Szonett 1-100

 

Matilde Urrutiának Lelkem szeretett asszonya. Nem kis szenvedésembe került megírni e jobb híján szonettnek s zonettnek nevezett verseket, !l!ttébb elkínoztak és meggy!t!rtek, de a boldogság, hogy neked ajánlhatom "ket, hatalmasabb a nagy mez"knél. Mikor nekiogtam, j#l tudtam, hogy választékosság vagy tetszet"sség okáb#l minden korok k!lt"i rímekkel szokták ellátni a versek egyik eg yik oldalát, rímekkel, amik $gy zengenek, mint az ezüst, a kristály vagy az ágy$d!rgés. %n, mélységes alázatomban, áb#l aragtam ki e szonetteket, e tiszta és énytelen anyag hangját k!l&s!n!ztem k!l &s!n!ztem nekik, így kell hát üledhez és !veny'artokat, elveszett tavak ésamit hamvukba holtvagy tájaka vidékét jártukjutniuk. te megMíg én, az sokerd"ket tiszta r!nk!t, szétsz#rt adarabot találtunk, a vízolyás ergeteg sodort utunkba. (bb"l a leggy!ngédebb anyagb#l aragtam, ejsze, )rész, tollkés segítségével a szerelemnek e a*alkotmányait, ebb"l é'ítettem e tizennégy deszkáb#l á&solt kis házakat, hogy bennük lakjanak szemeid, melyeket imádok és énekbe oglalok. +me hát itt vannak szerelmem érvei, s most átny$jtom neked ezt a százat, ezeket a áb#l aragott szonetteket, melyek &sak neked k!sz!nik, hogy élnek. (--(L /0 Matilde, ez a név k"é, boré, n!vényé, n! vényé, mindené, ami !ldb"l lesz és maradand#, sz#, melynek sarjadzásában a na' kel, melynek nyarán kirobban a &itrom ragyogása. ( névben abordás haj#k suhannak, k!rülvéve tengerkék t)zrajokt#l, s e bet)kben egy oly# habja árad, mely elszenesedett szivembe torkoll. 1, név, mit egy virágz# szulák t!vén találtam, mint kijáratot egy nemismert alag$ton, mely kivezet a kinti illatos na'világra2 1, boríts el egészen 'erzsel" ajkaiddal, s!tét éj*szemeiddel, kérlek, kutass el engem, hadd haj#zzak s aludjak mindig a te nevedben. 30 1, mennyi $t, szerelmem, míg elérünk a &s#kig, mennyi bolyg# magány, míg elértem k!zeledhez2 Magányos vonatok robognak az es"ben. 4altalba 4altalba nem k!sz!nt!tt be még az $j tavasz. 5e mi ketten egyek vagyunk, szerelmem, a ruhánkt#l a gy!kerünkig egyek, egyek "szben és vízben és &si'"ben, míg &sak te vagy, &sak én vagyok6 mi együtt. -ondold el, hány k!vet kell sodornia az árnak a 7oroa széles torkolatához, gondold el azt, hogy egymást né'ekkel s vonatokkal elválasztottan kellett egyszer)en szeretnünk,

 

mindennel elvegyülve, n"kkel és ériakkal, s a !lddel, hol kihajt és kivirágzik a szeg). 80 1, tüskés szerelem, t!visekkel borított ibolya, szenvedélyek k!zt burjánz# boz#tos, kínok lándzsája, haragnak virága, lelkemre mily uton és mim#don találtál9 :ájdalmas tüzeiddel ily váratlan miért is &sa'tál le rám, amíg én h)s árny alatt a latt bolyongtam9 ;i mutatta az utat, amely hozzám vezérelt9 Mily k", virág, milyen üst árult el rejtekemben9 0 4éged a !ld már régt"l ogva ismer6 mint a vagy kenyér, tartalmas, t!m!r vagy, test vagy, megbízhat# anyag gerezdje, s$lyod van, mint arany z!ldségnek vagy aká&nak. 4udom, nem&sak azért vagy, mivel bolyg# szemedb"l ény vetül a dolgokra, mint kitárt ablakokb#l, hanem mivel agyagb#l vétettél és gyurattál,  0 3 0 5alolsz, s a na'ra és égre daloddal a na''al magvait szemeli hangod, z!ld nyelvük!n társalognak a enyvek, a tél madara mind ott zeng a ákon.  C tenger téli 'in&éibe hordja a lé'teket, a jajgatást, harangsz#t, &sengnek a émek s mindmegannyi szerszám, karavánok kerekei z!r!gnek. 5e hozzám nem ér más, &sak a te hangod, amelynek r!'te 'ontos, mint a nyílé, és oly s$lyosan hullik, mint az ess", és élesreent kardokkal suhint szét, és roskadásig rakva ibolyával, és elemel r!'tével az egekbe.  >8 0

 

tt a kenyér, a bor, az asztal, a lakásunk, ami a érinak kell, az asszony és az élet, e helyre szédit"en 'atakzik le a béke, ett"l a ényt"l izzott az eggyéorrt k!z!s láng. 5i&s"ség két kezednek, melyek k!z!tt re'ülve az ének és az étek ehér áldása készül, üdv soha meg nem áll#, szé'séges lábaidnak2 %ljen a se'rüjével ellejt" ballerína2  Cmi sebes olyam volt, vészhoz# vészhoz# vad vizekkel, tajtékok agyongy!t!rt lobog#ja, t)zvészes zátonyok és sz!rnyü szirtek, mára ez lett6 a véred vérembe hullt nyugalma, ez a meder, amely kék s &sillagos, mint az éjjel, a gy!ngédség !r!k egyszerüsége. (4(  >= 0 4ünd!kl" értelem, ügg"leges dél és érett ürt ényl" dém#niája, hát végre itt vagyunk, magány nélkül magunkban, távol az esztelen város vad zsivaját#l.  Chogy a lágy vonal kirajzolja galambját, s melegével a t)z a békét eldiszíti, mi ketten elmutattuk e elséges eredményt. %rtelem s szerelem él mezítlen e házban. ;eser) bizonyosság oly#i, rémes álmok, kala'á&snál keményebb nagy elhatározások t!lt!tték teli kett"s kelyhét a szeret"knek. Mígnem a mérlegen ikerként re'esett el szerelem s értelem két tiszta szárnya. +gy teremtettük meg a tisztaságot.  >> 0 4!visek, &sere'ek, zokogás és betegség kezdi ki éjjel*na''al mézét a boldogoknak, s nem segít bástya, al és utazás se6 a balsors átszakítja a szenderg"k nyugalmát. Fájkál a ájdalom kutat# kanalával, és nin&s ember e váj# szonda nélkül, nin&s születésna', otthon, nin&s s!vény se6 nem lehet ezt nem venni számitásba. %s nem, a szerelemben sem segít a beh$nyt szem, sem a mélységes ágyak, messze a sebesültt"l, vagy att#l, aki okr#l okra küzd zászlajával.

 

Mert az élet, akár a harang vagy a oly#víz, véres alagutat váj, melyb"l mer" szemekkel néz ránk a szenvedések mérhetetlen &saládja.  >B 0 ?ozzá kell szoknod, édes, az árnyékhoz á rnyékhoz m!g!ttem, smintha kezednek ragyog#n kell kikelniszületne6 a haragb#l, a tenger izz# hajnaláb#l tenger adta, szerelmem, kristálytiszta arányod.  Cz irígység halálra van ítélve dalomban. dalomban. (lesik sorra minden szánalmas ka'itánya.  Czt mondom, szerelem, s a világ tele galambbal. Mindenik sz#tagomban a tavasz lehe lebben.  te virágz#sziv), legkedvesebb te, ki szemeim !l!tt lengsz égi lombként, nézlek, ahogy $jra a !ldre hajlasz. Látom, ahogy a na' ar&odon ürtbe bomlik, elnézek a magasba, s elismerem a lé'ted. Legkedvesebb Matilde, üdv!zlégy, drága gyémánt.  >D 0 ?azudnak, kik azt hírlik, hogy nem enyém a hold már, kik a homok sorsára kárhoztatták j!vend"m, s agyos nyelvükkel mindent !sszehordtak, hogy elvitassák világnak virágát. EMár nem érdekli t!bbé a sell" ámbra*szín) lázadását, már mindene a né' lett.I %s szüntelen rág#dnak a 'a'íron, hogy eledésbe merítsék gitárom. zerelmünk vakít# dárdáját hajítottam szemükbe, a sziveddel s szivemmel ékitettet, s k!veteltem a jázmint, amely nyomodba sarjadt, s 'illád alá rejt"ztem a énynélküli éjben, s mikor a ényl" ragyogás k!rülvett, $jjászülettem, $rrá lettem lelkem homályán.  >J 0  Cz irodalmi kardok nehéz vasai k!zt $gy  járok, mint messzir"l j!tt tengerész, tengerész, ki nem ismeri a járást, s $gy dalolgat da lolgat &sakazértis, azért, mert nem tehet mást.  C szívszaggat# szívszaggat# szigetekr"l hoztam vihar* s ergeteg*d$lt harmonikámat s az egyszer) dolgok tem'#s szokását6 rajtuk nevelkedett erdei szívem.

 

+gy, mikor irodalmi ogaikkal vágytak be&sületes sarkamba marni, mintha észre se venném, mentem, a szélbe zengve, arra, hol a gyerekkor es"s &s)rei vártak, hol a kimondhatatlan 5él h)s erd"i n"nek, arra, hol életem megtellett illatoddal.  >K 0 zegény k!lt"k, akiknek a halál és az élet egyorma maka&ssággal szeg"dik a nyomukba, míg végül szenvtelen, unt 'om'a k!zben átadatnak a gyász ünne'i ogsorának.  Ckkor aztán s!téten, mint a'r# kis k!ve&skék, kényes 'ari'ák m!g!tt kiterítve haladnak el, a nyüzsg"k zajos kiséretében, gyászhuszárok k!z!tt, a sírban se lelve nyugtot. Mikor már semmi kétség, hogy végleg holt a holttest nyomorult &é&#t &sa'nak a tisztes temetésb"l, 'ávákkal, sertésekkel és más ily sz#nokokkal. ;ivárták a halálát, most aztán nekiesnek6 &sak mert !r!kre &sukva már a szája, s nem tiltakozhat t!bbé énekével.  B 0 4éged bánt, aki engem akarna megsebezni, s a méreg*áradat, mely az én nyakamba z$dul, munkáim k!zt áthullva mint a rostán, rajtad hagyja bánat* és rozsda*oltját. Nem akarom, szerelmem, hogy homlokod virágz# holdját a rám leselg" gy)l!let rán&ba vonja. Nem akarom, hogy álmod a másnak*szánt haragnak viselje értelmetlen zord t!vis*koszor$ját. ;eser) lé'tek járnak, hol én megyek, nyomomban, hol én nevetek, undok vigyor mímeli ar&om, hol dalolok, irígység rágalmaz s szíd r!h!gve. (z az árnyék, szerelmem, mit az élet reám vet6 l!ty!g" !lt!zék, mely nyomomban jár, bi&egve, véragylal# mosollyal, mint egy madárijeszt".  B/ 0  C szerelem hur&olja hur&olja kín*uszályát, a vad sugárzást, mely tele t!vissel, hunyjuk be a szemünk, hogy soha senki ne választhasson el már, semmilyen seb.

 

Nem a te szemed vétkes e 'anaszban6 nem a te kezed rántotta e kardot6 nem a te lábad kereste ez $tat6 $gy hullt szivedre ez a &se'' s!tét méz.  Cmikor a szerelem nekivágott minket, ro''ant hullám, a durva k"nek, !ssze is gy$rt minket k!z!s kenyérré, s a ájdalom más kedves ar&ra hullott, hullo tt, s a megsebzett tavasz kitárta testét az állomáson nyíl# ragyogásnak.  B3 0 1, jaj nekem, jaj nekünk, kedvesem, hogy nem akartunk mást, &sak egymást szeretni, és annyi ájdalom k!zt &sak mi ketten sebeztük meg magunkat a szivünkig. 0 ?ol vagy, Matilde9 (gyszeribe rám t!rt, a nyakkend" s a szív k!zt megszorulva valami bordak!zi szomor$ság6 az t!rtént, hogy egyszerre messze voltál. (nergiáid énye $gy hiányzott, szemlátomást ogyatkozott reményem, néztem az )rt, mi nélküled a házunk, &sak a tragikus ablakok maradtak.  C háztet" háztet" hallgatagon igyelte, hogy hullnak régi, lombtalan es"k rá, tollak, miket az éjjel oglyul ejtett6 így vártam itt, akár egy megürült ház, hogy visszaj!ssz, látni és lakni bennem. Másként az ablakok mind rám szakadnak.  BB 0 Nem&sak azért kivánlak, mert kivánlak, s kivánva, nem*kivánni lenne kedvem, de ha nem várlak is, annyira várlak, hogy agy és hVség váltva d$l szívemben.    Czért kivánlak &sak, mivel kivánlak, gy)l!llek, s akkor is kegyed esengem, vakon járni és bámulni utánad, nem, nem ilyen mértékkel mér szerelmem.   :éktelen ény*!z!ne januárnak elemészteni tán szivemre támad s nyugalmam kul&sát elveszi kegyetlen.   ( t!rténetben énrám vár halál &sak, belehalok abba, hogy $gy kivánlak, mert t)zzel*vérrel kivánlak, szerelmem.

 

 BD 0  C nagy déli es" es" sla Negrára $gy hull, mint egyetlen s$lyos és ragyog# &se'', megnyitva jeges lombját, beogadja a tenger, s a t$l&sordult 'ohár sorsára jut a !ld is. %n lelkem, s#s add &se''jét, meg nekem &s#kjaidban e h#na'ok a tájék teli mézét, az illatot, amit az ezerajku ég ont, a téli tenger megszentelt türelmét. Falami hív, hív, magukt#l kitárulnak az ajt#k, hossz$*hossz$ mesét mond az ablakon a víz&se'', az ég leny$l a mélybe, egész a gy!kerekhez, így oldja*k!ti égi nagy hál#ját a na''al, id"b"l, s#b#l, $tb#l, z$gásb#l, sarjadásb#l, egy érib"l, egy n"b"l és a télb"l a !ld!n.  BJ 0 W:aragott haj#orrX  C áb#l aragott aragott lány nem a saját lábán j!tt6 de mindjárt helyet oglalt a téglák k!zt a 'arton, ürtjeibe a tenger virágai akadtak, ar&án a gy!kerek szomorusága.  $gy maradt, s nézte olyvást tágranjílt életünket, a sok j!vést*menést és visszatérést a !ld!n, a na'ot, mely egyenként kibontja mind a szirmát. Nem látva "rz!tt minket a áb#l aragott lány.  C lány, lány, az "si hullámokkal hullámokkal ékes, két kialudt szemével ránk meredve, tudta, hogy es", víz, id", zsivajgás és hullám messzi hál#jában élünk, s nem tudta, létezünk*e, vagy álmai vagyunk &sak. mhol ez itt a áb#l aragott lány meséje.  BK 0 4alán nem*lét a lét is, ha te nem vagy, ha nem j!nnél a délid"t jelezni, akár egy kék virág, hogyha nem indulsz sétálni kés"bb k!vek k!zt a k!dben, ha nem emelnéd ezt a ényt kezedben, amit talán más nem is lát aranynak, mir"l tán senki sem tudja, hogy $gy $g y n"tt, akár a r#zsa 'iros ragyogása, ha nem vagy végül, hogyha el sosem j!ssz

 

váratlan, hogy az életem megismerd, te r#zsa!z!n, szél z$g# kalásza.  az#ta azért vagyok, mert te is vagy, az#ta vagy, vagyok, vagyunk mi ketten, s leszek, leszel, leszünk most már !r!kre.  D 0 4án sebzetten, mégsem vérezve járok életed egy sugarát#l üt!tten, s a vadon k!ze'én a víz elémáll6 az es", amely hullva hull az égb"l.  mintha egy égb"l 'ottyant szívhez érnék6 tudtam, hogy a te két szemed hatolt át szomor$ságom vaskos s)rüségén, s egy s!tét suttogás kelt ott magában6 ;i az9 ki az9 5e nem talált a névre a lomb, a víz, amely siket homályban reszket a vadon k!ze'én az $ton, és így tudtam semmi semmeg, sz#lt,hogy &sakmegsebesültem, a vak s!tétség, a k#sza éj s az es" néma &s#kja.  D/ 0 ;ínjai szigetét a szerelem sorra járja, gy!kereit le$rja, k!nnyel !nt!zve máris, s nem tudja senki, senki se kikerülni lé'tét a szívnek, mely titokban vérszomjasan szaladgál. +gy kerestünk mi ketten egy zugot, más 'lanétát, hol nem ta'ad s# kibontott hajadra, hol nem n"nek vétkemért szenvedések, hol nem kell megkínl#dni a kenyérért. Más 'lanétát, alombba s távolba !lt!z!ttet, egy kihalt !ldet, egy lakatlan, 'uszta sziklát, hol ennen két kezünkkel rakhatunk durva észket, &sak ne sebezzenek meg szavak és t"rd!ésekS s a szerelem nem ez volt, hanem egy kerge város, hol sá'adozva ül ki a né' a balkonokra.  D3 0  C tél visszahuz#dik visszahuz#dik barlangjába, szerelmem, és a !ld sok aranyl# kin&sét elénk borítja, tegyük rá kezünket egy messzi tájra, borzoljuk el a !ldrajz nagy boz#tját. b oz#tját. nduljunk2 Most2 (l"re, kerék, haj#, harangok, na''al végtelenébe $rt a&él re'ül"gé',

 

el a szigetvilágok nagy nászi illatába, minden délk!r!k lisztjéhez jogunk van2 Menjünk, indulj, diszítsd el homlokod, és el"re, uss, szállj, dalolj velem együtt s a széllel, vonat, 4o&o'illába 4o&o'illába vigyél s Crábiába, ahol a messziségek hím'ora hulldogál ránk, hol rongyot ésmeztéllábas virágot kinálnak el aaz né'ek, hol szegény, királyoké ország.  D8 0 (mlékszel még talán az éhes érira, ki késként villan el" a s!tétb"l, és miel"tt még tudtuk volna, tudta6 látta a üst!t és megérezte a lángot.  C s!tét üst!k), halavány b"rü asszony asszony $gy merül el, akár egy hal a vízb"l, s kettejük k!zé a szerelem ellen egy gé'et küldtek vi&sorg# ogakkal. ?egyeket s kerteket járt alak meg ormára a éri éshágtak, n", oly#k mélyére szálltak, vad ütegeiket elvontatták a hegyre.  akkor eszmélt reá a szerelem !nmagára.  ahogy szemem nevedre ráemeltem, szived egyszerre kijel!lte $tam.  D= 0  Cz $t, augusztus b" vizében vizében ázva, $gy &sillog, mintha teliholdon állna, vagy egy alma &sattan# ragyogásán, k!ze'én szelve át az "sz gyüm!l&sét.  C k!d, a tér, az ég, a na''al még homályos hál#ja h)s álmokkal, zajjal, hallal telik meg, a szigetekr"l 'ára d"l a tájra, 0 (z a házunk, a tenger, ez a zászl#. Más nagy alak mentében &savarogtunk.  C távollétb"l, akár a halálb#l,

 

nem találtuk meg az ajt#t s a &seng"t. Fégül a ház íme kitárja &sendjét,  jer, lé'jünk be, kergessük ki a d!gl!tt 'atkányokat, a kong# b$&susz#kat, a vizet, mely zokog a vezetékben. %jjel*na''al &sak zokogott a házunk, ny!gdé&selt a '#khál#s élhomályban, s!tét szemekkel egyre málladozva, s most egyszerre él"vé váltjuk $jra, bené'esítjük, ám " ránk sem ismer6 &sak virágzik, emlékkel nem t!r"dve.  DB 0 5iego ivera medve*türelemmel kutatta 'alettáján az erd"k mély smaragdját s a &in#bert, a vér váratlan*nyílt virágát, hogy ar&ké'edbe gy)jtse a világ ényeit mind. Leestette az orr ens"séges vonását, a villámot, amely 'illád al#l kirobban, ujjaidon a hold*is*megirigyelte k!rm!t, és nyári b"r!d!n az édes dinnye*ajkat. dinn ye*ajkat. ;ét m)k!d" vulkánt t)z!tt ejedre, melyb"l t)z s szerelem l!vell s araukán vérS az arany agyagot, amib"l gy$rva or&ád, 'usztít# t)zvész sisakjába ogta, és szemeim !r!kre oglyul estek hajzatodnak t!m!r várb!rt!nében.  DD 0  C mai na' az elm$lt id"k s$lyával terhes, és szárnyaival annak, mib"l sarjad a holna', ma6 ez a déli tenger, a víz "s!r!k élte, s az $j na', ami benne készül"dik.  C ényre ényre vagy a holdra elemelt ajkaidra a semmibe enyész" na' k!nnyü szirma hullong, s ügetve megy a tegna' s!tét $tjára térve, hogy halott ar&át majd megemlegessük. Ma, tegna', holna' egymást alja el elmen"ben, aljuk mi is a t)n" na'okat, mint az !kr!t, mert megszámlálva vár ránk na'jaink gulyája, de szívedbe szitálja az id" s)rü lisztjét, szerelmem temu&#i sárb#l ta'aszt kemen&ét6 mindenna'i kenyere vagy szivemnek.  DJ 0

 

Nekem nin&s soha t!bbé, és nin&s !r!kké. C gy"zelem otthagyta elveszett lábnyomát a !venyben. zegény ember vagyok &sak, ki társait szeretni kész. Mindegy, ki vagy. zeretlek. Nem árulok t!vist én. Lesz, aki tudja majd, hogy sose sz"ttem véres koszor$kat és küzd!ttem a g$nnyal, s hogy lelkeménára'álya igazságot sodort &sak.  C gazságért galambbal izettem. zámomra nin&sen soha, mert más voltam, vagyok s leszek. %s változékony szerelmem nevében hirdetek tisztaságot.  C halál &sak a eledés k!ve. Meg&s#kolom a szádon a j#kedvet, szeretlek, zedjünk r"zsét. %s rakjunk nagy tüzet a hegyekben. %OC;C  DK 0 %jjelre k!sd ki, édes, a szíved a szivemhez, )zzék ki álmainkb#l kettesben a s!tétet, mint kett"s dob, mely nekiront az erd"n a nedves s)r)ség t!m!r alának. 1, éji átkelésünk, s!tét*zsarátu álom, amely a !ldi sz"l"k rostját magába szívja, oly 'ontosan, akár egy e gy vad*robogásu mozdony, mely szüntelenül árnyat s k!vet sodor magával. ?át k!ss hozzá, szerelmem, a tiszta mozgalomhoz, a kitartáshoz, mely egy vízbesüllyedt hatty$ szárnyával &sa'ong kebeledben, hogy az ég &sillagos kérdéseire álmunk &sak egyetlenegy kul&&sal válaszoljon, &sak egy ka'uval, mit az árny &sukott be.  J 0 Utakb#l s bánatokb#l tértem meg ím, szerelmem, hangodhoz, a gitáron r!''en" két kezedhez, a t)zh!z, mely az "szt &s#kjával elborítja, az égbolton kereng" lassu éjhez. ;enyeret és hatalmat kérek én mindeneknek, !ldet a !ldmívesnek, kit nem kisér szeren&se, ne várjon senki békét véremt"l és dalomt#l. 5e &sak halálom árán mondhatok le ter#lad. Merítsd meg hát a ényes hold*kering"t s a barkar#lát a gitár vizében,

 

míg ejem lassan álomra hanyatlik6 hogy éltem minden gondjáb#l on#djon a lugas, melyben kezed r!'k!d és él, "rizvén éjszakáját a szenderg" utasnak.  J/ 0 (nyém voltál. Nyugodj el álmoddal álmaimban.  Cludjon végre minden, szerelem, munka, munka, bánat. :orog nagy, láthatatlan kerekein az éjjel. @ly tiszta vagy mellettem, mint álmod# borostyán. oha már más, szerelmem, nem alszik álmaimmal. (gyütt $szunk mi ketten az id" olyamában. oha más senki sem j!n velem, mikor s!tét van, &sak te, !r!kk!n*él", te !r!k*hold, !r!k*na'. ;ezed már kinyitotta kényes !klét, lágy 'uha &sillagok hullanak ki bel"le, s szemed, két szürke szárny, magár magára a zárult, míg én a vízen $szom, mit sodorsz, s mely visz engem6 az éj,már a szél, teszik,más amitalán, a tisztük, s én nemais!ld va gyok vagyok &sak a te álmod.  J3 0 zerelmem, ha az éj ajtaja be&suk#dik, kérlek, utazz velem valami messzi tájra6 zárd be álmaidat, eged borítsd szememre, a véremben terülj szét, mint h!m'!lyg" oly#ban. sten veled, kegyetlen világosság, ki egyre a m$lt na'jainak nyílt zsákjába 'eregtél, isten veled, naran&s vagy #rala' sugára, és üdv neked, te mindig megtér" társ, s!tétség2 ( vizen vagy haj#n, ez $j létben vagy halálban még egyszer !sszeorrva, alv#k s eltámadottak, az éj szentelt rigye vagyunk a vérben. Nem tudom, melyikünk él és hal, 'ihen vagy ébred, mert én &sak a te szívedt"l remélem a kel" hajnal minden adományát.  J8 0 5e j# is ily k!zel éreznem itt az éjben téged, te láthatatlan, te mindenestül*éji, míg bogozom bokros tennival#im, mint egy !sszekuszált hál# guban&át. 4ávol vagy, a szived álmokon ringat#zik, de tested az elernyedt szuszogásban nem láthatva is engem keres, álmomba ojtva,

 

mint egy n!vény, mely $j hajtást hoz a homályban. Hjra elkelve, más lesz az, aki reggel él majd, de az éj elvesz" határaib#l, ebb"l a nemlétb"l s e létb"l, melyben eggyéon#dtunk, valami megmaradt a ényben is k!z!ttünk, mint tüzes bélyeg, mellyel a s!tétség titkos teremtményeit megjel!lte.  J= 0  C na''al hál#jában, lásd, $jra elmerülnek munkák, kerekek, tüzek, tusák és b$&suzások, és átadjuk az éjnek az ing# b$zaszárat, amit a dél &sikart ki a ényt"l és a !ldt"l. 4iszta la'jának kell"s k!ze'én &sak a hold jár, megtartva oszlo'os nagy deltáját az égnek, az arany lassusága !mlik szét a lakáson, míg két kezed sür!gve készül az éjszakára. 1 éj, # szerelem, # s!tét ku'olája egy áthatolhatatlan oly#víznek az égen, mely elnyeli a sz"l"szemek zá'orozását, míg nem marad bel"lünk, &sak egy s!tét, üres tér, kinyílt kehely, amelybe mennyei hamu hullong, egy &se'' egy lass$ sodr$, nagy oly# áramában.  J> 0  C tengerr"l tengerr"l beszáll az ut&ákba a komor k!d, mintha a nagy hidegben egy barom b arom g"z!l!gne, s nagy víznyelvek tolongnak a h#na'ot bele'ni, mely életünknek égi szé'et ígért. ;ora*"sz, dong# ka'tára a lombnak, amikor alvainkra kit)z!d lobog#dat, tébolyult n"k dalolnak, b$&s$zva a oly#kt#l, s a lovak elnyerítnek lent Patag#niában.  Cr&odon alkonyattal nyíl# k$sz#n!vény ut, mely &sendben n", míg a szerelem eln!veszti a vasrá&sokkal villog# egekre.  C tested tested éji lángja !lé hajolva nem&sak kebled szeretem, hanem ezt az "szt is, mely szét!nti a k!dben tengerent$li vérét.  JB 0 1, dél keresztje, égnek szikráz# l#heréje, szé'séged ma négy &s#kjával elizzott, s áthasítva sa'kámat s a s!tétet, a hold kereken suhant a hidegben.

 

%s akkor kedvesemmel, szerelmesemmel, #, kék zuzmara brilliánsa, tünd!klete az égnek, tük!r, elj!ttél, s az éjszaka megtelt négy kis bor'in&éd reszketeg lehével. 1, ezüst 'ikkelyek 'áratlan 'atinája, z!ld kereszt, homály ényl" 'etrezselyme, a t!m!r égbe ékelt énybogárka, 'ihenj le bennem, együtt hunyjuk be a szemünket.  Cludd egy 'illanatra az ember éjszakáját. -y$lj ki bennem négy &sillag*számjegyeddel.  JD 0 ?árom madár, három sugár, három nagy oll# vágott Cntoagasta elé a agyos égen, most is suhog a leveg" utánuk, u tánuk, minden lobog, mint té'ettselymü zászl#. Magányosság, mutasd meg, honnan buzogsz szünetlen, a kegyetlen madarak kétes $tját, a mely amindig megel"zi a remegést, mézet, a zenét, születést, a tengert. WMindig egyetlen ar&on tükr!z" magányosság, mint egy s!tét virág, mely egyre n!vekedve k!rül!leli végül az égbolt teljes ívét.X  C szigetek, a tenger riss madárraja madárraja elszállt a &hilei !veny'art elé északnyugatnak. %s égi reteszét az éj magára zárta.  JJ 0 Már&ius hava rejtett ényével tovar!''en, az égen #riás halak suhannak, titkosan kavarog el a k#sza !ldi 'ára, egyenként hullanak &sendben alá a dolgok. 7e j# is, hogy a bolyg# lég válságos szakában te a t)z és a tenger létét egyesitetted, tél haj#jának szürke suhanását s a szerelem gitárba !lt!zk!d" alakját. 1, szerelem, te sell"k s habok !nt!zte r#zsa, t)z, mely a láthatatlan grádi&son lengve leng !l, s a vérre ébred a virrasztás alag$tján, hogy a tajték beolvadjon az égbe, kin&seit és 'umáit eleledje a tenger, és a világ homályos hál#kban oglyul essék.  JK 0

 

;ezedet akarom, ha meghalok, szememre, imádott kezeid ényének s kenyerének h)sét érezni még egyszer, ut#lszor, e lágyságot, amely megváltoztatta sorsom.  Czt akarom, hogy élj, míg míg én, rád várva, alszom, akarom, hogy tovább is hallgasd a szél z$gását, szi''antsd a tenger s#s szagát, mit $gy szerettünk, és járj tovább, hol annyit jártunk j ártunk együtt, a 'arton.  Czt akarom, hogy mindaz, mit szerettem, tuléljen, tuléljen, és mindenek !l!tt te voltál, kit szerettem, ezért hát virágozz tovább, virágz#, hogy mindent magadévá tégy, mit rád hagy szerelmem, hogy árnyékom hajadon átsuhanjon, hogy énekem értelme el ne vesszen.  K 0 ?alál hidegét éreztem k!r!ttem, s mindabb#l, amit éltem, egyedül te maradtál, ajkad volt evilági na'om és éjszakám itt, s a tested volt az ország, mely &s#kjaimra termett.  Cbban a 'illanatban végetértek a k!nyvek, a barátság, a kin&sek, miket $gy gy)jt!gettem, a tiszta ház, amit te meg én é'itettünk6 é 'itettünk6 minden megsz)nt, a szemedet kivéve. Mert lásd, a szerelem, amíg hajszol az élet, &sak egy hullám, amely a t!bbiek !lé &sa', de jaj, ha a halál ko'ogtat már az ajt#n, &sak a tekinteted marad annyi hiányra, a sz)n" létezésben &sak a te ragyogásod, &sak szerelmed a zárul# homályra.  K/ 0 1nes"ként hullanak ránk a 'er&ek, sivár az id" s végeérhetetlen, egy s#*'ihé&ske megérinti ar&od, konok &se''ek átitatják ruhámat6 az id"nek mindegy6 az én kezem, vagy naran&sok k!nny) r!'te a tiedben6 egy ka'avágás, s elmetszve az élet, a te életed, amely az enyém is.  Cz enyém, mely évekkel $gy telik telik meg, akár a sz"l" beér" gerezdje.  C sz"l"szem mind visszahull a !ldre.  az id" még ott lenn, ott is tovább tart, várakozva, a 'orba zá'orozva,

 

hogy még hiányunkat is elt!r!lje.  K3 0 ?a meghalok, s te nem halsz meg, szerelmem, szerelmem, ha meghalsz, s én nem halok meg, ne hagyjunk nagy teret a ájdalomnak, hisz nin&s tágabb hely, mint ahol mi éltünk. zemet b$záb#l, homokot homokb#l, az id", k#sza víz, lengedez" szél, elka' minket, akár a k!nnyü 'elyhet. Lehetett volna, hogy sohase látjuk egymást. ( mez"t, ahol egymásra találtunk, vissza kell adnunk, #, &s!'' végtelenség2 5e szerelmünk nem ér véget, szerelmem, és amiké''en nem volt születése, nem is halhat meg, mint a nagy oly#, mely mely &sak 'artjait és ajkait &seréli.  K8 0 ?a egyszer tán megt!retik a tested, ha egyszer megszakadna a zuhogás eredben, ha hangodb#l nem sz!kne sz# a szádra, s a kezed eleledne r!''enni, s elaludnék, Matilde, hagyd, szerelmem, élig kinyílva ajkad, hogy az utols# &s#k velem maradjon, mozdulatlan lebegjen !r!kkétig a szádon, s így elkisérjen engem mindhalálig. Mert ha így halok meg én, &s#kolva h)s, h) s, bolond szád, át!lelve a tested elveszített gerezdjét, lehunyt szemednek is ényét keresve.  ha a !ld beogadta !lelésünk, együtt térünk meg egyazon halálba, hogy mind!r!kre éljünk egy !r!kélt) &s#kban.  K= 0 ?a meghalok, tovább élj azzal a tiszta t)zzel, mely el'ezsdíti vérét a sá'adtnak s kih)ltnek, délt"l délig tekingess m$lhatatlan szemeddel, na't#l na'ig rezegtesd ajkad 'eng" gitárját. Nem akarom, hogy lé'ted vagy ka&ajod megingjon, hogy velem együtt haljon vidámság*hagyatékom. Ne sz#longasd szivem, nem vagyok itt már. 4ávollétemben $gy élj, mintha az volna házad.  C távollét oly oly tágas és magas ház, hogy a alon átjárhatsz benne k!nnyen,

 

s ké'eket aggathatsz a leveg"be.  C távollét oly oly átlátsz#, na'os ház, hogy én, nem*élve is, látom, hogy élsz ott, o tt, és ha szenvedsz, szerelmem, még egyszer meghalok.  K> 0 ;i más szerethetett $gy, mint mi9 O!jj hát, keressük az elhamvadt szivek régi zsarátját, s hullassuk rája sorra &s#kjainkat, míg eltámad rég*lakatlan viráguk. zeressük a szerelmet, melynek gyüm!l&se elhullt, s a !ldnek visszaadta ar&át s minden varázsát6 mi a ény vagyunk, amely olytat#dik, enyészhetetlen, sz!kken" kalásza.  Cz annyi zord id"be, havakba s tavaszokba, "szbe és eledésbe temetett szerelemhez vigyük hát k!zel $jra egy alma ragyogását, egy riss seb $jonnan nyíl# hüséb"l, mint régi szerelem, mely &sendben éli az eltemetett ajkak !r!kéltét.  KB 0  Crra gondolok, hogy a kor, kor, melyben szerettél, szerettél, elm$lik, és más kékség j" helyébe, más b"rt ka'nak ugyanazok a &sontok, más szemek tárulnak ki a tavaszra.  Czok k!zül, kik most &süggnek e 'er&en, kik a üsttel most békén társalognak *kalmár, jár#kel" vagy állameln!k* egy sem og#zhat szálaiba t!bbé. (lmegy sok kegyetlen, nagy'á'aszemes isten, a k!nyv abozontos vad ragadoz#i, a levéltetvek s más irkászi érgek.  ha a világ $jb#l tisztára mosdott, más szemek születnek majd a vizekben, és k!nnytelen sarjad ki majd a b$za.  KD 0 zállni kéne az id"n át, de merre9 zárny, re'ül"gé' re'ül"gé' s gond nélkül re'ülni6 de elzengtek a lé'tek menthetetlen, és nem viszi már az utast a lába. zállni kellene, szállni szakadatlan, ahogy a sas, a légy és mind a 'er& száll, száll, megbirk#zni a aturnus szemével,

 

s ott állítani el az $j harangot. Nem tart ki már a &i'", sem az $tak, a vándoroknak nem szolgál a !ld már, az éjszakát a gy!kerek beonták, s te már egy másik &sillagon &silla gon derengsz el, visszavonhatatlanul változand#n, míg végül nyíl# 'i'a&s lesz bel"led.  KJ 0 %s ez a sz#, ez az egyetlenegy kéz ezer kezével s)r)n teleírt la' sem marad benned, álmodul se szolgál, a !ldre hullik, s ott lesz olytatása. 5e mit számít, hogy a ény és di&s"ség d i&s"ség ko&sordulva elolynak a kehelyb"l, ha egyszer remegés voltak a borban, ha amarantszínt lo'tak ajkaidra.  C kései sz#tag sz#tag nem is akar mást, mely emlékeim zátonyátasodorja izgatott hullámverésén, tajték nem akar mást, &sak a neved leírni.  ha elhallgatja is bor$s szerelmem, az elj!vend" tavasz majd kimondja.  KK 0 Más na'ok j!nnek, s akkor is tovább zeng a bolyg#k és n!vények némasága, és mi minden t!rténik majd a !ld!n2 ?old*illata lesz minden heged)nek2  C kenyér tán tán olyan lesz é'', akár te6 te6 a te hangod lényed,majd6 smint mi minden sz#lalésakalászi te hangodon a tévelyg"n ut# lovak az "szben. ?a nem is $gy lett, l ett, mint rendeltetett volt, a szerelem nagy hord#kba gyülik majd, mint egykor a 'ásztorok "si méze, és te, 'orában elhullott szivemnek Wmely televénye lesz ro''ant &s)r!knekX kerek dinnyék k!zt sétálsz majd le és el.  / 0  C !ld legmélyén, legmélyén, ott is rátalálok a smaragdra, hogy téged elidézzen, s te, a hírviv" vízt"l kérve tollat, az érett kalászt másolod tovább is.

 

Min" világ2 zgat# 'etrezselymek2 Milyen haj# az édességnek árján2 %s te talán és én talán6 to'ázk".  C harangok k!zt k!zt nem lesz ott megosztás. megosztás. Nem lesz más, &sak a szabad s zabad leveg"ég, szélben himbál#dz# szé' kerek almák, zamatos k!nyvek !nn a s)rü lomb k!zt, és ott, ahol a szeg)k lélegeznek, olyan ruhát !ltünk majd, mely kibírja egy diadalittas &s#k !r!kéltét.