Szerkezettan I

ÓBUDAI EGYETEM Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Gépszerkezettani és Biztonságtechnikai Intézet

Had-és biztonságtechnikai mérnök alapképzés

SZERKEZETTAN I. – épületek szerkezetei 1. – jegyzet

összeállította: Macher Gábor lektorálta: Dr. Makovényi Ferenc

2013.

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

Tartalomjegyzék ELŐSZÓ..................................................................................................................................... 7 1. ÉPÜLETSZERKEZETTAN ALAPISMERETEK ................................................................ 8 1.1. Az épületszerkezetek osztályozása .................................................................................. 8 1.1.1. Teherhordó szerkezetek............................................................................................ 8 1.1.2. Térelhatároló szerkezetek ......................................................................................... 8 1.1.3. Térelválasztó szerkezetek ......................................................................................... 8 1.1.4. Nyílászáró szerkezetek ............................................................................................. 9 1.1.5. Lépcsők, lejtők, rámpák ........................................................................................... 9 1.1.6. Felületképzések, burkolatok ..................................................................................... 9 1.1.7. Védőszerkezetek, szigetelések ................................................................................. 9 1.1.8. Épületgépészeti, épületvillamossági berendezések, vezetékek, rendszerek ............. 9 1.1.9. Egyéb épület berendezések és felszerelések ............................................................ 9 1.2. Épületek szerkezeti rendszerei ........................................................................................ 9 1.2.1. Falas szerkezeti rendszer ........................................................................................ 10 1.2.2. Vázas szerkezeti rendszer....................................................................................... 16 1.2.3. Vegyes szerkezeti rendszerű épületek .................................................................... 18 1.2.4. Különleges szerkezeti rendszerű épületek .............................................................. 18 1.3. Hatások és követelmények, a szerkezetek teljesítőképessége ....................................... 20 1.3.1. Az épületszerkezeteket érő hatások ........................................................................ 20 1.3.2. A szerkezetekkel szemben támasztott követelmények ........................................... 22 2. ALAPOZÁS ......................................................................................................................... 24 2.1. Az alapozás fogalma ..................................................................................................... 24 2.2. Az alapozás módjának meghatározása .......................................................................... 24 2.3. Talajmechanikai szakvélemény..................................................................................... 24 2.4. Talajok osztályozása ..................................................................................................... 25 2.5. Alapozás előkészítő munkák ......................................................................................... 26 2.5.1. Földmunkák ............................................................................................................ 26 2.5.2. Dúcolás ................................................................................................................... 27 2.5.3. Víztelenítési munkák .............................................................................................. 28 2.6. Az alapozás általános szabályai .................................................................................... 29 2.7. Az alapozás módjai ....................................................................................................... 30 2.8. A síkalapozás típusai ..................................................................................................... 30 2.8.1. Sávalapozás ............................................................................................................ 30 2.8.2. Pontalapozás ........................................................................................................... 32 2.8.3. Gerenda és gerendarács alapozás ........................................................................... 33 3

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 2.8.4. Lemezalapozás ....................................................................................................... 34 2.9. Mélyalapozás típusai ..................................................................................................... 36 2.9.1. Cölöpalapozás ........................................................................................................ 36 2.9.2. Kút vagy szekrényalapozás .................................................................................... 38 2.9.3. Résfalas alapozás .................................................................................................... 40 2.10. Alapszigetelés .............................................................................................................. 42 2.10.1. Az épületet a talaj felől támadó vízhatások .......................................................... 42 2.10.2. Vízzárási követelmények ..................................................................................... 43 2.10.3. Vízszigetelések anyagai, vízszigetelési rendszerek.............................................. 44 3. FALSZERKEZETEK ........................................................................................................... 47 3.1. A falak feladata ............................................................................................................. 47 3.2. A falak osztályozása ...................................................................................................... 47 3.2.1. A falak osztályozása tartószerkezeti szempontból ................................................. 47 3.2.1. A falak osztályozása alaprajzi elhelyezkedés szempontjából ................................ 47 3.2.2. A falak osztályozása anyaguk szerint ..................................................................... 48 3.2.3. A falak osztályozása szerkezeti megoldás szerint .................................................. 48 3.2.4. A falak osztályozása építési technológia szerint .................................................... 49 3.3. Falazatok típusai ............................................................................................................ 49 3.3.1. Természetes anyagú falak ...................................................................................... 49 3.3.2. Mesterséges anyagú falak ....................................................................................... 53 3.3.3. Válaszfalak ............................................................................................................. 62 3.4. Koszorúk, kiváltók ........................................................................................................ 68 3.4.1. A koszorú funkciója ............................................................................................... 68 3.4.2. A koszorú szerkezete .............................................................................................. 68 3.4.2. A kiváltók funkciója ............................................................................................... 69 3.4.3. A kiváltók szerkezete ............................................................................................. 69 4. FÖDÉMEK........................................................................................................................... 72 4.1. A födém fogalma, részei ............................................................................................... 72 4.2. A födémszerkezetek fejlődése ....................................................................................... 72 4.3. A födémek csoportosítása ............................................................................................. 73 4.4. Födémtípusok ................................................................................................................ 73 4.4.1. Boltozatok .............................................................................................................. 73 4.4.2. Sík födémek............................................................................................................ 74 4.5. Egyéb vízszintes teherhordó szerkezetek ...................................................................... 88 5. LÉPCSŐK ............................................................................................................................ 89 5.1. A lépcső fogalma, elemei, szabályozás ......................................................................... 89 4

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 5.1.1. A lépcső fogalma .................................................................................................... 89 5.1.2. A lépcső elemei ...................................................................................................... 89 5.1.3. A lépcsőkkel kapcsolatos előírások........................................................................ 90 5.2. A lépcsők osztályozása .................................................................................................. 92 5.2.1. Lejtésszög szerinti osztályozás ............................................................................... 92 5.2.3. Teherátadás, teherviselés szerinti osztályozás........................................................ 92 5.2.4. Elhelyezkedés, alaprajzi kialakítás szerinti osztályozás......................................... 93 5.2.5. Szerkezeti anyag alapján történő osztályozás ........................................................ 95 6. TETŐK ............................................................................................................................... 104 6.1. A tetőszerkezeteket érő hatások .................................................................................. 104 6.2. A tető lejtése és a fedés összefüggése ......................................................................... 104 6.3. Lapostetők és szigetelésük .......................................................................................... 105 6.3.1. Egyenes rétegrendű lapostető rétegei ................................................................... 108 6.3.2. Fordított rétegrendű lapostető rétegei .................................................................. 113 6.3.3. Lapostetők vízelvezetése ...................................................................................... 114 6.3.4. Zöldtetők .............................................................................................................. 115 6.4. Magastetők .................................................................................................................. 116 6.4.1. Fedélszerkezetek .................................................................................................. 116 6.4.2. Hagyományos fedélszerkezetek típusai................................................................ 117 6.4.3. Azonos állású fedélszékek ................................................................................... 119 6.4.4. Fő és mellékállású fedélszékek ............................................................................ 122 6.4.5. Mérnöki jellegű fa fedélszékek ............................................................................ 126 6.4.6. Acél, illetve vasbeton tetőszerkezetek.................................................................. 127 6.5. Magastetők fedése ....................................................................................................... 128 6.5.1. Kiselemes tetőfedések .......................................................................................... 128 6.5.2. Táblás fedések ...................................................................................................... 141 6.6.3. Tetőtér beépítés .................................................................................................... 146 7. BURKOLATOK ................................................................................................................ 147 7.1. Burkolatok csoportosítása ........................................................................................... 147 7.2. Burkolatokkal szemben támasztott követelmények .................................................... 147 7.3. Monolit jellegű burkolatok .......................................................................................... 147 7.3.1. Vakolatok ............................................................................................................. 147 7.3.2. Helyszíni műkő burkolatok .................................................................................. 148 7.3.3. Egyéb monolit burkolatok .................................................................................... 148 7.4. Elemes burkolatok ....................................................................................................... 148 7.4.1. Téglaburkolatok ................................................................................................... 148 5

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 7.4.2. Kő, műkő lap burkolatok ...................................................................................... 149 7.4.3. Fa burkolatok........................................................................................................ 151 7.4.4 Kerámia, kőporcelán lapburkolatok ...................................................................... 151 7.5. Lemezekből készített burkolatok ................................................................................ 151 Irodalomjegyzék, ajánlott irodalom ....................................................................................... 152

6

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

ELŐSZÓ Ez a jegyzet az Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar, Had-és biztonságtechnikai mérnök alapképzés (BSc), Szerkezettan I. tárgy oktatásához készült, a tárgyat gondozó Gépszerkezettani és Biztonságtechnikai Intézet tárgytematikája alapján. A tantárgy célja az alapvető épületszerkezeti elemek és rendszerek, valamint a főbb összefüggések megismertetése, a szaktantárgyak (tűzvédelem, munkavédelem, vagyonvédelem) oktatása kapcsán felmerülő, az épületekkel összefüggő szabályzás megértésének alátámasztására, illetve a szakmagyakorlás során előforduló beruházói, tervezői egyeztetéseken, kooperációkon való hatékony és szakszerű részvétel elősegítésére. A jegyzet nagyban támaszkodik a nagy elődök Dr. Gábor László, Kószó József, illetve az építészmérnök, építőmérnök oktatásban jeleskedő tanszékek és intézetek (BME ÉPK Épületszerkezettani Tanszék, SzIE Ybl Kar Építészmérnöki Intézet, SzE MTK Építészeti és Épületszerkezettani Tanszék) tankönyveire, jegyzeteire, óravázlataira, mind a szöveg, mind az ábrák tekintetében, nem felülírva, csak összegyűjtve e speciális célú tantárgy igényeinek és kereteinek megfelelően. Szintén nagy segítséget nyújtottak a jegyzet összeállításában az interneten egyre nagyobb mértékben megjelenő, épületszerkezeteket gyártó cégek honlapjai. Külön szeretnék köszönetet mondani a jegyzet lektorának, Dr. Makovényi Ferencnek a jegyzet elkészítése közben nyújtott önzetlen, a lektori feladatokat nagyban meghaladó szakmai segítségéért.

Macher Gábor okl. építészmérnök, biztonságszervező szakmérnök Budapest, 2013. augusztus 31.

7

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

1. ÉPÜLETSZERKEZETTAN ALAPISMERETEK 1.1. Az épületszerkezetek osztályozása Az épületek létesítésének építőelemei az épületszerkezetek. Az egyes épületszerkezetek az épületben betöltött funkciójuk, szerepük szerint különfélék lehetnek. 1.1.1. Teherhordó szerkezetek Az épület teherhordó szerkezetei hordják az épületszerkezetekre ható terheket. Csoportosításuk elsősorban fő kiterjedési irányuk alapján történik, így megkülönböztetünk, vízszintes, függőleges és térbeli teherhordó szerkezeteket. A vízszintes teherhordó szerkezetek fő kiterjedési iránya vízszintes. Ilyen szerkezetek az alapok nagy része, a gerendák, a födémek, az áthidalók, illetve a lépcsők. A függőleges teherhordó szerkezetek fő kiterjedési iránya függőleges. Ilyen szerkezetek a falak, a pillérek, illetve az oszlopok. Pillérnek általában a szögletes, oszlopnak a kör keresztmetszetű függőleges teherhordó szerkezeteket nevezik. A térbeli teherhordó szerkezetek általában olyan összetett szerkezetek, mely elemeinek a tér mindkét fő irányában jellemző kiterjedése van. Ilyenek a fedélszékek, térrácsok, egyéb rácsos teherhordó szerkezetek. Az épület teherhordásában betöltött szerepük alapján elsődleges és másodlagos teherhordó szerkezeteket különböztetünk meg. Az elsődleges teherhordó szerkezetek az épület saját súlyát, hasznos terhelését és a külső erőkből és hatásokból eredő terheléseket veszik fel és közvetítik a talajra, mint a végső teherfelvevőre. Ilyenek a födémek, falak, alapok stb. A másodlagos teherhordó szerkezetek egyes épületszerkezeti elemek (pl. burkolatok, szakipari szerkezetek stb.) terheit veszik fel és továbbítják az elsődleges teherhordó szerkezetekre. Ilyenek a falváz tartók, szelemenek, függesztő és alátámasztó elemek. Igénybevételük alapján tisztán nyomott, tisztán húzott, hajlított, csavart, nyírt illetve egyéb összetett igénybevételű szerkezeteket különböztetünk meg. Az igénybevétel ismerete alapján választható ki az ideális szerkezeti anyag (pl. húzott-acél, nyomott-tégla, beton, hajlított-acél, vasbeton stb.). 1.1.2. Térelhatároló szerkezetek A térelhatároló szerkezetek a külső és belső tereket határolják el egymástól. A szerkezet teherhordó, vagy nem teherhordó is lehet. Vízszintes térelhatároló szerkezetek a tetőfödémek, vagy áthajtó feletti födémek, függőleges térelhatároló szerkezetek a homlokzati falak. Kialakításuknak, rétegrendjüknek az épületet kívülről érő hatások (hő, szél, csapadék stb.) elleni védelmét kell biztosítaniuk. 1.1.3. Térelválasztó szerkezetek A térelválasztó szerkezetek az épület belső tereit választják el egymástól. Szintén lehet teherhordó, vagy nem teherhordó szerkezet is. Vízszintes térelválasztó szerkezet a közbenső födém, függőleges térelválasztó szerkezetek a belső falak.

8

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 1.1.4. Nyílászáró szerkezetek A falban létesített nyílások lezárására szolgáló szerkezetek. Az ablakok a természetes megvilágítást és a természetes szellőzést biztosítják. Az ajtók és kapuk feladata nyitott állapotban a terek között szükséges mértékű forgalom, zárt állapotban a szükséges mértékű lehatárolás biztosítása. 1.1.5. Lépcsők, lejtők, rámpák A lépcsők, lejtők és rámpák az épületen belüli és kívüli szintek közötti gyalogos, vagy jármű forgalom biztosítására szolgáló szerkezetek. A lépcsőket tovább osztályozhatjuk a karok száma, illetve kialakítása alapján. Eszerint egykarú, kétkarú, háromkarú, illetve egyenes, íves alaprajú valamint csigalépcsőket különböztetünk meg. 1.1.6. Felületképzések, burkolatok A felületképzések, burkolatok a legfelső látszó rétegek, melyek a külső és belső felületek védelmét, kedvező esztétikai megjelenését szolgálják. Ide tartoznak a festések, mázolások és a hideg-, meleg burkolatok. 1.1.7. Védőszerkezetek, szigetelések A külső és belső hatások elleni védelmet szolgáló szerkezetek. Ide tartoznak a hő- és hangszigetelések, a víz- és pára elleni szigetelések. 1.1.8. Épületgépészeti, épületvillamossági berendezések, vezetékek, rendszerek Az épület komfortját biztosító rendszerek. Ide tartoznak a vízellátást, a csatornázást, a gázellátást, a fűtést, a szellőzést biztosító épületgépészeti, illetve az erősáramú és gyengeáramú épületvillamossági rendszerek. 1.1.9. Egyéb épület berendezések és felszerelések Az épület egészéhez hozzátartoznak az épületszerkezetekkel összefüggő, azokhoz szorosan kapcsolódó berendezések (pl. fürdőkád, WC, mosogató stb.), illetve felszerelések (pl. csaptelepek, foglalatok, kapcsolók, árnyékolók stb.).

1.2. Épületek szerkezeti rendszerei Az épületek szerkezeti rendszerét az épület funkciója, térszervezése, a helyszíni munka igény, az építés gépesítésének lehetősége, illetve gazdaságossága alapján választják meg. Az épületek térszervezését tekintve két különböző kialakítású épülettípus létezik. A sejtszerű, cellaszerű tereket magába foglaló épületek jellegzetessége, hogy sok kisebb térből (szobák, irodák stb.) szervezettek, melyek belső közlekedő rendszerről közelíthetők meg. Épületszerkezettani szempontból ez kisebb fesztávokat, általában többszintes épületet jelent, melyek jellemzői a falas, vagy pillérvázas kialakítás, illetve a födémszerkezetek. Ilyen épületek a lakóházak, irodák, iskolák stb.

9

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A nagyterű, csarnokszerű épületek jellemzője az egy nagy osztatlan tér, mely épületszerkezeti jellemzője a nagyobb fesztáv illetve a speciális térlefedő szerkezet. Ilyen épületek a raktárak, ipari csarnokok, sportcsarnokok, stb. 1.2.1. Falas szerkezeti rendszer A falas szerkezeti rendszerű épületek függőleges teherhordó szerkezete a tömör falszerkezet. A falak veszik át a födémek, illetve a felettük lévő falak terheit, illetve az egyéb terheket és továbbítják az alapozás felé. A terhek felvételének és továbbításának jellemzője a vonalszerűen eloszló teherátadás. A falazó elemek mérete, ebből következően mozgatásának kézi, vagy gépi módja határozza meg általában a hozzá tartozó vízszintes teherhordó szerkezetek (födémek, lépcsők), illetve a nem teherhordó falak típusát. Kézi falazóelemekből készülő falas építési rendszer A teherhordó falak kézi falazóelemekből készülnek. Az építésre a kézi mozgatás jellemző, az elemek súlya és mérete ehhez igazodik. Az építési rendszerhez gerendás-béléstestes, vagy monolit vasbeton födém, monolit vasbeton, vagy kiselemes lépcső, kiselemes, falazott válaszfal tartozik. A kisebb elemek rugalmasabb alaprajzi kialakítást biztosítanak, lehetővé teszik az építés gépesítés (daruzás) elhagyását, azonban az helyszíni építési idő megnövekszik.

1. ábra: Kézi falazóelemes építési rendszer elemei (PROTHERM)

10

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Blokkos építési rendszer A teherhordó falak középelemes falelemekből épülnek. Az elemek szélességi mérete 60-120 cm, melyek fél szint, vagy egész szint magasságúak. A rendszer további elemei: középelemes (pallós) födém, középelemes lépcső, illetve pallós válaszfal. A nagyobb elemekből gyorsabb, de daruzást igénylő építkezés szervezhető. Az elemek viszonylag keskeny mérete még nem szűkíti le teljesen a rugalmas alaprajzi kialakítás lehetőségeit.

2. ábra: Blokkos építési rendszer elemei

3. ábra: Blokkos falazóelem típusok

11

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Paneles építési rendszer Az épület függőleges teherhordó szerkezetei üzemben előregyártott szobanagyságú, emeletmagas külső teherhordó hőszigetelt szendvicspanelek és belső falelemek. A födémek, lépcsők, válaszfalak mind nagyelemes kialakításúak. Az építést nagymértékű előregyártás, rövid, gépesített helyszíni munka jellemzi. A nagyméretű elemek miatt az alaprajzi kialakítás lehetősége jelentősen kötött.

4. ábra: Nagyelemes(paneles) építési rendszer

Monolit falas építési rendszer Az épület teherhordó falai helyszínen, zsaluzatba öntött monolit vasbeton szerkezetek. A rendszerhez monolit vasbeton födém és lépcső, kiselemes, vagy monolit vasbeton válaszfal tartozik. Az építés helyszíni munka igénye nagy, de jól gépesíthető.

5. ábra: Monolit falas építési rendszer zsaluzat

12

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A helyszíni szerkezetek építési ideje csökkenthető nagyelemes zsaluzatok, illetve zsaluzati rendszerek használatával. Az alagútzsaluzat egyidejűleg biztosítja a teherhordó falak és a födémek zsaluzatát. Az aljzatra egymás mellé elhelyezett alagút formájú zsaluzatok közé és fölé megszerelik a vasalatot, majd kibetonozzák. A beton megszilárdulása után a zsaluzatot kissé elmozdítják, majd a falakkal párhuzamosan kihúzzák, és az elkészült födémekre helyezik. Ott újra kimerevítik és újra kezdődik a folyamat. A felsőbb szinteken kihúzóállványt használnak.

6. ábra: Alagútzsaluzás elve, zsaluzat áthelyezése

7. ábra: Alagútzsalu

13

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A falas szerkezeti rendszerű épületeket tovább osztályozhatjuk a teherhordó falak elhelyezkedése alapján. Hosszfalas szerkezeti rendszerű épületek A hosszfalas szerkezeti rendszerű épületek terheket viselő (teherhordó) falai az épület alaprajzát figyelembe véve hosszanti irányban helyezkednek el. Az épület egyéb keresztirányú falai csupán önhordó, térelhatároló, vagy térelválasztó szerkezetek. Az épület hosszirányú homlokzatán csak kis méretű nyílások létesíthetők. A födémek a teherhordó falakra teljes hosszban (vonalmentén) adják át terheiket. A szélső teherhordó falakra jutó teher lényegesen kisebb, mint a középső hosszfalakra jutó teher. A hosszfalas szerkezeti rendszerű épületet megfelelően elhelyezett keresztirányú falak merevítik. Ezt a szerkezeti rendszert előszeretettel alkalmazták Budapest múlt században épült bérházainál.

8. ábra: Hosszfalas szerkezeti rendszer

14

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Harántfalas szerkezeti rendszerű épületek A teherhordó falak az épület alaprajzát tekintve hosszirányra merőlegesen, azaz harántirányban helyezkednek el. Az épület egyéb külső falai csupán önhordó, vagy kitöltő, azaz térelhatároló falak. Ezen a homlokzaton nagyméretű bevilágító felületek, ablakot erkélyajtót tartalmazó szakipari falak alakíthatók ki. A födémek a teherhordó falakra teljes hosszban (vonalmentén) adják át terheiket. A harántfalas szerkezeti rendszerű épületet megfelelően elhelyezett hosszirányú falak merevítik. Ezt a szerkezeti rendszert használták a múlt század második felének lakó- és irodaépületeinél.

9. ábra: Harántfalas építési rendszer

Vegyes falas szerkezeti rendszerek Az épület egyes részei hossz-, más részei harántfalas szerkezeti rendszerűek. Elsősorban kisebb lakóépületek, családi házak jellemző építési rendszere. A teherhordó falak elhelyezkedését

15

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. elsősorban az alaprajzi kialakítás határozza meg. A kis kiterjedés miatt a homlokzati falak szinte kivétel nélkül teherhordóak. 1.2.2. Vázas szerkezeti rendszer A vázas szerkezeti rendszerű épületek függőleges teherhordó szerkezete pillér, vagy oszlop. A pillérekre általában mestergerendák, perem vagy szegélygerendák támaszkodnak, amelyek a födémelemeket, vagy az azokat tartó fiókgerendákat hordják.

10. ábra: Vázas építési rendszer

A mestergerendák az épület hossztengelyéhez viszonyított elhelyezkedése alapján hossz-, illetve harántvázas, valamint egyesített vázas (kétirányban teherhordó), vagy vegyes vázas födémszerkezetekről beszélünk.

16

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

b.)

a.)

c.)

d.)

11. ábra: Vázszerkezetek elrendezési változatai, a..) hosszváz, b.) harántváz, c.) egyesített váz, d.) vegyes váz

Monolit vasbeton szerkezetek esetében a pillérekre közvetlenül is támaszkodhatnak a födémlemezek. Utóbbiakat a pillér fej kialakítása alapján síklemez, gomba-, vagy rejtett gombafödémnek nevezzük.

12. ábra: Gombafödémek kialakítási változatai

17

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

13. ábra: Rejtett gombafödém

A szerkezeti rendszer jellemzője a pillérek pontszerű teherátvétele, illetve továbbítása. A térelhatároló, illetve térelválasztó falak nem teherhordóak, így az alaprajzi kialakítást nem köti meg a falak elhelyezkedése, szintenként eltérő alaprajzok is könnyen létesíthetők. A vázas szerkezeti rendszerű épületeket minden esetben merevíteni kell. A merevítés az épületekre ható vízszintes irányú erők ellenében szükséges. Ezek lehetnek külső (szél, földrengés stb.), vagy akár hasznos terhek is (pl. híddaru fékezőerő). A merevítést befogott pillérrel, merevítő fallal, vagy szélráccsal biztosíthatjuk. A merevítést az egész épületre a tárcsaként viselkedő födémek viszik át. A pillérvázas épületek alapozása megfelelő teherbírású talaj esetében pontszerű, egyéb esetben gerenda, gerendarács, vagy lemez alap. A teherhordó szerkezetek anyaga egyes hagyományos népi építési módoknál fa (fachwerk), korszerűen acél, illetve előregyártott, vagy monolit vasbeton. 1.2.3. Vegyes szerkezeti rendszerű épületek Az épület építészeti, illetve funkcionális kialakítása vegyes, részben pilléres, részben falas függőleges teherhordó szerkezetű épületrészeket igényelhet. Ha a homlokzati felületeken nincs igény a nagyobb áttörésekre, de a belső részen egyterű kialakítás létesül, homlokzati térelhatároló szerkezetként teherhordó falakat, a belső terekben pillérvázat alakítunk ki. A homlokzat nagymértékű megnyitását a falak pillérekkel való helyettesítésével biztosíthatjuk, ugyanakkor a belső tereket elválasztó falak teherhordó falként alakíthatók ki. Ezekben az esetekben a függőleges teherhordó szerkezet részben pillér, részben fal, így vegyes szerkezeti rendszerű épületről beszélünk. 1.2.4. Különleges szerkezeti rendszerű épületek A térelemes építésnél gyárban, vagy üzemben teljes szobanagyságú, vagy egyéb funkciójú (vizes blokk, fürdőszoba, WC stb.) térelem készül, melynek padlója, falai, födéme van. A gyárban a térelembe kerülő vezetékek, csövek, burkolatok, csatlakozó szerkezetek beépítésre kerülnek. A térelemek egymás mellé-, illetve egymásra helyezése után csupán a csatlakozásokat kell összeépíteni.

18

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

14. ábra: Térelemes szerkezeti rendszer

A héjszerkezetek speciális geometriája, térbeli kialakítása következtében a terhelésekből keletkező feszültségek a héjszerkezet síkjában ébrednek, a felületre merőleges feszültségek elhanyagolhatóan kicsik. Ez a gyakorlatban kis szerkezeti vastagsággal tudja biztosítani a nagy alapterületek alátámasztás nélküli lefedését. A héjszerkezetek alkalmazása a vasbeton szerkezetekkel egyidejűleg terjedt el, de manapság gyakori a rétegelt, ragasztott faszerkezetek, illetve az acél-üvegszerkezetek használata is.

15. ábra: Vasbeton héjszerkezet építése (Kelenföldi buszgarázs)

19

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

16. ábra: Acél-üveg héjszerkezet építése (CET, Budapest)

1.3. Hatások és követelmények, a szerkezetek teljesítőképessége Az épületeket, épületszerkezeteket számos külső hatás éri, melyeknek az adott épületszerkezetek meghatározott módon megfelelnek. Azt a mértéket, ahogyan az épületszerkezetek a külső, belső hatásoknak megfelelnek, az épületszerkezet teljesítőképességének nevezzük. Ilyen teljesítőképesség lehet egyebek mellett az élettartam, a hőátbocsátás, a hangszigetelő-képesség, vagy a tűzállóság is. Azt az igényt, amely megmutatja, hogy az épületszerkezet milyen mértékben legyen ellenálló a külső, és belső hatásokkal szemben az épületszerkezetekkel szemben támasztott követelmények határozzák meg. E követelmények szintje szoros összefüggésben van az épület rendeltetésével, valamint azzal, hogy a vizsgált szerkezetek az épület mely részén milyen szerepet tölt be. A követelményeket általában szabványok, szabályzatok, műszaki előírások tartalmazzák. Természetesen teljesen más igényeket fogalmazunk meg egy hétvégi házzal, mint egy családi házzal, illetve egy raktárral, mint egy irodával szemben. 1.3.1. Az épületszerkezeteket érő hatások Az épületeket érő hatások közül a legfontosabbak az állandó és az esetleges terhek. Állandó terhek Az állandó terhek a beépítésétől kezdve folyamatosan érik az épületszerkezeteket, ilyen teher a szerkezet saját súlya, illetve a szerkezetben véglegesen és állandóan működő egyéb terhek és hatások (pl. előfeszítés, talajnyomás stb.). A szerkezetek teherbírás méretezésekor, illetve ellenőrzéskor ezekkel minden esetben számolni kell. Esetleges terhek Az esetleges terhek időben nem állandóak, teherbírás számításkor általában egyidejűséggel kell figyelembe venni. Ilyenek a hasznos-, a meteorológiai-, a rendkívüli és az egyéb terhek.

20

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Hasznos teher Az épület funkciójából adódik a hasznos teher. Meghatározásakor az épületet használó emberek, illetve az épület használatához szükséges berendezések súlyát modellezték és ez alapján a funkcióhoz fajlagos terhelést rendeltek, amit rendeletben rögzítettek. -

lakások összes helyisége, szálloda, üdülő, óvoda, bölcsőde szobái: irodák, öltözők, laboratóriumok, igazgatási épületek, számítógépterem tantermek, beépített ülőhelyes előadók

1,5 kN/m2 2 kN/m2 3 kN/m2

Meteorológiai teher A meteorológiai terhek az időjárási hatásokból adódó igénybevételek, melyeket az épület földrajzi helyzete is meghatároz. -

-

A hóteher Magyarországon 0,8 kN/m2. A teljes hóteherrel 30°-os tetőhajlásszög alatt számolunk, 60° felett a hóteher 0 kN/m2 (feltételezzük, hogy a hó lecsúszik a tetőről), közben interpolációval számíthatjuk ki a terhet. A hőmérsékletváltozásból adódó mozgások az épületszerkezetek befogásainál, kapcsolatainál okoz igénybevételt. A szélteher az épület elhelyezkedése alapján számítható. Figyelembe lehet venni az épület környezetének esetleges szélteher csökkentő hatását. A szél nyomó hatása egyértelmű, de a széliránnyal szemközti oldalon, illetve a tetőn a szél szívó hatása is megjelenik, ami ellen az épületszerkezetek megfelelő rögzítése szükséges.

Rendkívüli terhek A rendkívüli terhek ritkán bekövetkező, de jelentős igénybevétellel járó hatások, melyek ellen részben megerősített szerkezetekkel, részben a hatás levezetésével, vagy kizárásával tudunk védekezni. A földrengés egy vízszintes irányú teher, mely ellen az épület merevítésével védekezhetünk. A funkcióból adódó robbanás (pl. kazánház) ellen nem a szerkezetek megerősítésével, hanem egyes szerkezetek legyengítésével védekezhetünk, amin keresztül levezethető a robbanás energiája (hasadó-nyíló felület). A járműütközés elleni leghatásosabb védelem a jármű eltérítése terelőszigetekkel, vagy kerékvetőkkel. Egyéb terhek Az egyéb terhek nem minden épület esetében jelennek meg. Ilyen a jégteher, a földmozgás, a talajvíznyomás, rétegvíznyomás stb. Egyéb hatások A fentieken kívül számos egyéb hatás éri még az épületszerkezeteket, mind külső, mind belső hatásként. Ezek általában nem közvetlen erőhatásként, igénybevételként jelentkeznek, de megfelelő védekezés hiányában képesek a szerkezetek károsítására a belső tér komfortjának csökkentésére. A legfontosabb hatások: -

páradiffúzió páralecsapódás hőhatás (külső, belső hőmérséklet ingadozás hatása, hőmozgás) 21

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. -

hanghatás, zajhatás, fényhatás, UV sugárzás férgek rágcsálók stb.

1.3.2. A szerkezetekkel szemben támasztott követelmények Az épületeket és azok szerkezeteit úgy kell kialakítani, hogy azok funkciójuknak károsodás nélkül megfeleljenek. A 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet a teljesítményjellemzők megnevezését és az építési termékek betervezéskor való rögzítési kötelezettségét írja elő. A huzamos emberi tartózkodásra szolgáló épületek szerkezeteinek az emberi jelenlét által igényelt egészségügyi feltételeket is biztosítani kell, így a szerkezeteknek az épületfizikai követelményeknek is messzemenően meg kell felelniük. Huzamos emberi tartózkodásra szolgáló épületek, illetve helyiségek, ahol a funkció egyidejűleg több mint két óra tartózkodást tesz szükségessé, illetve két használat között nem telik el több mint két óra. Hőszigetelés, hővédelmi követelmények A szerkezetek hőszigetelése alapvető követelmény, mely részben az épület belső tereinek megfelelő hőmérsékletet biztosít, a belső terek téli hőveszteségét csökkenti, másrészt az épületszerkezeteket védi a hőingadozás káros hatásaitól (téli hideg, nyári meleg) ugyanakkor ki kell elégíteni az energetikai-gazdaságossági követelményeket is. A hőszigetelés szempontjából legkritikusabb szerkezetek a homlokzatok bizonyos csomópontjai (födémtalálkozások, áthidalók, sarkok stb.), a tetőfödémek, tetőszerkezetek, pincefödémek, erkélyek, nyílászárók stb. A hőszigetelési követelményre vonatkozóan szabványban rögzített előírások vannak. A jelenlegi szabályozás a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek energiamérlegét szabályozza, mely az egyes épületszerkezetek hőátbocsátási tényezőjét, az épületek tömegét, tájolását stb. is figyelembe veszi. Páravédelem Az épületekben a funkciótól függő eredetű és mennyiségű pára képződik, mely a levegő hőmérsékletének és a relatív légnedvesség függvényében a határoló szerkezetek felületein és/vagy a szerkezetek belsejében lecsapódhat. Ez gyakran okozhat károsodást, mely a szerkezetek megfelelő hővédelmével, a megfelelő léghőmérséklet biztosításával, a páradiffúzió szabad lefolyásának lehetővé tételével, illetve a szerkezetbejutás megakadályozásával, vagy a páratartalom csökkentésével (megfelelő szellőztetés) kiküszöbölhető. Zajvédelem Az épületek külső térből érkező, illetve belső, egymással érintkező terek közötti zajvédelmének mértékét az épület tereinek rendeltetése határozza meg és az épületek szerkezeti kialakításának függvénye. Az épületszerkezetek esetében a léghang és a testhang elleni védelem egyaránt szükséges lehet. A léghang a hang levegőben való terjedését jelenti, ami az útjában álló szerkezeteket megrezegtetve, vagy nyílásokon, réseken keresztül vezetődik át a szomszédos helyiségekbe. A testhang az épületszerkezetekkel közvetlenül érintkező zajforrásból (lépés, rezgés) adódik. 22

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Hagyományos (nagy fajlagos tömegű) épületszerkezeteknél a léghang-gátlás mértéke közel fajlagos tömegükkel arányos. Könnyebb szerkezeteknél (amikor a szerkezet fajlagos tömege kisebb) a léghang- és lépéshanggátlást általában többrétegű szerkezet egyes rétegeinek akusztikai tulajdonságainak (kéregszerkezet, hangelnyelő réteg, saját rétegszám stb.) összehangolásával érik el. Tűzvédelem Az épület tartószerkezeteivel szemben tűzvédelmi követelmény, hogy az épület állékonyságában betöltött szerepük és az épület előírt tűzállósági fokozatának függvényében, meghatározott időtartamig megtartsák teherhordó képességüket, és ezáltal – tűz esetén – az épületben folyó tűzvédelmi tevékenység, menekülés, mentés, vagyonvédelem lebonyolítást biztosítsák. A térelhatároló (nem teherhordó) szerkezetekkel szemben követelmény, hogy azok az egyes helyiségek rendeltetése, valamint az épület tűzállósági fokozatának függvényében megakadályozzák a tűz más helyiségekre, illetve az épület más részeire való átterjedését. A burkolatokkal szemben követelmény, hogy azok ne segítsék elő a tűz vezetését és égésük során ne akadályozzák az épület kiürítését (toxikus gázok stb.) és oltását.

23

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

2. ALAPOZÁS 2.1. Az alapozás fogalma Az épület alapozása az a teherhordó szerkezet, amely az épület terheit, szerkezeteinek önsúlyát, illetve az azokat érő hatásokból származó erőket a teherhordó talaj felé továbbítja. Az épület alapozási módját úgy kell megválasztani, hogy a teherátadás során az épületben, illetve a szomszédos épületekben káros feszültségek, süllyedések ne keletkezzenek.

2.2. Az alapozás módjának meghatározása Az alapozás során az épület, illetve az alatta lévő talaj között történik a teherátadás, tehát az alapozás módját a helyi talajviszonyok, illetve az épület tulajdonságai együttesen határozzák meg. A talaj esetében a talajrétegződés, a teherhordó talajréteg elhelyezkedése, teherbíró képessége, a helyi talajvíz viszonyok, az épület esetében a szerkezeti rendszer, a terhelés mértéke, az épület méret, illetve az alaprajzi tagoltság a mérvadó.

2.3. Talajmechanikai szakvélemény Az építkezés céljára szolgáló telek talaj adottságainak megismerésére már a tervezés során szükség van. A szükséges információk megszerzéséhez talajmechanikai vizsgálatokat végeznek, amely helyszíni mintavételből és laboratóriumi elemzésből áll. A tapasztalatokat talajmechanikai szakvéleményben foglalják össze. A talajmechanikai szakvélemény készítése 4 beépített szintnél magasabb, vagy 10 m-nél nagyobb építménymagasságú, vagy 1000 m2-nél nagyobb alapterületű, vagy 7,0 m-nél nagyobb fesztávolságú előre gyártott-, vagy vázas szerkezeti rendszerű épületek esetén kötelező. A helyszíni mintavételhez az építési telek több pontján próbagödröt, kutatóaknát ásnak, vagy fúrásokat végeznek. Előbbit abban az esetben használják, ha a területen – egy esetlegesen már folyó építkezés miatt - rendelkezésre áll munkaerő, illetve gép a gödör kialakításához. Minden egyéb esetben a próbafúrás a célszerű. A helyszíni mintavétel célja az lesz, hogy megállapítsák milyen mélységben, milyen talaj található, milyen rétegvastagságok alakultak ki, illetve milyen mélységben található a talajvíz szintje. A talajból rétegenként, illetve a talajvízből is mintát vesznek. A laboratóriumi elemzés során meghatározzák a mintavétel során beszerzett talajok fizikai és kémiai tulajdonságait, valamint a talajvíz kémiai tulajdonságait, esetleges szulfáttartalmát, kémhatását. A talajfeltárás eredményét fúrásszelvényen ábrázolják, melyben megjelenik a talaj rétegződése, illetve a laboratóriumi kísérletekkel meghatározott adatok és talajfizikai jellemzők (szemszerkezet összetétel, plasztikusság, savtartalom, teherbíró képesség). A fúrásszelvényen ábrázolják a mértékadó talajvíz szintjét is. A mértékadó talajvíz egy elméleti érték, amely alapján tervezhető az épület vízszigetelési rendszere. A szintet a mért talajvíz szintből tapasztalati úton és számítással határozzák meg.

24

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

17. ábra: Példa fúrásszelvény ábrázolásra

A talajmechanikai szakvélemény a helyszíni tapasztalatokon, illetve a laboratóriumi eredményeken túl ajánlásokat is ad a tervezéshez. Meghatározzák az ajánlott alapozási módot, az alapozási szintet, a várható süllyedést, és egyéb a kivitelezésre vonatkozó adatokat (pl. víztávoltartás módja).

2.4. Talajok osztályozása A talajokat osztályozhatjuk anyaguk, geológiai eredetük, szemcseméretük, teherbírásuk, illetve megdolgozhatóságuk szempontjából. Anyaguk szerint szerves és szervetlen talajokat különböztetünk meg. A szerves talajok (homokos tőzeg, iszapos tőzeg, szerves iszap, szerves agyag) nagy mennyiségben tartalmaznak növényi és állati eredetű anyagokat, melyek folyamatos kémiai változáson mennek át, bomlanak, így változtatják fizikai és kémiai tulajdonságaikat, roskadhatnak, állékonyságuk nem biztosítható. Instabilitásuk miatt alapozásra, illetve egyéb terhek elviselésére (pl. padozat, járda stb.) nem alkalmasak, az épület teljes alapterülete alól el kell távolítani. Az eltávolított szerves talajt később a kertészeti munkák során gyakran újból hasznosítják, így a helyszínen deponálják. A szervetlen talajok ásványi anyagokból állnak, melyek különböző kőzetek mállott részeiből, illetve természeti jelenségek során üledékképződéssel jöttek létre. Ezek a talajtípusok nagyobbrészt stabilnak tekinthetők, így terhek elviselésére, alapozásra alkalmasak. A talajok geológiai eredetük szerint, maradék és üledékes kialakulásúak lehetnek. A maradék talajok kőzetek mállásából jöttek létre. Az üledékes talajok valamilyen természeti jelenség által szállított anyagok lerakódásából alakultak ki. A folyóvízből lerakódott szemcsék a felső 25

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. szakaszon nagyobb, az alsó szakaszon kisebb átmérőjűek. A tengervízben az ott élő állatok mésztartalmú váza rakódik a tenger aljzatára, amely a víz eltűnésével mészkő lerakódást eredményez. Ezen kívül szél és gleccser hordalékaként alakulhat ki talajréteg. A talajok tovább osztályozhatók szemcseméret alapján. A száraz állapotban laza, nem kötött talajokat szemcsés talajnak nevezzük. Ezen belül a kavics 2 mm-nél nagyobb, a homok 0,1 és 2 mm közötti, a homokliszt 0,02 és 0,1 mm közötti szemcseméretű. A kavics és a homok még szemrevételezéssel jól meghatározható, a homokliszt esetében az ülepedési vizsgálat adhat biztos eredményt. Az ülepedési vizsgálat során a talaj anyagát vízben keverik el, amit egy átlátszó üvegedényben hagynak leülepedni. A mért ülepedési idő alapján számítható a szemcseméret. A száraz állapotban tömbbé összeálló talajokat kötött talajnak nevezik. Ezen belül az iszap 0,002-0,02 mm közötti, az agyag 0,002 mm alatti szemcseméretű. Az agyag felülete száraz állapotban általában repedezett, az iszap nedves állapotában folyós, felületét megnyomkodva a víz kigyöngyözik, az agyag nedves állapotban képlékeny, gyúrható állapotú. A talajok teherbírását (nyomószilárdságát) fajlagos értékben határozzák meg (N/mm2, kN/m2). A talajok teherbírása az anyagtól, a szemcsemérettől, a tömörségtől és a víztartalomtól is függ. Értéke ~0,1-1 N/mm2 között változik. Megdolgozhatóság szempontjából a talajokat 7 db fejtési osztályba sorolják. Fejtési osztály I. II. III.

Szilárdsági állapot

A fejtés módja és eszközei

Laza talaj Gyengén kötött talaj Kötött talaj

IV.

Erősen kötött talaj

V.

Sziklás talaj

VI.

Szikla

VII.

Tömör szikla

Lapáttal és ásóval könnyen fejthető. Ásóval, lapáttal, kevés csákányozással fejthető. Lapáttal, állandó csákányozással, csákány lapos végével, kavicsos, köves talajok csákány hegyes végével fejthetők. Lapáttal, csákány hegyes végével és bontórúd esetleges alkalmazásával fejthető. Részben kézi erővel, bontórúddal, csákánnyal, fejtőkalapáccsal és ékkel, helyenként robbantások alkalmazásával fejthető. Fejtőkalapáccsal, ékkel, bontórúddal, és robbantással fejthető. Csak robbantással fejthető.

2.5. Alapozás előkészítő munkák 2.5.1. Földmunkák Az alap szerkezetek építéséhez első lépésben a földmunkák készülnek el. A terület lejtésének, illetve az épület építészeti kialakításának megfelelően talaj fejtés, kiemelés, bevágás történik. A kifejtett talajt helyszíni depóniába, vagy lerakóhelyre szállítják. A földmunkák közé tartoznak, de nem feltétlenül az alapozás megkezdése előtt készülnek a földvisszatöltések az alapfalak mellé, illetve a feltöltések a padozat alá. A visszatöltött talajt minden esetben

26

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. tömöríteni kell, hogy a rákerülő szerkezetek súlyától káros mértékben ne süllyedjenek meg. A tömörítés döngöléssel, iszapolással történhet. A tereprendezések, rézsüképzések általában az építés utolsó fázisában, a kertészeti munkák keretében készülnek el. A földmunkák ma már jelentős részben gépesítve történnek földmunkagépek, szállítóeszközök segítségével. 2.5.2. Dúcolás A munkagödrök földpartjai csak korlátozott mértékben állékonyak. Beomlásuk az építési munkák akadályozása mellett komoly munkavédelmi kockázatot is jelent. Ezért a munkagödrök széle vagy rézsűsen, vagy - függőleges fal esetén – dúcolással megtámasztva alakítható ki. A megtámasztás nélküli függőleges munkagödör fal maximális magassága, illetve a szükséges rézsűszög, a talaj fizikai jellemzőitől valamint a nedvességtartalmától függ.

18. ábra: Tájékoztató gyakorlati értékek a földrézsük megengedett hajlására az MSZ 15003-65 IV. sz. függelék alapján:

A dúcolás védelme mellett függőleges falú munkagödör is kialakítható. A dúcolás függőleges vagy vízszintes, hézagos illetve zárt pallózással, valamint szádfal használatával készülhet. A dúcolásnál általában szükséges, hogy a gödör mélyítésével együtt süllyeszteni lehessen a szerkezetet, mivel adott mélység alatt csak a dúcolás védelmében szabad munkát végezni.

27

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

19. ábra: Függőleges pallózás módszere

20. ábra: Vízszintes pallózás módszere

21. ábra: Acél szádpalló típusok

2.5.3. Víztelenítési munkák A talajban lévő víz a munkagödrökbe, alapgödrökbe szivárogva részben az ott folyó munkát lehetetlenítik el, részben a beszivárgó víz a talajszemcséket megmozgatva a földpart állékonyságát is veszélyezteti, így alapozáskor gyakran szükséges az alapgödör víztelenítése, illetve az alapozási területen a talajvíz szintjének a lesüllyesztése. A munkagödörbe szivárgó víz eltávolítására nyíltvíztartásos munkagödör víztelenítést használják. A technológia során az munkagödör alján szivárgó rendszert alakítanak ki, amellyel a munkagödörbe szivárgó vizet az építendő szerkezetek kontúrján kívül elhelyezett aknákba 28

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. vezetik, ahonnan szivattyúval távolítják el. Használata olyan helyen nyújt megoldást, ahol csak kis mértékű talajvíz érinti az építési munka területét.

22. ábra: Nyíltvíztartásos munkagödör víztelenítési módszer

Magas talajvíz, illetve alapgödör víztelenítési igény esetén a talajvízszint süllyesztés biztosít megoldást. Ebben az esetben az építési terület körül kutakat fúrnak le és folyamatos szivattyúzással érik el, hogy a talajvíz szintje az építési munka környezetében föld alatti épületszerkezetek alsó síkja alá süllyedjen.

23. ábra: Talajvízszint süllyesztéses munkagödör víztelenítési módszer

A víztelenítési munkákat az alapozás, pinceszinti szerkezetek és a vízszigetelés elkészültéig kell fenntartani.

2.6. Az alapozás általános szabályai Az alapszerkezetek tervezése, illetve elkészítése során, a megfelelő teherátadás, illetve a további épületszerkezetekkel való jó együttműködés biztosításához az alábbi három szabályt mindenképpen szem előtt kell tartani. 1. Az alapozás alsó (a teherhordó talajjal vízszintesen érintkező) síkját legalább fagyhatáron, illetve az épület legalsó padlószintjétől legalább 50 cm-re kell elhelyezni, a teherbíró talajba minimum 10 cm-t benyúlva. Fagyhatár alatt azt a talaj felszíntől való távolságot értjük, amelytől kezdve a talajban lévő víz, a talaj hőszigetelő képessége miatt, egész évben fagymentes marad. Ez 29

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Magyarországon geodéziai magasságtól és talajtípustól függően 0,8-1,0 m. A szabály lényege, hogy az alapozás teherátadó síkja alatt ne tudjon fagyás létrejönni, mivel a víz fagyásakor térfogatnövekedés jön létre, ami az épület kis mértékű megemelését is előidézheti. Többszöri fagyás-olvadás ciklus következtében a teherátadó sík alatti talajréteg tömörülhet és ez az épület süllyedését okozhatja. Az épület legalsó padlószintjétől való minimális távolság előírása részben szintén a fenti ok, részben a talaj megfelelő teherfelvételéhez szükséges hatásos leterhelő réteg biztosítása. 2. Az alapozás tervezésekor a méretezés általános alapelve a szerkezetek azonos süllyedésének biztosítása. Az épületek az építés során történő tehernövekedés miatt és az építési munkák befejezése után a talaj végleges tömörödéséig folyamatosan süllyednek. Amennyiben az épület különböző támaszkodási pontjai egymástól eltérő módon süllyednek, az épület felmenő szerkezeteiben olyan mértékű káros feszültségek keletkeznek, ami a szerkezetek repedéséhez, töréséhez is vezethet. 3. Az alapozás tervezését és kivitelezését minden esetben a vízszigeteléssel együtt kell kezelni. A talajban lévő vízhatások az épület funkciójának ellátását veszélyeztethetik, egyes épületszerkezeteket károsíthatják, így az épület megfelelő működéséhez a vízhatástól, funkciótól és szerkezeti kialakítástól függő vízszigetelő rendszer tervezése és kivitelezése szükséges.

2.7. Az alapozás módjai Az építmény terhének közvetítési módja, valamint a terhelt talajrétegek felszíntől, illetve a legalsó építményszinttől való távolsága alapján két alapozási módot különböztetünk meg: 1. Síkalap, ahol a teherhordó talajrétegre közvetlenül a terhelést felvevő, elosztó szerkezeti elem támaszkodik. 2. Mélyalap, ahol a terhelést elosztó, és felvevő szerkezeti elemek egymástól elválnak, közéjük terhelést közvetítő szerkezeti elem kerül beépítésre.

2.8. A síkalapozás típusai Síkalapozási módot tervezünk abban az esetben, ha a felszínhez, illetve a legalsó építményszinthez viszonylag közel (3-4 m), kellő teherbírású talajréteg van, mely az épület összes terhét a várható süllyedések figyelembevételével, az építmény károsítása nélkül felveszi. 2.8.1. Sávalapozás Tömör, vonalszerű teherátadást biztosító falszerkezet és folytonos alátámasztásra képes homogén talajszerkezet között tisztán nyomott terhelésű sávalap készülhet.

30

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

24. ábra: Sávalapozás elve, erőjátéka

A sávalapozás anyaga korábban kő, illetve tégla, manapság szinte kizárólagosan beton, esetenként vasbeton, vagy úsztatott kőbeton. A vasbeton szerkezetnek hajlító (tehát húzott szélső szállal rendelkező) vagy nyíró igénybevétel esetén van jelentősége, így sávalap esetén kevésbé használatos. Az úsztatott kőbeton készítése során a betonba maximum 30 %-os térfogatarányban nagyobb kövek, betontörmelék kerül a felhasznált betonmennyiség csökkentése érdekében. Mivel ennek a szerkezetnek a teherbíró képessége pontosan nem számítható, így ezeket a szerkezeteket például kerítések alapjánál használják, ahol a fagyhatár elérésének biztosítása következtében a viszonylag kis terhelés miatt szükségesnél jóval nagyobb keresztmetszet adódik.

25. ábra: Sávalapok típusai

31

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 2.8.2. Pontalapozás Pontszerű teherátadást biztosító vázas szerkezeti rendszer és megfelelő teherbírású talaj esetében az épület terheit a talajnak kis alapterületen, pontszerűen átadó pontalapozás használható. A talajok nyomószilárdsága jelentősen kisebb az épület vázszerkezetét általában alkotó vasbeton teherbírásánál, így a pontszerű alapozáskor is jóval nagyobb teherátadási keresztmetszet szükséges, mint az alapra támaszkodó pillér keresztmetszete. A kiszélesedés mértéke a terhelés nagyságától, a talaj határfeszültségétől, alakja az alaptest anyagától, szerkezeti jellemzőitől függ.

26. ábra: Pontalapozás elve, erőjátéka

A pontalapozás anyaga általában monolit-, vagy előregyártott beton, vasbeton, régebben terméskő, illetve tégla is előfordult.

32

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

27. ábra: Pontalapozás anyagai, kialakítása

A vázas építési rendszer erőjátéka, illetve építési technológiája következtében szükséges a pillérek bizonyos mértékű befogása az alaptestbe. Ezt vagy az alaptestbe integrált, vagy fölötte elhelyezett vasbeton kehellyel szokás megoldani. A pillérek közötti esetleges kitöltő falakat általában lábazati gerendával támasztják alá.

28. ábra: Kehelyalap

2.8.3. Gerenda és gerendarács alapozás Vázas szerkezeti rendszer pontszerű terhelése, illetve gyengébb talaj esetén a pontalapnál nagyobb felületű teherátadás szükséges. A teherátadó felület növelése gerendaalap alkalmazásával biztosítható. Az egymásra merőlegesen épített gerenda alapozást gerendarács

33

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. alapozásnak nevezzük. Az épület felől pontszerű terhelés érkezik, amit az alap vonalszerűen ad át a teherhordó talajnak, így a gerendalap minden esetben hajlított igénybevételű. A hajlított igénybevétel miatt vasbeton szerkezet használata szükséges. Hasonló igénybevétel jöhet létre falas szerkezeti rendszer vonalszerű teherátadása, illetve nem egyenletes teherhordó képességű altalaj esetében is.

29. ábra: Gerendarács alapozás elve, erőjátéka

2.8.4. Lemezalapozás Lemezalapozás használatakor a teljes épület alapterülete alatt mintegy fordított födémként elhelyezett beton, vagy vasbeton lemezzel adjuk át az épület terheit a teherhordó talajnak. A síkalapozási módok közül ez az alapozási mód jár a legnagyobb anyagfelhasználással és költséggel, így használatára csak az általánostól eltérő alapozási körülmények esetén kerül sor. 1. A nagy felület miatt viszonylag alacsony teherbíró képességű talajra is fektethető az alapozás, így elkerülhetők a jelentős költséggel járó mélyalapozási technológiák. 2. Az egységesen kialakított lemezalap rendkívül jó együttdolgozási lehetőséget biztosít a felmenő szerkezetek számára nem egyenletes teherbíró képességű altalaj esetén is. 3. Talajvíznyomás elleni szigetelés esetén a vízszigetelés mellett a víznyomás elleni ellenszerkezet kiépítése is szükséges. Ez padlószigetelésnél az alaptestek között elhelyezett ellenlemezzel oldható meg. Külön alaptestek és ellenlemez helyett gazdaságosabb megoldást nyújt a lemezalapozás létesítése, ami az alapozás mellett a talajvíznyomást felvevő szerkezet szerepét is betöltheti.

34

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

30. ábra: Lemezalapozás elve, erőjátéka

31. ábra: Lemezalapozás típusai, részletei

35

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

2.9. Mélyalapozás típusai Mélyalapozás általában magasabb költséggel készíthető, mint a síkalapozás, így használatukra abban az esetben kerül sor, ha síkalapozás az adott terület talaj, illetve környezeti viszonyai miatt nem létesíthető. 1. Nincs a felszínhez, vagy a legalsó építményszinthez közel megfelelő teherbíró képességű talaj. 2. Az altalajban lévő talajrétegek, általában a talajvízviszonyok változása miatt, egymáson megcsúszni képesek, azaz talajcsúszás- vagy földmozgás veszély áll fönn. 3. A víztávoltartás költsége miatt a síkalap készítése gazdaságtalan. 4. A munkagödör közvetlen környezetében lévő terhelés (szomszédos épületek, utak stb.) miatt a munkagödör nagy teherbírású dúcolására van szükség. 2.9.1. Cölöpalapozás Cölöpalapozásnál az építmény terhét teherelosztó szerkezet (monolit vasbeton fejgerenda, gerendarács, vagy lemez) közvetítésével cölöpök adják át a mélyen fekvő teherbíró altalajra. A cölöpalapok általában több cölöpből álnak, ezeket cölöpcsoportoknak nevezzük.

32. ábra: Cölöpalapozás elve, erőjátéka

Amennyiben a cölöppel elérhető mélységben teherbíró talaj található, támaszkodó cölöpöt használnak, ami a terhét elsődlegesen a csúcsán adja át. Támaszkodó cölöpöt leveréssel, vibrálással, sajtolással juttathatják a helyére vagy akár előre kifúrt lyukba helyezett előregyártott vagy helyben öntött cölöpöt is készíthetnek. 36

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Ha a megfelelő teherbírással rendelkező talaj olyan mélyen található, hogy támaszkodó cölöp készítése nem lenne megoldható, illetve gazdaságos, lebegő cölöpöt készítenek. Ez esetben a cölöp a terhek nagy részét a köpenyfelületén súrlódással, illetve kisebb részben a tompán kialakított végén adja át. A lebegő cölöp alakja folytán nem verhető le, csak fúrással és helyszíni öntéssel készíthető. A cölöpök anyaga lehet fa, illetve acél is, de elsősorban beton, illetve monolit-, vagy előregyártott vasbeton szerkezeteket használnak.

37

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 2.9.2. Kút vagy szekrényalapozás Amennyiben a teherbíró talaj nincs túl mélyen (4-8 m), a közbenső talajrétegek könnyen kotorhatók, illetve a teherhordó talajba keménysége miatt cölöp nem verhető be kút, vagy szekrényalapozás használata célszerű. Ilyen talajviszonyok között alap-, illetve pincegödör csak dúcolattal együtt készíthető, különben még az alap kiöntése, vagy elhelyezése előtt a gödör fala beomlana. A dúcolat helyigénye azonban jelentősen megnövelné a kitermelt föld mennyiségét, előregyártott vagy helyszínen zsaluzott alap lenne szükséges, földvisszatöltés és nagy valószínűséggel víztelenítési munkák is növelnék a költségeket. A kút-, vagy szekrényalap készítésével ezek nagy része elmaradhat. Az alaptestet határoló kút, illetve szekrény szerkezetet a felszínen készítik el, majd a szerkezet belsejéből folyamatos kotrás mellett, saját súlyával, vagy pótteherrel süllyesztik a kívánt mélységbe. A megfelelő mélység elérése után a kút alját vízzáró betonnal, közbenső részét sovány betonnal, felső részét vasbetonnal készítik el, mely utóbbihoz csatlakozik a felmenő szerkezet kapcsolatát biztosító teherhordó lemez, vagy gerendarács. A szekrényszerkezet, lesüllyesztés után alapfalként működve, egy teljes épület alátámasztását biztosítja.

33. ábra: Kútalapozás elve, erőjátéka

38

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

34. ábra: Kútalap kialakítás változatok

39

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

35. ábra: Szekrény alapozás

2.9.3. Résfalas alapozás Többszintes pincék, mélygarázsok létesítése esetén nagy mélységű munkagödör kiemelésére van szükség. Talajtípustól függően1-2 m mélységtől a munkagödör függőleges falának beomlás elleni megtámasztására szükséges. Rézsűs munkaterület határolás a jelentős földmunka mennyiség növekedés, vagy városi elhelyezkedés esetén helyhiány miatt nem minden esetben biztosítható. Foghíjbeépítésnél a szomszédos épületek alapjai mellől az alapok megtámasztása nélkül kibontott talaj az épület süllyedését okozná. Függőleges falú, nagy mélységű munkagödrök készítésénél, illetve foghíjbeépítésnél a résfalas alapozás a célszerű.

40

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

36. ábra: Résfalas alapozás

A résfalakat a térszinttől építik úgy, hogy a megépítendő fal, vagy pillér helyén a föld fellazítását, eltávolítását fúró, vagy markolófej, dúcolását a résiszap (bentonitos zagy) biztosítja. A függőleges oldalfalú, 30-100 cm vastagságú, 120-300 cm szélességű rést alulról fölfelé haladó betonozó csővel, a résiszap egyidejű kiszorításával építik. A rés felső szegélyén résvezető vasbeton gerendát alkalmaznak, mely részben a földpartot támasztja, részben a bentonitos zagy elvezetését biztosítja. A következő réselemet egy elem távolságot kihagyva készítik el, majd a teljes oldalhossz végére érve kezdik a közbenső réselemek elkészítését. Így biztosítható, hogy egyidejűleg ne legyen túl hosszú talajszakasz megtámasztás nélkül. A réselési folyamat lépésenként a következő:

41

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

37. ábra: Résfalazás lépései

1. Résvezető gerenda elkészítése, amely meghatározza a rés irányát, megvezeti a réselőszerszámot, és a rés felső részének az állékonyságát biztosítja. 2. Két fogással elkészítik egy réstábla két szélét. A két fogás között megmaradó földmag kitermelése, átharapás. Ezzel elkészült egy réstábla. 3. Az armatúra elhelyezése, majd a réstábla kibetonozása, a résiszap folyamatos kiszorítása mellett. 4. Az elkészült réstáblák közti földmag kitermelése. 5. Ezeknek az armatúrával való ellátása, és kibetonozása; ezzel elkészült a folytonos rés

2.10. Alapszigetelés Az épület talajban lévő, illetve azokhoz kapcsolódó szerkezeteit részben a közvetlen, részben a felszivárgó vízhatások ellen védeni kell. A szigetelés módja a nedvesség hatásoktól, az érintett épületszerkezettől, illetve a védeni kívánt helyiség funkciójától függ. 2.10.1. Az épületet a talaj felől támadó vízhatások Talajpára A talajvíz párolgásából a talajvíz fölötti rétegek üregeiben lévő levegőben elhelyezkedő pára, és a lehűlő rétegek szemcséin lecsapódó nedvesség. Általában nagyobb szemcséjű talajoknál, illetve terepszint fölé helyezett szerkezeteknél fordul elő. Talajnedvesség

42

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Részben a talajvízből kapilláris úton felfelé szivárgó, részben a csapadékból származó lefelé haladó nedvesség. Mivel nem összefüggő víz, így hidrosztatikai nyomása nincs. Talajvíz A talajszemcsék közötti üregeket kitöltő, le nem kötött szabad víz, melynek felhajtóereje, illetve hidrosztatikai nyomása van a szerkezetre. Rétegvíz, szivárgó víz A szivárgó víz lejtősen kialakult vízzáró réteg fölött, vagy rétegek között nagyobb csapadék esetén felgyülemlő és vízszintes irányú sebességgel is rendelkező vízhatás. A mozgás, illetve az időben változó vízmagasság miatt a talajvíznél is kellemetlenebb hatást jelent az épületre. Két vízzáró réteg között a vízzáró rétegek gyűrődése miatt akár a helyszínen mért mélységből adódó hidrosztatikai nyomásnál nagyobb rétegvíz-nyomás is előfordulhat.

38. ábra: Az épületet támadó nedvességhatások és szigeteléseik

2.10.2. Vízzárási követelmények A helyiség funkciójától függően porszárazság, vagy viszonylagos szárazság elérése a követelmény. Előbbi esetben vízhatlan szigetelést, utóbbinál vízzáró szigetelést alkalmaznak.

43

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A vízhatlan szigetelés előírása esetén a védett térbe és szerkezetbe egyáltalán semmi nedvesség nem juthat. Ilyenek az állandó emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek, laboratóriumok, nedvességre érzékeny anyagok tárolására szolgáló helyiségek, illetve a vízhatásra érzékeny szerkezetek (fa, gipsz stb.) A vízzáró szigetelés esetén a szerkezetbe annyi nedvesség kerülhet be, ami a védett oldalon el képes párologni. 2.10.3. Vízszigetelések anyagai, vízszigetelési rendszerek A vízszigetelés hagyományos anyaga a bitumen. A bitumen a kőolajból lepárlás útján nyert, mesterséges anyag, de kis mennyiségben természetes állapotban is megtalálható, így már évezredek óta használják vízszigetelésre. A bitumen úgynevezett „amorf” halmazállapotú anyag, mely ránézésre ugyan szilárdnak tűnik, de minden egyéb tulajdonsága a folyadékéval azonos. Folyamatos melegítés hatására megpuhul, képlékennyé válik, végül cseppfolyós lesz, lehűlés után azonban újra megszilárdul. Kiváló víztaszító tulajdonsággal is rendelkezik. Kedvező tulajdonságainak köszönhetően a vízszigetelések legelterjedtebb alapanyaga. A bitumen alapú vízszigetelések közül a legegyszerűbb a bitumenes máz szigetelés. Bitumenes máz szigetelés használatához általában repedésmentes aljzat szükséges, mivel a bitumen amorf halmazállapota miatt a repedések áthidalására nem képes. A mai korszerű modifikált (tehát kémiailag módosított) bitumen alapú szigetelő mázak között már előfordul repedésáthidaló képességgel is rendelkező anyag. A repedések áthidalásának biztosítására a bitument hordozórétegre viszik fel. Hagyományosan ez a bitumenes csupaszlemez (kátránypapír) volt, melyre a helyszínen olvasztott bitument terítettek. A bitumenes lemezes szigetelő rendszerek meghibásodása elsősorban a toldásoknál történhet meg, akár az építés akár a használat során. Az ebből adódó vízátszivárgás elkerülésére több hordozórétegből és bitumenrétegből álló rendszert készítettek, melyeknél a toldásokat egymástól fél lemezszélességgel eltolva alakították ki, így nehezítve a toldási hibákon átjutó víz útját.

39. ábra: Hagyományos bitumenes lemez fektetése

44

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A bitumenes csupaszlemezre helyszínen felvitt bitumenes technológia már elavult, használata nem jellemző. A helyszíni munka könnyítésére bitumenes vastaglemez készül, ami a hordozórétegből és arra üzemben felvitt 2-5 mm vastagságú bitumen rétegből áll. Mind a hordozóréteg, mind a bitumen máz jelentős fejlődésen ment keresztül. A kezdeti korhadó (papír) betétek helyett ma már üvegfátyol, üvegszövet, poliészter hordozóréteget és különböző adalékanyagokkal módosított (modifikált) bitumenes keveréket használnak, melyek a lemez szakítószilárdságát, hajlíthatóságát stb. javítják.

40. ábra: Talajnedvesség és talajvíz elleni szigetelés részletei

A lemezszigetelések rögzítése történhet ragasztással, lángolvasztással foltszerűen, vagy teljes felületen. Mivel a víz átszivárgása továbbra is a toldásoknál a legkönnyebb, így víznyomás esetén, a többrétegű szigetelés készítése a korszerű vastaglemezeknél is elkerülhetetlen. A bitumenes lemezeken túl különböző műanyag lemezeket is használnak alapszigetelésre. A PVC (polivinil-clorid) lemezek 0,6-2,0 mm vastagságban kaphatók, toldásuk forrólevegős

45

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. hegesztéssel történik. Kedvező anyagtulajdonságaik és toldási módjuk miatt egy rétegben használhatók. A PIB (poliizobutilén) lemezek 1,5-2 mm vastagságúak, toldásuk oldószeres hideghegesztéssel (duzzasztással) történik. Szintén egy rétegben teljesértékű vízszigetelésként használhatók. Különböző pórustömítő adalékanyagokkal a beton is vízzáróvá tehető, ez azonban víznyomás ellen nem nyújt megfelelő védelmet. A különböző nedvességhatások ellen használatos szigetelési rendszerek az alábbi táblázatban láthatók: Hatás Talajpára

Talajnedvesség

Talajvíznyomás

Rétegvíz, szivárgó víz

Szigetelési rendszer - kent szigetelés, máz szigetelés, - tömegbeton, - lemezszigetelés - 1 rtg. bitumenes lemez - 0,4 mm PVC stb. - lemezszigetelés - 2 rtg hagyományos bitumenes lemez, - 1 rtg bitumenes vastaglemez, - 1 rtg műa. lemez (pl. 0,8 mm PVC) - lemezszigetelés - 4 rtg hagyományos bitumenes lemez, - 2 rtg bitumenes vastaglemez, - 1 rtg műa. lemez (pl. 1,5 mm PVC, 2 mm PIB) Szivárgókkal a víznyomás megszüntetése + talajnedvesség elleni szigetelés

46

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

3. FALSZERKEZETEK 3.1. A falak feladata A falszerkezetek homlokzati térelhatárolóként külső és belső tereket határolnak el, térelválasztóként belső tereket választanak el, teherhordó falként továbbítják a födémek, illetve a felettük lévő falak terheit az alapozás felé. A falszerkezetek méretét, anyagát az épület funkciója és szerkezeti megoldása határozza meg.

3.2. A falak osztályozása A falszerkezeteket tartószerkezeti szempontból, alaprajzi elhelyezkedés szerint, anyaguk szerint, épületszerkezeti megoldásuk szerint, illetve építési technológia szerint osztályozhatjuk. 3.2.1. A falak osztályozása tartószerkezeti szempontból Tartószerkezeti szempontból teherhordó és nem teherhordó falszerkezeteket különböztetünk meg. A teherhordó falak hordják az épület terheit és közvetítik az alapozás felé. A teherhordó falak alaprajzi elhelyezkedésük alapján lehetnek közbenső és szélső főfalak, illetve lépcsőházi falak. Terhelés szempontjából lehetnek függőleges teherhordó szerkezetek, illetve merevítő falak. A szélső és közbenső teherhordó falak terhelése eltérő. A szélső főfalakra fél födém fesztávnyi terhelés jut, viszont a homlokzati (külső) hatások is érik. A közbenső főfalak mindkét csatlakozó traktus fél födém fesztáv szélességű terhét hordják (nagyobb terhelésűek), külső hatások azonban nem érik közvetlenül. A lépcsőházi falak a lépcsőszerkezetek terheit hordják, sok esetben merevítő falként is szolgálnak. A függőleges teherhordó szerkezeti falak a födémek és a felettük lévő egyéb szerkezetek függőleges irányú terheit veszik át és közvetítik az alapozás felé. A merevítő falak elsősorban az épületekre ható vízszintes irányú terhek ellenében biztosítják az épület állékonyságát. A nem teherhordó falak csak térelhatárolásra, vagy térelválasztásra szolgálnak, az épület terheit nem közvetítik, saját súlyukat azonban el kell tudniuk viselni (önhordó szerkezetek). 3.2.1. A falak osztályozása alaprajzi elhelyezkedés szempontjából Alaprajzi elhelyezkedés szempontjából a falak lehetnek homlokzati térelhatároló, illetve belső térelválasztó szerkezetek. Az alaprajzi elhelyezkedés szempontjából történő osztályozás nem vizsgálja az falak tartószerkezeti szerepét, így ezek a falak lehetnek teherhordók és nem teherhordók is. A homlokzati térelhatároló falak a külső és belső tereket határolják el egymástól, így feladatuk a belső tér védelme a külső terhek és hatások (csapadék, szél, zaj, áthatolás stb.) ellen. A térelválasztó falak feladata a belső terek megfelelő mértékű elválasztása. Funkciótól függően különböző mértékű terhek és hatások ellen kell megfelelő mértékű védelmet nyújtaniuk (zaj, tűz, áthatolás stb.).

47

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 3.2.2. A falak osztályozása anyaguk szerint A falszerkezetek készülhetnek természetes, illetve mesterséges anyagokból. A természetes anyagú falszerkezetek a fa-, a vályog-, illetve a kőfalak. Mesterséges anyagok a tégla, a beton (vasbeton, könnyűbeton, gázbeton stb.), illetve a különböző fa, fém, illetve műanyag bázisú réteges falszerkezetek. 3.2.3. A falak osztályozása szerkezeti megoldás szerint Egyes szerkezeti anyagokból készült falak önmagukban, további rétegek nélkül képesek megfelelni a funkciójukból adódó követelményeknek. Ezeket homogén falszerkezetnek nevezzük. Jellemző homogén falszerkezeti anyag például a tégla, amelyből készült kétoldalon vakolt falszerkezet az általános hő-, szél-, nedvesség zajvédelmi stb. követelményeket önmagában képes teljesíteni. Különleges követelmények, vagy bizonyos hatások ellen nem megfelelő teljesítőképességgel rendelkező anyagok esetén további rétegek beépítése válhat szükségessé (pl. hőszigetelés). A hőszigetelő réteget a megfelelő páravándorlás biztosítása érdekében a homlokzati falak külső oldalán kell elhelyezni. Így a falon keresztül haladó párás levegő a fal külső oldalán lévő hőszigetelés síkjában érheti el a kicsapódási hőmérsékletet ahonnan a kicsapódó víz elvezethető, vagy elpárologtatható. Amennyiben az épületszerkezet elhelyezkedése nem teszi lehetővé a hőszigetelés külső elhelyezését (pl. utólagos pincefal hőszigetelés), a belül elhelyezett hőszigetelés belső oldalán párazáró réteg elhelyezése válik szükségessé. Két oldali teherhordó, illetve burkoló réteg között elhelyezett hőszigeteléssel rendelkező réteges falszerkezetet maghőszigetelésű falnak nevezik. Ilyen az előregyártott vasbeton homlokzati falpanel szerkezete. Az épület nyári hővédelmét átszellőztetett légrésű fallal tovább javíthatjuk. Ez esetben a teherhordó falon elhelyezett külső hőszigetelő réteg és a homlokzatburkolat közé egy átszellőztetett (alsó bevezetéssel és felső kivezetéssel rendelkező) légrést létesítenek, ami nyári időszakban a felmelegedett homlokzatburkolat hőjét elvezeti és megnehezíti a belső fal felé történő hővándorlást. Az átszellőztetett légrés segít a homlokzati hőszigetelésben kicsapódó pára elvezetésében is.

41. ábra: Falak szerkezeti megoldásai, 1.) homogén, 2.,3.) réteges külső vagy belső síkon lévő hőszigeteléssel, 4.) légréses, 5.) maghőszigetelésű, 6., 7.) kéthéjú, hőszigetelt

48

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 3.2.4. A falak osztályozása építési technológia szerint A falak épülhetnek elemes, illetve öntöttfalas, azon belül kézi, vagy gépi építési technológiával. A kézi technológia kézzel mozgatható kis elemekből, úgynevezett kézi falazóelemekből épített, vagy kiselemes zsaluzattal készült, öntött falszerkezetet, a gépi technológia géppel mozgatható közép és nagyelemes falelemekből épült, vagy közép és nagyelemes zsaluzattal készült, öntött falszerkezetet takar.

3.3. Falazatok típusai 3.3.1. Természetes anyagú falak A népi építészetben az egyes területeken felhasznált építőanyag mindig a közelben lévő lehetőségekből származott. Ahol a környéken agyagos talaj volt, ott agyagot (vályogot), ahol építésre alkalmas kő, ott követ, ahol fa volt nagy mennyiségben ott fát használtak építőanyagként. Természetes földanyagú falak A természetes földanyagú falazatok alapanyaga a vályog. A vályog agyag és szálas mezőgazdasági hulladék (szalma, pelyva, szecska) keveréke, melyhez esetenként homokot, illetve a megdolgozhatóság érdekében vizet kevernek. Az agyag száraz állapotában szilárd, a szálas anyag a repedésgátlás érdekében került bele. Az agyag a beépítés után is képes a vízfelvételre, ami plasztikussá teszi, teherbíró képességét csökkenti, így a kész falazatot a víztől védeni kell. A népi építészetben a vályogfalakat a talajnedvességtől kiemeléssel (a telek magas pontján való elhelyezéssel, vagy terméskő lábazatra történő építéssel), a csapadékvíztől nagy ereszkinyúlással védték. A vályog mai használatánál a talajnedvesség elleni védelmet korszerű vízszigetelő lemezekkel kell megoldani. -

A vertfal a vályogfalak „öntött falas” szerkezete. Mintadeszkázat, zsaluzat készül, melybe rétegenként helyezik el a vályogot, majd tömörítik (verik, sulykolják). Száradás után kizsaluzzák. A nyílásokat a zsaluzatban elhelyezett kizárásokkal készítik el.

42. ábra: Vert fal készítési módjai

49

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. -

A paticsfal (sövényfal) fakarók közé font sövényre tapasztott vályogból készült fal. A mai rabic falnak felel meg.

43. ábra: Paticsfal típusai

-

A vályogtégla a földanyagú falak kézi falazóeleme. A vályogtéglát „előregyártják”. Vályogból tégla formákat készítenek (vetnek), majd kiszárítják nyitott fedett szín alatt. Az elemek mérete, oldalarányai az égetett tégla méretekhez hasonló. Az építés helyszínén agyagos kötőanyaggal, a kötési szabályt betartva rakják a falat, 3-4 soronként fűzfavesszőt helyezve a sorok közé. Az elkészült falat két oldalról szintén agyagos vakolattal tapasztják be.

44. ábra: Vályogtégla fal

Természetes építőkövekből készített falak -

A terméskő falazat, más néven kiegyenlítő réteges fal megmunkált oldalak nélküli, pattintással leválasztott, változó méretű kődarabokból szárazon rakott, vagy kötőanyaggal összeépített falazat.

50

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

45. ábra: Terméskő falazat

-

A ciklopfal réteg nélküli fal, szabálytalan kőelemekből építve. A kövek közel egyforma méretűek, öt- hatszög alakú, durván megmunkált felületek. Az egymás mellé beépített kövek kiválasztásánál, illesztésénél ügyelni kell a közel azonos élhosszúságra, illetve a külső, belső sík tartására. Az elemeket, szükség szerint, a helyszínen formálják. Lábazatok, támfalak, kerítések szerkezete.

46. ábra: Ciklopfal

-

A kváderkő falazat (faragottkő fal) négyszöghasábra faragott, vagy fűrészelt, és beépítés után vakolt, illetve egy oldalt szabadon maradó, és látszó felületén különböző módon megmunkált építő kő, mely mészhabarcsba, vagy szárazon rakott (kapcsolt) szerkezet. Felületi megmunkálása alapján lehet szemcsézett felületű élszegélyezéssel, rovátkolt felületű, vagy gyémánt kváder.

a.)

b.)

51

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

d.)

c.)

47. ábra: Kőfalak rakási, felületképzési módjai. a.) váltósoros, b.) állandó rétegmagasságú, c.) változó rétegmagasságú, d.) gyémánt kváder

Fa falak -

A boronafal tömör fűrészelt, vagy csak kérgétől megszabadított gerendákból csapolással készült falszerkezet. Jellegzetessége a gerendák sarkokon történő összecsapolása. A hagyományos boronafalak mozgásból, száradásból adódó hézagait szerves anyagokkal vagy vályoggal töltötték ki. A korszerű boronafalak elemeinek elmozdulását csavarozással akadályozzák meg.

48. ábra: Boronafalak sarokkiképzése

-

A favázas falak fűrészelt fa oszlopokból, illetve merevítő gerendákból álló helyszínen készült, vagy előregyártott szerkezetek, melyek fa térelhatárolással, külső belső burkolattal közbülső hőszigeteléssel, réteges szerkezetként, vagy egyéb, vályog, égetett kerámia tégla anyagú térkitöltéssel készülnek.

52

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

a.)

b.)

49. ábra: Hagyományos favázas szerkezetek, a.) Fachwerk (német), b.) Balloon frame (amerikai)

50. ábra: Korszerű favázas falszerkezet

3.3.2. Mesterséges anyagú falak Kézi falazóelemekből készített falak Kézi falazóelemekből kézi erővel, habarcs kötésben a kötési szabály betartásával készül fal. A legfontosabb kötési szabály, hogy függőleges hézag függőleges hézagra nem kerülhet. A falak a megfelelő légzárás érdekében külső-belső vakolatot kapnak. A kerámia tégla agyagból, égetéssel készül. A hagyományos, úgynevezett nagyméretű tégla 14x29x6,5 cm. Ez tömör kivitelben készült, az 1920-30-as évekig volt használatban. Ezután kezdték meg az úgynevezett kisméretű tégla gyártását, melynek mérete 12x25x6,5 cm. Ez a

53

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. téglaméret azóta is használatban van. A kisméretű téglát is kezdetben tömör kivitelben gyártották, de később megkezdték a lyukacsos téglák készítését. A téglában függőlegesen kialakított lyukak beépítés után zárt levegőréteget képeznek, ami javítja a falazat hőszigetelő képességét, illetve nagyobb téglaméret esetén biztosítja a tégla kiégethetőségét. A kézi falazó elemek fejlődését a gyorsabb építkezés és a jobb hőszigetelő képesség indokolta. Mindkét szempontból előnyös a falazóelem méretének növelése. A nagyobb méretű téglából kevesebb kell ugyanakkora méretű fal építéséhez, így kevesebb mozdulattal, gyorsabban készülhet a falazat. A hőszigetelés javításához pedig úgy tud hozzájárulni a méretnövelés, hogy a falak hőszigetelő képességét nagyban gyengíti a falazóhabarcs rossz hőszigetelő képessége, nagyobb méretű elemeknél viszont csökken a falazóhabarcs mennyisége is.

51. ábra: Kézi falazóelemek fejlődése

54

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A tégla elemek méretnövelése hosszabb folyamat során történt. Első lépésben az ún. kettős méretű tégla készült el, ami 6,5 cm helyett 14 cm magas. Ez már kizárólag lyukacsos téglaként készülhet a kiégetés segítése érdekében. Később megjelentek azok a falazó elemek, amelyek már egy sorban voltak képesek a falszerkezet vastagságának a biztosítására. Ezeket falazóblokknak hívják.

52. ábra: Korai falazóblokkok

A hőszigetelő képesség további javítása érdekében a nyers tégla anyagába olyan adalékanyagokat kevernek, amelyek égetés során elégnek és a helyükön kis méretű levegő buborékok keletkeznek, így az anyag porózussá válik. További hőszigetelő képesség javítási lehetőség a téglában több üreg képzése (vázkerámia elemek), illetve a függőleges hézagok

55

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. zárásának javítása nút-féderes kialakítással, valamint a habarcsréteg vastagság csökkentése pontosabb elemek készítésével, pl. csiszolással.

53. ábra: Korszerű falazóblokkok

54. ábra: Falazóelemek jellemzőinek összehasonlítása (1., 2., 5. 38 cm-es, 3. 30 cm-es, 4. 36 cm-es, két oldalon vakolt falra vonatkoztatva

A kerámia anyagú téglák mellett kifejlődtek a könnyűbeton, illetve gázbeton falazó elemek. A könnyűbeton könnyű (perlit, salak, ps gyöngy) adalékanyaggal dúsított beton, ami részben kisebb térfogatsúlyú, részben jobb hőszigetelő képességű az egyszerű beton anyagnál. A gázbeton más néven pórusbeton alapanyaga őrölt égetett mészből, őrölt gipszkőből, cementből, pernyéből vagy őrölt kvarchomokból, és vízből kevert, megfelelő gázképzőt is tartalmazó finomhabarcs. Gázképzőként ma leggyakrabban alumíniumport vagy -pasztát használnak, amely az őrölt égetett mész beoltódásából keletkező mészhidrát vizes oldatából hidrogéngázt fejleszt, és a nyers keverékben legfeljebb 2 mm átmérőjű, zárt pórusok sokaságát hozza létre. Az öntőformában sejtesített és előérlelt gázbeton tömböt kizsaluzás és termékméretre való felvágás után tovább szilárdítják. A gázbeton falazóelemek méretpontossága lehetővé teszi a kis vastagságú habarcs használatát, ami szintén a falazat hőszigetelő képességét javítja. Kis súlyuk miatt egyrészt nagyobb elemek készülhetnek, amellyel gyorsabb építés válik lehetővé, másrészt az épület önsúlyát is csökkentik. Az elemek darabolása a téglánál pontosabban minimális selejtképződéssel történhet.

56

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

55. ábra: Gázbeton elem gyártási technológia

56. ábra: Gázbeton falazó elem (YTONG)

Gépi falazóelemes falak A gépi falazóelemekből épített falak a helyszínen kevesebb élőmunkát igényelnek, jól gépesíthetők, a helyszínen kevesebb nedvesség bevitelét igénylik, így hideg időjárásban is építhetők, valamint rövidül a száradási, kötési időigény. Hátrányuk, hogy az elemméretek növekedésével csökken az alaprajzi kialakítás rugalmassága. A gépi falazóelemek 60, 90, 120 cm szélességűek, fél szint (középblokk), vagy teljes szint (nagyblokk) magasságúak, vastagságuk általában 29 cm volt. Anyaguk üzemben kézi falazóelemből előfalazott vasalással erősített kerámia középblokk, illetve könnyűbeton (kohóhabsalak, vagy keramzit adalékanyagú) közép-, és nagyblokk. A blokkokat géppel emelték a helyükre és a széleiken található hornyok habarccsal történő kitöltésével kapcsolták egymáshoz.

57

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

57. ábra: Előfalazott, illetve könnyűbeton középblokk

Nagyelemes szendvicspanel falak A nagyelemes falak helyiség vagy fél helyiség szélességű, teljes szint magasságú elemekből állnak, melyeket a fal anyagától függően speciális kapcsolóelemekkel, csavarozással, hegesztéssel, illetve kibetonozással rögzítenek egymáshoz. Két elterjedt típusa az előregyártott vasbeton panel, illetve a könnyűszerkezetes szendvicspanel. Az előregyártott vasbeton panel homlokzati elemének jellemző rétegfelépítése 15 cm vasbeton teherhordó szerkezet, 7 cm külső védő vasbeton burkolóréteg és közte 6-8 cm vastagságú ps hab hőszigetelés. A külső és belső rétegeket rozsdamentes acél elemekkel kapcsolják egymáshoz. A korábbi szerkezeteknél az acél elemek hajlító igénybevételének minimalizálása érdekében a panelek kerületén a hőszigetelő réteg vastagságát lecsökkentették, így itt hőhíd jött létre. Korszerű paneleknél ez a probléma már nem áll fenn. A nagyelemes kivitelű szendvicsszerkezetű falelemek a könnyűszerkezetes építésnél is használatosak. A falváz tartókra két oldalt szerelt építőlemez közé hőszigetelést, illetve párazáró réteget helyeznek. A nagyméretű panelek segítségével az elkészült alapozásra néhány nap alatt megépíthető a családi ház léptékű épület (készház szerkezetek).

58

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

58. ábra: Falpanelok rétegfelépítési változatai

59. ábra: Vasbeton panel csomópontok

Öntött falak A mesterséges anyagú öntött falak anyaga könnyűbeton, beton, vagy vasbeton lehet. Építése zsaluzatba (formába) öntve történik. A zsaluzatba öntött beton tömörítését vibrálással végzik. Alkalmazási területük a teherhordó falak, merevítő falak, pince, vagy lábazati falak, támfalak, tornyok tartályok, kémények.

59

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A zsaluzati rendszerek méretükben, illetve működésükben eltérőek lehetnek. Hagyományosan deszkákból, pallókból, gerendákból készültek a zsaluzatok, de ezt ma már az élőmunka igényük, illetve az így készült szerkezetek felületi minősége miatt csak egyedi, bonyolult formájú szerkezeteknél használják.

60. ábra: Hagyományos falzsaluzat

Jellemzőbb a táblás zsaluzatok használata, amelyen belül megkülönböztetünk kistáblás (50x100 cm), illetve nagytáblás (emeletmagas, 2-3 m szélességű) zsaluzatokat. A térelemes zsaluzatok egyidejűleg adják a fal és a födém zsaluzatát, ilyen szerkezet az alagútzsalu.

60

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

61. ábra: Korszerű falzsaluzati rendszer

A kúszó, illetve csúszózsaluzatok általában magas kis alapterületű magas építmények (kémények), épületrészek (lépcsőházak) építésére szolgálnak. A csúszó zsaluzatok folyamatos, lassú (0,3-1,0 cm/óra) mozgással haladnak felfelé, miközben felülről töltik a betont, a kúszó zsaluzatnál a betonozási és az emelés szakaszosan történik.

62. ábra: Az új Nemzeti Színház csúszózsaluzata

61

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A beton, illetve vasbeton falak önmagukban a fűtött épületekre vonatkozó hőtechnikai előírásoknak nem felelnek meg, így hőszigetelő réteget kell elhelyezni rajta, lehetőség szerint a külső oldalon (réteges falszerkezet, átszellőztetett légréses fal). 3.3.3. Válaszfalak A válaszfalak olyan belső térelválasztó falazatok, melyeknek nincs teherhordó képessége, önhordó szerkezetek, kizárólag saját súlyuk elviselésére alkalmasak. Terhüket a födémekre, kiváltó gerendákra, talajon fekvő szinten alaptestre, vasalt aljzatbetonra adják át. Állékonyságuk biztosításához általában a szomszédos falszerkezetekhez, illetve a födémekhez történő rögzítésük szükséges. Az egymás feletti szinteken azonos helyen lévő válaszfalak esetén ki kell küszöbölni a terhek – a födém lehajlásából adódó - egymásnak történő átadását, mert ez a válaszfalak repedéséhez vezethet. Ezt korábban a falak felső szintről kezdett építésével oldották meg, így a már lehajlott födém alá építhették és ékelhették ki a válaszfalakat. Építésszervezési szempontból előnyösebb a válaszfalak építését az alsóbb szinteken elkezdeni, ezért a kiselemes falakat a legfelső egész elemsorig falazzák fel és a kiékelést készítik el a felső szintről lefelé. Nagyelemes, illetve réteges válaszfalak esetén a födém lehajlását biztosítani tudó rugalmas, vagy mozgó rögzítést készítenek. A válaszfal szerkezetek önhordó jellege azt is jelenti, hogy ezekre jelentős terhek nem akaszthatók, nagyobb berendezések, konzolok elhelyezésére méretezett megerősítések szükségesek. A válaszfalakba süllyesztett vezetékek hornyai a kis falvastagság miatt nagymértékben lecsökkentik a válaszfal keresztmetszetét és így a teherbíró képessége is csökken. A kézi falazóelemekből készített válaszfalak állékonysága ~3,0 m-nél nagyobb magasság esetén már nem elégséges, ez esetben szintén méretezett megerősítés szükséges. A kis vastagság és az alacsony súly miatt a válaszfalak hanggátlása minimális, ennek növelése többrétegű szerkezettel oldható meg. Kézi falazóelemekből készített válaszfalak A kézi falazóelemekből készített válaszfalakat a teherhordó szerkezetekkel azonos módon, a kötési szabályt betartva, habarcsba rakva építik. A válaszfalakat a kapcsolódó falakhoz minden esetben rögzíteni kell. A kis vastagságú válaszfalak állékonyságát a rögzítésen túl a habarcshézagokban vezetett, főfalakhoz erősített lágyhuzal betéttel biztosítják.

62

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

63. ábra: Kisméretű tömör téglából falazott éltégla válaszfal

Válaszfal épülhet lyukacsos, vagy tömör kisméretű téglából féltégla vastagságban (12 cm), vagy élére állítva (6,5 cm), utóbbit éltégla falnak nevezik. Üreges válaszfal lapból 6 és 10 cm vastagságú, 20 cm magasságú és 40 cm hosszúságú elemeket készítenek. A téglából készült falak esetén a festés, vagy tapétázás alapjaként a vakolás és simítás elengedhetetlen.

63

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

64. ábra: Válaszfal válaszfaltéglából

A gipsz, gipszperlit, gipszkerámia, vagy gázbeton elemek méretpontossága a habarcskötés helyett kisebb vastagságú ragasztást is megenged. Felületük egyrétegű simítással is alkalmassá tehető a befejező munkák aljzatának. Vastagságuk gyártótól függően 8-10 cm, további méretük a könnyebb elemek miatt a kerámiánál nagyobb lehet (20x60 cm, 30x50 cm stb.).

64

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

65. ábra: Gázbeton válaszfal elem (YTONG)

Monolit válaszfalak A helyszínen ’öntött’ válaszfalakat nem zsaluzattal készítik, hanem acél rabichálóra helyszínen hordják fel a fal anyagát. Rabicfal alapanyagaként gipsz, illetve cementkötésű habarcsot, betont, könnyűbetont, vagy vasbetont használnak.

66. ábra: Rabic válaszfal

65

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Pallós válaszfalak A pallós válaszfalak gépi falazóelemes szerkezetek. A padlóhoz és mennyezethez általában takarószegéllyel kapcsolódik. A szerkezet üreges gipsz, könnyűbeton, illetve fa- vagy acélkeretes rétegesen burkolt szerkezetű pallós elemekből áll. Szélességi mérete 60, 90, 120 cm, magassága teljes belmagasság, vastagsága 6, 8, 10 cm.

67. ábra: Pallós válaszfal

Szerelt réteges válaszfalak A padlóhoz és a mennyezethez rögzített fa, alumínium, vagy horganyzott acél vázszerkezetre kétoldalt szerelt építőlemez, közte hő- és hangszigetelő ásványgyapot réteggel. A burkolólemez anyaga lehet farostlemez, műanyagkötésű faforgácslap, cementkötésű faforgácslap, alumínium, vagy műanyaglemez, illetve leggyakrabban gipszkarton. A szerelt válaszfalak vastagsága a vázszerkezet méretétől, illetve a burkolólapok vastagságától függően 50-150 mm.

66

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A szerelt falak előnye, hogy a gépészeti és elektromos vezetékek a vázszerkezet síkjában építés közben könnyen elvezethetők, vésés, javítás nem szükséges. Nagyobb terhek felfüggesztése a vázszerkezet síkjában elhelyezett, méretezett tartószerkezetre lehetséges.

68. ábra: Gipszkarton válaszfal részei

67

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

3.4. Koszorúk, kiváltók 3.4.1. A koszorú funkciója A koszorú elsődleges feladata a kiselemes teherhordó falak vízszintes irányú összefogása, a vízszintes irányú erőkkel szembeni merevítése. A koszorút általában a födém síkjában építik be, így feladata még a födém befogása, szegélyezése és a terhek egyenletes elosztása. 3.4.2. A koszorú szerkezete A vasbeton szerkezetek elterjedése előtt a kiselemes falszerkezetekben ébredő vízszintes irányú erőket támpillérekkel, illetve falkötővassal vették fel.

69. ábra: Falkötővas és beépítése

Az 1910-es évektől terjedt el a vasbeton szerkezetű koszorúk használata. A koszorúk szélessége a falszerkezet vastagságához igazodik. Belső falakon a fal vastagságával azonos, külső falon a hőszigetelés vastagságával csökkentett szélességű koszorú készül. A koszorú magassága általában a födém vastagságának felel meg. Gerendás födémeknél a koszorú alsó vasalás kedvezőbb elhelyezésének biztosítására 3-4 cm-el magasabb koszorú készül. A koszorú nyomó, hajlító és nyíró igénybevételnek is ki lehet téve, így vasalása szimmetrikusan a sarkok közelében elhelyezett 4 db 8-10 mm átmérőjű hosszvasból, és maximum 40 cm-ként elhelyezett 6 mm átmérőjű acélból hajlított kengyelezésből áll. A rosszul kivitelezett koszorúk a hőhidak kialakulásának jellemző helyei. A vasbeton rossz hőszigetelő képessége, illetve a szerkezeti geometria miatt a nem megfelelően kivitelezett, vagy teljesen elhagyott külső oldali hőszigetelés a belső oldal túlzott lehűléséhez, páralecsapódáshoz, penészesedéshez vezet.

68

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

70. ábra: Hagyományos koszorú kialakítás és beépítés

A kiselemes szerkezeti rendszerekhez a koszorú zsaluzás, szigetelés megkönnyítése érdekében koszorúelemek is készülnek.

71. ábra: POROTHERM koszorútégla

3.4.2. A kiváltók funkciója A kiváltók a falnyílások feletti falszakaszok terheit adja át a nyílás melletti falszakaszokra. A kiváltók szerkezeti kialakításuk szerint lehetnek tisztán nyomott, illetve hajlított szerkezetek. A nyomott szerkezetű kiváltók a boltövek, boltívek, a hajlított igénybevételűek a kiváltó gerendák. 3.4.3. A kiváltók szerkezete Boltövek, boltívek

69

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Kisméretű elemekből tisztán nyomott kiváltók építhetők, mivel az elemek közötti habarcs nem képes a húzóerő átvitelére. A nyomott szerkezetű kiváltók a boltövek melyek egyenes-, illetve a boltívek, melyek íves kialakításúak. A boltívek az ív alakja alapján lehetnek körszegmens, kosárgörbe, félkörív, illetve csúcsíves szerkezetek A boltövek elemeit kissé megdöntve egymásra fektetik. A boltövek, illetve boltívek csak teljes elkészültük után állékonyak, így falazásuk zsaluzatra két oldalról kezdve készül és a középső elem (zárkő) behelyezésével fejeződik be.

72. ábra: Boltövek kialakítása

Kiváltó gerendák A kiváltó gerendák egyenes vonalú szerkezetek, melyek hajlító igénybevétel elviselésére képesek. Anyaguk lehet fa, kőgerenda, acél, monolit-, illetve előregyártott vasbeton, kibetonozott vázkerámia, gázbeton stb. A fa, illetve kőgerenda kiváltók a természetes anyagú falazatok esetén használatosak. Az acél kiváltókat ma már elsősorban utólagos falnyílás létesítésekor építik be. A monolit vasbeton kiváltók sok esetben a koszorúval egybe öntve készülnek. A vasbeton szerkezeteknél a homlokzati hőszigetelés elengedhetetlen. A vázkerámia, illetve a gázbeton kiváltók az adott fal- és födémszerkezethez tartozó rendszerelemek, elsősorban azokkal együtt használandók. Ezek a kiváltók jellemzően csak a húzott övet biztosítják, a nyomott övet tégla falazással, vagy betonnal kell kialakítani.

70

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

73. ábra: Hagyományos nyíláskiváltások

74. ábra: Korszerű előregyártott kiváltók (húzott öv)

75. ábra: Előrgyártott teljes értékű kiváltó

71

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

4. FÖDÉMEK 4.1. A födém fogalma, részei A födém falakra vagy kiváltógerendákra támaszkodó vízszintes, ferde, vagy lépcsős teherhordó, térelválasztó, vagy térelhatároló (térlefedő) szerkezet. Jellemzője a hajlított igénybevétel. Részei a teherhordó szerkezet, illetve az alsó, felső burkolat. A teherhordó szerkezet típusa, mérete, teherbírása a fesztávtól és a terheléstől, a burkolatok típusa, rétegrendje a funkciótól függ.

76. ábra: Födémszerkezet részei

4.2. A födémszerkezetek fejlődése A XIX. század közepéig lakóépületeknél boltozatokat és fafödémeket használtak. Ez után kezdték el alkalmazni az acélgerendák közötti poroszsüveg boltozatos födémeket, de közbülső födémként továbbra is a borított fagerendás, zárófödém céljára a csapos gerendás födémeket használták. Nyugat-Európában az 1870-es évektől alkalmazták a vasalt beton födémeket, 1880-as évektől az acél gerendák közötti betontálcás födémeket. A XX. század elejétől a vasalt beton födémek egyre jobban elterjedtek. A mai értelemben vett vasbeton szerkezetek elterjedése az 1910-es évektől vált tömegessé, ekkor az addig használt falkötővasak helyett már vasbeton koszorút alkalmaztak. Az első világháború után sűrűbordás idomtestes födémek sok változata alakult ki (előregyártott födémek kezdetei). A II. világháborúig készültek bauxitbetonos szerkezetek is. Ezzel az akkor jelentős előnyöket (gyors szilárdulás, jobb korrózióállóság) mutató szerkezettel, a későbbiekben komoly problémák jelentkeztek (csökkenő teherbírás), ami a elsősorban a beépítési technológiától (vízmennyiség), környezeti hőmérsélettől függ, így ezeket az épületeket rendszeresen felül kell viszgálni, szükség esetén meg kell erősíteni. A II. világháború után került előtérbe az előregyártott födémek alkalmazása. A második világháborútól napjainkig a födémek további fejlődésen mentek keresztül, az előregyártott vasbetongerendás (feszített beton), béléstestes födémeken túl létrejöttek a pallós,

72

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. panelos födémek, a félig előregyártott, félig monolitikus, illetve a korszerű zsaluzási technológia által egyre nagyobb tért hódít a monolit vasbeton födém.

4.3. A födémek csoportosítása A födémszerkezeteket csoportosíthatjuk funkció és kialakítás szerint. Funkció szerint megkülönböztetünk pince-, közbenső-, padlás-, tető- (záró-) illetve áthajtó feletti födémet. Kialakítás szerint boltozatokról és sík födémekről beszélhetünk. A pincefödém a környező terepszint alatti, sok esetben fűtetlen pince és a földszint között helyezkedik el. A közbenső födém az emeleti szintek járófelületét biztosítja. A padlásfödém a legfelső használati szint és a padlás funkciójú tetőtér között helyezkedik el. Zárófödémről lapostetők esetén beszélhetünk, ahol a legfelső födém egyben a felső vízszintes térelhatároló szerkezet is. Áthajtó feletti födém alulról hűlő, vízszintes térelhatároló szerkezet. A különböző funkciójú födémek szerkezetét és rétegrendjét úgy kell megválasztani, hogy a két eltérő, vagy azonos légállapotú (hőmérsékletű, páratartalmú stb.) szint elválasztására alkalmas legyen. A sík födémek hajlított-, a boltozatok az íves kialakításukból adódóan nyomott igénybevételű szerkezetek.

4.4. Födémtípusok 4.4.1. Boltozatok A boltozatok felfelé íves kialakítású szerkezetek, mellyel elérhető, hogy szerkezeten belül nyomó igénybevétel ébredjen, így akár kiselemes (tégla, kő), vagy vasalatlan beton szerkezetek is építhetők. Építésük során alátámasztást igényelnek, ami a megszilárdulás után eltávolítható. A boltozatok jellemzője, hogy a szerkezeten belüli erőjátéknak minden esetben van vízszintes összetevője, aminek megtámasztásáról gondoskodni kell. A vízszintes erőt hagyományosan gyámfallal, támpillérrel, vagy vonóvassal vették fel.

73

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

77. ábra: Boltozat részei, készítése

4.4.2. Sík födémek Fagerendás födémek Pór födém Egymástól 80-100 cm-re elhelyezett fa gerendázat, felülről deszkázattal burkolva. Hagyományos felhasználási területe az egyszintes épületek padlásfödéme. Ebben az esetben a légzárás érdekében vályoggal, agyaggal tapasztották le. A tűzvédelem biztosítása padlóburkoló téglával történt. A mai építési gyakorlatban galéria födémként, illetve családi házak könnyűszerkezetes közbenső födémeként használják.

74

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

78. ábra: Pór födém

Borított gerenda födém A 60-100 cm távolságban elhelyezett gerendákat alulról és felülről is deszkázattal burkolják. hagyományos felhasználási területe a többszintes, vagy magasabb igényszintű épületek padlásfödéme. A födém felső síkja agyagtapasztással, alsó síkja nádvakolattal készült. Könnyűszerkezetes födémként a mai építési gyakorlatban is előfordul. Ez esetben az agyagtapasztás és a nádvakolat már nem jellemző.

75

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

79. ábra: Borított gerenda födém

Pallófödém A födémgerendák állított pallóból készülnek, így kisebb keresztmetszettel, nagyobb teherbírás érhető el, biztosítani kell azonban a pallókat kifordulás ellen. A pallókat alul, felül deszkával borítják. A felső borításra közvetlenül, vagy feltöltésre készül a burkolat, az alsó borítás nádszövet erősítéssel vakolható, vagy gipszkartonnal burkolható. Könnyűszerkezetes épületek esetén ma is használatos födémtípus.

80. ábra: Pallófödém

Csapos gerendafödém Hagyományos szerkezet, a mai építési gyakorlatban nem építik. Gömbfából kialakított gerendák közvetlenül egymás mellé sorolásával készült, amiket facsapokkal, faékekkel tettek együttdolgozóvá. Rendkívül faigényes, de jó teherbírású szerkezet. A gerendák fölött feltöltésre került a burkolat, a födém alján általában nádszövet betétes vakolat készült. Felhasználási területe az épületek közbenső födéme volt. A fa szerkezet miatt vízre rendkívül érzékeny, tűzállósága alacsony, így épületfelújításkor általában cseréje szükséges.

76

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

81. ábra: Csapos gerenda födém

Acélgerendás födémek Az acélgerendás födémek gerendákból és köztük elhelyezett áthidaló lemezekből állnak. A szélső (fal melletti) gerendák „U”, a közbenső mezők gerendái „I” szelvények. Az áthidaló lemezek lehetnek tégla boltozatosak, illetve tálcás kivitelűek. Az acél gerendák monolit vasbeton lemez födémben is előfordulhatnak. Poroszsüveg boltozatos födém Hagyományos födémszerkezet, a mai építési gyakorlatban nem építik, viszont nagy mennyiségben találkozhatunk vele épületek felújításakor. Fafödémes épületek esetén pincefödémként, egyébként közbenső födémként is használták. A 100-120 cm távolságra elhelyezett gerendák alsó övére egy papucselemet helyezve, a gerendák közét tégla boltozattal falazták ki. A boltozat készülhet zsaluzatra, vagy alacsony gyűrűs, egymásra fektetett „kézből falazott” módon is. A boltozat fölé feltöltés, arra burkolat kerül, a födém alsó síkját vakolták. A boltozat magassága függvényében akár síkra is vakolható. Az acél gerendák alacsony tűzállósága miatt tűzvédelmi szempontból problémás szerkezet, tűzállósága tűzvédő borítással növelhető, így a födémcsere elkerülhető.

77

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

82. ábra: Poroszsüveg boltozatos födém

83. ábra: Poroszsüveg boltozatos födém készítése

78

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Tálcás födém Az acél gerendák közé tégla betétes (Horcsik födém), vagy vasbeton tálcák kerültek, melyre feltöltés és burkolat készült. A födém alulról síkra vakolt. Pince-, közbenső és zárófödémként is használták. Új építése nem jellemző.

84. ábra: Horcsik födém

Acél gerendás monolit vasbeton födém Monolit vasbeton födém vasalatának megerősítésére, vagy bennmaradó zsaluzatos födém zsaluzatának alátámasztására is használnak acél gerendákat. Vasalat megerősítés nagy terhelésű helyeken (válaszfalak, nagy súlyú berendezések alatt) lehet szükséges. Bennmaradó zsaluzatos födémeket gyakran használnak acél szerkezetű épületek esetén. Itt az acél gerendákra támasztott acél trapézlemez adja a födém zsaluzatát, ami egyben - amennyiben a vasbetonnal való összekapcsolását is megoldják – alsó vasalatként is figyelembe vehető.

79

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

85. ábra: Acél gerendás monolit vasbeton födém

Vasbeton födémek Monolit vasbeton födém A monolit vasbeton födémet a helyszínen épített zsaluzatba szerelt vasalat, és öntött beton alkotja. A szerkezet jellemzője, hogy a hajlításból adódó nyomást elsősorban a beton felső öve, a húzást a födém alsó részén elhelyezett acél betétek veszik fel. Minél távolabb helyezzük ezeket a semleges száltól, annál nagyobb teherbírású födémet kapunk. Alul felül sík födém esetén a távolság növelésével – a nagy betonvastagság miatt – jelentősen növekszik a szerkezet saját súlya is. A szélső szál távolsága bordás födémmel, a saját jelentős súly növelése nélkül is növelhető, így kisebb anyagfelhasználással nagyobb teherbírású födém készülhet. Növekszik azonban a zsaluzási munka. Létezik alulbordás és felülbordás födém. Előbbi esetében a zsaluzási munka több, azonban a födém felül sík, így könnyen burkolható. A felülbordás födém zsaluzási munkája egyszerűbb, azonban a felül elhelyezkedő bordák miatt feltöltés, vagy álpadló szükséges.

80

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

86. ábra: Monolit vasbeton alulbordás födém

87. ábra: Merev acélbetétes alulbordás födém

88. ábra: Monolit vasbeton felülbordás födém

89. ábra: Merev acélbetétes felülbordás födém

81

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Alul-felül sík födémek esetén problémát jelent a pontszerű függőleges teherhordó szerkezetek (pillérek) és a lemez födém találkozásánál kialakuló nyíróerő koncentrálódás, az ún. átszúródás. Erre nyújt megoldást a pillérfejek megnövelése (gombafödém), vagy a lemez és pillér találkozási pontja körüli acélbetét megerősítése (rejtett gombafödém). Előregyártott és félmonolit vasbeton födémek A szerkezetek előregyártásának célja, hogy az építés helyszínén rövidebb idő alatt, garantáltabb minőségű szerkezetek készüljenek, melyek építését az időjárási körülmények is kevésbé befolyásolják. Az előregyártással csökkenhet, vagy teljesen elmaradhat a helyszíni zsaluzási munka. Sűrűbordás, kerámia betétes (Bohn) födém) A két világháború között kifejlesztett, ma már nem használatos födém lényege, hogy az építési helyszínre égetett agyag (kerámia) idomokat szállítanak ki, melyet ritkított zsaluzattal, dúcolattal alátámasztva helyeztek el. Az elemek közötti közbe acél betétet helyezve kibetonozták, így monolit vasbeton gerendákat hoztak létre.

90. ábra: Sűrűbordás, kerámia betétes BOHN födém

Előregyártott vasbeton kiselemes födémek Az előregyártott vasbeton kiselemes födémek vasbeton gerendákból, illetve köztük elhelyezett vasbeton tálcákból, vagy béléstestekből állnak. Építésük alsó zsaluzatot nem igényel, dúcolásra, koszorú zsaluzatra szükség lehet. Elterjedt az előfeszített (Magyarországon „E”) gerendás födémek használata. Az előfeszített gerendákban lévő vasalatot (pászmák) a gyártás során megfeszítve tartják és csak a gerenda megszilárdulása után engedik el. Ez azt eredményezi, hogy az alsó övben elhelyezkedő feszítőpászmák a gerenda alját összehúzzák, így felfelé íves gerenda jön létre, ami a saját terhét megkapva egyenesedik ki. Így könnyebben teljesíthető a gerendákra vonatkozó maximális lehajlási követelmény.

82

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

91. ábra: Előregyártott vasbeton födémek elemei

83

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

92. ábra: Előregyártott vasbeton gerendás födémek általános csomópontjai

Zsalugerendás, félmonolit födém Napjainkban a legelterjedtebb, legkedveltebb födémek. A gyártástechnológiáját tekintve előregyártott (háromszög-elrendezésű, spirálos kengyelezésű vasalatot kerámia papucsokba betonozott gerendák és a közé helyezett, előregyártott vázkerámia béléstestek), működését tekintve monolit (az aládúcolt előregyártott gerenda és béléstest kiegészítő vasalásával, és kibetonozásával együttdolgozóvá tett) födémszerkezet (FERT, POROTHERM stb.). Ezek a födémek csak a teljes elkészülésükkor (kibetonozás után) képesek a saját súlyuk elviselésére, így az építéskor részleges alátámasztásukra van szükség. A födém felső síkján kialakított ú. n. felbetonnal megnövelhetjük a nyomott öv méretét és ezzel a födémszerkezet teherbírását is. 84

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A szerkezetek maximális fesztávja 6,6-7,2 m.

93. ábra: Zsalugerendás vázkerámia födém

Pallós födémek A pallós födém általában alul-fölül sík, max. 120 cm szélességű üreges, feszített vasbeton födémpallókat egymás mellé helyezve készül. A pallók együttdolgozását kibetonozással és felbetonnal biztosítják. Előnye a gyorsabb helyszíni építés, hátránya a kötött alaprajz és a födémáttörések nehéz kialakítása. Hátrányai közé tartozik még, hogy az alsó övben sűrűn elhelyezkedő feszítő pászmák miatt a födémhez alulról történő rögzítés csak gondos körültekintéssel végezhető.

85

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

94. ábra: Pallós födémek

Előregyártott vasbeton paneles födém A nagy mérete miatt a helyszíni szerelési idő jelentősen lecsökken. A minimális helyszíni betonozás miatt hideg időben is beépíthető. A beépítéshez minden esetben emelőgépre van szükség. A 70-es-80-as években készült „házgyári” panelek nagy mennyiségben, de kis méretválasztékkal készültek, így jelentősen rontották az alaprajzi kialakítás rugalmasságát. A mai építési gyakorlatban a vasbeton panelt kizárólag egyedi megrendelésre, az épület alaprajzi kialakítását figyelembe véve gyártanak.

95. ábra: Előregyártott vasbeton lemezfödém

86

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Félmonolit kéregelemes lemezfödém A félmonolit lemezfödémek esetén szintén egyedi előregyártás történik, de az üzemben csak a födémlemez alsó öve és az alapvasalás készül el. A kiegészítő vasalatok elhelyezését és a födém végleges vastagságát biztosító kibetonozást az építés helyszínén végzik. Ezzel a technológiával jelentősen csökkenthető a helyszíni munka, mivel a zsaluzási munkák jelentős része megtakarítható, viszont daruzásra mindenképpen szükség van. Az alaprajzi kialakítás, a födémáttörések és a teherbírás szempontjából a monolit vasbeton födémekkel azonos rugalmasságú szerkezet.

96. ábra: Kéregelemes lemezfödém

Nagy fesztávú előregyártott födémek Az eddig tárgyalt előregyártott födémek jellemző maximális fesztávja 6,6-7,2 m. Ipari, kereskedelmi jellegű épületeknél, ahol nagy méretű, osztatlan belső térre van szükség ez a fesztáv nem megfelelő. A nagy fesztávból adódó nagyobb teherbírás igény a fentiektől eltérő keresztmetszettel biztosítható. A legelterjedtebb nagy fesztávú előregyártott födémrendszerek „T”, illetve „TT” vagy „Π” panelek.

97. ábra: T, illetve TT födémpanel (BVM)

87

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

4.5. Egyéb vízszintes teherhordó szerkezetek Loggia Az épület homlokzati síkjához képest visszaugratott, általában két oldalról és fölülről is lehatárolt födémszerkezet, mely az oldalsó falakra, vagy konzolos gerendákra támaszkodik. Erkély vagy terasz A homlokzat síkjából kiugró, általában oldalt, elől nyitott, korláttal határolt felülről általában fedett, konzolos gerendákra támaszkodó vagy födémből kiugró konzolos lemezszerkezet. Zárterkély Az épület síkjából kiugró szobanagyságú elem, melynek padlója, falai, tetőfödéme a homlokzat síkjából kiugrik. Statikailag általában konzolos gerendákra, vagy konzolos födémre támaszkodó szerkezet. Függőfolyosó: Többlakásos bérházak belső udvarára nyíló lakások szokásos megközelítési formája. Az épület homlokzatából kiugró folyosószerű födémszerkezet, mely vagy a födémből konzolosan kinyúlik, vagy kő, kovácsoltvas, acél stb. konzolokra támaszkodik.

88

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

5. LÉPCSŐK 5.1. A lépcső fogalma, elemei, szabályozás 5.1.1. A lépcső fogalma A lépcső az épületen kívüli és belüli, valamint a terep és az épület közötti magasságkülönbségből adódó szintek összekötésére szolgáló szerkezet. A lépcső mint a belső vagy külső tér hangsúlyos eleme az építészeti formálás jelentős eszköze lehet. 5.1.2. A lépcső elemei A lépcsőfok az egy fellépési magasságot kiegyenlítő szerkezeti elem. A lépcsőfokon a függőleges részt homloklapnak, a vízszintest járófelületnek nevezzük. Két járófelület közötti szintkülönbség a fellépési magasság, a járófelület vízszintes mérete a belépési mélység. A lépcsőkar a folyamatosan következő fokok összessége. Megkülönböztetünk karszélességet és karhosszúságot. A pihenő az a vízszintes lemezszerkezet, mely a lépcsőkarok érkeztetése és indítása között helyezkedik el. Megkülönböztetünk közbülső és emeleti pihenőket. Az orsótér két egymás mellett lévő kar közötti szabad tér. A korlát, mellvéd a lépcsőkarhoz függőlegesen csatlakozó, az orsótér felőli oldalon elhelyezett szerkezet. A fogódzó (v. kapaszkodó.) esetenként a lépcsőház falába helyezett, a lépcsőkart kísérő, a lépcsőkön való biztonságos járást elősegítő szerkezet. A járóvonal - egy elméleti vonal, - melyen a belépési mélységeket és a pihenők szélességét kell kiosztani. Egyenes kar esetén a járóvonal a kar alaprajzának mértani közepén, míg íves kar esetén az orsótér felé eső harmadában helyezkedik el.

89

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

98. ábra: lépcsőkkel kapcsolatos fogalmak, megnevezések

5.1.3. A lépcsőkkel kapcsolatos előírások Az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) különböző funkciókra, forgalmi nagyságrendekre, - a lépcsők hajlási szögére, szélességi méreteire, anyagaira, kialakítására, - a lépcsőházak, pihenők tervezésére részletes előírásokat tartalmaz. Lépcsőket, lépcsőházakat csak az előírások maradéktalan betartása mellett szabad tervezni és kivitelezni. Fontosabb alapelvek és előírások -

középületek, többlakásos lakóépületek, ipari épületek lépcsőit csak a hatályos előírásokban meghatározott tűzálló anyagból szabad készíteni, lépcsőházak számát, füstmentes kialakítását a tűzszakaszok figyelembevételével kell meghatározni,

90

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. -

íves lépcső főforgalmi célra csak külön engedéllyel tervezhető, acéllépcsőket főforgalmi célra tervezni csak megfelelő tűzvédelemmel szabad, járófelületek csúszásmentes kialakításáról gondoskodni kell, a lépcsőházak csak nem éghető anyagú belső burkolattal készülhetnek, kőlépcsők csak fagyálló kőből készíthetők.

Méretek -

egy lépcsőkarba 15 fellépésnél több fok csak külön engedéllyel készíthető, a lépcsőfok magassági és belépési mélység viszonyai 2 m + sz = 62-64 cm képlettel számítandó, a mellvédek és korlátok kiterített magassága 100 cm, a mellvéd vagy korlát szerkezeti elemei közötti függőleges távolság legfeljebb 12 cm lehet, a lépcsőjárólap és a felette lévő szerkezet közötti távolság minimálisan 2,00 m legyen, az emeleti pihenő szélessége: karszélesség + 20 cm, a közbensőé: karszélesség + 10 cm legyen a lépcsőkarok, pihenők előírt szélességét ideiglenes vagy állandó felszerelési tárgyakkal leszűkíteni tilos

99. ábra: Lépcső méretszámítás

91

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

5.2. A lépcsők osztályozása 5.2.1. Lejtésszög szerinti osztályozás A lejtésszög szerint megkülönböztetünk lejtőt, rámpát, lépcsőt, létrát és hágcsót.

100. ábra: Lépcsők lejtésszög szerinti osztályozása

5.2.3. Teherátadás, teherviselés szerinti osztályozás A teherátadás és teherviselés konzolos, kétoldalon befogott, támaszkodó lemez, középen megtámasztott, gyámolított és függesztett lehet.

92

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

101. ábra: Lépcsők gyámolítási módjai

5.2.4. Elhelyezkedés, alaprajzi kialakítás szerinti osztályozás Elhelyezkedés alapján épületen kívüli (előlépcső, tereplépcső stb.), illetve épületen belüli (főlépcső, melléklépcső, menekülő lépcső stb.) lehet. Alaprajzi kialakítás alapján egyenes, törtvonalú, íves, karok száma alapján egykarú, kétkarú, többkarú lehet.

93

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

102. ábra: Előlépcsők, tereplépcsők kialakítása

94

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

103. ábra: Lépcsőkarok kialakítási lehetőségei

5.2.5. Szerkezeti anyag alapján történő osztályozás Kő, műkő lépcsők A kő-, illetve a műkő alapanyagú lépcsőkre az egyoldalon befogott, és egymásra támaszkodó fokok jellemzőek, amit lebegő lépcsőnek is hívnak. A pihenő általában acél gerenda gyámolítású kőlap, vagy vasbeton szerkezet. Lebegő kőlépcsők általános használata a múlt század közepéig volt elterjedt, a mai építési gyakorlatban már nem jellemző, viszont nagy számban találhatók a ma még működő épületekben. Alacsony tűzállósága miatt a mai tűzvédelmi követelményeknek nem felel meg.

95

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

104. ábra: Kő és műkő lépcsők kialakítása

96

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Monolit vasbeton lépcső A monolit vasbeton lépcső a mai építési gyakorlat legelterjedtebb szerkezete. Építés technológiájából adódóan szinte bármilyen forma, illetve gyámolítási mód kialakítására alkalmas.

105. ábra: Monolit vasbeton lemezlépcsők kialakítása

97

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Előregyártott vasbeton lépcső Az előregyártott vasbeton lépcsők készülhetnek kis-, közép- és nagy elemekből. Az üzemben előregyártott lépcsőfok, kar, illetve pihenő elemeket a helyszínen, daruval emelték a helyére. A mai építési gyakorlatban már csak az egyedi előregyártás maradt meg. Az előregyártott lépcsőkar és pihenő szerkezetek egymásra támasztási felületén a lépéshang gátlás kiemelten kezelendő. A lépcső lépéshang terhelése az épületben található közlekedő felületek közül a legnagyobb, ami rossz akusztikai kialakítással a kapcsolódó helyiségek használati komfortját jelentősen csökkentheti.

106. ábra: Előregyártott vasbeton lépcső kialakítása

98

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

107. ábra: Előregyártott lépcső változatok

Acél lépcsők Az acél lépcsők egyedi lakatos szerkezetek. Általában melléklépcsők, létrák, hágcsók készülnek acélból. Az acél szerkezet alacsony tűzállósága miatt menekülési útvonalként csak megfelelő tűzvédő bevonattal, burkolattal vehető figyelembe.

99

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

108. ábra: Acél lépcső és hágcsó megoldások

100

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

109. ábra: Jellegzetes acél létra

101

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Fa lépcsők A fa lépcső lakóépületek, családi házak belső lépcsőszerkezete, közforgalomra, menekülési útvonalként nem használható.

110. ábra: Jellegzetes lakáson belüli falépcső kialakítás

102

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

111. ábra: Egykarú falépcső (padláslépcső)

103

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

6. TETŐK 6.1. A tetőszerkezeteket érő hatások Mint azt az 1.3. pontban már ismertettük, az épületeket számos hatás éri, amik ellen az épületszerkezeteknek megfelelő teljesítőképességgel kell rendelkezniük. A tetők belső tereket határolják el a külső tértől, így a külső hatások elleni védelem alapvető követelmény. A legfontosabb külső hatások a meteorológiai hatások, melyek közé a csapadék, a szél, és a hőingadozás tartozik. A csapadék különböző formában érheti a tetőt. Az eső széllel párosulva csapóesőként felverődve, illetve akár víznyomással támadhatja a szerkezeteket. Szél hatására egy ferde tetőn a csapadék felfelé is képes haladni. A hó egyrészt súlyával (közel 100 kg/m2), másrészt olvadáskor szintén víznyomással terheli a tetőt. A jégeső a tető szempontjából mechanikai hatást jelent. A szél a tető formájától, illetve elhelyezkedésétől függően nyomó és szívó hatást is kifejthet a tetőre, utóbbi a fedést függőlegesen felfelé is képes megemelni. A belső tér egyenletes hőmérsékletének biztosítása hideg, illetve meleg külső hőmérséklet esetén szintén a térelhatároló szerkezet feladata. A tetőfelületeken a nyári sugárzó hő miatt az éves (téli-nyári) hőingadozás akár a 100 °C-ot is elérheti, ami jelentős hőmozgással jár. A belső tér felől kifelé haladó párás levegőből a pára a rétegeken áthaladva lehűl, ami párakicsapódást és a hőszigetelés átnedvesedését eredményezheti. Az egyéb, tetőket érő hatások közül a legfontosabbak a hanghatás, illetve az ipari szennyezések hatása. Előbbi ellen a belső tér védelmét kell megoldani, utóbbi a felületeket károsíthatja. A tető lehet járható és nem járható kialakítású. A nem járható tető esetén is szükséges a tető és a tetőn lévő egyéb szerkezetek (kémény, antenna) karbantartása, így mechanikai hatások érik a tetőfelületet. Járható tetők esetében a funkció hasznos terhe (növényzet, járműterhelés) és a járhatóságból adódó mecahnikai hatások elleni védelem is biztosítandó.

6.2. A tető lejtése és a fedés összefüggése A tető fedési módját elsődlegesen a tető hajlásszöge határozza meg. A tető hajlásszöge alapján három különböző tetőhajlás típust különbözetünk meg. A 20°feletti hajlásszögű tetőt meredek hajlású magastetőnek, a 8°-és 20°közötti tetőket alacsony hajlású magastetőnek, a 8°alatti hajlású tetőt lapostetőnek hívják. A tetők minimális hajlása 1,5 %. A tető héjalás legfontosabb feladata a víz távoltartása. A csapadék lefelé történő mozgása mellett – szél hatására – felfelé is képes mozogni a tetőn. Az átlagos vízküszöb, ami a víz bejutásának megakadályozására szolgál függőlegesen 4,5 cm (100 km/h szél esetén). Ez azt jelenti, hogy a tetőfedő elemek átfedése függőleges vetületének – a vízzárás biztosítására minimálisan 4,5 cm kell lennie. Minél alacsonyabb a tetőhajlás annál hosszabb átfedésre van szükség.

104

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

112. ábra: Tetőfedő elemek átfedése különböző hajlásszögek esetén

Meredek hajlású magastetőknél a csapadék gyors mozgása miatt vízzáró, a viszonylag röviden biztosítható átfedés miatt kiselemes (pikkelyes) fedés megfelelő. Alacsony hajlású magastetőknél a lassabb vízlefolyás miatt fokozottan vízzáró, a hosszabb átfedések miatt közép-, vagy nagyelemes fedés szükséges. Kis hajlású lapostetők esetén az esetenként akár álló víz miatt vízhatlan, az ilyen lejtés mellett szinte megoldhatatlan vízküszöb miatt vízhatlan toldású lágylemez fedés szükséges. A tetőfedési rétegsor vízzáróságát, hőszigetelését, párazárását stb. a lefedett tér igényei alapján kell meghatározni.

6.3. Lapostetők és szigetelésük A tetők rétegrendjének kialakítási módja alapján két típus létezik, az egyhéjú melegtető és a kéthéjú hidegtető. Az egyhéjú melegtető esetén a fűtött helyiséget a külső tértől egy több rétegből álló héj választja el, mely a tartószerkezeti, hőszigetelési, illetve vízszigetelési funkciókat egyaránt ellátja.

105

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

113. ábra: Egyhéjú melegtető megoldásai

106

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A kéthéjú hidegtető esetén a belső teret határoló hőszigetelt tartószerkezet, illetve a vízszigetelés között egy átszellőztetett, hideg légtér helyezkedik el. Lapostetők esetén, általános esetben a melegtetős kialakítás a jellemző, csak speciális (pl. hűtőház) esetében használják a hidegtetős rétegrendet.

114. ábra: Kéthéjú hidegtetők megoldásai

107

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A víz és hőszigetelő rétegek építési sorrendje alapján egyenes és fordított rétegrendről beszélhetünk. Az egyenes (hagyományos) rétegrendben a vízszigetelés a hőszigetelés felett, fordított esetben a vízszigetelés a hőszigetelés alatt helyezkedik el. 6.3.1. Egyenes rétegrendű lapostető rétegei Vízszigetelés A csapadék elleni védelem a tető legősibb, legfontosabb funkciója. A lapostetők hagyományos vízszigetelő anyaga a bitumen. A bitumen egy túlhűtött folyadék, ami hő hatására folyékony halmazállapotú lesz, így a tetőn hordozóréteg használata nélkül nem alkalmazható. Hagyományosan a hordozóréteg a bitumenes csupaszlemez volt, ami egy bitumennel átitatott papírlemez. A vízszigetelés – hasonlóan a talajvíz elleni szigeteléshez – több, általában három réteg bitumenes csupaszlemez között elhelyezett, helyszínen olvasztott bitumenből állt. A vízszigetelési munka gyorsítása és a minőségi igények miatt fejlesztették ki a bitumenes vastaglemez szigetelést, ahol a hordozórétegre üzemi körülmények között hordják fel a 3-5 mm vastag bitumen réteget. A bitumenes vastaglemez rétegeket helyszíni lángolvasztásos eljárással toldják, illetve rögzítik az aljzathoz és egymáshoz. A fejlesztések során korszerűsítették a bitument (adalékanyagok használata, plasztomer, elasztomer modifikált bitumenek), illetve speciális nem korhadó hordozórétegeket (üvegszövet, műanyag, fém fólia stb.) kezdtek használni.

115. ábra: Bitumenes vastaglemez szigetelés készítése lángolvasztással

108

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

1. Vízszigetelő zárólemez (fényvédő felülettel) 2. Vízszigetelő lemez 3. Hőszigetelés 4. Párazáró réteg 5. Kellősítő, alapozó réteg 6. Födém

116. ábra: Korszerű bitumenes vízszigetelési rétegrend

A korszerű vízszigetelő anyagok közé tartoznak a műanyagok (PVC, PIB), illetve a gumi lemez. A műanyag lemezek toldása helyszíni forrólevegős, vagy „hideg hegesztéssel” történik. Utóbbi esetben az anyagok szerkezeti változását és a toldott végek kémiai kapcsolatát előidéző oldószert használnak.

117. ábra: Műanyag vízszigetelő lemez toldása

109

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

1. Vízszigetelő lemez 2. Kőzetgyapot vagy 3. Polisztirol hőszigetelés 4. Elválasztó réteg 5. Párazáró réteg 6. Födémszerkezet

118. ábra: Műanyag vízszigetelő lemezes rétegrend

A gumi lemez (EPDM) legjobb toldási módszere a vulkanizálás. Ez a hővel és erős nyomással létrehozott, szintén kémiai kötést biztosító folyamat csak üzemi körülmények között végezhető, ezért erre az anyagra a „leplesített” szigetelés gyártás a jellemző. A leplesítés során az adott épületre üzemben elkészítik a tető, vagy tetőszakasz egészét lefedő szigetelést, majd összehajtva a helyszínre szállítják és a tetőn kifektetve rögzítik. A szükséges kisebb felületű toldások, javítások ragasztással is elkészíthetők.

119. ábra: Leplesített EPDM lemez fektetése

A szigetelő lemezeket ragasztással, mechanikai rögzítéssel (tárcsás dübel+ csavar), illetve leterheléssel rögzíthetjük az aljzathoz. A leterhelés kavics terítéssel vagy a beton járólappal történhet. A leterhelés kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a szél szívóereje a tető szélein nagyobb mértékű, tehát itt vastagabb kavicsréteg, illetve sűrűbb járólap elhelyezés szükséges.

110

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

120. ábra: Mechanikai rögzítés elemei

121. ábra: Mechanikai rögzítés csomópont

Egyenes rétegrend esetén a vízszigetelés a hőszigetelés felett helyezkedik el, a vízszigetelés fényvédelmét festéssel, gyöngykavics szórással, fényvédő (palazúzalékos) bitumenes zárólemez alkalmazásával biztosíthatjuk. Kavics leterhelésű tetőknél külön fényvédelemre nincs szükség. Hőszigetelés A hagyományos lapostetők hőszigetelése salak feltöltéssel, vagy könnyűbetonnal történt. Ezek hőszigetelő képessége a mai hőtechnikai igényeket nem elégítik ki. A korszerű hőszigetelő anyagok az expandált (EPS) és extrudált (XPS) polisztirol, a poliuretán hab, illetve a szálas hőszigetelő anyagok (kőzetgyapot, üveggyapot). Az extrudált polisztirol, illetve a ritkán használt helyszíni habosítású poliuretán hab kivételével a hőszigetelő anyagok hőszigetelő képessége csökken nedvesség hatására, így ezek a vízszigetelés alá kerülnek. Vastagságukat hőtechnikai számítással határozzák meg, a minimális vastagság ~25 cm.

122. ábra: Expandált polisztirol hab hőszigetelés

111

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

123. ábra: Extrudált polisztirol hab hőszigetelés

124. ábra: Kőzetgyapot hőszigetelő termékek

Lejtést adó réteg A lejtést adó réteg biztosítja a víz lefolyását, a vízszigetelés lejtését. A szigetelés minimális lejtése 2%, vápában (tetősíkok találkozásánál) 1%. Hagyományosan a salak feltöltést készítették lejtésben, amire aljzatbetont, vagy kőszivacs lapot fektettek a szigetelés merev aljzataként. Készülhet lejtésben aljzatbeton, de ez jelentős tehernövekedést jelent, illetve készülhet az elsődleges teherhordó szerkezet is lejtésben, ez azonban csak vonalszerű vízelvezetés esetén használható. Korszerű lejtést adó réteg a lejtésben elkészített könnyűbeton aljzat, a kavicsbeton aljzat hőszigetelés könnyítéssel, illetve az egyedileg a lejtésre gyártott hőszigetelő táblákból álló szerkezet.

112

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

125. ábra: Lejtést adó réteg kialakítása kőzetgyapot hőszigetelő lemezből

Párazáró, vagy párafékező réteg A tető rétegein keresztül haladó belső párás levegő a hőszigetelő rétegbe érve elkezd lehűlni. Amint eléri a kicsapódási hőmérsékletet a levegőben lévő pára kicsapódik és átnedvesíti a hőszigetelést, esetleg visszafolyik a szerkezeten keresztül. Ennek megakadályozására a hőszigetelés alatt párazáró réteg elhelyezése szükséges. A párazárást alufólia betétes bitumenes lemezzel, illetve műanyag (PVC, PE) lemezzel lehet megoldani. Gőznyomás kiegyenlítő réteg A hőszigetelés alatt lévő párazáró réteg és a vízszigetelés közé szorult nedvesség a napsütés hatására gőzzé alakul, ami jelentős térfogat növekedéssel is jár. A gőz a vízszigetelés alatti térben nyomást fejt ki, elmozdíthatja a vízszigetelés toldását ezzel beázást okozva. A gőznyomás elvezetésére páraáteresztő vízszigetelés, vagy páranyomás kiegyenlítő, elvezető réteg szolgál. Utóbbi anyaga például az alulról kavicsolt bitumenes vastaglemez. Nagyobb mennyiségű pára, illetve gőznyomás elvezetésére a kivezető csöveket is elhelyezhetnek. Összességében tehát az egyenes rétegrendű lapostető az építés sorrendjében – alulról felfelé az alábbi rétegekből áll: -

teherhordó födém párazáró réteg hőszigetelés lejtésadó réteg páranyomás kiegyenlítő réteg vízszigetelés fényvédelem

6.3.2. Fordított rétegrendű lapostető rétegei A fordított rétegrendű tetőnél a hőszigetelés a vízszigetelés fölé kerül. Ebben az esetben kizárólag olyan hőszigetelő anyag használható, ami nem vesz fel vizet, így víz hatására nem

113

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. csökken a hőszigetelő képessége. Az építőipari gyakorlatban leginkább az extrudált, zártcellás polisztirol hőszigetelés terjedt el. A fordított elhelyezkedésből adódóan a vízszigetelés egyben párazáró funkciót is ellát, nem engedi be a belső párás levegőt a hőszigetelésbe így megakadályozva a kicsapódást is. Mivel különálló víz és párazáró réteg, így nem tud a két réteg közé beszorulni a víz, így páranyomás sem alakulhat ki, ezért a páranyomás kiegyenlítő réteg beépítése is szükségtelen. A hőszigetelés biztosítja az alatta elhelyezkedő vízszigetelés fényvédelmét, ezért fényvédő réteg sem készül. A fordított tetőrétegrendben a hőszigetelés rögzítése általában kavics leterheléssel történik. A fordított rétegrendű lapostető az építés sorrendjében az alábbi rétegekből áll: -

teherhordó födémszerkezet lejtésadó réteg vízszigetelés hőszigetelés leterhelő réteg.

A fordított rétegrend a járható-, a gépjárműforgalmú- illetve a zöldtetők jellemző szigetelési rendszere, mivel a felül elhelyezkedő hőszigetelés a vízszigetelő réteg mechanikai védelmét is ellátja. 6.3.3. Lapostetők vízelvezetése A lapostetőkről a vizet a lehetőségekhez képest gyorsan el kell tudni vezetni. A vízelvezetés két helyen történhet, az épület homlokzati síkján, külső térben, ezt hideg vízelvezetésnek, vagy az épületen belül, ezt meleg vízelvezetésnek hívják. Általános szabály, hogy hideg vízelvezetést csak hideg tetőn szabad alkalmazni. A hóolvadás a meleg tetőn mindig hamarabb következik be, mint a hideg vízelvezetés csatornájában, illetve ejtőcsövében, így a megolvadt havat egy ideig nem képes elvezetni a rendszer. Ez visszatorlódáshoz, vagy a csatornán való vízátbukáshoz vezethet, ami a tetőn beázást, a homlokzaton felületi ázást, illetve a ház előtti járdát használók számára kellemetlenséget okozhat. Meleg vízelvezetés mindkét tetőtípus esetén alkalmazható, de a hideg tetők kialakítása miatt ez elsősorban a melegtetőkre jellemző. A víz összegyűjtése vonalszerűen, vagy pontszerűen történhet. A vonalszerű csatornát általában a hideg vízelvezetéhez, a pontszerűt a meleg vízelvezetéshez használják. A tető belső részén lévő vonalszerű csatorna, a nehézkes csomóponti kialakítás miatt, beázási kockázatot jelent. Belső, pontszerű vízelvezeténél a lejtési síkok legnagyobb hossza maximum 12,0 m lehet. így az egy lefolyóhoz tartozó maximális tetőfelület 144 m2-re adódik. A lefolyók eldugulási veszélye miatt egy tetőn minimálisan két összefolyót célszerű elhelyezni. A lefolyók eldugulási veszélyét csökkenti a lombkosár alkalmazása, amivel a nagyobb méretű szennyeződések ejtőcsőbe jutását tudjuk megakadályozni.

114

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 6.3.4. Zöldtetők A zöldtetők lényege, hogy a tető rétegrend fölé termőföld, ültető közeg kerül, melybe növényzetet telepítenek. A növényzet segíti az épület hőszigetelését, a környezeti levegő páraháztartását, hasznos alapterület (kert) keletkezik, az alacsonyabb épületszárnyak lapostető szigetelésének esztétikája javul, illetve mindezek mellett a városi levegő javításában is jelentős szerepe lehet. A növényzet telepítése újabb problémákat vet fel, újabb hatások ellen kell védekezni, illetve újabb feladatokat kell megoldani. A megoldandó feladatok közé tartozik a megfelelő vastagságú termőföld súlyának felvétele, ami erősebb tető teherhordó szerkezetet igényel. A termőföld vastagságától függ a tetőre telepíthető növényzet típusa is. Az extenzív zöldtetők esetében kis (10-15 cm) földréteg vastagság mellett olyan alacsony magasságú növényzet telepíthető a tetőre, mely különösebb gondozást nem igényel. Az intenzív zöldtetők esetében jóval nagyobb 25-200 cm földréteg vastagság mellett szinte bármilyen növény telepíthető. Ebben az esetben már időszakos ápolásra is szükség van. A növényzetnek megfelelő mennyiségű nedvességre van szüksége, ami kis földréteg vastagság esetén, illetve az egyébként a víz elvezetésére kialakított lejtés miatt csak nedvesség tartó réteg beépítésével biztosítható. A növényzet gyökere mind fizikai, mint kémiai hatást gyakorol az alatta lévő rétegekre, ami ellen gyökérálló vízszigeteléssel, vagy fordított rétegrenddel védekezhetünk.

126. ábra: Zöldtető általános rétegfelépítése

115

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

6.4. Magastetők A magastetők kialakításának elsődleges oka a csapadékvíz levezetésének meggyorsítása, mivel így nincs szükség vízhatlan szigetelésre, kisebb vízállóságú, vízzáró tetőfedő elemek, rendszerek is használhatók (lásd: 5.2. pont). Csapadékos területeken a magastetős épületek terjedtek el, amik aztán az építészeti formálás fontos elemévé is váltak.

127. ábra: Magastetők tetőidomai

Hagyományos esetben a magastető alatt egy átmeneti tér, a padlás helyezkedik el, ami az alatta lévő elsődleges funkciójú helyiségek hővédelmében is szerepet játszik. Ez utóbbi funkció a tetőterek beépítésével megszűnt. A hagyományos magastetők két szerkezeti részből állnak, a fedélszerkezetből, ami a teherhordó funkciót tölti be, illetve a héjazatból a hozzátartozó alátámasztó szerkezettel, ami a vízszigetelést biztosítja. Beépített tetők esetén a hőszigetelés, párazárás, illetve a belső felületképzés miatt további rétegek beépítése szükséges. 6.4.1. Fedélszerkezetek A fedélszerkezetek a tetőhéjalás adott szögben történő alátámasztására és a terhek falakra történő továbbítására szolgálnak. Méretezésük az önsúly mellett a meteorológiai terhekre (eső, hó, szélszívás, szélnyomás, hőtágulás stb.), a hasznos terhekre (pl. kéményseprő), történik. Hagyományos ácsszerkezetek esetén gyakran, a csomóponti kialakítás (ácskötések) lehetővé tétele miatt, a fedélszerkezet elemei a teherbírás számítás alapján szükséges keresztmetszetnél nagyobbra adódnak. Ezek a tetők teherbírási tartalékkal rendelkeznek, azonban a szerkezeti keresztmetszetek nem csökkenthetők egy kisebb önsúlyú héjazat esetén sem. Így ebben az esetben a könnyebb héjazat nem jár együtt olcsóbb fedélszerkezettel. 116

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A fedélszerkezetek anyaga a helyszíni megmunkálás lehetővé tétele miatt puhafa, leggyakrabban fenyő. Egyes esetekben az acélszerkezet, illetve a vasbeton is előfordul. A faanyagú fedélszerkezetek hagyományosan és ma is leggyakrabban ácsszerkezeteként készülnek, ahol az elemeket fakötésekkel (csapolás, ácskapocs, csavarozások) rögzítik egymáshoz. Könnyűszerkezetes épületek, illetve nagyobb fesztávok esetén egyre jobban terjednek a mérnök jellegű fedélszékek, ahol a hagyományos fakötések helyett a kapcsolatokat szegezőlemezek, szeglemezek, illetve méretezett csavaros megoldások biztosítják. A héjazat közvetlen teherhordó szerkezetének megfelelő alátámasztásához ~80-100 centiméterenként kell a fedélszerkezet egy-egy állását elhelyezni, amit a ferde teherhordó gerenda (szarufa) elnevezése alapján szaruállásnak hívnak. 6.4.2. Hagyományos fedélszerkezetek típusai A fedélszék szükséges típusát elsősorban a lefedett épület homlokzati falainak távolsága (fesztávja) határozza meg. Nagyobb fesztávok esetén szükség van a szarufák közbenső alátámasztására is.

A ferdén elhelyezkedő szarufák miatt a fedélszerkezet falhoz történő csatlakozásánál minden esetben ébred vízszintes irányú erő. A korábban, koszorú nélkül épült falak esetében a vízszintes erő felvételére kötőgerendás fedélszék készült. A mai, teherhordó födémmel egybeépült koszorú képes felvenni a vízszintes erőket, így kötőgerendára nincs szükség.

117

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

128. ábra: Fa fedélszékek kialakítása fesztávtól függően

118

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 6.4.3. Azonos állású fedélszékek Az azonos állású fedélszékek minden szaruállásban azonos kialakításúak.

129. ábra: Azonos állású fedélszékek

Üres fedélszék Az üres fedélszék a legkisebb fesztávnál használt, és egyben a legegyszerűbb fedélszék típus. Két egymásnak támasztott szarufából áll. A koszorúhoz való rögzítést talpszelemen, a gerinc egyenes vonalban tartását taréjszelemen biztosítja. A csapadékvíz lefutásának lassítására vízcsendesítő, a hosszirányú merevítésre vihardeszka szolgál.

119

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

130. ábra: Üres fedélszék

Torokgerendás fedélszék A torokgerendás fedélszék annyiban különbözik az üres fedélszéktől, hogy a szarufákat egymáshoz torokgerendával támasztották ki. A kitámasztás miatt függőleges terhelés (hó) esetén a két szarufa lehajlása egymás ellenében történik, csökkentve a lehajlást, oldalirányú terhelés (szél) esetén pedig dupla szarufa keresztmetszet működik.

120

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

131. ábra: Torokgerendás fedélszék

121

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 6.4.4. Fő és mellékállású fedélszékek Nagyobb fesztávok esetén a szarufákat a végeiken túl egy vagy több helyen alá kell támasztani. A közbenső alátámasztást egyrészt a nagyobb gerendahosszból adódó nagyobb terhelés, illetve lehajlás, másrészt a véges gerendahosszak indokolják. Fa gerenda toldását ugyanis hagyományos ácskötéssel nyomatéktűrően nehéz megoldani, így a szarufa toldása közelében mindenképpen szükséges az alátámasztás. A szarufákat vízszintes irányú gerendákra (derékszelemen, középszelemen) támaszkodnak, melyeket általában minden negyedik szaruállásban oszloppal, dúccal támasztanak alá. Azokat a szaruállásokat, ahol a függőleges alátámasztások találhatók főállásnak, ahol a szarufák csak a szelemenekre támaszkodnak mellékállásnak hívják. A fő és mellékállású fedélszerkezeteket az alátámasztások száma, kialakítása alapján nevezték el.

132. ábra: Fő- és mellékállású fedélszékek

122

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Egy-, két-, háromállószékes fedélszék A fő és mellékállású fedélszékek készítése során első lépében a főállásokat, illetve az erre támaszkodó közép és taréjszelemeneket építik fel, majd a mellékállásokban a szarufákat a szelemenekre támasztják rá. A középszelemen lehajlási hosszának csökkentésére szolgál az oszlpoktól 45°-os szögben induló, a középszelement alátámasztó karpánt vagy könyökfa, ami egyébként a hosszirányú merevítésben is szerepet játszik. Nagyobb fesztávú tetők esetén jellemző szerkezeti elem a fogópár, ami a tetőszerkezetben ébredő vízszintes irányú erők felvételére szolgál a szarufák középrészén.

133. ábra: Kétállószékes fedélszék

123

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Dőltszékes fedélszék A dőltszékes fedélszék esetén az állószékek ferde síkban helyezkednek el, ami egyrészt csökkenti a kötőgerenda (födém) hajlító igénybevételét, a feltámaszkodáshoz közelebbi terheléssel, másrészt javítja a padlástér kihasználhatóságát.

134. ábra: Dőltszékes fedélszék

124

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Bakdúcos fedélszék A bakdúcos fedélszék szintén döntött állószékét kéttraktusos épületek esetén használják, ahol a középfőfal közelében tud támaszkodni a födémre.

135. ábra: Bakdúcos fedélszék

Manzárd fedélszék A tetőforma elnevezése a francia építész Francois Mansard és unokaöccse Jules HardouinMansart nevéből ered, akik Párizsban népszerűvé tették ezt, a tetőteret lakás elhelyezésére is

125

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. alkalmassá tevő szerkezetet. Meg kell azonban említeni, hogy ennek a helytakarékos szerkezetnek a „feltalálója” Pierre Lescot a Louvre építésze.

6.4.5. Mérnöki jellegű fa fedélszékek A mérnöki jellegű fa fedélszékek szegező-, vagy szeglemezes kötésű, gyakran rácsos kialakítású, üzemi előregyártással készített fedélszerkezetek. A nagyobb terek lefedésére rétegelt ragasztott fatartókat használnak. A szeglemezt a fába kizárólag sajtolással lehet besüllyeszteni, a szegezőlemezen keresztül a szegezés kézi szerszámmal is lehetséges.

126

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

a.)

b.) 136. ábra: a.) szeglemez, b.) szegező lemez

137. ábra: Gang Nail szeglemezes tetőszerkezet

6.4.6. Acél, illetve vasbeton tetőszerkezetek Az acél tetőszerkezetek elsősorban az ipari és mezőgazdasági csarnokszerkezetek esetén használatosak. Ezek melegen hengerelt, vagy hidegen hajlított, vékonyfalú acél elemekből kialakított tömör szelvényű, vagy rácsos kialakítású összetett szerkezetek. Vasbeton magastető teherhordó szerkezet új építésű, beépített tetőterű általában vasbeton vázas épületek esetén jellemző, ahol a törtsíkú zárófödém is vasbetonból készül. A héjazat egyszerű rögzítése miatt ez esetben is legtöbbször készül fa szaruzat, ami a vasbeton koporsófödémre támaszkodik.

127

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

6.5. Magastetők fedése A magastetők fedése a csapadék gyors lefolyása miatt vízzáró is lehet. A tetőtér hasznosítása, tetőtérbeépítés esetén a vízhatlanságot alátétfóliával, a hőszigetelést, párazárást, belső burkolatot önálló rétegekkel biztosítják. A vízzáró fedőelemek mérete a tető hajlásszögétől függ. Méret alapján pikkelyes és táblás fedéseket különböztetünk meg. 6.5.1. Kiselemes tetőfedések A kiselemes, más néven pikkelyes fedések anyaga lehet égetett agyag, beton, természetes kő (pala), mesterséges pala, fa, illetve bitumenes lemez (zsindely). Pikkelyes fedést akkor lehet alkalmazni, ha az elem 30-40 cm –es hosszmérete biztosítani tudja a megfelelő hosszúságú átfedést. A kiselemes fedések közvetlen tartószerkezete a bitumenes zsindely kivételével a szarufára támaszkodó lécezés. A lécek távolságának változtatásával tudjuk a cserepek egymásra fedésének hosszát beállítani, tehát a lejtéshez igazodó átfedést biztosítani. A bitumenes zsindely anyagából adódóan teljes felületű alátámasztást igényel. Hódfarkú cserép A hódfarkú cserép a legegyszerűbb égetett agyag fedőelem. Keresztmetszete teljesen sík, egyetlen kiugró fül illetve egy furat található rajta a cseréplécre történő felakasztáshoz, illetve a szükség szerinti szegezéses rögzítéshez. A teljesen sík fedőelem nem alkalmas az oldalirányú átfedésre, így a két cserép között be tud szivárogni a víz, ezért vízzárási igény esetén kétszeres fedést kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a cserépek közötti hézag alatt minden esetben kell lenni egy másik, fél cserép eltolásban elhelyezkedő cserépnek, így a hézagon beszivárgó víz, az alsó cserépen folyik tovább. A kettős fedés hátránya a nagy (60-75 kg/m2) fajlagos súly.

128

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

138. ábra: Hódfarkú kettős fedés

129

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

139. ábra: Hódfarkú lovagfedés

130

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

140. ábra: Hódfarkú cserépfedés csomópontok

131

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Hornyolt cserépfedés A hornyolt cserép szintén égetett agyagból készül. Keresztmetszete már alkalmas az odalirányú átfedésre, a két cserép közötti vízzárást az egymásra takaró elemek biztosítják.

141. ábra: Hornyolt cserépfedés

132

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Sajtolt cserépfedés A sajtolt cserépfedés esetén mind a lejtésirányú, mind az oldalirányú átfedésnél horonyeresztékes kapcsolat van, így a lejtés irányú átfedés hossza nem függ a tetőhajlástól.

142. ábra: Sajtolt cserépfedés

133

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Betoncserép fedés A betoncserép kialakítása a hornyolt és a sajtolt cseréphez hasonló. Anyaga beton, amiből nagyobb szilárdságú, pontosabb, de nehezebb elemek készíthetők. A nagyobb súlyú elemek miatt a normál cseréplécnél nagyobb, általában 3x5 cm-es lécezést használnak. A betoncserép technológiát Magyarországra a BRAMAC cég hozta el, így ezt a fedést bramac fedésnek is hívják.

143. ábra: Betoncserép fedés

134

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

144. ábra: Betoncserép fedés részletek

Természetes pala fedés A természetes pala egy a természetben megtalálható kőzetből készült fedés. A kőzet lemezes szerkezete miatt, viszonylag egyszerűen lehet belőle 1-2 cm vastag lemezeket, illetve abból formázott tetőfedő elemet készíteni. A fedés teljes felületű deszkázatra, szegezéssel készül. A természetes pala fedőelemek előállítása és a tetőfedés építése jelentős költségű, így ezt elsősorban műemléki helyreállításnál használják

135

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. Mesterséges pala fedés A mesterséges pala ún. szálcement alapanyagból készül, ami cementből, traszból (őrölt vulkáni tufa), cellulózból és műanyag (PVA) szálból áll. Korábban a PVA szál helyett azbeszt szálat használtak, de ezt a rákkeltő tulajdonsága miatt több, mint 30 éve nem használják. Az így előállított lemez bármilyen alakra formázható, így különböző tetőfedések imitációja készülhet belőle.

145. ábra: Mesterséges pala fedési képek

136

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

146. ábra: Mesterséges pala szabvány fedés

137

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

147. ábra: Mesterséges pala fedés részletek

138

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

148. ábra: Mesterséges pala kettős fedés

139

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

149. ábra: Mesterséges pala fedés elemek

Zsindely fedés A zsindely fedés kis méretű fa elemekből készül. A fedés vízzárását hosszirányban egymásra takarással, keresztirányban kettős fedéssel biztosítják. Bitumenes zsindely fedés A bitumenes zsindely fedés tulajdonképpen a palazúzalékos bitumenes fedőlemezzel azonos alapanyagból készül. Formálásával, színezésével többféle hagyományos fedés imitálható vele. A lágylemez alapanyag miatt teljes felületű deszkázat alátámasztás szükséges. A teljes vízhatlanság elérésére alátétszigetelést igényel. Mivel vízhatlan szigetelés, bármilyen, akár íves 140

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. tetőforma lefedésére is alkalmas. A bitumenes zsindellyel fedett tetők esetén a megfelelő kialakítású páranyomás kivezetés elengedhetetlen.

150. ábra: Bitumenes zsindely fedés

6.5.2. Táblás fedések A táblás fedések a fokozottan vízzáró fedések közé tartoznak, mivel a nagy méretük miatt a toldások száma kevesebb, mint a pikkelyes fedéseknél. A tetőfedő elemek közös jellemzője, hogy a nagyobb felület kellő merevségének érdekében bordázással, hullámosítással készülnek.

141

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A táblás fedések lényegesen alacsonyabb tetőhajlást engednek meg, mint a pikkelyes fedések (10°-30°-ig). Anyaguk szálcement, alumínium, acél, műanyag (polikarbonát), bitumenes lemez lehet. Szélességi méretük 0,9-1,2 m, hosszúságuk anyagtól függően változó 1,2-12,0 m. Az alátámasztásukra szolgáló lécek (szelemenek) nagyobb távolságokra (0,5-1,5 m) helyezkedhetnek el. A táblák vízzárása hossz-, és keresztirányban is egymásra fektetéssel biztosított. Rögzítésük a lemezek átfúrásával és szegezéssel, csavarozással történik. A lemezeken lévő furat beázási forrás lehet, így hagyományosan a hullám-, vagy trapéz szelvény felső részén (hullámhegyen) készült. Itt azonban nincs közvetlen alátámasztása a lemeznek, egy erősebb lehúzás horpadást idézhetett elő. Ezért ezt a rögzítési módot terhelés elosztó hullám kapoccsal végezték. A korszerű rögzítés a hullámvölgyben, tömített alátétű önfúró csavarokkal készül.

142

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

151. ábra: Táblás fedőelemek

Sík fémlemez fedések A sík fémlemez fedések különleges tetőformák, átmeneti (lapos-, alacsony-, illetve magastető) hajlásszögek, illetve magastetők kiegészítő elemeiként használatosak. Anyaga lehet: ólom (1,5 mm vtg), horgany (0,75 mm vtg), horganyzott acél (0,55 mm vtg), vörösréz (0,7 mm vtg), titánzink (0,65 mm vtg). A fémlemezek sík táblák, a kis vastagsági méretük és síkbeliségük miatt 24 mm-es horonyeresztékes deszkázatra fektetik. Elválasztó, és vízzárást fokozó rétegként korábban bitumenes lemezt, a mai gyakorlatban műanyag szövet lemezt (kócpaplan) alkalmaznak.

143

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A lemezek rögzítése, illetve a lemezek egymáshoz való kapcsolata készülhet korcolt, lécezett, vagy forrasztott kötéssel. A fémlemezek nagy hőtágulása miatt a lemezek rögzítésénél, toldásánál a hőmozgást biztosítani kell.

152. ábra: Fémlemez végkiképzés, toldás

144

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

153. ábra: Fémlemez fedés rögzítés, eresz

145

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. 6.6.3. Tetőtér beépítés A tetőtér huzamos emberi tartózkodásra való hasznosítása, tetőtér beépítés esetén a tető térelhatárolás síkjában a vízszigetelés mellett, a hő-, szél-, pára-, illetve zajszigetelés, tűzvédelem stb. megoldása is szükséges.

154. ábra: Beépített tető térelhatárolás

146

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

7. BURKOLATOK 7.1. Burkolatok csoportosítása A burkolatok osztályozhatók anyag, hőtechnikai tulajdonságok, szerkezeti jelleg, illetve beépítési helyük szerint. Anyag szerint fa, kő, műkő, kerámia, beton, műanyag, textil, fém stb. lehet. A hőtechnikai tulajdonság alapján történő osztályozás a belső burkolatok esetén releváns. Ebből a szempontból meleg tapintású, mérsékelten meleg tapintású, mérsékelten hideg tapintású, illetve hideg tapintású burkolatok léteznek. Szerkezeti jelleg szerint elemekből készített, lemezekből készített, illetve monolit burkolatok léteznek. Beépítési hely szerint belső, külső, illetve térelhatároló felületen elhelyezett burkolat készíthető.

7.2. Burkolatokkal szemben támasztott követelmények A burkolatokkal szemben támasztott követelmények a burkolat beépítési helyétől és funkciójától függ. Más jellemzője kerül előtérbe egy beltéri falburkolatnak, illetve egy kültéri padlóburkolatnak. A legfontosabb követelmények az alábbiak: -

megfelelő szilárdság (nyomó- és hajlító igénybevételekkel szemben), kopásállóság, térfogat állandóság, repedésmentesség, kellő rugalmasság, járáskényelem, lépéshang csillapítás, hőszigetelő képesség, nedvesség ellenállás, alacsony szerkezetsúly, csúszásmentesség (esetleg felületérdesítéssel biztosítva), tisztántarthatóság, vegyi ellenállóképesség, tűzbiztonság (rendeltetéstől függő mértékben láng- és szikramentesség), esztétikai igények kielégítése (felület, szín és minta összhangja az építészeti környezettel).

7.3. Monolit jellegű burkolatok 7.3.1. Vakolatok A vakolások külső és belső falak (és födémszerkezetek), valamint egyéb látható szerkezetek monolit kéreg jellegű felületképzései. Céljuk a felületek nedvesség, vagy egyéb hatások elleni védelme és megfelelő aljzat biztosítása festés, mázolás, tapétázás vagy egyéb burkolatok részére. A különleges vakolások hő- hang- és sugárvédelmet is biztosíthatnak. A külső vakolatok vastagsága 1,5-2,0 cm, a belső vakolatoké 1,0-1,5 cm. A vakolatok adalékanyagból, kötőanyagból és vízből állnak. A vakolatok adalékanyaga homok, kőliszt, kőzúzalék, perlit, színezőanyag stb. lehet. Kötőanyagként meszet, cementet, gipszet, illetve különböző műanyagokat használnak. A vakolat készítésének alapfeltétele a megfelelően előkészített aljzat, ami viszonylag sík, tiszta és kellően érdes felületű. Nedvszívó aljzatnál megfelelő nedvességtartalom biztosítása szükséges. Mozgásra hajlamos aljzatoknál vakolattartó betétek elhelyezésére van szükség.

147

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A vakolatok elkészítési módjuk, adalék-, illetve kötőanyaguk alapján többféle lehet. A vakolatokat alacsonyabb igényszint esetén egyrétegben, magasabb igényszintnél két-, vagy három rétegben készítik. A kötőanyagok közül a mész kisebb szilárdságot, de könnyebb bedolgozhatóságot, a cement magasabb szilárdságot, a gipsz finomabb felületet biztosít. Egyes adalékanyagok (pl. perlit, PS gyöngy) a vakolat, így a fal hőszigetelő képességét növelik. Az ún, nemes vakolatok a kőlisztet, kőzúzalékot, illetve színezőanyagot is tartalmaznak, így strukturált felület, illetve hosszabb színtartóság érhető el. 7.3.2. Helyszíni műkő burkolatok A műkő finomabb adalékanyaggal, esetleg kőzúzalékkal töltött cement kötőanyagú beton. A helyszínen készített műkő burkolatok a téglafalak hézagaiba vert kampós szögekre vagy betonfalakból kiálló tüskékre erősített rabicháló betéttel készülnek. A műkő burkolat látható felületéhez közel eső 1-1,5 cm vastag rétegébe gyakran színes kőzúzalékot adagolnak és a szerkezet megszilárdulása után felületét csiszolják esetleg szemcsézik. A monolit burkolatok szokásos vastagsága 4-8 cm. A monolit műkő burkolatokat 2 m-ként tágulási hézaggal kell ellátni. Leggyakoribb alkalmazási területe függőleges felületen a homlokzati lábazati falszakaszok burkolása, illetve a külső és belső padlóburkolatok. 7.3.3. Egyéb monolit burkolatok A vakolatokon és a műkő burkolatokon kívül elsősorban padlóburkolatok között találunk monolit jellegű burkolatokat. A helyszínen bedolgozott, öntött vagy kent burkolati kéreggel készült monolit padlókat hézagmentes burkolatoknak szokás nevezni. Ez utóbbi elnevezés ellenére általában dilatációs, illetve mozgási hézagokkal készülnek. Fajtái a beton, a saját levében, gyakran kéregerősítő anyaggal simított beton, a cementsimítással készített beton burkolatok, az aszfalt burkolat, a kent műgyanta burkolat stb.

7.4. Elemes burkolatok Az elemes burkolatok aljzathoz való kapcsolatuk alapján lehetnek habarccsal (ragasztóval), illetve szerelt megoldással rögzített burkolatok. 7.4.1. Téglaburkolatok A homlokzati téglaburkolatokat hagyományos kialakításban a hátfalban minden negyedik, ötödik sorban kihagyott horonyba kötötték be, miközben a fal felületéhez habarccsal rögzítették. Ez a burkolási mód a hátfalazat és a burkolat elemeinek azonos magassági raszterét feltételezi. A mai homlokzati térelhatároló szerkezetek (falazóblokk, vasbeton fal stb.) nem alkalmasak a téglaburkolat közvetlen fogadására, így a rögzítéshez speciális alátámasztó és bekötő szerkezetekre van szükség. Tovább bonyolítja a feladatot, amennyiben a homlokzati falszerkezet átszellőztetett légréses kialakítású.

148

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

155. ábra: Hagyományos téglaburkolat rögzítés

156. ábra: Korszerű rögzítés téglaburkolathoz

7.4.2. Kő, műkő lap burkolatok A kőlemez burkolatok 2,5-5,0 cm vastag fűrészelt kőlapokból készülnek. A rögzítés a homlokzaton fémkapcsokkal függesztve, konzolosan megtámasztva és hátfalhoz horgonyozva, illetve korszerű rögzítő elemekkel történhet. A padlón ágyazó habarcsba, vagy ragasztóba fektethető.

149

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

157. ábra: Kőlemez homlokzat burkolat hagyományos rögzítése

A kőlemez burkolatok anyaga puha vagy kemény mészkő (esetleg márvány, travertin), homokkő, gránit, stb. lehet, de külső kőburkolat csak fagyálló tulajdonságú kőanyagból készíthető. Az alkalmazható kőlap méretek a kőzet anyagától (szilárdságától) függően 0,6-0,8 m2 legnagyobb felület, illetve 0,8-1,4 m legnagyobb oldalhossz lehet.

158. ábra: Kőlap homlokzatburkolat korszerű rögzítése

150

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013. A kőlapok felületét a kőburkolat anyagától és felhasználási helyétől függően munkálják meg. A kőlap felülete lehet gyalult, durván csiszolt, finoman csiszolt, fényezett, stb. A műkő lapburkolatok a kőlemez burkolatokkal azonos módon készíthetők. 7.4.3. Fa burkolatok A homlokzati fa burkolat a népi építészetben is megtalálható. A hagyományos, lécvázra erősített pikkelyes fazsindely burkolat legnagyobb hátránya a nedvesség érzékenysége, illetve a tűzveszélyessége. Ezek a problémák korszerű bevonati anyagokkal mérsékelhetők. A fa anyagú homlokzatburkolatot 2-3 évente felületkezelni kell, így használata elsősorban esztétikai szerepe, illetve természet közelisége miatt, kisebb lakóépületek, családi házak esetén ajánlható. A belső fa burkolatok, mind fal-, mind padlóburkolatként széleskörűen használatosak. A természetes fa anyagú burkolatok magas ára miatt elterjedtek a laminált burkolatok, melyek fa alapú építőlemezre (farost, faforgács) kasírozott műanyag fóliával keltik a fa burkolat hatását. A természetes anyagú fa burkolatok csiszolással, festéssel, lakkozással többszörösen felújíthatók, a laminált lap burkolatok kopása, elhasználódása esetén csak cserével oldható meg a javítás. 7.4.4 Kerámia, kőporcelán lapburkolatok A kerámia, illetve kőporcelán (gres) fal és padlóburkolatok széleskörű termékválasztékban kaphatók. A megfelelő termék kiválasztásával a legkülönbözőbb minőségi követelményeket, illetve esztétikai elvárásokat lehet kielégíteni. Aljzathoz való rögzítésük hagyományosan vastag rétegű (3-5 cm) javított mészhabarccsal, cementhabarccsal, korszerűen, 5-10 mm-es vastagságú műanyag adalékos ragasztóval történik.

7.5. Lemezekből készített burkolatok A tekercsből ragasztott lemezszerű falburkolatok leggyakoribb változatai a tapéták, fóliák és textilburkolatok. Az általában néhány tized milliméter vastag burkolatokat jól előkészített, teljesen sima vakolatra vagy acélzsaluzattal készített jó minőségű sima beton felületre ragasztják. A rossz minőségű felület egyenetlenségét a vékony, kis szilárdságú burkolat nem képes elfedni. A lemezekből készített padlóburkolatok (más néven lágypadlók) burkolati anyaga általában tekercsekben, ritkábban nagyobb felületű lapokban kerül forgalomba. Általában esztrich rétegre ragasztva, szőnyegpadlók esetén gyakran feszítve rögzítik a lemezeket. Sima felületű födémre közvetlenül is fektethetők. Fajtái a linóleum padlók, a gumipadlók, a műanyag padlók (leggyakrabban PVC-ből készülnek), és a szőnyegpadlók (szárazon fektetett, ragasztott ill. feszített). A felületi síkbeli hibák kiegyenlítése ez esetben fokozottan szükséges, mivel az egyenetlen felületre rásimuló padlóburkolat szennyeződése, illetve kopása a hibák láthatóságát még jobban kiemeli.

151

SZERKEZETTAN I. jegyzet 2013.

Irodalomjegyzék, ajánlott irodalom Dr. Gábor László: Épületszerkezettan I-III. kötet; Tankönyvkiadó Budapest, 1989. Ernst Neufert: Építés és Tervezéstan; Dialóg Campus, 1999. 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK). 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (MVT) 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról (OTSZ) 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól Dr. Patonai Dénes DLA: Épületszerkezettan ábragyűjtemény

www.eptar.hu www.baudocu.hu

152