Susan Crosby Bombabiztos megoldas.doc

Susan Crosby Bombabiztos megoldás

Dana Sterling szenátor élete a megszokott kerékvágásban folyik, mígnem egy napon névtelen zsarolólevelet talál a postaládájában. Az ügy felderítését régi iskolatársára, Sam Remingtonra bízza, akibe gyerekkorukban titkon szerelmes volt. Amikor a férfi néhány napra Dana házába költözik, az asszony rafinált csábítási hadműveletbe kezd…

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

1. FEJEZET Pontosan tizenöt esztendő telt el azóta, hogy Sam Remington átvette az érettségi bizonyítványát. A fiú már az ünnepség előtt összecsomagolt, és a 72-és évjáratú, olajfoltos furgon hátsó ülésére dobta szerény cókmókját. Öt perccel a ceremónia vége előtt ismét az utcán volt. Az ódon falak mögül kiszűrődő búcsúdallamok hangját elnyelte az öreg járgány hörgése, amellyel elhagyta a várost. Most, másfél évtizeddel később, a fekete Mercedes szinte hangtalanul suhant az északkaliforniai Miners Camp zegzugos utcáin. A sötét mellékutcából váratlanul egymással marakodó kutyák vágtak a kocsi elé. Sam felszisszent, beletaposott a fékbe. A Mercedes kettőt-hármat rugózott a hirtelen fékezéstől, s a kutyák mérges csaholással eltűntek a sötétségben. A férfi magában hálát adott az égnek, hogy senki sem jött mögötte, majd lassan gázt adott, és elhajtott a belváros irányába. Három hete vette át a kocsit, és csak a szerencséjén múlt, hogy épp nem járt arra más, így megúszta a veszélyes helyzetet. Az étterem, ahová az osztálytalálkozót szervezték, három percre volt az utcájuktól. Ha a következő leágazásnál jobbra kanyarodna, vethetne egy pillantást a házukra, ahonnan alig tizennyolc évesen elmenekült. Ostobaság! Az a ház soha nem volt az otthona, csak egy hely, ahol felnőtt. Sam mereven nézte az utat nem akart emlékezni. A Mercedes reflektorának fényében meg-megvillantak az út két oldalán a fehér szegélykövek, s a távolban már látni lehetett az étterem kivilágított ablakait. Amikor maga mögött hagyta az egymás mellett gubbasztó alacsony házak utcácskáit, a férfi résnyire nyitotta az ablakot, hogy teleszívja tüdejét friss levegővel. Csak el ne szúrja a dolgot! Túlságosan régóta várt erre a pillanatra. Csoda, ha ideges? Megkeresi Danát, gyorsan elmondja neki, amiért idejött, és örökre lezárja magában a múltat. Igen, ezt fogja tenni. Ezzel még tartozik magának, és persze Danának is. Csak ha mindent elrendezett, akkor tud végleg megnyugodni. A parkoló drótfonatú kerítésén színes léggömbök tucatjai táncoltak a fel-feltámadó szélben. Sam lassított, majd rézsútosan befarolt két kocsi közé. A kandeláberek fényében feketén csillogott a Mercedes. Jobb napot nem is választhatott volna a hazatérésre. Biztosra vette, hogy Dana Cleary eljön a találkozóra. Csak vele akart beszélni, a többiekre nem volt kíváncsi. Miért van az, hogy valahányszor rá gondolt, szorongást érzett? Honnan ez a bizonytalanság? Pedig általában jól tűrte a stresszhelyzeteket, sőt kifejezetten élvezte a veszélyt és az azzal járó adrenalin-túltengést. Mindegy, ezen a találkozón túl kell esnie. A zajból ítélve odabent már emelkedett volt a hangulat. Fura, hogy egyetlen barátra sem tett szert a gimnáziumi évek alatt. Az osztályban szoros baráti körök alakultak, ő azonban idegenül tengett-lengett köztük. Aztán az egyik matematikaórán történt valami. Giannini tanár úr felfigyelt a tudására, és amikor sorra nyerte a tanulmányi versenyeket, a fiúk megvetés helyett inkább fura csodálkozással néztek rá. A lányok viszont továbbra sem vettek róla tudomást. Egyedül Dana, az osztály legjobb tanulója vette őt emberszámba, és valami nemes versengés alakult ki köztük. Ha vele beszélgetett, nem kellett attól tartania, hogy a lány kineveti, vagy valami megjegyzést tesz rá. A Danával való viszonya sajátosan alakult. Sam az első pillanattól kedvelte a lányt, de igazából sohasem kerültek közel egymáshoz.

2

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Idegesen rántott egyet a bőrdzsekijén, amikor végre kiszállt a kocsiból. Nevetséges vagyok! – csóválta a fejét bosszúsan. Miért hagyom, hogy összeszoruljon a torkom egy buta emléktől? Az épülethez közeledve a feszültség egyre csak nőtt benne, végül kénytelen volt megállni a bejáratnál, hogy összeszedje magát. A nyitott ajtón keresztül belátott a terembe, ahol az élesen villódzó fényorgona hajdan volt diszkók hangulatát idézte. Like a Virgin, hallatszott a nyolcvanas évek nagy slágere Madonnától. Sam egyáltalán nem volt nosztalgikus hangulatban, de a régi emlékek elől sem tudott elmenekülni. Képek sejlettek fel előtte abból az időből, amikor ugyanígy álldogált egy ajtómélyedésben, miközben a többi srác odabent táncolt valamelyik alkalmi barátnőjével. Aztán rá egy évre Dana arra kérte, legyen a partnere az évzáró bulin. Utoljára akkor rezgett benne ez az izgalom. Éjfél után kettőkor kísérte haza a lányt, talán meg is csókolhatta volna a kapujuk előtt, de nem volt hozzá elég bátorsága. Mihelyt a D. J. rövid szünetet tartott, Candi James ragadta magához a mikrofont, és a pillanatnyi csendet kihasználva, dobhártyaszaggató fejhangján sorolni kezdte, kinek született a legtöbb gyermeke az osztályból, ki költözött a legmesszebbre a városból… Miközben tartott a felolvasás, egyre többen verődtek össze a színpad előtt. Sam ezt a pillanatot használta ki, hogy feltűnés nélkül besétáljon a terembe. Noha azonnal megpillantotta Danát a tömegben, mégsem ment oda hozzá. Időre volt szüksége. Igen, ez ő! – gondolta szívdobogva. Alig változott valamit! Csupán derékig érő mézszőke haját vágatta le, de ugyanolyan karcsú és csinos, mint ahogy az emlékeiben élt. Talán csak még szebb és nőiesebb lett az eltelt évek alatt. Lehet, hogy az a karcsú barna mellette csinosabb nála, a vörös pedig fejedelmibb, de Dana az, akire az ember visszaemlékezik majd, ha véget ért az este, állapította meg magában a férfi. – És végül – emelte fel a tekintetét Candi – következzék a három sikertörténet! Harley Bonner Kalifornia nyolcadik legnagyobb farmját mondhatja a magáénak! Szórványos taps. A gyűlöletes név hallatán Sam keze ökölbe szorult. – Lilith Perry Paul rádiós műsorát az egész államban sugározzák! Valamivel lelkesebb taps, hangos éljenzés. – Dana Cleary Sterling szenátor pedig a törvényhozásban képviseli az érdekeinket! Büszkék vagyunk rád, Dana! Sok sikert a következő hat évre! Kirobbanó taps. Dana két kézbe fogta a poharát, és zavartan mosolygott a többiekre. Láthatóan kényelmetlenül érezte magát a gratulálok gyűrűjében. Testbeszéde sokat elárul a hangulatáról. A poharába kapaszkodik, hogy senkivel ne kelljen kezet fognia, és megússza a baráti öleléseket, vonta le a következtetést Sam. Vajon mitől lett ilyen visszafogott? Danának többek között épp azt a tulajdonságát szerette, hogy soha nem próbálta álarc mögé rejteni túláradó érzéseit. Az osztályukban ő volt az energiabomba. Minden tevékenységből kivette a részét, rengeteg társadalmi munkát végzett, sportolt, és mindemellett kitűnő tanuló is volt. Csodálatos módon mindenre jutott ideje, miközben másokra is odafigyelt. Mihelyt felcsendült Sting Every Breath You Take című nótája, Sam átfurakodott a tömegen, nem nézett se jobbra, se balra, egyenesen Dana felé tartott. Közben rosszízű megjegyzések ütötték meg a fülét, de nem lassított a tempóján. – Az ott nem Remington? – Egy fenét! Neki sose telne ilyen menő cuccra. – Pedig esküdni mernék rá, hogy őt láttam! – Na bumm, és akkor mi van! – Nagyon kikupálódott… – Kit érdekel! – Én észre se vettem, hogy nincs itt.

3

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Hatalmas röhögés. Amikor Sam néhány lépésnyire megállt Dana előtt a teremben, hirtelen elült a moraj, és minden szempár rájuk szegeződött. Dana szép ívű ajka mosolyra húzódott, nem is próbálta leplezni az örömét. Az elmúlt tizenöt évben gyakran eljátszott a gondolattal, milyen érzés volna viszontlátni Samet, de most, hogy ott állt előtte teljes életnagyságban, alig mert hinni a szemének. A zárkózott, nyakigláb fiúból magabiztos fellépésű, vonzó férfi lett, és olyan természetességgel nyújtotta felé a kezét, mintha mindig is nagy barátságban lettek volna. A lány már az elemi iskolában rajongott Samért, de sem akkor, sem később nem tudott a bizalmába férkőzni. Egyszerűen megközelíthetetlen volt. Csupa erő és magabiztosság, gondolta szívdobogva Dana. De miért nem jön közelebb? Most mintha megmozdult volna! – Akar táncolni velem, szenátor asszony? – nyújtotta a kezét a férfi. – Örömmel – válaszolta széles mosollyal Dana, miközben Lilith kezébe nyomta a poharát. Tudta, hogy ebből hatalmas sértődés lesz, mert eddig mindenkinek kosarat adott az este folyamán, pedig már legalább öten felkérlek. Sam szó nélkül a táncparkettre vezette Danát, majd az illendőség határain belül magához húzta. – Az elveszett fiú végre hazatért. Mesélj magadról valamit, Sam! – kérte Dana. A férfi tekintete megtelt melegséggel, feszültsége egykettőre elillant. – Tizenöt évet nehéz volna egyetlen mondatba foglalni. Te hogy vagy, hercegnő? A régi becenév hallatán Dana fülig pirult. – Köszönöm, jól. Tényleg semmit nem akarsz elárulni magadról, Sam? Hol bujkáltál eddig? Már azt hittem, sose hallok felőled. – Éltem az életemet. Dana nem elégedett meg a kurta a válasszal. – Kezdjük az elején! Hova mentél a gimnázium után? – A katonasághoz. – Te jó ég! De hát mi keresnivalód volt ott? – Így hozta a sors. Dana értetlenül csóválta a fejét. Sam volt a legjobb matekos az osztályukban. Mr. Giannini, a matematikatanáruk egyenesen briliáns elmének nevezte. – A Nobel-díjak kiosztásánál mindig azt vártam, hogy elhangozzék a neved pillantott a férfira. – Változnak a dolgok. – Nem jöttél el apád temetésére. Danát mélyen megrendítette, milyen kevesen állták körül az idősebb Remington sírját. A temetésről hiányoztak a közeli rokonok, barátok, ismerősök. És azok közül, akik ott voltak, valószínűleg egy se akadt, aki őszintén gyászolta volna az elhunytat. – Te viszont ott voltál. Vajon honnan tudja? – tűnődött magában a nő. Elképzelhető, hogy a távolléte alatt Sam mindvégig figyelemmel kísérte, ami a szülővárosában történt? – Miért jöttél vissza, Sam? – Mert el akartam mondani, milyen hálás vagyok neked. – Amiért elmentem apád temetésére? – Nem azért… Dana elkapta a tekintetét a férfi arcáról. A türkizkék szempár fürkésző tekintetétől rogyadozni kezdett a térde. A hála volt az utolsó, amire Sammel kapcsolatban számított. Az évzáró ünnepségen Sam Remington joggal volt rá dühös. Szerette volna tisztázni magát a fiú előtt, de hiába kereste utána mindenütt, ő addigra már eltűnt a városból.

4

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Miért volnál hálás nekem? Ha jól emlékszem, miattam vertek össze. Alig tudtál kisántikálni a bizonyítványodért, az arcod pedig úgy feldagadt, hogy a szülőanyád is alig ismert volna rád. És mindez az én hibámból történt. – Ez változtatta meg a sorsomat. Többet értem el az életben, mint amiről valaha is álmodhattam. Végső soron neked köszönhetem, hogy lett belőlem valaki. – Szívesen meghallgatnám a történetedet. – Hosszú história. – Van időm. – Nekem azonban nincs. Már így is tovább maradtam a tervezettnél. Meg aztán ez a helyszín sem igazán kedvező az efféle beszélgetéshez. Tudod, hányan fülelnek körülöttünk? Dana ösztönösen hátrább lépett, majd bosszúsan megrázta a fejét. – Néha úgy érzem, mintha az egész életemet mikroszkóp alatt töltenem. Hozzá lehet szokni, de olykor kifejezetten idegesítő. Engem meg azért fizetnek, hogy nagyítóval figyeljem az embereket. – Rejtvényekben beszélsz, Sam. Kifejtenéd bővebben? – Majd máskor. Most csakugyan indulnom kell. Amikor a zene váratlanul elhallgatott, Dana – félve attól, hogy Sam máris elmegy – kapkodva beszélni kezdett. – Sajnálom, ami veled történt… Tudom, hogy csúnyán elagyabugyáltak miattam, pedig mindössze annyi volt a bűnöd, hogy a védelmemre keltél. Bánom, hogy akkor nem hallgattam rád, de tanultam a hibámból, és azóta sokkal ésszerűbben gondolkodom. – Azért mentél feleségül Randall Sterling szenátorhoz, mert az is ésszerű volt? Sam összeszorította a száját, iszonyúan dühös volt magára. Nem lett volna szabad személyeskednie, de valahányszor a diónyi nagyságú sötét szempárba nézett, valami megmagyarázhatatlan keserűség kaparta a torkát. Mielőtt Dana válaszolhatott volna, a férfi hirtelen megtorpant tánc közben, és hátrapillantott a válla fölött. Harley Bonner állt mögötte, képén a szokásos vigyorral. – Passzold át a hölgyet, Remington! Dana remélve, hogy Sam érti a jelzést, erősebben kapaszkodott a férfi karjába, és valamivel közelebb simult hozzá. Semmi szín alatt nem akart táncolni Bonnerrel, akit már kétszer is kikosarazott az este. – Divatjamúlt dolog lekérni valakit, Harley! – közölte Sam, jelét sem mutatva annak, hogy el akarná engedni partnerét. A két férfi közt szinte tapintható volt a feszültség. – Visszakísérlek az asztalodhoz, Dana. Valahogy rossz lett itt a levegő. Amikor kikerültek a tömegből, az asszony megkönnyebbülten felsóhajtott. – Köszönöm! Már megint az adósod vagyok. – Nem tartozunk egymásnak semmivel. Örülök, hogy láthattalak, Dana. Nekem most mennem kell. Máris? Dana önkéntelenül megragadta Sam karját. Úgy érezte, beszélnie kell, különben a férfi megint eltűnik az életéből, pedig még rengeteg kérdésre kell tőle választ kapnia. – Megőriztem a medálodat, itt van a szüleim házában. Szeretném odaadni neked, Sam. Mihelyt befejeződött az évzáró ünnepség, a lány a kocsija visszapillantó tükrére akasztotta az emlékmedált, amelyet Sam még a távozása előtt a kezébe nyomott, és elindult megkeresni a fiút. Tűvé tette érte az egész környéket, de Samet mintha a föld nyelte volna el. Soha máskor nem sírt annyit, mint azon a napon, amikor a fiú nyomtalanul eltűnt az életéből. – Nekem nem kell az a plecsni! Eddig se hiányzott, ezután is megleszek nélküle. – Ne légy ilyen undok, Sam! Tudod, hogy csak egy ugrásnyira lakunk innen.

5

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Dana látva a férfi kedvetlen arcát, hadarva beszélt tovább, teljesen megfeledkezve magáról. Mintha akaratától függetlenül tolultak volna elő a szavak. Azt se bánta, ha mások meghallják, bár ebben a hangzavarban ettől kellett a legkevésbé tartania. – Gyere, szökjünk meg innen! Apámék elutaztak, senki nem fog bennünket zavarni. Samet zavarba ejtette Dana elbűvölő kedvessége, mellette faragatlan tuskónak érezte magát, mégsem volt képes lazítani merev viselkedésén. – Mennem kell – mondta halkan, más kifogás ugyanis nem jutott eszébe. Dana lassan bólintott, a szemében csalódott zavar ült. Amikor találkozott a tekintete Samével, érezte, hogy a férfi mindenképpen kitart az elhatározása mellett, mégsem akarta őt ilyen egyszerűen elengedni. Lett volna mit megbeszélniük. Végre tisztázni akarta, mi történt azon a hajdani évzáró bálon, mitől vált Sam hirtelen búskomorrá. Az eltelt évek alatt gyakran föltette magának a kérdést, vajon mit rontott el azon az estén. Abban egészen bizonyos volt, hogy ő hibázott. – Jól van, nem tartóztatlak tovább, tudom, hogy úgyis hiába tenném. Miközben Sam búcsúképpen megölelte Danát, érezte, hogy a háta mögött valaki őket figyeli. Amikor megfordult, Harley Bonner kalácsképe vigyorgott az arcába. – No nézd csak! A táncparkett ördöge máris megfutamodik? Csak nem tőlem félsz, Remington? Sam tekintete nyugodt maradt, a hangját sem emelte fel, egyszerűen keresztülnézett a kötekedőn. – Kotródj innét, Bonner! – Hű, de megijedtem! Látom, nagyon erősnek érezd magad, pajtás! Azt hiszed, ezúttal elbírsz velem? – Tisztességes küzdelemben bármikor legyőztelek volna, de ti öten jöttetek ellenem – vágott vissza Sam. Dana csodálkozva kapta föl a fejét. Erről most hallott először. Senkinek sem fordult meg a fejében, hogy Samet Harley verette össze a haverjaival. Mindenki azt hitte, hogy Sam apjának járt el megint a keze. Csak ő tudta az igazság egy részét, de arról neki sem volt fogalma, hányan vettek részt abban az aljas támadásban. Érezte, hogy közbe kell lépnie, különben elszabadul a pokol. – Ne csinálj botrányt, Harley! – próbálta jobb belátásra bírni a férfit. – Miért nem keresel magadnak más társaságot? – Fogd be a szád, Dana! Neked itt nem osztottak lapot! – Ejnye, Bonner! Két elpuskázott házasság után az ember azt hinné, hogy okulsz a hibáidból, és végre megtanulsz tisztelettel bánni a nőkkel – lépett közbe komor tekintettel Sam. Harley képe céklavörösre váltott, ökle ütésre lendült, Sam azonban egy jól irányzott balhoroggal megelőzte. Mindez olyan gyorsan zajlott, hogy Dana először nem is értette, mi történt. Csupán a végeredményt látta, azt, hogy Bonner a földön fekszik, és a fölényes vigyor ráfagy a képére. – Mi történt? – érdeklődött mellettük valaki. – Harleyt láthatóan kiütötte a sok sör – szólalt meg egy hang mögöttük. A kínos közjáték után Dana Samhez fordulva tett még egy utolsó kísérletet. – Biztosan nem akarsz velem jönni a medálodért? – Nem, arra most tényleg nincs időm, de elküldheted a címemre – mondta szabadkozva a férfi, miközben átnyújtotta névjegykártyáját. – Rendben. Ó, majdnem kiment a fejemből! Köszönöm a részvéttáviratot, amelyet a férjem temetésére küldtél. – Őszinte csodálója voltam a szenátornak. Mindannyiunk számára nagy veszteség, hogy ilyen korán elment közülünk.

6

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Miközben Sam a kijárat felé indult, Dana még időben fordította utána a fejét, hogy láthassa, milyen ingerlőén feszül a farmer izmos hátsóján. Nem számított arra, hogy a férfi ilyen gyorsan távozik, mint ahogy arra a könyörtelenül kínzó vágyakozásra sem, amelyet a közelében érzett. Amióta eltemette a férjét, kizárólag a munkájának élt, ami szinte minden erejét felemésztette, ismerkedésre már nem maradt ideje. Igaz, nem is találkozott olyan férfival, aki felkeltette volna az érdeklődését, pedig jelentkező akadt volna bőven. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva Sam zárkózott egyénisége lenyűgözőbben hatott rá, mint az összes férfi együttvéve, akikkel az utóbbi két évben találkozott. Dana vett egy nagy levegőt, amikor a barátnői – Lilith, Candi és Willow – feltűntek a láthatáron. Candi fontoskodó képpel hajolt Harley fölé. – Valakivel haza kellene vitetned magad, öregem! Amilyen részeg vagy, még a sarokig sem jutsz el segítség nélkül. Harley szitkozódva tápászkodott fel a földről. Kegyetlenül sajgott az álla. – Ezért még megfizetsz! – támadt dühösen Danára. – Tehetős barátaim vannak, olyanok, akiktől a választási sikered függhet, én pedig mindent el fogok követni, hogy ne támogassák a kampányodat. Majd meglátjuk, mire mész a pénzük nélkül! Ne hidd, hogy ezt elfelejtem! Dana rezdületlen arccal állta a férfi gyűlölködő tekintetét, és inkább undort érzett, mint félelmet. – Helyes. Én sem felejtettem el, amit annak idején te műveltél velem! Tizenhét évesen rám tudtál ijeszteni a fenyegetéseiddel, de azok az idők elmúltak. Felfordul tőled a gyomrom, ahányszor csak rád nézek. – Ahhoz bezzeg volt a gyomrod, hogy olyan vagyonos fickóhoz menj férjhez, aki az apád lehetett volna. A férjed halála juttatott el a szenátori székig. Egyszerűen elfoglaltad a helyét anélkül, hogy kiérdemelted volna. – Ez szemenszedett hazugság! Tisztességes választáson nyertem el a mandátumot. – Csupán szánalomból szavaztak rád. Mielőtt Dana válaszolhatott volna, Lilith a karjánál fogva arrébb húzta. – Hagyd a fenébe! Látod, hogy részeg. Foglalkozz inkább a választóiddal, és próbálj legalább egy kicsit mosolyogni! – Volt képe nekem támadni, Lilith! Egyébként kösz, hogy közbeléptél. – Dana hálás pillantást vetett a barátnőjére. – Tetű alak ez a Harley, legszívesebben lekarmolnám a képét. Ha tudná, mennyire utálom… – Légy erős, tudja. – Egész este kerülgetett, azt akarta, hogy táncoljak vele. – Nyugi! Vannak itt néhányan, akik örülnének egy szaftos botránynak. Ugye nem akarsz a pletykalapok címlapján szerepelni? Dana elborzadva rázta a fejét. – Mindjárt gondoltam – bólogatott Lilith. – Szót kell váltanod a többiekkel is. Vegyülj el a tömegben, lélegezz mélyeket, és mosolyogj! – Ami azt illeti, én inkább hazamennék. – Mihelyt elvégezted a kötelező gyakorlatokat, máris indulhatunk. Mindenkivel váltasz néhány kedves mondatot, válaszolsz a kérdésekre, és megállás nélkül mosolyogsz. Ne feledd: ők a választóid, szükséged lehet a szavazatukra. Dana nem akart vitatkozni, de ahhoz sem érzett kedvet, hogy még most is a politikusi mivoltát helyezze előtérbe. – Muszáj végigcsinálnom ezt a műsort, Lilith? A saját hangomat se hallom ebben a zajban.

7

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Elég a nyafogásból! Nagyjából harminc perced van arra, hogy lenyűgözd a választóidat. Én meg közben szólok Candinek és Willow-nak, hogy valamivel hamarabb lelépünk – közölte szigorú pillantással Lilith, majd kerekedő pocakjára téve a kezét, mosolyogva hozzáfűzte: – A többieknek majd azt mondjuk, hogy engem kell pátyolgatnod. Egy hét hónapos kismamától igazán nem várható el, hogy egész éjjel talpon legyen. Dana, megfogadva Lilith tanácsát, részt vett a körülötte folyó társalgásban, miközben egy kezén meg tudta volna számolni, hányan vannak az osztálytársai között olyanok, akikkel valóban szívesen beszélgetett volna. Ahogy telt az idő, egyre feszültebbé vált, a feje is hasogatni kezdett a sok ostoba kérdéstől. Szeretett volna végre magára maradni a gondolataival, elbújni valahová, ahol senki se látja. Amikor a barátnőit pizsamapartira hívta a szülei házába, akár a régi szép időkben, nem sejtette, hogy ilyen mozgalmasan alakul az estéje. Sam váratlan felbukkanása alaposan megzavarta a lelkét. Ahhoz, hogy rendet tudjon tenni kusza érzései között, magányra lett volna leginkább szüksége. Már jócskán elmúlt éjfél, mire Dana tudott magára időt szakítani, és fürdőköpenyébe bújva bevackolódott a függőágyba a házuk teraszán. A lágy ringatózás megnyugtatta felborzolt idegeit. Egy pillanatra sikerült megfeledkeznie a fárasztó estéről és a kellemetlen szóváltásról, amelybe Harleyvel keveredett. Gyerekként gyakran üldögélt itt a szüleivel, miközben mindenféléről beszélgettek, vagy csak a csillagos égboltot nézték. Dana megérintette a zsebében lapuló névkártyát, ujját finoman végigfuttatta a dombornyomású betűkön. Samről mindig úgy gondolta, hogy bármit elér, amit csak kitalál, de hogy épp magándetektív lesz belőle, az álmában se jutott volna az eszébe. ARC Security & Investigations, alatta egy Los Angeles-i cím és egy csomó telefonszám állt. Sam Remington neve mellett semmilyen titulus nem szerepelt. – Te sem tudsz aludni? – kérdezte Lilith a barátnőjét, miközben óvatosan leereszkedett mellé a függőágyba. Dana önkéntelenül összerezzent. – Meg se kíséreltem. Normális körülmények között ilyenkor szoktam átlapozni az ülések jegyzőkönyvét. Nincs is annál jobb altatószer, de most nem hoztam magammal munkát. – Én bezzeg tudnék aludni, ha a pocaklakó hagyná. Nyilván hatott rá a sok régi sláger, azért ropja odabent megállás nélkül – mondta nevetgélve a kismama. Dana aggódó szeretettel pillantott a barátnőjére. – Olyan jó, hogy megint együtt vagyunk. Mostanában ritkán látjuk egymást. Amióta férjhez mentél, a színedet se látom. – Pedig hiányoznak ám a közös dumapartik, de valahogy mostanában semmire sem jut időm. – Nem kell magyarázkodnod, Lilith. Amit mondtam, nem szemrehányásnak szántam. Tudom, milyen friss házasnak lenni, ugyanakkor erőn felül teljesíteni egy hajszás munkahelyen. Egyszerűen hiányzik a társaságod, ennyi az egész. Amikor Randall halálát követően mellettem töltöttél egy hetet, hozzászoktam, hogy mindig a közelemben vagy. A két barátnő egy darabig csendben ringatózott a hintaágyon. Dana lehunyt szemmel hallgatta a tücskök önfeledt ciripelését és a közelben kószáló éjszakai állatkák halk neszezését. – Miért nem említetted nekem, hogy indulsz a következő választáson? – törte meg Lilith a csendet. Dana érezte a burkolt szemrehányást barátnője hangjában. – Ne vedd komolyan, amit Candi mondott az este! Még magam sem tudom, jelölteteme magam a következő választási ciklusra.

8

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Ez persze nem volt teljesen igaz, de Danának kezelnie kellett valahogy a kényes kérdést. – Miért nem szóltál közbe azonnal? Lett volna módod tisztázni a helyzetet. – Teljesen megzavart Sam felbukkanása, meg az a cirkusz Harleyvel. Lilith elgondolkodva pillantott a barátnőjére. – Én is alig akartam hinni a szememnek, amikor megpillantottam Remingtont. Mindig is öntörvényű fickónak tartottam, aki nem ad a szabályokra, formaságokra, csak a saját feje után megy. Most is váratlanul toppant a terembe, és eltűnt, mielőtt felfoghattuk volna, hogy ott járt. – Miért ne élhetne valaki a saját szabályai szerint? – Szóval az ő pártján állsz! Talán tetszik? – Mindig is kedveltem Samet. Emlékszel, hogy ő kísért el az évzáró bálra? – Emlékszem. Egész este olyan képpel mászkált, mintha a tyúkszemére tapostak volna. – Ne mondj ilyet, Lilith! – Pedig ez az igazság. Egyébként Sammel kapcsolatban mindig is az volt az érzésem, mintha szándékosan taszítaná el magától a jó dolgokat. Sose láttuk mosolyogni. – Nem tudhatjuk, min ment keresztül az apja mellett. Mindössze tízéves volt, amikor elveszítette az édesanyját. Nem lehetett valami könnyű élete, mégis ő volt a legjobb tanuló az osztályban. És ahogy látom, az életben is megállta a helyét. Ráadásul elképesztően jól néz ki – tette hozzá halk sóhajjal Dana. Lilith őszinte döbbenettel meredt a barátnőjére. – Ugye csak viccelsz? – Jaj, ne mondd, hogy te nem találod szexisnek! – Pedig így van. Nem kedvelem az olyan nagydarab, kigyúrt alakokat, mint amilyen Sam lett. Ha véletlenül szembejönne velem az utcán, igyekezném messzire elkerülni. Lilith megbotránkozó arckifejezését látva Dana felnevetett. – Nos, ami engem illet… én bizony inkább igyekeznék feltűnni neki, és jóleső biztonsággal töltene el, hogy a közelében lehetek. – Csak nem zúgtál máris bele? Dana kevés embert avatott a bizalmába, legbenső dolgairól még a legjobb barátnőjével sem beszélt szívesen. – Talán elleneznéd? – Őszintén szólva nem örülnék neki. Egyáltalán facér még? – Mindesetre nem hord gyűrűt az ujján. Lilith együtt érzően pillantott a barátnőjére. – Tudom, hogy magányosan élsz Randall halála óta, de azért ne hamarkodd el a döntést! Rengeteg jóképű, diplomás férfi fordul meg a környezetedben. Próbálj inkább közülük választani valakit! Sam nem miközülünk való, számára ismeretlen a protokoll meg az etikett. Hiányzik belőle az a fajta szívélyesség, amely vonzza az embereket, ráadásul zűrös családból származik. Ha be akarsz szállni a választási küzdelembe, olyan társra lesz szükséged, akit nem tud kikezdeni a sajtó. – Ezzel én is tisztában vagyok. – Fogtok még találkozni? – Nem. – Harleyvel mi lesz? – váltott hirtelen témát Lilith. – Felőlem elmehet a pokolba! – vonta meg a vállát Dana. – Azért csak vigyázz vele! Harley bosszúálló, nem fogja annyiban hagyni, hogy nyilvánosan megaláztad. Dana megérintette a zsebében lapuló névkártyát. – Egyáltalán nem félek tőle, de azért óvatos leszek. Egyébként is mindig az vagyok.

9

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Lilith néhány másodpercig elgondolkodva hallgatott, majd pocakjára téve a kezét, felemelkedett a hintaágyról. – Végre elpihent a baba, most jött el az én időm. Megyek aludni, mielőtt meggondolná magát. Öt perccel később Dana is felment a szobájába, és a nyitott ablak előtt a csillagokat nézte. Erezte a kertből beáradó virágok illatát, és eszébe jutott, hogy azon az estén is ilyen fűszeres volt a levegő, amikor Sammel a bálba mentek. Sam… Még egy csók sem csattant el köztük, pedig mennyire vágyott a fiú ölelésére! Nem tehetett róla, de amióta a férfi újra feltűnt, folyton körülötte forogtak a gondolatai. Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy valaki felkeltette az érdeklődését. Sam közelében ismét nőnek érezte magát, pedig a férfi alig ért hozzá. Vele valahogy minden magától értetődőnek tűnt, még ennyi év után is. Dana félig elfordult az ablaktól, és körülnézett a szobájában. A meghitt környezet biztonságérzettel töltötte el, itt mindig könnyen el tudott lazulni. Amióta magára maradt, egyre gyakrabban fogta el a kétségbeesés. Úgy érezte, mintha két ember lakozna benne: a politikus, aki mindig józannak, kiegyensúlyozottnak mutatkozik és a magányos nő, aki gyengédség után vágyakozik. Az élete a megszokott kerékvágásban folyt, amin egyelőre nem állt módjában változtatni. Politikusi pályáját illetően már meghozta a döntést, de még két hónapig titokban kell tartania. Még Lilithet sem avathatta a bizalmába, mert pártjának vezetői titoktartásra kötelezték. Az éjszaka csendjét gyorsan robogó autó zaja verte fel. Amikor Dana meglátta a fekete Mercedes sziluettjét, megkönnyebbülten felsóhajtott. Szerencsére nem Harley kocsija volt, ő ugyanis terepjáróval érkezett az osztálytalálkozóra.

10

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

2. FEJEZET Kedd este Dana az irodájában ült, és az íróasztalára könyökölve tanulmányozta a következő hetekre bejegyzett feladatok időbeosztását. Noha a szenátus törvénykezési szünetet tartott, neki több dolga volt, mint előtte bármelyik hónapban. Az egész augusztust arra kell majd fordítania, hogy kapcsolatba lépjen a párt támogatóival, akik jelentős pénzadományokkal segítették a választási kampány finanszírozását. Emellett a hét második felében megbeszélésre készült San Francisco polgármesterével, és abban reménykedett, hogy olyan sikeres tárgyalásokat folytat majd vele, mint a bostonival. Hátradőlt a kényelmes borszékben, és fáradtan lehunyta a szemét. Aznap már nem várt több látogatót. Az előző napok őrült hajtása minden erejét felemésztette. Már vasárnap be kellett jönnie az irodába az embereivel együtt, hogy a jelölésével kapcsolatban felröppent pletykát mielőbb tisztázza a nyilvánosság előtt. Azóta megállás nélkül dolgozott, épp csak zuhanyozni járt haza. Ki gondolta volna, hogy az osztálytalálkozójukon elhangzott buta megjegyzés Canditől ekkora vihart kavar? Rendes körülmények között fel se vette volna a média részéről ránehezedő nyomást, de most a politikai hitelessége forgott kockán. Vajon ki súgott a sajtónak? Hogy a káosznak valahogy elejét vegye, Dana magához rendelte washingtoni sajtóreferensét és még jó néhány más kollégát, hogy kidolgozzák a következő napok stratégiáját. Három napig szinte megállás nélkül zümmögött a faxgép, csöngtek a telefonok, egyik megbeszélés a másikat érte. Először pártjának szenátusi vezetőjével kellett tisztáznia a kialakult helyzetet, de tárgyalnia kellett a szenátus több képviselőjével is. Közben telefonon beszélt a szüleivel, akik egy orlandói lapban olvastak jelölésének híréről. Dana halomba rakta a papírokat, és betette őket az aktatáskájába. Megnyugtató csend volt az irodában, a kollégái közül sokan már hazamentek, néhányan pedig épp most kezdtek szedelődzködni. Lassan nekem is indulnom kellene, ha volna erőm felhúzni a cipőmet, és elvezetni hazáig, gondolta elcsigázva. Miközben megpróbált erőt gyűjteni, Maria Sanchez, az asszisztense lépett be ásítva a szobába, aki ugyanolyan meggyötörtnek nézett ki, akárcsak ő. – Elnézést! Dana leintette. – Aludja ki magát, Maria! Le fogok vonni a béréből, ha holnap tíz előtt meglátom az irodában. – Majd akkor lustálkodom, amikor a szenátor asszony. – Nos, éppen arra gondoltam, hogy holnap elrepülök Los Angelesbe. Úgy láttam a naptáramban, hogy csupán két jelentéktelen megbeszélést kell áttenni majd a hét bármelyik napjára. – Foglaltassak helyet valamelyik járatra? – Előbb telefonálok valakinek. Menjen haza, Maria! Majd magam gondoskodom a jegyemről. Hagyok üzenetet az asztalán, ha a holnapi programon változtatni kell. – Szüksége van valamelyik anyagra? – Nincs. Magánügyben leszek távol. Maria tekintetében felcsillant némi kíváncsiság, de nem tett fel tolakodó kérdéseket. Dana szerencsésnek érezte magát, hogy valamennyi munkatárs, aki korábban Randall keze alatt dolgozott, ugyanolyan szívvel-lélekkel támogatta őt is, mint annak idején a férjét.

11

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Azelőtt nagyjából négy évig ő maga is a csapatban dolgozott. Házasságkötésük után Randall stratégiai tanácsadója lett, és a beszédeit is ő írta. – Rendet teszek az íróasztalomon, amíg telefonál – mondta Maria távozóban, majd halkan becsukta maga mögött az ajtót. Dana előhúzta Sam névjegykártyáját, amely egészen elrongyolódott a zsebében. Azzal, hogy folyton magánál tartotta mint valami talizmánt, erősen megkopott rajta az írás. A nő a kaotikus napok alatt is gyakran gondolt a férfira, és próbált valami ürügyet találni, amellyel megkereshetné. Most azonnal felhívom a mobilját, mielőtt meggondolnám magam, határozta el. Miután bepötyögte a számot, a telefon néhányszor kicsengett, majd a hangposta jelentkezett be. – Sam Remington számát hívta. Hagyjon üzenetet a sípszó elhangzása után! – Szia, Sam! Itt Dana Sterling beszél. Most tudtam meg, hogy holnap Los Angelesbe kell mennem, és arra gondoltam, hogy személyesen viszem el neked a medált. Vissza tudnál hívni? – Elhadarta az otthoni és a titkos irodai számát, majd lecsapta a telefont, és nagyot sóhajtott. A fáradtság olyan erővel tört rá, hogy ott helyben képes lett volna elaludni. Néhány percnyi töprengés után felemelkedett a székéből, és készülődni kezdett. Előbb a cipőjét kereste meg az asztala alatt, aztán magához vette az aktatáskáját, amelybe az elalváshoz szükséges iratokat rakta. Az elmúlt közel két év során nemigen maradt ideje szépirodalmat olvasni. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Dana megvárta, hogy másodszorra is kicsengjen, mielőtt felvette volna. – Dana Sterling. – Sokat dolgozik, szenátor. Az asszony mosolyogva támaszkodott az íróasztalának. Jó jelnek vélte, hogy Sam ilyen gyorsan jelentkezett. A férfi hangja cseppet sem tűnt meglepettnek, amiért felhívta. – Nem többet, mint máskor. – Mostanában gyakran szerepelsz a médiában. – Pedig hidd el, szívesen lemondanék róla, de sajnos az is a munkámmal jár. – Többek között ezért nem indulsz a következő választáson. Jól gondolom? – Ilyet én nem mondtam – válaszolta óvatosan Dana. – Még a suliban megfigyeltem, hogy amikor blöffölsz, alig észrevehetően felhúzod a bal vállad. Láttalak a híradóban, Dana, engem nem tudsz átejteni. Mit lehet erre felelni? Az asszony nem akarta becsapni Samet, az igazságot viszont nem mondhatta el, ezért inkább hallgatott. – Tőlem nem tudja meg senki – tette hozzá halkan a férfi. – Egyébként a sajtónak köszönhetően egyre többen úgy gondolják, hogy indulni fogsz a választáson. – Nem gondoltam, hogy ekkora jelentőséget tulajdonítanak a dolognak – vonta meg a vállát a nő. – Pedig közel hét éve foglalkozom politikával, az ember azt hinné, ennyi idő után már nemigen érheti meglepetés. Ráadásul a legtehetségesebb politikustól leshettem el a mesterség fortélyait. – Ott ismerted meg a férjedet? – Igen. – Dana nem akart Randallről beszélni. Valahogy ízléstelennek érezte, hogy a volt férjéről társalogjon azzal a férfival, akit épp most szeretne meghódítani. – Mi legyen a medállal, Sam? – Holnap Los Angelesben leszek, de pillanatnyilag még itt vagyok San Franciscóban. A ma esti járatra foglaltam helyet, tizenegykor indul a gépem. Előtte beugorhatnék az irodádba, ha neked ez megfelel. Dana egy pillanatig leforrázva bámult maga elé. Sam itt van a városban, és nem jutott eszébe, hogy felkeresse! Nem számítok neki, ez az igazság, gondolta csalódottan.

12

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Ide hiába jössz, nincs nálam a medál, de szívesen megadom az otthoni címemet. Úgyis éppen indulni készültem. De ha neked jobban megfelel, elküldhetem postán is. – Inkább beugrom hozzád. – Nagyszerű. Akkor mondom a címet… – Fölösleges. Tudom, hol laksz, fél óra múlva nálad vagyok. Dana nem érezte magát túl gyakran zaklatottnak, de most majd kiugrott a szíve a helyéről. Mindig is kedvelte a határozott férfiakat. Halk kopogtatás után Maria lépett az irodába. – Változik a holnapi program? – Nem. Végül úgy alakult, hogy csak a jövő héten repülök Los Angelesbe, ahogy eredetileg is terveztem. Nem kell áttennie a megbeszélések időpontját, minden marad a régiben. Menjen haza, Maria, és alaposan pihenje ki magát! – Majd akkor megyek haza, amikor a szenátor asszony. – Részemről máris indulhatunk. Legalább együtt sétálunk el a parkolóig – mosolygott Dana az asszisztensére. Sam bekanyarodott Dana háza elé, megnyomta a csengőt, és amikor a kapu kinyílt, felhajtott a kocsifeljárón. Amint megpillantotta a hatalmas villát, őszintén el kellett ismernie, hogy maga sem tudott volna szebbet elképzelni. Az épület erőteljes, egyedi stílust képviselt, ugyanakkor rendelkezett a korra jellemző jegyekkel is. A férfi gyengéje mindig is az építészet volt. Amikor utánanézett a ház történetének, az alábbi leírást találta róla: a fehér téglából készült, mediterrán stílusú, piros cseréptetős, terrakottaszínű ornamentikával díszített ház 1906 körül épült a nagy földrengés után. A főépület mögött elterülő hatalmas parkból csodálatos kilátás nyílik a Golden Gate-re és San Francisco zöldövezetére. Sam először akkor kezdett el foglalkozni Randall Sterling személyével, amikor olvasta valamelyik lapban, hogy Dana hozzá akar menni feleségül. Tudta róla, hogy gazdag családba született, és szinte valamennyi felmenője fontos szerepet játszott a politikai életben. Randall közéleti karrierje már a középiskolában elkezdődött, amikor megválasztották a diáktanács elnökének. A Stanford Egyetemen hasonló posztot töltötte be, később pedig aktív résztvevője volt a politikai életnek. Huszonnyolc évesen beválasztották a kongresszusba, ahol tizenkét évig képviselőként dolgozott. Onnan került a szenátusba, ahol hat, sikeresen eltöltött év után újraválasztották. A második ciklusban mindössze másfél évet dolgozott, amikor kocogás közben váratlanul összeesett, és szívinfarktusban meghalt. Randall Sterling rendkívül népszerű, karizmatikus politikus volt, akinek a tisztességéhez nem férhetett kétség. Sam szívesen adta rá a szavazatát. A szenátor fiatal feleségével példás családi életet élt, körülöttük soha nem keringett semmilyen pletyka vagy botrány. Szóbeszédre legfeljebb a köztük lévő jelentős korkülönbség adott okot. Sam sokat gondolt Danára az eltelt tizenöt év alatt, de meg se próbált kapcsolatba lépni vele. Hosszú évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy a köztük lévő társadalmi különbséget ledolgozza, és megszabaduljon a gátlásaitól. Közben egyfolytában Danáról ábrándozott, s bár voltak alkalmi barátnői, egyetlen kapcsolata sem tartott néhány hétnél tovább. Miközben kiszállt a kocsiból, alaposabban szemügyre vette a fényárban úszó házat. Finom ízlés, fényűző túlzások nélkül, ismerte el magában. Nagyon jól el tudta képzelni Danát ebben a környezetben. Volt benne valami veleszületett, könnyed elegancia, ami belőle alapvetően hiányzott. Sam az órájára pillantott. Mindössze öt percet tölthet Danával, ha időben ki akar érni a reptérre. Ruganyos léptekkel felsétált a kikövezett úton egészen a bejárati portáig, majd

13

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

két rövidet csengetett. Közben azon tűnődött, vajon ki fog neki ajtót nyitni. Az inas vagy talán a szobalány? Legnagyobb meglepetésére Dana maga nyitott ajtót. Most is lélegzetelállítóan elegáns és kívánatos volt, mint mindig. Vidáman csillogó tekintetéből sugárzott a jóság és valami elpusztíthatatlan életöröm. Az eltelt évek alatt Sam egy tucat kikezdhetetlen érvet számolt össze magában, miért nem illenek ők egymás világába, ám amint belenézett a sötét szempárba, elfelejtett minden okoskodást, és csak azt érezte, hogy örökké Dana közelében szeretne lenni. Tulajdonképpen épp ezért kerülte a vele való találkozást. – Szia, Sam! – Dana megpuszilta a férfi arcát, majd kissé hátrébb lépve futó pillantást vetett remekbe szabott, sötét öltönyére. – Bámulatosan nézel ki! Esküszöm, te lehetnél az új James Bond. És ez a sejtelmes pillantás… Gondolom, ettől minden nő elolvad. – Szia! – viszonozta a mosolyt Sam. – Tálán tetszenek neked a titkos ügynökök? – Csak ha olyan jóképűek, mint amilyen te vagy. A férfi körülnézett a tágas hallban, amelyben könnyedén elfért volna egy átlagos méretű lakás. – Gyere beljebb! – mutatott a ház úrnője a nappali felé. – Megkínálhatlak egy pohár borral? Sam a szalon nyitott ajtajánál állva néhány másodperc alatt fel tudta mérni, hogy Dana gyertyafénnyel és kellemes klasszikus zenével várta. Ez a figyelmesség tagadhatatlanul jólesett, de az eredeti tervén akkor sem volt hajlandó változtatni. Attól tartott, ha sokáig marad, nem tud ellenállni a kísértésnek, abból pedig csak bonyodalom származna. Pedig másra sem vágyott, mint hogy a karjába zárja Danát, és csókokkal borítsa el a testét. – Nem kérek bort, de azért köszönöm – válaszolta kissé mereven. – Ó! – Dana tekintetében cseppnyi zavar jelent meg. – Tulajdonképpen sejthettem volna, hogy te sosem iszol. – Ezt meg honnan veszed? – Elég nyilvánvaló azok után, amin keresztülmentél. Sam hirtelen elkomorodott. – Apámra gondolsz? Dana érezte, hogy veszélyes vizekre evezett, próbálta valahogy menteni a helyzetet. – Sajnálom, Sam. Igazán nem akartalak megbántani. A férfi rosszkedvűen legyintett. Nem szerette, ha felemlegetik a gyerekkorát, amelynek még a gondolatától is irtózott. – Annak az embernek semmi köze a tetteimhez vagy ahhoz, ahogyan élek. Alkalmanként szoktam inni egy-két pohárkával a társaság kedvéért. Most azért nem koccintok veled, mert pár perc múlva indulnom kell a reptérre. Dana nehezen tudta leplezni csalódottságát. – Máris el akarsz menni? Mintha a telefonban azt mondtad volna, hogy tizenegykor indul a géped. – A reptér nagyjából egyórányira van innen. Te tudod a legjobban, mennyi időt elvesz, amíg az ember parkolóhelyet talál, és átesik a biztonsági ellenőrzésen. – Ez igaz – válaszolta kurtán az asszony, azzal bement a nappaliba, majd néhány másodperc múlva ismét megjelent, kezében a medállal. – Tessék, most már őrizd te tovább! – Köszönöm. Hát akkor én mennék is… Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem, füstölgött magában Dana. – Tulajdonképpen miért ugrottál be hozzám? – kérdezte kihívó mosollyal. – Postán is elküldhettem volna. Sam egy pillanatra sem vette le a tekintetét a nő mosolygós arcáról. Közben arra gondolt, ha egy örökkévalóságig nézhetné, azt sem érezné soknak.

14

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Látni akartam, hol élsz… hogyan élsz… – csúszott ki a száján meggondolatlanul. – Meg azt sem akartam, hogy fáradozz miattam. – Micsoda figyelmesség! Csakugyan hatalmas tehertől szabadítottál megválaszolta gúnyosan az asszony. – Te ragaszkodtál hozzá, hogy visszaadd azt a vackot! – Naná, hogy én! Azért a medálért keményen megdolgoztál! – Kit érdekel ma már, mi történt tizenöt évvel ezelőtt? – legyintett Sam. – Engem! – Dana hangja alig észrevehetően megremegett, az arca pedig kipirult a felháborodástól. – Én halálosan komolyan vettem a versenyünket, és persze szerettem volna megnyerni. Én akartam a legjobb lenni, de annak is őszintén örültem, amikor végül te győztél. Mialatt Dana beszélt, Sam tekintete az ajkára tévedt, és érezte, hogy a vágy egyre erősebben tör rá, elhomályosítva minden korábbi fogadkozását. – Dana, én… – Kímélj meg a magyarázkodástól! Különben is indulnod kell, nehogy lemaradj a gépről. – Sajnálom, ha csalódást okoztam. Hát akkor… minden jót! Sam hangja nem csengett haragosan vagy sértődötten, pedig Dana talán még annak is jobban örült volna, mint ennek az ellentmondást nem tűrő határozottságnak. – Várj! – sietett a férfi után, és megfogta a karját. – Sajnálom, hogy az előbb olyan durván beszéltem veled. Mentségemül csupán annyit tudok felhozni, hogy pokoli három nap áll mögöttem. Bocsáss meg, ha kényelmetlenséget okoztam! Egyáltalán nem kellett volna telefonálnom, hanem egyszerűen elküldeni postán a medált. Sam megbabonázva nézte, ahogy megfeszül a selyemblúz Dana kívánatosan gömbölyödő mellén, és hirtelenjében nem tudott mit válaszolni. – Nem vártam semmit ettől az estétől – folytatta sietősen az asszony. – Csupán beszélgetni szerettem volna veled egy pohár bor mellett. Néha úgy érzem, teljesen felemészt a munkám. Időnként jól jönne némi lazítás egy jó barát társaságában, de semmiképpen sem akarok a terhedre lenni. Sam most látta meg az asszony tekintetében a magány jeleit. Jól ismerte ezt az érzést, csak ő már nem szenvedett tőle. Hirtelen olyan gyengédség szállta meg, amelynek eddig a létezéséről sem tudott. Bármit hajlandó lett volna megtenni, hogy mosolyt csaljon Dana arcára. Megszegve saját magának tett ígéretét, gyengéden kisimított egy tincset az asszony arcából, és búcsúképpen rámosolygott. Danából feltört egy sóhaj, és ettől valahogy enyhült benne a feszültség. Sam a legvonzóbb férfi, akivel valaha is találkozott, állapította meg magában. Izgató, titokzatos és távoli. És amikor elindult lefelé a lépcsőn, szó nélkül követte őt. – Szükségtelen elkísérned a kocsihoz – dünnyögte szinte bosszús hangon a férfi. – Csak a postámért megyek. – Te üríted ki a postaládát? – A házvezetőnőm szabadnapos. – Klassz ez a ház. – A te kocsid is az. Látom, nem nélkülözöl. – Dana alaposan szemügyre vette a Mercedest, majd az ablakon behajolva megkérdezte Samtől: – Az osztálytalálkozóra is ezzel jöttél? – Igen. – Ő, hát akkor téged láttalak… Ugye te hajtottál el éjszaka a szüleim háza előtt? Sam egy pillanatig habozott a válasszal. – Ugyan miért tettem volna ilyet? Dana arca mosolyra derült, látszott rajta, hogy átlát a férfi ravaszkodásán.

15

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Te voltál ott, ne is tagadd! Abból pedig, hogy a saját kocsiddal mész a reptérre, arra következtetek, hogy hamarosan visszatérsz ide. Sam idegesen a hajába túrt. Nem illünk egymás világába! Hogy nem lehet ezt megérteni?! – Itt van dolgom. – Mikor jössz vissza? – Holnap este. Mielőtt Dana tovább faggatózhatott volna, Sam beindította a motort, és csikorgó kerekekkel elhajtott. A visszapillantó tükörben még látta, amint az asszony összefont karral, mozdulatlanul néz utána. Ígéretes kezdet, állapította meg szarkasztikus mosollyal Dana, miután Sam kocsija eltűnt a szeme elől. Tulajdonképpen maga sem értette, mit várt ettől a találkozótól. Noha egy kicsivel sem kerültek közelebb egymáshoz, az a néhány perc, amelyet a férfival töltött, felpezsdítette a vérét, és megdobogtatta a szívét. Régóta nem érezte ilyen izgatottnak magát, az arca még most is lángban égett. Magához vette a napi postát, és visszaballagott a házba. Ritkán szokott az otthoni címére postát kapni, a legtöbb levél általában az irodájába érkezik faxon vagy e-mailen. A családján, a közvetlen munkatársain és a legszűkebb baráti körén kívül kevesen ismerték a címét. Sam vajon hogy tudta kideríteni? Miután gondosan magára zárta az ajtót, és bekapcsolta a riasztót. Dana bement a nappaliba, hogy elfújja a gyertyát. A bontatlan üveg bort visszatette a hűtőbe. A ház most nyomasztóan csendesnek tűnt. Pedig már nem szenvedett annyira Randall halála miatt, mint az első időkben, és az egyedüllétet is kezdte megszokni. Utálta a magányt, de fegyelmezetten elviselte. Egyebet úgysem tehetett. Megállt a hálószoba ajtajánál, és kritikus szemmel körülnézett. Minden ugyanúgy nézett ki, mint amikor a férje még élt. Pedig ideje volna valamit változtatnia a berendezésen, több fényre, levegőre, vidámabb színekre lett volna szüksége. Mostanáig azonban se kedve, se energiája nem volt a saját ízlésére formálni a szobát. Hamarosan mindenre jut majd ideje, csak ezt a két hónapot kell még kibírnia valahogy. Dana szórakozottan az ágyra dobta a napi postát, és elment zuhanyozni. Mire leszedte a sminkjét, és pizsamába bújva befészkelte magát az ágyba, olyan ólmos fáradtság tört rá, hogy alig tudta a szemét nyitva tartani. Ekkor csörrent meg a telefonja. Dana néhány pillanatig tűnődve meredt maga elé. Ki telefonálhat ilyenkor? Talán Sam akar mondani valamit? – Dana Sterling – szólt szívdobogva a kagylóba. – Szia! Mi újság arrafelé? – hallatszott Lilith hangja. A csalódottság halk sóhajt csalt elő Danából. – Szia! Teljesen kikészített ez a pár nap, de a nehezén túl vagyok. Miután az összes tévé- és rádiócsatorna ismertette az álláspontomat, remélem, sikerült tisztázni a félreértést. Te hogy érzed magad? – Mint egy bálna. Dana elnevette magát. Lilith mindig is szeretett panaszkodni, pedig mindene megvolt, amit egy nő kívánhat magának: szerető férj, kreatív munka és a várva várt gyermekáldás. – Az csak átmeneti állapot. – Már az ajtón is alig férek ki. Néha úgy érzem magam, mintha a huszonkettedik hónapban lennék. – Gyönyörű kismama vagy, Lilith. Jonathan pedig egyenesen odavan érted. – Ne fáradj, Dana! Naponta látom magam a tükörben, és néha komolyan elborzadok a látványtól. De most nem azért hívtalak, hogy panaszkodjam. Jonathannel szeretnénk, ha

16

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

holnap este velünk vacsoráznál. Lesz nálunk egy kisebb társaság, nagyjából hat-nyolc főre számítunk. – És persze egészen véletlenül egy facér férfit is meghívtatok – jegyezte meg nevetve Dana. – Ahogy mondod. De őt máskor is meg szoktuk hívni – sietett megnyugtatni a barátnőjét Lilith. – Semmi gond. Tényleg. Azt hiszem, épp itt az ideje, hogy kezdjek valamit az életemmel. Mostanáig csak a hivatásomnak éltem, ezen mindenképpen változtatni akarok. Nem jó magányosan élni, én csak tudom. – Ezt most hallom tőled először. – Talán meglepődtél? – Inkább váratlanul ért. Valahogy szokatlan a te szádból ilyesmit hallani. Eltart egy darabig, amíg megemésztem. Ugye nem hallgattad a délutáni műsoromat? – Nem volt rá időm. Miért kérded? – Harley hívott fel az élőadásban. Dana mély levegőt vett, hogy időt nyerjen. „Lilith doktor” címmel futott hétfőtől péntekig az a sikeres rádióműsor, ahol a barátnője diplomás pszichológusként élőadásban foglalkozott a betelefonálók lelki nyavalyáival. Az adás népszerűsége Lilith elbűvölő egyéniségének és lenyűgöző empátiájának volt köszönhető. – Gondolom, nem a szexuális problémájával fordult hozzád. Személyesen beszéltél vele? – Előbb a produceremet traktálta azzal a mesével, hogy segíteni akar egy frigid hölgyön. Természetesen szexuális segítségre gondolt. – Ezt mondta? – Szó szerint. S amikor bekapcsolták élőbe, Harley a Prospector Gimnázium hercegnőjének nevezte a szóban forgó hölgyet, és a leírásból, amelyet róla adott, bárki rájöhet, kire is gondolt valójában. Elküldöm neked az egész kazettát, hogy a saját füleddel halld, miket hordott össze az a csirkefogó. A nevedet ugyan nem mondta ki, de mindenki előtt ismert, hogy te is odajártál. – Hogy tudtad elhallgattatni? – Majd megtudod a kazettáról. Őszintén szólva aggódom miattad. Az a szemét Harley nem fog békén hagyni. Úgy tűnik, nagyon a lelkére vette, hogy beletapostál az egójába. Lilith nem sejtette, mi történt Dana és Harley közt annak idején, ő csupán anynyit tudott, hogy valamin csúnyán összevesztek. A valóságot a lány csak a szüleinek mondta el, rajtuk kívül még Sam tudott a dologról, aki ártatlan szemtanúja volt az esetnek. Dana még Randall elől is elhallgatta az igazságot. A szörnyű élményt, akárcsak Sam, ő is mélyen eltemette magában. – Kösz a figyelmeztetést – mondta halkan Dana. – Majd átgondolom, milyen lépéseket tegyek az ügyben. Miután elköszönt a barátnőjétől, Dana ölébe vette a vastag mappát, amelyet az irodából hozott magával, és megpróbált felkészülni a másnapi értekezletre. A szeme azonban minduntalan lecsukódott. Ennek így semmi értelme, gondolta. Inkább kialszom magam, és majd reggel egy órával korábban kelek fel, döntötte el magában. Hajnali négyre állította be a csörgőórát, majd halomba rakta a szétszóródott iratokat, és a postájával együtt ledobta az ágya mellé. Ekkor pillantotta meg a reklámújságok közül kikandikáló küldeményt. Felvette a borítékot, és megnézte rajta a címzést. A küldeményt San Franciscóban adták fel Mrs. Dana Sterling nevére, de nem szerepelt rajta feladó. Esküvői meghívót szoktak ilyen elegáns borítékban küldeni, villant át az asszony fején,

17

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

miközben kisimította az összehajtogatott krémszínű levélpapírt, és olvasni kezdte a tartalmát. Ne próbálja magát jelöltetni a következő választáson, különben kénytelen leszek nyilvánosságra hozni a szent életű Randall Sterling mocskos kis titkát!

18

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

3. FEJEZET Hajnal három óra volt, amikor Sam elcsigázva és rosszkedvűen megérkezett Santa Monica-i otthonához. Nem emlékezett rá, mikor volt ilyen pocsék útja. Az egész pechsorozat azzal kezdődött, hogy a medált, amelyet Danától visszakapott, elfelejtette kitenni a zsebéből. Csak akkor kapott észbe, amikor a reptéren megszólalt a fémdetektor. Aztán végre megkapta a beszállókártyáját, ám a hangosbemondón közölték a Los Angelesi járat utasaival, hogy technikai okok miatt egy órával később indul a gépük. Most pedig kénytelen volt taxival hazajönni, mert a repülőtérről a városba közlekedő buszok felszívódtak. Nagyot sóhajtva lépett be a házba, ahol tisztaság és katonás rend uralkodott. A frissen renovált épület, amely valamikor a húszas években készült, azonnal rabul ejtette a szívét. Ez volt az első igazi otthona, amelyet a saját ízlése szerint rendezhetett be. Valamennyi helyiségben nyugodt, férfias színek uralkodtak: drapp, barna és itt-ott némi sötétzöld. Az egyszerű, de kényelmes bútorok közt feltűnt egy-egy különleges darab, ezeket az utazásai során gyűjtötte össze. A különleges dísztárgyak és a hatalmas perzsaszőnyeg, amely a nappali déli falát díszítette, keleties hangulatot kölcsönzött a szobának. Útban a hálószoba felé Sam bekukkantott az irodájába. Amikor látta, hogy pirosan villog az üzenetrögzítő kijelzője, megnyomta a lejátszó gombot. – Ó… Sam… nem is tudom, hogyan mondjam el – hallotta Rosa Giannini hangját. – Sajnos rossz hírt kell közölnöm veled. Ernie ma este váratlanul meghalt. Az egyik pillanatban még beszélt hozzám… azután örökre lehunyta a szemét. Próbálom magammal elhitetni, hogy egy szebb világba került, ahol nem érez többé fájdalmat, de nagyon nehéz… – Rosa hangja itt megbicsaklott, és hosszú másodpercekbe telt, amíg az asszony újra meg tudott szólalni. Sam először fel sem fogta a szavak értelmét, csak bámult maga elé üres tekintettel. A fájdalom később hatolt el a tudatáig, lassan és kíméletlenül. – Ernie nagyon szeretett téged, Sam. El sem tudom mondani, mekkora örömet szereztél neki azzal, hogy a múlt héten nálunk jártál. Áldás voltál neki, és persze nekem is. Ugye nem kell mondanom, hogy bármikor jössz, ezután is mindig szívesen látlak. Érnie temetése vasárnap lesz – folytatta elcsukló hangon az idős asszony. – Ha nem tudsz eljönni, azt is megértem, de kérlek, ne küldj virágot a temetésére! Inkább találj ki valamit, amin Ernie is jót mosolyogna! Te voltál a büszkesége, ezt soha ne feledd! Hívj fel mielőbb! Sam tekintete elhomályosult, és azt kívánta, bárcsak több időt tudott volna tölteni öreg mesterével. Ernie apja helyett apja volt, meghitt, bizalmas barát, akitől megkapta a mohón vágyott elismerést, biztatást és feltétlen szeretetet. A professzor ötvennégy évet élt imádott feleségével, Rosával, rajtuk kívül Samnek nem volt senkije. És most Ernie elment. Sam keserveset sóhajtott. Hogy fog megbirkózni ezzel a fájdalommal? Elviselhetetlen volt a gondolat, hogy többé soha nem hallhatja öreg barátját, akitől annyi bölcsességet és erőt kapott. Az a legkevesebb, hogy elmegy a temetésére, és végső búcsút vesz tőle. A hálószobájában megszabadult a ruháitól, majd annak rendje és módja szerint a szennyes holmit a szennyesládába, az öltönyét pedig a szekrénybe tette. Miután ezzel végzett, behunyt szemmel elnyúlt az ágyon, és magára húzta a takarót. Néhány perc múlva felkászálódott, kinyitotta a szekrényt, ahová az öltönyét akasztotta, majd a medállal a kezében bújt vissza a takaró alá.

19

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Ezt a kitüntetést kizárólag Ernest Giannini matematikaprofesszornak köszönhette. Ha hagyta volna elkallódni, nemcsak a medál értékét, hanem egyúttal a professzor munkáját is lekicsinyelte volna. Ettől a gondolattól Sam mélységesen elszégyellte magát, és erős lelkifurdalása támadt. Amit Dana mindig is tudott, ahhoz neki tizenöt évre volt szüksége: most döbbent rá, milyen értéket hordoz ez a kitüntetés. A férfi megint a szekrényhez ment, és ezúttal egy faládikót vitt magával az ágyba, majd némi habozás után óvatosan felnyitotta a fedelét. A dobozban a gimnáziumi évek alatt összegyűjtött gyufaskatulya méretű cédulák voltak egymásra halmozva. A kupac tetején lévő cetlin a saját találós kérdése volt olvasható: „Mi jut eszedbe Moby Dicktől?” A hátoldalán pedig Dana kissé tudálékos válasza szerepelt. Sam az emlékeibe merülve lapozgatta tovább a gyűrött cédulákat. Az osztályelsőségért folytatott küzdelmük Danával még kilencedikben elkezdődött. Ösztönösen megérezték egymásban a méltó ellenfelet. Szellemi párbajt vívtak, fegyelmezetten, alaposan felkészülve, és közben a cédulákon keresztül barátkoztak is. Furcsa módon közeledtek egymáshoz, és közben készültek a végső összecsapásra. Tulajdonképpen mindvégig fej fej mellett haladtak, mígnem az utolsó félévben Dana matek záródolgozata gyengébben sikerült. Sam találomra kihúzott egy cetlit a dobozból. „Szerinted Marscha Crandall szexis csaj?” – állt Dana kérdése az egyik oldalon. „Igen. Egyébként tegnap este meg is mondtam neki” – lódította a lánynak, csak hogy alaposan felheccelje. Dana ezen úgy megsértődött, hogy napokig nem volt hajlandó ránézni. Egészen az érettségiig leveleztek egymással az órák alatt, és egyre merészebb kérdéseket vetettek papírra, de ennél tovább soha nem léptek. Dana tekintetében volt valami várakozásféle, ahányszor csak ránézett, neki azonban nem volt elég bátorsága kezdeményezni. Sam tekintete a medálra siklott. Illendő volna megköszönnie Danának, hogy megőrizte számára a kitüntetést, de a levélírás nem tartozott az erősségei közé. Általában személyesen szokott köszönetet mondani, egy apró ajándék vagy egy üveg bor kíséretében. De mit lehet ajándékozni egy olyan nőnek, akinek mindene megvan? Dana másnap este fegyelmezetten végigülte Lilith vacsoráját, majd egyenesen hazahajtott. Egész nap sikerült megállnia, hogy a névtelen levélről ne szóljon senkinek. Önmagában a fenyegetés nem foglalkoztatta volna, hasonló eset máskor is előfordult már, de ez volt az első alkalom, hogy zsarolni próbálták, és a névtelen levelet az otthoni címére küldték. Egyszerűen nem fért a fejébe, melyik agyament őrültnek juthat ilyesmi az eszébe. Randall élete nyitott könyv volt, emberi és politikai tisztességéhez nem férhet kétség. Mit lehet vele kapcsolatban leleplezni? Miért hangsúlyozta a zsaroló a „szent életű” jelzőt? Lilith éjszakába nyúló vacsorái nagy népszerűségnek örvendtek értelmiségi körökben. A társalgás általában a politika körül forgott, hol vitatkozó, hol okoskodó hangnemben. Bármi, amiről beszéltek, valamilyen úton-módon kapcsolatba került a politikával. Dana hálát adott a sorsnak, hogy a fiatal, becsvágyó ügyvéd mellé ültették, aki mellesleg nemrég vált el. Vele könnyedén tudott csevegni bármilyen témáról. Beszélgetésük olykor alábbhagyott, teret engedve a vacsorát aláfestő halk zenének. Ahogy múlt az este, Danának egyre inkább feltűnt Lilith kedvetlensége. Nem is állta meg szó nélkül. Amint néhány pillanatra kettesben maradtak barátnője dolgozószobájában, azonnal nekiszegezte a kérdést. – Láthatóan nem vagy jól. Talán bánt valami? – Egész nap görcsölget a hasam. Nem elviselhetetlen, de rém kellemetlen érzés.

20

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Lilith állapotára való tekintettel a társaság már tíz előtt szedelőzködni kezdett. Dana sem bánta különösebben, hogy a szokásosnál előbb ért véget a vacsora. Búcsúzáskor a fiatal jogász megkérdezte tőle, felhívhatja-e a napokban. Az asszony az iroda telefonszámát adta meg neki. Amikor hazaérve meghallotta a házvezetőnő szobájából kiszűrődő hangokat, bekopogtatott hozzá. Hilda évtizedek óta a Randall család szolgálatában állt, s bár jócskán benne volt a korban, eszébe sem jutott nyugdíjaztatni magát. Hilda udvarias, ámde távolságtartó magatartása sok fejtörést okozott Danának. – Jó estét, asszonyom! – dugta ki a fejét Hilda a kopogtatásra. – Jó estét, Hilda! Hogy telt a szabadnapja? – Köszönöm, jól. – A lánya meg az unokái jól vannak? – Mindannyian egészségesek – jött a szűkszavú válasz. – Jól sikerült a vacsora Pauláknál? – Ó igen, nagyon kellemes volt. Keresett valaki a távollétemben? – Egyszer megcsörrent a telefonja, de mire felvettem a kagylót, megszakadt a vonal. Több hívás nem érkezett – közölte kimért hangon Hilda. Dana lemondóan sóhajtott egyet. Jó lett volna egy pohár bor mellett elbeszélgetni az öregasszonnyal, de a házvezetőnő bevehetetlen bástyának bizonyult. – Köszönöm, Hilda. Jó éjszakát! Ahogyan mindennap, Dana most is megállt az asztalka előtt, ahová az idős aszszony a napi postát tette. Némi habozást követően átnézte a papírkupacot. Csupa reklám, gondolta megkönnyebbülten. A hálószobájába érve ruhástól végigdőlt az ágyon, és lenyomta az üzenetrögzítő lejátszójának gombját. – Szia, drágám! – hallatszott az édesanyja hangja. – Apáddal úgy döntöttünk, hogy egy héttel meghosszabbítjuk a kiruccanásunkat. Orlando csodálatos hely, neked is látnod kellene. Majd még hívlak. A következő telefonáló Dana sajtószóvivője volt. – Üdvözlöm, szenátor asszony! Amanda vagyok. Tudna engem holnap kora reggel fogadni? Nyolc órakor megfelelne? Kérem, hívjon vissza, ha valamiért nem jó az időpont! Köszönöm. – Szia, Dana! Candi vagyok. Sajnálom, hogy csak az üzenetrögzítődet tudom elérni. Sajnos az a helyzet, hogy Mr. Giannini meghalt. Vasárnap lesz a temetése. Mrs. Giannini azt szeretné, ha a gyászszertartáson te is mondanál néhány szót. Ugye el tudsz jönni? Hívj vissza mielőbb! Szia! Dana mindig szeretettel gondolt vissza Mr. Gianninire, aki nemcsak a tanára, hanem az édesapja közeli barátja is volt. Értesítenie kell a szüleit, döntsék el ők, megszakítják-e a szabadságukat a temetés miatt, határozta el magában. – Dana, itt Sam Remington beszél. Tíz perccel múlt nyolc. A Los Angelesreptérről hívlak, most indulok San Franciscóba. Örülnék, ha mielőbb visszahívnál. Kösz. Dana éppen lehámozni készült magáról a ruhát, amikor Sam hangját meghallotta az üzenetrögzítőn. Beszélni akar velem! – gondolta ujjongva, és a lélegzete máris felgyorsult. Az órájára pillantott. Tíz perccel múlt tíz. Sam valószínűleg úton van, de úgy félóra múlva talán már utolérheti a szállodájában. Az meg sem fordult a fejében, hogy reggelig várjon a hívással. Miközben türelmetlenül számolta magában a perceket, az asszony gyorsan rendbe hozta magát, azután ledőlt az ágyára, és ölében a jövő évi költségvetési tervezettel várta az idő múlását. Amikor letelt a fél óra, remegő kézzel bepötyögte Sam mobilszámát. – Sam Remington. – Szia, Sam. Dana vagyok.

21

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Egy szóval sem mondtam, hogy még ma este vissza kell hívnod, szenátor. – Ilyenkor még általában fent vagyok és dolgozom. Te hol vagy most? – Még az autóban. Néhány perc múlva a szállodához érek. – Hívjalak vissza később? – Nem szükséges. – Arra gondoltam, talán zavar, ha vezetés közben beszélgetünk. – Azt hiszed, nem tudok egyszerre két dologra figyelni – nevetett fel halkan a férfi. Dana kényelmesen hátradőlt a párnán, és próbálta maga elé képzelni Sam markáns arcát. – Milyen volt a repülőút? – Gyors. – Nem sokkal előtted Candi hagyott nekem üzenetet. Tudsz róla, hogy Mr. Giannini meghalt? – Igen, hallottam. – Vasárnap temetik szegényt. Ott leszel a gyászszertartáson? – Még nem tudom. – Ó… – Dana csalódottan sóhajtott. Titkon arra gondolt, együtt mehetnének a temetésre. – Miért akartál velem beszélni? – Szeretnék valamit átadni neked. Holnap estefelé beugranék hozzád néhány percre. Otthon leszel? – Persze. Akarod, hogy felhívjalak, amikor végeztem az irodában? Általában este hat és nyolc között szoktam hazaérni. – Nekem megfelel. – Válaszolnál egy kérdésemre, Sam? Miért jöttél el az osztálytalálkozóra? – Téged akartalak látni. Dana szíve hatalmasat dobbant. Talán mégsem olyan reménytelen ez az ügy, mint ahogy gondolta. – Honnan tudtad, hogy egyáltalán ott leszek? – Hiányoztál egyetlen osztálytalálkozóról is? – Nem. – Akkor megkaptad választ. Most kanyarodom a szálloda elé. A vonal hirtelen megszakadt. – Aludj jól… – mondta az asszony a süket telefonba. Úgy számolt magában, hogy nagyjából tizenöt-húsz perc alatt átnézi a költségvetés fontosabb tételeit. Miközben próbált eligazodni a tengernyi szám között, azon kapta magát, hogy újra Sam körül forognak a gondolatai. Megpróbálta kitalálni, mit akar átadni neki a férfi. Csak nem a medáltól akar szabadulni? Nem, azt nem teheti! Mielőtt meggondolhatta volna magát, Dana ölébe kapta a telefont, és megcsörgette Sam mobilját. – Sam Remington. – Jó, hogy még ébren talállak… – Már aludtam. – Nekem nagyon is ébernek tűnsz. – Egyszerű rutin. Mit tehetek érted? Lássuk csak, gondolta Dana elmélázva. Például simogathatnád a hátam. Magadhoz ölelhetnél, megcsókolhatnál… ágyba bújhatnál velem. – Ott vagy még, Dana?

22

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Bocsáss meg… egy pillanatra elvonta valami a figyelmemet. Tulajdonképpen azért hívtalak, mert eszembe jutott, hogy akár reggel is találkozhatnánk. Volna kedved velem reggelizni? – Szóval furdal a kíváncsiság – ugratta a férfi Danát. – Ugye szeretnéd tudni, milyen meglepetést tartogatok számodra? – Eszedbe ne jusson visszaadni a medált! – Különben mi lesz? Dana habozott, majd sóhajtott egyet. – Egyébként nem állt szándékomban visszaadni – jegyezte meg gyengéd hangon a férfi. – Ennek szívből örülök. El tudsz jönni hozzám reggel? – Nem, de köszönöm a meghívást. Este találkozunk, ahogy megbeszéltük. – Szerintem… – kezdte a mondatot Dana, amikor hirtelen megszakadt a vonal. Ez mégiscsak hallatlan! Nem lehetne legalább egyszer normálisan elköszönni egymástól? – füstölgött magában. Persze az sem vall különösebben jó modorra, ha valakit álmából ébresztünk fel, állapította meg önkritikusan. Mostanra már elég jól ismerte a férfit ahhoz, hogy előre lássa, Samnek esze ágában sincs úgy táncolni, ahogyan más fütyül. De éppen ez a határozottság vonzotta egyre inkább. Sam visszatette a telefont az asztalkára, és megpróbált újra elaludni. Dana a legszebb álmából ébresztette fel, amelynek épp ő volt a női főszereplője. Kamaszkorában gyakran álmodott a mosolygós arcú, kedves lányról, akiből mára veszélyesen intelligens, vonzó asszony lett. Dana már kislányként is érettebben gondolkodott a kortársainál. Ötödikes koruktól jártak ugyanabba az osztályba, ami csak úgy volt lehetséges, hogy a lány egy év alatt végezte el a harmadik és a negyedik osztályt. Sam alig egy hónappal a tanévkezdés után veszítette el az édesanyját. Amikor letelt a gyászhét, és megint iskolába kezdett járni, a többiek egyszerűen elkerülték őt. Nem azért, mintha szívtelenek lettek volna, inkább csak bizonytalanok voltak. Egy darabig még a tanárai is másként bántak vele. Egyedül Dana jött oda hozzá az egyik szünetben kifejezni a részvétét, és azért, hogy elmondja, mennyire sajnálja az édesanyja halála miatt. Samet megindította a tündéri kislány együtt érző pillantása, finom, dallamos hangja, és azonnal beleszeretett. Érzései az évek alatt tovább mélyültek iránta, de ahhoz soha nem volt elég bátorsága, hogy ezt be is vallja a lánynak. Élete legszebb időszaka a gimnáziumhoz kötődött, amikor a jobb jegyekért egymással versengtek. Dana addigra gyönyörű nagylánnyá serdült, ő pedig halálosan szerelmes volt belé. Miatta készült fel az órára, neki akart tetszeni, méltó akart lenni hozzá. Akkor még elhitte, hogy bármit elérhet az életben, ha nagyon akarja. A kijózanodás csak később jött, amikor Dana apja világosan tudtára adta, hogy nem szívesen látja a lánya közelében. Samnek sikerült hosszú ideg elnyomni magában ezeket az emlékeket, de ma este valahogy minden apró mozzanat eszébe jutott. Tiszán emlékezett arra a napra, amikor remegő kézzel igazgatta a nyakkendőjét, mielőtt átment volna Clearyékhez. Szinte látta maga előtt, amint a lány élénk rózsaszín ruhában jön lefelé a lépcsőn, és mosolyog rá. Dana szülei fényképet is készítettek róluk. Soha életében nem érezte olyan boldognak magát, mint azon az estén, amikor ő volt a lány kísérője a bálon. Semmi sem tudta elrontani az örömét. Nem érdekelte, hogy pusztán azért esett rá a választás, mert Dana partnere eltörte a lábát. Neki csak az számított, hogy este táncolhat imádottjával. A bál előtt esténként még táncórákat is vett Rosa Gianninitól. Ma már mosolyogni is képes volt a saját ügyetlenkedésén. Amint átkarolta a lány derekát, olyan izgalom fogta el, hogy mozdulni se tudott, nemhogy táncolni. Aztán

23

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

valahogy mégiscsak összeszedte magát, esetlenül csetlett-botlott a parketten, sőt olykor Dana lábára is rálépett. A lány azonban olyan elragadó mosollyal nézett rá, mintha ő lett volna a legjobb táncos a teremben. Mr. és Mrs. Cleary természetesen ott volt a bálban. Sam állandóan érezte a tekintetüket a bőrén. Amikor Dana elment a barátnőivel a mosdóba, Mr. Cleary magához intette Samet. – Dana nagy jövő előtt áll – mondta jelentőségteljesen. – Én is úgy gondolom, uram – válaszolta idegesen a fiú. – Az édesanyjával nem szeretnénk, ha bármi megzavarná a fejét. – Értem, uram. – Ugye maga nagyon kedveli a lányomat? – Igen, uram – hajtotta le a fejét szégyenlősen Sam. – Ha Dana valóban sokat jelent magának, akkor nem találkozik vele többé. Sam megzavarodva állt, kezét ösztönösen ökölbe szorította. Hát vele már mindent meg lehet csinálni? Persze tudhatta volna… Ebben a városban ő soha nem lesz elég jó senkinek, pláne nem Dana Cleary családjának. Az ő apja csak egy szerencsétlen iszákos alak. Az emberek pedig azt gondolják magukban, jó lesz vigyázni ezzel a fiúval. Az alma nem esik messze a fájától. – Én csupán szívességet tettem, uram – nyögte ki végül. Egész este szorongatta valami a torkát, és azon tűnődött kábultan, mi az, ami olyan nagyon fáj. Attól fogva alig szólt Danához. Arról, amit az apja mondott a bálon, természetesen hallgatott. Bizonyítványosztás előtt egy nappal azonban történt valami, amit valószínűleg egyikük sem volt képes elfelejteni azóta sem. Harley Bonner megpróbálta megerőszakolni a lányt, és valószínűleg sikerült is volna neki, ha Sam nincs a közelben, és nem lép közbe. Az idő Mr. Clearyt igazolta, erre később Sam magától is rájött, de akkor, azon a hajdani bálon tönkretette a fiú egész estéjét. Dana pályafutása töretlenül ível felfelé, a szenátusi tevékenységet is sikeresen végzi, iskolázottsága, családi háttere kifogástalan. Neki minden megadatott, ami a boldog élethez kell. Mindig is két különböző világban éltek, és egy olyan zűrös hátterű fiú, mint amilyen ő volt, bizonyára hátráltatta volna a karrierjét. A bál éjszakáján mindössze néhány percig maradtak kettesben, amikor hazakísérte Danát, és az ajtajuk előtt búcsút vettek egymástól. A lány szeme tele volt várakozással. Talán arra várt, hogy végre megcsókolja, ő azonban sután lehátrált a lépcsőn, egyetlen szó nélkül. Másnap Dana ment oda hozzá megköszönni a csodálatos estét, amire egyszerűen nem tudott mit válaszolni, inkább sarkon fordult, és magára hagyta a tépelődő lányt. Sam magára húzta a takarót, és az oldalára fordult. A régi emlékek felidézése jobban megviselte, mint ahogy számított rá. Akkor, azon a hajdani báli éjszakán, csúnyán megbántotta Danát, s lám, ő mégis megbocsátott neki. Hogy férhet meg valakiben ennyi nagyszerű tulajdonság?

24

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

4. FEJEZET Másnap reggel Dana először a sajtóreferensével találkozott, majd elintézett néhány halaszthatatlan ügyet, aztán tárgyalni kezdett Abe Atwaterrel, a stáb vezetőjével. Hosszas tépelődés után neki mutatta meg a zsaroló levelet. A hatvankét éves férfi kezdettől fogva Randall csapatához tartozott, ő volt az egyetlen ember, akinek a véleményében feltétel nélkül megbízott. Abe természetesen arról is tudott, hogy nem jelölteti magát a következő választáson. Abe figyelmesen elolvasta a névtelen levelet, majd gondterhelten Danára pillantott. – Hogy jutott el hozzád? – Az otthoni címemre jött. Fogalmam sem volt, mi áll benne, különben óvatosabb lettem volna. Ha volt is rajta ujjlenyomat, az már valószínűleg összemosódott a sajátjaimmal. Abe megvakargatta kopaszodó feje búbját. – Manapság számítógéppel készülnek a névtelen levelek, régebben a készítőjének minden egyes betűt újságokból kellett volna kivágnia. Ez a betűtípus egészen különleges. – Nekem is feltűnt. Első pillantásra esküvői meghívónak véltem. Mit gondolsz a levélről, Abe? Komolyan kell vennünk? – Mindenképpen. Az illető ismeri az otthoni címedet, ami egyáltalán nem megnyugtató. Aki zsarolással próbál nyomást gyakorolni másokra, az egyéb gaztettekre is képes. Dana bólintott. – Nem akarja, hogy újraválasszanak, ez teljesen egyértelmű. Szerinted létezhet bármilyen homályos ügy Randall múltjában, amiről a zsaroló tudomást szerzett? – Semmi, amiről én tudnék. – Abe fel-alá kezdett járkálni Dana íróasztala előtt, időnként rámeredt a levélre, mintha onnan várta volna a megoldást. – Mit tegyek, Abe? Hogy tudnám megvédeni Randall becsületét? Abe tanácstalanul vakargatta az állát. – Majdcsak kitalálunk valamit. Mindenesetre ne szólj a kollégáknak a levélről! Annál jobb, minél kevesebben tudnak róla. Az a magánnyomozó, akinek az íróasztalodon láttam a névkártyáját, mennyire megbízható? Ugye Remingtonnak hívják? – Nem akarom igénybe venni a szolgálatait – vágta rá gondolkodás nélkül az asszony. – Szabad tudnom, hogy miért? Jó kérdés! – gondolta Dana. Sam bizonyára kiváló nyomozó, mégsem volna helyes döntés bevonni őt ebbe az ügybe. Nem mintha nem bízna a férfiban. Attól sokkal inkább tartott, hogy Sam kiderít valamilyen homályos ügyet Randall személyével kapcsolatban. A politika szövevényes világában gyakran köttetnek piszkos üzletek, s bár Randall tisztességéhez nem férhet kétség, kezdő politikusként követhetett el hibákat. De nemcsak a férje becsületét féltette, egyszerűen képtelen lett volna elviselni, ha Sam megint miatta kerül bajba. – Töprengsz valamin, Dana? – Sam a barátom. Nem szeretném őt az ügyes-bajos dolgaimmal zavarni. Számomra sokkal megnyugtatóbb lenne, ha te vennéd kézbe ezt a dolgot. – Azt sem tudom, milyen szálon induljak el. – Bízom a bölcsességedben – mosolygott Dana a férfira. – Mindenben szabad kezet kapsz. Abe fejcsóválva eltette a levelet.

25

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Hogy keressek meg egy tűt a szalmakazalban? Szerintem ide szakember kell, méghozzá kiváló. Meglátom, mit tehetek érted. Sam a hotelszoba ablakából figyelte a nyüzsgő várost. Alig egy órája volt egy furcsa telefonhívása. Abe Atwater, Dana bizalmas munkatársa kért tőle találkozót. Vajon mi az ördögöt akar? – tűnődött elmélázva. Amikor kopogtattak az ajtaján, az órájára pillantott. Abe Atwater pontosan érkezett. Sam kezet fogott a kifogástalan öltözékű, ősz hajú úriemberrel, és hellyel kínálta. – Mit tehetek önért, Mr. Atwater? – tért azonnal a tárgyra. – Előbb adja a szavát, hogy a beszélgetésünket bizalmasan fogja kezelni! Abból, ami itt elhangzik, semmi nem szivároghat ki. Sam felvonta a szemöldökét, és egyenesen a tárgyalópartnere szemébe nézett. Nem volt ínyére a beszélgetés hangneme, amellyel a férfi a mondandóját kezdte. Hogy jön ez az ember ahhoz, hogy kétségbe merje vonni a megbízhatóságát? – Maga nem a kliensem, Mr. Atwater – válaszolta kimérten. – De remélem, az leszek. Ugye nem bántódott meg a szavaimon? Természetesen megbízom magában, különben nem lennék itt – hajolt előre ravaszkás mosollyal az idős férfi, és átnyújtotta a műanyag tasakban lapuló levelet. – Ez a küldemény tegnapelőtt este érkezett Dana otthoni címére. Miután Sam elolvasta a levelet, néhány pillanatig mereven nézett maga elé. Pontosan tegnapelőtt este járt a Sterling-villában. Emlékezett rá, hogy Dana, miután elköszöntek egymástól, a postaládájához indult. – Mi az ördög akar ez lenni? – Halvány sejtelmem sincs, ha tudnám, nem lennék itt. – Nekem kellene kitalálnom? – Igen, de a nyomozásnak a legnagyobb titokban kell történnie. Sam alaposan szemügyre vette a levélpapírt, majd figyelmesem megvizsgálta a borítékot is. – Ezért inkább eljött hozzám ahelyett, hogy Dana irodájában találkoztunk volna – jegyezte meg szárazon. – Így láttam helyesnek. Pillanatnyilag még Dana sem tud arról, hogy idejöttem. – Valóban? Akkor hogy talált rám? – pillantott fürkésző tekintettel a férfira Sam. – Tegnap véletlenül láttam meg a névjegykártyáját Dana asztalán, és kérdezősködni kezdtem magáról. Tudom, hogy régi barátság fűzi a szenátor asszonyhoz, és hogy maga tehetséges, megbízható ember. És mindenekelőtt diszkrét. Kell ennél jobb ajánlólevél? Maga bizonyára képes lesz kideríteni, mi ez a disznóság, és kinek áll érdekében megzsarolni a szenátort. – Már dolgozom egy ügyön, ezért vagyok San Franciscóban – mondta Sam, miközben visszaadta a borítékot. – Sajnos nem vállalhatom el a megbízást, de szívesen ajánlok valakit magam helyett. Abe tekintete elkomorult. – Szabad tudnom, miért utasítja vissza a kérésemet? – Ilyen kevés információval túl sok időbe telne, mire valamilyen eredményt tudnánk elérni. – Samet valójában az bántotta, hogy nem Dana fordult hozzá személyesen. Úgy látszik, nem bízik meg bennem, vonta le magában a keserű következtetést. – Megadjam valamelyik kollégám telefonszámát? – Szükségtelen – emelkedett fel a helyéről Abe. – Vannak egyéb forrásaim is. Azért szerettem volna, ha inkább maga nyomoz az ügyben, mert azt hittem, közeli barátok Danával… Úgy látszik, tévedtem.

26

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Miután Abe Atwater mögött becsukódott az ajtó, Sam a gondolatai közt őrlődve bámult kifelé az ablakon. Elég lett volna egyetlen szó Dana szájából, és habozás nélkül a segítségére siet. Bőven akadtak nálánál magasabb beosztású politikusok is, akik a legféltettebb titkaikat is rá merték bízni, csak épp a szenátor asszony bizalmát nem bírta. Nehéz szívvel sóhajtott egyet. Bárcsak túl lenne már az egészen! Ha nem tartotta volna gyáva megfutamodásnak, azonnal lemondja az aznapi randevút, és egy küldönccel juttatja el az ajándékot Dana címére. Ez azonban nem az ő stílusa volt. Amit egyszer elkezdett, be is akarta fejezni. Találkozni fog Danával, és annak rendje-módja szerint megköszöni neki a medált. Miközben Sam a kocsijában ülve várakozott a Sterling-villa előtt, időközönként az anyósülésen heverő csomagra vándorolt a tekintete. Sokkal egyszerűbb dolga volt, amikor valamelyik üzletfelét akarta meglepni egy apró figyelmességgel, mert mindig abban az üzletben intézték a csomagolást, ahol az ajándékot vette. Most viszont neki kellett bíbelődnie Dana ajándékával, ami meg is látszott a végeredményen. A rizspapírba burkolt, nehéz tárgyat egyszerű madzaggal kötötte át, és ez a kézenfekvő megoldás most egy cseppet sem tűnt elegánsnak. Még kártyát sem mellékelt a csomag mellé, mert fogalma sem volt arról, hogyan foglalhatná szavakba a háláját vagy azt, amit legbelül érez. Amikor a visszapillantó tükörben megpillantotta Dana hófehér Lincolnját, vett egy mély levegőt. Az asszony mosolyogva elhajtott mellette, és intett neki, hogy kövesse. – Szia, drágám! Én is épp hazaértem – szállt ki a kocsiból mosolyogva Dana. Sam azonnal belement a játékba. – Szia! Mi lesz ma vacsorára? Dana erre nevetve kézen fogta a férfit, és a kertre néző terasz felé irányította. Sam elismerően nézett körül a pompás fekvésű kertben, és eldöntötte magában, hogy élvezni fogja az este minden pillanatát. – Szerintem maradjunk idekint, és szívjunk egy kis friss levegőt! – javasolta Dana. Az asszony keze meleg és puha tapintású volt. A férfi élénken el tudta képzelni, milyen bársonyos lehet a bőre a vékony ruha alatt. Ahogy lassú léptekkel közeledtek a teraszhoz, Sam mélyen magába szívta az asszony parfümjének kellemes illatát. A hintaágyhoz érve Dana elengedte vendége kezét, és kecsesen leült. Miközben Sam az asszony ölébe tette a tekintélyes csomagot, és leereszkedett mellé a hintaágyra, észrevette, hogy Dana keze enyhén megremeg. Vajon miért lett hirtelen ilyen izgatott? – tűnődött magában. Talán eszébe jutott a zsaroló levél? Vagy ebben a pillanatban ő is arra gondol, amire én? – Felbonthatod – bökött a csomagra. Dana kissé ügyetlenül babrált a spárgával, végül sikeresen kihámozta a rizspapírba csomagolt cipősdobozt, és felnyitotta a fedelét. Egy faragott maszk volt benne. – Ő, ez gyönyörű! Nagyon-nagyon gyönyörű! – kiáltotta meglepetten. – Ugye ez egy japán No-maszk? – Nem egészen. Ő Zo-onna, a békesség és a gazdagság megtestesítője. Nagyjából százéves lehet. – Hihetetlenül gyönyörű… – Dana végigfuttatta ujjait a finoman metszett faragványon, majd elfogódott mosollyal Samre pillantott. – Elképesztően szép munka… tényleg, de ezt én nem fogadhatom el. A férfi oldalt hajtotta a fejét, mintha ezúttal más szemszögből kívánná tanulmányozni az asszony arcát. – Csupán annyit kell mondanod, hogy köszönöm, és máris kvittek vagyunk. – De hát mivel érdemeltem ki ezt a csodás ajándékot?

27

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Sam valamivel közelebb hajolt az asszonyhoz, miközben karját a hintaágy támláján pihentette. – Te döbbentettél rá, milyen értékes számomra az a medál. Ezt szeretném megköszönni. Szavait békés, meghitt csönd követte, ami megint közelebb hozta őket egymáshoz. Dana izgatottan pillantott a férfira. Attól a pillanattól kívánta, hogy meglátta, és minden perc elteltével egyre jobban vágyódott rá. – Ennek szívből örülök – mosolygott zavartan, kebléhez szorítva a becses ajándékot. Sam néhány pillanatig úgy érezte, képtelen lesz uralkodni magán, annyira elgyengült Dana közelségétől. Keze már az asszony vállához ért, és amikor fölé hajolt, ugyancsak uralkodnia kellett magán, hogy ne ölelje szenvedélyesen magához. Az ajkuk veszélyesen közel került egymáshoz, de aztán Sam váratlanul felkapta a fejét. Egy ősz hajú nőt látott közeledni tálcával a kezében. – Ma este nem menekülsz el tőlem – suttogta kipirult arccal Dana. – Megkértem a házvezetőnőmet, hogy készítsen nekünk valami harapnivalót a bor mellé. Remélem, nem akarsz máris elmenni. – Ez úgy hangzott, mint valami parancs – nevetett halkan Sam. – Vedd, aminek akarod! Egyébként ritkán élek a hatalmammal. Eleinte türelmes szoktam lenni, utána pedig végtelenül eltökélt – mosolygott édesen a férfira az asszony, majd ugyanazzal a lendülettel a házvezetőnőjéhez fordult. – Köszönöm, Hilda. Tegyen csak mindent az asztalra! Hadd mutassam be magának egy régi barátomat, Sam Remingtont! – Jó estét, uram! Örülök, hogy megismerhettem – mondta mereven az idős asszony. – Részemről a szerencse – emelkedett fel a helyéről Sam. – Rég nem láttam ilyen pompás hidegtálat – próbált hízelegni a nőnek, mire az csak mogorván bólintott. Miután Hilda távozott, a férfi halkan megjegyezte: – Azt hiszem, nem sikerült magamat a szívébe lopnom. A házvezetőnőd egyébként erősen emlékeztet az egyik kiképző őrmesterünkre, annak volt ilyen marcona képe. – Hilda a legmegbízhatóbb teremtés, akit ismerek. Bárcsak azt mondhatnám, hogy a zord külső érző szívet takar, de sajnos annak még nem adta jelét – sóhajtott Dana. – Randall halála óta te vagy első férfi, akit beengedtem a házamba. Valószínűleg azért viselkedik bizalmatlanul veled. Sam csodálkozva kapta fel a fejét. – Mostanáig nem volt egyetlen kapcsolatod sem? Ez meg hogy lehet? – Tudod, hogy van ez… Annak, aki állandóan a nyilvánosság érdeklődésének középpontjában áll, ezerszer meg kell gondolnia, kit enged közel magához. Meg aztán se időm, se kedvem nem volt a magánéletemmel foglalkozni. – Dana arcán elgondolkodó mosoly suhant át, miközben könnyedén Sam vállára hajtotta a fejét. – Persze ha akadna egy vonzó férfiú, akiben feltétel nélkül megbízhatnék, komolyan fontolóra venném az ajánlatát. A jelek, amelyeket Dana küldött, egyértelműbbek nem is lehettek volna, Sam azonban az ösztöneivel dacolva megpróbált józanul mérlegelni. – Mi nem járhatunk egymással, ugye tudod? – Tisztában vagyok vele. De miért is nem? A férfi alig tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Dana mindig mindent megkérdőjelezett. Valószínűleg ezt imádta benne a legjobban. Miközben a válaszon gondolkodott, töltött egy kevés bort a poharakba. – Te mindenki által ismert közszereplő vagy, én pedig nem. A mi szakmánkban létfontosságú, hogy észrevétlenek maradjunk. – Utánanéztem ám a tevékenységednek. – Mást nem is vártam tőled. Na és mire jutottál?

28

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Nézzük csak… Megfejtettem például, hogy az ARC Security & Investigations cégben te vagy az R betű – kezdte mosolyogva Dana. – Az irodátok nem szerepel a cégjegyzékben. A klienseitek általában politikusok, sztárok vagy gazdag üzletemberek. A szakmai hírneved egyszerűen makulátlan. Csak éppen te nem bízol meg bennem, suhant át Sam agyán. Dana kortyolt egyet a borból, majd kacér pillantással végignézett a férfi karcsú, izmos testén. – Egyébként számomra nem tűnik valami hihetőnek, hogy ezzel a külsővel észrevétlen tudsz maradni. – Ezt talán vegyem hízelgésnek? Különben megnyugtathatlak, hogy ha úgy hozza a helyzet, akár láthatatlanná is tudok válni. – Kötve hiszem. Nincs az a nő, aki ne akarna azonnal fölcsípni. Noha ennek kissé ellentmond, hogy Lilith barátnőm kifejezetten tart tőled. – Ó, azok a konzervatívak a saját árnyékuktól is megijednek – húzta el a száját Sam. Dana fölcsippentett egy olajbogyót meg némi füstölt sonkát a tálról, és jóízűen elrágcsálta. Azután kortyolt egyet a borból, és intett Samnek, hogy kövesse a példáját. Miközben csendben eltüntették a hidegtál ínyencségeit, időnként egymásra mosolyogtak. – Hogy kerültél a hadsereghez? – kérdezte az asszony. Sam megbabonázva nézte a Dana ajkán csillogó olajcseppet, és megpróbálta elképzelni, hányféle csábító lehetőség kínálkozna az eltávolítására. – Véletlenül épp a toborzóiroda elé parkoltam a kocsimmal. Az egyik tiszt meghívott reggelizni, közben pedig részletesen elmesélte, hogy a hadseregnél bőven kereshetnék annyit, amiből később finanszírozhatom a továbbtanulásomat. Ez adta meg a végső lökést. Egyébként nyolc évig szolgáltam a seregnél. – És azután jelentkeztél valamelyik egyetemre? – Nem, amit a mai napig nagyon bánok. – Miért mentél el a városból olyan hirtelen? Sam tekintete elkomorult egy pillanatra. – Ezt neked kellene a legjobban tudnod. Nem volt semmi, amiért érdemes lett volna maradnom – mondta szűkszavúan. Nem akart sem magyarázkodni, sem pedig felhánytorgatni a régi sérelmeket. Dana együtt érzően megfogta a férfi kezét. – Sajnálom, hogy annyi szenvedésen kellett keresztülmenned. De valamit feltétlenül tudnod kell… – Ami volt, elmúlt, fölösleges utólag rágódni rajta – vágott közbe Sam. – A magam részéről lezártam a múltat. Azt hiszem, ideje lenne indulnom – tette hozzá az órájára pillantva. – Akkor ennyi volt? – Nem értem, mire gondolsz. – Attól tartok, hogy többé nem fogsz felhívni. – Az volna a leghelyesebb. Mindkettőnk érdekében. – Miért? – Eddig sikerült a háttérben maradnom, és nem szeretném, ha ez a jövőben megváltozna. Akkor viszont aligha sikerülhet, ha együtt látnak veled. Te vagy az egyik legismertebb nő ebben az államban. Az emberek árgus szemmel figyelnek. – Szóval azért nem találkozhatunk, mert ártana a karrierednek? – Igen. Mindkettőnknek csak ártana. Dana tekintete Sam arcára siklott, és egy darabig elidőzött rajta. – Még tartozol nekem egy csókkal – mondta szomorkás mosollyal.

29

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

A férfi azonnal kapcsolt. Azon a hajdani bálon nem merte megcsókolni Danát, most azonban semmi oka nem volt arra, hogy ne tegye. Beletúrt az asszony hajába, és gyengéden magához húzta. – Ne gondolkozz, csak csókolj! – suttogta felforrósodott hangon Dana. Sam nem habozott tovább. Amikor az ajkuk találkozott, Dana lehunyta a szemét, és átadta magát a varázslatnak, amelyhez hasonlót még sohasem érzett. Ahogy az asszony ajka szétnyílt, a férfi szenvedélyesen csókolni kezdte, de ügyelnie kellett arra, hogy ne érjék el az őrület határát. Miközben igyekezett megzabolázni az érzéseit, lassan kinyitotta a szemét, és önuralmat erőltetett magára. Ekkor vette észre Hilda sziluettjét, aki a ház ablakából figyelte őket. – Úgy látom, nézőközönségünk akadt – mondta halkan, mire Dana ijedten hátrarebbent. – Csodálatosan csókolsz. Nem folytathatnánk ezt az ágyban? – Nem létezik, hogy ezt én mondtam, gondolta elhűlve Dana. – Tudod, hogy nem lehet – rázta meg a fejét Sam. – Pedig én le akarok feküdni veled – suttogta mosolyogva az asszony, miközben szándékosan közelebb hajolt, hogy az ajka hozzáérjen a férfi állához. Sam érezte, ahogy a teste fájdalmasan összerándul a vágytól. Te jó ég! Mennyire kívánja ezt a nőt! Ebben a pillanatban talán még az életét is feláldozta volna, csak hogy egyszer szeretkezhessen Danával. Ennek az őrületnek véget kell vetni. Mégpedig azonnal! – Azt hiszem, mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha most elmegyek. Belőlünk soha nem lehet egy pár, te ezzel ugyanúgy tisztában vagy, akárcsak én. Még ha ágyba bújnánk is egymással, örökké bujkálnunk kellene a világ szeme elől, ezt pedig egyikünk sem bírná sokáig. – Engem nem zavarna. – Dehogyisnem. Hozzád olyan férfi való, akit felvállalhatsz a nyilvánosság előtt, és ugyanabból a körből jön, amelyben te mozogsz. – Az érzéseimmel szabadon rendelkezem. Senki sem írhatja elő, ki való hozzám, és ki nem! – jelentette ki csalódott arccal Dana, miközben felemelkedett a helyéről. – Mennem kell – állt fel Sam is, mire Dana bosszús képpel hóna alá csapta a maszkot, majd felemelte a tálcát. – Segíthetek? – nyúlt a férfi a tálca után. – Ha ragaszkodsz hozzá… Az a keskeny tölgyfa ajtó egyenesen a konyhába vezet – mutatott Dana a ház felé. Miközben Sam áthaladt a sötét folyosón, meglátta az asztalkán heverő levélkupacot. Dana még nem láthatta a mai postát, hiszen egyszerre érkeztünk a házba, suhant át a fején. Valamivel közelebb lépve a férfi alaposabban szemügyre vette a papírhalmot. Abban reménykedett, hátha kivillan a reklámújságok közül egy ahhoz hasonló levél, mint amilyet Abe Atwater mutatott neki, de semmi különöset nem látott. Sam nem túl gyakran szokott magában fohászkodni, de most azt kívánta: bárcsak szólna valamit Dana a zsaroló levélről. Bárcsak újra megcsókolhatná, bárcsak segíthetne neki! Dana azonban csak állt az ajtóban, és egyetlen szót sem szólt. – Aludj jól! – mormolta a férfi búcsúzóul. – Ég veled! – intett szomorkás mosollyal az asszony.

30

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

5. FEJEZET Sam rosszkedvűen és igen feszülten lépett a hotelszobába. Úgy érezte, menten szétrobban, ha nem áll be azonnal a hideg zuhany alá. Miután valamelyest sikerült lehütenie magát, összehúzott szemmel bámult kifelé az ablakon. Talán húsz percig álldogált a gondolataiba merülve, amikor a háta mögött megszólalt a telefon. – Jó estét, Mr. Remington. Itt Abe Atwater beszél. Dana ma is kapott egy zsaroló levelet. Gondoltam, nem árt, ha tud róla. Sam halkan káromkodott egyet. – Mi áll benne? – Ezúttal ultimátumot fogalmazott meg a zsaroló. Idézem: „Fogytán a türelmem! Várom a sajtótájékoztatóját, amelyen bejelenti, hogy nem jelölteti magát újra a választáson.” – Dana hogy fogadta a levelet? – Természetesen felzaklatta. Nagyon a szívén viseli a férje jó hírét. – Rendben van, Mr. Atwater. Máris felhívom Danát, de ha most sem kéri a segítségemet, nem tehetek érte semmit. – Korrekt ajánlatnak tűnik. Ugye tájékoztat majd a fejleményekről? – Ez csak természetes. Sam, amint elköszönt Abe-től, máris hívta a szenátort. Az csak a harmadik csengetésre szólt a készülékbe. – Tessék. – Belekezdtél egy történetbe, de félbeszakítottalak – kezdte a férfi. – Mit akartál elmesélni? Sam hívása váratlanul érte Danát, ugyanakkor meg is könnyebbült, hogy legalább telefonon beszélhet a férfival. Miközben leült az ágy szélére, tekintete önkéntelenül a zsaroló levélre tévedt, amelyet aznap kapott. – Amit mondani akartam, az még a bizonyítványosztó ünnepséggel kapcsolatos. – Amikor nem álltál velem szóba? Sam érzelemmentes hangja szíven ütötte Danát. – Annak komoly oka volt, Sam. Közvetlenül az ünnepség előtt Harley megfenyegetett. Azt mondta, mindkét lábadat eltöreti a haverjaival, ha csak egyszer is rád merek nézni. Szavait feszült csend követte. – Engem akartál megvédeni? – szólalt meg nagy sokára a férfi. – Ki mást? Te is megvédtél Harleytől, utána pedig megpróbáltál lebeszélni arról, hogy feljelentsem a rendőrségen. Sajnos nem hallgattam rád, erre összeveretett a haverjaival. Egyszerűen nem mertem megkockáztatni, hogy újra bántsanak miattam. – Szóval azért voltál velem olyan undok! – Azt tettem, amit abban a pillanatban jónak láttam. – Sokkal bátrabbnak hittelek. – Sam hangjában egy csipetnyi szemrehányás érződött. – Ezt meg hogy értsem? – Ha az a féreg beváltja a fenyegetését, tanúskodhattál volna ellene a bíróságon, és legalább néhány évre rács mögé kerül. Ebben egészen biztos vagyok. Talán attól tartottál, hogy ellened is tesz valamit? – Nem emlékszem, hogy bármin is gondolkodtam volna, csak rettenetesen féltem. – Jobban kellett volna bíznod bennem – mondta bántó hangon Sam. Ez fájt. Annak ellenére, hogy igazat adott a férfinak, Dana rosszul tűrte, ha kioktatták.

31

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Sajnálom – suttogta megbántottan. Újabb hosszú csend következett. Az asszonynak az volt az érzése, mintha a férfi várna valamire. – Nem tudom, mit mondhatnék még, Sam. – Akkor ennyi volt. Mire az asszony feleszmélt, a férfi letette a telefont. El sem köszönt tőle. Dana hatalmas sóhajtással hátradőlt az ágyon, és a mennyezetet bámulva próbálta megfejteni Sam különös viselkedését. Még sohasem hallotta ilyen indulatosnak. Mi az ördög üthetett belé? Talán vissza akarja forgatni az idő kerekét? Bárcsak lenne rá mód, hogy valamiképpen helyrehozza azt, amit a múltban elrontott! Ott követte el a legnagyobb hibát, hogy alig tizennyolc évesen még hitt az igazságszolgáltatás mindenhatóságában. Úgy gondolta, Harleynek a bíróság előtt kell felelnie a tettéért. Sam már akkor is bölcsebben ítélte meg a helyzetet, és próbálta jobb belátásra bírni, ő azonban nem hallgatott a fiúra. Harley Bonner apjának természetesen sikerült eltussolnia az ügyet. Utána pedig Harley a haverjai segítségével Samen állt bosszút. Emiatt az asszonyt mind a mai napig gyötörte a lelkiismerete. Dana az oldalára fordulva felkönyökölt, és merőn bámulta a telefonkészüléket. Sam vádló megjegyzése minduntalan a fülébe csengett. „Jobban kellett volna bíznod bennem. Lehet, hogy hiba volt eltitkolni előle a zsaroló levelet?” Hirtelen felült az ágyon, és ölébe véve a készüléket, hívta a férfi számát. – Sam Remington. – Szükségem lenne a segítségedre – kezdte remegő hangon. – Hallgatlak. – Mostanában névtelen levelekkel zaklatnak… – Ne mondj többet! Negyedórán belül nálad leszek. Miután megszakadt a vonal, az asszony sóhajtott egyet. Azután gyorsan megszabadult az elegáns kosztümtől, és kényelmes nadrágot meg pólót húzott. – Hol van Hilda? – kérdezte halkan Sam, amint belépett az ajtón. – A szobájában. – Hol tudnánk nyugodtan beszélgetni, anélkül hogy bárki kihallgathatná? – A hálószobám mellett van az irodám – válaszolta Dana rövid töprengés után. – De nem hinném, hogy tartanunk kell Hildától… – Vezess oda, kérlek! Miközben fölfelé haladtak a lépcsőn, Dana néhányszor hátrafordult, mert nem hallotta a férfi lépteit. Sam olyan nesztelenül követte, akár egy vadászó puma. A hálószobába érve a férfi megállt egy pillanatra, és kíváncsian körbepillantott. Dana fölcsippentette a levelet, majd intett Samnek, hogy kövesse. – Kedden jött az első levél. Abban az áll… – Ismerem a tartalmát – vágott közbe Sam. – Honnan? – Dana csodálkozó képpel huppant le a kék kanapéra. – Abe Atwater nálam járt ma délután. Este pedig telefonon hívott, amikor tudomást szerzett a második levélről. – Pedig határozottan megkértem, hogy hagyjon ki téged ebből az ügyből! Sam leereszkedett az egyik székre, és a fény felé fordította a műanyag tasakba helyezett borítékot. – Ezt intézzétek el egymást közt! Szerinted mennyire kell komolyan vennünk a zsaroló fenyegetését? – kérdezte a férfi kissé előrehajolva.

32

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Fogalmam sincs – ingatta a fejét Dana. – Először nem is vettem komolyan. Az irodánkba számtalan hasonló levél jött már, de ezeknek nem szoktunk különösebb jelentőséget tulajdonítani. – Ez a levél azonban az itthoni címedre érkezett. – Épp ez benne a nyugtalanító. – Van valami elképzelésed, ki állhat mögötte? – Nincs. – Elképzelhetőnek tartod, hogy a zsaroló tud valamit a férjedről? Sam hangosan kimondta, amitől Dana tartott. – Randall jó ember volt. A legjobb, akit valaha ismertem. Nem tudom róla elképzelni, hogy bármit is eltitkolt volna… – Hogy lehetsz ebben ilyen biztos? – Más politikus is kap fenyegető leveleket, különösebben nem foglalkozunk velük. Ezúttal azonban más a helyzet. Nem hagyom, hogy bárki besározza Randall emlékét. Ő már nincs köztünk, hogy megvédje magát, úgyhogy nekem kell megtennem. – Szerintem az volna a legkézenfekvőbb megoldás, ha tudatnád a közvéleménnyel, hogy nem indulsz a választáson. Miért nem hívsz össze a napokban egy sajtóértekezletet? – Mert akkor a zsaroló joggal hihetné, hogy elérte a célját. Amellett az elöljáróim határozottan kértek rá, hogy néhány hétig még tartsam titokban a dolgot. – Megkértek vagy utasítottak? – Teljesen mindegy – legyintett Dana. – Mindenképpen tiszteletben tartom a kívánságukat. A jelöltünk még nem tudja maga mögött a párttagság teljes bizalmát. Előbb meg kell erősítenünk a párton belüli helyzetét, hogy biztosan megnyerje a demokratajelöltek kampányát. Azért húzzuk az időt, hogy az ellenjelölteknek kevesebb felkészülési lehetőségük maradjon ellenkampányt indítani. – Nem lehetne valahogy felgyorsítani az eseményeket? – Nem tudom. A pártvezetés valószínűleg tudni szeretné, miért akarom felrúgni az egyezségünket. Mit mondhatnék nekik? Szent meggyőződésem, hogy a férjem múltja makulátlan, de hogyan lehetnék száz százalékig biztos benne? Randall negyvennyolc éves volt, amikor összeházasodtunk. Fogalmam sincs, hogyan élt előtte, vagy hogy fiatalabb korában nem keveredett-e valamilyen kétes ügyletbe. – Abe sokat segíthetne nekünk. Nem kellene őt is bevonnunk a nyomozásba? – Azt hiszem, ez jó ötlet. Bár, őszintén szólva, elég fanyalogva fogadta, amikor rábíztam az ügy felderítését. – Rendben van. Akkor kezdjük egészen az elején! Már egy órája boncolgatták a múltat, amikor Sam úgy érezte, szüksége lenne néhány percnyi egyedüllétre. Mivel jobb ötlet nem jutott eszébe, megkérte Danát, hogy készítsen nekik valami harapnivalót a konyhában. Mialatt az asszony odalent szorgoskodott, ő szórakozott pillantást vetett a hálószobára. A falon ugyanolyan aranymintázatú tapéta volt, mint a földszinti előtérben. A sötét bútor meg a nehéz brokátfüggöny régi korok hangulatára emlékeztette. Dana elkülönített kuckója viszont tele volt vidám színekkel, amelyek jól megfértek egymással ebben az egyedi összeállításban. Ez a helyiség sokkal levegősebbnek tűnt, amely egyaránt alkalmasnak látszott a feltöltődésre és a nyugodt elmélkedésre. Sam kényelmesen hátradőlt a székben, és megpróbálta rendszerbe foglalni mindazt, amit az elmúlt órában megtudott a család életéről. Randall Sterling még csak kongresszusi képviselő, Dana pedig egyetemista volt, amikor egy előadás során összeismerkedtek egymással. Mivel mindketten ugyanazokban az eszmékben hittek, Dana óriási lelkesedéssel támogatta a férfi választási kampányát, majd ezt követően a gyakornoki idejét is Randall San Franciscó-i irodájában töltötte. Összesen hat évet dolgozott a

33

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

politikus csapatában. Aztán ledoktorált politológiából, és rá egy hónapra összeházasodtak. Másfél évvel később pedig eltemette a férjét. Dana elmondása szerint a házasságkötésük előtt három hónappal szerettek egymásba. Addig csupán baráti érzelmeket tápláltak egymás iránt. Sam egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy Dana teljes odaadással szerette, tisztelte és csodálta a férjét, Randall Sterlingről pedig nem feltételezte, hogy pusztán ésszerű meggondolásból nősült volna meg. A férfi elsöprő győzelmet aratott a választásokon, és a második ciklust töltötte a szenátori székben, amikor feleségül vette a lányt. Miként lehetséges, hogy egy megrögzött agglegény hirtelen, minden előzmény nélkül megnősül? – tette fel magának a kérdést Sam. Milyen volt a kapcsolatuk? Szenvedélyes vagy inkább kényelmes? A férfi odasétált a könyvespolchoz, ahol különböző méretű fényképek sorakoztak különös alakú antikkeretekben. Az egyik kép Lilithről készült az esküvőjén, a másik Dana szüleit ábrázolta, mellette pedig egy kisebb fotón Dana volt a férje oldalán. Sam kézbe vette a fényképet. A titokban megtartott, gyors esküvő találgatásokra adott okot, de amikor kiderült, hogy Dana nem várandós, a szóbeszéd is alábbhagyott. Fura, tűnődött magában a férfi, milyen sokat elárul a testbeszéd két ember kapcsolatáról. A pár ugyan egymásra mosolyog, de nem simulnak szerelmesen egymáshoz, pedig a fotó minden bizonnyal a nászútjukon készült. Samet néhány pillanatra elfogta a féltékenység. Jobban járt volná, ha ellenáll a kísértésnek, és nem csókolja meg Danát. Azzal, hogy intim közelségbe kerültek, csak nehezített a helyzetén. Helyére tette a képet, és szórakozottan leemelte a kaspó fedelét, amely a sötéten csillogó asztalkán állt… majd néhány másodpercig döbbenten meredt a teleirkált cetlikre. Nem számított arra, hogy Dana is megőrizte a levelezésüket, és nagy valószínűséggel ugyanúgy beleolvasgat némelyikbe, akárcsak ő. Sam nem időzött sokáig az emlékek fölött. Amikor meghallotta az asszony lépteit, elébe sietett, hogy elvegye tőle a tálcát. – Hilda oltári dühös képpel nézett rám – újságolta Dana. – Nagyon utálja, ha a konyhában matatok. Azt hiszem, soha nem fogom megszokni, hogy személyzet vegyen körül – tette hozzá halk sóhajjal, majd leült törökülésbe a férfi mellé, és elégedetten mártogatta az ízletes csirkefalatkákat az avokadómártásba. Sam élvezettel figyelte Dana egészséges étvágyát, miközben ő is megpróbált legyűrni néhány falatot. – Biztos, hogy nem kérsz többet? – kérdezte az asszony valamivel később. – Egy falattal se tudnék többet enni, annyira tele vagyok. – Rendben. Akkor folytathatjuk is a munkát. – Első lépésben két alapvető kérdést kell tisztáznunk – kezdte magyarázni Sam. – Mi motiválja a zsarolót? Kinek származhat haszna abból, ha nem jelölteted magad a választáson? A másik sarkaltos kérdés tisztázásához Randall múltját kell feltárnunk. Tudnunk kell, volt-e bármilyen homályos ügy az életében, amelyet eltitkolt a nyilvánosság elől. – Mit akarsz tenni? – tudakolta nyugtalanul Dana. – Mindenkit kikérdezünk, aki tudhat valamit a férjed dolgairól. Első körben a régi kollégákra, barátokra gondolok. – És ha a zsaroló épp köztük van? – Annál jobb! Általában messziről kiszúrom, ha valaki megpróbál átverni, vagy épp csak elhallgatni valamit. Ki kell derítenünk, voltak-e ellenségei a férjednek, és ki gyűlölheti őt annyira, hogy még az emlékét is bemocskolná. Talán egy elbocsátott munkatárs vagy egy elhagyott szerető? Egyik lehetőséget sem zárhatjuk ki, amíg nem

34

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

beszélünk mindenkivel. Abban ugyanis egészen biztos vagyok, hogy a zsaroló jól ismerte Randallt. – Abe állt hozzá a legközelebb. Ő azonban azt állítja, hogy semmiről sem tud. – Nyilván voltak más barátai is a férjednek. – Természetesen voltak – bólintott Dana. – Majd utánagondolok. Mit akarsz még tenni? – Utánanézek, milyen információval szolgálhat még a boríték azonkívül, hogy itt adták fel. DNS- és ujjlenyomat-vizsgálatnak vetjük alá, hátha kiderül valami. – Az ujjlenyomatot még csak értem, de mi alapján tudsz DNS-t kérni? – Nyálmintából. Abból megállapítható a zsaroló neme és faji hovatartozása, ami lényegesen leszűkítheti a kört – magyarázta türelmesen Sam. – A következő lépésben utánanézünk, történt-e Randall hivatali ideje alatt valamilyen pénzügyi visszaélés, ügyeskedés a párt finanszírozása körül. Holnap első dolgom lesz felhívni a társamat. Dana hirtelen elsápadt. – Hány embert akarsz még bevonni a nyomozásba? – A társaim miatt nem kell aggódnod. Ha nem bíznék meg bennük ezer százalékig, eszembe sem jutna bekapcsolni őket az ügybe – nyugtatta meg a férfi.Lépjünk tovább! Mi motiválja a zsarolót? Kinek árthat elsősorban a férjed körül keltett botrány? Nyilván neked. – Erre magamtól is rájöttem. – Van valami elképzelésed azzal kapcsolatban, ki akarhat ártani neked? – Személy szerint nincs. Talán valamelyik jelölt a szenátusi székemre pályázik. Vagy valaki a párton belül a hivatal vezetését akarja ilyen gyalázatos módon megszerezni. – Eszedbe jut valami egyéb lehetőség is? – Előfordulhat, hogy valaki egyszerűen nem akarja, hogy nyerjek. – Meg tudnád nevezni az illetőt? – Nem – rázta a fejét Dana. – Nekem volna egy tippem. – Kire gondolsz? – Harley barátunkra. – Ugyan mit tudhat ő Randall múltjáról? Harley nem elég okos ahhoz, hogy magától kitaláljon ilyesmit. – Bárkit megbízhatott a nyomozással. Harley valóban nem okos, ellenben meglehetősen gazdag. Azt pedig egyelőre nem tudjuk, milyen adu van a zsaroló kezében. Talán épp Hilda áll az egész ügy mögött. Rá nem gondoltál? A képtelen ötlet hallatán Dana hangosan felnevetett. – Megbolondultál? – Amíg nem zárhatjuk ki teljes bizonysággal a gyanúsítottak köréből, ő is a listán marad – válaszolta komoly hangon a férfi. – Táplált valaha is indulatot a személyeddel kapcsolatban? Egyáltalán, hogy fogadta, amikor kiderült, hogy a kenyéradó gazdája megnősül? – Fogalmam sincs. Hilda nem nyilvánítja ki az érzéseit. Még sohasem vettem észre, hogy bárkivel ellenséges vagy éppen kedves lett volna. – Az előbb épp azt mesélted, milyen dühösen nézett rád a konyhában. Egyébként a csókolózásunknak is szemtanúja volt. Az asszony erre felállt a kanapéról, és összefont karral az ablakhoz sétált. – Senkit sem akarok bántani, Dana. Csak próbálok rámutatni a lehetőségekre. – Értem. Mit akarsz még tudni? – Randall mennyire volt hűséges hozzád? Nem lépett félre a házasságotok ideje alatt? Esetleg él valahol egy eltitkolt gyereke…

35

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Ha lett volna gyereke, arról biztosan tudnék. Egyébként pedig nem volt oka másfelé kacsingatni. Sam hirtelen támadt féltékenységi rohamában alig kapott levegőt. – A hűtlenségnek számos oka lehet – dünnyögte komoran. – A szexuális életünk jó volt. – Csak jó? Nem fantasztikus? Dana haragtól kigyúlt arccal fordult a férfi felé, és egyenesen a szemébe nézett. – A másfél év, amelyet együtt töltöttetek, tulajdonképpen a mézeshetek voltak – tette hozzá magyarázatképpen Sam. – Az együttlétnek csodálatosnak kellett volna lennie. – Nem volt okom panaszra. Sam odasétált az asszonyhoz, és csak nehezen tudta megállni, hogy át ne ölelje. – Nagyon kevés információval rendelkezem, Dana. Megértem, hogy kínos ilyen intim dolgokról beszélgetni, de segítened kell, különben nem jutunk előbbre. – Tudom, hogy butaság, de valahogy rettentően szégyellem magam előtted – mondta zavartan az asszony. – Miért? – Talán a régi dolgok miatt. Sam most is maga előtt látta a képet, ahogy Dana teljes erőből védekezik a földön, miközben Harley megpróbálta letépni róla a ruhát. Szerencsére még épp időben érkezett ahhoz, hogy meg tudja akadályozni, amit az a féreg eltervezett. Egyetlen mozdulattal lerántotta Harleyt a rúgkapáló lányról, és úgy hajította félre, akár egy szemeteszsákot. Hirtelen olyan erő szállta meg, amelynek a létezéséről sem tudott egészen addig a pillanatig. – Nem a te hibád volt. Mint ahogy ez sem az – mondta halkan a férfi. Dana megvonta a vállát. – Mély barátság fűzött a férjemhez. Ugyanazokban az eszmékben hittünk, ugyanúgy gondolkodtunk a dolgokról. Hasznosnak éreztem magam mellette, és ez boldoggá tett. – De? – Vannak a szexnél fontosabb dolgok is. – Mint például? – Sam tekintetében őszinte megrökönyödés látszott. – A bizalom. Tudtuk, hogy kitartunk egymás mellett jóban és rosszban. Közösek voltak a céljaink, és ugyanazokat az értékeket képviseltük. – Előfordult rosszabb periódus is a házasságotokban? A férfi közbeszólása láthatóan ingerelte Danát. – Nem. De ha lett volna ilyen, akkor biztosan megpróbáljuk helyrehozni a kapcsolatunkat. Nem léphetnénk végre tovább? Miért érdekel annyira a magánéletem? – Tudom, hogy idegesítenek a kérdéseim, de valahogy ki kell derítenem, volt-e Randallnek szeretője. Talán azzal függ össze a zsarolás. Valóban úgy gondolod, hogy a férjednek nem volt más nő az életében? – Egészen biztos vagyok benne. Mindvégig hűségesek voltunk egymáshoz. – Pedig az első levél hangvétele valamilyen erkölcsi botlásra utal. Különben miért érezte volna szükségesnek a zsaroló a férjed neve elé biggyeszteni a „szent életű” jelzőt? – Fogalmam sincs – ingatta a fejét Dana. – Elmondanám neked, ha tudnék valamit. Sam, lárva az asszony elgyötört arcát, nem feszítette tovább a húrt. – Gondoskodj róla, hogy Hilda ne legyen holnap itthon! – Miért? – Át fogom vizsgálni a házat – nyúlt a dzsekijéért Sam. – Minek? – Bizonyítékot akarok gyűjteni. Gondolom, Randall irodája még megvan. Dana bólintott.

36

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Rendben. Majd kitalálok valamit. Sam… – fogta meg a férfi karját. – Köszönöm, hogy segíteni próbálsz. – Végére járunk a dolognak, erre a szavamat adom. Próbálj meg aludni, Dana! Holnap hívj fel, mihelyt Hilda eltűnt a házból! Ugye itthon tudsz maradni? – Nem lesz egyszerű, de valahogy megoldom. – Megkérnéd Abe Atwatert, hogy ő is ugorjon be egy félórára? – Természetesen. – Szükségem lesz még az ügyvéded meg a könyvelőd címére és telefonszámára. – Rendben van. – Ne kísérj ki, egyedül is kitalálok. – Samnek egy pillanatig megfordult a fejében, hogy magához öleli Danát, de még idejében leállította magát. – Jó éjszakát! – Jó éjt, Sam!

37

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

6. FEJEZET Másnap, késő délután Dana fáradtan rogyott le a székre. Miközben Sam megszállottan nézte át egyik irathalmazt a másik után Randall íróasztalánál, neki egészen másfajta lehetőségek jutottak eszébe, amivel elüthetnék az időt. Annyira vágyott a férfi érintésére, hogy beleborzongott, ahányszor csak ránézett. – Találtál valamit? Sam fáradtan hátradőlt a székben. – Egyelőre semmi eredmény, pedig már minden mappát átnéztem – mutatott az íróasztalon összegyűjtött hatalmas papírhalmazra. Esetleg megnézhetnénk a padlást? Hátha ott is találunk régi iratokat. – Már előkészítettem odafent néhány doboznyi anyagot, amit talán látni szeretnél. Nate üzeni, hogy egyelőre mindent rendben talált. Dana már az első pillanatban megkedvelte Sam partnereit. A szőke és jóképű Nate Caldwell meg a sötét bőrű, déli szépség, Arianna Alvarados izgalmas párost alkotott. Sam már kora reggel felkereste Dana ügyvédjét meg a könyvelőjét, és több ládányi iratot hozott el tőlük. Ezt a hatalmas mennyiségű anyagot azonban a társaira bízta, akik azonnal munkához is láttak a szomszédos könyvtárszobában. – Régóta ismered Ariannát? – érdeklődött Dana. – Még a katonaságnál barátkoztunk össze. – Talán ugyanabban az egységben szolgáltatok? – Volt, hogy igen. – Sam, kezében egy töltőtollal, türelmetlenül dobolni kezdett az íróasztalon. – Van egy olyan érzésem, hogy itt az égvilágon semmit sem fogunk találni. Ha létezett is valamilyen terhelő dokumentum Randallre nézve, nem valószínű, hogy megőrizte. – Nem számított rá, hogy olyan fiatalon meghalhat. – Ez igaz. Azzal azonban nyilván tisztában volt, hogy bármikor történhet vele valami. Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy talán nem is létezik terhelő dokumentum. – Ez már nekem is eszembe jutott – bólogatott Dana. – Tulajdonképpen bárki előállhat valamilyen koholt váddal, amelyet sem cáfolni, sem igazolni nem lehet. – Sajnos ezzel a lehetőséggel is számolnunk kell. – Kell, hogy legyen valami nyom, amelyen elindulhatunk. Talán csak elkerülte a figyelmünket… Szörnyű ez a tehetetlenség! Ráadásul Hilda is mindjárt itthon lesz – pillantott nyugtalanul az órára az asszony. – Most nem hagyhatjuk félbe a munkát. Attól tartok, késő éjszakába fog nyúlni, mire itt végzünk. Valami hihető történettel kellene előállnunk, amely megmagyarázza a jelenlétünket. – Majd azt mondom Hildának, hogy nekem dolgoztok. Készíttessek vele vacsorát? – Az bizony jó volna. – Sam átsétált a szomszédos asztalhoz, ahol a ház alaprajza volt kiterítve. Miközben fél könyökre támaszkodva a rajzot tanulmányozta, megpróbálta kilazítani elgémberedett nyakizmait. Dana, kapva a kedvező alkalmon, a férfi háta mögé lépett, és a vállára tette a kezét. Ettől az ártatlan mozdulattól Sam teste alig észrevehetően megrándult. – Ne vond el a figyelmemet! – Miért nem akarod, hogy segítsek? – kérdezte halkan az asszony, miközben gyengéden masszírozni kezdte a férfi nyakát. – Te már olyan sokat tettél értem…

38

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Sam, engedve a gyengéd erőszaknak, próbált ellazulni, és néhány percnyi masszázs után valóban frissebbnek érezte magát. – Ezt nézd meg! – kiáltotta váratlanul a térképre mutatva. – A térkép szerint itt lennie kell egy titkos folyosónak. Abban az időben, amikor ez a ház épült, nem volt szokatlan titkos kijáratot építeni a falba. Az ajtónak itt kell valahol lennie a beépített könyvszekrény mögött. – Hogyhogy én erről nem tudtam? – Talán Randall nem tartotta fontosnak, hogy beszéljen róla. Sam végigkopogtatta a falat, majd alaposan szemügyre vette a könyvszekrényt. – Valahol lennie kell egy szerkezetnek, amelyik elforgatja ezt a monstrumot. – Szerinted hová vezethet a titkos folyosó? – tudakolta kíváncsian Dana. – Talán abba a borospincébe, amit ma délután mutattál meg nekem. Onnan pedig nyilván vezet egy ajtó a szabadba. – Talán menekülési útvonalnak szánták? – Ki tudja? – Sam már egészen fönt matatott, amikor megpillantotta a szekrény falába épített ezüstfogantyút. Amikor megpróbálta óvatosan elfordítani, a könyvszekrény nehézkes nyikorgással elmozdult a faltól, és láthatóvá vált az ajtó. – Jó lenne egy lámpa – pillantott a férfi Danára, miután bekukkantott a sötét alagútba. Az asszony néhány percre eltűnt, majd egy elemlámpával tért vissza. Sam lépett először a szűk járatba, ahol alaposan össze kellett húznia magát, Dana szorosan mögötte haladt. Odabent mindent ellepett a por, a levegő pedig kifejezetten fullasztó volt. – Rengeteg itt a pókháló állapította meg a férfi, majd a lába elé világított. A nyomokból ítélve valaki használta a járatot, de azt nem tudnám megmondani, hány évvel ezelőtt. – Nyomasztó ez a sötétség, fogalmam sincs, hova lépek – panaszkodott az asszony két tüsszögés között. Sam erre dünnyögött valamit, aztán váratlanul hátranyúlt, és tenyerébe fogta Dana kezét. – Hallgasd csak, Arianna! – hallatszott a könyvtárból Nate derűs hangja. – Mintha patkányok motoszkálnának a falban. Dana újra tüsszentett egyet. – Az egyikük ráadásul allergiás a porra – mondta nevetve Arianna. – Hallasz engem, Nate? – kiabálta Sam. – Találtunk egy titkos folyosót a falban, de még nem tudjuk, hová vezet. Ha véletlenül hazaállít Dana házvezetőnője, mialatt idebent vagyunk, szóljatok! – Rendben van. Sam a gyengén pislákoló lámpa fényénél végigtapogatta a poros falat, de sehol nem talált kijáratot. – Forduljunk vissza, mielőtt lemerülnek az elemek! Majd később újra megvizsgálom a járatot. Mivel a folyosó túl szűk volt ahhoz, hogy helyet cseréljenek egymással, most Danának kellett elöl mennie. Épp elindultak visszafelé, amikor a lámpa eleme végleg kilehelte lelkét. Szinte ugyanabban a pillanatban hallották, amint Nate üdvözli Hildát, majd Ariannával együtt bemutatkozik. Arról egyetlen szót sem ejtettek, mi az ördögöt keresnek a házban. – Hol találom a szenátor asszonyt? – kérdezte Hilda. – Kiment a kertbe levegőzni – válaszolta Arianna. – De bármelyik pillanatban visszajöhet. – Megint tüsszögnöm kell – suttogta Dana a férfihoz fordulva. – Tartsd vissza! – Megmondanád, hogyan?

39

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Sam erre villámgyorsan átkarolta az asszony derekát, a fejét pedig egyszerűen a mellkasához szorította. Dana ezen úgy meglepődött, hogy valóban elfelejtett tüsszenteni. – Vacsorára is maradnak? – érdeklődött a házvezetőnő. – Még nem tudjuk biztosan – felelte Nate. – Mrs. Sterlingnek nem szokása magára hagyni a vendégeit – jegyezte meg éles hangon Hilda. – A szenátor asszony csupán néhány percre távozott. Nekünk azt mondta, friss levegőre van szüksége. Miközben Hilda odakint különböző keresztkérdésekkel bombázta Sam kollégáit, Dana élvezettel simult a férfihoz. Amikor Sam erre sem mozdult, lassú, kéjes mozdulattal cirógatni kezdte a hátát, miközben ajkával a fülcimpáját harapdálta. A férfi egy pillanatra moccanni sem bírt megrökönyödésében, majd megadóan sóhajtott egyet, és forró csókkal válaszolt Dana váratlan akciójára. Attól, hogy teljesen csendben kellett maradniuk, szerelmi évődésük még izgalmasabbnak tűnt. Sam puha csókokkal borította el az asszony arcát, nyakát, majd tovább folytatta mohó hódító hadjáratát a testén. Keze becsúszott Dana blúza alá, majd egyre lejjebb vándorolva izgató játékba kezdett. Az asszony hozzászorította testét a férfiéhoz, és hagyta, hogy teljesen hatalmába kerítse a vágy. – Mi nem vendégek vagyunk – hallatszott kintről Arianna hangja. – A szenátor asszony rendelt ide bennünket, hogy segítsünk neki holnapra összeállítani egy anyagot. Dana a falnak dőlve halkan felnyögött, amikor a férfi ajka a mellét kezdte becézgetni. Arra ugyan már nem emlékezett, mikor gombolta ki Sam a blúzát, és arra sem, hogyan került a nyakába a melltartója, mert a gyengéd simogatás szinte az eszét vette. A férfi ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy azonnal magáévá tegye Danát, de erőt vett magán, mert az is határtalan élvezetet okozott, hogy ingerlő mozdulataival örömöt szerezhet neki. Hogy az asszony teste gyorsan egymás után megfeszült, és hatalmas robbanással áradt szét benne a régóta visszafojtott kéj. Amikor a légzésük rendeződni kezdett, Sam beletemette arcát Dana nyakába, és egyetlen mély sóhajjal kiengedte magából a feszültséget. Egyedül szeretett volna lenni az asszonnyal egy olyan helyen, ahol sorra leveheti róla a ruhadarabjait, és érezheti a bőre melegét. Ez az égető vágy később enyhülni fog, próbálta nyugtatni magát. – Hozok némi frissítőt – hallatszott Hilda hangja. – Mit innának szívesen? – Jegestea nagyon megfelelne – válaszolta Nate. – Óhajtanak esetleg valami hideget enni? – Köszönjük, azt egyelőre nem kérünk. – Rendben van. Máris hozom a teájukat. – Most már előbújhatnátok! – kiáltotta Nate, miután Hilda távozott. – Az öregasszony nagyon bizalmatlan. Attól tartok, máris elindult megkeresni Danát. – Hozd rendbe magad! – súgta Sam az asszony fülébe. Dana sebtében megigazította magán a ruhát, majd vakon tapogatózva elindult kifelé. Sam közben végig fogta a derekát, és gyengéden tolta maga előtt. Szerencsére senki sem volt az irodában, amikor kiléptek a tapétaajtó mögül. Sam gyorsan bezárta az ajtót, majd a fogantyú segítségével a helyére forgatta a könyvszekrényt. Eközben Dana szélsebes mozdulattal betűrte a blúzát, megigazgatta a haját, majd a férfira pillantott. – Azt hiszem… – Sam zavartan megköszörülte a torkát, mintha már előre tartott volna attól, amit mondani akar. – Nehogy azt merd mondani, hogy hibát követtünk el! – ripakodott rá az asszony. – Én csak… Ebben a pillanatban kinyílt az irodaajtó, és Hilda jelent meg.

40

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Tehát mégiscsak itthon van – nézett kissé csodálkozva Danára. – Óhajt tőlem valamit, Hilda? – A könyvtárszobában dolgozó fiatalember váltig állította, hogy asszonyom sétálni ment. – Így is volt. – Amikor hazaértem, asszonyom még nem volt a házban. Fura, hogy nem hallottam megérkezni. – Hilda fürkésző pillantással méregette Danát, majd a könyvszekrényre siklott a tekintete. – Most vittem frissítőt a vendégeinek. Készítsek maguknak is valamit? – Köszönöm, Hilda. Egyelőre van mindenünk. A vendégeim vacsorára is maradnak, de hétnél előbb ne számítson ránk! – Ahogy óhajtja, asszonyom. – Hilda tud a titkos folyosóról – közölte Sam, amint a házvezetőnő becsukta maga mögött az ajtót. – Miből gondolod? – Láttam a tekintetén. – A férfi eltávolította a pókhálódarabkát Dana hajából, majd így folytatta: – Összerakta magában az árulkodó jeleket. Előbb ez a pókháló, aztán a titokzatos sétád, majd visszatérésed a házba anélkül, hogy ő hallotta volna. – Szerinted használta is a titkos folyosót? – Az utóbbi időben biztosan nem. Talán csak tudott róla, bár korábban akár használhatta is. – Egyszerűen nem fér a fejembe, miért nem szólt nekem erről Randall. Azt hittem, nincsenek titkaink egymás előtt. Habár én sem dicsekedtem el vele, hogy annak idején Harley Bonner meg akart erőszakolni – tette hozzá mély sóhajjal. Sarn arca láthatóan elkomorult. – Tulajdonképpen mi történt Harleyvel, miután feljelentetted? – Megúszta a dolgot, ahogy előre megjósoltad. A rendőrfőnök azt mondta a szüleimnek, hogy Harley alapos fejmosást kapott tőle, és ezzel le is zárta az ügyet. – Hogy kerültél egyáltalán a kocsijába? Tudtommal nem szívelték egymást különösebben. – Aznap néhányan az osztályból valamivel tovább maradtunk a suliban, Harley pedig felajánlotta, hogy hazaszállít minket. Én maradtam utolsónak. Amikor ki akartam szállni, Harley megragadta a karomat, és erőszakkal fogva tartott. Aztán az erdőnél kirángatott az autóból… Miközben a földön birkóztunk, az volt az érzésem, mintha kifejezetten élvezné, hogy megpróbálok ellenállni. Másnap a szüleim megajándékoztak egy autóval. El tudod képzelni, mit éreztem? Ha egy nappal korábban kapom meg az érettségi ajándékot, nem lett volna okom beülni Harley kocsijába. – Dana vett egy mély levegőt, és hirtelen elszégyellte magát. Sam miatta került bajba, mégsem siránkozik. – Tulajdonképpen mindenről én tehetek. Ha nem fordulok a rendőrséghez, téged sem vertek volna össze. – Túléltem – felelte Sam olyan higgadtan, amennyire csak tőle tellett. – Most inkább folytassuk a munkát! Gyere, próbáljuk meg kideríteni, ki akar eltávolítani a politikai pályáról! – Mi a következő lépés? – Abe óvatosan kikérdezi Randall közeli ismerőseit meg néhány régi munkatársát. Mi pedig Harleyt fogjuk megszorongatni. – Kiráz a hideg, ha csak rá gondolok – húzta el a száját Dana, majd hirtelen a fejéhez kapott. – Te jó ég! Valamiről megfeledkeztem! Harley betelefonált Lilith élőműsorába. Mikor is volt? Azt hiszem, kedden. Lilith már másnap elküldte nekem a felvételt. Ott lesz valahol az aktatáskámban. Máris idehozom. – Inkább a könyvtárszobába hozd! Én addig megnézem, hogy haladnak a többiek a munkával.

41

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Rendben. – Dana felszaladt a lépcsőn, majd néhány perc múlva magnóval a kezében jelent meg a könyvtárszobában. – Indíthatom a szalagot? – pillantott kérdő tekintettel Samre. A férfi szórakozottan bólintott. – Szeretném megszabadítani egy hölgyismerősömet a frigiditásától – hallatszott Harley gunyoros hangja. Arianna hangosan elnevette magát, Sam azonban nem tartotta viccesnek a témát. – A frigiditásától? – ismételte Lilith szinte szótagolva. – Volna szíves kifejteni, mire gondol egészen pontosan? – Az a nő olyan, akár a jégcsap. Lehet, hogy teljesen reménytelen eset, de én azért szívesen tennék nála egy próbát. Szerintem én vagyok az egyetlen férfi, akire talán gerjedne. – Meséljen valamit a hölgyről! – Valaha ő volt Prospector Gimnázium hercegnője. Legalábbis mindenki így hívta őt. Ennél a résznél néhány másodpercnyi szünet következett, majd ismét Lilith hangja volt hallható a szalagon. – Értem. Elárulná, miért érdeklődik a hölgy iránt? – Mert az őrületbe kerget azzal, ahogy hagyja maga mellett elmenni az életet, anélkül hogy élvezné. – Úgy gondolja, maga a megfelelő személy, akitől örömöt remélhet? – Pontosan. – Eszébe sem jutott az a lehetőség, hogy a nevezett hölgy egyszerűen nem kedveli magát? Most Harley hallgatott el néhány pillanatra. – Nem ilyen hozzáállást vártam magától. – Pedig nem ártana, ha elgondolkodna a szavaimon. Tudja, attól tartok, hogy nem a hölgy vérmérsékletével van gond, hanem a maga egójával. Azt tanácsolom, hagyja őt békén! – Nem megy. Úgy látszik, az a nő végzetem. Addig nem nyugszom, amíg nem lesz az enyém. – Nos, nekem mégis az a véleményem, hogy verje ki a fejéből. Keressen magának olyan asszonyt, aki szívesen fogadja a közeledését! Most pedig jöjjön egy kis reklám! – Alávaló gazember? – csapott Sam dühösen a levegőbe. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy Harley barátunkkal komolyabban foglalkozzunk. Már tudom is, mivel fogjuk lépre csalni őkelmét. Veled megyek Mr. Giannini temetésére, Dana. – Ugye nem rendezel jelenetet a gyászszertartáson? Az igazat megvallva attól sem voltam elragadtatva, amit az osztálytalálkozón műveltél. A férfi elgondolkodva nézett maga elé. Harley talán az őt ért sérelemért akar bosszút állni? Hogy az ördögbe nem jutott eddig eszébe ez a lehetőség? Pedig miután eljött az osztálytalálkozóról, a fél éjszakát Clearyék házánál töltötte, mert attól tartott, hogy Harley hazáig követi Danát. Azt azonban elfelejtette megkérdezni, történt-e valami a találkozón, miután ő távozott. – Hogy viselkedett Harley, miután eljöttem? – Arrogáns volt, mint mindig, de tudtam kezelni a helyzetet – válaszolta Dana. – Máris felhívom Candit, és közlöm vele, hogy elmegyek a temetésre. Utána Lilithnek is szólok, bár nem hiszem, hogy az ő állapotában célszerű végigállni egy ilyen hosszú szertartást. Pár perc múlva visszajövök. Alig csukódott be az ajtó Dana mögött, amikor Arianna pimasz mosollyal Samhez fordult. – Mi van? – kérdezte a férfi.

42

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Te még mindig bolondulsz Danáért. Sam ebben a pillanatban azt kívánta, bárcsak tartotta volna a száját annak idején. Nate és Arianna mindent tudott a korábbi életéről, és az sem maradt előttük titokban, milyen gyengéd érzéseket táplált valaha a lány iránt. – Na és? – nézett mérgesen Ariannára. – Te nemcsak elkíséred Danát a temetésre, hanem egyúttal megpróbálod elhitetni Harleyvel, hogy több van köztetek puszta barátságnál. – Annak meg mi értelme volna? – Látod? Már képtelen vagy világosan gondolkodni, különben tudnád a választ. Magad mondtad, hogy csapdát kell állítani Harleynek. Ha látja, hogy neked összejött, amiről ő csak ábrándozott, dühében talán elszólja magát. Az ötlet kitűnő, ismerte el magában Sam. Hogyhogy nem neki jutott eszébe? – Arra gondoltál, hogy akár le is fotózhatnak? – jegyezte meg Arianna. – Egy kisvárosi tanár temetésére nem vonul ki a sajtó – vetette közbe Sam. – Csakhogy a gyászolók közt ott lesz egy népszerű politikus is. – Nem vertük nagydobra a dolgot. Mire az újságírók észbe kapnak, már le is zajlott a temetés. – Azért ne zárjuk ki teljesen annak a lehetőségét, hogy esetleg lencsevégre kaphat egy szemfüles fényképész! – szólt közbe Nate. – Ha ez bekövetkezik, megindulnak a találgatások, és szóbeszéd tárgya leszel. Ugye tudod, mit kockáztatsz ezzel? Sam előbb Ariannára, azután Nate-re pillantott. – Tisztában vagyok vele, hogy a cégünknek ártana a publicitás. Többek között azért váltunk sikeressé, mert mindig a háttérben tudtunk maradni. Épp ezért kérem a beleegyezéseteket. – Részemről rendben van – mondta Arianna, Nate pedig némán bólintott. – Ha Dana tudná, hogy a karrieredet kockáztatod miatta, vajon támogatná a tervet? – Neki erről nem kell tudnia – mondta határozottan Sam. – Most, hogy mindent sikerült tisztáznunk, folytassuk a munkát! Bőven elmúlt éjfél, mire Sam végzett az utolsó adag irattal, és lekapcsolta a könyvtárszoba lámpáját. Az éjszakát mindannyian Dana házában töltötték, szerencsére volt elég vendégszoba. Egész este megállás nélkül dolgoztak, épp csak annyi időre szakították meg a munkát, amíg gyorsan megvacsoráztak. Átvizsgáltak minden anyagot, amelyet Abe küldött, a fenyegető és zsaroló leveleket is beleértve. Sam még az este folyamán elugrott a szállodába a holmijáért, hogy a másnapi temetésre rendesen fel tudjon öltözni. A férfi a gondolataiba merülve, fáradtan indult el fölfelé a lépcsőn. Danát már jóval korábban pihenni küldte, mert félő volt, hogy ülve elalszik a széken. Nate és Arianna utána még vagy félóráig kitartott, aztán ők is aludni tértek. Miközben Sam átvágott a halion, egy pillanatra megtorpant Dana hálószobája előtt. Résnyire nyitva volt az ajtó. – Sam? – hallatszott az asszony hangja. – Tessék. Odabentről ágyneműsuhogás hallatszott, majd néhány másodperc múlva Dana jelent meg az ajtóban. – Nem akarsz bejönni? – nézett kihívóan a férfira. – Nem. – Nem szeretnéd befejezni, amit délután elkezdtünk? – Inkább majd máskor. Aludj jól, Dana! – Várj még! Együtt vagy külön-külön megyünk a temetésre?

43

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Természetesen együtt megyünk. Sőt úgy fogunk tenni, mintha viszonyunk lenne egymással. – Valóban? – Igen. Talán azzal lépre csalhatjuk Harleyt. – Na és mit fogunk tenni? Fogjuk egymás kezét, vagy mindenki szeme láttára megcsókolsz? – Majd azt tesszük, amit a helyzet kíván. – Ne légy már olyan hivatalos! Egyébként nem is értem, mi kifogásod lehet az ellen, ha kicsit gyakorolnánk a szerepünket. Egészen pontosan a csókolózásra gondoltam. Samnek komoly erőfeszítésébe került uralkodni a vonásain, miközben belülről majd szétfeszítette a vágy. Az asszony teste olyan törékenynek, karcsúnak és kihívónak látszott az áttetsző topban, amelyet a pizsamaalsójához viselt, hogy egy pillanatra sem tudta levenni róla a tekintetét. Ezt Dana is észrevehette, mert egyre pimaszabbul nézett rá. – Nincs kedved megismételni a csókjelenet? Szerintem nem ártana némi edzés… – Délután edzettünk eleget – vágott közbe a férfi. – Jó éjszakát! – Várj! Úgy emlékszem, mintha nem is olyan régen azt mondtad volna, hogy a névtelenség elengedhetetlen a munkádhoz. Nem félsz attól… Ez volt az a pont, ahol Sam nem tudta tovább türtőztetni magát, és forró csókkal zárta le az asszony ajkát. Az ölelés rövid volt, ám annál szenvedélyesebb. Mire Dana felfoghatta volna, mi történik vele, a férfi már el is tolta magától, és öles léptekkel elindult a szobája felé.

44

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

7. FEJEZET Dana vonzó kísérőjével az oldalán azonnal magára vonta az emberek figyelmét, amint belépett a templomba. Miközben a templomszolga a helyükre kísérte őket, Sam feltűnés nélkül körülnézett. Harley egyelőre nem mutatkozott a gyászolók között. Sokan eljöttek leróni a kegyeletüket Ernest Giannini emléke előtt. Barátok, ismerősök, régi tanítványok ültek a padsorokban, a felravatalozott koporsó két oldalán pedig a rokonság foglalt helyet. A helyi újság közölt egy rövid gyászjelentést, és abból kiderült, hogy a professzor tanári pályáját olyan kitüntetések kísérték, amelyekről a városka polgárai vajmi keveset tudtak. Sam megtapogatta a zsebében lapuló medált, és hirtelen nehéz lett a szíve. Utoljára tízévesen járt ebben a templomban, amikor az édesanyját temették el. Akkor is gyönyörű idő volt, fagylaltozó emberek jöttek-mentek a téren, a gyerekek színes léggömbökkel szaladgáltak, és furcsa volt hallani, ahogy önfeledten beszélgetnek, nevetgélnek egymással. Gyerekfejjel sehogy sem tudta fölfogni ésszel, miért nem áll meg a világ legalább egy pillanatra, tiszteletből az édesanyja emléke iránt. Az apja merev részegen ülte végig a szertartást, egyetlen pillantásra se méltatva őt, bár ezen akkor már meg sem lepődött. Sam emlékezett arra is, milyen gonddal igyekezett fényesre pucolni a cipőjét, úgy, ahogy az édesanyjától látta, és mennyit vacakolt a vizes fésűvel, hogy rendesen álljon a haja. A vasalással azonban nem boldogult. Az ingből, amelyet a temetésen viselt, kézzel próbálta kihúzkodni a gyűrődéseket, természetesen hasztalanul. Amikor a szertartás után az apja egyszerűen otthagyta a templomban, Rosa Giannini vette őt a védőszárnyai alá, és attól a pillanattól fogva élvezte a házaspár jóindulatát, akiket addig csupán látásból ismert. Az emlékek olyan elevenen éltek benne, hogy bármikor fel tudta idézni magában Ernest szeretetteljes, dörmögő hangját vagy Rosa kölnijének jellegzetes levendulaillatát. Sam a tenyerébe fogta Dana kezét, és ettől valahogy könnyebb volt elviselnie a fájdalmat, amelyet a professzor elvesztése okozott. Abban a pillanatban, amint a plébános megérkezett Rosával a karján, Sam felugrott a helyéről, és az özvegy elé sietett. – Hát mégis eljöttél – mondta könnyekig hatódva az asszony. – Köszönöm, Sam. Ugye tudod, milyen sokat jelent ez nekem. A férfi gyengéden átölelte az idős asszonyt. – Ha bármire szükséged lenne, csak hívj fel! Akkor is telefonálj, ha csak beszélgetni szeretnél velem! Ígérd meg, hogy jelentkezni fogsz! – Úgy lesz, édes fiam. Miközben Sam a helyére kísérte Rosát, és visszaült Dana mellé, néhányan összesúgtak a háta mögött. – Nem is tudtam, hogy ilyen bensőséges viszony fűz a Giannini családhoz jegyezte meg halkan Dana. – Most már értem, honnan származtak az értesüléseid. Ugye a professzor tájékoztatott téged arról, ami az elmúlt évek alatt a városban történt? Sam bólintott, de továbbra is mereven bámult maga elé. – Az édesanyám halála óta tőlük kaptam egyedül szeretet – válaszolta, majd keservesen nyelt egyet. – Ó, Sam… annyira sajnálom! – ragadta meg a férfi kezét Dana. A gyászszertartás megkezdődött, rövid megemlékezések, szenténekek hangoztak el, Sam pedig hirtelen valami nagy-nagy megkönnyebbülést érzett. Lassanként kezdte megérteni, hogy azzal, ha vállalja a múltját, egyúttal ajtót nyit a jövő felé.

45

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Az utolsó megemlékező Dana volt. Rövid, ám annál frappánsabb beszédében felvillantott néhány mosolyfakasztó történetet a múltból, amely Ernest Giannini személyéhez kapcsolódott, majd méltatta a professzor munkásságát, végül pedig így szólt: – Giannini professzor úr rengeteg tudást, szeretetet, bölcsességet csepegtetett belénk, amire életünk végéig emlékezni fogunk. Ezt senki sem veheti el tőlünk. Mindent köszönünk, Ernest. A Jóisten vigyázzon rád utadon! Egy napon majd ismét találkozunk. A szertartás a temetőben folytatódott, ahol két pap mondott imádságot az elhunyt lelki üdvéért, végül megtörtént az elhantolás. Amint a temetőből a városháza különtermébe értek, ahol hideg büfével várták a gyásznépet, Sam néhány pillanatra félrevonta Danát. – Talán egy kicsit furcsának tűnhet, hogy egyetlen másodpercre se hagylak egyedül, de van egy olyan érzésem, hogy valami történni fog. – Megértem, és egyáltalán nem zavar. Harley egyébként most lépett a terembe. Ennek aztán van bőr a képén. A temetést kihagyta, de a torra ideért. – Talán nem is a potyakaja vonzotta, hanem meghallotta, hogy te is itt vagy. – Ráadásul veled – toldotta meg Dana. Bővebben nem állt módjában kifejteni a mondandóját, mert abban a pillanatban Rosa csatlakozott a társaságukhoz. – Tehetek érted valamit? – kérdezte az özvegytől aggodalmas arccal Sam. – Pillanatnyilag elboldogulok – válaszolta Rosa, majd Danához fordult. – Nem is tudtam, hogy ti egy pár vagytok. – Csak nemrég jöttünk össze. – Nos, akkor legfőbb ideje, hogy néhány dolgot megtudj erről a fiatalemberről. – Ez most nem a legalkalmasabb pillanat, Rosa… – szólt közbe Sam. – Ugyan miért ne volna az? Ha zavar, hogy rólad beszélek, nyugodtan menj arrébb! – közölte Rosa, s azzal hátat fordított a férfinak. – Senkit sem ismerek, aki olyan sokra vitte volna, mint ő. Az iszákos apja mellett akár el is kallódhatott volna, de ő összeszorított fogakkal, következetesen haladt a célja felé. Tudtad, hogy alig tízéves korától munkát vállalt, nehogy idejekorán abba kelljen hagynia az iskolát? Amikor pedig végleg elköltözött otthonról, minden hónapban küldött egy bizonyos összeget a férjemnek, hogy abból fizesse ki az apja napi szükségleteit. Ő állta a temetését is annak az embernek, aki meg sem érdemelte, hogy apának nevezzék. – Régi történet ez, nem érdemes beszélni róla… – próbált közbelépni Sam. – Téged sok igazságtalanság ért ebben a városban, kisfiam. Valakinek tudnia kell, milyen nagyszerű emberke voltál már egészen fiatalon is. Az apád alkoholizmusa árnyékot vetett rád, mindenki előítélettel viseltetett irántad. – Az élet már csak ilyen… – Hagyjuk a közhelyeket, fiatalember! Igazságtalanul bántak veled, pedig inkább dicséretet érdemeltél volna. Örülök, hogy ezt elmondhattam Danának. Rosa megveregette Sam karját, majd magához intette a plébánost, és együtt vonultak tovább. – Észrevetted, hogy Harley barátunk minket bámul? – jegyezte meg halkan Sam. – Szerintem menjünk ki a szabadba! A nyakamat teszem rá, hogy oda is követni fog bennünket. Dana helyeslően bólintott, mire Sam kézen fogva kisétált vele a teremből. Odakint leültek az egyik padra, és várták, mi fog történni. Legnagyobb meglepetésükre alig néhány perc múlva a helyi tévéadó közvetítőkocsija kanyarodott a parkolóba. A következő pillanatban az egyik ismert riporternő ugrott ki a kocsiból, őt pedig az operatőr követte a kézi kamerával. Fura módon Harley is épp abban a pillanatban lépett ki a városháza épületéből. – Kíváncsi volnék, ki az ördög értesítette a tévéseket – dünnyögte bosszús képpel Dana. – Most mi legyen?

46

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Nem nagy ügy. – Ekkora áldozatot nem fogadhatok el tőled, Sam. Vonulj a háttérbe, amíg az operatőr el nem tűnik a színről! – Miattam ne aggódj! Számoltam ezzel is. – Mit mondjak, ha utánad kezdenek érdeklődni? – Teljesen mindegy. Harley barátunk úgyis el fogja árulni nekik a nevemet. – Micsoda kellemes meglepetés – kezdte negédes mosollyal a riporternő, miközben a kamera Dana arcára közelített. – Szánna rám néhány percet, szenátor asszony? Dana felállt a padról, Sam pedig követte a példáját. – Ma csupán magánemberként vagyok itt, és nem szeretnék nyilatkozni. – Természetesen megértem. Ha az értesüléseim nem csalnak, egy régi tanára… – itt a riporternő a jegyzetébe pillantott – …Ernest Giannini temetésén vett részt. – A professzor úr nagyszerű pedagógus és a családunk régi barátja volt. – Az újságírónő most Sam orra elé tartotta a mikrofont. – Maga ismerte az elhunytat? – A város minden középiskolása ismerte őt – felelte a férfi helyett Dana. – Indul a következő választáson, szenátor? A váratlan kérdés nem hozta zavarba Danát. – Most veszítettem el egy régi barátomat. A mai nap csakis a gyászé és a visszaemlékezésé. Ez minden, amit mondhatok. A riporternő leállíttatta a felvételt, majd valamivel közelebb hajolt. – És egészen bizalmasan sem akar közölni valamit, szenátor? – A professzor úr csodálatos ember volt – mondta mosolyogva Dana. – Beszéljen a feleségével, ha többet akar megtudni róla! – Szeretném látni, mit kezdenek majd ezzel az anyaggal – csóválta a fejét Sam. Ahogy az várható volt, Harley azonnal lecsapott a tévésekre, majd néhány perc múlva lassan elindult feléjük. – Lám-lám, milyen megható látvány. Hollywood biztosan sokat fizetne ezért a történetért. Már látom is magam előtt a főcímet: Nebáncsvirág hercegnő és a szerencsétlen flótás románca. – Gyötör a féltékenység, Bonner? – kérdezte megvető pillantással Sam. Harley rántott egyet a nadrágján, majd egyenesen Danához fordult. – Azt hiszed, olyan különleges vagy? Egyébként az utóbbi időben alaposan megcsappant a népszerűséged. Én a helyedben kétszer is meggondolnám, jelöltessem-e magam. – Te akarsz nekem tanácsot adni, Harley? Éppen te? – húzta fel a szemöldökét Dana. – Az emberek sok mindent elnéztek neked merő szánalomból, de ezúttal kritikusabb szemmel figyelnek majd rád. Ne feledd, hogy tudok rólad valamit, ami alaposan lerombolhatja a nimbuszodat, ha a nyilvánosság elé kerül! Egyébként kedveled még a füvet? – Talán zsarolni akarsz? – Én? Soha! Csak emlékeztetni szeretnélek, te ribanc… Ez volt az a pillanat, amikor Sam nyakon ragadta a férfit, és a falhoz szorította. Harley fehér westernkalapja a porba hullott. – Hagyd, Sam! Az operatőr épp most lépett ki az épületből. – Megvan a felvétel? – rikácsolta Harley. A stáb azonban válaszra sem méltatva őt, a közvetítőkocsi felé tartott. Valószínűleg nem volt elég idejük lefilmezni az esetet. – Látom, biztonságban érzed magad a testőröd társaságában – sziszegte Dana arcába Harley, miközben porolgatni kezdte a kalapját. – Ahogy mondod.

47

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Már a gimnáziumban is hisztérikus voltál. – Te meg egy szánalmas barom – vágott vissza az asszony. Közben az épületből elkezdtek kifelé szállingózni az emberek, és néhányan szándékosan lelassították a léptüket. – Gyere, Sam, köszönjünk el Rosától! Amikor Sam az északi bekötőútra kanyarodott a déli helyett, Dana meglepődve nézett rá. – Hova akarsz menni? – Idefelé jövet megemlítetted, hogy be akarsz ugrani a szüleid házába. – Ó, én már rég megfeledkeztem róla. Igazán figyelmes tőled, hogy mindenre gondolsz. Azt hiszem, némi pihenő mindkettőnkre ráfér. A férfi nem válaszolt, az utat figyelte. – Szerinted Harley áll a zsaroló levelek mögött? – pillantott a férfira Dana. – Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy holmi levelezés őt nem elégítené ki. Most is szemtől szembe próbált megzsarolni. Ez teljesen ellentmond annak, ami eddig történt, hacsak nincs még valaki ebben a disznóságban. – Elképzelhetőnek tartod, hogy Harley összefogott valamelyik politikai ellenfelemmel? – Mindenesetre nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem. Bármi történt is a háttérben, Harley Bonner mindenképpen veszélyt jelent számodra. Valami füvet emlegetett az előbb. Van fogalmad róla, mire gondolt? Dana lehajtotta a fejét. – Sajnos, igen. – Történt valami a múltban, amiről még nem meséltél nekem? Az asszony bólintott. – Nem akartam eltitkolni, egyszerűen kiment a fejemből. – Arthat ezzel neked Harley? – érdeklődött Sam, miközben lassan bekanyarodott Danáék háza elé. – Nem tudom. Csak tizenhét voltam, amikor az eset történt, és nem emeltek ellenem vádat. Sam fölpillantott a faborítású mennyezetre, és eszébe jutott, milyennek érezte azt a pillanatot, amikor először lépett ebbe a házba. Először is rettentően izgult, és olyan száraznak érezte a torkát, hogy attól tartott, egy szót sem tud majd kinyögni. Ez azon a báli estén történt, amikor néhány percig a Cleary család vendégszeretetét élvezte. A ház ízléses berendezése meg a rengeteg festmény azt az érzést keltette benne, hogy Dana szülei elképesztően gazdagok. Most döbbent csak rá, mekkora tévedésben élt eddig. Clearyék háza semmiben sem különbözött egy átlagos középosztálybeli család otthonától. Ami mégis különlegessé tette, az csupán Dana személye volt. Mialatt az asszony ablakot nyitott a nappaliban, Sam sietve megszabadult a zakójától és a nyakkendőjétől. – Készítek limonádét. – Miattam ne fáradj! – A férfi jobban örült volna, ha Dana végre elárulja, mi volt az a Harley által említett bonyodalom tizenhét éves korában, de nem akarta sürgetni. – Valamit csak innunk kell. Dana hangja csöppet sem tűnt barátságosnak, Sam azonban meglepően jól tűrte a hirtelen hangulatváltást. Követte az asszonyt konyhába, és csendben figyelte, hogyan készíti el instant porból meg vízből a limonádét. Amikor a színtelen lötty végre tálcára került, Dana egy óvatlan mozdulattal az egészet a földre ejtette. – Sajnálom – hajolt le a műanyag pohárért, és újra megtöltötte vízzel. – Nem tudtam valami jól aludni az éjszaka, attól vagyok ilyen nyűgös.

48

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Semmi baj. Valahogy mindenkinek le kell vezetni a feszültséget. – Egy baráti ölelés sokat segítene – válaszolta Dana, majd átkarolta a férfi derekát, fejét pedig a mellkasára hajtotta. – Ó, Sam, olyan jó, hogy mellettem vagy! Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled. – Majd akkor hálálkodj, ha megkaptad tőlem a számlát! Dana bizonytalan mosollyal a férfira pillantott. – Micsoda szerencse, hogy gazdag vagyok. Sam lágyan simogatni kezdte az asszony haját, mire Dana még szorosabban simult hozzá. – Mesélj valamit arról az időről, amikor felhőtlenül boldognak érezted magad! – kérte a férfi. – Első éves egyetemista voltam, és egy aprócska lakást béreltem Berkeleyben. Szerettem ott lakni. Akkortájt kezdtem Randall irodájában dolgozni, ahol egy csomó érdekes emberrel találkoztam. Esténként mindig valamelyik kiskocsmában kötöttünk ki, és rettentő jókat vitatkoztunk egymással az élet dolgairól, meg persze politizáltunk is. Csodálatos volt. – Dana halk sóhajjal lehunyta a szemét. – Fantasztikus kezed van, Sam. Azt hiszem, itt helyben el tudnék aludni. – Ne fog vissza magad! – dünnyögte kedvesen a férfi. – Úgy értem, miért nem szundítasz egyet? Van néhány órányi munkám, amit telefonon is el tudok intézni. – Tényleg nem zavar, ha alszom egy órácskát? – Miért zavarna? – Akkor jó – engedte el a férfit Dana. – Máris fölmegyek a szobámba, de előbb készítek neked limonádét. – Utálom a limonádét! – És ezt miért nem mondtad az előbb? – kérdezte kissé ingerülten az asszony. – Őszintén szólva nem tartottam fontosnak – húzta el a száját Sam. – Gondolj a szép időkre, Dana, attól majd megnyugszol! – Tudod, melyik emlék tesz boldoggá? – Elképzelésem sincs róla. – Odafönt van. Ha felkísérsz a szobámba, szívesen megmutatom neked. Miközben Dana a szekrény mélyéből egy gondosan bebugyolált csomagot húzott elő, a férfi kíváncsian körbepillantott a hajdani lányszobában. A rózsaszín ágytakaró, a fura plüssbéka meg a rengeteg csecsebecse láttán az volt az érzése, mintha megállt volna az idő. Dana óvatosan kibontotta a csomagot, és egy bekeretezett fényképet fektetett az ágyra. A bálon készült fotón Sam a kölcsönzőből bérelt fekete szmokingban, a lány pedig álomszép rózsaszín ruhában pózolt. A fotózás pillanatában láthatóan mindketten nagyon zavarban voltak. – Életem legszebb estéjének indult – vallotta be halkan Dana. – Egy darabig csodálatosan éreztük magunkat, aztán hirtelen teljesen megváltozott a viselkedésed. Mi történt azon az estén, Sam? Mit csináltam rosszul? A férfi kézbe vette a képet, és hosszan elidőzött rajta a tekintete. – Rettentően fiatalok voltunk – tért ki a válasz elől. – Szerintem jól mutatunk egymás mellett. Miért nem akarod elmondani az igazat? Arra magamtól is rájöttem, hogy pusztán szánalomból lettél a kísérőm… – Még hogy szánalomból?! Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? – Nem ez az igazság? Röviddel a bál előtt a partnerem eltörte a lábát, te pedig barátságból vagy pusztán szánalomból hajlandó voltál beugrani helyette. Az elején minden nagyszerűen indult, aztán ahogy telt az idő, egyre szótlanabb lettél, végül már táncolni sem akartál velem. De ami a legjobban fájt, hogy még búcsúcsókot sem kaptam tőled.

49

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Bármire hajlandó vagyok megesküdni, hogy nem szánalomból voltam veled. Borzasztóan készültem arra az estére, de a bálon valahogy nem tudtam igazán feloldódni. – De miért? Talán én bántottalak meg valamivel? Sam zavartan bámulta a cipőjét. Lehetséges, hogy Danának fel sem tűnt, menynyire odavolt érte? – Mindig is nagyon kedveltek – mondta suta mosollyal. – Akkor magyarázd el, kérlek, miért végződött olyan furán a randevúnk! – Valószínűleg attól voltam beijedve, hogy elügyetlenkedem a búcsúcsókot. Még soha nem csókolóztam előtte. Dana hitetlenkedve csóválta a fejét. – Úgy érzem, valamit elhallgatsz előlem. Egy egész kis vagyont költöttéi arra az estére. Keményen meg kellett dolgoznod minden egyes centért, bár akkor ezt még nem sejtettem. Most is csak onnan tudok róla, hogy Mrs. Giannini elmesélte. Sam vágyakozva pillantott a becses fényképre. Jó lett volna valahogy megszerezni, de hogyan állhatna elő egy ilyen kéréssel? Arra az estére tényleg ráment az összes megtakarított pénze, de soha egyetlen pillanatra sem bánta meg, hogy elkísérte a lányt a bálba. Dana mintha olvasott volna a gondolataiban, egy mappát húzott elő a csomagból, és átnyújtotta a férfinak. – Csináltattam másolatot… de nem adtam át, mert arra a következtetésre jutottam, hogy egyáltalán nem kedvelsz. – Ez óriási tévedés! Mindig is közel éreztelek magamhoz. – Örülök, hogy itt vagy, a többi nem számít – mondta szomorkás mosollyal az asszony. – Az utóbbi időben gyakran nyomaszt a magány, pedig alig vagyok egyedül. Ettől a mosolytól Sam testét elöntötték a vágy hullámai, és minden gondolat kiürült a fejéből, amikor lehajolt, hogy megcsókolja Danát. Az asszony ajka puhán, melegen fogadta az övét, és a férfi reszkető kézzel vetkőztetni kezdte. Megbabonázva és elbűvölve egyre mélyebbre ereszkedtek a mámoros kábulatban. Sam szerette volna megérinteni, csókkal borítani a becses test minden kis négyzetcentiméterét, másra sem vágyott, amióta csak megpillantotta Danát. Éjszakánként ez a legyőzhetetlen kívánság kínozta, miközben az ágyában hánykolódott. – Ne gondolkodj, csak tedd meg! – súgta vágytól elhaló hangon az asszony. Erre a férfi őrjítő lassúsággal egymás után megszabadította a ruhadarabjaitól, végül maga is levetkőzött, és egymást átölelve hanyatlottak az ágyra. Sam puha csókokkal, simogatással becézgette Dana nyakát, vállát, és fokozatosan olyan önkívületbe sodorta, amelyről az asszony még csak nem is álmodott. Tenyerét a mellére tapasztotta, és finom mozdulatokkal cirógatni kezdte. Majd végigsimítva karcsú derekát, elindult lefelé, hogy ajkával és kezével bebarangolja minden egyes hajlatát és domborulatát. Csókja forróbbá, simogatása egyre merészebbé vált, és az asszony hamarosan vonaglani kezdett. Dana valahonnan a távolból hallotta Sam zihálást, ajka a nevét suttogta. A beteljesülést követően észvesztő csókban forrtak össze, majd egymást átölelve, kielégülten és kimerülve mély álomba zuhantak. Nagyjából két óra múlva Dana mosolyogva nyitotta ki a szemét. Rég nem érezte magát ilyen jól a bőrében, és az, hogy Sam karjában alhatott el, minden reményét felülmúlta. Csupán attól lett csalódott kissé, amikor észrevette, hogy a férfi már nincs az ágyban, hanem talpig felöltözve az ablaknál áll. – Szia! Sam megfordult, majd némi habozás után odasétált Dana ágyához, és leült a szélére. – Szia! Hogy aludtál?

50

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Nagyszerűen. És te tudtál valamennyit aludni? – Nem. – Dolgoztál? A férfi a fejét rázta. – Ugye nem bántad meg, hogy ágyba bújtunk egymással? Sam egy pillanatig habozott. – Valószínűleg bocsánatot kellene kérnem, amiért elvesztettem a fejemet, de nem teszem. Ami történt, megtörtént. De azt tudnod kell, hogy a mi szakmánkban az egyik legfontosabb szabály, hogy soha, semmilyen körülmények között nem létesítünk intim kapcsolatot a munkaadónkkal. – Ha jól gyanítom ennek a tekervényes mondatnak az értelmét, akkor éppen azt akarod a tudomásomra hozni, hogy többé nem bújsz ágyba velem. Ugye erről van szó? – csóválta a fejét értetlenül Dana. – Nagyjából. – Csakhogy én ezt nem fogom hagyni. – És mit akarsz tenni ellene? – kérdezte mosolyogva a férfi. Mielőtt az asszony válaszolhatott volna, odakintről fékcsikorgás hallatszott. Sam egyetlen lépéssel az ablaknál termett, Dana pedig szélsebesen öltözködni kezdett. – Egy ezüst Taurus állt meg a ház előtt – tolmácsolta Sam. – Fogalmam sincs, kié lehet. Látsz valakit kiszállni? – Még nem. Valószínűleg azon tanakodnak, kié lehet a kocsi, amelyik elállja a bejáratot. Most mintha kinyílt volna az egyik ajtó. – A férfi egy pillanatra elhallgatott, majd gondterhelt sóhajjal közölte: – Úgy látom, megérkeztek a szüleid.

51

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

8. FEJEZET Már alkonyodott, amikor Dana elköszönt a szüleitől, és visszaindult Sammel San Franciscóba. Egy darabig úgy tűnt, mintha mindketten a saját gondolataikkal volnának elfoglalva, mert vagy negyedórán keresztül egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Danának már a vacsora alatt feltűnt a férfi hallgatag viselkedése, és nem tudta mire vélni azt a zaklatott, fájdalmas kifejezést, amely egész este kiült az arcára. Tulajdonképpen őrült szerencséjük volt, hogy a szülei gépe egy váratlan vihar miatt órákat rostokolt a kifutópályán, és emiatt lekéstek a temetést. Mint utóbb kiderült, épp elkerülték egymást, aztán a szülei még meglátogatták Rosát. Ha meg is lepődtek Sam jelenlétén, sikerült ügyesen eltitkolniuk. Az azonban feltűnő volt, hogy az apja egész idő alatt alig szólt valamit, ellentétben az édesanyjával, akinek viszont szokás szerint be nem állt a szája. Dana lopva Sam vonzó profiljára pillantott, és érezte, ahogy lüktetni kezd a vére. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy alig néhány órája szenvedélyesen ölelkeztek, és talán most is az ágyban lennének, ha a szülei nem érkeznek meg váratlanul. A félhomály kifürkészhetetlenné tette a férfi arcát, és árnyékot borított a szemére is. Bár nem értek egymáshoz, Dana így is érezte a belőle sugárzó erőt, és maga is meglepődött, milyen gyorsan támad fel benne újra szenvedély. Már nem tudta, de nem is akarta elképzelni az életét Sam erős, ölelő karja nélkül. Tegnap még azért fohászkodott magában, hogy a férfi ágyba bújjon vele. Most, hogy teljesült a kívánsága, már többet akart néhány kellemes pillanatnál. Sokkal többet. – Miért tartóztattak le? A kérdés olyan váratlanul érte Danát, hogy nem is tudott rá azonnal válaszolni. – Kábítószer birtoklása miatt. – Mit mondtál? A férfi döbbent arckifejezése mosolyra késztette Danát. – Kábítószer birtoklása… – Elsőre is megértettem, csak képtelen vagyok elhinni. Ez annyira nem vall rád. – Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólam. Egyébként te hol voltál, amikor letartóztattak? – Fogalmam sincs. Szerinted hol voltam? Hogy az ördögbe nem tudok én erről? – Mert a bizonyítványosztást követő héten tört ki a botrány, de te akkor már nem voltál a városban. – Hallani akarom, mi történt. Dana gondolatban visszapörgette az időt. Hasonlóan szép nyári nap volt, mint ez a mai. A barátnőivel elhatározták, hogy utoljára még nagy bulit csapnak, mielőtt végleg szétszéled a társaság. Willow a San Diegó-i egyetemre készült, ők ketten Lilithtel a Berkeleyre nyertek félvételt, Candi nem jelentkezett sehová, ő az esküvőjére készülődött. Egy hét múlva férjhez is ment. – A barátnőimmel Candi lánybúcsúztatóján voltunk a városban, onnan pedig benéztünk Marsha Crandall házibulijára. Emlékszel még Marshára? – Aha. Ő volt az a kerek arcú, szeplős lány, aki folyton bulizott. Dana bólintott. – Nem tudom, melyik lánynak jutott eszébe, hogy oda is elmenjünk. Azt hiszem, Lilith volt az. Marsha szülei elutaztak, és tudtuk, hogy étel, ital van nála bőven. En szívesen

52

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

kimaradtam volna a buliból, mert még mindig tartottam Harley bosszújától, de Willow meg Candi addig erősködött, míg végül beadtam a derekamat. – Harley egyébként ott volt? – Igen, de néhány gyűlölködő pillantást leszámítva nem sok vizet zavart. Akkor arra gondoltam, mégiscsak használhatott valamit a fejmosás, amelyet a rendőrségen kapott. Egy kissé mindenki kapatos volt a sörtől, mire elindultunk haza, csak én nem ittam egyetlen kortyot sem, mert vezetnem kellett. – Hadd találjam ki a történet a végét! – szólt közbe Sam. – Útban hazafelé feltartóztattak a rendőrök, noha nem lépted túl a sebességkorlátozást, és semmilyen szabálytalanságot nem követtél el. Amikor igazoltatás közben a rendőr megérezte a sörszagot, mindenkit kiparancsolt az autóból, aztán pedig átkutatta a belsejét. Csakhogy üres sörösdobozok helyett marihuánát talált, amit minden bizonnyal Harley rejtett el a kocsidban. – Először én is azt hittem, hogy ő volt, amíg rá nem pillantottam Lilithre. Mindegyik lány megrémült, mert alkoholt ittak, noha még nem voltak nagykorúak, de Lilith egyenesen pánikba esett. Olyan erővel szorította a kezemet, amikor a rendőr előhúzta az ülés mögül a műanyag zacskót, hogy kis híján eltörte a csontom. – Övé volt a marihuána? – Igen. – Nem is tudtad, hogy füvezik? – Dehogynem. Csak arra nem számítottam, hogy magánál is tart néhány adagot. – Elképesztő – csóválta a fejét Sam. –A műsoraiban egy csepp megértést sem tanúsít a drogosokkal szemben. – Lilith tanult a hibájából… – kelt a barátnője védelmére Dana. – Ha jól sejtem, magadra vállaltad a bűnét. Dana bólintott. – De hát hogyan hagyhatta? Az ember nem teszi ki ilyesminek a legjobb barátnőjét! – Ne ítélkezz felette, Sam! Ez az ügy bonyolultabb annál, mint ahogy első hallásra tűnik. Lilith már korábban is belekeveredett valamilyen drogügybe, ráadásul ő már betöltötte a tizennyolcat, és ezért büntethető volt. Úgy gondoltam, ha kap egy utolsó lehetőséget, talán felhagy az önpusztító életmóddal. És igazam lett. – Hogy úsztad meg a büntetést? – Azt vallottam a kihallgatáson, hogy azért vettem magamhoz a füvet, mert csak így tudtam megvédeni a többieket a drogfogyasztástól. Mivel nem árultam el, kitől származik a füves cigi, a rendőrök nem hittek nekem, úgyhogy bevittek a kapitányságra, ahol alkohol- és drogtesztnek vetettek alá. Természetesen mindkettő negatív lett. Ettől függetlenül alá akartak velem íratni egy nyilatkozatot, amelyben önként jelentkezem drogelvonóra. Szerencsére az apám jóban volt a rendőrfőnökkel, és valahogy sikerült elsimítania az ügyet. – Harley apja is jól ismerte a rendőrfőnököt. – Tudom. Ezért úszta meg a kicsi fia egyszerű dorgálással a nemi erőszak kísérletét. Mindenesetre a rendőrség nem tett ellenem feljelentést, de egy rehabilitációs programban részt kellett vennem. Egyébként mára akkor is elévült volna az ügy, ha netán elítélnek kábítószer birtoklása miatt. – Harley honnan tudhat a letartóztatásodról? – Az apja a rendőrfőnök barátja volt, gondolom, tőle hallott valamit. Vagy ki tudja? Engem is meglepetésként ért, hogy ezzel a régi üggyel épp ma rukkolt elő. – Nekem ez az egész nem elég meggyőző. Manapság senkit sem lehet néhány gramm marihuána miatt megzsarolni. Ráadásul az ügynek nem is maradt hivatalos nyoma. A szüleid mit szóltak a dologhoz?

53

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Rettentően dühösek voltak rám. Apám hosszú ideig átnézett rajtam, az anyám meg folyton prédikált. A te mamád is ilyen volt? Dana legszívesebben visszaszívta volna az utolsó mondatot, de már késő volt. A hosszú csend, amely a szavait követte, kezdett kínossá válni. – Igen – válaszolta halkan a férfi. – Édesanyám sok jó tanáccsal látott el. – Például miket mondott? – Többnyire életbölcsességeket. Hogy hogyan kell viselkedni bizonyos helyzetekben. – Tudnál idézni tőle valamit? Sam egy pillanatig habozott. – Csak egyetlen mondatára emlékszem pontosan, amelyet a halála napján mondott a kórházban. Bár senki nem készített fel előre, valahogy ösztönösem éreztem, hogy el fogom őt veszíteni. – Sam egy darabig hallgatott, mint akinek nehezére esik visszaemlékezni, majd alig hallhatóan így folytatta: – Apám engem okolt a haláláért. – Téged? – ingatta a fejét értetlenül Dana. – Talán nem ő vezette a kocsit? – De igen – válaszolta rekedten Sam. – Éppen úton voltunk a mozi felé, mert aznap volt a születésnapom. Soha nem csináltunk még családi programot, ez volt az első alkalom, hogy együtt mozdultunk ki otthonról. Képzelheted, milyen boldog voltam, egész úton be nem állt a szám. Apám folyton hátraordított, hogy maradjak csendben, de én egyszerűen nem bírtam magammal. Aztán anyámmal kezdett üvöltözni, végül meg is ütötte, amikor szegény a védelmemre kelt. – Sam keserveset nyelt. – Láttam, ahogy édesanyám feje a szélvédőnek csapódik… Dana aggódva a férfi karjára tette a kezét. – A következő kanyar után van egy pihenőhely. Szeretném, ha ott megállnánk. – Jól vagyok. – De én nem. Szeretném, ha megállnál. – Nem voltál veszélyben – morogta a férfi, miután megállt a pihenősávban. – Mondd el a történet végét! – kérte Dana. Sam egy darabig üres tekintettel bámult ki a szélvédő ablakán, és csak nagy sokára szólalt meg. – Kikapcsoltam a biztonsági övem, hogy segíteni tudjak anyámon. Amikor előrehajoltam, apám ráhúzott a fejemre, és ugyanakkor elveszítette az uralmát a kocsi fölött. Az autónk lecsúszott az útról, és nekivágódott egy fának. Anyám többszörös töréssel, súlyos belső vérzéssel került kórházba, szinte nem volt olyan szerve, amelyik ne sérült volna meg. Az együttérzés elhomályosította Dana tekintetét. Elképzelni is szörnyű volt, milyen súlyos terhet kellett az alig tízéves fiúnak hordoznia a vállán. – Ivott aznap az apád? – Ő mindig ivott, és folyton dühös volt. De valahogy mindig megúszta, hogy elvegyék a jogosítványát. Anyám halála után csak rosszabbodott a helyzet. Szinte állandóan részegre itta magát, és egyre erőszakosabbá vált. Végül kénytelen voltam bujkálni előle. – Hittél neki, amikor megvádolt? Sam elgondolkodva bólintott. – Ó, szegénykém… – Dana szeme megtelt könnyel. – Mindennap azt erősítette meg bennem, hogy én tehetek anyám haláláról, pedig nem az én hibám volt – suttogta a férfi. – Nem, nem a te hibád volt, Sam. A férfi váratlanul kiszállt a kocsiból, Dana követte a példáját. – Ha tudnád, mennyire gyűlöltem apámat! Álmomban meg is öltem. De soha nem ütöttem vissza, akkor sem, amikor megtehettem volna… – vallotta be Sam. – Még arra sem volt méltó, hogy bosszút álljak rajta.

54

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Szerencsére elég okos voltál… – Nem, nem voltam az. Kötött az ígéretem, amelyet anyámnak tettem a halálos ágyán. Ő intett arra, hogy ne legyek bosszúálló, mert azzal a saját életemet is megmérgezem. Nagyon szerettem. – Ő is nagyon szeretett téged – mondta könnyek közt a nő. – Kérlek, ne sírj! – Sam magához vonta az asszonyt, és lágyan cirógatni kezdte a haját. – Minden rendben van. Nyugodj meg, kérlek! – Semmi sincs rendben! – mondta elcsukló hangon Dana. – Szörnyen keserves életed volt, és mégis nagyszerű ember lett belőled. Olyan büszke vagyok rád, Sam. Remélem, te is az vagy magadra. Elképesztően klassz vagy, ugye tudod? – Pszt! – A férfi szorosan magához ölelte Danát, meg akarta nyugtatni, biztonságot szeretett volna nyújtani neki, csak azt nem tudta, hogyan állíthatná meg a könnyeit, amelyek tovább záporoztak, megállíthatatlanul. Az asszony nem akart szerelmes lenni, de már nem bújhatott el az érzései elől. A szíve csordultig volt szeretettel, vágyakozással és némi félelemmel. – Pokoli jó szíved van, Dana Cleary – mondta lágy hangon a férfi. – Szerintem ezt kevesen tudják rólad. Az asszony erre még jobban odabújt Samhez, és szorosan átkarolta a derekát. – Ez a politikában inkább hátrányt jelent egy nőnek – szipogta. – A választók elvárják, hogy együtt érző, ugyanakkor határozott is legyél minden helyzetben. – Te nagyon jól csinálod. – Ebben a pillanatban megszólalt Sam csipogója. – Üzenet érkezett Nate-től. Azt írja, hogy jött egy harmadik levél is. – Mi áll benne? – „Hétfőn értesül róla a közvélemény, mit követett el Randall Sterling.” – Sam kérdőn Danára pillantott. – Lesz valami rendezvény azon a napon? – Egy díjat adok át Lilithnek a banketten. – Sok ember lesz ott? – Néhány száz. Amellett természetesen számítunk a sajtó, és a tévések jelenlétére is. – Hétfőig van még két napunk. – És egy centimétert sem haladt előre a nyomozás – sóhajtotta elszoruló szívvel Dana. Ekkor újra megszólalt csipogó. – „Ígéretes nyomra bukkantam” – olvasta fel hangosan a szöveget Sam. Másnap reggel Danát álmából ébresztette fel a telefoncsörgés. Miközben ásítva a kagylóért nyúlt, vetett egy pillantást az ébresztőórára. Már kilenc óra? Ilyen sokáig aludt volna? Ettől a felismeréstől azonnal felült az ágyban, és belehallózott a készülékbe. – Nincs számomra valami mondanivalód? Dana lazított valamelyest a testtartásán, és néhány párnával megtámasztotta a hátát. – Neked is jó reggelt, Lilith! – Mi van? Vagy úgy… Jó reggelt! Elárulnád, mi folyik itt? – Hogy érzed magad? – érdeklődött ártatlan hangon Dana. – Pocsékul. A férjem három napja nem enged fölkelni az ágyból, legfeljebb a kanapéig vánszoroghatok el. A legjobb barátnőm meg elfelejti közölni velem, hogy pasija van. Úgy kellett megtudnom a helyi Susogóból. – Hányadik oldalon írnak róla? – Fogalmam sincs, de mindjárt föllapozom – dünnyögte morcosan Lilith. – Hetedik oldal, első rész. – Fényképet is közöltek? – Dana igyekezett könnyed hangot megütni, noha egyáltalán nem örült a hírnek. Samet mindenképpen rosszul fogja érinteni, hogy közzétették a képét.

55

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Igen. Tulajdonképpen csak egy fényképet hoztak le a következő szöveggel: „Dana Sterling szenátor tegnap az észak-kaliforniai Miners Campben járt, hogy lerója kegyeletét egykori tanára, Ernest Giannini előtt. A szenátor asszonyt hajdani iskolatársa, Sam Remington kísérte el a temetésre.” – Legalább jól sikerült a fotó? – vetette közbe Dana időnyerésképpen. – Prímán. Igazán jól mutattok együtt. A beszélgetés elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol Danának színt kellett volna vallania, és emiatt egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Az igazat nem mondhatta el, hazudni meg nem akart. Nem mintha nem bízott volna meg a barátnőjében, de azt is tudta, hogy Lilith azonnal továbbadná az információt a férjének. Jonathannel szemben pedig kezdettől fogva komoly fenntartásai voltak. – Végre olyan férfival sikerült lefotóztatnom magam, akire fel tudok nézni próbálta tréfával elütni a dolgot. – Úgy tűnik, egészen jól szórakozol. – Mi tagadás, jól érzem magam a bőrömben – válaszolta mosolyogva Dana. – Néhány napja mintha azt mondtad volna, hogy nem találkozol többé Sammel. – Azóta változott a véleményem. Nagyszerűen érzem magam a társaságában. – Ezen őszintén csodálkozom. – Pedig így van. Amióta együtt vagyunk, végre újra élek. Tudod, milyen rég éreztem ilyet utoljára? – Ez minden? – Igen. Miért ilyen szkeptikus a hangod, Lilith? – Tényleg komoly a dolog köztetek, vagy ez csak amolyan elterelő hadművelet? – Találkoztunk néhányszor, egyelőre érd be ennyivel! Ez legalább igaz, gondolta Dana. – Miért hallgattál Samről, amikor nálunk vacsoráztál? – Mert tudtam, hogy nem kedveled őt. Ráadásul annyira új még ez az egész, hogy nem lett volna értelme beszélni róla. Ebből még bármi kisülhet, de az is lehet, hogy csak barátok maradunk. – Minél tovább hallgatlak, annál erősebb a gyanúm, hogy valamit eltitkolsz előlem. Tudom, milyen óvatos vagy, Dana. Ha csakugyan el akartad volna titkolni ezt a kapcsolatodat, nem jelensz meg Sammel kézen fogva a nyilvánosság előtt. – Kedvelem őt, ennél többet nem kívánok hozzáfűzni az ügyhöz – próbálta lezárni a vitát Dana. – Tényleg csak ennyi a mondanivalód? – Ne kínozz már, Lilith! Egyébként sokkal több megértést vártam volna tőled. Nekem is voltak kétségeim Jonathannel szemben, de legalább adtam neki egy esélyt. Elvárom, hogy te is ezt tedd Sammel kapcsolatban. Mellesleg a babának is ártasz, ha minden butaságon felizgatod magad. – Ebben a pillanatban megszólalt a másik telefon. – Tartsd a vonalat, kérlek! Megnézem, ki keres a mobilon. – Most inkább elköszönök. – Rendben. Holnap este találkozunk a banketten. – Feltéve, ha a börtönőr férjem kienged a cellámból. Dana sietve elköszönt a barátnőjétől, majd felkapta a mobilt. – Jól aludtál? – hallatszott az ismerős hang a vonal túlsó végén. – Igen. Nemrég ébredtem föl. És te? – Én is most keltem ki az ágyból. Nate hívott fel azzal az újsággal, hogy megjelent rólunk egy kép a Susogóban. Dana sóhajtott egyet. Sam nyugodt, szenvtelen hangja semmilyen érzésről nem árulkodott.

56

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Lilith is épp most mesélte nekem. Én még nem láttam. – Tartok tőle, hogy ezt a fotót a Los Angeles-i újságok is leközlik, ami jelenthet némi problémát – folytatta Sam. – Ma akartam Jordan Jamesnél puhatolózni, de erre már valószínűleg nem kerülhet sor. Ha ugyanis a fickó látta kettőnkről a képet, még azelőtt kidob a házából, hogy egy szót is szólhattam volna hozzá. Jordan James Randall közeli barátja és egyben a kampányfőnöke volt. Jelenleg a Clarity Filmstúdiót irányította Hollywoodban, ám a pletykák szerint a következő választási kampányban kész ismét ringbe szállni. Némelyek azt is tudni vélik, hogy éppen Dana politikai ellenfelét fogja támogatni. – Van valami ötleted? – tudakolta az asszony. – Arianna megy el helyettem a találkozóra, fülében egy kis csippel. Azon keresztül akár kommunikálhatok is vele, és egyúttal hallom az egész beszélgetést. – Nagyjából mikorra végzel? – Az a válaszoktól függ. Nálad van valami újság? – Csak annyi, hogy rettentően hiányzol. Hosszú csönd a vonal túlsó végén. – Hilda vasárnap estétől szerda délelőttig szabad – folytatta Dana. – Szívesen veled vacsoráznék ma este. Szerinted mikor érsz vissza? – Fogalmam sincs. Később még felhívlak. – Rendben van. – Ne menj sehová egyedül, Dana! Ha valamiért ki kell otthonról mozdulnod, Nate majd elkísér. – Úgy lesz. – Majd még jelentkezem. – Inkább siess vissza… Miután Sam letette a telefont, egy darabig a falra meredt, ahonnan hiányzott Zo-onna faragott képmása a harcos Heita mellől. Egy pillanatig sem bánta meg, hogy Danának ajándékozta a maszkot, de valahogy mégis hiányzott neki a kemény harcos mellől a bölcsesség és a gazdagság szimbóluma. Tulajdonképpen jobban alakult az este Dana szüleinél, mint ahogyan várta. Noha a vacsorát gond nélkül átvészelték, végig az volt az érzése, hogy ilyen könnyen nem fogja megúszni a találkozást Mr. Clearyvel. Amikor a vacsora végeztével Dana apja rövid sétára hívta, már biztos volt benne, hogy kínos beszélgetésre számíthat. Úgy tűnt, mintha a múlt megismételné önmagát. – Tehát az osztálytalálkozón futott össze a lányommal – kezdte óvatosan Dana apja. – Így történt – bólogatott Sam. – Dana páratlan karriert csinált, de ezt, gondolom, maga is tudja. – Igen, tudom. Minden úgy történt, ahogy az évzáró bálon megjósolta, uram. Mr. Cleary egy pillanatra zavarba jött. – Nagyon szerettük Randallt – mondta némi habozás után. – Ő igazán méltó párja volt a lányomnak. Nem úgy, mint én, ugye? – gondolta némi keserűséggel Sam. – Ebben nem kételkedem. Randall Sterling kitűnő embert volt. – Ahogy mondod, édes fiam – bólogatott szomorúan Mr. Cleary. Sam lassan szembefordult az idős férfival, és mélyen a szemébe nézett. – Tudom, hogy mindennél jobban szereti a lányát, Mr. Cleary. Most mégis azt kell mondanom, hogy hibát követett el, amikor tizenöt évvel ezelőtt eltiltott Danától. Amennyiben most is ez a szándéka, arra kérem, inkább ne szóljon egy szót sem! Nem

57

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

tudom, mi kifogása van ellenem, de nem is érdekel. Dana felnőtt nő, majd ő eldönti, mi jó neki, és mi nem. Egyébként én is vittem valamire az életben, méghozzá önerőből. Sam hangosan kifújta a levegőt. Végre kimondta, amire mindig is készült! Igazi megkönnyebbülés volt a lelkének. – Ernie előre megmondta, hogy vigyázzak veled – mondta fejcsóválva Mr. Cleary, és mosolyogva kezet nyújtott. Néhány órával később Sam Hollywood elegáns negyedében várakozott a cég kocsijában, néhány méternyire Jordán James villájától, és feszülten figyelte Arianna meg a producer beszélgetését. Fura, gondolta magában, hogy a fickónak fel sem tűnik, mi az ördögöt keres nála vasárnap délután egy adóellenőr. Arianna ugyanis azzal a mesével kért időpontot a férfitól, hogy az adóhatóság valamennyi pártnál ellenőrizni kívánja az utóbbi tíz évben befolyt pénzügyi adományok jogszerű felhasználását. Abból indultak ki, hogy Jordan Jamesnek tudnia kell róla, ha valamilyen visszaélés történt Randall választási kampánya körül, vagy ha az adományok egy részét elsikkasztotta valaki. – Mrs. Sterling sok adománygyűjtő akcióban vett részt? – érdeklődött Arianna. – Ő csak azután kapcsolódott a pénzgyűjtő kampányba, hogy Randall felesége lett. – Maga szerint sokat segített a férjének? – Valószínűleg nagy hasznunkra lehetett volna, ha Randall nem hal meg váratlanul. – Tudom, hogy nem tartozik szorosan a témához – búgta csábos hangon Arianna –, de hajlandó volna elárulni, mennyire tartja győzelemre esélyesnek Mrs. Sterlinget a következő választáson? Jordan James hallgatott egy darabig, mint aki azt mérlegeli, mennyire bízhat meg a másikban, majd diplomatikusan csak ennyit mondott: – Egyelőre még az sem dőlt el, jelölteti-e magát egyáltalán. – Maga szerint ez kérdéses? – Az ember hall mindenfélét, Mrs. Sterling pedig nem ad kielégítő választ. – Úgy véli, nem is akarja jelöltetni magát? – Ezt inkább beszéljük meg a vacsoránál, Miss Alvarado! Ugye számíthatok a becses társaságára? Jordan James nagy nőfaló hírében állt, és úgy tűnt, most sem tagadja meg önmagát. Arianna gömbölyded formái mindenesetre felkeltették a figyelmét. – Hát hogyne – hallatszott a nő hangja. – Szívesen eltöltenek magával egy estét, de sajnos még ma vissza kell mennem Sacramentóba, hogy megírjam a jelentésemet. Mi volna, ha együtt uzsonnáznánk, és közben feltennék még néhány kérdést? – Nagyszerű ötlet. Mire kíváncsi, tündérkém? Sam hangtalanul elnevette magát. Jordan James máris horogra akadt. Csak idő kérdése az egész, és Arianna minden szükséges információt ki fog szedni belőle egy pohár bor társaságában. Aztán elegánsan lekoptatja a férfit anélkül, hogy az egy ujjal is hozzáérhetett volna.

58

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

9. FEJEZET Még aznap este Sam szórakozottan hallgatta, amint Arianna a nap eseményeit ecseteli Nate-nek egy pohár Furné Blanc mellett. Az összes irat átvizsgálva hevert Dana könyvtárszobájának asztalán. Noha nem tudtak minden egyes dokumentumot tüzetesen ellenőrizni, Sam szinte biztosra vette, hogy semmilyen visszaélés nem történt Randall hivatali ideje alatt. Máshol kell tehát keresgélniük. Az ajtó épp abban a pillanatban tárult fel, amikor Arianna drámába illő fordulatokkal írta le, hogyan próbált kitérni Jordán James heves közeledése elől. – Ti már vissza is. értetek? – állt meg csodálkozva az ajtóban Dana. Szemernyi szemrehányás sem volt a hangjában, Sam mégis kényelmetlenül érezte magát. – Hilda mondta, hogy dolgozol, és hogy semmiképpen ne zavarjunk. Gyere, ülj le közénk! – emelkedett fel a helyéről, miközben kihúzott egy széket az asszonynak. – Köszönöm. Lett valami eredménye a Jordannál tett látogatásnak? Arianna a fejét rázta. – Az a fickó született életművész, de nem hinném, hogy ő lenne a zsaroló. – Megkísérelte ágyba cipelni Ariannát – tette hozzá nevetve Nate, miközben bort töltött Dana poharába. – De nem járt sikerrel. Egyébként olyan embernek ismertem meg, aki szemtől szembe támad. Teljesen kizártnak tartom, hogy zsaroláshoz folyamodjon. Sajnos nem ő az emberünk. Dana nyugtalan pillantást vetett Samre. – Hogyan tovább? Van valami elképzelésed? – Arianna és Nate mindenképpen a városban marad holnap. Az igazat megvallva fogalmam sincs, mit tehetnénk még. Nincs semmilyen nyom, amelyen elindulhatnánk. Várnunk kell, aztán majd meglátjuk, történik-e valami. Neked se jutott semmi az eszedbe? – Semmi, ami segíthetne – rázta a fejét csalódottan Dana. – Úgy érzem, képes lennék ülve elaludni – emelkedett fel a helyéről Arianna. – Visszavinnél a hotelba, Nate? – Természetesen – állt fel a férfi is. – Miért nem maradnak itt éjszakára? – kérdezte Dana. – Már épp elég kényelmetlenséget okoztunk. Amellett tudjuk, hogy holnap lesz a bankett, amelyre biztosan készülnie kell – ölelte át Dana vállát Arianna. – Természetesen mi is ott leszünk maga mellett, és nem hagyjuk, hogy bárki megzavarja az ünnepséget. – Elárulod, min dolgoztál? – kérdezte lágyan Sam, miután Nate és Arianna távozott a házból. Dana szórakozottan forgatta a poharát. – A holnap esti beszédemet állítottam össze. – Nem volna okosabb lemondani a holnapi fellépést? – Nem hagyom magam zsarolni. Sam látta Dana tekintetében a nyugtalan szomorúságot, jóllehet csak találgatni tudta az okát. Talán a fáradtság teszi. Vagy a nyomozás kudarca viseli meg ennyire? Netán miatta emészti magát? – Jelent számodra valamit az, hogy együtt voltunk? – kérdezte hosszú hallgatás után az asszony. Mindennél többet, gondolta Sam, de erről inkább bölcsen hallgatott.

59

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Természetesen. – Még csak meg sem csókoltál… üdvözlésképpen. A férfi habozott egy pillanatig, majd mosolyogva Danához hajolt, de az asszony elhúzódott tőle. – Kötelességtudatból ne csókolj meg! – állt fel az asztaltól. – Mi változott meg köztünk, Sam? Csütörtök este még élveztük egymás társaságát, és mindketten derűsek voltunk. Nekem legalábbis minden tökéletesnek tűnt. Most azonban szinte rám se nézel, és úgy viselkedsz velem, mintha idegenek volnánk egymásnak. Sam mély lélegzetet vett, és igyekezett úrrá lenni a lelkében dúló káoszon. – Sokat jelentesz nekem – csúszott ki a száján. – Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, milyen kockázatos dologba bocsátkoznánk ezzel a kapcsolattal. Dana tekintetében felcsillant némi reménysugár. – Maradj velem ma éjszaka, Sam! – Nem lehet. Mindent újra át kell gondolnom. Egyszerűen nem hagy nyugodni a tudat, hogy esetleg elnéztem valamit – magyarázta a férfi. – Boldogan segítek neked. – Ezúttal nem tudsz. Mielőtt Dana bármit szólhatott volna, kopogtak az ajtón. – Jöjjön csak be, Hilda! – Elkészült a vacsora, asszonyom – közölte szenvtelen arccal a házvezetőnő. – Köszönöm. Most már nyugodtan elmehet, Hilda. A mosogatást majd én elintézem. – Ma nem utazom el Stocktonba, asszonyom. – Talán történt valami? – kérdezte csodálkozva Dana. – A lányomék Disneylandbe utaztak a gyerekekkel. – Vagy úgy! Akkor tehát itthon marad? – Igen. Talán gondot okoz önnek? – Dehogy. Minden a legnagyobb rendben van – intett Dana. – Akár fel is tálalhatja a vacsorát. – Én ma nem vacsorázom itt, Hilda – szólt közbe sietve Sam. – Sajnos néhány perc múlva mindenképpen mennem kell. – Ahogy óhajtja, uram. Miután a házvezetőnő mögött becsukódott az ajtó, Dana csalódott arccal fordult a férfihoz. – Még vacsorára se maradsz? Sam utálta magát, amiért fájdalmat okoz, de egyetlen percig sem bírt tovább maradni. Így is pokoli erőfeszítésébe került, hogy ne ölelje magához Danát. – Holnap reggel felhívlak – közölte kurtán. – Miért feküdtél le velem, Sam? Talán szánalomból? – Nem terveztem előre, egyszerűen megtörtént. Semmilyen hátsó gondolat nem volt mögötte. – Tehát nincs is jövője a kapcsolatunknak? – próbált könnyed hangot megütni az asszony. – Erre most nem tudok válaszolni – mondta a férfi, majd sietős léptekkel elhagyta a házat, és meg sem állt a kocsijáig. Úgy érezte, ha még egy percig marad, ott helyben szerelmeskedni kezd Danával. Az asszony megpróbálta legyőzni magában a csalódottság érzését, és erőtlenül rogyott le az egyik székre. Sam bizonytalan válaszai felzaklatták, és e pillanatban képtelen volt világosan gondolkodni. Csapongó gondolataiból két erőteljes kopogtatás térítette magához.

60

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Föltálalhatom a vacsorát, asszonyom? – érdeklődött a házvezetőnő. – Köszönöm, nem vagyok éhes. Sajnálom, hogy fölöslegesen fáradozott. Erre az idős asszony néma fejbólintással kifordult a szobából, Dana azonban utánaszólt, hogy várjon. – Amióta ismerem magát, csak egyszer fordult elő, hogy nem vette ki a szabadnapját. Azon a héten, amikor a férjem meghalt. – Valóban így volt. Most azonban szó sincs arról, hogy ne élnék a szabadnapommal, épp csak itt töltöm el a házban – mondta szúrós pillantással az öregasszony, majd egyenes derékkal távozott. Hilda furcsa viselkedése és a feltűnően barátságtalan hangnem rossz gondolatokat ébresztett Danában. Talán ő is benne van a zsarolási ügyben? Sam célozgatott rá, hogy köze lehet a dologhoz. Ez kész őrület! Dana hirtelen úgy érezte, el kell mennie otthonról, mert itt nem tud szabadon lélegezni. Vett egy forró fürdőt, majd a fürdőköpenyébe bújva kilépett a teraszra, hogy friss levegőhöz jusson. Közben azon tűnődött, mit fog magával kezdeni a hivatása nélkül. Titkon boldog családi életről, szerető férjről, gyerekekről ábrándozott. Többek között ez volt az egyik oka, amiért nem akarta jelöltetni magát a következő választáson. Eddig minden idejét lefoglalta a munkája, és hogy felváltva ingázott a keleti és déli parton lévő irodái között. Ilyen zaklatott életmód mellett esélye sem volt találni valakit, akivel el tudta volna képzelni az életét. Arra azonban álmában sem mert volna gondolni, hogy a szerelem épp akkor kopogtat be hozzá, amikor élete legzűrösebb napjait éli. Teljes szívével szerette Samet, és voltak pillanatok, amikor úgy érezte, a férfi is vonzódik hozzá. Nehéz volt ésszerű magyarázatot találni arra, mi az, ami mégis visszatartja Samet. Talán csak időre van szüksége, hogy megbizonyosodjék mindarról, amit irántam érez, gondolta. Vagy egyszerűen fél felvállalni az érzéseit, mert két különböző világban élünk, és attól tart, hogy azok nem férnek össze egymással. Dana mélyet szippantott a friss levegőből, majd hirtelen elhatározással a szekrényéhez lépett, és szélsebesen öltözködni kezdett. Képtelen lett volna akár egyetlen perccel is tovább elviselni a magányt. Farmert, pólót, bő pulóvert meg egy kötött sapkát húzott elő a szekrényből. Amikor elkészült, futó pillantást vetett a tükörképére. Vajon felismeri valaki ebben a szerelésben? A haja félig-meddig eltakarta az arcát, a fejére sapkát húzott, és egyáltalán nem tett fel sminket. Miután a napszemüvegét sehol nem találta, a sötét keretű olvasószemüveget biggyesztette az orrára, amelyet kizárólag otthon használt. Végül magához vette a kocsija kulcsát meg a pénztárcát, és lebotorkált a garázsba. Hogy kerülje a feltűnést, a Lincoln helyett a régi Mustangba ült, és rekordidő alatt tette meg az utat Sam szállodájáig. Ott az egyik szállodainasra bízta a járgányt, és csak remélni merte, hogy a fiú nem ismerte fel. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire az elegáns hallból elért a felvonóig, majd a hosszú folyosó végén megtalálta Sam lakosztályát. Amikor dobogó szívvel és kiszáradt torokkal végre célba ért, hirtelen rádöbbent, hogy az összes mondat kihullott a fejéből, amelyet útközben jó előre megfogalmazott. Az ajtó épp abban a pillanatban tárult fel, amikor Dana kopogtatni akart. Sam farmerban és laza pulóverben, kezében a slusszkulccsal láthatóan készült valahová, de amint megpillantotta az asszonyt, meglepődve hátrább lépett. – Hát te? – húzta fel csodálkozva a szemöldökét. – Bejöhetek? – A kérdés reszketősebbre sikerült, mint ahogy Dana szerette volna. Sam érezte a kétségbeesést az asszony hangjában, jóllehet nem értette az okát. Végül szó nélkül beljebb tessékelte, majd gondosan bezárta mögötte az ajtót. – Valamit mindenképpen el kell mondanom neked. Nem léphetsz ki az életemből anélkül, hogy ne mondanám el, mit érzek irántad. Szeretlek, Sam! Nem akartam beléd bolondulni, nem akartam, hogy ennyit jelents nekem, de megtörtént, és ezen már nem

61

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

tudok, de nem is akarok változtatni. Választhatod, hogy egyszerűen kitaszítasz az életedből, vagy elfogadod, amit kínálok. Miközben Dana mély levegőt vett, Sam gyengéden magához szorította, és szenvedélyes csókkal hallgattatta el. Épp csak annyi időt engedélyezett neki két csók között, hogy újra levegőt vegyen, miközben remegő kézzel egyenként szabadította meg a ruháitól. – Nem tudtam dolgozni, mert folyton te jártál az eszemben – duruzsolta a férfi, amitől Dana térde rögtön rogyadozni kezdett. – Annyira vágyódtam utánad, hogy majd beleőrültem. Éppen hozzád indultam, amikor beállítottál. – Ó, Sam… Egyiküknek sem volt türelme most a lassú szeretkezéshez, amikor a vágy szinte égette őket belülről. Türelmetlen mozdulatokkal megszabadultak a ruháiktól, és Sam szája egyre keményebben, egyre követelőbben csókolt. Dana érezte, ahogy a férfi keze szerteszét kalandozik rajta, végül a testük egymásnak feszült, és néhány pillanatra megszűnt számukra létezni a világ. Egy darabig így maradtak meztelenül, összeforrva és elégedetten, végül Dana odabújt Sam nyakához, és gyengéden harapdálni kezdte a fülcimpáját. – Szerencséd, hogy nem tanúsítottál különösebb ellenállást – suttogta a fülébe, miközben tenyerével végigsimította a mellkasát. – Mert különben mi lett volna? Dana tenyere lassan, de határozottan elindult a férfi mellkasán lefelé, miközben ajkával és nyelve hegyével végigcirógatta a bordáit. – Nem lett volna esélyed. Mindenképpen megszerzem magamnak, amit akarok. – Igazán? – Sam érezte, ahogy lüktetni kezd a vér a fejében, a szívében, az ágyékában. – Arra mérget vehetsz – felelte kuncogva az asszony, amikor meghallotta a férfi szapora légzését. – Szeretlek, Sam Remington! Akár tetszik neked, akár nem. – Ez nem szerelem, Dana. Legfeljebb hálát érzel irántam. – Nem tudok sem aludni, sem enni. Minden pillanatban rád gondolok. Mi ez, ha nem szerelem? – Ez csak a körülmények miatt van. Sokáig voltál egyedül… – Ne akard megmagyarázni, mit érzek! Nem várok tőled semmit, csupán elmondtam az érzéseimet. Ha úgy döntesz, hogy ez az utolsó éjszakánk, azt is elfogadom. – Azt hiszem, mindkettőnknek jobb lenne, ha most hazamennél. Danának azonban sokkal jobb ötlete támadt. Befészkelte magát a férfi mellkasához, miközben izgató felfedezőútra indult a kezével. – Sehová sem megyek – jelentette ki magabiztos mosollyal. – Egész éjszaka szeretkezni akarok veled, és addig nem hagylak békén, amíg nem kezdesz el kegyelemért könyörögni. – Majd meglátjuk, melyikünk rimánkodik a másiknak – mosolyodott el Sam is, és őrjítő lassúsággal kezdte simogatni az asszony combját. A férfi most nem sietett, sőt igyekezett minél jobban elnyújtani a kéjt, fokozatosan egyre izzóbbra szítva mindkettőjükben a vágyat, hogy aztán annál csodásabb legyen a beteljesülés. – Én vállalom a kockázatot – nyögdécselte Dana reszketve. – És te? – Én is – suttogta Sam. Ezen az éjszakán nem esett köztük több szó. Az ésszerűség helyét átvette a szenvedély, és addig szerették egymást, amíg a fáradtságtól kimerülve elaludtak egymás karjában. Másnap reggel hét órakor Dana álmosan, de nagyon elégedetten lépett be az irodájába. A csodálatos éjszaka, amelyet Sammel töltött, felülmúlta minden várakozását. Éppen elnyomott egy ásítást, amikor a titkárnője, Maria megjelent az életmentő kávéval.

62

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Úgy tűnik, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik korán kezdik a napot közölte mosolyogva a titkárnő. – Odakint már várakozik egy illető, aki azonnal beszélni szeretne a szenátor asszonnyal. Állítólag régi ismerősök. Az urat Harley Bonnernek hívják. Mit mondhatok neki? Dana fáradtsága egy pillanat alatt elszállt. – Előbb szóljon Abe-nek, hogy beszélni akarok vele! – utasította Mariát. – Igenis. Ahogy Dana magára maradt, idegesen dobolni kezdett az íróasztalán. Most mitévő legyen? Arra nincs idő, hogy idehívja Samet, de azt sem teheti meg, hogy egyszerűen kihajítja Bonnert anélkül, hogy beszélt volna vele. – Mit tehetek érted? – lépett be mosolyogva Abe. – Kint várakozik Harley Bonner, a zsarolási ügy egyik gyanúsítottja. Bekapcsolva hagyom a kihangosítót. Próbáld meg rögzíteni a beszélgetésünket, Abe! – De ez illegális, ugye tudod? Ne maradjak inkább veled? – Nem hiszem, hogy a jelenlétedben Harley bármit is mondana. Tedd, amit mondtam, Abe, aztán majd meglátjuk, mire megyünk a felvétellel! – Ahogy akarod. Dana megvárta, amíg Abe az irodájából jelet ad, majd magához kérette Bonnert. – Szia, Dana! – nézett körül mosolyogva a férfi. – Csinos az irodád. – Foglalj helyet, Harley! Minek köszönhetem a látogatásodat? – Nézd, tudom, hogy az osztálytalálkozón bántó dolgokat mondtam – kezdte Bonner a kalapját gyűrögetve –, pedig nem akartam semmi rosszat, hidd el! Dana hátradőlt a székén. – Amióta ismerlek, megpróbálsz belém kötni. – Borítsunk fátylat a múltra! – ajánlotta nagylelkű mosollyal Harley. – Szerintem ideje volna új alapokra helyezni kettőnk kapcsolatát. – Vannak dolgok, amiket nem felejt el az ember – válaszolta kimérten Dana. – Azon a bizonyos osztálytalálkozón azért akartalak lekérni, mert beszélni szerettem volna veled az egyik törvényjavaslatról. – Pontosan melyikről? Elég sok törvényjavaslat van a szenátus előtt. – A gazdálkodással kapcsolatos rendeletekről akartam elmondani a véleményemet. – Világos – bólintott Dana. – Gondolom, téged elsősorban a marhaexportra vonatkozó szabályozás érint érzékenyen. – Ahogy mondod – helyeselt élénken a férfi. – Szeretném, ha megszavaznád a magasabb kvótát. – Miből gondolod, hogy majd épp veled fogom megvitatni a törvénycikkellyel kapcsolatos álláspontomat? – Nézd, Dana, teljesen mindegy, mit gondolsz rólam, és az is, hogy én rokonszenvezem-e veled. Ez a dolog nem kettőnkről szól, hanem egy egész ágazatot érint. A kvóta felemelése az összes állattenyésztő jövőjére kedvező hatást gyakorol. – Nem egyedül döntök. – Úgy hallottam, eléggé megoszlanak a vélemények ebben a kérdésben. Előfordulhat, hogy épp a te szavazatod dönti el a dolgot. Állj ki a törvényjavaslat mellett, Dana, nagyon szépen kérlek! – És ha ellene szavazok? – Dana szándékosan próbálta bosszantani a férfit. – Az bizony súlyos csapás lenne rám nézve. És ami nekem rossz, az árt a városnak is, meg azoknak az embereknek, akik a gazdaságban dolgoznak. Nem beszélve a kieső adóról, amelyet az államnak fizetek. – Nekem van egy olyan érzésem, hogy te egyáltalán nem fizetsz sok adót, Harley. Sőt ha alaposan megvizsgálnánk a könyvelésedet, hamar kiderülne, hogy több támogatást

63

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

igényelsz vissza az államtól, mint amennyi adót évente befizetsz. Apád idejében a harmadik legnagyobb farm volt a tiétek, amióta átvetted a gazdaságot, lecsúsztatok a nyolcadik helyre. Nem gondolod, hogy változtatni kellene a módszereiden? – Apám halála után rossz idők jártak ránk – emelkedett fel céklavörös képpel a férfi. – Ne okozz nekem csalódást, Dana! Remélem, nem úgy akarsz nekem visszavágni a téged ért sérelmekért, hogy leszavazod a törvényjavaslatot. – Kissé túlbecsülöd magad, Harley. Bárhogy is döntök, afelől egészen biztos lehetsz, hogy elsősorban Kalifornia állam érdekeit fogom szem előtt tartani. Azt hiszem, ezzel végeztünk is. Harley az íróasztalra tenyerelve egészen közel hajolt Danához. – Arról azért ne feledkezz el, hogy tudok rólad néhány dolgot, ami ugyancsak érdekelné a választóidat! – Azt hiszed, hagyom magam megzsarolni? – állt fel Dana is. – Ha volna valami a kezedben, már rég előrukkoltál volna vele. Takarodj az irodámból, Harley, különben hívom a biztonságiakat! – Bánni fogod még, hogy nem hallgattál rám! – rikácsolta felhevült képpel a férfi, miközben kirohant a szobából. Amint Bonner távozott, Abe jelent meg Dana szobájában. – Akarod, hogy feltartóztassuk? – Milyen alapon? Semmi olyat nem mondott, ami felhasználható lenne ellene. Szerintem inkább hívjuk fel Samet, hogy ő is hallja a felvételt! Jó, hogy itt voltál a közelemben, Abe. – Profi módon elbántál azzal az alakkal. Most sajnálom csak igazán, hogy visszavonulsz a politikai életből. Sam a kocsijában ülve végighallgatta a szalagot, amelyet Dana telefonon keresztül játszott le neki. – Mindent hallottál? – Az utolsó szóig – dörmögte a férfi. – Honnan az ördögből tudja Bonner, hogy még nem alakult ki egységes álláspont a szenátuson belül? – Nyilván megvannak az informátorai. Mi a véleményed a hallottak alapján? Szerinted ő áll a zsarolás mögött? – Nem tudom. Annyi mindenesetre kiderült, hogy Harley a városban van. Afelől egészen biztos lehetsz, hogy nem tévesztjük őt szem elől az esti banketten, és abban a pillanatban közbelépünk, amint fel akar szólalni. – Van egyéb ötleted is? – érdeklődött bizonytalan hangon az asszony. – Hallottam, ahogy hajnalban a papírokkal zörögtél. Találtál valami használható nyomot? – Talán. Épp most próbálok utánajárni. – Ki az illető? – Lehet, hogy az egész csak képzelgés részemről. Egyelőre nem mondhatok többet. Hívj fel, ha szükséged lenne rám! – Rendben van. – Dana? – Tessék! – Köszönöm a csodálatos éjszakát. – Én is köszönöm neked. Sam gyorsan elbúcsúzott az asszonytól, amikor a visszapillantó tükörben meglátta, hogy közeledik egy autó. Dana villájától alig néhány utcányira parkolt a Mercedesével. Az épület, amely előtt állt, megközelítően sem volt olyan hatalmas és elegáns, mint a Sterlingkúria, mindazonáltal tökéletesen illett Lilith Perry Paul konzervatív személyiségéhez.

64

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Amikor Lilith megállt a bejárat előtt, Sam sietősen kiszállt a kocsijából, és odalépett hozzá. – Neked nem ágyban kellene lenned? – hajolt be a lehúzott ablakon. – Az orvosom szerint nyugodtan közlekedhetek, csak a férjem akar bezárni a négy fal közé. Mit keresel itt, Sam? – Választ szeretnék kapni néhány kérdésre. – Miféle kérdésekre? – Zsarol téged valamivel Harley? – Harley Bonner? – kérdezett vissza egykedvű arccal Lilith. – Ugyan mi az ördöggel zsarolhatna? – Erre neked kell tudnod a választ. Talán a droggal kapcsolatosan. Beszéljünk egymással nyíltan, Lilith! Megzsarolt téged bármivel is Harley Bonner? – Te jó ég, honnan veszed ezt az őrültséget? Az életem nyitott könyv. – Dana élete is az, legalábbis eddig úgy gondolta. – Harley zsarolja valamivel Danát? – Az asszony döbbent arckifejezése őszintének látszott. – Úgy tűnik. – Mennyi pénzt követel az a szemét? Samnek feltűnt, milyen görcsösen markolja a kormányt Lilith. – Pénzről egyelőre nincs szó. Azt akarja elérni, hogy Dana ne induljon a következő választáson. – Miért? – Egyelőre nem világos. – Biztos vagy abban, hogy, Harley a zsaroló? Sam bólintott. – Ő az első számú gyanúsítottunk. Nekem azonban van egy olyan érzésem, hogy valaki segít neki. Tudom, hogy nem kedvelsz különösebben, de próbálj megbízni bennem, Lilith! Ha bármit tudsz az üggyel kapcsolatban, most elmondhatod nekem. Csak úgy tudom megvédeni Danát, ha kiderül az igazság. – Sajnálom, de nem segíthetek. Most pedig kérlek, menj el! Még rengeteg dolgom van. Sam érezte, hogy a nő elhallgat előle valamit. Sőt abban is bizonyos volt, hogy valamilyen módon belekeveredett a zsarolási ügybe. – Rendben van. Ha mégis eszedbe jutna valami, hívj fel a mobilon! – nyújtotta át a névkártyáját. – Este találkozunk a banketten. Lilith arca egy pillanatra megmerevedett, mint akit a hír kellemetlenül érint, majd bizonytalanul bólintott. Sam visszaballagott a kocsijához, és egy újabb nevet vésett fel a gyanúsítottak listájára: Lilith!

65

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

10. FEJEZET A hatalmas teremben pazar fényű kristályok ragyogtak, és a több mint két tucat asztalnál elegáns hölgyek és urak foglaltak helyett. Dana bal oldalán az ünnepelttel, jobbján pedig a díjat alapító civil egyesület elnökével ült, és a levesét kanalazta. Még a bankett kezdete előtt a szónoki emelvény bemikrofonozott asztalkájára tette a mappát, amelyben az ünnepi beszéd vázlatát tartotta, hogy ne kelljen mindenhová magával vinnie. Nate, Arianna és Sam a terem különböző pontján foglalták el a helyüket, és egy-egy parányi adóvevő segítségével tartották egymással a kapcsolatot. Amint a vacsora véget ért, kezdetét vette az ünnepi műsor: előbb a népszerű komikus, Hillary Stanton szórakoztatta a vendégeket, majd az egyik ismert színésznő adott elő egy rövid és humoros monológot. Végül Dana lépett a színpadra, hogy néhány mondat kíséretében átadja az Év embere díjat Lilithnek. Amikor azonban kinyitotta a mappát, egy újabb zsaroló levéllel találta szemben magát. Ez az utolsó esélyed! – állt a papíron. Dana gyomra fájdalmasan összerándult a felismeréstől. A zsaroló tehát itt van, ebben a teremben, és árgus szemmel figyeli őt! – Tisztelt hölgyeim és uraim! Először is egy vallomással tartozom önöknek – kezdte a beszédét, miután valamennyire sikerült összeszednie magát. – Sajnos nem látok jól az olvasószemüvegem nélkül, amit pedig sajnálatos módon egy barátom zsebében felejtettem. A teremben halk nevetgélés hallatszott mindenfelől. Dana mosolyogva pillantott Samre, aki gyors léptekkel elindult felé. Ez volt a megbeszélt jel arra az esetre, ha veszélyben érezné magát. Miközben átvette a férfitól a szemüvegét, gyors mozdulattal a kezébe csúsztatta a zsaroló levelet. – Nos, miután az utolsó technikai akadály is elhárult – folytatta Dana –, engedjék meg, hogy magam mellé szólítsam az est ünnepeltjét, régi kedves barátnőmet, Lilith Perry Pault! A teremben mindenki tapsban tört ki, miközben Lilith szerény mosollyal az emelvényre vonult. – Lilith barátnőmet röviddel azelőtt ismertem meg, hogy elkezdtük volna a hetedik osztályt – folytatta Dana. –A szüleivel valamikor a nyár végén költöztek a városba, és hogy minél hamarabb barátokra tegyen szert, Lilith egy kézzel festett táblát tett ki az udvarukra, amelyen az állt: Lelki tanácsadás – 25 cent minden tanácsért. Hangos nevetés a teremben. – Nos, azóta valamivel magasabb lett a honoráriumod pillantott mosolyogva a barátnőjére Dana. – Úgy emlékszem, épp bevásárlásból jöttünk haza az édesanyámmal, amikor megláttam a táblát, és rögtön be is tértem Lilith Perryhez. Akkoriban reménytelenül szerelmes voltam az egyik srácba, aki rám se hederített. Ez legalább akkora problémát jelentett nekem abban az időben, mintha a napi kólámat vagy a csipszemet vonták volna meg tőlem. Gondolom, sejtik, hogy én voltam Lilith első kliense. Dana mosolyt erőltetve az arcára megvárta, amíg a nevetés elül, miközben belülről reszketett az idegességtől. – Tudják, milyen tanáccsal látott el, amikor meggyóntam neki, hogy a fiú, akibe szerelmes vagyok, egy idősebb leányzót részesít a kegyeiben? – Dana itt némi szünetet tartva körbepillantott a teremben. – Hogy előbb növesszem meg a melleimet, és csak azután próbáljak randizni a fiúkkal.

66

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Miközben a publikum viharos tapsban tört ki, Danának annyira kiszáradt a torka, hogy kénytelen volt egy korty vizet inni. A keze azonban olyan erősen remegett, hogy kis híján kilötyögtette a pohár tartalmát. – Aki rendszeres hallgatója Lilith műsorának, pontosan tudja, hogy most is ilyen okos és hasznos dolgokat mond a hallgatóinak. Azt azonban csak kevesen tudják róla, milyen sokat fáradozik Miner’s Camp fejlődéséért, és hogy hányszor marad bent adás után a rádióban, hogy tanácsokkal lássa el a rászorulókat. Tisztelt hölgyeim és uraim! Hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy én nyújthatom át Lilith Perry Paulnak az Év embere díjat. Miközben mindenki állva tapsolt, Lilith átvette Danától a különleges szobrot, majd elérzékenyült tekintettel néhány mondatot rebegett a közönségnek. – Eddig semmi sem történt – suttogta Dana Sam fülébe, miután elhagyta a pódiumot, és az asztalánál találkoztak. – Beszélnem kell veled – mondta halkan a férfi. Az asszony kábán felállt a helyéről. Szerencsére Sam átkarolta a derekát, amiért igazán hálás volt neki. Amikor Lilith asztalához értek, a férfi megállt egy pillanatra, és a könyökénél fogva kényszerítette a nőt, hogy kövesse őket. – Te is gyere velünk! – Mit akarsz tőlem, Sam? – nézett körül idegesen Lilith. – És hol van Jonathan? – Majd ő is jön. Sam egy kisebb helyiségbe kísérte a hölgyeket, majd gondosan becsukta maguk mögött az ajtót. Talán mindketten veszélyben vagyunk? – gondolta nyugtalanul Dana, és aggódva pillantott a barátnőjére. – Lilithnek szüksége van egy székre. Tudnál hozni egyet, Sam? – Látod, ő most is csak miattad aggódik! – förmedt a férfi a kismamára. – Elárulnátok, mi folyik itt? – kérdezte Dana hol az egyikre, hol a másikra pillantva. – Bevallod végre az igazságot? Vagy mondjam el én? – Mivel Lilith továbbra is hallgatott, Sam előkapta a zsaroló leveleket, és kiterítette őket. – Ezek itt ugyanolyan papírra és ugyanazzal a betűtípussal íródtak, mint a választási győzelem estéjére szóló meghívó, amelyet Dana nappalijában láttam bekeretezve a falon. Az a meghívó a te gépeden készült, Lilith, mint ahogy ezek is itt! Dana sápadtan rázta a fejét. – Nem! Az nem lehet! Lilith soha nem tenne ilyet… Hoznál végre egy széket, Sam? A férfi kelletlenül kisietett a szobából, majd néhány másodperc múlva két székkel tért vissza. Lilith, hasára téve a kezét, óvatosan leereszkedett az egyikre. Aztán egy darabig némán meredt a zsaroló levelekre, majd hirtelen ömleni kezdett belőle a szó. – Bocsáss meg, Dana! – mondta könnyek között. – Harley még az osztálytalálkozónkon megzsarolt… Egyszerűen nem volt más választásom. Azt mondta, mindent kitálal a drogos múltamról, ha nem teljesítem a követeléseit. Pénzt akart… meg azt, hogy érjem el nálad valahogy, hogy ne indulj a következő választáson. Attól tartott, ha jelölteted magad, biztosan megválasztanak, neki pedig már megvan a maga jelöltje. Azt tudnod kell, hogy Harley a csőd szélén áll… – Ez nem igaz – vágott közbe Sam. – Harley farmját tetemes jelzáloggal terhelte a bank, de nincs csődközeli helyzetben. – Nekem mindenesetre ezt mondta – csuklott el Lilith hangja. – Honnan tudhattam volna, hogy hazudik? Az összeg, amelyet követelt tőlem, nem jelentett akkora csapást, mintha mindent kitálalna a múltamról.

67

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Dana, aki időközben valamennyire összeszedte magát, megértően pillantott a barátnőjére. – Tudom, mennyit árthatott volna a karrierednek. Ugyanakkor jól ismerlek, Lilith. Te sosem lennél képes ekkora aljasságra. Jonathan talán igen, de te soha! Ugye ő írta a zsaroló leveleket? – Fogalmam sem volt a levelekről egészen mostanáig. Amikor Sam ma délután rákérdezett, tudok-e valamit az ügyről, akkor kezdtem el gyanakodni, hogy talán Jonathan keze lehet a dologban. Nem hibáztathatom érte, hiszen csak engem akart megvédeni – suttogta szemlesütve Lilith. – Tudnod kell, hogy Jonathan csak blöffölt, semmilyen bizonyíték nincs a kezében Randall ellen. – Amikor Harley megfenyegetett, miért nem fordultál hozzám? Azt gondoltad, nem fogok segíteni neked? – csóválta a fejét sápadtan Dana. – Már annyiszor kihúztál a bajból. Hogyan fordulhattam volna megint hozzád? – De hiszen barátnők voltunk! – Csak voltunk? – Elhiszem, hogy nem tudtál a levelekről, de amikor ma délután szembesültél Jonathan tettével, lett volna még lehetőséged, hogy mindent őszintén elmondj nekem. Miért nem tetted meg, Lilith? – Hogyan árulhattam volna el a férjemet? Mindent, amit elértem, neki köszönhetek. Az életemet is odaadnám azért, hogy megvédjem őt. Egyébként ma délután döntöttem el, miután Sammel beszéltem, hogy mindent őszintén el fogok mondani a hallgatóimnak a drogos múltamról. Többé nem leszek zsarolható. Ha ezzel tönkreteszem a rádiós karrieremet, majd keresek valami más elfoglaltságot. Tudom, hogy vétettem ellened, Dana, de nincs olyan ember, aki ne követne el hibát. Meg tudsz nekem bocsátani? Ebben a pillanatban Jonathan lépett be az ajtón Arianna és Nate társaságában. – Jól vagy, édesem? – sietett egyenesen a feleségéhez. Dana hirtelen végtelenül üresnek és kimerültnek érezte magát. Csupán egyetlen vágya volt: minél hamarabb eltűnni innét. Nem akart mást, csak hogy legyen már vége ennek a rémálomnak. – Vidd haza a feleségedet, Jonathan! – szólt csendesen. – Arról szó sem lehet! – lépett közbe Sam. – Felelniük kell a tettükért! – Ezt hadd döntsem el én! – Ahogy óhajtod – válaszolta hűvösen a férfi. Dana megértette Sam bosszúságát. Végül is ő kapta el a bűnösöket, akik most szabadon távoznak anélkül, hogy megbűnhődnének. – Azt hiszem, ránk itt már nincs szükség – mondta Arianna Nate-nek, miután a Paul házaspár sietve távozott a helyiségből. – Remélem, hamarosan találkozunk, szenátor. – Persze kellemesebb körülmények között – tette hozzá Nate. – Mindent köszönök – válaszolta fátyolos tekintettel Dana. Amikor az ajtó becsukódott Sam munkatársai mögött, az asszony sírva borult a férfi vállára. – Ő, Sam… Lilith volt a legjobb barátnőm. Hogy tudott így elárulni? Sam szorosan magához ölelte Danát. – Sírd ki magad nyugodtan, attól majd megkönnyebbülsz! – mondta lágyan. Amikor Dana valamelyest megnyugodott, rá kellett döbbennie, hogy nem csak Lilith miatt potyognak a könnyei. A nyomozás befejeződött, tehát semmi sem indokolja, hogy Sam továbbra is a városban maradjon. A gondolattól, hogy elveszítheti a férfit, még a szívverése is leállt egy pillanatra. Miért nem készült föl erre? Hogy fog majd élni ezek után?

68

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

Ahogy eljöttek a szállodából, Dana hallgatásba burkolózott, Sam azonban mindvégig magán érezte a tekintetét. – Az összes tulajdonságod közül a kitartásodat csodálom a legjobban – törte meg végül a csendet Dana. – Csakis te vagy képes megtalálni egy tűt a szénakazalban. Abban is biztos voltam, hogy megoldod valahogy ezt az ügyet, noha alig volt valami nyom, amelyen elindulhattál. – Én egyáltalán nem bíztam a nyomozás sikerében – pillantott Sam az asszonyra. – Te azonban csodálatosan tartottad magad a banketten. – Ne dőlj be a látszatnak! Belülről remegtem a félelemtől. – Valójában nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki kezelni tudja a félelmét. – Sam megállt a jelzőlámpánál, amíg a piros zöldre váltott. – Mivel akarsz foglalkozni, miután visszavonultál a politikai élettől? – Régi vágyamat váltom valóra, és valamelyik egyetemen fogok politológiát tanítani. Még nem mondtam el senkinek – hajolt közelebb a férfihoz Dana –, de a terveim között az is szerepel, hogy úgy húsz-huszonöt éven belül újra ringbe szállok a szenátori posztért. Szeretnék valami maradandót hátrahagyni az utánunk jövő generációnak. – Amikor Sam megállt a villa előtt, halkan megkérdezte: – Nincs kedved bejönni? – Kevés az időm. – Hogyhogy? – Két órán belül indul a gépem, és még a holmimat is el kell hoznom a szállodából. – Még ma el akarod hagyni a várost? – Dana hangja reszketett a csalódottságul Júlia tói. – Szeretlek, Sam! Miért nem adsz esélyt nekünk? Hát semmit nem jelentett neked a múlt éjszaka? – Az éjszaka csodálatos volt, meg is köszöntem neked – válaszolta mereven a férfi. – Legalább egy búcsúitalra gyere be velem! Itt az autóban nem lehet normálisan beszélgetni. Sam azonban hajthatatlan maradt. Szentül meg volt győződve róla, hogy amit Dana érez iránta, annak semmi köze a szerelemhez, és meg akarta magukat védeni a későbbi csalódástól. – Nekünk nincs közös jövőnk, te ezt legalább olyan jól tudod, mint én – mondta nyugalmat erőltetve a hangjára, miközben az idegei pattanásig feszültek. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen fájdalmas lesz a búcsú, amelyet az asszony könyörgő hangja még inkább megnehezített. Dana, elkapva a férfi tekintetét, hirtelen rájött, hogy semmi esélye Sam csöndes kérlelhetetlenségével szemben. – Nekem semmit nem kell ígérned, élvezzük csak azt, amink most van! Szeretlek, Sam! Ezen az sem fog változtatni, ha elfutsz előlem. – Bennem nincs meg ez az érzés. Sajnálom, ha ezzel csalódást okozok neked. Dana szemét hirtelen könny lepte el. Sam minden kétséget kizáróan visszautasította a szerelmét. Ennél világosabban nem is tudta volna kifejezni magát. – Minden jót! – köszönt el halkan a férfitól, és mielőtt Sam bármit is mondhatott volna, berohant a villába. Amint bezárult mögötte a nehéz tölgyfa ajtó, nekidőlt az ajtófélfának, és zokogva takarta el az arcát. – Valami baj van, asszonyom? – Ó, maga az, Hilda? – Dana gyorsan letörölte a könnyeit. – Hogyhogy még fönt van ilyen későn? – Mr. Remington egyik munkatársa járt ma a házban, és elvitt egy bekeretezett meghívót a falról. Próbáltam magát telefonon utolérni, de ki volt kapcsolva a mobilja. Azóta is furdal a lelkiismeret, hogy az engedélye nélkül hagytam elvinni azt a képet.

69

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Semmi baj, Hilda. Helyesen cselekedett. Van még valami? – Mr. Remington nem tölti itt az éjszakát? – Nem! – Dana türelme fogytán volt. – Miért kérdi? – Csupán meg akartam tudni, hány személyre készítsek holnap reggelit. – Csak nekem. Mindig csak nekem. Most pedig, ha megbocsát, szeretnék máris ágyba bújni – mondta elcsukló hangon az asszony, és elindult felfelé a lépcsőn. – Jó éjszakát, Hilda! – Őszintén szólva azt reméltem, hogy Mr. Remington nálunk marad egy darabig. Beletelt néhány másodpercbe, míg Dana felfogta a szavak értelmét, majd a döbbenettől leroskadt az egyik lépcsőfokra. Még soha nem fordult elő, hogy Hilda beszélgetést kezdeményezett volna. – Miért? – Talán nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy szóba hozzam… – Mondja csak nyugodtan! – Ennél rosszabbul már úgysem alakulhat a napom, tette hozzá gondolatban Dana. – Nos… elejétől fogva abban bíztam, hogy maga és Mr. Remington egy pár lesznek. – Miből gondolta? Hilda tekintete ellágyult, és mintha valami mosolyféle is megjelent volna ráncoktól barázdált arcán. – Mert boldog volt mellette. Dana döbbent csodálkozással meredt az öregasszonyra. – Eddig a percig meg voltam győződve arról, hogy maga nem szível engem, Hilda. – Pedig azért maradtam a szolgálatában, mert nagyon is kedvelem. Meg akartam várni, amíg talál valakit, és újra férjhez megy. Semmiképpen sem szerettem volna magára hagyni. Nem tudom, mennyi van még hátra az életemből, de a maradék időt a családommal, az unokáimmal akarom tölteni. Remélem, megérti. Természetesen addig nem megyek el a házból, amíg nem talál valakit helyettem. – Köszönöm – mondta fegyelmezetten Dana, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy ne kezdjen el hisztérikusan nevetni. Később, amikor végre egyedül volt a hálószobájában, pontokba szedte a fontosabb teendőit: 1. Új házvezetőnőt keresni. (Valószínűleg rögtön hármat, mert csak annyian tudják Hilda munkáját ellátni.) 2. Samet elfelejteni. Egy darabig elmerengett a papír fölött, majd újraírta a pontokat: 1. Eladni a házat, és egy kisebbet keresni helyette. 2. Samet elfelejteni. Sam kemény munkával töltötte az egész hónapot. Szinte kényszeresen dolgozott, mintha menekülne valami elől. A lendület, amely egész nap hajtotta, estére mindig ellankadt. És Dana folyton ott kísértett minden gondolatában, minden álmában. Hiába küzdött ellene, hiába próbálta szüntelen másra terelni a figyelmét, állandóan ott látta maga előtt ellenállhatatlanul és vonzón. Amikor kezdte volna elhinni, hogy egész jól megvan nélküle, hirtelen falhoz vágta az első keze ügyébe eső tárgyat. Mostanra pedig végképp kifogyott a rossz hangulatát és szórakozottságát mentő kifogásokból. Végtére is kinek akarok hazudni? – tette fel magának a kérdést, miközben merőn bámulta a telefont. Az utóbbi négy hétben Dana két üzenetet hagyott az üzenetrögzítőjén. A másodikat, amelyet lementett a telefon memóriájába, már legalább hússzor visszajátszotta:

70

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

„Hiányzol, Sam. Azt hittem, sikerül majd elfelejtenem téged, de tévedtem. Még mindig várok rád. Mást nem tehetek.” A férfi keserveset sóhajtott, majd kibontott magának egy sört, és a mélyhűtőből kivett egy adag bélszínt. Csak az ő hibája, hogy a kapcsolatukból végül semmi sem lett. Kétségkívül jól alakította a szerepét. Amikor búcsúzásra került a sor, durva volt, és utálatos. Még ha önvédelemből tette is, amit tett, nehezére esett megbocsátania saját magának. Kortyolt egyet a söréből, és megpróbálta újra végiggondolni a történteket. Attól való félelmében, hogy Dana túl jó hozzá képest, eltaszította magától az asszonyt. Azóta se éjjele, se nappala, és veszélyesen közel került a megtébolyodáshoz. Egy kis környezetváltozás jót tenne, gondolta. Most azonnal San Franciscóba repül, és térden állva fog esedezni az asszony bocsánatáért. Talán még nem késő. Talán kap még egy utolsó esélyt. Hirtelen elhatározással bement a fürdőszobába, és a forró zuhany alá állt. Egy percet sem akart tovább vesztegetni. Ha negyedórán belül összekapja magát, talán még eléri a legközelebbi járatot. Éppen végzett a zuhanyozással, amikor csengettek az ajtaján. Sam némi káromkodás közepette magára kapta a pólót meg egy sortot, és mérgesen fölrántotta az ajtót. – Ó… szia, Dana! – Sajnálom, hogy nem az vagyok, akit vártál. Azért bemehetek? – Még jó – mormogta zavartan a férfi. Az asszony kíváncsian körbepillantott a lakásban. – Nagyon csinos. Igazán illik hozzád. – Éhes vagy? Épp most akartam valami vacsorát összeütni – füllentette Sam. Dana megrázta a fejét. – Köszönöm, nem vagyok éhes. Amúgy sem szándékozom sokáig rabolni az idődet. Csak meg akarok veled beszélni valamit, és már itt sem vagyok. Nem ülhetnénk le valahova? Sam ideges mozdulattal a bőrkanapéhoz kísérte Danát, közben pedig megpróbálta kitalálni, minek köszönheti váratlan látogatását. – Lilith nemrég nyilvánosságra hozta ifjúkori botlásait – folytatta csevegő hangnemben az asszony. – Hallottam róla. Az igazat megvallva engem meglepett, hogy ezzel inkább használt a népszerűségének, mintsem ártott volna vele. – Végül nem jelentette fel Harleyt. – Tudom. Dana, mielőtt mondott volna még valamit, kivette a csomagot az utazótáskájából, és a férfi kezébe nyomta. Sam már a csomag súlyából rájött, mit tart a kezében, és kérdőn nézett az asszonyra. – Ezt én nem fogadhatom el – mondta halkan Dana. – Nem veszek vissza ajándékot – jelentette ki Sam, az asszony ölébe téve a csomagot. – Pedig kénytelen leszel. Arianna elmondta, hogy egy kisebb vagyont adtál érte, és hogy a párja mellől vetted le a falról. – Arianna honnan az ördögből tud az ajándékról? – Amikor Nate a házamban járt, hogy elvigye neked a bizonyítékot, meglátta Zo-onnát a dolgozószobám falán. – A kollégáim jobban tennék, ha nem ütnék bele az orrukat mások dolgába – morogta kedvetlenül Sam. – Miért olyan nagy baj, ha a szívükön viselik a sorsodat? – Dana, én…

71

Susan Crosby

Bombabiztos megoldás

(JKSZ/2008/28/2.)

– Ne mondj semmit! Tudod, az utóbbi hetekben volt időm végiggondolni kettőnk történetét, és arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy nem vagyok méltó hozzád. Ezért nem tarthatom meg Zo-onnát sem. Neki a harcos Heita mellett van a helye, csak együtt alkotnak nyerő párost. Látod, időközben továbbképeztem magam. – Ajándékot nem illik visszaadni… – Ne szólj közbe, kérlek! Még nem fejeztem be a mondandómat – intette le a férfit Dana. – Amióta ismerjük egymást, folyton áldozatot hoztál értem, cserébe pedig nem kaptál semmit. Csalódást okoztam neked, ez az igazság. Pedig már kislányként is szerelmes voltam beléd, csak nem volt hozzá elég bátorságom, hogy világosan a tudtodra adjam. – Te… te szerelmes voltál belém? – Sam fölpattant a heverőről, megragadta Dana kezét, szavaiból áradt a szenvedély. – Még hogy nem kaptam semmit? Ekkora butaságot még sose hallottam tőled! Tízéves koromtól szerelmes vagyok beléd! Te adtál értelmet az életemnek, miattad jártam iskolába, csak neked akartam bizonyítani! Attól, hogy olykor a segítségedre lehettem, értékes embernek éreztem magam, noha az apám mindent elkövetett, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Mindig úgy gondoltam rád, mint valami elérhetetlen álomra, de az érzéseim egyetlen pillanatra se szűntek meg irántad. Amikor felkínáltad a szerelmedet, egyszerűen nem bíztam magunkban. Szeretlek, Dana! És ha meg kell is küzdenem a kishitűségemmel, szívesen megteszem. Az asszony hosszan, megkönnyebbülten felsóhajtott, majd átkarolta a férfi nyakát. – Most már bízol kettőnkben? – Őszintén remélem, hogy van közös jövőnk, és mindent el fogok követni, hogy boldoggá tegyelek. Ha akarod, már holnap kilépek a cégből, hogy követhesselek akár a világ végére is. – Arra nem lesz szükség, ugyanis hozzád költözöm, és a helyi egyetemen fogok tanítani – közölte boldog mosollyal Dana. Sam azt sem tudta, hova legyen a csodálkozástól. – Te hajlandó vagy feladni miattam az eddigi életedet? – Ez minden vágyam. De azért volna itt még valami. Nem akarok követelőző lenni, de mikor veszel feleségül? – kérdezte pajkos mosollyal Dana. – Amikor csak akarod – hajolt le hozzá Sam, és lágyan megcsókolta az ajkát. – És most… van valami ötleted, mivel üthetnénk el az estét? – Most… – Sam könnyedén felkapta szerelmét, és elindult vele a hálószobába. – Most kölcsönösen elfogadjuk, amit a másik kínál. – Én elcsábítalak, te pedig nem tiltakozol ellene. Dana szerelmes pillantással a férfihoz simult. – Kezdetnek nem is rossz. Azon az estén több szó nem esett köztük. A házban uralkodó tökéletes csendet csak halk sóhajtozásuk törte meg időnként…

72