Susan Elizabeth Phillips - Várom a párom

Susan Elizabeth Phillips

Várom a párom

Annabelle belefáradt abba, hogy ő legyen a család fekete báránya. Az eljegyzése felbomlott, a munkája fölösleges. Még a haja is leginkább egy szénakazalhoz hasonlít! De most minden meg fog változni, mivel átvette néhai nagyanyja társkereső vállalkozását. Csak annyi a dolga, hogy megnyerje ügyfelének Chicago legszexisebb agglegényét, s akkor ő lesz a város legkapósabb házasságközvetítője. Semmi és senki nem fog az útjába állni - sem a kocsija alatt részegen heverő hajléktalan, sem a saját családja, de legkevésbé egy vakvágányra futott szerelem utózöngéi... Heath Champion az ő dollárzöld szemével és számítóan csepegtetett vonzerejével a város legjobb sportmenedzsere. Vagyonos, munkamániás és jóképű. De akkor minek neki egy házasságközvetítő, különösen egy olyan vörös hajú kétbalkezes, mint Annabelle Granger? Szó, mi szó, szórakoztató és van benne valami báj. De Heath azt keresi, aki sikereire felteszi a koronát - a tökéletes feleséget. S egy különleges házassághoz különleges házasságközvetítő kell, nem igaz? A nádszáltermetű és gazdag Portia Powers arra tette fel az életét, hogy mindenki számára megtalálja a megfelelő társat, s ez csupán saját magának nem sikerül. Mit számít, hogy több ellensége van, mint barátja, és egy hajszál választja el az idegösszeomlástól, ha az övé Chicago legmenőbb társkereső cége? Sem egy olyan feltörekvő amatőr, mint Annabelle Granger, sem Bodie, Heath Champion ijesztő külsejű testőre nem akadályozhatja meg abban, hogy megszerezze, amit akar... Amikor Annabelle azt ígéri, hogy bármire képes lenne a sztárügyfele boldogságáért, tényleg úgy érti, hogy bármire? Ha Annabelle nem vigyáz, szemtől szembe találja magát a város legkeményebb tárgyalópartnerével - a férfival, aki egyre gyakrabban kérdezgeti önmagától: pontosan milyen tökéletesnek kell lennie a tökéletesnek?

Első fejezet

Annabelle nem késett volna el a Kígyóval való találkozóról, ha nem hevert volna „Sherman” alatt egy test. De nagynénje ősrégi Crown Victoriája alól mocskos, csupasz láb kandikált ki. Óvatosan bekukucskált a kocsi alá, s látta, hogy a végtag Mouse-é, a Wicker Parkban jól ismert hajléktalané, aki éppúgy szerette nyakalni az olcsó borokat, mint hanyagolni a személyes higiéniát. Mellette üres csavaros üveg hevert, mellkasa pedig szörcsögő horkolása ütemére süllyedt és emelkedett. A Kígyóval való találkozó fontosságát jelzi, hogy Annabelle egy pillanatra fontolóra vette, nem tudna-e valahogy kimanőverezni a férfin keresztül. De túl szűk volt a hely. Hamar elkészült, s idejében elindult, hogy odaérjen a tizenegy órai megbeszélésre, ám Mr. Bronicki személyében, aki elkapta az ajtó előtt és addig nem eresztette, amíg el nem mondta a mondókáját, sajnos nem várt akadályokba ütközött. De még így sem volt veszve minden. Csak ki kellett húznia Mouse-t a Sherman alól. Miközben finoman megrúgta a férfi bokáját, észrevette, hogy hiába próbálta kifényesíteni kedvenc cipője megkopott sarkát a jobb híján csokoládészirupból és ragasztóból sebtében készített eleggyel. - Mouse? A férfi meg se moccant. Annabelle határozottabban ösztökélte. - Ébredjen, Mouse. Ki kell jönnie onnan. Semmi. Ideje volt drasztikusabb eszközökhöz folyamodni. Fintorogva lehajolt, megfogta a férfi mocskos bokáját és megrázta. - Gyerünk, Mouse. Ébresztő! Ha a férfi nem horkolt volna remegő szájjal, azt hihette volna, hogy meghalt. Még erőteljesebben rázta. - Ma van életem legfontosabb napja, csak egy kis együttműködést kérek. Mouse azonban rá se bagózott az együttműködésre. Annabelle kénytelen volt erélyesebben fellépni. Fogát csikorgatva felhúzta rétiboglárka-sárga selyemkosztümjének szoknyáját, amit tegnap vett egy hatvan százalékos leértékelésen, s leguggolt a lökhárító mellett. - Ha nem mászik ki a kocsim alól, hívom a rendőrséget. Mouse felhorkant. Annabelle megvetette egyik lábát, a másikkal pedig bokán rúgta a férfit. Tűzött fejére a reggeli nap. Mouse éppenhogy csak megmozdult, de ez elég volt arra, hogy válla beékelődjön az alváz alá. Annabelle ismét meglendítette a lábát.

Blézere alatt a fehér ujjatlan blúz, amihez kitűnően illett nagyanyja könnycsepp alakú gyöngyház fülbevalója, kezdett rátapadni. Megpróbált nem gondolni rá, mi történhetett a frizurájával. Jobbkor nem is fogyhatott volna el a zseléje, s imádkozott, hogy a fürdőszobai mosdó alatt talált ősrégi, ipari-kemény hajlakk megszelídítse rakoncátlan vörös fürtjeit, amikkel egyébként is rendre meggyűlt a baja, az ilyen párás, chicagói nyári napokon. Ha öt percen belül nem rángatja ki a férfit a kocsi alól, nagy bajban lesz. Átment a vezető oldalra. Térde ropogott, amikor ismét lehajolt, s belenézett a hajléktalan petyhüdt arcába. - Ébredjen, Mouse! Nem maradhat itt. A férfi egyik piszkos szemhéja felemelkedett, aztán ismét lecsukódott. - Nézzen rám! - Annabelle megbökte a mellkasát. - Kap öt dollárt, ha kijön a kocsi alól. A férfi szája megmozdult, torokhang tört fel belőle csöpögő nyállal. - Tűnjön el! Annabelle szeme könnybelábadt a szagtól. - Miért pont a mai napon kell a kocsim alatt kiadnia a lelkét? S miért pont az én kocsimat választotta? Miért nem Mr. Bronickiét? - Mr. Bronicki a szomszédja volt, s azzal töltötte nyugdíjas napjait, hogy újabbnál újabb módszereket találjon ki, amivel őt az őrületbe kergetheti. Kezdett kifutni az időből, és pánikba esett. - Mit szólna egy kis szexhez? Ha kijön a kocsi alól, beszélhetünk róla. Újabb nyálcsorgatás és orrfacsaró horkolás. Reménytelen. Annabelle felugrott és a ház felé iramodott. Tíz perc múlva sikerült előcsalogatnia Mouse-t egy doboz sörrel. Nem az ő napja volt. Mire sikerült kikormányozni a Shermant a kocsifelhajtóról az utcára, csupán huszonegy perce maradt arra, hogy odaérjen a találkozóra és leparkoljon. Lába piszoktól feketéllett, szoknyája összegyűrődött, körme letörött, amikor kinyitotta a sörösdobozt. Az a plussz tíz kiló, amit a nagyanyja halála óta szedett fel, már igazán nem számított. 10:39. Nem kockáztathatta meg a Kennedy gyorsforgalmi utat a felújítások miatt, így a Division felé vette az irányt. A visszapillantó tükörben látta, hogy újabb tincs szabadult el a hajlakk szorításából, és verejték folyik a homlokán. Délnek fordult Halsted felé, hogy újabb útlezárásokat kerüljön el. Miközben a cirkáló nagyságú Shermannel cikázott a forgalomban, a konyhából hozott nedves papírtörlővel ledörzsölte lábáról a piszkot. Miért nem vett a nagyanyja inkább egy kecses kis Honda Civicet ehelyett a batár, benzinfaló dög helyett? Százhatvankét centijével kénytelen volt egy párnára ülni, hogy kilásson a

kormány fölött. A nagyanyja bezzeg nem vacakolt párnával, persze alig vezetett. Tizenkét év után nem egészen hatvankétezer kilométert mutatott a Sherman órája. Egy taxi vágott elé. Annabelle ráfeküdt a dudára, s izzadság folyt le a mellei között. Az órájára pillantott. 10:50. Megpróbált visszaemlékezni, hogy bekentee a hónalját izzadásgátlóval tusolás után. Naná, hogy bekente. Mindig bekeni. Felemelte a karját, hogy bizonyosságot szerezzen, de abban a pillanatban, ahogy odaszagolt, belehajtott egy kátyúba, s a szája vörösesbarna rúzsfoltot hagyva maga után, rányomódott a rétiboglárka-sárga selyemblúzra. Elkeseredetten felkiáltott, a táskájáért nyúlt, de az lecsúszott az ülés széléről, és lebucskázott az alatta tátongó Grand Canyonba. A lámpa pirosra váltott. Annabelle haja hátul a tarkójára tapadt, a feje tetején égnek állt. Próbált mélyeket lélegezni, ahogy a jógán tanulta, de mivel még csak egy órát vett, nem használt. Mouse-nak pont azt a napot kellett kiválasztania a kocsija alatt való haldoklásra, amelyiktől Annabelle egész jövője függött. 10:59. Chicago szűnni nem akaró útfelújításai egyre csak szaporodtak. Elhaladt a Daley Center mellett. Most nem volt rá ideje, hogy a szokásos módon addig körözzön az utcákon, amíg olyan nagy parkolóhelyet nem talál, ahová befér a csatahajó Shermannel. Befordult az első, orbitálisan drága parkolóházba, ami az útjába akadt, odadobta a Sherman kulcsát a portásnak, és futva távozott. 11:05. Csak semmi pánik. Egyszerűen kimagyarázza a dolgot Mouse-zal. A Kígyó biztosan meg fogja érteni. Vagy nem. Ahogy belépett a sokemeletes irodaház előcsarnokába, légkondicionálóból áradó hűvös csapta meg. 11:08. A lift szerencsére üres volt, rácsapott a tizennegyedik emelet gombjára. „Ne hagyd, hogy rádijesszen”, mondta Molly a telefonba. „A Kígyó kihasználja, ha félsz.” Molly persze könnyen beszélt. Neki volt karrierje, dögös futballsztár férje és két csodálatos gyereke. Az ajtó becsukódott. Annabelle megpillantotta magát a falitükörben, s felszisszent. Selyemkosztümje gyűrött rétiboglárkák rongykupacává változott, szoknyája széle bepiszkolódott, blúzán a rúzsfolt úgy virított, mint egy világító karácsonyi kitűző. De ennél rosszabb volt, hogy tincsei egymás után göndörödtek be a lakktól, mely nem jobban, csak annyira lapította le az elszabadult fürtöket, hogy azok tartás nélkül lógjanak arca kétoldalán, mint egy kidobott és rozsdásodásra kárhoztatott ágy matrac rugói.

Általában, amikor a külseje miatt aggódott - amiről még az anyja is csak úgy nyilatkozott, hogy „kellemes” -, emlékeztette magát, hogy legalább vannak szép vonásai is, amikért hálás lehet: különleges mézszínű szeme, sűrű szempillája és hamvas arcbőre, aminek néhány szeplője megítélés szerint vált kárára vagy javára. De most, ahogy a tükörképét nézte a lift falán, a legpozitívabb gondolkodással sem tudott jobb jelzőt találni a megjelenésére, mint hogy rettenetes. Kapkodva igyekezett a füle mögé terelni néhány tincset és lesimítani a szoknyáját, ám mielőtt menthette volna, ami menthető, a liftajtó kinyílt. 11:09. Arany betűkkel vésett üvegajtót pillantott meg maga előtt. CHAMPION SPORTVEZETÉS. Végigsietett a szőnyegpadlóval borított folyosón, s belépett egy hajlított fémkilincses ajtón. Az előtérben bőrkanapé és hozzáillő fotelok, sporteseményekről készült bekeretezett fényképek és egy baseballmeccset sugárzó nagyképernyős televízió kapott helyet. A rövid, acélszürke hajú titkárnő szemügyre vette Annabelle zilált külsejét kék fémkeretes szemüvege fölött. Segíthetek? - Annabelle Granger. Találkozóm van a K... Mr. Championnal. - Attól tartok elkésett, Miss Granger. - Csak tíz percet. - Mr. Champion pont ennyit szánt magára. Annabelle gyanúja beigazolódott. A férfi csak Molly erősködésére ment bele a találkozóba, mert nem akart összezördülni a legfontosabb ügyfele feleségével. Kétségbeesetten tekintett a faliórára. - Igazából csak kilenc percet késtem. Még maradt egy. - Sajnálom. - A titkárnő visszafordult a számítógépéhez, és dolgozni kezdett. - Egy perc - könyörgött Annabelle. - Csak ennyit kérek. - Nem tehetek semmit. Annabelle nem szalaszthatta el ezt az alkalmat. Sarkon fordult, és az előtér túlsó végében nyíló faajtó felé sietett. - Miss Granger! Annabelle ügyet sem vetett rá, s lenyomta a kilincset. A Kígyó irodájában pénzszínű volt minden: jádezöld falak, vastag, mohaszínű szőnyeg, vérvörös párnákkal hangsúlyozott, kárpitozott bútorok a zöld különböző árnyalataiban. A kanapé fölött fényképekből és sportrelikviákból álló gyűjtemény függött egy rozsdás fehér fémtábla társaságában, melyen kopott fekete betűkkel a következő felírat állt: SZÉP KILÁTÁS. Szó se róla, szép kilátás nyílt a hatalmas üvegfalon át a távoli Michigan-tóra. A Kígyó egy U alakú, fényes íróasztal mögött ült, magas támlájú székét a folyó felé fordítva. Annabelle egy számítógépet, egy kis laptopot, egy Black-Berryt és egy bonyolult fekete telefont pillantott meg annyi

gombbal, amennyivel egy Jumbo Jetet a földre lehetett volna tenni. Az asztalon ott hevert még egy fülhallgató is, a Kígyó közvetlenül a kagylóba beszélt. - A harmadév sok pénzt hozott a konyhára, de ha kivágnak, sokat veszíthetsz mondta a férfi mély, zengő hangon középnyugati kiejtéssel. - Tudom, hogy kockázatos, de ha aláírsz egy évet, utána szabad vagy. - Annabelle a Kígyó napbarnított csuklóját és a kagylóra fonódó hosszú ujjait nézte. - Végül is a te döntésed, Jamal. Én csak javasoltam valamit. Az ajtó kivágódott Annabelle mögött, s a titkárnő viharzott be felborzolt tollakkal, mint egy sértett kakadu. - Sajnálom, Heath. Nem tehetek róla. A Kígyó lassan megfordult a székkel, s Annabelle úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Szögletes állú, szívós, rámenős férfi volt, akiről sugárzott, hogy a maga erejéből kapaszkodott fel - egy bugris, aki illemtanórán tanulta meg, mi fán terem az etikett. Haja sűrű és hullámos volt, élénk színe átmenetet képezett a Bud sör és a cserzett bőr barnája között. Egyenes orra magabiztosságot, sötét szemöldöke, melynek egyikét halvány, vékony sebhely metszette át, merészséget sugárzott. Formás ajkának határozottsága arról tanúskodott, hogy ki nem állhatja az ostobaságot, munkamániája megszállottsággal határos, és - bár lehet, hogy Annabelle ezt csak képzelte - egy St. Tropez-i nyaralóira ácsingózott az ötödik X betöltése előtt. Ha vonásaiban nem volna némi szabálytalanság, vérlázítóan vonzó lenne. Így csak elképesztően jóképű volt. Minek egy ilyen embernek házasságközvetítő? Miközben a férfi a kagylóba beszélt, Annabelle-en jártatta a szemét, mely olyan zöld volt, akár egy százdolláros bankjegy. - Ezért fizetsz, Jamal. Annabelle rendetlen külseje láttán gyilkos pillantást vetett a titkárnőjére. - Ma délután beszélek Rayjel. Vigyáz azzal a ripaccsal, és mondd meg Audette-nek, hogy küldök neki még egy láda grandé cuvée-t. - A tizenegyórás bejelentett - közölte a tirkárnő, amikor a férfi letette a kagylót. - Mondtam neki, hogy túl későn jött. A Kígyó félretolta a Pro Football Weekly egyik számát. Keze széles volt, körmei tiszták és rövidre vágottak. Mégsem volt nehéz elképzelni, ahogy motorolajtól feketéllenek. Annabelle a férfi tengerészkék nyakkendőjét nézte, ami valószínűleg többe került, mint az ő teljes ruházata, s a halványkék inget, mely csakis méretre készülhetett, hogy beleférjen a keskeny csípőbe torkolló széles mellkas.. - Úgy látszik, rossz a hallása. - Amikor a férfi megmozdult, az ing ráfeszült domború mellkasára, Annabelle-nek pedig eszébe jutott, amit általános iskolában biológiaórán tanult a kígyókról, s már majdnem elfelejtett.

Egészben nyelik le az áldozatukat. A fejüknél fogva. - Hívjam a biztonságiakat? - kérdezte a titkárnő. A férfi Annabelle-re függesztette ragadozó pillantását, amitől neki ismét az az érzése támadt, mintha kiütötték volna. - Azt hiszem, tudom kezelni. Annabelle-en szexuális vibrálás futott végig - olyan váratlanul, időszerűtlenül, helytelenül, hogy nekiütközött az egyik fotelnak. Mindig is zavarban volt a rendkívül öntudatos férfiak társaságában, s most, amikor oly nagy szüksége volt rá, hogy lenyűgözze e faj egyik példányát, átkozta magában saját esetlenségét, gyűrött ruháját és medúza-haját. Molly azt tanácsolta, legyen agresszív. Heath ügyfélről ügyfélre küzdötte fel magát a csúcsra. A brutális agresszió az egyetlen érzelem, amit ismer. Annabelle azonban nem volt agresszív természet. A banki ügyintézőktől kezdve a taxisofőrökig mindenki kihasználta. A múlt héten például egy kilencévessel szemben veszített el egy vitát, akit rajtakapott, hogy tojásokkal dobálja a Shermant. Még a saját családja is átgázolt rajta - ők csak igazán. Elege volt. Elege volt a megaláztatásokból, elege volt, hogy mindenki jót akart neki, elege volt a kudarcokból. Mit veszíthet azzal, ha nem hunyászkodik meg? Belenézett a dollárzöld színű szempárba, és tudta, eljött az ideje, hogy mélyen a Granger génállományba nyúljon és felvegye a kesztyűt. - Egy halott volt a kocsim alatt. - Alig hazudott. Mouse holtnehéz volt. A Kígyót sajnos nem hatotta meg, de bizonyára annyi halál száradt már a lelkén, hogy eggyel több vagy kevesebb nem számított. Annabelle nagy levegőt vett. - Az a rengeteg bürokrácia. Feltartottak. Különben pontos lettem volna. Sőt, előbb is érkezem. Nagyon kötelességtudó vagyok. És értem a dolgomat. Nem bánja, ha leülök? - De igen. - Köszönöm. - Annabelle lerogyott a legközelebbi székre. - Ugye nem is figyel rám? - Tessék? A férfi sokáig bámulta, aztán a titkárnőjéhez fordult. - Phoebe Calebow-n kívül öt percig ne kapcsoljon be senkit, Sylvia. - A nő távozott, a Kígyó pedig lemondóan felsóhajtott. - Maga ugyebár Molly barátja. - Még a fogai is ijesztőek voltak: erősek, szögletesek és vakító fehérek. - Iskolatársak voltunk. A férfi az íróasztalon dobolt az ujjaival. - Nem akarok durva lenni, de igyekezzen. Kivel szórakozik ez? Abból élt, hogy durva volt. Annabelle könnyűszerrel feltételezte róla, hogy egyetemista korában szegény kompjuterzseniket lógatott

ki az ablakon, és síró barátnők arcába röhögött bele, akik talán még terhesek is voltak. Kihúzta magát a széken, s próbált magabiztosnak látszani. - Annabelle Granger vagyok a Tökéletes Társtól. - Házasságközvetítő. - Én inkább úgy fogalmaznék, segítek a párválasztásban. A férfi ismét végigjáratta rajta dollárzöld színű szemeit. - Molly azt mondta, az iroda neve valami olyasmi, hogy Myrna, a Házasságközvetítő. Annabelle túl későn döbbent rá, hogy efölött elsiklott a Mollyval folytatott beszélgetésben. - A nagyanyám alapította a céget a hetvenes években Myrna Házasságai néven. Három hónapja halt meg. Azóta korszerűsítettem az irodát, és olyan nevet adtam neki, ami híven tükrözi filozófiánkat: okos döntések személyre szóló végrehajtása. - Bocsáss meg, Nagyi, de muszáj volt. - Pontosan mekkora ez a cég? Egy telefon, egy számítógép, Nagyi poros, régi iratszekrénye és ő. Kezelhető. Én azt vallom, az tud rugalmas lenni, aki karcsú marad. - Annabelle sietve folytatta. - Bár a nagyanyám alapította, elegendő jártassággal rendelkeztem a szakmában ahhoz, hogy átvegyem tőle. - A szakmai jártassága egy színitanodát jelentett, amit soha nem végzett el, egy csődbement ajándékboltban társtulajdont, utoljára pedig egy állást a munkaközvetítő irodában, mely áldozatául esett a recessziónak. A férfi hátradőlt a székében. - A tárgyra térek, és nem rabolom tovább egyikünk idejét sem. Már aláírtam a szerződést Portia Powersszel. Annabelle számított erre. Portia Powers vezette Chicago legelőkelőbb házasságközvetítő irodáját, az Erős Frigyeket, mely a város azon legmagasabb rangú férfiainak az igényeit szolgálta ki, akik túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy megkeressék maguknak a megfelelő feleséget, és elég gazdagok ahhoz, hogy csillagászati árat fizessenek érte. Powers jó összeköttetésekkel rendelkezett, rámenős volt, és úgy hírlett, irgalmatlan, bár ezt a konkurencia állította róla, nagy valószínűséggel szakmai féltékenységből. Mivel Annabelle még soha nem találkozott vele, véka alá rejtette a véleményét. - Tudok a szerződéséről, de ez még nem jelenti azt, hogy ne vehetné igénybe a Tökéletes Társ szolgálatait is. A férfi a telefonon villogó gombokra pillantott, homlokára függőleges ráncot vésett a bosszúság. - Miért tenném? - Mert keményebben fogok dolgozni magának, mint hinné. Mert olyan nőknek fogom bemutatni, akik okosak, tehetségesek és nem fogják untatni azután sem, hogy az újdonság varázsa megtört. A Kígyó felvonta szemöldökét. - Ilyen jól ismer?

- Mr. Champion - nem lehet ez az igazi neve -, nyilvánvalóan hozzá van szokva ahhoz, hogy gyönyörű nők veszik körül, és biztos vagyok benne, hogy megszámlálhatatlan lehetősége adódott, hogy megházasodjék. Mégsem tette. Ez arról árulkodik, hogy többet akar egy szép feleségnél. - Maga pedig úgy gondolja, hogy Portia Powers nem tudja megtalálni nekem. Annabelle nem tartotta ildomosnak szapulni a konkuenciát, jóllehet tudta, hogy Powers a felső tízezer tagjai közül mutatna be jelölteket a férfinak. - Én csak azt tudom, mit tud nyújtani magának a Tökéletes Társ, s azt hiszem, le lesz nyűgözve. - Powers randevúira sincs időm. - A Kígyó felállt. Magas volt, eltartott egy ideig. Annabelle-nek már korábban is feltűnt a férfi széles válla, de most szemügyre vehette teljes valóját. Izmos, kisportolt teste volt. Akik arra vágytak, hogy a halállal dacolva éljenek szexuális életet egy tesztoszterontól dagadó férfival, a Kígyóét tették volna az első helyre az automatikusan tárcsázható számok listáján. Annabelle azonban másképp képzelte a szexuális életét. Addig legalábbis, amíg a Kígyó fel nem állt. A férfi megkerülte az íróasztalt, és kezet nyújtott. - Sok sikert, Annabelle. Köszönöm, hogy időt pazarolt rám. Championnak esze ágában sem volt esélyt adni neki. Túl akart esni a dolgon, hogy ne haragítsa magára Mollyt. Annabelle-nek eszébe jutott az a sok energia, amit belefektetett, hogy idáig eljusson, a húsz dollár, amibe Sherman kiszabadítása fog kerülni a parkolóházból, az erőfeszítések, amiket azért tett, hogy a lehető legtöbbet megtudjon az előtte álló harmincnégy éves vidéki fiúról, aki mindent elért az életben, amit el lehetett. Arra gondolt, milyen reményeket fűzött ehhez a találkozóhoz, milyen álmokat szövögetett a sikeres és kivételes Tökéletes Társról. Forrt benne az évek során elszalasztott lehetőségek, a balszerencse és a rossz döntések táplálta düh. Rá se hederítve a férfi kezére, felpattant. A Kígyó jóval magasabb volt, hátra kellett hajtania a fejét, hogy a szemébe nézzen. - Emlékszik még, Mr. Champion, milyen érzés esélytelennek lenni, vagy már túl régen volt? Emlékszik még arra az időre, amikor annyira vágyott megkötni egy szerződést, hogy mindent megtett volna érte? Amikor megállás nélkül utazta át az egész országot, hogy egy Heisman-jelölttel reggelizzen? Amikor órákon át őgyelgett a Bears stadionjának parkolójában, hátha magára vonhatja valamelyik veterán figyelmét? Vagy amikor lázgörcsöktől reszketve kelt ki az ágyból, hogy kiszabadítsa egy másik menedzser ügyfelét a börtönből? - Házi feladatból ötös. - A Kígyó türelmetlen pillantást vetett a telefon villogó

gombjaira, de mivel nem dobta ki, Annabelle folytatta. - Amikor a pályáját kezdte, az olyan játékosok, mint Kevin Tucker, egy lyukas garast sem adtak volna magáért. Emlékszik még, milyen érzés volt? Emlékszik még rá, milyen volt, amikor az újságírók nem ostromolták interjúkért? Amikor még nem volt tegező viszonyban mindenkivel az NFL-nél? - Távozik végre, ha azt mondom, igen? - A férfi a telefon mellett heverő fülhallgatóért nyúlt. Annabelle ökölbe szorította a kezét, s remélte, hogy inkább szenvedélyesnek tűnik, mint eszelősnek. - Csak egy esélyt akarok. Ugyanúgy, mint maga, amikor Kevin kirúgta a régi menedzserét, s bizalmat adott egy hadaró sportszakértőnek, aki egy istenhátamögötti illinoisi városból került fel a Harvardra jogot tanulni. A férfi felvont szemöldökkel visszarogyott a székébe. - Aki ösztöndíjért futballozott az egyetemi csapatban, de az eszével akart boldogulni. Akinek nem volt semmilyen ajánlólevele a nagy álmain és a munkaerkölcsén kívül. Aki... - Hagyja abba, mielőtt elsírom magam. - Csak adjon egy esélyt. Hadd szervezzek meg egy randevút. Csak egyetlen egyet. Ha nem tetszik a hölgy, akit választottam, soha többé nem fogom zavarni. Kérem. Bármire hajlandó vagyok. A Kígyó erre felkapta a fejét. Félredobta a fülhallgatót, hátradőlt a székében, s a hüvelykujjával megdörzsölte a szája szélét. - Bármire? Annabelle-nek szeme sem rebbent a férfi méricskélő pillantására. - Kerül, amibe kerül. Heath fürkészőn végigjártatta tekintetét Annabelle kócos, vörös haján, majd az ajkán, le a nyakán a mellére. - Nos... egy ideje már nem feküdtem le senkivel. Annabelle elszorult torkában kiengedtek az izmok. A Kígyó játszott vele. Akkor miért nem keresünk a bajára hosszú távú megoldást? - Fogta műbőr táskáját és kivett belőle egy dossziét, aminek az összeállításán hajnal ötig dolgozott. - Ebből mindent megtudhat a Tökéletes Társról. Benne van a hitvallásunk, az időbeosztásunk. Most, hogy a férfi kimulatta magát, már csak az üzletre koncentrált. - Engem az eredmények érdekelnek, nem a hitvallások. - Én pedig eredményes leszek. - Majd meglátjuk. Annabelle felsóhajtott. - Ez azt jelenti... A Kígyó felkapta a fülhallgatót és a nyakába akasztotta, a vezeték szerpentinszerűen kanyargott az inge előtt. - Kap egy esélyt. Holnap este. A legjobb jelöltjét hozza.

- Tényleg? - Annabelle térde elgyöngült. - Ez fantasztikus! De... tisztáznunk kell, mik az igényei. - Lássuk, mire képes egyedül. - A férfi feltette a fülhallgatót. - Kilenckor a Sienában a Clark Streeten. Bemutat bennünket egymásnak, de eszébe ne jusson utána elmenni. Maradjon, és gondoskodjon a társalgásról. Keményen dolgozom a munkahelyemen. Nem akarok még a randevúmon is dolgozni. - Azt akarja, hogy maradjak? - Pontosan húsz percet. Aztán szabaduljon meg a jelöltjétől. - Húsz perc? Nem gondolja, hogy a hölgy ezt... lealacsonyítónak fogja tartani? - Ha ő az igazi, nem. - A férfi Annabelle-re vetette vidéki fiús mosolyát. - S tudja miért, Miss Granger? Mert az igazi túl szerelmes lesz ahhoz, hogy megsértődjön. Most pedig tűnjön el innen, amíg szépen mondom. Annabelle engedelmeskedett. *** Mire besurrant a McDonald’s mosdójába, már nem reszketett. Halásznadrágra, topra és szandálra cserélte az öltözékét. Ma bebizonyosodott, hogy jogosan félt a kígyóktól. Más nők persze nem tartották annak Heath Championt. Ők a gazdag, sikeres, elképesztően vonzó férfit látták benne, álmaik megtestesítőjét, feltéve, hogy nem ijedtek halálra tőle az első randevún, amire minden eshetőség megvolt. Annabelle-nek csak annyi dolga volt, hogy megtalálja közülük a férfihoz illőt. Hátrafogta kócos haját egy csattal. Mindig rövidre vágatta a könnyű kezelhetőség kedvéért, de koboldos fürtjeivel sokkal inkább hasonlított egy elsőéves egyetemistára, mint komoly szakemberre, így lenyelte a békát és megnövesztette. Nem először kívánta, hogy bárcsak lenne felesleges ötszáz dollárja, hogy szakszerűen kiegyenesíttethesse, de a közüzemi számláit sem tudta kifizetni. Elrejtette Nagyi gyöngyház fülbevalóját egy dobozba, s ivott egy korty langyos vizet a Sherman hátsó ülésén heverő palackok egyikéből. Minden volt a kocsiban: csipsz, ásványvíz, váltásruha, tampon, piperecikkek, prospektusok, névjegykártya, tréningfelszerelés arra az esetre, ha kedve támadt volna megmozgatni a tagjait, ami ritkán fordult elő, s mostanában egy doboz óvszer is, amennyiben valamelyik új ügyfelében hirtelen kétségbeesett vágy támadt volna, bár nem tudta elképzelni sem Ernie Marksról, sem John Nagerről, hogy ilyen impulzív legyen. Ernie általános iskolai igazgató volt, a gyerekekhez értett, de a nőkhöz nem, John, a hipochonder pedig addig nem feküdt volna le senkivel,

amíg ki nem vizsgáltatta. Egy dolog biztos volt. Heath Champion soha nem fog olyan vészhelyzetbe kerülni, hogy Annabelle-nek óvszert kelljen kölcsönöznie neki. Egy ilyen férfi mindig minden eshetőségre felkészül. Fintorgott. Ideje volt felülemelkedni az utálatán. Kit érdekel, hogy Champion pöffeszkedő, erőszakos, nem is beszélve arról, hogy agglegény létére túl gazdag és túl sikeres? Ő Annabelle jövőjének a kulcsa. Ha azt akarja, hogy a Tökéletes Társ jövedelmező legyen, találnia kell a Kígyónak egy feleséget. Ha sikerül, a Tökéletes Társ a legmenőbb házasságközvetítő lesz egész Chicagóban. Amit most egyáltalán nem lehetett elmondani róla, mivel a céggel együtt Annabelle örökölte nagyanyja ügyfeleit is. Mindent megtett, hogy tiszteletben tartsa a Nagyi emlékét, de ideje volt továbblépni. Nyakra-főre alakultak a házasságközvetítő cégek, s az olcsó internetes randevúszervezők elterjedése rengeteg olyan fapados céget készetetett bezárásra, mint az övé, s a többiek is az életben maradásukért küzdöttek. Kínjukban gyorsrandevúkat, ebédeket és kalandtúrákat szerveztek. Voltak, akik vacsorapartikat adtak szingliknek, mások csak híres egyetemeken végzetteket vagy egy bizonyos vallási felekezet tagjait szolgálták ki. Csupán néhány szerencsésnek, mint amilyen Portia Powers is volt, sikerült a milliomosokra specializálódniuk, kizárólag férfiakra, akik nem sajnáltak elképesztő összegeket költeni arra, hogy szép nőkkel randevúzgassanak. Annabelle teljesen másfajta céget szeretett volna létrehozni. Azt akarta, hogy az ő neve jusson először eszébe Chicago minden szinglijének, férfinak és nőnek egyaránt, amikor elérkezettnek látja az időt elkötelezni magát egy kapcsolatra, s arra a megállapításra jutott, hogy ehhez az emberek régimódi ismerkedési módszerein át vezet az út. Már volt néhány ügyfele - Ernie és John -, de ahhoz nem elég, hogy a cég profitot termeljen. Amíg pedig tanúbizonyságát nem adja a képességeinek, nem emelhet árakat. Ha találni tudna egy partnert Heath Championnak, válogathatna az ügyfelekben és felsrófolhatná a jutalékát. De miért ne tudna találni magának feleséget a Kígyó? Ezen majd később gondolkodik, most munkára fel! Úgy tervezte, délután Loop kávéházait fogja célba venni, ahol régebben termékeny talajra talált az új ügyfelek és a meglévők lehetséges társainak felkutatásában, de ez még azelőtt volt, hogy megtudta, most sürgősen elő kell állnia egy olyan jelölttel, aki ledönti a lábáról Heath Championt. Az aszfaltról forróság vibrált, miközben a kocsijához ment a parkolóban. A levegőben égett olaj és kipufogószag terjengett. Még csak június volt, de Chicago máris meghirdette a nyár első ózonriadóját. Bedobta egy szemetesbe a

reménytelenül összegyűrődött sárga kosztümöt, hogy ne is lássa többé. Ahogy beszállt a fullasztó kocsiba, megszólalt a mobiltelefonja. Nyitva hagyta az ajtót, hogy levegőt kapjon. - Annabelle. - Csodálatos híreim vannak, Annabelle. Annabelle felsóhajtott, és a forró kormányra ejtette a fejét. Pedig már azt hitte, hogy ennél rosszabb nem lehet. Szia, anya. - Apád egy órával ezelőtt beszélt Douggal. A bátyád hivatalosan is alelnök lett. Ma reggel jelentették be. - Jézus Mária! Ez nagyszerű! Annabelle elragadtatással és szeretettel túlfűtött lelkesedést színlelt, de anyja extrafinom érzékelői bekapcsoltak. - Nagyszerű, mi? - csattant fel. - Komolyan mondom, Annabelle, nem tudom, miért vagy ilyen irigy. Doug keményen dolgozott, hogy idáig eljusson. Semmilyen segítséget nem kapott. Ha csak a szerető szülők, egy első osztályú egyetem és egy nagyvonalú pénzadomány a diploma után nem számít annak. Amit Annabelle éppúgy megkapott. - Még csak harmincöt éves - folytatta Kate Granger -, de már Dél-Kalifornia egyik legfontosabb könyvelőirodájának az alelnöke. - Csodálatos. - Annabelle felemelte a homlokát a perzselő kormánykerékről, mielőtt Káin jele beleégett volna. - Candace a jövő hétvégére úszómedencés partit szervez, hogy megünnepeljük Doug előmenetelét. Johnny Depp is eljön. Annabelle valahogy kételkedett benne, hogy Johnny Depp meglátogatná sógornője medencés partiját, de okosabb volt annál, mintsem hangot adjon aggályainak. - Ez szuper! - Candace nem tudja eldönteni, hogy déltengerivagy westernhangulatot teremtsen-e. - Candace annyira ért a szórakoztatáshoz, hogy biztos vagyok benne, bármi mellett marad is, az tökéletes lesz. - Annabelle, próbáld meg leküzdeni a Candace-szal szembeni ellenszenvedet. A család a legfontosabb. Doug imádja. Mindannyian imádjuk. Remek anya. Annabelle hajtövénél izzadságcseppek gyülekeztek. - Hogy halad Jamison bilire szoktatása? - Nem Jimmy, Jamie, Jim vagy valamilyen másik becenév. Csak Jamison. - Olyan okos. Csak idő kérdése. Be kell vallanom, hogy nem hittem azokban a kazettákban, de íme, még csak hároméves, és már micsoda szókincse van. - A seggfejről leszokott már? - Ez nem vicces.

Régen, amikor az anyjának még volt humorérzéke, vicces lett volna, de Kate Granger hatvankét évesen nem viselte valami jól a nyugdíjazását. Hiába vettek egy festői, tengerparti házat a floridai Nápolyban, Kate-nek hiányzott St. Louis. Unalmában mindazt az energiát, amit valaha abba fektetett, hogy sikeres bankári pályát fusson be, most három felnőtt gyermekére fordította. Különösen Annabelle-re, a fekete bárányra. - Hogy van apa? - kérdezte Annabelle abban a reményben, hogy elodázhatja az elkerülhetetlent. - Mit gondolsz? Reggel tizennyolc lyukat ütött, egész délután pedig a golfcsatornát nézi. Hónapok óta ki sem nyitott egyetlen orvosi folyóiratot sem. Az ember azt hinné, hogy a sebészi pályán eltöltött negyven év után legalább egy kicsit furdalja a kíváncsiság, de csak akkor mutat érdeklődést az orvostudomány iránt, amikor a bátyáddal beszél. A csodálatos Granger ikrek című lenyűgöző családregény második fejezetében megelevenedett a kiváló St. Louis-i szívsebész, Dr. Adam Granger varázslatos élete. Annabelle az ásványvizes palack után nyúlt, s közben azt kívánta, bárcsak olyan előrelátó lett volna, hogy barackos vodkát töltsön bele. - Nagy a forgalom, anya. Azt hiszem, le kell tennem. - Apád nagyon büszke Adamre. Most jelent meg egy új cikke a Mellkas- és szívsebészet című újságban. Tegnap, amikor Andersonékkal vacsoráztunk, bokán kellett rúgnom apádat az asztal alatt, nehogy kikotyogja. Andersonéknak nagy csalódást okoztak a gyerekeik. Akárcsak Annabelle. Kate Granger belemártotta lányába a kést. - Megkaptad a jelentkezési lapot, amit küldtem? Mivel anyja a FedEx-szel küldte, s nyilvánvalóan ellenőrizte az interneten a küldemény megérkezését, a kérdés költői volt. Annabelle feje lüktetni kezdett. Anya... - Nem élhetsz máról holnapra, elhanyagolod a munkát, a kapcsolataidat. A Robbal történt esetről nem is beszélek. Akkor kellett volna megvonnunk tőled a támogatásunkat, amikor ragaszkodtál hozzá, hogy a színház szakot válaszd. Harmincegy éves vagy. Egy Granger. Már rég meg kellett volna állapodnod, és elkötelezned magad. Annabelle azt mondogatta magának, hogy nem fogja felhúzni magát, de Mouse, Heath Champion, továbbá Rob említése és az attól való félelem, hogy az anyjának igaza van, már túl sok volt egyszerre, és megtört az ellenállása. - A Granger családban csak két dolog mellett kötelezheti el magát az ember, nem igaz? Vagy orvos lesz vagy könyvelő.

- Ne kezd! Pontosan tudod, hogyan értem. Ez a borzalmas házasságközvetítés évek óta nem hajt hasznot. Anya csak azért csinálta, hogy mások életében vájkálhasson. Nem leszel fiatalabb, Annabelle, én pedig nem fogom végignézni, ahogy elfecsérled az idődet ahelyett, hogy visszaülnél az iskolapadba és megalapoznád a jövődet. - Nem akarom... - Mindig szeretted a számokat. Kiváló könyvelő lenne belőled. Mondtam már, hogy kifizetjük a tandíjat. - Nem akarok könyvelő lenni! Nincs szükségem a szüleim támogatására. - A nagyanyád házában laksz, vagy ez nem számít? Ez övön aluli ütés volt. Annabelle arca kigyúlt. Kate örökölte a Nagyi Wicker Park-i házát. Annabelle lakott benne, látszólag azért, hogy megóvja a pusztulástól, valójában azért, mert Kate nem akarta, hogy Annabelle „veszélyes környéken” lakjon. - Rendben! Kiköltözzek? Ezt akarod? Jaj, már megint úgy beszélt, mint tizenöt évesen. Miért hagyja mindig, hogy Kate ezt tegye vele? Mielőtt lövészárokba bújhatott volna, az anyja ugyanolyan eltúlzott anyai türelemmel folytatta, mint amikor Annabelle nyolcéves korában közölte, hogy világgá megy, ha a két bátyja továbbra is Mokánynak csúfolja. - Azt akarom, hogy menj vissza tanulni és legyél könyvelő. Doug majd segít állást találni. - Nem leszek könyvelő! - Akkor mi leszel, Annabelle? Áruld el! Szerinted nekem élvezet állandóan téged nyaggatni? Ha csak egyszer is meg tudnád magyarázni... - Saját vállalkozást akarok. - Már kipróbáltad, nem emlékszel? Az ajándékbolt. Mi figyelmeztettünk Douggal. Aztán jött az a vacak munkaközvetítő. Nem tudsz kitartani semmi mellett. - Ez nem igaz! A munkaközvetítő megszűnt. - Ahogy az ajándékbolt is. Szerinted véletlen, hogy amibe te belefogsz, az csődbe megy? Álomvilágban élsz, nem a valóságban. Akkor is így volt, amikor színésznő akartál lenni. Annabelle lecsúszott az ülésen. Nem volt rossz színész, komoly epizódszerepeket kapott több egyetemi előadásban, és rendezett pár kamaradarabot is. De az első év végére rájött, hogy nem rajong szenvedélyesen a színházért, csak menekülés volt egy olyan világba, ahol nem kell Doug és Adam Granger tökkelütött húgának lennie. - Nézd meg, mi lett Robbal - folytatta Kate. - Az összes közül... Mindegy. Az a lényeg, hogy a fejedbe vetted azt az újhullámos marhaságot, hogy elég nagyon

akarnod valamit, és megkapod. De az életben nem így működik. Nem elég akarni. A sikeres emberek gyakorlatiasak. Valós céljaik vannak. - Nem akarok könyvelő lenni! Hosszú, helytelenítő csend követte a kitörést. Annabelle pontosan tudta, mit gondol az anyja. Hogy megint túlérzékeny, ingerlékeny, makacs, a család fekete báránya. De senki sem tudta úgy felzaklatni, mint az anyja. Meg az apja. Meg a testvérei. „Ne szúrd el az életedet, Mokány, köss ki valami észszerű dolog mellett!”, írta Adam, a nagymenő doki az utolsó e-mailében, amit figyelmesen elküldött a család többi tagjának is, továbbá még két nagynéninek és három unkatestvérnek. „Harmincegy éves vagy”, írta Doug, a nagymenő könyvelő a legutóbbi születésnapi kártyájára. „Én harmincegy éves koromban már kétszázezret kerestem.” Apja, az exnagymenő sebész máshonnan közelítette meg a dolgot. „Tegnap összeállt a kirakós játékom. Neked is már rég meg kellett volna találnod a helyed, Annabelle.” Csak Myrna nagyi biztosította a támogatásáról. „Majd megtalálod önmagad, drágám, ha eljön az ideje.” Annabelle-nek hiányzott a nagyanyja. Ő is fekete bárány volt. - A könyvelői pálya nagyon keresett - mondta az anyja. - Ugrásszerűen terjed. - Ahogy az én vállalkozásom is - vágott vissza Annabelle öngyilkos módon. Beszerveztem egy nagyon fontos ügyfelet. - Kit? - Tudod, hogy nem mondhatom meg a nevét. - Hetven év alatti? Annabelle intette magát, hogy ne menjen lépre, de csak volt oka, hogy ő lett a család fekete báránya. - Harmincnégy éves, nagykaliberű milliomos. - Mi a fenéért kellesz te neki? Annabelle a fogát csikorgatta. - Mert én vagyok a legjobb. - Majd kiderül. - Kate Granger hangja megenyhült, célba juttatva az anyai kés hegyét. - Tudom, hogy bosszantó vagyok, kicsim, de csak mert szeretlek, és boldog lennék, ha beteljesítenéd, amire képes vagy. Annabelle felsóhajtott. - Tudom. Én is szeretlek. A beszélgetés végre befejeződött. Annabelle eltette a telefont, becsapta az ajtót és bedugta a kulcsot az indítóba. Talán ha nem lett volna annyi igazság az anyja szavaiban, nem fájt volna annyira. Ahogy kitolatott a parkolóhelyről és belenézett a visszapillantó tükörbe, a kis

Jamison kedvenc szavát mormolta. Kétszer is.

Második fejezet Dean Robillard úgy lépett be a klubba, mint egy filmsztár, vállára kanyarított vászon sportzakójával, fülében csillogó gyémánt fülbevalójával, Malibu-kék szemét árnyékoló Oakley szemüvegében. Napbarnított bőrével, hetyke borostájával és a szörfösök jellegzetes szőke, fényes, kócosra zselézett hajával Los Angeles ajándéka volt Chicago városának. Heath elmosolyodott, örült, hogy elterelheti a gondolatait. A fiúnak volt stílusa, ami már nagyon ráfért a Szeles Városra. - Ismered Deant? - A szőke nő megpróbálta ráfonni magát Heath jobb karjára, miközben nézte, ahogy Robillard a tömeg közé repíti varázsos mosolyát. Fel kellett emelnie a hangját, hogy túlharsogja a Waterworks, a mai zártkörű partinak otthont adó csapat táncparkettje felől áradó rettenetes zenét. Bár a Sox Clevelandben vendégszerepelt, s a Bulls sem ért még vissza, a város többi csapata, főként a Stars és a Bears szép számmal képviseltette magát a bulin, a Cubs szinte minden mezőnyjátékosával, néhány Blackhawksszal és a Chicago Fire egyik kapusával egyetemben. Színészek, rocksztárok és tucatnyi nő vegyült el közöttük, egyik szebb, mint a másik, gazdagok és híresek szexuális prédái. - Naná, hogy ismeri Deant. - A férfi másik oldalán helyet foglaló barna megvető pillantást vetett a szőkére. - Heath minden játékost ismer a városban, ugye, drágám? - Lopva a férfi combjára csúsztatta a kezét, miközben beszélt, de Heath most sem engedett a csábításnak, ahogy azóta, amióta a házasságra edzette magát, egyszer sem. Nem volt könnyű. Emlékeztette magát, hogy eddig is az állhatatosságával jutott el odáig, ahol tartott, azzal, hogy foggal-körömmel küzdött a céljaiért, s a következő most a házasság volt, lehetőleg még a harmincötödik születésnapja előtt. Felesége eddigi eredményeinek koronája lesz, végső bizonyítéka annak, hogy örökre maga mögött hagyta a Szép Kilátás Lakókocsiparkot. - Ismerem - felelte, s nem tette hozzá, reméli, hogy közelebbről is meg fogja ismerni. Ahogy Robillard egyre beljebb ért a teremben, úgy nyílt szét előtte a Waterworks tömege, hogy utat engedjen az egykori Southern Cal játékosnak, akit a Stars elhappolt a csapat első számú hátvédjének a helyére. Kevin Tucker ugyanis úgy döntött, veszi a kalapját a szezon végén. Dean Robillard családi körülményeit titok fedte, s ha bárki kíváncsiskodott, a hátvéd szándékosan

ködösített. Heath végzett egy kis kutatómunkát a saját szakállára, és előásott néhány érdekes információt, de megtartotta magának. A Zagorski testvérek, akik a bár túlsó végében csorgatták a nyálukat két barna nő előtt, most felocsúdtak, s a következő pillanatban lábukat törve igyekeztek Dean felé, hogy ők legyenek az elsők, akik beszélnek vele. Heath ivott egy korty sört, és annyiban hagyta a dolgot. Nem lepte meg, hogy Zagorskiék érdeklődnek Robillard után. A hátvéd menedzsere öt nappal ezelőtt életét vesztette egy hegymászó balesetben, s most a város valamennyi menedzsere, köztük a két Zagorski fivér is arra pályázott, hogy a helyére léphessen. Zagorskiék vezették a Z-Csoportot, Chicago egyetlen olyan sportmenedzser vállalkozását, ami vetekedhetett Championé-val. Heath gyűlölte őket az erkölcseik miatt, s mert öt évvel ezelőtt, amikor neki nagy szüksége lett volna rá, Zagorskiék eloroztak előle egy remek szerződést. Azzal állt rajtuk bosszút, hogy elcsábította tőlük Rocco Jeffersont, méghozzá meglepően simán. Zagorskiék ígéretekkel nem fukarkodtak, azok megtartásával azonban annál inkább. Heath nem táplált illúziókat a hivatásával kapcsolatban. Az elmúlt tíz évben a sportmenedzseri szakma korruptabbá vált, mint egy kakasviadal. A legtöbb államban gyerekjáték volt működési engedélyt szerezni. Bármilyen félcédulás tudott névjegykártyát nyomtatni, s magát sportmenedzsernek kikiáltva becserkészni hiszékeny egyetemista atlétákat, különösen ágrólszakadtakat. Csúsztattak egy kis pénzt a zsebükbe, kocsit és ékszereket ígértek, prostituáltakat béreltek nekik és „jutalékot” fizettek bárkinek, aki szállítani tudta egy nagy formátumú atléta aláírását egy sportszerződésre. Jónevű ügynökök hagyták el a szakmát, mert megrendült a hitük abban, hogy lehet egyszerre becsületesnek és versenyképesnek is lenni, de Heath nem adta fel. Rajongott a munkájáért. Élvezte ereiben az adrenalin áramlását, amikor nyélbeütött egy-egy szerződést. Szerette próbálgatni, meddig tudja feszíteni a húrt. Ebben volt a legjobb. Feszítette, de soha nem szakította el. Soha nem csapta be egyik ügyfelét sem. Nézte, ahogy Robillard lehajtja a fejét, hogy hallja, mit mondanak a Zagorski testvérek. Heath nem aggódott. Lehet, hogy Dean egy Los Angeles-i szépfiú, de nem ostoba. Tudta, hogy a város minden ügynöke feni rá a fogát, nem fog ma este dönteni. Egy vadmacska, akivel Heath néhányszor ágyba bújt az edzőtábor előtti időkben, kivetette rá a hálóját: a haját dobálta, s a melleit illegette, melyek bimbói mint egy-egy túlérett meggy duzzadtak feszes topja alatt. Közvéleménykutatást végzek. Ha a szexnek csak egy fajtáját gyakorolhatnád a

hátralévő életedben, melyiket választanád? Eddig három egy arányban az orális vezet. - Mi lenne, ha a heteroszexualitásra szavaznék? A nők harsányan nevettek, mintha még életükben nem hallottak volna ennél viccesebbet. Heath volt a stand-up comedy királya. A hangulat emelkedett, néhány nő a táncparketten fröcskölő vízpermet alatt futkározott. Ruhájuk rájuk tapadt, kirajzolódott minden hajlat és domborulat. Amikor a városba jött, Heath szerette a klubot, a zenét és a tivornyákat, a szép nőket és a szabad szexet, harmincéves korára azonban megcsömörlött. De hozzátartozott a munkájához, s nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára, amikor normális időben feküdt le. - Heath, cimbora. Sean Palmer, a Chicago Bears újonca közeledett felé. Jóképű, magas, izmos fiú volt szögletes állal, pajkos barna szemmel. Üdvözölték egymást a tucatnyi trükkös kézfogás egyikével, amiket Heath az évek során elsajátított. - Hogy van a Kígyó ma este? - kérdezte Sean. - Nem panaszkodom. - Heath sokat gürizett azért, hogy megszerezze az Ohio State hátvédjét, s amikor Sean tavaly áprilisban értékes tagjává vált a Bearsnek, úgy érezte, az eredmény kárpótolta mindenért. Sean keményen küzdött, és remek családból származott. Heath mindent meg akart tenni, hogy megóvja a bajtól. Intett a nőknek, hogy hagyják őket magukra, és Sean tekintetében csak egy pillanatra lobbant fel a csalódottság. Mint mindenki más a klubban, őt is izgatta, mi lesz Robillarddal. - Miért nem nyalod te is Dean csontos fehér seggét, mint a többiek? - Én nyilvánosan nem nyalom senki seggét. - Robillardot nem ejtették a feje lágyára. Alaposan meg fogja gondolni, ki legyen az új menedzsere. - Nem hibáztatom érte. Nagy jövő áll előtte. - Akarod, hogy szóljak egy szót az érdekedben? - Persze. - Heath elnyomott magában egy mosolyt. Érdekli is Robillardot, kit ajánl egy hátvéd. Az egyetlen, akinek a szavára Dean talán adna, az Kevin Tucker volt, de még ez sem biztos. Robillard hol bálványozta Kevint, hol neheztelt rá, amiért egészséges maradt a tavalyi szezonban, s ő egy újabb évig volt kénytelen a kispadon ülni. - Mit hallok, hanyagolod a gyengébbik nemet? Minden nő erről beszél ma este. Mellőzve érzik magukat, tudod, mire gondolok. Semmi értelme nem volt a magyarázattal próbálkozni egy huszonkét éves

fiúnál, akinek frissen nyomott zöldhasúaktól dagadt minden zsebe, hogy a vadász megöregedett. - Nem érek rá. - A muffra? Sean olyan őszintén megdöbbentnek látszott, hogy Heath felnevetett. Nézzünk szembe vele, a kölyöknek igaza volt. Amerre Heath nézett, dús keblek buggyantak ki mély dekoltázsokból, miniszoknyák feszültek puha, édes popsikra. De Heath többre vágyott a puszta szexnél. Ő a fődíjat akarta. Egy művelt, gyönyörű, kedves nőt. Maga elé képzelt egy csinos, karcsú, jómódú feleséget, aki olyan lesz neki, mint a nyugalom szigete. Aki megnyugtatja majd pattanásig feszült idegeit. Aki mellett végre úgy fogja érezni, hogy mindent elért, amiről álmodott. Kivéve, hogy a Dallas Cowboysban futballozzon. Elmosolyodott a gyermekkori ábrándon. Erről le kellett mondania, csakúgy mint arról a tizenéveskori tervről, hogy minden este másik pornósztárral feküdjön le. Futball-ösztöndíjasként elvégezte az illinoisi egyetemet, s mind a négy évben az első csapatban játszott. De ahogy öregedett, el kellett fogadnia a tényt, hogy a profikhoz képest ő soha nem lesz jobb egy harmadosztályú játékosnál. Ugyanakkor azt is tudta, hogy soha nem elégedne meg olyan hivatással, amiben nem tud a legjobb lenni, ezért új álmokat szőtt. A Harvardon megtanulta, hogyan aknázza ki józan paraszti eszét és a képességét, hogy oly mértékben tud alkalmazkodni, hogy semmilyen társaságból sem lóg ki: sem egy öltözőben, sem egy magánjacht fedélzetén. Bár soha nem csinált titkot vidéki gyökereiből - büszkélkedett vele, ha kellett -, azt, hogy mennyi sár tapadt még most is hozzájuk, igyekezett leplezni. A legjobb ruhákban járt, a legjobb kocsikat vezette, a legjobb környékeken lakott. Ismerte a borokat, noha ritkán fogyasztotta; ha esztétikailag nem is, elméleti síkon értett a művészethez; s nem kellett hozzá kézikönyv, hogy azonosítson egy halkést. - Tudom, mi a bajod - mondta Sean pajkos tekintettel. - Az itteni tyúkok nem elég iskolázottak neked. Ti gazdag fickók az olyan nőket szeretitek, akiknek nagy díszes monogram van a fenekére tetoválva. - Igen, hogy passzoljanak az én fenekemre tetovált nagy, díszes H, mint Harvardhoz. Sean nevetett, s a hölgyek kezdtek ismét köréjük gyűlni. Pár évvel ezelőtt Heath élvezte volna ragadozó szexualitásukat. Gyerekkora óta vonzotta a nőket. Tizenhárom éves korában apja egyik barátnője avatta be. Akkor nem tudta, hogy ez nemi erőszak, s annyira pánikba esett és gyötörte a bűntudat, hogy hányt. Egy mocsokkal teli gyermekkor újabb epizódja. A múlt nagy részét már maga mögött hagyta, a többi pedig majd akkor tűnik

el, ha megtalálja a megfelelő nőt. Vagy amikor Portia Powers megtalálja neki. Miután egy éven át keresgélt, rájött, hogy álmai asszonya nem azokba a klubbokba és bárokba jár, ahol ő az úgynevezett szabadidejét töltötte. De eszébe sem jutott volna házasságközvetítőt fogadni, ha nem lát meg egy cikket Powersről a Chicago magazinban. Neki pontosan Portia befolyásos kapcsolataira volt szüksége. Nem úgy Annabelle Grangerére. Szakmabeli lévén általában nem hagyta magát behúzni a csőbe, de megesett a szíve ennyi kétségbeesés láttán. Eszébe jutott a lány borzalmas sárga kosztümje, hatalmas, mézszínű szeme, piros, kerek arca és lobogó vörös haja. Úgy festett, mintha a Télapó zsákjából bújt volna elő egy rázós út végén. Hallgatnia kellett volna Kevin előtt a feleség-hajszáról, de honnan tudhatta volna, hogy sztárügyfele feleségének, Mollynak van egy barátnője a házasságközvetítő szakmában. Amint végigüli a randevút, amit ígért, Annabelle Grangert és az ő nevetséges ténykedését már el is felejti. *** Nem sokkal hajnali egy után Dean Robillard Heath mellé csapódott. A fiú még a klubban uralkodó félhomályban is viselte Oakley-ját, de a sportzakóját levetette, ujjatlan, fehér selyemtrikója láthatóvá tette a futballista vállak Szent Grálját, mely erős volt, nagy és nem csúfította arthroscópos műtét nyoma. Dean egy üres bárszéknek támaszkodott a csípőjével. Ahogy kinyújtotta a lábát, kivillant marhabőr csizmája, Heath hallotta az egyik nőtől, hogy Dolce & Gabbana. - Oké, Champion, most rajtad a sor, hogy nyalizz nekem. Heath felkönyökölt a bárpultra. - Fogadd őszinte részvétemet. McGruder jó menedzser volt. - Gyűlölt téged. - Én is gyűlöltem, de akkor is jó menedzser volt. Már nem sokan maradtunk. Heath jobban szemügyre vette a hátvédet. - A fenébe, Robillard, te szőkítteted a hajad? - Színező sampon. Tetszik? - Még egy kicsit csinosítod magad, és kérek tőled egy randit. Robillard vigyorgott. - Sorba kell állnod. Mindketten tudták, hogy nem a randiről beszélnek. - Kedvellek, Champion, ezért nem kertelek. Kiestél. Bolond lennék olyan menedzserrel szerződni, aki első helyen áll Phoebe Calebow feketelistáján.

- Phoebe pikkel rám. - Ez nem teljesen volt igaz, de nem ez volt a megfelelő pillanat a Chicago Stars tulajdonosával való bonyolult kapcsolatának megvitatására. - Phoebe nem tudja megemészteni, hogy nem csúszom hason előtte, mint mindenki más. Miért nem kérdezed meg Kevint, mi a véleménye rólam? - Kevin más helyzetben van, mert történetesen Phoebe sógora. Az igazság az, hogy már akaratlanul is felbosszantottam Mrs. Calebow-t, s nem fogom magam alatt vágni a fát azzal, hogy veled kötök szerződést. Megint a Phoebe-vel való rossz viszonya állt az útjába. Heath hiába próbálta rendezni a viszonyukat, a régi baklövés árnyékként követte. Soha nem engedte látszani, milyen nagy szüksége van megszerezni valamit, s csak vállat vont. - Tedd, amit tenned kell. - Vérszívók vagytok - mondta Dean keserűen. - Két-három százalékot levesztek, és mit csináltok érte? Papírt tologattok. Nagy ügy. Hányszor izzadtál végig napi két edzést? - Nem annyiszor, mint te, annyi szent. Tanultam, hogy jól végezzek a jogon. Robillard elmosolyodott. Heath viszonozta. - És csak hogy tisztázzuk... Sokkal többet fogok kérni három százaléknál, ha arra kerül a sor. Robillardnak a szeme sem rebbent. - Zagorskiék garantálják a Nike-t. Te mit tudsz felajánlani? - Soha nem garantálok olyat, ami nincs a zsebemben. - Heath ivott egy korty sört. - Nem bolondítom az üzletfeleimet. Nem lopom meg őket, nem hazudok nekik, nem szidom őket a hátuk mögött. Nincs még egy menedzser, aki nálam keményebben dolgozna. Egy se. Ennyit tudok ajánlani. - Felállt, elővette a pénzét és letett egy százdollárost a pultra. - Tudod, hol találsz meg, ha beszélni akarsz róla. *** Amikor Heath aznap éjjel hazaért, elővette a komód fiókjából a maszatos meghívót. Megtartotta, hogy emlékeztesse arra a gyomorszorító fájdalomra, amit akkor érzett, amikor először elolvasta. Huszonhárom éves volt. Sok szeretettel meghívjuk JULIE AMES SHELTON és HEATH D. CAMPIONE

esküvőjére VICTORIA ÉS II. DOUGLAS PIERCE SHELTON ezüstlakodalmára és MILDRED ÉS III. DOUGLAS PIERCE SHELTON aranylakodalmára. Valentin-nap 18.00. East Hampton-i birtok New York Az esküvőszervező véletlenül küldte el neki, nem jött rá, hogy ő a vőlegény, ami már önmagában is sokat mond. Ekkor döbbent rá, hogy a Julie-val való házassága nem más, mint fogaskerék egy olajozottan működő családi gépezetben. Tudnia kellett volna, az, hogy Julie Shelton szerelmes legyen egy fiúba, aki szennyvíztartályok tisztításából él, hogy elvégezhesse a jogot, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. „Nem értem, miért izgatod magad”, mondta Julie, amikor Heath szembesítette. „Egyszerűen így jöttek ki a dátumok. Örülnöd kellene, hogy megtartjuk a tradíciót. Valentin-napon esküdni jó óment jelent a családban.” „Ez nem akármilyen Valentin-nap”, torkolta le a férfi. „Aranylakodalom, ezüstlakodalom... Honnan akasztottál volna le egy férjet, ha én nem jövök kapóra?” „De itt vagy. Nem értem, mi a probléma.” Heath könyörgött, hogy változtassák meg a dátumot, de Julie hajthatatlan volt. „Ha szeretsz, megteszed értem.” Heath szerette, de egy hét álmatlanul töltött éjszaka után rádöbbent, hogy nem önzetlenül. Az esküvő Julie egyik gyerekkori barátjával, mint harmadik generációs Valentin-napi vőlegénnyel zajlott le. Több hónapba telt, mire Heath kiheverte. A házaspár két év múlva elvált, s ezzel örökre megszakadt a Sheltonok családi hagyománya, de Heath nem érzett elégtételt. Nem Julie volt az első, akinek odaadta a szívét. Gyerekkorában mindenkit szeretett, még iszákos apját és a végeérhetetlen láncolatban egymást követő nőket is, akiket apja hazahordott. Minden egyes alkalommal, amikor valamelyikük belépett a lestrapált lakókocsiba, Heath azért imádkozott, hogy ő legyen az, aki majd kárpótolja az anyja haláláért. Amikor nem így lett - és soha nem így lett -, Heath kóbor kutyákra pazarolta a szeretetét, egy öreg satrafára a szomszéd lakókocsiban, aki ordított vele, ha a

labdája az ő traktorgumi-kertje mellett landolt, tanárokra, akiknek megvoltak a saját gyerekeik és nem akartak még egyet. De ahhoz, hogy megtanulja a leckét, amit soha többé nem akart elfelejteni, a Julie esetéből szerzett tapasztalat kellett. Ha életben akar maradni, nem szerethet bele senkibe. Remélte, hogy egy nap ez majd megváltozik. Szeretni fogja a gyerekeit, ez biztos. Nem hagyja, hogy úgy nőjenek fel, mint ő. Ami a feleségét illeti... ez nem lesz egyszerű. De ha bizonyossá válik abban, hogy a nő kitart mellette, tesz egy próbát. Egyelőre úgy fogta fél a keresést, mint egy üzletet, épp ezért fogadta fel a város legjobb házasságközvetítőjét. S ezért kell megszabadulnia Annabelle Grangertől... Alig huszonnégy óra múlva Heath belépett a Siennába, kedvenc éttermébe, hogy elvégezze a piszkos munkát. Annabelle egész lénye azt sugallta, hogy egy palimadár, s Heathnek nem volt vesztegetni való ideje. Ahogy a törzsasztala felé közeledett a jól kivilágított bár túlsó végében, odaköszönt olaszul Carlónak, a tulajdonosnak. Inkább az iskolában tanulta meg a nyelvet, mint olasz apjától, aki csak részegen beszélt olaszul. Heath húszéves volt, amikor az apja tüdőtágulásban és máj zsugorodásban meghalt. Egyetlen könnyet sem ejtett érte. Gyorsan felhívta Caleb Crenshaw-t, a Stars hátvédjét és Phil Tyree-t New Orleansban. Éppen akkor szólalt meg az emlékeztető, amikor befejezte a beszélgetést. Kilenc óra volt. Felnézett, és naná, hogy Annabelle Granger közeledett felé. Aki viszont elvonta róla a figyelmét, az a mellette álló szőke bombázó volt. Hol bujkált eddig? Rövid, egyenes haja divatos frizurában omlott le az álláig. Tökéletesen arányos testalkata, hosszú lába volt. Szóval Palimadárka nem a levegőbe beszélt. A házasságközvetítője egy fejjel alacsonyabb volt a randevúpartnerénél. Vörös hajfürtjei izzottak feje körül. A rövid fehér blézer, amit limezöld nyáriruhájához viselt, határozott fejlődést jelentett a tegnapi öltözékéhez képest, de ennek ellenére is úgy festett, mint egy kelekótya kobold. Heath felállt, miközben Annabelle bemutatta őket egymásnak. - Gwen, ismerkedj meg Heath Championnal. Heath, Gwen Phelps. Gwen Phelps értelemtől sugárzó, szépen ívelt barna szemmel nézett rá. Üdvözlöm - mondta mély, halk hangon. - Annabelle mindent elmesélt magáról. - Ezt örömmel hallom, mert így beszélgethetünk magáról, ami sokkal érdekesebb, ez azonnal látszik. - Heath mintha egy nyögést hallott volna a banális mondatra, de amikor gyors pillantást vetett Annabelle-re, a tekintetében csak megfelelni vágyást látott.

- Kétlem. - Gwen kecsesen elfoglalta a helyet, amivel a férfi kínálta. Annabelle ki akarta húzni a szemközti széket, de az beakadt az asztal lábába. Heath, leplezve bosszúságát, odanyúlt és kiszabadította. A házasságközvetítő két lábon járó katasztrófa volt, s a férfi már bánta, hogy megparancsolta neki, ülje végig a randevút, de ez akkor jó ötletnek tűnt. Heath részt vett néhány találkozón, amit Portia Powers szervezett. Még mielőtt az italok megérkeztek volna, már tudta, hogy nem felel meg neki a jelölt, de órákat pazarolt el azzal, hogy megszabaduljon tőle. Ez a mostani azonban határozottan ígéretesnek tűnt. Ramon jött ki a pult mögül, hogy felvegye a rendelésüket. Gwen ásványvizet kért, Annabelle valami Zöld Fantom nevű rémséget. Egy olyan kutya élénk, sóvár tekintetével nézett rá, amelyik jutalomfalatot vár a gazdájától egy sikeresen végrehajtott parancsért. Ennyit az elvárásról, hogy Annabelle tartsa szóval őket. - Chicagói? - kérdezte Heath. - Rockfordban nőttem fel, de évek óta itt élek. Buck-townban. Bucktown egy közeli, a fiatalok körében népszerű északi kerület volt. Heath maga is lakott ott egy ideig, s a beszélgetés pontosan olyan sehova nem vezető irányt vett, amit el akart kerülni. Miss Házasságközvetítőre nézett. Annabelle-t nem ejtették a feje lágyára, értette a célzást. - Biztosan érdekelni fogja, hogy Gwen pszichológus. Vezető szaktekintély a szexuális segédeszközök területén. Heath felkapta a fejét. Elfojtotta magában az alpári megjegyzéseket, amik eszébe jutottak. - Különös kutatási terület. - Az emberek félreértik a szexuális segédeszközök célját - felelte a gyönyörű pszichológus. - Ha megfelelően alkalmazzák, csodálatos gyógyászati eszköz. Az a küldetésem, hogy felvilágosítsam az embereket a helyes használatukról. Gwen betekintést engedett a férfinak a szakma rejtelmeibe. Szellemes, okos és szexi volt. Heath alábecsülte Annabelle Granger társkereső képességeit. Azonban éppen amikor kezdett belemelegedni a beszélgetésbe, Annabelle az órájára pillantott és felállt. - Lejárt az idő - jelentette be csiripelő hangon, amitől a férfi a fogát csikorgatta. A szexis pszichológus mosolyogva felállt. - Örülök, hogy megismerhettem, Heath. - Részemről a szerencse. - Mivel ő határozta meg a találkozó hosszát, nem mutathatta ki, mennyire bosszús. Álmában sem gondolta volna, hogy egy olyan dilinyós, mint Annabelle, már az első alkalommal egy ilyen remek nővel fog előállni. Gwen megölelte Annabelle-t, a férfira mosolygott és kisétált az étteremből. Annabelle visszaült, kortyolt egyet a Zöld Fantomból, majd belenyúlt ezúttal türkizkék, pálmafás táskájába. A következő pillanatban Heath

már egy ugyanolyan szerződést tanulmányozott, mint amilyet Annabelle tegnap az íróasztalán hagyott. - Garantálok minimum két randevút havonta. Hat hónapra t... tíz ezer dollárt kérek. - A férfi figyelmét nem kerülte el sem az elcsukló hang, sem az Annabelle mókusarcára kiülő pír. - Normális esetben a díj tartalmazna egy stájliszttal való egyeztetést is, de... - Annabelle a férfi hetente nyolcvan dollárért igazított frizuráját, fekete Versace ingét és halványszürke Joseph Abbound nadrágját nézte. - Azt hiszem, ettől eltekinthetünk. De még mennyire. Heathnek semmi ízlése nem volt a ruhák terén, de a megjelenés az ő szakmájában nagyon sokat számított, s csak mert ő fütyült arra, hogy mit visel, még nem jelentette azt, hogy az ügyfelei is. Egy nagy nőcsábász hírében álló protokollszakember vásárolta minden ruhadarabját, s megtiltotta, hogy bármelyik inget, nadrágot vagy nyakkendőt máshoz vegye fel, mint amivel a szekrénybe felakasztott táblázatban összepárosította. - Kicsit sok a tízezer egy kezdőnek - mondta a férfi. - Annyit kérek, amennyit érek, akárcsak ön. - Annabelle tekintete megpihent Heath ajkán. A férfi elnyomott egy mosolyt. Palimadárkának még gyakorolnia kell a pókerarcot. - Már kifizettem egy borsos árat Portia Powersnek. Annabelle felső ajkának közepén az érzéki kis ív enyhén elfehéredett, de nem esett ki a szerepből. - S hány olyan nőt mutatott be magának, mint Gwen? Annabelle most megfogta, s Heath ezúttal nem leplezte mosolyát. Maga elé húzta a szerződést, és olvasni kezdte. A tízezer dollár blöff volt, Annabelle vágyálma. De ott volt Gwen Phelps. A férfi átfutotta a két oldalt. Faraghat az árból, de mennyit? Az alku lényege, hogy mindkét fél úgy érezze, nyert az üzleten. Ha keserű szájíz marad, az a teljesítmény rovására megy. Heath elővette Mont Blancját, módosításokat eszközölt, itt-ott áthúzott egy bekezdést, kijavított egy másikat, hozzáírt valamit. Végül visszatolta Annabellenek a papírt. - Ötezer előre. Akkor egyenlítem ki a számlát, ha megtalálta a megfelelő nőt. Annabelle barna szemében csak úgy villogtak az aranyszínű pöttyök. - Ez lehetetlen. Gyakorlatilag azt kéri, hogy ingyen dolgozzam. - Ötezer dollár nem éppen aprópénz. Nincs referenciája. - Mégis megtaláltam Gwent. - Honnan tudjam, van-e más is a tarsolyában? Beszélni valamiről és csinálni, nem ugyanaz. - Heath a szerződés felé bökött a hüvelykujjával. - Magánál a labda. Annabelle elrántotta a papírokat és füstölögve átolvasta a változtatásokat,

amiket a férfi tett, de végül aláírta. Heath nem is várt mást, s ő is szignálta a szerződést. Aztán felállt és végigmérte a lányt. - Adja ide Gwen Phelps telefonszámát. Magam intézem a következő randit. Annabelle beharapta az alsó ajkát. - Előbb egyeztetnem kell vele. Mindenkivel így állapodok meg. - Érthető. Csak rajta. Miközben Annabelle a telefonja után nyúlt, a férfi az óráját nézte. Fáradt volt. Az egész napot Clevelendben töltötte, s még be kellett ugrania a Waterworkshöz, hátha újabb pletykát hall Dean Robillardról. Holnap reggeltől estig be lesz táblázva. Pénteken a hajlani géppel Phoenixbe kell repülnie, a jövő héten Tampába és Baltimore-ba. Ha lenne egy felesége, az úticsomagja készen állna, amikor kell, és mást is találna a hűtőben, ha késő este hazaér, mint sört. Lenne valaki, akivel végigbeszélhetné a napot, nem kellene állandóan résen lennie és azon izgulnia, hogy a kimerültségtől mikor kezd el tájszólással beszélni, véletlenül az asztalra könyököl-e étkezés közben, vagy csinál-e valamit, amit szégyellnie kell. S ami a legfontosabb, lenne valaki, aki ragaszkodna hozzá. - Gwen, itt Annabelle. Még egyszer köszönöm, hogy ilyen rövid határidőn belül Heath rendelkezésére álltál. - Félreérthetetlen pillantást vetett a férfira. Heath elkérte a telefonszámodat. Véletlenül tudom, hogy vacsorázni szeretne hívni a Charlie Trotter’sbe. A férfi majdnem felnevetett, de aztán inkább uralkodott a vonásain, nehogy Annabelle elbízza magát. Annabelle egy ideig hallgatott, aztán bólintott. Heath elővette a telefonját és végignézte, kik hívták, amíg Gwennel társalgott. Denverben mindjárt kilenc. Még van ideje beszélni Jamallal, hogy javul-e a térdszalagja. - Igen - mondta Annabelle. - Igen, átadom. Kösz. - Összecsukta a telefonját, eltette a táskájába, aztán egyenesen a férfi szemébe nézett. - Gwen kedveli magát. De csak mint barátot. Nem sokszor fordult elő Heathszel az életben, hogy elakadt a szava. - Tartottam ettől - folytatta Annabelle gyorsan. - Húsz perc arra sem elegendő, hogy elővegye a jobbik énjét. Heath csak bámult rá, mint aki nem akar hinni a fülének. - Gwen minden jót kíván. Azt üzeni, hogy maga nagyon jóképű, bizonyára talál majd magának sokkal rátermettebb nőt. Gwen Phelps kikosarazta? - Azt hiszem - mondta Annabelle mélyen elgondolkodva -, egy kicsit lejjebb kell elkezdenünk keresgélni a női totemoszlopon.

Harmadik fejezet Az éjkék Jaguár bekanyarodott a szűk Wicker Park-i utcába. A kormány mögött ülő nő keret nélküli, a szárán strasszokból kirakott, egymásba kapcsolódó C betűkkel díszített Chanel napszemüvege mögül pásztázta a házszámokat. Szó se róla, divatos volt, vagyis UV-szűrője még egy felhős napon is alig nyújtott védelmet, de remekül állt a nő hófehér bőréhez és sötét hajkoronájához. Portia Powers pedig nem az a fajta volt, aki lemondott a stílusról a funkció kedvéért. Még közelgő születésnapja - közeli ismerőseinek harminchetedik, ahogy anyja emlékezett rá, a negyvenkettedik -okán sem vette fontolóra, hogy Christian Louboutin tűsarkúját Easy Spiritre cserélje. Volt férje szerint éjfekete hajával, hófehér bőrével, világító kék szemével és agárvékony testével úgy festett, mint Hófehérke több hónapos fogyókúra után. Lassított, amikor a fákkal szegélyezett utcában megtalálta, amit keresett. Még soha nem látott bontásra alkalmasabb épületet ennél a kifakult kék faháznál. A felhólyagosodott, fekete kovácsoltvas kerítés által övezett kert akkora volt, mint az ő fürdőszobája. Az egész úgy festett, mintha az utca két oldalán emelkedő felújított, kétemeletes házak szerszámos kamrája lett volna. Hogyan menekülhetett meg a Wicker Park ennél rozogább házaira is lesújtott faltörő kostól? Amikor tegnap beugrott Heath Championhoz, megpillantotta az íróasztalon a Tökéletes Társ mappáját, s félelmetes versenyösztönei azonnal hipersebességbe kapcsoltak. Az elmúlt két évben két nagy ügyfelet és egy férjet vettek el tőle, előbbit az új ügynökségek, utóbbit egy huszonhárom éves rendezvényszervező. A kudarc messziről bűzlött, s ő mindent meg akart tenni azért, hogy az emberek soha ne érezzék meg rajta a szagát. Néhány órás kutatómunkával kiderítette, hogy a Tökéletes Társ csak a Myrna Házasságai, egy jelentéktelen rivális új neve. Myrna Reichman halála után az unokája vette át a vezetését. Mikor még mélyebbre ásott, fény derült arra, hogy ugyanez az unoka együtt járt egyetemre Kevin Tucker feleségével, Mollyval. Portia szívéről nagy kő esett le. Heath természetesen kötelességének érezte, hogy ha az ügyfele felesége kéri, udvariassági interjút adjon a lánynak, de ahhoz túl igényes volt, hogy egy amatőrrel dolgoztasson. Portia megkönnyebbülten bújt ágyba... s fájdalmasan erotikusát álmodott szívdöglesztő ügyfeléről. Nem mintha egyszer is megfordult volna a fejében, hogy lefeküdjön vele. Championnal izgalmas lett volna flörtölni, de Portia soha nem keverte össze az üzletet és a magánéletet. Sajnos azonban egy ma reggeli telefon ismét aggodalomra intette. Ramon, a

Sierra bárpultosa egyike volt azoknak a jól elhelyezett háttérmunkásoknak, akik bőkezű ajándékok fejében hasznos információkkal látták el, most éppen azzal, hogy egy Annabelle nevű házasságközvetítő tegnap este egy gyönyörű nőt mutatott be Heathnek. Portia, amint tudott, elindult a Wicker Parkba. Látnia kellett, mekkora fenyegetést jelent ez a nő, de ez az elhagyatott ház azt bizonyította, hogy a Tökéletes Társ csak Miss Granger képzeletében volt üzleti vállalkozás. Champion csak udvarias volt, hogy kedvére tegyen Kevin Tucker feleségének. Kissé megnyugodva vette délnek az irányt a Loop felé, a szokásos havi arcradírozásra. Rengeteg pénzt költött arra, hogy a bőre ránctalan, s a teste nádszálvékony legyen. Egy óra múlva frissen sminkelve, ragyogó hamvas arcbőrrel lépett be az Erős Frigyek első emeleti irodájába, egy fehértéglás viktoriánus épületben, nem messze a Newberry Librarytől. Inez, a recepciós-titkárnő bűntudatos arccal tette le gyorsan a telefont. Újabb gondok a gyerekkel. Hogyan juthat előre egy nő, ha a gyereknevelés terhe állandóan visszahúzza? Portia szemügyre vette a hűvös eleganciát sugárzó fogadóteret a semleges zöld falakkal és az alacsony, ázsiai stílusú fekete kanapékkal. Három asszisztense az íróasztaloknál dolgozott, amiket fekete, lakkozott keretbe foglalt ízléses paravánok választottak el egymástól. Huszonkettő és huszonkilenc közöttiek voltak, ők cserkészték be a város legdivatosabb klubjait és folytatták le a személyes interjúkat. Portiának a kapcsolataik, az eszük és a megjelenésük miatt esett rájuk a választása. Megkövetelte, hogy feketében dolgozzanak: egyszerű, elegáns ruhákban, nadrágban klasszikus topokkal, blézerekkel. Magának nagyobb mozgásteret engedett, ma gyöngyházszürke Ralph Laurent: könnyű nyári kardigánt, egyenes szabású blúzt és szűk szoknyát visel, melyet felálló orrú, levendulaszínű tűsarkú egészített ki. Az irodában nem voltak ügyfelek, így megtette a rettegett bejelentést. - Eljött a nagy nap. Egy-kettő. Essünk túl a kínzáson. SuSu Kaplan felnyögött. - Nekem most jött meg. - A múlt héten is ezt mondtad - felelte Portia. -Nincs kifogás. - Csak a rendszergazda, aki az Erős Frigyek internetes oldalát kezelte, kapott felmentést a heti rituálé alól, mivel ő nem érintkezett közvetlenül a kliensekkel. Azonkívül férfi volt, s ez önmagában elég magyarázat. Portia az irodájába ment. - Te is, Inez. - Én recepciós vagyok - tiltakozott Inez. - Nekem nem kell éjszakánként a klubbokat járnom. Portia rá se hederített. A tekintélyt, amit az Erős Frigyeknél való munka

jelentett, mindannyian szerették, de az azzal járó fegyelmet nem. A fegyelem váltja valóra az álmokat. Hányszor ismételte el? S hányszor engedték el a fülük mellett? Kiki Ono vidáman mosolygott, Briana sem aggódott, de ha SuSu Kaplan továbbra is így ráncolja a homlokát, harmincéves kora előtt fel kell varratnia az arcát. Portia üveg, egyenes vonalak és kemény felszínek uralta irodájában a féltucatnyi curry-színű kerámia alkotta a dekorációt. Személy szerint jobban kedvelte a puhább, nőiesebb belső tereket, de azt vallotta, hogy egy nő irodája sugározzon tekintélyt. Egy férfi körülveheti magát bowling trófeákkal és családi fotókkal, de a női vezetők nem engedhették meg maguknak ezt a luxust. Miközben a fürdőszobába ment, lerúgott cipők, levetett blézerek, kioldott övek és lehúzott karkötők hangjait hallotta. Levendulaszínű Christian Louboutin cipője hegyes orrával kicsúsztatott a mosdó alól egy krómüveg mérleget, aztán felemelte, és az iroda fekete márványpadlójára helyezte. Mire elővette a fiókjából a táblázatot, SuSu már tengerészkék melltartóra és alsóneműre vetkőzve állt előtte. - Ki a legbátrabb, ki lesz az első? - Én. - Briana Olsen, egy nyúlánk skandináv szépség állt a mérlegre. - Ötvennégy. - Portia bejegyezte az eredményt a táblázatba. - Fél kilót híztál a múlt hónapban, de a magasságod miatt ez nem probléma. A körmeid azonban... - Briana mutatóujján a letört, barnára lakkozott körömre mutatott. - Hányszor kell még elmondanom? A megjelenésen múlik minden. Hozd rendbe. Inez, te következel. Várható volt, hogy Ineznél plussz kilók fognak jelentkezni, de a bőre mesés volt, kiválóan értett hozzá, hogyan sminkelje magát, és az ügyfelek feloldódtak a társaságában. A fogadópult amúgy is félig takarta. - Ha férjhez akarsz menni... - Tudom, tudom. Komolyan fogom venni. Kiki, aki mindig csapatjátékosként viselkedett, magára vonta Portia figyelmét. - Én következem - csiripelte. Selymes fekete haját egyik vállára dobta, és felállt a mérlegre. - Negyvenhat. Kiváló. - Könnyű neki, ő ázsiai - mondta SuSu morcosan. -Az ázsiaiak finom csontúak. Én zsidó vagyok. Minden mérésnél emlékeztette őket. De SuSu a Brownon végzett, és North Shore leggazdagabb családjaival volt kapcsolata. Csodálatos, karamelfényű hajával, csalhatatlan divatérzékével, Jennifer Aniston stílusával sugárzott belőle a vonzerő. Csak Aniston testével nem rendelkezett sajnos. Portia a mérlegre mutatott. - Vess véget a szenvedésednek.

SuSu ellenkezett. - Szeretném megjegyezni, hogy megalázónak és sértőnek tartom. - Lehet. De a saját érdekeidet szolgálja, úgyhogy fel a mérlegre. A lány vonakodva fellépett. Portia felsóhajtott. -Ötvennyolc. - Inezzel ellentétben SuSu nem tudott elbújni az íróasztal mögé. Ő képviselte a klubokban az Erős Frigyeket. - Mindenki folytassa a munkát. SuSu, nekünk beszélnünk kell. SuSu a füle mögé simított egy ragyogó hajfürtöt, és durcáskodott. Kiki együttérző pillantást vetett rá, aztán kiment a többiek után. SuSu maga elé fogta Banana Republic ruháját. - Ez törvénytelen megkülönböztetés. - Az ügyvédeim nem értenek veled egyet, és a munkaszerződésedben, amit aláírtál, világosan benne van. Megbeszéltük, mielőtt felvettelek. A személyes megjelenés mindenek felett való ebben a szakmában, s én annak fizetek, aki kielégíti az igényeimet. Senki sem ad olyan jutalmat és nyereségrészesedést, mint én. Az én olvasatomban ez azt jelenti, jogomban áll követelni. - Én vagyok a legjobb asszisztens. A munkám, és ne a súlyom alapján ítéljenek meg. - Akkor növessz péniszt. - SuSu még mindig nem értette, hogy Portia csak a legjobbat akarja nekik. -Legalább megpróbáltad? - Igen, de... - Milyen magas vagy? - Portia tudta a választ, de azt akarta, hogy SuSu maga vonja le a következtetést. - Százhatvankettő. - Százhatvankét centi és ötvennyolc kiló. - Portia íróasztala vastag üveglapjának dőlt. - Én tíz centivel magasabb vagyok. - Oda se figyelve SuSu bosszús tekintetére, kibújt a cipőjéből és a kardigánjából, letette az asztalra a gyöngysorát, s ráállt a mérlegre. - Ötvenöt. Egy kicsit felszedtem. Ma nincs nassolás. - Visszabújt a cipőjébe. - Látod, milyen könnyű? Ha nem tetszik, amit a mérlegen látok, visszafogom magam. SuSu könnyes szemmel a kanapéra rogyott. - Én nem vagyok olyan, mint te. A sírással SuSu csak a negatív női munkaerőről kialakult nézetet erősítette, de még tapasztalatlan volt, s Portia letérdelt mellé, hogy megértesse vele. - Jól dolgozol, nagy jövő áll előtted. Ne hagyd, hogy a hízás az utadba álljon. A kutatások kimutatták, hogy a túlsúlyos nők sokkal ritkábban kapnak előléptetést és kevesebb a fizetésük. Az üzleti világ összeesküdött ellenünk. De legalább a súlyunkat mi befolyásoljuk. SuSu makacskodott. - Ötvennyolc kiló nem sok. - Nem, de nem ideális. Mindannyiunknak a tökéletességre kell törekednünk.

Menj be a fürdőszobámba, és szedd össze magad. Aztán munkára. - Nem! - SuSu vörös arccal felugrott. - Jó munkát végzek, és nem vagyok köteles ezt eltűrni. Felmondok! - SuSu... - Gyűlölök itt dolgozni! Senki nem tud megfelelni az elvárásaidnak. Én már nem is akarok. Lehet, hogy gazdag vagy és sikeres, de milyen életet élsz? Szánalomra méltó vagy. A szavak vágtak, de Portiának egy arcizma se rándult. - Jól érzem magam a bőrömben - felelte hűvösen. - Nem fogok szabadkozni azért, mert tökéletességet követelek. Nyilvánvaló, hogy te alkalmatlan vagy erre, ezért ürítsd ki az íróasztalodat. - Az ajtóhoz lépett és kitárta. SuSu sírt és dühös volt, de nem mert megszólalni. Magához szorítva a ruháját, kirohant az irodából. Portia ügyelve, hogy ne csattanjon, becsukta az ajtót, aztán behunyta a szemét és nekidőlt. SuSu mérges szavai az elevenére tapintottak. Arra számított, hogy negyvenkét éves korára mindene meglesz, amire vágyott, de mindannak a pénznek és elismerésnek az ellenére, amit szerzett, nem érzett büszkeséget az eredményei felett. Volt tucatnyi barátja, de lelki társa egy sem, a házassága tönkrement. Hogyan történhetett meg, amikor olyan sokáig keresgélt és olyan körültekintően választott? Carleton tökéletes társ volt, finom modorú, vagyonos, sikeres. Ők voltak Chicago egyik álompárja, hivatalosak a legjobb partikra, a legbőkezűbb adományozók. A házasságnak működnie kellett volna, de alig egy évig tartott. Portia soha nem fogja elfelejteni, mit mondott a férje, amikor elhagyta. Kimerültem... Éjszakánként nem tudok aludni a félelemtől, hogy levágod a farkamat. Kár, hogy Portia nem tette meg, mert a férfi három hét múlva összeköltözött egy üresfejű, szilikonmellű, vihogós huszonhárom éves rendezvényszervezővel. Portia kiöntött egy fél üveg Pellegrinót az egyik Villeroy&Boch serlegbe, amit az íróasztala mellett tartott. Egy nap talán SuSu rádöbben, mekkora hibát követett el, amikor nem fogadta meg a tanácsait. Vagy talán nem. Nem mondhatni, hogy Portia haldoklott volna egykori alkalmazottai, illetve azok köszönőleveleiben, akiket patronálni próbált. Heath Champion aktája hevert az asztalán, s leült dolgozni. De ahogy a mappát nézte, szülőháza konyhájának arany teáscsészékkel díszített tapétája jelent meg előtte. Munkásosztálybeli szülei elégedettek voltak az életükkel - a diszkontáruházakban vásárolt ruháikkal, a fautánzatú asztalukkal, a mindenhol kapható olajfestményükkel, amit egy állítólag híres festő kiárusításán vettek a Holiday Innben. De Portia mindig többre vágyott. A zsebpénzéből olyan

magazinokat vett, mint a Vogue és a Town & Country. Hálószobája falára szép házak és elegáns bútorok képeit rakta ki. Nem fogadta el a tényt, hogy az apja szemeit és bőrét örökölte, s úgy tett, mintha ő is a kórházban elcserélt gyerekek közül való volna. Kihúzta magát, ivott egy korty Pellegrinót, s figyelmét arra összpontosította, amire kellett, megtalálni Heath Championnak a tökéletes feleséget. Lehet, hogy két előkelő ügyfelet és egy ugyanolyan előkelő férjet elveszített, de nem fog többé kudarcot vallani. Senki és semmi nem gátolhatja meg abban, hogy ezt a házasságot összehozza.

Negyedik fejezet Mérges, mély férfihang hallatszott a telefonban. - Bejövő hívásom van. Harminc másodpercet kap. - Nem elég - felelte Annabelle. - Le kell ülnünk, hogy határozottabb elképzelésem legyen arról, kit keres. - Nem fárasztotta magát azzal, hogy visszakérje kitöltve azt a kérdőívet, aminek az összeállításával órákat töltött. A férfiból csak harapófogóval lehetett kihúzni az információkat. - Fogalmazzunk úgy, hogy a jövendőbeli feleségem zokszó nélkül üldögéljen a Soldier Field Stadionban januárban százkilométeres szélben, ripsz-ropsz főzzön spagettit féltucat egyetemi sportolónak és üssön tizennyolc lyukat rezzenéstelenül. Legyen forróvérű, jó ízlésű és tartsa mulatságosnak a fingós vicceket. Még valami? - Nehéz lesz olyan nőt találni, akinek mostanában homloklebenyműtétje volt, de ha ezt akarja... Elfojtott horkantás. Hogy bosszankodás vagy nevetés volt-e, nem lehetett megállapítani. - A holnap este megfelel? - kérdezte Annabelle vidáman, mint egy pomponlány, akikkel Heath kétségkívül nagy tételben randevúzott futballista korában. - Nem. - Akkor nevezze meg a helyet és az időt. Annabelle beletörődéssel vegyes dühös sóhajt hallott. - Találkoznom kell egy ügyféllel Elmhurstban egy óra múlva. Eljöhet velem. Legyen kettőkor az irodám előtt. Ha nem pontos, itthagyom. - Ott leszek. Annabelle letette, s a fém bisztróasztal túlsó végén ülő nőre mosolygott. Bingó. Gwen Phelps Bingham letette jeges teás poharát. - Rábeszélted, hogy töltse ki a kérdőívet? - Majdnem - felelte Annabelle. - A kocsiban kell kikérdeznem, de ez is jobb, mint a semmi. Nem tudok továbblépni, amíg nincs határozottabb elképzelésem arról, mit akar. - Nagy mellű szőkét. Add át neki az üdvözletemet. - Gwen mosolyogva az elgazosodott liliomokat nézte, melyek határvonalat képeztek az udvar és a kétszintes ház mögötti átjáró között. - El kell ismernem, nagyon macsó... már ha valaki szereti a goromba fickókat. Igaz, úgy hallom ő gazdag és sikeres.

- Hallottam. - Gwen férje, Ian dugta ki a fejét a nyitott teraszajtón. Annabelle, annál a hatalmas gyümölcskosárnál sokkal többet kell letenned az asztalra, hogy kárpótolj azért, amin a múlt héten keresztülmentem. - Mit szólnál az egyéves ingyenes gyermekfelügyelethez, amit ígértem? Gwen megpaskolta majdnem teljesen lapos hasát. - El kell ismerned, Ian, már ezért megérte. A férfi csatlakozott hozzájuk. - Nem ismerek el semmit. Láttam fényképeket arról a fickóról. Van haja. Ian nagyobb feneket kerített a kopaszodásának, mint kellett volna, s Gwen szeretettel nézett rá. - Nem a hajad, hanem az eszed miatt mentem hozzád. - Heath Champion osztályelsőként végzett a jogon - vetette közbe Annabelle heccből. - Határozottan van sütnivalója. Ezért volt úgy elragadtatva a mi Gwennie-nktől. - S mert te közölted vele azt az apróságot, hogy Gwen szexuális segédeszköz. - Tévedés. Én azt mondtam, szaktekintély a szexuális segédeszközök területén. Olvastam a diplomamunkáját, nem hazudtam. - Érdekes, azt elfelejtetted megemlíteni, hogy most egy általános iskolában pszichológus. - Csekélység azok mellett, amiket elfelejtettem megemlíteni. Annabelle közvetlenül az egyetem elvégzése után ismerkedett meg Gwennel és Iannal, amikor ugyanabban a bérházban laktak. Kopaszsága ellenére Ian nagyon jóképű fickó volt, és Gwen imádta. Ha nem szerették volna egymást ennyire, Annabelle-nek esze ágában sem lett volna kölcsönvennie Gwent az estére, de Heath sarokba szorította, és ő kétségbe volt esve. Bár számos jelöltet tartogatott a tarsolyában, akiket be akart mutatni a férfinak, attól tartott, egyikük sem lett volna elég lehengerlő ahhoz, hogy Heath aláírja a szerződést. Ekkor jutott eszébe Gwen, aki olyan titokzatos génekkel született, hogy a férfiak, ha csak meglátták, már nyüszítettek. Ian mégis becsapottnak érezte magát. - A fickó gazdag, sikeres és jóképű. - Akárcsak te - felelte Gwen -, a gazdagot kivéve, de az is eljön egy nap. Ian otthonról irányított számítógépes szoftvercége végre kezdett hasznot hajtani, így engedhették meg, hogy megvegyék első házukat. Annabelle minden második percben irigységet érzett, amikor velük volt. Ilyen kapcsolatra vágyott ő is. Egyszer azt hitte, hogy megtalálta Rob mellett, de csak az bizonyosodott be, milyen dőreség, hogy az ember a szívére hallgasson. Felállt, megpaskolta Gwen hasát és megölelte lant. A férfi nemcsak a feleségét adta neki kölcsön, hanem az internetes oldalát is ő tervezte. Annabelle tudta, hogy fel kell kerülnie a világhálóra, mégha nem is akarta, hogy a Tökéletes Társ

internetes randevúszolgálat legyen. A Nagyi vehemensen védte az álláspontját. „Azoknak, akik felmennek rá, a háromnegyede már házas, szexuálisan aberrált vagy börtönben van.” A Nagyi túlzott. Annabelle ismert olyan házaspárokat, akik az interneten találtak egymásra, de nem hitte, hogy a számítógép legyőzhetné a személyes kontaktust. Felfrissítette a sminkjét Gwen fürdőszobájában, ellenőrizte, nem pecsétes-e mélybarna miniszoknyája és mentazöld blúza, majd elindult a belvárosba. Pár perccel korábban ért Heath irodája elé, ezért beszaladt a szemközti Starbucksba és rendelt egy méregdrága mokka frapucsínót. Ahogy kilépett, megpillantotta a férfit, amint fülére tapasztott mobiltelefonnal kisiet az épületből. Repülős ruhában volt, halványszürke ingpólóban és nadrágban. Szemmelláthatóan drága sportzakója egyik vállán lógott, a hüvelykujjára akasztva. Törvényben kellene szabályozni, hogy a magafajta férfiak kötelezően hordjanak maguknál defibrillátort. Heath Champion a járdaszegély felé tartott, ahol egy csillogó fekete Cadillac Escalade állt lesötétített ablakokkal, járó motorral. Körül sem nézett, miközben az ajtókilincs után nyúlt, s Annabelle rádöbbent, hogy megfeledkeztek a létezéséről. Erről szólt az egész élete. - Várjon! - Átszaladt az úttesten, félreugorva egy taxi és egy piros Subaru elől. Dudáltak, fékek csikorogtak, s Champion felnézett. Éppen becsukta a mobiltelefonját, mikor Annabelle végre felszökkent a járdára. - Mióta Bobby Tom Denton visszavonult a Starsból, senkit nem láttam így futni. - Elment volna nélkülem. - Nem láttam. - Nem figyelt. - Elgondolkodtam. - De legalább az ajtót kinyitotta neki, mielőtt beült mellé hátra. A sofőr feljebb emelte az ülést, hogy Heath lába kényelmesebben elférjen. Jól megtermett férfi volt. Izmos karját tetoválás díszítette, csuklóját a kormányon nyugtatta. Borotvált fejével, okos tekintetével és görbe mosolyával mintha Bruce Willis gonosz, ijesztő és szexis ikertestvére lett volna. - Hová megyünk? kérdezte. - Elmhurstbe - mondta Heath. - Crenshaw meg akarja mutatni az új házát. Annabelle, mint nagy Stars rajongó, hallomásból ismerte a csapat hátvédjét. - A Sox vezet kettő-egyre - mondta a sofőr. - Akarod hallgatni? - Sajnos megígértem, hogy elintézek valamit. Annabelle, ő Bodie Gray, a legjobb fogadó, aki soha nem játszott Kansas Cityben.

- A második fordulós válogatásnál elkerültem Arizona államból - mesélte Bodie, miközben kikormányozta a kocsit a forgalomba. - Két évig játszottam a Steelers-ben. A jobb lábam eltörött egy motorbalesetben aznap, amikor átigazoltam a Chiefsbe. - Szörnyű lehetett. - Egyszer hopp, máskor kopp, igaz, főnök? - Azért hív így, hogy idegesítsen. Bodie Annabelle-t tanulmányozta a visszapillantó tükörben. - Szóval maga a házasságközvetítő. - Segít a párválasztásban. - Heath beleivott a mokka frapucsínóba. - Hé! Bodie nevetett. - Segít a párválasztásban? Fel kell kötnie a gatyáját, Annabelle. A főnök kefél és lelép. - Balra kanyarodott a LaSallén. - De a legutóbbi nő, aki után érdeklődött, valami fejes a polgármesteri hivatalból, dobta. Maga szerint nem vicces? Heath ásított és kinyújtóztatta a lábát. Drága ruhatára ellenére Annabelle könnyedén el tudta képzelni farmerban, vacak pólóban és kopott munkáscsizmában. - Dobta, mert a főnök átverte. Annabelle-nek összerándult a gyomra. - Megcsalta? - Folyamatosan. - Bodie sávot váltott. - A mobiltelefonjával. Heath ivott egy újabb kortyot a mokka frapucsínóból. - Irigy, mert én sikeres vagyok, ő meg elszúrta az életét. Nem érkezett válasz az első ülésről. Miféle különös kapcsolat ez? Egy mobiltelefon csörgött. Nem ugyanaz, amelyiken Heath beszélt néhány perccel ezelőtt. Ezt a sportzakója zsebéből vette elő. Nyilvánvalóan telefonmániás volt. - Champion. Annabelle kihasználta, hogy a férfi másra figyel, és visszaszerezte a frapucsínóját. Ahogy bekapta a szívószálat, az az elszomorító gondolata támadt, hogy valószínűleg most jutott a legközelebb ahhoz, hogy nyálat cseréljen egy multimilliomossal. - A vendéglátásba kiváló sportolók ezrei buktak bele, Rafe. A te pénzed, én csak tanácsot adok, de... A hátránya annak, ha valaki házasságközvetítésre adta a fejét, az volt, hogy talán soha nem randizott. Ha talált egy vonzó, egyedülálló férfit, át kellett engednie az ügyfeleinek, s nem gondolhatott saját magára. A mostani esetben Annabelle ezt annyira nem bánta... Heathre pillantott. Már egy ilyen zabolátlan

macsó puszta közelségétől is csalánkiütést akart kapni. A férfinak még az illata is szexis volt, szappan és feromon, ágyba csalogató. A torkában lecsorgó frapucsínó sem tudta lehűteni forró gondolatait, és szembenézett a szomorú ténnyel, hogy ki van éhezve. Két nyomorúságos éve, hogy felbontotta az eljegyzését Robbal... Túl régóta alszik egyedül. A Tell Vilmos-nyitány kezdő hangjai csendültek fel. Heath volt olyan gálád, hogy a homlokát ráncolja, miközben Annabelle elővette a telefonját. - Halló. - Itt az anyád. Annabelle hátrarogyott az ülésen, és átkozta magát, amiért nem gondolt arra, hogy kikapcsolja a készüléket. Heath kihasználta az alkalmat, hogy magához ragadja a frapucsínót, miközben továbbfolytatta a beszélgetést... „fel kell állítani a fontossági sorrendet. Ha biztosítva van a családod jövője, megengedheted magadnak, hogy kockázatos vállalkozásokba kezdj. - Tudom, hogy megkaptad a jelentkezési lapot, mert megnéztem a FedEx oldalán - mondta Kate. - Kitöltötted már? - Érdekes kérdés - csiripelte Annabelle. - Hadd hívjalak vissza később, hogy megbeszéljük. - Beszéljük meg most. - Isten vagy, Raoul. Köszönöm a tegnap estét. Te vagy a legjobb. - Annabelle bontotta a vonalat, madj kikapcsolta a telefont. Ezért meg fog fizetni, de majd később aggódik emiatt. Heath is véget vetett a beszélgetésének, s dollárzöld szemét Annabelle-re függesztette. - Ha már zenét programoz be a telefonja csengőhangjának, legalább az eredetit. - Kösz a tanácsot. - Annabelle a frapucsínóra mutatott. - Szerencsés, nincs torokgyíkom. Meg kell mondanom, azok a bőrelváltozások nagyon csúnya dolgok. A férfi felhúzta a szája szélét. - Írja a számlámra. - Nincs is számlája. - Annabelle a parkolóházra gondolt, ahol kénytelen volt a Shermant hagyni, mivel nem tudta, meddig lesznek távol. - Ma azonban nyitok egyet. - Kivette a kérdőívet trópusi mintás Target táskájából. Heath undorodva szemlélte a papírokat. - Már elmondtam, milyen típust keresek. - Tudom. Hideg, fingós viccek, blablabla. Ennél egy kicsit több információra van szükségem. Például, hogy milyen korcsoport a cél, s kérem, ne mondja, hogy a tizenkilenc éves nagy mellű szőkék. - Azok már megvoltak, ugye, főnök? - harangozta be Bodie az első ülésről. -

Az elmúlt tíz évben. Heath ügyet sem vetett rá. - Kinőttem a tizenkilenc évesekből. Mondjuk huszonkettőtől harmincig. Maximum. Akarok majd gyereket, de nem most. Annabelle harmincegy évesen egyből vénnek érezte magát. - Mi van, ha elvált és van már gyereke? - Erre nem gondoltam. - Van vallási kikötése? - Semmi püspökkenyér. Egyébként nyitott vagyok. Annabelle jegyzetelt. - Randevúzna olyan nővel, akinek nincs diplomája? - Persze. Csak legyen egyénisége. - Ha három szóban kellene leírni, milyen külsővel rendelkezzen, melyik szavakat választaná? - Vékony, izmos, szexis - válaszolt Bodie. - Nem szereti a nagy fenekűeket. Annabelle mélyebbre fészkelte az ülésben a fenekét. Heath végigfuttatta hüvelykujját az óráján, egy TAG Heueren, s Annabellenek eszébe jutott, hogy Adam is ugyanilyen órát vett magának, amikor kinevezték St. Louis vezető szívsebészének. - Gwen Phelps nincs benne a telefonkönyvben. - Igen, tudom. Mi az, ami kiábrándítja? - Meg fogom találni. - Miért? - kérdezte kissé sürgetően Annabelle. - Fütyül magára. - Csak nem gondolja, hogy ilyen könnyedén lerázhat? Annabelle kötelességének tartotta a tollát kattogtatni és a kérdőívet tanulmányozni. - Mitől ábrándul ki? - Színlelés. Vihorászás. Túl sok parfüm. Gyerekcentrikusság. Annabelle felkapta a fejét. - Én szeretem a gyerekeket. - Micsoda meglepetés. Annabelle úgy döntött, nem feszegeti tovább a kérdést. - Soha nem randizol vörös hajúval - sietett a segítségükre Bodie. Annabelle egyik vörös hajtincse éppen ebben a pillanatban hullt az arcába. Heath Bodie nyakát nézte, ahol egy maori harcos tetoválása kanyarodott az inggallérja alá. - Talán hű szolgálómnak kellene meghagynom a további kérdések megválaszolását, úgy tűnik ugyanis, hogy ő mindenre tud valamit mondani. - Csak időt spórolok neki - tiltakozott Bodie. - Ha beállít egy vörössel a randira, leharapod a fejét. Minőségi nőket keressen, Annabelle. Ez a legfontosabb. Művelteket, akik bentlakásos iskolában tanultak és beszélnek franciául. De igazinak kell lenniük, mert a főnök mérföldekről kiszagolja, ha

valaki színlel. És szereti a sportosakat. - Ez csak természetes - mondta Annabelle szárazon. - Sportos, házias, szép, okos, jó családból való és kórosan alázatos. Gyerekjáték lesz. - Kifelejtette a szexisét - mosolygott Heath. - A kishitűség a veszteseknek való. Pozitívan kell hozzáállnia a dolgokhoz, ha sikeres akar lenni az életben. Bármit akar is az ügyfél, szerezze meg neki. A sikeres üzlet első szabálya. - Aha. Mi a helyzet a karrierista nőkkel? - Nem működne. - Az a fajta nő, akit itt leírt, nem fog otthon ülni és várni, hogy eljöjjön érte a herceg. Ő vezéregyéniség Victoria Secret egy agysejtű modelljei között. Heath felvonta a szemöldökét. - Viselkedjen, Annabelle. Viselkedjen. - Rendben. - Egy karrierista nő nem fog velem átrepülni az országon, hogy szórakoztassa egy ügyfél feleségét. - Kettő-kettő. Kiegyenlítettek - erősítette fel a hangot Bodie. Miközben a férfiak a meccset hallgatták, Annabelle elszoruló szívvel nézte a jegyzeteit. Hol fog olyan nőt találni, aki minden feltételnek megfelel? Sehol. Viszont Portia Powers sem, mert ilyen nő nem létezik. Mi lenne, ha más irányban kutatna? Ha olyan nőt keresne Heath Championnak, akire igazából vágyik, és nem olyat, akire azt hiszi, hogy vágyik? Szórakozottan firkálgatott a kérdőív margójára. Milyen férfi áll valójában a mobiltelefonmánia mögött? Heath látszólag csiszolt modorú volt, de Annabelle tudta Mollytól, hogy az apja gyerekkorában sokszor bántalmazta. Nyilvánvalóan hamarabb turkált a szomszédok szemetében, hogy találjon valami pénzzé tehetőt, mint hogy olvasni tudott volna, s azóta is dolgozott. - Mi az igazi neve? - kérdezte Annabelle. - Miből gondolja, hogy a Heath Champion nem az igazi nevem? - Túl frappáns. - Campione. A Champion olasz megfelelője. Annabelle bólintott, de az, hogy a férfi kerülte a tekintetét, arról árulkodott, hogy a történet így nem teljes. Északnak tartottak, Elmhurst virágzó külvárosa felé. - A Siennában leszek holnap este hatkor. Hozza el a következő jelöltjét. Abbahagyta a firkálgatást. - Miért most? - Most tudtam átszervezni az időbeosztásomat. - Nem, úgy értem, miért most határozta el, hogy megnősül? - Mert itt az ideje. Mielőtt Annabelle megkérdezhette volna, ez mit jelent, Heath már ismét

telefonált. - Tudom, hogy nem akarsz elveszíteni egy kiváló hátvédet, Ron. Mondd meg Phoebe-nek, hogy kénytelen lesz változtatásokat eszközölni. Akárcsak Annabelle. *** Taxival ment vissza a városba, Heath fizette. Öt óra elmúlt, mire kihozta a Shermant a parkolóházból és hazahajtott. A hátsó ajtón ment be a házba, s lepakolt a konyhában a lehajtható lapú fenyőasztalra, amit még a Nagyi vásárolt az 1980-as években, amikor nagy rajongója lett a falusi lakberendezésnek. Bár már három hónapja lakott itt, Annabelle még mindig úgy érezte, hogy a ház a nagyanyjáé, így azonkívül, hogy lecserélte a fodros áfonyaszínű függönyt, mást nem is nagyon újított fel az étkezőben. A legboldogabb gyerekkori emlékei ehhez a konyhához fűződtek, amikor nyaranta egy-egy hetet töltött itt. A nagyanyjával ugyanennél az asztalnál ültek és beszélgettek mindenféléről. Myrna soha nem nevetett az álmain, még akkor sem, amikor Annabelle tizennyolc éves korában kijelentette, hogy színművészetire akar járni és híres színésznő lenni. Nagyi úgy tartotta, hogy minden lehetséges. Eszébe sem jutott felhívni Annabelle figyelmét arra, hogy se nem olyan szép, se nem olyan tehetséges, hogy meghódítsa a Broadwayt. Csengettek, elindult, hogy ajtót nyisson. A Nagyi a nappaliban alakította ki évekkel ezelőtt a Myrna Házasságai váró- és irodahelyiségét. Annabelle, mint a nagyanyja is, a felső szinten lakott. Myrna halála után Annabelle kifestette, és számítógéppel, valamint számos hatékony irodafelszereléssel korszerűsítette a nappalit. A régi bejárati ajtó közepén ovális jégvirágos üveg állt, de még azon át is ki tudta venni Mr. Bronicki elmosódott alakját. Azt kívánta, bárcsak úgy csinálhatna, mintha nem lenne otthon, de az öreg biztosan látta, ahogy a Shermannel felhajtott a kocsibeállóra. - Jó napot, Mr. Bronicki. - Annabelle. - Az öregúrnak szikár, izmos testalkata volt, ősz szemöldöke és Mefisztó-vágású szeme. Az a haj, ami a fejéről hiányzott, bőségesen sarjadt a füléből, de elegánsan öltözködött, hosszú ujjú kockás sportingeket és flanell pantallókat viselt a legnagyobb melegben is. Mr. Bronicki Annabelle-t fürkészte ördögi szemöldöke alól. - Vártam a hívását. Három üzenetet hagytam. - Most akartam telefonálni. Egész nap nem voltam itthon. - Tudom. Úgy rohangál, mint egy mérgezett egér. Myrna megült a fenekén,

hogy az ügyfelek megtalálják. - Tősgyökeres chicagói akcentussal beszélt, és olyan férfi erőszakosságával, aki egész életében benzint szállított egy teherautóval. Berontott Annabelle mellett a házba. - Mit szándékozik tenni értem? - Mr. Bronicki, ön a nagyanyámmal kötött szerződést. - Én a Myrna Házasságaival kötöttem szerződést. „Az idősek a specialitásom”, vagy már elfelejtette a nagyanyja mottóját? Hogyan is felejthette volna el, mikor ez állt azon a tucatnyi sárga jegyzetlapon, amit a Nagyi az egész házban kiragasztott mindenfelé. - Az a cég már nem létezik. - Csacskaság. - Mr. Bronicki körbemutatott a váróban. - Néhány mütyürke semmin sem változtat. Ez még mindig egy házasságközvetítő iroda, a nagyanyja és én pedig kötöttünk egy szerződést. Garanciával. - 1989-ben kötötték azt a szerződést - hangsúlyozta Annabelle, nem először. - Kétszáz dollárt fizettem neki. Készpénzben. - Mivel ön és Mrs. Bronicki majd tizenöt évig éltek együtt, azt kell mondanom, jó vásárt csinált. A férfi elővett egy szamárfüles papírt a nadrágja zsebéből, és Annabelle orra alá dörgölte. - „Elégedettségi garancia”. Ez áll a szerződében. Én pedig nem vagyok elégedett. - Tudom, hogy nehéz időszakokat élt át, és nagyon sajnálom a felesége halálát. - Sajnálattal nem megyek semmire. Akkor sem voltam elégedett, amikor élt. Annabelle nem akarta elhinni, hogy egy kétszáz dolláros szerződésről vitatkozik egy nyolcvanéves emberrel, amit akkor kötöttek, amikor még Reagen volt az elnök. - Szabad akaratából vette feleségül Mrs. Bronickit - felelte olyan türelmesen, ahogy csak tudta. - Mit tudnak maguk fiatalok arról, hogy mivel elégedettek az ügyfelek. - Ez nem igaz, Mr. Bronicki. - Az unokaöcsém ügyvéd. Beperelhetem. Annabelle-nek már a nyelvén volt, hogy nosza rajta, de a férfi volt olyan bogaras, hogy megtegye. - Mit szólna ahhoz, Mr. Bronicki, ha megígérném, hogy nyitva tartom a szemem? - Szőkét akarok. Annabelle beleharapott a szája belső felébe. - Értem. - Nem túl fiatalt. Huszonkét éves az unokám. Nem venné jól ki magát. - Arra gondol, hogy...? - Legyen harminc. Gömbölyded. - Még valami?

- Katolikus. - Ez csak természetes. - És szép. - Ábrándos arckifejezés lágyította el a férfi sátáni szemöldökét. Annabelle akaratlanul elmosolyodott. - Meglátom, mit tehetek. Amikor végre sikerült becsuknia az ajtót a férfi mögött, eszébe jutott, hogy nem véletlenül volt ő a család fekete báránya. Rá volt írva a homlokára, hogy balfácán.

Ötödik fejezet Bodie lassította a tempót a futógépen. - Mesélj még Portia Powersről. - Egy izzadságcsepp csorgott be Heath kopott pólójának már így is nedves nyakán, miközben visszarakta az állványra a kézi súlyzót, amit emelgetett. - Annabelle-t már ismered. Powers ugyanaz öregebb változatban. - Annabelle izgalmas lány. Nem ijed meg a saját árnyékától. Heath a karját masszírozta. - Soha nem alkalmaztam volna, ha nem csinálja meg a szerencséjét Gwen Phelpsszel. Bodie nevetett. - Még mindig nem tudod megemészteni, hogy visszautasítottak. - Végre találok valakit, aki felkeltette az érdeklődésemet, őt meg hidegen hagyom. - Az élet nem habostorta. - A futógép megállt. Bodie leszállt róla, s felkapott egy törölközőt a nappali csupasz padlójáról. Heath Lincoln Park-beli házának még mindig új szaga volt, talán mert az is volt. Kőből és üvegből készült utcafrontja úgy ugrott ki ék alakban, mint egy hajó orra. Majd a felesége berendezi, ha talál egyet. Egyelőre csak egy edzőtermet alakított ki a különben üres nappaliban, vett egy modern hifiberendezést, egy gyógymatraccal felszerelt ágyat és egy nagy képernyős plazmatévét a földszinti tévészobába. A ház mégis olyan volt parkettás és márvány padlójával, a beépített szekrényekkel, a korall fürdőszobával és a legmodernebb, európai stílusú berendezésekkel ellátott konyhával, mint amilyenre kölyökkora óta vágyott. Kár hogy nem érezte magát jól benne. Talán fel kellene fogadnia egy lakberendezőt ahelyett, hogy tovább vár, de ezt már egyszer kipróbálta, egy vagyonba került és az eredmény elmaradt a várakozásaitól. Meglehet, hogy szép volt, de idegennek érezte, mintha látogatóban járt volna valaki más házában. Amikor ideköltözött, eladott mindent, hogy tiszta lappal induljon, most mégis azt kívánta, bárcsak legalább annyi bútort megtartott volna, hogy ne kongjon a ház az ürességtől. Bodie felemelte a vizespalackot. - Azt mondják, kemény dió. - Gwen? - Heath állt a futógépre. - Powers. Gyorsan cserélődnek nála az alkalmazottak. - Szerintem jó üzletasszony. - Ha annyira jó, miért nem hagyod, hogy részt vegyen a találkákon ugyanúgy, mint Annabelle a múlt héten?

- Egyszer próbáltam, de nem vált be. Egy kicsit merev, de sok jelöltet küld és érti a dolgát. - Ez megmagyarázza, miért nem hívtál el senkit egy második randira. - Előbb-utóbb fogok. Bodie a konyhába ment. Wrigleyville-ben lakott, de néha átjött, hogy együtt tudjanak edzeni. Heath gyorsított a futógépen. Hat éve ismerte Bodie-t. A motorbalesete után Bodie a kábítószerhez menekült és önsajnálatba merült, de Heath csodálta a játékát, s alkalmazásba vette mint ügynököt. A legjobb ügynökök a régi sportolók közül kerültek ki, nagy ismertségnek és tiszteletnek örvendtek. Ők szállították a menedzsereknek a potenciális ügyfeleket. Bár Heath szó szerint nem kérte tőle, Bodie magától is tudta, hogy le kell szoknia a kábítószerről, s meg is tette. Éles eszével hamarosan a legjobbak közé verekedte fel magát. Alkalmanként fuvarozni kezdte Heatht. Heath sok időt töltött Chicago közútjain, és sajnálta a dugóban elvesztegetett időt, Bodie viszont szeretett vezetni, így felváltotta a kormánynál, amikor mindkettejük számára úgy volt kényelmes. Míg Bodie vezetett, Heath telefonálgatott, e-mailekre válaszolt, papírmunkát végzett, bár gyakran használták ki az időt arra is, hogy stratégiát eszeljenek ki együtt, s Bodie ezzel érdemelte ki azt a hatszámjegyű fizetést, amit Heath adott neki. Bodie félelmet keltő megjelenése analitikus, józan, koncentrált és tárgyilagos elmét rejtett. Heath legjobb barátja lett, az egyetlen, akiben Heath feltétel nélkül megbízott. Bodie visszatért a konyhából egy sörrel. - A házasságközvetítőd nem kedvel. - Nekem nyolc. - Pedig mulattatod. - Mulattatom? - Heath kiesett a ritmusból. - Mi a fenét akarjon ez jelenteni? - Őt kérdezd, ne engem. - Nem kérdezek tőle semmit. - Kíváncsi vagyok, kivel áll elő legközelebb. Az a barna, akit Powers mutatott be a múlt héten, nem nagyon tetszett neked. - Túl sok volt rajta a parfüm, és alig bírtam megszabadulni tőle. - Heath a kijelzőre csapott, és fokozta a sebességet. - Azt hiszem, Powerst is marasztalnom kellene a randevúkra, mint Annabelle-t, de Powers annyira irányítani akar, hogy nem sok jó sülne ki belőle. - Annabelle-t kellene rávenned. Ő nem megy az idegeidre. - Miről beszélsz? Ma délután is az idegeimre ment, ő és a kérdőíve. - Heath telefonja megcsörrent. Bodie odadobta neki. Champion ellenőrizte a hívót, aztán megnyomta a gombot. - Rocco... Pontosan veled akartam beszélni...

*** - Mit gondolsz, milyen gazdag? - Barrie Delshire tökéletes ovális arcát hosszú, barna haj keretezte, nem úgy mint Annabelle-ét, mely továbbra is ellenállt a kiegyenesítő balzsamnak, ami, úgy látszik, kidobott pénznek bizonyult. - Elég. - Annabelle a füle mögé dugott egy tincset. - Remek. A régi barátom még mindig tartozik nekem ötven dollárral, de azt mondja, meg fogja adni. Nem Barrie volt a legfényesebb égő a Pottery Barn csillárján, de kedves volt, gyönyörű és a melle már önmagában figyelemre méltó. Barrie nem akart egyedül bemenni az étterembe, ezért Annabelle egy közeli boltnál találkozott vele. Ahogy a Siennához értek, egy elegáns, nádszálvékony, fehér bőrű, fekete hajú nő fordult el az étlaptól, amit eddig tanulmányozott és szemügyre vette őket. Nyakpántos kék selyemfelsőt, fehér nadrágot és kék-fehér körömcipőt viselt. Kíváncsi tekintettel mérte végig Annabelle-t, aztán visszafordult az étlaphoz. Barrie a haját dobálta. - Még egyszer köszi. Annyira elegem van már abból, hogy vesztesekkel randizzam. - Heath semmi esetre sem vesztes. - Annabelle annyira izgult a mai este miatt, hogy egy falatot sem evett, s összefutott a szájában a nyál a fokhagyma és a frissen sült kenyér illatára, ahogy beléptek az étterembe. A férfi ugyanannál az asztalnál ült, ahol a Gwennel töltött randevún. Ma sűrű hajánál egy árnyalattal világosabb, gallér nélküli inget viselt. Egy sportoló természetes kecsességével állt fel - nem vacakolt a székkel, nem rúgott bele az asztal lábába. Annabelle bemutatta őket egymásnak. Nem volt könnyű olvasni a férfi gondolataiban, de abból, ahogy Heath Barrie hosszú haján és dús keblén legeltette a szemét, Annabelle arra következtetett, hogy nem közömbös neki. A férfi kihúzta a mellette lévő széket Barrie-nek, Annabelle pedig kénytelen volt kiszolgálni magát. Barrie csábosan Heathre mosolygott nedves ajkával. Pontosan olyan elképesztően jóképű, ahogy Annabelle mondta. A férfi szórakozott pillantást vetett Annabelle-re. - Igazán? Annabelle-nek uralkodnia kellett magán, hogy el ne piruljon. A munkámat végzem, ez minden, parancsolt magára. A beszélgetés gördülékenyen folyt nélküle is, csak arra kellett ügyelnie, hogy Barrie kerülje a horoszkópok megvitatását. Szerencsére a lány nagy Stars

rajongó volt, így akadt témájuk bőven, Heath pedig minden figyelmét Barrienek szentelte. Annabelle azt kívánta, bárcsak őt is ilyen érdeklődéssel hallgatná egyszer valaki. A férfi telefonja megcsörrent. Heath megnézte a számot, de nem vette fel, amit Annabelle pozitív jelnek tartott, vagy negatívnak annak tükrében, hogy egyre inkább meggyőződésévé vált, Barrie nem az esete Heathnek. - Futballozott? - kérdezte Barrie lázas izgalommal. - Az egyetemi csapatban, de csak arra voltam jó, hogy melegítsem a padot a profiknak, ezért abbahagytam. - Lemondott róla, hogy profikkal játszón? - Csak azt csinálom, amiben a legjobb lehetek. Heath nem szokott szórakozásból csinálni semmit, csodálkozott Annabelle. Ismét eszébe jutottak munkamániás fivérei. Barrie hátradobta a vállán samponreklámba illő haját. - Hol járt egyetemre? - Az illinoisi egyetemen kezdtem, aztán sikerült bejutnom a Harvard jogi karára. - A Harvardon végzett? - ujjongott Barrie. - El vagyok ájulva. Mindig is szerettem volna valamilyen híres iskolába járni, de a szüleim nem tudták fizetni. Heath behunyta a szemét. Annabelle megragadta Zöld Fantomját, s azt számolgatta, milyen hamar tud előállni a következő jelölttel. *** - A következő randin legfeljebb felszolgálóként lehet jelen a barátnője mondta Heath, miután Barrie elment. Annabelle ellenállt a kísértésnek, hogy egyhúzásra kiigya a Zöld Fantomját. El kell ismernie, hogy nagyon szép. - Kedves is. De többet vártam magától, különösen a tegnapi sok ostoba kérdés után. - Nem voltak ostobák. Különben is nagy különbség van aközött, amit a férfiak valójában keresnek egy nőben, és aközött, amit mondanak. - Szóval ez egy teszt volt? - Olyasmi. Talán. - Többször ne forduljon elő. - Heath elővette goromba tekintetét. Kristálytisztán elmondtam, mit szeretnék, s Barrie bár kétségtelenül szexis, nem felel meg az igényeimnek. Annabelle vágyakozva tekintett az ajtó felé. - Ha át tehetném az eszemet az ő fejébe, enyém lenne a világ.

- Csigavér, Dr. Gonosz. A következő jelölt öt per múlva itt lesz, nekem pedig addig még el kell intézne egy telefont. Tartsa szóval, amíg visszajövök, rendben? - A következő...? Én nem... A férfi azonban más el is tűnt a hátsó helyiségben. Annabelle felugrott, hogy utána rohanjon, épp amikor egy elegáns szőke nő lépett be az étterembe. Escada kosztümje és Chanel táskája elárulta, hogy csakis az Erős Frigyek küldhette. Heathnek elment az esze? Tényleg azt hiszi, hogy majd szórakoztatja a versenytársa jelöltjét? A nő körülnézett a bárban. Választékos öltözéke ellenére tétovának látszott, s Annabelle szamaritánus ösztöne ismét felütötte szentimentális fejét. Majdnem fél percig vívódott magában, de a nő olyan kényelmetlenül érezte magát, hogy végül feladta, és odalépett mellé. -Heath Championt keresi? - Igen. - Éppen telefonál. Arra kért, hogy gondoskodjam önről. Annabelle Granger vagyok, a ... - Tétovázott. Azt nyilvánvalóan nem mondhatta, hogy a másik házasságközvetítője, azt, hogy az asszisztense, nem vette volna be a gyomra, így az ezután következő legjobbat választotta. - Heath főnöke vagyok. - Melanie Richter. - A nő megbámulta Annabelle mélybarna szoknyáját és datolyaszilva kabátkáját, mely jelentősen eltörpült az Escada cucc mellett. Mégsem tűnt úgy, mintha ítélkezett volna felette, hanem barátságosan mosolygott. - Egy ilyen férfiak uralta szakmában nagyon nehéz lehet egy nőnek. - Nem is képzeli, mennyire. Melanie követte az asztalhoz. Mivel Annabelle nem égett a vágytól, hogy megvitassa sportmoguli pályafutását, inkább Melanie-t faggatta, s kiderült, hogy a nő elvált és van egy gyermeke. A divatszakmában dolgozott akárcsak csúszómászó exférje, aki lekapta a tíz körméről, ha Melanie nem fertőtlenítette a kilincseket minden nap. Heath végre csatlakozott hozzájuk. Annabelle bemutatta őket egymásnak, s készült felállni, de ekkor megérezte meztelen combján a férfi kezének erős szorítását. Nem tudta, mi zavaróbb, a szexuális vibrálás, ami végigbizsergett rajta, vagy a felfedezés, hogy Heath azt akarja, maradjon. A combján a nyomás mindenesetre nem enyhült. Melanie a táskájával vacakolt, megint zavarban volt. Nem ő tehetett róla, s Annabelle azonnal a segítségére sietett. - Melanie nagyon érdekes dolgokat mesélt. - A fair play szellemében Melanie jótékonysági tevékenységét és divattervezői munkásságát hangsúlyozta. Bár megemlítette a fiát, a féreg exférjről egy szót sem szólt. Alig fejezte be azonban, Heath telefonja ismét megcsörrent. A férfi ránézett, őszintén elnézést kért és

kimentette magát. Annabelle mérges tekintetét Heath hátába fúrta. - A legtöbbet dolgozó munkaerőm. Hihetetlenül kötelességtudó. - Azt látom. Annabelle úgy döntött, kihasználja Melanie divatérzékét és kikérte a véleményét, melyik lenne a legelőnyösebb farmer az alacsony, széles csípőjű nők számára. Melanie készségesen tanácsolta a közepesen csípőderekú, bokaszárú modelt. Aztán megdicsérte Annabelle frizuráját. - Nagyon különleges színű. Rengeteg benne az arany. Ölni tudnék egy ilyen hajért. Annabelle frizurája mindig nagy feltűnést keltett, ő azonban bizarr kétkedéssel fogadta a bókokat, azt gyanítva, hogy az emberek annyira meglepődtek a kuszaság láttán, hogy kínjukban mondtak valamit. Heath visszatért, ismét elnézést kért és bevetette magát. Előrehajolt, ha Melanie beszélt, mindig a megfelelő időben mosolygott, jó kérdéseket tett fel, s úgy tűnt, csügg partnere ajkán. Keze végül ismét megpihent Annabelle combján, Annabelle azonban ezúttal nem engedte elragadtatni magát. A férfi azt jelezte, hogy Melanie ideje lejárt. Miután a nő elment, Heath az órájára nézett. - Szimpatikus, de csalódás. - Hogy lehet egyszerre szimpatikus és csalódás? Nagyon kedves. - Végtelenül. Élveztem a társalgást. De nem indult be köztünk kémiai reakció, nem akarom feleségül venni. - A kémiai reakció beindulásához nem elég húsz perc. Melanie okos és udvariasabban viselkedett, mint ahogy azt maga a mobiltelefonjaival megérdemelte volna. Előkelő is, amilyet keres. Adjon neki még egy lehetőséget. - Csak egy javaslat. Fogadni mernék, hogy többre vinné a szakmájában, ha a saját jelöltjeit népszerűsítené a másokéval szemben. - Tudom, de nekem tetszik Melanie. - Annabelle szúrós szemmel nézett a férfira. - Bár meg kell jegyeznem, úgy tűnt, mintha engem hibáztatna az est félbeszakításáért, ami nem igazságos. - Azzal is többre vinné, ha legalább csak úgy csinálna, mintha az én érdekeimet képviselné. - Pontosan ez a szomorú. Hogy a maga érdekeit képviseltem. A férfi görbén elmosolyodott. - Ez minden, ami kitelik magától? - Lehangoló, nem? Heath jókedve gyanakvásba csapott át. - Mit értett Melanie azalatt, hogy meg kellene emelnie a fizetésemet? - Fogalmam sincs. - Annabelle gyomra megkordult. - Gondolom, meg sem fordult a fejében, hogy rendeljen nekem valamit. - Nincs rá időnk. Tíz perc múlva itt a következő. Inkább kérek magának még

egy italt. - A következő? Heath arra való kísérletként, hogy lerázza Annabelle-t, elővette a telefonját, de Annabelle nem hagyta magát. - Felügyelje Portia Powers a saját randevúit. Én nem csinálom tovább. - Alig hat napja térdenállva könyörgött az irodámban, hogy bármire hajlandó, csak vegyem igénybe a szolgálatait. - Fiatal voltam és bohó. - Ez a különbség kettőnk között. Ezért vezetek én több millió dolláros üzletet, maga pedig nem. Mert én örömet okozok az ügyfeleimnek, míg maga csalódást. - Nem mindenkinek. Csak magának. Na jó, meg Mr. Bronickinak, de el sem tudja képzelni, milyen nehéz eset. - Hadd mondjak egy példát arra, miről beszélek. A múlt héten telefonon beszéltem egy ügyfelemmel, aki a Billsben játszik. Most vette meg élete első házát, mondta, hogy tetszik neki az ízlésem, nem segítenék-e neki kiválasztani néhány bútort. A menedzsere vagyok, nem a lakberendezője. Magam is annyit értek hozzá, mint tyúk az ábécéhez, s az igazat megvallva, a saját lakásomat sem én rendeztem be. A fickó azonban most szakított a barátnőjével, magányos volt, én pedig két óra múlva ott ültem a gépen Buffalóba. Nem ráztam le. Nem küldtem magam helyett senkit. Én mentem el. S tudja miért? - Most jött rá, hogy szenvedélyesen szereti a francia vidékies stílust? A férfi felvonta egyik szemöldökét. - Nem. Mert azt akarom, hogy az ügyfeleim tudják, mellettük állok. Amikor aláírnak egy szerződést velem, olyan valakivel kötnek üzletet, akire az életük minden területén számíthatnak. Nem csak akkor, amikor jól megy a szekér. - Mi van akkor, ha nem kedveli őket? - Annabelle szurkálásnak szánta a kérdést, burkoltan arra célozva, hogy nem kedveli Heatht, ő azonban komolyan vette, s ez így volt jó. Véget kell vetnie ennek a furcsa késztetésnek, hogy helyretegye a férfit. A jövője attól függött, hogy boldoggá tudja-e tenni, nem attól, hogy sikerül-e elmarnia magától. - Soha nem kötök szerződést olyannal, akit nem kedvelek. - Mindegyiket szereti? Az összes követelőző, önimádó, túlfizetett, elpuhult gazembert? Ezt nem hiszem el. - Úgy szeretem őket, mint a testvéreimet - felelte Heath rezzenéstelen komolysággal. - Maga félcédulás bolond. - Tényleg? - A férfi rejtelmes mosolyt vetett rá, aztán felállt, hogy fogadja Portia Powers ma esti második jelöltjét a felső tízezerből.

*** - Még mindig nem tudja kívülről? Portia összerezzent a mély, fenyegető férfihangra. Megpördült a járdán a Sierra előtt, s végigmustrálta a mellette álló idegent. Alig múlt tíz óra, s rengetegen sétáltak még az utcán, mégis úgy érezte, mintha egy sötét sikátorba tévedt volna éjnek évadján. A férfi visszataszító volt, hatalmas termetű, vészjósló, feje kopaszra borotvált, szeme sorozatgyilkosokra emlékeztető, áttetsző kék. Ijesztő törzsi tetoválás díszítette feszes fekete pólója alól kilátszó, izomkötegektől duzzadó karját, vastag nyakát. - Még senki sem mondta magának, hogy nem szép dolog kémkedni mások után? Portia egy órája körözött az étterem körül, minden körben megállva előtte, mintha az étlapot tanulmányozná. Fölötte odalátott az asztalhoz, ahol Heath ült Annabelle Grangerrel és azzal a két nővel, akiket Portia szervezett oda a férfinak ma estére. Normális esetben nem akart volna jelen lenni az első találkozásnál csak néhány ügyfél ragaszkodott hozzá -, ha nem szerzett volna tudomást róla, hogy Heath odakérette Grangert, s ez sértette a hiúságát. - Kicsoda maga? - kérdezte bátorságot színlelve. - Bodie Gray, Champion testőre. Biztosan érdekelni fogja Heatht, mit művelt itt egész este. Portia hátán megfeszültek az izmok. Ez több mint megalázó volt. - Nem csináltam semmit. - Nem úgy tűnik. - Mert bizonyára nem szakértője a házasságközvetítésnek. - Portia hűvösen végigmérte a férfit, és mindent elkövetett, hogy magabiztosnak lássék. - Mi lenne, ha a saját dolgával törődne, engem pedig békén hagyna? Portia asszisztensei behúzták volna a nyakukat rémületükben, Bodie-nak azonban a szeme sem rebbent. - Ami Championra tartozik, az rám is. - Lám-lám, az odaadó talpnyaló. - Mindenkinek van odaadó talpnyalója. - A férfi megragadta Portiát a karjánál fogva, és a járdaszegély felé rángatta. A nő rémülten felszisszent. - Mit művel? - Megpróbálta kiszabadítani magát, de Bodie nem engedte. - Meghívom egy sörre, hogy Mr. Champion nyugodtan befejezhesse az üzleti tárgyalását. - Én is érdekelt vagyok, és nem tűröm, hogy...

A férfi betuszkolta Portiát két parkoló kocsi közé. - Ha rendesen viselkedik, talán hajlandó leszek tartani a számat. Portia felhagyott a kapálózással, és a szeme sarkából végigmérte Mr. Testőrt. Úgy. Szóval hajlandó lenne eladni a főnökét. Heathnek több esze is lehetett volna annál, hogy egy köpönyegforgatót alkalmazzon, de ha már így volt, Portia kénytelen lesz kihasználni a naivitását, mivel nem akarta, hogy kiderüljön a ma esti magánakciója. Ha Heath tudomást szerezne róla, annak tudná be, ami valójában volt: a gyengeség jelének. A bárban, ahová beléptek, dohányfüst és áporodott levegő uralkodott, a repedezett linóleumon haldokló filodendron álldogált. - Hé, Bodie, hogy ityeg a fityeg? - kiáltott oda a bárpultos. - Nem panaszkodom. Miközben a férfi egy bárszékhez kormányozta, Portia tűsarkúja beleakadt valamibe a padlón. Amíg kiszabadította magát, azon töprengett, hány ilyen lerobbant hely élhet meg a Clark Street legjobb éttermei mellett. - Két sört - rendelt Mr. Testőr, ameddig Portia kecsesen felült a mellette lévő székre. - Ásványvizet - javította ki Portia. - Egy szelet zöldcitrommal. - Nincs zöldcitromunk - felelte a bárpultos -, de hozhatok hátulról egy doboz vegyesgyümölcsöt. Mr. Testőr felettébb jól mulatott, Portia pedig néhány perc múlva a rúzsa halvány lenyomatát bámulta egy söröskorsón. Félretolta. - Honnan tudta, ki vagyok? - Magára illett Champion személyleírása. Portia nem kérdezte meg, mit mondott róla Heath. Próbált nem tenni fel olyan kérdéseket, amikre nem volt biztos a feleletben, valami pedig határozottan vakvágányra futott a Heathszel való kapcsolatában abban a pillanatban, ahogy Annabelle Granger színre lépett. - Nem fogok bocsánatot kérni, amiért végzem a dolgomat. Heath nagyon jól megfizet, de nem tudom ellátni a munkámat, ha akadályoz. - Szóval akkor nem bánja, ha elmondom a főnökömnek, hogy kémkedett utána? - Amit maga kémkedésnek nevez, nekem pénzkereset. - Kétlem, hogy Mr. Champion is annak látná. Portia is így gondolta, de nem hagyta magát megfélemlíteni. - Mondja meg, mit akar. Portia nézte, ahogy Bodie eltöpreng. Fontos része volt a munkájának, hogy olvasson mások gondolataiban, de az ő ügyfelei vagyonos, művelt emberek voltak, honnan tudta volna, mi játszódhat le a jégkék szempár mögött? Gyűlölte

a bizonytalanságot. - Szóval? - Gondolkodom. Portia kinyitotta a pénztárcáját, elővett két ötvendolláros bankjegyet, és a férfi elé tette. - Talán ez majd segít ebben a nehéz műveletben. Bodie lenézett a pénzre, vállat vont, s megemelkedett, mintha zsebre akarná vágni a bankókat. A csípője sokkal keskenyebb volt a vállánál, combja hosszú csontú és acélos. - Felejtsük el a mai estét - indítványozta Portia. - Nem is tudom. Van mit elfelejteni... főleg egy olyan embernek, mint én. Portia alaposabban szemügyre vette, s próbálta eldönteni, hogy a férfi csak a bolondját járatja-e vele, de nem tudott rájönni. - Megmondom, mi legyen. Beszéljük meg a dolgot a jövő hét végén. Pénteken. Meglátjuk, addig mi történik. Portia erre nem számított. - Miért nem beszéljük meg most? - A mostani hétvége nekem nem jó, nem leszek a városban. - Mit akar tőlem? Bodie nyíltan méregette. Ajka szépen ívelt volt, ami még zordabbá tette többi arcvonását. - Meg fogja tudni, ha itt az ideje. - Felejtse el. Nem hagyom, hogy dróton rángasson. - Portia igyekezett lekezelően bánni a férfival, de Bodie nem ment bele a játékba. Sőt, ajka pimasz mosolyra húzódott. - Biztos benne? Beszélhetek Mr. Championnal... Portia a fogát csikorgatta. - Rendben. Jövő péntek. - Lecsusszant a székről és kinyitotta a tárcáját. - Itt a névjegyem. Ne próbáljon meg átverni, mert megbánja. Bodie tekintete úgy siklott végig rajta, mint forró karamell a fagylalton. Izgalmas lenne. Valami váratlan és heves cikázott át Portián. Összecsukta a táskáját, s arcátlan nevetés közepette távozott. *** Az Erős Frigyek következő jelöltje egy gyönyörű, de önző nő volt, s Annabelle úgy irányította a beszélgetést, hogy erre fény is derüljön. Nem kellett volna aggódnia. Heath kezdettől fogva átlátott a nőn. Ugyanakkor a legnagyobb tisztelettel bánt vele, s Annabelle-nek rá kellett jönnie, hogy a férfi nem az az öntelt fickó, akinek először gondolta. Mindenféle emberi tulajdonságot érdekesnek tartott. Ennek ismeretében egyre nehezebbé vált Annabelle-nek

ellenszenvesnek mutatkoznia. Nem mintha annyira igyekezett volna. - Szórakoztató - mondta Heath, miután a nő elment -, de nem a jó értelemben. Időpocsékolás volt a mai este. - A következő nem lesz az. Különleges jelöltem van a maga számára. - A Nagyi régi adatbázisa gazdag forrásnak bizonyult. Rachel Gorny, Nagyi egyik régi barátjának az unokája nem volt olyan szép, mint Barrie, de eszes, művelt és elég erős akaratú ahhoz, hogy állja a sarat a férfival szemben. Ráadásul rendelkezett azzal a társasági kifinomultsággal is, amit Heath igényelt. Annabelle fontolóra vette, hogy ma este bemutatja őket egymásnak, de előbb látni akarta, hogy reagál a férfi Barrie-re. A szívószálával játszott, hogy ne kezdjen Heath profiljának tanulmányozásába, s emlékeztette magát, hogy keressen egy kedves, nem túl okos, tanulatlan fickót, aki jól bánna Barrie-vel. - Jobban kell igyekeznie, Annabelle. Nincs több olyan randevú, mint a ma esti első. - Egyetértek. És nincs több részvétel az Erős Frigyek randevúin. Ahogy bölcsen rámutatott, nem áll érdekemben segítséget nyújtani Portia Powersnek. - Akkor miért próbált meg rábeszélni, hogy találkozzam még egyszer Melanie-val? - Az éhség fura dolgokat vált ki az emberből. - Az utolsótól tizennégy perc alatt megszabadult. Szép munka volt. Jutalmul mostantól részt vehet minden ismerkedésen. Annabelle majdnem lenyelt egy jégkockát. - Hogy érti ezt? - Ahogy mondtam. - Minden... - Pontosan. - Heath elővett egy nagy köteg pénzt, pár bankjegyet az asztalra dobott, és felhúzta Annabelle-t a székről. - Menjünk, egyen valamit. - De... én nem... - Át a báron Annabelle hadarva próbálta a férfi tudtára adni, hogy nem áll szándékában szórakoztatni az Erős Frigyek jelöltjeit, s Heathnek bizonyára elment a maradék esze, de a férfi rá se hederített, hanem inkább üdvözölte a tulajdonost. Olaszul társalogtak, ami meglepte Annabelle-t, bár maga sem értette, hogy miért hökken meg bármin is Heathszel kapcsolatban. Alig ültek le az étterem legjobb asztalához, a pincér máris felvette az italrendelésüket, a tulaj neje pedig kenyereskosárral és tésztamentes tállal üdvözölte Heatht. Ismét olaszul folyt a csevely. Annabelle nem tudott ellenállni a meleg kenyér élesztőillatának, letört belőle egy darabot, és belemártotta a rozmaringos olívaolajba. Heath értett a borokhoz, Annabelle-nek cabernet-t, magának Sam Adamset

rendelt. A tésztamentes tálon különböző húsok, töltött gombák, sült zsálya, fapálcikára szúrt sajtok és kövér, piros meggyek sorakoztak. - Előbb egyen mondta a férfi. - Aztán beszélgetünk. Annabelle örömmel engedelmeskedett, s a férfi addig nem is zavarta, amíg az előétel meg nem érkezett - Annabelle-nek tengeri kagyló és gomba, Heathnek kolbászos és kecskesajtos tészta fűszeres pomodoro mártásban. A férfi evett pár falatot, ivott egy kortyot, aztán ugyanolyan borotvaélesen, mint a többi nőre az est folyamán, Annabelle-re fókuszált. - Azt akarom, hogy mostantól fogva minden megismerkedésnél ott legyen, s azt csinálja, amit ma este. - Soha nem bocsátom meg magának, ha elveszi az étvágyamat a legjobb ételtől, amit valaha ettem. - Ösztönösen beleérez a dolgokba, irányítja a beszélgetést. Melanie-t leszámítva úgy tűnik, tudja, mi kell nekem és mi nem. Bolond lennék ezt nem kihasználni, bolond pedig nem vagyok. Annabelle megrakta a villáját aranyszínű, fokhagymás polentával. Emlékeztessen, miért jó nekem, ha segítek Portia Powersnek nyélbeütni ezt a frigyet, mert ezt a részt elfelejtettem. - Új üzletet kötünk. Mindketten tudjuk, hogy azzal a tízezer dollárral palira akart venni. - Nem akartam... - Fizettem ötezret, és megígértem, hogy kiegyenlítem a számlát, ha létrejön a házasság. Ma van a szerencsenapja, mert úgy döntöttem, hogy kiállítom a csekket a teljes összegről, akár maga, akár Portia hozza össze a házasságot. Ha lesz feleségem, és maga részt vett a megtalálásában, megkapja a pénzt. - A férfi Annabelle-re emelte a söröskorsóját. - Gratulálok. Annabelle letette a villáját. - Miért tenne ilyet? - Mert megéri. - Jobban megérné, ha Portia kezelné a saját randevúit. Egy vagyont fizet neki pontosan ezért. - Magát akarom. Annabelle pulzusa meglódult. - Miért? Heath azt a mosolyát vetette rá, amit valószínű, hogy már a bölcsőben gyakorolt, s Annabelle úgy érezte, mintha ő lett volna az egyetlen nő a világon. Mert maga könnyebb eset. Kötünk üzletet, vagy nem? - Magának nem házasságközvetítő kell, hanem szolga. - Szemantika. Nagyon szoros az időbeosztásom, a programjaim bármikor változhatnak. A maga feladata lesz ezt figyelemmel kísérni. Magának kell

lecsillapítania a kedélyeket, ha az utolsó pillanatban lemondok egy találkozót. Szóval tartja a partnereimet, ha késem, szórakoztatja őket, amíg telefonálok. Ha jól mennek a dolgok, eltűnik. Ha nem, a nőt tűnteti el. Már mondtam. Keményen dolgozom. Nem akarom erre fecsérelni az energiáimat. - Tehát azt akarja, hogy találjam meg a menyasszonyát, udvaroljak neki és vezessem az oltár elé. Nászútra is elvigyem? - Isten őrizz. - Heath kajánul elmosolyodott. - Azt magam intézem. Valami sercegett köztük a levegőben, valami csábító és szenvedélyes, legalábbis Annabelle szexre éhes képzeletében. Ivott egy korty vizet, és próbálta megemészteni azt a zavaró felfedezést, hogy vonzódik a férfihoz, mégha legszívesebben fejbe kólintotta volna is a söröskorsóval. Heath elbűvölő férfi volt, ő pedig nincs fából. De nem lesz gond. Alaposan átrágta a dolgot. Bár gyűlölte a gondolatot, hogy lesnie kell a férfi minden kívánságát, ezzel a megállapodással jobban kézben tarthatná az ügyet, arról nem is beszélve, hogy kétszer annyi pénz ütné a markát. Míg az Erős Frigyek csak férfiakkal dolgozott, addig Annabelle hölgyekkel is, s talán szerződni tudna néhányukkal azok közül, akiket Heath kikosarazott. Melanie például remekül illene Shirley Miller unokájához, Jerryhez. A fiú jóképű, viszonylag sikeres, és egykorúak a gyerekeik. Csak mert Jerry nem tartozott az ügyfelei közé, még nem jelentette azt, hogy Annabelle ne mutathatná be őket egymásnak. - Portia Powers soha nem fog beleegyezni - mondta. - Nincs választása. Ahogy nekem sem, gondolta Annabelle. Ez persze nem teljesen volt igaz. Volt választása. Csak sajnos a másik az öngyilkosság lett volna. - Bontsa fel vele a szerződését, és engedje meg, hogy én kezeljem az egész ügyet. - Magának nincs olyan ismeretségi köre, mint neki. - A mai este kitűnő példája, hogy milyen az ismeretségi köre. - Ahogy a magáénak is. Ebben igaza volt. Annabelle a gombával játszott. - Ugye megérti, hogy nekem az az érdekem, hogy befeketítsem a jelöltjeit. Szükségem van a pénzre, de méginkább szükségein van a Tökéletes Társ hírnevének öregbítésére. - Figyelni fogom, Mata Hari. - Maga nem vesz engem komolyan. A férfi felvonta a szemöldökét. - Azt akarta, hogy találkozzam még egyszer Melanie-val. - Csak mert leesett a vércukrom. Most, hogy ettem, világossá vált számomra, hogy Melanie túl jó magához.

- Ne strapálja magát, Annabelle. - Heath kivillantotta kígyómosolyát. - Maga azok közé tartozik, akik természetüknél fogva tisztességesek. Én pedig azok közé, akik vannak olyan okosak, hogy ezt kihasználják. Annabelle erre nem tudott mit mondani, ezért inkább a kagylókkal foglalatoskodott. *** Heath már régóta nem látott nőt ilyen élvezettel enni. Annabelle arcán boldogság áradt szét, ahogy a bekapott egy újabb falat gombát. A nyelve hegyével lenyalta a szájáról a szószmaradékot. A férfi tekintete lejjebb vándorolt Annabelle nyakán a kulcscsontjára, majd a mellére... - Mi az? - Annabelle villája megállt a levegőben, homlokán sekély barázdák jelentek meg. Heath sietve rendezte arcvonásait. - A következő jelöltjén gondolkodtam. Tényleg van valaki a tarsolyában? Annabelle elmosolyodott, és felkönyökölt az asztalra. - Igen. Nagyon különleges. Éles eszű, vonzó, szórakoztató. - Megkockáztatva a haragját, több ezer olyan nő van, akire ráillik ez a leírás. Én kivételeset keresek. Annabelle mézszínű szemében a borostyán riadót jelzett. - A kivételes nők általában olyan férfiakba szeretnek bele, akiknél első helyen szerepelhetnek. Azok, akik a beszélgetés kellős közepén kimentik magukat, hogy telefonálhassanak, ahogy maga tette ma este, kiesnek. - Vészhelyzet volt. - Gyanítom, hogy a maga esetében minden az. Már ne vegye sértésnek. Heath hüvelykujjával körberajzolta a korsója peremét. - Általában nem érzek késztetést, hogy megvédjem magam, de most kivételt teszek, aztán bocsánatot kérhet. - Majd meglátjuk. - Egy játékos, akivel több évvel ezelőtt szerződésben álltam, ma este feltekeredett a Maseratijával egy telefonpóznára. Az anyja hívott. Már nem az én ügyfelem, de ismerem valamennyire a családját. Rendes emberek. Az intenzíven van... - Heath eltolta maga elől a tányérját. - Nem valószínű, hogy megéri a reggelt. - Annabelle-re nézett. - Mondja meg, mi volt fontosabb. Társalogni, vagy megvigasztalni az anyát? Annabelle a férfit fürkészte. Aztán elnevette magát. - Csak kitalálta. Heathnek ritkán okoztak meglepetést, de Annabelle Granger most igen. Olyan

hidegen nézett rá, ahogy csak tudott. - Érdekes, hogy ilyen mulatságosnak találja mások tragédiáját. Annabelle szeme sarkában ráncok jelentek meg, Íriszében aranyló pettyek táncoltak. - Az egészet kitalálta. A férfi megpróbált megvetően nézni rá - tökéletesen tudott megvetően nézni -, de Annabelle olyan önelégülten vigyorgott, hogy ő is elnevette magát. - Van két bátyám, akik sikeres munkamániások, úgyhogy első kézből ismerem a magafajta emberek trükkjeit. - Az én fajtámat? - Igen. Nem maga az egyedüli. - Most már értem... - Heath feltette a könyökét az asztalra, s a szája sarkát dörzsölgetve Annabelle-t nézte a kézfeje fölött. - Szegény, szerencsétlen Annabelle. Mindaz a megvetés, amivel ok nélkül kezelt, a rosszindulatú megjegyzések... egyszerű céltévesztés. Annak az eredménye, hogy két nagyszerű báty árnyékában nőtt fel. Nagyon fájt, hogy magát úgy elhanyagolták? Szokta még kapargatni a sebeit? - Imádkoztam érte, hogy hanyagoljanak. Balett, zongoraóra, lovaglás. Vívás, az isten szerelmére. Ki járatja a gyerekét vívóleckékre? Cserkészlány tábor, magántanárok, ha négyesnél rosszabb jegyet kaptam. Valahogy mégis túléltem, bár a kínzások folytatódtak. Annabelle olyan gyermekkort festett le, amilyenre Heath mindig is vágyott. Emlékképek törtek elé. Apja részeg hangja... Tedd le azt az átkozott könyvet, és menj el cigarettáért! Csótányok mászkáltak a hűtőszekrény alatt, a lyukas csövekből rozsdás víz csöpögött a linóleumra. A Lysol illata - kellemes emlék -, amikor az apja egyik barátnője megpróbált kitakarítani, aztán a fémajtó elkerülhetetlen csattanása, amikor elmenekült. - Szerintem tetszeni fog magának Rachel - mondta Annabelle. - Nekem Gwen tetszik. - Mert visszautasította. Nem indult be maguk között kémiai reakció. - Nagyon téved. Volt köztünk kémiai reakció. - Nem értem, miért pont most lett szüksége egy feleségre. Ott van magának Bodie, az asszisztensei, s felvehetne egy házvezetőnőt, aki rögtönzött vacsorákat adhatna. Ami a gyerekeket illeti... pillanatragasztóval a füléhez erősített telefonnal aligha lehet felnevelni őket. Rég itt volt az ideje ráncba szedni Palimadárkát. Heath hátradőlt a széken, és tekintetét Annabelle mellére szegezte. - Kihagyta a szexet. Annabelle-nek beletelt pár másodpercébe, míg válaszolni tudott. - Pénzzel mindent meg lehet venni.

- Drágám, még soha életemben nem kellett a szexért fizetnem. Annabelle elpirult, a férfi azt hitte, végre elérte a célját, de Annabelle felszegte a fejét. - Ami csak azt bizonyítja, milyen kétségbeesett lehet némelyik nő. - Személyes tapasztalatból beszél? - Ez Raoul véleménye. A kedvesemé. Nagyon éleslátó. Heath elvigyorodott, s eszébe jutott, hogy már nagyon régen nem érezte magát ilyen jól nő társaságában. Ha Annabelle Granger pár centivel magasabb, sokkal kifinomultabb, összeszedettebb, kevésbé zsarnokoskodó, és hajlandó lenne arra, hogy a lábai előtt csússzon, tökéletes feleség válhatna belőle.

Hatodik fejezet Valaki leült Heath mellé az első osztályon, de ő annyira belemerült a laptopjába, hogy csak akkor tűnt fel neki az átható parfümillat, amikor a légikísérő kikapcsoltatta az elektronikus eszközöket. Felemelte a fejét, és egy intelligens, kék szempárba nézett bele. - Portia? - Jó reggelt, Heath. Hogy a fenébe bírod ezeket a kora reggeli repülőutakat? - Hozzászoktam. - Úgy teszek, mintha hinnék neked. Portia lila, ujjatlan, feszes selyemruhát, bíborszínű kardigánt, a nyakában pedig gyémántberakásos ezüstláncot viselt. Gyönyörű nő volt, kulturált, sikeres, s Heath szeretett együtt dolgozni vele, de nem találta szexisnek. Túl nagy gondossággal van összerakva, s túl erőszakos. Önmaga női változata. - Miért mész Tampába? - kérdezte, pedig már tudta a választ. - Nem az időjárás miatt, az egyszer biztos. Ma harmincnégy fok lesz. - Tényleg? - Heatht nem érdekelte az időjárás, amíg nem befolyásolta egy mérkőzés kimenetelét. Portia csábosnak szánt mosolyt küldött felé. - A tegnap esti hívásod után úgy döntöttem, át kell tekinteni a helyzetünket, és megbeszélni, milyen változtatásokat tegyünk. Megígérem, hogy nem fogok lyukat beszélni a hasadba. Nincs annál bosszantóbb, mint bezárva lenni valakivel egy gépen, akinek be nem áll a szája. Ha Heathnek választania kellett volna, hogy melyik házasságközvetítőjével üljön egy repülőgépen, akkor már inkább Palimadárkát választotta volna. Portia ma reggeli megjelenését nem a hirtelen támadt vágy váltotta ki, hogy Tampába utazzon. Heath tegnap este a telefonban elmagyarázta neki az új helyzetet, aztán meg sem várva, hogy Portia magához térjen a sokkból, letette. Mostanra ocsúdhatott fel. Amíg felszálltak, Portia általános tereferére szorítkozott, de mihelyt elkezdték felszolgálni a reggelit, a lényegre tért. - Melanie nagyon élvezte a találkozásotokat. Azt hiszem, fülig beléd szeretett. - Remélem, nem. Kedves lány, de semmilyen komoly kapcsolatot nem tervezek vele. - Alig húsz percet töltöttetek együtt. - Portia ugyanolyan együttérzően mosolygott rá, mint ahogy Heath szokott a nehéz ügyfelekre. - Tökéletesen megértelek, de ez az időkorlát egy kis problémát okoz. Elég régóta vagyok ebben a szakmában ahhoz, hogy tudjam, mikor van szüksége két embernek egy

második lehetőségre, s azt hiszem, te és Melanie megérdemlitek. - Sajnálom, de nem. Portia homloka ránctalan, arca higgadt maradt. - Nem fog működni. Soha nem futamodtam meg a kihívásoktól, különösen nem egy olyan jelentéktelentől, mint a Myrna Házasságai. De... - Tökéletes Társ. - Tessék? - Tökéletes Társ a neve, nem Myrna Házasságai. - Heath maga sem értette, miért érezte szükségét ezt tisztázni. - Bölcs döntés - felelte Portia alig hallható gúnnyal. - De hadd mondjak valamit. Megvetem azokat az embereket, akik úgy gondolják, elég kinyomtatni egy névjegykártyát ahhoz, hogy házasságközvetítők legyenek. Mint sportmenedzser pontosan tudod, mire gondolok. Ez gól volt. Annabelle-nek csak a lelkesedése volt nagy, a tapasztalata nem. Portia félretolta a tálcáját, noha épp csak beletúrt az ételébe. - Van valami, ami miatt úgy érzed, hogy ki kell tenned a jelöltjeimet egy kívülálló bírálatának? Hazudnék, ha azt mondanám, egy kicsit sem ijedtem meg, különösen mivel magam is felajánlottam, hogy részt veszek a randevúkon. - Emiatt ne aggódj. Annabelle-nek nincsenek gyilkos ösztönei. Jobban tetszett neki Melanie, mint a saját jelöltjei. Megpróbált rábeszélni, hogy találkozzam vele még egyszer. Portia meglepődött. - Igazán? Nos... Fura rút kiskacsa ez a Miss Granger. Bizonyára a motor zajától, de Heath úgy hallotta, mintha Portia „kis macát” mondott volna, s hirtelen megjelent előtte Annabelle meztelenül. Mintha leforrázták volna. Annabelle mulattatta, de nem izgatta fel. Nem igazán. Lehet, hogy párszor voltak róla szexuális gondolatai, s tett néhány hízelgő megjegyzést, hogy összezavarja. De semmi komoly. A gép turbulenciába került, s a férfi visszarántotta magát a hálószobából a valóságba. - Számítottam rá, hogy kényelmetlenül fog érinteni, de mint már tegnap is mondtam, simábban fognak menni a dolgok, ha Annabelle részt vesz a randevúkon. A Portia szemében égő tűz nem hagyott kétséget afelől, mit gondol, de sokkal profibb volt annál, hogy elveszítse a hidegvérét. - Ez szemlélet kérdése. - Annabelle ebihal, Portia, nem cápa. A nők elengedik magukat a társaságában, és sokkal rövidebb idő alatt fény derül az igazi valójukra. - Értem. Én sokkal régebb óta vagyok a szakmában, mint ő. Biztosra veszem, hogy jobban le tudom bonyolítani... - Portia, a legkevésbé sem kell fenyegetve érezned magad, s ezt bóknak

szántam. Már az elején megmondtam, hogy nem akarok ebbe energiát fektetni. Úgy alakult, hogy Annabelle ehhez a megoldás, s én vagyok a legjobban meglepve, hogy így van. Portia visszavonulót fújt, de nem örült. - Rendben. Ha ezt akarod, gondoskodni fogok róla, hogy minden simán menjen. - Pontosan ezt akartam hallani. A légiutaskísérő elvitte a tálcákat, Heath pedig elővette a Sportjogászok Lapját. De a kárfelelősség és a szurkolói garázdaság nem kötötte le a figyelmét. Minden igyekezete ellenére napról napra bonyolultabbnak tűnt, hogy könnyedén találjon magának feleséget. *** - Kedvelem - mondta Heath Annabelle-nek a következő hétfő este, miután Rachel elhagyta a Sierrát. - Szórakoztató. Jól éreztem magam. - Én is - felelte Annabelle, bár ez aligha volt mérvadó. A randevú azonban jobban sikerült, mint azt a legmerészebb álmában is gondolta volna, sok nevetéssel és élénk társalgással. Megbeszélték, hogy mindhárman táplálnak előítéleteket bizonyos ételekkel szemben (Heath soha nem evett volna belsőszervet, Rachel az olívabogyót nem szerette, Annabelle-nek a szardella nem ment volna le a torkán). Zavarba ejtő történeteket meséltek középiskolás éveikből, majd megvitatták a Coen fivérek munkásságát. (Heath elítélte, Rachel és Annabelle dicsérte.) Úgy tűnt, a férfi cseppet sem bánja, hogy Rachel szépség tekintetében Gwen Phelps lába nyomába sem érhet. Rendelkezett mindazzal a pallérozottsággal és éles elmével, amit Heath keresett, s a találkát nem zavarták meg telefoncsörgések. Annabelle hagyta, hogy a húszperces ismerkedés negyvenre nyúljon. - Szép munka volt, Palimadárka. - Heath elővette a telefonját, és beleírt magának valamit. - Holnap felhívom, és kérek tőle egy találkozót. - Tényleg? Ez nagyszerű. - Annabelle megrészegült. Heath felnézett a telefonból. - Mi az? - Semmi. Miért? - Fura képet vág. Annabelle összeszedte magát. Már profi volt, tudta kezelni a dolgot. - Csak elképzeltem, milyen interjúkat fogok adni az újságoknak, miután a Tökéletes Társ bejut a Fortune ötszázas listájára. - Nincs lelkesítőbb egy olyan lánynál, akinek vannak álmai. - Heath zsebre

tette a telefonját, és elővett egy köteg pénzt. Annabelle a homlokát ráncolta. A férfi is. - Most mi van? - Nincs valahol egy helyes kis diszkrét hitelkártyája? - Az én szakmámban villogni kell. - Heath kivillantott egy százdolláros bankjegyet, és az asztalra dobta. - Csak azért említem, mert ha jól emlékszem, mondtam, hogy imázstervezéssel is foglalkozunk. - Annabelle tétovázott, tudta, hogy óvatosan kell fogalmaznia. - Vannak nők... bizonyos háttérrel rendelkező nők... akik számára a vagyonnal való kérkedés visszataszító lehet. - Higgye el, hogy a huszonegy éves srácoknak, akik gyorséttermi kaján nőttek fel, nem az. - Értem az álláspontját, de... - Rendben. Munkához pénzcsipesz, udvarláshoz hitelkártya. - Heath a vita tárgyát visszacsúsztatta a zsebébe. Annabelle gyakorlatilag közönségességgel vádolta, a férfi azonban ahelyett, hogy megsértődött volna, olyan közönyösen raktározta el az információt, mintha Annabelle a holnapi időjárást közölte volna vele. Eltöprengett Heath makulátlan viselkedésén az asztalnál, az öltözködésén, a borokról és az ételekről szerzett ismeretein. Valójában ki ez a Heath Champion, és ő miért vonzódik hozzá egyre jobban? - Nos... az igazi neve. - Már mondtam. Campione. - Végeztem egy kis kutatást. A második neve kezdőbetűje D. - Nem tartozik magára. - Szóval az elevenére tapintottam. - Nézze, Annabelle. Egy lakókocsiparkban nőttem fel. Nem egy szép kempingben, az maga lett volna a paradicsom. A szomszédaink kábítószerfüggők, tolvajok, a társadalom perifériáján élők voltak. Az ablakom egy szemétdombra nézett. Négyéves koromban egy autóbalesetben elvesztettem az anyámat. Az apám normális volt, ha nem ivott, de ez nem túl gyakran fordult elő. Amim van, mindent a magam erejéből szereztem, s büszke vagyok rá. Nem titkolom, honnan jöttem. Az a fémtábla, ami az irodám falán függ a SZÉP KILÁTÁS felirattal, egy póznán lógott nem messze tőlünk. Azért tartottam meg, hogy emlékeztessen, milyen nagy utat tettem meg. De ezenkívül, ami az én dolgom, az csakis rám tartozik, a magáé pedig az, hogy tegye, amit mondok. Megértette? - Jézusom, csak megkérdeztem, mi a második neve?

- Ne kérdezze meg még egyszer. - Desdemona? A férfi azonban nem értette a viccet, s Annabelle már csak a hátát nézte, ahogy kimegy a konyhába tiszteletét tenni a tulajnál. *** - Minden este a klubokat kell járnotok - jelentette ki Portia másnap reggel az irodában. Ramon, a Sierra bárpultosa éjfélkor keltette fel Annabelle Granger legutóbbi sikeres randevújának nyugtalanító hírével, s már nem jött álom a szemére. Nem tudta elhessegetni a gondolatot, hogy újabb fontos ügyfél csúszik ki a keze közül. - Osztogassátok a névjegykártyáitokat - mondta Kikinek, Brianának és Dianának, akit SuSu helyére vett fel. -Gyűjtsetek telefonszámokat. Nem a falvédőről jöttetek le. - Ezt csináljuk - tiltakozott Briana. - Nyilvánvalóan nem elég jól, különben Heath Champion tegnap este nem Granger jelöltjével randevúzott volna, hanem a miénkkel. Mi a helyzet Hendricksszel és McCall-lal? Két hete nem mutattunk be nekik senkit. Mi van a többi ügyfelünkkel? Kiki, a hét hátralévő részében lecövekelsz a modellügynökségekben. Én vállalom a jótékonysági ebédeket és az Oak Street-i butikokat. Briana és Diana megdolgozza a hajszalonokat és a nagyáruházakat. Éjszaka pedig mindenki a klubokban őrjáratozik. Mához egy hétre tele leszünk új jelöltekkel. - Heath kemény dió lesz - motyogta Briana. - Senki sem tetszik neki. Fogalmuk sincs, gondolta Portia, miközben visszament az irodájába és a naptárját lapozgatta. Fogalmuk sincs, mennyit kell gürcölni, hogy az ember a topon maradjon. Megnézte a pénteki bejegyzéseket. Bodie Gray rövid, tömör telefonhívásban erre a hétvégére jegyeztette elő a randevújukat. Portia mindent megtett, hogy azóta ne gondoljon rá. Már a puszta gondolattól is felállt a szőr a hátán, hogy valaki meglátja őket kettesben. De Bodie legalább hallgatott a kémkedésről Heath előtt. Megdörzsölte a halántékát, és fontolóra vette, hogy tart egy gyógyfürdős napot. Szüksége volt egy kis lélekerősítőre, hogy megint a réginek érezze magát. De ahogy visszafordult a számítógépe felé, egy gonosz kis hang azt súgta, nincs a világon az a masszázs, arcápolás vagy melegköves manikűr, ami megállíthatná, ami a bensejében munkál. ***

Annabelle nem engedhette meg magának, hogy mindent Heath Rachellel való találkozójára tegyen fel, így a hetet azzal töltötte, hogy Chicago két legnagyobb egyetemén végzett felderítést. A diplomaszerzés küszöbén álló diákok és a megnyerő külsejű tanárok között keresgélt. Ha látott valakit, egyenesen odalépett hozzá, elmagyarázta, kicsoda és mit akar. Voltak, akik házasságban éltek, jegyesük volt, akadt köztük egy leszbikus, de a világ a házasságközvetítőknek állt, s nagy részüket érdekelte a dolog. A hétvégére talált két remek jelöltet, akik készek voltak randevúzni Heathszel, s vagy féltucat olyan nőt, akik szóba sem jöhettek a férfinál, de hajlandónak mutatkoztak a párkeresésre. Mivel akkora összeget nem költhettek erre, amilyet Annabelle a szíve szerint kért volna, diákkedvezményt adott. Heath a hetet nem töltötte a városban, nem is telefonált. Nem mintha Annabelle számított volna rá. Csak úgy gondolta, hogy aki az egész életét telefonálással tölti, pár percet szánhatott volna rá, hogy érdeklődjön felőle. De mivel nem akart ezen rágódni, inkább melegítőbe bújt, elfutott a Dunkin’ Donutsba és elterelte a figyelmét egy almás Danishsel. *** Heath a hét első négy napját Dallas, Atlanta és St. Louis között ingázva töltötte, de miközben ügyfelekkel és játékosokkal találkozott, azon kapta magát, hogy a Stars főhadiszállásán péntek délután tartandó megbeszélésen jár az esze. Minden Starsszal kapcsolatos ügyet megpróbált Ron McDermitt-tel intézni, a csapat első számú menedzserével, de most Phoebe Calebow ragaszkodott hozzá, hogy találkozzanak. Rossz jel. Heath büszke volt rá, hogy minden csapattulajdonossal jó kapcsolatot épített ki. Phoebe volt az egyetlen kivétel. Heath tehetett róla, rosszul indított. Az első ügyfelei közé tartozott egy Green Bay veterán, aki nem volt megelégedve a szerződéssel, amit a korábbi menedzsere kötött. Heath be akarta bizonyítani, milyen rátermett, így amikor a Stars érdeklődést mutatott a fickó iránt, csalárd módon bepalizta Phoebe-t, elhitetve vele, hogy jó esélye van az átigazoltatásra, miközben tisztában volt az ellenkezőjével. De csak a Stars nevével jutott olyan alkupozícióba a Packersnél, ami lehetővé tette, hogy egy jobb szerződést eszközöljön ki az ügyfele számára. Phoebe dühöngött, s egy parázs telefonbeszélgetésben figyelmeztette, hogy soha többé ne használja fel a céljai eléréséhez. Ahelyett, hogy megszívlelte volna a szavait, Heath néhány hónappal később ismét összetűzésbe keveredett Phoebe-vel egy másik ügyfél kapcsán, ezúttal egy

Stars játékos érdekében. Heath úgy döntött, méltányosabbá kellene tenni a kapus korábbi menedzsere által kötött hároméves szerződésének utolsó harmadát, de Phoebe nem akart juttatásokat adni. Pár hét elteltével Heath azzal fenyegetőzött, hogy nem engedi el a játékost az edzőtáborba. Phoebe legjobb kapusáról volt szó, s mivel Heath pellengérre állította, Phoebe tisztességes ellenajánlatot tett. De Heath úgy gondolta, ezzel az eredménnyel még nem fog tudni örök hírnevet szerezni magának a szakmában. Megmakacsolta magát, és aznap, amikor elkezdődött az edzőtábor, elküldte a játékost a saját pénzén mélytengeri búvárkodásra. Phoebe éktelen haragra gerjedt, a média pedig továbbszította az ellenségeskedést a Stars fösvény tulajdonosa és a város rámenős új menedzsere között. Heath tőkét kovácsolva a kapus népszerűségéből, lépten-nyomon interjúkat adott, s ország-világ előtt megszégyenítette Phoebe-t, amiért ilyen szűkmarkúan bánt az egyik legjobb emberével. De hiába támadták, Phoebe tántoríthatatlan maradt. Heath már épp kezdte átgondolni, vajon bölcs stratégiát követett-e, amikor a szerencse mellészegődött. A Stars tartalékos kapusa eltörte a bokáját az edzésen, így Phoebe kénytelen volt kötélnek állni. Heath megkapta, amit akart, pazar üzletet kötött, közben azonban maga ellen fordította Phoebe-t, aki soha nem bocsátott meg neki. Két dolgot tanult meg: az a jó alku, amiből minden fél úgy érzi, hogy győztesen került ki. Egy sikeres menedzser pedig ne azzal szerezzen magának hírnevet, hogy megalázza azokat, akikkel együtt kell dolgoznia. A Stars recepciósa a pályára irányította, s ahogy közeledett, Dean Robillardot pillantotta meg Phoebe mellett a kispadon. Heath káromkodott egy cifrát. A legkevésbé sem vágyott rá, hogy Robillard szemtanúja legyen, amint Phoebe Calebow ízekre szedi. Dean úgy festett, mintha egy szörfös magazinból lépett volna ki: borostásan, bezselézett szőke hajjal, hawaii mintás rövidnadrágban, pólóban és sportszandálban. Hogy mentse a menthetőt, Heath gyors döntésre szánta el magát, és előbb Robillardra koncentrált. - Az egy új Porsche, ami a parkolóhelyeden áll? Dean ránézett Oakleyjának sárga irídiumlencséin át. - Az a vén tragacs? Nem. Legalább három hete vettem. Heathnek nevetnie kellett, mégha a szőr fel is állt a hátán. S nem Robillardtól. Ő is feltette a napszemüvegét, nem azért, hogy a szemét védje, csak hogy kiegyenlítse az esélyeket. - Nicsak, ki csatlakozott hozzánk - turbékolta Phoebe Somerville Calebow rekedt hangján. - Én meg még azt hittem, hogy a rágcsálóirtó megszabadult minden patkánytól.

- Nem. A legerősebb túlélte. - Heath vigyorgott, nem akarta a kelleténél jobban magára haragítani Phoebe-t, de azt sem, hogy Dean azt higgye, fél Mrs. Calebow-tól. A Stars tulajdonosa és hadműveleti tisztje a negyvenes éveit taposta, de senki nem mondta volna róla. Marilyn Monroe jóeszű kiadása volt ugyanazzal a szőke hajfelhővel és energikus testtel, ma tapadós kék blúzba és ceruzavékony, kanárisárga, oldalt felsliccelt szoknyába öltözve. Dean felállt. - Azt hiszem, jobb ha eltűnök innen, mielőtt véletlenül kárt tesztek a dobókaromban. Heath már nem tudott csomót kötni a nyelvére. - Nyugi, Dean, még el sem kezdtem. Maradj, és légy szemtanúja, hogy ríkatom meg Phoebe-t. Robillard lenézett gyönyörű főnökére. - Még életemben nem láttam ilyen őrültet. Phoebe mosolygott. - Menekülj, Dean drágám. Annyi a szexuális életednek, ha végignézed, hogy aprít fel egy nő egy kígyót. - Hé, Dean! - kiáltott utána Heath, amikor Robillard elindult. - Néha kérd meg Phoebe-t, mutassa meg, hová temeti azoknak a menedzsereknek a csontjait, akiknek nem volt vér a pucájukban szembeszállni vele. Dean búcsút intett anélkül, hogy visszafordult volna. - Ezt meg se hallottam, Mrs. Calebow. Én anyámasszonykatonája vagyok Kaliforniából, aki csak futballozni szeretne a csapatában és templomba járni a szabadidejében. Phoebe nevetett, s miközben Dean eltűnt a kerítés mögött, kinyújtóztatta hosszú, meztelen lábát. - Kedvelem ezt a fiút. Gondoskodni fogok róla, hogy soha ne tehesd rá a mocskos kezedet. - Nem lehetett túl nehéz kicsalogatni ma ide, hogy tanúja legyen a mi kis találkozónknak. - Egyáltalán nem. - Hét éve, Phoebe. Nem gondolod, hogy itt lenne az ideje elásni a csatabárdot? - Amíg az éle bele nem állt a hátadba, nem. Heath zsebre tette a kezét, és elmosolyodott. - A karrierem legszebb napja volt, amikor a sógorod aláírta velem a szerződést. Még mindig élvezem minden pillanatát. Phoebe arca elsötétült. Úgy szerette Kevin Tuckert, mintha vérrokonok lettek volna, és soha nem tudta lenyelni azt a keserű pirulát, hogy Kevin nem hallgatva a könyörgésére, leszerződött Heathszel. Az első tárgyalásuk Kevin szerződéséről brutális volt. Csak mert egy családtagról volt szó, még nem jelentette azt, hogy Phoebe enged vasmarka szorításán, amivel a Stars pénzügyeit kezelte, s még emlékezett rá, hogyan húzta ki módszeresen a kétségkívül vérlázító

prémiumcsomagot, amit Heath puhatolózásképpen beszúrt. - A család az család, az üzlet az üzlet. Szeretem a fiút, de nem ennyire. - Viccelsz? Lehoznád neki a csillagokat az égről. - Igen, de otthon hagynám a csekkfüzetemet. Heath a pályát nézte. Bár az edzőtábor kezdetéig még több mint egy hónap volt hátra, néhány játékos már kint gyakorolt az edzővel. Zagorskiék egyik ügyfelére mutatott, aki négy éve játszott a Starsban. - Jó formában van Keman. - Még jobb formában lenne, ha több időt töltene a konditeremben, mint használt autók eladásával. De Dan kedveli. Dan Calebow a Stars elnöke és Phoebe férje volt. Akkor ismerkedtek meg, amikor Phoebe megörökölte a csapatot az apjától. Akkoriban Dan volt a vezetőedző, Phoebe pedig nem is konyított a futballhoz, amit ma nehéz elképzelni. Korai csatározásaik közel olyan legendásak, mint későbbi szerelmük. Tavaly az egyik kábeltévé filmet készített róluk, s Dant azóta is azzal ugratják, hogy egy hajdani énekes játszotta a szerepét. - Hároméves szerződést akarok - jelentette ki Phoebe, Caleb Crenshaw-ra térve. - A te helyedben én is azt akarnék, de Caleb csak két évet szándékozik aláírni. - Három. Nem nyitok vitát. - Anélkül, hogy jegyzetekből puskázott volna, összetett statisztikai adatokkal támasztotta alá álláspontját ziháló vadmacska hangján. Mindkettőjüknek jó volt a memóriájuk, Heath sem írt le soha semmit. - Nem tanácsolhatom Calebnek, hogy fogadja el ezt az ajánlatot. - A férfi feltette a lábát a kispadra Phoebe mellé. - Három év múlva milliókkal többet fog érni, mint amennyit te akarsz fizetni neki. - Phoebe pontosan ezért ragaszkodott a három évhez. - Csak ha egészséges marad. Enyém minden kockázat. Akkor is fizetnem kell, ha a harmadik évben kimegy a térde. - Phoebe folytatta, hangsúlyozva az önzetlenségét és a végtelen hálát, amit a játékosoknak kellene érezniük már a puszta lehetőségért, hogy egy olyan legendás futballcsapat mezét viselhetik, mint a Stars. Heath a saját statisztikájával vágott vissza, melyek azt bizonyítják, hogy a zsugori tulajdonosoknak sértett játékosokkal és elvesztett szezonokkal kell szembenézniük. Végül eljutottak arra a pontra, amiről mindketten tudták, hogy el fogják érni. Phoebe megkapta a hároméves szerződést, Caleb Crenshaw pedig másfél millió dolláros prémiumot fájdalomdíjként. Győzelem. Győzelem. Ha nem számítjuk, hogy ezt a megállapodást már három hónappal ezelőtt is megköthették volna, ha Phoebe nem tett volna meg mindent, hogy megnehezítse Heath dolgát.

- Hello, Heath. Megfordult, s látta, hogy Molly Sommerville Tucker közeledik felé. Kevin felesége nem is különbözhetett volna jobban a szőke bombázó NFL-hitvestől. Csinos volt és formás, de könnyen felejthető. Ferde metszésű szürkéskék szemükön kívül külsőleg semmiben sem hasonlítottak egymásra Phoebe-vel. Heath határozottan jobban kedvelte Mollyt, mint a nővérét. Okos volt, vicces, közvetlen. Valahogy Annabelle-re emlékeztette, bár Annabelle alacsonyabb volt és égővörös, göndör a haja, míg Mollynak egyenes, barna. Mindenesetre mindkettőjüknek vágott az esze, s Heath figyelme egyikőjük társaságában sem lankadhatott egy percre sem. Molly egyik karján egy kilenc hónapos csecsemőt tartott, Daniel John Tuckert, a másik kezével egy göndörhajú kislányt vezetett. Heath megörült Mollynak, a fiúcska hidegen hagyta, a hároméves kislánnyal azonban a legkevésbé sem találkozott szívesen. Hála istennek Victoria Phoebe Tucker talált magának más elfoglaltságot. - Phoebe! - A kislány elengedte az anyja kezét, és amennyire piros gumicsizmába bújtatott apró lábaitól telt, szaladni kezdett a Stars tulajdonosa felé. A csizma furcsán elütött a pettyes rövidnadrágtól és pólótól, két hete már nem is esett, de Heath saját tapasztalatból ismerte Pippi Tucker csökönyösségét, és nem hibáztatta Mollyt, amiért megválasztotta, miért harcoljon. Phoebe felugrott a padról, hogy üdvözölje a kis göndörhajú tündért. - Szia, drágám... - Tudod, mi történt... Heath kikapcsolta agyából a gyereket, mikor Molly odafordult hozzá. - Nem látok szúrt sebet a nyakadon, jól sikerülhetett a találkozó. - Még életben vagyok. Molly átvette a kisfiút egyik karjáról a másikra. - Megtaláltad már Mrs. Championt? Annabelle nagyon bizalmasan kezeli az ügyet, teljesen feleslegesen. A férfi elmosolyodott. - Még keresem. - Megfogta a baba nyálas öklét, hogy elterelje a témáról a beszélgetést. - Hé, pajtás, hogy van a dobókarod? Heath nem nagyon értett a gyerekek nyelvén, s Daniel anyja vállgödrébe temette arcát. - Semmi futball. Író lesz, mint az anyja. Ugye, Danny? - Molly megcsókolta a kisfiú homlokát, aztán összehúzta a szemét. - Beszéltél ma Annabelle-lel? - Nem, miért. - Heath a szeme sarkából látta, hogy Phoebe kedvesen Pippire mosolyog. Csak egyszer kaphatna ő is egy fele ennyire őszinte mosolyt. - Egész nap próbálom elérni, de ki van kapcsolva a telefonja. Ha véletlenül felhív, mondd meg neki, hogy beszélni akarok vele a holnap délutáni

összejövetelről. - Egy óra - kiáltotta Phoebe Pippi göndör feje fölött. - Tud róla, hogy áttettük az időpontot? Heath még a lélegzetét is visszafojtotta. Összejövetel? Pontosan egy ilyen alkalomra várt. - Bárcsak emlékeznék - felelte Molly. - De határidős munkám van, azt sem tudom, hol áll a fejem. Tuckerék és Calebow-ék rendszeresen összejártak, de Heatht mindig kihagyták a buliból, noha számtalanszor elmagyarázta már Kevinnek, miért akarja meghívatni magát. Szeretett volna együtt lenni Phoebe-vel, amikor nem csatároznak, s egy ilyen kötetlen családi összejövetel tökéletes lehetőség lett volna. Talán ha nem egy szerződésen acsarkodnak, Phoebe rájön, hogy alapvetően rendes fickó. Az évek során tucatnyi ebédre és vacsorára kísérelte meg elcsalogatni, de Phoebe mindig elbliccelte a dolgot. Általában arra hivatkozva, fél, hogy Heath megmérgezné az ételét. Molly azonban most partit rendezett, s meghívta Annabelle-t is. Akit nem hívott meg, az ő volt. Lehet, hogy női buli lesz. De lehet, hogy nem. Csak egy módon deríthette ki.

Hetedik fejezet - Ennek a nőnek fogalma sincs arról, hogy kell vezetni egy vállalkozást zsörtölődött Heath, miközben Bodie keletre tartott az Eisenhower gyorsforgalmi út felé. - Egyik számon sem lehet elérni. Meg kell keresnünk. - Rendben. Rengeteg időm van még a ma esti randimig. Heath betelefonált az irodájába, elkérte Annabelle címét, s negyvenöt perc múlva megálltak a két nagyon drágának tűnő ház közé ékelődött csiricsáré épület előtt. - Akár Casanova szerelmi fészke. - A bejárati ajtó nyitva van, itthon kell lennie - kémlelt Bodie a ház felé. Elszaladok a Starbucksba és iszom egy kávét, amíg kikaparod a szemét. Hozzak neked is valamit? Heath megrázta a fejét. Miközben Bodie elhajtott, a régi, kovácsoltvas kerítésen át Heath belépett egy lábtörlő nagyságú, gondosan nyírott pázsitra. Már mielőtt elérte volna az ajtót, meghallotta Annabelle hangját. - Minden tőlem telhetőt megteszek, Mr. Bronicki. - A legutóbbi túl öreg volt - felelte egy sípoló hang. - Majdnem tíz évvel fiatalabb magánál. - Hetvenegy. Mondtam, hogy túl öreg. Heath megállt a nyitott ajtóban, s megpillantotta Annabelle-t egy kék-sárga helyiség közepén, ami nagy valószínűséggel váróhelyiségként szolgált. Rövid fehér pólót, farmer csípőnadárgot és szivárványszínű flipflopot viselt. Haját göndör kis bálnaspriccbe tornyozta a feje tetején, amitől úgy festett, mint Vilma a Frédi és Béniben, csak neki jobb alakja volt. Egy kopasz, bozontos szemöldökű öregúr ferde szemmel nézett rá. Mondtam, hogy harmincéveset akarok. - Mr. Bronicki, a legtöbb harmincéves nő korban közelálló férfit keres magának. - Maga csak hiszi. A nők szeretik az idős férfiakat. Mert van pénzük. Heath mosolygott, ma először érezte jól magát. Annabelle megpillantotta, amint belépett. Mézszínű szeme úgy elkerekedett, mintha egy ronda nagy dinoszaurusz jelent volna meg Flintstonék barlangjában. - Heath? Mit keres maga itt? - Kikapcsolta a telefonját. - Mert meg akar szabadulni tőlem - vetette közbe az öregúr. Annabelle bálnaspricce dühösen megremegett. - Nem akarok megszabadulni magától. Nézze, Mr. Bronicki, beszélnem kell Mr. Championnal. Majd később

folytatjuk. - Nem. - Mr. Bronicki karba tette a kezét. - Ki akar hátrálni a szerződésből. - Ne zavartassák magukat - ajánlotta Heath szolgálatkészen. - Én majd itt várok. Annabelle gyilkos pillantást vetett rá. A férfi közelebb lépett a kanapéhoz, ahonnan jobb rálátása nyílt Annabelle szűk fehér pólójára. Tekintete lefelé vándorolt Annabelle karcsú lábán egészen a lábujjáig, melynek mindenegyes körme zöld alapon fehér pöttyösre volt festve. Vilmának volt stílusérzéke. Annabelle visszafordult idős látogatójához. - Nem hátrálok ki. Mrs. Valerio tüneményes hölgy, és nagyon sok a közös magukban. - Túl öreg - kötötte az ebet a karóhoz Mr. Bronicki. - Elégedettségi garancia, emlékszik? Ezt mondja ki a szerződés, és az unokaöcsém ügyvéd. - Már említette. - Ráadásul jó ügyvéd. Remek iskolát végzett. Annabelle szemének acélos csillogása nem sok jót ígért Mr. Bronicki számára. - Talán a Harvardon? - kérdezte diadalmasan. - Mert Mr. Champion - itt a férfiba fúrta a tekintetét -, az ügyvédem, ott szerezte a diplomáját. Heath felvonta a szemöldökét. Mr. Bronicki gyanakodva méregette Heatht, Annabelle pedig olyan arcot vágott, mint amikor a macska megnyalja a száját a tej után. - Mr. Bronicki, hadd mutassam be Mr. Championt, akit úgy is hívnak, hogy a Kígyó, de ne aggódjon. Vénembert csak párat küldött börtönbe. Heath, Mr. Bronicki a nagyanyám régi ügyfele. - Ühüm. Mr. Bronicki pislogott, de gyorsan magához tért. - Ha maga az ügyvédje, mondja el neki, hogyan működik egy szerződés. Annabelle ismét felpaprikázódott. - Mr. Bronicki abban a hitben él, hogy a szerződés, amit 1986-ban kötött a nagyanyámmal, még mindig érvényben van, és nekem teljesítenem kell. - Elégedettségi garanciát vállaltak benne - vágott vissza Mr. Bronicki. - Én pedig nem voltam elégedett. - Tizenöt évig voltak házasok Mrs. Bronickivel - kiabálta Annabelle. - Azt hiszem, ez megér kétszáz dollárt. - Az őrületbe kergetett. Új feleséget akarok. Heath nem tudta, mi mulatságosabb, Mr. Bronicki ugráló szemöldöke vagy Vilma bosszúsan rángatózó bálnaspricce. Annabelle Heathhez fordult. - Mondja meg neki, hogy nem szupermarketet vezetek.

Hát igen. Egyszer minden jónak vége szakad. Heath átment ügyvédbe. - Mr. Bronicki, nyilvánvaló, hogy maga Miss Granger nagyanyjával állt szerződésben. Mivel az eredeti feltételek teljesültek, attól tartok, alaptalan a panasza. - Hogy érti azt, hogy alaptalan? - Mr. Bronicki újabb szemöldöktáncoltatás közepette egyik sértést a másik után vágta Annabelle fejéhez. Minél inkább belemelegedett, Heath jókedve annál inkább alábbhagyott. Nem volt ínyére, ha rajta kívül más is lehurrogja Annabelle-t. - Most már elég. Az öregúr bizonyára rájött, hogy Heathszel számolni kell, mert a mondat közepén elhallgatott. Heath Mr. Bronicki és Annabelle közé állt. - Ha perelni akar, beszéljen az unokaöccsével, de közben kérjen tőle felvilágosítást a zaklatás tényállásáról. A bozontos szemöldök úgy esett le, mint döglött hernyó, s az öreg egy csapásra megszelídült. - Életemben nem zaklattam még senkit. - Nekem nem úgy tűnik. - Nem állt szándékomban. - Mr. Bronicki mégjobban elbátortalanodott. - Csak megpróbáltam érvényesíteni az álláspontomat. - Megtette - felelte Heath. - Most pedig jobb, ha elmegy. Az öreg összegörnyedt, fejét lehorgasztotta. - Sajnálom, Annabelle. - Azzal kilépett az ajtón. Egy elszabadult tincs arcul csapta Annabelle-t, mikor a férfihoz fordult. - Nem kellett volna ilyen kegyetlennek lennie! - Kegyetlennek? Annabelle kirohant a teraszra, flipflopja csak úgy csattogott a fadeszkákon. Mr. Bronicki! Álljon meg, Mr. Bronicki! Mrs. Valerio meg fog sértődni, ha nem találkozik vele még egyszer. Tudom, hogy nem akarná megbántani. - Csak megpróbál rávenni, hogy azt csináljam, amit maga akar. A flipflop a lépcsőn sokkal halkabban dobogott, Annabelle hangja hízelgővé vált. - Mit veszíthet? Kérem. Mrs. Valerio nagyon aranyos hölgy, és kedveli magát. Találkozzon vele. A kedvemért. Hosszú szünet következett. - Rendben - felelte aztán az öreg némileg visszaszerezve letűnt merészségét. De nem szombat este. Akkor megy a sorozatom. - Elintézem. Annabelle elégedett mosollyal az ajkán tért vissza a házba. Heath jókedvűen nézte. - Remélem, soha nem kerülök magával szemtől szembe egy ringben. Annabelle orrnyergén ránc képződött. - Kegyetlen volt. Mr. Bronicki magányos, alig várja, hogy vitatkozhasson velem. - Bizalmatlanul méregette a

férfit. - Mit keres itt? - Nem működik a telefonja. - Dehogynem. - Annabelle a szájához kapott. - Ó, jé-zusom... - Elfelejtette kifizetni a számlát? - Csak a mobilomét. A másik telefonnak működnie kell. - Annabelle eltűnt a boltíves átjáróban. A férfi követte az irodába. Annabelle felemelte a kagylót, és amikor nem hallott tárcsahangot, értetlen arcot vágott. Heath felkapta az ősrégi fekete üzenetrögzítő mellett himbálódzó vezetéket. - Csak akkor működik, ha be van dugva. Annabelle visszalökte a dugót a konnektorba. - Meg-próbáltam megjavítani tegnap este. - Még soha nem hallott hangpostáról? - Ez olcsóbb. - Ne spóroljon, ha ügyfelekről van szó. - Igaza van. Több eszem lehetett volna. Az, hogy Annabelle nem próbált meg vitatkozni, meglepte Heatht. A legtöbb ember mentegetőzni kezdett, ha hibázott. - Nem szokásom késve feladni a számlákat. Azt hiszem, tudat alatt akartam így. - Ismerek egy jó pszichiátert. - Nem is értem, miért tarthattam jó ötletnek, hogy az anyám bármikor elérhessen. - Annabelle a bosszúság és a szomorúság érdekes kombinációjával az arcán lerogyott a székbe. - Mondja, hogy nem azért jött, hogy lemondja Rachellel a ma esti randit. - Nem. - Akkor miért? - Jószolgálatból. Találkoztam ma Mollyval a Stars stadionban, és megkért, hogy emlékeztessem a holnapra. Egy óra. - Az összejövetel... majdnem elfelejtettem. - Annabelle félrehajtotta a fejét, és ismét gyanakvóan nézett azzal az olvadt vajkaramellás szemével. - Azért jött el idáig, hogy figyelmeztessen Phoebe partijára? - Phoebe partija? Azt hittem, Mollyé. - Nem. Még jobb. - Gyakran jár Calebow-ékhoz? - Időnként - felelte Annabelle lassan. - Miért? - Arra gondoltam, magával vihetne. Vagy van már partnere? - Nem, nincs... - Annabelle elkerekedett szemmel visszarogyott az íróasztali székébe. - Aha! Hát ez igazán szánalmas. Engem használ fel arra, hogy Phoebe

közelébe férkőzzön. Magát soha nem hívnák meg, ezért van szüksége rám. - Úgy valahogy. - Nem is szégyenli magát. - Egy menedzsernek vastag bőr van a képén. - Nem értem. Phoebe és Dan mindenkit meg szokott hívni. - Hullámvölgybe került a kapcsolatunk, ez minden. El kell rendeznem a dolgot. - S azt hiszi, hogy egy partin sikerülhet? - Egy társasági összejövetelen sokkal oldottabb az ember. - Mióta tart ez a hullámvölgy? - Hét éve. - Au! - Kezdő koromban nagyon rámenős voltam, magamra haragítottam Phoebe-t. Bocsánatot kértem, de ő nem felejt. - Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb módja a problémájuk orvoslásának. - Nézze, Annabelle, hajlandó segíteni, vagy nem. - Csak arról van szó, hogy... - Rendben - mondta Heath váratlanul. - Mindig elfelejtem, hogy különböző nézeteket vallunk az üzletről. Én szeretek az ügyfeleim kedvében járni, maga fütyül a gondjaikra. Annabelle remegő bálnaspriccével felpattant a székről. - Rendben. Ha el akar jönni velem a holnapi partira, jöjjön. - Remek. Délben felveszem. Miben jöjjek? - Annyira csábít, hogy azt mondjam, öltönyben, nyakkendőben. - Szóval utcai viselet. - Heath látta az ablakból, hogy Bodie megáll a járdaszegély mellett. Annabelle íróasztalának a sarkához támasztotta a csípőjét. Ne említse Phoebe-nek, hogy én akartam elkísérni. Mondja azt, hogy túl sokat dolgozom, és egy kis kikapcsolódásra van szükségem, mielőtt találkozom a többi jelöltjével. - Phoebe-t nem ejtették a feje lágyára. Nem gondolja komolyan, hogy ezt elhiszi. - Ha meggyőzően mondja, el fogja hinni. - Heath felegyenesedett, és elindult az ajtó felé. - A sikeres emberek saját világot teremtenek maguknak, Annabelle. Fogja a labdát, és pályára! Mielőtt Annabelle megmondhatta volna neki, hogy már régóta úgy hajt, ahogy csak tud, a férfi már a járdán lépkedett. Annabelle az ajtóhoz ugrott és bevágta mögötte. Ismét a legrosszabb formáját hozta a férfi előtt: slampos volt, a

telefonok nem működtek, hosszasan perlekedett Mr. Bronickival. A jó az volt a dologban, hogy hozzá képest Rachel ma este sziporkázni fog. Azon tépelődött, vajon ágyba bújnak-e. A gondolat túlságosan lesújtotta. A Truban fognak vacsorázni, ahol a kaviárt miniatűr üvegcsigalépcsőben szolgálták fel, és egy kétszemélyes vacsora ára könnyedén négyszáz dollárra is rúghatott. Persze nem saját tapasztalatból tudta, csak olvasta. Fontolóra vette, hogy beugrik néhány helyi butikba és lenullázza a bankkártyáját, de nem volt ereje átöltözni. Péntek este. Szenvedélyes randi nélkül. Szenvedélyes randira való kilátás nélkül. A házasságközvetítőnek házasságközvetítőre volt szüksége. Szeretett volna férjhez menni, családot akart, hivatást, amit élvez... Túl sokat kért az élettől? De hogyan találja meg magának az igazit, ha a legjobbakat mindig át kell engednie másoknak? Nem mintha Heath a legjobb lett volna. Csak a férfi hitte magáról, hogy jó férj lesz. Nem, ez nem teljesen igaz. Mindent jól csinált, amihez fogott, s a házasságba is bele fog adni apait-anyait. Hogy ez elég lesz-e vagy sem, az majd kiderül. Szerencsére ezért már nem Annabelle fejének kell főnie. Elővett egy DVD-t, hogy elüsse az időt. Már éppen ahhoz a részhez ért, amikor Jamie Lee Curtis és a lánya átköltöznek egymás testébe, amikor a telefon megcsörrent. - Annabelle, itt Rachel. Annabelle megállította a filmet. - Hogy megy? - Teljesen kivagyok. - Mi a baj? Honnan hívsz? - A Tru mosdójából. Pocsék az este. Nem értem. Annyira jól éreztem magam aznap este, amikor bemutattad Heatht, most azonban minden lapos. - Tudtam. Egész este telefonált, ugye? - Egyszer sem. Igazság szerint tökéletes úriember. De alig van beszédtémánk. - Egész héten utazott. Talán fáradt. - Nem hiszem, hogy erről van szó. Csak unalmas. Nagyon csalódott vagyok. Szikrázott a levegő az első alkalommal. Te nem úgy láttad? - De igen, határozottan. Kérdezd a munkájáról. Vagy a baseballról. Sox rajongó. Ne add fel. Rachel megígérte, de nem tűnt derűlátónak, s Annabelle csüggedten tette le... és megkönnyebbülten. Újabb lesújtó felfedezés.

Nyolcadik fejezet Moszkitók rajzottak az ajtó fölötti, ráccsal védett lámpák körül. A régi áruházépületben helyet kapó bár neve Suey volt, cégére hatalmas, kalapos vörös disznót ábrázolt. - Édes - mondta Portia. Bodie buta, hetyke vigyora tökéletes összhangban volt ijesztő, kopaszra borotvált fejével, rémisztő tetoválásával és férfias izmaival. - Tudtam, hogy tetszeni fog. - Gúnyolódtam. - Miért? - Mert ez egy sportbár. - Nem szereti a sportbárokat? Furcsa. - Bodie kinyitotta az ajtót, és belépett. Portia a szemét forgatva követte. A tágas, zajos helyiségben poshadt sör, sültkrumpli és borotválkozás utáni arcszesz illata keveredett, mindez megfejelve egy kis eau de izzadtságszaggal. A bárból egy még nagyobb terem nyílt, tele asztalokkal, játékgépekkel, a salaktégla falakon Chicago csapatainak emblémája sorakozott. Portia észrevett hátul egy még nagyobb helyiséget, ahol fém öltözőszekrények és narancssárga műanyagkerítéssel körbevett, homokos röplabdapálya állt. Felfújt guminők, sörreklámok és a Csillagok háborújának lézerkardjai lógtak le a csupasz gerendákról. Szerencsére nem az a hely volt, ahol Portia barátai sűrűn megfordulnak. Nem öltözött ki az estére, előbányászott egy régi, bíborvörös vászonnadrágot, egy mellbevarrásos szűk kék felsőt és egy lapos sarkú szandált. Még a gyémánt fülbevalóját is kicserélte egy közönséges ezüstre. Követte Bodie-t egy huszonévesekből álló duhaj társaságon át, akik ügyet sem vetve, mi megy a fejük feletti televízióban, öntötték magukba a bárnál a tequila bummokat. Ahogy a tömeg szétnyílt, Portia tudatára ébredt a Bodie-ra tapadó női szempároknak. Néhányan név szerint üdvözölték. Az izmos férfiak hajlamosak voltak elhanyagolni a külsejüket, de a férfi kávébarna pólója és nadrágja jobban nem is állhatott volna, s a nők nem hagyták figyelmen kívül. Portia a Bodie vágta csapáson haladt, mely elég széles volt ahhoz, hogy megvédje a lökdösődéstől. Az asztaltól, ahová a férfi vezette, kitűnő kilátás nyílt egy műbikára és a szomszédos teremben a röplabdapályára. Bort vagy kevert italt rendelni túl nagy kockázat lett volna, ezért Portia a sör mellett döntött, üvegben. Bodie nyíltan tanulmányozta. - Hány éves? - Elég idős ahhoz, hogy tudjam, ez életem legpocsékabb randevúja. - A magafajta nőknek nehéz meghatározni a korát. A bőre szép, de a szeme

öreg. - Még valami? - Szerintem negyvenhárom-negyvennégy. - Harminchét vagyok. - Nem, én vagyok harminchét. Maga negyvenkettő. Utánanéztem. - Akkor miért kérdezi? - Tudni akartam, látszik-e magán, ha hazudik. - A férfi halvány szemében vidámság táncolt. Portia nem ment lépre. - Mikor lesz vége az estének? - Még csak most kezdődött. Azután ehetünk, hogy játszottunk. - Játszottunk? Bodie a röplabdapálya felé intett a fejével. - Negyven perc múlva mi következünk. - Á, értem. Miután én elmentem. - Már beneveztem. Magának is játszania kell. - Tévedés. - Szólnom kellett volna, hogy hozzon magával rövidnadrágot. - Biztosan nagy horderejű dolgok jártak a fejében. A férfi mosolygott. - Maga gyönyörű. - Köszönöm. Bodie egyre szélesebben vigyorgott, Portia pedig megborzongott. Ismét szöget ütött a fejében, hogy a férfi talán nem olyan nehéz felfogású, mint amilyennek látszik. - Bizonyára labdazsonglőr. Mázlista vagyok. Portia arca megrándult, amikor a férfi kinyújtotta felé a kezét, s hogy Bodie ujjai hegyével a nyakához ért, apró remegés futott végig rajta. - Nagyszerű páros leszünk... amíg rövid pórázon tartom. Újabb áramütés érte az idegvégződéseit, s Portia elhúzódott. Szerencsére épp ebben a pillanatban lépett oda hozzájuk három fickó a bárból. Fiatalok voltak és tisztelettudóak. Bemutatkoztak neki, de csak Bodie érdekelte őket. Portia megtudta, hogy partnere profi futballista volt, s miközben a férfiak a sportról beszélgettek, a láthatatlanság váratlan és egyáltalán nem kellemetlen érzése kerítette hatalmába. Ellazult. Mikor azonban a fiatalok távoztak, tudta, eljött az ideje, hogy magához vegye az irányítást. - Meséljen magáról, Bodie. Honnan jött? A férfi Portiát fürkészte, mintha azon gondolkodott volna, mennyit áruljon el. - Egy kis pontról a térképen Illinois déli részéből. - Kisvárosi fiú.

- Mondhatni. Lakókocsiparkban nőttem fel, én voltam az egyedüli gyerek. Az ablakom egy szemétdombra nyílt. Egész megjelenéséből sugárzott a keserű gyerekkor, s Portia egyáltalán nem lepődött meg. - A szülei? - Anyám négyéves koromban meghalt, apám jóképű alkoholista volt, akire ragadtak a nők. Egymásnak adták a kilincset. Olyan közönséges volt, hogy Portia azt kívánta, bárcsak meg se kérdezte volna. A volt férjére gondolt, feddhetetlen származására, a tucatnyi férfira, akikkel az évek során randevúzott. Akadtak köztük olyanok is, akik önerejükből kapaszkodtak fel, de mindannyian jómodorúak és műveltek voltak. Most mégis egy olyan férfival ült egy sportbárban, aki lehet, hogy hullákat pakolt kocsik csomagtartójába. Újabb jel, hogy kezdett kicsúszni lába alól a talaj. Bodie kimentette magát, s amikor visszajött, mellkasán fehér póló feszült, fekete rövidnadrágja látni engedte izmos lábát, egyiken hosszú sebhely húzódott. Portia rémülten vette tudomásul, hogy felforrósodott a vére. - Színpadra. - A férfi felhúzta. - Nem csinálom. - Dehogynem. - Bodie rá se hederített a tiltakozására, a pálya felé lökdöste. Sziasztok, srácok. Ő Portia. Röplabdabajnok. - Szia, Portia. Csak két nő volt a játékosok között, a többi mind férfi. Egyikük rövidnadrágban volt és profinak látszott. A másik utcai öltözéket viselt, s úgy tűnt, őt is belerángatták a játékba. Portia gyűlölt olyasmit csinálni, amiben nem volt jó. Az egyetemen röplabdázott utoljára, s az adogatáson kívül nem sok mindennel tudott hozzájárulni a játékhoz. Bodie Portia tarkójára fonta az ujjait, s épp csak annyira szorította meg, hogy emlékeztesse a pórázra. - Rúgja le a szandálját és mutassa meg, mit tud. Bodie kételkedett benne. Ez egy teszt volt, s a férfi azt várta, hogy elbukja. Hát nem fogja. Levetette a szandálját, és a homokra lépett. Bodie fejet hajtott elismerően? -, aztán elfordult, hogy üdvözöljön egy másik játékost. Már jó néhány perce játszottak, amikor először került hozzá a labda, akkor is pontosan mellbe találta. Nem tudott alányúlni, s a hálóba pattant róla. Bodie utána vetette magát, s homokot fröcskölve valahogy sikerült felemelnie és átütnie. Kiváló sportoló volt, hihetetlenül edzett, gyors és félelmetes. Egyben csapatjátékos, inkább másoknak készítette elő az ütést, minthogy maga csapja le a labdát. Portia keményen küzdött, de egy adogatásból elért ponton kívül csak terhére volt a csapatnak. Bodie-nak köszönhetően azonban, aki kiköszörülte a csorbáit, mégis mindkét játszmát megnyerték, s régóta nem érzett ilyen

életörömöt. Amennyire tudta, rendbehozta magát a mosdóban, de a hajába és a lábujjai közé ragadt homokot csak egy zuhany tudta volna lemosni. Épp akkor ért vissza az asztalhoz, amikor Bodie is megjelent utcai ruhában. A bárban nem voltak tusolok, a férfinak nem kellett volna olyan jószagúnak lennie, kellemes maszkulin-, fenyőszappan- és tiszta ruhaillatot árasztania. Elmosolyodott. Maga pocsékul játszik. - Most túlfeszítette a húrt, és megsértett. - Istenem, alig várom, hogy ágyba vigyem. Újabb nyugtalanító vibrálás futott végig Portián. Felkapta a sört, amit a férfi rendelt neki, ivott egy kortyot, de túl meleg volt ahhoz, hogy lehűtse. - Túl sokat ábrándozik. Bodie közelebb hajolt. - Mi mással akar lekenyerezni, hogy befogjam a számat? Átkozott dolog, de nem tudom kiverni a fejemből azt a kis kémkedést. - Szexszel zsarol? - Miért ne? - A férfi görbe mosollyal az ajkán hátradőlt a székben. - Így legalább mentsége lesz arra, amit amúgy is szeretne megtenni. Ha más engedett volna meg ilyen arcátlanságot magának, Portia képen röhögi, most azonban beleremegett a gyomra. Az a különös érzése támadt, hogy Bodie olyasmit tud róla, amit mások nem, ami még önmaga előtt is rejtve maradt. Maga hallucinál. Bodie megdörzsölte az állát. - Azt imádom a legjobban, amikor szexuálisan uralkodhatom egy erős nő felett. Portia ujjai a sörösüvegre fonódtak, nem a félelemtől, hanem a vágytól. Még soha senki nem játszott vele szexuális játékot. Keresztbe tette a lábát, és megsemmisítő pillantást vetett Bodie-ra. - Áltassa csak magát. A férfi előrehajolt, és Portia fülébe suttogott. - Hamarosan megfizet ezért. Aztán beleharapott. Portia kis híján felnyögött, nem a fájdalomtól, hanem az izgatottságtól. Szerencsére odajött hozzájuk az egyik röplabdás, így Bodie hátradőlt, és időt hagyott neki, hogy összeszedje magát. Nem sokkal később megérkezett a vacsorájuk. Bodie helyette is rendelt, aztán volt olyan gálád megdorgálni, amiért nem evett semmit. - Egy falatot sem nyelt le. Csak turkálta az ételt. Nem csoda, hogy olyan vézna. - Túl éles a nyelve. - Amíg nyitva a szája... - Bodie belecsúsztatott egy sültkrumplit. Portiának összefutott a nyál a szájában az olajos, sós íztől, de elfordult, amikor a férfi a

következő falatot nyújtotta. Mire elhagyták a bárt és megérkeztek a lakása elé, Portia szinte már szédült a vágytól. Előre kitervelte, mit fog csinálni. A férfi pontosan tudta, milyen hatást gyakorolt rá, ezért természetesen arra számít majd, hogy felhívja magához. Ő meg se szólal, Bodie elkíséri a liftig, ahol aztán hideg zuhanyként fogja érni a visszautasítás. Tökéletes. Bodie Grey azonban még nem fogyott ki a meglepetésekből. - Jó éjt, bajnok. Aztán anélkül, hogy a Portia homlokára adott csóknál több is történt volna, elsétált. *** Szombat reggel Annabelle korán kelt, s mivel Heathszel csak délben találkozott, átment az utca túloldalán álló Győzelmi Zászlóba, egy piros, zsebkendő méretű vegetáriánus kávézóba, amit indián spirituális vezetők követői működtettek. Épphogy az első korty kávé legördült a torkán, hátul kinyílt a mellékhelyiség ajtaja, s ismerős alak lépett ki rajta. Annabelle szíve nagyot dobbant. A nő tűsarkú nélkül is elég magas volt. Válla széles, fehér nadrágot és rövidujjú koraiszínű blúzt viselt, mely jól illett félhosszú, barna hajához. Halvány szemhéjpúdere kiemelte sötét szemét. A kávézó túl kicsi volt ahhoz, hogy Annabelle elbújjon, Rosemary Kimble különben is észrevette már. Magához szorította szalmatáskáját. Hosszú, erős ujjain karamellszínűre festett körmök díszelegtek, egyik csuklóján három aranykarperec csilingelt. Hat hónapja találkoztak utoljára. Rosemary arca soványabb lett, csípője kigömbölyödött. Közeledett az asztalhoz, s Annabelle-t ismerős érzések kerítették hatalmukba: düh és csalódás, szánalom és undor... fájdalmas gyöngédség. Rosemary egyik kezéből a másikba fogta táskáját, és megszólalt halk, dallamos hangján. - Épp most fejeztem be a reggelit, de... Nem volna ellenedre a társaságom? De, ellenemre volna, akarta mondani Annabelle, de már csak bűntudatot érzett, ezért fejével a szemközti szék felé intett. Rosemary az ölébe gyűrte a táskáját, rendelt egy jeges teát, s a karkötőjét kezdte babrálni. - A verebek azt csiripelik, kifogtál egy nagy halat. - Molly veréb csiripeli. Rosemary elmosolyodott. - Nem hívsz, nem írsz. Molly az egyetlen információforrásom. Jó barát.

Ellentétben vele. Annabelle a kávéjára koncentrált. Rosemary végül megtörte a kínos csendet. - Szóval, mi újság mostanság Kate Hurrikánnal? - Beleüti az orrát mindenbe, mint mindig. Könyvelőt akar belőlem faragni. - Aggódik érted. Annabelle túl keményen tette le a csészéjét, s kilöttyent a kávéja. - Nem is értem, miért. - Ne próbálj engem okolni minden Kate-tel kapcsolatos problémádért. Mindig is az idegeidre ment. - Igen, de te csak rontottál a helyzeten. - Nem én. Annabelle abban a reményben, hogy addigra már sírás nélkül képes lesz bejelenteni a tényt, majdnem egy hetet várt, hogy felhívja az anyját. „Rob és én felbontottuk az eljegyzésünket, anya.” Még mindig a fülében csengett Kate sikoltása. „Miről beszélsz?” „Nem házasodunk össze.” „De már csak két hónap van az esküvőig. Szeretjük Robot. Mindenki szereti. Messze a legjobb azok közül, akikkel eddig randevúztál. Tökéletesen kiegészítitek egymást.” „Mint kiderült, túl tökéletesen.” Annabelle hangja elcsuklott. „Rob valójában nő egy férfi testébe bújva.” „Te ittál, Annabelle?” Ugyanúgy magyarázta el az anyjának, ahogy Rob neki - milyen rosszul érezte magát a bőrében, amióta az eszét tudta; egy évvel azelőtt, hogy megismerkedtek, idegösszeomlást kapott; azt hitte, hogy Annabelle szerelme majd kigyógyítja; s a végső rádöbbenés, hogy nem képes tovább férfiként élni az életét. Kate elsírta magát, s Annabelle vele együtt sírt. Olyan ostobán érezte magát, amiért nem is gyanakodott, de Rob jó szerető volt és normális szexuális életet éltek. A férfi jóképű, szórakoztató és érzékeny volt, de nem nőies. Annabelle soha nem kapta rajta, hogy felpróbálta volna a ruháit, vagy használta volna a sminkjét, s addig az estéig, amikor Rob sírva fakadva elmondta, hogy tovább nem képes másnak mutatni magát, mint ami, azt hitte, hogy ő élete párja. Visszatekintve voltak jelek: a hangulatváltozások, állandó utalások a boldogtalan gyerekkorra, fura kérdések azzal kapcsolatban, milyen kislányként felnőni. Annabelle-nek hízelgett a rengeteg figyelem, amit kapott, s azzal dicsekedett a barátainak, milyen szerencsés, hogy olyan vőlegénye van, akit tényleg érdekel, hogy milyen. Soha meg sem fordult a fejében, hogy Rob azért gyűjt információkat, azért hasonlítja össze a tapasztalatait az övével, hogy meghozhassa a végső döntést. Miután közölte a lesújtó hírt, biztosította Anna-

belle-t, hogy ugyanúgy szereti, mint eddig. Annabelle zokogott, s nem tudta, mit csináljon. Az is elég fájdalmas volt, hogy összetörték az álmait s még szembe kellett néznie a megaláztatással, amikor majd elmondja a barátoknak és a rokonoknak. Emlékszel a volt vőlegényemre, Robra. Nem fogod elhinni... Bármennyire is próbálta, egyvalamin nem sikerült túltennie magát. Olyan férfival szeretkezett, aki nő akart lenni. Rob magyarázkodása, hogy a nemi identitás és a szexualitás két különböző dolog, nem vigasztalta. A férfi már akkor tudta, amikor egymásba szerettek, hogy ez Damoklész kardjaként fog a fejük felett függni, mégis addig a délutánig várt, amikor Annabelle felpróbálta a menyasszonyi ruháját. Aznap este adta be az első adag ösztrogénját magának, s kezdte meg az átalakulását Robból Rosemaryvé. Majdnem két év telt el azóta, Annabelle azonban még most is úgy érezte, hogy becsapták. Ugyanakkor nem tehetett róla, de érdekelte, miként alakul Rosemary sorsa. - Mi újság a cégnél? - Rosemary volt Molly könyvkiadó vállalatának, a Birdcage Pressnek a marketingigazgatója. Együtt dolgoztak azon, hogy kiszélesítsék Molly díjnyertes „Daphne, a nyúl” mesesorozatának piacát. - Az emberek kezdenek megszokni. - Biztosan nem volt könnyű. - Egy ideig Annabelle azt szerette volna, ha Rosemarynek minél nehezebb lett volna, ha szenvedett volna, de ma már nem. Már csak felejteni akart. - Bárcsak... - Ki ne mondd! - Te voltál a legjobb barátom, Annabelle. Vissza akarlak kapni. Utat tört magának a régi keserűség. - Tudom, de ez lehetetlen. - Segítene, ha azt mondanám, hogy már nem vonzódom hozzád szexuálisan? A hormonok nyilvánvalóan megtették a hatásukat. Életemben először kezdem megnézni a férfiakat. Nagyon furcsa. - Mesélj. Rosemary nevetett, s Annabelle is mosolygott, de bármennyire is szerette volna, ha egykori szerelme élete rendeződik, barátok már soha nem lehetnek. A kapcsolatuk túl sokat vett ki Annabelle-ből. Elvesztette a hitét az ítélőképességében és magabiztosságát a szexualitásban. Csak egy vesztes élhet hosszú távon intim kapcsolatban valakivel úgy, hogy közben nem is gyanítja a másik ferde hajlamait. Megérkezett a palacsintája. Rosemary felállt, és szomorúan nézett le rá. Hagylak nyugodtan enni. Jó volt újra látni. - Sok szerencsét. - Annabelle csak ennyit tudott kinyögni halk válaszul.

*** - Sokszor kap meghívást Dan és Phoebe összejöveteleire? - kérdezte Heath néhány órával később, miközben befordult BMW-jével a Calebow-ék otthonához vezető hosszú, fapallós kocsifelhajtóra. - Meglehetősen. Engem Phoebe kedvel. - Csak nevessen, de szerintem ez nem vicces. Elvesztettem néhány nagy ügyfelet miatta. - Hazudnék, ha azt mondanám, nem tesz boldoggá, hogy a változatosság kedvéért most maga van nekem kiszolgáltatva. - Ne élvezze nagyon. Bízom magában, hogy nem fogja tönkretenni a partit. Annabelle tartott tőle, hogy már megtette. Meg kellett volna mondania a férfinak az igazat a ma délutánnal kapcsolatban, de mindig megmakacsolta magát, ha munkamániások kezdték ugráltatni; újabb örökség a gyermekkorából. Régi kőház vált láthatóvá előttük. Az 1880-as években épült birtok rusztikus gyöngyszem volt az előkelő villanegyedben. Dan még agglegény korában vásárolta a házat, s ahogy a család bővült, úgy tettek hozzá Phoebe-vel egy szárnyat, emeltek tetőt és bővítették a kertet. Az eredmény egy négygyermekes család számára tökéletes, elbűvölő, zegzugos ház lett. Heath leparkolt Molly SUV-ja mellett, melynek ablakára tigrismintás, tappancsos árnyékolót rögzítettek. A férfi megemelkedett, s katonazöld nadrágja zsebébe csúsztatta a kulcsot. Márkás pólót és egy másik TAG Heuer órát viselt, ezúttal barna krokodilbőr szíjjal. Annabelle kissé alulöltözöttnek érezte magát szürke, zsinóros rövidnadrágjában, kék topjában és J. Crew flip-flopjában. Épp elkapta azt a pillanatot, amikor Heath kiszúrta a régimódi tornác korlátjára kifeszített rózsaszín lufik tömegét. Lassan, mint egy támadásra kinyújtózott kígyó, Annabelle felé fordult. Pontosan miféle parti ez? Annabelle az alsó ajkába harapott, és megpróbált szeretetreméltónak látszani. Érdekes, hogy csak most kérdezi... A férfi zord zöld tekintete késve figyelmeztette Annabelle-t, hogy az üzletben nem ismer tréfát. Nem mintha arról lett volna szó, hogy Annabelle megfeledkezett róla. - Ne zagyváljon itt összevissza, Annabelle. Azonnal mondja meg, mi folyik itt. Heath eltaposta volna, ha megpróbál védekezni, így Annabelle a gyakorlatiasság mellett döntött. - Lazítson, és érezze jól magát. Mulatságos lesz.

- Nem hangzott meggyőzőnek, de mielőtt a férfi kiszoríthatta volna belőle a szuszt, Molly jelent meg tornácon Pippivel az oldalán. Mindketten fiitteres, rózsaszín koronát viseltek, Pippi eperszínű királykisasszony ruhához, Molly rikítósárga halásznadrághoz és Daphne, a nyúl pólóhoz. Heath fenyegető arckifejezése még vészjóslóbbá vált. Molly először meglepődött a férfi láttán, aztán elnevette magát. Heath Annabelle-t gyilkos pillantással, Mollyt erőltetett mosollyal jutalmazta, s kiszállt a kocsiból. Annabelle fogta a táskáját és követte. Sajnos a görcs is vele tartott, ami a gyomrában képződött. - Heath? Ezt nem hiszem el - lelkendezett Molly. - Még Kevint sem tudtam rávenni, hogy ma eljöjjön. - Igazán? - felelte lassan a férfi. - Annabelle hívott meg. - Klassz. Annabelle kényszeredetten mosolygott. Heath jókedvet színlelve Mollyhoz lépett. - Annabelle azonban elfelejtette közölni velem, tulajdonképpen mire is hív meg. - Hoppá. - Molly szeme felcsillant. - Nem kérdezte. - Annabelle érezte, hogy sántít a magyarázat, a férfi pedig rá se hederített. Molly lehajolt a kislányához. - Pippi, mondd meg Mr. Heathnek, milyen parti ez. A hároméves kislány koronája megbillent, amint fel-le ugrálva fülsiketítőén sikoltozott. - Királykisasszonyos parti! Heath lassan Annabelle felé fordult. Annabelle úgy tett, mintha a tornác mellett növekvő rózsákat tanulmányozta volna. - Julie és Tess ötlete volt - magyarázta Molly. - Annabelle felajánlotta, hogy segít. Annabelle már-már magyarázni kezdte, hogy Julie és Tess Calebow-ék legidősebb, tizenötéves ikerpárja, mikor rájött, hogy Heath nem szorul rá az információra. Bizonyára kötelességének tartotta, hogy mindent tudjon Dan és Phoebe négy gyermekéről: az ikrekről és a tizenkét éves Hannah-ról, meg a kilencéves Andrew-ról. Még talán azt is tudta, mi a kedvenc ételük és mikor voltak utoljára fogorvosnál. - Az ikrek önkéntesnek jelentkeztek egy nyári óvodába, ahová szegény családok gyerekei járnak - folytatta Molly. - Négy-öt éves kislányokkal dolgoznak, bevezetik őket a matematika és a tudományok világába. Elhatározták, hogy bulit rendeznek a tiszteletükre. - Királykisasszonyos parti! - sikoltozta Pippi ismét ugrándozva.

- El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy itt vagy - mondta Molly. Tess és Julie ma reggelre belázasodtak, úgyhogy azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Próbáltam felhívni Kevint, hogy jobb belátásra bírjam, de elvitték Dannel valahová a gyerekeket, és nem veszik fel a telefont. Na, majd ha megtudják, ki mentette meg őket. - Részemről a szerencse. - Heath olyan őszinteséget produkált, hogy még Annabelle is hitt volna neki, ha nem ismeri jobban. Nem csoda, hogy ilyen sokra vitte a pályán. Motorzúgást hallottak, s egy sárga minibuszt pillantottak meg közeledni. Molly a ház felé fordult. - Hannah, itt vannak a lányok! - Pár másodperc múlva megjelent a tizenkét éves Hannah. A vékony és esetlen kislány inkább Molly nénikéjére hasonlított, mint az anyjára. Világosbarna haja, kifejező szeme és kissé aszimmetrikus vonásai a hagyományos szépségnél sokkal izgalmasabbat ígértek felnőttkorára, bár most még nehéz lett volna megmondani, mit. - Szia, Annabelle - köszönt, mikor közelebb ért hozzájuk. Annabelle üdvözölte, Molly pedig bemutatta Heathnek. A minibusz megállt a ház előtt. - Annabelle, segítsetek Heathszel Phoebe-nek a hátsó kertben, amíg én összeterelem a lányokat. - Vigyázzatok anyával - figyelmeztette őket Hannah lágy, elismerésre éhes hangján. - Nincs rózsás kedvében, Andrew reggel beletenyerelt a tortába. - Egyre jobb - motyogta Heath. Aztán elindult a térkővel kirakott ösvényen, mely megkerülte a házat. Olyan gyorsan szedte a lábát, hogy Annabelle-nek futnia kellett, hogy lépést tartson vele. - Azt hiszem, bocsánatot kell kérnem. Szólnom kellett volna, hogy... - Egy szót se - torkollta le Heath dörgedelmes hangon. - Lóvá tett, nincs mit mondanunk egymásnak. Annabelle felzárkózott a férfi mellé. - Nem akartam becsapni. Azt hittem... - Ne fárassza magát. Hülyét akart csinálni belőlem. Annabelle remélte, hogy nem így van, de sejtette, hogy az ellenkezőjéről van szó. Ha nem is pont hülyét. Csak nem olyan fölényeset. - Eltúlozza a dolgot. Ekkor csapott le a Kígyó. - Ki van rúgva. Annabelle megbotlott az egyik térkőben. A férfi hangjában nem volt érzelem, nem volt nosztalgia az együtt töltött szép idők emlékére, csak kemény eltökéltség. - Ezt nem gondolhatja komolyan. - De bizony. - Csak egy gyerekzsúr. Nem olyan nagy dolog.

Heath szó nélkül otthagyta. Annabelle ott állt leforrázva egy szilfa árnyékában. Ezt jól megcsinálta megint. Hagyta, hogy az ösztönei cserbenhagyják. Ismerte már annyira a férfit, hogy tudja, gyűlöli, ha hátrányos helyzetbe hozzák. Hogyan képzelhette, hogy majd jól fogja érezni magát? Talán nem is képzelte. Talán, akinek kárt akart okozni, az valójában önmaga volt. Az anyjának igaza van. Nem lehet véletlen, hogy tönkretesz mindent, amihez nyúl. Nem érdemli meg a sikert? Ezért megy csődbe minden vállalkozása? A szilfa törzsének dőlt, és igyekezett nem sírni.

Kilencedik fejezet Heath majd felrobbant. Nem szeretett bolondot csinálni magából semmilyen körülmények között, különösen nem Phoebe Calebow előtt. Most mégis itt volt, s úgy érezte magát, mint egy partra vetett hal. Ha legalább tinédzserek partija lett volna. A tinédzsereket kedvelte. Megtalálta velük a közös hangot. De egy gyerek - pláne egy kis női csöppség - teljesen rejtély volt a számára. Egyre dühösebb lett Annabelle-re, aki jó heccnek szánta az egészet, de ő Phoebe-vel kapcsolatban semmin nem tudott nevetni. Az üzletben nem ismert tréfát. Annabelle tudta ezt, mégis úgy döntött, hogy próbára teszi, ezért bűnhődnie kell. Nem szabad, hogy emiatt lelkiismeret-furdalás gyötörje. A vesztesek kenyere, hogy érzelgősködjenek és megmásítsák a véleményüket. Calebow-ék nagy családra tervezett hátsó kertjét nézte az úszómedencével, a mászókákkal és a hatalmas kiterjedésű pázsittal. Ma délután rózsaszín kreppszalagok lógtak a fákról, a kicsi asztaloknál minden egyes szék háttámlája fölött léggömbök bólogattak a szélben. Rózsaszín kartondobozokból Pippi Tucker ruhájához hasonló jelmezek kandikáltak kifelé, s egy ütött-kopott rózsaszínű ládában egy halom műanyag papucs hevert. A tornác közepén egy trónszék formájú fotel állt, melyet rózsaszínű ékszerutánzatok díszítettek. A rózsaszín nyavalyától csak az egyik juharfára akasztott zöld sárkány menekült meg. Heath minden helyzetben feltalálta magát, most azonban úgy érezte, kicsúszott a lába alól a talaj. Az úszómedence felé pillantott, s felcsillant előtte a remény. A medencében otthon érezné magát. Sajnos azonban a vaskerítés, ami körülvette, zárva volt. Molly és Phoebe nyilvánvalóan úgy döntöttek, hogy túl veszélyes lenne egyszerre ennyi gyereket odaengedni a medence közelébe. A Stars tulajdonosa a legtávolabbi asztalka mögött állt, és valami ágféléket pakolt ki egy dobozból. Csakúgy, mint mindenkinek, az ő fején is az az ostoba rózsaszín korona díszelgett, amit Heath személyes sértésnek vett. Egy csapattulajdonos vagy baseballsapkát viseljen, vagy maradjon hajadonfőtt. Más lehetőség nincs. Phoebe ebben a pillanatban nézett fel. Szeme elkerekedett a meglepetéstől. Heath? - Szia, Phoebe. - Hát nem különös? Szívesen bemásznék veled a lövészárokba egy újabb iszapbirkózásra, de most nem érek rá. - Annabelle szerint elkelne neked egy kis segítség.

- S te lennél az? Kötve hiszem. A férfi a leglefegyverzőbb mosolyát rendezte az ajkara. - Elismerem, hogy ismeretlen pályára tévedtem, de ha megmutatod a helyes irányt, minden tőlem telhetőt megteszek. Phoebe ahelyett, hogy hasra esett volna ettől, gyanakvóvá vált, s arca a szokásos bizalmatlan kifejezést öltötte. Mielőtt azonban vallatóra foghatta volna a férfit, egy csapat kislány özönlötte el a hátsó udvart. Molly a rózsaszín kartondobozokhoz lépett. - Minden királykisasszonynak gyönyörű ruha dukál. Itt vannak. - A bátrabbak előrerohantak. Phoebe Heath kezébe nyomta a gallyakat. - Rakj mindenhova egyet. - Azzal elsietett segíteni. Annabelle-nek nyoma veszett. Heath jól leteremtette, s nem csodálkozott, hogy a lánynak időre van szüksége, amíg összeszedi magát. Igyekezett tudomást sem venni a gyomra ugrálásáról. Annabelle magának kereste a bajt. A faágakat tanulmányozta, melyek végére rózsaszín kartonpapírból egy-egy csillagot ragasztottak. A hangulata egyre pocsékabb lett. Bizonyára varázspálcák. Mi köze van a varázspálcáknak a matematikához? Ő jó volt matekból. Tudná őket korrepetálni. Méghogy varázspálcák. Inkább számológépeket kellett volna szétosztani közöttük. Ledobta a varázspálcákat az asztalra, és Annabelle-t kereste, aki még mindig nem került elő, s ez kezdte idegesíteni. Ki kellett, hogy rúgja, de nem akarta tönkre tenni. Valami hozzáért a lábához, s Pippi Tucker nézett rá odalentről. A Cápa zenéje csendült fel a fülében. A hároméves kislány szeme akkora volt, mint egy felfújt rágógumi, tele ártatlansággal. Kövér kis ujjaival egy fejdíszt szorongatott, amit most odanyújtott a férfinak. - Fel kell tenned. - Nincs az az isten. - Heath ránézett, elég szigorúan ahhoz, hogy érvényt szerezzen akaratának, de nem annyira, hogy a gyerek az anyjáért üvöltsön. A kislány összehúzta apró, világos szemöldökét, csakúgy mint az apja szokta, amikor ziccert lát. - Heath! - hallatszot Molly hangja a ruhák, a fiitterek és a lányok közül. Figyelj Pippire, amíg mindenkit felöltöztetünk. - Szívesen. - A férfi a kölyköt nézte. Pippi őt. Heath a rágógumi labdacs szemeket és a rózsaszín fejdíszt tanulmányozta. A kislány megvakarta a karját. A férfi kutatott az agyában, s végül eszébe jutott valami. - Tudod már a számológépet kezelni? Pippi felemelte az állát, hogy jobban lássa Heatht, s a korona a fején még hátrébb csúszott. - Van rágód?

- Tessék? - Szeretek rágózni. - Ühüm. Pippi tekintete a férfi zsebére tévedt. - Hol a telefonod? - Gyere, keressük meg a mamádat. - Meg akarom nézni a telefonodat. - Előbb add vissza a régit, aztán beszélünk róla. A kislány vigyorgott. - Szeretem a telefonokat. A múlt hónapban, amikor Heath beugrott Tuckerékhez, pár percre egyedül maradt az ő imádott kicsikéjükkel. Pippi követelte, hogy megnézhesse a telefonját. Egy vadiúj ötszáz dolláros Motorola volt, olyan modern, hogy gyakorlatilag arról intézte az üzleti ügyeit, és nem sejtett semmi rosszat. Odaadta, ekkor Kevin átszólt a másik szobából, hogy kukkantson bele egy sportolókról szóló filmbe, s többé nem látta a mobilját. Távozás előtt sikerült kettesben maradnia Pippivel, s megpróbálta kifaggatni, de a kislány váratlanul elfelejtett beszélni, aminek következtében elveszített több tucat fontos e-mailt és egy végleges formába öntött új szerződést. Bodie szerint egyszerűen csak szólnia kellett volna, hogy mi történt, de Molly és Kevin olyan idealisták voltak a gyerekeiket tekintve, hogy Heath még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy esetleg kritizálja az ő drága szemefényüket. Pippi toppantott a fűben. - Azonnal meg akarom nézni a telefonodat! - Felejtsd el. A kislány arca eltorzult. A fenébe, sírni fog. Heath tapasztalatból tudta, Mollyban egy világ omlik össze, ha az ő babuskája akár csak megnyikkan. Hol a pokolban van Annabelle? Belenyúlt a zsebébe, és kivette a legújabb telefonját. - Majd én tartom, amíg megnézed. - Lehajolt a kislányhoz. Pippi megpróbálta kikapni a kezéből. - Én akarom fogni. Heath soha nem eresztette volna el - nem ment el az esze -, ha Annabelle nem pont erre a pillanatra időzíti a nagy belépőjét, de azon, amit látott, úgy meglepődött, hogy megfeledkezett a telefonról. Annabelle hosszú, ezüstös ruhát viselt, rakoncátlan tincsein akkora korona ült, mint Anglia királynőjéé. Strasszok csillogtak habos szoknyáján, fénylő csipke keretezte meztelen vállát. Ahogy a fűre lépett, a nap rásütött, haja lángra lobbant, a strasszok szikrákat szórtak. Nem csoda, hogy az addig metsző hangon sikoltozó lányok elnémultak. Heath maga is megkövülten bámulta. Egy pillanatra elfelejtette, milyen dühös rá. Bár a ruha csak jelmez volt, s a fejdísz műanyag, Annabelle mágikusan vonzotta a tekintetét, és nem akarta

elszakítani róla. Még a ruhája alól kikandikáló flipflopja is passzolt valahogy. - Üdvözöllek benneteket, szépségeim - trillázta, mint az Óz, a Nagy Varázslóban a jó boszorkány. - Annabelle vagyok, a jótündér. Mondjátok meg szép sorban a neveteket, aztán igazi királykisasszonyokká varázsollak benneteket. Készen vagytok? A metsző sikítás azt jelezhette, hogy igen. - Azután - folytatta Annabelle - segítek nektek saját varázspálcát készíteni, amit haza is vihettek. Heath felkapta a gallyakat, amiket egy kupacba ledobott az asztalra, és elrendezte azokat a rózsaszín csillámokkal és játékékszerekkel teli tégelyek között. Annabelle egyesével haladt előre a sorban, minden kislányhoz lehajolt, hogy megkérdezze a nevét, aztán körözni kezdett a gyerekek feje fölött a varázspálcával. - Abrakadabra, változz Keesha királykisasszonnyá... Abrakadabra, változz Rose királykisasszonnyá... Abrakadabra, változz Dominga királykisasszonnyá... Abrakadabra, változz Victoria Phoebe királykisasszonnyá. A fenébe! Heath megpördült, túl későn eszmélve, hogy a kislánynál van a telefonja. Megnézte a fűben, ahol álltak, és ellenőrizte a zsebeit, de sehol nem találta. A lányok felé fordult, s ott állt ő, a babszemnyi telefontolvaj üres kézzel, fején a ferde fejdísszel. Még csak hároméves volt, milyen messzire vihette? Miközben Heath azon töprengett, mitévő legyen, Phoebe jelent meg mellette egy polaroid fényképezőgéppel. - Fotót készítünk minden kislányról, ahogy a trónon ül a jelmezében. Megcsinálod ingyen, vagy ráteszed a kezed a zsebpénzükre? - Phoebe, meg vagyok sértve. - Ne aggódj. Nem vérzik. - Phoebe a férfi kezébe nyomta a gépet, s ellenszenvet árasztva minden pórusából, otthagyta. Pompás. Eddig sikerült kirúgnia a házasságközvetítőjét és elvesztenie egy újabb telefont, anélkül, hogy egy lépéssel is közelebb került volna a Stars tulajdonosához. A parti pedig még csak most kezdődött. De vajon hol lehet a telefonja? Pippi az anyja mellett guggolt. Mindkét keze foglalt volt, az egyikben ragasztó, a másik hüvelykujjastól a szájában, így a telefont csakis elrejthette valahol. Talán a rövidnadrágja zsebébe. Heath emlékezett rá, hogy vibráló üzemmódra állította be a telefont, letette hát a fényképezőgépet, s kirohant a kocsihoz a rádiótelefonjáért. Amikor visszaért, tárcsázta eltűnt mobilja számát, és figyelte Pippi reakcióját. A kislány meg se moccant. Tehát a zsebében nincs. Az ördögbe. Szüksége van Annabelle-re. Csakhogy épp most rúgta ki. Nem, akkor sem bocsát meg neki, és nem felejti el akkor se, ha olyan ártatlanul néz,

mint egy ma született bárány. A Cápa zenéje zúgott fel ismét a fülében. Lenézett. Pippi kék napszemüveget viselt, s vörös rúzzsal bekent rózsabimbó ajkát mutogatta. Heath gyorsan zsebrevágta a rádiótelefont. - Látod? - Ez aztán a varázspálca. - A férfi lehajolt, mintha a kislány művészi alkotását csodálná, valójában azonban nyomozott. - Pippi, mutasd meg Heath bácsinak, hová tetted a telefonját. Pippi valószínűleg a hüvelykujjának köszönhető kissé ferde metszőfoggal vigyorgott rá. - Telefont akarok. - Nagyszerű. Én is. Menjünk, keressük meg együtt. Pippi Heath zsebére mutatott. - Én azt a telefont akarom! - Nem. - A férfi felállt és elsomfordált, hogy ha Pippi elsírja magát, ne is legyen a közelben. - Ki fényképezkedik elsőnek? - kiáltotta őszinte lelkesedéssel. - Rosa királykisasszony, te kész vagy - mondta Molly. - Ülj fel a trónra, hadd fényképezzen le Heath herceg. Annabelle kézen fogta a gyereket, és elindult vele a trónhoz. Mikor odaért Heath mellé, fintorgó orral tovamasírozott. Mely orr hegyére, a férfi menthetetlenül észrevette, egy rózsaszín csillám tapadt. Ezután már mindenki a jótündérrel akart fényképezkedni, aki nem véletlenül viselkedett úgy, mintha a királyi fotográfus nem is létezne. Együtt kuncogott viszont a gyerekkel, varázslatokat mondott, s megengedte Pilar királykisasszonynak, hogy megnézze, mit viselnek a jótündérek a szoknyájuk alatt. Ez Heatht is érdekelte volna. Sajnos ez a jótündér azonban szürke rövidnadrágban és nem piros tangában volt, amit a férfi választott volna a helyében. Nem sokkal később megfeledkezett a telefonhívásokról, amiket el kellett volna intéznie, s arra koncentrált, hogy jó képet csináljon a lányokról. El kellett ismernie, hogy nagyon aranyosak voltak. A szégyenlősek bátorításra szorultak, de akadtak köztük nagyszájúak is. Néhányan úgy akartak fényképezkedni, hogy Annabelle ölében ülnek, mások, hogy ott áll mellettük. Annabelle megnevettette őket - Heatht megmosolyogtatta -, s mire végeztek a fotózással, a férfi úgy döntött, megbocsát neki. Végül is mindenki megérdemel egy második lehetőséget. Előbb móresre tanítja, aztán visszaveszi próbaidőre. Pippi ott somfordált körülötte, s megpróbálta elcsenni tőle a rádiótelefonját, de Heath elterelte a figyelmét egy zöld szemfestékkel. - Pippi! Hogy került az a kezedbe? - sikoltotta Molly néhány perc múlva.

Heath beletemetkezett a fényképezőgép tanulmányozásába, és úgy tett, mintha nem látta volna, Phoebe milyen gyanakvó pillantással méregeti. Molly egy árnyékos fa alá terelte a gyerekeket, s rögtönzött mesével szórakoztatta őket, aminek az volt a címe: Daphne és a királykisasszonyos parti. Minden kislányt beleszőtt a történetbe, s még egy Heath herceg nevű békát is, aki varázslatos fényképeket tudott készíteni. Most, hogy a férfi eldöntötte, megbocsát Annabelle-nek, el tudta magát engedni annyira, hogy gyönyörködjön benne. Annabelle törökülésben ült a fűben, nevetett, amikor a gyerekek, tapsolt, és alapvetően úgy viselkedett, mintha még maga is gyerek volna. Amíg felállították az asztalokat a frissítőknek, Heatht bízták meg a sárkányverő játék felügyeletével. - Ne kössed be a szemüket - mondta Hannah. Attól félnek. A férfi engedelmeskedett. Hagyta, hogy a csöppségek teljes erőből náspángolják a sárkányt, s ha nem akart eltörni a husángjuk, maga vette kézbe és intézte el a sorsukat. Senki nem sérült meg, senki nem sírt, szóval talán mégsem volt olyan analfabéta a gyerekekhez. Rózsaszínű harapnivalók érkeztek. Rózsaszín szörp. Rózsaszín kenyérből készült szendvicsek, egy vár formájú, rózsaszín cukormázzal bevont, kúpalakú jégkrémtornyokkal díszített torta a rózsaszín függőhídból feltűnően hiányzó karéjjal, minden bizonnyal az ifjú Andrew Calebow jóvoltából. Molly odacsúsztatott neki egy sört. - Angyal vagy - hálálkodott a férfi. - Nem tudom, mihez kezdtünk volna nélküled. - Jó móka volt. - Királykisasszonyok! - kiáltotta Phoebe az asztaltól. - Tudom, mindannyian köszönetet szeretnétek mondani a mi jótündérünknek, hogy időt szakított ránk bokros teendői közepette. Molly királykisasszony, nagyon élveztük a történetedet, s Hannah királykisasszony, megmelengette a szívünket a sok-sok ölelés, amit adtál. - Hangja turbékolóvá vált, a férfi ettől félt. - Ami Heath herceget illeti... nagyon örülünk, hogy segített nekünk a sárkányverő játékban. Ki gondolta volna, hogy megtanulhatjuk tőle, hogy kell törni-zúzni. - Pajtás... Tényleg ki nem állhat - suttogta Molly. Fél óra múlva a fáradt királykisasszonyok egy nagy táska útravalóval hazaindultak. - Nagyon szép délután volt - mondta Hannah a tornácon, amikor a busz eltűnt a szemük elől. - Aggódtam.

Phoebe átölelte a kislány vállát, és egy puszit nyomott a fejére. - Gondoskodtál róla, hogy mindenki otthon érezze magát. S én, akarta kérdezni Heath. Hiába szedte le az asztalokat, fotózott, vigyázott a gyerekekre anélkül, hogy egyetlen egy telefonhívást is intézett volna, vagy akár csak egy árva pillantást vetett volna a Sox-meccsre, úgy tűnt, egy centivel sem került közelebb Phoebe-hez. Annabelle lerángatta magáról a tündérjelmezt. - Bekoszolta a fű és kilöttyent rá a szörp, nem hiszem, hogy még használható lesz. - Nagyon köszönöm, Annabelle. - Phoebe gyengéden mosolygott, ahogy Heathre soha. - Tökéletes jótündér voltál. - Minden percét élveztem. Hogy vannak az ikrek? - Fél órával ezelőtt néztem meg őket. Durcásak, amiért ki kellett hagyniuk a partit. - Nem csodálom. Remek volt. Telefoncsörgés hallatszott. Heath gépiesen a zsebébe nyúlt, megfeledkezve róla, hogy kikapcsolta a rádiótelefont. Üres volt. Micsoda? - Szia, drágám - szólt bele Molly a mobiljába. - Igen, túléltük, de nem neked és Dannek köszönhetően. Szerencsére a hősies menedzsered megmentett bennünket... Igen, tényleg... Heath megtapogatta a zsebeit. Hol a pokolban lehet a telefonja? - Beszélni akarok apával! - kiabálta Pippi, Molly telefonja után kapkodva. - Tartsd egy kicsit. Pip üdvözölni akar. Molly odatartotta a telefont a kislány füléhez. Heath visszament a kertbe. Az ördögbe! Nem lophattak el tőle két telefont egy délután. Biztosan kiesett a zsebéből. Megnézte a fa alatt, a fűben, minden lehetséges helyen, de nyoma veszett. Akkor csenhette ki Pippi a zsebéből, amikor lehajolt hozzá. - Elhagytál valamit? - turbékolta Phoebe a férfi mögé lépve. - Talán a szívedet? - A telefonomat. - Nem láttam. De ha megtalálom, azonnal szólok. -Phoebe őszintének tűnt, Heath mégis úgy érezte, hogy inkább az úszómedencébe dobná. - Nagyon hálás lennék. Annabelle és Molly csatlakoztak hozzájuk, de Pippi eltűnt Hannah-val. Kimerültem - mondta Molly -, pedig én hozzá vagyok szokva a gyerekekhez. Szegény Annabelle. - A világért sem hagytam volna ki. - Annabelle, buzgón kerülgetve a férfit, kezdte összeszedni a papírtányérokat.

Phoebe leintette. - Hagyd. Hamarosan itt a takarítóbrigád. Amíg ők dolgoznak, én a lábamat lógatom és erőt gyűjtök. Még a könyvklub előző könyvét sem olvastam el, s már itt a következő. - Azon én is nehezen rágtam át magam - mondta Annabelle. - Nem is értem, hogyan választhatta Kryst éppen ezt. Heath hegyezni kezdte a fülét. Annabelle és Phoebe könyvklubba járnak? Milyen érdekes információkat titkol még előle Miss Granger? Molly ásított és nyújtózkodott. - Nekem tetszik Sharon ötlete, hogy a fiúk is olvassanak el egy könyvet, amit kitárgyalhatnak az üdülőben. Tavaly, ha nem a tóban fürödtek, vagy nem velünk voltak, a régi meccseken csámcsogtak. Nekem mondhatnak, amit akarnak. Egy idő után halálra unták magukat. Heath minden egyes érzékszerve kihegyeződött. - Ne engedjétek Darnellt választani - intette őket Phoebe. - Bele van őrülve Márquezbe, s nem hiszem, hogy a fiúkat felcsigázná a Száz év magány. Csak arról a Darnellről beszélhettek, aki a Stars Öregfiúk csapatának védőjátékosa volt, Darnell Pruitt. Heath agya motollaként járt. Miféle könyvklubba került Annabelle? S ami még fontosabb... Mi haszna lehet neki ebből?

Tizedik fejezet Annabelle továbbra is a papírtányérokat szedegette, jóllehet Phoebe mondta neki, hogy ne fáradjon vele. Rettegett a hazaúttól, Heathszel összezárva egy kocsiban. Phoebe kikanalazott az ujjával egy darab rózsaszínű fagylaltot az összedőlt tortavárból, s megkóstolta. - Dan és én már alig várjuk, hogy pár napot a kempingben tölthessünk. Minden ürügyet megragadunk, hogy elutazhassunk Wind Lake-be. Mollynak mázlija van, hogy épp olyan férfihoz ment feleségül, akinek saját üdülője van. - A közelgő edzőtábor miatt sokáig mindannyiunk számára ez lesz az utolsó kikapcsolódási lehetőség. Molly Annabelle-hez fordult. - Majd elfelejtettem. A egyik faházra valaki visszamondta a foglalást. Akarsz ott lakni Janine-nal, vagy megtartod a szobádat a szállóban? Annabelle gondolkodott. Bár még soha nem járt a Wind Lake Kempingben, tudta, hogy a vendégek számos kis faház és egy viktoriánus épület között választhattak. - Azt hiszem, én... - A faházat választjuk - vágott közbe Heath. - Annabelle-nek nyilvánvalóan még nem volt alkalma megemlíteni, hogy én is elkísérem. Annabelle a férfit bámulta. Phoebe ujja megállt a fagylaltmasszában. - Te is jössz? Annabelle észrevette, hogy Heath nyakán pulzál egy ér. Élvezte. - Soha nem tudtam ellenállni a fogadásoknak - magyarázta Heath. - Annabelle azt hiszi, nem bírok ki egy egész hétvégét a telefonom nélkül. - Egy vacsorát is alig - nevetett Molly. - Mindkettőtöktől elvárom, hogy bocsánatot kérjetek, miután bebizonyítottam, hogy tévedtek. Molly és Phoebe egyformán zavart arckifejezéssel fordultak Annabelle-hez. Annabelle sebzett büszkesége bosszúért kiáltott. Kijárt neki, hogy elégtételt vegyen Heathen, amiért a férfi hidegvérrel kirúgta. Kínos csend telepedett rájuk. A férfi őt nézte, várt, a nyakán pulzáló ér jelezte, hogy múlnak a másodpercek. - El fogja veszíteni - erőltetett mosolyt magára Annabelle. - Mindenki tudja, csak ő nem. - Érdekes. - Molly tartózkodott minden további megjegyzéstől, bár Annabelle érezte, hogy nem szívesen. Húsz perccel később a város felé tartottak, s a kocsiban olyan sűrű volt a csend, mint a torta rózsaszínű cukormáza, de a legkevésbé sem olyan édes.

Annabelle nem számított rá, hogy Heath ilyen jól kijön majd a lányokkal. Pippi egyenesen imádta. Annabelle-t meglepte, hányszor látta a férfit lehajolni a kislányhoz és beszélgetni vele. Heath végül megtörte a csendet. - Már a kempingezés előtt eldöntöttem, hogy visszaveszem. - S ezt higgyem is el. - Annabelle gúnyolódással próbálta palástolni fájdalmát. - Komolyan beszélek. - Ha ettől jobban alszik. - Rendben, Annabelle. Öntse ki a szívét. Bökje ki, mi nyomta a lelkét egész délután. - Ez olyan kiváltság, ami csak egyenrangú feleknek jár ki. Az olyan alázatos alkalmazottaknak, mint én, csak nyelvet ölteni van jogunk és kinyalni a főnök seggét. - Túlfeszítette a húrt, és ezt maga is tudja. Phoebe nem fog megbocsátani. Azt hittem, tudok változtatni a dolgon. - Mindegy. Heath átvágott a bal sávba. - Akarja, hogy visszamondjam? Holnap reggel felhívhatom Mollyt, és megmondhatom neki, hogy közbejött valami. Ezt akarja? - Mintha lenne választásom, ha továbbra is az ügyfelemnek szeretném tudni. - Rendben, megkönnyítem a dolgát. Függetlenül attól, mit mond, visszaveszem. Történjék bármi, a szerződésünk él. Annabelle azt a látszatot keltette, mintha nem nyűgözte volna le a férfi ajánlata. - Képzelem, mennyire lesz együttműködő, ha nem viszem magammal. - Mit akar tőlem? - Hogy legyen őszinte. Nézzen a szemembe és vallja be, hogy esze ágában sem volt visszavenni, amíg szóba nem került a kempingezés. - Igen, igaza van. - Heath nem nézett a szemébe, de legalább őszinte volt. Nem bocsátok meg magának. S tudja miért? Mert egy könyörtelen gazember vagyok. - Rendben. Velem jöhet. *** Annabelle a következő pár napban zsémbes hangulatban volt. Próbálta a menstruációjának betudni, de már nem volt olyan jó az önámításban, mint régen. Heath hidegvérű viselkedése a sebzettség, csalódottság és düh érzését hagyta maga után. Egyetlen hiba, és a férfi leírta. Ha nincs a Wind Lake Kemping, a színét sem látná soha többé. Feláldozható volt, egyike Heath dolgozó méheinek.

Kedden a férfi tömör üzenetet hagyott. „Csütörtök este fél kilenckor találkozom Portia jelöltjével. Hozzon össze egy randevút nyolcra is, hogy két legyet üthessünk egy csapásra.” Annabelle végre azon töltötte ki a mérgét, akin kellett, saját magán. Nem Heath tehetett azokról a szexuális képzelgésekről, amik megpróbálták befészkelni magukat az agyába, valahányszor nem figyelt oda. A férfi számára ez üzlet volt. Ő kezdte el belekeverni a magánéletét, s ha erről megfeledkezik, megérdemli a következményeket. Csütörtök este már jobb hangulatban lépett be a Siennába, de ez hamar elpárolgott. Heath nem érkezett meg, a nő pedig, akit be akart mutatni neki, telefonált, hogy megvágta a lábát és a kórházba tart. Alig tette le, amikor a férfi hívta. - Késik a gép. Már az O’Haren vagyok, csak arra várunk, hogy megnyissák a kaput. Annabelle elmondta, mi történt, aztán, mivel Heath fáradtnak tűnt, indítványozta, hogy halasszák el Powers randevúját. - Csábító, de inkább ne. Portia nagyon nagy reményeket fűz a találkozóhoz. Most nyitották meg a kaput, nem fogok sokat késni. Tartsa a frontot, amíg odaérek. - Rendben. Annabelle a bárpultossal csevegett, amíg Portia jelöltje megérkezett. Elkerekedett a szeme. Nem csoda, hogy Powers olyan lelkes volt. Még soha életében nem látott ilyen gyönyörű nőt... *** Másnap reggel, amikor Annabelle visszatért rendes félévi reggeli futásából, Portia Powerst találta a teraszán. Soha nem találkoztak, de felismerte az internetes oldaláról. Ám csak amikor közelebb ért hozzá, döbbent rá, hogy ez ugyanez a nő, aki a Sienna előtt állt aznap este, amikor bemutatta Heathnek Barrie-t. Fekete, a derekán megkötött selyemblúzt viselt, undorító ciklámen nadrágot és fekete, nyitott, retró tűsarkút. Tintafekete haját túl szabályosan vágták le, bőre hibátlan volt. Ami az alakját illeti... Az nyilvánvaló volt, hogy csak állami ünnepekkor vett magához ételt. - Meg ne próbáljon még egy ilyen trükköt, mint a tegnap esti - zendített rá Portia abban a pillanatban, ahogy Annabelle sportcipője a terasz lépcsőjéhez ért. Olyanfajta törékeny szépséget sugárzott, amely mellett Annabelle mindig is tramplinak érezte magát, ma reggel bő rövidnadrágban és izzadt narancssárga pólójában különösen.

- Magának is jó reggelt. - Annabelle elővette a kulcsot a zsebéből, kinyitotta az ajtót, majd félreállt, hogy utat engedjen Powersnek. Portia egyetlen megvető pillantással mérte fel Annabelle várószobáját és irodáját. - Soha... soha többé ne vegye magának a bátorságot, hogy hazaküldje a jelöltemet, mielőtt Heath találkozik vele. Annabelle becsukta az ajtót. - Rossz jelöltet küldött. Powers Annabelle verítékcseppes homlokára mutatott manikűrözött körmével. - Ezt neki kellett volna eldöntenie, nem magának. Annabelle tudomást sem vett a körömpisztolyról. - Bizonyára tisztában van vele, mennyire gyűlöli Heath elvesztegetni az idejét. Portia legyintett. - Tényleg ennyire értetlen? Claudia Reeshman Chicago legszebb topmodellje. Gyönyörű. Okos. Férfiak milliói áhítoznak azután, hogy egy pillantást vethessenek rá. - Meglehet, de komoly lelki problémákkal küzd - élen a nagyon is nyilvánvaló kábítószerfüggőségével, gondolta Annabelle de nem akart olyasmivel vádaskodni, amit nem tudott bizonyítani. - Elsírta magát, mielőtt az első ital megérkezett volna. - Mindenkinek lehet rossz napja. - Powers csípőre tette a kezét, nőies póz volt, mégis olyan támadónak tűnt, mint egy karaterúgás. - Egy hónapig dolgoztam azon, hogy rábeszéljem, találkozzon Heathszel. Végre beleegyezett, s maga mit csinál? Úgy dönt, hogy Heath-nek nem tetszene, ezért hazaküldi. - Claudiának nem egyszerűen rossz napja volt, hanem idegösszeomlása. - Az se érdekel, ha körbe-körbe forog a padlón és ugat, mint egy kutya. Amit maga tett, az ostobaság és alattomos. Annabelle-nek erős személyiségekkel volt dolga egész életében, s nem állt szándékában meghunyászkodni, mégha a szemébe csöpögött is az izzadtság és lucskos a pólója. - Heath világosan közölte, mik az elvárásai. - Szerintem Chicago legszexisebb, legkapósabb nője megfelel az elvárásainak. - A szépség nem minden. - Ugyan már. Az olyan férfiaknál, mint Heath, a melltartóméret mindig győzedelmeskedik az IQ felett. Mivel nem jutottak sehova, Annabelle megpróbálta szakmai alapokra helyezni a vitát. - Mindkettőnk számára sokkal könnyebb lenne, ha megpróbálnánk együttműködni. Portia olyan képet vágott, mintha Annabelle egy dupla adag, olajos, gyorséttermi étellel kínálta volna. - Az én tanítványaimnak szigorú követelményeknek kell megfelelniük, Miss Granger. Maga nem üti meg a mércét.

- Most már eleget sértegetett. - Annabelle az ajtóhoz sietett. - Mostantól a panaszával forduljon Heathhez. - Higgye el, hogy meg is teszem. Alig várom, hogy megtudjam, mit szól hozzá. *** - Mi a fenét képzel magáról? - vonta felelősségre telefonon Heath pár órával később, nem üvöltözve, de majdnem. - Most tudtam meg, hogy kirúgta Claudia Reeshmant. - És? - Nyilvánvaló, hogy túl sok hatalmat adtam a kezébe. - Amikor tegnap este felhívtam, hogy töröltem a randevút, mert Claudia nem az, akit keres, még hálás volt. - Elfelejtette közölni a nevét. Soha nem volt dolgom modellekkel, de Claudia Reeshman... Jézusom, Annabelle... - Megint ki akar rúgni? - Nem hagyná abba? - Nem lesz ez így jó. Bízik bennem vagy sem? Annabelle dudálást hallott a telefonban, majd hosszú csendet. - Bízom magában - felelte a férfi végül. - Tényleg? - Tényleg. Így történt, hogy Annabelle-nek akkora gombóc nőtt a torkában, mint a Sears Tower. Lenyelte, s próbált olyan hangot megütni, mintha mindig is erre a válaszra számított volna. - Helyes. Dudáltak. Úton van? - Mondtam, hogy Indianapolisba megyek. - Persze. Péntek van. - Heath az elkövetkező két éjszakát Indianapolisban tölti egy ügyfelénél, aki a Colts-ban játszott. Eredetileg a következő hétvégére tervezte az utazást, de átszervezte a programját a könyvklubos kirándulás kedvéért, amire Annabelle nem is akart gondolni. - Nagy kihívást jelent megszervezni a találkákat, ha maga minden hétvégén elhagyja a várost. - Első az üzlet. Nagyon felbosszantotta Powerst. A fejét akarja tálcán. - Késsel és zsírszegény tejföllel, hogy jobban csússzon - Nem tudtam, hogy Reeshman még Chicagóban van Azt hittem, New Yorkba költözött. Bizonyára nem akart messzire kerülni a kábítószer-kereskedőjétől.

- Tegyen meg nekem egy szívességet. Ha Powers legközelebb be akar mutatni valakinek, aki fürdőruhát reklámoz, legalább a nevét mondja meg, mielőtt megszabadul tőle. - Rendben. - S kösz a holnapi helyettesítést. - Ki ne szeretne egész nap a városban flangálni a maga hitelkártyájával, korlátlan használat mellett? - Plussz Bodie-val és Sean Palmer anyjával. Ezt se felejtse el. Ha Mrs. Palmer nem félt volna annyira tőle, Bodie egyedül is elintézhette volna. - Nem ő az egyedüli, aki fél tőle. Biztos, hogy nem fog bántódásunk esni? - Amíg nem említik a politikát, Taco Bellt vagy a piros színt, igen. - Kösz a figyelmeztetést. - S ne engedjék túl közel a kalapos emberekhez. - Jobb, ha leteszem. Annabelle azon kapta magát, hogy mosolyog, amit nagyon rosszul tett. A kígyók kényük-kedvük szerint támadnak, s csak ritkán figyelmeztetik előre az áldozatukat. *** Sean Palmer anyjának, Arténak őszülő haja, égimeszelő alakja és harsány nevetése volt. Annabelle azonnal megkedvelte. Megnézték a város nevezetességeit Bodie idegenvezetésével, aki a programokat szervezte, mégis háttérben maradt. Fura fickó volt, tele érdekes ellentmondásokkal, amik csak méginkább felkeltették Annabelle érdeklődését iránta. A késői ebéd után a Millennium Parkba mentek, az új csodálatos tóparti ligetbe, melytől a chicagóiak azt remélték, hogy San Franciscót megelőzve, végre Amerika legszebb városa lehet az övék. Annabelle már sokszor járt a parkban, s örömmel mutogatta teraszos kertjeit, százötven méter magas szökőkútjának vízjátékát. Miközben átsétáltak a futurisztikus zenepavilonon, a beszélgetés visszatért Arté fiára, aki hamarosan a Bears-ben fog játszani. - Sean után kapkodtak a menedzserek - mondta az anyja. - Nagyon boldog voltam, amikor aláírta a szerződést Heathszel. Megnyugodhattam, hogy nem fogják kihasználni. Tudom, hogy Heath vigyáz majd rá. - Törődik az ügyfeleivel, annyi szent. A júliusi napsütés a tó hullámaival flörtölt, miközben követték Bodie-t a forgalmas Columbus Drive felett kígyózó, kanyargós gyaloghídon. A túloldalra

érve a kocogok ösvénye felé vették az irányt. Mikor megálltak, hogy gyönyörködjenek a tájban, egy biciklis kiáltott oda Bodie-nak és fékezett le mellette. Annabelle és Arté lába a földbe gyökerezett, s mindketten a férfi feszes, fekete biciklisnadrágját bámulták. - Áldott legyen az Úr dicső teremtményeiért mondta Arté. - Ámen. A biciklis verítékfilmes vádliján és a tökéletesen kidolgozott mellkasára tapadó kék-fehér neccpólóján legeltetve szemüket, közelebb húzódtak. Húszas évei vége felé járhatott, menő piros bukósisakot viselt, mely eltakarta izzadtságtól nedves szőke haját, ám adoniszi arcélét nem. - Meg kell mártóznom a tóban, hogy lehűtsem magam - suttogta Annabelle. - Bárcsak húsz évvel fiatalabb lennék... Bodie intett nekik. - Jöjjenek, hölgyeim, bemutatom önöket valakinek. - Gyere a mamához - mormolta Antré, Annabelle pedig kuncogott. Már majdnem odaértek, amikor Annabelle felismerte a biciklist. - Hiszen, én tudom, ki ez. - Mrs. Palmer, Annabelle. A híres Dean Robillard, a Stars leendő klasszis összekötője. Bár Annabelle még soha nem találkozott személyesen Deannal, már látta játszani. Arté kezet rázott a férfival. - Örülök, hogy megismerhetem, Dean. Mondja meg a barátainak, hogy bánjanak kesztyűs kézzel az én Sean fiammal ebben a szezonban. Dean Artéra vetette szívdöglesztő mosolyát. Pontosan tudja, milyen hatással van a nőkre, gondolta Annabelle. - De csak a maga kedvéért, asszonyom. - Olajként csepegtetve csáberejét, most Annabelle-hez fordult. Nyílt, kutató, magabiztos tekintete, mellyel tetőtől talpig végigmérte, arról árulkodott, hogy akkor és úgy szokta megkapni a nőket, akikre szemet vetett, amikor és ahogyan neki tetszett. Próbálkozz csak, te huncut, szexi kisfiú. - Annabelle, ugye? - A biztonság kedvéért megnézem a jogosítványomban. Azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Robillard nyilvánvalóan nem szokott hozzá, hogy a nők kiterítették a kártyájukat, mert egy pillanatra elképedt. Aztán ismét működésbe hozta régi csábítógépét. - Talán a meleg az oka. - Igen, határozottan felforrt a vérem. - Normális esetben a jóképű férfiak riasztották Annabelle-t, de Dean annyira el volt telve magával, hogy csak

mulatni tudott rajta. A férfi nevetett, ezúttal őszintén, s Annabelle azon kapta magát, hogy elbizakodottsága ellenére kedveli. - Imádom a vörös hajú nőket. Annabelle letolta a napszemüvegét az orrán, s a sportolóra nézett a keret fölött. - Fogadni mernék, Mr. Robillard, hogy általánosságban véve imádja a nőket. - Ismerősen hangzik a neve. Várjunk csak. Nem maga Heath házasságközvetítője? - Honnan tudja? - Gyorsan terjednek a hírek. - Egy görkocsolyás húzott el mellettük repkedő barna hajjal. Deannek majd kiesett a szeme. - Még soha nem találkoztam házasságközvetítővel - mondta végül. - Lehet, hogy igénybe kellene vennem a szolgálatait. - Tudnia kell, hogy a mi szakmánk egyéjszakás kalandokkal nem foglalkozik. Robillard karba tette a kezét. - S ha valami különlegesre vágynék? Annabelle mosolygott. - Azok után, hogy olyan jó mulat az egyéjszakásokkal, kétlem. Dean Bodie-ra nézett. - Azt hiszem, nem kedvel. - Kedvel, csak úgy gondolja, hogy még éretlen vagy. - Ki fogja nőni - mondta Annabelle. Bodie Robillard hátára csapott. - Tudom, hogy nem sűrűn fordul elő, de úgy tűnik, Annabelle-t nem fogtad meg a filmsztár arcoddal. - Akkor valaki vigye el szemorvoshoz - motyogta Arté, amin mindnyájan nevettek. Dean egy fának döntötte a biciklijét, amíg beszélgettek. Sean felől érdeklődött Ariétól, s egy ideig a Bearsről folyt a társalgás. Aztán Bodie szóba hozta, hogy Dean menedzsert keres. - Hallom, találkoztál Jack Riley-vel az IMG-től. - Sok emberrel találkoztam. - Legalább hallgassd meg, mit ajánl Heath. Nem buta fickó. - Heath Champion lenne az utolsó, akit felhívnék. Van más módszerem is, hogy borsot törjek Phoebe orra alá. - Dean Annabelle-hez fordult. - Volna kedve holnap eljönni velem a strandra? Annabelle erre nem számított, és alaposan meglepődött. Sőt, gyanakodott. Miért? - Őszinte lehetek? - Tud? - Védelemre van szükségem. - A leégéstől? - Nem. - A férfi kivillantotta ragyogó fehér fogsorát. - Szeretek strandra járni,

de annyian felismernek, hogy alig jutok be a vízbe. Ha nővel vagyok, általában tapintatosabbak az emberek. - S én vagyok az egyetlen, akivel el tudna menni? Kötve hiszem. Dean szeme csillogott. - Ne vegye rossz néven, de sokkal jobban ki tudok kapcsolódni olyasvalakinek a társaságában, akivel nem akarok lefeküdni. Annabelle-ből kitört a nevetés. - Szegény Dean, nincs neki barátja, csak szeretője - kacagott Bodie. - Önt is meghívom, Mrs. Palmer - mondta Robillard udvariasan. - Drágám, még egy olyan Adonisz sem tud rávenni arra, hogy fürdőruhában jelenjek meg nyilvános helyen, mint maga. - Mit szól hozzá, Annabelle? - Dean a tó felé intett a fejével. - Kimegyünk az Oak Street Beachre? Hozok hűtőtáskát. Napozunk, úszunk, zenét hallgatunk. Klassz lesz. Csak tud engedni néhány órára az elvárásaiból. Annabelle élete meglehetősen furcsán alakult, mióta Heath Championnal megismerkedett. Chicago legszexisebb macsója épp most hívta meg egy vasárnap délutáni strandolásra, amikor alig két nappal ezelőtt még azon kesergett, hogy semmi programja sincs a július negyedikéi hétvégére. - Ha megígéri, hogy nem bámulja a fiatalabb csajokat, amíg magával vagyok. - Sose tennék ilyet! - méltatlankodott Dean, nyilvánvalóan megfeledkezve a görkorcsolyás barnáról. - Akkor rendben. A férfi betartotta a szavát. Sőt, nem is telefonált, s a tartalék mobilját sem vette elő. Még napernyőt is szerzett, hogy megvédje Annabelle érzékeny bőrét a perzselő napsütéstől. Feküdtek a törölközőn, zenét hallgattak, beszélgettek, amikor úgy érezték, csendben bámulták a vizet. Annabelle fehér bikinit viselt, melynek alsó része eléggé mini volt ahhoz, hogy hosszabbnak mutassa a lábát, de nem annyira, hogy gyantára lett volna szüksége. Alig néhány rajongó zavarta meg őket, mégis úgy tűnt, mintha mindenki akart volna egy darabot Dean Robillardból. Talán ezért érzett Annabelle magányosságot a férfi önteltsége mögött. Dean kikerülte a kérdéseket a családjáról, Annabelle pedig nem erőltette. Amikor hazaért, négy hangüzenet várta, mindegyik Heathtől, aki követelte, hogy hívja vissza. Inkább lezuhanyozott. Éppen a haját dörzsölte szárazra egy törölközővel, amikor meghallotta, hogy csengettek. Megkötötte sárga köntösét a derekán, s miközben lement a földszintre, ujjaival végigszántott bozontos frizuráján. Az üvegen át magas férfialakot pillantott meg. A Kígyó második látogatását

tette nála.

Tizenegyedik fejezet - Az idén csak két doboz süteményt kérek, lányok - mondta Annabelle, miközben kinyitotta az ajtót. - Fogyókúrázom. - Heath berontott. - Néha meg szokta hallgatni a rögzítőjét? - Annabelle lenézett a csupasz lábára. - Megint a legjobbkor érkezett. A férfi fel volt pörögve, alig nézett rá, ami így is lett volna helyes. Gyönyörű. Szóval éppen egy Biblia-kutató előadáson vesztegeltem Indianapolisban, amikor meghallottam a hírt, hogy a házasságközvetítőm Dean Robillarddal sütteti magát a strandon. - Felvette a telefont egy Biblia-kutató előadáson? - Unatkoztam. - S azért vett részt az előadáson, mert...? Hagyjuk. Az ügyfele akarta, hogy elkísérjem. - Annabelle becsukta az ajtót. - Mi az ördögért vitte magával Robillard? - Le volt nyűgözve. Mindig ez történik. Raoul szerint nem tehetek róla, hogy ilyen hatással vagyok a férfiakra. - Aha. Bodie szerint Dean strandra akart menni, és elterelő hadműveletre volt szüksége. - Akkor miért kérdi? - Annabelle a férfi után trappolt a várószobába. - Van valami ennivalója? - Némi thai maradék, de kezd kiszőrösödni, úgyhogy nem ajánlom. - Rendelek pizzát. Hogyan szereti? Hogy azért történt-e, mert gyakorlatilag meztelen volt, és nem tetszett neki a férfi viselkedése, vagy mert egyszerűen elment az esze, nem tudni, de csípőre tett kézzel végigmérte Heatht, és hagyta, hogy a szavak kicsússzanak a száján. Forrón... és fűszeresen. A férfi tekintete Annabelle köntösének V kivágására vándorolt. - Rauol is pontosan ezt mondta. Annabelle gyorsan a lépcső felé menekült. Heath kacagása egészen az emeletig elkísérte. Ráérősen felvette utolsó tiszta rövidnadrágját és egy csipkés dekoltázzsal díszített topot. Az, hogy védekező állásban kell lennie, még nem jelenti azt, hogy nem nézhet ki jól. Bronzpúdert hintett az arcára, szájfényt kent az ajkára, aztán nagy fogú fésűvel kibontotta a haját, melynek néhány rebellis tincse máris dugóhúzóként keretezte az arcát. Mikor leért a földszintre, Heath a dolgozószobájában ült, az íróasztalra feltett

lábbal, álla alá szorított telefonnal. Végighordozta tekintetét Annabelle csipkés dekoltázsán és meztelen lábán, majd elmosolyodott. Megint játszott vele, Annabelle pedig nem akart messzemenő következtetéseket levonni. - Tudom, Rocco, de csak tíz ujja van. Hány gyémántot tud hordani? - Heath összeráncolt homlokkal hallgatta a vonal végén a választ. - Azokra hallgass, akik törődnek veled. Nem mondom, hogy nem ő az igazi, csak várj még pár hónapot, rendben? A jövő héten beszélünk. - Lecsapta a telefont, és talpra ugrott. - Vérszívók. Ezek a fiatal srácok a csapatfőnökök számára a jövő biztosítékai, és a végsőkig kihasználják őket. - Ezek a srácok ugyanazok a srácok lennének, akik a hotelok előcsarnokában állva ujjal mutogatnak a vérszívókra, hogy te, te meg te? Aztán tíz perc múlva azt magyarázzák, miért nem hajlandók óvszert húzni. - Igen, határozottan vannak ilyenek is. - Heath felkapta a sörét, amit Annabelle hűtőjéből vett ki. - De egyes nők elképesztőek. Lehet, hogy a srácok a pályán kemények, de ha vége a meccsnek, teljesen megváltoznak. Különösen a fiatalabbak. A szép nők megrohanják és azzal áltatják őket, hogy szerelmesek beléjük. Aztán a következő, amit lát, hogy sportkocsikat és gyémántgyűrűket vesznek nekik a megismerkedésük egy hónapos jubileumára. Azokról a legaljasabb élősködőkről nem is beszélek, akik azért esnek teherbe, hogy jó pénzért eladják a hallgatásukat. - Erre találták ki az óvszert. - Ezek a srácok még zöldfülűek. Azt hiszik, legyőzhetetlenek. Tudom, hogy Annabelle Országban mindenki kedves és aranyos, de nem is képzeli, pénzsóvár nők is vannak a világon. - A maga zsebéhez is eljutott egy ilyen pénzsóvár nő? Ezért ilyen válogatós? - Mire elég sokat kerestem ahhoz, hogy a céltáblájukká váljak, már megtanultam vigyázni magamra. - Csak kíváncsiságból... Volt már valaha szerelmes? Egy nőbe - tette hozzá Annabelle gyorsan, nehogy a férfi sorolni kezdje az ügyfelei nevét. - Jegyben jártam valakivel a jogi egyetemen. Nem működött. - Miért nem? - Túl friss a seb ahhoz, hogy felvakarjam. Annabelle elhúzta a száját, a férfi pedig elmosolyodott. Megcsörrent Heath mobilja. Miközben a férfi telefonált, Annabelle arra döbbent rá, hogy Heath sokkal otthonosabban érzi magát az íróasztalánál ülve, mint ő maga. Hogyan csinálta? Valahogy sikerült nyomot hagynia mindenhol, bármerre járt. Nem is kellett hozzá letennie a lábát, ha belépett valahová. Annabelle kiment a konyhába és kipakolta a Nagyi ősrégi mosogatógépét.

Csengettek, pár pillanat múlva pedig Heath megjelent a pizzával. Annabelle tányérokat és szalvétákat vett elő. A férfi kiemelt a hűtőből még egy sört magának, egyet pedig Annabelle-nek, s az asztalhoz vitte. Miközben leült, szétnézett. - Tetszik. Otthonos. - Nagyon diplomatikus. Tudom, hogy fel kellene újítanom, de nincs rá időm. Még egy festést sem engedhetett meg magának, nemhogy egy nagyobb átalakítást. Hozzáláttak a pizzának a meglepően kellemes csendben. Annabelle azon töprengett, vajon mit fog csinálni a férfi holnap, negyedikén. Heath eltűntette az első szeletet, s a kezébe vette a következőt. - Hogy lehet az, Annabelle, hogy magának sikerült közel férkőznie a számomra legfontosabb két emberhez? Mi van magában? - Természetes báj, társítva azzal a ténnyel, hogy én élem az életem. - Micsoda életet. Szerda este Mr. Bronicki kikényszerítette belőle, hogy elfogadjon egy vacsorameghívást az öregek otthonába. Csak úgy egyezett bele, hogy Mr. Bronickinak ismét randevúznia kell Mrs. Valerióval. Heath megtörölte a szája szélét a szalvétával. - Mit mondott rólam Robillard? Annabelle a pizza szélét rágcsálta. Már meg is feledkezett róla, miért rendezte a férfi ezt a meghitt vacsorát. - Maga lenne az utolsó, akit felhívna. Egyenes beszéd. De ezt már valószínűleg tudja. - Maga mit válaszolt? - Semmit. Csorgattam a nyálam. Az a fickó istenien néz ki. Heath összevonta a szemöldökét. - Dean Robillard nem az a fajta naiv srác, akikről beszéltem. Vigyázzon vele. Úgy falja a nőket, mint a csipszet. - Nassolhat belőlem, amikor csak akar. Annabelle legnagyobb meglepetésére Heath komolyan vette. - Kizárt dolog, hogy Dean magába szeressen. Kezdett érdekes lenni. - A szaván foghatom? - Nézze, Annabelle, Dean nem rossz fiú, de ha nőkről van szó, csak a skalpok érdeklik. A férfi ritka alkalmat kínált neki, hogy egy kicsit mélyebbre ásson az életébe. Csak kíváncsiságból. Maga hány skalpot gyűjtött? Amikor skalpokra vadászott. S tulajdonképpen milyen rég is volt ez? - Túl sokat. Nem vagyok rá büszke, úgyhogy nem kérek a hegyi beszédből. - Tényleg azt hiszi, hogy már vége ennek az időszaknak? - Különben nem akarnék megházasodni. - Maga nem akar megházasodni. Még senkivel sem randevúzott kétszer. - Mert két teljesen alkalmatlan házasságközvetítőt vettem fel.

Annabelle nem kötötte a férfi orrára Portia látogatását, mit mondhatott volna neki. Hogy Portia Powers egy gazember? Heath minden bizonnyal tudta. De volt valami, amit el kellett mondani, s félve fogott neki. - Claudia Reeshman ma reggel felhívott. Találkozni akar magával. - Tréfál? - Heath görbe vigyorral az ajkán hátradőlt a székben. - Miért magát hívta és nem Powerst? - Azt hiszem, közel kerültünk egymáshoz csütörtökön. - Hihetetlen. - Azt hittem, meggyőztem, hogy érdemtelen magára vesztegetni az idejét, de úgy látszik tévedtem. - Annabelle beleharapott a pizzába, pedig már elment tőle az étvágya. - Szóval bizonyára szeretné, ha szerda estére megbeszélnék vele egy találkát. - Nem. Az ölébe pottyant a sajt. - Nem? - Nem azt mondta, hogy nem ő a megfelelő’? - De, csak... - Akkor nem. Melegség áradt szét Annabelle bensejében. - Köszönöm. - Zavartan letisztogatta magát. - Szívesen. Annabelle komótosan megtörölte az ujjait is. - Az, akit szerdán bemutatok magának, nem olyan szép, mint Claudia. - Nem sokan vannak olyan szépek. A legutóbbi címlapja észveszejtő. - Ez a nő hárfázik, most szerez diplomát a zeneakadémián. Huszonnyolc éves. Vele kellett volna találkoznia múlt csütörtökön. - Csúnya? - Dehogy - Annabelle fogta a tányérját, és a mosogatóhoz vitte. Heath sokáig nem szólt semmit. Végül ő is kivitte a tányérját. - Csekély a valószínűsége, de ha Dean felhívná, vigyázzon, mit mond rólam. - Miből gondolja, hogy csak csekély lehet a valószínűsége? A férfi az asztal felé intett. - Kér még egy szeletet? - Nem. - Annabelle a mosogatógépbe tette Heath tányérját. - Hallani akarom. Miért olyan biztos benne, hogy nem fog felhívni? - Nyugalom. Csak arra gondoltam, hogy pár évvel idősebb nála. - Na és aztán? - Annabelle bevágta a mosogatógép ajtaját, és magára parancsolt, hogy fogja be a száját, de képtelen volt rá. - Manapság divat, ha egy idősebb nőnek fiatalabb szeretője van. Nem olvassa a People-t?

- Dean csak cicababákkal randevúzik. Annabelle tudta, hogy érti a férfi, de mivel szeretett szenvedni, hallani akarta kerek perec. - Bökje ki. Azt hiszi, nem vagyok neki elég szexis. - Ne adjon a számba olyat, amit nem mondtam. Csak arról van szó, hogy kettejük között nem lesz szerelmi viszony. - Ez igaz. De szex még lehet. Annabelle szélnek eresztette minden elővigyázatosságát, s egy rászegeződő ujjal találta szembe magát. - Nem fog lefeküdni vele. Én ismerem ezeket a fickókat, maga nem. Bíztam magában Claudia Reeshmannel kapcsolatban, magának is bíznia kell bennem Dean Robillarddal kapcsolatban. Annabelle nem akarta ilyen könnyen megadni magát. - Maga feleséget keres. Én csak egy kis szórakozást. - Ha szórakozni akar - vágott vissza Heath -, majd én szórakoztatom. Annabelle meg volt rökönyödve. Egy autó húzott el az utcán, bömbölt benne a rádió. Farkasszemet néztek. A férfi is meglepettnek látszott. Vagy talán nem is. Lassan, szándékosan, Heath ajka felfelé görbült, s Annabelle rájött, hogy a Kígyó megint játszott vele. - Mennem kell. Dolgom van. Kösz a vacsorát. Csak miután a bejárati ajtó becsapódott, sikerült Annabelle-nek annyit kinyögnie, hogy: - Egészségére. *** - Igen... Igen, rendben. Küldje fel. - Portia remegő kézzel tette le a telefont. Bodie volt az előcsarnokban. A férfi egyszer sem hívta fel azóta, hogy tíz nappal ezelőtt a sportbárban találkoztak, s most július negyedikén este kilenckor megjelent a lakásán, mintha arra számított volna, hogy Portia vár rá. Mondhatta volna a portásnak, hogy küldje el, de nem tette. Automatikusan a hálószobába indult, útközben kilépett pamutruhájából. Jensonék meghívták a hajójukra tűzijátékot nézni, de mint minden ünnepi rituálé, a tűzijáték is lehangolta, ezért nem fogadta el. Szörnyű hete volt. Először a Claudia Reeshman-fiaskó, aztán felmondott az asszisztense, akit SuSu Kaplan helyére vett fel, mondván, hogy „túl nagy a stressz”. Próbálta elképzelni, hogyan fog reagálni Bodie, amikor meglátja a lakást, amit a válása után vett. Mivel arra használta az otthonát, hogy havonta koktélpartit adjon a legfontosabb ügyfeleinek, tágas rezidenciát választott egy kínzóan drága, háború előtti mészkőépület legfelső emeletén a Lakeshore Drive mellett.

Fontos volt, hogy a férfiak otthonosan érezzék magukat, ezért az asztalokat mentesítette a csecsebecséktől, és jól telerakta a bárszekrényt. Csak a hálószobában adózott a feminizmus iránti szenvedélyének. Az ágya ekrü- és elefántcsontszínű szatén volt, csipkés párnákkal. Az éjjeliszekrényeken vaskos ezüst gyertyatartók álltak, a sarokban kristálygömb csillár lógott egy olvasófotel fölött, melyen divatmagazinok, regények és egy önsegélyező könyv hevert, mely a belső boldogság megtalálásában hívatott segítséget nyújtani a nőknek. Lehet, hogy Bodie részeg. Azért jött el ma este. De ki tudja, mi motivál egy magafajta fickót? Csónaknyakú, antik rózsamintás nyári ruhát vett fel, és rózsaszín, bokacsatos, bőr pillangókkal díszített tűsarkút. Csengettek. Kényszerítette magát, hogy lassan menjen az ajtóhoz. A férfi hosszú ujjú, vakondszínű selyeminget és hozzáillő, drága mikrofrézeles nadrágot viselt. Nyaktól lefelé jókötésű, tiszteletet parancsoló, sőt elegáns volt. Nyaktól felfelé azonban nélkülözött minden megbecsülést. Inas, tetovált nyaka, jégkék szeme és kopaszra borotvált feje még félelmetesebb volt, mint amilyenre Portia emlékezett. Bodie némán körbepillantott a nappaliban, majd az erkélyajtóhoz sétált, amely egy kis balkonra nyílt. Portia minden nyáron elhatározta, hogy virágokat ültet ki, de a kertészkedéshez türelem kellett, ami neki soha nem volt. Párafelhő úszott be a légkondicionált lakásba, ahogy a férfi kinyitotta az ajtót és kilépett. Portia néhány pillanatig gondolkodott, aztán a bárszekrényhez ment. Rá se nézett az importsör-készletre, ahonnan Bodie választott volna, hanem kivett egy üveg pezsgőt és két tulipán alakú törékeny serleget. Az erkélyajtóhoz vitte, s mielőtt csatlakozott volna a férfihoz, felkapcsolta a kinti világítást. A széles, sima tetejű betonkorláthoz lépett, amit vaskos, urna alakú tartóoszlopok támasztottak. Letette rá a pezsgőt és a poharakat. Bodie még mindig nem szólt egy szót sem. Kinyitotta az üveget és töltött. A törékeny poharak csepp sem mutattak olyan nevetségesen lapát tenyerében, mint ahogy arra Portia számított. Hosszúra nyúlt a csend közöttük. Portia azt kívánta, bárcsak mondott volna valamit, amikor a férfi megjelent, mert mostanra úgy tűnt, mintha azon versenyeztek volna, ki bírja tovább. Egy autó dudált lent az utcán, Portia vállában megfeszültek az izmok. Egyik lábát feltette az alsó korlátra. A beton támasztóoszlopok felhorzsolták meztelen bokáját. Bodie letette a poharát a pezsgősüveg mellé, s felé fordult. Portia nem akart felnézni, de kénytelen volt. A sötét felhők ördögi hálóként kavarogtak a férfi feje fölött. Érezte, hogy Bodie meg fogja csókolni. De nem tette. Csak kivette a kezéből a poharát, és letette a sajátja mellé. Aztán felemelte a kezét és végighúzta hüvelykujját Portia a száján, épp csak olyan erősen, hogy szétkenje a

rúzst az arcán. Portia tarkóján felálltak az apró pihék. Ráparancsolt magára, hogy húzódjon el, de nem tudott. A férfi viszont igen... az erkélyajtóhoz lépett, benyúlt, és sötétségbe borítva az erkélyt, lekapcsolta a villanyt. Portia pánikba esett. Szíve zakatolni kezdett. Megfordult és izzadó tenyérrel a korlátba kapaszkodott. Érezte, hogy Bodie mögéje lép, s remegés futott végig rajta, amikor a férfi hatalmas keze rátapadt a csípőjére. Érintésének melege áthatolt a rózsás selyemanyagon. Alatta csak egy krémszínű, vékonypántos selyemfehérneműt viselt. Bőre bizsergett, bensejét forróság nyaldosta. Bodie a ruhán át végighúzta ujját a selyembugyi vékony pántján, mely felfedezőút sokkal erotikusabb volt, mintha a meztelen bőrét simogatta volna. Villanó fénykoronák hasítottak az égre, s robbantak szét a tó fölött a tűzijáték kezdetét jelezve. Nyirkos nyakán érezte a férfi forró leheletét, majd a nyakát és vállát összekötő ínban Bodie harapását. A férfi fogvatartotta - nem okozott neki fájdalmat, csak tartotta, ahogy az anyaállat viszi szájában a kicsinyét. Keze a szoknyája alá csúszott. Portia nem próbált meg ellépni, meg se moccant. Bodie a fenekét markolászta a fehérneműn keresztül. Végighúzta hüvelykujját lefelé a hasadékon, majd fel, aztán le és ismét fel, ráérősen. Amikor benyúlt a combjai közé, elakadt a lélegzete. Abban a pillanatban, amikor úgy érezte, a lába felmondja a szolgálatot, Bodie enyhített a harapáson, s nyelvével járta körbe azt a helyet, ahol ott maradt a foga nyoma. Letérdelt mögé. Portia továbbra is a korlátba kapaszkodott, s a tekergő narancs és ezüst szerpentineket bámulta a felhőkön. Bodie megérintette a vádliját, majd keze feljebb siklott a szoknyája alá, végigsimított a combja külső felén, majd a fehérneműjén. Hüvelykujját beakasztotta a pántba, s lehúzta a bugyit. Felemelte Portia egyik lábát és kibújtatta belőle a cipőn át. A fehérnemű rátekeredett Portia másik lábára, Bodie otthagyta. Felállt. Kék és zöld fűzfaerdők csöpögtek az égből. Portia megérezte derekán a férfi kezét. Bodie enyhe nyomást gyakorolt rá, de beletelt pár másodpercbe, míg rájött, mit akar. Lassan ráhajolt a korlátra. A férfi felhajtotta a szoknyáját. Elölről eltakarta a ruha, így ha valaki kinézett a szemközti ablakból, csak annyit látott, hogy egy férfi áll egy nő mögött, aki éppen kihajol az erkélykorláton. Hátulról azonban teljesen ki volt szolgáltatva neki. Most már semmilyen akadály nem állt meztelen bőre és Bodie hüvelykujja közé. A férfi úgy nyitotta szét, mint egy narancsot. Játszott a nedvében. Portia

lélegzete felgyorsult. Felnyögött. Bodie hátralépett. Portia ruhasuhogást hallott, ahogy a férfi levetkőzött, majd óvszert húzott, ami bebizonyította, hogy kitervelte az egészet. Portia pulzusa felgyorsult Bodie ujjainak izgató erőszaktevésére. Üstökösök csaptak fel az égre, majd rohanták a halálba a tó vizében. Erősebben kapaszkodott a korlátba, s zihálni kezdett, mikor a férfi széttárta hüvelykujjaival és mélyen belehatolt. Bodie a csípőjét fogva mozgott, ott tartotta, ahol akarta, ahol Portia akart lenni. Benyomta magát... feszítette, kitöltötte. Portia együtt szárnyalt az üstökösökkel... nyílt ki a fűzfákkal... robbant a rakétákkal. S végül szikraesőben hullott vissza a földre. Bodie visszaigazította a szoknyáját, s eltűnt a fürdőszobában. Amikor kijött, higgadtnak és kimértnek látszott. Portia sírni szeretett volna. De a legjegesebb pillantását vetette rá, az ajtóhoz ment és kinyitotta. A férfi szája megremegett. Odament hozzá, végighúzta kezét az arcán, ahol szétkénte a rúzsát. Portiának a szeme sem rebbent. Bodie elmosolyodott, kilépett a folyosóra és elindult a díszes kovácsoltvas lift felé. Mielőtt odaért volna, visszafordult, és most először szólalt meg. - Kvittek vagyunk.

Tizenkettedik fejezet Annabelle és Heath péntek délután hagyták el Chicagót. A Wind Lake Kemping Michigan állam északkeleti felében terült el, Grayling csodálatos városát egy órányira. Kevin és Molly az egész hetet ott töltötték, a könyvklub többi tagja pedig útban volt kocsival, de Mr. Szupermenedzsernek nem volt ennyi ideje, így ők Heath egyik barátjának céges repülőgépével érkeztek. Miközben a férfi telefonált, Annabelle, aki még soha nem utazott magánrepülővel, ablakon nézelődve próbálta nyugalomra inteni magát. Mi rossz van abban, ha együtt tölt egy hétvégét Heath-szel egy faházban? A férfi ideje jó részében úgyis a fiúkkal fog lógni, vagy Phoebe után koslat, szóval alig fogja látni, ami a lehető legjobb, mivel mindaz a feromon, ami a férfiból áradt, kezdett áthatolni rajta. Szerencsére tudta, mi a különbség testi és lelki vonzalom között. Lehet, hogy fel van ajzva, de nem fogja saját maga alatt vágni a fát. Egy szürke bérelt SUV várta őket a kis reptéren. Heath fogta a csomagokat, bepakolta a kocsiba, aztán visszament a golfütőiért. Annabelle a végsőkig feszítette a hitelkeretét néhány újonnan vásárolt cuccal a kirándulásra, köztük a most viselt bivalybőr nadrággal, melynek hosszanti barna csíkjai a lábát hívatottak nyújtani. Egy kacér barna top kiemelte a kis borostyán fülbevalót, amit az anyjától kapott karácsonyra. Elvékonyodott tincseit levágatta, így a haja miatt most nem kellett, hogy fájjon a feje. Heath egy újabb drága ingpólót vett fel, ezúttal mocsárzöld színűt szürke nadrággal és cipővel. Miután a férfi bepakolta a csomagokat, odadobta neki a kulcsot. - Maga vezet. Annabelle mosolyogva ült a kormányhoz. - Minden egyes eltelt nappal egyre világosabbá válik számomra, miért akar megházasodni. Heath a hátsó ülésre hajította a laptopját, és elhelyezkedett az anyósülésen. Annabelle áttanulmányozta Molly útleírását, majd kikanyarodott egy tekervényes kétsávos országútra. Azon gondolkodott, vajon mivel töltötte a férfi július negyedikét. Szerda óta nem találkoztak, amikor bemutatta neki a hárfás nőt, akit Heath okosnak, vonzónak, de túl komolynak talált. A randevú után Gwenről faggatta. Hamarosan el kell neki mondania az igazságot. Kellemetlen. Heath elintézett még egy hívást, mielőtt eltette a telefonját, és nekilátott kritizálni a vezetési stílusát. - Már rég megelőzhette volna ezt a kamiont. - Ha nem lenne dupla záróvonal. - Nem fog kilyukadni a kereke, ha rámegy. - Rendben. Miért is aggódnánk olyan semmiségek miatt, mint a frontális ütközés?

- Kilencven a sebességhatár. Alig hetvennel megy. - Ne akarja, hogy megálljunk. Heath nevetett, s egy pillanatra felengedett benne a feszültség. De hamarosan újrakezdte: sóhajtozott, dobolt a lábával, a rádiót csavargatta. Annabelle zord pillantást vetett rá. - Soha nem fog három teljes napot kibírni munka nélkül. - Dehogynem. - Telefon nélkül. - Azt nem. Meg fogja nyerni a fogadást. - Nem fogadtunk. - Akkor jó. Utálok veszíteni. S nem is három napról van szó. Ma már nyolc órát ledolgoztam, s vasárnap reggel Detroitba kell mennem. Ugye gondoskodott magának a visszaútról? Annabelle bólintott. Janine-nal fog utazni, a csapat másik férjezetlen tagjával. A férfi a kilométerórát bámulta. - Biztosan beszélt Mollyval a parti óta, s feltételezem, hogy szóba került a hétvége. Mit mondott neki? - Azt, hogy valaki csenget, és majd visszahívom. Az egy fácán volt? - Nem tudom. Visszahívta? - Nem. - Rosszul tette. Molly gyanakodni fog. - Mit mondhattam volna? Hogy a rögeszméjévé vált, hogy nyalizzon a nővérének? - Nem, azt kellett volna mondania, hogy túl sokat dolgozom, s ettől olyan feszült vagyok, hogy nem tudom értékelni azokat a remek nőket, akiket bemutat nekem. - Ez így is van. Adnia kellett volna Zoénak még egy esélyt. A hárfásnak - tette hozzá, hátha a férfi elfelejtette, ki az. - Emlékszem. - Csak mert elmeháborodottnak tartja Adam Sandlert, még lehet humorérzéke. - Maga szerint Adam Sandler mulatságos - mutatott rá Heath. - Igen, de én éretlen vagyok. A férfi elmosolyodott. - Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megkedvel. De azért jó lába van. - A fejtámasznak dőlt. - Úgy nem tud nekem feleséget találni, ha állandóan csak a munkára gondolok. El kellett cibálnia a városból egy hétvégére, hogy komolyan elbeszélgessünk, mi a fontosabb nekem. - Tényleg ezt kéne tennünk. - Látja? Máris elért valamit. - Molly nem buta. Egy pillanatra sem fogja bevenni. - Annabelle azt nem tette hozzá, hogy Molly máris elkezdett keresztkérdéseket feltenni kettejükkel

kapcsolatban. - Majd leszereli. S tudja, miért, Észkombájn? Mert nem fél a kihívásoktól. Mert maga, barátom, a kihívásoknak él, minél nagyobbak, annál jobb. - Ez vagyok én. Egy igazi cápa. Elszáguldottak egy Wind Lake városába mutató tábla mellett. - Tudja, merre megy? - A kemping a tó másik oldalán van. - Hadd nézzem. Ahogy a férfi odanyúlt az Annabelle ölében heverő gyűrött útleírásért, hüvelykujja hozzáért a combja belső feléhez, s Annabelle libabőrös lett. Egy kis passzív agresszivitással terelte el a figyelmét. - Meglep, hogy most jár itt először. Kevin és Molly nagyon sokat tartózkodnak itt. Hihetetlen, hogy Kevin még soha nem hívta meg. - Nem mondtam, hogy nem hívtak meg. - Heath felnézett a papírról egy táblára. - Kevin komoly férfi. Nem kell úgy fogni a kezét, mint más ügyfeleknek. - Kertel. Kevin soha nem hívta meg magát, és tudja miért? Mert senki nem tud pihenni maga mellett. - Amin maga most megpróbál változtatni. Balról feltűnt egy aranyozott betűkkel írt, zöld-fehér tábla. WIND LAKE KEMPING FAHÁZAK ÉS SZOBÁK REGGELIVEL ALAPÍTVA 1894-BEN Annabelle egy sűrű fák között vezető, keskeny ösvényre fordult. - Tudom, hogy nehéz, de azt hiszem, őszinteséggel többre menne. Mindenki tudja, hogy maga és Phoebe nem jönnek ki egymással, miért nem ismeri el, hogy jó alkalmat látott javítani a kapcsolatukon? - Hogy óvatosságra intsem Phoebe-t? Nem tartom jó ötletnek. - Szerintem már most is óvatos. Újabb lusta mosoly. - Nem lehet eléggé, ha jól keverem a kártyát. Friss kavicsok koppantak a kocsi alvázának, s néhány pillanat múlva feltűnt előttük a kemping. Mézeskalácsházikók, melyek ereszéről facsipkék csöpögtek, vették körbe a hatalmas füves térséget. Az egyik zöldessárga volt dinnye színű szegéllyel, a másik málna, kis citrommal és mandulával. Annabelle a fákon át megpillantotta Wind Lake csillogó kék vizét és a homokos strand egy szeletét. - Nem csoda, hogy Kevin annyira szeret itt lenni - mondta Heath.

- Pont olyan, mint a Nightingale Woods Molly Daphne-könyveiben. Örülök, hogy Kevin végül mégsem adta el. - A kempinget Kevin dédapja alapította, egy házaló metodista pap, hogy nyaranta otthont adjon egy vallási megújhodási mozgalomnak. Róla szállt Kevin apjára, majd a nénikéjére és végül Kevinre. - Eszméletlen sokba kerül a fenntartása - mondta Heath. - Sosem értettem, Kevin miért tartotta meg. - Most már tudja. - Igen. - A férfi levette a napszemüvegét. - De nekem jobban hiányzik, hogy a négy fal között legyek. Erdőben nőttem fel. - Vadászat? - Nem. Soha nem volt szokásom a gyilkolás. - Meséljen erről a könyvklubról. - Heath elrakta az útból a táskáit, s nekidőlt az ajtófélfának, miközben Annabelle a nadrágja zsebébe rejtette a cédulát. Hogy cseppent bele? - Mollyn keresztül. - Annabelle széthúzta a táskája cipzárját. - Két év óta havonta egyszer összegyűlünk. Tavaly Phoebe kitalálta, hogy menjünk el közösen egy hétvégére valahova. Szerintem termálfürdőre gondolt, de azt Janine és én nem engedhettük volna meg magunknak. Janine ifjúsági könyveket ír. Mollynak isteni szikra pattant ki a fejéből, s meghívott bennünket ide a kempingbe. Hamarosan már a fiúk is velünk tartottak. Annabelle és Janine volt a könyvklub azon három tagja közül kettő, akiknek semmi közük nem volt a Stars-hoz. A harmadik Heath álmainak asszonya, Gwen volt. Szerencsére ő és Ian most végezték az új házukon az utolsó simításokat, így nem tudtak eljönni. Heath füttyentett. - Ez aztán a könyvklub. Phoebe és Molly. Nem azt mondta, hogy Ron McDermitt felesége is benne van? Annabelle bólintott, és nekilátott kicsomagolni. - Sharon óvónő. - S a Stars főigazgatójának felesége. Ismerem. - Heath nyíltan bámulta az Annabelle táskájában legfelül heverő fehérneműket és melltartókat, de a gondolatai az üzlet körül forogtak. - A partin Phoebe említette Darnellt. Darnell Pruitt? - A feleségét Charmaine-nak hívják. - Annabelle lopva egy pólót terített a fehérneműkre. - A Stars legnagyobb baklövése. - Charmaine futballozott? A férfi, mint John Deere egy traktorhúzó versenyen tört előre, és nem lehetett eltéríteni. - Ki van még? - Krystal Greer. - Annabelle kivette a piperetáskáját és a fehér, repedezett

márványborítású fésülködőasztalra tette. - Webster Greer felesége. Hihetetlen. Kilenc éven át játszott egyhuzamban a profi bowlingban. - A könyvklub tagjai a nők, nem a férfiak. Ne akarjon összezavarni. Heath felhorkant, és felkapta a táskáját, de az ajtóból visszafordult. - Jött valakivel gyerek? - Csak felnőttek. A férfi elmosolyodott. - Remek. - Kivéve Pippi és Danny. Még nagyon kicsik ahhoz, hogy másra bízzák őket. - A francba. Annabelle a homlokát ráncolta. - Mi ütött magába? Imádnivalóak. - Egyikük imádnivaló. Ha lehetne, most szerződést kötnék vele. - Kihívás lenne megszerezni az aláírását, mivel még szopik. Pippi egyébként ugyanolyan aranyos, mint Danny. Egy kincs az a kislány. - Lecsukják, mielőtt iskolába menne. - Miről beszél? - Csak összevissza fecsegek. - Heath elindult, aztán visszadugta a fejét. - Jó ízlése van a fehérneműk terén, Palimadárka. - Azzal elment. Annabelle lerogyott az ágy szélére. Ennek a férfinak semmi nem kerüli el a figyelmét. Mit vehetett még észre, amit Annabelle titkolni szeretett volna előle? Rossz előérzettől gyötörve cserélte le új nadrágját kekszszínű sortra, de a kacér bronztopot meghagyta. Ujjaival átfésülte a haját, s kiment a tornácra. Heath már ott volt. Ő is átvedlett egy rövidnadrágba és halványszürke pólóba, mely pipafüstként kígyózott mellkasának körvonalain. A zsalugáteren átszűrődő fénynyaláb megvilágította arccsontját, kiemelve erős, megalkuvást nem ismerő arcélét. - Keresztbe akar tenni nekem a hétvégén? - kérdezte halkan. Nem volt alaptalan a gyanakvása, Annabelle mégis megsértődött. - Úgy ismer? - Csak tisztázni akarom, hogy egy hajóban evezünk-e. - A maga hajójában. - Csak annyit kérek, hogy ne nehezítse meg a dolgomat. Én minden másról gondoskodom. - Ebben biztos vagyok - gúnyolódott Annabelle. - Mi a baja tulajdonképpen? Egész délután fanyalgott. Annabelle-nek hízelgett, hogy a férfi észrevette. - Fogalmam sincs, miről beszél. - Nem is csak ma délután. Minden alkalmat megragad, hogy csipkelődjön. A személyem ellen van kifogása, vagy általában a férfiak ellen? Nem én tehetek

róla, hogy a volt barátja úgy döntött, ugyanabban a csapatban akar játszani, mint maga. Na, Annabelle most már dühös volt. - Ki mondta el? - Nem tudtam, hogy titok. - Nem is az. - Molly biztosan nem beszélt, de Kevin a ma napig nem tudta feldolgozni, amit Rob tett, így ő lett az első számú gyanúsítottja. Nem fog a volt barátjáról csevegni Heathszel. - Sajnálom, ha ingerlékeny voltam - mondta még mindig ingerlékenyen -, de nehezen tudom megérteni azokat az embereket, akik a munkát tartják életük értelmének, háttérbe szorítva az emberi kapcsolatokat. - Pontosan ezért hozott ide. Hogy ezen változtasson. A férfinak ebben igaza volt. - Menjünk? - Miért ne? - Annabelle felvetette a fejét, és elmasírozott Heath mellett. Indul a Nyalizós Hadművelet. - Ez a beszéd. *** Atűz pattogott, szikrák röppentek fel az égbe. A csokitortának, amit Molly sütött nekik a szálló konyhájában, csak a papírja maradt a kerti asztalon. A kempinget egy fiatal pár vezette, de Molly és Kevin mindig kivették a részüket a munkából, ha itt voltak. A vacsora fenséges volt: grillezett hús, héjában sült krumpli, ropogósra égett édeshagyma és érett körteszeletekkel megrakott saláta. Kevin és Molly a fiatal párra hagyták a gyerekeket, senki sem sietett haza, folyt a sör és a bor. Heath elemében volt, barátságosan és elbűvölően viselkedett a nőkkel, tökéletes összhangba került a férfiakkal. Kaméleon, gondolta Annabelle, aki ravaszul tudott alkalmazkodni mindenkori hallgatóságához. Ma este Phoebe kivételével mindenki élvezte a társaságát, s néhány fullánkos pillantástól eltekintve, ő sem eresztette ki jobban a mérgét. Mikor felharsant a zene a hangszórókból, Annabelle kisétált az elhagyott tópartra, de mielőtt élvezni kezdhette volna a magányt, céltudatos lépteket hallott a háta mögött, s Mollyt pillantotta meg közeledni. Teltebb mellén kívül, melyet Danny szoptatása duzzasztott fel, most is ugyanaz a soványka lány volt, akivel Annabelle tíz évvel ezelőtt egy irodalomórán találkozott. - Miért nem hívtál vissza? - Bocs. Ki sem látszom a munkából. - Talán el tudja terelni a témát. Emlékszel arra az ügyfelemre, aki hipochonder? Összehoztam egy nővel... - Hagyjuk ezt. Mi folyik közted és Heath között?

Annabelle elővette elkerekedett szemű ártatlansága kissé rozsdás színiiskolai tarsolyából. - Hogy érted ezt? Üzletfelek vagyunk. - Ne gyere nekem ezzel. Túl régóta vagyunk barátok. Annabelle szemöldökráncolásra váltott. - A legfontosabb ügyfelem. Tudod, milyen sokat jelent nekem ez az ügy. Molly nem vette be. - Látom, hogy nézel rá. Mint egy pénznyerő automatára, a homlokán három hetessel. Ha beleesel, esküszöm, soha többé nem állok szóba veled. Annabelle-nek elakadt a lélegzete. Sejtette, hogy Molly gyanakodni fog, de nyílt szembesítésre nem számított. - Megőrültél? Ha nem bánna úgy velem, mint egy amatőrrel, akkor sem esnék bele soha egy munkamániásba azok után, amin a családomban keresztülmentem. - A szexuális vágyait kielégíteni azonban teljesen más tészta volt. - Számológép van a szíve helyén - mondta Molly. - Azt hittem, kedveled. - Kedvelem. Briliánsán tárgyalt Kevin ügyében, a nővérem tényleg nagyon zsugori tud lenni. Heath okos, még soha nem találkoztam senkivel, aki ilyen sokat dolgozott volna, mindenre képes az ügyfeleiért, etikus, amennyire egy menedzser etikus tud lenni. De nála rosszabb társat elképzelni sem tudok. - Szerinted én nem vagyok tisztában ezzel? A mostani hétvége is arra van, hogy dolgozzunk. Kikosaraz mindenkit, akivel Powers és én előállunk. Mindketten elsiklottunk valami felett, amit olyan rövid idő alatt, amennyit Heath ránk szán, nem lehet kideríteni. - Annabelle nem hazudott. Pontosan erre kellett koncentrálnia a hétvégén, belelátni a férfi lelkébe, nem azt szagolgatni, hogy milyen kellemes az illata és milyen szép az az átkozott zöld szeme. Molly aggodalma nem enyhült. - Szeretnék hinni neked, de az a fura érzésem, hogy... Molly fura érzései elhaltak a dokkon hallatszó léptek zajában. Megfordultak, s azt látták, hogy Krystal, Charmaine, Janine, Sharon és Phoebe csatlakoznak hozzájuk. - Nem tudok betelni vele, milyen szép itt az ég. Charmaine karba tette a kezét és a csillagokat bámulta - Az ember hajlamos megfeledkezni róla a városban. - Lesz ezen a héten nagyobb meglepetésben is részed, mint a csillagokkal teli égbolt - felelte Krystal. Várakozó arckifejezésükből Annabelle tudta, hogy magyarázatra számítanak, miért hozta magával Heath, de nem akart többet az orrukra kötni annál, amit már eddig is. - Mindannyian tudjátok, milyen sokat jelent nekem a Tökéletes Társ. Ha nem teszem nyereségessé azzal anyámnak adok igazat gyakorlatilag

mindenben. Én pedig nem akarok könyvelő lenni. - Kate túl rövid pórázon tart - mondta Sharon nem először. Annabelle hálás pillantást vetett rá. - Mollynak köszönhetően kapcsolatba kerültem Heathszel. De az helyzet, hogy csak egy kis ravaszsággal sikerült megszereznem az aláírását a szerződésre. - Miféle ravaszsággal? - kérdezte Janine. Annabelle nagy levegőt vett, és elmesélte nekik, hogyan használta fel Gwent arra, hogy nyélbe üsse az üzletet a férfival. Mollynak leesett az álla. - Meg fog ölni. Komolyan beszélek, Annabelle. Ha rájön, hogy becsaptad, márpedig rá fog jönni, nagyon dühös lesz. - Sarokba szorított. Elismerem, hogy nem volt szép dolog, de huszonnégy órám volt rá, hogy előálljak egy fergeteges jelölttel, különben lemondhatok a szerződésről. - Heath nem az a férfi, akivel kukoricázni lehet - mondta Sharon. - El sem hinnéd, miket hallottam róla Rontól. Annabelle az alsó ajkába harapott. - Tudom, hogy be kell vallanom az igazat. Csak a megfelelő pillanatra várok. - Kislány, nincs olyan pillanat, amikor jó meghalni - mondta Krystal. Charmaine csettintett a nyelvével. - Felkerültél az első helyre, akikért imádkozni fogok. Csak Phoebe tűnt elégedettnek, s úgy csillogott a szeme, mint egy macskáé. Ez tetszik. Nem az, hogy fél lábbal a sírban vagy, ezt nagyon sajnálom, s gondoskodni fogok róla, hogy a törvény teljes szigorával sújtson le Heathre. De örülök neki, hogy egy egyszerű nő győzedelmeskedni tudott a nagy Kígyó fölött. Molly Annabelle-hez fordult. - Miben segíthetünk? - Csak ne említsétek Gwent Heath előtt, ez minden. A fiúk nem tudom, miért beszélnének róla, felőlük azt hiszem, nyugodt lehetek. Persze az lenne a legjobb, ha beavathatnánk őket anélkül, hogy megtudnák, miért kell csomót kötniük a nyelvükre. - Én arra szavazok, hogy mondjuk meg nekik az igazat - indítványozta Phoebe. - Hónapokig fognak nevetni Heathen a háta mögött. - Neked Heathszel kapcsolatban nincs szavazati jogod - torkollta le Krystal. - Ez igazságtalan - durcáskodott Phoebe. Charmaine megpaskolta a karját. - Kicsit elfogult vagy a témában. A szél odavitte hozzájuk a férfiak nevetését. - Jobb lesz, ha visszamegyünk - mondta Molly. - Ott az egész holnapi nap, hogy megbeszéljük Annabelle problémáját, kezdve azzal, hogy minek hozta ide

egyáltalán Heatht. Sharon aggódni látszott. - Tényleg, Annabelle, hogy gondoltad ezt? - Ez üzlet! - Lárifári - mormolta Krystal. - Heathnek kikapcsolódásra van szüksége, nekem pedig időre, hogy kiderítsem, miért nem működnek a randevúk. Ennyi az egész. Charmaine sokatmondó pillantást váltott Phoebe-vel, készen arra, hogy mondjon valamit, de Molly Annabelle megmentésére sietett. - Jobb, ha visszamegyünk, mielőtt a meccsekről kezdenek el anekdotázni. Mindannyian a dokk vége felé fordultak. S elakadt a lélegzetük. Phoebe volt az első, aki megtörte a csendet. Lágy, rekedt hangján kimondta, amire mindenki gondolt. - Isten hozta önöket, hölgyeim a Paradicsomban. A férfiak ott álltak a tábortűz körül... mind a hatan... s egyikük vonzóbb volt, mint a másik. A nők pillantása végül megállapodott Heathen. Ruganyos alakjával, szögletes állával, rövid barna hajával, melybe aranyszálakat festett a tűz, a harcosok elit alakulatának közepén állt, egyszerre tartozva közéjük és elkülönülve tőlük. Fiatalabb volt náluk, s harcedzett vonásait tárgyalóasztalnál fente az idő, nem futballpályán, de ez mit sem vont le méltóságteljességéből. Olyan férfi volt, akivel számolni kellett. - Kísérteties, mennyire közéjük való - adott hangot felismerésének Molly. - A kedvenc trükkje - mondta Phoebe élesen. - Olyan alakot ölt, amilyet várnak tőle. Annabelle ellenállt a kísértésnek, hogy védelmébe vegye Heatht. - Harvardi agy, csiszolt modor, vidéki báj - folytatta Charmaine. - Ezért akarnak a fiatalok vele szerződni. Phoebe a dokkhoz ütögette cipője orrát. - Az olyan férfi, mint Heath Champion, csak egyvalamire jó. - Már megint itt tartunk - mormolta Molly. Phoebe ajka mosolyra görbült. - Céltáblának. - Elég! - kiáltotta Annabelle. Mindannyian őt bámulták. Annabelle kiengedte ökölbe szorított kezét, és próbált lehiggadni. - Úgy értem... az a véleményem, hogy... ha egy férfi mondaná ezt egy nőről, meglincselnék. Én... nem hiszem, hogy... így kéne beszélnünk egy férfiról. Phoebe-t lenyűgözte Annabelle kitörése. - A Kígyónak pártfogója akadt. - Igaza van - bólogatott Krystal. - Így is elég nehéz egészséges önbecsülésre

nevelni a fiainkat. Ne mutassunk rossz példát nekik. - Helyes. - Phoebe átkarolta Annabelle derekát. - Nekem is van fiam, bután viselkedtem. Csak egy kicsit... aggódom. Sokkal jobban ismerem Heatht, mint te. Phoebe nyugtalansága őszintének tűnt, s Annabelle nem tudott haragudni rá. Nincs mitől félned. - Ez nem ilyen egyszerű. Bűntudatom van. - Miért? Phoebe lelassította a lépteit, hogy lemaradjanak a többiektől. Ugyanúgy paskolgatta Annabelle-t, mint a gyerekeit szokta, ha aggódik értük. - Próbálok tapintatosan fogalmazni, de nem megy. Ugye tudod, hogy arra használ fel téged, hogy a közelembe férkőzzön? - Nem hibáztathatod, hogy próbálkozik. Remek menedzser. Mindenki szerint. Talán itt lenne az ideje lezárni a múltat. Annabelle abban a pillanatban megbánta, ahogy kimondta. Semmit nem tudott az NFL benső dolgairól, s nem ragadtathatta volna magát arra, hogy megmondja Phoebe-nek, hogy irányítsa a birodalmát. Phoebe, azonban csak sóhajtott és leengedte a kezét. - Nincsenek jó menedzserek. De legalább vannak olyanok, akik nem tesznek meg mindent, hogy hátba támadjanak. Heath megérezte a veszélyt, és feléjük sétált. - Ron kinézte magának az utolsó süteményt, de én megmentettem magának, Annabelle. Tudom, milyen házsártos tud lenni, ha sokáig nélkülöznie kell a csokoládét. Annabelle jobban szerette a karamellt, de nem akarta pácban hagyni a férfit a legfőbb ellensége előtt, ezért elvette a felé nyújtott édességet. - Kéred a felét, Phoebe? - Inkább még egy pohár borra fecsérelem a kalóriákat. - Anélkül, hogy egy pillantást vetett volna Heat-re, Phoebe csatlakozott a többiekhez. - Szóval, hogy válik be a terve? - kérdezte Annabelle Phoebe hátát bámulva. - Be fogja adni a derekát. - Nem egyhamar. - Hozzáállás, Annabelle. Minden csak hozzáállás kérdése. - Már említette. - Annabelle visszaadta a férfinak a süteményt. Heath beleharapott. Annabelle hallotta, hogy Janine a parton azt mondja, még el kell olvasnia a könyvet holnapig. Miközben a többiek elbúcsúztak Janine-tól, Webster újabb CD-t tett a lejátszóba, s egy Marc Anthony-dal szólalt meg a hangszórókból. Ron és Sharon salsát jártak a homokban. Kevin kézen fogta Mollyt, és csatlakoztak hozzájuk. Phoebe és Dan egymás szemébe néztek, nevettek és szintén táncra perdültek.

Heath ujjai Annabelle könyökére fonódtak. - Sétáljunk. - Nem. Már így is eléggé gyanakodnak. Phoebe tudja, miben sántikál. - Igen? - A férfi a szemetesbe dobta a maradék süteményt. - Ha nem akar sétálni, akkor táncoljunk. - Rendben, de a többieket is kérje fel, nehogy feltűnést keltsünk. - Mivel? - Molly azt hiszi, hogy... Mindegy. Csak legyen ugyanolyan elbűvölő mindenkivel, rendben? - Lazítana? - Heath kézen fogta, és visszavitte a többiekhez. Nem kellett sokáig várni, hogy Annabelle is lerúgja szandálját és belemerüljön az estébe. Hála Kate erőszakosságának, hogy vegyen táncórákat, remek mozgása volt. A férfi, vagy maga is tánciskolába járt, vagy született tehetség volt, mert tartotta vele a lépést. Volt minden, ami romantikussá tehetett egy estét: partot nyaldosó hullámok, pattogó tűz, csillagos égbolt és egy ijesztően csábító férfi. A zene elhallgatott, Annabelle várta a következőt. Lassú számot nem bírt volna elviselni - túlságosan meggyötörte volna. Legnagyobb megkönnyebbülésére azonban a pergő ritmus folytatódott. Táncolt Darnell-lel és Kevinnel, Heath pedig a lányokkal. Egy idő után a párok ismét egymásra találtak, s az est hátralévő részére már nem is szakadtak el. Kevin és Molly visszavonultak, hogy megnézzék a gyerekeket. Phoebe és Dan sétálni indultak kéz a kézben a parton. A többiek tovább ropták a táncot, s izzadt pólójukat levetve, homlokukat törölgetve, hideg sörrel és borral hűsítve magukat engedtek a zene sürgető hangjainak. Annabelle haja az arcát verdeste. Heath Travolta-kombinácót mutatott be, amin mindketten nevettek. Még több bort ittak, összekapaszkodtak, elengedték egymást. Csípőjük összeért, lábuk egymáshoz simult, a vér száguldott Annabelle ereiben. Felnézett a férfi félig leeresztett pilláival takart mélyzöld szemébe, és azon gondolkodott, milyen részegnek kell lennie egy nőnek ahhoz, hogy tökéletes ürügye legyen megtenni valamit, amit normális körülmények között soha nem tenne. Másnap reggel még mindig mondhatná, hogy: Istenem, azt sem tudtam, hol vagyok. Emlékeztess, hogy soha többé ne igyak. *** Valahol Marc Anthony és James Brown között Heath megfeledkezett róla, hogy Annabelle a házasságközvetítője. Miközben visszafelé tartottak a faházhoz, átkozta az éjszakát, a zenét, a túl sok sört, s az Annabelle feje körül táncoló vörös, vad sörényt. Átkozta a borostyánszínű szikrákat a szemében,

ajkának ívét, homokot rúgó apró lábait. De leginkább a férji hűségről kapott neveltetését átkozta, mely mint most kiderült, ha túl szigorú lett volna, emlékezett volna rá, hogy ez Annabelle, a házasságközvetítője, - afféle barátja. Annabelle elcsöndesedett, ahogy a sötétbe borult faház felé közeledtek. Nem ma este volt az első alkalom, hogy Heathnek erotikus gondolatai támadtak vele kapcsolatban, de minden normális férfi így reagált volna egy kacérkodó nőre. Annabelle-nek, mint potenciális szexuális partnernak nem volt helye az életében, s úrrá kellett lennie a helyzeten. Kinyitotta előtte az ajtót. Annabelle nevetése egész este a fülében csilingelt, s ahogy most súrolta a vállát, miközben elment mellette, váratlanul vér szökött az ágyékába. Annabelle virágillatú samponjába füstszag keveredett, s le kellett küzdenie a vágyat, hogy a hajába temesse az arcát. A mobilja ott hevert az asztalon, ahol a grillezés előtt hagyta, hogy ne is essék kísértésbe használni. Más körülmények között az lett volna az első, hogy megnézze, milyen üzeneteket kapott, de ma este nem volt hozzá kedve. Annabelle bezzeg szorgoskodott, mint egy méh. Felkapcsolta a lámpát, kinyitotta az ablakot, legyezte magát, felkapta a táskáját, amit a kanapén hagyott, majd visszatette. Amikor végre felé fordult, Heath észrevette a foltot, ahol Annabelle harmadik pohár bora landolt. Amilyen gazember volt, azonnal újratölötte. - Jobb, ha lefekszem. - Annabelle az alsó ajkát rágta. Heath nem tudta levenni a szemét a rózsás húsbamélyedő egyenes fogakról. Még ne. Teljesen felvillanyozódtam. Kell valaki, akivel beszélgethetek. - Akit megérinthetek. Mert Annabelle Annabelle volt, olvasott a férfi gondolataiban, és nem kertelt. - Mennyire józan? - Majdnem. - Jó, mert én egyáltalán nem. Heath Annabelle nedves ajkára szegezte a tekintetét. Szétnyílt, mint egy virág. Próbált valami mézesmázos megjegyzést tenni, amivel biztosan megsérthetné, amivel visszaránthatná mindkettőjüket a valóságba, de semmi nem jutott eszébe. - S ha nem lennék majdnem józan? - De az. Majdnem. - Annabelle nem vette le karamellszínű szemét a férfi arcáról. - Maga nagyon fegyelmezett. Ez az, amit becsülök magában. - Mert egyikünknek fegyelmezettnek kell maradnia, ugye? Annabelle imádnivaló volt gyűrött ruhájában, homokos bokájával, fényes hajbozontjával. - Pontosan. - De miért? - A pokolba is. Mindketten felnőttek. Pontosan tudták, mit csinálnak, s Heath közelebb lépett.

Annabelle felemelte a kezét. - Részeg vagyok. Én tényleg sokat ittam. - Értem. - A férfi nem állt meg. - Teljesen kimerültem. - Annabelle gyors, suta lépést tett hátra. - Magamon kívül vagyok. - Rendben. - Heath megállt, ahol volt és várt. Annabelle szandáljának orra előrearaszolt. - Nem vagyok ura a tetteimnek! Most mindegy, hogy ki, csak férfi legyen. - Újabb lépés. - Ha besétálna Dan, Darnell, Ron, bárki, rájuk is rávetném magam. - Méltatlankodva felhúzta az orrát. - Még Kevinre is! A legjobb barátnőm férjére, el tudja ezt képzelni? Hát ilyen részeg vagyok. Úgy értem... - Nyelt egyet. - Még magára is! Hihetetlen, ugye? Úgy leittam magam, hogy nem tudok különbséget tenni egyik és másik férfi között. - Azzal érné be, akit megkapna. - Ó, ez túl könnyen ment. Heath egy lépéssel áthidalta a köztük lévő távolságot. - Őszinte leszek. - Még velem is. Annabelle vállat vont. - Sajnos csak maga van itt. Ha lenne még valaki... - Tudom, arra vetné rá magát. - A férfi végighúzta ujját Annabelle nyakán, állán. - Elhallgatna egy kicsit, hogy megcsókolhassam? Annabelle pislogott, sűrű szempillák verdestek riadtan. - Tényleg? - Igen. - Csak mert ha megteszi, én visszacsókolom, és ne felejtse el, hogy... - Részeg. Emlékszem. - Heath beletúrt a hajába, amire már hetek óta vágyott. - Nem felel a tetteiért. Annabelle felnézett rá. - Csak hogy tudja. - Tudom - felelte a férfi gyengéden. Aztán megcsókolta. Annabelle hozzásimult, teste ernyedt volt, ajka forró és fűszeres. Haja selyemszalagként fonódott Heath ujjaira. Mellbimbója majdnem átbökte a ruháját, úgy megduzzadt a férfi tenyere alatt, mikor az az egyik kezével megkereste a mellét. Annabelle átkarolta a nyakát, s hozzápréselte a csípőjét. Nyelvük erotikus játékot űzött. Heath kemény volt, és nem gondolkodott. Többre vágyott, benyúlt Annabelle felsője alá, hogy érezze a bőrét. Elfojtott nyöszörgés hatolt át az agyát elborító ködön. Annabelle megrázta a fejét, és eltolta magától. - Annabelle? Annabelle könnyes szemmel, lefelé görbülő édes, rózsás ajakkal nézett fel rá. Bárcsak részeg lennék - suttogta.

Tizenharmadik fejezet Annabelle hallotta, hogy a férfi felsóhajt. Az a csók... Tudhatta volna, hogy Heath csodálatosan fog csókolni: önző volt a legjobb értelemben, mester, irányító, falkavezér, a birodalom ura. Amiatt, hogy ez a férfi magas sarkút húz, ha nem figyel oda, nem kellett aggódnia. Mindez azonban nem szentesítette, hogy ostobaságot csinált. - Azt... azt hiszem, mégis inkább az önfegyelem győzedelmeskedett bennem - mondta remegő hangon. - S erre most jöttél rá, amikor már felizgattuk egymást? - Nem dobhatok mindent el pár perc lihegésért. - Pár perc? - háborodott fel Heath. - Ha azt hiszed, hogy nem bírom tovább... - Ne! - Fájdalom hasított Annabelle-be. Csak arra vágyott, hogy lefeküdhessen, és a fejére húzhassa a takarót. Fütyült az üzletére, az életére, az önbecsülésére. Csak az érdekelte, hogy átadja magát a pillanatnak. - Gyerünk, Palimadárka. - A férfi megragadta a karját és a konyha felé fordította. - Sétáljunk egyet, hogy lehiggadjunk. - Nem akarok sétálni - kiáltotta Annabelle. - Helyes. Akkor folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Tudta, hogy Heathnek igaza van. Ha emelt fővel akar járni, a dolog nem várhat holnapig. Túl kell esni rajta. Rendben. Heath fogta a hűtőszekrény mellett lógó elemlámpát, Annabelle pedig követte a szabadba. Elindultak a tűlevelekkel borított ösvényen. Egyikük sem szólt egy szót sem, még akkor sem, amikor az út kiszélesedett, és beletorkollott egy holdfényes kis öbölbe, ahol vándorkövek szegélyezték a partot. A férfi lekapcsolta az elemlámpát, s letette a piknikasztalra. Nadrágja hátsó zsebébe süllyesztette a kezét, és a vízhez sétált. - Elefántot csinálsz a bolhából. - Miből is? Már nem emlékszem. - Annabelle közelebb ment a férfihoz, de jó tíz méterre megállt tőle. A meleg esti levegőben mocsárszag terjengett, balról Wind Lake fényei pislákoltak. - Táncoltunk - mondta Heath. - Felizgultunk. Mi rossz történt? Annabelle a tenyerébe mélyesztette a körmét. - Ami engem illet, meg se történt az egész. - Nagyon is megtörtént. - A férfi hangja lágyabbra váltott. - Tudom, mit gondolsz, de nem követtünk el hatalmas, megbocsáthatatlan bűnt. Annabelle nyugalma elszállt. - A házasságközvetítőd vagyok! - Igen. Egy házasságközvetítő. Nem kell hipokrateszi esküt tenned, hogy

legyen egy névjegykártyád. - Nagyon jól tudod, miként értem. - Egyedülálló vagy, én is egyedülálló vagyok. Nem dőlt volna össze a világ, ha megtörténik. Annabelle nem akart hinni a fülének. - Az én világom összedőlt volna. - Ettől féltem. - Nem lett volna szabad megengednem, hogy velem gyere! Kezdettől fogva tudtam, hogy nem jó ötlet. - Nagyszerű ötlet, és semmi rossz nem történt. Két egészséges, szabad, értelmes ember vagyunk. Jól éreztük magunkat együtt, ne is próbáld tagadni. - Igen, a munkatársad vagyok. - Hidd el, hogy ma nem úgy gondoltam rád, mint a munkatársamra. Ez teljesen felkészületlenül érte Annabelle-t, de gyorsan összeszedte magát. Ha lett volna itt más nő is, soha nem történik meg. - Mondd ki kerek perec, amit akarsz. - Ugyan, Heath, nem vagyok hosszú combú, bögyös szőke. Még a volt vőlegényem sem mondta soha, hogy szexis lennék. - A volt vőlegényed rúzsozza a száját, úgyhogy ezt nem veszem a szívemre. Biztosíthatlak, Anabelle, hogy nagyon szexis vagy. Ez a haj... - Ne gyere te is a hajammal. Így születtem, oké? Olyan, mintha tréfát űznél valaki testi fogyatékosságából. - Puszta testi vonzalomról beszélünk, amit egy kis holdfény, egy kis zene és túl sok alkohol gerjesztett. Egyetértesz ezzel? - Azt hiszem. - Alapvető testi szükséglet. - Gondolom. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már rég éreztem ilyen jól magam. - Rendben, elismerem, hogy jól mulattam. - Egy kicsit elragadtattuk magunkat. Pusztán a körülmények hatására, igaz? A büszkeség és az önbecsülés az diktálta, hogy Annabelle helyeseljen. Természetesen. - A körülmények... és egy kis állati ösztön. - A férfi rekedt hangja csábítóan zengett. - Aggodalomra semmi ok. Igazam van? Annabelle bólintott. Heath közelebb lépett, lágy suttogása megborzongatta Annabelle-t. Tökéletesen érthető, nem? - De. - Annabelle még mindig bólogatott, mintha a férfi megbabonázta volna. - Biztos?

Annabelle csak bólogatott, már nem is emlékezett rá, mi volt a kérdés. Heath szeme csillogott a holdfényben. - Mert csak ezzel magyarázható, ami történt. A puszta állati vonzalommal. - Aha. - Annabelle kezdte úgy érezni magát, mint egy marionettbábu. - Ami feljogosít bennünket - a férfi megérintette az állát -, hogy azt tegyük, amit egyikünk sem tud kiverni a fejéből. - Lehajolt, hogy megcsókolja. Susogott az esti szél, Annabelle szíve zakatolt. Mielőtt a férfi ajka hozzáért volna, megvillant valami a tekintetében, s Annabelle a zöld íriszben a számítás mégha oly halvány jelét is, de felfedezte. Ekkor döbbent rá. - Te kígyó! - Ellökte magától a férfit. Heath sértett ártatlansággal hátralépett. - Nem ezt érdemeltem. - Istenem. Milyen mesterien csináltad. - Te tényleg sokat ittál. - A Nagy Üzletember a megfelelő kérdéseket teszi fel, hogy a célpontja mindennel egyetértsen. Addig kever, míg a szerencsétlen úgy nem érzi, hogy forog vele a világ. Aztán megadja a kegyelemdöfést. - Mindig ilyen gyanakvó vagy? - Most rólad van szó. - Annabelle elindult az ösvényen, de visszafordult, hogy kiöntse a lelkét. - Tudtad, hogy amit akarsz, botrányos, ezért megpróbáltál színlelt őszinteséggel rávenni. A Kígyó munka közben. Heath tudta, hogy Annabelle rátapintott a lényegre, de nem volt kenyere beismerni, ha veszített. - Soha nem színlelem az őszinteséget. Tényeket közlök. Két magányos felnőtt, egy meleg nyári este, egy forró csók... Emberek vagyunk. - Egyikünk mindenképpen. A másik ragadozó. - Ez övön aluli volt, Annabelle. - Hadd kérdezzek valamit, mint cégtulajdonos a cégtulajdonostól. - Annabelle a férfi mellkasára bökött a mutatóujjával. - Más ügyfeleddel is lefeküdtél? Nálad ez bevett szakmai gyakorlat? - Az ügyfeleim férfiak. - Ne bújj ki a kérdés alól. Ha világbajnok műkorcsolyázó lennék, aki az olimpiára készül. Mondjuk éremesélyes vagyok, és a múlt héten írtuk alá a szerződést. Lefeküdnél velem vagy sem? - Csak a múlt héten szerződtünk? Kicsit... - Gyorsítsunk az olimpiáig. Érmet nyertem. Csak ezüstöt, mert elestem a tripla axelnél, de ez senkit sem érdekel, mert népszerű vagyok és azt akarják, hogy az arcom ott legyen a reggeli gabonapehely dobozán. Szerződésben állunk. Lefeküdnél velem? - Attól függ. Ebben a helyzetben, amit leírtál, dollármilliók forognak kockán.

Annabelle éles berregő hangot hallatott. - Rossz válasz. - Igaz válasz. - Mert a te megacéged sokkal fontosabb, mint az én buta kis házasságközvetítő ügynökségem? Lehet, hogy magának igen, Mr. Kígyó, de nekem nem. - Tudom, milyen fontos neked a céged. - Fogalmad sincs róla. - A férfit okolni sokkal jobb érzés volt, mint vállalni a felelősség rá eső részét, s a piknikasztalhoz viharzott, hogy felkapja az elemlámpát. - Olyan vagy, mint a testvéreim. Rosszabb! Nem bírod elviselni, hogy valaki nemet mondjon neked. - Heathre világított az elemlámpával. Idefigyeljen, Mr. Champion. Velem nem fogja elütni az időt, amíg fel nem tűnik a színen a maga mutatós jövendőbelije. Nem leszek a szexuális játékszere. - Sértegeted magadat - felelte a férfi nyugodtan. - Lehet, hogy nem vagyok oda minden üzleti fogásodért, de mint embert nagyon tisztellek. - Remek. Akkor viselkedj is úgy. Annabelle sarkon fordult és elvonult. Heath nézte, ahogy eltűnik a fák között. Amikor már elvesztette a szeme elől, megfordult, felkapott egy kavicsot és a sötét vízen kacsáztatta. Elmosolyodott. Annabelle nem tévedett. Egy kígyó volt. És szégyellte magát. Rendben, most talán annyira még nem, de majd holnap. Az egyetlen mentsége csak az volt, hogy nagyon kedvelte Annabelle-t, s már nem is emlékezett rá, mikor csinált bármit is puszta szórakozásból. De megpróbálni ágyba vinni egy barátot akkor is rohadt dolog. Még egy szexis barátot is, bár úgy tűnt, hogy Annabelle nincs tisztában ezzel, ami csak fokozta pajkos tekintetének és csodálatos hajának csábító hatását. De ha már mindenképpen sutba akarta dobni a férfiúi hiúságát, egy másik nővel kellett volna tennie, nem Annabelle-lel, a lánynak ebben igaza volt. Ma lefekszik vele, holnap meg randevúzik egy másik nővel, akinek ő mutatja be? Mindketten tudták, hogy ez lehetetlen, s mivel Heath soha nem vesztegette az idejét menthetetlen helyzetek megmentésére, nem is értette, ma este miért tette. Vagy talán mégis. Mert meztelenül akarta látni a házasságközvetítőjét... s ez egyáltalán nem szerepelt a terveiben. Heath aznap éjjel a tornácon aludt, s másnap reggel a bejárati ajtó csapódására ébredt. Az oldalára fordult és az órájára hunyorgott. Majdnem nyolc óra volt, ami azt jelentette, hogy Annabelle reggelizni ment a könyvklub tagjaival. Felkelt a matracról, s konstatálta, hogy hetek óta nem aludt ilyen jól, nem forgolódott, nem hánykolódott, ahogy odahaza tette.

A férfiak aznapra golfozást terveztek. Miközben letusolt és felöltözött, átgondolta az éjszaka eseményeit, emlékeztetve magát, hogy viselkedjen önmagához méltóan. Annabelle a barátja, s egy barátot nem szokás megfúrni, szó szerint és átvitt értelemben sem. Kevinnel ment ki a pályára, de úgy alakult, hogy Dan Calebow-val került egy kocsiba. Dan negyvenes éveihez képest nagyon jól tartotta magát. Néhány jellegzetes ránctól eltekintve nem sokban különbözött attól az aktív sportolótól, aki acélos tekintetével és hidegvérű határozottságával a Jég becenevet vívta ki magának a pályán. Mindig jól kijöttek egymással. Heath amikor csak szóba hozta Phoebe-t, ahogy ma reggel is, mindig ugyanazt a választ kapta Dantől. - Amikor két keményfejű ember házasodik össze, megtanulnak nem beleszólni egymás ügyeibe - mondta halkan Dan, hogy ne zavarja az ütéshez készülődő Darnellt. - Ez egyedül a ti bulitok, pajtás. Darnell beleütötte a labdát a bal oldali lyukba, s a beszélgetés visszatért a golfra, később azonban, ahogy a pálya pázsitján kocsikáztak, Heath megkérdezte Dant, nem hiányzik-e neki az edzősködés, amiről az irodai munka kedvéért mondott le. - Néha - felelte Dan, Heath pedig észrevett a nyakán egy matricatetoválást. Egy bébiegyszarvút ábrázolt. Pippi Tucker kezemunkája. - De remek ajándékot kaptam cserébe. Tanúja lehetek, ahogy a gyerekeim felnőnek. - Sok edzőnek van gyereke. - Igen, és a feleségük neveli őket. A Stars elnökének lenni nagy feladat, de el tudom vinni mellette a gyerekeimet reggelente az iskolába, és majdnem minden este ott ülök a vacsoraasztalnál. Heath pillanatnyilag egyiket sem találta túl izgalmasnak, de nem vetette el a lehetőséget, hogy egy nap talán ő is így fog vélekedni. Három ütéssel Kevin mögött lemaradva fejezte be a játékot, ami egyáltalán nem volt rossz. Letették a kocsikat, aztán ebédelni indultak a klubházba. Félhomályos, olcsó lambériával burkolt helyiség volt ütött-kopott asztalokkal, de Kevin erősködött, hogy náluk készül a legfinomabb sajtburger az egész államban. Néhány harapás után Heath igazat adott neki. *** - Ecset! Heath arca megrándult, amikor észrevette a tökmag démont, amint a kék lagúna irányából felé csörtet a homokban pettyes fürdőruhájában, piros gumicsizmájában és olyan mélyen a fejébe húzott baseballsapkában, hogy csak

szőke hajának kunkori végei látszottak ki alóla. Kikapta az újságot a nyugágy alól, és úgy tett, mintha nem vette volna észre. Ebéd után a fiúk rögtönzött kosárlabdameccset játszottak, aztán Heath visszatért a faházba, hogy elintézzen néhány telefont. Mikor végzett, fürdősortot húzott és lement a strandra, mielőtt a lányokkal közösen a városba indulnak, hogy bent vacsorázzanak. A telefonon intézett ügyek ellenére is kezdte úgy érezni, mintha ez egy igazi vakáció lett volna. - Ecset? Heath abban a reményben, hogy ha rá se hederít, Pippi majd odébbáll, közelebb húzta arcához az újságot. A kislány kiszámíthatatlan volt, s emiatt kényelmetlenül érezte magát a társaságában. Ki tudja, mit forgat a fejében? Balra Kevin és Webster frizbiztek néhány, a kempingben nyaraló kölyökkel. Darnell egy Mikiegeres strandtörölközőn feküdt egy könyvbe temetkezve. Kicsiny, homokos ujjak paskolták meg Heath karját. A férfi lapozott. - Ecset? Heath a főcímet szuggerálta. - Nincs itt semmiféle ecset. A kislány megrángatta a fürdőnadrágja szárát, és negyedjére is elismételte a szót, mely most kivételesen hercegnek hangzott, s a férfinak ekkor esett le. Herceg így hívta. Hát nem édes? Heath kinézett rá az újság mögül. - Nincs nálam a telefonom. Pippi rámosolygott, és megveregette kerek pociját. - Kisbabám van. A férfi leejtette az újságot, és eszeveszetten kereste a gyerek apját, de Kevin éppen azt mutogatta egy vézna, rossz frizurás fiúnak, hogyan tudja minél messzebbre dobni a frizbit. - Szia, Pip. Heath megpördült az ismerős női hangra, s a felmentő sereget látta közeledni szexi kis házasságközvetítője személyében, aki élvezetes látványt nyújtott az apró fehér bikiniben. Két melle között egy szivárványszínű szív szedte ráncba a bikinifelsőt, míg egy második szív, egy nagyobb, magán a bikinialsón terült el a csípője mellett. Sehol egy éles kiugrás, egy hegyes szöglet. Csak rugalmas körvonalak és lágy hajlatok: keskeny váll, vékony derék, kerek csípő és comb, amit Annabelle nyilvánvalóan túl kövérnek tartott, de a férfiszem hihetetlenül simogatnivalónak. Heath nyelt egyet. - Még soha nem örültem így senkinek. - Miért? - Annabelle megállt a nyugágy mellett, de nem nézett a férfira. Nem felejtette el a tegnap estét, amit Heath egyáltalán nem bánt. Azt akarta, hogy

Annabelle ne is felejtse el, bizonyítva, hogy tényleg egy kígyó, de nem javíthatatlan. Bármennyire is jól szórakozott, nem lesz ismétlés. Rossz fiú, de nem ennyire. - Tudod, mi történt? - Pippi megint eljátszotta a pocakdörzsölést. - Kisbaba van a hasamban. Annabelle kíváncsi arcot vágott. - Tényleg? Hogy hívják? - Apa. Annabelle nevetett. Pippi elnyúlt a homokban. - Ecsetnek nincs itt a telefonja. Annabelle zavart kifejezéssel az arcán leült mellé. - Nem értem. Pippi megpaskolta Heath vádliját homokos kezével. - Ecset. Nincs nála telefon. Annabelle felnézett a férfira. - A telefonos részt értem, de mit mond előtte? Heath a fogát csikorgatta. - Herceg. Ez vagyok én. Annabelle elmosolyodott, és megölelte a kis bajkeverőt, aki hosszú monológba kezdett arról, hogyan ment be hozzá a szobájába régen Daphne, a nyúl játszani, de most már nem jön többet, mert Pippi nagylány. Ahogy Annabelle félrehajtott fejjel hallgatta, haja hozzáért a férfi combjához, s Heath majdnem felugrott a székből. Pippi végül elfutott az apjához, és követelte, hogy menjenek úszni. Kevin némi vita után beleegyezett. - Imádom ezt a gyereket. - Annabelle arcára vágyakozó kifejezés ült. - Tele van életkedvvel. - Amivel meggyűlik majd a baja a börtönben. - Nem hagynád abba? Annabelle haja ismét megcirógatta a férfi lábát. Elszakadt a cérna, és Heath felugrott. - Úszom egyet. Jössz? Annabelle sóvárogva nézte a vizet. - Azt hiszem, maradok. - Ugyan már, kislány. - A férfi karon fogta és felhúzta. - Csak nem félsz, hogy vizes lesz a hajad? Annabelle kiszabadította magát, és mint a villám megiramodott a tó felé. - Aki később ér a stéghez, ostoba mamlasz. - Belevetette magát a vízbe, és úszni kezdett. A férfi szorosan a nyomában. Bár Annabelle remek úszó volt, Heath azonban szívósabb. Amikor a stég közelébe értek, a férfi visszafogta magát, hogy Annabelle nyerhessen. - Legyőztelek, pipogya alak - vigyorgott Annabelle fülig érő szájjal, ahogy megérintette a létrát. Heath ezt már nem viselte el, s lenyomta a víz alá. Egy ideig hancúroztak, majd felmásztak a stégre, beugráltak a vízbe, egymást

fröcskölték. Mivel Annabelle együtt nőtt fel a bátyjaival, megtanult néhány piszkos trükköt, s a jókedve határtalan volt, amikor eltalálta a férfit a legérzékenyebb pontján. Megpróbálta ismét kiszedni belőle, mit jelent a nevében a D betű. Heath megtagadta a választ. A játék alkalmat adott a férfinak, hogy hozzáhozzáérjen Annabelle-hez, de aztán olyan sokáig időzött rajta a keze, hogy Annabelle megelégelte. - Nekem ennyi elég volt. Visszamegyek a házba, és pihenek egy kicsit a vacsoráig. - Értem. Nem vagy már fiatal. Annabelle azonban nem hagyta magát heccelni, s elúszott. Heath nézte, ahogy kigázol a partra. Annabelle bikinije félrecsúszott, s láthatóvá vált kerek, víztől síkos popsija. Hátranyúlt, beakasztotta ujját a bikini alsó szélébe, s visszahúzta a helyére. Heath felnyögött és alá merült, de a víz nem volt elég hideg, így eltartott egy ideig, amíg lehűlt. Phoebe egy nyugágyon feküdt néhány méterre a parttól. Hatalmas szalmakalapot, fekete egyrészes fürdőruhát, derekára kötött trópusi mintás szarongot, és egy láthatatlan NE ZAVARJANAK táblát viselt. Heath úgy döntött, itt az ideje bevetnie magát, s kiment hozzá. - El tudod képzelni azt, hogy beszélgethessünk? Phoebe lehunyta szemhéját rózsaszín lencsés napszemüvege mögött. - Eddig olyan jó napom volt. - Egyszer minden véget ér. - Heath ahelyett, hogy leült volna a Phoebe melletti üres nyugágyra, letelepedett a homokra leterített elhagyott törülközőre, helyzeti előnyhöz juttatva ezzel a Stars tulajdonosát. - A parti óta fúrja az oldalamat a kíváncsiság. - Ó. - Hogyan lehet egy olyan sárkánynak, mint te, olyan édes kislánya, mint Hannah? Phoebe most az egyszer elnevette magát. - Dan génjeit örökölte. - Hallottad, amikor Hannah a léggömbökről beszélt a gyerekeknek? Phoebe végre a férfira nézett. - Azt hiszem, lemaradtam erről a beszélgetésről. - Azt mondta, hogy ha kilyukad a léggömbjük, nyugodtan sírjanak, ha ahhoz van kedvük, de tudniuk kell, hogy csak egy barátságtalan manó szúrta ki tűvel. Honnan vette ezt? Phoebe mosolygott. - Hannah-nak nagyon élénk a fantáziája. - Én mondom, különleges kislány. Még a legzordabb mogulok is könnyű ellenféllé váltak, ha a gyerekükről volt szó, s egy kicsit megtört a jég.

- Jobban féltjük, mint a többieket. Nagyon érzékeny. - Tekintve, hogy kik a szülei, szerintem sokkal keményebb, mint gondolnátok. Heathnek szégyellnie kellett volna magát, hogy ilyen otrombán hízeleg, de Hannah tényleg nagyszerű teremtés volt. - Nem tudom. Nagyon a szívére vesz mindent. - Amit te érzékenységnek hívsz, én értelemnek. Ha elvégezte a nyolc osztályt, küldd el hozzám, és adok neki munkát. Phoebe nevetett, őszinte jókedvvel. - Majd gondolkodom rajta. Még hasznát is venném egy besúgónak az ellenség táborában. - Ugyan, Phoebe. Öntelt fickó voltam, aki meg akarta mutatni, mitől döglik a légy. Elszúrtam, mindketten tudjuk. De azóta soha nem ártottam neked. Phoebe arca elsötétült. - Csak most, amikor kihasználod Annabelle-t. Törékeny barátságuk máris véget ért. Heath gondosan megválogatta a szavait. - Szerinted ezt csinálom? - Arra használod, hogy a közelembe férkőzz, s ez nem tetszik. - Annabelle-t nem könnyű kihasználni. Nem esett a feje lágyára. Phoebe semmi-sem-lehetetlen pillantást vetett a férfira. - Nagyon különleges lány, Heath, s a barátom. A Tökéletes Társ jelent a számára mindent. Összezavarod. Meglehetősen pontos helyzetértékelés volt, a férfi mellcsontja alatt mégis düh korbácsolódott. - Nem bízol benne eléggé. - Ő nem bízik magában. Ezért sebezhető. A családja meggyőzte arról, hogy sikertelen, mert nem keres hatszámjegyű összeget. Az üzleti munkára kell koncentrálnia, s kezd az az érzésem támadni, hogy szándékosan tereled rossz irányba. Heath megfeledkezett róla, hogy soha nem szokott védekező állásba vonulni. Pontosan mit akarsz ezzel mondani? - Láttam, hogyan néztél rá tegnap este. A célozgatással, hogy szándékosan akarna fájdalmat okozni Annabelle-nek, Phoebe a lelkébe taposott. Soha nem használna ki egy nőt, különösen nem azt, akit kedvel. De mivel Phoebe Calebow-val állt szemben, s nem engedhette meg magának, hogy elveszítse a hidegvérét, merített a mindig rendelkezésre álló önuralom-készletéből... ám üresen találta. - Annabelle a barátom, s nem szokásom bántani a barátaimat. - Felállt. - Persze te nem ismerhetsz elég jól ahhoz, hogy tudd. Miközben kimérten távozott, mindennek elmondta magát. Még soha nem vesztette el az önuralmát. Most pedig gyakorlatilag elküldte Phoebe-t a fenébe.

S miért? Mert volt igazság abban, amit mondott, s az igazság fájt. A helyzet az, hogy vétkezett, Phoebe pedig büntetőcédulát rakott rá. *** Annabelle a turistaház tornácán várta Heatht Janine társaságában, akinek felajánlotta, hogy beviszik a városba a vacsorára. A szobájában maradt a faházban, amíg meg nem hallotta, hogy a férfi hazatért. Mihelyt a víz csobogni kezdett a tusolóban, írt egy üzenetet, s az asztalon hagyva kisurrant a faházból. Minél kevesebb időt tölt Heathszel, annál jobb. Amikor a férfi megérkezett, Annabelle ragaszkodott hozzá, hogy Janine üljön előre. Útban a városba Heath Janine könyveiről érdeklődött. Egy szót sem olvasott még tőle, de mire odaértek a fogadóhoz, meggyőzte Janine-t, hogy minden esélye megvan, hogy a következő J. K. Rowling legyen. A fura az volt, hogy Heath maga is elhitte, amit mondott. Nem fért hozzá kétség, hogy a Kígyó nagyon ékesszóló tudott lenni. A Wind Lake Fogadó rusztikus északi faberendezéseihez kitűnően illettek a hal- és vadételek. Élénk beszélgetés folyt, Annabelle egy pohár borra szorította alkoholfogyasztását. - Mit hallok - kérdezte egyszer csak Kevin -, Dean Robillarddal randevúzol? Az asztalnál mindenki abbahagyta az evést. Heath letette a kését. A lányok ide-oda tekintgettek. Molly férje egyáltalán nem ártatlan zöld szemébe nézett. Annabelle nem randevúzik Deannel. Nekünk elmondta volna. - Így igaz - felelte Annabelle. Kevin Tucker, az NFL legelmésebb összekötője megvakarta a fejét. - Nem értem. Dean pénteken azt mondta, hogy találkoztatok a múlt héten, és nagyon jól ereztétek magatokat. - Nos, strandolni voltunk... - Strandolni mentél Dean Robillarddal, és még csak meg sem említetted? sikította Krystal. - Last minute program volt. A lányok bezsongtak. Kevin adta alájuk a lovat. - Tervezitek, hogy még találkoztok? - Nem, dehogy. Úgy értem, én nem. Miért, ő igen? - Az volt a benyomásom. Talán félreértettem valamit. - Bizonyára. Heath kővé váltan ült, ami nem kerülte el Phoebe figyelmét. - Kezd kapós lenni a kis házasságközvetítőd.

- Én örülök - jegyezte meg Sharon. - Itt az ideje, hogy kibújjon a csigaházból. Heath kétkedve méregette Annabelle-t. - Ott voltál? - Úgy valahogy. - Beszélhetünk a félresikerült eljegyzésedről? - kérdezte Charmaine az asztal túlsó feléről. Annabelle sóhajtott. - Miért is ne? Úgyis megvitatjuk az életem többi részét is. - Én teljesen paff voltam - mondta Kevin. - Golfoztam párszor Robbal. Csúnyán eltért az ütése balra, de azért... Molly megfogta a férje kezét. - Már két éve, de Kevin még mindig nem tért magához. Kevin a fejét rázta. - Úgy érzem, el kellene hívnom egy újabb játszmára, csak hogy bizonyítsam felvilágosult gondolkodásmódomat, ami normális körülmények között így is van, de én kedvelem Annabelle-t, s Rob kezdettől fogva tudta, hogy valami nem stimmel nála. Nem lett volna szabad házassági ajánlatot tennie. - Én is emlékszem, hogy Rob ütései mindig ferdék voltak - csatlakozott Webster a témához. - Igen, most már nekem is beugrott. - Dan viszolyogva rázta a fejét. Rövid csend állt be a beszélgetésben. Kevin a sógorára pillantott. - Te is ugyanarra gondolsz? - Igen. - Én is - mondta Webster. Ron bólintott. Heath elmosolyodott, s mindannyian a tányérjukat bámulták. - Mi az? - kérdezte Molly. - Ekkora ferdeségen semmilyen átoperálás nem segíthet - bökte ki Kevin. *** A lányok otthagyták a fogadóban a fiúkat, s visszatértek a szállóba, ahol Krystal bezárta őket a barátságos hátsó szalonba, összehúzta a sötétítőket és lekapcsolta a villanyt. - Ma - jelentette be - a szexualitást fogjuk ünnepelni. - Jaj, ismerem ezt - mondta Molly. - Ha valaki leveti a ruháit és fog egy tükröt, kirohanok. - Mi nem így ünnepeljük - felelte Krystal. - Mindannyiunknak szembe kell néznie a maga problémájával. Charmaine például túl merev. - Én? - A tárolóban vetkőztél le a házasságod első két évében.

- Az már régen volt, és azóta leszoktam róla. - Csak mert Darnell megfenyegetett, hogy leszereli az ajtót. De nem te vagy az egyetlen, aki szexuális gátlásokkal küzd. Annabelle szűkszavú e téren, de mindnyájan tudjuk, hogy senkivel nem feküdt le a Rob okozta trauma óta. Hacsak tegnap este nem...? Mindannyian őt bámulták. - A házasságközvetítője vagyok! Nincs köztünk szex! - Helyes - mondta Molly. - Dean Robillard azonban teljesen más tészta. Mesélj a fiúról. - Eltérünk a tárgytól - vágott közbe Krystal. - Hárman közülünk már régóta házasok, s bármennyire szeretjük a férjeinket, a dolog kezd megkopni kissé. - Nem feltétlenül - mosolygott Phoebe, mint egy macska. Vihogtak, de Krystal nem hagyta magát lerázni. - Mollynak és Kevinnek kicsi gyerekeik vannak, s mindannyian tudjuk, milyen akadályt tud ez képezni a szexuális életben. - Nem feltétlenül - vetette rájuk Molly saját macskamosolyát. - A lényeg az... itt az ideje, hogy többet foglalkozzunk a szexualitásunkkal. - Én így is túl sokat foglalkozom vele - vetette közbe Janine. - Az lenne a jó, ha már más is foglalkozna vele. Újabb kuncogás. - Viccelődjetek csak. Akkor is megnézzük a filmet. Fel fogja ébreszteni bennünk a nőt. Charmaine teljesen éberré vált. - Miféle film? - Egy kizárólag nőknek készült erotikus film. - Ugye csak tréfálsz, Krystal? - Abban, amit kiválasztottam, különböző korú, bőrszínű és szenvedélyességű színészek játszanak, szóval senki nem fogja kirekesztve érezni magát. - Közösen fogunk pornófilmet nézni? - hitetlenkedett Phoebe. - Erotikus filmet. Kizárólag nőknek. S amíg nem láttatok ilyet, ne ítélkezzetek. Annabelle gyanította, hogy közülük nem is kevesen már megtették, de nem akarták túlságosan lelohasztani Krystal lelkesedését. - Amit a legjobban szeretek ebben a filmben, hogy a férfiak jóképűek, a nők pedig átlagosak. Semmi szilikon. - Ez a különbség a pornó és az erotika között a férfiak szerint - mondta Sharon. - Legalábbis ezt hallottam. Krystal matatni kezdett a DVD-lejátszóval. - Van történet és igazi előjáték. Sok csókolózás, lassú vetkőztetés, rengeteg simogatás...

Janine a kezébe temette az arcát. - Szánalmas. Máris felizgultam. - Én nem - mondta Charmaine. - Keresztény vagyok, és nem... - A jó keresztények... a jó keresztény asszonyok a kedvére tesznek a férjüknek. - Krystal elmosolyodott, és megnyomta a gombot a távirányítón. Hidd el, hogy Darnell örülni fog neki.

Tizennegyedik fejezet Amikor Annabelle nem sokkal éjfél után visszatért a faházba, arca még mindig piroslott a filmen látottaktól, ruhája forró, izzadt... nagyon izzadt testére tapadt. Az ablakon át világító lámpafény aggodalommal töltötte el. De Heath talán csak udvariasságból hagyta égve. Kérlek, ne legyél ébren! Ma este végképp nem tudott volna ellenállni neki... Lábujjhegyen felosont a tornácra, levette a szandálját, s amilyen halkan csak a nyikorgó zsalugáteres ajtótól tudott, besettenkedett a házba. - Hello. Annabelle levegő után kapkodott, és elejtette a szandálját. - Ne ijesztgess! - Sajnálom. - Heath a kanapén feküdt elnyúlva, egyik kezében papírköteg. Ing nem volt rajta, csak egy kopott, fekete tornanadrág. Csupasz lábát a kanapé karfáján nyugtatta keresztben, az állólámpa fénye aranyszínbe vonta vádliján a szőrszálakat. Annabelle tekintete visszatért a tornanadrágra. Azok után, amit a filmben látott, a férfi bűnösen túlöltözött volt. Miközben megpróbálta visszanyerni a lélekjelenléte, Heath felemelte a fejét, amitől hasa természetesen aranyrudak hatosfogatává feszült. - Mitől ilyen piros az arcod? - Leégtem. - Annabelle tudta, hogy le kellett volna hűtenie magát, mielőtt visszament a faházba. - Ez nem leégés. - A férfi meglendítette a lábát, és felült. - Mi van veled? - Semmi! - Annabelle araszolni kezdett hátrafelé. Észrevette, hogy Heath haja nedves. - Megint zuhanyoztál. - És? - Már letusoltál egyszer strandolás után. Mi vagy te, valami tisztaságmániás? - Vacsora után kocogni mentünk Ronnal. Miért érdekel? Ó, ez a mellkas, ez a száj... ez a zöld szem... - Én... lefekszem. - Valami rosszat mondtam? - Ne édelegj. Kérlek. - Megteszek mindent. De mivel én én vagyok... - Hagyd abba! - Annabelle nem akart megállni, de a lába mintha sztrájkolni kezdett volna. - Kérsz egy pohár langyos tejet? - Nem, semmi melegre nem vágyom. - Langyosat mondtam. - Heath letette a papírokat. - Persze... tudom. Lehet, hogy Annabelle megbénult, de a férfi nem, ahogy közeledett,

észrevette, hogy Annabelle ruhája izzadt és gyűrött. - Mi folyik itt? Annabelle nem tudta levenni a szemét Heath szájáról. Eszébe jutottak róla azok a szájak, amiket nem is olyan régen a tévé képernyőjén látott, s az, hogy miket műveltek. A fene egye meg Krystalt és a filmjét. - Csak kimerültem - sikerült kinyögnie. - Nem fáradtnak látszol... Az ajkad kissé duzzadt, mintha rágtad volna, és alig kapsz levegőt. Őszintén szólva úgy festesz, mintha fel lennél izgulva. Vagy megint az én agyam jár ugyanarra a srófra? - Hagyjuk, rendben? - A férfi egyik bordáján egy kis sebhely húzódott, talán egy elhagyott barátnő kése nyoma. - Mit műveltetek ma este, lányok? - Nem az én ötletem volt! - Annabelle bűnösnek érezte magát, és még jobban égni kezdett az arca. - Úgyis megtudom. Valamelyik srác el fogja mondani, ezért jobb, ha most bevallód. - Nem hiszem, hogy a fiúk beszélni fognak róla. De lehet, hogy igen. Nem tudom. Fogalmam sincs, mennyit pletykáltok ti, férfiak. - Nem annyit, mint a nők, az biztos. - Heath a konyha felé bökött a fejével. Iszol valamit? Van egy üveg bor a hűtőben. - Igazán? Pontosan a bor az, amire most egyáltalán nincs szükségem. - Egy rejtély, ami megoldásra vár... - A férfi kezdett jól mulatni. - Magamra hagynál? - Egy rendes fickó biztosan megtenné. - Heath lehajolt és felkapta a telefonját. - Janine majd elmondja. Elég nagyszájúnak tűnik. - A turistaházban alszik. Nincs a szobájában telefon. - Rendben. Akkor megkérdezem Krystalt. Alig fél órával ezelőtt beszéltem Websterrel. Annabelle-nek volt egy-két ötlete, mit csinálhat Webster és Krystal ebben a pillanatban, s biztosan nem örültek volna, ha megzavarják őket. - Éjfél van. - A kis szertartásotok még csak most ért véget. Kétlem, hogy már ágyban van. - Ne vegyél rá mérget. Heath a telefon gombjait dörzsölte a hüvelykujjával. - Mindig is kedveltem Krystalt. Egyenes. - Megnyomta az első gombot. Annabelle nagy levegőt vett. - Pornófilmet néztünk, rendben? A férfi elvigyorodott, és ledobta a telefont. - Ez már valami. - Hidd el, hogy nem az én ötletem volt. S nem vicces. Különben sem igazi pornó volt. Hanem erotikus film. Nőknek. - Van különbség?

- Pontosan ezt vártam egy férfitól. Gondolod, hogy végignéztük volna egy rakás kollagén szájú és futball-labda implantátumú nő hempergését? - Az arckifejezésedből ítélve azt hiszem, nem. Annabelle hideg italra vágyott, s folytatva a beszélgetést a konyhába ment. - Csábítás. Van csábítás egy átlagos pornófilmben? Heath követte. - Őszintén szólva nincs is rá szükség. A nők manapság nagyon rámenősek. - Na én nem. - Mihelyt kimondta, Annabelle legszívesebben bokán rúgta volna magát. Már csak az hiányzott, hogy személyes mederbe terelje a beszélgetést. Nem, az agyafúrt Kígyó nem ütötte le a magas labdát. Szeretett eljátszadozni az áldozatával, mielőtt felfalta. - Szóval volt cselekmény is a filmben? - Vidéken játszódott, egy szűz festőről és egy tenyészcsődör idegenről szólt, legyen elég ennyi. - Annabelle kinyitotta a hűtő ajtaját, s csak bámult befelé anélkül, hogy látott volna valamit. - Csak két szereplő volt? Kiábrándító. - Mellékcselekmények is voltak. - Á. Annabelle még mindig a hűtő kilincsét szorongatva izzadt tenyerében, a férfi felé fordult. - Ugye szerinted ez vicces? - Igen, de szégyellem magam. Szerette volna megszagolni Heath illatát. A férfi haja már majdnem megszáradt. Szerette volna a mellkasához szorítani az arcát, magába szívni, beletemetkezni, esetleg találni egy elkóborolt tincset és hagyni, hogy cirógassa az orrát. Kis híján felnyögött. - Kérlek, menj el. Heath félrebiccentette a fejét. - Tessék? Mondtál valamit? Annabelle megragadta az első hideget, ami a keze ügyébe esett, s bevágta az ajtót. - Tudod, mit gondolok. Rólunk. - Elég egyértelmű voltál tegnap este. - Igazam volt. - Tudom. - Akkor miért vitatkoztál? - Gazember szindróma. Nem tehetek róla. Férfi vagyok. - Heath ajka mosolyra húzódott. - Te pedig nő. - Lefekszem - nyögte Annabelle. Összeszedve maradék akaraterejét elindult, hogy elslisszanjon a férfi mellett, és sikerült is volna, ha Heath nem nyújtja ki a kezét és fogja meg a karját. Csak egy érintés volt, puszta búcsúgesztus, de elég arra, hogy Annabelle-t megállítsa.

A férfi ugyanolyan mozdulatlanná dermedt. Miközben lenézett Annabelle-re, zöld szeme sötét bujaságra szóló felhívást tükrözött, némi szabadkozással. Magához rántotta, és lecsapott a szájára. Annabelle hagyta, ahogy tegnap este is, ügyet sem vetve a tényre, hogy ez egy Szuperdöntős rossz ötlet, s azért, hogy megélhesse ennek az egy estének minden percét, holnap reggel szembe kell néznie a következményekkel. - Fogytán a türelmem. - A férfi alig érthető mormolása Annabelle arcát simogatta, miközben egyetlen könnyed mozdulattal lehúzta ruháján a cipzárt. - Tönkreteszünk mindent - suttogta Annabelle, úgy érezte, ki kell mondania, noha semmit nem tett ellene. - Akkor se hagyjuk abba - válaszolta fátyolos rekedtséggel Heath. - Majd utána rendbe hozzuk. Annabelle pontosan ezt akarta hallani. Beleveszett a lágy, megigéző, ostoba... szerelmes csókjukba. Néhány pillanat múlva a ruhája, a melltartója, a bugyija ott hevert egy kupacban a földön. A tornácon voltak, Heath Annabelle mellét bámulta, nem ért hozzá, csak nézte. Egyik kezével megmarkolta a vállát, a másikat lecsúsztatta a hátán a farcsontjáig. Annabelle megremegett, s a férfi mellkasába temette az arcát, amikor az hátraugrott és nagyot szusszant. - Meg ne moccanj. Heath a konyha irányába iramodott, túl rövid időt engedélyezve Annabellenek egy látványosan feszes férfi fenék megtekintésére. Átfutott Annabelle agyán, hogy Heath talán a telefonjáért futott, de csupán lekapcsolta a konyhában a villanyt a sütő feletti világítás kivételével, majd a nappaliban is leoltotta a lámpákat. Pár pillanat múlva megjelent. A konyhából kiszűrődő halvány fény játszott izmos testén. Teljes izgalmi állapotban volt. Amikor odaért Annabellehez, három óvszert emelt a magasba. - Tekintsd vonzalmam jelének. - Örömmel elfogadom. Heath a matracra fektette. Annabelle-nek eszébe jutott, milyen céltudatos ember Heath, s rájött, hogy az esti film túlzott elvárásokat ébresztett benne az elhúzódó előjátékkal kapcsolatban. A férfi egykettőre fölé is keveredett és ajkával a mellét becézte. Annabelle Heath hajába túrt. - Most sürgetni akarsz? - Minden kétséget kizáróan. - A férfi keze Annabelle hasára siklott, készen az irányítóközpontba való betörésre. - Csókolj még. - Nem probléma. - Heath a foga közé vette Annabelle mellbimbóját. Annabelle levegő után kapkodott. - Szájon. A férfi a kis duzzadt rögöt

harapdálta, s egyre szaporábban lélegzett. - Kössünk alkut. Annabelle Heath hátába mélyesztette a körmét, mely máris verítékben úszott az igyekezettől, hogy megőrizze mégoly csekélyke önuralmát. Annabelle combja ön kéntelenül szétnyílt. - Gondolhattam volna. A férfi befúrta hüvelykujját Annabelle hasa alján, és a vörös, göndör szálakkal játszott. - Túl gyors leszek. Ez nem vitás, s előre bocsánatot kérek. - Annabelle felnyögött, mikor Heath a meleg, nedves redőkhöz ért. De már nagyon régen voltam így, s ami a valóságba csak percek... - ...jó ha percek... - ...számomra évek. - A férfi hangja szaggatottá vált. - Amit ajánlok, a következő. Fogadjuk el a tényt, hogy első alkalommal nem foglak tudni kielégíteni. Ez mindkettőnk válláról leveszi a terhet. - A tiédről mindenképpen - felelte Annabelle, és behajlította a térdét. - De mihelyt kieresztettem a... gőzt - zihált Heath egyre gyorsabban és szaggatottabban -, rengeteg időm lesz. - Annabelle a fejét dobálta, mikor a férfi a legrafináltabb módon izgatta csalafinta ujjaival -, hogy jó munkát végezzek. Heath szélesebbre terpesztette Annabelle combját. - Olyan éjszakád lesz, amit soha nem fogsz elfelejteni. A férfi felnyögött, miközben belehatolt, de annak ellenére nem ment simán, hogy Annabelle síkos volt és készen állt. Annabelle felhúzta a térdét és ívbe feszítette a hátát. Heath szájon csókolta, tenyerébe fogta a csípőjét, s felemelte a megfelelő szögbe. Annabelle szemhéja előtt lázas, őrült képek villogtak. Egy hosszú, vastag kígyó fúrja magát belé, kitekeredik... kinyúlik... mélyebbre és mélyebbre araszol. A férfi háta megfeszült a tenyere alatt. Az édes támadás... a döfés. Újra és újra. Aztán a végső felrugaszkodás. Heath remegni kezdett. Annabelle elnyelte halk, torokhangú nyögését. Fények vibráltak a szeme előtt. Hátravetette a fejét és megadta magát. Hosszú percek teltek el. A férfi ajkával végigsimított a halántékán, aztán kis híján legördülve a matracról az oldalára fordult. Annabelle arrébb csúszott, hogy helyet adjon neki. Fészkelődtek. Heath verítékben úszó testéhez húzta, s a hajával játszott. Annabelle kábult volt, jóllakott és nem akart gondolkodni. Még nem. - Velem nem történt meg. A férfi felkönyökölt, és Annabelle szemébe nézett. - Gyűlölöm, hogy így van, de én megmondtam. - Igazad volt, mint mindig. Heath szeme köré ráncok gyűltek, miközben gyors csókot nyomott Annabelle

szájára. - Pár perc. - Addig szókirakóst játszom fejben. - Jó ötlet. - Miközben Annabelle az ő kis fészküket körülvevő neszeket hallgatta az erdőben, a férfi bement a házba. Kisvártatva megjelent egy sörrel, leült a matrac szélére, és odanyújtotta az üveget Annabelle-nek. Annabelle ivott egy kortyot és visszaadta. Heath letette az üveget a földre, visszafeküdt, a vállára húzta Annabelle-t és ismét a hajával kezdett játszani. Annabelle sikítani szeretett volna a gyengéd érintéstől, ezért inkább a férfi fölé került és saját érzéki felfedezőútra indult. Heath lélegzete felgyorsult. - Azt hiszem - mondta fojtott hangon -, hamarabb visszatért az erőm, mint gondoltam. Annabelle a férfi hasát csókolgatta. - Mindent te sem tudhatsz. Ekkor szólaltak meg utoljára hosszú ideig. Annabelle visszaosont a hálószobájába, amikor Heath végre álomba merült. Miközben a feje alá gyűrte a párnát, nem tudta tovább elhessegetni magától tettének súlyát. Heath ugyanazzal a hévvel szeretkezett vele, amivel az életben mindent csinált, s Annabelle ettől csak még jobban szerette. Könnycseppek gördültek le a szeme sarkából, de nem itatta fel őket. Szabad folyást engedett nekik, amíg összeszedte magát, újjászületett, átalakult. Mire elaludt, pontosan tudta, mit fog tenni. *** Heath hallotta, hogy Annabelle bemegy a hálószobába, de nem mozdult. Most, hogy csillapította testi éhségét, rájött, milyen hitványságot követett el. Egy olyan érzelmi világ, amit nem akart tudomásul venni, nézett vissza rá Annabelle mézédes szeméből ma este. A legnagyobb gazembernek érezte magát a földön. Annabelle megmondta, hogy ez őrültség. Tudta, hogy Annabelle-nek igaza van, de akarta őt, hát megszerezte és fütyült a következményekre. Most, amikor már túl késő volt, rádöbbent, hogy Annabelle érzelmileg is érintett volt a dologban - látta az arcán. Megfordult és öklével a párnára csapott. Mit gondolt? Egyáltalán nem gondolkodott, ez volt a baj. Ő megszerezte, amire vágyott, de Annabelle álmait összetörte. Kárpótolnia kell. Tervezgetni kezdett. Agyba-főbe fogja dicsérni Annabelle cégét, és keres pár tisztességes ügyfelet, akiket elküldhet hozzá. Felhasználja a marketingeseit és a médiakapcsolatait, hogy nyilvánosságot szerezzen neki. Izgalmas történet: egy második generációs házasságközvetítő újjáéleszti nagyanyja régimódi társkereső

cégét a huszonegyedik században. Annabelle persze ezt magától is megtehette volna, de nem tudott elég nagyban gondolkodni. Egy dolgot nem hagyhatott, hogy Annabelle újabb randevúkat szervezzen neki. Abba megszakadna a szíve. Amilyen önző volt, sajnálta, hogy Annabelle már nem fog dolgozni neki. Szerette a társaságát. Megkönnyítette a dolgát... amit ő azzal hálált meg, hogy eltaszította magától a lányt. Régi, ismerős kétségbeesés lett rajta úrrá, mintha csak a lakókocsi rozsdás ajtaját hallotta volna csapódni az éjszakában. Nem emlékezett, mikor merült álomba, de biztosan aludt, mert már nappal volt, amikor felriadt a földrengésre. Kinyitotta a szemét, s megpillantotta az arcot, amivel még nem készült fel szembenézni, s a párnába fúrta a fejét. Újabb kis földrengés rázta meg a matracot. Nagy nehezen felhúzta a szemhéját, s pislogott, mikor az éles napsugarak szemközt vágták. - Kelj fel, te isteni ajándéka a női nemnek - csiripelte egy hang. Annabelle a tornác padlóján ült mellette, egyik lábát, amivel a matracot rugdosta, kinyújtva, kezében kávéscsésze. Élénksárga rövidnadrágot és bíborszínű pólót viselt, rajta groteszk rajzfilmfigura és egy felirat, miszerint: MI IS EMBEREK VAGYUNK. Haja tébolyult civakodást folytatott pajkos arca körül, ajka rózsás, tekintete sokkal tisztább volt, mint az övé. Egyáltalán nem tűnt elkeseredettnek. A fenébe. Annabelle azt hiszi, a múlt éjszaka mindent megváltoztatott. Heath émelygett. - Később - morogta. - Nem várhat. Együtt reggelizünk a többiekkel, s előtte beszélnem kell veled. Annabelle felemelt a föld ről egy másik csészét, és odanyújtotta neki. - Ez majd enyhíti a visszatérés fájdalmát. Heathnek minden érzékszervére szüksége lett volna, de úgy érezte magát, mint egy piszkos hamutartó, s csak arra vágyott, hogy a másik oldalára forduljon, tovább aludjon és elkerülje ezt a beszélgetést. De ennél sokkal többel tartozott Annabelle-nek, ezért megemberelte magát, felkönyökölt, elvette a kávét, s megpróbálta lesöpörni a pókhálót az agyáról. Annabelle tekintete követte a lepedőt, mely lecsúszott a derekára, s Heath ismét megkívánta. Odahúzta a kezét, hogy eltakarja a bizonyítékot. Hogyan közölje Annabelle-lel a hírt, hogy csupán a barátja, s nem pedig egy hosszú távú kapcsolat várományosa anélkül, hogy összetörné a szívét? - Először is, a tegnap éjszaka sokkal többet jelent nekem, mint gondolnád. Pontosan ez az, amit nem akart hallani. Annabelle olyan átkozottul aranyos volt. Csak egy igazi seggfej tud egy ilyen nőnek fájdalmat okozni. Ha legalább olyan lenne, akiről mindig is álmodott: kifinomult, elegáns, csalhatatlan ízlésű, egy középkori rablólovagig visszavezethető családfával. Olyanra volt szüksége,

aki elég tapasztalt ahhoz, hogy akadálytalanul vegye a sors buktatóit, aki ugyanolyannak látja az életet, mint ő: egy versenynek, amit meg kell nyerni. - Ugyanakkor... - Annabelle hangja mélyebb, érzékibb tónusra váltott - nem ismételhetjük meg többé. Súlyos szakmai szabálysértést követtem el, bár nem ez a probléma. - Heath csakis pajkosnak minősíthette azt a mosolyt, ami Annabelle ajkán megjelent. - Most már teljes meggyőződéssel közvetíthetlek ki. - A mosoly lelohadt. - A nagyobb baj az, hogy félrevezettelek. Kávé löttyent ki a csésze szélén. Micsoda? Annabelle besietett a konyhába, és hozott egy papírtörlőt, hogy felitassa. Beszéljünk az. üzletről. Tudnod kell, hogy nagyon hálás vagyok azért, amit tettél. Ez az egész dolog Robbal teljesen összezavart. Amikor szakítottunk... nos, menekültem a szex elől. Az a szörnyű igazság, hogy egy kicsit undorodtam tőle. De neked köszönhetően túl vagyok rajta. A férfi óvatosan kortyolt egyet és várt, már gőze se volt róla, hová fog vezetni ez a beszélgetés. Annabelle zavaróan anyáskodó mozdulattal megérintette a karját. - Most megint egészségesnek érzem magam, s ezért hálával tartozom neked. És Krystal filmjének. De... -parányi szeplők találkoztak Annabelle homlokán, mikor összehúzta a szemöldökét -... nem bírom elviselni a gondolatot, hogy kihasználtalak. A kávéscsésze megállt a levegőben. - Kihasználtál. - Ezt kell megbeszélnünk. A barátomnak tartalak azon kívül, hogy az ügyfelem vagy, s nem szokásom kihasználni a barátaimat. Legalábbis mostanáig nem volt. Tudom, hogy a férfiaknál ez másképp van... talán ti ezt nem érzitek kihasználásnak. Lehet, hogy csak én csinálok belőle nagy ügyet. De a lelkiismeretem azt súgja, hogy mondjam el őszintén, miért tettem. Heath megfeszült. - Mindenképpen. - Szükségem volt valakire, aki segít felébreszteni bennem a testiséget, olyan valakire, aki érzelmileg közömbös a számomra. Te tökéletes voltál. Érzelmileg közömbös? Annabelle rágni kezdte az ajkát, mintha legszívesebben a föld alá süllyedt volna. - Mondd, hogy nem haragszol. A fenébe, nem akarok sírni, de olyan szörnyen érzem magam. Hallottad, mit mondott Kevin a múlt éjjel. Én... - nyelt egyet... - Az a másik dolog. Tiszta őrület, nem? - Másik dolog? - Tudod. - Frissítsd fel a memóriámat. - Nem szeretném kimondani. Olyan megalázó. - Mit számít egy kis megaláztatás barátok között? Amíg őszinték vagyunk.

Annabelle felfelé bámult, aztán le a földre. Hangja elvékonyodott, szinte gyávának látszott. - Hát... hogy belehabarodtam Dean Robillardba. A föld megmozdult Heath alatt. Annabelle az arcára szorította a kezét. - Ó, istenem, mennyire szégyellem magam. Borzasztó, hogy ilyesmivel traktállak. - Nem. Csak nyugodtan. Annabelle leengedte a kezét, és a legkomolyabban nézett a férfira. - Tudom, hogy nem lesz belőle semmi, mármint Deannel, de a tegnap este előtt, még esélyt sem adtam volna rá. Nyilvánvaló, hogy Dean tapasztalt férfi, s mi van, ha nemcsak képzelődtem, hogy van köztünk valami? Mit csináltam volna, ha ő is érdeklődik irántam? Nem birkóztam volna meg a szexszel. De azok után, amit tegnap este értem tettél, végre van bátorságom tenni egy próbát. Ha nem lesz belől semmi, mit tehetünk, ilyen az élet, de legalább tudom, hogy nem a szorongásom volt az oka. - Azt akarod mondani, hogy... konzervnyitó voltam? A mézszínű szem elsötétült az aggodalomtól. - Mondd, hogy nem bánod. Tudom, hogy érzelemmentes szex volt a részedről, de senki sem szereti hallani, hogy kihasználták. Heath ellazította összeszorított állkapcsát. - S te ezt tetted? Kihasználtál? - Nem képzeltem Deant a helyedbe tegnap este, amikor veled voltam vagy ilyesmi. Na jó, talán csak pár másodpercre, de ez minden, esküszöm. A férfi összehúzta a szemöldökét. - Szóval szent a béke? - kérdezte Annabelle. Heath maga sem értette a mellkasában egyre jobban izzó haragot, különösen azok után, hogy Annabelle szabad elvonulást biztosított neki. - Nem tudom. Annabelle-nek volt mersze mosolyogni. - Egy kicsit durcás vagy, de nem úgy tűnik, mintha csorba esett volna az önbecsüléseden. Feleslegesen aggódtam. Számodra ez csak szex volt, számomra azonban a nagy felszabadulás. Köszönöm, pajtás. Kinyújtotta a kezét, arra kényszerítve a férfit, hogy ha meg akarja rázni, letegye a csészéjét vagy bámuljon, mint borjú az új kapura. Annabelle felugrott, karját a feje fölé emelte, s kinyújtózkodott, mint egy elégedett macska. Pólója felcsúszott és láthatóvá vált kis ovális köldöke, ahová Heath tegnap este bedugta a nyelvét. - Találkozunk a nyári lakban. - Annabelle arca elkomolyodott. - Ígérd meg, Heath, hogy ha a legkisebb tüske is maradt benned emiatt, a jövő hétre kihúzod. Mostantól még nagyobb elánnal fogom keresni számodra a tökéletes nőt. Ez most már nem csak üzlet. Hanem személyes ügy.

Ragyogó mosolyt vetve a férfira, szökdécselve elindult a konyhába, hogy aztán az ajtóból visszanézzen. - Köszönöm. Komolyan. Az adósod vagyok. Pár perc múlva csapódott a faház ajtaja. Heath visszahanyatlott a párnára, a mellére tette a csészét, s próbálta megemészteni a történteket. Csak Robillard előzenekara volt?

Tizenötödik fejezet Miközben a nyárilak felé közeledett Ront és Sharont pillantotta meg mag előtt az úton, ahogy egymás derekát át ölelve sétáltak. Még most is remegett és savas mocsárnak érezte a gyomrát. Lehet, hogy nem ő volt a legjobb az északnyugati színjátszó csoportban, de még nem felejtette el, hogyan kell fokozni a színpadi hatást. Látta, ahogy Ron kinyitja Sharon előtt a nyárilak ajtaját, s közben lecsúszik keze a lány fenekére. Nem kétséges, mivel töltötték a tegnap estét. Most már csak arról kellett gondoskodnia, nehogy valamelyikükben felmerüljön, vajon ő mi csinált. Mikor Annabelle belépett az ajtón, mindenki harsányan üdvözölte, s még soha nem látott ilyen kialvatlan, szexuálisan kielégült társaságot. Molly nyakát pirosra dörzsölte a borosta, s Darnell öntelt arckifejezéséből arra lehetett következtetni, hogy Charmain nem szolgált rá a prűd jelzőre. Phoebe és Dan egy fonott rattankanapén ültek, s közösen ettek egy fánkot. Krystal pedig ahelyett, hogy piszkálta volna Webstert, ahogy mindig szokta, most turbékolt és bébinek szólította. Annabelle az ételt nézte, amit Molly kirakott, holott semmi étvágya sem volt. A narancslét a párás kancsóban, a francia pirítóst, a házifánkot és a szálló specialitását, a cukros, fahéjas, almás, sült zabkását. - Hol van Heath? - kérdezte Kevin. - Ne válaszolj. Telefonál. - Mindjárt itt lesz. Későn ébredt. Nem tudom, mennyit aludhatott az éjjel, még ébren volt, amikor lefeküdtem. - Miközben a büféasztalhoz lépett, azzal nyugtatta magát, hogy jobb egy kegyes hazugság, mint az igazsággal tönkretenni mások reggelijét. Janine miközben megrakta a tányérját, rosszkedvű pillantásokkal méregette a háta mögött folyó szemezést. - Mondd, hogy nem én vagyok az egyetlen szexuálisan frusztrált ma reggel. - Krystal lehetett volna egy kicsit tapintatosabb kettőnkkel. - Szóval tévedtünk veled és Heathszel kapcsolatban? Annabelle a szemét forgatta. - Túl élénk a fantáziátok. Leültek Janine-nal két fonott székre a Tucker család közelében. Annabelle a sült zabkásaszelet sarkát piszkálta, amikor Heath belépett. Sötétbarna sortot és Nike pólót viselt. Legalább egy része igaz volt annak, amit Annabelle mondott neki. Valóban úgy érezte, hogy száműzte magából Rob szellemét. Sajnos azonban egy másik kísértet vette át a helyét. Pippi, aki kisöccse etetőszékének tálcájáról lopkodta a banándarabokat,

keresztülrohant a nyárilakon és átkarolta Heath térdét. - Ecset! - Szia, kölyök. - A férfi ügyetlenül megsimogatta kislány fejét. Phoebe összeráncolta a homlokát. - Minek nevezett? Annabelle a legelbizakodottabb arckifejezését öltött magára. - Hercegnek. Hát nem imádnivaló? Phoebe felvonta a szemöldökét. A hároméves továbbra is vasmarokként szorította a férfi térdét, úgy nézett fel az anyjára. - Azt akarom, hogy Ecset hozzon nekem narancslét. - Felpillantott Heathre. - Folyik az orrom. - A nyomaték kedvéért fintorgott. Molly az asztalra mutatott. - A narancslé ott van. Pippi imádattal teli arccal nézett Heathre. - Van nálad telefon? Kevin felkapta a fejét. - Ne engedd a telefonod közelébe. Az a mániája. Heath válaszolni akart valamit, de Webster közbevágott. - Hová megyünk kirándulni? - Megy egy ösvény a tó körül. Arra gondoltam, elmegyünk innen a városig, az majdnem tíz kilométer. Szép a kilátás. Troy és Amy felajánlották, hogy értünk jönnek. - Addig vigyáznak majd a gyerekekre - magyarázta Molly. Troy és Amy vezették a kempinget. Pippi megveregette Heath meztelen lábát. - Kérek narancslevet. - Egy narancslé rendel. - A férfi a büféasztalhoz lépett, teletöltött egy nagy üvegpoharat és odaadta a kislánynak. Pippi ivott egy fél kortyot, pár cseppnél nem lötyögtetett ki többet, miközben visszaadta, s elmosolyodott. - Máris jobb. Heath ezúttal őszinte jókedvvel mosolygott. - Igen? - Nézd! - Pippi a szőnyeghez lépett, és bukfencezett. - Klassz. - Apa szerint én is klassz vagyok. Kevin mosolygott. - Gyere ide, prücsök. Hagyd Herceg bácsit reggelizni. - Jó ötlet - suttogta Phoebe. - Bármikor előjöhet belőle a farkasember. Heath rá se hederítve ivott Pippi narancslevéből. - Mikor indulunk? - Mihelyt összeszedjük magunkat - felelte Kevin. Heath letette a poharat, és kezébe vett egy francia pirítóst. - Úgy terveztem, hogy reggeli után Detroitba megyek, de ez túl jól hangzik ahhoz, hogy kihagyjam. Annabelle lehangoltan döfködte a zabkásáját. Alig tudta végigcsinálni a mai reggelt. Hogyan fog vidám maradni tíz kilométeren át? ***

Mint kiderült, a kirándulás során alig beszélgettek. Annabelle próbálta eldönteni, hogy ez most jó-e vagy rossz? Bár nem kellett megjátszania magát, nem tudta kideríteni, hogy Heath elhitte-e a reggeli színjátékot. Amikor visszatértek a kempingbe, Pippi úgy vetette magát szülei karjába, mintha évek óta nem találkoztak volna. Molly megérdemelte mindazt a jót, ami történt vele s Annabelle nem irigyelte tőle, amije volt, jóllehet ő is ugyanúgy vágyott egy boldog házasságra, gyönyörű gyerekekre és mesés karrierre. Heath leült Molly mellé a hintaágyra. Mivel hamarosan útra kel, inkább jeges teát kortyolgatott a lányokkal, semmint hogy a fiúkkal sörözzön. - Egy méhecske! - kiáltotta Pippi a földre mutatva. - Nézd, Ecset, egy méhecske! - Az egy hangya, drágám - mondta Kevin. A férfiak az edzőtáborról kezdtek beszélgetni, s Janine éppen bejelentette, hogy szeretne elpróbálni egy ötletet az új könyvéhez, amikor két ismerős hang csendült fel kint a nyárilak előtt. - Hát itt vagytok. Annabelle megdermedt. Mindenki a magas, terhes nő felé fordult, aki belépett az ajtón. Annabelle nem akart hinni a szemének. Ne mos Amikor még a tegnap esti katasztrófán sincs túl. - Gwen? - mosolygott Krystal. Felugrott, s a többiek követték. - Gwen, mit keresel itt? - Azt hittük, nem tudtok eljönni. - Ma megyünk haza. Miért nem jöttetek korábban? - Végre kismamaruhában vagy. Aztán egymás után némultak el, ahogy rádöbbente Gwen felbukkanásának a következményeire. Molly megütközve nézett Annabelle-re, majd Heathre. Dan várakozó arckifejezése arról árulkodott, hogy Phoebe beavatta Annabelle csínytevésébe, a többi férfinak azonban fogalma sem volt róla, mi készülődik. - Gwen tegnap este felhívott - közölte Kevin mosolyogva. - Meg akart lepni benneteket. Sikerült. - Hol a férjed? - kérdezte Webster. - Mindjárt jön. - Gwen a lányok gyűrűjében még nem vette észre Heatht, aki lassan felállt. - Elhúzódik a ház átadása - mondta, miközben elfogadta a pohár jeges teát, amit Sharon nyújtott felé. Annabelle gyomra annyira émelygett, hogy alig fogott fel valamit Gwen magyarázatából. - Valami probléma adódott a bankkal, a bútoraikat raktárba vitték egy rövid időre, még egy hetet kell tűkön

ülniük, amíg beköltözhetnek. - Szevasztok, fiúk - lépett be a nyárilakba Ian. Gyűrött kockás sortot és Dell komputeres pólót viselt. Darnell hátbaveregette, Kevin megölelte és átkarolta a vállát. - Még nem találkoztál a menedzseremmel. Ian, Heath Champion. Ian kinyújtott keze megállt a levegőben. Gwennek elállt a lélegzete és a hasához kapott. Heatht bámulta, aztán Annabelle-t. Annabelle-nek sikerült kierőszakolnia magából egy hervadt mosolyt. Lebuktam. Heath rezzenéstelen arccal megrázta Ian kinyújtott kezét, de Annabelle tudta, hogy mindjárt kitör a vihar. - Örülök, hogy megismertelek, Ian. Gwen... jó új látni. - A nő hasára mutatott. - Gyors munka. Gratulálok. Gwen nyelt egyet. Annabelle érezte, amint a férfi hideg ujjai a karjára fonódnak. - Megbocsátotok? Beszélnem kell Annabelle-lel. A könyvklub akcióba lendült. - Nem! - Nem viszed sehová! - Felejtsd el! Heath arckifejezése robbanásra kész dinamitkötegre emlékeztetett. - Attól tartok, ez elkerülhetetlen. Kevin értetlenül állt. - Mi folyik itt? - Üzleti ügy. - Heath az ajtó felé vonszolta Annabelle-t. Molly eléjük ugrott. - Veletek megyek. - Nem - tiltakozott Heath, ellentmondást nem tűrő hangon. Krystal hisztérikus pillantást vetett Phoebe-re. - Az NFL-ben mindenki retteg tőled. Csinálj valamit! - Gondolkodom. - Tudom már... - Molly megragadta Pippit és Annabelle felé tolta. - Vidd magaddal. - Molly! - rontott oda Phoebe felháborodottan. Molly tehetetlenül bámulta a nővérét. - Mit tehetne egy hároméves gyerek előtt? Phoebe kiragadta unokahúgát a tűzvonalból. - Rá se ránts, drágám. Anyádon megint rajta van a hoppáré. Gwen izgatottan tárta szét a kezét. - Ne haragudj, Annabelle. Fogalmam sem volt. Annabelle vállat vont. - Nem a te hibád. Magamnak kerestem a bajt. - Pontosan - felelte Heath. Azzal kituszkolta Annabelle-t az ajtón.

*** Sokáig némán lépkedtek egymás mellett. Végül elértek egy facsoporthoz, s ott a férfi Annabelle felé fordult. - Átejtettél. Nem is egyszer, ha a ma reggelt is számoljuk, de Annabelle remélte, hogy erre még nem jött rá Heath. - Biztosra kellett mennem, hogy megkössük a szerződést, s Gwennél jobbat keresve sem találhattam volna. Esküszöm, hogy előbb-utóbb el akartam mondani az igazat. Csak még nem volt hozzá bátorságom. - Hogyan vetted rá a férjet? - Ööö... egy év ingyen gyerekfelügyelettel. Széllökés söpört végig a tisztáson, felborzolva a férfi haját. Heath olyan sokáig nézte, hogy Annabelle-nek bizseregni kezdett a bőre. Arra gondolt, amin ma reggel keresztülment... a semmiért. - Átejtettél - ismételte meg a férfi, mintha nem tudná felfogni. Annabelle gyomra görcsbe rándult a fél.elemtől. - Nem láttam más megoldást. Egy madár vijjogott a fejük felett. Egy másik visszaválaszolt neki. Aztán a férfi szája sarka felfelé görbült. - Elismerésem, Palimadárka. Pontosan erről beszéltem. *** Csak mert Heath jóváhagyta Annabelle csínytevését, az előadását az üzleti erkölcsről nem úszta meg, Annabelle azzal védekezett, s nem hazudott, hogy soha, sem jutott volna eszébe más ügyfélnél is alkalmazni ezt a becstelenséget. Nem teljesen győzte meg Heatht. - Ha az ember a tűzzel játszik, előbb-utóbb megégeti magát. Annabelle most már maga is tudta. Ekkor Kevin kukucskált be a fák közé. - Na jól van - sóhajtott fel, amikor megpillantotta Annabelle-t. Mondtam Mollynak, hogy biztosan élsz még. Annabelle Kevin mellett maradt, úgy mentek vissza a nyárilakhoz. Heath nem sokkal később elutazott. Annabelle azon tépelődött, vajon hogyan reagált volna a férfi, ha őszinte hozzá? Nem mintha akkor az önbecsülése és a szakmai célkitűzései sértetlenek maradtak volna. De már elege volt a hazugságokból. Olyan valakit akart szeretni, aki előtt nem kell titkolóznia, akivel közös jövőt tervezhet. De a szex a kémiáról szól, nem rokonlelkek életre szóló találkozásáról.

Tizenhatodik fejezet Portia megnyomta az Enter billentyűt az irodai számítógépén. Ezúttal hajszín alapján keresgélt az adatbázisban, ami szamárság volt, mert azt az egyik napról a másikra át lehetett festetni, de kellett lennie valakinek, aki felett elsiklott, aki tökéletes lenne Heathnek, és szőke. Megrándult az arca, amikor a vasárnap délutáni csendbe belehasított egy fúró vijjogó hangja. Feketemunkások újították fel a fölötte lévő irodát, pattanásig feszítve amúgy is elrongyolódott idegeit. Heath elutazott a hétvégére Annabelle Grangerrel. A férfi recepciósától tudja, akit néhány hónappal ezelőtt egy Shania Twain-koncert első sorába szóló jeggyel édesgetett magához. Még mindig nem tudta elhinni. Neki szokása volt a hétvégéket a fontos ügyfelekkel tölteni: kiruccanás Vegasba, wisconsini télitúra, lustálkodás egyik-másik tengerparton. Ötszáz ember szerepelt a listáján, akiknek üdvözlőlapot kellett küldenie karácsonyra. Most mégis Annabelle Granger töltötte a hétvégét Heath Championnal. A fűrész sivított. Általában nem ment be az irodájába vasárnap délután, de ma nyughatatlanabb volt, mint máskor. Reggel együtt kávézott rövid házassága alatt szerzett barátaival, a társadalom prominens tagjaival. Vajon mit szólnának hozzá, ha bemutatná nekik Bodie-t? Már a puszta gondolattól megfájdult a feje. Bodie titkos része volt az életének, mely mocskos és züllött részébe senkinek sem engedett bepillantást. A férfi két üzenetet is hagyott neki a héten, de mostanáig egyikre sem válaszolt. Egy órával ezelőtt engedett a kísértésnek és tárcsázta a számát, aztán letette, mielőtt Bodie bele szólhatott volna. Ha legalább egy éjszakát végig tudna aludni, talán a képzelgései is megszűnnének róla! Talán kevesebbet aggódna amiatt is, hogy darabokra hullik a cége. Mielőtt férjhez ment, sok férfival volt dolga. Csak kevesen tették boldoggá, de egyikük sem alázta meg. Ahogy Bodie a múlt héten. Megalázta. Ő pedig hagyta. Mert nem érezte megalázónak. Ezt nem értette. Ezért vált kezelhetetlenné az álmatlansága, ezért felejtette el a múlt heti súlyellenőrzést. Mert amit a férfi művelt, az majdnem gyengéd volt. Ismét a számítógép adatbázisára koncentrált. Be kellett bizonyítania önmagának, hogy még mindig ő a legjobb, s ennek csak az az egyetlen módja volt, ha talál Heathnek egy feleséget. A fűrészelés kopácsolásba csapott át, de csak amikor hangosabbá és kitartóbbá vált, döbbent rá, hogy nem föntről jön. Felállt az íróasztaltól, és a fogadóhelyiségbe ment. Az ajtó tejüvegén át széles vállú alaksziluettjét látta. Ki az?

Kemény, érces hang felelt. - Álmaid férfija. Portia behunyta a szemét, és győzködte magát, hogy ne nyissa ki az ajtót. Csak árt magának. Bodie nem elég jó neki. De egy sötét, disszonáns erő felülkerekedett az akaratán. Elfordította a kulcsot. - Dolgozom. - Majd nézlek. - Halálra fogod unni magad. - Portia félreállt, és beengedte Bodie-t. Az acélos izmú férfiak általában jobban mutattak sportos, mint utcai ruhában, nem úgy Bodie Gray. Nadrágja és egyenes szabású franciakék inge tökéletesen állt rajta. A férfi körbenézett az előtérben, de nem szólt semmit. Portia úgy döntött, nem fognak még egyszer némasági játékot játszani. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - Híváskijelzés. Nem kellett volna felhívnia. Oldalra billentette a fejét. - Hallom, urad és parancsolod elutazott a hétvégére a riválisommal. - A hírek gyorsan terjednek. Szép ez a hely. Portia legbelül itta a férfi suta, elismerő szavait, de kifelé közömbös maradt. Tudom. - Mindenért meg kellett küzdened, ugye? - Nem félek a munkától. A nőknek az üzleti életben keménynek kell lenniük, különben felfalják őket. A sikeres asszonyokat mindig más mércével mérik, mint a férfiakat. - A mellméretükkel. Szexuális témában Portiának soha nem volt humorérzéke, s döbbenten kapta magát azon, hogy mosolyog. Nehéz volt ellenállni Bodie pimasz, megátalkodott férfiasságának. Portia spanyol szófoszlányokat hallott, amikor a munkások, úgy döntvén, hogy mára már eleget dolgoztak, távoztak a hátsó lépcsőn. Többet akart megtudni Heath hétvégi kiruccanásáról, de megvárta, amíg becsukták az irodaajtót, s csak akkor rukkolt elő a témával. - Meglep, hogy Heath nem vitt magával. Nyilvánvalóan nem vagy olyan pótolhatatlan, mint gondolod. - Néha kapok egy-két szabadnapot. - Miatta jöttem be ma. - Portia a számítógépére mutatott. - Miss Granger etetheti-itathatja, de én fogok neki feleséget találni. - Talán. Portia felült az asztal szélére. - Mesélj, milyen nőkkel randevúzott régen. Nem nagyon közlékeny. - Nem akarok Heathről beszélgetni. - Bodie az ablakhoz lépett, lenézett az

utcára, aztán meghúzta a sötétítő zsinórját. Visszafordult, tekintete, mely olyan halvány és zárkózott volt, hogy Portiának meg kellett volna dermednie tőle, gyógyírként hatott romokban heverő lelkére. - Vesd le a ruhád! - suttogta a férfi.

Tizenhetedik fejezet A katasztrofális Wind Lake-i vakáció utáni héten Annabelle belevetette magát a munkába, hogy ne járjon folyton az agya azon, ami történt. A Tökéletes Társ weboldala működött, s megkapta az első e-mailes érdeklődést. Melanie Richter, az Erős Frigyek jelöltje, akit Heath kikosarazott, elfogadta Shirley Miller unokájának a meghívását egy kávéra. Újabb idős párkeresők kopogtattak az ajtaján, akik jóformán csak az idejét rabolták, a pénztárcáját nem gyarapították, de Annabelle tudta, milyen magányosnak lenni, s képtelen volt elküldeni őket. Ugyanakkor rájött, nagyban kell gondolkodnia, ha nem akar eltűnni a süllyesztőben. Megnézte a bankszámlaegyenlegét, s úgy döntött, annyit még éppen megengedhet magának, hogy rendezzen egy bor-sajt partit a fiatalabb ügyfeleinek. Egész héten várta Heath hívását. Hiába. Vasárnap délután éppen a zöldségeket pakolta ki, Prince-t hallgatta a rádióban, amikor megcsörrent a telefon. - Szia, Mokány. Hogy s mint? Már pusztán Doug hangjának hallatától kisebbnek érezte magát. Elképzelte, ahogy utoljára látta: szőkén, vonzón, anyjuk férfi verziójaként. Betuszkolta a bébirépákat a hűtőbe és elzárta a rádiót. - Soha jobban. Nálad mi újság? - A szomszéd ház most kelt el egy egész két tized millió dollárért. Egy napig sem árulták. Mikor látogatsz meg? Jamisonnak nagyon hiányzol. - Ő is nekem. - Nem teljesen volt igaz, mivel alig ismerte. A sógornője úgy leterhelte szegény kissrácot a babaprogramokkal, hogy Annabelle a legutóbbi látogatásakor szinte csak aludni látta Jamisont a kocsiülésben. - Ezt kapd ki - folytatta Doug. - A múlt héten megleptem Candace-t egy új Benzzel. Látnod kellett volna az arcát. Annabelle kinézett a konyhaablakon a kocsifelhajtóra, ahol a Sherman főtt a napon, mint egy hatalma zöld béka. - Fogadni mernék, hogy tetszett neki. - Azt meghiszem. - Doug tovább áradozott a Benz-ről, a bensejéről, a külsejéről, a GPS-ről, mintha Anna-belle-t érdekelte volna. Egyszer várakoztatásra kapcsolta, hogy egy másik hívást fogadhasson - sajna nem Heath. Aztán Doug végre rátért a lényegre, s Annabell megtudta, mi az igazi oka a telefonálásának. A leckéztetés. - Anyáról kell beszélnünk. Adammel megtárgyaltuk a helyzetet. - Anya helyzetét? - Nem lesz fiatalabb, Mokány, de úgy látszik, hogy te ezt nem fogod fel. - Hatvankettő. Nem hiszem, hogy az öregek otthonába készülne. - Adam, Candace és én egyetértünk abban, hogy minden bajának a forrása te

vagy, és a te... Nem kell, hogy még a te céltalan életviteled miatt is idegeskedjen. - Anya akkor él és virul, ha miattam aggódhat. Unatkozik, s az én életem irányítása jelenti neki az elfoglaltságot. - Mi nem így látjuk. Mindig feszült. - A feszültségtől újjászületik. - Nem értesz semmit. Mikor jössz már rá, mekkora fejfájást okoz neki a ragaszkodásod ahhoz a házhoz? A ház. Újabb sebezhető pont. Bár Annabelle lakbért fizetett minden hónapban, nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy még mindig az anyja házában lakik. - Ki kell költöznöd, hogy eladhassa. Annabelle elcsüggedt. - El akarja adni? - Ahogy körbenézett az ütött-kopott konyhában, még látta a nagyanyját a mosogatónál állni, miközben a fiúkról pletykáltak, akik Annabelle-nek tetszettek, az új ügyfelekről, mindenről és semmiről. - Szerintem nyilvánvaló - mondta Doug. - Azt akarja, hogy a lánya a maga lábára álljon és felelősségteljesen éljen. Ne legyen ingyenélő. Szóval ennek tartották a lakbér ellenére, amit minden hónapban úgy kapart össze. Kate egy vagyont kapna a házért, ha eladná a befektetőknek. - Ha anya el akarja adni a házat, beszélje meg velem. - Mindig ezt csinálod. Nem tudnál ezegyszer logikusan megvitatni egy problémát? - Ha logikát akarsz, Adamet hívd fel. Vagy Candace-t. Vagy Jamisont, az isten szerelmére. De engem hagyj békén. Lecsapta a telefont, s könnybelábadt a szeme. Pár percig küzdött ellene, de aztán fogott egy papírtörlőt, leült a konyhaasztalhoz és átadta magát a kétségbeesésnek. Belefáradt, hogy ő legyen a család kirekesztettje, aki nem felel meg a várakozásoknak. S félt... mert bármennyire is próbált ellenállni, abba a férfiba szeretett bele, aki pontosan olyan volt, mint a bátyjai. Hétfőn Heath még mindig nem telefonált. Az üzletet vinni kellett, s bármennyire is kedve lett volna hozzá, nem játszhatta tovább a halottat. Hagyott egy üzenetet a férfinak, amire kedd délutánig Heath nem reagált. Annabelle biztos volt benne, hogy Oscar-díjas alakítása abban a pillanatban meggyőzte a férfit, hogy csak szexuális terápia volt, de azóta eltelt egy hét, s úgy tűnt, Heath megváltoztatta a véleményét. Nem vallott rá, hogy meghátráljon a problémák elől, s előbb-utóbb kapcsolatba lépett volna vele, de a saját feltételei szerint, úgy, hogy Annabelle-nek abból semmi jó nem származott volna. Bodie az Arté Palmerrel töltött napon megadta neki a mobilszámát, s most

felhasználta. *** Egy kora reggeli kocogó haladt el mellette nagy iramban, miközben leparkolt a Shermannel egy csodálatosan nagy helyre, néhány házzal lejjebb attól a Lincoln Park-i címtől, amit Bodie adott meg neki tegnap este. Öt harmincra állította be az órát. Pokolian korán volt. Gyorsan letusolt, felvett egy sárga nyári ruhát, melynek fűzős eleje elhitette vele, hogy van melle, egy kis zselét kent tegnap megmosott hajára, némi festéket a szem-héjára, ajakfényt a szájára és elindult. A kávé, amit a közeli bisztróban vásárolt, melegítette a markát, miközben másodszor is ellenőrizte a címet. Heath házától elállt a lélegzete. A szabálytalan formájú téglaüveg építmény drámai, kétszintes kiszögelléseivel furcsamód jól illeszkedett a környezetbe, mind a pazarul felújított tizenkilencedik századi házakhoz, mind a szűk, drága telkekre újonnan épült luxusvillákhoz. Becsengetett, s miközben várt, próbált csiszolni a stratégiáján, de mielőtt túl sokra jutott volna, kattant a zár, s az ajtó kinyílt. Heath bordó törölközőt és összeráncolt homlokot viselt, mely akkor sem tűnt el, amikor meglátta, ki zavarja hajnali 6:40-kor. Kivette a szájából a fogkefét. Nem vagyok itt. - Ugyan-ugyan. - Annabelle a férfi szabad kezébe nyomta a kávét. - Új céget alapítok, aminek az lesz a neve Két Lábon Járó Kávé. Te vagy az első ügyfelem. - Besurrant Heath mellett az előtérbe, ahol S-alakú lépcső kanyargott a felső szintre. Szemügyre vette a márványpadlót, a modern bronz falikarokat, s a hall egyetlen berendezését, egy elhagyott pár cipőt. - Tyűha! Teljesen el vagyok képedve, csak nem mutatom. - Örülök, hogy tetszik. Sajnos ma nincs idegenvezetés. Annabelle ellenállt a kísértésnek, hogy ujjával letörölje a férfi fülcimpáján ottmaradt borotvahabot. - Semmi vész. Majd körülnézek, amíg felöltözöl. - A lépcsőre mutatott. - Menj csak. Ne zavartasd magad. - Most nincs időm beszélgetni, Annabelle. - Szoríts. A fogkrém habzani kezdett Heath szája sarkában. Letörölte a kézfejével. Pillantása lesiklott Annabelle csupasz vállára és ruhájának szűk mellrészére. Nem kerültelek. Ma délután akartalak felhívni. - Nem, tényleg, én tudok várni. Nem sietek. - Annabelle elbocsátotta a férfit, és a nappaliba ment.

Heath morgott valamit, ami istenkáromlásnak hangzott, s Annabelle kisvártatva meztelen talpak csattogását hallotta a lépcsőről. Hátrasandított a válla felett, s futólag még látott egy csodás vállat, egy csupasz hátat és egy bordó törölközőt. Csak amikor a férfi eltűnt a szeme elől, fordult vissza a nappalihoz. Szép tágas helyiség volt, könyörgött, hogy lakják be, de a kék gumiszőnyegen álló súlyzópadon kívül ugyanolyan üresen tátongott, mint a hall. Semmi bútor, még egy sportposzter sem a falon. Annabelle elképzelte, hogyan festene robosztus, kőfedlappal ellátott dohányzóasztallal a kényelmes, hatalmas kanapé előtt, izgalmas színű kárpitokkal burkolt székekkel, nyers festményvázlatokkal a falakon, modern médiatárolóval, szanaszét heverő könyvekkel és magazinokkal. Egy húzós gyerekjátékkal. Egy kutyával. Sóhajtott, és emlékeztette magát, azért ütött rajta a férfin ezen a kora reggelen, hogy tisztázzák a tónál töltött hétvégét. Eszébe jutott a régi mondás: vigyázz, mit kívánsz, mert még valóra válik. Azt akarta, hogy mindenki megtudja, Heath leszerződött a Tökéletes Társsal, s ha most, hogy ez megtörtént, elveszíti mint ügyfelet, az emberek azt fogják hinni, hogy nem elég talpraesett. Minden a ma reggeli fellépésén múlott. Átment az üres ebédlőn a konyhába. A pult üres volt, a rozsdamentes acélból készült európai berendezésekhez mintha hozzá sem nyúltak volna. Csak a mosogatóban hagyott piszkos üvegpohár árulkodott arról, hogy lakik itt valaki. Hideg zuhanyként érte a felfedezés, hogy Heathnek ugyan van hol laknia, de otthona nincs. Visszament a nappaliba, s az ablakon át az utcát bámulta. Egy darab a kirakójátékból, mely a férfit ábrázolta, akivel szenvedélyes vágyba esett, a helyére került. Mivel Heath állandóan úton volt, Annabelle nem vette észre, hogy tulajdonképpen magányos. Ez a berendezetlen ház irányította rá a figyelmet érzelmi elszigeteltségére. Heath szürke nadrágban, éjkék ingben és mintás nyakkendőben jelent meg, olyan eleganciával, mintha egy divatlapból lépett volna elő. A súlyzópadra dobta zakóját. - Nem kerültelek. Időre volt szükségem, hogy gondolkodjam, és nem fogok bocsánatot kérni. - Elfogadom a bocsánatkérést. - A férfi homlokráncolása nem sok jót sejtetett, s Annabelle gyorsan taktikát váltott. - Sajnálom, hogy nem tudtál közelebb kerülni Phoebe-hez a tónál. Bármit is gondolsz, drukkoltam neked. - Volt egy félig normális beszélgetésünk. - Mi történt a másik felével? - Hagytam, hogy kihozzon a sodromból.

Annabelle szívesen meghallgatta volna a részleteket, de sietnie kellett, mielőtt a férfi elkezdi az óráját nézegetni. - Nos, amiért idejöttem, s ha visszahívtál volna, nem zavarnálak, az az hogy tudnom kell, beszéltél-e valakinek tudodkiről. Ha igen, esküszöm, soha többé nem állok szóba veled. Hétpecsétes titok. Belehalok a szégyenbe. - Mondd, hogy nem azért rontottál be ide, hogy az Álomfiúról beszélgessünk. - Szóval szerinted is tetszem neki? - Gőzöm sincs. Miért nem kérdezed meg a barátnőidet? Annabelle próbált sértettnek látszani. - Egy férfi véleményére vagyok kíváncsi. - Kérd ki Raoulét. - Szakítottunk. Megcsalt. - Annabelle leült a súlyzópad szélére. - Tudom, hogy túl fiatalnak tartod hozzám Deant... - A korod csak egy azon a listán, ami szerencsétlenségek sorozatát fogja kiváltani, ha nem vered ki a fejedből ezt az őrültséget. Különben nem találkoztam a barátoddal, úgyhogy a titkod biztonságban van. Van még valami? - Nem tudom. Van? - Annabelle felállt. - Attól tartok, hogy érzelmileg még mindig nem tudtad feldolgozni a tónál történteket, ami sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de kissé gyerekes. - Gyerekes? - Fekete szemöldök szaladt a magasba. - Ez csak egy női vélemény. - Úgy gondolod, gyerekes vagyok? Te? - Nem hívtál vissza. - Gondolkodni akartam. - Pontosan ez az. - Annabelle felhergelte magát. - Nyilvánvaló, hogy még mindig nem emésztetted meg szexuális felszabadulásom éjszakáját, csak a férfiúi büszkeséged nem engedi, hogy beismerd. Nem lett volna szabad kihasználnom téged, ezt mindketten tudjuk, de azt hittem, tisztáztuk a dolgot. Úgy látszik, tévedtem. - Csalódást kell okoznom, de nem a viselkedésed tartott vissza. - Tiszteletre méltó, ahogy ragaszkodsz a büszkeségedhez. - Hagyjuk a mellébeszélést. Világosan közölted, mit gondolsz az üzletről és a magánéletről, s igazad volt. De aztán jött Krystal és az ő pornóestje, én pedig nem szeretem, ha nemet mondanak nekem, s a többi már történelem. Én vagyok az, aki kihasznált téged. Csak azért nem hívtalak vissza, mert nem tudtam, hogyan engeszteljelek ki. Annabelle rosszul volt a gondolattól, hogy a férfi áldozatnak tartotta. - Nem megfutamodással, az biztos. Nagyon hasonlítasz ahhoz a főnökhöz, aki lefekszik

a titkárnőjével, aztán kirúgja. Annabelle elégedetten látta, hogy Heath arca megrándul. - Soha nem tennék ilyet. - Pompás. Holnaptól tegyél szabaddá minden estét. Egy intelligens gazdaságprofesszorral kezdünk, aki úgy néz ki, mint Kate Hudson, legalább egy kicsit mulatságosnak tartja Adam Sandlert, és meg tud különböztetni egymástól egy boros- és egy vizespoharat. Ha nem tetszik, még hatan várnak a sorukra. Szóval, visszaállsz a játékba, vagy még nyalogatod a sebeidet? Heath nem hagyta magát felbosszantani. Az ablakhoz lépett, nem kapkodott, nyilvánvalóan azon töprengett, milyen bonyolult lett ez az egész dolog. - Biztos vagy benne, hogy folytassuk? - kérdezte végül. - De még mennyire. - Micsoda hazugság! - Egy céget kell irányítanom, s őszintén szólva megnehezíted a dolgomat. Heath a hajába túrt. - Rendben. Szervezd meg. - Tökéletes. - Annabelle úgy mosolygott, hogy az arca belefájdult. Megállapodtak az időpontokban, aztán Annabelle elmenekült, mihelyt végeztek. Útban hazafelé ígéretet tett magának. Mostantól száműzi az érzelmeit. A cipzáros belső zsebébe. *** Másnap délután Heath és Kevin egy ebéden vettek részt az egyik hotel báltermében, ahol szponzorokat gyűjtöttek a megjelent üzletemberek között. Heath tucatszor hallotta már Kevin mozgósító beszédét, s visszahúzódott a bálterem hátsó részébe. Gondolatai Annabelle tegnap reggeli látogatása körül forogtak. Betört a házába, feleselgetett, s Heath mondott, amit mondott, örült neki. Abban azonban nem hazudott, hogy időre volt szüksége átgondolni a dolgokat, többek között azt is, hogyan torpedózza meg Annabelle gyerekes bolondulását Dean Robillardért. Ha Annabelle hamarosan nem tér észhez, nem fogja tovább élvezni a bizalmát. Miért veszítették el a nők a fejüket, ha Deanről volt szó? Elhessegette magától egy régi barátnő emlékét, aki ugyanezt mondta róla. Szándékában állt egy kiélezett beszélgetést folytatni az Aranyifjúval, hogy megértesse vele, Annabelle nem egy újabb bimbó, akit le lehet szakítani. Csak az volt a bökkenő, hogy körül kellett volna udvarolnia Deant, nem pedig az ellenségévé tenni. A társkeresője megint lehetetlen helyzetbe hozta. Kevin elsütött egy túlzottan szerény viccet, s a tömeg nevetett. A tenyeréből etette őket, Heath pedig kisurrant a folyosóra, hogy megnézze az üzeneteit.

Amikor meglátta Bodie számát, őt hívta vissza először. - Mi újság? - Az egyik haverom most telefonált az Oak Street Beachről. - Tony Coffield egyike volt a hálózat tagjainak, akik információkkal látták el Bodie-t. - Igen? - Találd el, ki érkezett meg éppen egy kicsit sütkérezni? Nem más, mint a mi Robillard jóbarátunk. S úgy tűnik, nincs egyedül. Tony azt mondja, egy vörös hajú tyúk fekszik mellette a takarón. Csinos, de nem az ő esete. Heath nekidőlt a falnak, és a fogát csikorgatta. Bodie kuncogott. - A kis házasságközveítőd nem unatkozik. *** Annabelle felemelte a fejét a homokos takaróról és Deant nézte. A fiú hanyatt feküdt olajos, bronz izmokkal, csillogó szőke hajjal, kék lencsés űrszemüvegben. Két bikinis lány épp most ment el előttük negyedjére, s ezúttal úgy tűnt, elég bátorságot gyűjtöttek ahhoz, hogy odalépjenek hozzájuk. Annabelle elkapta a pillantásukat, mutatóujját a szájára szorította, jelezve, hogy Dean alszik, s megrázta a fejét. A lányok csalódottan odébbálltak. - Kösz - mondta Dean mozdulatlan szájjal. - Mit fizetsz érte? - Vettem neked hotdogot, nem? Annabelle a tenyerébe támasztotta állát, és mélyebbre fúrta lábujjait a homokba. Miután tegnap elhagyta Heath házát, Dean néhány óra múlva felhívta. Megkérdezte tőle, tudna-e időt szakítani egy strandolásra, mielőtt az edzőtábor megkezdődik. Annabelle-nek még rengeteg elintéznivalója volt a tervezett maratoni randevúsorozattal kapcsolatban, de nem puskázhatta el a lehetőséget, hogy továbbtáplálja a szóbeszédet arra az esetre, ha Heathnek még kétségei volnának. - Magyarázd el még egyszer - mondta Dean csukott szemmel -, hogy is használtál fel saját csalárd céljaid eléréséhez. - A focisták nem szoktak olyan szavakat használni, mint csalárd. - Egy sörreklámban hallottam. Annabelle elmosolyodott, és megigazította a napszemüvegét. - Csak annyit mondtam, hogy kínos helyzetbe keveredtem, nem, azt nem árulom el, kivel. A legegyszerűbb kiút az volt, hogy úgy tettem, mintha fülig szerelmes lennék beléd. Ami természetesen így is van. - Frászt. Gyerekként kezelsz. - Csak hogy védjem magam a kisugárzásodtól.

Dean felhorkant. - Ha együtt látnak bennünket, az az én malmomra hajtja a vizet. - Annabelle a karjára hajtotta a fejét. - Alkalmat ad az embereknek, hogy a Tökéletes Társról beszéljenek, s pillanatnyilag az ingyenreklám az, amit megengedhetek magamnak. Majd meghálálom. Ígérem. - Kinyújtotta a kezét, és megveregette a fiú kemény, napmelengette bicepszét. - Tíz év múlva, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy kinőttél a serdülőkorból, keresek neked egy nagyszerű nőt. - Tíz év? - Igazad van. A biztonság kedvéért legyen tizenöt. *** Annabelle rosszul aludt. Félt Heath maratoni randevúsorozatától, de le kellett nyelnie a békát és beleadni apait-anyait. Ő érkezett meg elsőként a Sierrába. Mikor Heath belépett, a szíve ostobán nagyot dobbant, majd a torkába szökkent. Szerelmes volt a férfiba, s más nőknek kellett bemutatnia. Heath ugyanolyan morózus volt, mint ő. - Hallom, tegnap szabadnapot vettél ki - mondta a férfi, amikor leült. Annabelle remélte, hogy a Deannel való kirándulás híre eljut Heath fülébe, s jókedvre derült. - Nem. Egy szót sem mondok. - Kezével olyan mozdulatot tett, mintha elhúzott volna egy cipzárt a szája előtt, belakatolta volna, a kulcsot pedig eldobta volna. A férfi egyre bosszúsabb lett. - Tudsz róla, milyen gyerekes vagy? - Te kérdezted. - Csak annyit mondtam, hogy hallottam, kivettél egy szabadnapot. Pusztán beszélgetést kezdeményeztem. - Néha rám fér egy kis kikapcsolódás. Wind Lake nem számít, mert ott egy ügyfelet kellett szórakoztatnom. Nevezetesen téged. Heath felvette azt a szexis, félig leeresztett pillájú tekintetét, ami után mindig valami élveteg dolgot szokott mondani, de aztán meggondolta magát. - Szóval miként alakul a nagy szerelem? - Szerintem vonzódik hozzám. Talán mert nem akaszkodom rá. Persze nem könnyű, kényszerítenem kell magamat, hogy jó nagy szabadságot engedjek neki. Nem gondolod, hogy ez buta viselkedés? - Nem fogsz belerángatni ebbe a beszélgetésbe. - Tudom, hogy rajongók tábora veszi körül, de azt hiszem, kezd kinőni ebből az életstílusból. Az az érzésem, hogy egyre érettebb lesz. - Ne várd lélegzetvisszafojtva.

- Ugye azt hiszed, ostoba vagyok? - Te újradefiniálod az ostobaságot, Palimadárka. Egy olyan nő, aki nem csak arra használja a fejét, hogy... - Csss, itt jön Celeste. Heath és Celeste unalmas társalgást folytattak a gazdaságról, mely téma mindig elkedvetlenítette Annabelle-t. Ha a gazdaság jó volt, úgy érezte, nem tud eléggé profitálni belőle, ha a gazdaság rossz volt, nem értette, hogyan juthatna ő előre. Hagyta húsz percig folyni a beszélgetést, aztán beszüntette. - Szívesen alkalmaznám, de feleségül nem venném - mondta Heath, miután Celeste elment. Annabelle nem gondolta, hogy Celestének borzalmasan tetszett volna Heath, s megjött a kedve. Sajnos csak átmenetileg, mert megjelent a következő jelölt, egy közvéleménykutató. Heath hozta saját elbűvölő formáját - tisztelettudó volt, érdeklődő, de vonakodó a kapcsolat elmélyítését illetően. - Jó ízlése van, de idegesítem. A hét további részében Annabelle bemutatott a férfinak egy rendezőt, egy virágbolt tulajdonost, egy biztosítási igazgatót és Janine kiadóját. Mindegyikük tetszett neki, de egyikkel sem akart randevúzni. Portia megneszelte a randevúsorozatot, s két újabb jelöltet küldött a felső tízezerből. Az egyiknek csorgott a nyála Heath láttán, amit a férfi visszataszítónak tartott, Annabelle pedig élvezett. A másiknak nem tetszett, hogy Heathnek nincs családi háttere, ami viszont Annabelle-t bosszantotta. Legközelebb Portia egy reggeli kávéra szervezett találkozót a Drake-be. Heath végül beleegyezett, s Annabelle kihasználta az időpontot, hogy bemutassa neki egy régi osztálytársát, aki esti iskolában tanított. Annabelle jelöltje ügyetlen volt, Portiáé nem. Mint Annabelle megtudta, Portia azért ragaszkodott a reggeli randevúhoz, mert a WGN televízió legújabb esti riporternőjét, Keri Wintert szerezte meg. Keri szép volt, sikeres, pallérozott - túl pallérozott. Heath női megtestesítője, s két olajozott fogaskerék nem illett össze úgy, mint ők. Annabelle megpróbált húsz perc után véget vetni a nyomorúságának, de Heath gyilkos pillantást vetett rá, s Keri csak további fél óra múltán távozott. Mikor végre tiszta lett a levegő, Annabelle a szemét forgatta. - Csak az időnket pocsékoltuk. - Hogy érted? Pontosan olyan, amilyet keresek, és találkozni akarok még vele. - Ugyanolyan sznob, mint te. Én mondom, rossz ötlet. A gyerekeitek FisherPrice címkével a fenekükön fognak kijönni a szülőcsatornából. Heath rá se hederített, s másnap vacsorázni hívta Miss Kilencórási Híreket.

Tizennyolcadik fejezet Két hét telt el. Miközben a bor-sajt partira készülődött, valamint Heath és Keri viszonyán rágódott, sikerült annyit fogynia, hogy fel tudta húzni a cipzárját annak a kék miniszoknyának, ami egész nyáron nem ment rá. - Öltözzön fel zsörtölődött Mr. Bronicki a parti estéjén, amikor Annabelle megjelent a miniszoknyában, szűk elefántcsontszínű toppal. - Maga fizetett segítség - torkollta le Annabelle. - Nincs joga kritizálni. - Úgy mutogatja magát, mint egy ringyó... Irene, gyere, nézd meg. Mrs. Valerio kidugta a fejét a konyhából. - Nagyon csinos, Annabelle. Howard, segítsd kinyitni ezt az üveg olajbogyót. - Mrs. Valerio, miután elkezdett randevúzhatni Mr. Bronickival, cinóbervörösre festette a haját, mely kitűnően illett a ma este viselt karmazsinvörös papucsához és fekete, vasárnapi ünneplő ruhájához. Mr. Bronicki ajánlkozott, hogy majd fogadja a vendégeket és tölti a bort, míg Mrs. Valerio gondoskodik arról, hogy ne legyenek üresek a tányérok. De hiába koncentrált az üzleti ügyekre, nem ment ki a fejéből a kép, ahogy Heath és Keri egy ágyban fekszenek. Megszólalt a csengő. - Hallom - morogta Mr. Bronicki a konyhából. - Nem vagyok süket. - Ne felejtse el, mit mondtam a mosolygásról - figyelmeztette Annabelle, miközben elment mellette. - Nem tudok mosolyogni, mert nincs fogam. - Nagyon vicces. Annabelle félt tőle, hogy az emberek majd nem tudnak miről beszélgetni egymással, ezért megkérte Janine-t, hogy segítsen. A barátnője volt az első, aki megérkezett, őt követte Melanie, s egy órán belül Annabelle kicsiny földszinti szobái zsúfolásig megteltek. Celeste, a Chicagói Egyetem közgazdásza sokat beszélgetett Shirley Miller unokájával, Jerryvel. Annabelle két új; ügyfele, akiket az interneten keresztül talált, a divatos Melanie körül csoportosultak. Sajnos úgy tűnt, Melanie-t sokkal jobban érdekli John Nager. Annak tükrében, hogy egyszer már hozzáment egy olyan férfihoz, akinek az ajtókilincsek fertőtlenítése volt a mániája, Annabelle szerint John, a hipochonder nem a legjobb választás volt a számára. Az este legérdekesebb fejleménye azonban mégiscsak az volt, amikor Annabelle legnagyobb meglepetésére Ray Fiedler lecsapott Janine-ra, aki a kisujját sem mozdította, hogy lerázza. Mire az utolsó vendég is elment, Annabelle kimerült volt, de elégedett,

különösen mert mindenki azt kérdezgette, mikor lesz a következő parti. Mindent egybevetve a Tökéletes Társ sikeres estét zárt. *** Heath és Keri kapcsolata már a harmadik hete tartott. Annabelle figyelemmel kísérte a partin kötött ismeretségeket, próbálta eltéríteni Melanie-t Johntól, és két újabb ügyféllel szerződött. Soha ennyire elfoglalt nem volt. Kedd este, valamivel tizenegy előtt megszólalt a csengő. Letette a könyvet, amit olvasott, lement a földszintre, s Heatht találta a tornácon borzasan és kimerülten. Bár telefonon beszéltek, személyesen most találkoztak először azóta, hogy a férfi megismerte Kerit. Heath szemügyre vette Annabelle fehér bő pólóját - melltartó nélkül - és kék pamut pizsamaalsóját, amin rózsaszín martinispoharak sorakoztak, bennük zöld olajbogyóval. - Aludtál? - Olvastam. Valami baj van? - Nincs. - A férfi mögött egy taxi húzott el a járda mellől. Heath szeme karikás volt, erős álla borostás, amitől Annabelle csak még vonzóbbnak látta. Van valami ennivalód? A gépen csak perec volt, még az első osztályon is. Azzal már benn is volt. Letette húzós bőröndjét és laptopját. - Fel akartalak hívni, de elaludtam a taxiban. - Csak maradék spagettim van. - Pompásan hangzik. Annabelle a férfi fáradtságtól elgyötört arcát nézte, és nem volt szíve kiebrudalni, inkább a konyhába ment és kinyitotta a hűtőt. - Igazad volt Kerivel kapcsolatban - mondta Heath mögötte. Annabelle nekiment a kilincsnek. - Tessék? Heath benézett mellette a hűtőbe. - Szívesen innék egy kólát, ha van. Annabelle szerette volna megragadni a férfit az ingénél fogva és addig rázni, amíg el nem mondja, pontosan mire célzott, de uralkodott magán. - Persze hogy igazam volt. Képzett szakember vagyok. Heath meglazította a nyakkendőjét és kigombolta az inge nyakát. - Frissítsd fel a memóriámat. Milyen képzésben vettél részt pontosan? - A nagyanyám szupersztár volt. A véremben van a szakma. - Annabelle úgy érezte, sikítani fog, ha a férfi nem mondja el, mi történt. Kivett egy kólát a hűtőből és odaadta neki. - Keri és én túlságosan egyformák vagyunk. - Heath a falnak támasztotta a vállát és hörpintett a kólából. - Hat telefonhívásba került, hogy megbeszéljünk

egy ebédet. A szürke köd, mely három héten át borult Annabelle-re, felszállt, hogy ezentúl valaki más életét árnyékolja be. Kivett a hűtőből egy műanyag tárolódobozt, benne az ebédről maradt spagetti maradékával. - Nehéz volt a szakítás? - Nem éppen. E-mailben történt. - Szóval akkor egyikőtök szíve sem tört össze. Heath makacsul összeszorította az állát. – Remek pár lehettünk volna. - Tudod, mi a véleményem. - A Fisher-Price teória. Hogy is felejthettem volna el? Miközben Annabelle a spagettit egy tányérra borította, azon gondolkodott, miért nem hívta fel Heath telefonon ahelyett, hogy személyesen jött el. A mikroba csúsztatta a tányért. A férfi odalépett a hűtőhöz, hogy megvizsgálja Annabelle fogyókúrás programját, amit a beköltözésekor tűzött ki. - Nem feküdtünk le - jegyezte meg, szemét egy alacsony kalóriatartalmú halvacsorára szegezve. Annabelle rövid pórázra fogta az örömét. - Nem tartozik rám. - Persze hogy nem, csak majd kifúrja az oldaladat a kíváncsiság. - Túlságosan lekötött a birodalmam építése ahhoz, hogy a te szexuális életeddel törődjek. Vagy annak hiányával. - Annabelle kivette a tányért, és az asztalra tette. - Tudod, nem te vagy az egyetlen ügyfelem. Heath keresett egy villát, leült és a tányérját bámulta. - Az egy sültkrumpli a spagettimban? - Modern konyha. - Annabelle kivette a fagyasztóból a jégkrémes dobozt, amihez három hete hozzá sem nyúlt. - Nos, hogy megy az üzlet? Miközben lekaparta a dobozfedélről a jégkrémet, mesélt a férfinak a partiról és az új ügyfelekről. Heath mosolya őszinte örömről tanúskodott. - Gratulálok. A kemény munka meghozza gyümölcsét. - Úgy tűnik. - Mi van veled és a szerelmeddel? Beletelt pár másodpercbe, míg Annabelle rájött, kiről beszél Heath. - Egyre jobban alakul. - Érdekes. Pár nappal ezelőtt egy Britney Spears hasonmással láttam csókolózni a Waterworksben. Annabelle eltűntetett egy csokoládékrém-csíkot. - Része a tervnek. Nem akarom, hogy úgy érezze, megfojtom. - Hidd el. Nem érzi úgy. - Látod? Működik.

A férfi felvonta a szemöldökét. - Ez csak egy férfi véleménye, de szerintem Raoullal jobban jártál. Annabelle elmosolyodott, rátette a jégkrémre a fedelét és visszarakta a fagyasztóba. Miközben Heath evett, ő elmosogatott, s válaszolt a férfi újabb kérdéseire a partiról. Tekintve, hogy milyen fáradt volt, Annabelle nagyra értékelte az érdeklődését. Amikor Heath befejezte, odavitte neki a tányért. Mindent elpusztított, még a sült krumplit is. - Kösz. Napok óta nem ettem ilyen jót. - Hűha, nagyon sok dolgod lehetett. A férfi elővette a hűtőből azt, ami a jégkrémből maradt. - Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy hazamenjek. Van egy szabad ágyad, ahol elalhatok? Annabelle bevágta a sípcsontját a mosogatógép ajtajába. - Aúúú! Itt akarod tölteni az éjszakát? Heath kissé zavart arckifejezéssel pillantott fel a jégkrémes dobozból, mintha nem értené a kérdést. - Két napja nem aludtam. Baj? Istenemre, túl fáradt vagyok ahhoz, hogy rád vessem magam, ha ez aggaszt. - Nem aggaszt. Felőlem rendben. De a Nagyi régi hálószobája az utcára néz, s holnap viszik a szemetet. - Túlélem. Látva, hogy a férfi milyen elcsigázott, Annabelle igazán nem értette, miért nem várt Heath holnapig, hogy közölje a hírt telefonon. Ha csak nem arról volt szó, hogy nem akart egyedül maradni ma este. Talán mélyebb érzéseket táplált Keri iránt, mint bevallotta. Annabelle boldogság-léggömbjéből kiszökött némi levegő. - Majd kiviszem. - A férfi visszatette a jégkrémet, és elvette Annabelle-től a szemeteszsákot, amit épp bekötött. Olyan családias volt az egész. Késő este, meghitt konyha, megosztott házimunka. Annabelle pizsamában, melltartó nélkül. Hangulatváltozásainak hullámvasútja, amin három hete utazott, megint alábukott. Amikor Heath visszatért, bezárta maga mögött az ajtót és kifelé mutatott. - Az a kocsi... Hadd találjam ki. A Nagyié? - Sherman inkább családtag, mint autó. - Nem félsz, hogy meglátnak vele? - Nem mindenki engedhet meg magának BMW-t. A férfi a fejét rázta. - Ha nem jön be ez a házasság-közvetítősdi, azt javaslom, fesd sárgára és ragassz egy órát a műszerfalra. - Jól szórakozol, ugye? Heath elmosolyodott. - Mi lenne, ha megmutatnád a szobámat, Palimadárka?

- Ha véletlenül nem szeretnéd az egereket, húzd a fejedre a takarót. Attól általában félnek. - Bocsánatot kérek, hogy gúnyt űztem az autódból. - Elfogadom. A férfi megragadta a csomagját, s felment a lépcsőn a kis folyosóra, ahonnan egy sor ajtó nyílt. - Elfoglalhatod a Nagyi régi szobáját. A fürdő mellette van. Ez a nappali. Anyám hálószobája volt gyerekkorában. Én a harmadikon alszom. Heath letette a bőröndöt, és megállt a nappali ajtajában. A régimódi szürkemályva dekoráció reménytelenül szegényesnek hatott. - Szép. Tetszik a házad. Annabelle először azt hitte, hogy a férfi viccel, de aztán rájött, hogy komolyan beszél. - Elcserélem a tiédre. - Te a padlástérben alszol? - Már megszoktam, gyerekkoromban is ott volt az én birodalmam. - Palimadárka odúja. Ezt látnom kell. - Heath elindult a szűk padláslépcső felé. - Azt hittem, fáradt vagy. - Tökéletes alkalom arra, hogy megnézzem a hálószobádat. Ártalmatlan vagyok. Annabelle ezt egy percig sem hitte. A padlás a maga iker manzárdszobáival és rézsútos tetejével a Nagyi kidobott régiségeinek raktárává vált. Az egyik szoba egy kényelmes fotelt és díványt, a másik egy kis diófa íróasztalt és egy csúnya, de működőképes ablakklímát rejtett. Örült, hogy korábban kitakarított, bár azt kívánta, bárcsak ne siklott volna el az ágyon heverő rózsaszín melltartó felett sem. Heath felnézett a rézsútos tetőre. - Csak néhány manzárdablak kell, és tökéletes. - Talán a saját házad berendezésével kellene foglalkoznod. - Igen, arra is ráférne. - Őszintén, Heath, a te pénzeddel igazi látványosságot lehetne csinálni abból a csodás házból. - Mire gondolsz? - Hatalmas bútorok, kőasztalok, gyönyörű csillárok, kortárs műalkotások a falakon. Hogyan bírod ki, hogy egy lenyűgöző házban laksz és nem csinálsz vele semmit? A férfi olyan furcsán nézett rá, hogy Annabelle kezdte kényelmetlenül érezni magát, és elfordult. - A Nagyi szobájában a roló önálló akarattal rendelkezik. Rögzítem, és hozok törölközőt.

Lesietett. A Nagyi szobájában felkapcsolta a porcelán éjjeli lámpát és kikötötte a rolót. A fürdőszobából elpakolta a múlt hétről ott maradt tampont, s tiszta törölközőt akasztott a régi krómpálcára. Heath még mindig odafent volt. Vajon észrevette a régi babáját, ami a komódnak támasztva ült, vagy ami még rosszabb, a szexuális játékszerekkatalógusát találta meg, amit Annabelle-nek még nem volt ideje kidobni? Felrohant. A férfi az ágyán feküdt, a cipőjén kívül teljes öltözékben és mély álomba merülve. Ajka kissé szétnyílt, lábait keresztbe rakta. Egyik keze a mellkasán pihent, a másik maga mellett, nem messze a csípője alól kikandikáló rózsaszín melltartótól. Az ujjai hegyénél hevert, nem ért hozzá, de ahhoz elég közel volt, hogy Annabelle-t kirázza a hideg. Lehet, hogy őrültség, de képtelen volt elviselni az elhagyott fehérnemű látványát a férfi közelében. A hajópadló nyikorgott, ahogy lábujjhegyen az ágyhoz settenkedett. Lassan, óvatosan megfogta a melltartó pántját és meghúzta. Nem engedett. Heath halkan szuszogott. Ez szamárság. Tűnjön el, és hagyja aludni a férfit. Ismét megrántotta. Heath az oldalára gördült, a melltartó a pánt kivételével a csípője alá szorult. Annabelle izzadni kezdett. Tudta, hogy nem teljesen normális, amit csinál, de nem tudott odébbállni. A hajópadló ismét megnyikordult, amikor letérdelt az ágy mellett, ugyanaz a deszka, ami mindig recsegett, ha rálépett, szóval óvatosabb is lehetett volna. Kalapált a szíve. Egyik kezével lenyomta a matracot, a másikkal megragadta a férfi csípője alól kilátszó pántot. Húzta. Heath egyik nehéz szempillája felemelkedett, Annabelle összerezzent álmosérdes hangjára. - Vagy feküdj mellém, vagy menj el. - Ez az... - Annabelle erősebben húzta - ... én ágyam. - Tudom. Csak pihenek. Nem úgy nézett ki, mint aki pihen. Hanem, mint aki befészkelte magát éjszakára. A melltartóval. Ami nem engedett. - Szabad egy... - Nem bírok felállni. - Heath szeme lecsukódott. - Reggel visszakapod az ágyadat. Ígérem. - Hangja elmosódott. - Rendben, de... - Tűnj el! - Mindjárt, csak volnál szíves előbb... A férfi visszafordult a hátára, amitől a melltartónak ki kellett volna szabadulnia, de nem így történt. Begyűrődött Heath csípője és a karja közé.

- Szükségem van valamire. Aztán nem zavarlak... A férfi ujjai Annabelle csuklójára fonódtak, s amikor a szeme kinyílt, ezúttal teljesen éber volt. - Mit akarsz? - Visszakapni a melltartómat. Heath felemelte a fejét, s lepillantott maga mellé, még mindig fogva tartva Annabelle csuklóját. - Miért? - Rendmániás vagyok. Megőrülök a trehányságtól. - Annabelle kiszabadította a melltartót. Heath az Annabelle ujján himbálódzó fehérneműt nézte. - Mész valahová? - Nem, én... - Nem vitás, felébresztette az alvó oroszlánt, s a melltartót próbálta láthatatlanná tenni. - Aludj. Én majd lefekszem a Nagyi ágyába. - Most már ébren vagyok. - Heath felkönyökölt. - Általában átlátok a legújabb őrültségeiden, de azt kell mondanom, hogy most megfogtál. - Felejtsd el. - Egy dolgot tudok. Nem a melltartóról van szó. - Miről? - Annabelle mérgesen nézett. - Úgysem értenéd. - Az életem nagy részét futballjátékosokkal töltöttem. Meglepődnél, mennyi fura dolgot tapasztaltam. - Ezt a furát nem. - Tégy egy próbát. Heath makacs szája azt sugallta, hogy úgysem fogja békén hagyni, Annabelle pedig más magyarázatot nem lelvén, az igazat mondta. - Nem bírom elviselni... Nyelt egyet és megnedvesítette az ajkát. - Nem könnyű látvány... egy női fehérnemű férfikézben. Vagyis... amikor nem női test viseli. A férfi felnyögött és visszahanyatlott a párnára. - Ó, istenem. - Idegesít. - Az nem volt kifejezés. Annabelle tudta, hogy Heath ki fogja nevetni, s amikor megtette, hangja visszaverődött a padlástér szegleteiből. Lenézett rá. A férfi felült. - Attól félsz, hogy felpróbálom? Annabelle arca megrándult. - Nem félek. Csak... helyzet az... Miért tennéd ki magad a kísértésnek? Heath élvezte a helyzetet. Annabelle megértette, ő is jót mulatott volna a férfi helyében, de nem tudott mosolyogni. Leverten a lépcső felé indult. Heath nevetése elhalkult, s a hajópadló ismét megnyikordult, mikor utánament. Megfogta a vállát. - Hé, te tényleg felhúztad magad.

Annabelle bólintott. - Sajnálom. Túl sok időt töltök az öltözőben. Nem ugratlak többet. Megígérem. A férfi együttérzése rosszabb volt, mint a piszkálódása, Annabelle mégis megfordult és a mellére hajtotta a fejét. Heath a haját simogatta, s Annabelle azt mondta magának, hogy lépjen el, de úgy érezte, odatartozik. Aztán egyre inkább tudatára ébredt a testének préselődő erőteljes erekciónak. Ahogy a férfi is. Heath gyorsan hátraugrott, s hirtelen elengedte Annabelle-t. Jobb, ha lemegyek és visszaadom a szobádat. Annabelle-nek sikerült bólintania. - Rendben. A férfi felemelte a cipőjét, de nem indult el azonnal. Az íróasztalhoz lépett és a magazinokra mutatott. - Szeretek lefekvés előtt olvasgatni. Gondolom sportújságod nincs. - Attól tartok. - Miért is lenne. Ez is jó lesz. S azzal eltűnt Annabelle szexuális játékszer-katalógusával a kezében. *** Heath mosolygott, ahogy lefelé haladt a lépcsőn, de mire a Nagyi szobájába ért, jókedve elpárolgott. Mi a fenét csinál itt? Levetette az ingét és egy székre dobta. Nem úgy tervezte, hogy Annabelle küszöbén fog kikötni, de az elmúlt hét nagyon kemény volt. Az előszezon hamarosan kezdődik, átrepülte az országot, nagy testvért, hajrázó kórusvezetőt, ügyvédet játszott. Járatkéséseket, bonyodalmakat az autóbérlés körül, rossz ételeket, hangos zenét, túl sok alkoholt és kevés alvást kellett elszenvednie. Ma este, amikor beszállt a taxiba és felderengett előtte üres háza, nem bírta tovább, és azon kapta magát, hogy Annabelle címét mondja be sofőrnek. A benne egyre jobban elhatalmasodó vereségérzet az ítélőképességét fenyegette. Portiával májusban, Annabelle-lel június elején szerződött. Most augusztus közepe van, s nem került közelebb a céljai eléréséhez. Miközben lehúzta nadrágja cipzárját, tudatosult benne, hogy a Kerivel való kiábrándító szakítás bebizonyított valamit. Nem folytathatja így tovább a futballszezon kezdetén, ha meg akarja őrizni józan eszét. Ideje változtatni... *** Portia nézte, ahogy a nő melle kitartóan csöpög a nyers osztrigával teli tálba. A klasszikus női alakot ábrázoló jégszobor egy absztrakt kiállításon talán

megállta volna a helyét, de a ma esti zárt árverésen és koktélpartin, amit a bántalmazott nők megsegítésére rendeztek, egy, az előételbe olvadó nő látványa rossz üzenetet küldött. Az étterem légkondicionálója sem a jégszobornak, sem a vendégseregnek nem nyújtott enyhülést, s Portiának spagettiipántos ruhájában is melege volt. A rövid piros koktélruhát ma délután vette abban a reményben, hogy valami új és különleges majd jobb kedvre deríti. Mintha egy új ruha megoldhatta volna a problémáját. Olyan derűlátó volt Heathszel és Kerivel kapcsolatban. Rá kellett volna jönnie, hogy túlságosan egyformák, de ösztönei becsapták, s már rég nem lelkesítette, hogy boldoggá tegyen két embert. Levertnek és szétszórtnak érezte magát, elege volt az Erős Frigyekből, önmagából és mindenből, ami egykor annyi büszkeséggel töltötte el. Ellépett a büféasztaltól és a tűnőfélben lévő női alaktól. Össze kell szednie magát a másnap reggeli megbeszélésre. Vajon mit akarhat Heath? Biztosan nem megdicsérni. Nem akarta hagyni magát. Bodie szerint megszállott volt. Mondd meg Heathnek, hogy menjen a pokolba. Megpróbálta elmagyarázni Bodie-nak, hogy a kudarc kudarcot szül, de Bodie lakókocsiparkban nőtt fel, s voltak dolgok, amiket nem értett. Nem sok sikerrel próbálta meg kiűzni a férfit a gondolataiból. Olyanok voltak, mint a sötétség teremtményei. Az elmúlt hónapban hetente többször találkoztak, mindig az ő lakásán, mindig éjszaka, mint egy szexőrült vámpírpár. Ha Bodie indítványozta, hogy menjenek el vacsorázni vagy moziba, Portia kifogást keresett. Nem tudott magyarázattal szolgálni a barátainak Bodie-ra, s önmagának arra a bizarr vágyára, ami néha elkapta, hogy mindenki szeme láttára parádézzon a férfival. Ennek véget kell vetni. Még néhány nap, és szakít vele. Gépiesen fésülte át a termet, hátha talál lehetséges ügyfeleket, de idősebb társaság gyűlt össze, s a segítségre szoruló nőket különben sem tekintette soha üzletnek. El sem tudott képzelni rosszabbat, mint tűrni egy erőszakos férfi hatalmaskodását, s az évek során dollárok ezreivel támogatta azokat, akik ennek áldozat estek. - A bizottság remek munkát végzett - mondta a gyűjtés szervezője. - Még Colleen Corbett is eljött, aki mostanában távol maradt az ilyen eseményektől. Colleen Corbett a régi chicagói társadalom bástyája volt, hetvenéves, a jelenlegi polgármester anyja. Portia évek ót próbált sikertelenül a kegyeibe férkőzni. Úgy döntött, ismét megpróbál áthatolni Colleen Corbett falain. - Örülök, hogy ismét találkozunk - üdvözölte Portia a legmegnyerőbb mosolyával. - Portia Powers. Sydney-ék partiján beszélgettünk múlt tavasszal. - Igen, üdvözlöm. - Az asszony hangja kissé nazális volt, a modora szívélyes,

de Portia látta rajta, hogy nem ismerte meg. Néhány másodpercnyi csend állt be, amint Colleen meg sem próbált megtörni. - Van néhány érdekes aukciós termék. - Portia ellenállt a kísértésnek, hogy levegyen egy gintonikot az arrajáró pincér tálcájáról. - Igen, nagyon érdekes - felelte Colleen. - Kicsit meleg van. A jégszobor úgy tűnik, hiába küzd az életben maradásért. - Ó. Észre sem vettem. Reménytelen volt. Gyűlölt hízelegni, s már épp úgy döntött, hogy még idejében kiszáll, amikor változást érzékelt a tömeg hangulatában. A zajszint lecsökkent, a vendégek a nyakukat nyújtogatták. Portia megfordult, hogy lássa, mi keltett ekkora érdeklődést. S úgy érezte, mintha kicsúszott volna lába alól a talaj. Bodie állt az ajtóban, kisportolt alakján tökéletesen szabott, halványbézs nyári öltöny és csokoládészínű ing feszült, aprómintás nyakkendővel. Úgy festett, mint egy nagyon gazdag maffiózó. Portia szerette volna a karjaiba vetni magát. Ugyanakkor erős késztetést érzett arra, hogy a büféasztal alá bújjon. Itt volt a város legnagyobb pletykafészke. Toni Duchette egymaga több embernek szolgáltatott híreket, mint a WGN rádió. A térde elgyengült, ujjai vége zsibbadt. Mit keres itt Bodie? Agya száguldott, majd megállapodott a képnél, ahogy a férfi ott áll meztelenül a nappalijában a konzolasztal előtt, ahol a személyes postáját tartotta. Ellépett előle, amikor ő megjelent, de nyilvánvalóan észrevette a halomban álló meghívókat, amiket soha nem említett előtte: Morrisonék medencés partiját, az új River North Galéria megnyitóját, a ma esti jótékonysági estet. Bodie-nak tudnia kellett volna, miért nem hívta magával. Úgy látszik, most bosszút akart állni. Colleen Shalimar parfümjének émelyítő illatától felfordult a gyomra. Bodie gengsztermosolya nem tűnt megnyugtatónak, miközben egyenesen felé tartott. Verítékcsepp csorgott le a két melle között. Bodie nem az a fajta férfi volt, aki tűrte, hogy mellőzzék. Colleen háttal állt neki. Portia nem tudta, hogyan készítse fel magát erre a nagyszabású katasztrófára. Bodie megáll Colleen mögött. Ha az idős hölgy megfordul, szívinfarktust kap. A gúny palakékre festette a férfi szemét. Felemelte a karját. S Colleen vállára tette a kezét. - Szia, drágám. Portia levegő után kapkodott. Bodie épp most nevezte Colleen Corbettet „drágámnak”? Az idős asszony hátrahajtotta a fejét. - Bodie? Mi keresel itt? Portiával forgott a föld. - Hallottam, hogy ingyen italokat osztogatnak - mondta a férfi, és egy csókot

nyomott Colleen pergamen arcára. Az asszony Bodie hatalmas tenyerébe csúsztatta a kezét. - Megkaptam azt a borzalmas születésnapi üdvözlőkártyát, amit küldtél, és egyáltalán nem találtam viccesnek. - Én jót nevettem rajta. - Virágot kellett volna küldened, mint a többieknek. - Sokkal jobban tetszett az a kártya, mint egy csokor rózsa. Valld be. Colleen összeszorította a száját. - Nem vallok be semmit. Anyáddal ellentétben én nem bátorítom a viselkedésedet. Bodie pillantása Portiára tévedt, eszébe juttatva Colleennek az udvariasság szabályait. - Ó, Paula... Ő Bodie Gray. - Portiának hívják, és ismerjük egymást. - Portiának? - Az asszony a homlokát ráncolta. - Biztos? - Biztos, nénikém. Nénikém? - Portia? Milyen shakespeare-i. - Colleen megpaskolta a férfi karját, és Portiára mosolygott. - Az unokaöcsém ártalmatlan, csak a megjelenése ijesztő. Portia kissé megingott tűsarkújában. - Az unokaöccse? Bodie kinyújtotta a karját, hogy megtámogassa. Ahogy hozzáért, lágy, fenyegető hangja fekete selyemként siklott végig Portián. - Talán a lábad elé kellene nézned. És a lakókocsipark meg a részeges apa? A csótányok és a lecsúszott nők? Bodie találta ki az egészet. Egész idő alatt játszott vele. Portia nem bírta tovább. Sarkon fordult, és átverekedte magát a tömegen. Mikor kirohant az étteremből, megcsapta a meleg, nehéz, párás esti levegő. Elindult az utcán a szegényes üzletek, s egy falfirkával csúfított hosszú betonkerítés mellett. Nem lassított, nem érdekelte, hová megy, csak azt tudta, hogy nem állhat meg. A forró, fojtogató, veszélyekkel teli város körülzárta. Lelépett a járdáról. - Nem erre van a kocsid - szólalt meg Bodie mögötte. - Nincs mondanivalóm a számodra. Bodie a karjánál fogva visszarángatta a járdára. - Mit szólnál egy bocsánatkéréshez, amiért úgy bántál velem, mint egy húscafattal? - Ó, nem. Ne próbáld meg rám kenni. Te hazudtál nekem. Az egész csak mese... a csótányok, a részeges apa. Kezdettől fogva átvertél. Nem Heath testőre vagy. - Meg tudja védeni magát. - Kinevettél a hátam mögött.

- Igen, és magamat is. - Bodie behúzta egy piszkos kirakatú virágbolt beugrójába. - Ahhoz, hogy legyen esélyünk kettőnknek, azt kellett mondanom, amit hallani akartál. - Szerinted jó ötlet hazugsággal indítani egy kapcsolatot? - Ezt így kellett indítani. - Szóval előre kitervelted az egészet? - Nos, ebben igazad van. - Bodie megdörzsölte Portia karját ott, ahol megfogta, majd elengedte. - Először azért vertelek láncra, mert bosszantottál. Csődört akartál, s én boldogan álltam szolgálatodra, de hamarosan neheztelni kezdtem, amiért a piszkos kis titkodnak tartasz. Portia behunyta a szemét. - Nem titkoltalak volna, ha megmondod az igazat. - Na persze. Az tetszett volna. El tudom képzelni, hogy mutogattál volna a barátaidnak, fűnek-fának eldicsekedve vele, hogy az anyám Colleen Corbett testvére. Előbb-utóbb rájöttél volna, hogy az apám családja még nagyobb tiszteletnek örvend. Régi Greenwich. Örültél volna neki, mi? - Úgy viselkedsz, mintha sznob lennék. - Ne is próbáld tagadni. Még soha nem találkoztam senkivel, aki ennyire adott volna mások véleményére. - Ez nem igaz. A magam ura vagyok. S nem tűröm, hogy manipuláljanak. - Rettenetesen félsz attól, ha nem te irányítasz. - Bodie végigsimított hüvelykujjával Portia arcán. - Néha azt hiszem, te vagy a leggyávább ember, akivel valaha találkoztam. Betegesen félsz attól, hogy kudarcot vallasz. Portia ellökte a férfi kezét, s olyan dühös volt, hogy alig tudott beszélni. - Én vagyok a legerősebb nő, akivel valaha találkoztál. - Annyi idődet elveszi, hogy bebizonyítsd, milyen felsőbbrendű vagy, hogy közben elfelejted, hogyan kell élni. Megszállottja vagy a rossz dolgoknak, nem engedsz magadhoz közel senkit, aztán nem érted, miért vagy boldogtalan. - Ha szükségem lesz pszichológusra, majd elmegyek egyhez. - Már rég meg kellett volna tenned. Én is az élet árnyékos oldalát éltem, bébi, s nem ajánlom senkinek. - Bodie tétovázott, s Portia azt hitte, befejezte, de a férfi továbbfolytatta. - Miután abba kellett hagynom a focit, a kábítószerhez menekültem. A családom meggyőzött, hogy menjek el elvonóra, de két nap után közöltem, hogy az összes tanácsadó seggfej, és otthagytam. Fél év múlva Heath talált rám egy bárban. Néhányszor beleverte a fejem a falba azzal, hogy azt mondta, valamikor csodált, de mára a világ legszánnivalóbb gazembere lettem. Aztán munkát ajánlott. Nem oktatott ki, hogy maradjak tiszta, de tudtam, hogy ez előfeltétele a munkának, így kértem tőle hat hetet. Magamtól jelentkeztem be egy elvonóra, s ezúttal figyeltem. A tanácsadók mentették meg az életemet.

- Én nem vagyok drogfüggő. - A félelemtől is lehet függő valaki. Bár a férfi mérgezett nyila célba talált, Portiának a szeme sem rebbent. - Ha ilyen kevésre becsülsz, miért vagy még mindig itt? Bodie Portia hajába túrt, és a füle mögé simított egy tincset. - Mert a gyönyörű, sebzett teremtmények a gyengéim. Valami összetört Portiában. - Mert ha leengeded a pajzsodat - folytatta a férfi -, egy okos és szenvedélyes nőt látok. De annyira félsz a szívedre hallgatni, hogy belül haldokolsz. Portia érezte, hogy kezd összeomlani, s az egyetlen lehetséges módon bűntette meg a férfit, amit ismert. - Miféle szamárságokat hordasz itt össze? Azért vagy itt, mert imádsz velem kefélni. - Azért is. - Bodie megcsókolta a homlokát. - Nagyszerű nő van a félelem mögött. Miért nem engeded felszínre törni? Mert nem tudta, hogyan. Portia alig kapott levegőt a mellkasára nehezedő súlytól. - Menj a pokolba! Ellökte magától a férfit, és félig futva elindult lefelé az utcán. De Bodie már észrevette a könnyeit, s ezt soha nem fogja megbocsátani neki. *** Bodie hallotta, hogy baseballmeccs megy a tévében, amikor belépett wrigleywille-i lakásába. - Érezd otthon magad - morogta, s ledobta a kulcsát az előszobában álló asztalra. - Kösz - felelte Heath Bodie nappalijából. - A Sox most adta fel. Bodie lerogyott a kanapéval szemközti fotelba. Heath házával ellentétben az övé be volt rendezve. Lerúgta a cipőjét. - Vagy add el azt az átkozott házat, vagy lakj ott. - Rendben. - Heath letette a sörét. - Úgy nézel ki, mint a mosott szar. - Ezer gyönyörű nő van a városban, s nekem Portia Powersbe kell beleesnem. - Az első este sodortad magad a bajba azzal a zsarolós baromsággal. Bodie a fejét dörzsölte. - Olyasmit mondj, amit nem tudok. - Ha az a nő rájön, hogy mennyire félsz tőle, tényleg szarban vagy. - Púp a hátamon. Mindig mondom magamnak, hogy hagyjam a fenébe, de... a francba, nem tudom. Mintha röntgenszemem lenne, látom, hogy kicsoda valójában a máz alatt. - Bodie fészkelődött, kényelmetlenül érezte magát, amiért túl sokat beszélt, mégha Heath a legjobb barátja volt is. Heath megértette. - Mondd, hogy nem az érzéseinket tárgyaljuk ki, Mary Lou.

- Menj a pokolba! - Pofa be, és nézd a meccset. Bodie kiengedett. Kezdetben Portia szépsége vonzotta, aztán a pimaszsága. Olyan kemény és határozott volt, mint bármelyik csapattársa, akivel valaha játszott, s ezek voltak azok a tulajdonságok, amiket nagyra tartott. Amikor azonban szeretkeztek, egy teljesen másik nőt látott, aki bizonytalan, önzetlen, tele van szívvel, s Bodie nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy ez kedves, védtelen nő az igazi Portia Powers. De mégis, ki az az idióta, aki olyan emberbe szeret bele, aki ilyen nehéz eset? Gyerekkorában hazavitte a sebzett állatokat, és megpróbálta meggyógyítani őket. Nyilvánvaló, hogy még mindig nem szokott le róla.

Tizenkilencedik fejezet Annabelle nagy nehezen talált egy parkolóhelyet a Shermannak, csak két percet késett Heath találkozójáról, ami aligha jogosította volna fel a Gonosz Recepcióst a bíráló pillantásra. A bal oldali iroda ajtaja, mely az első ittjártakor zárva volt, most nyitva állt, s Bodie-t pillantotta meg feltett lábbal az íróasztalnál, fülére szorított telefonnal. A férfi intett neki. Annabelle benyitott Heath irodájába, ahonnan női torokhangot hallott. - ...nagyon sokat remélek tőle. Hihetetlenül szép. - Portia Powers Heath íróasztalával szemben az egyik fotelban ült. A férfi nem említette a hangüzenetében, hogy hármasban találkoznak. Annabelle, ha csak ránézett Sárkány Ladyre, már slamposnak érezte magát. A nyár divatja a tarka volt, de lehet, hogy Annabelle egy kissé túlzásokba esett dinnyeszínű blúzával és citromsárga szoknyájával. Viszont legalább a haja rendben volt. Most, hogy valamicskét megnőtt, már be lehetett sütni, hogy aztán ujjaival átfésülve a hanyag ziláltság látszatát keltse. Portia hűvös eleganciát sugárzott szürke selyemkosztümjében. Elképesztően hatásos volt fekete hajához. A kicsi rózsaszín fülbevaló némi színt kölcsönzött porcelán bőrének, s egy ugyanolyan rózsaszín árnyalatú Kate Spade táska állt mellette a földön. Nem követte el azt a hibát, hogy a fekete szandál helyett, amit viselt, rózsaszín cipővel tegye tönkre az összhatást. Annabelle versenytársa lábát bámulta. Első pillantásra a két lábbeli egyforma volt. Nyitott orrú, alacsony sarkú, de az egyik fekete, a másik sötétkék. Mi a fene folyik itt? Annabelle elszakította a pillantását, és eltette a napszemüvegét a táskájába. Elnézést a késésért. Shermannek nem tetszett egyik parkolóhely sem, amit mutattam neki. - Sherman Annabelle kocsija - magyarázta Heath, miközben felállt az íróasztaltól, és a Portia melletti fotelra mutatott. - Foglalj helyet. Azt hiszem, még nem találkoztatok személyesen. - Tulajdonképpen nem - felelte Portia. - Tavasz óta állunk kapcsolatban - mondta Heath -, most pedig kezdődik a futballszezon. Szerintem mindketten tudjátok, hogy azt reméltem, gyorsabban haladunk. - Megértelek. - Portia magabiztosságát meghazudtolta felemás cipője. Mindannyian azt gondoltuk, hogy könnyebb lesz. De te egy hihetetlenül körültekintő férfi vagy, s különleges nőt érdemelsz.

Nyalizós, gondolta Annabelle. Portia helyezkedett a fotelban, arca élesebb megvilágításba került. Nem volt olyan fiatal, mint ahogy Annabelle a találkozásukkor képzelte, s a hibátlanul felvitt sminkje sem tudta leplezni a szeme alatti sötét karikákat. Éjszakai élet, vagy valami komolyabb? Heath az íróasztal sarkának támaszkodott a csípőjével. - Portia, megtaláltad nekem Keri Winterst, s bár a dolog nem működött, jó úton jártál. De túl sok olyan jelöltet küldtél, akik labdába sem rúghattak. Portia nem hibázott, nem kezdte el védeni magát. - Igazad van. Jobban meg kellett volna szűrnöm őket, de mindegyik nő, akit kiválasztottam, olyan különleges volt. Mostantól óvatosabb leszek. A Sárkány Lady jó volt. Annabelle-nek el kellett ismernie. Heath Annabelle-hez fordult. - Annabelle, te jobban megválogattad a jelöltjeidet, és sok első kategóriás nőt bemutattál, de egyetlen győztest sem produkáltál. Annabelle kinyitotta a száját, de mielőtt barmit is mondhatott volna, a férfi közbevágott. - Gwen nem számít. Portiával ellentétben Annabelle-nek lételeme volt a védekezés. - Gwen majdnem tökéletes volt. - Ha eltekintünk a férjétől és a terhességétől. Portia kihúzta magát. Annabelle összekulcsolta a kezét az ölében. - El kell ismerned, hogy pontosan olyan volt, mint amilyet keresel. - Igen, minden vágyam, hogy bigámista legyek. - Sarokba szorítottál. De legyünk őszinték, kidobott volna, mihelyt megismer. Túl sokba kerül a fenntartásod. Portia szeme kinyílt, mint a pillangó szárnya. Szemügyre vette Annabelle-t közelebbről. Aztán izmai rángatózni kezdtek. Keresztbe tette a lábát, majd kinyújtotta, majd ismét keresztbe rakta. Amelyik felül volt, a sötétkék, megmeglódult. - Biztos vagyok benne, hogy Annabelle mára megtanulta, hogy gondosabban ellenőrizze a családi hátteret. Annabelle meglepődést színlelt. - Ellenőriznem kellett volna Heath családi hátterét? - Nem Heathét, hanem a nőkét! A férfi igyekezett megállni nevetés nélkül. - Annabelle ugrat. Tapasztalatból tudom, hogy az a legjobb, ha rá se hederítesz. Most Portia tűnt úgy, hogy őszintén zavarban van. Annabelle szinte már sajnálta, miközben nézte, ahogy a sötétkék egyre gyorsabb és gyorsabb. Heath közben sprintelni kezdett a gólvonal felé. - A továbbiakról, hölgyeim. Elkövettem azt a hibát, hogy hosszú határidejű szerződést kötöttem, amely hibát

most orvosolok. Mindkettőtöknek maradt egy dobása. Ennyi. A cipő megállt. - Amikor azt mondod, hogy egy... - Egy-egy randevú. Portia izgett-mozgott, a sarkával fellökte a Kate Spade táskát. - Ez nem igazságos. - Bele kell törődnöd. - Biztos vagy benne, hogy tényleg meg akarsz nősülni? - kérdezte Annabelle. - Mert ha igen, talán el kellene gondolkodnod azon, hogy te vagy az, aki hátráltatod a munkánkat. Portia figyelmeztető pillantást lövellt felé. - A hátráltatás rossz szó. Annabelle azt akarta mondani... - Annabelle azt akarta mondani - állt fel a fotelból -, hogy nagyszerű nőket mutattunk be neked, de te csak egyetlen egynek adtál esélyt. A nem megfelelőnek, de ez megint csak az én véleményem. Nem varázslók vagyunk, Heath. Hús-vér emberekkel dolgozunk, nem álomképekkel, akiket magadban dédelgetsz. Portia hamis mosolyt erőltetett magára, és sietett megmenteni a süllyedő hajót. - Én értem, amit mondasz, Heath. Nem vagy elégedett az Erős Frigyek szolgáltatásaival. Azt akarod, hogy gondosabban válogassuk meg a jelölteket, s ez természetesen jogos kérés. Miss Granger nevében nem beszélhetek, de megígérem, hogy mostantól sokkal óvatosabb leszek. - Nagyon óvatos - mondta a férfi. - Egy lehetőséged maradt. Annabelle, rád is ugyanez vonatkozik. Azután végeztünk. - Portia műmosolya elolvadt. - De a szerződés csak október közepén jár le. - Ne fárassza magát - mondta Annabelle. - Heath ürügyet keres, hogy kirúghasson minket. Nem akar kudarcot vallani, s ha elbocsát minket, ránk háríthatja a felelősséget. - Elbocsát? - Portia megkövülten bámult. - Magának biztosan újdonság. Nekem már van benne gyakorlatom. Portia összeszedte magát. - Tudom, hogy kiábrándító, Heath, de mindenkinek az, aki keresztülmegy ezen. Eredményeket akarsz, és meg is kapod, csak egy kis türelem. - Hónapok óta türelmes vagyok. Elég volt. Annabelle a férfi büszke, csökönyös arcába bámult, és nem tudta befogni a száját. - Hajlandó vagy megoldást keresni a problémára? Heath rezzenéstelenül tűrte Annabelle pillantását. - Abszolút. Most is azt csinálom. Megmondtam, hogy különlegeset keresek, s ha úgy gondoltam volna, hogy könnyű ilyet találni, megkerestem volna magam. - Ellépett az íróasztal

sarkától. - Annyi időtök van megtalálni az utolsó jelöltet, amennyi csak kell. Higgyétek el, senki sem reméli nálam jobban, hogy egyikőtöknek sikerül előállni az igazival. Heath az ajtóhoz lépett, aztán félreállt, hogy kiengedje őket, feje körvonala kirajzolódott a Szép Kilátás Lakókocsipark tábláján, mely mögötte lógott a falon. Annabelle fogta a táskáját, és amilyen méltóságteljesen csak tudott, biccentett a férfinak, de füstölgött magában, ahogy elhagyta az irodát. Határozottan nem volt abban a hangulatban, hogy egy lifttel utazzon Portiával, ezért megszaporázta lépteit. Mint kiderült, nem kellett volna sietnie. *** Portia lassított, miközben nézte, ahogy Annabelle eltűnik a szeme elől. Bodie irodája ott volt tőle jobbra. Amikor korábban elment mellette, kényszerítette magát, hogy ne nézzen be, de tudta, hogy a férfi ott van. Érezte a bőrén. Még a Heathszel való megbeszélés alatt is érezte, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a józan eszére. Egész éjjel ébren volt, és azokat a szörnyű dolgokat ismételte magában, amiket Bodie a fejéhez vágott. Talán azt még megbocsátotta volna neki, hogy hazudott a gyermekkoráról, de a többit nem. Kinek képzeli magát, lélekelemzőnek? Az egyetlen rossz, ami történt vele, hogy találkozott Bodie-val. Lehet, hogy egy kicsit lehangolt volt, de nem vészesen. Tegnap este a férfi azt éreztette vele, hogy kudarcot vallott, s ezt senkinek sem hagyta. Remegett a keze, amikor belépett az ajtón. Bodie éppen telefonált. Amint észrevette Portiát, elmosolyodott és felugrott. - Majd később visszahívlak, Jimmie... Igen, jól hangzik. Találkozzunk. Bodie letette. - Szia, bébi... Még szóba állsz velem? A férfi együgyű, reményteli mosolya elbizonytalanította Portiát. Olyan volt, mint egy gyerek, aki meglátta, hogy egy új bicikli áll a teraszon. Portia az ajkába harapott, összeszedte magát, és szembesítette Bodie-t a tényekkel. - Vége. A férfi megkerülte az íróasztalt, mosolya lehervadt. - Ne csináld ezt. - Óriásit tévedtél velem kapcsolatban. - Portia kényszerítette magát, hogy kimondja a szavakat, amik biztonságot jelentettek a számára. - Szeretem az életemet. Van pénzem, gyönyörű otthonom, sikeres vállalkozásom. Vannak barátaim, igazi, jó barátaim. Élvezem az életet. Minden percét. Kivéve azt, amikor veled vagyok.

- Ne! - Bodie esedezve kinyújtotta a kezét, de nem ért Portiához. - Te harcos vagy. Légy bátor és harcolj értünk! Portia megacélozta magát a fájdalommal szemben. - Csak egy kísérlet volt, Bodie. Jó mulatság. Ennyi. Portia ajka remegni kezdett, s nem várta meg, hogy a férfi válaszoljon. Megfordult, elhagyta az irodát, s beszállt a liftbe. Az utcán megtörölte a szemét. Dolgoznia kell. A munka majd mindent megold. *** Sherman légkondicionálójául az ablak szolgált, s mire Annabelle hazaért a Heathszel való megbeszélésről, csupa kóc volt. Nem ment be azonnal. Bent maradt a letekert ablakú kocsiban, és erőt gyűjtött a következő lépéshez. Heath csupán egyetlen esélyt adott neki. Ez azt jelentette, hogy nem halogathatta tovább. De minden akaraterejére szükség volt, hogy elővegye táskájából a mobiltelefonját és tárcsázzon. - Delaney, szia. Itt Annabelle. Igen, tudom. Évek óta nem találkoztunk... *** - Szegények vagyunk, mint a templom egere - mondta Delaney Lightfield Heathnek az első hivatalos randevújukon, alig három nappal a megismerkedésük után. - De fenntartjuk a látszatot. Eldred bácsikám befolyásának köszönhetően pedig remek állásom van az operában. Olyan lefegyverző, szerény mosollyal adta elő, hogy Heathnek nevetnie kellett. A huszonkilenc éves Delaney Audrey Hepburnre emlékeztette a férfit, szőke, sportosabb kiadásban. Delaney ujjatlan sötétkék ruhát, s hozzá azt a gyöngysort viselte, ami valamikor a dédanyjáé volt. Lake Forestben nevelkedett, s a Smithen végzett. Kiválóan síelt, jól teniszezett. Golfozott, lovagolt, négy nyelven beszélt. Bár a több évtizedes idejétmúlt üzleti gyakorlat kimerítette a Lightfield-vagyont, és a család arra kényszerült, hogy eladja maine-i nyaralóját, Delaney élvezte a kihívást, hogy a maga lábán áll. Szeretett főzni, s bevallotta, hogy szívesen tanulna konyhaművészetet. Heath végre megtalálta álmai asszonyát. A férfi az este folyamán sörről borra váltott, figyelmeztette magát, hogy ügyeljen a beszédstílusára, és mindenképpen tegyen említést az új Fauvistkiállításról a Művészeti Intézetben. A vacsora után hazavitte Delaney-t a két barátnőjével közösen bérelt lakásba, s illedelmesen arcon csókolta. Francia

levendulaillat lengett a kocsiban, miközben elhajtott. Fogta a telefonját, hogy felhívja Annabelle-t, de nem volt még kedve hazamenni. Személyesen akart beszélni vele. Együtt énekelve a rádióval a Wicker Park felé vette az irányt. Annabelle ajtót nyitott. V nyakú topot és kék miniszoknyát viselt, mely hosszabbnak mutatta a lábait. - Hamarabb kellett volna benyújtanom az ultimátumot - mondta Heath. Kétségtelenül jó hatással van rád, ha nyomás alatt kell teljesítened. - Gondoltam, hogy tetszeni fog. - Hívott már? Annabelle bólintott, de nem szólt semmit, a férfi pedig elbizonytalanodott. Talán mégsem sikerült olyan jól a találka, mint gondolta. Delaney kékvérű volt. Mi van, ha túl erősnek tartja a lakókocsipark szagát? - Pár perce beszéltem vele - mondta végül Annabelle. - Lenyűgözted. Gratulálok. - Tényleg? - Heath ösztönei nem csaltak. - Nagyszerű. Ünnepeljük meg. Sörrel? Annabelle nem mozdult. - Ez... nem a megfelelő alkalom. Hátranézett a válla fölött, és Heath ekkor értette meg. Annabelle nem volt egyedül. Tudatosult benne a friss szájfény és a miniszoknya. Jó hangulata gyászos véget ért. Ki lehet az? Elnézett Annabelle feje felett, de az előszoba üres volt. Ami nem feltétlenül volt igaz a hálószobára is... Heath ellenállt a kísértésnek, hogy keresztülrontson a házon és a saját szemével győződjön meg róla. - Semmi baj - felelte mogorván. - Majd a jövő héten beszélünk. Annabelle tétován bólintott, és becsukta az ajtót. Öt perccel ezelőtt Heathszel madarat lehetett volna fogatni. Most szeretett volna összetörni valamit. Beül a kocsiba, s amikor kiállt a parkolóhelyről, fényszórója megvilágította a másik autót az utcán. Korábban túlságosan a gondolataiba merült, azért nem vette észre. Utoljára a Stars előtt látta parkolni ezt az élénkpiros Porschét. *** Annabelle visszabaktatott a konyhába. Dean ült az asztalnál, egyik kezében kóla, a másikban kártyapakli. - Te osztasz. - Már nincs kedvem játszani. - Nem vagy valami rózsás kedvedben ma este. - Mintha te halálra röhögnéd magad. - Kevin megrántotta a bokáját a

vasárnapi meccsen, a második negyedben Dean állt be helyette, és négy gólt dobott, mielőtt lefújták volna a mérkőzést. A sajtó üldözte, ezért bújt el egy időre Annabelle-nél. A mosogatócsapból csöpögött a víz, az idegesítő placcs, placcs Annabelle agyára ment. Tudta, hogy Heatht és Delaney-t az isten is egymásnak teremtette. Delaney megjelenése, sportos, fiús alkata és kifogástalan családi háttere olyan izgalmas kombinációt alkotott, amely levette Heatht a lábáról. Ráadásul Delaney-t is vonzották a macsó férfiak. Huszonegy évvel ezelőtt ismerkedtek meg egy nyári táborban, s azonnal összebarátkoztak, noha Delaney két évvel fiatalabb volt. A tábor befejeztével kevesebbet találkoztak, főként csak Chicagóban, amikor Annabelle meglátogatta a nagyanyját. Egyetemi éveik alatt még távolabb sodorta őket egymástól a szél, s útjaik csak néhány évvel ezelőtt keresztezték egymást ismét. Két-három havonta együtt ebédeltek, már nem voltak közeli barátok, csak jó ismerősök néhány régi közös élménnyel. Annabelle hetek óta játszott a gondolattal milyen tökéletes pár lenne Delaney és Heath, nem is értette, miért nem mutatta be őket egymásnak korábban. Mert tudta, hogy összejönnének. Deant nézte, aki a szájával kapkodta el a levegőbe dobált pattogatott kukoricákat. Elzárta a csöpögő csapot, aztán leverten lerogyott az asztalhoz. A hűtőszekrény kompresszora kikapcsolt, s a konyhában csak az óra tiktakolását és a pattogatott kukorica célbaérésének apró puffanásait lehetett hallani. - Akarsz szexelni? - kérdezte Annabelle savanyúan. Dean felköhögött egy kukoricát. - Nem! - Miért nézel olyan felháborodva? A fiú széke visszahuppant a négy lábára. - Olyan lenne, mintha a nővéremmel szeretkeznék. - Nincs is nővéred. - Nincs, de el tudom képzelni. - Rendben. Én sem akarok. Csak beszélgetni próbáltam. - Velem akarsz vigasztalódni, mert a rosszfiúba szerettél bele. - Nagyon okosnak képzeled magad. - Heath hangját hallottam az ajtóból. - Üzleti ügy. - Ha így könnyebb a lelkednek. Örülök, hogy nem engedted be. Az is elég baj, hogy Bodie folyton a sarkamban van. Nem adja fel. - Két hónap telt el. Nem hiszem el, hogy még mindig nem találtál menedzsert.

Vagy igen? Nem, hagyjuk, úgyis elmondanám Heathnek, és nem akarok villámhárító lenni. - Nem vagy villámhárító. Az ő oldalán állsz. - Dean megint hátradöntötte a széket. - Szóval miért is nem használtad ki ezt a ragyogó alkalmat arra, hogy behívd és féltékennyé tedd? Annabelle pontosan ezen töprengett maga is, de mi értelme lett volna. Elege volt a hazugságokból, elege volt az állandó elővigyázatosságból. Csak azért találta ki, hogy szerelmes Deanbe, hogy ne veszítse el Heatht, mint ügyfelet, de emiatt többé már nem kellett aggódnia. - Nem volt kedvem. Sületlensége ellenére Dean agya olyan élesen hágott, mint a borotva, s Annabelle-nek nem tetszett, ahogy a fiú ránézett. Összeráncolta a homlokát. - Te sminkeled magad? - Kis púder az államon. Van egy pattanásom. - Pocsék dolog tinédzsernek lenni. Annabelle sóhajtott, fogta a kártyát és keverni kezdett. - Én osztok. *** Heath egy hónapja járt Delaney-vel, bár annyit utazott, hogy csak ötször találkoztak. De majdnem minden nap beszéltek telefonon, s tudta, megtalálta a nőt, akit keresett. Egyedül a futball tűnt olyan területnek, amiről Delaney keveset tudott, jobban szerette a kevésbé erőszakos sportokat, de erőfeszítéseket tett, hogy ezt is megismerje. Bodie-t kivéve mindenki szerette. Nem mintha Bodie gyűlölte volna. Csak nem tartotta jó ötletnek, hogy Heath feleségül vegye. Elismerem, hogy jól mutattok együtt, de görcsös vagy mellette. Nem önmagad adod. Talán mert jobb ember lett. Tekintve a Bodie szerelmi életében bekövetkezett szerencsétlenséget, Heath úgy érezte, nem vállal kockázatot, ha nem ad a véleményére. Phoebe kapta el a Stars folyosóján, miközben Ron és Sharon McDermitt-tel beszélgetett. - Heath, elrabolhatlak egy percre? - Esküszöm, hogy bármiről is van szó, nem én voltam. Mondd meg neki, Ron. Ron vigyorgott. - Csak magadra számíthatsz, pajtás - mondta, azzal eltűntek Sharonnal. Heath óvatosan méregette Phoebe-t. - A száz közül melyik elhamarkodott ítéletedről lenne szó? - Heath tudta a választ, de elveszítette volna az önbecsülését, ha túl könnyen megadja magát.

- Hogy kihasználod Annabelle-t. Vagyok olyan karakán, hogy beismerjem, ha tévedek, de lásd be, arra programoztál be, hogy a legrosszabbat feltételezzem rólad. Egyébként akárhányszor találkozom Annabelle-lel, mindig elmondja, mennyire örül, hogy sikerült összehoznia téged és Delaney-t. Virágzik az üzlet. Delaney pedig nagyon kedves lány. - Phoebe kinyújtotta a kezét és megpaskolta a férfi arcát. - Talán végre felnő a mi kisfiúnk. Heath nem akart hinni a fülének. Megtörte a jeget annyi év után? Ha igen, akkor Delaney-nek köszönheti. Amint Phoebe eltűnt a szeme elől, elővette a mobilját, hogy megossza a hírt Annabelle-lel, de mielőtt tárcsázhatott volna, megjelent Delaney. Valószínűleg úgy sem érte volna el Annabelle-t. Vele ellentétben Annabelle nem hagyta bekapcsolva a telefonját. *** Annabelle soha nem volt nagy operarajongó, de Delaney-nek volt két páholyjegye a Toscára, s pontoson ilyesmire volt most szüksége, hogy elterelje a figyelmét anyja délutáni telefonhívásáról. A családja úgy döntött, a jövő hónapban leereszkedik Chicagóba, hogy megünnepelje Annabelle harminckettedik születésnapját. - Adamnek konferenciája lesz - mondta Kate -, Doug és Candace meglátogatják néhány régi barátjukat. Apáddal úgy is azt terveztük, hogy St. Louisba megyünk, majd onnan felautózunk hozzád. A nagy, boldog család. Szünet következett. - Magam is meglepődöm, mennyire élvezem - mondta Annabelle, miközben egy pohár bort vett Delaney-nek. Sajnos régi barátnője sokkal szívesebben beszél Heathről, mint a Tosca megpecsételt sorsú szerelmeseinek szenvedéseiről és megpróbáltatásairól. Emlitettem már, hogy Heath a múlt szombaton bemutatott Phoebe Calebownak? Nagyon kedves nő. Az egész hétvége mesés volt. Annabelle nem akarta hallani, de Delaney belelovallta magát. - Mondtam, hogy Heath tegnap elutazott a keleti partra és megint küldött virágot? Kár, hogy újfent rózsákat, de hát végül is csavargó, hogyan lehetne fantáziája? Annabelle szerette a rózsákat, s nem gondolta, hogy emiatt fantáziátlan lenne. Delaney a gyöngysorát rángatta. - A szüleim természetesen imádják, tudod, milyenek, s a fivéreim szerint ő a legklasszabb férfi, akivel valaha randiztam. Annabelle testvérei is szerették volna Heatht. Igaz, hogy a rossz

tulajdonságait, de akkor is... - Most pénteken lesz öt hete, hogy járunk. Könnyen lehet, hogy ő az igazi. Majdnem tökéletes. - Delaney mosolya lehervadt. - Leszámítva azt a kis problémát, amiről már beszéltem. Annabelle lassan kiengedte a visszafojtott levegőt. Semmi változás? Delaney lehalkította a hangját. - Szombat este megpróbáltam megkörnyékezni a kocsiban. Nyilvánvaló volt, hogy hatással vagyok rá, de nem viszonozta a közeledésemet. Tudom, hogy üldözési mániában szenvedek, és senki másnak nem beszéltem erről, de teljesen biztos vagy benne, hogy nem meleg? Volt egy srác a suliban, totális macsó, s kiderült róla, hogy a fiúkat szereti. - Nem hiszem, hogy meleg volna. Delaney megrázta a fejét. - Én biztos vagyok benne, hogy nem az. - Valószínűleg igazad van. A csengő jelezte, hogy vége a szünetnek, s Annabelle úgy csúszott vissza a helyére, mint egy nyomorult kis béka. Az is volt. *** Eső verdeste az ablakot Portia íróasztala mögött, villámlás hasított bele a késő délutáni égboltba. -...ezért kéthetes határidővel felmondunk - jelentette be Briana. Portia a tulajdon bőrén érezte a vihar tombolását. Briana fekete szoknyájának a hasítéka szétnyílt, ahogy keresztbe tette hosszú lábát. - Csak tegnap véglegesítettük a részleteket, azért nem tudtunk hamarabb szólni. - Ha szükséged van ránk, három hétig még maradhatunk. - Kiki előrehajolt a székében, barna szemöldökét aggodalmasan összehúzta. - Tudjuk, hogy még nem vettél fel senkit Diana helyére, és nem akarunk benne hagyni a slamasztikában. Portia elnyomott egy hisztérikus nevetést. Mi rosszabb történhetne, mint hogy elhagyja a két megmaradt asszisztense is? - Hat hónapja tervezgetjük. - Briana ragyogó mosolya arra ösztökélte Portiát, hogy velük együtt örüljön. - Mindketten szeretünk síelni, és Denver nagyon szép város. - Mesés - csatlakozott Kiki. - Rengeteg az egyedülálló, és azzal, amit tőled tanultunk, megalapíthatjuk a saját cégünket. Briana felvetette a fejét, szőke haja a vállát verdeste. - Nem tudunk elég hálásak lenni neked, amiért megmutattad nekünk a szakma

csínját-bínját. Elismerem, voltak időszakok, amikor nehezményeztük a szigorodat, de most köszönetet mondunk érte. Portia összekulcsolta izzadt kezét. - Örömmel hallom. A két lány összenézett. Briana szinte észrevétlenül biccentett Kikinek. Kiki a blúza felső gombját babrálta. - Azt találgattuk Brianával, igazából reméljük, hogy... Felhívhatnánk hébehóba, ha nem bánod. Millió kérdésünk lesz az induláskor. Azt akarták, hogy felkarolja őket. Lelépnek, itthagyják szakképzett asszisztens nélkül, s azt akarják, hogy segítsen nekik. - Természetesen. Hívjatok, amikor akartok. - Nagyon köszönjük - mondta Briana. - Tényleg. Igazán. Portiának sikerült kierőszakolnia magából reményei szerint egy méltóságteljes bólintást, de a gyomra liftezett. Még őmagát is felkészületlenül érte, amit ezután mondott. Egyszerűen csak kicsúszott a száján. - Látom, mennyire várjátok, hogy elindítsátok az üzletet, s nem akarlak visszatartani benneteket. Az utóbbi időben pang a piac, igazán szükségtelen még két hétig maradnotok. Elboldogulok. - Az ajtó felé intett, elbocsátotta őket, mint két csintalan diáklányt. - Menjetek. Fejezzétek be, amit kell, aztán mehettek. - Komolyan? - Briana szeme akkora lett, mint egy csészealj. - Nem bánod? - Dehogy. Miért bánnám? - Köszönjük, Portia. Te vagy a legjobb. - A legjobb - suttogta Portia magának, amikor végre egyedül maradt. Újabb mennydörgés rázta meg az ablakot. Az íróasztalra fektette a karját és lehajtotta rá a fejét. Nem bírja tovább. Aznap este a sötétségbe borult nappaliban üldögélt, és a semmibe bámult. Hat hete látta utoljára Bodie-t, s sóvárgott utána. Lelke legmélyéig magányosnak érezte magát, gyökértelennek, mint aki ide-oda sodródik. A magánélete romokban hevert, az Erős Frigyek széteső-félben volt. Nem csak azért, mert az asszisztensei elhagyták, hanem mert elvesztette a koncentráló képességét. Heathre gondolt. Portiával ellentétben Annabelle élt a lehetőséggel. Egy-egy randevú, mondta a férfi. Míg Portia hibás ösztöneire hallgatott és várt, addig Annabelle lecsapott és bemutatta Heathnek Delaney Lightfieldet. Ironikus volt az egész. Portia látta Delaney-t felnőni. De annyira lekötötte a saját nyomorúsága, hogy eszébe sem jutott összehozni Heathszel. Az órájára pillantott. Még kilenc sem volt. Nem tud szembenézni még egy álmatlan éjszakával. Hetek óta küzdött az altató ellen, mert nem akart a rabjává válni. De ha nem piheni ki magát rendesen, megőrül. Szíve eszeveszetten dobogott. A mellére szorította a kezét. Mi lenne, ha meghalna? Kit érdekelne?

Csak Bodie-t. Magára kapta rózsaszín kabátját, fogta a táskáját és lement a lifttel az előcsarnokba. Bár sötét volt, felvette a napszemüvegét arra az esetre, ha összefutna valamelyik szomszédjával. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy valaki így lássa - smink nélkül, egy Marc Jacobs kabát alól kikandikáló vacak tréningnadrágban. Sietve befordult a sarkon, s berohant az éjjel-nappali vegyesboltba. Ahogy odaért az altatókhoz, meglátta. Hetvenöt százalékkal leértékelve, egy rekeszbe bedobálva. Sárga mályvacukor húsvéti csibék lila, poros dobozokban. Anyja minden húsvétra vett belőle, Portia még emlékezett a kristálycukrok rocogására a fogai között. Öt hónapja volt húsvét. Olyan lehet, mint a gumi. Egy rendőrautó húzott el szirénázva az utcán, Portia szerette volna a fülére szorítani a kezét. Néhány doboz benyomódott, a celofánablakok kiszakadtak. Undorító volt. Miért nem dobják ki? A vér száguldott az ereiben, s csak állt ott földbe gyökerezett lábbal. Aztán ahelyett, hogy az altatókhoz lépett volna, benyúlt a rekeszbe. Kivett egy dobozt, aztán még egyet és még egyet. A kasszához botladozott. A pénztáros lehúzta a vonalkódleolvasóval az utolsó dobozt is. Portia egy húszdollárost dobott oda neki. A csibék szanaszét hevertek a pulton, nyolc lila doboz, minden dobozban hat. A pénztáros odaadta a visszajárót. Portia beleszórta a táskájába, nem foglalkozott azzal sem, hogy elővegye a pénztárcáját. A férfi elkezdte szatyorba rakni a csibéket, de Portia kikapta a kezéből, és maga dobálta bele a maradékot. Egy doboz leesett a földre. Otthagyta. Kirohant az utcára. Megint esni kezdett, Portia a melléhez szorította a csibéket. Eső áztatta a haját, s mire hazaért, vacogott. Ledobta a szatyrot az ebédlőasztalra. Pár doboz kiszakadt. Levegő után kapkodva lefejtette magáról a kabátot. Főznie kellett volna egy csésze teát, bekapcsolni a rádiót vagy a tévét. De egyiket sem tette. Leült a székre az asztalfőn, és lassan sorba rakta a dobozokat maga előtt. Hét doboz. Hat csibe egy dobozban. Remegő kézzel kibontotta a celofánt, s a csibék sárga cukorszemcséket szórva szanaszét, kibújtak a dobozból. Lila papírdarabok hullottak a földre. Végül az összes dobozt kinyitotta. A szőnyegre söpörte a szemetet. Csak a csibék maradtak az asztalon. Nézte őket, és tudta, hogy Bodie-nak igaza volt. Egész életét a félelem irányította, a kudarctól való rettegés, s közben elfelejtett élni. Enni kezdte a csibéket, egyiket a másik után.

Huszadik fejezet Útfelújítások béklyózták meg Denver déli forgalmát, tovább növelve Heath amúgy-is rossz kedvét. Hat hete csak tiszteletet tanúsított Delaney iránt. Végül is a jövendőbelijéről volt szó, s nem akarta, hogy Delaney azt higgye, csak a szex érdekli. Annabelle meztelen teste villant fel előtte. A fogát csikorgatta, és ráfeküdt a bérelt kocsi dudájára. Csak azért gondolt annyit Annabelle-re, mert aggódott miatta. Bármennyire is próbált körbeszaglászni, nem tudta biztosra, vajon lefeküdt-e Deannel. Attól a valószínűtlen lehetőségtől, hogy Robillard kihasználta Annabelle-t, meg tudott volna őrülni, de visszaterelte gondolatait Delaney-re. Az utóbbi pár randevú alatt Delaney félreérthetetlen jeleket kezdett küldeni arról, hogy készen áll a szexre, ami azt jelentette, hogy Heathnek közös jövőjüket illetően döntenie kell. De volt egy másik probléma is. Nem tudott szabadulni attól a régimódi felfogástól, hogy meg kell kérnie Delaney kezét, mielőtt lefekszik vele. Mégiscsak Delaney Lightfieldról volt szó, nem egy pomponlányról. Igaz, hogy csak hat hete jártak, de Bodie-t kivéve mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az isten is egymásnak teremtette őket, akkor meg mire várjon? De hogy kérje meg a kezét gyűrű nélkül? A forgalom leállt. El fog késni a tizenegy órai találkozóról. Ujjaival a kormányon dobolt. A gondolat, hogy úgy kérje meg Delaney kezét, hogy ne kelljen kimondani a szeretlek szót, befészkelte magát az agyába, de ezt a problémát majd később kell megoldania. Következzék előbb a gyűrűváltás. Heath gyanította, hogy az ő „minél nagyobb, annál jobb” filozófiája nem lesz összhangban Delaney felső tízezerbeli gondolkodásával. Bizonyára tökéletesen csiszolt diszkrét darabot szeretne. Aztán ott van a szín. Őszintén szólva, szerinte egyik gyémánt olyan volt, mint a másik. A forgalom még mindig állt. A telefonjáért nyúlt és elindította a hívást. Most az egyszer Annabelle vette fel és nem az üzenetrögzítő. Heath nem eresztette bő lére a mondanivalóját, de Annabelle nem volt együttműködő kedvében, s még a dudálások közepette is olyan hangosan kiabált, hogy Heathnek el kellett tartani a fülétől a telefont. - Hogy mit csináljak? Annabelle fel-alá járkált a házban, szekrényajtókat csapkodott, felrúgta a

papírkosarat az irodájában. Nem akarta elhinni, hogy egy ilyen komplett idiótába szeretett bele. Heath azt akarta, hogy eljegyzési gyűrűt keressen Delaney-nek! Micsoda pocsék nap. S a jövő sem tűnt fényesebbnek a néhány hét múlva esedékes családi születésnapi parti tükrében. Fogta a dzsekijét és sétálni indult. Talán a napsütéses októberi délután majd felvidítja. Az igazság az, hogy a föld felett kellett volna járnia tíz centivel. Mr. Bronicki és Mrs. Valerio összeköltöztek. - Szeretnénk összeházasodni magyarázták Annabelle-nek -, de az esküvőt nem engedhetjük meg magunknak, ezért a második legjobb megoldást választottuk. Ami pedig még izgalmasabb, hogy Janine és Ray Fiedler egymásba szerettek. Nagyon örült a barátnője boldogságának. De más ügyekben is sikerrel járt: a dolgok komolyra fordultak Ernie Marks, a szégyenlős általános iskolai igazgató és Wendy, az építész között, továbbá meggyőzte Melianie-t, hogy nem John Nager a számára tökéletes társ. A Heath és Delaney keltette nyilvánosságnak köszönhetően pedig a cége robbanásszerű növekedésnek indult. Végre elég pénze volt a bankban, hogy elgondolkodjon rajta, vesz egy új kocsit. De leginkább Heathen és Delaney-n gondolkodott. Hogy lehet a férfi ilyen vak? Annak ellenére, amit korábban Delaney-ről hitt, Annabelle most már tudta, hogy nem a megfelelő nő Heath számára. Túl visszafogott, túl kifinomult. Túl tökéletes. *** Heath zsebében ott lapult a gyűrű, nyelve a szájpadlására tapadt. Őrület. Soha nem izgult, most mégis folyt róla a víz. Délután elküldte a titkárnőjét a gyűrűért, amit rögtön azután, hogy két héttel ezelőtt visszaért Denverből, kiválasztott. Éppen most költötték el ötszáz dolláros vacsorájukat Delaney-vel a Charlie Trotter’sben. Félhomály, lágy zene, tökéletes légkör. Csak annyit kellett volna tennie, hogy előveszi a gyűrűt a zsebéből és kimondja a varázsszavakat. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? Úgy döntött, sajátságosan kerüli ki ezt az egész „szeretlek” témát. Elmondja majd, hogy szereti Delaney intelligenciáját, a megjelenését. Kifejezetten szeret vele golfozni. Ami a legfontosabb, hogy szereti a kifinomultságát, az érzést, hogy Delaney számára ő az igazi. Azon gondolkodott, vajon Delaney-nek könnybe lábad-e majd a szeme, ha meglátja a gyűrűt. Valószínűleg nem. Nem volt túl érzelmes, ami szintén a javára írandó. Ha vége, hazamennek Heathhez és megünneplik az eljegyzésüket

az ágyban. Vigyázni fog, hogy ne kapkodjon. Semmiképpen nem fogja úgy sürgetni, mint Annabelle-t. A pokolba is, milyen jó volt. Jó, de nem komoly. Annabelle-lel szeretkezni izgalmas, őrült, határozottan szenvedélyes volt, de jelentéktelen. Csak azért gondolt rá olyan gyakran, mert nem ismételhette meg, s tiltott gyümölccsé vált. Megtapogatta a kék ékszeres dobozt a zsebében. Nem sokat vacillált a választásnál. Alig volt egy karátos, mert Delaney nem szerette a hivalkodást. Heath azonban igen, különösen egy olyan gyűrűnél, amit leendő felesége ujjára akar húzni. De mivel mégsem neki kellett viselnie azt, a véleményét megtartotta magának. Oké... ideje munkához látni. Óvatosan elkerülni a szerelmi vonalat, átadni a gyűrűt és megkérni a kezét. Aztán hazamenni és megpecsételni az alkut. A telefonja vibrálni kezdett a zsebében, közvetlenül az ékszeres doboz mellett. Annabelle szigorúan megtiltotta neki, hogy felvegye, amikor Delaney-vel van, de úgyis hozzá kell szoknia, összeházasodnak. - Champion. Annabelle úgy sziszegett a telefonba, mint egy lyukas radiátor. - Azonnal gyere ide! - Éppen a közepén vagyok valaminek. - Az sem érdekel, ha az Antarktiszon vagy. Vonszol ide a nyamvadt seggedet! Heath férfihangot hallott a háttérben. Helyesebben hangokat. Kiegyenesedett a széken. - Jól vagy? - Úgy hallod, mintha jól lennék? - Úgy hallom, mintha kicsit ideges lennél. De Annabelle már letette. Fél órával később Heath Annabelle tornáca felé igyekezett, oldalán Delaney-vel. - Annabelle nem szokott hisztériázni - mondta Delaney másodszorra. - Valami nagy baj lehet. Heath már elmagyarázta, hogy Annabelle inkább dühös volt, mint hisztérikus, de a düh fogalma, úgy látszik, idegen volt Delaney-től, ami nem sok jót ígért azokra az alkalmakra, amikor majd Heathnek azt kell látnia, hogy a Sox egymás után veszti el a meccseket. - Mintha buli lenne bent. - Delaney csengetett, de senki nem hallhatta meg a bent bömbölő hiphop zenétől, így Heath előrelépett és lenyomta a kilincset. Ahogy beléptek, Sean Palmert és fél tucat Bears játékost pillantott meg Annabelle előszobájában, ami önmagában még nem lett volna aggasztó, ha a konyhaajtóban nem tűntek volna fel újabb játékosok, valamennyien a Chicago Starstól. Az iroda semleges területnek tűnt, ahol a játékosok nem keveredtek, hanem egy csoportba tömörültek az ellenkező sarkokban, középen pedig ott állt

Annabelle. Heath megértette idegességének az okát. Egyik csapat sem felejtette el azt a tavalyi nagy port kavart esetet, amikor a Stars egy hajszálon múló, vitatott győzelmet aratott riválisa felett. Heath el sem tudta képzelni, mi ütött Annabelle-be, amikor beengedte magához ezeket a fiúkat. Heath egy intéssel válaszolt Sean Palmer üdvözlésére. Delaney kissé közelebb húzódott hozzá. - Hogyhogy nincs kábeled, Annabelle? - háborgott Eddie Skinner, túlkiabálva a zenét. - Fent van? - Nincs, és azonnal vedd le a mocskos cipődet a kanapémról. - Annabelle száznyolcvan fokos fordulatot tett, s ujjai, mint egy fegyver, Tremaine Russellre szegeződtek, a Bears évtizedek óta legjobb hátvédjére. - Használj poháralátétet! Heath a háttérben maradt és mosolygott. Annabelle csípőre tett kezével, repkedő vörös hajával és szikrázó szemével úgy festett, mint egy feldúlt tyúkanyó. Tremaine felkapta a poharát, és letörölte az asztalt pulóvere ujjával. - Elnézést. Annabelle észrevette Heatht, amint vigyorogva ott áll, odarohant és rázúdította a haragját. - A te hibád. Jó néhányuk a te ügyfeled, akiket egy évvel ezelőtt még nem is ismertem. Ha te nem vagy, biztonságos távolból nézhetném, ahogy összeverik egymást. Annabelle dührohama kezdte felkelteni a többiek figyelmét, valaki lehalkította a zenét, hogy semmiről se maradjanak le. Annabelle a konyha felé mutatott a fejével. - Mindent megittak, amit a házban találtak, még egy kancsó növényi tápoldatot is, amit épp most kevertem, és voltam olyan ostoba, hogy a pulton hagytam. Tremaine hátba vágta Eddie-t. - Mondtam, hogy fura íze van. Eddie vállat vont. - Nekem ízlett. - Rendeltek több száz dollárért kínai kaját, amit nem akarok a szőnyegemen látni, úgyhogy mindenki a konyhában fog enni. - Pizza. Ne felejtsd el, hogy pizzát is rendeltünk - kiabált Jason Kent, a Stars játékosa valahonnan a hűtő mellől. - Mikor vált a lakásom Észak-Illinois valamennyi túlfizetett, agyonkényeztetett profi futballistájának a búvótanyájává? - Szeretünk itt lenni - mondta Jason. - Olyan otthonos. - És nincsenek nők... - Leonardo Collins, a Bears kapusa jelent meg egy zacskó csipszet majszolva. - Néha kell, hogy az embernek legyen egy kis nyugalma. Annabelle meglendítette a karját és pofonvágta. - Ne felejtsd el, kivel beszélsz. Leonardo hirtelen haragú fickó volt, aki olyan játékos hírében állt, hogy

előszeretettel áll bosszút a bírókon, ha nem tetszik neki egy ítélet, de most csak megdörzsölte az arcát és elhúzta a száját. - Akár az anyám. - Meg mint az enyém - bólogatott Tremaine boldogan. Annabelle Heath felé fordult. - Harmincegy éves vagyok, és az anyjára emlékeztetem. Heath együttérző pillantást váltott a fiúkkal, aztán Annabelle-hez fordult. Mondd el, hogy történt. Annabelle széttárta a kezét. - Fogalmam sincs. Nyáron még csak Dean ugrott be néha. Aztán hozta magával Jasont és Dewittet. Arté megkért, hogy tartsam szemmel Seant, így hát meghívtam, de csak egyszer, ő azonban Leonardóval és Matt-tel érkezett. Egy Starsos itt, egy Bearses ott... Egyik jött a másik után. Most pedig itt állok a nappalimban, egy potenciális balhé közepén. - Mondtam, hogy nincs miért aggódnod - vigasztalta Jason. - Ez semleges terület. - Igen, addig, ameddig valaki el nem veszíti a fejét, aztán szétteszitek a kezeteket, hogy: „Sajnáljuk, Annabelle, de úgy tűnik, hiányzik egy ablakod és a fél felső szint”. - Az egyetlen, aki elvesztette a fejét, mióta itt vagyunk, az te vagy - morogta Sean. Annabelle olyan nevetségesen vérengző arckifejezést öltött, hogy Eddie-nek az orrába szaladt az afrikai ibolya tápoldata, köhögni kezdett, s mindenki dőlt a röhögéstől. Annabelle Heathre vetette magát, megmarkolta az inge elejét, lábujjhegyre állt és összeszorított fogain át az arcába sziszegett. - Be fognak rúgni, s az egyik idióta belehajt a Mercedesével egy apácákkal teli kocsiba. Én leszek a felelős. Ez Illinois. Heath most először csalódott Annabelle-ben. - Nem vetted el a kulcsaikat? - Dehogynem vettem el a kulcsaikat. Hülyének nézel? De... A bejárati ajtó kivágódott, és Mr. Szívdöglesztő Robillard táncolt be, két ujját felmutatva integetett, mint Anglia királya. - Ó, a fenébe. Ölj meg. - Annabelle erősebben szorította Heath ingét. - Valaki meg fogja verni ma este. Érzem. Törött karral fogja végezni, s Phoebe leszedi a fejem. Heath gyengéden lefejtette Annabelle ujjait. - Nyugi. A szerelmed tud vigyázni magára. - Én csak egy házasságközvetítő szerettem volna lenni. Olyan nehéz ezt megérteni? Egy egyszerű házasságközvetítő. - Annabelle visszaereszkedett a sarkára. - Elszúrtam az életemet.

Leonardo a homlokát ráncolta. - Annabelle, kezdesz az idegeimre menni. Robillard három lépéssel Annabelle mellett termett. Hosszan Heath szemébe nézett, aztán átkarolta Annabelle-t, és szájon csókolta. Heath majd felrobbant. Jobb keze ökölbe szorult, de Annabelle soha nem bocsátotta volna meg neki, ha azt teszi, amit szeretett volna. - Annabelle az én csajom - jelentette be Dean, befejezve a csókot. - Aki bántani meri, velem gyűlik meg a baja. Annabelle zavartan pislogott, amitől Heath egy fokkal jobban érezte magát. Tudok vigyázni magamra. Csak egy rakás gyengeelméjű részeggel nem tudok elbánni. Dean megsimogatta Annabelle vállát. - Tudjátok, fiúk, milyen ostobán tudnak viselkedni a terhes nők. Túl sok fej kezdett bólogatni. - Megcsináltad a tesztet, ahogy mondtam, drágám? Annabelle-nek ez már szemmel láthatóan sok volt, mert kitört belőle a nevetés. - Innom kell egy sört. - Elvette Tremaine-től az üveget, és kiitta a maradékot. - Nem lenne szabad innod, ha terhes vagy - mondta Eddie Skinner aggodalmasan. Leonardo fejbe csapta. Heath azon kapta magát, hogy hetek óta nem szórakozott ilyen jól. Erről jutott eszébe Delaney. Annabelle túlságosan el volt foglalva ahhoz, hogy észrevegye a tömegben, Delaney különben sem mozdult el az ajtó mellől azóta, hogy belépett. Ott állt, hátát a falnak támasztva, állandó kedves mosolya az arcára fagyva, a tekintete azonban lángolt és ijedt volt. Delaney Lighfield, aki lovagolt, galamblövő bajnok volt, golfozott és kitűnően síelt, épp most nyert bepillantást a jövőjébe, és nem tetszett neki, amit látott. - Ne hagyjátok, hogy egy tojástekercsnél többet egyek. - Annabelle letette az üres sörösüveget egy újságkötegre. - Már így is alig bírom felhúzni a cipzárt a farmernadrágomon. - A szemét forgatta Eddie előtt. Annabelle körbenézett, ülőalkalmatosságot keresve, de minden szék foglalt volt, így Sean ölében kötött ki. Kimérten, de kényelmesen ült. - S csak egy szelet pizzát ehetek. Heathnek tennie kellett valamit Delaney-vel, s odalépett hozzá. - Sajnálom. - Meg kéne ismerkednem velük - mondta Delaney eltökélten. - Ha nem akarsz, nem kell. - Csak... egy kicsit nyomasztó. A ház olyan kicsi, s túl sokan vannak.

- Menjünk ki. - Igen, valószínűleg az lesz a legjobb. Heath kivezette a tornácra. Pár percig egyikük sem szólt. Delaney karba tett kézzel nézte a szemközti házakat. A férfi az egyik oszlopnak támasztotta a vállát. - Nem hagyhatom itt Annabelle-t. - Nem, nem. Nem is várom tőled. Heath zsebre dugta a kezét. - Most láthatod, milyen életet élek. - Igen. Ostoba vagyok. Nem... - Delaney felnevetett. - Sajnálom. Másképp képzeltem. - Tudom. Valaki megint felhangosította a zenét. Delaney körbenézett. - Csak idő kérdése, hogy a szomszédok kihívják a rendőrséget. A zsaruk el szokták fordítani a fejüket, ha a város legmenőbb sportolói mulattak, de Heath kételkedett abban, hogy ez megnyugtatta volna Delaneyt. - Nem értem, Annabelle hogyan érezheti magát olyan jól ebben a káoszban. A férfi a legegyszerűbb magyarázat mellett döntött. -Vannak fiútestvérei. - Nekem is vannak. - Annabelle hamar elunja magát. Valamit ki kell találnia, amivel elszórakoztathatja magát. - Pont úgy, mint Heath. Delaney a fejét rázta. - De olyan... züllöttek. - Az én életem is züllött kissé. - Igen, most már látom. Néhány másodpercig hallgattak. - Hívjak neked egy taxit? - kérdezte végül a férfi csendesen. Delaney tétovázott, aztán bólintott. - Azt hiszem, az lesz a legjobb. Miközben vártak, bocsánatot kértek egymástól, nagyjából mindketten ugyanazért. Azt gondolták, hogy működni fog, de jobb, hogy most derült ki, tévedtek. Egy örökkévalóságnak tűnt a tíz perc, amíg a taxi odaért. Heath ötven dollárt adott a sofőrnek, és besegítette Delaney-t. Csodálatos lány volt, s a férfi egy múló pillanatig úgy érezte, sajnálja, hogy nem az a fajta férfi, aki megelégszik a szépséggel, az értelemmel, intelligenciával és a sportteljesítményekkel. Nem, Delaney-ből hiányzott a Palimadárka-tényező. Ahogy a taxi elhúzott, Heath úgy érezte, mindketten jól döntöttek. Amikor Heath belépett, mindannyian ott szorongtak a nappaliban, a zenét kikapcsolták, s egy felfordított NASCAR sapkára összpontosítottak Annabelle lábánál. Ahogy közelebb lépett, Heath gyémánt fülbevalók egész gyűjteményét

pillantotta meg az alján. Annabelle észrevette a férfit, és elmosolyodott. - Be kell csuknom a szemem, kiválasztanom egy fülbevalót, s akié, azzal alszom. Dean felemelte a fejét a szoba másik végében. - Csak hogy tudd, az enyém is ott van mind a két fülemből. Annabelle Heathre mosolygott. - Csak elütjük az időt. Tudják, hogy nem fogom megtenni. - A fenébe! Mindig szerettem volna lefeküdni egy természetes vörössel. Reggie O’Shea hirtelen kikapcsolta nyakában az ékszerberakásos feszületet, és a kalapba dobta. A fiúk felhorkantak. - Ez csalás - mondta Leonardo. Annyian helyeseltek, hogy Reggie visszavette a nyakláncot. Annabelle sóhajtott, és Heath őszinte sajnálkozást hallott ki a hangjából. Sean, csodálatos ez a fülbevaló, de anyád megölne. Arról nem is beszélve, amit Heath tenne. *** Hajnali kettő körül a sörkészlet, amit néhány fiú titokban kiegészített, végre kimerült, s a tömeg oszladozni kezdett. Annabelle megbízta Heatht, hogy tesztelje a fiúk véralkoholszintjét. A férfi a legtöbbjüknek taxit hívott. Csupán egyetlen verekedés támadt egész este, s nem a kocsikulcsok miatt. Dean zokon vette csapattársának, Dewittnek azt a kijelentését, miszerint csak egyetlen oka van annak, ha valaki egy Porschét vesz, és például nem egy Escaladét, az, hogy menjen a színe a csipkebugyijához. Két Bears játékosnak kellett őket szétválasztani. - Mondd meg őszintén - fordult Annabelle Heathhez valamikor az este folyamán. - Tényleg egyetemre járnak? - Igen, de nem mindig a saját évfolyamukra. Fél háromra Annabelle elaludt a kanapé egyik végében, Leonardo a másikban, Heath és Dean pedig a konyhában próbálták eltűntetni a rendetlenség nagyját. Heath műanyag szemeteszsákot dobott Deannek. - Rejtsd el ebbe az üres whiskysüvegeket. - Mivel senki nem halt meg, szerintem nem fog izgulni miatta. - Nincs értelme kockáztatni. Kissé kijött ma este a sodrából. Beledobálták az ételmaradékok nagy részét a szemeteszsákokba és kivitték azokat a ház elé. Dean iszonyodva nézte a Shermant. - Viccen kívül megpróbált

rábeszélni, hogy cseréljünk kocsit. Azt mondta, ha pár napig ezzel a tragaccsal furikáznék, visszanyerném a realitásérzékemet. - Arról nem is beszélve, hogy ő meg villoghatna a Porschéddal. - Azt hiszem, én is ezt mondtam neki. - Elindultak vissza a házba. - Hogyan lehet az, hogy nem dugtál egy szerződést az orrom alá ma este? - Már nem érdekel. - Heath kinyitotta a hátsó ajtót Deannek. - Határozottabb fiúkhoz vagyok szokva. - Én határozott vagyok. Megmondom, mi az oka, hogy még senkivel sem szerződtem le. Mert túlságosan élvezem, ahogy körüludvarolnak. El sem hinnéd, milyen ajándékokat kapok a menedzserektől, s most nem az első sorba szóló koncertjegyekről beszélek. Zagorskiék vettek nekem egy Segwayt. - Ha már ilyen jól szórakozol, emlékezz rá, hogy a Nike elfelejtette, miért a te cukipofa arcodnak kellene lemosolyognia a hajléktalanokra az óriásplakátjaikról. - Visszatérve az ajándékokra... - Dean ravasz kifejezéssel az arcán nekidőlt a pultnak. - Teljesen lenyűgözött az az új Rolex Submariner óra, amit a boltokban láttam. Ezek a fickók tudják, hogyan kell vekkert csinálni. - Mi lenne, ha inkább egy csokor virágot küldenék, ami illik a kék szemedhez? - Hideg, barátom. - Dean kivette a kulcsát Annabelle bonbontartójából. Érthetetlen, hogy ezzel a viselkedéssel miképpen tudsz ilyen kapós menedzser lenni. Heath elmosolyodott. - Úgy tűnik, már soha nem fogod megtudni. A te bajod. Robillard hetykén elmosolyodott, és kiballagott a konyhából. - Viszlát később, Kőszikla. Heath hazaküldte Leonardót egy taxival. Nem akart lelohadni a mosoly az arcáról. Dean és Annabelle között nem volt semmi. Annabelle nem volt szerelmes Robillardba. Ugyanúgy bánt vele, mint a többi játékossal, óriáscsecsemőként. Az egész csak színjáték volt. S ha Dean szerelmes lett volna belé, nem hagyta volna egyedül egy másik férfival. Annabelle az oldalán feküdt, szuszogása meg-meg-mozdított egy, az ajkai elé hullott hajtincset. Heath elővett egy takarót, Annabelle meg se moccant, amikor ráterítette. Azon töprengett, helytelen lenne-e benyúlni a takaró alá és levenni a farmerjét, hogy kényelmesebben aludhasson. Bármennyire is igyekezett, csak egyetlen magyarázatot talált arra, miért híresztelte Annabelle, hogy viszonya van Deannel. Mert őbelé volt szerelmes, s meg akarta őrizni a büszkeségét. Annabelle Granger őt szerette. Heath egyre szélesebben vigyorgott, s hónapok óta most először érzett megkönnyebbülést.

Csodálatos, mit tehet egy férfi lelki nyugalmáért a tisztánlátás. *** A telefonra ébredt. Kinyúlt érte az éjjeliszekrényre és belemotyogott a kagylóba. - Champion. - Hosszú csend. A férfi mélyebbre fúrta az arcát a párnába, és szendergett tovább. - Heath? Megdörzsölte az állát. - Igen? - Heath? - Phoebe? A férfi mérges levegővételt hallott, aztán a bontott vonal kattanását. Kinyílt a szeme. Újabb pár másodperc telt el, mielőtt megerősítést nyert benne, hogy bekövetkezett, amitől félt. Nem a saját hálószobájában feküdt, a telefon, amit felvett, nem az övé volt, s - az órára nézett -, még nem volt nyolc óra. Remek. Phoebe megtudta, hogy Annabelle-nél töltötte az éjszakát. Elszúrta. Kétszeresen is, ha Phoebe megtudja, hogy szakított Delaney-vel. Teljesen éberen kiszállt Annabelle ágyából, melyen sajnos nem osztozott vele. Annak ellenére, hogy az imént történteknek milyen következményei lesznek a karrierjére, tegnap esti jó hangulata mit sem változott. Letusolt, aztán Annabelle Gillette Daisy-jével megborotválkozott. Váltás ruhája nem volt, ami azt jelentette, hogy vagy feveszi a tegnapi boxerjét vagy anélkül közlekedik. Az utóbbit választotta, majd belebújt tegnap esti, jócskán gyűrött ingébe. Amikor leért a földszintre, Annabelle még mindig összegömbölyödve feküdt a kanapén állig felhúzott takaróval, ami alól kikandikált csupasz lába. Heath nem volt valami lábmániás, de ettől az édes kis boltívtől mindenféle félobszcén gondolatai támadtak arról, miket csinálna vele. Persze Annabelle testének majdnem minden része ilyen hatással volt rá, ami jelentett valamit. Elszakította tekintetét a lábujjakról, és bement a konyhába. A Deannel való takarítás nem a legjobban sikerült, s a reggeli fényben láthatóvá váltak a pultra száradt ételmaradékok. Amíg lefőtt a kávé, fogott néhány papírtörlőt és felszedte. Amikor a legközelebb bekukkantott a szobába, Annabelle ülőhelyzetbe tornázta magát. Arca nagy részét haj borította, csak az orra és az egyik pofacsontja látszott ki. - Hol van a farmerem? - motyogta. - Nem érdekes. Majd később megbeszéljük. - Magára tekerte a takarót és a lépcső felé bukdácsolt. Heath visszament a konyhába, és töltött magának kávét. Már éppen azon volt, hogy belekortyoljon, amikor észrevette az asztal alá dugott nagy cserép afrikai

ibolyát. Nem értett a növényekhez, de ezen a levelek nagyon rosszul néztek ki. Nem talált rá bizonyítékot, hogy valaki belevizelt volna, de minek kockáztatni? Kivitte, és a hátsó lépcső alá rejtette. Éppen elolvasta a lelkesítő üzeneteket Annabelle hűtőjén, amikor mozgolódást hallott. Megfordult és Annabelle bevonulásának örömteli tanúja lett. Annabelle nem jutott el a tusolóig, de feltűzte a haját és megmosta az arcát. Túlméretezett lila kardigánja alól kockás alvósort lógott ki. Heath tekintete lefelé siklott csupasz lábszárán a kopott futócipőig. Mindent egybevetve álmos, gyűrött és szexi volt. Átnyújtott neki egy csésze kávét. Annabelle megvárta, amíg leér az első korty, hogy tudomásul vegye a férfi jelenlétét, s hangja még mindig csikorgott, mikor megszólalt. - Akarjam tudni, ki vette le a farmeromat? Heath gondolkodott. - Robillard. Annabelle haragosan nézett rá. - Ennyire nem voltam kiütve. Hozzám értél, amikor lehúztad a cipzárt. A férfi akkor sem vághatott volna bűnbánóbb képet, ha gyakorolja. Megcsúszott a kezem. Annabelle lerogyott az asztalhoz. - Csak képzelődtem, vagy Delaney tényleg itt volt? - Itt volt. - Miért nem maradt? Most kellett ügyesnek lennie. Úgy csinált, mintha ennivaló után kutatna a szekrényben, jóllehet tudta, hogy a fiúk mindent elpusztítottak. Miután arrébb rakosgatott pár doboz paradicsomsűrítményt, becsukta az ajtót. - Egy kicsit túl sok volt neki. Annabelle kiegyenesedett. - Hogy érted ezt? Heath túl későn döbbent rá, hogy az afrikai ibolya elrejtése, a hűtő előtt való ácsorgás és lelkesítő üzenetek olvasása helyett inkább azzal kellett volna törődnie, milyen mesével fogja megetetni Annabelle-t. Talán egy vállrándítással elejét veheti ennek a beszélgetésnek, amíg Annabelle teljesen éberré nem válik. Megpróbálta. - Nem vált be. - Nem értem. - Annabelle aggodalmas arcát vágott. - Azt mondta, kezdi megszeretni a futballt. - Úgy tűnik, a személyes oldalát nem. Annabelle homlokán elmélyültek a ráncok. - Majd én elintézem. A fiúk csak akkor ijesztőek, ha engeded a fejedre nőni őket. Heathnek nem kellett volna mosolyognia, de Annabelle kezdettől fogva

boldoggá tette, csak ő annyira rossz felé fókuszált, hogy nem értette, mit jelent ez. Annabelle nem álmai asszonya volt. Messze nem. Az álmait a bizonytalanság, az éretlenség és rossz irányba terelt célkitűzések szülték. Nem, Annabelle a jövője asszonya volt... a boldogsága asszonya. Most, hogy tisztábban látott, rájött, hogy Annabelle nem fogja jól fogadni a Delaney-vel való szakítás hírét, különösen hogy még Heath örült is neki. - Az a helyzet... hogy vége. Annabelle csészéje nagyot koppant az asztalon. - Nem. Nem lehet vége. Ez csak egy kis hullámvölgy. - Attól tartok, nem. Tegnap este bepillantást nyert az életembe, és nem tetszett neki, amit látott. - Rendbehozom. Ha Delaney megérti, hogy... - Nem, Annabelle. Ezt nem lehet rendbehozni. Nem akarom feleségül venni. Annabelle kitört. - Te nem akarsz feleségül venni senkit. - Ez nem teljesen igaz. - Ez az igazság. Elegem van. Elegem van belőled. - Annabelle hadonászni kezdett. - Megőrjítesz, nem bírom tovább. Ki van rúgva, Mr. Champion. Ezúttal én rúglak ki téged. Lenyűgöző dühkitörés volt, Heath óvatosan folytatta. - Én vagyok az ügyfél. Nem rúghatsz ki. - Épp az imént tettem meg. - Mentségemre szolgáljon, hogy jó szándék vezérelt. - Heath benyúlt a zsebébe, és kivette az ékszeres dobozt. - Tegnap meg akartam kérni a kezét. A Charlie Trotter’sben vacsoráztunk. Az étel remek volt, a hangulat tökéletes, nálam volt a gyűrű. De te éppen akkor telefonáltál, amikor oda akartam adni neki. A férfi elhallgatott, hagyta, hogy Annabelle maga vonja le a következtetést, ami nő létére gyorsan megtörtént. - Istenem. Én vagyok a hibás. Miattam történt. Egy jó menedzser mindig talál bűnbakot, de ahogy Annabelle megdöbbenése egyre nőtt, Heath tudta, hogy tisztáznia kell a helyzetet. - Nem a te hívásod akadályozott meg. Egész este próbáltam neki odaadni a gyűrűt, de nem tudtam elővenni. Ez jelent valamit. Azzal, hogy magára vállalta a felelősséget, Heath ismét haragra gerjesztette Annabelle-t. - Senki nem elég jó neked! - Kikapta a férfi kezéből az ékszeres dobozt, felnyitotta és lebiggyesztette a száját. - Ennyi tellett tőled? Milliomos vagy! - Pontosan! - Ha szüksége volt még bizonyítékra, hogy Annabelle Granger egy a millióból, megkapta. - Nem érted? Delaney a finom dolgokat szereti. Ha

nagyobbat választok, zavarba hoztam volna vele. Gyűlölöm ezt a gyűrűt. Képzeld el, mit szólnának a fiúk, ha egy ilyen vacakot látnának a feleségem ujján. Annabelle lecsapta a doboz fedelét, és visszaadta a férfinak. - Akkor is ki vagy rúgva. - Értem. - Heath eltette a zsebébe a dobozt, kiitta a kávéját és elindult az ajtó felé. - Azt hiszem, mindkettőnk számára az lenne a legjobb, ha itt és most megszakítanánk a kapcsolatunkat. A férfi remélte, hogy nem csak a képzelete játszott vele, amikor remegést hallott Annabelle hangjában. A vágy, hogy addig csókolja, amíg le nem csillapítja a haragját, elemésztő volt. De bár csábította a rövidtávú kielégülés, neki hosszú távra kellett koncentrálnia, így csak elmosolyodott és egy szó nélkül távozott. A levegőben az ősz csípős, füstös illata szállt. Heath beszívta, s könnyed léptekkel a kocsijához ment. Annabelle látványa tegnap este a játékosok körében felnyitotta a szemét valamire, amit már hetekkel ezelőtt fel kellett volna ismernie. Annabelle Granger volt számára a tökéletes társ.

Huszonegyedik fejezet Amióta Annabelle besétált Heath irodájába, az élete olyan volt, mint egy háromszoros gyorsasággal forgó óriáskerék. Felröpült a magasba, néhány boldog pillanatig ott lebegett, aztán gyomorforgató zuhanással lebukfencezett a földre. Miközben a születésnapi partira készült, azzal nyugtatta magát, örül, hogy kirúgta a férfit. Heath őrült volt. S ami még rosszabb, őt is az őrületbe kergette. Legalább ma este nem lesz ideje foglalkozni vele. Gondoskodni fog róla, hogy a szülei azt lássák benne, ami nem csalódás, hanem egy majdnem sikeres, harminckettedik életévét éppen betöltött üzletasszony, akinek nincs szüksége senki sajnálatára és tanácsára. Lehet, hogy a Tökéletes Társ nem lesz benne a Fortune 500-ban, de végre legalább jövedelmez. Visszatekerte a szájfény tetejét, és a fürdőszobából átment a Nagyi hálószobájába a teljes alakos tükörhöz. Elnyerte a tetszését, amit látott. Hosszú ujjú, A vonalú koktélruhája egy vagyonba került, de egy centjét sem bánta. Ejtett válla hosszúnak és kecsesnek mutatta a nyakát, és színpadiassá tette arcát és haját. Választhatott volna biztonságos, konzervatív feketét is, de inkább a barackszín mellett döntött. Szerette a lágy pasztelszín drámai hatását vörös hajához, mely a változatosság kedvéért most tökéletesen állt, bájos kócokban hullámozva arca körül, kukucskálást engedve finom, csillámszerű arany fülbevalójának. Vajszínű tűsarkúja néhány centit emelt rajta, de nem nyújtott olyan támaszt, mint amilyet az oldalán álló férfi fog majd. - Hozol magaddal partnert? - csodálkozott Kate a reggelinél a hotelban, de Annabelle tartotta a száját. Dean fiatalsága hátrányt jelenthetett ugyan, de Grangerék nagy futballrajongók voltak. Candace kivételével a család évek óta figyelemmel kísérte a Starst, s Annabelle csak remélni tudta, hogy Dean státusza ellensúlyozni fogja fiatalságát és gyémánt fülbevalóit. Egy utolsó pillantást vetett a tükörképére. Candace Max Marát fog viselni, és akkor mi van? A sógornője egy határozatlan, felkapaszkodott liba volt. Annabelle jobban szerette volna, ha Doug Jamisont hozza magával helyette, de az unokaöccse otthon maradt Kaliforniában egy dadussal. Annabelle az órájára pillantott. Csúcspartnere húsz perc múlva jön érte. Mielőtt beleegyezett volna, Annabelle-nek meg kellett ígérnie, hogy egész életében a rendelkezésére fog állni, de megérte. Ahogy lefelé igyekezett a földszintre, kezdett egyre inkább a tudatára ébredni annak, milyen szánalmas dolog, hogy egy most harminckét éves nőnek még mindig a családja elismerését kellett keresnie. Talán negyvenéves korára majd

kinövi. Vagy nem. Mindenesetre volt oka az aggodalomra. Amikor legutoljára találkozott a családjával, össztüzet nyitottak rá. - Annyi lehetőséged van, drágám - mondta Kate karácsonykor. - Ahhoz túlságosan szeretünk, hogy ölbe tett kézzel nézzük, hogyan fecséreled el. - Huszonegy évesen kudarcot vallani elfogadható - csatlakozott Doug. - De ha harmincéves korodra nem csinálsz karriert, vesztesnek tartanak. - Dougnak igaza van - mondta dr. Adam. - Nem foghatjuk örökké a kezed. Meg kell vetned a lábad. - Legalább arra legyél tekintettel, milyen fényt vetsz a családra. - Ezt Candace dörgölte az orra alá, miután a negyedik pohárka tojáslikőrjét is legurította. Még az apja is egy követ fújt velük. - Vegyél golfleckéket. A legjobb hely megfelelő kapcsolatokat szerezni. A ma esti parti a Mayfair Clubban lesz, ahol Kate egy különtermet bérelt ki. Kate ragaszkodott hozzá, hogy „csak a család” legyen jelen. Adam legújabb barátnője és Annabelle titokzatos partnere lehetett csak kivétel. Megnézte, milyen idő van kint. Hűvös volt, közeledet a Halloween, de annyira nem volt hideg, hogy tönkretegye az öltözékét valamelyik ócska kabátjával. Visszament a házba és járkálni kezdett. Még tizenöt perc Dean érkezéséig. Ma este a családja végre beláthatja, hogy nem fekete bárány. Remekül nézett ki, volt egy nagyon szexi látszatbarátja, s a Tökéletes Társ végre megtörte jeget. Bárcsak Heath... Próbálta nem nyalogatni a sebeit. A múlt hétvégi parti óta nem beszéltek, s a férfi eddig tiszteletben tartotta a kérését, hogy hagyja békén. Még akkor is sikerült megállni, hogy ne hívja vissza, amikor megérkeztek Heath ínyenckosarai és drága szeszes italokkal megrakott ládái, amikkel az éléskamráját kedveskedett feltölteni. Hogy miért küldött egy afrikai ibolyát is, rejtély maradt. Bármennyire is fájdalmas volt, be kellett látnia, hogy Heath olyan érzelmi beruházás, amit nem engedhet meg magának. Hónapok óta győzködte magát, hogy a férfi iránti érzelmei a testi vágyon alapulnak és nem szerelmen, de ez nem volt igaz. Annyi mindent szeretett benne, hogy megszámolni se lehetett: a tisztességét, a humorát, azt, hogy megértette. A férfi érzelmi gátjai azonban olyan mélyen gyökereztek, hogy helyrehozhatatlan károkat okoztak benne. Heath képes volt az abszolút hűségre, a teljes odaadásra, erőt adni és vigaszt nyújtani, csak szeretni nem. Annabelle-nek ki kell törölnie az életéből. Megszólalt a telefon. Ha Dean lemondja, soha nem bocsát meg neki. Az irodába rohant és felvette a kagylót, mielőtt a rögzítő bekapcsolt volna. - Halló? - Személyes ügy, nem üzleti - mondta Heath. - Ne tedd le. Beszélnünk kell.

Annabelle-nek a férfi hangjától gyorsabban vert a szíve. - Nem kell. - Kirúgtál. Tiszteletben tartom. Már nem vagy a házasságközvetítőm. De még barátok vagyunk, és a barátságunk érdekében meg kell beszélnünk a tizenharmadik oldalt. - A tizenharmadik oldalt? - Önteltséggel vádoltál. Mindig magabiztosnak éreztem magam, de azt kell mondanom, hogy a képek láttán elbizonytalanodtam... Drágám, ha ez az, amit egy férfiban keresel, azt hiszem, egyikünk sem lesz képes felnőni a feladathoz. Annabelle-nek az a bizonytalan érzése támadt, hogy pontosan tudja, miről beszél a férfi, s leült az íróasztala sarkára. - Fogalmam sincs, mit zagyválsz itt össze. - Ki gondolta volna, hogy a flexibilis szilikon ennyi színben kapható? A szexuális játékszer-katalógus. Heath hónapokkal ezelőtt vitte el. Annabelle remélte, hogy mostanra megfeledkezett róla. - A legtöbb hipoallergén, azt hiszem, ez jó. Vannak elemesek és akkumulátorosok. Ez ízlés dolga. Ez itt felcsatolható. Ez meg... a szentségit! Azt írják mosogatógépben elmosható. Sajnálom, de bármennyire is szeretem...egy kicsit gusztustalan. Annabelle-nek le kellett volna tennie, de olyan nagyon hiányzott neki Heath. Te vagy az, Sean Palmer? Ha nem hagyod abba ezt a trágárkodást, megmondalak anyádnak. A férfi nem kapta be a horgot. - A tizennegyedik oldal tetején... valamiféle pumpát mutatnak be. Behajtottad a lap sarkát, biztosan felkeltette az érdeklődésedet. Annabelle biztosan tudta, hogy egyik oldalt sem jelölte be. - Aztán itt van ez a tapadókorongos. Már csak az a kérdés, hova akarod felragasztani? Jól gondold meg, drágám. Ha ilyesmit ragasztasz a hálószobád ablakára, vagy ne adj isten a kocsid műszerfalára, rossz véleménnyel lehetnek rólad az emberek. Annabelle mosolygott. - Árulj el valamit, Annabelle, aztán mennem kell. - Heath hangja mély és bizalmas tónusúvá vált, amitől Annabelle megborzongott. - Miért érdekel a mű, amikor az igazi sokkal jobban működik? Miközben a megfelelő visszavágáson töprengett, a férfi letette. Annabelle mélyeket lélegzett, de nem csillapodott le. Hiába próbálta beoltani magát ellene, Heath mindig célt ért nála, ezért is nem folyhatott volna bele ezekbe a beszélgetésekbe.

Csengettek. Hála istennek, hogy Dean hamarabb jött. Felugrott az asztalról, s az arcára szorította a tenyerét, hogy lehűtse magát. Mosolyt ragasztott az ajkára, és kinyitotta az ajtót. Heath állt a küszöbön. - Boldog születésnapot. - A férfi a zsebébe csúsztatta a mobilját, ledobta a katalógust, s olyan édes, leheletfinom csókot nyomott a szájára, hogy Annabelle majdnem viszonozta. - Mit keresel itt? - Gyönyörű vagy. Az ajándékod sajnos csak holnap érkezik meg, de ne hidd, hogy elfelejtettem. - Miféle ajándék? Mindegy. - Annabelle ahelyett, hogy kitárt karokkal fogadta volna, inkább elállta a férfi útját. - Dean tíz perc múlva itt van értem. Most nincs időnk beszélgetni. Heath félretolta Annabelle-t az útból, hogy beléphessen. - Attól tartok, hogy Dean gyengélkedik. Én helyettesítem. Tetszik a ruhád. - Miről beszélsz? Három órával ezelőtt beszéltem vele, és jól volt. - A vírusos gyomorrontás gyorsan támad. - Baromság. Mit csináltál vele? - Nem én. Kevin. Nem értem, miért ragaszkodott hozzá, hogy este együtt nézzék a meccset. Ne add tovább, de Kevin pajtás nagy kópé tud lenni, ha akar. - Heath Annabelle nyakát cirógatta a csillám fülbevaló mögött. - Hm, de jó illatod van. Néhány szívdobbanással tovább tartott, míg Annabelle el tudott húzódni. Molly tud róla? - Nem. Molly és a nővére sajnos átálltak a sötét oldalra. Túlságosan meg akarnak védeni. Pedig miattam kellene aggódniuk. Nem értem, hogy nem jöttek még rá, hogy te tudsz vigyázni magadra. Annabelle örült neki, hogy a férfi így vélekedett róla, de nem akarta megadni magát Heath hízelgésének. - Nem akarok veled menni a születésnapi partira. A családom egyelőre még úgy tudja, hogy az ügyfelem vagy, s egy kicsit furán venné ki magát. Deannel akarok menni, olyannal, aki letaglózza őket. - S azt hiszed, én nem fogom? Annabelle a férfi szürke öltönyét nézte, ami valószínűleg Armani volt, márkás nyakkendőjét, méregdrága karóráját, egy csodaszép, fehérarany Patek Philippeet. A családja hanyatt fog feküdni és csahol, hogy Heath vakargassa a hasukat. A férfi tudta, hogy sarokba szorította. Annabelle látta a furfangos mosolyán. Rendben. De figyelmeztetlek, a bátyáim a legnagyképűbb, legellenszevesebb férfiak, akikkel valaha találkoztál. - Legyintett. - Miért koptatom a számat?

Imádni fogod őket. *** És ők is azonnal megszerették Heatht. Annabelle minden képzeletét felülmúlta az a döbbenet, amit az arcukon látott, amikor belépett a Mayfair Club diófa burkolatú különtermébe Heathszel az oldalán. Először ellenőrizték, nem visel-e Heath magas sarkút, aztán gondolatban beárazták az öltözékét. Mielőtt a bemutatásra sor került volna, Heath már egy volt közülük, a nagy sikereket elértek klubjának hiteles tagja. - Anya, apa, hadd mutassam be Heath Championt. Tudom, mit gondoltok, nekem is gyanúsan hangzik, de Campionénak született, s el kell ismernem, hogy a Champion név jó reklám. - Nagyon jó reklám - mondta Kate elismerően. Ugyanakkor kérdő pillantást vetett Annabelle-re, aki úgy tett, mintha nem látta volna, ugyanis még mindig nem tudta, mivel fogja magyarázni, hogy az, akit a családja a legfontosabb ügyfelének hitt, a partnereként tűnt fel az oldalán. Heath kezet fogott velük. - Kate, Chet, van szerencsém. Bár Annabelle a szüleivel már találkozott a reggelinél, a testvérei csak pár órával ezelőtt érkeztek repülővel, s megölelte őket. Doug és Adam Kate-től örökölték szőke hajukat és kék szemüket. Ma este különösen vonzóak voltak, jó felépítésűek és sikeresek. - Doug, te ugye ügyvéd vagy? - Heath tekintetéből tisztelet sugárzott. Hallom, alelnök a Reynolds és Peate-nél. Elismerésre méltó. Adam... a jól menő szívsebész St. Louisban. Nagyon örülök. Annabelle testvérei azonnal viszont tiszteletköröket tettek, s a férfiak barátságosan vállon veregették egymást. - Olvastam rólad a lapokban... - Hírnevet szereztél... - ... elképesztő az ügyfélköröd. Annabelle sógornője úgy használta a parfümöt, mint a rovarirtót, ezért Annabelle őt hagyta utolsónak az ölelésben. A túlságosan napbarnított, erősen sminkelt és alultáplált Candace rövid, pántos fekete ruhát viselt, hogy mutogassa erős karját és csinos lábát. Gyémánt fülbevalója majdnem akkora volt, mint Sean Palmeré. Heath duplán elbűvölte Candace-t - szexi mosolyával és szabadalmaztatott nyíltságával. - Doug, hogy tudott egy olyan ronda srác, mint te, kikapni egy ilyen gyönyörű nőt? Doug, aki pontosan tisztában volt vele, milyen jóképű, nevetett. Candace

kacéran hátradobta mahagónibarna póthaját. - A kérdés az... hogy egy olyan lány, mint Annabelle, mivel tudott rávenni egy magadfajta férfit, hogy eljöjjön a mi kis ostoba családi ünnepségünkre? Annabelle édesen mosolygott. - Megígértem neki, hogy utána felakaszthat és megverhet. Heath jól mulatott, de Kate megorrolt a lányára. - Annabelle, nem mindenki vevő az efféle humorra. Annabelle Adam új hódítása felé fordult a teremben. Sorstársaihoz hasonlóan, Adam volt feleségét is ideértve, vonzó nő volt sötétbarna bubifrizurával és szögletes vonásokkal, melyek minden bájt nélkülöztek. Annabelle-nek elég volt egyetlen pillantást vetnie a vékony, mosolytalan szájra, hogy tudja, a bátyja megint egy érzelemmentes robotot választott. - Dr. Lucille Menger. - Adam védelmezőn átkarolta. - A mi nagyon tehetséges új patológusunk. - Remek pályaválasztás, Lucy. Biztosan jó hatással vagy a betegekre. Heath mosolya majdnem kiverte a biztosítékot. - Úgy tűnik, mi vagyunk az egyetlen kívülállóak ma este, tartsunk össze. Amennyire ismerjük ezeket az embereket, akár sorozatgyilkosok is lehetnek. A szülők és a testvérek kuncogtak, de Lucille zavartan nézett. Végül kitisztult a köd. - Ó, ez vicc volt. Annabelle gyors pillantást vetett Kate-re, de az anyja nem adott több jelet egy szemöldökrebbenésnél. Annabelle felfortyant. A bátyja nyilvántartást vezethetett volna a sótlan észkombájn választottjairól, de beleszólt valaki is az ő életébe? Nem. Csak Annabelle-t piszkálták. Heath kisfiús bűnbánó arcot vágott. - Attól tartok, rossz. Lucille megkönnyebbültnek látszott, hogy nem ő a hibás. Annabelle Dougtól és Candace-tól egy átváltoztatjuk ajándékutalványt kapott a helyi szépségszalonba. Nem fért hozzá kétség, kinek az ötlete volt. Adam egy új DVD-lejátszóval és testépítő programok gyűjteményével lepte meg, örök hála. Amikor kibontotta a szülei ajándékát, egy drága sötétkék kosztümöt talált a dobozban, amit az életben nem fog felvenni, de vissza nem vihette, mert Kate a kedvenc butikjából rendelte St. Louisban. - Minden nőnek szüksége van egy tekintélyt parancsoló kosztümre, ahogy öregszik - mondta az anyja. Heath szája sarka megremegett. - Én is vettem ajándékot Annabelle-nek. De sajnos csak hétfőre lesz itt. Candace ki akarta szedni belőle a részleteket, de a férfi nem árult el többet. Kate nem tudott tovább parancsolni a kíváncsiságának. - Soha nem csináltunk

belőle ügyet, ha Annabelle partner nélkül jelent meg, bár a saját bevallása szerint ilyenkor ötödik keréknek érezte magát. Mint az ügyfele, nyilvánvalóan nem lett volna kötelessége elkísérni, de... Nos, azt kell mondanom, mindannyian nagyon örülünk, hogy csatlakozott hozzánk... Kate burkolt kérdőjellel fejezte be a mondatot. Annabelle remélte, hogy Heath valahogy eloszlatja az anyja gyanúját azzal kapcsolatban, hogy a férfi könyörületből vállalta a randevúpartner szerepét, de Heatht inkább azzal törődött, hogy hízelegjen neki. - Számomra öröm. Már nagyon vártam, hogy megismerjem mindannyiukat. Annabelle csodálatos történeteket mesélt a bankárkarrierjéről, Kate. Maga igazi úttörő. Kate majd’ elolvadt. - A nőknek akkor sokkal nehezebb volt, mint ma. Mindig mondom Annabelle-nek, hogy nem is tudja, milyen szerencsés. Manapság az egyetlen akadály, ami egy nő sikerének az útjába állhat, az saját maga. - Nyilvánvaló, hogy jó leckét kapott. Elismerésre méltó, amit ilyen rövid idő alatt elért. Biztosan nagyon büszkék rá. Kate a férfira szegezte tekintetét, hogy tréfál-e. Candace kuncogott. Annabelle nem kifejezetten utálta a sógornőjét, csak nem állt volna a sor elejére, ha kiderült volna, hogy Candace-nak új vesére van szüksége. Kate átnyúlt a szék karfája felett, hogy megpaskolja Annabelle térdét. Nagyon tapintatosan fogalmaz, Heath. A lányom mindig is öntörvényű volt. Egyébként nagyon csinos vagy ma, drágám, csak kár, hogy nem volt ez a ruha feketében. Annabelle sóhajtott. Heath mosolygott, majd Candace-hoz fordult, aki kiügyeskedett magának egy helyet közte és Doug között. - Úgy hallom, van egy tehetséges kisfiútok. Tehetséges? Annabelle csak annyit mondott, hogy Jamison megtanulta, hogyan vonja magára mindenki figyelmét azzal, ha a nappali közepén a szőnyegre pisil. De a Granger klán már Heath tenyeréből evett. Kate sugárzott. - Dougra és Adamre emlékeztet, amikor ennyi idősek voltak. Kicsi a péniszük? - Hihetetlen, hogy hároméves létére milyen jó a koordinációs képessége mondta Adam. - Igazi sportoló lesz. Kate dagadt az anyai büszkeségtől. - Doug és Adam úsztak. Persze Annabelle is, csak sajnos ő nem vette olyan komolyan, mint a bátyjai. Lefordítva: Annabelle soha nem nyert semmilyen érmet. - Én az élvezet kedvéért csináltam - mormogta, de senki nem figyelt, mert az apja úgy döntött, hogy csatlakozik a beszélgetéshez. - Levágtam a hetes vasamat Jamisonnak. Soha nem lehet elég korán kezdeni a

golfot. Candace szóáradatba kezdett Jamison tudományos hőstetteiről, Mr. Vonzerő pedig mindig a megfelelő választ adta. Kate szeretetteljesen nézte a fiait. - Doug és Adam már mindketten tudtak olvasni négyéves korukban. Nem csak szavakat, hanem egész bekezdéseket. Azt hiszem, Annabelle kicsit később tanult meg. Nem mintha lassú felfogású lett volna, egyáltalán nem, csak nem tudott egy helyben megülni. Most sem. - Egy kis összpontosítási zavar nem feltétlenül rossz dolog - vetette közbe Annabelle, úgy érezvén, hogy közbe kell szólnia. - Azt jelzi, hogy széles az érdeklődési köre valakinek. Mindenki őt bámulta, még Heath is. Kevesebb mint fél óra alatt elhagyta a vesztest, és átpártolt a jófiúkhoz. A lelki gyötrelem folytatódott, ahogy megérkezett az előétel és helyet foglaltak az asztalnál, melyet fehér abrosszal, rózsákkal és ezüst gyertyatartókkal díszítettek. - Mikor jössz St. Louisba, Mokány, hogy megnézd az új szívosztályt? - Adam Annabelle mellé ült, másik oldalán a partnere. - Ezt hallgasd meg, Lucille. Amikor Annabelle legutoljára nálunk járt, valaki egy felmosóvödröt hagyott a hallban. Annabelle nem vette észre, mert folyton a száját jártatja. Magára borította. Úgy nevettek, mintha nem hallották volna a történetet legalább tucatszor. - Emlékeztek arra a bulira utolsó éves egyetemista korunkban? - hahotázott Doug. - Összekevertük a maradék italokat, és rávettük Mokányt, hogy igya meg az egészet. Istenem, azt hittem, soha nem fogja abbahagyni a hányást. - Igen, a régi szép idők. - Annabelle kiitta a borospoharát. Szerencsére jobban érdekelte őket, hogy Heatht vallassák, mint hogy őt tovább kínozzák. Doug tudni akarta, tervezi-e Heath, hogy irodát nyit Los Angelesben. Adam arra volt kíváncsi, bevenne-e egy társat. Chet a golfról kérdezte. Mindannyian egyetértettek, hogy a kemény munka, a határozott célkitűzés és egy szabályos hátralendítés a siker titka. Mire végeztek az előétellel, Annabelle rájött, hogy Heath éppúgy beleszeretett a családjába, mint a családja Heathbe. Kate azonban még nem elégítette ki a kíváncsiságát aziránt, miért tűnt fel a férfi Annabelle kísérőjeként. - Meséljen, hogy megy a feleségvadászat. Úgy tudom, két házasságközvetítővel is dolgozik. Annabelle úgy döntött, itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Eggyel. Én kirúgtam. A fiúk nevettek, Kate azonban komolyan méregette. - Annabelle, neked van a legbizarrabb humorod.

- Nem viccelek. Heathszel nem lehet együtt dolgozni. Zavart csend telepedett az asztalra. Heath vállat vont és letette a villáját. Nem tudtam a feladatra koncentrálni, Annabelle pedig, ha a cégről van szó, nem végez félmunkát. A család csak hápogott, Candace kivételével, aki megitta harmadik pohár chardonnay-ját, és úgy döntött, itt az ideje előhozakodni a kedvenc témájával. Egyikük sem dicsekszik vele, de a Granger család egy régi, ősi St. Lous-i család, ha érti mire gondolok, Heath. Heath ujjai a borospoharára fonódtak. - Nem egészen. - Grangerék St. Louis legrégebbi sörfőző családja. Gyakorlatilag ők alapították a várost. Annabelle elnyomott egy ásítást. Heath azonban abbahagyta az evést, s minden figyelmét Candace-nek szentelte. - Ne mondja. Egy szóval sem említette Annabelle. - Egyikük sem híreszteli - suttogta Candace összeesküvést színlelve. Szégyenlik, hogy gazdag családból származnak. - Nem szégyelljük - mondta Chet. - De mi Kate-tel a munka értékében hiszünk. Nem akartunk olyan gyerekeket nevelni, akiknek nincs jobb dolguk, mint hogy a letétbe helyezett pénzüket számolják. Mivel körülbelül százharminc éves koruk előtt egyikük sem tehette rá a kezét a pénzre, Annabelle nem értette, miért kell ennek ekkora feneket keríteni. - Aztán ott volt River Bend, a ház, ahol mindannyian felnőttek... Heath csodálkozó arcot vágott. - Volt neve a házatoknak? - Ne nézz rám - ripakodott rá Annabelle. - Még meg sem születtem, amikor elkeresztelték. - River Bend nem csupán egy ház, hanem egy birtok - magyarázta Candace. Még mindig nem hisszük el, hogy Chet rá tudta beszélni Kate-et, hogy adják el, bár látnod kéne a nápolyi házukat, hogy higgyél a szemednek. Heath nevetett. - Idegesítő vagy - szólt rá Annabelle. Candace tovább ecsetelte River Bend szépségét. Végül még Dougnak is elege lett, és témát váltott. *** Heath szerette Grangeréket, mindegyiküket, Candace kivételével, aki öntelt volt, tüske a köröm alatt, de mivel Annabelle árnyékában kellett élnie, Heath felkészült rá, hogy elfogadja. Ahogy körbenézett az asztalnál, azt a sziklaszilárd

családot látta, amelyikről gyerekkorában mindig is álmodott. Kate és Chet szerető szülők voltak, akik arra tették fel az életüket, hogy sikeres felnőtteket neveljenek a gyerekeikből. Bátyja ugratásai az őrületbe kergették Annabelle-t, de csak vak nem látta, hogy ő a kis kedvencük, mint legfiatalabb közülük és egyedüli lány, s az, ahogy Adam és Doug nem túl finoman versengtek a figyelméért, az est fénypontja volt. Az anya-lánya kapcsolat szövevényes szálait nem sikerült kibogoznia. Kate szüntelenül korholta Annabelle-t, ugyanakkor minden alkalmat megragadott, hogy hozzáérjen, s mosolyogva nézte, amikor Annabelle nem látta. Ami Chetet illette... gyöngéd arckifejezése nem hagyott kétséget affelől, ki Apa Kicsi Lánya. Annabelle-re pillantott, s torkát elszorította a büszkeség. Még soha nem látta ilyen szépnek és szexisnek, persze az ő gondolatai mindig ide tértek vissza. Annabelle meztelen válla ragyogott a gyertyafényben, s Heath szerette volna megcsókolni kecses kis orrán a szeplőket. Fénylő, göndör haja az őszi falevelekre emlékeztette, ujjai sóvárogtak utána, hogy összeborzolhassák. Ha nem lett volna a megszállottja idejét múlt irányt tévesztett elméletének arról, hogy milyennek kell lennie egy tökéletes feleségnek, már hónapokkal ezelőtt rájött volna, milyen helyet foglalt el Annabelle az életében. A múlt heti buli nyitotta fel a szemét. Annabell mindenkit boldoggá tett, még őt is. Annabelle eszébe juttatta, hogy az élet az életről szól, nem a munkáról, s a nevetés éppolyan értékes árucikk, mint a készpénz. Az összes találkozóit lemondta, hogy kiválassza neki a gyűrűt, egy csupán két és fél karátosat, mert Annabelle keze kicsi volt, s a három karát cipelésébe meglehet, hogy annyira elfáradt volna napközben, hogy este nem tudná levetni a ruháit. Pontosan eltervezte, hogyan fogja megkérni a kezét, s ma reggel hozzálátott terve megvalósításához. Felkérte az Északnyugati Egyetemi Fúvószenekart. Lelki szemei előtt leperegtek az események. Annabelle most még dühös volt, így elsősorban el kellett feledtetnie vele, hogy feleségül akarta venni Delaney Lightfieldet. Jó oka volt azt hinni, hogy Annabelle szereti. A Dean Robillardösszeesküvés volt rá a bizonyíték. De ha téved, magába fogja bolondítani... ma estétől kezdve. Kifulladásig csókolja, felviszi a padlástéri hálószobába, a fal felé fordítja Nagyit, s addig szeretkezik vele, amíg mindketten el nem vesztik a fejüket. Virágokkal, ultraromantikus randevúkkal és buja telefonhívásokkal fogja ostromolni. Amikor már teljesen biztos lesz benne, hogy a maradék ellenállását is megtörte, meghívja egy különleges vacsorára Evanston legelőkelőbb éttermébe. Miután elkápráztatta finom ételekkel, pezsgővel és gyertyafénnyel,

közli vele, hogy látni szeretné a régi, egyetemi találkahelyeit, és azt ajánlja, járják körbe a kampuszt. Séta közben behúzza majd egyik-másik boltíves kapualjba, megcsókolja, valószínűleg kicsit fel is izgatja, mert nem tudja úgy megcsókolni, hogy közben ne simogassa. Végül odaérnek a tóhoz, ahol a fúvószenekar várja őket, és valami régimódi, nagyon romantikus számot játszanak. Térdre borul, előveszi a gyűrűt és megkéri a kezét. Elidőzött a képnél, élvezte, aztán sajnálkozva elengedte. Nem lesz fúvószenekar, nem lesz lánykérés a tóparton, még gyűrűvel sem fogja megpecsételni a pillanatot, amikor megkéri a kezét, hiszen amit kiválasztott, csak jövő hétre lesz kész. Lemondott a tökéletes tervről, mert miután találkozott a Granger családdal, és látta, milyen fontosak egymásnak - milyen fontos nekik Annabelle -, tudta, hogy nem foszthatja meg őket az élménytől. A pincér eltűnt, friss kávét és desszertet hagyva ott nekik. Az asztal túlsó végén Annabelle St. Louis előkelő szívsebészére sziszegett, aki az ujja köré csavarta húga egyik hajtincsét, és kijelentette, hogy addig nem engedi el, amíg Annabelle el nem meséli, hogyan pisilt be valaki születésnapi ünnepségén. Heath felállt. Adam elengedte Annabelle haját, aki az asztal alatt bokán rúgta. - Aú! - dörzsölte meg Adam a lábát. - Ez fájt. - Akkor jó. - Gyerekek. Heath mosolygott. - Remélem, senkinek nincs kifogása ellene, de mondani szeretnék valamit. Először is, csodálatos emberek vagytok. Köszönöm, hogy befogadtatok ma este. Az „Éljen, éljen” kórust borospoharak csilingelése követte. Csak Annabelle maradt néma és gyanakvó, de biztosan eltűnnek a homlokáról a ráncok, ha meghallja, amit mondani fog. - Nem volt olyan szerencsém, hogy ilyen családban nőjek fel. Mindannyian nagyon szerencsések vagytok, hogy nektek megadatott. - A férfi Annabelle-re pillantott, de ő a szalvétáját kereste, amit Adam az asztal alatt átcsent Dougnak. Heath megvárta, amíg Annabelle felemeli a fejét. - Majdnem öt hónapja, hogy beviharzottál az irodámba abban a borzalmas sárga kosztümben, Annabelle. Azóta fenekestől felforgattad az életemet. Kate kinyújtotta a kezét, karperecei csörögtek. - Csak egy kis türelem, és biztos vagyok benne, hogy mindent helyrehoz. Annabelle küzdő típus. Lehet, hogy a szakmai módszerei nem olyanok, amikhez maga szokott, de a szíve a helyén van. Doug elővette egy tollat. - Átfutom a könyvelését, mielőtt hazamegyek. Egy kis átszervezéssel, szorosabbra húzva a nadrágszíjat, a működése rövid időn

belül stabilizálható. Annabelle a tenyerébe támasztotta az állát és sóhajtott. - Nem a Tökéletes Társról van szó. Értetlenül néztek rá. - Átkeresztelte a céget. Már nem Myrna Házasságainak hívják, hanem Tökéletes Társnak. Adam zavartan pislogott. - Ez igaz? Candace a fülbevalóját csavargatta. - Nem tudtál volna valami frappánsabbat kitalálni? - Nem is hallottam róla - mondta Doug. - Én sem. - Chet letette a kávéscsészéjét. - Nekem senki nem mond el semmit. - Én szóltam - felelte Kate. - Sajnos nem mondattam be a golf csatornán. - Milyen cég? - kérdezte Lucille. Amíg Adam elmagyarázta, hogy a húga házasságközvetítő, Doug elővette a telefonját. - Biztos, hogy nem jutott eszetekbe ellenőrizni, nincs-e levédve. Heath rájött, hogy kezdi elveszíteni a fonalat, s hangosabban beszélt. - A lényeg az... amíg nem találkoztam Annabelle-lel, azt hittem, hogy az életem kiszámítható, de ő hamarosan ráébresztett, hogy néhány komoly hibát vétettem a számolásban. Kate arca megrándult. - Ó, drágám. Tudom, hogy nem mindig fogalmaz tapintatosan, de jót akar. Annabelle megfogta Adam csuklóját, és megnézte az óráját. Heath azt kívánta, bárcsak egy kicsit jobban bízna benne. - Mindannyian tudjuk, Annabelle milyen különleges, de én csak most ismertem meg, és beletelt egy kis időbe, amíg rájöttem. Annabelle egy szaftfoltot piszkált az abroszon. - De attól, hogy lassú a felfogásom, még nem vagyok ostoba. Tudom, ki az értékes ember, és Annabelle csodálatra méltó nő. - Heath mostanra elnyerte Annabelle teljes figyelmét és ismerős adrenalinemelkedést érzett a vérében, mely a végső pillanatot szokta jelezni üzletkötései előtt. - Tudom, hogy ma a te születésnapod van, és neked kellene ajándékot kapnod, nem nekem, de én kapzsi vagyok. - Heath előbb az asztal egyik, majd a másik vége felé fordult. - Chet, Kate, szeretném megkérni a lányuk kezét. Döbbent csend ült a teremre. Gyertya sercegett. Kanál csörrent. Annabelle leforrázva ült, miközben a család többi tagja kezdett felocsúdni. - Miért akarnád elvenni Annabelle-t? - nyafogta Candace. - De azt hittem... - Ó, drágám...

- Feleségül venni? - A mi Annabelle-ünket? - Egy szót sem szólt... Kate zsebkendőt keresett. - Ez életem legboldogabb napja. - Áldásunk rátok, Champion. Doug vigyorogva áthajolt az asztalon, hogy megbökje az anyját. - Szervezd meg az esküvőt karácsonyra, mielőtt rájön, hogy mibe vágta a fejszéjét és meggondolja magát. Heath csak Annabelle-t figyelte, időt hagyott neki, hogy megeméssze. Annabelle ajka megremegő oválist formált, szeme kiömlött méztengerré vált... aztán összeszaladt a szemöldöke. - Mit beszélsz? A legkevesebb, amit várt, egy boldog sikoly volt. - Feleségül akarlak venni. Annabelle még jobban ráncolta a homlokát. Heathnek eszébe jutott, hogy Annabelle ritkán csinálta azt, amit elvárt tőle, s erre azelőtt kellett volna gondolnia, hogy felállt. - S mikor történt ez a mágikus megvilágosodás? Ne válaszolj, hadd találjam ki. Ma este, miután megismerted a családomat. - Tévedés. - Ebben legalább Heath megingathatatlan volt. - Akkor mikor? - Múlt hétvégén, a partin. Annabelle tekintetében kétkedés villant. - Miért nemmondtál semmit? Heath túl későn döbbent rá, hogy ragaszkodnia kellett volna az eredeti tervéhez, de nem volt hajlandó pánikba esni. - Néhány órával azelőtt szakítottam Delaney-vel. Kicsit korainak tartottam. - Ez az egész korai egy kicsit. - Annabelle, ne csacsiskodj - mondta Kate. - Még csak most jövök bele. - Heath összerezzent, amikor Annabelle felugrott a székről. - Hallotta valaki említeni az SZ betűs szót? Mert én nem. Annabelle sarokba szorította. Tényleg azt hitte, hogy nem fogja észrevenni? Ezért döntött úgy, hogy a család előtt kéri meg a kezét? Izzadni kezdett. Ha nem kezeli jól a helyzetet, mindent tönkretehet. Tudta, mit kell tennie, de abban a pillanatban, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a fejére, elveszítette. Felbéreltem az Északnyugati Egyetemi Fúvószenekart. Döbbent csend fogadta a bejelentést. Bolondot csinált magából. Annabelle csendes méltósággal rázta a fejét, ami idegesítette. - Te meghibbantál.

- Annabelle! - Kate nyaka elvörösödött. - Az, hogy Heath nem akarja gyakorlatilag idegenek előtt kitárni a legintimebb érzéseit, még nem jelenti azt, hogy nem szeret. Téged mindenki szeret. Annabelle Heatht nézte. - Valamit megtanultam a kígyókról, anya. Néha sokkal fontosabb, amit nem mondanak ki, mint amit igen. Kate felállt. - Túl izgatott vagy most ennek a megvitatásához. Heath csodálatos ember. Nézd meg, hogy beilleszkedett közénk. Várd meg, amíg lehiggadsz, aztán majd kettesben megbeszélitek. - Ne strapáid magad - mormolta Doug. - Csak rá kell nézni. El fogja szúrni. - Ugyan, Mokány - könyörgött neki Adam. - Mondd meg a fickónak, hogy hozzámész. Egyszer az életben, csináld azt, ami helyes. Annabelle bátyjainak a segítségére volt most a legkevésbé szüksége Heathnek. A család előtt megkérni Annabelle kezét a lehető legrosszabb ötlet volt, de korábban is állt már vesztésre, és a végén mindig győzött. Csak kettesben kell maradnia Annabelle-lel... és kerülni az egyetlen témát, amit ő a leginkább sürgetett.

Huszonkettedik fejezet Annabelle kirohant az elhagyatott folyosóra. A hangszórókból lágy zene szólt, sápadt, romantikus fények vonták megnyugtató ragyogásba a falakat, de Annabelle nem tudta abbahagyni a remegést. Azt hitte, Rob összetörte a szívét, de az a fájdalom semmi volt ahhoz képest, amit most érzett. Az ebédlő mellett egy szófával és egy pár Sheraton-székkel berendezett kis zugra bukkant. Heath utánament, de Annabelle a hátát mutatta neki, s a férfi volt olyan okos, hogy ne érjen hozzá. - Mielőtt olyasmit mondasz, amit megbánnál, Annabelle, azt ajánlom kapcsold be a faxodat, amikor hazaérsz. Elküldöm az ékszerész számláját egy hatalmas gyémántgyűrűről. Nézd meg, mikor rendeltem. Kedden, négy nappal ezelőtt. Szóval Heath nem hazudott, amikor azt mondta, hogy a parti éjszakáján döntötte el, hogy feleségül veszi. Nem könnyebbült meg. Bár tudta, hogy a férfi szíve helyén egy lyuk tátong, azt hitte, meg tudja védeni magát attól, hogy beleessen. - Figyelsz rám? Már azelőtt elhatároztam, hogy feleségül veszlek, mielőtt bárkit is megismertem volna a családodból. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, amíg lehullt a hályog a szememről, de amint te is mondtad, egy idióta vagyok, s ezt ma este be is bizonyítottam. Négyszemközt kellett volna beszélnem veled, de eszembe jutott, milyen sokat jelentene nekik, ha részesévé válhatnának az eseményeknek. Nyilvánvalóan elragadtattam magam. - Az ugye eszedbe sem jutott, hogy nemet mondok? - Annabelle saját elmosódott tükörképét bámulta az ablaküvegen. - Annyira biztos voltál benne, hogy fülig szerelmes vagyok beléd, hogy nem is tétováztál. Heath mögéje lépett, olyan közel, hogy Annabelle érezte teste melegét. - Nem így van? Azt hitte, hogy nagyon ügyesen keverte a lapokat Deannel, de Heath átlátott a szitán, s most megfosztotta a maradék büszkeségétől is, mindenétől. - De igen, és aztán? Könnyen beleszeretek valakibe, és szerencsére könnyen ki is ábrándulok belőle. - Micsoda hazugság. - Ne mondd ezt. Végre szembefordult a férfival. - Sokkal jobban ismerlek, mint gondolnád. Láttad, milyen jól kijöttem a fiúkkal a bulin, s rádöbbentél, hogy amit ebből nyerhetsz, az majd kárpótol azért, hogy nem vagyok szép. - Ne mondj ilyet. Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam.

Annabelle akár nevethetett is volna Heath arcátlanságán, ha nem fájt volna annyira. - Fejezd be a hazugságokat. Mindketten tudjuk, hogy kompromisszumot kötöttél velem. - Soha nem kötök kompromisszumot. Pláne nem veled. Néha két ember egyszerűen összeillik, velünk is ez történt. Heath olyan sikamlós volt, mint egy angolna, s Annabelle nem engedhette, kicsúszni a markából. - Kezd összeállni a kép. Harmincöt éves leszel. Nem várhatsz tovább. A partin megláttad, hogy szakmai tőkét tudsz kovácsolni magadnak belőlem, ma este pedig kiderült a számodra, hogy ezüstkanállal a számban születtem. De elfelejtettél valamit. - Egyenesen a férfi szemébe nézett. - Mi lesz a szerelemmel? - Mi lesz vele? Jól figyelj, mert a javával kezdem. Gyönyörű vagy, minden porcikád az. Szeretem a hajad, nézni, hozzáérni, megszagolni. Szeretem, ahogy felhúzod az orrod, amikor nevetsz. Szeretem nézni, ahogy eszel. Isten a megmondhatója, mennyire szeretek veled szeretkezni. Már attól felizgulok, hogy csak beszélek róla. Szeretem az idős ügyfelekhez való ragaszkodásodat. Szeretem, hogy keményen dolgozol... - Heath csak sorolta és sorolta, számbavéve Annabelle erényeit, miközben fel-alá járkált a kis szőnyegen. Elképzelte a jövőjüket, rózsaszín képet festve arról, milyen boldogan fognak élni a házában, milyen partikat fognak adni, hová mennek vakációzni. Még ahhoz is elég vakmerő volt, hogy megemlítse a gyerekeket, de Annabelle-nek ekkor elfogyott a türelme. - Elég volt! - Ökölbe szorította a kezét. - Mindent elmondtál, csak azt nem, amit hallani szerettem volna. Azt akarom, hogy engem szeress, Heath, ne a borzalmas hajamat, vagy azt, hogy kijövök a srácokkal, vagy hogy olyan családom van, amilyenről mindig is álmodtál. Azt akarom, hogy engem szeress, s ezt nem tudod hogyan kell. A férfinak arcizma sem rándult. - Hallottál egyáltalán valamit abból, amit mondtam? - Minden szót. A férfi Annabelle-be fúrta tekintetét, s megpróbálta halálos magabiztosságával levenni a lábáról. - Akkor hogyan gondolhatod, hogy nem szeretlek? Ha nem ismerte volna olyan fájdalmasan jól Heath trükkjeit, hitt volna neki, de a szavak üresen csengtek. - Nem tudom. Majd te megmondod. - A családodnak igaza van. Te egy igazi istencsapása vagy. Mit akarsz? Mondd meg, mit akarsz.

- A legjobb ajánlatodat. A férfi fürkészőn, ellenállhatatlanul, ijesztően nézett rá. Aztán hihetetlen dolog történt. Elfordította a tekintetét. Annabelle elszoruló szívvel nézte, ahogy zsebre teszi a kezét, s leereszti a vállát. - Megkaptad. Annabelle az ajkába harapott, bólintott. - Ettől féltem. - Azzal elsétált. Nem volt nála pénz, de beült egy taxiba, s otthon kifizette a sofőrt. Fogta az utazótáskáját, és ami a keze ügyébe akadt, bepakolta. Nem engedte átadni magát a gondolatainak, az érzelmeinek. Tizenöt perc múlva már a kocsijában ült. *** Portia szombat este éjfél előtt kapta meg a hírt Heath leánykéréséről Baxter Bentontól, a Mayfair Club pincérétől, aki kihallgatta a Granger családot. Portia a kanapén kuporgott egy régi fürdőlepedőben és tréningnadrágban - a farmerja már nem ment rá - cukorpapírok és összegyűrt papír zsebkendők tengerében, melyek szögesdrótként vették körül. Mikor letette a telefont, talpra ugrott és hetek óta most először érezte, hogy visszaszáll belé az élet. Mégsem csapták be az ösztönei. Ezért nem találta meg a tökéletes nőt az utolsó randevúra. A szikrák, amiket Heath és Annabelle között látott cikázni aznap az irodában, nemcsak a képzeletében léteztek. Átlépte a törölközőt, amit ledobott magáról, és fe1 kapta a földről a Tribune olvasatlan példányát, hogy megnézze rajta a dátumot. A szerződése Heathszel három nap múlva járt le, kedden. Félretette az újságot, s járkálni kezdett. Ha ez sikerül, talán, de csak talán, maga mögött hagyhatja az Erős Frigyeket anélkül, hogy úgy érezné, kudarcot vallott. Éjfél volt, reggelig semmit nem tehetett. A mindent elborító rendetlenséget nézte maga körül. A bejárónője hetekkel ezelőtt kilépett, s még nem keresett helyette másikat. Porréteg borított mindent, a szemetes csordultig telt, a szőnyegre ráfért volna egy porszívózás. Tegnap dolgozni sem ment be. Minek? Nem volt asszisztense, csak Inez és a számítógépes fickó, aki az Erős Frigyek weboldalát szerkesztette, azt a részét az üzletnek, ami a legkevésbé érdekelte. *** Heath szombat este leitta magát, ahogy az apja szokta. Már csak egy nő kellett volna, akit megüthet, hogy elmondhassa, az alma nem esett messze a fájától. Ha már itt tartott, az örege büszke lett volna rá, mert pár órával ezelőtt nagyon is arcul csapott egy nőt, lehet, hogy nem fizikai, hanem érzelmi értelemben, de

kiverte belőle a lelket. Persze Annabelle sem kímélte. Odaütött, ahol a legjobban fájt. Amikor hajnalban az ágyába zuhant, azt kívánta, bárcsak mondta volna Annabelle-nek, hogy szereti, a szót, amit annyira hallani akart. Vasárnap délután ébredt csak fel. Kibotorkált a tusolóba és a víz alá tartotta lüktető fejét. Már a Soldier Field Stadionban kellett volna lennie Sean családjával, de ahogy kilépett a zuhany alól, inkább köntösbe bújt. A konyhába ment kávét főzni. Egyetlen játékost sem hívott fel, hogy sok sikert kívánjon neki, s nem is érdekelte a meccs. Kivett egy csészét a szekrényből, és megpróbált haragudni Annabelle-re. Vakvágányra futott, s ez egyáltalán nem volt ínyére. Volt egy terve, egy átkozottul jó terve. Miért nem tudott megbízni benne Annabelle? Miért akart egy rakás semmitmondó szamárságot hallani? A tettek hangosabban beszéltek a szavaknál, s ha összeházasodnak, rengeteg lehetősége lesz kifejezni, milyen fontos a számára. Nem öltözött fel, nem borotválkozott, nem evett és nem izgatta magát miatta. Ahogy a sportcsatornákon kezdett szörfözni, eszébe jutott, hogy támadt rá a Granger család, miután Annabelle elment. Mint egy csapat piranha. - Miféle játékot űzöl, Champion? - Szereted vagy nem? - Senki sem bánthatja Annabelle-t büntetlenül. Még Candace is ráförmedt. - Fogadjunk, hogy megríkattad, s Annabelle utálja, ha kivörösödik a szeme. Végül Chet így szólt: - Most jobb, ha elmegy. A vasárnap délután további részében egyik meccsről a másikra kapcsolt, de egyet sem nézett végig. Egész nap nem vette fel a telefont, de mivel nem akarta, hogy valaki kihívja a rendőrséget, sikerült végigrágnia magát egy beszélgetésen Bodie-val, megfázást színlelve. Utána felment és fogott egy zacskó csipszet. Olyan íze volt, mint a fűrészpornak. A tökéletes terv darabokra hullott. Egyetlen szerencsétlen est leforgása alatt egyszemélyben elvesztett egy feleséget, egy szeretőt és egy barátot. A Szép Kilátás Lakókocsipark hosszú, magányos árnyai ott settenkedtek körülötte. *** Portia lakása vackában töltötte a vasárnapot, s állához szorított telefonnal Heath után nyomozott. Végül elérte a titkárnőjét, és lekenyerezve egy wellness hétvégével rávette, hogy derítse ki, hol a főnöke. A titkárnő csak este tizenegykor hívta vissza. - Otthon van, beteg. Aznap, amikor a meccsek vannak.

Hiszi a piszi. Portiának ki kellett mondania a nevet. - Bodie beszélt vele? - Tőle tudom. - Szóval... Bodie ott járt Heathnél? - Nem. Hazafelé tart Texasból. Portia letette, a szíve sajgott, de most nem foglalkozhatott ezzel. Egy percig sem hitte, hogy Heath beteg, s tárcsázta a számát. Amikor a férfi üzenetrögzítője kapcsolt be, újrapróbálta, de nem érte el. Ismét az arcára szorította a kezét. Hogy tehetné meg? Hogy ne tenné meg? Az ablakhoz lépett és kinézett a sötétségbe. A pokolba mindenkivel! *** Heath szendergett, a rádióban Willie Nelson szólt. Éjfél körül csengettek. Rá se hederített. Csengettek és csengettek. Amikor már nem bírta tovább, kiment a folyosóra, felkapta a futócipőjét és az ajtóhoz vágta. - Tűnj el! - Visszatrappolt az üres nappaliba, és magához vette a whiskyspoharat, amit az előbb ott hagyott. Most az ablakon zörgettek, megpördült... s amit látott, egy arc volt egyenesen a pokolból. - A rohadt életbe! A pohár a földre esett, a whisky kilöttyent. - Mi a... A rém elbújt a bokorban. - Nyissd ki az ajtót! - Portia? - Heath átlépte a törött poharat, de csak suhogó ágakat látott az ablakból. Ilyen sötét, halotti arcot, mely egy tátongó szempáron kívül minden emberi vonást nélkülözött, nem tudott volna elképzelni. Visszament az előtérbe és kinyitotta az ajtót. A tornác üres volt. Motoszkálást hallott a bokrokból. - Gyere ide. - Szó se lehet róla. Olvastam Stephen Kinget. Gyere ide te. - Nem lehet. - Én nem mozdulok innen. Eltelt pár másodperc. - Jól van, de fordulj el. - Rendben. - Heath meg se moccant. Portia lassan előmerészkedett a bokorból. Hosszú fekete kabátot és egy drága stólát viselt, amit az arcába húzott. A homlokához tartotta a kezét, mint egy napellenzőt. - Nézel? - Persze hogy nézek. Portia leengedte a kezét. Kék volt. Az egész arca és ami a nyakából kilátszott. Nem halvány kékes,

hanem élénk sötétkék. Csak a szeme fehérje és az ajka nem. Heath pislogott. - Le lehet mosni? - Gondolod, hogy ha le lehetne mosni, így jöttem volna? - Azt hiszem, nem. - Speciális kozmetikai hámosító. Tegnap reggel csináltattam. - Portia mérgesnek tűnt, mintha Heath lett volna a hibás. - Persze nem akartam mutatkozni, amíg el nem tűnik. - Mégis itt vagy. Meddig tart a Hupikék törpikeség? - Néhány nap, aztán lehámlik. Tegnap rosszabb volt. - Nehéz elképzelni. S azért csináltad, mert...? - Eltávolítja az elhalt hámsejteket és stimulálja az újak... Mindegy. - Portia szemrevételezte a férfi borostás állát, fehér köntösét, csupasz lábát és Gucci papucsát. - Nem én vagyok az egyetlen, aki pocsékul néz ki. - Egy férfi nem vehet ki szabadságot? - Vasárnap a futballszezon kellős közepén? Ne etess! - Portia beviharzott Heath mellett az előtérbe, ahol azonnal lekapcsolta a mennyezeti világítást. Komolyan el kell beszélgetnünk. - Nem értem, miért. - Üzleti ügy, Heath. Normális esetben Heath kidobta volna, de beszélnie kellett valakivel, aki nem Annabelle pártját fogta. Portia elé került, bevezette a nappaliba és lejjebb csavarta a fényerőt a helyiség egyetlen lámpáján. - Üvegszilánkok vannak a kandalló előtt. - Látom. - Portia figyelmét nem kerülte el a bútorok hiánya, de nem tett rá megjegyzést. - Hallom, tegnap este megkérted Annabelle Granger kezét. Csak azt nem tudom, hogy a kis elmeháborodott miért kosarazott ki. Abból ugyanis, hogy nélküled hagyta el a Mayfai Clubot, erre következtetek. Heathben ismét feltört az érzés, hogy igazságtalanul bántak vele. - Mert bolond. Van elég bajom nélküle is. És ne nevezd elmeháborodottnak. - Elnézést. - Nem mintha sorban állnának a kérői. - Úgy tudom, a volt vőlegénye nemi identitási gondokkal küzd, ezért megkockáztatom, hogy te egy fokkal jobb vagy. - Úgy látszik, mégsem. - Mondtam neked, hogy veszett fejsze nyele. Először is nem kellett volna üzletet kötnöd vele. - Portia közelebb lépett, szeme átható volt hátborzongató kék kráterében. - És természetesen nem kellett volna beleszeretned. Mintha kést szúrtak volna Heath gyomrába. - Én nem vagyok szerelmes belé!

Ne próbáld meg belém beszélni. Portia az üres whiskysüvegre nézett. - Engem nem tudsz átverni. Nem fogja hagyni, hogy Portia ezt tegye vele. - Mi van veletek, nőkkel? Miért nem tudtok hanyagolni bizonyos dolgokat? Az a lényeg, hogy Annabelle és én jól megvagyunk. Megértjük egymást, remekül szórakozunk. De ez nem elég neki. Nincs önbizalma. - Járkálni kezdett a szobában, tovább szítva magában az érzést, hogy elbántak vele, és példát keresett, amivel bizonyíthatná az igazát. Ott ez a dolog a hajával. Portiának végre eszébe jutott a sajátja, s beletúrt zilált tincseibe. - Egy olyan frizurával, mint az övé, azt hiszem, megbocsátható, ha valaki egy kicsit beképzelt. - Gyűlöli - vágta ki Heath diadalmasan. - Mondtam neked, hogy bolond. - Mégis őt akarod feleségül venni. Heath haragja elszállt. Kifacsartnak érezte magát, és újabb italra vágyott. - Az egész olyan észrevétlenül történt. Annabelle kedves, okos, tényleg vág az agya. Vicces. Istenem, mennyit tudok nevetni rajta. Nem tudom... Amikor vele vagyok, megfeledkezem a munkáról és... - Elhallgatott. Már így is túl sokat mondott. Portia a kandallóhoz sétált, kabátja szétnyílt, s láthatóvá vált piros tréningnadrágja és egy pizsamafelsőnek látszó valami. Heath más esetben nem vett volna komolyan egy hupikék fejű klinikai esetet, de Portia Powersszel állt szemben, s megőrizte az éberségét, amit hála istennek jól tett, mert Portia ismét támadott. - Mindezek ellenére úgy tűnik, szereted. Heath alig tudta türtőztetni magát. - Ugyan, mi egyívásúak vagyunk, Portia. Mindketten két lábbal állunk a földön. - Csak mert realista vagyok, még nem jelenti azt, hogy nem hiszek a szerelem létezésében. Talán nem mindenki esetében, de... - Portia bizonytalan, esetlen mozdulatot tett a kezével, ami annyira nem vallott rá. - Ki kellett volna ugrani a bőréből örömében, amikor megkérted a kezét. Szeret téged. Már a balul sikerült megbeszélésünkön sejtettem. Meglep, hogy nem volt hajlandó szemet hunyni az érzelmi székrekedéseden, és nem mondott azonnal igent. - Attól, hogy nem hazudtam neki, ez még egy átkozottul jó ajánlat volt. Mindent megadnék neki. - Csak szerelmet nem. Amit hallani akart. - Ez csak egy szó! A tettek számítanak. Portia megbökte cipője orrával a whiskysüveget, amit a férfi a padlón hagyott. - Eszedbe jutott, csak kérdezem, mert ez a munkám, lehetséges, hogy Annabelle az épelméjű és te vagy a bolond?

- Jobb, ha hazamész. - Azt hiszem, túl akadékoskodó vagy. Egy sor csodálatos nőt megismertél, de Annabelle az egyetlen, akit feleségül akarsz venni. Ez már önmagában elgondolkodtató. - Csak logikusan nézem a helyzetet, ez minden. - Ó, persze, te vagy a logika mestere. - Portia átlépte az üvegszilánkokat. Ugyan, Heath. Hagyjuk a maszlagot. Nem tudok segíteni rajtad, ha nem mondod meg, miért emeltél falat magad köré. - Mi vagy te? Pszichológus? - A titkod biztonságban lesz nálam. Nem állnak sorban bizalmas barátok, hogy kiszedjék belőlem. - Hidd el, jobb ha nem tudod, milyen traumák értek gyerekkoromban. Elég annyi, hogy tizenöt éves koromra rájöttem, az életben maradásom attól függ, tudok-e szeretet nélkül élni. Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy a szívemre hallgattam, és megfizettem érte. Az élethez józan észre van szükség, én mondom. De hidegvérű szörnyeteg sem vagyok, akinek te gondolsz, s visszautasítom a célozgatásaidat. - Te hallod, amit mondasz? Klasszikus tüneteket mutatsz. - Kinek a tüneteit? - Egy szerelmes férfiét, természetesen. Mintha villámcsapás érte volna. - Nézz magadra. - Portia hangja ellágyult, s a férfi őszinte együttérzést vélt hallani benne. - Ez most nem egy rosszul sikerült üzlet. Összetörték a szívedet. Heathnek zúgott a feje. Portia az ablakhoz lépett. Szavai tompán jutottak el a férfihoz, mintha csak nehezen tudott volna beszélni. - Azt hiszem... azt hiszem, ilyen az, amikor a hozzád és hozzám hasonló emberek szerelmesek. Ijesztő és veszélyes. Mi akarunk irányítani, de a szerelem kiveszi a gyeplőt a kezünkből. Az olyan emberek, mint mi... Mi nem tűrjük a gyengeséget. De minden igyekezetünk ellenére előbb-utóbb minket is utolér a szerelem. S akkor. .. - Portia szaggatottan lélegzett. - S akkor végünk. Heath úgy érezte, mintha átment volna rajta egy gyorsvonat. Portia lassan visszafordult felé, fejét magasra emelve, ezüst patakocskákkal kék arcán. - Követelem a randevúmat. Heath hallotta, amit mondott, de nem értette. - Ígértél Annabelle-nek és nekem egy utolsó lehetőséget. Annabelle élt vele, bemutatta neked Delaney Lightfieldet. Most én következem. - Össze akarsz hozni valakivel? Most? Azok után, hogy épp az imént

mondtad, szerelmes vagyok Annabelle-be? - Megállapodtunk. - Portia megtörölte az orrát a kabátujjába. - Te szabtad meg a feltételeket, s van egy kedves fiatal lány, aki pont olyan, amilyenre szükséged van. Ösztönösen cselekszik, és kissé heves vérmérsékletű, nem fogsz unatkozni mellette. Természetesen vonzó, mint az Erős Frigyek minden jelöltje. Csodálatos vörös haja van... Heath általában nem volt ilyen lassú felfogású, de most nehezen esett le neki. Annabelle-lel akarsz összehozni? - Nem akarlak. Össze foglak vele hozni - felelte Portia indulatosan. - Alkut kötöttünk. A szerződésed kedden éjfélkor jár le. - De... - Egyedül nem fog sikerülni. Itt az ideje, hogy szakmai segítséget vegyél igénybe. Annabelle-nek olyan tulajdonságai vannak, amik belőled hiányoznak. Mellette ember maradhatsz. Kevesebbel nem fogja beérni. - Portia nagy levegőt vett, keble megemelkedett. - Előbb azonban meg kell találnod. Én már kerestem, de nincs otthon. A hír áramütésként érte Heatht. Biztonságban akarta tudni Annabelle-t a nagyanyja házában. Azt akarta, hogy várjon rá. Portia ajkának rózsaszín szegélye megfeszült. - Hallgass rám, Heath. Ha megtaláltad, hívj fel. Ne próbáld meg egyedül megoldani. Segítségre van szükséged. Megértettél? Ez az én randevúm. Most az egyetlen, amit Heath megértett, az az volt, hogy ostobán viselkedett. Szerette Annabelle-t. Hát persze hogy szerette. Ez megmagyarázza, miért félt szembenézni az érzéseivel. Egyedül kellett maradnia, hogy gondolkodhasson. Portia megértette, mert összehúzta a kabátját és elhagyta a szobát. Heath úgy érezte magát, mintha gyomorszájon ütötték volna. Lerogyott a székbe, és a kezébe temette az arcát. Portia cipőjének a sarka az előszoba márványpadlóján kopogott. Heath hallotta a bejárati ajtó nyitódását, majd Bodie döbbent hangját. - Jézusom!

Huszonharmadik fejezet Portia Bodie karjaiba omlott. A férfi nem számított rá, s hátratántorodott. Portia átölelte, és nem akarta elengedni. Soha többé. - Portia? - A férfi megfogta a vállát és eltolta kissé, hogy az arcába nézzen. Portia megtörten suttogta. - Mindenben igazad volt. Bodie magához húzta, s ott álltak mozdulatlanul egy ideig a tornác rézlámpáinak fényében. A férfi megsimogatta Portia tarkóját. - Üljünk le. - Rendben, de ne engedj el. - Nem foglak. - Bodie átvezette Portiát az utcán a szemközti kis parkba, ahol egy magányos zöld pad állt. Még oda sem értek, amikor Portia mesélni kezdett, elmondott a férfinak mindent: a mályvacukor csibéket, az arckezelést, Heath és Annabelle történetét. És azt, hogy az alkalmazottai elhagyták, s mennyire fél. - Rettegtem, Bodie. Egész idő alatt. A férfi megsimogatta Portia haját. - Tudom, bébi. Tudom. - Szeretlek. Ezt is tudod? - Ezt nem tudtam. - Bodie megcsókolta a homlokát. - De örömmel hallom. Portia hangja megremegett. - Te is szeretsz? - Attól tartok. Portia elmosolyodott. - Feleségül veszel? - Előbb nézzük meg, kibírok-e pár hónapot anélkül, hogy meg ne fojtsalak. - Rendben. - Portia odakucorodott a férfihoz. - Biztosan észrevetted, hogy nem vagyok egy gondoskodó alkat. - A magad módján az vagy. Szeretem azokat a nőket, akik mindenre képesek a csapat érdekében. Portia tiszteletet hallott a férfi hangjában, s ettől végleg megnyugodott. Végig kell játszanom ezt a meccset, Bodie. - Még nem tanultad meg, hogy milyen káros következményei vannak az irgalmatlan becsvágynak? - Nem arról van szó, amire gondolsz. Heath miatt teszem, s mert nem akarom vesztesen elhagyni a pályát. Egy utolsó meccs, egy utolsó találkozó, aztán eladom a céget. - Tényleg? - Új kihívásra van szükségem. - Istenem, segíts! - Komolyan beszélek, Bodie. Szabad akarok lenni. Vad. Hagyni, hogy a szenvedélyem irányítson. Keményen dolgozni valamiben, amit csak a

legerősebb asszonyok képesek végigcsinálni. - Megijesztesz. - Adni akarok. Igazán adni. Kedvesebb és nagylelkűbb lenni. Önzetlenül adni, s nem várni cserébe semmit. És soha többé nem akarok azzal foglalkozni, mit mondanak az emberek. - Annyira felizgattál, hogy majd szétrobbanok. - Bodie hirtelen felhúzta a padról. - Menjünk haza hozzám. Most. - Csak ha megígéred, hogy nem mondasz disznó vicceket. - Majd kifütyülöm az olyan részeket. Portia mosolygott. - Tudod, hogy nincs humorérzékem. - Majd gondoskodunk róla. - Azzal Bodie megcsókolta, hosszan, szenvedélyesen. *** Heath még le sem zuhanyozott hétfő reggel, máris elkezdett telefonálni. Portia sokkterápiája arra késztette, hogy szembenézzen azzal, amit tudat alatt már régóta érzett, de félt elismerni, hogy teljes szívéből szereti Annabelle-t. Portia minden szava célba talált. A félelem volt az ellensége, nem a szerelem. Büszke volt munkamoráljára, intellektuális képességére, éleslátására és kockázatvállaló magatartására, de azt nem volt hajlandó elismerni, hogy hányatott gyermekkora érzelmi gyávaságra kárhoztatta. Félember volt. Annabelle talán segít neki olyan férfivá válni, aki sohasem mert lenni. De ehhez előbb meg kell találnia őt. Annabelle nem vette fel sem az otthoni, sem a mobiltelefonját, s Heathnek hamarosan rá kellett ébrednie, hogy Annabelle barátnői sem állnak vele szóba. Miután gyorsan letusolt, sikerült elérnie Kate-et. Az asszony először jól a lelkébe taposott, aztán bevallotta, hogy Annabelle vasárnap reggel valóban felhívta azzal, hogy jól van, de nem árulta el még neki sem, hogy hová ment. - Személy szerint én magát okolom ezért, Heath - mondta Kate. - Annabelle nagyon érzékeny. Tudnia kellett volna. - Igen, asszonyom. Mihelyt megtalálom, ígérem, hogy jóváteszem. Ez meglágyította Kate szívét annyira, hogy kifecsegje, a Granger fiúk vadásznak rá, úgyhogy jobb, ha vigyáz magára. Heath elindult Wicker Parkba. Az irodájából egyre sürgetőbb és dühösebb üzeneteket kapott, de rájuk sem hederített. Karrierje során most először nem hívta fel egyetlen ügyfelét sem, hogy értékeljék a tegnapi játékot. S nem is állt szándékában, amíg meg nem találta Annabelle-t. Szél fújt a tó felől, hideg volt a felhős, októberi reggel. Beállt a kocsifelhajtóra, s ott találta a vadonatúj Audi TT

Roadster sportkocsit, amit Annabelle-nek rendelt a születésnapjára, de a Shermant nem. Mr. Bronicki azonnal észrevette és kiment hozzá, de több információval, mint hogy Annabelle szombat este lóhalálában távozott, nem szolgált. Viszont tudni akarta, mit keres itt az Audi, s amikor megtudta, hogy születésnapi ajándék, közölte Heathszel, ne számítson rá, hogy Annabelle kegyeit egy autóval megvásárolhatja. - Azért, mert a nagyija már nincs itt, mások még vigyáznak rá. - Na ne mondja - morogta Heath. - Nem értettem. - Azt mondtam, szeretem. - Élvezte a szó csengését s megismételte. Szeretem Annabelle-t és feleségül akarom venni. - Ha megtalálja. S ha Annabelle még akarja. Mr. Bronicki összehúzta a szemöldökét. - Akkor intézze el, hogy Annabelle ne emelje az árait. Tudja, sokan élnek bérből és fizetésből. - Minden tőlem telhetőt megteszek. Heath dörömbölt a bejárati ajtón, de zárva volt. Elővette a telefonját és felhívta Gwent, ám a férje vette fel. - Nem, Annabelle nem töltötte itt az éjszakát. Vigyáz magadra, pajtás. Gwen tegnap beszélt a könyvklub valamelyik tagjával, és a lányok nagyon harapós kedvükben vannak. Ez csak egy jó tanács, cimbora. A nők nem vágynak olyan férfihoz hozzámenni, aki nem szerelmes beléjük, legyen bármilyen dús is a haja. - Én szerelmes vagyok belé! - Neki mondd, ne nekem. - Azon vagyok, a fenébe is. Egyébként el sem tudom mondani, mennyire jólesik, hogy az egész város az én magánéletemben vájkál. - Csak magadnak köszönheted. A hülyeségnek ára van. Heath letette, és próbált gondolkodni. Megnézte az üzeneteit. Egyik sem Annabelle-től jött. Végre elérte Kevint. - Itt Heath. Nálatok... - Csak annyit mondhatok... Egy olyan állítólag okos fickó, mint te... - Tudom, tudom. Annabelle nálatok aludt? - Nem, és szerintem a többieknél sem. Heath lerogyott Annabelle tornácának lépcsőjére. - Meg kell tudnod, hová ment. - Azt hiszed, nekem megmondják? FÉRFIAKNAK BELÉPNI TILOS, ez van kitéve a kis rózsaszín babaházukra. - Te vagy az utolsó mentsváram. Gyerünk, Kev. - Csak annyit tudok, hogy a könyvklub ma egy órakor ülésezik Phoebe-nél. Molly virágfüzért készített, úgyhogy Hawaii lehet a téma.

Annabelle szerette a könyvklubot. Biztosan ott lesz. Hozzájuk szaladt vigaszért és támogatásért. Ők megadják neki, amit tőle nem kapott meg. - Még valami - mondta Kevin. - Robillard ész nélkül hívogat mindenkit, hogy elérjen. - Várhat. - Jól hallottam? Dean Robillardról beszélünk. Nyilvánvaló, hogy több hónapnyi lébecolás után most hirtelen nagyon sürgős lett neki, hogy menedzsert találjon. - Majd később beszélek vele. - Heath elindult a kocsija felé. - Nekem mikor akarsz majd gratulálni életem legjobb teljesítményéhez, amit tegnap nyújtottam? - Persze, gratulálok. Te vagy a legjobb. Mennem kell. - Oké, nem tudom, ki vagy és miben sántikálsz, de azonnal add vissza a telefont a menedzseremnek. Heath letette. Aztán felfogta. Látta a telefonjában, hogy Dean kereste, csak nem törődött vele. Mi van, ha Annabelle nem valamelyik barátnőjénél töltötte az elmúlt két éjszakát? Mi van, ha a kedvenc összekötőjéhez rohant? Dean a második csengésre felvette a telefont. - Daffy Dan Pornópalotája. - Annabelle veled van? - Kőszikla? Ember, ezt jól elbaltáztad. - Én tudom, de te honnan? - Phoebe titkárnőjétől. - Biztos, hogy nem Annabelle-től? Nem járt nálad? - Nem találkoztam és nem is beszéltem vele, de ha megteszem, melegen ajánlani fogom neki, hogy küldjön el... - Szeretem! - Nem akart kiabálni, de nem tudott megálljt parancsolni magának, s egy asszony, aki épp akkor lépett ki a szemközti házból, visszamenekült. - Szeretem - ismételte meg Heath alig halkabban -, és meg akarom mondani neki. De ahhoz meg kell találnom. - Kétlem, hogy hívni fog. Ha csak a terhességi teszt nem... - Figyelmeztetlek, Robillard, ha kiderül, hogy tudtad hol van és nem árultad el, eltöröm a több millió dollárt érő karod minden egyes átkozott csontját. - A fiú zöldségeket beszél, és még nincs is ebédidő. Nagyon fel vagy húzva. Van itt valami, Kőszikla, amiért kerestelek. Kapcsolatba lépett velem néhány fejes a Pepsicótól és... Heath rácsapta a telefont az NFL isteni tehetségére, kinyitotta az autóját és a Birdcage Press felé vette az irányt. A könyvklub csak egykor kezdődött, addig volt ideje betérni még valakihez.

- Beszéltem Mollyval ma reggel. - Annabelle egykori vőlegénye végigmérte Heath borostás állát és tarkabarka öltözékét az íróasztala mögül. - Nem volt elég az a fájdalom, amit én okoztam Annabelle-nek? Muszáj volt még neked is belemarnod? Rosemary nem a legvonzóbb nő volt, akivel Heath valaha találkozott, de jól öltözött és méltóságteljes. Túl méltóságteljes. - Nem szándékosan tettem. - Bizonyára azt gondoltad, mekkora kegyet gyakorolsz, hogy megkéred a kezét - mondta Rosemary, majd mélyen átérezve a férfiak érzéketlenségét, továbbleckéztette Heatht, aki ezt most végképp nem kívánta a háta közepére sem. Elmenekült, amilyen gyorsan tudott. Útban a kocsijához látta, hogy féltucat új hívása érkezett, egyik sem attól, akivel ő szeretett volna beszélni. Letépte a parkolási büntetést a szélvédőjéről, és elindult Ike felé. Mire elérte a gyorsforgalmi utat, a gyomra már görcsben volt. Azzal nyugtatta magát, hogy Annabelle előbb vagy utóbb hazamegy. De semmi sem tudta csillapítani a sürgető érzést benne. Annabelle az ő ostobasága miatt szenvedett, s ezt egyre nehezebben viselte. Dugóba került az East West Tollwayen és csak negyed kettőre ért a Calebowházhoz. A kocsifelhajtón sorakozó autókat pásztázta, hátha megpillantja a ronda zöld Shermant, de nem így történt. Lehet, hogy Annabelle együtt érkezett valakivel. Miközben azonban becsengetett, nem tudott szabadulni rossz előérzetétől. Az ajtó kivágódott, és Pippi Tuckerrel találta szembe magát. Feje mindkét oldalán szőke copf meredt az ég felé, mellkasához plüss állatseregletet szorított. - Ecset! Nem mentem ma óvodába, mert csőtörés van. - Ez igaz? Ö... Annabelle itt van? - Hannah plüssállataival játszom. Hannah iskolában van. Náluk nincs csőtörés. Láthatnám a telefonodat? - Pip? - Phoebe jelent meg a folyosón. Fekete nadrágot, lila csónaknyakú blúzt és kék-sárga papírvirágfüzért viselt. Keret nélküli szemüvege fölött szemügyre vette Heath rendetlen öltözékét. - Remélem, a rendőrség elkapta a támadódat. Pippi fel-le ugrált. - Itt van Ecset! - Látom. - Phoebe anélkül, hogy levette volna a szemét Heathről, a kislány vállára tette a kezét. - Azért tetted meg ezt a nagy utat, hogy kárörvendezz? Bárcsak lennék olyan jellemes ember, hogy gratulálni tudjak az új ügyfeledhez, de nem vagyok. Heath betolakodott az előszobába. - Itt van Annabelle? Phoebe levette a szemüvegét. - Gyerünk. Mondd csak meg, hányféleképpen akarsz tönkretenni.

- Nem látom a kocsiját. Phoebe macskaszeme összeszűkült. - Beszéltél Dean-nel, nem? - Igen, de nem tudja hol van Annabelle. - Időpocsékolás volt Phoebe-t faggatni, ezért elindult a nappaliba, mely csupasz gerendáival és galériájával tágas, rusztikus benyomást keltett. A könyvklub tagjai ott gyűltek össze, csak Annabelle hiányzott közülük. Heath úgy érezte, mintha tűvel szurkálták volna. Hol van? És ne mondjátok, hogy nem tudjátok. Molly felállt. - Tudjuk, és azt a parancsot kaptuk, hogy tartsuk a szánkat. Annabelle-nek időre van szüksége. - Csak azt hiszi. Beszélnem kell vele. Gwen olyan volt a nagy hasával, mint egy ellenséges Buddha. - Megint el akarod neki magyarázni, miért menjen hozzá egy olyan férfihoz, aki nem szereti? - Nem erről van szó. - Heath a fogát csikorgatta. - Szeretem. Teljes szívemből szeretem, de nem tudom meggyőzni róla, ha nem áruljátok el, hogy hová ment. - Mikor történt veled ez az isteni megvilágosodás? - támadt rá Charmaine. - Tegnap este. Egy kék nő és egy üveg whisky nyitotta fel a szemem. Szóval hol van? - Nem mondjuk meg - közölte Krystal. - Ha felhív, átadjuk neki az üzenetedet - nézett rá Janine metsző tekintettel. - S azt is megmondjuk, hogy nem tetszett a viselkedésed. - Majd átadom neki én a saját üzenetemet. - Még a nagy Heath Champion sem képes a lehetetlenre. - Molly nyugodt csökönyösségétől Heathnek borsódzott a háta. - Annabelle akkor és ott fog kapcsolatba lépni veled, amikor jónak látja. Ez tőle függ. Tudom, hogy ellenkezik a természeteddel, de türelmesnek kell lenned. Most nála van az adu. - Addig sem kell tétlenkedned - lépett elő Lady Gonosz. - Most, hogy Dean nem kér többet annak a nőnek a jóindulatából, aki a szerződését kezelte... - Pillanatnyilag fütyülök Deanre, Phoebe, s mondok neked valami újat. Vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a futball. Phoebe szemöldöke csak egy kicsit emelkedett meg. Heath a lányok felé fordult, készen arra, hogy kirázza belőlük az információt, ha kell, de rá kellett jönnie, hogy a dühe elpárolgott. Felemelte a kezét, és rémülten látta, hogy remeg, de a hangja mégjobban. - Annabelle... helyre kell hoznom, amit tettem. Nem bírom elviselni a tudatot, hogy... miattam szenved. Kérlek benneteket... De a szívtelenek egymás után fordították el a tekintetüket. Vakon botorkált ki a házból. A szél feltámadt, átfújt a dzsekijén. Gépiesen nyúlt a telefonjáért, kilátástalan helyzete ellenére is azt remélve, hogy Annabelle

hívta, bár tudta, hogy nem. A főnökség próbálta elérni. Valamint Bodie és Phil Tyree. Tenyere élével a kocsija motorháztetejére támaszkodott és lehajtotta a fejét. Megérdemli, hogy szenvedjen. - Szomorú vagy, Ecset? Heath visszanézett a ház felé, s Pippit látta meg a tornác lépcsőjén álldogálni, egyik hóna alatt egy majommal. Sóhajtott. - Igen, Pip. Szomorú vagyok. - Sírni fogsz? Lenyelte a gombócot a torkából. - Nem, a fiúk nem sírnak. Az ajtó kinyílt a kislány mögött, s a szőke, tekintélyes, könyörtelen Phoebe jelent meg. Rá se nézett Heathre. Leguggolt Pippi mellé és megigazította a copfját, miközben halkan mondott neki valamit. A férfi a zsebébe nyúlt a kulcsáért. Phoebe visszament a házba, Pippi pedig eldobta a plüssállatot és letrappolt a lépcsőn. - Ecset! Mondanom kell valamit. - Amikor odaért hozzá, hátrahajtotta a fejét és felnézett rá. - Van egy titkom. Heath lehajolt hozzá. A kislánynak ártatlan illata volt, kréta és narancslé. Igen? - Phoebe azt mondta, ne mondjam el senkinek, még anyának se, csak neked. A férfi a tornácra pillantott, de Phoebe már eltűnt. - Mit? Pippi vigyorgott. - A kempingbe ment! Heath ereiben száguldani kezdett a vér. Szédült. Felemelte a kislányt, magához szorította és arcon csókolta. - Köszönöm, napsugaram. Köszönöm. Pippi megfogta a férfi állát, és a homlokát ráncolva eltolta magától. - Szúrsz. Heath nevetett, még egyszer megpuszilta, majd letette. Elfelejtette kikapcsolni a telefonját, ami megszólalt. A kislány szeme felragyogott. Heath felvette. Champion. - Szükségem van egy menedzserre, pajtás - kiabálta Dean -, s esküszöm, hogy ha megint leteszed... Heath Pippi kezébe nyomta a telefont. - Beszélj ezzel a kedves emberrel, napsugaram. Mondd meg neki, hogy a te apád a legjobb összekötő, aki valaha pályára lépett. Miközben elhúzott a kocsibeállóról, nézte, ahogy Pippi visszasétál a tornácra fülére szorított telefonnal, és be nem áll a szája. Az egyik ablakban megmozdult a függöny, és Heath megpillantotta az NFL legerősebb asszonyát. Lehet, hogy csak képzelődött, de olyan volt, mintha mosolyogna.

Huszonnegyedik fejezet Heath nem sokkal éjfél előtt ért a Wind Lake Kempingbe. Az eső áztatta sötétségben csak a turistaház tornácán világított egy árva lámpa. A fűtetlen faházak üresen árválkodtak. Még a kikötőben is kikapcsolták a fényeket. Eredetileg úgy tervezte, hogy repülővel jön, de a rossz időjárás miatt lezárták a repteret, s nem volt türelme kivárni, amíg újra megnyitják. Rosszul tette, mert a vihar miatt a nyolc órás autóút tízre növekedett. Beletaposott a fékbe, amikor megpillantotta azt, amiért az elmúlt tíz órában imádkozott: Annabelle kocsija ott parkolt a MEZEI LILIOMOK előtt. Nagy kő esett le a szívéről. Megállt a Crown Victoria mögött, s a sötétségbe burkolózott házat nézte az esőben. Leküzdötte a vágyat, hogy felébressze Annabelle-t, és azonnal tisztázzák a dolgokat. Nem volt olyan állapotban, hogy a jövőbeni boldogságáról tárgyaljon, amíg nem alszik pár órát. A szálló zárva volt, a városban nem kereshetett szállást, nehogy Annabelle eltűnjön, mire visszaér. Csak egy dolgot tehetett... Visszatolatott az Audival, és eltorlaszolta az ösvényt. Amikor meggyőződött róla, hogy Annabelle nem tud távozni kocsival, leállította a motort, s hátrahajtotta az ülést. De bármennyire is kimerült volt, nem tudott azonnal elaludni. Túl sok hang kísértette a múltból. Túl sok minden emlékeztette arra, hogyan hálózta be szívét a szerelem... *** Annabelle korán reggel fogvacogva ébredt. A faház kihűlt az éjjel, s a takaró nem nyújtott menedéket a hajnali hideg ellen. Molly figyelmeztette, hogy inkább a turistaházban szálljon meg, ne pedig a fűtetlen faházban, de Annabelle a MEZEI LILIOMOK magányára vágyott. Már megbánta. A múlt héten elzárták a meleg vizet, így hideggel volt kénytelen arcot mosni. Karikás szemét nézte a tükörben. Szánalmas látványt nyújtott. De minden könnycsepp, amit itt ejtett a kempingben, arra szolgált, hogy a családja előtt már ne kelljen sírnia. Gyászolt. Olyan férfiba szeretett bele, aki nem volt képes viszonozni az érzelmeit. Ha egy nő emiatt nem sír, nincs is szíve. Elfordult a tükörtől, lófarokba kötötte a haját, aztán farmerba, cipőbe és egy meleg kardigánba bújt, amit Molly szekrényéből vett kölcsön. Kiment a hátsó ajtón. A vihar végre elvonult, lehelete párafelhőként úszott a hideg, tiszta levegőben, miközben a tó felé sétált az ösvényen. Jól döntött, hogy idemenekült. Heath tekintélyes üzletember volt, aki minden

akadályt kihívásnak tekintett. Üldözni fogja, ha visszatér a városba, hogy meggyőzze, érje be azzal a hellyel, ahová száműzné az életében - az ügyfelei, a találkozói, a telefonhívásai és a becsvágya mögé. Addig nem mehet vissza Chicagóba, amíg elég erős nem lesz ahhoz, hogy ellenálljon neki. Öt hónappal ezelőtt beérte volna Heath bizonytalan érzelmeivel, de most már nem. Ma már tudta, hogy ennél többet érdemel. Életében most először látta tisztán, hogy kicsoda valójában és mit akar az élettől. Büszke volt arra, amit a Tökéletes Társsal elért, büszke arra, hogy jót cselekszik. De arra volt a legbüszkébb, hogy nem fogadta el Heathtől a második helyet. Megérdemelte, hogy féktelenül és örömmel szerethessen - visszafogottság nélkül - és őt is ugyanígy szeressék. Heath erre nem lenne képes. Miközben elindult a parton, tudta, hogy helyesen cselekedett. Egyelőre ez volt minden vigasza. Fura, hogy mennyi mindent tanult Heathtől, beleértve azt is, hogy a saját útját járja. A Tökéletes Társból nem fog meggazdagodni, de boldoggá teheti az embereket, s ez élete értelme. Minden embert. Nem csak a szépeket és sikereseket, hanem az esetleneket és bizonytalanokat, a szerencsétleneket és a gyengéket is. S nem csak a fiatalokat. Odaért az elhagyatott strandhoz, s egy pillanatra megállt. Összehúzta magán a kardigánt, s kisétált a dokkra. A tó csendes volt a nyár turistái nélkül, s elborították annak az estének az emlékei, amikor a homokban táncolt Heathszel. Leült a móló végére és felhúzta a térdét. Kétszer szeretett bele abba a férfiba. Lépteket hallott maga mögött a deszkákon. Egy vendég lehet. A térdéhez szorította könnyes arcát, hogy megtörölje. - Szia, drágám. Felkapta a fejét, és nagyot dobbant a szíve. Heath megtalálta. Gondolhatta volna. - Használtam a fogkefédet - mondta a férfi a háta mögött. - A borotvádat is kézbe vettem, de rájöttem, hogy nincs meleg víz. - Hangja reszelős volt, mintha már hosszú ideje nem beszélt volna senkivel. Annabelle lassan megfordult. Szeme elkerekedett a döbbenettől. A férfi ápolatlan, slampos és borostás volt. A vacak széldzseki alatt kopott narancssárga pólót és sötétkék nadrágot viselt, s olybá tűnt, mintha abban aludt volna. Egy köteg Disney-lufit tartott a kezében. - Nem kellett volna idejönnöd. Csak az idődet pazarolod. Heath egy lépést tett előre. - Az igazi nevem Harley. Harley D. Champion. Találd ki, mit jelent a D. - Debil? - Davidson. Harley Davidson Campione. Hogy tetszik? Az öregem szeretett

tréfálkozni. Másokon. Annabelle nem hagyta, hogy a férfi az együttérzésére játszón. - Menj el, Harley. Mindent megbeszéltünk, amit kellett. Heath a széldzseki zsebébe süllyesztette a kezét. - Gyakran beleszerettem a barátnőibe. Jóképű fickó volt, tudta, hogyan vegye le a nőket a lábáról, ha ahhoz volt kedve, szóval sokan legyeskedtek körülötte. Valahányszor új nőt hozott haza, mindig azzal áltattam magam, hogy ő lesz az, aki majd marad, hogy apám végre megállapodik, és apaként viselkedik. Volt egy nő... Carol. Isteni nudlit tudott csinálni. Egy másik, akit Erinnek hívtak, mindenhova elvitt, ahová csak akartam. Aláhamisította apám nevét egy engedélyre, hogy futballozhassak. Amikor lelépett, naponta hat kilométert gyalogoltam, hogy edzeni tudjak. Hasznosnak bizonyult, mert végül sokkal jobban bírtam a terheket, mint a többiek. Nem én voltam a legerősebb, a leggyorsabb, de soha nem adtam fel, s egy életre jó lecke volt. - Néha az az igazi jellempróba, ha az ember tudja, mikor hagyja abba. Annabelle mintha meg sem szólalt volna. - Joyce tanított meg cigarettázni, és még számos más dologra, amit nem kellett volna, de annyi baja volt szegénynek, hogy nem hibáztatom. - Túl késő ehhez. - A lényeg az... - Heath a deszkát tanulmányozta a lába alatt, nem nézett Annabelle-re. - Előbb vagy utóbb minden nő elment, akit megszerettem. Nem tudom. Talán most nem tartanék ott, ahol tartok, ha valamelyik maradt volna. Korán megtanultam, hogy semmit sem kaphatok ingyen. Az élet megkeményített. De nem annyira, mint Annabelle-t. Megacélozta magát és felállt. - Jobb sorsot érdemeltél volna, de ez nem változtat azon, ami történt. Ezek az évek tettek olyanná, amilyen vagy. Nem tehetek érte semmit. Sem érted. - Nem is kell. Már megtetted. Szeretlek, Annabelle. A fájdalom Annabelle számára elviselhetetlen volt. Heath csak azt mondta, amit hallani akart, s egy percig sem hitt neki. A férfi azzal a kizárólagos céllal válogatta meg a szavait, hogy megkössön egy üzletet. Nem, nem szeretsz. Csak gyűlölsz veszíteni. - Nem erről van szó. - A győzelem mindennél fontosabb a számodra. A küzdelem öröme a véredben van. - Ha rólad van szó, nem. - Ne csináld ezt! Kegyetlen vagy. Ismered magad. - Annabelle szeme megtelt könnyel. - De én is tudom, ki vagyok. Olyan nő, aki nem elégszik meg a

másodhegedűs szerepével. A legjobbat akarom, s te nem vagy az. Heath úgy nézett, mint akit pofonvágtak. Annabelle is szenvedett, s nem akarta volna megbántani a férfit, de valamelyiküknek ki kellett mondani az igazságot. - Sajnálom - suttogta. - Nem fogok alamizsnán élni egész életemben. Állhatatossággal ezúttal nem fogsz elérni semmit. Heath nem próbálta megállítani, amikor elhagyta a dokkot. Annabelle összehúzta magán a kardigánt, s az erdő felé sietett, magára parancsolva, hogy ne nézzen hátra. De ahogy elérte az ösvényt, nem bírta tovább. A dokk üres volt. Csak egy csapat léggömb szállt az októberi ég felé. Visszafordult. *** Hamar összepakolt. Egy könnycsepp hullott a kezére, miközben behúzta a cipzárt az utazótáskáján. Annyira elege volt a sírásból. Felkapta a csomagját, és kábultan kibotorkált a bejárati ajtón. Minden egyes lépésnél emlékeztette magát, hogy soha többé nem fogja feladni önmagát senki kedvéért. Megtorpant. Egy ezüstszínű sport Audi állt az ösvényen... Előre egy hatalmas tölgyfa, hátra az Audi zárta el a menekülés útját. Az ideiglenes illinoisi rendszámtábla nem hagyott kétséget afelől, hogy kinek a keze van a dologban. Még egy találkozást nem bírt volna ki a férfival, így visszavonszolta a csomagját a faházba, de alig tette le, amikor autókerekek csikorgását hallotta a kavicson. Az ablakhoz lépett, de nem Heath volt az. Egy sötétkék sportkocsi állt meg az Audi mögött. A fáktól nem látta, miféle kirándulók azok, akik épp most akarják felfedezni a kempinget. Túl sok volt neki ez az egész. Lerogyott a kanapéra és a kezébe temette az arcát. Miért kellett Heathnek megnehezíteni a dolgát? Könnyed léptek koppantak a tornácon, nem lehettek Heathé. Kopogtak. Annabelle átvágott a szobán, kinyitotta az ajtót... és felsikoltott. - Tudom - mondta az ismerős hang. - Voltak szebb napjaim is. Annabelle önkéntelenül hátrált. - Maga teljesen megkékült. - Kozmetikai beavatkozás. Már kezd múlni. Bejöhetek? Annabelle félreállt. Portia körülnézett. - Beszélt Heathszel? - Mi járatban van itt? - Megszervezem az utolsó randevúmat. Maga Delaney Lightfieldet választotta. Én magát. Isten hozta az Erős Frigyekben. Nézzük, találunk-e egy kis sminket. Egy tisztességes ruha sem ártana.

- Maga teljesen meghibbant. Portia meglepően vidám mosolyt vetett rá. - Igen, bolond vagyok, de nem annyira, mint régen. Érdekes. Ha az ember egyszer egy egész éttermet halálra rémít, egy Burger Kinget Benton Harbor mellett, felmentést kap az alól, hogy a jövőben bármikor is aggódnia kelljen a megjelenése miatt. - Bement így egy Burger Kingbe? - Pisilnem kellett. Persze Bodie azzal ugratott, hogy nem merem megtenni. - Bodie? Portia elmosolyodott. - A szeretőm. Több mint szeretőm. A szerelmem. Tudom, bizarr, de soha nem voltam boldogabb. Összeházasodunk. Nos, még nem mondott igen, de majd fog. - Annabelle-t fürkészte, és összeráncolta a homlokát. - Abból, hogy vörös a szeme, arra következtetek, hogy beszélt Heathszel, és az nem túl jól sikerült. - Nagyon jól sikerült. Nemet mondtam neki és otthagytam. Portia széttárta a kezét. - Miért nem vagyok meg lepve? Nos, a játék véget ért. Az amatőrök ideje lejárt, az lesz a legjobb, ha helyet adnak a profiknak. - Nyilvánvaló, hogy nem csak a bájait vesztette el, hanem az eszét is. Portia meglepő módon nem sértődött meg. - Kétszer olyan szép leszek, mint voltam. Csak ki kell várni, míg lehámlik. - Ha maga mondja. - A lelkére kötöttem Heathnek, hogy ne beszéljen magával nélkülem, de makacs, mint az öszvér. Maga meg... Magának tudnia kellett volna, hogy megértőbbnek kellett volna lennie. Semmit sem tanult ebben a szakmában? Két különböző férfi kért meg, hogy ne nevezzem elmeháborodottnak, de őszintén szólva, Annabelle, maga kimeríti a... Annabelle az ajtóhoz viharzott. - Köszönöm a látogatását. Sajnálom, hogy már mennie kell. Portia leült a kanapé karfájára. - Van fogalma, mennyi bátorság kellett ahhoz, hogy Heath elfogadja a tényt, hogy szerelmes magába, még inkább, hogy idejöjjön és kiöntse a szívét? S maga mit tett? A képébe nevetett. Óriási baklövés volt, Annabelle, különösen Heathszel szemben. Nagyon labilis lelkületű. Abból, amit Bodie elmondott, gyanítom, hogy tudat alatt pontosan erre számított, és nem hiszem, hogy lesz még egyszer mersze megkérni a kezét. - Labilis? Ő a legönteltebb férfi a földkerekségen. - Portia azonban már megrengette Annabelle hitét. - Nem szeret - erősködött. - Csak nem bírja elviselni, hogy nemet mondtam neki. - Nagyon téved. A hang mögüle jött. Annabelle megpördült, és Bodie-t pillantotta meg az

ajtóban. Portiával ellentétben a férfi tetőtől talpig fess volt a szürke pulóverben, szűk farmerben és motoroscsizmában. Annabelle támadásba lendült. - Heath küldte magukat? Rávall, hogy másokkal intézteti a piszkos munkát. - A hölgy hülye - mondta Portia Bodie-nak, mintha Annabelle ott se lett volna. A férfi felvonta a szemöldökét. - Bébi. Portia feltette a kezét. - Tudom, tudom... Ha férfi lenne, azt mondanánk, seggfej. De Bodie, most őszintén, aki hülye, az hülye. - Kétségtelen. - Ezt megbeszéltük. Bodie-nak végre sikerült elfordítania a pillantását a Kék Hölgyről. - Heath nem tudja, hogy itt vagyunk. - Véletlenül beszéltem Kevin lányával telefonon, s tőle tudom, hogy idejött. - Átölelte Portia vállát. - A kérdés az, Annabelle, mi van, ha Portiának igaza van? S nézzünk szembe a tényekkel, neki több tapasztalata van e téren, mint magának. Száz szónak is egy a vége, nagyon egyszerűen tisztázni lehet mindent. A Portiával és Bodie-val folytatott harc kimerítette Annabelle amúgy is megtépázott erejét, s lerogyott a kanapéra. - Heathszel semmi sem egyszerű. - Ezúttal igen. Láttam, hogy a tó körüli ösvényen sétál. Menjen utána és tegyen fel neki két kérdést. Ha meghallotta a választ, pontosan fogja tudni, mit kell tennie. - Két kérdést? - Igen. Megmondom, mi az a kettő... *** A nyirkos falevelektől átázott Annabelle cipője, foga vacogott, de inkább az idegességtől, mint a hidegtől. Lehet, hogy élete legnagyobb baklövését követi el. Semmi különöset nem talált a kérdésekben, amiket Bodie szerint fel kellett tennie, de a férfi hajthatatlan volt. Ami Portiát illette... félelmetes volt. Azon sem lepődött volna meg, ha előránt egy pisztolyt a zsebéből. A legfurcsább páros voltak, akiket valaha látott, mégis tökéletesen megértették egymást. Annabelle-nek nyilvánvalóan volt még mit tanulnia a házasságközvetítésről. El kellett ismernie, hogy Portia elbűvölte. Az út egyre meredekebben emelkedett a víz fölött kinyúló sziklás kiszögellés fölé. Annabelle megállt, hogy szusszanjon egyet. Ekkor látta meg Heatht. A párkányon állt, a tavat bámulta. A kabátja lecsúszott a válláról, kezét a

farzsebébe mélyesztette. Heath meghallotta a lépteit és megfordult. Lassan leengedte a kezét. Annabelle észrevett a messzeségben egy kis pontot. A léggömbök távolodtak. Nem tűnt jó ómennek. - Két kérdést kell feltennem. Heath tartása, zárkózott arckifejezése, egész lénye a télre bezárt faházakra emlékeztette Annabelle-t - elzárt meleg víz, összehúzott függönyök, belakatolt ajtók. - Rendben. Annabelle szíve kalapált, ahogy megkerülte a VÍZBE UGRANI TILOS táblát. - Első kérdés. Hol a telefonod? - A telefonom? Miért érdekel? Annabelle nem tudta. Mi jelentősége volt, hogy Heath melyik zsebébe tette? De Bodie ragaszkodott hozzá, hogy megkérdezze. - Amikor utoljára láttam, Pipnél volt. - Hagytad, hogy ellopjon tőled még egy telefont? - Nem, én adtam oda neki. Annabelle nyelt egyet, és a férfira bámult. Kezdett komolyra fordulni a dolog. - Odaadtad neki a telefonodat? Miért? - Ez a második kérdés? - Nem. Ez törölve. A második kérdés az, miért nem hívtad vissza Deant? - Egyszer visszahívtam, de nem tudta megmondani, hová tűntél. - De ő mit akart tőled? - Mi ez az egész, Annabelle? Kezdek belefáradni abba, hogy mindenki úgy csinál, mintha Dean Robillard körül forogna a világ. Azért mert hirtelen belátta, hogy menedzserre van szüksége, még nem kell ugranom az első szavára. Majd megkeresem, amikor tudom, s ha neki ez nem felel meg, hívja fel az IMG-t. Annabelle térde megremegett, s lehuppant egy közeli sziklára. - Ó, istenem, te tényleg szeretsz. - Már mondtam. - Igen, te megmondtad. - Annabelle levegő után kapkodott. Végre Heath rájött, hogy valami megváltozott. - Annabelle? Megpróbált válaszolni, tényleg, de a férfi megint fenekestül felfordította az életét, s a nyelve nem engedelmeskedett. Heath szemében a remény csatázott az óvatossággal. Ajka alig mozgott. Hiszel nekem? - Ühüm. - Annabelle szíve a torkában dobogott, s össze kellett kulcsolnia a kezét, hogy ne remegjen. - Hiszel? Annabelle bólintott.

- Hozzám jössz feleségül? Ismét bólintott, s Heath csak erre várt. Felnyögött, felhúzta Annabelle-t és megcsókolta. Percekig... órákig tartott a csók, Annabelle nem tudta, de mindenét bejárta: ajkát, nyelvét, fogát, arcát, szemhéját, nyakát. Heath benyúlt a kardigánja alá, hogy megfogja a mellét, ő a férfi dzsekijével birkózott, hogy megérinthesse meztelen bőrét. Nem emlékezett rá, hogyan jutottak vissza az üres faházba, csak arra, hogy a szíve dalolt és alig tudott lépést tartani Heathszel. A férfi végül a karjába kapta és szaladt vele. Annabelle hátrahajtotta a fejét és nevetett az ég felé. Levetkőztek, a sietségtől alig bírták lerúgni sáros cipőjüket és nedves ruhájukat, féllábon ugráltak esetlenül, miközben nyirkos zoknijukat rángatták, bútoroknak, egymásnak ütköztek. Reszketett a hidegtől, mire Heath visszahajtotta a takarót, s behúzta magához a hűvös ágyba. A férfi a testével melengette, dörzsölgette a karját, a derekát, visszaszívta a meleget összehúzódott mellbimbójába. Aztán Heath lázas ujjai végre rátaláltak a combjai közötti redőkre, s nyármelegtől duzzadt, harmattól nyíló szirmokká változtatták azt. A férfi bejárta testének minden zugát. Mikor belehatolt, Annabelle-nek elakadt a lélegzete. - Nagyon szeretlek, édes, drága Annabelle-em - suttogta Heath, szavakba öntve mindent, amit érzett. Annabelle nevetett az örömtől, és a férfi szemébe nézett. - Én is szeretlek. Heath felnyögött, megint megcsókolta és megemelte Annabelle csípőjét, hogy egészen beletemetkezhessen. Átengedték magukat, nem egy gyönyörűen megkomponált szeretkezésnek, hanem testnedvek, édes trágárság, buja szemérmetlenség mély és teljes párosodásának, mely tiszta és szent volt, mint az oltári eskü. Jóval később szitkozódva, nevetgélve fröcskölgették egymást a hideg vízzel, ami eredményeképpen ismét az ágyban kötöttek ki. Egész délután szeretkeztek. A leszálló estébe kopogtatás zaja tolakodott, melyet Portia hangja követett. Szobaszervíz. Heath egy törölközőt csavart a csípőjére, és ajtót nyitott. Barna papírzacskóval tért vissza tele harapnivalóval. Farkaséhesen tömték magukba a marhahúsos szendvicsből, lédús michigani almából és mennyei, ragacsos tökpitéből álló lakomát. Langyos sörrel öblítették le, aztán jóllakottan szenderegtek egymás karjaiban. Sötét volt, amikor Annabelle felébredt. Steppelt ágytakaróba burkolózva átment a nappaliba, és elővette a telefonját. Dean hangpostáját érte el. - Tudom, hogy Heath kissé elbánt veled, pajti, de bocsáss meg neki. Nem

tehet róla, szerelmes. Megígérem, hogy holnap első dolga lesz felhívni, szóval meg ne próbáld addig felvenni a kapcsolatot az IMG-vel. Komolyan beszélek, Dean, ha leszerződsz valaki mással, soha többé nem beszélek veled. És, mindenkinek elmondom Chicagóban, hogy egy hatalmas poszter van az ágyad mellett magadról. Annabelle mosolygott, letette a telefont, majd kivett a komód fiókjából egy sárga csíkos papírtömböt és egy megrágott végű ceruzát. Visszament a hálószobába, felkapcsolta a lámpát és felült az ágy végébe, nekitámaszkodva a fejtámlának. Mivel fázott a lába, bedugta Heath combjai közé. A férfi felszisszent. - Ezért megfizetsz. - Remélem is. - A térdére támasztotta a tömböt, és magába itta Heath látványát. Úgy festett a hófehér ágynemű közt, mint egy gonosz kalóz. Napbarnított bőr, kócos sötét haj, martalóc borosta, mely kidörzsölte testének több érzékeny pontját. - Oké, szerelmem, ideje megállapodást kötnünk. Heath feljebb ült a párnának dőlve, és az írótömböt nézte. - Muszáj ezt? - Megbuggyantál? Azt hiszed, feleségül megyek a Kígyóhoz szigorú házassági szerződés nélkül? A férfi megkereste a takaró alatt Annabelle fagyos lábát. - Úgy tűnik, nem. - Először is... - Annabelle írt, miközben Heath a lábujjait dörzsölte. - Vacsora közben nincs se mobiltelefon, se mini fax, se egyéb felfedezésre váró elektronikai eszköz. - Mi van, ha étteremben eszünk? - Akkor csak igazán, ha étteremben eszünk. - Kivéve gyorsétterem, és áll az alku. Annabelle gondolkodott. - Rendben. - Most én jövök. - Heath a combjára vonta Annabelle talpát. - Bizonyos elektronikai eszközök használata, kivéve a fent említettekét, nem csak engedélyezett, de kívánatos is a hálószobában. Én választok. - Ha nem törlöd ki a fejedből azt a katalógust... Heath a papírra mutatott. - írd. - Jól van. - Annabelle leírta. A takaró lecsúszott a férfi mellkasának közepéig, s pár pillanatra elvonta Annabelle figyelmét arról, amint mond. - Vitatkozni a pénzről a legfőbb válóok. Annabelle legyintett. - Nem probléma. A te pénzed a mi pénzünk. Az én pénzem az én pénzem. - Leírta. - Neked kellene tárgyalnod Phoebe-vel.

Annabelle a férfi mellkasára bökött a ceruzával. - Arra a csekély valószínűségű esetre, ha rájönnék, hogy megingathatatlan szerelmed és odaadásod csak egy kitervelt beugratás, amit te, Bodie és Halálfej... - Emiatt nem lesznek álmatlan éjszakáim. - Mindenesetre nekem adod minden földi javadat, leborotválod a fejed és elmenekülsz az államból. - Áll az alku. - És átadod a Sox jegyeidet, hogy a szemed láttára égethessem el. - Csak ha kapok érte cserébe valamit. - Mit? - Korlátlan szexet. Ahogy, ahol és amikor én akarom. A csillivilli új kocsid hátsó ülésén, az íróasztalom tetején... - Áll az alku. - A gyerekek. - Igen, a gyerekek. - Legalább évi hatszor elutazunk a szüleidhez. Annabelle lecsapta az írótömböt. - Soha. - Ötször és bízd rám a bátyáidat. - Egyszer. Heath eldobta Annabelle lábát. - A fenébe, hajlandó vagyok beleegyezni a négybe, amíg a gyerek meg nem születik, aztán minden második hónapban elmegyünk hozzájuk és nem vitatkozom erről. - Fogta a ceruzát és írni kezdte. - Rendben, én majd elmegyek egy fürdőbe, amíg ti a hatvanórás munkahét rövidségét szidjátok. Heath nevetett. - Alig várod, hogy Candace kezébe nyomd az elsőszülöttünket. - Nos, ez igaz. - Annabelle elhallgatott, visszavette a papírt, de elmosódott előtte az írás. Bármennyire is szerette volna még kirekeszteni a valóságot, ideje volt komolyra fordítani a szót. - Heath, hogy akarsz az apjuk lenni a gyermekeinknek, ha egy héten hatvan órát dolgozol? A Tökéletes Társban az én időbeosztásom rugalmas, de... tudom, mennyire élvezed a hivatásod, és nem is akarom, hogy feladd. Másrészről nem akarok egyedül nevelni egy családot. - Nem is kell. Van egy tervem. - Megosztanád? A férfi kinyújtotta a kezét, odahúzta Annabelle-t magához, és elmondta neki, mit forgat a fejében. - Tetszik. - Annabelle vigyorgott és odakuporodott hozzá. - Bodie megérdemli, hogy teljes jogú társad legyen. - Maximálisan egyetértek.

Mindketten olyan elégedettek voltak, hogy ismét csókolózni kezdtek, mely egy szerelmes - és sikeres - próbájává vált annak, mekkora uralma van Annabelle-nek a férfi felett. Egy ideig eltartott, mire folytatták a tárgyalásokat. Megegyeztek a pizsamában (nincs), a tévé távirányítójában (közös), a gyerekek nevében (motormárka kizárva) és a baseballban (kibékíthetetlen különbségek). Amikor végeztek, Heathnek eszébe jutott egy kérdés, amit elfelejtett feltenni. Annabelle szemébe nézett, és az ajkához emelte a kezét. - Szeretlek, Annabelle Granger. Hozzám jössz feleségül? - Harley Davidson Campione, van egy feleséged. - A legjobb alku, amit valaha kötöttem;

Epilógus Pippi a szájához emelte a magnót és belekiabált. - Mikrofonpróba! Mikrofonpróba! Mikrofonpróba! - Működik - kiáltotta Heath a tévészoba másik feléből a kanapéról. - Tudnál egy kicsit halkabban beszélni? - A nevem Victoria Phoebe Tucker... - suttogta. Aztán normál hangnemben folytatta. - Ötéves vagyok és a Plaza Hotelben lakom. - Lopva Heathre nézett, de a férfi, aki a meccset nézte, csak mosolygott. - Ez a herceg magnója és azt mondja, vissza kell adnom. - Naná! - Úgy volt, hogy a Sox meccset fogják együtt nézni, amíg a könyvklub fent ülésezik, de Pippi unta. - Herceg még mindig dühös a telefonok miatt, amiket hároméves koromban elvettem tőle. De akkor még kicsi voltam, anya különben is megtalálta őket és visszaadta. - Majdnem mindet. - Mert nem emlékszem, hová dugtam! - kiáltotta Pippi, kacér pillantást vetve rá. - Már milliószor megmondtam. Most felsorolom, mit szeretek. Szeretem anyát, apát, Dannyt, Phoebe-t, Dant, minden unokatestvéremet és a Herceget, amikor nem telefonál, Belle-t és mindenkit a könyvklubban, kivéve Portiát, mert nem engedte, hogy én legyek a koszorúslány az esküvőjén, amikor Bodie-val Las Vegasba köptek. Heath nevetett. - Szöktek. - Szöktek - ismételte Pippi. - Belle nem akarta bevenni Portiát a könyvklubba, de Phoebe ragaszkodott hozzá, azt mondta, Portiának szüksége van... Elfelejtette, s Heathre pillantott. - Foglalkozási körön kívüli barátságokra - fejezte be a férfi mosolyogva. - S mint mindig, Phoebe-nek igaza volt. Én pedig, mert okos vagyok, meggyőztem Phoebe-t, hogy legyen Portia mentora. Pippi bólintott és csacsogott tovább. - Herceg szereti Portiát. Portia régen házasságközvetítő volt, de most Hercegnek dolgozik, s Herceg azt mondta, ő a legjobb sportmenedzser, akit valaha látott, s Portia érdeme, hogy az új női részleg egyre nagyobb lesz. - A harmadik legjobb sportmenedzser Bodie és énutánam. A kislány keresztbe tette a lábát, ahogy Heath. - Herceg nagyon sok pénzt fizetett Portiának Belle esküvői ajándékáért. Anya szerint ostoba ajándék volt, de Belle azt mondta, Herceg nem is adhatott volna neki szebbet, s most Portia

tanácsokat ad Belle-nek, hogy hogyan kell házasságközvetítőnek lenni. - Pip a homlokát ráncolta. - Milyen esküvői ajándékot adtál Belle-nek? - Portia régi cégének adatbázisát. - Inkább vettél volna neki egy kutyát. Heath nevetett, aztán összehúzta a szemét. - Ne dobálj összevissza, te idióta! - Nem szeretem a Soxot - hangsúlyozta Pippi. - De szeretem dr. Adamet és Delaneyt, mert ők megengedték, hogy a koszorúslányuk legyek az esküvőjükön, Belle anyukája sírt és azt mondta, hogy Belle a legjobb házasságközvetítő a világon. Rosemaryt is szeretem, mert történeteket mesél és kisminkel. Rosemary is tagja a könyvklubnak. Belle azt mondta Phoebe-nek, hogy ha Portia bekerült, akkor Rosemarynek is be kell kerülnie, mert Rosemarynek is éppúgy szüksége van barátokra, mint Portiának, és túl boldog ahhoz, hogy a régi dolgokon keseregjen. - Keseregjen. - Amit nem szeretek. - Újabb szúrós pillantást vetett Heathre. - Nem szeretem Trevor Granger Championt. Aki egy nagy bepelenkázott popó. - Megint itt tartunk. - Heath a vállához emelte a kis csomagot a karjában. Pippi letette a magnót, és felmászott a férfi mellé a kanapéra, onnan bámulta az alvó kisbabát. - Trevor azt mondta, gyűlöli, amikor mindenhová magaddal hurcolod. Azt mondta, azt akarja, hogy tedd... le! Mivel Trevor még csak hat hónapos volt, Heath kételkedett benne, hogy ilyen fejlett lett volna a beszédkészsége, de lehalkította a tévét és a féltékeny ötéveshez fordult. - Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Pippi odabújt hozzá. - Beszéljük meg megint. Heath átölelte szabad kezével. Pippi addig nem nyugodott, amíg a szabad világ minden férfije az ő kívánságát nem leste, s ezt nagyon eredményesen csinálta. - Trev még csak egy baba. Vele nem tudok úgy játszani, mint veled. - Bőgőmasina. Heath apai kötelességének érezte megvédeni a fia férfiasságát. - Csak ha éhes. Pippi felemelte a fejét. - Hallom, hogy mozgolódnak odafent. Azt hiszem, eljött a desszert ideje. - Biztos hogy nem akarod inkább a meccset nézni velem? - Ne csacsiskodj. - Ez volt a legújabb mondása, amikor a szülei nem voltak a közelben. Heath megcsókolta Trevor Granger Champion pihés fejét, és követte a kislányt az emeletre. Annabelle keze nyoma ott volt az egész házon. Ahogy Heath belépett a

nappaliba, elgyönyörködött a hatalmas, kényelmes bútorokban, a meleg szőnyegekben és a friss virágokban. A kandalló felett egy absztrakt festmény lógott, amit egy esős délutánon vettek egy seattle-i galériában. A vásárt egy egész délutánon át tartó szeretkezéssel ünnepelték meg. Mindkettőjük szerint ekkor fogant a fiuk. Portia és Phoebe állt a kandalló előtt fejüket összedugva, minden valószínűség szerint világuralmi terveiket szövögetve. Molly Pippivel beszélgetett. A többiek Rosemary körül gyülekeztek. Mikor Annabelle észrevette, kivált a tömegből és mosolyogva elindult felé. A férfi nézte a könyvklub tagjait, Pippit, és gyönyörű, vörös hajú feleségét. Ezt kereste egész életében. Nőket, akik ragaszkodtak hozzá. - Van rá esély, hogy tíz percen belül eltűnik innen a boszorkányok serege? kérdezte Heath halkan, mikor Annabelle odaért mellé. Annabelle megérintette a fia arcát, s Trevor ösztönösen odafordult. - Kétlem. Még fel sincs tálalva a desszert. - Tedd ki a tornácra. - Viselkedj. - Most ezt mondod, de később más húrokat fogsz pengetni. Annabelle nevetett, aztán gyors csókot nyomott a férfi szája sarkára, majd a fia feje búbjára. Heath tekintete találkozott Phoebe Calebow-éval, és szavak nélkül is értették egymást. Jövő héten fognak csatázni Dean újabb szerződéséről, de most béke honolt köztük. Amíg Pip segített Annabelle-nek felszolgálni a desszertet, Heath felvitte Trevort az emeleti irodájába. A baba ott aludt a karjában, amíg elintézett néhány telefont. Most, hogy Bodie a teljes jogú társa lett, Heathnek lényegesen könnyebb dolga volt. A város legnagyobb sportmenedzser-ügynöksége helyett arra koncentráltak, hogy a legjobbak legyenek, s gondosan megválogatták az ügyfeleiket. De így is alig győzték a munkát, az új női részleg pedig ugrásszerűen fejlődött Portia irányítása alatt. Heath évek óta nem látott elgyötört és kétségbeesett kifejezést az arcán. Hihetetlen, hogy egy jó házasság és tíz kiló mit tud javítani egy nő kedélyállapotán. A Tökéletes Társ is virágzott. Annabelle idős ügyfeleinek legnagyobb megkönnyebbülésére Kate lányának adta a Wicker Park-i házat nászajándékba. Portia tanácsára Annabelle felvett egy titkárnőt és egy asszisztenst. Portia javaslatával ellentétben Annabelle továbbra is mindenféle ügyfelet kiszolgált. Így szerette. A könyvklub tagjai elbúcsúztak. Trev kezdett ébredezni. Mihelyt a levegő tiszta volt, levitte.

Annabelle az ablakmélyedésben állt, a délutáni napsugarak folyékony borostyánként ömlöttek rá. Heath odaadta neki a babát, aztán elégedetten leült és nézte, ahogy a fia szopizik. Keveset beszéltek. Hallotta, hogy fent bekapcsol a faxgép, s néhány perc múlva vibrálni kezdett a mobiltelefonja. Benyúlt a zsebébe és kikapcsolta. Aztán bebugyolálták a fiukat, és sétálni indultak hármasban. Egy férfi és a családja. Egy remek chicagói délutánon. Feltörekvőben a Soxszal. - Miért mosolyogsz? - kérdezte a felesége, maga is mosolyogva. - Mert tökéletes vagy. - Nem - nevetett Annabelle. - Csak a számodra tökéletes társ. A Kígyó mélyen egyetértett vele. VÉGE

Susan Elizabeth Phillips Várom a párom

A Törékeny szívben már találkozhattak Kevin Tuckerrel. Most ismerjék meg Kevin menedzsercápáját... és Annabelle Grangert, akinek soha semmi nem sikerül. Annabelle belefáradt abba, hogy ő legyen a család fekete báránya. Az eljegyzése felbomlott, a munkája fölösleges. Még a haja is leginkább egy szénakazalhoz hasonlít! De most minden meg fog változni, mivel átvette néhai nagyanyja társkereső vállalkozását. Csak annyi a dolga, hogy megnyerje ügyfelének Chicago legszexisebb agglegényét, s akkor ő lesz a város legkapósabb házasságközvetítője. Semmi és senki nem fog az útjába állni - sem a kocsija alatt részegen heverő hajléktalan, sem a saját családja, de legkevésbé egy vakvágányra futott szerelem utózöngéi... Heath Champion az ő dollárzöld szemével és számítóan csepegtetett vonzerejével a város legjobb sportmenedzsere. Vagyonos, munkamániás és jóképű. De akkor minek neki egy házasságközvetítő, különösen egy olyan vörös hajú kétbalkezes, mint Annabelle Granger? Szó, mi szó, szórakoztató, és van benne valami báj. De Heath azt keresi, aki sikereire felteszi a koronát - a tökéletes feleséget. S egy különleges házassághoz különleges házasságközvetítő kell, nem igaz? A nádszáltermetű és gazdag Portia Powers arra tette fel az életét, hogy mindenki számára megtalálja a megfelelő társat, s ez csupán saját magának nem sikerül. Mit számít, hogy több ellensége van, mint barátja, és egy hajszál választja el az idegösszeomlástól, ha az övé Chicago legmenőbb társkereső cége? Sem egy olyan feltörekvő amatőr, mint Annabelle Granger, sem Bodie, Heath Champion ijesztő külsejű testőre nem akadályozhatja meg abban, hogy megszerezze, amit akar... Amikor Annabelle azt ígéri, hogy bármire képes lenne a sztárügyfele boldogságáért, tényleg úgy érti, hogy bármire? Ha Annabelle nem vigyáz, szemtől szembe találja magát a város legkeményebb tárgyalópartnerével - a férfival, aki egyre gyakrabban kérdezgeti önmagától: pontosan milyen tökéletesnek kell lennie a tökéletesnek?