Timothy Zahn-Terminator 4.Hamvaibolfonix pdf.pdf

Timothy Zahn

1

Hamvaiból a Főnix

Timothy Zahn

TERMINÁTOR

HAMVAIBÓL A FŐNIX

Delta Vision Kft. Budapest, 2011

2

Timothy Zahn

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Timothy Zahn Terminator Salvation™: From the Ashes Based on the motion picture written by John Brancato & Michael Ferris This translation of Terminator Salvation™: From the Ashes (The Movie Prequel), first published in 2009, is published by arrangement with Titan Publishing Group Ltd. Terminator Salvation™ & © 2009 T Asset Acquisition Company, LLC. Copyright © 2009 by Timothy Zahn All rights reserved ©DeltaVision Kft., 2011 Hungarian translation © Kleinheincz Csilla, 2011  Lektor: Bihon Tibor Korrektor: Dobos Attila Kiadja a Delta Vision Kft. Minden jog fenntartva www.deltavision.hu ISBN 978 963 9890 90 9 Delta Vision Kft. 1092 Budapest, Ferenc krt. 40. Telefon: 36 (1) 769-1669 Telefon/Fax: 36 (1) 216-7054 3

Hamvaiból a Főnix

PROLÓGUS Visszagondolva élete utolsó napja maga volt a földi pokol. Nem csak a Baja-sivatag hősége miatt. Az valóban hihetetlenül erős volt, reszketett a por a kiégett bozót fölött, és ő tudta, hogy néhány tengerészgyalogos társa igencsak szenved tőle. Justo Orozco amerikai tengerészgyalogos őrmester azonban Los Angeles keleti felében nőtt fel, nem zavarta a kánikula. És nem is csak a feladat miatt. A tizenegyedik tengerészgyalogos felderítő egység büszke volt arra, hogy a bolygón bárhol képes harcolni, és semmi kivetnivaló nem akadt abban, hogy Orozco szakasza itt végezzen kábítószerelhárítási gyakorlatokat a mexikói hadsereg megfelelő egységeivel együtt. Nem számított az sem, hogy a gyakorlat alapjául szolgáló elmélet 4

Timothy Zahn

kamu volt. Sem az, hogy a mexikóiak alighanem saját képességeik megkérdőjelezését látták a dologban. A helyzet logikája és politikai vonatkozásai hidegen hagyták Orozcót, és nem órára fizették. Nem, ezt a küldetést az tette pokollá, hogy minden egyes mexikói „gringónak” nevezte az összes amerikait. Köztük Orozcót. Halálra bosszantotta, és valószínűleg ezért nem hagytak fel a heccelésével. Valóban amerikai volt, de tősgyökeres hispán is, és átkozottul büszke mindkettőre. Sosem értette, egyesek számára miért kizárólagos ez a két identitás. Korábban sosem tűrte el ezt az ostobaságot, és most is bosszantotta, hogy le kell nyelnie. Parancsa szerint együttműködőnek kellett lennie. Ráadásul profinak tartotta magát, és átkozott legyen, ha hagyja, hogy néhány sértődött helybeli kihozza a sodrából. 5

Hamvaiból a Főnix

Esteledett, és a szakasza épp egy bekerítő hadgyakorlatot fejezett be, amikor Orozco a szeme sarkából villanást látott. Első gondolata az volt, hogy a mexikóiak egy repülőt csempésztek a hadgyakorlatba, hogy felrázzák kicsit a dolgokat, és annak az ablakáról visszacsillanó fényt látta. Arrafelé fordult, és kinyitotta a száját, hogy figyelmeztesse a szakaszát. A szavak a torkára fagytak. Északon, az elmosódott messzeségben, ahol a villanást látta, apró, vörös szegélyű felhő jelent meg. Ahogy figyelte, teteje gombaként terült szét. Megpróbálta felfogni a látványt, amikor újabb villanást látott, ezúttal fényesebbet. Még mindig a gombafelhőre bámult, amikor egy második tüzes oszlop csapott az égre az elsőtől keletre. – Istenem – suttogta valaki mellette. – Az nem…? Uramisten! – San Diego – mondta Orozco, és hangjának természetellenes nyugalma éppolyan rémítő volt, mint maguk a gombafelhők. – San Diego. – Talán Mexicali is – mormolta valaki. 6

Timothy Zahn

– Vagy Twentynine Palms – mondta Orozco, maga is elámulva azon, mennyire elkülönülnek egymástól értelme és érzelmei. – Ki a fene akarná lebombázni Mexicalit? – Én csak azt gondoltam… – Oh, Dios mio! Orozco elszakította pillantását a halál ikeroszlopairól. Az egyik mexikói átnézett Orozco válla fölött, szeme rémülten tágra nyílt, arca éppolyan sápadt volt, mint a megvetett gringóké. Orozco mintegy rémálomban fordult arra. Délkeletre újabb apró gomba jelent meg és kapaszkodott az ég felé. – Mi a fene? – lihegte valaki. – Ez nem lehetséges… – Hermosillo – mondta az egyik mexikói reszkető hangon. Szemében könnyek csillogtak, és Orozcónak eszébe jutott, hogy említette, hogy a családja Hermosillóból származik. Orozco a harmadik gombafelhőre meredt, agya beleszédült az eszelős látványba. San Diego, igen. Twentynine Palms, talán. Na de 7

Hamvaiból a Főnix

Hermosillo? Annak a városnak emlékei szerint fikarcnyi katonai vagy politikai jelentősége nem volt. Miért pazarolna rá bárki is egy atombombát? Hacsak nem tökélte el valaki, hogy mindent elpusztít. Lassan megfordult és végignézett a szakaszán, akiknek arcán a rettegés, a harag és a hitetlenség különböző fokozatai váltakoztak. Ők is rájöttek már. Vagy hamarosan megteszik. Az életük véget ért. Mindenki életével együtt. Orozco mély lélegzetet vett. – Azt hiszem – mondta –, biztonsággal kijelenthetjük, hogy a gyakorlatnak vége. – Mihez kezdünk most? – kérdezte valaki. Orozco ismét körülnézett a szakaszon… és ezúttal észrevett valamit, ami korábban elkerülte figyelmét. Valamennyi tengerészgyalogos őt nézte. Még Raeder hadnagy is, akinek arcán ugyanaz a fagyott kifejezés ült, mint a többiekén. Mind Orozcóra figyeltek. Várták, hogy az őrmester megmondja nekik, mit tegyenek. 8

Timothy Zahn

Újabb lélegzetet vett. Ilyen sóhaj lesz az utolsó is, gondolta. Eltűnődött azon, vajon tudni fogja-e, melyik lesz az. – Rendben leszünk – mondta. – Túléljük, mert tengerészgyalogosok vagyunk, és ez a dolgunk. Először is visszamegyünk a táborba és megnézzük, miből indulhatunk ki. Egy ideig senki nem mozdult, aztán a hadnagy feleszmélt. – Hallottátok az őrmestert! – kiáltotta. – Kapjátok össze a felszerelést, és irány a tábor! Lassan felbomlottak az összetömörült csoportok, ahogy az emberek elindultak. Orozco egy utolsó pillantást vetett északra, és látta, hogy a gombafelhők is kezdenek eloszlani. Ahogy segített a többieknek összepakolni, rájött, hogy tévedett. Ez a nap nem a földi pokol volt, hanem maga a mennyország. A földön a pokol még csak most vette kezdetét.

9

Hamvaiból a Főnix

ELSŐ FEJEZET John Connor és az ellenállók csapata hajnali egy után vergődött vissza Los Angeles romjain át a félig leomlott és kiégett épülethez, amelyet az elmúlt három hónapban otthonuknak neveztek. Felügyelte a többieket, ahogy elrakták felszerelésüket, aztán aludni küldte a fáradtan csoszogó katonákat. Majd leült íróasztala fénytócsájához – miközben a környező sötétség ráborult –, hogy megírja a jelentését. Sok szempontból ez volt a legrosszabb része a Skynet elleni háborúnak, gondolta. A csata hevében, a fent röpködő HK Fejvadászokkal és a minden irányból dübörgő T-600-asokkal nem jutott idő mély gondolatokra, kifinomult stratégiára vagy ravasz tervekre. Az ember menet közben rögtönzött, futott, lőtt, megint 10

Timothy Zahn

rohant, remélve, hogy hamarabb megtalálja az egérutakat és lehetőségeket, mielőtt a Skynet lezárná azokat; megpróbálta teljesíteni a küldetést és minél több embert élve kijuttatni. Magányosan ücsörögve az ütött-kopott iratszekrényre terített gyűrött papírlap előtt más fényben tűntek fel a dolgok. Az embernek rendelkezésére állt a csend és az idő – és ami még rosszabb, az utólagos belátás, hogy újra meg újra lejátssza magában a csatát. Látta mindazt, amit gyorsabban, okosabban vagy egyszerűen máshogy is csinálhatott volna. Látta a hibákat, a tévedéseket, a hamis nyomokat. És újraélte a halálokat. Valamennyit. Ám ez is a munka része volt, és meg kellett tenni. Az Ellenállás minden kontaktusa az ellenséggel – legyen bár győzelem, vereség vagy döntetlen – adatot jelentett, amelyet át kellett bogarászni, nyálazni, ki kellett értékelni, és eltenni a későbbi elemzések számára. Elegendő ilyen adat birtokában a Parancsnokság stratégái talán találnak olyan gyengeséget vagy 11

Hamvaiból a Főnix

vakfoltot, amelyet felhasználhatnak a Skynet rendszerének megdöntésére. Legalábbis elméletben. Connor egy pillanatig sem hitte. Hosszú, véres háború ígérkezett, és már rég feladta a reményt, hogy a gondjait majd megoldják az ezüst puskagolyók. De sosem lehet tudni. Különben is, a Skynet bizonyára kielemzi a saját oldaláról az összecsapásokat. Az Ellenállás is megteheti ugyanezt. Fél órájába került megírni a jelentést és elküldeni a Parancsnokságnak. Azután a következő néhány percet a fürdőszobában töltötte, megpróbálta rendbe hozni magát, ledörzsölte kezéről és ruhájáról a többiek vérét. Végül a bunker utolsó lámpáját is lekapcsolta, résnyire nyitotta a spalettákat, hogy friss levegőt engedjen be, majd végigment a sötét folyosón a kis szobába, amelyen feleségével osztozott. Kate az ágyon nyújtózott, takaróját álláig húzta, lélegzete lassú és egyenletes volt. Remélhetőleg régóta aludt, bár Connornak nem voltak illúziói ezzel kapcsolatban. A nő egyike 12

Timothy Zahn

volt a csapatuk két orvosának, és munkaideje majdnem olyan hosszúra nyúlt, mint Connoré, és bizonyos szempontból még véresebb volt. A férfi egy percig csak állt az ajtóban, szeretet, büszkeség és bűntudat keverékével nézett le feleségére. Kate-nek egykor jó, egyszerű állása volt állatorvosként, és a legrosszabb, amivel egy nap összeakadhatott, egy ideges ló vagy egy ellenséges öleb volt. Connor elszakította mindettől. Pontosabban kitépte belőle, amikor a végítélet napjának pusztítása előtt elragadta Kate-et a Skynet utolsó merényletkísérletének útjából. Persze, ha nem viszi magával, Kate most halott lenne. Connor fejében túl sokszor fordult meg, nem lett volna-e az emberségesebb sors annál, mint amit rá kényszerített. Nincs végzet, csak ha bevégzed, hangzott fel fejében a régi idézet, Kyle Reese mondása, akinek szavait egy napon majd a fiának is megtanítja… – Jó reggelt! – motyogta Kate az ágyból. Connor összerezzent. 13

Hamvaiból a Főnix

– Sajnálom… Nem akartalak felébreszteni – suttogta. – Nem ébresztettél fel – nyugtatta meg Kate, és a takarót lehajtva felkönyökölt. – Csak egy órája feküdtem le. Hallottam, hogy bejöttök, és éppen csak elbóbiskoltam, amíg vártalak. Hogyan ment? – Mint máskor – mondta Connor az ágyhoz lépve, és leült. – Nem csak elfoglaltuk, de szét is robbantottuk a riverside-i radartornyot. Ha Olsen csapata a terv szerint ki tudja ütni a pasadenai tornyot, akkor a Skynetnek csak a capistranói marad, és nem tud háromszögelni. Ez sok nyomást venne le a jövőbeli hadműveleteink légi erősítéséről. Legalábbis amíg a Skynet újra nem épít mindent. – Az jó… ránk fér egy kis szünet – mondta Kate. – Hány embert vesztettünk? Connor elfintorodott. – Hármat. Garciát, Smittyt és Rondót. – Sajnálom – mondta Kate, és Connor a saját fájdalmának tükröződését látta keresztülsuhanni a nő arcán. – Ez mennyi is? Tíz azokkal együtt, 14

Timothy Zahn

akiket Fernandez veszített el, amikor kilőtték a Thousand Oaks tornyot? – Tizenegy – javította ki Connor. – Sokba kerülnek ezek a tornyok, nem igaz? – Így van – mondta Kate komolyan. Váratlanul felderült. – Egyébként van egy meglepetésem a számodra. – Az ágy túlsó végébe nyúlt és előhúzott egy kis csomagot. – Boldog karácsonyt! Connor a csomagra meredt, és a férjek jól ismert pánikja fogta el. Hogyan felejthette el…? – Várjunk csak – vonta össze szemöldökét. – Hiszen március van! – Igen, lényegében – ismerte el Kate ártatlanul. – De a hivatalos karácsonykor mindannyian kissé elfoglaltak voltunk. Connor emlékezetében kutatott a hosszú, összemosódó rémálom részletei között, amivé az élet a Földön vált. – Az a nap, amikor megrohamoztuk a tartalékos légibázist alkatrészekért? – Nem, az karácsony estéje volt – javította ki Kate. – Karácsony napján bújócskáztunk azzal a 15

Hamvaiból a Főnix

három T-1-essel, akik szerették volna visszakapni a cuccaikat. Mindenesetre akkor nem volt semmim a számodra. – Csalogatóan meghimbálta a csomagot. – Most viszont van. Gyerünk… vedd csak el! – De én nem hoztam semmit neked – méltatlankodott Connor, miközben elvette a csomagot. – Dehogynem – válaszolt halkan Kate. – Élve hazajöttél. Én csak ezt szeretném. Connor felkészült a vitára. – Kate, ezt már megbeszéltük – emlékeztette gyengéden. – Túl értékes sebész vagy, hogy kiengedjünk a terepre. – Igen, emlékszem az érvekre – mondta Kate. – És mostanáig többé-kevésbé egyet is értettem velük. – Többé-kevésbé? A nő felsóhajtott. – Te vagy az életemben a legfontosabb, John. Sőt, mindenki életében te vagy a legfontosabb, még ha nem is tudnak egyelőre róla. Bármit megteszek, hogy a dolgodat végezhesd. Akár tetszik nekem, akár nem. Ha segít neked az 16

Timothy Zahn

összpontosításban, ha hátrahagysz, akkor boldogan maradok. Connor elfordította tekintetét a felesége szeméből sütő érzelmek elől. – Mostanáig? – Mostanáig. – Kate felnyúlt és kezét a férfi arcára tette, maga felé fordítva, hogy kénytelen legyen ránézni. – Emberek halnak meg odakint. Túl sokan és túl gyorsan. Minden puskára és kézre szükségünk van a terepen. Ezt te is éppúgy tudod, mint én. – De te itt értékesebb vagy a számunkra – próbálkozott ismét Connor. – Valóban? – kérdezte Kate. – Még ha a vita kedvéért feltételezzük is, hogy egy hevenyészett bunkerben nagyobb biztonságban vagyok, mint kint a terepen, tényleg itt vagyok a leghasznosabb? Szép és jó, hogy összefoltozom a sebesülteket, miután visszahozod őket, de nem tudom kiverni a fejemből, hogy jobb lenne, ha ott lennék veled, hogy a helyszínen stabilizálhassam őket. – Megtaníthatnál másokat rá. 17

Hamvaiból a Főnix

– Meg is tanítottam – emlékeztette Kate. – Neked és nekik is mindent megtanítottam az elsősegélynyújtásról. De nem tudom átadni neked a tapasztalatomat, márpedig neked arra van szükséged odakint. Egész egyszerűen kell neked egy medikus. Itt van Campollo meg én, de Campollo hetvenegy éves és reumás a térde. Ez a döntés egyértelmű, nem gondolod? Connor behunyta a szemét. – Kate, nem akarlak elveszíteni. – Én sem akarlak elveszíteni – mondta a nő halkan. – Ezért kell együtt lennünk. Hogy el ne veszítsük egymást. Kezével még mindig a férfi arcán Kate előrehajolt és hosszan megcsókolta. Connor mohón visszacsókolta, vágyott a szeretetre, a közelségre és a békére, ami szinte mind elveszett oly sok évvel azelőtt, amikor a rakéták hullani kezdtek a földre. Hosszan csókolóztak, aztán Kate gyengéden kibontakozott. 18

Timothy Zahn

– Különben – mondta pajkos mosollyal – még mindig ki kell nyitnod a karácsonyi ajándékodat. Connor visszamosolygott. – Mi az ördögöt csinálnék nélküled? – Például tizenöt perce már aludnál – válaszolta szárazon Kate. – Gyerünk… nyisd ki! Connor a kezében tartott csomagra fordította figyelmét: olyan fűzős zsákocska volt, amilyenbe Kate a sürgősségi elsősegélyeszközöket szokta csomagolni, de kifordította, hogy a selymesebb oldala legyen kívül. – Látom, megint a Macy's-ben vásároltál – jegyezte meg Connor, miközben óvatosan kinyitotta. – Valójában csak újrahasznosítom a zacskóikat – mondta Kate. – Menőnek tűnik tőle az ajándék. Az ég szerelmére, kisfiú korodban is ilyen lassú voltál karácsonykor? Connor vállat vont. 19

Hamvaiból a Főnix

– Mivel anyám karácsonyi ajándékai általában új, félautomata Browningok és C4 detonátorok voltak, nem volt ajánlatos túl gyorsan kinyitni a csomagokat. Kate szeme elkerekedett. – Ugye, most csak viccelsz? – Hát persze – mondta Connor pókerarccal. – Karácsonyra túlélőcsomagot kaptam, július negyedikén adott anyám fegyvereket. No jó, megvagyok. – Belenyúlt a zsákba. Meglepetésére egy csúnyán elrepedt ékszerdobozt húzott ki, benne kissé megviselt CD-vel. – Hát ez mi? – hunyorgott a halvány fényben. – Emlék a gyerekkorodból – mondta Kate. – Vagy legalábbis az egyszerűbb napokból. Egy album, az a címe, hogy Use Your Illusion II. Connor szeme tágra nyílt. Méghogy gyerekkori emlék. – Köszönöm – mondta. – Hogy az ördögbe találtad? – Olsen egyik emberénél volt, amikor múlt hónapban eljöttek munícióért – mondta Kate. – 20

Timothy Zahn

Emlékszem, hogy említetted, mennyit hallgattad fiatalabb korodban, ezért elcseréltem néhány kötszeres csomagra. Tudod, amiket az Orange Country Állatkert orvosi szobájából ástunk ki. – Remélem, Tunneynak sikerült megjavítania azt a CD-lejátszót – jegyezte meg Connor, kezében dédelgetve a lemezt. – Hiányzik a zene. Talán az és az olasz konyha hiányzik leginkább. – Nekem határozottan a zene hiányzik leginkább – tűnődött Kate. – Különösen a kórus… Imádtam élőben hallgatni a négy szólamban énekelő énekkarokat. – Halványan elmosolyodott. – Kicsit eltér a te zenei ízlésedtől. –A változatosság gyönyörködtet – emlékeztette a nőt Connor. – A GN'R valószínűleg jobban illik a gépöldöséshez. – Talán. – Kate mosolya lehervadt. – Különben is, manapság mi oka van bárkinek is dalra fakadni? 21

Hamvaiból a Főnix

– Még élünk – mondta Connor, figyelmesen nézve a feleségét. Kate ritkán tört le, de olyankor mély és borzalmas gödörbe került. – És van szerelmünk és barátaink. – De leginkább csak életünk – helyeselt Kate. – Tudom. Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni mi a fontos, ugye? – Általános hiba a történelemben – mondta Connor, megkönnyebbülten felsóhajtva. Tehát Kate mégsem esik depresszióba. Helyes. – Köszönöm, Kate. Máris jobb a napom. Sőt, az egész évem. – Szívesen – mondta a nő. – Ó, és éljen a rock! A férfi, akitől a CD-t kaptam, azt mondta, adjam át. – Mély lélegzetet vett, és Connor szinte látta, ahogy Kate visszaűzi az emlékeket oda, ahová valók. – De hosszú volt az éjszaka, és a világ öt óra múlva ismét ébred. Gyere, feküdjünk le! – Jól van. – Connor felállt és fegyveröve után nyúlt. Aztán megdermedt. – Hallottál valamit? – kérdezte halkan. – Nem is tudom – fülelt Kate. 22

Timothy Zahn

Connor homlokát ráncolta, és a fülét hegyezte. Szél sziszegett a bunker teteje fölött, macskadoromboláshoz hasonlatosan rezegtetve a fenti laza törmeléket. Minden rendben lévőnek tűnt. Valami mégis megragadta a figyelmét. És valami még mindig szavak nélkül sikoltva riasztotta harci ösztöneit. – Maradj itt! – mondta Connor a feleségének, és visszament az ajtóhoz. Egy pillanatig hallgatózott, aztán óvatosan kinyitotta. A korábban borús ég valamennyire kitisztult, kevés csillagfény szűrődött be a repedezett ablaktáblákon. Connor mindkét irányban végignézett a folyosón, majd a bunker hátuljához indult, a lakószobák és a raktár között elhelyezkedő őrposzthoz. Piccerno volt szolgálatban, egy magas létrán ült, válltól fölfelé eltűnt a megfigyelőkupolában, amely manapság sok egyébhez hasonlóan az egyszerűség és az ötletesség terméke volt: egy régi, műanyag papírkosár, amelyet a bunker tetejére erősítettek és szemrésekkel láttak el, 23

Hamvaiból a Főnix

hogy háromszázhatvan fokban körül lehessen nézni, és mindezt megfelelően elrendezgetett szemét leplezte. – Jelentést! – suttogta Connor a létra aljához lépve. Nem érkezett válasz. – Piccerno? – mormolta Connor, tarkóján felállt a szőr. – Piccerno? Még mindig semmi válasz. Connor fél kézzel megragadta a létrát és elindult felfelé. A tetejére érve félrelökte Piccerno felhajtott parkakabátjának gallérját. Elég volt megérintenie a gallért eláztató meleg, ragacsos folyadékot, hogy tudja, mi történt. Ennek ellenére újabb értékes percet vesztegetett arra, hogy felnézzen a Piccarno arca és a kupola fala közti résen, hogy meggyőződjön róla: valóban semmit nem tehet már. Piccerno szeme nyitva volt, de nem látott már semmit, homloka a kupolának támaszkodott, bal halántékából még mindig csordogált lefelé a vér. 24

Timothy Zahn

A Skynet rájuk talált. Connor gyorsan lemászott a létrán, agyán átvillant Piccerno élete a csapattal. Könyörtelenül elnyomta az emlékeket. Nem volt rájuk idő. Megragadta a falnak támasztott Heckler & Koch MP5-ös géppisztolyt, és visszasietett a lakórészlegbe. Kate már felöltözött, kezében fegyverövét tartotta. – Mi az? – kérdezte feszülten. – Piccerno halott – mondta Connor komoran. – Mesterlövészpuska vagy egy átkozottul jó hangtompító. – Terminátorok? – Nem néztem – válaszolta Connor. – A Skynet a jelek szerint az alattomos megközelítéssel próbálkozik, és nem akartam tenni semmit, ami felhívná a figyelmét arra, hogy észrevettük. Menj vissza az ellátmányhoz, én pedig felkeltek mindenkit és őket is odaküldöm. Gyorsan válogasd át a felszerelést, 25

Hamvaiból a Főnix

és cuccold fel őket annyira, amennyire csak lehet! – Jól van – mondta Kate, és felcsatolta a fegyverövét. – És mindenki maradjon csöndben! – tette hozzá Connor. – Ameddig a Skynet azt hiszi, hogy alszunk, van időnk felkészülni a tűzijátékra. Kate bólintott. – Légy óvatos! – Te is. Connor továbbment a folyosón, minden egyes szobába belépett és megbökdösve vagy suttogva felébresztette az alvókat, kurta parancsokat adott nekik, majd, miközben azok ruháik és fegyvereik után nyúltak, folytatta útját. Végül elérte a bunker főbejáratát. Ott legnagyobb meglepetésére a várakozó Barnest pillantotta meg, aki az ajtó szemrésein kikukucskálva markolta mellkasához a csapat megmaradt gránátvetőinek egyikét, pisztolytáskájában egy 9 mm-es Steyr lógott. Néhány lépéssel odébb az őr állt, ádámcsutkája 26

Timothy Zahn

fel-alá járt, miközben idegesen babrálta puskáját. – Nyolc T-600-as van úton – jelentette Barnes, amikor Connor mellé ért. – Mi a helyzet hátul? – Kilőtték Piccernót – mondta Connor. – Csendben és jó néhány perce. Valószínűleg a Skynet készül, hogy elküldje a nehézlovasságot – a T-1-eseket vagy néhány tankot –, és azt reméli, hogy rajtunk üthet. Barnes felmordult és kiegyenesedve elfordult a kémlelőnyílásoktól. Fején egy hétre elég izzadság csillogott, összeszorított foga kéthetes borosta erdejéből villogott ki. – Mi a terv? – A saját menetrendünket követjük, nem a Skynetét – válaszolta Connor. – Ha néhány percet tudunk nyerni, talán… Barnes bólintott. – Tudom is, hogyan. Azzal kinyitotta az ajtót és tüzelt. Halk huss hallatszott, ahogy a gránát az égre röppent a csőből. Connor a nyelvébe harapott – talán még több embert ide tudok hozni, mielőtt 27

Hamvaiból a Főnix

harcba bocsátkozunk –, és gyorsan az ajtó túloldalához lépett, hogy kilessen. A halvány csillagfényben nyolc tornyosuló, ember formájú alakot látott, amint óvatosan átlábal a veszélyes terepen. Az egyik T-600-as a lövés zajára felnézett, és Connor megpillantotta izzó, vörös szemét. Aztán Barnes gránátja ragyogva felrobbant. Nem a közelgő terminátorok sűrűjében, hanem közvetlenül jobbra tőlük, egy félig összeomlott, négyemeletes épület bejáratában. Ropogás hallatszott, ahogy a gránát lökéshulláma beindította a himlőhelyes falba ágyazott kisebb lövedékeket. Fülsértő recsegéssel adta meg magát a fal, betontömbök, vasrudak és törött üveg záporozott az utcára, feldöntve és eltemetve mind a nyolc terminátort. – Így gondoltad? – kiáltotta Barnes Connornak a visszahangzó robajban. – Körülbelül – mondta Connor. Ennyit arról, hogy minél több időt hagyjanak a csapatnak a menekülésre. 28

Timothy Zahn

Ugyanakkor, ha Barnes nem robbantotta volna fel az épületet, a nyolc terminátor hamar átjutott volna a csapdán és Connor katonáinak több ellenséggel kellett volna szembenézniük. – Küldök erősítést – tette hozzá, elhúzódva az ajtóból. – Tartsatok ki tíz percig, vagy ameddig tudtok, aztán vonuljatok vissza az alagútba! – Nincs szükségem másra – morogta Barnes, és megvetően pillantott a reszkető őrre. – Csak vidd ki az embereket és a felszerelést! – Küldök erősítést – ismételte Connor, nyilvánvalóvá téve, hogy ez parancs, majd visszaindult a folyosón. Barnes alighanem a teljes Ellenállás legjobb gyalogos katonája volt, de most nem volt itt az ideje a magányos farkas taktikának. Már ha egyáltalán eljön annak az ideje valaha is. Ha bárkinek szüksége volt motivációra az induláshoz, Barnes ébresztő robbantása megtette hatását. A teljes bunker megtelt emberekkel, sokan menet közben kapkodták magukra a ruhát, ahogy a raktár és a mögötte lévő vészkijárat felé rohantak. 29

Hamvaiból a Főnix

A gyorsabban öltözők már elfoglalták helyüket az ajtónyílásokban, fegyvereiket a bunker bejárata felé fordították, készen arra, hogy szükség esetén feláldozva magukat lelassítsák a gépeket, amikor azok áttörik a külső védelmet. Connor megragadta kettejüket és a kapuhoz küldte őket, mindenki másnak pedig ugyanazt a tíz percest figyelmeztetést adta, mint Barnesnak. Utána visszaindult a szobájába, hogy összeszedje, amit Kate és ő otthagytak. Az új GN'R CD-t gondosan eltette. Mire megérkezett a raktárba, az ötvenfős csapat nagy része megérkezett, és csak néhány későre vártak. A nyüzsgés középpontjában Kate állt, higgadtan ládákat, zsákokat és csomagokat mutatott az újonnan jövőknek, amelyeket felvett a feltétlen szükséges listára. – Hogy állunk? – kérdezte Connor, felemelt két tölténytarisznyát, és a vállára vetette őket. – Még másfél perc és minden nálunk lesz, amit el tudunk vinni – mondta Kate, gumikötelet fűzve át a tarisznyák szíján és összekötve őket, hogy ne csússzanak le a 30

Timothy Zahn

válláról. – Lehozták Piccerno testét – tette hozzá halkabban. Connor bólintott. Útközben már észrevette. – Blair és Yoshi átmentek már? Egyiküket sem láttam, de meglehetősen sötét volt és nem tartottam névsorolvasást. – Blair itt van – mondta Kate, majd intett két későn érkezőnek, és egy halom élelmiszeres dobozra mutatott. – Azt mondta, velünk együtt távozik, és aztán visszafordul a hangárhoz. Yoshi már ott van, vagy legalábbis ott kéne lennie. – A gyalogosokat is ki kell juttatnunk – mondta Connor, elfintorodva, amikor talpán megérezte a vibrálást. – Megjöttek a vendégeink. Alig ejtette ki a szavakat, amikor egy fiatal nő rontott be az őrhely irányából, majdnem elgázolva egy nyolcéves fiút. – T-1-esek – lihegte. – Minden irányból jönnek. – A főbejárat felé tartanak? – kérdezte Connor. 31

Hamvaiból a Főnix

– Nem, erre. Láttam őket… – elakadt a szava. – Piccerno helyéről. Talán száz méterre lehetnek. Connor biccentett. A T-1-esek nehéz, terpesztett karú, lánctalpas harci gépek voltak, lassabbak az emberi T-600-asoknál, de jobban fel voltak fegyverezve és nehezebb volt őket leszedni. A tervük valószínűleg az volt, hogy felgurulnak a Piccerno őrposztja melletti tetőre, súlyukkal beszakítva azt, és így sarokba szorítják a csapatot. – Menj előre, és mondd meg Barnesnak és a többieknek, hogy azonnal vonuljanak vissza! – mondta neki Connor. – Útközben szedjék össze a többieket, akik fedezik őket. A lány bólintott és lélekszakadva elrohant a folyosón. – Tunney? – kiáltotta Connor, és végignézett a felmálházott férfiakon és nőkön. – Itt vagyok, uram – szólt Tunney a túlsó fal mellől. Ő és a másik hadnagy, David, egy sötét nyílás mellett álltak, amely a bunker vészkijáratához vezetett. Connorhoz hasonlóan 32

Timothy Zahn

mindketten töltényekkel és gránátokkal teli tarisznyát vittek, de géppisztoly helyett gránátvetővel és lángszóróval is fel voltak szerelkezve. – Ideje indulni? – kérdezte. – Mindjárt – mondta Connor, megszorítva Kate vállát, aztán odalépett hadnagyaihoz. – Indulunk – mondta. – Megyek elöl; három méter távolság legyen köztünk. – Azt hiszem, uram, én vagyok a soros az élen – mondta Tunney halkan, de határozottan. Connor megrázta fejét. – Az én csapatom, az én munkám. Tartsátok nyitva a szemeteket... ha a Skynet megtalálta a túlsó végét, kellemetlen meglepetések várhatnak ránk. Visszanézett a csapatára, amely némán figyelte őt. Némán és bizalommal. – Maradjatok csendben, és ne álljatok meg! – mondta olyan nyugodtan, mintha csak gyakorlatról lenne szó. – Ha átértetek az alagúton, a talált helyzet alapján talán két-három fős kisebb csoportokra oszlunk. Mindenki tudja, hol van az egyes állomás? 33

Hamvaiból a Főnix

A terem hullámozni látszott a bólogató fejektől. – Akkor ott találkozunk – mondta Connor. – Sok szerencsét! – Biccentett Tunneynak és Davidnek, hogy kövessék, majd az alagútba lépett. A csoport alagútnak nevezte a vészkijáratot, de egy valódi, ásott járat sokkal több időt és munkát igényelt volna, mint amennyi az elmúlt hónapokban rendelkezésükre állt. Az útvonalat ezért félig beomlott folyosók, pincék és műszaki alagutak alkották. Connor emberei eltakarították a törmeléket, megerősítették a mennyezetet, és rövid összekötő járatokat ástak, ahol szükséges volt, míg olyan kijáratot nem készítettek, amely észrevétlenül három háztömbnyire vitt a bunkertől. Mindig fennállt azonban a veszély, hogy a Skynet megállás nélkül járőröző gépei felfedezik a járatot, és Connor idegei minden egyes lépésnél, amelyet a sötétben tett, pattanásig feszültek. 34

Timothy Zahn

A mennyezet tucatnyi helyen beomlott, a szükséges csillagfényt beengedve, de egyúttal kizárva azt, hogy a menekülők bármilyen fényforrást használjanak. Ráadásul az alagút leghosszabb egyenes szakasza hat méter volt, máshol cikcakkok, fordulók és hajtűkanyarok útvesztőjéből állt. Ha egy T-600-as megbújt volna bármelyik sarok mögött, Connor és élcsapata meghalnak, mielőtt még feleszmélnének. De minden kanyar tiszta volt, a repedéseken beszűrődő csillagfényt sosem ragyogtatták fel a Fejvadászok reflektorai, és Connor fülét nem ütötte meg a T-1-esek lánctalpainak árulkodó dübörgése. Reménye apránként feltámadt. Talán sikerül kijutniuk. Talán kijutnak. Félúton járt az alagútban, amikor robbanások és lövések zaját hallotta meg a járatban visszhangozni. Fojtottan káromkodott. A robbanások talán csak a bunker utolsó csapdái, amelyeket Barnes működésbe hozott, de talán a hátvédek harcolnak kétségbeesetten a T-1-esek ellen, 35

Hamvaiból a Főnix

amelyeknek sikerült beszakítaniuk a bunker tetejét. Kate pedig valószínűleg az utolsó a csoportból, alig egy-két lépéssel Barnes előtt. Ha a terminátorok áttörnek… Ha így történt, Connor nem tehetett semmit ellene. Csak a reménybe kapaszkodhatott, és a sorsba, amely őt és Kate-et az emberiség megváltásához kötötte. Húsz métert tehetett meg, amikor robbanás rázta meg az alagutat, meleg levegőhullámot zúdítva nyakába. Az utolsó csapda működésbe lépett, beomlasztotta a bunker tetejét és miközben eltorlaszolta a bejáratát, egyúttal el is temette a bejutott terminátorokat. Connor és emberei most már csak előre mehettek. Még mindig semmi jele nem volt annak, hogy a Skynet észrevette őket. Connor ment tovább, a feje fölötti repedéseken beszűrődő fuvallatok állandó huzattá váltak. Vakon bekanyarodott az utolsó saroknál, és váratlanul, ami magát is meglepte, a kijáratnál találta magát. 36

Timothy Zahn

Óvatosan kinézett a gondosan elhelyezett, korhadó gerendák között, amelyek a kijáratot takarták. Az utca tisztább volt, mint a többi, a téglák és fa nagyját az évek során elhordták a lakosok, akik bizonytalan létet építettek fel maguknak a romba dőlt városban. Ami még fontosabb: terminátoroknak sem volt nyoma. A bunker irányából rövid sortűz ugatott fel: az egyik távirányítású géppuska volt, amelyeket ott és a közeli épületekben állítottak fel. A lövésekre a T-600-asok hosszabb, staccatóban pergő gépágyútüze válaszolt. Connor előreintette Tunneyt, és a két férfi nekilátott szabaddá tenni a kijáratot. A fatorlasz erősebbnek és mozdíthatatlanabbnak tűnt, mint valójában volt, és fél perc alatt odébb rakták az útból a gerendákat. Connor már-már kilépett… Aztán vissza is húzódott, ahogy egy Fejvadász süvített el alig fél háztömbnyire tőlük a bunker irányába. Connor várt néhány másodpercet, majd ismét tett egy próbát. 37

Hamvaiból a Főnix

Semmi nem ugrott rá és suhant felé, se fém, se ember. Miközben szórványos géppuskaropogás hallatszott a bunker irányából, gyorsan körülnézett, majd intett Tunneynak és Davidnek. A két férfi kilépett mellette, tíz méterre eltávolodtak két irányban, majd ők is minden irányban körbefürkésztek. Jelezték, hogy minden rendben, majd fegyvereiket készenlétben tartva lekuporodtak a törmelék közé. Connor visszalépett az alagútba, befordult az utolsó saroknál, és intett a sötétben feszülten várakozó embereknek. Blair Williams, aki sötét haját lófarokba fogta, volt az ötödik. – A hangárhoz indulok – mondta halkan. – Van valami különleges utasítás? – Igen, hogy várj egy percet – mondta Connor, megragadva a karját, és lehúzta, mert újabb HK tűnt fel nyugaton, két magasabb épület vázának maradványai között átkígyózva. – Miért? – vágott vissza Blair. – Csak várj! – ismételte Connor. 38

Timothy Zahn

Blair valamit mormogott az orra alatt, de engedelmesen egy tűzcsap zömök maradványai mellé guggolt, és előhúzta fegyvertáskájából .44-es Desert Eagle pisztolyát. Két újabb HK Fejvadász röppent a bunker elé, mielőtt még mindenki elhagyhatta volna az alagutat. De egyik gép sem jött közel, és semmi nem utalt arra, hogy bármi szokatlant észrevettek volna, különösen, hogy a géppuskatűz elnyomott minden zajt, amit a csoport csapott. Ahogy Connor sejtette, Kate volt a hátvéd előtt az utolsó, aki elhagyta a járatot. A sor végén pedig, szintén várhatóan, Barnes lépett ki. – Láttad az öcsémet? – kérdezte Barnes, megemelve gránátvetőjét, miközben körülnézett. – Igen, már kint van – nyugtatta meg Connor. Észrevette, hogy Barnes útközben felszedett egy Galil puskát, és a felszerelésével együtt a vállára akasztotta. Nem látszott rajta, hogy zavarná a plusz súly. 39

Hamvaiból a Főnix

– Jó – mondta Barnes. – Szétválunk, igaz? Viszem a szakaszomat, és előremegyünk. – David majd foglalkozik a szakaszoddal – mondta neki Connor. – Azt szeretném, ha elkísérnéd Blairt a hangárhoz. Blair felemelkedett a guggolásból, arcára dühös hitetlenség ült ki. – Ezért kellett várnom? – kérdezte. – Rá? – Nem akarom, hogy egyedül próbálj a hangárhoz menni – mondta Connor. – Nincs rá szükségem – makacskodott Blair. – Igaza van. Nincs rám szüksége – helyeselt Barnes. – Ami még fontosabb, Wince és Inji még mindig bent vannak – magyarázta Connor türelmesen. – Amint a repülők kint vannak, valakinek biztonságba kell vinnie őket. Barnes kivicsorította a fogát, de vonakodva bólintott. – Rendben. Gyere, röppentyű! Próbálj lépést tartani! Elindult az utcán, feje ide-oda forgott, ahogy a veszélyt fürkészte. Blair az égnek emelte szemét, aztán követte. 40

Timothy Zahn

– Biztos vagyok benne, hogy titkon nagyon szeretik egymást – jegyezte meg Kate szárazon. – Amíg a Skynetet egymásnál is jobban utálják, én boldog vagyok – mondta Connor. Gyere, vigyük ki ezeket az embereket!

41

Hamvaiból a Főnix

MÁSODIK FEJEZET Az elhagyott bunker körüli puskaropogás kezdett szórványossá válni, miközben Blair szellemként végigsuhant az utcán, szeme ösztönösen megtalálta a legcsendesebb útvonalat a törmelék, a rozsdásodó autók és az itt-ott összetört emberi csontvázak között. Minden árnyékot kihasznált, és mivel a legfőbb fényforrás a Fejvadászok reflektora volt három háztömbnyire, homályból sok és sűrű akadt. Már vagy ezerszer csinált hasonlót, és jól ment neki. Minden bizonnyal jobban, mint Barnesnak. A férfi nem volt rossz lopakodó, de a folyton magával hurcolt felszerelés puszta tömege folytán hangosabb volt a nőnél. Ráadásul valahányszor körülnézett, egész felsőtestével kihajolt, nem csak a fejével, így övei és 42

Timothy Zahn

töltényszíja összecsendültek. Blair a múltban többször felhívta erre a figyelmét, de csak hálátlan és fantáziátlan káromkodást kapott válaszul. Nem bízott Barnesban. Nem hitte, hogy a férfi elárulná őket a terminátoroknak, de két lábon járó bomba volt, aki gondolkodás nélkül cselekedett. A csata hevében néha épp erre volt szükség, és Blair is kivette a részét a kapkodásból. De Barnes a nő véleménye szerint nemcsak túlzásba vitte, hanem még büszke is volt arra, hogy nem gondolja át a dolgokat. Aztán ott volt a férfi maga. Ha már elkezdődött a harc, jó volt, hogy maga mellett tudhatta, de Barnes nem bírt azzal az idealista bátorsággal, mint a két Connor, sem elkötelezettséggel az emberek iránt, akiknek élete a kezükbe került. Azért harcolt, mert szeretett harcolni, és mert gyűlölte a Skynetet. Ami azonban Blair számára nem tűnt különösebben tartós filozófiának egy ilyen hosszú háborúhoz. Amennyire meg tudta állapítani, Barnes nem különösebben kedvelte 43

Hamvaiból a Főnix

az embereket, soha nem jött ki a feletteseivel, és valószínűleg még a végítélet napját megelőző világban sem volt mintapolgár. A nő könnyedén maga elé tudta képzelni, ahogy ugyanilyen sötétségben, ugyanezeken az utcákon rohan, egy betört kirakatból származó plazmaképernyős tévével a mellkasához szorított gránátvető helyett. Barnes azonban egy kutya hűségével követte John Connort, és Blair Connor embere volt, ezért tudta, hogy ha más okból nem is, legalább ezért a férfi biztonságban eljuttatja a hangárhoz, vagy belehal a próbálkozásba. A nagydarab fickó talán nem a legjobb érv az emberiség megmentése mellett, de ha az emberiséget valaha is megmentik, Barnes valószínűleg azok között lesz, akik megteszik. És alighanem belehal, még mielőtt a végére érne. Jó eséllyel miközben egy pilótanőt véd. A hangár előttük volt, egy régi repülőmúzeum romos maradványa, amelynek teteje beomlott, és így egy Piper Cubnál nagyobb járművet szemmel láthatóan nem rejthetett el. Barnes 44

Timothy Zahn

figyelmeztetően felemelte öklét, ahogy közelebb értek, és guggolva megállt a hangár területén kívül egy elgörbült jelzőtáblánál. Blair lekuporodott mellé, és igazítva fogásán a Desert Eagle-ön végignézett a köztük és a hangár között elterülő nyílt terepen. Egy kézifegyver, még ha ennyire erős is, nem sokat ér egy T-600-as ellen, talán csak lelassítja, egy T-1-es ellen meg egyenesen hasznavehetetlen, hacsak nem nagyon szerencsés a lövés. Az utcákon azonban még jártak emberbandák, akik eltemetett készletek után kutattak, vagy ellopták olyanoktól, akik megtalálták azokat, és az Eagle .44-es golyói bőven elegendőek voltak arra, hogy a gyomrukba engedjék a hűs, éjszakai levegőt. De a bandák vagy lefeküdtek aludni, vagy a ricsaj néhány háztömbbel odébb elriasztotta őket, és meghúzták magukat. Sem ember nem mozdult odakint, sem más. – Tisztának tűnik a terep – mormolta Barnes. – Szeretnéd, ha bekísérnélek? 45

Hamvaiból a Főnix

– Maradj csak itt – súgta vissza Blair. Vajon a hapsi direkt bosszantotta? Könnyen lehet. – Kiküldöm hozzád a csapatot. Barnes felmordult. – Akkor mozogj! Blair mély lélegzetet vett és a hangár felé indult, olyan sebesen rohant, amennyire csak a bokatörés kockázata engedte. Amikor elérte az épületet, megpördült és hátát a falnak vetette az ajtó mellett, hogy még utoljára körülnézzen. Még mindig semmi. Kicsit zihálva besiklott és behúzta maga mögött az ajtót. Majd azonnal visszahőkölt, amikor ragyogó fény világított az arcába. Éppen behunyta szemét, amikor a fény kialudt. – Sajnálom – mondta Yoshi hangja a szeme előtt lebegő lila folt mögül. Egy kéz nyúlt ki és fogta meg a karját. – Gyere! – Hol van Wince? – kérdezte Blair, és hagyta, hogy Yoshi keresztülvezesse a feltöredezett padlón. 46

Timothy Zahn

– Injivel a gépedet készítik elő – mondta Yoshi. – Gondolom, Connor azt akarja, hogy robbantsuk fel ezt a fagylaltosbódét? – Igen, ez elég egyértelmű – mondta Blair. – Miért, megfordult a fejedben, hogy maradsz? – Nem, ha mindenki más megy – mondta Yoshi, szokatlan szomorúsággal. – Csak sajnálom elpusztítani ezt a helyet, ez minden. Blair körülnézett. Voltaképpen ő is így érzett. A lila folt fakulóban volt, mögüle előtűnt az ismerős, zsúfolt környezet a hangár beomlott teteje alatt. Pontosabban a hamis padló félregöngyölésével a zsúfoltságot mellőző alagsori raktár, amely elkerülte a Skynet korai felderítőinek figyelmét. A padló eltávolításával és egy emelődobos rámpa felszerelésével Connorék az egyébként hasznavehetetlen teret a csapat két A-10-es Warthog harci repülőgépének elrejtésére alkalmas hellyé alakították. Blair gyorsan végignézett repülőgépén, miközben Yoshival lesétált a rámpán. 47

Hamvaiból a Főnix

Ugyanolyan ütött-kopott volt, mint Connor szegényes arzenáljának többi tagja, bár a vad, repülő cápát ábrázoló festés, amivel a nő díszítette, sokat eltakart a sérülésekből. Számára a karcolások és golyónyomok nem adtak szégyenre okot: kitüntetések voltak, az emberiség túlélésért folytatott küzdelme során elszenvedett sebek. És bár a repülőgép megsérült, ugyanúgy nem adta fel a harcot, mint Blair. Az A-10-es megmaradt szárnya alatti pilonokról két Sidewinder levegő-levegő rakéta függött, orrán a hétcsöves GAU-8 forgócsövű gépágyú 30 milliméteres robbanó és páncélt is átütő darázscsípéseket ígért minden Fejvadásznak és T-1-esnek, amely elég botor, hogy az útjába kerüljön. A megmaradt két pilon felszereléseket tartalmazó gondolákat tartott, amelyeket Wince és Inji alighanem megpakoltak mindennel, amit csak fel tudtak feszegetni és betömködni. Ettől persze az A-10-es egyensúlya borzalmas lesz, de Blair kénytelen lesz kezelni valahogy – a két 48

Timothy Zahn

férfi nem cipelhet mindent el a hátán. Még Barnes segítségével sem. – Mindenki rendben van? – Wince testetlen hangja valahonnan a két gép közül lebegett elő. – Egy darabig elég pocséknak hangzott odakint a helyzet. – Az is volt – mondta Blair, de úgy döntött, nincs értelme Piccerno halálával terhelni. Hamar rájön maga is. – Nekünk is mozognunk kéne. Ha a Skynet a szokásos rajtaütés utáni mintázatot követi, a T-600-asok bármelyik percben bekopogtathatnak. Nem akarok itt lenni, amikor megteszik. – Ebben nincs vita – értett egyet Wince, előbukkanva a repülő farka mögül, fehér haja csillogott a tető repedésein besütő holdfényben. – Talán láttad a tehergondolákat. Nem gond? – Megleszek – nyugtatta meg Blair. – Barnes odakint vár a nyugati táblánál. Kapjátok fel, amit hozni akartok és menjünk! – Előbb az ajtót intézem el – mondta Wince, és körülnézett. – Inji? 49

Hamvaiból a Főnix

Ekkor a hangár tetejének repedésein fény ragyogott be. – Fedezékbe! – kiáltotta Blair Wince-nek, miközben repülője felé rohant. Átkozott Fejvadászok! – És tűnés az ajtó közeléből! Alig ejtette ki a szavakat, amikor az éjszaka csendjét gépfegyver döreje törte meg. Nem egy HK gépágyújának elnyújtott ropogása, hanem egy Galil puska ritkásabb, magasabb hangja. Mint amilyet Barnes vitt a vállán. Blair elfojtott egy káromkodást. Barnesra vall párbajt kezdeményezni egy repülő géppuskafészekkel. – Hagyd az emelőt! – kiáltotta Yoshinak, ahogy felmászott a létrán és beugrott a pilótaülésbe. – Robbantunk és égetünk! – Jó – kiáltotta Yoshi, ahogy a saját gépe felé indult. – Te vagy én? – Én – kiabálta Blair, és begyújtotta a motort. – Menj, amint tiszta a levegő. – Nem jutott idő rendes ellenőrzésre. Csak remélhette, hogy Wince és Inji jól készültek fel. 50

Timothy Zahn

Mint kiderült, jól. Miközben behúzta az ablakot, érezte a két GE turbina vibrálását, ahogy működésbe léptek. Felpattintotta a botkormány biztosítékát, felemelte a GAU-8 csövét, hogy a hangár ajtajára mutasson, és megnyomta a ravaszt. Egy közönséges ajtó a lövések középpontjában megsemmisült volna, míg a többi része a helyén marad és továbbra is elzárja a kijáratot. Ezt a bizonyos ajtót azonban nagyrészt kicsavarták zsanérjaiból, közepét pedig törött Fejvadászok és T-4-es tankok szuperkemény ötvözetből álló darabjaival erősítették meg. Az eredmény pontosan megfelelt a tervnek: bár a közepe Blair támadásának köszönhetően szakadni kezdett, a másodpercenként ezer méterrel nekiütköző kilós lövedékek az egészet kitépték a tokjából és torzult ívben a kinti szabad térre lökték. Blair látta, hogy egy HK suhan arrafelé, ahol Barnest hagyta… 51

Hamvaiból a Főnix

Aztán a repülő ajtó fémen csikorduló fémfogakba nyilalló sivítással a HK farkába vágódott. A HK-nak, ott és akkor majdnem vége volt, mivel a becsapódás félrelökte. Bal farokszárnya földet ért és befúródott, mire az egész jármű negyedfordulatot tett a tengelye körül. A repülőt irányító számítógép azonban gyorsabb volt bármely emberi pilótánál. Mielőtt a Fejvadász orra az aszfaltba ütközött volna, sikerült felhúznia magát a perdületből, motorja veszettül berregett, ahogy megpróbálta visszanyerni az egyensúlyát. Még mindig csak próbálkozott, amikor Barnes egy utolsó sorozatot eresztett az orrába, felgyújtva üzemanyagát és töltényeit, és az egész gépet fémhulladékká robbantotta. A tűzgolyó még mindig az ég felé tágult, amikor Blair felkapta a sisakját, és a fejére nyomta. – Jinkrat indulj! – Vettem – válaszolt Yoshi. Motorjainak zümmögése ordítássá erősödött, és Blair 52

Timothy Zahn

repülője megremegett, ahogy a forró levegő a hangár túlsó falának ütközve minden irányba szétszóródott. Yoshi A-10-ese előrelendült, felgurult a rámpán, majd élesen jobbra fordult a lyukas kifutópályára és a nyílt tér viszonylagos biztonságába. Blair a biztonsági szíjak után kapott és elkezdte becsatolni őket, miközben belefúrta tekintetét a por, tűz és záporozó fémdarabok felhőjébe. Wince és Inji már úton voltak, a Yoshi léglökete által okozott turbulenciában botorkáltak, olyan sietve, ahogy csak hátizsákjaik és válltáskáik engedték. Még néhány másodperc és eltűnnek Blair útjából, ő pedig távozhat. Addig azonban úgy ült a nyitott hangárban, mint egy agyaggalamb. Yoshinak a jelek szerint ugyanez jutott eszébe. – Hickabick, mi a gond? – hallatszott a hangja a fejhallgatóban. – Emeld ki onnan a feneked! – Nem megy. A pingvinek még mozognak – mondta Blair. 53

Hamvaiból a Főnix

– A pingvinek cseszhetik – figyelmeztette Yoshi. – Három rabló úton van, ismétlem, három úton van. – Vettem – válaszolta Blair és ismét megragadta a botkormányt, miközben nézte, ahogy Wince és Inji átrohannak a nyílt terepen. Még három másodperc… Kettő… Egy… – Tiszta – szólt, és bedurrantotta a motorokat. Az A-10-es imbolyogva és rázkódva előrelendült, ahogy a nagy turbinák forró levegője visszaverődött a hátsó falról. Blair felmanőverezte a repülőt a rámpán, és kicsit visszavett a motorok teljesítményéből, amikor balra fordult a kifutóra. Még három másodpercig ezen a fokozaton hagyta a gázt, viszonylag lassan gurulva végig a pályán, hogy Barnes és a földi személyzet minél nagyobb biztonságban legyen. Végül felkészült és teljes meghajtásra kapcsolt. A kifutó eleve rövid volt és a végítélet napjának záporozó törmeléke kilyuggatta és 54

Timothy Zahn

árkokat szántott rá. Az A-10-es azonban közvetlen légi támogatásra szolgáló csatarepülő volt, kifejezetten úgy építve, hogy ideálisnál rosszabb pályákat is használni tudjon a fronton. Miközben Blair megpróbálta kikerülni a legrosszabb akadályokat, a repülő hevesen rázkódott, de fokozatosan növelte a sebességét. A három beérkező HK éppen elérte a terület peremét, amikor a nő felhúzta a botkormányt és az A-10-es az égre szökkent. – Hárman a nyomodban, Hickabick – csattant fel Yoshi hangja a fülében. – Kanyarodj jobbra! Meglátom, le tudom-e szedni őket rólad. – Vettem – döntötte jobbra Blair az A-10-est. Mozgást vett észre a szeme sarkából: Yoshi zuhant feléjük, GAU-8-asa páncélt szaggató lövedékeket köpködött a nő háta mögött repülő gyilkos gépekre. Pontosan köpött. Blair még csak félig fordult meg, amikor a talaj felragyogott alatta, ahogy az egyik HK darabokra robbant. Egy pillanatra kiegyenesedett, aztán ismét bedöntötte a gépet. Kanyarja végén a maradék két Fejvadász a 55

Hamvaiból a Főnix

látóterébe került, és Blair egyik Sidewinderét a közelebbire irányítva lőtt. Újabb robbanás hallatszott, ez még látványosabb az előzőnél, és az ellenségek száma egyre csökkent. Blair harci ösztönei azonban továbbra is sikítva figyelmeztették a veszélyre. Túl egyszerű volt a harc. Túlságosan is az. Körbefordult az A-10-essel, miközben az utolsó HK forgócsövű gépágyújából tüzet nyitott, és ösztönösen elkerülte a lövéseket. Az eget fürkészte. A két, erősítésként érkező HK elsötétítve és alacsonyan repült, könnyedén suhanva a leomlott épületek között, közel a földhöz, ahol egy könnyelmű pilóta figyelmét elkerülhetik. – Nyolc óránál lent – figyelmeztette Yoshit, élesen oldalra rántva a botkormányt, hogy gépét tüzelőpozícióba hozza, mielőtt még a Skynet rájön, hogy a cselét leleplezték. A verseny döntetlenre végződött. Blair éppen akkor lőtte ki utolsó Sidewinderét, ahogy a két HK tüzet nyitott: egyikük a repülőt, másikuk a 56

Timothy Zahn

rakétát véve célba. Egy pillanattal később a Sidewinder jóval célpontjai előtt felrobbant, Blair pedig előrenyomta a botkormányt, hogy lebukjon a halálos ólomzápor elől, amely felé száguldott. Talán túlságosan is előredöntötte a botkormányt. A váratlan irányváltoztatás és a kialvatlanság elszédítette, és a világ vadul megrázkódott körülötte. Tompán érzékelte a nyakán lüktető eret, Yoshi kiabálását és a felé száguldó földet… Még időben magához tért, visszarántotta a kormányt, és olyan közel a földhöz emelte ki a repülőt a zuhanásból, hogy érezte a talajról az A-10-es aljának verődő lökéshullámot. – Jól vagy? – kérdezte Yoshi. – Igen – nyögte Blair, oldalra döntve az A-10est, és megpróbált a magasba emelkedni. – És te…? Torkán akadt a szó, amikor újabb robbanás remegtette meg a levegőt. – Jinkrat! – kiáltott fel, kétségbeesetten nézve körül. 57

Hamvaiból a Főnix

– Minden oké – nyugtatta meg Yoshi. – Csak emlékeztetem a Skynetet, hogy általában párokban járunk. Amikor a robbanás ragyogása elhalványult, Blair észrevette, hogy a két lopakodó HK egyike lángoló ronccsá változott. A megmaradt jövevény, még mindig kivilágítatlanul, megszökött és keresztülrepült az égen, szemmel láthatóan csatlakozni akart az eredeti három támadó túlélőjéhez. – Úgy tűnik, ők is párba állnak – mondta. – Hogy állsz? – Gecsemáné, Péter – válaszolt a férfi. Blair elfintorodott. Gecsemáné, Péter: mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. Más szavakkal, Yoshi szinte teljesen kifutott a lőszerből. A Skynet aligha értette volna meg az utalást, ez esetben még mindig azt hiheti, hogy a Fejvadászok két felfegyverzett csatarepülővel állnak szemben. – Kerülj mögéjük és csapj a fenekükre! – mondta Yoshinak. – Én a torkukra megyek. 58

Timothy Zahn

– Vettem – mondta Yoshi, és Blair gondolatban fejet hajtott előtte. Ha így, fegyvertelenül a csatába veti magát, segíthet a nőnek, de könnyen a tulajdon életével fizethet érte. Hacsak nem tesz Blair valamit. A két HK felé kanyarodott A-10-esével, és átgondolta a stratégiáját. Bármelyik fordul Yoshi felé, ő a másikra tüzel, és remélhetőleg elég gyorsan leszedi, hogy aztán utolérje a megmaradt ellenséget, mielőtt még az harcba keveredne a férfival. A Fejvadászok azonban sajnos nem a forgatókönyv szerint játszottak. Mindketten egyenesen Blair felé tartottak, teljesen figyelmen kívül hagyva Yoshi rohamát. Ami azt jelentette, hogy a homályos utalás nem is volt olyan homályos. A Skynet megfejtette, és nem akarta a lövedékeit egy olyan ellenfélre pazarolni, aki nem képes visszatámadni. Legalábbis addig nem foglalkozik vele, míg nem intézte el a másikat, aki viszont képes rá. 59

Hamvaiból a Főnix

– Még jobb ötletem van – mondta Blair Yoshinak. – Válj le, és repülj vissza a fészekbe! Elintézem őket. Yoshi morgott valamit, amit Blair nem értett. De a férfi elég okos volt, hogy megértse: a csel leleplezésével ez az egyetlen logikus lépés. Az Ellenállásnak nem volt annyi repülője és pilótája, hogy ok nélkül elpazarolja őket. – Vettem, Hickabick – sóhajtotta. – Megyek. – Csak kerüld a barátságtalan szemeket – figyelmeztette Blair. – És ne felejts el északról bemenni! – Vettem – mondta ismét Yoshi. – Sok szerencsét! – Neked is. A két HK, amelyek addig nagy erőfeszítéseket tett, hogy formációban repüljenek, Blair közeledtére kettéváltak, egyik jobbra, a másik balra kanyarodott. Blair találomra a bal oldali után vetette magát Kanyarodva beérte, mielőtt még a HK ki tudott volna repülni a lőtávolságából, és GAU-8-asának hosszú sorozatával kilőtte. 60

Timothy Zahn

Szerencsétlenségére a másik HK így a hátába került. Miközben Blair megpróbált ismét szembefordulni vele, ellenfele tüzet nyitott és ólomzáport zúdított az A-10-es hasára. Blair csak egyet tehetett. Teljes gázt adott és hátrarántotta a botkormányt, így az A-10-es orra az égre mutatott. Továbbrepült, figyelmen kívül hagyva az ellenség tüzét, és még magasabbra tört az égen, míg meg nem közelítette az átesés küszöbét. Akkor egy félorsóba húzva gépét ismét hasra fordult és befejezte a fél előrebukfencet. Ezzel az egy manőverrel megváltoztatta a repülése irányát és magasságot nyert. Kicsit visszavett a gázból, és megkönnyebbülten sóhajtva nézett körül. Az Immelmann-forduló szokványos vadászmanőver volt, amit az első világháború óta minden pilótának megtanítottak. De ez nem jelentette azt, hogy szerették is megcsinálni. Ám amikor a trükk bevált, akkor az eredmény látványos volt, különösen a Fejvadászhoz 61

Hamvaiból a Főnix

hasonló repülők ellen, amelyeket inkább földi célpontok befogására használtak, semmint valódi légi csatára. A nő körül tisztának tűnt az ég. Az, hogy a Fejvadászok jelenlegi generációja nem volt különösebben jó ebben a fajta hadviselésben, nem jelentette azt, hogy a Skynet nem dolgozott valami jobban manőverező gépen. Rebesgettek egy plazmaágyúról is, amely kiváltaná a Fejvadászok forgócsöves gépágyúját. Idővel, vélte Blair, minden előny, amit az Ellenállás eddig megtalált vagy kiharcolt magának, elvész. Az ő és a John Connorhoz hasonló emberek feladata volt, hogy a Skynetet megdöntsék, mielőtt még ez bekövetkezne. Belenézett a tükreibe. A HK, amelyikről úgy gondolta, rég maga mögött hagyta, még mindig a nyomában repült, olyan sebesen, ahogy csak középső fúvókái engedték. A Skynet még nem adta fel. 62

Timothy Zahn

Jól van. Ha a hatalmas számítógépes rendszer újabb Fejvdászt akar elveszíteni, Blair boldogan segít ebben. Akadt egy manőver, amelyet kifejezetten ilyen alkalmakra tartogatott, és most, hogy a Skynet négy radartornya közül kettő kiesett, kiváló alkalma nyílt kipróbálni. A radart figyelte a háta mögött, és közben épp annyit változtatott sebességén, hogy a HK elkezdhesse ledolgozni a távot. Nyugat felé tartott, a város pereme és a sötét óceán felé. A HK a táv felét ledolgozta, mire Blair megpillantotta a célját: két húszemeletes, egymástól tizenöt méterre lévő épületet, amelyek egykor talán egy hotel tornyai lehettek, vázukhoz még mindig sok faldarab és mennyezet tapadt. Blair nem tudta, hogy maradhatott meg ennyi a szerkezetükből, különösen ilyen magasságban, hacsak nem volt valami még nagyobb és magasabb délen, ami felfogta az atomcsapás nagyját. Akárhogy is történt azonban, az épületek ragyogó esélyt jelentettek. 63

Hamvaiból a Főnix

Idegesen elmosolyodott, majd kinyúlt és lekapcsolta a jobb oldali motort. Mintha csak friss húst dobott volna egy cápamedencébe. A HK hirtelen előreszökkent, az átkozott masina olyan tartalékból merített erőt, amelyről Blair még csak nem is tudott. Ahogy a gép közelebb ért, tüzelni kezdett, gyors sorozatokat küldött a nő repülőjének szárnyai és farka felé, szemmel láthatóan a megmaradt motort célozva. Blair elfojtott egy szitkot, és ellenőrizte a távot a HK és közte, majd ami még a két épületig hátra volt, végül ismét hátrapillantott. Húzós lesz, főleg hogy közben végig lövi az ellenség. Átfutott az agyán, hogy beindítja a jobb oldali motort, és legalább a sebesség előnyét visszaszerzi. Amint megteszi, a Skynet tudni fogja, hogy nem olyan védtelen, mint amilyennek mutatja magát, és rájön, hogy a pilóta csapdába csalja. Akkor pedig nem fogja abbahagyni a támadást, de sokkal óvatosabban küldi utána a Fejvadászt, mint ahogy Blair szeretné. 64

Timothy Zahn

Ugyanakkor amennyit a HK lövöldözött, valószínűleg kezd kifogyni a lőszerből. A helyzet hátulütője volt, hogy Blair is. Az ezeregyszáz töltényből, amellyel indult, már csak százötven maradt. Figyelembe véve az A10-es percenkénti háromezer-kilencszázas lőrátáját, ez mintegy két másodpercnek felelt meg. Valóban nagyon húzós lesz. Közeledtek az épületekhez, és Blair elkerülő kacsázása ellenére a HK kezdte beérni. Érezte a dobolást és a nyüszítő csikorgást, ahogy az ellenség forgócsöves gépágyújának sorozatai darabokat szakítottak le az A-10-es borításából és árkokat szántottak a szárnyakba és a farokba. Csak tizenöt méter van a két épület között, emlékeztette magát, ahogy észak felé fordult, pályája az épületek bal oldala mellett vitte volna el. A tizenöt méteres résben nem fért el a HK, és papíron az A-10-es saját tizenhét és fél méteres szárnyfesztávolságának is szűk volt. 65

Hamvaiból a Főnix

A HK ismét előrelendült, és még szűkebbre szabta a távot – a Skynet alighanem úgy vélte, hogy Blair az utolsókat rúgja. A nő elsüvített az első épület mellett. Botkormányát megrántva élesen jobbra húzott. Az A-10-es félig bedőlt jobb szárnya tengelye mentén, dőlésszöge lecsökkentette fesztávolságát, és egyszer sem érintve a félig leomlott épületeket szépen keresztülkanyarodott a keskeny résen. Így az első épület közvetlenül közé és a HK közé került. Három hete, amikor a Skynet négy radartornya teljesen lefedte a Los Angeles-i medencét, ez a trükk nem működött volna. Azonban három torony ledőlt, és csak a messze déli capistranói üzemelt. Ami annyit tett, hogy hacsak nincs a közelben a földön egy kóbor T-1-es vagy T-600-as, amíg Blair kívül marad a HK látóterén, a Skynet sem látja őt. Talán öt másodperce maradt, míg a HK keresztülmanőverez a résen. De sok ideje volt 66

Timothy Zahn

töprengeni ezen, ezért pontosan tudta, mit tegyen. Begyújtotta a még mindig jobbra kanyarodó A-10-es állítólag elromlott jobb motorját, és ezzel egy időben hátrahúzta a botkormányt. Ezzel jobbkanyarja szűk, felfelé keringő jobb spirállá változott. Az ég felé tört, két kézzel markolva a kormányt, miközben dacolt a gyorsulással, amely megpróbálta kiűzni a vért az agyából. A spirál az első épület fölé vitte; ekkor ismét előredöntötte a botkormányt, a gép orrát a föld felé irányozva, és teljes erőből a két ház közötti keskeny földcsíkot célozta meg. Így pedig, terveinek megfelelően egyenesen az üldöző HK fölé és mögé került. A Skynet azonnal rájöhetett, hogy ezt a meccset elveszítette, mégsem volt hajlandó küzdelem nélkül feladni. A HK megpróbált annyira hátrabukni, hogy gépágyújából tüzelhessen, ám ekkor Blair száznegyvenhárom, páncélt átütő golyója a másvilágra küldte. Kis sóhaj szakadt fel a nőből, amikor kiemelte a gépet a zuhanásból, és visszavett a 67

Hamvaiból a Főnix

motorokból. Az égbolt végre tiszta volt körülötte, ideje volt visszatérni az új hangárba, amelyet Connor az egyes számú gyülekezőpontnál állított fel. Lefújt orra hegyéről egy izzadságcseppet, és lustán bekanyarodott az A-10-essel, hogy visszaforduljon keletre a csapat területe felé. A földre pillantott, a Skynet terminátorainak jellegzetes alakja és vöröslő szenzorai után kutatva. A szíve azonnal összeszorult. Hat háztömbnyire délre, mozdulatlanul kuporogva földön, akár néma, szürke molyok, még négy HK lapult. Blair pedig kifogyott a lőszerből. Ösztönösen a megkezdett kanyarban tartotta az A-10-est, nyakán lüktetett az ér, ahogy szemügyre vette az ellenséges repülőket. Egy szűk parkoló négy sarkán gubbasztottak egy félig leomlott raktár körül, körülöttük törmelék, fényeik nem égtek, és fúvócsöveik vagy teljesen ki voltak kapcsolva, vagy olyan lassan forogtak, hogy nem kavarták fel a port. Orruk kifelé 68

Timothy Zahn

mutatott a raktártól, olyan elrendezésben, amilyet a katonák használtak, ha ellenséges területen kellett megpihenniük. A Fejvadászok azonban nem alszanak. A Skynet nem alszik. Talán a Skynet nem vette észre, hogy Blair életben van? Nevetséges, hiszen a capistranói torony még működik. Talán úgy döntött, hogy eleget vesztegetett el értékes erőforrásaiból erre az éjszakára? Ez legalább hihető volt. A fejesek a Parancsnokságnál biztosak voltak benne, hogy a Skynet még az erőgyűjtő fázisban van, és még csak építi hatalmas, Fejvadászokból, tankokból és terminátorokból álló seregét. Akármi is volt az ok, Blair számára egyedül az volt a fontos, hogy az éjszaka hátralevő részére fellélegezhet. Az A-10-es befejezte a kanyarodást, és Blair ismét egyenesbe vitte a gépet. Fél szemét az előtte elterülő városon, a másikat a visszapillantón tartva hazafelé vette az irányt. 69

Hamvaiból a Főnix

HARMADIK FEJEZET Orozco szokásos éjszakai őrposztján volt, hátát egy törött oszlopnak támasztva szendergett a lakói által csak Morcos Rossz Angyalokként emlegetett, romladozó épületbe vezető boltív mellett, amikor felverte egy közelgő repülő moraja. Kinyitotta szemét, fintorogva a szemhéja alá rakódott csipa miatt. Keze, mely addig ölében dajkálta M16A2 gépkarabélyát, ösztönösen tüzelésre készen zárult össze a fegyveren. A repülőgép egyre közeledett. Orozco imádságot mormolva gördült odébb és ugrott fel. Felemelte az M16-ost, ellenőrizte pisztolytáskájában Berettáját, és óvatosan kilépett a boltív alatt az utcára. Valóban egy repülő volt, árnyék a csillagok háttere előtt, és fél kilométerre tőle nyugat felé 70

Timothy Zahn

tartott. Túl sötét volt ahhoz, hogy a sziluettjét felismerje, de a motorhang alapján úgy vélte, az egyik A-10-es Warthog lehet, amelyet az Ellenállás előszeretettel használt légitámogatásra. Orozco ajka összeszorult, amikor egy második sziluett süvítette el a csillagok előtt, a másik nyomában. Az Ellenállás sajnálatos módon nem sokáig fogja ezt az A-10-est használni. A második árnyékot ugyanis felismerte: a Skynet egyik átkozott Fejvadásza volt, és lecsapni készült. Az A-10-es motorjának hangja megváltozott. Orozco összevonta szemöldökét, megpróbálta ismét megtalálni az égen. Aztán váratlanul megpillantotta: egyenesen felé tartott. Ösztönösen lebukott, amikor az A-10-es elsüvített fölötte, északra tartva, nyomában a Fejvadásszal. Lehet, hogy a San Gábrielhegység felé tart, vélte Orozco. Talán az ottani hegyek és völgyek között akarja lerázni a HK-t. 71

Hamvaiból a Főnix

Ez azonban ebből a távolságból nézve hiábavaló remény volt. Néhány pillanattal később valóban fény villant és robaj követte. Orozco szemét behunyva egy fohászt küldött a halott pilótáért. Homlokát ráncolva nyitotta ki ismét a szemét. A robbanás visszhangja elhalt, csak egy repülő hangja maradt, ahogy a hideg levegőt hasítja – és a férfi döbbenetére ez az A-10-es zúgása volt. Orozco elismerően csóválta fejét, és tisztelgett a harci repülő irányába. Nem ismerte jól az A10-eseket – azok a légierőhöz tartoztak, és a tengerészgyalogosok mindig Harriereket és Cobrákat használtak légi támogatáshoz. A HK-t azonban ismerte, és bármely pilóta, aki képes volt egy összecsapásban leszedni egyet, tiszteletet érdemelt. Elfordult a távoli repülő zúgásától, mélyet lélegzett, és tekintete végigpásztázott a romos utcán, amelyet az elmúlt két évben az otthonának nevezett. Los Angeles szerencsésen megúszta, gondolta, már ha a bolygó bármelyik pontjára 72

Timothy Zahn

lehetett egyáltalán ilyet mondani. Az atombomba, amely a városra hullott, vagy kisebb volt a többinél, vagy hibás, és ezért szerényebb pusztítást okozott. Még fontosabb, hogy valódi célpontja a jelek szerint a várostól délre fekvő Camp Pendleton tengerészgyalogos bázis volt. A két tény együtt azt eredményezte, hogy a városból több maradt állva, mint a világ többi nagyobb metropoliszából. Párizs például teljesen eltűnt a Föld színéről, már amennyire Orozco meg tudta állapítani az Ellenállás szórványos jelentéseiből, amelyeket elfogott, mielőtt még rádiója kimúlt volna. New York és Chicago rosszabb állapotban volt, mint Los Angeles, és a hallottak alapján Washington száz kilométeres körzetében is minden salakká vált. Az utcán megzörrent egy üres konzervdoboz. Orozco arrafelé lendítette M16-osának csövét, mozgás után fürkészett a sötétben. A helyi bandák nagy része megtanulta, hogy békén hagyja a Morcos Rossz Angyalokat – sokan 73

Hamvaiból a Főnix

keservesen és a saját bőrükön. De sosem lehetett tudni, mikor téved a környékre egy magányos farkas, aki könnyű zsákmányban reménykedik. Azt sem tudhatta az ember, mikor dönt úgy a Skynet, hogy ideje ezt a területet is megtisztítani az emberektől, akik megfertőzték fényes, szép új világukat. A végső csata azonban a jelek szerint nem ma jött el. A konzervdoboz ismét megzörrent, és Orozco ezúttal észrevett egy megtermett patkányt, amint elsurran az árnyékokba. A patkányoknak legalább jól ment soruk a végítélet utáni világban, mint ahogy a csótányoknak is. Orozco nyolc receptet ismert patkányok elkészítésére és hármat a csótányokra. Néhány itteni lakó még ennél többet is tudott. Némelyik recept egészen jó volt. A végítélet napja. Orozco fáradtan felsóhajtott, és tovább pásztázta az utcát, a kifejezés keserű iróniája úgy szúrta bőrét, akár szemét a mindenütt jelen lévő por. 74

Timothy Zahn

Ostoba név. „A végítélet napja.” Valaki az Ellenállásban kitalálta, aztán addig terjedt a rádión és szájról szájra, míg végül ez vált a Skynet által a világra szabadított pusztítás általánosan elfogadott nevévé. Valójában nem volt semmiféle ítélet. Semmilyen. Jó és rossz, gazdag és szegény, bűnös és szent egyformán szenvedett a támadás során. Talán az ítélet abban állt, ahogyan a halált és az életet osztogatták. A kiválasztottak azok voltak, akiknek a nukleáris holokauszt gyors elmúlása jutott, míg a gonoszak az éhség, a hideg és a sötétség eleven poklára ítéltettek. A jók fiatalon halnak, visszhangzott agyában a régi mondás. Korábban sosem hitt benne. Talán ideje elhinnie. Ezen az éjjelen legalább a sötétség nem tartogatott számára új borzalmakat. Orozco még utoljára körülnézett, majd visszament. A matraca felé tartott, amikor a lábánál halkan kavics pattogott végig a földön. 75

Hamvaiból a Főnix

Ösztönösen felpillantott a padló törött szakaszain át az épület emeletére, ahol az őrszemek őrködtek. Egy pillanattal később azonban kapcsolt, és rájött, hogy a nesz nem származhatott tőlük. Az őrök mindig fémlapokra dobták kavicsaikat, és a zörgés figyelmeztette Orozcót vagy a többieket. A legközelebbi ilyen fémlap húsz méterre volt, és az őrszem nem téveszthette el. A kavics forrása így egyértelművé vált. Előrenézett az egykori fényűző előtér törött kövei és repedezett falai mentén, ahol néhány méterre két alvómatrac bújt meg egy kis alkóvban. A kilencéves Csillag félig felült, tágra nyílt szeme rezzenéstelenül meredt Orozcóra, feszült, kérdő kifejezés ült az arcán. A férfi megnyugtatóan mosolygott a lányra, és hüvelykujját felemelve mutatta, hogy minden rendben. A gyerek még egy darabig kérdőn nézte, mintha azon tűnődne, nincs-e mégis valami baj, és Orozco csak be akarja-e csapni. Aztán bólintott, visszafeküdt, és behunyta a szemét. 76

Timothy Zahn

A férfi nézte egy kicsit, majd tekintete a lány mellett alvó tizenhat éves fiúra tévedt. Az Angyalokban lakók számára fejtörést okozott a két gyerek. Nem sokat, persze – mindenkinél első helyen állt a túlélés, és nem sok idejük jutott mások furcsaságain töprengeni. Minden idevalósi hosszú listát tudhatott magáénak különcségekből. Kyle Reese és Csillag még így is kilógtak közülük. Nem voltak testvérek – Kyle ezt készséggel elmondta bárkinek, aki kérdezte. De hogyan és miért csatlakoztak egymáshoz, azt senki nem tudta. Még Orozco sem, pedig közelebb állt hozzájuk, mint bárki az épületben. Kyle erről semmit nem volt hajlandó mondani, akkor sem, ha egyenesen nekiszegezték a kérdést, ahogy néhány kevésbé tapintatos lakó tette időről időre. Csillag sem beszélt róla. Igaz, Csillag semmiről nem beszélt. Az őket körülvevő rejtély része volt ez is: vajon egyébként is néma, vagy a végítélet napjának és következményeinek traumája űzte 77

Hamvaiból a Főnix

személyiségét egy senki által el nem érhető mélységbe? A kézjelek rendszere, amelyet ő és Kyle használtak, nem hasonlított semmilyen jelnyelvre, amit Orozco ismert. Talán ők ketten találták ki az évek során. Orozco szemében szinte szimbióta kapcsolatuk volt a legfeltűnőbb. Mindent együtt csináltak, a munkától az őrködésen át az életért való küzdelemig, és gyakorta csak egy kézjelre volt szükség az eligazodáshoz. A jelenlegi helyzet is tökéletes bizonyítéka volt ennek. A két év alatt, amióta Orozco itt élt, és az azt megelőző évben Kyle udvariasan, de határozottan visszautasította, hogy ő és Csillag valódi szobát kapjanak éjszakára, és inkább idelent aludtak az éjszakai őr hátvédjeiként. Kifejezetten lent – Orozco felajánlott a két gyereknek egy kényelmes kuckót a magasföldszinti galérián, ahonnét Kyle beláthatta a boltívet és lövészként segíthette volna. Az előtérből több kis szoba is nyílt, ahol ő és Csillag legalább részben védve lehettek volna a veszélytől. 78

Timothy Zahn

Kyle azonban mindkét ajánlatot udvariasan visszautasította. Azt mondta, nem győzelem, ha úgy ölnek meg egy támadót, ha az őrszem is belehal. Még jobb, érvelt, ha az ellenség két felfegyverzett őrt lát, és inkább felhagy a próbálkozással. A fiú komolyan vette a feladatát. Általában, mire Orozxo felkelt, hogy utánanézzen valami zajnak vagy mozgásnak, Kyle is felébredt vele, kezével pisztolyán, míg Csillag tovább aludt. A mai estéhez hasonló ritka alkalmakkor, amikor Kyle olyan fáradt volt, hogy átaludta Orozco mozgolódását, Csillag mindig felébredt helyette, és addig figyelt és várt, míg a férfi nem jelezte, hogy minden rendben. Mintha tudat alatt kettejük agya megállapodott volna egymás között, melyikük lesz szolgálatban aznap éjjel, és ehhez igazították alvásukat is. Orozco látott már efféle telepátiafélét, de általában csak magasan képzett és tapasztalt katonai egységek tagjai között. Civileknél csak ritkán, és ilyen fiatal gyerekek között, akiket nem fűzött egymáshoz rokoni kapcsolat, soha. 79

Hamvaiból a Főnix

Az A-10-es motorzúgása visszasimult a háttérzajba. Orozco futólag eltöprengett azon, vajon talál-e búvóhelyet, mielőtt a Skynet még több Fejvadászt küld, de aztán elhessegette a gondolatot. Az a pilóta gondja, Orozcónak pedig volt épp elég saját problémája. Tekintete visszatévedt a két alvó alakra az alkóvban. Nem, döntötte el, a végítélet napja nem arról szólt, hogy a jókat elvitte, a gonoszakat meg itt hagyta. Akkor nem, ha a Kyle-hoz és Csillaghoz hasonló emberek még itt voltak. Orozco ismét az oszlopnak vetette hátát, ölébe fektette az M16-ost, és álomba szenderült.

80

Timothy Zahn

NEGYEDIK FEJEZET Az egyes számú gyülekezőpontot alkotó omladozó épületek félig-meddig föld alatti komplexuma kisebb volt, mint a csapat előző bunkerja. Szórványosabban terült el, ezért Kate meglátása szerint védtelenebb volt a bekerítő támadásokkal szemben, ha a Skynet végül rájuk talál. Az utolsó bázishoz képest azonban akadtak előnyei is. Először is, részben a föld alatt húzódott, és közvetlen összeköttetésben állt a város esőcsatornáival, ami biztonságosabb menekülési útvonalat jelentett. Másodszor, nagy nyílt terület volt a közepén, ahol a teljes csoport összegyűlhetett tervezgetni, megbeszélni vagy egyszerűen az érzelmi támasz kedvéért.

81

Hamvaiból a Főnix

Pillanatnyilag azonban inkább veszélyesnek, mint előnyösnek tűnt, hogy mindannyian összegyűltek. – …rülünk, hogy az emberei élve kijutottak. – A hangszóróból a Parancsnokság egyik tábornokának sztatikus zörejektől torz hangja recsegett. – A támadás nagyságát tekintve ez nem kis teljesítmény volt. – Köszönöm – szólt bele John a mikrofonba. – Jelenleg némi segítségre van szükségünk a hátrahagyott felszerelés pótlásában. Bárhol találkozni tudunk az önök embereivel, ahol csak megfelel… – Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy segíthessünk az ellátásban – szakította félbe a tábornok. – Szervezési segítséget nyújthatunk, de ez minden. – Talán egy részleges ellátmány… – kezdte John. – Sajnálom, Connor – vágott közbe a másik. – Egy másik hívásom érkezett, amit fogadnom kell. Sok szerencsét! 82

Timothy Zahn

A rádió elhallgatott. John egy darabig némán meredt a mikrofonra, arcán semmi nem látszott mindabból, amiről Kate tudta, hogy lezajlik benne. Végül megrázta magát, kinyúlt, és kikapcsolta az adót. A feleségére pillantott, majd a köré gyűlt néma csoport felé fordult. – Nos – szólt nyugodtan. – Úgy tűnik, magunkra maradtunk. Senki nem szólt. Kate körbenézett a szobában, tekintete végigsiklott a jól ismert arcokon. Ötvennégy. Ötvennégyen voltak most, hogy Piccerno meghalt: negyvenkét felnőtt, hat tinédzser és négy tíz év alatti gyermek, akiket az élet realitásai hamar elindítottak a felnőtté válás útján. Az utolsó számláláskor két csecsemő is volt még. A felnőttek többsége tapasztalt és edzett harcos volt, akik évek óta Johnnal és vele együtt küzdöttek, az ő arcukon Kate csak futó aggodalmat és bosszúságot látott. A tapasztalat arra tanította őket, hogy a legkönnyebben úgy viselhetik el az életet, ami jutott nekik, ha minél inkább elnyomják érzéseiket. 83

Hamvaiból a Főnix

A fél tucat civil még nem tanulta meg ezt a leckét. Szemük hitetlenkedve, rettegve tágra nyílt, és csendes pánik fogta el őket, különösen a csecsemők anyáit. Nem voltak katonák, és valószínűleg soha nem is lesznek azok. Azon egyszerű oknál fogva tartottak a csapattal, hogy nem volt hová menniük. Előre látható módon Barnes törte meg a csendet. – Ez szívás – jegyezte meg. Erre a jelre várt mindenki, suttogás támadt a szobában. Kate beszélgetésfoszlányokat csipet el, szitkok és panaszok emelkedtek ki rövid időre az általános zsongásból. John hagyta, hadd zúgjanak, aztán megköszörülte a torkát. A szoba azonnal elcsendesedett. – Nem hibáztathatják a Parancsnokságot a döntésükért – mondta nyugodtan. – A forrásaik korlátozottak, és nekik is prioritási sorrendet kell felállítaniuk, mint bárki másnak. – A legmélyebb tisztelettel, uram – szólalt meg Barnes –, szerintem ló… – Oldalra pillantott két közelében álló gyerekre. – 84

Timothy Zahn

Szerintem ez nevetséges. Némelyikünk régebb óta harcol ebben a háborúban, mint ahogy a Parancsnokság egyáltalán működik. – Karrieristák – mondta valaki a szoba végében savanyúan. – A múlt nem számít, a lehetőség nem számít. Csak az érdekli őket, hogy mit tettél értük az utóbbi időben. – Volt egyszer egy ilyen fiúm – mormolta Blair Williams. – Lefogadom, hogy nem túl sokáig – mondta Tunney. Blair hangosan szipákolt. – Hamarabb lejárt a szavatossága, mint a tejé. Kuncogás futott végig a gyülekezeten, és Kate érezte, hogy a feszültség egy része elszivárog. Mint mindig, John rögtön kezébe vette a helyzetet, és kihasználta a megváltozott hangulatot. – Simmonsnak igaza van – mondta. – Nem az számít, hogy a múltban teljesítettünk-e, hanem hogy képesek vagyunk-e továbbra is az elvárt szinten teljesíteni. Ez a valódi természetes szelekció, ahol a gyengék nemcsak hogy meghalnak, de ráadásul gyorsan végük lesz. A 85

Hamvaiból a Főnix

Parancsnokság nem pazarolhatja a készleteket, nem kockáztathat egy olyan csoporttal, amelyik amúgy sem maradna életben. Barnes dörmögött valamit az orra alatt. – Hát, ha azt hiszik, hogy csak úgy felfordulunk, akkor beka… – Ismét a gyerekekre pillantott. – Tudja? – Így van – értett egyet John. – Azt akarják, hogy teljesítsünk? Rendben. Teljesíteni fogunk. – Kiegyenesedett a székben, szemében tűz lobbant. – Méghozzá olyan látványosan, hogy soha többet nem mernek majd minket leírni. Akár tetszik nekik, akár nem. Kate körülnézett, el nem múló ámulattal látta, hogy John szavai, személyisége és céltudatossága elcsendesíti a félelemmel, kétségbeeséssel és bizonytalansággal teli szobát. Sikerrel járnak majd, mert John tudta, hogy így lesz. – Mi a terv, uram? – kérdezte David, szavakba öntve a csapat újonnan feltámadt eltökéltségét. – Most az a terv, hogy mindenki aludjon kicsit – mondta John. – Legalábbis majdnem 86

Timothy Zahn

mindenki. David és Tunney megszervezik az őrséget, aztán a rangidősökkel leülök egy stratégiai megbeszéléshez. – Tekintete még utoljára végigsöpört a szobán. – Kiválóan viselkedtetek ma éjjel, és szeretném elmondani, mennyire büszke vagyok mindannyiótokra. Aludjatok kicsit, és mire felébredtek, készen áll a terv, amire a többi ellenálló csoportnak, a Parancsnokságnak és a Skynetnek is fel kell kapnia a fejét. David félig a csoport felé fordult és kurtán biccentett. – Leléphetnek – mondta. Ismét halk beszélgetés indult, ahogy a csoport elindult a három ajtón kifelé, amelyek a bunker különféle alvó- és lakórészeibe vezettek. David és Tunney közben a távozók közé elegyedtek, kiválasztottak két katonát, és a kijelölt őrhelyekre küldték őket. Két perc múlva már csak John, Kate, Barnes, David, Tunney és Blair maradtak a szobában. – Szép kis lelkesítő beszéd volt, Connor – jegyezte meg David, miközben a kevés széket 87

Hamvaiból a Főnix

körbe rendezték. – Bár javasolhatom, hogy inkább úgy tervezzünk, hogy a Skynet ne kapja fel annyira a fejét? John szája félmosolyra húzódott, és Kate gyomra összeszorult. Ha a többiek tudnák, hogy a Skynet milyen régóta figyeli a férfit… – Meglátjuk, mit tehetünk – mondta John Blairhez fordulva. – Yoshinak sikerült kijutnia, igaz? – Igen, jól van – mondta Blair. – A hangárban van, segít Wince-nek átnézni a Warthogokat. – Elfintorodott. – Attól tartok, kicsivel több sérülést okoztam, mint reméltem. – A lényeg, hogy épen visszatért – emlékeztette John. – Az pedig, hogy még a repülőt is visszahozta – bármilyen állapotban – csak ráadás. – Szóval mire gondolt, uram? – kérdezte Tunney. – Van néhány lehetőség – mondta John. – Az egyik kézenfekvő célpont a capistranói radartorony lenne. 88

Timothy Zahn

– Nem lesz egyszerű – figyelmeztette David. – Oka van annak, hogy a Skynet olyan közel építette a zéró ponthoz… tenyérnyi fedezék nincs egy kilométeres körzetben. Még bokrok sem. – Nem beszélve arról, hogy az egész terület forró még egy kissé – tette hozzá Tunney. – Mindkét érv tökéletes magyarázat arra, miért nem iktattuk még ki a tornyot, és miért nem számít arra a Skynet, hogy rátámadunk – mondta John. – Kate, vannak adataink a sugárzás mértékéről? – Tavaly nyár óta nem frissültek az adatok – mondta a felesége. – Mostanra azt hiszem, a legrosszabb a hosszú távú rákveszély. Barnes felhorkant. – Mintha bármelyikünk is annyi ideig élne, hogy aggódnia kéne amiatt. – Sosem tudhatod – mondta John. – Bár a fedezék hiánya még mindig fennáll. Blair, maga körberepülte már azt a környéket. Észrevett 89

Hamvaiból a Főnix

bármi érdekeset, ami egy földi felderítő figyelmét elkerülte volna? – Ott lent nem – mondta Blair. – De ma éjjel észrevettem valami furcsát. Elmesélte utolsó légi csatáját és a négy elsötétített Fejvadászt, amelyek hagyták elmenekülni ahelyett, hogy harcba bocsátkoztak volna vele. – Érdekes – jegyezte meg John, amikor a nő befejezte jelentését. – Hogy nézett ki a raktár körül a terep? Utcaszinten látta volna bárki a Fejvadászokat? Blair tekintete elködösült, ahogy elgondolkozott. – Utcaszintről nem – mondta. – Talán még a közeli épületek második és harmadik szintjéről sem. A helyet jókora törmelékhalmok vették körül. Most, hogy belegondolok, jóval több, mint amennyi indokolt lett volna. – Mintha a Skynet szándékosan robbantotta volna fel a környező épületeket, hogy takarja őket szem elől? – találgatta John. Barnes ismét morrant egyet. 90

Timothy Zahn

– Vagy talán csak arra vártak, hogy Williams visszainduljon, ők pedig követhessék. – Senki nem követett – erősködött Blair, sötét pillantást vetve a férfi irányába. – Higgyen nekem! Egész úton hazafelé trükköztem. – Nem hiszem, hogy a Skynet azt tervezte, hogy követi – mondta John. – Azt hiszem, azt akarta, hogy Williams ne vegye észre a raktárt. – Akkor minek Fejvadászokat tenni oda? – kérdezte David. – Ha a Skynet nem akarta felhívni a figyelmet arra a helyre, akkor azokat is össze kellett volna szednie, amikor megtámadta a bunkerünket. – Csakhogy a Skynet nem tudhatta, hogy olyan messzire megyek nyugatra – magyarázta Blair. – Vagy hogy túlélem és elmondom másnak. – Pontosan – helyeselt John. – Úgy vélem, mire a Skynet ráébredt a veszélyre, már nem tudta a Fejvadászokat anélkül elmozdítani, hogy fel ne hívja a figyelmet arra, hogy a bázistól távol várakoztak. Egyet tehetett: elsötétített és remélte, hogy Williams nem vette észre őket. 91

Hamvaiból a Főnix

– Gondolod, hogy a raktár az új bázisuk? – kérdezte Kate halkan. Látta, hogy John torka megfeszül. – Azt hiszem, ez a legvalószínűbb – mondta. A szobára egy pillanatra némaság ült, Kate pedig figyelte, ahogy újra komorság ül ki az arcokra, akár a lerakodó por. Ők is ugyanúgy tudták, mit jelent, ha a Skynet bázist létesít egy város közepén. Valahol mélyen a könyörtelen mesterséges intelligencia, a Skynet kiszámolta, hogy nélkülözni tudja az Ellenállás ellen küldött források egy részét, hogy megöljön néhány háztömbnyi civilt. John hátranyúlt egy tálcára, elővett egy térképet és a rádió melletti keskeny asztalon szétterítette. – Mutassa meg, hol van! – mondta. Blair odalépett és a kifakult papírt tanulmányozta. A többiek fölkeltek és a nő és John köré gyűltek. 92

Timothy Zahn

– Itt vannak az épületek, ahol kilőttem a Fejvadászt – mondta lassan, és rámutatott egy pontra. – Akkor a raktár… itt van. – Mm – hümmögött John. – Mit tudunk a környékről? – Nem sokat – mondta David. – Nem hiszem, hogy lennének a közelben szervezett ellenálló egységek. – Minket kivéve – mondta Kate halkan. – Mi pedig nem vagyunk olyan közel – hajolt Tunney a térkép fölé. – Civil csoport viszont lehet arra. Úgy tűnik, legalább két nagy üzletközpont is volt ott, élelmiszerboltokkal, és azt hiszem, a kerület peremén ez az épület egy diszkontáruház volt. – Vagyis sok a csomagolt élelmiszer és egyéb készlet – tette hozzá David. – Legalábbis elméletben – értett egyet Tunney. – Ha elegen túlélték a végítélet napját, akkor négyszáztól ezer főig bármennyien lehetnek a tizenhat épülettömbben a Skynet új bázisa körül. 93

Hamvaiból a Főnix

Kate arca megrándult. Majdnem ezer ember, akik nap mint nap keményen küzdenek a puszta túlélésért. A Skynet pedig beküldi a Fejvadászokat és a T-600-as terminátorokat, hogy eltörölje őket a föld színéről. Johnra nézett. Még mindig a térképet nézte, de Kate tudta, hogy férje érzi a tekintetét. Nem hagyhatták, hogy azok az emberek váratlan és erőszakos halált haljanak. Nem, ha van mód megakadályozni. A jelek szerint Blairnek is hasonló srófra járt az agya. – Ha szerezhetnénk egy Mavericket, biztos vagyok benne, hogy be tudnék jutni és ki tudnám lőni, mielőtt megállítanának – vetette fel. – Ha nincs bázis, nincs mészárlás. – Míg a Skynet újra nem építi – mondta John elgondolkodva. – Legalább egy kis időt nyerne az embereknek – mutatott rá Blair. – Igen, de a Skynet nem fog kétszer döglött oposszumot játszani – figyelmeztette Tunney. – Legközelebb már felkészülten várnak. 94

Timothy Zahn

– Nem számít – mondta Blair nyugodtan. – Nem tudom, milyen légelhárítója van a bázisnak, de ha elég közel jutok, nem lesz ideje sem engem, sem a rakétát befogni. – Mindenképpen érdekes verseny lenne – mondta Tunney. – Sajnos pillanatnyilag a Maverick hiánycikk. Hacsak nem sajtolunk ki egyet a Parancsnokságból, azt mondanám, nincs szerencséd. – Talán van egyszerűbb mód – mondta David, ujját vízszintesen végigfuttatva a térképen. – Úgy látom, az egyik régi esőcsatorna a raktár körüli parkoló alatt halad el. Ellenőriznünk kell, de ha az épület alá is bemegy, anélkül is fel tudnánk robbantani a bázist, hogy Williams kockáztatná magát vagy az A-10-esét. – A Skynet biztosan betömte már – mondta Barnes savanyú képpel. David vállat vont. – Talán. Nem tudhatjuk, míg meg nem néztük. – Nem pusztíthatjuk el a bázist – mondta John. – Akkor nem, ha azt akarjuk, hogy a Parancsnokság komolyan vegyen bennünket. 95

Hamvaiból a Főnix

Kate összevonta szemöldökét, újra felidézte a férje szavait, hátha rosszul hallotta. – Nem vesznek komolyan akkor, ha elpusztítjuk?. – kérdezte. – Persze, hogy nem. – John feszült, de furcsamód pajkos mosolyt villantott rá. – Valójában el kell foglalnunk. Épségben. Blair eltátotta száját. David és Tunney zavart pillantásokat váltottak. Barnes egyszerűen Barnes maradt. – Tessék? – kérdezte meg óvatosan David. – A Skynet efféle hadműveleteinek mintázata van – mondta John. – Először kiküld egy T-600asakból álló gyűrűt, hogy lezárja a mészárlás zónáját. Aztán, amikor a környék már el van szigetelve, még több T-600-ast és légi kíséretként Fejvadászokat bocsát ki, aztán nekilát a vérontásnak. Amikor a terminátorok kifogynak a lőszerből, visszatérnek a bázisra újratölteni, majd a második hullámban kimennek, és így tovább. 96

Timothy Zahn

– És azt mondja, a Skynet gondatlanul nyitva hagyja a büfét, míg a T-600-asok piknikeznek? – kérdezte Tunney. – Miért ne? – kérdezte John. – Az emberek először akkor szereznek tudomást arról, hogy támadás jön, amikor a Fejvadászok felszállnak és a gépágyúk tüzelni kezdenek, akkor pedig nincs idő másra, csak arra, hogy megpróbáljanak elmenekülni és túlélni. Amennyire én tudom, ez az első alkalom, hogy bárki előre tudta volna, hol ütötte fel a tanyáját a Skynet. – Persze azt nem tudjuk, mikor lesz a támadás – hívta fel rá a figyelmet Tunney. – Ezért kell rögtön munkához látnunk – mondta John. – Barnes, hogy áll a második számú gyülekezőpont? – Nagyjából készen áll – mondta Barnes, majd Blairre pillantott. – Bár még nincs jó hangárunk. – Szeretné, ha holnap vadászni mennék? – kérdezte Blair. – Vagy maga vagy Yoshi… egymás között eldönthetik – mondta John. – Akármelyikük 97

Hamvaiból a Főnix

megy is, a biztonság kedvéért vigyen magával kísérőt. Miután mindenki aludt valamennyit, kidolgozzuk a részleteket, de úgy tervezem, hogy a behatoló egységet húsz fő körül célozzuk meg. – Olyan kevesen? – kérdezte homlokráncolva David. – Ha többen lennének, a bunker és a többi emberünk védtelenül maradnának – magyarázta John. – Különben is az egész a meglepetésre épül. Ha húszan nem tudjuk véghezvinni, a létszám megkettőzése nem jelent különbséget. – Gondolom – mondta David. Kate látta, hogy nincs meggyőzve, de a férfi hangja és arckifejezése ennek ellenére arról árulkodott, hogy kész követni Johnt. – Javasolhatom, hogy hatoljunk be a területre az Ellenállás toborzóiként? – Jó ötlet – mondta John. – Ki tudja? Talán találunk néhány embert, akik nem akarnak többé áldozatok lenni, és segítenek harcolni a Skynet ellen. Úgy vélem, tízes csoportokban kéne mennünk, én viszem az egyiket, Barnes a 98

Timothy Zahn

másikat. Miután felmértük a terepet valamennyire, találkozunk, egyeztetjük a jegyzeteinket, és ideiglenes bázist létesítünk, ahonnan a hadműveletet elindíthatjuk. – Kiválaszthatom a saját tíz emberemet? – kérdezte Barnes. Tunney megköszörülte a torkát. – Tudja, Barnes, nem a mi feladatunk megtisztítani az utcákat minden idióta punk bandától, ami csak ott lézeng. – De igen, ha útban vannak – mondta Barnes, hangja színtelenül és vészjóslóan csengett. Kate tudta, hogy a férfi Los Angeles legrosszabb bandabirodalmainak egyikében nőtt fel, és gyűlölete nem fakult. – Különben is néha van náluk tartalék lőszer és más készlet. – Visszanézett Johnra. – Én választhatom ki az embereimet? – Szolgáld ki magad – mondta neki John, és ismét összehajtogatta a térképet. – De az öcsédet nem választhatod – tette hozzá. – Őt az itteni csapat vezetőjének teszem meg. 99

Hamvaiból a Főnix

– Szeretné, ha Yoshi meg én is részt vennénk a támadásban? – kérdezte Blair. – Kifejezetten szeretném – mondta John szárazon. – De hogy meg is kapom-e magukat, az attól függ, milyen gyorsan rakja össze Wince a gépeiket. – Ó, készen lesznek – ígérte Blair ugyanolyan baljós hangon, mint Barnes. Kate elnyomott egy mosolyt. Blair és Barnes nem mindig jöttek ki egymással, de nem azért, mert egymás ellentétei voltak, hanem éppen mert túl sok keménység volt mindkettejükben. – A többit akkor elnapoljuk – mondta John felállva. – Aludjanak, hat óra múlva várom magukat! Ne felejtsék el leváltani az őröket! ***

John hallgatott, míg ő és Kate végigmentek a hosszú folyosón új szállásukra. A nőnek elég volt, hogy pillanatnyi békét adhat a férjének, különösen hogy tudta, nem tarthat sokáig. 100

Timothy Zahn

Elérték a szobájukat, mely valamivel nagyobb volt, mint az előző bunkerben, de falai furcsa szögekben álltak, padlója pedig hepehupás volt. Ajtó sem jutott, csak egy függöny, amelyet a magánélet érdekében el lehetett húzni. Kate és John levették fegyverövüket, erszényeiket és kabátjukat, csak annyi ruhát hagytak magukon, ami távol tartotta a hideg éjszakai levegőt. A nő végzett először és a matracra fektetett takaró alá bújt, megpróbált rájönni, hogyan térjen a mondandójára. Hiábavaló vesződség volt, mert mint kiderült, John legalább olyan jól ismerte őt, mint ő a férjét. A férfi a matracra mászott és Kate-hez bújt, egyik karját védelmezőén és szeretettel átvetette rajta, lélegzete forrón simogatta az arcát. – Hadd találjam ki – suttogta. – A beszivárgó egységgel akarsz menni. Na tessék, gondolta Kate. – Nem arról van szó, hogy menni akarok – suttogta vissza. – Hanem hogy mennem kell. 101

Hamvaiból a Főnix

– Mert szükségünk van felcserre? – A férfi megrázta a fejét. – Nem tehetjük kockára az életedet, Kate. – Nem csak erről van szó – mondta Kate. – Hanem… John, láttam, hogyan néznek rám. Hogyan viselkednek velem. Tényleg tisztelnek, de csak mint sebészt és felcsert. – Ebben nincs semmi rossz. – Igen, de az egyik vezetőjük is én vagyok – mondta Kate. – Te és a többiek annak neveztek, és ott ülök a megbeszéléseken. De valójában sose irányítok. – Williams sem – mutatott rá John. – Őt sem dobta még ki senki a megbeszélésekről. – Az nem ugyanaz – mondta Kate, majd, amikor hallotta, hogy hangja kétségbeesetté válik, könyörtelenül elfojtotta csalódottságát. Meg kellett győznie Johnt, nem pedig manipulálni. – Soha nem osztozom olyan veszedelmekben, mint ők. Tisztelnek, John, de soha nem követnének. Úgy nem, ahogy téged. – És egy napon szükség lesz rá? – kérdezte a férfi. 102

Timothy Zahn

Kate szíve elszorult. Ne mondj ilyeneket! – gondolta dühösen. De a szavak elfojtása nem változtat a valóságon, amelyet az utolsó terminátor jósolt a végítélet napjának borzalma előtt. John egy napon az egész Földet győzelemre vezeti a Skynet ellen, de ő maga is a Skynet kezétől fog meghalni. – Az még odébb van – mondta inkább. – Csak azt mondom, hogy meg kell tennem. Kell. John megsimogatta az arcát. – Utálom ezt – mondta halkan. – Ezt te is tudod, igaz? Kate kihúzta jobb karját a takaró alól, és megfogta férje kezét. – Jobban, mint amennyire én utálom nézni, ahogy elmész nélkülem! . – Touché – ismerte el John. – Mondja még bárki azt, hogy „touché”? – Magunk között mondhatod – nyugtatta meg Kate, és érezte, hogy feszültsége részben elszivárog, amint a férfi határozott tagadása vonakodó engedéllyé változott. – Ezúttal nem kell irányítanom senkit. Az ráér. Csak azt akarom, hogy lássák: mellettük harcolok. 103

Hamvaiból a Főnix

John nem válaszolt. Kate némán és reménykedve várakozott, hagyta, a férfi feldolgozza. – Kössünk kompromisszumot – mondta végül. – A beszivárgó csapattal tarthatsz és segíthetsz a toborzásban. Valójában még jól is jöhet – sokkal jobban szót értesz az emberekkel, mint Barnes vagy Tunney. – Barnesnál mindenképp jobb vagyok – mondta Kate. – De azt gondolom, Tunneynak kéne tartania a toborzóbeszédet. Első alkalommal inkább figyelném és talán csak pár kérdésre válaszolnék. – Nos, úgy osztjátok meg a feladatokat, ahogy akarjátok – mondta John. – De amint kezdetét veszi a támadás, ott maradsz az ideiglenes bázison, amit a környéken létesítünk. – Amíg nem lesz szükségetek felcserre? – Amíg nem lesz olyan munkánk, amivel a felcsertanoncok nem tudnak elbírni – javította ki John határozottan. – Megegyeztünk? Kate fejében megfordult, hogy felhívja a figyelmet arra: a csata közepén kuksolni 104

Timothy Zahn

egyedül nem sokkal biztonságosabb, mint a harcban részt venni, de ha felhozza, a végén még a bunkerban marad. – Oké – mondta. – Tehát toborozhatok, elbújhatok és talán foltozhatok is. – Csak lövöldöznöd nem szabad – bólintott John. – Pedig tudok – mondta Kate olyan hangsúllyal, amit az anyja néhány felsőbb osztálybeli barátnője használt. – Sokoldalú nő vagyok, tudod? John megszorította a vállát, és közelebb húzta magához. – Határozottan – mondta. – Gyere, aludjunk!

105

Hamvaiból a Főnix

ÖTÖDIK FEJEZET A Morcos Rossz Angyaloknál a reggeli aznap egy marék száraz magházból állt, amelyet a városban az elmúlt években felbukkant gyomok egyikéről szüreteltek, valamint egy darab háromnapos prérifarkasból. Kyle és Csillag gyorsan ettek, ami háromnapos prérifarkas esetén a legbiztosabb mód volt, majd felmentek a rozoga lépcsőn az omladozó ház legmagasabb, lakhatatlan részére. Kyle valójában nem szerette az őrséget. Nem azért, mert unalmas volt, hanem mert ha a Skynet támad, ő és Csillag ott ragadnak, ahelyett, hogy lent segítenének. Grimaldi főnök, aki az épületet irányította, úgy gondolta, nem történhet ilyesmi, amíg az itteniek a saját dolgukkal törődnek. Orozco 106

Timothy Zahn

azonban azt mondta, támadás várható, és ez elég volt Kyle-nak. A délkeleti őrhely egykor egy elegáns lakás nappalijának külső sarka volt. Most már korántsem volt olyan puccos. A tűzvihar, amely a végítélet napján keresztülsöpört a városon, leszakította a nappali külső falait, a másik fal felét és a mennyezet nagy részét. Ennek eredményeképpen a három négyzetméteres padlódarabról rá lehetett látni a városra, ám ki volt téve az elemeknek. Ma az elemek szerepét a szeszélyes délkeleti szél játszotta, amely megragadta Kyle vékony kabátjának gallérját, amint ő és Csillag kiléptek a lépcsőről a padlóra. Felhúzta a gallért, és az őrhely belső falába süllyesztett beugróhoz ment. Kellett lennie egy tartalék takarónak, de ránézésre látszott, hogy nincs ott. Úgy tűnt, akárki is őrködött éjszaka, magával vitte. Vagy valaki felosont két váltás között és ellopta. Grimaldi főnök azt mondta, ilyesmi nem történik errefelé, de Kyle tudta, hogy másként van. 107

Hamvaiból a Főnix

Orozco nem kedvelte különösebben Grimaldit. Sosem mondott semmit, de Kyle így is látta rajta. Grimaldi a végítélet napja előtt valamiféle csoport, egy vállalat vezetője volt, és emiatt azt gondolta, bármit irányítani képes. A mostani döntéshozó tanácsban többen is ültek, akik egykor ugyanabban a vállalatban dolgoztak, így lett ő a főnök. Orozco nem volt itt, amikor a tanács megalakult. Csupán két éve érkezett, egy esztendővel azután, hogy Kyle és Csillag az épületbe botlottak és engedélyt kaptak a beköltözésre. A fiú csak azt nem értette, hogy Orozco feltűnése után miért nem ő lett a vezető Grimaldi helyett, hiszen egykor katona volt, és ez Kyle szemében többet nyomott a latban, mint bármi, amit mások tettek a végítélet napja előtt. Kyle azonban csak tizenhat éves volt, ezért természetesen nem kapott helyet a tanácsban. A megbeszélésekhez sem szólhatott hozzá, ahogyan néhány felnőtt sem. A dolog úgy működött, hogy Grimaldi vagy valamelyik embere megmondta Kyle-nak, hol keressen 108

Timothy Zahn

élelmet vagy egyéb készleteket, vagy Orozco közölte vele, melyik őrhelyen került rá sor, és a fiú engedelmeskedett. Néha bosszantotta, különösen, ha Grimaldi olyan szavakat használt, mint taktika vagy stratégia vagy logisztika, és Orozco arcán látszott, hogy a főnöknek a leghalványabb sejtelme sincsen arról, miről is beszél. Néha, általában késő éjszaka Kyle-ban felmerült, hogy elbúcsúzik Orozcótól, összecsomagolja a saját és Csillag holmiját, és elmegy. A borús kedv azonban sosem tartott sokáig. Az Angyalok bosszantó hely volt, de ő és Csillag mindennap legalább egyszer ételhez jutottak és biztonságos helyen alhattak. Figyelembe véve, milyen helyeken jártak előtte, mindez megért egy kis bosszúságot. Csillag reszketett mellette. – Fázol? – kérdezte tőle Kyle. Jól vagyok, jelezte vissza a kislány, bár megint vacogott. 109

Hamvaiból a Főnix

– Beülhetnél az alkóvba – javasolta Kyle. – Ott nem érne a szél. De akkor nem látok semmit, mutatta Csillag. – Semmi baj – nyugtatta meg Kyle. – Egy darabig egyedül is őrködhetek. Csillag megrázta fejét. Jól vagyok. Kyle sóhajtott. Csillag az őrséget a sajátjának érezte, és éppolyan komolyan vette, mint a fiú. Hacsak nem cipeli a kislányt a beugróba, nem fog odamenni, és hacsak nem ül rá, Csillag nem marad ott. – Jól van – mondta. Felállt, megkerülte a kislányt, és leült, hogy árnyékolja a szél elől. Csillag a rá jellemző türelmes és elkínzott pillantással nézett rá, és Kyle azt hitte, a kislány mindjárt felkel és ismét a szélbe ül, csak hogy megmutassa, nem kell pátyolgatni. De Kyle is ugyanolyan makacs volt, ezt mindketten tudták, ezért az értelmetlen helycserélős játék helyett a kislány égnek emelte tekintetét, felhúzta térdét, és átkarolta. Kyle magában mosolyogva visszafordult a rommá dőlt város felé. 110

Timothy Zahn

A szél az utcaszinten nem fújt olyan erősen, és Kyle látta az óceán felől áradó ködöt; lebegő csápjai eltakarták az utcák éles törmelékeit és szeméttel teli parkolóit. A köd ugyanakkor az emberek és állatok mozgását is elrejtette, így Kyle dolga még nehezebb volt. Megállás nélkül fürkészett, különösen gondosan szemügyre véve azokat a helyeket, ahol tudomása szerint a környék bajkeverői szoktak összegyűlni, és felkészült az előtte álló hosszú órákra. Aznap nem sok mozgás akadt. Néhány környéken lakó kiment, konzervek után kutatott, amik elkerülhették a korábbi keresők figyelmét. Néhány Angyalok-beli is talpon volt, főleg építőanyagok után turkáltak, hogy az épület déli falának egy részét megerősítsék, amelyet Grimaldi emberei szerint dőlés fenyegetett. A bandák nem nagyon mozgolódtak, csak néhány tagjuk járta az utcákat néhány háztömbbel délebbre. Ez a sötétség beálltával változik majd. Ami a Skynetet illette, Kyle csak egyetlen magányos HK-t látott ide-oda röppenni a keleti 111

Hamvaiból a Főnix

égen. Ha mozogtak is T-600-as terminátorok, nem látta őket. Elmúlt dél. Ő és Csillag ittak pár kortyot az őrhely vizespalackjából, és egy órával később megosztoztak a kis darab prérifarkason, amelyet Kyle félretett a reggeliből. Délután közepére a legtöbb helybéli befejezte a kutakodást: vagy megtalálták, amit kerestek, vagy feladták, és visszatértek otthonukba, hogy elzárják az éjszakai bandák elől. Késő délutánra járt, amikor Csillag sürgetően megütögette Kyle karját, és keletre mutatott. Kyle összegörnyedve követte tekintetével a kislány ujját, keresve, mit pillanthatott meg. Ott voltak: egy csapat ember közeledett a környék jobb állapotú kelet-nyugati utcái egyikén. Hat férfi kísért fejenként két alaposan megrakott szamarat, és legalább két másik haladt egy utcatömbbel a többiek előtt. A csapat dereka az utca közepén ment, ahol nehezebb volt rájuk támadni. 112

Timothy Zahn

– Mondott Orozco bármit arról, hogy kereskedők jönnének ma erre? – kérdezte Csillagot. Nekem nem, jelezte a kislány. Kyle összeszorította száját. Ez lehetett az, aminek látszott: kereskedők látogatása, akik néha a keleti és északi, nehezen megművélhető farmokról érkeztek. Csak mert Csillag vagy akár Orozco nem hallotta, hogy jönnek, még nem jelentett semmit. A kereskedők nem tartották magukat semmiféle menetrendhez. De lehetettek rablók is, akik kereskedőnek álcázzák magukat abban a reményben, hogy a környéken élők elővigyázatlanok lesznek. A szamarak talán nem az árut, hanem a zsákmányt cipelik. Ez olyan csel volt, amire Orozco gyakran figyelmeztette az őröket. – Távcsövet kérek – mondta. A kislány bólintott és elővette az ütött-kopott, bőr távcsőtartót a beugróból. Kyle-nak nyújtotta, majd visszatért az alkóvba és megállt a tálca jelzőkavics mellett. 113

Hamvaiból a Főnix

Kyle óvatosan kivette a távcsövet a tokból. Emlékezett rá, hogy Orozco monokulárisnak nevezte a távcsövet, mert a bal lencse eltört. Szeméhez emelte, és a közeledő emberekre és állatokra irányította. Biztosan nem azok voltak, akik a hat hónappal korábban a környéken áthaladó kereskedőket kísérték. Kyle elfintorodott. Az, hogy nem látta őket korábban, semmit nem jelentett. A farmokon ugyanolyan gyakran jöttek-mentek, mint a városokban. Orozco első számú szabálya azonban úgy szólt, hogy jobb félni, mint megijedni. Kyle leengedte a távcsövet és biccentett Csillagnak. – Három és kettő. A kislány válaszul bólintott, és kiválasztott a tálcáról öt ujjbegy nagyságú kavicsot. A beugró és a lépcső közti tépett peremű lyukhoz lépett, letérdelt, és óvatosan, egyenként leejtette az első három kavicsot. Megállt, és Kyle látta, hogy a gyerek ajkai mozognak, ahogy ötig számol, majd egyesével ledobta a másik két követ is. 114

Timothy Zahn

Ezután nem volt mit tenni, csak vártak és figyeltek tovább. Kyle ismét fölemelte a távcsövet, gondosan végignézett az egész szektoron, majd ismét a közeledőkre fordította a figyelmét. A csapat mintegy félúton járt az Angyalok felé, amikor Kyle lépteket halott a lépcsőn. Épp időben engedte le a távcsövet, hogy lássa Bethet, az egyik tizennégy évest felbukkanni. – Nekem kell átvennem – jelentette be a lány, zihálva a felfelé mászástól. – Orozco azt akarja, hogy menj le a főbejárathoz. – Rendben – mondta Kyle, fölállt és átadta a távcsövet. A lány grimaszt vágott, mintha eleven kígyót kapott volna, de elvette. Néhány hónappal korábban szerencsétlenségére Beth is tanúja volt, amikor bátyja, Mick hülyéskedett, és leejtette Orozco másik távcsövét. Akkor is jelen volt, amikor a férfi alaposan megmosta a fiú fejét miatta, és ezért az azóta is rettegett a távcsövek kezelésétől. A lépcsőn leereszkedni éppolyan veszélyes volt, mint fölmenni rajta, de legalább gyorsabb 115

Hamvaiból a Főnix

is volt és nem került annyi fáradságba. Kyle és Csillag a főbejárathoz érve Orozcót és Grimaldi három emberét halk, de fűtött beszélgetés közben találták a boltív alatt. Mind a négyen fel voltak fegyverkezve, Orozco szokásos M16osával és Berettájával, a többiek az épület vadászpuskái és lefűrészelt csövű puskái közül néhánnyal. Orozco felnézett, amikor Kyle és Csillag közelebb értek, és magához intette őket. – Jelentést! – mondta. – Legalább nyolc ember és tizenkét szamár közeledik kelet felől – mondta Kyle. – Talán kereskedők, de egyiküket sem ismertem fel. Egy alacsony, kopaszodó férfi, Wadleigh felhorkant. – Kereskedők miatt riasztottál bennünket? – kérdezte. – Egyiküket sem ismertem fel – ismételte Kyle makacsul. – Ki tudja, kicsodák? – Kereskedők, kölyök – magyarázta Wadleigh eltúlzott türelmességgel. – Már önmagukban az állatok ezt bizonyítják. Hacsak nem gondolod, 116

Timothy Zahn

hogy valaki szamárkölcsönzőt alapított a Los Angeles-i bandák számára? – Orozcóra nézett. – Azt hittem, a kavicsos rendszernek elég árnyalata van ahhoz, hogy ne kelljen mindig csapot-papot otthagynunk és menetkészültségbe vágnunk magunkat, valahányszor egy őrszem begyullad. – Ezt gondolja? – kérdezte Orozco nyugodtan. – Hogy Reese csak begyulladt? Ez a szakmai katonai véleménye? – Ne jöjjön ezzel a szakmai katonai szarsággal – mondta bosszúsan Wadleigh. – Talán én nem voltam őrmester a seregben, de tudok egyet s mást a taktikáról és a stratégiáról. – Biztos vagyok benne – értett egyet Orozco. – Mit javasol tehát, mit tegyünk? Wadleigh a szemét forgatta. – Jól van – morogta. – Mivel amúgy is félbeszakítottak bennünket, akár le is játszhatjuk. – Köszönöm – mondta Orozco. – Szedje össze a lövészeit és menjenek a helyükre! 117

Hamvaiból a Főnix

– Persze. – Wadleigh ismét Kyle-ra nézett, majd intett a másik két férfinak, és az előtéren keresztül az épület hátsó traktusába vezető folyosó felé indult. Orozco hagyta, hadd menjenek el az előcsarnok közepén álló, törött szökőkút mellett, aztán megköszörülte a torkát. – Egyébként pedig, Wadleigh – kiáltotta utánuk elég hangosan, hogy a balkon túlsó végében is hallani lehessen –, a menetkészültség mozgásra vonatkozik, amire maga gondol, az a tűzkészültség. Wadleigh szúrósan pillantott hátra. Kyle-nak úgy tűnt, a tekintetébe szégyen is vegyült, de aztán a férfi visszafordult és egy szó nélkül továbbment. Néhány pillanattal később ő és társai eltűntek a folyosón. – Hülye! – mondta halkan Kyle. – Így beszél egy katona a feletteseiről? – kérdezte Orozco. Kyle elfintorodott. – Nem, uram. Elnézést. – Így már jobb – biccentett Orozco. – Persze ez mit sem változtat a tényen, hogy Wadleigh 118

Timothy Zahn

valóban hülye. De olyan hülye, aki hajlandó puskát ragadni és megvédeni az otthonunkat és az életünket, emiatt pedig a tiszteletedet érdemli. Nos. Mi a véleményed a látogatókról? – Valószínűleg tényleg csak kereskedők – ismerte el Kyle. Wadleigh bosszúságát elviselte, de Orozco kitartó tekintete alatt határozottsága zavart maflasággá olvadt. – Bizsereg még a tarkód? – firtatta Orozco. Kyle elgondolkodott. – Azt hiszem – mondta. – Igen. – Akkor helyesen cselekedtél – mondta Orozco. – Mindig hallgass az ösztöneidre! Mi a tipped, mikor érnek ide? – Talán tíz perc múlva – válaszolt a fiú. – Talán kevesebb. Elég gyorsan haladtak. – Csak nem? – tűnődött el Orozco. – Érdekes. – Miért? – kérdezte Kyle. – Mert a gyors mozgás felkelti a figyelmet, amit manapság jobb elkerülni – mondta Orozco. – Különben is, a környéken üzletre számító házalók és kereskedők általában nem rohannak át a területen. Hacsak nincs rá jó okuk. 119

Hamvaiból a Főnix

Baljába vette M16-osát, és előhúzta Berettáját. – Tessék – fordította meg a pisztolyt és nyújtotta át Kyle-nak. – Te és Csillag kerüljetek védő pozícióba a szökőkút jobb oldalán! Én vagy a mellkasom előtt vagy a látogatókra szegezve fogom tartani a puskám. Ha minden rendben, a mennyezet felé emelem majd a csövét. – Akkor előjöhetünk? – Vagy maradhattok rejtve – mondta Orozco. – A ti döntésetek. Ha azonban leengedem a csövet a padló felé, kezdjetek lőni. Ne feledjétek: először a fegyvereseket kell leszedni! – Igenis. – Kyle fogta a pisztolyt, ellenőrizte a biztosítószeget, a töltényeket és a tárat, ahogyan Orozco tanította neki. Aztán dobogó szívvel intett csillagnak, és átkelt az előtéren a szökőkúthoz. ***

120

Timothy Zahn

Orozco hét percig számolt, amikor lábak csoszogását és paták dobogását hallotta a déli utcáról. Ez már önmagában is szokatlan volt. Az épület boltíves kapujától másfél háztömbnyire egy régi busz feküdt az oldalán, valószínűleg a végítélet napja óta ott rozsdásodott. A busz váza még mindig meglepően szilárd volt, ami ideális hellyé tette egy rajtaütésre. Orozco néha eljátszott a gondolattal, hogy őrhelyként használja, de arra jutott, hogy a kommunikációs vonalak az épülethez túl bizonytalanok ahhoz, hogy bármelyik fiatal őrszem számára biztonságosak legyenek. Az idegenek azonban nem tudhatták, hogy a busz ártalmatlan volt, ezért azok, akik a Morcos Rossz Angyalokhoz tartottak, általában észak felől az egész helyzetet kikerülték. Ez az új csapat vagy elég erős volt, hogy ne kelljen aggódnia az esetleges csapdák miatt, vagy volt valami – vagy valaki – északon, amit még fontosabbnak tartottak elkerülni. 121

Hamvaiból a Főnix

Akárhogy is, a reggel nagyon csúnyán is véget érhet. Orozco készenlétbe emelte az M16-ost a mellkasa előtt, és felkészült a harcra. Ha valóban támadás készült, a rablók higgadtan viselkedtek. Az első férfi, aki felbukkant, lőfegyvert viselt egy tokban, de két kezével a Kyle által említett szamarak közül kettő kötőfékjét szorongatta. Arcát menet közben felfelé fordította, szemmel láthatóan a boltív fölött keresett valamit a falon. Orozco hagyta, hadd jöjjön három lépéssel közelebb, aztán köhintett. – Jó napot! – köszönt. A férfi összerezzent, és azonnal megtorpant, tekintete az épületről Orozcóra és a géppuskájára villant. – Jó napot! – köszönt óvatosan. Hangján enyhe akcentus érződött, valószínűleg nem az angol volt az anyanyelve. – Elnézést a betolakodásért. A Moldávia Los Angelest keresem. 122

Timothy Zahn

– Hallottam már róla – bólintott Orozco. – Luxusapartmanok Los Angeles szívében, már napi nyolcszáz dollártól. A másik kicsit visszahőkölt, talán azon töprengett, hogy a katonai gépfegyvert tartó férfi agyát megsütötte-e a sugárzás. – Ööö… – kezdte. – Persze már rég vége – folytatta Orozco, figyelmesen fürkészve a férfi arcát. – Ha viszont a Morcos Rossz Angyalok is érdekel, ahol a szobák jóval olcsóbbak, az már más történet. A másik homlokán szaporodtak a ráncok. Aztán váratlanul eltűntek. – Ó, értem – mondta, láthatóan megkönnyebbülve. – Megváltozatták a nevet. – Megint összevonta a szemöldökét. – Morcos Rossz Angyalok? Orozco vállat vont. Egy második és harmadik férfi is tűzvonalba lépett, mindkettejük keze látszott, szamárkötőféket fogtak. – Jobban illik rá, mint a Moldávia Los Angeles – mondta. – Ki maga? 123

Hamvaiból a Főnix

– Nguyennek hívnak – mondta a férfi, és válla fölött a másik kettő közül az első felé biccentett. – Ez itt Vuong, a másodtisztem. Chuck Randalltól vagyunk, Keeper's Pointból. – Csak nem? – mondta Orozco, és feszültsége alábbhagyott valamelyest. De csak kicsit. Nguyen jól mondta a neveket, de száz módon is hozzájuk juthatott. – Hogyhogy Randall nem maga jött? – Nem sokat utazgat manapság – mondta Nguyen komoran. – Két hónapja térd alatt elvesztette a jobb lábát. Valami új, amit a Skynet kezd a folyókba engedni. – Új terminátormodell? Nguyen vállat vont. – Csak azt tudjuk, hogy fémből van, vízben mozog és rengeteg nagy foga van. Még senki nem nézte meg a pedigréjét. – Nem szeretnék udvariatlan lenni, de nem folytathatnánk odabent? – kérdezte Vuong, északra pillantva Nguyen válla fölött. – Mitől olyan sietős? – kérdezte Orozco. 124

Timothy Zahn

– Úgy egy mérföldre innen észrevettünk egy csapat rosszfiút, akik néhány háztömbre északra követnek – mondta Nguyen. – Nyolcan-tízen vannak, valamennyien állig felfegyverkezve. Nem tudom, észrevettek-e, vagy hogy tervezik-e egyáltalán, hogy erre fordulnak, de inkább szeretnénk eltűnni szem elől, mielőtt bármelyik megtörténne. Orozco grimaszt vágott. Még több puskás jampec, akiket meg kell leckéztetni, hogy tartsák magukat távol ettől az épülettől. Pont, amire szüksége volt. – Mindjárt végzünk – nyugtatta meg Vuongot. – Szóval ha Randall küldött, bizonyára azt is elmondta, kivel fogtok üzletelni. – Igen, bizonyos értelemben. – Nguyen ajka megfeszült. – De azt is mondta, hogy a Moldávia Los Angelest keressük. A jelek szerint a lába elvesztése nem befolyásolta a humorérzékét. – Úgy tűnik – mondta Orozco, még inkább felengedve. Csak aki ismerte Randallt, tudhatta, miket talál viccesnek. – Tehát kihez küldött? 125

Hamvaiból a Főnix

– Csak azt mondta, hogy kérdezősködjünk Em néni után – mondta Nguyen, és összevonta szemöldökét. – Nem hiszem… hogy az maga, ugye? – Aligha – válaszolt Orozco, és feszültségének maradéka is elillant. Ez Randall-lal közös tréfájuk volt, amit az ősz gazdálkodó a legutóbbi látogatásakor talált ki. – Vigye be az embereit meg a szamarakat… Jobbra, a szökőkút mögött van hely a számukra. – Köszönöm – mondta Nguyen, de nem mozdult Orozco meghívására. – De még egy belső viccnek is két oldala van. – Más szóval, honnan tudhatja, hogy az vagyok, akiben Randall szerint meg lehet bízni? – kérdezte Orozco. – Így van. – Nguyen biccentett. – Nem sértésnek szántam. – Nem is annak vettem – nyugtatta meg Orozco, tisztelete a másik iránt nőtt valamennyit. Az efféle óvatosság, az, hogy semmit nem vesz az ember készpénznek, ez volt manapság a túlélés kulcsa. – Itt van Em néni. 126

Timothy Zahn

Puskájával a mennyezetre mutatott, hogy Nguyen szemügyre vehesse a fegyvert. – Nguyen, köszönjön Em néninek. M16 néni, köszönj Mr. Nguyen-nek! Nguyen szája féloldalas mosolyra húzódott. – Örülök, hogy megismerhetem, Em nagysád! – mondta. – Ezek szerint maga Em néni őrzője és gyámja, Justo Orozco, az őrült őrmester? – Hívjon Macskacápának – mondta Orozco, és intett Kyle-nak és Csillagnak. – Ez itt Kyle és Csillag – tette hozzá, amikor a két gyerek előbújt rejtekhelyéről, és átvágtak az előcsarnokon. – Segítenek bevinni a szamarakat és lepakolni őket. – Ó… kissé félreértette a szándékainkat – mondta óvatosan Nguyen. – Nem feltétlenül szándékoztunk az összes árunkat maguknak eladni. – Ezt értem – mondta Orozco. – De a késői órát és azt figyelembe véve, hogy az Angyalok a legbiztonságosabb hely a környéken, reméltem, hogy éjszakára elfogadja a vendégszeretetünket. 127

Hamvaiból a Főnix

Nguyen egy pillanatig Orozco arcát fürkészte. Aztán ismét biccentett. – Köszönöm. Megtiszteltetés számunkra. – Jól van. Orozco Kyle-hoz fordult, amint a fiú és Csillag mellé értek. – Mr. Nguyen és a társai ma éjszakára a vendégeink – mondta a fiúnak. – Ők és az állataik a lenti konferenciateremben lesznek. Vezesd őket oda, és útközben szólj Pierre-nek, hogy maradjon a posztján, a többiek viszont lazíthatnak és segíthetnek neked elszállásolni a vendégeinket. – Értettem. – Kyle intett Nguyennek. – Erre! A fiú a konferenciaterem felé indult, oldalt haladt, hogy láthassa a kereskedők mozgását az előcsarnokon keresztül. Orozcónak feltűnt, hogy a Berettát nem tűzte az övébe, hanem továbbra is készenlétben tartotta. Nguyenhez és Orozcóhoz hasonlóan a fiú sem vett mindent készpénznek. Orozco várt, míg Nguyen csapatának utolsó tagja is beért, majd a boltív alá lépve intett az 128

Timothy Zahn

utca túloldalán gubbasztó lövésznek, hogy jöjjön be. Ha visszaér az épületbe, az őrmester majd rábízza a bejáratot. Utána Orozcóra hárul a kellemetlen feladat, hogy beismerje Wadleigh és a többiek előtt, hogy valóban, a Kyle által felfedezett csapat csak kereskedőkből állt. Ez valószínűleg még több megjegyzéshez vezet majd Kyle paranoiájával kapcsolatban, de ezt az itteni politikának köszönhetően Orozcónak szó nélkül el kell viselnie. Mint ahogy Kyle már korábban megállapította, Wadleigh hülye volt. Mi több, természetesnek vett mindent, és ez az incidens csak megerősíti lustaságában. Ha lenne igazság a földön, gondolta Orozco, Kyle sokáig életben maradna, Wadleigh-nek pedig gyors és kellemetlen halálban lenne része. Baker előbújt a lövészrejtekből, és átvágott az utcán. Orozco intett neki, majd a boltív mellett a földre mutatott, hogy az új őrhelyet megjelölje. Aztán M16-osát hóna alatt dajkálva átment az 129

Hamvaiból a Főnix

előcsarnokon, hogy pihenni küldje a fegyvereseket. Köztük Wadleigh csapatát. Nem, a világon nem maradt igazság. Szemernyi sem. Az igazság a végítélet napján meghalt.

130

Timothy Zahn

HATODIK FEJEZET Az esőcsatorna nyirkos volt, penészes, lábszárközépig állott víz töltötte meg, és olyan szűkösnek bizonyult, hogy Connor és David kénytelenek voltak összegörnyedni. De a föld alatt volt, távol a Fejvadászoktól és a T-600-asoktól. Ez már önmagában egy ligeti séta élményének szintjére emelte a feladatot. Már majdnem elérték céljukat, amikor Connor keskeny fénycsíkot vett észre a csatorna mennyezetén. Az elöl haladó David ugyanekkor szintén megpillantotta, és megálljt intett. – Neked is gyanús? – suttogta Connornak. Connor a halvány fényt tanulmányozta. Több helyen is elhaladtak már hasonló rések alatt, a legtöbbjük roncsolt vagy törött csatornafedél volt, amely egykor bejárást nyújtott az alagútba. 131

Hamvaiból a Főnix

De egyik korábbi fedél sem volt Skynet bázison belül. Ez azonban igen, és ezért nagyobb fokú óvatosságot igényelt. – Ha már eddig eljöttünk – súgta vissza Connor –, nézzünk körül! David bólintott, egy pillanat alatt feltekerte a vázlatos térképet, amelyet az alagútról készített, és a kabátzsebébe rejtette. Megragadta vállára vetett MP5-ös géppisztolyát, és elindult előre. Anélkül érték el a fénysugarat, hogy bármi rájuk ugrott, vagy ami még rosszabb, lőtt volna. A csatornafedél egy ötméteres betonakna tetején hevert, és a cső falába ágyazott rozsdás kapaszkodókon lehetett feljutni hozzá. Connor felnézett. Ez a bizonyos fedél nem repedt meg, csak kicsit félrecsúszott, vagy a talaj mozgásának, vagy a foglalat torzulásának köszönhetően. A rés keskeny volt, talán csak fél centiméter a legszélesebb pontján. A rés eredetéről jobban árulkodott, hogy már rég ott lehetett. Egy szívós inda fúrta magát a falba, ahova a sugár esett, gyökerei 132

Timothy Zahn

kikandikáltak a beton repedéseiből, leveleit úgy növesztette, hogy elnyelje a kevéske napfényt. Még ennél is feltűnőbb volt azonban a fedelet borító vastag rozsda- és porréteg, ami azt jelentette, hogy már jóval azelőtt háborítatlanul hevert félrecsúszva, hogy a Skynet berendezte bázisát a fenti raktárban. Talán a végítélet napjától fogva. David a jelek szerint ugyanerre a következtetésre jutott. – Tisztának tűnik – suttogta. – Vigyázzatok, ne mozgassátok! Connor bólintott, lefelé fordította válltokjában az MP5-ÖS géppisztolyát, és elindult felfelé a fokokon. Az első az óvatosság volt – ha a fedél felső oldalán is hasonló porréteg van, a mozgatás felkavarná. A Skynet terminátorai pedig jól értettek ahhoz, hogyan értelmezzék az Ellenállás jelenlétére utaló, hasonlóan apró jeleket. A fokok szerencsére tartósabbak voltak, mint ahogy arra a rozsdarétegből következtetni lehetett, és Connor gond nélkül elérte az akna 133

Hamvaiból a Főnix

tetejét. Jobbját áthurkolta a legfelső kapaszkodón, előhúzta bal kezével felderítőkészletét, és kitekerte a hajlékony, de kissé merev száloptikai kábelt. Fejére gumipántot húzott, jobb szeme elé illesztette a nézőkét, majd a kábel végét megfelelő szögben behajlította és kidugta a résen. Jó hír volt, hogy David térképe és navigációja pontosnak bizonyult. Valóban elérték a raktárt, amelyet Blair előző éjjel észrevett. Connor lassan körbeforgatta az optikai kábelt, és meglátott a jelzett Fejvadászok közül kettőt, amelyek továbbra is némán őrködtek a parkoló sarkain. A rossz hír pedig az volt, hogy az alagút nem vitte őket a raktár alá, ahogy David sejtette. Közel húzódott hozzá – a csatorna párhuzamosan futott az épülettel, a túlsó végénél pedig kissé elkanyarodott. A járat azonban határozottan a falon kívül esett. Lenézett Davidre, aki még mindig az akna aljában várakozott, és megrázta a fejét. A másik elfintorodott és bólintott, hogy megértette. 134

Timothy Zahn

Connor ismét fölemelte fejét, és belenézett a nézőkébe. Az alagút mellett húzódó fal nem tűnt teherbírónak. Olyan rozogának látszott, hogy érthetetlen volt, hogy bír ekkora tetőt megtartani. Talán a raktár belső szerkezetének köszönhető, hogy a fal gyengébbnek tűnt, mint amilyen valójában volt? Vagy a Skynet időt és fáradságot áldozott arra, hogy megerősítse az épületet? Nem deríthetik ki, hacsak nem mennek be. De akárhogy áll is a helyzet, alighanem orvosolni tudják néhány darab, fal aljára tapasztott C4essel. Connor éppen azon gondolkodott, hol lehetne legalkalmasabban elhelyezni a robbanószert, amikor egy T-600-as bukkant fel a távolabbi saroknál, és járőrként végigmasírozott a déli raktárfal mentén. Egyenesen a csatornafedél felé. Connor első gondolata az volt, hogy lerántja az optikai kábelt, de a mozgás vonzza a szemet, különösen egy terminátorét, és a gép már elég 135

Hamvaiból a Főnix

közel volt ahhoz, hogy egy ilyen apró mozgást is észrevegyen. Ha azonban a mozgást valami mással leplezni tudja… Jobbjába vette az optikai kábelt, és körmével lecsípte a növény legnagyobb levelét a szárával együtt. A nyíláshoz emelte, ügyelve, hogy a talajszint alatt maradjon. Aztán feszülten figyelve a terminátort, néhány centiméterre feltolta a levelet a résen, miközben visszahúzta a kábelvéget. A helyén tartotta a növényt – érezte, hogy a szellő belekap –, és visszatartotta a lélegzetét. Még a föld és az akna betonjának tompítása mellett is érezte a T-600-as lépteinek rezgést, ahogy a gép közeledett, majd megtorpant. Connor kényszerítette magát, hogy egyenesen tartsa a levelet, és azt kívánta, bárcsak látná, mit művel a terminátor. Azon töprengett, hogy a Skynet és az őr csak az élettelen birodalmukba behatoló zöld növényt vizsgálják-e, vagy átláttak az álcán és felfedezték a lent megbúvó védtelen embereket is. 136

Timothy Zahn

Aztán a fedelet váratlanul a helyére lökték, elzárva a rést, eltakarva a kevéske fényt és összezúzva a levelet. Miközben Connor arcára és vállára rozsdaszemcsék szitáltak, érezte a továbbhaladó terminátor lépteinek dübörgését. Óvatosan, immár teljes sötétségben mászott le az aknán Davidhez. – Terminátor? – suttogta David. Connor bólintott. – Járőr, úgy vélem. – Mit csinált azzal a levéllel? – Nem akartam, hogy a T-600-as észrevegye az eltűnő kábelt – magyarázta Connor –, de nem kockáztathattam azt sem, hogy kint hagyom. Ezért hagytam a terminátornak valami ártalmatlant, amit észre vehetett. David helyeslően mordult. – Még jó, hogy a mozgásérzékelőjüknek vizuális megerősítésre van szükségük – mondta. – Ki gondolta volna, hogy a növényeket is utálják? Connor elfintorodott. 137

Hamvaiból a Főnix

– Persze, hogy utálják a növényeket. Azok oxigént lehelnek ki, az pedig oxidálja a fémeket. Amikor kiirtják az embereket, lefogadom, hogy az állatok és a növények lesznek a következők. – Ameddig a zellerrel kezdik, semmi kifogásom ellene – mondta David. – Mi a helyzet a raktárral? – Azt hiszem, van valami, amit az alagútból is megtehetünk – válaszolta Connor. – Nem volt hiábavaló az utunk, ha erre gondol. – Jó – mondta David. – Ezek szerint most eltűzünk innen? – Kisvártatva – felelte Connor, miközben óvatosan feltekerte a kémkábelt, és visszatette a tokjába. – Amíg itt lent vagyunk, nézzük meg, merre vezetnek még ezek az alagutak. Kis szünet támadt. – Van valami különleges oka, miért kíváncsi rá? – kérdezte végül David. – Nem igazán – mondta Connor. – Van valami különleges oka, amiért maga nem? – Nem igazán – felelte David. – Csak ön után. 138

Timothy Zahn

***

Orozco egyik legkedvesebb gyermekkori emléke a termelői piachoz kötődött, amely minden szombaton vert sátrat a szomszédságukban. Még mindig emlékezett az emberek és árusok látványára és hangjára, az ételes kordákból áradó fűszeres aromájára, amely elkeveredett a görögdinnye, az eper és a friss kukorica illatával. Érezte, hogy anyja fogja a kezét, nehogy elszakadjon tőle a tömegben, mellkasához a rá bízott zacskót szorította. Nguyen árukínálata meg sem közelítette az emlékeket. De a végítélet napja utáni világban ez volt a legtöbb, ami bárkinek juthatott. – Ezek itt almamagok – mutatott Nguyen néhány fekete magra. – Nem valók mindenkinek – sok helyre és földre van szükségük. De ha ez megvan maguknak, akkor biztosíthatom, hogy szeretni fogják őket. – Attól tartok, nincs helyünk ilyesmire – mondta Grimaldi, végignézve a magok, palánták, érett zöldségek és magok halmain, 139

Hamvaiból a Főnix

amelyeket Nguyen emberei egy hosszú műanyag fóliára raktak. – De a saláta jól jönne. – Jó választás – mondta Nguyen. – De szüksége lesz hozzá némi cukkínire. – Igen, ez jól hangzik – egyezett bele Grimaldi, óvatosan simogatva az ajkát. Orozco a konferenciaterem hátsó falánál felsóhajtott. A Morcos Rossz Angyaloknak egész nagy kertjei voltak, és elkelne a zöldség, hogy kiegészíthessék a konzervet és tartós csomagolású élelmiszert, amit a városból gyűjtögettek. A gond csak az volt, hogy nem maradt helyük a terjeszkedésre. Kerteket csak a harmadik és a negyedik emeleten lehetett létesíteni, és minden négyzetcentiméter, ami legalább részben napfényt kapott, már így is tele volt hagyományos veteményessel vagy a hidroponikus kádakkal, amelyeket Morris és Clementi raktak össze. Szó szerint sehol nem volt egy talpalatnyi hely az épületben, ahová újabb kertet rakhattak volna. 140

Timothy Zahn

És ami még fontosabb, nem volt több drótkerítésük, amivel eltakarhatták volna a növényeket a Skynet vagy a környező épületekben lapuló portyázok szeme elől. Grimaldit azonban ez nem érdekelte. Még mindig bele volt csavarodva a vállalati „növekedj vagy csődbe jutsz” mentalitásba, amit cégvezetőként vallott a végítélet napja előtt, és minden erejével próbálta ezt a filozófiát a túlélésért küzdő kolóniára is ráerőltetni, amelyet korábbi hercegségének romjain épített. Az ő szemében a Moldávia Los Angeles – ahogy még mindig nevezte – sorsa az volt, hogy virágzó közösség legyen, önellátó város a városban, amely egy napon Los Angeles többi részét is kihúzza a hamuból. Természetesen nem fog megtörténni. A Morcos Rossz Angyalokra valójában a temetők sorsa várt. Előbb-utóbb a Skynet gondoskodik róla. Orozco Kyle-ra és Csillagra nézett, akik a Nguyen áruira áhítozó lakók csoportja mellett álltak. Kyle jó alkudozó módjára úgy tett, 141

Hamvaiból a Főnix

mintha korántsem érdekelné az egész annyira, mint valójában. Csillag azonban a fiú ravaszságától mentesen tágra nyílt szemmel bámulta a holmikat. – …tíz gallon benzinért – fejezte be Grimaldi. Orozco feleszmélt gondolatai közül. Mi a fenét ígért a főnök? – Várjunk csak egy percet – szólalt meg, otthagyva a falat, és a tömegen keresztül a főnök mellé tolakodott. – Tíz gallon? – Valami gond van, őrmester? – kérdezte Grimaldi hidegen, tekintete arra biztatta Orozcót, hogy merjen csak mindenki előtt vitatkozni vele. – Csak azt akartam Mr. Nguyen tudomására hozni, hogy más csereáruink is vannak – mondta Orozco. – Vannak mechanikus rendszereink, szerszámaink, csatornázási eszközeink, elektromos alkatrészeink… – Köszönöm, hogy emlékeztet a jelenlegi készletünkre – szakította félbe Grimaldi. – Biztos vagyok benne, hogy Mr. Nguyen is 142

Timothy Zahn

méltányolja. Viszont jobban érdekli őt a benzintartalékunk. Orozco Nguyenre nézett, és megpillantotta a szemében az óvatos tüzet. Valóban kellett neki a benzin, méghozzá nagyon. – Remélem, emlékszik, hogy a készletünk nem kimeríthetetlen. – Persze – válaszolta Grimaldi színtelen hangon. – De a benzin a jövő ígérete. Az étel pedig a jelené. Orozco arca megrándult. Ennyit a további vitáról. Amint Grimaldi a szlogenek és aforizmák talajára lépett, az azt jelentette, hogy már döntött. Onnantól kezdve még a tanács sem tudta megingatni. – Jól van – mondta. – Holnap reggel az lesz az első dolgunk, hogy összeszedjük. – Jobb szeretném most megkapni, ha nem gond – szólalt meg Nguyen. – Grimaldi főnök azt mondta, minél hamarabb át akarja ültetni a palántákat, és biztos vagyok benne, hogy megértik, ha a növényeink összekeverednek a 143

Hamvaiból a Főnix

magukéval, akkor nehéz lesz megkülönböztetni őket. – Remélem, nem azt sugallja, hogy megszegnénk a szavunkat – vonta fel a szemöldökét kissé Grimaldi. – Természetesen nem – nyugtatta meg Nguyen. – De bármi történhet, Ezt meg kell értenie. – Akkor is… – kezdte Grimaldi. – Nem gond – mondta Orozco, elejét véve a haszontalan vitának. Még mindig elég volt a fény, és a legtöbb banda a környéken nem bújt elő sötétedésig. – Adják kölcsön az egyik szamarat, és Kyle-lal elmegyünk a benzinért. Remélem, hoztak magukkal saját kannákat? – Igen, van néhány összecsukható műanyag kannánk – mondta Nguyen. – Ha kívánja, én vagy valamelyik emberem magukkal mehet segíteni. – Nem szükséges, köszönöm – nyugtatta meg Orozco, és intett Kyle-nak. Nem volt olyan naiv, hogy egy csapat idegennek megmutassa, hol rejtegetik a benzinüket. – Kyle, váltsd ki a 144

Timothy Zahn

coltot a fegyverszekrényből, és tedd el! Mr. Nguyen, csak vezesse a szamarat a bejárathoz, legyen szíves! Orozco és Kyle öt perccel később kiléptek a boltív alatt, átvágtak az utcán, és egy keskenyebb keresztutca felé indultak, amely a lövészlesnek helyet adó épület északi fala mentén húzódott. Az őrmester mellett egy kannákkal megrakott szamár bandukolt szakadozott kötélvégen. Csillag, mint mindig, Kyle mellett sétált. – Tartsátok nyitva a szemeteket! – figyelmeztette őket Orozco halkan, amint elérték az első sarkot és délre fordultak. Hátrapillantott, hogy meggyőződjön róla: Nguyen emberei közül senki nem követi őket. – Elvileg minden rendben, de lehet, hogy valamelyik banda elsőzik. – Mi az az elsőzés? – kérdezte Kyle. Orozco elfintorodott. – Valami, amivel az éttermek és a boltok bevonzották a vásárlókat. Akik korán érkeztek, 145

Hamvaiból a Főnix

megszerezhették a legjobb falatokat. Mi nem akarunk jó falatok lenni. – Ó! – mondta Kyle. – Boltokról szólva, a délkeleti őrhelyről hiányzik a takaró. – Tudom – mondta Orozco. – Ne aggódj miatta! – Ellis vitte el? – firtatta Kyle. – Megnéztem, és ő volt az előttünk lévő váltásban. Orozco felsóhajtott. – Igen, ő vitte el – mondta. – És valamennyi ételt és egy .22 kaliberest is. Kyle rámeredt. – Elment? – Úgy néz ki – mondta Orozco. – Ezt tartsd meg magadnak, kérlek. Még nem mondtam meg a főnöknek, és nagy balhé lesz, ha rájön. Várjunk, míg a vendégeink távoznak, és majd utána, magunk között megosztjuk vele. – Oké – szólt Kyle, még mindig zavartan. – Miért lépett le így? – Talán csak elege lett ebből a helyből – mondta neki Orozco. 146

Timothy Zahn

– Vagy az emberekből, vagy a kajából vagy a munkából. Vagy csak az a fajta, aki nem bír sokáig a fenekén maradni. Ismertem pár olyat. A rég lerombolt benzinkúthoz tartozó föld alatti üvegszálas tartály, amelyben a benzinkészlet volt, három háztömbnyire esett a Morcos Rossz Angyalok főépületétől. Több száz ilyen kút állt valaha Los Angeles területén, és Orozco úgy sejtette, hogy a készlet nagyja még mindig odalent van és csak arra vár, hogy valaki megtalálja. A nehézség, mint mindig, abból állt, hogy ha az ember talált valami értékeset, meg is kellett azt tartania. Az út, amelyet Grimaldi és emberei építettek a tartályhoz, sokat tett az Úgy érdekében: a főbejárat csak egy újabb romnak látszott, és a fő csapástól több alagút is elvezetett, amelyek visszavitték a látogatókat a felszínre. Grimaldi zsenije a titkos ajtóban nyilvánult meg, amely a tartály termébe vezetett. Úgy riglizte meg, hogy csak annyira nyíljon, hogy egy tízéves vagy még fiatalabb gyerek 147

Hamvaiból a Főnix

átpréselhesse magát rajta. Odabent elég volt néhány gerendát odébb rakni, hogy az ajtó tovább nyíljon. Addig azonban a felnőttek és a kamaszok nem járhattak sikerrel. Az ajtó elég erős volt, hogy a leghatározottabb fizikai támadások kivételével mindennek ellenálljon, és ha valakinek sikerülne is erőszakkal kifeszegetnie, a mennyezet ráomolna. Orozco annyival járult hozzá a megoldáshoz, hogy amikor csak lehetett, Kyle-t használta erre a feladatra. Még az Angyalokban is kevesen ismerték a benzin helyét, és csak Orozco, Grimaldi és néhány másik ember tudta, hogyan működik a különleges ajtó. Csillag olyannyira része volt Kyle minden megmozdulásának, hogy senki nem gondolt semmi különösre, amikor a fiú árnyékában látta caplatni. Senki nem is álmodott volna arról, hogy jelenléte a benzinfejtésnél egyáltalán szükséges, nemhogy még létfontosságú is. Orozco és Grimaldi pontosan ezt akarták. A benzint szinte kizárólag csereárunak használták, 148

Timothy Zahn

és akkor is csak módjával, semmit nem használtak belőle az épület saját tevékenységeihez. Ennek eredményeképpen az ötéves fokozatos csapolgatás után is még félig volt a tartály. Orozco mindent meg kívánt tenni azért, hogy a Morcos Rossz Angyalok – és csak ők – szívják le az utolsó cseppeket. A többi teherhordó állattól eltérően, amikkel Orozcónak az évek során dolga volt, ez a szamár nyugodtan hagyta magát az álcázott bejárat mögötti szűk alagútba vezetni. A férfi erős kézzel fogta a kötőféket, figyelt minden jelre, ami megbokrosodásra utalna. Elérték az ajtót, Csillag bebújt, két perc múlva pedig Orozco már óvatosan megtöltötte Nguyen kannáit a tartályba szerkesztett csap segítségével. Azt kifejezetten vékony sugárra tervezték a félrefolyás elkerülésére, és az ígért tíz gallon kitöltése több mint tizenöt percig tartott. Orozco ellenőrizte, hogy jól elzárta-e a csapot, majd visszaállította a biztonsági rendszert, amelynek 149

Hamvaiból a Főnix

célja a katasztrófaszámba menő elfolyás megakadályozása volt, ha netán a csap nem zárna rendesen, végül elindult a kamrából az alagútba. Csillag visszazárta az ajtót, hogy csak résnyire nyíljon, helyükre tette a gerendákat, és csatlakozott a többiekhez. A szamarat nehéz lett volna megfordítani, ezért Orozco inkább az egyik hamis járat mellett döntött. Az egy háztömbnyire a belépési ponttól vitte őket a felszínre, és Orozco némi tájékozódás után hazafelé vezette csapatát. Még két háztömbnyi utat kellett megtenniük, amikor két sovány és mocskos kamaszfiú bukkant elő az utca két oldalán a romos benyílókból, előttük öt méterre. – Állj vagy lövök! – parancsolta az egyikük, és két kézzel hosszú csövű revolvert szegezett Orozco mellkasára. Orozco gyomra összeszorult. Egyik sem volt helyi kölyök, legalábbis ő nem ismerte fel őket. Vajon ez lett volna annak a bandának az 150

Timothy Zahn

előőrse, amelyet Nguyen és az emberei vettek észre befelé menet? – Nyugi – mondta csillapítóan. – Biztos vagyok benne, hogy üzletet tudunk kötni. – Nicsak, nicsak! – érkezett egy újabb hang jobbról. Orozco odafordult, és még hat fiatalt látott egy hosszú kalyibából elősorjázni, amelyet mintha csak repedezett gipszkartonból építettek volna. A legelső fiú még az őrénél is nagyobb revolvert fogott a kezében, a többiek késeket és törött vasrudakból készített bunkókat markoltak. – Ma éjjel megütöttük a főnyereményt, srácok – folytatta a revolveres kölyök. A szamárra szegezte a fegyvert. – Van vacsoránk – Orozco tokban pihenő Berettájára emelte a csövet –, még több fegyverünk… Revolverével Csillagra mutatott. – És még szórakozás is került.

151

Hamvaiból a Főnix

HETEDIK FEJEZET Soha ne ess pánikba! Orozco gyakran ismételt figyelmeztetése visszhangzott Kyle agyában, miközben a hat kamasz laza félkörbe rendeződött és hármuk felé indult. Soha ne ess pánikba, soha! Mégis nagyon nehéz volt nem tenni. Neki és Orozcónak volt ugyan fegyverük, de azok a tokjukban pihentek az oldalukon. A két kölyök pisztolya pedig már szabadon volt és célzásra emelve. – Nyugalom! – kiáltotta ismét Orozco. – Nem akarunk bajt. – Talán mi szeretjük a bajt – vágott vissza a vezetőjük. Pár lépéssel megelőzte a bandáját, revolverét Orozco hasára szegezve indult áldozatai felé. 152

Timothy Zahn

– Talán, de biztos vagyok benne, hogy a haverjaid törött csontok helyett inkább árunak örülnének – válaszolta Orozco, és maga mögé nyúlt, hogy szelíden, de határozottan hátra és kicsit jobbra lökje Kyle-t. Csillag megrángatta Kyle ingujját. – Ne most! – mormolta a fiú, és kétségbeesetten törte a fejét. Ha nagyot lép jobbra, amerre Orozco tolta, a szamár és a kamaszok többsége közé kerül. Így talán lenne esélye előhúzni a coltot és kicsit egyenlíteni. De nem, ez nem működne. Még ha a szamár fel is fogná az onnan érkező lövéseket, Kyle továbbra is az utcán lejjebb álló kölyök lővonalában maradna. Hacsak Orozco nem tervezi a saját testével elállni az utat. Ezt jelentette a kis lökés? Kylenak fedezékbe kéne ugrania és annyi támadót leszednie, amennyit csak tud, mielőtt valamelyikük kilövi Orozcót? Vagy őt? Vagy Csillagot? A kislány ismét megrángatta Kyle karját, ezúttal erősebben. 153

Hamvaiból a Főnix

– Mi az? – vakkantotta Kyle, és dühösen lenézett. A gyerek határozottan a szemébe nézett, és ujjai egy szót írtak le. Üres. Kyle összevonta a szemöldökét. Üres? Mit jelent…? Aztán rájött, és tekintete Csillagról az utcáról rájuk szegezett pisztolyra rebbent. Látta a halvány fénypontokat, amelyek vidáman átcsillogtak a revolver tárán. A pisztoly üres volt. Kyle visszanézett a bandavezérre, aki még mindig Orozco felé tartott. Vajon az ő fegyvere is üres? A kölyök alacsonyan tartotta, a férfi derekára célozva vele a mellkasa vagy a feje helyett, Kyle nem látott bele a tárba. De nem számított. Amint a fiú eléri őket és ráteszi a kezét Orozco berettájára vagy Kyle coltjára, lesz töltött fegyvere. Ha Kyle cselekszik, akkor most kell megtennie. A kölyök már majdnem odaért hozzájuk, szabad keze Orozco fegyvertokja felé nyúlt. Kyle összeszorította fogát, gyorsan jobbra 154

Timothy Zahn

lépett, a szamár mellé hajolt, és előhúzta a coltját. – Ne mozdulj! – parancsolta. A bandavezér feje Kyle felé fordult, szemében meglepetés és harag villant, pisztolya az új fenyegetés felé fordult. Abban a pillanatban Orozco előrelépett. Aztán egy olyan mozdulatsor következett, amelyet Kyle soha nem volt képes gondolatban visszafejteni: a bandavezér száznyolcvan fokban megpördült, pisztolyt tartó keze háta mögé szorult, miközben a cső ártalmatlanul az aszfaltra mutatott, Orozco bal karja pedig a srác nyaka felé kúszott, hogy szorosan átkulcsolja a nyakát. – Ahogy a barátom mondta – szólt Orozco. – Senki ne mozduljon! – Engedd el! – acsargott a pisztolyos az utcán, üres revolverével fenyegetően bökött Orozco felé, miközben bandája megmozdult és a korábbi áldozatok felé lódult. Tompa reccsenés hallatszott a bandavezér kicsavart karja felől. A kölyök felkiáltott 155

Hamvaiból a Főnix

fájdalmában, revolvere a törött aszfalton koppant. Orozco egy pillanattal később elengedte a fiú csuklóját, előhúzta Berettáját, és karja hajlatába fogva a vezér fejét két közeledő kamaszra szegezte pisztolyát. – Csak kétszer mondjuk el, hogy ne mozduljatok – figyelmeztette őket halkan. A fiúk megtorpantak. – Csatlakozzatok a többiekhez! – hívta őket Orozco, Berettája csövével az öt kölyökre mutatva, akik még előtte álltak szétszóródva. – De előbb tegyétek a földre a fegyvert! A két tinédzser engedelmeskedett. Orozco Berettájával követte őket vissza a bandáig, és most már hét gyűlölettel teli szempár meredt Kyle-ra a colt csöve fölött. – Megmondom, mi fog történni – mondta Orozco a feszült csendben. – Leteszitek a fegyvereiteket – mindet –, aztán elsétáltok. És nem jöttök vissza. Soha többé. A vezér káromkodni kezdett. Orozco megszorította a nyakát, és a szitkoknak vége szakadt. 156

Timothy Zahn

– Ez a könnyebbik út – folytatta Orozco. – A másik, hogy megölünk benneteket, hogy soha többet ne háborgathassatok bennünket. – Hátrahúzta Berettáján a biztosítékot. – Most azonnal. Kyle érezte, hogy nyakán izzadság gyűlik. Látta már Orozcót más bandákat így megfenyegetni, és eddig mindegyik visszavonult. És ha ezek nem? Vajon Kyle képes lesz-e hideg vérrel tüzet nyitni más emberekre, ha a harc mellett döntenek? Akár a saját életének megmentése érdekében? Érezte, hogy Csillag végigsimítja a karját… és a kérdések és a bizonytalanság rögtön átadták helyüket a hideg eltökéltségnek. Mert nem csak saját magát védené. Hanem Csillagot is. És kerül, amibe kerül, megteszi. Akármi is az ára. Talán a többi kamasz meglátta az arcán a változást. Talán nem, csupán kiszámolták az esélyeiket. Akárhogy is, egyikük mély levegőt vett, és kését az úttestre ejtette. Egy pillanattal 157

Hamvaiból a Főnix

később a második is követte, majd a harmadik, míg végül mindannyian fegyvertelenül álltak előttük. Elveszettnek és nevetségesnek tűntek, mivel még mindig tehetetlen dühvel meredtek a trióra. – Jó – mondta Orozco. Elvette karját a vezér torkáról, és a kölyköt a banda felé lökte. A kamasz néhány lépéssel a csapata előtt megállt és megfordult, csuklóját markolászva dühösen visszanézett. – Javasolom, délre induljatok – mondta Orozco. – A lakottság a zéró ponthoz közeledve csökken, ezért kell még lennie helynek, ahol otthont teremthettek magatoknak. Mostanra a sugárzás már a veszélyes szint alatt lehet. – Mintha érdekelne bennünket, miközben éhen halunk – motyogta egyikük. – Még mindig rengeteg az étel, amit összegyűjthettek – nyugtatta meg Orozco. – Vagy koplalhattok is, ha ez jobban ínyetekre van. Nekem mindegy. Kyle futó léptek hangját hallotta balról. Megfordulva Wadleigh-t látta a sarkon 158

Timothy Zahn

befordulni és három másik férfit a Morcos Rossz Angyalokból, kezükben készenlétben tartott puskák és lefűrészelt csövű lőfegyverek. A kamaszok is meglátták őket, és ezzel az ellenállás vagy cselvetés utolsó gondolatai is elillantak. Talán kegyetlenek és züllöttek voltak, de a tény, hogy ilyen sokáig életben maradtak, azt bizonyította, hogy nem ostobák. – De akárhová mentek is – folytatta Orozco –, higgyétek el nekem, hogy ezen a környéken nincs semmi keresnivalótok. A vezér pillantása vonakodva visszarebbent Orozcóra. – Igen, vettük az adást – sziszegte. – Helyes – mondta Orozco. – Most szedjétek össze, ami holmitok abban a tákolmányban van, és indítsatok! Fél órát adok nektek. Ha utána bárkit is látunk itt közületek, felszólítás nélkül lövünk. – Eredj a pokolba! – mormolta a vezér, de szavai mögött nem volt tűz, csak tompa beletörődés. 159

Hamvaiból a Főnix

– Már ott vagyok – felelte Orozco komoran. – Mint ahogy mindenki más is. Tartogasd az erődet a Skynet és a terminátorok elleni harcra, ne a többi ember ellen! A kölyök felhorkant. – Na persze. – Komolyan beszélek – győzködte Orozco. – Szeretsz vezér lenni? Jó. Szükségünk van vezérekre. De vezesd az Ellenállás egy sejtjét, ne egy bandát. A kölyök csak felmordult és hátat fordított. Átvágott a csoportján és bement a rozoga házba. A többiek egyenként követték, néhányan menet közben Orozcóra pillantottak, mások viszont teljesen figyelmen kívül hagyták. Mire Wadleigh és a többiek megérkeztek, mindannyian eltűntek a kalyibában. – Jól vannak? – kérdezte Wadleigh zihálva, és megállt. – Az őrszem jelezte, hogy bajba kerültek. – Igen, de már kikeveredtünk belőle – nyugtatta meg Orozco. – Köszönjük a jól időzített érkezést. Sokkal könnyebb volt 160

Timothy Zahn

meggyőzni őket így arról, hogy jobb, ha távoznak. – Reméljük – morogta Wadleigh. – Mi legyen azokkal? – intett az utcán heverő késekre és revolverekre. – Magunkkal visszük – mondta Orozco. – Kyle, te és Csillag szedjétek össze ezeket! Beletehetitek abba a zsákba, ami a szamáron lóg. – Jó – válaszolta Kyle. Intett csillagnak, eltette coltját, és megragadta a zsákot. Megkerülte a szamarat és kezdte felszedegetni az eldobált fegyvereket. Az egyik kés megragadta a figyelmét, és egy pillanatra megemelte, érezve, ahogy a penge súlya kényelmesen a tenyerébe fekszik. Feltűnt neki, hogy némelyik fiú úgy fogta a kést, mint aki tudja, mit csinál. Gondosan betette a fegyvert a többi mellé a zsákba, és eszébe véste, hogy később rá kell kérdeznie Orozcónál. 161

Hamvaiból a Főnix

Az őrmester már megtanította lőni és robbanószereket készíteni. Talán Kyle megtanulhat késelni is. ***

A nap már lenyugodni készült egy sor fakó, rózsaszín szegélyű felhő mögött, amikor Blair végre megérkezett az új hangárba, ahol ő és Yoshi az A-10-eseket tárolták. Abból kiindulva, milyen állapotban volt a repülőgépe, amikor előző éjjel Wince-nek adta, arra számított, hogy nyüzsgést talál majd. A nagy, nyitott tér azonban csendes volt és sötét, nem zümmögtek csiszolókorongok és nem villogtak hegesztők. – Hahó! – szólt bele halkan a sötétbe, és visszalépett, hátát az ajtó melletti falnak vetette, keze a Desert Eagle markolatára fonódott. – Van itthon valaki? Újabb néma perc telt el. Aztán az A-10-ese mögött megmozdult egy árnyék, és Wince 162

Timothy Zahn

ismerős fehér hajbozontja bukkant fel a repülő farka mögül. – Ó! – mondta. – Te vagy az. – Másra számítottál? – morogta Blair, körülnézve a máskülönben néptelen hangárban. Ez a biztonsági színvonal nem az volt, amit elvártak. – Tulajdonképpen Yoshira – mondta Wince. – Egész nap itt volt, végül visszaküldtem a bunkerbe aludni. De tudod, mennyire engedelmeskedik az ilyen parancsoknak. – Amennyire én? – Körülbelül – helyeselt Wince. – De mivel te itt vagy, ő pedig nincs, segítenél? – Mire van szükséged? – kérdezte Blair, továbbra is a Desert Eagle-t markolva, és Wince felé indult. Ha van valaki az öreg mögött egy pisztollyal… De a gép farkát megkerülve látta, hogy Wince valóban egyedül volt. – Megpróbálom ezt odaerősíteni anélkül, hogy magamra vonnám a figyelmet – mondta a férfi egy páncéldarabra mutatva, amely az A-10-es 163

Hamvaiból a Főnix

farkának nyitott része alatt hevert – a nyílást teljesen körülvették a golyónyomok. Előző éjjel azok a Fejvadászok alaposan elintézték a repülőjét. – Egész délután itt zümmögtek a Fejvadászok a környéken – folytatta Wince –, és féltem beizzítani a hegesztőket. – Akkor mit használsz, szigetelőszalagot? – kérdezte Blair a lyukat szemlélve. Túl kicsinek tűnt a páncéldarabhoz képest, amelyet Wince bele akart szuszakolni. – Majdnem – vigyorgott Wince, és letekerte egy címke nélküli egyliteres doboz tetejét. – Ragasztót. Blair félrehajtotta fejét. – Csak viccelsz. – Csak ideiglenesen – mondta a férfi. – Holnap, amikor nem kell annyit aggódnom a kiszökő fénysugarak miatt, megpróbálom rendesen odahegeszteni. De addig a ragasztó is összetartja. – Oké – mondta Blair, a golyó ütötte lyukakat nézve a gép farkán, miközben orrát a ragasztó szaga facsarta. Wince készlete a világ 164

Timothy Zahn

legbüdösebb kotyvalékainak egy részét tartalmazta. – Nem gondolod, hogy le kéne szedned a többi darabot is, mielőtt ezt odaragasztod? – Ezalatt, gondolom, azt érted, hogy azért vegyem le, hogy kicseréljem őket? – kérdezte Wince, kiválasztva egy ecsetet, és elkezdte felvinni a ragasztót a törzs feltárt részére. – Szeretném. A gond csak az, hogy nincs mire lecserélni. Blair a többi sérült lemezre nézett. – Ó! – Rosszabb, mint az „ó” – mondta Wince komoran. – Még egy olyan menet, mint a tegnap esti, és Connor búcsút mondhat a légi támogatásnak. Gyorsan pörög kifelé a cserealkatrész- és páncélkészletem, és ami a kerozint illeti, egy tankolásnyi van mindkettőnek. – A nőre nézett. – Magunk között szólva, kezdek aggódni. – Isten hozott a klubban! – mondta Blair. – Remélem, találunk hasznos holmikat abban a raktárban. 165

Hamvaiból a Főnix

– A Skynet bázisán – bólintott Wince. – Igen, Yoshi mesélt róla. Ha engem kérdezel, teljesen elmebeteg ötletnek tűnik. – Nem vitatkozom – értett egyet vele Blair. – De jobb, mint sarokban nyüszítve meghalni. Különben is, elméletileg az összes terminátor odakint lesz és randalírozik, amikor Connor lecsap. Wince felhorkant. – Elméletben. Persze. Híres utolsó szavak. – Talán mégsem – mondta Blair. – Hallottad már, hogy a dongók nem tudnak repülni? – Tudománytalan legenda – húzta el száját Wince, megszemlélve az új ragasztóréteget, és ecsetje után nyúlt, hogy kijavítsa néhány helyen. – Ha a dongó fix szárnyú repülő lenne, nem lenne elegendő a szárnyfelülete, de a szárnyai gyakorlatilag félig forduló helikopterrotorként működnek. Úgy nagyobb a felhajtóerő, bőven elég ahhoz, hogy a dongó elröpködjön. – Pontosan erről beszélek – mondta Blair. – A Skynetnek megvannak a szabályai és a logikája, és ha azokhoz igazodunk, végül felőröl 166

Timothy Zahn

bennünket. Ezért új módszereket és új logikát kell keresnünk. – Mint például egy bázis megtámadása? – Pontosan. Wince megrázta a fejét. – Én csak egy egyszerű vidéki szerelő vagyok. Oké, azt hiszem, megvagyunk. Te fogd meg az elemnek azt a végét, én meg majd ezt emelem. A földön fekvő lemez sokkal nagyobbnak tűnt, mint a lyuk, amelybe szánták. A réshez emelve azonban kiderült, hogy pontosan akkora. – És most? – kérdezte Blair, amikor ő és Wince a helyére nyomták. – Legalább tizenöt percig itt kell tartanunk – mondta Wince. – Remélem, nem volt semmi más, amit tenni akartál volna. – Azt hiszem, rá tudok szánni egy keveset az értékes időmből – mondta Blair. – Különösen, hogy az én repülőmet rakjuk össze. A percek lassan vánszorogtak. Blair a lemez felé eső végének dőlt, érezte a közelében Wince vállának melegét. A hangár és a város csendje rátelepedett, az olaj, a fém és a ragasztó szaga 167

Hamvaiból a Főnix

az orrát csiklandozta. Gyomra megkordult, emlékeztetve, hogy reggeli óta nem evett semmit, és ahogy karjának és vallanak izmai kezdtek elfáradni, az elem egyre nehezebbnek tűnt. Abból kiindulva, hogy a ragasztónak képesnek kell lennie már valamennyire megtartani az elemet, egyszerre csak egy kézzel nyomta, és ez segített. – Miért Hickabick?. – kérdezte Wince váratlanul. Blair szeme sarkából ránézett. – Mi van? – A hívójeled – mondta Wince. – Hónapok óta töröm rajta a fejem, csak akkor nem jut eszembe megkérdezni, amikor itt vagy. – Egy rövidítés – magyarázta Blair. – HKBK – vagyis Hunter-Killer Beszarató Kapitány. Néhány magánhangzóval, a kiejthetőség érdekében megkapod a Hickabicket. – Aranyos – mondta Wince. – De kicsit szelíd, nem? Miért nem Hunter-Killer Arcbakúró? Lássuk csak… HKAK… Hikak. Még jobb. 168

Timothy Zahn

Blair visszafordította tekintetét a lemezre, torkában gombóccal. – Már foglalt – mondta, megpróbálva elűzni hangjából a régi fájdalmat. – Egy barátomé volt. Pete Teague-é. Egy hónappal azelőtt ölték meg a Fejvadászok, hogy csatlakoztam Connor csapatához. – Ó! – mondta Wince halkan. – Sajnálom. – Semmi baj – mondta Blair. – De amint mondtam, ez az ő hívójele volt. Csak… nem használhatom. – Mert az ő emléke? – Valami olyasmi – mondta Blair. – Biztos bután hangzik. – Nem, egyáltalán nem – nyugtatta meg Wince. – Köszönöm, hogy megosztottad velem. A teremre ismét csend borult. Blair azon kapta magát, hogy Wince kezére bámul, ahogy az övé mellett a lemezt nyomja, és agyán keserédes emlékek villantak át Pete-ről. Látta a repülőjét lángolva alázuhanni, miközben csapatuk maradéka az újabb terminátortámadás elől menekült. 169

Hamvaiból a Főnix

Blairnek még csak esélye sem volt elbúcsúzni tőle, vagy egy utolsó csókot adni neki. Még csak tisztességesen el sem temethette. De a hívójelét megőrizhette. Ennyit megtehetett. És hogy minden erejével azon legyen, hogy a férfi halála ne legyen értelmetlen. – Oké, ennyinek elégnek kell lennie – mondta Wince, félbeszakítva a nő gondolatait. – Engedjük el és nézzük meg, ott marad-e! A biztonság kedvéért azért a lábadat húzd el az útból! Óvatosan eleresztették a lemezt. Blair alaposan megnézte, de az elem nem mutatta semmi jelét annak, hogy le akarna válni. – Tökéletes – mondta Wince egy perc múltán. – Az éjszakát már átvészeli. Köszönöm. – Nem gond – mondta Blair, a repülő alá pillantva. Észrevette, hogy a pilonok még mindig üresek. – Ha a lyukakat betömted, felfegyverzel? 170

Timothy Zahn

– Úgy érted, ha betömtem a lyukakat, megjavítottam a hidraulikát és a bal csűrőkormányt? – kérdezte Wince. Blair elfintorodott. – Gondoltam is, hogy a csűrőkormány kicsit viccesen viselkedik. – Nem csak viccesen, de egyenesen röhejesen – mondta Wince szárazon. – De azt hiszem, képes leszek kis komolyságra nevelni. – Tudom – felelte Blair. – Bármire képes vagy. – De…? – kérdezte Wince. Blair összevonta szemöldökét. – De micsoda? – Ugyan már, Blair – nézett rá Wince sokatmondóan. – A hízelgést mindig őrült kérés követi. Bökd csak ki, de tartsd észben, hogy csak három Sidewinderem maradt, és még én sem vagyok képes sajtból és tízéves katonai élelmiszerkonzervekből újakat faragni. – Nem akartam több Sidewindert kérni – tiltakozott Blair, gondolatban letörölve azokat a 171

Hamvaiból a Főnix

listájáról. – Csak azt akartam megkérdezni, nem tudnál-e ezúttal több lőszert adni a GAU-8-hoz. – És mit javasolsz, hogyan tegyem? – kérdezte Wince. – Ezek a tölténytárak fix méretűek. – Tudom – mondta Blair. – De épp most állapítottuk meg, hogy te bármire képes vagy. – Te állapítottad meg – mondta Wince. – Nem emlékszem, hogy a szavazatomat kérted volna, nem beszélve a beszámításáról. Nem lenne egyszerűbb, ha kicsit kevésbé nyomnád a ravaszt? – Nem arról van szó, hogy túl gyorsan használom el – mondta Blair. – Hanem a Skynet mindig tudja, mikor fogyok ki. Esküszöm, az a rohadt számítógép számolja a töltényeket. – Valószínűleg tényleg így van – ismerte el Wince. – Nem, ez tényleg jó ötlet. Csak nem tudom, hogy képes leszek-e… – Css! – vágott közbe Blair, csendet parancsolóan feltartva kezét. Ismerős zümmögést hallott tudata peremén, egy HK 172

Timothy Zahn

fúvókáinak mély vibrálását, amely megrezegtette a hangár falait. Wince is hallotta. Megértése jelül bólintott, arca megfeszült. A zümmögés erősödött. Váratlanul a hangár bedeszkázott nyugati falán több száz tüzes fénypont és – csík szikrázott fel, ahogy a HK keresőreflektorai átvilágítottak a réseken és repedéseken. Wince arca megrándult, de csendben maradt. Blair ismét tokba zárt pisztolyára markolt. Csak ösztön vezérelte – szerencsés lövés lenne, ha az Eagle .44 kaliberes töltényei bármi kárt tudnának tenni a Skynet repülő szörnyeiben. A sugarak szöge megváltozott, ahogy a HK elrepült fölöttük, és futólag a mennyezetből, és nem a falból szivárgott vakító fény. A ragyogás hirtelen kialudt. Blair visszafojtotta lélegzetét. A sötétségbe meresztette szemét, és megpróbált rájönni, a HK moraja távolodik-e vagy még visszafordul egy második pásztázásra. Ekkor ismét felgyulladt a fény, ezúttal a keleti fal résein törve be. Ezúttal azonban nem a 173

Hamvaiból a Főnix

reflektorok szemet égető, teljes ragyogása volt, hanem lágyabb világosság, ahogy a sugarak visszaverődtek a földről, a törmelékhalmokról és a távoli épületekről. Blair és Wince egymásra néztek, és a férfi sóhajt imitálva felfújta az arcát. A nő bólintott, majd ujját ajkához emelte, hogy emlékeztesse: ne adjon hangot, míg a HK el nem hagyja a környéket. Wince válaszul biccentett, és megvárta, míg a morgás távoli zümmögéssé fakul, majd végleg elhalkul. – Ezt kellett egész nap elviselnünk – mormolta Wince fintorogva, ahogy kinyújtóztatta megmerevedett tagjait. – Istenem, mennyire védtelenek vagyunk itt! Minél hamarabb kijuttat minket Connor Los Angelesből, annál jobb. Blair óvatosan végigsimított a repülőjén sorakozó golyónyomok csipkés peremén. Wince-nek igaza volt. A Skynet sarokba szorította őket itt, és a hurok egyre szorul a nyakuk körül, valahányszor egyik patkánylyukból a másikba menekülnek. 174

Timothy Zahn

De hová mehetnének? Los Angeles több tucat kilométerre nyúlt el körülöttük minden irányba, pokolian hosszú út, ha az embernek minden holmiját a hátán kell cipelnie. A csapatnak nem voltak gépjárművei, és még ha találtak is volna olyan teherautót, amelyik működik, nem tudták volna megtölteni benzinnel. Ez azonban Connor gondja, nem az övé. A parancsnok majd kitalál valamit. Mindig így volt. – Legalább addig itt van ez a szép kis épület, hogy meg ne ázzunk – mondta. – Valójában jól jönne egy kis eső – vallotta be szomorkásán Wince. – Kicsit kitisztulna a levegő. – Megcsóválta fejét. – Mindenesetre jobb, ha visszatérsz a bunkerbe. Egyél valamit, aztán feküdj le! – Ne aggódj miattam, majdnem hat órát aludtam múlt éjjel – mondta Blair. – Épp arra gondoltam, hogy neked alighanem nagyobb szükséged van az alvásra, mint nekem. – Megdöntötte a fejét. – És ételre is. 175

Hamvaiból a Főnix

– Van itt némi kajám, amit nem volt időm megenni – mondta Wince a hangár hátulja felé biccentve. – Megfelezhetjük, ha akarod. – Nem kell, köszi – mondta Blair. Wince híres volt arról, hogy ennivalót tukmált rá másokra, akikről azt gyanította, hogy éhesebbek nála. Blair egymás után ötször bedőlt neki, míg végre rájött. – Nem vagyok éhes. – A te gyomrod adott ki hallható vészjelzéseket, nem? – emlékeztette a férfi fanyarul. – Gyere, bőven elég kettőnknek. – Amiből levonható az a következtetés, hogy legalább két étkezést kihagytál, nem csak egyet – vágott vissza Blair. – Tehát egyél, aztán aludj! Ez parancs. Wince szomorúan ingatta fejét. – Ti fiatalok – mondta tréfás búval. – Mindig csak parancsolgattok az idősebbeknek. – Nevezd felvilágosult önzésnek – mondta neki Blair. Neki sem kellett a szomszédba mennie válaszokért. – Nem akarom, hogy a repülőmön egy fáradt és éhes szerelő dolgozzon. 176

Timothy Zahn

– Ahá – szólt Wince. – Hát, ha így fogalmazod meg… – Így – szögezte le Blair. – Most menj! Itt maradok, míg Yoshi vissza nem jön. – Oké – mondta Wince. – Kösz, Blair. – Szinte félénken megérintette a nő vállát. – Ne aggódj! Majd kitalálom, hogyan szerezzem meg neked azt a plusz lőszert. – Köszönöm. Ha megcsinálod, biztosíthatlak, nem fognak pocsékba menni. – Tudom, hogy nem – felelte Wince. – Viszlát! Hátrafelé indult, ahol a hangár kis pihenősarkát kialakították. Blair várt, amíg a férfi mohón neki nem látott az evésnek, aztán néhány percet arra áldozott, hogy körbebóklásszon a hangárban, és ellenőrizze a falak és a bedeszkázott ablakok és ajtók biztonságosságát. Mire végzett a körúttal, Wince már elnyúlt a hangár két matracának egyikén és mélyen aludt. 177

Hamvaiból a Főnix

Blair megrázta a fejét. Ha ilyen hamar eltűnt az étel, bizonyosan nem volt elég két embernek. Még jó, hogy nem hagyta magát rábeszélni. A gyomra ismét megkordult. Figyelmen kívül hagyta az üresség érzését, felemelte a másik matracot, és olyan helyre húzta, ahonnan egyszerre meg tudta figyelni az ajtót, a két repülőt és Wince-t. Pisztolyát kihúzva leült a matracra, maga mellé tette a fegyverét. Majdnem kifogytak tehát az üzemanyagból, az alkatrészekből, a töltényekből, az élelemből. Az élet, gondolta, határozottan sanyarúnak tűnt a jófiúk számára. Örült, hogy a helyzettel nem neki, hanem Connornak kell megbirkóznia. Remélte, hogy a férfinak van még egy-két trükk a tarsolyában.

178

Timothy Zahn

NYOLCADIK FEJEZET Orozco számára a nap úgy kezdődött, mint sok másik: harccal az élelemért. – De ez az enyém – erősködött Candace Tomlinson, nyüszítő ötéves kislányhangja különösen fülsértő volt a tizenhét éves szájból hallva. – Én találtam, Az enyém. – De az én holmim között találta – vágott vissza Sumae Chin, a huszonkét éves panaszos. – És pontosan hol volt a magánkészleted? – kérdezte Grimaldi, szemét Sumea-re szegezve. A két lány összekarcolt íróasztala előtt állt. – A szobádban? – Nem lophatja el a cuccaimat – kötötte az ebet a karóhoz Sumae, és sötét pillantást vetett Candace-re.

179

Hamvaiból a Főnix

– Hol volt a készlet? – kérdezte ismét Grimaldi, hangja még szigorúbbá vált. – Sumae? Sumae sandán Orozcóra pillantott. – A lenti raktárban – mondta vonakodva. – Egy törött gipszkarton fal alatt. Orozco elnyomott egy sóhajt. Minden lakónak volt saját szobája és szekrénye, amelyeket Grimaldi emberei egy középiskola romjai közül hurcoltak be, majdnem egy mérföldről. Elvileg mindenkinek elég helye volt a személyes holmijuk tárolására. De túl sokan hörcsögként elrejtették a dolgaikat az épületben. Egyesek azért tették, nehogy bárki rájöjjön, mennyit gyűjtöttek össze, míg mások teljesen paranoiás módon tartottak attól, hogy a tanács egy napon eljön, és mindenki kincseit elkobozza. A gond csak az volt, hogy egy ütött-kopott löncshúsos konzerv ugyanúgy nézett ki, mint a másik. Amint kikerült valakinek a hivatalos készletéből, szinte lehetetlen volt a tulajdonjogát megállapítani. Különösen hogy 180

Timothy Zahn

még ennyi idő után is lehetett olykor élelmiszert találni az épület romjai alatt. Vagyis Grimaldinak csak egy választási lehetősége volt. – Sajnálom, Sumae – mondta a főnök együtt érzőn, ugyanakkor határozottan – Ha a kijelölt helyeken kívül rejted el a holmidat… ha a savanyúság, amit Candace talált, valóban a tiéd volt eredetileg… – De hát az volt – tiltakozott Sumae. – Mondtam, hogy hol… Grimaldi felemelt kézzel elhallgattatta. – Még ha a tiéd is lett volna eredetileg, lemondtál róla, amikor a kijelölt területeden kívül és felügyelet nélkül hagytad. Ezt te is tudod. Sajnálom, de most már Candace-é. Sumae gyűlölettel teli pillantást vetett a fiatalabb lányra. – Várj csak! – mondta halk, vészjósló hangon. – Egy napon majd te is elejtesz valamit… – Sumae! – figyelmeztette Grimaldi. – … és én ott leszek, hogy felvegyem – fejezte be Sumae. 181

Hamvaiból a Főnix

– És ha és amikor ez bekövetkezik, azt hiszem, ismét találkozunk – mondta Grimaldi fáradtan. – Visszamehettek a dolgotokra vagy a szobáitokba. Te pedig, Sumae, jobb, ha összeszedsz mindent, amit az épületben elrejtettél. Sumae még egy pillanatig sötéten méregette Candace-t, majd megpróbálta Grimaldit is megfélemlíteni. A férfi azonban nem tizenhat éves kölyök volt, és bőven kijutott neki a profik csúnya nézéséből is. Sumae arckifejezése megváltozott, amikor sötét pillantása hatástalanul pattant vissza a főnök kőarcáról. – Igen, uram – mormolta, és kisomfordált a szobából. Candace diadalmasan felkapta a poros savanyúságosüveget és követte. – És újabb csodás napra virrad Moldavia Los Angelesben – sóhajtotta Grimaldi. – Úgy tűnik – értett egyet Orozco. Isten volt a megmondhatója, neki és Orozcónak akadtak nézeteltéréseik, de az őrmester mindig tisztelte a főnököt, amiért ragaszkodott hozzá, hogy személyesen kezelje ezeket az ügyeket, ahelyett 182

Timothy Zahn

hogy elbújt volna az íróasztala és a rangja mögé és a kellemetlen kötelességeket másra hagyta volna. – Reméljük, ennél már csak jobb lesz. – Nem hiszem – mondta Grimaldi. – Tegnap este beszéltem Evansszal és Kemperrel. Biztosak benne, hogy látták már korábban az üres revolveres bandádat. – A kerület déli határánál – bólintott Orozco. – Én is hallottam Hammtól. – Ami azt jelenti, hogy ezek a kölykök nem ahhoz az új bandához tartoztak, amelyiket Nguyen és a haverjai tegnap délután észrevettek útközben – mondta Grimaldi. – Ami annyit tesz, hogy az a csapat még mindig ott van, és előbbutóbb egymásba fogunk szaladni. – Már megkettőztem az őrséget és két tűzfegyveres csapatot készenlétbe helyeztem – tájékoztatta Orozco. – Hacsak nem akar kimenni vadászni, nem sok egyebet tehetünk. – Egyáltalán nem akarjuk megkeresni őket – jelentette ki Grimaldi határozottan. – Minél inkább meghúzzuk magunkat, annál jobb. 183

Hamvaiból a Főnix

– Egyetértek – mondta Orozco. – Sajnos öt évvel túlhaladtuk a megbújás szakaszát. Tíztizenkét háztömbnyire mindenki tudja, hogy itt vagyunk valahol, még ha nem is biztosak benne, melyik épületben. Feltételezhetjük, hogy a jövevények annyi információt szereznek a területről, ahová be akarnak hatolni, amennyit csak tudnak. – Szerencsére, mindenki, aki tudja, hogy itt vagyunk, azt is tudja, hogy bárki, aki megpróbált kikezdeni velünk, veszített – mondta Grimaldi. – Talán lesz annyi eszük, hogy okulnak mások hibáiból. – Reméljük – helyeselt Orozco –, de ha mégsem… Elhallgatott, amikor az ajtó hirtelen kivágódott és a távcsőtörő Mike rontott be. – Őrségjelzés – zihálta. – Négy és egy. – A fenébe! – acsarogta Orozco, és fölemelkedett a székéből. Négy és egy határozott fenyegetést jelentett északról. Tíz az egyhez, hogy a Nguyen által emlegetett banda. – Főnök… 184

Timothy Zahn

– Vettem – szakította félbe Grimaldi. Már talpon volt és az asztala alatt tartott puska tárát ellenőrizte. – Menjen a bejárathoz! Én felrugdosom a lövészeket. Másfél perc múlva Orozco már visszaért a boltívhez. Kyle és Csillag már ott voltak, a fiú az őrmester M16-osát szorongatta. – Jönnek – jelentette feszülten. – Tudom – mondta Orozco a fegyverszekrényhez lépve, és kivett egy mesterlövészpuskát, egy Remington 700-ast egy Leupold VX-l-es távcsővel. – Láthatóak? Kyle a boltív alá lépett, és óvatosan kikukucskált az épület törött burkolata mögül. – Még nem – mondta. – Talán annak a lerobbant teherutónak a túloldalán vannak, három háztömbnyire. – Fogd ezt! – mondta Orozco, átvéve az M16-ost Kyle-tól és cserébe átadva a Remingtont. – Menj a lövészleshez! Kyle homlokán ráncok jelentek meg, ahogy bizonytalanul megtapogatta a Remingtont. – Evan jobb lövész nálam – mondta. 185

Hamvaiból a Főnix

– Evan nincs itt – mondta Orozco. – Te viszont igen. Gyerünk! Kyle grimaszt vágott, majd átvágott az utcán, sarkában Csillaggal. Orozco várt, míg a két gyerek eltűnt a lövészlesben, aztán M16-osa tárját ellenőrizve elhelyezkedett, hogy megvárja látogatóikat. Már kapott egy jelentést az őrszemtől és már a másodikat várta, amikor megérkeztek. Bonyolult katonai rendben ráadásul. Az őrszem azt mondta, tízen vannak, de csak négyen jelentek meg az utcán Orozco szeme előtt, elég messze egymástól, hogy egy gyors sorozattal ne lehessen mindüket leszedni. A másik hatot nem lehetett látni, de Orozco gyanította, hogy ő látható, vagy legalábbis az épület boltíve az. Hátvédek, akik fedezőtüzet tudnak nyitni, vagy második támadóhullámként működhetnek, attól függően, mire van szükség. Nem mintha az első csoport nem tett volna önmagában is ki egy teljes hullámot. Orozco tíz nehézfegyvert számolt össze a négy férfi között, valamint tokban oldalfegyvereket, és 186

Timothy Zahn

valószínűleg gránátjaik és késeik is voltak elrejtve. A jövevények jól felfegyverzettek, képzettek voltak, és valamivel jobban tápláltak, mint az átlagos Los Angeles-i lakos. Ha egy új bandához tartoztak volna, amelyik a területükre akar beköltözni, Orozco aggódott volna. De nem bandához tartoztak. A karjukra kötött vörös kendők árulkodtak erről. Az Ellenállás emberei voltak. Ami még rosszabb volt. – Jó reggelt! – kiáltotta Orozco udvariasan, ide-oda mozgatva M16-osának csövét közöttük. – Átutazóban? – Többnyire – mondta egyikük. Nagydarab, fekete férfi volt, kis szakállal és kopasz fejjel. Puskái mellett néhány tárat is cipelt, de mintha meg se érezte volna a súlyukat. Tekintete az M16-osra villant, majd visszarebbent Orozco arcára. – Bizonyára maga az az Orozco, akiről mindenki beszél. – Valójában Orozco őrmester – mondta. – Korábban az Egyesült Államok tengerészgyalogosainál szolgáltam. 187

Hamvaiból a Főnix

A másik felhorkant, ami akár nevetés is lehetett. – Ettől hasra kéne esnem? – Csak jelezni akartam, hogy tudom, hogyan használjam ezt – emelintette meg Orozco az M16-ost. – Van magának neve? – Barnes – mondta a férfi. A vörös karszalagra mutatott. – Ez pedig az én egységem. – Igen, látom – szólt Orozco. – Ettől meg nekem kéne hasra esnem? – Kéne – morogta Barnes. – Mi tartjuk vissza a Skynetet maguktól. – Vagy maguk vonják a Skynet tüzét mindenki másra – válaszolt Orozco. – Sokan errefelé így látják. Barnes hosszasan méregette. – Maga nem lehet ilyen ostoba – mondta végül. – Akkor nem, ha katona volt. – Tengerészgyalogos – javította ki Orozco automatikusan. – Egykutya. – Barnes állával Orozco válla mögé intett. – Gond, ha bemegyünk? Van egy kis harapnivalónk, amit megoszthatunk az embereivel. 188

Timothy Zahn

Orozco elfojtotta fintorát. Tudta, amint megpillantotta azokat a vörös karszalagokat. Ezek a srácok toborozni jöttek. Ha Grimaldi itt lett volna, nem az erkélyen, kerek perec megtiltotta volna, hogy belépjenek a kapun. A Morcos Rossz Angyalok lakóit ugyanúgy kezelte, ahogy a készletek listáját, és rosszul – és személyes sértésnek – vette, ha bármelyikük úgy döntött, távozik. Orozco a legjobbat akkor teszi, ha elküldi Barnest és az embereit. Aztán Orozco pillantása a katonáknál lévő fegyverekre esett. Összeszorult a gyomra. A toborzók nem cipeltek magukkal ennyi felszerelést. Akkor nem, ha csak új arcokat és egészséges testeket kerestek. Valami készülődött. Valami nagyon rossz. És ha Barnes toborzása azt jelentette, hogy legalább páran elmehetnek, mielőtt túl késő lenne… – Ha embereket akarnak gyűjteni, csalódásnak néznek elébe – figyelmeztette. Tudta, egyesek 189

Hamvaiból a Főnix

keményebben és jobban dolgoznak, ha azt mondják nekik, hogy valami lehetetlen. Barnes épp ilyennek tűnt. – De ha meg akarja próbálni, csak rajta. – Köszönöm – mondta Barnes. Balját a feje fölé emelte. – A fegyvereiket viszont a boltívnél kell hagyniuk – tette hozzá Orozco. Tudta, hogy Grimaldi ehhez ragaszkodna. Barnes, még mindig felemelt karral, megdermedt. – Át akar verni? – kérdezte, sokatmondóan pillantva Orozco M16-osára. – Egyáltalán nem – nyugtatta meg Orozco. – Nyugodtan hagyjon őrt a felszerelésnél. Kettő vagy három a hat hátvédből elég lesz. Barnes elvigyorodott, fehér foga fényesen villogott sötét arcában. – Azt hiszem, maga tényleg tengerészgyalogos lehetett – mondta. Néhány kézjelet mutatott, majd ismét leengedte kezét a fegyverére, a föld felé fordítva csövét. – Rendben van, a többiek itt maradhatnak – tette 190

Timothy Zahn

hozzá. – Nem akarjuk idegessé tenni az embereit. – Értékelem az aggodalmát – mondta Orozco szárazon. – Mit akar, mit tegyek? – Csak hívja be őket és sorakoztassa fel őket – mondta Barnes, miközben három társával besétált a boltív alatt. – Mondja nekik, hogy beugrottunk reggelizni. Orozco bólintott. – Továbbadom. ***

Az egész „reggelizz az Ellenállással”-dolog Connor ötlete volt, és Barnes az első pillanattól fogva utálta. Hevesen érvelt ellene, amint egyedül érte Connort. A csapatnak alig volt saját élelme, és az elgondolás, hogy ingyen osztogassák egy rakás civil élősködőnek, eszement ötletnek tűnt. De el kellett ismernie, hogy a terv több helyet nyitott meg előttük az elmúlt két napban, mint amennyire esélyük lett volna nélküle. 191

Hamvaiból a Főnix

Nem mintha akár egy újoncot is szereztek volna a sok idő és erőfeszítés ellenére. A legtöbb ember, akivel beszéltek, kis, szorosan összetartó családba tartozott, akiket egy téglányi C4-gyel sem lehetett volna elválasztani egymástól. Barnes azonban nem bánta az eredmények hiányát. Amikor az ember egy Skynet-bázis területére hatolt be, minden óra, amit az utcától távol, láthatatlanul töltött, jól jött. Még ha a civilek nem is csináltak egyebet, mint hogy megették az ennivalójukat, meghallgatták a marketingdumát, aztán kidobták őket. Ez a hely volt az utolsó Connor listáján, és ugyanolyannak tűnt. Barnes Orozcóban nem volt biztos – a fickónak olyan pókerarca volt, mint egy T-600-asnak. De a főnökben, aki felbukkant, amint a csapata letette fegyverét, olyan könnyen lehetett olvasni, akár egy terminátor lábnyomából. Grimaldinak nem tetszett Barnes, sem az Ellenállás, és különösen nem tetszett neki, hogy ezek a betolakodók az ő szép, tiszta, 192

Timothy Zahn

erőszakmentes, homokba dugott fejű civil levegőjét lélegezték. Nyugtalanul babrálta puskája szíját, amióta csak vállára lendítette, és Barnes látta, hogy a férfi semmit sem szeretne jobban, mint ismét tüzelő helyzetbe ereszteni a fegyvert és kiparancsolni Barnest és társait az utcára. De Grimaldi okosabb volt annál, mint hogy szembeszegüljön a tömeggel, márpedig a gyerekek, tinik és felnőttek áradata, ami előbukkant az épületből, amint az ingyen étel szóba került, legalább másfél sokaságot kitett. – Szóval pontosan mit ajánl az embereimnek? – kérdezte Grimaldi Barnes mellett állva, figyelve, ahogy a csapat müzliszeleteket osztogat a mohó lakosoknak. – Leginkább a visszavágás lehetőségét – mondta neki Barnes. – És lehetőséget arra, hogy meghaljanak közben? – vágott vissza Grimaldi, kissé fölemelve a hangját. Néhány közeli fej feléjük fordult. – Rendkívül hősies, már ha az ember vevő a dicsőséges hősi maszlagra. De arra 193

Hamvaiból a Főnix

gondoltam, mit tud ajánlani biztonság vagy közösség tekintetében, ami összemérhető azzal, amink eleve van? Barnes megvetően felnevetett. – Biztonság? – fröcsögte. – Azt hiszi, biztonságban vannak itt? A T-600-asoktól és a Fejvadászoktól? Itt? – Uraim, kérem – szólalt meg egy lágy hang Barnes mögött. – Nem szükséges megijeszteni a gyerekeket. Barnes megfordulva egy karcsú, szinte ösztövér férfit pillantott meg, aki tiszteletteljesen két lépésre állt meg mögötte. A bőre még Barnesénál is sötétebb volt, arcát hegek csúfították el, amelyek talán még gyerekkorából származtak. Barnes becslése szerint első vagy második generációs afrikai lehetett. – Gondja van a félelemmel? – szólt kihívóan az újonnan érkezetthez. – Korántsem – válaszolt a férfi nyugodtan. – A félelem kiváló ösztönző, bár nem olyan erős, mint a kötelesség, a becsület vagy a szeretet. – 194

Timothy Zahn

Fejével három gyerek felé intett, akik mohón és boldogan tömték szájukba a müzliszeleteket. – A reménytelenség viszont nem az. – Kinyújtotta a kezét. – Jiri Sibanda tiszteletes. – Barnes – mondta, óvatosan megrázva a felajánlott jobbot. Már látta Sibanda ujjbütykein a köszvény árulkodó duzzanatait. – Maga a káplán? – A lelkipásztor – javította ki Sibanda. – Csak arra gondoltam, hogy számos gyerek és fiatal van, akiknek még nem jutott a bőkezűségéből. Szeretném elvezetni hozzájuk. Barnes összevonta szemöldökét. Először Connor akarja, hogy civilekre pazarolja az élelmet, most meg Sibanda kéri, hogy vesztegesse betegekre és haldoklókra… – Ha nincs idejük maguktól idejönni… – Ó, nem, nem erről van szó – mondta Sibanda. – A felső szinteken szolgálatot teljesítő őrszemekről beszélek. Elnézett Barnes mellett Grimaldira. – Természetesen csak az ön engedélyével. 195

Hamvaiból a Főnix

Barnes is Grimaldira pillantott. A férfi nem tűnt boldognak a gondolatra, hogy egy idegen járja be az épületét, de arra sem állt készen, hogy az útjába álljon. – Menjenek csak! – morogta. – Köszönöm. – Sibanda egyet lépett hátra, majd egy széles kőlépcső felé intett. – Erre, kérem. Az út az épület tetejére kalandosabb volt, mint Barnes várta. A kőlépcső, amely a magasföldszinti erkélyre vezetett és egy csomó az egykori üzletekből olyan szilárdnak tűnt, amennyire az csak lehetséges volt a végítélet napja után. A következő három emelet is rendben volt, bár a lépcsők immár a szokványos, üres liftaknát körbeölelő fajtából voltak. A negyedik emelettől fogva azonban nehezedett a haladás. A lépcsőfokok egy része hiányzott, másoknak csak töredéke tűnt szilárdnak. Az ötödik és hatodik emelet között a fokok fele teljesen eltűnt, negyedépületes 196

Timothy Zahn

kerülőre kényszerítve őket a lépcsőnél is veszedelmesebb folyosókon. Szerencsére Sibanda ismerte a veszélyes helyeket, és elég ügyes volt, hogy átugorja vagy átlépje őket. Barnes már értette, miért adta át Orozco a felsőbb szintek őrségét a fürgébb gyerekeknek és tiniknek. Végül néma megkönnyebbülésére ismét a szabadban bukkantak ki. – Itt is vagyunk – mondta Sibanda vidáman. – Ez a délkeleti őrhelyünk. Barnes a két gyerekre nézett, akik egy faldarab mellett ültek az épület oldalán. Egyikük, a fiú tizenhárom-tizennégy évesnek látszott, a másik egy hat-hét év körüli kislány volt. Mindketten tágra nyílt szemmel bámultak a jövevényre. – Ez itt Zac Steiner és Olivia Womak – mondta Sibanda a gyerekekre mutatva. – Olivia épp most tanulja, mit kell tennie egy őrnek. – Tetszik? – kérdezte barnes a kislányt. A gyerek ajka megrándult. – Kicsit hideg van idefenn. 197

Hamvaiból a Főnix

– Mindenhol hideg van – jegyezte meg Barnes. – Legalább itt ez a csodálatos kilátás – mondta Sibanda. Barnes megfordult, hogy lássa. Előtte elterült a város, romosan, mégis túlélőn, utcái és üres terei zöldelltek az indáktól, füvektől és gyomoktól, amelyek lassan birtokba vették az atom sújtotta régiót. Távol, keleten és délen köd ereszkedett alá, meglágyítva a körvonalakat. – Egész jó – vont vállat. – De maga nem a látvány miatt jött fel – folytatta Sibanda. – Zac, Olivia, Mr. Barnes az Ellenállástól jött, és pár szót szeretne veletek váltani. Barnes visszafordult a gyerekek felé. – Így van – mondta. – Az Ellenállásban a mi dolgunk, hogy a Skynet és a terminátorok ellen harcoljunk. – Maga azok közé tartozik, akiket Kyle látott tegnap? – kérdezte a fiú. – Nem tudom – mondta Barnes. – Ki az a Kyle? 198

Timothy Zahn

– Egy másik őr – magyarázta Sibanda. – Nem, Zac, az egy másik csoport volt. Amennyire tudom, Mr. Barnes csapata északról jött, tehát innen nem volt látható. – Ó! – mondta a fiú. – Mi az a Skynet? – Egy nagy számítógép, amelyik elfoglalta a világ nagy részét – válaszolt Barnes. – Ismered a Fejvadászokat – a Fejvadászokat, azokat a nagy fémrepülőket – meg a terminátorokat, azokat a fémrobotokat, amelyek nagy puskákkal mászkálnak? – Láttam már őket – remegett meg a fiú. – De nem közelről. – Dolgozz keményen, hogy ez így is maradjon – mondta neki Barnes komoran. – Azok, akik közelről látják a terminátorokat, rendszerint meghalnak. Ezt csinálják a gépek. Ez minden, amit csinálnak. – Ez… kicsit ijesztő – mondta a fiú. Barnes Sibandára pillantott, de ezúttal nem érkezett szónoklat vagy figyelmeztetés a félelemmel vagy a reménytelenséggel kapcsolatban. Talán a tiszteletes valóban 199

Hamvaiból a Főnix

megértette, milyen világban élnek ezek a gyerekek. – Valóban nagyon ijesztő – értett egyet Barnes, visszanézve a fiatal őrszemekre. – Ezért harcolunk. – Mr. Barnes felajánlja nektek – illetve valamennyiünknek – a lehetőséget, hogy csatlakozzunk hozzájuk, és részesei legyünk ennek a harcnak – magyarázta Sibanda. – Ez olyasmi, amin mindkettőtöknek alaposan el kell gondolkodnotok. A fiú Barnesra nézett, majd vissza Sibandára. – Most rögtön mennünk kell? – Nem azonnal – mondta Sibanda. – De hamarosan. Meglátogatjuk a többi őrhelyet, aztán Mr. Barnes és az emberei a lentiekkel is beszélnek, így mindkettőtöknek jut ideje dönteni. – Fölemelt szemöldökkel Barnesra pillantott. – Addig is, azt hiszem, Mr. Barnesnak van valamije a számotokra. – Ó… persze – mondta Barnes zubbonya zsebébe túrva, és előhúzott két édességet. – Cserébe, amiért meghallgattatok. 200

Timothy Zahn

– Bár biztos vagyok benne, hogy még az Ellenállásban sem gyakran jutnak hozzá ilyesmikhez – figyelmeztetett Sibanda, amikor a gyerekek arca felragyogott, és mohón kezdték kicsomagolni a szeleteket. – Hát nem – ismerte el Barnes, emlékezve Connor első számú szabályára, hogy ne hazudjanak szépeket arról, mire vállalkozik az újonc. – Általában csak annyi jut nekünk, hogy amikor a terminátorok lövöldözni kezdenek, vissza tudunk lőni. – És ezzel a végszóval vissza is adnánk benneteket a kötelességeteknek – mondta Sibanda, szelíden megérintve a gyerekek vállát, mielőtt visszaindult volna az épületbe. Már az út negyedét megtették a körfolyosón, a délnyugati őrhely felé, amikor Sibanda ismét megszólalt. – Vigyáz majd rá, igaz? – kérdezte csendesen Barnest. – Kire? – kérdezte a másik. – Zacre – felelte Sibanda. – Magával fog menni. 201

Hamvaiból a Főnix

Barnes összevonta a szemöldökét. Amikor utoljára látta, a gyerek még bizonytalan volt. – Mikor mondta? – Nem kellett mondania – válaszolta Sibanda, mélységes szomorúsággal a hangjában. – Ismerem ezeket az embereket, Mr. Barnes. Oliviát is érdekli a dolog, de még nem áll készen arra, hogy elhagyja a családját és a barátait. Zac azonban idősebb, és odafigyelt Orozco őrmesterre. Ismeri a kint leselkedő veszélyeket. Barnes felmordult. – Akkor ennyivel is előrébb jár Grimaldinál. – A főnök szíve a helyén van – mormolta Sibanda. – Ezt magának is el kell ismernie. Ért a szervezéshez és az erőforrások menedzseléséhez. Más körülmények között ideális lenne egy Morcos Rossz Angyalokhoz hasonló hely vezetésére. – Úgy érti, Skynet nélküli körülmények között? Sibanda sóhajtott. – Tudja, ő sem vak. Látjuk a repülőiket, ahogy a Fejvadászok ellen harcolnak, és kapunk 202

Timothy Zahn

híreket a város többi részéből. Tudja, mit művel a Skynet. De őszintén hisz abban, hogy maguk az Ellenállástól provokálják, és a Skynet csak reagál a maguk támadásaira. Azt hiszi, ha meghúzzuk magunkat és békén hagyjuk a Skynetet, az is békén hagy bennünket. Barnes keserűen nevetett. – Hát persze. – Tudom – sóhajtotta Sibanda. – De mi mást tehetnénk? Mi nem tudunk harcolni, legalábbis nem mindegyikünk… nők és gyerekek is vannak itt. Nem is menekülhetünk el – hová mehetnénk, ahol a Skynet nem talál ránk? – Nincs sehol menedék – értett egyet Barnes komoran. – De ne becsülje le a nőket. A mi csapatunkban is vannak nők. A legtöbbjük majdnem olyan jól harcol, mint a férfiak. – Talán – mondta Sibanda. – De akkor is ott vannak a gyerekek. Kétlem, hogy a maguk csoportjában lennének. Barnes elfintorodott. – Van egypár. Civilek. Leginkább azért, mert nem mehetnek máshova. 203

Hamvaiból a Főnix

– Akkor érti a problémánkat – mondta Sibanda. – Még ha Grimaldi főnök akarna is, akkor se tehetne sokat. A délnyugati őrhelyen egy magányos őrszem volt, egy kamaszfiú, akit jól láthatóan semmi egyéb nem érdekelt, csak Barnes müzliszelete. Az északnyugati és északkeleti posztokon őrködők hasonlóképpen, csak az előbbinél figyelő lány volt hajlandó legalább meghallgatni evés közben Barnest. – Ennyi? – kérdezte Barnes, ahogy leindultak az előcsarnokba. – Van egy lövészfészek a szemközti épületben – mondta Sibanda –, és le merem fogadni, hogy Orozco őrmester jó pár helyet ismer még a környéken, ahonnét az emberek figyelhetnek vagy kilőhetnek. De azt hiszem, már mindet behívta, hogy hallják a maga toborzóbeszédét. Barnes bólintott. – Majd megkérdezem tőle, mielőtt elmegyünk. Mire visszaértek a magasföldszinti erkélyre, a müzliszeletek elfogytak, Tunney pedig körbe 204

Timothy Zahn

rendezte a lakosokat, ahogy ilyenkor előszeretettel tette. Ezúttal a hallgatóság akkora volt, hogy három sorban vették körül az előcsarnok közepén álló törött szökőkutat. Tunney a körön belül, az erkély felé fordulva állt. Néhány lépéssel hátrébb, pár méterre a feltűnő bejárati boltívtől a négyesükhöz tartozó másik két férfi állt a letett fegyvereket őrizve, kezüket dísz-pihenjben fonták össze hátuk mögött, és a bejáratnál őrködő két embert nézték. Az erkélyre felszűrődő hangokból Barnes arra következtetett, hogy Tunney végzett a szokásos reklámszöveggel, és már a kérdésekre válaszolgatott. Sok kérdés akadt, jegyezte meg Barnes, ahogy Sibandával együtt lementek a kőlépcsőn és feltűnésmentesen elvegyültek a hátsó sorban. Talán a lelkésznek volt igaza és az ittenieknek valóban nem volt hová menniük. De ez nem feltétlenül jelentette, hogy bedőltek Grimaldi struccpolitikájának. Az is jól látszott, hogy mindez nem volt Grimaldi ínyére. Tunneytől jobbra állt 205

Hamvaiból a Főnix

negyedkörnyire, három másik férfi gyűrűjében. Mind a négyen puskákat vagy shotgunokat vetettek át vállukon, és mind a négyen sötéten nézelődtek. De legalább pillanatnyilag hagyták Tunneyt beszélni. Az emberek végül kifogytak a kérdésekből. Tunney hagyta, hadd uralkodjon a csend pár pillanatig, majd megköszörülte a torkát. – Ha nincs több kérdés – mondta –, ideje döntést hozni. Nem sokat ajánlunk, de jobb, mint az elkerülhetetlenre várni. Van, aki velünk szeretne jönni? Pár másodpercig senki nem mozdult. Majd az első sorból vele átellenben előlépett egy fiatalember. – Én igen. Csendes mozgolódás támad a tömegben. – Neve? – kérdezte Tunney – Callahan, uram – mondta a fiatalember, megkerülve a szökőkutat és Tunneyhoz lépve. – Nem harcolok túl jól. De meg tudom tanulni. 206

Timothy Zahn

– Úgy lesz – ígérte Tunney, és intett a férfinak, hogy álljon mellé. – Még valaki? Egy fiatal pár lépett ki a középső sorból, a nő úgy szorongatta a férfi karját, mintha félne elengedni. – Leon és Carol Iliaki – mondta a férfi. – Én sem vagyok jó harcos, de én is megtanulhatom. Carol pedig ért egypár dologhoz, ami hasznos lehet a maguk számára. Barnes Grimaldira pillantott. A főnök nem tűnt boldognak, amikor Callahan elhagyta, de ez semmi nem volt ahhoz a merev kifejezéshez képest, ami akkor jelent meg az arcán, amikor nézte, hogy az Iliakik átvágnak a körön. – Profi varrónő – súgta Sibanda Barnesnak. – Csodálatos nő. Mindenféle ruha- meg bőrrongyokból olyan öltözéket képes csinálni, ami egyszerre meleg és tartós. Barnes bólintott. Nem csoda, hogy Grimaldi nem akarta elveszíteni. – Még valaki? – kérdezte Tunney. 207

Hamvaiból a Főnix

– Én is mehetek? – szólalt meg egy hang Barnes mögött, aki megfordulva Zac Steinert pillantotta meg lesietni a kőlépcsőn. A jelek szerint ez volt az utolsó csepp a pohárban. – Megállj, Steiner! – kiáltott fel Grimaldi a körbe lépve. – Mit keresel idelent? A fiú zavartan megtorpant. – Mr. Barnes azt mondta, hogy… – Őrségben vagy, fiú – szakította félbe Grimaldi. – Gondolod, hogy ezeknek az embereknek olyasvalaki kell, aki elhagyja az őrhelyét? Zac bűntudatos és félelemmel teli pillantást vetett Barnesra. – De felküldtem Amy Phaót… – Te küldted fel Phaót? – ismételte Grimaldi. – Mióta van jogosultságod változtatni a beosztásokon? – Rendben van – szólalt meg egy újabb hang, és Barnes megfordulva meglepetten vette észre Orozcót, aki Grimaldival szemben lépett a körbe. A tengerészgyalogos vagy most érkezett, 208

Timothy Zahn

vagy sikerült úgy beleolvadnia a tömegbe, hogy Barnes egészen eddig nem látta az erkélyről. – Az őrök rendkívüli körülmények között elhagyhatják az őrhelyüket. – Ez nem rendkívüli körülmény – válaszolt Grimaldi. – Dühös pillantást vetett Tunneyra. – Ez egy cirkusz. Barnesnak eszébe villantak a bandák, amelyekkel annyiszor tengelyt akasztott gyerekkorában. Mindegyikben ugyanez az egyfőnökös mentalistás uralkodott, amit itt is látott… és legtöbbjüknél a gúnyolódás akkor került elő, amikor már nem volt más eszközük, hogy megcáfolják mások érveit vagy megtagadják a kérését. Ha a gúny nem működött, mindig erőszak követte. Barnes óvatosan áthelyezte súlyát, és kinézte magának az útvonalat az előtte állók között, amit meg kell tennie, hogy elérje Grimaldit és megmondja neki, mit gondol róla… Egy kéz érintette meg a karját. 209

Hamvaiból a Főnix

– Nem – mormolta Sibanda. – Hadd beszéljen! – Én nem nevezném az élet-halál kérdéseket cirkusznak – mondta szelíden Tunney. – Én nem az élet-halál kérdésekről beszéltem – válaszolta Grimaldi. – Hanem magáról. Magáról és az amatőr bandájáról. – Amatőr? – kérdezte Tunney még mindig nyugodtan. – Ide figyeljen! – emelte fel hangját Grimaldi, ahogy körülnézett a körben. – Némelyikünk már több mint tíz éve itt van. Életben maradtunk és tartottunk másokat, ruháztuk és etettük őket. – Ujjával Tunneyra mutatott. – Aztán jönnek ezek az emberek, ígérnek hetet-havat, ti pedig hallgattok rájuk? Ezek, akik annyira meg akartak győzni benneteket, hogy ostobán letették a fegyvereiket? A Grimaldi melletti három férfi figyelmeztetés nélkül lekapta puskáját, és csövüket Tunneyra irányították. – Ilyen briliáns lenne ezeknek a fickóknak a taktikája? – folytatta Grimaldi gúnyosan. – 210

Timothy Zahn

Mégis azt ígérik, hogy segítenek nektek életben maradni, amíg a Skynetet és a terminátorokat piszkálják és szurkálják? – Felhorkant. – Nem hinném. Sibanda keze még mindig Barnes karján pihent. Barnes szelíden, de határozottan lerázta. – Kérem – könyörgött Sibanda. – Fegyvereik vannak. Magának pedig nincsen. – Ennek a fickónak okulásra van szüksége – mondta Barnes komoran. – Ideje megleckéztetni.

211

Hamvaiból a Főnix

KILENCEDIK FEJEZET Orozco érezte, ahogy szíve elszorul. A helyzet egy pillanat alatt pokolivá vált. – Tegyék le azokat! – csattant fel, sietve Grimaldi felé indult a szökőkút körül. – Elment az eszük? – Maradjon ki ebből, őrmester! – parancsolta Grimaldi, fölemelve lefűrészelt csövű puskáját, hogy az nem egészen Orozco lábára célzott. – Az embereinknek látniuk kell, hogy ezek a fickók valójában csak üres bábok. Orozco végignézett a döbbent tömegen, a boltív felé, ahol Tunney másik két embere őrizte a csapat fegyvereit. Azonban ők is mozdulatlanul álltak most, hogy Barney és Copeland rájuk fogták a puskáikat. – Ez nem tanóra – csikorogta Orozco, visszanézve Grimaldira, egész teste bizsergett a 212

Timothy Zahn

közelgő összecsapást megelőző adrenalintól. A fickó az Ellenállás egy csapatára fogott fegyverr, az ég szerelmére! – Hanem tömeges öngyilkosság. – Na ne mondja! – vágott vissza Grimaldi. – Lát bármit, ami arra utalna, hogy nem védtelenek? – Főnök, maga a tűzzel játszik – figyelmeztette Orozco. – Lát bármit, ami arra utal, hogy nem védtelenek? – ismételte Grimaldi. Orozco keze ökölbe szorult. – Pillanatnyilag nem – ismerte el. – De… – Semmi de – jelentette ki Grimaldi határozottan. – Ahogy mondtam: ezek a fickók – és ez a John Connor is, akiről folyton beszélnek – egy tengerimalac taktikai érzékével rendelkeznek. Szerencséjük van, ha saját magukat életben tudják tartani, nemhogy azokat, akik velük tartanak. Ekkor Orozcótól balra szétvált a tömeg és Barnes lépett a körbe. 213

Hamvaiból a Főnix

– Talán még egyszer ki kéne számolnod az esélyeket – mondta baljós, fenyegető hangon. – Ne! – csattant fel Orozco, amikor Grimaldi shotgunja Barnes-ra szegeződött. – Grimaldi… – Nyugalom, őrmester! – mondta a főnök megvetéstől csöpögő hangon. – Nem fogom megölni. Csak ha ragaszkodik hozzá. – Tudja, Grimaldi, magának jó nagy szája van – mondta Barnes. Körülnézett, sötét szeme minden lakoson megpihent egy pillanatra, mintha eszébe akarná vésni az arcukat a jövőre. – Ilyen vezetőre van szükségetek? – folytatta. – Egy olyan vezetőre, aki puskákat használ, hogy a helyeteken tartson benneteket, ahelyett, hogy hagyná, hadd hozzátok meg magatok a döntéseket? – Senkit nem tartok itt – erősködött Grimaldi. – Maguknál vannak a puskák – válaszolta Barnes. – Olyan maga, mint egy bandavezér, Grimaldi. Én pedig utálom a bandavezéreket. – Utáljon, ha akar – mondta Grimaldi. – De az a lényeg, hogy maga és a csapata nem a képességeiknek köszönhetően maradtak életben. 214

Timothy Zahn

Ha valóban olyan régóta vannak együtt, mint állítja, akkor az csak a vak véletlennek köszönhető. Ha az embereim magukkal akarnak menni, az az ő dolguk. De joguk van tudni, mibe ugranak fejest. – Korrekt – mondta Barnes. – De mint mondtam, jobb lenne, ha elkezdene számolni. Először is… – Zubbonya szegélyéhez nyúlt. Kezében váratlanul egy Bowie kés villant. – ...talán nem hagytuk minden fegyverünket abban a kupacban. – Hagyják abba mindketten! – szólt rájuk Orozco. Feltétlenül meg kell ezt állítania, mielőtt még irányíthatatlanabb lesz a helyzet. De a szíve mélyén tudta, hogy elkésett. Grimaldi sosem hátrál meg, főleg, ha puskája van a másik férfi késével szemben. Már maga a büszkeség visszatartaná ettől. Barnes sem fog visszakozni. Az embereit fenyegették, és készen állt arra, hogy megmentse őket, vagy belehaljon a próbálkozásba. Szemében a halál csillogása 215

Hamvaiból a Főnix

látszott, amit Orozco sokszor látott már harc közben. Talán Grimaldi is felismerte a pillantást. Valamit mormolt a mellette állóknak, és váratlanul a Tunneyra irányzott három puska közül kettő is Barnes felé lendült. – Azt mondtam, hagyják abba! – próbálkozott Orozco ismét. – Barnes… tegye el a kést! Az ellenség a Skynet, nem emlékszik? – A maga főnökének leckére van szüksége – mondta hangosan Barnes, hangja úgy visszhangzott az előcsarnokban, mintha pusztán a hangerejével meg akarná félemlíteni Grimaldit. Talán működött is. Barnes még mindig nem mozdult arról a helyről, ahol kést rántott, de Orozco látta, hogy Grimaldinak utógondolatai támadtak. Barnes kihívásával – még ha az olyan szembeszökően hiábavalónak is tűnt – a főnök az abszolút tekintély és erő pozíciójából a veszedelmes bizonytalanságba csúszott. Orozco még soha nem látta ennyire sarokba szorítva Grimaldit. De kisebb kutyaszorítókban 216

Timothy Zahn

látta már, és tudta, hogy ez az út csak katasztrófába torkollhat. Barnes első fenyegető mozdulatára, vagy amit Grimaldi annak tekint, a főnök utasítást fog adni az embereinek, hogy nyissanak tüzet. Barnes mindenki előtt meg fog halni. Azután pedig Tunneynak és a többieknek is meg kell halniuk. Grimaldi aligha hagyhat tanúkat, akik megvihetnék a hírt a többieknek. A Morcos Rossz Angyalok kezén négy ember vére fog száradni, és elveszíti a lelkét is. Csak egyetlen esély volt, egy lehetőség, ami legalább Orozcónak annyi időt vásárol, hogy józan belátásra bírja a feleket. Barnes elé lépve Grimaldi felé fordult. – Nem – jelentette ki szilárdan. – El az útból! – parancsolta Grimaldi. – Nem – mondta ismét Orozco. Érezte nyakszirtjén Barnes leheletét, és hátán bizsergett a bőr a tudattól, hogy a kés csak pár centire van tőle. Ha Barnes már átlépte a számító stratéga és az eszelős őrjöngő közötti határt, Orozcónak csak másodpercei maradnak, mielőtt hátában a késsel 217

Hamvaiból a Főnix

meghal. Ha viszont Barnes még nem tart ott, az emberi pajzsként felkínálkozásnak köszönhetően Orozco még mindig golyót kaphat azoktól, akiket az elmúlt két évben megvédeni próbált. Nem mintha ezeknek az embereknek a többsége nagyra tartotta volna most. Érezte magán a tömeg pillantását, de nem merte elfordítani a tekintetét Grimaldiról, hogy megnézze, békehozóként vagy árulóként méregetik-e. Valószínűleg utóbbiként, gyanította. Végül is Orozco engedte be ezeket az idegeneket, és hintette el a mostani konfliktus magvait. Ami még rosszabb, Grimaldinak igaza volt. Taktikai szempontból Barnes és a többiek önkéntes fegyverletétele ostobaság volt, még ha ez is volt a belépés ára. Orozco a gesztusukat a bizalom és a jó szándék jeleként értelmezte. Talán tévedett. Talán a bizalom olyan luxus, amit az emberek többé nem engedhetnek meg maguknak. 218

Timothy Zahn

Orozco ígéretében a biztonsággal kapcsolatban legalábbis nem bízhattak. Alighanem Barnes is árulónak tekintette. Aztán a háta mögül a sűrű csendbe, akár vajba a kés, vágott bele egy shotgun kibiztosításának kattanása. Grimaldi szeme fölfelé villant. Aztán a férfi megdermedt. Orozco óvatosan elfordította a fejét. A magasföldszinti erkélyen szétszórva hat férfi és nő állt. Valamennyien nehéz puskákat vagy shotgunokat tartottak Grimaldira és embereire célozva. Valamennyien, kivéve egy nőt középen. Az ő keze üresen lógott, ahogy hűvösen végigtekintett a lenti szcénán. A pillantása pedig… Orozco mögött Tunney megköszörülte a torkát. – Grimaldi főnök – mormolta –, ismerkedjen meg Kate Connorral! – Két választása van, Grimaldi főnök – kiáltotta Kate jeges, higgadt hangon. – Maga dönt. 219

Hamvaiból a Főnix

Orozco visszanézett Grimaldira. A másik férfi felületesen zihált, puskáját még mindig Orozcóra és Barnesra szegezte. Sarokba van szorítva… – Legyen okos – mondta halkan Orozco. – Tegye le a fegyvert! Grimaldi puskája nem rezzent. De még ha a főnököt meg is bénította a büszkeség, a félelem és a döntésképtelenség, a társait nem. Mindhárman gyorsan leültek és letették maguk mellé fegyvereiket. Orozco összeszedte magát és Grimaldi shotgunja elé lépett, s finoman, de határozottan elvette tőle. Megfordult, csövét lefelé fordította, és Barnes felé nyújtotta. Meglepetésére Barnes elhessegette. – Tartsa meg – mondta nyugodtan. Ismét megrázta kezét, és a kés újra eltűnt a zubbonya alatt. Mint ahogy eltűnt halálfőre emlékeztető vicsora is. – Azt mondta, lecke – értette meg hirtelen Orozco is. – Csak nem maga volt a tanulság. Maga csak a figyelemelterelés volt. 220

Timothy Zahn

– Mind azok voltunk – szólt közbe Tunney hozzájuk lépve, és fölvette a fegyvereket, amelyeket Grimaldi emberei hagytak a padlón. – A háború első leckéje: ha sikerül elérned, hogy az ellenfeled rossz irányba nézzen, már félúton vagy a siker felé. – Ha pedig árulásra beszéled rá az ellenfeledet, akkor célhoz is érsz? – fröcsögte Grimaldi. Még mindig látszott rajta, hogy megrázták az események, de gyorsan kezdett magához térni. – Nos, őrmester. Mit fizettek magának? Orozco hitetlenül meredt a férfira. – Miről beszél? – Ne játssza nekem az ártatlant! – emelte fel hangját Grimaldi, hogy az egész zavarodott sereglet hallotta. – Maga gondoskodik az épület biztonságáról. Vagy szándékosan beengedte őket, vagy rosszul végezte a feladatát. Melyik történt? Orozco még mindig a szavakat keresgélte, amikor a tömeg Vörös-tengerként kettévált, és Kate Connor sétált a körbe. 221

Hamvaiból a Főnix

– Ki kéne tágítania a gondolkodási körét, Grimaldi főnök – szólt kissé szemrehányóan. – El kéne felejtenie azt is, hogy mindig másra hárítsa a felelősséget. Nem minden valaki más hibája. – Akkor hogyan jutottak be? – kérdezte Grimaldi. Kate elmosolyodott. – Hogy betömhesse a lyukat? – Megvonta a vállát. – Jól van. Van egy régi föld alatti esőcsatorna az épület északi oldala mentén. A férjem, John találta. Az egykori külső falon kívül található, de a törmelék eltakarja az egyik csatornafedelet, így az sem az utcáról, sem az ablakokból nem látható. Kitakarítottuk, és az egyik törött ablakon keresztül, amit nem zártak le, bemásztunk, mivel egy oldalról már amúgy is eltakarta egy nehéz szemétfal. Grimaldi összepréselte az ajkát. – Nagyon okos – morogta. – És most? Megölnek és átveszik az uralmat? Kate felsóhajtott. – Ez nem magáról szól, Grimaldi – mondta. – Egy okból jöttünk ide: hogy embereket 222

Timothy Zahn

toborozzunk a Skynet elleni háborúhoz. Néhány szomszédjuk jelezte, hogy talán ellenzik az erőfeszítéseinket, ezért jónak láttuk, ha különösen óvatosan járunk el. Úgy tűnik, igazunk volt. – Igen, tényleg nagyon okosak voltak – mondta Grimaldi. – Tehát megint kérdem: mi lesz most? – Elvisszük azokat, akik úgy döntöttek, elkísérnek, aztán elmegyünk – nézett körül Kate. – Még valaki? – kiáltotta. Az előcsarnok néma maradt. – Úgy látszik, már minden felelőtlen bolond jelentkezett – szólt Grimaldi keserűen. – Akkor menjenek! – Fölemelte a hangját. – A többiek meg mehetnek vissza a dolgukra. A cirkusznak vége! Néhány lakos bizonytalanul összenézett. – Hallották – csattant fel Grimaldi. – Vissza a dolgukra! Együtt dolgozunk, vagy együtt halunk meg. A tömeg még mindig némán feloszlott. Egy perccel később csak Orozco, Grimaldi, az 223

Hamvaiból a Főnix

emberei, az Ellenállás tagjai és a négy újonc maradtak az előcsarnokban. Orozco észrevette, hogy mióta a lakók elkezdtek kisorjázni, Grimaldi le sem vette Kate Connorról a szemét, és látszott, hogy a főnöknek van még mondanivalója. De amikor az utolsó emberei is eltűntek a folyosókon és a lépcsőkön, csak kurtán biccentett a nőnek, és az előcsarnokon átvágva az irodájába indult. Társai mogorva juhokként követték. – Tartsátok a szemeteket az ajtókon és a lépcsőkön! – parancsolta Barnes, ahogy Tunney félretette az elkobzott fegyvereket, és társaival együtt elkezdte összeszedni az ajtónál hagyott puskákat. – Mi a helyzet magával, őrmester? – kérdezte Kate. Orozco összevont szemöldökkel nézett rá. – Mi van velem? – Jön velünk? Orozco ajka megrándult. – Ez a szokásos eljárás az Ellenállásban, Ms. Connor? – firtatta. – Néhány nappal a 224

Timothy Zahn

terminátorok előtt behatolnak egy területre és kiválogatják a legjobbakat és a legokosabbakat? Kate arcán elmélyültek a ráncok. – Jobban szeretné, ha távol maradnánk és hagynánk mindenkit meghalni? – vágott vissza. – Ez attól függ. – Mitől…? – Hogy Grimaldi főnöknek igaza van-e vagy sem – jelentette ki Orozco őszintén. – Hogy maguk Ellenállása valóban az a láng-e, amely a terminátor molylepkéket vonzza. Kate megrázta a fejét. – Ennél maga okosabb – mondta. – A Skynet célja, hogy elpusztítsa az emberiséget. Az egészet. Igen, figyeli a tevékenységünket, de nem olyan tüzetesen, hogy terminátorokat küljön a nyomunkba, hogy megbüntesse a helyieket, amiért beszéltek velünk. Orozco gyomra összeszorult. – Gondolom, nem – ismerte el. – De értem, mit érez – folytatta Kate. – Egyszerűbb lenne vádolni valakit a történtekért. Ha látna valami tiszta ok-okozati viszonyt. De a 225

Hamvaiból a Főnix

dolgok nem így mennek. A Skynet nem annyira ellenfél, mint inkább természeti erő. – Mint egy hurrikán – mondta Orozco. – Az ember nem kísérel meg értelmet keresni egy hurrikánban. Csak megpróbál rájönni, hová tart, és kitérni az útjából. – Pontosan – mondta Kate váratlan ádázsággal. – Kivéve, hogy a hurrikántól eltérően a Skynetet le lehet győzni. És le is győzzük, ha elég ember áll ki ellene. – Ami visszavezet bennünket az eredeti kérdéshez – mondta Barnes. – Velünk jön? Orozco egy pillanatra kísértésbe esett. Nem is kicsit. Grimaldi és a barátai nem igazán értékelték a munkát, amit abba ölt, hogy az Angyalok olyan biztonságos legyen, mint most. És nem fogták fel a valódi helyzetet sem, amiben éltek. Szinte még büszkék is voltak, mennyire tudatlanok a Skynet jelentette veszélyt illetően. Költői igazságszolgáltatás lenne hagyni, hogy a saját kárukból okuljanak. De Grimaldi nem jelentett egyet az Angyalok teljes lakosságával. A többi ember pedig nem 226

Timothy Zahn

érdemelte meg, hogy meghaljon azért, mert a főnök kétszer állt sorba, amikor a konokságot osztogatták. – Tudja, hogy nem tehetem – mondta. – Azt hiszem, valóban nem – értett egyet Kate sajnálattal teli hangon. – De meg kellett kérdeznünk. Biccentett az őrmesternek, majd a boltív felé intette a többieket. – Milyen hamar várható? – kérdezte Orozco. Kate megtorpant. – Azt gondoljuk, hogy holnap estig még van idejük – mondta. Kevesebb, mint két nap. – Van valami javaslatuk? – kérdezte Orozco, nyugalmat erőltetve a hangjára. – A robbanószerekre érdemes alapozni – magyarázta Tunney. – A T-600-asok stratégiai fontosságú ízületeibe elektromágneses magokat ültetnek, hogy össze tudják rakni magukat, ha lerobbantják a karjukat vagy a lábukat. De ha elég messzire repítik a darabjaikat, ez a trükk nem fog működni. 227

Hamvaiból a Főnix

– Hozzáfér robbanószerekhez? – kérdezte Kate. – Talán tudunk adni maguknak valamennyit. – Van egy kevés – nyugtatta meg Orozco. – És alapanyag is még párhoz. – Jó – mondta Tunney körülnézve az előcsarnokban. – Kirakhatna néhány csapdát is. Sok itt a nehéz kőművesmunka, különösen ez a boltív és a felette lévő kövek. Ha ráomlaszt egy falat egy terminátorra, még ha nem is pusztítja el rögtön, legalább egy időre kjvonja a forgalomból. – Persze a falak felrobbantása az egész épületet a nyakunkba omlaszthatja – hívta fel rá a figyelmet Orozco. – Ez igaz – ismerte el Tunney. – Észrevettem, hogy elég sok puskájuk van, ami jó. Mennyi közülük nagy kaliberű… 9 milliméteres, .45-ös vagy nagyobb? – Elég sok – felelte Orozco. – Sajnos a fegyvereink nagy része kisebb ezeknél. – Azoknak nem sok haszna van a terminátorok ellen – mondta Kate komoran. 228

Timothy Zahn

– De ha elég sokat fejbe tudnak lőni a nagyobb kaliberekkel, a T-600-asok rendszerint elesnek – mondta Tunney. – Rámehetnek az ízületekre is… ha meg tudják nyomorítani őket, nem jelentenek akkora gondot. – Ajka elvékonyodott. – Persze, ha a Skynet néhány HK-nál többet bevet, nehezebb lesz a helyzet. – A másik megoldás a menekülés – mondta Kate. – Gyűjtsön össze mindenkit, akit csak tud, vigyenek magukkal, amit csak lehet, és fussanak! – És hová? – vágott vissza Orozco. – Van olyan hely, ami biztonságban van a Skynettől? Kate ajka megrándult. – Nincs – ismerte be. – Akkor a futásnak nincs sok értelme, nem igaz? – szólt Orozco. Barnes megvetően felhorkant. – Vagy az oldalára is fordulhat és meghalhat – morogta. – Gondolom, ez csak magán áll. – Bárcsak rajtam múlna! – mondta Orozco szomorúan. – Sajnos nem így van. 229

Hamvaiból a Főnix

Háta mögül ajtónyílás hangját hallotta, és megfordulva Grimaldi embereit látta kisorjázni a főnök irodájából. A jelek szerint a megbeszélés – vagy a letolás – véget ért. Néhányan dühös pillantást vetettek Orozcóra és Kate Connorra, ahogy a csarnokon átvágva az épület északi fala mentén húzódó folyosó felé tartottak. – Bocsássanak meg egy pillanatra! – mondta Orozco, és utánuk indult. Már félúton járt az előcsarnokban, amikor a szökőkutat megkerülve hátrapillantott, és látta, hogy Kate és az emberei csendesen eltűntek. A folyosó felénél beérte a legközelebbi férfit, Wadleigh-t. – Mit művel? – kérdezte Orozco. – Mégis mit gondol? – vágott vissza Wadleigh. – Megkeressük Connor hátsó bejáratát és betömjük. – Menjenek és keressék meg – mondta Orozco. – De ne tömjék be. Még ne. Wadleigh felmordult. 230

Timothy Zahn

– Sajnálom, Orozco, de a főnök parancsa. – Elfordult. Orozco elkapta a karját és visszafordította. – Keresse meg a bejáratot! – ismételte, minden szót gondosan megnyomva. – De ne tömje be! Tegyen rajta keresztül egy vasrudat, vagy halmozzon fel téglákat, amiket könnyű elmozdítani. De ne falazza be! Wadleigh meg akart szólalni, de csak egy pillantást vetett Orozco arcára, majd bólintott. Az őrmester még egy pillanatig markolta a másik karját, majd elengedte. Wadleigh megfordult és folytatta útját a folyosón, leplezve sietségét. Orozco még utána nézett, aztán visszatért az előcsarnokba. Négy ember. Csak négyen voltak hajlandóak otthagyni az Angyalok hamis biztonságát, hogy felvállalják az emberiség közös ellenségével szembeni küzdelem közvetlenebb veszélyét. Csak négyen. És egyikük csak egy tinédzser. Orozco lélegzete elakadt. A fenébe! 231

Hamvaiból a Főnix

A fenébe!

232

Timothy Zahn

TIZEDIK FEJEZET Kimért léptei lélekszakasztó futásba csaptak át, ahogy az előcsarnokon átvágtatott a bejárathoz. A boltívet elérve ösztönösen tokba rejtett Berettájára tette a kezét, úgy rontott ki. Kate Connor és az emberei azonban már eltűntek. Orozco mély levegőt vett, majd ádázul és hiábavalóan káromkodva végignézett az utcán. Azt tervezte, hogy megvárja, míg Tunney toborzóbeszéde véget ér, aztán csendben lehívja a gyerekeket a lövészfészekből, hogy találkozhassanak az Ellenállás embereivel. Az izgalmak és feszültségek közepette azonban teljesen megfeledkezett róla. Most pedig már késő volt. Még egy káromkodás kiszaladt a száján, aztán kézjelekkel behívta Kyle-t és Csillagot. 233

Hamvaiból a Főnix

Egy perc múlva a két gyerek megjelent az ütött-kopott ajtóban, Kyle tüzelésre készen fogta a Remingtont, arcán feszültség látszott. – Honnan jött a többi ember? – kérdezte, ahogy átmentek az utcán. – Délre mentek… nem láttam, milyen messzire. Zac és Callahan meg az Iliaki házaspár velük volt. Ugye nem…? – Nem, nem rabolták el őket – nyugtatta meg Orozco a kamaszt, és visszavette a Remingtont. – Teljesen szabad akaratukból távoztak. – Meg kellett volna állítanom őket? – erősködött Kyle, aggodalmasan, amiért kudarcot vallott feladatában. Talán azt gondolta, Orozco bosszúsága ellene irányul. – Talán le kellett volna foglalnom őket, amíg maga meg nem érkezik? Nem hallottam lövéseket, de olyan sokan voltak velük… – Kyle, jól csináltad – jelentette ki határozottan Orozco, megnyugtatóan a fiú vállára téve a kezét. – Nyugodj meg, rendben? Sajnálom, hogy nem találkozhattál velük. 234

Timothy Zahn

– Oké – mondta Kyle még mindig bizonytalanul, ahogy Orozco visszavezette a boltív alatt az épületbe. – Kik voltak különben? – Az Ellenállás toborzói – mondta Orozco. – Ők… – Ők az Ellenálláshoz tartoztak? – szakította félbe Kyle, kiismerhetetlen arckifejezéssel. – Ezt mondták – válaszolta Orozco, akit meglepett a fiú reakciójának hevessége. – Miért? Felismerted bármelyiküket? Kyle elfordult. – Nem – mondta, immár higgadt hangon. – Csak… érdekelt. – Ahá – mondta Orozco, és ejtette a témát. Körülnézett az előcsarnokban. Barney és Copeland, akik látszólag a bejáratot őrizték, de valójában azért kerültek oda, hogy lefegyverezzék Barnes embereit, már eltűntek Grimaldi többi követőjével együtt. – Úgy tűnik, őrszolgálatba kerültünk – jegyezte meg Kyle-nak. – Hacsak nincs szükséged alvásra. 235

Hamvaiból a Főnix

– Jól vagyok – mondta Kyle, Csillagra pillantva. – És Csillag is. – Végigmérte Orozcót. – Magának viszont szüksége van rá. – Megleszek, amíg Johnson és Baker nem váltanak le. – Orozco visszaadta a remingtont Kyle-nak. – Tedd el, kérlek, és hozd az M16ost! Kyle bólintott és elindult a íegyverszekrény felé. Csillag, mint mindig, most is mögötte bandukolt. Orozco nézte, ahogy távoznak, és szíve elnehezült. A szánalmas kis közösségből leginkább Kyle-nak és Csillagnak kellett volna Barnes csapatával mennie. Ök lettek volna a legértékesebbek az Ellenállás Skynet ellen folytatott háborújában. Barnes azonban elment, és Orozcónak sejtelme sem volt, hol kutassa fel. Még ha tudta volna is, akkor sem hitte, hogy a másik örülne annak, ha valaki a nyomába eredne, miközben a Skynet és a fél világ figyeli. 236

Timothy Zahn

Viszont a világ őrült egy hely volt. Talán Kyle-nak és Csillagnak jut még második lehetőség. Kyle éppen a Remingtont cserélte ki az M16osra, amikor mozgást látott az előcsarnokban. Nguyen tartott felé vészjóslóan merev arccal. Orozco arca megrándult. Nyugen és a többi kereskedő távollétükkel tüntettek Tunney reklámszövege és Grimaldi balsikerű leleplezési kísérlete során, de az őrmester gyanította, hogy figyelemmel követték az eseményeket. A férfi arckifejezése alapján sejteni lehetett, hogy van némi pikáns hozzáfűznivalója a fiaskóhoz. Amit Kyle-nak és Csillagnak nem kéne hallania. – Köszönöm! – mondta Orozco, amikor Kyle átadta neki az M16-ost. – Te meg Csillag nem kaptatok ma reggelit, igaz? – Nem igazán – mondta Kyle. – Én sem – felelte Orozco. – Miért nem nézitek meg, min dolgozik Bessie a konyhában? Nekem is hozzatok belőle! Kyle válla fölött Nguyenre pillantott. 237

Hamvaiból a Főnix

– Oké – válaszolta a fiú. Biccentett Csillagnak, és átvágott az előcsarnokon a konyha irányába. Nguyen nézte, ahogy távoznak, és Orozco úgy látta, kicsit lassít a léptein. Talán ő sem akarta, hogy a gyerekek meghallják. – Jó reggelt! – mondta Orozco, udvariasan biccentve Nguyen-nek, amikor az elég közel ért, hogy beszélgethessenek. – Magának is – válaszolta Nguyen. – Érdekes reggel volt. Megkérdezhetem, mi az ördögöt képzelt maga és Grimaldi főnök, mit csinálnak? – Valójában az egész Grimaldi főnök ötlete volt – mondta Orozco, figyelmesen nézve Nguyent, és különös gondolata támadt. Ha Kyle és Csillag nem is mehettek el Barnesszal és Kate Connorral… – Ebben az esetben, úgy tűnik, Grimaldi főnök esze sétálni ment – mondta Nguyen. – Remélem, megbocsát, ha nem fáradunk a formális búcsúzkodással indulás előtt. – Fölemelte kezét, és az előcsarnokban felbukkant a többi kereskedő, élükön Nguyen segédjével, 238

Timothy Zahn

Vuonggal, mögöttük a csapat felszerszámozott szamaraival. – Tökéletesen megértem – mondta Orozco. – De mielőtt távoznak, lenne egy utolsó ajánlatom. – Nem kötünk üzletet őrültekkel, Orozco – jelentette ki Nguyen kerek perec. – Bárki, aki fegyvert ránt az Ellenállásra… – Nem őrültekkel kell üzletet kötnie – vágott közbe Orozco. – Ez az én ajánlatom, nem Grimaldié. Csak azt szeretném, ha néhány gyereket magukkal vinnének a tanyára. Nguyen megrázta a fejét. – Lehetetlen. Alig termelünk meg annyit, amennyi magunknak és a létfontosságú kereskedelemre elég. – Dolgozhatnának – ajánlotta Orozco. – Mindketten. – Máris annyian vagyunk, amennyi embernek munkát tudunk adni – mondta Nguyen. – A környékünkön nincs több megművelhető föld. 239

Hamvaiból a Főnix

– De egy napon lesz – erősködött Orozco. – Ahogy a rövid felezési idejű radioaktív anyagok lebomlanak, a föld is méregtelen lesz. Itt is ez történik – bizonyára ott is. – A radioaktivitás talán csökken, de a talajt még mindig nehézfémek szennyezik – mondta Nguyen. – Van technológia a kiszűrésükre, de lassú. Még mindig évekre vagyunk a megművelhető földtől. – Mi lenne, ha fizetnék a szállásukért és az ellátásukért, amíg nem kerül nekik munka? Nguyen felhorkant. – És mégis mivel? Orozco nagyot nyelt. – Benzinnel. Nguyen hátrahőkölt, arckifejezése megváltozott. – Azt hittem, minden benzinüzlettel Grimaldi főnök foglalkozik személyesen. – Ezt viszont én ajánlom fel – mondta Orozco. – Érdekli? Igen vagy nem? Nguyen körbenézett. – Mennyiről beszélünk? 240

Timothy Zahn

– Az egészről – mondta Orozco, és érezte, ahogy pulzusa lüktet, fülében az áruló és a köpönyegforgató szavak visszhangoztak. – Elviszem magukat a rejtekhelyhez, és megmutatom, hogyan juthatnak be anélkül, hogy megölnék magukat. Cserébe elviszik Kyle-t és Csillagot a városból és vigyáznak rájuk. – Senki nem képes biztonságot ígérni – mondta Nguyen. – Manapság legalábbis. – Akkor ígérje meg, hogy amennyire csak tud, vigyázni fog rájuk – mondta Orozco. – És eskesse meg Randallt is rá! Nguyen elgondolkodva szívogatta a fogát. – Tudja, hogy nem ígérhetek semmit más nevében – emlékeztette Orozcót. – De a benzinért cserébe hajlandó lehet rá. – Elhallgatott. – És az őrült Orozco őrmester kedvééit. Jól van, megegyeztünk. Milyen gyorsan tudnak felkészülni az új védenceink? – Elég gyorsan elkészülhetnek – mondta Orozco. – Sajnos még nekem is elő kell 241

Hamvaiból a Főnix

készítenem a számukra pár dolgot, és az néhány órába beletelik. – Amit, gondolom, nem tehet meg őrségben. – Így van – mondta Orozco. – Délutánra így is minden készen áll majd. Nguyen összeszorította a száját, és az őrmester arcát tanulmányozta. Bizonyára azon töprengett, hogy az ingyen benzin ígérete megéri-e azt, hogy még pár órát Grimaldi közelében maradjanak. – Kétlem, hogy a délután olyan érdekes lenne, mint a reggel – mondta végül. – Jól van, maradunk. – Köszönöm – mondta Orozco. – Igyekszem olyan gyorsan végezni, ahogy csak tudok. – Jó – szólt Nguyen. – Addig is, remélem, nem bánja, ha a környéken máshol is kereskedünk? Orozco gondolatban gratulált neki. Lecke arról, hogyan maradjanak távol Grimalditól, miközben üzletet kötnek Orozcóval. 242

Timothy Zahn

– Egyáltalán nem – nyugtatta meg a kereskedőt. – Csak jöjjenek vissza késő délutánra. Mire Kyle és Csillag egy tálka étellel visszatértek, a kereskedők már elmentek. – A reggeli elfogyott – mondta Kyle, és átadta a tálkát. – De Bessie azt mondta, ehetünk egy kis levest, amíg a vacsorához készül. – Köszönöm – mondta Orozco a tálba szimatolva. A leves hígnak tűnt, de kellemes illata volt. – Most pedig ti ketten menjetek aludni! Késő délután különleges feladatom lesz a számotokra. – Miféle feladat? – kérdezte Kyle. – Olyan feladat, amihez kipihentnek kell lenni – felelte Orozco kitérően. Végül persze kénytelen lesz elmondani nekik a teljes igazságot. De még nem. Egyelőre nem. – Szóval indíts! – Oké. – Kyle megérintette Csillag karját, és az alvómatracok felé indult. Orozco a padlóra ereszkedett a kedvenc oszlopa mellett, elhelyezkedett az őrködéshez, 243

Hamvaiból a Főnix

és máris érezte az újabb űrt az életében. Kyle és Csillag a legjobb és legokosabb gyerekek voltak a Morcos Rossz Angyalokban, és ők álltak legközelebb ahhoz, hogy barátainak nevezze őket. Néhány száz liter benzin alacsony ár a biztonságukért. Nem mintha a benzin bármi hasznára válna a Morcos Rossz Angyaloknak. Akkor nem, ha a terminátorok keresztülgázolnak rajtuk. Orozco M16-osát dajkálva leült, hogy őrködjön. És hogy gondolkozzon. ***

Az épület, amelyet David talált, rozoga volt, huzatos, és nagyrészt gipszkartonból épült, vagyis egy komolyabb esőzés esetén meglehetősen kényelmetlennek ígérkezett. Nemrég még laktak itt, állapította meg Connor, ahogy a csoport elkezdte kipakolni és szétválogatni a felszerelést. Futólag eltöprengett azon, mennyi esélye van annak, hogy a korábbi lakosok visszatérnek és visszakövetelik a 244

Timothy Zahn

helyüket. Az kínos lenne, és alighanem hangos is. Ezt leszámítva a hely ideálisnak bizonyult. Feltűnésmentes volt, hátsó ajtaját végszükség esetén használhatták, és csak négy háztömbnyire esett a Skynet bázisától. – Ez a főhadiszállásuk? – kérdezte az egyik újonc, Leon Iliaki, aki kételkedve tekintett körbe. – Nem, ez csak ideiglenes szállás – nyugtatta meg Connor. – Néhány nap múlva jobb helyre költözünk. – Amint odaérünk, megkezdjük a harci oktatást – tette hozzá Tunney, két hóna alatt egy-egy töltényesdobozzal. Az egyik újonc, Callahan, megmozdult. – Miért várjunk? – kérdezte. Connor szemügyre vette. Az újoncoknak általában szükségük volt egy-két napra, hogy összeszedjék magukat. – Most akarna kezdeni? – kérdezte. – Mi mást csinálnának velünk? – válaszolt Callahan. – Úgy értem, hacsak nincs más 245

Hamvaiból a Főnix

munka, amit elvégezhetünk. – Feszengve összekuporodott. – Zavar a gondolat, hogy valaki más ételét egyem anélkül, hogy megdolgoznék érte. – Nagyon helyes hozzáállás – dicsérte meg Connor. – A főhadiszállásunkon bőven van munka. Sajnos egy küldetésre készülünk, és most nem nélkülözhetek senkit, hogy visszakísérje magukat oda. – Ezen a környéken várható a küldetés? – kérdezte Leon Iliaki. – Körülbelül erre, igen – erősítette meg Connor. Callahan ismét összehúzta magát. – Akkor még egy ok, hogy minél többet megtanuljunk a harcról – mondta enyhén remegő hangon. – Itt vannak a barátaink. Mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy segítsünk nekik. – Hacsak nem nélkülözhet erre a feladatra is valakit – tette hozzá tétován Carol Iliaki. – Eléggé elfoglaltnak tűnnek. 246

Timothy Zahn

– Kicsit azok is vagyunk – értett egyet Connor. – De annyira nem, hogy ne tanítsunk olyanokat, akik tanulni akarnak. Callahan Leon Iliakira, majd Zacra, s végül Connorra nézett. – Ebben az esetben készen állunk – mondta. – Én is – tette hozzá Carol Iliaki. Férje meglepetten nézett rá. – Te nem azért vagy itt, hogy harcolj – tiltakozott. – Hanem, hogy varrj! – Kétlem, hogy a terminátorokat érdekelné, hova vagyok beosztva – emlékeztette a nő, tekintetét Connorra szegezve. – Igazam van, Mr. Connor? – A férjének igaza van a maga elsődleges feladatával kapcsolatban – válaszolta Connor. – De abban magának van igaza, hogy mindenkinek ismernie kell legalább a harc alapjait. Tunney? Átvenné? – Igenis – mondta Tunney. – Hadd pakoljam el ezeket a dobozokat, aztán máris magukkal leszek. 247

Hamvaiból a Főnix

– Majd ő kézbe veszi magukat – mondta Connor az újoncoknak. – Tanuljanak figyelmesen! – Úgy lesz – ígérte Callahan. – Köszönöm. Connor bólintott, és távozott, sokéves tapasztalattal vágva át a látszólagos fejetlenségen, egy-egy pillantással felmérve mindenkit és minden feladatot. Néhány férfi és nő már befejezte munkáját, és bár páran közülük pihenőt tartottak, vagy gyorsan haraptak valamit, a legtöbben az asztal köré gyűltek, ahol Tunney kiterítette a térképeket, amelyeket Connor és David készítettek a Skynet bázisáról. Connor pillantása végigsöpört a csoporton, majd a sarokba vándorolt, ahol Kate rendezgette orvosi felszerelését. Összevonta a szemöldökét, és alaposabban szemügyre vette a feleségét. Kate arcán sötét és komor kifejezés ült, amit nem lehetett pusztán az előttük álló feladat nagyságával megmagyarázni. 248

Timothy Zahn

Amikor Connor ismét körülnézett, észrevette, hogy érdekes módon Barnes arcán is ugyanilyen borús kifejezés ül. Márpedig Barnes sohasem aggódott a küldetések miatt, amikre Connor elvitte. Ami egyértelművé tette a helyzetet. Connor megvárta, míg Barnes felnéz rá, majd ujját begörbítve magához intette és Kate felé indult. A nő felpillantott a közeledtükre. – Minden kész? – kérdezte. – Még néhány részletet ki kell dolgoznunk – mondta neki Connor. – És mi a helyzet veled? – Még csak most kezdtem. – Kate a szépen kiteregetett kötszerek, fertőtlenítők és érzéstelenítők felé intett. – Mivel a gyorsaság és a mozgékonyság elsődleges, arra gondoltam, hogy a készletek nagyját szakaszonként egy táskába teszem, kisebb személyes csomagokkal minden katona részére. – És így több töltényt és lőszert vihetünk – bólintott Connor. – Gondolom, a nagyobb táskákat a legjobb egészségügyi előképzettségű embereknek adod? 249

Hamvaiból a Főnix

Kate bólintott. – Vincennes-re gondoltam, Sungra, az egyik Tantillo fivérre… talán Tonyra… és Simmonsra. És persze én is itt leszek a biztonság kedvéért. – Jól hangzik – mondta Connor. – Most pedig elmondanád, mi nyomaszt téged és Barnest? Kate lopva Barnesra pillantott. – Nem tudom, mire gondolsz – köntörfalazott. Connor többé-kevésbé erre a válaszra számított. Kate sosem szerette megkérdőjelezni a parancsait és a döntéseit, különösen nem mások előtt. – És te? – kérdezte Connor Barnes felé fordulva. Barrtesba, szerencsére vagy sajnos, kevés szorult Kate tartózkodásából és diplomáciai készségéből. – Nem tetszik, hogy a civileket csalinak használjuk – jelentette ki. – Különösen az utolsó helyen lakókat… Orozco csoportját. – Szerinted ezt teszem? – kérdezte Connor. 250

Timothy Zahn

– Megvárjuk, míg az összes T-600-as elindul és elkezdi szétlőni a környéket, mielőtt még behatolnánk, nem? – vágott vissza Barnes. – Jobban szeretnéd, ha akkor támadnánk meg a raktárt, amikor még bent vannak a T-600asok? – kérdezte Connor. Barnes összeráncolta szemöldökét. – Nem – motyogta. – De akkor sem tetszik. – Sok gyerek van ott – tette hozzá Kate halkan. Connor felvonta a szemöldökét. – Mindenkinek felajánlottátok a lehetőséget, hogy csatlakozzanak hozzánk? Kate sóhajtott. – Igen – mondta. – Láttad, hányan éltek vele. – Tehát megtettük az ajánlatunkat, és a legtöbben visszautasították – mondta Connor. – Ezenkívül találtunk nekik egy menekülési útvonalat, az esőcsatornát, amin bejutottatok, és amit használhatnak, ha akarnak. – Azt leszámítva, hogy Grimaldi alighanem behegesztette – szipákolt Barnes. – Ez megint csak az ő döntésük – mondta Connor. – Nem sok egyebet tehetünk értük. 251

Hamvaiból a Főnix

– Igen, de Grimaldi hozza meg az összes döntést – ellenkezett Barnes. – Nem az emberek. – Az emberek döntése volt, hogy vezetőnek fogadják el őt – emlékeztette Connor. – Gondolom – mondta Kate. Connor Barnesra pillantott, aki elfintorodott, de vonakodva bólintott. – Ja – mondta ő is. – Akkor menjünk vissza dolgozni! – mondta Connor egyikről a másikra nézve. – Barnes, Tunney átveszi az alapokat az újoncokkal. Amint befejezted a felszerelésed elrendezését, szeretném, ha segítenél neki. – Persze – mondta Barnes. Biccentett Katenek, és átvágott a helyiségen. Connor Kate-re nézett. – Jól vagy? – Amennyire csak lehetek manapság – mondta a nő feszültségtől és szomorúságtól terhes hangon. – Sajnálom, John… nem akarom megkérdőjelezni a döntéseidet. Csak… az a sok gyerek… 252

Timothy Zahn

– Tudom – mondta Connor. – De meg kell próbálnod kizárni őket a tudatodból, ahogyan a többi nyomorúságot és igazságtalanságot is, ami odakint van. – Megérintette a vállát. – Gondolj arra, hogy a legfontosabb feladatunk az, hogy elegendő ideig életben maradjunk, hogy elpusztítsuk a Skynetet, hogy az embereknek soha többet ne kelljen így meghalniuk. Kate halványan rámosolygott. – Tudom. Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá. Connor visszamosolygott rá, és elfordult. Nos, őket meggyőztem, gondolta, ahogy elindult, hogy csatlakozzon a térképeknél állókhoz. Most már csak önmagát kellett meggyőznie.

253

Hamvaiból a Főnix

TIZENEGYEDIK FEJEZET – Kyle? A fiú felriadt, bosszankodva, amiért elaludt. Nem így tervezte, főleg, hogy Orozco őrködött egyedül. Fáradtabb lehetett, mint gondolta. Sokkal fáradtabb, döbbent rá, amikor félig lehunyt szempillái alól kilesett az utcára. Nguyen és a többi kereskedő a boltív előtt álltak, és még a borús égboltról leszivárgó kevéske fényben is látszott annyi árnyék, hogy megállapíthassa: több órája múlt dél. Nem csak az egész délelőttöt átaludta, de a délután jó részét is. Csillagra nézett. Meglepetésére a kislány arca is ugyanolyan álmos volt, mint amilyennek ő érezte magát. Olyan hosszan és mélyen aludhatott, mint ő maga. 254

Timothy Zahn

– Gyerünk, Kyle, szedd össze magad! – mondta Orozco. Kyle fölnézett a fölötte térdelő férfira. Arca komorságát látva a fiú még jobban kétségbe esett. Vajon ő és Csillag átaludták volna a küldetést, amiről Orozco beszélt korábban? – Sajnálom – mentegetőzött Kyle felkászálódva. – Nem akartam ilyen sokáig aludni. – Nem baj – mondta Orozco, arca komorságához illő hangon. – Voltaképpen örülök is neki. Hosszú nap áll előttetek. – Készen vagyunk – mondta Kyle, ellenőrizve, hogy a colt a tokjában van-e. – Mi a feladat? – Gyertek ide! – szólt Orozco. Kezét nyújtotta Csillagnak, aki nem törődött vele és segítség nélkül tápászkodott fel. – Először is elkíséritek Mr. Nguyent és az embereit a benzinkészlethez. Kyle szeme elkerekedett. Az első szabály, amit mindenki fejébe vertek, aki csak tudott a benzin hollétéről, hogy soha ne vigyenek oda idegeneket. 255

Hamvaiból a Főnix

– De… – Utána pedig – mondta Orozco –, te és Csillag elmentek velük a tanyájukra. És nem jöttök vissza. Kyle néhány pillanatig csak meredt rá, a szavak úgy keringtek az agyában, akár molylepkék a gyertya körül. – Hogy érti? – nyögte ki végül. – És maga…? Nem tehetjük meg. – Muszáj – mondta Orozco halkan és őszintén, olyan fájdalommal a hangjában, amit Kyle még soha nem hallott tőle. – Itt nincs jövőtök. Ott kint legalább esélyetek lesz. Ekkor a keringő szavak váratlanul helyükre kattantak Kyle elméjében. Szörnyű és rettenetes értelmet nyertek egy szörnyű és rettenetes világban. – Jönnek, nem igaz? – lehelte. – Azt hiszem, igen – mondta Orozco halkan. – Ezért kell neked és Csillagnak eltűnnötök. – Mi lesz a többiekkel? – kérdezte Kyle, körülnézve az üres előcsarnokban. – Figyelmeztetnünk kell őket. 256

Timothy Zahn

– Úgy lesz – ígérte Orozco. – És megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy mindannyiukat kimenekítsük. De te és Csillag mentek elsőként. Kyle Csillagra nézett. A kislány szeme tágra nyílt, alsó ajka remegett. A Morcos Rossz Angyalok az otthonuk volt, a legjobb és legbiztonságosabb hely, ami csak jutott nekik. Ezt eldobni… Kyle visszanézett Orozcóra. – Velünk jön? – Nem, de ha minden jól megy, utolérlek benneteket – mondta Orozco. – De akár sikerül, akár nem, meg kell ígérnetek, hogy soha többet nem jöttök ide vissza. Se utánam, se más után, és ne próbáljatok meg visszaszerezni semmit, amit esetleg itt hagynátok. Miután átléptek a boltív alatt, mindörökre távoztok. Értitek? Kyle ismét Csillagra nézett. A kislány Orozcóra bámult, arca komoly és zavart volt. Végül lesütötte a szemét és megfogta a fiú kezét. – Igen – válaszolt Kyle mindkettejük nevében. 257

Hamvaiból a Főnix

– Jól van – mondta Orozco. – Akkor szedjetek össze mindent, amit el akartok vinni magatokkal. És egy szót se senkinek, rendben? – Lenyúlt, és kivette a tokból Kyle coltját. – Megtöltöm neked. Kyle-nak és Csillagnak csak öt percre volt szüksége, hogy összeszedjék kevéske motyójukat. Visszatérve az előcsarnokba látták, hogy Orozco Nguyen mellett áll és halkan magyaráz neki. Lábánál a padlón tömött vászonzsák hevert. – Készen vagytok? – kérdezte Orozco kurtán, amikor Kyle és Csillag odamentek hozzá. – Jó. Itt a pisztolyod, Kyle, és egy tartalék tár. – Biztos benne, hogy nem fog hiányozni? – kérdezte a fiú, és habozva elvette a pisztolyt és a tárat. Ha a terminátorok jönnek, Orozcónak és a többieknek minden lőfegyverre és lőszerre szükségük lesz, ami csak van. – Ne vitatkozz az őrmestereddel! – pirított rá Orozco, bár feszült mosolya azt mutatta, hogy nem igazán gondolja így. – Nem, nem fog 258

Timothy Zahn

hiányozni. És ez sem – böködte meg lábával a zsákot. Kyle lehajolt és fölvette. Nehezebb volt, mint aminek kinézett. – Mi ez? – Hat csőbomba – mondta Orozco. – Ma reggel készítettem őket. És ne aggódj… magunknak is megtartottam jó néhányat. Kyle nagyot nyelt. Tehát ezen dolgozott Orozco, és ezért tudott ő és Csillag annyit aludni. – Köszönöm – mondta. – Ez csak elővigyázatosság – tette hozzá Orozco. – Még ha a Skynet ki is szemelt bennünket magának, a támadásai mindig az est leszállta után következnek be. Addigra messze jártok már. A bombák mellett van egy öngyújtó is. De benzinkeverékkel töltöttem fel és nagyon erős a lángja, ezért vigyázz vele! – Rendben – mondta Kyle, vállára lendítve a zsák szíját. – Én… Még mindig a szavakat kereste, hogyan búcsúzhatna el, amikor Orozco odalépett hozzá, és őt és Csillagot 259

Hamvaiból a Főnix

medveölelésébe fogta. A fiú behunyt szemmel magához szorította az őrmestert, töltekezett az emberi érintés melegéből és erejéből. Egy hosszú pillanatig tartották egymást így, aztán Orozco szelíden kibontakozott. – Jobb, ha indultok – mondta, és Kyle könnyeket látott a szemében. – Vigyázzatok magatokra és egymásra! Talán mindketten elég sokáig éltek, hogy lássátok a béke eljövetelét. Kyle mondani próbált valamit, de torka és hangja cserbenhagyták, és ezért csak gyors biccentésre futotta barátja felé. Egy perccel később ő és Csillag csendbe burkolózva sétáltak az utcán Nguyen mellett, csak lépteik surrogása és a szamarak patakopogása hallatszott. Kyle sok barátot és ismerőst veszített el az évek folyamán, vagy a halál, vagy az egyszerű dezertálás következményeként, és már nem siratta meg a veszteségeket. De közel állt hozzá. Nagyon közel. Nguyent és embereit lenyűgözte a benzinkészlet, és többször is elismerő 260

Timothy Zahn

megjegyzéseket tettek a rejtekhelyre és a védelmére felállított csapdákra. Kyle arra számított, hogy annyi benzint visznek el magukkal, amennyit a szamarak elbírnak, és ezért meglepte, amikor csak százharmincöt liternyit szívtak le. De még ennyi értékes folyadék lecsapolása is majdnem egy órájukba telt, és mire a csoport ismét a szabadba merészkedett, a felhők halvány ragyogása már azt jelezte, hogy a Nap félúton jár a horizont felé. – És most? – kérdezte Kyle, amikor kelet felé indultak. – Kikeveredünk erről a környékről – mondta komoran Nguyen –, aztán annyit haladunk, amennyit csak tudunk, mielőtt éjszakára letáboroznánk. Csillag megérintette Kyle karját. Hol szállunk meg? – mutatta. – Van elképzelése a helyről? – kérdezte a fiú Nguyent. – Több lehetőség is van – mondta a másik. – Először lássuk meg, milyen messzire jutunk. 261

Hamvaiból a Főnix

– Milyen lehetőségek? – kérdezte Kyle. Elhagyták a helyet, ahol ő és Orozco előző nap összefutottak az új bandával, és az futott át az agyán, hogy valóban elmentek-e, mint ahogy állították. A jelek szerint nem. Miközben Kyle a banda rozoga főhadiszállását vizslatta, az ajtó résnyire nyílt és egy szem kukucskált ki rajta, ide-oda villanva felmérte a csoport méretét és fegyverzetét, majd a nyílás ismét becsukódott. – Az egyik csak egy üres épület – mondta Nguyen. Kyle látta rajta, hogy ő is észrevette az ajtót és a szemet, és a férfi tekintete még egy pillanatig elidőzött ott, mielőtt elfordult volna. – A másik néhány ügyfelünk otthona. Sokkal biztonságosabb, de jókora summát kérnek azért, hogy elszállásoljanak bennünket. Kyle bólintott, és felnézett a Morcos Rossz Angyalok romos épületeire és törmelékhalmaira. Tudta, a nyolcadik emeleten őrök figyelnek, és kíváncsi volt, vajon 262

Timothy Zahn

észrevették-e őt és Csillagot az emberek és állatok tömegében. Ha pedig igen, mire gondolhattak? Azt hitték, hogy ő és Csillag ugyanúgy dezertáltak, mint Ellis? A kereskedőcsapat három háztömbnyit haladt keletre a Morcos Rossz Angyaloktól, amikor Kyle két alakot pillantott meg mozdulatlanul ácsorogni egy ledőlt fal árnyékában, tőlük kétutcányira. – Nguyen? – súgta. – Látom őket – mondta Nguyen komoran. – Vuong? – Terminátorok – mondta Vuong gyászosan, és hunyorogva szemügyre vette az alakokat. – Talán T-600-asok… T-400-ast ősidők óta nem láttam. – Egyetértek – mondta Nguyen. – Kíváncsi vagyok, mit művelnek. A terminátorok többnyire nem csak álldogálnak. Vuong vállat vont. – Talán szabadságon vannak. A csoport végében valaki felkuncogott. 263

Hamvaiból a Főnix

– Nos, akármire is készülnek, nem akarunk tudni róla – mondta Nguyen. – A következő utcán északra fordulunk és megpróbáljuk kikerülni őket. Kyle a távoli alakokat fürkészte. Nem sokat tudott a terminátorokról, csak amennyit Orozco mesélt. Még egyet sem látott közelről, és az őrmester azt állította, hogy jobb is így. – Talán kétfelé válhatnánk – mondta. – Néhányan dél felé mehetnénk, néhányan meg északra. – Túl kockázatos – válaszolta Nguyen. – Ha úgy döntenek, hogy utánunk jönnek, minden tűzerőnkre szükségünk lesz, hogy megállítsuk őket. Kyle a Nguyen tokjában pihenő fegyverre lesett. Vajon volt elég tűzerejük, hogy megállítsanak két terminátort? Orozco mindig homályosan fogalmazott azzal kapcsolatban, mi is kell ahhoz, hogy elpusztítsák a gépeket. – Akkor menjünk mind délre! – javasolta. – A következő utcán fél háztömbnyire délre van egy sikátor, ami úgy vezet át a tömbön, hogy nem 264

Timothy Zahn

vagyunk szem előtt. Ha ott maradnak a fal mellett, a látóterükön kívül bukkanunk fel. – Hacsak nem lépnek előre kettőt – válaszolt Nguyen. – Nem, azt hiszem, az északi kerülő biztonságosabb. – De sehogy nem kelhetünk át az utcán anélkül, hogy észrevennének – erősködött Kyle. – Hacsak nem megyünk négy-öt háztömbnyit, és arra van néhány banda, amelyikhez nem jó közel kerülni. – Délen is van egy nagy banda – mondta Nguyen. – Mint mindenhol. – Igen, de ha délre megyünk és a terminátorok nem lépnek kettőt előre, úgy mehetünk el mellettük, hogy észre sem vesznek – mondta Kyle. – Csillag és én hajlandóak vagyunk megpróbálni. – Felejtsétek el! – jelentette ki Nguyen. – Megígértem Orozcó-nak, hogy vigyázok rátok. Vuong morgott valamit egy másik nyelven. Nguyen válaszolt neki, és néhány lépés erejéig a két férfi halkan társalgott. 265

Hamvaiból a Főnix

– Talán mégis érdemes megpróbálni – mondta Nguyen végül vonakodva. – De Vuong veletek megy. Kyle bólintott. – Hol találkozunk megint? – Vuong ismeri a találkahelyet – mondta Nguyen. – Csak vigyázatok magatokra, rendben? Mire a csapat elért a követező utcáig és szétvált, a két terminátor még mindig nem mozdult, Kyle azonban magán érezte a szemüket, ahogy ő, Csillag és Vuong délre indultak, és megkönnyebbülés öntötte el, amikor a legközelebbi épület mögé érve eltűntek a gépek elől. A terminátorok legalább nem indultak az üldözésükre. Talán tényleg valamiféle szabadságon voltak. Kyle több hónapja nem járt ezen a környéken, de a hely nem sokat változott. – Ott a sikátor – mondta Vuongnak, és a háztömb közepénél nyíló utcára mutatott. – A járás kicsit veszélyes, de át tudunk jutni. 266

Timothy Zahn

– Nem is tudom – mondta Vuong kétkedve. – Nagyon közel fogunk kibukkanni. Ha azok a terminátorok észrevesznek, premier plánban leszünk. Biztos vagy benne, hogy nem mehetünk még egy kicsit délre? Kyle megrázta a fejét. – Hacsak nem akarjuk teljesen megkerülni a Halálfej banda territóriumát. Ők azok, akik felfordított autókkal torlaszolják el az utcákat. – Igen, láttuk őket befelé jövet – mondta komoran Vuong. – Nem kerülhetjük meg őket – ha megtesszük, nem tudunk szükség esetén segíteni Nguyen csapatának. Attól tartok, vagy a sikátor, vagy semmi más. – Működni fog – nyugtatta Kyle. – Különben is, ha vissza kell fordulnunk, a sikátor alkalmas rá. A távolabbi végén van egy lyuk a falban, amin át lehet bújni, és nem hiszem, hogy a terminátorok átférnének. – Nem hiszed, mi? – kérdezet Vuong. – Láttál már terminátort akcióban? – Nem igazán – ismerte be Kyle. Vuong felmordult. 267

Hamvaiból a Főnix

– Reméljük, ez így is marad. A sikátorban valóban olyan veszélyes járás esett, mint ahogy Kyle emlékezett rá: feltorlódott aszfaltdarabok, két rozsdásodó teherautó és meredező vasrudak erdeje borította. Ők hárman óvatosan vágtak át, keresztülpréselték magukat az utolsó téglafalon tátongó lyukon, és elérték a végét. Leguggoltak egy szívósan, a járda egy résében növekvő bokor mellé, és a nyílt utcán szörnyen védtelennek érezték magukat. Kyle elővigyázatosan kikukucskált. Fél háztömbnyire, északra látta a félig leomlott falat, ahol a két terminátor ácsorgott, de a gépek nem voltak sehol. – Látsz bármit? – suttogta Vuong. – Nem látom őket – súgta vissza Kyle. – Ott is lehetnek akár, de talán elmentek. Vuong óvatosan kinézett a bokor fölött, hogy maga is körültekintsen. – Igen – mondta. – Azt hiszem, jobb, ha pillanatnyilag maradunk a helyünkön. 268

Timothy Zahn

– Maradjunk itt? – kérdezte Kyle körülnézve. A bokrot leszámítva semmi fedezékük nem volt. – Látnunk kell, mikor érnek a többiek a saját indulási pontjukra – magyarázta Vuong türelmesen. – Ha már ott vannak, kitaláljuk, hogyan tovább. A percek lassan araszoltak. A felhőréteg vastagodni kezdett, csípős hűvösség támadt, és Kyle érezte, hogy Csillag reszket az oldalánál. Előhúzta dzsekijét zsákja szíja alól, és a kislány köré kanyarította. Csillag futó mosollyal köszönte meg, aztán figyelmét visszafordította az utca felé. Még több perc telt el. Kyle már kezdett azon töprengeni, mennyit mehetett északra Nguyen, amikor Vuong megérintette a vállát. – Ott vannak – mormolta. Kyle kijjebb hajolt a bokor mögül. Három háztömbnyire északra látta, ahogy Nguyen és a többiek olyan sebesen, ahogy csak az egyenetlen terep és a tucatnyi szamár engedték, átsurrannak az utcán. 269

Hamvaiból a Főnix

– Nem látok semmit – mondta Vuong. – Talán a gépek elmentek, amíg mi a vasakon vergődtünk keresztül. – És hová mentek? – nézett körül Kyle. – Amíg nincsenek itt, kit érdekel? – kérdezte Vuong. – Úgy tűnik, a sikátorunk az utca túloldalán folytatódik, ott az indák között. Oda megyünk. – Oké. – Kyle nagy levegőt vett, és maga alá húzta a lábát a futáshoz. Hirtelen elvesztette egyensúlyát, ahogy Csillag megragadta és visszarántotta. – Hé, nyugi! – tiltakozott a kislányra pillantva. A látvány megtorpanásra késztette. A kislány arca megdermedt, szeme nagyra tágult rémületében. Valami alaposan megijesztette. – Mi az? – kérdezte Kyle. Mozgást észlelt a bokor mögül a szeme sarkából, és fölnézett. Két terminátort pillantott meg előbukkanni egy beomlott benyílóból fél háztömbnyivel délre Nguyen csapatától, majd a gépek egyenesen a kereskedők felé indultak. – Vuong! – nyögte. 270

Timothy Zahn

– Maradjatok itt! – parancsolta Vuong. Előhúzta pisztolyát, megkerülte a bokrot, és a barátaira rontó alakok felé indult. Kyle ismét maga alá húzta a lábát. Ha Csillaggal át tudna rohanni az utcán a sikátor viszonylagos biztonságába, miközben a terminátorok a kereskedőkkel foglalkoznak… Csillag szorítása ismét megállította. – Csillag, mennünk kell! – győzködte Kyle, és megpróbálta a gyerek ujjait lefeszegetni a karjáról. A kislány vadul megrázta a fejét, másik kezét is nyomatékosan a fiú karja köré fonta, és élesen Vuong irányába intett fejével. Kyle azt kívánta, bárcsak beszélni tudna, majd felnézett. Vuong még mindig rohant, karjai előre-hátra mozogtak. A két terminátor még mindig eltökélten masírozott Nguyen csapata felé, látszólag tudomást sem véve a hátuk mögül közeledő új fenyegetésről. Vuong kissé lelassított, két kézzel tüzelésre emelte pisztolyát, és a terminátorok hátára célzott. 271

Hamvaiból a Főnix

Ekkor Kyle döbbent rémületére, ahogy Vuong elhaladt a félig leomlott fal mellett, a korábban látott két terminátor lépett elő. Vuong ugyanakkor vette észre őket, mint Kyle. Félig megfordult és tüzet nyitott. A terminátorok megrándultak a becsapódások erejétől, ahogy a lövések fémtestüket érték. De nem estek el, még csak meg sem torpantak, csak mentek tovább. Vuongnak abban a pillanatban tudnia kellett, hogy halott ember. De ez nem jelentett egyet azzal, hogy lefekszik és feladja. Elkanyarodott a közelgő halálgépektől, és pisztolya teljes tárát beléjük ürítette. Kyle visszafojtotta a lélegzetét. A terminátorokat azonban a rángatózást leszámítva nem zavarta meg a támadás. Vuong kirázta a tárat a pisztolyából, újat tolt bele, és azt is kiürítette. A terminátorokról ezúttal is lepergett az ólomzápor. Vuong a harmadik tárat ütötte a helyére, amikor távolabb további lövések hangzottak fel. Nguyen és emberei sorba rendeződtek 272

Timothy Zahn

szamaraik mögött és tüzet nyitottak a rájuk rontó terminátorokra. Támadásuk azonban nem volt eredményesebb Vuongénál. Kyle gondolatai ismét meglódultak és eszébe jutottak a bombák. A zsákjába nyúlt, előhúzta az öngyújtót és az egyik hideg fémcsövet. – Húzódj le! – mormolta Csillagnak, ahogy lepattintotta az öngyújtó kupakját, és tüzet csiholt. Meggyújtotta a bomba gyújtózsinórját, megbecsülte a távolságot, aztán felállva teljes erőből a Vuongra rontó terminátorok felé hajította a bombát. Nem volt elég erős. A cső a járdára koppant, és húsz lábbal a két terminátor mögött csúszkálva megállt. A gépek lövések zaja dacára is meghallhatták a bomba földet érését, mert egyikük megfordult, hogy megnézze. A bomba ekkor felrobbant, és Kyle lebukott, ahogy a lökéshullám átfújt a bokor ágain és levelein. A robbanás zaja elhalt. Tökéletes csend támadt. 273

Hamvaiból a Főnix

Kyle elszoruló torokkal Csillagra nézett, majd megacélozva magát ismét fölemelte fejét, hogy körülnézzen. De már mindennek vége volt. Kyle csak bámult, alig hitt a szemének. Vuong a íöldön feküdt mozdulatlanul, inge vörös volt a vértől. A két terminátor fölötte állt, és úgy nézték, ahogy a vadász méri fel a prédát. Messze északon a másik két terminátor Nguyen csapatán vágott keresztül, fémkarjaik lecsaptak, és úgy szórták szét az embereket, akár a rongybabákat. Kyle eltűnődött, miért nem próbáltak a kereskedők legalább elrohanni, de aztán még két terminátort pillantott meg a halálra ítélt emberek mögött még északabbra, amelyek minden menekülést elzártak. Nguyen megpróbálta az embereit elvezetni a jól látható fenyegetés közeléből. Ehelyett egyenesen egy csapdába kalauzolta őket. Amennyire Kyle látta, egyik terminátor sem vesződött azzal, hogy használja a jobb karjukra erősített nagy gépfegyvereket. Ahogy Kyle a mészárlást nézte elszörnyedve, de képtelenül arra, hogy elforduljon, a Vuong 274

Timothy Zahn

teste fölött álló egyik gép megmozdult és feje körbeforgott. Világító szeme Kyle-ra szegeződött. Majd hirtelen energiától hajtva megfordult és felé indult. – Gyere! – mormolta Kyle, Csillag kezét megragadva, és visszahúzta a sikátorba. Átlökte a téglafalon tátongó résen, majd ismét megragadta a kezét, és átvette a vezetést. Ha vissza tudnának menni a következő utcára, és találnának egy épületet, amelyben elbújhatnak, mielőtt a terminátorok beérnék őket, talán lenne esélyük. A sikátor terepe azonban ebbe az irányba ugyanolyan veszélyes volt, mint odafelé, és Kyle kénytelen volt lelassítani, miközben a sietség és a biztonság egyformán égető szüksége között egyensúlyozott. Egy törött láb vagy kificamodott boka gyors és biztos halált jelentene. Érezte a nyakába csorgó izzadságot, miközben utat tört előre a sikátorban. Nem mert megfordulni, és az futott át az agyán, hallani 275

Hamvaiból a Főnix

fogja-e a terminátor gépfegyverének hangját, amikor a lövések a hátába marnak. Ez a gondolat azonban csak pánikhoz vezetett. Félresöpörte félelmeit, és arra összpontosított, hogy a legjobb útvonalat megtalálja maga és Csillag számára. Sikerülni fog, ígérte magának. A szerencse azokat pártolja, akik felkészülten mennek elébe, mondta neki mindig Orozco, márpedig ők felkészültek. Sikerülni fog nekik. Félúton jártak, amikor elfogyott a szerencséjük. Hátuk mögött tégla tört ropogva. A terminátor elérte a falat, és keresztülverekedte magát rajta, szabad bal kezének minden ütése téglákat repített szerteszét. Kyle megpördülve látta, hogy a fal teteje már hiányzik, és miközben megpróbálta a saját lábát mozgásra bírni, a maradék is leomlott. A terminátor rugdosva átvágott a törmeléken, és feléjük indult. Ezzel végük is volt. Kyle megdermedt, megragadta Csillag kezét, és tehetetlenül bámulta, ahogy a gyilkos gép rájuk ront. Izzó, vörös szemei égtek 276

Timothy Zahn

kifejezéstelen arcában, gumiszerű bőre és overallja elszakadt és megégett, ahol Vuong lövedékei felszakították. A foszlányok alatt Kyle látta a terminátor csillogó fém csontvázát. A gép jobb kezében markolt forgótáras gépfegyver szinte ágyúnak tűnt. Ekkor váratlan kérdés merült fel agyában: miért nem nyitott tüzet a terminátor? Nguyen és Vuong ellen sem használták a fegyvereiket, hanem puszta fémkarjukkal verték őket agyon. Kyle a kétségbeesés táplálta ihletrohamban rájött a válaszra. Orozco azt mondta, a Skynet a környék megtámadását tervezi, de azt is, hogy a nagy számítógép estig nem indítja el az akciót. A Skynet nem akarta, hogy előtte bárki elszökjön, ezért küldte ki ezeket a terminátorokat őrködni. De nem akarta azt sem, hogy a lakosok idő előtt ráébredjenek: mészárlás várható, mert a fejetlenségben az áldozatok egy része elmenekülhet. 277

Hamvaiból a Főnix

A szórványos lövöldözés, amivel Nguyen és az emberei próbálkoztak, meglehetősen gyakori volt, és aki hallotta, alighanem bandaháborúnak vélte. A terminátorok többtáras gépfegyverének azonban jellegzetes és felismerhető hangja volt, a tüzelés pedig olyan pánikot keltene, amit a Skynet szeretne elkerülni. Vagyis a feléjük közeledő terminátor mindaddig ódzkodni fog a gépfegyver használatától, míg úgy nem ítéli, hogy legutolsó áldozatai különben elmenekülnének. A trükk az volt, hogy elhitessék vele: uralja a helyzetet, egészen addig, míg ez hirtelen meg nem változik. Kyle-nak pusztán azt kellett kitalálnia, hogyan. Körülnézett a sikátorban, majd visszafordult a terminátor felé. Összeszedte magát, a zsákjába nyúlt, majd előhúzta az öngyújtót és még egy bombát. Ha a gép felismeri, hogy ez fegyver és tüzet nyit… De nem ismerte fel, akkor sem, amikor Kyle az öngyújtó lángját a zsinórhoz vitte. Mivel már 278

Timothy Zahn

látta az egyik bomba robbanását, a terminátor valószínűleg úgy döntött, nincs elegendő tűzereje ahhoz, hogy megállítsa. Valószínűleg akkor is ezt gondolta, amikor Kyle két másodpercesre csípte a gyújtózsinórt, majd a terminátor melletti rozsdásodó teherautó alá gurította a bombát. Az felrobbant, felborítva a teherautót, rá a gépre, és fülsértő robajjal a földbe passzírozta. Pontosabban egyenesen rányomta a betonból kiálló vasrudakra. Kyle nem tudta, a fémtüskékbe taszított terminátor mennyi sérülést szenved el, de pillanatnyilag csak az érdekelte, hogy a gép ideiglenesen mozdulatlanságra van kárhoztatva. Csillagot ellökte az útból az egyik felpúposodott aszfalttábla mögé, előhúzott még két bombát és meggyújtotta zsinórjukat. A teherautóhoz rohant, amely már remegni kezdett, ahogy a csapdába esett terminátor megpróbált kiszabadulni, és a két csövet a gépszörny törzse és csípője alatti elgörbült vasrudak közé lökte. 279

Hamvaiból a Főnix

A terminátor karja kicsapódott, a fémkéz megpróbálta elkapni Kyle csuklóját. A fiúnak sikerült idejében elugrania, aztán megfordult és az aszfalttábla felé rohant, ahol Csillagot hagyta. Lebukott mögé, karjait a kislány köré fonta, és szorosan behunyta a szemét. A bombák egyszerre robbantak, robajuk ezúttal hangosabb volt. Kyle megvárta, míg elcsendesül a hang, aztán óvatosan kilesett. A teherautó a sikátor falának ütközött, és félig rádőlt a falra. A vasrudakra préselve a helyén a terminátor feküdt. A gép roncshalmazzá vált. A bombák fölött szinte minden gumibőr leolvadt, feltárva a megperzselt és megfeketedett fémtestet. A terminátor arcán és lábain, amelyek távolabb voltak a robbanástól, megmaradt valamennyi csípős füstöt eregető bőr. A gép gondjait azonban nem a bőr hiánya okozta. A bomba, amelyet Kyle a csípője alá ékelt, szétroncsolta az ízületeket, levágva a lábakat. A karok majdnem ugyanilyen rossz állapotban voltak, a bal teljesen leszakadt, a 280

Timothy Zahn

jobbot pedig csak néhány kábel tartotta. A terminátor nyaka túlélte a robbanást, de a tarkóján mély horpadás látszott, amit talán akkor szerzett, amikor a teherautó első ízben csapódott neki. Kyle tétova érintést érzett a karján, és megfordulva csillagot látta, aki tágra nyílt szemmel bámult a roncsokra. Megdöglött? – jelezte a kislány. Kyle mély lélegzetet vett, és visszanézett a terminátorra. – Azt hiszem… A gép fémkoponyája váratlanul Kyle felé fordult, és vörös szeme vészjóslóan ráparázslott. Kyle hátrahőkölt. A terminátor jobb karja megrándult, és a fiú elszakította a tekintetét az izzó szempárról, hogy megnézze… A kar lassan, rángatózva visszaaraszolt a vállhoz. Kyle szeme elkerekedett. Hogy az ördögbe…? Ijedt szusszanást hallott maga mellől, és ismét összerándult, amint Csillag előreszökkent, hogy megragadja a terminátor levált karját. Tántorogva és nyögve felemelte. 281

Hamvaiból a Főnix

– Óvatosan – figyelmeztette Kyle, és elvette a kislánytól a kart. A fém végtag nem egyszerűen nehéz volt, hanem a terminátor válla felé húzta. A terminátor megpróbálta magát összerakni. Kyle magához szorítva a fémkart a húzás ellen tartott és sikerült hátralépnie. Megkönnyebbülésére a vonóerő csökkent, és a következő lépést már könnyebb volt megtennie. Még két lépés és már nem is érzett semmiféle húzást. Lenézett a mellkasához szorított karra. Tehát nem valamiféle gonosz Skynet-mágiáról van szó. Csak egy vagy több egyszerű elektromágnes, amelyeket a csillogó fémbe ágyaztak, hogy a terminátor akkor is összerakhassa magát, ha valakinek sikerült szétrobbantania. De a jelek szerint csak akkor, ha levált tagjai elég közel voltak egymáshoz. – Igen, azt hiszem, erről gondoskodhatunk – mormolta Kyle. A levált kart a jobb hóna alá szorítva a bombás zsákba nyúlt. 282

Timothy Zahn

Majd oldalra perdült, ahogy valami elsüvített az arca mellett. Megfordulva lebukott. Újabb terminátor bukkant fel a sikátor végében, és baljában egy törött tégladarabot markolva indult feléjük. – Fuss! – kiáltotta Kyle Csillagnak, és ismét lebukott, amikor a terminátor felé hajította a téglát. A gép ezúttal jobban célzott. Az éles peremű lövedék Kyle jobb vállát találta el, fájdalommal árasztva el egész oldalát. A fiú a géphez vágta a mechanikus kart, majd előkapta a coltját és gyorsan lőtt egyet, mielőtt megfordult volna, hogy lélekszakadva elrohanjon. A sikátor bejáratánál érte be Csillagot, megragadta a kezét, és balra rántotta. Amint befordultak a sarkon, újabb tégla süvített el mellettük. A járás az utcán könnyebb volt, bele tudtak húzni. Kyle a válla fölött hátranézett, és azon töprengett, a Nguyen embereire támadó két terminátor csatlakozott-e az új vadászathoz. Megkönnyebbülésére azonban a tőlük északra levő utca üres volt. 283

Hamvaiból a Főnix

Egyelőre. Csillag kezét szorongatva megfordult és megpróbált valami tervet kieszelni. Amint a második terminátor kijut a sikátorból, ő és a kislány ismét tűzvonalban lesznek. Ezúttal a gép úgy ítélheti, hogy egyszerűbb őket lelőnie. Vagyis Kyle-nak búvóhelyet kell találnia. Vagy valakit, akire érdemesebb lőni. Fáradtsága és félelme dacára érezte, hogy mosolyra húzódik a szája. Talán, ha szerencsés, két legyet üthet egy csapásra.

284

Timothy Zahn

TIZENKETTEDIK FEJEZET Connor a behatolási tervet beszélte át David csapatával, amikor meghallotta a lövöldözés távoli hangját. – Csendet! – csattant fel. A helyiség azonnal elnémult. Mindenki megdermedt, minden fül a távoli hang felé fordult. Egy fegyver szólt, állapította meg Connor, talán egy nagykaliberű kézifegyver. Szünet következett, csak annyira hosszú, hogy a lövöldöző tárat cseréljen, aztán ismét lövések, majd újabb szünet következett. Majd az első pisztoly lövései elvesztek az új fegyverropogásban. Connor feszülten figyelt, megpróbálta azonosítani a tüzelő fegyverek típusát. A legtöbbjük kézifegyver volt, de a zajból puskalövések mélyebb dörrenését is kihallotta, a shotgunok jellegzetes durrogásával kísérve. A 285

Hamvaiból a Főnix

helyiség végében az őrszem pár centiméterre kinyitotta az ajtót, és a hangok élesebbé váltak. Aztán, egy pillanatra elnyomva a lőfegyverek zaját, robbanás durrant. Connor Kate-re pillantott, és az arca megfeszülésében a saját idegességének tükörképét látta. A fegyverropogás – még ha ilyen sok is – bandaháborút is jelenthetett, vagy a közönséges lakosok próbálkozását, hogy megvédjék birtokukat és életüket. De nagyon kevés ember, beleértve a bandákat is, dobált manapság bombákat egymásra. Akik tudták, hogyan készítsenek ilyen szerkezeteket, általában a terminátorok ellen tartogatták őket. – Már elkezdték volna? – mormolta feszülten Kate. – Istenem, remélem, nem – súgta vissza David. – Még nem állunk készen. A robbanás visszhangja elhalt, és a lövöldözésnek is hirtelen vége szakadt. Connor feszülten hegyezte a fülét, bár tudta, a rövid küzdelem túl messze van ahhoz, hogy nyögéseket vagy sikolyokat halljon. A csendet 286

Timothy Zahn

egy második robbanás törte meg, amit pár másodperc múlva egy harmadik követett, hangosabb, mint az első kettő. Majd visszatért a csend. – Sikerült valakinek megjegyeznie az irányát? – kérdezte Connor az őrszemre nézve. – Vincennes? A másik megrázta a fejét. – Ha találgathatok, azt mondanám, valahol keletre volt – mondta. – De olyan sok az épületekről visszaverődő visszhang, hogy nem lehet biztosra megmondani. Connor visszanézett Kate-re, majd Davidhez fordult. – Vélemények? – kérdezte. – Nem terminátorok voltak – szólalt meg Barnes David előtt. – Legalábbis nem ők lőttek. – Egyetértek – mondta David. – A gépágyúikat messziről fel lehet ismerni. – Igaz – mondta Connor. – De az, hogy nem lőttek, nem jelenti azt, hogy nem is voltak ott. – Egy őrlánc volt – döbbent rá Kate. – A Skynet lezárta a környéket. 287

Hamvaiból a Főnix

Connor komolyan bólintott. Valakik, talán az a csoport a szamarakkal, akik korábban elhaladtak mellettük, megpróbáltak kijutni a kerületből, de megállították őket. – Vagyis nincs időnk holnap estig, ahogy számítottunk rá – jelentette ki. – Csak ma estig. Körülnézett a helyiségben, nézte, ahogy a többiek arckifejezése döbbentről kétségbeesettre vált, majd megkeményedik és elszántság jelenik meg rajta. Jó, szívós csapat volt. Ha bárkinek sikerülhet az akció, ők azok. Tunney fogalmazta meg. – Készen leszünk – mondta. – Akkor gyerünk! – mondta Connor. – Tunney, David: fogjátok a szakaszaitokat és szerelkezzetek fel! Hagyjatok itt minden fölösleges felszerelést és ennivalót; könnyű teherrel indulunk. Utolsó eligazítás tíz perc múlva. Barnes felé intett. – Ami téged illet, a feladatod megváltozott. Szedd össze a szakaszodat, és gyere velem a sarokba! 288

Timothy Zahn

***

Orozco a Morcos Rossz Angyalok északi kerületét járta körbe, amikor távoli lövések zaját hallotta meg. Kétség sem fért hozzá – szemernyi sem hogy ez mit jelentett. Ó, istenem, fohászkodott némán. Kérlek, ne! Csak ne Kyle és Csillag legyenek! Mozdulatlanul állt, hideg szél fújt port a hajába, és közben az őrmester hallgatta, ahogy a magányos fegyverből több lesz, majd elhallgatnak, aztán feldübörög három robbanás, amiről tudta, hogy a bombák, amiket Kyle-nak adott. Aztán csend. Orozco másfél perccel később már bent volt, és sietve átvágott az előcsarnokon Grimaldi irodája felé. Wadleigh és Killough az ajtó előtt álltak és halkan beszélgettek. Orozco közeledtére felpillantottak. 289

Hamvaiból a Főnix

– A főnök most elfoglalt – mondta Wadleigh, kezét feltartva. Orozco anélkül, hogy lelassított volna, közéjük gázolt, és amikor Wadleigh megpróbálta késve elkapni, alkarjával elhárította a másik kezét. Elfordította a kilincset, majd belökte az ajtót és belépett. Grimaldi valóban el volt foglalva. Nagyon halkan, hevesen és nagyon közelről beszélt Candace Tomlinsonnal, a tizenhét éves lánnyal, aki a reggeli élelmiszervita egyik résztvevője volt. Mindketten felkapták a fejüket, amikor Orozco berontott, egyforma felháborodott kifejezés suhant át az arcukon. Grimaldiban legalább annyi tisztesség volt, hogy elpiruljon, de talán csak a haragtól vörösödött el a feje. – Mi a fenét képzel…? – Candace, kifelé! – szakította félbe Orozco. – A főnöknek és nekem beszélnivalónk van. A lány, aki bár a tulajdonával és jogaival kapcsolatban hihetetlenül makacs bírt lenni, tudta, mikor ne vitatkozzon. Sietve 290

Timothy Zahn

kikászálódott a székéből, óvatosan megkerülte Orozcót, aztán kimenekült. Orozco becsapta mögötte az ajtót. – Először is, nem az történt, amit gondol – morogta Grimaldi, akinek, mint mindig, sikerült magához ragadnia az első szót. – Arról a szokásáról beszélgettem vele, hogy folyton beleüti az orrát… – Felejtse el Candace-t! – vágott ismét a szavába Orozco. – Felejtsen el mindent! Jönnek a terminátorok. Grimaldi kissé hátrahőkölt. – Tényleg? – kérdezte, amikor ismét úrrá lett hangja felett. – És ezt maga honnan tudja? – Nguyen és az emberei kora délután elmentek – mondta Orozco. – Éppen kint voltam, amikor lövöldözést hallottam – jó sokat – abból az irányból, amerre mentek. – Hallotta a T-600-asok gépágyúit is? – kérdezte Grimaldi. Orozco pislogott. Kézenfekvő kérdés volt, de nem várta volna Grimalditól. 291

Hamvaiból a Főnix

– Nem – ismert be. – De aligha van szükségük a gépfegyverekre ahhoz, hogy embereket öljenek. – Nem egészen erre céloztam – mondta Grimaldi. – De rendben. A következő kérdésem az lett volna, ki lőtt elsőnek. De ha nem hallotta a T-600-asok gépágyúit, ez a kérdés már választ is kapott, nem igaz? Orozco elfintorodott. Nyilvánvaló volt, hová akar Grimaldi kilyukadni. – Főnök, tudom, hogy azt hiszi, hogy a terminátorok nem támadnak, hacsak valaki nem őket támadja meg – mondta, kényszerítve magát, hogy nyugodtan és értelmesen érveljen. – De ez nem igaz. Láttam korábban is. Lezárnak egy kerületet, aztán betörnek… – Igen, mindannyian hallottuk a maga rémmeséit – vágott a szavába Grimaldi. – Javítson ki, ha tévedek, de nem emlékszem, hogy valaha is mutatott volna nekünk bármiféle bizonyítékot. – Milyen bizonyítékot akar? – kérdezte Orozco. – Egy halom hullát, a gépágyú ütötte 292

Timothy Zahn

lyukakkal? Mondtam már, hogy a Skynet általában gyűjtőket küld be a halottak összeszedésére, az isten tudja, mi célra. – És bármi, ami elkerüli a figyelmüket, a prérifarkasok és patkányok ebédje lesz, gondolom – mondta Grimaldi őrjítően türelmes bólintással. – Érdekes történet. Nekem azonban tízéves tapasztalatom van arról, hogy ha békén hagyod a terminátorokat, azok is békén hagynak téged. – A maga tapasztalata lószart sem ér! – csattant fel Orozco. – A Skynet azért hagyott eddig minket békén, mert máshol foglalta el magát. Most viszont ránk került a sor. Jönnek a terminátorok. Mindenkit ki kell menekítenünk! Grimaldi megrázta a fejét. – Nem. Orozco egyet lépett az íróasztal felé. – Mindenkit kimenekítünk – mondta, kezét a tokba rejtett Berettára ejtve. – Adja ki a parancsot, vagy én parancsolok magára! Grimaldi becsületére legyen mondva, meg sem rezzent. – Puccs, őrmester? 293

Hamvaiból a Főnix

– Parancsnoklásra alkalmatlan felettes leváltása – vágott vissza Orozco. – Most pedig adja ki a parancsot! – Tegyük fel, hogy megteszem – mondta Grimaldi. – Hogyan vigyük ki az összes élelmet, növényeket és felszerelést? És ami még fontosabb, hová menjünk? – Délre – mondta Orozco. – Arrafelé kevesebben vannak, vagyis menedéket találhatunk anélkül, hogy harcolnunk kéne érte. – És az élelem? – Mindent elviszünk, amit csak elbírunk – mondta Orozco. – Miután a terminátorok elmennek, vissza tudunk jönni a többiért, amit hátrahagyunk. – Csak úgy hagyjunk itt mindent? – Grimaldi megrázta a fejét. – Nem. Orozco megragadta a Berettáját. – Adja ki a parancsot! – sziszegte. Grimaldi farkasszemet nézett vele. – És ha nem? – kérdezett vissza. – Lelő? 294

Timothy Zahn

Orozco pár pillanatig csak dühösen meredt rá. A főnöknek igaza volt. Orozco nem lőhette le csak úgy. Hidegvérrel semmiképp. Ezért nem. – Ez esetben – törte meg Grimaldi a feszült csendet – felkérem, hogy távozzon! Orozco még néhány másodpercig habozott. Aztán szó nélkül megfordult és kisétált a szobából. Wadleigh és Killough még mindig az iroda előtt lebzseltek. Wadleigh mondani akart valamit, de Orozco arcára pillantva inkább ellépett az útjából. Nem elég messzire. Ahogy Orozco elment mellette, megragadta Wadleigh karját, és szinte magával vonszolta az előcsarnokba, fittyet hányva a tiltakozására, míg már majdnem a szökőkúthoz értek. Akkor megtorpant és magával szembefordította a férfit. – Az esőcsatornát, amit Kate Connor említett – csikorogta Orozco –, megtalálta? Wadleigh tekintete az irodaajtóra villant, ahol Killough figyelte tátott szájjal a kis drámájukat. 295

Hamvaiból a Főnix

– Igen, megtaláltuk – mondta hangját lehalkítva. – És nem, nem tömtük be. Csak pár téglával eltakartuk, ahogy maga mondta. – Helyes. – Orozco elengedte a karját, és kicsit meglökte. – Mutassa! Wadleigh nagyot nyelt, és ismét az irodára pillantott. Orozco tudta, Grimaldi egyiküknek sem örül majd, ha a fülébe jut a dolog. Nem érdekelte. – Persze – mondta Wadleigh. – Kövessen! ***

Kyle és Csillag egy háztömbnyire megközelítették a rozsdás autók vonalát, amelyek a Halálfejes banda territóriumának északi határát jelölték, amikor hátrapillantva a fiú meglátta az utcán feléjük tartó terminátort. – Jön – lihegte Csillagnak, megszorítva a kezét, és megpróbált még gyorsabban futni. A terminátor még nem nyitott tüzet, de ez nem sokáig lesz így. Most, hogy ennyivel megelőzték, semmiképp. 296

Timothy Zahn

Hacsak nem azzal számol a gép, hogy a Halálfejes banda nem engedi át őket. Kyle az előttük magasodó barikádot nézte: tíz, oldalára fordított autó, alvázával kifelé, Többékevésbé egy vonalba rendeződtek, de középen el voltak tolva annyira, hogy cikcakkos rés nyíljon közöttük, akkora, hogy egyszerre egy ember keresztülférhessen. Nem voltak őrök, legalábbis amennyire Kyle meg tudta állapítani. A rés felé irányította Csillagot. Feszülten gondolt arra, hogy ha a mögöttük haladó terminátor tüzet nyit, most van itt az ideje. Elérték az autót, és Kyle gyorsan kettőt lépve oldalra az elülső kocsi motorházteteje mögé bukott, majd megkerülte a hátsó járművet is, maga után húzva Csillagot. Megtorpantak. Tíz lépéssel előttük egy sor férfi állt puskákkal és shotgunokkal, amelyek csöve mind Kyle-ra és Csillagra szegeződött. – Állj! – kiáltott az egyik férfi. – Terminátorok! – zihálta Kyle, levegő után kapkodva. – Terminátorok… jönnek. 297

Hamvaiból a Főnix

– Igazat mond, Patkány – szólalt meg valaki tőle jobbra. Kyle megfordult, és egy másik férfit pillantott meg, aki vállára vetett puskával átkukucskált az autók fölött egy vékony periszkóppal. – Egyikük egyenesen felénk tart. – A francba! – fakadt ki Patkány, dühösen Kyle-ra nézve. – Mi az ördögöt műveltetek? He? – Kyle elé lépett, és puskája csövével megbökte a mellkasát. – He? Mi a fenét csináltatok? – Nem csináltunk semmit – védekezett Kyle. – Egyszerűen csak utánunk jött. Figyeljen, engedjen át bennünket, és már itt sem vagyunk. – Menj a fenébe! – vicsorgott Patkány. Előrebökött a puskával, és Kyle arca megrándult, amikor a cső a bőrének nyomódott. – Vissza arra, amerről jöttetek! Most! Kyle rábámult. – De… ezt nem teheti. Kérem! – Vissza a saját lábadon, vagy lelövünk és a gép elé vetjük a hulláitokat – mondta Patkány feszült hangon. – Te döntesz. 298

Timothy Zahn

Kyle Csillagra pillantott. A kislány figyelmesen nézte, arca nyugodt volt annak biztos tudatában, hogy a fiúnak van valami terve. Csakhogy nem volt. – Nem beszélhetnénk meg? – könyörgött Patkányra nézve. – Ez jó ötlet – mondta Patkány gúnyosan. – Menj ki oda és beszélj! – Ismét megbökte a puskájával. – Az utolsó esélyed, hogy levegőt vegyél. Kyle mélyet lélegzett. Láthatóan semmi haszna nem volt. – Gyere, Csillag… Elhallgatott, amikor Patkány mögül aszfalton csikorduló fém zaja hangzott fel, a pár száz lépésnyire levő, felfordított autók irányából, amelyek az épületegyüttes déli határát jelezték. A férfi és az emberei megpördültek, fegyvereik arra lendültek. A barikád közepénél az egyik autó megbillent, majd felborult, fülsiketítő robajjal csapódva az útnak. A keletkezett résen pedig három T-600-as sétált be. 299

Hamvaiból a Főnix

Patkány emberei gyorsan reagáltak. A terminátorok alig kerültek látótávolságba, amikor már lövések robbantak szerte a környéken, beleértve a lezárt utca két oldalán álló épületeket is. A terminátorok vadul rángatóztak, ahogy a lövések egymás után beléjük vágódtak. De jöttek tovább. Valami ívben kiröpült a keleti épület egyik felső ablakából, és a gépeket egyszeriben lángoló tűz borította el. Csillag ekkor megrángatta Kyle karját, és sürgetőn visszahúzta a felfordított autóhoz, ami előtt álltak. Kyle a kocsira nézett, és most először vette észre, hogy az összes ablaka ki van törve. A kislány megint megrángatta, és a szélvédő helyén tátongó lyukra mutatott. Éppen hogy sikerült becsúszniuk az autóba, amikor a túloldalról nagy, hármas robbanás hallatszott. Csillag tágra nyílt szemmel fordult Kyle felé, miközben a tágas térbe kúsztak, ahol egykor az autó ülései voltak. A fegyvereik? – jelezte. 300

Timothy Zahn

Kyle bólintott. A tűz valószínűleg felrobbantotta a töltényeiket, jelezte vissza. De ha a terminátorok gépágyúi meg is szűntek, a még mindig zajló fegyverropogás hevessége arról árulkodott, hogy a gépek maguk távol álltak a vereségtől. Kyle átkarolta Csillag vállát, és ülő helyzetbe húzta, megpróbálván minél kisebbnek tűnni. Csillag levette Kyle dzsekijét és visszaadta. A fiú köszönetképpen bólintott, testük köré tekerte, majd meggondolta magát és az arcukat is eltakarta, fejüket és mellkasukat beterítve. Minél jobban hasonlítanak eldobott rongyokra, annál nagyobb az esélyük, hogy a terminátorok vagy Patkány emberei elvesztik őket a kinti zűrzavarban. Épp csak elrendezte a dzsekit, és szemét egy kis szakadásra tapasztotta, amikor a mögöttük lévő terminátor átvágott a kocsik közti résen. Elment mellettük, és csatlakozott a harchoz. Kyle grimaszt vágott. Tehát ezért nem lőtte őket hátba a gép. Tudta, hogy a másik három terminátor délről keríti be az épületegyüttest, és 301

Hamvaiból a Főnix

pusztán az új vadászok csoportja felé terelte a prédát. Ha Patkány Kyle eredeti szándéka szerint elengedi őket, ő és Csillag már valószínűleg halottak lennének. Miközben szerencsés megmenekülésükre gondolva reszketett, eszébe jutott, hogy a Skynet terve a környék bekerítésére kudarcot vallott. A sikátorban összezúzott terminátor és a Halálfejesekkel harcoló másik négy mellett bizonyára nagy rés támadt az őrláncon. Csak remélni tudta, hogy Orozco is rájön erre, és kihasználja az alkalmat, hogy biztonságba vigye az Angyalok lakóit. A fegyverropogás erősödött, és csípős füst kezdett beszivárogni az autó üres ablakain. Kyle közelebb húzta magához Csillagot, elkerülve a fuldoklást és a tüsszögést, elfészkelődött, hogy kivárja a végét. ***

302

Timothy Zahn

Orozco rábámult az esőcsatorna alagútját háromnegyedéig eltömő törött betondarabokra és földre. – Akkor ennyi – mondta, szavai különösen visszhangoztak a zárt térben. – Azt hiszem – mondta Wadleigh. – Sajnálom. Sajnálom. Orozcóban értelmetlen harag támadt. Sajnálom. Mintha ők ketten egy versenyt, vagy egy fogadást veszítettek volna el az egyetlen esély helyett, ami az Angyalok lakóinak megadatott, hogy átvészeljék az éjszakát. Mély lélegzetet vett. Hagyd abba!, parancsolt magára. Fontosabb dolgai is voltak, mint hogy felbosszantsa másvalaki rosszul megválasztott szava. Megfordult, magasabbra emelte fáklyáját, és az alagút mennyezetét tanulmányozta, hátha lát olyan aknát, amely kiutat kínálhat, és így talán még működhet a terve. De nem volt egy sem. Az egyetlen akna, amit a pislákoló fáklyafényben láttak, az volt, amelyen lejutottak: ötven méterre az akadálytól. 303

Hamvaiból a Főnix

– Megpróbálhatunk északnyugatra tartani – javasolta Wadleigh bizonytalanul. – Connor és az emberei valószínűleg arról jöttek. – Pontosan ezért nem használhatjuk – mondta Orozco. – Nem hiszem, hogy csak azért jöttek, hogy új embereket toborozzanak. Terminátorokra vadásztak, és ha északnyugatról jöttek, valószínűleg ott kergették őket. Wadleigh felmordult. – Ebben az esetben jobb, ha alaposan lezárjuk ezt a helyet. Arra az esetre, ha a terminátorok vissza akarnának csapni. – Alighanem igaza van – értett egyet Orozco, a törmelékhalmot méregetve. Ha ő és Wadleigh összefognának… De nem. Több törött betontömb nagyobb volt annál, mint amivel akár ketten megbirkóztak volna, különösen ilyen szűk helyen. Erre senki nem menekülhetett. Vagy bárhova máshova. Csak annyit tehettek, hogy ahogy csak tudnak, beássák magukat s felkészülnek a háborúra. 304

Timothy Zahn

– Ideje visszamenni – mondta, visszalökdösve Wadleigh-t az alagútban. – Miután lezártuk a nyílást, mi legyen? – kérdezte Wadleigh, miközben óvatosan végigmentek a homorú betonon. – Először is összehívjuk a lövészcsapatokat – mondta Orozco. – Ez a maga feladata lesz. Ossza ki az összes fegyvert, a tartalékot is, és adja olyanoknak, akik tudják is használni. Vegye ki az összes töltényt is! Ha Grimaldi morogna miatta, küldje hozzám! – Ne aggódjon, nem fog morogni – mondta komoran Wadleigh. – És maga? – Én felállítok néhány csapdát – felelte Orozco. – Ha utána még lesz időm, nekilátok bombát gyártani. Elérték az aknát és óvatosan felmásztak a rozsdás kapaszkodókon a törött vasból és betonból álló dzsumbujba, amely a Morcos Rossz Angyalok északi peremén emelkedett. Cikcakkban átvágtak a törmeléken, majd 305

Hamvaiból a Főnix

bemásztak az üres ablakon, amely az épületbe vezetett. Mivel összeütközésbe került Grimaldival, Orozco arra számított, hogy fogadóbizottság várja majd őket az előcsarnokban. Jól sejtette. Grimaldi és Killough a folyosó bejáratánál álltak Barney-val és Copelanddel együtt. Az utóbbiak készenlétben tartották puskáikat. – Justo Orozco őrmester – mondta Grimaldi legfellengzősebb igazgatói hangján –, mint a Moldávia Los Angeles vezetője… – Fogd be! – vetette oda kurtán Orozco, és elment a csoport mellett. Grimaldi számított erre. Gyorsan előrelépett, amikor Orozco elment mellette, és megragadta az őrmester karját. – Maradjon a szobájában, amíg… A beszédet félbevágta, amikor Orozco másik kezével megragadta Grimaldi karját, letépte magáról és csuklójánál megcsavarta. – Engedje el! – csattant fel Copeland. Elkezdte felemelni a puskáját. Aztán megdermedt. 306

Timothy Zahn

– Nem – mondta Wadleigh csendesen. Orozco megfordult. Wadleigh sápadt volt, nyaka megfeszült, de a 9mm-es Smith and Wesson, amelyet Copelandre szegezett, szilárdan ült a kezében. – Igaza van – folytatta Wadleigh. – A terminátorok nem fognak megkímélni bennünket. Gépek. Be vannak programozva. Mindannyiunkat megölnek. – Elég ebből, Wadleigh! – köpte Grimaldi. – Orozco őrmester... Orozco még egyet csavart a karján, és a főnök hörögve elhallgatott. – A következőket fogjuk csinálni – mondta Orozco, hangját lehalkítva. – Felkészülünk a támadásra. Összegyűlnek a lövészcsapatok, és nekem engedelmeskednek. Maga vagy segít, vagy maradjon távol. Világos? – És ha nem? – csikorgott Grimaldi foga. – Mit tesz, lelő? – Már kétszer felajánlotta nekem ezt a lehetőséget – emlékeztette Orozco. – Folytassa csak, és egyszer talán szaván fogom. 307

Hamvaiból a Főnix

Néhány szívdobbanásig csend honolt az előcsarnokban. – Jól van, őrmester – mondta végül Grimaldi. – Menjen és végezze el az előkészületeket! Vigyen, akit csak akar, használjon fel bármilyen erőforrást. De… – Hagyta, hadd lebegjen a szó a levegőben. – Ha reggel még mind itt vagyunk – folytatta a főnök –, akkor azt akarom, hogy maga ne legyen. Világos? – Igen – válaszolta Orozco. Elengedte Grimaldi karját és hátralépett. A főnök kiegyenesedett, és az őrmester szemébe nézett, majd szó nélkül intett embereinek, és mind a négyen elindultak Grimaldi irodája felé. Orozco Wadleigh-hez fordult. – Kösz – mondta. – Nem gond – mondta Wadleigh, pisztolyát eltéve. – Csak jusson ez eszébe, amikor engem is kirúgnak. – Nem felejtem el. – Orozco visszafordult. Most vette csak észre Sibanda tiszteletest a szökőkút peremén, ahol korábban Grimaldi és a többiek eltakarták. 308

Timothy Zahn

– Segíthetek, tisztelendő? – kérdezte. – Tudomásomra jutott, hogy baj készül – mondta Sibanda fölállva, és odament hozzájuk. – Látom, hogy még annál is komolyabb, mint gondoltam. – Valójában akármilyen komolynak is gondolta, még annál is rosszabb – mondta neki Orozco. – Értem – felelte Sibanda józanul. – Hogyan segítsek? – Jelenleg nem igazán tudom – mondta Orozco. – Grimaldi főnök azt mondta, használjon fel minden erőforrást – mondta halkan Sibanda, sötét tekintetét Orozcóéba fúrva. – Én is egyike vagyok az erőforrásoknak. Kérem, mondja meg, mit tehetek! Orozco végigmérte a férfit, és megpróbált gondolkodni. Rengeteg munka állt előttük, de mivel a lelkész kezét megnyomorította a köszvény, ezek nagy részében nem vehette hasznát. 309

Hamvaiból a Főnix

– Talán tegyen meg mindent, hogy megnyugtassa az embereket – mondta. – A helyzeten egyedül a pánik ronthatna még tovább. – Ezt megtehetem – ígérte Sibanda. – És ha eljön az idő, segítek magának elvezetni őket az ígéret földjére. Orozco elfordította tekintetét, gondolatai visszaszálltak pár nappal korábbi töprengéséhez, az ötlethez, hogy a végítélet napjának kiválasztottal azok voltak, akik részesültek a gyors halálban. – Így is elég gyorsan az ígéret földjén találjuk magunkat – értett egyet halkan. – Megtiszteltetés, hogy maga elkísér. – Ott leszek – mondta nyugodt, magabiztos hangon Sibanda. – Ha megbocsát, megkezdem az előkészületeket. Megfordult és átvágott az előcsarnokon. – Mi is – mormolta Orozco utána. Mert ő legalábbis nem szándékozott harc nélkül az ígéret földjére térni. 310

Timothy Zahn

Ujjhegyeivel megveregette Wadleigh mellkasát. – Vége a szünetnek. Munkára fel! ***

A Halálfejesek épületegyüttese előtt végtelennek tűnt a lövöldözés, amit néha robbanások döreje és a banda napalmbombáinak süvítése és visszaverődő ragyogása tarkított. Az egyik elég közel ért földet Kyle és Csillag felborult autójához, hogy a tűz mindkét szélvédő helyén becsapott, és előttük háromlábnyira vörösre izzította a tetőt. A zűrzavarban alighanem sikolyok és káromkodások is felhangzottak. Talán szerencsére, a lövések ropogása az emberi szenvedés minden hangját elnyomta. Végül azonban sem a banda fegyverei, sem a makacsságuk nem ért semmit. A puskák egymás után elhallgattak, a futó léptek megtorpantak, és ismét csend ereszkedett a világra. Kyle lassan az arcukat borító dzseki szakadására tapasztotta a szemét. A menedékül 311

Hamvaiból a Főnix

szolgáló autó szélvédőjén keresztül nagyon kevés látszott csak az épületegyüttesből, de az is elég volt, hogy felforduljon a gyomra. Mindenütt hullák hevertek, a legtöbbjük viszonylag egészben, néhányat viszont mintha álltó helyükben téptek volna ketté. Még mindig a mészárszéket bámulta, amikor az egyik terminátor a látóterébe lépett. A gép rettenetes állapotban volt. Bőre és ruházata szinte teljesen elégett, és nem csak fémtestének egészét, de tucatnyi kis horpadást és égésnyomot feltárt. Erősen sántított, alig bírt járni, jobb lába minden lépésnél furcsa szögben meghajolt. Bal lába sem volt jobb állapotban, jobb karja pedig a könyökéig eltorzult fémroncs volt. A Halálfejesek talán elvesztették a csatát, de drágán adták a bőrüket. Kyle felélénkült. A fegyvertelen, sánta terminátor egyhamar nem fog fogócskázni velük. Ez lehet az esélyük, hogy elmeneküljenek. 312

Timothy Zahn

Még mindig azon töprengett, megpróbálkozzanak-e a meneküléssel, amikor még három terminátor sétált a látóterébe. Kettő ugyanolyan rossz állapotban volt, mint az első: lényegében bőrtelen gépek voltak, törött lábszervókkal és szétroncsolódott jobb karral. A negyedik azonban éles kontrasztban állt a társaival. Még bőre és ruhája nagyja megvolt, nem sántított és végtagjai is épek voltak. Ami még fontosabb, a mini gépágyúja is megvolt. Kyle elfintorodott. Még jó, hogy ő és Csillag nem próbáltak elrohanni. A kislány megérintette a karját. Kyle óvatosan elfordította fejét a dzseki alatt, hogy ránézzen. Mi történik? – jelezte Csillag aggó dalmas és feszült arccal. Még mindig itt vannak, mutatta a fiú. A kislány ajka megrándult. Akkor itt maradunk? Egyelőre, jelezte Kyle, és megpróbált megnyugtatóan mosolyogni. Ne aggódj, hamarosan elmenekülünk. Legyél türelemmel! 313

Hamvaiból a Főnix

Visszafordult a terminátorok felé. A három sérült gép kinyitott egy szerszámosládát, amelyet az épületegyüttesben találhattak, és tökéletes, dermesztő csendben javítani kezdték magukat. Kyle szája megrándult. Miért, azt képzelted, hogy énekelni fognak? – kérdezte magától gúnyosan. Hát persze, hogy némán javítják magukat. Gépek, nem élőlények. Ami fontosabb, olyan gépek voltak, amelyeknek ártani lehetett – talán még el is lehetett őket pusztítani. Kyle-nak erre kellett fókuszálnia. Nem a rengeteg halottra szerteszét, hanem arra a tényre, hogy a terminátorokat el lehet pusztítani. Egy harci terv sem éli túl a találkozást az ellenséggel, mondta egyszer Orozco Kyle-nak. Ezzel együtt mindig jó egy tervvel kezdeni. A dzseki alatt megfogta Csillag kezét, és figyelte a javító terminátorokat, és elkezdte kidolgozni a tervét. 314

Timothy Zahn

TIZENHARMADIK FEJEZET Az alkonyat éjszakára váltott, amikor Orozco végre meghallotta a gépágyúk távoli ropogását. Felállt a szökőkút peremére, ahol ő és Wadleigh csapata ültek, és a boltívhez ment. Észrevette, hogy a terminátorok lövései rövid sorozatokban érkeztek, ezt a ritmust általában egy sikeres behatolás után használták a takarításra. Eddig még nem hallott válaszlövéseket, de talán csak elnyomta őket a gépágyúk zaja. Vagy valamennyi áldozat meghalt, mielőtt még esélyük lett volna visszalőni. Mozgást vett észre a szeme sarkából, és megfordulva Grimaldit látta érkezni. – Tehát elkezdődött – mondta a főnök halkan. Orozco bólintott. – Úgy tűnik. 315

Hamvaiból a Főnix

– Igen. – Grimaldi elhallgatott, amikor újabb gépágyúsorozat ugatott fel az éjszakában, ezúttal másik irányból. – Ezek szerint magának volt igaza. – Igen – válaszolt Orozco színtelen hangon. – Igazam volt. – Akkor ennyi – mondta Grimaldi gyötrelmes fájdalommal hangjában. – Mindannyian halottak vagyunk. Miattam. Orozco ránézett. A főnök kibámult a boltív alatt, arca beesett, szemében a bánat, harag vagy tehetetlenség könnyei ültek. Egy hosszú pillanatig Orozco azt akarta mondani neki, hogy igen, mindez az ő hibája. De képtelen volt rá. Nem rúghatott bele egy emberbe, aki éppen a világnézete összeomlását nézte végig. – Még nem haltunk meg – mondta inkább. – Ha végre készen áll arra, hogy segítsen, ellenőrizhetné az erkélyen a lövészcsapatokat. Gondoskodjon róla, hogy harckészültségben legyenek! Grimaldi jól láthatóan összeszedte magát. 316

Timothy Zahn

– Igen, ezt meg tudom tenni – mondta. – Akarja, hogy a rakodóterületet is megnézzem? – Persze – mondta Orozco. Nem sok minden akadt ott, amit ne tettek volna meg hamarabb, de megértette Grimaldi égető szükségét, hogy csináljon valamit. – Aztán jöjjön vissza, és beosztom az egyik oldalsó csapatba. A szövetségesei közül van még, aki kivárja a végét? Grimaldi elfintorodott a szövetséges szó hallatán. – Talán – ismerte el. – De nem tudom, mennyi hasznukat lehet venni a harcban. – Higgye el, rengeteg munkájuk lesz – nyugtatta meg Orozco. – Szükségünk van emberekre, akik töltényeket visznek, őrjáratoznak a terület belső oldalán, üzeneteket hoznak-visznek, mozgatják és segítik a sebesülteket, barikádokat és lőállásokat építenek és javítanak, és végül elhordják a halottakat. Grimaldi arcán rángatózni kezdett egy izom. – A gyerekeket is mind itt akarja látni? – Igen, mindenkit, aki segíteni tud – mondta Orozco. – Ma éjjel senki nem lazsálhat. 317

Hamvaiból a Főnix

– Értem – mondta Grimaldi. – Megyek értük. Elindult. Orozco nézte, ahogy elmegy, majd visszafordult a boltív mögött elterülő elsötétedett utcához. Éberen fülelt a gépágyúk hangja után, és megpróbálta megbecsülni a terminátorcsapatok helyzetét és azt, mikor ér az egyik ilyen csoport az Angyalokba. ***

Már leszállt az éj és a csapat készen állt, amikor Connor végül meghallotta a gépágyúk távoli hangját. – Jól van, emberek – mondta. – Ideje menni. A helyiségben álló férfiaknak és nőknek nem kellett kétszer mondani. Máris megragadták csomagjaikat és fegyvereiket, és még utoljára ellenőrizték azokat. – Egy perc – mondta Connor. Hatvan másodperccel később készen álltak. Connor résnyire nyitotta az ajtót, és óvatosan kikémlelt. Tisztának tűnt a levegő. 318

Timothy Zahn

– Ne feledjék, ha csak lehet, tartsanak rádiócsendet – mondta. – David? David bólintott, és ő meg tűzszerész szakasza kisurrantak, beleolvadva az éjszakába. Az aknához tartottak, amelyen leereszkednek a Skynet raktára mellett futó alagútba. Tunney volt a következő, szakasza hátvédként követte Davidét, amíg szét nem válnak, hogy nyugatról közelítsék meg a bázist. Az újoncok – Callahan, az Iliakik és az ifjú Zac – az utóbbi csapattal tartottak. Barnes szakaszával szerettek volna menni, de Connor úgy becsülte, Tunneyval lesznek legkevésbé veszélyben, és tapasztalatlanságuk is a legkisebb eséllyel okozná mások halálát. Ideális esetben Kate-tel hagyta volna őket az ideiglenes bázis relatív biztonságában, de az újoncok kijelentették, hogy Connor embereivel vagy magukban, de ki fognak menni. Jobb, ha olyannal tartanak, aki vigyázni tud rájuk. Az Iliakik voltak a szakasz utolsó tagjai, akik kiléptek az ajtón, és Connor bűntudatot érzett, amikor látta őket távozni. Carol halkan azt 319

Hamvaiból a Főnix

követelte, hogy a veszélybe követhesse a férjét, ahogyan Kate akarta követni a sajátját. Csakhogy a felesége esetében Connor nemet mondott. Aztán Connorra került a sor. Megfordulva némán búcsút intett fejével Kate-nek, aki válaszul biccentett, majd a férfi kivezette szakaszát az éjszakába. Átfutott az agyán, vajon Kate is az Iliakikon gondolkodik-e. A fegyverropogás valamelyest lanyhult, vette észre, ahogy ő és négy társa gyorsan, de óvatosan átkeltek a néptelen utcákon a bázis déli pereméhez. A terminátorok valószínűleg végeztek egyik célpontjukkal, és áttértek a következőre. Szerencsére a toborzás során feltárták a környéken a lakott épületeket ahová a terminátorok gyűlnek hamarosan. Kis szerencsével a Connor és Tunney által összeállított útvonalak eljuttatják őket céljukhoz, és csak minimális eséllyel keverednek bajba útközben. 320

Timothy Zahn

– Csss! – sziszegett figyelmeztetően valaki Connor mögött. Connor azonnal leguggolt, szakasza követte példáját. A minimális, futott át az agyán, nem jelent egyet a nullával. Fél háztömbnyire jobbra az utcán két T-600as sétált az ellenkező irányba. Connor levette kezét a puskájáról, és az egyik gránátot markolta meg az övén. A terminátorok a másik irányba néztek, figyelmüket nyilvánvalóan más kötötte le. De ez nem jelentette azt, hogy nem dönthetnek hirtelen úgy, hogy a hátuk mögé néznek. Különösen, hogy a Skynet felderítői az égen cirkáltak. A város fölött csendesen lebegtek a Fejvadászok: reflektoraikat lekapcsolták, fúvókáik minimumra voltak kapcsolva, de Connor hallotta a zúgásukat, ahogy menekültekre vadásztak, akik megszöktek a földi csapatoktól. De akárcsak a T-600-asok, a Fejvadászok is pillanatnyilag a saját célpontjaikról rajzolt térképre figyeltek, békén hagyva a környék 321

Hamvaiból a Főnix

lakatlan területeit. A két T-600-as elérte a háztömb végét, befordult a sarkon és eltűnt szem elől. Connor még mindig a sarkot nézve felemelkedett. – A fenébe, ez közel volt – mormolta Tony Tantillo. – Különben is, hol van a légi támogatásunk? – Itt lesz – nyugtatta meg Connor. Az utca végében, a Moldávia közelében ismét rázendítettek a gépágyúk. Az a sok gyerek, mondta Kate korábban, akit zavart a gondolat, hogy hagyja őket meghalni. Az a sok gyerek… Mindez már nem Connor kezében volt. Intett a szakaszának, hogy kövessék, majd folytatta az útját az éjszakába. ***

Yoshi az A-10-esbe szíjazta be magát, amikor Blair végre a hangárhoz ért.

322

Timothy Zahn

– Gyerünk, gyerünk… a hívás három perccel ezelőtt jött! – kiáltotta türelmetlenül Yoshi. – Mi tartott ilyen sokáig? – Kilencven másodperc – ígérte Blair, miközben a saját vadászgépéhez rohant. – Wince? Hahó, Wince? – Itt vagyok – mondta az öreg, előbukkanva a gép orra mögül. – Azt hiszem, minden készen áll. – Hogy érti azt, hogy azt hiszi? – kérdezte Blair lefékezve mellette. – Szereztem magának még százötven töltényt a GAU-8-ba, ahogy akarta – mondta, megveregetve a forgódobos gépágyút a repülő orrán. – De meg kell mondanom, van rá esély, bár igen kicsi, hogy a gépágyú első dolga az lesz, hogy beragad. – Tényleg? – kérdezte Blair. – Tisztázzuk: vagy teljesen átverem a Fejvadászokat a plusz tűzerővel, vagy repülő céltábla leszek? Wince grimaszolt. – Valahogy úgy. 323

Hamvaiból a Főnix

– Nekem jó – mondta Blair, megragadva a létrát, és felmászott. – Majd elmesélem, mi történt. A hangár ajtaja nyitva volt, és Yoshi már a széles utcára vezette A-10-esét, mire Blair beindította a motorjait. A nő félperces előnyt hagyott a társának, aztán követte. Enyhén meglepte, hogy mindkét repülőnek sikerült elérnie az utcából lett kifutópálya végét és az éjszakába emelkednie anélkül, hogy Fejvadászok jelentek volna meg megakadályozandó őket. – Hickabick? – recsegett Yoshi hangja a fülhallgatóban. – Hogy vagy? – Jól és éhesen – felelte Blair a műszerfalra pillantva. Észrevette, hogy a GAU-8 számlálója még mindig ezeregyszáz töltényt jelez, vagyis Wince plusz százötven tölténye nem szerepelt rajta. Észben kell tartania, amikor nézi a számlálót. – Készen állsz arra, hogy szétcsapjunk közöttük? – Naná – mondta Yoshi. – Te leszel a takarító, kövess! 324

Timothy Zahn

A-10-ese balra fordult a Skynet bázisa felé. Blair utánozta a manővert, és csak annyira maradt le, hogy a férfinak jusson elég tér a harchoz. Négy HK volt a levegőben elsötétítve, és alighanem csendes üzemmódban, úgy lebegtek a több épületegyüttesből állóterület fölött, akár a keselyűk, mikor dögöt remélnek. Érik még a Skynetet meglepetések. Ő és Yoshi a fele távot megtették, amikor a Fejvadászok váratlanul észrevették, hogy társaságuk akadt. Ketten kikanyarodtak a ráérős keresőmintázatból, és az A-10-esek felé fordultak, leforrázott békaként szökkenve odébb, ahogy teljes erőre kapcsolták fúvócsöveiket. – Vigyázz… még kettő jön északról! – figyelmeztette Yoshi. Blair arra nézett, és két újabb elsötétített rablót pillantott meg. Nem lepte meg. – Látom őket – erősítette meg. – Melyiket akarod? – Tudod, mekkora az étvágyam – mondta Yoshi. Blair feszülten mosolygott. 325

Hamvaiból a Főnix

– Jó vadászatot! – mondta. Elfordítva a botkormányt élesen északra kanyarodott az A10-essel, a beérkező Fejvadászok irányába, ami bármely pilóta étvágyát elvette volna. A két beérkező Fejvadász gyors volt, állapította meg Blair, ahogy elébük repült. Túl gyorsak is egy tipikus légicsatához. Vajon a Skynet kielemezte az évek során a teljesítményét, és úgy döntött, a legbiztosabb a sebes rajtaütés? Vagy kiemelve a nő harci eredményeiből a lényeget, úgy döntött, hogy egyszerűen lerohanja, aztán lesz, ami lesz? Egy módon találhatta csak ki. A két repülő közé irányozta A-10-esét, és felgyorsított. A legnehezebb ebben a játékban, szólt a mondás, tudni, mikor kell kitérni. A Fejvadászok azonban a jelek szerint ezt még nem hallották. Egyik repülő sem változtatott útvonalán egy jottányit sem, ahogy egymás felé rohantak. Blair még három másodpercig számolt, aztán ideje volt kitérni. 326

Timothy Zahn

De nem úgy, ahogy máskor tette volna. Nem a szokásos módon élesen jobbra vagy balra tért ki. Ha az ember újra meg újra ugyanazt játszotta a Skynet ellen, biztos úton járt afelé, hogy megölesse magát. Ehelyett Blair előretolta a botkormányt, leejtve az A-10-es orrát, és teljes erőből a lenti utcák felé bukott. Számítását azonnal igazolta, hogy a két HK felbontotta a formációt, és jobbra és balra kanyarodva elsüvítettek fölötte. Ha ő is arra fordul, jókora tűzgolyóban ért volna számára véget az est. Ami még mindig megtörténhet. A sötét utcák három napon belül másodszor száguldottak felé irgalmatlan gyorsasággal. Abba kell ezt hagynom, mondta magának határozottan, ahogy visszahúzta a botkormányt, épp időben húzva fel vadászgépét, mielőtt még szétplaccsant volna a tájon. Fogát összeszorította, ahogy gépe az erőteljes lebukás után teljes gázzal felfelé kapaszkodott, megvárta a majdnem holtpontot, majd megcsinálta jellegzetes immelmannját. 327

Hamvaiból a Főnix

Egyenesbe hozta a gépet, visszavett a gázból, és megkereste az égen ellenfeleit. Félig-meddig arra számított, hogy a Fejvadászok kihasználják a lebukás alatti védtelenségét, és megfordulva rátámadnak. Ehelyett a két repülő teljes gázzal távolodott tőle, északkeletre fordulva, és továbbra is elkanyarodtak egymástól, hogy Blair ne szedhesse le őket egy sorozattal. Egy csapásra két légy helyett egy légy is megteszi. Blair gépe orrát egy vonalba hozta a jobbra lévő HK-val, a GAU-8 után nyúlt, és megnyomta a gombot. Wince amiatt aggódott, hogy a felturbózott rendszer beragad. Blairnek nem voltak ilyen kételyei, és mint általában, ezúttal is igaza lett. Az Avenger dübörgő dicsősége teljében életre kelt, és a pusztulás 30 milliméteres cseppjeiből álló folyót köpött az ellenség repülőjére. A folyam elérte a HK-t, és a gép robbanásának lángoló fényében Blair továbbkanyarodva a másodikat is eltalálta. 328

Timothy Zahn

A két lángoló törmelékcsomó a sokat szenvedett városra záporozott. Blair A-10-esét ismét megdöntve nyugatra kanyarodott. A távolban egy harmadik máglya is lángolt a földön, ahol Yoshi a jelek szerint leszedte két célpontja közül az elsőt, és Blair látta az ide-oda villanó torkolattüzeket, ahogy a másodikkal is harcba keveredett. A küzdelmen túl a maradék két HK még mindig a bázis környéke fölött cirkált, a lenti utcákon folyó mészárlást figyelve. Blair gyorsan végigsöpört pillantásával az égbolton, majd figyelmesebben is körülnézett. Messze délen, a holdfényes felhők háttere előtt még két HK rajzolódott ki, amelyek valószínűleg a Skynet capistranói radartornyának védelméhez tartoztak. Vagy az aznapra időzített pusztítás célpontjául szolgáló környék volt különösen fontos, vagy a számítógép úgy számított, fel tud áldozni néhány Fejvadászt annak érdekében, hogy leszedjen pár ellenálló A-10-est. 329

Hamvaiból a Főnix

Blair feszülten elmosolyodott. Ha a Skynet éjszakára azt tervezte, hogy sorra elhasználja a HK-it, akkor boldogan segít neki ebben. A-10-esét a jövevények felé kormányozta, és nekilódult. ***

A Halálfejesek épületegyüttesét elpusztító terminátorok végre elindultak. Bár nem valami ügyesen és gyorsan, figyelte meg Kyle. A bőr nélküli gépek néhány óra javítás után is csúnyán sántikáltak, ahogy az északi barikád rése felé tartottak, ahol ő és Csillag léptek be korábban. Annyira bicegtek, hogy csoportban mozogtak: a két szélső támogatta a harmadikat. Vörös szemük izzott a holdfényben, fémtestük halvány csillogása furcsamód emberi verejtéknek tetszett. De még ha ez a három nem is jelentett többet komoly fenyegetést, a negyedik terminátor igen. Néhány lépéssel a többi mögött sétált, hozzájuk igazítva lépteit, de sántaság nélkül. Ő is éberen 330

Timothy Zahn

fürkészte a környéket, miközben a rés felé terelte a sérült gépeket, mini gépágyúja lövésre készen meredezett. Kyle megfeszült, és igyekezett minél mozdulatlanabb maradni. Ha a négy terminátor közül bármelyik belenéz elhaladás közben az autókba… De egyikük sem tette. Egyesével átmanővereztek a résen, és eltűntek az éjszakában. Kyle mély levegőt vett, és érezte, ahogy a feszültség kiáramlik belőle, akár az esővíz az ereszcsatornából. – Elmentek – súgta Csillagnak. Szünet, majd a kislány megrángatta inge az ujját, és mutogatni kezdett. – Várj egy kicsit – mondta Kyle, és lehúzta arcukról a dzsekit, hogy jobban lássa a tompa fényben a kislányt. Az esti levegő hidege arcul csapta. – Mit mondtál? Hová mentek? – jelezte Csillag. 331

Hamvaiból a Főnix

– Nem tudom – mondta Kyle. – Elmentek. Ez nem elég? Végszóra gépágyú ugatása hangzott fel tőlük nyugatra vagy északnyugatra. A Morcos Rossz Angyalok irányából. Kyle hallgatta a lövéseket, és elszorult a torka. Az övéit támadás érte, azokat az embereket, akik befogadták őt és Csillagot, amikor nem volt hová menniük. Orozco is ott volt, aki tanáruk, őrangyaluk és barátjuk volt. De semmit nem tehetett, hogy segítsen rajtuk. Különben is megígérte Orozcónak, hogy távol tartja magát a helytől. Ráadásul volt már feladata, amelyet Csillagnak hívtak. – Gyere! – szólt. Ülő helyzetbe emelkedett, és elfintorodott, amikor elgémberedett izmaiba fájdalom hasított. Megragadta a szélvédő keretét és kihúzódzkodott az autóból. Bentről csak az épületegyüttes pereme látszott. Kintről azonban a teljes mészárlás a szeme elé tárult. Kyle az utcát borító holttestekre bámult, gyomra rögtön felkavarodott, és döbbent agyának működő 332

Timothy Zahn

szeglete örült, hogy a sötétség elrejti a legtöbb részletet. Visszafordult az autóból kikászálódó Csillaghoz. – Ide! – mondta, átkarolva a kislány vállát, és elfordította a tetemektől az autók közötti rés felé. – Meg kell néznünk, hogy Bodri még az eltört masinákkal van-e. A kislány összeráncolt homlokkal nézett fel rá. Bodri? – A terminátor, aki utánunk jött, miután megölte Vuongot és a többieket – magyarázta Kyle, és megrándult szája az emlék hatására. A kereskedők is ígéretet tettek Orozcónak, hogy vigyázni fognak rá és Csillagra. Aztán erőfeszítéseiknek halál lett a jutalma. – Csak egy név. Mit jelent? – Nem tudom – mondta Kyle. – Egyszer azt hallottam, hogy így nevezték az emberek a kutyáikat. A háziállatokat – tette hozzá, amikor a kislány szeme elkerekedett. – Nem a vad kutyákat. 333

Hamvaiból a Főnix

– A rés széléhez lépett, és óvatosan kikémlelt. A sérült terminátorok nem jutottak messzire. Nem egészen egy háztömbnyire voltak, úgy támogatták egymást, akár a házi bortól berúgott bandatagok. Bodri még mindig mögöttük sétált, feje ide-oda fordult közben. Valószínűleg új célpontokat keresett most, hogy a Skynet mészárlása kezdetét vette. Csillag megragadta a karját. Hová megyünk? – El innen – mondta Kyle, egy utolsó pillantást vetve Bodrira, és visszalépett az autó elejének takarásába. – Keletre indulunk, amerre akkor tartottunk, amikor… tudod. Mi lesz Orozcóval és az Angyalok lakóival? Kyle grimaszt vágott. Csillag azt az arckifejezést öltötte magára, ami arról árulkodott, hogy megmakacsolja magát. – Sehogyan nem tudunk segíteni nekik – mondta határozottan. – Különben is, Orozco meghagyta, hogy ne menjünk vissza. A kislány arckifejezése még sötétebb lett. Nem hagyhatjuk csak úgy ott őket! 334

Timothy Zahn

Kyle olyan erősen szorította össze a fogát, hogy az már fájt. Nem látja Csillag, hogy neki akar segíteni? Aztán alaposabban megszemlélve a kislány arcát, a dühös dac mögött meglátta a reszkető alsó ajkat és a szembe gyűlő könnyeket. Felsóhajtott. Csillag tudta, hogy a fiú mit próbál megtenni. De ha elmenekülnének… utána nem tudna megbékélni magával. Belegondolva Kyle sem hitte, hogy képes lenne rá. – Jól van – mondta, és feladta a vitát. – Maradj itt egy pillanatra! Keresek néhány fegyvert, aztán visszamegyünk az Angyalokba és megnézzük, hogyan segíthetünk. Megacélozta akaratát, és az épületek közé lépett. Tucatnyi fegyver hevert az utcán a halottak között. Kyle egy szinte teljes tárral rendelkező puskát választott, és óvatosan elvette a póttárat a férfi hullájáról, amelynek ujjai még mindig a fegyvert szorongatták. Egy shotgun volt a következő, egy szütyőnyi tölténnyel. A coltjába 335

Hamvaiból a Főnix

már nehezebb volt töltényeket találni, de négy próbálkozás után talált valaki, akinek megfelelő kaliberű tárai voltak. ***

Éppen a plusz töltényeket tömködte a zsebébe, amikor Csillag feszült arccal mellette termett. Visszajön, jelezte. Kyle-nak nem kellett többet hallania. – Menjünk! – mormolta, gyors pillantást vetve hátra, miközben a shotgunt a vállára vetette és megmarkolta a puskát. Csillagot maga előtt terelgetve az épületegyüttes déli autósora felé indult. Csillag átbújt a széles résen, amelyet a többi terminátor ütött, és Kyle is éppen követte volna, amikor géppuskatűz szaggatta fel az éjszakát és lövedékek csapódtak a mellette lévő autóba. Kyle az autó mögé vetette magát, épp amikor második sorozat tépett bele a rozsdásodó fémbe. – Fuss! – kiáltott Csillagra körülnézve. – Az az épület… oda! – tette hozzá egy omladozó 336

Timothy Zahn

háromemeletes házra mutatva tőlük nyugatra. – Menj előre, én majd beérlek! Csillag szeme tágra nyílt félelmében, de bólintott és a ház felé rohant. Kyle a vállához emelte a puskát, a kocsi végéhez lépett és kinézett mögüle. Bodri átvágott a téren, izzó, vörös tekintete végigsöpört a terepen, keresve, mit ölhet meg. Kyle gondosan célzott a puska csöve fölött átnézve, és lőtt. A lövedék a terminátor csípőjébe csapódott, és léptei egy pillanatra meginogtak, ahogy megpróbálta visszanyerni egyensúlyát. Kyle ismét lőtt, ezúttal a gép térdére. Az ismét megbotlott, majd újabb sorozatot eresztett a fiú fedezékébe. Kyle még kétszer tüzelt, aztán visszahúzódott a résből és Csillag után indult. A kislány sokat szaladt előre, de Kyle-nak hosszabb lábai voltak és beérte, mielőtt a gyerek a házig hátralévő út felét megtette volna. – Gyere! – mondta, megragadva a kislány kezét, és maga után húzta. Ha be tudnának jutni 337

Hamvaiból a Főnix

az épületbe, mielőtt a terminátor átjut az autók során, talán lenne esélyük. De ha nem, mindketten halottak.

338

Timothy Zahn

TIZENNEGYEDIK FEJEZET John szakasza kisurrant az éjszakába, és Kate teljesen egyedül maradt. Néhány percig fel-alá sétált a keskeny épületben, és csak hogy csináljon valami, megmegállva rakosgatta és igazgatta a tartalék ruhák, élelem és fegyverek halmait, amiket a támadó szakaszok hagytak hátra. Kintről hallotta a Skynet tisztogatását, ahogy átvonult a környéken, és azon kapta magát, hogy valahányszor felkaffog a gépágyú, összerezzen. Előbb vagy utóbb a terminátorok elérik a Moldávia-épületet, hacsak nincsenek máris ott. Az a sok ember. Az a sok gyerek… Megállt az ajtónál, és olyan dühösen meredt rá, mintha az ajtó hibája lenne, amiért ő itt ragadt. Nem igazság, morgott magában. Az újoncok a szakaszokkal mehettek. Még Leon és 339

Hamvaiból a Főnix

Carol Iliaki is, és tudta, hogy John is tisztában van ezzel kapcsolatos képmutatásával. Leon felesége a férje mellett harcolhatott, csak Kate nem teheti meg ezt. Mély, szaggatott levegőt vett. Hagyd abba!, szólt rá önmagára, ahogy a bűntudat pillanatnyilag felülkerekedett a haragján. Ez nevetséges, és nem is rá vall. Másokban sem kedvelte a hangulatváltozásokat, önmagában pedig még kevésbé. De a fenébe is, ez nem volt igazságos. A sarkára kellett volna állnia Johnnal szemben. Tennie kellett volna valamit. És hirtelen eldöntötte, hogy tenni is tog. Vállára lendítette orvosi táskáját, felvette puskáját és óvatosan kinyitotta az ajtót. Senki és semmi nem mozdult odakint. A mini gépágyúk halálos ropogását és saját szíve dobogását hallgatva kiosont a sötétségbe. ***

340

Timothy Zahn

A távoli robbanások döreje elhallgatott, és újabb gépágyúsorozat kattogott fel a hideg levegőben. Barnes óvatosan egyensúlyozott az ülések csontvázán a felborított buszban, ahová a többiekkel együtt egy órája bevették magukat. Barnes kikukkantott az egyik üvegét vesztett ablakon. Talán ezúttal lesz mit látni. De egyelőre nem. Akárhol munkálkodtak is a terminátorok, akárkit öltek is meg éppen, még nem jutottak el erre a környékre. Barnes visszahúzta fejét, a busz mélyére húzódott, majd Dozerre és Reynoldsra nézett. Akik őt bámulták. – Valami baj van? – kérdezte. A két férfi összenézett. – Csak azon gondolkodtunk, jó ötlet-e itt lenni – mondta Dozer. Barnes elfintorodott. A férfinak igaza volt. Amikor ekkora volt a túlerő és ennyire felülmúlta őket az ellenség tűzerőben, a bevett katonai doktrína szerint együtt kellett maradniuk, kihasználva a támogatás és az egymást fedő tűzvonalak előnyét. Connor 341

Hamvaiból a Főnix

azonban már így is meggyengítette őket, amikor Davidet és Tunneyt külön elküldte, még ha azok a szakaszok végül ugyanahhoz a célponthoz érkeznek is. De Barnes szakaszának felbontása, különösen annak tükrében, mennyire elszigeteltek voltak mindenki mástól, töréspontig feszítette a doktrínát. Ezt nem vallja be Dozernek. Az ember soha nem kérdőjelezte meg a parancsnoka döntéseit az akció kellős közepén. Különösen nem John Connorét. – Connor tudja, mit csinál – mondta az embereinek kurtán. – Úgy hallom, közelednek – mormolta Simmons. A busz egykori hátsó ajtajának nyílása mellett guggolt, és kikémlelt az éjszakába. Barnes a gépágyúk hangjára összpontosított. Simmonsnak igaza volt. Már nem kell sokáig várniuk. – Van valami határozott tervünk? – kérdezte Reynolds. Barnes megvonta a vállát. 342

Timothy Zahn

– Várunk, míg a Moldávia boltívéhez érnek, aztán darabokra lőjük őket. – Tetszik – jegyezte meg Simmons szárazon. – Egyszerű, határozott és hatékony. Váratlanul léptek csikorogtak a kavicsokon, és Pavlova bújt be Simmons mellé. – Jönnek – mondta lihegve, miközben eltette a .45-ösét és felvette a puskáját. – Öt T-600-ast láttam nyugatról érkezni az északi utca második kereszteződésénél. – Egyenesen Orozco nyakára mennek – morogta Barnes. – Oké, vegyétek fel a… – Mozgás! – vágott közbe Simmons. – Valaki… egy ember… jön az északi első kereszteződés felől. Erre tart. Barnes elnyomott egy káromkodást, miközben a busz végébe sietett. Talán Orozco egyik embere próbál elfutni? Vagy egy eszelős bandatag indult sétára? Simmons mellé ért… És abban a pillanatban Kate siklott be Simmons mellett a felfordult buszba. Barnes eltátotta a száját. – Mi van…? 343

Hamvaiból a Főnix

– John meggondolta magát – mondta Kate kicsit zihálva, ahogy levette puskáját a válláról. – Azt gondolta, nagyobb biztonságban leszek magukkal, mint egyedül ott. – Értem – mondta Barnes, átható pillantást vetve a nőre. Kate azonban rezzenéstelenül állta a tekintetét, és egy pillanat múlva Barnes megvonta a vállát. Ha az ember nem vonta kétségbe John Connor döntéseit, akkor John Connor feleségének döntéseit sem. – Jól van – mondta, a busz közepére mutatva. – Ott a maga helye, az enyém és Simmonsé között. Maga lesz az újratöltő. – Értettem. – Kate kurtán biccentve megkerülte, és a töltényes-zsákok halmához ment. Barnes végignézett a többieken. Egyikük sem tűnt túl boldognak, amiért Kate is beesett. Ugyanakkor egyiküket sem lepte meg. – Mit bámultok? – morogta. – A helyetekre! Ki kell nyírnunk pár terminátort! *** 344

Timothy Zahn

Újabb gépágyúsorozat hallatszott, ez jóval közelebb, mint a legutóbbiak. Orozco a szökőkút fala fölött a boltív felé nézett, és megigazította fogását az M16-oson. Nem kell sokat várnia. Egy pillanatra balra nézett a férfiak és nők vonalára, akik a szökőkút mögött guggoltak vele együtt. Félig megfordulva végigfürkészte az erkélyt, ahol a többi szakasz gyülekezett. Az épület hátsó és oldalsó bejáratait eltorlaszolták és csapdákkal látták el, ezért a terminátorok csak a főbejáraton juthattak be. Itt fog lezajlani a csata a Morcos Rossz Angyalokért. Mindenki tudta ezt. És mindenki félt. Egyesek annyira rettegtek, hogy már a pánik szélén álltak. Mégis itt voltak. Egyikük sem dobta el a fegyverét és menekült el, hogy elbújjon valahol. Jó emberek mind, ezt Orozco is tudta, és egyenként végignézett az arcukon. Megtiszteltetés volt az elmúlt két évben ilyen emberek között élni. 345

Hamvaiból a Főnix

Megtiszteltetés lesz velük együtt meghalni. Egy alak mozdult az árnyékok között a boltív szélén, és Orozco visszafordulva Grimaldit pillantotta meg feléjük sietni az előcsarnokon át. A főnök megkerülte a szökőkutat, és Orozco mellé húzódott a takarásba. – Jönnek – mondta, ahogy felkapta puskáját, gondosan uralva félelmét. – Öt terminátor tart az utcán egyenesen felénk. Orozco kilesett a boltíven. Most már ő is látta a sötét figurákat a valamivel világosabb háttér előtt mozogni, ahogy a lövészállásnak otthont adó épület árnyékán vágtak keresztül. – Öt célpont – erősítette meg Orozco, és M16osa tusát a szökőkút kávájára támasztotta. Tudta, hogy neki kellett volna a boltívnél lennie, veszélynek kitéve, miközben arra vár, hogy az ellenség felbukkanjon. De Grimaldi erősködött, hogy Orozco túl értékes eleme a védelemnek, és magára vállalta a feladatot. – Ne feledjétek, a fejre és a nyakra célozzatok! – szólt halkan a lövészeknek. – Amikor közelebb érnek, váltsatok a csípőjükre 346

Timothy Zahn

és a térdükre, hogy megnyomorítsátok őket. Ők is tüzelni fognak, méghozzá sűrűn és gyorsan, ezért lehetőleg maradjatok fedezékben. A gránátosok maradjanak takarásban, míg be nem indítják a csapdákat és én nem szólok. És ne gyújtsátok meg a gyújtózsinórt, amíg parancsba nem adom! Mindenki megértette, mit kell tennie? Feszült igenlések hallatszottak. – Jól van – mondta Orozco, átpattintva az M16-os biztonsági pöckét. – Ne lőjetek, amíg el nem hagyják azt a házat és el nem indulnak az utcán át… jó lenne kihasználni azt a kevéske fényt odakint. Figyelte, ahogy az alakok közelednek, és a középső fejére célzott. A terminátorok elérték az épület árnyékának peremét és kiléptek a halovány holdfénybe, gumiarcuk szenvtelen volt, jobb karjukat könyökből behajlították, egyenesen az Angyalokra célozva a szörnyű gépágyúkkal. Orozco lélegzetét visszafojtva rászorította ujját a ravaszra… 347

Hamvaiból a Főnix

Ekkor figyelmeztetés nélkül fény ragyogott fel a terminátorok csoportjának közepén. Két gépet azonnal földhöz vágott a lökés. A másik három megtántorodott, de sikerült talpon maradniuk. Miközben a lökéshullám végigsöpört az előcsarnokon, odakint kitört a pokol. Az első pár másodpercben Orozco csak hitetlenül bámulta, ahogy a terminátorok a délről rájuk záporozó lövések alatt rángnak. Az a kettő, amelyik elesett, megpróbált felkelni, de erőfeszítéseiknek az elsöprő támadás gátat vetett. Mind az öt terminátor visszalőtt, gépágyúik dühös darazsakként zúgtak, de a választűznek nem volt semmi hatása a támadóikra. Az ólomzápor nem csillapult, letépte a gépek gumibőrét és fémforgácsokat szórt szerte. Újabb gránát robbant a terminátorok között, és egyikük vadul megpördült, ahogy jobb karja leszakadt. Ekkor Orozco feleszmélt. – Gránátosok, kövessetek! – kiabálta túl a lövéseket. M16-osa tusát a padlóra támasztotta a 348

Timothy Zahn

szökőkút mellett, felkapta öngyújtóját, és két csőbombát, majd a boltívhez rohant. Bombahajítói láthatóan még jobban összezavarodtak a helyzet váratlan változásától, mint ő, és csak kettejüknek sikerült elég gyorsan összeszednie magát ahhoz, hogy csatlakozzanak. De kettő is elég volt. Az ostrom alatt álló terminátorok a másik támadásra fordítva figyelmüket valószínűleg észre sem vették a homályban feléjük rohanó három alakot. Orozco futás közben meggyújtotta az egyik zsinórt, és a szeme sarkából látta, hogy társai is ezt teszik. Amikor elérte a boltívet, megtorpant és óvatosan az egyik gép lába alá gurította a csőbombát. A többieké követte az elsőt. Orozco figyelmeztetést kiáltott, majd megfordulva a padlóra vetette magát. A három bomba szinte egyszerre robbant, a többszörös lökéshullám pár centire felemelte Orozcót és a földhöz csapta. Oldalra gurulva maga mögé nézett. 349

Hamvaiból a Főnix

A golyózápor és a bombák megtették a hatásukat. Mind az öt terminátor elesett, levált fémtagjaik beterítették a járdát. Orozco fülének csengése mellett ráébredt arra, hogy a lövések elhallgattak. Ha erősen fülelt, dobogó lépteket hallott a boltív felé tartani. Baljába vette a második bombát, és megragadta tokjában pihenő Berettáját. Jobb óvatosnak lenni, bár egészen biztos volt abban, ki mentette meg a bőrüket az imént. Néhány másodperccel később a futó léptek óvatosabb sétára váltottak, és Barnes és két másik férfi tűnt fel. A nagydarab fekete és a hispán tengerészgyalogos azoknak az embereknek a pillantásával nézett össze, akik tudják, mit győztek le, és ezért nem érzik szükségét, hogy megjegyzést tegyenek rá. Aztán Barnes a fémdarabok felé intett fejével, amelyek egykor a Skynet gyilkológépei voltak. – Ne csak álljon ott! – mordult Orozcóra. – Szórja szét a darabokat, mielőtt megpróbálják összerakni magukat. 350

Timothy Zahn

– Jó – mondta Orozco. Visszanézett a szökőkútra, és intett Grimaldinak meg a többieknek, hogy maradjanak a helyükön, majd jelzett a két gránátosnak is, és a boltív északi végén kióvakodva nagy kört írt le az utcán. Kisvártatva csatlakozott Barneshoz és a többiekhez, s ő is a négy égtáj felé szórta a füstölgő fémdarabokat. Észrevette, hogy Barnes alaposan megvizsgálja a terminátorok öt gépágyúját, és a két működőt félreteszi. – Hát, ennyinek meg kell tennie – mondta Barnes, szemügyre véve munkájukat. – Szép kis bombái vannak. – Nem rosszak – válaszolt Orozco. – De ha kívánhatnék, inkább néhány tégla C4-est kérnék. Kösz a segítséget! – Örömmel – mondta Barnes, és arca megkeményedett. – Ja, egy kis C4-essel vagy termittel tényleg elláthatnánk ezeknek az átkozottaknak a baját. Kár. Ha a Skynet be tudja gyűjteni az összes darabot, talán egy-kettőt össze tud kalapálni. 351

Hamvaiból a Főnix

–A Skynet bajlódik egyáltalán az összeszedésükkel? – kérdezte Orozco. – Azt hittem, automatizált gyárakból nyomja ki ezeket. – Mi pedig mindent megteszünk, hogy azokat kivonjuk a forgalomból – mondta Barnes komor elégtétellel. – Ja, ahol csak teheti, összeszedi a roncsterminátorokat. Különösen ezeket a T-600asokat. – Jó tudni, hogy a Skynetnek is úgy kell összekaparnia a forrásokat, mint nekünk – mordult fel Orozco. – Talán le tudjuk annyira kötni, hogy ne törődjön ezekkel itt. – Mindenképpen le kell foglalnunk úgyis – mondta Barnes és oldalra hajtotta a fejét. – Hallotta? Orozco összevonta szemöldökét. Amennyire félig működő fülei elárulták, a környező utcák teljesen csöndesek voltak. – Semmit nem hallok. – Hát ez az – helyeselt Barnes. – Minden T600-as elhallgatott, amelyik eddig az embereket öldöste. 352

Timothy Zahn

Orozco gyomra összeszorult. – És mindet átirányították hozzánk. – Ja – mondta Barnes. – Igazság szerint ez volt a tervünk. – Csodálatos – hördült fel Orozco. – A csali hallhat netán többet erről a tervről? Vagy a mi szerepünk csak annyi, hogy csali legyünk? – Hé, haver, maga már halott volt – mondta Barnes. – Ha ez a csapat nem nyírja ki magukat, a következő hullám biztosan. Orozco dühösen meredt rá. De a másiknak igaza volt. – Értettem – ismerte el vonakodva. – Próbáljuk meg ismét: megosztaná a tervet az osztály többi tagjával is? – Még jobb – halkította le hangját Barnes. – Kössünk üzletet! Mi úgy hisszük, tudjuk, hol van a Skynet bázisa, ahonnét ez az akció indult. A legtöbbünk már megközelítette és készen áll arra, hogy megtámadja. – Csak gondoskodniuk kell arról, hogy senki ne legyen otthon és rontsa el a mókát – bólintott Orozco, ahogy megértette. – Tehát itt 353

Hamvaiból a Főnix

hangoskodunk és kavarjuk a bajt, hogy az összes gép előbújjon játszani. – Igen, de ne aggódjon… mi is mindent megteszünk, hogy segítsünk – ígérte Barnes. – A helyzet az, ha ki tudjuk pucolni a bázist és tartani tudjuk, hogy a T-600-asok ne tudjanak visszatérni és újratölteni, akkor lesz annyi időnk, hogy végleg megszabaduljunk tőlük. – Amíg a Skynet nem küld még többet – mondta Orozco. – Nem lesz több – mondta Barnes. – Erre való a bázis. A Skynet egy rakás terminátort bevisz, hogy összegyűjtse őket egy nagy akcióhoz... Elhallgatott, amikor minden figyelmeztetés nélkül egy HK fordult be a sarkon, felbömbölő forgócsöves gépágyúval. Orozco a boltív alá ugrott fedezékbe, nyomában Barnesszal és a másik két férfival. A HK felhúzta az orrát, és lebegve megállt az épület előtt, majd megfordult, és fegyvereit a négy célpontra irányozta. Majd oldalra billent, ahogy sorozattűz tépett bele az utca irányából. A HK megpördült, 354

Timothy Zahn

feledve zsákmányát, ahogy magasságra és távolságra törekedett. Elérte a háztömb végét, és eltűnt, miközben végig lövések szaggatták. – A fenébe! – mormolta Barnes, ahogy ő és Orozco feltápászkodtak. – Azt hittem, elkaptuk. A Skynet általában elég okos, hogy ne küldje le őket az utcaszintre, ahol egy nagy teljesítményű fegyverrel bárki… – Barnes! – csattant fel az egyik ellenálló. Társa fölött térdelt, és Orozco a halvány csillagfényben sötét foltot látott az elesett katona mellkasán terjedni. Barnes odalépett hozzájuk, és megragadta fejhallgatójának mikrofonját. – Egy ember elesett – szólt bele. – Kate, Pavlova… jöjjenek! Orozco délre nézett. A két nő kibújt a felborult buszból, és lélekszakadva az Angyalokhoz rohant. – Mit tehetek? – kérdezte. – Ha van kéznél egy felcsere, küldje ide! – mondta Barnes a sebesült mellé guggolva. – Ha nincs, megoldjuk. 355

Hamvaiból a Főnix

A két nő megérkezett, és félretolták a férfiakat, miközben kinyitották orvosi táskáikat. Orozco nézte, ahogy dolgoznak, és csak amikor egyikük futólag fölnézett egy zseblámpa fényébe, döbbent rá, hogy Kate Connort látja, aki korábban olyan drámai belépőt tartott az Angyalok erkélyén. – Siessenek! – nézett körül Barnes. – Fedezékbe kell jutnunk. – Remélem, nem próbálja meg ismét használni a buszt – mondta Orozco. – A Skynet tudja, hogy ott bújtak el. Valószínűleg már küldött egy-két T-600-ast. – Van valami javaslata? – Ott – mutatott Orozco a házra az utca túloldalán. – A második emeleten van egy lövészállás, amely a bejáratunkra néz. Kiütöttük a falakat, hogy az épület keleti oldalán teljesen végig lehessen menni, beleértve a két saroklakást. Felszereltünk némi védelmet is, főleg kövekből és téglákból. 356

Timothy Zahn

– Jól hangzik – mondta Barnes, és végigfuttatta tekintetét az épületen. – Elfogadjuk. A busz felé fordulva intett. Egy pillanattal később egy nehéz géppuskákkal és tölténydobozokkal megrakodott férfi bújt ki elöl, és terhe alatt botladozva feléjük indult. Barnes parancsot mordult, mire a másik, sértetlen ellenálló visszasietett, hogy segítsen a társának. Orozco lenézett a sebesültre. A két nő egyelőre végzett vele, és elpakolták a felszerelésüket. – Túléli? – kérdezte. – Túl kell élnie – mondta Kate – Az állapota egyelőre stabil. – Szüksége van segítségre, hogy bevigyük? – kérdezte Orozco. – Megoldjuk – mondta Barnes. – Oké – felelte Orozco. – Ó… még valami fontos! Ha úgy döntötök, hogy bármilyen oknál fogva bejöttök, maradjatok a boltív pereménél, 357

Hamvaiból a Főnix

ahol a terminátorok nem tudnak lehajlás nélkül bejönni. Kate felpillantott a boltívre. – Értem – mondta. Megérkezett a két férfi, lihegve a muníció terhe alatt. Barnes kézjelére átvágtak az utcán és eltűntek a lövészállást rejtő épületben. – Azt hiszem, ennyi – bólintott oda Barnes Orozcónak. Az őrmester visszabiccentett. – Találkozunk a túlvilágon. Barnes többi fegyverével egyetemben vállára vetette a két zsákmányolt T-600-as gépágyút, majd lehajolva óvatosan karjába vette a sebesültet. Orozcón valószínűleg meglátszott döbbenete, mert Kate felnevetett. – Egészséges életmód – magyarázta fanyarul. – Sok szerencsét, őrmester! – Önnek is, asszonyom! Kate és Barnes átvágtak az utcán. Orozco mindkét irányba elnézett, majd óvatosan visszament a boltívhez és aztán a szökőkúthoz. 358

Timothy Zahn

– Kik voltak azok? – kérdezte Grimaldi. – Túl sötét volt ahhoz, hogy lássam. – Senki – mondta Orozco. – Csak azok, akikre maga fegyvert fogott reggel. Kis elégedettséget érzett, amikor Grimaldi szeme elkerekedett. – Ó, a fenébe! – suttogta a főnök. – Ó, ne aggódjon – nyugtatta Orozco. – Azért vannak itt, hogy segítsenek. Grimaldi az utca másik felén álló épületre nézett… és Orozco most először látott a szemében reményt, – Remélem, megköszönte nekik – mondta. – Igen – felelte Orozco. – Később maga is megteheti. – Remélem – mondta Grimaldi. – Szeretné, ha tovább őrködnék? Orozco megrázta a fejét. – Nem szükséges. Amikor a következő csapat ideér, azt tudni fogjuk. ***

359

Hamvaiból a Főnix

Útközben akadt pár forró pillanat, a legrosszabb az volt, amikor Bodri átjutott a Halálfejesek barikádján, mielőtt Kyle és Csillag elérték volna a házat, ahova tartottak. A terminátor több sorozatot is leadott, mielőtt bejutottak volna, de a távolság és a törmelékhalmok megvédték őket. Amikor átléptek a megroggyant szemöldökfa alatt, Kyle oldalra húzta Csillagot, miközben a gép a hátuk mögött ismét hiábavalóan belelőtt a betonfalba. – Ez meleg volt – mormolta Kyle, és zihálva visszaóvakodott az ajtóhoz, hogy körülnézzen. A terminátor persze még mindig jött. Egy dolgot el lehetett mondani róluk: nem adták fel. Kyle visszalépett az ajtóból, és körülnézett. Ő és Orozco pár hónappal korábban megnézték már ezt a helyet, azt remélték, hogy megnövelhetik a termőterületüket. Az építmény azonban veszélyesnek bizonyult, a padló túl sok helyen csúnyán elrothadt. Az egyik legrosszabb állapotban lévő rész itt volt, a földszinten. 360

Timothy Zahn

Visszament az omladozó fal mellett kuporgó Csillaghoz, aki sípolva zihált, idegesen tekingetve körbe. Utolsó ittjártukkor rálépett az egyik meggyengült részre, és bezuhant volna az alagsorba, ha Orozco időben el nem kapja a karját. – Gyere! – suttogta Kyle, megfogva a kezét. – Ne aggódj… emlékszem, hol biztonságos a járás. Csillag kételkedve nézte, de hagyta, hadd segítse fel Kyle és vezesse a lepattogzó betonoszlopok és rothadó fafalak között. Az épület széles főfolyosója olyan volt, ahogy Kyle emlékezett rá: egy két lépés széles, csempével kirakva a padlógerendák fölött, kétoldalt hasonlóan szilárdnak tűnő műkővel, amely azonban teljesen elrohadt födémgerendákon és deszkákon nyugodott. Kyle végigvezette Csillagot a biztonságos ösvényen a folyosó végére, és elbújtatta egy rozsdásodó tűzhely mögött. – Maradj itt! – mondta neki, felvéve a shotgunt és átadva a puskát a kislánynak. 361

Hamvaiból a Főnix

Megragadott egy félig elszakadt rézkábelt, amely félig eltemetve feküdt a tűzhely melletti porban, és visszatért a folyosóra. A középső ösvény feléig visszament, és késével néhány lyukat ütött kétoldalt a padlóba. U alakúra hajlította a kábelt, végeit a lyukakba dugta, rézívet hajtva, ami a világ legfeltűnőbb csapdája volt egyben. Visszatért a folyosó végére, majd átverekedte magát a félig beomlott szobákon oldalt, míg a kábellel egy vonalba nem jutott. Egy nagy lyuk mellett elhelyezkedett, amely a folyosóra nézett, egy kisebb résre tapasztotta szemét és várt. Alig helyezkedett el, amikor felbukkant a terminátor. A gép egy hosszú pillanatig mozdulatlanul állt a folyosó végén, feje ide-oda fordult, ahogy izzó, vörös szeme felmérte a helyzetet. Kyle azon tűnődött, a gép vajon gondatlanul rálép-e a rothadó padlóra és pontot tesz-e ezzel az Úgy végére. 362

Timothy Zahn

Nem volt ilyen szerencséje. Vagy a terminátort az érzékelői figyelmeztették a veszélyre, vagy a rézkábel jelenléte és helyzete juttatta el a helyes következtetésig. Még utoljára körbenézett, majd a biztonságos ösvényre lépett. A csempék baljóslatúan megnyikordultak a lába alatt, de kitartottak. A gép készenlétben tartva gépágyúját elindult előre. Menj tovább!, sugallta neki Kyle, shotgunját babrálva, miközben figyelte, ahogy a gép óvatosan végigmegy a folyosón. Elérte a kábelt… És megállt. Kyle visszafojtotta a lélegzetét. Tudta, hogy a terminátor kétféleképpen birkózhat meg az akadállyal. A legkézenfekvőbb megoldás, ha lehajolt és egyszerűen kitépi a kábelt a padlóból. Abban az esetben Kyle és Csillag nagy bajban vannak. Ám a gép – és az azt irányító Skynet számítógép – nem tudhatta, milyen régóta van ott a kábel. Akár órák vagy napok óta ott 363

Hamvaiból a Főnix

lehetett és egy okos, pusztító csapdához csatlakozhatott. Vagyis maradt a második választás… és ahogy Kyle figyelt, a terminátor magasra emelte lábát és óvatosan kezdte átlépni a kábelt. Lépés közben egyensúlyozott fél lábán, amikor Kyle a réshez emelte a shotgunt és két lövést adott le a gép masszív törzsére. A terminátor azonnal reagált, visszaejtette lábát a padlóra, hogy visszanyerje egyensúlyát. Szerencsétlenségére a padló alkalmatlan volt erre. A terminátor fa és csempék csörömpölése közepette átzuhant a padlón és eltűnt szem elől. Kyle olyan óvatosan, ahogy csak tudta, visszament, és látta, hogy Csillag elhagyta búvóhelyét, és a folyosó végében áll, egy nagy lyukra bámulva a padlón. Halott? – mutatta a kislány. Válaszul gépfegyver ugatott fel az alagsorban. – Nem, hacsak nincsenek gépágyúk a pokolban – mondta Kyle komoran, megragadta a kislány karját és kirántotta a tűzvonalból. – Tűnjünk innen! 364

Timothy Zahn

És visszamegyünk az Angyalokba? – mutatta a kislány, átható pillantást vetve rá. Kyle elfintorodott. Remélte, hogy az összetűzés Bodrival megváltoztatta a kislány elhatározását, hogy felismeri, mennyire haszontalanok lennének egy nyílt harcban, és hagyja, hogy a fiú elvigye a halál és a pokol közeléből, amivé a környékük vált. De Csillag arckifejezése alapján még határozottabb volt, mint valaha. A kislány megérzései a terminátorokkal kapcsolatban eddig még sosem tévedtek. Kylenak csak abban kell bíznia, hogy ezúttal is igaza van. – Persze – mondta, elvéve a puskát, és ismét vállára lendítette a shotgunt. – Menjünk! ***

– A kettes leszedte az első hullámot – reccsent Barnes hangja Connor fülhallgatójában. – Újrázás a második hullámra. 365

Hamvaiból a Főnix

A fülhallgató elhallgatott, és Connor óvatosan felsóhajtott. Tehát a Skynet első támadását a Moldávia ellen visszaverték, és Barnesék felkészülnek a terminátorok újabb próbálkozására. Ez jót jelentett. De a világ minden sikere sem űzhette el a bűntudatát. Barnes csapatából valakit találat ért… és Barnes Pavlovát és Kate-et is odahívta. Ami azt jelentette, hogy Kate is ott volt velük, Connor határozott parancsa ellenére, hogy maradjon az ideiglenes bázison. A kérdés az volt, miért van a többiekkel Kate? De nem tehette fel neki a kérdést. Még ha nem is lett volna létfontosságú, hogy ő és a többiek a Skynet bázis környékén rádiócsendben lopakodjanak, egy nyitott csatornán nem kérdezhetne rá. Mert pontosan tudta, miért osont el Kate és csatlakozott Barnes szakaszához. Connor látta az arcán a kifejezést, amikor a nő rájött, hogy a férje hagyja Leon és Carol Iliakit együtt 366

Timothy Zahn

szembenézni a veszéllyel, míg neki hátra kell maradnia. A moldáviai gyerekek és a nő bizonyítási kényszere, hogy méltó vezetőnek mutassa magát, erősebbnek bizonyultak, mint a parancsnoka és a férje iránti engedelmesség. Connor mély levegőt vett, legyűrte haragját. Az érzelmeknek megvolt a maguk ideje, de nem a csata közepén. Ha azonban mindannyian túlélik az elkövetkező órákat, neki és Kate-nek hosszú és komoly beszélgetésben lesz részük. – Mozgás – mormolta mellette McFarland. – Keleti ajtó. Connor kilesett a szakaszát rejtő törött deszkák résén, a rogyadozó raktárt körülvevő nyílt terepen át. A keleti ajtó, amely egy pillanattal korábban még zárva volt, most nyitva állt. Egy pillanattal később két T-600-as sétált ki a holdfénybe, teljes sebességgel tartva délkelet felé a nyílt téren keresztül. Connor nézte, ahogy a gépek a raktárt körülvevő óvó szeméthalmok felé indulnak, és 367

Hamvaiból a Főnix

beleszúrt a gyanakvás. A terminátorok nem közelítették meg a szakaszát, és nem mutatták jelét, hogy figyelnének feléjük. De mindig volt rá esély, hogy a Skynet trükközni akar, és a T600-asok a törmeléken átmászva délre akarnak kanyarodni, hogy a hátukba kerüljenek. Jelenleg Bishop volt a leghátsó. Connor elcsípte a tekintetét, és a nő mögé intett a fejével. Bishop bólintott, hogy megértette, és hátraosont, hogy felderítőként és hátvédként szolgáljon. – Fura – suttogta McFarland a fülébe. – Azt gondoltam, a Skynet még egy kört veszít, mielőtt beküldi a tartalékait. – És hogy többet küld kettőnél – értett egyet Connor. – Talán ennek a kettőnek más feladata van. McFarland felmordult. – Részvétem a fogadó félnek. Connor bólintott. – Egyetértek. *** 368

Timothy Zahn

Az utolsó HK is megpördült, miközben jobb oldali motorja sűrű füstöt eregetett, majd a földre zuhant és becsapódva lángba borult. Blair körülnézett, hogy biztos legyen a dolgában, majd visszafordította A-10-ese orrát a támadás alatt álló környék felé, ahol segítenie kellett. Mindent összevetve megdöbbentően gyors volt a csata. Hatékonyan elbánt az első kettő capistranói Fejvadásszal, és mindkettőt leszedte, mielőtt még a következő hullám négy gépe elég közel ért volna, hogy csatlakozzon a harchoz. A második összecsapást az ellenfelek száma nehezebbé tette, de akármennyit tudott is a Skynet a légi taktikáról, a Fejvadászok fizikai határai nem sok mozgásteret engedtek a számítógépnek. Blair végül mind a négy gépet lángoló fémronccsá változtatta, és a Skynet a jelek szerint úgy döntött, elég pofont kapott egy éjszakára. A győzelem azonban sokba került. Blair elhasználta egyetlen Sidewinder rakétáját, és a 369

Hamvaiból a Főnix

GAU-8 számlálója csak ötsorozatnyi töltényt mutatott. Ami azt jelentette, hogy Wince-nek köszönhetően még százötvenöt sorozata van. Elég hogy még egy vagy két ütést bevigyen, mielőtt a Skynet ráébredne, hogy alaposan elszámolta magát. Ennek elégnek kell lennie Yoshinak meg nekem, hogy leszedjük a maradék két HK-t, és biztosítsuk Connor számára a tiszta légteret, amire szüksége van… Blair gondolatai megdermedtek. A két HK még mindig ott volt, és még mindig a Skynet tömegmészárlását figyelték. A távolban, északon azonban újabb HK tűnt fel és ádáz tűzharcba bonyolódott Yoshi gépével. Yoshi A-10-ese viszont égett. – Tarts ki, Jinkrat! – csattant fel Blair, ahogy feléjük fordította vadászgépét. – Megyek. – Maradj ott! – parancsolta Yoshi, hangját alig lehetett hallani a pilótafülkébe vágódó 370

Timothy Zahn

lövedékektől és a körülötte tomboló lángoktól. – Dolgod van. Tedd! – A fenébe, Jinkrat… – Ég veled, Hickabick! – szakította félbe Yoshi, hangjában a halál közeledtét érzők nyugalma lapult. – Ölj meg párat a kedvemért, rendben? – Rendben – ígérte Blair, émelygő gyomra csomóba szorult. – Viszlát, Yoshi! – Viszlát, Blair! Azzal Yoshi lehetetlenül szűk szögben megfordította nyomorék vadászgépét, és teljes gázzal a HK oldalába repült. A két gép még mindig halálos ölelésben összefonódva, lángoló tűzgolyóként zuhant a föld felé. Blair kipislogta szeméből a könnyeket, torka sajgott. Yoshit végül elhagyta a szerencséje… Blair pedig újabb barátot veszített el. Ezúttal legalább el tudott búcsúzni tőle. Visszafordult a két megmaradt, lebegő HK felé, és legyűrte a fájdalmat, a gyászt és a dühöt. Ha hagyja, hogy az érzelmei irányítsák, saját 371

Hamvaiból a Főnix

magát is megöleti. Yoshi ezt nem kívánná, sem néhai bajtársainak hosszú sora, amely mindörökre kísérteni fogja. Mindannyian azt akarnák, hogy éljen és harcoljon tovább, és küldje a pokolra a Skynetet és az átkozott gyilkológépeit. – Skynet, itt Hickabick – szólt bele Blair halkan a rádiójába. – Ipiapacs, megyek!

372

Timothy Zahn

TlZENÖTÖDIK FEJEZET Orozco véleménye szerint az első támadás arrogáns volt, szinte nemtörődöm. A Skynet tanult a hibából. Szinte túlságosan is jó diáknak bizonyult. A második támadás brutális volt. Legalább tíz behemót T-600-as érkezett, gépágyúik kérlelhetetlen ostromuk közben legalább három centimétert lemartak a boltív kövéből, kilyuggatták az előcsarnok falait, és elpusztították a szökőkút kávájának nagy részét, amely mögött a védők első vonala meghúzódott. Amikor végre elült a por, az első vonal védői közül öten halottak voltak. – A pokolba minddel! – acsargott Orozco. Ő és Grimaldi a boltív maradványai mellett álltak és óvatosan kilestek, miközben hátuk mögött sietős csörömpöléssel újraépült a barikád. Az 373

Hamvaiból a Főnix

utca még csúfabbul festett, mint az épület, figyelte meg Orozco, és a lövésnyomok és gránáttölcsérek között legalább öt további terminátor darabjai hevertek. Néhány tagjuk máris kezdte magát összerakni. – A fenébe, nézd! – kiáltott fel Grimaldi, és az egyik remegő darabra mutatott. – Ez… Orozco elkapta a főnök karját, és visszarántotta a fedezékbe. Gépágyú sorozata hasított a levegőbe ott, ahol az imént a keze volt. – Óvatosan! – figyelmeztette Orozco szelíden. – Később még szüksége lehet arra a kézre. – Ahogy a dolgok állnak, nem valószínű – morogta Grimaldi. – De azért kösz. – A terminátordarabok felé biccentett. – Maga szerint hány rakja össze magát? – Fogalmam sincs – mondta Orozco. – Az biztos, hogy bőven van alapanyaguk, amiből dolgozhatnak. Különösen, hogy az első támadásból visszamaradt darabok is itt vannak még. 374

Timothy Zahn

– Azokra nem gondoltam – ismerte el Grimaldi, fejét csóválva. – A francba! Nem tudjuk megölni őket, és ha mégis, nem maradnak holtak. – A haláluk elég végzetes, ha felrobbantod a fejüket vagy megsütöd az elektronikájukat – mondta Orozco. – Egyébként nem, nem dobják fel könnyen a talpukat. A főnök kidugta fejét, hogy az utca túloldalán levő épületre nézhessen, amely még rosszabb állapotban volt, mint az utca és az Angyalok előcsarnoka együtt. – Gondolja, hogy életben maradt bárki azok közül? – Ha fogadnom kéne arra, hogy bármelyikünk túléli ezt, akkor rájuk fogadnék – mondta Orozco nyugodtan. – A valódi kérdés az, tudnak-e még többet tenni azért, hogy segítsenek, most, hogy a terminátorok bebújtak abba a buszba. Ha ezeket meg az északiakat figyelembe vesszük az utcákat most már a Skynet uralja. Grimaldi felhorkant. 375

Hamvaiból a Főnix

– Rohadt busz – mondta savanyúan. – Már évekkel ezelőtt fel kellett volna robbantanunk. – Igaza van, fel kellett volna – értett egyet Orozco. – De most már kicsit elkéstünk. Grimaldi felsóhajtott. – Igen, tudom. Nem hibáztatom magát. – Tudom – nyugtatta meg Orozco. Egyesek káromkodással vagy imádkozással, mások teljes bezárkózással birkóztak meg a veszéllyel. Megint mások, mint Grimaldi, fecsegtek. – Várjon egy percet! Talán még nincs túl későn – szólalt meg váratlanul Grimaldi, kicsit kijjebb hajolva a boltív alatt, de annyira nem, hogy tüzet vonzzon magára. – Még mindig van a csőbombáiból, nem? Nem dobhatunk egyet a buszba a délkeleti őrhelyről? Orozco megrázta a fejét. – Az első emeleti kiugró takarná. Ugyanez igaz minden más helyre is, amelyikhez az épületben eljutnánk. – A fenébe – morogta Grimaldi. – Akkor mit tegyünk? 376

Timothy Zahn

Orozco visszanézett az előcsarnokra, ahol Wadleigh, Killough és a többiek már majdnem befejezték a foldozott barikádot. – Végzünk a barikáddal, ellenőrizzük, hogy töltve vannak-e a fegyvereink, aztán várjuk a következő hullámot – mondta. – Aha – nézett fel Grimaldi a boltívre. – Ki tudja? Talán ezúttal átjutnak a boltíven. – Megeshet – válaszolta Orozco. ***

– Kettes: második hullám vége – hangzott fel ismét Barnes hangja Connor fülében. – Homár marad, zöld nyolc, Gulliver, talán a négyes lyuknál. Becslés szerint a többi zöld tiszta. Connor megkönnyebbülve és ámulva megrázta fejét. A lövések intenzitásából ítélve, amiket abból az irányból hallottak, a Skynet valóban kipucolta a területet. Minden terminátort kivezényelt a többi épületből és sikátorból, és egyenesen Barnesra és a Moldávia lakóira küldte őket. 377

Hamvaiból a Főnix

És az is szinte biztos volt, hogy az a hat T600-as, amelyik most lépett ki a bázis raktárából, a következő hullámhoz csatlakozott. A nagy kérdés az volt, hogy ez a hat gép volte a Skynet összes tartaléka, vagy még többen is bújnak-e odabent. Előbb-utóbb a gépek visszatérnek újratölteni és javításra. Mire az bekövetkezik, Connornak és embereinek már bent kell lenniük és uralniuk a raktárt. Nézte, ahogy a hat terminátor átmászik a törmelékfalon, és egy ötlet kezdett körvonalazódni a fejében. Kockázatos lesz, de talán kényszeríthetik a Skynetet. Magához intette McFarlandot. – Adja tovább! – suttogta a férfi fülébe. – Amint azok a terminátorok eltakarodtak, követjük őket. McFarland gyors pillantást vetett rá. – Milyen messzire? – kérdezte. – Végig – mondta Connor. – A Skynet alighanem azt hiszi, hogy bekerítette Barnest, legalább az északi-déli vonalon. Az a tippem, 378

Timothy Zahn

hogy ez a csapat nyugatról közelíti meg őket, vagyis ha mögéjük kerülünk, mi fogjuk bekeríteni őket. – Oké – mondta végül McFarland, szemmel láthatólag még a tervek hirtelen változását emésztve. – Mit csinálunk a raktárral? – Mi semmit – mondta Connor. – Ha rákényszerítjük a Skynetet arra, hogy kivonuljon, David és Tunney nélkülünk is el tudják foglalni és tartani. McFarland arcán kétely látszott, de biccentett. – Jól van – mondta. Joey Tantillóhoz és testvéréhez, Tonyhoz mászott, és suttogva átadta az új parancsokat. Connor felnézett. Semmit nem látott, de a város fölötti halk morajból tudta, hogy legalább egy HK még felderít. Talán több is. Eltökélten elfordította pillantását az égboltról. Minden vezetőnek meg kellett küzdenie azzal a kísértéssel, hogy belebonyolódjon az akció részleteibe, márpedig ha engedett a késztetésnek, az biztos út volt a katasztrófához. A Fejvadászok Blairre tartoztak, mint ahogy a 379

Hamvaiból a Főnix

tűzszerészet Davidre és az elterelő hadművelet Barnesra. És mindannyian átkozottul jól végezték a dolgukat. Connor kiadta a parancsokat, a legjobb emberekre bízta a feladatokat, most pedig annyi volt a dolga, hogy hátradőljön és hagyja, hadd végezzék el a munkájukat, míg ő a sajátjára koncentrál. McFarland mellé guggolt. – Készen vagyunk – mormolta. Connor bólintott. – Csak óvatosan, észre ne vegyenek! – mondta. – Menjünk! ***

A Fejvadászok nem változtattak helyzetükön, amikor Blair rájuk rontott, hanem sötéten és némán tovább lebegtek a csatatér fölött, akár két magabiztos utcakölyök, akik csak provokálni akarják. A nőt nem tévesztették meg. A Skynet programozása híján volt a hősködésnek – csak 380

Timothy Zahn

hideg számítás lakozott benne. Tudta, hogy Blair GAU-8-asában már csak néhány sorozatra való maradt, és szándékosan a helyükön tartotta a Fejvadászokat, talán azt remélte, hogy le tudja lőni Blairt a környék fölött, amit ő és a társai olyannyira meg akartak menteni. A nő tartotta a pályáját, ismét arra játszott, ki rántja előbb félre a kormányt. A legutolsó alkalomtól eltérően azonban a Skynet a jelek szerint úgy döntött, nincs értelme feláldoznia gyilkológépeit arra, hogy nekimenjenek. Alig ért be a tűzvonalukba, amikor a két Fejvadász már lőtt is forgócsöves gépágyújával, ólommal szórva tele a levegőt körülötte. Blair tartotta a pályáját, arca megrándult, valahányszor egy lövedék célba talált. A magányos találatokból párok lettek, majd hármasok, miközben Blair közelebb ért és a Fejvadászok célzása javult. Amikor a hármas találatokból négyesek lettek, majd záporként kopogtak a gépen, Blair élesen jobbra fordította a botkormányt, és kikanyarodva a tűzből keletre fordult. 381

Hamvaiból a Főnix

– Eltaláltak! – kiáltotta a mikrofonjába. – Nem maradhatok magukkal. – Menjen, Hickabick! – szólalt meg rögtön a hang a fejhallgatójában. – Itt már nem tehet többet. Blair összevonta a szemöldökét. Valóban ez volt a megfelelő kódolt válasz a kódolt bejelentésére. Ám Connor válaszolt neki, nem Barnes. Connor, akinek rádiócsendet kellett volna tartania, hogy a Skynet rá ne jöjjön, hogy baj lappang kis paradicsomában. Vajon már elindította a raktár elleni támadást? Még korainak tűnt. De az is igaz, hogy a földi akció nem tartozott Blairre. Az ő feladata az volt, hogy megtisztítsa az égboltot Connor feje fölött. Még mindig az elkerülő kanyarban volt, amikor az egyik HK felbontotta a formációt, teljes gőzre kapcsolta fúvókáit és elébe vágott. Blair komoran elmosolyodott. A Skynet bekapta a horgot. Meg fogja még bánni ezt a döntést. 382

Timothy Zahn

***

Ez egyike volt azoknak az alkalmaknak, márpedig életük során több ilyen is adódott, amikor John olyasmit tett, amiről Kate nem tudta, büszke legyen rá, megdöbbenjen, vagy felkapja a vizet. – Valószínűleg a négyes lyuknál, csúnya homár ötvennel előre, homár duó tiszta – hangzott fel John helyzetjelentése a fülhallgatójában, a harctéri zsargon számára is éppolyan érthetetlen volt, mint reményei szerint a Skynet számára. – Vettem – válaszolt Barnes kurtán. – Kettes, Gulliver hármas lyuk, hajtű kilences. – Vettem – mondta John. – Homár duó tiszta. – Vettem. A rádió ismét elhallgatott és Barnes Kate-re nézett. – Hallotta? – kérdezte. – Nagyjából – mondta Kate, még mindig a fordítással bajlódva érzelmei viharában. – 383

Hamvaiból a Főnix

Tudom, hogy elhagyta a helyét, hogy segítsen nekünk, különben nem használta volna a rádiót. – Igen, de nem csak miattunk – mondta Barnes. – A homár öt-tíz T-600-ast jelent, akik egy csoportban mozognak. – Nyugatról – tette hozzá Kate, maga elé képzelve a kitalált golfpályát, amelyet John készített a helyzetjelentések számára. – Valószínűleg azon az északi keresztutcán – mondta Barnes. – Mivel a T-600-asok északra vannak tőlünk, és az a rohadt busz délről sakkban tart… – Ez volt a Gulliveres utalás – szólt közbe Pavlova segítőkészen. – Igen, azt értettem – mondta Kate. – ...egyedül az épület hátulja felé vonulhatunk vissza – folytatta Barnes, feddőleg nézve Pavlovára. – Tehát most a Skynet azt is le akarja zárni. – Vagyis három oldalról is megtámadhatnak – mondta Kate, bosszúsága oszlóban volt. Tehát az egész csapat biztonsága érdekli, nem csak az enyém. 384

Timothy Zahn

– Így van – mondta Barnes. – De amit a Skynet nem tud, hogy Connor szakasza az újak mögött érkezik. Amikor lőtávolba érnek, néhányan kirúgjuk a hátsó ajtót és mellbe támadjuk őket, miközben Connor a hátukat lövi. – Mozgás! – jelentette Simmons az északi falról, szemét az egyik lyukra tapasztva, amelyet a terminátorok legutóbbi támadása ütött a téglába és a kőbe. – Öt T-600-as, az utca közepén, közelednek. Barkes ugatva felnevetett. – Naná! Az utca közepén. Azok bizonyára azok, akik kifogytak a lőszerből, vagy már a végén járnak. Simmons, várjon, amíg Orozco tűzvonalába érnek, mielőtt leszedné őket. Akár kereszttűzbe is kaphatjuk őket. Pavlova, Dozer, maguk a hátsó ajtóhoz jönnek velem. Fegyverzörgés és lábak csoszogása hallatszott, aztán a három katona távozott. – Mit akar, hol legyek? – kérdezte Kate Simmons mellé húzódva. – Köszönöm, de elbírok ezekkel – mondta Simmons. – Maradjon Reynoldsszal. 385

Hamvaiból a Főnix

– Nem tehetek többet érte – mondta Kate. – De mondja meg, magának hogyan segíthetek. Simmons ajka megrándult. – Azt hiszem, visszamehetne és szemmel tarthatná a buszt – mondta, a háta mögötti déli fal felé intve. – Tisztában van vele, hogy tudok lőni? – kérdezte Kate. – Tudom – sietett Simmons a válasszal. – De Barnesnak igaza van… ezek itt alighanem kifogytak a lőszerből, vagyis főleg azért vannak itt, hogy elvonják a figyelmünket. Nem szeretnénk, ha a buszban lévők oldalba kapnának, míg mi agyaggalambokra lövünk. – Jól van – dühöngött Kate, és átment a szobán oda, ahová Simmons küldte. A feladat valóban értelmesnek tűnt. És ha ő nem lenne itt, akkor Dozernek vagy Pavlovának, egy tapasztaltabb harcosnak kéne ellátnia. De akármennyire is logikus volt, úgy érezte, Simmons atyáskodik. Ő pedig utálta ezt. Erősen megszorította a puskáját. Hagyd abba, parancsolt magára. Különben is, mi van vele 386

Timothy Zahn

mostanság? Bosszantják a teljesen jogos parancsok, hangulatváltozásai vannak, szinte megszállottan gondolkodik a Moldávia gyerekeiről, holott emberek halnak meg körülötte? Talán csak azért rossz a kedve, mert mostanában minden reggel hányingerrel ébred… Megdermedt. Ó, nem!Nem!Most ne! – Jól van? Visszanézett Simmonsra. A férfi furcsán méregette. – Jól vagyok – nyugtatta meg Kate olyan higgadtan, ahogy csak tudta, és legyűrte a késztetést, hogy biztonságos helyre meneküljön és elrejtőzzön. Nem volt biztonságos hely. A tűzzónában semmiképp. Különben is, feladata volt. Egy percig keresgélt, míg olyan helyet nem talált, ahonnan figyelhette a buszban lévő terminátorokat és szemmel tarthatta a Moldáviába vezető boltívet is. Ha a saját embereit meg tudja védeni egy délről érkező 387

Hamvaiból a Főnix

támadástól, ugyanezt megteheti Orozcóval és a népével is. Letörölte kezéről az izzadságot, és megpróbálva legyűrni a szörnyű reszketést a gyomrában, megragadta a puskáját és őrködni kezdett.

388

Timothy Zahn

TlZENHATODIK FEJEZET Blair olyan pánikban kanyargott, került és menekült, ahogy csak tudott, miközben végig lövéseket kapott be szeretett A-10-ese farkára. De a sok szenvedés meghozta gyümölcsét… mert végre sikerült elcsalnia az üldöző HK-t Connoréktól a város egy teljesen lakatlan része fölé. Itt az ideje visszafizetni. Hátrahúzta botkormányát, vadászgépét egy újabb Immelmann-fordulatba vitte, amit a Skynet alighanem már memorizált. Ez azonban nem zavarta, mert tudta, hogy az üldöző HK legegyszerűbben azzal reagálhat a manőverre, hogy egyenesen felemelkedik és megvárja, míg Blair felé fordul, majd közvetlen közelről megeteti ólommal. 389

Hamvaiból a Főnix

Valóban, amint befejezte a fordulatot és egyenesbe jött, a HK száz méterre előtte lebegett. Amikor forgócsöves gépágyúja tüzet nyitott, Blair is megnyomta a GAU-8 gombját. A Fejvadásznak még csak esélye sem volt kitérni a teljesen váratlan támadás elől. Helyben hatalmas tűzgolyóvá lobbant, darabjai szerteszét repültek. Blair ismét megrántotta a botkormányt, és kikerülte az A-10-essel a robbanás nagyját. – Hickabick: egyet leszedtem – szólt bele a rádióba, miközben visszakanyarodott a csatatér felé. – A kettest befogtam. Vagy nem, javította ki magát. A távolban a megmaradt HK beizzította a fúvókák és délre indult. Megpróbált Capistranóba jutni a Skynet erőinek viszonylagos biztonságába, vagy remélte, hogy Balir odáig üldözni fogja. Ez körülbelül az volt, amire Blair számított a Skynettől. Az hajlandó volt megmaradt két HKja egyikét utána küldeni, hogy szedjék le, amikor azt gondolta, a nő kifogyott a töltényből 390

Timothy Zahn

és könnyű préda. Most, hogy ráébredt: nem tudja, milyen állapotban van az ellenálló fegyvere, nem akarta kockáztatni, hogy elveszti utolsó égi szemét. Különösen egy olyan csata közben nem, ami a jelek szerint egyáltalán nem úgy haladt, ahogy a Skynet tervezte. De az, hogy az utolsó HK működőképes marad-e, nem a Skynet döntése volt. Ha Blair rátapos a gázra, utolérhetné a menekülő repülőt, mielőtt még biztonságba érne. – Ipiapacs, megyek! – szólt bele halkan a rádióba. – Hickabick, Tontóra van szükségem – szólalt meg a fülhallgatóban Connor hangja. Blair elfojtott egy káromkodást. Szerette volna a földre küldeni az utolsó Fejvadászt. De előbb a munka, aztán a szórakozás. – Hickabick, vettem – mondta, és vonakodva felhagyott az üldözéssel. Blair Connor egy-két kódkifejezését rendkívül rejtélyesnek találta. Erről az egyről viszont legalább volt valami halvány elképzelése. Tonto 391

Hamvaiból a Főnix

A magányos lovas főszereplőjének segédje volt, akit mindig előreküldtek felderíteni. Tonto azonban óvatos volt és észrevétlen, emlékeztette magát Blair. Nem tudta biztosan, mi történik a földön, de ha a Skynet még mindig nem jött rá, hogy tudják, hol van a bázisa, a nő nem akarta lebuktatni magukat. Megfordította A-10-esét, széles kört írva le, amely visszavitte a csatatér fölé, és csak mintegy véletlenül látott rá a raktárra. Ez az egy pillantás elég volt, hogy beigazolódjon: Connor jól tette, hogy elküldte felderíteni. Négy T-600-as hagyta el a raktárt és éppen a törmelékek déli halmát mászták meg. – Helyzet? – kérdezte. – Té négy – válaszolt Connor, alig hallhatóan a géppuskalövések zaján túl. Valószínűleg az a géppuskatűz volt, amelyet Blair az egyik utcán látott felvillanni maga előtt. Módosította röppályáját, és közelebb repült, hogy jobban megnézhesse. Valóban Connor volt, aki a Moldáviától két háztömbbel nyugatra lapult. Szakasza épp 392

Timothy Zahn

három T-600-ast lőtt alkatrészeire, akik legalább két másik gép megfeketedett maradványai közül tüzeltek vissza. A Moldáviával szemközti épületből is lövések érkeztek, kereszttűzbe fogva a T-600-asokat. Blair összevonta a szemöldökét. A lényegében reménytelen helyzetet tekintve miért nem menekültek el a megmaradt terminátorok? A Skynet manapság nem szívesen veszített el gépeket, és most már gyakorlatilag bármerre elküldhette volna a T-600-asokat, ahol kevesebb lövés érné őket, mint most. Hacsak nem volt a Skynetnek oka arra, hogy ott legyen. Ismét megfordította az A-10-est, hogy látszólag ismét szemügyre vegye a csatát, ám valójában a négy T-600-ast nézte, amelyek az imént hagyták el a raktárt. Erre a második pillantásra volt szüksége. Igaza volt: a három terminátor a kereszttűzben nem csak állt és várta a pusztulást, hanem arra számítottak, hogy az újonnan érkezettek Connor hátába kerülnek, és saját kereszttüzükbe fogják. 393

Hamvaiból a Főnix

***

– Négyes lyuk: rák – szólt bele sürgetőn a mikrofonba. – Négyes lyuk: rák – hallatszott Blair hangja Connor fülhallgatójában. Összevonta szemöldökét, és újabb lövést adott le a T-600-asokra, amelyeket ő és McFarland próbáltak kibillenteni egyensúlyukból. A rák egy-négy terminátort jelentett, amelyek egy csoportban közlekednek. De csak négy? Támadása a hatfős csapatra elég komoly volt ahhoz, hogy nagyobb erőt tegyen szükségessé. Hacsak nem ez volt a legnagyobb csapat, amit Skynet küldeni tudott. – Időzítés? – kérdezte az arca elé görbülő mikrofonba. – Két perc – jelentette Blair. – Talán kevesebb. – Vettem – jelezte Connor. – David: menjen! Tuney: készenlétbe! Barnes: főzd meg a homárt! 394

Timothy Zahn

– Vettem – hangzott Barnes hangja, aztán a tűzvonal túlsó végében felerősödött a lövések zaja, ahogy ő és szakasza nekiláttak a komoly feladatnak, hogy szétlőjék a hat terminátorból álló csapat maradványait. Így Connor és a többiek szabadon foglalkozhattak a négy T-600-assal, amelyek meg akarták lepni őket. – Jól van, emberek, egy rák közeledik felénk! – kiáltotta. – McFarland, maga kísértet lesz. A többiek kövessenek! Connor már kinézett egy jó helyet a hátvédnek az utca túloldalán. Bishoppal és a Tantillo testvérekkel a nyomában arra indult. McFarland hátramaradt, és igyekezett eleget lőni ahhoz, hogy a Skynet észre ne vegye, hogy a szakasz többi része eltűnt. A búvóhely nem volt annyira jó, mint amilyennek kinézett, de megfelelt. – Gránátokat! – parancsolta Joey Tantillónak, miközben a többiek fedezték. Connor nem akarta ilyen közel Barneshoz és a Moldávia védőihez használni a szakasz két C4-es 395

Hamvaiból a Főnix

gránátját, de egy ellenkező irányból érkező terminátorcsapat közepébe hajítani ezeket nem okozhat problémát. A keresztutca felé nézett, ahol a T-600-asnak kellett hamarosan feltűnnie. A bázis raktára remélhetőleg üres volt, és csak percek maradtak hátra a behatolásig, miközben a gépek az utcákat járták, sarokba szorítva vagy várva a pusztulást. A Skynet egyetlen megmaradt HK-ja nem volt olyan helyzetben, hogy jelenteni tudjon, csak amikor már késő lesz. Az akció jól ment. Túlságosan is jól. Connor körülnézett, félig-meddig arra számítva, hogy egy eddig még észre nem vett terminátorcsapat támad a hátukba. De nem volt semmi. Minden jel gyors és tökéletes győzelemre mutatott. Egy percig sem dőlt be. – Mindenki tartsa nyitva a szemét! – szólt bele a mikrofonba. – A Skynet valami rosszban sántikál. – Elfintorodott. – Csak még nem tudom, miben. 396

Timothy Zahn

TIZENHETEDIK FEJEZET Az első figyelmeztetés, amit Orozco hallott, két robbanás volt a távolból, valahonnan mögülük. A két csattanás olyan hangos volt, hogy még a zárótüzet is túlharsogták, ami alatt ő és csapata a boltív felé küzdő két terminátort tartották. – Grimaldi! – kiáltotta. – Hallottam – kiabált vissza Grimaldi, vállára vetve puskáját. – Megyek, megnézem. Föltérdelt, egy pillanatra megdermedt, aztán cikcakkban futva biztonságban átjutott az előcsarnokon az épületbe vezető főfolyosóra. Orozco a boltív felé fordult, és gyomra ismét összeszorult, ahogy tovább tüzelt a támadó gépekre. Grimaldi és az emberei évekkel korábban lezárták az épület hátsó részét, és aznap több csapat órákon keresztül vizsgálta és 397

Hamvaiból a Főnix

erősítette meg a barikádokat. Az épület olyan biztonságos volt, amilyenné csak tenni lehetett, és Orozco is néhány csapdát állított, hogy távol tartsák a nemkívánatos látogatókat. Az egy perce hallott robbanások azonban házi csőbombái hangjának tűntek. A kérdés az volt, az egyik hátsó őr indította-e be azokat véletlenül, valószínűleg magát is megölve? Vagy a Skynet ütött magánk bejáratot? Az utcán lévő terminátorok kezdtek visszahúzódni, gumibőrük foszlányokban lógott, ettől inkább múmiákra és nem emberekre hasonlítottak. Orozco gyanakvón nézte, ahogy kihátrálnak a tűzvonalból és szem elől, majd figyelmét a lövészállás előtti utcára fordította. Ott két vagy három terminátor volt, lassan szétforgácsolódva az épület hátuljából rájuk zárporozó tűzben. Barnes, Kate és a csapatuk, akik megvédték őket a Skynet oldalba támadásától. Eközben elhalt az Angyalok védőinek lövöldözése, ahogy a célpontok visszavonultak. 398

Timothy Zahn

– Jobboldalt: új célpont! – kiáltotta Orozco, a töbi terminátorra mutatva. Az emberei üldögélés helyett segíthetnének Barnes szakaszának. – Minden lövész jöjjön a barikádnak erre az oldalára! Bámulatos, gondolta, mire képes ez óra és néhány kis győzelem. Ugyanazok a férfiak és nők, akik korábban reszkettek, mint a nyárfalevél, most tülekedve siettek a barikád jobb oldalára, hogy még néhány támadót meglőjenek. Míg lövöldöztek, Grimaldi falfehér arccal Orozco mellé sietett. – Bejönnek! – lihegte levegő után kapkodva. – Hol? – csattant fel Orozco, átnézve a válla fölött. Ameddig ellátott, a folyosó üres volt. – A rakodótér melletti szellőzőnél – mondta Grimaldi. – Betörték a falat, és befelé dolgozzák magukat. Orozco elkáromkodta magát. A két robbanás, amit hallott, a szellőzőbe rejtett két csőbomba lehetett, amelyeket arra tervezett, hogy 399

Hamvaiból a Főnix

felrobbantsák a behatolót, aztán a ráomlasszák a falat és lezárják a rést. – A bombák megállították őket? – kérdezte. – Nem hallott? – kérdezte Grimaldi. – Azt mondtam, bedolgozzák magukat. Láttam a szemüket a szellőzőcsőben. És nem csak a csövekben… a teljes falat verik. – A fenébe! – Orozco megpördült. Ha csak a szellőzőrendszerbe törnek be, akkor a gépek legalább csak egyenként tudnának bemenni. Ám ha az egész falat ledöntik, az épület teljes hátsó része nyitva ál előttük. – Tüzet szüntess! – kiáltotta. – Minden csapat, tüzet szüntess! Betörtek hozzánk! A puskák tüstént elhallgattak. – Hol? – kérdezte Wadleigh. – A rakodótér szellőzőjénél, és a falon dolgoznak – mondta Grimaldi. – Mindenki hátra, gyorsan! Elhallgatott, és váratlan bizonytalansággal Orozcóra nézett. – Mindenki? – ismételte, ezúttal kérdésként. 400

Timothy Zahn

– Igen, mindenki – erősítette meg Orozco, felnézett az erkélyen álló csapatokra, és leintett őket az előcsarnokba. – Jól van – mondta Grimaldi. – Jöjjenek! Visszarohant a folyosón, puskája a hátát verdeste, a lövészek pedig a nyomában loholtak. Orozco kinézett a boltív alatt, és késve gondolkozott el azon, hogy jó döntés volt-e. Ha az épület hátuljának támadása csak félrevezetés, életük utolsó hibája lehet védtelenül hagyni a főbejáratot. De nem volt választása. Ha a Skynet jelentős erőkkel támadja a hátukat, már ahhoz is minden fegyverre és emberre szükség lesz, hogy feltartóztassák. Csak remélni tudta, hogy ideát Barnes és az emberei fedezik őket. Most már az erkélyről is lejöttek a lövészek, és parancsokat várva Orozcóra néztek. Az épület végébe mutatott, vállára lendítette az M16-ost, megragadta a két utolsó csőbombát, és utánuk sietett. *** 401

Hamvaiból a Főnix

Valami nem stimmelt. Kate kinézett a lenti utcára, és megpróbálta kitalálni, mi okozhatta a baljós előérzetet. Az északi két terminátor visszavonult a legutóbbi, Moldávia elleni támadásuk után, gépágyúik némák és valószínűleg üresek voltak. Simmons jól elhelyezett lövésekkel sürgette távozásukat, lövedékei a fejükbe és csípőjükbe csapódtak. Néhány T-600-as egy háztömbbel északra a visszavonulóktól fedezte őket valamelyest, de lövéseik szórványosak és hatástalanok voltak. A Kate háta mögül, nyugatról érkező lövöldözés még hevesen zajlott, ahogy Barnes és a többiek a Skynet által elsőként küldött tartalék T-600-asokat sorozták. Ellenben a déli buszban lapuló terminátorok egyáltalán nem mozdultak, és csak időnként adtak le lövéseket, mintha megelégednének azzal, hogy nincs forgalom az utcán. Kate váratlanul megértette: a nyugati és északi terminátorok lövöldöztek, Barnes és Simmons szintén, messze nyugaton John és a szakasza megint csak. Mindenki lőtt, aki célpontot látott. 402

Timothy Zahn

Kivéve a Moldávia lakóit. Egy perce még Barnes T-600-asait lőtték az utcán. Miért hagyták abba? – Hickabick, jelentést kérek a kettesnél és a kilences lyuknál – szólt bele a mikrofonjába. – Vettem – érkezett Blair hangja. – Úton vagyok. A szoba másik végében Simmons megfordult, és fél kézzel eltakarta a mikrofonját. – Baj van? – kérdezte. – Orozcóék abbahagyták a tüzelést – mondta neki Kate. Simmons visszafordult a kukucskálójához. – Aha – szólalt meg. – Igaza van. Észre sem vettem. Felettük az A-10-es bömbölése egy időre elnyomta a lövöldözés zaját, ahogy Blair elhúzott a Moldávia fölött. – A kettes tisztának tűnik – jelentette a pilóta. – Fordulok a kilences lyuk felé. – Talán csak kifogytak a töltényekből – vetette fel Simmons, miközben még néhány 403

Hamvaiból a Főnix

sorozatot megeresztett a visszavonuló T-600asok felé. – Talán – felelte Kate. ***

Az épület elölről rendben lévőnek tűnt, amennyire Blair a levegőből meg tudta állapítani. Néhány T-600-as északon az épületet és Barnes szakaszát lőtte, miközben még kettő hátrált arrafelé, egy másik csoport maradékát pedig Barnes és Connor vette tűz alá. Látta a négyest is, amelyik még nyugatabbra megpróbálta becserkészni Connort. A bázis déli falánál is mozgást látott. Sötét alakok – David és a tűzszerészei – bújtak elő az esőcsatornából, és sietve felszerelték a bombákat a szakasz betöréséhez. Amennyire Blair látta, Connor úgy döntött, a teljes falat ledönti, és a nő emlékeztette magát, hogy majd forduljon vissza később megnézni a műsort.

404

Timothy Zahn

A nagy robbanásokat mindig szórakoztató volt nézni, különösen, ha a Skynet tulajdonát érintették. Még egy ideig tartotta a röppályáját, a környéket tanulmányozta. Eddig a Skynet csupán az első hullám T-600-asait küldte a Moldávia ellen, és néhány tartalékot a környékről, amit a raktárból érkezett hatos és négyes csoport egészített ki. De biztos, hogy a környéken a Skynetnek nem csak ennyi T-600-asa volt. A többi még mindig járőrözött? Blair reménykedett ebben. Amíg a Skynet abban a téveszmében van, hogy uralja a helyzetet, Connor szakasza kettes, négyes és hatos csoportokban le tudja szedni a gépeket, és nem kell egyetlen tömeges támadással megbirkózniuk. Persze amint a Skynet rájön, hogy a bázisába betörtek, a stratégiája kétségtelenül megváltozik majd. Méghozzá gyorsan. Blair még utoljára ellenőrizte a bázist övező területet, és megfordult a háztömb körül, 405

Hamvaiból a Főnix

elhagyva a Moldávia melletti lerombolt épületeket és végigrepülve a mögötte lévő sikátor fölött. Amint megpillantotta az épület hátulját, szája tátva maradt a döbbenettől. A Skynet tartalék terminátorai nem ácsorogtak tétlenül a kerület határainál hogy mindenkit a mészárlás zónájában tartsanak. Mind itt voltak – legalább húszan –, és kitartóan verték az épület hátsó falát és szellőzőjét, erővel törve utat maguknak befelé. – Hickabick – szólt bele feszülten a mikrofonjába. – Dupla homár a kilences lyuknál. Ismétlen: dupla homár a kilences lyuknál. – És befelé nyomulnak. ***

– Ó, bassza meg! – mondta Tony Tantillo. – És nem kicsit – tette hozzá Connor. Egy dupla homár – vagyis tíz-húsz T-600-as készült betörni a Moldáviába. Blair hangjából ítélve 406

Timothy Zahn

pedig a szám inkább a húszhoz állt közel, mint a tízhez. A Skynet hihetetlen erőket mozgósított az ostromlott házhoz. – Hickabick, maradt még kakaó? – szólt a mikrofonba. Kis szünet következett. – Igen, de azt reméltem, az utolsót a kullancsra tartogathatom – válaszolta. Connor tekintete dél felé rebbent. Az utolsó HK több perce elmenekült, és sehol nem látták, de abban a pillanatban visszatér, hogy Blair kifogy a lőszerből. A nő nem engedhette meg magának, hogy úgy kapják el. Sem pedig Connor és a behatoló szakaszok. De a másik választásuk az volt, hogy hátradőlnek és nem csinálnak semmit, és hagyják, hogy Orozco és a népe meghaljanak. – Kakaót a kilences lyukra! – parancsolta. – Terítse ki az összes ászt! – Vettem – mondta Blair. A kocka el volt vetve. – Barnes? – kiáltotta Connor. – Hallottam – mondta Barnes. – Amint itt végzünk, meglátjuk, tudunk-e segíteni nekik. 407

Hamvaiból a Főnix

Connor összevonta a szemöldökét. Barnes helyéről az épületbe jutni egyet jelentett a Skynet uralta utcán való átkeléssel. A terminátorok vajon elhagyták azokat az állásaikat? – Mi a helyzet Gulliverrel? – Nincs semmi változás – szólalt meg Kate hangja. – Igen, de fogynak ki a lőszerből – mondta Barnes. – Ne aggódj, megcsináljuk. – Addig nem, míg a Gullivert nem semlegesítettük – mondta neki Connor határozottan. – Még mindig ott az a csoport a zöld nyolcasnál, és nem akarom, hogy kereszttűzben rohangálj. Amint itt végzünk, foglalkozunk vele. Barnes motyogott valamit. – Csak siess! – mondta. – Itt jönnek – mormolta Joey Tantillo. Connor végignézett a nyugati utcán. A négy T-600-as közül az első befordult a sarkon és McFarland felé indult, aki még mindig Barnes célpontjait lődözte. 408

Timothy Zahn

– Csak nyugodtan! – figyelmeztette Joeyt. – Várja meg, míg mind a négyen elő nem bújnak és nincs hová menniük. – Ne aggódjon! – szólt vissza Joey, keze a gránátvető ravasza fölött lebegett. – Innen már csak a pokolba mennek tovább. ***

Blair nem volt a két csapatban, akik korábban felderítették a terepet. Nem találkozott a Moldávia lakóival. Azt is tudta, hogy egy felfegyverzett és még levegőben lévő HK mellett elpazarolni a lőszerét egy rakás T-600asra valószínűleg az utolsó dolog lesz, amit halála előtt megtehet. De megéri. Nagyon is megéri. Teljes gázzal végigsüvített a sikátoron, figyelmen kívül hagyva az A-10es hasába csapódó gépágyúlövedékeket. Közvetlen közelről tüzet nyitott a GAU-8-assal, és utolsó nyolcvan töltényét egy dicsőséges sorozatban a T-600-asokba lőtte, akár egy fűnyíró vágva 409

Hamvaiból a Főnix

rendet közöttük, torz fémforgácsokká szaggatva őket, fejeket, végtagokat és törzseket szórva szét a járdán. A tüzelésnek hirtelen vége szakadt, ahogy a gépágyú kifogyott, és Blair felhúzta a gépet, majd visszafordult, hogy szemügyre vegye a mészárlást. Sokat elért a sorozatával. De nem eleget. Nyolc terminátor még talpon volt… és miközben ő nézelődött, áttörte a falat és eltűnt az épületben. – Hickabick – sóhajtott. – Vége az uzsonnaidőnek. Homár indul befelé a kilences lyuknál. – Vettem, Hickabick – válaszolt Connor hangja, nyugodtan, mint harc közben mindig. – Megbirkózunk vele. Menjen! – Vettem – mondta Blair. Nem sokáig lesz biztonságban, ezzel tisztában volt. Kilőtte az utolsó golyóit is, és ha a megmaradt terminátorok észrevették a fél másodpercnyi üres sorozatot, mielőtt elengedte volna a gombot, a Skynet tudja, hogy kifogyott. 410

Timothy Zahn

Látta, hogy messze délen az utolsó HK fölemelkedik menedékéről, ahol megbújt a földön. Már nem menekült támadója elől, hanem azért jött, hogy bosszút álljon. Blair mély lélegzetet vett, gondolatai között a sok kísértet reszketett a várakozástól. A nő hosszabb ideig becsapta a halált, mint ahogy joga volt hozzá, és most végül benyújtották neki a számlát. Ha azonban mennie kell, azt stílusosan teszi. Így vagy úgy, de leszedi a HK-t Connor hátáról. Ennyivel tartozott a parancsnoknak. A gép el fog pusztulni. Még ha Blair is vele pusztul, akkor is. ***

A szellőzőcsőben lévő terminátor abbahagyta a mozgást és kezdett szétforgácsolódni Orozco csapatának támadása alatt, amikor húsz méterre a fal váratlanul berobbant. Orozcónak annyi ideje volt csak, hogy megjegyezze az izzó, 411

Hamvaiból a Főnix

vörös szemeket, aztán a gipszkartonon keresztül benyomakodó gép tüzet nyitott. Öten haltak meg az első robbanásban, ironikus módon épp azok, akik csak azért húzódtak félre, hogy ne legyenek útban, míg újratöltik a fegyvereiket. A következő sorozat még hármat megölt, akik már elég gyorsak voltak, hogy puskáikat az új fenyegetés felé fordítsák. Még több fegyver nyitott tüzet a terminátorra, amely megrázkódott a becsapódások erejétől, de szemlátomást nem szenvedett komoly sérülést. Aztán a terminátor mögött Orozco még több vörös szemet pillantott meg benyomakodni. – Visszavonulás! – kiáltotta. – Egyes és kettes csapat, vissza a folyosói lövészállásokhoz. Gyerünk! A férfiak és nők sietve engedelmeskedtek. De sokak számára így is túl késő volt. A gépágyúk sorozatai felbömböltek, ahogy a terminátorok lenyomták a ravaszt, és a helyiség hússal, vérrel és hullákkal telt meg. Orozco mellett Wadleigh elkínzottan felköhögött és elesett. Orozco megragadta a karját, és egy menekülő 412

Timothy Zahn

emberekkel teli folyosóra húzta. Mögöttük elhallgatott a tüzelés, ahogy a gépek kifogytak a célpontokból, és Orozco még több gipszkarton fal szakadását hallotta meg. Ez elárulta neki, hogy mindennek vége. Amikor a terminátorokat az Angyalokon kívül tudták tartani, volt még esélyük. Így, hogy az épületbe jutottak, semmi remény nem maradt arra, hogy megállíthatják őket. Ez azonban nem jelentette azt, hogy feladja. Ha ő és a többiek meg fognak halni, legalább arról tesznek, hogy a Skynet drágán megfizessen a győzelemért. Mire Orozco megérkezett a visszavonulási pontra, az egyes csapatból csak ketten előzték meg, a kettes csapatból pedig csak Bauman volt a másodiknál. Orozco mellé rogyott, a barikád mögé penderítette Wadleigh-t, és amilyen óvatosan csak tudta, hátát a falnak támasztva leültette. Csak akkor látta, hogy Wadleigh inge átvérzett. 413

Hamvaiból a Főnix

– Tartson ki! – szólt rá Orozco. – Amint többen vagyunk, hogy segítsenek, visszavisszük magát a felcserekhez. – Ne fáradjon vele – mondta Wadleigh hörögve, szája sarkában vérbuborékokkal. – Hol a puskám? Mi történt a puskámmal? – Tessék itt van ez – húzta elő Orozco a Berettáját, és a másik kezébe erőltette. Wadleigh halványan mosollyal köszönte meg, Orozco pedig a barikád felé fordult. – Hol vannak a többiek? – kérdezte Baumant. – Kirohantak vagy halottak – mondta Bauman, hangja inkább fáradtan, mint keserűen csengett. – Mindenesetre nincsenek itt. – Orozcóra sandított. – Mi miért vagyunk itt? – Mert valakinek le kell lassítania őket, miközben mindazok, akik itt maradtak, visszamennek az előcsarnokba és újraszerveződnek – mondta Orozco. Bauman felhorkant. – Miért? Hogy ott haljanak meg és ne itt hátul? 414

Timothy Zahn

– Hogy minél több esélyük legyen túlélni – mondta kurtán Orozco. – Mert az a dolgunk, hogy megvédjük őket. – Egyenesen Bauman szemébe nézett. – Mert ha meg kell halnunk, az igazi férfiak így halnak meg. Bauman mély lélegzetet vett. – Igen – mondta. Még egyet sóhajtott. – Oké. Amíg van jó okunk rá. Orozco hallotta, hogy valaki mögötte levegőért kap, majd elnémul, s mikor megfordult, Wadleigh már halott volt. Az őrmester lenyúlt, lezárta a férfi szemét, majd gyengéden visszavette a Berettáját. – De nem ismételjük meg a Little Bighorn-i csatát sem – mondta Baumannak, a pisztolyt eltéve és előhúzva két megmaradt csőbombáját. – Amint az első fémrohadék kidugja az orrát a sarok mögül, maga meg a többiek tüzet nyitnak rá és feltartóztatják, amíg én kirobbantom alóla a padlót. – Oké – mondta Bauman. – Persze. Próbáljuk meg. 415

Hamvaiból a Főnix

A hasadó gipszkarton hangja elhalt. Biztosan mind bent vannak, találgatta Orozco. – Nyugi! – mondta az embereinek, miközben előhúzta öngyújtóját. Ha ez egy westernfilm lenne, futott át agyán a gondolat, Barnes ebben a pillanatban vezetné megmentésünkre a lovasságot. Ez azonban nem film volt, és többé senki nem sietett a segítségükre. De akkor is így halnak meg az igazi férfiak. Érezte a padló halvány remegését, ahogy nehéz léptek közeledtek. Felpattintotta öngyújtója tetejét, keze ügyében tartotta a bombát, és várt. ***

Connor reggel, amikor a csapat az összetűzés után elhagyta a Moldáviát, észrevette a buszt. Nem csak feltűnt neki, de felmérte használhatóságát is bunker gyanánt, és átgondolta, miként lehetne kiiktatni. 416

Timothy Zahn

Ezért ő és a szakasza északról közelítették meg a buszt ahelyett, hogy időt vesztegetett volna arra, hogy még egy háztömbnyit menjenek délre és a hátuljába kerüljenek. Előttük, az utca délnyugati sarkában egy kiégett üzlet romjai voltak, üveg nélküli kirakatai a busz észak-déli tájolású és Connorék keletnyugati utcájára egyaránt kilátást biztosítottak. Amint a szakasz eléri az üzletet, egyszerűen bemászik az ablakon a saját oldalán, fedezékben a másik oldalra oson, és utolsó 4-es gránátjukat a buszba dobja. Akkor pedig Barnes és szakasza át tud rohanni a távolabbi és kevésbé hatékony, északi lövések előtt az utcán és Orozco segítségére siethetnek. Connor remélte, hogy időben érkeznek majd ahhoz, hogy hasznuk legyen. Már majdnem az üzletnél jártak, amikor Connor ösztöne sugallatára hátranézett a válla fölött. Az utca túloldalán négy vadonatúj T-600as sétált némán feléjük. Mielőtt Connor kinyithatta volna száját, hogy figyelmeztetést kiáltson, a gépek tüzet nyitottak. 417

Hamvaiból a Főnix

Az első sorozat nagyját McFarland kapta be, teste szinte szétrobbant a lövedékek záporában, rég halott volt, mire a járdára hanyatlott. Connor körbelendítette MP5-ösét, teljes automatára állította a pöcköt, és lőni kezdett, eltalálva a terminátorokat és megakasztva második sorozatukat. – Át a kirakaton! – kiáltotta szakasza többi részének. Szeme sarkából látta, ahogy a sarki üzlet felé rohannak, miközben ő folyamatosan tüzel. Tára kifogyott, ezért gyorsan újat ütött a helyére, mit sem törődve a háta mögött a falba csapódó lövedékekkel. – Szabad az út! – hallotta Tony kiáltását, ahogy fedezőtűz nyílt a terminátorokra a háta mögül. – Connor! Megfordult és az üzlet felé rohant. Bishop és Tony a kirakat mellett kuporogtak, puskájuk kelepelt, miközben ő fejjel előre bevetette magát az ablakon. A padlóra érkezve vállán és hátán továbbbukfencezett, majd esetlenül feltérdelt. – Mindenki megvan? – kérdezte. 418

Timothy Zahn

– Egyelőre – mondta Joey komoran. – De ez nem sokáig marad így. Connor agya csak ekkor érte be harci ösztöneit, és vette észre a csapdát, amibe a Skynet terelte őket. Mert ha azok a támadó T-600-asok akkor rontottak volna rájuk, amikor Connor szakasza még a háztömb felénél járt, megállnak és addig feltartóztatják őket a lövéseikkel, míg Joey ki nem iktatja őket az utolsó C4-es gránáttal. Ehelyett megvárták, míg a szakasz ebbe a kézenfekvő bunkerbe vissza tudott vonulni, és így a Skynet szándékai szerint mind az utcai, mind a buszban lévő terminátorok tűzvonalába bekerültek. Két célpont. De csak egy gránát. Nem igazán volt választásuk, ezt Connor is tudta, és szíve elnehezült. Taktikai szempontból az volt ésszerű, ha nem foglalkoznak a busszal, a gránátot a nyugati csoport ellen használják, aztán arrafelé kimenekülnek. A busz kiiktatása nem segítene, mert a Skynet az utca északi végében lévő gépeket még mindig vissza tudja 419

Hamvaiból a Főnix

hívni, hogy lezárja azt az irányt, és így továbbra is sarokba szorítsa Connort és a szakaszát. De ha Connor így tesz és békén hagyja a buszt, a Skynet továbbra is uralni fogja az utcát, és elzárja a bejutást a Moldáviába. A benti emberek pedig mind egy szálig meghalnak. Joey mellette kuporgott, kezében a gránátvetővel, és tekintetét rezzenéstelenül Connorra szegezte. Talán ő is átgondolta ugyanezt, és tudta, hogy a Moldáviában lévő emberek halálra vannak ítélve. – Készítse elő a gránátvetőt! – mondta neki Connor színtelen hangon. – Kilőjük a buszt. ***

A folyosókat füst és gépfegyverek ugatása, a sebesültek sikolyai és a halottak tetemei töltötték meg. Orozco tovább hátrált, minden vörös szempárra rálőtt, amit ki tudott venni a lebegő füstben. Sokan voltak, jelenleg öt párat látott. A 420

Timothy Zahn

terminátorok felé tartottak, és minden folyosóról nyíló ajtónál megálltak, hogy áldozatok után kutassanak. Noha a szoba üres volt, és a terminátorok folytatták az útjukat. Túlságosan gyakran fordult elő azonban, hogy valaki elbújt. Ilyenkor újra megszólalt a gépágyú, és még valaki csatlakozott a holtak sorához. Orozco egyedül maradt. Akik egykor mellette álltak, vagy meghaltak, vagy megfordultak és elmenekültek. Még mindig dédelgette a halvány reményt, hogy legalább páran nem dezertáltak az elrohanók közül, hanem visszatértek az előcsarnokba, hogy összetömörüljenek az ellentámadáshoz. Valójában nem számított erre. De nem is hibáztatta őket. A terminátorok eleven, lüktető poklot hoztak magukkal az otthonukba, és a férfiaktól és nőktől, akik korábban sosem tapasztaltak ilyen hangokat, dühöt és halált, aligha lehetett elvárni, hogy sokáig ellenálljanak. 421

Hamvaiból a Főnix

Orozco voltaképpen azt remélte, hogy páran élve kijutottak az épületből, és találtak módot arra, hogy átjussanak a Skynet kordonján és elmeneküljenek. Ha néhány túlélőt vissza tudna juttatni a világba, akkor legalább a halálának lenne némi értelme. A halála pedig nem várat magára sokáig. Bal karja nedves volt a vértől, és tudta, hogy bekapott egy golyót. A szervezetében dolgozó adrenalinnak köszönhetően nem érzett fájdalmat, de a világ összes adrenalinja sem képes összeforrasztani a kilukadt bőrt. Még ha képes is elkerülni, hogy tovább sérüljön, előbbutóbb össze fog esni a vérveszteségtől. De még nem. Még nem. Addig nem, míg az övéi számára van egy kis remény. Egy vörös szempár izzott fel előtte a füstben. Orozco megnyomta az M16-os ravaszát, és a lövés ereje hátralökte a fejet. Orozco összeszorított foggal, újabb és újabb lövéseket megeresztve folytatta folyamatos, magányos visszavonulását. 422

Timothy Zahn

***

Az omladozó épületből kivezető kijárat sikátorok és romok útvesztőjébe vitt. Kyle és Csillag átvágtak rajta, amennyire csak lehetett, árnyékban maradva, mert mindketten tartottak tőle, hogy más terminátorok is vannak a környéken. Ámbár az éjszakát a lövöldözés robaja töltötte meg, és a fejük felett a felhőfoszlányok a városban dúló tüzek kísérteties fényét tükrözték vissza, Kyle egyet sem látott a vörös szemű gyilkológépek közül. A terve az volt, hogy nyugat felé tart, aztán északra fordul, amint elérik az épület főbejárata előtt húzódó utcát. Már majdnem az Angyalok mögötti sikátorhoz értek, amikor váratlanul meghallotta a közeli lövöldözés hangosabb robaját. Ösztönösen maga mellé húzta Csillagot egy mellmagasságú fal részleges takarásába, és arca megrándult a lövések puszta erejét hallva. A hosszú éjszak során időnként hallott hasonló 423

Hamvaiból a Főnix

sorozatokat, de mindig valahonnan messziről, az égből érkeztek. Ilyen közelről észvesztően ijesztően hangzott. De hamar vége lett. Kyle, nem tudva, ez jót vagy rosszat jelent, kezdett felegyenesedni… Aztán azonnal vissza is bukott, amint előtte egy repülőgép húzott ki az utcából, forró levegő követte, ami őt és Csillagot is hanyatt lökte. Kyle a gép belsejében dühös sárgásvörös fényt pillantott meg, ahogy a repülő élesen ismét az ég felé fordult. A moraj elhalkult, ahogy a gép elsüvített máshová. – Jól vagy? – kérdezte Kyle, és karjánál fogva felhúzta Csillagot. A kislány biccentett, tekintete feszült volt, keze erősen szorongatta a fiú ujjait. – Igen, tudom – mondta Kyle, és végignézett az utcán. Néptelennek tűnt. – Oké, a terv a következő. Átvágunk a sikátoron és még egy háztömbnyit megyünk, aztán északra fordulunk és visszamegyünk az Angyalokba. Jó? Menjünk! 424

Timothy Zahn

Kyle meglepetésére akadálytalanul elérték a következő utcát. Egy kis, szedett-vedett viskó sarkához lépett, amit fahulladékból és téglából épített valaki, és óvatosan kinézett mögüle. Legrosszabb félelmei szerint egy tucat terminátornak kellett volna az épület felé masíroznia. De ismét meglepődött, amikor látta, hogy az előtte húzódó utca teljesen kihalt. Vagyis nagyrészt kihalt. Négy vagy öt háztömbbel északra néhány alakot látott az utca közepén, de túl messze voltak ahhoz, hogy meg tudja mondani: emberek vagy gépek. Ezt leszámítva az út szabadnak tűnt. – Oké, menjünk! – suttogta Csillagnak. Megfogta a kezét, és kezdett kilépni a sarok mögül. Ekkor az összeeszkábált fal a feje fölött lövések csattogása közepette szétrobbant. A sarok mögé vetődött, és maga után húzta Csillagot is. Az ólomsugár végigmarta a viskó oldalát a hátuk mögött, faforgácsot és tégladarabokat záporozva a hátára és a kezére. 425

Hamvaiból a Főnix

Kyle arca megrándult, hunyorgott a portól, ahogy a lövések ide-oda vándoroltak, módszeresen átlyuggatva az összetákolt építmény falait. Megkockáztatott egy gyors pillantást, és a szétforgácsolt falakon keresztül két komótosan feléjük masírozó terminátort vett észre, villogó gépágyúkkal. Egyetlen esélyük az volt, ha a boltív felé rohannak. Kyle megragadta Csillag kezét és felkészült. Ekkor megdöbbenésére egy fej és egy törzs bukkant ki a fél háztömbnyire levő busz egyik felső ablakából. Egy újabb terminátor volt. Csakhogy ez közöttük és az Angyalok között volt. Kyle megdermedt, a gépágyúk robaja a fülében elnyomta szíve dobogását. Ennyi volt. Ő és Csillag csapdába estek a nyílt terepen, két gyilkológép csapat között. Halottak voltak. Könnyek szöktek a szemébe. Nem a félelem vagy a harag, hanem a tehetetlenség és a 426

Timothy Zahn

szégyen csalta őket elő. Kudarcot vallott. Nem csak saját magát, de Orozcót is cserbenhagyta. És ami még rosszabb, Csillagot is. Összevonta a szemöldökét, és kipislogta szeméből a könnyeket, mert valami furcsaság tűnt fel neki. A buszban lévő terminátor nem rá és Csillagra nézett. Hanem a másik irányba. Szemügyre vette a gépet, szégyene kifakult, ahogy megpróbált rájönni, mi történik. Orozco azt mondta, hogy minden terminátort összeköt a Skynet, ezért amit egy terminátor lát vagy hall, azt a többinek is továbbadhatja. A viskót lövő terminátorok tudták, hogy ő és Csillag ott vannak. Tehát hogyhogy nem tudta a gép a buszban? Ekkor a buszból kihajoló terminátor tüzet nyitott, gépágyúja a fél háztömbnyivel északra lévő régi saroküzlet falát marta végig. Kyle ekkor megértette. A terminátor tudta, hogy ő és Csillag ott vannak. Csak nem érdekelte. Pillanatnyilag azzal foglalkozott, hogy megölje a boltban rejtőző embereket. 427

Hamvaiból a Főnix

És ha azzal végzett, akkor lesz ideje foglalkozni a két bosszantó kölyökkel, akik nem hajlandóak lefeküdni és meghalni. Kyle sziszegve kifújta a levegőt, haragja elűzte pillanatnyi pánikja maradékát is. Nem tudta, kik vannak a boltban, hogy Orozco egyik lövészcsapata-e vagy csak egy rakás civil, akik a Skynet mészárlása elől menekülnek. De nem számított, kik voltak. Csak az számított, hogy Kyle-nak még volt két bombája, és ügyesen célzott. – Azt hiszitek, korábban idegesítőek voltunk? – mormolta Kyle, ahogy a válltáskájába nyúlt. – Hadd mutassam meg, mit jelent valójában az idegesítő.

428

Timothy Zahn

TIZENNYOLCADIK FEJEZET Connor az északi kirakathoz ment, és Bishopnak és Tonynak segített feltartóztatni a T-600-asok csoportját, amikor robbanást hallott maga mögül. – Megvan? – kiáltotta át a válla fölött Joeynak. – Megvan – kiabált vissza Joey zavartan. – De nem én szedtem le. – Mi? – kérdezte Connor, megfordulva, és kinézett a másik ablakon. A busz ronccsá vált, körvonalait kilapította a hatalmas robbanás, üres ablakai izzottak a belső tüzektől, amelyeket az explózió gyújtott. Joey pedig még mindig a szakasz utolsó gránátját markolta. Connornak sejtelme sem volt arról, mi történhetett, de nem volt ideje kideríteni. A 429

Hamvaiból a Főnix

buszt elnézve a robbanás elég erős volt, hogy megzavarja a terminátorok elektronikáját és ideiglenesen megbénítsa őket. De hacsak nem volt elég nagy, hogy szét is tépje őket, hamarosan ismét talpon lesznek. Valakinek oda kell mennie hozzájuk még mielőtt ez bekövetkezik, és végérvényesen kiiktatni őket. – Joey, Tony: végezzetek velük! – parancsolta Connor, fejével a négy T-600-as felé intve, amelyek váratlanul felgyorsították támadásuk tempóját. – Bishop, maga velem jön! – Nem várt a válaszra, átvágott a boltban felgyűlt szeméten, kiugrott a keleti kirakaton, és a busz felé rohant. Már majdnem félúton járt, amikor rájött, hogy ő és a csapata nincsenek egyedül. Fél háztömbnyire, a következő, déli utcánál két alakot látott: egy gyereket és egy fiatal felnőttet vagy kamaszt, akik egy körülöttük fokozatosan lebomló épület falához lapultak. Még több terminátor érkezett a csatatérre, és két gyerek csapdába esett közöttük. 430

Timothy Zahn

Elérte a busz elejét, és éppen behajolt, hogy jobban körülnézzen, amikor Bishop beérte. – Hányan vannak? – kérdezte a nő zihálva. – Ketten – mondta Connor. Alig hagyták el száját a szavak, amikor egy C4-es gránát fülsiketítő robbanása hallatszott mögöttük. – Magáé a közelebbi – tette hozzá. – Enyém a távolabbi. – Fejét lehajtva a járműbe lépett. A két terminátor mozdulatlanul hever a földön, gépágyúik pillanatnyilag hallgattak. A robbanás nagy darabokat szakított le gumiszerű bőrükből, és ízületeik sem mind tűntek rendben lévőnek. Connor gondolatban gratulált annak, aki ezt a robbanószert összeállította. Még a szűk tér koncentráló hatása mellett is pokoli bomba volt. Átlépett az első terminátor felett, MP5-öse csövét a második koponyájának támasztotta, és meghúzta a ravaszt. Két hármas sorozatra volt szükség, hogy átüsse a fémet. Amikor a visszhangok elhaltak, a vörös izzás maradéka is eltűnt a gép szeméből. Terminált. 431

Hamvaiból a Főnix

Connor visszanézett Bishopra, felemelt hüvelykujjával jelzett neki, aztán megragadta az egyik csontvázat, és felmászott a busz tetejére. Remélte, hogy még nem késett el a kint látott gyerekek megmentésével. Óvatosan kidugta fejét az egyik ablakon. Sok tapasztalata volt arról, miféle tűzerőt ad a Skynet a T-600-asok kezébe, és azt is látta, mire képes. Még őt is megdöbbentette azonban, mennyit változott a kép azóta, hogy ő és Bishop bementek a buszba. Az építmény, amely mellett a gyerekek kuporogtak, eltűnt. Nyoma sem maradt. Néhány faldarab még állt, de sehol nem volt magasabb fél méternél, több helyen pedig még alacsonyabb is volt. A tető, már ami megmaradt belőle, beomlott, és darabokban hevert a széttört bútorokon és meghatározhatatlan törmeléken. Most, hogy a viskó már nem volt útban, Connor rálátott az ötven méterre lévő, közeledő T-600-asokra. – Ott! – mondta Bishop a másik ablakból, ujjával átmutatva Connor válla fölött. 432

Timothy Zahn

Connor odanézett, ahová a nő mutatott. A két gyerek még mindig ott volt, a földön feküdtek az egyik megmaradt faldarab mellett. – El tudjuk menekíteni őket? – kérdezte Bishop. Connor arca megrándult. Bishop elég tapasztalt volt, hogy tudja, erre a válasz nemleges. Ketten, a rendelkezésükre álló fegyverekkel semmiképp. De ha nem tesznek semmit, a két gyerek meghal. – Lássuk! – mondta Connor. Kiemelte MP5ösét az ablakon, csövét a közeledő T-600-asokra irányította, és tüzet nyitott. Nem számított arra, hogy az ő két géppuskájuk megállítja a T-600-asokat, és igaza volt. De arra igen, hogy a gépek egyensúlyának megzavarása tönkreteszi a célzásukat, és ebben is igaza lett. A terminátorok megtántorodtak a becsapódásoktól, ahogy Connor és Bishop lövedékei beléjük fúródtak, és saját lövéseik célt tévesztettek. 433

Hamvaiból a Főnix

– Gyerünk! – kiáltotta Connor a két kölyöknek. – Gyerünk… most! Az idősebbik, a kamaszfiú oldalára gördült és óvatosan átnézett a fal maradványai fölött a két T-600-asra. Visszapillantott Connorra és Bishopra, majd északra az utcán, végül előrehajolt és mondott valamit a mellette fekvő gyereknek. Maguk alá húzták lábukat és felugrottak. Connor meglepetésére azonban nem a busz felé rohantak, hanem átszaladtak az utcán, és eltűntek néhány rom mögött az északnyugati saroknál. – Mi a…? Egy pillanattal később választ kapott, amikor északról lövések csapódtak a buszba. Ösztönösen visszahúzódott. Bishop negyed másodperccel később ért földet mellette. – Jól van? – kérdezte a nőt. Bishop bólintott, majd fejével és géppuskájával a jármű elejére mutatott. Connor is megpördült az MP5-össel… Ekkor a Tantillo testvérek ugrottak be a nyíláson. 434

Timothy Zahn

– Elnézést a késésért – mondta Joey erősen zihálva, ahogy mindkét halott T-600-asra vetett egy pillantást. – Túlságosan eltávolodtak egymástól, hogy a gránát mindet kiiktassa. Rájuk kellett omlasztanom a falat, és aztán mindet fejbe kellett lőnünk, mielőtt még kiásták volna magukat. Miről maradtunk le? – Sose törődjön azzal, miről maradt le – mondta Connor. – Mi folyik az utca másik végében? – Nagyobb társaságot kapunk – mondta Tony óvatosan kikukucskálva a hátsó ajtón. – Valószínűleg nem örülnek, hogy elvesztették a buszbunkerüket. – Megkocogtatta ingatag menedékük falát. Connor némán káromkodott. Ez azt jelentette, hogy Barnes még mindig el volt zárva attól, hogy Orozco segítségére siessen. Nem számított arra, hogy a Skynet ilyen gyorsan képes lesz terminátorokat átmozgatni ide. – Kate? – szólt bele Connor a mikrofonjába. – Mi a helyzet? 435

Hamvaiból a Főnix

– Nem tudunk átjutni – válaszolt felesége feszült hangja. – Hacsak nem tudunk megkockáztatni egy „par hatot”. – Esélytelen – mormolta Tony, saját mikrofonját eltakarva. – Egy kereszteződés közepén vannak. Nem lehet becserkészni őket anélkül, hogy észrevennék. Közben alighanem a terminátorok folytatták a mészárlást a Moldáviában. Connor kinézett a busz mögül, és erősen gondolkozott. Barnest sarokba szorították; Connor csapatát szintén; David és Tunney el volt foglalva a raktárral. Ekkor Connor tekintete a T-600-asok kezében szorongatott gépágyúkra esett. – Hickabick? – szólt bele a mikrofonjába. – Hickabick? – Itt Hickabick – mondta Blair. – Elnézést… kicsit elvonták a figyelmemet. – Nem gond – mondta Connor. – Hol van? – Pályán kívül – válaszolt Blair. – Meghívtak egy kis brooklyni fogócskára. Ami azt jelentette, hogy valahol délen volt a Connor által felállított akcióterülettől. 436

Timothy Zahn

– Itt van szükségem magára és a játszótársára – mondta. – Gulliver a kettesnél! Rövid szünet támadt. – Vettem – mondta Blair. – Tudja, hogy a pálya le van zárva? – Értettem – válaszolt Connor. – Amint lehet. – Vettem – felelte ismét Blair. Connor hátranézett szakaszára, akik zavartan bámultak rá. – Gondolja, hogy Blair egy blöffel elcsalhatja őket az utcáról? – kérdezte Tony. – A lökéshullám nem ütné ki őket, ugye? – kérdezte Bishop kétkedve. – Ehhez túl nehezek. – Nem és nem – válaszolta Connor, és ismét a busz tetejére mászott. – Tony, Joey: két percük van, hogy kiszabadítsák azokat a gépágyúkat és felkészítsék őket a lövéshez. Bishop, maga velem jön fel – ki kell derítenünk, hová ment a másik két T-600-as. Elérte az ablakokat, és kidugta a fejét, hogy körülnézzen. Ezúttal azonban szükségtelen volt az elővigyázatosság. A terminátorok az utca északi végében a jelek szerint arra tartogatták a 437

Hamvaiból a Főnix

töltényeiket, hogy távolt tartsák Kate-et és Barnest a Moldáviától, a gyerekeket lövő gépek pedig eltűntek. Valószínűleg utánuk mentek. Ezzel azonban Connor semmit nem tudott tenni. Délre fordult és fölnézett. Semmi. Keletre és nyugatra nézett, majd ismét délre. Még mindig semmi. Vajon Blair elvesztette a fogócskát az utolsó HK ellen? Connor ismét keletre és nyugatra nézett, aztán még északra is fordult, hátha csak a nő eltévesztette az irányt. Ekkor meglátta őket: két árnyék a város romos épületei között délen, ahogy feléjük tartanak a holdfényes égen. Connor váratlanul megfeszült. Blair felé tartott, ahogyan kérte. De túl magasan. Azt akarta, hogy tűzközelbe kerüljön. Csakhogy a kód nem tartalmazott ilyen utasítást. Tony kidugta mellette a fejét a másik ablakon. 438

Timothy Zahn

– Megvannak – jelentette ki, és megveregette a gépágyú csövét, amelyet úgy tartott, hogy még épp ne látsszon kintről. – Még rengeteg töltény van benne… biztosan rájöttek, hogy sokáig itt lesznek. – Felnézett az égre. – Ha arra gondol, amire én gondolok, nincsenek túl magasan hozzá? – De – szűrte foga között Connor. Biztos volt mód arra, hogy figyelmeztesse Blairt anélkül, hogy kiadná a kártyáit a Skynetnek. Ekkor támadt egy ötlete. Egy tökéletesen háborodott ötlete. – Maga meg Joey készüljenek! – mondta Tonynak. – Csak egy dobásuk lesz. ***

Két háztömbnyire jutottak a saroktól, ahol a busz állt, amikor Csillag megragadta Kyle karját, és imbolyogva megállt. – Mi a baj? – kérdezte Kyle élesen, és átölelte a kislány derekát. – Meglőttek? Megsérültél? 439

Hamvaiból a Főnix

Csillag megrázta a fejét. Fáradt vagyok, mutatta. – Ó! – mondta Kyle, és elöntötte a megkönnyebbülés. A sok lövöldözés után a legrosszabbtól tartott. – Gyere ide! – mondta, és egy ferde betondarabnak támasztotta a kislányt, segített neki leülni. Csillag valóban kimerült, mellkasa emelkedett-süllyedt, ahogy levegő után kapkodott, arca csillogott a verítéktől, lába remegett a fáradtságtól. Kyle megfeddte magát, ezt hamarabb észre kellett volna vennie. A körülményeket tekintve nem sok egyebet tehetett volna. Bár volt egy nyugtalanító érzése, hogy Csillag ebben nem ért vele egyet. A kislány arckifejezését már látta korábban is. – Mi az? – kérdezte Kyle idegesen. Miért nem mentünk a buszban lévő emberekkel? – jelezte a kislány. Kyle elfintorodott. Mit mondhatott volna? Látta az északról érkező terminátorok vonalát, akik nyilvánvalóan arra készültek, hogy elintézzék a társaikat felrobbantó embereket. A férfi és a nő a buszban gyakorlatilag halottak 440

Timothy Zahn

voltak. Ha ő és Csillag csatlakoztak volna hozzájuk, ők is meghalnának. De ezt nem mondhatta el Csillagnak. Hiszen azok az emberek megmentették az életüket. – Vissza kell jutnunk az Angyalokba – mondta ehelyett. – Orozcónak szüksége van a segítségünkre, és a buszban lévők uralták a helyzetet. Különben sem tudjuk, kik voltak. Tudhatta volna, hogy ezt Csillag nem veszi be. Nguyent és Vuongot sem ismertük, emlékeztette a kislány. Mégis velük mentünk… Váratlanul félbeszakította jeleit, és megfeszült az arca. Kyle megdermedt, tekintete a halvány holdfényt fürkészte körülöttük. Vajon a terminátorok máris beérték őket? De nem. Az a kettő még valahol keletre lehet. A magányos alak, amelyet megpillantott feléjük közeledni az utcán, nyugatról jött. Úgy tűnt, észrevette a betonhasábon üldögélő két gyereket, és útirányt változtatva feléjük indult. Kyle vállához emelte puskáját, és bizonytalanság futott át rajta. Az alak nagydarab 441

Hamvaiból a Főnix

volt, de látott már ekkora embereket is. És eddig még nem nyitott tüzet rájuk. Ekkor, ahogy egy holdsugárba lépett, meglátta a jobb kezében a gépágyú fémjének csillogását. – Menj északra! – súgta Kyle Csillagnak. – Menj! A kislány bólintott és elfutott, lábai olyan sebesen dobogtak az aszfalton, ahogy csak szedni bírta őket. Kyle a terminátor lábára célozva meghúzta a ravaszt. A gép megtántorodott a lövedéktől, és megtorpant, hogy visszanyerje egyensúlyát. Kyle másodszor is lőtt, majd harmadszor is, mindkét alkalommal rövid időre feltartóztatva a terminátort. Eddig a lövéseknek sikerült visszatartaniuk. Összevonta a szemöldökét. Vagy csak ezt akarja elhitetni vele a Skynet? Még egy utolsó lövést megeresztett, majd talpra ugrott és Csillag után inalt. Abban a pillanatban gépágyúk sortüze csapott le arra a helyre, ahol az imént volt. A másik két terminátor beérte. 442

Timothy Zahn

Kyle gyorsan hátrapillantott jobb válla fölött. A két gép még fél háztömbnyire volt, de minden alkalmat megragadtak, hogy rálőjenek, ahogy rozsdásodó járművek, törmelékhalmok és gazcsomók között cikázott. De hiába lőttek a terminátorok, szemlátomást nem fordítottak nagy erőfeszítést arra, hogy beérjék. Valójában visszavonultak az utca felé, amely mellett az imént elhaladtak. Kyle hátranézett a másik válla fölött is. Csak azért nem üldözték, mert a Skynet ezt a feladatot a másik terminátorra bízta. Az felé tartott, korábbi imbolygása teljesen megszűnt. Kyle ismét előrefordult és még sebesebben futott, mert rájött, miben sántikál a Skynet. A számítógép, sejtve, hogy a fiú és a kislány az Angyalok felé tartanak, három terminátort hozott valahonnan, hogy a két keleti a nyugati gép karjaiba terelje őt és Csillagot. Most, hogy a terv csődöt mondott, a Skynet ismét hasonlóval próbálkozott, csak kicsit másként. A magányos terminátor addig üldözi őt és Csillagot, míg össze nem esnek a 443

Hamvaiból a Főnix

fáradtságtól vagy keletre fordulva megpróbálnak hazajutni. Csakhogy az nem sikerülne, mert a másik két terminátor velük párhuzamosan halad a következő észak-déli irányú utcán, így olyan helyzetbe kerülnek, hogy elfoghatják őt és a kislányt, amint arra fordulnak. Jó terv volt, és más ellen halálos hatékonysággal működött is volna. De Kyle tudott valamit, amit a Skynet nem. Valamit, aminek a segítségével élve keveredhetnek ki ebből a slamasztikából. Megint hátranézett. A terminátorok nem voltak túl gyorsak, és az üldözőjük kezdett lemaradni. De nem elég hamar. Kyle futás közben válltáskájába nyúlt, és előhúzta az utolsó csőbombáját. Remélte, hogy egyet megtarthat, de le kellett lassítania a gépet, és ezt csak úgy tehette meg, ha maga is lelassít. Meggyújtotta a kanócot, hagyta, hogy kellőképpen leégjen, majd maga mögé dobta a bombát. 444

Timothy Zahn

Az a szokásos mennydörgő robaj kíséretében felrobbant, beragyogva a várost és repeszekkel borítva el Kyle-t. A fiú ismét hátranézett, hogy a terminátor elesett-e. Néhány plusz másodperc, amit azzal nyer, hogy a nagy gép feltápászkodik és folytatja az üldözést, elég lesz. Elég kell, hogy legyen. Csillag már majdnem elérte a következő sarkot, amikor Kyle beérte. – Gyere! – ragadta meg a kislány kezét. – Van egy tervem. ***

A folyosókon visszhangzó gépágyúk kelepelése egyre szórtabb lett az elmúlt pár percben. Az épületen átvágó terminátorok töltényei vagy kezdtek kifogyni, vagy ami valószínűbb volt: elfogytak a megölhető emberek. Amikor Orozco elérte az előcsarnokot, azt is látta, miért. Mindenki, akinek sikerült eddig elkerülnie a mészárlást, összegyűlt, a 445

Hamvaiból a Főnix

fegyveresek a lövészcsapatok által összeeszkábált barikád távolabbi végében lapultak, a fegyvertelenekkel a hátuk mögött. Néhányan nyöszörögtek és sírtak, és Orozco legalább egy halk káromkodásfolyamot is hallott ismétlődni. A halállal néztek szembe és meg voltak rémülve. De még mindig kitartottak. Ahogy Orozco közelebb ért, Grimaldi emelkedett fel a barikád közepéről. – Hála istennek… már azt hittem, elkapták magát – mondta a főnök. Tekintetet Orozco véres ingujjára tévedt. – Jól vagyok – mondta Orozco, elejét véve a nyilvánvaló kérdésnek. – Mi a helyzet? – Zsákutca – válaszolt Grimaldi jeges nyugalommal. – Terminátorok foglalták el helyeiket mintegy fél háztömbnyire északra. Néhány ember megpróbált elszaladni, de még félúton se jártak, amikor lelőtték őket. Arra gondoltam, hogy talán tudunk annyi fedezőtüzet biztosítani, hogy egypáran kijussanak. 446

Timothy Zahn

Hiábavaló remény volt, Orozco is tudta. De jobb megpróbálni, mint ülni és várni a halált. Éppen szólásra nyitotta a száját, hogy ezt elmondja, amikor mögötte gépágyúk ugattak fel, és Grimaldi mellkasa vér- hús- és csontzápor kíséretében felrobbant. Orozco oldalra vetődött, a barikád tetejét végigsúroló golyók átlyuggatták bal vállát és ingujját esés közben. A földre zuhant és odébb gurult, megpróbálta kihúzni maga alól az odaszorul M16-ost. Feje fölött újabb sorozat csapódott a barikádba, és a mögötte álló férfi bugyborékoló ordítással bukott előre, Orozco mellkasára ejtve puskáját, saját szétzúzott lábát markolászva. Egy pillanatig imbolygott, majd Orozco fejére és vállára borult. Orozco felkiáltott fájdalmában, ahogy a férfi súlya sérült bal karjára zuhant. Jobbja a másik törzse alá szorult, és kétségbeesetten igyekezett legalább annyira kiszabadítani, hogy lelökje magáról. 447

Hamvaiból a Főnix

Az újabb sorozat oldalra söpörte a férfi testét és örökre belefojtotta az ordítást. Ezzel elérkezett a vég. A terminátorok lelőnek mindenkit, gondolta Orozco, aztán szisztematikusan körbejárják a helyiséget és minden testbe belelőnek még párszor, hogy biztosra menjenek. Utána valószínűleg az egész épületet átfésülik, hátha elkerülte valaki a figyelmüket. Orozco semmit nem tehetett, hogy megállítsa őket. Még a puskáját sem érte el. A sikolyok és a szórványos válaszlövések elhalkultak, és csak a gépágyúk tüze szakította félbe a csöndet. Orozco behunyta a szemét, és azt kívánva, bárcsak a fülét is becsukhatná, várta a halált. ***

Az Angyalok titkos föld alatti benzintartályához három lejárat vezetett. Kyle a legközelebbit választotta, és Csillagot maga előtt lökdösve maga is gyorsan bebújt. Nem 448

Timothy Zahn

tudta, hogy az üldöző terminátor látta-e, hová mentek, de feltételezte, hogy igen. Gyorsnak kell lenniük. Csillag rekordidő alatt kinyitotta a titkos ajtót. Kyle ellépett mellette a tartályhoz, és teljesen kinyitotta a csapot, a földre csorgatva a benzint. Túl lassan folyt. Kyle elővette kését és a tartály oldalába vágta, sorra ütve a lyukakat az üvegszálas lemezen, amíg bőségesen nem folydogált a benzin. – Menj ki a második kijáraton, de maradj rejtve! – mondta Csillagnak könnyezve. A benzinszag letaglózó volt. – Várj meg a kijárat mellett! A kislány bólintott és eltűnt az ajtóban, felszaladt az egyik csalifolyosón. Kyle levette válláról a táskát, amelyet Orozcótól kapott, az egyik kés ütötte lyuk alá tartotta, és harmadáig megtöltötte benzinnel. Aztán kihátrált a szobából, óvatosan benzincsíkot húzva maga után. Félig felment a járaton, amelyen Csillagot felküldte, aztán visszatért a főhelyiségbe. 449

Hamvaiból a Főnix

Az egyre mélyebb tócsába ejtette a zsákot, és elindult felfelé a harmadik járaton, amelyik az Angyalok felé nézett. Elérve a bejáratot óvatosan kinézett. Majd gyorsan visszahúzódott, amikor a két terminátor, amelyek keletről követték őket, észrevették. Legalábbis Kyle remélte, hogy észrevették. Lesietett a járaton, akkora zajt csapva, hogy a gépek megerősíthessék hollétét, átgázolt a benzintavon, majd felrohant az alagúton, amin ő és Csillag lementek. Ismét óvatosan kilesett. A magányos terminátor távolabb volt, mint a másik kettő, de tőlük eltérően nem csak álldogált, hogy bemérje a célpontot. Már hírt kapott a másik kettőtől, és teljes sebességgel Kyle felé tartott. A fiú addig maradt a helyén, hogy a gép biztosan észrevegye a rejtett bejáratot, majd ismét visszabújt. A főhelyiségbe rohant, és ismét áttrappolt a benzinen. Ezúttal azonban oldalra fordult és felfutott a harmadik járaton, amelynek padlóján 450

Timothy Zahn

a benzin beleivódott a porba, s amelynek végén Csillag várta. Elérte a csík végét, leguggolt és előhúzta öngyújtóját. Nem kellett sokáig várnia. Valójában épp csak annyit, hogy rádöbbenjen, mennyire pillanatokon múlt az élete. Tizenöt másodperccel azután, hogy kézbe vette az öngyújtót, nehéz léptek dübörgését hallotta, ahogy a terminátorok beléptek a rejtett járatokba. Kyle a másodperceket számolva próbálta maga elé képzelni az útjukat, és várta a megfelelő pillanatot. Ahogy az első terminátor elérte a kamrát, Kyle meggyújtotta az öngyújtót, a benzincsíkra dobta, és megfordult, hogy lélekszakadva a járat végéhez rohanjon. Talán két lépést tehetett, amikor megtévesztően halk szisszenést hallott maga mögül… És váratlanul szinte leverte lábáról a hátába csapódó lég és tűz lökése. Kétségbeesetten próbált ismét talpra állni. Az égő levegő azonban porviharként kavargott körülötte, megpördítette, és folyton kibillentette 451

Hamvaiból a Főnix

egyensúlyából, miközben botladozva sietett előre. Szinte a levegő is lángolt, amit belélegzett… Háta mögül fülsiketítő robbanást hallott, és az örvénylő levegő hatalmas, égő kézzé változott, amely felkapta és lehajította a járatba. Egy pillanattal később a világ elsötétült. ***

Blair már csak egy kilométerre volt a Moldáviától, amikor megpillantotta az ostrom alatt álló épülettől fél háztömbnyire északra a T600-asok gépágyúinak torkolattüzek. Sok villogást látott. A Skynet határozottan rákapcsolt. Vagy a civilek próbáltak elmenekülni, vagy Barnes intézett támadást a gépek ellen. Akárhogy is, ez a helyzet légi támogatást igényelt. Csakhogy Blair kifogyott a lőszerből, és lent mindenki tudta ezt. Beleértve az embert, aki parancsba adta, hogy menjen vissza. 452

Timothy Zahn

Connor vajon abban reménykedett, hogy a terminátorok tüzüket az A-10-esre fordítják, ahogy elrepül fölöttük, és ideiglenesen könnyítheti a földi csapatok terhelését? Ha igen, csalódás fogja érni. A T-600-asoknak nem kellett rálőniük. A nyomában a Skynet utolsó HK-ja repült, és amíg a capistranói toronynál bujkált, a forgócsöves gépágyúját is feltöltötte. Eddig a lövéseinek nem sikerült komoly kárt okoznia, de még Blair szerencséje sem tarthatott ki örökké ilyen tűzerővel szemben. A rádió recsegett, és Blair a fülét hegyezte, hátha Connornak új parancsai vannak a számára. A hang, amely a fülhallgatóban felhangzott, határozottan John Connorhoz tartozott. De nem a higgadt, hűvös parancsok voltak, amikre számított. Connor énekelt. – Dadám, dadám, di-da-dam – emelkedett és süllyedt a hangja. – Corning for to carry me home. Dadám, dadám, di-da-dam. Corning for to carry me home. 453

Hamvaiból a Főnix

Blair az előtte elterülő tájra meredt. Connornak elment az esze? – Dadám… – kezdte a férfi ismét. Blair kinyitotta a száját. Majd ismét becsukta. A Connorhoz hasonló emberek nem őrülnek meg. Legalábbis nem így. Akármit csinált is, oka volt. Valami a dallal kapcsolatban? A dallam vagy a szavak, amiket nem mond ki? Blair az emlékezetében kutatott, fél füllel figyelve kereste az ének címét. Aztán váratlanul beugrott. Egy réges-régi dal volt, amit az anyja énekelt altatóként a meleg nyári estéken. Swing Low, Sweet Chariot. Ereszkedj le, drága kocsi… Ereszkedj le… Még mindig nem volt tiszta. De a parancsot legalább értette. – Vettem – mormolta, és előredöntötte a botkormányt. Halvány remény élt benne, hogy a hirtelen lebukás váratlanul éri a HK-t. De nem, az átkozott gép úgy ragadt rá, akárcsak Wince bűzös ragacsai. 454

Timothy Zahn

Vajon Connor azt várta, hogy hirtelen felhúzza a kormányt és a HK szétlapult a földön? Megért egy próbálkozást. Blair az utolsó pillanatig kivárt, aztán kiemelte a gépet a zuhanásból, alig ötven méterrel az utca fölött állva egyenesbe. Árnyéka azonban tökéletesen utánozta a manővert. Még rosszabb, hogy most Blair manőverezőképességét jelentősen rontották az oldalt magasodó épületek, és a HK kihasználta a lehetőséget, hogy rendesen megszórja a gép farkát. Blair elöl látta az oldalán fekvő buszt a Moldávia épülettől délre húzódó urcán… Ahogy elsüvített mellette, épp csak megpillantotta a busz tetején felvillanó gépágyúkat, pusztító lövedékeiket mögé irányították. A HK-nak esélye sem volt. Megpróbált kitérni, de ugyanaz az épületszurdok, ami Blairt korlátozta, őt is csapdába ejtette. Az ólomfolyam eltalálta a gép orrát, hasát és fúvócsöveit, és Blair a tükörben látta, hogy a HK a levegőben szétrobban. 455

Hamvaiból a Főnix

– Húzza fel! – csattant fel Connor. Blairnek nem kellett kétszer mondani a parancsot. Visszahúzta botkormányát, és kiemelte vadászgépét a föld felé zuhanó lángoló törmelék útjából. Elérte a tetők szintjét, és nyugatra fordult. A pilótafülkéből lenézve látta, hogy a HK az utcára zuhan, és végigtarolja a T600-asok sorát, amelyek Barnest és a Moldáviát lőtték. – Szabad az út! – hangzott fel váratlanul David hangja Blair fülében. – Ismétlem: szabad az út. Bemegyünk.. – Vigyázat! – szakította félbe Tunney hangja. – T-1-es őr! Két T-1-es. – Enyém a keleti – csattant fel David a géppuskák kelepelését túlharsogva. – Gránát! – Gránát! – visszhangozta Tuneny. Nagy robbanás hallatszott Blair fülhallgatójában, amit fél másodperccel később egy újabb követett. – T-1-es, semlegesítve – jelentette David feszült hangon. – Két sebesült. 456

Timothy Zahn

– T-1-es, semlegesítve – mondta Tunney. – Nincs sebesült. Megyünk segíteni. Blair a raktár felé fordított a vadászgépet. A fal, amelyet David emberei aláaknáztak, eltűnt, a tető csúnyán rálógott a takarosan felhalmozott felszerelésre, és mindezek tetején a két T-1-es őrkutya maradványai hevertek, amelyeket a C4es gránátok elintéztek. Blair felsóhajtott. – A fenébe! – mormolta. Nagyon ott szeretett volna lenni a fal leomlásakor.

457

Hamvaiból a Főnix

TIZENKILENCEDIK FEJEZET – Szép munka volt, emberek – szólt Connor a mikrofonjába, és az este folyamán először érzett reményt. – David, állítson fel védelmi vonalat! Tunney, segítsen neki! Azonnal indulunk hátvédnek. Ne feledjék, a lőszerben szegény T600-asokat sem szabad félvállról venni. – Ne aggódjon miattunk – válaszolt David, hangja komor volt, de elégedett. – Legalább tizenkét gépágyút számoltam össze és négyládányi tölténytárat. – Elhallgatott. – Úgy értem, itt rohadt sok cucc van. A Skynet nagy bulira készült. – Valószínűleg egy másik kerületet is el akart intézni ez után – mondta Barnes mogorván. – Mi legyen velünk, Connor? Connor elfintorodott. Tudta, mit akar tenni Kate és Barnes. Azt is tudta, hogy szívet 458

Timothy Zahn

szaggató időpocsékolás lenne. A Moldáviába betört terminátoroknak sok idő jutott. Bőven elegendő, hogy mindenkit megöljenek az épületben. De a szakasz eljutott idáig, és az életüket tették kockára érte. Ha bármit meg lehetett menteni az utca túloldalán lévő romokból, akkor megérdemelték az esélyt, hogy megpróbálják. – Csak rajta! – mondta Barnesnak. – De óvatosan! Ha vannak még bent terminátorok, azok rajtatok keresztül akarnak majd a raktárhoz jutni. Hickabick, tegyen meg mindent, hogy mindenkit beláthasson. – Vettem – válaszolt Blair. – Egyébként szép énekhangja van. Connor feszülten mosolygott. – Köszönöm. Ekkor eszébe jutott, hogy végre tudja a választ a kérdésre, amit Kate tett föl neki az éjszaka közepén, alig két napja. A fáradtságból, feszültségből és pillanatnyi reménytelenségből fakadó kérdést. Még ezen a sötét és nyomorúságos világon is volt oka az embereknek énekelni. 459

Hamvaiból a Főnix

***

A lövöldözés egy csapásra megszűnt. Orozco összevonta a szemöldökét. Látóterét kitakarta a rajta heverő tetem, ezért csengő fülét hegyezve hallgatózott. A terminátorok csak nem hagyták máris abba a támadást. Vagy a golyóropogás – és a lassú, de biztos vérveszteség – süketítette meg? Aztán, ahogy füle csengése elhalkult, nehéz géplábak dübörgését hallotta. Nem süketült meg, és a terminátorok is ott voltak még mindig. Csakhogy mintha távolodtak volna tőle. Távolodnak? Orozco tudta, hogy kockázatos dolgot tervez. Bármiféle mozgás garantáltan magára vonta volna a terminátorok figyelmét. De látnia kellett, mi történik. Ereje utolsó cseppjeit összeszedve a rajta heverő testnek támasztotta a vállát, és meglökte. Egy pillanatig nem történt semmi. Orozco tovább próbálkozott, fogát összeszorította a 460

Timothy Zahn

karjában lüktető fájdalomtól, és a tetem egyszer csak a hátára gördült. Orozco megdermedt. De nem ugatott fel gépágyú, nem csapódtak a testébe lövedékek. Kipislogta szeméből a verejtéket és a másik férfi vérét, aztán nyakát nyújtogatva körülnézett. A terminátorok távoztak. Valamennyien teljes sebességgel a boltív felé tartottak. Alá értek… A robbanássorozat sokkal halkabb volt, mint ahogy Orozco számított rá. A látvány azonban pont olyan lenyűgöző volt, ahogy remélte. A boltív fölött a gipszdíszítésbe fúrt tíz csőbomba egyszerre felrobbant, és kétemeletnyi követ emelt a levegőbe. A fal pályája csúcsát elérve visszazuhant, összetörve a boltívet, és a kőhalmot a terminátorokra zúdította. Orozco hunyorgott, amikor por vert be az előcsarnokba, és az irónia utolsó fintorának keserűségét érezte. Azért állította fel a csapdát, hogy elpusztítson néhány támadót, mielőtt az épületbe jutnának. Ehelyett hátul törtek be, és teljesen elkerülték a kelepcét. 461

Hamvaiból a Főnix

Most, amikor mindenki meghalt és a terminátorok elpusztítása semmit nem használt senkinek, végre beindították az átkozott csapdát. Ennek ellenére Orozco örült, hogy megérhette. A kövek robaja elhalt, és velük együtt az utolsó hang is, amit Orozco még hallott. A halottak között heverve lehunyta szemét és felkészült arra, hogy csatlakozzon hozzájuk. ***

Jöttek a terminátorok. Blair olyan lassan körözött, ahogy csak tudott, anélkül, hogy vesztett volna sebességéből, úgy figyelte őket. Tizenhatan voltak összesen, nyugatról és északnyugatról érkeztek, talán az utolsók lehettek a kerület peremét őrzők közül. A közelgő dagály feltartóztathatatlanságával és határozottságával közeledtek a raktár felé. És a korábbi támadóktól eltérően ez a csoport még fel volt fegyverkezve. 462

Timothy Zahn

Blair figyelme a raktárra fordult. David és csapata előszedtek két tartalék gépágyút, és Tunneyék a töltényhevederek kicsomagolásával foglalatoskodtak. Nagy harc ígérkezett. Lehetett volna rosszabb is, ezt Blair is tudta. A Moldávia mögötti tömeg megszórásának, a T600-asokat csoportokban leszedő Connor és Barnes csapatainak, és a Kate Connor jelentésében szereplő boltív beomlásának köszönhetően – amit Blair szintén nem látott, a fenébe is –, a terminátorok száma jócskán megcsappant ahhoz képest, amivel a Skynet nyitott aznap este. A Moldáviától nyugatra fellobbant benzintűz is kiiktatott talán néhányat – Barnes szakaszának egyik tagja két T-600-ast vett észre azon a területen, mielőtt a tűzgömb megjelent. De azt a tényt nem lehetett megkerülni, hogy tizenhat friss terminátor közeledett. Eleddig még egyikük sem próbált Blair A-10esére lőni, de talán csak mert a Skynet azt akarta, hogy a fő műsorszámra tartogassák a töltényeket. 463

Hamvaiból a Főnix

Elfintorodott, és azt kívánta, bárcsak lenne még néhány töltény a GAU-8-ban. Egy sorozat a 30 milliméteres robbanótöltényekkel balzsam lenne a lelkének. – Érkező repülők! – hallatszott David hangja. Blair felkapta a fejét, és az orra alatt elmormolt egy káromkodást. Annyira csak a közeledő T-600-asokkal volt elfoglalva, hogy elhanyagolta elsődleges feladatát: a légtér ellenőrzését. Körbenézett. Megfagyott a vére. Északról nem kevesebb, mint hét sötét repülő közeledett. És mind a raktár felé tartottak. – Ó, a pokolba! – mormolta, gépiesen ütközőpályára állítva repülőjét. Bár hogy mit tehetne ennyi HK ellen egyetlen fegyvertelen vadászgéppel… – Hickabick, igaz? – szólalt meg egy ismeretlen hang váratlanul a fejhallgatójában. Blair összevonta a szemöldökét. A Skynet mióta programozott kedélyes hangokat a Fejvadászokba? – Itt Hickabick – válaszolt óvatosan. 464

Timothy Zahn

– Itt Snarkster – mondta a hang. – Az ötödik repülőszázad parancsnoka. Nem akarom megsérteni, de jobb, ha kicsit feljebb húzódik. Blair homlokán elmélyültek a ráncok… aztán, ahogy kinézett a közelgő árnyékokra, az alakjuk váratlanul kiélesedett. Látta a karcsú testeket, az oldalsó rakétaágyúkat és a fölül forgó rotorokat. Nem a Skynet Fejvadászai voltak, hanem az Ellenállás Apache típusú harci helikopterei. – Épp idejében, Snarkster – korholta a másikat, és kitért az útjukból. – Fél kilométerre nyugatra van néhány célpontom a maguk számára. – Kiváló – mondta Snarkster komoran. – Csak mutassa meg, húzódjon félre, és élvezze a műsort! Két perc múlva a tizenhat T-600-as lángoló fémronccsá változott. Blair pedig valóban élvezte a műsort.

465

Hamvaiból a Főnix

HUSZADIK FEJEZET Kyle arra a különös érzésre ébredt, hogy egyszerre fázik és melege van. Óvatosan kinyitotta szemét. Oldalán feküdt a földön, feje Csillag ölében. A kislány fél keze a fiú arcán pihent, a másik úgy markolta a vállát, mintha attól félne, hogy Kyle otthagyja. – Mióta? – kérdezte a fiú, és magát is meglepte hangjának rekedtsége. Félórája, mutatta Csillag. Arckifejezése komoly aggodalomról tanúskodott. Hogy érzed magad? – Fázom – mondta neki Kyle. – És melegem van. Mi…? Aztán eszébe jutott. A tűz és a robbanás, amit elindított, a lángfal, ami kivetette az alagútból… Arcához nyúlt. Meleg volt, de csak mintha megkapta volna a nap, nem égett a bőre 466

Timothy Zahn

ropogósra. A kép, ami felsejlett szeme előtt a lángtengerről, nem volt olyan vészes, mint amilyennek akkor tűnt. A keze viszont… Maga mögé nyúlt, de megállt, amikor Csillag elkapta a kezét. Vége, sóhajtott a kislány. A kabátodnak annyi. – Aha – mondta Kyle. Tehát innen eredt a hidegérzet. A tűzfal, amely kilökte az alagútból, leperzselte hátáról a dzsekit. Remélhetőleg a bőre nagyját meghagyta. Kyle legalábbis nem érzett különösebb fájdalmat onnan. Talán a fájdalom csak később támad fel. Könyökére támaszkodva felemelkedett, párszor pislogott, majd felmérte a károkat. Lenyűgöző volt, el kellett ismernie. A leomlott épület álcája, amely a benzintartalékhoz vezető három alagutat rejtette, teljesen eltűnt, bár a darabjai még bűzös fekete füstöt eregettek. A kamra és a tartály helyén most, csak mély kráter tátongott. 467

Hamvaiból a Főnix

A kráter közepén pedig három mozdulatlan fémtest feküdt. Tehát működött. Nem volt benne biztos, hogy így lesz, még a benzintűz forróságát ismerve sem. De működött. – Gyere, jobb, ha megyünk – mondta. A földre támaszkodott, és talpra kászálódott. És majdnem ismét összecsuklott. Csillag azonnal mellette termett, és megtámasztotta, miközben ő a váratlanul rátörő szédüléssel küzdött, amely megpörgette körülötte a világot. A pörgés csillapult, és csak szörnyű fáradtság maradt utána. Szóba sem jöhetett, hogy visszamenjenek az Angyalokba. Egyelőre. De volt más lehetőségük. – A bandatagok menedéke – mondta Csillagnak, és fejével arra intett. – Ahol tegnap megpróbáltak letámadni. De valaki még van odabent, tiltakozott a kislány. Tehát ő is látta az arcot, amely kinézett, amikor korábban arra mentek Nguyenékkel. 468

Timothy Zahn

– Kétlem – mondta Kyle. – Ha volt egy csöpp sütnivalójuk, olajra léptek, amint a terminátorok lövöldözni kezdtek. Ha pedig nem, tette hozzá magában, akkor sincs más lehetőség, mint hogy kockáztassanak. Öt percükbe telt megkerülni a füstölgő romokat és bejutni a banda viskójába. Kyle a coltját megragadva – a benzintartály körüli zűrzavarban elvesztette a puskáját – belökte az ajtót. Megkönnyebbülésére a hely üresen állt. – Ez megteszi – jelentette ki körülnézve, és észrevett egy széket, amely az ajtó mellett maradt. – Várj csak! Le kell ülnöm egy percre. Leereszkedett a székbe, megkönnyebbült, hogy sikerült anélkül odáig jutnia, hogy összeesett volna. Lába remegett, fehér foltok ugráltak a szeme előtt. Mélyeket lélegzett, tekintetét a padlón tartotta a lába előtt, és igyekezett nem elájulni. Aztán összerezzent, amikor egy müzliszelet és egy palack víz jelent meg előtte. 469

Hamvaiból a Főnix

Fölnézett. Csillag elé tartotta a holmikat, és aggodalmasan szemlélte. – Honnan szerezted ezeket? – kérdezte Kyle a homlokát ráncolva. Onnan, mutatott a kislány a helyiség túlsó végébe. – Hűha! – mormolta Kyle, döbbenten végigtekintve a ruhák és kis dobozok takaros halmaira a többi székben. – Ez meg honnét került ide? Csillag szokásos eltúlzott türelmet sugárzó pillantását vetette rá. – Persze… honnan is tudnád – mondta Kyle. – Nos, nem hiszem, hogy aki itt hagyta ezeket, hamar visszatér. – A ruhákra nézett. – Szerinted van ott egy kabát, ami jó lehet rám? Csillag felelet helyett a halomhoz futott. Kyle megette a müzliszeletet és a víz felét is kiitta, mire a kislány diadalmasan visszatért, nem csak egy új dzsekivel, de egy új inggel és farmerral együtt. – Ez nagyszerű – mondta Kyle, letéve a vizet, és megpróbálta sziszegés nélkül lehúzni saját, 470

Timothy Zahn

elrongyolódott gönceit. Az új öltözék kicsit nagy volt rá, de meleg, és ami legfontosabb, nem égett meg. – Mintha csak karácsony lenne, nem? – kérdezte, és ismét leült. – Szerinted van még víz? ***

Connor az elmúlt hónapokban néhányszor találkozott már Olsen tábornokkal, és nem volt különösebben lenyűgözve tőle. Laza stílusban beszélt, s könnyed kedélyét Connor bántóan össze nem illőnek találta az élet komolyságával a Skynet árnyékában. De ha Olsen emberként nem is volt különleges, katonaként és parancsnokként az volt. Connor a másik sikereinek csak részleges listáját látta, de az is elég volt, hogy kivívja az emberiség és egyúttal az ő tiszteletét is. Ezért Connor mákszemnyi sajnálat vagy cinizmus nélkül tisztelgett Olsennek, amikor a 471

Hamvaiból a Főnix

tábornok kilépett a raktár területén leszállt öt Black Hawk csapatszállító utolsó gépéből. – Üdvözlöm, tábornok! – mondta. – Örülök, hogy el tudott jönni. – Én is örülök, hogy itt lehetek – válaszolt Olsen. Körülnézett a szállítóhelikopterekhez ládákat és dobozokat cipelő férfiakon és nőkön, majd visszapillantott Connorra. – Persze, gondolom, jobban örült volna, ha egy órával hamarabb érkezünk? – Segített volna – értett egyet Connor, gondosan megválogatva szavait. Olson feszülten elmosolyodott. – Biztos vagyok benne. – Mosolya leolvadt. – Én is ezt szerettem volna. De tudja, hogy megy ez. – A Parancsnokságnak tudnia kellett, hogy nem egy reménytelen ügyre áldoz embereket és erőforrásokat? Olson felmordult. – Maga sosem szerette becsomagolni a szavait, igaz, Connor? 472

Timothy Zahn

– Nem igazán – mondta Connor. – Átmentünk a vizsgán? – Mi az hogy – bólintott Olsen. – Annyira mindenképp, hogy a Parancsnokság magát és az embereit teljes időre felvegye. – Úgy érti, mint legutóbb? – kérdezte David hozzájuk lépve. A hangja tisztelettudó volt, de Connor látta a szemében az izzó haragot. Együtt tudott érezni vele. Nem volt könnyű lenyelni, hogy a trófeát, amelyért keményen megküzdöttek, ilyen váratlanul és mellékesen elveszik tőlük. De végtére is az akció legfőbb célja a Parancsnokság figyelmének felkeltése volt. – Nem, azt hiszem, ezúttal meggyőzték őket – mondta Olsen. Ha észre is vette David dühét, nem adta jelét. – Ez nem valami új próbaidő vagy hasonló baromság. Teljes értékű helyet ajánlunk fel az Ellenállás szervezetében, megkötések nélkül, a vele járó cuccokkal együtt. 473

Hamvaiból a Főnix

– Fura – mondta David, és sokatmondóan nézett az Olsen helikoptereibe vándorló ládákra. – Azt hittem, már találtunk egy csomó cuccot. – Ó, persze – mondta Olsen, és kedélyes hangja észrevehetően megkeményedett. – De ha jobban megnézik, láthatják, hogy ezeknek a cuccoknak a nagy részét nem tudják használni. Két ládára mutatott, amelyeket éppen az egyik Black Hawk helikopterbe rakodtak. – Az a lőszer például. A Fejvadászok forgócsöves gépágyúiba való. Van olyan fegyverük, aminek ekkora lenne a kalibere? – Talán – makacskodott David. – Talán nem – válaszolt Olsen. – Talán ki tudnák találni, hogyan igazítsák hozzá egy A10-es GAU 8-asához, de kemény dió lenne. Sokkal egyszerűbb azonban kivenni a GAU-8ast, és egy HK gépágyúját betenni a helyére. – Felemelte a szemöldökét. – Van talán néhány tartalék gépágyújuk? – A pilótáink nem sok összekaparható roncsot hagynak – mondta David büszkeséggel. 474

Timothy Zahn

– Igaz – ismerte el Olsen. – Persze, még ha lenne is gépágyújuk, kicserélni sok munkába és felszerelésbe kerülne, amivel jelenleg nem rendelkeznek. Ami pedig a többit illeti… Visszanézett Connorra, arca elsötétült. – Nem igazán tudja, mije van, igaz? – Közvetlenül maga előtt érkeztem, tábornok – mondta neki Connor. – Még nem volt lehetőségem körülnézni. – Akkor hadd világosítsam fel – mondta Olsen, kedélyessége teljesen eltűnt. – Ez itt nem csak egy tisztogató művelet bázisa volt. Ez is a céljai közé tartozott, de nem ez volt az egyetlen célja. – Maga mögé intett. – Ezt itt egy vadonatúj szerelőcsarnoknak szánták. Connor a tábornok válla fölé nézett, és kellemetlen borzongás futott végig rajta. Nem csoda, hogy a Skynet annyira eltökélten védte a helyet. – Tényleg? – mormolta. – Tényleg – biztosította Olsen. – És nem csak szerelésre készült. Több láda elektronika és miniszámítógép van itt, valamint néhány 475

Hamvaiból a Főnix

fegyver, amit meg fogunk nézni a mérnökeinkkel. Talán tévedek, de az a tippem, hogy a Skynet komoly fejlesztést tervezett a szektorban lévő gépei számára. És mindennek itt kellett volna történnie. Féloldalasan elmosolyodott. – Csakhogy maga meg a csapata fél kézzel elintézték. Gondolja, hogy a Parancsnokság a próbaidős protokoll miatt fog aggódni? – Értem – válaszolta Connor. – Remélem is – mondta Olsen. – Van egy bázisuk a maguk számára, szép, nagy, jól védett és távol van ettől a Los Angeles-i romhalmaztól. – Izgalmasan hangzik – mondta Connor. – És mi benne a trükk? Olsen megvonta a vállát. – Meg kell tanulnia engedelmeskedni a parancsoknak. – Elvigyorodott. – Természetesen mint jó parancsok. Ezt mondanom sem kell. David felmordult, de inkább elgondolkodón, mint bosszúsan, és már nem füstölgött, miközben azt figyelte, hogyan rakodják a ládákat a Black Hawkokra. 476

Timothy Zahn

– Oké, megegyeztünk – mondta Connor Olsennek. – Vissza kell hoznunk a többi emberünket, és a főhadiszállásunkon is maradt élelem és néhány felszerelés. – Hívja be az embereket, de felejtse el a holmikat – mondta Olsen kurtán. – Mielőtt leszálltam volna, kaptam egy jelentést, amely szerint a Skynet még több HK-t hoz San Diegóból. Jelenleg nem kedveli magát és a csapatát. – Ez érthető – kapcsolta be Connor az adóvevőjét. – Barnes, szedd össze a szakaszod és hozd ide, azonnal! Ne fáradj azzal, hogy megállsz a főhadiszállásnál – ami ott maradt, ott maradt. – Vettem – mondta Barnes tömören. – Úton vagyunk. Connor kikapcsolta az adóvevőt és Olsenhez fordult. – Mi a helyzet a pilótánkkal? – kérdezte Connor. – Amikor utoljára hallottam felőle, légikíséretet kapott, de a parancs szerint ki kellett kapcsolnia a rádióját. Olsen bólintott. 477

Hamvaiból a Főnix

– Biztonsági intézkedések – mondta. – A légifolyosónk titkos, és szeretnénk, ha minél tovább az maradna. – Természetesen – válaszolt Connor. – Csak arról akarok meggyőződni, hogy gondoskodnak róla. – Ó, az biztos – ígérte Olsen. – Nagyon jól bánunk a pilótáinkkal, és a ma esti bemutatója alapján pokolian ügyes. – Megrázta a fejét. – Pokoli egy gépe is van. A legdurvább toldozásfoldozás, amit valaha A-10-esen láttam. Csodálom, hogy még mindig repül. Akárki is a gépésze, varázsló. – Ez így van – helyeselt Connor. – És mielőtt megkérdezné, nem lehet a magáé. Olsen elvigyorodott. – Majd meglátjuk. Mindenesetre, amint mondtam is, szorít az idő, szóval fogja az embereit, szedelőzködjön és vonszolják fel a feneküket a helikopterekre! – Igen, uram. – Connor megfordult és elindult. Olsen megérintette a karját. 478

Timothy Zahn

– Jó munkát végzett ma, Connor – mondta halkan. – Most mindenki tudja ezt. De el fogják felejteni. Az emberek mindig felejtenek. – Az rendben van – mondta Connor. – Nem a dicsőségért csinálom. – Tudom, hogy nem – felelte Olsen. – Csak azt mondom, hogy amikor a többiek elfelejtik, maga emlékezzen rá. Connor végignézett a néma városon maguk körül, ahol annyi ember halt meg az éjjel. – Ne aggódjon, tábornok – mondta halkan –, nem fogom elfelejteni. Soha. ***

Kate-nek fél órájába, a gyógyszerek harmadába és az orvosi táskájában lévő összes kötszerébe került, hogy ismét összefoltozza Orozco őrmestert. De mikor végzett, elégedetten látta, hogy a férfi szeme megrebben. – Őrmester? – kérdezte szelíden. – Orozco őrmester? Hall engem? 479

Hamvaiból a Főnix

A szempár becsukódott, megremegett, majd ismét kinyílt. A férfi egy hosszú pillanatig csak nézte a nőt, homlokán a zavarodottság vagy a hitetlenség ráncai mélyültek. – Kate Connor vagyok, őrmester – mondta Kate, azon tűnődve, mennyire ködösíti el Orozco elméjét a morfium. – Délelőtt itt jártunk. – Tudom – mondta Orozco erőtlen hangon, de zavarodottság nélkül. – Most mit keres itt? – Azért jöttünk, hogy segítsünk – mondta Kate. – Sajnálom, hogy nem jöhettünk hamarabb. Orozco lassan elfordította a fejét és végignézett a pusztításon és a halálon. – Hányan? – kérdezte. Kate gyomra összeszorult. – Maga az egyetlen, akit életben találtunk. Orozco egy hosszú pillanatig némán feküdt. Kate figyelte, vajon elveszti-e ismét az eszméletét. Végül a férfi megmoccant. – Alig érzek fájdalmat – mondta. – Morfium? Kate bólintott. – Van még, ha szüksége van rá. 480

Timothy Zahn

– Talán később – mondta a férfi. – Mekkora a kár? – Nem akkora, mint lehetett volna – nyugtatta meg Kate. – A bal felkarján keresztülment egy golyó, egy másik a vállában volt. Kiszedtem. Több seb volt az alkarján, ezeket összevarrtam, egy lövés pedig súrolta a jobb csípőjét. – A jobb csípőmet? – vonta össze szemöldökét Orozco. – Arról nem is tudtam. Mennyire szabad mozognom? – Nos, egy darabig nem fog túrázni – mondta Kate. – Szerencsére nem is kell. Most, hogy már elég stabil ahhoz, hogy megmozdítsuk, küldethetek egy hordágyért, hogy a helikopterhez vigyük magát. Néhány hét a gyengélkedőn… – Állj! – szakította félbe Orozco. – Helikopter? – Az Ellenállás csapatai megérkeztek – mondta Kate. – Az egyik bázisukra visznek bennünket. – Egy bázisra, tábornokokkal, admirálisokkal és mindenkivel? – kérdezte Orozco. 481

Hamvaiból a Főnix

– Valószínűleg – felelte Kate. – Ez jó. Azt jelenti, hogy mindenük megvan, hogy minél hamarabb talpra állítsák magát. – Örömmel hallom – mondta Orozco. – Remélem, találnak valakit, akire el tudják használni. Jobb, ha indul. Köszönöm, hogy összefoltozott. Kate rábámult. – Miről beszél? – kérdezte óvatosan. – Magunkkal visszük magát. – Nem hiszem – felelte Orozco váratlan keserűséggel. – A maga tábornokaihoz és admirálisaihoz hasonlók okozták a végítélet napját. A pokol előbb fagy be, mint hogy nekik dolgozzak. – De nem maradhat itt – ellenkezett Kate. – Hova menne? Mit tesz? – Túlélek – mondta Orozco. – Tengerészgyalogos vagyok. A tengerészgyalogosok pedig ezt csinálják. Ha tud némi élelmet és vizet nélkülözni, megköszönném. De ha nem, az sem baj. 482

Timothy Zahn

– Őrmester, maga nem gondolkozik tisztán – mondta Kate határozottan. – Egyedül van, sok vért vesztett… – A tábornokai várják magát, Ms. Connor – vágott a szavába Orozco. – Gondoljon bele az én helyzetembe! – változtatott taktikát Kate. – Orvos vagyok. Hogyan sétálhatnék el és hagyhatnám itt magát? Vagy ne foglalkozzon velem. Mit fog szólni John, ha megmondom neki, hogy hátrahagytam egy sebesült katonát? – Először is azt mondja meg neki, hogy nem vagyok a katonája. Másodszor pedig, hogy nem volt más választása. – Orozco jobb válla megrándult. Kate lenézett, és látta, hogy a férfi véres keze a Berettája agyát szorongatja. – Nem tenné – nézett az arcába. Egy pillanatig farkasszemet néztek. Aztán Orozco szinte vonakodva elfordította a tekintetét. – Nem – ismerte el. – De sosem lehet tudni, mire képes egy őrült, nem igaz? – Átnézett a nő 483

Hamvaiból a Főnix

válla fölött a hatalmas kőhalomra, amin Katenek és a többieknek át kellett mászniuk, hogy az épületbe jussanak. – Szép munkát végeztem azzal a boltívvel, ugye? – Igen – mondta Kate, belenyugodva vereségébe. Ha Orozco valóban nem akar velük menni, ő nem tudja kényszeríteni. Fülhallgatója megreccsent. – Barnes, szedd össze a szakaszod és hozd ide, azonnal! Ne fáradj azzal, hogy megállsz a főhadiszállásnál – ami ott maradt, ott maradt. – Vettem – mondta Barnes. – Úton vagyunk. – Ideje menni? – kérdezte Orozco. – Igen – mondta Kate, leoldva élelmiszeres táskáját az övéről, és Orozco mellé tette. – Ez az összes élelem és víz, ami nálam volt, de két háztömbbel nyugatra egy hosszú házfélében még több is akad. Azon az utcán van, ahol… – Ismerem a helyet – mondta Orozco. – Egyszer-kétszer elmentem mellette. Kate bólintott és felállt. – Utolsó esély. Orozco biccentett. 484

Timothy Zahn

– Jobb, ha megy. – Jó. – Kate habozott, aztán lecsatolta orvosi táskáját és a másik mellé tette. – Sok szerencsét! – Még valami! – kiáltott utána Orozco. Kate megfordult és visszafordult. – Igen? – Kétszáznyolcvan ember halt meg itt ma éjjel – mondta Orozco sötéten. – Szívességnek venném, ha maga és Connor mindegyikükért leszedne egy terminátort. Kate nyelt egyet, a torka összeszorult. – Megteszünk minden tőlünk telhetőt – ígérte. – És mindegyiknél magára fogunk gondolni. – Így megfelel – mondta Orozco. – Vaya con Dios, Ms. Connor! ***

Kate két percet várakozott a kőhalom mellett, mielőtt Barnes és a szakasza visszaértek volna. – Senki más? – kérdezte Kate. Buta kérdés, tudta – biztosan hívták volna, ha bárki mást életben találnak. 485

Hamvaiból a Főnix

– Nem – mondta Barnes hivatalosan, és intett a többieknek, hogy kezdjenek el átmászni a törmeléken. – Orozcónak jön egy hordágy? Kate megrázta a fejét, és elindult a veszélyes emelkedőn felfelé. – Nem jön velünk. Erre több fej is feléjük fordult. Barnes csak morrant egyet. – Gondolom, szívéhez nőtt a hely. Már átmásztak a kőhalmon és elindultak az üres utcán, amikor Barnes ismét megszólalt. – Az előcsarnok mögötti folyosón megtaláltam a lekipásztort, Sibandát – mondta. – Még mindig két gyereket ölelt. – Vékony, fekete férfi? – kérdezte Simmons. – A északi folyosón, az egyik ablak előtt? Barnes bólintott. – Őt. – Én is láttam – mondta Simmons komoran. – Mintha a gyerekek fölé hajolt volna, hogy megvédje őket, amikor hátba lőtték. Kate-et újból szomorúsághullám öntötte el. Az a sok gyerek… és sem ő, sem más nem 486

Timothy Zahn

tudott megmenteni egyet sem. – Van oka, miért hozta fel? – kérdezte Barnest. – Nem igazán – vont vállat a férfi. – Csak beszélgetünk. ***

Kyle és Csillag fél óráig csak ültek az elhagyott tanyán, csendben ettek és ittak, Kyle a széken, a kislány a lábánál a földön. Ez volt az első alkalom, mióta elhagyták az Angyalokat, hogy békét érez, gondolta a fiú komolyan. De tudta, hogy mindez nem valóságos. A béke manapság csak ábránd volt. Ideje volt menniük. Kyle megkönnyebbülésére, amikor felállt, már nem szédült. Talán nem sérült meg a robbanásban, csak éhes és szomjas volt. Megigazította új ingét és dzsekijét, és új farmerja derekára fűzte a fegyverövét. – Készen vagy? – kérdezte Csillagot.

487

Hamvaiból a Főnix

A kislány bólintott, majd kérdőn a müzliszeletekkel és vizespalackokkal teli csomagokra mutatott. Kyle összeszorította a száját. Ha mindez a holmi a bandához tartozott, amelyet Orozco elüldözött, akkor fenntartások nélkül elviszi. Ha egy tolvajtól lop az ember, az nem igazi lopás. De új ruhái nem hasonlítottak a banda öltözékére. Túl tiszták voltak. A vizespalackokra is gondosan ügyeltek. Az volt az érzése, hogy valaki a banda távozása után költözött be ide. Ő és Csillag pedig nem lophattak közönséges polgároktól. Még ha ezt a holmit itt is hagyták. Vagy legalábbis nem vihetnek el mindent. – Hozz két palackot és négy müzliszeletet! – utasította Csillagot. – Valaki talán visszajön a többiért. Csilag elfintorította az orrát, de bólintott és a halomhoz ment. Éppen a csomagok között válogatott, amikor a ruhák mögött valami megragadta a figyelmét. Lenyúlt és egy shotgunt húzott elő. 488

Timothy Zahn

Ezúttal Kyle nem habozott. – Igen – jelentette ki határozottan. Egy perc múlva, a shotgunnal a kezében, új kabátja zsebében a vízzel és az ennivalóval, Kyle kinyitotta az ajtót, és ismét kisurrant az éjszakába. Hová megyünk? – kérdezte Csillag. – Vissza az Angyalokba – mondta neki Kyle. Ahogy elindultak az utcán, összevonta szemöldökét. Helikopterek zaját hallotta vajon a távolba veszni? Talán csak képzelődött. – Meg kell néznünk, tudunk-e segíteni. Az utcák kísértetiesen némák voltak, és csak saját lépteik nesze törte meg a csendet. Kyle óvatosan körülnézett, és azon töprengett, hogy a korábban látott emberek a közelben bujkálnake. De úgy tűnt, mind elmentek. Talán ezt jelentette a helikopterek zaja? Kár. Legalább azt szerette volna megtudni, kik voltak, vajon valóban az Ellenállással voltak, vagy csak úgy tettek. Talán azt is kiderítette volna, hogy a buszban rejtőzködők, 489

Hamvaiból a Főnix

akik megmentették őt és Csillagot, életben maradtak-e. Most már sosem fogja megtudni. De legalább, amikor az emberek elmentek, a terminátorok is eltűntek velük együtt. Amikor Kyle megpillantotta az Angyalok épületét, megdöbbent. A jellegzetes boltív eltűnt, mint ahogy a ház elülső fal is fölötte. Az egész a bejáratot eltorlaszoló kőhalommá omlott össze. Csillag megragadta Kyle karját. – Minden rendben – nyugtatta a fiú. – Emlékszel, Orozco azt mondta, ha támadás éri őket, bombákat tesz a boltívbe és rájuk robbantja. A kislány vadul rázta a fejét, ujjai Kyle karjába vájtak. A fiú összevonta a szemöldökét, aztán elködösült agyába belehasított a felismerés. Csillagot a mellettük lévő épület falához lökte, és ő is mellé húzódott, miközben az új shotgunt vette le válláról. Szíve a torkában dobogott. Gyorsan körülnézett, majd visszafordult az Angyalok épülete felé. 490

Timothy Zahn

Ott volt, szorgalmasan ásva át magát a köveken a halom végében, nagy darabokat és betontömböket emelve le és helyezve maga mellé. A jelek szerint nem minden terminátor távozott. Kyle homlokát ráncolta, azon tűnődött, mit csinál a gép. Más terminátorok után kutat, akik csapdába estek a robbanásban? Mindkét kezét használta, vette észre a fiú, és pillantása a terminátor gépágyúját kereste. De nem látott fegyvert. Bizonyára elvesztette, vélte Kyle, vagy kifogyott a lőszerből és eldobta. A terminátor újabb követ húzott ki a halomból és félrerakta. Majd váratlanul egyenesen Kyle és Csillag felé fordult. Ahogy Kyle végre szemügyre vehette tépett bőrét, amit a közeli puskalövés tépett le róla, rájött, mit lát. Nem csak egy egyszerű terminátort, hanem régi ellenségüket, Bodrit. A gép egy hosszú pillanatig feléjük nézett. Kyle megdermedt, shotgunját még mindig rá 491

Hamvaiból a Főnix

szegezve, bár tudta, mennyire haszontalan ez a fegyver ilyen közelségből. Aztán Kyle meglepetésére és megkönnyebbülésére a terminátor egyszerűen visszafordult a kőhalomhoz. Lehajolt, és mindkét kézzel lenyúlt a kiásott lyukba. Kyle ismét fellélegzett. Talán a gép nem látta meg őket. Talán az optikája megsérült, amikor keresztülzuhant a Halálfejesek épületének padlóján. A terminátor még mindig a lyuknál dolgozott, talán az egyik makacs kő nem akart mozdulni. Aztán egy erős rántással előhúzott egy félig összenyomott fémkart. Csakhogy nem csak egy egyszerű kar volt, hanem egy olyan, amelyik egy gépágyút markolt, töltényhevederje a lyukba lógott. Bodri nem adta fel a vadászatot. És nem is csak törött terminátorok vagy fémroncsok után kutatott, amiket visszavihetett a Skynetnek. Új fegyvert keresett. – Ideje menni – mormolta Kyle Csillag karját megragadva, és a falhoz hátrált. Elérték a 492

Timothy Zahn

sarkot, és amikor befordultak, hogy kikerüljenek a terminátor látóteréből, a gép ismét feléjük fordította vörös szemét. Meglátta őket. És amint kiszabadítja új fegyverét, utánuk ered. – Gyere! – mondta Kyle. Még mindig Csillag karját markolva lélekszakadva elindult vissza a kalyiba felé. Hová? – jelezte a kislány kétségbeesetten, miközben lábai az aszfalton dobogtak. – Még nem tudom – mondta Kyle. – Először távolodjunk el tőle. És legyenek közöttünk épületek – tette hozzá, és a sarkon befordulva a következő, észak felé futó utcára húzta a kislányt. Mély levegőt vett, és kényszerítette magát, hogy egyenletes tempóban fusson. Kétségbeesés támadt fel benne. Azt hitte, az éjszaka rettegése véget ért. Véget kellett érnie. De nem így történt. Talán soha nem is lesz vége. Nem számított. Csak az, hogy ő és Csillag még életben voltak. 493

Hamvaiból a Főnix

És életben is maradnak. Akármi történjék is, akármilyen megpróbáltatások elé állítja őket az univerzum és a Skynet, túlélik. Amikor pedig az a terminátor mögöttük megtalálja őket, Kyle kitalálja a módját, hogyan pusztítsa el. És ezt teszi a következővel is, amit a Skynet utánuk küld, aztán az azutánival és az azutánival is. Mert Csillag számít rá. Az utca hosszan elnyúlt előttük, a sötétségbe veszett. Kyle szeme sarkából nézte Csillagot, hogy lépést tart-e vele, és végignézett a romos épületeken, amelyek mellett elhaladtak. Valahol, tudta, talál majd valamit, amit felhasználhat. ***

A szállás, ahová Olsen tábornok segédje vezette Connort és Kate-et, alig volt nagyobb, mint a többi hely, amit az elmúlt évek során otthonuknak neveztek. És nem is rendezték be jobban. 494

Timothy Zahn

De legalább nem volt hideg, elég hely akadt, ahová elrakhatták fegyvereiket és felszerelésüket, és a padló többnyire tiszta és sima. Ami pedig még fontosabb: biztonságos volt. Ez jóval ritkább és értékesebb dolog volt, mint bármi, amit az Ellenállás felajánlhatott nekik. – Igen, el tudnék itt éldegélni – jegyezte meg Connor, miközben letette MP5-ösét és kezdte kioldani fegyverövét. Kate nem válaszolt. Átvágott a szobán az ágy melletti asztalkához, és ő is kezdett megszabadulni fegyvereitől és felszerelésétől. Connornak feltűnt, hogy a helikopterút alatt sem sokat beszélt, miközben elhagyták Los Angelest. Gyakorlatilag semmit nem mondott, csak megnyugtatta, hogy nem sérült meg. – Éhes vagy? – kérdezte Connor. – Valahol van egy huszonnégy órában nyitva tartó kantin. – Most nem – mondta halkan Kate. Connor figyelte a feleségét, szíve elszorult az együttérzéstől. Akármilyen jól is ment az akció, a Skynet fölött sosem sikerült tartós győzelmet 495

Hamvaiból a Főnix

aratni. És még a részleges győzelmek is emberéletekbe kerültek. De ritkán fizettek akkora árat, mint ezen az éjjelen. Kate befejezte a felszerelése kipakolását, és a puskájára akasztotta a kabátját. Aztán nem vesződött azzal, hogy tovább vetkőzzön, hanem bemászott az ágyba és a fal felé fordult. Connor letette maradék holmiját és mögé feküdt. – Akarsz beszélni róla? – kérdezte gyengéden. – Igen. – A nő habozott. – De először bocsánatot kell kérnem tőled. Nem lett volna szabad elosonnom, hogy csatlakozzak Barnes szakaszához. Attól eltekintve, hogy a férjem vagy, egyúttal a parancsnokom is. Megbocsáthatatlan volt, és veszélyeztette a teljes küldetést. Connor vállat vont. – Azt nem tudom, hogy mennyire veszélyeztetted. Úgy láttam, az egyetlen, aki tudta, hogy nem én küldtelek, én voltam. – Ami bőven elég lett volna ahhoz, hogy mindenki meghaljon – emlékeztette a nő 496

Timothy Zahn

komoran. – Nem, igazam volt korábban. Bármi, ami befolyásolja az ítéletedet, sérti a képességedet, hogy az légy, akinek lenned kell. És ha a jelenlétem ilyen zavaró, akkor otthon kell maradnom. – Vagy csak nekem kéne igazodnom ahhoz, hogy te ki vagy – mondta Connor, és megérintett a vállát. – És továbbra is tény, hogy ha nem vagy ott, Reynolds valószínűleg meghal. Ügyes voltál, Kate. A nő válla megfeszült a keze alatt. – Nem elég ügyes – mondta halkan. – Azok az emberek… Orozco… – Tudom – mondta Connor. – Azt kívánom, bárcsak megmenthettem volna őket. De nem mindig kapjuk meg azt, amit kívánunk. Mindent megtettünk, amit lehetett. De nem volt elég. – De Orozco… – ellenkezett Kate, és hangja végre szenvedélyes lett. – Miért tenne ilyet egy erős, jól képzett katona? Van, aki ennyire gyűlöli a tekintélyt? 497

Hamvaiból a Főnix

– Lehetséges. – John tétovázott – Vagy csak minket gyűlöl ennyire. Kate felé fordult, tágra nyílt a szeme. – Minket?Hiszen mi segíteni próbáltunk. – De most már a hivatalos Ellenállás részei vagyunk – emlékeztette Connor. – Akik nem jelentek meg, hogy segítsenek, csak amikor már késő volt. Kate arca megdermedt. – Azt mondod, Orozco azt hiszi…? Ó, John… Connor bólintott, és elfojtotta saját csalódottságát. – Tudom – mondta. – És semmit nem tehetünk ellene. Csak annyit, hogy nem engedjük, hogy ez még egyszer megtörténjen. – Gyengéden megcirógatta a felesége arcát. – Ne aggódj Orozco miatt – tette hozzá. – Túlélő alkat. Rendben lesz. – Remélem – mondta Kate, és férje kezére tette a kezét. – És ha már így belejöttem a bocsánatkérésbe, azért is elnézést kell kérnem, ahogyan az elmúlt időben viselkedtem. Azt 498

Timothy Zahn

hiszem, én… ellenőriznem kell még, de minden jel arra mutat, hogy… úgy értem… – Hé, nyugi! – mondta szelíden Connor, és elmosolyodott a nő váratlan bőbeszédűséget hallva. Látott már ilyet a küldetések után, és sokkal egészségesebbnek tartotta, mint a korábbi hallgatást. – Mint mondtam, ügyes voltál. Barnes és Simmons is ezt mondták, azt pedig magad is tudod, milyen ritkán egyezik a véleményük. – Örülök, hogy sikerült – mondta Kate. – Mivel valószínűleg egy darabig nem viszel magaddal küldetésekre. Connor elvigyorodott. – Miért? Mert ha vége, az orrodat lógatod? A nő elmosolyodott, és megcsillant szemében valamennyi a régi, csibész Kate-ből. – Nem – mondta, és felemelte a kezét, hogy megsimogassa férje arcát. – Mert azt hiszem, terhes vagyok. És évek óta először John Connor nem tudott mondani semmit. 499

Hamvaiból a Főnix

EPILÓGUS Miután a helikopterek zaja elhalkult, Orozco még sokáig maradt, ahol volt, a hasznavehetetlen barikádnak vetve a hátát, rágcsálta a Kate Connor által ott hagyott müzliszeletet és a palackból kortyolgatott. Időről időre felmerült benne a gondolat, hogy legyen előrelátó és tegyen félre valamennyi élelmet későbbre. De olyan jó íze volt, ő pedig nagyon éhes volt, és valahogyan vissza kellett nyernie az erejét. Különben is, talán nem lesz később. Egy óra múlva azonban úgy döntött, hogy eleget ücsörgött. A csípője még mindig gyenge és érzékeny volt, ahol a terminátor golyója felsértette, de az M16-os egészen jó mankónak bizonyult. Óvatosan a lábára nehézkedett. 500

Timothy Zahn

Egy hosszú percig csak állt, bal lábán és az M16-oson egyensúlyozva, és körülnézett az elmúlt két évben megismert világ roncsain. Tudta, hogy dühösnek, keserűnek vagy legalább szomorúnak kéne lennie. De csak ürességet érzett. Talán a morfium hatása volt, amit Kate-től kapott. Talán ha a fájdalom visszatér, az érzelmek is vele jönnek. De nem volt értelme állni és várni, mikor következik be. Akár meg is tehet mindent, hogy életben maradjon, ha másért nem is, hát azért, hogy a Skynet győzelme ne legyen százszázalékos ezen az éjjelen. Az első lépés – szó szerint –, hogy mobilisabb legyen. A Morcos Rossz Angyalok három lakója mankóval közlekedett, és az egyiküknek volt egy pár tartalék mankója. A szobája az északi folyosón volt, a földszinten, ahol nem kellett a lépcsőkkel vesződnie, és jó esély volt arra, hogy a fölös mankók még ott vannak. Orozco igyekezett jobb lábát terhelve átvágni a romhalmazon. 501

Hamvaiból a Főnix

Elérte az északi folyosót és el is indult rajta, amikor rátalált Sibandára. Megállt, puskájára támaszkodott, és lenézett a tetemre. Pontosabban tetemekre – a sovány lelkipásztor karjai két fiatal gyermeket öleltek. Valószínűleg megpróbálta a testével védeni őket, amikor a terminátor végzett velük. Orozco megint megpróbált valamiféle érzelmet kicsiholni magából. Megint sikertelenül. Utoljára tisztelgett Sibanda teste előtt, majd továbbindult. Két lépést tett, amikor gondolatai ködébe belehasított a létfontosságú kérdés. Mi az ördögöt keresett itt Sibanda? Megfordult, és összevont szemöldökkel lenézett a holttestekre. A közelben nem volt szoba, ahol Sibanda elbújhatott volna, nem volt átjárás az emeletre vagy az alagsorba, nem mintha sokra ment volna velük. Vajon egyszerűen pánikba esett és körbe-körbe hurcolta a gyerekeket? Aztán Orozco tekintete a testekről a mögöttük lévő falra siklott. És az üres ablakkeretre. 502

Timothy Zahn

Nehéz volt a rossz csípőjével kimászni az ablakon, de Orozcónak sikerült. A romok közötti kanyargós ösvényt követve végül eljutott a csatornafedélig, amelyet délután Orozco parancsa szerint lezártak. Valaki néhány órával később szabaddá tette. A feszítővas, amellyel ő és Wadleigh felfeszítették a fedelet, még mindig ott volt. Orozco azonban most egyedül volt, a csípője megsérült, bal karja szinte hasznavehetetlen, és a fedél időközben mintha egytonnássá változott volna. Még mindig feszegette és káromkodott, amikor a fedelet hirtelen bentről felemelték és egy pár kéz oldalra csúsztatta. Orozco ledobta a feszítővasat, előrántotta Berettáját a tokjából, és kibiztosította. – Ki az? – kérdezte. – Mutasd magad! – Ne lőjön!.– szólt egy riadt, remegő hang. A kezek a létra mellett megmarkolták a peremet. Orozco megdöbbenésére az aknából a tizenhét éves Candace Tomlinson bukkant elő, aki nem 503

Hamvaiból a Főnix

egészen huszonnégy órája még egy üveg savanyúságon vitatkozott. Bár jelenleg alig ismerte föl. A lány arca beesett és sápadt volt, bőre felpüffedt a sírástól. – Vége? – kérdezte, tekintete idegesen körbejárt. – Biztonságos idekint? Sibanda tiszteletes azt mondta, hogy amikor biztonságos… Elhallgatott, arca eltorzult, ahogy megkésve észrevette Orozco kötéseit, a karját felkötő kendőt és a száraz vérfoltokat. Kinyitotta száját, a férfi pedig felkészült a sikolyra. De a sikoly nem hangzott el. A lány látható erőfeszítéssel visszatért a hisztéria pereméről. Amikor végül becsukta a száját, tíz évvel idősebbnek tűnt. – Igen, vége – mondta neki Orozco halkan. – De nem jól alakult. Egyedül vagy? Candace nagyot nyelt. – Nem – motyogta. Alvajáróként teljesen félrelökte a fedelet, és kimászott. – Jól van – szólt le halkan az aknába. – Most már feljöhettek. 504

Timothy Zahn

Egy perc múlva mind fent voltak. Nyolcan, a tizenhét illetve tizenöt éves Candace-től és Robtól egészen a hétéves Oliviáig. Orozco nézte, ahogy kimásznak és némán Candace mellé sorakoznak, és szíve elnehezült. Nyolc gyerek, elveszve egy épületben, amely tele van a szüleik és barátaik holttestével. Nyolc gyerek, akik Orozcótól várnak segítséget. – Jól van, a helyzet a következő – mondta, amikor az utolsó is kint volt, és Rob félig visszatolta a fedelet a lyukra. – Mi kilencen maradtunk. Mindenki más halott. Figyelmesen nézte az arcukat, várta a hitetlenség, a tagadás vagy a hisztéria jeleit. De ők csak könnytől maszatos arccal bámultak rá. Mind megküzdöttek már magukban a tagadással és a félelemmel. És akárcsak Candace, végül gyerekkoruk maradéka nélkül jöttek ki a küzdelemből. – Jól van – folytatta Orozco. – Ismerek egy helyet, nem túl messze, ahol néhány napig meghúzhatjuk magunkat. Utána valószínűleg 505

Hamvaiból a Főnix

máshová kell költöznünk. Az épületből nem lesz kellemes a kiút, ezért azt akarom, hogy ígérjétek meg, engem fogtok nézni, miközben átmegyünk az előcsarnokon. Oké? Mindenki megígéri? Candace tétován felemelte a kezét. – Mi a helyzet az élelemmel és a vízzel? – Úgy tudom, van még ott valamennyi – mondta Orozco. – Nem tudom, mennyi. Miután berendezkedtünk, visszajöhetek ide és kereshetek még. – De maga megsérült, nem? – kérdezte Rob. – Annyira azért nem sérültem meg – mondta Orozco mogorván. – Gyerünk… fedél alatt akarok lenni, mielőtt kivilágosodik. – Nincs értelme annyit gyalogolni, aztán visszajönni – mondta Candace, uralkodva a hangján. – Tudom, hol van ennivaló. Megyek és összeszedem. – Nem szükséges – mondta gyorsan Orozco. – A legkevésbé sem akarta, hogy a gyerekek a halottak között mászkáljanak. – A rejtekhelyre kell mennünk. 506

Timothy Zahn

– Ruhákra is szükségünk lesz – szólalt meg Rob. A hangja, akárcsak a lányé, remegett, de eltökélten csengett. – Segítek Candace-nak. Orozco megrázta a fejét. – Nem hagyhatom… – Mindannyian halottak – mondta Candace, szemébe könnyek gyűltek. – Tudjuk. Nem fogunk… hozzuk az ennivalót, rendben? Orozco felsóhajtott. – Oké. Találkozzunk a nagy kőhalomnál, ahol korábban a boltív volt. Legyetek óvatosak! Candace bólintott. – Azok leszünk. Ő és Rob szorosan egymás mellett eltűntek a nyúlketrecek irányába. – Oké, menjünk! – mondta Orozco a többieknek. – Mindenki kövessen! – Szüksége van segítségre? – kérdezte Olivia félénken, ahogy Orozco megmarkolta az M16osát. – Talán kivihetjük magát. – Most nem, köszönöm – nyugtatta meg Orozco a kislányt. – Tartogasd későbbre az erődet, amikor a fájdalomcsillapító hatása elmúlik. 507

Hamvaiból a Főnix

A morfium valójában már most elkezdett gyengülni, és a visszaút az épületen keresztül nehezebb és lassabb volt, mint az odaút. Bemászni az ablakon kisebbfajta kínzással ért fel, és mire ismét a Morcos Rossz Angyalokba jutott, Orozco arca és inge nedves volt a verejtéktől. Arra számított, hogy a kisebbek pánikba esnek, sikoltozni fognak vagy zokogni kezdenek, amikor átmennek az előcsarnokon. De még egy szipogást sem hallott. Akárhogyan választotta is ki Sibanda ezeket a gyerekeket, mint esélyeseket egy második életre, jól választott. Éppen elérték a kőhalmot, amikor Candace és Robb visszatértek két vászonzsákkal, bennük élelemmel, vízzel és tartalék ruhákkal. Rob vállán egy shotgun és egy másik puska lógott. Orozco meglepetésére Candace hátára szíjazva Cap Royer tartalék mankói fityegtek. A világegyetem különös hely, gondolta Orozco, ahogy a csapat átmászott a kőhalmon. Connor meghívását azért utasította vissza, mert 508

Timothy Zahn

elege volt a hivatalból és a felelősségből és abból, hogy folyton másokra vigyázzon. Várta, hogy egyedül legyen, amikor senki más életéért nem kell felelnie. Most pedig egy csapásra megszűnt ez a választása. És ami igazán meglepő, hogy elképzelni sem tudta, hogy nemrégiben még ilyesmire vágyott. Ezek most már az ő gyerekei voltak, az ő felelőssége, ő pedig gondoskodni fog róluk. Mert tengerészgyalogos volt. És a tengerészgyalogosok ezt teszik.

509

Hamvaiból a Főnix

Kiadja a Delta Vision Kft. Felelős kiadó: Terenyei Róbert Nyomdai előkészítés: Ádám Krisztina Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 110085 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató Megjelent 2011-ben, Budapesten 19 ív terjedelemben

510