Thomas Gordon - P.E.T. - A Szülői Eredményesség Tanulása

 

THOMAS GORDON

P.E.T.  A szü szülői lői eredményesség tanulása

E GORDON KÖNYVEK 1998  

 A fordítás fordítás alapjául szolgáló s zolgáló mű: Thomas Gordon: P.E.T. - Parent Effectiveness Training Peter H. Wyden/Publisher, New York, Scarborough (Ontario) 1975

5

Fordította: F. Várkonyi Zsuzsa

Tartalom EL ELŐSZ ŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ

Gordon-programokat csak a kaliforniai Gordon Intézet által kiképzett tanfolyamvezetők tarthatnak, a szerző által közreadott munkafüzetek felhasználásával ISBN 963 85648 8 1 ISSN 1416-6348

 A kiadásért felel az ASSERTIV BT. Felelős szerkesztő: Kiss Éva Megjelent 17 (A/5) iv Készült az RP Kft. gondozásában Copyright © 1970 by Thomas Gordon

11

1. A SZÜLŐ SZÜLŐKET KET VÁDOLJÁK - DE NEM KÉ KÉPZ PZIK IK

15

2. A SZÜLŐ SZÜLŐ:: EMBER, EMBER, NEM ISTEN  A szülői elfogadás elfogadás áábr bráj ájaa / A következetlens következetlenség ég biztosra biztosra vehet vehető! ő! / Nincs szükség szülői szü lői „egységfrontra" / A hamis elfogadás elfogadás / Lehet-e elfogadni a gyereket, de a viselkedését nem? / Milyen az „igazi" szülő?

24

3. HOGYAN FIGYELJÜNK FIGYELJÜNK GYEREKÜNKRE, GYEREKÜNKRE, HOGY M MEGNYÍLJON EGNYÍLJON ELŐTTÜNK? - AZ ELFOGADÁS NYELVE  Az elfogadá elfogadáss varázse varázsere reje je / Az elfoga elfogadást dást ki ki is kell mutat mutatni ni / Az elfoga elfogadás dás közlése szavak nélkül / Az elfogadás kimutatása „be nem avatkozás" ré  vén / Az elfoga elfogadás dás kim kimuta utatása tása passzív figyele figyelemme mmell / Az elfoga elfogadás dás közlé közlé se szavakkal / Egyszerű „hívogatók" / Az értő figyelem / Miért érdemes a szülőknek megtanulni az értő figyelmet ? / Az értő figyelemhe figyelemhezz szüksé ges szemlélet / Az értő figyelem kockázata 4. HOGYAN MŰKÖDIK AZ ÉRTŐ FIGYELEM?  Amikor  Ami kor a gyereknek gyereknek van pr prob oblé lémá mája ja / Hogyan Hogyan működhe működhett a szülői szülői értő figyelem? / Mikor hasznos az értő figyelem? / Gyakori hibák az értő figyelem alkalmazásában / A gyerek befolyásolása „útmutatással" / „Hívogatás" majd „elkergetés" ? / A „szajkózás" / Empátia nélküli meg hallgatás / Értő figyelem - rosszkor 5. HOGYAN FIGYELJÜ FIGYELJÜNK NK A KICSIKRE KICSIKRE,, AKIK MÉG ALIG TUD TUDNAK NAK BESZÉLNI? Miben „más" a csecsemő? / Ráhangolódás a csecsemő szükségleteire és

36

62

87

Minden jog fenntartva, beleértve e könyv vagy egyes részei bármely formában történő sokszorosításának jogát, eltekintve az ismertetésekben foglalt rövid idézetektől

problémáira / Hogyan segít csecsemőknél az értő figyelem? / Segítsünk kisbabánknak igényei önálló kielégítésében

 

6

P.E.T.

A

szülői

eredményesség eredményesség

Tartalom

tanulása

6. HOGYAN BESZÉ BESZÉLJÜ LJÜNK, NK, HOGY GYERE GYEREKÜN KÜNK K FIGYEL FIGYELJEN JEN RÁNK?  Amikor  Ami kor a probl problém émaa a szü szülőé lőé / Fél Félres resike ikerül rültt „m „megm egmond ondáso ások" k" / Kés Készz m meg eg oldást közlő üzenetek / Lekezelő üzenetek / Jól működő „megmondá sok" / „Te-üzenetek" és „én-üzenetek" / Miért hatékonyabb az „énüzenet" ?

92

7. AZ „ÉN-ÜZ „ÉN-ÜZENET" ENET" ALKALMAZÁ ALKALMAZÁSA SA  A rejtett rejtett „te „te-üze -üzenet" net" / Ne a nega negatívum tívumot ot hangs hangsúlyo úlyozzuk zzuk!! / Baga Bagatel telliz lizáá/A kitörő vulkán / Mire képes a hatékony „én-üzenet"? / Szavak nél küli „én-üzenet" kisbabáknak / Az „én-üzenet" bökkenői

106

8. AZ ELFOGA ELFOGADHAT DHATATLAN ATLAN VISEL VISELKEDÉS KEDÉS MEGVÁLTOZTAT MEGVÁLTOZTATÁSA ÁSA  A KÖ KÖRN RNYE YEZ ZET MÓDO MÓDOSÍT SÍTÁSÁ ÁSÁVAL VAL  A körny környezet ezet gaz gazdag dagítá ítása sa / A körn környezet yezetii inge ingerek rek tompít tompítása ása / A körn környe ye

118

zet egyszerűsítése Alakítá gyerek korlátozása  biztos  biztos" " körny környezet ezet /kia kialak ítása sa /mozgásterének A tevékenységek átv átvált áltása ása//AJJóó„gyerek lesz ki csit másképp is? / A gyerek felkészítése a környezet várható változásá ra / Tervezés, nagyobbakkal 9. AZ ELKERÜLHETETLEN SZÜLŐ-GYEREK KONFLIKTUSOK: KI LEG LEGYEN YEN A NYERTES? Hatalmi harc szülő és gyerek között / Nyertes-vesztes szereposztások / Miért sikertelen az I. Módszer? / Miért sikertelen a II. Módszer? / To  vábbii gondok az I. és II. Móds  vább Módszer zerrel rel 10. SZÜLŐ SZÜLŐII HAT HATALOM ALOM:: SZÜ SZÜKSÉ KSÉGES GES ÉS INDOKOLT? Mi a tekintély ? / A szülői hatalom szűkös korlátai / A szülő előbb-utóbb kifogy hatalmából / Azok a „rettenetes kamaszévek" / A hatalmon ala puló nevelés szigorú feltételei / A szülői hatalom hatása a gyerekre / El lenállás, provokálás, lázadás, negativizmus / Sértettség, düh, ellenséges kedés / Agresszió, bosszú, vvisszavágás isszavágás / Hazudozás, rejtőzködés / Má sok hibáztatása, „befeketítés" „befeketítés",, csalás / Basásko Basáskodás, dás, erőszakoskodás / „Nyerni kell, veszteni szörnyű!" / Összefogás a szülők ellen / Meghunyászkodás, engedelmeskedés, alázat / Hízelgés, a keg kegyek yek keresése / Konformizmus, az alkotókészség hiánya, félelem az újtól, a sikergaran ciák elvárása / Visszahúzódás, menekülés, ábrándozás, regresszió / Né hány további fontos kérdés a szülői hatalom kapcsán / „Hát nincs szük sége a gyereknek tekintélyre és korlátokra?" / Akkor sem indokolt a te kintélytartás, ha a szülő következetes? / „Hát nem az a szülő dolga, hogy  bef  befoly olyás ásolj oljaa gyerekét?" / Miér Miértt mara maradt dt fenn a ha hata talom lom a gyerek gyerekneve neve lésben?

125

137

7

11. A KONF KONFLIKT LIKTUSM USMEGOL EGOLDÁS DÁS VERES VERESÉGME ÉGMENTES NTES MÓ MÓDSZ DSZERE ERE . . . 159 Miért olyan eredményes a III. Módszer / A gyerek motivált a megoldás megvalósításában / Nagyobb az esély a jó minőségű megoldásra / A III. Módszer jó agytorna / Kevesebb harag, több szeretet / Kevesebb ellen őrzésre van szükség / Nincs szükség kényszerítésre / A III. Módszer el  vezet a valódi valódi prob problém lémáho áhozz / Felnőt Felnőttkén tkéntt keze kezeljü ljükk a gyerek gyerekeket eket / A III III.. Módszer mint terápia 12. A SZÜL SZÜLŐK ŐK AGGÁLYAI A VERESÉGM VERESÉGMENTES ENTES MÓ MÓDSZ DSZER ER KAPCSÁN 175 Már megint „üljünk le és értsünk egyet" ?! / A III. Módszer mint a szülői gyengeség gyeng eség jel jelee / „Csoporto „Csoportokk nem tudnak dönteni dönteni"" / „A III. Módszer olyan hosszadalmas!" / „Miért ne használhatná, a szülő az I. Módszert, hiszen ő a bölcsebb?" / Lehet-e kisgyerekekkel is használni a III. Mód szert? / Van-e olyan helyzet, amikor mégis az I. Módszert kell alkalmaz ni? / „Nem veszítem-e el tekintélyemet a gyerekeim előtt?" 13. A VERESÉGMENTES MÓD MÓDSZE SZER R A GYAKORLATBAN Hogyan kezdjük? / A vereségmentes módszer hat lépése / Tárjuk fel és fogalmazzuk meg a konfliktust! / ötletgyűjtés a megoldáshoz / A javas latok mérlegelése / Döntés a legjobb, elfogadható javaslat mell mellett ett /  A gyako gyakorlat rlatii leb lebonyo onyolítás lítás / Ho Hogyan gyan sikerü sikerült? lt? / Ér Értő tő figyele figyelem m és „én„én-üze üze netek" nélkül nem megy! / Az első vereségmentes próbálkozás / Mi lyen problémákra számíthatunk? /Kezdeti bizalmatlanság és ellenál lás / „És ha nem találunk elfogadható megoldást?" / Visszakanyarodás az l. Módszerhez, amikor csődöt mond a III. Módszer / „Legyen-e bün tetés, ha mégis...?" / Szerződésszegés / Ha a gyerek megszokta, hogy csak ő nyerhet / A vereségmentes módszer a gyerekek közötti konflik tusokban / Amikor mindkét szülő érintett a szülő-gyerek konfliktus  ban / Ki-k Ki-kii a mag magaa jogá jogánn / Amiko Amikorr csak az egyik szülő has haszn znál álja ja a III. III. Módszert / Lehet-e váltogatni a módszereket? / Előfordul, hogy csődöt mond a III. Módszer? 14. 14. AMI A MIT T SZERETNÉNK ELKERÜLNI: HOGY GYERE GYEREKEINK KEINK FELMON FELMOND D JANAK NEKÜNK NEKÜNK  Az értékr értékrend end / Embe Emberi ri jogok jogok / „Ne „Nem m is taníth taníthato atom m az az érté értékren krendem demet?" et?" /  A szülő mint modell / A szülő szülő mint mint szakta szaktanác nácsad sadóó / „E „Elfo lfoga gadn dni, i, am amin in nem változtathatok" / Egy kis segítség, „hogy tudjam a különbséget"

15. KONFLIKTU KONFLIKTUSMEGE SMEGELŐZ LŐZÉS ÉS - ÖNMA ÖNMAGUNK, GUNK, A SZ SZÜL ÜLŐK ŐK VÁLTOZTA TÁSÁVAL Lehetünk-e elfogadóbbak önmagunkkal szemben? / Kié a gyer gyerek? ek? /

19 190 0

211

224

 

8

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Tényleg szeretjük a gyerekeket - vagy csak bizonyosfajta gyereket? / Nem csupán a mi értékeink és meggyőződéseink igazak / A házastársi kapcsolat elsődlegessége / Lehet-e Lehet-e változtatni a szülők szemléletén? 16. GYEREKEINK SOK-S SOK-SOK OK NEVELŐSZÜLŐJE Credoo - hitvallásom a gyere Cred gyerekekhez kekhez fűződő kapcsolatomról FÜGGELÉK 1. Fülelj az érzésekre! (gyakorlat) / 2. A meddő üzenet felismerése (gya korlat) / 3. Küldj „én-üzenetet!" (gyakorlat) / 4. A tipikus közléssorom pók hatása a gyerekre / 5. Néhány fogalom - ahogyan Gordon hasz nálja őket / 6. Ajánlott olvasmányok

23 233 3 238 240

Judy lányomnak és annak a sok száz gyerek nek, akiknek pszichológusa voltam, és akiktől oly sokat tanulhattam a szülőségről; Elaine-nek, társamnak és tanácsadómnak, aki partnerem partner em a szülői feladato feladatokban, kban, s akinek éles látása látása olyan gyakran gazdagította gondolkodá somat, és felmérhetetlen arányban járult hozzá a P.E.T. kibontakozásához; azoknak az elhivatott P.E.T.-tanfolyamvezetőknek, akiknek hite és ihletett erőfeszítése - programunk úttörő szakaszában - álmom megvalósításához segített.

 

11

Előszó a magyar magyar kia kiadáshoz dáshoz  A  New   1975. március 14-i száma „országos mozgalomnak" nevezte  New York Times  1975. programunkat, a Parent Effectiveness Traininget a {Szülői Eredményességi Tré ninget).  Hirtelenjében túlzásnak éreztem ezt a kifejezést, ám azóta, hogy első tanfolyamomat 17 résztvevővel megindítottam, a P.E.T.-hallgatók létszáma egymillió fölé emelkedett.  A P.E.T. P.E.T. valóban világszerte elterje elterjedt: dt: már már huszonhat országban tanít tanítják. ják. Több mint 25 ezer szakembert képeztünk ki, hogy saját közösségükben tanít hassák P.E.T.-programunkat. Különös elégedettséget érzek, amikor arra gondolok, hogy ez a könyvem most Magyarországon is megjelenik, F. Várkonyi Zsuzsának köszönhetően. SZ.E.T.*-tanfolyamot már Magyarországon is tartottak a szülőknek azok a lelki egészséggondozás területén jártas szakemberek, szakemberek, akiket 1987-ben Ralph Jones és Patty Howell munkatársaink képeztek ki tanfolyamvezetővé.  A P.E.T.-e P.E.T.-ett ma m már ár többnyire oly olyan an programként ism ismerik erik el, amely a problé mák  megelőzésére alkalma  alkalmass kapcsolati készségek készségeket et tanít a szülőknek. Egyik tan folyamvezetőnk szavaival: „még a bajok előtt tanítunk", azaz e program részt  vállal a megelőzésben. Ma már alig akad oly olyan an csoportunk, ahol ne találkoz nánk számos „kezdő" anyával vagy apával.  A P.E.T.-tanfo P.E.T.-tanfolyam lyamokat okat világszerte sokféle szervezet ttámo ámogatj gatja: a: iskolák, egy* A magyarországi Gordon Iskola Egyesület szülőknek szóló tanfolyamát az angol elnevezés (P.E.T. Parent Effectiveness Training) magyar megfelelőjével jelöli. SZ.E.T.: Szülői Eredményességi Tréning. - A kiadó

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Előszó a magyar kiadáshoz

házak, pszichológiai és más lelkiegészség-központok, fiatalkorúak bíróságai, különféle katonai intézmények, szülői munkaközösségek és más szervezetek.

olyan iskola, amely a T.E.T. elméletét és módszereit az iskolai élet egészére ki terjedő filozófiává avatta, mely átszövi tanáraik, diákjaik, adminisztrátoraik,

 A szülőknek világszerte v ilágszerte nagyobb - és néha égető - szükség szükségük ük van a megfele lő kapcsolati készségekre és hatékony módszerekre, nem pedig olyan homá lyos, elvont tanácsokra, mint például „tiszteld a gyerekben az embert", „légy szigorú, de igazságos", „figyelj a gyerek szavaira" szavaira",, „a „adj dj a gyereknek minél több szeretetet", „légy „lég y kísérője és útm útmutató utatója", ja", „ne lég légyy se túl szigorú, se túl engedé keny". A szülők konkrét, mindennapi életüket befolyásoló módszereket és eljá eljá rásokat akarnak, melyek segítségével eldönthetik, hogy mit tegyenek, és mit ne.  Amikor szülőkből álló hallgatóságh hallgatósághoz oz beszélek valahol, majd majdnem nem mindig odajön hozzám utána valamelyikük, hogy elmondja, mennyire hálás a tanult készségekért  és konkrét módszerekért. Amikor az ország különböző pontjain új ra meg újra hallom ezt, meggyőződésem is erősödik, hogy a P.E.T.-könyv tény leg olyan készs égeket és gyakorlati eljárás eljárásokat okat ad át a szülőknek, amelyeket ott hon közvetlenül és maguktól alkalmazni tudnak. Még meglepőbb volt az a gyakori olvasói reakció, mely szerint „a P.E.T P.E.T.. val való ó  jában újfajt újfajtaa létform létforma". a". Gyakra Gyakrann hallottunk beszámoló beszámolókat kat arról arról,, hogyan hasz nosították a szülők ezeket eze ket a készség készségeket eket más kapcsolataikban is: házastársuk házastársuk kal, kollégáikkal, barátaikkal, szomszédaikkal - sőt nemegyszer saját szüleik kel, anyósukkal-apósukkal is. Sokak szerint hiba volt, hogy nem az   „Emberi Eredményességi Tréning" címet választottuk. Talán így is tettem volna, ha olyan jól átlátom a következményeket , mint ezek az olvasóim; valóban dönthet

tanácsadó-szakértőik és persze a szülők létformáját is.  A T.E.T. olyan ol yan készség készségeket eket kínál a tanárokn tanároknak, ak, amelyekre a diákokkal való hatékonyabb érintkezéshez van szükségük: fegyelmezési módszereket, melyek nem erőszakra, tekintélyre, büntetésre és jutalmazásra épülnek; gyakorlati módszereket, amelyek segíthetnek az osztálytermi szabályok felállításában, a termékeny csoportviták irányításában, a gyerekek önbecsülésének és felelős ségviselésénekk kialakításában ségviseléséne kialakításában..  A hatékony emberi kapcso kapcsolatok latok imént vázolt általáno általánoss elméletét hasznosítva született meg a következ ő progr program am is: a   Vezetői Eredményességi Tréning, mely nek középpontjában a vezető-beosztott kapcsolat és azok a sajátos problémák állnak, állna k, amelyekkel a kölcsönös függésben dol dolgozó gozó embercsopor embercsoportok tok a szervezeti célok megvalósítása során találkoznak. Működésük akkor a leghatékonyabb, ha megtanulják a nyílt és őszinte, kétirányú kommunikáció, a kreatív problé mamegoldás, a konstruktív konfliktusmegoldás, a közös célmeghatározás, a csapatmunka és együttműködés készségeit. Elég lassan láttam meg a szülő-gye rek és a főnök-beosztott viszony szinte tökéletes hasonlóságát. Különálló tanfolyamot alakítottunk ki nők számára, melyet megfelelő könyv kísér: mindkettőt feleségem, Linda Adams készítette. Hasonló kurzus a vala mennyi emberi kapcsolatra érvényes Eredményességi képzés a személyes és szak mai fejlődés elősegítésére  című programunk. Ezenkívül van két kereskedelmi munkánál bevált tanfolyamunk a hatékony ügyfélkapcsolatok tanítására.

tem volna az általuk javasolt cím mellett: mert ma már tudom, hogy a SZ.E.T. nemcsak a szülő-gyerek kapcsolatnak, hanem általában az emberi kapcsolatok nak is újfajta modellje. Ezen az úton értettem meg azt a gyakori szülői megjegyzést is, hogy „a P.E.T. emberként bánik a gyerekekkel." Így hát ez a könyv csakugyan az emberkénti eredményességről szól. Éppen csak nem ezt a címet kapta.  A P.E.T.-cso P.E.T.-csoport portok ok és a SZ.E.T.-kö SZ.E.T.-könyv nyv több más progr program am ééss könyv megszüle téséhez járult hozzá. Nem sokkal az első kaliforniai P.E.T.-tanfolyamaink után

Nyilvánvaló, hogy különböző eredményességi képzéseink ma már nemzetkö nemzetkö zi mozgalommá szélesedtek. Valószínűleg intézményünk a legnagyobb a vilá gon az emberi kapcsolatokat tanító szervezetek között. Befolyásunk pedig még ennél is nagyobb, ha meggondoljuk, milyen sok más tanfolyam vette át a mi programjainkban és kiadványainkban meghirdetett kommunikációs készségek és konfliktusmegoldási eljárások tanítását. Tanfolyam-vezetői Tanfolyam-veze tői hálózatunk világszerte komoly szerepet játszott az iskolai testi fenyítések csökkentésében, a családi büntető jellegű fegyelmezés ritkulá

12

13

pedagógusok kerestek fel, hogy többet tudjanak meg a programról. Szülőktől hallottak róla, és arra voltak kíváncsiak, vajon nem tudnák-e tanáraik is alkal mazni módszereinket a diákokkal való viszonyukban. Megszületett a  Tanári Eredményességi Tréning   (T.E.T.) mind tanfolyamanyag, mind könyv alakban. Nagyon örülök, hogy a T.E.T. is megjelent már magyarul, és fogadtatása kedve ző volt.  A T.E.T. T.E.T. so sokk száz magá magánn- és állam államii iskolába jutott eel, l, isme ismerik rik az Egyesült Álla mokat alkotó ötven állam majd mindegyikében, és sok más országban is. Van

sában, és a családok, iskolai osztályok, munkahelyek emberibbé és demokratikusabbá tételében. Azt A zt remé remélem, lem, hogy ez a „mozgalom" olyan béketeremtő erő  vé válhat, amely a nemzetek közötti konfliktusok megoldásában is alternatívát  jelenthet az erőszakkal szemben. Dr. Thomas Gordon

1989. április

 

15

1. A szülőket vádolják de nem képzik Mindenki a szülőket vádolja; nemcsak a fiatalok gondjaiért, hanem azokért a gondokért is, amelyeket láthatólag -afiatalok okoznak a társadalomnak. Min denről a szülők tehetnek,-panaszolják lelki egészség szakértői, látván az egyre riasztóbb statisztikákat statisztikáka t a fiatalokat sújtó súlyos súly os érzelmi zavarokról, kábító szer-függőségről, öngyilkosságról. Politikusok és bírák azzal vádolják a szülő ket, hogy hálátlan lázadók, tiltakozók, hippik, béketüntetők és behívóégetők nemzedékét nevelik. Tanárok és oktatáspolitikusok ugyancsak a szülőket hi  báz  báztat tatják ják az iskolából kimaradó kimaradókk nagy szám számáért áért,, és általába általábann az iskolai kudar cokért. De ki segít a szülőknek, hogy jobb eredménnyel nevelhessék gyerekeiket? Hol tanulhatják, honnan tudhatják meg a szülők, hogy mit csinálnak helytele nül, és mit lehetne másképp?  A szülőket szül őket vádoljá vádolják, k, de nem képzik. Évente sok millió új anya és apa „veszi fel" azt a munkát, amely a világon talán a legnehezebb: hazavinni egy csecse mőt, aki majdnem teljesen magatehetetlen, viselni minden felelősséget testi és lelki egészségéért, és úgy nevelni, hogy tevékeny, együttműködő és hasznos polgárrá váljon. Van-e ennél nehezebb és igényesebb munka? És hány szülőt tanítottak meg rá? Ma már mindenesetre sokkal többet, mint 1962-ben, amikor a kaliforniai Pasadenában elhatároztam, hogy kialakítok egy szülőképző prog ramot. Abban az első csoportomban 17-en voltak, többnyire olyan szülők, akiknek már jócskán voltak gondjaik saját gyerekeikkel.  Az elmúlt évek során több millió szülő végezte el a Szülői Eredményesség Ta Ta nulása (röviden: SZ.E.T.) tanfolyamot, és bebizonyosodott, hogy általa a leg több szülő képes elsajátítani azokat a készségeket, amelyekre a hatékonyabb gyerekneveléshez szüksége van. Ez az izgalmas program jól szemlélteti, hogy bizonyosfajta képzés nagyon sok szülő hatékonyságát képes javítani a gyereknevelésben gyerek nevelésben.. Megtanulhatn Megtanulhatnak ak olyan sajátos készségeket, melyek a kétirányú kommunikáció csatornáját segítenek

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A szül szülőke őkett vádoljá vádolják k - de nem képz képzik ik

nyitva tartani szülő és gyerek között. Elsajátíthatnak olyan új konfliktusmegol

lőképző programmal szemben az egyik legkorábbi kifogás az volt, hogy olyan

dási erősítik, és nem rombolják a szülő-gyerek Ezmódokat, a programmelyek meggyőzött bennünket, hogy szülők és gyerekek kapcsolatot. igenis képe sek egymással egymással meleg, bensőséges vviszony iszonytt kialakítan kialakítani, i, amely a kölcsönös szere tetre és tiszteletre épül. épül. Az is bebizonyosodott, hogy a nemzedékek közti szak szaka a dék könnyűszerrel kikerülhető. Gyakorló klinikus pszichológusként - a legtöbb szülőhöz hasonlóan - sokáig én is azt vallottam, hogy a kamaszkor szörnyűsége nemcsak normális, de elke rülhetetlen is, hiszen ez a fiataloknak abból a természetes vágyából fakad, hogy kialakítsák függetlenségüket, és lázadjanak a szüleik ellen; meggyőződésem  volt, hogy a kama kamaszko szkor, r, ahogy a legtöbb idevágó tanulmány is bizonyította, szükségszerűen viharos és feszült időszak minden család számára. Tapasztalata ink a P.E.T.-programmal bebizonyították, hogy tévedtem. A „P.E.T.-képzett" szülők sorra számoltak be arról a meglepetésükről, hogy sem lázadást, sem zűr zavart nem tapasztalnak gyerekeik kamaszéveiben. Ma már határozottan tudom, hogy a kamaszok nem a szüleik ellen lázadnak.  Az ellen a romboló hatású fegyelmezési mód ellen lázadnak, lázadnak, amely a világ min den táján annyira elterjedt a szülők körében. Amint a szülők a konfliktusmegol dás bizonyos új módjával cserélik fel a régi rosszat, a kamaszkori zűrzavar és há  borúskodáss csak kkivételes  borúskodá ivételes lehet, de nem szükségszerű.  A P.E.T.-p P.E.T.-pro rogra gram m a büntetés kérdését is új meg megvilágításba világításba helyezte. „P.E.T.„P.E.T.szüleink" újra meg újra bizonyították, hogy a büntetés mint fegyelmezési eljá

készségeket tanítunk nekik,i melyeket pszichológusok és más szakem  bere  berek k haszná használnak lnak az érzelm érzelmi és alkalmazkod alkalmazkodási ási problémák problémákkal kal terápiás küzd küzdőő gyerekek nél. Így hát furcsa, sőt elbizakodott célkitűzésnek tűnt ugyanezt szülőknek át adni. Bármennyire abszurdnak hangzik is sok szülő (és néhány szakember) szá mára, ma már tudjuk, hogy az olyan szülő is képes megtanulni és hatékonyan alkalmazni ezeket a készségeket, aki egyetlen pszichológiai előadást sem hallga tott életében.  A P.E.T.-pr P.E.T.-progr ogram am form formálód álódása ása sorá soránn szembe kellett néznünk azza azzall a ténnyel, mely néha elkeserített, néha viszont küzdelemre indított minket: majd minden szülő ugyanolyan módszerrel neveli gyerekét és kezeli családi gondjait, aho gyan ezt saját szüleitől látta, azok pedig a nagyszülőktől stb. A társadalom leg több intézményétől eltérően a szülő-gyerek kapcsolat mintha változatlan ma radna. A szülők tulajdonképpen kétezer éves módszereket használnak. Nem mintha az emberiség nem szerzett volna új ismereteket az emberi kapcso latokról. Épp ellenkezőleg. A pszichológia, a fejlődéslélektan és más viselkedés tudományok óriási ismeretanyagot gyűjtöttek össze gyerekekről, szülőkről, a személyközi kapcsolatokról, a másik ember fejlődésének elősegítéséről vagy a pszichológiailag egészséges légkör kialakításáról. Sokat tudunk már a hatékony személyes kommunikációról, az emberi kapcsolatok erejéről, az építő konflik tusmegoldásról stb. Sajnos azok, akik ezeket az új tényeket feltárták, és az új eljárásokat kidolgoz

rás végérvényesen száműzhető a gyereknevelésből: mindenfajta büntetés, nemcsak a fizikai! Lehet  felelős,  felelős, önma önmagát gát fegyelmező és együttműködő gy gyereket ereket nevelni anélkül, hogy a félelem fegyverét bevetnénk ellene; bárm bármely ely szülő meg tanulhat úgy hatni gyerekére, hogy az magától és őszintén vegye tekintetbe szülei igényeit, nem pedig a büntetéstől vagy a kedvezmények megvonásától

ták, nem igazán törődtek vele, hogy a szülőkhöz is eljuttassák őket. Könyvek  ben és szaklapokb szaklapokban an szám számolna olnakk be egymásnak kutatá kutatási si eredmén eredményeikről, yeikről, de sokkal kevésbé érintkeznek a szülőkkel, akik e módszerek jogos felhasználói lennének. Néhány szakember* kétségtelenül tett kísérletet új gondolatok és módszerek

16

17

 való félelmében. Túl szép, hogy igaz legyen? Talán úgy hangzik. Magam sem hittem, mielőtt személyesen nem kezdtem „szülőképző" munká munkámba. mba. Hasonlóan a szakemberek többségéhez, én is alábecsültem a szülőket. A P.E.T.-szülők bebizonyították, milyen óriási változásra képesek, ha lehetőségük van megfelelő képzésre. Ma már szilárdan hiszek a szülőknek abban a képességében, hogy új ismereteket fogadjanak be és újfajta készségeket sajátítsanak el. A P.E.T.-szülők - kevés ki  vétellel - lelkesen tanultá tanultákk a gyerekn gyereknevelés evelés új szemléleté szemléletét, t, ám előb előbbb minden esetben meg kellett őket győzni, hogy a módszer valóban beválik majd. A leg több szülő eleve tudja, hogy régi módszere meddő. Ezért többségük kész vál tozni, és - a SZ.E.T. bizonysága szerint - képes is rá.  A P.E.T.-pr P.E.T.-progr ogram am m más ás vonatkozásban is hozott kellemes meglepetést. A szü-

átadására; Haim Ginott elsősorban, aki Szülő és gyerek között   című könyvében rámutat, hogyan beszélhet a szülő nagyobb terápiás hatással, az önértékelés leg kisebb sérelmével gyerekeihez. Érdekes módon azok a szülők, akik ezt és ilyen  jellegű könyve könyveket ket olvasta olvastak, k, kevés jel jelét ét mutat mutatják ják csoportja csoportjainkban inkban annak annak,, hogy szülői magatartásukat ez lényegesen megváltoztatta volna,  különösen nem a fe  gye  gyelme lmezés zés és konfli konfliktu ktuske skezelé zeléss ter terén. én.

Talán ez a könyv is ütközik majd hasonló korlátokba, bár én az ellenkezőjét remélem, mivel átfogóbb életszemléletet ad arról, hogy mit jelent hatékony, tel  jes kap kapcso csolato latot  t   létrehozni és fenntartani fenntartani a gyere gyerekkel kkel - bármily bármilyen en körülmények között. * Lásd az ajánlott olvasmányok listáját a Függelékben.

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A szü szülők lőket et vád vádolj olják ák - de nem képzik képzik

Ebből a könyvből a szülők nemcsak módszereket és kapcsolati készségeket tanulhatnak meg, hanem azt is, hogy mikor és mi célból ajánlatos ezeket hasz nálni. Csakúgy, mint P.E.T.-tanfolyamainkon, ebben a könyvben is egy teljes rendszert mutatunk mutatunk be: elveket és eljár eljárások ásokat at egyaránt. Meggyőződésem, hogy a szülőknek mindent meg kell ismerniük - mindent, amit csak tudunk a haté kony szülő-gyerek kapcsolatok kialakításáról, az emberi kapcsolatok általános alapjainál kezdve. Így könnyebben érthető majd, miért és mikor használjuk a P.E.T.-módszereket, és hogy milyen eredmény várható ezektől. Így válhat majd maga a szülő szakértővé azoknak a problémáknak a kezelésében, melyek óha tatlanul felbukkannak minden szülő-gyerek kapcsolatban. Ebben a könyvben - csakúgy, mint P.E.T.-tanfolyamainkon - mindent, amit

más. Hiszen egy könyv csakis lépésről lépésre haladhat bármely rendszer be mutatásában. A kezdő fejezetekben arról lesz szó, hogyan segíthetünk a gyere keknek, hogy az  általuk tapasztalt   problémákra saját  megoldásokat   megoldásokat találjanak. Ilyen helyzetekben a hatékony szülő szerepe valóban lényegesen eltér a meg szokottól: sokkal passzívabb, kerüli a közvetl en irányítást. A későbbi fejezetek  viszont azzal foglalkoz foglalkoznak, nak, hogyan módosítható a gyerekek bizonyo s - szá munkra mun kra nem elfogad elfogadható ható - viselke viselkedése, dése, és hog hogyan yan lehet befolyásolni őket, hogy  jobban figyelembe vegy vegyék ék szüleik szükségleteit. Ezekr Ezekree a helyzetekr helyzetekree majd majd olyan módszereket mutatunk mutatunk be, mely melyek ek még nagyobb fel felelősséget elősséget rónak a szü szü lőre lőre,, mivel mive l sokkal valóságosabban, mélyebben mélyebb en befolyásolják befolyásolják a gyereket, mint a szokásos nevelés. Érdemes talán átfutni a tartalomjegyzéket, hogy máris megis

csak tudunk, átadunk a kapcsolat szülőknek,teljes nemcsak tudásunk morzsáit. és Bemutatjuk a hatékony szülő-gyerek modelljét, részletesen, gyakori il lusztrációkkal, melyeket különböző esetek tapasztalataiból merítünk. Sokan egészen forradalminak tekintik a P.E.T.-programot, mivel gyökeresen eltér a hagyománytól. Ugyanakkor egyaránt hasznosítható a kisbabákkal és a kama szokkal való kapcsolatban, a fogyatékos és a „normális" gyerekekkel.  A SZ.E. SZ.E.T. T. csakis hétköznapi fogalm fogalmakat akat használ, kerülünk bárm bármiféle iféle szak szak zsargont. zsargon t. Bizonyára lesznek olyan szülők, akik kezdetben nem értenek egyet egy et el képzeléseinkkel, de olyan szülő nem lesz, aki ne értené fogalmainkat. Mivel az Olvasónak nincs módja szemtől szembe megfogalmazni aggályait (egy tanfolyamvezetőnek például), álljon itt néhány tipikus kérdés és rá vála szunk - talán segít ez az indulásnál.

merkedhessenek a későbbi fejezetek témáival.

18

19

Ez a könyv - csakúgy, mint a P.E.T.-tanfolyam maga - olyan, könnyen meg tanulható módszert ad a szülők kezébe, mellyel elősegíthetik, hogy gyerekeik szívesen vállalják saját megoldásaikat saját problémáikra. Példákon fogjuk szemléltetni, hogyan indítható be otthon ez az új „tudomány". Azok a szülők, akik megtanulták ezt a módszert (melyet „értő figyelem" -nek -nek nevezünk), több nyire ilyesformán számolnak be élményükről: „Micsoda megkönnyebbülés, hogy már nem kell azt gondolnom, hogy minden választ nekem kell tudnom a gyerekeim problémáira." „A P.E.T. jóvoltából megtanultam becsülni gyerekeim gyer ekeim problémamegoldó képességét." „Megdöbbentő, milyen jól beválik az értő figyelem. A gyerekeim néha sokkal jobb megoldásokkal állnak elő, mint amilyeneket én valaha is tud tam volna javasolni." „Ha visszagondolok, talán mindig is utáltam az isten szerepét játszani azt érezni, hogy nekem kell tudnom, mit tegyenek, ha gondban vannak."

KÉRDÉS: Vajon ez a gyereknevelésnek egy újabb engedékeny módszere?  VÁ  VÁLAS LASZ: Z: Határozott Határozottan an nem. Az en engedékeny gedékeny szülőknek ugyana ugyanannyi nnyi problé májuk támad, mint a túlzottan szigorúaknak, mivel gyerekeik gyakran bizo nyulnak önzőnek, irányíthatatlannak, akik nem működnek együtt, nem veszik figyelembe szüleik igényeit. KÉRDÉS: Lehetséges-e, hogy az egyik szülő sikeresen használja ezt az új mód szert, miközben szülőtársa ragaszkodik a régi felfogáshoz?  VÁ  VÁLAS LASZ: Z: Igen is ééss nem is. Ha az új szemléletet csa csakk az egyik szülő kezdi kö

És milyen sok mai kam kamasz asz küld felmondólev felmondólevelet elet szüleinek, a mag magaa szempont  jából teljes joggal:

 vetni, határozottan határozottan javulni fog kap kapcsolata csolata a gyerekeivel. A mási másikk szülő kapcso lat lataa visz ont romlan romlanii fog a gye gyerekekkel. rekekkel. Sokkal jobb tehát, ha mindkette mindkettenn meg tanulják az új módszert. Sőt, ha együtt tanulják, még segíteni is tudnak egymás nak a kezdeti nehézségek idején. KÉRDÉS: Vajon nem veszíti el befolyását így a szülő a gyerekei felett? Nem mond le a gyerekek életének irányításáról, mely szülői feladata lenne?  VÁ  VÁLA LASZ SZ:: Az első fejezetek elolvasása után bizony kialakulhat ilyen benyo-

„A szüleim nem értik az én korosztályomat." „Egyszerűen utálok hazamenni, hazamenni, és estéről estére megkapni a kioktatást." „Sosem mondok el a szüleimnek semmit. Úgysem értenék." „Csak arra vágyom, hogy leszálljanak rólam." „Amint lehet, elköltözöm otthonról. Már nem bírom, bírom, hogy folyton fol yton nyag gatnak mindenért."

 

20

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

  azzal,   hogy el Ezeknek szülői a gyerekeknek többnyire  vesztették állásu állásukat. kat.a szülei Tanfolyama Tanfolyamainkon inkontisztában ilyeneketvannak  hallunk:

„Abszolút semmi befolyásom nincs már a tizenhat éves fiamra." „Mi már feladtuk Sári nevelését." „Tomi már sose eszik velünk, és szólni sem nagyon szól. Most a sufniból akar magának egy külön szobát." „Márk sosincs otthon. És nem is mondja meg, hol volt, mit csinált. Ha megkérdezem, azt feleli, semmi közöm hozzá." Számomra tragédiának tűnik, hogy az a kapcsolat, amely az életben a legben sőségesebb és legtöbb örömet hozó lehetne, ilyen gyakran elfajul. Miért van az, hogy olyan sok kamasz lát ellenséget a szüleiben? Miért ilyen éles manapság a nemzedékek közötti hézag? Miért állnak egymással háborúban szülők és gyere kek a mi társadalmunkban? Ezekre a kérdésekre a 14. fejezetben térünk majd vissza, és megmutatjuk, mi teszi fölöslegessé a szülők elleni lázadást. A P.E.T. valóban forradalmi, de nem forradalomra szólít fel. Ellenkezőleg, abban segít a szülőknek, hogy megelőz hessék saját saját „elbocsátásukat" szül szülői ői állásukból és a sok otthoni háborúskodás háborúskodás nak elejét vehessék: hogy szülők és gyerekek közelebb kerüljenek egymáshoz, ne pedig dühödt ellenfelekként álljanak egymással szemben.  Azoknak a szülőknek, akik talán idegenkedéssel közelednek forra forradalm dalminak inak tűnő módszereink felé, ajánljuk elfogulatlan olvasásra egyik P.E.T.-tanfolya-

 A szülő szülőke kett vádoljá vádolják k - de nem kép képzik zik

21

másikra erőltetné, hogynagyobb mit jelenta az, jó modellnek lenni... ezek hozták a fordulópontot. Ma és sokkal befolyásunk. A lázadástól, a dühroha moktól és iskolai kudarcoktól Bélus eljutott odáig, hogy ma már nyitott, kedves, szerető em ember, ber, aki úgy beszél a szüleiről, hogy »a kedvenceim kedv enceim közé tartoznak«... Végre visszatalált a családba. Olyan kapcsolatunk van, amiről álmodni sem mertem soha, tele szeretettel, bizalommal és függetlenséggel. Neki őszintén, belülről jönnek a késztetései, és ha mindn mindnyájan yájan ilyenek va gyunk, akkor tényleg családként élhetünk és fejlődhetünk."  Akik megt megtanu anulják lják érzéseiket ezen az új módon közölni, nyilván nem kerül'nek abba a helyzetbe, mint az irodámba betoppanó tizenhat éves fiú szülei.  A fiú meséli: „Nekem nincs otthon semmi semmi dolgom. Miért lenne? A szüleim kötelessé ge, hogy gondoskodjanak rólam. A törvény is ezt írja elő. Nem én kértem, hogy megszülessek, nem igaz ? Amíg kiskorú vagyok, etetniük és ruházni uk kell. És nekem egy lépést se kell tennem. Tőlem nem lehet megkövetel ni, hogy a kedvükben járjak."  Amikor végighallgattam ezt ezt a fiatalem fiatalembert bert,, óhatat óhatatlanul lanul az a kérdés merült fel  bennem: „Miféle emberek lesznek egy olyan világban, ahol a gyerekek ilyen  bennem: szemlélettel nőhetnek hogypolgárokat a világ ilyen sokkal adósuk, miközben ők oly keveset adnak cserébe?fel: Miféle küldenek az ilyen szülők a világba?

mot kijárt szülőpárunk beszámolóját: „Bélus volt a legnagyobb gondunk, tizenhat éves korában. Idegenként élt köztünk. Egészen megva megvadult, dult, és teljesen felelőtlen volt. És kezdett ket teseket meg egyeseket hazahozni. A randevúiról sose jött haza időben, és olyan kifogásokkal jött, hogy gumidefektje volt, elromlott az órája, elfo gyott a benzin. Mi leskelődtünk utána, ő meg hazudozott nekünk. nekünk. Teljese Teljesenn zátonyra futottunk. Elvettük a lakáskulcsát, megkurtítottuk a zsebpénzét. Beszélgetéseink kölcsönös vádaskodások voltak. Minden hasztalan volt.  Az egyik e gyik heves vita végén a kony konyhakövön hakövön feküdt, rugdosott és azt kiabál ta, hogy megbolondul. Hát ekkor iratkoztunk be Gordon P.E.T.-tanfolyamára. A változás nem egyik napról a másikra következett be... Mi sosem éreztük magunkat magunkat egy egységnek, meleg és szeretetteli, törődős családnak. Ez csak azután alakult ki, ki, hogy gyöke gyökeresen resen megváltozott a szemléletünk és az értékrendünk. Az az újszerű gondolat, hogy mindannyian önálló szemé lyek vagyunk, és ki-ki képviselheti saját értékrendjét anélkül, hogy azt a

Milyen lesz majd az a társadalom, amelyet ezek az önző lények alakítanak?  A szülők - szinte kivétel nélkül - durván háro három m csopor csoportba tba oszthatók: „nyer tesek", „vesztesek" és „ingázók". Az első csoportba tartozó szülők keményen  védik azon állásp álláspontju ontjukat, kat, hogy joguk vvan an tekint élyüket és hatalmuk hatalmukat at gyako roln rolnii a gyerek felett. Hisznek Hi sznek a korláto korlátozásban zásban,, bizonyos viselkedés vi selkedés megkövete lésében, a parancsosztogatásban és az engedelmesség elvárásában. Hogy a gye reket engedelmességre bírják, büntetéssel fenyegetnek, melyet be is váltanak, ha kell. Ha szülő és gyerek igénye egymással konfliktusba kerül, ezek a szülők mindig úgy oldják meg a helyzetet, hogy   ők győzzenek és gyerekeik gyerekeik veszíts veszítsenek. enek. Nyerésüket többnyire azzal a sztereotip gondolattal magyarázzák, hogy „apád  jobban tudja" tudja",, vagy „ez csak a gyerek érdekeit sszolgá zolgálja", lja", „a gyereknek szüksé ge van a szülői tekintélyre", esetleg mindezeket összevonják abba a homályos általánosítá általá nosításba, sba, mely szerint „a szülőnek az a kötelessége, hogy bevesse teki tekinté nté lyét a gyerek érdekében, mert a szülők mindig jobban tudják, mi helyes, és mi helytelen".  A második második csoport csoportba ba tartozó szülők - akik talán valamivel kkevesebb evesebben en van-

 

22

P.E.T.

A

szülői

eredménye eredményesség sség

tanulása

 A szü szülők lőket et vádoljá vádolják k - de ne nem m ké képzi pzik k

23

nak, mint a „nyerők" -,   általában  nagy szabadságot adnak gyerekeiknek. Tu datosan kerülik a korlátok felállítását, és büszkén vallják, hogy nevelésük nem tekintélyelvű. tekintély elvű. Ha konfliktus támad támad a gyerekek és a szülők szükségletei között, akkor többnyire a  gyerekek nyernek, és szül szüleik eik veszítenek,   mert az ilyen szülők úgy gondolják, hogy árt a gyereknek, ha igényeikkel falba ütköznek.  A legnagyobb legnagy obb csoportot valószínűleg azok a szülők alk alkotj otják, ák, akik képtelenek következetesen egyik vagy másik módszert alkalmazni. És miközben egy „igaz ságos keveréket" keresnek, tulajdonképpen ide-oda cikáznak a kettő között: hol szigorúak, kemények és korlátozóak, hol engedékenyek, könnyedek és előzékenyek, hol nyernek, hol veszítenek. Ahogy az egyik anya fogalmazta:

abba"). Ipari szervezetek is egyre gyakrabban képezik ki vezetőiket sok részt  vevős döntéshozatalra döntéshozatalra a konfliktusok megoldásában. megoldásában.  A „vesztes nélküli" nélk üli" módszer nem nem valamiféle valamiféle trükkös varázsszer varázsszer a sikeres szülőséghez: eléggé alapvető változást igényel a szülői szemléletben. Nemigen le het egy csapásra hatékonyan használni, és előbb más kapcsolati készségeket kell elsajátítani: az ítélkezéstől mentes odafigyelésnek és a saját érzéseink őszin te közlésének készségeit. Ebből következik, hogy a „vesztes nélküli" módszert majd egy későbbi fejezet mutatja be. De e módszer könyvünkben elfoglalt helye nem tükrözi valódi fontosságát a gyereknevelésben. Valójában: felfogásunk magva és lelke ez a módszer, mely a

„Próbálok engedékeny lenni a gyerekeimmel, amíg csak úgy el nem ka nászodnak, hogy már ki nem állhatom őket. Ilyenkor úgy érzem, muszáj  változtatnom,  változtatn om, és elkezdem bevetni a tekintélyemet, míg végül olyan merev leszek, hogy magamat kezdem utálni."

konfliktuso konfliktusok k hatékony kezelése révén viszakik békét a család családi i életbe. Ez ennek a szülői ha tékonyság kulcsa. Azoknak a szülőknek, nem sajnálják az időt meg értésére, és később lelkiismeretesen alkalmazzák otthon a két nyertes-vesztes eljárás helyett, legmerészebb reményeiket is túlszárnyalóan megtérül fárado zása.

 Azok a szülők, akik hasonló érzésekről érzésekről számolta számoltakk be csoportjain csoportjainkban, kban, nyi nyil l  vánvalóan az „ingázók" népes táborába táborába tartozn tartoznak. ak. Talán ők azok, akik a legbizonytalanabbak, akik a leginkább össze vannak zavarodva, és akiknek a gyere kei - mint később látni fogjuk - a legesélyesebbek érzelmi zavarokra.  A mai szülőknek az a legnagyobb gondja gondja,, h ogy csak kétféle kétféle módot is ismerne mernekk a családi konfliktusok kezelésére: holott konfliktus óhatatlanul felmerül minden szülő-gyerek kapcsolatban. Van, aki az „én nyerek - te veszítesz" módszert  vál  válasz asztja tja,, van, aki a „te nyersz - én vveszítek" eszítek" változatot, változatot, mások mások pedig nem tud tud nak véglegesen dönteni a kettő között.  A P.E.T.-s P.E.T.-szülő zülőkk meglepve ha hallj llják, ák, hogy létezik más módszer módszer is, mint a két „nyertes-vesztes" eljárás. A konfliktusmegoldás „vesztes nélküli" módszeré nek hívjuk ezt, és segítünk a szülőknek megtanulni, hogyan alkalmazhatják si kerrel; ez a P.E.T.-tanfolyamok egyik alapvető célja. És bár ezt a módszert már régóta használják különféle emberi kapcsolatok konfliktusainak megoldására, kevés szülőnek jutott régebben eszébe, hogy a gyerekeinél is alkalmazhatja ugyanezt. Számtalan férj és feleség oldja meg konfliktusát kétirányú problémamegoldás révén. Akárcsak az üzlettársak. Szakszervezetek és vezetők szintén olyan szer ződéseket kötnek, melyek mindkét félre kötelezőek. A vagyonmegosztás, amelyre válásoknál szükség van, gyakran szintén kölcsönös döntések lépéseire épül. Még gyerekek is gyakran dolgoznak ki olyan konfliktusmegoldásokat, melyek kölcsönös megegyezésre épülnek („ha te megteszed ezt, én beleegyezem

 

24

 A szülő szülő:: embe ember, r, nem iiste sten n

2. A szülő: szül ő: ember, nem ne m isten  Amikor ikor az embere berek k szülő szülők k le lesz szne nek, k, magat agatar artá tásu sukb kban an va vala lam mi fur furcs csa a, sze szere renc ncsé sét t len fordulat következik be. Egyszeriben felvesznek egy szerepet, és elfelejtik, hogy emberek. Az anyaság-apaság anyaság-apaság szent birodalmába lépve, lépv e, úgy érzik, magu maguk k ra kell ölteniük ölt eniük a „szül „szülő" ő" köntösét. Te Teljes ljes komolysággal komolysággal próbálna próbálnak k bi bizonyos zonyos módon vise viselkedni lkedni,, mert azt hiszik, szülőké sz ülőként nt így kell. Bíró Ka Katiból tiból és Andrisból - ebből ebb ől a két emberi emberi lé lényből nyből - egyszer egyszerre re Bíró Anyuka és Bíró Apuka lesz. Ennek az átváltozásnak igen komoly hátrányai vannak, például az, ha a szülő elfelejti, hogy ho gy még mindi indig g emberi hibákkal, korl korlátokkal átokkal és valódi érzésekkel

25

 bert  bert lá láth tha atn tnak ak benn bennük ük,, és és nem nem holm holmii sszín zínés észe zeke ket, t, akik akik azt já játs tssz szák ák,, hogy hogy ők va va lami egészen mások. Hogyan lehetünk emberek gyerekeink szemében? Hogyan lehet a szülőség ben  ben ffen ennt ntar arta tan ni a h hite itele less sség éget et,, valód valódisá iságo got? t? Ebb Ebben en a fej fejez ezet etbe ben na azt zt sz szer eret etné nénk nk megmutatni, hogy a sikeres szülőnek nem kell eldobnia emberi arcát. Elfogad hatjuk hatju km magunkat agunkat olyan emberként, akinek vannak pozitív pozit ív és negatí negatívv érzelmei is a gyerekekkel szemben. Nem kell következetesnek sem lenni ahhoz, hogy valaki  jó sz szül ülő ő legy legyen en.. Nem kell megjátszani elfogadó és szeretetteli érzéseket a gyerek iránt, amikor őszintén nem ezt érezzük. Ugyancsak nem kell a szeretetnek és el fogadásnak fogadásn ak ugyanazt a fokát érezni az egyi eg yik k gyerekünk iiránt, ránt, mint am amit it a másik másik iránt érzünk. Végül pedig fölösleges egységfrontot kialakítanunk házastár sunkkal, mert azt gondoljuk, gondoljuk, h hogy ogy a gyerekek neveléséh nevel éséhez ez ez szükséges. szükséges. Arra  viszo  viszont nt nagy nagy szüks szükség ég va van, n, hogy hogy megta egtanu nulju ljuk k fe felis lism mer erni ni va valód lódii érzés érzésein einke ket. t. P.E.T.-csopo P.E.T .-csoportjainkban rtjainkban hasznosnak biz bizonyul onyultt az a néhány ábra, mely itt követ követ kezik: segít segí t felismerni az érzéseket, és azt, hogy mitől érzünk különböző külö nböző hely hely  zetekben különbözőképpen.  A SZÜLŐI E EL LFOGADÁS ÁB ÁBRÁJA Minden szül szülő ő ember, aki gyereke iránt kétfélekép kétfé leképpen pen érezhet: hol elfogadást,

rendelkezik. Elfelejtkezve saját emberi mivoltáról, sok szülő valóban megszű

hol el nem fogadást érez azzal kapcsolatban, amit a gyerek éppen épp en csinál. A gye

nik emberiegyik lenni lenni. Mármásik nem engedi me meg g ma magának, gának,szülőként hogy önm önmaga aga leg legyen yen - bárm bármit it is érezzen egyi k .vagy helyzetben. Mintha az lenne a kötelessé ge, hogy hogy valahogy valahogyan an jobb job b legyen, s nem csak egyszerű egyszerűen en ember.  A fe fele lelős lőssé ségn gnek ek ez a re rette ttene nete tess ter terhe he kom komoly kih kihívá íváss a szülőv szülővé éá áta tala laku kult lt em em  ber  ber szá szám már ára a. Ú Úgy gy ér érzi zi,, érzés érzései eine nek k mindi indig g köve követke tkezet zetes esek ekne nek k kell kell lenn lenniük iük,, min min dig szeretnie kell gyerekeit, feltétel nélkül elfogadónak és toleránsnak kell len nie, önző igényeit félre kell tennie, fel kell áldoznia a gyerekek kedvéért, min dig igazságosnak igazságosnak kell lennie lenni e - de legf legfőképpen őképpen azokat a hibákat nem szabad el követnie, amelyeket saját szülei követtek el őellene. Bármennyire érthetőek és tiszteletet parancsolóak is ezek a célkitűzések, a va lóságban inkább gyengítik, gyengítik, mint erősítik a szülői hatékonyságot. Elfelejt Elfelejtkezni kezni sa saját ját emberi emberi mivoltunkról ivol tunkról:: az első komoly hiba, am amit it szül szülőként őként elköv elkövethet ethetünk. ünk.  A sik siker eres es szülő szülő megen egenge gedi di magán gának, ho hogy gy ember ber legy legyen en - va való lódi di ember. ber. A hit hite e lességet és emberiességet emberiességet a gyerekek mélységesen becsülik szüleikben. Így fo galmaznak galmazna k például például:: „az apám egy  igazi  fej", „az anyám kedves ember". A ka  igazi jó  fej", maszkor mas zkor felé haladva esetleg esetleg azt mon mondják: dják: „A szülei szüleim m inkább barátaim, mint szülők. Jó feje fejek. k. Vannak Vannak hibáik, ahog ahogy y másoknak másoknak is, de én így sz szeretem eretem őket." Mit is mondanak ezek a gyerekek? Eléggé nyilvánvaló, hogy szüleikben em  beri  beri m mivo ivoltu ltuka katt szer szeret etik ik,, azt azt,, hogy n nem em ist isten enek ek.. Ar Arra ra re rea agáln gálna ak jól, jól, hogy e em m-

rek összes lehetséges vi selkedését viselkedését tehát  minda m indazt, zt,négyzetbe: amit elvben elvb en tehet vagy mondhat mon dhat - képzel képzeljük jük bele ebbe az  1.- ábrán látható

Nyilvánvaló, hogy bizonyos magatartását könnyű elfogadnom, mást .viszont már nem. Ezt a különbséget jól láttatja az a vonal, amellyel kettébontjuk a tégla lapot az elfogadás és el nem fogadás sávjára  (2. ábra). Ha a gyerek szombat délelőtt a tévét nézi, és én ezalatt kényelmesen el tudom  végezn  vég eznii a há házz k kör örül ülii te teen endő dőim imet et,, akko akkorr vvise iselke lkedé dése se nyilvá nyilvánv nvaló alóan an az el elfo foga gadá dáss sávjába esik. De ha ugyanezt ugyanez t úgy csinálja, hogy hog y a hangerőtől a falra mászom, ak kor tévénéző-viselkedése az el nem fogadás sávjába kerül nálam.

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A szülő szülő:: em embe ber, r, nem is iste ten n

 A g y e r e k e m összes lehetséges  v is e lk e d é s e

1. ábra

 

26

önmagukat önma gukat is, és hogy hog y önmaguk önmaguk iránti érzéseik érzései k eléggé függetl függetlenek enek mindattól, ami körülöttük körülö ttük történik. történi k. Mindannyian találkoztunk talál koztunk már ilyen emberekkel. És ha nem is mindig értjük, mitől lettek ilyenek, az biztos, hogy „elfogadó" embe reknek tartjuk őket. Jó velük vel ük lenni, az ember könnyen könny en megnyíli egnyí lik k előttük, elen gedheti magát, önmaga lehet. Más szülők viszont - mint hétköznapi emberek is - eléggé el nem fogadóak másokkal máso kkal szemben. Valahogyan nem tudják elviselni elvis elni a legtöbb legtö bb vis viselkedé elkedésmó smó dot, amivel amivel találkoznak. talál koznak. Amikor Amikor például szül szülői ői működésüket figyeljük, gyak ran nem is értjük, hogyan hogy an lehet ennyi - számunkra minden további nélkül nélk ül elfo

 A z e lf o g a d á s sávja  A z e l n e m f o g a d á s sávja

2. ábra Ez az elválasztó elválaszt ó vonal bizonyára minden szülőné szülőnéll máshová kerül. Van olyan anya, aki gyerekének igen kevés viselkedését érzi csak el nem fogadhatónak, és így gyakran vannak meleg és elfogadó érzései iránta  (3. ábra). Egy viszonylag

 A z e lf o g a d á s sávja

„elfogadó" szülő

 A z e l n e m f o g a d á s sávja

3. ábra Más anya esetleg sűrűn érzi elfogadhatatlannak gyereke viselkedését, és így csak ritkán vannak meleg, elfogadó érzései iránta  (4. ábra). Egy viszonylag „el nem fogadó" szülő

27

 A z e lf o g a d á s sávja  A z e l n e m fo g a d á s

sávja

4. ábra Hogy egy szülő szül ő m mennyire ennyire elfogadó egy gyerekkel szem szemben, ben, az részben a szülő személyiségétől függ. Vannak szülők, akik pusztán természetükből adódóan, könnyedén elfogadóak a gyerekek iránt. Az ilyen szülők érdekes módon általá  ban  ban is e elfo lfoga gadó dóak ak a azz embe embere rek k irá iránt nt.. Vagyis agyis az elfo elfoga gadá dás: s: személyisé élyiségje gjegyü gyük. k. Jelzi belső biztonságuka biztonságukat, t, maga agass tolerancias toleranciaszintjüket, zintjüket, azt a tényt, hogy szeretik

nem nem elfogadni. gadható gadha tó - viselkedést vi selkedést Magunkban talán azt mondjuk: „Ugyan m ár, hagyja békén a  gyerekeket, h hisz iszen en nem zavarnak senkit! senkit!" " Többnyire Többnyi re ezek azok az emberek, emberek, akiknek szigorú, merev elképzelései elképz eléseik k van nak arról, hogyan il illik lik viselkedni vi selkedni,, mi a helyes helyes,, és mi a helytele hely telen n - és nemcsak nemcsak a gyerekek kapcsán, hanem bárkire bárkire vonatkozóan. vonatkozó an. Az ilyen i lyen emberek társasá társaságá gá  ban vvaló alószí színű nűleg leg fe fesze szeng ngün ünk k - ta talá lán n mert ert k kéts étsége égeke kett éb ébre resz szte tene nek k ben bennü nünk nk,, va va  jon  jon el elfo foga gadn dnak ak-e -e.. Nemrég megfigyeltem egy anyát, aki két gyerekével vásárolt. Az én szemem  ben  ben a fiúk fiúk nagy nagyon onjól viselk viselked edte tek. k. Se Se nem nem tülek tüleked edte tek, k, sse e nem nem ok okoz ozta tak k gon gondo dott a körülöttük levőknek. Az anya mégis megállás nélkül utasításokat adott nekik, mit csináljanak és mit ne csináljanak: „Gyertek mellettem", mellett em", „Ne fogd a kocsit kocsit", ", „Állj félre, útban vagy", „Siessünk már", „Ne nyúlj hozzá", „Hagyd békén azt a zacskót". Úgy tűnt, hogy ez az anya semmit  sem  sem képes elfogadni abból, amit a gyerekei csinálnak.  Az el elfo foga gadá dáss és el n nem em fo foga gadá dáss sávj sávját át elvá elvála laszt sztó ó vona vonala latt ré rész szbe ben n a  szülő  sze  sze mélye szabja szabja meg, meg, de az elfogadás foka a gyerektől   is függ. Bizonyos gyerekek iránt nehezebb elfogadást érezni. Lehet, hogy számunkra túlzottan agresszívak,  vagy  vagy ttú úl akt aktíva ívak, k, talá talán n a küls külsej ejük ük nem nem von vonzó, zó, vagy vagy van vanna nak k olya olyan n tu tula lajd jdon onsá sága ga ik, amelyeket nem szeretünk. Az olyan gyereket például, aki betegségekkel kezdi életét, az elalvása küzdelem, sokat sír, vagy hasfájós, érthető módon ne hezebben fogadják el szülei.

 Az a gon gondo dola lat, t, m mel ely y sok, sok, szülő szülőkn knek ek sz szán ántt könyvbe könyvben n meg megta talá lálh lha ató tó,, és am amel ely y szerint a szülőnek egyformán elfogadónak kell lennie mindegyik gyerekével szemben, nemcsak hamis, hamis, de erős bűntudatot bűntudatot is ébreszt ébreszt azokban, akik nem egy formán form án éreznek gyerekeik iránt. A legtöbb legtöb b ember ember készségesen készségesen elismeri, hogy elfogadása nem egyforma a különböző felnőttekkel  szemben.  szemben. Miért lenne ez más képp a gyerekeinkkel?  Azt  Azt a tén tényt, yt, hog hogy y a gyere gyerek k szülői szülői el elfo foga gadá dásá sátt magá gán nak a gyerek gyerekne nek k a sajá sajáto tos s ságai befolyásolják, az 5.  ábra  szerint ábrázolhatjuk:

 

28

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A z e lf o g a d á s sávja

 A z e lf o g a d á s sávja

 A z e l n e m fo g a d á s sávja

 A z e l n e m fo g a d á s sávja

Szülő az A gyerekkel

Szülő a B gyerekkel 5. ábra

 Va  Van olya olyan n szü szülő lő,, akin akinek ek k könn önnyeb yebb b kislá kislány nytt elfo elfoga gadn dnia ia,, mint int kis kisfiú fiútt - va van, n, akinek fordítva. Sok szülőnek szülő nek nehezére esik elfogadni a nagyon m mozg ozgékony ékony gyereket.. Van, gyereket Van, akinek az önálló, kíváncsi, kívánc si, felfedezésre f elfedezésre éhes gyer gyerek ek elfogadása elfogadása megy nehezebben, mint a passzívabb, nagyobb függőséget igénylő gyereké. Is mertem olyan gyerekeket, akik annyira tetszettek nekem, hogy mindig úgy

 A szülő szülő:: ember ember,, nem nem ist isten en

 A szülő szülő rosszkedvű

29

 A z e lf o g a d á s sávja  A z e l n e m fo g a d á s sávja 7. ábra

 Az el elfo foga gadá dáss ér érzé zése se helyzetenként  is  is változik. vál tozik. Minden Minden szülő megfigyelheti ön magán, mennyive mennyivell kevésbé kevésb é elfogadó saj saját át gyerekével gyerekév el szemben, ha vendégség vendégség  ben  ben va vann nnak ak,, min mintt o otth tthon on.. És És hogy hogy ez az ot ottho thoni ni to tole lera ranc ncia ia milye ilyen n ugrá ugráss ssze zerű rűen en csökken, ha betoppannak a nagyszülők.  A gyere gyereke kek k gy gyak akra ran n nem nem is ér érti tik k, mié iért rt le lesz sz dühö dühöss a szülő szülő ugya ugyana nattó ttóll az asz szta ta li viselkedéstől a vendégek jelenlétében, ami máskor elfogadható a számára. Ezt a következetlenséget így rajzolhatjuk le  (8. (8.  ábra).

képzelt em, bármit el tudnék fogadni, amit csinálnak. De találkoztam sajno képzeltem, sajnoss olyanokkal is, akiknek már a puszta jelenléte is kellemetlen volt nekem, és leg többször elfogadhatatlannak éreztem a magam számára viselkedésüket.  Azmozdulatlan. elfo elfoga gadá dást st és Sok el ne nem m fo foga gadá st elv elvála álaszt sztó ólevo von nalró alrólfelfelé l azt azt ism tudnu tud nunk nk kell, ke ll,dául h hogy ogy nem tén tényez yező ődást befolyásolja vagy mozgását, ozgását, például pél a szülő lelkiállapota, vagy az a szituáció, amelyben szülő és gyerek éppen benne  va  van. n.  Am  Amikor ikor a szü szülő lő éppe éppen ne erő rőte telje ljesn snek ek,, egé egészs szség éges esne nek k és és bo bold ldog ogna nak k érzi érzi magát, gát,  va  valós lószín zínűle űleg g könn könnyen yen ér érez ez elfo elfoga gadá dást st gyerek gyereke e viselk viselked edés éséve évell sze szem mben. ben. V Vag agyis yis,, ha a szülő szü lő jól érzi érz i magá magát, t, jóban van magával, akkor kevesebb kevese bb dol dolog og zavarja majd abból, amit a gyerek épp csinál  (6. ábra).  A szülő szülő  jókedvű  jókedvű

 A z e lf o g a d á s sávja

 A z e l n e m fo g a d á s sávja 6. ábra

 A z e lf o g a d á s sávja

 A z e lf o g a d á s sávja

 A z e l n e m fo g a d á s sávja

 A z e l n e m fo g a d á s sávja

 A helyze helyzett

B helyzet 8. ábra

Két szülő jelenléte a családban még bonyolultabbá teszi az elfogadás képét. Először is, az egyik szülő többnyire eleve elfogadóbb, mint a másik.  A  Azz ötéve ötéves, s, élénk élénk,, erős erős J Jan ancs csii felk felka apj pja a a la labd bdát át a sszo zobá bába ban n, és bát bátyj yján ána ak passzolja. Az anyát zavarja zavarja ez, nem tudja elfogadni ezt a viselkedés vis elkedést, t, mert mert fél, hogy valamiben kárt tesz a szobában. Az apa viszont nemcsak elfogadja ezt a viselkedést, de még büszkén hozzá is teszi: „Nézd Jancsit! Micsoda labdaérzék! Láttad, hogy passzolta oda?"

De ha a szülő halálosan fáradt, kialvatlan, fáj a feje, vagy dühös magára, akkor nagyon sok minden zavarja majd abból, amit a gyerek körülötte körülöt te tesz (7. ábra).

Ráadásul a két szülő elfogadási vonala különböző időben mozdul le- és felfelé, a helyzettől és lelkiállapotuktól függően. Így nem várható el, hogy a gyerek vi selkedése mindig ugyanazt az érzést váltsa ki apjából és anyjából.

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A szülő szülő:: emb ember er,, nem nem iste isten n

 

30

 A KÖVETKEZETLENSÉG BIZTOSRA VEHET VEHETŐ Ő  A szül szülők ők követ követke kezet zetlen lensé sége ge tehá tehátt e elke lkerü rülhe lhete tetle tlen. n. Hog ogya yan n is leh lehet etne ne máské ásképp pp,, hiszen érzéseik napról napról napra, hely helyzetről zetről helyzetre, helyz etre, „gyerekről „gyerekről gyerekre" vál toznak. Ha megpróbálnának megpróbálnának köve következ tkezetese etesen n reagálni, reagálni, ezek a reakciók nem len nének valódiak. Az a hagyományos előírás, hogy a szülő mindenáron legyen következet követ kezetes es a gyer gyerekével ekével,, nem vesz tudomást arról, arról, hogy a gyerekek, a hely zetek és mama-papa a-papa is különb különbözőek, özőek, ráadásul emberi emberi llények. ények. Ez a tanács melles leg káros is, mivel arra indítja a szülőket, hogy vvalamit alamit megjátsszanak egjátsszanak:: olyan embernek mutatkozzanak, akinek az érzései mindig ugyanazok.

31

sosem találkoztam, aki „feltétel nélkül elfogadó" lett volna. Bár van olyan szülő, aki úgy tesz, mintha gyereke majd majd m minden inden viselke vi selkedését dését elfogadná, de tulajdon képpen ő is csak a „jó szülő" szerepét játssza. Az elfogadásuk bizonyos hányada hamis. Ami kívülről látszik ilyenkor, az elfogadónak tűnik, miközben az érzé sek nem azok   (9.  (9.  ábra). Elfogadás

Hamis Ham is elfogadás

NINCS SZÜKSÉG SZÜLŐI „EGYSÉGFRONTRA"  A köve követke tkezet zetes essé ségre gre vo vona natko tkozó zó taná tanács csot ot sok sok sz szül ülő ő úgy is ér érte tett tte, e, hogy hogy az anyá anyá nak és apán apának ak mindig ugyanazt kell éreznie, éreznie, és egy egységes séges frontot kell képvi képviselni selni ük a gyerekekkel szemben. szemben. Ez lehetetl lehetetlenség. enség. Mégis, a gyereknevelé gyereknevelésben sben ez az egyik legmakacsabb tévhit. E régi eszme szerint a szülőknek mindig fedezniük kell egymást a gyerek előtt, hogy azt hihesse, szülei pontosan ugyanazt érzik az adott viselkedés kapcsán. Nem beszélve a stratégia tisztességtelenségéről (ketten egy ellen szövetkez ni), ez az eljárás gyakran hamis ma magatartás gatartásra ra is kényszer kényszeríti íti az eg egyik yik szülőt. szül őt. Egy tizenhat éves kislány többnyire nem szokta olyan tisztán tartani a szobáját, ahogy ahogyan an ez a mama mércéjének megfelelne. megfelelne. Takarítási szokás szokásait ait a mama nem tud tudja ja elf elfogadni ogadni (az el nem fogadási sávjába kerülnének) kerül nének).. A papa  viszo  viszont nt elfo elfoga gadh dhat atóa óan n tiszt tisztán ának ak és kedv kedves esne nek k találj lálja a a szob szobát át.. Vagy Vagyis is ugyanaz a viselkedés az apánál az elfogadás sávjába kerül. Ha ilyenkor a mama megpróbálja megpróbálja rávenni az apát, hogy ugyanazt érezze, mint ő, hog hogy y így egységfrontot képezhessenek (azaz erősebben befolyásolhassák lányukat), akkor az apának hűtlenné kell válnia saját érzéseihez. Hatéves kisfiú kisf iú játék autóit gurigatja gurigatja,, és hangosabban berreg, mint amit ap apja ja el tudna viselni. visel ni. Az anyát vi viszont szont nem zav zavarja arja a zaj. Ö Örül, rül, hogy a gye rek végre önállóan önáll óan játszi játszik, k, nem úgy, mint egész nap, amikor amikor őt nyaggatta.  Az  Az ap apa a oda odalép lép a azz an anyá yáho hoz: z: „M „Mié iért rt nem nem cs csin inál álsz sz már va vala lam mit, it, hogy a abb bba a hagyja ezt a zajongást?" Ha az anya erre rávehető, valódi érzéseinek ellent mondóan kell viselkednie.  A HAMIS ELFOGADÁS Nincs olyan szülő, aki mindig minden gyerekviselkedésre elfogadást érezne. Bi zonyos magatartás az el nem fogadás sávjába kerül majd. Találkoztam olyan szülőkkel, akiknek az „elfogadási vonala" nagyon alacsonyan volt, de olyannal

El nem fogadás 9. ábra

Tegyük fel, hogy az anyát zavarja, hogy ötéves gyereke sokáig fenn van este. Másra lenne igénye, mondjuk, olvasni akar. Szíve szerint ezt tenné, és nem a gyerekkel töl töltené tené már már az időt. Talán az is zavarja, hogy így í gy rövid rövi d lesz az éjszaka a gyereknek, és másnap várhatóan nyűgös lesz. Esetleg attól is tart, hogy megfá zik a gyerek. Mégis, engedékeny elveit el veit követve, köv etve, ez az anya nemszív szívesen esen szem szem  besí  besíti ti gyerek gyerekét ét kö köve vetel telése éseive ivel. l. É Éss az ilyen szülő szülő nem nem te tehe hett más ást, t, mint int h hogy ogy ha ha mis elfogadást színlel. színl el. Megpróbál úgy viselkedni vi selkedni,, mint aki elfogadó a gyerek késői fennlétével, fennlété vel, holott valójában egyáltalán egyáltal án nemaz. Talán idegesíti, idegesí ti, ttalán alán dü hös, de mindenképpen kudarcot él át, át, mivel saját igényeit igény eit nem elégítheti elégí theti ki. Hogyan hat a gyerekre a hamis szülői elfogadás? Mint azt mindnyájan tud  juk,  juk, a gye gyere reke kek k bámul ulat atos osan an érzék érzéken enye yek k a feln felnőt őtte tek k viselke viselkedé désé sére re.. Má Márr-m már misztikusnak tűnik, tűnik, me mennyire nnyire megérzik megérzik szüleik szülei k valódi érzéseit: olyan nem szó  beli  beli üz üzen enete eteke kett fo fogn gna ak fe fell a viselke viselkedé désb sből, ől, mely melyek ekbő bőll követk következt eztetn etnii tudna tudnak ktudatosan vagy tudattalanul. Az a szülő szül ő például, aki valójában ingerült ingerül t és dü hös, önkéntelenül küld erről „küszöb alatti" jelzéseket: talán egy fintort, a szemöldök felhúzását, egy sajátos sajátos hanghordozást, bizony b izonyos os testtartást, vala mely arcizom feszességét veheti észre a gyerek. Ezeket Ezeket a jelzéseket a gyerekek gy erekek már egészen egész en kis korban felfogják, felfogják, mivel a tapasztalat arra tanította tanította őket, hogy h ogy a mama ilyenkor ily enkor nem egészen elfogadó el fogadó azzal, amit éppe éppen n csinálnak. Érzik a roszszallást - és abban a pillanatban úgy élik él ik meg, meg, hogy hog y a szülő nem szereti őket. Mi történik, ha az anya belülről el nem fogadást érez, de ig igyeksz yekszik ik elfogadást mutatni? muta tni? A gy gyerek erek ant antenn ennája ája mind mindkét két vi viselkedés selkedés jelzését veszi. vesz i. És eléggé össze össz e is zavarodik. „Vegyes üzenetet", ellentmon el lentmondásos dásos jelzéseket kap: az anya szavai szerint nem baj, ha fennma fennmarad, rad, visz v iszont ont a nem szóbeli jelek jel ek azt mond mondják, ják, hogy h ogy a

 

32

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

mama valójában valój ában nem örül neki neki.. A gyer gyerek ek csapdába kerül. Szeret Szeretne ne fennmarad ni, de azt is szeretné, sz eretné, hogy szeressék (elfogadják (elfogadják). ). Úgy látszik, mintha a mama elfogadná, hogy ő még nincs ágyban, de közben ott van ez a fintor az arcán... Most akkor mit csináljon?  Az ilyen csap csapdá dák k elég ko kom molya olyan n ves veszély zélyezt ezteti etik k a gyer gyerek ek le lelki lki eg egés észsé zségé gét. t. Mindannyian ismerjük, mennyire kínos érzés, amikor nem tudjuk, melyik vi selkedést válasszuk, mert a másik fél ellentmondásos üzeneteket küld. Tegyük fel, megkérdezzük a háziasszonyt, háziasszonyt, rágyújthatunk-e nála, és ő azt feleli, h hogy ogy nem bánja. De amint m meggyújtjuk eggyújtjuk a cigarettánkat, arckifejezése olyan olya n jel jelzése zése ket küld, amelyekből nemtetszésére következtetünk. következtet ünk. Mit lehet tenni ily ilyenkor? enkor? Megkérdezhetjük például, hogy: „Biztosan nem zavarja-e?" Vagy elolthatjuk a cigarettát, cigare ttát, miközben sér sértve tve érezzük ma magunka gunkat. t. Az is lehet, hogy végigszí végigszívjuk, vjuk,

 A szülő szülő:: embe ember, r, nem is iste ten n

33

„Ahányszor mezítláb ülök le az asztalhoz, a mamám olyan undorodós po fát vág, de sose szólna egy szót se." se ." „Az anyám szörnyű aranyos és megértő mindig, de tudom, hogy nem va gyok az esete. esete. Tulajdonképpen Tulaj donképpen a bátyám bátyámat at szereti, mert az jobban jobb an hason lít rá." Nyilvánvaló, hogy ha a gyerekek ilyesmiket éreznek, akkor a szüleiknek nem sikerült elrejteniük előlük valódi érzéseiket, hiába hitték így.  Olyan szoros és tartós viszonyban, amilyen szülő és gyerek között van, ritkán sikerül elrejteni a va lódi szülői érzéseket a gyerek elől.

 Amiko ikor te tehá hátt az „enge „engedé déke kenys nység" ég" szósz szószóló ólóii arr rra a pr prób óbál áltá ták k rá rábí bírn rnii a sz szülő ülőke ket, t, hogy - valóságos valós ágos érzéseiken érzés eiken jócs jócskán kán túl - elfogadást m mutassanak utassanak gyerekeik gyerekei k

de közben közb en érezzük, hogy viselkedés vis elkedésünk ünk nem tetszi tetszik k a háziass háziasszonynak. zonynak.  A gyerek gyerekek ek ugya ugyane nezt zt a di dile lem mmát élik élik át, át, val valah ahán ánys yszo zorr olya olyan n elfo elfoga gadá dáss ssal al ta ta lálkoznak, mely őszintétlennek bizonyul. Amelyik gyerek gyakran kerül ilyen helyzetbe, eljuthat ahhoz az érzéshez, hogy nem szeretik. Szintén gyakori kö  ve  vetke tkezm zmén ény, y, hogy hogy a gyere gyerek k pr prób óbál álga gatn tnii kezd kezdii a hatá határo roka kat, t, va vagyis gyis a szülői szülői re rea ak ciókat; lehet, hogy szorongóvá válik, esetleg biztonságérzete rend rendül ül meg stb.  Az  Az idők idők sorá során n arr rra a a meggyő eggyőződ ződés ésre re juto jutotta ttam m, ho hogy gy a azz zzal al a szül szülőve ővell a legn legne e hezebb boldogulni, aki szóban ugyan mézesmázos, „engedékeny", nem követe lőző, és úgy úg y tesz, mintha elfogadó lenne, de „küszöb „küszö b alatt" el nemfogadó üzene teket küld.  A ham hamis el elfo foga gadá dásn snak ak va van n egy súlyo súlyoss mellékk ellékköve övetke tkezm zmén énye ye is, is, am amely ely ho hossz sszú ú távon talán még inkább árt a kapcsolatnak. Ha a gyerek „vegyes" üzeneteket kap, lassacskán súlyos kétségei lesznek a szülő őszintesége és becsületessége felől. Azt tapasztalja, tapasztalja, hogy anyja gyakran mon mond d mást, mást, mint am amit it érez. Az il ilyen yen szülővel szemben a gyerek valószínűleg bizalmatlan lesz. íme néhány idevágó érzés, melyet kamaszok meséltek nekem: „A mamám olyan oly an megjátszós. Bűbájnak muta mutatja tja ma magát, gát, p pedi edig g egyál egyáltal talán án nem az." „Sose lehet a szülei sz üleimben mben bízni bízni,, mert még ha nem is mond ondják, ják, akkor is tu dom, hogy egy csomó dolog nem tetszik nekik, amit csinálok." „Néha nyugodtan mászkálok a városban, mert azt hiszem, a szüleimnek szül eimnek mindegy, mikor érek haza. Aztán ha ez túl késő nekik, másnap nem is szól nak hozzám." „Az én szüleim egyáltalán nem szigorúak. Elég sok mindent csinálhatok, amit amit akarok. De én pontosan tudom, mi az, am amii nem tetszik nekik. nek ik.""

iránt, nemcsak a szülő-gyerek kapcsolatnak ártottak ezzel, hanem a gyerekek számára is komoly pszichológiai veszélyt teremtettek. A szülőknek meg kell ér teniük, hogy hog y jobban jobb an tetszik, ha nem próbálják elfogadásuk elfogadásukat at valóságos valóság os érzései ken túl kiterjeszteni. Sokkal szerencsésebb szerencsésebb,, ha a szülő felismeri, mikor nemérez éppen elfogadást, és nem tesz úgy, mintha érezne. LEHET-E ELFOGADNI A GYEREKET, DE A VISELKEDÉSÉT NE NEM? M? Nemtudom, honnan származik ez a gondolat, de nagyon elterjedt és sokak szá mára vonzó vonz ó - különösen külön ösen azok a szülők szeretik, szeretik, akiket ugyan ugy an az „engedékeny ség" szószólói befolyásoltak, de ahhoz azért elég őszinték magukhoz, hogy fel ismerjék: nem mindig tudják elfogadni gyerekeik viselkedését. Úgy gondolom, hogy ez egy e gy másik ham hamis is és ártalmas elképzelés elképzel és - valami, valami, ami megakadályozza, hogy a szülő őszinte ősz inte legyen. legy en. És bár kétségtelenül me megszabad gszabadította ította a szülőket né mi bűntudattól, bűntudattól , amit azért éreztek korábban, mert nem tudtak teljes elfogadást mutatni, muta tni, mégis, ez a gondolat is sokat ártott a szülő-gyerek szülő-gyerek kapcsolatnak. Ez ugyanis szakmailag szentesítette a szülői tekintély és hatalom bevetését,  va  vala lahá hány nysz szor or a sszü zülő lő korlá korláto tok k kö közé zé aka akart rta a sz szor oríta ítani ni a gy gyer erek ek őt za zava varó ró vis viselk elke e dését. A szülők ezt úgy értelmezték, hogy teljesen helyénvaló, ha ellenőrzünk, korlátozunk korláto zunk,, ti tiltunk, ltunk, követelünk vagy megvonunk, feltéve hogy ezt olyan ügyesen tesszük, hogy a gyerek ne önmagát  érezze  érezze elutasítva, csupán a viselke dését. Ez a dologban az álságos. Hogyan fogadhatja el az ember a gyerekét függetlenül, sőt ellentétben azzal az el nem fogadással, fogadással, amit éppen visel vi selkedésé kedésével vel sszemben zemben érez? Hát Hát mi a „gye rek", ha nem a viselkedő gyerek, aki meghatározott pillanatban meghatározott módon cselekszik ? A szülőnek csak ezzel a viselkedő gyerekkel kapcsolatban  vann  vannak ak - e elfo lfoga gadó dó vagy vagy el nem nem fo foga gadó dó - érzé érzése sei, i, n nem em pe pedi dig g egy egy o olya lyan n elv elvon ontt ffo o galommal kapcsolatban, amit „Gyerek"-nek hívunk.

 

P.E.T. A szülői sz ülői eredményesség tanulása

 A szül szülő: ő: embe ember, r, nem isten

Biztos vagyok benne, hogy a gyereknek a maga szempontjából teljesen azo nos a kettő. Ha például azt érzékeli, hogy nem vagyok elfogadó, amikor piszkos cipőjét felteszi új díványomra, kötve hiszem, hogy eljutna ahhoz a magas szintű következtetéshez, hogy bár én nem szeretem a „lába a díványomon" viselke dését, de ettől függetlenül nagyon is elfogadom őt mint embert. Éppen ellenke zőleg - egész biztosan érzi, hogy éppen amiatt, amit ebben a pillanatban, egész emberként   csinál,  egyáltalán nem érzek elfogadást  iránta.  Azt megértetni egy gyerekkel, hogy őt ugyan elfo elfogad gadjuk, juk, de ami amitt csinál, azt

Röviden: a szülők   emberek, nem pedig istenek. Nem kell sem feltétel nélkül, sem következetesen elfogadónak lenniük. Azt sem kell tettetniük, hogy elfoga dóak, amikor nem így van. Igaz ugyan, hogy a gyerekek jobban szeretik, ha el fogadják őket, de nagyon ügyesen tudnak bánni szüleik el nem fogadó érzései  vel is, ha ezekről ezekről világos és őszinte közlést kkapnak. apnak. Ez ne nemcsa mcsakk a gyerek boldo gulását könnyíti meg, hanem abban is segít, hogy szüleit igazi embereknek lát hassa: megérthető, emberi lényeknek, akikkel szívesen tart fenn kapcsolatot.

34

35

nem - még ha a szülő képes is lenne ezt a két dolgot elválasztani -, legalább olyan nehéz, mint például azt elhitetni vele, hogy a verés, amit épp kapott, „jobban fájt szüleinek, mint neki magának".  Az, hogy a gyerek egészében elutasítottnak érziérzi-ee ma magát gát,, főleg attól fü függ, gg, mi lyen gyakran ütközik viselkedése vi selkedése elutasításba elutasításba.. Ha a szülő nagyon sok mindent elfogadhatatlannak talál abból, amit gyereke tesz és mond, akkor óhatatlanul azt a mély érzést alakítja ki benne, hogy ő maga elfogadhatatlan. Ugyanígy: azok a szülők, akik sok mindent elfogadnak abból, amit gyerekeik tesznek vagy mondanak, valószínűleg olyan gyerekeket nevelnek így, akik elfogadhatónak érzik magukat.  A legjobb, legjobb, ha bevall bevalljuk juk önmagu önmagunknak nknak (és gyerekünknek), hogy nem tudjuk őt elfogadni, amikor bizonyos dolgokat, bizonyos módon, bizonyos időben tesz  vagy mond. A gyerek így meg megtan tanulja ulja,, hogy nyitottnak és őszintének lásson minket, mivel valódiak, „hitelesek" vagyunk. Ráadásul, ha azt mondjuk a gyereknek, hogy „téged elfogadlak, de ezt most hagyd abba", ezzel semmit sem enyhítettünk az ilyenfajta hatalomgyakorlással kapcsolatos érzésein. A gyerekek gyűlölik a szülői korlátozást, tiltást, megvo nást, bármilyen magyarázat kísérje is. A „korlátozás"-ra valószínűleg visszavág a gyerek: ellenáll, lázad, hazudik vagy megsértődik. Mellesleg vannak sokkal hatékonyabb módszerek is, amelyek segítségével a gyerekeket a minket zavaró  viselkedés megvált megváltoztatás oztatásaa felé befolyá befolyásolhat solhatjuk. juk. MILYEN AZ „IGAZI" SZÜLŐ?  Az elfogadást elfogadást bemutat bemutatóó ábrá ábráink ink segítenek megérte megérteni ni ember emberii érzéseinket és azo kat a körülményeket, melyek tovább módosítják ezeket az érzéseket. Az őszinte szülő óhatatlanul érez elfogadást is és el nem fogadást is gyerekei iránt; sőt még ugyanarra a viselkedésre sem reagál különböző időben feltétlenül egyformán. Fölösleges (és lehetetlen) elrejteni valódi érzéseit; el lehet fogadni azt a tényt is, hogy bizonyos viselkedés elfogadható az egyik szülő számára, de a másikuk szá mára nem az; azzal is érdemes szembenézni, hogy a két szülő eltérő elfogadást érez valamennyi fiával-lányával szemben.

 

36

Hogyan figyelj figyeljünk ünk gyerekünkre, hogy megnyíljon el előttünk? őttünk?

37

 nem is veszélytelen. Így aztán sok szülő mulaszt el számtalan alkalmat, ami sőt  sőt  nem

3. Hogyan figyeljünk gyerekünkre, hogy megnyíljon előttünk? - Az elfogadás elfogadás nyel nyelve ve

kor gyerekének segíthetne saját problémáiban. Miért „iktatja ki" oly sok gyerek a szüleit mint segítségforrást? Miért nem be szél velük többet azokról a dolgokról, amik igazán bántják? Miért csak olyan kevés szülőnek sikerül sikeresen fenntartania segítő kapcsolatát gyerekeivel? És miért van az, hogy a gyerekek sokkal könnyebben beszélnek a pszicholó gusokkal, mint saját szüleikkel? Mit tesz a pszichológus másként, ami alkalmas sá teszi őt arra, hogy segítő kapcsolatot alakítson ki a gyerekekkel?

Egyik pszichoterápiás óránk óránk végén, már már kifelé menet, az egyik tizenöt ééves ves kis lány azt mondta nekem: „Jó érzés, hogy van kivel beszélni arról, hogy valójában mit érzek. Még soha senkivel nem beszéltem ilyesmiről. A szüleimmel sosem tudnék így  beszélgetni." Egy tizenhat éves, iskolában bukdácsoló fiú szülei pedig ezt kérdezték: „Hogy tudnánk elérni, hogy Feri bízzon bennünk? Sose tudjuk, mire gondol. Tudjuk, hogy nem boldog, de fogalmunk sincs, hogy mi zajlik ben Az a tizenhárom éves, okos és csinos kislány, akit közvetl közvetlenül enül otthonról való elszökése után hoztak el hozzám, a kkövetk övetkező ező sokatmondó leírást adta az an anyjá yjá  val való kapcsolatukról: „Eljutottunk odáig, hogy már a legapróbb dologban sem bíztunk egy másban... mint például az iskola. Ha például egy dolgozat után úgy érez tem, nem sikerült, mondtam neki, hogy nem ment túl jól. És akkor azt kér dezte: „De hát miért nem?", és dühös lett rám. Úgyhogy most már csak ha zudok. Nem szeretem, hogy hazudok, de kezdem megszokni. A végén már olyan volt, mintha két teljesen különböző ember beszélgetne, egyikünk sem mutatta ki, mit érez, mit gondol  valójában." Ezek egyáltalán nem szokatlan példák arra, hogyan „húzzák le a redőnyt" szüleik előtt a gyerekek, ha nem akarják elmondani, ami valójában zajlik ben

 Az elmúlt években év ekben megszületett néhány válasz ezekre a kérdésekre. A kuta tások és klinikai tapasztalatok nyomán lassacskán kezdjük érteni a hatékony, segítő kapcsolathoz szükséges alkotóelemeket. Ezek közül talán a legdöntőbb az elfogadás nyelve.  A  AZ Z E L F O G A D Á S V A R ÁZ S E R EJ E Ha képesek vagyunk egy másik ember iránt őszinte elfogadást érezni és ezt ki mutatni, ezzel hatalmas segítő tényezővé válunk a számára. Az, hogy olyannak fogadjuk őt el, amilyen, komolyan elősegíti, hogy a kapcsolatban fejlődhessen, előreléphessen, előnyére változzon, megtanuljon problémákat megoldani, az érzelmi egészség irányába mozduljon el, termékenyebb, alkotóbb legyen, és  belső lehetőségeit jobban megvalósíthassa. Hiszen az élet egyszerű egyszerű,, de gyönyö rű paradoxonja: ha úgy érezzük, hogy valaki őszintén elfogad olyannak, ami lyen vagyok, akkor máris hajlandó vagyok elmozdulni e pontról: elgondolkoz ni, hogyan szeretnék megváltozni, fejlődni, mássá válni, még inkább azzá, ami  vé válnom csak lehetséges.  Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, talaj, mely lehetővé teszi, hogy a kis mag olyan gyönyörű virággá fejlődjön, amilyenné belső lehetőségei csak enge dik. A talaj kioldja a mag fejlődési képességét, de ez a képesség maga benne rejlik a magban. Csakúgy, mint a magban, a gyerekben is tökéletesen benne rejlik a fejlődés képessége. Pusztán az elfogadás - mint a termékeny talaj -  képessé teszi őt belső lehetőségeinek megvaló megvalósításár sítására. a. Miért olyan döntő a szülői elfogadás a gyerek életében? Ezt nem minden szü lő érti. érti. A legtöbb ember abban a hitben nevelkedett, hogy ha egy gye gyereket reket elfo gadunk olyannak, amilyen, akkor olyan is marad. így hát a leginkább azzal se gíthetjük fejlődését, ha megmondjuk neki, mi az, amit  nem fogadunk el belőle. Ennek következtében a legtöbb szülő az el nem fogadás  nyelvére  nyel vére támaszkodik legerősebben, bízva abban, hogy ez segíti legjobban gyerekei fejlődését. Az a talaj tehát, amelyet a legtöbb szülő gyereke fejlődése számára készít, gazdagon meg van hintve hintv e értékeléssel, íítélkezéssel, télkezéssel, kritikáva kritikával, l, prédiká prédikálássa lással, l, mora moralizálás lizálás--

nük. Sok gyerek tapasztalja, hogy a szülőknek mesélni semmi jóra nem vezet,

 

38

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan figyeljünk gyerekün gyerekünkre, kre, hogy megnyíljon előttünk?  

sal, figyelmeztetéssel és parancsolással - kimondva azt az üzenetet, hogy nem fogadjuk el a gyereket olyannak, amilyen. Emlékszem egy tizenhárom éves kislány szavaira, aki éppen akkoriban kez dett lázadni szülei értékrendje és mércéi ellen:

sét, olyan eszköz birtokába jut, mely megdöbbentő hatásokat eredményezhet. Hozzájárulhat például ahhoz, hogy a gyerek megtanulja önmagát szeretni és el fogadni, hogy bizonyos önbecsülést szerezzen; nagyban elősegítheti, hogy ge netikailag adott képességeit kibontakoztassa, és jobban megvalósítsa önmagát. Felgyorsíthatja önállósodását: a függőségtől az önirányításig. Segíthet abban, hogy megtanulja önmaga megoldani azokat a problémákat, amelyekkel az élet óhatatlanul szolgál, és megadhatja azt az erőt is, mellyel már elboldogul a gye

„Olyan sokszor mondják nekem, hogy milyen rossz vagyok, és milyen  buta ötleteim vannak, vannak, és mennyire nem lehet bennem megbízni, hogy hog y csak azért is egyre több dolgot csinálok úgy, ahogy nem szeretik. Ha úgyis úgy gondolják, hogy buta vagyok és rossz, akkor nyugodtan csinálhatom is így a dolgaimat." Ez az éles eszű kislány elég bölcsen rálátott a régi receptre: „Mondd el a gye reknek elég sokszor, milyen rossz, és így biztosan azzá is válik." Gyerekek gyakran alakulnak olyanná, amilyennek szüleik mondják őket.  Az el nem fogadás nyelvének van más hatása hatása is: elfo elfordít rdítja ja a gyerekeket szüle iktől. Megtanulják, hogy ne meséljenek a szülőknek, mert sokkal kényelme sebb, ha megtartják maguknak problémáikat és érzéseiket.  Az elfogadá elfogadáss nyelvére viszont kinyílnak a gyerekek. Könnyen mesélnek ér zéseikről, gondjaikról. Pszichológusok bizonyították, milyen nagyszerű ereje  van az ilyen elfogad elfogadásnak ásnak.. Azok a terápiá terápiáss szakem szakemberek berek a leghatékonyabbak, akik igazi elfogadást sugároznak a segítségért hozzájuk fordulók felé. Ezért hal lani gyakran, amikor valaki terápiájáról számol be, hogy ott bármiféle megítéltetéstől mentesnek érezte magát; hogy átélte azt a szabadságot, mellyel a leg rosszabbat is képes volt magáról könnyedén elmesélni terapeutájának; úgy érezte, mindegy, mit mond vagy érez, pszichológusa elfogadja őt. Ez az elfoga dás az egyik legfontosabb hajtóereje a terápiákban bekövetkező belső változás nak, fejlődésnek. Ugyanebből a forrásból tudjuk azt is, hogy az el nem fogadás  viszont  viszont bezárkó zásra és védekezésre indítja az embert, rossz érzést kelt, elveszi a kedvét attól, hogy beszéljen vagy magába nézzen. Ahhoz tehát, hogy a pszichológus sikeres legyen a hozzá fordulók fejlődésének-változásának elősegítésében, többek kö zött arra van szükség, hogy kapcsolatukban fel se merüljön az el nem fogadás; sőt az elfogadás nyelvét úgy kell beszélnie, hogy a másik ezt őszintének is érez hesse. P.E.T.-tanfolyamaink bizonysága szerint a szülőknek ugyanazokat a készsé geket meg lehet tanítani, amelyekkel a pszichoterápia szakemberei dolgoznak. Ezek a szülők már sokkal ritkábban küldenek el nem fogadást közlő üzenetet, és az elfogadás nyelvét bámulatos szinten képesek elsajátítani.  Amint a szülő megt megtanul anulja ja szavakk szavakkal al kifejezn kifejeznii a gyerek iránt irántii elfogad elfogadás ás érzé-

39

rek- és kamaszkor szokásos csalódásai és fájdalmai között.  Ám az az elfoga elfogadás dás sok sok-sok -sok kih kihatás atásaa közül egyik sem olyan fontos fontos,, mint az az,, hogy a gyerek   szeretve  érzi magát. Mert elfogadni valakit „olyannak, amilyen", az tényleg a szeretet megnyilvánulása. És elfogadva lenni annyi, mint szeretve len ni - így érezzük. A pszichológiában csak nemrég ismertük fel, milyen hatalmas erő az az érzés, hogy szeretnek: elősegíti test és lélek növekedését, és talán a leg hatékonyabb gyógyító erő a testi-lelki sérülések behegedéséhez.  AZ ELFOG ELFOGADÁS ADÁST T KI IS KEL KELL L MUTA TNI Más dolog elfogadást érezni egy gyerek iránt, és más ezt az elfogadást érezhető  vé tenni a számár számára. a. Ha a szülői elfogadás nem jut el a gyerekhez, akkor hatása sem lehet rá. A szülőnek meg kell tanulnia úgy „szemléltetni", közölni elfog dását, hogy ezt a gyerek érezze is. Ehhez sajátos készségekre van szükség. Pedig a legtöbb szülő úgy gondolko zik az elfogadásról, mint valami passzív dologról - mint egy lelkiállapotról, egy  beállítódás  beállí tódásról ról vagy érzésről érzésről.. Igaz, az elfogad elfogadás ás err erről ől a tá tájékr jékról ól szá szárma rmazik, zik, de ah hoz, hogy hatékony befolyásoló erőt nyerjen, aktívan kell közölni, kimutatni. Soha nem lehetek addig biztos a másik ember elfogadásában, amíg valamikép pen nem fejezi ki felém.  A hivatásos pszichoterapeuta, pszichoterapeuta, akinek segítői hatékonysága oly nagymért nagymérték ék  ben függ az elfogadá elfogadáss kimu kimutatás tatásának ának képességétől, éveken át tanulj tanuljaa e beál beállí lí tottság gyakorlati részét, miközben saját kommunikációs szokásait formálja.  A hivatásosak tehát hosszú képzés és gyakorlás során szerzik szerzik meg az elfogadás kimutatásának sajátos készségeit. Segítségük hasznos volta azon múlik majd, amit   mondanak.  A beszéd gyógyíthat, és építő változásokat segíthet elő. De nem akármilyen  beszéd.  beszé d. Ugyanez érvényes a szülőkre.  Ahogy   beszélnek gyerekeikhez, azon múlik, hogy hasznos-e vagy romboló a hatásuk. A hatékony szülőnek - csakúgy, mint a hatékony terapeutának - meg kell tanulnia közölni-kimutatni elfogadását, és ehhez ugyanazokat a kommunikációs készségeket kell elsajátítania. Tanfolyamainkon a szülők néha gyanakodva kérdezik: „Meg tudja egy ma-

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan figyeljünk gyerekünkre, hogy megnyíljon előttünk? előtt ünk?

gamfajta laikus szülő tanulni azokat a készségeket, amiket pszichológusok hasz nálnak?" Harminc évvel ezelőtt azt mondták volna: „Nem." De P.E.T.-csoport  jaink bebizonyították, hogy maj majdne dnem m minden szülő meg tudja tudja tanulni, hogyan  válhat gyerekének hatékony segítőjévé. Ma már már tudjuk, tudjuk, hogy nem a pszicholó

 AZ ELFOGADÁ ELFOGADÁS S KIMUTATÁSA KIMUTA TÁSA „BE „BE NE M AVATKOZÁS" RÉVÉN RÉVÉN  A szülő azzal is kimutatha kimutathatja tja elfogadá elfogadását, sát, hog hogyy nem avatkozik bele a gyerek te  vékenységébe.  vékenysé gébe. Vegyünk példaként egy gyereket, aki a parton homokvárat épít.  Az a szülő, aki eközben távol tartja tartja magát magát a gyerektől, és csak sa sajá játt dolgával tö

40

41

giai ismeretek és az emberi természet intellektuális megértése tesz valakit jó pszichológussá, hanem főként az, hogy megtanulja, hogyan lehet „építő" mó don beszélgetni emberekkel.  A pszichológusok ezt „gyógyító „gyógyí tó kommunikációnak" nevezik, amin azt kell érteni, érten i, ho gy bizonyos t ípusú üzenetek terápiás, terápiás, azaz gyógyít ó hatással hatással vannak az emberekre: javítják a közérzetüket, arra serkentik őket, hogy megszólalja nak, nak, segítik kifejezni érzéseiket, érzéseiket, fokozzák önbecsülésüket, csökkentik a fenye getettség és félelem érzését, előmozdítják a fejlődést, a konstruktív változást.  Van olyanfajta olyanfajta beszélgetés is, amely nem gyógyító, gyógyí tó, hanem romboló hatású.  Az ilyen üzenetek könnyen keltik az emberben azt az érzést, érzést, hogy ítélkeznek fölötte, hogy bűnös; ezek elbátortalanítják abban, hogy őszintén kifejezze érzé seit, fenyegetőek, értéktelenségérzést, alacsony önbecsülést alakítanak ki ki,, gá tolják a fejlődést és a pozitív változásokat, mivel arra kényszerítik az embert, hogy egyre erősebben védelmezze jelenlegi önmagát. Igaz, hogy elvétve léteznek olyan szülők, akik „ösztönösen" rendelkeznek ezzel a terápiás készséggel, de a többségnek előbb le kell szoknia romboló hatá sú beidegződéseiről a gyerekekkel való érintkezésben, hogy azután megtanul hassa a hasznosabb módszereket. Ebben a folyamatban először is szembesülni ük kell tipikus kommunikációs szokásaikkal, hogy láthassák, milyen módon romboló, „nem terápiás", ahogy beszélnek. És ezután kell megtanulniuk a gye rekekre való reagálás új módjait.  A Z E L F O G A D Á S KÖ ZLÉS ZL ÉS E S ZA V A K N É L K Ü L Közölhetünk valamit szavakkal (azzal, amit mondunk), de üzenhetünk szavak nélkül is (nonverbálisan). A nonverbális üzeneteket gesztusaink, testtartá sunk, arckifejezésünk vagy más viselkedéselem közvetíti. Ha úgy mozgatjuk kezünket, hogy tőlünk távolodjon, és a gyerek felé közeledjen, miközben te nyerünk kifelé mutat, akkor ezt a gesztust a gyerek valószínűleg val ószínűleg úgy értelmezi, hogy „Menj el!" vagy „Menj innen!" vagy „Most nem akarom, hogy zavarj!". De ha tenyerünket magunk felé fordítjuk, és a kézmozdulat saját testünkhöz közelítő, akkor ezt az üzenetet nyilvánvalóan úgy értelmezi a gyerek, hogy „Gyeree ide!", „Gyere közelebb" „Gyer közele bb" vagy „Szeretném, „Szeretném, ha itt lennél velem". Az első gesztus el nem fogadást, a második elfogadást üzen.

rőd rődik, ik, lehetővé lehe tővé téve tév e ezzel, hogy a gyerek elköv ethesse a maga hibáit, és a sajá sajátt  vártervét valósítsa meg (amely talán  vártervét talán egyáltalán nem hasonlít ar arra ra,, amilyenné a szülő építené, sőt talán nem is igen várszerű...) - szóval ez a szülő szavak nélkü li üzenetet küld elfogadásáról.  A gyerek azt érzi így, í gy, hogy „amit „amit most csinálok, csinálok, az rendben van", „várépítő  viselkedésem elfogadott", „anyukám elfogadj elfogadja, a, ami amitt most csinálok éppen".  Az, hogy távol tartjuk tartjuk magunkat magunkat attól, amivel a gyerekünk g yerekünk épp foglalatosko foglalatosko dik, nagyszerű módja az elfogadás szavak nélküli közvetítésének. Számtalan szülő nem is veszi észre, milyen gyakran küld gyerekeinek el nem fogadó üze netet pusztán azáltal, hogy beavatkozik, társul, ellenőriz, csatlakozik... A fel nőtt nagyon gyakran megakadályozza, hogy a gyerek csak úgy „legyen": nem tiszteli magánterületként a gyerekszobát, és faggatózásával faggatózásával betolakszik a gye rek legsajátabb gondolatai közé, meghiúsítva bármiféle különállást. Mindez elég gyakran a szülő saját félelmeiből, szorongásából, bizonytalanságérzéséből fakad.  A szülők azt akar akarják ják,, hogy a gyerek okuljon („ („Láto Látod, d, így kell egy igazi várnak kinéznie!"). Zavarja őket, ha a gyerek hibát csinál („Építsd a várat távolabb a  víztől, hogy a hullám ne mossa mossa el a falait!"). falait!"). Fontos ne nekik, kik, hogy hog y büszkék lehes senek a gyerek teljesítményére („Nézzétek meg ezt a gyönyörű várat, amit a mi Julink épített!"). Ráerőltetik a gyerekre saját merev, felnőtt elképzeléseiket ar ról, mi helyes, és mi helytelen („Nem kellene egy árok a vár köré?"). Ki nem mondott ambícióik vannak gyerekeik számára („Soha semmit se fogsz megta nulni, ha egész délután ezzel szöszmötölsz"). Rettentően foglalkozt foglalkoztatja atja őket, mit gondolnak mások az ő gyerekeikről („Ez a vár nem olyan jó, mint amilyet te ké pes vagy építeni"). És érezni akarják, hogy a gyereknek szüksége van rájuk („Majd Apuci segít"), és így tovább, és így tovább. Ha tehát semmit sem teszünk, amikor a gyerek el van foglalva valamivel, vilá gosan kifejezheti neki, hogy elfogadjuk. Az a tapasztalatom, hogy a szülők elég ritkán engedik meg gyerekeiknek ezt a különállást. Meg lehet érteni egyébként, egyébk ént, hogy ez az „El a kezekkel!" magatartás nem is olyan könnyű. Emlékszem, mennyire meg voltam bántva, amikor lányunk első fiú-lány  bulija előtt közölte, mennyire nincs szüksége az én nagyszerű, sziporkázó  bulija ötleteimre a vendégei vendég ei szórakoztatásához. szórakoztatásához. Igazán rosszkedvű lettem, l ettem, amikor kérte, hogy maradjak távol, és csak bizonyos idő elteltével voltam képes

 

42

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

felfogni, hogy viselkedésem tulajdonképpen el nem fogadást közvetített: „Magadtól nem tudnál egy jó bulit összehozni", „Nem bízom az ítéleted  ben", „Nem vagy t ökéletes háziasszony", „Le „Lehet, het, hogy hibát követsz majd majd el", „Nem szeretném, hogy a buli kudarcba fulladjon" stb.  AZ ELFO ELFOGADÁ GADÁS S KIMUTATÁSA PASSZ PASSZÍV ÍV FIGYE FIGYELEM LEMMEL MEL Semmit sem mondani - szintén érthető üzenet lehet elfogadásunkról. A csend (a „passzív figyelem") jól közvetítheti a másik ember számára, hogy őszintén el fogadjuk. Tudják is ezt, akik hivatásból segítenek másokon, és bőségesen hasz nálják is a csendet beszélgetéseik során. Pszichológussal vagy pszichiáterrel  való első találkozásukról találkozásukról sokan így számolnak be: „Nem mondott semmit, semmit, csak én beszéltem." Vagy: „Elmondtam neki az összes rémséget magamról, de még csak nem is kifogásolt semmit." Vagy: „Azt hittem, semmit sem tudok majd mondani neki, de végigbeszéltem az egész órát." Ezek az emberek tulajdonképpen azt az - első - élményüket írják le, amikor  valaki pusztán  meghallgatta őket,  odafigyelt   rájuk. Csodálatos élmény, amikor  valakinek a csendje azt az érzést váltja ki belőlünk, hogy elfogad elfogad.. Semmit Semmit sem mondani tehát nagyon is sokatmondó lehet, mint az itt következő, apa és gimna zista lánya közötti beszélgetésben is látható: GYEREK: Ma leküldtek az igazgatóiba. SZÜLŐ: Igen? GYEREK: Aha. A földrajztanár azt mondta, túl sokat beszélgetek. SZÜLŐ: Értem. GYEREK: Nem bírom ezt a vén múmiát. Egész idő alatt arról beszél, hogy mennyi gondja van az unokáival, és elvárja, hogy minket ez érdekeljen. Dög unalom, el se tudod képzelni. SZÜLŐ: Ühm. GYEREK: Az ember nem ülhet ott egész órán úgy, hogy nem csinál semmit! Meg is őrülnék. Mi ott a Zsófival együtt ülünk, és hecceket csinálunk, amikor a pofa beszél. Ennél rosszabb tanárt el se tudnál képzelni. Olyan dühítő, amikor az embernek vacak tanára van. SZÜLŐ: (csend): GY GYER EREK EK:: Jó tanárnál én dolgozom, de olyano olyanoknál, knál, mint ez a földrajzos is, nnem em tanul az ember semmit. Miért engedik az ilyen mukikat tanítani? SZÜLŐ: (vállát vonja) GYEREK: Azt hiszem, jobb, ha hozzászokom. Az ember nem kap mindig jó ta nárokat. Több a rossz tanár, mint a jó. És ha hagyom, hogy a rosszak lehúzza nak, nem lesz meg a pontszámom a felvételihez. Azt hiszem, magamnak ártok.

Hogyan figyeljünk gyerekünkre gyerekünkre,, hogy megnyíljon előttünk?

43

Ez a kis epizód elég világosan mutatja a csend értékét, jó hatását. A szülő paszszív figyelme tette lehetővé, hogy a gyerek elmozduljon a holtpontról, a kikül dés puszta közlésétől: elmondhatta, miért kapta a büntetést, könnyíthetett el lenséges érzésein a tanárral szemben, gondolkozhatott rajta, milyen következ ménye lehet, ha továbbra is így reagál a rossz tanárokra, végül pedig eljuthatott ahhoz az önálló következtetéshez, hogy önmagának árt leginkább ezzel a maga tartással. Ilyen nagyon rövid idő alatt is, míg ez a gyerek  elfogadva érezhette ma gát, fejlődött, alakult. Szabad volt kifejeznie érzéseit, és segítséget kapott ahhoz, hogy belekezdjen egy problémamegoldásba, amit ő kezdeményezett. Eközben saját maga talált rá egy konstruktív megoldásra, még ha nem is feltétlenül a vég legesre.  Az apa csendje serkentette a „fejlődé „fejlődésnek snek e pillanatá pillanatát", t", ezt az apró előrelé pést, melyben a személyiség az önmaga választott választottaa változás felé haladt haladt.. Milyen elszomorító lenne, ha az apa elmulasztotta volna az alkalmat, hogy hozzájárul  jon gyereke fejlődéséhe fejlődéséhezz - ha beavatkozott volna a ki kislány slány kommun kommunikációj ikációjába, ába, például ilyen tipikus, el nem fogadó reakciókkal: „Micsoda? Leküldték az igazgatóiba? Te jó isten!" „Ebből, remélem, tanultál!" „Nem ilyen rossz azért az a földrajztanár!" „Muszáj, drágám, hogy önfegyelmet tanulj!" „Jobban jársz, ha megtanulsz alkalmazkodni, bármilyen is a tanár." Mindezek az üzenetek (és hasonlók, amelyeket a szülők ilyesfajta ilyesfajta helyzetek  ben küldeni szoktak) nemcsak el nem fogadást közvetítettek volna, de meg is akasztották volna a további beszélgetést - megakadályozva, hogy a gyerek saját megoldást keressen problémájára. Semmit sem mondani tehát - csakúgy, mint semmit sem tenni - üzenhet elfo gadást. Az elfogadás pedig elősegíti a jó változásokat, a fejlődést.  A  AZ Z E L F O G A D Á S KÖ ZLÉS ZL ÉS E S ZA V A K K A L  Világos, hogy akárme  Világos, akármeddig ddig nem hallgath hallgathat at az ember egyetlen kapcsolatáb kapcsolatában an sem. Igényünk a szóbeli érintkezés, interakció. Nyilvánvaló, hogy a szülőnek  beszélnie kell a gyerekéhez, és a gyereknek szüksége van erre a beszédre, ha  bensőséges és fontos kapcs kapcsolatra olatra vágynak egymáss egymással. al.  A beszéd fontos, a beszéd hogyanja viszont életbe vágó v ágó szülő és gyerek között. Ha pusztán szóbeli érintkezésüket figyelem - különösen azt, ahogyan a szülő a gyerek kommunikációjára reagál - elég sok mindent tudok máris az adott szülő-

 

44

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

gyerek kapcsolatról. kapcsolatról . Érdem Érdemes es minden szülőnek megvizsgálni megvizsgálnia, a, mily milyen en szavak

Hogyan figyeljünk gyerekünkre , hogy megnyíljon előttünk?

Megint csak írja le, mit felelne erre a nyugtalan üzenetre.

45

kal reagál reagál gyerekére, mivel hatékonyság hatékonyságának ának a kulcsa valahol itt van.  A P.E P.E.T .T..-cs csop opo ort rto okban kban va van ne egy gy o olya lyan ng gya yako korla rlatu tunk nk,, me mely ly se segít gít a szül szülők őkne nek k felismerni, hogyan szoktak reagálni, amikor gyerekeik az érzéseikkel vagy problémáikkal közelednek hozzájuk. Ha az Olvasó is szívesen kipróbálná ezt, csupán egy darab papírra és egy ceruzára van szüksége. Képzelje el, hogy tizen öt éves gyereke egy szép napon ezt mondja a vacsoránál: „Ez az iskola tök béna. Teljesen érdektelen dolgokat tanulunk, amit sem mire se lehet használni. És eldöntöttem, hogy főiskolára se megyek. Nem kell ahhoz diploma, hogy hog y az emberből valaki legy legyen. en. Ezer más módon is  boldo  boldogu gulha lhato tok." k." Írja fel a papírra pontosan, mit válaszolna erre az üzenetre. Minden szót pon tosan úgy írjon le, ahogy ezt a gyereknek mondaná. Ezután ki lehet próbálni egy másik helyzetet. Tételezzük fel, hogy tízéves lá nya azt mondja: „Nem tudom, mi a baj énvelem. Régebben a Györgyi szeretett, most meg már nem. Má Márr sose jön át játsz játszani. ani. És ha én megyek át hozzájuk, mindig a Jutkával játszik, és jól szórakoznak együtt együtt,, én meg csak ott állok. Utálom

őket." Ismét írja írja le pontosan, mit mo mondana ndana lányának erre a közlésére.  A követke következő ző helyz helyzeth ethez ez kép képze zelje lje m mo ond ndju juk k tizene tizenegy gy éves évesne nek k gyer gyerek ekét: ét: „Hogy jövök én ahhoz, hogy az egész udvart, meg a szemetezést is én csi náljam? Az Ákos mam mamája sem semmi mi ily ilyesmit esmit nem nem köv követe etell meg től tőle. e. Ez ne nem m igazság. Egy gyerektől gyer ektől nem lehet ennyi munkát elvárni. Senkitől nem kí kí  vá  vánn nnak ak meg meg ottho otthon n enn ennyi yi mun munkát, kát, mint int ti tőlem tőlem!" Írja le, mit válaszolna.  Vég  Végül ül egy utolsó utolsó helyz helyzet et,, ötéves fi fia a egyre egyre ne nehe hezeb zebbe ben n visel viseli, i, a am mint int szü szülei lei és egy vendég házaspár - csak egymá egymásra sra figy figyelve elve - beszélget beszélgetnek. nek. A felnőttek örül nek, hogy hosszú szünet után felfrissíthetik barátságukat, amikor a gyerek a következő kiáltással döbbenti meg őket: „Hülye büdös disznók vagytok, utállak titeket!"

 Az il yen üzen ete kre adott különf éle reakci ók több töb b ka tegóriá ba s orolhat orolhatók, ók, de nincs több, mint egy tucat ilyen „skatulya", és mégis belefér az összes tipikus szülői válasz. Ezek listája látható itt. Az Olvasó megpróbálhatja saját, imént fel  jegy zet zettt válaszai t belei lles zteni a megfe lel ő helyr helyre. e. 1. UTASÍTÁS, PARANCSOLÁS Megmondani a gyereknek, hogy mit csináljon, utasítást vagy parancsot adni: „Nem érdekel, hogy más szülők mit csinálnak, neked rendben kell tartanod az udvart!" „Ne beszélj így az anyáddal!" „Most szépen visszamégy, és megpróbálsz békésen játszani Györgyivel és Jutkával együtt." „Hagyd abba a panaszkodást!" 2.  2.  FIGYELMEZTETÉS, FENYEGETÉS Megmondani gyereknek, hogy mi lesz a következménye, ha valamit csinál: „Megbánod,a ha ezt megcsinálod!" „Még egy ilyen kijelentés, és kimész!" „Ha a saját javadat akarod, nem teszel ilyet." 3. PRÉDIKÁLÁS, MORALIZÁLÁS Megmondani a gyereknek, mit illene vagy kellene tennie: „Nem lenne szabad így beszélned!" „Illene megmondanod..." „Az idősebbeket tisztelni kell!" 4. TANÁCS, MEGOLDÁSI JAVASLATOK Megmondani a gyereknek, hogyan kell egy problémát megoldani; tanácsot és  javasl atokat adni; ellát ellátni ni válaszok válaszokkal: kal: „Miért nem kéred meg Györgyiéket, hogy játsszanak itt minálunk?" „Ráérsz még eldönteni, mit akarsz csinálni érettségi után!" „Azt javasolom, hogy beszélj a tanáraiddal erről." „Próbálj meg más kislányokkal barátkozni!" 5. KIOKTATÁS, LOGIKAI ÉRVELÉS Megpróbálni tényekkel, érvekkel, információval vagy saját véleménnyel befo lyásolni a gyereket: „A főiskolai élet az egyik legcsodásabb élmény!"

 

46

P.E.T.

A

szülői

eredményesség

tanulása

„Minden gyereknek meg kell tanulnia alkalmazkodni a többiekhez." „Nézzük meg inkább a tényeket, hogy boldogul a diplomás és a nem diplomás ember..." „Aki már gyerekkorában megtanulja, hogy neki is dolga van a családban, az felnőtt korára már ismeri a felelősséget." „Próbáld ezt másképp felfogni: anyádnak szüksége van a segítségedre." „A te korodban nekem már kétszer ennyi kötelességem volt." 6. ÍTÉLKEZÉS, KRITIZÁLÁS, HIBÁZTATÁS Negatív ítéletet, kedvezőtlen értékelést adni a gyerekről: „Ez nem logikus gondolkozás!" „Ez gyerekes szempont." „Hát ebben abszolút tévedsz!" „Én pont az ellenkezőjét gondolom." 7.  DICSÉRET, EGYETÉRTÉS Felkínálni egy pozitív értékelést, k edvez ő megítélést; egyetértésről biztosítani a Felkínálni gyereket: „Én azt hiszem, hogy te nagyon szép vagy." „Megvannak az adottságaid, hogy jól tanulj." „Azt hiszem, igazad van." „Egyetértek." 8.  KIFIGUR KIFIGURÁZÁS, ÁZÁS, MEGBÉLYEGZÉS  Azt az é rzés t ke lte ni a gye rek ben , ho gy „di li nyó s" ; me gsz égy ení te ni, cím két ra gasztani rá: „Te egy kis elkényeztetett hercegnő vagy..." „Figyelj ide, Kisokos..." „Úgy közlekedsz, mint egy vadállat!" „Na mi van, kis mimóza?* 9.  ÉRTELMEZÉS, ELEMZÉS, DIAGN OSZTIZÁLÁS OSZTIZ ÁLÁS Megmondani a gyereknek, mi volt a saját indítéka valamire; elemezni, miért csinálta-mondta; jelezni, hogy túljártunk az eszén, kifigyeltük; diagnózist adni róla: * Miután elkészültem e négy gúnyos megjegyzés magyar változatával, észrevettem, hogy háromba is bekerült a „kis" szó. Érdemes beszédünkben felfigyelni rá, mivel való  ban a „lekicsinylést" fejezheti fejezheti ki.  (A ford.)

 

Hogyan figyeljünk gyerekünkre,

hogy

m egnyíljon

előttünk?

47

„Egyszerűen féltékeny vagy Jutkára." „Azért beszélsz így, hogy felbosszants." „Ezt te magad sem hiszed el." „Csak azért érzed ezt, mert nem megy jól a tanulás." 10. MEGERŐSÍTÉS, EGYÜTTÉRZÉS, VIGASZTALÁS Megpróbálni jobb kedvre deríteni a gyereket, kiverni a fejéből a rossz érzése ket, tagadni az érzései komolyságát, erejét: „Aludj rá egyet!" „Más gyerek is van ezzel így néha." „Ne izgasd magad, a dolgok mindig rendbe jönnek." „A te képességeiddel kiváló bizonyítványt szerezhetsz." „Én is szoktam ilyeneket gondolni." „Tudom, néha nagyon unalmasnak tűnik az iskola." „Pedig máskor olyan jól ki szoktál jönni a gyerekekkel." 11.   VIZSGÁLÓDÁS, VIZSG ÁLÓDÁS, KÉRDEZŐSKÖDÉS, KÉRDEZŐSKÖDÉS, FA GGAT ÓZÁS Okok, motívumok, előzmények keresése; a szülő megpróbál értesüléseket sze rezni, melyek révén  ő  oldhatná meg a problémát: „Mikor kezdted ezt érezni?" „Miért gondolod, hogy gyűlölöd az iskolát?" „Nem mondták meg a gyerekek, miért nem akarnak veled játszani?" „Hány gyereket kérdeztél meg a házimunkájáról?" „Ki ültette ezt a gondolatot a fejedbe?" „Mihez kezdesz, ha nem tanulsz tovább?" ELTERELÉS, S, HUMORIZÁLÁS, VISSZAV ONULÁS 12.   ELTERELÉ Megpróbáljuk elvonni a gyereket a problémától; magunk térünk ki a probléma elől; elhülyéskedjük, félretoljuk az egészet: „Felejtsd el!" „Vacsora közben ne beszéljünk erről!" „Ugyan már... beszélgessünk valami derűsebbről!" „És mi újság a focicsapatban?" „Miért nem gyújtod fel az iskolát?"

Ha az Olvasó valamennyi leírt reakcióját sikeresen beillesztette a fenti kategó riák val amelyikébe, akkor eléggé tipikus szülőnek mondható. Ha maradt olyan, amelyik egyik skatulyába sem fért bele, gondosan tegye el, mert hamarosan más típusú szülőválaszokat nézünk majd át, és ott talán megtalálja ennek a helyét is.

48

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A  P.E.T-csoportjainkban, amikor ezt a gyakorlatot végigcsináljuk, a szülői  válaszoknak mindig több mint 90% 90%-a -a ebbe az imént bemutat bemutatott ott tizenkét kate góriába góriá ba sorolhat sorolható. ó. A legtöbb anya és apa eléggé meglepődik ezen az egybecsenegybec sengésen. Többnyire T öbbnyire az is először esik meg velük, h ogy valaki rámutasson, rámutasson, hogyan  beszélnek gyerekeikhez: g yerekeikhez: milyen kommunikációs módokat használn használnak, ak, amiko amikorr gyerekeik érzéseire és problémáira reagálnak. És minden csoportban akad egy szülő, aki ezek után megkérdezi: „Nagysze „Nagy sze rű, hogy most már tudjuk, hogyan beszélünk a gyerekekkel - és akkor mi van? Mi a tanulság abból, hogy mindannyian a tizenkét tipikus válaszfajtát adjuk ?"

MIT KELL TUDNI TUDN I A „KÖZLÉSSOROMPÓKRÓL" ? E tipikus szülői válaszoknak a P.E.T alakulása során a közléssorompó nevet ad tuk, mivel legdöntőbb sajátságuknak az tűnt, hogy megakasztják a gyerek köz léseit, eltorlaszolják az utat a szülőkkel való további beszélgetés elől, és a fe szültség levezetésének sem marad szabad útja. A gyakori félreértés miatt máris leszögezzük: ez a tizenkét válaszfajta csak akkor „árt", csak akkor működik gátként, ha a gyereknek problémája van. Más esetben ezek nem akasztanak meg semmit: hasznos és odaillő lehet akár a kérdezgetés, akár a viccelődés vagy az utasítás. Vannak persze olyan közléssorompók is, mint például a kifigurázás  vagy más megszégyení megszégyenítések, tések, amelyek bármilyen helyzet ben árta ártanak nak..  Ahhoz, hogy hog y érthető legyen a közléssorompók hatás hatásaa a gyerekre és a szülő gyerek kapcsolatra, végig kell gondolnunk, hogy a szülői válaszoknak általá  ban  több mint egy   jelentésük vagy üzenetük van. Amikor például egy gyerek arról panaszkodik, hogy a barátnője nem szereti és nem játszik már vele, és er re azt a választ kapja, hogy „Jobban kellene talán bánnod Györgyivel, és ak kor szívesebben játszana veled", akkor ebből a gyerek sokkal többet hall ki, mint egy puszta javaslatot. Olyan rejtett üzenetet hallhat mögötte, amelyből  joggal gondo gondolja: lja: „Nem fogadod el az érzéseimet olyannak, amilyenek, tehát azt szeretnéd, hogy megváltozzak." „Nem bízol benne, hogy magam is meg tudom oldani ezt a problémámat." „Szóval azt hiszed, hogy én vagyok a hibás ebben." „Azt gondolod, hogy nem vagyok olyan okos, mint te." „Azt hiszed, hogy valamit rosszul csinálok."  Vagy ha azt azés tm mondj ondja a a felelik gyerek:neki: „K „Kii „Hát nem áállhatom llhatommindenki a sulit, meg mindent, ami i veleösszefügg!", erre azt persze, ismeri ezt az am érzést majd elmúlik!" - akkor a mögöttes üzenet esetleg így visszhangzik benne:

Hogyan figyelj figyeljünk ünk gyerekünkre, hogy megnyíljon előtt előttünk? ünk?

49

„Szóval nem gondolod, hogy az érzéseim túlzottan fontosak fontosak lennéne lennének..." k..." „Nem fogadsz el, meg azt sem, amit érzek." „Úgy érzed, ez nem az iskola miatt van, hanem miattam." „Nem veszel engem komolyan." „Úgy érzed, ez a megítélésem az iskoláról nem megengedhető." „Úgy tűnik, nem érdekel téged, mit érzek."  Amikor a szülők valamit mondanak  mondanak  a  a gyereknek, e  egyúttal gyúttal gyakran mondanak  valamit agyerekről  is.  valamit  is. Ezért Ezért van a beszédnek ol olyan yan döntő hatása nem nemcsak csak a gye rek fejlődésére, de a kettőjük közötti viszonyra is. Valahányszor beszélünk egy gyerekhez, újabb darabkát teszünk hozzá a kettőnk közötti kapcsolat meghatá rozásához. És minden egyes üzenetünk elárul valamit a gyereknek arról, aho gyan felőle gondolkodunk. Fokozatosan kialakít egy képet, mely azt tükrözi, ahogyan őt mint személyt látjuk. Beszédünk tehát építheti  is  is a gyereket gyer eket és a kap csolatunkat, de ugyanígy   rombolhatja  is mindkettőt.  A tanfolyam tanfolyamainkra ainkra járó szülők ham hamar ar megértik a tizenkét közléssorompó romboló hatását, amint arra kérjük őket: idézzék fel, mit éltek át mondjuk egy  bar  barátj átjuk uk reagá reagálása lásakor, kor, miután elmondták ennek a bará barátna tnakk saját saját érzéseiket.  A szülők majdnem majdnem mindig ar arról ról szá számolna molnakk be, milyen romboló hatású volt - sa  ját személyükre is, és kettő kettőjük jük kap kapcsolat csolatára ára is -, amikor közléssorompós vála válasz sz  ba ütköztek egy-egy gondju gondjukk elmesélésekor. Néhány következmény, mely gyakran felbukkant a visszaemlékezésekben: „Tulajdonképpen elhallgattattak, nem mondtam tovább." „Védekezést és ellenállást váltott ki belőlem." „Úgy éreztem, vitatkoznom, érvelnem kell." „Lehetetlennek és nyomorultnak éreztem magam." „Sértett, dühös érzést váltott ki." „Bűntudatom támadt, rossznak éreztem magam." „Azt az érzést keltették bennem, hogy muszáj megváltoznom, így nem fogadnak el." „Úgy éreztem, nem bízik meg bennem, hogy magam is meg tudom oldani a problémámat." „Az volt az érzésem, olyan atyáskodva kell velem bánni, mint egy kis gyerekkel." „Úgy éreztem, nem értenek meg." „Úgy éreztem, nem tartjákvolna." indokoltnak az érzéseimet." „Mintha félbeszakítottak „Olyan frusztráló érzés volt, mintha falba ütköztem volna."

 

50

P.E.T. A szülői eredményesség eredményesség tanulása

„Mintha bíróság elé állítottak volna, ahol rengeteg keresztkérdésre kell  válaszolnom." „Azt éreztem, hogy nem is figyel rám, nem érdekli, amit mondok."  A szülők nagyon nagy on hamar hamar rádöbbennek, rádöbbennek, hogy ha a közléssorompók közléssorompók íg ígyy hatot hatot tak rájuk és a másik emberhez fűződő kapcsolatukra, akkor talán az  ő gyerekeik re  sem hatnak másképp. És igazuk van. Ez az a tizenkét szóbeli reakciófajta, melynek elkerülését a hi  vatásos terapeuták terapeuták gondosan megtan megtanuljá ulják. k. Mert az ilyen reakcióknak könnyen lehet a gyógyulás ellen ható, vagyis romboló hatása. A pszichológusok megta nulják, hogy úgy reagáljanak a gyerekek üzeneteire, amivel a legkevésbé koc káztatják, hogy elhallgasson, bűntudatot érezzen, lehetetlennek lássa magát,  veszítsen önbecsüléséből, védekezésre kényszerüljön, kényszerüljön, megbántódjon megbántódjon vagy az elfogadás hiányát érezhesse. E könyv függelékében részletesebben bemutatjuk az egyes közléssorompók kártékony hatásait.  Amint a szülők felismerik, felismerik, milyen gyakran alkalmazna alkalmaznakk ők maguk maguk kközlésso özlésso rompókat, némi türelmetlenséggel merül fel bennük a kérdés: „De hát hogy le het másképp reagálni? Mi marad más?" Többségük nem is tud egyebet elkép zelni sem. Pedig léteznek más módok is. EG YS Z ERŰ „ HÍV O G ATÓ K "  Amikor egy gyerek érzéseiről vagy problém problémájár ájáról ól küld üzenetet nekünk, haté konyan és jól reagálhatunk az ún. „hívogatókkal", melyek további mesélésre indítják. Ebben a válaszfajtában egyáltalán nem kerül elő a fogadó vagy meg hallgató fél saját gondolata, értékelése vagy érzése - mégis arra serkenti a gyere ket, hogy saját gondolatait, értékeléseit, érzéseit elmondja. Olyan ez, mint ami kor hívunk valakit. Kifejezhetjük olyan egyszerű fordulatokkal, mint: „Értem." „Aha." „Ühm." „Hogy volt ez.. ." „Érdekes." „Érdekes ."

„Tényleg?" „Ne mondd!" „Ne hülyéskedj..." hülyéskedj. .." „Szóval úgy..." úgy.. ." „Ez „Ez történt ?"

 Választhatun  Választ hatunkk olyan hívogató fordulatot fordulatot is, amely erősebben kifejezi, kifejezi, hogy  beszélgetésre hívjuk őt:

Hogyan figyeljünk gyerekünk gyerekünkre, re, hogy megnyíljon előttünk?

„Mesélj erről." „Mondd tovább." „Nem akarnál erről beszélni egy kicsit velem?" „Rajta „Rajta!! Hallgatlak." „Ez úgy hangzik, mintha na gyon fontos lenne neked."

51

„Szívesen hallanék erről." „Érdekelne, mit gondolsz." „Beszéljük meg!" „Örülnék, ha elmondanád." „Mintha lenne valami monda nivalód."

 Az ilyen hívogatók nagyon jól elősegítik, hogy a más másik ik ember megnyíljon.  Ar  Arra ra bátorítjá bátorítják, k, hogy beszélni kezdjen, vagy folytass folytassa, a, amit amit elkezdett. Ugyan akkor „nem veszik el tőle a labdát", mint jó néhány korábban említett reakció  ban (a kérdezősködés, tanácsolás, tanácsolás, kioktatás, moralizál moralizálás ás stb.). A hívogatóval nem vonjuk be saját érzéseinket-gondolatainkat a beszélgetésbe. A legtöbb szü lő meglepődik, hogyan fogadják gyerekeik ezeket az egyszerű hívogatókat: fel  bátorodn  báto rodnak ak a közeledésre, közeledésre, megnyílnak, és a szó szoros szoros értelmében értelmében kiöntik érzé érzé seiket és gondolataikat. Csakúgy, mint a felnőttek, a gyerekek is szívesen be szélnek, ha van kinek.  A hívogatók elfogadást elfogadást is sugározn sugároznak, ak, tiszteletet a gyerek személye iránt, iránt, kö rülbelül ilyen értelemben: „Jogod van kifejezni az érzéseidet." „Én tiszteletben tartalak téged mint önálló embert, akinek gondolatai és érzései vannak." „Lehet, hogy tanulok is tőled valamit." „Valóban szeretném hallani az álláspontodat." „Az ötleteidengem." megérdemlik, hogy meghallgassák őket." „Érdekelsz „Kapcsolatban akarok lenni veled, jobban akarlak ismerni." Ki ne reagálna kedvezően ilyen hozzáállásra? Van-e olyan felnőtt, aki nem  boldogan érzi magát magát értékesnek, fontosnak, fontosnak, elfogadottnak, elfogadottnak, érdekesnek és respektáltnak? Ebben a gyerekek sem különböznek. Ha szavainkkal hívjuk őket,  jobb is, ha rögtön hátra hátra lépünk, lépünk, hogy elég tere legyen nagyszerű kifejezőerej kifejezőerejük ük nek és lelki kinyújtózásuknak. Ezek az együttlétek majdnem mindig tartogat nak valami tanulságot a felnőtt számára is.

 

52

Hogyan figyeljünk gyerekünkre, gyerekünkre, hogy megn megnyíljon yíljon előttünk'?

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

GYEREK

 AZ É RTŐ FI GYE LEM  V  Van anna nak kp per ersze sze más reag reagál álás ásii m mód ódok ok is, is, amely amelyek ekke kell a gyerek gyerekek ek üz üzen enet eteir eire e vvál ála a szolhatunk, hiszen a hívogatók csak a kezdő lépést segítik. A szülőknek azon  ban a arr rra a is szük szükség ségük ük vvan an,, hogy meg egta tanu nuljá lják k „fenn „fennta tart rtan anii a b bar arát átii lát látog ogat atás ást". t".  A passz passzív ív fig figye yele lem mné néll (a cse csend ndné nél) l) jóva jóvall hatéko hatékony nyab abb b az aktív  odafigyelés   odafigyelés amit magyarul értő figyelemnek  hívunk  hívunk -, mely összekapcsolja az üzenet küldő  jét a ffog ogad adóv óval al.. Ebbe Ebben n a foly folyam amat atba ban n már mindke indkette tten na akt ktíva ívak. k. Az Az é értő rtő fig figye yelem lem megtanulásában segíthet, ha előbb megértjük a kétszemélyes kommunikáció néhány általános vonását. Ha egy gyerek elhatározza, hogy kommunikálni fog szüleivel, ezt azért teszi, mert valamilyen  igénye, szükséglete  van. Valami mindig zajlik benne. Valamit akar, kényelmetlenül érzi magát, bizonyos érzése van valamiről, vagy valami felzaklatta - azt mondhatjuk, mondhatjuk, valami megbolygatt megbolygatta a az egyensúl egye nsúlyát yát.. Ennek az az

k ódolási folyamat

11. ábra GYEREK

-

k ód

k ódolási

éhség

egyensúlynak a visszanyerése érdekében dönt úgy, hogy beszélni fog. Tegyük fel, hogy a gyerek éhes (10. ábra).

folyamat

„Mikor lesz kész a vacsora?"

12. ábra GYEREK

 Amin intt az az a any nya a meg egk kap apja ja ez eztt a kódo kódolt lt üze üzene netet tet,, végig végig k kel elll járn járnia ia egy ún ún.. de dekó kó-dolási folyamatot, hogy megértse az üzenet jelentését, abban az értelemben, hogy vajon mi zajlik a gyerekben  (13. ábra).  AN YA

GYEREK

10. ábra k ódolási folyamat

k ód „Mikor lesz k ész a vacsora?"

dek ódolási folyamat

Hogy megszabaduljon ettől az éhségtől (az egyensúlybomlás állapotától), olyan üzenetet küld, amelytől reméli, hogy ennivalóhoz juttatja. Azt, hogy ténylegesen mi zajlik benne (éhség), nem tudja közölni, mivel az éhség a fizioló giai folyamatoknak egy olyan összetett mintája, mely mindig a szervezeten be lül marad. Így azután, ha valaki másnak akarja tudtára adni, hogy éhes, akkor e célra olyan jeleket kell választania, amelyek szerinte jól leképezik az „éhes va gyok" állapotot a másik ember számára. Ezt a folyamatot  kódolásnak  nevezik;  nevezik; a

Ha az anya hely helyese esen n dekódolja dekódolja az üzenet üzenetet, et, meg fogja fogja érteni, hog hogy y a gyerek gyere k éhes. De ha például egy olyan értelmet dekódol, hogy a gyerek azért akarna

gyerek bizonyos  kódot  választ   választ belső érzései kifejezésére (11. ábra). Tegyük fel, hogy a mi gyerekünk azt a kódot választja, hogy „Anyu, mikor lesz kész a vacsora?". Ezt a kódot vagy szóbeli szimbólumkombinációt veszi az után az „éterből" a Fogadó (az anya) (12. ábra).

máris hogy söté sötétedés előtt még kimehessen játszani ara térre, akko nyil nyilván ván  való  va lóan anenni, fél félre reér érti ti őt - atedés kom komm m un unik ikáci ációs ós fo foly lyam amat at így zá záto tony nyra fu fut. t. akkor És És a azzr a bö bökk kke e nő, hogy sem az anya, anya, sem a gyerek nem veszi ezt rögtön észre, mivel egyikük egyikü k sem lát bele a másikba.

13. ábra

 

54

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan figyeljünk gyerekünkre, hogy megnyíljon előttünk?

Így siklik sikli k ki gyakran két ember érintkezése. érintkez ése. Az üzenő üz enő fél közlését a fogadó fél félreérti, de egyikük egyi kük sincs sinc s a annak nnak tudatában, hogy ho gy félreértés félreértés támadt támadt kö zöttük.  Ám tegyük tegyük fel, fel, hogy hogy az az an anya ya még égis is elle ellenő nőriz rizni ni akarja rja, hog hogy y po pont ntos osan an de dekó kó dolt-e, és nincsen-e félreértés. Elég, ha egyszerűen elmondja a gyereknek, hogy mire gondol, gondol, vagyis vagy is dekódolásának az eredményét: „Szeretnéd, ha ma maradna radna még idő kimenni a térre?" Most, hog hogy y a gyerek hallhatta az anya visszajelzését visszajelzését,, módja van közölni, hogy a dekódolás nem volt pontos: GYEREK: Nem, Anyu, nem erre gondoltam. Csak tényleg nagyon éhes va gyok, és szeretnék minél előbb vacsorázni.  A  AN NYA: Ja Ja, ért értem em. Nagyo Nagyon n éhes éhes va vagy. gy. Mi len lenne ne,, haenné ennéll pár sz szem emke keks kszet zetad dig, hogy ho gy kibír ki bírd? d? Nem ehetünk, amíg amíg Apa nemjön haza, és az még körülbelül körülbel ül egy óra. GYEREK: Jó, akkor akkor eszem eszem egypár kek kekszet szet..  A  Azz any anya a akk akkor or vá válto ltott tt á átt értő értő figye figyele lem mre, re, am amik ikor or els első ő vis vissz szaj ajel elzé zésé sétt k küld üldte te a gyerek kezdő üzenetére. üzenetér e. Ebben a konkrét esetben, az elején félreértette félreértett e a gye rek üzenetét, de visszajelzése visszajelz ése ezt rögtön el is árulta a gyereknek, aki egy má másfaj sfaj ta kóddal ezek után már pontosan meg tudta magát értetni. Ha az anya dekódo lása már az első üzenetnél h hely elyes es lett volna, így rajzolhatnánk fel a folyamatot (14. ábra).

GYEREK

ANYA

55

Íme Íme néhány további példa az értő figyelemre:

1. GYEREK: (sírva) Lacirossz elvette a teherautómat. SZÜLŐ: Ez nagyon érzés neked. Nem szereted, ha ilyet csinál. GYEREK: Igen, így van. 2.

GYEREK: Amióta Zsoltiék nyaralnak, nincs kivel játszanom. Nem tudom, mi  ve  vell tölts töltsem em az idő időt. t. SZÜLŐ: Hiányzik, Hiányzi k, hogy h ogy ni nincs ncs itt itt a Zsolti, aki akivel vel játszhatnál, és most nem tu dod, mit találhatnál ki, ami szórakoztatna. GYEREK: Igen. Igen. Bárcsak ki tud tudnék nék találni tal álni val valamit. amit. 3. GYEREK: Jaj, olyan ol yan rémes tanárunk vvan an idén idén.. Nem szeretem, ol olyan yan zs zsémbes émbes  bany  banya. a. SZÜLŐ: Úgy tűnik, ez a tanár tényleg csalódás neked. GYEREK: Hát pe pers rsze. ze. 4. GYEREK: Tudod, mi történt, Apu? Beválasztottak a kosárlabdacsapatba. SZÜLŐ: Látom, nagyon büszke is vagy rá. GYEREK: Naná. Naná. 5. GYEREK: Apu, amikor te volt voltál ál srác, mi tetszet tetszettt neked a llányokb ányokban? an? Mitől tetszett neked egy lány?  A  AP PU: M Min inth tha a azo azon n gon gondo dolk lkoz ozná nál, l, m milye ilyenn nnek ek kell kell len lenni ni a ahh hhoz oz,, hog hogy y te tess ssél él a fiúknak, nem? GYEREK: Igen. Valami miatt én nem tets tetszem zem nekik, úgy látsz l átszik. ik. De nem tu tu dom, miért.

.Nagyon éhes vagy"

14. ábra

Ezekben a példákban a szülő mindig helyesen dekódolta a gyerek érzéseit,  va  vagyis gyis az azt, t, h hogy ogy mi za zajlik jlik éppen éppen a gye gyerek rekbe ben. n. É Éss a gy gyer erek ek mind inden en es esetb etben en ig iga a zolta is a megértés pontosságát, jelezve valamiképpen; hogy „jól hallottad, amit mondtam"  Az értő értő figye figyele lem m lénye lényege ge,, ho hogy gy a Foga Fogadó dó meg egpr prób óbál álja ja meg egér érte teni ni,, mit mit érez érez az

Üzenő, mit jelent üzenete. üzenete. Ezt az értelmet azután saját szavaival megfogalma megfogalmazza, zza,

 

56

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan figyeljünk gyerekünkre, hogy megnyíljon előttünk?

és az Üzenővel „visszaigazoltatja". A Fogadó  nem küld  saját  saját üzenetet - se értéke ér téke lést, véleményt, tanácsot, se érveket, elemzést vagy va gy kérdést. Cs Csak ak azt jelzi viszsza, amiről úgy érzi, hogy értelem szerint benne volt az eredeti üzenetben -  se töb  bet, se kevesebbet. kevesebbe t. Íme egy hosszabb párbeszéd, melyben a szülő következetesen értő figyelem mel hallgat. Érdemes megfigyelni, hogyan igazolja a gyerek minden alkalommal a szülő visszajelzését. Az is i s tanulságos, ahogyan az értő fi figyelem gyelem egyre jobban megkönnyíti a gyereknek, hogy tovább beszéljen, mélyebbre menjen, tovább haladjon saját gondolatain. Érezhető a haladás? Megfigyelhetjük, hogyan fogal mazza újra problémáját, hogyan jut lassacskán új következtetésekhez önmagá ról, és hogyan indul saját problémamegoldása felé.

SZÜLŐ: Úgy érzed, nem szeretnek, és ez nyugtalanít téged. SÁRI: SÁR I: Hát persze... Van az a társaság társaság a lányok között... ők a csúcs a suliban.  A legnépszerűbbek. Bárcsa Bárcsakk bekerülhetnék oda. De nem tudom, hogy. SZÜLŐ: Nagyon szeretnél közéjük tartozni, de nem tudod, hogyan. SÁRI: Fogalmam sincs, mitől fogadnak be valakit. Ezek még csak nem is a legcsinosabbak... vagy nem mind. Nem is mind jó tanuló. Van olyan is, de a leg többjük rosszabb tanuló, mint én. Nem tudom... SZÜLŐ: Ez olyan rejtélyesnek tűnik, hogy mitől lesz valaki jó nekik. SÁRI: Az úgy van, hogy ezek a lányok mind nagyon barátságosak. Mindig  beszélgetnek, és könnyen kön nyen barátkoznak. barátkoznak. Csak Csak úgy odaköszönnek az embernek, és mondanak valamit. Én nem tudok ilyesmit... az ilyesmiben én nem vagyok

SÁRI: Bár én is meg tudnék fázni néha, mint a Bori. Olyan jó neki! SZÜLŐ: Úgy érzed, mintha valamiből kimaradnál. SÁRI: Igen. ő otthon maradhat, én meg soha. SZÜLŐ: Szeretnél többször nem menni suliba. SÁRI: Igen. Nem szeretek mindennap iskolába menni... minden áldott nap! Hányingerem van tőle! SZÜLŐ: Tényleg eleged van az iskolából. SÁRI: Néha direkt utálom! SZÜLŐ: Ez több is, mint nem szeretni. Néha utálod az iskolát. SÁRI: Így van! Utálom a leckéket, utálom az órákat és utálom a tanárokat. SZÜLŐ: Szóval mindent utálsz, ami az iskolával összefügg. SÁRI: Tulajdonképpen nem utálok minden tanárt, csak kettőt. Az egyiket ki nem állhatom, ő a legrémesebb. SZÜLŐ: Az egyiket különösen utálod, ugye? SÁRI: Ez az a Mária néni. Látni se bírom. És végig ő fog minket tanítani. SZÜLŐ: Sokáig hozzá lesztek kötve. SÁRI: Nem tudom, hogy bírom majd ki. Tudod, mit csinál? Naponta tart egy prédikációt, odaáll, így, vigyorogva (mutatja), és elmondja, hogy milyennek kell lennie egy eg y komoly diáknak. És felolvassa, hogy mi mindent kell csinálni va lakinek, ha ötöst akar nála. Undorító. SZÜLŐ: Ezt aztán eléggé utálod hallgatni, mi? SÁRI: Úgy tünteti fel, mintha lehetetlen lenne ötöst kapni. Kivéve ha zseni  vagy. Vagy a tanár kedvence. kedven SZÜL SZÜLŐ: Ő: Már induláskor indulá skorce. kudarcnak érzed, mert lehetetlen lehet etlennek nek tűnik, hogy ötöst kapj. SÁRI: Nem akarok stréber kedvenc lenni. A többiek utálják az ilyet. Úgyse  vagyok túl népszerű... népszerű. .. Egyszerűen úgy érzem, hogy én nem vagyok olyan, mint a többi lány... (sír)

 jó. SZÜLŐ: Arra gondolsz, hogy ez az, ami bennük megvan, és benned nincs. SÁRI: Tudom,de hogy nem sokan vagyokvannak, valami nagy Egy-egyhallgatok. lánnyal jólNem tu dok beszélgetni, amikor akkordumás. nem. Inkább tudom ilyenkor, mit mondjak. SZÜLŐ: Egy-egy lánnyal jó, de egy csoporttal már más. SÁRI: Mindig attól félek, hogy valami hülyeséget mondok. Úgyhogy inkább csak állok ott. És olyan, mintha kimaradnék valamiből. Olyan rossz... SZÜLŐ: Nagyon utálod ezt az érzést. SÁRI: Utálok kívülmaradni, de attól is félek, hogy megpróbáljak beszállni egy beszélgetésbe. Sári és apja e rövid találkozásában az apa félreteszi saját gondolatait és érzése it („én-üzeneteit"), ho gy teljesen a gyerek gondolataira és érzé érzéseire seire figyelhes sen, dekódolhassa, és megérthesse őket. Érdemes megfigyelni, hogy az apa mondataiban mondata iban szinte mindig „te" az alany. Nem került elő egy sem a tipikus köz léssorompók közül. Az értő figyelem következetes alkalmazásával az apa ki tudta mutatni megértését és együttérzését Sári érzelmeivel, ugyanakkor nem  vette át tőle tő le a felelősséget a sajá sajátt problémá problémájáért jáért.. MIÉRT ÉRDEMES A SZÜLŐKNEK MEGTANULNI  AZ ÉRTŐ ÉRTŐ FI FIGYELME GYELMET? T?  Amikor csoportjainkba csoportjainkbann a szülők először találkoznak találkoznak az értő értő figyelemmel, néha azt mondják:

„Nekem ez olyan mesterkéltnek hangzik." „Az emberek nem így beszélgetnek." „Mi a célja az értő figyelemnek?"

 

58

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

„Olyan sután érezném magam, ha így válaszolgatnék a gyerekemnek." „A lányom nyilván azt hinné, megbuggyantam, ha ezt az értő figyelmet nála használnám." Érthető Érthe tő mindez, hiszen annyira megszokott, hogy a szülő megmond, kioktat, kikérdez, ítél, fenyeget, f enyeget, megerősít. Elég természetes tehát, ha megkérdezik: va  jon megéri-e megéri-e a fáradsá fáradság, g, amibe az átképzés kerül? Egy meglehetősen kételkedő apa számolt be meggyőző élményéről, amelyet az egyik P.E.T.-óra utáni hétvégén élt át tizenöt éves lányával kapcsolatban: „Szeretném elmesélni a csoportnak, csoportnak, mi lyen bámulatos bámulatos élményem vol t a héten. Talán már két éve is megvan, hogy a lányommal, Eszterrel, egyetlen szót sem váltottunk azon kívül, hogy »Ideadnád a sót?« meg hasonlók. Az elmúlt este a konyhában ült a barátjával, amikor hazaértem. Kihallatszott, amint Eszter meséli a fiúnak, mennyire utálja az iskolát, és mennyire kiáb rándult a barátnőiből. Akkor határoztam el, hogy leülök melléjük, és értő figyelmet mutatok, ha beledöglöm is. Szóval azt nem mondom, hogy hibát lanul csináltam, de magam is meglepődtem önmagamon. Nem is csináltam olyan rosszul... Akár hiszitek, akár nem, mind a ketten elkezdtek beszélni hozzám, és két órán át nem hagyták abba. Többet tudtam meg ez alatt a két óra alatt a lányomról, meg arról, hogy milyen, mint az elmúlt öt évben együttvéve. Ráadásul, a hét hátralevő részében rém kedves is volt velem. Micsoda változás!" Nem ez az apa apa az egyetlen, akit ilyen kellemes meglepetés ér. Már az első pró  bálkozás is sokaknál sikeres: gyakran számolnak be meglepő eredményekről, még mielőtt hozzáértésük az értő figyelem terén egy magasabb szintre jutott  volna. Sokan azt hiszik, hogy rossz érzéseinktől úgy szabadulhatunk meg legkönynyebben, ha elnyomjuk, elfojtjuk, elfelejtjük őket; ha nem gondolunk rájuk. Holott a valóságban éppen az szabadít meg a nyomasztó gondolatoktól, érzések től, ha nyíltan kifejezhetjük ezeket.   Az értő figyelem ezt a fajta katarzist   segíti elő. Segít a gyereknek, hogy pontosan rátaláljon valóságos érzésére. És amint si került kifejezni, gyakran - mint a varázslat - el is tűnik az érzés.

Hogyan figyeljü figyeljünk nk gyerekünkre, hogy megnyíljon előttünk?

59

elfogadja majd ezeket. A szülő reagálásából tanulja meg, milyen „jámbor", ár talmatlan dolog az érzés.  Az értő értő figyele figyelem mm mele elegsé gsége gett vis viszz a szül szülőő-gy gyere erek kk kap apcso csolatb latba. a. Az az élmény, hogy  valaki meghallgatott és megértett, megértett, annyira örömteli, hogy mindig melegséges érzéstt vált ki a Meghallgató iránt. Különösen a gyerekek érzés gyerek ek reagálnak reagálnak rá könny en szerető ötletekkel és érzésekkel. De hasonló érzések alakulnak ki a meghallgató félben is: kapcsolatukat melegebbnek, szorosabbnak érzi. Ha empatikusan és gondosan hallgatunk valakit, fokozatosan megértjük őt, és becsülni tudjuk azt a módot, ahogyan ő látja a világot - és amint a helyébe képzeljük magunkat, tulaj donképpen azonosulunk vele. Kivétel nélkül nélk ül mindig a közelség, törődés és szere tet érzése alakul ki bennünk az iránt, akivel vállaltuk ezt az azonosulást. Együtt érezni, empatizálni valakivel annyit jelent, hogy miközben megenged  jük különállását, különállását, szíves en csatlakozunk hozzá, illetve vagyunk vele. Így rövid rövi d időre társává társává válunk az életet kitevő kitev ő hosszú utazás egy részére. Ehhez mély sze retetre van szükség. Az együtt érző, értő figyelem mélyebb törődést, újfajta megbecsülést ébreszt a szülőben gyereke irán iránt; t; viszonzá viszonzásképpen sképpen a gyerek is ha sonló érzéseket alakít ki szülője iránt.  Az értő figyel figyelem em serk serkent entii a gy gyere erek k saját saját probl problém émam amego egoldá ldásá sát. t.  Bárki tapasztal hatja, mennyivel jobban végig tudja gondolni problémáját, ha „kibeszélheti magából", mintha pusztán magában gondolná át. S mivel az értő figyelem olyan hatékonyan hívja elő a beszélhetnéket, í gy a problémamegoldás problémamegoldás keresésében is segíteni tud. Sokszor halljuk vagy mondjuk: „Muszáj, hogy kiöntsem a szívem neked", „El akarom mondani, hátha az segít", „Nem akarlak lelki szemétládá nak használni, de el kell mondanom..." stb.  Az értő értő ffigy igyelm elmet et él élvez vező ő gyere gyerek k sz szív ívese esebb bben en meg meghal hallga lgatja tja szül szülei ei gond gondola olatait tait é éss el képzeléseit. Általános tapasztalat, hogy könnyebb odafigyelnünk  annak   annak  a  a szem pontjára, aki meghallgatta a  mi   szempontunkat. A gyerekek is könnyebben

halljá halljákk meg szüleik üzeneteit, ha szüleik előbb elő bb meghallgatták meghallgatták őket. Ha H a egy szülő arra panaszkodik, hogy gyereke nem hallgat rá, erősen gyaníthatjuk, hogy a szülő meghallgatási képességével van baj. szül ő rendszeresen értő  Az értő értő figy figyele elem m ide idején jén „a labda labda a gyer gyerek ekné néll v van an". ". Ha a szülő figyelemmel hallgatja gyereke problémáit, tapasztalhatja, milyen gyakran vá laszt a gyerek önálló gondolkodási pályát: talán elemezni kezdi saját problémá  ját, és és esetleg igen konstruktív megoldáshoz jut el. Az éértő rtő figyelem arra arra bbáto átorít rít

 Az értő értő ffigy igyele elem mé élmé lmény nye e foko fokozato zatosan san csök csökke kenti nti a gye gyerek rek fél félelm elmét ét a nega negatív tív érz érzé é  sek  sektől. től. „Jámbor jószág az érzés" - szoktuk mondani csoportjainkban, hogy se

gítsünk a szülőknek felismerni, hogy az érzések nem „rosszak". Ha értő figyel mén keresztül a szülő elfogadj elfogadjaa a gyerek érzéseit, maga a gyerek is könnyebbe könn yebbenn

 ja a gyereket, hogy önállóan gondolkodjon, maga maga állítson fel fel diagnózist a bajró bajról, l, és meglelje saját megoldását. Az értő figyelem bizalmat sugároz, míg az olyan üzenetek, mint például a tanács, az érvelés, az utasítás, azáltal fejezik ki a szülő  bizalmatlansá  bizalma tlanságát gát a gyerek képességei vel szemben, ho gy átveszik tőle a problé-

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan figyeljü figyeljünk nk gyerekünkre, hogy megnyíl megnyíljon jon előtt előttünk? ünk?

mamegoldás felelősségét. Az értő figyelem tehát az egyik leghatékonyabb esz köz, mellyel egy gyereket az önirányítás, felelősségviselés és függetlenség irá nyába segíthetünk.

 AZ ÉRTŐ ÉRTŐ FIG FIGYEL YELEM EM KOCK KOCKÁZ ÁZATA ATA  Az értő figyelem nyilvánvalóan megköveteli a fogadó féltől, féltől, hogy sajá sajátt gondola tait és érzéseit felfüggessze, miközben kizárólag a gyerek üzenetének szenteli figyelmét.  Kényszerűen pontosnak kell lenni; ha a szülőnek azt kell megértenie, hogy mit jelent az adott üzenet a gyerek számára, akkor bele kell helyezkednie az ő helyzetébe (az ő valóságába, az ő vonatkoztatási rendszerébe, vagyis hogy kihez-mihez viszonyítja a gyerek saját értékeit). Az értő figyelem visszajelzésé  vel az a célunk, hogy ellen ellenőrizzük, őrizzük, pontospontos-ee a m megértésü egértésünk, nk, s egyúttal az Üzenő (a gyerek) is megbizonyosodhat arról, hogy megértették. De valami más is történik az emberrel, amikor értő figyelmet gyakorol. Ahhoz ugyanis, hogy pontosan megértsük, mit érez-gondol a másik ember a maga szemszögéből szemszö géből nézve, belehelyez kedve tehát az ő helyzetébe, a világot az ő sze mével látva, nem kerülhetjük el annak kockázatát, hogy saját véleményünk,

60

 AZ ÉRT ÉRTŐ Ő FIG FIGYE YELE LEMH MHEZ EZ SZÜ SZÜKS KSÉG ÉGES ES SZEM SZEML LÉLET ÉLET  Az értő figyelem nem olyanfaj olyanfajta ta egyszerű technika, amelyet szerszámkén szerszámkéntt elő húzhatunk egy ládából, valahányszor a gyereknek gondja van. Ez a módszer tu lajdonképpen egy alapvető magatartást, hozzáállást, szemléletet hoz látható működésbe. E szemlélet híján maga a módszer ritkán válik be: hamisan, üresen, mechanikusan, mechaniku san, bizonytalanul cseng minden szó. Íme néhány alapvető belső fel tétel, mely az értő figyelem működéséhez szükséges. Amikor ezek hiányoznak, nem remélhetjük, hogy értőfigyelem-próbálkozásunk sikeres lesz:

1. Kell, hogy hallani  akarjuk   a gyerek mondanivalóját. Ez azt jelenti, hogy hajlandók vagyunk rászánni az időt. Ha nincs időnk, akkor ezt egy szerűen meg kell mondanunk. 2.  Őszintén akarnunk kell segíteni a gyereknek ebben a konkrét prob lémájában. Ha nem akarunk, várjunk, amíg elérkezik az alkalmas idő pont. 3. Képesnek kell lennünk őszintén  elfogadni az érzéseit, bármilyenek le gyenek is, bármennyire különbözzenek is a mieinktől, vagy attól, amilyen nek elképzeljük, hogy egy gyerek érzéseinek lenniük „kell". Ezt a beállító dást nem egyik napról a másikra sajátítjuk el... 4. Mélységesen bíznunk kell  abban,  abban, hogy a gyerek képes elbánni saját ér zéseivel, képes feldolgozni őket, és megoldásokat találni a problémáira. Ezt a bizalmat a gyerek problémamegoldásainak figyelése során alakíthat  juk ki. 5. El kell fogadnunk, hogy az érzések   átmenetiek, nem állandóak. Az ér zések változékonyak - gyűlölet szeretetbe csaphat át, a bátortalanságot a remény válthatja fel. Így hát nem kell félni az érzések kifejezésétől, ezek nem rögzülnek örökre a gyerekben. Minderről az értő figyelem győzhet meg. 6. Képesnek kell lenni arra, hogy a gyereket tőlünk független,   különálló lénynek   lássuk; olyan embernek, aki már nincs hozzánk kötve, önálló egyén, akinek nemcsak életet, hanem egyéniséget is mi adtunk. A „külön állásnak" ez a tudata teszi lehetővé, hogy  saját   saját  érzéseket  érzéseket és saját  látásmódot  látásmódot „engedjünk meg" a gyereknek. Csak az a szülő tud hatékonyan segíteni a gyerekének, aki érzi ezt a különállást. Vele - de nem hozzátapadva - kell lennünk, amikor átéli problémáit.

szemléletünk is megváltozhat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amit tényleg megér tünk, az valóban megváltoztathat bennünket. Aki tehát nyitott más emberek él ményeivel szemben, könnyen megérheti, hogy át kell értelmeznie saját élmé nyeit. És ez ijesztő lehet. A védekezésre berendezkedett ember például nemigen engedheti meg magának, hogy mások eltérő nézeteivel szembesüljön. A rugal mas személyiség viszont nem fél a változástól. És a gyerekek, ha rugalmas szüle ik vannak, örömmel látják, ha apjuk és anyjuk hajlandó változni, emberi lenni.

 

Hogyan működik az értő ért ő figyel figyelem? em?

62

63

Minden gyerek életében él etében adódik olyan hel helyzet, yzet, mely csalódást okoz, frusztrá frusztrá ló, fájdalmas vagy megrázó; problémák a barátaikkal, testvéreikkel, szüleikkel,

4. Hogyan működik az értő figyelem?  A szülők többnyi többnyire re meglepődnek, amik amikor or felfedezik, mire mire képes az értő figye lem, de működésbe hozni csak erőfeszítések árán lehet. És bármilyen nehéznek tűnik is kezdetben, az értő figyelmet gyakran kell használni. „Fogom tudni, hogy mikor alkalmazzam?" - kérdezik a szülők. „Tudom-e majd elég jól csinál ni ahhoz, hogy hasznos beszélgetőpartnere lehessek a gyerekemnek?"  Az egyik intelligens, iskolázott iskolázott,, háromgyerekes anya ezt a vallomás vallomástt tette P.E.T-csoporttársainak: „Most döbbenek rá, milyen erős bennem az a szokás, hogy tanácsokat vagy kész megoldásokat adjak gyerekeimnek a saját problé máikhoz. De másokkal másokk al is ezt csinál csinálom om - a barátaimm barátaimmal, al, meg a férjem férjemmel mel is. Le le het valaha vetni ezt a mindentudó szerepet?"  Válaszunk:  Válaszu nk: „Igen". A legtöbb szülő képes megváltozni, és megtanulni, mikor helyes dolog értő figyelmet alkalmazni alkalmazni - csak egy mély lélegzetet kell venni, és elkezdeni bevetni a módszert. Gyakorlat teszi a mestert, vagy legalábbis gya korlat juttat el a hozzáértésnek egy jó, hatékony szintjéig. „Lesz, ami lesz" szoktuk biztatni a tétovázó szülőket, akik először furcsán érzik magukat, amiért más hangon kell a gyerekeikhez szólni. De a jutalom nem marad el! Ebben a fejezetben azt mutatjuk be, hogyan tanulják meg a szülők az értő figyelmet. Mint bármely más új tevékenység tanulásánál, itt is óhatatlanul van nak nehézségek, sőt kudarcok is. Aki viszont valóban komolyan dolgozik az új

tanáraikkal, környezetükkel vagy önmagukkal. Azok a gyerekek, akik segít ségree találnak az ilyen problém ségr problémák ák megoldásában, pszichológiailag egé egészségesek szségesek maradnak, erejük és önbizalmuk növekszik. Érzelmi zavarok azoknál a gyere keknél alakulnak ki, akik nem kapnak segítséget.  Ahhoz, hogy a szülő szül ő biztonsággal fe felisme lismerje, rje, milyen hel helyzetben yzetben ajánlato ajánlatoss értő figyelemre váltania, előbb rá kell hangolódni a „valami problémám van" típu sú üzenetek meghallására. Előtte azonban érdemes tisztázni egy fontos elvet: a „problémagazda" kérdését. Minden emberi kapcsolatban vannak olyan pillanatok, amikor az egyik fél nek (A-nak) problémája van - azaz A bizonyos igényei nincsenek kielégítve,  vagy saját saját mag magaa elégedetlen saj saját át visel viselkedésév kedésével. el. Néha kudarc ééri, ri, néha bosszús lehet vagy hiányol valamit, esetleg össze van zavarodva. Az adott pillanatban tehát A számára ez a kapcsolat nem kielégítő. Ilyenkor A a   problémagazda.  Vannakk azután oly  Vanna olyan an időszakok is, amiko amikorr A nagyszerűen ki kielégíti elégíti saját saját igé nyeit, de esetleg ese tleg éppen ezáltal keresztezi B ig igényeit. ényeit. Most tehát B az, aki frus fruszt zt rált, bosszús, aki hiányol valamit vagy össze van zavarodva. Értelemszerűen most B lesz a problémagazda.  A  szülő-gyerek kapcsolatban háromféle helyzet alakulhat ki, s ezeket - a megfelelő helyen - példaesetekkel szemléltetjük is. 1. A probléma a gyereké, mivel  ő  nem  nem tudja tudja kielégíteni valamely iigényét. gényét. Mindez a szülő számára nem jelent problémát, mivel a gyerek viselkedése nem keresztezi a szülő saját igényeit. Így tehát  a gyerek a problémagazda. 2. A gyerek ki tudja elégíteni saját szükségleteit (semmi sem gátolja eb  ben), és ez a viselkedése a szülő igényeit sem keresztezi. A kapcsolatban te hát  nincs probléma. 3. A gyerek kielégíti saját igényeit (nem akadályozzák), de viselkedése problémát okoz a szülőnek, mivel ez a viselkedés valamely konkrét módon

készségek és egy újfajta érzékenység kialakításán, láthatja majd, hogyan fejlő dik gyereke a függetlenség és érettség irányáb irányába, a, és él vezheti kapcsolatuk mele gebbé, bensőségesebbé válását.  A M I K O R A G Y E R E K N E K V A N P R O B L É M Á J A  Az értő figyelem figyelem alkal alkalmazá mazása sa akko akkorr a legmegfelelőbb, amiko amikorr a gyerek jelét adja annak, hogy problémája van. Az ilyesmit a szülők észre szokták venni, mivel a gyerek hallhatóan fejezi ki érzéseit.

keresztezi a szülő igényeinek kielégítését. Most  a szülő a problémagazda. Nagyon fontos, hogy a szülő mindhárom alesetet felismerje a gyerekkel való kapcsolatában: mely kapcsolatában: melyik ik kategóriába sorolható az adott helyzet? Ábránk is e há rom lehetőséget mutatja (15. ábra).  Az értő figyelem akkor a leginkább helyénvaló, helyénv aló, ha a probléma a gyereké; ha  viszont a sz ülő a problémagaz problémagazda, da, az értő figyelem haszontalan vagy akár káros is lehet, hiszen ez a gyer gyerek ek saj saját át probléma problémamegoldását megoldását segíti elő, de nem segí segítt a  szü  szülőn lőnek  ek   abban, hogy orvoslást találjon saját gondjára. (A következő fejezetben

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

64

 A p r o b l é m a a gyereké  A z e lf o g a d á s s á v j a

 A g y e r e k v is e lk e d é s e önmagának okoz problémát

nincs probléma

 A z e l n e m f o g a d á s sávja

 A p r o b l é m a a szü lőé

 A g y e r e k v is e lk e d é s e ap r os bz ül él őmnáet k o k o z

15. ábra találkozunk talál kozunk majd olyan módszerekkel, melyek a szülők szülőket et segítik saját problé máik megoldásában.)  A követke következő ző hely helyzet zetek ekbe ben n a gye gyere rek k a pro probl blém émagaz agazda da::  Andr  Andris is úgy érz érzi, i, egyik egyik ba bará rátj tja a elu eluta tasít sítot otta ta.. Balázs szomorú, mert nem került be a teniszcsapatba. Ildiből kudarcérzést vált ki, hogy tőle nem kér egy fiú sem randevút. Berta Berta nem tudja eldönteni, eldönteni , mil milyen yen pályá pályátt válass válasszon. zon.  Attil  Attila a bizo bizony nyta tala lan n benn benne, e, hogy hogy men menje jen n-e fő főis isko kolá lára ra..  Ágit  Ágit feg fegye yelm lmeze ezetle tlens nsége ége miatt iatt kik kiküld üldték ték a azz óráró óráról. l. János nagyon boldogtalan a zongoraórái miatt. Zsuzsi Zsuzsi dühös lesz, valahányszor elveszti a játszmát. Ricsi rosszul tanul az iskolában, mert utálja a tanárát. Barbarát Barba rát zavarja, hogy ol olyan yan magas; sutának érzi magát. Erzsi nagy gondban van, mert két tárgyból is i s bukásra áll. Bencének nehéz megcsinálnia a leckéit. Ilyen Ily en problémákat óhatatlanul produkál az élet minden gyerek számára - ha saját maga akar megbirkózni életével. Kudarc, megdöbbenés, hiányérzet, aggo dalom, sőt még a balsiker is mind a gyereké, és nem a szüleié. Ezt az elgondolást kezdetben minden szülő nehezen fogadja el. Anyák is, apák is hajlamosak hajlamosak arra, hogy gyer gyerekeik ekeiknek nek túl sok problémáját érezzék saját-

Hogyan működik az értő figyelem?

65

 jukn  jukna ak. Mint késő később bb lá látn tnii ffo ogju gjuk, ezze ezzell n nem emcs csak ak fö fölös lösle lege gess sz szom omor orús úság ágot ot ok okoz oz nak maguknak, de rombolják rombolják kapcsolatukat iis, s, és elmulasztják a lehetőséget lehetőséget,, hogy gyerekeiknek sikeres tanácsadói legyenek.  Am  Amiko ikor a szülő szülő el elfo foga gad dja azt a tén tényt, yt, hogy hogy e ezz a pr prob oblé lém ma a gyere gyereké ké,, még még nem nem kell kizárnia, hogy  aggódhat,  aggódhat, gondoskodhat, s  sőt őt segítséget  is  is ajánlhat a gyereknek ugyanebben az ügyben. A pszichológus, aki hivatásos tanácsadója a rábízott gyerekeknek, őszintén aggódhat értük, törődhet velük, amikor segítséget akar nyú nyújtani jtani nekik. De - a szülők többségétől eltérően - a pszi pszichológus chológus nem veszi át a felelősséget felelős séget a gyerektől  a   a problémái megoldásáért. Elfogadja, hogy a gyerek a problémagazda. problémaga zda. Elfogadja, hogy a gyerek különáll kül önálló ó lény. És alapvetően alapvet ően bízik a gyerek saját saját erőforrásaiban, erőforrásaiban, melyekre építeni épít eni lehet leh et a problémam problé mamegoldások so rán. Csakis Csakis azért tanúsíthat tanúsí that értő figyelmet, mert mert nem vállalja á átt a gyerek prob prob lémáját.  Az  Az é értő rtő fig figye yele lem mh hat aték ékon onya yan n sseg egíti íti a más ásik ik embert bert sajá játt pr pro obl blém émáj ája a megol egold dá sában, feltéve hogy a Meghallgató nem veszi át a Beszélő problémáját, és enge di, hogy az saját saját megoldásokat találjon rá. Az értő figyelem f igyelem révén rév én a szülők jócs kán növelhetik hatékonyságukat a gyerekek segítésében, de ez a segítség egé szen más, mint amit a szülők hagyományosan adni szoktak. Paradox módon ez a módszer növeli  a  a szülő befolyását gyerekei felett, de ez a  befo  befoly lyás ás meg megint int cs csak ak elté eltérr a sz szok okás ásos ostól tól..  Az értő ért ő figyelem módszere afelé afel é be  fo  foly lyás ásol olja ja a gy gyer erek eket et,, hogy hogy sa sajá játt megol egoldá dáso soka katt talá találjo ljon n pr prob oblé lém máira áira..  Sok szülő esik kísértésbe, hogy átvegye gyerekei problémáit, mint az itt következő eset  ben  ben is: is: PISTI: A Tomi ma nem ját játszi szik k velem. vel em. Sose csinálja csinál ja azt, amit én akarok.  AN  ANYA: Hát miér miértt nem nem a ajá ján nlo lod d fel, fel, hogy akk akkor or azt azt jját átss sszá záto tok, k, am amit ő akar akar? ? Meg kell tanulnod alkalmazkodni a társaidhoz, (tanácsolás, kioktatás) PISTI: De én nemakarom azt csinálni csi nálni,, amit ő akar, és nem akarok akarok ilyen il yen dedó dedó sokhoz alkalmazkodni.  AN  ANYA: Akk Akkor or menj, nj, é éss kere keress ss más já játs tszó zótá társ rsat at,, ha mindi indig g te akars karszz a jani jani len len ni, (javaslat, kifigurázás) PISTI: PIS TI: ő akar a jani lenni! És nincs más, aki akivel vel játszhatnék.  AN  ANYA: Csa Csak azé azért rt vvag agy y ilye ilyen n nyűgö nyűgös, s, m mer ertt már elf elfár ára adtá tál. l. Hol Holna nap p majd újra jra lesz kedved Tomival nem játszani, (értelmezés, megerősítés) PISTI: Egyáltalán vagyok fáradt, és holnap se lesz kedvem játszani vele. Egyszerűen Egyszer űen nem akarod megérteni, mennyire mennyi re utálom azt a kis hülyét hül yét..  AN  ANYA: Ha Hagyd gyd ab abba ba ezt ezt a stílu stílust st!! Ha még egys egysze zerr meg megha hallo llom m, hogy így így be be szélsz valamelyik barátodról, megbánod... (parancsolgatás, fenyegetés) PISTI: (ki (kifelé felé menet, rosszke rosszkedvűen) dvűen) Úgy utálom utál om ezt a környéket. környéket . Bárcsak Bárcsak el költöznénk...

 

66

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Ugyanez a probléma értő figyelem segítségével így alakulna: PISTI: A Tomi ma nem játszik velem. Sose csinálja azt, amit én akarok.  ANYA: Valahogy mérges vagy a Tomi Tomira. ra. (értő figyelem) PISTI: Persze. Soha többé nem akarok vele játszani. Nekem ilyen barát nem kell.  ANYA: Annyira haragszol rá, rá, hogy látni se akar akarod od soha többé. (értő figyelem figyelem)) PISTI: Így van. De ha ő nem lesz a barátom, akkor nincs kivel játszanom.  ANYA: Nem szeretnél eg egyedül yedül mara maradni. dni. (értő figyelem) PISTI: Hát nem. Azt hiszem, ki kell jönnöm vele valahogy. De olyan nehéz megállni, hogy ne legyek rá dühös.  ANYA: Szeretnél jobban kijönn kijönnii vele, de nehéz megállnod, hogy ne lég légyy dü hös rá. (értő figyelem) PISTI: Régebben nem voltam rá dühös soha, de akkor mindig szívesen ját szotta még, amit én akartam. Most meg már nem engedi, hogy én legyek a fő nök.  ANYA: Már nem olyan könny könnyűű őt befolyásolni. (értő figyelem) PISTI: Hát nem. Most már nem annyira dedós. Igaz, így jobb játékokat tu dunk játszani együtt.  ANYA: Így jobban is szereted őt. (értő figyelem) PISTI: Jobban, de olyan nehéz, hogy ne én dirigáljak, annyira megszoktam. Lehet, hogy kevesebbet veszekednénk, ha egyszer-egyszer hagynám, hogy azt csináljuk, amit ő akar. Gondolod, hogy ez menne?  ANYA: Arra gondolsz, hog hogyy az segítene, ha időnként te engednél. (értő figye lem) PISTI: Lehet. Majd megpróbálom.

Hogyan működik az értő ért ő figyele figyelem? m?

67

KATI: Ma nem akarok vacsorázni.  APA: Ugyan már, már, egy gyer gyereknek eknek a te korodban legalá legalább bb napi há három rom étkezés re van szüksége. (utasítás, érvelés) KATI: De én sokat ebédeltem.  APA: Hát akkor is ülj le az asztalhoz, és nézd meg, mi a vacsora. (javas (javaslat) lat) KATI: Biztosan tudom, hogy nem fogok enni semmit.  APA: Mi baj bajod od v an? (kérdezősködés) KATI: Semmi.  APA: Akkor gyere az asztalhoz. (utasítás) KATI: Nem vagyok éhes, és nem akarok vacsorázni menni. És ahogy ugyanennek a kislánynak apja segíteni tud az értő figyelem eszkö zével: KATI: Ma nem akarok vacsorázni.  APA: Szóval nincs kedved enni ma este. (értő figyelem) KATI: Nincs. Mintha gombócok lennének a gyomromban.  APA: Valam Valamii feszültséget érzel érzel,, nem? (értő figyelem) KATI: Feszültség? Frászban vagyok!  APA: Valamit Valamitől ől félsz... f élsz... (értő figyelem) KATI: Aha. Péter felhívott ma, és azt mondta, beszélni akar velem. Állati ko molyan hangzott, nem ilyen szokott ő lenni.  APA: Úgy érzed, valami történt, nem? (értő figyelem) KATI: Attól félek, hogy szakítani akar.  APA: Nagy Nagyon on nem szeretnéd, ha ez megtörténne. (értő fi figyelem) gyelem) KATI: Belepusztulnék! Pláne, mert azt hiszem, hogy a Zsuzsával akar járni. Ez

 Az első el ső változatban nyol c különféle közléssorompót is hallhattunk az anyá tól, míg a másodikban következ etesen az értő figyelmet alkalmazta. alkalmazta. Az első elsőben ben az anya átvette a gyerek g yerek problé problémáj máját, át, a másodikban az értő figyelem segí segítségé tségé  vel Pisti marad maradhatott hatott a problém problémagazda. agazda. Az első változatban Pisti ellenállt az anya javaslatainak, dühe és frusztrációja nem oldódott, a probléma megoldatlan maradt, és Pisti sem fejlődött egy jottányit sem. A második változatban haragja hamar elpárolgott, ő maga kezdeményezett problémamegoldást, és előrelépett önmaga megismerésében. Eljutott saját megoldásához, és egy kicsit fejlődött ab  ban az irányban, hogy felelős, belülről iirányított rányított problémamego problémamegoldóvá ldóvá váljon. Íme egy másik helyz et annak illusz illusztrálás trálására, ára, hogyan próbál a tipikus sz ülő se gíteni gyerekének:

lenne a legrémesebb!  APA: Attól félsz lleginkább, eginkább, hogy Zsuzsa Zsuzsa megszerezheti őt. (értő figyelem) KATI: Igen. Az összes jó srácot megszerzi. Undorító, folyton fiúkkal beszél get, azok meg tébolyultan nevetnek a mondásain. Állandóan három-négy srác  van körülötte a folyosón. Nem tudom, hogy csin csinálja álja,, nekem semmi nem jut eszembe, amiről fiúkkal lehetne beszélgetni.  APA: Szeretnéd, ha te is olyan kö nnyed nnyedén én tudnál beszélgetni a fiúkkal, mint Zsuzsa. (értő figyelem) KATI: Persze. De én unalmas vagyok. Azt hiszem, azért félek, hogy valami hülyeséget mondok, mert semmiképpen nem akarom elveszíteni őket.  APA: Annyira fontos.neked, hogy népszerű marad maradj, j, hogy félsz a legki legkisebb sebb hibától is. (értő figyelem)

 

69

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan működik az értő figyelem?

 ennél  az KATI: Pedig tudom, hogy  ennél    az se lehetne rosszabb. Csak állok, mint egy hülye.  APA: Úgy érzed, rosszabbul jársz jársz így, mintha fognád m magad agad,, és beszélni kez denél. (értő figyelem) KATI:: Így van. Elegem van már abból, hogy KATI ho gy meg se mukkanok.

DANI: Add ide a könyvemet! Ne oltsd le a villanyt! Menj ki innen. Nem aka rom, hogy itt legyél. Nem fogok aludni. Utállak!  ANYA: Dühös vagy. DANI: Igen. Utálom az iskolát, és nem megyek vissza soha.  ANYA: (Dani szeret iskolába járni.) járni.) Eleged van az iskolából. DANI: Szörnyű. És nekem nem megy. Semmit se tudok. Másodikba kellene  járnom  járnom.. (Harmad (Harmadikba ikba jár.) Nem tudo tudom m a matekot. (Dani (Dani nagyon jó matekból.) matekból.) Ez a tanár talán azt hiszi, gimisek vagyunk, vagy mi.  ANYA: A matek eléggé elég gé nehéz neked, ugy ugye? e? DANI: Nem! Könnyű! Csak nincs kedvem hozzá.  A  AN NYA: Aha. Aha.

68

 Az első változatban Kati apjána apjánakk nem sikerült hel yesen dekódolnia a kezdő üzenetet, és így megrekedtek az evési problémánál. A második menetben, az apa érzékeny, értő figyelme révén feltárult a valódi probléma, Kati bátorítást kapott saját problémamegoldásához, és talán bizonyos belső változásokhoz is. H O G Y A N M Ű K Ö D H E T A S ZÜ ZÜ L ŐI ŐI ÉR ÉR T Ő F I G Y E L E M ?  Az itt követke k övetkező ző példákban az Olvasó megfigyelheti, hogyan használják használják a szü lők az értő figyelmet, amikor mindennapi, apró-cseprő problémákkal találkoz nak. Azt ajánljuk az Olvasónak, ne mélyedjen el annyira a tényleges helyzetek  ben, hogy az értő figyelem sajátoss sajátosságai ágai elkerüljék figyelmét. DANI, AKI FÉL ELALUDNI Dani mamája elvégezte a P.E.T-tanfolyamot, és az itt következő helyzetben - bár használ néhány közléssorompó közl éssorompótt - nagyjából az értő figyelemre támasz kodik. Daninak, aki nyolcéves, három éve vannak fokozódó elalvási problé mái. Nyolc hónappal e beszélgetés előtt külön szobát kapott, és láthatólag örült, hogy két öccsétől megszabadult, de az elalvási gondok rosszabbodtak azóta.  ANYA: Késő van. Oltsd el a lám lámpát, pát, és aludj. DANI: Én nem fogok elaludni.  ANYA: Muszáj, késő ké ső van. Fárad Fáradtt leszel holnap. DANI: Nem fogok aludni.  ANYA: (keményen) Azonnal oltsd le azt a lámpát! lámpát! DANI: (fakó hangon)  Soha  nem fogok aludni.  ANYA: (Úgy (Úgy érzem, megfojtom. megfojtom. Olyan fáradt vagyok, hogy ma eeste ste ezt nem  bírom ki... Kimegyek a konyhába, elszívok elszív ok egy cigarettát, cigarettát, és elhatározom elhatározom,, hogy hog y  bemegyek hozzá, és megpróbálok megpróbálok értő figyelemmel hallgatni, ha belepusztulok is! Dani szobájába érve:) Danika, késő van, de azért még leülök ide az ágyadra, hogy a lábaimat pihentessem, mielőtt elkezdek mosogatni. (Elveszem tőle a könyvét, leoltom a villanyt, becsukom az ajtót és leülök az ágya szélére, háta mat a falnak támasztva.)

DANI: (hirtelen váltással) Focizni szeretek. Sokkal jobban szeretek focizni, mint iskolába menni.  ANYA: A focit tényleg szereted. DANI: Muszáj egyetemre menni? (Legidősebb bátyja nemsokára egyetemre megy, és sokat beszélünk erről itthon.)  A  AN NYA: N Nem em.. DANI: Meddig kell iskolába járni?  ANYA: Érettségizni Érettségizni kell. DANI: De én nem megyek egyetemre. Nem muszáj, ugye?  ANYA: Nem muszáj. muszáj. DANI: Jó. Akkor én focizni fogok.  ANYA: Focizni jó. DANI: Hát persze. (Teljesen megnyugodott, kisimult, semmi düh.) Akkor jó éjszakát.  ANYA: Jó éjszakát. éjszakát. DANI: Itt maradsz még egy kicsit?  ANY  AN YA: Aha. Aha. DANI: (Visszahúzza a takarót, amit korábban lerúgott, és gondosan betakarja  vele a lábamat. lábamat.)) Jól ülsz? ül sz?  ANYA: Igen, köszönöm. DANI: Szívesen. Szí vesen. (K (Kis is csend után Dani szipákolni és harákolni harákolni kezd, mint aki orrát és torkát tisztítja látványosan, szrn, szrn, szrn. Daninak enyhe allergiás szénanáthája van, de sosem volt vészes. Még nem hallottam őt így szipogni.)  ANYA: Za Zavar var az orrod? DANI: Igen. Nem gondolod, hogy kellene az az orrcsepp?  ANYA: Gondolod, hogy segítene? DANI: Nem. (szrn, szrn)  ANYA: Nagyo n zavar téged az orro orrod. d.

 

70

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

DANI:átIgen. (Szipog; fájdalmas só sóhajjal hajjal:) :) Bárcsa Bárcsakk ne kell kellene ene álmunkb álmunkban an az or or runkon lélegezni.  ANYA: (Nagyon meglepődtem és kísértést éreztem éreztem,, hogy megkér megkérdezzem dezzem,, honnan van ez az ötlet.) Szóval úgy gondolod, hogy az orrunkon keresztül kell lélegeznünk, amikor alszunk. DANI:  Tudom,  hogy így van.  ANYA: Biztos vagy benne. DANI: Tudom. Gábor mondta nekem, már régen (Gábor egy két évvel idő sebb barátja, akire nagyon felnéz). Ő mondta, hogy muszáj orron keresztül, mert álmunkban nem tudunk szájon át lélegezni.  ANYA: Úgy érted, nem úgy szoktuk? DANI: Nem lehet!   (szrn-szrn) (szrn-szrn) Mami, ez így van, nem? Szóval hogy muszáj ál munkban az orrunkon át lélegezni, nem? (Ezután hosszú magyarázat követke zik, Dani sok mindent kérdez tőlem Gáborról. „De hát ő sosem hazudik ne kem!")  ANYA: (Megpróbálom elmagyaráz elmagyarázni, ni, hog y bará barátj tjaa biztosan jót aakar kart, t, de min den gyerek hall néha téves információkat. Erősen hangsúlyozom, hogy minden ki szájon át lélegzik álmában.) DANI: (nagy megkönnyebbüléssel) Akkor jó éjszakát.  ANYA: Jó éjsz éjszakát akát.. DANI: (Könnyedén lélegzik a száján át, de egyszerre:) Szrn...  ANYA: Még félsz...

Hogyan működik az értő figyelem?

71

lunk a tanfolyamainkra járó szülőktől, újra meg újra megerősödik hitünk ab  ban,  ban, hogy a pszichol pszichológusok ógusok által alkalma alkalmazott zott készségeket a legtöbb szül szülőő is jó szinten képes megtanulni, és így gyerekeinek olyan mélyen gyökerező problé máiban segíteni, melyekről korábban mindenki azt hitte, csakis szakember ké pes a megoldására.  Az ilyen terápiás hatású hatású odafigyelés néha nem is okoz többet, mint megkönynyebbülést; ilyenkor úgy tűnik, a gyereknek nincs is másra szüksége, mint együtt érző fülekre. Így volt ez az okos, tízéves Borcsával is. Borcsa mamája ja  vasolta  vaso lta a kislánynak, hogy besz élgetésüket magnór magnóraa vegyék, és így elhozhassa megmutatni P.E.T.-csoporttársainak. Ezt gyakran ajánljuk a szülőknek, hiszen ez kiváló tanulási lehetőség a beszélő és a felvételt hallgató szülők szá számár máraa egy aránt. A szöveg olvasása közben érdemes néha arra is gondolni, milyen közlés sorompókat használnának a tipikus szülők Borcsa érzéseit hallván.  ANYA: Nincs kedved holnap iskolába menni ugye, Borcs Borcsa? a? BORCSA: Mert tudom, hogy nem fog történni semmi...  ANYA: Úgy érted, olyan unalmas... BORCSA: Igen - semmi érdekes nem várható, csak ott lesz Bugyuta néni, az a kövér, löttyedt, buta pofájú...  ANYA: Idegesítőnek érzed, ahogy csiná csinálja lja a dolgait. BORCSA: Igen... és akkor körbemegy, és azt mondja: „Jó, akkor ezt holnapra  behozom  behoz om nektek megmuta megmutatni." tni." És akkor holnap azt mond mondja: ja: „Ó „Ó,, elfelejtet elfelejtettem, tem,

DANI: Aha. Mi van akkor, Mami, ha elalszom a szájamon át lélegezve, és mondjuk az orrom el van dugulva, és akkor az éjszaka kellős közepén, amikor a legmélyebben alszom, egyszer csak becsukom a szám?  ANYA: (Most döbbenek rá, rá, hog hogyy évek óta attól félt, hogy álmáb álmában an me megfullad gfullad,, és arra gondolok, „szegény kis gyerekem...") Attól félsz, megfulladnál? DANI: Igen. Muszáj  levegőt  leveg őt venni. (Nem tudta kim kimondani, ondani, hogy „meg „meghalhat halhat nék".)  ANYA: (tovább magyar magyarázva) ázva) Ez egyszerűen nem fordulh fordulhat at elő. A szád kinyíl na - ahogy a szívünk is magától pumpálja a vért, és a szemünk is magától pislog, ha valami zavarja. DANI: Biztos vagy benne?  ANYA: Igen, biztos vagyok benne. DANI: Jó éjszakát akkor.  ANYA: Jó éjszakát éjszakát,, drág drágám. ám. (A puszi után Dani percek múlva alszik.) Danii esete nem egyedülálló példa ar Dan arra ra,, hogyan segí segítette tette elő egy érzelmi prob léma drámai megoldását a szülői értő figyelem. Amikor ilyen beszámolókat hal-

majd máskor valamikor...  ANYA: Szóval megígér dolgokat dolgokat,, hogy majd majd megcs megcsinálja... inálja... BORCSA: És sose csinálja meg.  ANYA: Nem tartja tartja be a szavá szavát, t, és ez téged nagyon bosszant. BORCS BOR CSA: A: Mé Mégg most se adta oda nekem azt a papírrögzí papírrögzítőt, tőt, amit év elején meg ígért.  ANYA: Azt mondj mondja, a, hogy megcsinál ma majd jd valamit, te szám számítasz ítasz rá, és ő nem csinálja meg. BORCSA: És mindenféle helyekre kellene mennünk. Mondta, hogy valame lyik nap megyünk majd könyvtárba is, de aztán semmi nem történik, csak az, hogy   mondta...  és aztán megint ígér valami m mást. ást.  ANYA: Valamilyen reményt ébreszt, és azt gondolod, ezentúl jobb lesz vagy mulatságos dolog várható, de aztán nem történik semmi. BORCSA: Így van. Halál unalom az egész.  ANYA: És akkor csalódást csalódást éérzel, rzel, me mert rt egész nap ne nem m tört történik énik sem semmi mi érdekes. BORCSA: Igen. És az egyetlen óra, amit szeretek, az a rajz, mert akkor leg-

 

72

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan működik az értő figyel figyelem? em?

alább nem nyaggat az írás miatt. Folyton rám száll, hogy:   „Olyan rémes az írá sod! Miért nem tudsz szebben írni? Miért vagy olyan hanyag?"  ANYA: Olyan érzés, minth minthaa mindig a nyomodban lenne... BORCSA: Igen... és a rajzórán is megmondja, milyen színt használjak, de én nem azt használom, én szépre csinálom, és akkor odajön, de csak megmutatja, hogyan kell az árnyékot...  ANYA: Egyébként békén hagy a raj rajzór zórán. án. BORCSA: Igen, kivéve a cseréptetőnél...  ANYA: Annál elő előírj írja, a, hogy hogy kell... BORCSA: Aha, de én nem úgy csinálom.

pén megy el terápiás órájáról, hogy azután a következő héten jelenthesse: meg oldotta. Ez történt a tizenhat éves Dezsővel is, akit szülei azért hoztak el hozzám, mert aggasztotta őket a gyerek iskolakerülése, lázadása, kábítószerezése és együtt működésének teljes hiánya:

 ANYA: Bosszan Bosszant t téged, hogy meg megmon mondja dja neked, ő hogy gondolj gondolja, a, és akkor úgy kellene csinálni... BORCS BOR CSA: A: De én nem úgy fogom. Én nem törődöm vel vele. e. Viszont abból meg baj baj lehet.  ANYA: Ha nem törődsz az ötleteivel, akkor félő, hogy baj baj lesz belőle. BORCSA: Aha, de azért általában nincs belőle baj. Mindig azt kell csinálnom, amit ő akar... matekban is, ahogy számolnunk kell nála: valamennyi meg vala mennyi... hú!  ANYA: Szeretnéd, Szeretnéd, ha nem kellene törődni az ő elképzeléseivel, de aztán m még ég iscsak úgy csinálod, és akkor meg dühít... BORCSA: Nála minden olyan hosszadalmas - mindent el kell magyaráznia, és aztán kipróbálni egypár gyerekkel is, és elmondani, hogy hogy kell... úgy ér zem magam, mintha kisbabák lennénk. „Ez egy teljesen új lépés!", tök óvodás nak kezel minket!

telmét isamivel erősen pénzt kétségbe vonta. Szerinte csak arra arra jó,aho gy előkészí tsenmint egy állásra, lehet keresni, és ugyanabba csapdába jutni, mindenki más ebben a társadalomban. Ketteseket és egyeseket kapott. De zső bármilyen konstruktív tevékenységet teljesen feleslegesnek ítélt. De  valamelyik találkozásunkon váratlanul váratlanul bejelentette, hogy abbahag abbahagyja yja a ká bítózást,  bítózás t, mert az „t „tönkreteszi önkreteszi aazz életét". És bá bárr még ne nem m tud tudta, ta, mihez ak akar ar kezdeni, abban biztos volt, hogy nem akar „hippi útra térni". Azt is közöl te, hogy két nyári tanfolyamot kezdett el, és sokat készül rájuk - miután évközben egy kivétellel minden tárgyból megbukott. Mindkét kurzust erős négyessel végezte el, leérettségizett, és egyetemre ment. Nem tudom, tudom, mi változtatta őt meg, de azt hiszem, saját józan esze, amit az értő figyelem élménye hozott működésbe.

 A szülőknek néha nehezükre esik egy ilyen beszélgetést meghagyni a maga maga  befejezetlenségében,  befejezetlenségéb en, tanuls tanulság ág nélkül. Talá Talánn megnyugtató, ha tud tudjuk, juk, hogy sok pszichoterápiás találkozás is így zárul. Mindenesetre a pszichológus könnyeb  ben bízik a gyerek önálló megoldáskereső megoldáskereső képességében, és ezért kevésbé bán  ja, ha a gyerek egy-egy ilyen hatá határoza rozatlan tlan ponton fej fejezi ezi be a beszélgetést. beszélgetést.  A szakember szakember tapas tapasztalatb ztalatból ól tu tudja dja,, hogy megbízhat a gyerekek konstruktív problémamegoldó képességében. A szülők inkább alábecsülik e téren gyere keiket.  A következő példa egy kam kamassz asszal al folytatott beszélgeté beszélgetéseimre seimre épül, és példa arra, hogy az értő figyelem nem mindig hoz azonnali eredményt, változást. Gyakran csak egy eseményláncot indít el. melynek végeredménye néha nem is  válik világossá a szülők szá számá mára. ra. Enne Ennekk az az ok oka, a, hogy a gyerekek gyakran vé geznek magukban problémamegoldó munkát, jóval az ezt elindító beszélgeté sen túl. Az is előfordul, hogy a gyerek épp egy problémamegoldás kellős köze-

73

Dezső több héten át azzal töltötte terápiás óráinkát, hogy a marihuána szívását mentegette, miközben kritizálta a felnőttek ivását és dohányzását.  Azt mondta, mondta, nem érti, mi baju bajukk van a „fű"-ve „fű"-vel. l. Úgy gon gondolta, dolta, mindenkinek meg kellene próbálnia, mert neki is olyan csodás élmény volt. Az iskola ér

 Az értő figyelem néha pusztán abban segít, hogy a gyerek elfogad elfogadja ja azt a helyzetet, amelyről tudja, hogy nem lehet megváltoztatni; segít kifejezni érzé seit e helyzet iránt, megkönnyebbülést hoz, és azt az érzést, hogy valaki elfo gadta őt ezekkel az érzéseivel együtt. Hasonlít ez ahhoz a hatáshoz, melyet kis katonák jól ismernek: káromkodni a társuk előtt, levezetni a feszültséget, és érezni, hogy a másik ezt elfogadja. Ezt a fajta hatást a tizenkét éves Julinak és édesanyjának a beszélgetése is jól illusztrálja: JULI: Hú, de utálom ezt az Erzsi nénit, az új magyartanárunkat! ő a legrémesebb.  ANYA: Idén kifogtáto kifogtátok. k. JULI: Hát ki. Kiáll, és elkezd magáról gagyorászni, olyan unalmas, hogy nem  bírom ki. Kedvem lenne azt mondan mondanii neki, hogy fogja fogja be a száját száját..  ANYA: Tényleg rémesen fel tud dühíteni. JULI: Mindenkit! Senki se szereti. Miért engedik, hogy ilyen tanárok tanítsa nak? Hogyhogy nem rúgják ki őket? Ilyen vacak tanárt...

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

74

 ANYA: Nem érted, hogy taníthat eg egyy ennyire rossz tanár. JULI: Igen. De ott van, és mindennap találkoznom kell vele. Na megyek, csi nálok plakátot a pénteki bulira, szia. Nyilvánvalóan Nyilv ánvalóan nem született határozott megoldás megoldás,, és Juli nem tudja megvál megvál toztatni a tanárát. De az, hogy érzéseit kifejezhette, azokat az édesanyja elfogad ta és megértette, máris máris lehető lehetővé vé tették, hog y Juli továbblépjen bosszúságán. Ez az anya azt is megmutatta lányának, hogy  lesz  lesz kihez fordulnia a jövőben is, ha ne hézségei lesznek.

MIK O R HAS Z N O S AZ ÉRTŐ FIG YELEM?  Vaj  Vajon on meg kkell-e ell-e várnunk az értő figyelem bevetéséhez, amíg olyan súlyú prob lémák bukkannak fel, mint Daninál, aki félt elaludni? Egyáltalán nem. Gyere keink naponta küldenek üzenetet nekünk valamely kellemetlen, zavaró érzé sükről. Karcsi csak épp megégette az ujját a vasalóval: KARCSI: Jaj, megégettem az ujjamat! Mama, megégettem az ujjamat, nagyon

Hogyan működik az értő figyelem?

75

- El tudom fogadn fogadni, i, hogy mennyi mennyire re érzi ő súlyosnak az égést, és hogy mennyire fáj neki. - Nem kockáztathato kockáztathatom, m, hogy hibásnak vagy bűnösnek érezze magát sa sa  ját érzelmei miatt. Szülők gyakran mesélik csoportjainkban, csoportjainkban, hog hogyy gyerekei gyerekeikk hev heves es sírása abban a pillanatban pillanatban abba abbamara marad, d, amint a gyerek megbi megbizonyosodik zonyosodik felőle, hog y a szülő érti és tudja, mennyire szenved vagy fél. A gyereknek ugyanis arra van legin kább szüksége, hogy az érzéseit megértsék. Mindenki ismeri azt az élményt, amiko amikorr a gyerek fél és bizonytalanul érzi ma gát gát,, mert szülei elmennek este, vagy nnincs incs kézné kéznéll a kedven kedvencc babá babája ja vagy cumikendője stb. Ezt a nyűgösséget ritkán oldja a szokásos nyugtatgatás, és a szülők előbb-utóbb elvesztik türelmüket, ha a gyerek nem hajlandó abbahagyni a panaszkodást. „Hol a kistakaróm? Hol a kistakaróm? Nekem a kistakaróm kell!" „Nem akarom, hogy elmenjetek! Nem akarom, hogy elmenjetek!" „Kérem a babámat! Hol van a babám? Kérem!"

fáj (sír már), megégettem... jaj...  ANYA: Ó,Igen, ez nagyon fáj, fáj, tényleg szörnyen fáj fáj.. KARCSI: nézd, mennyire megégettem!  ANYA: Úgy fáj, fáj, mint amit nagy nagyon on megégettél: annyira fá fáj. j. KARCSI: (abbahagyja a sírást) Tegyél rá valamit!  ANYA: Jó. Tegyük hideg víz alá alá,, aztán tehetünk rá kenőcsöt. Ennél az apró otthoni balesetnél nem próbálta az anya azzal nyugtatni Kar csit, hogy „Nem is olyan csúnya", „Nem is égetted meg olyan nagyon", „Mi „Mind nd  járt jobb lesz", hanem elfogadta Karcs Karcsinak inak azt az érzését, hogy   olyan  nagyon megégette, és hogy   annyira  fáj. Azt a közléssorompót is sikerült elkerülnie, amely annyira tipikus az ilyen ilye n helyzete helyzetekben: kben: „Ugyan, Kar Karcsi csi,, nem va vagy gy te már olyan kisbaba! Hagyd abba a sírást!" (értékelés, utasítás) S végül, az értő figye lem híven közvetítette a gyerek felé az anya hozzáállását: - A gyere gyerekk fáj fájdalma dalmass pillanatot élt át,  ő  küzdött  küzdött egy problémával, és jo ga van egyéni módon reagálni rá. - Nem akarom tagadni az ő ssajá ajátt érzéseit - eze ezekk nagyo nagyonn is valódiak az ő számára.

 Az értő figyelem csodákat tehet ezekben a kínos helyzetekb helyzetekben. en. A gyerek ugyanis azt igényli leginkább,mesélte: hogy a felnőtt elismerje az érzései komolyságát. Egyik P.E.T.-tanítványunk Mónika, aki három és fél éves, azonnal sírni kezdett, amint anyja kiszállt mellőlünk a kocsiból. Vásárolni ment. „Az anyukámat akarom", mondta körülbelül tízszer, én meg mindig azt válaszoltam, hogy mindjárt itt lesz az anyukája. Akkor még hangosabb sírásra fakadt: „Akkor a babámat aka rom. A babámat akarom!" Miután már mindenfélét kipróbáltam a lecsilla pítására, eszembe jutott az értő figyelem. Végső kétségbeesésemben azt mondtam a gyereknek: „Nagyon hiányzik neked az Anyu, ha elmegy tő led." Erre bólintott. „Nem szereted, ha Anyu nélküled megy el." Megült  bólintott, de még mindig félve szorongatta a cumike cumikendőjét, ndőjét, és úgy ült ott a hátsó ülésen, mint egy elveszett cica. Én meg folytattam: „És ha Anyu hi ányzik neked, akkor legalább a babádat akarod." Élénk bólogatás. „De most a babád sincs itt, és az is hiányzik neked." Erre - mint valami varázs ütésre - előmászott a sarokból, letette a cumikendőjét, abbahagyta a sírást, előremászott mellém, és kedélyes beszélgetésbe kezdett velem a parkoló  ban látott emberek emberekről. ről.

 

76

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan működik az értő figyelem?

 A tanulság itt is az, hogy jobb elfogadni a gyerek érzését olyannak, amilyen, mint biztatgatásokkal vagy fenyegetéssel próbálni megszabadulni a nyafogástól. A gyerek bizonyságot akar afelől, hogy a felnőtt tudja, mennyire szenved!  Van egy másfa másfajta jta helyzet hel yzet is, ahol jól működik az értő figyelem: fi gyelem: itt gyakran furcsa csomagolásban érkezik az üzenet, és nem is könnyű kitalálni, mire gon dol a gyerek. Sokszor például kérdést hallunk:

máját át Az ilyen „ráeszmélések" vezetn ve zetnek ek lassan el a viselk vis elkedés edés belülről irányí tott, pozitív változásához. Ezek a szokatlanul kódolt üzenetek - különösen a kérdések - gyakran jelzik, hogy a gyerek egy mélyebb problémával küzd. Az értő figyelem olyan eszközt nyújt a szülőknek, mellyel beléphetnek ebbe a helyzetbe, és segítséget kínál hatnak a gyereknek a probléma meghatározásában, és a gyerekben zajló  problé  problé mamegoldási folyamat elindításában. Ha ezekre a kérdés formában közölt érzé sekre direkt választ adunk, szinte biztos, hogy elmulasztjuk a segítségnyújtás lehetőségét egy fontos érzelmi kérdésben.

„Én is férjhez megyek / megnősülök majd egyszer?" „Milyen érzés lehet meghalni?" „Miértmihívnak engem a többiek Rétesnek?" „Apu, tetszett neked a lányokon, amikor srác voltál?" E legutóbbi kérdést k érdést saját saját lányom tette fel, amikor hetedikes vagy ny nyolcadikos olcadikos  volt, és épp reggeliztünk. Mint a legtöbb apa apa,, én is azonnal kísértésbe estem, hogy elvegyem elv egyem tőle a labdát, labdát, és fussak vele egy kört, boldogan emlékezve vvissza issza legénykoromra. legényk oromra. Szerencsére Szere ncsére rajtakaptam rajtakaptam magam ezen, és értő figyelemmel szó laltam meg:  APA: Mintha azon morfondíroz morfondíroznál, nál, mi kell ahhoz, hogy tessél a fiúknak, fiúknak, nem? KISLÁNY: Igen. Úgy látszik, én nem tetszem nekik, és nem tudom, miért...  APA: Tanácstalan Tanácstalan vagy, vajon miért nem tetszel nekik. KISLÁNY: Hát azt tudom, hogy nem beszélek túl sokat. Félek fiúk előtt be szélni.  APA: Mintha nem ne m tudnál megnyílni, elengedni magad magad fiúk társaságában... társaságában... KISLÁNY: Igen. Attól félek, hogy valami olyasmit mondok, ami miatt hülyé nek néznek.  APA: Nem akarod, akarod, hogy azt higgyék, hülye vagy. KISLÁNY: Igen. Így inkább csöndben maradok, és akkor nincs veszély.  APA: Biztonságosabbnak Biztonságosabbnak tűnik csendben lenni. KISLÁNY: Igen, de ezzel se megyek semmire, mert így meg azt hiszik, hogy unalmas vagyok.  APA: Szóval a hallgatás hallgatás még nem oldja oldja meg a dolgot. KISLÁNY: Hát nem. Azt hiszem, muszáj megpróbálni. Milyen könnye k önnyenn elszúrhattam elszúrhattam volna a lehetőséget, hogy segítsek neki ezt vé giggondolni, ha engedek a kezdeti kísértésnek, és arról kezdek mesélni neki, hogy milyen lányok tetszettek nekem annak idején! Hála az értő figyelemnek, lányom egy apró lépéssel előbbre jutott: új összefüggésben látta meg a problé-

77

 Azsegíthet első próbálkozások próbálko idején idejéangyerek  a szülők gyakran nem gondolnak gondolnak rá, rá,Milye milyen mily enn so kat az értőzások figyelem   intellektuális  problémáinál  intellektuális   problém áinál is. M ilyen ne héz például megérteni a temérdek napi híranyagot; a gyerekek is hallanak diák tüntetésről, tiltakozásokról, integrációról, rendőri brutalitásról, háborúról, me rényletről, levegőszennyezésről, népszaporulatról, válásról, bűnügyről stb. Ezen a területen azért nehéz értő figyelemmel hallgatni, mert a gyerekek hatá rozott állásfoglalása vagy éppen naivitása könnyen helyreigazításra és fejtágí tásra csábítja a szülőket. Sokan puszta jóindulatból: a gyerek szellemi fejlődése érdekében tesznek így. Mások önzőbb okból: saját szellemi magasabbrendűségük fitogtatására használják az alkalmat. De mindkét esetben közléssorompót állítanak így a gyerek problémája elé, amire ő vagy kikapcsol, vagy olyan szó csata kezdődik, amely fájó érzésekkel és lehurrogó megjegyzésekkel zárul. Gyakran teszünk fel a P.E.T.-et tanuló szülőknek igen átütő kérdéseket is, hogy rávegyük őket az értő figyelemre gyerekeik tájékozódási problémáinál,  vagy akár a személyesebb kérdéseknél is. Ilyeneket kérdezünk: „Ugyanúgy kell-e a gyerekednek is gondolkoznia, ahogy te gondol kodsz?" „Miért fontos neked, hogy tanítsd a gyereked?" „Rosszul tűröd a tiedtől eltérő véleményt?" „Nem tudnál segíteni a gyereknek, hogy a maga módján lássa ezt a bo nyolult világot?" „Nem tudnál beletörődni, hogy egy bizonyos dolog megértésében ott tart, ahol tart?" „Nem emlékszel, hogy gyerekkorodban micsoda különös elképzeléseid  voltak a világ dolgairól?"  Amint a szülők hajlandó hajlandókk elharapni elharapni nnyelv yelvüket üket és kinyitni fülüket, meglepő  változást tapasztalhatn  változást tapasztalhatnak ak a családi családi vacsorá vacsorákk beszédtémáiban. beszédtémáiban. Gyerekeik ugyanis előhoznak olyan problémákat, amelyekről korábban sosem beszélget-

 

78

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan működik az értő figyelem?

tek szüleikkel: kábítószer, szex, abortusz, alkohol, erkölcs és így tovább. Az ér tő figyelem olyan hellyé varázsolhatja az otthont, ahol szülők és gyerekek együtt beszélhetik meg a gyerekeket érintő mély, összetett problémákat.  Amikor a csoportjainkba csoportjainkba járó szülők arr arról ól panaszkodn panaszkodnak, ak, hogy gyerekeik so ha semmi komoly dologról nem beszélgetnek velük, gyakran az derül ki, hogy ezeket a témákat a gyerekek tétova próbálkozással előhozzák ugyan, de szüleik a hagyományos sínre terelik: fenyegetnek, prédikálnak, moralizálnak, kioktat nak, értékelnek, ítélkeznek, gúnyolódnak vagy kitérnek. Így azután a gyere kek lassacskán leeresztik a függönyt, amely egy életre elválasztja majd gondola taikat a szülők gondolataitól. Nem csoda hát, hogy szakadék tátong a generá ciók között! Sok családban jól látható ez, mivel a szülők nem hallgatják meg gyerekeiket, csak oktatnak, kiigazítanak, kifogásolnak, és nevetségesnek tün tetik fel az alakuló értelem üzeneteit.

 A tanfolyamvezető ezek után azt azt java javasolta, solta, játsszá játsszákk el a jelenetet úgy, hogy ő alakítja majd Gyurit, az anya pedig önmagát, természetesen. Klári bele is egye zett zett,, de figyelmeztette a csoportot, csoportot, h ogy tanfolyamvezetőjük valószínűleg kép telen annyira elzárkózó lenni, mint amilyen Gyuri szokott lenni otthon. Íme a létrehozott létreho zott „rekonstrukció", benne az anya figyelmet érdemlő reakcióival:

G YAK O RI HIB Á K AZ ÉRTŐ FIG YELEM

79

GYURI: Na, ma aztán megkaptam. Három tárgyból is megmondták, hogy fát kapok: matekból, magyarból és angolból. KLÁRI: El vagy keseredve, (hűvösen) GYURI: Persze hogy el vagyok. KLÁRI: Csalódott vagy. (még mindig hűvösen) GYURI: Ez enyhe kifejezés. Mert ez annyit jelent, hogy nem érettségizhetek a többiekkel egy időben. KLÁRI: Most hogy megkaptad a figyelmeztetést, úgy érzed, már nem tehetsz

 A L K A L M A Z Á S Á B A N  A legtöbb szülő kkönnyen önnyen megé megérti, rti, mi az értő figyelem, és miben különbözik a közléssorompóktól. Az is ritka, hogy valaki ne ismerje fel azokat a pozitív lehe tőségeket, a gyerek értő figyelemmel való meghallgatásában rejlenek.  Van  Van, , akinekamelyek a gyakorlati alkalm alkalmazás azás m már ár nehezebben megy. Mint bármely más készség tanulásánál, tanulásánál, itt is az a helyzet, hogy a kezdeti hibákat vagy a hozzáértés hiánya, vagy a készség helytelen alkalmazása okozza. Ez utóbbi elkerülésében segíthet az alábbiakban egybegyűjtött hibatár.  A GYEREK GYEREK BEF BEFOLY OLYÁSO ÁSOLÁ LÁSA SA „ÚTMUTA „ÚTMUTATÁSSAL" TÁSSAL"  Az értő figyelem kezdeti próbálko próbálkozásai zásai sokaknak azért nem sikerülnek, mert a szándék téves: arra akarják használni az értő figyelmet, hogy gyerekeik viselke dését vagy gondolkodását az általuk elképzelt irányba tereljék. Előfordult például, hogy a tanfolyam negyedik órájára nagy csalódással jött el egy anya, és alig bírta kivárni, hogy elmesélhesse, mennyire elkedvetlenedett az értő figyelemmel szerzett rossz tapasztalatai miatt: „A fiam csak bámult rám, és nem szólt egy szót sem. Akkor miért mondtátok, hogy az értő figyelem be szédre serkenti a gyerekeket? Nálam nem vált be." Amikor a tanfolyamvezető megkérte őt, mesélje el, mi történt pontosan, Klári így számolt be: Gyuri - aki tizenhat éves - azzal jött haza az iskolából, hogy két tárgyból meg fog bukni. Anyja azonnal megpróbálta őt beszédre bátorítani, és elő  vette újsütetű készségét. De Gyuri Gyuri begombolkozott, aztán ki is ment ment a szo  bából..  bából

semmit. (Klári itt saját üzenetet küld) GYURI: Úgy érted, hogy többet tanuljak? (Gyuri meghallotta anyja üzenetét) KLÁRI: Igen. Biztos nincsenek még véglegesen lezárva a jegyek, nem? (itt már kifejezetten tolakszik a saját megoldásával) GYURI: Ezt a vackot tanuljam? Minek? Egy rakás szemét az egész! És ez így ment tovább. Gyuri egyre jobban hátrált anyja elől, aki az értő figye lem álarca mögül próbálta őt a szorgalmas tanulás irányába manipulálni. Gyuri fenyegetőnek érezte ezt, és nem adta be a derekát, csak védekezett. Klári tehát - sok más szülőhöz hasonlóan - azért örült kezdetben az értő figyelemnek, mert benne új eszközt látott a gyerek befolyásolására: titkos utat, melyen keresztül a gyerek viselkedé v iselkedése se és gondolkodása afelé terelhető, amer amerre re a szülő szeretné. „De hát nem az a szülő dolga, hogy utat mutasson a gyereknek ? Nem alapvető kötelessége ez? " Érdekes, hogy miközben a szülői „útmutatás" az egyik legálta legálta lánosabban lánosab ban szentesített szülői funkció, egybe egybenn ez az, amelyet leginkább félre félreér ér tenek. A szülői kéz ugyanis nagyon gyakran nemcsak mutatja az utat, hanem erélyesen arrafelé húzza is a kormányt, amit semmi kincsért sem adna át a gye reknek, ő viszont ellenáll az ilyen erőszaknak.  A ggyerekek yerekek gyorsan felismerik szüleik valódi szándékait. Azonnal A zonnal rájönn rájönnek, ek, hogy a szülői irányítás leginkább az ő elfogadásuk hiányát jelzi. A gyerek érzi, hogy a szülő valamit csinálni akar vele. És fél, hogy ennyire „kézben tartják".  A függetlensége kerül veszély veszélybe. be.  Az értő figyelem nem eegy gy irányítási technika, amellyel a szülő által kijelölt  változásokat lehet elérni. Aki ezt gondol gondolja, ja, óhatatlan óhatatlanul ul küld olyan mögöttes

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan működik az értő figyelem?

üzenetet is, amely saját elfogultságait, ötleteit és a szándék nyomását közvetíti, Íme néhány példa, hogyan cserkésznek be szülők saját üzenetet a gyerekeik közlésére adott visszajelzésbe:

 ANYA: Hát ez nem lenne rendes dolog, (értékelé (értékelés) s) KRISZTIÁN: Nem izgat. Ilyen laposra verem, (mutatja)  ANYA: Krisztián Krisztián,, a verekedés sosem jó megoldás megoldás,, ha vitád van a barát barátaidd aiddal, al, (moralizálás) Miért nem mégy oda hozzá, és mondod meg neki, hogy ki akarsz  békülni? (tanácsolás, (tanácsolás, javaslat) KRISZTIÁN: Még hogy én? Ne viccelj! (csend)

80

ZSÓFI: Dühös vagyok a Pannira, és nem akarok vele játszani. SZÜLŐ: Szóval ma nincs kedved játszani vele, mert most éppen mérges  vagy rá. ZSÓFI: Soha nem akarok vele játszani, soha az életbe'! Megfigyelhető, hogyan lopta bele a szülő az üzenetébe saját kívánságát: „Remélem, hogy ez csak átmeneti, és holnapra már nem leszel rá dühös." Zsófi érezte ezt a megváltoztatási szándékot, és a viszontüzenetben ki is javította. Egy másik példa: ROBI: Mi van abban rossz, ha marihuánát szív az ember? A cigaretta meg az alkohol sokkal jobban árt. Szerintem nem kellene tiltani. Meg kellene változtat ni a törvényt. SZÜLŐ: Úgy érzed, meg kellene változtatni a törvényt, hogy egyre több gye rek kerüljön bajba. Nyilvánvaló, hogy a szülő el akarja téríteni Robit attól, ahogyan most gondol kodik a marihuánáról. És így visszajelentése sem pontos, mert nemcsak azt tük rözi, amit a gyerek üzent, hanem belekerült a szülői üzenet is. A pontos vissza  jelentés például így hangzott volna: „Meggyőződésed, hogy a marih marihuáná uánátt lega lizálni kellene, ugye?" „HÍVOGATÁS" MAJD „ELKERGETÉS" ?  Az értő figyelem első próbá próbálkozása lkozásainál inál sok szülő biztatj biztatjaa gyermekét a megnyi latkozásra, de aztán mintha „elkergetné" a gyereket; előbb hagyja abba az értő figyelemmel való mintazt ahogy a gyerek „Gyere, eljutott volna mon danivalójához. Ezhallgatást, olyan, mintha mondanánk: monddtényleges el, mit érzel, én megértem", és azután elküldeni őt, ha olyasmit hallunk, ami nem tetszik ne künk. A tízéves Krisztián mamája is kezdetben segíteni akar, amikor fia szomo rúságát látja:  ANYA: Szomo Szomorúnak rúnak látszo látszol, l, (ért (értőő figyelem figyelem)) KRISZTIÁN: A Gergő ellökött.  ANYA: És ez nem esett jól. (ért (értőő figyelem figyelem)) KRISZTIÁN: Nem. És kiverem a fogát!

81

 A biztatás után az anya „elkergette" Krisz Krisztián tiánt, t, és a beszélgetés abba is ma ma radt. Értékelés, moralizálás és tanácsok hiúsították meg, hogy segíthessen fiá nak elboldogulni saját érzéseivel, és eljutni egy   saját,  pozitív problémamegol dásig. Krisztián pedig azt tanulta meg, hogy a mamája nem bízik meg az ő prob lémamegoldó képességében, hogy nem tudja elfogadni az ő dühös érzéseit, nem tartja jó gyereknek, és hogy a szülők láthatólag nem értenek semmit. Kevés dolog árt annyira az értő figyelem hosszú távú sikerének, mint az, ha közlésre biztatjuk a gyereket, majd valódi érzéseire értékeléssel, ítélkezéssel, moralizálással és tanácsokkal válaszolunk. A gyerek így hamar gyanakodni kezd, és megtanulja, hogy a felnőttek csak azért húznak ki belőle valamit, hogy ezt azután kicsavarhassák, és az ő értékeléséhez vagy „lecikizéséhez" felhasz nálhassák.  A „SZAJKÓ „SZAJKÓZÁS ZÁS"" Tamás elkeseredetten meséli kudarcát első értőfigyelem-próbálkozásával: „A fiam olyan furán nézett rám, és azt mondta, ne ismételgessem folyton, amit mond." Hasonló élménye sok szülőnek van, amikor egyszerűen tükrözni sike rül csak a gyerek szavait, de az érzéseket még nem tudja visszajelezni. Ilyenkor érdemes felidézni, hogy a gyerek szavai pusztán kódolt jelek, melyek a közlésre  váró érzéseket hordozzá hordozzák. k. A kód még nem az üzenet! Azt a szülőnek kell dekó dolnia.  Amikor a gyerek azt mondja mondja dühösen a szüleinek, hogy „Hülye, büdös disz nók vagytok!", az az üzenet, „szüleim, hiszen a gyerek nyilván ismeri anem különbséget szülő hogy és disznó közöttti- disznók pusztán vagytok", ezzel feje zi ki dühét velük szemben. Ha erre az apa azt válaszolta volna például, hogy „Úgy gondolod, disznók va gyunk", akkor a gyerek aligha érezte volna, hogy jól értették. De ha az apa azt mondja, hogy „Tényleg nagyon mérges vagy rám", erre már várhatóan azt fe leli, hogy „Nagyon!", és érzi, hogy megértették üzenetét.  Az alábbi példapárok jól mutat mutatják ják,, mi a különbség a kód puszta szajkóz szajkózása ása és a között a visszajelentés között, melyet bizonyos dekódolási munka után küld a szülő az üzenetben rejlő tényleges érzésekről:

 

82

83

P.E. T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan működik az értő figyelem?

1.  ATTILA: Nekem senki se passzo  ATTILA: passzoll labd labdát, át, ha ezekkel a nagyokkal játszunk. (a) SZÜLŐ: Neked sosem passzolnak a nagyok labdát. (a kód szajkózása) (b) SZÜLŐ: Te is akarsz játszani, és úgy érzed, nem igazság, hogy kihagynak. (a valódi jelentés visszajelzése)

ZSANETT: A Gabi egy szörnyeteg! (A kilencéves öcsről van szó.) Olyan pi szok! Kihúzza az összes ruhámat a fiókból, Anyu! Utálom őt! Meg tudnám ölni, amikor ilyeneket csinál!  ANYA:  ANY A: Nem szereted szereted,, ha iilyet lyet csinál. ZSANETT: Nem szeretem? Utálom! És őt is utálom!

2.  ANIKÓ:: Egy ideig olyan jól m  ANIKÓ ment. ent. De mo most st ross rosszabb, zabb, mint az elején elején.. Semm Semmii se használ. Minek törjem magam? (a) SZÜLŐ: Egyre rosszabb, és nem segít semmi. (a kód szajkózása) (b) SZÜLŐ: Kezded elveszíteni a kedved, és legszívesebben feladnád. (az érzés

Zsanett anyja meghallotta a szavakat, de az érzéseket nem. Mert ebben a pilla natban Zsanett dühöt és gyűlöletet érez. „Nagyon dühös vagy Gabira" - pél dául hívebben fejezte volna ki a kislány érzéseit. De amikor az anya egyszerűen Zsanett örömtelenségét jelzi vissza a fiókok kiürítése miatt, Zsanett félreértve érzi magát, és következő üzenetében ki is javítja anyja szavait: „Nem szere

 visszajelzése)  visszajel zése) 3.

SAMU: Nézd, Apa, csináltam egy repülőt az új szerszámaimmal! (a) SZÜLŐ: Csináltál egy repülőt a szerszámaiddal (a kód szajkózása) (b) SZÜLŐ: Most nagyon büszke vagy a repülődre! (az érzés visszajelzése)  Az értő figyelem pontosságá pontosságátt mindenki a gyakorlás sor során án ta tanul nulja ja me meg. g. P.E. P.E.T.T.csoportjainkban azt tapasztaltuk, hogy azok a szülők, akiket jól tanítunk, és akik részt vesznek a készségfejlesztő gyakorlatokon, bámulatos szintű hozzáér tést szereznek az értő figyelem művészetében. EMPÁTIA NÉLKÜLI MEGHALLGATÁS Ha valaki pusztán könyvből akarja elsajátítani az értő figyelem készségét, an nak számára az a legkomolyabb veszély, hogy nem hallja saját hangját: benne  van-e az a melegség és együttérzés, amely hitelessé teszi szavait. Az empátia a kommunikációnak az a sajátossága, mely a meghallgató együttérzéséről győzi meg az üzenet küldőjét; arról, hogy belehelyezkedett az üzenő helyzetébe, és egy pillanatra belülről látja dolgait. Mindenki arra vágyik, hogy mások megértsék, mit érez, amikor beszél, és ne csak azt, amit mond. A gyerekek különösen érző  emberek.  emberek. Így legtöbb közlésü ket érzések kísérik: öröm, gyűlölet, csalódás, félelem, szeretet, bosszúság, düh,  büszkeség, frusz frusztráció tráció,, szom szomorúsá orúság, g, és így tovább. És elv elvárj árják, ák, hogy szüleik együtt érezzenek velük az il yen érzések hallatán. hallatán. Ha az együttérzés hiányzik, a gyerek úgy érzi, hogy most legfontosabb „részét": az érzéseit nem értették meg. Gyakori hiba, amelyet kezdők követnek el, hogy kimarad a visszajelentésből az üzenet érzésrésze. A tizenegy éves Zsanett anyjához fut, aki a konyhában dolgozik éppen:

tem?" (ez túl enyhe kifejezés) és „Utálom őt!" (ez a fontosabb).  A hatéves Elem Elemér ér apjá apjával val alkudozik a tengerp tengerparton, arton, aki megp megpróbá róbálja lja rábe rábe szélni, hogy jöjjön be a vízbe: ELEMÉR: Nem akarok bemenni. Túl mély! És félek a hullámoktól.  APA: Túl mély neked a víz. ELEMÉR: Félek tőle! Kérlek, ne vigyél be! Ez az apa egyáltalán nem érzi a gyerek érzését, és ezt visszajelzése is mutatja. Elemér ugyanis nem intellektuális értékelést küld a vízállásról. Inkább könyö rögve kér: „Ne vigyél be, mert szörnyen félek!" Az apa ezt visszajelezhette vol na például úgy, hogy „Félsz a víztől, és nem akarod, hogy erőltesselek".  A P.E.T.-ta P.E.T.-tanfol nfolyam yam so során rán sok szülő döbben rá, mennyire kínos vviszonyban iszonyban él az érzelmekkel - akár a sajátjaival, akár a gyerekeiével. Szinte kénytelen be csukni a szemét a gyerek érzései láttán, annyira rosszul tűri, hogy ezek létez nek. Van, aki ugyanezen okból azon igyekszik, hogy a gyerek minél hamarabb túl legyen érzésein, és ezért szándékosan nem hallja meg az ilyen üzenetet. Né melyek úgy szoronganak az érzésektől, hogy felismerni is képtelenek a gyerek üzeneteiben.  A csoportjainkban csoportjainkban ezek a szülők mégis megt megtanu anulják, lják, hogy gyerekek (és fel nőttek) óhatatlanul  éreznek. Az érzések az élet fontos részei, és nem valamiféle kóros vagy veszélyes holmik. Rendszerünkben az is hamar kiderül, hogy az ér zések többnyire átmenetiek - felbukkannak és eltűnnek anélkül, hogy bármi lyen tartós veszélyt veszé lyt jelentenének a gyerek számár számára. a. Elmúlásukhoz mindeneset re a szülői elfogadás nagyon is szükséges, ezt pedig legjobban az együtt érző értő figyelem közvetíti a gyereknek. Amint valaki megtanulta ezt, tapasztalja majd, mennyire negatív érzések is gyorsan elillannak az értő figyelem nyomán. Pali és Éva - akiknek két kislányuk van - örömmel számoltak be tapasztalata-

 

84

Hogyan működik az értő figyelem?

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

ikró ikról, l, amelyek megerősítették hitüket az értő figyelemben. Mindketten szigorúan vallásos családban nevelkedtek. Szüleik százféle módon tanították őket arra ra,, hogy az érzéseinket kifejezni: kifejezni: a gyenge gyengeség ség jele, és egy e gy jó keresztény nem tesz ilyet. Mindketten azt tanulták, hogy „gyűlölni bűn!", „Szeresd felebarátodat!", „Vigyázz a nyelvedre!" és: „Ha majd rendesen tudsz beszélni anyáddal,   akkor  jöhetsz vissza az asztalhoz". Ilyen nevelkedés után mindkettőjüknek nehezére esett elfogadni lányaik ér zelmi megnyilvánulásait, és ráhangolódni az ilyenfajta üzeneteikre. A P.E.T. nagy meglepetés volt számukra. Kezdetben kettőjük kapcsolatában sikerült el fogadniuk, hogy léteznek érzelmek. Sok más P.E.T.-szülőhöz hasonlóan elkezd ték egymásnak mondani saját érzéseiket, amit a másikuk mindig értő figyelmé  vel segített. Rátalálva a nyíltság és bensőségesség örömeire. Pali és Éva kellő bátorságot gyűjtöttek ahhoz, hogy lassacskán lányaikat is értő figyelemmel hallgassák.  A lányok hónapokon belül megváltoztak: megváltoztak: a csöndes, „jól nevelt", befelé forduló és elnyomott gyerekekből spontán, kifelé forduló, vidám lányok lettek nagy szerű kifejező- és közlőkészséggel. Ebben a felszabadult családi környezetben az érzések az élet elfogadott részeivé váltak. „Sokkal több az örömünk azóta - meséli Pali. - Nem kell bűntudatot érez nünk az érzéseink miatt. És a gyerekek sokkal nyitottabbak és őszintébbek ve lünk."

85

gé ahhoz, ahhoz, hog y végighallgassák. Azt szoktuk tanácsolni a szülőknek: „Ne kezd  jetek értő értő figyelemmel figyelemmel hallgatni, hallgatni, ha nincs elég idő rá, rá, hogy mindazt meghallgas meghallgas sátok, amit ez a módszer előcsalhat a gyerekből."  A kudarcnak, kudarcnak, a gyerek ellenállásának néha az az oka, hogy nem értő figye fi gye lemre, hanem  másfajta segítségre van szüksége.  Amikor a gyerek - jól érthető okokból - információt kér, vagy gyakorlati segítséget akar valamihez, vagy köl csönözni akar bizonyos lehetőséget a szüleitől, nincs szüksége rá, hogy kibe szélhesse magát, vagy feldolgozhasson valamit.  Van,, aki annyira beleszeret az értő figyelembe,  Van fi gyelembe, hogy olyankor is használni akarja, amikor a gyereknek semmi szüksége rá, hogy bizonyos segítséggel köze lebb jusson saját saját érzéseihez. Könnyű belátni, mennyire nem helyénvaló helyénv aló az értő figyelem ezekben az elképzelt helyzetekben: 1. GYEREK: El tudtok vinni szombaton a Skálába? Vennem kell valamit. SZÜLŐ: Szeretnéd, ha elvinnénk szombaton vásárolni. 2.

GYEREK: Mikor jösztök Édesanyával haza? SZÜLŐ: Kíváncsi vagy, hogy mikor jövünk meg. 3.

ÉRTŐ FIGYELEM - ROSSZKOR  Az értő figyelem fig yelem kudarca kudarca gyakran abból fakad, fakad, hogy a szülők nem megfelelő időben próbálják alkalmazni. Mint bármely más jó dologból, ebből is megárt a sok.  Van,, amikor  Van amikor még a legegyüttérzőbb füleknek sem aka akarr a gyerek beszélni: egyedül akar maradni az érzéseivel, legalábbis egy időre. Lehet, hogy túlságo san fájdalmas még az élmény. Lehet, tiszteletben hogy nincs ideje belefogni egy hosszú, ka tartikus beszélgetésbe. Ezt az igényt kell tartanunk, és nem szabad  befurakodni a gyerek magánterületé  befurakodni magánterületére. re. Bármilyen Bármilyen jól indítja indítja is a szülő értő figyelmű közeledését, előfordulhat, hogy a gyerek nem fogadja el a meghívást.  Az egyik anya mesélte el csoportjá csoportjának, nak, hogyan fogalmazott fogalmazott a lánya, amikor amikor nem aka akart rt beszélgetni: „Hagyd most. Anyu. Tudom, hogy talán jót tenne, ha beszél nék róla, de most nincs kedvem. Kérlek, hagyd most az értő figyelmet." Értő figyelmével sok szülő akkor is elindítja a beszélgetést, ha  nem lesz ideje végighallgatni azt   a sok érzést, amely a gyerekből kiszabadulhat. Ez tulajdon képpen cserbenhagyás, ami nemcsak nemcsak a gyerekkel szemben tisztességtelen, de a kapcsolatnakk is árt. kapcsolatna árt. A gyerek joggal érzi úgy, hogy hog y a szüleit ő nem érdekli elég-

GYEREK: Mennyibe kerülhet az autóvezetői tanfolyam? SZÜLŐ: A jogosítványod költségei aggasztanak. Ezek a gyerekek valószínűleg nem igényelnek bátorítást további közlések hez. Bizonyos típusú segítségre van szükségük, és ez különbözik attól, amilyen segítséget az értő figyelem nyújt. Nem érzésekről számolnak számolnak be. Tényszerű in formációt kérnek. És ha ilyen helyzetben értő figyelmű reakciót kapnak, ezt nemcsak furcsállják majd, de valószínűleg bosszantja is őket, hiszen frusztráló és idegesítő a válasz hiánya. Ilyenkor egyenes feleletre van szükségük.  Az is érezhetően zavarja zavarja a gyereket, ha szülei azután is értő figyelemmel pró pró  bálkoznak,  bálkoz nak, amikor amikor már nincs újabb újabb üzenete. Tudni kell, mikor jó abbahagyni. Többnyire egyértelmű jelzés érkezik: a gyerek feláll, elhallgat, órájára néz, fész kelődik vagy jól olvasható arckifejezéssel jelzi a beszélgetés tényleges végét.  Vagy azt mondja: mondja: „Hát azt hiszem, ennyi." „Abba kell hagynunk, mert mennem kell."

 

P.E.T.

A

szülöi

eredményesség

tanulása

87

„Most már másképp látom." „Talán ez elég is." „Nem akarom ilyen sok idődet elvenni.

5. Hogyan figyeljünk a kicsikre,

 Az oko okoss sz szülő ülő akk akkor or is vissz visszahú ahúzód zódik ik ezek ezekre re a jelzések jelzésekre re és és üz üzene enetekr tekre, e, ha ha eg egyébk yébként ént úgy érzi, a gyerek nem jutott még el semmiféle megoldáshoz. ahogy a pszichológusok is tapasztalják, az értő figyelem csupán elindítja a gyereket a prodlémamegoldás felé az érzések és a probléma megoldásával - , de a tényleges, saját megoldásig már sokszor egyedül jut el.

akik még alig tudnak beszé beszélni lni?? Sok szülőben felmerül a kérdés: „Hiába látom, hogy az értő figyelem csodákra képes a nagyobb gyerekeknél, de mit lehet tenni a csecsemőknél és kis totyo góknál, akik még nem értik a szót?"  Vagy: „Belátom, „Belátom, hhogy ogy a nagyobbaknál jobban kell támaszkodnunk az ő pr prob ob lémamegoldó képességükre, de a piciknek még nincsenek ilyen képességeik. Nem kell mégis nekünk megoldanunk a problémáikat?" Félreértés, hogynémi az értő figyelem csak a beszéd kialakulása korban nálható. Pusztán kiegészítő ismeretre van szükség a non utáni verbális (nemhasz szó  bel  beli) i) kommunikáció természetéről, természetéről, és már máris is nyitva áll az út az értő figyelem használata előtt, egész kis gyerekeknél is. Ami pedig problémamegoldó képes ségeiket illeti, ezeket szintén gyakran alábecsülik, talán azért, mert a kisbaba  valóban sok szükséglete kielégítésében szorul felnőttsegítségre. MIBEN „MÁS" A CSECSEMŐ?

Először lássuk a hasonlóságokat: szükségleteik ugyanúgy vannak, mint a na gyobb gyerekeknek és a felnőtteknek. És számukra sem problémátlan ezeknek a szükségleteknek a kielégítése. Fáz Fáznak nak,, éhesek, kényelmetlenül nedvesek, fá radtak, szomjasak, frusztráltak, betegek. Ezekben a problémákban segíteni a csecsemőnek sajátos felnőttfeladat. Ezenkívül a csecsemők és pici gyerekek szélsőségesen függenek a szülőktől a szükségleteik kielégítésében és a problémamegoldás terén. Belső erőforrásaik és képességeik korlátozottak. Az éhes csecsemő nem fog kimenni a konyhába, ki nyitni a hűtőszekrényt, és önteni magának egy pohár tejet. Ugyancsak hiányzik még az a képessége, hogy szóban közölj közöljee szükségleteit nem ismeri még a nyelvet, melynek révén elmondhatná problémáit és igényeit.  A szülő gyakran nem ismer ismerii ki magát, magát, mivel az üzenet nem nem elég világos számár számára: a: arról van-e épp szó, hogy a gyerek gyöngédségre vágyik, vagy a gyomrában le  vő gázoktól aka akarr megszabadulni. megszabadulni.

 

88

89

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan figyeljünk a kicsikre?

Ráadásul a kicsi gyerek nemegyszer maga sem tudja, mi zavarja. Talán azért, mert oly sok igénye fiziológiai még, vagyis kielégítetlen testi szükségletekről  van szó (éhség, (éhség, szomjú szomjúság, ság, fá fájda jdalom lom stb.). Bizonyára Bizonyára az éértelm rtelmii és nyelvi készsé gek fejletlensége is nehezíti, hogy pontosan körülhatárolhassa problémáját. Mindezek miatt a csecsemők csecsemők igényeinek kie kielégítésében légítésében segédkezni, a problé máik megoldásában közreműködni sok mindenben eltér a nagyobbak segítésé től - de nem annyira, mint azt sok szülő gondolná.

től néhány korty után a gyerek meg is nyugszik („Erre gondoltam: éhes voltam,  végre megértettél!").  A szülői eredményesség er edményesség a gyerek bármely életkorában nagyrészt azon m múlik, úlik, mennyire pontos a kettőjük közötti kommunikáció.   Ennek kialakításában a döntő felelősség felelőss ég természetesen a szülőé. Meg kell tanulnia a kisbab kisbabaa visel viselkedését kedését pon tosan dekódolni, mielőtt döntene, mit tesz a rossz érzés megszüntetésére. Ehhez a szokásos visszajelzési folyamatot kell végigcsinálnia, csak éppen viselkedés sel. sel. De ez t is hívhatjuk értő figyelemnek, hiszen a mechanizmus ugyanaz, mint amelyet leírtunk a már beszélő gyerekek kapcsán. A különbség abban áll, hogy a nonverbális üzenetre (sírás) nonverbális visszajelzést (cumisüveg a szájba) kell küldeni. S mivel ennyire fontos, hogy a kétirányú kommunikáció jól működjön, érthe tő, hogy annyira fontosnak tartjuk az első két életévben szülő és gyerek maxi mális együttlétét is. Ekkor ismeri meg a szülő a gyerekét - jobban, mint bárki más -, azaz ekkor alakítja ki azokat a készségeit, melyekkel a kisbaba viselke déses üzeneteit dekódolni tudja majd; ő lesz legjobb tudója, hogyan lehet gye reke szükségleteit kielégíteni, és problémáit megoldani. Mindenkinek volt már olyan élménye, hogy nem sikerült megfejtenie (dekó dolnia) egy ismerős kisgyerekének viselkedését. Azt kérdezzük például: „Mit akar a gyerek, amikor így zörgetni kezdi a járóka rúdjait? Valamire való ez, nem?" Mire az anya esetleg azt feleli: „Mindig ezt csinálja, amikor elálmosodik.  A nagyobbik gyerekünk gy erekünk a takarót kezdte gyűrni, amiko amikorr el akart aludni kisko rában."

RÁHANGOLÓDÁS A CSECSEMŐ SZÜKSÉGLETEIRE ÉS PROBLÉMÁIRA Bármennyire szeretnénk is, hogy a csecsemő képes legyen saját erőből kielégíte ni szükségleteit és megoldani problémáit, mégis a szülőn múlik, hogy a baba ele get eszik-e, melegben mel egben van-e, száraz-e száraz-e,, kap-e elég sze szeretetet retetet st stb. b. Csa Csakk az a problé ma: hogyan találja ki a szülő, mi bántja a nyűgös, síró csecsemőt?  A szülők többsége a „könyv alap alapján" ján" tájéko tájékozódik, zódik, abból ol vas a csecsemő igényeiről, általánosságban. Dr. Spock kétségtelenül nagy segítséget nyújtott a szülőknek azzal a rengeteg információval, melyet rendelkezésükre bocsátott a csecsemők igényeiről és ezek kielégítési módjairól. De azt minden szülő tudja, hogy   mindent   Spock könyvében sem találhat meg. Ahhoz, hogy egy konkrét gyereknek hatékonyan tudjunk segíteni, meg kell ismernünk azt a gyereket, a maga egyéni igényrendszerével. Ennek legjobb eszköze az értő figyelem, mellyel  ennek   a gyereknek az üzeneteit hallgatjuk, még ha azok nem is szó  beliek.  A csecsemőt értő figyelemmel hallgatni ugyanúgy meg kell tanulnunk, tanulnunk, mint a nagyobb gyerekek meghallgatását. A különbség annyi, hogy itt nonverbális közlésekre kell figyelnünk. Reggel fél hatkor a kisbaba sírni kezd. Nyilvánvaló, hogy valami problémája  van: valami nincs rendben, valam valamit it igényel, valamit aakar kar.. Nem tud szóbeli üze netet küldeni a szüleinek: „Nagyon kényelmetlenül érzem magam, és valami nyugtalanít." Így a szülő sem használhat értő figyelmet abban az értelemben, ahogy korábban bemutattuk („Valami rossz érzést okoz neked, zavar.").  A sz ülő vviselkedé iselkedéses ses (és ne nem m szóbeli) üzenetet kap - hal hallja lja a sírást -, és ezt kell helyesen dekódolnia, ha rá akar jönni, mi zajlik a gyerekben. Mivel a dekó dolás helyességének ellenőrzésére ell enőrzésére hiá hiába ba használna szóbeli kódot kódot,, neki is a  visel kedéses módszert  kell   kell választania a visszajelzéshez. Megpróbálhatja melegebben betakarni őt (sírását a fázás üzeneteként dekó dolva). Tegyük fel, hogy a gyerek tovább sír („Nem értetted még meg az üzene temet."). Lehet, hogy a szülő most felveszi, és ringatni kezdi (pl. (pl. úg y dekódolva a sírást, hogy rosszat álmodott a gyerek), de a sírás nem csendesedik („Nem ezt érzem."). Végül a gyerek szájába adhatja a tejjel teli cumisüveget („éhes"), ami-

HOGYAN SEGÍT CSECSEMŐKNÉL AZ ÉRTŐ FIGYELEM? Sok szülő nem veszi a fáradságot, hogy értő figyelemmel ellenőrizze, vajon tényleg az bántja-e a kisbabát, amire a szülő első pillanatban gondol. Egyszerű en fogja magát, és csinál valamit, amiről úgy gondolja, hogy segít a gyereken anélkül, hogy rátalált volna, mi bántja őt. Gyuszi feláll a járókájában, nyöszörögni kezd, majd hangosan sír. Anyja leülteti, és odaadja a csörgőjét. Gyuszi egy pillanatra abbahagyja a sírást, aztán kidobja a járókából a csörgőt, és még hangosabb sírásba kezd. Anyja felveszi a csörgőt, erélyes mozdulatta mozdulattall Gyuszi kezéb kezébee ad adja ja,, és kemény han gon kijelenti: „Ha még egyszer kidobod, nem adom vissza." Gyuszi tovább sír, és újra kidobja a csörgőt. Anyja ráver a kezére. Gyuszi most már üvölt. Ez az anya abban a hitben élt, hogy tudja, mire van gyerekének szüksége, és nem hallotta meg, amikor a gyerek „megmondta" neki, hogy dekódolása téves.

 

90

91

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan figyeljünk a kicsikre?

Mint oly sok más szülő, ez az anya sem ta tartotta rtotta fenn elég hosszan a kommunikákommuniká ciós kapcsolatot ahhoz, hogy teljes legyen. Nem próbált megbizonyosodni afe lől, hogy jól értette, mit akar Gyuszi. A gyerek frusztrációja így nem oldódha

SEGÍTSÜNK KISBABÁNKNA KISBA BÁNKNAK K IGÉNYEI ÖNÁLLÓ KIEL KIELÉGÍT ÉGÍTÉSÉ ÉSÉBEN BEN  Végső célként már már a kisgyerekeknél is a sajá sajátt erőfo erőforrás rrások ok kialak kialakítását ítását tekintjü tekintjük: k: hogy „leváljon" a szülői támaszról, egyre kevésbé függjön, és egyre inkább ké

tott, az anya pedig dühös lett. Az efféle helyzetekben egy rossz kapcsolatnak és egy érzelmileg sérült gyereknek a „pályaindulását" pillanthatjuk meg. Érthető módon minél kisebb a gyerek, annál kevésbé építhetünk saját erőfor rásaira és képességeire. Más szóval: problémái megoldásához annál több szülői  beavatkozás  beavat kozásra ra van szükség. Mindenki tudja tudja,, hogy a szülőnek kell karb karbaa venni és megetetni, neki kell tisztába tenni, takargatni, vinni, babusgatni, és még ezer dolgot csinálni, ha nem akarja, hogy a gyerek hiányt szenvedjen. És ez persze szintén időt igényel, rengeteg időt. Ezek a korai évek a szülőnek szinte teljes je lenlétét kívánják meg. A csecsemőnek szüksége van a szülőre, életbe vágóan szüksége van rá. Ezért tanácsolják a gyerekorvosok, hogy az első években, ami kor a gyerek még tehetetlen és függő, legyen vele a szülő. De nem elég vele lenni.  A szül szülői ői eredményesség d döntő öntő tényezője: a pontos odafi  gyelés   gyelés  a gyerek viselkedéses közléseire. Így értheti meg a szülő,  mi zajlik gyere kében,  és így   nyújthatja neki azt, amire szüksége van.

pes legyen maga kielégíteni szükségleteit és megoldani problémáit. Az a szülő lesz a legeredményesebb ebben, aki következetesen betartja az elvet: adjunk előbb mindig lehetőséget a gyereknek, hogy saját problémájára megoldást talál  jon, és csak ezután állju álljunk nk elő felnőttj felnőttjavaslat avaslatainkkal. ainkkal.  Az itt követk következő ező példában a szülő eléggé hatékonyan követi ezt az elvet:

 A  fejlődéslélektani kutatások hiányosságai, a téves értelmezések nemegyszer éppen abból származnak, hogy ezt a fontos tényezőt maguk a szakemberek sem értik mindig helyesen. Számtalan tanulmány megreked azon a ponton, hogy va lamely módszer fölényét bizonygatja egy másik módszer fölött: tápszer vagy szoptatás, „órára" vagy kívánságra etetni, korán vagy később szoktatni szoba tisztaság tiszt aságra, ra, korán vagy később választani el, engedéken engedékenyen yen vagy szigorúan ne ne  velni stb.  Az például, hog y egy csecsemőt előbb vagy később késő bb választa választanak-e nak-e eel, l, későbbi későb bi személyiségét nem befolyásolja döntően; az viszont, hogy anyja helyesen érti-e napi üzeneteit az ő sajátos étkezési igényeiről, és így rugalmasan keres-e olyan megoldásokat a számára, melyek tényleges étkezési szükségleteinek megfelel nek, már komolyabban befolyásolhatja személyiségalakulását. Az értő figyelem eredményeként lesz olyan anya, aki későn választja el egyik gyerekét, a másikat  viszont - mer mertt ezt az i gényt hallj halljaa a gyerek üzenetébő üzenetébőll - korá korán, n, a harma harmadikat dikat a kettő között. Mélységesen hiszek ab abban, ban, hogy a legtöbb gyereknevelé gyereknevelési si kérdés sel ugyanez a helyzet, bármennyit vit vitáztak áztak is szélsőségeiről: gondolok az etetés re, a karón tartásra, tartásra, az anyától való elválásra, az alvásra, a szobat szobatisztasági isztasági szoká sok kialakítására, a cumizásra és hasonlókra. Ha ez az elv igaz, akkor elmond hatjuk a szülőknek:

zése) GY GYER EREK EK:: (kiszal (kiszalad ad a homokozóho homokozóhoz, z, megtalálja az autót, és büs büszkén zkén néz néz): ): Oto! SZÜLŐ: Megtaláltad az autódat egyedül. (értő figyelem)

GYEREK: Oto, oto... hol az oto? (sír) SZÜLŐ: Az autódat akarod, de nem tudod, hol van. (értő figyelem) GYEREK: (benéz az ágy alá, de nem találja) SZÜLŐ: Nincs ott az autód, (a viselkedéses üzenet visszajelzése) GYEREK: (beszalad a szobába, körülnéz, de nem találja) SZÜLŐ: Ott sincs az autó. (a viselkedéses üzenet visszajelzése) GYEREK: (gondolkodva megáll, kimegy a kertbe) SZÜLŐ: Lehet, hogy a kertben van az autód. (a viselkedéses üzenet visszajel

Ez a szülő végig a gyerekre bízta a probléma megoldását, és sem közvetlenül, sem tanáccsal nem avatkozott be. Így segítette elő, hogy a gyerek használja és fejlessze saját erőforrásait. Sok szülő ugrásra készen várja, mikor veheti át a gyerektől problémáit. Ég a  vágytól, hogy segíthessen; talán mert annyira kényelmetlen az az érzés, hogy gyerekének kielégítetlen szükségletei vannak, hogy szinte kényszert érez a probléma átvételére és egy gyors megoldás felkínálására. Ha ez túl sűrűn fordul elő, biztonsággal megjósolhatjuk, hogy a gyerek lassan fejlődik majd saját ké pességei alkalmazásában és függetlensége megteremtésében.

 Az a leghatékonyabb szülő, aki az értő figyelem llégkörében égkörében megh meghallja allja a csecsemő üzeneteit sajátos sajátos igényeiről, és így pontosítva a legmegfelelőbben tudja ezeket kielégíteni.

 

92

93

Hogyan beszéljünk, hogy gyerekünk figyeljen ránk?

6. Hogyan beszéljünk, hogy gyerekünk figyeljen ránk?  Az értő figyelem tanulá tanulásakor sakor gyakra gyakrann előfordul csopor csoportjainkb tjainkban, an, hogy valam valame e lyik szülő türelmetlenül megkérdezi: „Mikor tanuljuk már, hogy mitől figyel nek   ránk   a gyerekek szívesen? Mert nálunk ez a fő baj!" Ez sok családban családban gond, hi hiszen szen elkerülhetetlen, hogy a gyerekek időnként za  varjá  varják, k, fru fruszt sztrál rálják ják,, bosszantsák bosszantsák a szülőt; előfordu előfordul, l, hogy tapintat tapintatlanul lanul nem gondolnak a másikra, amikor saját igényeik kielégítését keresik. A kölyökku tyákhoz hasonlóan féktelenek, törnek-zúznak, zajosak és követelőzőek tudnak lenni. Ahogy azt minden szülő tudja, a gyerek bizony képes többletmunkát okozni, hátráltatni minket, amikor sietünk, nyaggatni, amikor fáradtak va gyunk, beszélni, amikor csendre vágyunk, lekvárt kenni a ruhánkra, mielőtt  vendégségbee indulnánk.  vendégségb  Anyának, apána apánakk egyaránt szüksége van rá, hogy hatékonyan tudjon bánni az ő igényeit keresztező gyerekv gyerekviselkedéssel. iselkedéssel. Mert igenis van a szülőnek is igé nye. Megvan a maga élete, és joga ahhoz, hogy örömet és kielégülést találjon az életében. A P.E.T.-re járó szülők közül mégis sokan engedélyeztek gyerekeik nek valamiféle kiváltságos helyzetet a családban. Az ilyen gyerekek megköve telik, hogy szükségleteiket kielégíthessék, de nem veszik figyelembe szüleik igényeit. Különösen ahogy egyre nagyobbak lesznek, egyre inkább elfelejtkez ni látszanak arról, hogy a szüleiknek is szükségük van erre vagy arra. És ha a szülők lehetővé teszik, hogy ez így alakuljon, akkor gyerekeik úgy kezelik majd az életet, mint egy egyirányú utcát, ahol folyamatosan áramlik az igényei ket kielégítő „juttatás". Szüleik többnyire megkeserednek, és nagy csalódást éreznek „hálátlan", „önző" gyerekeikkel szemben.  Amikor Ildikó beiratkozott beiratkozott a P. P.E.T.E.T.-tan tanfoly folyamr amra, a, szomorúan és ért értetlenül etlenül állt kamasz lánya egyre önzőbb és tapintatlanabb viselkedése előtt. Bea, akit szülei csecsemőkora csecsem őkora óta kényeztettek, nemigen vette ki részét a csalá családi di terhekből, vi szont elvárta, hogy minden kívánságát teljesítsék. Ha nem érte el a célját, szidal mazni kezdte szüleit, dührohamot produkált, és órákra elrohant otthonról.

Ildikót még anyja nevelte arra, hogy a konfliktusokat és erős érzéseket kultu rált ember nem mutatja senkinek; ennek szellemében mindig engedett Bea kö  veteléseinek,  vetelésein ek, hogy elkerülj elkerüljee a „szégyenteljes" jeleneteket, és „fenntart „fenntartsa sa a bé két". Kamaszkorba lépve Bea még gőgösebb és önzőbb lett, otthon ritkán segí tett, és alig alkalmazkodott szülei igényeihez. Gyakran hangoztatta, hogy a szülei akarták őt világra hozni, tehát az egész az ő felelősségük, nekik kell gondoskodniuk Bea igényeinek kielégítéséről. A lel kiismeretes Ildikó, akinek nagyon fontos volt, hogy jó anyának láthassa magát, egyre jobban neheztelt Beára. Hiszen ő mindent megtett Beáért, akinek önzése és tapintatlansága fájó és bosszantó volt egyszerre. „Mi vagyunk, akik mindent adunk, és ő az, aki mindent kap" - mondta rövid  jellemzésül  jellemzés ül Ildikó. Ő ssejtet ejtette, te, hogy valamit ro rosszul sszul csiná csinál, l, de álmá álmában ban sem gon dolta volna, hogy Bea viselkedése abból fakad, hogy anyja képtelen kiállni a sa  ját jogaiért. jogaiért. A P.E.T.-é P.E.T.-élmé lmény ny először abban segített neki, hogy jogosként mer merje je elfogadni saját igényeit, majd megtanulta azokat a készségeket, amelyek segít ségével szembesítheti Beát: Beát: hatékonyan közölheti, ha viselk viselkedése edése elfogadh elfogadhatat atat lan az anyja számára. Mit tehet a szülő, amikor nem tudja őszintén elfogadni a gyerek viselkedését? Mivel érhető el, hogy a gyerek figyelembe vegye a szülő igényét? A követke zőkben arról lesz szó, hogyan tud a szülő úgy beszélni a gyerekhez, hogy az meghallja érzéseit, és tekintettel legyen az igényeire. Egészen más kommunikációs készségre van szükség, ha a szülőnek  okoz  okoz gon dot, problémát a gyerek, mint amikor önmagának okozott nehézséget. Az utób  bináll a gyerek volt  biná v olt a „prob „problémaga lémagazda", zda", az előbbinél viszont a szülőé a problé ma. Ebben a fejezetben azokat a készségeket tárgyaljuk, amelyekre a gyerek okozta problémák megoldásánál van szükség.  A M I K O R A P R O B L É M A A SZ ÜLŐ É

Nem mindenki érti meg egyformán a problémagazda kérdését. Van, aki talán túl ságosan is hozzászokott, hogy a problémát a gyereken  belül  lássa,  lássa, és „problémás gyerekről" beszéljen, föl sem tételezve, hogy a probléma lakozhat a felnőttben is. Nagyon fontos, hogy a két alaphelyzet különbségét jól értsük. Ha a probléma a szülőé, ennek egyértelmű belső jelei vannak: el nem foga dást, bosszúságot, frusztrációt, haragot érez; feszültsége nő, az egész helyzet ké nyelmetlenné válik, és nem tetszik neki, amit a gyerek éppen csinál. Tegyük fel: - a gyerek túl közel megy egy értékes porcelánhoz; - a gyerek fölteszi a lábát a frissen kárpitozott székre;

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan beszéljünk, hogy gyerekü gyerekünk nk figyelj figyeljen en ránk?

95

- a gyerek félbeszakítja beszé beszélgeté lgetésemet semet egy barátommal; - a gyerek gyerek nyaggat, hogy hogy hagy hagyjam jam abba a beszél beszélgetést getést egy szomszéddal, mert menni akar; - a gyerek a nagyszob nagyszoba a szőnyegé szőnyegén n hagyta összes játékát; - úgy tűnik, tűni k, mindjá mindjárt rt kiborítja a te tejet, jet, és az kifolyik kifolyi k a szőnyegre; - a gyerek azt akarja rja,, hogy h ogy még egy mesét mondjak mondjak neki, aztán még egyet, és még egyet; - a gyerek gyerek elfelejti megetetni a cicáját; cicáját; - a gyerek gyerek nem végz végzii el a ráeső házimunkát; -  a  gyerek kölcsönkéri köl csönkéri a szerszám szerszámaima aimat, t, aztán szanaszét hagyja őket; - a gyerek túl gyorsan gyorsan vezet vezetii az autóm autómat. at. Ezek a viselkedések - ténylegesen vagy lehetőségükben - a szülő jogos igé nyeit veszélyeztetik: valamilyen konkrét  vagy  vagy közvetlen módon érintik a szü lőt, aki nem akarj arja, a, hog hogy y eltörjön a vázája, hogy h ogy bepiszkol bepiszkolódjon ódjon a szőnyeg szőnyege, e, hogy megzavarják a beszélgetését stb. Ilyenkor nem a gyereknek van szüksége  16. ábra (táblázat) a legfontosabb különbsége segítségre, hanem a szülőnek. A  16. ket mutatja a kétféle problémagazda helyzete között.

 A m ik o r a p r o b l é m a a g y e r e k é

 A m i k o r a p r o b lé m a a s zü lő é

 A z é ri n tk e zé st a g y e re k k ez d e  ményezi  A s zü lő a M e g h a ll g a tó  A sz ü lő tá rs a m e g b e s zé lé sh e z  A sz ül ő a g y e r e k n e k a k a r se g í teni  A sz ü lő vi ss zh a n g o z  A sz ül ő e lő se g ít i, h o g y a g y e re k saját megoldást találjon  A sz ül ő e lf o g a d ja a g y e r e k megoldását  A sz ül ő t e ls ő s o r b a n a g y e r e k igénye foglalkoztatja  A sz ü lő p a ss zí va b b

 A z é ri n tk e zé st a sz ü lő ke zd e  ményezi  A sz ü lő az Ü ze n ő  A s zü lő a b e fo ly á so ló  A sz ü lő ö n m a g á n a k a ka r se g ít e  ni  A sz ü lő sa já t h a n g já t h a ll a tj a  A sz ül ő n e k ke ll sa já t m e g o ld á st találnia  A sz ü lő n e k k el l e lé g e d e tt n e k lennie saját megoldásával  A sz ül ő t e ls ő s o r b a n a sa já t ig é nye foglalkoztatja  A sz ül ő a g r e ss zí va b b

16. ábra

 A szülő szülő pro probl blém émáj ájár ára a három háromfé féle le mego megold ldás ás kínálk kínálkoz ozik: ik: 1. Me Megpróbálhatja gpróbálhatja közvetlenül közvet lenül a gyereket gyer eket megváltoztatni; megváltoztatni ; 2. Megpróbálhatja a környezetet megváltoztat megváltoztatni; ni; 3. Megpróbálhatja önmagát megvált megváltoztatni oztatni.. Marci gyakran veszi ki apja szerszámosládájából a szerszámokat, és többnyi re a füvön hagyja szanaszét, am amikor ikor végzett végzett.. Ez apja számára nem elfogadható, tehát a probléma az apáé. Megteheti, hogy Marcit szembesíti ezzel az érzésével, és mondhat neki olyasmit, amitől Marci remélhetőleg megváltoztatja viselkedé sét. De megváltoztat megváltoztathatja hatja Marci Marci környezetét környeze tét - például egy gyerekszerszám gyer ekszerszám készlett vásárlásával -, ami szi készle szintén ntén a viselkedésváltozás visel kedésváltozás remén r eményével yével kecsegtet.  Va  Vagy megvá egválto ltozta ztath that atja ja sajá játt h hoz ozzá záál állá lásá sát, t, a arrra go gond ndolv olva a pé péld ldáu ául, l, hogy hogy „A „A fiú fiúk k már csak ilyenek..." vagy „majd megtanulhatja még, hogyan kell bánni a szer számokkal, kicsi még". Ebben a fejezetben csak az első változattal foglalkozunk: hogyan szóljunk a gyerekeinkhez, ha azt a akar karjuk, juk, hogy a számunkra elfogadhatatlan elfogadhatatlan viselkedést visel kedést megváltoztassák. Későbbi fejezetekben a másik két alternatíváról is szó lesz.

FÉLRESIKERÜLT „MEGMONDÁSOK" Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a tanfolyamainkra járó szülők kilencvenki lenc százaléka hatástalan eszközöket választ, amikor azt akarja megértetni a gyerekkel, hogy viselkedése zavarja őt. Csoportjainkban a tanfolyamvezető a következő epizódot szokta felolvasni: „Az egész napi munka után nagyon fáradt vagy. Szüks Szükséged éged van rá, hogy egy kicsit kicsi t leülhes leülhesss pihenni. Újságot Újságot szeretnél olvasni. olvasni . De öté ötéves ves fiad nyag gat, hogy játsszál vele. Ráncigálja a karodat, felmászik az öledbe, gyűri az újságot. Pedig neked most a  legkevésbé   ahhoz van kedved, hogy vele  játss  játssz." z." Ezután a tanfolyamvezető tanfolyamvezető megkéri megkéri a csoportt csoporttagokat, agokat, írjak fel fel eg egy y papírra, mit mondanának a gyereknek. (Az Olvasó is részt vehet ebben a gyakorlatban, és felírhatja saját válaszát.) Ezután egy második, majd egy harmadik epizód követ kezik, és ugyancsak a szülő reakciója a lényeg: „Négyéves „Négyév es kislányod lábosokat vesz elő a konyhaszekrényből, és játsza ni kezd velük a földön. Vendégeket vársz vacsorára, és a gyerekjátéka za  va  var, r, mivel mivel már már anélk anélkül ül is késésbe késésben n vagy." vagy."

 

96

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

„Tizenkét éves gyereked uzsonnát készített magának, és utána mindent elöl hagyott. Nem sokkal korábban takarítottad ki a konyhát, és tisztán akartad találni, amikor a vacsorakészítéshez kell majd hozzáfognod."  Valahányszor  Valahán yszor tanítványainkkal végigcsináljuk ezt a gyakorla gyakorlatot, tot, tapa tapaszta sztal l  juk, hogy a szülők döntő többsége sikertelen az ilyen tipikusnak mond mondható ható helyzetekben. Olyasmit mondanak, ami nagy valószínűséggel: 1. ellenállást ébreszt a gyerekben a szülői befolyásolási kísérlettel szem  ben; nem válto változtatj ztatjaa meg a szülő számár számáraa elfoga elfogadhata dhatatlan tlan viselkedést; 2. azt az érzést kelti a gyerekben, hogy szülei nem gondolják őt túl okos nak; 3. azt az érzést kelti a gyerekben, hogy a szülő nemigen törődik a gyerek igényeivel; 4. bűntudatot ébreszt a gyerekben; 5. rontja a gyerek önértékelését; 6. heves védekezésre kényszeríti a gyereket; 7. arra ingerli a gyereket, hogy kicselezze vagy megtámadja a szülőt.  A legtöbb szülő megdöbben, miko mikorr ezeket az összefüggéseket lát látja ja,, hiszen szándékosan senki sem szívesen idézi elő az effajta hatásokat. A többség egysze rűen sosem gondolta végig, milyen hatással lehetnek szavai a gyerekére. Ezután mindig sorra vesszük a „megmondások" különböző hatástalan módja it, és részletesen elemezzük, miért hatástalanok. KÉSZ MEGOLDÁST KÖZLŐ ÜZENETEK Előfordult-e már az Olvasóval, hogy éppen készült valamit csinálni valaki más kedvéért (azaz úgy alakítani viselkedését, hogy az megfeleljen a másik ember igényének), amikor egyszer csak ez az ember parancsot, utasítást vagy tanácsot adott éppen arra a viselkedésre, amit ön már saját jószántából is elfogadott? Talán úgy reagált erre, hogy „Nem kell mondani!" vagy „A fene egye meg, ha  vártál  vártál volna még még egy perce percet, t, megcsinált megcsináltam am volna m magam agamtól tól is!" Talá Talánn ingerült is lett, érezvén, hogy a másik nem bízik önben eléggé, vagy egyszerűen nem ad le hetőséget rá, hogy saját jószántából tegyen valamit az ő kedvére.  Valójába  Való jábann az történik ilyenkor, hogy kész megoldást megoldást erőltetnek ránk. És ez az, amit olyan gyakran tesznek szülők a gyerekeikkel. Nem várják ki, amíg a gyerek maga előáll egy tapintatos megoldással, hanem előírják, mit kell vagy „muszáj" csinálnia. Az itt következő üzenetfajták mind kész megoldást közöl nek a gyerekkel:

 

Hogyan beszéljünk, hogy gyerek gyerekünk ünk figyeljen ránk?

97

UTASÍTÁS , PARANCSOLÁS 1. UTASÍTÁS, „Elmész és keresel valami játékot magadnak!" „Azonnal abbahagyod a zörgést azzal a papírral!" „Rakd el azt a sok edényt!" „Takarítsd össze ezt a szemetet!" 2. FIGYELMEZTETÉS, FENYEGETÉS „Ha nem hagyod abba, üvöltök!" „Anyuci haragudni fog rád, ha nem hagyod dolgozni." „Ha nem teszed azonnal rendbe a konyhát, ahogy volt, megbánod!"

3. PRÉDIKÁLÁS, MORALIZÁLÁS „Soha ne zavarj meg senkit, amikor olvas." „Ne játsszál, amikor Anyu siet." „Kérlek, játsszál máshol." „Mindig csinálj rendet magad után." 4. TANÁCSOLÁS, MEGOLDÁSI JAVASLATOK „Miért nem mégy ki a kertbe játszani?" „Hadd javasoljak valami mást neked." „Nem tudod eltenni a tárgyakat, miután használtad őket?"  Az ilyen szóbeli válaszok a szülő  megoldását   megoldását közlik a gyerekkel: azt, hogy mit gondol a felnőtt a gyerek tennivalói felől. Ilyenkor a felnőtt kezében van a kor mány, ő szabja meg, mi történjen.  A gyerek pedig kimarad ebből. ebből. Az 1. üzenettí pus előírja, hogy a felnőtt szavát követni kell; a 2. típus  fenyeget ezzel,  a 3. ugyanerről prédikál,  a 4.   tanácsolja  ezt. Szülők gyakran kérdezik: „Mi van abban rossz, ha saját megoldásomat köz löm vele? Végül is gondot okoz a viselkedése, nem?" Ez igaz. De ha saját megol dásunkat adjuk át neki, akkor a következőkre számíthatunk: 1. A gyerek ellenáll, ha megmondják neki, hogy mit csináljon. Lehet, hogy a konkrét javaslat sem tetszik neki. Mindenesetre nem szívesen vál toztat magatartásán, ha megmondják neki, mit  illik, muszáj   vagy   ajánlatos tennie. 2. A kész megoldásokkal óhatatlanul azt is üzenjük a gyereknek, hogy nem bízunk benne, hogy maga jó megoldást találna, és eléggé érzékeny len ne a mi bajunkra ahhoz, hogy kisegítsen belőle. 3. Kész megoldásainkkal azt is kifejezzük, hogy saját igényeink fontosab-

98

P.E.T.

A

szülői

eredményesség tanulása

 bak, mint az övéi; azt kell tennie, ami  bak, amitt mi meg megfelelőnek felelőnek ítélün ítélünk, k, függetlenül az ő igényeitől. („Olyasmit csinálsz, ami nekem elfogadhatatlan, tehát az egyetlen megoldás az, amit én mondok.") Ha egy vendégünk történetesen felteszi a lábát a fotelunk huzatára, nyilván nem mondjuk neki, hogy: „Vedd le a lábadat a fotelról, de azonnal!" „Soha ne tedd föl a lábad kárpitozott bútorra!" „Ha jót akar, leveszi a lábát a fotelomról!" „Azt javasolom önnek, sose rakja fel a lábát a bútoromra!" Milyen nevetségesen hangzik mindez, hiszen a barátainkat-vendégeinket sokkal nagyobb tisztelettel szoktuk kezelni. Mert fontos, hogy barátaink a job  bik arcunkat lássák. lássák. Feltételezzük továbbá, hogy lesz elég eszük eszük,, hogy maguk maguk találjanak megoldást, ha egyszer megmondtuk, mi a baj. Valószínűleg mindanynyian egyszerűen megmondanánk a vendégnek, mit érzünk, és rábíznánk a megfelelő megoldást, feltételezve, hogy elég tapintatos ahhoz, hogy mások érzé seit respektálja. Talán így fogalmazna a tipikus házigazda: „Félek, hogy a cipőd nyomot hagy ezen a világos huzaton." „Olyan rossz érzés hallanom, hogy a cipőd karcolja a fotelhuzatot." „Zavar, hogy szólnom kell, de nemrég vettük ezeket a fotelokat, és sze retném, ha még sokáig jó állapotban maradnának." Ezek az üzenetek nem tartalmaznak megoldást. Barátjával a legtöbb ember így beszél - gyerekével nagyon kevés szülő. A baráttal szemben természete sen tartózkodunk a parancsolástól, fenyegetéstől, kioktatástól és tanácsadás tól, miközben gyerekeinknek naponta előírjuk, hogyan változtassák viselke désüket. Nem csoda, csoda, hogy a gyerekek ellená ellenállnak, llnak, illetve véde védekezőleg kezőleg és ellenségesen reagálnak. Nem csoda, ha úgy érzik, meg vannak kötve, meg vannak szégyenít ve, le vannak hurrogva. És nem csoda, ha í gy némelyek úgy nőnek fel, hogy mindig csak alázatosan várják a kész megoldásokat az élettől. Szülők gyakran panaszkodnak, hogy gyerekeik semmilyen felelősséget nem viselnek a család  ban,, és figyelmen kí  ban kívül vül hagyjá hagyjákk a szülők iigényeit. gényeit. Hogyan is tanulhatna a gye rek felelősséget, ha következetesen megfosztják attól a lehetőségtől, hogy szülei igényeit figyelembe véve maga tegyen valamit felelősen?

Hogyan beszéljünk, hogy gyerek gyerekünk ünk figyeljen ránk?

99

LEKEZELŐ LEKEZE LŐ ÜZENETEK Mindannyian ismerjük, milyen érzés lekezelve, „lecikizve" lenni: olyan üzene tet kapni, amely hibáztat, elítél, nevetségessé tesz, bírál vagy megszégyenít. Szülők gyakran használják ezt, amikor gyerekeiket szembesíteni akarják saját  viselkedésükkel. A lekezelő üzenetek négy típusba sorolh sorolhatók: atók:

1. ÍTÉLKEZÉS, KRITIZÁLÁS, HIBÁZTATÁS „Ezt igazán tudhatnád!" „Milyen tapintatlan voltál!" „Csúnya vagy!" „Ilyen szívtelen gyereket még sosem láttam." „A sírba viszel!" 2. KIFIGURÁZÁS, MEGBÉLYEGZÉS „Micsoda kényes menyecske!"

„Jó, várok, dr. Fontoska." „Úgy nézel ki, mint egy karácsonyfa!" „Szégyelld magad!" 3. ÉRTELMEZÉS, ELEMZÉS, DIAGNOSZTIZÁLÁS „Nem bírod ki, hogy ne figyeljek rád." „Ki akarsz hozni a sodromból?" „Kíváncsi vagy, meddig bírom cérnával, hogy idegesítesz?" „Mindig féltékeny vagy, ha valakivel beszélgetek."

4. KIOKTATÁS „Jó modorú ember nem beszél bele, ha a másik beszél." „Rendes gyerek ilyet nem csinál." „Te mit szólnál, ha én tenném ezt veled?" „Nem lennél csöndben a változatosság kedvéért?" „Amit magadnak nem kívánsz, ne tedd másnak se!" „Mi ilyet nem teszünk." Mindezek „lenyomják" a gyereket, emberi kifogást emelnek ellene, rossz színben tüntetik fel, rombolják önértékelését, lehetetlennek állítják be, ítéletet alkotnak róla. Olyanok, mint egy hibáztató ujj, amely rá mutat. Milyen hatá suk van ezeknek az üzeneteknek?

 

100

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Hogyan beszéljünk, hogy gyerekü gyerekünk nk figyeljen ránk?

1. Az  értékelés és hibáztatás nyomán a gyerek hajlamos bűntudatot, lel kifurdalást érezni. 2. A gyerek úgy érzi, hogy a szülő nem igazságos: „Nem csináltam semmi semmi rosszat" vagy „Nem akartam rossz lenni".

„Soha ne tegyél ilyet..." „Ha nem hagyod abba..." „Csúnya  vagy!" „Úgy viselkedsz, mint egy kisbaba!"

3. Arosszat gyerek csináltam." úgy érzi, nem szeretik, visszautasítják: „Nem szeret az Anyu, mert 4. Ezekre az üzenetekre sok gyerek megmakacsolja magát: úgy érzi, h ezek nyomán változtatna viselkedésén, ezzel elfogadná a kritika jogossá gát. Sokszor felelik: „De hát nem zavarlak!", „Nem is vagyok útban!" 5. A gyerekek gyakran visszavágnak az ilyen üzenetekre: „Te se vagy mindig olyan kedves!", „Te mindig fáradt vagy!", „Olyan rémes vagy, amikor vendégek vannak itt." 6. A cikiző megjegyzések azt az érzést keltik, hogy a gyerek lehetetlen, „nem felel meg". Rontják az önbecsülését.

„Csak azt akarod, hogy   rád   figyeljünk!" „Miért nem gondolsz másra is?" „Jobban tennéd, ha..."

 A l ekezelő üzenetek romb romboljá oljákk a gyerek alakuló énképét. Ha egy gyereknél szünet nélkül helytelenítenek valamit, előbb-utóbb úgy tekint majd magára, mint aki rossz, értéktelen, lusta, tapintatlan, buta, lehetetlen, elfogadhatatlan stb. S mivel a gyermekkorban kialakított énkép általában tovább él a felnőtt  ben, ezért az önértékelést romboló üzenetekkel életre szóló érzelmi érzelmi fogyatékos ságot lehet előidézni. Így alakulhat ki az a helyzet, hogy a szülők napról napra tovább rombolják gyerekeik énképét. Ahogy a követ mosó vízcseppek, ezek az üzenetek is lassan, de mély nyomokat hagyva rombolják a gyerek érzelmeit. JÓL MŰKÖDŐ „MEGMONDÁSOK"

De a szülői szó építhet is. A legtöbb szülő - amint rádöbben, mennyi kárt okoz hatnak a lekezelő közlések - alig várja, hogy hatékonyabb eszközöket kapjon a gyerek befolyásolására. Még sosem találkoztam olyan szülővel, aki szándéko san rombolta volna gyereke önértékelését.

Ellentétben ezekkel a közlésekkel, az alany „én" lesz, amikor valóban azt akarom megértetni a másikkal, milyen érzést okoz bennem a viselkedése. Ezek az  „én-üzenetek": Nem tudok pihenni, ha az ölembe mászol. Nincs kedvem játszani, amikor fáradt vagyok. Nehéz úgy f őznöm, őznöm,  hogy kerülgetnem kell a földön levő tárgyakat. Félek, hogy nem készülök el időben a vacsorafőzéssel. Elmegy a kedvem a rendcsinálástól, ha azt látom, hogy nem tart ki egy órát sem. „Én-üzenet" és „te-üzenet" különbségét külön bségét kön könnyű nyű megérte megérteni, ni, de teljes jelentő ségét a korábbi - kommunikációs - ábráinkra pillantva jobban látjuk.  Valahányszor a gyerek viselkedése elfogadhatatlan elfogadhatatlan a szülő szám számára, ára, mert az konkrétan keresztezi a szülő örömeit vagy sz ükségletkielégítési jogát, a problé ma mindig egyértelműen a szülőé. ő az, aki ingerült, csalódott, fáradt, aggódó, hajszolt, leterhelt stb. - de ahhoz, hogy a gyerek megtudja, mi zajlik a felnőtt  ben, megfelelően kódolt üzenetre van szükség. Az a szülő, aki fáradt, fáradt, és nincs nin cs kedve négyéves gyerekével játszani, választhat ennek közlésére olyan formát, amit a  17. ábrán látható módon ábrázolhatunk. SZÜLŐ

„TE-ÜZENETEK" ÉS „ÉN-ÜZENETEK" Hogy mi a különbség a hatékony és a meddő „megmondás" között, legkönynyebben úgy érthető meg, ha a közlés alanyát figyeljük: észre fogjuk venni, hogy a korábban említett üzenetekben mindig „te" volt az alany:

„Azonnal abbahagyod/" „Ezt ne csináld/"

17. ábra

 

102

P.E.T.

A

szülői

eredményesség

tanulása

Hogyan beszéljünk, hogy gyerekünk figyelj figyeljen en ránk?

103

 Az els első ő üze üzene netet tet saját ját érté értéke kelés lések ekén éntt dek dekód ódol olja ja a gyer gyerek ek,, a másod ásodik ikat at viszon viszontt egyszerű ténymegállapításként, amely az apára vonatkozik. A „te-üzenet" elég rosszul mutatja, mit érez a szülő; sokkal inkább dekódolható utasításként (kész megoldás közlése) vagy hibáztatásként (értékelés közlése).

SZÜLŐ

18. ábra

 A „Mit nyag nyagga gatsz tsz már anny annyit?" it?" elég elég gy gyeng enge e közlé közlése se a fá fára radt dtsá ságn gnak ak.. Ilyen Ilyen esetbe n csak az a kód vilá esetben világos gos és helyénv helyénvaló, aló, amely én-hangsúlyú: „Fáradt va gyok  gyok", ", „Nincs kedvem játszani", „Pihenni akarok" stb. Ezek híven közvetítik,

amit aszülő szül ő érez. Ezzel szemben sz emben a „te-üzenet „te-üzenet"" nem mond semmit a beszélő beszé lő érzé séről. Sokkal inkább vonatkozik a gyerekre, mint a szülőre. A „te-üzenet" a

gyerekre irányul, és nem a felnőttre.

Gondoljuk Gondoljuk végig az alábbi két üzenetet, a gyerekhez eljutó jel jelentés entés szempont  jából  jából  (19. ábra). SZÜLŐ GYEREK

SZÜLŐ

GYEREK

19. ábra

MIÉRT HATÉKONYABB AZ „ÉN-ÜZENET"?  Az  Az „én „én-ü -üze zene net" t" haték hatékon onya yan n be befo foly lyás ásol olja ja a gyer gyerek eket et:: en enne nek kn nyo yom mán szíve szíveseb seb  be  ben vál válto tozt ztat atja ja meg a szü szülő lő sszá zám mára el elfo foga gadh dhat atat atla lan n vise viselk lked edésé ését. t. Tov Továb ábbi bi elő elő nye, hogy sem a gyerek, sem a szülő-gyerek kapcsolat szempontjából nem kár tékony. Sokkal kevésbé vált ki ellenállást, lázadást. Kevésbé fenyegető érzés a gyereknek azt hallania, hogy viselkedése hogyan érint minket, mint azt, hogy vele van valami baj, amikor ilyen viselkedést produkál. Gondoljuk végig, hogy reagálna a gyerek erre a két üzenetre, miután sípcsonton rúgta apját: „Jaj! Ez nagyon fáj! Nem szeretem, ha megrúgnak!" „Rossz kisfiú vagy! Soha senkit ne rúgj meg!"  Az els első ő üze üzene nett pus pusztá ztán n anny annyit it mond ond el el a gyer gyerek ekne nek, k, hogy hogy milye ilyen n érz érzés éstt oko oko zott - ezzel aligha vitatkozhat. A második közlésből viszont azt tudja meg, hogy ő rossz, és figyelmeztetik, hogy ez meg ne ismétlődjön: mindkét közléssel vitat kozhat, és erősen ellenállhat.  Az „én „én-ü -üze zene net" t" rész részbe ben n azé azért rt műk űköd ödik ik o olya lyan n jól, jól, mer mertt a gyer gyerek ekre re bíz bízza za,, mit mit tegyen.. Ha azt m tegyen mondjuk ondjuk neki: „Jaj, ez nagyon fáj!" fáj!" vagy „Nem szeretem, ha megrúgnak!", ebből megtudja, hogy mit érzünk, de hogy miként segítsen ezen, az továbbra is az ő dolga.  Az „én„én-üz üzen enet et"" tehát tehát e elő lőse segít gíti, i, hogy a gye gyere rek k fejl fejlőd ődjö jön n, és m meg egta tanu nuljo ljon n fe fe lelősséget viselni saját tetteiért. Az „én-üzenettel" azt is közöljük vele, hogy nemvesszük át a felelősséget tőle, és megbízunk abban abban,, hogy a helyz helyzettel ettel elbol dog dogul; ul; bízunk benne, hogy igényeinket ttisztelet iszteletben ben fogja fogja ta tartan rtani, i, és lehetőséget adunk neki, hogy maga találjon viselkedésének mindkettőnk számára elfogad ható irányt.  Az „én-ü „én-üze zene nete tek" k" ősz őszint intes esége égearra rra in ind dít ítja ja a gyer gyerek eket et,, hog hogy y maga aga is haso hasonl nlóa óan n őszintén közölje, bármit is érez. Ha valamelyik fél - bármely kapcsolatban „én-üzenetékben" közli érzéseit, ez a másik félnél is ugyanezt a közlésformát erősíti. És fordítva is igaz: a romló  kapcsolatokban   kapcsolatokban ugyanígy szaporodnak el a negatív  interakciók:   interakciók: megbélyegzés, hibáztatás: SZÜLŐ: Szörnyű megbízhatatlan vagy a reggeli rendcsinálásban! („teüzenet")

 

104

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

GYEREK: Te se pakolsz el mindig, („te-üzenet") SZÜLŐ: Az más. Egy anyának ezer más dolga is van a ház körül. Például ren detlen gyerekek után elrámolni, („te-üzenet") GYEREK: Én nem vagyok rendetlen. (védekező közlés) SZÜLŐ: Pont olyan rendetlen vagy te is, mint a testvéreid. Tudod te azt na gyon jól. („te-üzenet") GYEREK: Mindenkitől elvárod, hogy tökéletes legyen. („te-üzenet") SZÜLŐ: Hát ez a veszély nálad még nem fenyeget, ha rendcsinálásról van szó. („te-üzenet") GYEREK: Olyan finnyás vagy a lakásra. („te-üzenet") Szülők és gyerekek beszélgetése többnyire idekanyarodik, ha a szülő „teüzenettel" indít. Biztosra vehető, hogy veszekedés lesz belőle, ahol mindketten  védekeznek és támadnak. támadnak. „Én-üzenetek" sokkal kevésbé ingerelnek harcra. Ez még természetesen nem  jelenti azt, hogy ha a szülők „én-üzenetet" küldenek, minden arannyá változik. Érthető Érthe tő módon ugyani s egyet egyetlen len gyerek sem örül, ha azt hallja, hallja, hogy viselkedé v iselkedé se gondot okoz szüleinek (nemkülönben a felnőttek, akik mindig kényelmetle nül érzik magukat, ha valaki megmondja nekik, milyen fájdalmat okoztak visel kedésükkel). Mindenesetre elmondani valakinek, mit érzünk, sokkal kevésbé fenyegető hatású, mintha azzal vádolnánk őt, hogy szándékosan rossz érzést okozott.

Kezdetben nem könnyű elszánni magunkat egy-egy „én-üzenetre" - de meg éri! Mindig bátorságot és belső biztonságérzetet bizt onságérzetet igényel, hog y érzelmeinket egy kapcsolatban kimutassuk. Az őszinte „én-üzenő" egyúttal mindig vállalja an nak kockázatát, hogy valóságos énjét ismerik meg: megnyílik mások előtt, átlát hatóan valódi lesz, aki felfedi emberi mivoltát. Az „én-üzenettel" éppen azt mondja el magáról, hogy képes megsérülni, zavarba jönni, megijedni, csalódni, megdühödni, kedvét veszteni stb.  Amikor tehát elárulju eláruljuk, k, mit érzünk érzünk,, tulajdonképpen betekintést engedünk magunkba. Mit gondol majd a másik? Elutasít-e? Kevesebbre tart ezek után? Szülőknek különösen nehezükre esik, hogy átláthatóvá tegyék magukat gyere keik előtt, mivel szívesebben mutatkoznak csalhatatlannak: gyengeségek, se  bezhető pontok és hiányosságok hiá nyosságok nélkül. Sok szülő inkább rejti éérzéseit rzéseit egy-egy „te-üzenet" mögé, ahol a gyereket lehet hibáztatni, semhogy saját emberi arca

Hogyan beszéljünk, beszél jünk, hogy gyerekünk figyel figyeljen jen ránk?

105

 valódi lény ében mutatkoz zon meg énelőttem. Elidegenedés hely ett eg yre szo rosabbá rosa bbá válhat kapcsolatunk: két valódi ember hiteles kapcsolatává, akik egyre  jobban  jobb an meg aka akarj rják ák ismertetni önmagukat a másikkal. másikkal.  Amint szülők és gyerekek megtanulj megtanulják, ák, hogyan legyenek egymással nyitot tak és őszinték, már nem fordulhat fordulhat elő, hogy „társbérlőként" élnek egymás mel lett A szülőnek így megadatik az az öröm, öröm, hogy egy valóságos sz emély apjaapjaanyja lehet, a gyereknek pedig az az áldás, hogy szülei igazi emberek.

elővillanjon.  A szülői s zülői „átláthatóság" bőségesen kamatoz kamatozik ik a gyerekkel kialakuló kapcso latban: őszinteség és nyitottság valóban bensőségessé teszi viszonyukat. Ha gyerekem olyannak ismerhet meg, amilyen vagyok, ez őt is arra serkenti, hogy

 

706

 Az „é „én-ü n-üzen zenet" et" alkalm alkalmazá azása sa

107

 A tanfolyamvezető ezen a ponton megállította Imré Imrét, t, és azt mondta: mondta: „Gyak ran hallom tőled, hogy »úgy érzem«, »azt érzem«, de kérdezzük meg a csopor tot, hallanak-e mást is."  Az egyik apa azonnal azonnal megszólalt: „Néhány másodperc másodperc alatt közölted Ádám Ádám  trehány, hogy  kibújik   kibújik  a  eltűnik  otthonról,  felelőt mal, hogy  trehány,  a dolga alól, hogy  eltűnik   otthonról, hogy  felelőt len"

7. Az „én-ü „én-üzenet zenet"" aalkal lkalmazása mazása Ezen a ponton a szülők már alig várják, hogy a tanfolyamvezető bemutassa ne kik, hogyan működik az „én-üzenet". Van, aki azt mondja például: „Amint ha

„Húha. Tényleg? Azt hiszem, valóban ez történt - mondta megszeppenve Imre -, és ezek úgy hangzanak, mint a »te-üzenetek«, nem?" Imre jól látta. Ugyanazt a hibát követte el, amit sok más kezdő: megbélyegző „te-üzeneteket" küldött „Úgy érzem..." álarcba öltöztetve. Néha bizony szükség van ezekre az újrajátszásokra ahhoz, hogy a szülők vilá gosan lássák: az „Úgy érzem, te egy disznó vagy." közlés semmivel sem kevésbé

zamegyek, rögtön kipróbálom valamin, ami már régóta zavar engem a gyerek nél." Sajnos minden kezdet nehéz - az első próbálkozások gyakran alulmúlják a  várakozást.  várako zást. Ezért hasznos talán talán végigmenni végig menni azon a listán, listán, amelyet a legtipiku sabb hibákból állítottunk össze. Példatárunk segíthet ezek elkerülésében.

„te-üzenet", mintha egyszerűen azt hogy mondanánk, „Disznó vagy". Azt szoktuk tanácsolni tanítványainknak, töröljék hogy az „Úgy érzem..." kezde tet, és helyette fogalmazzák meg pontosan érzésüket, például: „Csalódott vol tam", „Azt akartam, hogy szép legyen a lakás, amikor nagyanyádék jönnek." „Ingerült voltam, mert eszembe jutott, hogy abban állapodtunk meg, nem mégy el anélkül, hogy kiporszívóznál."

 A REJTETT REJTETT „TE-Ü „TE-ÜZENE ZENET" T" Imre, akinek két kamasz fia van, csalódottan számolt be első „én-üzenet"-kísérletének kudarcáról. „Ellentétben azzal, amit ígértél, Ádám fiam ugyanúgy »te-üzeneteket« kez dett küldözgetni nekem, ahogy máskor is szokta." „Te magad »én-üzeneteket« küldtél?" - kérdezte a tanfolyam vezető. „Hát persze. Vagyis azt hiszem. Mindenesetre azt próbáltam" - hangzott Im re válasza.  A tanfolyamvezető azt javasolta, javasolta, játsszak el a helyzetet. helyze tet. ő játssza majd majd Ádám Ádám szerepét, Imre pedig a sajátját. Néhány magyarázó szó után - ami a csoportnak segített a tájékozódásban - Imre így elevenítette fel a helyzetet:

NE A NEGATÍVUMOT HANGSÚLYOZZUK! Egy másikfajta gyakori hiba a kezdőknél, hogy miközben sok-sok „én-üzene tet" küldenek negatív érzéseikről, elfelejtik pozitív érzéseiket ugyanígy kö zölni.

IMRE: Erősen úgy érzem, hogy trehányul látod el a rád eső házimunkát.  ÁDÁM: Hogyhog Hog yhogy? y? IMRE: Hát vegyük például a porszívózást. Olyan ingerült leszek, valahány szor látom, hogy kibújsz alóla. Tegnap is olyan dühös lettem, amikor észrevet tem, hogy anélkül tűntél el itthonról, hogy kiporszívóztál volna, mielőtt nagyanyádék jönnek. Úgy éreztem, ez felelőtlenség.

 ANDREA: (am  ANDREA: (amikor ikor Kinga bejön) bejön) Dühös vagyok rád. rád. KINGA: Tudom, késtem.  ANDREA:  ANDRE A: Nagyon haragszo haragszom m rád, rád, hogy mostanáig mostanáig nem alhatta alhattam. m. KINGA: Miért nem aludtál? Nekem jobb lenne, ha ilyenkor lefeküdnél és nem idegeskednél.  ANDREA: Hogy tudnék? tudnék ? Dühös voltam rád, rád, és halálra halálra izgultam magam, magam, nem karamboloztál-e. Nagyon csalódtam benned, hogy nem tartottad be a megálla podásunkat.

 Andrea abban állapodott állapodott meg lányával, Kingá Kingával, val, hogy éjfélig hazajön hazajön a  buliról. Kin  buliról. Kinga ga fél kettőkor került elő. Andrea nemcsak hogy nem tudott ezalatt aludni, de halálra izgulta magát, milyen szörnyűség történhetett a gyerekkel.  Amikor a csoportban csoportban újr újraa eljátszottá eljátszottákk ezt a helyzetet, Andrea így „hangzott":

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 Az „én „én-üz -üzene enet" t" alkalm alkalmazá azása sa

 A tanfolyamvezető itt megállította megállította a játékot, játékot, és azt mondt mondtaa Andreá Andreának: nak: „ „Nem Nem rossz... küldtél néhány nagyon jó »én-üzenetet«, de csak a negatívumokról.

Csodálkozom, Magdi - mondta a tanfolyamvezető -, hogy ilyen érzést vált ki belőled, ha a kisbabádat megütik egy kemény teniszütővel."

Mit éreztél igazából, amikor Kinga hazaért? Mi volt az első érzésed?"  Andrea habozás nélkül válaszolt: „Borz „Borzasztóa asztóann megkönnyebbültem, hogy rendben hazaért. Át akartam ölelni, és megmondani neki, milyen jó, hogy egy  ben látom." „Hát ezt elhiszem - mondta a tanfolyamvezető. - Most próbáld meg ezeket az érzéseket »én-üzenetként« megfogalmazni. Megint én leszek Kinga."

„Énvérezni halálra fog." rémültem, hogy felsérti a koponyáját, és biztos voltam benne, hogy „Hát akkor csináljunk »én-üzenetet« ezekből a nagyon erős érzésekből mondta a tanfolyamvezető - úgy, hogy az üzenet megfeleljen valóságos érzése idnek." Ily módon támogatást nyerve érzései őszinte kifejezéséhez, Magdi így fogal mazta meg üzenetét: „Iván, én halálra rémülök, amikor a baba fejét ütés éri. És rettentően kiborítana, ha valami baja esne. És attól is feldühödök, ha egy na gyobb egy kisebbet bánt. Jaj... annyira megijedtem, hogy vérezni fog a kis feje..." Magdi és a csoport egyetértett abban, hogy ezúttal nem törpül el az üzenet az érzés mellett; és így sokkal valószínűbb, hogy befolyásolni képes Iván viselke dését.

108

 ANDREA: Jaj, Jaj, Kinga Kinga,, cs akhogy itthon vag vagy! y! Olyan jó, hogy épség épségben ben lát látlak lak.. Úgy megkönnyebbültem! (átöleli) Annyira féltem, hogy karamboloztál. KINGA: Szia, Mama, örülsz nekem, mi?!  A csoport itt megtapso megtapsolta lta Andreá Andreát, t, annyira tetszett nekik ez a legerősebb, legerősebb, „itt és most" érzéssel indító második közlés. Izgatott vita indult arról, milyen sok alkalmat szalasztanak el a szülők, amikor gyerekeikkel tudathatnák pozitív, szerető érzéseiket. Abbéli buzgalmukban, hogy „gyorsan neveljenek rajta egyet", elszalasztják a legértékesebb alkalmakat, amikor pedig valami sokicai fontosabb tapasztalatra „nevelhetnék" őket. Például arra, hogy mennyire sze retik őket, és milyen rettenetesen fájna nekik, ha bajuk esne.  Az első őszinte kközlés özlés után még bbőven őven volt iidő dő rá, hog hogyy Andrea szembes szembesítse ítse csalódásával Kingát, amiért nem tartotta be megegyezésüket. BAGATELLIZÁLÁS Így hívjuk, amikor egy üzenet lekicsinyíti a tényleges érzés erejét. Kezdetben nem könnyű megtalálni azt a kifejezést, amely híven tükrözi a belső érzés inten zitását. A bagatellizáló „én-üzenet" ritkán hatékony, vagyis nem segíti elő, hogy a gyerek kedvünkért megváltoztassa viselkedését. Magdi arról számolt be csoportjának, hogy nem sikerült jobb belátásra  bírnia a hatéves Ivánt, pedig úgy érezte, jó „én-üzenetet" küldött a gyerek gyerek

109

 A KITÖRŐ VULKÁN Sok szülő azzal szalad haza az „én-üzenettel" való első találkozás után, hogy már semmi akadálya a „végső leszámolásnak", és kitörő vulkánként önti gyere keire eddig bezárt indulatait. Az egyik anya azt mesélte, hogy az előző csoport találkozás óta egyfolytában dühös volt a gyerekeire. Csak az volt a baj, hogy a gyerekek értetlenül és rémülten figyelték kitöréseit. Látván, milyen sok szülő használja menlevélként dühkitöréseire azt a bizta tást, amelyet tőlünk kap saját igényei közlésére, arra kényszerültem, hogy át  vizsgáljam  vizsgál jam,, mi a düh szerepe a szülő-gyerek kapcsolatban. kapcsolatban. Ez a kritikai kritikai elemzés nemcsak saját gondolkodásom vakfoltjait csökkentette, hanem hozzájárult an nak átfogalmazásához is, miért eresztik ki haragjukat a szülők, miért árt ez a gyereknek, és hogyan lehet segíteni a szülőknek ennek elkerülésében. Sok más érzéstől eltérően, a düh majdnem mindig  valakire  irányul. Ha azt mondom, „dühös vagyok", ez többnyire azt jelenti: „Dühös vagyok rád" vagy »Te dühítettél fel." Valójában tehát nem „én-üzenet", hanem „te-üzenet". Ezen

nek. Iván az apja teniszütőjével fejbe verte csecsemő kisöccsét, és az „énüzenet" sem állította meg veszélyes játékában.  Amikor Magdi szere szerepjáték pjáték formá formájáb jában an bemu bemutatta tatta a csopo csoportnak, rtnak, mi történt történt pontosan, kiderült, milyen keveset árult el tényleges érzéseiből Magdi az „énüzenettel": MAGDI: Iván, nem szeretem, ha megütöd Péterkét.

az sem változtat, ha „dühösnek   érzem magam    álarcba öltöztetjük a közlést.  A gyerekek szinte mindig „te-üzenetnek" érzik: azt hallj hallják ák ki belőle, hogy ők követtek el valamit, hogy ők idézték elő a szülő haragját. Így megjósolhatóan "Cikizésnek" érzik, és ugyanúgy bűntudatot élnek át, mint bármely más „teüzenetnél".  Arra  Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a düh mindig egy azt  megelőző  érzés   érzés nyomán alakul ki: maga a szülő termeli ki magából, az elsődleges érzés követ keztében. Íme egy példa:

 

110

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása  Az  országúton  országúton vezetem az autóm, amikor elém vág egy másik kocsi, meg. lehetősen közel hozzám. Az elsődleges érzésem a félelem, hiszen ez a visel kedés megijesztett engem. Az ijedségem következményeként néhány má sodperc múltán megnyomom a dudát és „dühösen cselekszem", talán olyasmit kiabálok, hogy „Te barom, miért nem tanulsz meg vezetni!", ami ről senki sem tagadhatja, hogy tisztán „te-üzenet". A düh kimutatásának az a funkciója, hogy megbüntessem a másik vezetőt vagy bűntudatot keltsek  benne, ami amiért ért megijesztett megijesztett,, és így ne forduljon forduljon elő ilyesmi új újra ra..

 A dühös szülő ugyancsak megleckézt etésül veti be dühét, ezért „játssza „játssza le" haragját a gyerek előtt. Egytart, anyavalami elveszti gyerekét egy áruházban. Elsődleges a félelem attól kellemetlen történhet a gyerekkel. Ha érzése: valaki megkérdez né, mit érzett, miközben kereste, az anya azt felelné: „Halálra voltam ré mülve" vagy: „Rettentően aggódtam, és nagyon meg voltam ijedve." Ami kor végre megtalálj megtaláljaa a gyereket, nagy megkönnyebbülést megkön nyebbülést érez: „Hál' isten nek, rendben megvagy." De mire megszólal, egészen mást mond: „Te rossz gyerek! Nagyon haragszom rád! Hogy tehettél ilyen butaságot, hogy el mégy mellőlem?" „Nem megmondtam, hogy ott maradj mellettem?!" Ez az anya tehát most lejátssza, kimutatja dühét, hogy a gyereket megleckéztes se, és megbüntesse, amiért félelmet okozott neki. Másodlagos érzésként a düh mindig „te-üzenet" értelmet kap; azt közli, hogy elítéli, hibáztatja a gyereket. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a düh vala miféle szándékos és tudatos „termék", amely a hibáztatás-megbüntetés-kioktatás vivőanyaga, és amellyel viszonozhatjuk a nekünk okozott rossz érzést (az  e  el l  sődlege  sődleges  s   érzést). Valahányszor dühöt érzünk, felveszünk és lejátszunk egy sze repet, hogy megmutassuk a másik embernek, mit tett velünk, megleckéztetjük, nehogy ez újra előforduljon. Nem azt akarom mondani, hogy a düh nem valódi, mert nagyon is valódi: forr és kavarog bennünk. Csak azt akarom mondani, hogy a düh érzését magunk állítjuk elő. Néhány példa:  A gyerek hangoskodik az étteremben. A szülő elsődleges elsődl eges érzése a zavar.  A másodlagos másodlagos érzés: a düh - „Úgy „Úgy viselkedsz, mint egy óvodás!"  A gyerek gyere k elfelejti, elfelejti, hogy aznap apja apja születésnapja születésnapja van. Elfelej Elfelejtt gratulálni, gratulálni, és ajándékot adni. Apja elsődleges érzése a  megbántottság.  Másodlagosan dühöt érez: „Pont olyan vagy te is, mint a többi figyelmetlen ma maii kölyök. kölyök.""

 Az

„én-üze „én-üzenet net" "

alkalm alkalmazá azása sa

111

 A gyerek bizonyítványa bizonyítv ánya egyesekk egyesekkel el és kettesekkel van tele. Az anya el sődlegesen csalódást   érez. A düh másodlagos: „Tudom, hogy egész félév  ben lógtál. Remé Remélem, lem, most nagyon büszke vagy mag magadra adra!" !" Hogyan lehet megtanulni, hogy az ember ne küldjön gyerekeinek dühös „teüzeneteket" ? Vannak biztató tapasztalataink e téren. A csoportjainkban könynyen megértik megértik a szülők az elsődleges és másodlagos érzések közti különbséget. Fokozatosan meg is tanulják az elsődleges érzések tudatosítását mindennapi helyzetekben. És végül megtanuljá megtanuljákk megüzenni ezeket az elsődleges érzéseket, ami fölöslegessé teszi a düh lejátszását. A P.E.T. segít a szülőknek abban, hogy tudatára ébredjenek, mi zajlik bennük egy-egy helyzetben, vagyis megtalálják az elsődleges érzést a düh mögött.  Anna, aki igen lelkiismeretes anya, elmesélte csopor csoportján tjának, ak, hogyan talá talál l ta meg az elsődleges érzést gyakori gyakori dühkitörései mögött, melyeknek tizen két éves lánya volt a szenvedő szen vedő alanya. Anna valójában valójában csalódott volt, hogy lánya nem olyan szorgalmas, és nincs benne annyi tudásvágy, mint anyjá  ban volt ebben e bben a korban. korban. Anna rádöbbent, rádöbbent, milyen sokat jelent neki a gye g ye rek iskolai előmenetele, és hogy valahányszor e téren csalódnia kellett, dü hödt „te-üzenetekkel" támadt a kislányra. Miklós - foglalkozására nézve pszichológus - elmesélte a csoportjának, hogyan értette meg haragját tizenegy éves lányával szemben. A könnyen  barátkozós  barát kozós,, kapcsolatéhes apa mindig mindig megharagudott megharagudott lányár lányára, a, ha emberek közé kerülve látnia kellett, milyen félénk ez a lány. Ha valakinek bemutat ta, a kislány nem nyújtott kezet, és nem volt hajlandó a szokásos udvarias sági formulákat elmondani. Alig hallható köszönésével mindig zavarba hozta apját. A P.E.T. rádöbbentette, hogy valójában attól félt, barátai szigo rú, kemény szülőnek gondolják, ha egyszer ennyire félénk, alárendelődő gyereket sikerült csak produkálnia. Amióta erre rájött, gyakran nem érzett már haragot ilyen helyzetekben. Lassacskán el tudja fogadni azt a tényt, hogy lányának más természete van, mint neki. És amint csökkent ez a düh, a kislány is egyre kevésbé tűnt félénknek.  Azt tanítjuk a P.E.T.-szülők P.E.T.-szülőknek, nek, hogy hog y ha túlságosan gyakran éreznek kísér tést, hogy dühös „én-üzenetet" küldjenek küldjenek a gyereknek, akkor jobban teszik, ha elővesznek egy tükröt, és megkérdezik saját maguktól: „Mi zajlik bennem? Mi lyen igényemet veszélyezteti most a gyerek viselkedése?" Az egyik anya tiszte letre méltó bátorsággal vallotta be csoportjának, hogy milyen mozgatórugót ta lált a gyerekei iránti gyakori dühe mögött: rátalált arra a mélységes csalódásra,

 

112

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

amelyet amiatt érzett, hogy gyerekei születése és léte megakadályozta őt a to  vábbtanulásban, és abban, hogy tanár  vábbtanulásban, tanár lehessen. Az emiat emiatti ti sértettség bújt bújt elő düh formájában. MIRE KÉPES A HATÉKONY „ÉN-ÜZENET"?  Az „én-üzenetek" nemegyszer megdöbbentő hatás hatásúak. úak. Sok szülő meséli ne künk, mennyire meglepődtek gyerekeik, amikor szüleik valódi érzéseiről hall hattak. A gyerekek így fogalmaznak:

„Nem tudtam, hogy ennyire zavarlak." „Fogalmam sem volt, hogy ez tényleg idegesít téged." „Miért nem mondtad sose, hogy mit érzel?" „De hát neked tényleg komoly indulataid vannak emiatt, ugye?"  A gyerekeknek - csakúgy, mint a felnőtteknek - néha fogalmu fogalmukk sincs, ho gyan érint másokat a viselkedésük. Saját céljaikra figyelvén esetleg egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy milyen következményekkel jár a másik em  berree nézve, amit éppen csinálna  berr csinálnak. k. De amint megm megmondjá ondjákk nekik, többnyire igyekeznek tapintatosabban mozogni: a figyelmetlenség figyelmességgé ala kulhat. Emese meséli csoportjának nyaralásuk egy apró epizódját. Kocsival men tek, ésbosszankodva a gyerekek gyer ekek nag nagy y zaj zajttaéslármát, hancúrozást csaptak a hátsó ülésen. Emese és férje tűrték míg végül a férj feladta: hirtelen féke zéssel leállt az út szélén, és kijelentette: „Nem bírom elviselni ezt a zajt és ugrabugrálást, amit hátul csaptok. Én is élvezni akarom a nyaralást, és jól akarom magam érezni, amikor vezetek. De az isten szerelmére, ilyen zajban csak ideges leszek, és így utálok vezetni. Úgy érzem, nekem is jogom van él

 Az „én „én-üz -üzene enet" t" alkalma alkalmazása zása

113

kolai szabályokat. Egyik reggel, amint kinézek az irodám ablakán, látom, hogy a fiúk egy láda kólát hoznak az udvaron át, holott a szabályaink ezt is tiltják. És ekkor kattant a fejemben valami: az előző P.E.T.-óránkon éppen az „én-üzenetről" tanultunk. Kirohantam a fiúkhoz, és a következő érzései met mondtam el nekik: „Olyan bitangul elmegy a kedvem tőletek, fiúk! Én mindent megteszek, amit csak tudok, hogy sikerüljön tényleg elvégezne tek az iskolát. A lelkemet beletettem ebbe a munkába. Ti pedig semmi egye  bet nem tesztek, mint megszegitek a szabályokat. Azt is próbáltam elérni  veletek, hogy a hajatoka hajatokatt ne növesszétek egy elfogadha elfogadható tó hat határon áron túl. De ti ezt sem tartjátok be. Most meg itt vannak a kólásüvegek - ez is szabályelle nes Csak Csak felmo felmondani ndani van kedvem, és visszamenni egy közönséges középis kolába, kolá ba, ahol legalább egyről kettőre juthatok. Ezen a poszton én tökéletes kudarcnak érzem magam." Délután váratlan látogatók jöttek Bálinthoz, abból a társaságból, akikkel délelőtt beszélt. „Jó napot, igazgató úr, gondolkoztunk azon, ami délelőtt történt. Mi nem tudtuk, hogy megharagudhat ránk. Mert ezt még sose csi nálta. Nem akarunk más igazgatót: az nem lenne olyan jó, mint Maga. Meg egyeztünk, hogy hozzájárulunk: levághatja a hajunkat azzal a fodrászmasi nával. És a többi szabályt is betartjuk." Miután megdöbbenéséből magához tért, Bálint átment a fiúkkal egy má sik szobába, ahol mindegyiküknek levághatta annyira a haját, hogy elfo gadhatónak gadható nak lehetett mondani. Bálint szerint az volt a legérdekesebb dolog az egészben,- hogy milyen jól érezték magukat kerültek ezalatt: „Mindannyian jól mulattunk" mesélte. A fiúk sokkal közelebb hozzá és egymás hoz. Barátokként váltak el, akik közelséget és melegséget éreznek egymás iránt, iránt, ahogyan ez a kölcsönösen jó problémam problémamegoldások egoldások után lenni szokott. Bevallom, ugyanúgy megdöbbentem Bálint „én-üzeneteinek" drámai hatá

csak ideges leszek, és így utálok vezetni. Úgy érzem, nekem is jogom van él  vezni a vakációt."  A gyerekek megdöbbentek ettől a közléstől, és ezt meg is mondtá mondták. k. Fogalmuk sem volt ugyanis, hogy játszásuk egyáltalán zavarná apjukat. Azt gondolták, elfogadható, amit csinálnak. Emese beszámolójából tudjuk, hogy ez után sokkal tapintatosabban és lényegesen csöndesebben játszottak a gyere kek. Bálint, aki egy problémás gyerekek számára létesített középiskola igazga tója, mesélte a következő drámai történetet. Hetek óta bosszankodva tűr tem egy csapat fiú viselkedését, akik lépten-nyomon semmibe vették az is-

sán, mint a csoport bármely más tagja, amikor ezt a történetet hallottuk. De csak erősödött erősöd ött az a meggyőződésem, hogy a felnőttek általáb általában an alábecsülik a gyere kek együttműködési hajlandóságát: ha tisztességesen és nyíltan megmondják nekik, mit érez viselkedésük nyomán a felnőtt, többnyire szívesen vannak te kintettel ezekre az igényekre. A gyerek gyerekek ek finoman re reagáln agálnak, ak, és felelősséget is szívesen viselnek, amint a felnőtt egy picit is lemond fölényéről. Íme néhány további példa a hatékony haték ony „én-üzenetre", ahol a felnőtt se nem hi  báz  báztat tat,, se nem szégyení szégyenítt meg, és kész megoldást sem közöl: Hazaérve a munkából, az apa pihenni és újságot olvasni akar. De a gyerek újra meg újra az ölébe mászik, és összegyűri az újságot.   Apa:  „Nem tudok

 

114

P.E.T.  A

sz ülői szülői

eredményesség

tanulása

 Az

„é „énn-üz üzen enet et" "

al alka kalm lmaz azás ása a

115

újságott olvasni, újságo olvasni , ha az ölemben vagy. Nincs kedvem kedve mjátszani veled, v eled, mert fá radt vagyok, és egy kicsit pihenni pih enni akarok akarok." ."  Az any anya a pors porszív zívóz ózik ik,, a gyere gyerek k pe pedi dig g fo folyt lyton on kihúz kihúzza za a dug dugót ót a ko kon nnek ek torból. Az anya siet. Anya:  „Nagyon sietek, sietek, és lelassítja lelassítja a munkámat, ha folyton vissza kell dugnom a konnektorba a dugót. Nincs kedvem játszani, amikor munkám van."  A gye gyere rek kn nag agyo yon n pisz piszko koss k kézz ézzel el és ar arcc cca al jön va vacs csor oráz ázni ni.. Apa: „Nem tu dom élvezni a vacsorát, ha ezt a maszatot maszatot látom. Gusztustalannak érzem, és elmegy tőle az étvágyam." Mama és papa egy számukra fontos, intim kérdésről akarnak beszélni egymással. De a gyerek körülöttük lődörög, és így nem tudnak beszélgetni.

szeretem", „Anyu most nem akar játszani", „Ez nem Balázsnak való játék!", „Ez forró!", „Ez fájni fog Balázsnak! Balázsnak!""  A  Azo zonk nkívü ívüll a kics kicsii gy gyer erek ek an anny nyira ira érzék érzéken eny y a szav szava ak nélk nélküli üli je jelzé lzése sekr kre, e, ho hogy gy rengeteg érzést közölhetünk vele beszéd nélkül is.

 Ap  Apa: a:ak „A  Mam ával nagy nagyon onnk fontosat akarunk mitt egbeszé lni. Magunk nk  b  ba an akar arun unk k le len nni, ni,valami és nem nem tu tudu dunk beszé beszélge lgetn tni, i, hamegbe vagy. vaszélni gy." " . Magu

 ván  ványo yon n ugrá ug ráls lsz, z, de az aztt ne nem mmiköz bán bánoben m, ha a fföld öldön önvár, cs csin inálo álod. d.") ") Julcsi ál ldogál álldogál és játszik, miközben anyja arra arra hogy minél el előbb őbb be szálljon a kocsiba. Az anya a gyerek popsijára teszi a kezét, és ffinom inoman, an, de határozottan a kocsi felé tolja. (Üzenet: ( Üzenet: „Sietek, és azt akarom akarom,, hogy h ogy máris  besz  beszál állj. lj.") ") Gabi Gabi megkapaszkodik anyja új ruhájában ruhájában,, amit a vendégség ve ndégségre re vet vettt föl.  A  Azz anya anya e elhú lhúzza zza a gyer gyerek ek k kez ezét ét a ru ruhá háró ról. l. (Üze (Üzene net: t: „N „Nem em akaro rom m, hogy húzd a ruhámat.")  Az  Az apa apa karjá rján viszi viszi Ferik rikét, ét, amikor ikor vásá vásáro roln lnak ak az ABC-b -be en. Ferik Ferike e rú rúgn gnii kezdi apja hasát. Apja azonnal azonnal leteszi őt őt.. (Üzenet: „Nem szeretl szeretlek ek vinni, amikor rúgsz.") Zsófi áthajol anyja tányérjához, és onnan vesz magának ételt. étel t. Az anya  vissza  visszave veszi szi a zsák zsákm mányt ányt,, é éss a tá tálbó lbóll ad Zsófi sófin nak. (Üze (Üzene net: t: „K „Kell neke nekem m is a saját ételem, és nem akarom, hogy elvedd tőlem.")

 A gyere gyerek k könyö könyörö rög, g, ho hogy gy vigyék el moz mozib iba. a. De na napo pok k óta nem nem te tette tte rendbe a szobáját, pedig ez volt a megállapodás. Anya: „Nincs sok kedvem  bárm  bármit is a ke kedv dved edre re te tenn nni, i, h ha a te nem nem tart tartod od be a megál egálla lapo podá dásu sunk nkat at a sz szo o  bád  báddal ka kapc pcso sola latb tban an.. Így Így kiha kihasz szná nálva lva érze érzem mm mag agam am."  A gyer gyerek ek le lem mezját zjátsz szój ója ao olya lyan n han hango gos, s, hogy hogy za zava varj rja a a szü szülők lők besz beszél élge geté té sét a szomszéd szobában.  Anya:  „Nem tudunk beszélgetni, amikor ilyen hangos a lemezjátszó. És a zaj nagyon idegesít minket."  A gy gyer erek ek megíg egígér érte te,, hogy hogy az az e est stii n nag agy y vend vendégs égségh éghez ez kiva kivasa salj lja a a vász vászon on szalvétákat. Napközben nem csinálta ezt ez t meg, és már csak csak egy óra van hátra a vendégek érkezéséig.  Anya:  „Becsapva „Becsapv a érzem magam. magam. Egész nap azon dolgoztam, hogy elkészítsek mindent, ami a vendégséghez kell. És most mégis azon kell izgulnom, hogy meglesznek-e a szalvéták."  A gye gyere rek ke elfe lfele lejtk jtkez ezet ettt a megál egálla lapo podá dásr sról ól,, hogy hogy bizo bizony nyos os időr időre e hazajön jön, hogy elmehessenek anyjával cipőt venni.  Anya:  „Nagyon nem szeretem, ha, miután gondosan úgy tervez t erveztem tem meg a napomat, hogy h ogy elmehessünk neked cipőt venni, elfelejtesz hazajönni." SZAVAK NÉLKÜLI „ÉN-ÜZENET" KISB KISBABÁKNAK ABÁKNAK  A két két éven éven alu aluli li gye gyere reke kek k szü szüle leii m min indi dig g fel felte tesz szik ik a kérd kérdés ést: t: h hog ogyan yan kü küld ldhe hetn tnek ek „én-üzenetet" kicsiknek, akik még nem értik a szót. E téren is azt tapasztaltuk, hogy a szülők némileg alábecsülik a kicsinyek megértőképességét. Kétéves korra korra minden gyerek jól érti, mikor elfogadó és mi kor nem elfogadó a szülő, szül ő, mikor jó és mikor rossz a közérzete, közérzet e, mikor tetszi tetszik, k, és mikor nem tetszik neki, amit a gyerek csinál. Második születésnapjára szinte minden gyerek érti az olyan mondatokat, mint például: „Juj, ez fáj!", „Ezt nem

Dávid izeg-mo iz eg-mozog, zog, miközben a mamája öltözt öltözteti. eti. Az anya finoma finoman, n, de ha tározottan visszafogja őt, és tová tovább bb öltöz öltözteti teti.. (Üzenet: „Nem tudlak felöl töztetni, ha mocorogsz.") Mari a dív díványon ányon ugrál. Anyja a attól ttól fél, hogy lleveri everi az ágy végéb végében en levő lámpát. lámp át. Az anya finom finoman, an, de határozottan levesz leveszii Ma Marit rit a díványr díványról, ól, és ke zét megfogva elkezd vele v ele ugrálni a földön. (Üzenet: „Nem szeretem szeretem,, ha a dí

 Az ilyen ilyen ssza zava vak k nélkü nélküli li üzene üzenete tett m ma ajd jdne nem m mind minden en kics kicsii gye gyerek rek jól m meg egér érti: ti: ezekből tudhatja meg, milyen szükséglete van a szüleinek; mégsem éri az a vád, hogy rossz rossz gyerek, pusztán azért, me mert rt az ő szükségletei viszont „i „ilyenek" lyenek" vvol ol tak. Az is világosan kiderül, hogy a szülő nem bünteti a gyereket, amikor ezeket az üzeneteket küldi.

 AZ „ÉN-ÜZENE „ÉN-ÜZENET" T" BÖKKENŐI Kisebb vagy nagyobb problémába minden szülő beleütközik, amikor „én-üze neteket" netek et" kezd küldeni. Egyik semleküzdhetetlen, bár további készségeket igé nyel. Gyakran Gyak ran előfordul, h hogy ogy a gyerek figyelmen figyel men kívül kív ül hagyja az „én-üzenetet", „én-üzenetet" , különösen amikor amikor szülei szül ei „kezdők" még e téren. Senki sem örül a hírnek, hogy hog y  vis  visel elke kedé dése se za zava varj rja a a másik ásik ember ber igé igény nyeit eit.. A gye gyerek rekek ek se sem m. Szíve Szívese sebbe bben n en enge ge--

 

116

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

dik el fülük mellett, milyen érzést váltottak ki viselkedésükkel. A szülőknek azt szoktuk tanácsolni, küldjenek még egy „én-üzenetet", ha az elsőre nem rea gált a gyerek. Ez a második „én-üzenet" legyen esetleg erősebb, intenzívebb, hangosabb, legyen benne több érzés. Ez a második közlés arra való, hogy a gye rek megértse: „Nézd, tényleg így gondolom!"  Van olyan gyerek, aki vállrándítva odébbáll - minth minthaa azt mon mondaná: daná: „Na és? !" D Dee a második közlés, az erősebb, segíthet. Néha érdemes valami valami hasonló val ki is egészíteni: „Te, hát én elmondtam neked, mit érzek. Nekem ez fontos. Nem szere tem, ha figyelmen kívül hagynak. Utálom, amikor egyszerűen odébbállsz, és nem is hallod meg, mit érzek. Úgy gondolom, ez nem igazságos, amikor tényleg valami problémám van."  Az ilyenfajta ilyenfajta üzenet többnyire „visszatéríti" a gyereket, és ar arra ra ind indítja ítja,, hogy figyeljen. Az üzenet lényege, hogy „tényleg komolyan gondolom".  Az sem ritka ritka,, hogy az „én-üzenetre „én-üzenetre"" a gyerek „ „én-üzenettel" én-üzenettel" fe felel. lel. Azt sz szere eret t né, hogy a felnőtt megtudja, mit érez ő, mielőtt maga megváltoztatná viselkedését. Példáu Például: l:  ANYA: Úgy utálom, utálom, ha a szép ttiszta iszta la lakás kás azon azonnal nal rendetlen lesz, amint hhaz aza a  jössz az iskolából. Elmeg Elmegy y a kedvem, bármit it is csinálja csináljakk a lakás lakással, sal, ha munkám ilyen hamar semmivé lesz. hogy bárm GYEREK: Azt hiszem, túl finnyás vagy a tisztaságra.

 Az „én-ü „én-üzen zenet" et" alkalm alkalmazá azása sa

117

 Amint  Ami nt a gyerek úgy érzi, szülei megé megértették, rtették, mit ére érez, z, máris hhajlam ajlamosab osabbb vál toztatni viselkedésén. Mert többnyire nem vágyik másra, csak hogy megértsék az érzéseit - utána már szívesen tesz meg sok mindent, hogy enyhítsen a felnőtt rossz érzésein. Ha „én-üzeneteink"  között   értő figyelemmel tudjuk hallgatni a gyerek viszontérzéseit, még valami érdekeset tapasztalhatunk: amint meghalljuk és meg értjük a gyerek viselkedése mögött rejlő érzéseit, megszűnik vagy enyhül saját elutasító érzésünk ezzel a viselkedéssel szemben. Érzései kifejezésére biztatva őt, hamarosan egészen más színben látjuk az egész helyzetet. Az Olvasó emlék szik talán Dani példájára, aki félt elaludni. Az anyát idegesítette a gyerek esti időhúzása, és ezt el is mondta neki, még ha nem is „én-üzenet" formájában. Ki derült, hogy Dani azért fél elaludni, mert attól tart, ha álmában becsukná a szá  já  ját, t, meg megfullad fulladhatna hatna.. Ez a közlés azonnal átváltozt átváltoztatta atta aazz anya elutasító m maga agatar tar tását megértő elfogadássá.  Az alábbi helyzet szintén jól illus illusztrá ztrálja, lja, hogyan válto változtat ztathatja hatja meg az „énüzenetet"  követő  értő   értő figyelem a szülő eredeti érzését:  APA: Nagyon Nag yon zavar a mosogatóba mosogatóbann hagyott piszkos edény. Nem abban álla álla podtunk meg, hogy rögtön vacsora után elmosogatsz? DÉZ DÉZI: Olyan fáradt voltam egész es este, te, mert múlt éjje éjjell háromig a félévzá félévzáró ró dol gozatra készültem.  APA: Szóval nem vvolt olt kedved rögtön vacsora után mosogatni? DÉZ DÉZI: Nem. Azért feküdtem le egy órára aludni. D Dee ma még megcsinálom, mi

 A P.E P.E.T..T.-ben ben járatla járatlann szülők gyakran kezdenek védekezni ilyen helyzetben például: „Nem, nem vagyok finnyás", „Semmi közöd hozzá", „Nem érdekel, mit gondolsz az igényességemről" stb. Ahhoz, ho gy a szülő jól elboldoguljon az ehhez hasonló helyzetekben, emlékeztetnünk kell legelső alaptételünkre: alaptételünkre: „h „haa a gyerekben egy érzés vagy probléma felmerül, használj értő figyelmet". Az előző példában az anya „én-üzenete" problémát okozott a gyereknek (ahogy az „énüzenetek" általában szoktak). Elfogadásunk és megértésünk jeleként ilyenkor  váltani kell: az „én-üzene „én-üzenetről" tről" átmenetileg áttérni értő figyelemre:  ANYA: Úgy érzed érzed,, mag magasak asak az igényeim, és túl finnyás vagyok. GYEREK: Igen.  ANYA: Hát lehet, hogy így van. Ezen majd majd gondolkozom. De amíg amíg nem vált válto o zom meg, rettentően elkedvetlenít, ha semmivé lesz a munkám. És most nagyon ingerült vagyok e miatt a rendetlenség miatt.

előtt végleg lefekszem. Jó?  APA: Nekem jó. Minden szülő szembetalálkozik azzal a problémával is, hogy bármennyire is megértette a gyerek az „én-üzenetből", hogyan hat viselkedése a felnőttre, mégsem hajlandó magatartásán változtatni. Néha a legvilágosabb „én-üzenet" sem használ. A gyereknek az az igénye ugyanis, hogy meghatározott módon vi selkedjen, konfliktusban állhat a felnőttnek azzal az igényével, hogy ne kell  jen ezzel a viselkedéssel találkoz találkoznia. nia. Ezt a helyzetet hívjuk a P.E.T.-ben  az igények ütközésének.  Valahányszor ilyesmi előfordul - és minden emberi kapcsolatban óhatatlanul elő is fordul -, a kapcsolat a legigazabb pillanatát éh. E könyv köny v magvát az ilyen igénykonfliktusok kezel kezelése ése alko alkotja. tja. Már csa csakk egy fe  jezetet kell várni rá.

 

118

 Az elf elfoga ogadh dhata atatla tlan n vis viselk elked edés és megv megválto áltozta ztatás tása a

8. Az elfogadhatatlan viselkedés megváltoztatása a környezet környe zet módosításával  A zavaró gyerekvi selkedést sokkal gyakrabban gyakrabban l ehetne környezetmódosítással  befolyásolni,  befolyás olni, mint ahányszor szülők i lyesmivel próbálkoznak. próbálkoznak. Csecsemőknél Csecsemőknél és és pici gyerekeknél még inkább használják, de a nagyobbaknál főként a beszédre hagyatkoznak; különösen gyakran vetik be a lekezelést és a szülői hatalommal  való fenyegetést. A környezet átalak átalakítása ítása hel yett inkább szavakkal próbál próbálják ják „kiverni a gyerek fejéből" zavaró viselkedését. Ez azért nem szerencsés, mivel a környezetmódosítás általában nagyon egyszerű, és rendkívül hatékony bár mely életkorban.  Amint rádöbbenünk, milyen sokféle helyz etben használható használható,, szívesen is al kalmazzuk. Általa megvalósítható például: 1. A környezet gazdagítása 2. A környezeti ingerek tompítása 3. A környezet egyszerűsítése 4. A gyerek mozgásterének korlátozása 5. A „gyerekbiztos" környezet kialakítása 6. A tevékenységek átváltása (veszélytelenre, nem zavaróra stb.) 7. A gyerek felkészítése a környezet várható változására 8. Tervezés nagyobb gyerekekkel  A K Ö R N Y E ZE T G A Z D A G Í T Á S A Minden jó óvónő óv ónő tudja tudja,, hogy a zavaró, nemkívánatos viselkedés úgy állítható le  vagy előzhető előzhet ő meg leghatékonyabban, ha a gyerekekn gyerekeknek ek sok-sok érdekes ten nivalóhoz kínálunk lehetőséget. Azaz, ha játszáshoz, olvasáshoz szükséges anyagokkal, társasjátékokkal, gyurmával, babákkal, képkirakókkal és hason lókkal látjuk el őket. A jól működő szülő is követi ezt az elvet: ha a gyerek érde kes dologgal van elfoglalva, kevésbé valószínű, hogy „rosszaságokba kevere dik", vagy hogy szüleit nyaggatja.

119

 A P.E.T.P.E.T.-szül szülők ők nemegyszer nemegyszer csodálatos eredm eredményekről ényekről számolna számolnakk be, miután kialakítottak gyereküknek valahol egy „spéci" sarkot - az udvarban, a mű helyben -, ahol a gyerek kedvére túrhat-fúrhat, maszatolhat, alkothat. Itt biz tosan nem tesz kárt semmiben, bármit is csinál.  A hosszabb utazásoknál szintén valószínű, hogy a gyerek viselkedése zavar zavarja ja majd szüleit. Sok család gondoskodik ezért előre játékokról, kirakókról, rejtvé nyekről, hogy a gyerek ne unatkozzon, és ne kezdjen nyugtalanul „nyü zsögni". Sok mama azt is jól tudja, hogy barátokkal és játszótársakkal a gyerek kevés  bé unatkozik otthon, és így viselkedése v iselkedése is kevé sbé lesz zavaró. Két-há Két-három rom gye rek könnyebben talál elfogadható elfoglaltságot magának, mint az egyedül unatkozó gyerek. Festőkészlet, szobrászkodáshoz való agyag, házi bábszínház, babaház, robot figurák - mind-mind hatékonyan csökkentik a romboló, nyugtalan viselkedés  valószínűségét. A szülők gyakran elfe elfelejtik lejtik,, hogy gyerekeiknek ugyanúgy szükségük van érdekes elfoglaltságokra, ahogy a felnőtteknek is.  A K Ö R N Y EZ ET I I N G E R E K T O M P Í T Á S A  Vannak olyan időszakok, amikor  Vannak amikor a gyereknek ingerszegény környezetre van szüksége - például lefekvés előtt. Szülők - kül önösen apák - nemegyszer túlingerlik gyereküket az esti órákban, majd elvárják, hogy hipp-hopp lecsendesed  jen, és fegyelmezett legyen. Pedig ilyenkor inkább „szürkíteni" kell a környe zetet, nem pedig élénkíteni. Sok zűrzavar és feszültség megelőzhető, ha a szülő erőfeszítést tesz, hogy ilyenkor csökkentse a gyereket érő ingereket.  A K Ö R N Y EZ ET EG YS ZE RŰ S ÍT ÉS E  A gyerekek viselkedése gyakran azért azért válik zavaróvá, mert mert környezetük túlsá gosan bonyolult a számukra: ezért nyaggatják például szüleiket segítségért, ezért hagyják abba, amibe belekezdtek, válnak agresszívvá, sírnak, vagy elme nekülnek.  Az otthoni környezet nemegyszer sokfajt sokfajtaa módosításra módosításra vár, ha azt ak akarj arjuk uk,, hogy a gyerek egyedül elboldoguljon benne, hogy ne érje se veszély, se kudarc élmény, amely abból adódhat, ha nem tudja kézben tartani környezetét. Sok szülő tesz tudatos erőfeszítést a gyerek környezetének egyszerűsítése érdeké  ben. Ilyen például:

 

120

P.E. T. A szülői eredményesség tanulása

- olyan ruhát venni a gyereknek, amelyet egyedül egy edül is fel tud venni; - szerezni neki oly olyan an sámlit vag vagy y ládát, amelyről amelyről eléri ruhásszekrénye ruhásszekrénye magasabb polcait; - gyerekm gyerekméretű éretű étkészletet venni; - fogasokat alacsonyra szerelni; - törhetet tö rhetetlen len csészéket, poharakat poharakat venni; - az ajtókilincseket ajtókil incseket gyerekmagasságba gyerekmagasságba tenni; - lemosható l emosható falfelületet alakítani ki a gyerekszobában. gyereksz obában.

 Az el elfo foga gadh dhat atat atla lan n visel viselke kedé déss meg egvá válto ltozta ztatá tása sa

121

- a drága, törékeny törékeny tárgyak elrakása; elrakása; - nejlonzacskók elrakása; - gumiszőny gumis zőnyeg eg felraká felrakása sa a fürdőszobában; - az ablakok biztonságos nyitva nyit va tartás tartása; a; - a csúszós szőnyeg szőnyegek ek elrakása. Minden családnak magának kell kialakítania saját „gyerekbiztos" környeze tét. De majdnem majdnem mindenütt sokféleké sokf éleképpen ppen is megoldható, hogy már a környe zet kialakítása segítsen a zavaró vagy veszélyes viselkedés megelőzésében.

 A GYEREK MOZGÁS TERÉNEK TER ÉNEK KORLÁ TOZÁS A  A  Am mik iko or egy an anya ya járóká járókába ba te tesz szii „elfo „elfoga gadh dha atatla tatlanu null vise viselke lkedő dő"" kis isba babá bájá ját, t, olyankor tulajdonképpen a gyerek mozgásterét szűkíti, hogy az ezt követő vi selkedés már elfogadható legyen. A bekerített udvarok és kertek hatékonyan előzik meg, hogy a gyerek az úttestre szaladjon, átgázoljon a szomszéd virág ágyásán, eltévedjen stb. Sok szülő szül ő használ gyerekkantárt, gyerekkantárt, amikor vásárolni mennek.* mennek.* So Sokan kan jelölnek jelö lnek ki bizonyos térségeket a lakásban a maszatolós tevékenységek számára: gyurmázáshoz, festéshez, papírkivágáshoz, ragasztáshoz. Jó dolog, ha a zajongáshoz

 A TEVÉKENY SÉGEK ÁTV ÁLT ÁSA . JÓ LE LESZ SZ KICSIT MÁSKÉPP IS? Ha a gyerek éles késsel játsz játszik, ik, adjunk neki egy élet életlent. lent. Ha a kozm kozmetikai etikai ffió ió kunkban kotorászik, kotorászik, adjunk neki néhány üres tégel tégelyt, yt, tubust t ubust és dobozt. Ha az elolvasásra váró újságból tépkedi a lapokat, adjunk neki régi újságokat, amelye ket nyugodtan tönkretehet. Ha épp a tapétára készül firkálni, kerítsünk számá ra egy nagy lapot vagy csomagolópapírt. Ha úgy vesszük el a gyerektől „kincsét", hogy nem adunk helyette alkalmas

 vagy  vagy a sara sarazá zásh shoz oz is ttal alál álun unk k helye helyett a gye gyerek rekek ek szá szám mára ára.

cseretárgyat, csak frusztrációt és könnyeket idézünk elő. Holott a legtöbb gye

 Az ilye ilyen nés tér térko korlá rláto tozá záso soka katt a legtö legtöbb bb gy gyer erek ek könn nnye yen n elf elfo oga gad dja, ja, felté feltéve ve ho hogy gy ésszerűek még elég szabadságot hagynak a kö gyerekigények kielégítésére. De kétsé gtelenül kétségtel enül előfordul, hogy a gyerek ellenáll az e efféle fféle korlátozásokna korlátozásoknak, k, és így konfliktusba kerül szüleivel. szüleivel . A következő fejezetben az ilyen konfliktusok megoldásáról is szó lesz.

rek gond nélkül elfogadja ezeket a pótlékokat, ha kedves és nyugodt hangon kí náljuk.

 A „GYE REKBI ZTOS" KÖRNYEZ ET K IA LAK ÍT ÁSA

 Az elfo elfoga gadh dhat atat atla lan n viselke viselkedé déss gyak gyakra ran nm meg egelő előzhe zhető, tő, ha időb időben en ffel elké kész szítj ítjük ük a gyereket a környezetében várható változásokra. Ha például a megszokott bébiszitter, aki vigyáz vigyázni ni szokot szokottt rá, pénteken nem tud majd jönni, érdemes é rdemes szerdán elkezdeni beszélni az új bébiszitterről. Ha kempingezni indulunk, már hetekkel előbb ajánlatos beszélgetni róla a gyerekkel: elmondani, hogy idegen helyen fog aludni, új emberekkel fog találkozni, nem lesz vele a biciklije, mire kell vigyáz vigy áz nia egy csónakban stb.  A gyer gyerek ekek ek bám bámul ulat ato os könn könnye yeds dség égge gell tudna tudnak k alk alkal alm maz azko kodn dnii vál válto tozá záso sokh khoz oz,, ha előre felkészítették őket. Ez még olyan esetekre is igaz, amikor fájdalmat  va  vagy gy kelle kellem metlen etlensé sége gett ke kell ll el elvis visel elniö niök, k, péld példáu áull orvo orvosi si vizs vizsgá gála latn tnál ál.. Ha Ha őszin őszintén tén megbeszéljük velük, mire számíthatnak, számíthatnak, mennyi ideig tarthat a fájda fájdalom lom, könynyebben boldogulnak majd ebben a nehéz helyzetben.

Habár majd minden szülő szül ő elrakja elrakja a gyerek elől a gyógysz gyógyszereket ereket,, él éles es szerszámo kat és veszélyes vegyszereket, az igazán gyerekbiztos környezethez még né hány dolog hozzátartozik: -

a lábosfogók befelé fordítása a tűzhelyen; tűzhel yen; törhet törhetetlen etlen csészé csészék k és poharak poharak vásárlása; vásárlása; gyufásdobozok elrakása; a pince-, padlás- vagy műhelyajtók műhelyajtók zárva tartása;

* Egy-két méter hosszúságúra is kinyújtható, spirális „telefonzsinórt" láttam több amerikai anya és baba között, csuklójukra szerelt végződéssel.   (A ford ford.) .)

 A GYEREK FELKÉSZÍTÉSE FELKÉSZÍTÉSE A KÖRNYEZET  VÁ RH AT Ó VÁLT OZÁS OZÁSÁRA ÁRA

 

122

 Az elfoga elfogadh dhata atatlan tlan viselke viselkedés dés meg megvált változta oztatása tása

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

TERV EZ ÉS , N AG YO B B AK K AL  A kamasz kamasz gyerekekkel is sok konfliktust előzhetünk meg, meg, ha gondosan rendez rendez zük be a környezetet. Hiszen nekik is szükségük van saját felségterületre, ön álló tevékenységekre és saját tárgyaik elhelyezésére. Íme néhány javaslat, melylyel kiterjeszthető az elfogadási sávunk nagyobb gyerekeknél is: - legyen a gyereknek saját ébresztőórája; - legyen elég nagy a szekrénye, sok fogassal; legyen leg yen neki a házban alkalmas helyóit, (tábla, polc); felír-- legyen leg yen sajá sajátt naptára, nüzenethagyásra aptára, ahova vállalt tennivalóit, tennival határidőit hatja; - ha bármilyen új készülék készülé k kerül a házba, házba, együtt egy ütt olvassuk el a használati használati utasítást; - időben időbe n mondjuk meg, ha vendégeke vendé gekett várunk, hogy ő is rendet rakhas rakhas son kapkodás nélkül; - a lakáskulcsára készítsünk vagy vegyünk olyan zsineget, amely na gyobb eséllyel óv meg az elvesztéstől (A spirális telefonzsinór ehhez is adott ötletet Amerikában: csuklónyi kört forrasztva belőle ideális, elveszthetetlen kulcstartó -  A ford.); - ne hetente, hanem havonta adjunk zsebpénzt, és előre állapodjunk meg, mi az, amire semmiképpen sem szeretnénk, ha költené; - tájékoztassuk a telefonköltségekről, és hogy mennyit tudunk erre szánni; - előre, időben beszéljük meg, meddig maradhat ki esténként; milyen kockázattal jár a család értéktárgyainak - például autó - használata; mi az alkohol és a kábítószerek veszélye; - ha a kamasz kamasz maga maga mossa mossa ruháit, ruháit, könnyíts könn yíts ük meg a szükséges eszközök odakészítésével; - javasoljuk, hogy hordjon magánál telefonálásra alkalmas aprópénzt,  vára  váratlan tlan esetekre; - beszéljük meg, milyen ételeket szánunk a vendégeknek a hűtőszek rényben: tehetünk rá bizonyos jelet; - kérjük meg, hogy hog y írja össze nekün nekünkk barátai címét-telefonszámát, címét-telefonszámát, hátha egyszer váratlanul kell őt gyorsan megtalálnunk; - minél előbb szóljunk neki, ha váratlan munkát kérünk tőle, például  vendégek érkezése előtt; - javasolhatjuk, hogy elutazás előtti tennivalóiról és azok időpontjáról listát készítsen;

123

- biztathatjuk az időjárás-jelentés meghallgatására vagy elolvasására, hogy maga dönthesse el, mit célszerű felvennie; - mondjuk mondjuk meg előre név szerint, milyen vendégeket vendégeke t várunk, várunk, h ogy így elkerülhessük a kellemetlen meglepetéseket; - időben szóljunk, ha egy vagy több napra elutazunk, így a gyerek ké nyelmesen megtervezheti idejét ugyanezekre a napokra; - tanítsuk meg, hogyan vegyen és adjon át telefonüzeneteket; - mindig kopogjunk, mielőtt belépünk szobájába; - vonjuk be olyan megbeszélésbe, amelyet őt is érintő terveinkről folyta tunk;

- állapodjunk meg előzetesen a házibulik szabályairól.

Majd' mindegyik kategóriában ki-ki tovább szaporíthatja saját útmutatóit. Minél többször élünk a környezetbefolyásolás eszközével, annál örömtelibbé tehetjük életünket, és annál ritkábban kell közvetlenül szembesítenünk a gye reket elégedetlenségünkkel.  Azok a szülők, akik a P.E.T. P.E.T. hatásá hatására ra jócskán támaszk támaszkodnak odnak a környezetmó dosítás eszközére mint konfliktusmegelőző módszerre,   szemléletükben is sokat  változnak,  változn ak, ami a gyerekekhez való hozzáállásukat és a gyerekek otthoni jogait illeti.. Az illeti A z egyi egyikk ilyen ilye n alapvető változás a „Kinek az otthona ez?" kérdésre megy  vissza.  A szülők többségének meggyőződése, hogy a lakás lakás kizárólag az ő  otthonuk,   otthonuk, ezért hát a gyerekeket arra kell szoktatni, sőt idomítani, hogy ennek megfelelő en viselkedjenek. Más szavakkal: a gyereket addig kell nyirbálni, míg sok fáj dalom árán meg nem tanulja, mit várnak el tőle szülei házában. Az ilyen szü lőnek ritkán jut eszébe, hogy komolyabban változtasson otthonán, amikor gyerek születik a családba: pontosan úgy hagyják a lakást, ahogy a gyerek szü letése előtt volt, elvárván, hogy az alkalmazkodást egyoldalúan a gyerek vé gezze. Ennek kapcsán a következő kérdést szoktuk feltenni a szülőknek: „Ha ma megtudnád, hogy idős apádat vagy anyádat magadhoz kell venned, mert részle gesen megbénult, és mankóra vagy tolókocsira van szüksége, milyen mily en változáso kat csinálnál lakásodban?" Válaszképpen a szülők mindig hosszú listát állíta nak össze a tennivalókról: - felszedném a szőnyegeket; - korlátot szerelnék, ahova szükséges; - a bútorokat úgy rendezném át, hogy a tolókocsi mindenütt mozog hasson;

 

124

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása 125

- a gyakrabban használt konyhai tárgyakat jól elérhető polcokra ten ném; - felszerelnék a szobájáb szobájában an egy csengőt, hhogy ogy bármikor szólni tudjon, ha segítségre van szüksége; - átkapcsolós telefonkészüléket szereltetnék fel a szobájában; - a borulékony bútordarabokat kiszórnám; - rámpát rámpát építenék a lépcső mentén, hogy egy edül kimehessen a kertbe; - gumiszőnyeget tennék a fürdőszobába.  Amint a tanfolyam résztvevői résztv evői rádöbbennek, mennyi energiát fektetnének a környezetmódosításba egy öreg, sérült szülő kedvéért, sokkal könnyebben fo gadják azt a gondolatot is, hogy gyerekeik kedvéért is változtathatnak a laká son. Az a felismerés is megdöbbent sokakat, mennyire ellentétesen gondolko zunk egy ügyességében korlátozott felnőtt és egy gyerek helyzetéről, amikor a „Kié ez az otthon?" kérdés felmerül.

9. Az elkerülhetetlen szülő-gyerek konfliktusok: ki legyen a nyertes? Minden szülő találkozik olyan helyzetekkel, amikor sem az „én-üzenettel" való szembesítés, sem a környezetmódosítás nem segít a gyerek zavaró viselkedésé nek megállításában. Az ilyen helyzetek elkerülhetetlenek minden szülő-gyerek kapcsolatban - ilyenkor ugyanis a gyereknek „szüksége van rá", hogy épp így

 A legtöbb legtö bb felnőtt azt állítja, állítja, újra újra meg úújr jraa megpróbálná meggyőzni ezt az öreg szülőt, hogy ez az ő otthona is. De gyerek kapcsán ilyesmi nemigen merül fel. Mindig megdöbbent, amikor véleményekből és viselkedésből észreveszem, mennyivel inkább tiszteletben tartják az emberek vendégeiket, mint saját gye

 viselkedjen, hiába tudja, hog y ezzel zava zavarja rja a szül őt saj saját át igényeinek igényein ek kielégíté sében.

rekeiket. Túl sok szülő várja el, el, h ogy kizárólag a gyerek alkalmazkodjon hozzá.

többször honról. is, hogy fél óra múlva az egész családnak el kell indulnia ott Erika Erika elmagyar elmagyarázta ázta kislányának, mennyire kell sietniük, a gyerek mégis újra meg újra megáll a kirakatoknál. Zsóka Zsóka nem hajlandó lemondani tervér tervéről, ől, hhogy ogy a hétvégé n barátaival a Ba latonra menjen, pedig szülei ellenérzéseit ismeri: állhatatosan kitart terve mellett, pedig hallja, hogy az elfogadhatatlan a szülők számára.

Zoltán nem hagyja abba a focizást az utca végében, hiába szólt anyja

 Az ilyenfajta ütközések gyerek és szülő s zülő ig énye közöt közöttt nemcsak elkerülhetet lenek minden családban, de valószínűleg gyakran várható visszatérésük is. Skálájuk a jelentéktelen apróságtól az életbe vágó küzdelmekig terjed. Ezek olyan problémák, problémák, melyeknek a kapcsolat  a  a „tulajdonosa", és nem csak az egyik  vagy a másik fél. Mind a gyereket, mind a szülőt érinti ez, mivel mindkettőjük igénye veszélyben forog. Azt mondhatjuk, hogy ilyenkor a kapcsolat a problé magazda. Ezek azok a problémák, amelyeknél hiába próbálkozunk a korábban  bemutatott eszközeinkkel: eszközein kkel: azok nem befolyásolják befolyásolják a gyerek - számunkra elfo gadhatatlan - viselkedését.  A konf liktus mindig megmuta megmutatja tja a kapcsolat igazi arcát: arcát: ebben méretik meg egészsége, ebben a válságban gyengül vagy épp erősödik, és ilyenkor keletkez hetnek tartós sérelmek, sérelmek, mardosó gyűlöletek és lelki sebek. A konfliktusok éket

 

127

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 Az elkerülh elkerülhete etetlen tlen szülő-g szülő-gyer yerek ek kon konflik fliktuso tusok k

 verhetnek a kapcsola kapcsolatba, tba, de tehetik m még ég bensőségesebb egységgé résztvevőit; a rombolásnak és az egyesítésnek a csíráit egyaránt magukban hordják; gyarapít hatják a „háborús fegyvertárat," de hozhatnak mélyebb, kölcsönös megér tést is.  A szülő-gyerek kapcsolatnak kapcsolatnak talán talán legl leglényegeseb ényegesebbb pon pontja tja aaz, z, hogy miként ol ol dódnak meg konfliktusaik. A szülők többsége sajnos csak azzal a kétféle mód szerrel próbálkozik, amely nemcsak hatástalan, de árt is a gyereknek és a kap csolatnak egyaránt. Sokan nehezen fogadják el azt a tényt is, hogy a konfliktus az élet természetes része,, és nem szükségszerűen rossz. A szülők többsége része többség e úgy tekint a konfliktus ra, mint amit minden áron el kell kerülni, akár felnőttek, akár gyerekek, akár felnőttek és gyerekek között támad. Gyakran hallani férjeket és feleségeket az zal dicsekedni, hogy sosem volt komolyabb nézeteltérésük - mintha ez garan tálná, hogy jó a kapcsolatuk. Jól ismert ismert az olyan szülői érvelés is, hogy: „Jó, jó, most ne veszekedjetek va va csora közben! Ne rontsuk el ezt a kis együttlétet!" Vagy: „Hagyjátok abba ezt a civakodást, de azonnal!" Kamaszok szülei gyakran panaszkodnak, hogy amióta nagyobbak a gyerekeik, sokkal több a nézeteltérés és konfliktus a családban: „Azelőtt majdne majdnem m mindenben egyetértettünk"; vagy: „A lányom azelőtt olyan könnyen kezelhető ke zelhető volt, olyan együttműködő, de ma m már ár mindent m másként ásként lá tunk. Nekünk nem tetszik az ő látásmódja, neki meg a mienk nem." Majd' minden szülő gyűlöl konfliktusba ütközni, nagy bajnak érzi, ha ilyesmi előfordul, és fogalma sincs, hogyan lehetne azt konstruktívan kezelni. Pedig tu lajdonképpen az a ritkaság, ha egy kapcsolatban hosszú időn keresztül nem ala kul ki igényütközés, azaz konfliktus. Két ember vagy két csoport együttélésé hez hozzátartozik a konfliktus, hiszen az emberek különbözőek, különböző képpen gondolkodnak, eltérnek egymástól igényeik is, és ezek nem mindig egyeztethetők össze. Így tehát a konfliktus nem feltétlenül rossz - pusztán a kapcsolatnak egy va

kük esete előtt: nem értik, hogy tehetett ilyet az a gyerek, akivel sosem volt gond, mindig szót fogadott. Sokan nem is gondolnák, mennyivel egészségesebb a gyerek számára, ha a családi konfliktusok nyíltan megnyilvánulhatnak, és természetesként elfoga dást nyernek. Az ilyen család lehetőséget ad a gyereknek, hogy átélje a konflik tusokat, megtanuljon megbirkózni velük, és így jobban fel legyen vértezve  jövőbeni ütközésekre. Ha a családo családonn belüli konfliktusoka konfliktusokatt  konstruktívan  old  já  jákk meg meg,, ez ffölkészíti ölkészíti a gyereket a külvilágban óhatat óhatatlanul lanul rá váró ütközések ügyes kezelésére, vagyis az ilyenfajta családi események nagyon hasznosak le hetnek. És minden kapcsolatban az a legfőbb kérdés, hogy miként oldják meg konf liktusaikat, nem pedig az, hogy milyen gyakoriak ezek a konfliktusok. Ma már meggyőződésem, hogy ez a tényező szabja meg leginkább, hogy a kapcsolat egészséges-e vagy sem, örömteli-e vagy örömtelen, barátságos-e vagy nem, mély-e vagy sekélyes, bensőséges-e vagy hűvös.

126

lóságosnemegyszer síkja. Egy olyan kapcsolat, amelyben felszínre törő konflik tusok, egészségtelenebb, mint az nincsenek olyan viszony, amelyben gyako riak az ütközések. Jó példa erre az a házasság, ahol az asszony mindig alárendeli magát az uralkodó férj akaratának, vagy az olyan szülő-gyerek viszony, ahol a gyerek olyan halálosan fél a szüleitől, hogy nem me meri ri előhozni a szülő szülőkével kével el lentétes igényeit. Mindannyian ismertünk talán olyan családokat - különösen kül önösen nagy családok családokat at -, ahol folyton kipattant valamiféle konfliktus, de ezzel együtt ezek a családok még nagyon boldogan és egészségesen éltek. És fordítva: nemegyszer olvashatunk olyan szülőkről, akik teljes értetlenséggel állnak bűnügybe keveredett gyere-

HA TA LM I HA RC S Z ZÜLŐ ÜLŐ ÉS G YERE YEREK K K Ö Z Ö TT Ritkán találunk P.E.T.-csoportjainkban olyan szülőt, aki ne úgy gondolkodna a konfliktusokról, mint ahol valakinek feltétlenül veszítenie kell, miközben a má sik győz. Ez a győztes-vesztes g yőztes-vesztes típusú gondol gondolkodás kodás áll a mögött mögött a tétovázás mö mö gött is, hogy vajon inkább szigorúan (szülő győz) vagy engedékenyen (gyerek győz) kellene-e nevelni.  A legtöbb szülő a fegyelmezés egész kérdését abban a gondolati körben pró pró  bálj  báljaa megoldani, hogy szigorú legyen-e vagy engedékeny, keménykez ű vagy lágy, tekintélyelv tekinté lyelvűű vagy megengedő. Mivel Mi vel a fegyelmezés fegyelmezésről ről csak ebbe a vagy vagy ketrecbe zárva tudnak gondolkodni, ezért a gyerekkel való egész kapcso latukat hatalmi harcként élik át, az akaratok háborújaként, amelyben az a leg főbb kérdés, hogy ki győz. A mai szülők és gyerekek nemegyszer szó szerint háborúban állnak, mindkét  harcukról, fél csak győzelemben és veszteségben gon dolkodik. Még úgyahol is  beszélnek  mint két egymással háborúskodó nemzet.  Az egyik apa például így fogalm fogalmazott azott a P.E. P.E.T.-cs T.-csopo oportjá rtjában ban:: „Idejében kell tudomásukra hozni, ki az úr a házban. Mert különben ki használnak, és a fejedre nőnek. Ez a baj a feleségemmel is: a végén mindig megengedi, hogy a gyerekek nyerjék meg a csatát. Mindig beadja a dere kát, és a gyerekek ezt jól tudják."

 

128

P.E. T. A szülői eredményesség tanulása

 Az egyik anya így fogalma fogalmaz, z, amikor amikor kamasz kamasz fi fiára ára gondol: „Általában megpróbálom hagyni, hogy tegye, amit akar. De aztán én szenvedek. Keresztülgázol rajtam. Ha a kisujjadat nyújtod, a karodat kéri." Egy másik anyának meggyőződése, hogy megnyeri a küzdelmet a szoknya hossz kapcsán: „Nem érdekel, hogy a lányom mit érez, és az is mindegy nekem, hogy más szülők mit csinálnak - az én lányom nem fog ezekben a rövid szok nyákban járni. Ebben nem engedek. És meg is nyerem a csatát."

 Az elkerülh elkerülhete etetlen tlen szülő-gy szülő-gyere erek k konflik konfliktuso tusok k

129

és egy vesztes ve sztes - egyikük egyi kük eléri a célját, célját, a másikuk nem. íme az I. Módszer műkö dése a szülő-gyerek konfliktusoknál: Szülő és gyerek abban a helyzetben találják magukat, hogy igényük üt közik a másikéval. A szülő eldönti, hogy mi legyen le gyen a megoldás megoldás.. Amint kivá lasztotta, be is jelenti, és reméli, hogy a gyerek elfogadja. Ha a gyereknek nem tetszik a megoldás, a szülő kezdetben talán rábeszéléssel próbálja elfo gadásra hangolni a gyereket. Ha ez nem hoz sikert, szülői hatalmával, te kintélyével igyekszik eljutni a beleegyezésig.  Az itt követ kező konfliktust apa apa és tizenkét éves lánya az I. Módszerrel Módszerrel oldot oldot

 A gyerekek szintén győztes-vesztes küzdelemként lát látják ják kapcsolatukat kapcsolatukat a szüleikkel. Az okos, tizenöt éves Márta - aki hallgatásával aggasztja szüleit így fogalmazott egyik terápiás beszélgetésünkben: „Mi értelme van vitázni ? Mindig ők győznek. Tudom én ezt, még mielőtt elkezdenénk a vitát. Mindig elérik, amit akarnak. Végül is ők a szülők. Mindig úgy tudják, hogy nekik van igazuk. Így aztán most már nem is me gyek bele a vitákba. Ez persze idegesíti őket. De engem nem izgat."  Az érettségi érettségi előtt álló Áron Áron már már kitanulta kitanulta szülei győztes-vesztes magata magatartás rtását: át: „Ha tényleg akarok valamit csinálni, sose megyek anyámhoz, mert ő kapásból rávágja, hogy „Nem". Inkább megvárom, míg Apa hazajön. Nála majdnem mindig el tudom érni, hogy az én pártomat fogja. Ő sokkal enge dékenyebb, és nála általában el tudom érni, amit akarok." Ha konfliktus támad szülő és gyerek között, a legtöbb felnőtt úgy igyekszik intézni, hogy ő nyerjen, és a  gyerek veszítsen. Mások - valamivel kevesebben  viszont rendszeresen felad feladják ják igényeiket a gyerek kedvéért, mert félnek a ko konf nf liktustól és attól, hogy gyerekeik igényét frusztrálják. Ezekben a családokban a szülő veszít, a gyerek győz. A mai szülők legnagyobb gondja, hogy csak ezeket a győztes-vesztes módszereket ismerik. ismerik. NYERTES-VESZTES SZEREPOSZTÁSOK  A konfliktusmegoldás konfliktusmegoldás győztes-vesztes megközelítéseit a P.E.T.P.E.T.-pro progra gramb mban an egyszerűen I. és II. Módszernek Módszernek szoktuk hívni. Mindkettőben Mindkettő ben van egy győzte győztess

ták meg: : Sziasztok, elmentem a suliba!  APA: Esik az eső, eső , édesem, és nem vettél vetté l esőkabátot. SZONYA: Nekem nem kell.  APA: Nem kell! Vizes leszel, és tönkreteszed tönkre teszed a ruhádat, ruhádat, vagy megfáz megfázol. ol. SZONYA: Nem esik olyan nagyon.  APA: De igen. i gen. SZONYA: Akkor sem akarok esőkabátot venni. Utálom az esőkabátot.  APA: De hát tudod, drágám drágám,, hogy melegen tart, és nem leszel vizes benne. Légy szíves, vedd fel. SZONYA: Utálom ezt az esőkabátot. Nem veszem fel.  APA: Azonnal visszamégy és előves zed. Egy ilyen ilye n napon nem hagyhatom, hogy anélkül menj el. SZONYA: De nem szeretem...  APA: Semmi „de" - ha nem veszel esőkabátot, esőkabátot, anyádnak anyádnak vagy nekem kell az tán őriznünk téged, ha megbetegszel. SZONYA: (dühösen) Tessék, győztél! Felveszem azt a hülye esőkabátot.  Az apa elérte, am amit it akart. akart. Az ő m megoldási egoldási javaslata győzött - az, hogy Szonya  vegy e fel az esőkabátj esőkabátját át -, hiába nem aka akarta rta ezt a gyerek. Vagyis a szülőgyőzött, a gyerek vesztett.  A gyereknek egyáltalán nem tetszett a felnőtt javaslata, de megadta magát a szülői zsarolás előtt. Íme a II. Módszer természetrajza, ahogyan szülő és gyerek között megnyil  vánu  vánul: l: Szülő és gyerek abban a helyzetben találják magukat, hogy igényük üt közik a másikéval. Lehet, hogy a s zülő kigondolt már egy megoldást, lehet.

 

130 

P .E .T. A szülői eredményesség tanulása

hogy nem. Ha igen, akkor talán megpróbálja erre rábeszélni a gyereket. De hamarosan kiderül, kiderül, h hogy ogy a gyereknek gyereknek megvan a sajá sajátt megoldása, és azon dolgozik, hogy erre rábeszélje a szülőt. Ha a szülő ellenáll, a gyerek meg próbálja hatalm hatalmát át bevet bevetni ni az elfogadás érdekében. A végé végén n a szülő enged.  A  Azz es esők őkab abát át-k -kon onfli flikt ktus usná náll a II II.. Móds Módsze zerr így fe fest sten ene: e: SZONYA: Sziasztok, elmentem a suliba.  A  AP PA: Es Esik ik az az es eső, ő, éde édese sem m, és n nem em ve vetté ttéll es esők őkab abát átot ot.. SZONYA: Nekem Nekem nem kell. kell.  A  AP PA: Ne Nem mk kel ell! l! Viz Vizes es lles esze zel, l, és tö tönk nkre rete tesze szed d a ru ruhá hád dat, at, vagy megfá egfázo zol. l. SZONYA: Nem esik oly olyan an nagy nagyon. on.  A  APA PA:: De ige igen. n. SZONYA: Akkor sem akarok esőkabátot venni. Utálom az esőkabátot.  A  APA PA:: De én azt azt a aka karom rom, hogy hogy fel felve vedd dd.. SZ SZON ONYA YA:: Utál Utálom om azt az esőkabátot esőkabátot - én nem veszem veszem föl. Ha rákénysz rákényszerít erítesz, esz, nagyon megharagszom rád.  A  APA PA:: Re Rend ndbe ben n vva an, fel felad adom om! M Me enj el anélk anélkül ül,, ne nem m akaro rom m fo folyt lytat atni ni ezt ezt a vi vi tát. Győztél! Szonya elérte, amit akart, győzött, apja viszont vesztett. Az apa nyilván nem  vo  volt lt bol boldo dog g ezze ezzell a mego egoldás ldássa sal, l, m még égis is feje fejett hajt hajto ott előt előtte te,, Szo Szony nya a fe feny nyeg eget etés ését ét hallván (a gyerek a szeretetmegvonás hatalmát használta apja ellen).  A  Azz I. és II II.. Módsze ódszerbe rben n sok sok a haso hasonl nlós óság ág,, b bá ár a vég véger ered edm mén ény y ala alapv pvet etőe ően n elté lté rő. Mindkét alapesetben alapesetb en a szereplők megpróbálják a m másikat ásikat rábeszélni saját ját megoldásuk elfogadására. elfogadására. Hozzáállásuk mindkét esetben: „E „Ell akaromérni a cé lomat, lomat, és küzdeni is i s fogok érte." Az I. Módszernél a szülő  nincs  nincs tekintettel a gyerek igényeire, a II. Módszerrel a gyerek  veszi  veszi semmibe a szülő szükségletét. Mindkét esetben valaki vereséggel távozik, hatalm és általában mérges másikra, aki ezt a vereséget veres éget okozta. Mindkét módszer i harcra épül, is ésaegyi egyik k fél sem rest erőszakhoz folyamodni győzelme érdekében.

MIÉRT SIKERTELEN AZ I. MÓDSZER?  A  Azo zok k a szül szülők ők,, aki akik k konf konflik liktu tusa saik ik mego egold ldás ásár ára a az I. I. Mód Módsz szer ertt a alk lka almazzá azzák k, ko ko moly árat árat fizetnek győzelmükért győzelmükért.. A vég végeredmény eredmény könnye könnyen n megjósolható: a gyerek nem érdekelt a megoldás kivitelezésében, sértett a szülővel szemben, és nincs lehetősége önfegyelmet tanulni, miközben a szülőnek sok gondja van a  vé  végr greh ehaj ajtá táss elle ellenő nőrzé rzésé séve vel. l. Ha egy szülő saját megoldását kényszeríti rá a gyerekre, az nem lesz motivál-

 Az elke elkerü rülh lhet etet etle len n szü szülő lő-g -gye yere rek k ko konf nflik liktu tuso sok k

131

 va e dö dönt ntés és kiv kivite itelez lezés ésébe ében, n, mivel ivel része része sem sem vo volt lt benn benne, e, sz szóh óhoz oz sem sem jutot jutott. t. Bár mi mozga ozgatja tja tehát ilyenkor il yenkor a gyereket, gyereket, az csak külső küls ő rugó lehet. Haeleget tesz tesz az elvárásnak, ezt csakis a büntetéstől, kegyvesztéstől való félelmében teszi. Nem akarja, csak kényszerítve érzi magát a döntés végrehajtására. Ezért fordul elő olyan gyakran, hogy a gyerekek, ahol csak lehet, kibújnak az I. Módszerrel ho zott döntés végrehajtása alól. Ha pedig végképp végk épp nem térhetnek ki előle, akkor csak tessék-lássék csinálják meg, és csak amennyire nagyon muszáj, a legki sebb erőfeszítéssel.  A gye gyerek rekek ek töb többn bnyire yire zok zokon on ve veszi szik k sszü züle leikt iktől ől,, ha az I. Mód Módsz szer erre rell va vala lam mire kényszerítik őket. Igazságtalannak érzik, és természetesen haragjuk is a szülők ellen irányul, akik mindezért felelősnek látszanak. Az I. Módszerrel Módszerrel neve nevelő lő szü lő gyakran megkap megkapja ja ugy ugyan an a remélt engedelmességet, engedelmességet, de gyerekei haragos el idegenedésével fizet ezért. Érdemes megfigyelni, hogyan viselkedik egy gyerek, miután szülei az I. Módszerre ódszerrell oldották meg konfliktusukat; arcán düh és neheztel neheztelés és látható, vagy ki is mond mond valami valami ellenségeset, ellensé geset, esetleg esetl eg fizikai támadással támadással is megpróbál megpróbálkozik kozik szülei ellen. Vagyis az I. Módszer egy fokozatosan romló szülő-gyerek kapcsolat csíráit hordozza magában. A szeretetet és gyöngédség gyöngé dséget et hara harag g és gyűlölet gyűlö let váltja fel. De van más hátulütője is e módszernek: rengeteg időt emészt fel a végrehajtás folytonos ellenőrzése: emlékeztetni, nógatni, ösztökélni kell a gyereket, hogy megcsinálja, amire a döntés kényszerítette. Csoportjainkban gyakran halljuk azt az érvet az I. Módszer mellett, hogy  gyor  gyors. s. Holott ez csak a látszat, mert kimondani ugyan gyorsan lehet, de az utóla gos ellenőrzés sok időt rabol el. Ha egy szülő arra panaszkodik, hogy folyton nógatnia kell gyerekeit, akkor valószínűleg egy I. Módszerrel nevelő szülővel állunk szemben. Meg sem tudom számolni, hány beszélgetést folytattam szü lőkkel, amelyek így zajlottak le: SZÜLŐ: A mi gyerekeink nem segítenek otthon. Ha segíteniük kell, úgy visel kednek, mintha a fogukat húznák. Minden sz kednek, szombaton ombaton kész küzdelem küzdel em rávenni őket, hogy megcsinálják, amit kell. Szabályosan ott kell állni mögöttük, hogy  vé  végi gigc gcsi siná náljá lják. k. PSZICHOLÓGUS: Hogyan döntik el, milyen munkákra van szükség? SZÜLŐ: Hát, természetesen, azt mi döntjük el. Mi tudjuk, mire van szükség. Mi készítjük el szombat reggel a listát, és megmondjuk, hogy nekik neki k abból mit kell megcsinálniuk. PSZICHOLÓGUS: Meg is i s akarják csi csinál nálni ni? ? SZÜLŐ: Jaj, dehog dehogy! y!

 

132

P .E.T. .E.T.  

A szülői eredményesség tanulása

PSZICHOLÓGUS: Úgy érzik, hogy kell. SZÜLŐ: így van. PSZIC PSZ ICHOL HOLÓG ÓGUS US:: Volt már valaha al alkalmuk kalmuk részt venn vennii ezekben eze kben a döntések  ben? Van-e Van-e szavuk a heti tennivalók kialakításában? SZÜLŐ: Nincs. PSZICHOLÓGUS: Beleszólhatnak-e, hogy ki mit csináljon? SZÜLŐ: Nem, de mi igyekszünk egyformán elosztani.

 Az elkerül elkerülhe hetet tetlen len szülő szülő-gy -gyere erek k konflik konfliktus tusok ok

133

De emlékszem a chicagói gyerekgyilkos szenvedélyes üzenetére is, aki vala melyik gyilkossága után ezt írta rúzzsal a fürdőszobai tükörre: „Az istenért, fog  jat  jatok ok el, el, mielőtt mielőtt újra ö ölök lök!" !"

 A legtöbb szülőnek nincs is módja módja kritikusan felülvizsgálni „szigorúságá"nak ezeket a hatásait. Általában azt gondolják: tették, amit egy szülőnek tennie kell, kell, vag yis éltek tekintélyükkel. De amint hozzásegítjük hozzásegítjük a szülőket, hog y ráéb ráéb

PSZICHOLÓGUS: Szóval önök döntik el, hogy ki mit csináljon. SZÜLŐ: Igen.  A szülők ritkán veszik észre a szoros összefüggést aközött, hogy a gyereknek nincs kedve részt venni a házimunkában, és hogy I. Módszerrel született a dön tés. Pedig a „nem együtt működő" gyerek egyszerűen csak olyan gye gyerek, rek, akit az I. Módszer révén kirekesztettek az együttműködésből. együtt működésből. Kényszerítés sosem szül együttműködési szándékot.  Az I. Módszer másik, megjósolható következménye, hogy a gyereknek nem lesz módja önfegyelmet - belülről irányított, maga kezdeményezte, felelős vi selkedést - tanulni. Az egyik legelterjedtebb legenda a gyereknevelés kapcsán az, hogy akkor válik a gyerekből fegyelmezett, fegyelmezett, kötelességt udó ember, ember, ha szülei kezdettől rászorítják bizonyos dolgokra. S bár igaz, hogy egyes gyerekek a leg keményebb szülői tekintéllyel is képesek elboldogulni - engedelmességgel, konformizmussal és alárendelődéssel reagálva rá - , de végül is olyan ember vá lik majd belőlük, akiknek viselkedése mindig külső tekintélyek ellenőrzésétől függ. Kamasz- és felnőttkorban egyaránt hiányzik belőlük a belső kontroll: egész életükben az egyik tekintélytől a másikig rohangálnak, hogy választ kap  janak életük élet ük kérdéseire, kérdéseire, és véleményt vagy megerősítést vviselkedésükre. iselkedésükre. Hi ányzik belőlük az önfegyelem, a belső kontroll, a saját felelősségviselés, mivel nem volt alkalmuk ezek elsajátítására. Ha van olyan szülő, aki ebből a könyvből egyetlen dolgot jegyez csak meg, akkor azt szeretném, hogy az a következő legyen: minden egyes alkalommal, amikor a gyereket rákényszerítjük valamire, tönkreteszünk egy lehetőséget, hogy önfegyelmet és felelősségtudatot tanuljon.  A tizenhét éves Misi szülei mindig hatalmukkal érték el, hogy a gyerek nekiüljön leckéinek. Ennek hatásáról Misi így számol be: „Ha nincsenek otthon a szüleim, képtelen vagyok felállni a tévé elől. Annyira hozzászok tam, hogy ők küldenek tanulni, hogy egyszerűen nemm találok magamban olyan erőt, ami elindítana, ha ők nincsenek otthon."

redjenek az I. Módszer kihatásaira, nemigen akad köztük olyan, aki ne fogadná el ezeket az igazságokat. Végül is, ezek a szülők valaha maguk is gyerekek vol tak, akiknek ki kellett alakítaniuk védekezésüket saját szüleik hatalma ellen. MIÉRT SIKERTELEN A II. MÓDSZER? Mi a következménye, ha a gyerek úgy nő föl, hogy többnyire ő győz, és szülei  veszítenek? Milyen hatással hatással van a gyerekre, gyerekre, ha általában eléri, eléri, amit akar? Az ilyen gyerek nyilvánvalóan mássá formálódik, mint az, aki az I. Módszer mellett nő fel. Az, aki eléri céljait, bizonyára nem lesz olyan lázadó, ellenséges, függő, agresszív, alárendelődő, konformista, hízelgő, visszahúzódó stb. Nincs szüksé ge rá, hogy védekező stratégiákat dolgozzon ki a szülői hatalommal szemben.

 A II. Módszer arra ösztönzgyőzzön. i a gyereket, hogy  saját  hatalmát használja szüleivel szemben, és azarr ő akárukra  Az il yen gyerek azt tanulj tanuljaa meg, hogyan kell dührohamot produkálnia a szü lők „kézben tartására"; hogyan lehet bűntudatot kelteni bennük; hogyan lehet csúnya, vádaskodó dolgokat mondani nekik. Az ilyen gyerek vad, fegyelme zetlen, kezelhetetlen, robbanékony. Tapasztalata azt súgja, hogy az ő igénye mindig fontosabb, mint bárki másé. Többnyire hiányzik belőle az önfegyelem, nagyon önző, egocentrikus és követelőző.  Az ilyen gyerek nemigen tartja tartja tiszteletben mások tulaj tulajdonát donát és érzése érzéseit. it. Szá mára mára az élet „kap „kapni, ni, kapni, elvenni, elvenni ". Mindi g „én" jön legelőször. Nem igen segít otthon, nem együttműködő. Kortársai között nehézségei támadnak. A gyerekek nem szeretik az elkényez tetett gyereket, nem szívesen vannak vele. ő annyira megszokta saját győzel mét, hogy a gyerekektől is ezt a kivételezettséget várja el.  Általában nehezen alkalmaz alkalmazkodik kodik az iskolában is, mivel ott az I. Módszer a legelterjedtebb. így azután megrázkódtatásszerűen éri, amikor belép egy olyan  világba,  világb a, ahol a konfliktusokat tanárok tanárok és és vezetők egyaránt az I. Módszerrel Módszerrel old  ják meg, meg, és a háttérben ott ot t van tekintél yük és hatalmuk. hatalmuk. De a II. Módszernek talán az a legsúlyosabb hatása, hogy a gyerek bizonyta lanná válhat szülei szeretetében. Ez érthető, ha végiggondoljuk, milyen nehéz szülőként szeretetet és elfogadást érezni egy olyan gyerek iránt, aki mindig győz, miköz ben a szülő veszít. Az I. Módszert gyakorló családban a harag a gye-

 

134

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

rek felől a szülő felé áramlik, a II. Módszerrel élő otthonban viszont a szülő felől a gyerek felé. Az utóbbiban a gyerek érzi, hogy szülei gyakran haragszanak, ne heztelnek rá. És amikor később kortársaitól kap hasonló üzenetet - esetleg más felnőttektől is -, nem csoda, ha úgy érzi, nem szeretik. Mert valóban gyakran nem szeretik. Igaz ugyan, hogy - néhány tanulmány tanúsága szerint - a II. Módszerrel ne  velt gyerekek sokszor kreatívabbak, mint társaik társaik,, de ezért nagyo n nagy ár árat at kell szüleiknek fizetniük: nemegyszer nem tudják elviselni őket.  A szülők sokat sz envednek a II. M Módszer ódszer kkövetkeztébe övetkeztében. n. Gyakra Gyakrann hallan hallanii tőlük: „A srác majdnem mindig eléri, amit akar. Egyszerűen nincs befolyásunk fölötte." „örülök, hogy hamaros hamarosan an mindegyikük iskolába kerül, íg ígyy legalább lesz egy kis nyugtom." „Olyan nagy teher az anyaság. Minden időm elmegy azzal, hogy nekik csináljak valamit." „Muszáj megmondanom, hogy néha ki nem állhatom őket - ilyenkor mu száj elmennem otthonról." „Nagyon ritkán jut eszükbe, hogy nekem is van egy életem." „Néha - akármilyen bűntudatot érzek is miatta - legszívesebben postára adnám őket, hogy valaki más vegye át őket egy időre." „Annyira szégyenkezem, ha elmegyünk valahova, vagy ha hozzánk jön nek emberek, és látják, milyenek a gyerekeink." Nem öröm szülőnek lenni ott, ahol a konfliktusokra a II. Módszer vár. Milyen szomorú és szerencsétlen dolog olyan gyereket nevelni, akit nem tudunk sze retni és akit nem tudunk elvállalni. TOVÁBBI GONDOK GONDO K AZ I. ÉS II II.. MÓDSZERRE MÓDSZERREL L Kevés az olyan szülő, aki kizárólag az I. vagy a II. Módszert használná. Sok csa ládban az egyik szülő döntően az I., a másik szülő a II. Módszer híve. Van némi  bizonyítékunk  bizonyíték unk rá rá,, hogy az íígy gy felnevelt gyerekek gyerekeknek nek még nagyobb az esélyük a komolyabb érzelmi zavarokra. Talán a következetlen előfordulás több kárt okoz, mint maga a szélsőség. Sokan kezdik szülői működésüket a II. Módszerrel, de ahogy a gyerek nő, és egyre inkább önállósodik, szülei fokozatosan áttérnek áttérnek az I. Módszerre. Nyil ván árt a gyereknek, ha előbb hozzászokik, hogy célja céljait it elérheti, majd majd egyszer csak az ellenkezőjét kezdi tapasztalni. Van, ahol fordított változás megy végbe:

 Az elkerülh elkerülhete etetlen tlen szül szülő-g ő-gyer yerek ek ko konfli nfliktu ktusok sok

135

Olyan szülők szoktak szok tak az I.-r I.-ről ől a II. Módszerre áttérni, ahol a gyerek kkorán orán fellá zad a szülői hatalom ellen, és a szülő ilyenkor tulajdonképpen feladja a küzdel met.  Az is előfordul, hogy hog y első gye gyereküknél reküknél a szülők az I. Módszerre Módszerrell próbálkoz nak, míg a másodiknál a II.-kal, remélvén, hogy az jobban beválik. Ilyen csalá dokban a nagyobbik gyerek nagyon nag yon haragszik a kisebbikre, aki megteheti, am amit it ő nem. És a különbséget azzal magyarázza, hogy kisebb testvérét a szülők job  ban szeretik. Nagyon gyakori - különösen azok között a szülők között, akiket az engedé kenység apostolai és a büntetés ellenzői befolyásoltak -, h ogy a szülő sokáig en gedi a gyereket győzni, mígnem annyira elviselhetetlen lesz számára a gyerek  viselkedése, hogy hirtelen átvált az I. Módszerre. Módszerre. Ettő Ettőll aztá aztánn bűntudata támad, támad, és fokozatosan visszacsúszik a II. Módszerre, amivel újra kezdődik az iménti kör. Az egyik szülő így fogalmazta ezt meg: „Én egészen addig engedékeny vagyok a gyerekeimmel, míg végül nem tudom elviselni őket. Akkor aztán elkezdem a parancsuralmat, és addig folytatom, míg végül magamat nem bírom elviselni." Sok szülő vis zont be van zárva valamelyik győztes-vesz tes módszer börtöné börtöné  be. Meggyőz ődésből vagy pusztán folytatva egy hagyom hagyományt, ányt, buzgó szószólója lehet az I. Módszernek például. De tapasztalata azt mutathatja, hogy ez a mód szer mégsem működik olyan jól, talán bűntudatot is érez, amiért ezt választotta, talán nem is szereti saját magát, amikor korlátoz, uralkodik, büntet. Csakhogy nem ismer más megoldást e helyett, mint a II. Módszert: a gyerek győzelmét a szülő felett. És ösztönösen tudja, hogy ez sem lenne jobb, sőt talán még roszszabb. Így azután makacsul kitart az eddigi, I. Módszer mellett, hiába látja vilá gosan, mennyirekövetői szenvednemigen ettől a ha gyerek, hogy romlik kapcsolatuk.  A II. II. Módszer hajlandó jlandókkésátváltani a tekintélyel tekintélyelv v bevetésére, mivel vagy életfelfogásuktól idegen a hatalomgyakorlás, vagy egyszerűen sze mélyiségük nem engedi, hogy a szükséges szüksé ges erőt felvillan felvillantsák tsák a gyerek előtt, illet  ve hogy konfliktusba keveredjenek. Sok olyan anyát ismerte ismertem m - és néhány apát is ebből a fajtából -, akik kényelmesebbnek találták a II. Módszert, mert féltek konfliktusba kerülni gyerekeikkel (és többnyire másokkal is). Az ilyen szülők - csakhogy ne kelljen gyerekeikre erőszakolniuk saját akaratukat - min denáron igyekeznek fenntartani a békét: fejet hajtanak, feladják a küzdelmet,  visszavonulnak.  A tanfolyamainkra tanfolyamainkra kerülő szülőknek leggyakrabban az a fő gondj gondjuk, uk, hogy nem tudnak kitörni az I. vagy a II. Módszer rabságából, vagy akár a kettő közöt-

 

137

ti ingázásból, mivel nem ismernek m más ás konfliktusmegoldási módszert, csak a két meddő, győztes-vesztes szereposztású eljárást. A legtöbb szülő nencsak

annak van tudatában tudatában,, hogy milyen módsze módszerrel rrel él leggyakrabban, de azt is a,hogy mindkettő hatástala hatástalan. n.Úgyttűnik, űnik,tudják,hogy bajb ban anvan vannak nakbármelyik módszert alkalmazzák is, de nincs ötletük, ötletük, hol keressék a kiutat És többsétöbbséguk halas, ha kiszabadulhat önnön csapdájából csapdájából

10. Szülői hatalom: szükséges és indo indokolt kolt??  Az egyik legáltalánosabban elterjedt elterjedt gyermekn gyermeknevelési evelési hi edelem úgy szól, hogy h ogy a gyerekek ellenőrzéséhez, irányításához és idomításához szükséges szüks éges és kívána tos is bevetnünk szülői tekintélyünket. Tanítványaink százezrei alapján ítélve azt mondhatjuk, hogy igen kevés szülő vonta valaha is kétségbe ezt az elgondo lás lást. t. A többség gyorsan talál is indokot sz ülői tekinté lye bevetésére. Azt mond  ják  ják, , hogy gyerek igényl ezt, illetve akar ja, vagy hogy h ogygyökerezik. a szülő biztosan biztosa n böl csebb. Aza „Apuci jobbani istudja" tétele akarja, nagyon mélyen Ennek az elgondolásnak a makacs fennmaradása akadályozta meg - vélemé nyem szerint - évszázadokon keresztül, hogy lényeges változás vagy javulás következzen be a gyereknevelésben, illetve tágabban abban, ahogy a felnőttek a gyerekekkel bánnak. Részben talán azért is maradhatott fenn ez az elképzelés, mert a szülők általában nem igazán értik, mi is a tekintély, és hogy milyen hatá sa van a gyerekekre. Bárki könnyen beszél a tekintélyről, de nagyon kevesen tudnák meghatározni mibenlétét vagy még kevésbé a forrását. MI A TEKINTÉLY?  A szülő-gyerek kapcsolat legalapvetőbb sajátossága sajátossága a következő: a szülő „pszi chológiai mérete" nagyobb, mint a gyereké. Ha körökkel próbálnánk ábrázolni ábrázolni arányukat, nyilván  ne nem m  így rajzolnánk fel őket  (20. ábra).  A gyerek szemével néz ve a szülő nem azonos méretű vele, akármilyen idős is a gyerek. Nem testi méretükre gondolok (bár a kamaszkorig ez a különbség is fennáll), hanem inkább „pszichológiai méretükre". A   21. ábra  pontosabban tükrözi a szülő-gyerek viszonyt.  A gyerek önmagánál majdnem majdnem mindig nagyobbnak látja látja a szülő „pszicholó giai méretét", és ez olyan kifejezésekben is tetten érhető, mint például: „Az én óriási apám", a „Nagy főnök", „Az apám beárnyékolta egész életemet", „Nagyon nagynak láttam", „Rengeteget küszködöm máig is, hogy szüleimet

 

138

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

139

sajá sajátt korlátait és téves ítéleteit gyere kei elől; esetleg olyan mítoszokat is erősít, mint például, hogy „Mi tudjuk, mi a legjobb neked", vagy: „Ha majd nagyobb leszel, rájössz, mennyire igazunk volt." Mindig csodálkoztam, amikor azt láttam, hogy fiatal szülők könnyen felfede zik ugyan visszamenőleg saját szüleik tévedéseit és hibáit, de masszívan ellen állnak annak a gondolatnak, hogy netán ők maguk ugyanolyan kevéssé bölcsen és hibás ítéletekkel alakítják saját gyerekeikhez fűződő kapcsolatukat. Bármennyire érdemtelenül is, minden szülőnek nagyobb lesz a pszichológiai mérete, mint a gyereké, és ez fontos forrása a gyerek feletti szülői hatalomnak. S mivel tekintélyt képvisel a gyerek előtt, ez komoly nyomatékot ad befolyáso lási kísérleteinek is. Talán nem haszontalan, ha eszünkbejut, hogy ezt a tekin télyt a gyerek ítéli oda a szülőnek, függetlenül attól, hogy hog y a szülő megérdemli-e  vagy sem: a nagyobb pszichológiai méret jutta juttatja tja a szülőt  befolyáshoz és hata lomhoz a gyerek felett.

20. ábra

21. ábra

 visszaszorítsam egy normális normális méretre." Egy főiskolás kliensem megmutatta ne kem, hogyan jellemezte irodalomdolgozatában saját szüleihez fűződő viszo nyát: „Amikor egészen kis gyerek voltam, úgy tekintettem a szüleimre, ahogy a felnőttek istenre tekintenek." Kezdetben minden gyerek valamiféle istennek tekinti szüleit. Ezt a méretkülönbséget nemcsak azért érzékeli a gyerek, mert szülei nagyob  bak és erősebbek, hanem mert na gyobb a tudásuk és hozzáértésük is. Az egé szen kis gyerek úgy gondolja, nincs olyan dolog a földön, amit szülei ne tudná nak, vagy amire ne lennének képesek. Csodálja megértésük skáláját, előrejelzé seik pontosságát, ítéletük bölcsességét. S miközben ez a benyomása néha indokolt, máskor viszont nem az. Nemegy szer olyan vonásokat, sajátosságokat, képességeket tulajdonít nekik, ami telje sen alaptalan. alaptalan. Kevés K evés szülő képe s mind mindarra arra,, amit kisgyereke feltételez róla. A ta pasztalatt nem mindig „a legjobb tanítómester", ahogyan ezt kamasz- és felnőtt pasztala korban már majdnem mindenki meg is állapítja szüleiről. És a bölcsesség sem függ szorosan össze a korral. Van, aki nehezen ismeri be, de az őszintébb szülő észreveszi, mennyire túlzó értékelést ad róla a kisgyerek. S bár kezdetben a dolgok maguktól is a szülő felmagasodásának kedveznek, sok anya és apa még gólyalábakkal is megtoldja méreteit: szándékosan titkolja

 

Egészen másfajta hatalom fakad abból a tényből, hogy a szülő a gyerek számá ra szükséges dolgokkal rendelkezik. Ez szintén tekintéllyé avatja őt. Ez a hata lom abból származik, hogy a gyerek erősen függ attól, hogy szülei kielégítik-e alapvető szükségleteit. Az embergyerek születésekor majdnem tökéletesen má sokra utalt a táplálék és testi jó érzés megszerzésében. Hiányoznak még az esz közei igényei kielégítéséhez. Ezek az eszközök a szülő kezében vannak.  Ahogy azonban nő a gyerek és l ehetőség ehetőséget et kap függ függetlenedéséhez, etlenedéséhez, a szülők hatalma egyre zsugorodik. Mégis - a teljes, felnőtt függetlenség eléréséig, ami kor is saját erőfeszítéséből képes kielégíteni igényeit - a szülő  bizonyos  mértékű  mértékű hatalmat megőriz felette. Rendelkezvén az alapvető gyerekszükségletek kielégítésének eszközeivel, a szülőnek hatalmában áll „jutalmazni" a gyereket. Pszichológusok  a   a jutalom fo galm galmát át használjá használják, k, bármilyen eszközről is szó, mellyel sz ülő kielégíthe ti gyereke szükségleteit (amelyek révénlegyen „jutalmazhatja" őt).aHa a gyerek éhes például - azaz élelemre van igénye - , és a szülő tejet ad neki cumisüvégben, ak kor azt mondjuk, hogy a gyereket jutalmazták (evési igényét kielégítették).* Ugyancsak minden szülőnek megvannak az eszközei arra, hogy gyerekének fájdalmat vagy más kínos érzést okozzon. Ezt elérheti akár úgy, hogy megvonja azt, azt, amire a gyereknek szüksége van (nem ad enni neki, amiko amikorr éhes), akár úgy, * Talán könnyebb megérteni ezt a szóhasználatot, ha visszahelyezzük abba a fogalom tárba, ahol született: a különféle viselkedések alakulását kutató behaviorizmus szerint az éhséget sikeresen jelző viselkedésért  és  és nem magáért magáért az éhségért kap a gyerek gyere k jutalmat.  A szülő hata hatalma lma pedig abb abban an áll, áll, hogy hogy joga van az az egyik jelző jelző viselkedést viselkedést jutalm jutalmazn azni, i, de a másikat nem. („Én az ilyen hangot meg sem hallom, fiam!")   (A ford.)

140

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

hogy fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz a gyereknek (ráüt a kezére, ha a testvére cumisüvegéért nyúl). A jutalom ellentétes fogalmaként a pszichológiá  ban a „büntet és" kifeje kifejezést zést használják. használják. Minden szülő tisztában van azzal, hogy hatalma bevetésével „kézben tudja tartani" a gyereket: ügyesen zsonglőrködve büntetésekkel és jutalmakkal, a szülő biz onyos vi selkedésmódokra öszt ösztönözhet önözhetii gyerekét, míg más m magat agatartá artás s formáktól eltántoríthatja. Saját tapasztalatából mindenki tudja, hogy ember és állat egyaránt azt a visel kedést hajlamos ismételgetni, amely jutalmat hozo hozott tt számára (igénye kielégíté séhez vezetett), és igyekszik igyeks zik elkerülni az olyan magatartá magatartást, st, amelynél elmar elmaradt adt a jutalom, sőt esetleg eset leg büntetést vont maga után. A gyerek megj megjutalm utalmazása azása révé révénn tehát a szülő megerősíthet bizonyos gyerekviselkedést, míg más viselkedést an nak büntetésével „olthat ki".  Vegyük példaként azt az esetet, amelyben az anya azt aka akarj rja, a, h ogy kisfia az építőkockáival, és ne a dohányzóasztalon levő üveg hamutartóval játsszon. Az építőkockázós magatartás megerősítésére leülhet vele együtt játszani, moso lyoghat rá, kedves lehet vele, és azt mondhatja: „Jó kisfiú vagy." A hamutartó  val játszást mint visel kedést pedig kiolth kiolthatja, atja, ha kezére üt, a pop popsijá sijára ra csap, fin fin torog rá, haragosan néz, vagy azt mondja, hogy: „Rossz kisfiú vagy." A gyerek így hamar megtanulja megtanulja,, hogy az építőkockázás kel lemesebb kapcsolatba hozza őt a szülői hatalommal, míg a hamutartós játék kellemetlenebbe. Ez az az eljárás, amellyel a legtöbb szülő befolyásolni tudja gyereke viselke dését. Ezt nevezik a gyerek „szoktatásának". Valójában az történik, történik, hogy a szü lő hatalmát használja annak érdekében, hogy gyereke megtegyen valamit - ha ez a szülő célja -, vagy ne csináljon valamit, ha a szülő ezt tartja kívánatosnak. Ugyanezt a módszert alkalmazzá alkalmazzákk a kutyaidomárok az engedelmess engedelmesség ég kialakítá kialakítá sakor, vagy a cirkuszi állatidomárok, hogy medvéik például körbebiciklizze nek. Ha a tréner azt akarja, hogy kutyája „lábhoz" jöjjön, zsineget rak a kutya nyaka köré, és a zsineg másik végét tartva járkálni kezd. Amikor azt mondja, „Lábhoz!", és a kutya nem jön elég közel hozzá, fájdalmas rántást érezhet a nya kán (büntetés), ha pedig szépen lábhoz jön, megpacskolják az oldalát (jutalom).  A kutya hamarosan hamarosan meg megtanulj tanulja, a, hogy parancsszóra parancsszóra lábhoz menj menjen. en. Semmi kétség: a hatalom működik. Gyerekek ennek nyomán építőkockákkal  játszanak inkább, mint hamutartó hamutartókkal, kkal, kutyák a gazdáik lábánál haladnak, a medvék pedig bicikliznek (akár egykerekűn is!). Már egészen kis korban is - ha elégszer kapott jutalmakat és büntetéseket - a  beígérjük  a ju gyerek pusztán kézben tartható, ha bizonyos viselkedéséért talmat, illetve -azzal a nemkívánatos magatartásért - eljövendő büntetéssel fenye getjük meg. A módszer előnyei nyilvánvalóak: ahhoz, hogy jutalmazni (tehát

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

141

megerősí meg erősíteni) teni) lehessen, nem kell megvárni, míg a kívánt viselke dés magától ki alakul, és a nemkívánatos magatartásnak sem kell felbukkannia, és máris bün tethető tethe tő (kioltható). A gyereket tehát már pusztán azzal a közléssel befolyásolni tudja a hatalmát bevető szülő, hogy „Megjutalmazlak, ha így viselkedsz, és megbüntetlek, ha amúgy."  A S ZÜ LŐ I H A T A L O M S ZŰ K Ö S K O R LÁ T A I Ha az Olvasó úgy gondolja, hogy a szülő szü lő jutalmazó és büntető hatalma - illetve, hogy jutalmakat ígér, és büntetésekkel fenyeget - végül is sikeres kontrollt je lent a gyerek felett, akkor az egyik szempontból igaza van, egy másik szem pontból viszont téved: a szülői tekintély (vagy hatalom) bevetése ugyanis bizo nyos feltételek mellett hatékonynak látszik, de más körülmények között tökéle tesen meddőnek. (Később részletesen elemzem majd majd a szülői hatalom tényleges  veszélyeit.)  A mellékhatások többsége - ha ugyan nem mindegyike - negatív: az „idomí tás" nemegyszer szorongóvá és idegessé teszi a gyerekeket. Az sem ritka, hogy dühödt, bosszúra éhes érzésekkel fordulnak szembe „idomítóikkal"; a nehéz  vagy kellemetlen érzéssel társuló társuló viselkedést viselked ést nehezen tanulják meg, meg, és a stressz hatására gyakran össze is omlanak testileg vagy érzelmileg. Az erőszak alkalma zása nemcsak kártékony hatású, de még az állat (vagy gyerek) idomárja számára sem veszélytelen.  A SZÜL SZÜLŐ Ő ELŐBB ELŐBB-U -UTÓB TÓBB B KIF KIFOGY OGY HATALMÁBÓL  A hatalo hatalom m ereje ereje csak bizonyos feltételek mellett működik. A szülőnek   rendel   ezzel a hatalommal: jutalmainak elég vonzóaknak, a büntetéseknek keznie kell  ezzel pedig elég elrettentőeknek kell lenniük. Van más előfeltétel is, éspedig hogy a gyerek függjön a szülőtől: minél nagyobb szüksége van a szülő által adományo zott jutalmakra, jutalmakra, annál nagyobb a függősége, és annál erősebb felette a sz ülői ha talom. Ez bármely emberi kapcsolatban igaz. Ha valamire nagyon nagy szükségem  van - mondjuk pénzre, hogy gyerekeimnek ennivalót vehessek - és pénz dol gában egyetlen embertől függök (mondjuk, a munkaadómtól), akkor nyilván  valóan nagy na gy hatalma lesz felettem. Ha ettől az eg y szem munkaadótól függök, függök,  biztosan hajlok majd majd rá, ho hogy gy szinte bárm bármit it megtegyek, amit tőlem kíván, csak hogy hozzájussak ahhoz, amire oly nagy szükségem van. Csakhogy minden em  berne  bernek k addiggyenge, van hatalma felett, felett, amíg ez utóbbi szűkölködik, nélkülöz, tehetetlen, vagyisa másik kielégítetlen igényei miatt függő helyzetben van.  Ahogy a gyerek egyre kevésbé lesz tehetetlen, tehetetlen , ahogy igényei kielégítés kielégítésében ében

 

142

P.E.T.

A

szülői eredményesség tanulása

egyre kevésbé kev ésbé függ any anyjától-apjá jától-apjától, tól, úgy úgy veszti vesz ti el hatalmát fokozatosan fokozatosan a szülő, aki rémülettel tapasztalja, tapasztalja, hogy a gyerek növekedé nö vekedésév sével el párhuzamosan egyre kevésbé kevésb é hatnak azok a jutalmazások és büntetések, büntetések, amelyek olyan jól működ működ tek a kisgyerekkor idején. „Elvesztettük „Elveszt ettük befolyásunkat befolyás unkat a fiunk felett fel ett - panaszkodik az egyik szülő.  Va  Valaha laha tiszte tisztelet letbe ben n ta tart rto ott tta a a te tekin kintél télyü yünk nket et,, de ma már e egy gyál álta talán lán nem nem tud tudju juk k irányítani." irányí tani." Egy másik szül szülő ő meséli: „A lányunk annyira függetlenedett tőlünk, hogy már egyáltalán nem hallgat ránk." ránk." Egy tizenöt tizenöt és fél éves év es fiú apja meséli P.E.T.-csoportjának*: „M „Mii már már semmi semmi esz eszközz közzel el nem tudjuk fenntartani fenntartani a tekinté tekintélyünket lyünket,, csak a kocsival. Demég ez sem sem megy simán, mert mert egysz egyszer er elvette elve tte a sluss slusszkulcsot zkulcsot,, és másolatot másolatot csináltatott csinál tatott belőle. bel őle. Ha nem vagyunk otthon, bármikor k kisur isur ran a kocsival. És mivel már semmink sincs, amire igazán szüksége van, így már semmivel sem tudjuk büntetni." Ezek a beszámolók beszámolók azt az érzést érz ést fogalmazzák meg, amellyel minden szülő ta lálkozik, amikor amikor gyerekei kezdenek kez denek kinőni függőség függőségükből. ükből. És a kamaszkorral aszkorral ez óhatatlanul bekövetkezik. bekövetkez ik. Ilyenkor a gyerekek gyer ekek már saját saját tevékenysé tevé kenységükbő gükbőll meríti merítik k a jutalmakat (iskolai és más teljesítményeikből, teljesítményeikből, kortársaik elismerésé  ből)  ből) és többn többnyire yire arra rra is rá rájö jött tte ek már, hogya hogyan n lehe lehett a szülői szülői bünt büntet etés ések eket et kicse kicse lezni. Azokban a családokban, ahol kezdetben a szülő főleg hatalmi szóval irá nyította gyerekeit, elkerülhetetlen a megrázkódtatás, amely a hatalom fogytá  va  val, l, a  befolyás  elvesztéséből  elvesztéséből fakad.  A  AZ ZOK A „RETTENETES K KA AMASZÉVEK" Meggyőződésem, hogy h ogy a kamaszévek viharairól kialakult ki alakult teóriák tév tévesen esen ma ma gyarázzák testi változásokkal, a szexualitás megjelenésével, az újfajta társas igé nyekkel vagy a gyerek- és felnőttlét felnőttl ét közti küzdelemm küzdel emmel el mind mindazt, azt, ami ezekben az években történik. Ez a korszak sokkal inkább azért nehéz gyereknek és szü lőnek egyaránt, mert a kama kamasz sz annyira függetl függetlenné enné válik szüleitől, szüleit ől, hogy h ogy többé töb bé nem lehet büntetésekkel és jutalmakkal kézben tartani. És mivel a legtöbb szülő elsősorban a jutalmazásra jutalmazásra és büntetésre büntetésr e épített, épített, ezért a kamaszok kamaszok többs többsége ége da cos, ellenszegülő, lázadó és ellenséges viselkedéssel reagál.  A szül szülők ők többs többsége ége úgy úgy g go ondo ndolja, lja, a k kam amas aszk zko ori láza lázadá dáss és düh düh elk elker erül ülhe hete tett* A pontos életkor életkor itt itt azért érdekes, érdekes, mert Amerikában tiz tizenhat enhat éves kortól adnak  jo  jogo gosít ítvá ván nyt yt,, de de a sz szü ülő maga taníth íthatja ve veze zetn tnii g gye yerek rekét a tize tizen nötöd tödik szü züle letés tésnaptól. tól. (A ford.)

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

143

len, hiszen hisz en e fejlődési szakasz m működéséb űködéséből ől fakad fakad.. Azt hiszem, hisz em, ez nem íg így y van. Inkább arról van szó, hogy a kamasznak nagyobb a belső lehetősége a lázadásra és ellenállásra. Őt már már nem a szülői jutalmak igazgatják, mert már már kevéssé kevé ssé vvan an szüksége ezekre; és a fenyegetésekkel szemben ugyancsak felvérteződött, hi szen alig van már olyasmi, amivel szülei lényeges fájdalmat vagy más rossz ér zést okozhatnának. okozhatnának. A tipi tipikus kus kamasz a azért zért viselkedik visel kedik úgy, ahogy vi viselkedik, selkedik, mert már elég erős és ü ügyes gyes ahhoz, hogy saját saját igény igényeit eit maga elégítse ki, és hatal ma is van már akkora, hogy nincs miért félnie a szülői hatalomtól.  A  Azt zt mondhatjuk  tehát,   tehát,  hogy a kama kamasz sz nem a szülei ell ellen en lázad, hanem a hatalmuk ellen.  Ha a szülők kezdettől kevé kevésbé sbé támaszkodnána támaszkodnának k az erősza erőszakra, kra, és in kább nem hatalmi eszközökkel igyekeznének befolyásolni gyerekeiket, akkor nemigen lenne mi ellen lázadnia gyerekeiknek gyerekeiknek kamaszkorukban. kamaszkorukban. Az a szül szülő, ő, aki gyerekei viselkedé vis elkedését sét hatalmi szóval próbálja befolyásolni, súlyos súly os ko korlátokba rlátokba ütközik: hata hatalma lma óhatatlanul óhatatlanul kif kifogy ogy - és korábban, mint gondolná.  A HAT ATAL ALM MON ALAPULÓ NEVELÉS SZIGORÚ FELTÉTELEI  A gye gyere rek k befo befoly lyás áso olá lásá sára ra has haszn znál áltt ju juta talm lmaz azás ásna nak k és bün bünte teté tésn snek ek még e egy gy ko ko moly moly fogyatékossága van: szigorúan kontrollál kontrolláltt feltétel feltételeket eket kíván meg a szokta tás idején.  A tanu tanulá lási si fo folyam lyamatok atokat at kuta kutató tó pszi pszich chol ológ ógus usok ok,, ak akik ik ál álla lato tokk kkal al vég végez ezne nek k lla a  bora  borató tóriu rium mi kís kísér érle lete teke ket, t, tu tud djá ják k, milyen milyen neh nehéz éz boldo boldogu guln lnii a k kísé ísérle rleti ti ala alany nyo ok kal, ha a környezeti feltételek nem felelnek meg szigorúan bizonyos előírások nak. A hatékony szoktatásnak ezeket az előírásait - amelyeket az alábbiakban sorolunk fel - nehéz megvalósí megvalósítani tani gyereke gyerekek k szoktatásánál. 1. Az „alany"-nak erősen motiváltnak kell lennie: a jutalomért végzendő munkáját erős szükség kell hogy segítse. A patkánynak nagyon éhesnek kell lennie ahhoz, hogy megtanuljon egy labirintusutat, amelynek végén élelem várja. Nemritkán Nemritkán a sz szülők ülők ol olyan yan jutalm jutalmat at kínálnak a gyereknek, amelyre nincs igazi igénye (pl. hogy énekelnének neki, ha gyorsan lefek szik, és csodálkoznak, ha ez nem használ). 2. Ha a büntetés túl kemény, a kísérleti alany az egész helyzet elkerülését  vála  válasz sztj tja a. Amiko ikor a patk patkán ányo yoka katt azza zzal tan tanítjá ítják k a zs zsák ákut utca ca elk elker erül ülés ésér ére, e, hogy ott áramütést kapnak, kapnak, kö könnyen nnyen abbahagynak mind mindenfajta enfajta próbálko zást, amennyiben az áram túl erős. Ha a gyerek túl kemény büntetést kap hibájáért, esetleg végleg leszokik róla, hogy bármilyen változattal próbál kozzon. 3. A  jutalomnak  jutalomnak közvetlenül kell követni követnie e a viselkedést ahhoz, hogy has son rá. Ha arra akarunk macskákat tanítani, hogy egy bizonyos billentyűt

 

144

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

nyomjanak meg, amely élelemhez juttatja őket, nem szabad hosszan késlel tetni a jutalmat, mert így nem tudják megjegyezni, melyik a helyes billen tyű. Nincs az a kirándulásígéret, amely motiválná a gyerek leckeírását, ha több hétig kell várnia a kirándulásra. 4. A jutalmazásnak és büntetésnek nagyon következetesnek kell lennie. Ha megengedjük a kutyának, hogy az asztalnál enni kérjen, de megbüntet  jük ugyanezért, amikor amikor vendégek vannak, ezzel összezavar összezavarjuk, juk, és fruszt fruszt ráljuk ráljuk őt (kivéve ha tudja a különbséget a „vendéggel" „vendég gel" és „vendég nélkül" helyzet között, ahogy a mi kutyánk valóban tudja). A szülők gyakran kö  vetkezetlenek a jutalmak jutalmak és büntetések alkalmazásá alkalmazásánál. nál. Megengedik pél dául, hogy a gyerek „nassoljon" az étkezések között, de megtiltják ugyan ezt, amikor a mama valami különleges vacsorát készít. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy a nassolás miatt a gyerek otthagyná a vacsoráját - pedig pontosabban úgy fogalmazhatnánk, hogy a  mama  vacsoráját hagyná ott. 5. Jutalommal és büntetéssel nagyon nehéz  összetett  viselkedést  viselkedést kialakí tani. Ehhez bonyolult és időigényes időig ényes megerősítések kellenek. Iga Igaz, z, hogy ál latpszichológusoknak sikerült csirkéket pingpongozni megtanítani, és  bármilyen hihet etlen - galamb galambokat okat rakéták irányítás irányítására ára idomítani, de az ilyen eredmények mögött bámulatosan bonyolult és időigényes idomítás  van, melynek feltételei a legszigorúbban kontrolláltak. kontrolláltak.

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

145

az, hogy  sem  sem a cirkuszi idomárok, sem a kísérletező pszichológusok nem igazan jó modellek a szülök számára,  mert ezen az úton nem remélhetnek gyerekeiktől olyan viselkedést, amelyet valójában látni szeretnének tőlük.  A S ZÜ LŐ I H A T A L O M H A T Á S A A GY ER EK R E Bármilyen furcsa, a módszer minden fogyatékossága ellenére is a legtöbb szülő a hatalom bevetését választja nevelési eljárásként, függetlenül attól, milyen iskolázottságú, milyen társadalmi hátterű vagy milyen anyagi színvonalon él. P.E.T.-tanfolyamvezetőink kivétel nélkül azt tapasztalják, hogy a szülők na gyon is tisztában vannak a hatalmi módszer káros következményeivel. Pusztán arra kell kérnünk őket, emlékezzenek vissza saját élményeikre, és meséljék el, hogyan hatott rájuk annak idején, amikor szüleik valamit hatalmi szóval, erő szakkal értek el náluk. Furcsa ellentmondás, hogy miközben ki-ki könnyen fel idézi, hogyan érintette őt gyerekként a szülői uralom, ugyanezt egyszerűen „elfelejti", amikor ő maga él hatalmával a saját gyerekeivel szemben. Minden csoportunk hosszú listát tud összegyűjteni saját védekezőmechanizmusairól, és ezek a listák körülbelül így festenek:   Ellenállás,  provokálás, lázadás, negativizmus   Sértettség,  düh, ellenségeskedés

1. 2.

 Azok az olvasóink, olvasóink, akiknek volt már sajá sajátt állatuk, állatuk, nyilván tudják tudják,, milyen bo nyolult lenne megtanítani egy kutyát például arra, hogy csak a saját kertjükben  játsszon, vagy hogy hozza a ppulóverét, ulóverét, ha odakint esik esik az eső, esetleg arr arra, a, hogy megosztozzon más kutyákkal a finom falatokon. De ugyanezen olvasóink talán nem vonják kétségbe azt a lehetőséget, hogy ezek a viselkedésformák jutalma zással és büntetéssel kialakíthatók gyerekeknél.  A jutalmazás jutalmazás és büntetés eszközével megtaníthatj megtaníthatjuk uk a gyereket, hogy ne nyúljon a törékeny hamutartókhoz, vagy hogy a vacsoránál azt mondja: „Kérem", de ugyanezzel az eszközzel nem tudjuk elérni, hogy helyes tanulási szokásokat szokáso kat vegyen vegy en fel, hogy becsületes legyen, hogy hog y más gyerekekhez jószívű,  vagy hogy együttműködőkész családtaggá családtaggá váljék. váljék. Ezeket az az összetett magat magatar ar tási mintákat nem lehet tanítani: ezeket ki-ki saját tapasztalatából tanulja meg, és a folyamatot számtalan tényező befolyásolja.  A jutalmaz jutalmazással ással és büntetéssel nevelésnek csak néhány hátulütőj hátulütőjét ét mutatta mutattam m

ELLENÁL ELL ENÁLLÁS LÁS,, PROVOKÁLÁS, LÁZADÁS, NEGATIVIZMUS  Az egyik eg yik anya így idézte fel csoportunkban lányának apjával apjával folytatott, elég

 be, ám a tanulással tanulá és szoktatás szogyerekek ktatással sal és foglalkozó pszichológusok jó néhánnyal bő  víthetnék a sort.ssal Amikor állatokjutalm jutalmazásr azásraa és büntetésre alakít alakít  ják ki bonyolult cselekvéssoraikat, cselekvéssoraikat, ez nemcsak komoly idomítói tudást és ren ren geteg időt-türelmet igényel, de van egy másik fontos sajátsága is - nevezetesen

gé tipikus veszekedését:  APA: Ha nem hagyod abba ezt a beszédet, a kezem majd majd gondoskodik ról róla, a, hogy abbahagyd.

3. Agresszió, bosszú, visszavágás 4. Hazudozás, rejtőzködés 5. Mások hibáztatása, „befeketítés", csalás 6.  Basáskodás, Basáskodás, erőszakoskodás erősz akoskodás 7. „Nyerni kell! Veszteni szörnyű!" 8. Összefogás a szülők ellen 9. Meghunyászkodás, M eghunyászkodás, engedelmeskedés, alázat 10. Hízelgés, a kegyek keresése 11.  Konformizmus, az alkotókészség hiánya, félelem az újtól, a sikerga ranciák elvárása 12. Visszahúzódás, Visszahúzódás, menekülés, ábrándozás, ábrándozás, regresszió

 

146

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

LÁNY: Üss csak meg nyugodtan!  APA: (megüti (megüti a gyereket) LÁNY: Üss meg újra, erősebben, úgyse hagyom abba! Sok gyerek úgy lázad a szülői erőszak ellen, hogy éppen az ellenkezőjét csi nálja, mint amit szülei elvárnak tőle. Az egyik anya így számol be kudarcáról: „Három olyan fontosabb dolog volt, amit tekintélyünkkel akartunk elér ni a lányunknál: h ogy rendszerető legyen, hogy templomba jár járjon jon és hogy ne igyon. Ezekben az ügyekben nagyon szigorúak voltunk. Ma már tud  juk, hogy ő az egyik legrosszabb háziasszony, akit valaha láttunk; hogy templomba be nem teszi a lábát, és majdnem minden este koktélokat készít magának." Egy kamasz gyerek a következőket vallotta be nekem valamelyik terápiás óránkon: „Én meg sem próbálok jó jegyeket szerezni, mert a szüleim annyira erős ködtek mindig, hogy jó tanuló legyek. Ha jók lennének a jegyeim, annak örülnének, szóval hogy nekik lett igazuk, vagy hogy ők győztek. És ehhez a jóérzéshez nem szívesen segíteném őket hozzá. Úgyhogy inkább nem ta nulok." Egy másik kamasz így meséli el, mit érez, amikor szülei nyaggatják hosszú ha  ja mia miatt: tt: „Azt hiszem, le is vágatnám, ha nem nyaggatnának ennyire. De amíg folyton csak azt akarják elérni nálam, hogy levágjam a hajam, addig bizto san meghagyom hosszúnak."  A felnőtt-tekintély felnőtt-tekintélyre re majd majd mindenütt mindenütt így í gy reagálnak reagálnak a gyerekek. Nemzedékek hosszú sora dacolt és lázadt már a felnőtt tekintélyével szemben. A történelem láthatólag nem sokat változtatott a fiatalokon, bármelyik korszakot nézzük is.  A gyerekek - csakúgy, mint a felnőttek felnőttek - a leghevesebb küzdelemre is képesek, képesek, ha szabadságukat fenyegeti veszély, márpedig ez a történelem bármely szaka szában előfordult. A szabadságot és függetlenséget fenyegető veszéllyel lehet például úgy is megbirkózni, ha az ellen vesszük fel a küzdelmet, aki szabadsá gunkat elvenni készül.

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

147

SÉRTETTSÉG, DÜH, ELLENSÉGESKEDÉS  A gyerek mindig haragszik haragszik arra arra,, akinek hatalma hatalma van felette. Ezt igazságtalan igazságtalan nak és jogtalannak érzi. Zokon veszi, hogy szülei és tanárai nagyobbak és erősebbek nála - amint ezt arra használják, hogy őt kézben tartsák és korlá tozzák. „Mernéd ugyanezt tenni valakivel, aki nem kisebb nálad?" - rémlik fel nem egyszer a gyerekekben, amikor a nagyok erőszakoskodnak velük. Úgy tűnik, hogy az emberek - koruktól függetlenül - hasonlóan reagálnak az erőszakra: mélységes sértettséget és haragot éreznek azzal szemben, akitől vala mely igényük kielégítése kielég ítése miatt többé-kevésbé függenek. Senki sem szere szereti ti a ke gyeket osztó vagy megtagadó hatalmasokat. És a legtöbb ember haragszik, ha igényei kielégítéséhez a mások kezében van csak eszköz. Mindenki maga sze retné kézben tartani szükségletei sorsát. Majdnem minden ember függetlenség re vágyik, hiszen a függőség kockázatos. Félő, hogy az, akitől függünk, megbíz hatatlannak bizonyul: igazságtalannak, előítéletekkel telinek, következetlen nek, ésszerűtlennek mutatkozik. Az is megeshet, hogy a hatalommal bíró ember - a kiosztandó jutalmak fejében - elvárja, hogy elfogadjuk értékrendjét. Ezért olyan gyakori, hogy a nagyon is atyáskodó munkaadók - akik nagyvonalúan osztogatják beosztottaik között a kegyeket (azzal a feltétellel, hogy azok így há lásan elfogadják majd a tekintélyelvű irányítást) - végül sértett és ellenséges be osztottakat nevelnek, „hiába etették őket tenyerükből". Gazdaságtörténészek mutatták ki, hogy a leghevesebb sztrájkok azoknál a vállalatoknál törnek ki, ahol a vezetés „jóindulatúan atyáskodó". Ugyanerre a jelenségre vezethető  vissza az a tapas tapasztalat ztalat is, hogy a segélyt se gélyt nyújtó nemzetek ellen a segélyezett seg élyezett nemzet nemegyszer fellázad - az adományozó nagy megdöbbenésére.  AGRESSZ  AGRES SZIÓ IÓ,, BOSSZ BOSSZÚ Ú, VISSZ VISSZAVÁ AVÁGÁ GÁS S Mivel a tekintély teki ntély adta szülőuralom oly gyakran állít soromp sorompót ót a gyerek iigényei gényei elé, és ez a frusztráció oly könnyen vált ki agressziót, ezért a tekintélyükkel operáló szülők számíthatnak rá, hogy gyerekeik - ilyen vagy olyan formában agresszívek lesznek. A gyerekek visszavágnak, megpróbálják letörni a szülő szarvait, nagyon kritikusak, válaszaikban indulatosak, képesek hosszan, né mán dacolni, vagy más módon fejezik ki agressziójukat - abban a reményben, hogy ezzel visszavághatnak, és fájdalmat okozhatnak szüleiknek. Ennek az önvédelmi mechanizmusnak az az üzenete, hogy: „Te bántasz en gem, tehát én is bántalak téged - és így talán majd nem bántasz újra." Ennek szélsőséges megnyilvánulását azok az esetek képviselik, képvi selik, amelyekről néha újság újság  ban olvasni: amikor gyerekek szüleik szüleik életére törnek. törnek. Az iskola és és a tanáro tanárokk elle-

 

148

P.E.T.

A

szülői

eredményesség

tanulása

ni támadások (vandalizmus), a rendőrséggel és a politikai vezetőkkel szemben agresszió szintén kétségtelenül abból a vágyból fakadnak, hogy valakin meg 1 hessen bosszulni korábbi, súlyos sérelmeket.

HAZUDOZÁS, REJTŐZKÖDÉS Gyerekek néha hamar megtanulják, hogy hog y hazugsággal sok büntetés bünt etés elkerü elkerülhelhető. Sőt néha még jutalomhoz is hozzásegít. A gyerek egészen kis korától tanulja szülei értékrendjét: tapasztalja, miért jár elismerés, és miért elmarasztalás. Kivé tel nélkül minden olyan - terápiás kapcsolatban megismert - gyerek, akit szülei „nagy adag" jutalmazással és büntetéssel neveltek, elmondták nekem, milyen gyakran hazudnak szüleiknek. Egy kamasz kislány ezt mesélte: „A szüleim megtiltották, hogy autósmoziba járjak. Úgyhogy én csak azt mondom nekik, hogy átmegyek egy barátnőmhöz, és aztán szépen elme gyünk az autósmoziba." Egy másik lány mondta el, hogy: „...az anyám nem engedi, hogy rúzsozzam a szám. Így aztán megyek előbb egypár sarkot, és akkor teszem fel a rúzst. És amikor hazamegyek, le törlöm, mielőtt belépek a lakásba."  Az egyik egyik tizen tizenhat hat éves éves elism elismerte erte:: „A mamám nem engedi, hogy azzal a sráccal járjak. Ezért mindig a barát nőm jön el értem, és azt mondja a mamámnak, hogy egy kiállításra me gyü gyünk nk vagy hason hasonló. ló. És akkor akkor megyek találkozni a barátomm barátommal." al." Igaz, hogy a sokat büntető-jutalmazó szülők gyerekei gyakran hazudnak, én mégis azt hiszem, hogy a hazudozás nem a gyerekek természetéből adódik, ha ne nem m tanult  reakció.   reakció. Általa próbál a gyerek megbirkó megbirkózni zni azzal a manipuláci manipulációval, óval, mely őt éri a jutalmazással-büntetéssel irányító szülők részéről. Kicsi a valószí nűsége, hogy gyerekünk hazudozni kezdjen, ha elfogadó, a szabadságát tisztelő családban nevelkedik. MÁSOK HIBÁZTATÁSA HIBÁZTATÁSA,, „BEFEKETÍTÉS", CSALÁS  A ttes estvé tvére rek kn nyilv yilvánv ánvaló alóan an ve verse rseng ngen enek ek a szülő szülőii juta jutalm lmak akér értt és a bü bünt nteté etése sek k el el kerüléséért. És egy újabb védekező védekez ő mechanizmust mechanizmust tanulnak meg: meg: tünt tüntess ess fel má sokat kedvezőtlen színben, „mártsd be" a többieket, árulkodj, hárítsd rájuk a

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

149

felelőss éget. Egyszerű képlet felelősséget. kép let ez: „H „Ha a másokat másokat sárosnak tüntetek fel, én magam talán tisztának tűnök majd." Milyen kudarc ez a szülőknek! Együttműködő vi selkedést akartak elérni a jutalmak és büntetések révén, de ezzel a módszerrel épp a versengést, a testvérrivalizálást és viszálykodást nevelték bele gyere keikbe. „ő több fagyit kapott, mint én!" „Miért kell nekem rendbe rakni az udvart, amikor Ilinek nem kell!" „ő ütött először, ő kezdte!" „János sose kapott tőled büntetést az én koromban, pedig ugyanazt csi nálta, amit én." „Eszternek miért engedtek meg mindent?"  A te testv stvére érek k közti közti ve verse rseng ngő ő civ civód ódás ás és kö kölcs lcsönö önöss hibá hibázta ztatós tósdi di nagy nagyrés részt zt a szü szü lői jutalmazás-büntetés módszerének tulajdonítható. Mivel nincs olyan szülő, aki képes lenne gyerekeinek mindig igazságosan és egyenlően osztani büntetést és jutalmat, így óhatatlanul versengés versengé s alakul ki a testvérek testvér ek között. Természetes, hogy minden testvér a maximális jjutalmat utalmat szeretné me megkapn gkapni, i, miközben testvé t estvé rei részesülnének a büntetésekben.

BASÁSKODÁS, ERŐSZAKOSKODÁS  V  Va ajon mié miért rt ak akar egy gyere gyerek k ural uralko kodn dni, i, ba basá sásk skod odni ni a kiseb kisebbe bek k fele felett? tt? Az eg egyik yik ok az lehet, hogy szülei is arra használták hatalmukat, hogy őfelette uralkodja nak nak.. Ezért aztán, amint ő kerül hatalmi pozíci pozícióba, óba, ő maga is uralkodásra hasz nálja a helyzetet. Babázó gyerekeket figyelve gyakran látható ilyesmi. A gyerek ugyanis úgy bánik a babával (az „ő" gyerekével), ahogy szülei bánnak vele. Pszichológusok régóta tudják, hogy elég megfigyelni a gyereket, amint babá zik, és könnyű következtetni, hogyan bánnak vele otthon. Ha a gyerek basás kodó, uralkodó és büntető a babájával, amikor anyát játszik, nagyon valószínű, hogy anyja is hasonlóan bánik vele.  A tek tekinté intélyel lyelvet vet köv követő ető szü szülő lő te tehá hátt ak akar arat atla lanu null is afel afelé é bef befol olyá yáso solja lja gyere gyereké két, t, hogy az is kihasználja hatalmát, ha más gyerekekkel kerül össze.

„NYERNI KELL! VESZTENI SZÖRNYŰ!"  A jutal jutalm mak és b bün üntet tetése ések k kö közöt zöttt neve nevelke lkedő dő gyere gyerek k való valószín színűle űleg g nagy nagyon on er erős ősen en igényli majd, hogy mindig előnyös színben tűnjön fel, és nyerjen, illetve min den erejével igyekszik majd elkerülni, hogy rossz színben tűnjön fel, és veszít sen. Ez különösen azokban a családokban alakul így, ahol a szülők erősen juta-

 

151

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

lomorientáltak: gyakran élnek a pozitív értékelés eszközével, sokszor adnak pénzjutalmat, aranycsillagocskákat, „prémiumot" és hasonlókat. Sajnos sok ilyen család létezik, főleg a közép- és felső osztálybeli rétegekben.

 A mai serdülők serdülők átélik az önszervezés tényleges hatalm hatalmát, át, mely révén szövet kezhetnek a szülői vagy más felnőtt-tekintéllyel szemben: láthatjuk ezt a hippi mozgalomban, az iskolai sztrájkokban, a nagyobb beleszólási jogokért folyta

Olyan szülőkkel már találkoztam, akiknek elvi kifogásaik voltak a büntetéssel szemben, de olyan embereket még nem láttam, akik komolyan megkérdőjelez ték volna a jutalmazás értékét. Az amerikai szülőket elárasztották olyan cikkek kel és könyvekkel, amelyek a gyakori dicséretet és jutalmazást tanácsolják.  A legtöbb szülő gondolkodás nélkül el is fogadta fogadta ezt a tanácsot tanácsot - így aztán már máraa már Amerika tele van olyan gyerekekkel, akiket naponta manipulálnak szülei dicséretekkel, speciális juttatásokkal, jutalmakkal, csokival, fagylalttal és ha sonlókkal. Nem csoda, hogy ennek a tortákkal kecsegtetett nemzedéknek anynyira fontos, fontos, hogy győzzön, hogy jól nézzen ki, h ogy a csúcsra jusson, és legfő képpen: hogy elkerülje a vereséget.  A jutalomorientált jutalomorientált gyereknevelés gyereknev elés másik fogyatékossága fogyatékossága a gyengébb - szelle mi vagy fizikai fizikai - képességű gyerekeknél gyerekekné l látható jól, akiknek nem könnyű juta juta lompontocskákat lomponto cskákat adni. Az a gyerek, aki testvéreinél testvérei nél gyengébb gyengé bb genetikai adott adott ságokkal rendelkezik, eleve vesztes lesz minden erőfeszítése ellenére akár ott hon, a játszótéren vagy az iskolában folyik a versengés. Sok családban van egy  vagy több olyan gyerek, aki arra arra van kárhoztatva, kárhoztatva, hogy egész életében kudar kudar cos legyen, és mások megjutalmazásának frusztráló élményébe ütközzön újra meg újra. Önértékelése negatív lesz, magát sikertelennek és reménytelennek éli át. A lényeg tehát az, hogy a folyvást jutalmazó családok ártalmasabbak azon gyerekek számára, akik nem képesek az elvárt teljesítményre, mint azok számá ra, akik könnyebben kiérdemlik a jutalmakat.

tott demonstrációkban, a béketüntetésekben stb. Mivel a tekintély tek intély bevetése változatlanul a leggyakrabban alkalmazo alkalmazott tt szülői és tanári módszer a gyerekek irányítására, így ezek a felnőttek éppen azt a ha tást érik el, amiről a leginkább panaszkodnak: hogy a serdülők szövetkeznek a felnőttek hatalma ellen. Így azután két hadban álló csoportra polarizálódik a társadalom: fiatalokra és felnőttekre, előbbiek szervezkedve az utóbbi, hatal mon levő csoporttal szemben; nevezhetjük akár a „birtokon kívül" és a „birto kon belül" levők csoportjának is. Ahelyett hogy a gyerekek saját családjukkal azonosulnának, egyre inkább kortárscsoportjukkal azonosulnak, hogy megbir kózzanak a felnőttek egyesített hatalmával.

150

ÖSSZEFOGÁS A SZÜLŐK ELLEN  Azok a gyerekek, akiket szüleik tekintélyükkel tekintél yükkel és hatalmukkal hatalmukkal irányítanak irányítanak,, más védekezési módot is megtanulhatnak. Ez pedig a régi, jól ismert szövetke zés a többi gyerekkel, akár családon belül, akár kívül. A gyerekek hamar fel fedezik, hogy „egységben az erő", ahogy az amerikai munkások is felfedezték ezt, amikor munkaadóik hatalma ellen szövetkeztek.  A gyerekek gyer ekek gyakran alakítanak egységfrontot a szülőkkel szemben, például úgy, hogy

MEGHUNYÁSZKODÁS, ENGEDELMESKEDÉS, ALÁZAT  Vannak gyerekek, akik a szülői tekintélynek való behódolást vála  Vannak választj sztják. ák. Ennek  valódi okát nem mindenki érti. érti. Az ily en gyerek az alárendelődés, engedelmes ség ség,, alázatoskodás alázatoskodás révén próbál megb megbirkózni irkózni helyzetével. helyzetév el. Ez a reakció többnyi re ott alakul ki, ahol a szülői hatalom túlságosan kemény. Különösen ha a bün tetések nagyon komolyak, félelmében a gyerek megtanulja, hogy megalázkod  jon. A gyerekek ugyanúgy megfélemlíthetők megfélemlíthetők komoly szülői büntetésekkel, ahogy a kutyák. A kicsi gyerek valószínűleg a behódolást választja, amikor a kemény büntetésekre reagál, mivel az ellenállás és lázadás még túlságosan koc kázatos lenne. Nem is igen képzelhető el másképp, mint hogy engedelmességgel és megalázkodással reagáljon a szülői hatalomra. Ám a kamaszkorba lépve ez a reakció hirtelen megváltozhat, mivel a gyerek már elég erős ahhoz, hogy ellen állással és lázadással próbálkozzon.  Van olyan gyerek is, aki kamasz kamasz-, -, sőt felnőttkorban sem teszi le az engedel mességet és alázatot. Ők szenvednek legerősebben a szülői erőszak korai élmé nyétől, mivel mive l ők őrizték meg legmélyebben legmélyebbe n a hatalmi hatalmi helyzetben levő le vő emberek től való félelmüket, és ezt bármikor újra átélik. Ezek a felnőttek egész életükben gyerekek maradnak: passzívan megadják magukat a tekintélynek, megtagadják saját szükségleteiket, félnek önmaguk lenni, rettegnek a konfliktusoktól, és at tól, hogy saját meggyőződésükért kiálljanak. Ezek a felnőttek töltik ki a pszi

- megállapodnak egymással, hogy ugyanazt a „sztorit adják le"; - azt mesélik a szülőknek, hogy minden más gyereknek megengednek  valamit,  valam it, úgyh ogy nem tagadha tagadhatják tják meg tőlük sem; - rábeszélnek gyerekeket, hogy csatlakozzanak hozzájuk egy kétes ak ciónál, remélvén, hogy így kevésbé vonják majd őket felelősségre.

chológusok és pszichiáterek rendelési idejét. HÍZELGÉS, A KEGYEK KERESÉSE Egy másik mód, ahogy a jutalmakkal és büntetésekkel rendelkező emberrel el lehet boldogulni, az, ha megnyerjük megnyerjük jóindulatát, ha különleges erőfeszítésekkel

 

152

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

megszerettetjük magunkat. Nem egy gyerek választja ezt a módszert szüleivel és más felnőttekkel felnőttekkel szemben. A képlet a következő: k övetkező: „Ha valamivel valamivel kedvesked hetek neked, talán megkedvelsz, és jutalmakat adsz, a büntetésektől pedig meg kímélsz." A gyerekek hamar kitapasztalják, hogy a felnőttek sem a jutalmakat, sem a büntetéseket nem egyformán osztogatják: meg lehet nyerni őket, vannak kedvenceik. Egyes gyerekek könnyen megtanulják, hogy lehet ebből hasznot húzni: hogyan kell hízelegni, valakit „megpuhítani", egy tanár kedvencévé  válni - és vannak erre még sokkal kevés bé finom kifejezések kifejezések is.  A felnőttek megnyerésében ügyes gyerek sajnos kivívja társai társai harag haragját ját:: kine  vetik vagy elut elutasít asítják, ják, mert tudj tudják, ák, miért viselkedik így, és irigylik is helyzetét.

- Regresszív visszacsúszás kisgyerekkori viselkedésformákba - Szüntelen tévénézés - Szüntelen Szüntel en olvasás (a fikció irodalma) - Magányos játszás, gyakran képzeletbeli képzelet beli játszótárssal játszótárssal - Betegeskedés -  El csavargás - Kábítószerezés - Kényszeres túlevés - Depresszió NÉH ÁNY T O VÁB B I F O NT O S KÉR DÉS  A S ZÜ LŐ I H A T A L O M K A P C S Á N

KONFORMIZMUS, AZ ALKOTÓKÉSZSÉG HIÁNYA, FÉLELEM  AZ ÚJTÓL, ÚJTÓL, A SIKERGARANCI SIKERGARANCIÁK ÁK ELVÁRÁ ELVÁRÁSA SA  A szülői tekintély az idomulásnak idomulásnak és nem nem a kreativitásnak kreativitásnak kedvez, ahogyan egy tekintélyelvű munkahelyi légkör sem kedvez az újító szellemnek. Az alkotás hoz ugyanis szükség van a kísérletezés szabadságára, az új dolgok és újszerű kombinációk kipróbálására. A jutalmak és büntetések szigorú légkörében ne  velkedő gyerek valószínűleg ritkábban érez magában magában ilyen ily en szabadságo szabadságot, t, mint elfogadó légkörben élő társai. Az erőszak félelmet szül, a félelem megbénítja az alkotókészséget és konformizmusra ösztönöz. Képlete nagyon egyszerű: „Leg  jobb, ha nem ütöm bele az orrom orrom semmibe, semmibe, hi hiszen szen akkor kaphatok kaphatok jutalmat, jutalmat, ha rendesen viselkedem. Nem merek eltérni a szokásos viselkedéstől, mert azzal  büntetést kockáztatok."  VISSZAHÚZÓ  VISSZAHÚ ZÓDÁS DÁS,, MENEKÜL MENEKÜLÉS, ÉS, ÁBRÁNDOZÁS, ÁBRÁNDOZÁS, RE REGR GRES ESSZ SZIÓ IÓ Ha túl nehéz megbirkózni a szülői tekintéllyel, a gyerekek nemegyszer mene küléssel és visszahúzódással próbálkoznak. Ha a büntetések túlságosan komo lyak, ha a jutalmak kiszámíthatatlanul érkeznek vagy alig megszerezhetők, esetleg a büntetés elkerüléséhez szükséges viselkedés viselkedé s nehezen tanulható meg, meg, a gyerekek gyakran feladják a játékszabályok megtanulását. Egyszerűen abba hagynak minden próbálkozást, hogy megbirkózzanak a valósággal, mert az túl ságosan fájdalmas és kiismerhetetlen. Nincs eszközük a környezet erőihez való alkalmazkodásra. Nincs esélyük győzelemre. Belülről valami azt súgja, jobb lesz elmenekülni.

 A visszahúzódás és elmenekülés talán csak csak alkalmankénti, alkalmankénti, de lehet totális is. Leggyakoribb formái: - Nappali ábrándozás, fantáziálgatás - Tétlenség, passzivitás, egykedvűség

153

Néhány szülő még azután is, hogy végiggondolhatja saját gyerekkori védekező mechanizmusait, és az ő gyerekei által választott önvédelmi módszereket, ra gaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy a tekintély és hatalom bevezetésének helye van a gyereknevelésben. Ilyenkor további kérdéseket is megvitatunk csoportjainkban a hatalommal kapcsolatos érzések és beállítódás kapcsán. „HÁT NINCS SZÜKSÉGE A GYEREKNEK TEKINTÉLYRE ÉS KORLÁTOKRA?" Laikusok és szakemberek körében egyaránt elterjedt hiedelem (mellyel a P.E.T.-szülőknél is mindig találkozunk), hogy valójában a gyerek kívánja a te kintélyt, ő az, aki szereti, ha korlátok állításával szülei behatárolják viselkedé sét. E gondolatmenet értelmében a gyerek nagyobb biztonságban érzi magát, ha szülei élnek hatalmukkal; és e korlátok hiányában nemcsak vadabb és fegyel mezetlenebb lenne, hanem bizonytalanabb is. Ezt a hiedelmet még azzal is meg szokták toldani, hogy ha a szülő nem él hatalmával az ilyen korlátok felállításá  ban,, akkor a gyerek úgy érzi maj  ban majd, d, hog hogyy szülei nem törődnek vele, és nem sze retik.

Bár azt gondolom, hogy ez az elképzelés sokak számára felmentőlevél hatal muk bevetésekor, mégsem állítanám úgy be a dolgot, hogy puszta racionalizá lásról van szó. Némi igazság van ugyanis ebben a hiedelemben, ezért érdemes óvatosan megvizsgálni. Józan ész és mindennapi tapasztalat egyaránt megerősítik azt a gondolatot, hogy a gyerekeknek szükségük van határokra a szüleikhez fűződő kapcsolat  ban. Tudniuk kell, meddig mehetnek el, mielőtt viselkedésük elfogadhatat elfogadhatatlan lan ná válna. Csak így dönthetnek amellett, hogy e ponton megállnak. Ez minden emberi kapcsolatban így van. Sokkal nagyobb biztonságban vagyok például, ha tudom, mely viselkedésem

 

154

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

elfogadhatatlan a feleségem számára. számára. Hirtelenjében az jut eszembe, ho gy ilyen, ha golfozni vagy az irodámba megyek, amikor ő vendégeket vár. Ha előre tu dom, hog y távollétem nem elfogadható az ő számára számára - miv mivel el szüksége va vann a se gítségemre -, módomban van úgy dönteni, hogy nem megyek golfozni vagy ké sőig dolgozni, és így elkerülhetem har haragj agját, át, megkímélhetem egy rossz érzéstől, megelőzhetek egy konfliktust. Csakhogy - visszatérve a gyerekekhez - egészen más dolog tudni a szülői el fogadás határai határait, t, és egészen más dolog a viselkedéskorlátok vis elkedéskorlátok felállításának  a vá   róluk. Ha a feleségem példáján folytatnánk a gondolatmenetet:  gyátt felt  gyá feltéte ételez lezni  ni  róluk. nyilván hasznos, ha tudom, milyen érzést okozok neki, ha a vendégség előtti órákban golfozni megyek, vagy az irodámban dolgozom, de bizonyára berzen kednék és dühöngenék, düh öngenék, ha például úgy próbálna „korlátokat szabni ma magata gatartá rtá somnak", hogy azt mondja: „Nem engedhetem meg, hogy ma golfozni menj, amikor vendégeket várunk. Mindennek megvan a határa. Ilyesmit egyszerűen nem tehetsz." Nem díjaznám ezt a hatalmi közelítést, ez biztos. Nevetséges is feltételezni, hogy feleségem így próbálná befolyásolni viselkedésemet. De a gyerekek sem reagálnak másképp, amikor szüleik korlátokat állítanak eléjük. Ugyanígy ber zenkednek és haragszanak, amikor szüleik egyoldalúan akarják megszabni vi selkedésüket. Sosem láttam olyan gyereket, aki viselkedésének olyan külső korlátozására vágyott volna, mint például: „Éjfélre itthon kell lenned, ez a végső időpont." „Nem engedhetem meg, hogy elvidd a kocsit." „A mi szobánkban nem játszhatsz ezzel." „Megtiltom, hogy azt a »füvet« szívjad." „Kötelességünk, hogy eltiltsunk attól a két fiútól."  Az Olvasó nyilván nyilv án felism felismeri, eri, hogy e közlések mind „kész megoldást küldő üzenetek" (és mindegyikük „te-üzenet").

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

755

amint kiderül, hogy erre van szükség. Csakúgy, mint a felnőtt, a gyerek is maga akar úr lenni saját viselkedése felett. És még valami: a gyerek tulajdonképpen azt szeretné, ha szülei minden visel kedését elfogadhatónak találnák, találnák, és í gy nem kellene sosem változtatni mag magatar atar tásán - ahogy én is azt szeretném, ha feleségem minden viselkedésemet feltétel nélkül elfogadná. Ez lenne a legjobb, de tudom, hogy ez nemcsak irreális, de egyben lehetetlen is. Egyetlen szülőnek sem kell tehát elvárnia magától - mert gyerekei sem várják el tőle -, hogy minden gyerekviselkedést el tudjon fogadni. Azt viszont minden gyereknek joga van elvárni, hogy szülei tudassák vele, ha bizonyos magatartá sát nem tudják elfogadni („Nem szeretem, ha húzol, amikor valakivel megállok  beszélgetni."). Ez egészen más, mint a viselke dés korlátozása korlátozása hatalmi szóval.  AKKOR SEM INDOKOLT A TEKINTÉLYTARTÁ TEKINTÉLYTARTÁS, S, HA A SZÜLŐ KÖVETKEZETES? Sok szülő azzal indokolja az erőpolitikát, hogy szerinte mindig hatékony és ár talmatlan, amíg következetesen alkalmazzák. Az ilyen szülők csodálkozva hall  ják tanfolyamvezetőinktől, hogy valóban valóba n nagyon fontos a követk ezetesség - ha a szülő úgy dönt, hogy hatalmával és tekintélyével irányítja a gyereket. Továb  bá gyerekeik is jobb szeretik, ha szüleik következe tesek - feltéve hogy szüleik hatalmi szóval nevelik őket.  A „ha" és a „f eltéve" itt nagyon fontos. fontos . Nem mintha a hatalm hatalmii közelít közelítés és nem lenne önmagában is ártalmas. De még sokkal ártalmasabb, ha ráadásul követke zetlenül alkalmazzák. És nem mintha a gyerekek azt akarnák, hogy szüleik te kintélyükkel érjék el, amit el akarnak érni, de ha már így van, legalább kiszá míthatóan következetes bánásmódot akarnak kapni. Ha a szülő úgy érzi, tekin télyével kell élnie, akkor az ebben megmutatkozó következetesség legalább ab  ban segít a gyereknek, hogy tudhatja, tudhatja, mely viselkedésért kap majd majd büntetést,

 Az iménti elvné l - mely szerint a gyerekek igényelnék igényeln ék a szülői t ekintély be  vetését és a korlátokat - sokkal egészsé gesebb megközelítést ajánlunk: ajánlunk:  A gyerek tudni akarja akarja,, milyen érzést okoz szüleinek az ő viselk edése. Így saját maga változtathat a számukra elfogadhatatlan magatartáson. De sem miképpen sem vágyik arra, hogy hatalmuk bevetésével - vagy ezzel való fenyegetéssel - próbálják behatárolni vagy megváltoztatni viselkedését. Röviden: a gyerek maga akarja korlátok közé szorítani saját viselkedését,

és melyikért jutalmat.  A következetlen követ kezetlenül ül alkalmazott alkalmazott büntetések és jutalmazások kártékony hatását számtalan állatkísérlet bizonyítja. Norman Maier pszichológus klasszikussá  vált kísérlete is jó példa erre. erre. Maier jutalmat adott a patkányoknak, ha átugrot tak egy négyzettel jelölt ajtón: ilyenkor élelem várta őket. De ha a felé az ajtó felé ugrottak, melyen egy háromszög volt látható, akkor az ajtó nem nyílt ki, a patkány beütötte beütött e az orr orrát, át, és elég mélyre leesett. Ez megtanította a patkányokat a négyzet és a háromszög közti különbségre - a kísérlet egyszerű kondicionálás. Ezek után Maier elhatározta, hogy „következetlen" lesz a jutalmazásban és  büntetésben. Szándékosan megváltoztatta a feltételeket, és most találomra találomra vál-

 

156

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Szülői hatalom: szükséges és indokolt?

togatta az ajtón ajtón látható jeleket. Néha a négyszöggel négysz öggel jelölt j elölt ajtó nyíl nyíltt ki és juttatta élelemhez az állatokat, állatokat, néha viszont v iszont ugyanerre a jelre sem nyílt ki az ajtó, és a patkány visszaesett. A pszichológus tehát - sok szülőhöz hasonlóan - követke zetlenül alkalmazta a jutalmakat és büntetéseket. Mi történt a patkányokkal? pat kányokkal? Neurotikusak lettek: volt, amelyiken bőrtünetek  jelentk  jele ntkezt eztek ek,, mások ások mozdí ozdíth that atat atla lan, n, ka kata tato ton n ál álla lapo potb tba a kerü kerülte ltek, k, né ném mely elyek ek nyugtalanul futkostak fel-alá a ketrecben, vagy elkülönültek társaiktól; volt, amelyik nem akart enni. Maier tehát kísérleti úton állított elő neurózist pusztán azzal, hogy következetlen volt az állatokkal szemben.  A jut jutal alm mak és bünt bünteté etése sek k kö köve vetke tkezet zetlen len alk alkal alm mazás azása a haso hasonl nlóa óan n ár árta talm lmas as le le het a gyerekeknél is. i s. Így ugyanis nincs ninc s módjuk módjuk m megtanulni egtanulni a „hel „helyes" yes" (jutalma zott) viselkedést vis elkedést és elkerülni a nemkívánatosat (a büntetettet). Így csak veszteni

nem tekinti indokoltnak a fehérek uralmát a feketék felett. A gazdaságirányí tásban is túlhaladottnak tekintik a tekintélyelvű vezetést. Férj és feleség évszá zados hatalmi különbsége - még ha fokozatosan is, de határozottan - csökkenni látszik. S végül az egyházak tekintélyét is egyre inkább támadják belülről és kí  vülr  vülről ől eg egya yará ránt nt..  A sze szent ntes esíte ített tt hata hatalo lom m eg egyik yik ut utol olsó só bást bástyá yája ja a sz szül ülőő-gy gyer erek ek kapc kapcso sola lat. t. A he hely ly zet hasonló az iskolákban, a tanár-diák viszonyban, ahol a diák viselkedését még mindig a tekintély révén próbálják kézben tartani. Miért a gyerekek lettek az erőszak utolsó áldozatai? Azért-e, mert ők kiseb  b  be ek, vagy vagy pe pedig dig mer ertt a fe feln lnőt őttn tnek ek olyan olyan eg egysz yszerű erű az azza zall indok indokoln olnia ia er erős ősza zako koss ssá á gát, hogy „Apuci jobban tudja", vagy „Csak a te érdekedben teszem"?

lehet. Mindez frusztrációt, zavart, dühöt, sőt neurózist okoz.

Meggyőződésem, minél több ember érti meg tökéletesenannál a hatalom te kintély természetét,hogy és fogadja el, hogy bevetése erkölcstelen, többés szülő kamatoztathatja majd ezt a belátást a saját gyerekeivel való kapcsolatában; an nál többen érzik majd, hogy ebben a kapcsolatban ez éppoly erkölcstelen, mint másutt; és annál valószínűbb, hogy olyan, nem hatalomra épülő, kreatív mód szereket találnak majd, majd, amelyeket minden mind en felnőtt használhat használhat majd a gyere gyerekek kek kel és fiatalokkal való kapcsolatában. De függetlenül a kérdés erkölcsi vonatkozásától, egy másfajta félreértés is gyakran napvilágra kerül a hatalom és a befolyás  viszonya  viszonya körül: a szülők nem egyszer megkérdezik, nem kötelességük-e, hogy minden erejükkel befolyásol  ják  ják a gyere gyereke ket. t. Már Márpe pedi dig g a szü szülő lőii hata hatalo lom m nem  nem  „befolyásolj „befolyásolja" a" a gyereket gyereket,, ha ne nem m kényszeríti  bizonyos  bizo nyos viselkedés vise lkedésre. re. Az erőszak nem abban az értelemben be folyásol, ahogyan a meggyőzés, tanítás vagy motiválás teszi. A hatalom sokkal inkább kényszerít vagy visszafog bizonyos viselkedéseket. A túlerőben levő emberr nem győzi meg semmiről sem a gyereket, aki azonnal vissza embe vissza is vál váltt régi  viselk  viselked edésé ésére re,, amin intt ez a tekint tekintély élysze szem mély eltű eltűni nik, k, hisze hiszen n sajá sajátt igén igényei yei ettő ettőll még nem vált változtak oztak meg. Az sem ritka, hogy ho gy idővel idő vel a gyerek megbosszulj megbosszulja a azt a sok frusztrációt és megaláztatást, ami szüleitől érte. Az erőszak tehát valójában ellenfelet nevel áldozataiból, és így saját pusztulását készíti elő.  Azok  Azok a sz szülő ülők, k, aki akik k hata hatalm lmuk ukka kall éln élnek ek,, tu tula lajdo jdonk nkép éppe pen n csökke csökkenti ntik k befo befoly lyá á sukat gyerekeik felett, mivel az erőszak lázadásra indít (a gyerek úgy védheti

„HÁT NEM NEM AZ A SZÜLŐ DOLGA, HOGY BEFOLYÁSOLJA GYEREKÉT?"  A hat hatal alm mi ne nevelé veléss véd védelm elmébe ében n azt azt az érv érvet et h hal allj ljuk uk cs csop opor ortja tjain inkb kban an le legg ggya yakr krab ab  ba  ban, n, mely sze szerin rintt a szülőn szülőnek  ek  kötelessége, hogy bizonyos viselkedés irányába be folyásolja gyerekét, mert a társadalom szemében is ez a kívánatos magatartás (bármit is értünk társadalmon). Itt is az az ezeréves kérdés merül fel tehát, hogy  jog  jogos os-e -e az az emberi beri k kap apcso csola lato tokb kban an a h hat atal alm mi eszk eszköz, öz, ha „jóin „jóindu dula latta ttal" l" és „ „bö böl l csen" alkalmazzák, vagyis „a másik ember saját érdekében" vagy „a társadalom  javár  javára" a"..  A prob problé lém ma az, az, hogy  ki dönti el, mi szolgálja a társadalom érdekeit. A gyerek?  A szülő? szülő? Ki tu tudj dja a jobb jobban an? ?N Neh ehéz éz kérd kérdése ések k ezek ezek,, és n nem em ves veszély zélytel telen en,, ha a vvá á laszt pusztán a szülő szü lő kezében hagyjuk. Mertlehet, hogy nem elég bölcs a kérdés megválaszolásához. megválaszo lásához. Minden ember esendő - beleértve a szülőket szül őket is, és má másoka sokat, t, akiknek hatalom van a kezében. Bárki közülük tévesen minősítheti „mások ja  vát szol szolgá gáló" ló"-n -nak ak azt, azt, am amir ire e par paran ancs csot ot ad. ad. A c civi ivilizá lizáció ció történ történeté etébő bőll sszá zám mtala talan n alakot ismerünk, akik mind azt hirdették, hogy hat hatalmukat almukat azo azok k javára hasz nálják,, akik felett nálják fel ett hatalmukat gyakorolták. A hatalmaskodásnak nem túlságo túlságo san meggyőző indoklása, hogy „Én csak a ti érdeketekben teszem ezt". „A hatalom megront, és az abszolút abszol út hatalom abszolút megront" - írta Lord  Acto  Acton. n. Shelle Shelley y pedig: pedig: „A hat hatal alom om, mint mint vval alam amii dögvés dögvész, z, mind minden entt bemoc ocsk skol ol,, amihez csak hozzáér." Edmund Burke szerint: „Minél nagyobb a hatalom, an nál veszélyesebb a vele való visszaélés."  A hat hatal alom om ál álla lam mférf férfia iak k és és k költ öltők ők álta általl érzék érzékelt elt veszélye veszélyeii mái máig g is érvén érvényes yesek ek..  A nem nemze zete tek kk közt öztii kap kapcso csola lato tokb kban an ma már ko kom molyan olyan megké egkérd rdőj őjel elez ezik ik a hat hatal alm mi erő alkalmazását. Egykor talán nem lesz már szükség világkormányra világbíró sággal ahhoz, hogy ho gy túléljük az atomkort. atomkort. A nemzetek legfel legfelsőbb sőbb bírósága má márr

magát az erőszakkal szemben, hogy az teszi „Nagyobb annak, amitbefolyásunk várnak tő le). Hallottam már olyan okfejtést is ellenkezőjét szülőktől, hogy lenne a gyerek felett, ha épp az ellenkezőjére buzdítottuk volna, hogy tegye, mint amit valójában akartunk. És akkor éppen azt csinálta volna, amit titokban el akartunk érni." Ellentmondásnak hangzik, de igaz, hogy a hatalmi szó révén a szülők elvesz-

 

158

P.E. T.

A

159

szülői eredményesség tanulása

tik befolyásukat gyerekeik felett, és fordítva: növekszik befolyásuk, ha letesz nek az erőszakról. Nyilvánvalóan azoknak a szülőknek van nagyobb befolyásuk gyerekeik fe lett, akiknek befolyásolási módszerei nem váltanak ki lázadást vagy más reaktív  viselk  viselked edést ést.. A bef befol olyá yáso solás lás e erős rősza zakm kmen ente tess mód módsz szer erei ei so sokk kkal al va valósz lószínű ínűbb bbé é te te szik, hogy a gyerek mérlegeli majd a szülő elgondolásait és érzéseit, majd ennek nyomán a kívánt irányban változtat is magatartásán. Nem mindig változtat, de sokszor igen. A lázadó gyereknek viszont nemigen van kedve szülei kedvéért megváltoztatni bármit is. MIÉRT MARADT FENN A HATALOM A GYEREKNEVELÉSBEN? Ez a kérdés, mely gyakran merül fel csoportjainkban, engem engem is erősen foglal koztatott. Érthetetl Érthetetlen, en, hogyan hogy an is fog fogadhatja adhatja el indokoltn indokoltnak ak bárki is az erőszakot a gyereknevelésben, vagy bármely más emberi kapcsolatban, ha egyszer tudja, milyen kihatásai vannak. Régóta szülőkkel dolgozván, meggyőződésem, hogy néhány kivételtől eltekintve minden szülő gyűlöl erőszakot alkalmazni gyere kével szemben. Kellemetlenül érzik magukat, nemegyszer bűntudatosak utána.  V  Va an, ak akii bo bocs csán ánat atot ot is kér kér gy gyer erek ekétő étől, l, m miu iutá tán nh hat atal alm mát ha hasz szná nált lta ae elle llene ne.. A b bűn űn tudat enyhítésére néha olyan magyarázatot találnak ki, hogy „Csak azért tettük, mert a te boldogulásodra gondoltunk", „Egy szép napon még hálás leszel ezért nekünk", „H „Ha am majd ajd neked is lesz gyereked, g yereked, megérted, miért akarunk távol tar tani téged ezektől a dolgoktól".  A bűntud bűntudato aton n kív kívül ül sok sok szül szülő ő beis beism meri, eri, me menn nnyir yire e med meddő dőek ek e eze zek k az e erő rősz sza a kos módszerek, különösen ha a gyerek elég nagy már a lázadáshoz, hazudozáshoz, alattomossághoz vagy a passzív ellenálláshoz.

11. A konfliktusme konfliktusmegoldás goldás

 vereségmentes  veres égmentes módszere

Bárki, aki a konfliktusmegoldásnak csak a „győztes-vesztes" változatait ismeri,  bo  bold ldog og,, amik amikor or meg egtu tudj dja, a, hog hogy y léte létezik zik más mód ódsze szerr is. is. Maj ajdn dnem em kiv kivéte étell n nélk élkül ül minden szülő megkönnyebbülést érez e hírre. Maga a módszer könnyen érthe tő, de gyakorlásra, tanulásra van szükség, mire valaki igazán hozzáértő módon tudja alkalmazni. Ez az alternatíva: a konfliktusmegoldás ún. „nincs vesztes" módszere, vagyis ahol egyik fél sem veszít. A P.E.T. nyelvén ezt III. Módszernek nevezzük. És  b  bá ár a szülő szülő-g -gye yere rek k konfl konflik iktu tuso sok km meg egol oldá dásá sára ra újsz újszer erűn űnek ek tűn tűnik ik a mód módsz szer er,, más kapcsolatokban már korábban is találkoztunk vele. Férjek és feleségek például sűrűn használják a kölcsönös megegyezést  nézeteltéréseik   nézeteltéréseik oldására. Üzletfelek szintén sokszor alkalmazzák, ha konfliktusaikból ki akarnak lábalni. Szakszer  vezet  vezet és válla vállalat latve veze zetős tőség ég szin szintén tén ép épít ít err erre e a mód ódsz szer erre re,, amikor ikor oly olyan an sze szerz rző ő désről tárgyalnak, tár gyalnak, amelyhez amely hez majd mindkét mindkét fél f él tartja magát. magát. És számtalan jogi konfliktust is sikerül a III. Módszer jóvoltából bírósági beavatkozás nélkül a fe

 Arr  Arra a a köv követk etkezt ezteté etésre sre jut jutot otta tam m, hog hogy y szülők szülők az azér értt éln élnek ek idő időtle tlen n id idők ők óta óta erő erő szakos módszerekkel, mert alig vagy egyáltalán nincs tapasztalatuk olyan em  be  bere rekk kkel el,, akik akik erősza erőszakm kmen entes tes mód ódsze szere reke kett has haszn ználn álnán ának ak más ások ok be befo folyá lyáso solás lásá á ra. ra. A legtöbb embert kicsi korától kezdve erőszak erőszakkal, kal, hatalom hatalomma mall irányít irányították ották - szülők, óvónők, tanárok, igazgatók, edzők, rokonok, úttörővezetők, táborve zetők, katonatisztek, főnökök. A szülők tehát azért alkalmaznak változatlanul erőszakot a gyereknevelésben, gyereknevel ésben, me mert rt hiányoznak az ismereteik és tapaszta tapasztalataik lataik  bá  bárm rmily ilyen en má máss ko konfl nflik iktus tusm meg egol oldá dási si mód ódsz szer errő ről. l.

lek egyetértésével lezárni.  A ko konfl nflik iktus tusm meg egol oldá dáss III. III. Mód ódsze szerév rével el ol olya yan n hel helyze yzetek tekbe ben n ta talá lálk lkoz ozun unk k gyakran, ahol  a felek hatalma egye egyenlő  nlő  vagy  vagy közel egyenlő. Ha tehát két ember hatalmában nincs jelentős különbség, könnyen érthető, miért nem próbálkozik egyikük sem a konfliktusmegoldás erőszakos változatával. Hatalomra épülő módszert alkalmazni ott, ahol nincs erőkülönbség - csak nevetést vált ki. Elképzelem, mit szólna a feleségem, ha I. Módszerrel próbálnám megoldani egyik gyakori konfliktusunkat: azt a kérdést, hogy hány vendéget hívjunk egy-egy alkalomra. Én azt szeretem, ha többen vannak, ő pedig a kisebb létszám híve. Tegyük fel, hogy bejelentem: „Eldöntöttem, hogy tíz párt hívunk meg, nem kevesebbet." Kezdeti meglepetéséből felocsúdva ilyesmit mondana:  „Te  „Te eldöntötted?!"

„Én meg éppen azt döntöttem el, hogy egyet sem hívunk!" „Hát ez príma! Remélem, élvezed majd a főzést és mosogatást!"

 

160

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Szerencsére van elég eszem, hogy tudjam, milyen nevetséges lenne ebben a helyzetben az I. Módszer. A feleségemnek pedig van elég ereje (hatalma) a kap csolatunkban ahhoz, hogy ellenálljon annak a próbálkozásomnak, hogy az ő ká rára győzzek.  Az erőegyensúlyban levő kapcsolatokban álta általában lában nem működik az II.. Mód szer. Ha valamelyik fél egyszer-egyszer megpróbálkozik ilyesmivel, a másik fél nem fogja megengedni, hogy konfliktusuk ilyen módon intéződjön el. Ha azon  ban valaki valaki azt hiszi ((vagy vagy biztos benne), hogy hatalm hatalmaa nagyobb a m másikéná ásikénál, l, kí sértésbe eshet, hogy az I. Módszerrel éljen. És ha ilyenkor a másik fél is úgy gondolja, hogy a szemben állónak nagyobb a hatalma, akkor nemigen van más  választás  válas ztása, a, mint hogy behódo behódoljon ljon - kivév e ha ú gy dönt, hogy ellenáll és küzd,  bármennyi  bármenn yi hata hatalomm lommal al rendelkezzen is ő mag maga. a.  Annyi máris kider kiderült, ült, hogy a III III.. Módszer nem hatal hatalmi mi móds módszer, zer, pontosab  ban:: nincs  ban ni ncs benne ve vesztes. sztes. A konfliktusok úgy rendeződnek, hogy egyik fél sem  veszít, egyik egyi k fél sem győz. Azaz, mindkét fél győz, mert a megoldásnak mindket tőjük számára elfogadhatónak kell lennie. A konfliktust a végső megoldásró megoldásróll ho zott kölcsönös megegyezéssel rendezik. Ebben a fejezetben mutatom be, ho gyan működik* a III. Módszer. Lássuk először is rövid meghatározását: Szülő és gyerek gyer ek olyan helyzet ben talá találja lja ma magát gát,, ahol szükségleteik ütköz nek. A szülő arra kéri a gyereket, keressenek együtt olyan megoldást, amely mindkettőjük számára elfogadható. Mindketten ajánlhatnak megol dási lehetőségeket. Ezeket együtt, kritikusan kiértékelik, majd döntést hoznak a mindkettőjük számára elfogadható, végső megoldásról. Ezután egyiküket sem kell tovább „győzködni", mivel a megoldást mindketten el fogadták. Senkit sem kell engedelmességre erőszakolni, mivel a döntéssel szemben egyik fél sem érez ellenállást.  Visszatérve a m már ár jól isme ismert rt es esőkabá őkabát-pro t-problém blémára, ára, a szülő így számolt bbee a va lóságban III. Módszerrel kialakult megoldásról: SZONYA: Sziasztok, elmentem a suliba!  APA: Esik Esik az eső, édesem, és nem vettél esőkabátot. SZONYA: Nekem nem kell.  APA: Azt hiszem, nagyon esik, és félek, hogy tönkreteszed a ruháda ruhádat, t, vagy megfázol, és az nekünk se jó. * Az ezután következő két fejezet tárgyalja azokat a problémákat, amelyek a módszer elfogadása körül merülhetnek fel, illetve azt, hogy miként lehet otthon alkalmazni.

 A konflik konfliktusm tusmego egoldá ldáss veres vereségm égment entes es móds módszere zere

161

SZONYA: Nem akarom felvenni az esőkabátomat.  APA: Mintha tényleg nagyon nem akarnád fel felvenni venni azt a kabáto kabátot. t. SZONYA: Így van. Utálom.  APA: Tényle Ténylegg utálod az esőkabátod. SZONYA: Igen. Mer' kockás.  APA: Vala Valami mi nem tetszik a kockás esőkabátokon, ugye ugye?? SZONYA: Igen, mer' senki se hord a suliban kockás esőkabátot.  APA: Nem akar akarsz sz az egyetlen lenni, aki valam valamii kirívót visel. SZONYA: Hát persze hogy nem. Mindenki egyszínű esőkabátot hord - fehé ret, kéket vagy zöldet.  APA: Értem. Értem. Hát azt his hiszem, zem, ebben nem értünk egyet. Nem akar akarod od felvenni az esőkabátod, mert kockás, én meg nem akarom kitisztíttatni sok pénzért az új kötött kabátodat, és annak se örülnék, ha megfáznál. Van-e valami ötleted, amit mindketten el tudnánk elfogadni? Valami, amivel mindketten kiegyezünk? SZONYA: (szünet) Talán kölcsönkérhetném a Mami kabátját.  APA: Milye Milyenn az? Egyszínű? SZONYA: Igen. Fehér.  APA: Gondolod, hogy odaad odaadná ná neked már mára? a? SZONYA: Megkérdezem. (Néhány perc múlva visszajön az anyja esőkabátjá  ban,, aminek hosszúak ugyan az ujj  ban ujjai ai,, de Szonya felha felhajtot jtotta ta őket.) Mam Mamii bele egyezett.  APA: Ennek örülsz? SZONYA: Igen, ez nagyon jó.  APA: Hát az biztos, hogy hog y nem ázol el benne. Így, ha neked jó ez a megoldás, akkor nekem is jó. SZONYA: Aha, szia.  APA: Szia. Ére Érezd zd jól mag magad! ad! Mi történt itt? Nyilvánvaló, Nyil vánvaló, hogy Szonya és apj apjaa kölcsönös megelégedésükre rendezték konfliktusukat. Emellett elég gyorsan célt értek. Az apának nem kel lett időt vesztegetni azzal, hogy házaló ügynökként próbálja saját megoldására rábeszélni a gyereket, ahogyan erre az I. Módszer esetén bizony szükség van. Senki nem élt hatalmával - sem az apa, sem Szonya. Mindketten szeretetteli ér zésekkel fejezhették be a problémamegoldást. Az apa őszintén kívánhatott jó közérzetet lányának, aki viszont nem félt már, hogy társai zavarba hozzák „fur csa" kabátja miatt. Most egy olyan problémáról lesz szó, amelyet mindenki jól ismer, de az alábbi példában III. Módszerrel oldották meg. Fölösleges talán bemutatni, hogyan fes tene ugyanez az I. és a II. Módszerrel, hiszen a gyerekszoba rendje körüli termé-

 

162

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A konflik konfliktusm tusmego egoldás ldás vereség vereségme mente ntess mó módsze dszere re

ketlen győztes-vesztes győzte s-vesztes vitákat túlságosan jól ismeri mind mindenki. enki. Az egyik egy ik P.E.T.P.E.T.csoportunkban így számolt be egy anya az új módszer sikeréről:

 vashattakk a szülők az esti lefektetésre,  vashatta lefektetésre, a lassú evésre, a túlzott tévénézésre, tév énézésre, a rendcsinálásra és még ezer más gondra vonatkozóan.  Az én elképzelésem szerint a szülőknek csak   egyetlen konfliktusmegoldási módszerre van szükségük. Ennél az eljárásnál viszont nincs olyan „legjobb" megoldás, amely minden (vagy legalábbis a legtöbb) családban beválna. Ame lyik megoldás a legjobbnak bizonyul emitt - vagyis amely e konkrét gyerek és konkrét szülő számára elfogadható -, az nem feltétlenül a legjobb másutt.  Az egyik egy ik családban konfliktus támadt a fiú f iú újonnan újonnan vett minimoped* bicikli  je körül. Az apa í gy számolt számolt be a megoldásról: megoldásról:

 ANYA: N iki, én belefárad belefáradtam tam,, hogy folyton fol yton nyaggassalak a szobád miatt, miatt, és  biztosan te te is unod már, már, hogy nyaggatlak. Néha-néha Néha-néha kitakarítod, kitakarítod, de többnyire nagy a kupi, és az engem bosszant. Próbáljunk ki egy új módszert, amit most ta nultam a P.E.T.-tanfolyamon. Nézzük meg, találunk-e olyan megoldást, amit mindketten el tudunk fogadni, amivel mindketten jól járunk. Azt sem akarom, hogy ki kelljen takarítanod és közben rosszul érezd magad, de azt sem szeret ném, hogy nekem kelljen zavarba jönnöm, ha vendégek vannak, illetve hogy kényelmetlenül érezzem magam, és dühös legyek rád emiatt. Hogy tudnánk ezt a problémát egyszer és mindenkorra megoldani? Megpróbáljuk? NIKI: Megpróbálhatjuk, de úgyis csak ott kötünk majd ki, hogy rendben kell tartanom.  ANYA: Nem. Az én javaslatom az, az, hogy olyan olya n megoldást talá találjun ljunk, k, ami hatá hatá rozottan elfogadható mindkettőnknek, és nemcsak nekem. NIKI: Nekem van egy ötletem. Te utálsz főzni, de szeretsz takarítani, én meg utálok takarítani, de szeretek főzni. És még akarok is főzni tanulni. Mi lenne, ha mondjuk én főzném a vacsorát kétszer egy héten, neked meg Apunak, meg ma gamnak, te pedig kitakarítanád a szobám egyszer vagy kétszer egy héten?  ANYA: Gondolod, hogy ez így beválna, tényl eg?

163

„Robinak, „Robin ak, aki tizenhárom és fél éves, megengedtük, hogy vegyen veg yen magá nak egy minimopedet. Az egyik egy ik szomszéd arra pana panaszkodott, szkodott, hogy Robi R obi az utcán is használja, ami pedig tilos. Egy másik szomszéd arra panaszkodott, hogy Robi az ő házuk előtti füvön pörgeti a kereket, és ez kitépi a füvet. De tett kárt a mi virágaink között is, aminek anyja nem örült. Leültünk megol dani ezt a problémát, problémát, és nagyon n agyon sok lehetséges megoldást gyűjtöttünk öszsze: 1. Nincs mopedezés, csak kirándulásainkon. 2. Nincs mopedezés, csak a mi udvarunkban. 3. Nem szabad a mopedet ugratni a virágágyak közelében. 4. Anyja minden héten elviszi Robit néhány órára a közlekedési parkba.

NIKI: Persze, én imádnám ezt!  ANYA: Jó, akkor próbáljuk ki. A mosogatást mosogatást is vállalod? NIKI: Persze.  ANYA: Jó. A szobád meg legalább az én ízlésem szerint lesz rendben tartva.  Végül is én takar takarítom. ítom.

5. Robi használhatja mopedjét üres telkeken, ha odáig tolja a járművet. 6. Robi ugratót építhet, amely átvezet a szomszéd füves előkertje felett. 7. Senki füves területére nem szabad ráhajtani. 8. Ne parkoljon az anyja által gondozott füvön. 9. A moped eladásra kerül.

Ebből a két példából a III. Módszernek egy olyan vonása is kitűnik, amit nem mindenki ért meg azonnal. Ennél a módszernél minden család más és más meg oldást talál. A cél, hogy olyan megoldáshoz jussanak el, amely egyaránt elfogad ható gyereknek és szülőnek. Nincs  egyetlen üdvözítő recept, mely mindenütt  beválna. Az esőkabátos problémát problémát egy másik család talán úgy úg y oldotta volna meg, hogy esernyőt választanak. Megint máshol talán abban állapodtak volna meg, hogy az apa elviszi kocsival Szonyát az iskolába; vagy talán Szonya felve szi aznap a kockás esőkabátot, de hamarosan kap egy újat, amit szeret.  A gyereknevelési gyerekneve lési szakkönyvek többnyire „megoldásközpontúak", „megoldásközpontúak",  vagyis receptszerű tanácsokat adnak a különféle helyzetekre, és ezekről a szakértők úgy gondolják, hogy a legjobb megoldások. Ilyen „legjobb" megoldásokat ol-

 Az 1., 2., 4 . és 9. javaslatot javaslatot kiszórtuk, kiszórtuk, de meg tudtunk egyez ni a többi fe lől. Azóta két hét telt el galiba nélkül: mindenki boldog!"  A III. III. Mód Módszer szerrel rel tteh ehát át minde minden n egyedi egyedi szülő szülő és e egye gyedi di gye gyerek reke e rende rendezhe zheti ti egyed egyedii konfliktusát, ha meg tudják találni azt az egyedi megoldást, mely mindkét fél szá mára elfogadható.

Ez a cél nemcsak reálisabbnak tűnik, de egyszerűbbé is teszi a szülők haté konyságra tanítását. tanítását. Ha kezünkben van egy olyan módszer, módszer, amellyel a legtöbb szülő képes megtanulni a konfliktusok megoldását, akkor joggal remélhetjük, * Olyan motorizált kis járműről van szó, amely nincs vezetői engedélyhez kötve, vi szont nem is használható a forgalomban. (A ford.)

 

164

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

hogy elősegítettük a jövő szülőnemzedék sikerességét. Lehet, hogy nem is olyan bonyolult dolog megtanulni a szülői eredményességet, mint ahogy - szü lők és szakemberek egyaránt - sokáig hitték. MI ÉR T O L Y A N E R E DMÉNY E S A I I I . MÓ DSZ E R ?  A GYEREK GYEREK MOTIVÁLT A MEGOLDÁ MEGOLDÁS S MEGVALÓSÍTÁSÁBAN MEGVALÓSÍTÁSÁBAN  A konfliktusmegoldás III. Módszere azért motiválja motiválja jobban a gyereket a döntés  végrehajtás  végr ehajtásában, ában, mert a „részvétel elve " is ennek dolgozik. Eszer Eszerint: int:  Az ember jobban motivált (erősebben érdekelt) az oly an döntés kivitele zésében, melynek születésében részt vett, mint ott, ahol csak rákényszerí tették a döntést. E tétel érvényességét számtal számtalanszor anszor bizonyították a munkahelyi irányítás te rén végzett kísérletekkel. Ha a döntés dönt és kialakításában a beosztottnak is volt sza sza  va, sokkal motiváltabban vett részt a kivitelezésben kivitelezésben,, mintha csak felettese feletteseii egyoldalú döntéséről volt szó. Azok a vezetők, akik komoly részvételt enged nek meg beosztottaiknak az őket is érintő ügyekben, magas termelékenységet, stabil munkahelyi elégedettséget, jó munkaerkölcsöt és alacsony elvándorlást tudnak felmutatni. És bár a III. Módszer még nem garantálja, hogy a gyerekek mindig boldogan kivitelezik a kölcsönösen elfogadott megoldást, de ennek valószínűségét lénye gesen növeli. A III. Módszernél úgy érezheti a gyerek, hogy ez a döntés az ő döntése is. Elkötelezte mag magát át mellette, tehát felelősséget is érez a megvalósítá sért. Az is jót tesz a dolognak, hogy a gyerek látja: szülei lemondtak arról, hogy az ő kárára győzzenek. Ráadásul Ráadá sul a III. Módszerrel választott vé gső megoldás nemegyszer a gyerek öt letére épül, így nem csoda, hogy szívesen látja beválását. Az egyik P.E.T.-szülő ajánlotta fel saját példájukat a III. Módszerre:  A n égyéve s Dóri minden este est e azt akarta, hogy ap apja ja játsszon vele, amint hazaér a munkából. De az apa többnyire fáradt volt az egész napi munkától és az utazástól, és inkább pihenni akart. El akarta olvasni az újságot, és inni  valamit,  valam it, miután hazaért. De Dóri az ölébe mászott, ellapozta az újságot, újságot, és kérlelésével folyton megzavarta. Az apa már próbálkozott az I. és a II. Mód szerrell is. Rossz érzés mara szerre maradt dt benne, amikor az I. Módszerrel visszautasítot ta Dórit, vagyis csalódást okozott neki, viszont dühös lett, valahányszor a II. Módszer nyomán engedett a gyereknek. Elmondta Dórinak, milyen

 A konfli konfliktu ktusme smegold goldás ás ver veresé eségme gmente ntess mó módsz dszere ere

165

konfliktust lát ebben, és azt javasolta, keressenek olyan megoldást, amely nek mindketten örülnének. Néhány perc alatt meg is tudtak állapodni: az apa megígérte, hogy játszik Dórival, ha Dóri megvárja, hogy apja végigol  vassa az újságot újságot és ihat valamit. valamit. Mindketten be is ttartották artották a megállapodást, megállapodást, és Dóri még anyját anyját is figyelmeztette, hogy: „Ne zavard Aput a pihenési ide  jében!" Ugyanígy szólt rá barátnőjé barátnőjére re is, amikor amikor az akart akart besz élgetni Dóri apjával az újságolvasós időszakában. Ez az epizód jól illusztrálja, milyen erős lehet a gyerek motivációja egy-egy döntés kivitelezésére és ellenőrzésére, ha részt vehetett a döntésben. Úgy tűnik, hogy a gyerek bizonyos bizon yos elkötelezettséget elkötelezet tséget érez, ha a döntés III. Módszerrel szü letett: mintha önmagából adott volna bele egy kis darabot. darabot. Ez a módszer ugyan akkor bizalmat fejez ki a gyerek iránt: egyenrangú „üzlettársként" vehet részt az alkuban. Ha a gyerek úgy érzi, bízunk benne, valószínűleg úgy is fog visel kedni, hogy megbízhatunk benne. NAGYOBB AZ ESÉLY A JÓ MINŐSÉGŰ MEGOLDÁSRA  A III. Módszerrel született döntéseket nemcsak elfogadni és kivitelezni kivitelezn i könynyebb, de arr arraa is jobbak az esélyek, hogy jó minőségű megoldásokat találjunk: találjunk: kreatívabbat, eredményesebbet - olyat, amely nemcsak mindkettőnk igényé nek megfelel, de ráadásul külön-külön nem is tudtunk volna kigondolni ilyes mit. A „főzésért takarítást" elcserélő anya-lánya konfliktusmegoldás szép pél dája a színvonalas, kreatív ötleteknek. Mindketten bevallották, mennyire meg lepődtek ettől a végleges megoldástól. Egy másik ügyes megoldást az a család talált, akik III. Módszerrel oldották meg a szülőket zavaró hangos tévénézést a vacsora körüli időben. Két lányuk szerette ilyenkor a tévét nézni, de egyiküknek eszébe jutott, hogy a szülőket za  varó hangra nincs is szükség ilyenkor, elég, ha a képet láthatják láthatják.. Mi ndannyia ndannyiann elfogadták ezt a megoldást, amely elég sajátos pedig, és más családban esetleg nem vált volna be.  A III . MÓDSZER MÓDSZER JÓ AGYTORNA  A III. Módsz er serkenti - sőt megkívánja megkívánja -, hogy a gyerekek gondolkozzanak.  A sszülő zülő jelzést küld a gyereknek: „Ebben most ütköznek az igén igényeink, yeink, dugjuk dugjuk össze a fejünket, fejünket, és gondolkozz unk. Találjunk Találjunk ki egy jó megoldást!" A III III.. Mód szer szellemi tornagyakorlat, ahol gyerek és felnőtt egyaránt érvel. Majdnem olyan, mint egy izgalmas rejtvény, ugyanúgy át kell gondolni, rá kell jönni. Nem csodálkoznék, ha erre irányuló kutatásokból az derülne ki, hogy a III.

 

166

P.E. T. A sszülői zülői eredményesség tanulása

Módszerrel nevelt gyerekek szellemi kapacitása nagyobb, mint azoké a gyere keké, akik az I. vagy a II. Módszer mellett nőttek fel. KEVESEBB HARAG, TÖBB SZERETET  Azok a szülők, akik következetesen következet esen a III. III. Módszert alkalmazzák alkalmazzák,, többnyire észreveszik, mennyivel kevésbé ellenségesek irántuk gyerekeik. Ez nem is meglepő: ha két ember megegyezésre jut, nagyon ritka köztük a harag és rossz indulat. Sőt amikor szülő és gyerek „átrágják" magukat valamely konfliktuson, és eljutnak egy kölcsönösen kielégítő megoldáshoz, többnyire mély szeretet és gyöngédség támad bennük egymás iránt. A konfliktus - ha mindkét fél számára elfogadható megoldással rendeződik - közelebb hozza egymáshoz a szülőt és a gyereket. Nemcsak az okozza a jó érzést, hogy sikerült megszüntetni egy konf liktust, hanem az is, hogy nem kellett veszteniük. Végül pedig: mindketten há lásak a másiknak, amiért az hajlandó volt mérlegelni igényeiket és jogaikat. És így a III. Módszer mélyíti és erősíti is a kapcsolatot. Sok szülő mesélte, hogy a konfliktus sikeres megoldása után mindannyian különös örömet éreztek: nevettek, szeretetet tudtak kifejezni a többi családtag

 A konfl konflikt iktusm usmego egoldá ldáss ve veres reségm égmen entes tes módsz módszere ere

167

mellett. Azonnal elintézzük a problémákat, amint felmerülnek, és mind annyian ráhangolódtunk a mások érzéseire, és a sajátjainkra is. A tizen nyolc éves fiam m meséli, eséli, hogy a barátai barátai otthonában mindig érez feszültséget, és milyen jó, hogy nálunk nem. A P.E.T. P.E.T. megszüntette nálunk a generációk közti „szakadékot". És amióta nyíltan tudunk beszélni egymással, a gyere kek sokkal szívesebben meghallgatnak, ha a saját értékrendemről és élet felfogásomról beszélek. Az ő nézeteik pedig engem gazdagítanak." KEVESEBB ELLENŐRZÉSRE VAN SZÜKSÉG  A III. III. Módszernél alig van szükség ellenőrzésre, hiszen ha a gyerek egyszer már már elkötelezte magát a számára is elfogadható megoldás mellett, akkor többnyire meg is valósítja. Nagyra értékeli ugyanis azt a tényt, hogy nem kényszerítették olyan megoldás elfogadására, ahol ő vesztesként kerül ki.  Az I. Módszerrel hozott döntésnél viszon viszontt sz ükség van ellenőrzésre, ellenőrzésre, mivel a szülő megoldása gyakran nem elfogadható a gyerek számára. Minél kevésbé el fogadható egy megoldás a kivitelezője számára, annál nagyobb szükség van az ellenőrzésre - nógatásra, rábeszélésre, emlékeztetésre, nyaggatásra. Az egyik

iránt, átölelték vagy megcsókolták egymást. Ilyenfajta szeretet és öröm tükrö ződik az alábbi órarészletből is, melyben az anyán kívül három tizenéves gyere ke is részt vett. A beszélgetés előtti héten ez a család több konfliktust is III.

P.E.T.-apa fogalmazta meg örömmel, mennyire fölöslegessé vált a sok korábbi figyelmeztetés náluk:

Módszerrel oldott meg:

„Régebben nálunk mindig rumlis volt a szombat délelőtt. Mindig veszeked nem kellett a gyerekekkel, hogy a rájuk eső házimunkát megcsinálják. Mindig ugyanaz a műsor volt, győzködés, harag, keserűség. De amióta III. Módszerrel oldjuk meg a házimunka-beosztást, teljesen maguktól csinálják, amit kell. Nem kell sem figyelmeztetni, sem nógatni őket."

 ANNI: Most sokkal jobban jövünk ki. Szeretjük Szeretjük egymást. PSZICHOLÓGUS: Úgy érzed, megváltozott a hozzáállásotok egymás iránt. KATI: Igen, én most tényleg szeretem őket. Tisztelem az Anyut, és Tibit is szeretem. Szóval egészében jobb érzés most. PSZICHOLÓGUS: Mintha örülnél annak, hogy ebbe a családba tartozol. TIBI: Aha. A'sszem, mi klasszak vagyunk. Körülbelül egy évvel a tanfolyam befejezése után írta nekem valamelyik részt  vevő  vev ő szülő: „Kapcsolataink a családon belül apránként, de valóságosan megváltoz tak. A nagyobb gyerekeink értékelik igazán e változásokat. Régebben „érzelmi szmog" ülte meg az otthonunkat - kritikus, haragos, ellensé ges érzések lappangtak, míg valamelyikünk ki nem robbantotta azokat.  A P.E.T. P.E.T. óta és azóta, hogy az ott tanultakat elmondtuk a gyereke gyerekeinknek inknek is, megszűnt az érzelmi szmog itthon. A levegő tiszta, és az is marad. Nincs fe szültség köztünk, legfeljebb amennyi elkerülhetetlen a hajszás időbeosztás

NINCS SZÜKSÉG KÉNYSZERÍTÉSRE  A vereségmentes módszer mellett fölösleges, hogy akár a szülő, akár a gyerek él él  jen hatalmával. Míg az I. és II. Módszer a hatalmi harc melegág melegágya, ya, addig a ddig a III. Módszer egészen más beállítódást alakít ki. Mi vel itt sz ülő és gyerek nem harc  ban áll egymással, hanem  együttműködik  egy   egy közös feladaton, így a gyereknek nem is kell kialakítania magában különféle védekezési módokat a szülői hata lommal szemben.  A mi módszerünknél módszerünknél a szülő tiszt eletben tartja tartja a gyerek szükségleteit. De a sa  játjait  játjait is! Ez a közelítés arról győzi meg a gyereket, hogy „Figyelembe veszem az igényeidet, jogod van ezeket kielégíteni, de én a saját igényeimet is szem előtt tartom, és nekem is jogom van ezek kielégítésére. Próbáljunk olyan megoldást találni, talál ni, amely mindkettőnk min dkettőnk számá számára ra elfogadható. Így eleget teszünk a te igénye idnek is, és az enyémeknek is. Egyikünk sem veszít - mindketten nyerünk."

 

168

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Egy tizenhat éves kislány meséli P.E.T.-et tanult szüleinek: „Olyan furán érzem magam, amikor a barátnőim panaszkodnak, milyen igazságtalanok a szüleik. Folyton arról van szó, hogy mennyire dühösek rá  juk, és hogy utá utáljá ljákk őket. Én csak állo állokk ott, mert éénn nem ér érzek zek sem semmi mi ilyes mit. Nekem ez kínai. Egyikük meg is kérdezte, hogy én miért nem érzek semmi ellenségeset a szüleim iránt - hogy mi az, ami más nálunk. Először nem tudtam, mit is mondjak, de aztán gondolkoztam, és rájöttem, hogy én rám nem erőszakoltak semmit, és ezt előre tudom is, és nem kell félni az

 A konfl konflikt iktusm usmego egoldá ldáss vereségm vereségment entes es mód módsze szere re

169

megfogalmazza a valóságos problémát, és ez megnöveli annak esélyét, hogy a megoldás majd valóban erre, és ne a kezdetben előcsillanó, „tüneti" problémára  vonatkozzon. Jó példa erre erre az esőkabátos epizód, ahol a kislánynak az a félelme került felszínre, hogy zavarba ejtenék társai a kabát kirívó mintája miatt. És né hány más példát is említhetünk.  Az ötéves Zalán Zalán kezdett reggelente egyre nehezebben indulni az óvodába, pe dig már több hónapja járt. Anyja kezdetben nem foglalkozott a problémával, csak „belökdöste" a kisfiút az óvodába. De egyszer csak problémamegoldásra szánta el magát. Tíz perc alatt eljutottak a tényleges problémához: Zalán attól

 A III. MÓDSZER MÓDSZER E ELV LVEZ EZET ET A VAL VALÓDI ÓDI P PROBLÉ ROBLÉMÁHOZ MÁHOZ Ha a szülők az I. Módszerrel élnek, nagyon gyakran elszalasztják az alkalmat, hogy kiderítsék, mi bántja valójában a gyereket. Azáltal, hogy gyorsan előáll nak  saját   saját  megoldásukkal,  megoldásukkal, amelyet rögtön rá is erőltetnek a gyerekre, megakadá lyozzák, hogy a gyerek beszélhessen azokról az érzéseiről, melyek sokkal mé

félt, hogy nem jön érte és ezért uzsonna anyjanem megérkezése közötti időanyja végtelennek tűnt.délután, Abban sem volt az biztos, hogyésanyja megsza  badulni akart-e tőle, amiko amikorr óvodába kezdte küldeni.  Az anya elmondta Za Zalán lánnak nak,, mit érez ő: ho gy nem megszabadulni akar akartt tőle, és hogy mennyire örül, amikor Zalán otthon van vele. De az óvodát fontos do lognak tartja. A III. Módszer révén több megoldási javaslat is született. Közülük azt választották, hogy az anya már uzsonna előtt megy Zalánért. Ettől kezdve a kisfiú boldogan ment az óvodába, és gyakran szóba hozta megállapodásukat, és azt, hogy az mennyire fontos neki. Egy másik családban másféleképpen oldottak meg egy hasonló konfliktust, mert a III. Módszer másféle alapproblémát hozott a felszínre. Ebben a családban is a reggeli óvodába indulás volt a kiinduló probléma. Az ötéves Barbara min den reggel gondot okozott ezzel a családnak. Az alábbiakban Barbarának és anyjának megindítóan szép beszélgetését közöljük, ahogyan a magnetofonsza lagról lagról szó szerint átírtuk. Ebből nemcsak az követhető kitűnőén, ahogyan ahog yan a szü lő eljut a mögöttes problémáig, de az értő figyelem döntő szerepe és a megoldás  boldog elfogadása elfogadása is jól látszik. S végül az is kitűnik, hogy a III III.. Módszerrel ho zott döntés megvalósításához mindkét fél erősen ragaszkodik.  Az anya épp az imént fejezte be egy olyan problém problémaa megoldását, amelyben mind a négy gyereke érintve volt. Most Barbarához fordul, mivel a következő gond csak ővele kapcsolatos.

lyebben vannak, és sokkal több közük van jelenlegi viselkedéséhez. Az I. Mód szer tehát meghiúsítja, hogy a szülő is eljusson a lényegesebb problémához, és így nem is járulhat hozzá a gyerek hosszú távú fejlődéséhez, a konkrét eseten  jócskán túlmutató módon.  A III. III. Módszer viszont fordított előjelű láncreakció láncreakciótt idéz elő, me mert rt meg megengedi engedi a gyereknek, hogy elmélyedjen abban az apró-cseprő problémában, amely őt ilyen vagy olyan viselkedés felé terelte. Amint az igazi  probléma  probléma feltárul, a meg felelő megoldás szinte kézenfekvőként kézenfekvő ként bukkan elő. A III III.. Módszer tula tulajdonkép jdonkép pen  problémamegoldási folyamat:  lehetővé teszi, hogy szülő és gyerek előbb

 ANYA: Barba Barbara, ra, van egy problémám, amit szeretnék most elmonda elmondani, ni, ez pe dig az, hogy a Barbara nagyon lassan öltözködik reggelente, és emiatt mindanynyian késésbe kerülünk, és Tomi is lekési néha a buszt, és akkor be kell hogy menje menjekk a szobádba és segítenem kell nek neked ed az öltözésben, és így nin nincs cs időm reg gelit készíteni a többieknek, és akkor kapkodnom kell és kiabálnom Tomival, hogy siessen, mert lekési a buszt. Ez nekem nagy gond. BARBARA: (határozottan) De én nem szeretek reggel felöltözni!  ANYA: Szóval nem szeretsz felöltözni az óvodához.

ilye ilyen n erőszaktól érezhetem, nekem is van sanszom."és a büntetéstől. S zóval hogy mindig azt érezhetem,  A P.E.T.-sz P.E.T.-szülők ülők hhama amarr ráébr ráébrednek, ednek, milyen fontos dolog, hogy az erősz erőszakot akot ki lehet dobni a szemétbe. Látják Látják,, hogy ennek köszönhetően olyan gyerekeket ne  velhetnek, akiknek kevese kevesebb bb szükségük van kártékony védekező mechan mechaniz iz musok elsajátítására. Az ő gyerekeiknek már sokkal kevésbé kell az ellenállás és lázadás lázadás viselkedésmintáit kialakítaniuk magu magukban, kban, mivel nincs mi ellen lázad ni, minek ellenállni; kevesebb okuk van az alárendelődés és passzív behódolás szokását felvenni, mivel nincs fölöttük olyan hatalom, mely alárendelődést és  behódolást kívánna meg; kevé kevésbé sbé van szükségük visszavonulni és elmenekül ni, hiszen mi elől kellene visszavonulniuk vagy elmenekülniük; s végül kevés  bé kell ellentám ellentámadási adási és visszaszorítási taktikáka taktikákatt tanulniuk, mert szüleik meg sem próbálnak - nagyobb pszichológiai méretük kihasználásával - gyerekeik rovására nyerni.

 

171

170

P.E. T. A szülői szül ői eredményesség tanulása

BARBAR RBARA: Ni Nincs ncs ke kedvem dvem óvodába menni - én iitth tthon on szeretek maradn maradni, i, és könyveket nézegetni, amikor te is ébren vagy, és fel vagy öltözve.  A  AN NYA: Szer Szeret etné néll inká inkább bb itth itthon on m mar ara adni dni az óvo óvoda da he helyet lyett? t? BARBARA: Igen.  A  AN NYA: Szer Szeret etné néll inká inkább bb itthon itthon m ma arad radni, ni, és An Anyuv yuval al jjáts átsza zani? ni? BARBAR RBARA: Igen, játszani és kö könyv nyveket eket nézni. néz ni.  A  AN NYA: És erre erre ninc nincss so sok k alk alkal alm mad.. ad.... BARBARA: Nincs. Még olyanokat sem játszunk, amilyet születésnapokon... de az óvodában nem játszunk iilyet lyet... ... ott más játékokat játszunk.  A  AN NYA: De sze szere rete ted d az ó óvo voda daii jjáté átéko koka kat. t. BARB BARBAR ARA: A: Nem nagyon, mert mert mindig ugyanaz ugyanazokat okat játsszuk.  AN  ANYA: Néh éha a sze szere rete ted, d, de n nem em mindi indig. g. BARB BARBAR ARA: Igen, és ezér ezértt szeretek iitth tthon on játsz játszani. ani.

 A konfli konflikt ktus usm megol egoldá dáss ver veres eség égm mentes entes m mód ódsz szer ere e

 AN  ANYA: Úgy érzed érzed,, nem vag vagyun yunk k ele elege gett együ együtt. tt. BARBARA: De minden este, amikor tanítasz, egy Zsóka nevű bébiszitter vi gyáz rám.  AN  ANYA: Jobb Jobb szere szeretn tnéd éd,, ha én lenn lennék ék it itt. t. BARBARA: (határozottan) Igen.  AN  ANYA: És arr arra a gon gondo dolsz lsz,, hogy hogy legaláb legalább b délel délelőt őttt néha, néha, amik amikor or itth itthon on va va gyok... BARBARA: .. ...akkor .akkor én is ittho itthon n maradnék.  AN  ANYA: Szer Szeret etné néll ittho itthon n ma marad radni, hogy An Anyuv yuval al lehes lehessé sél. l. BARBARA: Igen.  AN  ANYA: Hát nézz nézzük ük csa csak. k. A Am mikor ikor órá órám m vvan an,, azt meg kell kell ttar arta tani ni.. Vajo Vajon nh ho o gyan tudnánk ezen valahogy segíteni...? Van valami ötleted? BARBARA: (bizonytalanul) Nincs.

 A  AN NYA: M Mer ertt e eze zek k más já játék tékok ok,, min mintt a azz ó óvo voda daia iak, k, é éss te te ne nem m szer szeret eted ed mindi indig g ugyanazt csinálni. BARBARA: Igen, én nem szeretem mindig ugyanazt csinálni.  A  AN NYA: Mert Mert az az a jó jó,, ha né néha ha kics kicsit it m más ás.. BARBARA: Igen, például festeni itthon.  A  AN NYA: Az óvod óvodába ában n is fest festete etek? k? BARBARA: Nem. Csak színezünk és ragasztunk.  A  AN NYA: Úg Úgy y tűni tűnik, k, leg legink inkább ább az za zava varr tég téged ed az óvodá óvodába ban, n, hog hogy y mindi indig g ugyanazt kell csinálni. Így van? BARBARA: Nem mindennap. Nem mindig ugyanazt játsszuk.  A  AN NYA: Nem m mind inden enna nap p játss játssza zato tok k ugya ugyana nazt? zt? BARBARA: (ingerülten) Mindennap azt játsszuk, de néha tanulunk új játéko kat is - de én nem szeretem.  Én  itthon szeretek maradni.  AN  ANYA: Nem szer szeret etsz sz ú újj ját játék ékok okat at tan tanuln ulni. i. BARBARA: (nagyon ingerülten) De igen.  A  AN NYA: De szívese szívesebbe bben nm ma arads radszz ittho itthon. n. BARBARA: (megkönnyebbülten) Igen, én itthon szeretek lenni, és játszani és könyvet nézni, és itthon lenni és aludni, amikor  te  itthon vagy.  AN  ANYA: Csak am amik ikor or é én n is ittho itthon n vagyo vagyok. k. BARB BARBAR ARA: A: Amikor te itt itthon hon vag vagy y egész nap, akkor én is itthon itt hon ma maradnék. radnék. De amikor te elmégy, akkor én is mennék az óvodába.  A  AN NYA: Mintha intha ú úgy gy ére érezn znéd éd,, hogy Any Anyu u nin nincs cs itthon itthon e elég lég sok sokat at.. BARBARA: Nem is vagy. Mindig el kell menned tanítani, délelőtt is, meg este is.  AN  ANYA: És te a azt zt ssze zere retn tnéd éd,, ha n nem em menné ennék k el o olyan lyan so soka kat. t. BARBARA: Igen.

 AN  ANYA: Én arr rra a gon gondo dolta ltam m, hogy hogy le lenn nne eo olya lyan n iidő dő dé délu lutá tán, n, am amikor ikor többe többett le le hetnénk együtt, együtt, mondjuk, mondjuk, amikor Öcsi alszik. BARB BARBAR ARA: A: (örömm ( örömmel) Az nagyon nagyon jó llenne! enne!  AN  ANYA: Ezt Ezt szere szeretn tnéd éd.. BARBARA: Igen.  AN  ANYA: Olyan lyan alka alkalm lmat at szer szeret etné nél, l, amik amikor or csak csak az az Anyuval Anyuval va vagy. gy. BARBARA: Igen, Bálint nélkül és Tomi nélkül és Öcsi nélkül. Úgy, hogy csak te meg én játsszunk és olvassunk mesét. De azt nem akarom, hogy mesét olvass, mert akkor mindig álmos leszel, amikor mesét olvasol, mindig...  AN  ANYA: YA: IIge gen, n, ez így va van. n. Szóv Szóval al a délut délután ánii al alvá váss helye helyett tt inkáb inkább b szeret szeretné nél... l... ez egy másik probléma, mert mostanában nem szoktál délután délután aludni, és én arra gondolok, hogy talán nincs is már szükséged a délutáni alvásra. BARBARA: Nem szeretek napközben aludni, de mi most nem is az alvásról  besz  beszélü élünk nk..  AN  ANYA: Iga Igaz, mi mos ostt n nem em az al alvá vásr sról ól beszé beszélün lünk, k, d de e én arr rra a gond gondol olta tam m, hogy hogy az alvás helyett ezt az időt félretehetnénk magunknak, amikor csak mi ketten  va  vagyu gyunk nk.. BARBARA: ... mi ketten.  AN  ANYA: Ah Aha. a. Akko Akkorr tal talán án kevésb kevésbé é ssze zere retn tnél él anny annyira ira itth itthon on marad aradni ni re regge ggele len n te. Gondolod, hogy ez megoldaná a dolgot? BARBARA: Azt se tudom, hogy mit mondtál.  A  AN NYA: Azt mon mondt dtam am, hogy ha len lenne ne délu délután tán n néhá éhány ny órá óránk nk,, amik amikor or e együ gyütt tt  va  vagy gyun unk, k, é éss a azt zt c csi sin nál álju juk, k, am amit te sz szer eret etné nél, l, é éss A Anyu nyu még cs csak ak a ház házim imun unká káka katt se csinálná, csak a azt, zt, amit te aka akarsz rsz - akkor talán szíveseb szí vesebben ben mennél az óvodá  b  ba a, ha tud tudná nád, d, hogy délu délután tán együ együtt tt lesz leszün ünk. k. BARB BARBARA ARA: IIgen, gen, én ezt akarom akarom csinál csinálni. ni. Elmennék reggel az óvodába, óvodáb a, és ami-

 

172

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A konf konflik liktu tusm smeg egol oldá dáss ver veres eség égm men ente tess mó móds dsze zere re

173

kor alvásidő alvási dő van - mert mert az óvodáb óvodában an van alvásidő alvás idő - akkor értem jönnél, és nem dolgoznál. Itthon lennél velem, és azt csinálnád, amit én akarok.  A  AN NYA YA:: Csa Csak a am mit te ak aka arsz, rsz, hogy hogy Anyu csi csiná náljo ljon, n, és sem semmi házim házimun unká kát. t. BARBARA: (határozottan) Igen, semmi házimunkát.  A  AN NYA: Jó Jó.. Kipró ipróbá bálj lju uk ak akko kor? r? Kezd Kezdjü jük k, mondj ondjuk uk... ... ho holna lnap? p? BA BARB RBAR ARA: A: Jó, de c csinál sinálnunk nunk kell egy jelet, jel et, mert mert  te nem emlékszel.  A  AN NYA: Ha nem nem emléksz lékszem em, akko akkorr ú újr jra an nek ekii kell kell álln állnun unk k a do dolo logn gnak ak,, hogy hogy megoldjuk.

 A  AP PA: Azt Azt ssze zere retn tném ém,, ha kita kitalá láln lnán ánk k val valam amit az es esti ti lef lefek ekvé vésr sre. e. Mind inden en es este te nógatnunk és gyötörnünk kell téged, hogy rendes időben, nyolckor lefeküdj. Én nem szeretem magamat, amikor nyaggatlak, és kíváncsi vagyok, te mit érzel ezzel kapcsolatban. LAURA: Én sem szeretem, amiko amikorr nyag nyaggats gatsz.. z.... és nem szeretek llefeküdni efeküdni olyan korán. Én már nagylány vagyok, és tovább tudok fennmaradni, mint Gergő.  A  AN NYA: Úgy érze érzed, d, ttége éged du ugya gyanú núgy gy kez kezelü elünk nk,, min mintt G Ge erg rgőt őt,, és ez n nem em ig igaz az

BARBARA: Igen. Anyu, rajzold megis, a jelet, ragaszd ki aésszobád hogy emlékezzél emlékezzél, , és De tedd ki a konyhában hogy hogyésem emlékezz lékezzél, él, akkorajtajára, eszedbe fog jutni, amikor amikor hazajövök az óvodából, óv odából, mert mert lát látod od majd majd ajelet, jelet, és amikor amikor fel kelsz, akkor is eszedbe esze dbe jut, me mert rt látod majd majd a jelet. jel et.  A  AN NYA: És ak akko korr n nem em fe fele lejt jtem em el véletlen véletlenül ül sem sem, és nem nem ke kezd zdek ek sz szun unyó yóká káln lnii  va  vagy gy mos mosog ogat atni ni.. BARBARA: Igen.  A  AN NYA: Jó, ez jó ötle ötlet. t. Akko Akkorr csiná csinálo lok k egy jelet. jelet. BARBARA: Ma este csináld meg, amikor alszom.  A  AN NYA: Jó. BARBARA: És akkor elmehetsz a megbeszélésedre.  A  AN NYA: Jó. Azt Azt his hisze zem m, ezt a pro problé blém mát meg megol oldo dottu ttuk, k, ugye? BARBARA: (boldogan) Igen.

ságos. LAURA: Igen, én két évvel idősebb vagyok nála.  A  AP PA: És ú úgy gy érze érzed, d, úgy iiss ke kellen llene e kezel kezelnü nünk nk téged téged,, mint mint ak akii idő időse sebb. bb. LAURA: Igen!  A  AN NYA: Ez egy jó szem szempont pont.. Cs Csak akho hogy gy ha meg egen enge gedj djük ük,, ho hogy gy tovább tovább maradj fenn, és még utána kezdesz alkudozni al kudozni a lefekvésr lefekvésről, ől, akkor félek, hogy hog y túl későn alszol el. LAUR LAURA: De akkor én nem alkudoznék - csak egy kicsi kicsitt hadd mara maradjak djak fenn

Ez az anya egy nagyon nagyon gyakori és maka makacs cs problémát oldott oldot t meg aIII. Módszer segítségével, és később azt is elmesélte, hogy Barbara reggeli időhúzása és panaszkodása abbamaradt. Néhá Néhány ny hét múlva, valamelyik valamelyi k délután Barbara Barbara be is  je  jelen lente tette tte,, hogy hogy inkább inkább kim kimeg egy y jjáts átsza zani ni a többi többi gyer gyerek ekke kel, l, és má már nem nem ak akar olyan sok időt tölteni kettesben anyjával. Mindebből az a tanulság, hogy ha a problémamegoldó beszélgetés feltárja a gyerek tényleges igényét, és a talál megoldás megfelel megfelelő, ő, akkor megszűnik a probléma is, amint a gyerek átmeneti átmeneti igényét kielégítettük. FELNŐTTKÉNT KEZELJÜK A GYEREKEKET  A ve veres reség égm men ente tess mód ódsz szer erbő bőll a gyere gyerek k az aztt is megtu egtud dja, ja, hogy hogy sz szüle üleii az ő igé igény nyeit eit is fontosnak tartják, és bíznak benne, hogy viszonzásképpen ő is tekintettel lesz a szülők igényeire. Vagyis hasonlóan kezelik, mint ahogy barátaikat vagy há zastársukat. Ez a közelítés nagyon jó érzés a gyereknek, mert annyira szereti, ha megbíznak benne, és egyenlő félként kezelik. (Az I. Módszer éretlennek és fele lőtlennek kezeli a gyereket; olyannak, mint akinek fűrészpor van a fejében.)  Az itt itt köve követke tkező ző beszé beszélge lgetés téstt egy egy P P.E .E.T..-a apa mon mondt dta a el: el:

tovább!  A  AP PA: Sze Szere retn tném ém lá látn tni, i, ho hogy gy men menny nyire ire tudsz tudsz velün velünk k együ együttm ttműk űköd ödni, ni, és és ak ak kor pár nap után megállapodhatunk egy új időpontban. LAURA: Ez se igazság!  A  APA PA:: Nem ig igaz azsá ság, g, hogy hogy ki kel kelll „érd „érdem emeln elni" i" a késő későbbi bbi id időpo őponto ntot? t? LAURA: Szerintem nekem tovább kell tudni fennmaradni, mert én idősebb  va  vagy gyok ok,, (csen (csend) d) Mi le lenn nne, e, ha lef lefek eküd üdné nék k nyol nyolck ckor or,, de olvas olvasné nék k az az ág ágyba yban n fél fél kilencig?  A  AN NYA: L Lef efek eküd üdné néll a meg egszo szoko kott tt időbe időben, n, de a lá lám mpa égve mar ara adn dna a egy id idei eig, g, és olvashatnál? LAURA: Igen. Én szeretek ágyban olvasni.  APA  A PA: : Nekem Nek em m ezajd ttet etsz szik. ik. D De e fél ki n nézi ézi majd az ór órát? át? a villanyt. LAUR LA UR A: Hát én. Pont kil kilenckor enckor leol leoltom tom vill anyt.  AN  ANYA: Ez na nagyo gyon n jó ötle ötletn tnek ek ha hang ngzik zik.. Kipró ipróbá bálj ljuk uk eg egy y időre? időre?  A vége végere redm dmén ényrő yrőll az apa apa íg így y szám számolt olt be: „Ezután nemigen volt több gondunk a lefekvési idővel. Ha előfordult, hogy Laura Laura nemoltotta oltotta le fél kilenckor kil enckor a lám lámpát, pát, val valamelyikü amelyikünk nk em emlékez lékez tette, tette, mondjuk úgy, hog hogy y »Laura, most fél kilenc van, és nekü nekünk nk van egy megállapodásunk a villanyoltásról villanyol tásról«. «. Erre mindig elfogadhatóan rea reagált. gált. Me Megoldásunk goldásunk lehetővé tette, hogy Laura Laura »nagylány« legyen, és ugyanúgy olvasson esténként az ágyban, mint Anyu és Apu."

 

174

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A III. MÓ MÓDSZ DSZER ER MINT TERÁ TERÁPIA PIA Nem ritka, hogy a III. Módszer olyan változásokat idézzen elő a gyerekben melyhez hasonlók pszichoterápiában szoktak bekövetkezni. Ebben a konflik tus- vagy problémamegoldási módszerben ugyanis terápiás lehetőség rejlik. Ezt láttuk az elalvástól félő Dani esetében is. Egyik tanítványunk - egy apa - két ügyben is terápiás változást tapasztalt ötéves fiánál az új konfiiktusmegoldási módszer nyomán:

„Nagyon érdekli a pénz, és gyakran vett el aprópénzt a fiókomból. Leül

175

12. A szülők aggályai a vereségmentes vereségmen tes módszer kapcsán

tünk, hogy III. Módszerrel megbeszéljük a problémát, és megállapodtunk, hogy kap napi 50 fillér zsebpénzt. Megszűnt a fiókom dézsmálása, és ő na gyon kitartóan gyűjti a pénzt, hogy megvehesse magának, amire vágyik." „Az utóbbi időben már eléggé aggasztott minket, hogy mennyire érdek lődik ötéves létére egy bizonyos sci-fi-sorozat iránt, amitől láthatólag roszszakat álmodott, és gyakran felriadt. Egy másik csatornán viszont ugyan ebben az időben egy eléggé tanulságos és egyáltalán nem ijesztő program szokott lenni. Ő tulajdonképpen ezt is szereti, de ritkán választotta ki.  A III. III. Módszerrel abban abban állapodtunk állapodtunk meg, meg, hogy felváltva nézi a két m műso űsort, rt, egyik nap az egyiket, nap a másikat, ez számára elfogadhatónézi volt.a Ritkultak is az éjjeli másik felriadások, és mostanában már is gyakrabban megnyugtató műsort, mint a sci-fi-sorozatot." Számtalan szülő számolt be komoly változásokról gyerekeinél, miután hoszszabb ideje alkalmazták már a III. Módszert: javuló osztályzatok, jobb kapcsolat a kortársakkal, nagyobb nyitottság az érzelmek kifejezésében, a dührohamok ritkulása, kevesebb indulat az iskola iránt, megbízhatóbb leckekészítés, na gyobb önállóság, több önbizalom, vidámabb alaphangulat, jobb evési szokások  voltak a leggyakrabban hallott pozitív pozití v változások a gyerekek életében.

 A konfliktusmegoldás konfliktusmegoldás vereségmentes módszerét többnyire mindenki gyorsan megérti, és ígéretes alternatívát lát benne. Amint azonban az elvi megvitatásról át kell lépni a gyakorlati megvalósítás szakaszába, szakaszába, legtöbb tanítványunk jogos félelmekről és érthető aggályokról számol be az új módszer kapcsán. „Nagyszerűnek hangzik elméletben - mondja sok szülő -, de vajon műkö dik-e a gyakorlatban is?" Teljesen emberi vonás gyanakodni az újjal szemben, és előbb töviről hegyire hegyi re megvizsgálni, mielőtt feladnánk a bevált megszokottat.  Az sem ritka, gyerekei vel, akiket annyira szeret.hogy a szülő vonakodik „kísérletezgetni" a gyerekeivel, Íme a leggyakoribb aggodalmak - útravaló gyanánt -, és válaszaink ezekre. Reméljük, hogy segítségükkel könnyebb nekirugaszkodni az első próbálko zásnak.

M Á R M E G I N T „ Ü L J Ü N K L E, E, É S É R T S Ü N K E G Y E T " ? ! Néhány szülő azért ódzkodik a III. Módszertől, mert első hallásra emlékezteti őt a régi régi „családi megbeszélésekre", ahogyan ezt szüleik vezették be náluk. Ami kor megkérjük a vonakodókat, meséljék el, milyenek voltak ezek a rossz emlé kű megbeszélések, többé-kevésbé ilyen leírást adnak: „Anyu és Apu minden vasárnap leültetett minket a nagy asztal köré, hogy néhány problémát megbeszéljünk. Általában ők hozták szóba a leg több problémát, de néha mi is előjöttünk valamivel. A legtöbbet Apu és  Anyuu beszélt. Apu vezette az egészet.  Any egésze t. Többnyire kioktattak kioktattak minket vagy vag y prédikáltak. Majdnem mindig elmondhattuk a véleményünket, de leg többször ők döntötték el, mi legyen leg yen a megoldás. Először Először élveztük, de aztán kezdtük unni. Úgy emlékszem, az egész szokás nem tartott sokáig. Olyas-

 

176

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

mikről beszéltünk, mint a házimunkák elosztása, a lefekvési idő, és hogy hogy lehet az Anyut jobban kímélni."  Valószínűleg nem minden családi családi „konferencia" festett így, de mindegyik mindegyik szülőközpontú volt, mindenütt egyértelműen az apa elnökölt, a megoldásokat kivétel nélkül a szülők javasolták, javasolták, a gyerekek prédikációkat hallgattak hallgattak végig, a problémák elvontak és vitathatatlanok voltak, a légkör pedig nyájas.  A megoldására, III. Módszer nem III. egy lehetőleg öössze sszejövet jövetel-fa el-fajta, jta, egy eljárás eljáamikor rásmód módaa konfliktus konfliktu konfliktu sok amelyet akkor kellhanem alkalmazni, felmerül. Nem minden konfliktus érinti az összes családtagot - gyakoribb, hogy az egyik szülő és valamelyik gyerek ügyéről van szó. A többieknek ilyenkor nem szükséges, és nem is feltétlenül jó jelen lenniük. A III. Módszer köntösében nem ajánlatos prédikációkkal sem előállni, hiszen az mindig azt is jelenti, hogy a szülő eleve tudja „a választ". A III. Módszernél szülő és gyerek együtt keresik meg sajátos válaszukat; előre megfogalmazott válaszok ritkán segítik a vereség mentes megoldást. És „elnök" vagy „vezető" sincs - szülő és gyerek egyenlő felekként keresik együttes erőfeszítéssel közös problémájuk megoldását.  Általában  Által ában a IIII II.. M Módszer ódszer rövid, rövid, azonnali, itt és most módon módon szokták hhaszn asznál ál ni. Lehet „helyszíni" problémáknak is nevezni, amik terítékre kerülnek, mivel a halogatás helyett a rögtön fogalmazzuk és beszéljük meg az ajánlatos.  Végül pedig a légkör sem azonos a régi családi családi konferenciákéval: konferenciákéval: azaz azaz nem nem fel fel tétlenül kellemes és barátságos. A szülő és gyerek közti konfliktusok általában indulatokat váltanak ki, a kedélyek felajzottak: Apa egy megbeszélésre akar menni kocsival, Zsolt pedig egy fontos randevúra készült ugyanezzel a jármű  vel; Sár Sárii ragaszkodik ragaszkodik an anyja yja kardigánjáho kardigánjához; z; Tibi nem akar lemondani az úszó edzésről, hiába náthás; Csabának a legnagyobb hangerővel kell gyakorolnia gi tárján stb.  Az ilyen i lyen ütközések komoly indulatokkal járnak. járnak. És ha a szülők meglá meglátjá tjákk e módszerben a korábbiaktól elütő vonásokat, rádöbbennek, hogy a III. Módszer nem egy régi hagyomány felmelegítése.  A II I. M ÓD S ZE R M I N T A SZ ÜL ŐI GY EN G ES ÉG JEL E

 Vannak olyan szülők - különösen apák -, akik attól tartan  Vannak tartanak, ak, hogy a III. Mód szer „ráhagyást", „ráhagyást", „szülői gyengeséget " vagy „meggyőződésünknek ellentmon dó egyezkedést" egyezk edést" jelent. Az egyik apa például például mérgesen tiltakozott, tiltakozott, miután cso portjával magnetofonról végighallgatta Barbara és édesanyja konfliktusmegol dását a reggeli óvodába indulás kapcsán: „Miért engedett ez az anya a gyereké nek! Így most minden délután egy órát órát tölthet az elkényeztetett köly kölyökkel. ökkel. Így

 A szülők szülők aggá aggálya lyaii a ver veresé eségme gmente ntess mó módsze dszer r kap kapcsá csán n

177

a gyerek nyert, nem ?" Persze hogy „nyert" a gyerek, de anyja is nyert: elérte, amit akart, megszabadult a heti öt nyomasztó reggeltől.  A P.E.T.-tánfol P.E.T.-tánfolyamve yamvezetők zetők megértik megértik az ef effa fajt jtaa reakciót. reakciót. Majdne Majdnem m minden csoportban akad ilyen, hiszen annyira hozzá vagyunk szokva, hogy nyertes  vesztes fogalmakban fogalmakban gondolkodjunk a konfliktusokról. konfliktusokról. Sokan hiszik, hogy ha egy ütközésnél az egyik fél eléri, amit akar, a másik óhatatlanul veszít. Mintha mindenképpen valakinek veszítenie kellene. Kezdetben nem könnyű felfogni, hogy van mód arra, hogy mindkét fél elérje célját. A III. Módszer nem olyan, mint a II., ahol a gyerek a szülő kárára éri el, amit akar. Könnyen adódik a kezdeti következtetés: „Ha feladom az I. Mód szert,, csak a II. Módszer szert M ódszer marad", „Ha én nem érem el, amit akarok, akkor a gye gye  rek éri majd el, amit ő akar". Ez lenne a tipikus vagy-vagy gondolkodás a konf liktusokról.  A szülők nagy részének részének tehát tehát segítségre van szüksége, hogy megértse a II. II. és a III. Módszer alapvető különbségét. Újra meg újra emlékeztetni kell őket, hogy a III. Módszernél nekik is érvényt kell szerezniük saját igényeiknek és nekik is elégedetteknek kell lenniük a megoldással. Mert ha az az érzés marad bennük, hogy ők most tulajdonképpen csak engedtek a gyereknek, akkor nem a III. Módszert használták, hanem a II.-at. Barbaráék konfliktusában például erről lenne szó, ha az anya nem őszintén ajánlotta volna fel a délutáni együttlétet mert akkor valóban csak „ráhagyásról" lenne szó (II. Módszer). Nem mindenki veszi azonnal észre, hogy Barbara mamája nemcsak azt nyerte, hogy megszabadult a reggeli nógatástól és sietségtől, de megszabadult attól a  bűntudattól  bűntuda ttól is, amit amit a kislány óvodába küldése miatt érzett érzett korábban; korábban; és átélte azt az örömet is, hogy rábukkanjon gyereke gondjára és orvosságot találjon rá. Néhány szülő szül ő mégis úgy érzi, hogy hog y a III. III. Módszer szükségszerűen „kompro „kompro misszum", a kompromisszum pedig azt jelenti számára, hogy meghátrál vagy kevesebbet kap, mint amennyit akart, vagyis „gyenge". Ennek az érzésnek a megfogalmazását hallván mindig eszembejut egy mondat John F. Kennedy be iktatási beszédéből: „Ne féljetek egyezkedni, de sose egyezkedjetek félelem  ből." A III III.. Módszer egyezkedést jelent, de nem olyan egyez kedést, amelyből hiányzik a bátorság, hogy mindaddig kitartsunk, amíg nem találunk mindket tőnk igényeinek megfelelő megoldást.  A III. Módszer ugyanakkor nem azonos azonos a „kompromiss „kompromisszum"zum"-mal mal - abban az értelemben, hogy kevesebbel is beérjük, mint amennyit eredetileg akartunk -, mert tapasztalataink szerint az így született megoldások majdnem mindig túl szárnyalják szülő és gyerek elvárásait. Ezek az elegánsnak is nevezhető megol dások mindkét fél számára jók, sőt néha a legjobbak. És semmiképpen sem jár nak azzal, hogy a szülő meghátrál vagy feladja. Épp ellenkezőleg. Az itt követ-

 

P .E  .T. A szülői eredményesség tanulása .E 

kező konfliktus egy egész családot érintett, és érdemes megfigyelni, mennyi jó érzést okozott a megoldás mindannyiuknak. Az anya meséli: Közeledett a Hálaadás ünnepe*, össze kellett állítanunk, mit tervezünk, Én - mint mint máskor is - úgy éreztem, készí készítenem tenem kell egy pulykavacsorát pulykavacsor át és

 A szülők szülők ag aggá gálya lyaii a vere veresé ségm gmen entes tes mód módsze szerr ka kapc pcsá sán n

17 179 9

Kaliforniában, és persze a sör, a narkó és a zsaruk). Feleségemmel komolyan féltettük a lányunkat mindattól, amiről annyi riasztót hallottunk: középis kolás gyerekek minden húsvétkor ezrével gyűlnek gy űlnek itt össze. Elmondtuk Elmondtuk neki félelmeinket, ezeket meg is hallotta, de „leértékelte" - annyira vá gyott rá, hogy barátnőivel elmehessen a tengerpartra. Tudtuk, hogy nem

rendeznem egy ünnepélyes családi összejövetelt. De a három fiamnak és a férjemnek más elképzelései voltak, ezért leültünk, hogy megoldjuk a prob lémát. Apa ki akarta festeni a házat, és nem örült volna, ha hosszabb hos szabb időt kell elvonni ettől a munkától egy nagy vacsora és a társaság szórakoztatása miatt. A főiskolás fiam haza akarta hozni egy olyan barátját, aki még sosem  vett  vett ré részt szt Hál álaa aadásr dásra a rende rendeze zett tt csal család ádii együ együttlé ttlétek teken. en. A kö közép zépisk iskol olás ás ffia iam m mind a négy napot a hétvégi házunkban akarta tölteni. A legkisebb fiam nak pedig nem volt kedve rendesen felöltözni, ahogyan egy szertartásos  vacso  vacsorá ráho hozz il illik lik.. N Nek ekem em a c csa salá ládi di egysé egység, g, a azz együ együttlé ttlétt vo volt lt a lleg egfo font ntos osab abb, b, és hogy egy elegáns pulykavacsora készítése révén jó anyának érezhessem magam. Problémamegoldásunkból végül az a terv kerekedett ki, hogy én készítek egy hideg pulykavacsorát, amit kiviszünk magunkkal a hétvégi

tudnánk aludni, és folyton attól rettegnénk, hogy az éjszaka közepén kap nánk egy telefont, hogy hog y menjünk menjünk érte, bajban van. Az értő figyel figyelem em segít ségével valami meglepőt tudtunk meg: a legfőbb kívánsága az volt, hogy egy bizonyos barátnőjével lehessen együtt valahol, ahol fiúk is vannak, és hogy a tengerparton lehessen, mert a szünet után lesülve akar érkezni az is kolába. Két nappal azután, hogy konfliktusunk felbukkant, de még nem  volt  volt meg megol oldv dva, a, lányun lányunk k eg egy y ered eredet etii meg megold oldás ássa sall ál állt lt elő: elő: ninc nincss-e e kedvü kedvünk nk egy golfozós hétvégéhez („Már úgyis rég nem csináltatok ilyet, nem igaz?") igaz ?");; ő elhozhatná elhozh atná a barátnőjét, barátnőjét, és mehetné mehetnének nek a partra - nem a newportira, de egy olyanra, ahol nyilván nem lesz nehéz fiúkat találni, mi felnőttek pedig golfozhatnánk közben, hiszen his zen a motel is és a pálya is i s közel van a part hoz. Azonnal lecsaptunk erre a kitűnő megoldásra, és megkönnyebbül

házunkba, miután miut án Apa kifes kifestette tette a házat; a főiskol főiskolás ás fiam hazahozza a ba ba rátját, és mindannyian segítenek Apának a festésben, hogy minél előbb el indulhassunk. És az eredmény: a változatosság kedvéért kedvéér t nem volt sem ajtó ajtó csapkodás, sem dühöngés. Mindenki nagyszerűen érezte magát - ez volt a legjobb Hálaadási ünnepünk, amióta csak élünk. Még a fiam vendége is se gített a festésben. fes tésben. És ez volt az első el ső olyan alkalom, alkalom, amikor amikor a fiaim kölcsönös  bo  bossz sszan anko kodá dáss nélk nélkül ül se segít gítet ette tek k az apj apjuk ukna nak k a ház ház körü körül. l. Az a ap pjuk juk eks ekszt ztá á zisban volt, a fiúk is lelkesek voltak, és én is örültem, hogy hozzájárulhat tam az ünnep sikeréhez. Ráadásul egy csomó munkát megspóroltam azzal, hogy nem egy óriási vacsorát készítettem. A legszebb álmainknál is job  ba  ban n si sike kerü rült. lt. Soh Soha a ttöbb öbbé é nem nem szólo szólok k bel bele e erő erősz szak akka kall a c csa salá ládi di dönt döntése ésekb kbe! e!

tünk, hogy nem kell rettegnünk, mi történik vele Newport Beachen, egye dül. Ő is boldog bol dog volt, mert ez a megoldás minden igényének megfelelt. Meg is valósítottuk a tervet. Nagyon jól éreztük magunkat: mi a feleségemmel golfoztunk, a lányok pedig a parton voltak, ahol történetesen kevés fiú volt, és ez csalódást okozott nekik. Mégsem panaszkodtak, és nem nehezteltek ránk a miatt a döntés miatt, amit közösen hoztunk.

 A mi mi csa család ládun unkb kban an a azz egyik egyik h húsv úsvéti éti va vaká káció ció oko okozo zott tt kom komoly oly ko konf nflik liktu tust st,, de a III. Módszerrel olyan megoldáshoz jutottunk el, amely váratlan módon elfo gadható volt mindannyiunk számára. Sem a feleségem, sem én nem éreztük ma gunkat gyengének a végén, boldogok voltunk, hogy elkerültük a Newport Beach-i lidércálmot:

 Az im imén énti ti helyze helyzetbő tbőll az az is is kid kider erül ül,, nem nem minden inden III. II. Mód Módsz szer erre rell hozo hozott tt d dönt öntés és sikerül feltétlenül százszázalékosan. Előfordul, hogy valamely megoldási javas lat látszólag látsz ólag mindenki igényén igé nyének ek megfelel, megfelel, de előre nem látható módon valaki nek mégis csalódást okoz. A III. Módszerrel élő családokban ez mégsem szokott neheztelést vagy keserűséget kiváltani, talán mert a csalódott gyerek számára  vilá  világo gos, s, hogy ne nem m szü szülei lei o oko kozt zták ák csa csalód lódás ását át (ah (ahog ogya yan n az I. M Mód ódsze szern rnél él ig igen en), ), hanem a véletlen, a sors, az időjárás stb. Előre nem látható erőket lehet hibáztat ni ilyenkor, de a szülőket nem. Ennek pedig az az oka, hogy a III. Módszerrel hozott döntést a gyerek részben sajátjának érzi. „CSOPORTOK NE M TU DNA K DÖN TE NI "

Tizenöt éves lányunk el akart fogadni egy meghívást a húsvéti szünetre Newport Beachre, ahova a barátnőivel ment volna („ahol a fiúk vannak" * Vallási eredetétől függetlenné vált, általánosan elterjedt családi ünnep Amerikában. November harmadik csütörtökén kezdődik. (A ford.)

 Álta  Általá láno nosa san n elt elter erje jedt dt hied hiedel elem em,, hogy csak csak e egyé gyének nek ké képe pesek sek dön döntése téseke kett hozn hozni, i, csoportok nem. „A teve annak a bizottságnak a gyermeke, amely csoportdön tést akart akart hozni arról, hogyan kell lovat tervezni." terv ezni." Ezt a vicces mondást gyak-

 

180

P.E.T. A szülői eredményesség

tanulása

 A szülők aggálya i a vereségm entes módszer kapcsán

181

ran halljuk halljuk idézni idéz ni olyan szül szülőktől, őktől, akik azt az álláspontjukat védik, mely szerint a csoport vagy képtelen eljutni egy döntésig, vagy gyenge döntést hoz. A a nézetet is gyakran  halljuk   csoportjainkban, hogy   „Valakinek   végül is dönt nie kell a csoport nevében". Ez a mítos mítoszz talán azért mara maradt dt fenn, mert oly kevé k evéss embernek volt valaha a kalma részt venni hatékony döntéshozó csoportban. Ettől az élménytől a le

sze a III- Módszert, és kitartani mellette, hogy felnőtt és gyerek egyaránt tapasz talhassa, mennyire megbízhat egy csoportban: találnak majd kreatív, kölcsönö sen elfogadható megoldásokat.

több felnőttet egész életében megfosztották azok, akiknek hatalmuk volt felet tük, és ezzel élve él ve következet követke zetesen esen használták használt ák is az I. Módszert a problém problémák ák és konfliktusok megoldására: szüleik, tanáraik, rokonaik, csoportvezetőik, edző ik, bébiszittereik, katonai elöljáróik, főnökeik stb. A mi „demokratikus" társa dalmunkban nagyon kevés felnőttnek adatott meg az élmény, hogy olyan cso portokat láthasson működés közben, amelyek demokratikusan oldják meg problémáikat és konfliktusaikat. Nem csoda hát, hogy a legtöbben kételkednek a csoportok döntéshozó képességében, hiszen sosem láthattak még ilyet! Ennek következménye követ kezményeii riasztóak, ha meggondoljuk, meggondoljuk, milye milyen n gyakran hirdetik a veze tők annak fontosságát, hogy a gyerekekből felelős állampolgárokat neveljünk. Talán ezért akar csoportjainkban sok szülő rengeteg bizonyítékot látni arra, hogy a család mint csoport képes és hajlandó jó színvonalú problémamegoldás ra - még az olyan makacs és összetett konfliktusok esetén is, mint például:

Sok szülő aggódik, hogy ez a fajta problémamegoldás túlságosan sok időbe ke rül. Az egyik P.E.T.-apa - aki úgy érzi, igazgató lévén máris túl sok időt tölt el megbeszélésekkel - kijelentette: „Nekem valószínűleg nem lesz időm egy-egy órára leülni mindegyik gyerekemmel, valahányszor egy konfliktus felmerül".  Val  Valam amel elyi yik k ötg ötgyer yerek ekes es anya anya haso hasonl nló ó oko okokb kból ól érvel érvel a III III.. M Mód ódsz szer er ell ellen en:: „Sos „Sose e készülnék el semmilyen házimunkával, ha mind az ötükkel folyton leállnék problémát megoldani!"  A III. II. Módsz ódszer er ké kétsé tségte gtelen lenül ül idő időtt igény igényel. el. Hogy ogy men enny nyit, it, az rész részbe ben n a prob problé lé mától, részben pedig attól függ, mennyi hajlandóság van a résztvevőkben arra, hogy egy vereségmentes megoldást keressenek. Íme néhány tapasztalat, ame lyet a módszer iránt valóban elkötelezett szülők gyűjtöttek:

- zsebpénz- és pénzügyek, - a lakás rendben tartása, tartása, - a házimunkák elosztása, - nagyobb vásárlások, - az autó használata, használata, - a tévé tév é használata, használata, - ünnepek, vakációk, és házibuli, -- vendégség telefonhasználat, - lefekvési idő, - étkezési idők, - ki hol ül az autóban, - ki hol van, és mikor jö jön n haza, - önkiszolgálásr önkisz olgálásra a szánt ételek, - rakodóhelyek, magánterületek, - a saját saját szoba rendje.  A list lista a végte végtelen lenül ül foly folyta tath that ató: ó: a csalá családo dok k mind mindez ezek ekbe ben n képe képese sek k dö dönt ntése éseke kett hozni, bizonyí bi zonyítva tva naponta a vereségmentes módszer erényeit. erény eit. Vállalni kell pe perr-

„A III. MÓDSZER OLYAN HOSSZADALMAS!"

1. Sok a „buborék"-konfliktus: felbukkan, de néhány perc alatt kis erő feszítéssel is akad rá kölcsönösen elfogadható megoldás. hosszabb időt igénylő problémák (zsebpénz, házimunka, tévé 2. Vannak   hosszabb nézés, lefekvési idő). Amint azonban megvan a megoldás, amelyet III. Mód szerrel hoztak, a probléma végleg el szokott tűnni. Ellentétben az I. Mód szerrel hozott döntésekkel, az előbbiek nem térnek újra meg újra vissza. 3. Rengeteg időt lehet megtakarítani, mivel a szülőnek nem kell nógatnia, emlékeztetnie, ellenőriznie a gyereket. 4. A III. Módszer bevezetésekor az első néhány konfliktusmegoldó ülés hosszabb szokott lenni, mivel a gyerekek (és a szüleik) járatlanok ebben az új módszerben, és mert a gyerekek nemegyszer gyanakodva fogadják szü leik jó szándékú közeledését („Mi ez az új módszer már megint, amivel min ket akartok dirigálni?") Esetleg régi sérelmek elevenednek fel, és nem hal ki azonnal a nyertes-vesztes beidegződés („Muszáj elérnem, amit aka rok.").  A vereség vereségm men ente tess móds módsze zerr hosszú hosszú táv távú ú alka alkalm lmaz azás ásáb ából ól egy m más ásik ik fo font ntos os és meglepő eredmény is születik, s ez hozza a legnagyobb időnyereséget: bizonyos idő után egyszerűen egyszer űen ritkábban m merülnek erülnek fel konfliktusok. konfliktusok. „Úgy tűnik, mintha kifogytunk kifogyt unk volna a megoldandó problémákból" - mesélte egy an anya ya körülbelül körülbel ül egy évvel a P.E.T.-tanfolyam elvégzése után. Egy másik anya, akit arra kértem,

 

182

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A   szülők

aggályai a vereségmentes módszer kapcsán

183

mondjon példákat arra, hogyan hasznosították ők a III. Módszert, ezt írta vála szul: „Szeretnénk válaszolni kérdésére, de az utóbbi időben nemigen vannak konfliktusaink, amelyeknél a III. Módszer bevetésére lenne szükség." Saját családunk életében sem emlékszem az utóbbi évből olyan esetre, amikor teljes eszköztárral kellett volna nekiállnunk egy konfliktus megoldásának, mi  vel a dolgok könnyebben könnye bben összecsiszolódnak.  Arra  Arra számít számítottam ottam,, hogy konfliktusok időről időre mindig felbukkannak felbukkannak majd, és azt hiszem, a legtöbb P.E.T.-szülő is így gondolja. Mitől ritkulnak még is? Tulajdonképpen logikus, ha meggondoljuk: a III. Módszer gyökeresen meg  változta  vált oztatja tja szülő és gyerek egymás iránti iránti beállítódását. beállítódását. Ezek Ezek a gyerekek már  biztosak lehetnek abban, abban, hogy szüleik nem használ használják ják hatal hatalmuka mukatt az ő rová rová sukra, és nem akarnak nyerni a gyerek igényeinek félresöprése árán - így hát ezeknek a gyerekeknek nincs okuk rá, hogy fogcsikorgatva küzdjenek céljai kért,, és heves en védekezzenek kért védek ezzenek a szülői hatalommal hatalommal szemben. Az igények ig ények csat tanó összeütközése ezért teljesen eltűnik. A gyerekek alkalmazkodók lesznek, és legalább annyira tiszteletben tartják szüleik szükségleteit, mint a sajátjaikat.

taltunk, mi tudjuk tehát jobban , „A te érdekedben tiltunk el tőle , „Ha majd idősebb leszel, még hálás leszel nekünk, hogy erre megtanítottunk", „Csak meg akarunk kímélni attól, hogy elkövesd ugyanazokat a hibákat, amelyeket mi követtünk el", „Nem hagyhatjuk, hogy olyasmit csinálj, amit később meg  bánsz" stb. Sok szülő komolyan hisz is ezekben a kijelentéseiben. Ez az a beállítódás, amelyet a legnehezebben tudunk befolyásolni P.E.T.-csoportjainkban: sokan nemcsak abban hisznek, hogy a szülő jogosult használni hatalmát - hiszen töb  bet tud, okosabb, érettebb, tapasztaltabb tapasztaltabb stb. -, hanem ez  kötelessége is. És ez nem kizárólag a szülők hozzáállása. A történelem során mindig ezt az ér  vet használták használták a zsarnokok annak annak indoklásár indoklására, a, hog y miért miért alkalmazn alkalmaznak ak erősza erősza kot az elnyomottak felett. Többnyire elég el ég lesújtó véleménnyel is voltak alattva lóikról: a rabszolgákról, jobbágyokról, barbárokról, bennszülöttekről, nége rekről, rekrő l, mexikói menekültekről, menekültekről, keresztényekről, eretnekekről, eretnekekről, a csőcselékről, a közrendűekről, a munkásokról, a zsidókról, a dél-amerikaiakról, az ázsiaiakról  vagy a nőkről. Azok, akik hatalmat hatalmat gyakorolnak mások mások felett, úgy tűnik, min

Haalkalmazkodás a gyereknek támad valamilyen igénye, támad akkor elmondja, és a szülő keresi meg az módját; ha a szülőnek igénye valamire, akkor ő fejezi ezt ki, és a gyerek keresi az alkalmazkodás lehetőségét. Amikor pedig valame lyik félnek nehézsége támad az alkalmazkodásban, olyankor a helyzetet sokkal inkább egy megoldandó problémának, mint egy megküzdendő harcnak te kintik.

dig azzal magyarázzák igazolják elnyomásukat és embertelenségüket, hogy alacsonyabb rendűnek és ítélik elnyomottjaikat. Hogyan cáfolható az az állítás, hogy a szülők bölcsebbek és tapasztaltabbak gyerekeiknél? Hiszen olyan nyilvánvaló igazságnak tűnik. De ha megkérdez zük a szülőket, hoztak-e az ő szüleik ostoba döntéseket az I. Módszerrel, min denki igennel válaszol. Milyen könnyű is elfelejteni a gyerekkori élményeket, mir miree az ember szülő lesz! Milyen M ilyen kö nnyű elfelejteni, hogy a gyerek nemegyszer  jobban tudja, tudja, mikor álmos vagy éhes; jobban tudja tudja a barátai barátai érté értékeit, keit, a saját saját tö rekvéseit és céljait, a tanárok bánásmódját, saját teste szükségleteit, és azt, hogy kit szeret és kit nem, mit értékel nagyra és mit nem. Csakugyan Csaku gyan a szülő lenne a bölcsebb ? A gyerekre gyerek re vonatkozó számos dologban nem így van. De sok területen rendelkezik a szülő valóban olyan értékes tapasz talattal és tudással, amit kár lenne elásni. Kezdetben sokan nem veszik észre, hogy a vereségmentes módszerben  mind két fél   - a szülő és a gyerek -  bölcsességére egyaránt szükség van. Mindkettőnek  jut szerep a problémamegold problémamegoldásban ásban - nem úgy, mint az I. Módszernél, ahol a gyerek tudása marad parlagon, parlagon, vagy a II. Módszernél, ahol a szülő tapasztalatait nem hasznosítják. Két kedves és különösen okos ikerlány édesanyja számolt be sikeres problé mamegoldásukról: azt kellett eldönteniük, lépjenek-e a lányok eggyel maga sabb osztályba, ahol számukra izgalmasabb szellemi munka vár rájuk, vagy ma radjanak inkább barátnőikkel együtt, a jelenlegi osztályukban. Az ilyenfajta problémát kizárólag „szakértők" szokták megoldani: tanárok, pszichológusok,

És még még egy változás bekövetkezik: szülők és gyerekek a konfliktus elkerülésé kezdik alkalmazni: a nagyobb gyerek üzenetet hagy a bejárati ajtón, hogy szülei ne felejtsék el: ma este neki lesz szüksége az írógépre, a tévé re, a konyhára, a kocsira, az egyetlen esernyőre vagy bármi másra; időben kér dezi meg, nem zavar-e valakit a családból, ha szerdára vendéget hív például. De ne felejtsük el, hogy nem engedélyt  kér   kér - az engedélyezés az I. Módszerrel mű ködő családokban dívik, ami magában foglalja, hogy a szülő  meg is tagadhatja az engedélyt. A III. Módszer légkörében a gyerek azt üzeni: „Csinálni akarom a magam dolgát, kivéve ha ez keresztezi a ti dolgaitokat." nek   módszereit

„MIÉRT NE HASZNÁLHATNÁ A SZÜLŐ AZ I. MÓDSZERT, HISZEN Ő A BÖLCSEBB?"

Mély gyökerei vannak annak az elképzelésnek is, hogy a szülőnek joga van élni hatalmával gyerekei felett, hiszen ő a tapasztaltabb, ő a bölcsebb. Már említet tünk korábban néhányat a szokásos racionalizáló érvek közül: „Többet tapasz

 

184

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

szülők. De ebben a családban az anya - akinek magának is voltak persze elkép   érzéseinek  bölcsességében, zelései - megbízott a lányok  érzéseinek    bölcsességében, abban, hogy fel tudják mérni saját szellemi képességeiket, és meg tudják ítélni, mi a legjobb a számuk ra. Jó pár nap telt el a pró és kontra érvek mérlegelésével, miközben a lányok meghallgatták anyjuk és osztályfőnökük álláspontját és információit is, majd el fogadták az osztályugrást mint megoldást. Ez a családi döntés maradéktalanul  bevált, mind a tanulm tanulmányi ányi eredmé eredmény, ny, mind az ikrek elégedettsége szemp szempont ont  já  jábó ból. l. „LEHET-E KISGYEREKEKKEL IS HASZNÁLNI  A II I. M Ó D S Z E R T ? " „Úgy értem, hogy a III. Módszer jól beválhat a nagyobb gyerekekkel, akik már  jobban ki tud tudják ják fejezn fejeznii mag magukat ukat,, érettebbek, és okosabban tudna tudnakk érvelni, de óvodásokkal nyilván nem működik a dolog - ők kicsik még ahhoz, hogy meg ítéljék, mi a legjobb nekik. Nem kell akkor mégiscsak az I. Módszer?" Ez a kérdés minden egyes P.E.T.-csoportunkban elhangzik. De azok a csalá dok, akik kipróbálták kisebbekkel, azt tapasztalták, hogy bevált. Íme egy rövid megbeszélés egy hároméves kislány és a mamája között: KATI: Én már nem akarok menni a bölcsődébe.  ANYA: Nem szeretsz a bölcsődébe menn menni, i, amik amikor or én dolgozni megyek. KATI: Nem, én nem akarok menni.  ANYA: Nekem el kell mennem do dolgozni, lgozni, és te nem m marad aradhats hatszz itthon - de te nagyon nem örülsz, hogy ott kell lenned. Tudnánk valamit csinálni, hogy ne ked könnyebb legyen a bölcsődében? KATI: (csönd) Ottsimaradhatnék amígott te vagy, eltűnszaatöbbi sarkon.  ANYA: De az Erz Erzsi néninek látnia látnaiajárdán, kell, hogy gyerekkel. KATI: Akkor az ablakból integethetnék, amíg elmégy.  ANYA: Így jobban éreznéd magad magad?? KATI: Igen.  ANYA: Jó. Holnap kipró kipróbálju báljuk. k.

 

 A szül szülők ők aggá aggálya lyaii a veresé vereségme gmente ntess módsz módszer er kap kapcsá csán n

185

 vörösebb lett, aztán visítani kezdett, ahogy frusz frusztrá trációj ciójaa fokozódott. Érez Érez tem, hogy kezdek dühös lenni a visítása miatt, ezért a megszokott megol dással leguggoltam mellé, hogy becsatoljam neki a szíjat. De ő tiltakozott, és tovább visított. Magamban már éppen terveztem, hogy megfogom őt a hin talóval együtt, berakom a szobájába és jól becsapom az ajtót, hogy ne is halljam - amikor is valami bennem. Így hát letérdeltem, a kezem az ő kezére, és azt kattant mondtam: »Tényleg nagyon mérges rátettem vagy, hogy nem tudod egyedül megcsinálni.« Megrázta a fejét, »Igen«, mondta, és né hány megkésett szipogás után folytatta a boldog hintalovazást. Én meg arra gondoltam: »Tényleg ennyire egyszerű lenne ez?«" Tulajdonképpen azt kellene válaszolni ennek a csodálkozó anyának, hogy „Nem, a dolog nem mindig ilyen egyszerű", de az a tény, hogy a III. Módszer meglepően jól beválik kicsi gyerekeknél, sőt csecsemőknél is. Emlékszem egy esetre a mi családunkból: „Amikor a lányunk öt hónapos volt, nyaralni mentünk tóparti kalyi bánkba. M  bánkba. Mindaddig indaddig szerencsésnek mondh mondhattuk attuk magu magunkat nkat,, mer mertt este 11 és reggel 7 között a gyerek sosem igényelt etetést. De a környezettel együtt a szerencsénk is megváltozott: a baba hajnali négykor felébredt, és enni akart. Ilyenkor felkelni nagy kínszenvedés, ráadásul ezek a szeptemberi éj szakák arrafelé elég hidegek is voltak már, nekünk pedig csak egy kis fafű téses tűzhelyünk volt. Ez azt jelentette, hogy vagy tűzrakással kell bajlód nunk, vagy - ami semmivel sem jobb - takarókba burkolózva bírni ki azt az órát, amibe a tápszer elkészítése, megmelegítése és az etetés kerül. Itt va lóban úgy éreztük, hogy „a szükségletek konfliktusa" állt elő, és probléma

 A következő epizódot szintén egy anya mesélte el, akinek kétéves kislánya reagált kedvezően a hatalommentes közeledésre:

megoldásra Összedugtuk a fejünket, és megoldást, úgy döntöttünk fe leségemmel,van hogyszükség, felajánlunk a gyereknek egy másik amit atalán elfogadhatónak talál. Ahelyett hogy fölkeltettük volna a 11 órás etetéshez, másnap hagytuk éjfélig aludni. A következő reggel már 5-ig aludt. Eddig minden szépen alakult. A következő este azon voltunk, hogy lehetőleg több tejet igyon a szokásos adagjánál, és éjjel fél egy felé fektettük le. A do log bevált, a gyerek elfogadta a javaslatot. Az ezt követő időben nem ébredt fel többet 7 óra előtt, amikor már úgyis fel akartunk kelni, mert korán reg gel a legjobb horgászni a tavon. Senki sem vesztett, mindenki nyert."

„Valamelyik este éppen vacsorát készítettem, a lányom pedig boldogan gagyorászott a hintalován. Aztán megfogta azt a szíjat, amivel be lehet csa tolni a gyereket, és megpróbálta saját magán összekapcsolni. Az arca egyre

Nemcsak  lehetséges   lehetséges  tehát  tehát csecsemőkortól alkalmazni a III. Módszert, de  aján minél korábban bevezetni. Minél kisebb korban ismeri meg a gyerek, annál hamarabb tanulja meg a demokratikus érintkezésmódot, a mások igényeilatos   is

186

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

nek tiszteletben tartását, és azt, hogy felismerje, amikor mások tesznek eleget az ő igényeinek.  Azok a szülők, akik gyerekeik gyerekei k nagyobb korában tanulták me megg a P.E.T.-k P.E.T.-kész ész-ségeket, vagyis azután vezették be otthon a III. Módszert, hogy a gyerekek már az erőszakos konfliktusmegoldás valamelyik formájához voltak szokva, mindig sokkal nehezebben boldogultak e módszer elfogadtatásában, mint azok a szü lők, akik kezdettől vagy nagyon korán bevezették már.  Az egyik apa mesélte P.E.T.-c P.E.T.-csop soport ortján jának, ak, mit mondott a fiuk, amikor szülei először akarták kipróbálni a III. Módszert: „Mi ez az új pszichológiai technika, amivel el akarjátok érni, hogy azt csináljuk, amit ti akartok?" Ez az érzékeny gyerek - aki hozzá volt szokva a nyertes-vesztes típusú konfliktusmegoldásokkonfliktusmegoldásokhoz, ahol is többnyire a gyerekek veszítenek - nem bízott a szülők jó szándéká  ban:: abban az őszinte vágyukban, hogy ezúttal valóban vesztes nélküli mód  ban mód szert akarnak kipróbálni. A következő fejezetben lesz arról szó, hogyan lehet a tinédzserek ellenállásával megbirkózni. „ V AN -E O LYAN HELYZ ET, AMIK O R MÉG IS  A  AZ Z I . M Ó D S Z E R T KE LL A L K A L M A Z N I ? " Mi, akik P.E.T.-tanfolyamokat tartunk, már-már viccelődni szoktunk azon, hogy a III. Módszer korlátainak kitapogatására majdnem minden csoportunk  ban elhangzik az alábbi két kérdés valamelyike: „De mi van akkor, ha az ember gyereke kiszalad az úttestre az autók kö zé? Akkor sem kell   bevetni az I. Módszert?" „Mi van akkor, ha a gyereknek, mondjuk, vakbélgyulladása lesz? Ilyen kor sem kell   az az I. Módszert használni, hogy bejuttassuk a kórházba?" Mindkét kérdésre „De igen, persze" a válaszunk. Ezek a kritikus helyzetek azonnali és határozott cselekvést igényelnek. De mielőtt egy ilyesfajta krízis helyzet kialakul, van tere a hatalom nélküli módszereknek is. Ha egy gyerek felveszi például azt a szokást, hogy leszaladgáljon az úttestre, anyja-apja először is megpróbálhat beszélni vele az autók veszélyeiről, körül  járhatj  járh atják ák a háztömböt háztömböt vagy azt a területet, területet, amin túl  már  már nem veszélyt elen egye dül járni egy gyereknek; mutathatnak neki fényképet balesetben megsérült gyerekről, lehet kerítést, korlátot építeni a játszóterület köré, lehet egy ideig mindig figyelni őt játszás közben és figyelmeztetni, ha túlmegy a határon stb. Még ha a büntetéses módszert választanám is, sosem kockáztatnám a gyerekem életét avval a feltételezéssel, hogy a büntetés önmagában megóvja őt a további

 A szülők szülők aggályai aggályai a ver veresé eségme gmente ntess módszer módszer kap kapcsá csán n

187

közlekedési veszélyektől veszé lyektől.. Biztosabb módszereket alkalmaznék alkalmaznék minden hasonló esetben.  A hatalom hatalom nélküli módszerek módszerek akkor is nagyszerűen beválnak, amikor amikor a gye g ye rek beteg, orvosi beavatkozásra, műtétre, injekcióra van szüksége. Az alábbi helyzetben például egy kilencéves kislány tart anyjával az allergiaklinika felé, hogy megkezdjék a gyerek szénanáthája elleni kúrát, ami heti két injekciót je lent. Az anya értő figyelemmel hallgatja a kislányt: BETTI (hosszan mondja monológját): Én nem akarom ezeket az injekciókat... Ki szereti az injekciót?... Az fáj... Biztos életem végéig kell kapnom ezeket... Kétszer Kéts zer egy héten. .. Inkább tüsszögök és orrot orrot fújok... fújok... Minek kell ez nekem... ?  ANYA: Ühm... ühm. BETTI: BETT I: Emlékszel, Mami, amikor egy cso csomó mó szilánk volt a tér térdemben demben és utána kaptam egy oltást?  ANYA: Igen, emlékszem. Tetanuszoltás T etanuszoltástt kaptál, miután az orvos orv os kiszedte a szilánkokat. BETTI: A nővérke beszélt hozzám, és azt mondta, hogy nézzem azt a képet a falon, és így nem is tudtam, mikor ment be a tű.  ANYA: Vannak Vannak olyan nővérek, akik úgy úg y tudnak injekciót adni, ho gy nem is érzed, mikor adja. BETTI (amikor megérkeznek): Én nem megyek be.  ANYA (csak úgy a válla fölött, fölött, amint megy befelé): Legszívesebben kint ki nt ma ma radnál, igaz? BETTI (nagy lassúsággal besétál)  Az anya elmesélte a végeredményt véger edményt is: Betti bement, bement, be tudták tartani tartani a meg  beszélt időpontot, megkapta az injekciót, injekciót, és a nővér gratulá gratulált lt neki együttműkö déséhez. Betti anyja még azt is hozzátette: „Amíg nem ismertem a P.E.T.-et, biztosan prédikáltam volna neki, hogy mennyire fontos végigcsinálni végigcsi nálni a kúrát, amelyet az orvos jónak tart, vagy el mondtam volna neki, milyen sokat segített annak idején az én allergiakú rám, vagy hogy az injekció tulajdonképpen nem is fáj olyan nagyon, vagy  bölcselkedni kezdtem volna arról, arról, milyen mil yen szerencsés, hogy hog y ni nincs ncs más be tegsége, vagy felhergelve magamat rászóltam volna, hogy hagyja abba a panaszkodást. És így biztosan megakadályozta megakadályoztam m volna, hogy vigaszul eszébe  jusson az a régi nővér, aki úgy tud injekciót adni, hogy »nem is tudni, mi mi kor megy be a tű«."

 

188

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

„NEM VESZÍTEM-E EL TEKINTÉLYEMET  A G Y E R E K E I M E L Ő T T ? "

 Vannak  Vann ak olyan szülők - különösen apák -, akik attól félne félnek, k, hogy a III. Módszer nyomán elveszítik tekintélyüket gyerekeik előtt. Így fogalmaznak például: „Félek, hogy a gyerekek a fejemre nőnek." „Nincs szükség rá, hogy a gyerek felnézzen a szüleire?" „Én azt hiszem, hogy a gyereknek tiszteletben kell tartania szülei tekin télyét." „Azt javasolj javasoljátok átok tehát tehát,, hogy a szülők egyen egyenlőkként lőkként kezelj kezeljék ék a gyerekei ket?" Sokan kissé elnagyoltan használják a „tisztelet" kifejezést - van, aki valójá  ban „félelem"-r „félelem"-ree gondol (amik (amikor or például olyan összefüggésben haszn használja álja a szót, szót, mint „tisztelje a tekintélyemet"); attól tart, hogy a gyerek nem fog félni tőle, nem engedelmeskedik, sőt fellázad a dirigálás ellen. E meghatározás hallatára  viszont sok szülő azt mondj mondja: a: „Nem „Nem,, én nem erre gondolok. Én azt akarom akarom,, hogy tiszteljék a képességeimet, a tudásomat... Azt hiszem, tényleg nem arra  vágyom, hogy félje féljenek nek tőlem." Ilyenkor meg szoktuk kérdezni ezeket a szülőket: „Miért kezdesz te tisztelni egy másik felnőttet a képességeiért és tudásáért?" A válasz többnyire ilyesmi: „Hátt nyilván megmutatt „Há megmutatta, a, bizonyította ezeket a képessé képességeit.. geit.... valahogyan  kiér demelte a tiszteletemet."   A A legtöbb szülő belátja, hogy neki is ki kell valahogyan érdemelnie a gyerekei tiszteletét: bizonyítva hozzáértését és tudását. Kicsit utánagondolva mindenki belátja, hogy mások tiszteletét nem lehet megkövetelni, csak kiérdemeln kiérdemelni, i, akinek tudása és képességei tiszteletre méltó méltók, k, azt gyerekei is tisztelni fogják. Ha nem, akkor elmarad a tisztelet is. Érdekes felfedezés vár azokra a szülőkre, akik őszinte erőfeszítést tesznek, hogy a nyertes-vesztes eljárást félretéve bevezessék otthonukban a III. Mód szert: gyerekeik újfajta tiszteletet alakítanak ki irántuk: olyat, amely nem féle lemre épül, hanem arra a megváltozott képre, amelyet a gyerek szüleiről mint emberekről kialakít magában. Egy iskolaigazgató írta nekem ezt a megható le  velet: „Azzal tudom legjobban elmondani, mit jelentett nekem a P.E.T., ha el mesélem, hogy mostohalányom attól a perctől kezdve nem szeretett, ami kor életében színre léptem - két és fél éves korától. Ez az, ami igazán szíven szúrt: az ő megvetése. Engem a gyerekek általában szeretnek, de Saci nem

 A szülő szülők k aggá aggályai lyai a veresé vereségme gmente ntess módsze módszer r kapcsá kapcsán n

189

szeretett. Kezdtem én sem szeretni őt, sőt gyűlöltem. Annyira, hogy egyik reggel riadtan ébredtem fel egy álmomra, melyben annyira ellentmondásos és undorító érzések bukkantak fel Saci iránt, hogy megdöbbentem negatív érzéseim erejétől. Tudtam, hogy segítségre van szükségem, pszichoterápiá  ba mentem. mentemHat . A hónappal terá terápia pia némileg megnyugtatott, tt, mentem de Saci változatlanul változatlanu l nemszeretett. a terápiamegnyugtato befejezése után P.E.T.-tanfolyamP.E.T.-tanfolyam ra, majd később tanítani is kezdtem a P.E.T.-et, akkoriban Saci tízéves volt. Egy éven belül olyan tartalmas kapcsolatunk alakult ki Sacival, amiről min dig is álmodoztam. Most tizenhárom éves. Tiszteljük egymást, szeretjük egymást, nevetünk, vitázunk, játszunk, dolgozunk és néha még sírunk is együtt. Az »elismerő oklevelet« körülbelül egy hónappal ezelőtt kaptam meg tőle: a család egy kínai étteremben evett, és amikor ki-ki felnyitotta a szerencsesütijét, Saci magában elolvasta az övében talált üzenetet, majd odaadta nekem: »Ez neked jár, Apu.« Ez volt ráírva: »Boldog leszel a gyere keiddel és ők veled.« Szóval van okom köszönetet mondani a P.E.T.-ért." Ez az a fajta tisztelet, amelyet majd' minden szülő a valóságban kapni szeretne gyerekeitől. A III III.. Módszer tényleg megszünteti a félelemre épülő „tiszteletet", de mit veszít a szülő, ha az iménti helyett egy sokkal jobbfajta tiszteletet vív hat ki?

 

190

 A

ve res ég me nte s

mó ds ze r a gy ak orl atb an

19 1

 A „V E R E S ÉG M EN T ES " M ÓD S ZE R H A T LÉP ÉSE  A sik sike er érd érdek ekébe ében né érd rdem emes é észb szben en ta tart rtan anun unk, k, ho hogy gy a ver veres eség égm mente entess m mód ódsz szer er hat különálló lépésből áll.

13.. A vere 13 vereség ségm mente entess m módsze ódszerr

a gyakorlatban

 Am  Amiko ikor a sszü zülő lők k elj eljut utna nak k arr rra a a pon pontr tra a, hogy hogy a ve vere resé ségm gmen ente tess mód módsz szer er melle ellett tt döntsenek, akkor már csak a „hogyan kezdjük ?" kérdései vannak hátra. Sokan ütköznek különféle különf éle nehézsé nehézségekbe, gekbe, amikor e először lőször próbál próbálkoznak. koznak. Íme néhány szempont a kezdéshez kezdéshez, , a leggyakrabban előf előforduló orduló problémák kezelé kezeléséhez, séhez, és a gyerekek közötti konfliktusok oldásához. HOGYAN KEZDJÜK?  A kez kezdé déss sik siker ere e nag nagyré yrészt szt az azon on múli lik, k, leüln leülnek ek-e -e a szü szülő lők k a gyerek gyerekeik eikke kell me meg  besz  beszéln élni, i, m mii is e ezz a módsz ódszer er.. Ne Nem m szab szabad ad ugy ugyan anis is elfe elfele lejt jten eni, i, ho hogy gy a gyere gyereke kek k számára ez éppolyan ismeretlen, mint a felnőttek számára. És mivel ahhoz van nak szokva, hogy konfliktusaikat a szülőkkel az I. vagy a II. Módszer nyomán oldják meg, el kell mondanunk nekik, miben különbözik azoktól a mi új mód szerünk.  V  Va an olyan olyan szülő szülő,, aki aki ugya ugyana nazo zoka katt a azz á ábr brák ákat at rajz rajzo olt lta a le gyere gyereke kein inek ek,, am amelye elye ket P.E.T.-tanfolyamvezetőjétől P.E.T.-tanfolyamvezetőjétől látott - bemutatva mindhárom m módszer ódszer saj saját át ságait, és elismerve esetleg, hogy eddig gyakran próbáltak ők nyerni a gyerekek rovására vagy fordítva. És elmondják, hogy szívesen megszabadulnának a nyertes-vesztes módszerektől, megpróbálkozva egy vereségmentes közelí téssel.  A gye gyere reke kekn knek ek többn többnyir yire e tet tetsz szik ik az az ilye ilyen n beve beveze zetés tés.. Kívá Kívánc ncsi sian an várjá rják, hog hogy y többet tudhassanak meg a III. Módszerről, és máris ki akarják próbálni. Van Van olyan szülő, szül ő, aki azt iiss elm elmondja ondja,, hogy h ogy mostanában egy oly olyan an tanfolyam tanfolyamra ra jár, ahol megtanulhatja, hogyan válhat hatéko hatékony ny szül szülővé, ővé, és hogy ez az új módszer egyi egyike ke azoknak a dolgoknak, amelyeket ki akar próbálni. Három évnél évné l kisebb kiseb b gyerekeknél persze gyerekeknél persz e nem nem lehet íg így y bevezet bevezetni, ni, náluk nál uk m minden inden ma magyarázat gyarázat nélkül kell elkezdeni a módszert.

I. lépé lépés: s: Tár Tárjuk juk fel és fogalmazzuk fogalmazzuk meg a konfli konfliktust! ktust! II. lépés: ötletgyűjtés a megoldáshoz. III. lépé lépés: s: A javaslatok mérlegelése. IV. lépés: Döntés a legjobb, elfogadható javaslat mellett.  V  V.. lépés: lépés: Elők Előkés észü züle lete tek k a gya gyako korla rlati ti lebo lebony nyol olítá ításh shoz oz..  V  VI. I. lépé lépés: s: „Hog „Hogya yan n ssike ikerült rült?" ?" - utól utólag agos os kié kiérté rtéke kelés lés..  Val  Valam amenny ennyii lép lépés ésne nek k va vann nnak ak kritik kritikus us po pont ntja jai. i. Eze zeke kett megér egértve tve könnye könnyebb bb elkerülni jó néhány csapd elkerülni csapdát át és nehézséget. Azoknál Azoknál a bizonyos bi zonyos rövid, „bubo rék-konfl rék-konfliktusoknál iktusoknál egy-egyellenőrizzük, lépés átugorható ugyan, de itt semaárt, árt , ha gondo lunk rájuk, rájuk, és magunkban ellenőrizz ük, megfelelt-e megfelelt-e minden haragmentes konfliktusmegoldás előfeltételeinek. I. LÉPÉS: TÁRJUK FEL ÉS FOGALMAZZUK MEG A KONFLIKT KONFLIKTUST! UST! Ez az a kényes kény es szakasz, amelyben meg meg kell nyernünk a gyereket ügyünknek. ügyü nknek. Elő kell csalogatnunk figyelmét, és ki kell alakítanunk hajlandóságát, hogy ve lünk együtt belevágjon egy problémamegoldó beszélgetésbe. A siker valószí nűsége jóval nagyobb, nagyobb, ha figy figyelembe elembe vesszük az alábbi szempontokat: 1. Olyan időpontot válasszunk, v álasszunk, am amikor ikor a gyereknek nincs ni ncs más do dolga, lga, nem siet sehova, nincs elfoglalva. elfoglal va. Így nem fog ellenál ellenállni lni vagy vagy haragudni pusztán azért, mert megzavartuk vagy miattunk elkésés fenyegeti. 2. Mondjuk ki világosan és tömören, hogy itt egy megoldásra váró prob léma van. Az olyan oly an finom célozgatások, célozgat ások, mint például pél dául „Nem akarnád-e akarnád-e meg oldani ezt a problémát?" vagy „Milyen jó lenne megpróbálni megoldani ezt..." ritkán eredményesek. 3. Mondjuk Mondjuk el érthetően - és az érzéseinknek érz éseinknek megfelelő erővel -, mit é ér r zünk, milyen igényei igényeink nk vannak vannak egyelőre kielég kielégítet ítetlenül, lenül, és mi mi az, am ami za  va  varr vagy vagy bossz bosszan antt m min inke ket. t. Nagyo Nagyon n ffon onto tos, s, hogy hogy min minde dezz „én „én-ü -üze zene net" t" ffo or májában ájában hangozzon hangozz on el; például: „Annyira fölháborít, am amikor ikor óriási rendet lenség et találok a konyhában fél órával azután, hogy kitakarítottam, csak lenséget azért, mert te ott uzsonnáztál. Úgy érzem, nem igazságos, hogy ennyi enny i házi munka maradjon rám, amikor ti is részt vehetnétek benne."

 

192

 A vere ségme ntes módsze r a gyak orla tban

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

193

4. Ajánlatos kerülni a lekezelő vagy hibáztató üzeneteket, mint például: „Olyan trehány vagy"; „Úgy viselkedtek itthon, mint az ingyenélők". 5. Mondjuk el nagyon vil világosan, ágosan, h hogy ogy olyan oly an megoldás keresésér keresésére e hívjuk

ni, mennyire fontos ebben a szakaszban, hogy a szülő is őszintén közölje érzé seit: „Ennek a megoldásnak én nem örülnék" vagy „Ez nem felel meg az én igé nyemnek", esetleg: „Azt hiszem, ez nem lenne igazságos velem szemben" stb.

  mindkettőnk számára elfogadható,  amely mindkettőnk igényének őt,  amely senki megfelel, sem veszít. Fontos, hogy a gyerek hihessen abban, hogy ko molyan hatalom nélkü nélküli li megoldásra törekszünk. Tudnia kell, hogy ho gy ezt a módszert vereségmentes módszernek hívják, és hogy ez nem egy új álarcba öltöztetett nyertes-vesztes játszma.

IV. LÉPÉS: DÖNTÉS A LEGJOBB ELFOGADHATÓ JAVASLAT MELLETT Ez a lépés egyszerűbb, mint a legtöbb szülő gondolná. Ha ugyanis az előző lépé seket betartottuk, ha az ötletek és reakciók nyíltan és őszintén bukkantak elő, akkor a vitából nemegyszer önként adódik „a legjobb" megoldás. Néha a szülő  vagy  vagy a gyere gyerek ke egyi gyik k ja java vasl slat ata aa ann nnyi yira ra ügye ügyes, s, hogy e egy gyért értelm elműe űen n az a le legj gjob obb, b, és ezért mindkettőjük számára el is fogadható. Néhány ötlet a döntéshez:

II. LÉPÉS: ÖTLETGYÜJTÉS A MEGOLDÁSHOZ Ebben a szakaszban arra törekszünk, hogy a megoldási javaslatoknak minél na gyobb választékát gyűjtsük össze. Megkérdezhetjük indításként: „Mi mindent lehetne lehet ne tenni?", tenni ?", „ „Gondolkozzu Gondolkozzunk nk megoldásokon, amik szóba jöhetnek!, jöhet nek!, „Pró  bá  bálj ljun unk k me meg g kiagy kiagyaln alnii külön különféle féle lehe lehetős tősége égeke ket!" t!",, „B „Bizt iztos osan an van van jó p pár ár meg egol ol dás a mi problémánkra is". Az alábbi néhány szempont szintén hasznos lehet: 1. Igyekezzünk, hogy először a gyerek találjon ki megoldási ötleteket, a felnőtt később csatlakozzon ezekhez a sajátjaival. (Kicsi gyerekek kezdet  be  ben n nemige nemigen n tal talál álna nak k magu magukt któl ól mego megold ldás ások okat at.) .) 2. Ami a legfontosabb: ne értékeljük, ne ítéljük meg, és semmiképpen se tegyünk lekicsi l ekicsinylő nylő megjegyzéseket a gyerek javaslata javaslataira. ira. Az értékelésre lesz mód egy későbbi szakaszban. Fogadjunk el  minden megoldási elgondo lást. A bonyolultabb problémáknál érdemes leírni az egyes javaslatokat. Még olyan értékelést se adjunk, mint például „Ez jó!", mert ebből egyene sen lehet, hogy ötletek nemvagy olyan jók. 3. következtetni Ebben a szakaszban bírjukmás ki megjegyzés más jelzés nélkül, ha  va  vala lam mely elyik ik ötlet ötlet szám számun unkr kra a nem nem elfo elfoga gadh dhat ató. ó. 4. Ha Ha a problémamegoldásban több gyer gyerek ek is részt vesz, de valamelyikük nem ad ötleteket, bátorítsuk őt. 5. Biztassuk Biztassuk a gyereket (vagy gyerekeket) további ötletek kigondolására kigondolására,, amíg csak reményt látunk újabbak születésére. II III. I. LÉPÉS: A JAVASLATOK MÉRLEGELÉSE Ebben a szakaszban már megengedett az értékelés. Megkérdezhetjük például: „Hát akkor melyik megoldás tűnik a legjobbnak  7"    vagy „Nézzük meg, melyik  7"  vagy megoldást mego ldást akar akarjuk juk mindannyian?", „Ki mit gondol ezekről a javasl javaslatokról?" atokról?"  va  vagy gy „Van „Van-e köz köztük tük o olya lyan, n, am amely elyik ik jobb jobb a több többinél? inél?""

1. Hogy Hogy mit érez a gy gyerek erek a listán li stán maradt m megoldások egoldások iránt, azt érdemes kipuhatolni olyan kérdésekkel, mint például: „Mindannyian elégedettek  vagyun  vag yunk k ezzel ezzel a megold megoldáss ással? al?", ", „G „Gon ondo dolo lod, d, hogy ez m meg ego old ldja ja a probl problé é mánkat?", „Beválik ez majd?" 2. Semmilyen m megoldást egoldást ne tekint tekintsünk sünk mindenáron véglegesne végle gesnek, k, amin ne lehetne változtatni. Mondhatjuk például, hogy „Rendben van, próbál  juk ki ki ezt ezt.. Nézz Nézzük ük meg meg,, be bevá válik lik-e -e"" vagy „Úgy „Úgy ttűn űnik ik,, hogy mos mostt eg egye yetér tér tünk ezzel a megoldással - kezdjük el megvalósítani, és majd meglátjuk, megoldja-e meg oldja-e a problémánkat", vagy „Hajlandó vagyok elfogadni ezt - tte e is hajlandó vagy kipróbálni?". 3. Ha a megoldás több pontból áll, érdemes leírni, hogy ne felejtsük el. 4. Győződjünk meg róla, hogy a gyerek is világosan érti, mire kötelezi el magát: „Jó, tehát ebbe magát: ebben n állapodunk meg", „Mind a ketten kette n értjük tehát, hogy ez a megállapodásunk, és mind a ketten betartjuk az alku ránk eső ré

szét, jó?"  V  V.. LÉP LÉPÉS: A GY GYAKORLATI LE LEBONYOLÍT LÍTÁS Eléggé gyakori, hogy a döntés után még ki kell dolgozni a részleteket. Fel kell tenni a kérdést: „Kinek mit k kell ell csinálnia csinálnia és mikorra?", „Mit kell tennünk ah hoz, hogy a döntést megvalósíthassuk?" vagy „Mikor kezdjük?"  A há házz körü körüli li mun unká kákr kra a vo vona natk tkozó ozó konf konflik liktus tusok okná náll pé péld ldáu áull tisztá tisztázn znii kell, kell, hogy „Milyen gyakran?", „Milyen napokon?", „Milyen szinten kell megcsi nálni?".  A lefek lefekvés vésii id időre őre vo vona natko tkozó zó dönt döntése ésekn knél él a ajá jánl nlat atos os meg egbe beszé széln lni, i, ki figy figyeli eli az az órát,, és jelzi az időt. A gyerekszoba rendjére órát rendjére vonatkozó megegyezésnél érdeme é rdemess

 A llis ista ta ál álta talá lába ban ne egy gy-- vagy vagy ké kétt ttag agúr úra a sszű zűkü kül, l, am amin intt sszül zülő ő és gy gyer erek ek bá bárm rmily ilyen en okból „kiszórja" a számára elfogadhatatlan változatokat. Nem szabad elfelejte-

részletezni, hogy „mennyire" kell rendbe tenni a szobát.  V  Van an oly olyan an dö dönt ntés, és, am amel ely y vvás ásár árlá láss ssal aljár jár;; szüks szükség ég leh lehet et egy üz üzen enőt őtáb áblá lára ra,, eg egy y

 

194

P.E.T.

A

szülői eredményesség tanulása

ruháskosárra,, egy ébresztőórára. Ilyen esetekben ruháskosárra e setekben sszükséges zükséges lehet azt is me megbe gbe szélni, hogy ki veszi meg ezeket vagy éppen: hogy kinek a pénzén. Ezeket a gyakorlati kérdéseket csak azután érdemes megbeszélni, hogy meg született a világos döntés a választott megoldásról. De tapasztalataink szerint ilyenkor már könnyen is megy.  VI.  VI. LÉPÉS: „H „HO OGY SI SIKE KERÜ RÜLT LT?" ?" - UTÓLA LAG GOS KIÉRTÉKELÉS Kezdetben nem minden döntés bizonyul jónak. Ezért aztán időről időre ellen őrizni kell, hogy h ogy még mindig elégedett-e a gyerek a hozott döntéssel. döntéss el. Gyer Gyerekek ekek kel gyakran megesik, megesik, hogy olyasmi oly asmi mellett kötel kötelezik ezik el magukat, am amit it aztán tú túll nehéz betartaniuk. De az is előfordulhat - sokféle okból -, hogy a szülőnek esik nehezére tartani a megállapodást. Érdemes időnként megkérdezni: „Hogy válik  be a dön döntés tésün ünk k ?", ?", „Elég „Eléged edet ettt vag vagy y még a megol egoldá dáss ssal al ?" Az ilye ilyenf nfaj ajta ta ké kérd rdés ések ek  jól jelzi jelzik k a gyere gyerekn knek ek,, hog hogy y törő törődü dünk nk az ő igén igényeiv yeivel el is. E kérdések nyomán kiderülhet, hogy meg kell változtatni az eredeti döntést. Naponta kiüríteni a szemetet esetleg fölöslegesnek vagy lehetetlennek bizo nyul. Az esti hazaérési idő megoldhatatlan lehet, ha a gyerek például hétvégén kétrészes filmet akar megnézni a moziban. Volt olyan család, ahol a házimunkák elosztását próbálták vereségmentes módszerrel megoldani, de a döntésről kide rült, hogy az egyik gyerek által vállalt munka heti 5-6 órát jelent, míg a másiké csak hármat. A többet dolgozó gyerek persze nem tartotta ezt igazságosnak, és néhány hét után meg is változtatták az eredeti döntést. Természetesen nem minden konfliktusmegoldó beszélgetésen járják végig mind a hat lépést. Néha egyetlen javaslat megoldja az igény ütközést, néha a ja  vasl  vaslat atok ok érték értékelé elése se közb közben en sszü zület letik ik egy egy még még jobb jobb vál válto toza zat. t. M Mind inden enes esetr etre en nem em árt emlékezni mind a hat lépésre. ÉRTŐ FIGYELEM ÉS „ÉN-ÜZENETEK" NÉLKÜL NEM MEGY! Mivel a vereségmentes módszer megköveteli, hogy az érintett felek közösen dolgozzanak dolgozz anak a problém probléma a megoldásán, hatékony hat ékony kommunikálás nél nélkül kül ez nem képzelhető el. A szülőknek tehát értő figyelemmel kell meghallgatniuk a gyere keket, és világos „én-üzeneteket" kell küldeniük. Akik nem tanulták meg elő zőleg ezeket a készségeket, aligha lesznek sikeresek a vereségmentes módszer nél.  Az értő értő érzéseit figye figyele lem més re igényeit. azé azért rt van sz szük ükség ség,, mert erMiért t a szü szülők lőkne nek k me meg g kel kell l érte érteni niük ük gyerekeik Mit akarnak? ragaszkodnak valamihez, amiről tudják, hogy szüleik számára elfogadhatatlan dolgok? Milyen szükség letek mozgatják őket, amikor így tesznek? Miért nem akar Barbar Barbara a re reggelent ggelente e óv óvodába odába menni ? Miért nem ak akarja arja Szonya

 A

ver es ég me nte s mó ds ze r a gy ak orl atb an

195

felvenni esőkabátját? Miért nem akar Zalán az óvodában maradni? Mik a lá nyomnak azok az igényei, amelyek oly fontossá teszik a számára, hogy a vízpar ton tölthesse a húsvéti szünetet?  Az értő értő figye figyele lem m kivá kiválóa lóan n tud tud seg segíte íteni ni a abb bban an,, hog hogy y a gyere gyereke kek k meg egny nyílj íljan anak ak,, elárulják valódi szükségleteiket és igazi érzéseiket. Amint a szülő megérti eze ket, nemegyszer gyerekjáték találni olyan módot, amely kielégíti ezeket a gye rekigényeket, de mégsem elfogadhatatlan a szülő számára. Mivel a konfliktusmegoldás során komolyabb indulatok és érzelmek is elő  bu  bukk kkan anha hatn tnak ak - szül szülőb őből ől é éss gye gyerek rekbő bőll egya egyarán rántt -, -, az é ért rtő ő figyele figyelem mne nek k komoly szerep jut: ezek levezetése és megfogalmazása nélkül hiába próbálkozunk a konfliktusmegoldás folytatásával.  Vég  Végül ül pe pedig dig azt azt is „el „elm mon ondh dhat atjuk juk"" értő értő figye figyelm lmün ünkk kkel el,, hogy hogy menn mennyir yire e ér ért t  jük  jük és el elfo foga gadj djuk uk java javasla slata taik ikat at - el elfo foga gadj djuk uk a abb bban an a azz érte értele lem mben, ben, hogy nag nagyr yra a tartjuk jó szándékú ötleteiket, és hogy minden gondolatnak és értékelésnek szí  vesen  vesen ad adun unk k ter teret et..  Az „én-üz „én-üzen enetn etnek ek"" is font fontos os sz szer erep epjut a hat hatal alom om né nélk lküli üli konfl konflikt iktusm usmeg egol oldá dási si folyamatban: ezekből ezekb ől tudhatja m meg eg a gyerek, mit érez a szülő, méghoz méghozzá zá anél kül kül,, hogy szörnyű s zörnyű jellemra jellemrajzot jzot kellene meghallgatnia ma magáró gáróll anélkül, hogy hi  bá  bázt ztat atná nák k vagy vagy meg megszé szégy gyen eníte ítenék nék.. A „te „te-üz -üzen enet etek ek"" többny többnyire ire a ssze zem mben ben áll álló ó félből is „te-üzeneteket" hívnak elő, ami meddő szócsatává torzítja a vitát, ahol is az egyetlen egyetl en cél, hogy minél több vádat hozzunk fel a másik ellen.  Az „én-üz „én-üzen enet et"" tud tudat atja ja a g gye yerek rekke kel, l, hogy hogy sszü zülei leine nek k iiss van vanna nak k igén igénye yeik ik,, am ame lyekről nem akarnak lemondani pusztán azért, mert a gyereknek is megvannak a maga igényei. Az „én-üzenet" elmondja, hol vannak a szülő határai: mi az, amit már nem akar eltűrni vagy feláldozni. Az „én-üzenet" arról szól, hogy „én is ember vagyok, a maga magam m érzéseivel és iigényei gényeivel", vel", „Nekem „Nekem is jogom van él  vezn  veznii az élete életet", t", „Van „Vanna nak k jo joga gaim im eb ebbe ben n a család családba ban" n"..

 AZ ELSŐ ELSŐ VERESÉ VERESÉGME GMENTE NTES S PRÓBÁL PRÓBÁLKOZÁ KOZÁS S P.E.T.-csoportjainkban azt szoktuk tanácsolni a szülőknek, hogy első próbál kozásukhoz inkább válasszanak egy krónikus („jól bevált") problémát, mert az új keletű konfliktus hevesebb indulatokat szokott járni, amit nem könnyű egy kezdőnek kezelnie. Az is jót tesz, ha ilyenkor ily enkor felkérjük felkérjük a gyereket, gyereket, nevezzen meg ő néhány területet, ahol őt éri rendszeresen bosszúság. A vereségmentes konfliktusmegoldás első kísérletét körülbelül így vezethetjük be: „Most, hogy mindannyian értjük, mi ez a módszer, kezdjük azzal, hogy összegyűjtünk jó néhány konfliktust, amibe amibe a mi   családunk gyakran bele-

 

196

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

ütközik. Először is, ti, gyerekek, milyen problémákat láttok? Mit szeretné tek, ha megoldanánk? Mik azok a helyzetek, amelyek titeket zavarnak,  bosszantanak?"  Azt hiszem, nyilvánvaló, nyilvánv aló, miér miértt okos a gyerekek által előhozott problém problémákkal ákkal kezdeni. Először is, örülnek, ha látják, hogy az új módszer az  ő javukra is mű ködhet. Másodszor is, így nem vethet ő a szülő szemére, hogy tisztességtelenül megint a saját maga számára fontos kérdésekkel hozakodik elő. Az egyik család  ban az anya viselkedésé viselkedésére re vonatkozó pana panaszok szok egész soráva sorávall indult a megbes megbeszé zé lés: - A mam mamaa nem vásáro vásároll elég gyakran, így sokszor ninc nincss otthon elég enni  való; - a ma mama ma felteríti a fürdőszobában a kimosott fehérneműjét, és sokáig ott is felejti, így nincs hely a gyerekeknek ugyanehhez; - a mam mamaa gyakran nem mond mondja ja meg a gyerekek gyerekeknek, nek, mikor ér hhaza aza a mu mun n kából és főz-e majd vacsorát; - a legidősebb gyereknek túlságosan sokszor kell a kisebbeket hozni vinni.  vin ni. Ezek a gyerekek sokkal szívesebben hallgatták meg, mi a mama problémája az ő viselkedésükkel, azok után, hogy elősorolhatták a saját panaszaikat. Okos dolog megállapodni az alapszabályokról, mielőtt a család elkezdené a problémamegoldást. A szülő javasolhatja azt a szabályt például, hogy minden kit hagyjanak hogy félbeszakítanák. Egyértelműen kell mondani, hogy abeszélni szavazásanélkül, mint módszer nem jön számításba, hiszen olyankimeg oldást keresünk, amely mindannyiunk számára elfogadható. Érdemes abban is megegyezni, hogy az érintettek kivonulnak a szobából, ha „kívülállók" is jelen  vannak. Ajánlatos Ajánlatos megegyezni elterelő játékok mellőzéséről. Va Vann család család,, amely a telefont is kihúzza a problémamegoldás idejére. Sokan szívesen használnak egy táblát vagy nagy blokkot az összetettebb problémák részleteinek felírására. MILYEN PROBLÉMÁKRA SZÁMÍ TH ATUN K?

 A veres vereségm égmen entes tes mód módsze szer r a gyak gyakorl orlatb atban an

197

új hozzáállást, ami persze sosem megy simán. A tanfolyamainkra járó szülőktől tudjuk, melyek a leggyakoribb hibák és legtipikusabb nehézségek. KEZDETI BIZALMATLANSÁG ÉS ELLENÁLLÁS  A vereségmentes módszer bevezetésénél sok szülő ütközik ellenállásba - tizen éves gyerekeknél már szinte mindenki, hiszen ezek a gyerekek hosszú éveken át tapasztalták már a szülőkkel folytatandó hatalmi harcot. A szülők ilyesmikről számolnak be: „Ákos egyszerűen nem volt hajlandó leülni velünk." „Vili dühbe gurult, és otthagyott minket a megbeszélés kellős közepén, mert nem érte el, amit akart." „Panni csak morózusan ült ott..." „Nóra azt mondta, hogy biztos úgyis az lesz, amit mi akarunk, mert min dig így szokott lenni."  Az ilyen il yen kezdeti bizalm bizalmatlans atlanság ág és ellenállás legjobban úgy szerelhető le, ha átmenetileg félretesszük a problémamegoldást, és megpróbáljuk együttérzőleg megérteni, mit is mond a gyerek. Ennek legjobb eszköze az értő figyelem.  A gyerek ennek nyomán esetleg még többet is elmon elmondd érzéseiből. Minde Mindezz hal hala a dást jelent, mert az érzések „kipufogtatása" után a legtöbb gyerek mégiscsak hajlandó a közös problémamegoldásra. Ha pedig a gyerek továbbra is elhúzódik és nem hajlandó részt venni, akkor a szülő elmondhatja a saját érzéseit - termé szetesen „én-üzenet" formájában. Például: „Én nem akarok többé a hatalmammal élni a családban, de nem akarok a tied előtt sem meghajolni." „Mi nagyon komolyan gondoljuk, hogy a te számodra is elfogadható megoldást keressünk." „Nem akarjuk, hogy feladd a szempontjaidat, de én sem akarom feladni az enyémeket." „Belefáradtunk már, hogy folyton csak harcoljunk itthon egymással. Azt gondoljuk, hogy ezzel az új módszerrel megoldhatjuk a problémáinkat."

 Az új módszer beindításába sokféle hiba csúszhat. Ráad Ráadásu ásull a gyerekeknek gyere keknek is időre van szükségük, amíg megtanulják, hogyan lehet hatalom nélkül konflik tusokat megoldani - különösen ha már kamaszkorba léptek, és hosszú évekig a nyertes-vesztes módszerek valamelyikéhez szoktak. Szülőknek és gyerekek nek egyaránt le kell építeniük régi beidegződéseiket, és el kell sajátítaniuk egy

„Tegyünk egy próbát, ezt szeretném. Biztos vagyok benne, hogy bevá lik." Ezek az üzenetek többnyire eloszl eloszlatják atják a gyerekek bizalmat bizalmatlanságá lanságátt és ellen állását. Ha mégsem, félre lehet tenni a problémát megoldatlanul, és néhány nap múlva újra megpróbálkozni vele.

 

198

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 Azt szoktuk mondani a szülőknek: „Emlékezz csak, csak, mennyire gyanakodtál te is, amik amikor or először hallottál a vvereségmentes ereségmentes módszerről. módszerről. Könnyen megértheted gyerekeid gyanakvását is, ha erre gondolsz." „ÉS HA NEM TALÁLUNK ELFOGADHATÓ MEGOLDÁST?" Ettől fél a legtöbb szülő. A félelem néha jogos, de meglepő, valójában milyen ke  vés konfli ktusmegoldó beszélgetés zárul elfogadható megoldás nélkül. Ilyenkor erősen gyanítható, hogy valamelyik félnek nem sikerült megszabadulnia a „nyertes-vesztes" beidegződésektől. Sokféle lehetőség kínálkozik ebben az esetben: 1. Tovább beszélni. 2. Visszatérni a II. lépéshez, és újabb javaslatokat gyűjteni. 3. Eltenni a problémát másnapra. 4. Erőtelje Erőteljess biztatással is segíthetünk: „Prób „Próbáljunk áljunk tényleg komolyan ke resni egy megfelelő megoldást!", „Minden lehetőséget végiggondoltunk?", „Ugyan már, már, hát biztosan van jó megoldás!", „Gondolkozzunk erősebben!" 5. Próbáljuk meg a felszínre hozni, ha netán valami rejtett oka lenne az el akadásnak. Megkérdezhetjük: „Van-e valami más, ami bosszant minket, de nem hoztuk eddig szóba?" vagy: „Kíváncsi vagyok, mi akadályozhatja, hogy eljussunk a megoldásig!"  Valamelyik próbálkozás sikeres szokott szokot t lenni, és a problémam problémamegoldó egoldó beszél getés folytatható.  VISSZAKANYAROD  VISSZAKAN YARODÁS ÁS AZ I. MÓDS MÓDSZE ZERHE RHEZ, Z, AMIKOR CS CSŐD ŐDÖT ÖT MOND  A III. MÓ MÓDSZ DSZER ER „Mi megpróbáltuk a vereségmentes módszert, de semmire nem mentünk vele. Így hát nekünk kellett a feleségemmel lépnünk, és meghozni a döntést." Néhány szülő kísértésbe esik, hogy visszaváltson az I. Módszerre. Csakhogy ennek következményei elég súlyosak. A gyerekek dühösek lesznek: úgy érzik,  becsalogatták  becsaloga tták őket egy utcába, utcába, elhitették velük, hogy valóban új módszerről módszerről  van szó. És amikor a szülők legközelebb új újra ra megpróbálnák ezt a módszert, a gyerekek még bizalmatlanabbak lesznek. Nagyon határozottan óvni szeretnénk a szülőket ettől a kártékony visszako zástól. Az sem szerencsésebb, ha a II. Módszert engedi a szülő visszatérni, ami kor is a gyerek győz. Így ugyanis a legközelebbi problémamegoldásnál újra ad dig küzd majd, amíg el nem éri saját győzelmét.

 A veresé vereségme gmente ntess módsz módszer er a gyak gyakorl orlatb atban an

199

„LEGYEN-E BÜNTETÉS, HA MÉGIS...?" Néhány szülő arr arról ól számol be csoportjában, csoportjában, hogy a vereségmentes dön döntés tés után  valamiképpen  valamiképp en - a szülő vagy aká akárr a gyerek kezdeményezésére - beépítették megállapodásukba a büntetést is, amely a megállapodás megszegéséért járna. Korábban azt feleltem ilyenkor, hogy a kölcsönös büntetést elfogadhatónak tartom - vagyis azt, hogy a szülő is büntetést kapjon, ha ő nem tartaná be az al ku rá eső részét. Ma már mást gondolok erről.  Azt hiszem, sokkal jobb elkerülni a büntetés kiszabását olyasmiért, mint a megállapodás be nem tartása. Először is a szülő azt akarja megértetni a gyerek kel, hogy a jövő ben nem lesz büntetés, még ha a gyerek javasolja is. Másodszor, sokkal többet nyerhetnek a bizalommal mint alapállással - bizalom a gyerek jó szándékában és önállóságában. A gyerekek néha ki is mondják: „Ha úgy érzem,  bíznakk bennem, sokkal inkább meg is akarok felelni  bízna felelni ennek a bizalomnak. Ha vi szont azt érzem, hogy a szüleim vagy egy tanárom nem bíznak bennem, akkor csak azért is megteszem, amiről úgy gondolják, hogy már meg is tettem. Ha úgyis rosszat gondolnak rólam, ha már eleve vesztettem, miért ne tehetném?"  A legjobb eg yszerűen feltételezni, hogy a gyerek betart betartja, ja, amiben megál megálla la podtunk. Ez része e módszernek: megbízni egymásban, abban, hogy ki-ki tartja magát ahhoz, ami mellett elkötelezte magát; hogy betartja az ígéreteit, eleget tesz az alkunak. Ha bírságról és büntetésről beszélünk, ezzel bizalmatlanságot, kétkedést, gyanút és borúlátást árulunk el. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a gyerekek  mindig    mindig  betartják   betartják a megállapodást. Mert nem így van. Csupán azt ajánljuk, hogy a szülők ebből a feltételezésből induljanak ki - a mi hitvallá sunk az „ártatlan, amíg nem bizonyítják bűnösségét" jogtételre épül: „felelős ségtudó, amíg nem bizonyul felelőtlennek". SZERZŐDÉSSZEGÉS Majdnem elkerülhetetlen, hogy gyerekek időnként nem teljesítik, amit vállal tak, Íme a leggyakoribb okok:

1. Olyasmit vállaltak, amit betartani túl nehéznek bizonyul. 2. Kevés a tapasztalatuk önfegyelem és belső irányítás terén. 3. A fegyelmezést és ellenőrzést eddig mindig a szülői hatalom végezte. 4. Előfordulhat, hogy elfelejtik, mit vállaltak. 5. Próbára akarják tenni az új módszert: vajon szüleik komolyan gondol ták-e, amit mondtak, vagy a szerződés megszegésével csöndesen ki lehet térni a vállalt feladatok alól. 6. A dönt döntésnél ésnél csupán rábólintottak, mert már unták a problémameg problémamegoldó oldó  beszélgetést.

 

P .E .T. A szülői eredményesség tanulása

 A vere veresé ségm gmentes entes m mód ódsz szer er a g gya yako korl rlat atba ban n

Mindezen okokról a szülők számoltak be csoportjaikban, amikor a szerző désszegés lehetséges hátterét elem elemeztük. eztük.

felelősséget annak, akit illet: a gyereknek. És akkor elég egy „én-üzenet", ha a gyerek történetesen törté netesen ki akarna akarna bújni vállalásai alól.

200

Mindenkinek azt javasoljuk, hogy a gyereket egyenesen és őszintén szembe sítse csalódásával, ha nem tartaná be a megállapodást. Az a legfontosabb, hogy „én-üzeneteket" „én-üzenet eket" küldjünk, ne pedig hibáztassunk, lekezeljünk, fenyegessünk.  Az is lénye lényege ges, s, ho hogy gy e ezz a szem szembesít besítés és a le lehe hető tő lle egha ghamarab arabb b tör törté tén njen. jen. P Pél éld dául ául így: „Csalódott vagyok, hogy nem tartottad be a megállapodásunkat." „Meglep, hogy ho gy nem csinál csinálod od a rád eső részt. részt."" „Te Pali, nem érzem igazságosnak, igazságosnak, ho hogy gy én betartom, betartom, amiben megálla podtunk, de te nem csinálod meg, amit amit vál vállaltál laltál." ." „Azt hittem, hogy abban állapodtunk meg, meg, hogy , de te nem tar tod be. És én ezt nem szeretem." „Azt reméltem, reméltem, hogy megoldottuk a problémánkat, és nagyon zavar, hogy most azt látom, mégsem így van." Ezekre az „én-üzenetekre" a gyerek valahogyan reagál majd, amiből talán megtudhatjuk, megtudhatjuk, mil milyen yen oka volt a szer szerződésszegé ződésszegésre. sre. Ekko Ekkorr újr újra a értő figyelemre  va  van n sszü züks kség ég.. De a vé végén gén mindig indig iism smét ét vilá világo gosa san n ki ki ke kell ll d der erül ülni nie, e, ho hogy gy a ve vere re ségmentes módszernél mindkét féltől elvárjuk, hogy megbízható és felelősség tudó legyen. Abból kell kiindulni, hogy ki-ki betartja, amire szerződött: „Nem  va  vala lam miféle iféle tá társ rsas asjá játé téko kott játs játszu zunk nk,, hane hanem m a legk legkom omol olya yabb bban an arr arra a töreks törekszü zünk nk,, hogy a másik fél igényeire is tekintettel legyünk." Mindez igazi fegyelme fegyelmezettséget, zettséget, igazi önállóságot és igazi munkát  jelent.  jelent. Attól függően, hogy hog y mi volt az ok, amiért a gyerek nem tartotta be szavát, szavát, a sszülő zülő úgy találhatja, találha tja, hogy 1. „én-üzenet „é n-üzenete" e" használt; 2. újra le kell ülni, hogy jobb mego megol l dást találjanak találjanak a problémára; 3. közösen ki kell g gondolni ondolni valamit, valamit, ami emlékez teti a gyereket feladatára.

201

HA A GYEREK MEGSZOKTA, HOGY CSAK ő NYERHET  Azo  Azok k a sz szül ülők ők,, aki akik k korá korább bban an fő főké ként nt a II. II. M Mód ódsz szer erre rell élt éltek ek,, gya gyakr kran an sz szám ámoln lnak ak  be ne nehé hézs zség égek ekrő ről, l, h hisze iszen n győze győzelem lemhe hezz szoko szokott tt gyere gyereke keik ik nem nem szíves szívesen en ves veszne znek k részt egy olyan problémarendezésben, amely tőlük is engedményeket, együtt működést vagy éppen kompromisszumot követel. Ezek a gyerekek annyira megszokták, hogy szüleik rovására győzhetnek, hogy érthető, ha erősen védik előnyös versenyhelyzetüket. A módszer iránti ellenállást tapasztalva, nem egy szülő megijed, és feladja a próbálkozást. Ezekben a családokban már már a II. Mód szer is úgy alakulhatott ki, hogy a szülő szül ő félt a gyerek haragjától haragjától vagy könnyei könnyei től. Ezektől a korábban engedékeny szülőktől a III. Módszerre való áttérés sokkal nagyobb határozottságot és erélyt követel, mint amihez gyerekeik irányában szokva voltak. Új erőforrásra erőforrásra van szükségük, hogy elmozdulhassanak a koráb koráb  b  bi, i, „bék „békes essé sége gett m min inde dená náro ron" n" p poz ozíci íciób óból. ól. Néh Néha a elég elég pu pusz sztá tán n arr rra a em emlék lékez ezte tetn tnii őket, milyen mily en magas magas ára áratt kell majd majd fizetniük fizetni ük később, ha megengedik megengedik a gyereke gyereke iknek, hogy mindig nyerjenek. Meg kell őket győzni, győzni , hogy a szülőknek is van nak jogaik. Vagy arra kell emlékeztetni őket, hogy gyerekeik önzése és tapintatlansága abból fakad, hogy szüleik szülei k mindig beadták a derekukat. Némi rábeszé lést igényel, hogy elhiggyék: az anyaság vagy apaság sok örömet is tartogat, ha a szülő igényei is figyelmet kapnak. De csak úgy sikerül, ha ők maguk is meg akarnak változni; számítaniuk kell rá, hogy gyerekeik nehezen állnak majd át a III. Módszerre. Az átalakulás időszakában szükség lesz az értő figyelemre, ami kor a gyerek mondja el érzéseit, és világos „én-üzenetekre", melyek a szülő sa  ját  ját érzé érzése seit it tükröz tükrözik. ik.  Az egyik egyik cs csal alád ádba ban n a győze győzelem lemhez hez sszo zoko kott, tt, tizen tizenhá háro rom m éveslán lány y ok okoz ozot ottt

Ilyen elfelejtéseknél érdemes felvetni, mi segítene legközelebb időben emlé kezni. Egy ébresztőóra, egy kiírás, egy üzenet a konyhai táblán, egy madzag az ujja körül, körül, egy naptár, egy e gy jel az ajtaján ajtaján? ? Jó-e az, ha a szülő emlékezteti a gyereket ? Ha az ő dolga szólni a gyereknek, hogy tegye, amit vállalt? Mi határozottan azt tanítjuk, hogy  nem.  nem. Eltekintve at tól a kényelmetlenségt kényelmetl enségtől, ől, am amit it ez a szül szülő ő számára jelent jelentene, ene, a legi leginkább nkább azért hátrányos, mert mert íg így y nem szűnik meg a gyerek függősége, f üggősége, és jóval lassabban fej lődik önfegyelme, belső bel ső irányí irányítottsága. tottsága. Azzal, hogy hogy a gyereket figyel figyelmeztetjük meztetjük  vá  váll lla alá lása sair ira a, tulaj tulajdo donk nkép éppe pen n elk elkén énye yezte ztetjü tjük: k: úgy ke keze zelj ljük ük,, mint int ak akii éretle éretlen n és felelőtlen. felelőt len. Így Így persz persze e az is ma marad rad - hacsak a szülő nem kezdi el azonnal azonnal átadni a

nehézségeket a módszer bevezetésénél. Amint rádöbbent, hogy ezúttal nem érheti el minden további nélkül, amit akar, dührohamot kapott, és könnyek között szobájába rohant. Ahelyett hogy a megszokott módon vi gasztalni kezdték volna, vagy nem törődtek volna vele, az apa utánasza ladt, és azt mondta: „Rettenetesen dühös vagyok rád! Előhozunk valamit, ami Anyukát is, engem is zavar, és te elfutsz! Tényleg úgy érzem, hogy té ged egy fikarcnyit fikarcny it sem érdekel, mire van nekünk szükségünk. És én ezt nem szeretem. Ez nem igazság. Mi ezt a p problémát roblémát most meg meg akarjukoldani. Nem akarjuk, hogy veszítsé vesz ítsél, l, de az biztos, biz tos, hogy hog y m mii sem akarunk veszíteni, veszí teni, miközben te győzöl. Azt gondolom, találunk majd olyan megoldást, amely

 

202

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

mindkét félnek jó, de csak ha visszajössz az asztalhoz. asz talhoz. Visszajössz-e velem velem,, hogy keressünk egy jó megoldást?" Könnyei felszárítása után a kislány visszament vi sszament apjával a nagyszobába, és perceken belül találtak kölcsönösen elfogadható megoldást. A kislány soha többé több é nem rohant el problémamegoldó beszélget beszélgetéseikről éseikről.. Abbahagyt Abbahagyta aa szülők zsarolását, amint észrevette, hogy szülei többé nem „vevők" erre.

 A

ver esé gm ent es

mó ds zer

a gy ako rlat ba n

dések és konfliktusok majdnem mindig „a probléma a gyereké" sávba, vagyis a  vise lkedé s-téglal s-t églal ap felső harmadába tarto znak   (22.  ábra).

 A p r o b l é m a a g y e r e k é

 A V ER ES ÉG ME N T ES M ÓD S ZE R  A GYEREKEK KÖZÖTTI KON FL I KT US OKB AN

Nincs probléma

 A legtö legtöbb bb sszül zülő őu ugya gyanú núgy gy n nye yerte rtes-v s-ves eszte ztess gon gondo dolko lkodá dáss ssal al köze közelíti líti meg a gye gye rekek közötti elkerülhetetlen konfliktusokat, ahogyan a szülő-gyerek ütközé seket is. Úgy érzik, a bíró vagy a játékvezető szerepét kell játszaniuk - mintha az ő dolguk lenne a tények összegyűjtése, annak megállapítása, kinek van igaza és kinek nincs, és annak eldöntése is, hogy mi leg legyen yen a megoldás. Ennek elég sok hátulütője van, és többnyire egyik szereplő sem elégedett a történtekkel.  A ve vere resé ségm gmen entes tes mó móds dsze zerr sokk sokkal al hasz haszno nosa sabb bb az ilyen ilyen konf konflik liktu tuso sokb kban an,, és könnyebb a szülő dolga is. Fontos szerepet tölt be a gyerek érettebbé, felelősségtudóbbá, függetlenebbé és fegyelmezettebbé válásában. Ha a szülők döntőbíróként közelítik meg a gyerekek közti konfliktusokat, ez zel tulajdonképpen átvállalják a problémát. Úgy lépnek be a helyzetbe, mint a probléma megoldói, és ezzel megfosztják megfosztják a gyerekeket gyerekeket attól a lehetőségtől, lehetőségt ől, h hogy ogy maguk vállalják és önerőből rendezz rendezzék ék saját konfli konfliktusaikat ktusaikat.. Nehéz íg így y felnőni és megérni megérni - van, aki egész é életében letében azt várja, hogy teki tekintély ntélyszemélyek személyek oldják meg konfliktusait. A szülő önző szempontjából nézve sem szerencsés ez a közelítés: a gyerek ugyanis mindig a szülőhöz jön majd konfliktusaival. Ahelyett hogy maga megoldaná, megoldaná, szalad a szülőhöz, hogy hog y az rendezze el veszekedéseit veszekedé seit és vitáit: vitáit:

 A p r o b l é m a a sz ü lő é

„Édesanya, a Matyi csúfol, ne engedd neki!" „Apu, Zsuzsi nem engedi, h hogy ogy én is játsszak a gyurmával." „Én aludni akarok, de a Zsolti Zsolti foly folyton ton beszé beszél. l. Szólj rá, hogy maradjo radjon n csöndben!" „ő ütött meg először, ő tehet róla. Én nem csináltam sem semmit." mit."  Az ily ilyen enfa fajt jta a te tekin kintély télyhe hezz fo folya lyam mod odás ás g gya yako kori ri a leg legtöb több b cs csal alád ádba ban, n, h hisze iszen na szülők általában lehetővé teszik, hogy gyerekeik beszippantsák őket veszeke déseikbe. Néha nem könnyű a szülőket meggyőzni, hogy ezeket a vitákat mint a gyere kek vitáit  kezeljék,  kezeljék, ahol is a gyerekeké a probléma. A köztük felmerülő veszeke-

203

22. ábra Ha a szülőnek eszébe jut a megfelelő helyre beilleszteni a konfliktust, akkor ennek megfelelő módszerekkel közelíthet is hozzá. Lehet: 1. teljesen kí vül marad maradni ni a konfliktuson; 2. biztatással elősegíteni, hogy a gyerekek megfogalmazzák érzéseiket. 3. értő figyelmet tanúsítani. Jancsi és Zoli egy játék teherautón civakodnak, egyikük az elejét ráncigálja, másikuk a végét. Az egyik testvér sír is. Mindketten hatalmuk révén akarják megszerezni, amire vágynak. Ha a szülő kívül marad a konfliktuson, a fiúk talán maguktól is találnak majd megoldást. Ha így van, nagyon jó: remek alkalom ez az önálló problémamegoldás tanulásához. A szülő tehát pusztán kívülmaradásá  val hozzájárult eg y apró fejl ődéshez. Ha a fiúk tovább is veszekednek, és a szülő úgy érzi, jó lenne, ha elősegíthet né a gyerekek   problémamegoldását, egy-egy hívogató, biztató megjegyzés hasz nos szokott lenni. Például: JANCSI: Nekem kell a teherautó! Add ide! Engedd el! ZOLI: Nálam volt előbb! Elvette! Tessék visszaadni! SZÜLŐ: Úgy látom, tényleg nagy vita van a teherautó körül. Nem akarnátok idejönni egy kicsit, és beszélni erről? Szívesen segítek, ha meg akarjátok be szélni. Előfordul, hogy egy ilyen egyszerű hívogató hozzásegít a vita azonnali rendezé séhez. Néha a gyerekek mintha szívesebben keresnének maguk megoldást,

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A veres vereségm égmen entes tes mód módsze szer r a gyak gyakorl orlatb atban an

semhogy egy felnőtt jelenlét ében kelljen megvitatni ugyanezt; mintha azt mon mon

 bált  bálták ák megoldani gyerekei gyerekeikk vitáit. Olyankor ugy ugyanis anis valamelyik gyerek óha

danák: „Végül is nem olyan nagy ügy ez!"  Vannak  Vann ak azután olyan konfliktusok is, ahol aktívabb szerep vár a szülőre. Ilyenkor a szülő kezdeményezhet kezdeménye zhet problémam problémamegoldást, egoldást, ahol is ő inkább a közve títő híd, mint a bíró szerepét tölti be. Például így:

tatlanul úgy érezte, hogy a felnőtt döntése igazságtalan volt vele szemben, emi att mérges is rá. Az sem ritka, hogy a szülő mindkét gyerek haragját kivívja, pél dául azzal, azzal, hogy elveszi tőlük, amire mindketten vágynak („Most pedig egyikő tök sem fog a teherautóval játszani!"). Sok szülő nagy megkönnyebbülést megk önnyebbülést érez, hogy megszabadult bírói szerepét szerepétől, ől, amint kipróbálta a testvérháborúk vereségmentes irányba terelését. Így számol nak például be: „Micsoda könnyebbség, hogy már nem érzem, hogy nekem kel lene elrendeznem a vitáikat. Mert azelőtt mindig az volt a vége, hogy rám hara gudtak, akárhogyan is döntöttem."  A vereségmentes módszer más másik ik nagy előnye, hogy a gyerekek lassa lassann leszok nak róla, hogy vitáikkal szüleikhez szaladjanak. Tapasztalják ugyanis, hogy a szüleik részvétele mellett is nekik maguknak kell megtalálniuk a megoldást. Így azután le is szoknak erről, és elkezdik önállóan megoldani a problémáikat. És ez a kilátás épp eléggé kecsegtető minden szülő számára.

204

JANCSI: Nekem kell a teherautó! Add ide! Engedd el! SZÜLŐ: Jancsi, te tényleg nagyon akarod ezt a teherautót. ZOLI: Nálam volt előbb! Elvette. Tessék visszaadni! SZÜLŐ: Úgy érzed, Zoli, neked jár a teherautó, mert nálad volt előbb. Dühös  vagy a Janc Jancsira, sira, mert elvette tőled. Úgy látom, igazi vita van ebben köztetek.  Van valami, amivel szerinted ezt megoldhatnánk? Van egy ötleted? ZOLI: Hogy adja oda nekem. SZÜLŐ: Jancsi, a Zoli ezt javasolja megoldásként. JANCSI: Hát persze, mert akkor az lesz, amit ő akar. SZ SZÜL ÜLŐ: Ő: Zoli, Zoli, azt mondja a Jancsi, neki nem ttetszik etszik ez a megoldás, mert ezzel te győznél, de ő veszítene. ZOLI: Hát játszhatna az én autóimmal, amíg én befejezem a teherautóval. SZüLŐ: Jancsi, Zoli egy másik megoldást javasol: játszhatnál az ő autóival, amíg ő a teherautóval játszik. JANCSI: De aztán én is játszhatnék a teherautóval, amikor már neki nem kell? SZÜLŐ: Jancsi tudni szeretné, hogy aztán hagyod-e őt is játszani a teherautó  val, Zoli. Zoli. ZOLI: Persze. És nekem nem is kell nagyon soká ez a teherautó. SZÜLŐ: Zoli azt mondja, neki jó így.

205

 A M I K O R M I N D K É T S ZÜ LŐ ÉR I N T E T T  A S ZÜ LŐ -G Y ER EK K O N F L I K T U S B A N  A makacsabb problémák problémák a legtöbb családba családbann mindkét szülőt érintik, ha a kon konf f liktus a gyerekekkel kapcsolatban alakult ki. KI-KI A MAGA JOGÁN Döntő dolog, hogy a két szülő „független résztvevőként" résztvevőké nt" ve vegyen gyen részt a problé mamegoldóó megbeszélésen. Egymás mamegold Egymástól tól sem szabad elvárniuk, hogy egységfron

JANCSI: Jól van akkor. SZÜLŐ: Azt hiszem, megoldottátok a problémát, ugye? Szülők gyakran számolnak be hasonlóan sikeres gyerekkonfliktus-megold gyerekkonfliktus-megoldá á sokról, ahol a szülő az elején javaslatot tett a vereségmentes módszerre, azután pedig értő figyelmével segítette, hogy a vi vitázok tázok szót értsenek. Ha valaki kétel kedik abban, hogy gyerekeit sikerül bevonni a vereségmentes módszerbe, elég, ha arra gondol, milyen gyakran oldják meg gyerekek ilyen módszerrel a konf liktusaikat, amikor nincs jelen felnőtt: az iskolában, a játszótéren, sportoláskor stb. Ha viszont olyan felnőtt van jelen, akit könnyű bevonni bíróként a viták  ba,  ba, a gyerek haj hajlam lamos os lesz élni ezzel a lehetőséggel - íg ígyy esetleg nyerhet a más másik ik gyerek veresége árán.  A szülők többs ége mégis örül, örül, hogy a gyerekek közötti konfliktusok megol dására is alkalmas e módszer, mivel rossz emlékeik vannak arról, amikor ők pró-

tot képezzenek, azaz minden kérdésben azonos oldalon álljanak, bár alkalman ként lehet, hogy így í gy van. Itt is kulcskérdés, ho gy ki-ki hitelesen önm önmaga aga lehes sen, azaz pontosan képviselhesse saját érzéseit és igényeit. Mindkét szülő kü lönálló és egyedi módon vesz részt a konfliktusmegoldásban, és ajánlatos úgy is gondolkodni erről, mint ahol három vagy több különálló ember vesz részt, nem pedig az „egyesült szülők" a gyerekekkel szemben.  Az ötletek mérlegelésénél például könnyen könnye n megeshet, hogy az egyik egyi k ötlet el fogadható a mamának, de nem tetszik a papának, vagy fordítva. Lehet, hogy apa és nagyfia közös állásponton van egy olyan kérdésben, ahol az anya mást gondol. Van, hogy anya és fia álláspontja áll közelebb egymáshoz, miközben az apa másféle megoldásra törekszik. Lehet, hogy anya és apa igényei közelebb  vannak egymáshoz, míg kam kamasz asz gyerekük ellentétes irányban gondolkodik. Megeshet az is, hogy mindenki mindenkivel hadilábon áll valamely kérdésben.  A vereségmentes módszerrel élő családo családokk előbb-utóbb tapa tapaszta sztalják lják,, hogy bá bárr-

 

206

P E. T. A szülői eredményesség tanulása

mely felállás lehetséges lehetséges - és konkrétan ez mindig csak a konflikt konfliktus us természeté től függ. A vereségmentes veres égmentes konflikt konfliktusmegoldás usmegoldás kulcsa, hog hogy y átküzdjük magun magun kat mindezeken a szembenállásokon, és olyan megoldást találjunk, amely min denki számára elfogadható.  A csopo csoport rtja jain inkb kba a jár járó ó szül szülők őktő tőll tudtuk tudtuk m meg eg,, mik a legtipi legtipiku kusa sabb bb né néze zetk tkü ü lönbségek anyák és apák között: 1. Apák   gyakrabban gyakrabban állnak gyerekeik pártjára olyan kérdésekben, ahol a fizikai sérülés veszé v eszély lye e fenyeget. Mintha ők könnye könnyebben bben elfogadnák azt a tényt, hogy időnként megsérülni gyerekkorban elkerülhetetlen. 2. Anyák gyakrabban ál állnak lnak lányuk párt pártjára jára fiúkapcsolatok ügyéb ügyében. en. Kevésbé ellenzik ellenzi k az ezzel járó dolgokat, mint például smink, randevúzás, divatos öltözködés, telefonálások stb. Apák sűrűbben mutatnak ellenál lást, amikor azt látják, hogy llányaik ányaik fiatal fiatalem emberekkel berekkel randevúznak. 3. Anyák többnyire igényesebbek az otthoni rend és tisztaság vonatko zásában.

 A lény lényeg eg az, hogy hogy a any nyák ák és ap apák külön különbö bözn znek ek,, és h hog ogy y eze ezek k a külön különbs bség égek ek elő is jönnek a konfliktusmegoldások konfli ktusmegoldások során, ha mindenki hitelesen hit elesen önmaga. önmaga.  A gyere gyereke kekb kben en pe pedig dig eg egy y újfa jfajta ti tisz szte tele lett és gye gyeng ngéd édség ség ébre ébred d szülei szüleik k irá irán nt, amikor amikor látjá látják, k, hog hogy y külö különbözősé nbözőségüket güket nyíltan nyí ltan vál vállalva, lalva, emberi arcukkal mutat koznak meg előttük. Ebben a vonatkozásban a gyerekek semmiben sem külön  bözn  böznek ek a fe feln lnőt őtte tekt ktől ől:: meg megsz szer eret etik ik,, aki aki embers bersze zerű rű,, és és biza bizalm lma atlann tlanná á vá váln lnak ak az zal szemben, aki nem az. Arra vágynak, hogy szüleik igazi arcukat mutassák, és ne játsszák a „szülő" szerepét, akinek mindig egyet kell értenie szülőtársával,  bárm  bármirő iről legye legyen n is szó szó..  AMIK IKO OR CSAK AZ EGYIK SZÜLŐ HASZN SZNÁLJA ÁLJA A III. MÓDSZERT  A P.E P.E.T .T..-cs cso opo port rto okban kban g gya yakr kran an h han angz gzik ik el az a ké kérd rdés és,, hogy hogy le lehe hets tség éges es-e -e a konfliktusokat konflikt usokat III. Módszerrel megoldani, megoldani, ha a m másik ásik szülő nem ezt követi követi..  A  Azé zért rt m mer erül ül fe fell ilyesm ilyesmi, i, mert ne nem m min minde den n szül szülő ő érk érkez ezik ik tá társ rsáv áva al, ho holo lott tt erre erre próbálnánk rábeszélni a jelentkezőt. jelentkezőt . Amikor csak a azz egyi egyik k szülő - mondjuk mondjuk a azz anya - kötelezi kötelez i el ma magát gát az új módszer módszer mellett, mellett, nyugodtan nyugodtan elkezdheti a vereség mentes konfliktusmegoldásokat, miközben az apa kitart az I. Módszer mellett. Ez nem okoz más bonyodalmat, mint hogy a gyerekek panaszkodnak majd, hogy kevésbé szeretik apjuk eljárását, és arra vágynak, hogy ő is a vereségmen tes módszert alkalmazza velük. Van olyan apa, aki ezek után maga is beiratko zik egy egy P.E.T P.E.T.-tan .-tanfolyam folyamra. Valamelyikük így í gy mutatkozott be az első találko zón:

 A

ve res ég me nte s mó ds ze r a gy ak orl atb an

207

„Én most, azt hiszem, önvédelemből vagyok itt, mert látom, milyen ered ményes a feleségem ezekkel az új módszerekkel. Sokkal Sokkal jobb job b lett a kapcso lata a gyerekekkel, gyerekekkel, az enyém meg nem. Neki elmondják elmondják a dolgaikat, nekem nem." Egy másik apa apa - aki szintén azután iratkozott be, hogy h ogy felesége elv elvégez égezte te a P.E.T..T.-et et - így í gy nyilatkoz nyi latkozott ott csoportjának: „Az itt levő l evő nőknek máris megmondhatom, megmondhatom, mit várhatnak a férjüktől, ha nélkül ük végzik nélkülük végzi k el a kurzust. kurzust. Ahogy elkezditek elkezdi tek majd otthon használni az új módszereket - úgy figyelni, figy elni, meg szembesíteni a gyerekeket az érzések kel, meg azok azok a problémamegoldások... - szóval az atyák meg lesznek sért  ve  ve.. Mint int akit kit kiha kihagy gyta tak k valam valamibő iből. l. Úgy érzi érzik, k, hog hogy y elvetté elvettéte tek k tőlük tőlük az apaszerepet. Mert ti előbbre el őbbre juttok majd majd a gyerekekkel, gyerekekkel , ők meg nem. Az elején csak ráförmedtem ráförmedtem a feleségem feleségemre: re: „Mi „Mi a csudát vársz tőlem? tő lem? Én nem megyek arra az átkozott tanfolyamra!" Szóval ezért mondom most, most, hogy egysz egyszerű erűen en nem engedhetem engedh etem meg magamn agamnak, ak, hog hogy y kimaradjak?"  A fel feles eség égek ek gy gyak akra ran nn neh ehez ezte teln lnek ek fé férj rjü ükre re,, ha az ra raga gasz szko kodi dik k az az I. Módsz ódszer er hez, mivel nem tanulta meg ezeket az új készségeket. Az egyik anya mesélte ne künk, hogyan gyűlt gy űlt benne a harag férje iránt, sőt egyre ell ellenséges enségesebb ebb is lett iránta,, am iránta amikor ikor újra meg meg újra látnia kellett erőszakos konfliktusmegoldási konfli ktusmegoldási kísér leteit: „Most „Most már már látom, mennyire kártékony kártékony az I. Módszer, Módszer, és nem bírom ki, hogy tétlenül nézzem, amint ő továbbra is árt   árt  a  a gyerekeknek." Egy másik anya mesélte: „Látom, hogy hog y teszi tönkre a kapcsolatát a gyerekekkel, és ett ettől ől olyan csalódott és szomorú vagyok. Mert nekik is kellene ez a kapcsolat az apjukkal, de hát ez egyre reménytelenebb."  V  Va annak an anyá yák, k, aki akikn knek ek a cs csop opor ortt segít segítsé ségé gére re van van szüks szükség égük ük ahho ahhoz, z, ho hogy gy kellő bátorságot gyűjtve meg merjék mondani férjeiknek, mit gondolnak ebben a kérdésben. Em Emlékszem lékszem egy vonzó, fiatal anyára, anyára, akinek csopo csoportja rtja segített segített tu datosítani, datosít ani, mennyir mennyire e fél ő maga is a férjétől, és ezért sosem sosem mondta ki, mit érez, am amikor ikor férje férje az I. Módszerrel közeledik közeledi k a gyerekekh gyerekekhez. ez. Valahogy erőt erőt gyűjtött a csoportmegbeszélésből, csoportmegbeszél ésből, és ennek nyomán el tudta otthon mondani mondani mindazokat az érzéseit, amelyeket a P.E.T.-találkozón fedezett fel magában: „Túlságosan szeretem ahhoz a gyerekeimet, hogy csak úgy elnézzem, ho gyan okozol okozol fájdalm fájdalmat nekik. Tudom, hog hogy y amit a P.E.T.-en P.E.T.-en tanultam, az  jobb  job b neki nekik, k, és azt azt akaro rom m, hog hogy y te is megta egtanu nuld ld ezek ezeket et a készs készség égek eket et.. Min in dig féltem tőled, és látom, hogy ugyanezt teszed a gyerekekkel."

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 A ve veres reségm égmen entes tes módsze módszer r a gyakorl gyakorlatb atban an

 A hatás az anyát is megdöbbentette. Kapcsolatuk Kapcsolatuk történetében először a férj férj  végighallgatta a feleségét. Elmondta Elmondta,, hogy fogalma fogalma sem volt, mennyire uralko dik a gyerekek és a feleség fölött. És lassan beleegyezett, hogy beiratkozik a legközelebbi P.E.T.-tanfolyamra. Nem minden családban, ahol valamelyik fél az I. Módszer híve, sikerül ilyen szerencsésen a „megmondás". Biztos vagyok benne, hogy néhány családban so sem oldódik meg a kérdés. És bár ritkán hallani híreket ilyesmiről, valószínű nek tartom, hogy sok helyen sosem sikerül közös nevezőre jutni a problémák kezelésében. Nyilván akad olyan család is, ahol a házastárs nyomására a P.E.T.et járt szülő is visszatér a régi módszerekhez.

megoldásba? Valahányszor a konfliktus komoly, tudható, hogy Apa fog győz ni, mivel hatalmát veti be.  Van,, aki megengedi magána  Van magának, k, hogy I. Módszerrel döntsön időnként olyan ügyekben, ami a gyerekeknek nem túl fontos érzelmileg - vagyis a kevésbé ké nyes problémáknál (és ez nem okoz nagy galibát) -, de mindig a III. Módszert ajánlatos használni a kritikus konfliktusoknál, ahol a gyerekek érzelmei és meg győződése határozott. Talán mindenfajta emberi kapcsolatban igaz a tétel, mely szerint könnyebben engedünk mások hatalmának olyan kérdésekben, melyek nek kimenetele nem érdekel minket túlzottan, míg a számunkra fontos konflik tusoknál mindent megteszünk, hogy a döntésbe beleszólásunk legyen.

LEHET-E LEHE T-E V Á LT O G A TN I A MÓ DS Z EREK ET?

ELŐFORDUL, HOG Y CSŐDÖT MO N D A III. MÓDSZ ER?

Néha találkozunk olyan szülőkkel, akik hisznek ugyan a vereségmentes mód szer hatékonyságában, és elfogadják létjogosultságát, mégsem akarnak egyszer és mindenkorra lemondani a másik két - nyertes-vesztes típusú - megközelí tésről sem. „Vajon egy jó szülő nem inkább a három módszer igazságos keverékét hasz nálja-e, attól függően, milyen problémáról van szó?" - kérdezte egy apa vala melyik csoportunkban. Érthető ugyan, hogy némely szülő nem szívesen mond le teljesen a gyerekei

 Válaszunk: „Persze!" Találkoztunk  Válaszunk: Találkoztunk csoportjainkba csoportjainkbann olyan szülőkkel, akik különféle okokból - nem tudták otthon „beindítani" az új módszert. Tudomá nyosan ugyan még nem vizsgáltuk az ilyen családok jellegzetességeit, de a P.E.T.-találkozókon számos tényező kiderül, amelyek mind hozzájárulhattak sikertelenségükhöz.  Van, aki túlságosan túlságosan fél feladni feladni ha hatalm talmát: át: a III III.. Módszer gondolata veszélyez tetni látszik régi értékren értékrendjét djét és hitét a tekint élyelvű élyel vű nevelés szükségességéről.  Az ilyen szülőknek nemegyszer eléggé elégg é torz képzetei vannak az emberi termé termé

208

209

feletti hatalmáról, ez az álláspont mégsem tartható. Ahogyan nem lehetséges, hogy valaki „kicsit terhes" legyen, ugyanúgy nem lehet „kicsit demokratikus nak" lenni a szülő-gyerek konfliktusokban sem. Először is, a legtöbb szülő, aki a „kevert módszerről" beszél, tulajdonképpen arra gondol, hogy kényes kérdé sekben visszatérhessen az I. Módszerre. Egyszerű nyelven így fogalmazhatjuk meg hozzáállásukat: „Azokban az ügyekben, amik nem olyan fontosak, enge dem majd, hogy a gyerekeknek is legyen szavuk, de a kényes problémáknál meg akarom tartani a döntés jogát."  A „kevert módszerrel" próbálkozó szülőket figyelve figyelv e úgy úg y tapaszta tapasztaljuk ljuk,, hogy ez nem válik be. Amint a gyerek megismerte a vesztés nélküli konfliktusmegol dás ízét, még inkább zokon veszi, ha szülei vissza akarnak térni az I. Módszerre.  Az is megesik, hogy ezentúl ezentúl nem érdekli már már a II III. I. Módszer Módszer lehetősége, ha úgyis csak apró-cseprő dolgoknál jöhet ez szóba, miközben a fontos kérdéseknél úgyis eleve vesztésre van ítélve.  A „kevert módszer" egyik további következménye, következmény e, hogy a gyerek elveszti  bizalmát  bizalm át szüleiben - legalábbis amikor amikor a III. III. Módszerről van szó -, hiszen sok szor tapasztalta, hogy az apróságok megbeszélése után úgyis ők győznek, ha a kérdés nekik fontos. Akkor pedig minek egyáltalán belekezdeni a probléma-

szetről. Szerintük az emberekben nem szabad megbízni, és abban is biztosak, hogy tekintély híján gyerekeikből is gazemberek és szörnyetegek válnának. Az ilyen szülők többsége ki sem próbálja a III. Módszert.  A Sikertelenek Sikertelenek közül néhányan arról arról számoltak számoltak be, hogy gyerekeik egyszerű en nem voltak hajlandók leülni egy vereségmentes típusú konfliktusmegoldás hoz. Ezek többnyire olyan kamaszkorú gyerekek voltak, akik már „leírták" szüleiket, és haragjukban, keserűségükben talán úgy érezték, hogy egy ilyen együttműködés jócskán túlmegy azon, amit szüleik megérdemelnek. megérdemelnek. Találkoz tam hasonló gyerekekkel pszichoterápiás kapcsolatban is, és be kell vallanom, hogy nemegyszer az volt az érzésem, legjobb lenne, ha gyűjtenének annyi bá torságot, hogy elszakadjanak otthonról, és örömtelibb kapcsolatok után nézze nek. Egy érettségi előtt álló, érzékeny, értelmes fiú magától jutott arra a követ keztetésre, hogy anyja sosem fog megváltozni. Anyja tanfolyamjegyzeteit ol  vasván alaposan megismerkedett a P.E P.E.T. .T. elveivel, elveivel , majd majd találkozásunkkor ezt mondta nekem: „Az én anyám sosem fog megváltozni. Sose használja azokat a módszere ket, amiket a P.E.T.-en tanulnak. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha nem re-

 

210

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

211

ménykedem tovább abban, hogy valaha is megváltozik. Kár. Rajta nem le het segíteni. Muszáj kigondolnom, miből élhetnék meg önállóan, hogy el mehessek otthonról." Mindannyian, akik a P.E.T-programban dolgozunk, tudjuk, hogy egy nyolc hetes tanfolyam nem változtathat meg minden szülőt - különösen azokat nem, akik tizenöt vagy még több éve gyakorolják hatástalan módszereiket. Közülük  jó néhánynál nem hoz fordulópontot ez a prog program ram sem. Ezér Ezértt tartjuk tartjuk annyira fontosnak, hogy a szülők már akkor megismerkedjenek ezzel a nevelési szemlé lettel, amikor gyerekeik még kicsik. És így nem fordulhat elő, hogy a szülő gyermek kapcsolat már javíthatatlanul megromoljon.

14. Amit szeretnénk elkerülni: hogy gyerekeink felmondjanak nekünk Egyre több gyerek mond fel szüleinek. A kamaszkorba lépve elengedik anyju kat és apjukat, „leírják" őket, megszakítják a kapcsolatot velük. Társadalmi  vagy anyagi h elyzetüktől függetlenül egy egyre re több család családban ban köv következik etkezik ez be. Csapatostul hagyják el szüleiket a fiatalok - akár földrajzilag, akár érzelmileg -, hogy örömtelibb (általában kortárs-) kapcsolatok után nézzenek. Miért van ez így? Meggyőződésem - amit ezernyi P.E.T.-szülővel szerzett ta pasztalatom támaszt alá -, hogy ezeket a gyerekeket szüleik magatartása kerget te el otthonról. Gyerekek akkor mondanak fel szüleiknek, ha azok életszemléle tüket, értékrendjüket próbálják erőszakosan megváltoztatni - s ezzel alapvető emberi jogaikat tagadják meg tőlük.  A szülők éppen éppe n azá azáltal ltal sz szalas alasztjá ztjákk el a lehetőséget gyerekeik befolyásolására, befolyásolására, hogy túlságosan elszántan és keményen igyekeznek olyasmiben befolyásolni őket, ahol hitük és sorsuk irányítását a leginkább maguk  akarnák  akarnák végezni. Csak úgy, mint csoportjainkban, itt is megpróbálom elemezni ezt a kérdést, és ajánla ni néhány módszert, mellyel elkerülhető, hogy gyerekeink felmondjanak ne künk ilyen dolgok miatt. Igaz, hogy a vereségmentes módszer nagyszerű sikereket hozhat, ha kellő ügyességgel alkalmazzák, mégis elkerülhetetlenül  maradnak   olyan konfliktu sok, amelyeknél nem várható elsimulás - még a legjobb konfliktusmegoldó készségek mellett sem, mivel ezek nem közelíthetők meg a III. Módszerrel. Ezekben a kérdésekben a konfliktus megbeszélése többnyire kudarcra ítélt. Mindezt megértetni és elfogadtatni tanfolyamvezetőink nehéz feladata, mivel itt régi-régi hiedelmeket kell eloszlatni a szülői szerepről. Röviden úgy fogal mazhatunk, hogy az értékrendet, személyes hitet és ízlést érintő kérdésekben ajánlatos a konfliktusokat másképp megközelíteni, mivel a gyerekek aligha haj landók ezekben az ügyekben tárgyalóasztalhoz ülni. Ez nem jelenti azt, hogy a szülőnek le kell mondania arról, hogy értékrendje átadásával befolyásolja gye rekeit. Csak más megközelítésre van szükség, ha eredményes akar lenni.

 

212

P.E.T. 

A szülői eredményesség tanulása

 AZ ÉRT ÉKREND ÉKR END Szülő és gyerek között elkerülhet el kerülhetetlenül etlenül támadnak támadnak olyan konfliktusok, ame lyek a gyerek hitvallásával, értékrendjével, stílusával, választásaival és életfel fogásával összefüggő összefüg gő mag magatartás atartás miatt robbannak ki. Vegyük Vegy ük kiinduló kii nduló példa ként a hossz hosszú ú hajat.* A hosszú hoss zú hajnak a legtöb legtöbb b ma maii fiú számára fontos, sz szimbo imbo likus jelentése van. Fölösleges a szülőnek e jelentés összes apró részletét megér tenie - a döntő csak az, hogy felismerje, mennyire fontos is fiának ez a viselet.  A fiú fiú tteh ehát át értéket tulajdonít  a  a hosszú hosszú hajnak. Valami fontosat jele jelent nt a szám számára. ára.  A  Azt zt vál vála asztj sztja a, azt azt sz szer eret etii jobba jobban n - aza zazz n nem em egysz egyszerű erűen en akarja rja, ha hane nem m sz szük üksé sége ge is van rá. Ha a szülő megpróbálja megakadályozni e szükséglet kielégítésében, vagy erőszakosan elvenni tőle, től e, ami ami számára értékes, biztosan bi ztosan heves ellenállásba ell enállásba üt közi közik k majd. Mert a hossz hosszú ú haj azt fejezi ki a fiatal gyerek gyerek szám számára, ára, hogy  hogy  a   a ma  ga fe feje je után után m meg egy, y, ho hogy gy a saj saját át é éle letét tét é éli, li, hog hogy y meg megm mut utat atha hatja tja h hitv itval allá lásá sát, t, érték érték  rendjét.

 A  Aki ki hajv hajvág ágás ásra ra pr pró óbá bálj lja a rá ráve venn nnii fiát, fiát, valószí valószínű nűleg leg ilyen vála válasz sztt ka kap p majd:

 Amit sze szere retn tnén énk k el elke kerü rüln lni: i: hogy hogy gye gyere reke kein ink k fe felm lmon ondj djan anak ak n nek ekün ünk k

213 213

hajamat viszont röviden viseljem. Még pénzembe se kerül (valójában még spó rolok is általa, ha azelőtt én fizettem a borbélyt). Mégis, a hosszú hajhoz hasonló problémákat sok szülő úgy kezeli, mintha ő maga lenne a problémagazda. Íme az egyik P.E.T.-szülő beszámolója saját vitá  ju  jukr król ól e ké kérd rdés ésbe ben: n: SZÜLŐ: Egyszerűen ki nem állhatom, hogy ilyen hosszú a hajad. Rémesen né zel ki. Miért nem vágatod le? FIÚ: Nekem így tetszik. SZÜLŐ: Ezt nem mondhatod komolyan! komoly an! Úgy né nézel zel ki, ki, mint egy hi hippi ppi.. FIÚ: Na és? SZÜLŐ: Valahogy Valahogy meg kell ol oldanunk danunk ezt a konf konfli liktus ktust. t. Én ezt nem tudom tudom el fogadni. Mit tehetnénk? FIÚ: Ez az én én ha hajam jam,, és úg úgy y hordom, ahogy ah ogy akarom. SZÜLŐ: Miért nem vágatsz le belőle legalább egy kicsit? FIÚ: Én sem írom elő neked, hogy hogy hordd a hajad, hajad, ugye ugye? ? SZÜLŐ: Nem. De nem is nézek ki úgy, úgy, mint egy csavar csavargó gó (lump).

„Az én hajam!" „Nekem így tetszik." „Szállj le rólam!" „Jogom van úgy hordani a ha hajam jam, ahogy nekem tetszik." tetsz ik." „Neked ez semmi kárt nem okoz!" „Én sem mondom meg neked, mily mi lyen en hajat viselj, viselj, úgyhog úgy hogy y te se mondd meg nekem, én milyet hordjak." Ezek Ezek az üzenetek - ha helyesen helyes en fejtjük fejtjük meg őket őket - azt közli közlik k a szülővel, szül ővel, hogy: „Úgy érzem, jogom van, hogy hogy tartsam magam a saját érté értékrendemhez, krendemhez, legal legalább ább is, ami nem látható, hogy hog y ütközne bármilyen bármily en konkrét módon módon a te érdekeid del." Ha a ssaját aját fiamról lenn lenne e szó, azt felelném, iigaza gaza van. Az ő hoss hosszú zú haja sem sem milyen konkrét módon nem ütközik az én igényeim kielégítésével: nem bocsá tanak el miatta miatta az áll állásom ásomból, ból, nem csökken a jövedelmem jövedel mem,, nem akadályoz meg a  bará  baráti ti kap kapcs csol olat atai aim m ápol ápolás ásáb ában an va vagy gy abb abban an,, hogy új barito baritoka katt ssze zere rezze zzek, k, ne nem tesz rosszabb rossz abb golfozóvá, golf ozóvá, nem akadályoz akadályoz meg abban, abban, hogy megírjam megírjam ezt a köny  vet  vet vvagy agy ho hogy gy a ssza zakm kmámat g gya yako koro rolja ljam m, és leg legfők főkép éppe pen n ab abba ban n nem nem, ho hogy gy saját * Ezt a példát elavultsága ellenére ellenére semakartamkicserélni korszerűbbre, mivel éppen a mai fiatal szülőnemzedék „sráckorából" való - és ez most megkönnyíthet yíthetii az Olvasónak, hogy a példa gyerekszereplőjével azonosuljon. (A ford.)

FIÚ: Ugyan Ugy an már, én se nézek ki úgy, mint egy csav csavargó argó (l (lump). ump). A barátaimnak tetszik, a lányoknak különösen. SZÜLŐ: Engem nem érdekel, nekem gusztustalan. FIÚ: Hát akkor ne nézz rám! Nyilvánvaló, hogy a fiú nem bocsátkozik konfliktusmegoldásba, mivel „ez az ő haja". Ha a szülő továbbra is nyaggatja a hajproblémával, a fiú elhúzódik majd, hátat fordít szüleinek, otthagyja őket, vagy legal legalábbis ábbis szobájába vonul  vissz  vissza. a.  A szü szülő lők k még égis is mak akac acsu sull p pró róbá bálj lják ák az ilye ilyenf nfa ajta jta vise viselke lkedé dést st bef befol olyá yáso soln lni. i. Be Be avatkozásuk pedig majdnem mindig veszekedést, ellenállást és haragot von ma ga után, és komolyan megrontja a kapcsolatot.  A  Azz az az ér érde deke kes, s, hogy hogy a gy gyer erek ek pont pontos osan an olya olyan n erő erőve vell á áll ll el elle len, n, ha ha mások ások igé igé nyeit nem zavaró viselkedését visel kedését meg akarják akarják változ változtatni, tatni, ahogyan ezt egy felnőtt is tenné. Nincs az a felnőtt, aki változtatni akarna viselkedésén, ha hite szerint senkit sem zavar zavar ezzel. Felnőtt és gyerek egyaránt hevesen küzd szabadsága megőrzéséért, amikor úgy érzi, más irányba erőltetik, holott viselkedése eddig sem ütközött senki érdekeivel. Ez a legs legsúlyos úlyosabb abb hiba, amit szülő elköv elkövethet ethet,, és sikert sikertelenségének elenségének is ez a leggyakoribb oka. Ha szülők csak olyan gyerekviselkedést próbálnának befo lyásolni,, amely konkrétan lyásolni konkrétan ütközik ütközi k igényeik igé nyeikkel, kel, sokkal ritkább lenne a lázad lázadás, ás, a konfliktus, és sokkal kevesebb szülő-gyerek kapcsolat menne tönkre. Sokan

 

214

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 Amit  Am it sze szere retn tnén énk k elker elkerüln ülni: i: hogy hogy gye gyere reke kein ink k felm felmon ondja djana nak k nekün nekünk k

mégis - kritikával, hízelgéssel vagy „kifárasztással" - viselkedésük megváltoz tatására akarják rávenni gyerekeiket, olyan ügyekben is, ahol az nem zavarja konkrétan a szülő igényeit. V édekez ésképp en a gyerekek felveszik a har harcot, cot, el lenállnak, lázadnak vagy elmenekülnek.  Az sem ritka, ho gy a g yer ek még ink ább azt teszi , amiről szül ei fol yton lebe  szélik - ahogyan ez a hosszú haj esetében is gyakran előfordul. Vannak, akik a tekintélytől félve engednek ugyan a szülői nyomásnak, de mélységes harag és gyűlölet ébred bennük szüleik iránt.  A mai ser dülő k leg töb b l ázadása - tilt akozá saik , ülősztrájkjaik, int ézm ény - és

ruháját tisztítóba kellene küldeni, vagy ha megfázik, gyógyszerre, orvosra kell költeni és valamelyik szülőnek otthon kellene maradni vele. Egy másik példa a vereségmentes módszerrel megközelíthető problémákra a lányom Newport Beach-i Beach-i húsvéti vakációja lett volna. Igaz, hogy ebben ebb en a tervé  ben ért értékr ékren endje dje is sze szerep repet et k kap apott ott,, de világos világosan an lát látta ta,, hogy az az konkr konkrétan étan érin érintt minket is: nem tudnánk tudnánk aludni az aggodalomtól, aggodalomtól, esetleg az éjszaka közepén hív nának minket, ha történetesen olyan kamaszok közé keveredik, akik majd a bí róságon kötnek ki. Ritka esetben akár a hosszú haj körüli konfliktus is alkalmas lehet a problé

rendszerellenes harcaik - azoknak a felnőtteknek tulajdoníthatók, akik olyan kérdésekben is nyomást gyakorolnak rájuk, amelyeket a fiatalok saját ügyük nek tekintenek.  A gy ere kek nem a fe lnőt tek ell en láz adnak, hane m azok elle n a feln őttk ísér le tek ellen, amelyek az ő szabadságukat veszélyeztetik. Az ellen lázadnak, hogy erőszakkal a felnőtt képére mintázzák őket, hogy efelé unszolják őket - hogy úgy kell tenniük, ahogyan a felnőttek jónak látják.  Az a trag ikus ebb en, hog y az élet et kon kré tan nem érin tő ügye k erős zako lásával a szülő elveszti befolyását az olyan kérdésekben, amelyek viszont már va lóban érintik az ő életét is. Különböző életkorú gyerekeknél egyformán tapasz taltam, hogy hajlandók változtatni viselkedésükön, ha belátható, hogy az való  ban aka dál yoz za a másik embe rt saját i gén yei kie lég íté séb en. Ha a s zül ők csak azokban az ügyekben próbálnának változást kérni gyerekeiktől, ahol egyébként konkrét következmény sújtaná őket, akkor sokkal könnyebben találnának együttműködésre; gyerekeik várhatóan szívesebben tartanák tiszteletben a szülői igényeket és ülnének le velük problémájukat megoldani. Csakúgy, mint a hosszú haj, az öltözködés stílusa is óriási szimbolikus érték kel bír a gyerek szemében. Az én sráckoromban a kifakult sárga kordnadrág és a piszkos  (nagyon  piszkos) szandál volt a „menő". Emlékszem, valahányszor új szandált vettem, először is szertartásszerűen hosszan dörzsöltem kosszal, mi előtt egyáltalán mérlegeltem volna, hogy hordjam-e. Ma a piszkos farmer, a poncsó, a fémkeretes kerek szemüveg, a miniszoknya vagy az edzőcipő ilyen. Micsoda erővel küzdöttem jogomért, hogy hordhassam azokat a kordnadrá gokat és szandálokat! Nagyon nagy szükségem volt ezekre a szimbólumokra.  A szü lei m ped ig nem találtak log iku s é rvet az ebb ől rájuk háruló „kí nok " alátá masztására. Előfordul, hogy a gyerek öltözködése konkrétan érinti a szülőt, és a gyerek ezt el is fogadja. Példa erre Szonya esete az esőkabáttal, amit már többször idéz tem. Szonya megértette, hogy ebben a helyzetben több konkrét következmény hárulna szüleire, ha esőkabát vagy más védelem nélkül menne a buszmegállóig:

mamegoldásra, ahogyan ez az egyik ismerős családban is megtörtént. Az apa is kolaigazgató volt. Úgy érezte, abban a konzervatív közösségben fia hajhossza rosszpontot jelenthet számára: azzal vádolhatják, hogy lám, túlságosan liberális egy ilyenfajta állás betöltéséhez. A fiú el is fogadta ezt az érvet, hiszen látta, hogy hosszú hajával árthat apjának. Pusztán rá való tekintettel hajlandó volt lé nyegesen rövidebbre vágatni haját. Apja ugyanis nem saját értékrendjével tá madta a fiáét, csupán segítséget kért tőle. Ugyanennek a konfliktusnak más családokban talán nem ez lett volna a meg oldása.. A lényeg oldása lén yeg mindig az az,, hogy hog y a gyerek m megértse egértse érvelésünket, ha vi viselkedé selkedé se konkrétan érült bennünket. Csakis így lesz hajlandó vállalni egy vereség mentes problémamegoldást. A tanulság az, hogy csak akkor hajlandó a gyerek tárgyalni, ha valóban, láthatóan kihat viselkedése a szülők ügyeire.  Az aláb alábbi bi pé példá ldáka katt szül szülők ők gyűj gyűjtött tötték ék ös össze sze o olyan lyan kérdé kérdések sekről ről,, ahol ahol gye gyereke rekei i ket nem tudták meggyőzni bármiféle konkrét „ártalomról", és így nem is sike rült tárgyalásba kezdeni: Tizenéves lányoknál miniszoknya viselése Tizenéves fiúknál fakult farmer viselése  A barát barátok ok kivá kiválas lasztá ztása sa akár akár a szülői ellenszenv ellenszenv ellené ellenére re Időhúzás leckeírásnál Iskolából való kimaradás népszerű, jól fizető szakma kedvéért   punkos   öltözködés Hippis vagy  punkos  Cumizás kisóvodás koron túl, a cumirongy cipelgetése Füllyukasztás fülbevalóhoz  Arcfe  Arcfesté stéss jelle jellege, ge, erőss erőssége ége Iskolai bohóckodás, a tanári neheztelés ellenére Templombajárás megtagadása

 A III III.. Módsz Módszer er nyilván nyilvánvaló valóan an nem arra arra val való, ó, hogy seg segítségé ítségével vel a gyereke gyerekett a saját képünkre formáljuk. A gyerekek azonnal átlátnak az efféle szándékon, és

 

216

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 Am  Amit it szeretné szeretnénk nk elkerü elkerülni: lni: hogy gye gyerek rekein eink k ffelm elmond ondjan janak ak nek nekünk ünk

ellenállnak. Ezzel pedig épp azt veszélyeztetjük, hogy majd olyan problémák megoldásában együttműködjenek velünk, amelyek tényleg érintenek bennün ket: a megbeszélt házimunkák elmulasztásában, a zajongásban, a kártevésben, a rendetlenség fenntartásában, a tévé kisajátításában, a kölcsönkért tárgyak szertehagyásában, a virágok eltaposásában és hasonlókban.

„NEM IS TANÍTHATOM AZ ÉRTÉKRENDEMET?"

EMB E RI JO G O K  A hajhossz hajhossz és egyéb, e gyéb, a szülőket konkrétan nem érintő kérdések körüli küzdel  a fiatalok emberi jogainak problémájához. Úgy ér mek kétségtelenül elvezetnek  a zik, joguk van saját ízlésük szerint hordani hajukat, választani barátaikat, visel ni ruháikat stb. És a fiatalok - ma éppen úgy, mint bármely más időkben - he  vesen védik is ezeket a jogaikat.

217

Csoportjainkban ez a leggyakrabban elhangzó kérdés, mivel a legtöbb szülő igényli, hogy gyerekeinek átadhassa saját hitvallását, értékrendjét. A vála szunk pedig: „Dehogynem! Nemcsak taníthatod, de elkerülhetetlenül   tanítod is!" A szülő ugyanis nem tehet mást, mint hogy tanítja értékrendjét, egyszerűen azért, mert a gyerek óhatatlanul megtanulja ezt, amint szülei tetteit és szavait figyeli.  A SZ SZÜL ÜLŐ Ő MINT MOD MODEL ELL L

Csakúgy, mint sok más felnőtt, akivel felnövekedése során a gyerek kapcsolat  ba kerül, a szülő is mintaképpé, modellé válik a gyerek számá számára. ra. Ez a modellnyújtási-modellkövetési folyamat szakadatlan: a tettek még a szavaknál is job

Hasonlóann a felnőttekhez, a különböző Hasonlóa k ülönböző embercsoportokhoz és nemzetekhez, a fiatalok is megküzdenek saját jogaikért. Minden erejükkel ellenállnak a sza  badságukat  badsá gukat,, önállóságukat önállóságukat fenyegető támadásokna támadásoknak. k. Számukr Számukraa olyan fontos dolgok ezek - amiről tárgyalni, kompromisszumot kötni vagy „problémameg oldással kísérletezni" nem is lehet. Miért nem veszik ezt észre a szülők is? Miért nem értik meg, hogy fiaik és lá

 ban mutatjá mutatjákk a gyerek számára, számára, mi érték szülei szemében, mi az, amiben hisz nek.  Az a szülő, aki sajá sajátt értékre értékrendje ndje szerint él, már már pusztán ezzel is tanítja tanítja gyere keinek ezeket az értékeket. Ha arra arra vágyik, hogy gyerekei értékeljék értékeljék a becsüle tességet, akkor magának a szülőnek kell naponta megmutatnia saját becsületes ségét. Ha azt szeretné, hogy gyerekei nagylelkűek legyenek, neki magának magának kell

nyaikszabadságáért emberi lények, és hogy? az ember természetében rejlik rejlik, , hogy veszél veszélyezte yezte tett küzdjön Miért nem értik, mennyire lényeges és alapvető dologról van itt szó - arról az emberi szükségletről, hogy szabadságát megőriz ze? Miért nem döbbennek rá a szülők, hogy a polgári jogok a családban kezdőd nek?  Az egyik ok: az az elterjedt elterjedt szemlélet, szemlélet, mely a gyerekeket a szülő „tulajdon „tulajdona a ként" tünteti fel. Ez indokolná a sok idomítást, idomítást, nyesegetést, gondolatátültetést, gondolatátültetést, dirigálást, agymosást. Emberi jogaik tiszteletben tartása, vagy bizonyos szabad ságukk sérthetetlensége viszont előfeltételezi, ho gy úgy tekintsünk a gyerekekre ságu mint önálló lényekre, független személyekre, akiknek megvan a saját életük. Kevés az olyan szülő, aki ezzel a hozzáállással tekintene gyerekeire, mielőtt tan folyamunkra folyamu nkra eljön. eljön. És többnyire nem is kö nnyű elfogadniuk elveinket, melyek megadják a gyereknek a szabadságot, hogy azzá váljon, amivé válni akar - ki  véve ha viselkedése viselk edése a szülőt akadályozza abban, hogy azz azzáá váljon, váljon, amivé vi szont ő akar válni.

nagylelkűnek lennie. Ha azt akarja, hogy gyerekei magukévá tegyék a keresztény erényeket, nekipedig magának kell keresztény módjára viselkednie. Saját értékrendünk tanításának ez a legjobb - ha ugyan nem az egyetlen - módja. „Tedd, ahogy mondom, mondom, és ne úgy, ahogy teszem" - ez a megközelítés nyilván nem kecsegtet sikerrel. Sokkal könnyebb azzal befolyásolni a gyereket, hogy: „Tedd, ahogy én teszem!" Ha a szülő becsületes gyerekeket gyereke ket akar akar nevelni, nyilván ny ilván elvét i célj célját, át, ha a gye rek füle hallatára például azzal utasít vissza egy nemkívánatos meghívást, hogy „Olyan szívesen jönnénk, de sajnos külföldi vendégeink lesznek"; vagy ha az apa azzal dicsekszik vacsoránál - szintén a gyerek jelenlétében -, hogyan si került az adójából ennyit vagy annyit lecsalni; vagy ha az anya arra inti lányát, hogy „Ne szólj ám apádnak, mennyit fizettünk ezért az új lámpáért!" De azzal is csökkennek a becsületre nevelés kilátásai, ha a szülők eltitkolj eltitkolják ák gyerekeik elől a teljes igazságot az élet felmerülő kérdéseiről: testről, szellemről, lélekről.  Álszent dolog békés, erőszakmentes emberi emberi kapcsolatokról kapcsolatokról papolnia annak, annak, aki maga fizikai büntetéssel fegyelmez. Emlékszem egy magvas karikatúrára, amelyen az apa térdére fektetve veri gyerekét, és közben ezt kiabálja: „Remé lem, ebből majd megtanulod, hogy nem verheted a kisöcsédet!"  A szülő azzal azzal tan tanítja ítja értékrendjét értékrendjét gyerekeinek, ha ennek megfelelően él, és nem azzal, azzal, ha bizonyos b izonyos szabályokat próbál beléjük beléjük sulykolni. Meggyőződésem Meggyőző désem

 

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

 Amit  Amit sze szeretn retnénk énk e elk lkerü erülni lni:: ho hogy gy gyere gyereke keink ink felmo felmond ndjan janak ak nek nekün ünk k

szerint a felnőtt-társadalom értékrendjét leginkább azért utasítják el a fiatalok, mert látják, hogy a felnőttek sem aszerint élnek, hanem csak prédikálnak róla. Csüggedten tapasztalják, hogy a tankönyvek nem mondják el a teljes igazságot a kormányzatról és a történelemről, és hogy tanáraik - az élet számos tényének „kifelejtésével" - hazudnak. Óhatatlanul dühösek lesznek a felnőttekre, ami kor a szexuális erkölcs bizonyos bi zonyos elveiről prédikálnak ne nekik, kik, miközb miközben en naponta láthatják a televízióban, hogy a felnőttek egyáltalán nem eszerint élnek. Taníthatja tehát a szülő saját értékrendjét, ha ő maga eszerint él. De hányan

kott, hamarosan közölnék vele megbízói, hogy további szolgálatára nem tarta nak igényt. Manapság elég sok szülőnek mondanak fel - közlik velük, hogy szolgálataik ra nem tartanak igényt -, mivel többségük nem hatékony szaktanácsadója saját gyerekének. Kioktat, hízeleg, fenyeget, figyelmeztet, rábeszél, erőltet, prédi kál, moralizál, megszégyenít, pusztán azért, hogy elérje: gyerekei azt tegyék, amit ő helyesnek ítél. Napjában többször is és napról napra „megkörnyékezi" gyerekeit az aktuális prédikációval és utasítással. Nem bízza a gyerekre, hogy

teszik ezt ? Persze átadni saját hitvallásunkat csakhogy nemtunk, sza  vakkal, nem a szülőihogy tekiszabad ntély erejével, hanem példánkkal.-Bármit Bárm it tanítha taníthatunk, ami nekünk becses, de csak mint modellek, akiknek iránytűje ez az értékrend.  A llegtöbben egtöbben amia amiatt tt aggódnak, hajla hajlandók ndók-e -e vajon gyerekeik átvenni e tanít tanítá á sokat. Bizony lehet, hogy nem. Előfordulhat, hogy egy-egy szülői érték nem tet szik nekik - úgy találhatják, hogy ezek végeredménye más, mint amire ők  vágynak (a mai fiatalok például gyakran visszautasítják visszautasítják a patriotizmust - a ha zaszeretetet -, mivel úgy gondolják, ez szít háborút a népek között). Amikor a szülők attól tartanak, hogy gyerekeik talán nem fogadják majd el értékrendjü ket, nemegyszer visszatérnek a „legális szülői uralom" dogmájához: „Túl fiata lok még ahhoz, hogy maguk ítéljék meg a dolgokat" - hallani a leggyakoribb ér  vet. Lehetséges-e egyáltalán egy ép emberre hatalmi szóval ráerőltetni bármiféle értékrendet? Azt hiszem, nem. Sokkal valószínűbb, hogy a befolyásolásra ki szemelt ember még inkább ellenáll majd ennek az erőszaknak, még hevesebben  védve saját saját hitét ééss szemléletét. Hat Hatalom alom és tekintély képes lehet m mások  ások  cseleke  cseleke   megszabni, de gondolataikat, eszméiket és hitüket aligha. deteit  megszabni,  A SZ SZÜ ÜLŐ MIN MINT T SZAKTANÁC SZAKTANÁCSADÓ SADÓ  A modellnyújtáson kívül kív ül van más mód módja ja is anna annak, k, hogy gyerekei gyerekeinket nket sa saját ját ér ér tékrendünk irányába befolyásoljuk; hogy arra tanítsuk őket, szerintünk mi he

elfogadja-e a tanácsot, hanem teljesen átveszi a felelősséget a gyerek ért. Azt mondhatjuk tehát, hogy szaktanácsadóként a legtöbb szülő tanulásá úgy gon dolja dolja,, h ogy gyer gyerekének ekének „meg kell vvennie ennie a felkínált árut" - mert ha nem nem,, az az ő szaktanácsadói kudarca. Pedig inkább ügynök az ilyen, és sok szülő követi el az erőszakos ügynök hi  báit. Nem csoda tehát, hogy a legtöbb családban gyakran gyakran hallan hallanii a gyerekektől: „Hagyj már békén!", „Ne nógass már annyit!", „Tudom, hogy mit mondasz, nem kell naponta újra elmondanod", „Hagyd abba a kioktatást!", „Jaj, de unom!", „Na, viszlát." Mindebből az a tanulság, hogy a szülő lehet ugyan hasznos szaktanácsadója gyerekeinek - elmondhatja nekik elképzeléseit, tapasztalatait, életbölcsessé gét -, ha nem felejti el, mi tesz hatékonnyá egy szaktanácsadót. Így nem is mon danak fel majd neki éppen azok, akiknek segíteni akar. Ha az Olvasó úgy gondolja például, hogy vannak bizonyos hasznos informá ciói arról, hogyan hat a cigaretta az ember egészségére, mondja el gyerekeinek. Ha úgy érzi, a vallás fontos tényező saját életében, meséljen erről gyerekeinek is. Ha valamelyik folyóiratban talál egy jó cikket a narkózás kihatásairól, adja oda a gyereknek elolvasásra, vagy olvassa fel a családnak. Ha ismer adatokat a továbbtanulás előnyeiről, mondja el ezeket saját gyerekeinek is. Ha úgy gon dolja, hasznos ismeretei vannak a házasság előtti szex problémájáról, megfelelő időben ossza meg ezeket a gyerekekkel.

lyes vagy helytelen. Elmondhatjuk nekik tapasztalatainkat, ismereteinket, el képzeléseinket képzeléseink et - pontosan úgy, ahogyan ahogy an azt szaktaná szaktanácsadók csadók teszik, ha válla vállala la tok konzultálásra kérik fel őket. De nem szabad elfelejteni, hogy a sikeres szak tanácsadó nem prédikál, hanem elmagyaráz, nem erőltet semmit, hanem ajánl, nem megkövetel, hanem javasol. A sikeres szaktanácsad szaktanácsadóó hozzáértése gyümöl cseit felkínálja ügyfeleinek, de nem nógatja őket hétről hétre, nem szégyeníti meg őket, ha nem fogadják meg tanácsait, és nem erőszakoskodik tovább saját szempontjaival, ha ügyfelénél ellenállást tapasztal. A sikeres szaktanácsadó fel kínálja elképzeléseit, majd  rábízza ügyfeleire, elfogadják-e avagy elutasítják eze ket. Ha egy igazi szaktanácsadó úgy viselkedne, ahogy a szülők többsége szo-

Saját szaktanácsadói tapasztalatomból még egy tanulság vonható le: pszicho terápiás kapcsolataimban azt tapasztaltam, hogy legértékesebb eszközöm az ér tő figyelem. Ha viszont új elgondolásokat ajánlottam klienseimnek, majdnem mindig ellenállásba és védekező tartásba ütköztem, részben azért, mert az álta lam ajánlot ajánlottak tak éppen ellentétesek voltak az ő hitükkel vagy szokásaikkal. De ha ezek után értő figyelemmel tudtam meghallgatni ezeket az érzéseket, azok több nyire el is tűntek, és az új ötlet elfogadást kapott. Amikor tehát a szülő saját ér tékrendjét és hitvallását kívánja gyerekeinek átadni, ellenállásra és kifogásokra számíthat. számíth at. Nem szabad elfe elfelejten lejteni, i, mennyire hasznos ily ilyenkor enkor az értő figyelem.  A tanfolyamainkra tanfolyamainkra já járó ró szülőknek és az Olvasóknak egyarán egyarántt azt ajá ajánlj nljuk: uk: ta-

218

219

 

220

P.E.T. A szülői szül ői eredményesség tanulása

nítsák gyerekeiknek gyer ekeiknek saját saját értékrendjüket, de ne legy legyenek enek ügynö ügynök k módjá módjára ra erő szakosak ebben. Mo Mondják ndják ki vil világosan, ágosan, de ne nyaggassák őket; tárják fel sajá sajátt gondolataikat, de ne prédikáljanak, beszéljenek bizalommal, ne erőltessenek semmit - majd elegánsan vonuljanak vissza, és bízzák a gyerekekre, elfogadja-e a hallottakat. És - ne felejtkezzenek meg a azz értő fi figyelemről! gyelemről! Ha a szülő mindezt  be  beta tart rtja ja,, va van n esély esélye e úja újabb „f „fel elké kéré résr sre" e",, arr rra a, hogy hogy a gyere gyerek k fe felí lírj rja a a haszn hasznos os szaktanácsadók listájára, listájára, akih akihez ez m majd ajd fordulni lehet. Így nem is kell fél félni ni az el

 bocsátástól.  bocsá tástól. „ELFOGADNI, AMI AMIN N NEM VÁLTOZTATHATOK"

 Amit szeret nénk elker ülni: hogy gyer eke ink felm ondjana k nekü nk  

221

egészségügyi statisztikáka statisztikákatt a dohányzókat sújtó sújtó betegségekről, idevágó i devágó újság újság cikkeket adtak neki neki elolvasásra stb.). Tétel Tételezzük ezzük fel, hogy a gyerek továbbra is a dohányzás mellett dönt. Mit tehetnek a szülők? Ha megpróbálják megakadá lyozni, hogy otthon dohányozzon, nyilván házon kívül fog rágyújtani (esetleg otthon is, amikor szülei távol vannak). Nyilván nem kísérgethetik mindenhová, és nem őrizhetik otthon otthon sem. Még ha rajt rajta a is kapják, kapják, hogy cigarettázik, mit te hetnek? Szinte bármilyen megrovás alól ki tudja vonni magát. Elvben megfe nyegethetik, hogy elkergetik otthon otthonról, ról, de az ilyen fenyegetésnél mindig félő, hogy a gyerek gyerek önként megvalósítja. Valójában tehát nincs má máss választ választásuk, ásuk, mint elfogadni, hogy nem sikerült befolyásolni gyerekük dohányzását. Az

Talán van Olvasóink között olyan, aki ismeri ezt a gyakran idézett imát. Emlé kezetem szerint így hangzik: Ó, Uram, add meg nekem azt a békét, hogy hogy el tudjam fogadni, amin nem  vá  válto ltozta ztath that atok ok,,  A báto bátors rság ágo ot, hog hogy ym meg egvá válto ltozta ztass ssam am, am amit it m meg egvá válto ltozta ztath that atok ok,, És a bölcsességet, hogy tudjam a különbséget!  A megvá eg válto ltozta ztath that atat atla lan n gyerekviselkedés elf lfog oga adása dása külön különös ösen en fo font ntos os az ér érté tékr kren end d vo vona natk tkoz ozá á sában. Hiszen számtalan kapcsán egyszerűen nem várhatja a szülő, hogy meg tudná változtatni. Az egyetlen lehetőség: ennek elfogadása. Sok szül szülő ő nem könny könnyen en nyugszik nyugsz ik bele, hogy pus pusztán ztán szaktanácsadója szaktanácsadója lehet gyerekeinek. Így érvelnek: „De hát az én dolgom, hogy elérjem, hogy a gyerekeim ne dohányozza nak!" „Be kell vetnem a tekintélyemet, ha meg akarom akadályozni, hogy a lá nyomnak szexuális kapcsolatai legyenek az esküvője előtt." „Nem vagyok vagy ok hajlandó pusztán szaktanácsadó lenni dr drogügyben. ogügyben. Ennél többet kell tennem, hogy távol tartsam a gyerekeket ettől a kísértéstől." kísértést ől." „Nemtudom elfogadni, hogy mindennap elnéz elnézzem, zem, ahogy a gyerek lecke nélkül indul az iskolába." Érthető, ha egy-egy magatartás olyan erős indulatokat mozgósít a szülőben, hogy nem adja fel befolyásolási kísérl kísérleteit, eteit, de egy tárg tárgyilagosabb yilagosabb néz nézőpont őpont ta lán meggyőzi, hogy nincs más választása, mint elfogadni a megváltoztathatat lant.  Veg  Vegyü yük k pé péld ldak akén éntt a c cig igar aret ettá tázá zást st.. Te Tegyü gyük k fel fel,, hog hogy y a szül szülők ők minde inden n fo font ntos os adatot elmondtak róla a gyereknek (saját rossz tapasztalataikat a dohányzásról,

egyik anya pontosan fogalmazta meg választási llehetőségei ehetőségeit: t: „Az egyetlen egyetl en mód, mód, amivel meg meg tudnám akadályozni, hogy h ogy a lányom dohányozzon, az lenne, ha ki kötném őt az ágylábhoz." Másik példánk lehet a leckeírás, amely oly sok családban okoz konfliktust. Mit tehet a szülő, ha a gyerek nem csinálja meg a leckéit? Ha beküldi a szobájá  b  ba a, csi csiná nálh lhat at ot ottt bárm bármi m más ástt is is,, cs csak ak épp le leck ckét ét nem nem. A lény lényeg eg az, hogy hogy sen senki kitt sem lehet tanulásra szorítani.* „Elvezetheted a lovat a vályúhoz, de nem kényszerítheted, hogy igyon is" állítja a közmondás, és ez a leckeírásra is érvényes. És mi mi a helyzet hely zet a házasság házasság előtti nemi élettel? Ugyanez Ugyanez az elv é érvényes rvényes itt is. Lehetetlenség a gyerekeket mindenhova elkísérni. Vagy ahogy az egyik P.E.T.apa fogalma fogalmazta: zta: „Azt hiszem, tényleg tény leg lehetetl l ehetetlen, en, hogy megakadályozzam a lá lá nyomat abban, hogy szexuális viszonya legyen... végül is nem lőhetem le az összes fiút, aki randevúzni akar vele."  V  Van ann nak más dolgo dolgok k is a gy gyer erek ekek ek éle életéb tében en,, aho aholl a szül szülőn őnek ek nem nemigen igen va van n bele bele szólása. Arcfestés, ivás, i vás, iskolai i skolai zűrök, barátválasztás, más fajtából fajtából való partner  vá  vála lasz sztá tása sa,, sz szip ipóz ózás ás és haso hasonl nlók ók.. A sz szül ülő őn ne em te tehe hett mást, mint int h hog ogy y megp gpró róbá bál l  ja mod odel ellk lkén éntt vvag agy y ssza zakt ktan anác ácsa sadó dóké ként nt befo befolyá lyáso soln lnii gy gyer erek ekét ét,, és és „ „te terá rápi piás ás"" - az öngyógyítást mindig elősegítő - kapcsolatot alakítani ki vele. Mi mást még? Vé leményem szerint csakis elfogadni lehet azt a tényt, hogy bizonyos magatartás megakadályozására nincs szülői hatalom. Talán ez az ára annak, ha szülők vagyunk. Megtehetünk minden tőlünk tel* A magyar iskolának mégis sikerült megtalálnia ennek a módját: maguk a tanárok biz tatták a szülőket, hogy tanuljanak együtt gyerekeikkel, mert „az általános iskolai tan anyag nem alkalmas önálló tanulásra". Valóban, az átlagos intelligenciájú és átlagos önfegyelmű gyerek már a felső tagozatban gyakran kerül bukásveszélybe. Az otthoni együtt tanulás pedig nemcsak abban akadály, hogy a gyerek kompetensnek érezhesse magát sa  ját dolgáb dolgában, an, ha hanem nem a kölcs kölcsönös önös ffrus rusztrá ztráció ció egymáson egymáson való lev levezetése ezetése is elkerü elkerülhetet lhetetlen. len. (A ford.)

 

222

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

hetőt, reménykedhetünk a jóban, mégsem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy legnagyobb erőfeszítéseink sem hoznak  kellő   kellő eredményt. És akko akkorr kérhetjük, hogy:: „Ó, Uram, hogy Uram, add me meg g nekem azt a békét, békét, hogy h ogy el tudjam fogadni, amin nem  vá  válto ltozta ztath that atok ok." ."

EGY KIS SEGÍTSÉG, „HOGY TUDJAM A KÜLÖNBSÉGET..."  Azok  Azokba ban n a cs csal alád ádok okba ban, n, aho holl a szül szülők ők hoss hosszú zú idei ideig g köve követté tték k az I. Módsz ódszer ert, t, és és olyan kérdésekben is „nyúzták" a gyerekeket, ahol a szülőket nem érintette konkrétan a gyerek viselkedése, nem könnyű bevezetni a vereségmentes mód szert, mivel a kapcsolat annyira megrom megromlott lott már. A gyerekek haragszan haragszanak ak szü leikre, és bármilyen szülői beavatkozás előszelére védekező állást vesznek fel: gyanús minden kísérlet kísérlet,, amely az ő viselkedé vis elkedésükbe sükbe nyúl bel bele. e. Így azután, ami kor a szülő konfliktusmegoldási konfli ktusmegoldási javaslatával áll elő, a gyerekek vagy elev eleve e tilta koznak,, vagy azzal az elhatározással ülnek le a megbeszélésre, hogy minden koznak erejükkel védik majd szabadságukat.  A P.E P.E.T .T..-p progr rogra amban egy me megle glepő pően en egysz egyszerű erű m mód ódsz szer ertt sik siker erül ültt kido kidolgo lgoz z nunk ez ellen: segítségével leszerelhető az az ellenállás és bizalmatlanság, amelybe a szül szülő ő könnyen bel beleütközne. eütközne. Mindössze papírra és c ceruzára eruzára van szükség. A lapot egy függőleges vonallal kétfelé osztjuk, vagyis két oszlopot alakítunk ki. A gyerekeknek gyerekeknek pedig valami ilyesmit mondunk: „Szeretnénk egy új módszert kipróbálni a konfliktusaink megoldására. Az előtt gyakran mi nyertünk, miközben ti veszítettetek, vagy ti győztetek, és mi  ve  veszt sztet ettü tünk nk.. Mo Most st viszo viszont nt o olya lyan nm meg egol oldá dáso soka katt pró próbá bálu lunk nk majd tta aláln lálni, i, am amel ely y mindkettőnk számára elfogadható, elfogadható, azaz egyi egyikünk künk sem veszít. A szabály iitt tt az, hogy csak olyan döntés dönté s születhet születhet,, amely egyformán jó mindkét félnek - addig keresünk, míg nem találunk ilyet, és azt választjuk, amit mindannyian szívesen  va  valós lósítu ítunk nk m ma ajd me meg. g. Idehoztam ezt a lapot, és két részre bontottam. Minden konfliktusunkat és problémánkat probl émánkat felírjuk majd ide, bármelyik bármelyikünk ünk hozza is elő. A bal oldalra írjuk majd a azokat, zokat, amelyek amelyek bossz bosszantanak antanak ugyan, de igazság sz szeri erint nt semmi kár nem ér engem ebből a zavaró vvisel iselkedésből kedésből:: például engem azért, ha te nem írod meg a leckéd, téged azért, ha én túl »finnyásan« tartom rendben a konyhát. konyhát. Ezeket fel írhatjuk a bal bal oldalra, hiszen hisz en zavar m minket. inket. A jobb job b oldalra írju írjuk k visz viszont ont az olyan problémákat, problémá kat, ahol ttényl ényleg eg konkrét köv következ etkezményét, ményét, kárát látju látjuk k ann annak, ak, amit a másikunk csinál. Például, ha elfelejtesz bevásárolni, ahogy megbeszéltük, vagy én elfelejtem aláírni az ellenőrződ, ahogyan te várod. Ha elkész elkészült ült a list listánk, ánk, meg megígérjük, ígérjük, hogy nem fogunk nyaggatni tit titeket eket a ba ball

 Amit sz szer eret etné nénk nk elke elkerü rüln lni: i: ho hogy gy gy gyer erek ekei eink nk felm felmon ondj djan anak ak n nek ekün ünk  k  

223

oldalon levő problémák miatt. Egyszerűen kidobjuk őket, és nem piszkálunk titeket velük. Vegyük példaként a leckeírást. Vállaljuk, hogy sosem említjük meg - a ti dolgotok dolgotok lesz, mikor csináljátok, vagy vagy hogy egyáltalán egyál talán megcsináljá megcsináljá tok-e. Mert ezt egyedül is el tudjátok intézni.  A jjobb obb old oldal alii os oszlo zlopb pban an levő levő probl problém émák ákat at viszon viszontt végig kell kell járn járnun unk, k, am amíg íg kölcsönösen kölc sönösen elfogadható megoldást nem találunk rájuk, rájuk, vagyis vagy is olyat, hogy egyikünk se érezze vesztesnek magát. Van-e valakinek kérdése eddig?" (A kérdések megválaszolása után) tehát csináljunk listát a problé má mákról król - bárki előjöhet azzal, am ami i neki „Akkor gond, gond, ami őt bosszan bosszantja. tja. Minden problé máról eldöntjük, melyik oszlopba oszl opba való: jobbra jobbra vagy balra."  A gye gyere reke kek k ált által aláb ába an a ann nnyir yira aö örü rüln lnek ek,, hogy hogy a b ba al o old lda ali p pro roblé blém mák ákat at szül szüleik eik „kidobják az ablakon", ablakon", hogy máris szívesebb szív esebben en kezdenek tárgyalásokat a jobb oldali konfliktusokról, konfliktusokról, nagyobb lelkesedé l elkesedéssel ssel ajánlanak ajánlanak megoldásokat és fo fogad gad nak el olyanokat, amelyek mindkét fél igényét kielégítik.  A  Azz alább alábbii konflik konfliktus tusíve ívett valam valamely elyet et P.E P.E.T .T..-cs csa alá lád dunk készíte készítette tte  (23. ábra). Mint más családokban is, náluk is jóval több probléma gyűlt össze öss ze a bal, mint a  jobb  job b ol olda dalr lra. a. „Mostantól a te dolgod!" típusú problémák (együttes megoldás ra alkalmatlan értékütközések)

Kölcsönös konfliktusmegoldás ra váró problémák

1. A gyerek leckéje-m ennyit, mikor és egyáltalán tanul-e otthon. 2 . Milyen f rizu rát v isel. 3. Mikor megy lefeküdni. 4. Mit eszik .

1. Men n yi részt v állal a gyerek a ház körüli munkákból. 2 . Mit v eszn ek a szülök , és mi terheli a gyerek zsebpénzét 3. Időben szóln i a szülők n e k , mikorra várhatják őt haza.

5. iMily s k o len á b a .ru hát v esz f el az 6. Kik k el barátk ozik . 7. Milyen gyakran fürdik. 8. Hogyan díszíti a szobáját 9. Hova megy, amikor elmegy otthonró l . 10. H ogya n k ölti el a zseb pén  zét

4 . (k A észülék k ö z ö s ek h a,s zgépek n á l a t,ú aut átó, r g yté ak  vé , s ze r s z á m o k st b. ) h a s zn á  lata. 5. Ki-ki hagyjon rende t mag a után a közös helyiségekben.

23. ábra

 

224

Konfliktusmegelőzés - önmagunk, a szülők változtatásával

15.. Konfliktusmegelőzés 15 Konfliktus megelőzés -

225

Isti apja könnyebben elfogadta hároméves fia túlmozgékonyságát, miután  végighallgatta egy olyan szülőcsoport vit vitájá áját, t, akik teljes teljesen en tipikusnak mondtá mondtákk az ilyen viselkedést ennél a korosztálynál. Bölcs dolog ráébredni, hogy önmagunk elfogadóbbá válásával lényegesen csökkenthetjük az olyan viselkedések számát, amelyek zavarnának. És ez nem is olyan nehéz, mint ahogy tűnik. A legtöbb szülő például sokkal

önmagunk, a szülők  változtatá  válto ztatásáv sával al Még egy utolsó elképzelés van a tarsolyunkban arról, hogyan lehet saját maga tartásunk, hozzáállásunk megváltoztatásával szülő-gyerek konfliktusokat meg előzni. Azért is maradt utolsónak ez az ötlet, mivel félő, hogy sokan megijednek attól a gondolattól, hogy nem a gyerekeiknek, hanem nekik maguknak kellene talán megváltozniuk. Mennyivel könnyebb elfogadni a gyerek megváltoztatá sának vagy a környezet módosításának gondolatát, mint azt, hogy magunkon  változtassunk valam valamit! it!  A mi társadalmu társadalmunkban nkban sokka sokkall inkább úgy tekintenek a szülőségre, szülőségre, mint ami a gyerekek fejlődésével függ össze, és kevesen gondolnak magának a felnőttnek a fejlődésére.  Nevelni   tulajdonképpen  növelnit   jelent, de ez kihat a szülőre is.  A problémás problémás gyerek mellett többnyire ott van a problémás problémás szülő is, és a problé más kapcsolat is kettőjük között, még ha erről keveset hallani is. Minden szülő tudja, hogy különböző kapcsolataiban - például a házastársá  val, a barátaival, barátaival, a rokonokkal, főnökkel és beosztottak beosztottakkal kal - időnként neki ma gának kell változnia ahhoz, hogy súlyos konfliktusokat elkerülhessen, vagy hogy ne fusson zátonyra a kapcsolat. Mindannyian emlékszünk olyan esetre, amikor saját hozzáállásunkat, szemléletünket módosítottuk, és így tudtuk elfo gadni a másik ember magatartását. Lehet, hogy barátunk állandó elkésése ide gesített kezdetben, de sok év alatt ez elfogadássá szelídült, és ma már csak neve tünk rajta. Megszűnt az „idegesítő" élmény, a késést elfogadtuk mint barátunk tulajdonságát. tulajdonságá t. N em az ő magatartása változott meg, hanem a saját saját hozzáállásunk az ő viselkedéséhez.  Mi   alkalmazkodtunk,  mi  változtunk.   változtunk.  A szülő ugyanígy képes megváltoz megváltoztatni tatni sa sajá játt hozzá hozzáállásá állásátt gyerekei egy-egy magatartásformájához.  Anett édesanyja könnyebben könnyebb en elfogadta lánya miniszoknya irán iránti ti vágyát, mi mi után visszapergette emlékezetében, hogyan küzdött ő bakfis korában, hogy térd feletti szoknyát hordhasson, vagy hogy anyja megvetése ellenére letekert

elfogadóbbá válik az első gyerek után, sőt még a második és a harmadik után is  van „javulás". Az is növelheti a szülő elfogadását, elfogadását, ha egy jó könyvet olvas ol vas vagy előadást hallgat a gyereknevelésről, vagy ha egy gyerekcsoport vezetőjeként tapasztal egyet s mást. Minden tapasztalat a gyerekekkel - vagy akár mások ta pasztalatainak a megismerése is - jócskán változtathat saját szemléletünkön. De  vannak egy éb módok is, melyek a gyerekek nagyobb elfogadá elfogadásához sához segíthet nek hozzá. LEHETÜN K -E ELFO G ADÓ B B AK ÖNMAGUNKKAL SZEMBEN? Idevágó tanulmányok bizonyítják, milyen szoros az összefüggés saját magunk elfogadása és más emberek elfogadása között. érez Aki saját magát mint gadja, az valószínűleg sokkal több elfogadást mások uránt is. embert És akikelfo sok mindent nehezen tűrnek önmagukban, azok másokban is gyakran találnak ki  vetnivalót. Fel kell tennünk magunknak azt a mélyreható kérdést: „Mennyire szeretem magamat - olyannak, amilyen vagyok?" Ha az őszinte válasz kevés elfogadást jelez, át kell értékelnünk saját életün ket: új szemmel kell néznünk eddigi teljesítményeinkre, melyek talán sokkal nagyobb elismerést érdemelnek. A jó önértékelésű, önmaguk iránt elfogadó em  berek általában többet is érnek el, jobban haszn hasznosítjá osítjákk képességeiket, inkább megvalósítják belső lehetőségeiket, eljutnak céljaikig.  Azok a szülők, akiknek sajá saját, t, önálló tevéken tevékenységük ységük révén sikerül sokféle igé nyüket kielégíteniük, kevésbé keresik a gyerek „milyenségében" örömüket. Kevésbé van szükségük arra, hogy a gyerek egy bizonyos - általuk megálmo dott - irányba fejlődjön. Az önálló teljesítményen alapuló, magas önértékelés mindig elfogadóbbá tesz gyerekeink viselkedésével szemben is.  Aki viszont v iszont nem tud máshonnan önbecsülést és örömet meríteni, meríteni, mint abból, ahogyan gyerekeit a világ megítéli, az hajlamos lesz az el nem fogadásra - külö nösen az olyan viselkedés kapcsá kapcsán, n, amely „ros „rossz sz fényt vethet rá mint szülőre".  Akinek önbecsülését tehát mindig mások adjá adják, k, anna annakk nagyon fontos, hogy gyerekei egy meghatározott módon viselkedjenek - és ha eltérnének az „előírá soktól", azonnal elutasítást, ingerültséget, haragot éreznek irántuk.

térdzoknit viselhessen.

 

226

P .E.T. .E.T.  A szülői eredményesség tanulása

Sok szülő számára státusszimbólum, hogy mennyire „jól működő" gyereket sikerült előállítania: jó tanulót, barátkozósat, jó sportolót stb. Szükségük van rá, hogy büszkék lehessenek gyerekeikre, hogy gyerekeik viselkedése jó fényt  vessen rájuk. rájuk. Bi Bizonyos zonyos értelemben sokan az önbecsülés forrásak forrásaként ént ha haszná sználják lják gyerekeiket. És bizony nagyon sok anyának - és néhány apának - nincs is más forrása Amerikában önmaga értékeléséhez, mint hogy „jó gyerekeket nevel", így pedig óhatatlanul szüksége lesz arra is, hogy előírhassa nekik, pontosan ho gyan is kell viselkedniük.

Konfliktusmegelőzés - önmagunk, a szülők változtatásával  

227

„A gyerekeid nem a te gyerekeid. ők az önmagáért kiáltó élet fiai és lányai.  Általadd jöttek, de nem belőled fakadnak,  Általa fakadnak, és ha veled vannak is, nem vagy gazdájuk. Nekik adhatod szereteted, de nem adhatod gondolataid. Mert gondolataik a sajátjaik... Hogy hasonlíts rájuk, hasonlítsanak rád. elérheted, de ne várd, hogy ők is Mert az élet nem pereg visszafelé és nem marad a tegnappal."

KIÉ A GYEREK? „Végül is az én gyerekeim, nem? Talán nincs jogom szülőként afelé terelni őket, amit a leghelyesebbnek tartok?" - kérdezik felháborodottan azok a szülők, akik jól csengő magyarázatot keresnek gyerekformázásukra.  Aki sajá sajátt tulajdonakén tulajdonakéntt kezeli gyerekét, és ezért úgy érzi, joga van bizony bizonyos os formára gyúrni őt, hamar elutasítja az olyan gyerekviselkedést, amely ettől a „formatervtől" „forma tervtől" elüt. Az a szülő viszont, aki különálló, sőt tőle különböző lény nek látja gyerekét, nyilván többfajta viselkedéssel szemben is nyitott, hiszen számára nincs előre megálmodott gyerektípus. Könnyebben elfogadja gyereke különlegességeit, és talán kevésbé állja útját annak, hogy a gyerek kifejlessze minden jó adottságait. Elfogadó szülő mellett a gyerek könnyebben valósítja meg „életprogramját" - a kevésbé elfogadó szülő viszont hajlamos rá, hogy gyereke életére maga írja elő a programot. Sok szülő saját „kiterjesztésének" látja gyerekét. Ezért is próbálja őt olyan makacsul afelé terelni, amit ő - a szülő - „sikeres gyerek"-ként foglal össze; né ha épp afelé, ami neki, a szülőnek annak idején nem sikerült. Az un. humanista pszichológusok gyakran használják a „különállóság" kifejezést, és  bizon  bizonyítják, yítják, hogymanapság az egészséges emberi kapcso kapcsolatokban latokban ezt a különállá különállást st mind két fél megengedi a másiknak. Minél erősebb ez a szemlélet, annál kevésbé akarják egymást megváltoztatni, annál türelmesebbek egymás sajátosságaival és másságával szemben. Pszichoterápiás és szülőképző munkámban egyaránt azt tapasztaltam, hogy nem árt gyakorta emlékeztetni a szülőket arra, hogy „Létrehoztál egy életet, add hát most oda a gyereknek. Hagyd, hogy ő döntse el, mihez akar kezdeni az zal az élettel, amit tőled kapott." Ezt az elvet Gibran fogalmazta meg szép sza  vakkal  A prófétában:

 Vannak szülők, szülők, akik képesek változni, és így egyre több magatar magatartást tást eelfogad lfogad ni pusztán azáltal, azáltal, hogy felfedezik gyerekeikben a független, különálló embert, aki nem pusztán az ő „kiterjesztésük", hanem sajátos, egyedi lény. A gyerek nek joga, hogy azzá válhasson, amivé válni belső lehetőségei engedik - bármi lyen távol essék is ez attól, amilyen a szülő, vagy amilyennek a szülő gyerekét megálmodta. Ez a gyerek   elidegeníthetetlen joga. TÉNYLEG SZERETJÜK A GYEREKEKET  V A G Y CS A K B I Z O N Y O S F A J T A G Y E R E K E T ? Ismertem olyan szülőket, akik gyerekszeretőnek vallották maguka Ismertem magukat, t, de viselke viselke désükből az derült ki, hogy csak bizonyosfajta gyerekeket szeretnek. Az olyan apák például, akik nagyra becsülik a sportos adottságokat, néha tragikusan el utasítóak fiaikkal szemben, ha azok érdeklődése nem a sport felé irányul. A kül ső szépséget sokra tartó anyák nemegyszer elutasítóak lányaik iránt, ha nem elég szabályos szépségek. Zeneértő szülők gyakran mutatják ki csalódásukat, ha gyerekük nem muzikális. A szellemi és tudományos értékeket becsülő szülők rendbehozhatatlan károkat károkat okozha okozhatnak tnak gyerekeiknek, ha azokból hiányzik ez a fajta intelligencia. Talán az is növelheti a szülő elfogadási készségét, ha végiggondolja, milyen  végtelenül  végtelen ül sokféle gyerek létezik eb ebben ben a világban, és mil milyen yen végtel en számú irányba haladhat egy gyerek. A természet szépségét, az élet csodáját az élő ala koknak éppen ez a hatalmas arzenálja adja. Szülőknek gyakran szoktam mondani: „Ne akard, hogy a gyerek egy bizo nyos módon fejlődjön, csak hagyd, hogy akárhogyan fejlődjön!" Aki így tekint gyerekeire, egyre eg yre elfogadóbb lesz, és egyre t öbb örömet örömet,, izgalm izgalmat at és tapasz tapasztala tala tot jelent majd, ahogy figyeli alakulásukat.

 

228

P.E.T. A szülői eredményesség tanulása

Konfliktusmegelőzés Konfliktusmegel őzés - önmagunk, a szülők változtatásával változt atásával

229

NEM CSUPÁN A MI ÉRTÉKEINK ÉS MEGGYŐZŐDÉSEIN K IGAZAK...

megvalósulni. Ennek gyakran az a következménye, hogy „a gyereké az elsőbb ség", „a gyerekért feláldozok feláldozok mindent", és hogy nagyon fontos, hogy „a gyere