogy Kyle megkapja az autót, de nem használhatja, mert felelőtlensége miatt belátható időn belül nem adják vissza a jogosítványát. Porter, mint aki fölmérte a tennivalókat, megállt a szoba közepén, és Meganhez fordult. – Nézd, szerintem most nem vagy olyan állapotban, hogy elmehess a fiadért. Igaz? Az asszony egy papír zsebkendővel felitatta az arcán végigcsurgó könnycseppeket. – Nem tudom, Porter… Már semmit sem tudok… – Arra gondoltam – folytatta a férfi –, hívd fel a rendőrséget, és közlöd velük, hogy helyetted én kísérem haza Kyle-t a fogdából. Megan kapva kapott az ajánlaton. – Megtennéd…? – Persze. – De mi történik, ha nem sikerül hazahoznod? – Ezzel most ne törődj! – Porter, én… Ellen megszorította a nővére karját. – Most ne húzd az időt! – szólt rá határozottan. – Szedd össze magad, állj föl, és tárcsázd a rendőrséget! A kapitányság méltányolta Mrs. Drysdale érveit. Szavatolták, hogy a fia Mr. Porter Wyman kíséretében távozhat a fogdából. A férfi, mielőtt elhagyta Megan lakását, búcsúzásképpen azzal a vágyakozó tekintettel mérte végig Ellent, amelynek láttán az asszony ereiben azon nyomban pezsegni kezdett a vér, arca pedig lángba borult. Amíg Porter után nézett, lelki szemei előtt leperegtek szerelmes együttlétük varázslatos pillanatai. Ellent nővére riasztotta föl ábrándozásából. – Szerinted ez anyai pályafutásom csődjét jelenti? – Hogy kérdezhetsz ilyen csacsiságot? – zökkent vissza a valóságba a fiatalasszony. – Ha több gondot fordítok rá, Kyle nem juthatott volna börtönbe. – Megan! A fiad most érik felnőtté. A kamaszkor minden fiú és lány számára válságos időszak. Van, aki könnyebben, van, aki nehezebben

71/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

vészeli át. Kyle sohasem tartozott a kezes gyerekek közé, nincs miért csodálkoznod, hogy több gonddal kell megküzdenie, mint másoknak. – Igen – válaszolta Megan –, de ő azt nem tudja megérteni, hogy a mi bankszámlánkról többre nem futja, és nem kaphat annyi pénzt otthonról, mint más gyerek. – Gondolod, hogy dacból rúgott ki a hámból? – Nem tudom, lehet. Talán csak azt akarta a tudomásunkra hozni, hogy kevesli a zsebpénzt, sőt új kocsit szeretne, mert a régit bezúzták a roncstelepen. Ellen mélységesen együtt érzett a testvérével. – Minden osztálytársának van autója? – kérdezte. – Sajnos van. Állítólag most azzal csúfolják, hogy ő az egyetlen gyalogos. – Ezt kötve hiszem. – Pedig így van. Az egyik fiú elkottyantotta magát. Ellennek eszébe jutott az alkalmazottja. – Janisszel beszéltél? – Nincs miért beszélnem vele, az a viszony lezárult. Ez az egyetlen, aminek örülni tudok. Ellent meglepte az új fejlemény, a lány eddig nem is célzott a szakításukra. – Én a helyedben nem örülnék ennek – jegyezte meg elgondolkozva. – Janis szerette a fiadat. Megan felkiáltott: – Ugyan már, Ellen! Janisnek csak arra kellett Kyle, hogy kocsikáztassa. Mióta nincs autó, le is út, fel is út. Az a kis szajha úgy menesztette a fiamat, mint más a tolvaj cselédjét. Ellen nem hitt a nővérének. – Nekem itt bűzlik valami… Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és Porter tűnt fel a küszöbön. Kyle olyan sértett büszkeséggel lépett be, mint egy trónjától megfosztott király. Megan azonnal talpra szökött. – Kyle! – Szervusz, anya! – Bántottak, kisfiam? Éhes vagy…? – Nem. Megan szélesre tárta a karját, hogy magához ölelje Kyle-t, ám a fiú dacosan haladt végig a szobán, rá se nézett az anyjára, igyekezett a szobája felé.

72/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Porter karon fogta a csalódott asszonyt. – Hagyd! – mondta. – A fiadnak most magányra van szüksége. Meg kell emésztenie a történteket. – De én segíteni akarok rajta… – Azzal segítesz a legtöbbet, ha békén hagyod. Ellen a farmerra tekintett. – A kapitánnyal beszéltél? – Igen. Azt mondta, hogy az ittas vezetésért büntetés jár, a börtön azonban, Kyle életkora miatt, szóba se jöhet. Megan örömében a karjai közé zárta Portert. – Ezt sohasem fogom elfelejteni neked! Ha nem segítesz, semmire se jutottam volna! – Ne túlozz, Megan! – fejtette le magáról Wyman az asszony karját. – Kyle-t a törvény előírásai szerint az én közbenjárásom nélkül is szabadlábra kellett helyezni. Ellen úgy vélte, ideje távozniuk. – Magadra hagyunk, Megan – szólt, s vállára akasztotta a táskáját. – Csak arra kérlek, ne zaklasd Kyle-t. Várd ki türelemmel, amíg önként megoldódik a nyelve. – Legalább egy kávét igyatok – próbálta marasztalni őket a ház asszonya. – Köszönjük, de tényleg indulnunk kell – mondta a férfi. Megan az ajtóig kísérte oltalmazóit. A farmer a küszöbön váratlanul megállt. – Most jut eszembe – fordult vissza Meganhez. – Mit szólnál, ha Kyle délutánonként, ahogy végzett az iskolai feladatával, néhány órát dolgozna nálam? Az asszony alig akart hinni a fülének. – Ez csodálatos volna… Te újabb és újabb meglepetéssel állsz elő. – Arra gondoltam, ideje Kyle-t ráébreszteni, hogy mindennek ára van, és a pénzért sajnos meg kell dolgozni. Megan valósággal repesett az örömtől. – Porter! Ha nem volnál, téged ki kellene találni! * A farmer Ellent egyenesen a lakására vitte a kis teherkocsival. Az asszony autóját a kávézó parkolójában hagyták. Útközben Ellen azon tűnődött, hogy a Porteren elhatalmasodott jótékonysági láz valójában

73/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

kinek szól. A milliókat felemésztő üzletkötés Abe Fleminggel, hogy megmentse a kávézót, Ralphnak, Megannek állás, hogy mielőbb kilábaljanak az anyagi gondokból, Kyle-nak órabéres munka, hogy gyarapodjék a zsebpénze, és ne tévedjen a züllés útjára. Mi ez? A Drysdale családhoz fűződő barátság természetes megnyilvánulása, vagy be akarja bizonyítani, hogy sem ő, sem a nővére nem áll meg a lábán Porter Wyman támogatása nélkül? Esetleg merőben más okok állnak a háttérben, amelyek kizárólag a kettőjük kapcsolatát érintik? Ellen óvatosan Porterre tekintett. Kemény, határozott arcvonásaiban gyönyörködve képzeletében ismét megjelent az együtt töltött órák emléke. Szerette volna sejtetni vele az érzéseit, vagy legalább megérinteni az ujjait, de ahogy az ajkára nem jött szó, a keze is mozdulatlan maradt. A farmer a ház előtti parkolóban állította le a kocsit. – Megérkeztünk – mondta. – Köszönöm, hogy hazahoztál. – Az asszony kikapcsolta a biztonsági övet, majd mielőtt kinyitotta az ajtót, a férfihoz fordult. – Innál velem egy kávét…? – kérdezte elfogódottan. Porter nagy szemeket meresztett Ellenre. – Ezt úgy értsem, hogy meghívsz a lakásodra? – Úgy, feltéve, hogy nem magyarázod félre a szavaimat. Még nem döntöttem se a kávézóról, se a kettőnk kapcsolatáról. Wyman mozdulatlanul ült a kormány mögött, Ellen arcát fürkészte. – Nem akarlak fárasztani. Kimerültnek látszol. – Valóban kimerült vagyok, azért is esne jól egy kávé… – Akkor menjünk! – állította le Porter a motort. Ahogy beléptek a lakásba, Ellent máris rázni kezdte a hideg, mint aki megriadt a saját merészségétől. Miközben villanyt gyújtott, Porter a heverőre dobta a Stetson-kalapot, olyan természetességgel, mintha születése óta itt lakott volna. – Foglalj helyet. Kávét főzzek, vagy cappuccinót? – Egyiket se. – Hogyhogy egyiket se…? – rezzent össze az asszony. A farmer elhelyezkedett a díványon, és kendőzetlen vággyal legeltette szemét a nőn. – Szívesebben innék egy üdítőt. – Narancs megfelel? – Igen. Kifelé menet a fiatalasszony érezte, hogy Porter sóvárgó pillantásai égetik nyakán a bőrt. Hol borzongott, hol hőhullámok öntötték el. Most már esze ágában sem volt, hogy akár kávét, akár cappuccinót készítsen magának, és üdítőre sem szomjazott. Legszívesebben falhoz verte volna a 74/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

fejét, hogy ilyen könnyelműségre vetemedett. Egyre inkább úgy érezte, ha a férfi közelébe kerül, a maradék önuralma is szertefoszlik, Porter pedig nem fog tétovázni. Minden porcikája áhítozott a farmer csókjaira, de nem akart olyan mély verembe esni, amelyből talán soha többé nem tud szabadulni. Reszkető kézzel töltötte ki a narancslét, majd visszament a vendéghez. Wyman a pohárra nézett, azután összeráncolta a homlokát. – Te miért nem iszol? – Nem vagyok szomjas. – Kávét se főztél? – Nem. Porter végigmérte Ellent. – Arról volt szó, hogy… – Tudom – vágott közbe az asszony –, de rájöttem, hogy a kávéhoz már késő van. A férfi nem vette le a szemét Ellenről. – Legalább ülj le! – Ne zavartasd magadat. Igyál! – Te pedig nézel? – Ha feszélyez, hogy nézlek, szívesen elfordulok. – Az asszony tesséklássék módon matatni kezdett a táskájában. Porter egy mozdulattal felhajtotta a fölemelkedett a heverőről, és Ellenhez lépett.

jéghideg

üdítőt,

azután

– Már nincs miért elfordulnod. Az asszony riadtan tekintett a farmerra. Tudta, ha nem elég óvatos, és nem tartja féken a vágyait, akkor… A férfi a vállára tette a kezét. – Kívánlak – mondta fojtottan. – Szeretnélek újra a karomba venni. Éjjelnappal csak te jársz az eszemben. Ellen lefejtette a válláról Porter kezét, és védekezésül a dívány mögé húzódott. – Én… – Ne folytasd! – szakította félbe a farmer. – Tudom, mit akarsz mondani. – Csalódottságában járkálni kezdett a szőnyegen. – A kaland nem a te műfajod, a tartós kapcsolat pedig ellenedre van, mert félsz tőle, ahogy a függetlenségedet is félted. – Szerinted akkor mi a teendő? – pillantott Ellen kérdőn a férfira. – A döntés joga a tied. Már mondtam. Én csak azt tudom, hogy iszonyatosan kívánlak, és azt hiszem, te is kívánsz engem. Az asszony elvörösödött, zavarában összeszorította a száját.

75/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Igaz? – mérte végig Porter. – Igaz… Ahogy megszólalt a telefon, a farmert elfutotta a méreg. – Törd össze azt az átkozott készüléket! Ellen fölemelte, és füléhez szorította a kagylót. Azonnal felismerte Samuel hangját. – Miért hívsz? – kérdezte bosszúsan. – Nem is örülsz, hogy jelentkezem? – Elárulnád, mit akarsz? – Szeretnék találkozni veled. Van néhány újdonság, gondolom, érdekel. – Nem hiszem, hogy bármi érdekelne, ami veled kapcsolatos – válaszolta fagyosan Ellen. – Mikor jössz Tylerbe? – Nincs szándékomban elutazni. – Légy szíves, minél előbb keress föl! – makacskodott Samuel. – Föltétlenül beszélni akarok veled. – Jó, majd meggondolom – tette le Ellen a kagylót, hogy véget vessen a fölösleges szócséplésnek. – Ki volt az? – kérdezte Porter, aki végig feszülten figyelte a nő szavait. – A hajdani férjem. A farmer tekintete elsötétedett. – Mit akart? – Szeretné, ha találkoznánk. Porter arca egyre jobban elborult. – Gondolhattam volna! – Bocsáss meg, de miért zavar ez téged? – gurult dühbe Ellen. – Ha sor kerül rá, elővigyázatosságból fogok találkozni Samuellel, hogy rájöjjek, miben sántikál már megint. – Abban sántikál, amiben akar. Ne törődj vele! – Szóval maradjak itthon? – Igen! Nem akarom, hogy Tylerbe utazz! Az asszonynak fejébe szaladt a vér. Milyen jogon kezeli őt úgy Porter Wyman, mintha a tulajdona volna? – Túllősz a célon! – mondta élesen. – Ez az én ügyem, és neked semmi közöd sincs hozzá! Azt teszem, amit jónak látok, nem vagyok kíváncsi a véleményedre! – Tényleg…? – Igen! 76/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

A farmeron akkora indulat hatalmasodott el, hogy valósággal kivetkőzött önmagából. Vállon ragadta Ellent, és teli torokból üvölteni kezdett: – Vedd tudomásul, hogy az enyém vagy! Hívd föl azt a csirkefogót, és mondd meg neki, ha nem hagy békén, kitekerem a nyakát! – Magához rántotta az asszonyt, és olyan dühvel csókolta szájon, hogy Ellen ajkából kiserkent a vér. – Porter! Ez fáj! A férfi se nem látott, se nem hallott. Faképnél hagyta Ellent, és bősz indulattal bevágta maga után az ajtót.

8. FEJEZET Wyman három napon keresztül jóformán csak azon töprengett, hogy megőrült, vagy csupán a higgadtság pártolt el tőle, és ezért nem tudott úrrá lenni az Ellen Saxton iránt érzett, valójában oktalan féltékenységén. Szinte percenként jutott eszébe az elképesztő kiáltás: „Vedd tudomásul, hogy az enyém vagy!” Ilyenkor legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Fel sem tudta fogni, hogyan feledkezhetett meg magáról ilyen arcpirító módon. Ellen a függetlenségére volt már-már kihívóan büszke, a szabad döntés jogához ragaszkodott foggal és körömmel, ő viszont épp ebben sértette vérig oktalanul és értelmetlenül. Az asszony ugyanis semmivel sem szolgált rá a fékevesztett dühkitörésre, sőt világosan megmagyarázta, miért utazna Tylerbe. Lehet, hogy vademberi faragatlanságával az utolsó esélyét is eljátszotta, és Ellen többé hallani sem akar felőle? Vajmi kevés vigaszt jelentett Porter számára, hogy összeköttetései révén Kyle-t sikerült kihúznia a csávából. Megan fia a pénzbírság alól is mentesült, csupán a közmunkában kellett részt vennie. Miután Ralph beletörődött, hogy Megan a családja anyagi gondjainak enyhítéséért elvállalja a felajánlott munkát, mind a ketten fölkeresték házában a farmert, hogy szerény ajándékukkal leróják a hálájukat. Porter fejében azonban kizárólag Ellen körül forogtak a gondolatok. A harmadik napon már testi fájdalmat okozott neki a hiánya. Mindenképpen helyre akarta hozni a baklövését, s mikor úgy érezte, már nem bírja tovább, elhatározta, megkísérli a lehetetlent. Szép, napfényes délután köszöntött rájuk, Nacogdoches fölött ragyogott az égbolt. A farmer a KAVÉ és AJÁNDÉK parkolójában állította le a kocsiját. Szorongva, lassú léptekkel közeledett a bejárathoz, törte a fejét, hogy ha szembetalálkozik az asszonnyal, mivel kezdje a mondandóját. Az ajtó előtt meg is állt, mert amit kieszelt, azt silánynak és átlátszónak találta, jobb viszont sehogyan sem pattant ki az agyából. A bóklászó kutya ekkor sündörgött hozzá. Néhányszor óvatosan körüljárta, szimatot vett a csizmájáról, majd csóválni kezdte a farkát, és szőrcsimbókos fejét a lábához dörgölte.

77/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Te meg mit akarsz? – tekintett rá a férfi, ahogy felmerült a gondolataiból. Közepes termetű korcs volt, de nagyon barátságos, szeretetre méltó ábrázattal. Porter maga sem tudta, milyen sugallatra, először megsimogatta, azután fölemelte a járdáról, majd a hóna alá szorítva, akár egy táskát, eltökélten belépett vele a kávézó ajtaján. Minden asztal foglalt volt, a rádióból halk zene szólt. Janis tálcával a kezében, hol az egyik, hol a másik sarokban tűnt fel. Amikor megpillantotta Wymant, a belső ajtóra mutatott. – Mrs. Saxton a kerthelyiségben van. – Köszönöm. Porter némi feltűnést keltett hóna alatt a nem éppen ápolt szőrű kutyával. Többen utánafordultak, ahogy kifelé iparkodott a teremből. Amikor észrevette Ellent, megtorpant. Olyan lámpaláz kerítette a hatalmába, mint a főiskola vizsgáin. Az asszony a szökőkút peremére támaszkodott, s vidáman csevegett az egyik vendéggel. Sötét nadrágot viselt merész kivágású selyemblúzzal, amely szorosan a mellére simult, kidomborítva feszes kebleit. A farmer tágra nyílt szemmel gyönyörködött az eléje táruló, napok óta hiányolt látványban. Röviddel később Ellen búcsút vett a vendégtől, majd elindult az asztalok mellett. Ahogy pillantása az ajtóban toporgó, megszeppent férfira esett, arcát elfutotta a pír, és azonnal megállt. – Szervusz! – mosolyodott el barátságosan, jóllehet a meglepődését csak félig-meddig sikerült palástolnia. Mi tagadás, Porter kellemesen csalódott. Arra számított, hogy az asszony a történtek után vagy tudomást sem vesz róla, vagy azon nyomban meneszti. Ellen viszont mosolygott, sőt a szemében megcsillant az öröm. – Hogy kerültök ide? – Én vagy a kutya? megkönnyebbüléssel.

–

kérdezett

vissza

a

férfi

látható

– Te még csak hagyján, de a kutya? A farmer egyszeriben visszanyerte az önbizalmát, váratlan ötlete támadt. – Szeretnénk meghívni egy születésnapi összejövetelre – mondta határozottan, miután rájött, hogy a ballépéséről ilyen körülmények között szót sem kell ejtenie. Ellen a kutyára, majd Porterre nézett. – És kinek lesz születésnapja? – Matthew-nak – válaszolta a farmer. – Mikor? – Holnap. 78/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ellen néhány másodpercre a gondolataiba merült, mintha mérlegelné, mit válaszoljon. Még nem felejtette el, hogyan csapta rá három napja Porter az ajtót. – Rendben van – simította hátra némileg zavartan a hajfürtjeit. – Köszönöm, és elfogadom a meghívást, hiszen Matt az egyik kedvencem. – Te meg az övé. – Tényleg? – csodálkozott az asszony. – Persze. Mit gondolsz, miért tisztelt meg a gyermekmegőrzőben? Amint Ellen torkából felhangzott a csilingelő kacagás, a farmert boldogság fogta el. – A kutyát születésnapi ajándéknak vetted a fiadnak? – kérdezte az asszony, miközben a Porter hóna alatt fészkelődő ebre pillantott. – Igen – füllentette habozás nélkül Wyman. – Hogy hívják? – Egyelőre csak kutyának, Matthew-tól kap majd nevet. Ellen ebben a pillanatban jött rá, hogy Porter beszélgetés közben az ő cseresznyepirosra festett száján legelteti a szemét, nem titkolt vágyakozással. Ahogy a kéjes bizsergés végighullámzott rajta, az ajkába harapott. – A bejáratra ki van írva, hogy állatot tilos a kávézóba hozni – terelte más irányba a szót. – Láttam – felelte a farmer –, de úgy gondoltam, hogy… – Nem tudta folytatni. A kutya felmordult, majd kiugrott a hóna alól, és vad csaholással átrohant a kerti asztalok között. A szökőkút mellett egy fa állt, ágai a csobogó víz fölé hajoltak. A lombok sűrűjében egy mókus szökdécselt ágról ágra, a kutyát ez ajzotta föl. Habozás nélkül a medencébe vetette magát, és onnan ugrándozott a magasba, hogy elcsípje a mókust. A szökőkút körül helyet foglaló férfiak és asszonyok kiáltozva, rémülten lökték ki maguk alól a széket. A fogait csattogtató, és most már nyüszítő korcs, ahogy reménytelenül kapdosott a zsákmánya után, úgy fröcskölte szét a vizet, mintha a szökőkút sugarai nem a medencébe, hanem egyenest a vendégek nyakába hullottak volna vissza. – Fékezzék meg ezt a vadállatot! – sikoltotta egy nő. – Porter! Csinálj valamit! – kiáltotta Ellen. A férfi rohant a szökőkúthoz. – Idejössz! Hallod? – üvöltött az ebre. Szavai azonban süket fülekre találtak. A kutya láthatóan nem törődött bele a kudarcba, továbbra is ficánkolt a medencében, hol ugatott, hol vonított, és egyre több vizet locsolt ki. A mókus közben vidáman ugrabugrált feje fölött a biztonságot nyújtó magasban. – Kutya! – ordította Wyman. –Azonnal gyere ide! Lábhoz, te korcs! 79/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Kapd el a nyakát! Mire vársz? – sikította Ellen. A férfi megpróbálta nyakon ragadni az engedetlen állatot, de hiába hajolt a medence fölé, csupán annyit ért el, hogy a szökőkút egyik visszahulló sugara az ő fejét találta telibe. A nagy kiáltozásra a belső helyiségből is kitódultak a vendégek. Nevetgélve, némi kárörömmel szemlélték pórul járt társaikat. Janis felmosóronggyal és törlőruhákkal érkezett a helyszínre, hogy ha lecsillapodik a hűhó, azonnal nekilásson a takarításnak. A kutya végül is önként adta fel kilátástalan küzdelmét. Mint aki jól végezte dolgát, békésen kilábalt a medencéből, a peremre ugrott, és lerázta csapzott szőréről a vizet. Újabb zápor szakadt a közelben rekedt vendégekre. – Ez már valóságos skandalum! – próbált hátrébb húzódni Mrs. Cavanaugh, de már későn. – Bocsásson meg! – karolt bele engesztelően Ellen. – Higgye el, iszonyatosan szégyellem a dolgot. – Én a maga helyében rendőrt hívnék, Mrs. Saxton – méltatlankodott Ruth Cavanaugh, mialatt a szoknyáját törülgette. Valójában Porter húzta a legrövidebbet, valósággal ronggyá ázott. Ennek dacára habozás nélkül középre állt, és a vendégekhez fordult. – Hölgyeim és uraim! Szíves elnézésüket kérem a történtekért. A tulajdonos vétlen, én szegtem meg az előírásokat. Engem terhel a felelősség, a kutyámat nem lett volna szabad magammal hoznom. Akinek tisztítóba kell adnia a ruháját, a számlát küldesse a kávézóba, ki fogom egyenlíteni. Őszintén remélem, hogy a meggondolatlanságommal nem ejtettem csorbát a Mrs. Saxton által olyan kiválóan vezetett KAVÉ és AJÁNDÉK hírnevén. – Fejezd be… – súgta Ellen. – Igen tisztelt hölgyeim és uraim! – folytatta Wyman. – Még egyszer ünnepélyesen elnézést kérek a kutyám okozta botrányért. Aki haragszik, rám vessen követ, és ne Ellen Saxtonra, mert ő oly ártatlan, mint a ma született bárány. Bármily hihetetlen, de a farmer osztatlan sikert aratott a szavaival, sokan meg is tapsolták. Pedig eléggé mulatságosan festett, ahogy lucskossá ázott öltözékében, fején a lekonyult karimájú Stetson-kalappal bocsánatkérő szónoklatot intéz a kárvallottakhoz. Ellen a pokol mélyére kívánta Porter Wymant a kutyájával együtt, neheztelni azonban nem tudott rá. A férfi olyan megtörten ballagott az ajtóhoz, mint egy rangjától megfosztott hadvezér a vesztes csata után. Ha a szívére hallgat, az asszony magához öleli, hogy megvigasztalja, pedig ő szenvedett kárt a farmer könnyelműsége miatt. Az ajtóban Porter szembefordult Ellennel. – Haragszol?

80/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Nem – felelte az asszony –, de most tűnj el, méghozzá azonnal! A farmer felemelte a kezét, és mutatóujjával gyengéden megérintette Ellen ajkát. – Holnap várlak. A kutya, mintha a föld alól bukkant volna elő, farkát csóválva iparkodott új gazdája után. * Mire Ellen megérkezett, a születésnapi ünnepség már javában zajlott. Porter, karján a fiával, sorra bemutatta a Matthew tiszteletére összegyűlt barátainak és szomszédainak. Néhányukkal Ellen már találkozott a kávézóban, így azután valamelyest zavarba is jött. Vajon mit gondolnak, hogy kerül ő ebbe a társaságba? Rövidesen azonban megszabadult feszélyezettségétől, s az sem rontotta el a kedvét, hogy a vendégek között sürgölődő Bonnie gyanakvóan méregette őt. A farmer leleményesnek bizonyult. Addig ravaszkodott, amíg sikerült észrevétlenül az egyik hátsó szobába vonulnia Ellennel és Matthew-val. Az asszony egy karosszékbe ült, ölbe vette a fiúcskát, majd átadta neki a játék mackót. Matthew repesett az örömtől, nem tudott betelni az új játékával. Hol a medve puha bundáját cirógatta, hol az asszony arcát. Porter csípőre tett kézzel állt előttük, és boldogan nézte őket. – Mondtam, hogy Matt egyik kedvence vagy. – Persze – legyintett Ellen. – Nem hiszed el? Mit gondolsz, kinek örül annyira? – kérdezte a férfi. – Nem kinek, hanem minek. Az új mackónak örül. – Ahogy te tévedsz! Az asszony értelmetlennek ítélte a vitát. Matthew kegyeiért vetélkedve Bonnieval szemben mindenképpen alul maradna, de nem is akart ringbe szállni vele. Tudta, kevés érzéke van a kicsinyekhez, bár Matthew-t őszintén megszerette. Ellen a gazdára nézett. – A fenevad hol van? – Miféle fenevad? – Az a csodálatos vendégeimet.

kutya,

amelyik

volt

szíves

bőrig

áztatni

a

– Értem már – nevetett a férfi. – A madarakat hajkurássza a kertben. – Matt mit szólt hozzá? – érdeklődött az asszony, miközben térdén ringatta a medvével játszadozó fiúcskát.

81/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Ő örült, a kutya viszont annál kevésbé – felelte Porter. – Miért? – Azért, mert Matthew a farkánál fogva akarta irányítani, és ebből némi bonyodalom támadt. – Remélem, nem harapta meg. – Nem. És most már minden a legnagyobb rendben van. – Hála istennek! – Az asszony ösztönösen magához húzta a fiút, és gyengéden megcsókolta a homlokát. Legnagyobb meglepetésére Matthew azon nyomban viszonozta a csókot, sőt át is ölelte. Porter mosolygott. – Ha jól látok, Matthew most téged csókolt arcon és ölelt át, nem pedig a mackóját. Ellen elpirult. – Jól látsz, de ez még semmit sem jelent. – Dehogynem! Mégpedig azt, hogy remek anya válna belőled. A gyerekek megérzik az ilyesmit, őket nem lehet becsapni. A nő adós maradt a válasszal. Ahogy fölnézett a farmerra, és találkozott a tekintetük, tudta, mindketten ugyanarra gondolnak. Ellen, ölében az ifjú Wymannel, most kezdte sejteni, hogy az akkor őt felháborító „Vedd tudomásul, hogy az enyém vagy!” mondattal valójában mire akart utalni Porter. Ebben a percben már semmi kivetnivalót nem talált a férfi dühödt szavaiban, sőt… De nem merte végiggondolni, ami az eszébe jutott. Forróság öntötte el, érezte, hogyan kezd égni arcán a bőr. – Meleged van? – fürkészte az arcát Porter. – Kérsz egy üdítőt? – Igen. A férfi átvette tőle Matthew-t, a talpára állította, majd melléje guggolt. – Most vidd át szépen a mackódat a másik szobába, és mutasd meg a vendégeknek! Mi rögtön utánad megyünk. A fiúcska bólintott. Porter kinyitotta előtte az ajtót, és nyomban bezárta mögötte. Miután kettesben maradtak, Ellent elemi erővel kerítette hatalmába a vágy. Rettegett, hogyan lesz úrrá a szenvedélyén, ha a férfi a közelébe kerül, vagy netán megérinti. Hirtelen fölemelkedett ültéből, és térdére húzta a feszes szoknyát. – Nézd, Porter… – kezdte elfúló hangon. – Várj, hozom az üdítőt! – Már nem vagyok szomjas… A farmer csodálkozva tekintett az asszonyra. Egy ideig szótlanul nézte, azután széttárta a karját, mintha magához akarná ölelni.

82/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Nagyon kérlek, maradj a helyeden! – hátrált a karosszékek közé Ellen. – Beszélnünk kell! Megszólalt a mobiltelefon. – Mi az ördögnek hoztad magaddal ezt a vacakot? – futotta el a méreg Wymant. – Mindig nálam van – válaszolta az asszony. – Bármikor szükségem lehet rá. –Bekapcsolta a készüléket. Portert a guta kerülgette. A technika eme csodálatos vívmánya eddig csak bajt hozott rá, mindig a legrosszabbkor kezdett csipogni. Ellen a hírek hallatán elsápadt. – Mégis, hogy képzeled ezt? Se szó, se beszéd, mint derült égből a villámcsapás… Bocsáss meg, de nem otthonról beszélek… Később visszahívlak. – Az asszony kikapcsolta a telefont, és a kézitáskájába csúsztatta. – Megint Samuel? – tudakolta feszülten a farmer. – Nem. – Akkor ki? Ahogy meghallottad az illető hangját, olyan fehér lettél, mint a hó. Az asszony legszívesebben kikérte volna magának a kíváncsiskodást, de visszafogta az indulatait, és megpróbált higgadtan válaszolni. – A barátnőm keresett, Liz Sample. Ő vezeti Tylerben a kávézómat. – Mit akart? – Bejelentette, hogy felmond, méghozzá azonnali hatállyal. – Mire te? – faggatta tovább Porter. – Hallottad, nem? – Otthonról mit akarsz mondani neki? – Azt, hogy azonnal Tylerbe utazom. Keresnem kell valakit, aki a helyére áll. Porter arca elsötétült. – Ha már ott vagy, nyilván Samuellel is találkozol… – Ne kezdjük újra, jó? El kell rendeznem a tyleri kávézóm ügyét, mert nem szeretném elveszíteni. – Ezt értem, de… Ellen hirtelen felkapta a fejét. – Nincs semmi de! Ilyen szorult körülmények között okosabbat nem tudok kitalálni! A farmer szeme villámokat szórt. – Én tudok.

83/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Halljam! – Nem mész sehová! Itt maradsz, és hozzám jössz feleségül! Ellen megtörülte a homlokát, és fölnézett. A falióra éjfélt mutatott. A lakását már kitakarította, most mi az ördögöt csináljon reggelig? Kocsizzon át éjnek évadján a kávézóba, majd helyiségről helyiségre azt is súrolja végig olyan eszelős iramban, mint a szobáit? Az asszony nem először esett ebbe a csapdába. Ha zsákutcába került az élete, és nem tudott dűlőre jutni, a fizikai munkában keresett menedéket. Matthew születésnapjáról olyan találékonyan illant el, hogy szinte senki sem vette észre. A farmer szavaira nem tudott válaszolni. Mire felocsúdott az ámulatából, és úgy-ahogy megemésztette a hallottakat, már nem voltak magukban. Egy ideig ő is udvariaskodott a vendégekkel, de ahogy beleunt a színlelésbe, valami ürüggyel kiszökött a kertbe, és többé vissza sem tért. A Wyman-birtokról egyenest a lakására hajtott. Otthon fel-alá kezdett járkálni a szőnyegen. Porter Wyman szavai a lelke mélyéig fölzaklatták, jóllehet azt sem tudta, hogy a férfi komolyan gondolta-e, amit mondott. Elképzelhető, hogy ilyen kurtán-furcsán, sőt indulatosan, de valóban megkérte a kezét? Tényleg feleségül akarja venni? Ha nem csak a Samuellel szemben érzett féltékenység késztette a vallomásra, akkor miért nem keresett rá illendőbb alkalmat? Porter mentségére persze több ok is szolgált, ám Ellen kétségeit ezek a legkevésbé sem oszlatták el. Lehetséges, hogy téved, és félremagyarázta a farmer ajánlatát? Végül is előző találkozásaik alkalmával a férfi nem titkolta, hogy a házasságban csalódott, és szívvel-lélekkel a szabad viszonyok híve. Vagy időközben meggondolta magát? Ezért is próbálja őt egyre szorosabb szálakkal Matthew-hoz fűzni? Érezte, hogy kölcsönösen vágynak egymásra, a szenvedély mindkettejükön elhatalmasodott, és annak a káprázatos együttlétnek az emlékei Porter Wymanben legalább olyan elevenen élnek, mint benne. Ő azonban szerelmes lett a farmerba, és a férfi érzéseiről keveset tud. Porter talán beleszeretett? Ha igen, vajon mennyire erős a vonzalma? És Matthew? Ha házassággá érik ez a viszony, mit kezd majd Wanda gyermekével, bármennyire szereti is? Föl kell adnia a munkáját, és a sikeres üzletasszonyból megértő mostohaanyává és szorgalmas, gondoskodó háziasszonnyá kell válnia? Erre képtelen volna. Vagy mégis? A szerelem oltárán akár a függetlenségét is feláldozná? Mivel egyetlen kérdésére sem talált kielégítő választ, Ellen a régi, jól bevált módszerhez folyamodott. Pillanatok alatt nekivetkőzött, majd előszobától a kamráig felsúrolta a lakást, hogy levezesse az idegeiben felgyülemlett feszültséget. A fizikai munka testileg kimerítette, tanácstalanságától azonban nem szabadította meg. Jobb ötlet híján végigdőlt a díványon, és azt mérlegelte, átmenjen-e takarítani a boltba, vagy sétáljon egyet, és böjtölje ki, amíg a dombok fölött világosodni kezd az égbolt. 84/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ahogy álmatlanul feküdt, különös zaj ütötte meg a fülét. Lépteket hallott a bejárati ajtó felől, mintha valaki járkálna a folyosón. Fölemelkedett a heverőről, és lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodott. Porter úgy érezte magát, mint egy besurranó tolvaj, aki az éj leple alatt settenkedik a folyosón. Az ajtót rögtön megtalálta, kopogni viszont még nem mert, holott a lakásból halvány világosság szűrődött ki. Akkor határozta el, hogy nem késlekedik, hanem még az éjszaka folyamán kicsikarja a választ Ellenből, amikor az asszony váratlanul kereket oldott. Bosszantotta, hogy sorsdöntő beszélgetésüket épp Bonnie miatt kellett félbeszakítaniuk, akivel szemben Ellen kezdettől fogva ellenséges érzelmeket táplált. Ő nem hagyhatta cserben a vendégeit, így a magára maradt Ellen észrevétlenül távozhatott. A farmer eltökélt szándékkal indult útnak. Kimondhatatlanul vágyódott az asszony után, bármi áron egyenesbe akarta hozni a kapcsolatukat. Úgy érezte, nem bírja tovább ezt a ma igen, holnap nem helyzetet, és el akarta oszlatni a bizonytalanságot. Azt persze önmaga előtt sem titkolta, hogy ingoványos talajon áll, és azzal is számolnia kell, hogy a nő elutasítja. – Ki az…? – csendült föl az ajtó mögül Ellen hangja. – Porter. – Tudod, hány óra van? Éjszaka nem fogadok látogatót. – Beszélni akarok veled. – Én nem. – Légy szíves, és nyisd ki az ajtót! – szólalt meg rövid tétovázás után a farmer. Ellen hajthatatlannak bizonyult. Porter toporgott, kínjában levette lejéről a Stetson-kalapot. – Kérlek szépen, Ellen, ne csináld ezt! Néhány pillanat múlva hallatszott, amint a zárban elfordul n kulcs. Résnyire nyílt az ajtó. Az asszony mezítláb, kócosan állt a küszöbön, a fürdőköpenyt a derekára kötött öv szorította csupasz testére. – Halljam! – mondta élesen. – Mi az az életbevágóan fontos? – Szeretném folytatni a… – Fogalmam sincs, miről beszélsz – vágott közbe a nő, bár nagyon is jól tudta, mit akar folytatni Wyman, és másra nem is volt most kíváncsi. Ellen hangja olyan pimasz volt, hogy a farmert elöntötte a düh. – Most viccelsz vagy őrültnek nézel? Amint végignézett a háborgó, zavarával küzdő Porteren, az asszony halványan elmosolyodott. A farmer figyelmét nem kerülte el az árnyalatnyi változás, és kapott az alkalmon. Széles vállával finoman meglökte az ajtót, hogy a kilincs kicsússzon a nő kezéből.

85/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Nem emlékszem rá, hogy behívtalak volna… – lépett hátra riadtan Ellen. – Látod, mégis itt vagyok – nevetett rá a férfi azzal a lefegyverző könnyedséggel, amelynek az asszony képtelen volt ellenállni. Tetőtől talpig borzongva hátrált tovább a szoba felé, de a farmer utolérte. – Nagyon is jól tudod, miért jöttem. – Tényleg nem tudom… – Hazudsz. – Porter, én… – csuklott el az asszony hangja. A farmer elvesztette az önuralmát. Amint orrába csapott Ellen testének bódító illata, átölelte kedvesét, és szenvedélyesen megcsókolta. A nő egy ideig megpróbált szembeszegülni az ostrommal, összeszorította a száját, de amikor a vastag fürdőköpenyen keresztül is megérezte, milyen hatalmas erővel feszül ölének a férfi vágya, megnyitotta az ajkait Porter nyelve előtt. Forrt a vérük, ismét felfedezték egymást, önfeledten csókolóztak. A farmer kioldozta a fürdőköpeny övére kötött csomót, majd Ellen kebleit kezdte babusgatni, csókokkal halmozta el duzzadt, ágaskodó mellbimbóit. Az asszonyban felhalmozódott feszültség közeledett a robbanáshoz. Ellen egy ügyes mozdulattal kibújt a köpenyből, hagyta, hogy a lábához hulljon, azután reszkető kézzel Portert is levetkőztette. Amikor mind a ketten meztelenül álltak egymás előtt, az asszony a gyönyör szédületében ráfonódott a férfira, akár egy kígyó, mely birtokba veszi az áldozatát, hogy mielőbb jóllakjon vele. Porter egy pillanatig sem habozott. Felkapta Ellent, a hálószobába vitte, az ágyra döntötte, majd mellé feküdt, és a karjába zárta. Ölelte és csókolta, ahol csak érte, s az asszony úgy vonaglott az ölelésében, mintha szenvedne. Tetőtől talpig úszott a verítékben, kapkodva szedte a levegőt, torkából fojtott hangok szakadtak fel. Ellen úgy érezte, menten megbolondul, vagy elveszti az eszméletét. Eddig elképzelni sem tudta, hogy az érzéki mámor ilyen féktelen örömöt képes felszabadítani benne. Kezével és szájával viszonozta mindazt a gyöngédséget, amelyet kedvesétől kapott, majd hirtelen a farmer fölé emelkedett, szétvetett lábbal az ölére ült, és magába fogadta. Amint Porter egyre mélyebben hatolt a testébe, az asszony tíz körmét párja vállába mélyesztette, azután egyre gyorsabban mozgott föl és alá, míg el nem érkezett a megváltó pillanathoz. Felsikoltott, s heves vonaglások közepette magával ragadta a férfit a beteljesülés felé. Ellen Porterhez simult, fejét a vállára hajtotta. felszabadultnak érezte magát, mint aki újjászületett.

Könnyűnek

és

– Lehet, hogy ez a boldogság? – Most hallgass! – intette le szelíden a farmer. – Ilyenkor nem illik beszélni. Amit tudtunk, azt szavak nélkül mondtuk el egymásnak, többre úgysem telik.

86/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Az asszony mély hallgatásba burkolózott, azután a férfi ölére csúsztatta az egyik térdét. – Ekkora örömet sohasem éreztem… – Én se – válaszolta Porter. Ellen tréfásan megnyomkodta a férfi orrhegyét. – Puha az orrod, hazudsz! – Ez szamárság. – Az is szamárság, hogy Wanda után sok szeretőd volt? – kérdezte az asszony. – És ha volt? – Biztosan jó néhány akadt közöttük, aki boldoggá tudott tenni. – Tévedsz – felelte a farmer. – Ellen Saxton hiányzott közülük. – Ezt miért mondod? – Azért, mert így van. – Porter váratlanul átkarolta Ellent, és élesen a szemébe nézett. – Te kitől tanultál meg szeretkezni? – Tőled. – Most te hazudsz. – Nem – erősködött az asszony. – Ha melletted vagyok, úgy érzem, mintha tíz ördög bújt volna a bőröm alá. Egyszerűen elvesztem a fejemet. – És Samuel? – Már megint kezded? Samuelt az ágyban se érdekelte, hogy nekem mi a jó. Nála önzőbb férfi talán nincs is a földön. Hányszor kell mondanom? – Ez a szerencséje. – Miért? – Ha bevallod, hogy vele is így voltál együtt, azonnal golyót röpítek a fejébe. Ellen arcára huncut mosoly ült ki. – Féltékenységből? – Igen. Az asszony combja alatt fokozatosan életre támadt a farmer férfiassága. Ellen lassú, óvatos mozdulatokkal simogatta Porter mellkasát, majd egyre lejjebb haladt a kezével. Amikor célba ért, gyengéden megérintette vágyai tárgyát, azután finoman ráfonta az ujjait. – Én kire legyek féltékeny? – pillantott a férfira. – Senkire. – Szerinted nincs rá okom? – Nincs – válaszolta Porter. Ágyékát hasogatni kezdte Megszorította Ellen keblét, majd forrón belecsókolt a nyakába. 87/99

a

vágy.

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– És Bonnie? – faggatózott tovább az asszony. – Bonnie a házvezetőnőm. – A kincset érő házvezetőnő elég csinos. – Ellen élvezte, hogy rohamosan nőtt és duzzadt ujjai alatt Porter férfiasságának legékesebb bizonyítéka. – Ha te mondod, akkor biztosan csinos – nyögött fel a farmer. – Magadtól észre se vetted? Pedig egy fedél alatt… – Ellen nem tudta folytatni. Mire feleszmélt, a férfi már föléje fordult, a karjai közé kapta, és elemi erővel az ölébe hatolt. – Szeretsz, ugye…? És mindig szeretni fogsz…? – Mindig… – Szóval döntöttél…? – Igen… * A konyhában ínycsiklandó illatok szálltak. Ellen a tűzhely előtt állt, szalonnás rántottát sütött. A fölszeletelt kenyér a sütőben pirult. Porter az asztalhoz telepedett. Elmerülten szemlélte a reggelit készítő asszonyt. Miután kikászálódtak az ágyból, együtt álltak be a zuhany alá. Ahogy az illatos szappant szánkáztatták egymás testén, ismét lángra lobbant a vágyuk. Az asszonynak ilyen buja örömben még sohasem volt része. Egy ideig csókolózott a férfival, de azután nem tudott ellenállni a kísértésnek, és a forró víz záporában, a csempefalra dőlve ismét egyesült vele. Ellen a tarkóján érezte, hogy Porter figyeli. – Engem nézel? – Igen – felelte a farmer. – Tetszik, ahogy sütöd a rántottát. Őszintén szólva nagyon meglep. – Fölemelkedett a székről. – Eddig úgy tudtam, hogy nem rajongsz a sütés-főzésért. – Jól tudtad. Ez most kivételes helyzet. Nem fog megismétlődni. Porter Ellen mögé állt. – Ezek szerint ha összeházasodunk, Matthew és az apja éhen fog halni? – Miért kellene éhen halnotok? – Azért, mert én nem tudok főzni. Az asszony háta libabőrös lett. Alig bújtak ki az ágyból, a férfi máris efféle húrokat penget? Idegesen lehúzta a serpenyőt a tűzhelyről. – Muszáj most erről beszélni? Wyman gyengéden megcsókolta Ellen tarkóját.

88/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Csak tréfáltam. – Akkor jó. – Gondolod, hogy szakácsnőt akarok feleségül venni? – A megjegyzéseid alapján, őszintén szólva, nem tudom, hogy mire gondoljak. Porter szembefordult az asszonnyal, és kezét a vállára helyezte. – Az ég áldjon meg, Ellen! Szeretlek. – Én is szeretlek téged. – Akkor mi a baj? – Semmi. A farmer kedveskedően megcsókolta az asszony száját. – Remélem, nem képzeled, hogy… – Most hagyjuk ezeket a dolgokat! – vágott közbe Ellen. – Inkább lássunk hozzá a reggelihez, mert megőrülök az éhségtől. Wymannek is korgott a gyomra. Nem kérette magát, visszaült a székére, és farkasétvággyal esett a rántottának, akárcsak az asszony. A kávé után a vendég fölemelkedett az asztaltól. – Nem akarok ünneprontó lenni – kezdett járkálni a konyhában –, de azt hiszem, ideje volna néhány kérdést véglegesen tisztáznunk. – Mire gondolsz? – Nem tudom például, elég erősnek érzed-e magad – folytatta Porter –, hogy jóban, rosszban kitarts mellettünk. Ellen leszedte az asztalt, és a szennyes edényt a mosogatógépbe helyezte. A legcsekélyebb kedve sem volt ehhez a beszélgetéshez, ő még az éjszaka bódulatában szédelgett. Halálos bűnnek tartotta, hogy megtörjék ezt a varázslatot. – A kérdés ilyen formában bennem még nem merült fel. Azt viszont te is tudod, hogy a háziasszony típusát nem rólam mintázták meg, az anyaság pedig, különösen mostohaként, egyelőre túlságosan nagy kihívás nekem. – Sohasem mondtam, hogy a háztartás gondjait a feleségemre akarom bízni. – Az előbb erre utaltál – mosta tisztára a kezét Ellen. – Tréfáltam. – Lehet, hogy tréfáltál, de úgy éreztem, hogy a tréfa mögött valami más is van. A férfi az asszony felé fordult, és megemelte a hangját. – Szóval azt állítod, hogy hazudok? – Fölösleges idegeskedned. Ilyesmit sohasem állítottam. – Akkor mire célozgatsz? 89/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Semmire. Valószínűleg félreértettem a viccedet – erőszakolt higgadtságot a hangjára Ellen. Egyszeriben mindentől elment a kedve. Az éjszaka csodája szertefoszlott, alig félóra alatt a legsilányabb hétköznapok posványában kötöttek ki. Wyman azonnal észrevette, hogy rossz útra tévedt, és ingerült vádaskodásának semmi értelme. Megragadta az asszony kezét. – Szeretlek, Ellen! Boldoggá akarlak tenni, bármi áron! Ha nem futja az erődből, Matthew-val sem kell foglalkoznod, Bonnie eddig is mintaszerűen ellátta. Az asszony hátralépett. – Ez a jövőben nem fog menni. – Hogyhogy nem fog menni? – csodálkozott Porter. – Bonnie fülig szerelmes beléd. A férfit elöntötte az indulat. – Az ég szerelmére! Mikor vered már ki a fejedből ezt a rögeszmét? – Hidd el, ha feleségül veszel, és beköltözöm hozzátok – erősködött az asszony –, a kincset érő Bonnie Temple még aznap összecsomagol. – Akkor keresünk valaki mást. – Nem csak erről van szó. – Hanem miről? Ellen nem válaszolt azonnal. Ő is járkálni kezdett a konyhában. – Arról van szó, Porter, hogy félek. – Félsz..? Mitől? – Attól, hogy ismét csapdába esem. Egyszer már pórul jártam Samuellel, nem szeretnék újra a vesztembe rohanni. – De hiszem Samuelt nem szeretted… – Ez igaz. És az is igaz, hogy téged mindenkinél jobban szeretlek. De a szerelemnek mindennél veszélyesebb csapdái vannak. Őszintén szólva csodálkozom, hogy te, aki szintén csalódtál, és megszoktad a függetlenséget, semmi jelét sem adod a félelemnek. A férfi hosszú ideig szótlanul állt. Ellen szavai mélyen elkeserítették. Egyetlen hangot sem tudott kipréselni magából. – Nézd – mondta később. – Megértem az aggályaidat. De a múltat nem szabad összetéveszteni a jelennel vagy a jövővel. Én már nem törődöm azzal, ami megesett velem, csupán az foglalkoztat, ami előttem áll. Igaz, az úgynevezett lelkem nem olyan szövevényes, mint a tied. Mintha a tanácstalanság megbénította volna a nyelvét, az asszony nem válaszolt.

90/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Végül is mire akarsz kilyukadni? – szegezte neki Porter a kérdést. – Nem tagadom, a viselkedésedből arra következtettem, hogy közös nevezőre jutottunk. – Időre van szükségem, hogy rendbe tegyem a dolgaimat, és gondolkozzam. Először is Tylerbe kell utaznom, hogy keressek valakit Liz helyett. Ha sikerrel járok, újra fontolóra veszem a közös jövőnk gondolatát. A farmer alig tudta leplezni, mekkora erővel kerülgeti az indulat. – Finoman szólva furcsállom, hogy az üzlet az első nálad – jegyezte meg metsző éllel. – Mit mondtál? – kapta föl Ellen a fejét. – Nagyon jól hallottad! Az asszony dühbe gurult. – Gazdálkodó farmer létedre, hogy lehetsz ennyire fafejű? Te legalább olyan jól tudod, mint én, hogy egy vállalkozás sikere az alkalmazottakon áll vagy bukik, különösképpen, ha nem lehetsz állandóan a helyszínen! Porter Wyman ebben a pillanatban vesztette el az önuralmát. – Tudod, mire gondolok? – Nem! – Arra, hogy ez az egész hercehurca a tyleri kávézóddal holmi olcsó és átlátszó ürügy! Valójában azért akarsz Tylerbe utazni, hogy találkozz azzal a fattyú Samuellel! – Szóval nem bízol bennem? – Ellen szeme szikrákat szórt. – A bizalmat ki kell érdemelni! Az asszony úgy érezte, minden szava süket fülekre talál. Porter vagy megháborodott oktalan féltékenységében, vagy most mutatja ki a foga fehérét. – Te azt feltételezed, hogy… – Semmit se feltételezek! – üvöltötte Porter magánkívül. – Tudom, hogy ha elutazol, soha többé nem jössz vissza! Ellen számára most telt be a pohár. – Tehát válasszak: vagy te és Matthew, vagy a munkám? A férfi csak egy pillanatig várt. – Igen! – Akkor felejts el! – fordult sarkon Ellen. Gyors léptekkel az ajtóhoz indult, és szélesre tárta. – Vedd tudomásul, hogy a magam ura akarok maradni, és senkinek sem leszek a kitartottja, még akkor se, ha te lennél a férjem! – Elcsuklott a hangja. – Pedig téged valóban szerettelek.

91/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

9. FEJEZET – Szóval újra meg akarsz nősülni? Samuel önelégülten mosolygott, megigazította a nyakkendőjét. – Már meg is nősültem. Ellen uralkodott magán, nehogy ujjongjon örömében. – Gratulálok! – mondta. – Remélem, most jól választottál, és életed végéig boldog maradsz. – Ebben biztos lehetsz. Samuel dölyfösen ült vele szemben. Amikor még közös fedél alatt teltek a napjaik, minden találkozás rettegéssel töltötte el a nőt. Gondosan meg kellett rostálnia a szavait, nehogy Samuel sértően belekössön, és ezért vagy azért leszedje róla a keresztvizet. Ennek az időszaknak azonban, hála a sors akaratának, vége szakadt, többé nincs mitől tartania. – Tulajdonképpen miért akartad, hogy találkozzunk? – Gondoltam, nem árt, ha váltunk néhány szót. – Miről? – Például arról, hogy újra házas vagyok. Ellen arcára maró gúny költözött. – Bocsáss meg, de ezt telefonon is elmondhattad volna. Nekem nem életbevágóan fontos ez a hír. – Fölállt, majd gyors léptekkel távozott az étteremből. Ellen szombaton érkezett Tylerbe. Nem akarta fölöslegesen vesztegetni az idol, ezért még aznap találkozott Samuellel. Egykori férje nem okozott meglepetést az oktondi fontoskodásával, valójában csak büszkélkedni akart a sikereivel, és feltehetően arra számított, hogy meglepi Ellent. Ám az asszony a meglepődés helyett inkább föllélegzett, hogy végleg sikerült megszabadulnia tőle. Mindössze az új hitvest sajnálta, aki rövidesen rá fog ébredni, mit is jelent igazából Samuel mellett élni. Ellen vasárnap már jóval a nyitás előtt fölkereste a kávézóját. Szeretett volna magára maradni, hogy legalább némileg megeméssze mindazt, ami közte és Porter között történt. Honvágyhoz hasonló érzés lett úrrá rajta, azt azonban nem tudta eldönteni, hogy igazából Nacogdoches, Megan vagy Porter Wyman hiánya fáj a legjobban. Amint elkészült a cappuccino, letelepedett régi, kedvenc zugában, hogy megpróbáljon dűlőre jutni emésztő gondjaival. Miután a farmer elhagyta a lakását, keservesen sírni kezdett, és órákon keresztül zokogott, egészen a végkimerülésig. Reménytelennek ítélte a helyzetét, s mivel sejtelme sem volt, hogyan evickélhetne ki ebből a zsákutcából, már-már végzetes gondolatok is megfordultak a fejében. Mentőangyalként újra a nővére jelentkezett. Megan, mintha megérezte volna, hogy húga segítségre szorul, a legjobb pillanatban hívta fel. 92/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Ellen részletesen beszámolt nővérének a történtekről, majd végighallgatta a tanácsait. A hosszúra nyúlt beszélgetés után kissé lecsillapodott, majd úgy döntött, a legsürgősebben Tylerbe indul a kávézója miatt, no meg, hogy kikapcsolódjon. Megan finom célzásaiból érezhető volt, hogy a farmer pártját fogja. Ellen nem vette zokon tőle, hiszen testvére más szemszögből értékelte az eseményeket, arról nem beszélve, hogy a Drysdale család feltétlen hálát érzett Porter Wyman iránt. Ellen a néptelen kávézó sarkában ült, a cappuccinót kortyolgatta, és törte a fejét, mitévő legyen, ha visszatér a kisvárosba, és a férfi ismét az útjába kerül. Liz Sample a hátsó ajtón keresztül lépett a helyiségbe. – Hát te…? – lepődött meg, amikor észrevette az asszonyt. Nem tudta palástolni, hogy váratlanul érte barátnője felbukkanása. Telefonon már beszéltek, és abban állapodtak meg, hogy este, a zárás után találkoznak. – Benéztem egy cappuccinóra – mondta Ellen zavartan. – Csak úgy? – csodálkozott Liz. – Igen. Remélem nincs kifogásod ellene? Liz kutatóan megjáratta a szemét főnökasszonyán. – A cappuccino ellen nincs, veled szemben azonban igen. – Ezt, hogy érted? – Úgy, hogy ilyen ramaty állapotban még sohasem láttalak. Olyan az arcod, mintha hamut szórtál volna rá. Ellen megpróbált mosolyogni. – Ma nem sminkeltem ki magam. Valószínűleg ez szúrja a szemedet. Barátnője nem hagyta annyiban. – Ugyan már, Ellen! Ne áltassuk egymást. – Egy székre telepedett, majd szembefordult az asszonnyal. – Halljam, mi nyomaszt! A fejemet teszem rá, hogy nem az utódlásomon töprengsz. * Portert súlyos lelkiismeret-furdalás gyötörte. Önmaga előtt nem titkolhatta, hogy ostobán viselkedett Ellennel. Megint fejjel rohant a falnak. ráadásul a legrosszabb pillanatban és meggondolatlanul, sőt ostobán. Ha egy kicsit körültekintőbb és tapintatosabb, a szerelmében oly boldog asszonyt akár kenyérre is kenhette volna, mint a vajat. Ő viszont… Hajnaltól napestig lóháton járta a legelőket, a szántókat, a halastavak környékét, zaklatottan, időnként szinte kétségbeesve. Ellen úgy hiányzott neki, mint sivatagban tévelygőnek a víz. Az alkalmazottaival kötözködött, 93/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

éjszaka nem jött a szemére álom, alig evett, Bonnie ínyencségeit rendre elutasította. Képtelen volt felfogni, hogyan feledkezhetett meg ennyire magáról. Végül is tudnia kellett, hogy Ellen szemében az otthon ülő háziasszony szerepe egyáltalán nem vonzó, hiszen az érvényesülés becsvágya fűti, és a munkájához tűzzel-vassal ragaszkodik. Ha nem áll elő azokkal a képtelen elvárásokkal, valószínűleg sikerül lebeszélnie a tyleri útról, és talán minden éjszaka megosztja vele az ágyát már az esküvő előtt is. Amit közös jövőjük szilárd alapjának képzelt, az a saját hibájából kártyavárként omlott a fejére. Wyman eltökélte, hogy bármi áron jóvá teszi a vétkét. Egyik este, amikor az istálló előtt leugrott a lováról, már tudta is, mit fog tenni. Bonnie még nem vonult vissza a szobájába, a konyhában várakozott, hogy feltálalja munkaadójának a meleg vacsorát. Őszintén remélte, hogy a férfi ma már nem utasítja vissza a főztjét. Szerelmes volt Porterbe, ennek dacára mélységesen együtt érzett vele. Nem ringatta magát hiú ábrándokba; mióta Ellen a színre lépett, semmi kétsége sem volt afelől, hogy érzelmei mindhalálig viszonzatlanok maradnak. Megálljt parancsolt tehát az ösztöneinek, és mivel jólelkű asszony volt, csupán azt kívánta, legalább a gazdája jusson révbe. Ahogy a férfi feltűnt a küszöbön, a házvezetőnő felegyenesedett a székről. – Tálalhatok? – Köszönöm, Bonnie, most tényleg megéheztem – mosolygott valamelyest zavartan a farmer, hiszen Ellen távozása óta rá se nézett az ételre. – Sült csirke lesz salátával és burgonyával. – Remek – telepedett Porter az asztalhoz. Bonnie egy ideig a szembefordult a férfival.

sütő

körül

foglalatoskodott,

majd

hirtelen

– Nagyon hiányzik? – kérdezte nekibátorodva. A farmer elsőre nem is fogta fel, hogy ki vagy mi felől érdeklődik az asszony. – Bocsásson meg, de nem értem, kire céloz. – Mrs. Saxton jutott az eszembe. Wyman a haja tövéig elvörösödött, minden bizonnyal először életében. Néhány pillanatig mérlegelte, mit válaszoljon, de nyomban belátta, hogy a mellébeszélésnek nincs értelme. – Nem tagadom – fordult az asszony felé –, hiányzik. Bonnie szemében fölcsillant az a már számtalanszor észlelt, sokatmondó fény, amelynek a férfi eddig nem tulajdonított jelentőséget. – Szereti? – Azt hiszem, igen – válaszolta kényszeredetten Porter.

94/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Feleségül akarja venni? – Legalábbis szeretném. – Biztosan boldog lesz vele. – Gondolja, hogy Ellen igent mond, ha megkérem a kezét? – csúszott ki Wyman száján akaratlanul. – Szerintem Mrs. Saxton nem fog tétovázni – felelte a házvezetőnő, majd hátat fordított Porternek. Nem szerette volna, ha a farmer észreveszi, hogy bepárásodott a szeme. Balgaságában Porter csak most kezdett gyanakodni, hogy ez a kívánatos nő, akivel hosszú évek óta közös fedél alatt tölti az éjszakákat, valószínűleg gyengéd érzelmeket táplál iránta. Az ördögbe is! – gondolta. Mit csináljak, ha én kezdettől fogva csak a remek szakácsnőt és a fiam gondozóját láttam benne? Gyors elhatározással fölemelkedett a székről, és Bonnie mögé lépett. – Kérdezhetek valamit? – Persze – válaszolta az asszony, miközben kiszedte a tányérra a vacsorát. – Ha Ellen a feleségem lesz, maga velünk marad? Bonnie megrázta a fejét. – Erre ne számítson, Mr. Wyman. – Miért? Az asszony szemében kialudt a tűz, arca megváltozott. – A nővérem évek óta arra kér, hogy költözzem hozzá Észak-Carolinába. Ahogy öregszik, egyre nehezebben tűri az egyedüllétet. – Erről most hallok először – nézett nagyot a férfi. – Eddig nem beszéltem róla. Úgy éreztem, Mr. Wyman, hogy szüksége van rám. – Magára a jövőben is szükségem lenne. Bonnie halványan elmosolyodott. – Már gondoskodtam az utódomról. Azt hiszem, Lucy Evans megfelelne házvezetőnőnek, és őt Matthew is kedveli. Porter ismerte Bonnie barátnőjét, aki többször megfordult a házában, és Matt valóban mindig örült, ha játszhatott vele. A férfi élesen az asszony szemébe nézett. – Remélem, nem akar rögtön odébb állni? – Ettől nem kell tartania. – Bonnie Temple nélkül félóra alatt csődbe jutnék. – Porter ujjait az asszony csuklójára fonta. –Tudnia kell, hogy mindig családtagnak tekintettem, és mérhetetlen hálával tartozom magának.

95/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

A nő szeme ismét bepárásodott. – Azt hiszem, most túloz, Mr. Wyman. – Nem túlzok. Ez a színtiszta igazság – mondta határozottan a férfi. Elengedte Bonnie kezét, mert az asszonyra pillantva úgy érezte, sürgősen más irányba kell terelnie a szót. – Tylerbe utazom – váltott hangot. – Még ma? – Igen, de mielőtt elindulok, szeretnék elbúcsúzni a fiamtól. – Matthew már rég alszik – tétovázott az asszony. – Nem baj. Csak egy pillantást vetek rá. A vacsora megint érintetlenül maradt az asztalon. Útban a gyermekszoba felé sírás hangja ütötte meg a fülüket. – Úristen! – riadt meg Bonnie, és futni kezdett. Mire Porter beérte, Matt már az asszony karjában volt. Keservesen zokogott, arca lángolt. – Nagyon magas láza van – mondta Bonnie, miután megérintette a homlokát. * Ellen idestova második hete múlatta az időt Tylerben, a férfi iránt érzett szerelme azonban nem csillapodott. Kimondhatatlanul vágyódott a farmer után, bár minden erejével arra törekedett, hogy megszabaduljon az emlékétől. Matthew is szinte naponta megjelent a lelki szemei előtt, a nővéréről nem is beszélve. Gyakran gondolt arra, hogy eladja a kisvárosi kávézót, és az így befolyt pénzen a már meglevő mellé nyit egy másikat Tylerben. Ám ebben az esetben lakást is kell vásárolnia, arra viszont igen kevéssé valószínű, hogy maradna pénze. A viharos gyorsasággal fejlődő olajvárosban egyébként is nehéz volt lakáshoz jutni. Most egy régi barátnője fogadta magához, az ő vendégszeretetével viszont nem szeretett volna visszaélni. Persze az is jó néhányszor felmerült az elképzelései között, hogy miután munkába állította Liz Sample utódját, visszatér Nacogdochesbe, és bármilyen fájdalmas is, szétszaggatja azt a köteléket, amely a farmerhoz fűzi. Egyik délután a díványon hevert, és ezeken a lehetőségeken töprengett, amikor Megan felhívta telefonon. – Rossz hírem van – kezdte a nővére. – Ralph vagy Kyle? – Egyik se. Porter. Ellen elsápadt, a keze remegni kezdett.

96/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Mi történt? – Matthew magas lázzal kórházban fekszik. – Tüdő- vagy agyhártyagyulladás…? – gondolt Ellen ijedtében a legrosszabbra. – Fogalmam sincs – válaszolta Megan. – Csak azt tudom, hogy amióta elutaztál, Porter búskomorságba esett, most pedig az őrület határán van, annyira aggódik a fiáért. Ellen homlokát elöntötte a hideg veríték. – Szerinted mit csináljak? – Csomagolj össze, és azonnal gyere haza! Porternek szüksége van rád. Az asszony futva ment föl a lépcsőn, a kórház előcsarnokában azonban megállt. Úgy érezte, idegei pillanatok alatt felmondják a szolgálatot. Arra sem maradt ereje, hogy egy nővértől megkérdezze, melyik szobában fekszik a kis Matthew Wyman. Valósággal rettegett, hogy találkoznia kell Porterrel, sejtelme sem volt, mit mondjon neki, ha szembekerülnek egymással. Lesz, ami lesz, gondolta, majd merészen nekivágott az emeleteknek. Már a harmadikon járt, amikor fölfedezte Portert. Azonnal megtorpant. A farmer hátratett kézzel sétált a folyosó kövén, a kalap hiányzott a fejéről, izgatottságnak vagy aggodalomnak semmi jele sem mutatkozott az arcán. Kimérten lépdelt, és a falakon függő képeket nézegette. Ellen teljesen megnémult, csak állt mozdulatlanul, és nézte azt a férfit, aki minden sejtjébe befészkelte magát, s aki nélkül lassan már lélegezni is alig volt képes. Amikor Porter megfordult és észrevette, hátán futkosni kezdett a hideg, a szíve hevesen megdobbant, majd elöntötte a forróság. A farmer nem tudta vagy talán nem is akarta palástolni az örömét. Meglepődésében önfeledten elmosolyodott, és odasietett az asszonyhoz. – Hogy kerülsz ide? – lépett Ellen elé. – Megan telefonált, hogy Matthew rosszul van… – Hála az égnek, már nincs baj. – Mi történt…? – Az orvosok se tudják. Valami vírusfertőzésre gyanakodnak, de lement a láza, és ha két napig láztalan marad, hazavihetem. Ellen szája széle remegett, alig tudta magába fojtani a könnyeit. – Szeretném látni… – Most elaludt. – Szerinted meddig fog aludni…? – Az ápolónő azt mondta, minél tovább alszik, annál jobb. Engem is azért küldött ki a szobájából, hogy ne zavarjam. 97/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

Egyiküknek se jutott eszébe a folytatás. A végtelennek tűnő csendet a farmer törte meg: – Ha Bonnie nem veszi észre, hogy Matthew lázas, én már Tylerben vagyok. Ellen szeme elnyílt a csodálkozástól, azt hitte, rosszul hall. – Tylerbe akartál utazni? Miért…? – Hogy beszéljek veled. – Nem fogod elhinni, én viszont azt fontolgattam, hogy visszajövök… – Azért, mert a nővéred telefonált? – Nem… – Ellen szája körül rángatózni kezdett egy izom. – Megan akkor még nem adott hírt rólatok… Porter váratlanul hátralépett. Szeme megakadt egy Különszoba feliratú ajtón. Habozás nélkül bekopogott, majd lenyomta a kilincset. A fényűzően berendezett szobában épp nem volt beteg, az ágy érintetlenül fehérlett az ablak előtt. – Gyere! – tekintett a férfi Ellenre. – Megőrültél…? – Az ördögbe is! Gyere már! Az asszonyt a rémület kerülgette, fogalma sem volt, mi jár a farmer fejében, de a felszólításának nem tudott ellenállni. Ahogy tétován átlépte a küszöböt, Porter nyomban becsukta utána az ajtót, aztán szembefordult szerelmesével. – Bocsánatot akarok kérni tőled. – Én is tőled. A férfi elcsodálkozott. – Te miért? – Nem mindegy? – mosolyodott el Ellen felszabadultan, azzal a régi, kislányos bájjal, amelyet a farmer akkor sem tudott volna elfelejteni, ha soha többé nem találkoznak. Gyengéden átölelte az asszonyt. – Szóval szeretsz? – Igen – felelte Ellen, repesve a boldogságtól. – Én is nagyon szeretlek. Leszel a feleségem? – Igen. – Mikor? – Amint hazavittük Matthew-t. – Ellen nem tétovázott, lábujjhegyre emelkedett, karját a farmer nyakára fűzte, majd csókra kínálta az ajkát. Hosszú percekig álltak így, azután Porter kibontakozott az asszony öleléséből. 98/99

Mary Lynn Baxter

Bianca 115.

Tisztességes ajánlat

– Akkor reggel fogalmam sem volt, miket hordok össze – mondta bűnbánóan. –Hidd el, eszem ágában sincs, hogy korlátozzam a függetlenségedet, vagy akadályozzalak a munkádban. Feleségre van szükségem, nem házvezetőnőre. Ellen mutatóujját a férfi szájára helyezte. – Légy szíves, és hallgass el! Nem érdekel ez a sok zagyvaság. – Karját most a farmer derekára kulcsolta, és szorosan hozzásimult. – Ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni, ha idő előtt pocakot növesztek! Porter Wymant akkora boldogság kerítette a hatalmába, hogy ölbe kapta leendő feleségét. – Jól hallok…? Ellen arcát a férfiéhoz szorította. – Ne játszd meg, hogy süket vagy!

99/99