Szeret, Nem Szeret_1-3, történelmi, romantikus

Elisabeth Forest

Szeret, nem szeret

Greenshire-i szerelmek 2. regény

Szeret, nem szeret Greenshire-i szerelmek II.

írta: Elisabeth Forest Berkesné Zombor Anikó 2016. © Minden jog fenntartva

Mottó: Ha érted mindent elhagyok, leszel cserébe mindenem? Meghitt szavak, áldások, csókok rám is hullanak családi körben? S nem rémülök el, ha szemem új falakra vetve fel, otthonom helyett új otthon fogad? s emlékemben te állsz oda magad holt, szelíd szemek helyére? Felelj! Nagy próba vágyakat igázni, ládd, de bút igázni nagyobb feladat: mert minden búban benne van a vágy. És búm, jaj, elriasztja vágyadat. Mégis: szeress – Jó? Szíved tágra tárd, s öleld be ázott galambszárnyamat. Elizabeth Barrett-Browning (a Portugál szonettek-ből)

Első fejezet

Valamikor az 1820-as évek végén:

C

harlotte-ra úgy csapott le rémálom, mint

egy vihar: váratlanul és alattomosan. Álmában ugyanazt a szörnyűséget élte át újra és újra. Minden olyan szépen kezdődött. Előző nap volt a születésnapja, a szülei csodálatos partival lepték meg, amin ott voltak a szomszédaik és a barátai is. Sok ajándékot kapott, de a legcsodálatosabb a papa és a mama ajándéka volt, egy meseszép, fényes-fehérszőrű, hosszúsörényű póni. Rábeszélte a papát, hogy másnap menjenek el lovagolni. A mama is velük tartott. Boldogsága nem ismert határokat. Álmában tisztán látta a szikrázó nyári délelőttöt, mikor útnak indultak. Pontosan emlékezett a legapróbb részletre is, minden az agyába vésődött, soha többé nem felejthette. Látta a felhő nélküli, azúrkék eget, a smaragdpompába borult zöldellő fákat, a barna szalagként kanyargó poros utat, melyen végigléptettek lovaikkal. Érezte az arcát simító bársonyosan meleg, balzsamos illatokat hozó lenge nyári szelet.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 6

Hallotta szülei szeretetteljes évődését, amitől mindig mosolyogni támadt kedve. Kislány volt még, egy szót sem értett a beszélgetésből, de annyit tudott, hogy köze van a szerelemhez, mert a papa ugratásait mindig egy csók követte, amitől a mama rendszerint fülig pirult. S mikor észrevette, hogy tizenhárom éves lánya fürkész tekintettel nézi még inkább zavarba jött. Pedig még csak nem is tudta, hogy Charlotte eszében ilyenkor az jár, ő is olyan férjet szeretne, aki képes mosolyt csalni az arcára egyetlen pillantásával. Semmi előjele nem volt a közeledő tragédiának. Mindössze valami halk neszt hallott a kocsiutat szegélyezők fák közötti aljnövényzetből, ám ahogy körülnézett, semmit nem látott. Az apja mindig is nagy gonddal tartatta rendben a házukhoz vezető utat. Ebbe beletartozott az is, hogy rendszeresen levágatta a fák közötti füvet, azon a nyáron azonban rendellenes módon felnőtt a gyom. Charlotte arra gondolt, talán a birtok valamelyik kutyája settenkedett utánuk és bújt meg a felnőtt embernek is combközépig érő elvadult gaz között. Aztán a következő, amire figyelmes lett, hogy az anyja rémülten felkiált. Meghűlt benne a vér. Az asszony máskor szelíd, kezes kancája fájdalmasan felnyihogott, majd két lábra ágaskodott, kivetve ezzel lovasát a nyeregből. Anyja hangos puffanással ért földet, Charlotte reccsenést hallott és fájdalmas sikolyt. Az apja odakiáltott neki valamit, de a lány egyetlen

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 7

szavát sem értette. A rémülettől megkövülten, tehetetlenül figyelte az eseményeket. Apja leugrott fekete heréltje hátáról, hogy a felesége segítségére siessen, közben az anyja megpróbál feltápászkodni a talajról, pedig nyilvánvaló volt, hogy megsérült. A lovába azonban mintha csak az ördög bújt volna. Toporzékolni, táncolni kezdett, fojtogató porfelhőt kavart maga körül. Patája nyomán ökölnyi földdarabok repültek a levegőbe. Az állat fenyegetően tornyosult a szülei fölé, a rémület vékonyka, alig hallható hangját csalva ki ezzel a kislányból. Charlotte látta, mint próbál apja kétségbeesetten segíteni valamiképp az anyjának, ám nem tudta megkerülni a féktelenül őrjöngő állatot, amely újra és újra felágaskodott, mellső lábaival a levegőt kapálva. Aztán az egyik pata émelyítő csattanással eltalálta a ló előtt imbolygó, magatehetetlen asszonyt. Charlotte szája néma sikolyra nyílt. Szeméből forró könnyek törtek elő, miközben figyelte, hogy a számára legszeretettebb lény miként rogy le ismét a földre élettelen, törött babaként. A ló nem elégedett meg ennyivel. Még többször rátiport az immár mozdulatlan testre. Charlotte egy ideig még hallotta anyja egyre halkuló nyöszörgését, mellyel segítségért könyörgött, de nemsokára már csak apja rekedt, kétségbeesett üvöltése és saját rémült zihálása maradt. Aztán egy egészen újfajta zaj hatolt el a tudatáig: rémült kurjongatás, dobogó lábak zaja

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 8

– a házból futottak utánuk a szolgálók, meghallván a szörnyű kiabálást. Az egyik lovász ért oda először. Ő nyergelte fel mindhárom lovat, mikor a család elindult a soha nem várt borzalmakba torkolló sétára. A férfi bátran odalépett a még mindig tomboló állat elé. Élete kockáztatásával kapta el a szabadon lobogó gyeplőt, majd a kötőféknél fogva arrébb húzta a vérben forgó szemű lovat. Az ellenkezve, de némileg megszelídülve engedett a szakértő erőnek. Apja csak ekkor jutott közel az anyjához. Zokogva borult a véres, szakadt rongycsomóra emlékeztető összetört testre. Charlotte tudta, hogy már késő. Mások is jöttek. Még két lovász, egy inas és a máskor oly tiszteletet parancsoló komornyik, aki most merőben híján volt szokásos nyugalmának és magabiztosságának. Sokkal inkább volt rémült és elveszett, ahogy tétován megállt kétségbeesett gazdája mögött. Legvégül pedig megérkezett a szakácsnő. Ő volt az első, aki a mozdulatlan, halálra váltan maga elé meredő lányra is figyelmet fordított. – Na gyere, tündérkém! – nyújtotta felé kövér karját az alacsony, dundi asszonyság megnyugtatóan mormolva. – Nincsen semmi baj. Majd én visszaviszlek a házba. Charlotte ellenkezés nélkül tűrte, hogy a nő leemelje a fehér póni hátáról. Az asszony óriási keblére vonta a reszkető gyermektestet, úgy vezette a rogyadozó lábú kislányt a házba. Már félúton jártak, mikor váratlan puskalövés szakította szét a tájra boruló természetellenes csendet. Charlotte megfordult, és meglátta az

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 9

apját, amint egy füstölgő csövű fegyverrel a kezében áll a barna kanca felett. Olyan gyűlölettel nézte a lelkét épp kilehelő állatot, hogy a lány megborzongott. Tudta, soha többé nem lesz képes elfelejteni az édesapja máskor szelíd arcát eltorzító végtelen irtózatot. Az volt az első és utolsó eset, hogy Jonathan Dewhurst kezében lőfegyvert látott, amelyet bizonyára az egyik riadt lovász hozhatott magával minden eshetőségre felkészülve. Ám Charlotte agyába nemcsak ez a kép vésődött be, hanem a puskalövést látszólag meg sem halló, békésen legelésző fehér póni emléke is. Már akkor tudta, hogy soha többé nem fog felülni rá. Mint ahogy egyetlen más lóra sem, míg világ a világ. Az elkövetkezendő napokat a lány mintegy bágyadt zsibbadtságba merülve vészelte át, mintha egy rémálom része lenne, melyből képtelen felébredni. A temetés volt a legszörnyűbb része a rémálomnak. Az anyját zárt koporsóban ravatalozták fel. Charlotte hallotta a szolgákat arról suttogni, hogy a test nem alkalmas a nyitott koporsós temetésre, ő pedig pontosan tudta, mit értenek ez alatt. A kislány örült neki, hogy nem kell látnia az asszony szétroncsolt arcát, úgy akart emlékezni rá, ahogy a baleset előtt látta: mosolygós-bájosan, szeretettel telin, boldogan. A szertartás alatt végig az apja mellett állt. A báró úgy szorította lánya kezét, mintha mentőkötélbe kapaszkodna. Horgonyba, mely képes őt rögzíteni a való világhoz, mielőtt a gyász elméjét egy sokkal nyugodtabb és

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 10

derűsebb helyre sodorná; oda, ahol nem érzi a fájdalmat, nincs tudatában a veszteségnek. Charlotte-nak azok az órák voltak a legszörnyűbbek egész addigi élete során. A temetés után lezárták a házat. Goodwill bárója, vagyis Lord Jonathan képtelen volt ott maradni, azon a helyen, ahol oly gondtalan volt, és ahol oly nyomorulttá vált. Akkor vásárolta a greenshire-i házat. Lánya pedig őszintén hálás volt a döntéséért. Addigra az unokatestvére, Nicolas – aki pár évig náluk nevelkedett, miután szülei meghaltak –, már bentlakásos iskolába járt. A szüneteket pedig inkább Charlotte nagynénjénél töltötte, a fővárosban. Mint ahogy a lány is ennél a nagynéninél időzött, mikor bevezették a társaságba. Az volt az első és egyben utolsó szezonja. Azóta soha többé nem hagyta el Greenshire-t. De ezt a legkevésbé sem bánta. Sok idő telt el a baleset óta. Charlotte számára elhalványultak az emlékek – már amennyire egy ilyen borzalom képes elhalványulni. Apja soha el nem múló szeretete átsegítette a nehézségeken. Pedig a férfit is megviselte felesége elvesztése. Csakis Charlotte tudta igazán, mennyire. Ám úgy tűnt, greenshire-i otthonuk békéjében valamelyest megnyugvásra leltek. Ezt Charlotte egyetlen fővárosi társasági eseménnyel sem cserélte volna el. És volt még egy oka annak, hogy a fiatal nő jobban érezte magát itt vidéken, mint a város nyüzsgő forgatagában. Ez az ok pedig Lord Harry Devereux volt, Outridge hatodik grófjának

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 11

egyetlen fia és egyben örököse, akibe a lány még tizenhét éves korában szeretett bele. A gróf és családja vidéki birtoka Charlotte-ék szomszédságában állt, és úgy tűnt ők szintén szívesebben tartózkodnak Greenshire-ben, mint a fővárosban. A báli szezonban persze gyakran időztek ott, ám idejük nagy részét mégis a festői kúriában töltötték, mely egyszerre volt bájos és meghitt otthon, valamint nyüzsgő vendégsereget szívesen látó társasági központ. Mindenki tudta, hogy Lady Outridge bármikor kész megnyitni háza ajtaját a látogatók előtt, és különösen szívesen rendezett piknikeket, kisebb és nagyobb összejöveteleket, de még bálokat is. Ezekre az eseményekre mindig meghívta a szomszédait, s bár az édesapja nem járt társaságba, Charlotte egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy éljen az invitálással. Itt vidéken nem keltett olyan feltűnést, mint a városban, hogy egy fiatal nő kísérő nélkül jelent meg egy társasági eseményen. Így ismerte meg Lord Devereux-t, akibe azonnal fülig beleszerelmesedett. Sajnos a férfi soha, egyetlen percig sem áltatta azzal, hogy viszonozná az érzelmeit, sőt, igazság szerint figyelemre sem méltatta, pedig egy idő után nyílt titokká vált, Charlotte mennyire rajong érte. Ám a lányt egyáltalán nem tántorította el Lord Harry érdektelensége. A szívének nem tudott parancsolni akkor sem, ha rajongása hiábavalónak bizonyult. Érzelmei szilárdak és változatlanok maradtak minden nehézség ellenére akkor is, mikor évekig még csak nem is látta rajongása tárgyát, mert az a kontinensen

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 12

tartózkodott. És akkor is, mikor végre kénytelen volt belátni, hogy a másik teljes mértékben méltánytalan az ő figyelmére. Aztán tavaly nyáron minden megváltozott. Charlotte közelebbi barátságba került Lord Devereux húgával, Lady Ameliával, és ez által magával a férfival is többet találkozott. Őrületes időszak volt. Ameliát elrabolták a bátyja és a szerelme – Lord Anthony SaintGermain –, a korona szolgálatában teljesített tevékenysége miatt. Charlotte épp Ameliával volt, mikor rájuk támadtak. Neki szerencsére nem esett baja, de a kocsis, aki a hintójukat hajtotta, és a férfi, akit Lord Anthony Amelia védelmére küldött, már nem volt ilyen szerencsés. Mindketten megsérültek, neki pedig, ha segíteni akart rajtuk és a barátnőjén, le kellett győznie a lovakkal szembeni félelmét, mely a mamája balesete óta keserítette az életét. Kénytelen volt megnyugtatni a felfordulás miatt ideges lovakat, hogy hazahajthassa a hintót, hátsó ülésén a két sebesülttel. Retteget, de úrrá lett a pánikon, ami valósággal gúzsba kötötte. Sikerült leküzdenie a kényszert, ami minden áron arra akarta rávenni, hogy ésszerű cselekvés helyett inkább összekucorodjon egy fa tövében, és kétségbeesetten sírni kezdjen. A hazaúton végig az lebegett a szeme előtt, hogy csak vissza kell érnie az Outridge birtokra, és minden rendben lesz. Valamiért azt gondolta, ott találja Lord Harryt, aki azonnal tudja majd, mit kell tennie, hogy mind a kocsist, mind a másik férfit megmentse, és a húgát kiszabadítsa az emberrablók markából. De a házban csak

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 13

Anthonyt találta, Harry nem volt ott. Épp kedvenc elfoglaltságát űzte: egy szép nő szoknyája után futott. Igaz, ő úgy fogalmazott, hogy egy kényes megbízatást teljesített, de a lényegen – mármint hogy Charlotte nem találta a házban, mikor szükség lett volna rá –, ez mit sem változtatott. És ezt Charlotte alkalom adtán nem habozott a tudomására hozni. Mint ahogy azzal is megvádolta, hogy a megrögzött szoknyavadász agglegény szerep, melyben Harry oly nagy előszeretettel tetszelgett, nem több, mint álca, mellyel a férfi azt kívánja elkerülni, hogy mélyebb kötődés alakuljon ki közte és egy arra érdemes nő között. Szavaiba belesűrítette minden csalódottságát és a viszonzatlan szerelem miatti szívfájdalmát. Bizonyára megőrült, hogy kimondta, amit gondolt, vagy inkább az átélt megpróbáltatások vették el átmenetileg az eszét, minden esetre a közte és Lord Devereux között összegyűlt feszültség végül egy csókban csúcsosodott ki, mely szemlátomást éppúgy meglepte a fiatalembert, mint Charlotte-ot. A csók felkavaró volt, cseppet sem olyan, amilyennek a lány álmaiban képzelte. Korábban azt gondolta, egy nő első csókjának szelídnek és puhatolózónak kell lennie, ám ebben nem volt sem szelídség, sem gyengéd kutakodás. Épp ellenkezőleg, vad volt és szenvedélyes; tökéletes, ahogy titkon várta. Sajnos ugyanolyan hamar szakadt vége, mint ahogy elkezdődött, és teljes káoszt hagyott maga után Charlotte fejében. Ám ez a zűrzavar semmi volt ahhoz képest, melyet Harry csók utáni viselkedése okozott benne.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 14

Először észre sem vette, milyen furcsán reagált, mert hosszú távollét után pont akkor érkezett meg az unokatestvére, Nicolas. Ezért hát arra sem volt ideje, hogy a saját érzéseit elemezgesse. Hosszú ideje gyengéd érzelmeket táplált a lord iránt, melyek egészen addig a pillanatig viszonzatlanok maradtak. És egyszer csak elcsattant az a csók… Ha más körülmények között történik, az lehetett volna élete legboldogabb, legnagyszerűbb pillanata. Ezzel szemben csak minden még kuszább, még zavarba ejtőbb lett. És a zavara tovább fokozódott, mikor meglátta, milyen tekintettel, mennyire komoran méregeti őt Harry. Természetesen eszébe sem jutott, hogy valamiféle varázslat folytán a férfi hirtelen viszonozni kezdte az ő rajongását. A csókot nyilvánvalóan a pillanat szülte, és a felfokozott érzelmek, melyek Amelia elrablása miatt árasztották el mindkettejüket. Ezért arra számított, hogy Lord Devereux ugyanúgy feszeng majd, mint ő, és utólag szégyenkezik pillanatnyi gyengesége miatt. Talán még attól is tart, hogy ő, Charlotte, helytelen következtetéseket von le meglepő viselkedéséből. Ezzel szemben Harry olyasmit művelt, amire a lány még csak álmában sem gondolt volna: őrá haragudott. Soha nem bánt vele különösebben gyengéden, még azzal sem vádolhatta, hogy kedves hozzá, mindössze a kötelező udvariasságot várhatta el tőle. A csók után viszont már azt sem. A férfi egyenesen goromba lett vele, és Charlotte a legváratlanabb pillanatokban kapta azon, hogy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 15

komoran, már-már mérgesen fixírozza őt, olyasféle tekintettel, mintha komoly bosszúságot okozott volna neki. A lány el sem tudta képzelni, mégis miért érez így. Nem ő csókolta meg Lord Devereux-t, hanem a férfi őt. És mielőtt Atkinson félbeszakította volna az ölelkezésüket, a lánynak határozottan úgy tűnt, hogy Harry nagyon is élvezi a közelségét. Nem értette hát a haragját. Egyetlen egy magyarázat jutott csak eszébe, amelyet sokáig elutasított, aztán mégsem tudta megállni, hogy reménykedni kezdjen. Bolond, kétségbeesetten bizakodó szívében sejtelem született, hogy talán, de csak talán, a lordot mélyebben érintette az a csók, mint ahogy Charlotte elsőre hitte, és most azért olyan haragos, mert ellentmondásba keveredett önmagával. A lányt józan esze, és a több éve tartó folyamatos elutasítás óva intette attól, hogy alaptalan ábrándokat kezdjen dédelgetni, de nem tehetett róla, túl rég táplálta már magában a Harry iránti szerelmet, úgyhogy mégis bizakodni kezdett. Aztán a lord se szó, se beszéd, eltűnt egy egész évre. Még a családjától sem búcsúzott el. Hagyott egy rövid üzenetet, hogy elutazik a kontinensre, majd az egész távolléte alatt egyetlen egyszer jelentkezett csak, hogy tudassa, jól van. Charlotte a barátnőjétől, Harry húgától, Ameliától tudta mindezt. És azt is, mennyire aggódott a család a férfiért. Megbántotta őket, mikor gyakorlatilag szó nélkül tűnt el, neki pedig ezer darabra törte a szívét. És a rémálmok is újra kínozni kezdték. Ekkor határozta el, hogy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 16

mindenáron kiűzi nem csak a fejéből, de a lelkéből is ezt az embert. El kellett felejtenie ezt az esztelen, alaptalan és viszonzatlan vonzalmat. Nem érezhetett semmit egy olyan ember iránt, aki ennyire érzéketlen. Természetesen ez nem volt olyan egyszerű, de idővel kezdte kissé nyugodtabban szemlélni az eseményeket. Tisztázta magában, hogy nincs oka a szenvedésének. Harry soha nem álltatta semmivel, és más nem történt közöttük azon a csókon kívül. A férfi pedig egyáltalán nem tartozott neki számadással, minden joga meg volt ahhoz, hogy búcsú nélkül utazzon el, nem tartozott a kötelességei közé elköszönni tőle. Bár igyekezett úrrá lenni viszonzatlan érzésein, igyekezetét nem könnyítette meg, hogy Ameliához fűződő újonnan kialakult barátságának egyszerűen képtelen volt véget vetni. Szörnyen magányosnak érezte magát Greenshire-ben, egészen addig, míg Lady SaintGermain – akkor még Lady Devereux – ki nem tűntette figyelmével és bizalmával. Tudta, hogy ez a kapcsolat csak nehezíti a helyzetét, mert Amelia társaságában időről-időre hallania kellett Harry nevét, mégsem érzett magában sem erőt, sem hajlandóságot, hogy megszakítsa. A fiatal nő hamarosan a legközelebbi ismerőse lett, tisztában volt a bátyja iránti szerelmével is, de a csókról Charlotte mégsem tett említést neki. Pedig szinte minden nap meglátogatta Ameliát. Főleg miután a fiatalasszonyról kiderült, hogy gyermeket vár. Ameliát megviselte gyermekkori barátnője, Evelyn Brightmore halála, aki gyermekágyi

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 17

lázban vesztette életét, nem sokkal kislánya világrajövetele után. Soha nem volt még olyan szüksége a támogatásra és a társaságra. Charlotte pedig kész volt megadni neki ezt. De minden megváltozott, mikor Lord Harry visszatért Greenshire-be. A lány ugyanolyan bizonytalanná és zaklatottá vált, mint egy évvel korábban. Mintha el sem határozta volna, hogy túllép az ifjúkori ábrándokon. – Férjhez kellene menned – jelentette ki egy reggel váratlanul az édesapja, teljességgel meglepve ezzel a lányt. – Papa, ezt már nagyon sokszor megbeszéltük – sóhajtott fel. – Én sem élek örökké, és kiráz a hideg a gondolattól, hogy egyedül maradsz a halálom után. Charlotte megdermedt a józan megállapítás hallatán. Nehezen tudott volna vitatkozni apja kinyilatkoztatásával, már csak azért sem, mert tudta, hogy a lordnak igaza van. – Ne butáskodj, papa! Aligha vagy még olyan korban, hogy emiatt kelljen aggódnod – felelte mégis némi feszült csend után. Majd rosszat sejtően összevonta a szemöldökét. – Vagy talán van valami, amiről tudnom kellene? Rosszul érzed magad? – Nem, dehogy – mosolyodott el Jonathan halványan. – Kutya bajom. Csak aggódom érted. Szeretném, ha lenne egy szerető férj az oldaladon, aki gondoskodik rólad. Látni akarom az unokáim. Játszani velük, tanítgatni őket. Míg késő nem lesz.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 18

Charlotte arca ellágyult, miközben az édesapját figyelte. Szavai megdöbbentették. A férfi nem beszélt az érzelmeiről felesége halála óta, csak látszott rajta, hogy képtelen túltenni magát a családját ért tragédián. Most először fogalmazta meg, mi lenne az, amire vágyik, ami boldoggá tenné. A lánya pedig mindent elkövetett volna azért, hogy édesapját újra vidámnak lássa. Hirtelen nem is tűnt olyan taszítónak az ötlet, hogy megházasodjon. Elvégre ez a dolgok rendje – döntötte el. – Minden nő férjhez megy előbb vagy utóbb. A szerelmi házasság – mint Amelia és Lord SaintGermain frigye – ritka, mint a fehér holló. Gyakoribb a józan megfontolás sugallta kapcsolat. Charlotte szerencsésnek mondhatta magát abban a tekintetben, hogy az apja egy ideje már nem hozta szóba a házasság témáját. Igazából évek óta ez volt az első eset, hogy megemlítette, de a lány tudta, ha nemet mondana, Jonathan akkor sem erőltetné. Pedig régebben ez nagyon is kényes téma volt közöttük. Az apja eleinte egyáltalán nem örült neki, hogy Charlotte egyik kérőjét a másik után kosarazta ki. A báró csak azt akarta, amit a többi lányos apa: biztonságban, egy erős ember oldalán, a házasság révében tudni a gyermekét. Mostanra azonban rájött, hogy a lánya eléggé talpraesett ahhoz, hogy egyedül, az ő támogatása nélkül is megállja majd a helyét, amikor elkerülhetetlenül eljön az ideje. Már így is ő intézett mindent, válaszolt a családi uradalom ügyeit bonyolító intéző leveleire, tárgyalt a greenshire-i birtok bérlőivel, intézte a

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 19

ház ügyeit, vette fel vagy bocsátotta el a személyzet tagjait, miközben apja szinte minden idejét a könyvtárban ücsörögve töltötte emlékei és szeretett könyvei közé temetkezve. Charlotte maga is tudta, hogy nagyszerűen boldogulna, de ahogy az apja tartott tőle, szörnyen magányos lenne. Igaza van a papának – sóhajtott fel kis híján hangosan. Mindig is úgy képzelte, hogy egyszer lesz férje, és lesznek majd gyermekei. Legalább kettő, de talán több is. Túl sokáig reménykedett abban, hogy ez a férj lehetne Harry Devereux. Mára rájött, hogy ez soha nem fog megtörténni. Ideje hát tovább lépni. Nincs abban semmi rossz, ha családra vágyik, egy társra, akihez, még ha nem is szerelem, de kölcsönös tisztelet és megbecsülés fűzi. Aki nem csak a hitvese lehetne, hanem a legjobb barátja is. És bár nem is lenne képes más férfit olyan esztelen, testetlelket felforgató, lángoló szerelemmel szeretni, mint Lord Harryt, azért tudna annyira vonzódni egy kedves, figyelmes, gyengéd emberhez, hogy megossza vele az életét – és az ágyát is. Már a puszta gondolattól is felforrósodott az arca, és biztos volt benne, hogy elpirult. Lopva az édesapjára pillantott, attól félve, megsejthetett valamit a fejében kavargó gondolatokból, de úgy tűnt, Jonathan figyelme máris visszaterelődött a kezében tartott újságra. Mintha iménti megjegyzése el sem hangzott volna. Charlotte azonban nem tudta kiverni a fejéből apja szavait. Már csak azért sem, mert ez a lehetőség neki is eszébe jutott.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 20

Először akkor vetődött fel benne a lehetőség, mikor egy évvel korábban Lord Saint-Germain a segítségét kérte egy összeesküvéshez. Anthony mindenképp el akarta érni, hogy Amelia rádöbbenjen, barátinál jóval erősebb érzelmek fűzik őket egymáshoz. A férfi hosszú ideje szerelmes volt már a lányba, aki azonban a fejébe vette, hogy soha nem megy férjhez. Charlotte jól látta, hogy a két fiatal között szinte szikrázik a levegő, mikor együtt vannak, Lord Anthonynak mégis cselhez kellett folyamodnia, hogy Ameliát rádöbbentse az igazságra. És a fortélyos tervben Charlotte is szerepet kapott. El kellett hitetnie a barátnőjével, hogy kész elfelejteni a Harry iránti szerelmét, és alkalmasabb férjjelölt után nézni. Újdonsült érdeklődése alanyául pedig pont Lord Anthonyt nevezte meg. A terv végül sikeresnek bizonyult, benne pedig – színlelés ide vagy oda – az események sűrűjében megszületett az elhatározás, hogy komolyan elgondolkozik a továbblépés lehetőségén. Nem, egyáltalán nem arra készült, hogy a Harry iránti rajongását lecserélje a Lord Anthony iránti sóvárgással. De azt nagyon is ésszerűnek látta, hogy túllépjen a viszonzatlan szerelmen. Hirtelen szörnyen csábítónak tűnt számára a lehetőség, hogy figyelmét egy arra méltóbb – s leginkább készségesebb – személy felé irányítsa. Ezt azonnal Lord Devereux tudomására is hozta. Jók voltak az esélyei. Szerénytelenség nélkül állíthatta, hogy akad majd kérője. Nem volt már ugyan fiatal, legalábbis ahhoz képest nem, hogy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 21

a nők a kor igényeinek megfelelően rendszerint tizennyolc, tizenkilenc évesen házasodtak. Vagy még korábban. És nem is volt ragyogó szépség, mint például Amelia. De csúnyának sem lehetett nevezni, nem volt semmiféle testi hibája. És ami még fontosabb, édesapja egyetlen örököseként szép vagyonra számíthatott, melyet természetesen a férje birtokolt volna a házasságkötés után. Nem tudhatta, de remélte, hogy képes örököst szülni bármelyik férfinak. Mindent figyelembe véve biztos lehetett benne, ha akar, kellően csábítónak tűnhet egy feleséget kereső úriember számára. Minden oka meg volt arra, hogy bizakodjon. Pláne, ha azt is számításba vette, hogy a Lord Devereux irányába tanúsított köztudomású lelkesedése ellenére is akadt azért néhány mindenre elszánt rajongója. Néhányuk ugyancsak ígéretesnek tűnt. Csakhogy, mikor ezt Harry tudomására hozta, a férfi egyáltalán nem úgy reagált, mint várta. Akkor csattant el az ominózus csók. Ő pedig egy időre összezavarodott. Hamar rájött azonban, hogy ez így nem mehet tovább. Túl sok időt vesztegetett el egy értelmetlen dologra, a lord utáni sóvárgásra. Az apja megjegyzése pedig csak tovább erősítette az elhatározását, és bár kezdetben visszatetszőnek érzett egy olyan házasságot, melyet nem őszinte szerelem, hanem sokkal inkább a kényelem és praktikum jellemez, egy ideje kezdett számára egyre csábítóbbnak tűnni a lehetőség. Ha még a papát is boldoggá tehetné vele, az csak a hab lenne a tortán.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 22

Semmi nem sürgette, volt ideje és lehetősége is, hogy alaposan átgondolja a dolgot. Mindössze a hozzáállásán kellett változtatnia, s miután az megtörtént, sokkal jobban érezte magát. Már csak azt bánta, hogy olyan sokáig tartott, míg rájött, hogy túl sok időt és energiát elpazarolt egy ostoba ábrándra. No meg azt, hogy erről ennyi ember tudott. Borzasztóan együgyűnek és nevetségesnek érezte magát miatta. De úgy hitte, ezen képes lesz túltenni magát. A helyzetét persze nem könnyítette meg, hogy a Saint-Germain vagy az Outridge házban lépten-nyomon összefutott Harryvel, és az ilyen találkozásokkor egy leheletnyit mindig megingott az elhatározása. Lord Devereux ugyanolyan csinos, lehengerlő személyiségű és magával ragadó volt, mint régebben. Még mindig birtokolta ugyanazokat a tulajdonságokat, melyekért annak idején Charlotte első látásra beleszeretett. Talán kicsit komolyabb lett. Kevesebbet mosolygott és viccelődött, mint azelőtt, hogy olyan hosszú időre szó nélkül eltűnt, ám kétségtelenül ugyanaz az ember volt, aki olyan erővel vonzotta, mint egy óriási mágnes, és aki megcsókolta őt. Ám a lány szándékain ez mit sem változtatott. Egy idő után képes volt higgadtan viselkedni a férfi társaságában. Mintha nem is árasztaná el forróság tetőtől talpig, mintha nem reszketne a bensője az izgatottságtól. Jól neveltsége felülkerekedett izgatottságán, szokásos udvariassága pedig felülírta a feszélyezettségét.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 23

Harry ezzel szemben minden korábbinál bárdolatlanabbnak bizonyult. Már nem látszott sem közömbösnek, sem lekezelőnek. Sokkal inkább volt goromba, valahányszor találkoztak – mintha haragudna rá –, nem egyszer kivívva ezzel a szülei rosszallását vagy Amelia csípős észrevételeit, melyekkel a bátyját próbálta megfedni viselkedéséért. Ám Harryről minden egyes felháborodott szó lepergett. Egy idő után továbbment szimpla udvariatlanságnál. Gúnyos megjegyzéseket tett a nőkre, akik nyíltan rajonganak érte, nem rejtve véka alá, mennyire terhére van a rajongásuk. Otrombán célozgatott azokra az örömökre, melyekben előző éjjel az éppen aktuális szeretőjével volt része. Úriember erről soha nem beszélt volna hölgy társaságban, és Harry sem tette, legalábbis máskor. Mikor azonban Charlotte volt a közelében, mintha nem tartotta volna elég fontosnak, hogy igazi úr legyen. Az első ilyen alkalommal a lány még azt hitte, szerencsétlen véletlen, hogy meghallotta Harry egyik, Redway hercegének odavetett megjegyzését. Úgy tűnt számára, a két férfi észre sem vette, hogy fültanúja volt az trágár eszmecserének. A következő alkalommal azonban már biztos volt benne, ha Redway nem is – mert megint csak a vele folytatott beszélgetést sikerült elcsípnie –, Harry annál inkább tudatában van annak, hogy ő minden egyes szavát hallja. Miközben beszélt, egyenesen Charlotte szemébe nézett, kihívóan, akárha provokálná. Mintha egyenesen arra próbálná

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 24

rávenni, hogy a kisasszony kikérje magának a jelenlétében elhangzó durva szavakat. Charlotte természetesen semmi ilyesmit nem tett. Piruló arccal fordult sarkon, és a tőle telhető legnagyobb méltósággal hagyta faképnél az arcátlan Lord Devereux-t. De a hab a tortán az volt, mikor a szeme láttára kezdett udvarolni Amelia egyik szobalányának. Charlotte tudta, hogy a férfi megint csak tisztában van vele, hogy látja, mit művel. Ám magabiztos viselkedésével, és azzal, hogy tovább folytatta a cicázást, mintha mi sem történt volna azt sugallta, a legkevésbé sem érdekli az ő jelenléte. Kővé dermedve, reakcióra képtelenül figyelte az illetlen jelenetet. Megbabonázva meredt Harryre, aki olyan férfiasan, olyan lehengerlően, már-már megfélemlítően tornyosult a kistermetű nő fölé, akin azonban nem látszott, hogy a legcsekélyebb mértékben is zavarná, vagy egy csöppet is megrémítené a férfias erő eme egyértelmű megnyilvánulása. Sőt, úgy tűnt, nagyon is kedvére van az agresszív udvarlás. Charlotte szája kiszáradt, miközben figyelte, miként simítja végig Harry gyengéden nagy, erős kezével a lány arcát. Majd hosszú ujjai lesiklottak a nyakára, és egy pillanat erejéig elidőztek a hófehér bőrön, ami alatt Charlotte még abból a távolságból is jól láthatta, mint lüktetett a fiatal nő pulzusa az érintés nyomán. Saját szíve is őrült vágtába kezdett, akárha az nyakát, az ő bőrét simogatná a férfi. A kínos helyzetnek a szobalány vetett véget, mikor végre észrevette, hogy társaságuk akadt.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 25

Fülig vörösödött, majd fürgén, mint egy hal, kisiklott a lord öleléséből, és olyan gyorsan tűnt el az egyik ajtó mögött, hogy Charlotte még pislogni sem érkezett. Mikor tekintetét a lány után becsukódó ajtóról visszafordította Harry felé, izzó, kutató zöld szempárral találkozott. Érezte, mint szalad ki arcából a vér az intenzív pillantás súlya alatt. Lord Devereux megint csak úgy nézett rá, mintha várna tőle valamit. Egyfajta reakciót. Talán pár elítélő mondatot, mellyel hangot adhat felháborodásának, esetleg zaklatottságának. Ő azonban nem tett és nem is mondott semmit. Csak nézte, hogy Harry megrántja a vállát, mintha mindegy lenne számára mit gondol, majd fütyörészve kivonult a kertbe, tovább egyetlen pillantásra sem méltatva. Ez után az eset után Charlotte mélyen gondolkodóba esett. Őszintén nem tudta, mi oka van a lordnak arra, hogy ilyen nagyfokú tiszteletlenséget mutasson felé. Igaz, mielőtt Harry megcsókolta, veszekedtek. Ő olyan dolgokat vágott a fejéhez, amiket nem szabad lett volna, melyhez nem volt semmi joga. De erre a faragatlan viselkedésre sem szolgált rá. Egy idő után azonban a lány már meg sem próbálta megérteni Harry tetteinek okát. Inkább minden erejével azon volt, hogy tudomást se vegyen se a férfiról, se arról, miben mesterkedik. Ez persze egyáltalán nem ment könnyen. Minden esetre egyre erősödött benne a meggyőződés, hogy a lehető legjobban teszi, ha végre kiveri a fejéből viszonzatlan, nevetségessé vált

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 26

szerelmét, és egy kevésbé romantikus, ám sokkal reálisabb célra összpontosítja minden figyelmét.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 27

Második fejezet

A

melia

cinkos

pillantást

vetett

a

barátnőjére, mielőtt megszólalt volna. – A bátyám már megint téged néz az ablakból – állapította meg. Mint oly sokszor, a Saint-Germain ház kertjében üldögéltek. Csodaszép nyári délután volt, ami egész idáig meglehetősen kellemesen telt. – Képzelődsz – felelte Charlotte, ám óvatosan ő is arra pillantott, amerre a másik nő nézett. A látványtól elakadt a lélegzete. Lord Harry a barátságos udvarház egyik ablakában állt, és komor tekintettel kémlelte a kertet, valamint az árnyas fák alatt ücsörgő két nőt, és a társaságukban békésen nézelődő kisbabát, Amelia fiát. – Ugye megmondtam! Le sem veszi rólad a szemét – kiáltott fel Amelia diadalmasan, majd kissé elkomorult. – Csak tudnám, miért bánik veled mostanában olyan nyersen. Charlotte elhúzta a száját. A nyers szó aligha feddte a valóságot. A megbocsáthatatlanul illetlen és bántóan durva jelzők már annál inkább. Minden egyes találkozás erőpróba volt a számára, kihívás elhatározása szilárdságára nézve. De nem volt hajlandó lemondani Amelia társaságáról, még ha olybá tűnt is, Lord

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 28

Devereux egész egyszerűen sportot űz abból, hogy őt megalázza. Gyanúsan gyakran tűnt fel a Saint-Germain házban Charlotte látogatásai alkalmával. – Történt valami köztetek? – vonta ismét magára a figyelmét Amelia váratlan kérdése. A lány összerezzent. Fogalma sem volt, mit válaszoljon. Nem akart hazudni, de esze ágában sem volt elmondani az igazat. Mert bár Amelia a barátnőjévé vált az utóbbi egy évben, attól még Harry húga is volt. Nála jobban senki nem ismerte a férfit. Charlotte biztos volt benne, hogy azonnal tudná, a csókot nem valódi vonzalom szülte, hanem egy sokkal prózaibb indok: a hirtelen fellobbanó vágy. És azok után, ahogy Harry a családja szeme láttára viselkedett vele, azt is tudná, hogy mára annak a vágynak halvány nyoma sem maradt. Ő pedig nem viselné el sem a sajnálatát, sem a bátyja viselkedése miatti rosszallását. Amelia már épp eléggé haragudott Harryre ő miatta. Nem akarta tovább mérgesíteni a helyzetet. És azt is tudta, hogy abban a csókban vastagon benne volt az ő keze is. Ha nem ingerli Harryt, ha nem vág olyan meggondolatlanságokat a fejéhez, talán a férfi sem vetemedik ilyen szabadosságra. Abba meg inkább bele sem mert gondolni, mi lenne, ha Lord Outridge megtudná, mi esett meg a háza fedele alatt. – Mire gondolsz? Mégis mi történhetett volna? – válaszolt kérdéssel a kérdésre, hogy nyerjen egy kis időt, amíg kigondolja, mit is mondjon. – Őszintén nem tudom – rántotta meg a vállát Amelia.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 29

A mozdulat könnyednek tűnt, ám Charlotte figyelmét nem kerülte el barátnője éber, kíváncsi tekintete. Nagy összegben mert volna fogadni, hogy a másik lány nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Még szép, hogy nem – gondolta csüggedten. Harry úriemberhez méltatlan viselkedése természetesen szemet szúrt neki, és Ameliát nem abból a fából faragták, hogy ezt csak úgy szó nélkül hagyja. – Csak képzelődsz – próbálta mégis megingatni a másikat meggyőződésben. – Nem hiszem – csóválta a fejét Amelia, miközben megigazgatta a karjában alvó kisfia takaróját. – Valaminek mégis csak lennie kell. Harry soha nem bánt veled túlságosan előzékenyen. Megjegyzem, ezért már többször fejmosást kapott a családtól. De mostanában a szokásosnál is udvariatlanabbul viselkedik, miközben folyton-folyvást azon kapom, hogy megfejthetetlen tekintettel bámul téged, mikor azt hiszi, senki nem látja. Nekem az a gyanúm, hogy ti ketten valamit elhallgattok. – Most már tényleg szamárságokat beszélsz – próbált rámosolyogni Ameliára Charlotte, de nem járt sikerrel. Barátnője túl közel járt az igazsághoz, amit azonban ő semmiképp nem akart feltárni előtte. – Nem hiszem én azt – csóválta a fejét a fiatalasszony. – Nektek valami közös titkotok van. Nem tudom mi az, és azt sem, miért akarjátok mindenáron elhallgatni, de biztos vagyok benne, hogy történt valami. Úgy ismerem Harryt, mint a tenyeremet. Nem vall rá, hogy szó

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 30

nélkül eltűnjön, mikor pedig haza jön, úgy viselkedjen egy hölggyel, mint egy vadember. – Nos, biztosíthatlak, hogy semmi olyan nem történt, ami indokolná Lord Devereux gorombaságát – feszítette meg amúgy is képtelenül egyenesre húzott gerincét Charlotte. – Nem, természetesen – bólintott zavartan Amelia. – Nem akartam azt sugallni, hogy bármilyen módon is tehetnél a bátyám megbocsáthatatlan magatartásáról. Mindössze arra szerettem volna célozni, hogy szerintem Harry nem véletlenül tűnt el egyetlen szó nélkül hónapokkal ez előtt. Neked köszönhetően valami megváltozott benne, Charlotte. Tudom. De még nem hajlandó tudomásul venni, azért reagál ilyen gyerekesen a közelségedre. Most már csak azt nem értem, te miért nem akarsz beszélni róla. Charlotte-nak pár másodperc erejéig megfordult a fejében, hogy mégis mindent elmond, csak hogy Amelia lássa, mennyire rosszul okoskodik. Neki aztán a legcsekélyebb része sem volt abban, hogy Harry világgá ment. Az ok inkább Lady Alexandreia volt, akibe a lord első látásra beleszeretett. Alexandreia – egészen pontosan Alexandreia hercegnő – előző nyáron volt egy rövid ideig a királyuk vendége. Harry segítségével szerette volna megtalálni eltűnt vőlegényét, ám a dolgok végül úgy alakultak, hogy az említett vőlegény – akiről időközben kiderült, hogy épp Charlotte unokatestvére, Nicolas – maga talált rá menyasszonyára, a kis európai királyság, Misterios trónörökösére. A pár időközben már

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 31

össze is házasodott, sőt kisebb csetepaté árán – melynek során letaszították a trónbitorló Stevot, azt az embert, aki Alexandreia és az uralkodói szék között állt – elfoglalta méltó helyét Misterios élén. Ám rövid tartózkodása alatt alaposan felforgatta Greenshire életét. És egész biztos nem volt köze semmiféle vélt vagy valós változáshoz. Harry soha nem törődött vele. Mióta visszatért, különösebben még csak nem is becsülte. Az a csók, és az azt megelőző vita csak rontott a kapcsolatukon. Kapcsolat. Ez nem volt épp a megfelelő meghatározás. Tulajdonképp kettejük között semmi nem volt, legfőképp kapcsolat nem. Mindössze talán némi jószomszédi viszony, de az is elmúlt, miután Harry visszajött. Itt csak ez az egy változás történ. – Tényleg tévedsz, Amelia – jelentette ki határozottan. Megállapítását a barátnője sejtelmes mosollyal nyugtázta. – Nos, majd meglátjuk. De én amondó vagyok, amint Harry túljut ezen a bosszantó makacsságon és az infantilis viselkedésén, minden egész más lesz. Azt hiszem, a fivérem kezd rájönni, hogy nem szaladgálhat tovább olyan nők szoknyája után, akik teljességgel alkalmatlanok a számára. Innen pedig már csak egy lépés, hogy meglássa, mekkora kincs van a szeme előtt. Rákacsintott Charlotte-ra, aki úgy érezte, eljött az ideje, hogy beavassa barátnőjét elhatározásába, mielőtt az még elkezd terveket szövögetni vele és a bátyjával kapcsolatban.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 32

Nem rég Amelia még nagyon is ellenezte a házasság gondolatát. Legalábbis a saját személyét illetően. Nyíltan azt hangoztatta, egyáltalán nem áll szándékában férjhez menni. Mióta azonban boldog házasságban élt, gondolkodása merőben megváltozott. Pláne, miután megszületett a fia, a kicsi Patrick. Charlotte kezdett attól tartani, hogy a fiatalasszony beleesik a hibába, melyet az emberek szerint az elégedett ifjú feleségek rendre elkövetnek, vagyis lelkes házasságközvetítésbe fog, hogy másnak is része legyen az örömben, amiben neki magának. A lány úgy látta, nagyon is meg van az esélye, hogy a liberális és ugyancsak rendhagyó gondolkodású Amelia arra készül, maga is ilyen házasságszerző karrierbe fogjon, mely kerítői ténykedését fivérével és a barátnőjével kezdje. Úgy ítélte meg, ezt az elhatározást – már, ha létezik –, jobb idejében elfojtani. – Nagyon remélem, hogy úgy lesz, ahogy gondolod – mondta diplomatikusan, miközben azon törte a fejét, hogyan folytassa. – Tudom, hogy Lady Outridge a fejébe vette, hogy mihamarabb kiházasítja a fiát is, miután a lánya révbe ért. A szüleidnek biztos nagy megnyugvást jelentene, ha ő is megállapodna végre. Gyors pillantást vetett a ház ablaka felé. Harry még mindig ott állt. Charlotte megborzongott. Nem értette azt az intenzív, komor, már-már szigorú tekintetet. Kihúzta magát ültében, mielőtt újra megszólalt. – Amelia! Mondanom kell neked valamit.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 33

– Ne rémisztgess! – forgatta a szemét színpadiasan a másik nő, amivel mosolyt csalt Charlotte szájára. – Elhatároztam, hogy férjhez megyek. A bejelentést követő csend és Amelia döbbent arckifejezése mókás lett volna, ha Charlotte nem tart annyira attól, mit válaszol örök idealista barátnője egy érdekházasság gondolatára. Mert bár az ő döntését nem a vagyon kérdése diktálta, azért nehezen lehetett volna szándékát másképp jellemezni, mint alapos megfontolás és az egyedülléttől való viszolygás eredményét. Tehát ez is az érdekházasság egy fajtája. – Tudom, erről beszéltünk már egyszer – felelte tétován Amelia –, de azt hittem, csak azért mondtad, mert Anthony megkért rá. Én azt gondoltam, soha eszedbe nem jutna máshoz hozzámenni, mint a bátyám. Charlotte nagyot sóhajtott, és egy újabb lopott pillantást vetett a ház ablaka felé. – Nem gondolhatod komolyan, hogy Lord Devereux véleménye valaha is megváltozik velem kapcsolatban. – Látta, hogy a másik nő tiltakozni akar, ezért felemelte a kezét, hogy megakadályozza. – Te vagy a legjobb barátnőm. Illetve, te vagy az egyetlen barátnőm. Biztos vagyok benne, hogy jót akarsz nekem, de te is tudod, ha a fivéred megnősül, nem engem fog választani. Mikor arról beszéltünk, talán észhez térek végre, és kiverem a fejemből a bátyád iránti rajongásom, valóban Lord Saint-Germain kérésére cselekedtem, de közben rájöttem, ez a legjobb, ha nem az egyetlen dolog, amit tehetek. Nekem csak a papa van. A barátságod persze

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 34

nagyon sokat számít, de ha a papa… Szóval, idővel egyedül maradok majd, mint a kisujjam. Charlotte egy percig az ölében szorosan összekulcsolt ujjait figyelte. Nem szeretett arra gondolni, hogy az apja előbb-utóbb magára hagyja, de tudta, ez az élet rendje. Jonathan idős ember, és az utóbbi időben egyre fáradtabbnak tűnt. – Charlotte! – tette a karjára a kezét Amelia. – Valami baj van édesapáddal? Beteg talán? – Nem. Apám nem beteg. Vele minden rendben – mosolyodott el halványan Charlotte, és a kezét nyújtotta a békésen nézelődő Patrick felé. Amelia óvatosan áthelyezte az ő karjába a kisfiút, aki édesanyjáéhoz megszólalásig hasonlító zöld szemét azonnal Charlotte arcára függesztette. A lány ránevetett a kisbabára, miközben válaszolt. – Én viszont megváltoztam. Megjött a józan eszem. Családot akarok, Amelia. Férjet, aki szeret, és akiről gondoskodhatok. Legfőképp ilyen gyönyörű gyereket, mint a tiéd. A bátyád ezt soha nem fogja nekem megadni. Most már tudom. Felnézett, mert a barátnője nem válaszolt. Elpirult a másik nő fürkész tekintete láttán. – És van már jelölted is? – kérdezte Amelia, végre ő is elmosolyodott. – Nos, miután olyan sokáig ragaszkodtam egy gyerekes ábrándhoz, sok kérőt elszalasztottam, de még mindig vannak lehetőségeim. – Például? – Hát, ott van, teszem azt Mr. Wellington. Nincs ugyan nemesi címe, de igen tiszteletreméltó úriember.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 35

– És gazdag – bólintott Amelia. – Tudod, hogy ez nálam nem szempont – mosolygott elnézően Charlotte. – Természetesen tudom – bólintott vidáman barátnője. – Eszembe sem jutott arra utalni, hogy pénz miatt házasodnál. Csak rámutattam egy tényre. – Természetesen – ismételte meg nevetve Charlotte. – Megértelek – komolyodott el Amelia. – Megértem, hogy családot akarsz. És teljes szívemből azt kívánom, hogy találj egy olyan férfit, aki megérdemel és boldoggá tesz téged. Ha szeretnéd, szívesen segítek. Charlotte ellenállt a késztetésnek, hogy tekintetét segélykérően függessze az mennyboltra. Az ég irgalmazzon neki, ha Amelia valóban kerítőnői tevékenységbe fog, és egyenesen azt veszi a fejébe, hogy őt házasítja ki. – Talán képes vagyok én magam is megbirkózni a feladattal – felelte gyorsan. – Tudom is, ki lenne számodra a legmegfelelőbb jelölt – folytatta Amelia zavartalanul. – Redway hercege. Mindenki tudja, hogy őkegyelmessége nősülni készül. – Mint ahogy azt is, hogy a kelleténél kicsit jobban érdeklik a szerencsejátékok – húzta el a száját Charlotte. – Csak nem hiszel a pletykáknak? – kérdezte Amelia, de az arcán átsuhant valami. Bűntudat, talán? Majd nagyot sóhajtott, mielőtt így folytatta: – Na jó, Anthony is valami olyasmit mondott, hogy gondjai vannak a

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 36

szerencsejátékkal. De nem hiszem, hogy igazán komoly lenne a probléma. Charlotte hölgyhöz cseppet sem méltóan felhorkant. – Ugyan, kérlek! – Jó, jó. Nem kell hozzámenned Redwayhez, ha nem akarsz. De egy valamin gondolkozz el! A herceg fiatal és jóképű. Ráadásul nyilvánosan feleséget keres. És ő egy herceg. Ezzel szemben Mr. Wellington öreg. – Öreg? – vágott közbe Charlotte éles hangon. – Nem lehet több negyvenötnél. – Már volt nős – folytatta Amelia rendületlenül, mintha meg sem hallotta volna barátnője közbevetését. – És megözvegyült. – Mint ahogy Lord Kenway is. Mégsem jutna eszébe senkinek azt mondani rá, hogy öreg. Mire Charlotte a mondat végére ért, már meg is bánta, hogy szóba hozta Evelyn Brightmor férjét. Esze ágában nem volt elkeseríteni Ameliát azzal, hogy a figyelmét halott barátnőjére tereli. Ám rajta ez egyszer nem látszott, hogy azonnal elkedvetlenedett volna, mint mindig, ha tragikus sorsú gyerekkori játszótársa, aki alig néhány hónapja halt meg szülés utáni komplikációban szóba került. Amelia nehezen tért magához az eset után, de úgy tűnt, végre sikerült valamelyest felülkerekednie a bánatán. Talán az én férjkereső ötletem eltereli a figyelmét – gondolta szomorkásan Charlotte. – Ezért nem nagy ár, ha meghallgatom, a legenyhébb kifejezéssel élve is rendhagyó elképzeléseit.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 37

– Hogy a csudába jutott eszedbe Redway? – kérdezte hát beletörődőn, és amint meglátta az Amelia arcán eluralkodó vidám izgalmat, már tudta, hogy jól döntött. – Mr. Wellingtonon kívül van másik udvarlód? – Ott van még Lord Moor is – hebegte Charlotte összezavarodva attól, hogy Amelia kérdéssel válaszolt a kérdésére. – Lord Moor? – kerekedett el a fiatalasszony. – Ő még Mr. Wellingtonnál is rosszabb. – Na de, Amelia! – Mindenki tudja, hogy Lord Moor szegény, mint a templom egere. Sürgősen pénzre van szüksége, ha nem akar az adósok börtönében kikötni. – Ezt már megbeszéltük. Ha én férjhez megyek, nem a pénz lesz az elsődleges szempont, ami alapján kiválasztom a jövendőbelimet. Számomra édes mindegy, hogy egy férfi szegény vagy gazdag. Nekem szerencsére van elég pénzem, és nem bánom, ha ezzel segíthetek Lord Moornak. – Hát tényleg ilyen anyagiasnak tartasz? – csóválta a fejét Amelia. – Ennyire nem ismersz? Én sem gondolom, hogy sokat számítana, tehetős-e a jövendőbelid vagy sem. Sokkal fontosabb, hogy kedves legyen és tisztelettudó. Ha találsz valakit, aki úgy szeret téged, ahogy megérdemled, én leszek az első, aki sok boldogságot kíván. De azt is tudnod kell, hogy Lord Moor elszegényedésének hátterében az alkohol iránti múlhatatlan szenvedélye áll. Minden egyes filérét elitta már, és úgy tűnik,

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 38

most a te vagyonodból akarja tovább finanszírozni a dorbézolását. – Ó – húzta ki magát ültében Charlotte. – Erről fogalmam sem volt. – Mindjárt sejtettem – bólintott Amelia. – Mint ahogy szerintem azt sem tudod, hogy Mr. Wellingtonnak sürgősen örökösre van szüksége, ha nem akarja mindenét elveszíteni. – Szent ég! Ezt meg hogy értsem? – Mr. Wellington vagyona a nagyapjától származik, aki halálakor ráhagyta mindenét. – Ezt mindenki tudja – felelte Charlotte, ám Amelia felemelte a kezét, hogy félbeszakítsa. – Hallgass végig, kérlek! Azt már jóval kevesebben tudják, hogy az idős Mr. Wellingtonnak volt egy feltétele. Kikötötte, hogy az unokájának ötven éves korára fiút kell nemzenie. Ellenkező esetben minden pénz az unokafivérére, az ifjú Hugh Wellingtonra száll. – Hisz akkor is épp elég gazdag marad, ha az örökölt összeget átruházza a kuzinjára. Úgy hallottam, kiváló üzleti érzékkel rendelkezik, és mára már megsokszorozta azt a pénzt. – Drágám, te olyan jó vagy – hajolt előre Amelia. Kezét barátnője karjára tette, hogy nyomatékot adjon a szavainak. – Senkiről nem feltételeznél semmi rosszat. De azt hiszem, azt is tudnod kell, hogyan halt meg Mr. Wellington első felesége. Várandós volt, ám elvetélt. Az orvosok azt mondták, nem vállalhat gyermeket, mert az életével játszik, ha még egyszer teherbe esik. Ám a férje megfenyegette, hogy házasságtöréssel vádolja és elválik tőle, ha nem szül neki fiút. Egy újabb vetélésbe halt bele.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 39

Charlotte úgy érezte magát, mintha egy bizarr rémálom közepébe csöppent volna. Mikor elkezdte foglalkoztatni a férjhez menés gondolata, nem hitte, hogy ilyen nehéz dolga lesz. – És te honnan tudsz ennyi mindent? – kérdezte lemondóan sóhajtva. – Azt hittem, gyűlölöd a pletykákat. – Azt igen. De ez nem pletyka. Mindent édesapámtól tudok, és ő soha nem állítana senkiről valótlant. – Az nem lehet, hogy csak ilyen gazemberek érdeklődnek utánam – merengett elkedvetlenedve, és csak akkor vette észre, hogy hangosan is kimondta a gondolatait, mikor Amelia válaszolt. – Hogy mondhatsz ilyet? Nagyon sok remek fiatalember udvarolna neked, ha hagynád. – Hát ez az! Én hagynám. De annyi időt elvesztegettem egy hiábavaló ábrándra, hogy azt hiszem, minden lehetőséget elszalasztottam. – Hirtelen észbe kapott. Tulajdonképp a másik lány fivérét nevezte hiábavaló ábrándnak, úgyhogy gyorsan bocsánatot kért. – Ne haragudj! – Ugyan – legyintett Amelia. – Tökéletesen értelek. Az a tökfilkó bátyám meg sem érdemli egy ilyen nő figyelmét. Hát még a szerelmét. De ne aggódj! Nekem van egy ötletem. Charlotte nem tudta visszafojtani a nevetését. – Pont ettől féltem én is. Jó kedve ragadósnak bizonyult, mert a karjában tartott kisfiú gurgulázó kacagással reagált a vidámság hangjára. Charlotte-ot addig

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 40

ismeretlen érzés töltötte el erre. Magához vonta a gyermeket, és mélyen beszívta édes babaillatát. Mindent elsöprő gyengédség és szeretet árasztotta el a védtelen, csupa öröm és végtelen bizalom apró lény iránt. El tudta képzelni mennyivel erőteljesebb, átütőbb érzés lenne a saját gyermekét ölelni. Szomorúsággal vegyes vágy fogta el. Szerette volna ő is megtapasztalni, milyen anyának lenni, egy kis gyermekről gondoskodni, szeretni, nézni, ahogy alszik, ahogy játszik, ahogy szép lassan felcseperedik. – Várj csak, míg elmondom, mire gondoltam! – kuncogott Amelia. – Nem fogsz kinevetni többé. – Akkor hadd halljam! – felelte Charlotte, és most már végképp nem tudott úrrá lenni féktelen jókedvén. – Mint mondtam, egész Greenshire tudja, hogy Redway feleséget keres. Ha egy herceg kezdene érdeklődni utánad, akinek ráadásul nyilvánvalóan komolyak a szándékai, a házasodást fontolgató férfiak azonnal más szemmel fognak majd rád nézni. – Ez badarság – csóválta a fejét Charlotte. – Még egy király érdeklődése sem lenne elég ahhoz, hogy az itteni férfiak más szemmel nézzenek rám. Egyébként meg honnan veszed, hogy őkegyelmessége akár csak egyetlen pillantást is vetne rám? – Butaságokat beszélsz. Redway kezét-lábát fogja törni, hogy udvarolhasson neked. Akár csak a többiek. És már tudom is, mi lesz az első dolgunk, hogy a tervünket megvalósítsuk.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 41

– A tervünket? – húzta fel a szemöldökét Charlotte. – Na jó. Az én tervem – bólintott elnézően Amelia. – Nem ez a lényeg. Folytathatom? – Ha úgy tetszik – intett fejedelmi mozdulattal Charlotte, de közben pukkadozott a nevetéstől. – Köszönöm. Arra gondoltam, egy bál a legjobb alkalom arra, hogy bemutassuk az új Lady Charlotte Dewhurstöt. – Egy bál? – kerekedett el a lány szeme. – Várj! Mi az, hogy az új Charlotte Dewhurst? – Nem mi, hanem ki – mosolygott sejtelmesen Amelia. – Az a nő, aki tovább nem ácsingózik az én semmirekellő bátyám figyelme után, hanem arra sokkal érdemesebb fiatalurakkal udvaroltat magának, minden délután mással kocsizik ki, és már akkor tele lesz a táncrendje, mikor beteszi a lábát a bálterembe. Egyhamar találunk neked férjet, meglásd! – Az felérne egy nagyobbacska csodával – nevetett Charlotte. – De félre a tréfával! Komolyan úgy gondolod, hogy egy bál jó ötlet? Nem is tudom. A papa talán meg sem engedi. Legutóbb is hetekig győzködtem, hogy beleegyezzen, mert nem szereti, ha idegenek nyüzsögnek a házban. Miután pedig titeket megtámadtak hazafelé menet, napokig hallgathattam a zsörtölődését, mekkora hiba volt megszervezni azt az összejövetelt. – Akkor majd az Outridge házban lesz a bál. A mama biztos nem bánja. Sőt. Segíteni fog megszervezni is. És ha értesül az elhatározásodról, még lelkesebb lesz.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 42

– Jaj, kérlek ne! – kiáltotta Charlotte őszinte rémülettel. – Nem szeretném, ha édesanyádnak szólnál a dologról. Nem akarlak megbántani, de Lady Outridge egyáltalán nem tud titkot tartani. Azonnal telekürtölné a környéket. – Ebben igazad van, de ne felejtsd el, hogy most pont ez a cél – mosolygott Amelia. – A férfiaknak tudniuk kell, hogy ismét nyitott vagy az ajánlatokra. – De ez olyan visszatetsző – kedvetlenedett el hirtelen Charlotte. – És szánalmas. Egy vénkisasszony, akit hirtelen kétségbeesett vágy fog el saját család iránt, ezért nyílt férjvadászatba fog… – Szánalmas? – kerekedett el Amelia szeme. – Ez mégis, hogy jutott eszedbe? A mi köreinkben minden házasulandó korba lépő hölgy így tesz. – A kulcsszó ebben az esetben a házasulandó kor. Rég túl vagyok én már azon – fintorgott Charlotte. – Valóban nem vagy már hamvas első bálozó. – Ó – felelte Charlotte döbbenten, és érezte, hogy Amelia kíméletlen őszintesége pírt csal az arcára. Pedig alig pár másodperccel korábban pont erre a következtetésre jutott ő maga is. – De ez még nem jelenti azt, hogy kellemetlenül kellene érezned magad, amiért ugyanarra vágysz, mint azok a csitrik. – Szent ég, Amelia! Ez így rettenetesen hangzik. – Ne butáskodj! Nincs ebben semmi rettenetes, erről biztosíthatlak. – Redway pedig segíteni fog abban, hogy megvalósítsuk a vágyaidat.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 43

– Azt hittem, őkegyelmességét már kizártuk a lehetséges kérők sorából. – Én nem zártam ki sehonnan. A herceg nagyon is segítségünkre lehet. – Segítségünkre? Ezt mégis hogy gondolod? Amelia sokatmondó arckifejezése láttán Charlotte-ot enyhe balsejtelem fogta el. Egyre erősödött a gyanúja, hogy cseppet sem lesz ínyére barátnője ötlete. – Tulajdonképp ezt nem én találtam ki, hanem Anthony. – Lord Saint-Germain? – Charlotte most már végképp összezavarodott. Elhatározását, mi szerint férjhez megy, ez idáig senkivel nem osztotta meg. Nehezen tudta elhinni, hogy ennek ellenére Amelia férjének máris lenne egy terve arra, mit kellene tennie. – Mikor Tony a fejébe vette, hogy össze kellene házasodnunk, rájött, ha egyszerűen csak megkér, azonnal kikosarazom – magyarázta nevetve Amelia. – Ezért azt mondta, tegyünk úgy, mintha jegyesek lennénk, mert ezzel mindketten csak nyerhetünk. – Tudom – felelte tétován Charlotte, még kevésbé értve, hová akar a barátnője kilyukadni. – Emlékezz vissza rá, hogy Lord Anthony maga beszélt nekem a kis cselszövéséről, mikor megkért, hogy segítsek neki benne! Most Amelián volt a sor, hogy elpiruljon. Bár maga hozta fel a témát, mégis kínosan érintette makacs elhatározásának emléke, miszerint férj nélkül, vénlányként éli le az életét. Tonynak fondorlatos trükkre volt szüksége ahhoz, hogy megváltoztassa a döntését.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 44

– Most jöttem rá igazán, milyen briliáns volt az ötlet, ami Tonyban megfogalmazódott – mondta a fiatalasszony gyorsan, és Charlotte látta, hogy kicsit zavarban van. – Valami hasonló fogalmazódott meg bennem is, és Redway pont azért fog segíteni, mert az együttműködésetek neki is előnyös lesz. – Együttműködés? Előnyös? Amelia, miről beszélsz? – hebegte Charlotte. – Megkérem Tonyt, hogy beszéljen a herceggel. Meggyőzzük, hogy udvaroljon neked. – Charlotte már nyitotta a száját, ám Amelia megszorította a barátnője karját, hogy megakadályozza közbeszólását. – Csak hallgass meg, kérlek! Még mindig úgy gondolom, hogy Redway boldogan tenné neked a szépet, ha egy kicsit is bátorítanád. De ha még azt is tudatosítjuk benne, ez milyen előnyös lenne mindkettőtök számára... Te férjet keresel, ő pedig feleséget. A férfiak figyelmét nagy eséllyel rád irányítja, ha meglátják, hogy a herceg érdeklődik utánad. És a lányos anyák is azonnal lecsapnak őkegyelmességére, ha rájönnek, hogy hamarosan talán elérhetetlenné válik számukra, mert feleségül vesz téged. – Nem hiszem, hogy a hercegnek ilyen trükkhöz kellene folyamodnia ahhoz, hogy megfelelő menyasszonyt találjon – tiltakozott Charlotte. – Hát, én nem látok körülötte nyüzsgő leánysereget – kacsintott Amelia. – Talán más is hallotta, hogy a hercegnek gondjai vannak a szerencsejátékkal, akárcsak te. Úgyhogy beszélek Anthonyval, és rábízom a dolgot. Ő

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 45

egész biztos rá tudja venni gyümölcsöző szövetségre.

Redwayt

egy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 46

Harmadik fejezet

H

arry az ablaknál állt. Megint.

Greenshire minden évszakban csodaszép volt, de idén nyáron különösen megkapónak találta. Talán azért, mert olyan sokáig volt távol. A családja rendszerint sok időt töltött Greenshireben. A kúria jóval idillibb környezetben állt, mint fővárosi házuk. Nem csak a levegő volt kellemesebb, de a szomszédok is. Apropó, szomszédok. Egyikük épp Harry húgával és az édesanyjával sétált az Outridge ház nagy gonddal rendben tartott rózsakertjében. A férfi azon kapta magát, hogy szemét egy pillanatra sem veszi le róla – úgy tűnt, az utóbbi hetekben ez lett a kedvenc időtöltése. Halkan szitkozódott, miközben kényszerítette magát, hogy elforduljon az ablaktól. De nem sokra ment vele. Lelki szemei előtt továbbra is ott volt Charlotte Dewhurst kipirult arca, amin jól látszott, hogy a kisasszony ideje nagy részét kalap nélkül tölti a szabadban. Ami megbocsájthatatlan bűnnek számított a társaság tagjai szemében, Harryt azonban gyönyörködtette a fiatal nő nyári napsugár simogatását magán viselő barna bőre. A haja világosabb lett egy árnyalattal, és úgy egyáltalán, mintha belülről sugárzott volna.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 47

Harry elkínzottan felnyögött, és megdörzsölte borostás arcát. Nem vallott rá, hogy borotválatlanul járt-kelt. Az édesanyja egyébként sem tűrte. Mégis megkockáztatta a fejmosást, mikor ébredés után türelmetlenül elküldte az inasát abban a pillanatban, amint szegény ember megkérdezte, hozhatja-e a szappant és a pengét. Nehezére esett volna nyugodtan ülni, míg Hill végez az arcával. Helyette lejött ide, édesanyja kisszalonjába, és jó ideje bámulta a kertet, illetve a kis idillt, amit ott láthatott. Nagy, türelmetlen léptekkel ment a kétszemélyes kanapéhoz, és olyan lendülettel vetette rá magát, hogy a kecses, nőies bútordarab panaszosan megnyikordult a súlya alatt, ám ő még csak észre sem vette. Gondolatai egészen máshol jártak. Fogalma sem volt, mi ütött belé. Miért érezte olyan csábítónak, hogy folyton az ablak előtt álljon, ha tudta, hogy Charlotte Dewhurst a kertjükben sétál? Miért vitte a lába szinte önkéntelenül sógora és egyben legjobb barátja, Anthony Saint-Germain házába, ha akár a leghalványabb esély volt rá, hogy ott találja a nőt? – Most mit csináljak? – motyogta maga elé zavartan. – Te meg miért bujkálsz itt? A váratlan kérdés hallatán összerezzent, de azonnal fel is dühödött. A szalon ajtajában Anthony állt. Harrynek káromkodni támadt kedve, mikor rádöbbent, hogy az elmúlt hónapok alatt annyira megkoptak korábban csalhatatlan érzékei, hogy még csak nem is hallotta Tonyt közeledni. Teljesen elmerült a gondolataiban.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 48

– Nem bujkálok – vágott vissza ingerülten. Nem Anthonyra haragudott, az érzés inkább a ténynek szólt, hogy alig egy perce valóban úgy lapult és leselkedett, mint egy tilosban járó tolvaj, s nem sokon múlt, hogy Tony rajtakapja. De ezt a világ minden kincséért sem ismerte volna be. – Mégis, mi okom lenne rá? Máris megbánta felcsattanását, amint meglátta barátja magasba szökő szemöldökét. Tony előtt soha nem voltak titkai, most mégis szégyellte bevallani, milyen zűrzavar uralkodik a fejében. Anthony túl jól ismerte őt ahhoz, hogy beérje a válaszával, azonban önmagához mérten ugyancsak visszafogottan reagált, mikor megjegyzés nélkül hagyta Harry viselkedését. Helyette az ablakhoz lépett, oda, ahol nem sokkal korábban Harry állt, aki már-már arra kezdett gyanakodni, sógora pontosan tudja, miért olyan paprikás a hangulata. Pár perc erejéig kényelmetlen csend telepedett a szalonra. Aztán Anthony mégis megszólalt. – Mi van veled, Harry? – kérdezte. – Az utóbbi időben mintha nem is önmagad lennél. Azt reméltem, sikerült visszanyerned a nyugalmad, míg nem voltál itthon, de úgy látom, Alexandreia nagyobb hatással volt rád, mint gondoltam. Harry meglepetten pillantott fel. Ezek szerint Anthony azt gondolta, fura viselkedésének Lady Alexandreia az oka, akibe ő őrülten beleszeretett, míg a hölgy Greenshire-ben tartózkodott – vagy legalábbis azt hitte, hogy beleszeretett. Mert, hogy ez nem volt igazi szerelem, csak valamiféle hirtelen fellángolás,

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 49

viszonzatlan és ostoba rajongás, arra nagyon hamar rájött. Mint mindig. Ugyanis nem először fordult vele elő, hogy a szíve hirtelen lángra lobbant egy-egy gyönyörűséges, ám annál elérhetetlenebb kisasszony iránt, mint amilyen Lady Alexandreia is. Az ő esetében valójában ez eléggé mindennapos esetnek számított. Ám ezt a tényt önmaga előtt is csak akkor ismerte el, mikor Anthony szembesítette vele. – Emlékszel, mikor azt mondtad, hogy csak olyan nők iránt érdeklődöm, akik soha nem lehetnek az enyémek? – kérdezte hirtelen, meglepve ezzel mind Tonyt, mind önmagát. De a kérdés már elhagyta a száját, nem szívhatta vissza, úgyhogy akár folytathatta is. – Azzal gyanúsítottál, hogy ez egyfajta védekezés egy valódi, komoly kapcsolat ellen. Mindig olyan nőket választok rajongásom tárgyául, akiket aztán nem vehetek feleségül, míg a kívánatos, eladósorban lévő potenciális feleségjelölteket rendre elriasztom. – Rémlik valami – felelte Anthony tétován. – Szinte szóról-szóra ugyanezt mondta Charlotte is – morogta az orra alatt Harry, ám a barátja meghallotta az alig hallhatóan elmormolt szavakat. – Mikor beszéltél te erről Charlotte-tal? Harry ránézett a másik férfira. Még szép, hogy Anthony figyelmét felkeltette, amit mondott. Végül is Harrytől sem volt szokványos, hogy az udvarlási szokásait megtárgyalja egy ártatlan fiatal nővel, akit ráadásul olyan kevéssé kedvelt, mint Charlotte Dewhurstöt.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 50

– Mikor az az átok Bastian elrabolta Ameliát. Charlotte roppant feldúlt volt, és az elkeseredését nem mulasztotta el rám zúdítani – felelte könnyednek tűnő hangon. – A szememre vetette, hogy a húgom felkutatása helyett Lady Alexandreiával töltöttem az időmet. Akkor vágta a fejemhez azt a vádat, amit nem sokkal korábban te is. Cseppet sem volt kíméletes. – És te mit feleltél neki? – kérdezte Anthony döbbenten. – Semmit – rántotta meg a vállát Harry. – Semmit? Valamit mégiscsak reagáltál. – Megcsókoltam. A kijelentést követő súlyos, jelentőségteljes csendet Lord Saint-Germain csodálkozó kérdése törte meg. – Megcsókoltad? – Valahogy kézenfekvőnek tűnt – motyogta maga elé Harry. Anthony nem felelt. Mintha elakadt volna a szava. Ami pedig ritkán esett meg vele. A kínos csendet Lord Outridge érkezése törte meg. – Á, szóval ide rejtőztetek el – állapította meg, majd egyenesen a fiára meredt. – Harry, te hogy nézel ki? Anyád szeme elé ne kerülj ilyen csavargó külsővel! – Elrejtőztünk? – kérdezte Anthony döbbenten, figyelmen kívül hagyva a gróf fiára vonatkozó megjegyzését. – Mégis ki elől? – Természetesen a hölgyek elől – felelt Lord Outridge leheletnyi bosszúsággal a hangjában, miközben megrántotta a csengő zsinórját. – Szükségem van egy italra.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 51

Atkinsont, a hamarosan megjelenő komornyik egy üveg italt egyensúlyozott a kezében tartott tálcán, mintha előre tudta volna, mit fog kérni tőle a gazdája. A tálcát a fal melletti kisasztalra tette, és kitöltött három pohárral, majd halkan távozott. – Valami baj van, apám? – kérdezte Harry csodálkozva. – Miért kellene elrejtőznünk anyám és a húgom elől? A gróf jókorát kortyot a poharából, mielőtt válaszolt volna. – Ne is figyeljetek rám! – legyintett, miután megköszörülte a torkát. – Azt hittem, azért nem vagytok kint a kertben, mert most beszélik meg a bál részleteit. – Bál? – kérdezte Harry és Tony egyszerre. – Libby legújabb agyréme – fintorgott Outridge. Bár a hangja higgadt volt, feldúltságát jól jelezte, hogy feleségét becenevén említette, és olyan erőteljes szót használt a lady egyik ötletével kapcsolatban, mint az agyrém. – Kitalálta, hogy bált rendez. – De Lady Outridge szokott bált rendezni – felelte Anthony megütközve. – Ami azt illeti, elég gyakran. – De ez most más lesz – löttyintett újabb adag whiskyt a poharába a gróf. – Ha jól vettem ki a szavaikból, meg vannak győződve arról, hogy hogy ez után a bál után hamarosan egy esküvőt kell megszervezniük. – Egy esküvőt? – kérdezte Harry pánikkal teli hangon. – Ne ijedj meg, fiam, nem azt tervezik, hogy kiházasítanak – felelte sztoikusan az apja. – Úgy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 52

tűnt, anyád egyelőre letett kerítői terveiről. Legalábbis ami téged illet. Más fiatalurak nem ilyen szerencsések. Harry tisztában volt vele, hogy arcáról nevetségesen nagyfokú megkönnyebbülést olvashat le, aki veszi magának a fáradságot, és ránéz. Igyekezett vonásait mihamarabb semmitmondóvá rendezni. Pár másodperc kellett számára, hogy eljussanak tudatáig az apja szavai. – Más fiatalurak? – A húgod szívességet kért édesanyádtól. – Mégis miféle szívességet? – kapcsolódott be Tony a beszélgetésbe. – Én erről semmit nem tudok. – Ha azt hiszed, a feleséged mindig mindenről tájékoztat, akkor naivabb vagy, mint gondoltam. Mindig lesznek dolgai, melyekről te nem tudsz majd. Lord Outridge meglepően őszinte szavait döbbent csend fogadta. Anthonyval rövid időn belül másodszor esett meg, hogy nem találta a hangját. – Miről van szó, apám? Még soha nem láttam, hogy ilyen feldúlt lett volna egy bál miatt – törte meg a hallgatást Harry egyre növekvő kíváncsisággal, amibe némi bajsejtelem is vegyült. Az apja még soha nem volt ilyen ideges, bármit talált is ki az anyja. – Úgy tűnik, Lady Dewhurst mondhatott valamit a húgodnak, amiből ez a két nyughatatlan nőszemély azt szűrte le, hogy sürgősen férjet kell neki keríteniük.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 53

A bejelentés úgy fejbe kólintotta Harryt, mintha egy kovácsüllő pottyant volna rá nagy magasságból. De Lord Saint-Germain is csak hümmögött, mintha továbbra sem lenne képes semmilyen verbális reakcióra. – Férjet? – nyögte ki aztán Tony mégis. – Ha mindent figyelembe veszünk, ez a te hibád – bökött Lord Outridge a veje felé. – Én? – hüledezett a fiatalember. – Már hogy tehetnék én bármiről is? – A feleségem a fejébe vette, hogy kiházasítja a lányát. – Amelia már házas – felelte Anthony megütközve. – Azt hiszed, én nem tudom? – felelte a gróf. – A baj csak az, hogy mikor az anyja eltervezte, hogy férjhez adja, azt is aprólékosan kitalálta, milyen nagyszabású összejöveteleket fog szervezni, a cél érdekében. Számtalan bálra, piknikre és teadélutánra készült, míg Amelia megtalálja az igazit. Te azonban keresztülhúztad a számításait azzal, hogy olyan sebtében elvetted. Odalettek a nagyszabású táncestélyekről és a hetedhét világra szóló lakodalomról dédelgetett álmai. – Én… – hebegett Anthony, apósa azonban egyetlen kézmozdulattal beléfojtotta a szót. – Nem kifogásoltam, amiért nem udvaroltál illendően a lányomnak, és nem röpítettem beléd golyót, mikor kompromittáltad. Nem szóltam egyetlen rossz szót sem, mikor ukmukfukk, külön engedéllyel összeházasodtatok. Értem én – vágott ismét közbe, mikor Tony újra meg akart szólalni –, tudom, hogy a lányom biztonsága

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 54

kívánta így. De ezért most a feleségem új lehetőséget lát az álmai megvalósítására Charlotte Dewhurst révén, és az ég óvjon minket, ha az az asszony vérszemet kap. Végehossza nem lesz a viziteknek, estélyeknek és más társasági eseményeknek. És én elvárom, hogy mindegyiken annak rendje-módja szerint részt vegyetek mindketten. Nincs apelláta. Nem kapott választ, de szemmel láthatóan nem is várt, inkább katonás léptekkel az ablakhoz sétált. – Már csak azt nem értem, hogy ennek az egész hercehurcának miért a mi házunkban kell megesnie – morogta minden eddiginél morcosabban Harry. Lord Outridge egyetlen másodpercig sem késlekedett a válasszal. – Hogy miért? Megmondom én neked, fiam. Azért, mert velem ellentétben, Goodwillnek meg van a magához való esze, és nem hagyja, hogy az övét tetőtől talpig felforgassák. Na, tessék! Itt is van Redway – intett széles mozdulattal a kert felé. Heves gesztusa közben a poharában csillogó borostyán színű folyadék kis híján kilöttyent. – Redway? – kérdezte Harry és Tony egyszerre. – Ti aztán mindketten megéritek a pénzeteket – nézett rájuk szemrehányóan a gróf. – Úgy ismételgetitek a szavaimat, mint egy-egy papagáj. Libby és Amelia Redwayt nézték ki Lady Dewhurst számára. Mit nem lehet ezen érteni?

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 55

A gróf lecsapta a poharát az asztalra, majd kiviharzott az ajtón, még feldúltabban, mint ahogy megérkezett. A két fiatalember szájtátva bámult utána. – Ez ijesztő volt – nyögött fel Tony pár perc múlva. – Még soha nem láttam az apádat ilyen dühösnek. Mikor nem érkezett válasz, a barátja felé fordult. Harry már az ablaknál állt, és mogorván bámulta a kertet. Az apja jól mondta, a rózsák között beszélgető hölgyek mellett ott állt a herceg is. Redway. Pont ő mutatta be a húgának alig néhány hónappal korábban, mint lehetséges kérőt. Ideális választásnak tűnt. Gazdag, egy hercegi cím birtokosa, és megnyerő külsejű fiatalember. Már amennyire ő meg tudta ítélni. Most először próbálta meg egy nő szemével felmérni a külsejét. Nem ment könnyen, de azért azt ő is látta, hogy Redway nem egy bányarém. Magasra nőtt, magasabbra, mint ő, pedig maga sem számított kistermetűnek. Szőke hajával, kék szemével, csinos, arisztokratikus vonásaival minden fiatal nő figyelmét magára vonhatta. Mégsem sikerült még megtalálnia az ő hercegnőjét. Csak az ég tudhatta, miért. Természetesen ő is tudott a herceg szerencsejáték függőségéről, de nem hitte, hogy az lehet a baj. Redway vagyona túlságosan nagy volt ahhoz, hogy viszonylag új keletű szenvedélye veszélyeztesse – feltéve, ha még idejében sikerül úrrá lenni rajta. Márpedig mi bírhatná jobban rá a változásra, mint egy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 56

asszony szerelme? Eszében sem volt, hogy elbagatellizálja a problémát, látott családokat széthullani a kártya miatt. Mégis úgy gondolta, Redway esete más. A társaságbeli férfiaknak sok mindent elnéztek. Szóba sem jöhetett, hogy őkegyelmessége azért nem talál feleséget, mert az eladó sorban lévő hölgyek szülei tiltják tőle lányaikat gyengesége miatt. Egy herceg akkor is herceg, ha fél lába van, és egyetlen szeme. Akkor is főrend, ha minden éjjel kártyabarlangokban vagy kuplerájokban múlatja az időt – amiről azért Redway esetében szó sem volt. Jó parti, még ha tökéletlen is. De azon kívül, hogy időnként horribilis összegeket veszített a zöld asztalnál, Redwaynek egyszerűen nem volt hibája. Talán csak annyi, hogy nem tudott táncolni. De az aligha számított valódi hiányosságnak. Művelt volt, kedves és udvarias. Amennyire ő meg tudta ítélni, a hölgyekkel mindig is gyengéden és figyelmesen bánt. Épp ezért szerette volna, ha Amelia hozzámegy feleségül. No persze akkor még nem tudta, hogy Tony fülig szerelmes a húgába, és hogy az érzelmet Amelia is viszonozza, csak még maga sincs vele tisztában. Akkor úgy hitte, Redway a legjobb választás a testvére számára. A baj csak az volt, hogy sokkal jobban tetszett neki az ötlet, míg Ameliáról volt szó, mint most, hogy a herceg már Charlotte-nak csapta a szelet. – Rendben, most már tényleg tudni akarom, mi folyik itt – jelentette ki Anthony, és a hangján Harry jól hallotta, hogy ez egyszer nem

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 57

menekülhet meg a válaszadástól. – Jól gondolom, hogy a legkevésbé sem Lady Alexandreia miatt vagy így kiborulva? – Nem vagyok kiborulva – húzta ki magát Harry méltóságteljesen, megpróbálva kijelentésébe annyi sértettséget sűríteni, amennyi csak tellett tőle. – Mindazonáltal úgy méregeted Redwayt, mintha képes lennél ledöfni egy konyhakéssel – vitatkozott Tony. – Ami azt illeti, akár egy kanállal is, ha úgy tovább szenved – morogta Harry bosszúsan, miközben szemét le sem vette Charlotte és a herceg kettőséről. – Áruld el, te most féltékeny vagy? Tony kérdése komolyan meglepte Harryt. Erőteljes érzelem tombolt benne, de mostanában mindig olyan feldúlt volt, és fel sem tűnt neki, hogy ez most valami más. Sok dolgot azonosított a kavargó érzésekből: nyugtalanság, hiányérzet, vágyakozás valami után, amit még képtelen volt azonosítani. És Tonynak igaza volt. Tényleg ott volt a féltékenység is. Nem is kevés. De inkább leharapta volna a nyelvét, mint hogy bevallja a barátjának. – A legkevésbé sem vagyok féltékeny – tiltakozott inkább, de az egész olyan gyerekesen dacosra sikeredett, hogy ő maga is inkább nevetségesnek érezte, mintsem hihetőnek. Biztos volt benne, hogy Anthony azonnal átlát a szitán. Azért még hozzátette: – Felőlem Lady Dewhurst azzal udvaroltat magának, akivel csak akar.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 58

Szerencsére Tony nem firtatta tovább a dolgot, mindent kifürkésző, kutató tekintetét pedig Harry nem láthatta, mert háttal állt neki. Továbbra is a kertben beszélgető két embert méregette. Nem hajol túl közel Redway Charlotte-hoz? – töprengett. A nő arcát nem látta, de a herceg ragyogó ábrázatát nagyon is. Ó, hogy szerette volna ráfagyasztani azt az ostoba, rajongó vigyort. – Tévedek, vagy ez a bazári majom néhány hónappal ezelőtt még a húgomba volt szerelmes? – dünnyögte az orra alatt. – Jól emlékszel – felelte Anthony. – Úgy járkált Amelia után, mint egy pincsi kutya. Egy hajszál választott el tőle, hogy betörjem az orrát. – Ez nem is rossz ötlet. – A mondat kicsúszott a száján, mielőtt lakatot tehetett volna rá. Tony azonban most sem szembesítette kijelentései ellentmondásosságával. Azt mondta, nem féltékeny, mégis bazári majomnak nevezett egy herceget, és komolyan elgondolkodott azon, hogy orrba vágja. Csak mert egy olyan nővel beszélgetett, aki állítólag számára nem jelentett semmit. Akinek az érzelmeit éveken keresztül semmibe vette. Sőt, mi tagadás, mulatott is rajtuk. Megdörzsölte az állát tanácstalanságában. A borosta sercegett a keze alatt. Nem értette, miért nem tudja annyiban hagyni a dolgot. Miért jár a fejében folyton ez a nő és a csókja? Miért bosszantja ilyen nagyon, hogy hirtelen nyílt férjkeresésbe fogott, mintegy kinyilvánítva vele, hogy ő, Harry Devereux kegyvesztett lett?

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 59

Elvégre, neki cseppet sem számít, hogy Charlotte rajong-e még érte vagy végleg kiábrándult belőle. Nem igaz? Sőt. Esze ágában sincs megnősülnie, tehát megkönnyebbültnek kellene éreznie magát, amiért ő nem szerepel a lehetséges jelöltek között. Ennek ellenére egyre többet gondolt arra a délutánra. A csókra és az érzelmekre, melyeket kiváltott belőle. Valamint Charlotte szavaira, amik egy csapásra felforgatták az életét, mert rájött, hogy a kisasszonynak igaza van. Szerepet játszott. Hol a gátlástalan csábító álarcát öltötte magára, akitől minden hölgy távol maradt, aki könnyű flörtnél és pár szenvedélyes éjszakánál többre vágyott, hol pedig a reménytelen szerelmesét, akinek érzései rendre viszonzatlanságra voltak ítélve. Pont azért, mert vágyai netovábbja – ahogy Tony is rámutatott – kivétel nélkül olyan nő volt, aki semmiképp sem lehetett az övé. Mint Lady Alexandreia is. Egy országa és vőlegénye iránt elkötelezett fiatal hercegnő. Még egy csoda, vagy egy kisebbfajta világégés is kevés lett volna ahhoz, hogy a nő a karjában kössön ki. Ezen igazságok felismerése után még furább volt, hogy Tony nem csak akkor találta fején a szöget, mikor szembesítette vele, hogy már-már kétségbeesetten igyekszik elkerülni azokat a nőket, akik komoly veszélyt jelenthetnek a függetlenségére és a lelki nyugalmára. Hanem akkor is, mikor azzal vádolta, hogy féltékeny. Igen. Irigyelte a herceget, mert Charlotte figyelme már az övé volt. És mert Redway pontosan tudta, mit akar, és nem félt megtenni a megfelelő lépéseket.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 60

Feleségre vágyott, családra. Olyan dolgokra, melyeket ő soha nem akart. És melyek soha nem adathatnak meg neki. Az ő múltjával, a nyughatatlan természetével, a már-már beteges sóvárgásával minden iránt, ami legalább annyira izgalmas, mint veszélyes. Keze önkéntelenül tévedt a felöltője belső zsebébe rejtett levélre. Wilson küldte neki egy héttel korábban, és ő azóta rongyosra olvasta. Miután Amelia és Tony összeházasodtak, ő képtelen volt tovább Greenshire-ben maradni. Hajtotta valami nyugtalanság, valamiféle türelmetlenség, aminek minden bizonnyal köze volt legjobb barátja, egyben bajtársa hirtelen megtalált boldogságához, és a Charlotte-tal történtekhez is. Akkor úgy gondolta, feladatra van szüksége ahhoz, hogy elmúljon ez a megmagyarázhatatlan feszültség. Egy küldetésre. Ezért Wilsonhoz fordult. Átmenetileg meg is találta a nyugalmat, miközben teljesítette a megbízatást, melyet volt főnökétől kapott. De amint véget ért a kaland, újra rátört az a megmagyarázhatatlan érzés. És akkor sem szűnt meg, mikor végül mégis csak hazatért. Sőt. Minden addiginál rosszabb lett, mert rájött, hogy nem csak Tonynak volt igaza, hanem Charlottenak is. Azt tettette, hogy tökéletesen elégedett az életével. Most pedig ott lapult a zsebében Wilson levele, melyben az iránt érdeklődött, elvállalna-e újabb, a korábbiaktól kockázatosabb megbízatás. Ő pedig egyre inkább úgy hitte, ez a válasz a kérdéseire, ez a megoldás a testét-lelkét feszítő lázas idegességre, ami kínozza már egy ideje. Igen. Ez lesz a megoldás. Ismét

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 61

szolgálatba kell lépnie Wilson szervezetének kötelékében.

Este házban:

a

Saint-Germain

– A papa tényleg olyan dühös volt? – kérdezte halkan Amelia, vigyázva, fel ne ébressze a karjában ringatott Patricket. Anthony mosolyogva nézte anyát és fiát, felesége kérdésére pedig tovább szélesedett a mosolya. – Nem mondanám igazán dühösnek, inkább feldúltnak. – Nem gondoltam, hogy ilyen fejfájást okozok a papának az ötletemmel – felelte a fiatalasszony bűntudatosan. – Mindenképp segíteni akartam Charlotte-nak, és mikor azt mondta, az apja nem örülne egy újabb bálnak, jó megoldásnak tűnt felajánlani a szüleim házát. Ahogy sejtettem, a mamának nem is volt ellene kifogása. Nem hittem volna, hogy pont a papa fog tiltakozni ellene. Nem vall rá. Halk kopogás szakította félbe a szavait. A dada érkezett, hogy az ágyába vigye az alvó kisfiút. Amelia óvatosan adta át a kisbabát, kisimított egy fekete hajtincset a homlokából, és megpuszilta alvástól kipirult arcát, mielőtt egy mosollyal útjára engedte a dadát. Anthony ellökte magát az ablakpárkánytól, ahol addig állt, és komótos léptekkel a felesége felé indult. Mire az ajtó becsukódott a dada után, már ott állt közvetlenül az asszony mellett.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 62

Átkarolta a derekát, és magához húzta. Mélyen beszívta az ismerős nőies illatot, és belecsókolt Amelia nyakába. – Nem kell emiatt nyugtalankodnod – mormolta a bársonypuha, meleg bőr fölött, és elégedetten elmosolyodott, mikor érezte, hogy Amelia pulzusa meglódul. – Édesapáddal minden rendben lesz, amint lenyugszik. Mindössze annyi történt, hogy rossz volt az időzítés. Lucas szerint azért volt olyan feldúlt, mert felbosszantották az iparosok gyűlésén. Azok az emberek teljesen elzárkóznak attól, hogy béremelést adjanak a munkásaiknak, a munkások pedig azzal fenyegetőznek, ha nem kapnak több pénzt, nem dolgoznak tovább. Apád majdnem egész nap a két fél vitatkozását hallgatta, és próbált közvetíteni közöttük. – Szegény papa – sóhajtott Amelia. – Annyi gondja van, és mi is csak tetézzük. De mikor beszéltél te Lucasszal? – Összefutottunk a faluban. – És hogy van? – Ő jól van. De biztosan Kenwayről akarsz beszélni most? Amelia egyáltalán nem akart beszélgetni. Máris úgy érezte, mintha lassan, de biztosan, köd borulna az agyára, ami meggátolja a józan gondolkodásban. Tony közelsége mindig ilyen hatással volt rá. A térde megroggyant, de a férje megtartotta, miközben tovább csókolgatta a nyakát. Szája követte a száguldó vér útját odáig, ahol legerősebben lüktetett a pulzusa, keze felfedező útra indult a készségesen karjába simuló asszonyi testen.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 63

– De a papa… – szólalt meg mégis, mert nem hagyta nyugodni a téma. – Bele sem gondoltam igazán, mit jelent a szüleim számára az ötletem. Talán mégis annyiban kellene hagynunk ezt a dolgot. Charlotte megértené. – Drágám, momentán a szüleidről sem szeretnék hallani, és bár nagyon kedvelem, de Charlotte Dewhurst sem szívesen látott vendég a hálószobánkban. Csak úgy, mint a bátyád. – Harry? – feszítette tenyerét a mellkasának Amelia, hogy távolabb tolja magától a férfit. – Hogy jutott most eszedbe Harry? Anthony felnyögött, miközben lazított karja szorításán és hagyta, hogy Amelia pár centire eltávolodjon tőle. Legszívesebben a falba verte volna a fejét, amiért szóba hozta a témát. Biztos volt benne, hogy a nő nem hagyja annyiban a dolgot, amíg meg nem magyarázza, miért tett említést a fivéréről. – Volt egy érdekes beszélgetésünk délután – bökte ki végül, majd apránként beszámolt arról, amit a barátjától hallott. – Megcsókolta Charlotte-ot? – ismételte meg Amelia döbbenten, amit Tonytól hallott. – Nekem ezt mondta – bólintott a férfi. – De nehogy elmond neki, hogy elárultam. – Nem, nem, persze – egyezett bele túlságosan is készségesen a nő. Anthony visszafojtott egy sóhajt a gyanúsan gyors válasz hallatán, ám mondani már nem tudott semmit, mert Amelia folytatta. – Nem gondolod, hogy őket az ég is egymásnak teremtette? Tudtam én, Charlottenak mondtam is, de annyira tiltakozott, Harry

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 64

pedig olyan csúnyán viselkedett vele, hogy igazat adtam neki. – Mielőtt beleéled magad, hogy ők eszményi párt alkotnának, kérlek, lassíts kicsit! – igyekezett lehűteni a lelkesedését Anthony. – Túlságosan előre szaladtál. – Ők már úgyis túl sokáig húzták az időt – felelte mosolyogva Amelia. Elégedett arckifejezése nem jósolt semmi jót. – Komolyan gondom, drágám. Ne avatkozz bele! – figyelmeztette Tony ismét. – Úgy látom, Harry fejében jókora zűrzavar uralkodik mostanság. – Ezzel semmilyen újdonságot nem mondtál – állapította meg Amelia szarkasztikusan. – Viszont most az átlagostól is nagyobb az a káosz. De komolyra fordítva a szót, kezdek aggódni a bátyádért. A kijelentést hallva már Amelia is elkomolyodott. – Szerinted bajban van? – Ha az baj, hogy egy ereje teljében lévő felnőtt férfinak ötlete sincs, mit kezdjen az egyébként tökéletes életével, akkor igen, nagy bajban van. – Ezt meg hogy érted? – vonta össze a fiatalasszony mézszínű szemöldökét. – Nekem úgy tűnik, a bátyád nem találja a helyét, mióta hazatértünk a kontinensről. És mintha az utóbbi időben ez tovább rosszabbodott volna. – Talán nehéz neki annyi kaland és izgalom után visszatérni egy átlagos élethez – állapította meg Amelia halkan. Újra eltöprengve azon,

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 65

miken mehetett keresztül a férje és a bátyja a korona szolgálatában. – Most egy egészen más világba csöppent. De erről te tudsz a legtöbbet. – Valóban – bólintott Tony. Elgondolkodó arckifejezése mutatta, hogy az asszony szavai visszarepítették a múltba. – Nagyon fiatalok voltunk, mikor Wilson beszervezett minket, és nagyon más életet éltünk, miközben a munkánkat végeztük. Izgalmas volt és lelkesítő. És időnként veszélyes is. – Időnként – hördült fel Amelia, mire Tony halványan elmosolyodott. – Azért nem forogtunk állandó életveszélyben. Amelia nem vitatkozott, pedig még élt benne a rémület, amit akkor érzett, mikor rájött, mivel töltötte fiatalkora túlnyomó részét Tony és Harry. Mondhatott Anthony bármit, ő biztos volt benne, hogy nagyon is veszélyes dolgokat műveltek azok ketten. És a múltjuk a hazájukba is elkísérte őket. Bastian és Reynaldo támadása ékes bizonyíték volt rá. – Gondolod, hogy erről van szó? Harrynek hiányzik az izgalom? – Azért ettől jóval többről van szó – ölelte szorosan magához az asszonyt Anthony. Állát a feje búbjára támasztotta, és a hátát simogatta, miközben beszélt. – Meg kell őt értened. Számtalan életet megmentett azzal, amit csinált, és jó néhány súlyos konfliktust megelőzött. Börtönbe juttatott olyan embereket, akik gyakran a kötélre is rászolgáltak tetteikkel. A munkája fontos volt és nagy horderejű. Hatalmat adott a kezébe, és egészen különleges értelmet az életének.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 66

Amelia megborzongott a szavak hallatán, mire a férje még inkább magához szorította. – Arra akarsz kilyukadni, hogy a kényelmes, biztonságos élet kevés a fivéremnek – állapította meg a nő halkan. – Talán igen – helyeselt a férfi. – Én majdnem egész eddigi életemben rád vágytam. Te és Patrick jelentetek számomra mindent. A kontinensen történtek mindössze egy epizódot jelentenek számomra. De hallottam olyan emberekről, akik képtelenek voltak elhagyni a szervezet kötelékét. Nem tudtak volna mihez kezdeni egy ilyen békés, unalmas világban. Az unalmas szót jelentőségteljesen megnyomta, hogy Amelia biztos lehessen benne, a legkevésbé sem találja unalmasnak mellette az életét. – Gondolod, hogy… – kezdte a nő. – Azt gondolom – vágott közbe Tony –, hogy Harry most keresi a helyét. Időre van szüksége, és valami életcélra. – Életcélra – ismételte visszhangként Amelia, mire a férje szorítása leheletnyit szorosabbá vált. – Komolyan mondom, Amelia, ne kezd a kerítőnőt játszani! A bátyád nincs abban a hangulatban, hogy fogékony legyen a praktikáidra. – Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte a fiatalasszony duzzogva. – Elfelejted, hogy te is hasonló praktikák révén hódítottál meg? Talán megbántad, hogy olyan fondorlatos módszerhez nyúltál? Vagy csak azt, hogy ilyen hatékonynak bizonyult?

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 67

Anthony hangosan felnevetett, majd távolabb tolta magától a feleségét, hogy a szemébe nézhessen. Tudta, hogy Ameliának nincsenek igazán kétségei, mégis gondoskodott róla, hogy az iránta érzett szerelme sugározzon az arcáról, a tekintetéből, minden pórusából. És mikor kedvese lélegzete elakadt, tudta, hogy sikerrel járt. – Én pontosan tisztában voltam azzal, hogy mit akarok, és ezért hajlandó váltam bármit megtenni. A bátyád azonban maga sem tudja, mit szeretne. Akkor majd én elérem, hogy rádöbbenjen, mi is az, amit akar – határozta el Amelia, de óvakodott attól, hogy mindezt hangosan is kimondja. Tudta, mi lenne Tony véleménye, úgyhogy elkerülendő a felesleges vitát, inkább csendben maradt. Helyette csókra nyújtotta a száját, és a férje egyetlen másodpercig sem habozott, hogy lecsapjon a felkínált ajkakra.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret Oldal 68