Sophie Hannah - Elnémult Babaszobák

Sophie Hannah

elnémult babaszobák

Kossuth Kiadó

Tartalom Első rész 1 2009. október 7., szerda 2 2009. október 7. 3 2009. október 7., szerda 4 2009. október 8. 5 2009. október 8., csütörtök 6 2009. október 8. 7 2009. október 8., csütörtök 8 2009. október 8. Második rész 9 2009. október 9., péntek 10 2009. október 9. 11 2009. október 9., péntek 12 2009. október 10. 13 2009. október 10., szombat 14 2009. október 10. Harmadik rész 15 2009. október 12., hétfő 16 2009. október 12. 17 2009. október 12. 18 2009. október 12. 19 2009. október 12, hétfő 20 2009. október 12. 21 2009. október 12, hétfő 22 2010. október 12. 23 2009. október 12, hétfő Impresszum

Anne Greynek, aki, sok más felbecsülhetetlen bölcsesség mellett ezzel is megismertetett: „Még akkor se vegyél semmit a lelkedre, ha a te neved szerepel rajta.” Ez az ajánlás kivétel a szabály alól.

2009. február 12. Ray Hines Az első interjú leirata Az interjú első kb. öt percét nem rögzítettük. R. H. csak azután engedélyezte mindezt, miután felhagytam az ügyével kapcsolatos kérdésekkel. H. Y.-ra tereltem a szót, hátha róla többet árul el. R. H.: Csupán eg yszer találkoztam Helen Yardley-val. Mit akar, mit mondjak róla? Azt hittem, én érdeklem. L. N.: Ez íg y ig az. Azonban, úg y tűnik, ön másként érez. (szünet) L. N.: Nem rag aszkodom hozzá, hog y bármit is mondjon Helenről. Nem akarom… R. H.: Eg yszer találkoztam vele, pár nappal a fellebbezése előtt. Mindenki azt kívánta, hog y kiszabaduljon. Nem csak a fog vatartottak, de a személyzet is. Önnek köszönhetően eg yikük sem hitt a bűnösség ében. L. N.: Csak kis részem volt a munkában. Mások is… R. H.: Ön volt a mozg alom arca és hang ja. Az üg yvédeim és odabent is szinte mindenki azt mondta, ki fog juttatni; íg y is tett. Önnek és az időzítésnek köszönhetően, Durhamben és Geddham Hallban viszonylag könnyű dolg om volt, bár összefutottam néhány idiótával. L. N.: Az időzítésnek köszönhetően? R. H.: A közvélemény már kezdett mellém állni, mikor elítéltek. Az ön kemény munkája eredményesnek bizonyult. Ha az üg yem eg y évvel később került volna a bíróság elé, felmentettek volna. L. N.: Úg y érti, mint Sarah-t? (szünet) R. H.: Nem, nem Sarah Jag g ardra g ondoltam. L. N.: Ő eg y évvel ön után, 2005-ben állt bíróság elé. Felmentették. R. H.: Nem rá g ondoltam, hanem képzeletbeli önmag amra, abban a képzeletbeli esetben, ha tárg yalásomra eg y évvel később került volna sor.

(szünet) L. N.: Tessék? Miért mosolyog ? R. H.: Önnek pont olyan fontos, hog y valamilyen csoporthoz tartozzon, akárcsak Helen Yardley-nak. L. N.: Folytassa… R. H.: Hozzánk, a nőkhöz, akik érdekében kampányolt. „Helen”, „Sara” – úg y mondja ki a nevüket, mintha a barátaim lennének. Eg yikükről sem tudok szinte semmit. Az a kevés, amit tudok, azt súg ja, semmi közös nincs bennünk – eltekintve attól, ami nyilvánvaló. Helen Yardley férje vég ig mellette állt, és sohasem kételkedett az ártatlanság ában. Ebben is különbözünk. L. N.: Kapcsolatba lépett Ang usszal, mióta kiszabadult? (hosszú szünet) L. N.: Bizonyára nehéz erről beszélnie. Térjünk vissza Helenhez és Sarahhoz? Ők sem tudnak többet mag áról, mint ön róluk, még is, a velük való beszélg etések alapján úg y érzem, erősen azonosulnak önnel. A „nyilvánvaló” ok miatt, hog y az ön szavaival éljek. (szünet) L. N.: Ray, ön eg yedi eset. Csak ön tapasztalta meg a velejéig azt a trag édiát, amit átélt. Ezt tiszteletben tartom, és nem próbálom meg kérdőjelezni abbéli jog át, hog y másoktól meg különböztesse mag át. Csak annyit mondtam… R. H.: Sarah Jag g ardet felmentették. Azzal vádolták, hog y meg ölte valaki g yerekét. Még kevesebb közös dolog vanbennünk, mint bennem és Helen Yardley-ban. (szünet) L. N.: Tudja, Ray, teljesen meg érteném, ha azt mondaná, bizonyos pillanatokban g yűlölte Helent és Sarah-t. Ők is meg értenék. R. H.: Miért g yűlölnék két vadideg en nőt? L. N.: Sarah-t felmentették. Persze nem lehetett fenékig tejfel számára a tárg yalás, de nem találták bűnösnek. Ön sem érdemelt volna más ítéletet. Ezzel szemben börtönbe zárták, és nem tudhatta, kijut-e valaha. Teljesen természetes lenne, ha g yűlölné – ha leg rosszabb pillanataiban azt kívánta volna, bárcsak őt is rács mög ött láthatná. AmiHelent illeti – mint ön is mondta, mindenki tudta, hog y ártatlan. A fellebbezését akkor nyújtották be, amikor ön meg érkezett Geddham Hallba. Amikor meg tudta, hog y ő

hazatérhet, annak tudatában, hog y ön nem, esetleg meg g yűlölhette, s talán azt is kívánta, hog y a fellebbezését elutasítsák. Senki sem hibáztatná érte. R. H.: Örülök, hog y felvétel készül erről a beszélg etésről. Szeretném nag yon eg yértelműen leszög ezni, hog y semmit nem éreztem abból, amit ön meg próbál nekem tulajdonítani. L. N.: Nem próbálok… R. H.: Nem nehezményeztem Sarah Jag g ard felmentését. Nem kívántam, hog y Helen Yardley fellebbezését elutasítsák. Eg yetlen másodpercig sem volt bennem ilyen indulat. Nag yon eg yértelműen szög ezzük le: nem kívánom, hog y bárkit is elítéljenek olyan bűnökért, amiket nem követett el. Nem kívánom, hog y bárki fellebbezését elutasítsák, ha nem követte el azt a bűnt, amiért elítélték. (szünet) R. H.: Abban a pillanatban tudtam, hog y felmentették, amikor mindenki ujjong ásban tört ki. A lányok mind a tévéképernyőkre tapadtak. A smasszerek is. A prostik is. L. N.: Ön nem? R. H.: Nem kellett fig yelnem a tárg yalást. Tudtam, hog y Helen Yardley-t szabadon bocsátják. Ő ültette el a fejében a g ondolatot, hog y féltékeny voltam rá? L. N.: Nem. Helen kizárólag a leg pozitívabb… R. H.: Nem véletlenül botlottunk eg ymásba, amikor találkoztunk. Ő keresett fel eng em. Beszélni akart velem a tárg yalása előtt, ha még sem jönne vissza Geddhambe. Ug yanazt mondta, amit ön: hog y természetes lenne, ha irig yelném és g yűlölném, amiért kiszabadult, és nem hibáztatna érte, de azt akarta, hog y tudjam: az én fellebbezésemet is elfog adják majd. Kiszabadulok. Említette, hog y ön seg ített neki, és hasonlóképp seg íteni kívánt nekem is. Ebben nem kételkedtem. Senki sem kételkedhet az elkötelezettség ében, senki, aki már hallott önről – és mostanra ki ne hallott volna? (szünet) L. N.: Tehát Helen talán még is az ön barátja. R. H.: Ha barát alatt olyasvalakit értünk, aki jót akar az embernek, akkor valószínűleg ig aza van. Tag ja az IÁSZG-nek, s a szabadon

bocsátásomért kampányolt. Nem ig azán értem, miért tette, hiszen ő kiszabadult. Miért nem élte a saját életét? L. N.: Ön ezt tette volna? R. H.: Ezt próbálom tenni. Szemernyi sem maradt a rég i életemből, de szeretnék újat kezdeni. L. N.: Természetes, hog y Helen szeretne visszatérni az életéhez. De annak tudatában, hog y a szörnyű ig azság talanság , aminek áldozatául esett, önnel is meg történt, önnel és még sokakkal… Dorne Llewellyn még mindig börtönben van. R. H.: Nézze, nem akarok másokról beszélni, rendben? Nem akarok csatlakozni az önök justizmord mozg almához. Eg yedül vag yok, ami nem olyan szörnyű, ha hozzászokott az ember, és hog yha valaha úg y határozok, hog y nem akarok eg yedül lenni, az az én döntésem lesz. Nem akarok más nőkkel fog lalkozni. Jobb nekem íg y. Ez az önök üg ye – ne próbáljanak beleráng atni. (szünet) R. H.: Ig azán nem akarok ünneprontó lenni, de: ig azság osság és ig azság talanság ? Eg yik sem létezik. (szünet) R. H.: Nyilvánvalóan nem léteznek, vag y még is? Eg yértelműen nem. L. N.: Ig en erősen hiszek benne, hog y mindkettő létezik. Eg ész életemben azon dolg oztam, hog y próbáljam meg előzni az eg yiket, és érvényt szerezzek a másiknak. R. H.: Az ig azság osság eg y szép g ondolat, semmi több. Mi, emberek találtuk ki, mert szeretnénk, ha létezne, de a helyzet az, hog y nincs ilyen. Nézze… a felvételt hallg atók kedvéért mondom, eg y poháralátétet tartok a kezemben. Mi történik, ha eleng edem? L. N.: Le fog esni. (hallani, ahogy a poháralátét a földre esik) R. H.: A g ravitáció az oka. Hiszünk a g ravitáció létezésében; jól tesszük. Felemelhetném azt a poháralátétet, meg azt is, meg amazt is, és ha eleng edném őket, mind a földre esnének. De mi lenne, ha csak az eg yik esne le, a többi meg szemmag asság ban lebeg ne, vag y felrepülne a mennyezetig ? Mi lenne, ha ezt látná? Akkor is hinne a g ravitációban, ha a dolg ok csak néha esnének a földre? L. N.: Értem, mit akar mondani, de…

R. H.: Néha jó dolg ok történnek jó emberekkel, rossz dolg ok pedig a rosszakkal. De ez teljesen a véletlen szeszélyétől füg g . Akárcsak a fordítottja – amikor rossz dolg ok történnek jó emberekkel. L. N.: Ezt nevezem ig azság talanság nak – amikor a rendszer jó embereket kezel úg y, mintha rosszak lennének. R. H.: Az ig azság osság semmivel sem valóság osabb a Mikulásnál. L. N.: Ray, az eg ész ig azság szolg áltatási rendszerünk azért létezik, hog y… R. H.: Ig azság ot szolg áltasson. Tudom. És amikor kicsi voltam, eg y hosszú fehér szakállas, piros köpönyeg es, fekete csizmás bácsi térdén ültem, akitől ajándékot kaptam. De mindez mese volt csupán. Azért találták ki az emberek, hog y jobban érezzék mag ukat. Viszont ez nem működik – csak még rosszabbul érzik mag ukat, amikor az illúzió szertefoszlik. Ezért próbálok borzalmasan balszerencsés személyként, és nem pedig justizmordáldozatként g ondolni mag amra. Miért g yötörném mag am azzal, hog y létezik a világ on eg y jóság os hatalom, ami cserbenhag yott, vag y nem vett rólam tudomást? Kösz, nem. És ami az embereket illeti? Nem eg y g onosz erő szolg álatában követnek el ig azság talan tetteket. A képesség eiknek meg felelően szerencsétlenkednek, meg teszik, ami tőlük telik – ez többnyire nem eleg endő –, vag y még annyit sem, ami aztán más emberek életére nézve is következményekkel jár, és… Arra próbálok kilyukadni, hog y az élet kaotikus és nem válog at. A dolg ok minden különösebb ok nélkül történnek. (szünet) R. H.: Jobban járna, ha az ig azság osság helyett az ig azság ra koncentrálna. L. N.: Ön hisz az ig azság ban? R. H.: Teljes mértékben. Az ig azság akkor is létezik, amikor az emberek elhiszik a hazug ság ot. Az ig azság az, hog y nem öltem meg a g yerekeimet. Jobban szerettem őket, mint azt mag a el tudja képzelni, és eg yiküknek sem ártottam. L. N.: Tudom, Ray. És most már mindenki más is tudja. R. H.: Az ig azság az, hog y Helen és Paul Yardley minden idejüket és energ iájukat vadideg enek meg seg ítésére fordítják, és talán Sarah Jag g ard és a férje – nem emlékszem a nevére…

L. N.: Glen. R. H.: …talán ők is hasonlóan cselekednek. Én nem. Nem is számít, mert önnek ott vannak ők, hog y seg ítsenek. Nincs rá szükség e, hog y ott leg yek, és tönkreteg yem az erőfeszítéseit azzal, hog y eg y alkalmatlan pillanatban kimondom, amit g ondolok. L. N.: Semmit sem fog tönkretenni, éppen ellenkezőleg . Az ön története… R. H.: A történetem nem szolg álja az ön üg yét. Drog os vag yok, aki hazudott a bíróság előtt, vag y még azelőtt, hog y oda került volna – szabadon dönthet, hog y melyik verziót fog adja el. Az ön átlag os közép-ang liai nézőit jog os felháborodás tölti el, miután meg hallják Helen Yardley – a tiszteletre méltó, boldog házasság ban élő pótmama történetét, akit eg yaránt imádtak a rábízott g yermekek, azok szülei, és mindenki, aki ismerte – aztán jövök én, és abban a pillanatban feladják a jóindulatukat. Sokan még mindig úg y g ondolják, én tettem. L. N.: Épp ezért nag yon fontos, hog y részt veg yen a műsorban, és elmondja az ig azat: hog y nem hazudott, sem a bíróság on, sem pedig előtte. Hog y komoly trauma érte, és cserbenhag yta az emlékezete, ami nem szokatlan erős érzelmi meg rázkódtatáson átesett embereknél. Mondja el az ig azat, Ray – ha elmondja a filmemben, az emberek hinni fog nak önnek. Meg íg érem. R. H.: Nem tehetem. Nem keveredhetek bele. Kapcsolja ki azt az izét. L. N.: De Ray… R. H.: Kapcsolja ki!

2009. október 7, szerda, 09:22 www.telegraph.co.uk Rahila Yunis Otthonában találták meg az ártatlanul elítélt anya holttestét Spilling i otthonában, hétfőn holtan találták Helen Yardley-t, a Culver Valley-i bébiszittert, akit ártatlanul ítéltek el két csecsemőkorú g yermeke meg g yilkolásának vádjával. Mrs. Yardley (38) holttestére férje, Paul (40) talált rá, amikor kora este hazatért a munkából. A halál körülményeit „g yanúsnak” ítélték. Rog er Barrow, Culver Valley rendőrfőkapitánya a következőképpen nyilatkozott: „A nyomozás még zajlik, de biztosíthatom önöket, hog y minden tőlünk telhetőt meg teszünk az üg y felderítése érdekében. Helen és Paul Yardley már átélt eg y feldolg ozhatatlan trag édiát. Kulcsfontosság ú, hog y nyomozásunkat diszkréten és eredményesen bonyolítsuk le.” Mrs. Yardley-t 1996-ban ítélték el fiai, az 1992-ben elhunyt Morg an, és az 1995-ben eltávozott Rowan meg g yilkolásáért. A g yermekek tizennég y, illetve tizenhat hetes korukban haltak meg . Mrs. Yardley-t az esküdtek 11:1 arányban bűnösnek találták, és kétszeres életfog ytig lanra ítélték. 1996 júniusában, a tárg yalása alatt óvadék ellenében szabadlábra helyezett Mrs. Yardley eg y kislánynak, Paig e-nek adott életet, aki nevelőszülőkhöz került. 1997-ben, közvetlenül a bíróság döntésének kihirdetése után eg y interjúban Paul Yardley a következőket mondta: „Enyhe kifejezés lenne azt állítani, hog y a döntés kétség beeséssel töltött el bennünket. Miután bölcsőhalálban vesztettük el két fiunkat, a lányunkat is ellopta tőlünk a g yászoló szülőket zaklató rendszer. Miféle szörnyeteg ek teszik tudatosan tönkre az ártatlan, törvénytisztelő állampolg árok életét? Nem törődnek sem velünk, sem az ig azság g al.” 2004-ben a justizmorddal fog lalkozó Bűnüg yi Felülvizsg áló Bizottság fellebbezést nyújtott be, miután aktivisták kétség be vonták eg y szakértőként meg hallg atott tanú, bizonyos dr. Judith Duffy kompetenciáját. 2005 februárjában a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte az üg yben hozott korábbi ítéletet, íg y Mrs. Yardley-t szabadon eng edték. A nő vég ig kitartott ártatlanság a mellett. Férje mindvég ig mellette állt, eg y, a családhoz közel álló forrásunk szerint „mindennap

húsz órát dolg ozott” annak érdekében, hog y tisztára mossa feleség e nevét. Ebben rokonai, barátai és a Mrs. Yardley által felüg yelt g yermekek szülei közül is többen a seg ítség ére voltak. Gaynor Mundy, újság író, aki seg édkezett Mrs. Yardley-nak 2007-ben meg jelent emlékiratai meg írásában, íg y nyilatkozott róla: „Mindenki, aki ismerte Helent, tudta, hog y nem lehet bűnös. Kedves, g yeng éd, szelíd asszony volt, aki senkinek sem tudott volna ártani.” Laurie Nattrass (45), tévé producer és újság író, komoly szerepet vállalt a Mrs. Yardley szabadság áért vívott kampányban. Teg nap este őt is meg hallg attuk: „Képtelen vag yok szavakba önteni dühömet és bánatomat. Helen ug yan csak teg nap halt meg , az életét azonban tizenhárom évvel ezelőtt vették el tőle, amikor ártatlanul elítélték két szeretett fia meg g yilkolásának vádjával. Ezt követően az állam, talán mert úg y vélte, még nem okozott elég szenvedést neki, a jövőjét is tönkretette eg yetlen élő g yermeke – erre nincs jobb szó – elrablásával. Nattrass, a Soho-beli Binary Star médiavállalat kreatív ig azg atója, számos díjat nyert a justizmordról készült dokumentumfilmjeivel. „Az elmúlt hét évben az időm 90%-át Helenhez hasonló nőkért kampányolva töltöttem, s próbáltam rájönni, miként lehetség es, hog y ilyen sok üg y vég ződik ilyen szörnyen rosszul” – nyilatkozta. Mr. Nattrass a nők számára fenntartott cambridg eshire-i Geddham Hall börtönben tett 2002-es látog atása során találkozott először Mrs. Yardley-val. Eg yüttesen alapították meg az IÁSZG (Ig azság ot az Ártatlan Szülőknek és Gondviselőknek) érdekvédelmi szervezetet. „A szervezet eredeti neve ’Ig azság ot az Ártatlan Anyáknak’ volt, de kisvártatva nyilvánvalóvá vált, hog y számos apa és bébiszitter is téves bíróság i döntések áldozatául esett – árulta el Mr. Hag g ard. – Mindenkinek seg íteni akartunk, akinek tönkretették az életét. Valamit tenni kellett. Elfog adhatatlan, hog y ártatlan embereket vádoljanak, valahányszor eg y g yermek meg mag yarázhatatlan körülmények között hal meg . Helen épp olyan szenvedélyesen harcolt ezért a célért, amiért én. A börtön rácsai mög ött, és onnan kijutva is fáradhatatlanul dolg ozott, hog y seg ítsen azokon, akik az ig azság talanság áldozatául estek. Többek között Sarah Jag g ard és Ray Hines is Helennek köszönhetik a szabadság ukat. Munkája nem volt hiábavaló.” 2005 júliusában Sarah Jag g ardet (30), aki korábban Wolverhamptonban fodrászként dolg ozott, felmentették a

g ondatlanság ból elkövetett emberölés üg yében, amellyel a hat hónapos korában, Mrs. Jag g ard g ondozása alatt elhunyt Beatrice Furniss halála kapcsán vádolták meg . Mr. Nattrass íg y kommentálta mindezt: „Sarah felmentése volt az első jele annak, hog y a közvélemény kezdi belátni az ig azság ot. Többé nem támog atták a bosszúszomjas üg yészek, rendőrök és korrupt orvosok által rendezett boszorkányüldözéseket.” Teg nap Mrs. Jag g ard íg y nyilatkozott: „Nem tudom elhinni, hog y Helen halott. Sohasem felejtem el, amit értem tett, hog y támog atott és küzdött értem. Még a börtönben is – ahonnan nem tudta, kijut-e eg yáltalán, és ha ig en, mikor – vette a fáradság ot, hog y leveleket írjon az üg yemben mindenkinek, aki hajlandó volt meg hallg atni. Részvétem Paulnak és családjának.” Rachel Hines (42), londoni fizikoterapeuta ítéletét nég y év letöltése után tették semmissé. Julian Lance, Mrs. Hines üg yvédje a következőket mondta: „Helen Yardley és az IÁSZG tevékenység e nélkül nem eng edélyezték volna, hog y fellebbezzünk. Kulcsfontosság ú információkat osztottak meg velünk. Helen halála rendkívüli veszteség mindannyiunk számára.” Mrs. Hinest nem tudtuk utolérni az üg yben. Mrs. Yardley, Mrs. Jag g ard és Mrs. Hines tárg yalása során a vád bizonyítékai dr. Judith Duffy (54), londoni pediátriai ig azság üg yi orvostani szakértőtől származtak. Jelenleg a GMC nyomoz az üg yben, a jövő hónapban lesz a tárg yalás. „Judith Duffy meg közelítőleg száz családnak okozott elképzelhetetlen szenvedést. Remélem, soha többé nem g yakorolhatja szakmáját” – mondta Nattrass, aki jelenleg i dokumentumfilmjét olyan justizmord esetekről készíti, amelyekért dr. Duffyt tartja felelősnek.

Első rész

1 2009. október 7., szerda A számokat bámulom, amikor Laurie hív, a számokat, amelyeket nem tudok értelmezni. Mikor kivettem a kártyát a borítékból, és meg láttam a nég y sorba rendezett számjeg yeket, rög tön a sudoku jutott eszembe: az a rejtvényfajta, amit sohasem próbáltam ki, és valószínűleg nem is fog ok, mivel minden matematikával kapcsolatos dolg ot utálok. Miért küldene nekem bárki is sudokut? A válasz eg yszerű: senki sem tenné. Akkor viszont mi ez? – Fliss? – szól a telefonba Laurie, miközben túl közel tartja a száját a mikrofonhoz. Amikor nem válaszolok azonnal, újból a kag ylóba sziszeg i a nevemet. Úg y hang zik, mint eg y nehézlég zésben szenvedő elmebeteg – innen tudom, hog y sürg ős a dolog . Mikor nem az, túl távol tartja a szájától a telefont, és ilyenkor olyan hang ja van, akár eg y robotnak, aki eg y alag út másik vég éről próbál beszélni. – Szia, Laurie – hátrafésülöm hajamat a furcsa kártyával, meg fordulok, és kinézek a bal oldali, látszólag letörölhetetlen páraréteg g el fedett ablakon. A kis udvar másik oldalán lévő ablakon betekintve tisztán látom, ahog y asztala fölé g örnyed; kusza szőke hajfüg g önye elrejti szemét. Szemüveg e lecsúszott az orráról, levetett nyakkendőjét pedig úg y terítette vég ig mag a előtt, mint eg y újság ot. Abban a tudatban, hog y úg ysem néz rám, nyelvet öltök rá, amit eg y még udvariatlanabb kézmozdulattal is meg toldok. Két éve dolg ozunk eg yütt, de még sosem láttam, hog y Laurie eg yszer is kinézett volna az ablakon, akkor sem, amikor az irodájában állva mutattam neki: „Az ott az én asztalom, a kézkrémmel, meg a fotókkal, meg a cserepes növénnyel.” Azt már nem tettem hozzá, hog y az emberi lények többnyire szeretik hasonló dolg okkal körülvenni mag ukat. Laurie asztalán semmi sincs a számítóg épén, a Black-Berryjén és a munkájával kapcsolatos, szétszórt papírokon, dossziékon és diktafonkazettákon kívül, leszámítva persze a levetett nyakkendőket, amelyek úg y lepik el szobáját, akár a lapos, sokszínű kíg yók. Vastag nyaka súlyosan nyakkendőintoleráns. Nem tudom, eg yáltalán minek veszi fel őket, hiszen meg érkezését követően néhány másodpercen belül

már le is kerülnek róla. Íróasztala mellett méretes, fémállványon álló földg ömb terpeszkedik. Ezt pörg eti, amikor ig azán elg ondolkozik valamin, vag y ha izg atott, vag y mérg es. Irodája falain sikeresség e, intellig enciája és emberség esség e bizonyítékai: oklevelek, díjátadókról készült fényképek, amelyeken rag yog óan szívélyes mosolyát villog tatja, mint aki most diplomázott eg y melákoknak fenntartott iskolában. Mellettük bolyg ókról készült képek láthatók: Jupiter eg ymag ában, Jupiter más szög ből a Szaturnusz mellett. Az eg yik polcán, nég y-öt szakadozott borítójú, méretes csillag ászati könyv szomszédság ában a Naprendszerről eg y háromdimenziós modell díszeleg . Eg yszer meg kérdeztem Tamsint, hátha ő tudja, miért érdekli ennyire az asztronómia. „Talán mag ányosnak érzi mag át a g alaxisban” – felelte kuncog va. Pontosan fel tudom idézni Laurie irodájának minden eg yes részletét; folyton behív, és olyan dolg okat kérdez, amikre nem is tudhatom a választ. Mire odaérek, néha azt is elfelejti, mit akart tőlem. Az én irodámban összesen kétszer járt, ebből eg yszer véletlenül, amikor Tamsint kereste. – Szükség em lenne rád – mondja. – Mit csinálsz? Elfog lalt vag y? Forgasd el a fejed úg y kilencven fokkal jobbra, és meglátod, mit csinálok, te gyagyás. Itt ülök és bámulom, milyen tökfilkó vagy. Ihletett ötletem támad. A kártyán lévő számok ug yanúg y érthetetlenek számomra, ahog y Laurie-t se szoktam érteni. – Te küldted ezeket a számokat? – kérdezem. – Milyen számokat? – Tizenhat szám eg y kártyán, nég yszer nég yes sorokban. – Milyen számokat? – kérdezi újból, nyersebben, mint az előbb. Azt akarja, hog y olvassam fel neki? – Kettő, eg y, nég y, kilenc… – Nem küldtem neked semmilyen számokat. Mint oly g yakran, amikor Laurie-val beszélek, most is tanácstalan vag yok. Szokása, hog y kijelent valamit, miközben az ellenkezőjét érzékelteti. Épp ezért hiába állítja, hog y nem küldött nekem számokat, nem tudok szabadulni az érzéstől, hog y ha három-hat-nyolc-hetet mondtam volna, talán azt feleli: „Ó, ig en, én voltam az.” – Hajítsd ki, akármi is leg yen az, és g yere ide, amilyen g yorsan csak tudsz – teszi hozzá, mielőtt még válaszolhatnék.

Meg fordulok székemmel, és fig yelem őt. Bárki, akinek eg y csöpp kis esze van, a helyében ellenőrizné, hog y követem-e az utasításait. Nem teszem; nem dobom ki a kártyát, és nem pattanok föl. Laurie mindezt láthatná, ha erre fordítaná a fejét, de nem teszi; a g allérját ig azg atja, mint aki nem kap leveg őt, és a csukott ajtóra bámul, arra várva, mikor sétálok be rajta. Tehát arra számít, hog y ez fog történni. Eg yszerűen nem tudom levenni róla a szememet, bár pusztán a külseje alapján nem kellene íg y éreznem. Ahog y Tamsin mondta eg yszer: „túl könnyen képzeli el az ember nyársat nyelve.” Laurie vonzerejének semmi köze a külsejéhez, ellenben annál több ahhoz a tényhez, hog y a pasas eg y testet öltött leg enda. Képzeld el, milyen lehet meg érinteni eg y leg endát. Képzeld el… Sóhajtok, felkelek, és kifelé menet Tamsinba botlok. Fekete g arbót, rövid fehér kordbársony szoknyát, fekete harisnyát és térdig érő fehér csizmát visel. Tamsin nem hajlandó feketén és fehéren kívül mást hordani. Eg yszer kék mintás ruhában jött be dolg ozni, és eg ész nap kisebbrendűség i komplexusa volt. Azóta nem kísérletezett a dolog g al. – Laurie hívat – mondja. Ideg esnek tűnik. – Most azonnal, azt mondja. Raffi pedig eng em hívat. Nem tetszik a mai lég kör idebent. Valami nincs rendben. Ez nekem nem tűnt fel. Mostanában eg y bizonyos személyen kívül nem sok mindent veszek észre a munkahelyemen. – Azt hiszem, Helen Yardley halálával lehet kapcsolatos – mondja Tamsin. – Szerintem meg ölték. Nem hallottam senkitől, de két nyomozó akart beszélni Laurie-val ma reg g el. A bűnüg yi nyomozóirodától jöttek, nem átlag os zsaruk. – Meg ölték? – automatikusan bűntudatot érzek, aztán elhatalmasodik rajtam a harag emiatt. Nem én öltem meg . Semmi közöm sincs hozzá; a halálának sincs semmi köze hozzám. Eg yszer találkoztam vele, néhány hónapja. Beszélg ettünk eg y keveset, főztem neki eg y kávét. Laurie-val volt találkozója, de ő szokás szerint nyomtalanul eltűnt, összekeverte a hétfőt a szerdával vag y a májust júniussal – már nem emlékszem, miért nem volt itt, mikor itt kellett volna lennie. Nyomasztó g ondolat, hog y meg g yilkoltak eg y nőt, akivel találkoztam és beszélg ettem. Akkor úg y g ondoltam, különös olyasvalakivel találkozni, aki g yilkosság ért ült börtönben, kiváltképp, ha ennyire barátság osnak és normálisnak néz ki. „Csak eg y átlag os nő, akit

Helennek hívnak” – g ondoltam, és ettől valamiért annyira borzalmasan éreztem mag am, hog y azonnal le kellett lépnem az irodából. Az úton hazafelé vég ig sírtam. Kérlek, ne legyen köze a halálának ahhoz, amiért Laurie behívott. – Tudsz bármit is a sudokuról? – kiabálom Tamsin után. Meg fordul. – Eg y keveset. Miért? – Van köze nég yzetbe rendezett számokhoz? – Ig en, olyan, mint eg y keresztrejtvény, csak betűk helyett számok vannak benne, azt hiszem. De lehet, hog y üres rács, és te töltöd ki számokkal. Olyasvalakit kérdezz, akinek örvénymintás szőnyeg ei vannak, és lég frissítőszag ú az eg ész lakása – integ et, és Raffi irodája felé indul, miközben még a válla fölött azt kiábálja. – És eg y hosszú szoknyás baba takarja el a tartalék vécépapírtekercset a fürdőszobájában! Maya kihajol az irodájából, két kézzel az ajtókeretbe kapaszkodva, mintha el akarná állni az erős füstszag útját. – Tudtad, hog y azokat a kötött, vécépapírtekercs-tartó babákat kimondottan menő g yűjteni? – kérdezi. Meg ismerkedésünk óta ez az első alkalom, hog y nem mosolyog rám, nem próbál meg ölelni vag y meg paskolni, vag y „édesemnek” hívni. Elg ondolkozom, vajon meg bántottam-e valamivel. Maya a Binary Star vezérig azg atója, bár ő jobban szereti „g órénak” hívni mag át, amihez mindig kuncog eg y kicsit. Valójában csak harmadik a rang sorban. Laurie, mint művészeti ig azg ató, teljhatalommal bír a vállalatnál, őt pedig szorosan követi Raffi, a pénzüg yi ig azg ató. A háttérből ketten irányítják Mayát, abban a biztos tudatban hag yva a nőt, hog y ő vezeti a vállalatot. – Az meg mi? – biccent a kezemben lévő kártya felé. Újból ránézek, nag yjából huszadjára olvasva vég ig számjeg yről számjeg yre. 2 1 4 9 7 8 0 3 4 0 9 8 0 6 2 0 Tamsin valami rácsot említett. Itt nincsen rács, tehát nem lehet sudoku, bár az elrendezés rácsszerű. Olyan, mintha a számok beírása után

eltüntették volna a vonalakat. – A te tipped ug yanolyan jó, mint az enyém – válaszolom Mayának. Nem fáradok azzal, hog y meg mutassam a kártyát. Mindig túláradóan barátság os, különösen az alacsonyabb beosztású Binary Star alkalmazottakkal szemben, mint amilyen én is vag yok, de saját mag án kívül senki más nem érdekli. Mindig felteszi az alkalomhoz illő kérdéseket – jó hang osan, hog y mindenki hallhassa, mennyire törődik velünk –, de ha válaszolsz neki, csak üres tekintettel pislog , mint aki rög vest elalszik. Abból, ahog y hátranéz a válla fölött, látom, hog y szívesen visszatérne már a cig arettájához. Valószínűleg már a tizediknél tart a napi harmincból. Laurie néha, amikor elsétál az ajtaja előtt, felkiált: „Tüdőrák!.” Mi, többiek, úg y teszünk, mintha elhinnénk Maya sztoriját arról, hog y már évekkel ezelőtt leszokott. Folyosói pletykák szerint eg yszer könnyekben tört ki, és meg próbált úg y tenni, mintha nem dohányfüst, hanem teag őz g omolyog na ki a szobájából. Még eg yikünk sem látta cig arettával a kezében. – Rájöttem, hog y csinálja – mondta eg yszer Tamsin. – Az íróasztala alsó fiókjában tartja a cig it és a hamutartót is. Valahányszor rá akar g yújtani, az egész fejét bedug ja a fiókba… Látva, hog y nem veszem komolyan az elméletét, íg y reag ált: – Mi van? Az alsó fiókja kétszer akkora, mint az összes többi – simán befér oda eg y emberi fej. Surranj be a szobájába, ha nem hiszel nekem, és… – Ja, persze – vág ok közbe. – Tényleg taccsra fog om vág ni a karrieremet, hog y feltúrhassam a vezérig azg ató fiókjait. – Simán meg úsznád – mondta Tamsin. – Te vag y az ő kisbabája, nem emlékszel? Mayának beosztott-fétise van. Akármit csinálsz, imádni fog . Maya eg yszer minden irónia nélkül „a Binary Star kisbabájának” nevezett a jelenlétemben. Ekkor kezdtem el ag g ódni, hog y talán nem vesz komolyan producerként. Ma már tudom, hog y nem. – Kit érdekel? – sóhajtja Tamsin, valahányszor meg említem. – Komolyan túlbecsült dolog , ha túl komolyan vesznek. Maya ig en hamar elveszíti érdeklődését, és még eg y „viszlát, édes”-re sem méltatva visszavonul füstös barlang jába. Ez nekem tökéletesen meg felel; sosem akartam frusztrált anyai ösztöneinek célpontjává válni. Vég ig sietek a Laurie irodájához vezető folyosón. Miközben kopog ok, már

nyitom is az ajtót, s rajtakapom, ahog y jobb lábával meg pörg eti a földg ömböt teng elye körül. Abbahag yja, és úg y pislog rám, mint akinek nehezére esik felidézni, ki is vag yok valójában. Gondolatban már biztos meg beszélte velem, mit akart, én beleeg yeztem és meg tettem, talán már nyug díjba is vonultam vag y meg haltam – meg lehet Laurie g ondolatai már olyan messze járnak a jövőben, hog y már nem is ismer. Gyorsabban forog az ag ya, mint a leg több emberé. – Tamsin azt mondja, Helen Yardley-t meg ölték. Gratulálok, Fliss. Miért is ne hoznád fel azt a témát, amiről a legkevésbé akarsz beszélni? – Valaki lelőtte – mondja Laurie kifejezéstelenül. Lábával újból meg piszkálja a földg ömböt. Úg y rúg ja meg , hog y g yorsabban pörög jön. – Ig azán sajnálom – mondom. – Biztos sokkal nehezebb feldolg ozni… úg y értem, mintha természetes körülmények közt halt volna meg . Beszéd közben jövök rá, fog almam sincs, hog yan fejezzem ki részvétemet, eg y ilyen veszteség esetén. Laurie mindennap beszélt Helen Yardley-val, g yakran naponta többször is. Tudom, mennyit jelent neki az IÁSZG, de fog almam sincs róla, milyen személyes kapcsolatot ápolt Helennel; hog y aktivistatársaként g yászolja, vag y ennél többről van szó. – Nem természetes halált halt. Harmincnyolc éves volt – a szemeiben tükröződő harag még nem szivárg ott át a hang jába. Úg y hang zik, mint aki betanult szöveg et idéz fel. – Bárki is követte el a g yilkosság ot, csak részleg esen felelős a haláláért. Eg y sor ember ölte meg , élükön Judith Duffyval. Nem tudom, hog yan válaszoljak, úg yhog y lerakom a kártyát az asztalára. – Ezt küldte valaki. Ma reg g el jött, hozzá illő borítékban. Semmiféle mag yarázat vag y feljeg yzés nem volt mellékelve, és az ég világ on semmi sem utal a feladó kilétére. – A borítékon is voltak számok? – csodával határos módon Laurie érdeklődést mutat. – Nem… – Azt mondtad, hozzá illő borítékban jött. – Drág ának tűnt – krémszínű, bordázott papírból készült, mint a kártya. A borítékon Fliss Benson állt címzettként, szóval biztosan olyasvalaki küldte, aki ismer. – Miért „biztosan”? – követel választ Laurie. – Máskülönben Felicityt írtak volna rá.

Felém hunyorít. – Felicitynek hívnak? Ez a név szerepel minden filmem stáblistáján, ezt látta Laurie az önéletrajzomon és az ajánlólevelemen, amikor jelentkeztem a Binary Starhoz. Látta és elfeledkezett róla. Jobb napokon láthatatlannak érzem mag am mellette; rosszabbakon úg y, mintha nem is léteznék. Úg y teszek, mint mindig , amikor az irodájában vag yok, és esélyes, hog y rög vest kiborulok: a miniatűr Naprendszerre bámulok a polcán, és elkezdem sorolni a bolyg ók neveit. Merkúr, Föld, Vénusz, Mars… Laurie felveszi a kártyát, és valami kivehetetlent motyog , miközben meg célozza az iroda másik sarkában található szemetest. A kártya elrepül a fülem mellett, hajszál híján eltalál. – Szemét – mondja. – Valamilyen marketing fog ás, elpocsékolt papír. – De kézzel írták – tiltakozom. – Felejtsd el – vakkantja Laurie. – Fontosabb dolg okról akarok veled beszélni. Rám vig yorog , mint aki most vesz észre először. – Nag yon fog sz érte szeretni, csak adj eg y percet. Kis híján térdre esek a sokktól. Még sose használta a „szeretni” szót a jelenlétemben. Ezt teljes bizonyosság g al ki merem jelenteni. Tamsinnal g ondolkoztunk rajta, hallott-e már róla, érezte-e – s eg yáltalán elismeri a létezését? Nagyon fogsz érte szeretni. Felteszem, nem fizikai értelemben g ondolja. Elképzelem, ahog y szeretkezünk az asztalán, Laurie teljesen elfeledkezik a hatalmas ablakról, amin keresztül mindenki láthat minket, én nyug talan vag yok, hog y nincs mag ánéletem, de túlság osan félek, hog y elriasztom, ha tiltakozok… Nem! Hagyd abba ezt az ostobaságot! Elfojtom mag amban a g ondolatot, mielőtt vég képp befészkeli mag át a fejembe, tartva tőle, hog y nevetnem vag y sikoltanom kell, amiért nyilván kérdőre vonnának. – Mit szólnál hozzá, ha meg g azdag odhatnál? – kérdezi Laurie. * * * Részben azért találom ilyen nehéznek a Laurie-val való beszélg etést, mert sosem tudom a helyes választ. Mindig van, ami helyes, és ami helytelen – rendkívüli módon feketefehér a világ képe –, de nem vezet rá,

melyik az, és nyomasztóan kiszámíthatatlan a „csecsemőhalál-üg yi boszorkányvadászat” kivételével mindennel kapcsolatban. A nézetei eg yedül azzal kapcsolatban szilárdak. Ennek bizonyára briliáns, eredeti elméjéhez van köze, és pokolian meg nehezíti az életet mindazok számára, akik titokban szeretnék kivívni csodálatát azzal, hog y kitalálják, mit szeretne tőlük hallani. Miközben persze kívülről olyasvalakinek tűnnek, akik csak mag ukat adják, száz százalékig rendíthetetlenül, és nem törődnek azzal, mások mit g ondolnak. Jobban beleg ondolva, elég valószínűtlen, hog y sok eleme van ennek a halmaznak. Valószínűleg eg yedül vag yok benne. – Szeretnék jómódú lenni – mondom vég ül. – Hog y g azdag is, abban nem vag yok biztos. Van az a pénz, amit már nem tudnék elkölteni – persze, ez sokkal több, mint amennyim most van, de kevesebb, mint… tudod… Mellébeszélek, mert nem vag yok felkészülve a kérdésre. Sosem g ondolkodtam rajta. Eg y sötét, alacsony belmag asság ú, eg yszobás lakásban élek Kilburnben. A fölöttem lakók az összes helyiség et parkettával burkolták, ami minden leszűrődő hang ot felerősít, mert a szőnyeg ek lefektetése fenyeg etné felső-középosztálybeli identitásukat, és a zajok alapján estéiket pog o rudakon ug rabug rálva töltik. Nekem nincs kertem, bár az ablakomból remekül rá lehet látni az ug rabug rálók pázsitjára és a rózsabokrokra, és nem eng edhetem meg mag amnak, hog y szig eteljem a lakást, pedig erre már nég y évvel korábban is szükség lett volna, amikor meg vettem. Furcsa mód nem sokat g ondolkozom rajta, milyen lenne g azdag nak lenni. – Azt hiszem, szeretnék félg azdag lenni – mondom. – Feltéve, hog y nem g yanús dolg okkal, például embercsempészettel szerzem meg a pénzt. Újra vég ig mormolom mag amban a választ. Remélem, hog y ambiciózus, de szilárd erkölcsi alappal bíró személynek tűnök. – Mi lenne, ha az én munkámat vég eznéd, és annyit keresnél, amennyit én? – kérdezi Laurie. – Nem tudnám a te munkádat… – Tudod. Fog od. Itthag yom a cég et. Hétfőtől az vag y, ami én: művészeti ig azg ató és rendező. Évi százneg yvenet keresek. Hétfőtől te is annyit fog sz. – Hog y mi? Laurie, én…

– Lehet, hog y hivatalosan nem hétfőtől, és várnod kell a fizetésemelésre, de g yakorlatilag hétfőtől… – Laurie, lassíts! – még sohasem kiabáltam rá. – Bocs – motyog om. A döbbenettől eg y pillanatra elfelejtettem, ki ő, és ki vag yok én. A mag amfajták nem kiabálhatnak Laurie Nattrass-szel. Hétfőtől az vagy, ami én. Ez biztos valami vicc. Vag y összezavarodott. Elképzelhető, hog y eg y olyan zavarba ejtő ember, mint ő, könnyen összezavarodik. – Ennek semmi értelme – mondom. Én, mint a Binary Star művészeti ig azg atója? A leg rosszabbul fizetett rendező vag yok a vállalatnál. Tamsin, Laurie tudományos seg édmunkatársa is lényeg esen jobban keres nálam. Olyan műsorokat készítek, amiket rajtam kívül senki sem vesz komolyan, veszekedő szomszédokról és hibás g yomorszűkítő g yűrűkről – olyan témákról, amelyek rajtam kívül több millió nézőt érdekelnek; ezért nem izg at, hog y kollég áim nem vesznek olyan komolyan, mint a mélyenszántó politikai dokumentumfilmek alkotóit. Raffi „habverésként” hivatkozik munkáimra. Ez biztos valami vicc. Vag y csapda. „Ó, ig en, kérlek” – kellene mondanom, aztán ostobán néznem, ahog y Laurie hanyatt esik a nevetéstől? – Mi ez az eg ész? – csattanok fel. Mélyet sóhajt. – Átig azolok a Hammerheadhez. Visszautasíthatatlan ajánlatot tettek, ahhoz hasonlót, amit most én teszek neked. Nem mintha a pénzről szólna a dolog : eg yszerűen ideje továbblépnem. – De… nem hag yhatod itt a stúdiót – válaszolom. Hirtelen vég telenül üresnek érzem mag am. – Mi lesz a filmmel? Nem menne el anélkül, hog y befejezi; az lehetetlen! Még az is ad mag ához némi támpontot, akit annyira nehéz meg érteni, mint Laurie-t. Hacsak nem akart félrevezetni – amit nehezen hiszek, elvég re ennek semmi értelme se lett volna – szóval Laurie azt mondja, hog y őt eg yedül az a film érdekli, amit a három csecsemőg yilkosság i esetről csinál: Helen Yardley-ról, Sarah Jag g ardről és Ray Hinesról. A Binary Starnál mindenki „a film”-nek nevezi, mintha ez lenne az eg yetlen, amivel a cég fog lalkozik, az eg yetlen, amit készítünk, vag y valaha készíteni fog unk. Laurie kezdetektől fog va ezen dolg ozik. Rag aszkodik hozzá, hog y tökéletes leg yen, és folyton átszerkeszti. Kétórás lesz, és a BBC meg eng edte

Laurie-nak, döntse el ő, mikor vetítsék – ilyesmire még sose volt példa. Pontosabban, senkivel sem történt Laurie Nattrassen kívül, aki a televíziózás világ ában istenség nek számít. Ha eg y ötórás filmet akarna csinálni, ami miatt se a hat-, se a tízórás híreket nem lehet leadni, a BBC vezetőség e valószínűleg tisztára nyalná a csizmáját, és csak annyit mondanának: „Ig enis, mester.” – Te fog od meg csinálni a filmet – mondja olyasvalaki önbizalmával, aki járt a jövőben, és tudja, mi fog történni. – Minden érintettnek meg írtam e-mailben, hog y átveszed a projektet. Ne! Ezt nem teheti. – Meg adtam nekik az elérhetőség eidet, az otthonit és a munkahelyit… Nem akarom, hog y bármi közöm leg yen ehhez. Nem lehet hozzá közöm. Tiltakozásra nyitom a számat, aztán visszaemlékszem, hog y Laurie nem tudja… nos, az itteniek közül senki sem tudja. Nem vag yok hajlandó titokként g ondolni rá, és nem hag yom, hog y bűntudatot érezzek miatta. Semmi rosszat nem tettem. Kizárt, hog y büntetésből teszi ezt velem. – Maya és Raffi mindenben támog atni fog nak – mondja, miközben feláll, és a falnál tornyosuló, aktákkal teli dobozokhoz sétál. – Ezekben minden szükség es információt meg találsz. Ne fáradj azzal, hog y átviteted őket az irodádba. Hétfőtől ez már a te irodád lesz. – Laurie… – Csak a filmen dolg ozz, semmi máson. Ne hag yd, hog y bármi az utadba kerüljön, leg kevésbé az ótvar. A Hammerheadnél leszek, de bármikor el tudsz érni, ha… – Laurie, állj meg ! Az ótvar? Úg y érted, a rendőrség ? Tamsin mondta, hog y beszéltél velük ma reg g el… – Tudni akarták, mikor láttam utoljára Helent. Voltak-e ellenség ei. „Úg y érti, mint amilyen az eg ész ig azság szolg áltatási rendszer, rólatok nem is beszélve?” – kérdeztem tőlük. Mielőtt emlékeztethetném, hog y Helen elítélését a g yilkosság okért ug yanennek a jog rendszernek a fellebbviteli bíróság a kaszálta el, folytatja: – A filmről kérdeztek. Mondtam, hog y hétfőtől te dolg ozol rajta. – De eng em meg se kérdeztél… – nyöszörg öm. Forog a g yomrom, rosszullét környékez, íg y néhány másodpercig nem merem kinyitni a

számat. – Mindenkinek küldtél e-mailt, amiben elmag yarázod… Mikor? Mikor csináltad ezt? Ki az a „mindenki”? Tenyerembe vájom körmeimet, szörnyen tehetetlennek érzem mag am. Ennek nem lett volna szabad meg történnie. Ez valami tévedés lesz. Laurie meg kocog tatja a leg felső dobozt. – Minden név és elérhetőség , amire szükség ed lesz, ebben van. Nincs rá időm, hog y mindet elmag yarázzam, és a többség ük úg yis eg yértelmű. Ha a zsaruk meg int jönnek szag lászni, csak annyit mondj nekik, hog y eg y dokumentumfilmet készítesz eg y orvosról, akinek az volt a célja, hog y kisiklassa az ig azság szolg áltatás menetét, és három nőről, akiknek meg próbálta tönkretenni az életét. Ennek semmi köze nincs a Helen halála körüli nyomozáshoz. Nem akadályozhatják a munkádat. – A rendőrség nem akarja, hog y elkészüljön a film? A hallottaktól eg yre rosszabbul érzem mag am. Még rosszabbul, mint szoktam. – Eg yelőre nem mondták, de majd fog ják. Előhúznak valami baromság ot a nyomozás akadályozásáról… – De én nem… Laurie, én nem akarom a munkakörödet! Nem akarom meg csinálni a filmedet! – Eg yúttal hozzáteszem, hog y tisztázzam a kérdést: – Nemet mondok. Most sokkal jobb. Nálam van az irányítás. – Nem? – hátralép és meg vizsg ál. „Eg y lázadozó példány. Korábban eng edelmes volt; mi romolhatott el?” – g ondolhatja. Felnevet: – Visszautasítod a jelenleg i fizetésed háromszorosát és eg y komoly előléptetést? Hülye vag y? Nem kényszeríthet – az lehetetlen. Vannak dolg ok, amikre fizikailag lehetség es rákényszeríteni valakit. A dokumentumfilm-készítés nem tartozik ezek közé. Ez a g ondolat seg ít meg őrizni nyug almamat. – Még soha nem rendeztem semmit – mondom. – Még sose csináltam ilyet. Nem akarsz eg yüttműködni a rendőrség g el, hog y kiderítsd, mi történt Helennel? – A Culver Valley-i bűnüg yi nyomozó iroda eg y kibaszott teniszlabdát se találna meg Wimbledonban. – Nem értem. Ha a Hammerheadhez mész, miért nem viszed mag addal a filmet?

– A BBC a Binary Start bízta meg a film elkészítésével, és nem eng em – von vállat Laurie. – Mindennek ára van, a mostani döntésemnek ez. Elvesztem a filmet. Előrehajol. – Csak akkor nem vesztem el, ha neked adom, és a színfalak mög ött eg yütt csinálom veled, amikor tudom. Szükség em van a seg ítség edre, Fliss. Tiéd lesz az elismerés, a pénz… – Miért eng em választottál? Tamsin dolg ozott rajta. Az a nő eg y két lábon járó justizmord-enciklopédia – nincs olyan részlet, amiről ne tudna. Miért nem őt találtad meg ezzel az ajánlattal? Hirtelen bevillan, hog y Laurie elég leereszkedően beszél velem. Mit szólnál ahhoz, ha meggazdagodhatnál? Mindig nyavalyog , hog y alig tudja fizetni a jelzálog ot a kensing toni nég yemeletes házára. Laurie nag yon g azdag családból származik. Mindenemet feltenném rá – ami jóval kevesebb, mint amennyije neki van –, hog y bár a fizetését elfog adhatónak tartja, de eg yáltalán nem hatja meg az összeg , amit kap. A Hammerhead ajánlata, amit nem tudott visszautasítani, nyilvánvalóan lesöpörte az évi százneg yvenet. De természetesen évi százneg yven a hozzám hasonló senkik leg vadabb álmait is felülmúló g azdag ság … Ekkor rájövök, hog y ha Laurie valóban ezt g ondolja, teljesen ig aza van, úg yhog y nincs jog om rinyálni miatta. – Tamsin tudományos seg édmunkatárs, nem pedig producer – válaszolja. – Ezt nem tőlem hallottad, oké? Először azt hiszem, az előléptetésről beszél, amit visszautasítottam. Aztán rájövök, arra vár, hog y beleeg yezzek, mielőtt folytatja. Bólintok. – Létszámleépítés van, Tamsint elbocsátjuk. Raffi épp most beszél vele. – Hog y mi? Te viccelsz. Mondd, hog y viccelsz. Laurie meg rázza fejét. – Nem bocsáthatják el! Eg yszerűen nem… – Az eg ész szektorban ezt játsszák. Mindenki meg húzza a nadrág szíjat, csökkenti a kiadásokat, ahol csak lehet. – Ki döntötte ezt el? Szavaztak róla? – Nem hiszem el, hog y a Binary Star meg tart eng em, miközben Tamsint kirúg ja. Sokkal több tapasztalata van, mint nekem, és velem ellentétben nem zaklatja állandóan azzal Raffit, hog y szükség e van eg y páramentesítőre az irodájában.

– Ülj le! – utasít Laurie türelmetlenül. – Átrag ad rám az ideg esség ed. Nyilvánvaló, hog y Tamsint kell elbocsátanunk. Túl sokat keres ahhoz, hog y meg érje fog lalkoztatni a jelenleg i g azdaság i helyzetben. Raffi azt mondja, feleennyiért fel tudnánk venni eg y frissen vég zett szakmunkatársat, és ig aza is van. – Ez annyira ig azság talan – bököm ki. – Mi lenne, ha most nem Tamsin miatt g örcsölnél, hanem ig yekeznél kicsit hálásnak látszani? – Micsoda? Ezt most az ig azság feddhetetlen lovag ja mondja? – Azt hiszed, Maya ug yanannyit akar neked fizetni, mint amennyit én kerestem? – kuncog Laurie. – Meg beszéltem vele merre, hány lépés. „Ha a költség vetés elbírt eng em, el fog ja bírni Flisst is.” Tudja, hog y ha nem seg ítek, a Binary Star nem tudja meg csinálni a filmet. Ray Hines, Sarah és Glen Jag g ard, az üg yvédek, ország g yűlési képviselők és orvosok, akik a tenyeremből esznek – elég eg y szót szólnom, és elsétálnak. Az eg ész projekt szétesik. Csak várnom kell, aztán aláírnom eg y új szerződést a BBC-vel, ezúttal a Hammerhead vezérig azg atójaként. – Megzsaroltad Mayát, hog y eg yezzen bele az előléptetésembe? – ez meg mag yarázza, miért nem édelg ett velem, amikor összefutottunk a folyosón. – Nos, sajnálom, de nem fog ok… – Azt akarom, hog y elkészüljön ez a film! – Laurie annyira felemeli a hang ját, hog y eg yesek már azt mondanák, kiabál. – Próbálom úg y intézni, hog y mindenkinek jó leg yen! A Binary Star meg kapja a filmet, te fizetésemelést kapsz, hog y felemeld a seg g ed, és elvég ezd a munkát… – És neked mi a jó ebben? Kissé bizonytalanul állok a lábamon. Szeretnék leülni, de nem fog ok, azok után, hog y Laurie meg parancsolta. Most nem, azok után, hogy leszólta a seggemet. – Az, hog y te százszázalékosan eg yütt fog sz működni velem – mondja olyan halkan, hog y elg ondolkozom, lehetség es-e, hog y a másodpercekkel korábbi dühkitörését csak képzeltem. – Nem hivatalosan továbbra is én intézem a dolg okat, de ez szig orúan kettőnk közt marad. – Értem – válaszolom elszoruló torokkal. – Nemcsak Mayát zsarolod, hanem eng em is. Laurie felnyög , és visszazuttyan a székébe. – Tég ed meg veszteg etlek. Leg alább fog almazz pontosan.

– Felnevet. – Basszameg , de mellényúltam veled! Azt hittem, racionálisan g ondolkodsz. Ajkamba harapok, meg próbálom feldolg ozni a leg újabb felismerést: Laurie-nak van némi fog alma arról, hog y milyen ember vag yok. Ez azt jelenti, fog lalkozott velem, még ha csak néhány másodpercre is. Ezt kell jelentenie. – Meg érdemelsz eg y esélyt – mondja unottan, mintha fárasztó lenne meg g yőznie. – Úg y döntöttem, meg adom neked. – Azt akarod, hog y a film akkor is a te kezedben maradjon, ha elmész. Azért választottál eng em, mert azt g ondoltad, könnyebben tudsz manipulálni, mint a többieket. Remélem, lenyűg özi, mennyire nyug odt maradtam. Leg alábbis a felszínen. Sose hittem volna, hog y valaha is itt állok Laurie Nattrass irodájában, és lekapom a tíz körméről. Mi az istent csinálok? Hány ártatlan polg árt szabadított ki a börtönből, amíg én a Heat mag azint böng észtem a kanapén, vag y obszcenitásokat kiabáltam a tévé felé, mikor a Strictly Come Dancing ment? Mi van, ha teljesen félreértettem a helyzetet, és én vag yok a hibás? Laurie hátradől a székében, miközben lassan meg csóválja fejét. – Hát jó. Nem akarod elkészíteni a dokumentumfilmet, ami minden díjat be fog söpörni? Nem akarsz művészeti ig azg ató lenni? Akkor miért nem szerzel némi örömet Mayának: mondd meg neki, hog y nem érdekel az üzlet – csak ne lepődj meg nag yon, ha onnantól teljesen semmibe vesz. – Az üzlet? – Nem én vag yok itt a hülye. – Úg y érted, az üzlet, amiben a tudomásom nélkül állapodtatok meg az életemről és a karrieremről? – Soha többé senki semmit nem fog neked felajánlani – mosolyog g únyosan Laurie. – Se a Binary Starnál, se máshol. Szerinted mennyi időbe fog telni, amíg Tamsin mög é állhatsz a sorba seg élyért? Merkúr, Föld, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz, Uránusz, Plútó. – Nem érzem mag am jól, ha százezres fizetésemelést kapok azon a napon, amikor a barátom elveszíti a munkáját – felelem annyira érzelemmentesen, amennyire csak lehet. – Természetesen szeretnék többet keresni, de azt is szeretném, ha utána képes lennék nyug odtan aludni. – Emiatt lennének álmatlan éjszakáid? Ne nevettess! Mély leveg őt veszek.

– Nem tudom, mit képzelsz, mit tudsz rólam, de nag yon tévedsz. Rög tön utána mocsoknak is érzem mag am, amiért úg y teszek, mint aki aktív szociális öntudattal bír, mikor álmatlanul töltött éjszakáim hátterében csak szerelmi üg yek álltak, vag y… Nincs vag y. Most nem g ondolhatok arra, különben elkezdek bőg ni, és kiszakad belőlem az eg ész. Mennyire borzalmasan kínos lenne már? Mennyire gyűlölne, ha tudná? – Jesszus – motyog ja. – Nézd, sajnálom, oké? Azt hittem, szívesség et teszek ezzel. Mi történne, ha igent mondanék? Még igent mondhatok. Nem, nem tehetem. Mi a fene bajom van? Pánikolok, és dühös vag yok Tamsin miatt, és ez kihat az ag yműködésemre. A jelenleg i állapotomban valószínűleg a leg bölcsebb, ha olyan keveset mondok, amennyit csak lehetség es. Laurie elforg atja a székét, íg y nem látom az arcát. – Elmondtam a vezetőség nek, mit g ondolok, mennyit ér a munkád – mondja határozottan. – Majd’ összeszarták mag ukat, de vég ül meg g yőztem őket. Tudod, mit jelent ez? Meg g yőztem őket? Tegyétek, amit mondok, különben lőttek a filmnek – íg y érti, hog y meg g yőzte őket? Még annyira sem értékel, hog y meg próbálja cukormázba csomag olni. – Folytatja, anélkül, hog y meg várná, mit felelek rá: – Azt jelenti, hog y a munkád mától hivatalosan is százneg yvenet ér. Gondolj mag adra úg y, mint eg y részvényre a tőzsdén. Most felment az értéked. Ha azt mondod Mayának, nem kérsz belőle, ha azt mondod: „Ig en, szeretnék fizetésemelést, de nem ennyit, mert ennyit nem érek, szóval mehetnénk eg y kicsit lejjebb?”, akkor a béka seg g e alá fog zuhanni az értéked. Meg pördül, hog y szembenézzen velem. – Nem érsz semmit – teszi hozzá átérzéssel, mintha lett volna rá mód, hog y félreértsem, mire céloz. Ez már sok nekem. Meg fordulok és kisétálok. Laurie nem szól utánam, nem is követ. Mit g ondol, mit fog ok tenni? Elfog adom a kinevezést és a pénzt? Felmondok? Bezárkózom a vécébe és kisírom mag am? Érez bűntudatot azért, amit velem tett? Mi a francért érdekel, mit érez? Visszamasírozok az irodámba, bevág om az ajtót mag am után, felkapom a fűtőtesten lévő nedves törülközőt, és addig törölg etem a párát az ablakról, amíg belefájdul a karom. Az ablak természetesen

továbbra is tiszta víz, és már a ruhám is olyan. Csak annyit értem el, hog y én is jó vizes lettem. Miért nem oldja meg valaki az elsivatag osodás kérdését ablakpára-g yűjtéssel? Csak az én ablakom elég lenne eg ész Afrika öntözéséhez. Miért nem intézi el már Bob Geldof? Azért vag yok dühös Bob Geldofra, mivel Laurie-ra nem lehetek. Valamelyik fiókomban van eg y g épelt útmutató, amiben le van írva: nem eng edhetem meg mag amnak, hog y dühös leg yek Laurie-ra. Amikor meg kaptam Tamsintól, sokat nézeg ettem. Nag yon viccesnek találtam, és még viccesebbnek, amikor elmondta, hog y a Binary Star minden női alkalmazottjának adott belőle eg y példányt. Nag yjából eg y évvel ezelőtt elmúlt a varázs, úg yhog y beg yömöszöltem az íróasztalomba, a virág mintás csomag olópapír alá, amivel valamelyik elődöm kibélelte a fiókokat. Nincs értelme úg y tenni, mintha nem tudnám, melyik fiókban van; pontosan tudom, hova tettem, még akkor is, ha az elmúlt tizenkét hónap jó részében úg y tettem, mintha nem lenne ott. Kiveszem az aktákat és a csomag olópapírt, és meg találom, szöveg g el lefelé fordítva. Erőt veszek mag amon, kiveszem, és meg fordítom: TAMSIN HÉTPARANCSOLATA, hirdeti a cím, alatta pedig dőlt betűkkel az alcím, ezt mindig tartsd észben Laurie Nattrass-szel kapcsolatban. A listán az alábbiak szerepelnek: 1. Vele van a baj, nem veled. 2. Ne számíts tőle semmire, de mindenre készülj fel. 3. Fog add el, amin nem tudsz változtatni. Ne pocsékold az idődet arra, hog y beg urulsz vag y kiborulsz. 4. Tartsd észben, hog y csak azért áll „briliáns, de nehezen kezelhető” ember hírében, mert férfi. Ha ug yanennyire tehetség es nő lenne, és ug yaníg y viselkedne, körberöhög nék, mint eg y vén elmebeteg denevért, ahelyett, hog y a leg jobb állásokat kínálják neki. 5. Vig yázz, nehog y rejtett mélység eket képzelj a személyiség ébe. Akkor jársz a leg jobban, ha elfog adod, hog y az ig azi arca az, amit feléd mutat. 6. Eg y percig se nyűg özzön le a hatalma. Néhány ember hatalma pozitívan hat, felerősíti mások önbizalmát, és elhiteti az emberekkel, hog y minden lehetség es. Ő más. Ha közel kerülsz hozzá, azt fog od észrevenni, hog y az önbizalmad mellette semmivé lesz. Számíts rá,

hog y tehetetlennek fog od érezni mag ad, és azt g ondolod, eg y rakás szerencsétlenség vag y. 7. Akármi is történjen, NE SZERESS BELÉ. Tamsin hétparancsolatának leg alább eg yikében csúfos kudarcot vallottam.

2 2009. október 7. – Szokatlan, valóban szokatlan – mondta Sam Kombothekra őrmester. – De hog y g yanús lenne? Nem. Hog y is lehetne az? Lehet, hog y fárasztó mindenkivel fairnek lenni, de Sam piszok jól titkolta. Aznap már a második elig azításra tartottak Simon Waterhouse nyomozóval, ami mostanra valószínűleg el is kezdődött. Sam a szokásosnál kicsit g yorsabbra vette a tempót, miközben próbált úg y csinálni, mintha nem zavarná, hog y késnek pár percet. Simon tudta, hog y ez nem ig az. A késés is azon dolg ok körébe tartozott, amelyek mag uk után vonták a Hóember, polg ári nevén Giles Proust neheztelését. A főnök annak köszönhette becenevét, hog y nemtetszésének rendszeresen alázúduló lavinái éppoly kézzelfog hatóak és nehezen lerázhatóak voltak, mint a jég tömbök. Simonnak hosszú évek alatt vég re sikerült elérnie, hog y ne hassanak rá Proust elmarasztaló meg jeg yzései: többé nem érdekelte a felüg yelő véleménye. Sam viszont csak nemrég csatlakozott a Culver Valley-i Központi Nyomozó Hatóság hoz, és még volt hová fejlődnie. A szoba zsúfolásig meg telt, mire odaértek; ülőhely sehol, állni is csak alig lehetett. Simonéknak csak az ajtóban akadt eg y kis talpalatnyi hely. A többtucatnyi, főleg Silsdenből és Rawndesley-ből idecsődített detektív feje fölött Simon meg pillantotta Proust fess, mozdulatlan alakját. Nem nézett feléjük, még is feltűnt neki a késés. Felhúzódó szemöldöke s állkapcsának rándulása jelezte mindezt. Nem a nőknek kellene passzívag resszíven viselkedniük? Proustra mindkettő jellemző volt: passzívag resszív és simán ag resszív. Minden eszközt mesterien használt, amivel pokollá lehet tenni mások életét. A szobát uraló zajból eg yértelmű volt, hog y semmiről se késtek le; az értekezlet még nem kezdődött el. – Hog yhog y most? – intézte a kérdést Simon Sam felé, csak annyira emelt hang on, hog y az elmormolt beszélg etések és széklábakon doboló lábak zaja ellenére is meg lehessen hallani. Továbbra is g yanakodott, és ez csak fokozódott, amikor azt mondták, hog y semmi oka sincs rá. – Napi két elig azítás? Nem ez az első g yilkosság unk. Még a korábbi g yilkosság sorozatoknál is csak alig dug ta ki az orrát a kalitkájából, hog y

g únyolódjon rajtad vag y Charlie-n, attól füg g ően, épp ki ug rált többet. Most meg minden… – Helen Yardley az első… a celeb nem jó szó, de érted, mire g ondolok – válaszolta Sam. Simon felnevetett. – Azt hiszed, a Hóember szívesen látja viszont répaorrát és szénszemeit az újság okban? Utálja… – Nincs más választása – vág ott közbe Sam. – Eg y ilyen üg yben akármit csinál, mindenképp a sarkában lesz a sajtó, szóval akkor már próbál a lehető leg jobban kijönni belőle. Eg y ekkora médiafig yelmet kapó üg yet vezető nyomozóként muszáj meg szólalnia. Simon úg y döntött, annyiban hag yja. Észrevette, hog y Sam, aki más esetekben mag a volt a meg testesült jómodor, mindig félbeszakította, ha Proust került szóba. Charlie, Simon jövendőbelije és eg ykori őrmestere szerint Sam pusztán udvarias: az ember nem mond rosszat a főnökéről. Simon úg y sejtette, ez inkább Sam önbecsüléséből fakadt. Még eg y olyan türelmes és tekintélytisztelő ember, mint Sam is csak nehezen tudja elviselni, amit a Hóembertől le kell nyelnie. Simon, aki bármikor hajlamos volt élvezettel elemezni Proust despotizmusának újabb és újabb meg nyilvánulásait, állandóan szembesítette a problémával, ezért inkább a tag adást választotta fedőtevékenység g yanánt. Vég ső soron ízlés kérdése volt az eg ész. Sam szeretett úg y tenni, mintha eg y nárcisztikus meg alomániás nem dorong olta volna le naponta őt és csapatát, míg Simon rég eldöntötte, hog y csak úg y őrizheti meg ép elméjét, ha minden percben tudatosítja mag ában, mennyire elviselhetetlen, ami történik, mert íg y nem fenyeg eti annak veszélye, hog y normálisnak tűnik számára a dolog . Íg y aztán Proust visszataszító személyiség ének krónikásává vált. Mostanában csaknem repesve várta a felüg yelő sértő kirohanásait; ezek mindeg yike további bizonyítékot szolg áltatott arra, hog y helyesen járt el, amikor felhag yott azzal, hog y jóindulatúan és a leg jobbat feltételezve viszonyuljon a főnökéhez. – Akármit csinálna, mindenképp g onosz hátsó szándékot sejtenél mög ötte: még akkor is, ha búzával teli zsákokat vonszolna keresztül a sivatag on az éhezőknek – cukkolta Charlie múlt éjjel. – Már pavlovi reflexszé vált nálad a g yűlölet, úg y meg szoktad, hog y feltételezed, mindenképp rosszul csinál valamit, még akkor is, ha nem tudod, mi az.

Valószínűleg ig aza van, g ondolta Simon. Valószínűleg Samnek is ig aza van: Proust most nem fog ja meg úszni a rivaldafényt. Muszáj volt úg y csinálnia, mintha törődne az üg g yel, ezért minden tőle telhetőt meg tett, miközben számolta mag ában a perceket, hog y mikor térhet vissza a meg szokott édes semmittevéshez. – Valamennyire biztos felelősnek érzi mag át, mint ahog y mindannyian – fejteg ette Sam. – Még ha el is tekintünk a szakmai szempontoktól, kőszív kellene, hog y ne akarj mindent beleadni eg y ilyen üg ybe. Tudom, hog y még csak az elején tartunk, és nincs rá bizonyíték, hog y a g yilkosság összefüg g ésben áll azzal a ténnyel, hog y Helen Yardley híres lett, de… feltetted már mag adnak a kérdést, akkor is halott lenne, ha mi nem avatkozunk az életébe? Mi. Mire Simon rájött, mire célozhatott ezzel Sam, Proust már „A világ leg nag yszerűbb nag ypapája” feliratú bög réjével verte a falat, hog y mag ára vonja a teremben lévők fig yelmét. Szinte rög tön csend lett. A külsősök g yorsan tanultak. Simon teg nap minden tőle telhetőt meg tett, hog y felkészítse őket. Mint kiderült, erre nem volt szükség ; úg y tűnt, a Hóember könyörtelen beszólásairól szóló, vérfag yasztó történeteinek híre az ő körzetükbe is eljutott. – Nyomozók, biztosok, meg van a g yilkos feg yver – jelentette ki Proust. – Illetve, még nincs meg , de tudjuk, mi, tehát ennyivel közelebb kerültünk ahhoz, hog y meg találjuk. „Ez vitatható” – g ondolta Simon. A felüg yelő minden állítását g ondos elemzésnek vetette alá; mindent meg kérdőjelezett, bár többnyire csak mag ában. Ez vag y az a tény valóban tény volt, vag y csak az eg yetlen és meg kérdőjelezhetetlen ig azság álarcában tetszelg ő dog ma? Simon érezte az iróniát; a Hóember javíthatatlan szűklátókörűség ének köszönheti, hog y mindenáron ig yekszik levetkőzni saját előítéleteit. – Helen Yardley-t eg y 9 milliméteres Beretta M9-cel lőtték le – folytatta Proust. – Nem eg y átalakított Baikal IZH-val, amit hétfőn hallottunk a ballisztikai eg ység től, és nem is azzal a 9 milliméteres rendőrség i Makarovval, amit kedden. Mivel ma szerda van, nincs más választásunk, mint hog y harmadszorra is elhig g yük, amit mondanak. Rick Leckenby felállt, s meg lehetősen dühösnek tűnt: – Uram, a feltételezéseimről kérdezett, mielőtt… – Leckenby őrmester, ha már úg yis áll, értekezne a mai napra kiszemelt feg yverről?

Leckenby a teremben lévők felé fordult: – A Beretta M9 az 1980-as évek óta az amerikai hadsereg alapfelszerelésének része, ami azt jelenti, hog y ug yanúg y származhat Irakból, mint az első öbölháborúból, vag y az elmúlt húsz-huszonöt év bármelyik háborús zónájából. Nyilvánvalóan akadhatnak nehézség eink az előkerítésével, attól füg g ően, mióta van az Eg yesült Királyság ban. – Tehát olyasvalaki a g yanúsítottunk, aki kapcsolatban állt az amerikai feg yveres erőkkel? – Vag y a britekkel – tette hozzá Chris Gibbs nyomozó. – Eg y brit katona meg szerezhette eg y jenkitől, és hazahozhatta. – Nem, uram, épp erre próbálok célozni – válaszolta Leckenby Proustnak. – Azt mondanám, semmi okunk nincs feltételezni, hog y az elkövető kapcsolatban áll a hadsereg g el. Ha a feg yver, mondjuk 1990ben került Nag y-Britanniába, jó esély van rá, hog y azóta többen birtokolták. Azt mondanám… – Ne „azt mondanám”-ozzon, őrmester, hanem mondja. – Pillanatnyilag a Baikal IZH-g ázpisztoly a leg népszerűbb feg yver az utcán: az utcai lövöldözések több mint felében ezt használják. KeletEurópában meg veszik, átalakítják, és máris van eg y kis hatósug arú feg yvered. A helyszínen először arra g ondoltam, hog y mivel Mrs. Yardley-t közelről lőtték le, és a közelmúltban főleg Baikalokkal találkoztunk, továbbá a falon, a holttesten és a szőnyeg en található lőpornyomok is erre utaltak, ezért a leg valószínűbbnek az tűnt, hog y azzal ölték meg . A lövedéket csak a boncolás és a későbbi vizsg álat során tudtuk a Beretta M9-hez kötni. – És ez mit jelent? – kérdezte Proust. – Meg lehet, semmit – válaszolta Leckenby. – Elméletileg bárkinél lehet Baikal is, Beretta is. De valami azt súg ja, az utcai g eng szterek nem rohang álnak M9-es Berettákkal. Szóval… az elkövetőnk nem feltétlenül bandatag vag y börtöntöltelék, lehet, hog y csak eg y átlag os fickó. – Vag y nő – eg észítette ki eg y rawndesley-i rendőrnő. – Ha a g yilkos feg yver az amerikai hadsereg alapfelszerelésének része, őrmester, akkor olyanokat keresünk, akiknek kapcsolataik vannak az amerikai hadsereg g el, vag y, Gibbs nyomozó ésszerű felvetését követve, a sajátunkkal – mondta Proust. Amikor ilyen lassan és meg fontoltan beszélt, azt jelezte hallg atóság ának, hog y nag yon vig yáznia kell, nehog y átszakadjanak az

undorát féken tartó g átak. – Nem tudhatjuk, hány kézen ment át. A lőfeg yverek feltehetően olyanok, mint a kocsik – néhányat háromévente eladnak, és vannak olyan darabok, amelyektől sosem válik meg a tulajdonosuk. Ug ye? – Gondolom, uram – mondta Leckenby. – Kiváló! Holnap reg g elre részletes összefog lalást várok a Beretta M9esről, színes fényképekkel, amit szétosztunk mindenkinek – rendelte el a Hóember. – Feltéve, hog y addig ra nem g ondolja meg mag át, és fedezi fel, hog y a g yilkos feg yver eg y felturbózott fúvócső a Windermere-tó partjáról. Kihallg ató osztag ok – önöknek elölről kell kezdeniük! Kérdezzék ki Helen Yardley barátait, családját, szomszédait – mindenkit, akivel eddig beszéltek –, derítsenek fényt a hadsereg g el való kapcsolatukra, ha van. Térfig yelő osztag ok – keressenek amerikai, katonai vag y mindkét jelzéssel rendelkező rendszámtáblákat. Vag y – és ezt remélem, nem kell külön kiemelni – olyanokhoz tartozót, akik személyesen ismerték a Yardley családot. A térfig yelő kamerákkal ig encsak meg g yűlhetett volna a bajunk, fig yelembe véve, hog y a Beng eo Streethez leg közelebb eső kamerák a Rawndesley Road leg forg almasabb utcáján vannak, de szerencsére a tanúk hasznos információkat szolg áltattak – erre nemsokára visszatérünk –, úg yhog y eg yelőre a mozi melletti kamera hétfő reg g el 7:45 és 8:15, illetve hétfő délután 5:00 és 6:10 közötti felvételeit tartjuk fontosnak. A piac bejárata mellettit kicsit más időpontokban nézzük: délelőtt 7:30 és 8:00, illetve délután 5:15 és 6:25 között. Fordítsanak különös fig yelmet azokra az autókra, amelyek a korai időpontok valamelyikében a Beng eo Street felé tartanak, a későbbiekben pedig onnan távoznak. David Prescott, a térfig yelő csapatot vezető rawndesley-i őrmester jelentkezett. – Helen Yardley ismerősei közül sokan utaztak a Rawndesley Roadon a reg g eli csúcsforg alomban, bébiszitter volt: hány olyan család g yerekeire vig yázott, akik Spilling ben vag y Silsfordban élnek, de Rawndesley-ben dolg oznak? – Nem kértem a csapatától, hog y a térfig yelő kamerák alapján bárkit is a g yanúsítottak listájára teg yen, őrmester. Pusztán azt javasoltam, hog y nézzenek körül. – Ig enis, uram.

– Eg yelőre abban sem vag yunk biztosak, hog y a g yilkos autóval vag y g yalog ment-e a Beng eo Streetre – mondta Proust. – Ha g yalog olt, a Turton Street vag y a Hopelea Street irányából is közelíthetett. – Az is lehet, hog y biciklizett – mondta Colin Sellers nyomozó. – Esetleg lepottyant az ég ből, eg yenesen a Yardley család kertjének közepére! – csattant fel Proust. – Prescott őrmester, utasítsa a beosztottjait, hog y ne törődjenek a térfig yelő kamerákkal, míg ki nem hallg attuk a Culver Valley-ben található összes lég hajóst! Dermedt csönd telepedett a szobára. „Még eg y tétel a listán – g ondolta Simon. – A g yilkos vezethetett vag y sétálhatott, de az a feltételezés, hog y biciklizett volna, nevetség es és erőltetett, mivel Giles Proust sosem biciklizett. Ennek meg felelően az ötlet meg vetendő és említésre sem érdemes.” – Térjünk át a szemtanúkra – folytatta fag yosan a felüg yelő. – Mrs. Stella White a Beng eo Street 16. szám alatt – szemközt a 9-essel, Yardley-ék házával – hétfő reg g el 8:20-kor látott eg y férfit a Yardley család ajtaja elé sétálni. Először Yardley-ék udvarán pillantotta meg , de azt nem látta, hog y eg y autóból szállt-e ki. Mrs. White épp a fiát, Dillont kötötte be a g yerekülésbe, mielőtt iskolába mentek, úg yhog y nem különösebben fig yelte, mi folyik az út túloldalán, de eg y hozzávetőleg es személyleírást azért tudott adni: 35–50 év közötti, sötét hajú férfi, ruházata szintén sötét színű, kabátot viselt, jólöltözött, de nem öltönyben volt. A kezében nem volt semmi, bár eg y 9 milliméteres Beretta könnyen belefér eg y nag yobb kabátzsebbe. „Ennek a személyleírásnak nag yjából annyi haszna van, mintha semmit se mondott volna róla – g ondolta Simon. – Mrs. White, ha olyan, mint a szemtanúk többség e, azt fog ja mondani, hog y talán a haja még se volt annyira sötét, és nem kabátot viselt, hanem hálóing et.” – Mire Mrs. White kihajtott az útra, a férfinak nyoma veszett. Azt mondja, nem volt annyi ideje, hog y a 9-es számon kívül máshova mehessen. Tudjuk, hog y nem történt betörés, tehát Helen Yardley eng edte be? Ha ig en, azért tette, mert ismerte, vag y azért, mert elég hihető indokkal állt elő ahhoz, hog y bejuthasson, amikor ajtót nyitott? A szeretője volt, a rokona, vag y esetleg eg y házaló, aki valamit árult? Ezeket kell meg válaszolnunk. – Látta vag y hallotta Mrs. White Helen Yardley-t ajtót nyitni? – kérdezte valaki.

– Úg y emlékszik, hog y ig en, de nem biztos benne – válaszolta Proust. – Na már most, a Beng eo Street 11. alatt lakik a 83 éves Beryl Murie, aki 5 óra körül részleg es süketség e ellenére is hang os zajt hallott, ami akár lőfeg yver is lehetett. Azt mondta, úg y hang zott, mint eg y petárda, amit könnyű összekeverni eg y 9 milliméteres Beretta M9 hang jával, ha az embernek nincs összehasonlítási alapja – és úg y hiszem, ezt nyug odtan feltételezhetjük a visszavonult zong oratanárnők többség éről. Miss Murie meg tudta mondani a pontos időpontot is, mivel épp rádiót hallg atott, és akkor kezdődtek az ötórai hírek, amikor a zajt hallotta. Azt mondta, meg ijedt, és azt is, hog y úg y hang zott, mintha Helen Yardley házából jött volna. Szóval, feltéve, hog y a férfi 8:20-kor lépte át a ház küszöbét, és a g yilkos lövés 17:00-kor dördült el, vajon mi történt a kettő között? Nem jelenthetjük ki, hog y a Mrs. White által látott férfi a g yilkos, de amíg nem találjuk meg , és bizonyosodunk meg róla, addig meg kell fontolnunk a lehetőség et, hog y ő tehette. Kombothekra őrmester? – Még mindig semmi, uram – válaszolta Sam a terem másik vég éből. Proust komoran bólintott. – Ha holnapig sem találjuk meg , és azonosítjuk a reg g eli látog atót, akkor a fejemet teszem rá, hog y ő a mi emberünk. És ha íg y van, és több mint 8 órát töltött Helen Yardley házában, mielőtt lelőtte volna, vajon mi történt ez alatt az időszak alatt? Miért nem lőtte le eg yből? Nem erőszakolta vag y kínozta meg . A koponyáján tátong ó lyuktól eltekintve a holttest sértetlen volt. Azért ment be, hog y beszéljen vele, és a beszélg etés vég kimenetelétől tette füg g ővé, hog y lelője vag y sem? Simon jelentkezett. Proust, miután néhány másodpercig úg y tett, mint aki nem veszi észre, vég ül biccentett felé. – Nem kellene meg fontolnunk azt a lehetőség et is, hog y a feg yver Yardley-ék tulajdonában volt? Nem lehetünk benne biztosak, hog y a férfi hozta mag ával. Lehet, hog y már eleve a házban volt. Yardley-ék előéletét fig yelembe véve… – Yardley-ék előéletében nem szerepel eng edély nélküli feg yvertartás – szakította félbe a Hóember. – Van különbség aközött, hog y minden ésszerű lehetőség et meg vizsg álunk, és aközött, hog y az eg yenlőség iránti vág yunktól fűtve hipotézisnek kinevezett marhaság okra pocsékoljuk az erőforrásainkat. Ezt mindenki tartsa szem előtt a teremben. 48 órája tart a nyomozás, és még mindig nincs g yanúsítottunk – mindannyian tudják, ez mit jelent. Már kizártuk Helen

Yardley barátait, családját és közeli ismerőseit. Úg y néz ki, hog y eg y ismeretlen ölte meg , aminél nem tudok rosszabbat elképzelni. Annál fontosabb, hog y a lényeg es dolg okra koncentráljunk. – Jól tetted, hog y felvetetted – motyog ta Sam Simonnak. – Jobb, ha felmerül és elvetjük, mintha nem is g ondolunk a lehetőség re. – Paul Yardley délután 6:10-kor ért haza, meg találta a holttestet, és hívta a rendőrség et – folytatta Proust. – Senkit sem talált a házban; és az elsőként kiérő rendőrtisztek sem. Valamikor 5:00 és 6:10 között a g yilkos elhag yta a Beng eo Street 9.-et. Valaki biztos látta. Tudják, hog y ez mit jelent: házról házra kell keresnünk, de jóval nag yobb sug arú körre kell kiterjesztenünk a nyomozást, mint eddig . Valaki találja ki, mekkora leg yen. Proust a helyszínelők által készített fotók felnag yított másolataival telerag asztg atott táblához lépett. – Itt a bemeneti seb – mondta, a Helen Yardley tarkójáról készült felvételre mutatva. – Fig yeljék meg az ég ésnyomokat. A feg yver csöve annyira közel volt hozzá, hog y hozzáért a bőréhez. A test elhelyezkedéséből ítélve, ig en valószínű, hog y a szoba sarkában állt, és a fal felé fordult, amikor lelőtték. Eg y 9 milliméteres lövedék még közvetlen közelről sem perdíti meg az áldozatot a teng elye körül. Viszont semmi sincs azon a falszakaszon, ahol elesett, szóval miért állt ott? Mit nézett? Azért parancsolta oda az elkövető, mert ez az eg yetlen pont a szobában, amit nem lehet látni az ablakból? Vag y valami más miatt állt ott, és az elkövető mög é lépett, tudva, hog y onnan nem láthatja a feg yvert? Ebből nem sok jutott el Simon tudatáig . Még mindig Sam szavain rág ódott. – Inkább merüljön fel és vessük el? – mormog ta ökölbe szorított kezébe, hog y Proust ne vehesse észre. – Miért kevésbé valószínű, hog y a Yardley családnak volt stukkere, mint ennek a sötét hajú pasasnak, akit nem is találunk? Sam nem sóhajtott, de úg y nézett ki, mint aki nag yon szeretne. Meg rázta fejét, hog y jelezze, nem akarja meg kockáztatni a válaszadást. Simonban felötlött, hog y Sam valószínűleg könnyebben tudna eg yütt dolg ozni a Hóemberrel, ha eg yidejűleg nem kellene vele is eg yüttműködnie.

Állj a sarokba! Nézz a fal felé! Simon eljátszott a g ondolattal, hog y felhívja a fig yelmet a helyzet szimbolikájára – a tanár meg bünteti a g yereket –, de vég ül ellene döntött. A mai is olyan nap volt, amikor mindeg y, mit mond, úg yse ért vele eg yet senki. Ő pedig nem értene eg yet a világ g al, mint már annyiszor. Eg y vadideg en ölte meg ? Nem! Proust tévedett. A rendőrség kollektíven felelős Helen Yardley haláláért, mert tizenkettőből tizeneg y civil esküdt arra szavazott, hog y bűnös? Menjetek a picsába! – Hog y állunk az ujjlenyomatokkal és a mintavétellel? – kérdezte Proust. Klair Williamson őrmester állt fel. – Nincs eg yező ujjlenyomat az adatbázisunkban. A nag yjuk a családé és barátoké, jó néhány azonosítatlan, de ez várható volt. Mindenkitől vettünk mintát lőpornyomok után, de eg yelőre semmi eredmény. – Erre számítani lehetett – mondta Proust. – A lőpornyomok könnyen eltűnnek. És ha a g yilkos tud erről, alaposan meg fürdött. Ug yanakkor biztos vag yok benne, hog y nem kell külön említenem, mekkora hiba lenne, ha idő előtt félbehag ynánk a vizsg álódást. Mindent teg yenek meg , hog y érintetlenül őrizzék meg az összes nyomot. Folytassák a mintavételt, amíg mást nem mondok, és jeg yezzék fel mindenki nevét, aki ellenkezik. – Ig enis, uram – mondta Williamson. – Tudni akarunk az összes fickóról, aki nyavalyg ott a felmentése miatt, úg yhog y rág ják át mag ukat minden e-mailen és levélen, amire csak rá tudják tenni a kezüket – mindeg y, hog y a JIPAC-hoz, vag y személyesen Helen Yardley-hoz érkeztek. Lehet, hog y ő nem ismerte a g yilkosát, annak viszont minden g ondolata körülötte forg ott. Simon eg yetértő morg ást hallott: úg y tűnik, az embereknek tetszett ez az ötlet. Neki nem. Miért nem adott hang ot senki annak, ami nyilvánvaló? Nem csak az áldozathoz közel állók és vadideg enek léteztek a világ on. Más lehetőség ek is vannak. Biztos nem ő az eg yetlen, akiben felötlött a dolog . – Haladjunk tovább a g yilkosság leg meg mag yarázhatatlanabb aspektusára – folytatta a Hóember. – A Helen Yardley mellényzsebéből kilóg ó kártyára. – A táblán lévő kép irányába intett a fejével. – Az áldozat és eg y ismeretlen ujjlenyomatai találhatóak rajta. Valószínűleg a g yilkos aztán tette zsebre, hog y lelőtte, és hag yta kilóg ni a felső sarkát, hog y

felhívja rá a fig yelmünket. Szintén valószínű, hog y a tizenhat szám ebben a nég yszer nég yes elrendezésben valamit jelent a g yilkos számára. Van bárkinek új ötlete ezzel kapcsolatban? Mindenki csóválta a fejét. – Hát jó, akkor várunk Bramshill és a Kormányzati Kommunikációs Központ visszajelzésére. A rendőrök eg y emberként nyög tek fel, a bátrabbak időpocsékolásról morog tak. – Meg kérdezhetnénk eg yetemi matematikatanárokat, hátha tudnak valamit a számokról – vetette fel Proust. – És itt tényleg es eg yetemi tanárokra g ondolok, nem valami politechnikumon oktatókra, vag y akkreditált pizzafutárokra. A javaslat aránytalanul lelkes fog adtatásra talált. Simon elg ondolkozott, hány zsarnok fejében fordult meg , hog y mennyire őszinte az az elrag adtatás, amivel alattvalóik minden szavukat fog adták. Eg ész álló nap a tizenhat számjeg y járt a fejében: 2, 1, 4, 9, vag y talán 21, 49, vag y talán a vég éről kell kezdeni és visszafelé olvasni: 0, 2, 6… – Ha minden kötél szakad, a médiához is fordulhatunk – mondta Proust. – Nyilvánosság ra hozzuk a számokat, és meg látjuk, mi lesz. – Az összes Culver Valley-i félcédulás minket fog hívni, hog y ezeket a számokat látták eg y földönkívüli lottószelvényén – jeg yezte meg Colin Sellers. Proust elmosolyodott. Néhányan meg kockáztatták, hog y felnevessenek. Simon elnyomta feltoluló harag ját. A felüg yelő boldog ság ának leg apróbb jelére is szét akart verni valakit. Szerencsére Proust nag yon ritkán örült. – Mi a helyzet a pszichológ iai szakértőkkel? – javasolta valaki. Valaki más, aki szerint a Hóember nem érdemel eg y vidám percet sem, és tudja, mit teg yen ennek elkerülése érdekében. Simon azt várta, hog y Proust örjöng eni fog , de meg lepő módon csak ennyit mondott: – Ha a következő 24 órában nem jutunk semmire a kártyákkal, kérni fog om eg y pszichológ iai szakértő véleményét. A hátralévő időben pedig , amíg a bramshilli és a Kormányzati Kommunikációs Központ kódfejtőire várunk, utánanézünk az unalmas részleteknek: milyen üzletekben lehet ilyen kártyákat vásárolni? Milyen tollból származik a tinta? Nos? – bömbölte el mag át hirtelen. Az eg ész szoba beleborzong ott.

– Még dolg ozunk rajta, uram – válaszolta az a peches silsfordi detektív, akit meg bíztak a feladattal. – Ki fog om deríteni. – Ajánlom is. Kétszázötven százalékos erőfeszítést várok mindannyiuktól. És ne felejtsék el az ABC-t. Halljuk, Gibbs nyomozó. – Assume nothing, believe nobody, check everything, vag yis ne tételezz föl semmit, ne hig g y senkinek, ellenőrizz mindent! – motyog ta Chris Gibbs elvörösödő arccal. A Hóember általában Simont választotta ki, hog y hülyét csináljon mag ából a többiek előtt. Most miért kímélte meg ? – A Beng eo Street 9. alatti rejtélyes pasasról kiderülhet, hog y rossz nyom, úg yhog y ne ez leg yen az eg yetlen, amit követünk – mondta Proust. – Ahog y azt valaki már meg jeg yezte, lehet, hog y eg y nőt keresünk. Azt akarom, hog y eg ész nap ezen járjon az ag yuk. S nem kell külön hang súlyoznom, miért ez a leg fontosabb üg y, amin valaha dolg oztak. – Nem kell? – mormolta Simon. Sam bólog atott mellette. Ennek ellenére alig említették, miért más Helen Yardley, mint a többi áldozat. Se reg g el, se most. – Neg yvennyolc óra telt el – folytatta Proust. – Ha rövidesen nem jutunk eredményre, meg felezik a munkacsoport létszámát – és ez csak a kezdet. Mindannyiukat visszaküldik a körzetükbe, amit, úg y hiszem, a rawndesley-i kollég ák inkább elkerülnének. Rendben, mára ennyi. Kombothekra nyomozó őrmester, Waterhouse nyomozó jöjjenek az irodámba. Simonnak semmi kedve nem volt meg várni, hog y Proust mit akar. – Hog y lehet, hog y ilyen szívesen mellőzi a „ne tételezz föl semmit” kezdetű részt, ha a g yilkos feg yverről van szó? – kérdezte, amint becsapódott mög ötte az ajtó. Sam most már felsóhajtott. – Miért kevésbé valószínű, hog y Helen vag y Paul Yardley-nak van eg y Beretta M9-ese, mint a sötét hajú férfinak, akit nem találunk? – Kombothekra őrmester, mag yarázza el Waterhouse nyomozónak, miért valószínűbb, hog y a g yilkos hozza mag ával a feg yvert a helyszínre, mint az áldozat. – A Yardley család keményen küzdött, hog y meg tarthassa eg yetlen élő g yermeküket, és vesztettek. Gondoljon bele, mit jelenthetett ez nekik. Önnek van eg y lánya…

– Ha kiejti a nevét, Waterhouse, tőből tépem ki a nyelvét. A lányomnak semmi köze sincs ehhez. Hallanod kéne, Colin Sellers miket mondott róla az évek során, melyik testrészével mit szeretne csinálni, futott át Simon agyán. – Paig e Yardley kevesebb, mint két mérföldre él a Beng eo Streettől, a mostohaszülei meg változtatták a nevét, és a közelébe sem eng edik a vér szerinti családját – mondta. – Ha én lennék Helen vag y Paul Yardley helyében, s valaki elvenné a g yerekemet, ráadásul a törvény is az ő oldalukon állna, lehet, hog y kerítenék eg y stukkert. Ha nekem kellene a bíróság előtt állnom, és tehetetlenül néznem, ahog y a feleség emet kétszeres életfog ytig lanra ítélik olyan bűnökért, amiket biztos vag yok, hog y nem követett el… – Értjük az érvelését – vág ott közbe Proust. – Az érvelésem eg yik felét, és most elmondanám a másikat is: Helen Yardley kilenc évet töltött rács mög ött. Ha nem volt bűnös, talán felmerülhetett benne, hog y bosszút áll, miután kiszabadult. És még ha… – Elég leg yen! Simon félrekapta fejét, ahog y valami elzúg ott a füle mellett. Proust „A világ leg nag yszerűbb nag ypapája!” feliratú bög réje eltalálta az iratszekrény sarkát, és darabokra tört. Sam leg ug g olt, hog y összeszedje a darabokat. – Hag yja békén! – bömbölte a Hóember. – Nyissa ki a felső fiókot. Meg találja benne Helen Yardley könyvének két példányát. Veg yen el eg yet, és adja a másikat Waterhouse-nak. Simon csak azért hallg atott, mert meg fog adta mag ában, hog y meg teszi, amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennie: hivatalos panaszt nyújt be. Holnap ez lesz az első dolg a. Proust persze a tiszteletlenség , g únyolódás és eng edetlenség vádjaival vág na vissza. Helytálló, helytálló, helytálló! Charlie-n kívül senki sem szólalna fel Simon érdekében, és ő is csak az iránta táplált érzései miatt tenné, és nem azért, mert nem értene eg yet Proust álláspontjával, miszerint Simon minden felettes rémálma. Sam átnyújtotta neki a Szerelem, semmi más eg y példányát (írta Helen Yardley és Gaynor Mundy). Simon ma beszélt Mundyval, aki azt mondta, a könyv nag y részét Helen írta, és álom volt vele dolg ozni. A fehér borítón eg y pár kötött babazokni képe volt, és sárg a öntapadós

jeg yzetlapok lóg tak ki több helyen is az oldalak közül. Simon eg y sanda pillantást vetett Sam példányára. – Kezdjük elölről – mondta a Hóember, minden szavával érzékeltetve, hog y rendkívüli türelmet tanúsít Simonnal szemben. Nem kér még eg y esélyt; ő ad, öntudatosan és nag ylelkűen. – Azért hívtam mag ukat ide, mert mag uk a leg jobb nyomozóim – még Waterhouse személyiség zavarai ellenére is. Tudnom kell, hog y számíthatok mag ukra. – Számíthat, uram – felelte Sam. – Miben? – kérdezte Simon. Csak ritkán tudott kierőszakolni mag ából eg y „uram”-ot. Az utóbbi időben eg yre ritkábban. – Azt akarom, hog y mindketten olvassák el azt a könyvet – mondta Proust. – Elolvastam, és úg y g ondolom, nincs benne semmi új információ, de mag uk talán észrevesznek valamit, amit én nem. A bejelölt részeknél név szerint említenek. Én tartóztattam le Helen Yardley-t három nappal a második g yermeke halála után, és vettem őrizetbe g yermekei meg g yilkolásának vádjával, továbbá én szemléltettem a bizonyítékokat a tárg yalása során. Akkoriban őrmester voltam. Barrow főkapitány volt a felüg yelő. Simonnak minden önuralmára szükség e volt, hog y ne nézzen Samre, s ne reag áljon. – Ami eng em illet, szerintem az üg yön dolg ozók közül mag ukon kívül senkinek sem kell elolvasnia a könyvet. A holnap reg g eli elig azításon be fog ok számolni az… általam játszott szerepről. Bármennyire jelentéktelen is leg yen az aktuális üg yünkben, szeretném, ha nyilvánosság ra kerülne. Jelentéktelen? Viccelt? Próbára akarta tenni őket? – Nem fog om meg említeni Barrow főkapitány szerepét, akinek a neve nem szerepel a könyvben. Barrow utasította Proustot, hog y hag yja ki belőle? Meg beszélték volna, mit hozzanak nyilvánosság ra, és mit hallg assanak el? Proust sosem fáradt azzal, hog y leplezze Barrow iránt érzett g yűlöletét, de az annyira simán olvadt bele a világ g al szemben táplált ellenszenvének háttérzajába, hog y Simon sosem kérdőjelezte meg , vag y g ondolkozott el az okán. – Normális esetben, amint azt bizonyára tudják, azok a tisztek, akik őrmesterként g yilkosság g al vádoltak valakit, felüg yelőként nem

vezethetnék az illető meg g yilkolásával kapcsolatos nyomozást. A területi rendőrfőnök, a területi rendőrfőnök helyettese és Barrow főkapitány nem akarták, hog y vezető nyomozóként dolg ozzak Helen Yardley g yilkosság ának üg yében. Ennek ellenére én vezetem a nyomozást. Ki vele, Waterhouse! Úg y néz ki, mint akinek kérdése van. – Rosszul közelítem meg a dolg ot, vag y arra céloz, hog y Barrow, a rendőrfőnök és a helyettese nem akarják, hog y kitudódjon, milyen fontos szerepük volt abban, hog y Helen Yardley börtönbe került? Simon épp csak azt nem kérdezte meg , hog y Proust meg fenyeg ette-e őket, hog y nyilvánosság ra hozza szerepüket eg y ennyire nyilvánvaló jusztizmord esetben, ha bárki másra bízzák Helen Yardley meg g yilkolásának üg yét. – A rendőrfőnök és a helyettese nem játszott szerepet az üg yben – válaszolta Proust. – Bár Barrow főfelüg yelő feletteseiként szem előtt tartják az érdekeiket, akárcsak a Culver Valley-i rendőrség ét. Sam Kombothekra meg köszörülte a torkát, de semmit sem mondott. – Tehát… – kezdte Simon. – Ami a Barrow főfelüg yelővel kapcsolatos hipotézisét illeti, Waterhouse – hog y Leckenby őrmester kifejezésével éljek –, azt mondanám, hog y a dolog vég ét markoló kezének nem szükség es oldalirányú mozg ást vég eznie. – Hog y mi…? Ó! – Simonnak épp időben esett le a tantusz, ahhoz, hog y ne csináljon mag ából hülyét. – El fog ják olvasni a könyvet? – kérdezte Proust. – Ez nem parancs. Személyes szívesség ként kérem. – Ig en, uram – mondta Sam. Simon ma reg g el a Gaynor Mundyval való beszélg etését követően meg rendelte a Szerelem, semmi mást. Majd elolvassa a saját példányát, ha meg érkezik, és azért, mert érdekli – és ennek semmi köze nincs Proust kéréséhez. Szívességként… jobban örült volna, ha parancsba adja. Az ember a barátainak tesz szívesség eket; a Hóember nem a barátja. – Holnap reg g el jöjjenek korán, mert azt akarom, hog y álljanak mellettem az elig azítás és feladatkiadás során – mondta Proust most már nyug odtabban, hog y a beszélg etés neki tetsző mederben folyt. – Azt akarom, hog y mindenki lássa, maximálisan támog atnak, amikor kijelentem, hog y mostantól bárki, aki a „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”, vag y „attól még , hog y kieng edték, nem biztos, hog y

ártatlan volt” és hasonló kijelentéseket tesz, feg yelmi eljárásban részesül, füg g etlenül attól, hog y viccnek szánta-e, vag y alkohol hatása alatt volt, amikor mondta. Bármelyik zsaru, aki akár csak az éjszaka közepén, a saját házában, a takaró alatt el meri suttog ni ezeket a szavakat, meg fog ja bánni. Mától mag uk a szemeim és a füleim. Ha hasonló meg jeg yzéseket hallanak, jelentik őket nekem, még akkor is, ha a leg közelebbi barátjukról van szó. Mindenről tudni akarok. Simon eg yszerűen nem hitte el, hog y Sam bólog at. – Tudom, hog y számíthatok a támog atásukra, és hálás is vag yok érte – mondta Proust kurtán. – Waterhouse, van még valami mondanivalója, most, hog y befejeztem? Simon elég sok mindent mondhatott volna – tervezte is, hog y mond – arról, mit g ondolt, hol futott vakvág ányra a nyomozás, de amíg nem volt lehetőség e vég ig g ondolni a hallottakat, eg y szót sem akart szólni a Hóember jelenlétében. Ne számíts semmi jóra, faszfej! – Akkor mára ennyi – zárta le a beszélg etést Proust.

3 2009. október 7., szerda – Pont eg y ilyen seg g berúg ásra volt szükség em, leg alábbis szerintem – mondja Tamsin, immár a hatodik g intonikjába kortyolva az est folyamán. – A mag amfajta rendmániásnak minden jó, ami kibillenti a meg szokott kerékvág ásból. Kezdenek összemosódni a szavai. A felső ajka folyton meg csúszik az alsón, akár eg y sima talpú cipő a havon. Kiosonhatnék a budiba, felhívhatnám Joe-t, és meg kérhetném, hog y jöjjön Tamsinért, de amint eg yedül hag ynám, leszólítana eg y pasit. Nem beszélve arról, hog y a bárpultnál ülők közül leg alább ketten úg y néznek ki, mint akik kloroformmal átitatott zsebkendővel a zsebükben járnak mindenhová. A Grand Old Duke of York az eg yetlen olyan pub a környéken, ahol biztosan nem futunk a Binary Star dolg ozóiba, s cserébe elviseljük a pocsék sört és a sok dilis, mag ánakvaló tag ot. Ma bármi jobb lenne, mint összefutni Raffival, Mayával vag y Laurie-val a French House-ban. – Túl sokáig túl biztonság os volt az életem – jelentette ki határozottan Tamsin. – Több kockázatot kellene vállalnom. Ennyi; semmiképp sem hag yhatom metróra szállni. Meg kell várnom, amíg ájulásig leissza mag át, hog y felhívhassam Joe-t. Még tizenöt perc, leg feljebb harminc. – Hiányoznak a meg lepetések az életemből; érted, mire g ondolok? Kelés hétkor, frissítő zuhany, reg g elire két müzliszelet és eg y pohár g yümölcslé, majd séta a metróállomáshoz, fél kilencig munka, aztán eg ész nap rohang álni Laurie nyomában, totál kimerülök, mire… meg fejtem, mit akar, nyolcra otthon, vacsora Joe-val, fél kilenckor összebújva meg nézünk eg y filmet, tizeneg ykor pedig irány az ág y. Hova tűnt a szikra? Hova tűnt a dina… dianna… – Dinamika? – javaslom. – Bezzeg most ig azi kihívás előtt állok: nincs munkám! – ig yekszik optimista hang ot meg ütni. – Nincs jövedelmem! Ki kell találnom valamit, hog y leg yen fedél a fejünk fölött! – Joe nem tudja törleszteni a jelzálog ot, amíg nem találsz valami munkát? – kérdezem. Borzalmasan érzem mag am.

– Nem, de kiadhatjuk Joe dolg ozószobáját valakinek, aki elég laza ahhoz, hog y ne zavarja, ha keresztül kell sétálnia a hálószobánkon, valahányszor kimeg y pisilni – rag yog Tamsin. – Még az is lehet, hog y összebarátkozunk. Mikor szereztem utoljára új barátokat? – Amikor találkoztunk – próbálom elkobozni tőle a g intonikot. – Add ide! Hozok neked narancslevet. Erre Tamsin rászorít az üveg re. – Te is rendmániás vag y – mondja vádlón. – Mindketten azok vag yunk. Meg kell tanulnunk sodródni az árral. – Tartok tőle, hog y a szádból fog kirobbanni az ár. Mi lenne, ha felhívnám Joe-t, és… – Neeem! – Tamsin meg lapog atja a kezemet. – Teljesen jól vagyok. Most komolyan… és nag yon örülök annak, hog y változtatnom kell az életemen. Talán elkezdek kéket vag y pirosat hordani a meg szokott fekete-fehér helyett. Hé, tudod, mit csinálok holnap? – Meg halsz alkoholmérg ezésben? – Elmeg yek eg y kiállításra. Biztos van valami jó a Nemzeti Galériában vag y a Haywardban. És amíg én ezzel vag yok elfog lalva, te tudod, mit csinálsz? – hang osan felböfög . – Maya irodájában fog sz ülni, és azt mondod: „Ig en, kérem, elfog adom azt a rendkívül jól fizető állást.” Ha bűntudatod van, amiért túl sokat keresel, adhatsz nekem pár fillért. Csak eg y keveset: mondjuk a felét. – Hé, van bármi értelme annak, amit most mondtál? – Azt hiszem, ig en – kuncog Tamsin. – Sufniszocializmus. Csak mi ketten veszünk részt benne, de az alapelv ug yanaz: minden, ami a tiéd, az enyém is, és minden, ami az enyém, a tiéd is. Eltekintve attól, hog y nekem semmim sincs. – Pénzre van szükség ed. A jelenleg i fizetésemnek több mint háromszorosát ajánlották… Nem, ez őrültség lenne! Az lenne? Nem ittam annyit, mint ő, de azért leg urítottam pár pohárral. – Mi a probléma? – motyog ja tág ra nyílt szemekkel. – Rajtunk kívül senkinek sem kell tudnia róla. Laurie-nak ig aza van: ha elcseszed ezt az esélyt, mindenki azt fog ja g ondolni, hog y eg y hülye liba vag y. És ha csak ülsz a vag yonodon, mint valami zsug ori vénség … – Pont ez a kihívás hiányzott az életedből? Hog y belekényszeríts eg y olyan állásba, amit nem akarok elfog adni, azzal a céllal, hog y lenyúlhasd

a fél fizetésem? Nem vag yok biztos benne, hog y komolyan g ondolja a dolg ot. Várom, mikor mondja, hog y csak viccelt. – Nem az idők vég ezetéig kéne támog atnod – mondja helyette. – Csak addig , amíg meg kapom az új állásomat. Tolmács szeretnék lenni az ENSZ-nél. Felsóhajtok. – Az ang olon és a részeg en kívül beszélsz más nyelveket? – Tanulhatnék. Az orosz és a francia a jelek szerint jó kombináció. Szétnéztem a Goog le-on, mielőtt elmentem az irodából. Életemben utoljára – teszi hozzá nyomatékosan, emlékeztetve arra, milyen keg yetlenül bántak vele. – Ha beszéled ezt a két nyelvet… – Amit te nem… – …akkor csak eg y fordítói szakképesítésre van szükség ed, amit a Westminsteri Eg yetemen meg szerezhetsz, és már föl is vesz az ENSZ. – Mikor? Nég y éven belül? – Inkább hat. – Mi lenne, ha addig támog atnálak, amíg munkát keresel a saját szakterületeden? – mondom, erősen kihang súlyozva az utolsó három szót. – A te munkahelyi tapasztalatoddal már holnap lehetne állásod. – Kösz, nem – mondja Tamsin. – Eleg em van a tévézésből, eg észen a mai napig nem tudtam belőle kiszállni. Komolyan beszélek, Fliss. Bérrabszolg a voltam, mióta kiléptem az eg yetem kapuján. Most, hog y szabad vag yok, nem akarok új béklyót keresni. Élni akarok: sétálni a parkban, jég korcsolyázni… – Mi lett a nyelvtanulással? Meg sem hallja a kérdést. – Arra még reng eteg időm van. Lehet, hog y meg nézem, vannak-e tanfolyamok a közelben, de leg inkább… számot akarok vetni, sétálni a környéken, és élvezni az atmoszféráját. – Wood Greenben élsz. – Tudnál bérelni nekem eg y lakást Knig htsbridg e-ben, ha beérem eg y hálószobával? – Állj! – mondom. Elég a poénkodásból. – Pontosan ezért nem akarok meg g azdag odni. Nem akarok olyasvalakivé válni, aki több pénzt birtokol, mint amennyit valaha el tudna költeni, és mindet meg tartsa mag ának. Ahog y hallg atom a locsog ásod, arra g ondolok: „Miért adjam a

tisztesség esen meg keresett vag yonom felét eg y dolog talan semmirekellőnek?” Máris azzá a zsug ori alakká változtam, akiről beszéltél, pedig még el sem fog adtam az állást! Tamsin pislog va néz rám; az alkohol eltompította a felfog óképesség ét. – Meg utálnál. – Valószínűleg ig en. A jég korizás lehetett volna az utolsó csepp a pohárban. Bólint. – Okés. Nem harag szom rád. Ha akarod, az arcomba vág hatod, hog y haszontalan potyázó vag yok, amíg meg kapom a részemet a pénzből. Inkább eltűröm a sértéseidet, csak ne kelljen leendő munkaadók előtt riszálni szerény személyem, miközben nemkívánatosnak és értéktelennek érzem mag amat, mint most. Miket beszélek? – leg yint, majd erősen a combomra üt. – Nézd mit csináltál – teljesen átrag adt rám a neg atív hozzáállásod! – Visszautasítom az állást, Tam. Felnyög . – Ami azt jelenti, hog y hétvég ére valószínűleg eng em is elküldenek. Eg yütt mehetünk a Nemzeti Galériába. Mondd meg neki az igazat! Mondd meg neki, miért nem csinálhatod meg Laurie filmjét. Nincs miért szégyenkezned. – A fenéket! – csap az asztalra Tamsin. – Ha odamész, én a Természettudományi Múzeumba meg yek, tiltakozásként a… baromság od ellen. Fliss, mindenki arról álmodik, ami ma történt veled. Muszáj elfog adnod. Még akkor is, ha úg y döntesz, hag ysz meg rohadni a csatornában, miközben teleag g atod mag ad g yémántokkal. – Komolyan beszélek. – Én is! Gondolj arra, mennyi időt tölthetsz Laurie-val, amíg kiseg ít a színfalak mög ött – g yöng yözően felkacag . – Annyira nyilvánvaló, hog y teljesen belezúg tál. – Nem lehet nyilvánvaló, mert nem zúg tam bele – felelem határozottan. Ez talán nem is akkora hazug ság . Ha tudom, miért nem szabad szerelmesnek lennem Laurie-ba – márpedig tudom –, akkor nem is lehetek teljesen szerelmes belé. Leg feljebb félig . Ha szerelmes lennék, hog y g ondolhatnám róla, hog y eg y idióta és ő cseszte el az életem?

– Képes vag y órákat tölteni azzal, hog y az ablakból bámulod az irodáját, még akkor is, amikor épp nincs bent – kuncog Tamsin. – Nem mondom, hog y semmi jó sem származhat belőle. Valami jó máris származott – évi százneg yven rug ó, amin osztozhatunk – szélesen rám mosolyog , hog y éreztesse, csak húzott ezzel a pénzes poénnal. – Jó ízlésed elnyerte jutalmát. Lehet, hog y Laurie csodabog ár, de ravasz csodabog ár. Feltűnt neki, milyen lelkesen csacsog sz, valahányszor beszéltek. Tökéletes eszköz vag y számára: mindenki úg y tudja, hog y átadta neked a filmet, miközben a színfalak mög ött továbbra is ő mozg athatja a szálakat. – Miért akarná, hog y azt hig g yék, semmi köze a filmhez? – kérdezem, miközben szándékosan fig yelmen kívül hag yok minden mást, amit mondott, mert ha elfog adnám, vég ig zokog hatnám életem hátralévő részét. – A mániája az a film. – Arra az esetre, ha bedög lik az eg ész, ami meg történhet, most, hog y Sarah visszakozott. – Sarah? – Jag g ard. Istenem, Laurie nem mondta el, mi? Ekkor meg csörren a telefon. Felveszem. – Halló? – Fliss Bensonnel beszélek? – kérdezi eg y nő. – Ig en – válaszolom. – Ray Hines vag yok. Nag yot dobban a szívem. Rachel Hines. Furcsán érzem mag am: mintha ennek sorsszerűen kellett volna meg történnie. Nem tudhatja, mennyit jelent nekem, és milyen érzés, hog y hallom a hang ját. – Miért hag yja el Laurie Nattrass a Binary Start? – nem olyan a hang ja, mintha dühös lenne, vag y eg yáltalán bosszankodna. – Van ennek bármi köze Helen Yardley halálához? Meg ölték, feltételezem. A hírekben azt hallottam, „g yanús körülmények között” hunyt el. – Nem tudom – mondom nyersen. – Erről a rendőrség et kell kérdeznie, azt pedig Laurie-tól kell meg érdeklődnie, miért távozik. Eg yikhez sincs semmi közöm. – Tényleg ? Laurie küldött eg y e-mailt, amiben azt mondja, ön veszi át a projektet. – Nem. Ez… félreértés volt.

Tamsin közben talált eg y tollat a táskámban, és ráírta eg y söralátétre, hog y: „Ki az?.” Felém tolja. „Rachel Hines”, írom rá. Akkorára tátja a száját, amekkorára csak lehet, felém villantva a manduláit, majd vadul körmölni kezd: „Beszéltesd még !!!” Akkor is, ha nem akarom? A metrón kihallg attam, ahog y két nő eg y nappal a fellebbezése után kibeszélte Rachel Hinest. Eg yikük azt mondta: „A többiekről nem tudok semmit, de mérg et vennék rá, hog y ez a Hines meg g yilkolta a g yerekeit. Az a nő eg y link drog os. Tudtad, hog y mag ára hag yta a lányát, amikor a szeg ény kicsike még csak néhány napos volt? Majd’ két hétig távolmaradt. Miféle anya tesz ilyet? Helen Yardley-ról elhiszem, hog y vég ig ártatlan volt, de róla nem.” Vártam, hog y a társa vitába száll vele, de csak annyit mondott: „Jobb lett volna annak a g yereknek, ha távol is marad tőle.” Emlékszem, arra g ondoltam, milyen furcsán fog almazott: Helen Yardley végig ártatlan volt. Mintha lehetség es lenne, hog y valaki bűnösből fokozatosan ártatlanná váljon. – Azért hívtam, hog y elmondjam, amit Laurie biztos nem említett: semmi közöm sincs a dokumentumfilmhez. A jelek szerint mag ának se. A leg kevésbé sem úg y beszél, ahog y szerintem eg y drog osnak kellene. – Semmi köze sincs hozzá – ismétlem meg hökkenten. – Már az elején tisztáztam Laurie-val, hog y kénytelen lesz nélkülem meg csinálni, szóval nem értem, miért küld rendszeresen olyan információkat, amire nincs szükség em. Talán abban reménykedik, hog y meg g ondolom mag am, de nem fog om. Nyug odtnak tűnik a hang ja, mintha az elmondottak semmit sem számítanának neki; csak beszámol a tényekről. – Akkor ug yanabban a cipőben járunk – mondom. Túlság osan dühös vag yok ahhoz, hog y udvariaskodjak. Hog y merészeli Laurie a beleeg yezésem nélkül rám erőltetni ezt a nőt? Tamsin türelmetlenül fészkelődik a székén, mindenáron tudni akarja, mi történik. – Laurie sose fog adja el válaszként a nemet – mondom. – Már ha eg yáltalán fárad azzal, hog y meg kérdezzen. Most nem tette. Fog almam sem volt róla, hog y mindenkinek kiküldte az elérhetőség emet. Nem tudom, miből g ondolta, hog y dolg ozni akarok a filmjén, mielőtt még meg kérdezett volna.

Tamsin ing atja a fejét. – Mi van? – suttog om neki. Nem fog om rosszul érezni mag am emiatt; az eg ész Laurie hibája, nem az enyém. – Miért nem akar? – kérdezi Rachel Hines, mintha ez lenne a világ leg természetesebb kérdése. Elképzelem, milyen lenne, ha őszintén válaszolnék a kérdésére. Hog y érezném mag am utána? Meg könnyebbülnék, hog y vég re meg osztottam valakivel? Lényeg telen, mert sohasem lenne elég merszem ahhoz, hog y kipróbáljam. – Nem akarok udvariatlan lenni, de nem hinném, hog y bármiféle mag yarázattal tartozom önnek. – Nem. Valóban nem – mondja lassan. – Ez elég tolakodóan fog hang zani, de… találkozhatnánk? Találkozó. Rachel Hinesszal. Lehetetlen, hog y tudja. Hacsak… nem, nem lehet. – Tessék? – húzom az időt a kérdéssel. Meg rag adom a Tamsin keze üg yében heverő tollat, és azt írom: „Találkozni akar velem.” Tamsin hevesen bólog at. – Hol van? Elmehetnék mag ához. Az órámra nézek. – Este tíz óra. – Na és? Eg yikünk sem alszik. Twickenhamben vag yok. Ön? – Kilburnben – mondom automatikusan, g ondolatban átkozva mag am. Nem létezik, hog y beeng edjem a lakásomba Rachel Hinest. – Ami azt illeti, épp… házon kívül vag yok, a Grand Old Duke of York pubban. – Nem járok pubokba. Adja meg a címét, és eg y-másfél órán belül ott leszek, attól füg g ően, milyen a forg alom. Érvek és ellenérvek szág uldanak vég ig az ag yamon. Nem akarom, hog y beteg ye a lábát a lakásomba. Csak azt akarom meg tudni, mit akar tőlem, semmi mást. – Nem akar eg y g yermekg yilkosság ért elítélt embert fog adni az otthonában – mondja. – Rendben. Meg értem. Sajnálom, hog y zavartam. – Miért akar találkozni? – Szemtől szemben meg válaszolom ezt a kérdést, és a többit is, ha van még . Ez íg y fair?

Majd hallom mag am, ahog y ig ent mondok, és bediktálom a lakcímemet. Nem hiszem el, hog y ez történik. – Csak mi ketten leszünk jelen, ug ye? Laurie nem? – Laurie nem – eg yezek bele. – Eg y óra múlva találkozunk – mondja Rachel Hines. Pusztán ekkor esik le: ez tényleg meg történik. Félek. Háromneg yed órával később otthon eg y nedves ruhával meg pakolt szárítót próbálok beg yömöszölni a szekrénybe. Általában a fürdőszobában van, de az olyan része a lakásnak, ahova a vendég esetleg bemehet, úg yhog y nem hag yhatom ott a fehérneműimmel teli szárítót. Vég ül sikerül beszuszakolnom a szekrénybe, de most meg képtelen vag yok becsukni az ajtaját. Számít eg yáltalán? Annyira ideg es vag yok, hog y nem tudok józanul g ondolkodni. Rachel Hines valószínűleg nem fog betörni a hálószobámba. Honnan tudod, mit fog csinálni? – suttog ja eg y pánikba esett hang a fejemben. Kiráng atom a szárítót a szekrényből. A ruhák fele a földre esik. Még ha nem is látja, zavar a tudat, hog y ott hevernek. A nedves ruhákat a szekrénybe rakni őrültség ; s nem viselkedhetek úg y, mint eg y őrült, hiszen még semmi sem történt. Visszateszem a ruhákat a szárítóra, felállítom a hálószoba közepén, és rácsukom az ajtót. Majd a konyhába rohanok, amit elég rossz állapotban hag ytam ma reg g el: tányérok, mag azinok, tejesüveg ek kupakjai, pirítós- és narancshéjak mindenütt. A dag adt fekete szemeteszsákból pedig , amit már napok óta ki kellett volna vinnem, narancslé szivárg ott a linóleumra. Az órámra nézek. Mindjárt tizeneg y. Azt mondta, eg y-másfél óra. Ez azt jelenti, öt perc múlva itt lehet. Leg alább tizenöt kellene, hog y rendbe szedjem a konyhát. Eg y rántással kinyitom a mosog atóg épet. Tele van csillog óan tiszta edényekkel és evőeszközökkel. Hang osan szitkozódom. Ki mondta, hog y a mosog atóg épek meg könnyítik az ember életét? Ők a leg ravaszabbak minden háztartási g ép közül. Ha eg y tiszta poharat vag y tányért szeretnél, babfőzeléktől csöpög ő curry-cseppkövekkel teli, bűzlő barlang néz vissza rád. Ha pedig azt akarod, hog y az átkozott befog adásra készen álljon, ott találod benne az összes edényed, csillog óan tisztán, üde citromillatot árasztva. A tiszta cuccot véletlenszerűen kiválasztott szekrényekbe és fiókokba hajig álom, meg repesztve néhány eddig is csorba tányért. Aztán

bepakolom a szennyest anélkül, hog y leöblíteném őket, és letörlöm a pultot eg y rong g yal, ami valószínűleg mocskosabb, mint amit törlök vele. Meg lehetősen felületes vag yok, ha takarításról van szó – nekem tökéletesen meg felel, ha rendezett, de hemzseg a baktériumoktól, amíg az avatatlan szem számára elfog adhatóan néz ki. Kiviszem a szemetet, felmosom az olajat a padlóról, és kicsit messzebb állva felmérem a konyhát. Jobban néz ki, mint eg y ideje bármikor. Gyakrabban kellene gyilkosokat fogadnom, fut át az ag yamon a g ondolot, mielőtt elfojthatnám. Az előszobában felszedek vag y húsz DVD-t a padlóról, és bedobálom őket eg y szatyorba, amit aztán az ajtó mög é rejtek. Nem akarom, hog y Rachel Hines meg tudja, milyen DVD-im vannak, vag y eg yáltalán bármi mást rólam. A teljes alkóvot kitöltő, ablak mellett álló könyvespolcra nézek. Nem akarom, hog y meg tudja, miket olvasok, de nincs akkora zsákom, amiben elférnének, se időm arra, hog y leszedjem mindet. Eljátszom a g ondolattal, hog y összebarkácsolok valami füg g önyt, ami elrejti őket, de úg y döntök, ez már a paranoia. Nem számít, hog y látja-e a könyveimet. Csak akkor számít, ha hag yom, hog y számítson. Felrázom a párnákat a díványon és a fotelben, aztán újból az órámra nézek. Öt perccel múlt tizeneg y. Elhúzom az eg yik füg g önyt, amit akkor húztam be, amikor hazaértem. Az utcán eg y férfi és eg y nő sétál. Nevetnek. A nő cipősarka kopog a járdán, ahog y elsiet. Erőt kell vennem mag amon, hog y ne rántsam fel a tolóablakot, és kiabáljam utánuk: Gyertek vissza! Nem akarok eg yedül lenni Rachel Hinesszal! A hallban felmarkolom az asztalomon tornyosuló összes levelet, számlát és bankszámlakivonatot, és beg yömöszölöm őket a konyhaszekrény eg yetlen normálisan nyíló fiókjába, az evőeszköztartó alá. Épp betolnám a fiókot, amikor eg y vastag krémszínű boríték heg ye fig yelmeztet, hog y mielőtt munkába rohantam volna, nem ürítettem ki a postaládát. A számokkal teleírt kártya, amit valaki a munkahelyemre küldött, az is hasonlóan vastag , krémszínű, bordázott borítékban érkezett. Na és? Nem feltétlen van jelentősége. Pusztán véletlen egybeesés. Ezt is Fliss Bensonnek címezték. És a kézírás is… Feltépem a borítékot. A benne lévő kártyán az aljára körmölve csak három szám szerepel: 2 1 4.

Vag y kétszáztizennég y? A másik kártya első három számjeg ye is 2 1 4 volt. Nincs aláírás, se feladó. Lefelé fordítom és meg rázom a borítékot. Semmi. Mit jelentenek a számok? Ez valami fenyeg etés? Meg kellene ijednem? Akárki is küldte, tudja, hol dolg ozom, hol élek… Meg nyug tatom mag am, hog y nevetség es az eg ész, és ellazítom az izmaimat. Néhány másodpercig csak a lassú és eg yenletes lég zésre koncentrálok. Persze, hog y nem fenyeg etés. Ha valaki meg akar fenyeg etni, olyan szavakat használ, amiket értek: tedd ezt és ezt, különben megöllek. A fenyeg etések fenyeg etések, a számok pedig számok – nincs köztük átfedés. Apró fecnikre tépem a kártyát és a borítékot is, és kiviszem őket a szemetesbe, azzal az elhatározással, hog y nem pazarolok több időt eg y idióta viccre. Visszatérve eg y nag y pohár fehérbort töltök ki mag amnak, és fel-alá járkálok, három másodpercenként az órámra nézek, amíg már képtelen vag yok elviselni az eg észet. Felveszem a telefont, és Tamsin otthoni számát tárcsázom. Joe a második csördülésre felveszi. – Épp a beleit hányja ki – szól a telefonba. – Beszélhetnék vele? – Nos… – hang súlya kétkedő. – Meg hallg athatod, ahog y telefröcsköli a vécét g innel, ha akarod. – Jól vag yok – kiabálja Tamsin a háttérből. Dulakodás zaját hallom; valamivel pontosabban, hallom, ahog y Joe veszít. – Ne törődj Joe-val. Mindent felfúj – mondja Tamsin artikulált kiejtéssel, mint aki mindenáron szeretne józannak tűnni. – Na? Hog y ment? Mit mondott? – Még nem ért ide. – Oh. Bocsánat, kissé elvesztettem az időizé… időérzékem – javítja ki mag át. – Azt hittem, már nag yon késő van. – Ig en – túl késő ahhoz, hog y az ember meg jelenjen eg y vadideg ennél. – És …fog almazzunk óvatosan…meg nézted már a telefonodat, hátha üzent? Úg y hang zott, hog y „meg cseszted már a telefonodat és üzekedtél”, de tudtam, mire g ondol. – Ig en. Semmi. – Akkor eljön. Az órám szerint húsz perccel múlt tizeneg y.

– Mostanra már Twickenhamből is meg kellett volna érkeznie. – Twickenhamből? Az már g yakorlatilag Dorsetben van. Órákig is tarthat az út. Mit keres Twickenhamben? – Nem ott él? – Nem. Utoljára úg y hallottam, Notting Hillben bérel eg y lakást, öt percre az exférjétől és az eg ykori családi házuktól. – Én csak annyit tudok Rachel Hinesról, hog y először elítélték, aztán nem-ítélték-el két g yermeke meg g yilkolásáért. Szép munka, Fliss. Jól felkészültél. – Miért eg yeztem bele ebbe? – siránkozom. – Ez a te hibád! Úg y bólog attál, mintha az ig enen kívül nem is lenne más válasz! Amint kimondom, tudom, hog y ez nem ig az. Azért mondtam ig ent, mert épp akkor hallottam, hog y a film bizonytalanná vált. Ha ez meg történik, és Laurie a Hammerheadnél van, nem lesz befolyása Mayánál vag y Raffinál. Eng em is elbocsáthatnak; meg büntethetnek, amiért azt merészeltem g ondolni, kreatív ig azg ató lehet belőlem – bár sose tettem –, és meg takaríthatnak mag uknak évi százneg yven rong yot. Abban az abszurd reményben eg yeztem bele, hog y találkozom Rachel Hinesszal, hog y íg y talán nélkülözhetetlenné válhatok a Binary Starnál, amit még mag amnak is elég kínos bevallani. Ez azt jelenti, hog y meg akarom csinálni Laurie filmjét? Nem. Nem, nem és nem. – Nem fog om beeng edni – jelentem ki annak tudatában, hog y ez életem leg nag yszerűbb ötlete. – Nincs mitől félned – mondja Tamsin hiábavalóan. – Te könnyen beszélsz. Utoljára mikor látog atott meg eg y g yilkos az éjszaka közepén? Nem vag yok benne biztos, hog y Rachel Hines meg ölte a g yerekeit – ki is lehetne? –, de jobban érzem mag am, ha úg y teszek, mintha az lennék. – Ne nevezd g yilkosnak – mondja Tamsin. Azonnal a nőre g ondolok a metrón: Helen Yardley-ról elhiszem, hogy végig ártatlan volt. – Geilow bírónő még a fellebbezése előtt kihang súlyozta, hog y nem hiszi, Ray Hines bárkire is fenyeg etést jelenthetne a jövőben. Gyakorlatilag azt mondta az ítélethez fűzött meg jeg yzésében, hog y annak ellenére, hog y a g yilkosság ért kötelező életfog ytig lan jár, ezt nem érzi helyénvalónak, és utalt rá, hog y szerinte az ilyen üg yeket eg yáltalán

nem a büntető törvényszék előtt kellene tárg yalni. Elég nag y felzúdulást váltott ki jog ászkörökben. Istenem, de kijózanodtam. Ez is a te hibád. – Kicsoda bírónő? Tamsin felsóhajt. – A Heaten kívül olvasol valaha mást? Ha te csinálod meg a filmet, meg kell ismerkedned a… – Nem csinálom meg a filmet. Bereteszelem az ajtót és lefekszem. Holnap az első dolg om az lesz, hog y beadjam a lemondásomat. – Rendben, tedd azt. Sosem fog od meg tudni, Rachel Hines miről akart veled beszélni. Hál’istennek. – Részben azt is kifog ásolta a filmmel kapcsolatban, hog y osztoznia kell a két másik nővel – mondja Tamsin. – Most, hog y Helen halott és Sarah visszakozott, Ray lehetne a középpontban. Az ő esete. Messze az övé a leg érdekesebb a háromból, bár Laurie majdnem felnég yeltetett árulásért, amikor ezt mondtam neki. Mindig is Helen volt a kedvence. Helen esete, vag y Helen mint ember? Meg állom, hog y felteg yem a kérdést. Nem lehetek féltékeny eg y meg g yilkolt anyára, aki mindhárom g yermekét elveszítette, és majd’ eg y évtizedet töltött börtönben. Még ha ki is derül, hog y Laurie évekig bőg ött a párnájába miatta, akkor se lehet szó féltékenység ről, ha eg yütt akarok élni a lelkiismeretemmel. Hallom, ahog y eg y autó kanyarodik be odakint. Meg szorítom a telefont. – Azt hiszem, meg érkezett. Mennem kell. Téblábolok a bejárati ajtó előtt, próbálok veszteg maradni, amíg nem hallom a cseng őt. Amikor már nem bírom tovább, ajtót nyitok. Eg y fekete autó parkol a ház előtt, ég ő fényszóróval és járó motorral. Meg mászom az alag sori lakást a járdától elválasztó öt lépcsőfokot, és akkor látom, hog y eg y Jag uar. A hang ja alapján Rachel Hines olyasvalakinek tűnt, akinek telik ilyesmire. Elg ondolkozom, ez hog yan jön össze azzal, hog y drog füg g ő. Lehet, hog y már leszokott, vag y platinakeretes tükrökről szippantja a kokaincsíkokat, nem pedig átlag os, mocskos lakásban heroint belövő hernyós. Istenem, mi lenne, ha még ennél is több előítéletem lenne… Ártalmatlan mosolyt erőltetek az arcomra, és a kocsihoz sétálok. Ez nem lehet ő, mostanra már kiszállt volna. Ekkor leállítja a motort, lekapcsolja a fényszórókat, és tisztán meg pillantom az arcát az utcalámpák fényében. Annak ellenére is azonnal felismerem, hog y alig

tudok valamit az esetéről. Helen Yardley-hoz hasonlóan ő is annyiszor szerepelt a hírekben és a napilapokban, hog y szinte mindenki felismerné. Nem csoda, hog y nem akart eg y pubban találkozni. A hihetetlen az, hogy egyáltalán találkozni akart velem. Az arca kissé hosszúkás, és a vonásai picit durvák, de ezt leszámítva léleg zetelállító szépség lenne. Íg y viszont az a fajta átlag os nő, aki hajszál híján vonzó, de még sem az. Dús, hullámos haját látva vissza kell néznem az arcára, arra g ondolva, hog y muszáj vonzónak lennie; az ember azt várná, hog y ez a jó fazonú, rag yog ó aranyszőke hajkorona eg y szépség királynő arcát szeg élyezi. Fontos embernek tűnik; ez a tekintetéből és a tartásából látszik. Eg yáltalán nem hasonlít Helen Yardley-ra, akiről teljesen átlag os kinézete és barátság os mosolya miatt a leg több ember könnyen elhitte, hog y ártatlan, miután érvénytelenítették az ítéletét. Rachel Hines kinyitja az ajtót, de még mindig nem száll ki. Vonakodva meg közelítem a Jag uart. Ekkor becsapja az ajtót. A motor beindul, és a fényszórók újból felkapcsolnak, elvakítanak. – Mi…? – kezdem, de elhajt. Ahog y mellém ér, lelassít, felém fordul. Látom, hog y a házat nézi mög öttem, úg yhog y meg fordulok, hátha van valaki a hátam mög ött, bár tudom, hog y nincs. Mire visszafordulok, már az úton van; s folyamatosan g yorsít. Vajon mit csináltam rosszul? Meg csörren a mobilom. – Nem fog od elhinni, mi történt – szólok bele, feltételezve, hog y Tamsin hívott a fejleményekért. – Úg y tíz másodperce itt volt, aztán elhajtott anélkül, hog y bármit mondott volna, vag y eg yáltalán kiszállt volna a kocsiból. – Én vag yok az, Ray. Sajnálom… a történteket. – Felejtsük el – mondom kelletlenül. Miért olyan nehéz a rendes embereknek kimondaniuk, hog y: „Ami azt illeti, nincs rendben, és bár elnézést kértél, nem bocsátok meg ”? Miért érdekelnek a társadalmi normák, fig yelembe véve, hog y kivel beszélek? – Mehetek vég re aludni? – Önnek kell eljönnie hozzám – mondja. – Hogy mi? – Nem most. Mára már elég kellemetlenség et okoztam. Adjon eg y időpontot, ami meg felel önnek.

– Nincs ilyen időpont – mondom. – Nézze, ma g yakorlatilag letámadott a telefonban. Ha beszélni akar valakivel a Binary Starnál, csörg esse meg Maya Jacques-ot, és… – Nem én öltem meg a lányomat. Se a fiamat. – Tessék? – Elmondhatom, ki tette, ha akarja: Wendy Whitehead. Bár ez nem volt… – Nem akarom, hog y bármit is elmondjon – válaszolom, miközben szinte hallom, ahog y zakatol a szívem. – Azt akarom, hog y hag yjon békén! Meg nyomom a „hívás vég e” g ombot, de jó néhány másodpercnek el kell telnie, mire újból leveg őt merek venni. Visszameg yek a lakásba és bezárom, majd be is reteszelem az ajtót. Kikapcsolom a mobiltelefonomat és kihúzom a vezetékest. Öt perccel később már az ág yamban fekszem, és Wendy Whitehead neve pulzál a fejemben.

Helen Yardley–Gaynor Mundy Csak a szeretet (részlet) 1995. július 21. Július 25-én, amikor meg jelentek a rendőrök, rög tön tudtam, hog y ez a látog atás más lesz, mint az eddig iek. Rowan halála óta eltelt három hét alatt a nyomozók hang ulatainak avatott szakértőjévé váltam. Általában az arckifejezésük alapján meg tudtam állapítani, hog y az aznapi kihallg atás során kérlelhetetlenül vag y eg yütt érzőn fog nak-e viselkedni. Giles Proust őrmester mindig kedves volt hozzám. A kihallg atások során úg y tűnt, kellemetlenül érzi mag át, és a kérdezősködés javát a beosztottjaira bízta, akik valóság g al kimeríthetetlennek tűntek: boldog g yermekkorom volt? Milyen volt középső g yermekként felnőni? Féltékeny voltam-e a testvéreimre? Közeli kapcsolatot ápolok a szüleimmel? Bébiszitterkedtem tinédzserként? Szerettem Morg ant? Szerettem Rowant? Örültem-e mindkét terhesség nek? Sikoltani akartam. – Hát persze, hog y örültem! Ha ez mag uknak nem nyilvánvaló, nem érdemlik meg , hog y nyomozónak hívják mag ukat! Mindig az volt a benyomásom, hog y a rendőrök közül eg yedül Giles Proust tudta azzal a bizonyosság g al, ahog y Paul és én, hog y nem öltem meg a g yerekeimet. Látta, hog y nem vag yok g yerekg yilkos, és értette, mennyire szerettem a drág a kisfiaimat. Most újra itt állt a küszöbömön, eg y számomra ismeretlen nő társaság ában, és rög tön leolvastam az arcáról, hog y nag yon rossz híreket hoz. – Ki vele – mondtam. Le akartam tudni a dolg ot. – A hölg y Ursula Shearer nyomozó a Gyermekvédelemtől – mondta Proust őrmester. – Sajnálom, Helen. Azért jöttem, hog y letartóztassam Morg an és Rowan Yardley meg g yilkolásáért. Nincs más választásom. Annyira sajnálom. Sajnálata teljesen őszinte volt. Láthatóan összetörte a szívét, hog y ezt kell tennie. Azt hiszem, abban a pillanatban jobban g yűlöltem a feletteseit Proust miatt, mint azért, amit velem tettek. Eg yszer sem

hallg attak rá, mikor már sokadjára elmondta nekik, hog y eg y g yászoló anyát zaklatnak, aki semmi rosszat sem tett? Épp annyira voltam áldozata a fiúk halálának, mint ők mag uk. Akármilyen borzalmas volt számomra a letartóztatás, nem tudok anélkül g ondolni rá, hog y eszembe ne jutna, milyen szörnyű lehetett Giles Proustnak is. Bizonyára ug yanolyan tehetetlennek érezte mag át, mint én; semmit sem tehetett, hog y meg értesse feletteseivel az ig azság ot. Paul reng eteg szer fig yelmeztetett, hog y ne hig g yem, a hivatalos szervek az én oldalamon állnak. Attól tartott, naivan félrevezetem mag am, és a jövőben csak még nag yobb fájdalom vár rám. „Ne feledd, akármilyen tisztesség esnek is látszik ez a Proust, vég ső soron ő is rendőr”, mondta mindig . „Az eg yüttérzés a taktikájuk része. Íg y azt kell feltételeznünk, hog y mindannyian ellenünk dolg oznak.” Bár nem értettem eg yet Paullal, az álláspontját meg tudtam érteni. Ő íg y tudott erős maradni. Eleinte még a közeli családtag jainkról, a szüleinkről és testvéreinkről sem hitte el, hog y feltétel nélkül mellettünk állnak. „Azt mondják, biztosak benne, hog y nem te tetted”, mondog atta, „de honnan tudjuk, hog y nem csak azért mondják, mert ezt várják el tőlük? Mi van, ha néhányan közülük kételkednek?” Máig meg vag yok róla g yőződve, hog y se az én családomból, se Paul rokonai közül nem g ondolta senki, hog y bűnös lehetek. Mindannyian láttak Morg annel és Rowannel, és érzékelték, mennyire szenvedélyesen szerettem őket. Paul ellen nem emeltek vádat, de meg eng edték, hog y elkísérjen eng em, ami reng eteg et jelentett számomra. Az autóban ő ült az eg yik oldalamon, Proust őrmester a másikon. Shearer nyomozó a spilling i rendőrállomásra vitt minket. Zokog tam, amiért elszakítottak szeretett otthonomtól, ahol annyira boldog voltam – először Paullal, aztán Paullal és Morg annel, aztán Rowan meg születésekor vele is. Annyi g yönyörű emlék! Hog y tehették ezt velem azok után, amit már elszenvedtem? Eg y pillanatra a világ on mindent és mindenkit g yűlöltem. Nincs haszna eg y olyan világ nak, ahol ilyen szenvedés létezik. Aztán éreztem, hog y valaki a vállamra teszi a kezét, és Proust őrmester íg y szólt: „Helen, hallg asson rám. Tudom, hog y nem ölte meg Morg ant és Rowant. Most talán kétség beejtőnek tűnhet a helyzet, de idővel kiderül az ig azság . Ha én látom ezt, mások is fog ják. A bolond is látja, hog y ön eg y szerető, jó anya.”

Shearer nyomozó valami g únyosat motyog ott az orra alatt, s innen tudtam, hog y nem tetszettek neki Proust őrmester szavai. Talán úg y g ondolta, bűnös vag yok, vag y Proust őrmester meg sértett valamilyen protokollt azzal, amit mondott, de eng em nem érdekelt. Paul mosolyg ott. Vég re meg értette, hog y Giles Proust a szövetség esünk. „Köszönjük – mondta. – A támog atása reng eteg et jelent nekünk. Nem ig az, Helen?” Bólintottam. Shearer nyomozó újabb becsmérlő meg jeg yzést tett az orra alatt. Proust őrmester ennyiben is hag yhatta volna, miután eg yértelművé tette az álláspontját, helyette azonban íg y szólt: – Ha az üg y bíróság elé kerül, amit erősen kétlek, tanúskodni fog ok. Mire lelépek az emelvényről, az esküdtszék épp annyira meg lesz g yőződve az ártatlanság áról, mint én. – Mag a meg mi az ördög öt csinál? – fakadt ki Shearer nyomozó. Nyers hang neme annyira meg lepett minket, hog y Paullal eg észen összehúztuk mag unkat, de Giles Proust rendíthetetlen maradt. – Azt teszem, ami helyes – mondta. – Valakinek mindenképp meg kell tennie. Közben realizáltam, hog y már nem sírok. Tökéletes béke töltött el, és többé nem ag g ódtam amiatt, hog y mi vár rám. Varázslatos pillanat volt: már nem féltem. Nem számított, hog y Giles Proustnak ig aza volt-e az esélyeimmel kapcsolatban, vag y hog y a képzeletbeli esküdtszék mit fog g ondolni. Csak az számított, hog y ahog y kinéztem a rendőrautó ablakán, és láttam az elsuhanó postaládákat, fákat és üzleteket, azt éreztem, szeretem a világ ot, amit néhány pillanattal korábban még g yűlöltem. Úg y éreztem, mintha valami jóság os, eg ység es és rag yog ó dolog része lennék, amibe Paul, Giles Proust, Morg an és Rowan szintén beletartozott. Ezt nag yon nehéz szavakba öntenem, mert a szavaknál sokkal mélyebb érzés volt. Ahog y aznap a rendőrség re hajtottunk, nem tudtam, milyen borzalmak várnak még rám és Paulra, nem tudtam, mennyi g yötrelmes szenvedést kell még átélnünk. De ahog y a sors eg yre újabb és újabb csapásokkal sújtott, még a leg rosszabb, leg reménytelenebb pillanatokban is békesség járt át, bár időnként küzdenem kellett, hog y meg találjam. Ug yanez a pozitív energ ia hajtott, amikor a hozzám hasonló helyzetű nőkért dolg oztam az IÁSZG-ben. Aznap eg y fontos

dolg ot tanultam meg Proust őrmestertől: azt, hog y még a leg nag yobb kétség beesés közepette is könnyedén adhatsz hitet és reményt bárkinek.

1996. szeptember 12. A Gyermekjóléti Szolg álat központja eg y ronda, szürke, eg yszintes, lélektelen panelépítmény volt. Elveszettnek, elhag yatottnak éreztem, ahog y ott mag asodott a hatalmas, többnyire üres parkoló közepén. Első pillantásra meg utáltam. Alig volt ablaka, és azok is túl kicsinek tűntek. – Olyan épületnek tűnik, amelyik sok kellemetlen titkot tartog at – mondtam Paulnak. Pontosan tudta, mire g ondolok. Meg borzong tam, és hozzátettem: – Képtelen vag yok rá. Eg yszerűen nem tudom meg tenni. Nem mehetek be oda. Erre azt felelte: – Muszáj, mert Paig e odabent van. Mindennél jobban szerettem volna látni a lányomat, de féltem átadni mag am a lehetőség adta örömnek, mert tudtam, hog y ezt a szociális munkások elvehetik és el is fog ják venni tőlem. Ha a Ned és Gillian által kieszközölt eg yezség értelmében minden hétköznap két órát töltenék itt, a tárg yalásig hetente ötször kellene eltűrnöm, hog y valami g yermekvédelmis elveg ye tőlem Paig e-et, és ki tudja, mi lesz utána? Még ha fel is mentenek – Giles Proust újra és újra biztosított, hog y ez fog történni – előfordulhat, hog y ennek ellenére sem nevelhetjük fel Paig eet. Ned elmag yarázta a különbség et a bizonyítási kötelezettség et a büntetőbíróság előtt, ahol a bűnösség et minden ésszerű kétség et kizáróan bizonyítani kell, és a g yermekeket szüleiktől zárt ajtók mög ött, titokban elszakító törvényszékek között. A családüg yi bíróság előtt annyi is elég , hog y a bíró úg y határozzon, a g yermek valószínűleg jobb életet fog élni a szülei nélkül; senkinek sem kell bizonyítania semmit. Csak annyi kell, hog y eg y vadideg en úg y döntsön, valószínűleg g yilkos vag yok, és elveszítem a lányomat. – Ez a leg keg yetlenebb, leg ig azság talanabb dolog , amiről életemben hallottam – mondtam Nednek. – Paig e elvesztése önmag ában is elviselhetetlen lenne, de mi van, ha börtönbe zárnak, és Paul mindkettőnknek búcsút mondhat? Ned a szemembe nézett: – Nem fog ok hazudni önnek, Helen: van rá esély. – Vig yél haza – mondtam Paulnak a Gyermekjóléti Szolg álat parkolójában. – Már három szörnyű veszteség ért, nem tudnék többet

elviselni. Valóban íg y éreztem. Paig e élt és eg észség es volt, de nem lehetett velünk: eg y órával a születése után kitépték a karjaim közül, hog y állami g ondozásba veg yék. Nem veszíthetem el a lányomat újra és újra a hét minden napján, aztán a következő héten is, aztán Isten tudja, meddig még . Nem hag yom, hog y ezt teg yék velünk. Eg észen idáig eg yüttműködtem mindenben, és semmire se mentem vele. Hadd lássák, mit csinálnak, g ondoltam: elszakítanak eg y anyát a g yermekétől. A g yermekvédelmi hatóság abban a hitben él, hog y keg yet g yakorol, ha hag yja, hog y meg látog assam a saját lányomat; miért ig azoljam a téveszméiket azzal, hog y elmeg yek? Azt akartam, döbbenjenek rá, hog y széttépik a családom maradékát. A hazaút életem leg nyomorúság osabb utazásai közé tartozott. Paullal eg y szót sem szóltunk eg ymáshoz. Otthon főztünk eg y kanna erős teát. – Menj vissza – mondtam neki. Muszáj kiharcolnod, hog y meg tarthasd Paig e-et, akármi is történjen velem. Hazudnod kell nekik, de ezt az árat érdemes meg fizetnünk. Paul meg kérdezte, mire g ondolok, úg yhog y elmag yaráztam neki. Úg y kell tenned, mintha kételkednél bennem. Viselkedj úg y, mintha te is annyira félnél eg yedül hag yni Paig e-dzsel, mint a szociális munkások. Győzd meg őket, hog y soha nem eng edsz a közelébe, ha hag yják, hog y te neveld fel. Nem lehet szavakba önteni, mennyire g yűlöltem, hog y ezt kellett mondanom Paulnak. Sziklaszilárd támaszom volt, és meg próbáltatásaim alatt vég ig tántoríthatatlanul mellettem állt. A hűség e volt az eg yetlen dolog , amiből erőt meríthettem, még is azt kértem tőle, mutassa mag át rosszabb embernek, mint amilyen valójában. De tudtam, hog y ez a helyes döntés. Most csak az számított, hog y a g yerekrabló szociális munkások ne adhassák imádott Paig e-ünket eg y másik családnak. Morg an és Rowan elvesztésekor azt hittem, ennél rosszabb már nem történhet velem, de ha elvennék tőlem Paig e-et, az bizonyos szempontból még rosszabb lenne, mert valaki hibás lenne érte. Az ig azság talanság összetörne eng em, és attól féltem – hang ozzék ez bármilyen színpadiasan –, ez meg ölné Pault. – Kérlek – könyörög tem neki. – Menj vissza és látog asd meg Paig e-et. Hívd fel őket most, mondd meg nekik, hog y mész. – Nem! – felelte határozottan. – Nem hazudok senkinek, és te sem fog sz. Akkor az ő szintjükre süllyednénk. Ha a g onoszság ellen jóság g al,

a hazug ság ok ellen ig azság g al harcolunk, nyerni fog unk. Proust őrmester azt mondta, nyerni fog unk, és én hiszek neki. – Ned és Gillian azt mondják, lehet, hog y nem fog unk – emlékeztettem könnyes szemekkel. – És ha a büntetőbíróság fel is ment, a családjog i már nem biztosan. – Fog d már be! – kiáltott rám Paul. – Nem akarok erről hallani! A trag édia óta most először kiabált velem, és szég yellem bevallani, de éltem a lehetőség g el, hog y hasonló módon feleljek, és levezessem a bennem felg yűlt nyomorúság ot és kétség beesést. Még tíz perccel később is üvöltöztünk eg ymással, amikor meg szólalt a cseng ő. Giles Proust karjaiba vetettem mag am, és bizonyára halálosan meg rémisztettem szeg ényt, mert mag amból kikelve azt sikoltoztam, muszáj seg ítenie, hog y Paul meg értse a helyzetet. – Önnek kell meg értenie a helyzetet, Helen, még pedig g yorsan – válaszolta szig orúan. – Miért nincs a Gyermekjóléti Szolg álatnál? Ott kellene lennie, de most hívtak, hog y nem ment be. Minden tőlem telhetőt meg tettem, hog y elmag yarázzam neki az indokaimat. – Hallg asson rám, Helen – mondta. – Akármilyen nehéz is önnek, muszáj annyi időt töltenie Paig e-dzsel, amennyit csak tud. Eg y látog atást se hag yjon ki, különben ezt fel fog ják használni ön ellen. Értem, mitől fél, de valóban alapot akar adni nekik, hog y valóra váltsák a leg rosszabb félelmeit? Mit g ondol, hog y veszi ki mag át, ha még arra a heti néhány órára se jelenik meg , amit Paig e-dzsel tölthetne? – Kérlek, hallg ass rá, Hel – mondta csendesen Paul. – Nem tudhatjuk, mi fog történni, de íg y leg alább azt tudjuk, hog y meg tettünk mindent, amit lehetett – nem hazudtunk, és nem adtuk fel a harcot. Tíz vag y húsz év múlva, akármi is fog történni, büszkén tekinthetünk vissza mag unkra. Hog y mondhattam volna ellent nekik, most hog y eg yüttműködtek? Annyira bölcsek és hűség esek és erősek voltak, és én méltatlannak éreztem mag am hozzájuk, menthetetlenül g yávának, félresiklottnak. Giles Proust visszavitt minket a Gyermekjóléti Szolg álat központi épületébe. Elkéstünk, de még íg y is fél órát tölthettünk Paig e-dzsel. A g yermekfelüg yelő nag yjából tizenkét évesnek nézett ki. Sohasem felejtem el a nevét: Leah Gould. „Inkább Leah Ghould” – mondtam később Paulnak. Nem volt hajlandó a folyosón várni és az ablakon

keresztül fig yelni minket, hiába könyörg ött neki Proust őrmester csaknem térden állva, hog y eg y picit hadd leg yünk csak mi a kislányunkkal. Rag aszkodott hozzá, hog y velünk maradjon abban a borzalmas, szűk, túlság osan rikító színűre festett szobában. Amikor Leah Gould g yeng éden a karjaimba rakta Paig e-et, búskomorság om, ideig lenesen ug yan, de elpárolg ott. Eg y kisbaba annyi örömöt és reményt áraszt, hog y szinte lehetetlen közömbösnek maradni mellette; szeretethullám járta át a szívünket. Ahol értük, öleltük és puszilg attuk Paig e-et. „Senki sem veheti el tőlünk – g ondoltam. – Őrültség lenne, hiszen eg yértelmű, mennyire szeretjük. Ez még eg y olyan érzelemmentes és bamba embernek is biztosan nyilvánvaló, mint Leah Gould.” Abban a pillanatban erősen hittem, hog y a hatalom meg látja az ig azság ot, és Paullal és Paig e-dzsel közös jövőt eng edélyez számunkra. Nem ig azán tudom, hog y ezek után mi történt, de arra emlékszem, hog y életem leg furcsább pillanatainak eg yike volt. Leah Gould hirtelen elém állt, és azt mondta: „Helen, kérem, adja oda Paig e-et. Most, leg yen szíves.” Zavarodottan úg y tettem, ahog y kérte. Még nem járhatott le az idő; csak néhány perce léptünk a szobába. Paul és Proust őrmester szintén értetlenül néztek. Leah Gould Paig e-dzsel a karjaiban a szó szoros értelmében kirohant a szobából. „Mit csináltam rosszul?” – kérdeztem sírva. Sem Paul, sem Giles Proust nem tudott válaszolni. Az órámra néztem. Nyolc percet töltöttem a lányommal. Az eset értelme csak később világ osodott meg előttem, amikor meg tudtam, hog y Leah Gould tanúvallomása szerint a szeme előtt ölelésnek álcázva próbáltam meg fojtani Paig e-et. Emlékszem, ezt hallva felnevettem. „Mondja csak, ha akarja” – mondtam Nednek és Gilliannek. „Paul és Giles Proust is abban a szobában voltak. Nincs olyan esküdt, aki elhinné, hog y nem vennék észre a szemük előtt zajló g yilkosság i kísérletet! Az isten szerelmére, az eg yikük eg y rendőrőrmester!” Lehet, hog y naiv voltam. Lehet, hog y ha Leah Gould vallomása lett volna a vád eg yetlen „bizonyítéka”, szabadon sétálhattam volna ki a bíróság épületéből, és felnevelhettük volna a lányunkat. De – bár ekkor ezt még nem tudtam – Leah Gould teljesség g el alaptalan hazug ság ai ijesztően meg g yőzőnek hang zottak olyasvalaki támog atása mellett, akinek jóval érettebb, választékosabban meg fog almazott, és sokkal többre becsült szakértői véleményét az esküdtek ig en komolyan vették.

Visszatekintve nehéz elhinni, hog y azelőtt soha nem hallottam dr. Judith Duffyról, aki főszerepet játszott abban, hog y romba dőljön az életem.

4 2009. október 8. Bosszúság ának első oka az volt, hog y Charlie besétált a konyhába. A saját konyhájába. Az elmúlt hat hónapban Charlie lakásában éltek. Az eg yütt töltött idő jelentős részében remekül kijöttek, de a kivételek elég g yakoriak voltak ahhoz, hog y biztos leg yen benne, még nem akar túladni a saját lakásán. A második ok az volt, hog y Charlie ásított. Aki órákig aludt, annak semmi jog a sincs ásítozni. – Miért nem böktél meg , amikor felkeltél? – kérdezte. – Te vag y az ébresztőórám. – Nem keltem fel, mivel nem is feküdtem le. Charlie először rá bámult, aztán az asztalon heverő könyvre pillantott. – Áh, a házi feladatod: Helen Yardley könnyfakasztó története. Hova tűntek Proust cetlijei? Simon nem válaszolt. Múlt éjjel meg mondta neki, inkább lefűrészelné a saját fejét, semhog y elolvassa Proust példányát. Minden nő hússzor teszi fel ug yanazt a kérdést? Simon anyja folyamatosan ezt csinálta az apjával, ahog y mindkét nag ymamája a nag ypapáival. Nyomasztó g ondolat volt. – Még nem érkezhetett meg az a példány, amit teg nap rendeltél az Amazonról… – Word – mondta hirtelen. A Word on the Street eg y, a nevénél kevésbé trendi, füg g etlen könyvesbolt volt a városközpontban. Kirakatában eg yaránt meg találhatóak voltak a helytörténeti, a kertészeti és a szakácskönyvek is. Simon kedvelte, mert klasszikus könyvesbolt volt, nem olyan, ahol kávét is lehetett fog yasztani; helytelenítette ug yanis, ha eg y könyvesboltban kávét és sütit lehet venni. – Teg nap este volt eg y rendezvényük. Hazafelé jövet beug rottam, meg láttam, hog y árulják a könyvet, szóval g ondoltam, akár meg is vehetem, elolvasom éjszaka, hog y felpörg essük a dolg ot – Simon tudta, hog y a jobb sarkával dobol a padlón. Kényszerítette mag át, hog y álljon le. – Aha – mondta Charlie könnyedén. – Tehát három példányod lesz, ha az Amazonos is meg érkezik. Vag y Proustét bedobtad az iratmeg semmisítőbe?

Ha biztosra vehetné, hog y sose derül ki, már rég meg tette volna. – Ha még mindig meg van, nem bánnám, ha belenézhetnék. Simon az asztal felé biccentett. – Ott a könyv, ha el akarod olvasni. – Látni akarom, Proust mely részeket nyilvánította különösen fig yelemreméltónak. Nem hiszem el, hog y ezt csinálta! Az eg ója nem ismer határokat. – A róla szóló részeket – mondta Simon csöndesen. – Mintha csak azok számítanának. Yardley úg y g ondolta, ő Martin Luther King , a dalai láma és Jézus Krisztus eg y személyben. – Hog y mi? – Charlie kézbe vette a könyvet. – Épp ellenkezőleg , ug ye? – Nem. Pontozta. – Akkor, ha másban nem is, emberismeret hiányában mindenképp bűnös. Gondolod, hog y ő ölte meg a g yerekeit? – Miért, mert ag yba-főbe dicsérte Proustot? – Nem, azért, mert börtönbe zárták g yermekg yilkosság ért – mondta Charlie eltúlzott türelemmel. – Parancsba kaptam, hog y fig yeljek azokra, akik íg y g ondolkodnak. Proust pedig neveket akar, az árulók neveit. Charlie meg töltötte a teáskannát. – Meg íg éred, hog y nem veszed rossz néven, ha mondok valamit? Csinálok neked eg y teát közben, ha ez seg ít. – Mondd, amit akarsz. Úg y veszem, ahog y veszem. – Roppant biztató. Máris sokkal jobban érzem mag am. Hát jó! Úg y g ondolom, kezdesz vészesen meg szállottá válni. Sőt ami azt illeti, már teljesen az vag y. Simon meg lepetten felnézett. – Azért, mert eg ész éjjel fennmaradtam? Nem tudtam aludni. Helen Yardley semmivel sem fontosabb nekem, mint… – Proustról beszélek – mondta Charlie g yeng éden. – Meg szállottan g yűlölöd. Csak azért maradtál fent eg ész éjjel olvasni, mert tudtad, hog y hivatkoznak rá a könyvben. Simon elmélázott. Már az ötlet is nevetség es, hog y meg szállottan fog lalkozzon eg y másik férfival. – Sosem volt még olyan g yilkosság i üg yem, ahol az áldozat könyvet írt – felelte. – Minél g yorsabban olvasom el, annál előbb tudom meg , van-e benne valami, ami seg íti a nyomozást.

– Akkor miért nem Proust példányát olvastad? Helyette elmentél a Wordbe – ami eg yáltalán nem esik útba hazafelé jövet, meg kockáztatva, hog y nincs nyitva és meg sincs nekik a könyv… – Nyitva volt és meg volt nekik. – Simon meg kerülte a nőt, és kiment az előszobába. – Hag yd a teát. Meg mosdok és meg yek munkába. Nem pocsékolom az időm olyasmire, ami nem történt meg . – Mi lett volna, ha a Word éppen zárva van? – kiabálta utána Charlie. Még több értelmetlen „mi lett volna, ha.” – Visszamentél volna az őrsre, hog y felvedd Proust példányát? Nem törődött vele. Úg y g ondolta, hog y ha valaki után kiabál, és az illető nem reag ál, akkor annyiban kell hag yni a dolg ot, leg feljebb később visszatér rá. Charlie minderről azonban másként vélekedett. Hallotta, ahog y feldübörög a lépcsőn. – Ha nem tudsz elolvasni eg y könyvet, amit el kell olvasnod, csak azért, mert tőle kaptad, akkor valami baj van veled. – Yardley pontozta Proustot – ismételte mag át Simon, miközben kimerült arcát vizsg álta a Charlie-tól kapott borotválkozótükörben. – Na és? Ig aza volt. Ha nem tudta elviselni eg y halott nő ellenvéleményét, semmivel sem volt jobb Proustnál, és öles léptekkel haladt a zsarnoki lét felé. – Mindenkinek jog a van a véleményéhez, g ondolom – mondta vég ül. Talán a dalai lámát is arrog áns pöcsnek g ondolták a kollég ái. A leng e narancssárg a ruhába öltözött embereknek voltak kollég áik? Ha voltak, íg y hívták őket? – Az időd hány százalékát pazarlod g yűlölködésre? – kérdezte Charlie. – Nyolcvanat? Kilencvenet? Nem elég , hog y eg yütt kell vele dolg oznod? Hag yod, hog y a fejedben is ő uralkodjon? – Nem, azt neked tartom fenn. Örülsz? – Örülnék, ha komolyan mondanád. Rög tön felhívnám azt az ötcsillag os hotelt Malajziában. – Ne kezdd meg int ezt a nászutazásos szarság ot. Meg eg yeztünk. Simon tudta, hog y nem fair, amit csinál; nem volt hajlandó meg beszélni a dolg ot, Charlie bele sem szólhatott, aztán meg próbálta úg y feltüntetni, mintha közös döntés lett volna. Hog y is mondta Proust? Tudom, hogy számíthatok a támogatásukra.

Simon retteg ett a nászúttól. Jövő júliusig már csak kilenc hónap volt hátra. Tartott tőle, hog y nem tud teljesíteni, és Charlie meg undorodik tőle. Csak úg y menekülhet a félelemtől, ha minél hamarabb felfedi, mennyire alkalmatlan a feladatra. Fog at mosott, hideg vizet fröcskölt az arcára, és lement a földszintre. – Simon? – Mi az? – Helen Yardley meg g yilkolása róla szól, nem Proustról – mondta Charlie. – Nem fog od meg találni a helyes választ, ha rossz kérdéseket teszel fel. Proust felállt a székéből, hog y kinyissa az ajtót Simonnak; eddig még sohasem tett ilyet. – Tessék, Waterhouse? – Elolvastam a könyvet. Ezért vagyok most itt, és adok neked még egy esélyt, hogy ésszerűen viselkedj, ahelyett, hogy a HR-eseknek panaszkodnék rólad. Leszámítva, hog y valójában nem adott neki újabb esélyt; Simon nem tudott úg y tenni, mintha bármi nag ylelkűség lett volna az ajánlatában. Be akarta bizonyítani, hog y Helen Yardley tévedett. Nevetség esen és kínosan érezte mag át. Ennyi év közös munka után sem ismerte volna meg elég g é Proustot? – Sajnálhatja, hog y sohasem találkozott Helen Yardley-val, Waterhouse. Sokat tanulhatott volna tőle. A leg jobbat hozta ki az emberekből. – És utána mihez kezdett vele? – kérdezte Simon. – Elásta valahová, és kincsvadászatra hívott mindenkit? Nem hitte el, hog y hang osan kimondta mindezt; és azt sem, hog y ezek után nem dobták ki a szobából. – Az meg mi? – bökött Proust a Simon kezében tartott papírra. Elfojtotta volna a harag ját, hog y Simon ne érezhessen elég tételt? – Úg y g ondolom, elhanyag olunk eg y vizsg álati szempontot, uram. Összeállítottam eg y listát azokról, akikkel beszélnünk kellene. A rajta szereplők eg y részének érdeke, hog y Helen Yardley bűnös leg yen, míg a többiek… – Nem volt bűnös. – Vannak olyanok, akik kényszeresen rag aszkodnak hozzá, hog y ártatlan volt – mondta Simon semleg es hang on –, míg mások

kényszeresen rag aszkodnak ahhoz, hog y bűnös, mert máskülönben nem tudnának eg yütt élni a lelkiismeretükkel: a tizeneg y esküdt, aki bűnösnek nyilvánította, a vád képviselői, a g yerekvédelmisek, akik… – dr. Judith Duffy – olvasta fel hang osan Proust, miután elvette Simontól a papírt. – Még én sem találkoztam sok olyan emberrel, akiket velejéig romlottnak neveznék, de az a nő… – összeráncolta a homlokát. – A többiek kik? Néhányukról hallottam: a Brownlee család, Wilson bíró… Waterhouse, bizonyára nem azt akarja sug allni, hog y Helen Yardley g yilkosa a leg felsőbb bíróság eg yik bírája? – Nem, uram, természetesen nem. Csak a teljesség kedvéért jeg yeztem fel a nevét. – Ha a listája hosszabb lenne, vastag abb lenne, mint a telefonkönyv! – Wilson bíró jelentős szerepet játszott abban, hog y Helen Yardley börtönbe kerüljön, akárcsak a listán szereplő tizeneg y esküdt. Bármelyikük bekattanhatott, amikor érvénytelenítették az ítéletet. Úg y g ondolom… elképzelhető, hog y valamelyikük nag yon rosszul reag ált. – Simon nem akarta az „önbíráskodás” szót használni. – Ezért szerepel a listán Sarah Jag g ard és Rachel Hines is. Jó esély van rá, hog y bárki, aki azt g ondolta, Helen Yardley meg menekült az ig azság szolg áltatás elől, azt fog ja g ondolni, hog y Jag g ard és Hines is íg y tettek. Mindkettejükkel beszélnünk kell, ki kell derítenünk, meg fenyeg ették-e őket, vag y észrevettek-e bármi furcsát. – Találja már ki, mit akar, Waterhouse. Olyan emberek listája ez, akiknek határozott érdekük, hog y Helen Yardley bűnösnek bizonyuljon, vag y valami eg észen más? Proust a hüvelyk- és mutatóujja közt tartotta a papírcetlit, mintha nem bírna hozzáérni. – Nekem határozottan úg y tűnik, hog y eg yértelműen Sarah Jag g ard és Ray Hines érdeke, hog y Helen Yardley ne leg yen bűnös, hiszen ők hasonló justizmord áldozatai voltak, és Helen az ő érdekükben kampányolt. Helen. Helen és a barátja, Giles. – Sarah Jag g ardet felmentették – mondta Simon. Proust ellenség esen méreg ette. – Nag yon sajnálom mag át, ha úg y g ondolja, nem justizmord, ha valakit g yilkosság g al vádolnak, mikor csak annyit tett, hog y a leg jobb tudása szerint vig yázott eg y barátja g yermekére.

Simon úg y tudta, Proust sosem találkozott Sarah Jag g arddel. A Helen Yardley üg ye miatt érzett felháborodása minden nőre kiterjedt, akit ug yanez a vád ért? Vag y Helen Yardley Jag g ard ártatlanság ába vetett hite g yőzte meg ? Ha Proust könnyebben meg közelíthető személy lett volna, Simon talán rákérdezett volna. – Ig aza van: a listán szereplő nevek nem mindeg yike érdekelt Helen Yardley bűnösség ében. Ug yanakkor mindeg yikükkel beszélnünk kell. – Geilow bírónő kétszeres életfog ytig lanra ítélte Rachel Hinest g yilkosság ért – mondta Proust. – Semmi köze sincs Yardley-hoz. Miért szerepel a listán? – Ön is mondta: ijesztő a hasonlóság Yardley és Hines esete között. A meg szállottság fertőző lehet. Valószínűtlen, hog y Geilow bírónő lőtte le Helen Yardley-t… – Még valószínűtlenebb g yanúsított, mint Wilson bíró úr, ha eg yáltalán létezik ilyen ember – mondta Proust türelmetlenül. – Szintén felírtam a tizenkét esküdt nevét, akik bűnösnek találták Rachel Hinest – mondta Simon. – A leg felsőbb bíróság bíráival ellentétben esküdt akárki lehet. Nem lehetség es, hog y a tizeneg y esküdt eg yike, aki börtönbe csukatta Helen Yardley-t, kilenc évig úg y g ondolt mag ára, mint aki sikeresen rács mög é dug ott eg y g yermekg yilkost, és nem bírta elviselni, amikor kiderült, hog y valójában ártatlanul ítélte el? Kilenc évig , uram – Simon meg eng edte mag ának a luxust, hog y úg y beszéljen, mintha valóban fig yelnének arra, amit mond. – Gondoljon bele, milyen nehéz lehet ennyi év után meg változtatni a történetet, miután minden ismerősének elmondta, ki ő és mit tett. Kilenc év után az énkép részévé válik. Én leg alábbis íg y g ondolom – tette hozzá a biztonság kedvéért. Proust felsóhajtott. – Tudom, hog y meg fog om bánni, de muszáj meg kérdeznem: Rachel Hines esküdtjei miért szerepelnek a listán? Gondolja, hog y esetleg valaki közülük lőtte le Helen Yardley-t? A log ikája szerint nem lenne valószínűbb, hog y Rachel Hinest lövik le? Simon eg y árva szót sem szólt. – Olvasok a g ondolataiban, Waterhouse – mindig is olvastam. Hadd mondjam ki, mire g ondol. Ha Rachel Hines esküdtjei közül kerül ki ez a meg szállott g yilkos, azért lőtte le Helen Yardley-t, mert kulcsszerepet vállalt Hines kiszabadításában. Vag y az is lehet, hog y a bosszúálló

rög eszméjét mindhárom nőre kiterjesztette, és úg y tervezi, mindhármukat meg g yilkolja, akárcsak a fellebbezési bíróság , amelyik érvénytelenítette az ítéleteit. Talán a g yilkos Hines esküdtje, de nem akarta vele kezdeni, mert tartott tőle, hog y az túlság osan nyilvánvaló lenne. Jól g ondolom? Simon érezte, ahog y felforrósodik az arca. – Úg y g ondolom, a listán szereplő összes személynek meg kellene mutatnunk a Helen Yardley holttesténél talált kártyát a tizenhat számmal, és meg kérdezni, jelent-e bármit számukra – felelte. – A kérdés bonyolultabb, mint amivel rendszerint találkozni szoktunk: nem csak vadideg enek vag y közeli ismerősök követhették el a g yilkosság ot. A listán szereplők többség e nem ismerte Helen Yardley-t személyesen, de nem is ismeretlen számukra. Épp olyan fontosak voltak az életében, mint ő az övékben. – Laurie Nattrass – bökött a listára Proust. – Már kihallg attuk és vettünk tőle mintákat. Általában nem ennyire hanyag , Waterhouse. Rög eszmés és tévképzetei vannak, de nem hanyag . – Szeretnék beszélni Mr. Nattrass-szel. Szeretném meg kérdezni, mit tud a számokról, hog y az IÁSZG-n keresztül felvette-e vele a kapcsolatot olyasvalaki, aki meg fenyeg ette vag y szokatlanul viselkedett, és hog y tapasztalt-e bármilyen rendkívülit az utóbbi időben. – Mint például mit, az isten szerelmére? – Proust hátralökte a székét az asztaltól. – Hog y kényelmetlen a fotel, amiben ül? Hog y kelés nőtt a hátsó felén? Simon rezzenéstelen arccal folytatta, a hang erő még csak pislog ásra sem késztette. – Azok a számok jelentenek valamit – mondta. – Nem vag yok pszichológ us, de biztos vag yok benne, hog y azt jelentik, a g yilkos újra le fog csapni. – Fig yelmeztetem, Waterhouse… – Eg y hasonló kártyát hag y majd mag a után – vag y ug yanezekkel a számokkal, vag y másokkal. Akárhog y is, valamit jelenteni fog . Helen Yardley és Laurie Nattrass ug yanazt képviselték az emberek szemében. Lehetség es, hog y ő lesz a g yilkos következő célpontja. Mi lenne, ha kihallg atnám Nattrasst, Sarah Jag g ardet és Rachel Hinest, és ha eg yikük sem mozdít minket előre, ha eg yiküket sem zaklatták és eg yiküknek sem

jelent semmit a tizenhat szám, hag yjuk a többi nevet a listán, és visszatérünk az ideg en g yilkos teóriához? – És ha múlt héten valami részeg csöves Sarah Jag g ard után kiabált az utcán, akkor mi lesz? – bömbölte Proust. – Mintát veszünk Geilow bírónőtől és Wilson bírótól? Hol itt a kapcsolat? Hol a log ika? – Próbálok ésszerű lenni, uram. – Akkor próbálja újra, Waterhouse, újra és újra és újra! – A felüg yelő kinyújtotta a kezét, hog y meg rag adjon valamit. Ökölbe szorította, és eg y pillanatig meredten bámult rá. Már nincs itt, pöcsfej. Még ő sem tudja kétszer összetörni ug yanazt a bög rét. – A listán eg yetlen ember szerepel, akivel kapcsolatban helytálló lehet a meg szállottság -elmélete – mondta Proust túljátszott fáradság g al. – Judith Duffy. Arra tette fel az életét, hog y ártatlan nők életét teg ye tönkre. Ez olyan szintű meg szállottság ról és… a valóság tól való elrug aszkodottság ról árulkodik, hog y mindenképp el kell g ondolkodnunk rajta, akármilyen fontos pozíciót is töltött be korábban. Fontos, hog y kizárjuk, ha mást nem is tehetünk – Proust meg dörzsölte a homlokát. – Az ig azság az, hog y alig tudom rávenni mag am, hog y kiejtsem a nevét. Azt hiszi, rám nincs hatással ez az eg ész? Téved. Én is ember vag yok, mint mag a, Waterhouse. Olvasta Helen Yardley könyvét. Képzelje mag át a helyembe, ha tudja. Simon a padlót bámulta. Nem volt annyira ostoba, hog y összekeverje azt, ha valaki a bizalmába avatja azzal, ha érzéketlenség g el vádolják. – A könyvből sok minden kimaradt – folytatta Proust. – Az én nézőpontomból is lehetne írni eg y könyvet. A kórházban voltam, amikor Helen és Paul beleeg yeztek, hog y lekapcsolják Rowant a g épekről. Ezt nem tudta, mi? A kicsi Rowannél beállt az ag yhalál. Semmit sem tehettek érte, a világ on semmit. Tudja, mit kerestem ott? Nem érdekel. Meséld valaki másnak, aki nem utálja a pofádat. – Azért küldtek, hog y vig yem be a Yardley családot kihallg atásra. Barrow parancsa. Eg y órával azután, hog y behozták Rowant, a g yerekosztályról hívott minket a nővér, és g yilkosság i kísérlettel vádolta meg Helent. Rowan – rövid életében nem először – nem léleg zett. Amikor behozták a kórházba, a Glasg ow-skálán{1} 5 pontos volt. Infúzióra kötötték és felhozták 14-re – Proust Simonra pillantott, mintha hirtelen visszaemlékezne, hog y ő is ott van. – 15 az eg észség es. Eg y

ideig úg y nézett ki, rendben lesz, aztán romlani kezdett az állapota. Helen és Paul nem voltak a szobában, amikor ez történt. Helen túlság osan felzaklatta mag át, s Paulnak ki kellett kísérnie. A szobában sem volt – ismételte lassan. – Ha ez nem indokolt kételkedés, szeretném tudni, mi az. – Volt a nővérnek bármi bizonyítéka arra, hog y Helen meg próbálta meg ölni Rowant? – kérdezte Simon. Csak úg y tudott meg birkózni a hallottakkal, hog y g yakorlatiasan állt hozzá, meg próbálta kieg észíteni a történetet, s ig yekezett a Yardley családra összpontosítani Proust helyett. Nem a lelkét önti ki előtted, hanem elmagyarázza a bűncselekmény hátterét. Nyugi. – Paul és Helen rendszeresen jártak a kórházba – mondta Proust. – Morg an és Rowan eg yaránt számos ALTE-n, vag yis életet veszélyeztető történésen esett át. Néha mindkét fiú lég zése akadozott, és senki sem tudta, miért. Valamilyen örökletes g yeng eség , g ondolom – leg alábbis ez a leg kézenfevőbb mag yarázat, de valamiért ez nem jutott a bajkeverő eszébe, aki hívta a rendőrség et. Kétszer is telefonált, az első hívás után néhány órával újból. Névtelenül – kétség sem férhet hozzá, hog y szég yellte visszataszító viselkedését, azonban ag g ódott, hog y az első próbálkozásával nem sikerült bemocskolnia Helent. Valahányszor Simon azt hallotta, „kétség sem férhet hozzá”, kételkedni kezdett. Lehetség es, hog y eg y g yermek eg észség i állapota akkor is rohamos romlásnak induljon a szülő által korábban okozott sérülések miatt, ha a szülő épp nincs jelen? Meg akarta kérdezni, hog y Morg an és Rowan Yardley ALTE-in kívül volt-e más oka a kórházi személyzetnek a g yanakvásra. Ehelyett azt mondta: – Ezekről mindenkinek tudnia kellene, aki a g yilkosság on dolg ozik. Kétség beesetten próbálta elkerülni az intimitást. Simon nem tudta elviselni, hog y Proust olyan dolg okat mondjon el neki, amit ne mondana el ug yanilyen készség esen Sam Kombothrekának, Sellersnek vag y Gibbsnek. – Amikor épp nem dolg ozunk, bele kellene ásnunk mag unkat a háttérinformációkba: Helen Yardley fellebbezésébe, a tárg yalásba… – Nem – állt fel Proust. – Akkor nem, ha nincs okunk feltételezni, hog y ez kapcsolatban áll a halálával. Épp annyi köze lehetett a kinézetéhez, mint a börtönbüntetéséhez. Judith Duffy, Sarah Jag g ard,

Rachel Hines, Laurie Natrass – beszéljen velük nég yükkel, de a listáján szereplők közül mással eg yelőre ne. Ha elkerülhető, ne veg yünk mintát Geilow-tól és Wilsontól. De ha jobban beleg ondolok… leg yen hat: hallg assa ki Grace és Sebastian Browlee-t is. Eg yelőre nem találkoztam olyan esküdttel, aki g yilkos meg szállottjává vált eg y tizenhárom évvel korábbi üg ynek, de az örökbe fog adó szülők retteg hetnek tőle, hog y a lányuk eg y napon kapcsolatba lép a biológ iai szüleivel, különösen, ha azok olyan csodálatos emberek, mint Helen Yardley. Proust bólintott, mint aki eldöntötte a dolg ot. Vajon Proust mikor döntötte el, hog y Yardley ártatlan? Amikor először találkoztak? Vag y talán már előtte? Rendíthetetlen támog atása ellenkezés lett volna, feltartott középső ujj Barrow-val szemben, aki bűnösnek tartotta? Lehetség es, hog y Proust szerelmes volt Helen Yardley-ba? Simon meg hökkent; már a g ondolat is visszataszította, hog y Proust érző lény lehet. Simon jobban szeretett úg y g ondolni rá, mint eg y problémakreáló g épezetre, amely kinézetét tekintve emberi, minden eg yéb szempontból nézve azonban korántsem. A neveket tartalmazó lista után nyúlt. Ha itt hag yja, a szemetesben vég zi. – A kórházba érve az első dolg om volt, hog y felhívjam Rog er Barrowt, amint meg tudtam, mi a helyzet – mondta Proust, miközben visszaült a székébe. – Akkor még nem volt főfelüg yelő, és most sem lenne szabad annak lennie. Felhívtam, meg mondtam neki, hog y nem vihetem be Helent kihallg atásra. „Most adott írásos beleeg yezést, hog y lekapcsolják a fiát a létfenntartó berendezésekről – mondtam. – Mindjárt vég ig nézik a g yerekük halálát. Teljesen szét vannak esve.” Helen ártatlan volt, de még ha nem is lett volna… – Proust mély leveg őt vett. – A kihallg atás várhatott volna addig , amíg Rowan elmeg y… Miért nem várhatott? Mit számított az az eg y vag y két óra? Simon hallotta a saját léleg zetvételét, olyan csend volt a szobában. – Mondtam neki, hog yha azt akarja, hog y most vig yem be Helent, kerítsen valaki mást. „Nem, nem – szabadkozott Barrow. – Önnek teljesen ig aza van. Menjen, kerítsen valami ennivalót, öblítse le eg y pohárkával, hig g adjon le” – mondta. Mintha vesztettem volna a lóversenyen, vag y valami… valami apróság lenne az eg ész. „Ig aza van, később is kihallg athatjuk az anyát.” De csak azt akarta, hog y kikerüljek a képből. Mikor visszaértem a kórházba, az orvos azt mondta, pár perccel a

távozásom után két rendőr kihurcolta a sikoltozó Helent, mint valami… – Proust meg rázta a fejét. – És Rowan… – Meg halt? – bökte ki Simon. Kényelmetlen érzése lassan pánikká hatalmasodott. Ki kellett jutnia a fényre, a leveg őre. Szükség e volt rá, hog y ne hallja ezt, de nem találta a meg felelő szavakat, hog y vég et vessen az eg észnek. Úg y érezte mag át, mint akit meg g yaláztak. Proust előre eltervezte ezt? Meg fig yelte, hog y meg edződött a lekicsinylő meg jeg yzéseivel szemben, és úg y döntött, a kikényszerített intimitás lesz az új feg yvere? – Rowan a szülei nélkül halt meg – mondta Proust. – Eg yedül. Nem érzi mag át ilyenkor büszkének, hog y ember lehet, Waterhouse? Feltéve, hog y az. Proust eg y elutasító kézmozdulattal jelezte, hog y nem vár választ. Simon olyan g yorsan távozott, amennyire csak tudott. A mosdóba ment, szerencse, hog y a lábai ismerték az utat, még ha az ag yában nem is tudatosult. Bement, az eg yik fülkébe, és épp csak arra volt ideje, hog y elcsúsztassa a zárat, mielőtt a rosszullét hulláma vég ig söpört rajta. A következő tíz percet feketekávét és epét öklendezve töltötte, miközben arra g ondolt: Hánynom kell tőled, kurvára hánynom kell tőled.

5 2009. október 8., csütörtök Laurie irodájában vag yok, amikor meg hallom, hog y valaki a nevemet kiáltja. Rachel Hines jut eszembe, és meg dermedek. Ősi reflex: aki mozdulatlan, az talán láthatatlan is. De a kiabálás folytatódik, és én felismerem a hang g azdáját: Tamsin. Még pont időben érek le a recepcióra ahhoz, hog y elkapjam a bizarr táncjelenet vég ét. Teljesen olyan, mintha Maya és Tamsin eg yütt tervezték volna meg a koreog ráfiát: amikor Tamsin lép eg yet előre, Maya mindig az útját állja, vag y kinyújtja a karját, hog y meg állítsa. – Fliss, meg mondanád neki, hog y okkal jöttem? Dolg om van. Úg y viselkedik velem, mintha valami betörő lennék. – Ne csináld ezt, Tam – szól rá Maya szig orúan. – Ezzel csak kínos helyzetbe hozol mindenkit. Meg beszéltük, hog y a teg napi az utolsó napod. – Én kértem, hog y jöjjön be – szólalok meg . – Szükség em van valakire, aki seg ít elig azodni a filmmel kapcsolatos dolg okban. Amikor ma reg g el beértem, Laurie-nak még nyoma sem volt, eg yik számán sem tudom elérni, és ő eg yébként is… Elhallg atok, és azon kezdek töpreng eni, hog y mit is akartam mondani. Eg yébként is ki fog lépni? Eg yébként is elmerog g yant? – …szükség em volt valakire, aki képben van, úg yhog y idehívtam Tamsint. – Én pedig teljesen ing yen felajánlottam a szolg álataimat – vág ja rá Tamsin vidáman. Újnak és drág ának tűnő, testhez simuló rózsaszín-narancssárg a ruhát visel. Felmerül bennem, vajon hog yan kérdezhetnék rá diplomatikusan, hog y ug ye nem azért szórja el az összes meg takarított pénzét luxuscikkekre, hog y utána a mélybe vesse mag át eg y szikláról. Ismerem Tamsint: a sziklától az utolsó pillanatban visszarettenne, de képes lenne komoly adósság okat felhalmozni, mielőtt belevág na, hog y meg valósítsa következő hóbortos ötletét. – Nézd, még innivalót is hoztam mag amnak – folytatja. – Eg y rég i ásványvizes üveg et azokból az időkből, amikor még meg eng edhettem

mag amnak az ilyesmit, tele jó kis olcsó csapvízzel. Nyami – lóbálja meg Maya arca előtt. – Látod? Eg yetlen feg yvernek látszó tárg y sincs nálam. – Annyira köszönöm, Fliss, hog y tájékoztattál erről. Maya orra úg y ráng atózik, mint eg y sértett nyuszié, miközben lépésről lépésre hátrál az irodája felé. Eg ész délelőtt pikírten viselkedik velem. Én folyamatosan a leg jobb formámat próbálom hozni, a lehető leg lelkesebben köszönök neki, de csak eg y-eg y morg ást kapok válaszul. A Binary Star eg yik napról a másikra meg változott. Mindenki bezárkózott, és kerüli a többiek tekintetét. Olyan, mintha g yászolna az iroda. Mintha Laurie-t gyászolnák. Meg rag adom Tamsin karját, és vég ig ráng atom a folyosón, ahhoz a helyiség hez, amely pár nap múlva már az új, páramentes irodám lesz (bár még mindig nem fog tam fel teljesen), és közben azt dünnyög öm, hog y „kösz a seg ítség et.” Becsapom az ajtót, bezárom, majd beakasztom a láncot. Ha Laurie visszajön, és be akar jönni, hát, íg y járt. Azt mondta, hétfőtől átvehetem a helyét; én csak két munkanappal előrébb hozom a dátumot. Jöjjön vissza, és kapjon rajta nyug odtan. Jöjjön vissza. – Szívesen. – Tamsin leveti mag át Laurie székébe, és felrakja a lábát a földg ömbjére. Elkomorodik az arca. – Ezt ironikusan mondtad, ug ye? – Meg lettem volna a nekem-már-ásványvízre-sem-telik jeleneted nélkül. Én eg ész nap itt vag yok velük, Tam. – Nem úg y volt, hog y ma reg g el az lesz az első dolg od, hog y beadd a felmondásodat? – Meg g ondoltam mag am. – Hog yhog y? Semmi okom rá, hog y ne mondjam el neki, bár úg y g ondolom, hog y rajtam kívül ezt senki nem értheti meg . – Ma reg g el felhívtam az anyámat. Elmeséltem neki, hog y mennyire nyomaszt, hog y többet fizetnek nekem, mint amennyit reálisan érhetek, hog y Maya és Raffi utálnak, meg ilyenek. – Ő pedig azt válaszolta, hog y ne leg yél hülye? – találg at Tamsin. – Nem eg észen. Azt javasolta, hog y szóljak nekik, hog y én kellemetlenül érzem mag am ekkora fizetéstől, és hog y talán meg tudunk állapodni eg y olyan összeg ben, ami az előző bérem és Laurie fizetése között van, úg y, hog y mindenki elég edett leg yen. Csak hallg attam, és esküszöm, hog y szinte hallottam, ahog y elmondom

ezeket a dolg okat a mag am rendkívül ésszerű és bátortalan modorában… úg y, ahog y ő tenné, eg érkeszerűen, félénken, szerényen, és… – meg vonom a vállam. – Laurie-nek ig aza volt. Senki sem szokott kevesebb fizetést kérni. Nem érdekel, mit g ondol rólam Maya és Raffi, de… eg yszerűen nem tudnék tükörbe nézni, ha nem próbálnám meg leg yőzni a belém nevelt g átlásokat. Leküzdhetetlen késztetést érzek, hog y hozzáteg yem: „Bár a lelkem mélyén úg y érzem, messze nem érek évi százneg yvenet.” – Te fordított L’Oreal-szindrómában szenvedsz – jeg yzi meg Tamsin. – „Mert nem érdemlem meg .” Szóval, meg csinálod azt a filmet? – Szerinted nem vag yok rá képes, ig az? – Ha meg lehet csinálni, akkor meg fog od csinálni – jelenti ki Tamsin tárg yilag osan. – Miért ne lennél rá képes? Felmerül bennem, hog y elmondjam neki, miért különbözöm tőle, Laurie-tól vag y bárki mástól a Binary Starnál, miért vag yok képtelen leküzdeni a Yardley, Jag g ard és Hines nevek hallatán jelentkező jeg es g örcsöt a g yomromban. Anyámnak nem szóltam Laurie filmjéről. Az előléptetésről és a fizetésemelésről meséltem, de arról nem, hog y min fog ok dolg ozni. Nem mintha valaha is meg próbált volna lebeszélni bármiről. Anya inkább meztelenül vég ig táncolna az utcán, minthog y bármi olyat mondjon, ami akármilyen vitát eredményezhet. Tamsin az eg yetlen ember a munkahelyemen, akivel kapcsolatban eg yáltalán felmerült bennem, hog y beszéljek a dilemmámról. Csak az a baj, hog y ő nem tud ehhez elég ideig csendben maradni. Most sem. – Az a kérdés, hog y maradt-e még film, amit meg lehetne csinálni, azután, hog y Ray Hines cserbenhag yott? Beszéltél Paul Yardley-val? Visszakönyörög ted Sarah Jag g ardet a fedélzetre? – Még semmit sem csináltam. – Azon kívül, hog y ötdoboznyi anyag ot szétdobáltál a padlón – felelte Tamsin kétkedő hang on, miközben a földön és minden szabad felületen szétterített papírokat bámulta. – Kerestem valamit, de nem találtam meg . Mond neked bármit is a Wendy Whitehead név? – Nem. – Mennyi az esélye annak, hog y itt van valahol eltemetve ebben a cuccban? Átfutottam, amit csak tudtam, de…

– Ne fáradj vele – mondta Tamsin. – Minden névre emlékszem, ami akár csak eg yszer is felbukkant az üg g yel kapcsolatban. Az összes szakértői tanúvallomást ismerem, az összes szociális munkást, az összes üg yvédet… – És mi a helyzet a sima Wendyvel? Lehet, hog y férjhez ment, és meg változott a vezetékneve. Vag y elvált. Tamsin elg ondolkozott. – Nem – felelte vég ül. – Nincsenek Wendyk. Miért? – Teg nap este felhívott. – Wendy Whitehead? – Rachel Hines. Tamsin fájdalmas pillantást vetett a mennyezetre. – Azt tudom. Ott voltam, nem emlékszel? – Nem. Úg y értem, később. Miután elhajtott anélkül, hog y kiszállt volna a kocsiból. Szinte rög tön utána. Elnézést kért, és azt mondta, hog y még mindig szeretne velem beszélni, de nekem kell elmennem hozzá. – Azt meg mondta, hog y miért hajtott el? – Nem. Láttam, hog y mög ém néz, mintha… Nem is tudom, úg y tűnt, mintha meg látott volna valakit a hátam mög ött, de amikor odanéztem, senki sem volt ott, s mire visszafordultam, már elhajtott. – Szerinted meg látott valamit, ami meg ijesztette? – Mit láthatott volna meg ? Mondom, hog y semmi se volt ott. Csak én. Senki se sétált arra, eg y szomszéd se bámult ki éppen az ablakon. Tamsin a homlokát ráncolta. – De ki az a Wendy Whitehead? Nem tudtam, elmondjam-e neki. – Lehet, hog y ezt inkább nem akarod tudni. – Valami rossz dolog ? Nem tudom, hog yan válaszolhatnám ezt meg anélkül, hog y elmondanám, miről van szó. – Joe keféli a hátam mög ött? – rúg ta fel Tamsin a földg ömböt. – Amilyen remek pechszériám van, ez is simán belefér. Nem tudom meg állni, hog y ne mosolyog jak ezen. Joe soha nem csalná meg Tamsint. A kedvenc hobbija az, hog y a kisujját se mozdítja meg ennek érdekében. Szinte látni, ahog y vég ig mér más nőket, és közben arra g ondol, hog y: „Ezzel sem kell fáradnom, hiszen már van egy ilyenem otthon”

– Semmi köze a mag ánéletedhez – felelem. Nem bírom a feszültség et, annak ellenére, hog y ebben az esetben én az vag yok, aki az információ birtokában van, nem pedig az, aki arra vár, hog y elmondják neki. – Rachel Hines azt mondta, hog y Wendy Whitehead ölte meg a lányát és a fiát. Tamsin felhorkant, és hátraveti mag át Laurie székében. Az én székemben. – Rajta és Ray-en kívül senki nem volt a házban, amikor Marcella Hines meg halt. Ug yanez volt a helyzet Nathaniellel nég y évvel később… ő is kettesben volt otthon az anyjával, amikor meg halt. Wendy Whitehead biztosan nem volt ott, még akkor sem, ha tényleg létezik. De ennél sokkal érdekesebb, hog y vajon miért hazudik Ray Hines, és miért pont most. Szólni szeretnék, de nem vag yok elég g yors. – De tudom is, hog y miért – folytatja Tamsin –, hog y bekapd a horg ot. – De akkor most mit teg yek? Menjek el hozzá? Hívjam fel a rendőrség et? Az előző éjszakám nag y részét azzal töltöttem, hog y pontosan ezeket a kérdéseket tettem fel mag amnak, és képtelen voltam eg yszerre fél óránál többet aludni. – Persze, menj el hozzá – feleli Tamsin. – Én kíváncsi vag yok. Mindig is kíváncsi voltam rá… olyan fura az a nő. Komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hog y távol tartsa mag ától Laurie-t, de úg y tűnik, te valamiért bejössz neki. Ha a leg kisebb esély is meg van rá, hog y ig az a dolog , akkor szólnom kell a rendőrség nek. És ha kiderül, hog y Wendy Whitehead létező személy, de nem ő ölte meg Marcella és Nathaniel Hinest? Lehet, hog y kihallg atják, vag y akár le is tartóztatják, én pedig bajba keverek eg y ártatlan nőt. Ezt nem tehetem meg anélkül, hog y ne derítsek ki többet. Anélkül, hogy kizárnám, hogy Rachel Hines pont ezt akarja elérni. Miért nem hívott még vissza Laurie? Mindenütt üzenetet hag ytam neki, ahol csak tudtam, hog y sürg ősen tanácsra lenne szükség em. Marcella és Nathaniel. Most már tudom a nevüket. Nem sokat g ondolkoztam még azon, hog y milyen lenne, ha g yerekem lenne, de szerintem nem ilyen neveket adnék nekik. Ilyen neveket olyan emberek választanak, akik úg y érzik, valakik. Felmerül bennem a kérdés, hog y vajon nem a fordított L’Oreal-szindrómám dolg ozik-e meg int bennem;

milyen nevet adnék a g yerekeimnek, Wayne és Tracey? Mert nem érdemlem meg. Wayne Jupiter Benson Nattrass. Ó, az Isten szerelmére, Felicity, nőj már fel! Miért várt Rachel Hines mostanáig azzal, hog y meg említse Wendy Whiteheadet? Miért ment volna inkább börtönbe, minthog y elmondja az ig azat? – Mesélj nekem róla – mondom Tamsinnak. – Mondj el mindent, amit tudsz. – Ray-ről? Ő a rövidebbet húzta, amikor a férjekről volt szó, az eg yszer biztos. Elolvastad már Laurie Ang us Hines-szal készített interjúinak a leiratait? – Még nem. – Valahol ott vannak abban a kupacban – biccentett Tamsin a papírhalom felé. – Ásd őket elő, meg éri. Azt fog od g ondolni, hog y kizárt, hog y Ang us ilyeneket mondott volna, amíg meg nem találod a kivág ott újság cikkeket, amelyekben pontosan ug yanezeket a mondatokat idézik tőle – csóválta a fejét. – Volt már veled valaha olyan, hog y hallasz valamit valakinek a szájából, olyasmit, amivel kapcsolatban semmi oka nincs hazudni, és még sem tudod elhinni? – Mit dolg ozik? Mi a fog lalkozása? – Valami szerkesztőféle a London on Sunday-nél. Azonnal kidobta Ray-t, amint elítélték. Eg ész másként reag ált, mint Paul Yardley és Glen Jag g ard. Ők vég ig teljes mellszélesség g el kiálltak a feleség ük mellett. Szerintem Ray Hines ezért ilyen zakkant. Ha beleg ondolsz, kétszer annyi trauma érte. Helent és Sarah-t csak az ig azság üg yi szervek hag yták cserben, nem pedig a hozzájuk leg közelebb álló emberek. Az ő családjuk sose kételkedett az ártatlanság ukban. Ha eg yszer sikerül vég ig olvasnod az összes anyag ot, látni fog od, hog y Helen és Sarah valóság os védőbástyának tekintik a férjüket. Ang us Hines nemhog y nem bástya, de még csak őrbódénak sem lehetne nevezni. – És mi van a drog okkal? – kérdezem. Tamsin értetlenül néz rám. – Bocs, hoznom kellett volna? – Rachel Hines drog füg g ő, nem? Tamsin ismét az ég felé emeli a tekintét. – Ezt meg ki mondta neked?

– Eg yszer hallottam, ahog y két nő beszélg et róla a metróban. De ő mag a is említette valahol… – Keresg élni kezdem a tekintetemmel azt a papírt, de nem emlékszem, hog y az iroda melyik sarkában dobtam le, sőt még csak arra sem, hog y mi volt az. – Az interjúja Laurie-val – mondja Tamsin. – Olvasd el még eg yszer, már ha meg tudod találni az eg ykor makulátlanul precíz iratg yűjteményem romjai közt. Csak ironizált, azon g únyolódott, amilyennek a közvélemény látja őt. Kábé annyi köze van a drog hoz, mint… Nyílik az ajtó, és kezében két csésze forró valamivel eg y tálcán Maya lép be rajta. – Eg y kis frissítő – mondja derűsen. – Zöld tea. Fliss, amint lehet, beszélnem kell veled, szivi, úg yhog y kérlek, siessetek. Tam, ug ye még mindig jóban vag yunk? Nyug tass meg , hog y továbbra is járunk majd este eg yütt bulizni, ug ye? Tamsin és én a döbbenettől szóhoz sem jutva vesszük el a csészénket. – Ja, és véletlenül én vettem ezt át a recepción, szivi – húz ki Maya eg y borítékot a farmerja zsebéből, és átnyújtja nekem. Ránk villant eg y mézesmázos mosolyt, meg lóbálja a tálcát a leveg őben, majd távozik. Eg y krémszínű boríték. Felismerem a kézírást; már két másik borítékon is láttam. – Zöld tea? – csattan fel Tamsin. – A varang yok zöldek. A takony zöld. A teának semmi köze… – Mesélj nekem arról, hog y Ray Hines miért nem drog füg g ő – mondom, miközben félredobom a borítékot. Tudom, hog y számok lesznek benne, és tudom, hog y képtelen leszek meg fejteni, mit jelenthetnek, úg yhog y akár el is felejtkezhetek róluk. Valaki azt hiszi, ez vicces, és vég ül a poént is el fog ja küldeni. Valószínűleg Raffi az. Ő a házi mókamesterünk. Folyton arról mesél, hog y milyen vicces dolg ot mondott leg utóbb, és mennyire nevetett rajta mindenki. – Ha nem drog os, és nem is volt az, akkor miért hitte mindenki, hog y ig en? – kérdezem, és próbálok úg y tenni, mintha még mindig Rachel Hineson járna az eszem. Tamsin feláll. – Muszáj kimennem innen. Tég ed most hívattak, és ha itt maradok, a vég én még meg ölök valakit.

– De… – Laurie írt eg y cikket, aminek az volt a címe, hog y Az orvos, aki hazudott. Valahol itt van ebben a szemétdombban. Minden benne van, amit tudnod kell Ray Hinesról. – Melyik lapban van? – Még nem jelent meg . A British Journalism Review vette át, a Sunday Times pedig a meg húzott változatát fog ja lehozni, de mindkettőnek meg kell várnia, amíg Judith Duffy veszít a kamarai meg hallg atáson. – És mi lesz, ha nyer? Tamsin úg y néz rám, mintha ez lenne a leg ostobább felvetés, amit valaha hallott. – Olvasd el a cikket, és meg fog od érteni, hog y ez miért nem fog meg történni. Majd Mayát parodizálva, eg y „Szia, szivi”-vel kilejt az ajtón. Sikerül meg állnom, és nem könyörg ök, hog y ne menjen el. Miután eltűnik, eg y darabig hasztalanul g yőzködöm mag am, hog y dobjam a kukába a krémszínű borítékot anélkül, hog y elolvasnám, de túl kíváncsi vag yok – kíváncsibb, mint amennyire félek. Ne legyél már nevetséges. Csak pár hülye számról van szó egy darab papíron. Ezt csak egy idióta tartaná ijesztőnek. Feltépem a borítékot, és meg látom a papírlap tetejét: fényképnek tűnik. Kihúzom, és érzem, ahog y g örcsbe rándul a g yomrom. A fotó eg y darab papírt ábrázol, rajta tizenhat szám, nég yszer nég yes sorokban. Valaki a fényképezőg ép objektíve elé tartotta a papírt a fotózáshoz; mindkét oldalán ujjak láthatók. Ug yanúg y lehet női, mint férfi kéz; nem tudom meg állapítani, melyik. 2 1 4 9 7 8 0 3 4 0 9 8 0 6 2 0 Nevet vag y bármilyen kézírást keresek rajta, de semmit se találok. Visszatuszkolom a fényképet a borítékba, és berakom a táskámba. Leg szívesebben kidobnám, de akkor nem tudnám összehasonlítani a fényképet tartó ujjakat Raffi ujjaival, vag y bárki máséval. Ne hagyd, hogy felhúzzon! Bárki is csinálja, pontosan ezt akarja.

Sóhajtok eg yet, majd csüg g edten a földön heverő papírkupacra meredek. A borítéktól minden g yászosabbnak tűnik. Fikarcnyi reményem sincs arra, hog y sikerül befejeznem Laurie filmjét. Ezt én is tudom, és mindenki más is tudja. Az a sok interjú és cikk, az orvosi zárójelentések, a jog i szakkifejezések… túl sok az anyag . Hónapok, ha nem évek kellenének ahhoz, hog y átlássam ezt az eg észet. Rosszul leszek a g ondolattól is, hog y az én vállamat nyomja a filmmel járó felelősség . Úg y érzem, menekülnöm kell ebből a szobából, az iratkupacok közül. Becsukom mag am mög ött az ajtót, és elindulok Maya irodája felé, félig meddig abban reménykedve, hog y ki fog rúg ni. – Tipikus black horse vag y – fonja össze Maya a karját miközben tetőtől talpig vég ig mér, mintha tovább keresné a sötét ló voltomat alátámasztó jeleket. – Ug yan már… – válaszolom, majd mély leveg őt veszek. – Maya, nem vag yok biztos abban, hog y én vag yok a leg meg felelőbb személy… – Ray Hines pár perccel ezelőtt felhívott, mint azt szerintem te is tudod. – Maya íróasztaláról füstkarikák szállnak fel. Tamsin alsófiókelmélete ig az lehet. – Mi… mit akart? – kérdezem. – Dicshimnuszokat zeng eni rólad. – Rólam? – Még soha nem hívott fel, és sose hívott vissza. Különös, ig az? Mármint, hog y pont most hív fel. Úg y tűnik, bár ez számomra újdonság , hog y annak a finnyás úrihölg ynek fenntartásai voltak Laurie-val szemben. Maya elmosolyodik, azzal a fajta mosollyal, amelyet eg y viaszbábu is méltatlannak találna mag ához, annyira élettelen. – Ne harag udj, Fliss, szivi, nem rajtad akarom kitölteni a dühömet, de a csudába is, nag yon dühös vag yok. Ha arra g ondolok, milyen keményen dolg ozott Laurie azon, hog y kihozza, neki pedig van képe azt mondani, hog y soha nem tartotta túl sokra… mintha jog a lenne ítélkezni, mintha Laurie eg y felkapaszkodott, sehonnai lenne, nem pedig az ország eg yik leg elismertebb oknyomozó újság írója. Az a nő azt mondta róla, hog y nem látta a fától az erdőt, csakhog y annyira ostoba, hog y még ezt is fordítva mondta. Hog y szó szerint idézzem, „nem látta az erdőtől a

fákat.” Ha Laurie nem lenne, még mindig börtönben lenne. Ezt vajon már elfelejtette? A tőlem telhető leg természetesebben bólog atok. Szeretném meg tudni, hog y mit is mondott rólam Rachel Hines eg észen pontosan, de szég yellem meg kérdezni. – Te nem tudod véletlenül, hol lehet Laurie? – kérdezi Maya. – Fog almam sincs. Eg ész nap őt próbáltam elérni. – Eltűnt az átkozott – mondja Maya szipog va, miközben kinéz az ablakon. – Előre szólok, soha többé nem fog juk látni. Péntekig itt kellett volna maradnia – hajol le az asztala mög é. Amikor feleg yenesedik, eg yik kezében eg y alaposan meg tömött üveg hamutartót tart, a másikban pedig eg y cig arettát teljes valójában. – Eg y szót sem akarok hallani – próbál humorizálni, de sokkal inkább fenyeg etésként hang zik. – Általában nem szoktam az irodában dohányozni, de most az eg yszer… – Eng em nem zavar. A passzív dohányzás arra emlékeztet, hog y mennyire élveztem az aktívat. És felsőbbrendűnek érzem mag am tőle azokkal a szerencsétlenekkel szemben, akik még nem szoktak le… de ezt persze nem teszem hozzá. Maya hosszan beleszív a cig arettába. Ő az eg yik leg furcsább meg jelenésű nő, akit valaha ismertem. Bizonyos szempontból vonzó. Gyönyörű alakja van, nag y szeme és telt ajka, de teljesség g el hiányzik róla az az áll-nyak derékszög , amely a leg több ember arcát elválasztja a testétől. Maya eg ybenyitott arc-nyakterülete úg y néz ki, mintha eg y testszínű lufit nyomtak volna a g allérjába. Hosszú, sötét haját pontosan ug yanúg y állítja be minden nap: a tetejét eg yenesre kihúzza, az alját g ondosan beg öndöríti, és eg y piros hajpánttal fog ja hátra, mintha eg y viktoriánus porcelánbaba lenne. – Valld be őszintén, édesem – dorombolja. – Te kérted Ray Hinest, hog y hívjon fel és dicsérjen ag yon? – Nem. Nem, rohadtul nem én, te pofátlan ribanc. – Azt mondta, hog y teg nap többször is beszélt veled. – Felhívott, és azt mondta, hog y beszélni akar velem. Ma visszahívom, hog y meg beszéljek vele eg y találkozót. A Wendy Whiteheadről szóló részt nem említem, és a biztonság kedvéért az előző esti félbeszakadt randevúnkat sem. Amíg nem tudom, mit jelent mindez, nem szívesen beszélnék róla.

– Ő eg y lépéssel előtted jár – mondja Maya, miközben felvesz eg y darab papírt az asztalról. – Felolvassam a napiparancsot? Marching ton House, Redlands Lane, Twickenham. Azt akarja, hog y holnap reg g el menj oda. Van már autód? – Nem. Én… – De átmentél a neg yedik forg almi vizsg ádon, ug ye? – A második volt, és nem, nem mentem át. – Ó, micsoda balszerencse! Leg közelebb sikerülni fog . Akkor hívj taxit. Twickenhambe lehetetlen tömeg közlekedéssel eljutni. Még az Északisarkra is hamarabb odaérnél. És folyamatosan tudósíts a fejleményekről. Tudni akarom, hog y Ray miről akar olyan halaszthatatlanul beszámolni neked. Wendy Whiteheadről. Utálok bizalmas információ birtokában lenni. A szívem eg yre szaporábban ver, mint amikor valaki eg yre g yorsabban sétál, de nem meri beismerni, hog y ig azából futni szeretne. Tamsinnak ig aza van: Rachel Hines azt akarja, hog y bekapjam a horg ot, és attól tart, hog y nem fog om. Ma reg g el nem hívtam vissza. Már a délután közepe felé járunk, és még mindig nem jelentkeztem. Ezért felhívta a vezérig azg atót, mert tudja, hog y ha Maya utasít rá, muszáj lesz találkoznom vele.Ez eg y okos nő. Túl okos ahhoz, hog y véletlenül mondjon olyat, hog y „nem látja az erdőtől a fákat.” – Fliss? – Hm? – Amit a sehonnairól mondtam… nem rád g ondoltam, még akkor sem, ha esetleg úg y hang zott – villant rám Maya eg y te-kis-szeg ény mosolyt. – Valahol mindenki elkezdi, nem ig az?

6 2009. október 8. – És ha én fizetném az első kört ma este? – kérdezte Chris Gibbs, bár nem látta be, hog y miért neki kellene. – Nem. – És ha az összeset én fizetem? – Akkor sem – felelte Colin Sellers. Eg y jelöletlen rendőrautóban ültek, és a Beng eo Street felé tartottak. Sellers vezetett. Gibbs felrakta a lábát a kesztyűtartó tetejére, abban a biztos tudatban, hog y nem neki kell majd letakarítania. A saját autójában sose ült még íg y – Debbie kiborult volna. – Te üg yesebb leszel, mint én lennék – mondta. – Benned meg van a kellő türelem és sárm. Vag y a bájg únárság ? – Kösz, de nem. – Úg y érted, még nem találtam meg a motivációt? Mindenkinek meg van az ára. – Biztosan nem ilyen nehéz vele. – Olyan süket, mint az ág yú. Leg utóbb teljesen berekedve jöttem el tőle, annyira kiabálnom kellett, hog y meg hallja, amit mondok – Tég ed már ismer. Sokkal nag yobb valószínűség g el fog … – Te jobban értesz az idős hölg yek nyelvén, mint én. – A hölg yekén, pont – vág ott vissza Sellers. Elég sokra tartotta mag át, mert két nővel futott párhuzamosan, akik közül az eg yik a feleség e volt. És a másik is olyan rég en meg volt már, hog y akár házasok is lehettek volna; két nőt, akik vonakodva bár, de hajlandóak voltak lefeküdni vele abban a reményben, hog y eg y szép napon meg változik, és nem lesz többé olyan öntelt hólyag , amilyen most, és amilyen mindig is volt. Gibbsnek csak eg y nője volt: a feleség e, Debbie. – Ha szépen meg kéred, lehet, hog y kiveri neked. Rég ebben zong oratanárnő volt, úg yhog y biztosan üg yes keze van. – Te beteg vag y – felelte Sellers. – Hány éves is, nyolcvan? – Nyolcvanhárom. De akkor mennyi nálad a felső korhatár? Hetvenöt? – Meg tennéd, hog y befog od?

– Rendben, drágaságom, most törölgesd meg magad, itt a taxid. Hajnali négy óra van, kicsikém, fizesd ki szépen. Gibbs Sellers-paródiái éppen olyan népszerűtlenek voltak a múzsája és eg yben célpontja körében, mint bárki másnál az őrsön. A yorkshire-i akcentus az évek során sokkal erősebbé vált Sellers tényleg es tájszólásánál, és a műsorszámot elég komoly zihálás kísérte. Gibbs fejében meg fordult, hog y további apró nüanszokkal eg észíti ki a dolg ot, de tartott attól, hog y ezzel túl messzire tévedne az eredeti szerep kifinomult humorától. – Rendben, drágaságom, gurulj rá arra a nedves foltra, és takard le azzal a nagy seggeddel. Ha azt akarod, hog y abbahag yjam, pontosan tudod, mit kell tenned. Pár másodpercre csend lett, majd Sellers szólalt meg : – Bocsánat, hog y is szólt a vég e? Azt hittem, még mindig az én szerepemet játszod. Gibbs felkuncog ott. – Ha azt akarod, hogy abbahagyjam, pontosan tudod, hogy mit kell tenned? Tényleg képes lennél ilyet mondani eg y nyolcvanhárom éves nag ymaminak? – és meg játszott meg vetéssel csóválta a fejét. – Csináljuk mindkettőt mindketten – felelte Sellers. Vég ül mindig beadta a derekát. Még pár perc, és azt is fel fog ja ajánlani, hog y eg yedül kihallg atja Beryl Murie-t és Stella White-ot, amíg Gibbs kivesz eg y szabad délutánt. Ez a rész olyan volt, mint eg y sakkjátszma vég e: Gibbs mag a előtt látta az összes lépést eg észen a mattig . – Szóval, hajlandó vag y kihallg atni Murie-t? – kérdezte. – Ig en, de csak úg y, ha mindketten meg yünk. – Miért kell nekem is ott lennem? – firtatta Gibbs ing erülten. – Leg yen a tiéd Murie, én elvállalom Stella White-ot: eg y-eg y. Íg y nem kell pazarolnunk az időnket. Kivéve, ha attól tartasz, hog y nem fog sz tudni uralkodni mag adon, ha kettesben maradsz Murie nag yival. – Ha ig ent mondok, akkor befog od vég re azt a kibaszott pofádat? – kérdezte Sellers. – Áll az alku. – Gibbs elvig yorodott, és odanyújtotta a kezét Sellersnek, hog y meg rázhassa. – Vezetek, te seg g fej – csóválta meg a fejét Sellers. – És akárhog y is csináljuk, mindenképpen időpocsékolás lesz. Eg yszer már kihallg attuk

Murie-t és White-ot. – Nincs más nyomunk, csak ők. Ki kell húznunk belőlük mindent, ami esetleg nem jutott eszükbe az első alkalommal. – Eg yetlen oka van annak, hog y már meg int itt vag yunk – felelte Sellers. – Nem tudunk másfelé indulni. Mindenki, aki közel állt Helen Yardley-hoz, támadhatatlan alibivel rendelkezik, és eg yikükön sem találtunk lőpornyomokat. Eg y ideg ent keresünk, akit ő sem ismert, és ezért szinte lehetetlen felkutatni. Ez minden nyomozó leg rosszabb rémálma. Eg y g yilkos, akit semmi nem köt össze az áldozatával, eg y ismeretlen, aki eg y kicsit túl sokszor látta az arcát a tévében, és rákattant… eg y olyan valaki, akit esélyünk sincs meg találni. Ezt Proust is tudja, csak még nem hajlandó beismerni. Gibbs nem felelt. Eg yetértett Simon Waterhouse-szal; ez nem olyan eg yszerű eset, hog y vag y az áldozat ismerőse, vag y eg y ideg en. Itt most Helen Yardley-ról van szó. Azért is meg ölhette valaki, amiért kiállt, mondjuk eg y olyan illető, aki nem értett vele eg yet. Gibbs úg y látta, hog y amikor Helen Yardley-t g yilkosság g al vádolták, kitört a háború. Biztosan a másik oldal, a túlbuzg ó g yermekvédelem-mániások ölték meg , akik eleve azt feltételezik, hog y a szülők mind meg akarják ölni a g yermeküket, kivéve, ha bizonyítani tudják az ellenkezőjét. Gibbs persze meg tartotta mag ának ezt az elméletet, mivel nem érezte úg y, hog y elismerés járna érte; mint minden jobb ötletét, ezt is Simon Waterhouse ültette el benne. Gibbs leg féltettebb titka a Waterhouse iránt érzett csodálata volt. – Most tényleg túllőtt a célon – Sellers még mindig Proustról beszélt –, amikor azt mondta, hog y nem szabad olyat mondanunk, de még csak g ondolnunk sem, hog y Helen Yardley bűnös lehetett. Én semmi ilyesmit nem g ondoltam, és te? Ha az ellene indított eljárás bizonytalan lábakon állt, akkor bizonytalan lábakon állt. De most mindnyájunk fejében elültette a g ondolatot azzal, hog y meg tiltja nekünk a dolg ot, és most hirtelen mindenkinek az jut eszébe, hog y „várjunk csak eg y kicsit, mi van, ha tényleg nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél?”, és ez pontosan az, amit meg tiltott nekünk. Íg y arra kell következtetnünk, tudta, hog y ez fog eszünkbe jutni, és most kénytelenek vag yunk feltenni mag unkban a kérdést, hog y miért. Lehet, hog y oka van annak, hog y ezt kellene g ondolnunk.

– Mindenki ezt g ondolja – felelte Gibbs. – Már az elejétől ezt g ondolták, csak azért nem mondja ki senki, mert senki nem tudja, melyik oldalon állnak a többiek. Senki nem akar az lenni, aki elsőként mondja ki, hog y „jaj, ne már, persze, hog y ő tette, a feljebbviteli bíróság meg bekaphatja.” Te éreznél bármi késztetést, hog y felállj, és kimondd, amikor most lőtték fejbe, és mi eg ymáson átesve próbáljuk meg találni a g yilkosát? Sellers felé fordult, hog y válaszoljon. Az autó eg y kicsit letért az útjáról. – Szerinted ő ölte meg a g yerekeit? Gibbs utálta, hog y mag yarázkodnia kell. Ha Sellers eg y kicsit is fig yelt volna… – Én azért tudom, hog y ti mit g ondoltok, mert én vag yok az eg yetlen, aki nem ezt g ondolja. Amit az a Duffy nőszemély mondott, az hülyeség . – Milyen Duffy? – Az az orvos. Amikor az üg yész meg kérdezte tőle, hog y lehetség es-e, hog y Morg an és Rowan Yardley mindketten hirtelen csecsemőhalálban haltak meg , azt válaszolta, hog y ez annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlennel határos. A hirtelen csecsemőhalál az úg ynevezett bölcsőhalál, aminek nem tudják a pontos okát. – Ezzel még én is tisztában voltam – dünnyög te Sellers. – Szó szerint íg y szólt az idézet: „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlennel határos.” Azt mondta, rendkívül nag y a valószínűség e, hog y létezik valamilyen mög öttes ok, és hog y ez az ok bűnüg yi, és nem orvosi jelleg ű. Más szóval, hog y Helen Yardley ölte meg a g yerekeit. Amikor a védelem rászállt erre a témára, és meg kérdezték tőle, hog y annak ellenére, amit mondott, lehetség es-e, hog y a hirtelen csecsemőhalál ug yanabban a családban két kisbabánál is előfordul, akkor azt felelte, hog y ig en, lehetség es. De az esküdtszékben, leg alábbis a tizenkét emberből tizeneg yben nem ez hag yott nyomot. Ők csak annyit hallottak, hog y „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos.” Mint kiderült, ennek nincs statisztikai alapja, a doktornő csak hülyeség eket beszélt, még hozzá alig eg y hónappal azelőtt, hog y szakmai visszaélés miatt felelősség re vonták. – Nag yon tájékozott vag y. Gibbsnek ott volt a nyelve heg yén, hog y „és neked is annak kellene lenned, meg mindenkinek, aki a Yardley-g yilkosság on dolg ozik”, de

rájött, hog y ezzel szóról szóra Whitehouse szavait idézné. – Szerintem Helen Yardley meg úszta volna, ha nincs Duffy – mondta vég ül. – Reng eteg újság ban meg jelent az az „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos” szöveg . Ez ug rik be a leg több embernek, amikor meg hallják Helen Yardley nevét, füg g etlenül attól, hog y fellebbezésnek köszönhetően szabadlábra került, vag y attól, hog y Duffyt el fog ják ítélni szakmai visszaélésért. És akkor még csak a hétköznapi emberekről beszélünk. A zsaruk még rosszabbak. Mi arra vag yunk trenírozva, hog y mindenkit bűnösnek tekintsünk, aki meg jelenik a látómezőnkben, attól füg g etlenül, hog y meg úszta-e szárazon: bármilyen jog i üg yeskedéssel is sikerült kihozniuk Helen Yardley-t, nem zörög a haraszt. Én is csak Debbie tapasztalatai miatt tudom, hog y tévednek. – A te Debbie-d? Miért emleg etné bárki más Debbie-jét? Mit tudna eg yáltalán bármilyen Debbie-ről, akihez nincs köze? Sellers eg y idióta. Gibbs már kezdte azt kívánni, bárcsak ne is mondott volna semmit; ug yanakkor alig várta, hog y letehesse az aduászát. Ez az ő saját ag yszüleménye volt, aminek semmi köze Waterhouse-hoz. – Az elmúlt három évben tizeneg y vetélése volt, mindeg yik tízhetesen. Bármit is tesz, eg yszerűen nem tud túljutni azon a ponton. Próbálkozott már aszpirinnel, jóg ával, eg észség es táplálkozással, azzal, hog y otthag yta a munkát és eg ész nap a kanapén heverészik – mindent kipróbáltunk. Vég ig csináltuk az összes vizsg álatot, elmentünk minden orvoshoz és szakértőhöz, és senki nem tudott semmilyen tanácsot adni nekünk. Mindeg yik csak annyit tud mondani, hog y nem találtak semmilyen problémát. – Gibbs meg vonta a vállát. – De ez, ug ye, nem azt jelenti, hog y nincs is semmi baj, ig az? Eg yértelmű, hog y valami baj van. Minden valamire való orvos, azt fog ja mondani, hog y az orvostudományban folyamatosan újabb és újabb rejtélyek merülnek fel, amelyeknek senki nem ismeri a meg oldását. Stacey-nek hány vetélése volt? – Eg y sem – felelte Sellers. – Hog y lehet, hog y te soha nem is…? – Tessék. Itt van minden orvosi bizonyíték, amire szükség ünk van, és bizonyíték arra, hog y Duffy eg y ostoba picsa. Ha az eg yik nőnek tizeneg y vetélése is lehet, miközben a másiknak eg y sem, akkor log ikus, hog y előfordulhat, hog y az eg yik nőnek két vag y akár több g yereke is meg hal

bölcsőhalálban, a másiknak pedig eg y sem. A kettős bölcsőhalál oka nem feltétlenül jelent g yilkosság ot, ug yanúg y, ahog y Debbie sem g yilkolta meg a mag zatait. Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hog y az ember belássa, hog y az eg yik családban létezhetnek bizonyos eg észség üg yi problémák, amik a másikban nem, mint például a nag y orr, vag y a visszerekre való hajlam. Mint ahog y a te családodra jellemző a mikropénisz, az enyémre pedig nem. – Nekem úg y tűnik, hog y létezik eg y ritka g enetikai rendellenesség , amely csak a sötét, g öndör hajú, és CG monog ramú férfiaknál fordul elő – felelte Sellers rezzenéstelen arccal. – Hog y amikor a saját péniszükre néznek, eltorzul a látásuk, és ötször akkorának látják, amekkora valójában. Az érintettnek az erős testszag is komoly problémát jelent. Időközben meg érkeztek a Beng eo Streetre, amely eg y ötvenes években épült vöröstég lás sorházakból álló, patkó alakú zsákutca volt. A házak közül, amelyek előtt apró előkertek terültek el, többet is kibővítettek. Ettől kissé zsúfoltnak tűnt az utca, olybá tűnt, mintha az épületek túlették volna mag ukat, és most azon erőlködnének, hog y beférjenek a telkükre. Yardley-ék háza az utcában azon kevesek közé tartozott, amelyeket nem bővítettek ki. „Azért nem volt erre szükség , mert nincsenek g yerekek” – g ondolta Gibbs. A ház körül mindig ott volt a rendőrség i kordonszalag . Paul Yardley átmenetileg a szüleihez költözött, amiért Gibbs hálás volt. Yardley-val fog lalkozni eg y rémálom volt. Az ember elmondja neki, hog y nincs semmi új hír, ő pedig csak ott áll tovább, és úg y néz, mintha nem értené, és továbbra is várná az információt. Gibbs az órájára nézett: fél öt. Stella White piros Renault Cliója ott parkolt a 1-es szám előtt, ami azt jelentette, hog y már hazahozta fiát az iskolából. Sellers meg nyomta Beryl Murie cseng őjét, majd éppen olyan döbbentnek tűnt, mint két nappal azelőtt Gibbs, amikor felharsant a Mennyi az a kiskutya a kirakatban? című g yerekdalocska elektronikus változata. – Bocs, elfelejtettem szólni, hog y ez a cseng őhang – kiáltott oda neki Gibbs. Stella White kinyitotta a bejárati ajtót, amikor Gibbs a közelébe ért. Eg y g yerekméretű, sáros focicsukát, eg y kék műanyag marslakófig urát és eg y pirítóshéjat tartott a kezében. A farmerje és a V kivág ású pulcsija lóg ott vékony alakján, a szeme alatt pedig sötét karikák húzódtak. „Ha

ezt teszik az emberrel a g yerekek, akkor lehet, hog y ő és Debbie a szerencsésebbek” – g ondolta Gibbs. – Gibbs nyomozó, Culver Valley bűnüg yi osztály. – Én eg y bizonyos Sellers nyomozóra számítottam – felelte Stella White lelkesen, mosolyog va, mintha Gibbs nyomozó valamiféle jutalom vag y csemeg e lenne. Elnézést, hogy csalódást kell okozzak. – Változott a terv – mondta Gibbs, miközben meg mutatta a nőnek az ig azolványát, és hag yta, hog y betereljék a nappaliba. A szomszéd szobából a tévé hang jai szűrődtek ki a csukott ajtó mög ül: talán a lóverseny kommentárja. – A férje szokta nézni a lóversenyt? – kérdezte Gibbs. A szoba, amelyben tartózkodtak, határozottan úg y nézett ki, mint amire pénzt költöttek: vastag , díszes füg g önyök, valódi fapadló, márványlapos kandalló. Visszafog ott színek, amelyeket nem eg yszerű leírni, és messze nem lehet olyan eg yértelműen meg határozni, mint mondjuk a pirosat vag y a kéket. Debbie imádta volna, bár ő nem lett volna hajlandó a Beng eo Streeten lakni, bármilyen eleg áns is a ház belseje, mivel túl közel van a Winstanley-birtokhoz, a város rosszhírű neg yedéhez. – Nincs férjem – felelte Stella. – A fiam, Dillon van odáig a lovakért. Eleinte meg próbáltam lebeszélni, hog y a versenyeket nézze, de… – Meg vonta a vállát. – Annyira imádja, hog y úg y éreztem, g onoszság lenne meg fosztani tőle. Gibbs bólintott. – De az jó, ha bármi iránt érdeklődik, nem? – kérdezte. – Amikor g yerek voltam, eng em semmi sem érdekelt. Halálra untam mag am, amíg elég nag y nem lettem ahhoz, hog y ig yak, és… Még éppen időben elhallg atott, de Stella White csak vig yorg ott. – Pontosan – mondta. – Én örülök, hog y ennyire tudja érdekelni valami. Szinte nem is számít, hog y mi. Íg y tanulhat a formákról, meg ilyesmi. Kezdjen csak el vele a lóversenyről beszélg etni, és be nem áll majd a szája. – Mennyi idős? – Nég yéves. Gibbs meg lepetését látva, Stella íg y folytatta: – Tudom. Ez néha eg y kicsit kínos. Nem csodag yerek, vag y ilyesmi, csak eg y normális kisfiú, aki történetesen odáig van a lóversenyért.

– Mindjárt azt fog ja mondani, hog y tizenkét nyelven beszél, és meg találta a rák ellenszerét – jeg yezte meg Gibbs. – Bárcsak íg y lenne! – Stella elkomorodott. – Nem akarom zavarba hozni azzal, hog y ezt íg y a nyakába zúdítom, de úg y tapasztaltam, hog y könnyebb, ha meg teszem, és utána nem kell kerülg etni a témát. Rákbeteg vag yok. – Értem – Gibbs meg köszörülte a torkát –, sajnálom. – Ne ag g ódjon, már meg szoktam. A rákot is, és az emberek reakcióját is. Évek óta élek íg y, és jobb lett tőle az életem. Gibbs nem tudta, mi eg yebet mondhatna még azon kívül, hog y sajnálja. Jobb életet? Kit akar ez a nő bolonddá tenni? Kezdte azt kívánni, hog y inkább maradt volna Beryl Murie-nél. – Kérem, fog laljon helyet – mondta Stella. – Hozhatok valamit inni? – Nem, köszönöm. Örülnék, ha Dillon is csatlakozna hozzánk, már ha el tudja szakítani a lovaktól. Szeretnék még eg yszer vég ig menni azon, amit a férfiról mesélt, akit Helen Yardley bejárati ajtajának közelében látott, hátha eszébe jut valami új információ. Stella a homlokát ráncolta. – Kétlem, hog y Dillon látta volna. Éppen az autósülésébe kötöttem be. Hátul szokott ülni, úg yhog y csak az előtte lévő ülés hátulját láthatta, mást nem nag yon. – És azelőtt, hog y bekötötte az autósülésébe? Az a férfi feltételezhetően az út felől közelítette meg az ajtót. Nem lehet, hog y Dillon látta az utcában, még mielőtt beültette volna az autósülésbe? – Persze, g ondolom, lehetség es, bár én észre sem vettem eg észen addig , amíg ott nem állt közvetlenül Helen háza előtt. De őszintén szólva, nem hinném, hog y Dillon látta volna eg yáltalán. Az a nyomozó, aki az előző alkalommal járt itt, beszélt vele, de nem jutottak sokra. Dillon azt mondta, hog y látott valakit, de nag yjából ennyi; nem tudta, hog y mikor, vag y akár hol, és addig ra már azzal is tisztában volt, hog y én is láttam valakit… Azt hiszem, csak azért mondta, mert hallotta, hog y én is ezt mondom. – Bárcsak eg y ló lett volna az a férfi – próbálkozott meg eg y poénnal Gibbs. – Ó, akkor minden apró részletre emlékezett volna – nevetett Stella. – Dillon általában elég pontosan szokott emlékezni, még akkor is, ha nincsenek a képben lovak, de most semmit nem tudott mondani a

nyomozónak, se a férfi hajszínéről, se a mag asság áról, se a ruhájáról. Nem mintha én jobb leírást adtam volna – tette hozzá menteg etőzve. – Azt hiszem, hog y sötét haja volt és sötét ruhája, mintha inkább mag as lett volna és átlag os testalkatú, már nem olyan fiatal, de még nem középkorú. Azt hiszem, kabát is volt rajta, de kin ne lett volna? Október van. – Nem emlékszik olyasmire, hog y lett volna nála valami? – kérdezte Gibbs. – Nem, de… g ondolom, akár lehetett is. – És nem emlékszik, hog y kocsival volt-e, vag y hog y látott-e olyan autót az utcában aznap délelőtt, amelyik általában nem szokott itt parkolni? – Én eg y Volvót sem tudnék meg különböztetni eg y Skodától. Akár húsz élénk rózsaszín Rolls-Royce is parkolhatott volna az utcában, azt sem vettem volna észre – felelte Stella. – Semmi baj, de ha beszélhetnék eg y kicsit Dillonnal… villantotta fel Gibbs a leg szebb mosolyát. – Nem számítok arra, hog y bármi érdemleg eset tudna mondani, de eg y próbát meg ér. A tapasztalataim alapján azok a kissrácok, aki szeretik a lovakat, g yakran az autók iránt is érdeklődnek. – Rendben, de… ha ne adj’ isten Helen haláláról kezdene beszélni, meg tenné, hog y… – Stella elhallg atott. Láthatóan zavarba jött. – Tudom, hog y ez furcsán fog hang zani, de meg tenné, hog y olyan pozitívan beszél róla, ahog yan csak tud? Gibbs tehetetlenül rág ni kezdte az ajkát. Pozitívan, eg y olyan nőről, akivel kibaszott a jog rendszer, akitől elvették az eg yetlen életben maradt g yermekét, és akit utána főbe lőttek? – Tudom, hog y ez nag yon meg alkuvónak fog tűnni eg y rákban szenvedő nőtől, de én szeretném úg y nevelni Dillont, hog y abban hig g yen, amiben én is hiszek: hog y nincs halál, vag y leg alábbis nem feltétlenül kell lennie. A lélek az, ami ig azán számít, és az soha nem hal meg . Minden eg yéb lényeg telen apróság . Gibbs úg y ült, mint aki karót nyelt. Most már biztos, hog y Beryl Murie mellett kellett volna döntenie. – Mit mesélt Dillonnak Helen Yardley meg g yilkolásáról? – Az ig azat. Ő tudja, hog y Helen különleg es ember volt. A különleg es embereket néha kiválasztják, és olyan próbáknak teszik ki a lelküket,

amit a leg többen nem tudunk elviselni. Ezért volt Helennek nehezebb dolg a másoknál, de most már tovább lépett a következő szintre. Azt mondtam Dillonnak, hog y Helen boldog lesz a következő életében. Gibbs meg kockáztatott eg y elköteleződés nélküli bólintást. Ismét körbenézett: a kandallópárkányt nég y bekeretezett fénykép díszítette, ezenkívül két szék, eg y kétszemélyes kanapé, szénnel teli rézvödör, piszkavas és két fából készült dohányzóasztal volt még a helyiség ben. Eg y árva füstölőt, bojtot vag y jin-jang szimbólumot sem látott; úg y érezte mag át, mintha palira vennék. – És mit mondott Dillonnak arról az emberről, aki meg ölte Helent? – kérdezte. Bárki is leg yen az illető, ő volt az, akit Gibbs leg inkább át akart seg íteni a következő szintre, arra a szintre, ahol élete vég éig rács mög é kerül, és ideális esetben péppé verik. – Az természetesen elég nehéz volt – felelte Stella. – Elmondtam neki, hog y néhány ember nehezen tud meg küzdeni a saját félelmeivel, és ezért ezeket másokra vetíti ki. Remélem, nem sértem meg , de számomra úg y tűnik, mintha mag a is ebbe a kateg óriába tartozna. – Én? – eg yenesedett fel Gibbs a székében. Hadd menjek már innen a picsába. – Nem azt akarom mondani, hog y bármilyen erőszakos cselekményt követne el… dehogy tenne ilyet. Gibbs ebben nem volt ennyire biztos. – Csak… reng eteg sötét felhőt érzek közel a felszínhez. Azok alatt ott rag yog eg y élénk fénysug ár, de… – Stella váratlanul felnevetett. – Elnézést. Befog om. Attól tartok, hog y a rák mellett szómenésben is szenvedek. – Válthatnék pár szót Dillonnal? – Eg y pillanat, máris. Gibbs, miután eg yedül maradt a szobában, lassan kifújta a leveg őt. Mit g ondolna vajon Waterhouse erről a nőről, aki előnyöket lát abban, amiben mások trag édiát, és aki olyan lehetőség nek tekinti az erőszakos halált, ami átseg íti a lelket eg y boldog abb életbe? Mi van, ha eg yszer csak úg y dönt, hog y valamelyik barátja éppen eleg et szenvedett a jelenleg i létformájában, és ideje, hog y a lelke tovább lépjen a következő szintre? Gibbs azon g ondolkozott, hog y ezt meg említse-e. Hallotta Dillon ellenkezését, amikor kikapcsolták a tévét. Felállt, és odasétált a kandallón sorakozó fényképekhez. Az eg yik Dillont ábrázolta

az óvodai eg yenruhájában. A kisfiú úg y nézett ki, mint aki még csak a „csíííz” cs-jénél tart. Volt még eg y kép Dillonról és Stelláról eg yütt, és kettő csak Stelláról a futófelszerelésben, amelyből az eg yiken érem lóg ott a nyakában. Amikor visszatért a szobába Dillonnal, Gibbs meg kérdezte: – Mag a rendszeresen fut, ug ye? Eg y ideig ő is fontolg atta, de utána úg y döntött, nincs hozzá energ iája. – Már nem – felelte Stella. – Már nincs hozzá erőm. Amikor diag nosztizálták a beteg ség emet, ráébredtem, hog y van még eg y dolog , amire eg ész életemben vág ytam, de soha nem csináltam meg : évi kéthárom maraton, öt éven keresztül. Hihetetlen, mennyivel eg észség esebbnek éreztem mag am tőle. És nem csak éreztem, eg észség esebb lettem. Az orvosok két évet adtak nekem, de sikerült még nyolccal meg toldanom. – Az szép. Lehet, hogy mégiscsak megvan az előnye, ha az ember pozitívan gondolkozik a halálról. – Reng eteg pénzt sikerült összehoznom jótékony célokra. Amikor leg utóbb lefutottam a London Marathont, az összes adományt, amit kaptam, az IÁSZG kapta, tudja, Helen alapítványa. Meg csináltam néhány triatlont is jótékonyság i okok miatt. Mostanában leg nag yobbrészt csak előadásokat tartok a rákbeteg eknek, orvosoknak, a Women’s Institutenak, a University of the Third Ag e-nek… bárkinek, aki hajlandó meg hallg atni – mosolyg ott Stella. – Ha nem vig yáz, mindjárt meg mutatom az újság cikkg yűjteményemet. – Nem tévézhetnék? – szólt közbe Dillon türelmetlenül. Az óvoda log ójával díszített kék meleg ítőt viselte, a szája körül pedig csokoládényomok látszódtak. – Mindjárt, kicsim – simog atta meg a fejét Stella –, amint befejeztük a beszélg etést Gibbs nyomozóval, visszamehetsz a lovaidhoz. – De én azt akarom csinálni, amit én akarok csinálni – ellenkezett Dillon. – Emlékszel még a hétfő reg g elre? – kérdezte Gibbs. – Ma csütörtök van. – Ig en. Vag yis a hétfő… – Csütörtök előtt szerda volt, szerda előtt kedd, kedd előtt hétfő. Arra a napra?

– Ig en – helyeselt Gibbs. – Láttuk azt a bácsit az esernyővel odaát – jelentette ki Dillon. – Odaát? – Gibbs letérdelt a fiú elé. – Úg y érted, elöl? – Nem. Odaát. – Láttad azt a bácsit Helen Yardley háza előtt hétfő reg g el? – Én is láttam, és anya is látta. – De nem volt nála esernyő, édesem – jeg yezte meg Stella kedvesen. – De ig en. – Milyen színű volt az esernyője? – Fekete és ezüst – vág ta rá Dillon azonnal. Stella mosolyog va csóválta a fejét. Tátog ott valamit Gibbsnek, ami arra utalt, hog y majd később elmag yarázza, amikor Dillon visszameg y a tévé elé. – Láttad a bácsit beszállni eg y autóba, vag y kiszállni belőle? Dillon a fejét rázta. – De láttad őt Yardley-ék háza előtt, a járdán. – És odaát. – Úg y érted, bement a házba? – Gibbs intett Stellának, hog y ne szakítsa félbe. A nő üg yet sem vetett rá. – Elnézést, de… édesem, te nem láttad, hog y bemeg y Helen házába, ug ye? – Asszonyom, kérem… – Minél többször kérdezik ki, annál több mindent talál ki – jelentette ki Stella. – Elnézést, tudom, hog y nem lenne szabad közbeszólnom, de mag a nem ismeri Dillont úg y, ahog y én. Ő nag yon-nag yon érzékeny. Látja, hog y az emberek azt akarják, hog y elmondjon nekik dolg okat, és nem szeretne csalódást okozni nekik. – Az előtérben volt – szólalt meg Dillon –, az előtérben láttam. – Dillon, de nem láthattad. Tudom, hog y csak seg íteni akarsz, de nem láttad azt az embert Helen előterében, ug ye? Stella Gibbs felé fordult: – Nyug odtan elhiheti nekem, hog y ha tényleg lett volna nála eg y fekete-ezüst esernyő, azt észrevettem volna. Még csak nem is esett. Derült és hideg idő volt… olyan, mint eg y tökéletes karácsonyi nap, csak októberben. A leg több ember azt szereti, ha karácsonykor havazik, de én.

– Nem volt derült – jelentette ki Dillon. – Nem volt elég nap ahhoz, hog y derült leg yen. Most már visszamehetek a lovakat nézni? Gibbs emlékeztette mag át, hog y ne felejtse el meg nézni az előző vasárnapi időjárás-előrejelzéseket hétfőre. Eg y előrelátó ember még derült időben is mag ához vehet eg y esernyőt, ha esőt jósolnak. És ha nem jósoltak? Lehet, hog y a csukott esernyőben volt a feg yver? – De esett – nézett fel Dillon sértődött tekintettel Gibbsre. – Az esernyő vizes volt. És láttam azt a bácsit az előtérben. Judith Duffy fákkal szeg élyezett utcában lakott Ealing ben eg y háromszintes villában, amely Simon számára nem tűnt sem jelleg zetesen londoninak, sem semmilyennek. Arra jutott, hog y ő nem szívesen lakna itt. Nem mintha meg eng edhetné mag ának, úg yhog y ez valószínűleg nem is baj. Harmadszorra is meg nyomta a cseng őt. Semmi. Felhajtotta a fényesre szidolozott réz levelesláda fedőlapját, bekukucskált a lyukon: fa állófog ast, fonott mintában lerakott parkettát, perzsaszőnyeg eket, eg y fekete pianínót és eg y vöröskárpitos zong oraszéket látott. Amikor hirtelen eg y lila szövet takarta el a kilátást, hátralépett. Kinyílt az ajtó. Simon, aki tudta, hog y Judith Duffy ötvennég y éves, meg döbbent az akár hetvennek is saccolható nő láttán. A hölg y hátrafog ta eg yenes, acélszürke haját, íg y még élesebben kiug rott keskeny, beesett arca. Azon a fényképen, amelyet Simon is látott, s amelyet az újság ok használni szoktak, Duffy sokkal kerekebbnek tűnt; majdhog ynem tokája is volt. – Nem emlékszem, hog y meg kértem, kukucskáljon be a postaládámon – jelentette ki a nő. Simon úg y érezte, ez eg y olyan mondat, amelyet alig elfojtott felháborodással illene intonálni, de dr. Duffy úg y beszélt, mintha csak eg y közismert tényt közölne. – Ki mag a? Simon bemutatkozott. – Két üzenetet is hag ytam mag ának – tette hozzá. – Azért nem hívtam vissza, mert nem akartam pazarolni az idejét – felelte Duffy. – Ez lesz a leg rövidebb kihallg atása a pályafutása során. Nem vag yok hajlandó beszélni mag ával, nem fog ok válaszolni a kérdéseire, és nem hag yom, hog y bármilyen vizsg álattal ellenőrizze, hog y használtam-e feg yvert. A Fliss Benson nevű kollég anőjének azt

üzenem, hog y ne zaklasson, mert vele sem fog ok beszélni. Sajnálom, hog y hiába utazott ide. Fliss Benson nevű kollég anő? Simon nem is hallott ilyenről. Duffy éppen be akarta csukni az ajtót, amikor Simon odatette a kezét. – Mindenki más, akit meg kértünk, hag yta, hog y meg vizsg áljuk, és mindenben eg yüttműködött velünk, amiben csak tudott. – Én nem vag yok mindenki. Kérem, veg ye le a kezét az ajtómról! Azzal Simon arcába csapta. Simon ismét behajtotta a levelesláda fedelét, és ismét a lila kardig ánt látta. – Van valaki, akit nem találok – mondta a kardig ánnak. Mást nem látott belőle. – Rachel Hines. A volt férjével, Ang usszal már beszéltem. Ő azt mondta, hog y Ray valahol Londonban lakik a barátainál, de nem tudja, hol. Nincs valami tippje? – Ezt a kérdést Laurie Nattrassnek kellene feltennie – válaszolta Duffy. – Úg y tervezem, meg teszem, amint visszahív. – Vag yis mindenki, eg yvalakit kivéve. – Tessék? – Eg yüttműködik. Laurie Nattrass nem működik eg yütt, ha nem hívja vissza mag át. Tényleg muszáj mindezt egy postaládán keresztül megbeszélnünk? – Mr. Nattrass már beleeg yezett, hog y meg vizsg áljuk, ellenőrizzük az alibijét, és kizárjuk a g yanúsítottak köréből, ahog y mag ával is tennénk, ha… – Isten önnel, Mr. Waterhouse. Simon hallotta a távolodó léptek zaját a parkettán. – Seg ítsen már nekem! – kiáltott utána. – Ez maradjon kettőnk között, de ag g ódom Mrs. Hinesért. Bármit is mond Proust és Sam Kombothekra, Simon ösztönei azt súg ták, hog y eg y sorozatg yilkost kell keresnie, vag y olyasvalakit, aki esélyes, hog y azzá váljon – olyasvalakit, aki furcsa számokból álló kódokat hag y az áldozatai zsebében. Vajon Rachel Hines is ezek közé az áldozatok közé tartozik? Vag y Simon képzelőereje tényleg annyira zabolátlan, amennyire Charlie szerint lenni szokott? Mélyet sóhajtott. Judith Duffy minteg y erre reag álva tett pár lépést az ajtó felé. Simon ismét meg látta, leg alábbis a vállát és a karját. Az arcát nem. – Hétfőn eg yütt reg g eliztem Ray Hinesszal – szólalt meg a nő. – Tessék, ezzel meg adtam az alibimet, és az övét is, úg yhog y most

elég edetten távozhat, de ha nem az, akkor is távozhat. Eg yikünk sem tudta, hog y azon a napon fog ja valaki meg g yilkolni Helen Yardley-t. Október ötödike volt, ug yanolyan hétfő, mint bármelyik másik. Eg y étteremben találkoztunk, és eg yütt töltöttük a délutánt. – Melyik étteremben? – vette elő Simon a noteszét és a tollát. – A Sardo Canaléban, Primrose Hillben. Ray választotta. – Meg kérdezhetném, hog y…? – Isten önnel, Mr. Waterhouse. Ezúttal, amikor Simon meg próbálta benyomni a postaláda fedelét, ellenállásba ütközött: Duffy belülről visszanyomta. Simon visszasétált az autójához, és bekapcsolta a telefonját. Két üzenete volt, az eg yik eg y férfitól, akiről azt feltételezte, hog y Laurie Nattrass lehet, és akinek az üzenete eg y furcsa zajból állt, amelyet a „Laurie Nattrass” szavak követtek, és semmi más, a másik pedig Charlietól, hog y Lizzie Proust telefonált, és meg hívta őket vacsorára szombatra. Nem g ondolja Simon, hog y ez fura, szerette volna tudni, tekintettel arra, hog y évek óta ismerik Proustékat, és eddig soha nem kaptak tőlük ilyen meg hívást, és mit szeretne Simon, hog y mit válaszoljon? Simon SMSben azt írta neki, hog y NEM, csupa nag ybetűvel, kétszer is elejtve a telefonját ig yekezetében, hog y minél hamarabb elküldje. Proust, amint vacsorára hívja őket; már a g ondolattól is összeszorult a torka… Meg csörg ette a Laurie Nattrass általa meg adott három telefonszáma eg yikét, és ezúttal valaki már az első cseng és után felvette. Simon hallotta a léleg zetét. – Halló? – szólt bele. – Mr. Nattrass? – Laurie Nattrass – felelte eg y reszelős hang , ug yanaz, amelyik az üzenetet hag yta. – Mr. Nattrass-szel beszélek? – Nem’tom. – Tessék? – Én nem vag yok ott, úg yhog y nem tudom, kivel beszél. Ha velem beszél, akkor ig en, Mr. Nattrass-szel, Laurie Nattrass-szel beszél. Én pedig Waterhouse nyomozóval beszélek, amit a „zó” helyett inkább „rult”-tal mondanék. Miközben beszélt, a szavai hol hang osabbá váltak, hol lehalkultak, mintha valaki tűkkel szurkálná, és minden eg yes szúrástól felemelné a

hang ját. Őrült? Vag y dühös? – Mikor és hol tudnánk találkozni? – kérdezte Simon. Elmeg yek mag ához, ha azt szeretné. – Soha, sehol, sehog yan. Ez is íg y fog menni, mi? Eg y újabb könnyű beszélg etés. Ez az ember tényleg eg y oxfordi és harvardi iskolákat vég zett, többszörösen díjazott oknyomozó újság író lenne? Nem úg y beszélt. – Nem tudja, hol találom meg Rachel Hinest? – Twickenhamben – felelte Nattrass. – Miért? Nem Ray ölte meg Helent. Meg int rá akarják kenni a dolg ot, mi? Nem léphetnek kétszer ug yanabba a folyóba, de akár kétszer is meg vádolhatják ártatlanul ug yanazt a nőt. Már ha olyan mocskok. Simon észrevette, hog y nemcsak az eg yes szavak hang ereje váltakozik, hanem Mr. Nattrass mondandójának sebesség e is. Eg yes mondatokat szinte kiköpött, másokat lassan mondott vég ig , minteg y habozva, mintha másra fig yelne. – Nincs véletlenül eg y címe vag y bármilyen elérhetőség e…? – Beszéljen inkább Judith Duffyval, ahelyett, hog y az én időmet és Ray Hinesét veszteg eti. Kérdezze meg , mit csinált a két veje hétfőn. Ez inkább utasításnak, mint javaslatnak tűnt. A két veje. És, mivel manapság a rendőrség mindent esélyeg yenlőség i szempontból néz, a két lánya ezzel szintén képbe került. Őket is érdemes lenne ellenőrizni? – Mr. Nattrass, fel kell tennem pár kérdést – próbálkozott Simon. – Jobb lenne személyesen, de… – Teg yen úg y, mintha a telefonja eg y személy lenne. Teg yen úg y, mintha Laurence Hug o St. John Fleet Nattrassnek hívnák, és kérdezzen bátran. Ha ez az ember józan, akkor Simon a római pápa. Nattrass minden bizonnyal csontrészeg . – Annak a lehetőség ét is számításba vesszük, hog y Helen Yardley-t az IÁSZG-nek vég zett munkája kapcsán g yilkolták meg . Mivel mag a a… – …társalapítója, azt szeretné tudni, hog y meg próbált-e bárki is meg ölni. Nem. A következő? – Nem fenyeg ette meg senki? Nem viselkedett mag ával furcsán senki, nem kapott szokatlan e-maileket vag y leveleket? – Hog y van Giles Proust? Ug ye ő lett az eg yüttes frontembere, ig az? Hog yan lehet objektív? Csak viccelek. Ő tartóztatta le Helent

g yilkosság ért. Olvasta a könyvét? – Helenét? – Csak a szeretet… Csak a jó öreg Giles dicsérete. Mag ának mi a véleménye róla? Eg y seg g fej, nem? Simon már majdnem rávág ta, hog y „ig en”, de idejében észbe kapott, és a választ köhög ésbe fojtotta. A szíve vadul zakatolt. Úristen, majdnem kimondta. És akkor lőttek volna az állásának. – Ha úg y g ondolta, hog y Helen ártatlan, akkor miért tartóztatta le? – követelt mag yarázatot Nattrass. – Miért nem mondott le? Erkölcsi színvakság ban szenved, mi? – A mi szakmánkban, ha azt mondják, hog y tartóztassunk le valakit, akkor letartóztatjuk – felelte Simon. – Tudja, mit csinált, amikor Helen kiszabadult? Meg jelent az ajtajában az összes cuccal, amit a verőleg ényei elkoboztak, amikor letartóztatták Helent… a mózeskosárral, a kiság g yal, a pihenőszékkel, Morg an és Rowan ruháival, mindennel. Még csak fel sem hívta előtte, hog y fig yelmeztesse, vag y meg kérdezze, hog y szeretne-e eg y furg onnyi emléktárg yat a halott g yermekeitől. Tudja, hányszor látog atta meg a börtönben? Eg yszer sem. – Eg y kártyáról szerettem volna meg kérdezni, amelyet Helen Yardley zsebében találtak a halála után – mondta Simon. – Ezt titokban tartottuk a sajtó előtt. – 2, 1, 4, 9… – Honnan ismeri ezeket a számokat? Simont pont nem érdekelte, hog y nyersen kérdezi-e mindezt, mert még a leg udvariatlanabb pillanatban sem ért fel Nattrass-szel. – Fliss is meg kapta őket. Felicity Benson, Boldog Benson. Vag yis most éppen nem annyira boldog , és erről én tehetek. Nem tudta, mit jelentenek ezek a számok. Én kidobtam őket a kukába. Mag a tudja, mit jelentenek? Tudja, ki küldte őket? Felicity Benson. Fliss. Simonnak fog alma sem volt, ki lehet ez, de az illető rög vest azon személyek listájának az első helyére ug rott, akikkel beszélni akart.

2009. február 16. Angus Hines Az első interjú leirata A. H.: Nos? Gondolom, kérdéseket akar feltenni, és nem azért hívtak ide, hog y a csendet rög zítsük. L. N.: Őszintén szólva, meg lepett, hog y beleeg yezett az interjúba. A. H.: Úg y érti, mag a a helyemben elrejtőzne szég yenében? L. N.: Csak meg lep, hog y hajlandó szóba állni velem. Pontosan ismeri a véleményem. Tudja, hog y éppen filmet készítek a… A. H.: Úg y érti, tudom, kinek az oldalán áll? L. N.: Ig en. (szünet) A. H.: Mag a szerint illik ebben a kérdésben állást fog lalni? L. N.: Nem illik. Elkerülhetetlen. A. H.: Szóval, pusztán az eg yértelműség kedvéért, mag a kinek az oldalán áll? L. N.: Ray-én, Helenén és a többi ártatlan nőén, akit börtönbe zártak a g yermekük meg g yilkolásának vádjával, holott nem ők ölték meg őket. A. H.: Hányan lehetnek összesen? Összeszámolták már valaha? L. N.: Többen a kelleténél. Az IÁSZG pillanatnyilag öt eset felülvizsg álatát próbálja kiharcolni, és még leg alább három olyan ártatlan nőről tudok, akit a barátnőjének, dr. Judith Duffynak köszönhetően ártatlanul ítéltek el. A. H.: A barátnőmnek? Á, értem. Szóval az eg yik oldalon ott van mag a, a volt feleség em és az ig azság talanul elítélt anyák vag y g ondviselők tömeg ei, a mag uk által modern kori boszorkányvadászatnak nevezett jog alkalmazás áldozatai… L. N.: Mert azok is. A. H.: …másik oldalon pedig ott vag yok én, Judith Duffy… még valaki? L. N.: Reng eteg en. Mindenki, aki szerepet játszott abban, hog y tönkreteg yék Ray, Helen, Sarah Jag g ard és a többi hozzájuk hasonló nő életét. A. H.: És ebben a mag uk által folytatott keresztes háborúban vajon ki áll a g yerekek oldalán? Ki áll Marcella és Nathaniel oldalán?

L. N.: Ha azt hiszi… A. H.: Én. Én állok az ő oldalukon. Az az eg yetlen oldal, amelyen állok. Mindig is az volt az eg yetlen. Ezért vag yok hajlandó interjút adni, akár mag ának, akár bárki másnak, aki felkér. Nyug odtan teg yen meg mindent annak érdekében, hog y én leg yek a főg onosz a BBC dokumentumfilmjében, de amennyiben torzítás nélkül ábrázol, a nézőközönség szerintem meg látja majd az ig azság ot a hazug ság ai mög ött. L. N.: Hazug ság aim? Miben hazudtam? A. H.: Tudatosan? Valószínűleg semmiben. De ha szemellenzővel éli az életét, és minden lehetőség et meg rag ad, hog y az előítéleteit a világ ba köpködje, az is eg yfajta hazug ság . L. N.: Szóval, én szemellenzős lennék? A. H.: Nem látja a fákat az erdőtől. L. N.: A fától az erdőt. A szólás íg y hang zik: „Nem látja a fától az erdőt.” A. H.: (nevetve) „Ó, soha, soha ne vitassuk, amit biztosan senki sem tud! {2} ” L. N.: Értem. Szóval, azért vag yok szemellenzős, mert mindig is hittem a feleség e ártatlanság ában? Ellentétben mag ával, aki elárulta? A. H.: Nem hinném, hog y elárultam volna. És, csupán a jeg yzőkönyv kedvéért, most már én is hiszek az ártatlanság ában, s ezt a meg g yőződésemet még inkább meg erősíti az, hog y eg ykor másképp g ondoltam – de nem várom el, hog y ezt meg értse a szeg ényes értékrendjével. L. N.: Ez a bocsánatkérés eg y formája? Meg követte Ray-t azért, mert kételkedett benne? Meg próbálta eg yáltalán? A. H.: Nincs miért bocsánatot kérnem. Nem tettem mást, mint meg tag adtam, hog y akár a feleség em érdekében… L. N.: A volt feleség e. A. H.: …akár a g yermekeim emléke miatt hazudjak. Ig en, amikor a rendőrség közölte, hog y g yilkosság g al g yanúsítják Ray-t, én is kételkedtem az ártatlanság ában. A bűnösség ében is kételkedtem. Nem voltam olyan helyzetben, hog y biztosan tudjam, hog yan halt meg Marcella és Nathaniel, mert eg yik esetben sem voltam otthon. A rendőrség meg g yanúsította, én pedig úg y g ondoltam, hog y nem g yanúsítanák, ha nem lenne rá alapos okuk. Biztosan van jobb dolg uk is ennél, nem? Eg y átlag os családban szokatlan,

hog y két meg mag yarázhatatlan haláleset is leg yen. Marcella és Nathaniel tökéletesen jól voltak a haláluk előtti napokban. Semmi bajuk sem volt. L. N.: Mag a g yermekorvos? Akkor az elnézését kell kérnem, mert a jeg yzeteimben az szerepel, hog y „fényképész.” A. H.: Akkor tényleg jól teszi, ha elnézést kér. Nemrég előléptettek. Most már illusztrációszerkesztő vag yok a London on Sunday-nél. Már valaki más vég zi a kulimunkát. Én kényelmesen üldög élhetek az íróasztalom mellett, miközben csokis kekszet eszem és a Big Bent bámulom az ablakomból. Látja, milyen könnyű eg y helytelen feltételezést tényként elkönyvelni? Én, mag ával ellentétben, nem tételezek fel semmit. Ray-ről sem tételeztem fel semmit. Ő szerette a g yerekeket – eg y pillanatig sem kételkedtem abban, hog y őszintén szerette őket. De ug yanakkor elég realista voltam ahhoz, hog y felmerüljön bennem annak a lehetőség e, hog y létezhetnek bizonyos pszichológ iai… rendellenesség ek, amelyek következtében a g yermekek iránt érzett szeretetbe az is belefér, ha az ember árt nekik. Tudja, Ray korábbi dolg ai miatt. L. N.: Jaj, ne már! Kiül eg y ablakpárkányra, hog y elszívjon eg y cig it – és a következő pillanatban azt veszi észre, hog y ömlik rá a mocsok, lezárják a háza környékét, és tele a hálószobája ideg enekkel, akik arról beszélg etnek mobilon a háziorvosával, hog y vajon mennyi az esélye annak, hog y leveti mag át. A. H.: Ez az eg yik a történet számos verziójából, amiket Ray előadott az elmúlt pár év során: a „csak eg y kis csendre, nyug alomra és pár slukkra vág ytam” sztori. A bíróság előtt a szülés utáni depresszió eg yik tüneteként próbálta előadni a dolg ot, és azt állította, hog y nem emlékszik tisztán sem az ablakpárkányra, sem a cig arettára. L. N.: Ray-nek semmi baja, sem pszichológ iailag , sem eg yéb tekintetben. Tökéletesen normális, eg észség es nő. A. H.: Mag a szerint normális dolog kimászni eg y mag asan lévő ablakon, és eg y keskeny párkányon ülve rág yújtani? Nem beszélve arról, hog y ez alig eg y nappal azután történt, hog y Ray visszatért hozzánk, miután minden mag yarázat nélkül otthag yott eng em és Marcellát. Marcella alig kétnapos volt akkor. Majd, kilenc nappal később éppen ilyen meg mag yarázhatatlan módon visszasétált, eg y szót sem volt hajlandó elárulni arról, hog y hol volt, és miért ment

el. Amikor pedig fag g atózni kezdtem, felrohant az emeletre, és kimászott az ablakon. Azt akarja mondani, hog y ha a mag a feleség e viselkedne íg y, majd meg vádolnák azzal, hog y meg ölte a két g yermekét, mag ának semmi kétség e nem lenne az ártatlanság a felől? L. N.: Kinek a hibája volt, ha Ray szülés utáni depresszióban szenvedett? Mag a vég ig horkolta Marcella életének első tizennég y éjszakáját, miközben Ray másfél óránként felkelt szoptatni. Ő két hétig bírta, hog y ellásson eg y csecsemőt, miközben semennyi seg ítség et sem kapott mag ától, majd úg y döntött… A. H.: „…ha nem tapasztalod meg a saját bőrödön, milyen nehéz ez, akkor soha nem fog od meg érteni”, úg yhog y fog ta mag át, és lelépett. Ez „a férjem eg y hímsoviniszta disznó” verzió. L. N.: Nevezze annak, aminek akarja. Én ig azság nak nevezem. A. H.: Amikor Ray kilenc nappal a távozása után visszatért, szembesült vele, hog y én ahelyett, hog y az általa elvárt módon küszködtem volna, áthívtam az anyámat, és eszemben sem volt meg változni. Mivel Ray eg y utópisztikus, eg yenjog úság on alapuló hellyé akarta változtatni az otthonunkat, eng em pedig Mary Poppinsszá szeretett volna nevelni, nag yon dühös lett rám és anyámra is. Azért mászott ki az ablakon, hog y elmeneküljön tőlünk. Látja? Éppen olyan jól ismerem ezt a hazug ság ot, mint mag a. (szünet) A helyzet az, hog y attól a pillanattól kezdve, hog y hazavittem Ray-t és Marcellát a kórházból, kivettem a részem a g yermekg ondozásból, vag y még többet is. Amikor Marcella éjszaka felsírt, én keltem fel hozzá elsőként. Miközben Ray meg etette, én mindkettőnknek főztem eg y teát, utána néha beszélg ettünk, néha pedig rádiót hallg attunk. Amikor mindkettőre ráuntunk, elhúztuk a füg g önyt a hálószobában, és meg próbáltunk belesni a szomszédok ablakán, és kitalálni, hog y mit csinálnak éppen. De nem csináltak semmi különöset. Azok a nyavalyás mázlisták békésen aludtak. (hosszú szünet) Mindig én cseréltem ki Marcella pelenkáját, és én altattam vissza a kicsit. Nem csak eg yszer-kétszer – minden eg yes alkalommal.

Mire visszafeküdtem, Ray már aludt. Én vásároltam be a boltban, én mostam és vasaltam, és mindig én főztem vacsorát… L. N.: Akkor Ray miért hag yta ott mag át? A. H.: Nem csak eng em. Eng em és Marcellát. Mag ában sose merült fel, hog y eg y olyan nő, aki képes elhag yni az újszülött g yermekét, esetleg arra is képes lehet, hog y pár héttel később meg ölje ug yanazt a g yermeket? L. N.: Soha. A. H.: Eg y olyan nő, aki minden további nélkül képes azt hazudni eskü alatt a bíróság on, hog y szülés utáni depresszióban szenvedett, majd pár hét múlva azt mag yarázza be mag ának, hog y valamiféle példát akart statuálni feminista okokból? L. N.: Nem mindenki g yilkos, aki hazudik. A. H.: Ez ig az. Tény, hog y Ray hazudott, de mint már említettem, most már nem g ondolom, hog y bántotta volna Marcellát és Nathanielt. L. N.: Időnként mindnyájan szoktunk hazudni, de nag yon kevés olyan ember van, aki meg ölné a saját g yermekét. A leg több férfi fenntartja a feleség ével szemben az ártatlanság vélelmét. Paul Yardley és Glen Jag g ard is ezt tette. A. H.: Az ártatlanság vélelméhez először is feltételeznünk kell, hog y valaki bűnös is lehet. Minden, amit Yardley-ról és Jag g ardről hallottam, arra utal, hog y ők ezt sose feltételezték. Mag a korábban a normalitást emleg ette. Mag a szerint ez normális? Természetes? (szünet) Én nem g ondoltam, hog y Ray bűnös lenne. Csak annyit tudtam, hog y két kisbabánk halt meg nég y éven belül, és hog y eg yesek úg y hiszik, esetleg Ray keze van a dolog ban. Nem feltételeztem azt, hog y g yilkos, és azt sem, hog y nem az. Eg yszerűen nem tudtam. L. N.: És ennek az lett az eredménye, hog y Ray-nek a tárg yalása előtti heteit eg y olyan férfival kellett eg yütt töltenie, aki már nem az ő szerető férje, hanem eg y ellenség es beépített kém volt, aki folyamatosan a bűntudat vag y az ártatlanság jeleit kereste rajta. Mag a szerint ez milyen érzés lehetett? Utána pedig , amikor bűnösnek mondták ki, mag a interjút adott a tárg yalóterem előtt. Azt nyilatkozta, örül, hog y a g yermekei g yilkosát elítélték, és hog y amint lehet, beadja a válókeresetet. Ug ye helyesen idéztem?

A. H.: Ig en, ezt mondtam. L. N.: Még csak annyi tisztesség sem volt mag ában, hog y nég yszemközt beszéljen Ray-jel, mielőtt bejelenti a riporterek és a fényképészek csőcselékének, hog y cserbenhag yja őt. Sőt eg észen a szabadon bocsátásáig nem is beszélt Ray-jel, íg y van? A. H.: Én ezt nem tartom cserbenhag yásnak. Cserbenhag yásnak az számít, ha az emberben felmerül a kérdés, vajon nem a feleség e ölte-e meg a g yermekeit, amikor mindenki más is ezt kérdezi mag ától az ország ban? Azután, ahog y vég ig hallg attam, miket össze nem hazudozik a tárg yalóteremben? Nem csak arról hazudott, amikor elhag yott minket… L. N.: Semmi szükség nem lesz semmilyen hatásvadász manipulációra a részemről ahhoz, hog y az emberek hideg vérű szörnyeteg nek lássák. Mi lett volna, ha Ray-t felmentik? Akkor mit érzett volna vele kapcsolatban? A. H.: Itt nem az érzéseimről van szó: szeretem Ray-t. Mindig is szerettem, és mindig is szeretni fog om, de azt akartam, hog y ig azság ot szolg áltassanak Marcellának és Nathanielnek. Nehéz helyzetben voltam. Mivel tisztában voltam azzal, hog y soha nem fog ok biztosat tudni – és senki nem képes az eg ész életét bizonytalanság ban tölteni, különösen én –, elhatároztam, hog y el fog om fog adni a bíróság ítéletét. Ha nem ítélték volna el Ray-t, akkor elhittem volna, hog y ártatlan. L. N.: Csak hog y teljesen világ os leg yen a dolog : azt akarja mondani, hog y ha másképp alakultak volna a dolg ok, akkor eg y pillanat alatt szertefoszlanak a kétség ei? A. H.: Gondoskodtam volna róla, hog y eltűnjön. Nem mondom, hog y nem kellett volna hozzá eg y kis önfeg yelem, de íg y döntöttem. Erre van az ig azság szolg áltatási rendszer, nem? Hog y meg hozza azokat a döntéseket, amelyekre a mezei polg ár képtelen. L. N.: Feltételezem, még soha nem hallott a Birming hami Hatokról? A. H.: De, hallottam róluk. És a Guildfordi Nég yekről is, és a Broadwater Farm-i Hármakról, Winston Silcottról és a társairól. Továbbá a Chippenhami Hetekről, a Penzance-i Kilencekről, a Basing stoke-i Ötökről és a Bath Spa-i párosról nemkülönben… L. N.: Most összevissza hadovál.

A. H.: Hány hamis precedenst kell még kitalálnom ahhoz, hog y meg értse, mire célzok? (szünet) Tudja, bizonyos értelemben nag yon pihentető mag ával beszélg etni. Fikarcnyi esélye sincs arra, hog y meg értsen eg y olyan embert, mint én. Vag y mint Ray. L. N.: Hog y érezte mag át, amikor Ray fellebbezése sikerrel járt, és meg változtatták a bíróság ítéletét? A. H.: Elg ondolkoztam azon, hog y ez vajon azt jelenti-e, hog y ártatlan? L. N.: Ezen a ponton sem érzett semennyi bűntudatot? A. H.: Én? Nem én öltem meg a g yermekeimet, nem én hazudoztam a bíróság on, és nem én hoztam téves ítéletet. Miért kellett volna bűntudatot éreznem? L. N.: Nem bánta meg , hog y elvált a feleség étől? A. H.: Nem. L. N.: De már nem hiszi, hog y g yilkos? A. H.: Nem. De amikor elváltam tőle, úg y g ondoltam, hog y az, ami azt jelenti, hog y abban a pillanatban a rendelkezésemre álló információk alapján ez volt a helyes döntés.

2009. március Laurie Nattrass Az orvos, aki hazudott: Egy modern kori boszorkányüldözés története Tamsin, ezt azonnal küldd el a British Journalism Review-nak, amint Duffyt felfüggeszti a kamara! Az irodalom és a filmművészet visszatérő alakja az istenkomplexussal meg áldott orvos, aki annyira elbizakodott, hog y azt képzeli, felhívhatja a rendőrség fig yelmét eg y g yilkosság ra, elmag yarázhatja, hog yan követték el (káliuminjekcióval a lábujjak között), és ennek ellenére meg úszhatja, hog y g yanúba keveredjen. De ez sose jön be neki, mert akkor a főkopó nem kapna lehetőség et arra, hog y kimondja, miszerint: „Mag ának istenkomplexusa van, doktor úr. Azt hiszi, jog ában áll eldönteni, ki haljon meg , és ki maradjon életben.” A filmes világ ban mindez pusztán eg y sablonos tévéfilmet jelent. A való életben viszont sokkal ijesztőbb a jelenség . Harold Shipman, a háziorvos, aki több száz páciensét meg ölte, anélkül halt meg , hog y beismerte volna a bűneit, vag y bármilyen mag yarázattal szolg ált volna rájuk. Korunk mumusa volt, eg y láthatatlan szörnyeteg , aki észrevétlenül ólálkodott az emberek között, miközben úg y tett, mintha ő is közéjük tartozna. A szörnyeteg ek vetélkedőjén, a rang sorban közvetlen utána dr. Judith Duffy következik. dr. Duffyra múlt héten [szükség esetén javítani] csapott le az ig azság szolg áltatás, amikor szakmai visszaélési üg yben vétkesnek találták. dr. Duffy több tucatnyi ártatlan nő életét tette tönkre, akiknek annyi volt a bűnük csupán, hog y rosszkor voltak rossz helyen akkor, amikor eg y g yermek meg halt: Helen Yardley-ét, Lorna Keastét, Joanne Bew-ét, Sarah Jag g ardét, Dorne Llewellynét… és még hosszan lehetne folytatni a sort. Ez olyan horrortörténet, amely bármelyik hatásvadász puhafedeles könyvvel felér. dr. Duffy csak később fog feltűnni a színen, de tartsanak ki, meg éri. 1998 aug usztusában Ray (Rachel) Hines, a London Notting Hill kerületében élő, középkorú g yóg ytornásznő életet adott Marcella

nevű kislánynak. Ray férje, Ang us, aki a London on Sunday-nek dolg ozik, nem g ondolta úg y, hog y emiatt változtatnia kellene az életstílusán. Továbbra is sokat túlórázott, és eljárt iszog atni a barátaival; mindeközben Ray, aki átmenetileg feladta imádott hivatását, hog y el tudja látni a kisbabát – aki eg y óránál többet soha nem aludt eg yszerre –, eg yre jobban kimerült. Ez idáig eg y teljesen szokványos történet, és bizonyára az anyák a világ minden részén meg értően fog nak bólog atni, miközben ezt olvassák, és csípős meg jeg yzéseket tesznek majd az orruk alatt a férfiakra. A leg több nő eg észen az első g yermek meg születéséig úg y g ondolja, hog y hímnemű társának eg yenjog ú partnere, amikor is a leg nag yobb részük – meg döbbentő módon még korunkban is – kénytelen lesz elfog adni, hog y vég et ért az eg yenlőség időszaka. A férfiak továbbra is eljárnak otthonról, és amikor hazatérnek, rag aszkodnak ahhoz, hog y alaposan kialhassák mag ukat a következő munkanap előtt. Csak az a baj, hog y ott van eg y kisbaba, akiről muszáj g ondoskodni, úg yhog y valakinek parkolópályára kell állítania vag y teljesen fel kell adnia a karrierjét. Valakinek össze kell szednie az erejét eg y vég ig dolg ozott nap után, hog y főzzön, takarítson és a vasaljon. Valakinek le kell mondania a szabadság áról és a személyes vág yairól a család érdekében. És ez a valaki szinte mindig a nő. Ray Hinesszal is ez történt, de szerencséjére, vag y talán balszerencséjére, ő más volt, mint a többi nő. Miután többször is találkoztam vele, elmondhatom, hog y Ray kivételes eg yéniség . Mielőtt a trag édia és az őt ért ig azság talanság tönkretette az életét, ő volt az Eg yesült Királyság eg yik leg sikeresebb üzletasszonya, a piacvezető PhysioFit franchise eg yik alapítója. Eg yszer meg kértem, hog y mesélje el, mi adta meg ehhez a kezdőlökést. Azt felelte, hog y „kamaszkoromban sokat fájt a hátam.” Eg y csapnivaló g yóg ytornászról is mesélt, aki újság okat olvasg atott, miközben Ray a futópadon sétálg atott. Ez adta az ötletet ahhoz, hog y teg yen valamit annak érdekében, hog y az ang liai fizikoterapeuta-ellátás jobban működjön. Később ennek köszönhette a karrierjét is. Ő eg y ilyen ember. A leg többen eg yszerűen csak meg kérték volna a háziorvosukat, hog y utalja be őket eg y jobb g yóg ytornászhoz, és a továbbiakban nem törődtek volna az eg ésszel. Ray úg y döntött, hog y nem hajlandó az áldozati bárány szerepét betölteni a családban. Amikor Marcella kéthetes lett, elment hazulról,

anélkül, hog y meg mondta volna Ang usnak, hol lesz. Kilenc napig maradt távol: rendszeresen hazatelefonált, de nem volt hajlandó elárulni, hog y hol van, és mikor tér haza. Abban reménykedett, hog y mire hazameg y, Ang us – aki feltételezhetően nag y nehezen boldog ul csak a feladatokkal – ráébred, hog y hibázott, és onnantól közösen viselik a g yerekneveléssel járó terheket. De nem járt szerencsével. Amikor Ray hazatért, látta, hog y Ang us anyja beköltözött az otthonukba, és lelkesen vezeti a háztartást. Íg y azután Ang us azzal jött, hog y „ha az anyám képes volt rá, akkor te miért nem?” Ray ezért hazudott első körben Ang usnak a távolléte okairól: szég yellte, hog y füstbe ment a terve, úg yhog y azt mondta neki, hog y fog alma sincs, miért ment el, és nem emlékszik, hol töltötte azt a kilenc napot, amíg nem volt otthon. Ang us persze nem elég edett meg ezzel a válasszal, és nem volt hajlandó békén hag yni őt, úg yhog y Ray beviharzott a hálószobába, és mag ára zárta az ajtót. Amikor Ang us és az anyja mindennek elmondták az ajtó túloldalán, kinyitotta az ablakot, és kimászott a keskeny párkányra, hog y ne kelljen tovább hallg atnia sértő tirádájukat. Rág yújtott eg y cig arettára, és a lehetőség ein kezdett g ondolkozni. Nem hitte, hog y Ang us képes lenne előnyére változni; sőt attól tartott, hog y romlani fog a helyzet. Az is eszébe jutott, hog y nem lenne-e jobb, ha örökre eltűnne. Ang us, az anyja és Marcella nélküle is tökéletesen elboldog ulnának. Imádta Marcellát, de nem állt készen arra, hog y élete hátralévő részét a családja rabszolg ájaként töltse, és azon g ondolkozott, hog y ez nem jelenti-e azt, hog y ő rossz anya, mivel a leg több „jó-anyatípusú” barátnője önként és dalolva – vag y leg alábbis aránylag jó hang ulatban – viseli a rabszolg aság ot. Viszont eg y pillanatra sem merült fel benne, hog y leug orjon a párkányról. Most viszont lépjünk vissza az időben három hetet. 1998. november 12-én, este 9:00 órakor Ang us éppen a munkatársaival szórakozott. Ray befejezte az aznapi utolsó etetést, és betette Marcellát a mózeskosárba. Valamivel elviselhetőbb lett az élete, mivel Marcella rendesen aludt, íg y Ray is. Ang us azt javasolta, hog y Ray minél hamarabb menjen vissza dolg ozni. Mivel ő is ezt akarta, meg beszélték, hog y Marcellát hat hónaposan bölcsődébe adják. Ang us rendszeresen viccelődött azzal, hog y ez nag yon jót fog tenni Marcellának, és felsorolta több barátjuk

g yermekét, akiket „elviselhetetlenül elkényeztettek”, mert az anyjuk az első öt évben folyamatosan körbeug rálta őket. Ray felment a hálószobába, majd Marcellát meg látva felsikoltott. A kislány arca kék volt, és nem léleg zett. Ray mentőt hívott, ami három perc múlva meg is érkezett, de már késő volt. Ray-t és Ang ust porig sújtotta az eset. És itt jön a képbe eg y bizonyos dr. Judith Duffy szülész- és g yermekorvos, a Westminsteri Eg yetem Gyermekeg észség üg yi és Fejlődéstani Fiziológ ia Tanszékének adjunktusa, aki elvég zi Marcellán a halottkémi vizsg álatot, és nem talál olyan jelet, ami arra utalna, hog y ne természetes okokból halt volna meg . Az eg yik bordája ug yan eltört, és van pár véraláfutása, de Duffy szerint valószínűleg mindkettő az újraélesztési kísérletek következménye. Ezzel a mentőautó személyzete is eg yetért. Marcella a hirtelen bölcsőhalál áldozata, ami azt jelenti, hog y a halál oka ismeretlen. Ug orjunk előre nég y évet az időben. Ray-nek és Ang usnak újabb kisbabája születik, Nathaniel. Eg y verőfényes reg g elen – Nathaniel tizenkét hetes akkor – Ray arra ébred, hog y Ang us nem fekszik mellette az ág yban, és fény árasztja el a szobát. Nathaniel mindig fel szokott ébredni, mielőtt kivilág osodik, úg yhog y valami biztosan nincs rendben. Ray odarohan a mózeskosárhoz, és ismét átéli a rémálmot: a kisfiú kék, és nem léleg zik. Újfent elkéstek. Ismét dr. Judith Duffy a halottkém, aki duzzadt ag yszöveteket és ag yi vérömlenyre utaló nyomokat talál. Arra a következtetésre jut, hog y Nathanielt biztosan meg rázták, és emellett azután is kitart, hog y konzultál kollég ájával, dr. Russell Meredew-vel, aki nem ért eg yet vele. Meredew rámutat arra a perdöntő fontosság ú bizonyítékra, hog y az ag yideg ek nem szakadtak el, holott ha Nathanielt tényleg meg rázzák, ez történt volna. dr. Dufy azt mondja dr. Meredew-nek – aki mellesleg a brit lovag rend tag ja, és a g yermekorvostani ismeretekhez való hozzájárulásáért meg kapta a Sir James Spence emlékérmet –, hog y nem tudja, mit beszél. Váltig állítja, hog y semmi kétség e sincs afelől, hog y Ray Hines halálra rázta Nathanielt, és meg fojtotta Marcellát. A rendőrség nek ekkor nem marad más választása, minthog y nyomozást indítson, és Ray-t a két g yermek meg g yilkolásával vádolják. A tárg yalás 2004 márciusában kezdődik.

„Na de álljunk csak meg eg y percre! – háborodik fel teljesen jog osan a kedves olvasó – Nem dr. Duffy vég ezte el a halottkémi vizsg álatot Marcellán is? Hiszen akkor semmi g yanúsat nem talált.” Pontosan. Azonban a bíróság on azt vallotta ezzel kapcsolatban, hog y ismét átnézte a bizonyítékokat, és revidiálta az álláspontját. Azzal érvelt, hog y még ha a bordatörést okozhatta is az újraélesztés, a véraláfutásokat biztosan nem, mivel Ray beismerte, hog y túlság osan pánikba esett ahhoz, hog y bármiféle újraélesztéssel próbálkozzon, és mire a mentő kiért, Marcella már kék volt az oxig énhiánytól, ami azt jelenti, hog y nem volt vérkering ése, tehát nem volt az ereiben elég vér ahhoz, hog y véraláfutásai keletkezzenek, amikor a mentősök pumpálni kezdték a mellkasát, hog y ismét meg indítsák a szívműködését. Russell Meredew ezzel sem ért eg yet. Szerinte akkor is keletkezhetnek véraláfutások, amikor a vérnyomás már szinte a nullára csökken, sőt – bár ez ritka – még a halál bekövetkeztét követően is. Nag yon sok példát látott az előbbire, és eg yet-kettőt az utóbbira is. Majd rámutatott, hog y Nathaniel ag yduzzanata és ag yi vérömlenye sokkal nag yobb valószínűség g el vírusos eredetű szívizomg yulladás következménye, mint azé, hog y meg rázták. Eg y objektív szemlélő számára szinte felfog hatatlan, ami ezek után történt, vag yis inkább ami nem történt. Nathaniel halála nélkül dr. Duffy eg yáltalán nem találta volna g yanúsnak Marcella halálát. Csupán két okból g ondolta azt, hog y Nathaniel Hines nem természetes halállal halt meg : az ag yi vérömleny és az ag yszövetek duzzanata miatt. De miután dr. Meredew elmag yarázta, hog y mindkettőt okozhatta vírus, miért nem zárták le a g yilkosság i pert? Miért nem ébredt rá az üg yészség , hog y alaptalanok a vádak? Miért nem ejtette az üg yet Elizabeth Geilow bírónő? Bármilyen felfog hatatlan mindez, Russell Meredew – hozzátenném, hog y ő eg y olyan ember, aki meg g yőződésem szerint a karjában menekítene ki az ég ő házból – később elmesélte nekem, hog y amikor dr. Duffy azt mondta neki, hog y meg változtatta Marcella halálának okával kapcsolatos véleményét, szerinte nem nézte át újra az esetet. „Nem olvashatta át ismét a részleteket – eg yenesen Nathaniel halottkémi vizsg álatáról érkezett. Nem nehéz azt a következtetést levonni, hog y Nathaniel esetében bűntényre g yanakodott, és ezért arra jutott, hog y valószínűleg Marcella sem halhatott természetes halált.” Meredew

hozzátette, nincs kétség e afelől, hog y dr. Duffy valamikor tényleg előásta Marcella papírjait, és ismét átnézte őket, de, hog y zseniális hasonlatát idézzem, „ha az ember repülő malacokat keres, és halványrózsaszín az ég , akkor vajon milyen következtetést fog levonni: hog y napnyug ta van, vag y hog y az eg et repülő malacok borítják, ameddig a szem ellát?” Az esküdtek persze ismerhették már dr. Duffy nevét. Ő volt a szakértő, aki a hírhedt 1996-os perben is részt vett, melynek során Helen Yardley-t vádolták meg két fia meg g yilkolásával. Akkor azt állította, hog y eg y családban két bölcsőhalálnak „olyan kicsi az esélye, hog y az a lehetetlenség g el határos” – ami eg y elég feledhetetlen meg nyilvánulás. Szerintem Ray Hines esküdtjei is emlékeztek rá, és úg y g ondolták, ez azt jelenti, hog y Ray nem lehet ártatlan, éppen úg y, ahog yan 1996-ban a tizenkét esküdtből tizeneg y azt a következtetést vonta le, hog y eszerint Helen Yardley bűnös. Russell Meredew mindent meg tett annak érdekében, hog y Ray-t meg mentse. dr. Duffy elméletét, miszerint Marcella Hinest meg fojtották, Nathanielt pedig halálra rázták, „ostobaság ”-nak nevezte, és elmag yarázta, hog y a fojtog atás általában „előre meg fontolt bűntény”, míg a rázás azzal hozható összefüg g ésbe, amikor valaki elveszíti az önuralmát. A fojtog atók veszélyesek, de komoly önuralommal rendelkeznek, úg yhog y nem valószínű, hog y eg y anya meg fojtaná az eg yik g yermekét, majd halálra rázná a másikat, még akkor sem, ha g yilkolni akar. A tárg yalóteremben az is elhang zott, hog y Ang us Hines családjában több hasonló trag édia is előfordult. Ang us unokaöccse halva született, a nag yanyja eg yik g yermeke pedig hirtelen bölcsőhalálban halt meg . Édesanyja pedig a lupus nevű beteg ség ben szenved, amelynek következtében a test önmag át falja fel. Amikor meg kérték, hog y mag yarázza el, mit jelent mindez, dr. Meredew nem kertelt: „Nag yon valószínű, hog y a vádlott férjének családja eg y autoimmun g enetikai rendellenesség et hordoz. Ez meg mag yarázná a halva-születést, a hirtelen g yermekhalálokat, a lupust – ezekre lehet számítani ug yanis az autoimmun rendellenesség ek esetében.” Vajon odafig yeltek rá az esküdtek? Vag y arra g ondoltak, hog y „olyan valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos”? Vajon azért fordultak Ray ellen, mert nem keltett jó benyomást? Több alkalommal is

ellentmondott önmag ának, letag adott olyan dolg okat, amelyeket korábban mondott a rendőrség nek, és az üg yészség hazug ság g al vádolta. Csak azt nem tudta senki, hog y Ray-nek az üg yvédei tanácsolták, hog y hazudjon. Pont azok az emberek keverték bajba, akiknek az lett volna a feladatuk, hog y meg védjék. Védőüg yvédeinek csapata úg y döntött, hog y a kilencnapos távollétének és az ablakpárkányon való dohányzásának az ig az története ellene fordítaná az esküdtszéket; és emiatt militáns feministának tűnhet. Úg yhog y arra biztatták Ray-t, hog y teg yen úg y, mintha csak szülés utáni depresszióban szenvedett volna, és nem tudná, miért hag yta el az otthonát, hol tartózkodott ezalatt, nem tudná, miért ment vissza, és nem emlékezne arra, hog y miért mászott ki az ablakpárkányra. Ray üg yvédei részéről nemcsak törvénytelen és erkölcstelen dolog volt ilyen tanácsokat adni (ma már persze tag adják, hog y ezt tették), hanem vég zetesen rossz döntés is. Ray-t bűnösnek találták két rendbeli g yilkosság ban, és életfog ytig lani börtönbüntetésre ítélték. Az üg yvédei Russel Meredew állításaira támaszkodva meg próbáltak fellebbezni, hiszen ő határozottan állította, hog y dr. Duffynak nem lehetett ideje újra átnézni Marcella zárójelentését abban az időpontban, amikor közölte az orvossal, hog y meg g ondolta mag át, és immár úg y véli, hog y Marcella is g yilkosság áldozata lett. De ezt nem lehetett bizonyítani. Csak dr. Meredew szava állt szemben dr. Duffyéval. A fellebbezést elutasították. Majd 2004 júniusában, két hónappal az után, hog y Ray-t elítélték, áttörés következett be az üg yben: eg y önkéntes, aki az általam és Helen Yardley által létrehozott alapítványnak, az IÁSZG-nek (Ig azság ot az Ártatlan Szülőknek és Gondviselőknek) dolg ozik, beszélt valakivel, aki eg yütt dolg ozott dr. Duffyval – nevezzük az illetőt dr. Anonimusnak. Az illető a rendelkezésünkre bocsátotta annak az e-mailnek a másolatát, amelyet dr. Duffy küldött neki, és amelyben dr. Duffy a saját idiótaság ára hivatkozik, amiért Marcella Hines halottkémi vizsg álatával kapcsolatban hag yta, hog y szorult helyzetbe hozzák. Desmond Dearden, az a halottkém, akinek az asztalára kerültek Marcella zárójelentései, személyesen ismerte Ang us Hinest, és azt mondta Duffynak, hog y eg y rendes családról van szó. Meg döbbentő módon úg y tűnt, mintha félig meddig meg zsarolta volna a doktornőt, hog y dobja sutba a g yanakvását,

és írja azt, hog y Marcella természetes okokból hunyt el. Íme eg y részlet Duffy dr. Anonimusnak címzett leveléből: Miért g ondoltam akár eg y percig is, hog y az a tény, hog y Desmond ismeri a családot, g arancia az ártatlanság ukra? Miért nem vettem zokon arra vonatkozó erőteljes célzásait, hog y ha nem hunyok szemet az üg y fölött, akkor nem fog több halottkémi esetet hozzám küldeni? Az az ig azság , hog y Marcella Hines esetében nem voltam biztos mag amban. Persze, g yanakodtam – mint mindig –, de nem voltam olyan biztos a dolg omban, mint más esetekben: például Helen Yardley-éban. Azt hiszem, be akartam bizonyítani mag amnak, hog y nem vag yok az a rettenetes szörnyeteg , akinek Laurie Nattrass tart, és hog y eg y olyan helyzetben, ahol a leg jobbat és a leg rosszabbat is feltételezhetem valakiről, képes vag yok a leg jobbat feltételezni. Tudom, hog y ez szánalmasnak tűnik, de valami ilyesmi járhatott a fejemben. És ig en, beismerem, nag yon nem szívesen g ondoltam arra, hog y esetleg nem kapok több halottkémi esetet. És most nézd meg , mi történt! Hineséknak ismét meg halt eg y kisbabájuk, nekem pedig eskü alatt kell vallanom arról, hog y miért „g ondoltam meg mag am” Marcella Hines természetes halálával kapcsolatban. Bárcsak visszaforg athatnám az idő kerekét, és ismeretlenként jelölhetném meg a halál okát… de semmi értelme ilyesmit kívánni, nem ig az? És mi történt ezután? Nos, az önök őszinte híve átadta az e-mailt Ray Hines védőüg yvédeinek, akik továbbították a Bűnüg yi Esetek Felülvizsg álati Hatóság ának. Meg döbbentő, de ismét elutasították a fellebbezési kérelmet. A BEFH-nak dr. Duffy szakmai elhivatottság ának a hiányára kellett volna összpontosítania, és arra, hog y mit jelent ez eg y olyan eset szempontjából, amelyben kizárólag ő és az udvartartása, a g yermekvédelem keselyűi tanúskodnak a vád mellett. Ehelyett csak annyit szűrtek le az eg észből, hog y Duffy már korábban is táplált némi g yanút Marcella halálával kapcsolatban. Talán úg y képzelték, hog y ez meg erősíti az említett g yanú súlyát. Az IÁSZG választ követel arra vonatkozóan, hog y miért nem füg g esztették fel és vonták felelősség re dr. Duffyt abban a pillanatban, amint ez az e-mail napvilág ra került, de erre mind a mai napig nem kaptunk választ. Arról is érdeklődtünk, hog y

eg y olyan korrupt halottkém, mint Desmond Dearden, hog y töltheti be még mindig ezt a posztot. Ezekre a kérdésekre senki sem felel. Ray Hines számára akkor csillant fel a remény, amikor áttörés következett be Helen Yardley üg yében. Eg y másik dr. Anonimus jóvoltából napvilág ra került eg y dokumentum, amelyben dr. Duffy következetesen „leányg yermek”-ként emleg eti Helen Yardley fiát, Rowant. Ig en, íg y van: az a szakértő, aki annyira biztos volt benne, hog y Rowant meg g yilkolták, még csak azt sem tudta pontosan, hog y milyen nemű. Ezt követően színre lépett a patológ us, aki Rowan Yardley halottkémi vizsg álatát vég ezte. Az illető Rowan halála után több, általa szakértőnek tartott emberrel is felvette a kapcsolatot, és meg kérdezte a véleményüket a Rowan vérében talált nag y mennyiség ű nátriumkloriddal kapcsolatban. Judith Duffy, aki ekkor még nem tudta, hog y Rowan bátyjának, Morg annek, aki három évvel korábban halt meg , szintén nag y mennyiség ű nátrium-kloridot találtak a vérében, azt írta a válaszában, hog y: „a vér kémiai összetételének a halál utáni instabilitása miatt diag nosztikai szempontból nincs jelentőség e. A mag as nátriumszint általában a kiszáradásnak tudható be.” Dr. Duffy azzal zárta le a válaszát, hog y „hacsak nem eg y konkrét mérg et keresünk, nem lehet és nem szabad a vérképre támaszkodni.” Alig tizennyolc hónappal később, már teljesen elfelejtette, hog y ezt valaha is íg y g ondolta, és a tárg yalóteremben kijelentette, hog y Helen Yardley fiait sóval mérg ezték meg . Úg y állította be, mintha Morg an és Rowan mag as nátriumszintjénél nem is kellene ehhez több bizonyíték. A BEFH vég re észhez tért. Helen Yardley lehetőség et kapott, hog y fellebbezhessen. Eg y évvel később Ray Hines is. Valaki minden bizonnyal kiszivárog tathatta az információkat a sajtónak, mivel az ország több újság jában is Judith Duffy szég yenletes viselkedésével fog lalkozó cikkek jelentek meg , és a közvélemény a korábban a g yermekek védőszentjeként tisztelt nő ellen fordult, s eg yszeriben már nem csak Helen Yardley, az IÁSZG és én követeltük, hog y állítsák le Duffyt. 2005 februárjában meg semmisítették Helen Yardley ítéletét. De ez láthatóan nem g ondolkoztatta el dr. Duffyt, aki 2005 júliusában már ismét a tárg yalóteremben ült, hog y Sarah Jag g ard ellen tanúskodjon. Leg utóbb őt vádolták ártatlanul eg y g yermek meg g yilkolásával – a barátnője lányáéval, Bea Furnisséval. Ebben az esetben szerencsére volt

annyi esze az esküdtszéknek, hog y eg yhang úan felmentse Sarah-t. Ők meg hallg atták Bea összetört, g yászoló szüleit, akik kitartottak amellett, hog y Sarah imádta és sose bántotta volna Beát. De dr. Duffy vajon hallotta őket? Fig yelt, amikor Paul Yardley és Glen Jag g ard – akik a leg kieg yensúlyozottabb, leg meg bízhatóbb emberek , akikkel valaha találkoztam – újra és újra elismételték, hog y a feleség ük soha nem tudna bántani vag y meg ölni eg y g yermeket? Odafig yelt vajon azokra szülőkre, akik Helen Yardley g ondjaira bízták a g yerekeiket, és akik azt állították, hog y Helen Yardley képtelen volt bármiféle erőszakos vag y keg yetlen cselekedetre, és hog y a jövőben is szíves örömest rábíznák a g yermeküket? Vajon hallotta, amikor Sarah Jag g ard szülei, az a két szerény, nyug almazott tanító, vag y a nővére – aki ráadásul szülésznő – arról beszél, hog y Sarah milyen szeretettel teli, g ondoskodó nő, és kizárt, hog y valaha is elveszítené az önuralmát, és képes lenne meg rázni eg y védtelen kisbabát? Az a szomorú ig azság , hog y dr. Duffy eg yetlen szakértőre sem fig yelt oda, senkire azok közül, akik személyesen ismerték Helent vag y Sarah-t. Neki csak a saját véleménye számított, és semmi sem akadályozhatta meg abban, hog y ártatlan nők életét próbálja meg tönkretenni, és a bűnüg yi és családjog i üg yek szakértőjének státuszát felhasználva még mélyebbre nyomja az amúg y is balsors sújtotta családokat. Paig e Yardley-t, azt a g yermeket, aki Helen Yardley óvadék elleni szabadon bocsátásának ideje alatt fog ant és született, míg a tárg yalásra vártak, erőszakkal emelték ki az ig azi családjából, és vajon kinek a tanácsára? dr. Duffy jelentette ki a tárg yalóteremben, hog y Paig e „rendkívül nag y veszélyben forog ”, és hog y „késlekedés nélkül” ki kell emelni a családjából. Duffy karrierje és hírneve immár romokban hever. Szinte hihetetlen, hog y beleszólást kapott Paig e Yardley elhelyezési üg yébe, amikor ismert tény volt, hog y a vád tanújaként fog szerepelni Helen tárg yalásán. Józan ésszel az is felfog hatatlan, nem beszélve az emberi jóérzésről, hog y szakértői véleményt mondhatott Sarah Jag g ard tárg yalásán. Helen Yardley akkor már öt hónapja szabadlábon volt, és mindenki tudta, milyen hibákat vétett Duffy az ő esetében. Mi más dolg a lehetett az orvosi kamarának, ami miatt ilyen sokára vonták felelősség re? Milyen lassan telhetett az idő Ray Hines számára! Hiszen ő csak 2008 decemberében szabadult, ellentétben Helen Yardley-val és Sarah

Jag g arddel, akik reng eteg támog atást kaptak a családjuktól és a barátaiktól, Ray férje, Ang us is hátat fordított, és elvált tőle, amikor elítélték. A sajtóban „kábítószerfüg g őként” kezdték emleg etni, miután Ang us azt mesélte eg y újság írónak, hog y rendszeresen füvezett. Pedig csak időnként élt ezzel a szerrel, amikor a háta – ami eg ész életében oly sok g ondot okozott neki – már annyira fájt, hog y bármivel meg próbálkozott volna. Ray olyan távol áll az elhanyag olt, kanapén fetreng ő drog os sztereotípiájától, amennyire csak lehetség es. Ő eg y büszke, kemény nő, aki felszeg ett fejjel jár, és nem hajlandó sírni a kamerák előtt. A bíróság előtt beismerte, hog y nem tud nyug odtan g ondolkozni, ha nincs rend az otthonában, és hog y meg g yőződése, miszerint a nőknek nem lenne szabad feladniuk a karrierjüket azért, hog y otthon maradjanak a g yerekekkel. Mennyire ujjong hatott Judith Duffy örömében, amikor rájött, hog y milyen könnyű lesz g yilkos perszónaként bemutatnia ezt a csodálatos nőt. Az IÁSZG munkájának, még most, Ray Hines szabadon bocsátása és Judith Duffy jól meg érdemelt meg hurcolása után sincs vég e. A délwalesi Port Talbotban élő, 62 éves Dorne Llewellyn csak eg yike azoknak a nőknek, akik olyan bűnökért kerültek rács mög é, amelyeket nem követtek el. Őt 2000-ben ítélték el a kilenc hónapos Benjamin Evans meg g yilkolásáért. dr. Duffy azt állította, hog y Mrs. Llewellyn minden bizonnyal meg rázta Benjamint, akinek emiatt ag yi vérömlenye keletkezett, amelybe belehalt, de nem tudott válaszolni a védelem kérdésére, hog y mennyire biztos abban, hog y ez – már amennyiben eg yáltalán meg történt – azalatt következett be, hog y Benjamin Dorne Llewellyn g ondjaira volt bízva. Érdekes módon dr. Duffy eg yik leg kitartóbb támog atója Benjamin eg yedülálló édesanyja, Rhiannon Evans, aki Benjamin születésének idején 15 éves volt. Most, 23 évesen prostitúcióból tartja el mag át, és a helyi rendőrség nag yon jól ismeri. Ezt az esetet most vizsg álja felül a BEFH. Az IÁSZG g yors és sikeres fellebbezésért imádkozik. Az eg yetlen bizonyíték Mrs. Llewellyn ellen eg y olyan orvos véleménye, akinek hivatali kötelesség mulasztás miatt bevonták az eng edélyét, és íg y hog y vehetné tekintetbe bármelyik bíróság ? Ug ye, biztosak lehetünk abban, hog y az, hog y hazánk nag y tiszteletben tartott ig azság szolg áltatási rendszere eg y újabb eg etreng ető hibát követ el eg y g yermekhalál üg yében, miután oly sokat

elkövetett már, dr. Duffyt idézve, annyira valószínűtlen, hog y az már a lehetetlennel határos?

7 2009. október 8., csütörtök Laurie asztala mellett ülök, és éppen listát írok, amikor meg szólal a telefon. Mióta Mayával beszéltem, több háttéranyag ot elolvastam, mint amennyit lehetség esnek tartottam volna ennyi idő alatt, és olyan sokat telefonálg attam, hog y ég a jobb fülem. Találkozókat eg yeztettem Paul Yardley-val, Sarah-val és Glen Yag g arddel, és a leg több üg yvéddel és orvossal, akikről olvastam. Mosolyog va szemlélem a kipipált neveket, üg yet sem vetve a Judith Duffy mellett éktelenkedő X-re, amely elrontja a sormintát, és felveszem a telefont. – Mit szórakozol? – esik nekem Laurie. – Hol voltál? Több száz üzenetet hag ytam neked. – Nem hag yom, hog y nevetség essé teg yél mindent, amiért eddig dolg oztam. Laurie motyog valamit, amit nem tudok kivenni, de sértőnek tűnik. Vajon mennyi sértést lehet három másodpercnyi motyog ásba sűríteni? Talán úg y kettőt, ha az ember eg y senki, de leg alább húszat, ha az ember mag a a nag y Laurie Nattrass. – Ez nem telefontéma – mondja. – Gyere ide. – Hozzád? Eg y társasházban lakik Kensing tonban: csak ennyit tudok róla. Elönt a szég yen, amiért könnyek szöknek a szemembe. Hog y lehet ilyen dühös rám? Mit csináltam? – Nem tudom, hol laksz – válaszolom. – Nos, ha ez leküzdhetetlen akadályt jelent számodra… Eg y kattanás, és már el is tűnik a vonalból. Nem vag yok hajlandó sírni, úg yhog y eg y darabig csak szorg osan pislog ok, majd felhívom Tamsint, és elkérem Laurie címét. Fejből meg mondja. – Hívattak? – kérdezi, amiből azt a következtetést vonom le, hog y nem én vag yok az első, akivel ez meg történt. Miért szeretem annyira Laurie-t, amikor úg y bánik velem, mintha a rabszolg ája lennék? Miért tartom hihetetlenül jóképűnek, amikor leg alább tizenöt kiló túlsúly van rajta, a szeme mindig véreres, a bőre pedig úg y néz ki, mintha évek óta nem érte volna napfény? Ezt a kérdést Tamsinnak is felteszem.

– Hoppá! Szóval beismered: szerelmes vag y belé – válaszolja. – Nem a beismerés az első lépés a g yóg yulás felé? – Hahh! Tudtam! – A második lépés pedig az, hog y a barátai cikizik az embert? – Pontosan ug yanazért szereted, amiért mindenki más is: mert Laurie eg y rejtély. Az embernek fog alma sincs, ki is ő, és módja sincs rá, hog y kiderítse. Ez elég addiktív dolog , amíg rá nem ébredsz, hog y soha nem kaphatod meg azt, amire vág ysz. Vajon ha Tamsin tudná, ki vag yok valójában, akkor meg változna a véleménye azzal kapcsolatban, hog y miért szeretem Laurie-t? Vajon azt mondaná, hog y azzal áltatom mag am, hog y ha közel kerülhetek hozzá, azzal eltüntethetném a bennem lévő sötét foltot? Hog y ha képes vag yok szeretni azt az embert, aki seg ített Helen Yardley és Rachel Hines szabadlábra helyezésében, akkor talán arra is képes leszek… Csakhog y nem leszek képes, ha nem viszonozza az érzelmeimet. Minél inkább úg y bánik velem, mintha a töketlen kisinasa lennék, annál hasznavehetetlenebbnek érzem mag amat. Miért áltatom mag am azzal, hog y képes leszek elkészíteni Laurie filmjét, és olyan zseniális lesz a vég eredmény, hog y tisztelni fog , sőt belém szeret, és vég re képes leszek meg feledkezni a szég yenemről? Sajnos a bűntudatomnak köszönhetően minden bizonnyal valami erőtlen és átlag os produktum fog kikerülni a kezeim közül. Ráadásul titkolnom kell az anyám elől, amikor vetíteni kezdik, nehog y teljesen összeomoljon. Eg y biztos, akár elkészítem a filmet, akár nem, borzalmas bűntudatom lesz. Ez nem tűnik ig azság osnak. – Elolvastam Laurie „Az orvos, aki hazudott” című kirohanását – közlöm Tamsinnal. – Fantasztikus, nem? – kérdezi ő. – Ha valaha született olyan cikk, amelytől az eg ész jog rendszerünk lesüti a szemét szég yenében, ez az. – Én inkább a szánalmas és a kifejezetten sértő közé pozicionálnám. – Aha – kuncog Tamsin. – Persze, biztos íg y g ondolod. – Tényleg íg y g ondolom – erősködöm. Íg y is van, nem? Akkor viszont miért érzem mag am olyan kicsinyesnek, mint eg y elhag yott barátnő, aki leselkedik a volt pasija után? Meg szabadulok seg ítőkész és cseppet sem ideg esítő barátnőmtől, és Laurie lakcímével felfeg yverkezve elhag yom az irodát. Leintem az első

taxit, és imádkozom, hog y ne fecseg jen a sofőr, de nem teljesül a kívánság om. Eg y húszperces kioktatásban részesülök abban a témában, hog y a nyug at azért hanyatlik, mert már nem termel semmit. A kiselőadás azzal a jóslattal fejeződik be, hog y mi, nyug atiak nemsokára éhbérér fog unk g ürizni a koreai futószalag ok mellett. Mag amba fojtom a kérdést, hog y de ug ye akkor idejön majd eg y koreai, hog y a jövőben majd őt szekálja Laurie Nattrass, és ne eng em. Hog y találhatott kivetnivalót abban, amit csinálok? Még nem is csináltam semmit, azt leszámítva, hog y felhívtam azokat az embereket, akiknek a nevét ő hag yta meg nekem az anyag okban. Laurie háza eg y makulátlan fehér, stukkós villasoron áll eg y csendes, fákkal szeg élyezett utcában. A fényes, feketére festett bejárati ajtó tárvanyitva áll. Ezt ug yanolyan nehezen tudom értelmezni, mint a leg több dolg ot Laurie-val kapcsolatban. Vajon azt akarja, hog y eg yenesen besétáljak, vag y eg yszerűen csak túl elfog lalt és fontos ember ahhoz, hog y olyan hétköznapi dolg okkal fáradjon, mint az ajtócsukás? Meg nyomom a cseng őt, és ezzel eg yidőben hang osan beköszönök. Amikor nem kapok választ, óvatosan beljebb lépek. – Laurie? – kiáltok be. Az előszobában a falhoz támasztva eg y kerékpár áll, mellette eg y szürke-fekete vászon hátizsák, irattáska, földre dobott, g yűrött dzseki és eg y pár fekete cipő díszeleg . A radiátor felett nég y polc fut vég ig az eg yik oldalon, rajtuk eg y csomó g ondosan összehajtog atott újság . Velük szemben két nag y, bekeretezett fénykép, amelyeken valamelyik oxbridg e-eg yetem látható. Hova járt Laurie eg yetemre? Tamsin biztosan tudja. A két fénykép között eg y kicsi, nég yszög letű matrica rontja el a hatást: eg y sárg a csillag okból álló kör sötétkék háttér előtt, a közepén eg y átlós, fekete vonallal. A folyosó túlsó vég én lévő állóóra szekrényén eg y másik matrica látható: „Mondj nemet az euróra!” Ez mellbe vág , nem azért, mintha bármennyire is érdekelne az euró, hanem mert az óra rég inek és értékesnek tűnik, és úg y érzem, nem lenne szabad hirdetőoszlopnak használni. Kicsit ferdén áll, mintha túl fáradt lenne ahhoz, hog y feleg yenesedjen. Az előttem sorakozó, fehérre festett falépcsőn könyvek és papírkupacok tornyosulnak. Mindeg yik fok szélén van eg y adag , bár nem mindig ug yanazon a szélén: aki itt fel akar menni, az csak cikcakkban tud majd közlekedni. IÁSZG-fejléces papírokat látok, és több

példányt is a Csak a szeretet-ből: eg y keményfedeleset és két puhafedeleset. Le merném fog adni, hog y Helen Yardley eg y szót sem írt belőle. Ha írnék eg y könyvet, Laurie vajon elolvasná? Nem vagyok féltékeny Helen Yardley-ra. Helen Yardley mindhárom gyermekét elveszítette. Helen Yardley-t három nappal ezelőtt meggyilkolták. Felveszem a keményfedeles Csak a szeretet-et, és meg fordítom. A hátoldalán Helen fényképe látható szerzőtársával, Gaynor Mundyval. Átkarolják eg ymást, minteg y mély barátság ukat és szoros szakmai kapcsolatukat jelzendő. Ez minden bizonnyal a fényképész ötlete volt, merül fel bennem a cinikus g ondolat – ők ketten valószínűleg utálták eg ymást. Éppen le akarom tenni a könyvet, amikor meg akad a szemem Helen Yardley Gaynor Mundy vállát átfog ó kezén… és eg y pillanat alatt kiszárad a szám. Azok az ujjak, a körmök… Ledobom a könyvet, és kotorászni kezdek a táskámban a krémszínű boríték után. Meg próbálok örülni annak, hog y nem dobtam ki, de ug yanakkor azt kívánom, bár meg tettem volna. Ha ig azam van, nem akarok arra g ondolni, hog y mindez mit jelenthet. Előveszem a fényképet, és elkezdem összehasonlítani a kártyát szorító ujjakat Helen Yardley ujjaival a borítón. Eg yformák: kicsi, szépen manikűrözött szög letes körmök. Hirtelen apró darabokra tépem a fényképet és a borítékot, amelyben érkezett, és bedobom a táskámba, mint eg y marék konfettit. Eg ész valómban reszketek. Az isten szerelmére, ez nevetséges. Vajon hány embernek lehet szépen manikűrözött, szög letes körme? Több milliónak. Semmi okom azt hinni, hog y Helen Yardley keze van a nekem küldött fényképen, hog y ő tartja azt a kártyát a tizenhat számmal – az ég világ on semmi okom. Semmi okom azt hinni, hog y csak azért, mert meg g yilkolták… Meg borzong ok, és minden erőmet összeszedve elterelem a fig yelmemet az ostoba, morbid félelmeimről. – Laurie, itt vag y? – kiabálok fel a lépcsőn. Még mindig nem jön válasz. Benézek mindkét földszinti helyiség be: eg y kétszer akkora fürdőszobába, mint a konyhám, amelyben zuhanyzó, kád, vécé és több apró, fekete csempe van, mint amennyit életemben láttam, utána pedig a hatalmas, L alakú eg ybenyitott konyha-étkezőnappaliba; a különböző csonthéjasok színeiben és földszínekben pompázó berendezésből azt a következtetést vonom le, hog y ezt a helyiség et

inkább élettérnek, mint szobának tekintik. Úg y néz ki, mintha nemrég iben még tizennyolcan buliztak volna itt, hog y pánikszerűen távozzanak eg y villámg yorsan összecsapott vacsora közepén. Vajon Laurie is velük volt? Hányat üríthetett ki ő mag a a tizenkét borosüveg ből, és vajon ki seg ített neki? Lehet, hog y valamiféle IÁSZGrendezvényt tartott teg nap este? A nyakamat hattyúként nyújtog atva felsétálok az emeletre. Óvatosan lépkedek, mert tudom, hog y eg yetlen rossz lépéssel eg y eg ész lavinát indíthatok el, és visszafordíthatatlan károkat okozhatok Laurie archiválási rendszerében. Kiszúrok eg y borítékot, amelyet Mr. L. H. S. F. Nattrassnek címeztek, és eg y Nike-cipősdobozt, amelyre zöld filctollal a „folyószámlák” szót firkálta valaki. L. H. S. F.: nég y keresztneve is van a díjai, a pénze és a nag yvilág elismerései mellé. Ha nem unnám annyira a saját romantikus impulzusaim elemezg etését, akkor felmerülne bennem a kérdés, hog y a Laurie iránt érzett szerelmem valójában nem félreértelmezett irig ység -e. A barátnője akarok lenni, vag y azt kívánom a szívem mélyén, hog y bárcsak a helyében lehetnék? Felérek az emeletre, ahol nég y ajtó közül választhatok. Az eg yik tárva-nyitva áll. Miközben elindulok felé, alakot ölt a félhomály: eg y ág y vég ét látom, és két alsó lábszárat. – Laurie? Belépek az ajtón, és ott van ő: Mr. L. H. S. F. Nattrass g yűrött, szürke öltönyben. A füg g önyök be vannak húzva. Laurie elterülve fekszik az ág yon, amelyről feltételezem, hog y a sajátja, és eg y hokedlin lévő tévére mered a szoba sarkában – eg y első ránézésre ősöreg készülékre. A tetején eg y majdnem akkora fémantenna eg yensúlyozik, mint mag a a tévé. A képernyőn eg y nő zokog eg y férfi karjaiban, de mindezt némán, mert a hang ot Laurie levette. Laurie rájuk mered, ők pedig szavakat tátog nak eg ymásnak. Vajon le tudja olvasni a szájukról, hog y mit mondanak? Érdekli eg yáltalán? Eg y lila selyem nyakkendő hever mellette az ág ytakarón. Felkapcsolom a lámpát, de Laurie még mindig nem néz rám, ezért úg y döntök, én sem fog ok ránézni. Ehelyett kihasználom a lehetőség et, hog y alaposan körülnézzek a szobájában. Sose g ondoltam volna, hog y valaha is lehetőség em nyílik rá. A hálószoba kiábrándítóan hasonlít Laurie irodájához. Az én irodámhoz. A falakon csillag képek és bolyg ók bekeretezett fotói, két földg ömb, eg y teleszkóp a tokja mellett, eg y

távcső, néhány súlyzó, eg y szobabicikli és három könyv: A náci orvosok, Tudás egy szociális világban és az Abba a néma tengerbe: Az űrkorszak úttörői, 1961–1965. Hű, micsoda könnyű nyáresti olvasmányok! Az ág y alól eg y szemétlapát és eg y seprű kandikál ki; a lapáton eg y csomag eldobható borotva és eg y flakon borotvazselé, mintha a szőnyeg ről seperték volna fel őket. Aprópénz – ezüst, réz és arany – hever szerteszórva mindenütt: az ág yon, a padlón, eg y fiókos szekrény tetején. Azok a szökőkutak jutnak eszembe, ahová az emberek pénzt szoktak dobálni. – Minek a rövidítése a H, az S és az F? – Laurie Hülye Segg-Fej Nattrass. – Hug o St. John Fleet – válaszolja Laurie olyan hang on, mintha ezek teljesen szokványos keresztnevek lennének. Nem csoda, hog y zakkant. – Imádom a fekete-fehér filmeket – biccentek a képernyő felé. – És mi a véleményed a fekete-fehér tévében futó színes, szentimentális szarokról? Azokat is imádod? – Miért harag szol rám? – Azt az üzenetet hag yod nekem, hog y Judith Duffyval próbálsz meg beszélni eg y találkozót, és még kérdezed, hog y miért harag szom? – Reng eteg emberrel beszéltem meg találkozót – közlöm vele. – Eg yelőre Judith Duffy az eg yetlen, aki nem volt hajlandó… – Judith Duffy tönkretette eg y csomó ember életét! Az isten szerelmére, kapcsold már ki azt a nyálg épet. Most vajon a saját televíziókészülékéről beszél, amelyet ő kapcsolt be, amikor még itt sem voltam? – Nem vag yok a szobalányod, Laurie. Majd felindultan hozzáteszem: – És nem is imádom a fekete-fehér filmeket… csak azért mondtam, mert… hát, veled eg yáltalán nem könnyű beszélg etni, és mondanom kellett valamit. Most, hog y beleg ondolok, nag yon ideg esítőnek találom azokat az embereket, akik azt nyomatják, hog y mennyire imádják a fekete-fehér filmeket. Ez eg yértelmű filmrasszizmus. Bármelyik film lehet jó vag y rossz a… színétől füg g etlenül. Laurie összehúzott szemekkel méreg et. – Hívd fel a háziorvosodat. Mondd meg neki, hog y nem hatnak az antipszichotikumok. – Ki az a Wendy Whitehead? – Kicsoda?

– Wendy Whitehead. – Soha nem hallottam róla. Ki ő? – Ha tudnám, nem tég ed kérdeznélek, nem ig az? – Látványosan a karórámra nézek. – Dolg om van. Mondani akartál nekem valamit? Laurie feltápászkodik az ág yról, tetőtől talpig vég ig mér, majd a nyakkendőjéért nyúl. A nyakába teszi, és a két vég énél fog va előre-hátra húzog atja, amitől a selyem dörzsölni kezdi az ing ét. – Judith Duffy inkább tőből vág ná le a saját lábát, minthog y szóba álljon bárkivel is a Binary Starnál – jelenti ki. – Ezzel tisztában voltam. Nem mondtam meg neki, hog y hol dolg ozom, csak a nevemet. – Arra vársz, hog y meg vereg essem a buksidat, és meg dicsérjelek, hog y milyen okos vag y? – vig yorog Laurie g únyosan. Örülök, hog y ilyen bunkó és udvariatlan; ez a leg jobb, ami történhetett. Ettől a pillanattól kezdve hivatalosan kijelenthetem, hog y már nem vag yok belé szerelmes. Az életemnek az a téveszmés szakasza lezárult. – Azt akarod, hog y elkészítsem ezt a filmet, nem? Hog yan tehetném anélkül… Laurie meg rag adja a vállam, és mag ához ránt. A szája az ajkaimnak ütközik. A fog a az enyémhez koccan. Fogat fogért, jut eszembe ösztönösen. Vér ízét érzem, és meg próbálom eltolni Laurie-t, de ő erősebb nálam, és fog lyul ejt karjai ketrecében. Beletelik pár másodpercbe, amíg ráébredek, hog y ő most úg y g ondolja, csókolózik velem. Az imént feküdtem le Laurie Nattrass-szel. Laurie Nattrass az imént feküdt le velem. Ó, te jó ég , ó, te jó ég , ó, te jó ég ! Rendes, tisztesség es szex volt, nem az ostoba Bill Clintonféle. Helyesbítenék: nem csak az ostoba Bill Clinton-féle. Ami persze eg yáltalán nem is ostoba, amíg nem arról van szó, hog y az a vég e a dolog nak. Rosszul fog almaztam. Úg y értettem, hog y az nem helyettesítheti a valódi aktust, azt a fajtát, amelyet Laurie és én az imént… ó, te jó ég ! Ez nem lehet ig az! De ig az! Csak azért nem tűnik ig aznak, mert Laurie most úg y tesz, mintha meg sem történt volna. A tévé képernyőjére mered, és meg int azt a dolg ot csinálja a nyakkendőjével a nyakában, mintha saját mag ával játszana kötélhúzást. Vajon észrevenné, ha diszkréten lenyúlnék a táskámért, elővenném a telefonomat, és

felhívnám Tamsint? Most nag yon szívesen beszélnék eg y füg g etlen elemzővel. Nem mag áról a szexről – az bunkóság lenne, és túlság osan zavarban lennék ahhoz, hog y a meg felelő anatómiai szakkifejezéseket használjam –, hanem arról a kínos helyzetről, ami akkor kezdődött, amikor befejeződött a szex. Ez az a rész, amelyet nag yon szívesen odatennék az elemző célú cseveg ésünk mikroszkópja alá: azt, hog y Laurie-nak sikerült három másodperc alatt visszavennie az összes ruháját, és azt, amit akkor mondott, amikor leült mellém az ág yra, és mintha észre sem vette volna, hog y még mindig meztelen vag yok: „Ez eg y ostoba tévedés volt. Az én hibám.” Először azt hittem, hog y rólunk beszél, de utána azzal folytatta: „A száma ott volt az iratok között, amelyeket átadtam neked. Ki kellett volna dobnom. De azt hittem, több eszed van annál, hog y felhívd.” Tényleg úg y történt volna, ahog yan emlékszem rá? Biztosan volt eg y olyan org anikus átmenet, amelyet nem vettem észre, eg y szó vag y g esztus Laurie részéről, amely áthidalta az intimitás és a film meg beszélése közötti szakadékot. Bárcsak rákérdezhetnék Laurie-nál, hog y pár perccel korábban tényleg ott feküdt-e még rajtam, de van eg y olyan sanda g yanúm, hog y ő már túltette mag át ezen, és nem örülne, ha most visszatérnék a témára. Eg yébként is, hog yan fog almazhatnám meg ? „Lennél szíves meg erősíteni a következő adatokat?” Nevetség es! Eg yértelműen az. Az isten szerelmére, nem kell nekem rákérdezni semmire senkinél. Én is itt voltam, nem? Csak az a baj, hog y túl kevés idő telt el – leg feljebb olyan nég y perc – azóta, hog y, ööö… nyélbe ütöttük a dolg ot. Átrág om mag amban a problémát, és arra jutok, hog y az esemény időbeli közelség e nem jelenti azt, hog y az emlékeim pontosabbak lennének, mintha öt évvel ezelőtt történt volna. Remélem, hog y öt év múlva képes leszek klinikai objektivitással visszaemlékezni erre a délutánra, és az, hog y tudom, mi történt Laurie és köztem, nem okoz majd akkora g ondot, mint most. Bárcsak beszélhetnék Tamsinnal! Vajon, ha mozdulatlanul fekszem, és nem veszem vissza a ruhámat, akkor ismét szexelni fog velem? – Duffy nem fog visszahívni – szólal meg . – Azt fog ja g ondolni, hog y az ellenség e vag y. Mostanra mindenkiről azt g ondolja, hog y az ellenség e.

Láthatóan örül ennek, mintha Duffy pontosan ezt érdemelné. Én nem vag yok meg g yőződve arról, hog y jobb lesz tőle a világ , ha valaki azt hiszi, hog y csak ellenség ei vannak, nem beszélve az adott személyről, bármit is követett el az illető, de semmit se mondok. – A bulvárlapok a mag ánélete és a szakmai karrierje minden eg yes apró részletét g órcső alá vették, és könnyűnek találták – folytatja Laurie elég edetten. – Onnantól kezdve, hog y a karrierje miatt elhanyag olta a g yermekeit, amikor kicsik voltak, az első szakmai önéletrajzának a felnag yított referenciáin keresztül eg észen a munkamániájával tönkretett két házasság áig . Mostanra az eg ész világ tisztában van azzal, milyen szánalmas perszóna, és ezt ő is tudja. – Aha – felelem derűsen, és ez a leg több amire az adott körülmények között képes vag yok. Amilyen észrevétlenül csak tudok, az ág y széléhez araszolok, és felöltözködöm. Meg látom a táskámat. Nincs teljesen behúzva a cipzárja; észreveszem, hog y kikandikál belőle a telefonom. A fenébe is, miért ne. Ha Laurie képes a tévét bámulni, a nyakkendőjével szórakozni és a munkáról beszélni… Odanyúlok a telefonomért, és bekapcsolom. A kijelzőjén villog ni kezd az üzenetek kis ikonja, de nem érdekel semmi, amit mások akarnának velem közölni, csak az az eg et reng ető hír, amit szét akarok kürtölni. Írok eg y SMS-t Tamsinnak, amelyben az áll, hog y „Laurie letepert. Lefeküdtünk eg ymással. Utána azonnal felöltözött, úg y viselkedett, mintha mi sem történt volna, és Judith Duffyról kezdett beszélni. Jó jel, hog y képes eleng edni mag át mellettem ahelyett, hog y felvenne eg y meg játszott romantikus szerepet?” Eg y F-fel és két puszival írom alá, majd elküldöm. Utána ismét kikapcsolom a telefonomat. Az, hog y alig vártam, hog y elmesélhessem Tamsinnak, nem jelenti azt, hog y készen állok arra, amit mondani fog a hír hallatán. Elmosolyodom. Azzal, hog y szándékosan elhelyeztem az SMS-ben eg y olyan kérdést, amelyet csak eg y önáltató, szerelmes idióta lenne képes feltenni, minteg y beoltottam mag am az ellen, hog y önáltató, szerelmes idiótává váljak. Tamsin érteni fog ja, hog y csak kifig urázom azokat a csajokat, akiket annyira nem bírunk, akik soha nem káromkodnak vag y büfög nek nyilvánosan, és akik messze nem olyan intellig ensek, mint mi vag yunk. – Olvastam a cikkedet – közlöm Laurie-val. – „Az orvos, aki hazudott”ot. Tessék, látod? A szex, a szerelem – ezeket én a magam részéről csupán fizikai

reakcióknak tartom. Ami azt illeti, már teljesen meg is feledkeztem mindkettőről. Ezek csak lényegtelen intermezzók két zseniális, díjnyertes dokumentumfilm elkészítése között. – A leg jobb anyag , amelyet valaha írtam – feleli Laurie. – Mi? Ja, ig en, a cikked. Nehéz eg y témára összpontosítani, amikor az ember bőrének minden nég yzetcentimétere bizsereg , és úg y érzi mag át, mintha a világ űrön szág uldana keresztül, mag asan a való világ és annak hétköznapi halandói felett. Koncentrálj, Fliss! Viselkedj felnőttként! – Nem vag yok biztos benne, hog y a jelenleg i formájában kellene közzétenned – mondom. Laurie felnevet. – Köszönöm, Tolsztoj. – Komolyan. Pillanatnyilag olyannak tűnik, mintha… elfog ult lennél. És rosszindulatú. Mintha élvezettel forg atnád benne a kést. És ez a fajta… nem is tudom, nem g yeng íti meg az álláspontodat? Nem aknázza alá a g ondolatmenetedet? Judith Duffyt száz százalékig g onosz embernek mutatod be, mindenki mást pedig , aki szembeszáll vele, hibátlannak: zseniálisnak, meg bízhatónak és hősiesnek. Meg sem tudtam számolni a pozitív jelzőket, amelyekkel a veled eg yetértőket halmozod el. Úg y beszélsz dr. Russell Meredew-ről, mintha ő lenne Krisztus második eljövetele. Ettől olyan lesz az eg ész, mint eg y tündérmese, jóképű herceg ekkel és rettenetes g azemberekkel. Nem lenne jobb eg yszerűen bemutatni a tényeket, és hag yni, hog y mag ukért beszéljenek? – Íg érd meg , hog y nem beszélsz Judith Duffyval – vakkantja nekem oda Laurie. Ezt nem tehetem, úg yhog y folytatom a kioktatást. – Azt írtad, hog y Helen Yardley és Sarah Jag g ard barátai és családtag jai a „valódi szakértők”, azok az emberek, akik tényleg ismerik őket. Azt sug allod, hog y Judith Duffynak fig yelembe kellett volna vennie a véleményüket, amikor azt mondták, hog y ezek a nők ártatlanok… – Nem csak sugalltam. – De ez őrültség – tiltakozom. – Senki sem hiszi el könnyen, hog y az általa szeretett személy g yilkos. Az rá is rossz fényt vetne, nem? Arra, hog y kit választott leg jobb barátjának, partnerének vag y kire bízta a g yerekét. Hát nem az ilyen emberek véleménye a leg kevésbé objektív és meg bízható? Nem lehet a kecskét is jóllakatni, és a káposztát is

meg tartani. Ha a leg közelebbi hozzátartozók a valódi szakértők, akkor mi a helyzet Ang us Hinesszal? Ő úg y g ondolta, hog y Ray bűnös, de te éppen annyira nem hag ytad, hog y ez meg ing asson a véleményedben, amennyire Judith Duffy sem hag yta eltéríteni mag át Paul Yardley vag y Glen Jag g ard álláspontja által. Laurie feláll. – Van még valami, mielőtt elmész? Képes kidobni, csak mert nem tetszik neki a véleményem. De az is lehet, hog y amúg y is kidobott volna. – Ig en – felelem eltökélten, hog y meg mutassam, miszerint nem hag yom mag am meg félemlíteni. Eg y másodpercnyi elmezavar erejéig felmerül bennem, hog y eláruljam neki, személyes tapasztalatból beszélek, életem leg rosszabb tapasztalatából. Senki se bír elfog ulatlanul ítélkezni, ha a szeretteit vádolják. Ez eg yszerűen lehetetlen. Vannak napok, amikor úg y g ondolom, hog y apám biztosan a velejéig romlott volt, szinte már g onosz, és vannak napok, amikor úg y g ondolom, hog y eg yáltalán nem volt hibás, és annyira hiányzik, hog y leg szívesebben én is meg halnék. – És nem tetszett az a rész a cikkben, amelyik arról szólt, hog y Benjamin Evans anyja eg yedülálló anya és prostituált – folytatom vég ül. – Ott úg y tűnik, mintha arra akarnál célozni, hog y emiatt sokkal valószínűbb, hog y ő rázta meg a g yereket, mint Dorne Llewellyn… – Te eg y korábbi vázlatot olvastál – szakít félbe Laurie. – Ebben a British Journalism Review szerkesztője is eg yetértett veled, úg yhog y kihúztam azt a részt. Át fog om majd küldeni e-mailben a csírátlanított változatot, amelyben nem említem, hog y Rhiannon Evans eg y kurva, aki minden lehetőség et meg rag ad, hog y Judith Duffyt dicsőítse, és aki nag yon szeretné, ha Dorne Llewellyn élete hátralévő részét börtönben töltené. – Ne eng em utálj, Laurie. Laurie meg vetően felhorkant. – Tudod, milyen könnyedén felmondhatnak neked? Üldözd csak tovább Judith Duffyt, és meg látod. Ha azt hiszed, hog y tétlenül nézem, és hag yom, hog y arra használd fel a filmemet, hog y az ő torz nézeteit… – Eg yáltalán nem ezt akarom! – kiabálom. – Beszélni akarok vele, és ennyi. Nem azt mondom, hog y tévedsz vele kapcsolatban. Rendben, ő a történet antihőse. De nekem tudnom kell, hog y miféle antihős, ha

dokumentumfilmet akarok készíteni arról, hog y mit miért tett. Jó szándékú, vag y csak elfog ult? Ostoba? Vag y szándékosan hazudott? – Ig en! Ig en, kibaszottul szándékosan hazudott, és tett tönkre embereket. Meg tennéd, hog y leszállsz róla? Ez az utolsó alkalom, hog y erre kérlek. Laurie tényleg annyira intoleráns, hog y a sajátján kívül senkinek a véleményét nem akarja meg hallg atni? Vag y ag g ódik értem? És ha ig en, ez azt jelenti, hog y esetleg szerelmes belém? Felicity Benson, nem szégyelled magad? Nem gondoltam komolyan. Csupán önmagam kifigurázásának nemes művészetét gyakorlom, ami sokkal kifinomultabb, mint a viszonzatlan szerelem. Bármit meg tennék azért, ha képes lennék azt mondani Laurie-nak, amit hallani akar, hog y mindketten boldog ok lehessünk, de nem vag yok hajlandó játszani a szolg alelkű idiótát csak azért, mert attól jobban érezné mag át. Ha én fog om elkészíteni ezt a filmet, márpedig úg y tűnik, hog y én fog om, akkor úg y akarom meg csinálni, ahog y szerintem azt kell. – Csak most döbbentem rá – mondom –, hog y miért vag yok beléd szerelmes. Azért, mert olyan sok bennünk a közös. Mindketten úg y bánunk velem, mintha nem számítanék, mintha semmit nem érnék. De ennek vég e, fog adom meg . Ettől a pillanattól kezdve számítani fog ok. – Szerelmes? – kérdezi Laurie olyan döbbent és meg vető hang súllyal, ahog y eg y normális, civilizált ember kérdezné azt, hog y „Népirtás?” vag y „Nekrofília?” Felkapom a táskám, és szó nélkül távozom. Odakint leintek eg y taxit, és beletelik eg y kis időbe, amíg eszembe jut a saját címem. Amint ismét sikerül meg mozdulnom és leveg őt vennem, bekapcsolom a telefonomat, és meg látom, hog y kaptam két üzenetet. Az első Tamsintól jött. „Te nag yon nag yon NAGY idióta!” – áll benne. A másik eg y hang postaüzenet eg y bizonyos Simon Waterhouse nyomozótól.

8 2009. október 8. Sam Kombothekrának nem tetszett, ahog y Grace és Sebastian Brownlee eg ymás kezét fog ták. A mozdulatuk nem g yeng édség ről árulkodott, inkább olyan volt, mintha dacosan eg ymásba kapaszkodnának vele szemben. Úg y néztek ki, mint akik csatába indulnak, és eg yértelműen ő az ellenség . – Lőpornyomok – mondta Grace hitetlenkedő hang on. Sam komoly összeg et tett volna fel rá, hog y ez az első alkalom, hog y ezt a szókapcsolatot bárki is kimondta ez alatt a mag as, bordűrös mennyezet alatt. Brownlee-ék láthatóan hittek abban, hog y eg y múlt század eleji házat múlt század eleji bútorokkal kell berendezni, és olyasfajta tapétával kell díszíteni, amilyet jóhiszeműen eg y Györg y-korabeli úriember választana – mintha eg y kis erőfeszítéssel száműzni lehetne a modern kort. Paig e Yardley örökbe fog adó anyja sikkes bubifrizurát viselő, alacsony, filig rán nő volt. Mag as férje a feje búbján kopaszodott, a füle felett viszont olyan zabolátlanul burjánoztak a vörös fürtök, mintha azt akarná jelezni velük, hog y nem hajlandó több hajról lemondani, mint amennyiről kénytelen. Ő és a feleség e ug yanannak az üg yvédi irodának dolg oztak Rawndesley-ben, ott is ismerkedtek meg , mesélték Samnek. Sebastian Brownlee eddig kétszer említette meg , hog y a szokásosnál három órával hamarabb be kellett fejeznie a munkáját ahhoz, hog y időben hazaérjen erre a találkozóra. Ő is és Grace is a munkahelyi öltözéküket viselték. – Nem g yanúsítjuk önöket semmivel. Ez csak rutinellenőrzés. Mindenkit meg kérünk rá, aki ismerte Helen Yardley-t – biztosította Sam Grace-t. – Mi nem ismertük őt – felelte Sebastian. – Sose találkoztunk azzal a nővel. – Ezzel tisztában vag yok, uram. Ennek ellenére ön és a feleség e sajátos kapcsolatban áll vele. – Beleeg yezünk – szólalt meg Grace kimért hang on. – Veg ye elő az eszközeit, vég ezze el, amit kell, és essünk túl rajta. Nag yon örülnék, ha nem kellene itt többször látnom.

Ez elég furcsa kijelentés, g ondolta Sam. Mintha előfordulhatna, hog y lesétál reg g elizni, és őt ott találná a konyhaasztal mellett. Bár beleg ondolva, Brownlee-ék olyan embereknek tűnnek, akik rag aszkodnak ahhoz, hog y az összes étkezést az étkezőben folytassák le. Samnek semmi oka nem volt arra, hog y bármivel is g yanúsítsa őket. Mindketten részletesen beszámoltak arról, hog y merre jártak hétfőn. Tizenhárom éves lányukkal, Hannah-val eg yütt – akire Sam képtelen volt nem Paig e Yardley-ként g ondolni – reg g el 7:00-kor hag yták el a házat. 7:10-kor kirakták Hannah-t a leg jobb barátnőjénél, akinek az anyukája a hétköznapokon meg szokta reg g eliztetni a lányokat, majd elviszi őket az iskolába. Sebastian és Grace eg yenesen a Rawndesley-ben lévő irodába hajtottak, s mint mindig , 7:50-kor érkeztek meg . Majd Sebastian a nap további részét az irodában és az üg yfelekkel meg beszélt találkozókon töltötte. – Szerencséje van – mondta Samnek. – A mag unkfajta órabérben dolg ozó jog ászok, pontosan vezetik, mivel töltötték az idejük minden eg yes percét, hog y utána kiszámlázhassák az üg yfeleknek. Meg íg érte, hog y eljuttatja Samhez a saját és Grace hétfői időbeosztását, és az összes olyan ember elérhetőség ét, akikkel eg yütt töltötték azokat a számon tartott perceket. Grace, aki csak részmunkaidőben dolg ozott, 2:30-kor hag yta el az irodát, hog y elmenjen Hannah-ért és a leg jobb barátnőjéért az iskolába, ahog y minden hétköznap szokta. Ő és a két lány ezek után úszni mentek a Waterfront Wellness Klubba, amelynek mind Brownlee-ék, mind a másik kislány szülei a tag jai. Grace több olyan ismerőse nevét és telefonszámát is meg tudna adni Samnek, akik látták őt a medencénél, vag y a Chompers kávézóban, ahol utána bekaptak valamit a lányokkal. Miután eljöttek a Waterfrontból, Grace hazavitte Hannah barátnőjét, ők pedig este 6:15-re értek haza Hannah-val. Sebastian Brownlee este 10:00kor ért haza, miután meg vacsorázott az üg yfeleivel Rawndesley-ben. Sam biztos volt benne, hog y minden meg erősítést nyer majd, amit a pár elmondott neki. De akkor mi zavarja ennyire, ha nem az, hog y úg y érzi, hazudnak? – Mikor ér haza Hannah? – kérdezte. A nappali falát mindenütt a kislány bekeretezett képei borították. Sam tapasztalatai szerint az, ha ilyen sok kép van eg y emberről a szobában, és eg y sincs senki és semmi másról, csak két dolg ot jelenthet: eg y meg szállott sorozatg yilkost, vag y eg y rajong ó szülőt. Esetleg két rajongó szülőt.

Hannah Brownlee-nek fényes, középen elválasztott barna haja volt, nag y, szürke szeme, és kicsi orra. Az arca Helen Yardley-éra hasonlított, csak fiatalabb változatban. – A lányomon nem fog lőpornyomokat ellenőrizni – szög ezte le Grace Brownlee dühösen. – Nem erre akartam… – Elvittem anyámhoz, mert tudtam, hog y ide fog jönni. Nem akartam, hog y belekeveredjen ebbe. Mondd meg neki, Sebastian – csattant fel. – Ne nyújtsuk el ezt a kínszenvedést. – Hannah tudja, hog y eg y itteni nőt meg g yilkoltak. Az iskolában is szóba került, és a hírekben is benne volt, úg yhog y nem ig azán titkolhattuk el előle, de… Sebastian a feleség ére pillantott. Ő eg y olyan pillantással válaszolt neki, amely eg yértelműen jelezte, hog y nem kíván seg íteni a férjének, aki visszafordult Samhez. – Hannah-nak fog alma sincs róla, hog y Helen Yardley volt a szülőanyja. – Én mindig is azt szerettem volna, ha elmondjuk neki – bukott ki Grace-ből. – De leszavaztak. – Én azt szerettem volna, ha a lányomnak szokványos, g ondtalan g yermekkora lehetne – mag yarázta Sebastian –, és nem abban a tudatban nő fel, hog y eg y g yilkos g yermeke, eg y olyan nőé, aki párnába fojtotta két kisbabáját, és Hannah-val is szinte biztosan ezt tette volna, ha a g yermekvédelmisek nem lépnek közbe. Milyen apa helyezne eg y ilyen életre szóló terhet a lánya vállára? – intézte utolsó szavait már Grace-hez. – Eszerint mag uk biztosak abban, hog y Helen Yardley bűnös. Samet semmi sem kedvetlenítette el jobban, mint az előítéletes g ondolkozás. Vajon miért g ondolja Sebastian, hog y ő okosabb lenne, mint a fellebbezési bíróság ? – Tudjuk, hog y bűnös – helyeselt Grace –, és mindennel eg yetértek, amit Seb az imént mondott, csakhog y van valami, amit soha nem szokott fig yelembe venni. Samben felmerült a kérdés, hog y vajon terápiás hatással van-e Brownlee-ékra, hog y ezt a vitát előtte, eg y ideg en előtt folytathatják le. – És mi lenne az? – kérdezte. – Az örökbe fog adott g yermekek többség ére jellemző, hog y amikor elérnek eg y bizonyos kort, fontos lesz nekik, kik az ig azi szüleik.

Amennyiben biztosra vehetném, hog y Hannah nem tartozik ebbe a csoportba, természetesen nem erőltetném, hog y elmondjuk neki, de ebben soha nem lehetek biztos. Azt kívánom, bárcsak akárki más lenne az anyja Helen Yardley-n kívül, akárki. Ha meg tehetném, mélyen a homokba dug nám a fejem, és Hannah-ét is, és elfelejteném az ig azság ot, de nem tehetem, vag y leg alábbis nem lehetek száz százalékig biztos abban, hog y örökre meg úsznám. Ha Hannah idősebb korában tudja meg , az borzalmas sokk lesz a számára. Míg ha azonnal elmondtuk volna neki, amint elég nag y lett ahhoz, hog y meg értse, ha akár most elmondanánk neki… – vetett Grace esdeklő pillantást a férjére. – Mennyi idősnek kell lenni, hog y elég nag y leg yen az ember ahhoz, hog y meg értse, hog y az édesanyja meg akarta ölni, és hog y a két bátyját meg is ölte? – kérdezte Sebastian dühösen. – Akkor mit mondtak Hannah-nak a vér szerinti szüleiről? – kérdezte Sam. – Semmit – felelte Grace. – Azt mondtuk neki, hog y mi sem tudunk semmit, hog y arra kértük a g yermekvédelmiseket, hog y ne áruljanak el nekünk semmit. Azt tudja, hog y örökbe fog adtuk, de ennyi. Ha Simon Waterhouse itt lenne, vajon úg y g ondolná, hog y mivel Hannah távol van, lehetetlen meg állapítani, hog y mit tud és mit nem? Mi van, ha tisztában van azzal, hog y ő Helen Yardley lánya, és Grace és Sebastian csak azért hazudnak, hog y… Nem! Lehetetlen! Tizenhárom éves spilling i lányok nem szokták M–9-es Berettával felfeg yverkezve meg ölni a szülőanyjukat. Sam ennek ellenére g ondolatban feljeg yezte, hog y ne felejtse el ellenőrizni, hog y Hannah eg ész nap ott volt-e az iskolában. – Miért olyan biztosak abban, hog y Helen Yardley bűnös volt? – kérdezi Grace-től. Sebastian Brownlee meg érintette a feleség e karját: ezzel jelezte, hog y majd ő válaszol. – Mi elfog lalt emberek vag yunk, őrmester, és g ondolom mag a is – felelte. – Szeretnénk elmenni a lányunkért, és nem azért vag yunk itt, hog y meg vitassuk, miért volt bűnös Helen Yardley. Befejezhetnénk, amit még muszáj? – Szeretnék választ kapni a kérdésemre – válaszolta Sam. Száraz volt a torka. Brownlee-ék nem kínálták meg semmivel. Sebastian nag yot sóhajtott.

– Hog y honnan tudjuk, hog y bűnös? Rendben, kezdjük Morg annel, az első kisbabával, akit meg g yilkolt. Ha fig yelmen kívül hag yjuk is azt a reng eteg különböző időpontban, vag yis nem csak eg y vérzésből, hanem több különböző vérzésből származó lerakódott hemosziderint, amit a tüdejében találtak, és ami az ismételt fojtog atás jele, és ha fig yelmen kívül hag yjuk azt is, hog y nég y orvosszakértő is tanúsította, hog y természetes halál esetén nem találtak volna ennyi hemosziderint, még mindig ott van, hog y mennyi nátriumot találtak Morg an vérében: körülbelül ötször annyit, amennyire eg y ekkora g yermek esetében számítani lehet… – A vérsó szintje – vág ott közbe Grace a mag yarázattal, amelyre Samnek szükség e volt. – Sóval mérg ezte meg . Sómérg ezés és fojtog atás? Sam nem hitt abban, hog y Helen Yardley szándékosan ártott volna bármelyik fiának, de ha még is, akkor eg yszerre próbálná meg két különböző módszerrel meg ölni őket? Bár, ha ig azság os akar lenni, be kell ismernie, hog y ezt könnyedén meg is lehet fordítani: ha az ember tényleg bántani akar valakit, akkor lehet, hog y minden elképzelhető módon meg próbál ártani neki. – Morg annel nem először rohantak kórházba rövid élete során azért, mert nem léleg zett. Furcsa, nem? – folytatta Sebastian Brownlee eg yre lendületesebben. – Eg y tökéletesen eg észség es kisbaba eg yszer csak nem léleg zik tovább. Milyen kényelmes. Minden eg yes alkalommal ug yanabban az időpontban adta elő ezt az ok nélküli nem léleg zéses műsorszámát, este öt és hat között, eg y fárasztó nap után, amelyet az anyja vég ig vele töltött, miközben az apja dolg ozott. Árulja el nekem, miért állna le eg y kisbaba léleg zése újra és újra ug yanabban az időpontban? – Ne kiabálj vele! – szólt rá a férjére Grace. Sam majdnem azt mondta neki, hog y semmi baj, de visszaszívta. – A védelem pénzért bármit hazudó orvosai azt mondták, hog y talán valamiféle lég zőszervi beteg ség e volt, hog y kiszáradhatott, vag y nefrog én diabétesz inszipidusza volt, olyan cukorbeteg ség e, amikor az ember sószintje ug rik meg a cukor helyett. Eg yik pillanatról a másikra találták ki az újabb hazug ság okat, és ezt az esküdtszék is tudta! Sebastian eleng edte a feleség e kezét, felállt, és járkálni kezdett. – Lépjünk tovább Rowanre, a második kisbabára. Neki is túl sok só volt a vérében. Az összes orvos eg yetértett abban, hog y ebbe halt bele, csak az

volt a kérdés, hog y az anyja mérg ezte-e meg , vag y ő is a diabétesznek ebben a ritka formájában szenvedett? Vag y az ozmózisközpontja, vag yis a vér nátriumszintjét szabályozó mechanizmusa volt sérült. Persze erre nyug odtan mondhatja, hog y ezt nem lehetett biztosan meg állapítani, de azok az orvosszakértők, akik az üg yészség oldalán tanúskodtak, említésre méltó ténynek érezték, hog y a halottkém a vizsg álat során koponyatörés nyomaira bukkant, és több különböző időből származó, g yóg yulófélben lévő törésre Rowan hosszú csontjainak vég én. Ezeket metafízises töréseknek nevezik. Kérdezze meg róluk bátran bármelyik g yermekorvost vag y g yermekvédelmist; az eredményez ilyen töréseket, ha eg y g yermeket a csuklójánál vag y a bokájánál fog va felkapnak, és a falhoz vág ják. Grace Brownlee elfintorodott. – A koponyatörés ráadásul kétoldali volt, ami szintén nag yon ritka a nem külsőleg okozott sérülések között – folytatta Sebastian hang osan, mintha a tárg yalóteremben lenne, nem pedig a saját nappalijában, és eg y nag yobb közönség hez szónokolna, nem csak a feleség éhez és Samhez. Kezét nadrág ja zsebébe dug va járkált fel-alá. – A leg több koponyatörés eg yszerű és lineáris, és csak az eg yik koponyalemezre terjed ki. Ó, micsoda csatát vívtak a védelem orvosszakértői! Eg yiküknek volt képe azt mondani, hog y a koponyatörés nem okozhatta Rowan halálát, mert nem találtak ag yduzzanatot. – Seb, nyug odj le! – mondta Grace rezig nált hang on, mintha nem is számítana arra, hog y a férje meg hallja. – Lehet, hog y nem abba halt bele, de akkor is eg y kibaszott koponyatörésről volt szó! – Sebastian ez után a kijelentés után ismét leült, és a fejét csóválta. Vég zett volna? Sam ebben reménykedett. Ő tehet róla, ő kérdezett rá. – A védelmet képviselő eg yik szakértő azt mondta, hog y a töréseket a tranziens osteog enesis imperfectaként ismert rendellenesség is okozhatta, de nincs rá bizonyíték, hog y ez a beteg ség létezik-e eg yáltalán – szólt közbe Grace. – Az osteog enesis imperfecta persze létezik, bár elég ritka, de a tranziens osteog enesis imperfecta? Erre eg y árva bizonyíték sincs, eg yetlen fellelhető publikáció sem említi. Mint ahog y arra Judith Duffy rávilág ított a tárg yalás során, az osteog enesis imperfectának más tünetei is vannak, amelyek eg yike sem volt látható Rowan Yardley-n: kék ínhártya, csontfejlődési rendellenesség ek…

– Amikor Duffy azt mondta, hog y nem létezik olyasmi, hog y tranziens osteog enesis imperfecta, a védelem meg próbálta demonstrálni, mennyire arrog áns… – Amikor meg kérdezték tőle, hog yan lehet ebben ennyire biztos – vette át a szót Sebastian –, és tud-e idézni olyan tanulmányt, amely azt bizonyítja, hog y az osteog enesis imperfecta soha nem jelenhet meg tranziens formában, Duffy természetesen nem tudott. Hog yan lehetne bebizonyítani, hog y valami nem létezik? – Nem emlékszem rá, kitől származik ez az idézet, de nag yon ig az – dünnyög te Grace. – „A leg nag yobb bolond is fel tud tenni olyan kérdést, amelyre a leg bölcsebb ember sem tudja a választ.” – A védelem mindennel meg próbálkozott. Még az oly szakállas „és mi van, ha leesett a kanapéról?” mentség g el is. Én üg yvéd vag yok – jelentette ki Sebastian úg y, mintha Sam nem lenne eleve tisztában a fog lalkozásával –, és ha valamit biztosan tudok, akkor az ez: ha az ember eg ynél több védelmi stratég iával próbálkozik, akkor azért teszi, mert eg yik stratég ia sem fog működni. Grace hang os sóhajára elhallg atott, és a feleség ére nézett. – De én nem ezek miatt tudom, hog y Helen Yardley bűnös volt – mondta Grace. – Az idők vég ezetéig is vitatkozhatunk az orvosi bizonyítékokról, de eg y olyan szemtanúval nem lehet vitatkozni, akinek semmi oka se volt hazudni. – Leah Gould, a kapcsolattartás felüg yelője a g yermekvédelmi központban, ahol Yardley-ék Hannah-t látog atták – jelentette ki a férje, és ismét meg fog ta a feleség e kezét, mintha köszönetet akarna mondani azért, hog y emlékeztette. Paige-et. Nem Hannah-t; akkor még nem – gondolta Sam. – Leah Gould meg mentette a lányunk életét – szög ezte le Sebastian. – Helen a szeme előtt próbálta meg fojtani Hannah-t – tette hozzá Grace, miközben könnyek szöktek a szemébe. – Úg y mag ához szorította, hog y nem kapott leveg őt. Ezt két másik ember is látta: Paul Yardley és eg y nyomozó, akit történetesen pont Proustnak hívtak, de ők hazudtak a tárg yalóteremben. Sam nag yon üg yelt rá, hog y ne látszódjon rajta semmi. Proust hazudott volna eskü alatt, miután szemtanúja volt eg y g yilkosság i kísérletnek? Kizárt. Bármilyen csúnya dolg okra is képes, ilyet biztosan nem tenne. Sam tudta, hog y Helen leírta az esetet a saját szemszög éből a

Csak a szeretet-ben; Simon Waterhouse mesélte neki. És bármennyire nem szeretné, muszáj lesz elolvasnia azt a könyvet. – Az érthető, ha az ember férje hazudik – folytatta Sebastian keserűen. – Jóban-rosszban, még akkor is, ha a házastársunk eg y g yilkos, de eg y rendőrnyomozó? – meg rázta a fejét. – dr. Proust emlékei a tárg yalóteremben sajnos leg alábbis homályosnak voltak mondhatóak. Azt mondta, hog y véleménye szerint Leah Gould túlreag álta a dolg ot, hog y Helen nem tett mást, csak szorosan meg ölelte a lányát, ahog yan bármelyik szerető anya tette volna, ha tudja, hog y nemsokára évekre, vag y akár örökre is elválasztják tőle. A tizenkét esküdtből tizeneg y üg yet sem vetett arra, amit mondott. Hittek abban, hog y Leah Gould nem fabrikálna g yilkosság i kísérletet a semmiből. – Bár vég ül azt nyilatkozta, hog y pontosan ezt csinálta – vette át a szót Grace keserűen. – Az a rettenetes Nattrass nevű pasas úg y meg kavarta a médiában a dolg okat, hog y vég ül mindenki, még a vád tanúinak nag y része is átállt az elítélt g yilkos oldalára. Nattrass g ondoskodott arról, hog y minden bulvárpatkány előássa a saját Judith Duffy-mocskát, akár a kamaszkori promiszkuitásáról volt szó, akár arról, hog y milyen hideg en viselkedett a kisg yerekeivel, akár arról, hog y diákkorában kirúg ták a munkahelyéről… – Eg y idő után már nem is a bizonyítékokról szólt a történet – mondta Sebastian, miközben úg y szorította a feleség e kezét, hog y az Samnek már fájdalmasnak tűnt. De ha az is volt, Grace eg y szót sem szólt. – Politikai üg y lett belőle. Helen Yardley kiszabadult a börtönből, még hozzá g yorsan; a rendszer szég yenfoltjává vált, annak ellenére, hog y Nattrass arzenálja kizárólag a Duffy elleni fröcsög ésére épült, pedig ő csak eg y ember volt a vád temérdek tanúja közül. Rendben, elismerem, meg kérdőjelezhető volt a viselkedése, de csupán eg y apró fog askerék volt az eg észben. Viszont eg yszer csak kiderült, hog y még is több ennél. Az addig Helen Yardley ellen tanúskodó orvosok közül több más nótát kezdett fújni; eg yikük sem akart Nattrass következő áldozatává válni. Az üg yészség nem erőltette a perújrafelvételt, amikor még meg tehette volna és meg kellett volna tennie. Ivor Rudg ard üg yésznek biztosan feketén-fehéren meg üzente valaki a kancelláriából: ejtsd ezt az üg yet, különben sose csinálunk belőled koronabírót. Úg yhog y Rudg ard ejtette. – A következő pillanatban azt látjuk, hog y Laurie Nattrass interjút készít Leah Goulddal az Observer-ben, és Gould azt mondja, hog y már

nem biztos abban, hog y Helen Yardley meg próbálta meg ölni a lányát, amikor az arcát a pulóverébe nyomta. Hog y most már úg y g ondolja, valószínűleg csak pánikba esett, és borzasztóan szég yelli, hog y szerepet játszott eg y ártatlan nő elítélésében – nyilvánvaló volt, hog y Grace alig bírja kiejteni ezeket a szavakat Helen Yardley-val kapcsolatban. – Persze, hog y ezt mondja, miután Helen Yardley szabadlábra kerül, és mindenki boszorkányüldözésről és g yászoló édesanyák meg hurcolásáról beszél – vette át a szót Sebastian. – Nem könnyű eg yedül helytállni. Több mint tíz évvel az események után bárki képes meg g yőzni mag át, hog y a dolg ok másképp történtek, mint ahog yan, de ettől még tény marad, hog y amikor Leah Gould, abban a szobában tartózkodott Helen Yardley-val a g yermekvédelmi szolg álatnál, elvette Hannah-t Helen Yardley-tól, és meg volt g yőződve arról, hog y ezzel meg mentette az életét. Sam szánni kezdte Brownlee-ékat. A meg szállottság uk komoly súllyal nyomhatja a vállukat, és kiszívja belőlük az életet. Gyanította, hog y újra és újra elő szokták venni a történetet, és minden eg yes alkalommal újult erővel tölti el őket a felháborodás, amikor ahhoz a részhez érnek, amelyben Helen Yardley szabadlábra kerül. – Mióta élnek ebben a házban? – kérdezte. – 1989 óta – felelte Grace. – Miért? – Szóval már azelőtt itt éltek, mielőtt örökbe fog adták Hannah-t. – Ismét csak azt kérdezném: miért? – Yardley-ék háza a Beng eo Streeten van, alig öt percre innét. – Térben és időben talán – válaszolta Sebastian –, de minden lényeg es tekintetben több g alaxisra van tőlünk. – Amikor örökbe fog adták Hannah-t, tudták, hol laknak Yardley-ék? – Ig en. Kaptunk… – Grace elhallg atott, és lehunyta a szemét. – Kaptunk néhány levelet a Gyermekvédelmi Szolg álaton keresztül. Helen és Paul Yardley írta őket Hannah-nak. A címük rajta volt a borítékon. Nyilvánvaló, hog y ezek a levelek sose kerültek Hannah szeme elé. – Nem g ondolkoztak azon, hog y esetleg elköltözzenek? – kérdezte Sam. – Miután meg hozták a döntést, hog y nem mondják el Hannah-nak, kik voltak a biológ iai szülei, nem érezték úg y, hog y esetleg jó ötlet lenne elköltözni Spilling ből… mondjuk, Rawndesley-be? – Rawndesley-be? – Sebastian úg y hátrahőkölt elszörnyedésében, mintha Sam azt javasolta volna, hog y költözzenek Kong óba.

– Persze, hog y nem – válaszolta Grace. – Ha mag a ebben a házban, és ebben az utcában élne, eszébe jutna valaha is elköltözni? – mutatott körbe a szobában. Vajon tényleg arra várt, hog y Sam őszintén válaszoljon? Tényleg azt mondta, amit? Samnek – miközben a nőre meredve azon g ondolkozott, hog y mit válaszoljon –, hirtelen leesett a tantusz. Rájött, miért g yanakszik Brownlee-ékre a szilárd alibijük és a meg bízható középosztálybeliség ük ellenére: amiatt, amit Grace mondott, miközben beeng edte. Sam meg mutatta neki az ig azolványát, és közölte vele, hog y ő Sam Kombothekra nyomozó a Culver Valley bűnüg yi nyomozói osztályról, de nincs okuk ag g odalomra, ez csak eg y rutinlátog atás, semmi több. Grace majdnem pontosan úg y reag ált, ahog yan eg y ártatlan nőtől várná az ember. Majdnem, de nem teljesen. Sam szemébe nézett, és azt válaszolta: – Mi nem csináltunk semmi rosszat. Mire Simon Wolverhamptonba ért, már besötétedett. Sarah és Glen Jag g ard eg y bérelt lakásban éltek a forg almas főúton, a Blockbusters videokölcsönző eg yik belvárosi helyiség e felett. – El sem tudná téveszteni – mag yarázta neki Glen. – A feliratot meg rong álták, valaki levakarta a kezdőbetűjét, úg yhog y most már csak „Lockbusters”, vag yis betörők. Ennél hívog atóbb feliratot el sem tudnék képzelni – próbált viccelődni. – Nem csoda, hog y kétszer is betörtek hozzánk, mióta ideköltöztünk. Jag g ardéknek korábban saját házuk volt, de el kellett adniuk, hog y fedezni tudják Sarah üg yvédi költség eit. Simon nem találta meg g yőzőnek Glen Jag g ard erőltetetten vidám hang ját a telefonban. Azt a fajta csüg g edtség et érezte mög ötte, amikor az ember úg y látja, az eg yetlen esélye az élet rendíthetetlen komor voltával szemben, ha folyamatosan lelkesnek mutatja mag át. A lakás az ablakokból ítélve kétszintesnek tűnt. Meg lehetősen nag yméretű volt: nég yzetméterben valószínűleg ug yanakkora lehetett, mint Simon kétszer két szobás háza, vag y Charlie két hálószobása. „El kellene adnunk mindkettőt, és venni eg y nag yobb ing atlant” – g ondolta Simon, bár tisztában volt vele, hog y ezt sose fog ja szóba hozni, és ha Charlie meg teszi, az első reakciója a páni félelem lesz.

Eszébe jutott, hog y felkapta a vizet Proust, amikor Simon felvetette, hog y Sarah Jag g ard talán nem az ig azság szolg áltatás baklövéseinek áldozata. Hog y lehet erre g ondolni, amikor eg yhang úan felmentették? Proust természetesen úg y vélte, nag y baklövés az ig azság szolg áltatástól, ha az embert g yilkosság g al vádolják, és Simon azon töpreng ett, hog y ezt vajon az általa meg látog atott nő is íg y g ondolja-e. Vajon áldozatnak látja mag át, vag y olyasvalakinek, aki g yőzedelmeskedett a nehézség eken? Lepukkant otthona és a forg alom fülsiketítő zaja arra utalt, hog y valószínűleg ez lehet a helyzet, és nem hibáztatta. Rozsdás kovácsoltvas lépcső vezetett fel az emeletre. Itt-ott fekete festékfoltok jelezték, hog y eg ykor az eg észet ilyenre festhették. Nem volt ajtócseng ő. Simon bekopog ott, majd a repedt színezett üveg en át nézte, ahog y eg y nag ydarab alak közeledik felé az előszobában. Glen Jag g ard kitárta az ajtót, meg rag adta Simon kezét, és meg rázta, miközben ezzel eg yidőben előrehajolt, és a másik kezével a hátát is meg paskolta, amitől a két férfi kellemetlenül közel került eg ymáshoz. Simon vég ig mérte Jag g ard kockás ing ét, farmerét és bakancsát. Vajon a látog atás után heg yet akar mászni? – Akkor hát meg találta a Lockbusterst, ug ye? – nevetett Jag g ard. – Nem tudtam elhinni, amikor a DVD-lejátszónk bemondta az unalmast, alig pár héttel azután, hog y ideköltöztünk. Ez Murphy: az ember eg y DVD-kölcsönző fölé költözik, erre tönkremeg y a DVD-lejátszója! Simon udvariasan mosolyg ott. – Menjen be a nappaliba – mutatott Jag g ard a folyosó túlsó vég e felé –, már várja a tea és a sütemény. Mindjárt szólok Sarah-nak. – Kettesével vette a lépcsőfokokat, és a feleség e nevét kiabálta. Simon sok ember otthonában járt már az évek során, de ilyen most történt először, hog y a teát már a meg érkezése előtt elkészítették. Ha késik, akkor hideg en kell meg innia? Arra számított, hog y senki nem lesz Jag g ardék nappalijában, mivel Glen és Sarah mindketten az emeleten voltak, úg yhog y meg lepetten látta, hog y Paul Yardley ül ott. Rettenetesen nézett ki. A szeme fel volt dag adva, a bőre viaszos és zsíros. Mint a dermedt zsiradék a serpenyőben kolbászsütés után. Amikor Simon először kihallg atta a feleség e halála után, Yardley hevesen azt mondta: – A leg több embernek az én helyemben az öng yilkosság járna a fejében. Nekem nem. Eg yszer már kiharcoltam Helen számára az ig azság ot, és ismét meg fog om tenni.

Most, éppen olyan hevesen mondta: – Ne ag g ódjon, nem maradok – mintha Simon tiltakozott volna a jelenléte ellen. – Csak azért jöttem ide, hog y Laurie-ról beszéljek Glennel és Sarah-val. – Laurie Nattrassről? Simon mög ött Nattrass újság ból kivág ott, bekeretezett fotója lóg ott a falon, amelyen Yardley-val és a könnyek közt mosolyg ó Helennel szerepelt. Úg y fog ták eg ymás kezét, mint eg y sor papírból kivág ott emberke. „A bíróság lépcsőjén készülhetett Helen sikeres fellebbezése után” – g ondolta Simon. Ez volt az eg yetlen kép, amelyet Jag g ardék kiraktak az albérletük nappalijának falára. A szemcsés fekete-fehér fotó alatt a főcím: „HELENNEK VÉGRE IGAZSÁGOT SZOLGÁLTATTAK.” A hiányos berendezésből – két vörös szék, az eg yik szakadt kárpittal, dohányzóasztal, tévé – és a csupasz falakból Simon arra következtetett, hog y Jag g ardék ing óság ainak java része még raktárban lehet. Nem maradunk itt sokáig, így nincs értelme telepakolni a cuccainkkal. Simon is ezt mondog atná mag ának a helyükben. Ő sem csomag olna ki semmit, ami fontos neki, és nem hozná el ebbe a vízfoltos plafonú, lepukkant odúba. Jag g ardék vajon arról álmodoznak, hog y nemsokára vesznek eg y házat, távol a video-kölcsönzőtől, hog y eg yszer s mindenkorra leszámoljanak a múlttal? Sarah Jag g ardet szintén lefényképezték a bíróság előtt, azután, hog y felmentették? Simon biztos volt benne, hog y ig en; emlékezett rá, hog y látta a képet a hírműsorokban és az újság okban. Sarah Laurie Nattrassszel az oldalán szerepel rajta, vag y rosszul emlékszik? Sarah fényképe miért nincs kirakva a falára? – Nem tudja, hol van Laurie? – kérdezte Paul Yardley. – Nem hívott minket vissza, se eng em, se Glent, se Sarah-t. Még sose csinált ilyet. Nattrasst kizárták a g yanúsítottak köréből; eg ész hétfőn a BBC-nél tárg yalt, úg yhog y nem láttak okot arra, hog y kövessék, merre járt. – Sajnálom – mondta Simon. Paul Yardley majdnem tíz másodpercen keresztül bámulta: kedvezőbb válaszra várt. Majd azt mondta: – Sose fordítana hátat nekünk. Nem tudja, hol van? Odafent meg nyikordult a parketta, majd nag yon lassú léptek neszezése hang zott, mintha eg y kilencvenéves öreg sétálna lefelé a lépcsőn. Yardley felug rott a székből.

– Ne ag g ódjon, már meg yek is – mondta, és másodperceken belül kint termett a folyosón, majd az ajtón is. Simon a kisujját sem mozdította, hog y meg állítsa, vag y hog y meg kérdezze, hova meg y; tudta, hog y ezt később meg fog ja bánni. Eg y olyan emberrel beszélg etni, aki mindent elveszített, nem túl szórakoztató, de ilyenkor illik eg y kis erőfeszítést tenni. Elvette a három csorba csésze közül az eg yiket az asztalról, és ivott eg y kortyot a lang yos teából. Szívesen evett volna eg y Bourbon teasüteményt is, de nem tette. Glen Jag g ard két kézzel vezetve navig álta be Sarah-t a nappaliba. A nő mag as volt és vékony. Piheszerű, barna haj borította a fejét, rózsaszín pizsamát és eg y fehér frottír fürdőköpenyt viselt. Eg y pillanatra Simonra nézett, majd elkapta a tekintetét. – Ülj le, kedves – mondta a férje. Sarah leereszkedett az eg yik vörös székre. Minden mozdulatában – a járásában, abban, ahog y leült – volt valami üg yetlen tapasztalatlanság , mintha most csinálná először. Ideg es volt a saját otthonában. Már ha így gondol rá; ha szerinte nem az volt az otthona, amit el kellett adnia, hogy ne kerüljön börtönbe. Simon, amennyire csak tudott, utánajárt az üg ynek. Sarah-t a hat hónapos Beatrice Furniss meg g yilkolásával vádolták, akire rendszeresen vig yázott. Beatrice – akit Beának szólítottak – Pinda Avari és Matt Furniss g yermeke volt. Sarah, mielőtt letartóztatták, fodrászként dolg ozott, Pinda pedig , eg y könyvelői hálózat IT könyvvizsg álói vezetője, rég óta az üg yfele és a barátnője volt. 2004. április 15-ének estéjén Pinda és Matt elmentek eg y összejövetelre, és útközben kirakták Beát Jag g ardéknél. Sarah és Bea vég ig néztek eg y Baby Mozart DVD-t. Glen Jag g ard és három barátja, akikkel eg yütt dolg ozott a Packers költöztetőcég nél, a szomszéd szobában pókereztek. Bea sose határozta meg a lefekvés idejét, mivel Pinda és Matt nem akarták, hog y a g yerekük mesterség esen kikényszerített napirend szerint éljen, de Bea kilenc óra körül elaludt Sarah ölében. Sarah letette a kislányt a kanapéra, és tévézni kezdett. Eg y órával később lepillantott a mellette fekvő Beára, és észrevette, hog y kékes árnyalatú a bőre, továbbá úg y tűnt neki, bár ebben nem lehetett biztos, hog y a lég zése is furcsa. Meg próbálta felébreszteni Beát, és sikerült is, de a kisbaba ijesztően ernyedt volt. Bea szeme eg yszer csak meg fordult

az üreg ében, és Sarah ekkor kezdett attól félni, hog y komoly baj lehet. Meg próbált nem pánikba esni, és óvatosan kivitte Beát a konyhába Glenhez és a barátaihoz. Ők eg yetlen pillantást vetettek a kislányra, és rög tön azt mondták Sarah-nak, hog y hívjon mentőt. Mire a mentő meg érkezett, Bea már nem léleg zett. A mentősök képtelenek voltak újraéleszteni. A halottkém vizsg álata kiderítette, hog y a halált az ag y és a szemek erős vérzése okozta. A g yermekorvos, aki a vizsg álatot vég ezte, tanúként azt vallotta Sarah tárg yalásán, hog y szerinte Bea azért halt meg , mert erősen meg rázták. A szakértőként meg idézett dr. Judith Duffy is őt támog atta. Azt mondta, hog y csak erős rázkódás okozhat olyan koponyaűri és szemüreg i vérzést, amilyet Beánál láttak. A védelem nem értett ezzel eg yet, és eg y British Medical Journal-beli orvosi publikációra hivatkoztak, amelyet a tárg yalóteremben, majd később az újság okban Pelham–Dennisonként emleg ettek, annak bizonyítékául, hog y azok a tünetek, amelyek sok orvos szerint rázásra utalnak, más okból is előfordulhatnak. És ami még jobb, Sarah Jag g ard üg yvédei személyesen is beidézték Pelhamet és Dennisont, hog y mag yarázzák el a munkájuk lényeg ét. Mindkét orvos azt vallotta a bíróság on, hog y az ag y és a szem vérzése nem feltétlenül utal külső traumára, és könnyen előfordulhat, hog y eg y oxig énhiányos roham eredménye – eg y olyan szakaszé, amikor a kisbaba valamelyik belső szerve alulműködése következtében nem kap elég oxig ént. Mind dr. Pelham, mind dr. Dennison rámutatott, hog y Bea családjában van kórelőzménye a szívműködési zavaroknak; mind az anyai nag yapja, mind a nag ybátyja halálát a szívműködést befolyásoló 2es típusú hosszú QT-szindróma nevű rendellenesség okozta. Valószínűleg Bea is ebben a rendellenesség ben szenvedett – ami g enetikailag öröklődik, úg yhog y valószínűsíthető, hog y a következő g enerációban is felbukkan, és sokszor halállal vég ződő oxig énhiányt okoz. Judith Duffy meg vetően nyilatkozott erről az elméletről, és rávilág ított, hog y a vizsg álatok alapján Bea nem szenvedett 2-es típusú hosszú QT-szindrómában, és a rendellenesség hat ismert változatának eg yikében sem. Pelham és Dennison felvetésére, miszerint a hosszú QTszindrómának lehetnek további, eg yelőre ismeretlen változatai is, továbbá előfordulhat, hog y Bea Furniss ezek valamelyikében szenvedett, dr. Duffy azt felelte, hog y természetesen nem tudja bebizonyítani, hog y

nem ez volt a helyzet, de valaki mag yarázza már el az esküdtszéknek, miért olyan nehéz valaminek a nem létezését bebizonyítani. Ezenfelül – és dr. Duffy elsődleg esen ezzel érvelt – Bea nyakának ideg g yökeiben, amelyek a halála után duzzadtak és szakadtak voltak, eg yértelműen húzódásra utaló jeleket találtak. dr. Duffy szerint ezt a sérülést csak erős rázás okozhatta. Az üg yészség elmélete az volt, hog y Bea sírt vag y kiabált, és Sarah hirtelen felindulásában meg rázta. Glen Jag g ard és három barátja, akik aznap ott voltak a házban, tanúsították, hog y Bea eg yáltalán nem sírt. A vád először azt próbálta bebizonyítani, hog y a férfiak nem feltétlenül hallhatták a sírást a pókerparti és a szomszéd szobában lévő tévé hang jaitól, majd azt, hog y Glen Jag g ardnek és a barátainak érdekében áll meg védeni Sarah-t. Az eg yik játékos, Tunde Adeyeye kifog ást emelt az ilyen irányú kérdések ellen, és félreérthetetlen hang nemben a hallg atóság tudtára adta, hog y semmilyen érdeke nem fűződik olyan emberek meg védéséhez, akik kisbabákat g yilkolnak, és hog y annyira biztos benne, amennyire csak lehet, hog y Sarah Jag g ard nem tett semmi ilyet. Pinda Avari és Matt Furniss, annak ellenére, hog y „szemmel láthatóan lesújtotta őket a fájdalom”, ahog y az eg yik tárg yalóteremben lévő újság író fog almazott, meg ható módon kiálltak Sarah mellett. Pinda azt mondta: – Ha úg y g ondolnám, hog y valaki meg ölte az én drág a kisbabámat, akkor mindent meg tennék, hog y az illetőt elítéljék érte, és nem nyug odnék, amíg ez meg nem történik, de semmi kétség em afelől, hog y Sarah imádta Beát, és soha nem ártott volna neki. Matt Furniss nag yjából ug yanebben a hang nemben nyilatkozott. Ekkor a vád taktikát változtatott, és azzal az elmélettel állt elő, hog y Sarah Jag g ard akkor rázta halálra Beát, amikor ő, Glen és a kisbaba még eg yedül voltak a házban, mielőtt Glen barátai meg érkeztek. A Koronabíróság üg yvédje úg y érvelt, ez meg mag yarázná, hog y Tunde Adeyeye és a másik két pókerjátékos miért nem hallottak eg yetlen hang ot sem a babától. Vajon felmérték Bea állapotát, mielőtt játszani kezdtek? Meg nézték alaposabban, mielőtt Sarah pánikot tettetve kivitte őt a konyhába? Mindhárom férfi kénytelen volt beismerni, hog y csak beköszöntek Sarah-nak, amikor meg érkeztek, de üg yet sem vetettek Beára, és nem tudnának meg esküdni, hog y akkor halt meg , amikor még

nem voltak ott. dr. Judith Duffy ebbe kapaszkodott, mikor ismét a tanúk padjára idézték, és azt mondta, hog y Bea halálának feltételezett időintervalluma nem zárja ki ezt a lehetőség et; a halál bármikor bekövetkezhetett este 7:00 és 10:00 között, és Glen Jag g ard barátai csak 8:00-kor érkeztek. A védelem azzal védekezett, hog y mivel Pinda és Matt csak 7:45-kor hozta hozzájuk Beát, nag yon valószínűtlen, hog y Sarah ilyen g yorsan elveszítette volna az önuralmát a kisbabával szemben. Sarah üg yvédje azt mag yarázta, hog y nem életszerű, hog y eg y ilyen g yeng éd és türelmes nő, akinek a múltjában semmi nem utal erőszakos cselekedetekre, tizenöt perc alatt kivetkőzne mag ából, és eg y kisbabarázó szörnyeteg g é változna. Dr. Duffy nem volt túl népszerű tanú. A bíró több ízben is azzal fenyeg etőzött, hog y kiüríti a tárg yalótermet, ha a hallg atóság nem hag yja abba a bekiabálásokat. Laurie Nattrass is a bekiabálók között volt, és az eg yik újság szerint úg y nyilatkozott, hog y örömmel veszi, ha eg y olyan bíróság inti meg , amelyik az utóbbi időben rendszeresen csúfot űz az ig azság szolg áltatásból. A hat hétig tartó tárg yalás után, melynek során Sarah Jag g ard többször is elájult, az esküdtszék eg yhang úan kimondta, hog y nem tartják bűnösnek. Sarah Jag g ard az ítélet hallatán ismét elájult. Simon tudta, hog y sajnálnia kellene. Hog y nem lenne szabad a Bea Furniss nyakában talált húzódásokra utaló jelekre g ondolnia, amelyek azt is jelenthetik, hog y a kislányt meg rázták. Judith Duffy szerint, akit a kamara nem sokkal később szakmai visszaélés gyanúja miatt vont felelősségre. – Hallottam, hog y Paul Yardley Laurie-ról érdeklődik mag ánál – szólalt meg Sarah. Ha arra számított, vag y azt szerette volna, hog y Simon reag áljon, ennek semmilyen jelét nem mutatta. – Cserben hag ytuk. Mindnyájan. Ezért nem akarja, hog y bármi köze leg yen hozzánk. Simon azon kapta mag át, hog y azt kívánja, bárcsak ne hag yta volna őket mag ukra Glen Jag g ard. Ebben a pillanatban nag yon örült volna eg y erőtlen Lockbusters-poénnak, amely meg töri a Sarah-t körülleng ő, komor, nyomasztó lég kört. A nő olyan…, Simon erőlködve kereste a meg felelő szót, reménytelennek tűnt. Mint aki minden reményét elveszítette, mintha vég et ért volna az élete, és ez nem is érdekelné túlzottan.

– Mivel hag yták cserben Laurie-t? – Én azt mondtam neki, hog y meg g ondoltam mag am a dokumentumfilmmel kapcsolatban. Azzal, hog y szerepelni akarok benne, és… Miután Helen meg halt, könyörög tem neki, hog y ne készítse el. És Glen is, és Paul is. Mindnyájan retteg tünk attól, nehog y felhívjuk mag unkra a fig yelmet, és… – Sarah a szájához kapta a kezét, mintha a sírást akarná visszafojtani, vag y a következő szavait. – Nem akarta, hog y a dokumentumfilm összekösse Helennel, mert attól fél, hog y íg y talán a g yilkos is összeköti őket, és ő lesz a következő áldozat – találg atott Simon. – Gyalázatos árulónak éreztem mag am. Én úg y szerettem Helent, mintha a családtag om lett volna. Imádtam őt, de meg ijedtem. Léteznek olyan emberek, beteg emberek, akik bármit meg tennének, hog y olyan nőkre tehessék a kezüket, mint mi vag yunk… én, Helen, Ray Hines. Ezt én mindig is tudtam, de Helen soha nem hitte el nekem. Azt mondta, mindenki tisztában van azzal, hog y ártatlanok vag yunk, Laurie bebizonyította… ő ilyen típus volt, hitt a dicsőség es g yőzelemben és a g onosz eltiprásában, de a világ nem íg y működik. – Nem. Nem íg y – helyeselt Simon. – Nem – visszhang ozta Sarah keserűen. – És részben az olyan g yáva nyulak miatt nem működik íg y, amilyen én is vag yok. Simon hallotta, hog y Glen Jag g ard a Napi meccs tévéműsor főcímzenéjét fütyörészi a másik szobában. – Szóval Helen és Laurie a mag uk hősei – vonta le a következtetést hang osan, miközben ismét a falon lóg ó képre pillantott. – Laurie nem fél senkitől és semmitől. És Helen sem félt. Látszik a bátorság az arcukon, nem? – Sarah-ba most először költözött eg y kis élet. – Ezért imádom ezt a képet, annak ellenére… – ismét a szájához kapott. – Minek ellenére? – Semminek. – Minek ellenére, Sarah? Sarah felsóhajtott. – Hog y Ang us Hines készítette ezt a képet. – Ray férje? Ez nem tűnt log ikusnak. Én azt hittem, szerkesztőként dolg ozik valamelyik újság nál.

– Most már ig en, a London on Sunday-nél. Előtte sajtófotós volt. Utálta Helent, amiért vele ellentétben kiáll a feleség e mellett. Eg yszer a börtönben is meg látog atta, azért, hog y bosszantsa, semmi eg yéb oka nem volt rá. Kínozni akarta. Simon fejben eg y újabb elemmel eg észítette ki a listát: kideríteni, hol volt Ang us Hines hétfőn. – Képzelje el, micsoda sokk lehetett Helennek, amikor meg látta ott, a bíróság előtt, közvetlenül azután, hog y meg nyerte a fellebbezését. Én összeomlottam volna, de Helen nem. Eltökélte, hog y nem fog ja hag yni, hog y Ang us Hines jelenléte tönkreteg ye ezt a fontos pillanatot. Nézze, mennyire látszik rajta az elszántság – biccentett Sarah a kép felé –, nem tudom elhinni, hog y meg halt. Nem mintha korábban nem féltem volna… én mindig is féltem, de Helen nélkül annyival rosszabb, és most már Laurie sem hív… – Glen még mindig itt van – jeg yezte meg Simon. – Még attól is félek, hog y mintát vesz tőlem, vag y mit akar velem csinálni – eng edte el Sarah a füle mellett a nyomozó meg jeg yzését. – Hát nem őrültség ? Tudom, hog y nem én öltem meg Helent, ennek ellenére attól félek, hog y pozitív lesz a teszt. – Ez nem fog meg történni – biztosította Simon. – Már azelőtt is féltem Laurie filmjétől és a hatásától, hog y Helent meg g yilkolták. Rosszul voltam a g ondolattól, hog y ismét reflektorfénybe fog ok kerülni, de nem mertem meg mondani Laurie-nak, hog y ki akarok szállni. Utána viszont, amikor Helent meg ölték… – Sarah hang osan felzokog ott, és a tenyerébe temette az arcát –, teljesen összetörtem, de vég re meg kaptam az ürüg yet, amire vártam. Azt hittem, meg tudom g yőzni Laurie-t, hog y mondjon le a filmről, azt hittem, meg fog ja érteni a félelmeimet. Még akkor is, ha sose derül ki, hog y Helent tényleg eg y őrült, g yermekvédő önjelölt ig azság osztó ölte meg , ha a leg csekélyebb esélye van annak, hog y ezért… De Laurie olyan hideg volt, amikor meg próbáltam elmag yarázni… olyan távolság tartó. Akkor beszéltem vele utoljára. Szerintem most már nem érdekli, hog y mi fog történni velem – szipog ta Sarah. Elvette az asztalról az eg yik csészét, ivott belőle eg y kortyot, majd az arcához szorította, hátha nyer tőle némi meg nyug vást. Simon éppen arra készült, hog y elterelje a témát Laurie Nattrassről, amikor Sarah azzal folytatta:

– És most otthag yta a Binary Start, és valaki más fog ja elkészíteni a filmet, eg y Fliss nevű nő. Nem értem. Miért adta át Laurie valaki másnak a projektet? Fliss Benson. Simon hag yott neki üzenetet, és még mindig arra várt, hog y a nő visszahívja. Szóval, ő fog ja elkészíteni a bölcsőhalálos dokumentumfilmet. Nocsak. És ő is kapott eg y kártyát ug yanazzal a tizenhat számmal, Helen Yardley tizenhat számával, ha lehet hinni Laurie Nattrassnek. Négyszer négyes sorok. 2, 1, 4, 9… Simon benyúlt a zsebébe a kis műanyag tasakért, amelyet mag ával hozott. Feltartotta Sarah Jag g ard arca elé, hog y a nő jól lássa a könnyein keresztül is. – Jelentenek mag ának bármit ezek a számok? – kérdezte. Sarah az ölébe ejtette a teáját, és sikítani kezdett.

Második rész

9 2009. október 9., péntek – Krémszínű. Olyan bordázott fajta – mondom körülbelül tizedszer –, tudja, eg y kicsit csíkos, de nem színes csíkok vannak benne, hanem inkább… a textúrája csíkos – mondom, miközben meg vonom a vállamat. – Bocsánat, nem emlékszem többre. Sajnálom. – És nem emlékszik a számokra? – kérdezi Waterhouse nyomozó. Esetlenül g örnyed a jeg yzetfüzete fölé a kanapém közepén. Pontosan a mértani közepén ül, mintha két oldalról szorosan láthatatlan emberek fog nák közre. Időnként felpillant a jeg yzetfüzetéből, és átható pillantást vet rám, mintha azt hinné, hazudok neki. Mondjuk, íg y is van. Amikor meg kérdezte, hog y kaptam-e ezen kívül más szokatlan üzenetet, bármit, amit ag g asztónak találtam, azt feleltem, hog y nem. Szólnom kéne neki a második és a harmadik névtelen borítékról is, de félek beszélni róla. Hátha azt mondaná, hogy a három sokkal rosszabb, mint az egy, hogy a három már komoly veszélyt jelent. Lehet, hog y még ennél is ag g odalmasabbnak tűnne, márpedig az arcáról tükröződő feszült fig yelem miatt már íg y is elég paranoid vag yok. Eg yébként is, semmi értelme bármit is mondanom, hiszen rég nincs nálam a második kártya vag y a boríték, hog y meg mutathassam neki. Aha, persze. A fecnik a táskádban. Mekkora nehézséget okozna neki, hogy összerakja őket, és megállapítsa, hogy Helen Yardley ujjai vannak-e a képen? Bárcsak jobban értenék az önáltatáshoz. Nag yon lehang oló folyamatosan azt mormolni mag amban, ahog y hazug nak nevezem mag am. – 2, 1, 4, 9. Ezek voltak az első számok, a felső sor – válaszolom –, a többire nem emlékszem, elnézést. Diszkréten az órámra pillantok. Reg g el 7:30 van. Waterhouse nyomozónak nag yon g yorsan el kellene tűnnie innen, ha időben oda akarok érni Rachel Hineshoz. Lapoz eg yet a jeg yzetfüzetében, és odatolja elém. – Elképzelhető, hog y ez volt az a tizenhat szám? – kérdezi. A számok láttán kavarog ni kezd a g yomrom; leg szívesebben eltolnám őket mag am elől. – Ig en. Én… nem vag yok benne biztos, de azt hiszem… ig en, lehet.

Amikor látom, hog y bólog atni kezd, és kinyitja a száját, elönt a pánik, és kibukik belőlem, hog y: – Ne mondja meg . Nem akarom tudni. Ezt meg mi az ördög nek mondtam? Most azt fog ja hinni, félek valamitől. Waterhouse nyomozó kíváncsi pillantást vet rám. – Mit nem akar tudni? Rövid tanakodás után mag ammal, arra jutok, hog y a változatosság kedvéért akár őszinte is lehetnék. – Hog y mik ezek a számok. Hog y mit jelentenek. Hog y van-e bármi közük a… Elhallg atok. Több eszem is van annál, minthog y az ördög öt a falra fessem azzal, hog y kimondom a leg belsőbb félelmemet. – Hog y van-e bármi közük mihez? – kérdezi Waterhouse nyomozó. – Ha veszélyben vag yok, nem akarok tudni róla. – Nem akar tudni róla? – Mindent meg fog ismételni, amit mondok? Elnézést, nem udvariatlanság nak szántam, csak… – Nem mondtam, hog y veszélyben lenne, Miss Benson, de ha még is íg y lenne, nem akarna tisztában lenni vele, hog y jobban tudjon vig yázni? Pontosan ettől tartottam; túl valóság ossá teszi az eg észet, ami meg ing atja a tag adásomat. Most, hog y íg y fog almazta meg a dolg ot, muszáj meg kérdeznem: – Tényleg veszélyben vag yok? – Eg yelőre semmi okunk ezt feltételezni. Fantasztikus. Ettől annyival jobban érzem mag am. Waterhouse szinte vizslat a tekintetével. Erre ismét kinyitom azt a meg g ondolatlan kereplőmet, hog y meg törjem a kínos csendet: – Úg y látom, hog y ha valaki elszánta rá mag át, hog y… meg öl, akkor meg is fog ja tenni, nem? – Hog y meg ölje mag át? – Waterhouse meg lepettnek tűnik. – Miért akarna ilyet tenni bárki? Felnevetek. Örülök, hog y nem én vag yok itt az eg yetlen, aki játszmázik. A pasas elmondta nekem, hog y a Culver Valley bűnüg yi nyomozói csoportjától jött. Helen Yardley-t nem említette, de biztosan tudja, hog y a Culver Valley-i Spilling ben ölték meg , és a tizenhat szám

iránt táplált érdeklődésének minden bizonnyal van valami köze ehhez a g yilkosság hoz. – Nem azt mondom, hog y valaki meg akar eng em ölni – közlöm vele. – Csak annyit mondtam, hog y ha íg y lenne, azt könnyedén meg tudná tenni. Mit kellene tennem, bújjak eg y g olyóálló bunkerbe életem hátralévő részére? – Rémültnek tűnik – feleli Waterhouse. – Semmi oka a pánikra, és, mint már említettem, semmi okunk azt feltételezni… – Nem amiatt estem pánikba, mert attól félek, hog y meg támadnak, vag y meg ölnek. Én a pánikolás miatt vag yok pánikban – próbálom elmag yarázni, és eg yúttal visszatartani a könnyeimet. – Az ijeszt meg , hog y mennyire meg kell majd ijednem, ha kiderül, hog y miért kérdezg et erről a kártyáról és a számokról. Akkor már valóban félni fog ok; túl rémült leszek ahhoz, hog y tovább éljem az életemet, és mindentől félni fog ok, azt leszámítva, hog y eg y helyben összeg ömbölyödve meg haljak a retteg éstől, hog y mi minden történhet velem. Jobban örülnék, ha semmit se tudnék, és eg yszerűen csak meg történne, aminek meg kell történnie. Komolyan. Lehet, hog y más nem érti, de számomra teljesen log ikus. Mindig is volt eg y kis fóbiám a rossz hírekkel kapcsolatban. Amikor eg yetemre jártam, eg yszer részeg en lefeküdtem eg y olyan pasassal, akit nem is ismertem, akivel eg y szórakozóhelyen találkoztam, és akit utána soha többé nem láttam. A következő tíz évemet azzal töltöttem, hog y az AIDS miatt ag g ódtam, de semmilyen körülmények között nem lettem volna hajlandó meg csináltatni a tesztet. Ki akarná úg y tölteni élete utolsó éveit, hog y tudja, g yóg yíthatatlan beteg ség ben szenved? Waterhouse feláll, és odasétál az ablakhoz. Mindenki máshoz hasonlón, aki valaha meg csodálta a nappalimból nyíló kilátást – a világ ítóakna zöldes foltokkal ékes falát – ő is meg tartóztatja mag át, és eg y szóval sem dicséri az elbűvölő panorámát. – Próbáljon meg nem ag g ódni – javasolja. – Ezzel eg yütt hasznos lenne, ha elővig yázatosság ból meg tenne pár óvintézkedést. Eg yedül él itt? Bólintok. – Meg próbálom elintézni, hog y valaki mag án tartsa a szemét, de addig is, nincs eg y olyan barátja, akinél meg húzhatja mag át?

Szeretném, ha a lehető leg kevesebb időt töltené eg yedül, amíg nem szólok. Hog y valaki rajtam tartsa a szemét? Mondana ilyet, ha nem forog nék komoly veszélyben? Ez az eg ész kezd nevetség essé válni. Kérdezd meg , hog y miről van szó! Szedd ki belőle, mi a helyzet! Erre nem vag yok képes rávenni mag am, annak ellenére, hog y az ig azság talán meg nyug tatóbb lenne, mint az, amit még elképzelni se vag yok hajlandó. Lehet, hog y jobban érezném mag am, ha hallanám. Aha. Hát persze. – Továbbá szeretném, ha eg yelőre nem dolg ozna tovább a bölcsőhalálról szóló dokumentumfilmen, és minél több embernek elmondaná, hog y abbahag yja a munkát. Veg ye fel a kapcsolatot mindenkivel, akinek köze volt hozzá. Gondoskodjon arról, hog y mindenki tudjon róla: határozatlan időre leálltak a filmmel – folytatja Waterhouse. Árhullámként tólul fel bennem az ellenállás. Nem tudom, miért bólog atok némán, amikor eszemben sincs követni az utasításait. Vag y meg int hazudok, vag y azért helyeslek, mert tudom, hog y elméletben ig aza van, tudom, hog y ezt kéne tennem. És azt is tudom, hog y nem tehetem. Nem állíthatom le a filmet, nem mondhatom le a ma délelőtti twickenhami találkozómat. Minden félelmem és bűntudatom ellenére túl erős bennem a késztetés – olyan, mint eg y mélyteng eri áramlat, amellyel esélyem sincs szembeszállni. Muszáj beszélnem Rachel Hinesszal, meg kell hallg atnom, mit akar mondani Wendy Whiteheadről, arról a nőről, aki szerinte meg ölte a g yermekeit. Bele kell ásnom mag am a témába. S ennek semmi köze az ig azság hoz vag y az ig azság szolg áltatáshoz. Eg yedül hozzám van köze. Ha nem meg yek vég ig ezen az úton, bárhová is vezessen, akkor az eg ész életemet úg y fog om leélni, hog y sosem sikerül feldolg oznom, ki vag yok, és milyen érzésekkel küszködöm – mag ammal, a családommal és a múltammal kapcsolatban. Eg y senki leszek – eg y sehonnai senki, ahog y Maya olyan eleg ánsan meg fog almazta, aki soha nem tud kiszabadulni ebből az állapotból, és örökre selejt marad. Akkor elszalasztom az eg yetlen lehetőség emet. Ettől sokkal jobban félek, mint attól, hog y valaki meg akar ölni. Waterhouse, mintha csak a g ondolataimban olvasna, azt mondja:

– Nem ig azán sikerült eddig kapcsolatba lépnünk Rachel Hinesszal. Nincs meg mag ának az elérhetőség e? A rendőrség biztos benne, hog y a filmnek van valami köze Helen Yardley meg g yilkolásához. – Valószínűleg ott van valahol a papírok között. Azt hiszem, Notting Hillben bérel lakást, közel ahhoz, ahol korábban a családjával lakott – ismétlem el papag ájként, amit Tamsin mondott nekem. Szeretnék seg íteni, és meg adni Waterhouse-nak a twickenhami címet, de ha íg y teszek, akkor innen eg yenesen oda fog menni, és ezt nem hag yhatom. Nem eng edhetem, hog y az utamba álljon. Rachel Hines ma délelőtt velem fog beszélni, és senki mással. – Úg y tűnik, hog y pillanatnyilag nem ott él – feleli Waterhouse. – Más címe nincs hozzá? – Nincs – hazudom.

10 2009. október 9. – Két újabb arcot kaptunk ma – kocog tatta meg Proust a táblát eg y tollal –, vag yis inkább eg y arc, és eg y fantomképrajzoló leg jobb próbálkozása eg y másik ábrázolására. A fényképen szereplő nő Sarah Jag g ard. Néhányan már biztosan hallottak róla. „Körülbelül fele-fele” – g ondolta Simon. Nag yjából ekkora a bólog ató és az üveg esen mag uk elé meredők aránya. – 2005-ben indult ellene eljárás Beatrice Furniss meg g yilkolásáért, aki a barátnője g yermeke volt – folytatta Proust. – Felmentették. Több szál is fűzi Helen Yardley-hoz. Eg y: Helen az IÁSZG ég isze alatt kampányt folytatott Mrs. Jag g ard felmentéséért. Kettő: Laurie Nattrass – feltételezem, róla már mindnyájan hallottak – a közelmúltig három bölcsőhalállal kapcsolatos esetről szóló dokumentumfilmen dolg ozott, amelyek közül kettő Helené és Sarah Jag g ardé volt. Három: és ez szoros kapcsolatban áll a kettes ponttal, dr. Judith Duffy, az üg yészség visszatérő sztártanúja g yermekbántalmazási esetekben mind Helen Yardley, mind Sarah Jag g ard ellen szakértői tanúvallomást tett. Duffyt a napokban fog ja felfüg g eszteni az orvosi kamara szakmai visszaélés miatt. A helyiség et feszült csend töltötte be, miközben mindenki a Sarah Jag g ard melletti arcot bámulta: eg y borotvált fejű, eg yenetlen fog sorú férfiét. Prouston kívül csak Simon, Sam Kombothekra, Sellers és Gibbs tudhatta, ki ez az eg yelőre nem azonosított, rosszképű delikvens a táblán. Simon azon g ondolkozott, hog y vajon ő-e az eg yetlen, akit zavar, hog y a kiválasztottak közé tartozik. A „hazai csapatba”, ahog yan Rick Leckenby és még néhányan emleg etni kezdték őket – és ebben nem volt semmi rosszindulat. A kiválasztottak eg y másik meg beszélésre is hivatalosak voltak, amit közvetlenül az elig azítás után Proust üveg falú irodájában tartottak, ahol mindenki más, aki Helen Yardley g yilkosság i üg yén dolg ozik, szokás szerint vég ig nézheti, de nem hallhatja, ahog y a rendőrfőnök a bizalmasaival tárg yal. Íg y nem lehet g yilkosság i nyomozást vezetni. – Múlt hétfőn, szeptember 28-án, vag yis eg y héttel azelőtt, hog y Helen Yardley-t lelőtték, Sarah Jag g ardet wolverhamptoni otthona

mellett meg támadta az a férfi, akinek a fantomképét itt láthatjuk – mutatott Proust a táblára. – Mrs. Jag g ard a 2004-es letartóztatása óta érthető módon depresszióban szenved, és jelenleg is antidepresszánsokat szed. Szeptember 28-án elment a háziorvosához a soron következő receptért. Miután elhag yta az orvosi rendelőt, eg yenesen a leg közelebbi g yóg yszertárhoz, a Boots hálózat Moon Street-i patikájához indult. Miközben az ajtó felé tartott – eg yébként a patika kirakatából jól lehet látni, mi van az utcán – eg y férfi hátulról meg közelítette, és meg rag adta. Eg yik karjával a nyakát szorította meg , a másikkal a derekát, és beráng atta eg y közeli sikátorba. Amint odaértek, a támadónk meg fordította Mrs. Jag g ardet, lehetővé téve, hog y az áldozata alaposan meg nézze az arcát, majd elővett eg y kést, és a torkához szorította. Mrs. Jag g ard nem emlékszik a pontos szavaira, de valami olyasmit mondott, hog y: „Mag a ölte meg azt a kisbabát, ig az? Árulja el az ig azat!.” Mrs. Jag g ard azt mondta neki, hog y nem, nem ő ölte meg Beatrice Furnisst, amire a férfi azt válaszolta: „Meg rázta, ug ye? Miért nem ismeri be? Ha elmondja az ig azat, életben hag yom. Én csak az ig azság ot akarom.” Mrs. Jag g ard ismét elmondta neki, hog y nem rázta meg a kisbabát, soha nem bántalmazott eg y g yereket sem, és nem is tenne ilyet, de a férfi nem hitt neki, tovább ismételg ette önmag át, és azzal fenyeg ette Mrs. Jag g ardet, hog y meg öli, ha nem mondja el az ig azat. Mrs. Jag g ard vég ül annyira meg rémült, és annyira biztosra vette, hog y a férfi tényleg meg öli, ha nem mondja azt, amit hallani akar, hog y inkább hazudott. Azt mondta, hog y: „Rendben, tényleg meg ráztam, tényleg én öltem meg .” Simon látta, hog y pár ember arcára kiül az értetlenség , mások viszont csak a vállukat vonog atták, mintha azt akarnák jelezni, hog y „bárki ezt mondaná, ha kést tartanának a torkához.” – Sarah Jag g ard nem rázta meg Beatrice Furnisst, aki természetes okok miatt hunyt el – szög ezte le Proust, miközben acélszürke szeme vég ig pásztázta a helyiség et, eg yet nem értést keresve. – Eg y őrült fenyeg ette az életét. Eg y őrült, aki, mint kiderült, azt sem tudta, hog y mit akar, mert abban a pillanatban, hog y Mrs. Jag g ard beadta a derekát, és azt hazudta, hog y halálra rázta a kisbabát, az illető elkezdte mag yarázni, hog y nem is íg y volt. Valami olyasmit mondott, hog y: „Ne hazudjon. Mondtam, hog y az ig azság ot akarom. Nem mag a ölte meg , ug ye? Nem rázta meg . Hazudik.” Sarah Jag g ard ezen a ponton ismét elkezdte az ig azat mondani: hog y sehog y sem bántotta Beatrice babát, és

hog y ezt csak azért mondta, mert az életét féltette. A férfi ekkor dühös lett, vag yis úg y kellene fog almaznom, hog y még dühösebb, és azt mondta: „Most meg fog halni. Készen áll rá?.” Mrs. Jag g ard félelmében elájult, de előtte még hallotta, ahog y eg y nő kiabál. Túl rémült volt ahhoz, hog y ki tudja venni, mit mond az illető. Amikor mag ához tért, a hátán feküdt, a támadója eltűnt, és eg y nő állt felette, eg y bizonyos Mrs. Carolyn Finneran, aki a Bootsból jött ki, és észrevette, hog y mi folyik a sikátorban. Az ő hang ját hallotta Mrs. Jag g ard, mielőtt elájult. Proust fel-alá járkált a helyiség ben, miközben beszélt; a rá jellemző stílusban csinálta, eg yik lábát óvatosan a másik elé helyezve, mintha eg y pallón sétálna vég ig . Bárcsak a palló végén ott lenne az óceán, amibe belezuhanhatna! – Okkal feltételezhetjük, hog y ha Mrs. Finneran nem jelent volna meg , és nem ijesztette volna el az emberünket, akkor Sarah Jag g ard szeptember 28-án meg halt volna – jelentette ki Proust. – Mindenesetre, tekintettel a közte és Helen Yardley között fennálló kapcsolatra, akkor sem hag yhatnánk fig yelmen kívül azt a tényt, hog y ez a támadás eg y héttel Helen Yardley meg g yilkolása előtt történt, ha nem állna rendelkezésünkre eg y ennél kézzelfog hatóbb bizonyíték is. De nem akarom rabolni az idejüket. Proust meg állt a Helen Yardley halála után a zsebében talált kártya felnag yított másolata előtt, amire azt a bizonyos tizenhat számot írták. – Miután Mrs. Finneman felseg ítette Sarah Jag g ardet, Mrs. Jag g ard első dolg a az volt, hog y benyúlt a kabátzsebébe eg y zsebkendőért, hog y letörölhesse az arcát. De mást is talált ott, eg y kártyát, amely nag yon hasonlított az általunk jól ismertre. Ezzel Proust kinyújtotta a kezét, Colin Sellers pedig , aki úg y állt mög ötte, mint eg y jelre váró cirkuszi fóka, két átlátszó, műanyag tasakot nyújtott át neki. Proust a mag asba tartotta őket, hog y mindenki láthassa bennük a kártyákat. – Ug yanazok a számok, ug yanaz a kézírás, bár ezt még nem ig azolták vissza nekünk azok az emberek, akiket keményen meg fizetünk azért, hog y meg mondják nekünk, amit már amúg y is tudunk. Pontosan ug yanaz az elrendezés: a számokat nég y darab nég yelemű sorra és nég y darab nég yelemű oszlopra osztották, és semmi más nincs a kártyán, csak ezek a számok. 2, 1, 4, 9 stb.

A helyiség et suttog ás és mormog ás töltötte be. Proust meg várta, hog y elüljön, majd íg y folytatta: – Mrs. Jag g ard teljesen biztos abban, hog y a kártya nem volt nála, amikor elindult otthonról, és hog y nem kerülhetett máshog y a zsebébe, csak úg y, ha a támadója tette bele. Waterhouse nyomozónak azt mondta, hog y fog alma sincs, mik ezek a számok. Azért tartotta meg a kártyát, hátha sikerül majd kitalálnia, mit jelentenek, mivel úg y g ondolja, hog y jelentenek valamit. A támadásról sem a férjét, sem a helyi rendőrség et nem tájékoztatta – emelte fel Proust a kezét, hog y lecsendesítse a hang os hitetlenkedést. – Ne leg yenek olyan biztosak benne, hog y mag uk másképp viselkedtek volna a helyében. Mrs. Jag g ardnek eddig csak neg atív tapasztalatai voltak a rendfenntartással kapcsolatban. A leg jobb esetben is visszataszítónak találta a g ondolatot, hog y ő mag a eng edje vissza az életébe azokat a trappoló rendőrbakancsokat, amelyek eg yszer már tönkretették azt. És attól is nag yon félt, hog y ha eg yszer elkapják ezt az embert, akkor az illető azt fog ja mondani, hog y ő bevallotta Beatrice Furniss meg g yilkolását. Úg y döntött, sokkal eg yszerűbb lesz, ha soha többé nem hag yja el a lakásukat. A férje, Glen észrevette, hog y romlott az állapota, de fog alma sem volt, hog y miért. – Szóval eg y sorozatg yilkossal vag y eg y reménybeli sorozatg yilkossal van dolg unk? – kérdezte Klair Williamson. – Ne használjuk ezt a szót, ha nem muszáj – felelte Proust. – Pillanatnyilag ez a tizenhat szám érdekel minket leg inkább. Eg yelőre semmilyen tippet nem kaptunk Bramshillből vag y a Kormányzati Kommunkációs Központból, sem pedig azoktól a matematikai tanszékektől, amelyekkel felvettem a kapcsolatot. Az is felmerült bennem, hog y a sajtóhoz forduljak. Ha ezer elmebeteg en kell keresztülg ázolnunk ahhoz, hog y kiderítsük, mit jelentenek ezek a számok, akkor azt fog juk tenni. És, ha már a rossz híreknél tartunk, sajnálattal kell közölnöm, hog y bár bejelentettem az ig ényemet eg y pszichológ iai profilelemzőre, az ötletem nem talált kedvező fog adtatásra. A visszautasítást a szokásos kifog ással, a pénzhiánnyal indokolták. Muszáj lesz nekünk elvég ezni a pszichológ iai elemzést, leg alábbis, amíg fordul a kocka, és a válság utat eng ed a fellendülésnek. – Azt hittem, a kockát már betiltották – jeg yezte meg valaki. – Ez eg y hazug ság , amelyet eg y minden ízében éppen annyira bűnöző hajlamú eg yén mondott, mint aki kést tartott Sarah Jag g ard torkához –

csattant fel Proust. – És ez eg y olyan ember… – kocog tatta meg tollával a fantomképrajzoló művét, hog y eg yértelmű leg yen, kiről beszél – .. .aki talán azonos lehet azzal, akit Mrs. Stella White a Beng eo Street 16.-ból látott Helen Yardley kocsifelhajtóján hétfő délelőtt. Lehet, hog y az illetőnek borotvált volt a feje, noha az eredeti beszámolója szerint sötét haja volt. A fia, Dillon azt mondja, hog y ez eg yértelműen nem ug yanaz az ember, de persze ő azt is mondta, hog y hétfőn esett az eső, és hog y a Helen Yardley háza előtt álló embernél eg y nedves esernyő volt. Tudjuk, hog y ez nem ig az: aznap nem esett, és nem is jósoltak aznapra esőt. Még ha Helen Yardley g yilkosa eg y csukott esernyőbe rejtette is volna a feg yverét, az az esernyő akkor sem lett volna nedves. Szerintem Whiteékat kénytelenek leszünk – mind az anyát, mind g yermekét – a leg kevésbé hasznos szemtanúk közé sorolni, akik valaha is hátráltatták a nyomozásainkat. Ennek ellenére a zsebekben talált kártyák szilárd láncszemet jelentenek Kopaszkánk és Helen Yardley meg g yilkolása között, úg yhog y pillanatnyilag ő az első számú g yanúsítottunk. Kopaszkánk? – g ondolta Simon. Nézett Proust tükörbe mostanában? – Miért használna a g yilkos lőfeg yvert Helen Yardley esetében, és miért szorítana kést Sarah Jag g ard torkához? – kérdezte eg y fiatal nyomozó Silsfordból. – És miért támadná meg az eg yiket az otthonában, a másikat pedig eg y patika előtt? Ez sehog y se jön össze a tizenhat számmal a zsebükben, ami remekül passzol a sorozatg yilkos-elmélethez, de a módszer és a helyszín meg változtatása… – Ez nem ug yanaz az ember – szólalt meg Gibbs. – Stella White kétszer is azt mondta, sötét haja van. Eg yszer Kombothekra nyomozónak, eg yszer pedig nekem. – Borotválja le a fejét ma este, Gibbs. És meg nézzük, hog y jövő hétre elég g é kinő-e a haja ahhoz, hog y sötétnek nevezzük. – Ug ye, ezt nem mondta komolyan, uram? – Olyan benyomást tettem mag ára, mint aki tréfál? – Nem, uram. Simon feltartotta a kezét. – Ha meg válaszolhatnám azt a kérdést, hog y eg y sorozat… – Akkor mi lenne, Waterhouse? – A Sarah Jag g ard ellen intézett támadás nem volt sikeres. Az illetőt meg zavarták, mielőtt vég ezhetett volna az áldozatával. Úg y döntött, hog y Helen Yardley-val másképp fog ja csinálni: Helen házában, amikor a

férje biztos távolban van a munkahelyén, és Helen csak az övé lehet eg y eg ész napra, senki nem zavarhatja meg őket, és a vég én lelövi. Az ismétlődő rész, a szig nója az, ami jellemző a sorozatg yilkosokra: a kártya a számokkal. Számára ez a leg lényeg esebb pont, és eg y olyan, amely elég lendületet biztosított neki ahhoz, hog y rug almasság ot tanúsítson a részletekkel kapcsolatban. – Úg y veszem, beadta a jelentkezési lapját a házon belüli pszichológ iai profilelemző posztjára, Waterhouse. – Sokat g ondolkoztunk azon, hog y vajon a g yilkos miért jelent meg reg g el 8:20-kor, maradt ott eg ész nap, és miért csak délután ötkor lőtte le Helen Yardley-t – folytatta Simon. – És nag yon valószínűnek tűnik, hog y tényleg akkor lőtték le – szólt közbe Proust. – A halottkém eg y kilencvenperces intervallumot adott meg : 4:00-től 6:00-ig . Büszkék lehetünk a süket Beryl Murie-ra. – Abból kiindulva, amit tudunk, nem lehet, hog y a g yilkos pontosan azt csinálta Helen Yardley-val is, amit Sarah Jag g arddel, csak ezúttal senki se zavarta meg ? – kérdezte Simon. – „Mondja meg az ig azat. Mag a ölte meg a saját kisbabáit, ug ye?.” Helen biztosan addig ismételg ette, hog y: „Nem, én ártatlan vag yok”, amíg már nem bírta tovább, utána pedig eluralkodott rajta a pánik. A g yilkos biztosan azt mondta neki, hog y csak akkor hag yja életben, ha bevallja az ig azat, és Helen ezt úg y értelmezte volna, hog y azt akarja, ismerje be a bűnösség ét. Bármit bevallott volna, hog y életben maradhasson: „Ig en, én öltem meg őket.” Mire a pasas: „Nem, nem mag a, Hazudik. Azt mondja nekem, amit mag a szerint hallani akarok. Nem mag a ölte meg őket, ig az? Árulja el az ig azat.” „Nem, nem én öltem meg őket. Már mondtam, hog y nem én öltem meg őket, de mag a nem hitt nekem.” „Hazudik. Tudom, hog y mag a ölte meg őket. Mondja meg az ig azat.” És íg y tovább. – Nyolc és fél órán keresztül? – kérdezte Sam Kombothekra. – Ez vérfag yasztó előadás volt, Waterhouse. Nekem főleg az a mániákus csillog ás tetszett, amit akkor láttam a szemében, amikor a pszichopata szöveg ét mondta. Elmondaná részletesen, hol töltötte a hétfői napját? – Miért húzta volna el ilyen sokáig ? – kérdezte Gibbs. – Biztosan észrevette volna félórán belül, hog y Helen mindig változtat a hang nemen, amikor ő dühös lesz, és hazug ság g al vádolja.

– Lehet, hog y úg y g ondolta, hog y ha elég sokáig kitart, akkor Helen észreveszi, hog y semmit nem ér el azzal, ha hol íg y, hol úg y meséli a történetet, mert ezzel nem fog tudni meg szabadulni tőle, és nem szakad vég e a rettenetnek – mag yarázta Simon. – Biztosan abban reménykedett, hog y meg állapodik valamelyik verziónál, akár a bűnösség nél, akár az ártatlanság nál, és nem lesz hajlandó ellentmondani mag ának, akármivel is fenyeg etik. És tudta volna, hog y bármelyiknél is köt ki, az lesz az ig azság . – És itt lépünk át a fantázia birodalmába – emelte mag asba Proust a mutatóujját. – Eg y ilyen helyzetben a leg több ember képtelen lenne racionálisan g ondolkozni – szólalt meg Klair Williamson. – Nem lenne elég hig g adt ahhoz, hog y képes leg yen vég ig g ondolni, hog y „rendben, ha azt mondom neki, amit hallani akar, az nem működik, úg yhog y innentől kezdve kitartok az ig azam mellett.” Simon nem értett vele eg yet. – Ha valaki eg y feg yvert tart az ember fejéhez, és folyamatosan azt követeli, hog y mondja el az ig azat, különben meg öli, akkor vég ül el fog ja mondani az ig azat. A hazug ság g al már próbálkozott, hog y a kedvére teg yen, de nem jutott vele semmire. A retteg és hamarosan meg g yőzi arról, hog y az illető tudja az ig azat, és ezután az ember nem képes tovább hazudni. Simon elég edetten látta, hog y néhányan bólog atnak. – Mi nem tudunk sokat erről az emberről, úg yhog y nem hag yhatjuk fig yelmen kívül, amit ő árult el mag áról Sarah Jag g arden keresztül: hog y ő csak az ig azság ot akarja. Sarah szerint folyamatosan ezt mondog atta. Ha ez ug yanaz a férfi, aki meg ölte Helen Yardley-t, márpedig szerintem ug yanaz, akkor az eg ész hétfői napot azzal töltötte, hog y meg próbálta annyira meg ijeszteni Helent, hog y ig azat mondjon. – És azért ölte meg öt órakor, mert…? – kérdezte Rick Leckenby. – Mert kudarcot vallott – vonta meg a vállát Simon. – Lehet, hog y Helen nem volt hajlandó válaszolni neki. Lehet, hog y azt mondta, hog y: „Rajta, lőjön le nyug odtan, ha azt akarja, de nem mondok semmit.” De az is lehet, hog y elmondta neki az ig azat, viszont az ig azság nem tetszett a g yilkosnak, úg yhog y meg ölte. – Én eg yszerűen nem látom be, hog y lehetne ezt nyolc és fél órán keresztül folytatni – mondta Sam Kombothekra. – Eg y-két óráig még

csak-csak… – Térjünk vissza a munkára – szólalt meg Proust jelentőség teljesen. – Még mielőtt Waterhouse eng ed a kísértésnek, hog y eg y kényelmes ebédet és sziesztát is beiktasson a g yilkos számára a fantáziavilág ába. Felicity Benson, harminceg y éves, eg yedülálló. – Meg kocog tatta a nevet a táblán. – Flissnek szokták szólítani. London Kilburn neg yedében lakik, és a Binary Star nevű televíziós prudukciós irodának dolg ozik. Neki kellene folytatnia Laurie dokumentumfilmjét, azt, amely többek között Helen Yardley-ról szól. Szerdán, két nappal ezelőtt, kinyitott eg y neki címzett borítékot a munkahelyén, és eg y olyan kártyát talált benne, amelyet nem tudott mire vélni, rajta rég i jóbarátainkkal, a tizenhat számmal. Meg mutatta Mr. Nattrassnek, aki kidobta a szemetesbe. Sajnos most már úton van a hulladéklerakó felé; az esély, hog y meg találjuk, g yakorlatilag nulla rá. Miss Benson él és virul, és én meg kértem a főnökeinket, hog y a humán-erőforrásunk eg y része teg yen meg mindent annak érdekében, hog y ez íg y maradjon. Mint ahog y arra számítottam, a felsőbb hatalmak eg yelőre húzzák az időt. Addig is, Miss Benson beleeg yezett, hog y valamelyik barátjához költözik, és eg y percet sem tölt eg yedül, kivéve, amikor a természet szólításának eng ed, de az említett barátja azért akkor is a közelében fog maradni. Proust eg y leveg ővételnyi időre elhallg atott. – Én úg y g ondolom, hog y ez az ifjú hölg y komoly veszélyben forog . Senki sem fejtett ki ellenvéleményt. – Ug yanakkor, csak hog y az ördög üg yvédjét játsszam eg y kicsit, itt eg yértelműen meg jelenik eg y eltérés is, nem csak a mintázat – folytatta. – A kártya a mintázat része, de Miss Benson meg is töri ezt a mintázatot azzal, hog y nem támadták meg , és meg se ölték, úg yhog y Barrow főfelüg yelő ezért nem is eng edélyezte a védőőrizetét. Mondjuk, ez elég furcsa log ikai g ondolatmenet a részéről, mivel a védőőrizet, ha jól értelmezem, preventív jelleg ű intézkedés. Miss Bensonnak talán meg kellene halnia ahhoz, hog y Barrow főfelüg yelő meg eng edje, hog y meg védjük – simította vég ig Proust kezét a fején. – Eg yelőre nag yjából ennyi. Anélkül, hog y elhanyag olnánk a korábban kitűzött feladatainkat, utána kell járnunk a wolverhamptoni szálnak. Lehet, hog y meg ütjük a főnyereményt, és valamelyik köztéri kamera felvételén meg találjuk Kopaszkát. Még mindig nem derült ki, ki g yártotta és forg almazta a kártyát, a tollat és a tintát. Az eg yik leg fontosabb feladat a sajtóanyag

összeütése. Ó, és kell eg y fotog én önkéntes, akit a kamerák elé állíthatunk. Ez mag a lesz, Kombothekra őrmester. Ezzel jár, ha valaki minden nap a frissen mosott hajával és a meg nyerő mosolyával tüntet. – És mi van a dokumentumfilmben szereplő harmadik nővel? – kiáltott utána Klair Williamson. – Rachel Hinesszal – szólalt meg valaki. – Felvette már vele a kapcsolatot valaki, hog y meg kérdezze, nem kapta-e ő is meg ezeket a számokat? – kérdezte Williamson. Proust összepakolta az aktáit, és úg y indult el az irodája felé, mintha meg sem hallotta volna. * * * – Valamelyikük most azonnal mag yarázza el nekem, még pedig g yorsan, hog y mi a helyzet Laurie Nattrass-szel és Rachel Hinesszal, de ezúttal értelmesen. Hol vannak? „Ravasz” – g ondolta Simon. Úg y tesz, mintha az ő hibájuk lenne, nem pedig a sajátja: a sietős összefog laló, amelyet Proustnak tartottak, olyan zavaros volt, hog y nem ig azán adhatta elő az elig azításon. Hog yan válaszolhatott volna Klair Williamson kérdésére, amikor alig van információja? És ez vajon kinek a hibája? A kiválasztottakból hirtelen bűnbakok lettek. – Én mindent elmondtam mag ának, amit tudtam – válaszolta Simon. – Nattrass úg y tájékoztatott, hog y Rachel Hines Twickenhamben lakik, Ang us Hines azt mondta, hog y a barátainál, Fliss Benson pedig nem tudta, hol van. Az első és eg yetlen beszélg etésem óta képtelen vag yok felvenni Nattrass-szel a kapcsolatot. Nincs az otthonában, nincs eg yik munkahelyén sem… – Nem csak eg y van neki? – szökkent a mag asba Proust szemöldöke. – Hivatalosan ma van az utolsó napja a Binary Starnál, de nincs ott, és úg y tűnik, hog y már munkába is állt eg y másik cég nél, a Hammerheadnél – mag yarázta Colin Sellers. – De ott sincs, és nem reag ál az üzenetekre. Amíg meg nem találjuk, nem tudjuk meg kérdezni Rachel Hines twickenhami barátairól. A volt férje adott nekünk ug yan eg y listát róluk, de azok közül eg yik sem lakik Twickenhamben. – Sikerült kizárnunk Ang us Hinest Helen Yardley lehetség es g yilkosai közül, uram – szólalt meg Sam Kobothekra.

– A hét irodája valamelyikében volt, mi? – Nem, uram. Hétfőn szabadnapot vett ki. Délután 3:00 és 7:00 között eg y Retreat nevű kocsmában volt Bethnal Greenben, eg y bizonyos Carl Chappel nevű illetővel. Személyesen beszéltem Chappelel, uram, aki ig azolta a dolg ot. – Miközben Judith Duffy Rachel Hinesszal ebédelt Primrose Hillben – Proust beszívta az ajkát, amitől meg feszült az arcán a bőr. – Miért ebédelne bárki is eg y olyan emberrel, akinek a hazug ság ai ellene fordítottak tizenkét esküdtet és eg y férjet, és nég y évre meg fosztották a szabadság ától? És a drág alátos doktornő miért akarna eg y olyan nővel ebédelni, akit g yerekg yilkosnak tart? Valamelyikük bírja már szóra azt a nőt. Lehet, hog y ő tud valamit a twickenhami konting ensről. – És mi a helyzet a két lányával és a férjükkel? – kérdezte Simon. – Ez korai lenne? Nem, nem hiszem – válaszolta meg Proust a saját kérdését. – Nem tartanám elképzelhetetlennek, hog y Helen Yardley-t és Sarah Jag g ardet hibáztatják azért, hog y tönkretették az anyjuk vag y az anyósuk életét. Ha minden mástól el is tekintünk, nem hag yhatjuk fig yelmen kívül Laurie Nattrass felvetését. Ha kiderül, hog y ig aza volt, a világ vég ezetéig ezt hallg athatjuk. Soha nem lehet tudni, még az is előfordulhat, hog y az eg yik vő mag a Kopaszka. Valaki álljon rá a témára. Nattrass és Rachel Hines felkutatását szem előtt tartva menjenek vég ig az összes szálon, bármilyen fárasztó lesz is: az üg yvédein, azokon az embereken, akikkel a börtönben ismerkedett meg , a barátain és a sajtókapcsolatain. Feltételezem, mindkettőjüknek vannak rokonai. – Ig en, uram – felelte Sam. – Ha ez a dolog a Duffy bukásáért felelős emberek ellen irányuló bosszúról szólna, akkor Laurie Nattrass és Rachel Hines is ott lenne azon a listán Helen Yardley, Sarah Jag g ard és Fliss Benson mellett. Ug yanakkor Nattrass csak annyit mondott Waterhouse-nak, hog y Benson kapta meg a tizenhat számot, olyasmit nem említett, hog y ő is meg kapta volna. – Lehet, hog y a g yilkost csak nők érdeklik. Ebben az esetben arra számíthatunk, hog y Ray Hines is kapott kártyát – találg atott Sellers. – Ha mi nem tudjuk, hol van, lehet, hog y a feladó sem. Ami még ég etőbbé teszi, hog y meg találjuk, mielőtt még ő is meg találja – szólt közbe Sam.

– De az is lehet, hog y ez eg y másfajta bosszúról szól – nézett Gibbs Simonra –, hog y semmi köze Duffy lebukásához vag y mag ához Duffyhoz, csak a kisbabag yilkosokhoz, és azokhoz az emberekhez, akik melléjük, és nem az áldozatok mellé állnak. – Kisbabag yilkosokhoz, nyomozó? – Proust felállt, és meg kerülte az asztalát. Simon bal oldalán Sam és Sellers olyan mozdulatlanná merevedtek, mintha jég szoborrá változtak volna. Simon színpadiasan átrakta eg yik lábát a másikra, és ásított eg yet, minteg y bojkottálva a fag yos hang ulatot. – Kisbabagyilkosokhoz? – lehelte Proust Gibbs arcába. – Úg y értem, a g yilkos szemszög éből. Én nem g ondolom… – Mag a a g yilkos? – Nem. – Akkor beszéljen a saját szemszög éből. Mondja azt, amit maga g ondol: hog y ártatlanul meg rág almazott nők, hog y ig azság talanul kisbabag yilkosnak beállított nők! – Úg y érti, mondja azt, amit maga g ondol – dünnyög te Simon elég hang osan ahhoz, hog y Proust meg hallja. Velem kezdj, ha keresed a bajt. Gyere csak, te seggfej! Fölösleges olyasvalakit nyomasztani, aki eleve megadja magát. A felüg yelő nem vette le a szemét Gibbsről. – Szabadon választhat az összes helyes kifejezés közül, nyomozó. Az összes olyan kifejezés közül, amelyek eg yértelművé teszik, hog y a jó oldalán áll, nem pedig a g onoszén. Gibbs duzzog va bámulta a padlót. – Az illető meg támad eg y nőt, meg zavarják, otthag yja a számokat a zsebében – folytatta Proust minteg y fecserészve, mintha mi sem történt volna –, eg y héttel később lelő eg y másik nőt, és az ő zsebében is otthag yja a számokat. Eg y nappal azután, hog y meg ölte a második nőt, postán elküldi a számokat eg y harmadik nőnek, akit nem támad meg , és nem öl meg . Miért? Mi meg y vég be az illető fejében? Waterhouse? – Az én fejemben, uram? Vag y a g yilkoséra g ondol? – Szabadon választhatsz az összes helyes kifejezés közül, amelyek egyértelművé teszik az elutasítást, Kopaszkám. – Nem szeretném, ha rémálmaim lennének, úg yhog y az utóbbit választanám – mosolyg ott Proust az íróasztala szélén üldög élve.

Az miért nem számít, amit én mondok? Hogy lehet, hogy Gibbs fel tud dühíteni, én pedig nem? Simon nem tudta eldönteni, hog y ez kivételezés, vag y pedig szándékos mellőzés-e. Felidézte Charlie fig yelmeztetését: Helen Yardley meggyilkolása Helen Yardley-ról szól és nem Proustról. Nem fogod megtalálni a jó választ, ha rossz kérdéseket teszel fel. Simon annak tudatában, hog y Charlie csalódott lenne, ha látná, hog y viselkedik, visszakényszerítette mag át, hog y a munkára koncentráljon. – Fliss Benson meg van g yőződve arról, hog y Laurie Nattrass miatta kezdett bujdokolni – jelentette ki. – Ez valószínűleg nem olyan lényeg es, hog y akár említésre méltó leg yen, de… a teg nap délután eg y részét ág yban töltötték Nattrassnél. Azon g ondolkozott, hog y lehet, úg y kellett volna fog almaznia, hog y „lefeküdtek eg ymással.” Az természetesebbnek hang zott volna? – Korábban ez soha nem fordult elő köztük, és Miss Benson szerint Nattrass azonnal meg bánta. Azt mesélte, hog y közvetlenül utána távolság tartóan kezdett viselkedni, és g yakorlatilag kidobta őt a házból. Azóta többször meg próbálta felhívni, sikertelenül, és Nattrass vissza sem hívta. – De mag át attól még visszahívhatná, nem? – kérdezte Proust. – Minden bizonnyal tisztában van azzal, hog y nem a Miss Bensonnal kapcsolatos szándékairól akar beszélg etni vele. – De ő nem tenne… – Sellers elhallg atott, és meg rázta a fejét. – Ne csig ázzon minket, nyomozó. Mag a mit tenne, ha a közelmúltban dobott volna ki eg y nőt az ág yából, és óvintézkedéseket akarna tenni, hog y ne találjon oda vissza? – Hát, mondjuk… talán kikapcsolnám a mobilomat, és elmennék a kocsmába, vag y valamelyik haveromnál aludnék, és… eg y-két napig elfelejteném meg nézni az üzeneteimet. Csak amíg lecsillapodnak a kedélyek. Úg y értem, normál esetben nem ezt tenném, normál esetben boldog an várnék vissza bármilyen nőt, aki többet akar, de… teg nap délután óta többször is meg próbálta felhívni? Ez a típus nag yon ért hozzá, hog yan jeg elje le a dolg okat, uram. Még a szex sem ér meg ennyi felhajtást. – Nem hinném, hog y annak, hog y képtelenek vag yunk elérni Nattrasst, bármi köze lenne Fliss Bensonhoz, és ezt neki is meg mondtam. Csak úg y g ondolom, ezt is fig yelembe kell vennünk, és ennyi. Leg inkább azért, amit Bensonról árul el. Ő meg van g yőződve

arról, hog y az eg ész üg y körülötte forog . El tudom képzelni, hog y képes némi meg szállottság ra. Elég furcsa nő – válaszolta Simon. – Mag a már csak tudja, Waterhouse. – Meg kértem, hog y állítsa le a dokumentumfilmmel kapcsolatos munkafolyamatokat, amíg nem szólok, hog y folytathatja, és ő bele is eg yezett, de… benyomásom szerint azok közé az emberek közé tartozik, akik rábólintanak arra, amit az ember kér tőlük, de utána a háta mög ött azt csinálnak, amit akarnak. – Úg y érti, a nők közé? – kérdezte Sellers. – Nem szeretném, ha minden eg yes alkalommal, amikor kihallg atás céljából meg jelenek valakinél, azt mondják nekem, hog y Benson és az operatőrei éppen az imént távoztak – mondta Simon. – Utánanéztem, mekkora esélyem van bírói vég zéssel meg tiltani a dolg ot, de azt mondták, hog y semekkora. A Binary Star dokumentumfilmje rég i üg yekről szól, nem Helen Yardley g yilkosság áról, úg yhog y szó sincs összeférhetetlenség ről. – Akkor csak a jóakaratukra számíthatunk – szög ezte le Sam Kombothekra. – A jóakaratukra? Hamarabb bíznék a Fog tündérben – méreg ette Proust hideg en. – Mit szeretne, mit teg yünk Paul Yardley-val, uram? – kérdezte Sam. – Beszéljenek vele még eg yszer, de bánjanak vele finoman. Ne feledkezzenek meg róla, hog y kiről van szó, és hog y miken ment keresztül mostanában. Lehet, hog y már elfelejtette, ami érthető is lenne a körülményekre való tekintettel, de el kell érnünk, hog y beismerje, nem a seg élyhívót tárcsázta elsőként, miután meg találta Helen holttestét. Először Laurie Nattrass közvetlen vonalával próbálkozott a Binary Starnál, utána az otthoni számával, majd a mobiljával. És csak ezt követően hívta a rendőrség et. – Képes lenne bárki is elfelejteni, hog y háromszor is meg próbált felhívni valakit, akármennyire is kétség beesett és sokkos állapotban is volt, ha a rendőrség arra kérné, hog y próbáljon meg mindenre visszaemlékezni, amit tett? – kérdezte Simon. – A finom bánásmód nag yon jó és szép, de irreleváns, hog y miken ment keresztül Yardley, ha közben hazudozik nekünk, és hátráltatja a munkánkat… – Paul Yardley nem g yanúsított. A munkahelyén volt, amikor Helen meg halt – szakította félbe Proust.

– Az alibijét csak eg yetlen kollég ája ig azolja, eg y haverja, akivel évek óta eg yütt dolg ozik – tartott ki Simon az álláspontja mellett. És nem csak a Prousttal való ellenkezés kedvéért, bár azt járulékos haszonnak tekintette. – Yardley három kísérletet is tett, hog y kapcsolatba lépjen Laurie Natrass-szel, mielőtt tájékoztatott volna bennünket halott feleség éről, és nem jutott ezt eszébe meg említeni senkinek? Csak azt ne mondja, hog y itt minden rendben van. – Paul Yardley nem hazudozik! – csapott Proust a tenyerével az íróasztalára. – Ne kényszerítsen arra, Waterhouse, hog y letiltsam erről az üg yről, mert szükség em van mag ára! Így is van: te üvöltözni akarsz velem, nem pedig vacsorára hívni. – Stella és Dillon White-ot én mag am akarom kikérdezni – jelentette ki Simon. – Szerintem nem lenne szabad fig yelmen kívül hag ynunk, amit Dillon a vizes esernyőről és az esőről mondott. – Mag a soha nem fog leszállni erről, ug ye? Kombothekra őrmester, kérem, mag yarázza el Waterhouse nyomozónak, hog y a mi szakmánkban miért kell néha fig yelmen kívül hag ynunk olyan dolg okat, amelyekről tudjuk, hog y nem léteznek, mint például az eső eg y derült napon, vag y az ártatlan emberek bűnösség e. – Olvasta Gibbs és Dillon beszélg etésének leiratát? – kérdezte Simon Prousttól. – Melyik nég yéves mondana olyat, hog y „odaát láttam” eg y olyan emberről, akit eg y keskeny zsákutca túlsó oldalán látott? – Úg y beszélt, mint eg y… – Gibbs arca meg feszült. – Mi az a vátesz? – Ennek a meg beszélésnek vég e – szög ezte le Proust olyan visszavonhatatlanul, amit a leg több ember arra az esetre tartog atna, ha a világ vég ét kellene bejelentenie. – Uram, ha lenne szabad… – Nem, Waterhouse. Nem az összes felvetésére és kívánság ára, most és mindörökké. Simon leg szívesebben a leveg őbe öklözött volna örömében. Biztos, hog y most sikerült elérnie: Proust beteg es barátkozási kampánya vég et ért. Nem lesz több bizalmas vallomás, nem lesz több meg hívás; sem hízelg és, sem szívesség ek. Visszatért a hag yományos, fényezetlen ellenség esség , és Simon mérhetetlenül meg könnyebbült. Most sokkal szabadabban mozg ott és léleg zett. De ez nem tartott sokáig .

– Itt van mag ánál a határidőnaplója, Waterhouse? – kiáltott utána Proust, miközben Simon éppen kifelé tartott a helyiség ből. – Keresnünk kell eg y szabad estét, amikor mag a és Zailer őrmester el tudnak jönni hozzánk vacsorára, ha már holnap nem érnek rá. Milyen kár! Miért nem beszélik meg , mely időpontok alkalmasak mindkettejüknek?

11 2009. október 9., péntek A Marching ton-ház eg y udvarház. A mérete annyira elképesztő, hog y a földbe g yökerezik a lábam. A nyakamat nyújtog atom, és tátott szájjal bámulom az oszlopos előcsarnokot, az ajtó körüli kőből farag ott boltívet, az ablakok eg ymást követő sorait, amelyeket nem is próbálok meg számolni. Hog yan sétálhat be eg y hozzám hasonló ember eg y ilyen helyre? Az a ház, amelyben felnőttem, feleakkora volt, mint az a kerti bódé a kert túlsó vég ében, a hatalmas, fekete ponyva mög ött, ami szerintem eg y medencét takar. Majdnem felnevetek, amikor arra g ondolok, hog y a Marching ton-ház lakói vajon hog yan reag álnának, ha valaki azt mondaná nekik, hog y akár eg yetlen éjszakát is el kell tölteniük az én kilburni lakásomban. Inkább meghalnék, kedvesem. Menj le, kérlek, a keleti szárnyba a konyhalányhoz, s kérj egy fiola arzént a méregszekrényből. A válltáskám pántját még erőssebben szorítom. Mindent mag ammal hoztam, amiről úg y g ondoltam, hog y szükség em lesz rá, de most már látom, hog y ez nem lesz elég . Nem én vagyok a megfelelő személy erre. Lehet, hog y van nálam eg y szuper dig itális hang felvevő, de ez nem jelenti azt, hog y tudom, mit keresek itt. És Rachel Hines mit keres itt? A családjáé ez a ház? A barátaié? Nem lehetnénk inkább barátok? Amikor kiskoromban rosszalkodtam, és az apám meg harag udott rám, mindig ezt mondtam neki. Bármilyen szánalmas is, bármit meg tennék, hog y ezeket a szavakat halljam Laurietól. Üdítő változatosság lenne ahhoz képest, hog y: „Itt Laurie Nattrass. Kérem, hag yjon üzenetet, és visszahívom.” Szilárdan elhatároztam, hog y ma nem fog om felhívni, sőt g ondolni sem fog ok rá. Sokkal fontosabb dolg om is van ennél. Például az az ember, aki tizenhat számot küldött nekem egy kártyán, és vagy meg akar ölni, vagy nem. Vagy a hazugságok, amiket a rendőrségnek mondtam. Minden bátorság omat össze kell szedjem, hog y elinduljak a Marching ton-ház főbejárata felé. Már éppen meg nyomnám a cseng őt, amikor észreveszem a körülötte kavicsokból kirakott köröket. Olyanok mintha hullámg yűrűk lennének a vízben. Vajon hány kőműves

dolg ozhatott itt? Eg y? Eg y tucat? Veszek eg y mély leveg őt. Nag yon nehéz nem alacsonyabb rendűnek éreznem mag am, amikor eg y olyan ajtócseng ő előtt állok, amelyre láthatóan több időt és g ondot fordítottak, mint bármelyik lakásra, amelyben éltem. Ez a ház túl jó egy olyan nőnek, aki… – hasít belém a g ondolat, még mielőtt mag amba fojthatnám. Kényszerítem mag am, hog y befejezzem: egy olyan nőnek, aki megölte két gyermekét. Hát nem ezt hiszem? Vag y Laurie cikke meg változtatta volna a véleményemet? Arra számítok, hog y várnom kell majd eg y darabig , de Rachel Hines alig pár másodperccel a csöng etés után kinyitja az ajtót. – Fliss, köszönöm, hog y eljött – mondja. Üdvözlésre nyújtja a kezét, amit meg rázok. Világ oskék, trapézszabású farmernadrág ot, és fehér vászonblúzt visel, felette eg y furcsa, szilvakék g yapjúizével, valamiféle sállal, amelynek viszont nyaka és ujjai is vannak. Mezítláb van. Itt otthon érzi magát. – Szeretné, ha felvennék eg y cipőt? – kérdezi. Érzem, ahog y elpirulok. Honnan tudja, hog y mire g ondoltam? Bámultam volna? – Az elmúlt évek során meg tanultam olvasni a testbeszédből – mosolyodik el Rachel. – Nevezzük ezt eg yfajta túlélési ösztönnek. – Mag a biztosan kevésbé ideg es, mint én – mondom neki g yorsan, mert inkább bevallom, mint hog y meg próbáljam eltitkolni, és kudarcot valljak. – Ha valaki mezítláb van, az fesztelenség et jelent, leg alábbis íg y érzem. De… eng em nem zavar. Nem mintha bármi jog om lenne ahhoz, hog y zavarjon. Fogd már be, te ostoba! Ráébredek, hog y manipuláltak; fölösleg esen adtam ki mag amat. – Ezt a következtetést vonja le a csupasz lábamból? Érdekes. Nekem elsőként a „padlófűtés” jutna eszembe, és ig azam is lenne. Veg ye le a cipőjét és a zokniját, és meg fog ja látni; olyan lesz, mintha meleg homok simog atná a lábait – mondja. – Nekem íg y is jó – felelem mereven. Ha paranoid lennék, akkor felmerülne bennem, hog y eddig mindent azért csinált, hog y kibillentsen a lelki eg yensúlyomból. De most, hog y beleg ondolok, nem értem, miért használok feltételes módot – pontosan ezt g ondolom. A paranoid olyan pejoratív kifejezés; én inkább ésszerű óvatosság nak nevezném a dolg ot.

Kivéve, amikor a rendőrségnek hazudozol. – Látja, mennyire nem vag yunk képesek szabadon g ondolkozni? – kérdezi Rachel. – Nekem fontos, hog y ebben a házban padlófűtés leg yen. Sokkal fontosabb, mint másoknak. Mag ának az fontos, hog y ideg es… talán nem érzi mag át elég hatékonynak. Az elmúlt nag yjából tíz másodpercben mindketten arra használtuk a csupasz lábamat, hog y meg erősítsük a g ondolkozásmódunk által preferált mintázatokat. Vajon később is ilyen nyög venyelős lesz ez a beszélg etés? Ezzel a nővel nehezebb társalog ni, mint Laurie-val. Nem lenne szabad rágondolnod, nem emlékszel? Rachel hátralép, hog y beeng edjen. – Én azért vag yok kevésbé ideg es, mint ön, mert biztosan tudom, hog y nem g yilkos. Mag a viszont nem lehet biztos benne, hog y én nem vag yok az. Erre nem akarok válaszolni, úg yhog y inkább körülnézek. A látványtól eláll a léleg zetem: eg y nag y, fényes, halvány csiszolt márványból készült előcsarnokban vag yunk. Nag yjából háromszor olyan mag as, mint amit valaha is láttam. Bárhová nézek, valami g yönyörűség et látok: például a nyolcas alakú lépcsőkorlátoszlopot, amelynek az alsó és a felső korong ját úg y farag ták ki, mintha Henry Moore vag y Barbara Hepworth csinálta volna; a csillárt, amelyet kék és rózsaszín üveg könnyek zuhatag a díszít, és ami majdnem olyan széles, mint a mennyezet. Nem beszélve a csaknem az eg ész falat elfog laló, nőket ábrázoló két nag y olajfestményről és a két trónszerű székről, amelyek díszes támláját és ülőkéjét fényes selyem borítja; továbbá a rózsaszín kőből készült, emberalakot ábrozoló szobaszökőkútról, amelynek feje eg y forg ó márványg olyó, és úg y zuhog le róla a víz, mintha átlátszó haj lenne. Lenyűg öz az, amit leg inkább csak süllyesztett üveg szőnyeg nek lehet nevezni: az alulról meg világ ított, ezüst- és aranypettyekkel eg yenetlenül meg szórt üveg tég lalap az előtér padlójának közepén. Körülbelül két másodpercig azzal áltatom mag am, hog y ez a túlság osan hatásvadász berendezés eg yáltalán nem felelne meg nekem, de aztán szembenézek a ténnyel, hog y a fél karomat adnám azért, ha eg y ilyen házban élhetnék. A rendőrség tanácsát meg fog adva meg beszéltem, hog y ma éjjel Tamsinnál és Joe-nál fog ok aludni. – Mag a sem tudhatja biztosan, hog y nem vag yok g yilkos – mondom, csak hog y bebizonyítsam, hog y nem Rachel Hines az eg yetlen, aki képes

meg lepő dolg okat mondani. – De azt tudom, hog y én nem vag yok az – feleli. – Wendy Whitehead. Ki ő? Nem terveztem, hog y ilyen hamar meg említem a nevét. És abban sem vag yok biztos, hog y készen állok arra, hog y meg tudjam. Ilyen nag yszerű ig azság vadász vag yok: kérlek, ne mondj nekem semmit, túlságosan félek. – Úg y g ondoltam, esetleg ihatna valamit, mielőtt… – Ki ő? – Eg y ápolónő. Vag yis hát, az volt. Most már nem az. Eg ymásra meredünk. Vég ül azt mondom: – Ig en, kérek szépen eg y italt, köszönöm. Ha rövidesen én leszek az eg yetlen ember Rachel Hineszon kívül, aki tudja az ig azat a g yermekei haláláról, akkor erre fel kell készülnöm lelkileg . Ez nem lehet igaz. Követem a konyhába, ami eg yszerűen mesésen néz ki: tölg yfa padló, ívelt, fehér munkalapok, szög letes dupla mosog ató. Az eg yik fal mellett krémszínű, antik Ag a-sparhelt áll, amely alig rövidebb eg y minibusznál. A helyiség közepén pedig eg y nag y fenyőasztal fog lal helyet, körülötte nyolc székkel, amög ött pedig eg y könnycsepp alakú konyhaszig et látható. A hozzám közelebb eső fal mellett eg y lila heverőt helyeztek el hozzá illő zsámollyal. Észreveszek eg y naptárat a falon: tizenkét hónap eg yetlen pillantásra, amelyben az év minden napjához eg y kis kockányi hely tartozik. A tetején az áll, hog y „Tejnapló.” Vajon ez eg y karácsonyi ajándék a tejesembertől? Kézírás is van rajta, de túl messze vag yok tőle, íg y nem tudom elolvasni. A lila kanapé felett eg y csíkokat ábrázoló festmény van, amelyek mozog ni kezdenek, ha az ember rájuk néz. Meg próbálom elolvasni a szig nót a leg közelebbi alján: Bridg et valami. A minibusznyi Ag a felett eg y bekeretezett fényképen két fiatalember evez a folyón. Mindketten jóképűek: az eg yik komoly arcú és sötét hajú, kedves mosolyú, a másik szőke, és nag yon is tudatában van annak, hog y mennyire vonzó. Eg y pár lennének? Cambridg e-ben ismerkedtek meg diákkorukban, ezért csónakáznak? Ha olyasfajta lennék, aki elhamarkodott következtetéseket von le meleg férfiakról és

léleg zetelállító lakásbelsőkről, akkor nag yjából ebben a pillanatban állapítanám meg , hog y ez valószínűleg az ő otthonuk. – Nemig en hasonlítunk, mi? Az ember el sem hinné, hog y három testvér ennyire különbözhet eg ymástól – biccent Rachel Hines a fénykép felé, majd átnyújt nekem eg y pohár sötét rózsaszín valamit. – Nekik jutott az összes szépség . És az összes vonzerő. Akkor még sem meleg pár. Hát persze! A Marching ton-ház fiúg yermekei biztosan Cambridg e-ben tanultak. Valószínűleg Rachel Hines is Cambridg e-be vag y Oxfordba járt. Az olyan szülők, akiknek ilyen pazarul berendezett házuk van, minden bizonnyal a lehető leg jobb nevelést szeretnék biztosítani g yermekeiknek. Vajon, hog y hol lehetnek most a szüleik? A munkahelyükön? – Nem Wendy Whitehead hibája volt, hog y Marcella és Nathaniel meg halt. Meg próbáltam ezt a telefonban is elmondani mag ának, de félbeszakított. Kérem, fog laljon helyet. Nem az ő hibája? Ekkor érzem csak, mennyire kiszáradt a szám, és iszom eg y kortyot az italból, amiről kiderül, hog y vörösáfonyalé. – Mag a azt mondta, ő ölte meg őket. – De azt hitte, hog y ezzel meg védi őket. És én is, ezért hag ytam, hog y meg teg ye. Várom, hog y némi mag yarázzattal szolg áljon, és közben próbálok nem tudomást venni arról, hog y futkos a hideg a hátamon. Ray pár másodpercig meredten bámul rám, mint aki eg y pillanatra kiesett a szerepéből. – Hát nem érti? Mondtam, hog y ápolónő. – Elolvastam Laurie jeg yzeteit. Nem volt a házban ápolónő, amikor… Mindkét kisbabával eg yedül volt, amikor meg haltak. – Wendy adta be Marcellának és Nathanielnek az első DTP-oltást. Mag ának nincs g yermeke, ig az? Meg rázom a fejem. Védőoltások. A védőoltásokról beszél. Emlékszem, hog y nemrég olvastam az újság ban néhány őrült hippiről, akik nem hajlandóak beoltatni a g yerekeiket, és ehelyett abban bíznak hog y a g inzeng és a pacsuliolaj távol tartja majd a beteg ség eket. – A g yerekek sírnak, amikor oltást kapnak. Le kell fog ni őket, miközben beadják nekik az oltóanyag ot. De az ember közben tudja, hog y ezt muszáj meg tennie, és csak a kötelesség ét teljesíti. Nem hasonlítg at, és nem jutnak eszébe analóg iák, nem g ondol olyan szörnyű esetekre,

amikor másoknak más körülmények között az akaratuk ellenére adnak injekciót… Gyakorlatilag félretolom Rachelt az utamból, majd a konyhaasztalhoz meg yek, és lecsapom a poharamat. Örülök, hog y nem fáradtam azzal, hog y leüljek. – Én most elmeg yek. Eleve nem lett volna szabad idejönnöm. – Miért? – Hog y miért? Hát nem nyilvánvaló? Mag a folyamatosan csak újabb és újabb hazug ság okat talál ki. A tárg yalásán még eg y szó sem esett a DTPoltásról. – Mag a aztán jó meg fig yelő. Akár meg is kérdezhetné, hog y miért. – Most viszont úg y tesz, mintha a kötelező g yermekkori védőoltások tehetnének arról, ami Marcellával és Nathaniellel történt, holott ezek nem a kivég zésekhez használt méreg injekciók. – Fog alma sincs, hog y mit akartam mondani, mert nem hag yta, hog y befejezzem. Marcella két héttel korábban született. Ezt tudta? – Mi köze ennek bármihez? – Ha most elmeg y, sose fog ja meg tudni. A táskámért nyúlok. Most, hog y már tudom, nem fog ok dokumentumfilmet rendezni eg y Wendy Whitehead nevű g yilkosról, aki majdnem meg úszta a dolg ot, semmi okom arra, hog y itt maradjak. Ezzel Rachel Hines is tisztában lehetne. Most milyen hazug ság g al fog próbálkozni? – Miért olyan dühös rám? – kérdezi. – Nem szeretem, ha szórakoznak velem. Ne teg yen úg y, mintha nem ezt tette volna már rög tön az első alkalommal, amikor rag aszkodott hozzá, hog y az éjszaka közepén eljöjjön hozzám, majd se szó, se beszéd elhajtott. Amikor felhívott, és azt mondta, hog y Wendy Whitehead ölte meg a g yermekeit, miközben eg y szóval sem említette a védőoltásokat… – Mag a lecsapta a telefont. – Hazudtam a rendőrség nek mag a miatt! Meg kérdezték tőlem, hog y nem tudom-e, hol van, és én azt mondtam, hog y nem. Most minden, a filmmel kapcsolatos munkát fel kellene füg g esztenem, amíg nem szólnak. Nem is lenne szabad itt lennem. A táskám lecsúszik a vállamról; meg próbálom elkapni, de nem sikerül. A földre esik. – Mag a küldte nekem azokat a kártyákat és a fényképet, ig az? Mag a volt az.

Rachel döbbentnek tűnik, de ezt könnyű meg játszani. – Kártyákat? – kérdezi. – Tizenhat számot nég yzet alakban. A rendőrség úg y g ondolja, hog y a feladó meg próbálhat… meg ölni eng em, vag y ilyesmi. Ezt ug yan nem mondták, de láthatóan íg y g ondolják. – Lassítson, Fliss! Beszéljük ezt meg hig g adtan. Biztosíthatom, hog y nem küldtem semmiféle… – Nem! Én nem akarok mag ával beszélg etni! Most szépen kisétálok innen, mag a pedig ne próbáljon meg ismét kapcsolatba lépni velem. Adja a szavát, hog y nem fog . Bármilyen játékot is próbált űzni velem, most vég e. Mondja ki! Mondja azt, hog y békén fog hag yni. – Nem bízik bennem, ig az? – Ez nem kifejezés! Életemben nem beszéltem ilyen ellenségesen senkivel. – De akkor semmit sem ér a szavam. – Ez tényleg íg y van – felelem, miközben a bejárati ajtó felé indulok. Az, hog y hazudtam a rendőrség nek, nem érdekes: amint lehet, helyrehozom. Felhívom Waterhouse nyomozót, és meg mondom neki, hog y Rachel Hines a Marching ton-házban tartózkodik, Twickenhamben, és hog y biztos vag yok benne, hog y ő küldte nekem azokat a számokat. Nem is értem, hog y ez miért nem jutott eszembe korábban. Az első kártyát a szerda reg g eli postával kaptam meg . És ő is szerda reg g el hívott fel először. Vajon kedden leült, és készített eg y listát? Első pont: felfüggeszteni minden egyéb tevékenységet, és innentől fogva minden időmet arra fordítani, hogy összezavarjam Fliss Bensont? – Fliss! – rag adja meg Rachel a karomat, és húz vissza mag a felé. – Eng edjen el! – kiabálom. Szédelg ek, és bizonytalanul állok a lábamon, mintha az érintésével pánik vakcinát fecskendezett volna az ereimbe. Belémhasít, hog y Waterhouse nyomozó azt mondta, hog y soha sehova ne menjek eg yedül. – Mag a tényleg azt hiszi, hog y én öltem meg őket? – kérdezi. – Tényleg azt hiszi, hog y én g yilkoltam meg Marcellát és Nathanielt? Árulja el az ig azat! – Lehet, hog y ig en. Nem tudom. És soha nem fog om meg tudni, ahog y mag án kívül senki más se. Ha meg kellene tippelnem, akkor abból a kevésből kiindulva, amit mag áról tudok, azt mondanám, hog y szerintem valószínűleg mag a tette.

Tessék, kimondtam, és, Laurie, ha telepata vag y, és ezt hallván most meg vetően csóválod a fejed, akkor nyug odtan bekaphatod. Te soha nem fáradtál azzal, hog y meg kérdezd, mi a véleményem a védenceidről, ig az? Helenről, Sarah-ról és Rachelről. Az én véleményem sose számított neked. Éppen annyira nem számított, mint a teg napi szex. Minden előzmény nélkül könnyekben török ki. Ó, te jó ég! Meg próbálom visszanyerni az önuralmamat, de mindhiába. Úg y érzem mag am, akár eg y fuldokló ember. Úg y tűnik, mintha a könnyek nem is belőlem jönnének, és túlság osan lefag yok az afelett érzett döbbenettől, amit a testem művel az eng edélyem nélkül, ahhoz, hog y észreveg yem, valaki szorosan ölel, és ahhoz, hog y ráébredjek, hog y mivel senki más nincs a közelünkben, az a valaki minden bizonnyal csak Rachel Hines lehet. – Nem fog om meg kérdezni, hiszen valószínűleg nem akar róla beszélni. Meg rázom a fejem. A konyhában üldög élek a lila kanapén, és a vörösáfonyalére koncentrálok. Kortyonként iszog atom. Lehet, hog y mire befejezem, már nem fog om ilyen rém kínosan érezni mag am. Rachel az asztal mellett ül, a helyiség túlsó vég ében. Diplomatikus távolság ot tart tőlem. Mintha bármelyikünk is el tudná felejteni, hogy az elmúlt fél órát azzal töltötte, hogy engem mosott fel. – Nem küldtem mag ának semmilyen kártyát, és fényképet sem – jelenti ki. – Nem kérdezte meg a rendőrség et, hog y miért g ondolják, hog y a feladó meg akarja támadni? Ha veszélyben van, akkor jog a van tudni, hog y miről van szó. Miért nem…? – Nincs szükség em életvezetési tanácsadóra – dünnyög öm hálátlanul. – És ha még is lenne, akkor sem eng em választana – fog lalja össze a témával kapcsolatos véleményemet Rachel frappánsan. – Elmesélhetem, hog y miért hajtottam el szerda este, de lehet, hog y sértőnek fog ja találni. Meg vonom a vállam. Már íg y is meg alázottnak és ijedtnek érzem mag am – ha még a sértettet is hozzátenném, teljes lenne a kép. – Nem tetszett a háza. Felpillantok, hog y ellenőrizzem, hog y jól hallottam-e. – Piszkosnak tűnik. A festék lefelé pattog zik az ablakkeretekről… – Nem az enyém. Én csak a szuterénlakást bérlem, ennyi.

– És az szép? Eg yszerűen nem hiszem el, hog y erről beszélg etünk. – A lakásom? Nem, nem szép. Körülbelül, nos, számoljunk utána… olyan ötmilliószor rondább ennél a háznál. Kicsi, dohos, de csak ezt eng edhetem meg mag amnak. Majd arra g ondolok, hog y nem kellene-e helyesbítenem, hog y ez minden, amit egészen a közelmúltig megengedhettem magamnak. De miért fáradnék vele? Amint Maya meg hallja Rachel Hines és Laurie meg változott véleményét rólam, munkanélküli és valószínűleg hajléktalan leszek. Még a kilburni penészes lakások is pénzbe kerülnek. – Meg láttam a házát kívülről, és tudtam, hog y nem tetszene a belseje. Meg próbáltam bebeszélni mag amnak, hog y ez nem számít, hog y nem lesz g ond, de tudtam, hog y az lesz. Elképzeltem mag unkat, amint ott ülünk és beszélg etünk eg y lepukkant szobában, rajzszög g el feltűzött poszterek között, és… Tudom, hog y ez milyen rettenetesen hang zik, de még is szeretnék őszinte lenni mag ával. – Hát, eg y szavam sem lehet, nem ig az? Én meg g yermekg yilkosság g al vádoltam mag át. – Nem, nem íg y volt. Azt mondta, hog y nem tudja. Az nag y különbség . Lesütöm a szemem, és azt kívánom, bár ne provokálta volna ki belőlem, hog y hang ot adjak a véleményemnek. – A börtön óta eg yszerűen… nem bírom ki olyan helyen, ami nem. – Eg y pazar palota? – kérdezem g únyosan. – Ha rossz környezetbe, bármiféle csúnya helyre kerülök, fizikailag rosszul leszek – mag yarázza Rachel. – Rég en nem volt ilyen problémám. A börtön sok szempontból meg változtatott, de ez volt az első dolog , amit észrevettem. Addig ra már szétmentünk Ang usszal. Nem volt hol laknom, úg yhog y eg y szállodába mentem – mély leveg őt vesz és eg ész testében meg feszül. Csak háromcsillagos volt, mi? De nem mondom ki. Túl könnyű lenne keg yetlenkedni vele, és tudom, hog y túlság osan élvezném. Nem az ő hibája, hog y sírni kezdtem, és hülyét csináltam mag amból. – Nem tetszett a szoba, ahova beraktak, de azt mondog attam mag amnak, hog y ez nem számít, úg yis csak pár éjszakát fog ok ott tölteni, amíg nem találok eg y normális helyet.

Szűnni nem akaró hánying erem van, de meg próbáltam elterelni róla a fig yelmemet. – Mi volt a baj a szobával? – kérdeztem. – Piszkos volt? – Valószínűleg ig en. Nem tudom. Rachel hang ja türelmetlenül cseng , mintha már számtalanszor feltették volna neki ezt a kérdést, de még mindig nem tudna rá válaszolni. – A füg g önyök zavartak a leg jobban. – Piszkosak voltak? – próbálkozom ismét. – Nem mentem hozzájuk elég közel ahhoz, hog y kiderüljön. Túl vékonyak és rövidek voltak, és eg y rettenetes műanyag karnisra lóg atták fel őket, amin nem volt takaróléc. Úg y nézett ki, mintha valaki két zsebkendőt tűzött volna fel a falra. A tetején látni lehetett a füg g öny mög ül kilóg ó madzag darabokat. Gusztustalan volt. Leg szívesebben sikoltozva kirohantam volna a szobából. Tudom, hog y ez őrültség nek hang zik. Csak egy kicsit. – Volt eg y kép a falon. Eg y kőurnát ábrázolt, a tövében elszórt virág okkal. Az sem tetszett. Fakónak tűnt. Nem voltak rajta rendes színek – dörzsöli meg a nyakát, majd csipkedni kezdi a bőrét. – Felmerült bennem, hog y nem azért zavar-e, mert eg y urna, tudja, mert a halálra emlékeztet, de arra jutottam, hog y nem. Marcellát és Nathanielt nem hamvasztották, hanem eltemették. A tárg yilag os hang nemtől libabőrös leszek. Tudja, mert a halálra emlékeztet. Hog yan képes ezt ilyen könnyedén kimondani eg y olyan ember, akinek két g yermeke halt meg ? – Mindenesetre, semmit sem tehettem – folytatja Rachel, észre sem véve a reakciómat. – Nem kérhettem meg őket minden ok nélkül, hog y rakjanak át eg y másik szobába, és addig nem is volt ürüg yem, amíg ki nem nyitottam a csapokat a fürdőszobában. Eg y csepp víz sem jött belőlük. Annyira meg örültem ennek, hog y könnyekben törtem ki, és azonnal a telefonhoz rohantam. Vég re volt indokom, és tudtam, hog y kénytelenek lesznek átköltöztetni. Tudom, ez hülyeség , és nem is ig azán érdekelt, hog y nincs víz. Simán kivehettem volna eg y üveg g el a minibárból, és meg oldhattam volna azzal a fog - és arcmosást, de muszáj volt meg szabadulnom azoktól az átkozott füg g önyöktől. Az új szobámban valamivel szebbek voltak a füg g önyök. Azok is rövidek voltak

ug yan, de leg alább volt takaróléc a karnison, és az anyag uk is vastag abb volt. Viszont… – lehunyja a szemét. Arra számítok, hog y az új szobában valami még visszataszítóbbat talált: mondjuk az előző lakó levág ott lábkörmeit eg y kupacba halmozva az éjjeliszekrény tetején. Már a g ondolattól is rosszul vag yok, íg y meg próbálom elhesseg etni. Az esküdtszék nem veszi figyelembe a sárga lábkörmöket. – Szintén ott volt az urnát ábrázoló kép a falon, ráadásul ug yanazon a falon, mint az előző szobában, közvetlenül az ág g yal szemben. Rachel űzött arckifejezéséből és remeg ő hang jából bárki úg y g ondolhatná, hog y eg y mészárlás emlékeit idézi fel. Lehet, hog y mindjárt ezt is teszi. Visszafojtom a léleg zetem. Beletelik eg y kis időbe, mire ismét meg szólal: – Persze nem ug yanaz a kép volt, hanem a pontos másolata. Biztosan minden szobába ug yanazt rakták… művészetnek feltüntetett klónokat. Azt a g usztustalan, sorozatg yártásban készült… szart! És? Ennyi? – És akkor tényleg fizikailag lettem rosszul. Összepakoltam a cuccomat, és elhúztam onnan. Leintettem eg y taxit, és eg yszer csak azon kaptam mag am, hog y a rég i, Notting Hill-i címet mondom be a sofőrnek. – A volt férjéhez ment? Miért nem ide, a Marching ton-házba? – Ang ushoz, ig en. Elmondtam neki, hog y képtelen vag yok szállodában aludni, de azt nem, hog y miért. Nem értette volna meg , ha azt mondom, hog y semmi különbség sincs eg y szállodai szoba és a Geddham Hall bármelyik cellája között. – De… mag uk szétmentek. Ő elhitte, hog y mag a… – Hog y én öltem meg a g yermekeinket? Ig en, elhitte. – Akkor miért hozzá ment? És ő miért eng edte be mag át? Beeng edte mag át eg yáltalán? Rachel bólog at. Amikor meg indul felém, meg dermedek, de nem tesz mást, csak leül a kanapé túlsó vég ére, kellő távolság ot hag yva kettőnk között. – Elmondhatnám, hog y miért – válaszolja. – Hog y én miért viselkedtem úg y, ahog y, hog y Ang us miért viselkedett úg y, ahog y. De a kontextusból kivéve nem lenne érthető. Én az eg ész történetet szeretném

elmondani mag ának az elejétől kezdve. Azt a történetet, amelyet még soha nem mondtam el senkinek. Az ig azság ot. De én nem akarom hallani. – Mag a pedig elkészítheti a dokumentumfilmjét – folytatja Rachel. A hang jában valami új, eddig ismeretlen energ ia rezeg . Nem vag yok biztos benne, hog y most könyörög , vag y utasításokat ad. – Nem Helen Yardley-ról vag y Sarah Jag g ardről, hanem rólam. Rólam, Ang usról, Marcelláról és Nathanielről. Arról, ami a családunkkal történt. Ez az eg yetlen feltételem, Fliss. Nem akarok azon az órán vag y két órán vag y akármennyin másokkal osztozni, akármilyen nemes is lenne a cél. Ne harag udjon, ha ez eg ocentrikusnak tűnik… – Miért pont én? – kérdezem. – Mert mag a nem tudja, hog y mit g ondoljon rólam. Ezt már akkor hallottam a hang jában, amikor a leg első alkalommal beszéltünk: a bizonytalanság ot, a kétkedést. Nekem szükségem van erre a kétkedésre, ettől fog jobban rám odafig yelni, mert tudni akarja, nem ig az? Szinte soha senki nem fig yel ig azán. Laurie Nattrass semmiképpen. Mag a objektív lesz. A mag a által készített film nem tehetetlen áldozatként vag y g yilkosként fog beállítani, mert én eg yik sem vag yok. Mag a meg fog ja mutatni az embereknek, hog y ki vag yok én ig azából, hog y kicsoda Ang us, és hog y mennyire szerettük mindketten Marcellát és Nathanielt. Felállok, mert meg riaszt a szemében láng oló elszántság . El kell tűnnöm, mielőtt még helyettem dönt. – Elnézést, de erre a feladatra nem én vag yok a meg felelő ember – jelentem ki határozottan. – Dehog ynem. – Nem. És ha tudná, hog y ki volt az apám, mag a sem mondaná ezt. Tessék, kimondtam. Most már nem tudom visszaszívni. – Felejtse el – dünnyög öm. Ismét veszedelmesen közel állok a síráshoz. Ezért borultam ki: apa miatt, nem Laurie miatt. Az eg észnek semmi köze Laurie-hoz, és ezért valamivel azért kevésbé szánalmas. Eg y trag ikus halált halt apa azért sokkal jobb ok a sírásra, mint eg y menthetetlen seg g fej iránt érzett viszonzatlan szerelem. – Most meg yek – teszem hozzá. – Nem lett volna szabad idejönnöm. – Felkapom a táskám, mintha tényleg indulni akarnék, majd ott maradok, ahol vag yok.

– Eng em nem érdekel, hog y ki volt a mag a apja – válaszolja Rachel. – Az se, ha ő volt az első az esküdtek közül, aki bűnösnek kiáltott ki, az se, ha ő volt a bíró, aki két élethosszig lanira ítélt… Bár azt elég valószínűtlennek tartom, hog y Elizabeth Geilow bírónő lenne az apja – mosolyodik el. – Hog y hívják? – Már meg halt. Visszaülök a helyemre. Nem vag yok képes eg yszerre állni és az apámról mesélni. Nem mintha meg próbáltam volna valaha. Még anyával sem beszélg ettem róla soha. Mekkora ostobaság már ez? – Három évvel ezelőtt öng yilkosság ot követett el. Melvyn Bensonnak hívták. Mag a valószínűleg sose hallott róla. Ő volt a Gyermekjóléti Szolg álat vezetője a… – Jaycee Herridg e. Összerezzenek a név hallatán, bár tudom, hog y ez nevetség es. Nem Jaycee Herridg e ölte meg az apámat. Ő csak eg y húsz hónapos kislány volt. Csapdában érzem mag am, mintha bezárult volna eg y ajtó. Nem lett volna szabad elmondanom semmit. Miután évekig mag amba zártam, most miért pont Rachel Hinesnak kezdtem elmesélni? – Az apja volt az a szég yenében felmondó szociális munkás, aki meg ölte mag át? Bólog atok. – Emlékszem, hog y a börtönben beszélg ettek róla az emberek. Én, amennyire csak tudtam, kerültem a híreket és az újság okat, de sok lány eg yszerűen nem tudott eleg et csámcsog ni más emberek nyomorúság án, mert ez elterelte a fig yelmüket a sajátjukról. Nag yot nyelek. Nem könnyű túltennem mag am azon, hog y apa szenvedései szórakoztatták a csőcseléket. Nem érdekel, hog y tele vag yok előítélettel; ha ők élvezkedhetnek az apám bukásán, akkor simán tekinthetem őket olyan aljanépnek, akik meg érdemlik, hog y rácsok mög é kerültek. Íg y eg álban vag yunk. – Fliss? Mesélje el! Rendkívül furcsa érzésem támad: hog y valahol a lelkem mélyén mindig is tudtam, hog y ez fog történni. Kateg orikusan vég ig veszem a tényeket. Jaycee Herridg e-et élete első évében huszoneg y alkalommal vitték kórházba olyan sérülésekkel, amelyek a szülei szerint balesetekből származtak – véraláfutásokkal, duzzanatokkal, vág ott sebekkel, ég ési sérülésekkel. Amikor tizennég y hónapos volt, az anyja meg int orvoshoz

vitte, és kiderült, hog y mindkét karja eltört. Az anya azt állította, hog y a játszótéren meg próbált kimászni a babakocsiból, és a betonra esett. A háziorvos ismerte a család előtörténetét, és eg y pillanatra sem hitte el a sztorit. Riasztotta a Gyermekjóléti Szolg álatot, miközben azt kívánta, bárcsak hónapokkal korábban meg tette volna, ahelyett, hog y hag yta, teával kínálják, és hazug ság okat meséljenek neki. Jaycee szülei mindig ölelg ették a g yermeket, és nag y hűhót csaptak körülötte, amikor az orvos ellátog atott hozzájuk. Az üg yben kirendelt szociális munkás a következő nég y hónap során mindent meg tett, hog y Jayceet kiemeljék a családjából. Őt támog atta a rendőrség , és minden eg észség üg yi szakember is, aki valaha kapcsolatba került a családdal, de a városi tanács jog i szakosztálya arra jutott, hog y nem áll elég bizonyíték a rendelkezésükre a g yermek bántalmazásáról ahhoz, hog y Jaycee állami g ondozásba kerülhessen. Ez alapvető hiba volt annak a fiatal jog ásznak a részéről, akinek tudnia kellett volna, hog y a családjog i üg yekben a bűnösség bizonyításához elég a jól meg alapozott g yanú. Nem kellett volna több, csak annyi, hog y eg y családjog i bíró úg y döntsön, hog y Jaycee valószínűleg nag yobb biztonság ban lenne állami g ondozásban, mint a szüleivel, és a sérülései súlyosság ára és g yakoriság ára való tekintettel szinte biztosan ez is történt volna, ha az üg y bíróság elé kerül. Apámnak a Gyermekjóléti Szolg álat vezetőjeként ki kellett volna szúrnia ezt a hibát, de nem tette. Túlterhelt volt, sokat stresszelt, felőrölték az erejét az asztalán tornyosuló irathalmok, és amint meg látta „az állami g ondozásba vétel kezdeményezése nem javasolt” szavakat és alatta eg y jog ász aláírását, nem ásta bele mag át mélyebben az üg ybe. Nem is merészelte volna meg tenni azt, hog y eg y jog ász javaslata ellenére elveg ye a g yermeket a szüleitől, és fel sem merült volna benne, hog y eg y g yermekvédelemnél dolg ozó jog ász annyira inkompetens lehet, hog y összekeveri a büntetőüg yi és a családjog i bizonyítási eljárásokat. Ennek a nem meg érdemelt bizalomnak és a jog ász ostobaság ának köszönhetően Jaycee a szüleinél maradhatott, akik vég ül 2005 aug usztusában, húsz hónapos korában meg ölték. Az apja beismerte, hog y halálra rug dosta, és élethosszig lani börtönbüntetést kapott. Az anyját soha nem vádolták semmivel, mivel lehetetlen lett volna bebizonyítani, hog y ő is részt vett a g yermeke elleni erőszakos

cselekedetekben. Az apám és Jaycee háziorvosa is beadta a felmondását. A jog ász erre nem volt hajlandó, íg y vég ül ki kellett rúg ni. Most már senki nem emlékszik a nevükre, és bár Jaycee Herridg e nevét mindenki ismeri, nag yon kevesen lennének képesek meg mondani, hog y a szüleit Danielle Herridg e-nek és Oscar Kellynek hívták. Apám soha nem tudott meg bocsátani mag ának. 2006 aug usztusában, eg y héttel Jaycee halálának évfordulója előtt harminc altatót vett be, s meg ivott rá eg y üveg whiskyt, és nem ébredt fel többé. Valószínűleg jó előre meg tervezte a dolg ot. Rábeszélte anyát, hog y töltse a hétvég ét a nővérénél, íg y g ondoskodott arról, nehog y véletlenül rátaláljon és meg mentse. Ennél sokkal többet is elmesélhettem volna Rachel Hinesnak. Elmesélhettem volna, hog y azzal töltöttem apám utolsó évét, hog y hazudtam neki, és úg y tettem, mintha nem hibáztatnám, amiért olyan borzalmasan elszúrta ezt a dolg ot, miközben a fejemben vég ig azt sikoltozta eg y hang , hog y: Miért nem ellenőrizted? Miért vetted készpénznek valaki másnak a szavát, amikor egy ember élete forgott kockán? Hogy lehetsz ennyire kretén? Arra mindig is kíváncsi voltam, hog y vajon anya is csak meg játszotta-e mag át, vag y tényleg hitt abban, amit újra és újra elismételt apának: hog y nem az ő hibája volt, és senki nem állíthatja, hog y az volt. De hog yan hihetett volna ebben? Próbálom visszaráng atni mag am a jelenbe. Be kell fejeznem ezt a mag yarázkodást, és el kell tűnnöm onnan. – De amit mag a nem tudhat, mert honnan is tudná, az az, hog y hog yan beszélt mag áról az apám nem sokkal a halála előtt. – Az apja beszélt rólam? – Nem csak mag áról, mindhármukról. Helen Yardley-ról, Sarah Jag g ardről… – Mindhármunkról – Rachel elmosolyodik, mintha valami vicceset mondtam volna, majd hirtelen elkomorul. – Nem érdekel Helen Yardley és Sarah Jag g ard. Rólam mit mondott az apja? Szadistának érzem mag am, de eg yszerűen nem tehetem meg , hog y nem válaszolom meg a kérdését, ha már eg yszer eddig eljutottam. – Elmentünk kirándulni mi hárman, apa, anya és én. Anya sokszor rendezett ilyen kiruccanásokat Jaycee halála után, hog y felvidítsuk apát. Az, hog y ez soha nem sikerült, és hog y nyilvánvaló volt, hog y apám soha többé nem lesz vidám, nem akadályozott meg minket abban, hog y

tovább próbálkozzunk. Éppen ebédeltünk, és anyával vidáman csacsog tunk, mintha minden rendben lenne. Apa újság ot olvasott, amelyben volt eg y cikk az üg yéről. Azt hiszem a fellebbezésről szerepelt benne valami, arról, hog y fellebbezni készül vag y szeretne, nem tudom. Valószínűleg Laurie írta. – Apa lecsapta az újság ot, és azt mondta: „Ha Rachel Hines fellebbez, és g yőz, akkor nincs remény.” Rachel szája kissé meg remeg ett. Ettől eltekintve semmi nem látszott rajta. – Apa reszketett. Korábban sosem említette a nevét. Anya és én nem tudtuk, mit mondjunk. Rettenetesen feszült volt a hang ulat. Mindketten tudtuk… – elhallg atok. Nem tudom, hog y fog almazzam meg , hog y ne hang ozzon borzalmasan. – Tudták, hog y ha rám g ondol, akkor halott kisg yermekek jutnak az eszébe. – Ig en. – És hog y ez kényes téma számára. – Azt mondta: „Ha Rachel Hinest kieng edik a börtönből, akkor ebben az ország ban soha többé nem fog nak elítélni eg yetlen szülőt sem, aki meg öli a g yermekét. Akkor akár össze is csomag olhat és haza is mehet mindenki, aki a g yermekvédelemnél dolg ozik. Kisg yerekek fog nak meg halni, és senki nem tehet majd semmit, hog y ezt meg akadályozza.” A tekintete olyan… űzött volt, mintha a jövőbe látna, és… …és úgy érezné, hogy ebben ő nem akar részt venni. Nem vag yok képes ezt kimondani. Meg vag yok g yőződve arról – mindig is meg voltam róla g yőződve –, hog y apa azért ölte meg mag át, mert nem akart ott lenni, ha és amennyiben Rachel Hinest szabadlábra helyezik. – Volt némi log ika abban, amit mondott Ha az összes anya, akit azzal vádolnak, hog y meg ölte a g yermekét, fellebbez és nyer, annak eg yértelműen az az üzenete: hog y az anyák nem képesek meg ölni a g yermeküket. De mindnyájan tudjuk, hog y ez nem ig az – válaszolja Rachel. – Kiabálni kezdett mindenki előtt – mondom, s ismét elsírom mag am, de most már nem érdekel. – „Eg yszer csak mindeg yikük ártatlan lesz: Yardley, Jag g ard, Hines! Mindeg yiket meg vádolták g yilkosság g al, kettőt el is ítéltek közülük, és még is mindeg yik ártatlan! Ez meg hog y lehet?” Úg y kiabált velem és

anyával, mintha a mi hibánk lenne a dolog . Anya nem bírta elviselni, és kiszaladt az étteremből. Én azt mondtam: „Apa, senki nem mondott olyat, hog y Rachel Hines ártatlan. Még azt sem tudhatod, hog y fellebbez-e, és ha tényleg , akkor sem tudhatod, hog y felmentik-e.” – Az apjának ig aza volt. Rachel feláll, és különösebb cél nélkül sétálg atni kezd. Utálná a konyhámat. Ott nem lehet íg y fel-alá járkálni. Túl kicsi hozzá. Rosszul lenne tőle. – Az üg yem meg változtatta a törvénykezési g yakorlatot is. Az apjához hasonlóan, az a három bíró, aki meg hallg atott, sem látta bennem az önálló embert. Ők csak a hármaskának tartottak Yardley és Jag g ard után. Mindenki eg yben emleg etett minket, a három bölcsőhalál-g yilkost. Nem tudom, hog y miért pont mi lettünk híresek. Reng eteg nő ül börtönben g yermekg yilkosság ért: a sajátjáért vag y máséért. Laurie cikke jut eszembe. Helen Yardley, Lorna Keast, Joanne Bew, Sarah Jaggard, Dorne Llewellyn… és a listának még messze nincs vége. – Vajon akkor is sikerült volna meg változtatnom az ítéletet, ha Helen Yardley nem teremtett volna precedenst? Ő volt az első, aki felkeltette Laurie Nattrass érdeklődését. Az ő esete miatt kezdte el Laurie meg kérdőjelezni dr. Duffy szakértelmét, és ez vezetett ahhoz, hog y eng edélyezték a fellebbezésemet. Rachel ekkor dühösen felém fordul: – Az eg ész üg ynek semmi köze se volt hozzám. Csak Helen Yardleyhoz, Laurie Nattrasshez és az IÁSZG-hez. Politikai üg yet csináltak belőle. Már nem az eg yes esetekről szólt a dolog , nem Sarah Jag g ardéről, és nem is az enyémről. Mi nem eg yének voltunk, hanem eg y ország os botrány szereplői: a g onosz doktornő áldozatai, aki örökre rács mög é akart minket dug ni. És a motivációja? Spontán rosszindulat, elvég re mindnyájan tudjuk, hog y bizonyos orvosok tényleg g onoszak. Ó, mindenki örömmel bedől a g onosz orvosról szóló mesének, és Laurie Nattrass csodálatosan mesél. Ezért adta meg mag át az üg yészség , és ezért úsztam meg a perújrafelvételt. – Mert Laurie nem látja a fákat az erdőtől. – Mi? Mit mondott? – Rachel felettem állt, és fölém hajolt. – A főnököm, Maya mondta, hog y ezt mondta róla. Ő azt hitte, hog y csak rosszul ismeri a szólást, de mag a szándékosan úg y fog almazott, ahog y, ig az? Azt akarta mondani, hog y Laurie csak az ig azság talanul

meg vádolt áldozatai eg yikét látta mag ában, nem pedig eg y önálló esetet. Ezért akarja, hog y a dokumentumfilm csak mag áról szóljon, nem pedig Helen Yardley-ról vag y Sarah Jag g ardről. Rachel mellém ül a kanapéra. – Sose becsülje alá a különbség et a dolg ok között, Fliss: a mag a rettenetes kilburni lakása és e között a ház között; eg y g yönyörű festmény és eg y urnát ábrázoló, lélektelen, tömeg ével g yártott kép között; olyan emberek között, akik csak a saját szűk látókörű keretükön belül képesek g ondolkozni, és azok között, akik a teljes képet látják. Ekkor ideg esen csipkedni kezdi a nyakán a bőrt, amitől az kipirul. – Én a teljes képet látom, és szerintem mag a is. – De van még eg y oka – mondom, miközben a zakatoló szívverésem arra fig yelmeztet, hog y talán nem kellene felhoznom azt a témát. Ez van. Most, hog y felmerült bennem a g ondolat, muszáj látnom a reakcióját. – Van még eg y oka, hog y mag a nem akar ug yanabban a műsorban szerepelni, mint Helen Yardley és Sarah Jag g ard. Mert úg y g ondolja, hog y mindketten bűnösök. – Téved! Én semmi ilyesmit nem g ondolok eg yikükről sem. Mag a éppen annyira téved velem kapcsolatban, amennyire nekem ig azam van mag ával kapcsolatban, de mag a leg alább g ondolkozik, és csak ez a fontos. Ha nem lettem volna meg g yőződve erről korábban, mostanra akkor is biztosan tudnám: mag ának kell meg csinálnia, Fliss. Mag ának kell elkészítenie ezt a dokumentumfilmet. Ezt a történetet el kell mesélni, és most kell elmesélni, még mielőtt… – ezzel elhallg at, és meg rázza a fejét. – Korábban azt mondta, hog y a mag a esete meg változtatta a törvénykezést – próbálok professzionális hang nemet meg ütni. – Ezt hog y értette? Rachel meg vetően felhorkant, és az orra vég ét kezdi dörzsölni. – A fellebbezési bíróság arra a következtetésre jutott, és ezt jeg yzőkönyvbe is vették, hog y ne leg yen kétség sem afelől, hog y amikor eg y üg yben kizárólag vitatott eg észség üg yi eméletek szolg álnak bizonyítékul, nem szabad büntetőpert indítani. Ami azt jelenti, hog y mostanra nag yjából lehetetlen bíróság elé vinni eg y olyan anyát, aki meg várja, amíg eg yedül marad a g yermekével, majd meg fojtja eg y párnával. Az ilyen esetekben általában nincs túl sok eg yéb bizonyíték. Az áldozat, ha csak eg y kisbaba, nem tanúsít túl sok ellenállást, és

nincsenek tanúk… ahhoz elég ostobának kellene lenni, hog y az ember tanúk előtt próbáljon meg fojtani eg y kisbabát. Vag y elkeseredettnek, g ondolom. Olyan elkeseredettnek, amikor már nem érdekli az anyát, hog y ki látja. – Az apja jóslata telitalálat volt. Az én fellebbezésem valóban meg könnyítette, hog y az anyák meg g yilkolják a kisbabájukat, majd meg ússzák a vádemelést. És nemcsak az anyák, hanem az apák, a g yermekfelvig yázók, bárki. Az apja elég okos volt ahhoz, hog y ezt előre lássa. Én nem. Ha tudtam volna, hog y ez lesz az eredménye, talán nem fellebbeztem volna. Én amúg y is mindent elveszítettem már. Mit számított, hog y börtönben vag yok-e, vag y sem? – Ha mag a tényleg ártatlan… – Az vag yok. – Akkor meg érdemli, hog y szabadlábon leg yen. – Hajlandó elkészíteni a dokumentumfilmet? – Nem tudom, hog y képes vag yok-e rá – mondom, miközben pontosan tudom, milyen nag yon kiérződik a pánik a hang omból, amiért rög tön g yűlölöm mag am. Vajon, ha megteszem, elárulom vele apát? És ha nem, azzal nem valami sokkal fontosabb dolgot árulok el? – Az apja halott, Fliss. Én viszont élek. Semmivel se tartozom neki. Ezt nem mondom ki hang osan, mert erre semmi szükség . Ennek nyilvánvalónak kellene lennie. – Visszameg yek Ang ushoz – mondja Rachel csendesen. – Nem bujkálhatok itt örökké úg y, hog y senki nem tudja, hol vag yok. Ismét el kell kezdenem élnem az életemet. Ang us szeret eng em, bármi is történt kettőnk között a múltban. – És ő szeretné, ha visszamenne hozzá? – Szerintem ig en, és még ha pillanatnyilag nem is, akkor is akarni fog ja, amikor… – hallg at el hirtelen. – Mi? – kérdezem. – Amikor mi lesz? – Amikor meg mondom neki, hog y terhes vag yok – mondja Rachel.

Daily Telegraph 2009. október 10., szombat Jelentős nyom a Helen Yardley-gyilkosság ügyében A tévesen elítélt, és hétfőn spilling i otthonában lelőtt édesanya, Helen Yardley üg yében nyomozó rendőrök teg nap meg erősítették, hog y újabb nyomot találtak. Az alább látható, rendőrség i rajzoló által készített fantomkép azt a férfit ábrázolja, akit a West Midlands bűnüg yi nyomozói szeretnének tanúként kihallg atni Sarah Jag g ard – a 2005-ben a hat hónapos Beatrice Furniss meg g yilkolásával vádolt wolverhamptoni fodrász – meg támadásának üg yében. Mrs. Jag g ardet szeptember 28-án, hétfőn késsel fenyeg ették meg eg y forg almas wolverhamptoni bevásárlóutcában. Sam Kombothekra, a Culver Valley-i bűnüg yi főosztályról azt mondta: – Úg y g ondoljuk, elképzelhető, hog y ug yanaz az ember támadta meg Mrs. Jag g ardet, aki Mrs. Yardley-t is lelőtte. A bizonyítékok arra utalnak, hog y a két eset összefüg g . Helen Yardley kilenc évet töltött börtönben két csecsemőkorú fiának meg g yilkolása miatt, mielőtt a fellebbezését az ítélet meg változtatásáért 2005 februárjában a bíróság elfog adta. Halála után a cikkünk alján látható, tizenhat számot tartalmazó kártyát találták a zsebében. Mrs. Jag g ard zsebében is eg y hasonló kártyát hag yott a támadó. Kombothekra nyomozó arra kér mindenkit, aki felismeri a képen látható férfit, hog y lépjen kapcsolatba vele, vag y bármelyik kollég ájával. A nyomozó kijelentette, hog y teljes titoktartást g arantálnak, úg yhog y amennyiben bárki bármilyen információval rendelkezik, ossza meg a rendőrség g el. Felhívta a fig yelmet viszont arra, hog y a férfi veszélyes, és feg yvertelen civileknek semmilyen körülmények között nem szabad meg közelítenie őt. Kombothekra nyomozó a kártyán szereplő tizenhat számmal kapcsolatban is seg ítség et kért: – Ezek a számok biztosan jelentenek valakinek valamit. Ha ez a valaki ön, kérem, veg ye fel a kapcsolatot a Culver Valley Bűnüg yi Nyomozócsoporttal.

Amikor a g yilkosság motivációjáról kérdeztük, Kombothekra nyomozó azt válaszolta: – Mind Mrs. Jardley-t, mind Mrs. Jag g ardet eg y förtelmes bűnténnyel g yanúsították, majd – bár Mrs. Yardley esetében csak eg y rettenetes ig azság szolg áltatási baklövést követően – ártatlannak találták őket. Fig yelembe kell vennünk annak lehetőség ét, hog y a motiváció a két nő meg büntetésének vág ya is lehet, abból a hibás előfeltételezésből kiindulva, hog y bűnösök.

12 2009. október 10. – Fog almam sincs, hog y ug yanazok a számok voltak-e, vag y tizenhat különböző. Tamsin Wadding ton előrehúzta a székét, és áthajolt a kis konyhai asztal felett, amely elválasztotta Colin Sellers nyomozótól. Sellers érezte a haja illatát, vag y azét a valamiét, amellyel befújta. Az eg ész lakásnak olyan illata volt. A nyomozó ellenállt a késztetésnek, hog y meg fog ja a lány vállán átlóg ó hosszú copfot, és kiderítse, tényleg annyira selymes-e, amilyennek látszik. – Még csak azt sem tudtam, hog y tizenhat van belőlük. Csak arra emlékszem, hog y a kártyán sorokban és oszlopokba rendezve néhány szám állt… de lehetett akár tizenhat, tizenkettő vag y húsz is… – De abban biztos, hog y szeptember másodikán látta a kártyát Mr. Nattrass asztalán. Ez nag yon precíz dátummeg határozás, noha több mint eg y hónap telt el azóta. Miért olyan biztos…? – kérdezte Sellers. – Szeptember másodika a barátom születésnapja. Azért lődörög tem Laurie irodájában, hog y meg próbáljam összeszedni a bátorság omat ahhoz, hog y meg kérdezzem, nem mehetnék-e korábban haza. – Azt hittem, azt mondta, hog y nem volt a főnöke – sóhajt Sellers. Utálta, amikor vonzó nőkről kiderült, hog y pasijuk van. Őszintén hitt abban, hog y ha lehetőség et kapna, ő jobban teljesítene az adott szerepkörben. Az, hog y nem ismerte a kérdéses pasikat, nem változtatott az álláspontján. Sellers frusztráltnak érezte mag át, amikor valami meg akadályozta, hog y beteljesítse a célt, ami vég ett erre a földre született. – Nem a szó szoros értelmében vett főnököm volt. A kutatómunkában seg ítettem neki. – A bölcsőhalálos filmmel kapcsolatban? – Pontosan – Tamsin közelebb hajolt, és meg próbált beleolvasni Sellers jeg yzeteibe. Minden lében kanál liba! Ha Sellers kidug ta volna a nyelvét, abban a pillanatban meg tudta volna nyalni a haját. – Úg y tűnt, Laurie sose akar hazamenni, és szég yelltem mag am, amiért én ig en – folytatta Tamsin. – Szég yelltem, hog y olyan terveim

vannak, amelyeknek semmi közük a világ ig azság talanság ainak helyrehozásához, olyasfélék, amelyek semmit se jelentettek volna Laurie számára. Csak ott sertepertéltem az asztala körül, mint eg y idióta, és akkor láttam meg a kártyát a BlackBerryje mellett. És meg kérdeztem, hog y mi az, mert ez könnyebb volt, mint rákérdezni arra, amire ig azából szerettem volna. – Ez nag yon fontos, Miss Wadding ton, úg yhog y arra kérném, válaszoljon olyan pontosan, amennyire csak tud. Mit mondott Mr. Nattrassnek a kártyáról, és ő mit válaszolt? Játszhatok a hajaddal, amíg te a golyóimat nyalogatod? – – Felvettem a kártyát, amit, úg y tűnt, Laurie észre sem vett. Majd meg kérdeztem, hog y mi ez, ő pedig felnyög ött. – Felnyög ött? Ez kínzás! Nem használhatna ez a lány semleges szavakat? – Laurie folyamatosan nyög décsel vag y morog , amikor tudja, hog y az ember választ vár, de nem hallotta, hog y mit kérdeztek tőle. Ez reng eteg embernél bejön neki, de eng em nem olyan könnyű levakarni. Meg lóbáltam a kártyát az arca előtt, és ismét meg kérdeztem, hog y mi ez. Laurie a rá jellemző módon csak pislog ott, mint eg y vakond, amikor eg y föld alatt töltött hónap után kijut a napfényre, és azt válaszolta: „Tényleg , mi ez az átkozott izé? Te küldted nekem? Mit jelentenek azok a számok?” Én azt feleltem neki, hog y fog almam sincs. Erre ő kikapta a kártyát a kezemből, összetépte, a leveg őbe dobta a darabjait, és folytatta a munkáját. – Látta, hog y összetépte? – Leg alább nyolc darabra tépte, én pedig összeszedeg ettem a fecniket, és kidobtam őket a szemetesbe. Nem is tudom, miért fáradtam vele. Laurie észre sem vette, nemhog y meg köszönte volna, és amikor vég ül összeszedtem a bátorság omat, hog y meg kérdezzem, hog y hazamehetnék-e korábban, akkor azt válaszolta, hog y: „Nem, kibaszottul nem mehetsz.” Ha tudtam volna, hog y azok a számok fontosak, akkor… – Tamsin elhallg atott, és elég edetlenül csettintett a nyelvével, mintha harag udna mag ára. – Úg y rémlik, mintha az első szám kettes lett volna, de nem esküdnék meg rá. Eszembe sem jutott az eg ész, amíg Fliss teg nap este be nem állított, és nem mesélte el, hog y ő is kapott eg y kártyát eg y ismeretlen elmebeteg től. – Mr. Nattrass nem mondta, hog y a kártyát a lakására küldték-e, vag y a munkahelyére?

– Nem, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, hog y a munkahelyére. Nem hinném, hog y fáradt volna azzal, hog y behozza az irodába, ha a lakására küldték volna. Úg y tűnt, mintha fikarcnyit sem érdekelné az eg ész, mintha semmit nem jelentene számára. – Biztos ebben? – kérdezte Sellers. – A harag is közrejátszhat abban, ha az ember apró darabokra tép valamit. – Azért harag udott, mert erre kellett pazarolnia az idejét, ennyi. Most komolyan… én ismerem Laurie-t. Ezért nem voltam meg lepve, amikor Fliss elmondta, hog y meg sem említette, hog y ő is kapott eg y ilyen kártyát. Laurie nem veszteg eti az idejét olyasmire, amit nem tart fontosnak. Sellers ennek ellenére furcsának találta, hog y Nattrass nem említette a dolg ot Fliss Bensonnak. A világ leg természetesebb dolg a lett volna, ha azt mondja, hog y: „Ez furcsa… nekem is küldött valaki pár hete eg yet.” Miért tartott titokban eg y második próbálkozást, miután az elsőt összetépte, hog y ne keltsen g yanút Tamsinban? Hacsak nem pont ő volt az, aki elküldte a tizenhat számot Bensonnak. Milyen gyanút, te seggfej? Helen Yardley szeptember 2-án még életben volt. Nattrass nem lehet a gyilkosa, neki alibije van, és egy kicsit sem hasonlít arra az emberre, akit Sarah Jaggard leírt. Mindenkinek van alibije. Judith Duffy – bár még mindig nem járult hozzá, hog y kihallg assák – üzenetet hag yott Sam Kombothekra üzenetrög zítőjén, amelyben részletesen elmesélte, hol töltötte a hétfőjét. Délelőtt az üg yvédeivel tárg yalt, a délutánt pedig eg y étteremben töltötte Rachel Hinesszal. Sellers baromira nem értette a dolg ot, de úg y tűnt, semmi kétség ük nem lehet afelől, hog y valóban íg y történt – három felszolg áló is tanúsította, hog y délután eg ykor érkeztek, és csak ötkor távoztak. Duffy két lánya és a férjeik – Imog en és Spencer, Antonia és Georg e – a Maldív-szig eteken voltak. Azelőtt hag yták el az ország ot, hog y Sarah Jag g ardet meg támadták, és szerdán, két nappal Helen Yardley meg g yilkolása után értek csak vissza. Sellers mind a nég yüket kihallg atta előző nap, és ettől el is ment a kedve a hag yományos péntek esti curryjétől. Általában nem hag yta, hog y a munkája hatással leg yen rá, de miközben vég ig hallg atta, amint eg yikük a másik után mag yarázza neki, hog y az sem érdekli őket, ha soha többé nem látják Duffyt, eg yre kényelmetlenebbül érezte mag át.

– Eg y szívtelen dög ! Ártatlan nők életét tette tönkre, hog y feljebb léphessen a rang létrán. Ennél mélyebbre nem ig azán lehet süllyedni – mondta Imog en. Antonia véleménye már nem volt ennyire eg yértelmű. – Soha nem fog ok már ug yanúg y érezni anya iránt. Most annyira harag szom rá, hog y arra sem tudom rávenni mag am, hog y beszéljek vele. Talán majd eg y szép napon – mondta. A két vő eg yértelműen a család szég yenének tekintette Duffyt. Sőt az eg yikőjük eg észen odáig ment, hog y azt mondta, kétszer is meg g ondolta volna, hog y elveg ye-e a lányát, ha tudta volna, hog y mi fog történni. – A g yerekeim azt kérdezg etik, hog y miért nevet rajtuk a többi g yerek az iskolában, és miért mondják nekik, hog y a nag yanyjukkal vannak tele az újság ok – mag yarázta dühösen. – Alig nyolc- és hatévesek, még nem is érthetik ezt az eg észet. Mit mondjak nekik? Sellers nem tudta mag ába fojtani a kérdést – bár ennek semmi köze nem volt a nyomozáshoz –, hog y mennyire volt szívélyes Duffy és a vejei kapcsolata, mielőtt Laurie Nattrass kitereg ette volna a nag yközönség előtt a doktornő szakmai tisztesség ének hiányát. – Rendben volt – jelentette ki Imog en bizonytalanul. Antonia sokkal lelkesebben bólog atott. – Normális család voltunk, mielőtt ez a rémálom elkezdődött. Sellers nem bírta elviselni a g ondolatot, hog y talán valamikor majd a saját g yermekei is ilyeneket fog nak mondani róla – hog y nincs szíve, vag y hog y nem képesek szóba állni vele. Vajon Stacey meg próbálná elérni, hog y Harrison és Bethany meg g yűlöljék, ha elhag yná őt? Suki úg y g ondolja, hog y ig en – ő az a nő, akivel Sellers már majdnem tíz éve találkozg atott Stacey háta mög ött. Ezt újra és újra elmondta neki, amíg Sellers vég ül mag a is hinni kezdett benne. Suki úg y beszélt Stacey-ről, mintha kettejük közül ő ismerné jobban, annak ellenére, hog y sose találkoztak. Sukinak amúg y sem kellene Sellers huszonnég y órában. Volt idő, amikor kellett volna, de azok az idők már elmúltak. „Íg y nem kell elveszítened sem eng em, sem a g yerekeidet” – mondog atta neki g yakran. Sellers majdnem ug yanannyira unta Sukit, mint Stacey-t. Mindkettőjüknek kiadná az útját, ha cserébe Tamsin Wadding tonnal tölthetne eg y éjszakát. Vag y akár csak eg y órát…

– Hallotta, amit az imént mondtam? – Elnézést! – Tudom, hog y mag a csak eg y férfi, de lenne szíves fig yelni eg y kicsit? Sellers meg kockáztatott eg y sanda mosolyt. – Mag ából jó nyomozó lenne – jeg yezte meg . – Semmi g yanús nincs abban, ha Laurie Nattrass nem kommunikál hatékonyan – jelentette ki Tamsin. – Ha azt mondta volna Flissnek, hog y: „Milyen érdekes, én mag am is kaptam eg y hasonló kártyát alig pár hete, és azon is tizenhat szám volt”, hát, az sokkal g yanúsabb lett volna. Eg yszer meg kérdezte tőlem, hog y hol az a kávé, amit kért, alig három másodperccel azután, hog y a kezébe nyomtam. Én a jobb kezében lévő bög rére mutattam, mire ő azt kérdezte, hog y: „Ezt most adtad ide?” Majd szinte ug yanabban a pillanatban elejtette, és muszáj volt újat csinálnom neki. Sellers még mindig nem volt meg g yőzve. Nattrass nem csak Fliss Bensonnak nem említette, hog y kapott tizenhat számot, hanem Waterhouse-nak sem a telefonbeszélg etésük során. Akkor már biztosan felfog ta, hog y az a kártya fontos lehet, ha eg y nyomozó érdeklődik felőle. Waterhouse meg kérdezte, hog y nem kapott-e szokatlan emaileket vag y leveleket, Nattrass pedig kitért a válasz elől. Leírta, hog y milyen kártyát kapott Fliss Benson, de eg y szóval sem említette, hog y ő is kapott volna. Íg y viselkedik eg y ártatlan ember? – Ag g ódom Fliss miatt – Tamsin fensőbbség es hang neme azt sug allta, hog y Sellers jobban teszi, ha osztozik vele ebben az ag g odalomban. – Ma reg g el a kezembe került az újság … mit g ondol, miért hívtam fel a rendőrség et? Tudom, hog y Helen Yardley holttesténél is eg y olyan kártyát találtak, amilyet Fliss és Laurie kapott. Azt is tudom, hog y Sarah Jag g ardet meg támadták, és a támadó eg y tizenhat számot tartalmazó kártyát hag yott a zsebében. De ez eg yszerűen nem áll össze. – Micsoda? – Helen Yardley és Sarah Jag g ard esetében először az erőszakos rész következett, nem? Meg támadta őket, majd otthag yta náluk a kártyákat. Fliss és Laurie mindketten postán kapták a kártyát, de őket nem támadták meg . Úg yhog y lehet, hog y mégsem fog ja bántani őket, mert ha akarta volna, akkor már meg tette volna, nem?

És ezért nem engedélyezi Barrow főfelügyelő a védőőrizetet. Ezért, és azért, mert gyűlöli Proustot. – Fliss nincs valami jó formában – folytatta Tamsin. – Azt hiszem, nag yon fél, bár állítja, hog y nem, és szinte biztos vag yok abban, hog y van még valami, aminek a kártyához van köze, és amit nem árul el nekem. Ma reg g el elment anélkül, hog y meg mondta volna akár nekem, akár Joe-nak, hog y hova indul, és fog almam sincs, hol van most. És… – És? – vég szavazott Sellers. – Meg íg érte eg y nyomozónak, akivel beszélt, hog y nem fog a filmen dolg ozni, még is azt teszi. Tessék, most felnyomtam – jelentette ki Tamsin büszkén. – Örömmel vállalom, hog y tég la vag yok, ha cserébe meg íg éri, hog y Fliss biztonság ban lesz. Teg nap Ray Hinesszal találkozott. – Hol? – Azt hiszem, a szülei házában. – Benson szüleinek a házában? – Nem, Ray Hineséknál. Sellers az ajkába harapott. Ez nem jó. Waterhouse nagyon dühös lesz! – Helyesen tette, hog y elmondta nekem – mosolyg ott, s Tamsin visszamosolyg ott rá. Rendben, drágám, törölgesd meg magad, itt a taxid. Hajnali négy van, drágám, fizess szépen… A picsába. A hang visszatért. Sellers az utóbbi időben csak nehezen tudta kiverni a fejéből Gibbs róla szóló paródiáját, amikor eg y nő vag y több közelében volt, és ez nem ig azán tett jót az önbizalmának. Múlt szombaton is hallotta, közvetlenül azelőtt, hog y teljesen hülyét csinált mag ából. Tényleg olyan volt, mintha Gibbs ott állna mellette, és a fülébe sug dosna. Meg esküdött volna, hog y hallja a hang ját. Csak az ital lehetett, mert Gibbs a környéken sem járt. Hála az ég nek! Sellers a Timothy Taylor Landlord és a Laphroaig keverékétől seg g fejjé válva próbált meg felszedni eg y nőt, akit eg y étterem ablakán keresztül pillantott meg , miközben hazafelé sétált a kocsmából. Bement, és ajánlatot tett neki, üg yet sem vetve a vele eg y társaság ban lévő fiatalemberre és középkorú párra. A lány éppen a huszoneg yedik születésnapját ünnepelte a kedvesével és a szüleivel, mint ezt többször is elismételte Sellersnek, ami eg y pillanatra sem tántorította el őt. Továbbra is arról g yőzködte a lányt, hog y kísérje el eg y közeli szállodába. Vég ül az étteremvezető és eg y

pincér kiráng atták az utcára, s azt mondták neki, hog y kívül tág asabb, és az arcába vág ták az ajtót. Íg y utólag beleg ondolva, lehet, hog y szerencsésebb lett volna, ha az anyának tesz ajánlatot. – Ha akár Mr. Nattrass, akár Miss Benson kapcsolatba lépne mag ával… – Meg fog ja keresni Flisst? – kérdezte Tamsin. – Ha rövid időn belül nem hallok felőle, akkor tényleg be fog ok pánikolni. Twickenham. Kezdje ott a keresést. – Miért pont ott? – Mert ott laknak Ray Hines szülei, és biztos vag yok benne, hog y Fliss ma odament. Sellers felírta a noteszébe: „Ray Hines – szülők – Twickenham.” – Ő a következő, nem? – kérdezte Tamsin. – Tessék? – Először Sarah Jag g ardet késelték meg majdnem, utána Helen Yardley-t lőtték le. Ray Hines a harmadik, nem? Ő lesz a következő. * * * Ennél boldog abb még soha nem voltam – g ondolta Charlie Zailer őrmester. Eg ész délelőtt, amikor még eg yedül volt otthon, átjárta az öröm és a boldog ság , de ez csak fokozódott, ha más is volt körülötte. Ezért ug rott volna leg szívesebben Sam Kombothekra nyakába, és árasztotta volna el a csókjaival – plátóiakkal természetesen –, amikor a férfi meg érkezett, hog y Proust irodájába kísérje. Nem zavarta, hog y kiráng atták a munkájából, és az sem, hog y milyen stílusban tették mindezt. Csak az a papírfecni számított a zsebében. Nem tervezte, hog y bárkinek is szól a húg án kívül – vég tére is, ez elég intim dolog –, de Liv még mindig nem hívta vissza, és most itt sétál Sam mellett… Vag yis hát, ő tényleg sétált. Sam erőltetett menetben vonult, és pár másodpercenként hátranézett a válla felett, mintha attól tartana, hog y Proust, becenevén Hóember g leccserré változtatja. De kit érdekel? És kit érdekel, hog y mit akar Proust? Hadd várjon, minden várhat azon kívül, amit annyira szeretne közhírré tenni. Persze sokkal szívesebben mondta volna el Sam feleség ének, Kate-nek – Kate ideális lett volna, még Livnél is ideálisabb –, azonban ő nem volt kéznél. – Simon ma reg g el szerelmeslevelet írt nekem.

Sam meg állt, és meg fordult. – Mi? – Több lépéssel Charlie előtt járt. A folyosón amúg y is nehéz volt bárkit meg hallani; túl kellett hozzá harsog ni a csövekben zubog ó víz zaját. Simon mesélte, hog y ez a folyosó g yermekkorában is pont ilyen volt; az épület akkoriban uszodaként üzemelt. Eg yes részeinek még mindig klórszag a volt. – Simon szerelmeslevelet írt nekem – ismételte meg Charlie széles mosollyal. – Felébredtem, és ott volt mellettem az ág yon. Sam a homlokát ráncolta. – Minden rendben? Te és Simon nem… szakítottatok? Ug ye, nem…? Charlie felkuncog ott. – Mag yarázd meg nekem, hog yan jutottál erre a következtetésre. Minden rendben van, Sam. Minden tökéletes. Eg y szerelmeslevelet írt nekem. Olyan… ig azit. – Ja. Akkor jó – Sam értetlennek tűnt. – Nem fog om elmondani neked, hog y mit írt. – Ja, persze hog y nem. Mehetünk? – billentette a fejét Proust irodája felé. – Essünk túl rajta, bármiről is van szó. – Miért vag y olyan ideg es? Ez már évek óta íg y meg y, Sam. Amióta csak elhag ytam a bűnüg yi osztályt, Proust időről időre abban reménykedik, hog y ismét meg jelenek. – De miért nem hívott fel tég ed? Miért eng em küldött érted? – Nem tudom. Számít ez? Most, hog y Charlie Samnek is elmesélte, Simon levele valóság osabbá vált. Lehet, hog y Livnek nem is kellene elmondania. Liv pontosan tudni akarja majd, hog y mi volt benne, és ízekre fog ja szedni, különösen, hog y a „szeretlek” szó eg yszer sem szerepel benne. Pedig íg y van. Tudom, hog y sose mondom el, de íg y van. Charlie tudta értékelni a stílusbravúrokat. Sőt nem csak értékelte, eg yenesen imádta. Simon levele tökéletes volt; ez volt a leg jobb tizeneg y szó, amelyet választhatott. Csak a leg farag atlanabb tuskók használják a „szeretlek” szót eg y szerelmeslevélben. „Már meg int Livvel vitatkozom mag amban” – g ondolta Charlie. Liv meg kérdezné, hog y Simon aláírta-e a levelet, vag y rakott-e csókjeleket az aljára. Nem, és nem! És persze a papírra is rákérdezne, íg y el kellene neki mondania, hog y a vonalas sárg a jeg yzetfüzet eg yik lapjának a letépett sarkáról van szó, amit a telefon mellett tart. De ez

sem érdekelte. Simon férfi – persze hog y nem fog virág szeg éllyel díszített, illatos levélpapírt használni. Liv bizonyára azt kérdezné, hog y: „…és belehalt volna, ha egy egész lapot felhasznál ahelyett, hogy letép egy csücsköt?” És azt mondaná, hog y: „Nag y üg y. Másfél éve eljeg yzett, és még mindig nem feküdtetek le, és ahhoz sem jutottatok közelebb, hog y a vőleg ényed elmag yarázza, hog y miért nem. De hát »ig azad van«, mit számít mindez most, hog y leírt pár szót eg y papírfecnire?” Lehet, hog y a mai nap után nem lesz szükség arra, hog y Simon elmag yarázza, miért nem hajlandó rá. Félórája hag yott üzenetet Charlie telefonján, hog y később majd találkoznak, és Charlie próbáljon meg minél hamarabb hazaérni. Biztos, hog y nem véletlenül írta azt a levelet – még soha nem tett ilyesmit. Lehet, úg y döntött, eljött az idő. Charlie mag a is letépett eg y fecnit a jeg yzetfüzetről, mielőtt elindult dolg ozni. Ő azt írta: „Ami a nászutat illeti: nekem bármi jó, amit te akarsz, akár az is, ha két hetet töltünk a Beaumont Vendég házban.” Simon ezen biztos nevetni fog . A Beaumont a szülei utcájának túloldalán lévő motel. A nappalijuk ablakából eg yenesen rálátni. – El akar bizonytalanítani, ezért küldött eng em érted. Azt akarja, hog y úg y érezd, mintha bajban lennél – jelentette ki Sam. – Sam, nyug i. Nem csináltam semmi rosszat. – Én csak azt mondom, amit Simon mondana, ha itt lenne. Charlie felnevetett. – Te most rámförmedtél? Aha. Konkrétan rámförmedtél. Eg yébként jól vag y? Sam beceneve, Stepford volt, amelyet eredetileg Chris Gibbs talált ki, még pedig a kifog ástalan modora miatt. Eg yszer bevallotta Charlie-nak, hog y a munkájában leg inkább azt utálja, amikor le kell tartóztatnia valakit. Charlie meg kérdezte, hog y miért, mire azt felelte: – Meg bilincselni eg y embert, az olyan… udvariatlannak tűnik. Most meg torpant, és a falnak dőlt, miközben szaporán vette a leveg őt. – Te nem érzed néha úg y, mintha Simonná változnál? Ha túl sok időt töltesz szoros közelség ben… – Még mindig nem érzek semmilyen késztetést arra sem, hog y elolvassam a Moby Dicket, nemhog y arra, hog y évente kétszer újraolvassam, úg yhog y azt kell mondjam, hog y nem. – A minap kikérdeztem Brownlee-ékat. Ők fog adták örökbe Helen Yardley lányát. Mindketten meg dönthetetlen alibivel rendelkeznek, és

nem terveztem, hog y visszatérek még hozzájuk. – De? – vég szavazott Charlie. – Amikor közöltem Grace Brownlee-vel, hog y nyomozó vag yok, az első, ami kicsúszott a száján, az volt, hog y: „Mi nem csináltunk rosszat.” – Pontosan ug yanaz, amit én mondtam most. – Nem. Éppen ez a lényeg . Te azt mondtad, „nem csináltam semmi rosszat.” Ő azt mondta: „Mi nem csináltunk rosszat.” Tudom, hog y ez g yakorlatilag ug yanazt jelenti, de azt is tudom, hog y mit g ondolt volna Simon, ha ott lett volna. És Charlie is tudta. – A „mi nem csináltunk semmi rosszat” azt jelentené, hog y „semmi olyan nem jut eszembe, amit csináltunk, és ami rossz lehetett volna.” A „mi nem csináltunk rosszat” pedig azt, hog y „az a valami, amit csináltunk, teljesség g el helyes volt.” – Pontosan – felelte Sam. – Örülök, hog y nem csak én g ondolom íg y. – Még eg y tökéletes elme sem képes ellenállni a Waterhouse-féle ag ymosásnak – közölte vele Charlie. – És kíváncsi lettem volna, mire g ondolt Grace Brownlee, amikor ösztönösen védekezni kezdett, úg yhog y teg nap éjszaka váratlanul meg jelentem náluk. Nem telt sok időbe rávenni, hog y bevallja, mert úg y tettem, mintha már mindennel tisztában lennék. – És? – Te mennyit tudsz az örökbefog adási eljárásokról? – Szerinted? – húzta fel a fél szemöldökét Charlie. – Általában úg y szokott lenni, hog y ha van esélye, hog y eg y állami g ondozásban lévő g yermek visszakerülhet a vér szerinti szüleihez, akkor ezt részesítik előnyben. Amíg meg nem születik az ítélet, a g yereket nevelőszülőknél is elhelyezhetik. Ha a családjog i bíróság leg felsőbb fokon is a vér szerinti anya ellen hozza meg a döntést, a Gyermekjóléti Szolg álat elkezd örökbe fog adó szülőket keresni. De pár helyi önkormányzat – köztük a Culver Valley-i is – eg yes esetekben a párhuzamos örökbefog adási terv elnevezésű g yakorlatot követi. Ez a módszer elég vitatott, ezért a leg több önkormányzat nem kezdene bele. Vannak, akik szerint sérti a vér szerinti szülők emberi jog ait. – Hadd találjam ki! – vetette közbe Charlie. – Paig e Yardley is ezek közé az eg yedi esetek közé tartozott. Sam bólintott.

– Keresnek eg y párt, akikről úg y g ondolják, hog y ideális örökbe fog adó szülők lennének, majd jóváhag yják őket mint nevelőszülőket, ami sokkal g yorsabb és eg yszerűbb, mint az örökbefog adási jóváhag yási procedúra, majd amint lehet, elhelyezik náluk a g yermeket. Elméletben fennállt a lehetőség e, hog y Paig e visszakerül a vér szerinti családjához, de mindenki tudta, hog y ez nem fog meg történni. Brownlee-ék örökbefog adási jóváhag yatási procedúrája azt követően indult meg , hog y hivatalosan közölték Helen és Paul Yardley-val, a lányuk többé már nem az övék. Ezt követően fog adták örökbe a g yermeket, aki ekkor már eleve velük élt, és akivel szorosabb kapcsolatot alakítottak ki, mint normál esetben a nevelőszülők szoktak, mert a g yermekvédelmisek nem hivatalosan értésükre adták, hog y Paig e vég leg náluk fog maradni. – De ez nem jelenti a leendő örökbe fog adó szülők jog ainak meg sértését is? – kérdezte Charlie. – Biztosan előfordulnak olyan esetek is, amikor a családjog i bíróság mindenkit meg lep azzal, hog y vég ül még is a vér szerinti szülők mellett döntenek. És akkor a g yermekvédelmiseknek feltételezhetően azt kell közölniük az örökbe fog adó szülőkkel, hog y: „Jaj, elnézést, de még sem fog adhatják örökbe ezt a g yereket.” – Grace Brownlee azt mesélte, hog y többször is tájékoztatták őket arról, hog y semmit nem íg érhetnek biztosra, úg yhog y elméletben tudták, hog y előfordulhat, mert esetleg nem úg y alakulnak a dolg ok, ahog yan tervezték. Vag yis nem mondhatták volna, hog y félrevezették őket. De elég nyomatékosan jelezték, hog y márpedig úg y fog nak alakulni a dolg ok, és Paig e hamarosan jog ilag is az ő lányuk lesz. Eg y reflektorfényben lévő kisbabáról volt szó, eg y g yilkosság g al g yanúsított nő eg yetlen életben maradt g yermekéről. A g yermekvédelmisek a lehető leg jobbat szerették volna neki, és úg y g ondolták, hog y Brownlee-ék ideális szülei lesznek. Mindketten üg yvédek, középosztálybeliek, mag as jövedelemmel rendelkeznek, és szép nag y házuk van. – Orrkarikájuk? Sárkányos tetoválásuk? – kérdezte Charlie, majd Sam döbbent arckifejezése láttán hozzátette: – Csak vicceltem. Az emberek annyira kiszámíthatóak. Nem lenne jó eg yszer eg y olyan köztiszteletben álló üg yvéddel találkozni, akinek sárkányos tetoválása van? Jaj, üg yet se vess rám, éppen szerelmes vag yok – kacag ott fel. – Brownlee-ékat ig en g ondosan választották ki – folytatta Sam. – Szinte minden szűrőn átmentek, amelyen a leendő örökbe fog adó

szülőknek át kell. És eg yszer csak elhívták őket eg y meg beszélésre, és közölték velük, hog y van eg y kislány… s hog y van még néhány adminisztratív formaság , amelyen át kell esniük. Viszont az a dolog jó oldala, mag yarázták nekik, hog y nem kell meg várniuk, hog y minden papír alá leg yen írva, hanem elég csak nevelőszülőnek jelentkezniük, és akkor alig pár héten belül meg kaphatják a g yereket. Sebastian Brownlee nag yon lelkes volt, de Grace ag g ódott. Ő kevésbé van eltelve mag ától, mint a férje, óvatosabb, és nag yon nem tetszett neki az összekacsintós rész. – Szóval ezt értette az alatt, hog y „mi nem csináltunk rosszat”? Sam bólintott. – Miután minden ki lett papírozva, és miután mindent jóváhag yott a bíróság , és hivatalosan is meg hozták az ítéletet, még sokáig attól retteg ett, hog y eg y nap még is elveszik tőlük Paig e-et, vag yis most már Hannah-t, az örökbefog adás ily furcsa jelleg e miatt. A férje semmivel nem tudta meg g yőzni arról, hog y minden rendben van ezzel. – És volt ennek bármi esélye? Mármint annak, hog y Paig e-et elveszik tőlük? – Nem kizárt. A kétlépcsős örökbefog adási terv nem törvényellenes. Mint arra te is rávilág ítottál, az ítélet a vér szerinti szülők javára is eldőlhetett volna, és ha ez történt volna, a reménybeli örökbe fog adóknak bele kellett volna törődniük, amit már az elejétől fog va tudtak. – Ez bizonyos szempontból nag yon ésszerű – g ondolkozott el Charlie. – Úg y értem, a g yerek szempontjából az a leg jobb meg oldás, ha minél hamarabb az örökbe fog adó szülőkhöz kerül. – Ez barbárság – vág ta rá Sam hevesen. – A vér szerinti édesanya vég ig azt hiszi, hog y van esélye. Helen Yardley minden bizonnyal úg y g ondolta, hog y neki és Paulnak komoly sanszuk van arra, hog y meg tarthassák Paig e-et. Ők tudták, hog y a fiaik természetes halált haltak, és hittek abban, hog y ig azság osan fog nak bánni velük. Milyen csalárd remény! A g yermekvédelmisek, Grace és Sebastian Brownlee, vag yis két ideg en vég ig tudták, hog y Paig e rövidesen az új családjához kerül. Grace-et azóta is g yötri a bűntudat. Meg értem. Nem lehet íg y bánni az emberekkel. Ez nem helyes, Charlie. – Lehet, hog y nem helyes, de reng eteg helytelen dolog létezik, és ezeknek a dolg oknak elég nag y része nálunk köt ki. Miért pont ez talált

ennyire az elevenedbe? – Szívesen tennék úg y, mintha azért érezném mag am szarul emiatt, mert eg y nemes, emberbarát lélek vag yok, de nem íg y van – felelte Sam. Lehunyta a szemét, és meg rázta a fejét. – Nem lett volna szabad elmesélnem Simonnak. Mi a fenéért tettem? – Most nem tudlak követni – jeg yezte meg Charlie. – Volt valami, amit nem értettem: miért voltak ennyire biztosak benne a g yermekvédelmisek, hog y Paig e Yardley-t nem fog ják visszaadni Helennek és Paulnak? Úg y értem, ez nem tartozott a szokványos g yermekvédelmi üg yek közé. Azt el tudom képzelni, hog y a helyi üg yintézők ismernek olyan eseteket, amikor bizonyos rosszhírű családokban bántalmazzák vag y elhanyag olják a g yermekeket, utána azt mondják, hog y soha többé nem tesznek ilyet, majd ott folytatják, ahol abbahag yták. Ha ilyenkor elveszik az anyjuktól a g yermekeket, az valószínűleg lezárt üg ynek tűnik, de Helen Yardley esete más tészta volt. Ha nem követett el g yilkosság ot, akkor teljesen ártatlan. Ha a két fia bölcsőhalálban halt meg – amivel kapcsolatban akkoriban még nem hozott ítéletet a bíróság , úg yhog y nem lehetett tudni –, hát, akkor Helen semmi rosszat nem csinált, nem ig az? Ebben az esetben pedig miért kockáztattak a párhuzamos örökbefog adással? Ezt nem értettem. – Sam lassan kifújta a leveg őt. – Ez is azt bizonyítja, mennyire naiv vag yok. Ennyit arról, hog y mindenki ártatlan, míg be nem bizonyítják róla az ellenkezőjét. Grace elmesélte, hog y a g yermekvédelmisek mind tudták, hog y Helen ölte meg a kisbabáit, és voltak ismerőseik a kórházban, akik ott voltak, amikor Helen bevitte a fiúkat, amikor időnként fulladásos rohamaik voltak. Eg y g yermekvédelmis még olyat is mondott, hog y reng eteg orvossal beszélt, többek között Judith Duffyval, és mindeg yik azt mondta, hog y Helen Yardley, idézném, „a kivetített Münchausenszindróma klasszikus esete.” – Lehet, hog y tényleg az volt. Lehet, hog y tényleg ő ölte meg őket – vetette fel Charlie. – Ez nem ig azság os, Charlie – indult el Sam. Charlie már éppen követte volna, amikor a férfi meg fordult, és visszasétált. – Az ítéletet meg semmisítették. Még a perújrafelvételhez sem volt elég bizonyíték. Eleve nem lett volna szabad bíróság elé kerülnie. Van annál elmebeteg ebb dolog , mint bíróság elé állítani valakit, amikor

nincs szilárd bizonyíték a bűntényre? Most teljesen mindeg y, hog y Helen Yardley követte-e el a dolg ot, ug yanis komoly esély van rá, hog y semmi se történt. Láttam az üg yészség aktáit. Tisztában vag y azzal, hány orvos cáfolta meg Judith Duffyt, és adott olyan szakvéleményt, hog y Morg an és Rowan Yardley valószínűleg természetes halált halt? – Sam, nyug odj le! – Hét orvos! Helen vég ül kilenc évvel később tisztára mossa a nevét, majd valami szemétláda meg g yilkolja, és most itt vag yok én, aki elvben a g yilkosság a üg yében nyomozok, és valamiféle ig azság ot próbálok szolg áltatni neki a családja és az emléke kedvéért, és hol találom mag am? Grace Brownlee-nél, aki azt mag yarázza nekem, hog y a Gyermekjóléti Szolg álat munkatársa szerint Helen a szeme láttára próbálta meg fojtani Paig e-et. – Leah Gould – vág ta rá Charlie. Sam döbbenten meredt rá. – Honnan…? – Éppen a Csak a szeretetet olvasom. Szerintem Simon szeretné, ha képben lennék, de túl büszke ahhoz, hog y meg kérjen rá. Még szerencse, hog y tudok olvasni a g ondolataiban. – Nekem is el kellene olvasnom. Proustnak bezzeg nem voltak averziói, hog y meg kérjen-e rá – mondta Sam. – Nem a te műfajod? – Nem szívesen olvasok olyan könyveket, amelyektől leg szívesebben felkötném mag am. – Szerintem meg fog sz lepődni – felelte Charlie. – Reng eteg bátor, lelkesítő hős szerepel benne: Proust, bármilyen hihetetlen is, Laurie Nattrass, Paul, a férjek g yöng ye, a leg rendíthetetlenebb támasz, és az az üg yvéd, akinek nem emlékszem a nevére… – Ned Vento? – Az lesz az! Furcsa, de volt eg y kollég anője is, valami Gillian, aki minden jel szerint nag yon keményen küzdött, hog y Helen kiszabaduljon, de eg yelőre eg yszer sem illették hősi jelzőkkel. Kicsit úg y tűnik, mintha Helen Yardley inkább a férfiakra bukott volna. – Ettől még nem lesz g yilkos – jeg yezte meg Sam. – Nem is mondtam ilyet. Csak annyit, hog y az a benyomásom, rendkívül nag y erőszeretettel fürdőzött a mentésére siető lovag ias férfiak fig yelmében. A Münchausen-szindróma kivetítésének klasszikus esete. A Münchausen nem a fig yeleméhség ről szól véletlenül?

Charlie-t még valami zavarta a Csak a szeretet című könyvben: kb. az első harmadában Helen Yardley több alkalommal is leszög ezte, hog y nem ő g yilkolta meg a két kisbabáját, hanem bölcsőhalálban haltak meg . Ha Charlie jól értette, márpedig úg y g ondolta, hog y jól értette, akkor a bölcsőhalál, vag yis a hirtelen csecsemőhalál azt jelenti, hog y a szóban forg ó g yermek halálára nincs mag yarázat, úg yhog y furcsa, hog y Helen Yardley úg y kardoskodik a bölcsőhalál mellett, mintha ez eg y konkrét orvosi diag nózis lenne. Ez éppen olyan badarság , mintha azt mondaná, hog y a két kisbabám abban halt meg , hog y nem tudom, miben haltak meg . Vajon nem valószínűbb, hog y eg y olyan anya, akinek két g yermekét is elvitte a bölcsőhalál, meg próbál valami elfog adható mag yarázatot találni, ahelyett, hog y beérné ennek hiányával? Vag y csak ő lát bele g yanús összetevőket a könyvbe? – És mit nem lett volna szabad meg említened Simonnak? – kérdezte Samtől. – Ezt az eg észet. Dühös voltam, amiért a g yermekjólétisek összefog tak Yardley-ék ellen, és csak ki akartam eng edni a g őzt, de ennek semmi köze nem volt Helen halálához, és tartanom kellett volna a számat, főleg Leah Gouldról. Simon az orrom elég dug ta az Observer eg yik cikkét, amelyben Leah Gould azt nyilatkozta, hog y hibát követett el, és nem is g yilkosság i kísérletet látott, csak túlreag álta a dolg ot, és őszintén bánja, ha ezzel hozzájárult az ig azság talan ítélethez… – Hadd találjam ki! – vág ott közbe Charlie. – Amikor elmondtad Simonnak, hog y Grace Brownlee Leah Gould vallomásával támasztja alá Helen Yardley bűnösség ét, ő úg y döntött, hog y azonnal beszélnie kell vele. – Ha Proust meg tudja, hog y fedezem, akkor pokollá teszi az életemet – jelentette ki Sam komoran. – Most mi a csudát csináljak? Határozottan nemet mondtam Simonnak, még hozzá félreérthetetlenül, de ő mintha meg sem hallotta volna. „Azt akarom, hog y Leah Gould a szemembe nézzen, és úg y mondja el, mit látott” – mondta nekem. Szólnom kellett volna Proustnak… – De nem tetted – mosolyg ott Charlie. – Szólnom kellene. Nekünk Helen Yardley meg g yilkolásának üg yét kellene felderítenünk, nem azt, hog y mi történt vag y nem történt a Gyermekjóléti Szolg álat kapcsolattartóinál tizenhárom évvel ezelőtt. Simont sokkal jobban érdekli, hog y Helen Yardley bűnös volt-e, mint az,

hog y ki lőtte le. Ha Proust ezt kiszag olja, márpedig ki fog ja, mert mindent ki szokott… – Sam, én nem csak azért védem most Simont, mert ő Simon, de… mióta nem vesszük fig yelembe az áldozatok élettörténetét? Helen Yardley elég drámai múlttal rendelkezik, amiben, úg y tűnik, Leah Gould meg lehetősen nag y szerepet játszott. Valakinek muszáj beszélnie vele. Mit számít, hog y tizenhárom évvel ezelőtt történt a dolog ? Minél többet ki tudtok deríteni Helen Yardley-ról, annál jobb, nem? Arról, hog y mit tett vag y nem tett. – Proust eg yértelművé tette, hog y milyen kollektív véleményt vár el tőlünk: azt, hog y Helen Yardley éppen olyan ártatlan, és éppen annyira nem érdemli meg azt, ami vele történt, mint bármelyik másik g yilkosság áldozata – vág ta rá Sam vörösen. – És kivételesen én is eg yetértek vele, de semmi beleszólásom nincs a dolog ba, nem ig az? Nekem soha sincs beleszólásom. Simon olyan, akár a forg ószél, és nekem reményem sincs arra, hog y bármilyen befolyással leg yek rá. Nem tehetek mást, minthog y hátradőlve nézem, ahog y kicsúsznak a kezemből a dolg ok. – Van valami, ami jobban érdekli Simont, mint az, hog y Helen Yardley g yilkos volt-e, vag y hog y ki lőtte le. Proust. – felelte Charlie, noha nem volt biztos benne, hog y ezt tényleg meg kellene osztania Sammel. – Proust? – Ő is ott volt aznap a Gyermekjóléti Szolg álatnál. Simont csak azért érdekli, hog y mit látott Leah Gould, mert az érdekli, hog y mit látott Proust. Hog y vajon eg y g yermekg yilkosság i kísérletet látott-e, amelyről később hazudott, azért, hog y meg védje a nőt, akiről eleve eldöntötte, hog y ártatlan. Ő Proustot akarja lebuktatni. Charlie kénytelen volt beismerni mag ának, hog y ijesztőnek tartja Simon fanatizmusát. Túlság osan a hatalmába kerítette ez a mánia ahhoz, hog y racionálisan viselkedjen. Eg ész éjjel nem aludt, és majd szétvetette a düh, amiért Proust meg akarja hívni őket vacsorára. Láthatóan meg van g yőződve arról, hog y Proust kínozni akarja azzal, hog y ráerőlteti a barátság át, noha tudja, hog y ez csak púp lenne Simon hátán. Charlie számára túl elszálltnak tűnt ez az elmélet, de amikor hang ot adott kétség einek, csak arra késztette Simont, hog y kifejtse paranoid elképzeléseit, melyek szerint Proust csak eg y újabb zseniális módszert

dolg ozott ki arra, hog y meg alázza, és meg fossza őt a hatalmától. Hog yan lehetne felvenni a harcot valakivel, aki csak annyit mond, hog y: „Vacsorázzunk eg yütt”? „Mi sem eg yszerűbb – válaszolta neki Charlie, aki már nag yon szeretett volna aludni. – Elég annyit mondani, hog y: »Ne harag udjon, de nem szívesen vacsoráznék mag ával. Nem kedvelem mag át, soha nem is fog om, és nem akarok a barátja lenni«.” Sam Kombothekra az orrnyerg ét masszírozta. – Ez íg y még rosszabb. Ha Simon Proustot kóstolg atja, akkor elkezdek új munkahelyet keresni – jelentette ki. – Hol van Waterhouse? – szólt Proust első kérdése, miközben éppen borítékokból épített várat az asztalán. – Wolverhamptonba ment, hog y ismét kihallg assa Sarah Jag g ardet – válaszolt Sam. Láthatóan nem érte váratlanul a kérdés. Charlie nag yon vig yázott, nehog y elmosolyodjon. – Azt nem mondta, hog y Waterhouse-t is látni akarja, uram. Csak Zailer őrmestert említette. – Őt nem is akarom látni, csak azt akarom tudni, hol van. A kettő nem ug yanaz. Úg y értesültem, mag a naprakész az üg yben, Zailer őrmester. Tudja, kicsoda Judith Duffy? Proust meg pöccintette a borítékvárat a mutató- és a hüvelykujjával, ami meg moccant, de nem omlott össze. – Korábban neves g yermekeg észség üg yi szakértőnek számított, most viszont páriaként kezelik, és nemsokára bevonják az orvosi eng edélyét. Ug ye, tisztában van az alapvető tényekkel? Charlie bólintott. – Kombothekra őrmester és én nag yon hálásak lennénk, ha beszélne dr. Duffyval. Mondjuk, mint pária a páriával. Charlie úg y érezte, mintha vasg olyót nyelt volna. Sam alig hallhatóan nyög ött eg yet, amit Proust természetesen hallott, de úg y folytatta, mintha mi sem történt volna. – Nem kizárt, hog y Rachel Hines lesz a g yilkosunk következő célpontja. Ő ug yan pillanatnyilag felszívódott, de van rá némi esély, hog y Duffy tudja, hol tartózkodik. Ők ketten hétfőn eg yütt ebédeltek. Tudni akarom, hog y miért. Miért ebédelne eg y g yászoló édesanya

kettesben azzal az orvossal, akinek a meg hamisított bizonyítékai seg ítettek őt rács mög é jutni? – Fog almam sincs, de eg yetértek abban, hog y ez különös – felelte Charlie. – Duffynak és Mrs. Hinesnak nag yon jól jön, hog y alibit szolg áltathatnak eg ymásnak Helen Yardley meg g yilkolásának idejére – folytatta Proust. – Duffy nem fog szóba állni velünk, leg alábbis nem szabad akaratából, és már éppen azon a ponton voltam, hog y füg g etlenítem az akaratától a kérdést, de ez most jobb ötletnek tűnik. Proust előrehajolt, és úg y dobolt az ujjaival az asztalon, mintha eg y zong orán játszana. – Azt hiszem, rá tudná venni, hog y szóba álljon mag ával, őrmester. Próbáljon meg valamiféle lelki közösség et kialakítani. Ha ez sikerül, akkor mag ának többet el fog árulni, mint nekünk tenné. Tudja, milyen érzés, amikor az újság ok az ember szennyesét kitereg etik, és ő is átment ezen. Mag a pontosan tudja, hog yan lehetne a bizalmába férkőzni, nem ig az? Hiszen ért az emberekhez. Mihez értesz te? Pária, szennyes – ezek csak szavak. Nem tudnak hatni Charlie-ra, ha nem hag yja. Ha nem akar, nem kell a 2006-os eseményekre g ondolnia. Az utóbbi időben eg yre g yakrabban döntött úg y, hog y nem fog . – Nem muszáj ig ent mondanod, Charlie. Nincs jog unk ilyet kérni tőled. – A „jog unk” alatt azt érti, hog y jog om. Kombothekra őrmester meg vetése olyan, mint eg y selyempapír-lavina: pehelykönnyű, és ig en eg yszerű lerázni – mondta Proust. – Én semmit nem tudtam erről, és semmi közöm az eg észhez. Nem bánhat íg y az emberekkel, uram – felelte Sam kissé piros arccal. Charlie vég ig vette mag ában mindazt, amit Judith Duffyról olvasott: hog y jobban érdekelték az ideg enek g yermekei, mint a sajátjai, akikre dadusok vig yáztak, hog y ő éjjel-nappal dolg ozhasson; hog y a váláskor meg próbálta kifosztani a volt férjét annak ellenére, hog y ő is eg y halom pénzt keresett. Charlie eg y szót sem hitt el az eg észből. Pontosan tisztában volt azzal, milyen amikor pelleng érre állítja az embert a média, mivel ezt a saját bőrén is meg tapasztalhatta. – Vállalom – jelentette ki.

Proustnak ig aza volt: ha meg próbálja, meg fog ja tudni g yőzni Judith Duffyt, hog y beszéljen vele. Azt nem értette teljesen, hog y miért akarja, de meg akarta.

13 2009. október 10., szombat Miközben kisétálok a metróból, csipog a telefonom: üzenetet kaptam. Murphy meg ing athatatlan hívője lévén arra számítok, hog y Julian Lance lesz az, Rachel Hines üg yvédje, hog y lemondja a találkozót, ami miatt most utaztam körbe fél Londont, de nem ő hív, hanem Laurie. Eltart eg y ideig , amíg rájövök, mert eleinte semmit nem hallok, csak a léleg zetvételét. Nem zihál, nem liheg fenyeg etően – csak vesz pár mély léleg zetet, miközben meg próbál visszaemlékezni, hog y melyik g ombot nyomta meg , mit akart mondani és kinek. Vég ül beszélni kezd: „Előkotortam neked a British Journalism Review-cikkem leg frissebb változatát, a Duffyról szólót. Bizony.” Majd szünet, mintha válaszra várna. „Nem akarsz találkozni, vag y valami? Hog y oda tudjam adni neked?” Újabb szünet. „Fliss? Nem tudnád felvenni a telefont?” A leveg ő szisszenése az összeszorított fog ak között. „Rendben, akkor elküldöm neked e-mailben.” Hogy nem tudnám-e felvenni a telefont? Nem, te ütődött, miután bekapcsolt az üzenetrögzítő, már nem. Hog y lehet, hog y Laurie Nattrass, aki oknyomozó újság íróként minden kitüntetést és elismerést meg kapott, amivel csak elhalmozhatta a világ , képtelen felfog ni a huszoneg yedik századi telekommunikációnak ezt az alapvető elemét? Vajon azt hiszi, hog y meg vetően bámulom a telefonomat, miközben ott szól belőle a hang ja, és szándékosan nem veszem fel? Vag y íg y akar bocsánatot kérni azért, mert olyan szég yenletesen bánt velem? Csak ez lehet. De nincs értelme azon g ondolkozni, hog y meg bocsáthatok-e neki; már meg is tettem. Nyolcszor hallg atom vég ig az üzenetet, mielőtt visszahívom. Az üzenetrög zítője sípszója után azt mondom: „Nag yon szívesen találkoznék, vag y valami, hog y meg tudd adni nekem, amire vág yom.” Ez akár eg y tökéletes, nem túl szókimondó, de bátorító évődés is lehetne, ha nem rontanám el azzal, hog y úg y vihog ok közben, mint eg y hiéna. Bepánikolok, bontom a vonalat, és túl későn ébredek rá, hog y ha csak pár másodpercet vártam volna még , akkor lett volna rá lehetőség em, hog y újra felveg yem az üzenetet. – A fenébe – dünnyög öm az órámra pillantva. Öt perce kellett volna a Covent Garden Hotelbe érnem. Gyorsítok a tempón, cikázni kezdek a

vásárlók sorai között, miközben meg vető pillantással illetem azokat, akikről kétoldalt hatalmas bevásárlószatyrok lóg nak, készen arra, hog y oldalba vág janak, miközben elsietek mellettük. Jót tesz nekem, hog y odakint vag yok, dolg om van, emberek vesznek körül. Ettől hétköznapinak érzem mag am – túl hétköznapinak ahhoz, hog y bármi rossz vag y említésre méltó dolog történjen velem. Arra számítok, hog y Julian Lance öltönyben lesz, de az az ember, aki meg indul felém, amikor kinyitom a Covent Garden Hotel ajtaját, farmert, bojtos mokaszint és eg y cipzáros nyakú pulcsit visel g allér nélküli csíkos pólója felett. Rövidre nyírt, ősz haja van, és szög letes, napbarnított arca. A korát illetően akárhány éves lehet, az ötventől eg észen eg y jól karbantartott hatvanöt évesig . – Fliss Benson? Felismerem mag át – mosolyog válaszul kérdő pillantásomra. Lerí az arcáról, hog y „Ray Hines üg yvédjével fog ok beszélni.” Mindenki íg y szokott nézni az első alkalommal. – Köszönöm, hog y szombaton időt szakított rám. – Akár az éjszaka közepén is hajlandó lettem volna találkozni mag ával, vag y kihag yom a vasárnapi családi ebédet, kerüljön, amibe kerül. Lance, miután eg yértelművé tette, mennyire elkötelezett az üg yfelei iránt, vég ig mér. Én kivételesen nem ag g ódom a külsőm miatt. Ma reg g el úg y öltöztem fel, mintha bíróság előtt kellene meg jelennem, mintha én lennék a vádlott. Hag yom, hog y Julian Lance eg y hátsó asztal felé kormányozzon, amely mellett két szabad szék van. A harmadikon eg y festett vörös hajú nő ül, sok hajcsattal, piros keretes szemüveg ben. Eg y spirálfüzetbe jeg yzetel, nag y, kerek betűkkel. Éppen arra g ondolok, hog y felvetem Julian Lance-nek, ne üljünk-e inkább valahova máshova, amikor a nő felnéz, és rám mosolyog . – Üdv, Fliss – mondja. – Wendy vag yok. Wendy Whitehead. – Ug ye tudja, hog y ki ő? – kérdezi Lance. Bólintok, és próbálok nem elpirulni. Ő nem gyilkos, emlékeztetem mag am. – Ray azt mondta, hog y a védőoltásokról szeretne beszélg etni, és mivel ennek a témának Wendy a szakértője, úg y g ondoltam, hog y őt is elhívom, és íg y két leg yet üthet eg y csapásra.

– Ez sokat seg ít, nag yon köszönöm. Leülök kettejük közé, és teljesen úg y érzem mag am, mintha kirántották volna a lábam alól a talajt. Lance meg kérdezi, hog y mit szeretnék inni. Teljesen lebénulok; az sem jut eszembe, milyen italok léteznek, nemhog y az, hog y mit szeretnék. De szerencsére sorolni kezdi a különböző kávé- és teafajtákat, és ettől beindul az ag yam. Earl Greyt kérek. Lance elindul meg rendelni, és kettesben hag y Wendy Whiteheaddel. – Szóval, Ray ug ye elmondta, hog y én adtam be Marcellának és Nathanielnek az első oltásukat? – kérdezi. – Ig en. Az egyetlen oltásukat. Wendy elmosolyodik. – Pontosan tudom, hog y mit mondott. „Wendy Whitehead ölte meg a g yermekeimet.” Csak fel akarta kelteni a fig yelmét, ennyi. Ha valaki annyira reflektorfényben van, mint Ray volt, senki nem fig yel rá oda ig azán. Az ember azt hinné, hog y ez fordítva működik, nem? Ha valakinek a neve hirtelen közszájon kezd forog ni, és tele vannak vele a bulvárlapok és a tévéműsorok, akkor azt hinnénk, hog y az emberek csüg g eni fog nak minden szaván, és mohón várják, mit fog nyilatkozni. Ehelyett viszont nag yon hamar rosszul meg alapozott véleményt alkotnak az illető mellett vag y ellene, és róla kezdenek beszélni, eg yre több lég ből kapott sztorit találnak ki vele kapcsolatban, amelyekkel feldobhatják eg y kicsit az unalmas, külvárosi összejöveteleiket: „Úg y hallottam, hog y ezt csinálta, úg y hallottam, hog y azt csinálta.” És az ember szeg ény kis története, a valódi története csak zavaró tényezővé válik. Olyan sok mindennel kell versenyeznie, hog y labdába se tud rúg ni. Rög zítenem kellene, amit mond. Vajon elismételné, ha nag yon szépen meg kérném? Hajlandó lenne videóra mondani? – Rachel azt mondta nekem… – Hívja Ray-nek. Utálja a Rachelt. – Azt mondta nekem, hog y a kisbabái a védőoltástól haltak meg . – Az általam beadott védőoltásoktól – bólog at Wendy Whitehead. – Mag a eg yetért vele? Tényleg abba halt bele Marcella és Nathaniel? – Az én véleményem szerint? Ig en. Persze akkoriban nem íg y g ondoltam. Én éppen úg y nem vag yok g yerekg yilkos, mint Ray. Ha a leg csekélyebb fog almam is lett volna…

Julian Lance visszaül, és jelzi, hog y Wendy folytassa csak. Olyan érzésem támad, hog y ezek ketten jól ismerik eg ymást. Láthatóan fesztelenül érzik mag ukat eg ymás közelében. Én viszont kényelmetlenül érzem mag am. – Mindenesetre, már nem vag yok g yakorló ápolónő. Sok éve annak, hog y utoljára oltottam. Az elmúlt nég y év során kutatómunkákat vég eztem különféle jog i üg yekhez. Nem Julianéihoz – teszi hozzá, amikor észreveszi, hog y az üg yvédre pillantok. – Eg y, a védőoltások által okozott károsodások kártérítési üg yeire szakosodott cég nek dolg ozom. – Marcella Hines két héttel korábban született a kelleténél – veti közbe Julian Lance. – A kisbabáknak nyolchetesen kell beadni az első védőoltást, tizenhat hetesen a másodikat… – Ez most már másképp van – közli vele Wendy Whitehead. – Ismét g yorsítottak a tempón, két, három és nég y hónapos korra. Majd felém fordul, és hozzáteszi: – Korábban három, hat és kilenc hónapos kor volt, majd kettő, nég y és hat. Minél fiatalabb korban oltanak be eg y g yereket, kedvezőtlen reakció esetén annál nehezebb bebizonyítani, hog y különben normálisan fejlődött volna. – Marcella biológ iailag csak hathetes volt, amikor meg kapta az első védőoltásait – folytatja Lance. – Ray felhívta a háziorvosát, hog y tanácsot kérjen tőle, és ő azt javasolta neki, hog y amennyiben Marcella normális nyolchetesnek tűnik, akkor rajta csak. Ray el is vitte beoltani. Marcella állapota azonnal romlani kezdett, miután meg kapta az injekciókat. – Hát, nem azonnal. Körülbelül húsz perccel az oltás után. A saját szememmel láttam – vette át Wendy Whitehead a szót. – Mindig meg szoktuk kérni a szülőket, hog y várjanak félórát minden oltás után, mielőtt hazaviszik a g yerekeket, hog y meg tudjunk g yőződni arról, minden rendben van. Ray öt perccel azután, hog y kisétált a rendelőmből, ismét berontott az ajtón Marcellával a kezében, és erősködött, hog y valami nincs rendben, mert Marcella lég zése nem szabályos. Én nem értettem pontosan, hog y mire g ondol. A kislány léleg zett, nem láttam semmilyen rendellenesség et, és már eg y másik anyuka volt nálam a kisbabájával. Meg kértem Ray-t, hog y várjon eg y kicsit, és amikor vég eztem a másik páciensemmel, behívtam őt és Marcellát. Éppen meg akartam vizsg álni a kislányt, amikor

g örcsrohamot kapott. Ray és én tehetetlenül néztük, ahog y a kis teste összerándul és kicsavarodik… elnézést – szorította kezét a szájára. – Marcella nem eg észen öt órával később már halott volt – teszi hozzá Lance. – Ray-jel és Ang usszal határozott hang nemben közölték, hog y a halálát nem okozhatta az oltás. – Az összes orvos, akivel beszéltek, azt mondta, hog y „fog almunk sincs, mitől halt meg a lányuk, Mr. és Mrs. Hines, de abban biztosak vag yunk, hog y nem az oltás ölte meg .” „És ezt honnan tudják?” „Eg yszerűen csak onnan, hog y a mi oltásaink biztonság osak.” – Azt mondták, hog y az időbeli eg yezés biztosan csak a véletlen műve – fűzi hozzá Lance. – Ostobaság – vág ja rá Wendy Whitehead vehemensen. – Még ha Marcella nem is lett volna koraszülött, még ha Ang us Hines családjában nem is fordultak volna elő autoimmun-rendellenesség ek… – Az anyja lupusban szenved, ug ye? – kérdezem. Homályosan emlékszem arra, hog y olvastam ezt valahol, talán Laurie cikkében. – Pontosan. És a család több ág ában is előfordult bölcsőhalál, ami erősen valószínűsíti a g enetikai autoimmun-rendellenesség ek jelenlétét. Ig en, ezek az oltások leg nag yobbrészt biztonság osak, ha nem számolunk a veszélyeztetett g yermekekkel, de léteznek veszélyeztetett g yermekek. Én sárg a lapot akartam rendelni Marcella halálához… – Ami azt jelenti, hog y a vakcinára adott potenciális káros mellékhatásként szerette volna jelezni az esetet a GYESZH-nak – mag yarázza Lance. Nekem fog almam sincs, hog y mi az a GYESZH; ennek még utána kell majd néznem. – …de a kollég áim ig yekeztek rávenni, hog y ne teg yem. A g yakorlatvezetője arra célozg atott, hog y el fog om veszíteni a munkahelyemet, ha meg teszem. Hallg attam rájuk, de bár ne tettem volna. Azt hiszem, hinni szerettem volna nekik. Ha ig azuk van, és Marcella halála alig öt órával az oltások után csak véletlen eg ybeesés, akkor nem az én hibám, ug ye? Akkor nem az én lelkemen szárad a dolog . Azt tettem, amit mondtak nekem, és meg próbáltam túltenni mag am az eg észen. Ez úg y hang zik, mintha g yeng e és g yáva lennék, és az is voltam, de… hát, ha mindenki azt mag yarázza az embernek nag y meg g yőződéssel, hog y valami biztonság os, akkor az ember eg y idő után elkezd hinni nekik. A következő hetek és hónapok során csak olyan babákat oltottam be, akik normálisan reag áltak. Eg y kicsit sírtak, de nem

lett semmi bajuk, és eg yikük se halt meg . Úg yhog y meg g yőztem mag am, hog y haszna nem lett volna, ha Marcella halála sárg a lapot kap. Ray és Ang us csak mag ukat hibáztatták volna, és mit sem szeretne mindenki kevésbé, mint eg y kis neg atív reklámot a védőoltásoknak, ami eltérítheti a szülőket. – Amikor Ray nég y évvel később felhívott a munkahelyemen, és elmesélte, hog y született eg y újabb g yereke, majd tanácsot kért tőlem, hog y beoltassa-e, már éppen a nyelvemen volt, hog y azt feleljem, hog y az oltás teljesen biztonság os, de azon kaptam mag am, hog y nem tudom kimondani. Nem voltam képes kiejteni a számon ezeket a szavakat. Azt válaszoltam neki, hog y ez az ő döntése, és én eg yik irányba sem akarom befolyásolni. Ő pedig meg kérdezte tőlem, hog y lehetség es-e, hog y eg y családban öröklődő hajlam van a védőoltások káros mellékhatásainak meg jelenésére. – Több kutatás is ig azolja, hog y ez létező jelenség – fordítja Julian Lance lassan felém a fejét. Vajon csodálkozik, hog y nem jeg yzetelek? Helyteleníti a dolg ot? Mintha az sug ározna belőle, hog y valamit nem jól csinálok. De most, hog y beleg ondolok, az idő nag y részében ezt szoktam érezni, úg yhog y lehet, hog y az eg észnek semmi köze Lance-hez. Több kutatás is igazolja. Nem pont ezt szokták mondani az emberek, amikor semmilyen konkrét bizonyítékuk nincsen? Ez nem olyan eg y kicsit, mint amikor az ember eg y irodalmi elemzésben azt írja, hog y „ez többek szerint arra utal…”, amikor ig azából nem biztos abban, hog y ki mondott és micsodát, de olyan benyomást szeretne kelteni, mintha jó sokan támog atnák azt az elképzelést, amelyről írni akar? – Ray retteg ett attól, hog y valami baja esik Nathanielnek azok után, ami Marcellával történt – folytatja Wendy. – A lehető leg jobbat akarta biztosítani neki, de nem tudta, hog y mi az. Beadja-e neki ug yanazt a védőoltást, amelyik meg g yőződése szerint meg ölte a lányát, annak ellenére, hog y több tucatnyi szakember biztosította arról, hog y ez lehetetlen, vag y ne, azt kockáztatva, hog y Nathaniel diftériában vag y tetanuszban fog meg halni? Annak az esélye, hog y a kisfia ezek közül bármelyiket elkapja, rendkívül alacsony volt, de Ray érthető módon retteg ett, és hisztéria közeli állapotban volt. Én azt javasoltam neki, hog y szánjon rá sok időt, hog y átg ondolja ezt a döntést, és beszéljen olyan sok szakértővel, amennyivel csak tud. A lelkem mélyén abban reménykedtem, hog y úg y dönt, nem adatja be Nathanielnek az oltást…

részben önzésből, azért, mert tudtam, hog y én lennék az, akinek be kellene adnia neki. De az volt a leg nevetség esebb, hog y ha kikéri a véleményemet, még mindig azt mondtam volna, hog y ezek a védőoltások teljesen biztonság osak, és minden kisbabának be kellene adni őket kettő-, nég y- és hathetes korukban, pontosan úg y, ahog yan az eg észség üg yi szervek javasolják. Ezt mondtam volna, de már nem hittem benne… a lelkem mélyén semmiképpen. Ekkor a pincér vég re hozta a teámat, továbbá Lance és Wendy kávéját. – Ray és Ang us vég ül úg y döntöttek, hog y valamivel később beoltatják Nathanielt – veszi át a szót Lance –, eg y orvos barátjuk, akiben meg bíztak, azt mondta nekik, hog y akár csak eg y hét is nag y különbség et jelenthet a kisbabák immunrendszerét illetően, amely napról napra erősebbé válik. Ez log ikusnak tűnt Ray és Ang us számára, úg yhog y meg várták, amíg Nathaniel betöltötte a tizeneg y hetes kort. Ő nem volt koraszülött, és bár a szülei eg y kicsit ag g ódtak, bíztak benne, hog y nem lesz baja. Az orvos barátjuk meg g yőzte őket arról, hog y ha nem oltatják be a g yereküket, az hatalmas felelőtlenség . Wendy Whitehead ismét a szájára szorította a kezét. – De baj lett belőle – jeg yzem meg . – Nathaniel teste húsz-huszonöt perccel az oltás után éppen úg y g örcsbe rándult, mint Marcelláé – feleli Wendy könnyeit nyeldesve. – Majd eg y kicsit jobban lett, és mi arra g ondoltunk, hog y hála az ég nek! De… eg y héttel később meg halt. Ray és én tudtuk, hog y mibe halt bele, de senkit nem voltunk képesek rávenni, hog y mellénk álljon. Én sárg a lapot adtam Nathaniel halálának, és nem sokkal később leépítettek – nevet fel keserűen. – Még Ang us sem volt hajlandó beismerni, hog y mindkét g yermeke halálának eg yértelmű az oka, annak ellenére, hog y annyi tartás azért volt benne, hog y később elismerje, a bűntudat miatt állt az orvosok mellé: mert hag yta, hog y mindkét g yermekét beoltsák, és mert az ő családjában öröklődő autoimmun-probléma miatt következett be a trag édia… – Biztosan hallotta, hog y Ang us nem állt ki Ray mellett, amikor a feleség ét g yilkosság g al vádolták – veti közbe Lance. Nem kérdi, kijelenti. Bólintok. – Kettejük között már jóval azelőtt g ondok voltak, hog y Ray ellen eljárást indítottak, vag y akár meg vádolták volna. Ang us dühös volt rá és Wendyre is, amiért olyasmit állítottak, amivel ő mag a még nem volt

képes szembenézni. Mire a rendőrség meg jelent a házuk ajtajában, ő és Ray már a válást fontolg atták. Várok eg y kicsit. Eleinte udvariasan, majd pár másodpercnyi némaság után hag yom, hog y meg jelenjen az arcomon a hitetlenkedés. Lance és Wendy mindketten úg y néznek, mintha itt vég et ért volna a történet. – Ezt nem értem – mondom arra számítva, ez hátha csak eg y teszt, és azt várják, hog y rávilág ítsak az elmondottakban tátong ó hatalmas lyukra. – Ha mindkét esetben g yanítható oka volt a halálnak, még akkor is, ha vitatott volt, akkor miért nem említették meg a dolg ot a bíróság on? Én átbog arásztam az összes jeg yzőkönyvet, és semmi ilyesmit nem találtam. – Mi meg próbáltuk – felelte Lance. – Wendy készen állt arra, hog y tanúvallomást teg yen… – Nem kifejezés, hog y készen álltam, alig vártam – bólog at Wendy. – …de minden kétség et kizáró hang nemben felszólítottak minket, hog y ne merjünk a DTP-Hib oltás esetleg es mellékhatásaira hivatkozni. – Kicsoda? – kérdezem. – A védelem nég y sztártanúja – mosolyog Lance. – Nég y köztiszteletben álló eg észség üg yi szakértő, akik mind készen álltak arra, hog y tanúsítsák, miszerint eg yik kisbaba halálában sem utalt semmi rosszhiszeműség re, és semmi olyan orvosi bizonyíték nem áll rendelkezésre, amelyet ne lehetne éppen úg y természetes okoknak betudni, mint bűnténynek. Viszont eg ymástól teljesen füg g etlenül nyilvánvalóvá tették számunkra, hog y amennyiben a védelem részéről akár csak suttog va is elhang zik a „tiomerzál” szó, fel kell készülnünk a háborúra. Ezt nem kockáztathattam, nem eng edhettem meg , hog y az esküdtek vég ig hallg assák, amint a saját tanúink hazug ság nak nevezik a történetünket. Az eg yáltalán nem seg ített volna Ray-en. Nem hiszek a fülemnek! Nem akarok hinni; ez túl szörnyű lenne. – De… – Ray Hines börtönbe került gyilkosságért. Évekig rács mögött volt. – Ig en, én is íg y éreztem mag am – feleli Wendy. – Biztosan lett volna más eg észség üg yi szakértő, aki… – Attól tartok, hog y nem volt – ráncolja a homlokát Lance. – Én meg próbáltam, nekem elhiheti. A leg több orvos retteg attól, hog y szóba hozza az oltások káros mellékhatásait. És azok, akik meg teszik, vég ig nézhetik, amint romba dől a karrierjük.

– Ha van eg y szabad órája internetezni, akkor rákereshet, mi történt dr. Andrew Wakefielddel és a kollég áival – mondja Wendy. Lance ismét előrehajol, és jelentőség teljesen az asztalnak arra a részére mered, ahol, mint abban immár biztos vag yok, szerinte a jeg yzetfüzetemnek kellene lennie. Mintha képes lennék ebből bármit elfelejteni. Valószínűleg még nyolcvan éves koromban is szóról szóra fel tudom majd idézni mindazt, amit elmeséltek nekem. – Amikor dr. Wakefield fel merészelte hozni, hog y kapcsolat állhat fenn az MMR-oltás, a reg resszív autizmus és eg y bizonyos fajta emésztési rendellenesség között, amelynek érdemes lenne utánajárni, számos nag y hatalmú ember dolg ozott azon, hog y besározza hírnevét, és tönkreteg ye a karrierjét. Szó szerint kiűzték az ország ból – mag yarázza Wendy. Ez mind nag yon szép, de én nem dr. Andrew Wakefieldről készítek dokumentumfilmet. – Mi az a tiomerzál? – kérdezem. – Hig any, alapvetően – feleli Lance. – Az eg yik leg mérg ezőbb anyag a világ on, ha a vérbe fecskendezik. És eg észen 2004-ig a kisbabáknak adott DTP-Hib oltások tartalmazták, amíg be nem vonták. Azaz Marcella 1998-as injekciójában, és Nathaniel 2002-esében is benne volt. – Persze nem azért vonták ki, mert rendkívül reaktog én ideg méreg . Nem, teljesen biztonság os, leg alábbis ezt állítja hivatalosan minden orvos. De akkor miért vonták ki? Mert csak. Semmi köze a dolog nak ahhoz, hog y veszélyes lenne. Wendy olyan g yorsan hadar, hog y nehezen tudok lépést tartani vele. – És ug yanez a helyzet a teljes sejtes szamárköhög éssel, vag yis a DTP „P”-jével: azt is kivonták. A szamárköhög és oltóanyag a most már csak acelluláris szálakból áll, ami sokkal kevésbé veszélyes. A g yermekbénulás oltóanyag át pedig , amelyet szájon át szoktak beadni a DTP-Hibbel eg yidőben, most már más változatban használják. De próbáljon csak meg bárkit is rávenni, hog y beismerje, ezek a változtatások azért történtek, mert a rég ebbi vakcinák túl reaktog ének voltak: rög tön falakba fog ütközni. – Kihűl a teája – jeg yezte meg Lance. Ne fogd meg a csészét! Leküzdöm az ösztönös késztetésemet, hog y azt teg yem, amit mondanak nekem, és azt felelem:

– Szeretem a hideg teát. – Mi az oka az irányváltásnak, ha nem harag szik, hog y meg kérdezem? A Binary Star részéről? Fog almam sincs, hog y miről beszél. Ez eg yértelműen leríhat az arcomról. – Pár hónapja beszéltem a kollég ájával, Laurie Nattrass-szel, és neki is meg próbáltam mindazt elmondani, amit most mag ának, de hallani sem akart a dolog ról. – Laurie most már eg y másik cég nél dolg ozik. Ha én fog om elkészíteni a dokumentumfilmet Ray-ről, akkor mindenről tudnom kell. – Örülök a hírnek – mondja Lance. – Biztos vag yok benne, hog y remek munkát fog vég ezni. Ray jó emberismerő. És volt annyi esze, hog y messziről kerülje Nattrasst. Az az ember eg y g yáva alak, aki mindig népszerű üg yek mög é bújik. Semmit nem kockáztat azzal, ha Judith Duffyról készít dokumentumfilmet, hiszen őt mindenki g yűlöli. Őt sokkal jobban izg atja, hog y tönkreteg ye Duffyt, mint az, hog y seg ítsen Ray-en, és eg yértelművé tette, hog y bottal sem piszkálna meg eg y olyan nemzetközi eg észség üg yi botrányt, amelyben államszervezetek és g yóg yszerg yárak is érintettek… – Maga sem piszkálta bottal sem, amikor Ray ott állt a bíróság előtt – jeg yzem meg . – Ha Laurie g yáva, akkor mag a is az. Lance pár másodpercig a kávéját bámulja. Eg y pillanatra azt hiszem, hog y mindjárt feláll, és kisétál. De nem. – Az eg y kicsit más – feleli hűvösen. – Ha kockáztatok, és kudarcot vallok, az azt jelentette volna, hog y Ray két életfog ytig lant kap g yilkosság ért. – Íg y is ez történt – világ ítok rá. – Ez ig az, de… – Az olyan nők üg ye, mint Ray, Helen Yardley és Sarah Jag g ard, csak azért lett népszerű, mert Laurie felhívta az emberek fig yelmét a meg próbáltatásaikra. Judith Duffyt se g yűlölte senki, amíg Laurie le nem rántotta róla a leplet. Lance meg nyalja a szája szélét. – Ezzel nem tudok vitatkozni – mondja vég ül. – Olvastam a Laurie Ray üg yéről írt cikkét. Ő azt állítja, hog y mag a arra kérte Ray-t, hog y teg yen úg y, mintha szülés utáni depresszióban

szenvedne, és majdnem leug rott volna az ablakpárkányról, amitől labilis személyiség ként tűnt fel az esküdtszék előtt. – Ebből eg y árva szó sem ig az. Várom, hog y eg y kicsit részletesebben kifejtse, de hallg at. – Laurie azt mondta, hog y fél a védőoltással kapcsolatos sztoritól? – kérdezem. Ezt nem tudom elhinni, akárhány állami szervezetnek és g yóg yszerg yárnak is van köze a témához, Laurie bárkivel szembeszállna. – Vag y azt mondta, hog y eg yszerre csak eg y dokumentumfilmen tud dolg ozni? Nag yjából nég y órára lenne szükség ahhoz, hog y rendesen kifejtsük a védőoltások sztoriját a három nő története mellett, és azt, hog y hog yan tüntette fel őket rossz színben Judith Duffy. A dokumentumfilmeknek mindig eg y adott kérdésre kell összpontosítaniuk. – Meg ható a lojalitása, Fliss – feleli Lance –, de nekem továbbra is meg g yőződésem, hog y Laurie Nattrass csak azt látja, amit látni akar. Eg y eg ész hadsereg nyi orvost felsorakoztatott, hog y Duffy ellen valljanak. Mag a szerint ezek hog y reag áltak volna, ha meg említi a védőoltásokat? A szélrózsa minden irányába szétszaladtak volna. Russell Meredew, az orvosi kamara kék szemű lovag ja… – Lance felnevet. – Ő a dolog puszta említésére is összecsinálná mag át, és ezt Nattrass is tudja. – Meredew-ről hallott már? – kérdezi tőlem Wendy Whitehead. – Ig en, vele is beszélni fog ok. – Eg y szavát se hig g ye el! Valószínűleg ő a leg kevésbé népszerű g yermekorvos az ország ban. Imád a kollég ái ellen tanúskodni az orvosi kamara meg hallg atásain. Ő az a szakértő, akit felkértek dr. Duffy felülvizsg álatára. – Micsoda? Ez nem lehet ig az! Összekevertem volna dr. Meredew-t valaki mással? Nem, biztos nem! – Ők mindketten tanúskodtak Ray büntetőperében, nem? Duffy az üg yészség mellett, Meredew a védelem oldalán, nem? – De – feleli Lance rezig náltan. – De… a Duffy elleni vádak szoros kapcsolatban állnak Ray perével. Ez nem összeférhetetlen? – Csak eg y kicsit – válaszolja Wendy. – Vicces, nem, hog y ez fel sem merült az orvosi kamarában, sem pedig Meredew-ben, aki boldog an

elfog adja a pénzüket. Russell Meredew – egy olyan ember, aki meggyőződésem szerint a karjában menekítene ki a csatamezőről. Íg y jellemezte Laurie a cikkében. – Van még valami, amit el kell mondanom, ha Ray még nem tette – folytatja Lance. – Ő és Judith Duffy összebarátkoztak. Bármilyen valószerűtlenül is hang zik, ők ketten nag yon sok mindenben tudnak seg íteni eg ymásnak. Összebarátkoztak. Ray Hines és Judith Duffy. A teámba feledkezem, hog y nyerjek eg y kis időt. – És most már Ray és Ang us is jóbarátok, ha nem többek ennél – felelem vég ül. – Ray elég okos ahhoz, hog y tudja, hog y ha előbbre akar jutni, az eg yetlen út a meg bocsátáson át vezet. Ez önmag unkra és másokra is ig az – válaszolja Lance. Nincs rá bizonyítékom, de olyan érzésem támad, hog y tud a kisbabáról. Ray kijavított, amikor íg y neveztem. „Még csak nyolchetes terhes vag yok – mondta –, ez még nem kisbaba. Reng eteg terhesség meg szakad a tizenkettedik hét előtt, és ha ez is, akkor nem akarok úg y g ondolni rá, hog y elveszítettem még eg y g yereket.” – Ne ítélje el Ray-t, Fliss – mondja Wendy. – Biztos vag yok benne, hog y arra g ondol, hog y mag a az ő helyében nem akarná, hog y bármi köze leg yen a volt férjéhez, aki elárulta, de az ilyesmit soha nem lehet tudni. Még mag a is meg lepődhet. Én Ang us Hinesból, Judith Duffyból és mindenki másból, aki valaha is azt mondta, hog y a védőoltás jó dolog , viaszbábut készítenék, és ciánban mártog atott tűkkel döfködném őket. De úg y döntök, hog y ezt nem osztom meg Lance-szel és Wendyvel. – Ray nem Duffyt hibáztatja az ítéletért – folytatja Lance. – Önmag át hibáztatja, ami jog os is. Jól hallottam, amit mondott? Kinek az oldalán áll itt mindenki? – Az ablakpárkányos üg y, amelyet korábban említett, az, amelyet Laurie Nattrass felhasznált, hog y hazug ság okat írhasson rólam valami cikkben… – Laurie-nak meg vannak a mag a hibái, de nem szokott hazudni. Julian Lance oldalra billenti a fejét, és úg y mered rám, mintha én lennék a leg nag yobb hülye, aki valaha vele szemben ült.

– Sose mondtam Ray-nek, hog y változtasson a történetén. Amíg be nem léptünk a tárg yalóterembe, én csak eg y változatot hallottam: hog y azért nem ment haza kilenc napig , mert Ang us mag ától értetődőnek tekintette az erőfeszítéseit, elvárta, hog y ő lássa el Marcellát és a házimunkát is. Majd amikor hazatért, ott találta Ang us anyját a házban, és kimászott az ablakpárkányra, hog y meg szökjön a basáskodó anyósa elől, illetve azért, hog y rág yújthasson anélkül, hog y Marcellát kitenné a cig arettafüstnek. Lance int a pincérnek, hog y hozza a számlát. – Én ag g ódtam amiatt, hog y az esküdtszék hog yan fog adja majd ezt a történetet, de nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, tudtuk, hog y az üg yészség elő fog ja venni. És majdnem szívrohamot kaptam, amikor Ray kiállt tanúskodni, és elkezdett eg y eg észen másik történetet előadni a szülés utáni emlékezetkiesésekről. Ez nem csak hog y hazug ság volt, de ráadásul eg y olyan hazug ság , amely pontosan afféle színben tüntette fel őt, mint aki képes meg g yilkolni két kisbabát. – És honnan tudja, hog y hazug ság volt? – kérdezem. – Mi van, ha az első verzió volt a hazug ság ? Az eg yértelműen annak tűnik. Miért nem merült ez fel bennem akkor, amikor először olvastam Laurie cikkét? Képes lenne otthag yni eg y szerető anya a kisbabáját kilenc napra azért, hog y demonstrálja a házimunka és a g yermeknevelés eg yenlő elosztásának fontosság át? Julian Lance és Wendy Whitehead eg ymásra pillantanak. – Én ismerem Ang us Hinest – válaszolja Lance. – És Wendy is. Ő biztosan kivette a részét a munkából. Azt is mondta, hog y kivette a részét, íg y Ray-nek semmi oka nem volt panaszra. – Akkor hát…? – Ray nem csak ezzel kapcsolatban hazudott – veszi át a szót Wendy. – Azt is mondta a rendőrség nek és Juliannek, hog y azonnal felhívta a mentőket, amint észrevette, hog y Marcella nem léleg zik, de a bíróság előtt már azt vallotta, hog y először Ang ust hívta, és csak utána a mentőket. Csak az a baj, hog y nem volt nyoma annak, hog y felhívta volna Ang ust. – Nem hívta fel – nyomatékosítja Lance. Pedig vettem az adást. Mennyire néz ez eng em hülyének? Rendesen át kell majd olvasnom a bíróság i jeg yzőkönyveket. Eddig csak átfutottam őket.

– És Nathaniellel kapcsolatban is hazudott – folytatja Wendy. – A védőnő közvetlenül azután érkezett meg , hog y Ray meg találta, és mentőt hívott. Másodpercekkel utána, nem percekkel. És Ray nem eng edte be, csak üveg es szemekkel meredt rá az ablakon át. A védőnőnek semmi oka nem volt arra, hog y hazudjon, tanúi is voltak az esetnek: a szomszédok, akik hallották, hog y az a szeg ény nő könyörög , hog y eng edjék be, és azt kérdezg eti, Ray jól van-e. – Ray a bíróság on azt mondta, hog y azonnal beeng edte a védőnőt – veszi át a szót Lance. – Mi tudjuk, hog y ez nem ig az. Körülbelül tíztizenöt perccel később nyitott ajtót. Érzem mag amon a tekintetüket. – Nem értem – mondom, miközben rájuk nézek. – Mi sem – mosolyog Wendy. – Van itt valami, amit Ray eg yikünknek sem mondott el – teszi hozzá Lance. – És ennek a valaminek ahhoz is köze van, hog y miért hazudott olyan g yakran és átlátszóan a tárg yalóteremben. Eg yszer vag y kétszer ahhoz is közel járt, hog y beismerje a dolg ot. – Senkinek nem árulta el, hog y miért – mondja Wendy. – Sem Judith Duffynak, sem nekem, sem Juliannek, sem a családjának. Szerintem még Ang usnak sem, még most sem. Én már beletörődtem, hog y soha nem fog om meg tudni. Mindannyian beletörődtünk. – Szerintem mag ának el akarja mondani, Fliss – teszi hozzá Lance. A hang ja félreérthetetlenül komolyan cseng . – Mag át választotta ki arra, hog y elárulja az ig azat, még hozzá a teljes ig azság ot. Fel van készülve erre? Én nem vag yok biztos abban, hog y én ig en. Csak amikor meg lát és integ etni kezd, akkor ébredek rá, hog y a lakásom előtt álló férfi eng em vár. Az első g ondolatom az, hog y biztosan rendőr. A Culver Valley bűnüg yi osztályának két nyomozója is hag yott nekem üzenetet, amíg Lance-szel és Wendyvel beszélg ettem: eg y bizonyos Sam Kombothekra és Colin Sellers. Mindketten azt követelték, hog y azonnal hívjam vissza őket, és Kombothekra nyomozó azt is a lelkemre kötötte, hog y ne beszéljek senkivel, és ne teg yek semmit a dokumentumfilmmel kapcsolatban: eg yet fizet, kettőt kap. Tamsin is hag yott üzenetet, hog y hívjam vissza, amint tudom, még mielőtt bármi eg yebet tennék. Mindhárom üzenetet fig yelmen kívül hag ytam. Senkivel se akarok

beszélni, aki meg akarja akadályozni, hog y azt teg yem, amit tennem kell. Amikor a férfi felém indul, lelassítok, és tudatosítom mag amban, hog y mik a jog aim. Meg tilthatja, hog y dolg ozzak, ha dolg ozni akarok? Kényszeríthet arra, hog y vele menjek a rendőrőrsre? Feltartóztathat az akaratom ellenére? Laurie biztosan tudná. És te is tudnád, ha olvasnál valaha bármit a Zsaru magazinon kívül, mondaná Tamsin. Most, hog y beleg ondolok, az esetek leg nag yobb részében nag yon könnyű meg jósolni, hog y mit mondanának az emberek. Ezért szeretem Laurie-t. Neki is reng eteg hibája van, de ő leg alább kiszámíthatatlan. Nem úg y, mint Maya, aki mindig azt mondja: „Mi ez a szag ? Füst? Biztosan ég valami odakint.” Vag y Raffi: „Tudom, tudom. Páramentesítő. Rajta vag yok az üg yön, Fliss.” Ezért nem szabad hag ynom, hog y leállítsanak, mielőtt ismét beszélhetnék Ray Hinesszal: nem tudom, hog y ő mit fog mondani, de ki akarom deríteni. Ig en, veszélyben vag yok, de nem azért, amiért a rendőrség g ondolja, nem néhány kártya és eg y fénykép miatt. Az a veszély fenyeg et, hog y kimaradok minden fontos dolog ból, hog y az eg ész életem unalmasan fog eltelni, anélkül, hog y bárki is észrevenne vag y törődne velem. És most lehetőség et kaptam, hog y ez ne íg y leg yen. Miközben eg yre közelebb érek hozzá, a férfi arca kezd ismerősnek tűnni. Pár másodperccel azelőtt jövök rá, ki ő, hog y köszönne: Ang us Hines. Felismerem Laurie fényképeiről. – Kíváncsi voltam, meddig kell vajon a küszöbén táboroznom – szólal meg . Már-már jóképű, de a fejformája nem túl szabályos: lapos és szög letes az arca, akár eg y bábué. Amikor ismét kinyitja a száját, félig -meddig arra számítok, hog y mindjárt elkezd kattog ni. – Ray mesélte, hog y ma fog Julian Lance-szel találkozni. Hog y ment a dolog ? Seg ítőkész volt? – Eszébe sem jut bemutatkozni. Láthatóan úg y g ondolja, hog y tisztában vag yok vele, ki is ő. Leg szívesebben sarkon fordulnék és elsétálnék, és nem csak azért, amit eleve tudok róla, nem csak az őt ábrázoló viaszbábukkal kapcsolatos g ondolataim miatt, amelyekkel mag amat szórakoztattam. Hanem mert úg y beszél, mintha a főnököm lenne, kurtán és fensőbbség esen. Amikor észreveszi, hog y eszemben sincs válaszolni, íg y folytatja:

– Fliss, őszinte leszek. Én nem örülök annak, hog y mag a… felbukkant az életünkben, úg yhog y mag ának is azt fog om mondani, amit neki mondtam: ez a dokumentumfilm nem csak róla szól, hanem rólam is, és a családomról is. Gondoljon csak bele: kitereg etik az életünket, és milliók fog ják nézni az ország ban, vag y talán világ szerte. Lehet, hog y nem Laurie Nattrass a leg meg felelőbb férfi arra, hog y elkészítse, de ez nem jelenti azt, hog y mag a az. Ag g asztónak tartom, hog y a feleség em ennyire meg bízik mag ában, holott összesen csak eg y alkalommal beszéltek. – Én nem vag yok férfi, Ray pedig a mag a volt feleség e. – És még ag g asztóbbnak tartom, hog y Ray objektívnak tartja mag át. Mert mag a minden, csak nem az, nem ig az? Ray mesélt az apjáról. Lehet, hog y ha békülékeny hang nemet ütne meg , többre menne vele. De az is lehet, hog y átsütne rajta a mélyben izzó g yűlölet. – Van bárki más, aki elkészíthetné a filmet? – kérdezem. – Nem. Pont ez a lényeg . És ez nem a mag a hibája, Ray-nek nem lett volna szabad… – Pontosan az apám miatt leszek én sokkal objektívebb, mint bárki más lenne – válaszolom. – Hog yhog y? Nem szívesen beszélg etek erről az utca kellős közepén, de a másik lehetőség az lenne, hog y behívjam Ang us Hinest a lakásomba, és azt semmiképpen sem szeretném. – Az apám fig yelmetlenség ből elkövetett eg y szakmai hibát, amely eg y g yermek életébe került. Továbbá az övébe, emellett tönkre tette anyám életét, és az enyémnek sem tett jót a dolog . Ha azon kapom mag am, hog y eg y olyan filmen kell dolg ozzak, amely g yermekek haláláról szól, akkor nem g ondolja, hog y mindent meg fog ok tenni azért, hog y objektíven ábrázoljam a tényeket? – Nem, nem g ondolom – felelte Ang us Hines, akit láthatóan eg yáltalán nem izg atott, hog y felzaklat-e vag y sem. – Az a probléma a pszicholog izálással, hog y úg y lehet csűrnicsavarni, ahog yan az ember nem szég yelli. A mag a apja nem akarta, hog y Ray fellebbezzen. Úg y g ondolta, hog y ha kiszabadul a börtönből, akkor a g yerekg yilkosok vérszemet kapnak, mert tudják, hog y könnyebben meg ússzák. De Ray fellebbezett, és g yőzött is. Ő elég tételt kapott, míg a mag a apja szég yenben halt meg . És mag a azt akarja

mondani, hog y ez nem ösztönzi arra, hog y Ray-t ismét bűnösnek nyilvánítsa a dokumentumfilmjében? – Ig en, ezt akarom mondani. – Ne már, Fliss. – Ang us szomorúan elmosolyodik, mintha ag g ódna értem, és féltené a józan eszemet. Kiráz tőle a hideg . – Lehet, hog y azt hiszi, hog y objektív, de… – Mag a úg y g ondolja, hog y jobban ismer eng em, mint én mag amat? Mi mást mondhatnék a védelmemben? Erről van szó: védekezni kezdek. Fényes nappal letámadtak az otthonom előtt. Az, hog y csak szavakat használ, nem jelenti azt, hog y nem támadt rám. Összeszedem minden meg maradt önbizalmamat, és íg y folytatom: – Én nem akarok olyan lenni, mint az apám. Amikor azt mondta Rayről, amit, utáltam érte. Ő azért akarta, hog y Ray börtönben maradjon, mert attól félt, hog y a kiszabadulása milyen következményekkel lesz másokra nézve, nem pedig Ray miatt. Fázom. Be akarok menni. Úg y érzem, mintha az összes szomszédom a falon át hallg atózna, és bólog atna, mert mindig is úg y g ondolták, hog y úg y nézek ki, mint akinek valami bűnös titka van, és most vég re tudják, mi az. – Ő semmit se mondott arról, hog y szerinte Ray bűnös-e vag y ártatlan, és szerintem nem is tudott semmi konkrétumot bármelyik g yermeke… g yermekük haláláról. Ug yanazt a hibát követte el, mint Jaycee Herridg e esetében: eleve elfog adott bizonyos dolg okat, és nem fog lalkozott a részletekkel. Ha én készítem el ezt a dokumentumfilmet, akkor csak a részletekkel fog ok törődni, bármilyenek is leg yenek, bármilyen kép is áll össze belőlük, mert én jobb vag yok az apámnál. Mert be kell bizonyítanom mag amnak, hog y nem vag yok olyan, mint ő, és nem érdekel, ha emiatt bárki árulónak nevez! – Nag yon sok ember úg y g ondolja, a lojalitás azt jelenti, hog y sutba kell dobnia a józan eszét, és nem szabad a saját fejével g ondolkoznia – feleli Ang us Hines, miközben kivesz eg y zsebkendőt a kabátzsebéből, és odanyújtja nekem. Sírok? Ig en, úg y tűnik. Remek. – Köszönöm, nem kérem – válaszolom. Inkább hagyom, hogy a szél szárítsa meg az arcomat, mint hogy bármit is elfogadjak tőled. – Pár perccel korábban azt mondta, azon kapta magát, hog y eg y olyan filmen kell dolg oznia, amely kisbabák haláláról szól. Ez nem a mag a

választása volt? – Nem, eleinte nem. Semmilyen módon nem akartam részt venni ebben. Laurie Nattrass hétfőn behívott az irodájába, közölte velem, hog y felmond, majd rám tukmálta a bölcsőhalálos filmjét, anélkül, hog y meg kérdezte volna, én mit akarok. Ang us Hines visszag yömöszöli a zsebkendőjét a zsebébe, és közben a fejét csóválja. – Nem tudom, hog y mag a önmag át is becsapja, vag y tudatosan hazudik nekem, de ez nem íg y volt. Ez nem lehetett íg y! Hogy merészel így beszélni velem? – Micsoda? Én nem… – Az apja 2006-ban lett öng yilkos. Mag a 2007 elején kezdett a Binary Starnak dolg ozni – vig yorog rám önelég ülten. – Újság nál dolg ozom, íg y tudom, hog yan lehet kideríteni dolg okat. Bárki azt hihetné, hog y ő az a hog yishívják, aki leleplezte a Waterg ate-botrányt. De nem emlékszem pontosan, hog y miről is szólt a Waterg ate-botrány, azt leszámítva, hog y valami meg döbbentő dolog ról Richard Nixonnal kapcsolatban, úg yhog y jobb, ha ezt nem említem meg . – Én azt hittem, hog y mag a csak eg y fotós – jeg yzem meg , kihang súlyozva a csakot. Semmi bajom a fotósokkal, és tisztában vag yok azzal, hog y Hines ennél komolyabb posztot tölt be a London on Sunday-nél, de ebben a pillanatban bármi olyat képes lennék kimondani, amitől rosszabbul érzi mag át. Előveszi a tárcáját, és átnyújt eg y névjeg ykártyát. – Ha már annyira nag y hang súlyt fektet a részletekre, akkor üg yeljen arra, hog y pontosan ismerje őket. Képszerkesztő. Nag y üg y! – Mag a tudta, hog y Laurie Nattrass is a Binary Starnál dolg ozik. Biztosan tisztában volt azzal, milyen kapcsolat fűzi Helen Yardley-hoz, az IÁSZG-hez és a feleség emhez. Nem véletlenül kezdett ott dolg ozni, ahol ő van, ig az? Ezt most képtelen vag yok kezelni. Kikerülöm Ang ust, és elindulok a lakásom felé, miközben a táskámban kotorászom a kulcsomért. Kinyitom, belépek, és meg fordulok, hog y bezárjam az ajtót. Ang us Hines közvetlenül mög öttem van, olyan közel, hog y majdnem hozzám ér. – A mag am részéről befejeztem ezt a beszélg etést – közlöm vele.

Hog y merészel hívatlanul besétálni az otthonomba? Meg próbálom az ajtószárny seg ítség ével kitessékelni, de nem meg y. – Rendben – mondom, és intek, hog y lépjen be előttem. Ő ismét elmosolyodik: talán íg y akar meg jutalmazni azért, hog y vég re meg jött a józan eszem. A nappali felé indul, de útközben meg áll, hog y meg nézze, mit raktam az előszoba falára. Erre én amilyen csendesen csak tudok, kilépek az ajtón, becsukom a bejárati ajtót, majd bezárom a reteszt. Olyan g yorsan futok a főút felé, ahog y csak bírok. Leintek eg y taxit, és bemondom a sofőrnek a munkahelyem címét. Eg y számítóg épre van szükség em, és az irodai is éppen annyira meg teszi, mint az otthoni. Szombat van, úg yhog y remélhetőleg senki nem lesz bent. Ó, te jó ég! Ó, te jó ég! Az imént zártam be eg y rang os újság képszerkesztőjét a lakásomba. A taxisofőr reménykedve szemez velem a visszapillantóban. Csak a szemét látom, de az is elég . Mivel nincs jog osítványom, reng eteg időt töltök taxiban, és rendkívül kiélezettek az ösztöneim. Az a benyomásom támad, hog y ez az ember nag yon szeretne beszédbe eleg yedni velem a Kray ikrek életrajzáról, amit most olvas. Már hallottam arról a fickóról, akinek pár londoni taxisofőr eg y kicsit kiszélesítette a mosolyát; nincs szükség em arra, hog y ismét vég ig hallg assam a sztorit. Íg y óvintézkedésként előveszem a telefonomat, és felhívom Tamsint. – Fliss? – Tamsinnak olyan a hang ja, mintha már teljesen lemondott volna arról, hog y valaha is hall még felőlem. – Hol vag y? Kedvem lenne azt felelni rá, hog y Szomáliában. – Úton az iroda felé. Nyug i. Jól vag yok. – Lehet, hog y most jól vag y, de minél tovább… – Szeretném, ha meg tennél valamit – vág ok a szavába. – Nem vag y túl elfog lalt, ug ye? – Attól füg g , hog y mit értesz az alatt, hog y „elfog lalt.” Most töltöttem le eg y tesztizét az MI6 honlapjáról. – Mi? – Mindjárt ki is töltöm. Ha átmeg yek a vizsg án, akkor eg y lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hog y műveleti vezető lehessek. Ez a pozíció hivatalos meg nevezése. – Úg y érted, kém akarsz lenni? – kérdezem, miközben muszáj nevetnem, és amint rákezdek, nem tudom abbahag yni. Bezártam egy

képszerkesztőt a lakásomba, a legjobb barátnőm pedig kém akar lenni. – De maradjon kettőnk között, jó? A weboldalon felhívják a fig yelmet arra, hog y senkinek nem szabad elárulni – horkant fel meg vetően. – Ez eg y kicsit irreálisan hang zik, nem? Biztosan nem úg y értik, hog y senkinek. – Á! Biztos vag yok benne, hog y úg y értik, bárkinek elárulhatod, amennyiben az illető nem al-kaidás pólót visel. – Te most sírsz? – Azt hiszem, nevetek, de nem túl lelkesen. – Ezt most halálosan komolyan g ondolom, Fliss. Beszéltem eg y nyomozóval, aki azt mondta, hog y jó felüg yelő lenne belőlem, és elg ondolkoztam… – Miért beszélg ettél te nyomozókkal? Tamsin felnyög . – Tudom, hog y ez az elveid ellen való, de meg tennéd, hog y veszel eg y újság ot, és elolvasod? És ha vég eztél, g yere ide, hog y ne veszítselek még eg yszer szem elől. – Tam, el kellene menned hozzám. Meg van még a pótkulcs, amit adtam? – Valahol ig en. Miért? – Csak… menj el hozzám, és nyisd ki az ajtót. Eng edd ki Ang us Hinest, majd zárd be a lakást. Ennyi az eg ész. Villámg yorsan meg leszel vele. Minden költség edet állom… a benzint, a taxiszámlát, a metrójeg yet, akármit. És meg hívlak eg y ebédre is, ahol csak szeretnéd. Csak lég yszi, mondd azt, hog y meg teszed. – Visszatekerhetnénk az „eng edd ki Ang us Hinest” részhez? Mit keres Ang us Hines a lakásodban? – Bejött. Én nem akartam beeng edni, de nem tudtam elérni, hog y elmenjen, úg yhog y én jöttem el. Muszáj volt bezárnom, különben követett volna, és én nem akartam beszélni vele. Az eg y rettenetes, önelég ült zsarnok. Kiráz tőle a hideg . – Te bezártad Ang us Hinest a lakásodba? Ó, te jó ég ! Ez nem… a személyes szabadság jog ellenes korlátozása, vag y ilyesmi? Emberrablás? Fliss, nehog y már börtönbe kerülj azért, mert akarata ellenére bezársz valakit. Mi a fene bajod van? Meg nyomom a hívásmeg szakítás g ombot, és kikapcsolom a telefonomat. Ha Tamsin ki akarja eng edni Ang ust, akkor módjában áll.

Ha nem, akkor mindketten ott maradhatnak, ahol vannak, és nyug odtan kritizálhatnak tovább. Lehet, hog y meg kellene kérdeznem a taxisofőrt, hog y a Kray ikrek bezártak-e valaha képszerkesztőket a lakásukba, és ha ig en, akkor mi történt velük. Csakhog y időközben ő is elkezdett telefonálg atni, úg yhog y nem maradt más választásom, minthog y g ondolkozzak. Ig en, amikor jelentkeztem erre az állásra, tisztában voltam azzal, hog y Laurie a Binary Starnál dolg ozik. Ig en, tudtam a Helen Yardley-hoz és az IÁSZG-hez fűződő kapcsolatáról. Azt is tudtam, hog y éppen Ray Hinest próbálja kiszabadítani a börtönből. Nem, eg y pillanatig sem merült fel bennem, hog y az lesz a vég e, hog y a bölcsőhalálok üg yében rákényszerít eg y ig azság üg yi túlkapásokról szóló film elkészítésére. Ha ezt tudtam volna, messzire szaladok; apa már halott volt, mire a Binary Starnál kezdtem dolg ozni, de anya még élt, és még mindig él. Összetöröm a szívét, ha eg y olyan dokumentumfilmet készítek, ami ártatlannak tünteti fel Ray Hinest. Még ha apa tévedett is abban, amit róla mondott aznap az étteremben, anya ezt nem íg y fog ja látni. Teljesen le lesz sújtva. Rég ebben ez elég lett volna ahhoz, hog y semmiképp se akarjam meg csinálni a filmet. Akkor miért a Binary Starhoz mentél dolgozni, Laurie Nattrass mellé? Elképzelhető lenne, hog y már 2007 januárjában abban reménykedtem, hog y ebben a helyzetben fog om találni mag am? Ha felhívom az otthoni számomat, és mindezt elmondom Ang us Hinesnak, akkor elég edett lesz vég re, és eng edi, hog y meg csináljam a dokumentumfilmet? A tenyerembe temetem az arcomat. Ó, te jóságos ég! Mit tettem? Azt kellene mondanom a taxisofőrnek, hog y forduljon meg , és hajtson vissza Kilburnbe, de nem vag yok rá képes. Soha többé nem akarok Ang us Hines közelében lenni. A taxi meg áll a Binary Star épülete előtt. Fizetek, és kiszállok. A bejárati ajtó nincs bezárva, úg yhog y valaki biztosan van odabent. Benyomom a dupla üveg ajtót, és eg yenesen Raffinak ütközöm. – Felicity, te szombaton… itt? – kérdezi csípőre tett kézzel. Az arca csupa meg játszott döbbenet. – Biztosan hallucinálok. – Te… te minden szombaton dolg ozol?

– Aha – Raffi előrehajol, és a fülembe suttog . – Néha még úrnapján is. Ne áruld el Neki! Azon g ondolkozom, hog y mi van, ha Raffi fél valamitől, valami olyasmitől, amivel kapcsolatban meg próbálja meg g yőzni mag át, hog y semmiség . Mi másért töltené a hétvég éjét az irodában? De arra jutok, hog y valószínűleg csak túlbonyolítom a dolg okat; Raffi láthatóan jól érzi mag át. – Mostantól fog va a leg több hétvég én dolg ozni fog ok – jelentem ki. Reményeim szerint elfog laltnak és profinak tűnök. Raffi összecsücsöríti az ajkát. Szerintem is, amennyit mi fizetni fogunk neked. Vajon ezt most az ag yamba sug ározta, vag y csak paranoiás vag yok? Mindenesetre úg y érzem, akár eg y-eg y pisztolyt is forg athatnék a két kezemben, pólómon a „Mutasd meg , ki vag y” felirattal. – Eg y meg lepetés vár az irodádban – mondja Raffi. Bár most, hog y beleg ondolok, amikor utoljára benéztem, több meg lepetés is várt Maya irodájában. Még mielőtt meg kérdezhetném, hog y érti ezt, eltűnik, csak az ajtócsapódást hallom. Maya irodájának ajtaja csukva van, és a kilincsén ott lóg az „Értekezlet van, kérjük, ne zavarjon” tábla. Az ő hang ját és másokét is hallom, amint eg ymással beszélg etnek. Ezek mind munkamániásak. Elmebeteg ek. Nem tudják, mire való a szombat? Miért nem heverésznek a tévét bambulva összeg ömbölyödve a kanapéjukon? Eg y erőteljes hang ú illető azt mondja, hog y „Ezt nag yra értékelem.” Azon g ondolkozom, mi lehet az az „ez.” A dohányfüst? Ez vajon a Nikotinos Munkahelyet Kedvelők Társaság ának titkos g yűlése? Arra jutok, hog y bármilyen meg lepetést is tartog at számomra Maya, várhat. Az irodában, amely vag y az enyém, vag y Laurie-é, vag y senkié, attól füg g ően, hog y honnan nézzük, eg y kis robotnak tűnő valamit találok a padló közepén. Beletelik pár másodpercbe, amíg sikerül kisilabizálnom a rárag asztott matricát, és leesik, hog y mi is ez: eg y párátlanító. A szívem valahová a g yomrom alá süllyed. Eg y hete még repestem volna az örömtől, de most már nem önt el a boldog ság . Az időzítés rendkívül árulkodó. Raffi tudja, hog y most már ez az új irodám, és hog y itt nincsenek páraproblémák. Vajon a párátlanítóval próbálja az értésemre adni, hog y nemsokára visszakerülök a nyirkos szobámba, mert szerinte ott a helyem?

Bezárom az ajtót, és bekapcsolom a számítóg épet. Laurie küldött nekem eg y e-mailt, amelyben az áll, hog y „Frissített cikk mellékelve”, alatta pedig az, hog y „A BlackBerry mobiltelefonomról küldve.” A BlackBerry több karakterrel járult hozzá a levélhez, mint Laurie, pedig azzal még csak le sem feküdtem. Ha nem lennék ennyire feszült, akár viccesnek is találhatnám a dolg ot. A levélben nincs melléklet. Szerencsére Laurie küldött eg y másik levelet is – feltételezhetően a laptopjáról, miután rájött, hog y a BlackBerryjével nem tudja csatolni a kívánt fájlt –, amelyben nincsen szöveg , csak a cikk. Meg nyitom, és rákattintok a „Nyomtatás” g ombra. Majd kotorászni kezdek a táskámban Ang us Hines névjeg ykártyája után. Küldök neki eg y e-mailt, amelyben amilyen őszintén és részletesen csak tudom, meg válaszolom az utolsó kérdését, és elmag yarázom, hog y azért menekültem el, mert túlság osan nehezemre esett volna szemtől szemben beszélnem erről. Meg írom neki, mennyire fájdalmas számomra az apámról beszélni, és hog y ig yekszem ezt elkerülni, amennyire tudom. Nem menteg etőzöm, amiért bezártam a lakásomba, és nem kérdezek rá, hog y ott van-e még , vag y sikerült kijutnia. Laurie két e-mailjét leszámítva az eg yetlen említésre méltó levél a bejövő postafiókomban dr. Russell Meredew-től származik. „Fliss, szia” – indít. Miféle meg szólítás ez? Ez az ember nem ország unk lovag rendjének a tag ja? Ellenőrzöm az adatait: de ig en. Hát, g ondolom, rosszabb is lehetne: Hö, Fliss, mizu? Vég ig olvasom a levelét. Beszéltem Laurie-val, aki azt mondta nekem, hog y szeretnél Judith Duffyval is interjút csinálni. Szerinte ez rossz ötlet, és szerintem is. Ha felhívsz, elmag yarázom, hog y miért. Nem azt akarom előírni, hog y hog yan vég ezd a munkádat – kérlek, ne g ondold ezt –, de veszélyes lehet ig azság osság ra törekedni, amikor a mai veréb eg y holnapi beteg esen hazudozó túzok – ha érted, mire g ondolok. Azt hiszem, jobb lenne, ha beszélnénk telefonon, még mielőtt elkészítenénk azt a múltkor eg yeztetett interjút. A hajlandóság om arra, hog y részt veg yek ebben a munkában, részben attól is füg g , hog y milyen lesz az eredmény, mint azt szerintem biztosan meg érted. Russell Meredew

Másképp fog almazva, ne hallg asd meg az ellenség em álláspontját, csak hidd el nekem bemondásra, hog y g onosz. Meg nyomom a „Törlés” g ombot, miközben olyan arcot vág ok, mint eg y vízköpő, majd ismét meg csörg etem Judith Duffy otthoni számát, és g yakorlatilag könyörög ni kezdek neki, hog y találkozzon velem. Tisztázom, hog y sem mellette, sem ellene nem vag yok – eg yszerűen csak hallani szeretném, amit esetleg mondani akar. Már éppen felkapnám Laurie cikkének újabb változatát, és kimennék az irodából, amikor mintha közeledő lépteket és hang okat hallanék a folyosóról. – …bármelyikük jelentkezne, kérem, próbálja meg meg értetni velük, mennyire fontos lenne, hog y kapcsolatba lépjenek velünk. – Íg y lesz – ez Maya. – A saját biztonság uk érdekében tudatosítani kell bennük, hog y a film elkészítésével kapcsolatos összes munkálatot le kell állítani eg y időre. Ez persze nem fog örökké tartani. Majd szólunk, ha folytathatják. – És ha meg találná a twickenhami címet, amelyet Rachel Hinestól kapott… – Már mondtam, hog y nem én kaptam – feleli Maya. – Odaadtam Flissnek. – …vag y ha vissza tud rá emlékezni… – Nem valószínű, hog y vissza tudnék emlékezni, mivel nem jeg yeztem meg . Valószínűleg valami máson g ondolkoztam, miközben lekapartam, és anélkül adtam át, hog y meg néztem volna. Ha szeretnék, elhozhatják nekem a twickenhami utcák listáját, és meg nézhetjük, hog y ismerősen cseng -e valamelyik neve, de ettől eltekintve… – Rendben – mondja a hang osabb férfi erős, yorkshire-i akcentussal. Felismerem a hang ját az üzenetrög zítőmről: Colin Sellers, nyomozó. – Szóval, körülnézhetnénk g yorsan Fliss Benson irodájában, mielőtt elmeg yünk? – Melyikben? – Nem csak eg y van neki? – Részben átköltözött Laurie volt irodájába, de nem vag yok biztos benne, hog y az összes holmiját átvitte már. Laurie pedig nem jött még be, hog y összeszedje a cuccait. – Mindkettőt látni szeretnénk. – Laurie volt irodája itt van mindjárt. Kövessenek.

És a házkutatási engedély? Leg szívesebben sikítozni kezdenék. Felug rok a székemből, bevetem mag am az íróasztalom mög é, és csak akkor jut eszembe, hog y a hátlapja nem ér le eg észen a földig , amikor meg látom a lábait. A fenébe, a fenébe, a fenébe! A léptek eg yre közelednek. Felug rok, átvetem mag am a szobán a párátlanítóhoz, és feldöntöm. Visszaállítom, úg y fordítom, hog y a leg szélesebb oldala nézzen az ajtó felé, majd a hátamat nekitámasztva beülök mög é, a térdemet az államig húzom, a karomat pedig a lábaim köré fonom, és nem vag yok hajlandó odafig yelni a belső hang ra, amelyik azt ismételg eti, hog y mi értelme van ennek? Jó, nem fognak meglátni, amikor benéznek az ablakon – és akkor mi van? Maya mindjárt beengedi őket, és akkor meglátják, amint nagyon ügyetlenül bujkálsz előlük. Van rá bármilyen mód, hog y úg y teg yek, mintha azért üldög élnék itt, mert ma nag yon párásnak érzem mag am? Patakzik rólam a verejték; lehet, hog y ez seg ít majd meg g yőzni őket. Meg hallom, hog y a csendesebb férfihang azt mondja: – Az meg micsoda? Eg y elektromos hősug árzó? – Még soha nem láttam ekkorát – válaszolja Sellers. A mellkasomba fúrom az állam. Fog almam sem volt, hog y képes vag yok erre: labdává tudok g ömbölyödni ültömben. Lehet, hog y el kellene kezdenem jóg ázni. És mit fogsz mondani, amikor kinyitják az ajtót, besétálnak, és meglátnak? – Ne harag udjanak, de nem akarnak inkább Fliss volt irodájában kezdeni? Beletelhet eg y kis időbe, amíg meg találom valamelyik pótkulcsot Laurie-éhoz. Ő mindig otthon hag yja a sajátját, pótkulcsot használ, majd valami bizarr helyen teszi le. Hála az égnek! A meg könnyebbülésem csak olyan fél másodpercig tart, amíg eszembe nem jut, hog y a rég i irodám eg yetlen előnye az volt, hog y eg yenesen át lehetett belőle látni Laurie-hoz a belső udvaron keresztül. Lefekhetnék a padlóra az ablak alatt, hog y ne lássanak meg a rendőrök, de akkor, ha Maya erre sétál, meg fog látni az ajtóüveg en keresztül. Összeszorított fog akkal, pánik közeli állapotban káromkodom, miközben meg fordítom a párátlanítót, amelynek a leg szélesebb oldala íg y már az ablak felé néz, és odébb húzom eg y méterrel. A nyomozók vajon észre fog ják venni, hog y elmozdították, vag y azt fog ják feltételezni, hog y mind a nég y oldala eg yforma?

Ez az eg yetlen hely, ahol meg lapulhatok anélkül, hog y bárhonnan meg látnának. Ismét felveszem a labdaszerű testhelyzetet, és csak várok, és azt hallg atom, hog y mikor indulnak el visszafelé a rendőrök. És amikor meghallom őket, mit is tervezek tenni pontosan? Kérdések szág uldoznak a fejemben, mint amikor túl sok molylepke zsizseg a lámpa körül, és teljesen elsötétítik azt. Miért fáradok azzal, hog y úg y teszek, mintha meg úszhatnám, és eg yébként is, mi értelme ennek az eg észnek? Miért mondta Tamsin, hog y veg yek eg y újság ot? Miért nem vag yok képes elviselni, hog y Sellers nyomozó nyomatékosan felszólítson rá, hog y ne beszéljek Ray-el, amíg meg nem eng edi? Miért keresi őt a rendőrség ? Azt hiszik, hog y ő ölte meg Helen Yardley-t? Vajon ezt a történetet akarja elmesélni nekem? Léptek zaját és ismét Sellers nyomozó mennydörg ő hang ját hallom, eleinte halkan, majd eg yre hang osabban. Az ablakhoz kúszom, és meg próbálom kinyitni. Úg y érzem, hog y berag adt a festéktől. Láttam már valaha, hog y Laurie kinyitotta volna ezt az ablakot? Észrevettem valaha bármit rajta mag án – a karján lévő szőrszálakon, a fekete zoknis bokáján – kívül, miközben órákon keresztül bámultam az udvar túloldaláról? Hülye kérdés. Nekivetem mag am az ablaknak, és a teljes súlyommal tolom, miközben azt dünnyög öm, hog y „ig en, köszönöm”, mintha már eng edett is volna – ez a kis trükk más helyzetekben működni szokott néha. Nyikorg ás hallatszik, majd – hála és halleluja – kinyílik. Kimászom, és éppen le akarok feküdni az ablak alá, amikor eszembe jut a táskám. A fenébe! Ismét bemászom az ablakon. Miért olyan szűk? Nem hízhattam meg az elmúlt három másodperc alatt. Amennyit izzadok, csoda, hog y nem veszítettem el a testsúlyom felét. Amikor visszaérek, meg dermedek, elönt a pánik. A rendőrök és Maya ott állnak az ajtó előtt, alig pár másodpercre tőlem. Fémes csörg ést hallok: eg y kulcscsomó. Felkapom a táskám, és félig kizuhanok, félig kikecmerg ek az ablakon. Valami hang osan meg reccsen, amikor leesek az udvar járóköveire. Jézusom, ez fájt! Felkelek, és lerántom azt a szövetdarabot az ablakpárkány eg yik kiálló faszilánkjáról, amely korábban a blúzom részét képezte. Hallom, ahog y fordul a kulcs a zárban. Nincs több időm. Visszatolom a kiálló faszilánkot az ablakkeretbe, és belököm az ablakszárnyat. Majdnem teljesen bezárul. Teljesen biztosan nem tudnám benyomni, mielőtt Maya és a két nyomozó besétál a szobába, úg yhog y az eg yetlen dolg ot teszem,

amit tehetek: lefekszem az oldalamra, és sajg ó testemet a falnak nyomom az ablak alatt. Vég ig nézek az udvar túloldalán lévő irodákon. Biztonság ban vag yok – mindeg yik üres. – Ez eg y párátlanító, őrmester – szólal meg Sellers nyomozó. Szóval a csendesebb férfi a főnök. – Mi a véleményed Maya Jacques-ról? – kérdezi. Maya már nincs velük? Mit képzel, hog y otthag y két nyomozót az irodámban felüg yelet nélkül? – Szép a teste, szép a haja, de csúnya az arca – feleli Sellers. A személyisége se vonzó, kiabálnám oda nekik leg szívesebben innen az udvarról. A járókövek közül g yomok nőnek ki. Az eg yik majdnem az orromat súrolja. A levelein földdarabkák és fehér por: az ablakkeret festékének a pora. Már most fázom; nemsokára meg fog ok fag yni. – Szerintem tudja a twickenhami címet. Eg y kicsit túl hevesen tag adott. – És miért nem árulja el nekünk? – Laurie Nattrass mélyen meg veti a rendőrség et. Ezt hetente leg alább kétszer világ g á is kürtöli valamelyik újság lapjain. Szerinted elmondaná nekünk, hol lakik most Ray Hines? – Valószínűleg nem – válaszolja Sellers. – Nem mondaná. Hanem meg védené. Leg alábbis ő íg y fog ná fel a dolg ot. Szerintem jobb, ha eleve azt feltételezzük, hog y a Binary Starnál mindenki más is íg y g ondolkozik. Gyere ide, ezt nézd meg . Mit? Mit nézeg etnek ezek? – Eg y új üzenet Ang us Hinestól. Ne, ne, neeee! Majdnem hang osan felsírok. Nyitva hag ytam a bejövő postafiókomat a képernyőn. A rendőrség mindjárt meg tudja, hog y bezártam eg y embert a lakásomba. Meg yek a börtönbe. – Érdekes. – Meg nyitotta, őrmester? Szeretünk veszélyesen élni, mi? Számítóg épes bűnözés, meg minden. – Biztosan véletlenül rátámaszkodtam az eg érre. „Kedves Fliss, itt van két lista, amelyeket szerintem érdekesnek fog találni. Az eg yikben az összes olyan nő és néhány férfi szerepel, akik ellen Judith Duffy tanúskodott bűnüg yi perekben. A másikban pedig azok az emberek vannak, akik ellen a családjog i bíróság on vallott. Mindkét lista összes szereplőjét azzal vádolták, hog y fizikailag bántalmazott, vag y több

esetben, meg is ölt eg y vag y több g yermeket. Azt is érdekesnek találhatja esetleg , hog y dr. Duffy huszonhárom másik üg yben eg y vag y több szülő mellett tanúskodva azt a szakvéleményt adta, hog y szerinte az adott g yermeket nem bántalmazták.” – És? – Ennyi. „Minden jót, Ang us Hines.” Ennyi? Eg y szó sincs személyes szabadság ának jog ellenes korlátozásáról a szuterénlakásomban? Elfojtok eg y sóhajt. Stílszerű, hog y tulajdonképpen eg y pincébe zártam be, nem? Ez korábban eszembe sem jutott. Másokat bezárni soha sem túl szép dolog , de ha bármiféle pince is a képbe kerül, akkor mindenki biztos lehet benne, hog y eg y szörnyeteg g el van dolg a. Csodálatos. Egyszerűen csodálatos. – Harminckét név a bűnüg yi listán, ötvenhét a családjog i bíróság on – mondja Sellers. Eg y füttyentést hallok, ami szerintem azt jelenti, hog y „ez nag yon sok ember.” – A családjog i üg yek nem nyilvánosak. Honnan szerezte meg ezeket a neveket? Ez jó kérdés, de nem csak ez merül fel bennem. Miért küldött nekem Ang us két listát minden mag yarázat nélkül? Vajon íg y akarja a tudomásomra hozni, hog y szeretné, ha elkészíteném azt a dokumentumfilmet? Lehet, azzal, hog y bezártam a lakásomba, sikerült bebizonyítanom neki, hog y van bennem tűz és kezdeményezőkészség . Aha, persze. Judith Duffytól is meg szerezhette ezeket a neveket. Ő biztosan feljeg yzéseket vezet mindenkiről, aki ellen valaha is tanúskodott a bíróság on. Ő és Ray most barátnők, Ray és Ang us pedig többek, mint barátok… Összeszorítom a szemem a frusztrációtól. Csak g yűlik bennem a töméntelen információ, de tapodtat sem jutok előrébb. Minden újdonság , amit meg tudok, olyan, mint eg y sehova sem vezető út. – Szent Isten – mondja Sellers. Mi az? Mi az? – Meg int felvillant az új üzenet ikonja. Rákattintottam… – Úg y érted, véletlenül az eg érre támaszkodtál. És? – Ezt a fényképet nézd. – Ez…? – Ez Helen Yardley keze. Az ott az ő jeg yg yűrűje és eljeg yzési g yűrűje.

– A kezében pedig eg y kártya tizenhat számmal, és… mi van a kártya mög ött? Eg y könyv? Érzem, ahog y a vér lüktet az ereimben. Örültem, hog y ők találták meg , és nem én. Remélem, hog y ki is törlik, hog y nekem ne kelljen látnom. – Csak a szeretet – mondja Sellers. – A saját könyve. Látod a feladó címét? [email protected]. Elg épelte azt, hog y „hilarious.” – Küldd el a saját címedre, és csukd be. – Mag a szerint ő az, őrmester? – Szerintem ig en – válaszolja a csendesebbik. – Ez a kép Helen Yardley nappalijában készült… látod a tapétát a háttérben? Szerintem hétfőn készítette, mielőtt lelőtte. Bárki is leg yen az illető, azt akarja, hog y Fliss Benson meg tudja, mit tett. Olyan, mintha… nem is tudom, dicsekedne vele, vag y ilyesmi. Nem tudom eldönteni, hog y meg könnyebbüljek, vag y felháborodjak. A puszta g ondolattól, hog y a g yilkos g ondol rám, illetve attól, hog y már nég yszer kapcsolatba lépett velem, leg szívesebben bemásznék eg y forró zuhany alá, és hosszú ideig ottmaradnék. De ha nekem dicsekszik, ha kommunikálni próbál velem, talán kevésbé valószínű, hog y ártani akar nekem. Nag yon szeretnék hinni ebben. Papírsusog ást hallok. Az aktáimét. – Őrmester, ezek tele vannak Yardley-ról, Jag g ardről és Hinesról szóló dolg okkal. Azonnal el kell vinnünk ezeket is és Benson számítóg épét is. És Nattrassét is, még ha be is kell törnünk hozzá ahhoz, hog y meg szerezzük. – A g ondolataimban olvasol. Beszélni fog ok Prousttal. Feltételezem, nem a rég elhunyt francia regényíróra gondolnak. – Házkutatási parancsra van szükség ünk, amint lehet. Nem hinném, hog y a bírónak van választása. Helen Yardley halott, Sarah Jag g ardet meg támadták, Ray Hines pedig eltűnt… feltételezhetően veszélyben van, amíg meg nem találjuk. És a három nő közötti leg főbb kapocs ez a dokumentumfilm. – Tudjuk, hol volt Benson hétfőn? Hétfőn? Vég ig fut rajtam a hideg , amikor ráébredek, hog y mire g ondolnak. Helen Yardley-t hétfőn g yilkolták meg . Alig tudom visszatartani mag am, hog y fel ne ug orjak, és be ne kiabáljam, hog y „itt voltam az irodában. Eg ész nap itt voltam.”

– Hag yd azokat az aktákat ott, ahol találtad őket – mondja az őrmester. – Szólok Maya Jacques-nak, hog y tartsa zárva az irodát, és fig yeljen arra, hog y senki se nyúljon semmihez idebent. Vég re elmennek. Pár perccel később meg hallom Maya mag assarkújának kopog ását, és a zárban elforduló kulcs hang ját. Ennyi. Eg yelőre mindenki vég zett az irodámmal – rajtam kívül. Én ott maradok, ahol vag yok, és arra kényszerítem mag am, hog y elszámoljak százig , mielőtt meg mozdulok. Utána visszamászok az irodába, és becsukom mag am mög ött az ablakot. Eg ész életem során most voltam a leg közelebb a kemping ezéshez, g ondolom mag amban, miközben leporolom a ruhámról a földet és a port. Remeg ő kézzel kitörlöm „hilairious” e-mailjét anélkül, hog y meg nyitnám; a rendőrség hez már úg yis eljutott, és ez jól van íg y. Kinyomtatom Ang us Hines e-mailjét, és Laurie cikkével eg yütt beteszem a táskámba. Mivel meg feledkeztem arról, hog y az ajtót bezárták, ostobán meg próbálom kinyitni. Milyen ironikus: bezártak. Nem létezik valami olyasmi, hog y bezártság -szindróma? Ebben szenvedek én is, és Ang us Hines is. Azt hiszem, azoknak, akik olyanokat szoktak mondani, hog y „ki mint veti ág yát”, ig azuk lehet – bármilyen ideg esítők is leg yenek amúg y. Kinyitom a kulcsommal az ajtót, majd bezárom mag am mög ött. A hosszabb úton távozom az irodából, azon, amelyik messzire elkerüli Maya irodáját, és leintek eg y újabb taxit. Meg adom a sofőrnek az otthoni címemet. Ha ideg en autót látok a lakásom előtt, amelyik akár rendőrautó is lehet, akkor azt mondom majd, hog y hajtson tovább, de ha nem, akkor boldog an meg nézem, hog y eg yben van-e még a lakásom – hog y nincsenek-e betört ablakok vag y üveg cserepek a földön, karmolásnyomok a falakon. Nem ül-e Tamsin idegbajosan a kanapémon, arra várva, hogy végre kioktathasson. Holnap visszameg yek az irodába, és lefénymásolom az összes iratot, mielőtt elviszi őket a rendőrség . Maya nem lesz bent – vasárnap szokott manikűröztetni és pedikűröztetni. Raffi lehet, hog y bent lesz úrnapján, ahog yan nevezte, de nag yon kicsi az esélye, hog y érdekelné, mit csinálok. Ha elég hatékonyan dolg ozom, akkor öt-hat óra alatt reng eteg mindent le tudok majd másolni. Már a puszta g ondolattól is halálosan fáradt vag yok.

És miután mindent lemásoltál, hova viszed az anyagot? Hol fogok elrejtőzni? Tamsin és Joe lakásában? A sajátomban? Mindkét hely olyan, ahova a rendőrség előbb-utóbb vissza fog térni, ha olyan nag yon meg akarnak találni, mint ahog y tűnik. Azt hiszem, ezt a döntést már rég ebben meg hozhattam, de csak most hag yom, hog y tudatosuljon bennem. A Marching ton-házba. Oda fog ok menni. Ray nem fog ja bánni. Alig eg y hete ismerem, de tudom, hog y nem tiltakozik majd. Ott biztosan nag yon sok üres szoba van, reng eteg hely mind számomra, mind az iratokkal teli kartondobozok számára. Reng eteg idő arra, hog y átbog arásszam az összes Laurie és Tamsin által g yártott aktát, és meg keressem… a mit is? Valami olyasmit, ami elkerülte Laurie fig yelmét, mert ő „nem látja a fákat az erdőtől”? Vég telenül kimerültnek érzem mag am, de túlság osan fel vag yok spannolva ahhoz, hog y elaludjak, vag y akár csak az ablakon bámuljak kifelé. Valami konstruktív dolg ot kell csinálnom. Kiveszem Laurie cikkét a táskámból, és olvasni kezdem. Majd meg állok eg y furcsának tűnő mondatnál: Annak ellenére, hog y soha nem ölt meg senkit, dr. Duffy több tucatnyi ártatlan nő életét tette tönkre, akiknek nem volt más vétség ük, minthog y rosszkor voltak rossz helyen, amikor eg y vag y több g yermek meg halt: Helen Yardley-ét, Sarah Jag g ardét, Dorne Llewellynét… és a listának még messze nincs vég e. Három név, az nem eg y hosszú lista. Miért nem írt bele Laurie többet, hog y nyomatékosítsa az álláspontját? Az eredetiben több volt, ebben biztos vag yok. Az utolsó oldalra lapozok. Laurie bölcsen – vag y talán azért, mert a lapszerkesztők nem adtak neki választási lehetőség et – azt a részt is kitörölte, amelyben arra céloz, hog y biztosan Rhiannon Evans g yilkolta meg a fiát, Benjamint, mert ő eg y munkásosztálybeli prostituált, és azok ilyeneket szoktak csinálni. Az log ikus, hog y ezt kivág ta, de miért húzta meg Judith Duffy áldozatainak listáját – eg y olyan listát, amelyiknek elvben még messze nincs vég e? Keresg élni kezdem az eredeti cikket a táskámban, de nincs ott. Biztosan otthon hag ytam. Támad eg y újabb ötletem: Ang us Hines emailje. Előveszem, és átfutom a neveket. Kettőn meg akad a szemem: Lorna Keastén és Joanne Bew-én. Ezeket a neveket eg yszerűen nem

ismerhetem máshonnan. Először Laurie cikkében láttam őket, Helen Yardley és Sarah Jag g ard neve mellett. Tényleg láttam őket, nem csak képzelődöm. Lorna Keast és Joanne Bew neve még szerepelt az első változatban. Akkor ebben miért nem?

Helen Yardley–Gaynor Mundy Csak a szeretet (részlet) 1996. november 5. A tárg yalás eg yik napját sem élveztem különösebben, de november 5-e volt a leg pocsékabb. Akkor találtam mag am első ízben szemtől szembe dr. Judith Duffyval, amikor koronatanúként tett vallomást, ami azt jelenti, hog y a vádat képviselő üg yész kérdéseire válaszolt. Bármilyen hihetetlen, előtte soha nem találkoztam vele, bár ő állítása szerint sokat tudott rólam és a családomról. De azzal tisztában voltam, hog y miféle ember. Ned és Gillian előre fig yelmeztettek. Ő az a nő, aki simán kijelenti, hog y eg y g yásztól lesújtott édesanya két g yilkosság ot is elkövetett, anélkül, hog y azzal fáradna, hog y előtte beszéljen az illetővel, vag y jobban meg ismerje. Vele ellentétben dr. Russell Meredew, a védelem leg főbb törvényszéki tanúja napokat töltött Paullal és velem, mindkettőnkkel reng eteg et beszélg etett, és fáradság ot nem kímélve állította össze azt, amit a „dossziéjának” nevezett. Azzal viccelődtünk, hog y mire elkészült vele, olyan vastag lett, akár eg y enciklopédia! dr. Meredew eg yébként Wilson bírónőnek is meg próbálta bemutatni a dossziéját a bíróság on, aki meg döbbentő módon azt válaszolta, hog y: „Ug ye nem várja, hog y ezt az eg észet vég ig olvassam?” Eg y pillanatra se vettem le a szemem dr. Duffyról, miközben felsétált a tanúk padjához. Mióta elkezdődött az eljárás, most először éreztem valódi, g yomorba markoló retteg ést. Volt benne valami, amitől a hideg futkározott a hátamon. Eg észen addig a pillanatig úg y g ondoltam, hog y mikor vég et ér ez a nevetség es színjáték, kéz a kézben hazasétálok Paullal. Visszakapjuk Paig e-et, és boldog an élünk, amíg meg nem halunk. Kétség em sem volt efelől, mivel ártatlan voltam. Ezt én is tudtam, Paul is tudta, és meg g yőződésem szerint az esküdtek is rájöttek volna. Ned biztosított afelől, hog y amint Russell Meredew elmag yarázza nekik a mag a visszafog ott, de határozott módján, hog y teljesen hihető, hog y Morg an és Rowan természetes okokból haltak meg , eg yszerűen kizárt lesz, hog y elítélhessenek eng em g yilkosság ért.

De amikor Judith Duffy tekintete első alkalommal fúródott az enyémbe, úg y éreztem, mintha g yomorszájon vág tak volna. Szemernyi eg yüttérzést sem láttam benne. A testtartása g őg ös volt és arrog áns. Láttam rajta, minden erejével azért fog küzdeni, hog y életem hátralévő részét börtönben töltsem – pusztán azért, mert meg teheti; hog y bebizonyítsa, neki van ig aza. Ezt akkoriban még nem tudtam, de később kiderült, hog y Paul, Ned és Gillian is pontosan ug yanezt érezte vele kapcsolatban. Túlzás nélkül olyan volt, mintha eg y kínzókamrában lennék, miközben ott ültem tehetetlenül, és azt hallg attam, amint dr. Duffy részletezi, hog y mi mindent tehettem drág a Morg anemmel és Rowanemmel, amivel a szerinte elszenvedett sérüléseiket okoztam. Vég ig hallg attam, amint azt mag yarázza az esküdteknek, akik közül többen is könnyekre fakadtak, hog y sóval mérg eztem meg a g yermekeimet, hog y több alkalommal is fojtog attam őket azért, hog y bevihessem őket a kórházba, és ezzel a fig yelem középpontjába kerülhessek. Életemben nem hallottam még ennyire nevetség es dolg okat. Ha fig yelemre vág ytam volna, akkor vég ig sétáltam volna az utcán eg y mikieg eres kosztümben, vag y meztelenül kánkánozom a kertünkben – valami vicces és ártalmatlan dolg ot csináltam volna. Viszont soha, de soha nem g yilkoltam volna meg a g yermekeinket. Amikor meg hallottam, hog y dr. Duffy azt mondja, hog y Rowan koponyája be volt törve, leg szívesebben bekiabáltam volna, hog y „Hazudik! Én sose bántottam a kisbabáinkat! Imádtam őket, csak szeretet volt bennem irántuk!” Soha nem fog om elfelejteni, hog yan ért vég et dr. Duffy tanúskodása. Ez a fájdalmas emlék örökre az ag yamba vésődött. Amikor átolvastam a bíróság i jeg yzőkönyvet, szinte szóról szóra meg eg yezett az emlékeimmel: RUDGARD: Mrs. Yardley úg y g ondolja, hog y mind Morg an, mind Rowan a bölcsőhalál, vag yis a hirtelen csecsemőhalál áldozatai voltak. Mag a mit mond erre? DUFFY: Ha fig yelmen kívül is hag yjuk, hog y rendkívül szokatlan, hog y eg y háztartásban kétszer is előforduljon a hirtelen csecsemőhalál…

RUDGARD: Bocsásson meg , hog y félbeszakítom, doktornő, de én a Yardley családdal szeretnék fog lalkozni, és nem a többi családdal, amelyekkel orvosi karrierje során találkozott. Ne bonyolódjunk bele a statisztikákba. Mindnyájan tudjuk, milyen hírhedten meg bízhatatlanok a statisztikai adatok, amikor eg yedi esetekre próbálják őket ráhúzni; s hog y mennyire nincs jelentőség ük. Az ön álláspontja szerint lehetség es, hog y Morg an és Rowan bölcsőhalálban haltak meg ? DUFFY: Én azt mondanám, hog y ez annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos. Ennél sokkal valószínűbb, hog y mindkét haláleset mög ött eg y közös ok lappang , és ez az ok bűnüg yi, nem pedig eg észség üg yi jelleg ű. RUDGARD: Tehát a mag a véleménye szerint mind Morg an, mind Rowan Yardley g yilkosság áldozata lett? DUFFY: Ig en, az a véleményem, hog y eg yik g yermek sem baleset folytán halt meg . Én zokog tam, miközben Judith Duffy hig g adtan elmondta mindezt a hazug ság ot velem kapcsolatban, de annak ellenére, hog y teljesen lesújtott a dolog , sem Paul, sem én nem fog tuk fel ig azán, mekkora kárt okozott az a félmondata, hog y „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos.” Viszont Ned, aki sokéves tárg yalótermi tapasztalattal rendelkezett, pontosan tudta, mennyire veszélyes, ha az esküdtszék ilyen szavakat hall. Az sem számított, hog y alig pár perccel korábban hallhatták, amint a nag yszerű Ivor Rudg ard főüg yész mag a mondja ki, hog y a statisztikai adatokat nem lehet olyan eg yedi esetekre ráhúzni, mint az enyém – nem ez maradt meg a fejükben. Ez nem volt olyan emlékezetes vag y hatásos, mint dr. Duffy mág ikus receptje arra, hog y bűntettet találjon ott, ahol semmi nincs: „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos.” Amikor Reuben Merrills is felállt, hog y kérdéseket intézzen dr. Duffyhoz, Ned rám villantotta rag yog ó, reménysug árszerű mosolyát: Ne aggódjon, Merrills a legjobb védőügyvéd az országban – a földbe fogja döngölni. És ő valóban mindent meg is tett: MERRILLS: Tisztázzuk ezt a dolg ot: meg g yőződése, hog y kizárt, hog y eg ynél több kisg yermek, akik ug yanazoktól a szülőktől

származnak és ug yanabban a háztartásban élnek, eg yaránt természetes okokból haljanak meg ? DUFFY: Én nem azt mondtam… MERRILLS: Mert több olyan esetet is tudnék citálni, amikor eg y adott családban több bölcsőhalál is előfordult külső sérülés minden nyoma nélkül. DUFFY: A mag a szóhasználata zavaros. A természetes halál és a bölcsőhalál nem ug yanazt jelentik. Eg y olyan családban, amelyik a hemofília g énjét hordozza, érthető módon meg lehetősen valószínű, hog y több mint eg y családtag meg fog halni hemofíliával kapcsolatos okokból – ami természetes halálnak számít. Bölcsőhalálról akkor beszélünk, amikor nem lehet meg találni a halál mag yarázatát. MERRILLS: Rendben, akkor beszéljünk bölcsőhalálról. A mag a nézőpontja szerint lehetség es, hog y eg y családban több mint eg y bölcsőhalál előforduljon? DUFFY: Természetesen. MERRILLS: Csak hog y tisztázzuk: mag a azt mondja, hog y természetesen lehetség es, hog y eg y családban több mint eg y g yermek essen áldozatul a hirtelen csecsemőhalálnak. DUFFY: Ig en, lehetség es. MERRILLS: Ug yanakkor nem is olyan rég en ennek pontosan az ellenkezőjét állította, nem? DUFFY: Nem, nem íg y volt. Én azt mondtam, hog y… MERRILLS: Mag a azt mondta, hog y az, hog y Morg an és Rowan Yardley mindketten bölcsőhalálban haltak meg , „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos.” DUFFY: Ezt úg y értettem, hog y… MERRILLS: Mag a azt mondta, és erre az esküdtszék is emlékszik, hog y az, hog y két bölcsőhalál is előforduljon a Yardley családban, „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos.” DUFFY: Nem, ilyet nem mondtam. MERRILLS: Nos, dr. Duffy, biztos vag yok benne, hog y az esküdtszék is éppen annyira el van most képedve, mint én, mert mindnyájan hallottuk, hog y ezt mondta. Nincs több kérdésem.

A szívem úg y dobog ott, miközben ezt hallg attam, hog y majd’ kiug rott a helyéből. „Hála az ég nek” – g ondoltam. Most majd meg érti az esküdtszék, hog y Judith Duffy milyen hazug szörnyeteg . Hog yan vehetné bárki komolyan a szakvéleményét ezek után, hog y Ruben Merrills eg y ilyen eg yértelmű hazug ság on kapta? De azonnal kételkedni kezdtem, amikor odanéztem Paulra és Nedre, és észrevettem, hog y mindketten a homlokukat ráncolják. Később kiderült számomra, hog y nag yon ag g ódtak, milyen hatással lesz az esküdtekre az ominózus félmondat ismételg etése. Noha Merrills pikk-pakk bebizonyította, hog y Duffy eg yértelműen hazudik, eközben kétszer is elismételte, az, hog y Morg an és Rowan mindketten hirtelen csecsemőhalálban haljanak meg , annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos. Ned később elmag yarázta nekem, hog y ha valamit újra és újra elismételnek, rendkívül jól rög zülnek. „Az ismétlés szöveg környezete kevésbé számít, mint mag a az ismétlés” – mondta nekem. És ig aza lett. Naiv voltam. A tárg yalásom alatt az esküdtszék újra és újra meg hallg athatta azt a frázist, hog y „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos.” November ötödikén ezt még nem tudtam, de kilenc évet börtönben kellett töltenem az életemből e miatt a hat szó miatt; eg y olyan nő miatt, aki akkor még életében eg yetlen szavamat sem hallotta.

2004. október 24. Október huszonneg yedikén eljött a börtönbe a Daily Telegraph eg yik újság írója, hog y interjút készítsen velem. Paul azzal viccelődött, hog y most, hog y ig azi híresség lettem, alig fog ok tudni időt szakítani rá. A börtön személyzete is íg y hívott: „helyi híresség ünk.” Geddham Hallban mindenki csodálatosan kedves volt. Ott mindenki tudta, hog y ártatlan vag yok, ami nag yon kellemes változatosság ot jelentett Durham után, ahol g yűlöltek és bántottak. Tisztában voltam azzal, hog y Laurie-nak köszönhetem ezt a változást. Nag yszerűen kampányolt mellettem, és még az imádnivalóan óvatos Ned is azt dünnyög te eg yszer, hog y a februári fellebbezésem akár sikerrel is járhat. Laurie csodákat tett, és az IÁSZG eg yre erősebbé vált. Nag yon frusztrált, hog y én odabentről olyan keveset tudok tenni, de Laurie mindvég ig támog atott, és folyamatosan biztosított afelől, hog y

mindenki tudja, az IÁSZG éppen annyira az én g yermekem, mint az övé. Alig vártam, hog y kiszabaduljak, és én is seg íthessek azoknak a nőknek, akik hozzám hasonlóan rettenetes helyzetbe kerültek, akiket az ig azság üg yi rendszer elárult és sorsára hag yott. Sokan vannak, és én mindnyájukat szeretem és mindnyájukkal eg yütt érzek. Hallottam, hog y Rachel Hines nemsokára Geddhambe érkezik. Az ő esete szinte szóról szóra eg yezik az enyémmel: eg y ártatlan édesanya, akit tévesen ítéltek el két g yermeke meg g yilkolásáért. Neki nemrég iben utasították vissza a fellebbezési kérelmét, és majd meg szakadt érte a szívem. Az eg yik dolog , amit a börtönben is tudtam csinálni, az írás volt, és rájöttem, hog y imádom. Először csak azért eg yeztem bele abba, hog y naplót vezessek, mert Laurie meg kért rá, de miután belekezdtem, már nem tudtam volna meg lenni nélküle. Elmeséltem a Telegraph újság írónőjének, hog y abban reménykedem, eg y szép napon kiadhatok eg y könyvet az életemről, és mindarról, amin keresztülmentem. Ő úg y bólog atott, mintha ez teljesen természetes dolog lenne. Nem voltam biztos benne, hog y meg értette, milyen sokat jelent nekem az írás. Ő biztosan folyamatosan kénytelen írni a munkája miatt, de én azóta nem írtam semmit, hog y otthag ytam az iskolát. Kedves nőnek tűnt, úg yhog y meg eng edtem neki, hog y belenézzen a szöveg be. – Lefog adom, hog y szörnyű a stílusom, ug ye? – viccelődtem vele. – Ez a vers zseniális – válaszolta. – Nag yon-nag yon jó. Nevetnem kellett. Akár azt is felelhette volna, hog y „ig en, Helen, rettenetes a stílusod.” A vers, amit meg dicsért, az eg yetlen dolog a füzetben, amit nem én írtam! Ezt a verset eg y antológ iában találtam a Geddham könyvtárában. Szerintem g yönyörű, úg yhog y bemásoltam a füzet elejébe, hog y erőt merítsek belőle. Eg y Fiona Sampson nevű nő írta, és az a címe, hog y Horgony: Cellába zárt reggelizők, lépesmézagyakból a nők az értelem cukorcseppjeit kiszívják; ezüstkehellyé teszik a koponyát, melyben a szerelem kakukkfia élhet – Megkérdezni mindhiába, hogy az elszántsága mellett mit tett

ő azért, hogy kívül éljen? – Levedlette a világmindent, hogy simuljon mint féltékeny férfi álma? De ami még mindig verdes, véletlen vagy szeszély által besodorva, irgalomból, édes ízből, az egy madár: a léleknek a hűlt helye egy tisztára sepert szoba már. Nem értettem pontosan, hog y mit jelent ez a vers, de attól a pillanattól kezdve, hog y először elolvastam, tudtam, hog y a világ ot jelenti számomra, és az eg yik leg értékesebb tulajdonommá vált. Szinte úg y éreztem, mintha rám g ondolt volna az, aki meg írta! Cellákban élő nőkről szólt, és én is az voltam – leg alábbis abban az időben. Főleg az utolsó versszak tetszett nag yon, mert tele volt reménnyel. Úg y g ondoltam, arre célozhat az író: hog y miután bezárják az embert, és mindent elvesznek tőle, a remény akkor is meg marad. A remény az a madárka, amelyik még mindig verdes „véletlen vag y szeszély által besodorva, irg alomból, édes ízből.” És miután az ember mindent elveszített, az üres életében, ebben az immár „tisztára sepert szobában” az a remény, amely eg yébként olyan apró és törékeny lenne, hirtelen hatalmasnak, édesnek és erősnek kezd tűnni, mert nem marad más rajta kívül. Minden este ott feküdtem a cellámban az ág yon, az elveszített kisbabáimat siratva, és mag am elé képzelve, ahog y a remény szárnyai ott verdesnek és csapkodnak mellettem.

14 2009. október 10. – Biztosra vehetjük, hog y felfüg g esztik az eng edélyemet – jelentette ki Judith Duffy. – Akkor is ez történne, ha kiállnék és meg próbálnám meg védeni mag am, de mivel nem fog ok… – Semmiképpen? Még meg hatalmazott útján sem? Charlie nag yon üg yelt arra, hog y inkább kíváncsinak, mint rosszallónak tűnjön. Még csak tíz perce beszélg etett Duffyval, de máris rájött, hog y folyton ítélkezik. Gyakran szórakoztatta mag át azzal, miközben a többiek beszélg ettek, hog y kifig urázta mag ában az öltözéküket, a modorosság aikat, az ostobaság ukat – persze csupán mag ában, tehát valószínűleg ártalmatlanul, bár most ráébredt, hog y szég yenletes módon nag yon kevés tapasztalata van abban, hog y az általa ideálisnak tartott módon hallg asson meg másokat, vag yis anélkül, hog y titokban azt lesné, min köszörülhetné a nyelvét. Ha már az öltözködésnél tartunk, Judith Duffy eg y kicsit furcsa volt. Külön-külön eg yik darabbal se volt baj, de az összhatás még is rémesre sikerült: csipkés fehér blúz, alaktalan, lila kardig án, szürke, térdig érő szoknya, ami valószínűleg eg y kiskosztüm része lehetett, fekete harisnya és lapos sarkú, fekete cipő, akkora masnival, hog y az sokkal jobban állt volna eg y fiatalabb nőn. Charlie nem tudta eldönteni, hog y Duffy lazán vag y eleg ánsan próbált felöltözni aznap reg g el. Charlie-nak a hasonló élményeikre hivatkozva sikerült bekönyörög nie mag át Duffy házába. Ehhez sokkal őszintébbnek kellett lennie, mint g ondolta volna, és vég ül már majdnem sikerült meg g yőznie önmag át is, hog y ő és ez a nem túl vonzó, karótnyelt benyomást keltő doktornő valamiféle lelki társak a számkivetettség ben, annyira, hog y Duffy meg vetése immár önmag a meg vetését jelentette volna számára, abból pedig mostanra eleg e lett. Nag yjából eg y évvel korábban hag yott fel az ilyesmivel. – Az üg yvédem nag y bánatára, nem. Semmilyen formában nem fog om védeni mag am – felelte Duffy. – És fellebbezni sem fog ok. Nem akarok vitatkozni senkivel semmiről, sem az orvosi kamarával, sem Russell Meredew-vel. Laurie Nattrass-szel pedig vég képp nem. Az az

ember mag a a meg testesült önig azolás. Bárki, aki teng elyt akaszt vele, húsz évvel később is ug yanazt a harcot folytathatja – mosolyg ott. Ő és Charlie párnátlan rattan székeken ültek Duffy zöld csempés, zöld falú meleg házában. Abból, amennyit Charlie a házból látott, azt a következtetést vonta le, hog y minden zug át a zöld különböző árnyalatai borítják. Az ablak eg y hosszú, rendezett, teljesség g el növénymentes kertre nyílt – csak g yep volt benne, és néhány üres virág ág yás, az alacsony fakerítés mög ött viszont ug yanakkora kertre lehetett látni bokrokkal és virág okkal, s eg y pontosan ug yanolyan meleg házzal, mint Duffyé. – Amikor elkezdtem népszerűtlenné válni, eleinte mindenkinek előadtam a saját álláspontomat, aki hajlandó volt meg hallg atni. Több mint két évembe került, míg rájöttem, hog y rosszabbul érzem mag am attól, ha kiállok mag amért, mint ha nem teszem. – Van valami lélekölő abban, amikor az ember meg próbálja meg g yőzni a környezetét, hog y nem olyan rossz, mint amilyennek hiszik – helyeselt Charlie. – Én mindig is ösztönös késztetést éreztem arra, hog y azt mondjam: „Nyug odtan bekaphatjátok: még annál is rosszabb vag yok.” Nem kért bocsánatot a stílusáért. Ha a nyug díjasoknak jár az ing yenes tömeg közlekedés, akkor a számkivetetteknek is jog uk van csúnyán beszélni. – Én olyan rossz vag yok, amilyen vag yok, és olyan jó vag yok, amilyen vag yok – húzta össze mag án a kardig ánját Duffy. – Ahog y mindenki más is. Mindnyájan érzünk fájdalmat, mindnyájan képesek vag yunk újra átélni a fájdalmat, és mindnyájan okozunk fájdalmat akaratlanul is másoknak. Sőt az emberek többség e élete valamelyik pillanatában szándékosan is okoz másoknak fájdalmat. – Azt kockáztatva, hog y okoskodónak fog ok tűnni… Mag a nyug odtan harcba szállhatna a hivatásáért és a hírnevéért az orvosi kamaránál, anélkül, hog y ennek ellentmondana. – A kamara ítélete nem fog ja meg változtatni azt, hog y ki vag yok, és a közvélemény sem tudja érdemben befolyásolni – felelte Duffy. – Ezért adtam fel. – Szóval már nem érdekli, hog y mit g ondolnak mag áról az emberek? Duffy a feje felett lévő üveg re nézett.

– Ha azt mondom, hog y nem, akkor úg y fog tűnni, mintha lenézném az embertársaimat, ami eg yáltalán nem ig az. De… a leg több ember képtelen meg alapozott véleményt alkotni rólam. Nem látnak túl azokon a dolg okon, amelyeket a nyilvánosság előtt tettem és mondtam. – De hát nem ebből áll eg y ember? – kérdezte Charlie. – Azokból a dolg okból, amiket tesz és mond? – Ebben mag a sem hisz ig azán, ug ye? – Judith Duffy hang ja nag yon olyan volt, mint eg y ag g ódó orvosé. Charlie félig -meddig arra számított, hog y mindjárt jeg yzettömböt és tollat vesz elő, és felír neki eg y erős pszichoaktív szert. A saját érdekében, kedveském. – Őszintén szólva, én túl felszínes vag yok ahhoz, hog y komolyan elg ondolkozzak ezen, úg yhog y nem fog ok úg y tenni, mintha tudnám a választ. – Mi a leg jobb dolog , amit valaha tett? – Hát, tavaly… nos, azt hiszem, meg mentettem három ember életét. – Most fig yelmen kívül hag yom az „azt hiszem”-et, ami csak szerénykedés – felelte Duffy határozottan. – Meg mentett három életet. – Ezt valószínűleg súlyoznom kellene – sóhajtott fel Charlie. Ezt az emléket nem idézte fel túl szívesen. – Eg y kollég ám és én két ember életét mentettük meg , bár az az illető, aki meg akarta ölni őket, vég ül meg ölt eg y… – Ne súlyozza – mosolyg ott Duffy. – Életeket mentett meg . – Azt hiszem, ig en. – Én is, több tucatnyit. Nem tudok pontos számot mondani, de reng eteg olyan g yerek van, aki nem érte volna meg a felnőttkort, ha nem g yőzöm meg a bíróság ot, hog y veg yék el őket a családjuktól, ahol meg ölték volna őket. Milyen nag yobb ajándék létezik az élet folytatásának ajándékánál, ha valakit halál fenyeg et? Semmilyen. Mag a és én mindketten többször meg tettük ezt. Ez azt jelentené, hog y mi ketten vag yunk a leg nag yszerűbb emberek, akik valaha éltek? – Te jó ég , nag yon remélem, hog y nem – nevetett Charlie. – Ha én vag yok a leg jobb, amit ez a világ nyújtani képes, akkor lehet, hog y űrutazásra kell adnom a fejem. – Ug yanúg y nem a sikereink határoznak meg minket, mint ahog y a hibáink sem – folytatta Duffy. – Mi eg yszerűen csak azok vag yunk, akik vag yunk, és ki tudja, hog y mit ér az ig azából?

– Ezt Helen Yardley-ról is elmondhatná. Mag a úg y g ondolta, hog y meg ölte a g yermekeit. – Még mindig íg y g ondolom. – De a mag a elmélete szerint az nem ő volt, nem? Az a leg rosszabb dolog volt, amit valaha tett, de nem az volt, aki ő mag a. – Nem, nem ő volt. – Duffy hang ja valahog y teltebb, áthatóbb lett. – És azt kívánom, bár többen képesek lennének ezt meg érteni. Azok az anyák, akik meg ölik a g yermeküket, nem g onoszak, nem szörnyeteg ek. Leg nag yobbrészt csak be vannak zárva az elméjük poklába, eg y olyan pokolba, amelyből nem tudnak kiszabadulni, és amelyről senkinek nem tudnak beszélni. Ezt a poklot g yakran olyan üg yesen rejteg etik, hog y mindenkit, még a hozzájuk leg közelebb állókat is sikerül meg g yőzniük, hog y boldog ok és normálisak. Gondolom, nem olvasta Helen Yardley önéletrajzát, a Csak a szeretet-et. – A közepén tartok. – Nem tűnt fel mag ának, hog y hány embert nevez vaknak és ostobának pusztán azért, mert nem látta rajta első pillantásra, hog y biztosan nem ő ölte meg a g yermekeit, mivel annyira lesújtott és szomorú volt, amennyire eg y g yermekg yilkos biztosan nem lenne? Mert mindenki számára azonnal nyilvánvaló kellett volna leg yen, hog y mennyire imádta a g yermekeit? Charlie bólog atott. Ez az érvelés már akkor sem g yőzte meg , amikor először találkozott vele. Rög tön az jutott eszébe, hog y de hát meg lehet játszani, hogy valaki mélyen lesújtott, nem? – Azok az anyák, akik meg fojtják a g yermekeiket, általában szeretik őket. Mélyen, éppen olyan mélyen, mint azok az anyák, akik nem is álmodnának arról, hog y bántsák a g yermeküket, bár tisztában vag yok azzal, hog y ezt nehéz felfog ni. A leg többjük tényleg le van sújtva, teljesen őszintén g yászol. Összetörik a szívük, darabokra hullik az életük… pontosan úg y, mint amikor eg y ártatlan anya g yermeke hal meg ag yhártyag yulladásban. Felejtsük el az ellentmondásos eseteket, most azokról a nőkről beszélek, akikkel a munkám során találkoztam, és akik bevallották, hog y annyira el voltak keseredve, hog y eg y párnát nyomtak a kisbabájuk arcára, vag y bedobták eg y vonat alá, vag y levetették az erkélyről. Ezeket a nőket, leg többször mélyen lesújtja a g yermekük elvesztése. Utána meg akarnak halni, mert értelmetlennek érzik az életüket.

– De… – Mit értett félre vajon Charlie? – Erről a veszteség ről ők mag uk tehetnek. – Amitől csak még rosszabb lesz az eg ész. – De… akkor miért csinálták? Azt hiszik, hog y meg akarják ölni a g yereküket, és csak túl későn jönnek rá, hog y tévedtek? Judith Duffy szomorúan elmosolyodott. – Mag a olyan racionális g ondolkodást tulajdonít ezeknek a nőknek, ami eg yszerűen nincs meg bennük. Ők azért ölnek, mert túlság osan szenvednek, és nem tudják, mi mást tehetnének. Az ilyen viselkedés eg yszerűen kijön belőlük, a fájdalmukból fakadt, és nincsenek meg hozzá a belső erőforrásaik, hog y meg akadályozzák. Ha az ember mentálisan beteg , akkor nem mindig tud úg y g ondolkozni, hog y „ha ezt teszem, akkor az fog történni.” Meg jeg yezném, a mentálisan beteg nem eg yenlő az őrülttel. – Nem – helyeselt Charlie, aki nem akart tudatlannak tűnni. Mag ában viszont azt g ondolta, hog y néha viszont ugyanazt jelentik. Mindkettő jelentheti azt, hogy az ember meztelenül megy el a boltba, ahol kiabálni kezd, hogy az ufók elrabolták a belső szerveit. – Azok az anyák, akik meg ölik a kisbabájukat, éppen annyi eg yüttérzést érdemelnek tőlünk, mint azok az anyák, akiknek a g yermeke természetes okból hal meg – folytatta Duffy. – Leg szívesebben éljenezni kezdtem volna, amikor Elizabeth Geilow bírónő az összefog lalásában meg kérdőjelezte, hog y az olyan nőknek, mint Ray Hines és Helen Yardley, a büntetés-vég rehajtási rendszerben van-e eg yáltalán a helyük. Az én nézeteim szerint nem. Az ő esetük csak eg yüttérzésért és seg ítség ért kiált. – Ug yanakkor mag a mindkettejük ellen tanúskodott, s kulcsfontosság ú szerepet játszott a sikeres büntetőüg yi eljárásban, amely börtönre ítélte őket – jeg yezte meg Charlie. – Én nem Ray, Helen vag y bármelyikük ellen tanúskodtam – javította ki Duffy. – A bűnüg yi eljárások tapasztalt szakértőjeként meg szoktak kérdezni, hog y szerintem mi okozta eg y-eg y g yermek halálát. Ha úg y g ondolom, hog y a szülő vag y a g ondozó bántalmazása okozta a g yermek halálát, akkor azt is mondom, de nem valaki ellen tanúskodom, amikor ezt mondom. Azzal, hog y úg y adom elő az ig azság ot, amilyennek én látom, csak a leg jobbat próbálom tenni mindenki számára. A hazug ság

senkin sem seg ít. Éppen úg y ott állok minden meg vádolt nő oldalán, ahog yan minden veszélyeztetett vag y meg g yilkolt g yermek oldalán is. – Nem vag yok biztos abban, hog y ezt a nők is íg y látják – jeg yezte meg Charlie pikírten. A kecske is lakjon jól, és a káposzta is maradjon meg tipikus esete. – Hát persze hog y nem. – Duffy a füle mög é simította acélszürke haját. – De nekem a védtelen g yermekekre is g ondolnom kell, akik ug yanúg y meg érdemlik az eg yüttérzést. – Nem azt akarja mondani, hog y még inkább meg érdemlik? – Nem. Bár, ha meg kérdezné, hog y szerintem miért vag yok itt, akkor azt felelném, hog y a g yermekek meg mentése és védelmezése vég ett. Számomra ez a leg fontosabb. Bármilyen mélyen eg yütt érzek eg y olyan nővel, mint Helen Yardley, biztosítani akarom, hog y ne tudjon eg y harmadik g yermeket is meg ölni. – Paig e-et? Duffy felállt. – Miért érzem úg y, mintha védekeznem kellene? – Elnézést, én nem akartam… – Nem, nem mag a tehet róla. Kér még eg y csésze teát? Charlie nem kért, de úg y érezte, a doktornőnek szükség e van eg y kis szünetre, hog y kitisztuljon a feje, úg yhog y bólintott. Túl élesen fog almazott volna? Simon csak nevetne, és azt válaszolná, hog y „mint mindig .” Miközben Duffy a konyhában tett-vett, Charlie átnézte a meleg ház sarkában álló kis könyvespolcot. Daphne du Maurier életrajza, pár Iris Murdoch, kilenc-tíz könyv eg y bizonyos Jill McGowntól, akiről Charlie még csak nem is hallott, reng eteg orosz klasszikus, három veg etáriánus receptkönyv, az Örökké… Nem, ez nem lehet ig az. Charlie a helyiség túlsó vég ébe lopakodott, hog y ellenőrizze, nem hallucinál-e. De nem. Judith Duffynak birtokában volt az Örökké a szívemben: Harcom a rák ellen Jade Goodytól. Elég g é eklektikus ízlése van. – Yardley-ék nevek terén tanúsított kreativitása az eg yik oka annak, hog y bajban vag yok – tért vissza Duffy eg y-eg y bög re teát hozva mag ának és Charlie-nak. – A kisebbik fiukat, Rowant kislányként emleg ettem a róla írt zárójelentésben. Csak két másik Rowant ismertem, és mindketten nőneműek voltak, úg yhog y azt feltételeztem, hog y Helen Rowanje is az. Laurie Nattrass nag yon rájátszott erre, mint ahog y arra is,

hog y semmilyen személyes kapcsolatom se volt a Yardley családdal, ellentétben Russell Meredew-vel, aki eg y időre g yakorlatilag beköltözött hozzájuk. Én eg yszer sem beszéltem Helennel vag y Paullal. – És ezt meg bánta? – kérdezte Charlie. – Bánom, hog y nem volt időm személyesen is meg ismerkedni velük, de az az ig azság … – Duffy elhallg atott. – Már meg int védekezem. – Ne teg ye. Én nem vádolom mag át. A doktornő ajka vékony csíkká keskenyedett. – Az az ig azság – folytatta valamivel kevésbé élesen –, hog y én voltam a leg keresettebb törvényszéki szakértő az ország ban, mielőtt Laurie Nattrass meg kezdte ellenem folytatott hadjáratát, és eg yszerűen nem volt időm személyesen is meg ismerkedni az összes családdal. Ezt másokra kellett bíznom, olyan emberekre, akiknek, reményeim szerint, meg volt a meg felelő szakképesítése ahhoz, hog y meg adják az olyan szülőknek, mint Yardley-ék és Hinesék azt a seg ítség et, amelyre szükség ük volt. Az én feladatom törvényszéki szakértőként nem az volt, hog y a családdal barátkozzak, hanem az, hog y mikroszkóp alá teg yem a kapott mintákat, meg nézzem a rendelkezésemre álló felvételeket, és értelmezzem azokat. Rowan Yardley esetében eg y tüdőszöveti mintát és eg y törött koponyát kaptam, ezt adta át nekem a halottkémi vizsg álatot elvég ző g yermekpatológ us. A g yermek nemi szervét nem kellett meg vizsg álnom, ezért tévedtem a nemével kapcsolatban. – Duffy hátrasimította a haját az arcából. – Tudnom kellett volna, hog y fiú. Ellenőriznem kellett volna, és mélyen bánom, hog y nem tettem meg , de… – Vállat vont. – Sajnos ez nem oszt, nem szoroz azzal kapcsolatban, amit a mikroszkóp alatt láttam: az eg yértelmű bizonyítékát annak, hog y Rowan Yardley-t rövid kis élete során többször meg próbálták meg fojtani. Bármennyit üldög éltem volna Yardley-ék konyhájában velük beszélg etve, az sem tüntette volna el a lég utak nem természetes eredetű elzáródásának bizonyítékait. Vag y a koponyatörését. Charlie a teáját kortyolg atta, és azon g ondolkozott, hog y létezik-e erre valamilyen analóg ia a rendőrök életében. Ha mondjuk a Winstanleylakótelepen sétálva meg látna eg y kapucnis pulóveres fiatalt, amint fellök eg y öreg asszonyt, verbálisan bántalmazná és elszaladna a táskájával, szóval vitathatatlan bizonyítékot arra, hog y valaki bűntényt követ el éppen… Judith Duffy is ennyire biztos volt a dolg ában Helen Yardley-val kapcsolatban? Vajon azok az orvosok, akik mellette

tanúskodtak, ug yanazt csinálták, mintha azt mondták volna, hog y „nem kirabolta, csak eg y iskolai színdarabhoz g yakorolta a szerepét”? – Ha ez számít valamit, bár mivel soha nem beszéltem azzal a nővel, nyug odtan g ondolhatja, hog y nem számít, de szerintem Helen Yardleynak sikerült kiszabadulnia a saját kis poklából, mielőtt meg halt – mondta Duffy. – Mindaz, amin keresztülment, új értelmet adott az életének. Amikor más nőkért kampányolt, azt szerintem tiszta szívből tette. Szenvedélyesen hitt az ártatlanság ukban: Sarah Jag g ardében, Ray Hineséban, mindeg yikükében. Neki nag yon jól állt ez a szerep, tökéletes hősnővé változott, mártír volt. Szerintem tényleg jót akart. Ezért volt annyira sikeres az IÁSZG frontembereként. Charlie büszkeség et és csodálatot hallott ki a doktornő hang jából, és ettől kényelmetlenül érezte mag át. – Sosem könnyű meg fejteni az emberek motivációit – folytatta Duffy –, de ha találg atnom kellene, azt mondanám, hog y Helen rettentően szeretett volna ártatlan lenni, és ezt vetítette ki, amikor őszintén hitt abban, hog y más nők, aki olyanok, mint ő, tényleg azok. Az a leg ironikusabb az eg észben, hog y még ha bűnösök is lettek volna mind, Helen akkor is rendkívül sokat seg ített volna nekik. Azzal, hog y hitt az alapvető jóság ukban, valószínűleg seg ített nekik mag uknak meg bocsátani, amit tettek. – Azt akarja mondani…? – Hog y mind bűnösök? Nem. Én csak azt mondom, amit az olyan emberek, mint Laurie Nattrass láthatóan nem hajlandóak beismerni, hog y ma jóval nag yobb az esélye annak, hog y eg y meg mag yarázhatatlan és váratlan g yermekhalál oka g yilkosság , mint rég ebben. Ötven évvel ezelőtt évente háromezer bölcsőhalál következett be az Eg yesült Királyság ban. Ez fokozatosan, a lakhatási körülmények javulásával párhuzamosan évi ezerre csökkent. Majd, ahog y eg yre kevesebb háztartásban dohányoztak, eg yre kevesebb édesanya aludt eg yütt a g yermekével, és eg yre jobb eredményeket ért el a „Háton Alvás” kampány, amelynek keretében az anyákat felvilág osították a hason altatás veszélyeiről, a hirtelen csecsemőhalál évi nég yszázra csökkent. De az elmének azok a kis poklai… – pillantott Duffy a konyha felé, mintha a saját külön bejáratú pokla valahol ott lenne. – Azokból feltételezhetően ug yanannyi van most is, mint valaha, ha nem több, ami azt jelenti, hog y ug yanannyi felnőtt érez késztetést a g yermekek bántalmazására.

– Vag yis meg nőtt a nem természetes halálesetek aránya – vonta le a következtetést Charlie. Ez log ikusnak tűnik. – Ig en, én íg y g ondolom. Ug yanakkor, mivel nem vag yok statisztikus, íg y biztos sem vag yok abban, hog y ez azt jelenti-e, vag y valami mást, hog y eg y bölcsőhalálnak minősített eset manapság nag yobb valószínűséggel jelent emberölést, mint ötven évvel ezelőtt. A statisztikák sokat seg ítenek, ha az ember a teljes népesség et nézi, de rendkívüli mértékben torzíthatnak, ha eg yedi esetekre próbáljuk ráhúzni őket. Én nag yon precízen szoktam fog almazni, amikor ezekről a dolg okról beszélek, ezért olyan ideg esítő, amikor ostoba emberek félrevezetően idéznek. – Duffy inkább rezig náltnak, mint dühösnek tűnt. – Biztosan hallotta már a híres idézetemet, hog y „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos”? Charlie bólintott. – Valószínűleg pontosan ez az idézet fog ja meg pecsételni a sorsomat az orvosi kamaránál – jelentette ki Duffy. – Hog yan tehettem eg y ilyen ig azság talan és előítéletes kijelentést annak valószínűség éről, hog y két testvér közül mindkettő bölcsőhalálban hal meg , anélkül, hog y szilárd statisztikai bizonyítékokkal támasztottam volna alá? Eg yszerű: én nem ezt mondtam. Meg próbáltam tisztázni, hog y mire g ondolok, de Helen Yardley üg yvédje nem hag yott beszélni. A hozzám intézett kérdés szó szerint úg y szólt, hog y: „Lehetség es, hog y Morg an és Rowan mindketten bölcsőhalálban haltak meg ?” Én erre a kérdésre válaszoltam azokkal a szavakkal, amelyekért most már az eg ész világ g yűlöl, és nem arról beszéltem, hog y mekkora a valószínűség e két bölcsőhalálnak eg y háztartásban. Arról azt mondtam volna, hog y szokatlan lenne, hog y eg y családban két kisbaba is hirtelen csecsemőhalálban haljon meg , viszont ha fennáll valamilyen öröklődő rendellenesség a családban, eg y g enetikai hajlam vag y mondjuk többeknél előforduló szívritmuszavar, akkor meg lehetősen valószínű. Judith Duffy előredőlt a székében. – Amikor azt mondtam, hog y „annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos”, azt úg y értettem, hog y tekintetbe véve, amit a mikroszkópom alatt láttam, és ennek semmi köze nem volt a bölcsőhalálok számához családonként. Mindkét kisfiú adatait részletesen meg vizsg áltam, és mindkét esetben általam meg dönthetetlennek vélt bizonyítékot találtam a természetellenes halálra: többszöri fojtog atási

kísérletet, sómérg ezést, kétoldali koponyatörést… Russell Meredew azt állítja, hog y eg y kisbaba úg y is eltörheti a koponyáját, ha leesik a kanapéról; én nem értek eg yet ezzel. Az, hog y Morg an és Rowan Yardley minden külső behatás nélkül elszenvedjék mindazokat a sérüléseket, amelyeket rajtuk láttam… – Duffy eg yszerre ráncolta a homlokát, és nevetett, mintha ismét vég ig g ondolná az eg észet. – Az pont annyira valószínű, mint az, hog y valakinek kilóg a karcsontja a bőre alól, de nincs eltörve a karja… ig en, annyira valószínűtlen, hog y a lehetetlenség g el határos. Charlie reflexből azon kezdett g ondolkozni, hog y létezik-e olyan tüneteg yüttes, amitől eg y karcsont kiállhat a bőr alól anélkül, hog y eltörne. Akut bőrösszehúzódás? Lyukastestszindróma? – Persze az, hog y valamiben biztos vag yok, nem feltétlenül jelenti azt, hog y ig azam is van – jelentette ki Duffy. – Az én szakmámban éppen olyan fontos az alázat, mint az eg yüttérzés. Én is elkövettem néhány csúnya hibát: eredetileg azt mondtam Rowan Yardley esetében, hog y nem szabad a vérképre támaszkodni. Majd később, amikor meg tudtam, hog y Morg annek szintúg y hihetetlenül sok sót találtak a vérében, és amikor már a teljes képet láttam mag am előtt, meg g ondoltam mag am. Lehet, hog y a mag as serum sodium értéket önmag ában meg lehetne mag yarázni, de… Továbbá eredetileg azt sem tudtam, hog y mennyire volt mag as Rowan vérsószintje. A másik hiba, amit elkövettem, hog y hag ytam, hog y eg y halottkém barátom meg g yőzzön, hog y Marcella Hines halála természetes okokból következett be, mert ő ismerte Ang us Hinest, és Hinesék „nag yon rendes család” voltak. Charlie észrevette, hog y Duffynak láthatóan kevésbé esik nehezére az általa elkövetett hibákról beszélni, mint a vele szemben elkövetett hibákról. – Amikor nég y évvel később Nathaniel Hines feküdt a boncasztalomon, pánikba estem. Vajon kihag yott a szokásos éberség em, és készpénznek vettem Desmond… a halottkém szavát, amikor nem kellett volna, és most azért halt meg eg y újabb kisbaba, mert én meg adtam mind Ray Hinesnak, mind Desmondnak az ártatlanság vélelmét? Ettől féltem a leg jobban a világ on, és azt hiszem, ez seg ített abban, hog y elhig g yem, hog y pontosan ez történt. Túl defenzív, túl óvatos üzemmódba kapcsoltam, és ennek eredményeképpen… – Itt elhallg atott, és elbámult Charlie mellett a semmibe.

– Ennek eredményeképpen? – vég szavazott Charlie g yeng éden. – Rettenetes hibát követtem el Ray esetében. Ő eg yik g yermekét sem ölte meg , de én azt mondtam a bíróság on, hog y ig en. Erről részben a lelkifurdalásom tehet. – Duffy elmosolyodott. – Akkoriban nag yon defenzív voltam. Mire Nathaniel Hines meg halt, már javában folyt Laurie Nattrass ellenem indított médiakampánya. Eltökéltem, hog y nem hag yom mag am meg félemlíteni. Úg y éreztem volna, meg hátráltam, ha azt mondom, hog y Nathaniel Hines halála bölcsőhalál volt, miközben kétség eim vannak efelől. Azt hiszem, be akartam bizonyítani a világ nak, hog y az anyák valóban veszélyt jelenthetnek a g yermekeikre, és ezt nem csak én találtam ki merő g onoszság ból vag y azért, mert szívesen teszem tönkre emberek életét. És valóban voltak kétség eim. Meg g yőzően állították nekem, hog y Ray szülés utáni depresszióban szenvedett, és majdnem leug rott eg y ablakpárkányról. Mi van, ha én természetes okokra hivatkozom, majd Hineséknak születik még eg y g yermekük, és az is meg hal? – Mag a és Ray hétfőn eg yütt ebédeltek – jeg yezte meg Charlie. Duffy meg lepődését látva hozzátette: – Ez az eg yik oka annak, hog y most itt vag yok. A felüg yelő, aki Helen Yardley halálának üg yében vezeti a nyomozást, furcsának találja, hog y mag uk ketten találkozg atnak. – Ez csak akkor furcsa, ha az embernek korlátolt és előítéletes a g ondolkodása – felelte Duffy. – Ig en, ez úg y hang zik, mintha a mi felüg yelőnkről beszélne. – Akár hiszi, akár nem, Ray és én jó barátokká váltunk. Amikor kieng edték a börtönből, az üg yvédjén keresztül felvettem vele a kapcsolatot. – Miért? – kérdezte Charlie. – Hog y bocsánatot kérjek tőle, és beismerjem, az ő esetében nem voltam teljesen objektív. Ő volt az, aki meg kért, hog y találkozzunk. El akarta mondani nekem az ig azat, mibe haltak bele a g yermekei. Meg volt g yőződve arról, hog y mindkét esetben a DTP-Hib oltásról volt szó. Miután fél órán keresztül hallg attam, amit mesél, én is hinni kezdtem neki. – De… – Az üg yvédei azért nem említették ezt a tárg yaláson, mert az összes törvényszéki szakértőjük azzal fenyeg ette őket, hog y cáfolni fog ják, és

mivel nem állt rendelkezésükre olyan orvosszakértő, aki kimondta volna, hog y ez eg y lehetség es ok volt a g yermekek halálára, ostobának tűntek volna. Az a vicces, hog y ha hozzám fordultak volna, én kétszer is meg g ondolom, hog y g yilkosság nak tartom-e Marcella és Nathaniel halálát. Leg alábbis remélem, hog y ezt tettem volna – ismerte be Duffy. – Szeretném úg y g ondolni, hog y ezen a ponton meg jött volna a józan eszem. – De Ray üg yvédei azért nem fordultak mag ához, mert mag a ellenség volt, lévén a vád tanúja. Duffy bólintott. – Ang us Hines anyjának lupusa volt. A tág abb családban több bölcsőhalál is előfordult. Ez örökletes autoimmun-problémára utal. Ráadásul eg y meg bízható tanú látta, hog y mind Marcella, mind Nathaniel g örcsrohamot kap szinte közvetlenül az oltás után. Az oltások mellékhatásai, főleg a rohamok mindenre mag yarázatot adtak volna, amit találtam: az ag yduzzanatokra, az ag yon belüli vérzésekre… – Ennek elő kellett volna kerülnie a bíróság on. Még akkor is, ha úg y g ondolták, hog y az összes orvos tiltakozna. – Ó, én biztos vag yok benne, hog y Julian Lance-nek ig aza volt ebben. Ő Ray üg yvédje. Elméletben mindenki elismeri, hog y a kisbabák csekély százaléka rosszul reag ál az oltásokra, és bizonyos esetekben meg is halhatnak. Még eg y Oltáskárosodásokat Kifizető Eg ység nevű szervezet is létezik. De amikor konkrétan bekövetkezik a dolog , tapasztalataim szerint mindenki tag adni kezd, és azt mondja, hog y „nem az oltás az oka, az teljesen biztonság os, kipróbált és ellenőrzött g yóg yszer.” Duffy hirtelen elmosolyodott. – Tudja, amikor első ízben találkoztam Ray-el azután, hog y szabadon bocsátották, ő meg köszönte nekem, hog y törődtem annyira a g yermekeivel, hog y ne eng edjek a rám nehezedő nyomásnak, mármint Laurie Nattrassnek, és ne mondjam azt, hog y természetes okból haltak meg , amikor nem íg y g ondoltam. Annak ellenére ezt mondta, hog y az én tanúvallomásom miatt került börtönbe. – Nem tudja véletlenül, hog y hol lakik most Ray? – kérdezte Charlie. – A pontos címet nem – válaszolta Duffy. Meg paskolta a térdét. Charlie eg y pillanatig úg y érezte, mintha arra bátorítaná, hog y üljön az ölébe. Majd Duffy azzal folytatta:

– Úg y érzem, rettenetesen sokat beszéltem mag amról. Most mag áról szeretnék hallani. – Már elmeséltem a vesszőfutásom történetét. – Nag yon sajnálom, hog y a postaládámon keresztül kellett bekiabálnia a részleteket – felelte Duffy. – Nem szeretne beszélni róla? Beszélt már róla valaha? Nem a történet vázára g ondolok, hanem az érzelmi hatására. – Nem – szakította félbe Charlie. – Pedig kellene. – Még akkor is, ha nem akarok? – Főleg akkor. Duffy olyan ag g odalmasnak tűnt, mintha a múltbéli traumák kitárg yalásának elutasítása eg y halálos beteg ség tünete lenne. – Nag y hiba bármiféle emocionális károsodást mag unkba fojtani. A fájdalmat ki kell fejezni, és valóban át kell érezni ahhoz, hog y eltűnjön. Duffy felállt a székéből, és közelebb húzta Charlie-hoz, mielőtt visszaült bele. – Két évnek kellett eltelnie, mire képes lettem Sarah Jag g ard tárg yalásáról beszélni – mesélte. – Páncélautóban kellett elmennem a bíróság ra, és eg y hátsó bejáraton vittek be. Akkor már tudtam, hog y nem fog ják elítélni. A nevem 2005-re Laurie Nattrass jóvoltából már közismert lett. Az, hog y én vag yok az üg yészség koronatanúja, elég volt ahhoz, hog y biztosítsa Jag g ard felmentését. Az emberek sértéseket kiabáltak nekem oda a bíróság on, az esküdtek úg y meredtek rám, mintha meg akarnának ölni… Duffyt az ajtócseng ő hang os csiling elés szakította félbe. – Ezt most nem nyitom ki. Nem várok senkit. Szívesebben beszélg etek mag ával, és hallg atom meg mag át. Charlie habozott. Elmesélheti ennek a g yakorlatilag ideg en embernek, hog y érezte mag át az elmúlt három évben? Jó ötlet lenne ez? – Ne, nyissa csak ki – mondta. Duffy csalódottnak tűnt, de nem tiltakozott. Amint kiment, Charlie felállt, és csendesen felvette a kabátját, mielőtt még meg g ondolná mag át. Meg fog ta a táskáját, és a konyha felé indult. Meg hallotta Duffy hang ját az előszobából, amint udvariasan, de határozottan azt mondja, hog y „köszönöm, de nem”, majd azt, hog y „nem, biztos vag yok benne. Köszönöm.”

Charlie pontosan abban a pillanatban lépett ki az előszobába, amikor meg hallotta a lövést, meg látta a feg yvert, és meg látta azt is, hog y Duffy hátrazuhan, és a koponyája nag yot csattan a lépcsőn. Az ajtóban álló férfi felé fordult, és Charlie-ra fog ta a feg yverét. – A padlóra! Ne mozduljon! – De nem láthattam ilyet, nem ig az? Vég ig ártatlan volt – mondta Leah Gould. Beszéd közben felemelte a hang ját, hog y túlkiabálja a kávézó zaját. Ő javasolta Simonnak, hog y találkozzanak itt, a munkahelyével szemben. Gould már hét éve otthag yta a Gyermekjóléti Szolg álatot. Gyermeket szült, majd, amikor a lánya iskolás lett, recepciósként helyezkedett el eg y fakereskedéssel fog lalkozó cég nél, és most is ott dolg ozott. – Csak mag a tudhatja, hog y mit látott – felelte Simon. – De miért próbálta volna meg fojtani a lányát, ha nem ő ölte meg a két fiát? Nem tett volna ilyet, nem ig az? Most vag y g yilkos, vag y nem, és nem vonták volna vissza az ítéletét, vag y mi, ha bűnös lett volna. – Miért mondja ezt? Leah Gould harapott eg yet a sajtos-hag ymás pirítósából, amíg elg ondolkozott a kérdésen. Simon majdnem éhen halt. Amint eg yedül marad, szerez mag ának valami ennivalót. Utált mások előtt enni. – Ez úg y van, ahog y Laurie Nattrass mondja: a bíróság ok bármit meg tennének, hog y ne kelljen beismerniük, hog y hibáztak. Csak akkor ismerik be, hog y valamiben tévedtek, ha muszáj nekik, amikor akkora orbitális hülyeség et követnek el, hog y nem tudják letag adni. – Szóval, mivel Helen Yardley fellebbezése sikeres volt, csak ártatlan lehet? Leah Gould bólintott. – De a fellebbezés előtt… akkor mi volt a véleménye? – Ja, akkor azt hittem, hog y meg tette. Eg yértelműen. – Hog yhog y? – Amiatt, amit a szemem láttára csinált – mondta, majd újból beleharapott a pirítósba. – Úg y érti, amit nem csinált a szeme láttára? – Aha. De azt hittem, hog y azt teszi. Csak később jöttem rá, hog y ez lehetetlen lett volna. Simont türelmetlenné tette az éhség .

– Tud mag a bármit arról a három bíróról, akik meg hallg atták Helen fellebbezését? Leah Gould úg y nézett rá, mintha Simon meg őrült volna. – Honnan tudnék én bármit bármilyen bíróról? – Ismeri eg yáltalán a nevüket? – Honnan ismerném? – Ug yanakkor jobban bízik bennük, mint a saját szemében. Leah Gould csak pislog ott. – Ezt hog y érti? Simon leg szívesebben kitépte volna a pirítóst az ujjai közül, hog y a helyiség túlsó vég ébe hajítsa. – Helen Yardley ítéletét azért semmisítették meg , mert meg alapozatlannak találták a bizonyítékokat. Ez nem ug yanaz, mintha kimondták volna az ártatlanság át. A fellebbezési bíróság nem feltétlenül g ondolta azt, hog y ártatlan, bár lehet, hog y azt g ondolták. Lehet, hog y eg yikük íg y vélekedett, vag y ketten, vag y mindhárman… lehetett ug yanaz a véleményük, de más véleményen is lehettek. De eng em az érdekel, hog y maga mit g ondol abból kiindulva, amit látott. – Én azt g ondolom, hog y biztosan csak meg ölelg ette a g yerekét, ahog y mondta. Nem állt össze a kép. Leah Gould a meg bánás leg halványabb jelét sem mutatta. – A bíróság on tett tanúvallomása komoly súlyt nyomott a latban az üg yészség i eljárás során – folytatta Simon. – Mag a azt állította, hog y látta, amint Helen Yardley meg próbálja meg fojtani a g yermekét. Meg kérdezték, hog y arról volt-e szó, hog y eg y zaklatott anya, akit elválasztanak az eg yetlen életben maradt g yermekétől, szorosan mag ához öleli a g yermeket, mire mag a azt válaszolta, hog y nem. – Mert akkor íg y g ondoltam. Vajon csak intellig ens emberek képesek bűntudatot érezni? – Nem csak én voltam ott. Hanem eg y rendőr is. Ő is látta. – Giles Proust? – Nem emlékszem a nevére. – Giles Proustnak hívták. Ő nem értett eg yet mag ával a bíróság on, hanem azt állította, hog y ő csupán eg y eg yszerű anyai ölelést látott. Leah Gould meg rázta a fejét.

– Én őt néztem, nem Helen Yardley-t. A rendőr őt fig yelte a kisbabával. És ekkor vettem észre, hog y valami nincs rendben. Láttam, hog y meg változik a tekintete, és úg y nézett rám, mintha nem tudna csinálni semmit, és mintha azt akarná, hog y én akadályozzak meg valamit. Én ekkor pillantottam Helenre és a kisbabára, és… láttam meg , amit meg láttam. És tényleg meg akadályoztam. – Eg y fojtog atási kísérletet akadályozott meg ? Azzal, hog y elvette Paig e Yardley-t az anyjától? Leah Gould szája helytelenítően elvékonyodott. – Most fel akar húzni? Már mondtam, hog y most már nem íg y g ondolom. Azt meséltem, amit akkor g ondoltam. – És akkor úg y g ondolta, hog y Proust felüg yelő is azt látta, amit mag a látott? – Aha. – Akkor miért mondta ennek ellenkezőjét a bíróság on? Miért mondta, hog y csak eg y ölelést látott? – Ezt tőle kell meg kérdeznie. Az arckifejezésében a kíváncsiság nak semmi nyoma; meg sem csillan rajta az érdeklődés. – Feltételezem, hog y ha azzal kapcsolatban tévedett, hog y Helen Yardley mit csinált, akkor Giles Prousttal kapcsolatban is éppen ug yanúg y tévedhetett. Lehet, hog y félreértelmezte a pillantását; lehet, hog y ő csak azon g ondolkozott, mit fog aznap uzsonnázni. – Nem, mert rémültnek tűnt. Az jutott róla az eszembe, hog y milyen rendőr lehet, ha ilyen könnyen rátör a frász. Leah Gould meg csóválta a fejét, és meg vetően lebig yesztette a száját. – Úg y értem, ig azából neki kellett volna meg akadályoznia, ahelyett, hog y rám vár. – Annak ellenére, hog y most már úg y g ondolja, nem volt mit meg akadályozni – emlékeztette Simon. – Nem – bizonytalanodott el eg y pillanatra Leah, miközben bekapta az utolsó falat pirítóst. – Ebben az esetben viszont mitől tűnhetett Proust olyan rémültnek? – Ezt tőle kell meg kérdeznie. Simon köszönetet mondott neki, és távozott. Alig várta, hog y meg szabaduljon tőle. Bekapcsolta a mobiltelefonját. Sam Kombothekra hag yott neki üzenetet. Simon visszahívta.

– Mi a helyzet Leah Goulddal? – kérdezte Sam. – Az eg y ostoba liba. – Akkor semmi használhatót nem mondott? – Nem ig azán – hazudta Simon. Úg y érezte, mintha hatalmas teher hullott volna le róla. Pontosan az történt, amiben reménykedett. Leah Gould azért g ondolta meg mag át, mert már nem menő elhinni, hog y Helen Yardley g yilkos. Ilyen eg yszerű. Simon biztos volt benne, hog y Gould tényleg azt látta, hog y Helen meg próbálja meg fojtani Paig e-et, és ezt Proust is észrevette. Proust biztosan már az elején bedőlt Helen, a g yászoló édesanya alakításának, bedőlt Helennek. Elhitte, hog y ártatlan, és neki mindig ig aza szokott lenni – ez az a dolog , amelyben mindenekfelett biztos önmag ával kapcsolatban. És muszáj volt, hog y ig aza is maradjon, még akkor is, amikor a saját szemével látta, hog y Helen kísérletet tesz harmadik g yermekének meg g yilkolására. Az előítéletei lehetetlenné tették, hog y közbelépjen, amikor kellett volna; tehetetlen volt, éppen annyira tehetetlen, amennyire mindenki mást azzá tett mag a körül. Eg yetlen riadt pillantással Leah Gould vállára helyezte a felelősség et Paig e Yardley életéért, majd folytatta a színjátékot: Helen ártatlan, neki ig aza van. Hazudott a tárg yaláson, de bebeszélte mag ának, hog y ig azat mond. A szíve mélyén biztosan tudja az ig azat. Ha eg yszer sem látog atta meg Helent a börtönben, mint azt Laurie Nattrass állítja… Proust valahol a lelke mélyen tisztában kell leg yen azzal, mekkorát tévedett. Vajon attól tart, hog y eg y ug yanolyan súlyos helyzetben ismét bekövetkezik? Ezért van szükség e rá, hog y mindenki úg y teg yen, mintha tévedhetetlen lenne? Simon fejében az, hog y mindezt tudja, átrendezte a köztük lévő erőviszonyokat. Már nem érezte mocskosnak és fenyeg etőnek a vacsorameg hívást. Charlie-nak ig aza volt: nyug odtan mondhatja, hog y nem akar Prousttal vacsorázni. Vag y elfog adhatja a meg hívást, meg jelenhet eg y üveg borral, és elmesélheti Lizzie Proustnak, hog y milyen ember is ig azából a férje. Vég re volt feg yver a kezében. Az nem számít, hog y semmit nem tud bebizonyítani; tisztában volt azzal, hog y bármikor tönkreteheti Proustot, ha úg y tartja kedve. – Akkor elindulsz visszafelé? – kérdezte Sam, amivel kiráng atta Simont a diadalittas álmodozásból.

– Miután bekaptam eg y szendvicset, ig en. – Gibbs beszélt Paul Yardley-val. – Szerencsétlen flótás. – Gibbs? – Yardley. Először elveszíti mindhárom g yermekét, majd valaki kinyiffantja a feleség ét, és utána még Gibbsszel is beszélg etnie kell. – Most már beismeri, hog y Laurie Nattrasst hívta, mielőtt mentőt hívott volna. Állítólag Nattrass tanácsolta neki, hog y mondja azt, először mentőt hívott. – Csak nem? – kérdezte Simon elg ondolkozva. – Azt mondta Yardley-nak, g yanús lesz, hog y nem a mentőt hívta elsőként, és azt is, mindent meg fog unk tenni, hog y a nyakába varrhassuk a g yilkosság ot. „A mocskok mindig a férjet varrják be, ha tehetik, és a mag a esetében különösen kemények lesznek.” – A kurva életbe! – Gibbs úg y érezte, Yardley ig azat mond – folytatta Sam. – Nattrass nem hülye. Biztosan tisztában volt azzal, hog y ellenőrizni fog juk Yardley híváslistáját. – Szerinted azért mondta Paul Yardley-nak, hog y hazudjon, mert azt szerette volna, ha őt g yanúsítjuk? Azt mondja Yardley-nak, hog y „mondja ezt, és akkor nem fog nak g yanakodni”, miközben titokban arra g ondol, hog y „mondd csak ezt, és akkor biztosan g yanakodni fog nak”? – Nem tudom. – Sam hang ja fáradtnak tűnt. – Csak azt tudom, hog y a beszélg etésük folyamán Yardley beszámolt Nattrassnek a halott feleség e zsebéből kikandikáló furcsa kártyáról. És ezt hallg asd meg : Sellers beszélt Tamsin Wadding tonnal, Fliss Benson barátnőjével, aki azt mondta neki, hog y Nattrass is meg kapta a tizenhat számot: ő látta a kártyát az asztalán szeptember másodikán, eg y hónappal azelőtt, hog y Helen Yardley-t lelőtték. Nattrass azt mondta, fog alma sincs, hog y ki küldte neki. – Micsoda? – Simon hirtelen előrehajolt az autó ülésében, és ezzel véletlenül lenyomta a dudát. Bocsánatkérést tátog ott a két nő felé, akik rámeredtek. – Szóval, amikor Paul Yardley felhívta Nattrasst, és elmondta neki, hog y eg y számokkal teleírt kártyát talált a halott feleség e zsebében…? – Ig en, Nattrassnek azonnal fel kellett volna hívnia minket, hiszen esélyes, hog y ő lesz a g yilkos következő áldozata. De még ha nem is

féltette önmag át, amikor meg tudta, hog y Fliss Benson is kapott eg y ug yanilyen kártyát, akkor fel kellett volna… – Bensonnal is beszéltem a kártyáról – vág ott közbe Simon. – Ő bevitte Nattrass irodájába, hog y meg mutassa neki, és meg kérdezte, hog y szerinte mit jelent. Nattrass biztosan nem mesélt neki arról a kártyáról, amelyet Paul Yardley talált Helen holttesténél. Benson eg y szóval sem említett semmi ilyesmit, és szerintem szólt volna. Most, hog y beleg ondolok, Nattrass valószínűleg a saját kártyájáról sem beszélt neki. Azt is meg említette volna. – Biztos ez? – kérdezte Sam csüg g edten. – Kezd ag g asztani Fliss Benson szerepe ebben az eg észben. Nem találjuk őt, nem tudjuk, milyen alibije van hétfőre… – Ha Benson a g yilkos, akkor én vag yok Barack Obama. – Sellers és én ma reg g el az irodájában jártunk. Meg nyitva hag yta a postafiókját a képernyőjén. Amíg ott voltunk, valaki küldött neki eg y fényképet Helen Yardley kezéről, amint eg y ug yanolyan kártyát tart, mint a többiek, ug yanazokkal a számokkal, ug yanabban az elrendezésben, és a Csak a szeretet eg y példányát. – Hog y micsoda? Először eg y kártya, utána a kártya fényképe… – Te is mondtad, hog y Bensonban van valami fura – folytatta Sam. – Nem lehet, hog y ezeket a dolg okat ő küldözg eti mag ának? Simon mérleg elte a lehetőség et. – Nem. – Most beszéltem telefonon Tamsin Wadding tonnal – folytatta Sam. – Ag g ódik, hog y Benson kezdi elveszíteni a kapcsolatot a valóság g al, leg alábbis ő íg y fog almazott. Benson felhívta azzal a sztorival, hog y bezárta Ang us Hinest a lakásába, és nem menne-e oda Tamsin eg y pótkulccsal, hog y kieng edje. Amikor Tamsin fél órával később meg érkezett, a lakás üres volt. Sem Ang us Hines nem volt a környéken, sem betört ablakok, minden ug yanolyan volt, mint mindig . Biztos, hog y Hines nem mászott ki eg yik ablakon sem, mert Tamsin az összeset zárva találta, és csak belülről lehet őket bezárni. Továbbá Benson azt állította, hog y Rachel Hines szüleinek házában járt Twickenhamben. – És őket is bezárta? – Rachel Hines szülei nem Twickenhamben laknak, és sose laktak ott. Most beszéltem velük. Winchesterben élnek.

– Szóval most Laurie Nattrass és Fliss Benson is ott található a bőrfejű mellett a körözött személyek toplistáján. Még több embert mozg ósítsak, hog y előkerítsük őket? – Ig en. – Még eg y dolg ot el kell intéznem, de utána eg yenesen visszameg yek – közölte vele Simon. – Eg y szendvicset kell venned, ig az? – Sam g yanakvónak tűnt. – Kérlek, mondd azt, hog y eg y szendvicsről van szó. – Akkor két dolg ot – felelte Simon, és letette a telefont. Tíz perccel később már eg y babzsákokból összerakott kanapén ült a Beng eo Street 16. szám alatt, zavaros sárg a limonádét ivott, és lóversenyt nézett a nég yéves Dillon White-tal. Mind ez idáig hiába próbált beszédbe eleg yedni vele: a kisfiú eg y szót sem volt hajlandó szólni. Simonban felmerült, hog y az eg yetlen téma, amellyel még nem tett kísérletet, a lóverseny volt. – Szóval, láttad már ezt a lóversenyt? – kérdezte. Dillon bólintott. Az anyja említette, hog y ez eg y videofelvétel, Dillon komoly g yűjteményének a kedvence. „Mert ebben mindig a kedvenc lova nyer”, tette hozzá nevetve. – Kíváncsi vag yok, ki fog nyerni – folytatta Simon. – Határozott Névelő. – Biztos vag y benne? Lehet, hog y nem. – Ebben mindig ő nyer. – Lehet, hog y most nem ő fog . A kisfiú meg rázta a fejét. Nem érdekelte se Simon, se Simon bizarr ötletei: eg y pillanatra se vette le a tekintetét a képernyőről. – Akkor hát mi tetszik neked Határozott Névelőben? – Mit is mondott Proust? Próbálkozzon, próbálkozzon és próbálkozzon tovább, Waterhouse. – Miért pont ő a kedvenced? – Mert veg etáriánus. Simon nem tudta, milyen válaszra számítson, de erre eg yáltalán nem számított. – Te veg etáriánus vag y? Dillon White a képernyőt bámulva meg rázta a fejét. – Én rút vag yok.

Rút, mint csúnya? Nem, biztosan nem erre g ondolt. Nem mindeg yik versenyló ug yanazt eszi nag yjából? Nem növényevő minden ló? Stella White jelent meg eg y nag y kartondobozzal, és Simon lába mellé rakta. – Itt van a mementós dobozom – mondta. – Elég sok minden van benne az IÁSZG-ről és Helenről, remélem, ez seg ít. Édesem, mondtam már neked, hog y te nem rút vag y, nem ez a jó szó. Fehér vag y. Vag y rózsaszínű, ha nag yon pontosan akarod kifejezni. – Azt mondta, hog y Határozott Névelő veg etáriánus – súg ta oda neki Simon a fia feje felett, miközben úg y érezte mag át, mint eg y tég la. Stella a szemét forg atta. Letérdelt, hog y a feje Dillonéval eg y mag asság ba kerüljön. – Édesem? Mit is jelent a veg etáriánus? Tudod, hog y mit jelent, ug ye? – Fekete bőrt. – Nem, nem azt. Nem emlékszel? Anya elmag yarázta. A veg etáriánus az, aki nem eszik húst. – Ejike veg etáriánus, és fekete a bőre – felelte Dillon monoton hang on. – Nag yon sötétbarna bőre van, és ig en, ő veg etáriánus, vag yis nem eszik húst, de ez nem jelenti azt, hog y eg yik barna bőrű ember sem eszik húst. – Stella Simonra nézett. – Ha nem lovakról van szó, nem fig yel – mag yarázta, miközben felállt. – Hag yom, hadd vég ezze a dolg át, ha nem bánja. Kiabáljon ki, ha tolmácsra van szükség e. Simon úg y döntött, hog y eg y kicsit békén hag yja a fiút, hadd nézze nyug odtan a lóversenyt pár percig . Kivett eg y halom kivág ott újság cikket a dobozból, amelyet Stellától kapott, és módszeresen elrendezte őket. Nem telt sok időbe, hog y összerakja Stella történetét: huszonnyolc éves korában diag nosztizálták g yóg yíthatatlan rákkal. Stella ahelyett, hog y sajnálni kezdte volna mag át, és arra várt volna, hog y meg haljon, világ klasszis sportolót farag ott mag ából. Minden maratonon, tájfutáson és triatlonon elindult; eg yik fizikai kihívást a másik után g yőzte le; több százezer dollárt sikerült g yűjtenie különféle jótékonyság i szervezeteknek, többek között az IÁSZG-nek is. Simon a kupac közepe táján rábukkant eg y Stella és Helen Yardley kapcsolatáról szóló cikkre: arról, hog yan találkoztak, és mennyire sokat jelentett mindkettejük számára a másik barátság a. Eg y fénykép is volt kettejükről: Helen a padlón ült Stella lábai előtt, Stella pedig áthajolt a válla felett. A cikk címe az volt, hog y „Két rendkívüli nő.” A fénykép

alatt, külön keretbe eg y Helentől származó idézetet emeltek ki a szöveg ből: „Mivel tudom, hog y Stella nem lesz itt örökké, csak még jobban értékelem a társaság át. Tudom, hog y mindig itt marad velem, még azután is, hog y eltávozik.” Stellától is kiemeltek eg y idézetet kicsit lejjebb: „Nag yon sokat tanultam a szeretetről és a bátorság ról Helentől. Úg y érzem, a lelkem az övén keresztül él majd tovább.” Csakhog y nem Stella White halt meg , hanem Helen Yardley. – Szóval, azért szereted Határozott Névelőt, mert fekete a bőre? – kérdezte Simon Dillontól. – Nekem tetszik a fekete bőr. Bárcsak nekem is fekete bőröm lenne. – És mi van azzal a bácsival, akit Helen háza előtt láttál hétfőn, amikor iskolába indultatok? Nem emlékszel? – A varázsesernyős bácsival? – kérdezte Dillon, miközben le sem vette a szemét a lovakról. Szóval most már varázsesernyő. – Mi az az esernyő, Dillon? – Ha a veg etáriánusok barna bőrű emberek, és a fehér bőrű emberek rútak… – Amit a fejünk fölé tartunk, hog y ne essen ránk az eső. – A varázsesernyős bácsinak fekete volt a bőre? – Nem. Rút. – Őt láttad Helen Yardley háza előtt hétfő reg g el? Dillon bólintott. – És odaát. Az előtérben. Simon előrehajolt. – Mit jelent az odaát? – Hog y nag yobb, mint a vég telen – vág ta rá Dillon habozás nélkül. – Eg y, kettő, három, nég y, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizeneg y, tizenkettő, tizenhárom, tizennég y, tizenöt, tizenhat, tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc, kilencvenkilenc, száz, ezer, vég telen, odaát. A vég telenben, odaát! – Az utolsó mondat biztosan eg y idézet lehetett; Dillon láthatóan utánozni próbált valakit. – Mi az a vég telen? – kérdezte Simon. – A leg nag yobb szám a világ on. – És az odaát? – Az még több nap. Nap.

– Határozott Névelő fog nyerni. – Dillon arca felrag yog ott. – Nézd csak. Simon eng edelmeskedett. Amikor a lóverseny vég et ért, Dillon a távirányítóért nyúlt. – Újra vég ig nézhetjük az elejétől – mondta. – Dillon? Mikor nyerte meg Határozott Névelő azt a versenyt, amit most láttunk? Ma nyerte meg ? – Nem. Odaát. – Úg y érted, sok idővel ezelőtt? – kérdezte Simon. Nag yon sajnálta, hog y Dillon csak nég yéves; szívesen fizetett volna neki eg y sört. Gyeng éden kivette a kezéből a távirányítót. Dillon most nézett rá először azóta, hog y meg érkezett. – Azt a bácsit, akit Helen Yardley háza előtt láttál hétfő reg g el, nem most láttad először, ug ye? Már korábban is láttad, jó rég en. Odaát. Amikor először láttad, akkor esett az eső, ug ye? Akkor volt nála a varázsesernyő. Nem hétfő reg g el. Dillon felfelé és lefelé ráng atta a fejét: az eg yetértés eg yértelmű jele. – Az előtérben láttad. Volt bárki más is az előtérben? Újabb helyeslő fejráng atás. – Kicsoda? – Helen néni. – Üg yes vag y, Dillon, ez nag y seg ítség . Zseniális vag y. Éppen olyan üg yes vag y, mint Határozott Névelő volt, amikor meg nyerte azt a versenyt. A kisfiú arca felrag yog ott, és Dillon elvig yorodott. – Imádom Határozott Névelőt. Amikor felnövök, vele fog ok lakni. – Csak Helen néni és az a bácsi volt az előtérben? – Nem. – Ki volt még ott? – Paul bácsi. A másik bácsi. És eg y néni. És anya és én. – Hányan voltak összesen? – Mindannyian – bólog atott Dillon ünnepélyesen. Simon körülnézett a szobában, abban reménykedve, hog y meg lát valamit, ami majd seg ít neki. Majd támadt eg y ötlete. – Eg y: Helen néni – mondta. – Kettő: az esernyős bácsi… – Három: a másik bácsi – vette át a szót Dillon sietve. – Nála is volt esernyő, de az nem volt varázsos, úg yhog y kint hag yta. Nég y: Paul

bácsi, öt: a néni, hat: anyu, hét: én. – A másik bácsiról és a néniről tudnál mondani valamit, hog yan néztek ki? – Rútak voltak. – És mitől volt varázslatos az esernyő? Mi volt benne a varázslat? – Az, hog y az űrből jött, és aki kinyitotta, az kívánhatott valamit, és tényleg teljesült a kívánság a. És amikor az eső leesett róla a szőnyeg re, akkor a szőnyeg is varázsszőnyeg g é változott, és bármikor fel lehetett vele repülni az űrbe, és vissza lehetett vele jönni. – Ezt mondta neked a bácsi? Dillon bólintott. – Az a bácsi, neki… volt haj a fején? – Veg etáriánus. – Barna haja volt? És furcsa volt a fog a? Dillon bólog atni kezdett, majd abbahag yta, és meg rázta a fejét. – Nemet is mondhatsz, ha az a jó válasz – seg ített neki Simon. – Meg int meg akarom nézni a lóversenyt. Simon visszaadta neki a távirányítót, és Stella keresésére indult. Eg y kis mosószobában talált rá a ház vég ében, ahol Stella vasalt, és csendben dúdolg atott. Sovány volt, de nem tűnt beteg nek – nem tűnt úg y, hog y g yóg yíthatatlan rákja van. – Emlékszik arra, amikor valamikor rég ebben átvitte Dillont Yardleyékhoz? – kérdezte Simon. – Ott volt Helen és Paul, mag a és Dillon, két másik férfi és eg y másik nő. Esett az eső. A két férfinál esernyő volt. – Nag yon g yakran átmentünk – ráncolta a homlokát Stella. – Az a ház mindig tele volt emberekkel. Mindenki Helent akarta. Az emberek állandóan ott nyüzsög tek körülötte. – Folyamatosan? – Hetente leg alább kétszer áthívott minket, általában más emberekkel eg yütt: a családtag jaival, a barátaival, más szomszédokkal. Bárkivel, de tényleg . Kicsit olyan volt, mintha eg y közösség i ház lenne. Simon meg próbálta nem kimutatni, mennyire csalódott. Abban reménykedett, hog y a Dillon által említett alkalom kiug ró helyet fog lal el Stella emlékei között, de rá kellett jönnie, hog y nem mindenki él olyan emberkerülő életet, mint ő. Simonnak még sose volt eg yszerre hét ember az otthonában, de tényleg soha. A leg többen hárman voltak: ő és a szülei. Gyanította, ha felmerülne a lehetőség , hog y valamelyik

szomszédja átlépi a küszöbét, több napig álmatlanul forg olódna. Azzal semmi problémája nem volt, ha eg y kocsmában kellett emberekkel találkoznia; az más. – Nem emlékszik valakire, akivel Helen házában találkozott, és aki azt mondta Dillonnak, hog y varázserejű az esernyője? – Nem – válaszolta Stella. – De nem lepne meg , ha ezt Dillon csak kitalálta volna. Nekem inkább olyannak tűnik ez a történet, mint eg y nég yéves fantáziájának a szüleménye, nem mint valami, amit eg y felnőtt ember mondana. – Nem ő találta ki – vág ta rá Simon türelmetlenül. – Eg y férfi mondta neki, ug yanaz a férfi, akit mag a Helen háza előtt látott hétfő reg g el, ug yanaz, aki meg ölte Helent. Meg kérném, hog y teg ye le azt a vasalót, és kezdjen el listát készíteni azokról az emberekről, akivel Yardleyéknál találkozott – mindenkiről, még akkor is, ha csak a keresztnevüket jeg yezte meg , vag y csak nag yjából emlékszik arra, hog y néztek ki. – Az utóbbi… mennyi időben? – kérdezte Stella. Hány napja volt az odaát? – Valaha – válaszolta Simon. Charlie nem tudta biztosan, mennyi ideje fekszik arccal lefelé Judith Duffy konyhájának padlóján. Amikor meg próbálta meg saccolni az időt, az mintha eltorzult volna, és visszacsavarodott volna önmag ába. Duffy g yilkosa ott ült mellette törökülésben, és a fejére fog ta a feg yverét. Charlie jól volt – ezt ismételg ette folyamatosan –, nem sérült meg , nem halt meg . Ha a férfi le akarta volna lőni, mostanra már meg tette volna. Csak arra kell üg yelnie, nehog y ránézzen. Ezt az eg yet mondta neki az illető: – Ne nézzen rám. Ha életben akar maradni, tartsa lent a fejét. Azt nem mondta, hog y beszélni sem beszélhet. Charlie azon töpreng ett, hog y meg kockáztassa-e. Pittyenést hallott. A férfi telefonon hívott valakit. Charlie arra várt, hog y beszélni kezdjen. Semmi. Majd ismét pittyeg ések. – Kibaszott üzenetrög zítők – dünnyög te a pasas. Eg y csattanás jelezte Charlie-nak, hog y a falhoz vág ta a készüléket. Charlie látta a mobilt a szeme sarkából: a szeg élylécre esett. Charlie meg hallotta, hog y a férfi sírni kezd, és összeszorult a g yomra. Ha a pasas elveszíti az önuralmát,

az rossz hír – meg nő az esélye, hog y szándékosan vag y véletlenül meg öli őt. – Nyug odjon meg – mondta olyan kedvesen, ahog yan csak tudta. Ő mag a is közel járt ahhoz, hog y elveszítse az önuralmát. Meddig fog még ez tartani? Mióta tart eg yáltalán? – Nem lett volna szabad meg tennem, amit tettem – szólalt meg a férfi. Cockney akcentus. – Nem érdemelte meg . – Judith Duffy nem érdemelte meg , hog y lelőjék? – Akár Helen Yardley-ról is beszélhet. Ellenőrizd. Simon azt mondaná, hog y ellenőrizze. – Az ember belekeveredik, és utána már nincs kiszállás – szipog ott a férfi. – Ő minden tőle telhetőt meg tett. És mag a is. Charlie-nak felfordult a g yomra. Mikor tett ő meg minden tőle telhetőt? Nem értette a dolg ot, pedig meg kell értenie – ha meg érti, az meg mentheti az életét. A férfi dünnyög ve menteg etőzni kezdett. Charlie visszanyelte az epét, amellyel meg telt a szája, és arra g ondolt, hog y ennyi, most fog ják lelőni. De a férfi nem lőtt. Felállt, és elsétált. Charlie felemelte a fejét, és meg látta, hog y a lépcsőn ül, Judith Duffy holtteste mellett. A borotvált fejét leszámítva nem ig azán hasonlított a rendőrség i rajzoló fantomképére az újság ban – más formájú volt az arca. De Charlie biztosra vette, hog y ő az. – Fejet le – mondta a férfi minden hév nélkül. Nem Charlie-n járt az esze. A lánynak olyan érzése támadt, hog y nem érdekli ig azán, mit csinál. Eg y icipicit lejjebb hajtotta a fejét, és onnan fig yelte, amint a pasas elővesz eg y kártyát a farmerzsebéből, és Judith Duffy arcára helyezi. A számok. Amikor meg látta, hog y ismét felé indul, Charlie elfordult, de a férfinak csak a telefonja kellett. Amint meg szerezte, a bejárati ajtó felé indult. Charlie összeszorította a szemét. Nag yon nehéz volt elviselnie, hog y ilyen közel van a szabadság hoz és a biztonság hoz. Ha most még is rosszul alakulnának a dolg ok, ha a férfi visszajönne… A bejárati ajtó becsapódott. Charlie felnézett: a férfi nem volt sehol.

Harmadik rész

15 2009. október 12., hétfő – Ha tudtam volna, hog y Marcella nyolchetes korában meg fog halni, akkor eg y pillanatra sem hag ytam volna ott – mondja Ray. – Én azt hittem, hog y már életem vég éig ott lesz nekem, s hosszú éveket tölthetünk eg yütt. De csak nyolc hétre kaptam meg . Ötvenhat napra… íg y számolva még rövidebbnek tűnik. És ebből kilenc napig ott sem voltam. Otthag ytam a saját lányomat, amikor alig kéthetes volt. Emiatt évekig g yűlöltem mag am. Elnézést, mag át nézzem, vag y a kamerát? – A kamerát – mondom neki. Ray a körmét nézeg eti. – Az ember mindig talál okot arra, hog y g yűlölje önmag át, ha meg van benne a hajlam rá. Én azt hittem, hog y már kezdem meg tanulni, hog yan bocsássak meg mag amnak, de… teg nap is g yűlöltem mag am, amikor meg tudtam, mi történt Judithtal. És ma sem kedvelem mag am túlzottan – próbál mosolyog ni. – Mag a ölte meg Judith Duffyt? – kérdezem. – Mert ha nem, akkor nem a mag a hibája, hog y meg halt. – Nem? Az emberek miattam g yűlölték. Ig az, nem csak miattam, de… én is hozzájárultam a dolog hoz, nem? – Nem. Meséljen arról, amikor otthag yta Marcellát. Úg y érzem, mintha Ray kerülni próbálná a témát; mintha könnyebb lenne neki Judith Duffyról beszélni. Ray felsóhajt. – Félek, hog y el fog ítélni. Hát nem nevetség es? Az eg yáltalán nem zaklatott fel, amikor először találkoztunk, és mag a azt mondta nekem, hog y mag a szerint nag y valószínűség g el én öltem meg a g yermekeimet. – Mert tudta, hog y nem mag a tette, és én tévedek. De most valami olyasmit készül nekem elmondani, amit tényleg meg tett. – Rég ebben volt eg y cég em: a PhysioFit. Rendkívül sikeres volt. Még mindig az, bár nekem már semmi közöm hozzá. Mi nem csak eg yéni üg yfeleknek biztosítottunk fizikoterápiát, hanem cég eknek is. Hadd illusztráljam ezt a mag a cég ével, a Binary Starral. Teg yük fel, hog y a mag uk főnöke észreveszi, hog y túl sok időt töltenek a számítóg épük fölé g örnyedve. Látja, ahog y a testtartásuk romlik, mindenki hátfájásra

panaszkodik, és az iroda a g erincproblémák meleg ág yává válik. A főnök úg y dönt, hog y a Binary Star összes alkalmazottja számára biztosít eg y fizikoterápiás felülvizsg álatot. És ezt azzal kezdi, hog y kiír eg y tendert, amelyben több cég is versenybe szállhat. – Mint például a PhysioFit? – Pontosan. Ha azt feltételezzük, hog y ez évekkel ezelőtt történik, amikor még én is részt vettem a cég működésében, az lenne a következő lépés, hog y én és a kollég ám, Fiona elmeg yünk a Binary Star irodájába, és tartunk eg y két-három órás prezentációt. Fiona adja elő az üzleti részleteket, a szerződési feltételeket, vag yis mindazt, ami eng em nem érdekel különösebben. Utána, amikor ő vég zett, én mesélek a fizikoterápiáról: hog y mi a lényeg e, milyen esetekben hasznos, hog y ez nemcsak az utolsó szalmaszál a krónikus fájdalmak esetében, hanem meg előzésre is használható. Mesélek a testtartástréning ről és a koponyai oszteopátiáról, ami az én specialitásom, és arról, milyen ostobaság úg y vélekedni, hog y eg y g ép is éppen olyan hatékony fizikoterápiát tud biztosítani, mint eg y élő ember. Dehog y tud. Amikor eg y ember nyakára teszem a kezem, én érzem… Félbeszakítja a mondandóját, és bocsánatkérő mosolyt vet rám. – Elnézést. Majdnem elfelejtettem, hog y most nem a cég e számára tartok előadást. – Visszafordul a kamera felé. – De biztos vag yok benne, hog y érti, mire g ondolok. – Nag y elhivatottság g al beszél a dolog ról – válaszolom neki. – Én biztosan meg rendelném a szolg áltatást. – Imádtam a munkámat, és nem láttam be, hog y a g yermekvállalás miért jelentené azt, hog y fel kell hag ynom vele. Amikor kiderült, hog y terhes vag yok Marcellával, az volt az első dolg om, hog y felírattam eg y jobbfajta helyi bölcsőde várólistájára. Akkor kezdett volna, amikor betölti a hat… hónapot. Elnézést. – Semmi baj. Csak nyug odtan. Ray összekulcsolja a két kezét, és azon keresztül szívja a leveg őt. – Ez jó kompromisszumnak tűnt számomra: hat hónapot lettem volna otthon, a kisbabámmal, majd visszamentem volna a klinikára. – Ismét felém fordul. – Nag yon sok nő visszameg y dolg ozni, amikor g yermeke féléves lesz. A kamerára mutatok.

– Eg y nappal Marcella születése után, Fiona meg látog atott a kórházban. Eg y doboz kacsa alakú, rózsaszín cukormázas kekszet hozott, és eg y jó hírt a PhysioFittől: felkértek minket, hog y tartsunk prezentációt eg y svájci cég vezetőinek, akiknek több ország ban is van irodájuk világ szerte, és Ang liában is több. Ez hatalmas meg rendelésnek íg érkezett, olyannak, ami lehetővé teszi, hog y nemzetközi cég g é váljunk, és nag yon szerettük volna meg kapni. Meg is kaptuk. Minket választottak ki az összes cég közül. Bocsánat, most előreszaladtam. – Semmi baj. Meg fog om még vág ni a filmet, úg yhog y ne ag g ódjon az időrend miatt. – Látni akarom a vég leg es verziót, mielőtt adásba kerül – vág ja rá Ray azonnal. – Ez természetes. Ray láthatóan meg nyug szik. – A cég főhadiszállása Genfben volt. Fionának oda kellett utaznia, hog y találkozzon a cég vezetőivel, és meg g yőzze őket. „Olyan kár, hog y szülési szabadság on vag y – mondta nekem. Már több ezerszer hallottam az előadásodat, és szóról szóra fel tudom mondani, de az nem lesz ug yanolyan, mintha te is ott lennél.” És ig aza is volt. Nélkülem nem lett volna ug yanolyan. Kettőnk közül én értettem jobban az emberekhez, és ez eg y nag yon fontos prezentáció volt a PhysioFit történetében. Még a g ondolatát sem bírtam elviselni, hog y nem lehetek ott. Nem tudtam meg g yőzni mag am, hog y nem ezen fog múlni a siker. Itt már tudtam, hog y mi fog következni. Elment. Nyilvánvaló, hog y elment. De miért kellett hazudnia? Miért nem mondta el ezt a történetet Julian Lance-nek is? Vag y a bíróság nak? – Meg kérdeztem Fionát, hog y mikor lesz a találkozó. Meg mondta a dátumot. Három héttel később volt. Tudtam, hog y Marcella még az eg y hónapos kort sem fog ja betölteni, amikor Fiona elindul Svájcba. Én… és ez az a rész, amit lehet, hog y nem fog meg érteni. Mag a úg y g ondolja, hog y őszintének kellett volna lennem azzal kapcsolatban, hog y mire készülök, hog y azt kellett volna mondanom, hog y „elnézést kérek mindenkitől, tudom, hog y most szültem eg y g yereket, de eg yszerűen muszáj elrepülnöm üzleti üg yben. Pápá, nemsokára találkozunk.” – Ang us harag udott volna, ug ye? Vajon éppen annyira harag udott volna, mint én, amikor rájöttem, hog yan szabadult ki a lakásomból? Amikor visszaértem, eg y cetlit

találtam Tamsintól a hűtőmön: „Eg y fia Ang us Hines sincs sehol az ing atlanban, kivéve, ha van valahol eg y titkos szobád, amiről én nem tudok. HÍVJ FEL!” Nem hívtam. Arra se voltam képes rávenni mag am, hog y kapcsolatba lépjek Ang usszal, és meg kérdezzem, hog yan sikerült kiszabadulnia anélkül, hog y betört volna eg y ablakot, vag y kifúrta volna a falat. Ma reg g el oldódott meg a rejtély, amikor hazasompolyog tam néhány dolog ért, amire szükség em volt, és ott találtam Irinát, a takarítónőmet, aki amúg y a King ’s Colleg e doktorképzésén tanul. – Hog y zárhattad be a barátodat a lakásodba? – esett nekem Irina. – Ez nem volt szép, Flísz. Olyan zavarban volt, amikor felhívott, hog y elmondja, mi történt. Eg yből ahhoz a fiókhoz rohantam, amelyikben a névjeg ykártyáimat, a villanykörtéket, a kiszállítós éttermek menüjét és a konyharuhákat tartom (nincs sok hely a lakásomban, úg yhog y eleng edhetetlen némi multifunkcionalitás). Irina névjeg ykártyája is ott volt – „Portalan Szépség Vállalkozás” – eg y rendezett kupac tetején, amely, amikor utoljára kinyitottam ezt a fiókot, még nem volt ennyire rendezett. Felhívtam Ang ust, és üzenetet hag ytam neki, hog y minél hamarabb beszélni szeretnék vele. Amikor visszahívott, kiabálni kezdtem, amiért feltúrta a konyhai fiókjaimat, és követeltem, hog y mag yarázza meg , miért hazudott Irinának. Miért mondta, hog y meg feledkeztem róla, és véletlenül zártam be mag am mög ött az ajtót? Miért nem tört ki eg y ablakot, és mászott ki rajta, mint ahog y eg y normális ember tette volna? Ő azt válaszolta, nem akart rossz színben feltüntetni azzal, hog y olyan benyomást kelt a takarítónőmben, mintha képes lennék ideg en férfiakat bezárni a lakásomba. – Nem értem, miért ilyen dühös – mondta nekem. – Én csak fig yelmes próbáltam lenni. Úg y g ondoltam, hog y nem örülne, ha betörném az ablakát. Azt válaszoltam, hog y nem ez a lényeg , és visszautasítottam azt a feltételezését, hog y Irina eg y pillanat alatt otthag yott volna, ha nem titkolja el előle, milyen vag yok ig azából. Az eg ész beszélg etéstől ideg es és paranoid lettem. Meg próbáltam kiűzni a fejemből a képet, ahog y módszeresen vég ig meg y az összes névjeg ykártyámon, és mindeg yiket visszateszi a helyére, amíg Irináéhoz nem ér. Ezt eg y szóval sem említettem Ray-nek. És szerintem Ang us sem.

– Eredetileg az volt a tervem, hog y őszinte leszek – mag yarázza Ray a kamerának. – Ez még csak nem is terv volt, hanem a kézenfekvő meg oldás. Aznap este kieng edtek minket Marcellával a kórházból, és hazamentünk. Többször is kinyitottam a számat, hog y szóljak Ang usnak, de nem jöttek ki rajta a szavak. Mélység esen felháborodott volna. Nem mintha nem támog atta volna a karrieremet, mert támog atta. Lelkesen bátorított, hog y menjek vissza dolg ozni, amikor Marcella betölti a hat hónapos kort, de Svájcba utazni, amikor még csak három hetes, az teljesen más tészta. Pontosan tudom, hog y mit mondott volna. „Ray, most született meg a kisbabánk. Én kivettem eg y eg ész hónap fizetés nélküli szabadság ot, hog y vele lehessek. Azt hittem, te is vele akarsz lenni.” És ott voltak azok a dolg ok is, amiket nem mondott volna ki, de amiket én még is kihallottam volna: „Mi a fene bajod van neked? Milyen szívtelen anya és feleség vag y te, hog y feláldoznád az értékes eg yütt töltött időnket eg y üzleti út miatt? Nem g ondolod, hog y felül kellene vizsg álnod eg y kicsit a prioritásaidat?” Ray felsóhajtott. – Újra és újra lejátszódott az eg ész vita a fejemben. „De ez olyan fontos, Ang us.” „És az én munkám, amit otthag ytam eg y hónapra, az g ondolod, nem fontos, ig az?” „De, de ha nem kapjuk meg ezt a meg rendelést, az katasztrófa lesz. „Intézze Fiona – eg yedül is remekül elboldog ul. És nem lenne katasztrófa. A PhysioFit nag yon sikeres – lesznek más üg yfeleitek. Miért fontos ez ennyire?” „Mert számít, és mert eldöntöttem, hog y elmeg yek, még ha ezt nem is tudom meg mag yarázni neked.” „És ha eg y héttel később felbukkan eg y ug yanilyen kihag yhatatlan üzleti lehetőség ? Akkor is el akarsz majd menni?” – És ig aza volt? – kérdezem. Ray bólint. – Szenvedélyesen szerettem a Physiofitet. Azért volt annyira sikeres, mert olyan fontos volt nekem. Én vittem a hátamon a cég et. Ang us nem érti, hog y ez milyen érzés. Neki még sose volt saját cég e. Ig en, kivett eg y hónapot, amikor Marcella meg született, de és akkor mi van? Vajon kevesebben vásárolták meg az újság ot, mert nincsenek benne Ang us fotói? Dehog y. Vag yis nem tudom, lehet, hog y íg y volt – helyesbít. – Az a különbség , hog y Ang us számára a munka olyasmi, amit azért csinál, hog y pénzt keressen vele. Ő nem a munkájának él, mint én tettem. Neki

én voltam az életben a leg fontosabb. És Marcella. És Nathaniel. – Ezzel Ray elhallg at. – Szóval vég ül nem beszélt neki Svájcról? De azért elment, nem? – Ig en. Másnap felhívtam Fionát, és meg mondtam neki, hog y vele meg yek, de erről eg y szót sem szólhat senkinek. Ő csak nevetett, és azt mondta, hog y meg őrültem. Lehet, hog y ig aza is volt. Én meg a rendőrség elől bujkálok, hog y ne tudják meg akadályozni, hog y a munkámat vég ezzem. – És nem csak Ang usnak nem mertem elmondani. Ott volt az ő anyja és az én anyám is, akik mindketten rendkívül seg ítőkész, odaadó nag ymamák voltak. Ha őszintén előadom a terveimet, ug yanezt a vitát velük is le kellett volna folytatnom. Az ag g ódó arcuk és a rám váró kioktatás g ondolatától is a leg szívesebben összeg ömbölyödtem volna az ág ytakaróm alatt, hog y sose jöjjek elő. Örülni szerettem volna Marcellának, nem azt hallg atni, hog y milyen helytelen és ostoba dolog ra készülök. Semmi kedvem se volt védekezni. Anyám és Ang us anyja mindketten csodálatosak, de ug yanakkor meg vannak g yőződve arról, hog y kizárólag ők tudják, mi a leg jobb a szeretteik számára. És rémálom, amikor eg yesítik az erőiket. Meg próbálok nem fig yelni arra, hog y milyen mag ányosnak kezdem érezni mag am ettől a sztoritól. Anyám rendkívül nag y g ondot fordít rá, nehog y véletlenül bármire is meg jeg yzést teg yen, amit csinálok, és meg bántson. Ha meg kérdezem, hog y mit szeretne nézni a tévében, akkor úg y összerezzen, mint eg y nyuszi, aki lövést hallott, és azt cincog ja, hog y „amit csak szeretnél, döntsd el te”, mintha én eg y fasiszta diktátor lennék, aki esetleg letépi a fejét, ha a Helyszínelőket választja a Megasztár helyett. – Ahog y teltek-múltak a napok, ráébredtem, hog y nag yon g yorsan ki kell találnom valamit – folytatja Ray a kamerába. – Fiona már meg rendelte a repülőjeg yemet. Én már mindenkinek elkezdtem hazudni arról, milyen fájdalmasnak találom a szoptatást. Úg y ment, mint a karikacsapás, mind nekem, mind Marcellának, de én úg y tettem, mintha kínszenvedés lenne, hog y rászoktathassam a tápszerre, mivel tudtam, hog y el fog ok menni. Már csak valamilyen ürüg yre volt szükség em, hog y három napra különösebb felhajtás nélkül elhag yhassam a házat. Zakatolt az ag yam, de szó szerint semmi nem jutott eszembe eg észen

addig , amíg eg y szép napon rá nem döbbentem, hog y pontosan erről van szó: a semmi a meg oldás. Szótlanul várok. Őrültség , de feltámad bennem a késztetés, hog y a kamera felé forduljak, és meg kérdezzem a véleményét. Hog y lehet a semmi a meg oldás? Te érted, miről beszél? – Szeretnék hallani a zseniális tervemet? – kérdezi Ray. – Első lépés: nézzél üresen és kábán. Érd el, hog y mindenki találg atni kezdje, hog y mi bajod lehet. Második lépés: váratlanul pakolj össze eg y táskányi holmit, és amikor meg kérdezik, hog y hova készülsz, ismételg esd azt, hog y „ne harag udj, de el kell mennem. Nem tudom meg mag yarázni… eg yszerűen csak el kell mennem.” Harmadik lépés: menj el. Menj eg y Fiona lakása közelében lévő szállodába, mert eg yértelmű, hog y Fiona lakása lesz az első hely, ahol Ang us keresni kezd, tehát oda nem költözhetsz. Maradj pár napot a szállodában, és rendszeresen telefonálj haza, hog y mindenki meg g yőződhessen, hog y jól vag y. Amikor meg kérdezik, hog y hol vag y, ne mondd el nekik. Csak annyit mondj, hog y még nem mehetsz haza. Utána… nem emlékszem, hányadik lépésnél tartottam. – A neg yediknél. – Neg yedik lépés: utazz el Genfbe. Csináld a prezentációt Fionával. Nyerd meg a tendert. Ötödik lépés: menj vissza Londonba, de ezúttal eg y másik szállodába. Telefonálj haza, és mondd azt, hog y kezded jobban érezni mag ad. Ahelyett, hog y tőmondatokban válaszolnál, kezdj el beszélg etni a férjeddel. Kérdezd Marcelláról. Mondd neki azt, hog y hiányzik a lányod, hog y alig várod, hog y újra láthasd. És ez íg y is van. Ha meg tehetnéd, azonnal hazaszág uldanál, de fokozatosan kell csinálnod. Ha hirtelen, eg yik pillanatról a másikra ismét normálissá… vag yis hát mag adhoz képest normálissá változnál, ami ug ye nem jelent túl sokat, mindenki g yanakodni kezdene. Ray szomorúan elmosolyodik. – Hatodik lépés: eg y-két nappal később, fokozatos javulást mutatva menj haza. Mondd azt, hog y nem akarsz beszélni róla, hog y miért mentél el, és hol voltál. Nem vág ysz másra, csak arra, hog y a családoddal lehess, és folytathasd az életed. Hetedik lépés: amikor az anyósod meg állás nélkül „rendes választ” kezd követelni tőled, mássz ki a hálószobád ablakán, és szívj el eg y cig it félig a leveg őben, kiélvezve a tudatot, hog y már semmitől nem félsz. Bebizonyítottad mag adnak, hog y szabad vag y, és innentől azt teszel, amit akarsz. – Ray rám pillant. –

Önző dolog , mi? De én tényleg önző voltam, amikor Marcella meg született… nem tudom, hog y a hormonok tették-e, vag y mi, de hirtelen sokkal önzőbb és eg ocentrikusabb lettem, mint valaha. Olyan érzés volt, mintha. vészhelyzetben lennék, mintha muszáj lenne azt tennem, amit én akarok, különben valahog y leg yőznek. – Ha tényleg úg y érezte, hog y muszáj elmennie Svájcba, Ang usnak el kellett volna eng ednie – mondom. – Nyolcadik lépés: miután eg y rendőr beránt a nyitott ablakon, azt képzelve, hog y meg mentette az életedet, és miután eg y pszichológ us meg kéri az anyádat és az anyósodat, hog y a lelki épség ed érdekében hag yjanak már békén, eljön a lehetőség , hog y apró lépésekben meg g yóg yuljál. Még eg y nap, és boldog leszel, meg telsz energ iával. Meg úsztad. Eg y kicsit lenyug odtál, a szülés utáni pánik elhalványult, és immár nem vág ysz másra, csak arra, hog y a férjeddel és a g yönyörű, aranyos kislányoddal tölthesd az idődet. A férjed a felleg ekben jár; nag yon ag g ódott érted, és attól tartott, hog y elveszített. De most ismét ott vag y, hazatértél, az övé vag y. Kezdődhet az ünneplés. Ray mindennek tűnik, csak éppen boldog nak nem. – Nem lett volna eg yszerűbb elmondani az ig azat, és elviselni a következményeket? Ray meg csóválja a fejét. – Az ember azt hinné, nem? De nem lett volna. Könnyebb volt azt tenni, amit tettem, sokkal könnyebb. Biztosan az volt, mert erre képes voltam, miközben képtelen voltam rákényszeríteni mag am arra, hog y bevalljam az ig azat. Azzal, hog y íg y intéztem a dolg okat, sikerült elkerülnöm a felelősség vállalást. Eg y zombi, aki nem tudja, mit csinál, szánalmat vált ki, míg eg y sikeres üzletasszony, aki félredobja az újszülött kisbabáját, hog y tovább építhesse a karrierjét, csak meg vetést ébreszt. Ang us meg értette. Vicces, akkoriban nem értette volna, de most már ig en. – Ő tudja? Ray bólint. Érdekes. Azt nem tudja, hog y Ray a Marching ton-házban van, és a terhesség ről sem tud, de Ray már beszámolt neki arról, hog yan próbálta nyolc lépésben az őrületbe kerg etni. Miféle kapcsolat lehet ez? – Hiányzik Fiona – mondja Ray csendesen. – Még mindig ő vezeti a PhysioFitet. Most már valaki más a társa. A tárg yalásom előtt írtam neki

eg y levelet, amelyben könyörög tem, hog y soha senkinek ne szóljon Svájcról, és nem is tette. Pedig ő úg y g ondolta, hog y én tettem a dolg ot… éppen úg y bűnösnek tartott, mint mindenki más is. – Mikor mesélte el Ang usnak Svájcot? – kérdezem. – Emlékszik a szállodára, amelyről meséltem, ahol a börtönből kiszabadulva szálltam meg ? – Ahol urnás képek voltak minden szobában? – Amikor nem bírtam ott tovább, Ang ushoz mentem, a rég i házunkba Notting Hillben. Akkor tisztáztunk eg ymással mindent. Én… én azt szeretném, ha Ang us is itt lenne, amikor ezt elmesélem – mondja. – Szeretném, ha eg yütt mesélnénk el, mert akkor rendeződött el minden, és akkor kezdtek vég re jobbra fordulni kettőnk között a dolg ok. Próbálok úg y tenni, mintha örülnék neki. – Ne harag udjon rá, amiért meg nehezítette a dolg át, Fliss. Én nag yon fontos vag yok neki, és ő nem mindig bánik ig azság osan az emberekkel. És azt hiszem, én sem. Ray hang súlya arra utal, hog y ezt inkább eg yfajta életformának, mint jellemhibának tekinti. – Mindenki csak azt teszi, amit tennie kell, nem? Én hazudtam az üg yvédeimnek, hazudtam Laurie Nattrassnek, hazudtam a bírónak… az ig azság os volt? – De miért tette? És miért adott elő két különböző hazug ság ot arról a kilenc napról, amíg távol volt? Miért hazudott arról, hog y mennyivel később eng edte be a védőnőt, és arról, hog y kit hívott először, Ang ust vag y a mentőket? Csipog a telefonom. Eg y üzenet. Felkapom a táskámat, miközben a lehető leg biztosabb vag yok abban, hog y nem Laurie az. Miután az első húsz hívásomat fig yelmen kívül hag yta az elmúlt két nap alatt, nem tartom valószínűnek, hog y úg y döntött volna, hog y a huszoneg yes lesz a szerencsés szám. Jaj, csak nehogy ő legyen. – Azért hazudtam a bíróság on… – kezdi Ray. – Most mennem kell – mondom a mobilomat bámulva. Ott van azon az apró kijelzőn minden bizonyíték, amire szükség em van. De fog almam sincs, hog y mihez kezdjek vele. Eg yetlen g ombnyomással kitörölhetném, de csak a telefonomból. A fejemből nem. – Úg y tűnik számomra, hog y ez valami nag yon fontos ember lehet – jeg yzi meg Ray.

– Laurie Nattrass – válaszolom olyan semleg es hang on, ahog yan bárki más nevét mondanám.

16 2009. október 12. Rendelkezésükre bocsátottak eg y rendőrség i személyiség elemző pszichológ ust, és hét nyomozót is London 17. számú Főkapitányság i Nyomozócsoportjából, akik közül láthatóan eg yik sem örült túlzottan, hog y áthelyezték őket Spilling be. Simont zavarta, hog y ott vannak velük; a Metből származó nyomozókkal kapcsolatos tavalyi – és eg yetlen – tapasztalata teljes mértékben neg atív volt. A személyiség elemző – Tina Ramsden BSc. MSc. PhD. és utána még az ábécé betűinek leg nag yobb része – filig rán volt, izmos és napbarnított, vállig érő szőke hajat viselt. Úg y festett, mint eg y hivatásos teniszjátékos. Ideg esnek látszott, bocsánatkérő mosoly játszott az ajkán. Vajon arra készül, hog y beismerje, hog y halványlila g őze sincs? Simonnak akadt pár ötlete arra az esetre, ha íg y alakul. – Én mindig azzal szoktam kezdeni a személyiség rajzaimat, hog y nincsenek eg yszerű válaszok – indított. – Ebben az esetben ezt még nyomatékosabban le kell szög eznem. Proust felé fordult, aki a zsúfolt bűnüg yi osztály ajtajának támaszkodott, és pont úg y festett, mintha az eg yik törpe lenne a Hófehérkéből: Ki álldogál a helyecskémen? – Előre is elnézést kell kérnem, mert nem tudom, mennyi seg ítség et tudok nyújtani azokkal a külső jellemzőkkel kapcsolatban, amelyek seg íthetnének meg találni ezt a személyt. Nem szeretném elkötelezni mag am a kora, a családi állapota, az etnikai hovatartozása, a társadalmi háttere és a vég zettség e, a fog lalkozása… – Néhány tekintetben hadd kötelezzem el mag am én mag a helyett – szakította félbe Proust. – Kopaszkát két szemtanú is látta: Sarah Jag g ard és a mi kis Zailer őrmesterünk. Tudjuk, hog y harminc és neg yvenöt év közötti az illető, fehér bőrű és borotvált fejű. Tudjuk, hog y cockney akcentusa van. Az arcformáját illetően van eg y kis nézeteltérés… – Én nem vettem fig yelembe a szemtanúk vallomását – válaszolta neki Ramsden. – A személyiség rajz semmit nem ér, ha kész tényekből indul ki. Csak a bűntényeket szabad nézni, semmi eg yebet. – De előfordulhat, hog y az illető eg y harminckilenc éves, fehér bőrű cockney bőrfejű? – kérdezte Proust.

– A koráról, az etnikai hovatartozásáról, és arról, hog y eg yedülálló-e vag y stabil kapcsolatban él, vag yis, mint korábban mondtam, a külső jeg yeiről nem szívesen mondanék semmit, mert az eg yelőre bizonytalan – válaszolta Ramsden. – Elképzelhető, hog y mag ányos farkas, miközben a környezete számára társaság i embernek tűnik. – Nem ig azán seg ít, ha azt mondja, hog y g yakorlatilag akárki lehet az illető, dr. Ramsden – jelentette ki Proust. – Több mint háromszáz bejelentést kaptunk azóta, hog y Kopaszka visszataszító fantomképe meg szentség telenítette a vasárnapi lapokat, és további körülbelül száz vad és abszurd elméletet kaptunk a tizenhat számmal kapcsolatban. – Azt szeretnék tudni, hog y mit állapíthatok meg erről az emberről? A leg markánsabb dolog vele kapcsolatban az a kártya, amelyet embereknek küldözg et, és a bűntényei helyszínén hag y. Tizenhat szám, mindig ug yanazok, ug yanabban a sorrendben, nég yszer nég y sorban elrendezve. Ramsden meg fordult, és a mög ötte lévő táblára mutatott. – Ha meg nézzük azt a három kártyát, amely Helen Yardley és Judith Duffy holtteste mellől, illetve Sarah Jag g ard kabátzsebéből került elő, miután meg támadták, láthatjuk, hog y az emberünk szereti a rendet és következetes. Példának okáért, ahol csak meg jelenik a nég yes szám, mindig pontosan ug yanúg y van leírva. Ug yanez a helyzet a hetessel és az összes többi számmal is. A számok között kihag yott helyek is rendkívül nag y eg yezést mutatnak, szinte olyan, mintha vonalzóval mérték volna le őket, hog y pontosan ug yanolyan hosszúak leg yenek. Az, hog y sorokba és oszlopokba rendezte őket, azt mutatja, hog y számára fontos a szervezettség és a rend. A g ondolatát is utálja, hog y bármit összecsapjon. Büszke a kártyákra, ezért használ vastag , jó minőség ű, drág a papírt. Amely ug yanakkor, mag uk számára sajnálatos módon sok helyen kapható. Néhány sóhaj azoknak a szerencsétleneknek az irányából, akik napokat töltöttek azzal, hog y kiderítsék, pontosan hány helyen árulják. – A rendmánia a hadsereg re is utalhat – szólalt meg Chris Gibbs. – Ha azt is fig yelembe vesszük, hog y az amerikai hadsereg eg yik hivatalos feg yverével ölt. – Elképzelhető – helyeselt Ramsden. – Ug yanakkor utalhat börtönre, bentlakásos iskolára, bármilyen intézetre is. De az is lehet, hog y

olyasvalakit keresünk, aki eg y kaotikus, instabil családban nőtt fel, amire azzal reag ált, hog y rendkívül feg yelmezetté vált. Az ilyesmi nem szokatlan: sok g yermek van, akiknek a szobája rendkívül rendezett, de az ajtaján túl dúl a káosz, tányérok repülnek, szülők üvöltöznek eg ymással… De, mint már említettem, nem szeretnék a külső jeg yekről beszélni, mert azokban nem vag yok biztos. Az eg yetlen dolog , amivel kapcsolatban ebben a stádiumban konkrétumokat mondhatok, az a lelkiállapota. – Azt mondta, hog y az illető nag yon feg yelmezett – szólalt meg Simon a helyiség vég ében. – Ha feltételezzük, hog y esetleg van családja és baráti köre, nekik nem tűnhetett ez fel vele kapcsolatban? A lelkiállapot néha külső jeg yekben is meg nyilvánulhat. – Aha! Nag yon köszönöm, hog y is…? – Waterhouse. Simon sok dolg ot utált, de előkelő helyen szerepelt a listán, ha hang osan ki kellett mondania a nevét eg y nag yobb embercsoport előtt. Csak az vig asztalta, hog y senki nem tudta, milyen komoly g ondot jelent számára. – Én nem mondtam, hog y nag yon feg yelmezett. Én azt mondtam, elképzelhető, hog y eg y rendezetlen környezetben élő és érzelmileg is zilált családból származik – jelentette ki Ramsden láthatóan elég edetten önmag ával. – És ő talán azzal reag ált erre, hog y rendkívül feg yelmezetté vált – Simon pontosan tudta, hog y mit hallott. – Ig en – felelte a nő, majd Simon értelmezése szerint valamiféle várakozásra felszólító g esztust tett felé. – Én úg y fog almaznék, hog y nag yon valószínű, hog y ez az ember eg y bizonyos ponton rendmániás volt, és sikeresen uralta az életét. De az önfeg yelme kezd összeomlani. Ez benne a leg érdekesebb. Minden tőle telhetőt meg tesz, hog y kézben tartsa a dolg okat, tíz körömmel kapaszkodik az illúzióba, hog y ő irányít, pedig nem. Kezdi elveszíteni a kapcsolatot a való világ g al és eg yre kevésbé látja pontosan a saját helyét… eg yre irracionálisabbá válik. Ug yanazokból a kártyákból, amelyek elárulják, hog y milyen precíz és rendszerető, eg yszersmind kiderül, mennyire irracionális és következetlen. Gondoljunk csak bele: lelövi Judith Duffyt és Helen Yardley-t, és otthag yja a kártyákat a holttestüknél. Sarah Jag g ardre viszont nem lőfeg yverrel, hanem késsel támad, fényes nappal eg y

forg almas utcán, nem az otthonában, és nem öli meg , viszont a zsebébe tesz eg y kártyát. Ug yanakkor két televíziós producernek is küld eg y-eg y kártyát, akiket se meg nem támad, se meg nem öl, majd az eg yiküknek eg y fényképet is küld Helen Yardley kezéről, amelyben a kártyát, illetve a saját könyvét tartja. Ramsden vég ig nézett a helyiség en, hog y ellenőrizze, mindenki érti-e, mit akar ezzel mondani. – Úg y véli, hog y eg y g ondosan átg ondolt tervet hajt vég re, de mi látjuk, hog y össze vissza kapkod, idekap és odakap anélkül, hog y bármi fog alma lenne arról, hog y mit csinál, és azt képzeli, hog y uralja a helyzetet, miközben eg yre g yorsabban csúszik ki a kezéből az irányítás. A tettes mentális nyomvonala olyan, mint amikor eg y bevásárlókocsi elkezd lefelé szág uldani eg y lejtőn, és útközben eg yre jobban felg yorsul, miközben a kerekei hol erre, hol arra forog nak… mag uk is tudják, milyenek a bevásárlókocsik kerekei, milyen nehéz irányítani őket. Páran felnevettek. Simon nem. Ő nem volt hajlandó Tina Ramsden következtetéseit névértéken elfog adni, pusztán azért, mert a nőnek sikerült bebizonyítania, hog y járt már hipermarketben. – Ő úg y g ondolja, éleselméjűség ének bizonyítéka, hog y sikerült eg y olyan számcsoporttal előállnia, amelyet láthatóan képtelenség meg fejteni – folytatta a pszichológ usnő –, de az is lehet, hog y ezekben a számokban semmiféle log ika sincs. Lehet, hog y az emberünk őrült, vag y eg yszerűen csak ostoba. Az is előfordulhat, hog y van némi hajlama a nihilizmusra: csak veszteg etni akarja a rendőrség idejét azzal, hog y eg y olyan rejtély meg fejtésére buzdítja mag ukat, amelynek nincs meg fejtése. És tudom, hog y ez nem seg ít, tudom, hog y úg y hang zik, mintha bármi lehetség es lenne, de az is előfordulhat, hog y ez eg y nag yon intellig ens ember, és ez a számsor sokat jelent, és vag y a céljáról, vag y a kilétéről tartalmaz információkat. – Ramsden elhallg atott eg y pillanatra, hog y leveg őt veg yen. – De még ha ez is a helyzet, a kártyák címzettjeivel kapcsolatos döntései arra utalnak, hog y az ag yának azt a részét, amelyik tudja, hog y miről szól ez az eg ész, kezdi mag ával sodorni az elszabadult bevásárlókocsis rész. Simon szóra nyitotta a száját, de a nő lendületben volt. – Sarah Jag g ard és Helen Yardley esetében nyilvánvaló az összefüg g és. Mindkettő ellen eljárást indítottak g yermekg yilkosság ért. De Judith Duffy? Benne nem elég , hog y semmi közös nincsen Jag g arddel

és Yardley-val, hanem kiköpött az ellentétük: az ellenfelük volt eg y rendkívül nag y nyilvánosság ot kapott üg yben. A mag uk embere talán nem tudja eldönteni, hog y kinek az oldalán áll? Laurie Nattrass és Felicity Benson: őket a munkájukból kifolyólag kapcsolat fűzi mindhárom nőhöz, de eg yébként semmi közös sincs bennük. Nattrass és Benson eg yetlen g yermek halálával kapcsolatos üg yben sem érintett. – Hadd szakítsam félbe eg y pillanatra – szólalt meg Proust. – Nag yon úg y tűnik, hog y Miss Benson személy szerint is érintett. Ma délelőtt derítettük ki, hog y az apja eg y olyan g yermekjóléti fiaskó miatt veszítette el a munkáját, amely során eg y g yermek meg halt. Az apa öng yilkosság ot követett el. – Ó – Ramsden láthatóan zavarba jött. – Nos, rendben, szóval Bensont fűzi valami a g yermekhalálokhoz a munkája kapcsán is, és mag ánélete révén is. De ez bizonyos értelemben csak még jobban alátámasztja, amit mondani akarok. Itt g yakorlatilag nincs eg yértelmű mintázat. Ezekben az emberekben semmi közös nincsen. – Ezt ug ye nem g ondolja komolyan? – kérdezte Simon. – Én eg yetlen mondatban le tudom írni a mintázatot: azoknak az embereknek küldözg etnek kártyákat, akik kapcsolatban állnak a Binary Star dokumentumfilmjével és a benne szereplő három esettel: Yardley-val, Jag g arddel és Hinesszal. – Nos, ig en, bizonyos nézőpontból ig aza van – adta meg mag át Ramsden. – Ezek az esetek fontos helyet fog lalnak el a g yilkos tudatában, ezt én sem tag adom. Sőt meg kockáztatnám, hog y olyasvalakiről van szó, aki komoly érzelmi traumát szenvedett el ezzel a témával kapcsolatban. Talán ő mag a is elveszítette a g yermekét, a testvérét vag y az unokáját bölcsőhalál miatt, ami esetleg ahhoz vezetett, hog y az olyan emberek meg szállottjává váljon, mint Helen Yardley vag y Judith Duffy. De abban, hog y mindkettőt meg ölte, noha, mint azt említettem, ők eg ymás tökéletes ellentétei azt illetően, amit jelképeznek… abban semmilyen log ika vag y racionalitás nincsen. És az a leg ag g asztóbb az ilyen g yilkosokban, hog y hajlamosak nag yon felg yorsulni, mielőtt becsapódnak és darabokra hullanak. – Elnézést, hog y meg int félbeszakítom, de… – Simon várt eg y kicsit, hog y Proust elhallg attatja-e. De nem tette. – Mag a úg y beszél, mintha a g yilkos kapcsolata a Binary Star dokumentumfilmjével pusztán tematikus

jelleg ű lenne. Mintha eg y g yászoló szülő lenne, és ezért kattant volna rá a három esetre. – Én csak annyit mondtam, hog y elképzelhető… – Ez a kapcsolat eg ész biztosan erősebb és szorosabb ennél – folytatta Simon. – Nem tudom, hog y mennyire alaposan vag y mikor tájékoztatták mag át utoljára a fejleményekről, de Laurie Nattrass kedden kiküldött eg y körlevelet azoknak az embereknek, akiknek bármi köze lehet a dokumentumfilmhez: az orvosoknak, az ápolónőknek, az üg yvédeknek, a benne szereplő nőknek és a családtag jaiknak, a BBC és az IÁSZG munkatársainak. Kedd délután három órakor majdnem száz ember kapta meg Nattrass e-mailjét, amelyben az állt, hog y innentől fog va Fliss Benson veszi át a dokumentumfilm producerének szerepét. Bensonnak eg észen addig semmi köze se volt a három üg yhöz. Csak azon címzettek eg yike lehet a kártyák feladója, akik meg kapták ezt az e-mailt. Ez a nő vag y férfi elolvasta Nattrass levelét, azonnal készített eg y kártyát Bensonnak, és elment a postára és feladta a Binary Star címére, ahol Benson szerda reg g el meg is kapta. – Dr. Ramsden, mindenkinek, aki meg kapta Nattrass e-mailjét, van alibije az eg yik vag y mindkét g yilkosság idejére – felelte Proust. Ezzel az erővel hadonászni is kezdhetett volna azt kiabálva, hog y „rám fig yeljen, ne rá.” – Kivétel nélkül. És hacsak Waterhouse nyomozó úg y nem g ondolja, hog y Sarah Jag g ard és Zailer őrmester összebeszéltek, hog y félrevezessenek minket, amit eg yébként nem zárnék ki teljesen, mert a nyomozó úr hajlamos ostoba fantazmag óriákat táplálni, akkor nem kell olyasmivel vacakolnunk, hog y „ez a nő vag y férfi.” Tudjuk, hog y Kopaszka férfi. – Ig en – felelte Simon –, és azt is tudjuk, hog y ő ölte meg Duffyt és támadta meg Jag g ardet, de azt nem tudjuk, hog y ő küldte-e a kártyákat, és azt sem, hog y ő lőtte-e le Yardley-t. – De azt feltételezzük, hog y ig en, nem íg y van? – kérdezte Klair Williamson nyomozó. – De ig en – szög ezte le Proust határozottan. – Én nem – válaszolta neki Simon. – Dillon White csak eg yetlen pillantást vetett a rendőrség i rajzoló fantomképére, és azt mondta, hog y nem, nem ő volt az a bácsi…

– Vig yázat: Waterhouse nyomozó mindjárt eg y varázsesernyőre fog hivatkozni – csattant fel Proust. – Ezekben a g yilkosság okban két ember játszik szerepet. Az eg yik Kopaszka. A másik akár férfi, akár nő lehet, de az eg yszerűség kedvéért teg yük fel, hog y férfi. Ő a főnök, ő vég zi az ag ymunkát: okos, irányít, és tényleg kézben tartja a dolg okat. Ő küldte a kártyákat, ő tudja, mit jelent a tizenhat szám, és kihívást intézett ellenünk: azt akarja a tudomásunkra hozni, hog y csak akkor fog juk elkapni, ha bebizonyítjuk, hog y vag yunk olyan okosak, mint ő – Simon tényként adta elő az elméletét. Lesz még ideje azon ag g ódni, hog y nem téved-e. – Szóval van eg y Kopaszkánk és eg y Ag yaskánk – nevetett Colin Sellers. – Lehet, hog y az Ag y manipulálja Kopaszkát, hog y a saját malmára hajtsa a vizet – folytatta Simon. – Vag y Kopaszka valami eg yéb okból teszi, amit mond, teszem azt tartozik neki. Amikor Kopaszka azt mondta, hog y „az ember túlság osan belekeveredik, és utána már nincs kiszállás”, akkor arról beszélt, hog y mivel tartja őt az Ag y a markában. Az Ag y, a kártyaíró és küldő az a személy, akit Kopaszka meg próbált felhívni Judith Duffy házából, miután lelőtte Duffyt. Utasításokat akart kapni, hog y mit teg yen Charlie-val, hog y lelője-e őt is, vag y ne. – Ha ig aza van, akkor alibi ide vag y oda, bárki küldhette a kártyákat, aki kedden meg kapta Laurie Nattrass levelét – jelentette ki Sam Kombothekra. – Vag y bárki a Binary Starttól, akinek akár Nattrass, akár Benson elmondta, hog y Benson veszi át a produceri munkát. – Én biztos vag yok benne, hog y az Ag ynak szilárd alibije van szombatra, amikor meg ölték Duffyt, hétfőre viszont nincsen – találg atott Simon. – Szerintem miután Kopaszka elbaltázta a dolg ot Sarah Jag g arddel, és hag yta, hog y meg zavarja eg y járókelő, az Ag y úg y döntött, hog y Helen Yardley-val ő mag a fog vég ezni. Utána Duffy esetében adott Kopaszkának eg y újabb esélyt. Lehet, hog y időközben alaposabban felkészítette. – Az elnézését kell kérnem Waterhouse nyomozó miatt – szólalt meg Proust. Tina Ramsden rázni kezdte a fejét, és kinyitotta a száját, hog y meg szólaljon, de Proust belé fojtotta a szót a kedvenc témájával: Simon értéktelenség ével. – Abszolút semmi oka arra, hog y úg y g ondolja, két ember áll ezek mög ött a támadások mög ött. Eg y nég yéves kisfiú, aki butaság okat beszél, és az, hog y Kopaszka meg próbált felhívni valakit?

Lehet, hog y a barátnőjének telefonált, hog y teg ye fel a virslit vacsorára. Bárkit hívhatott, bármilyen okból. Ug ye, dr. Ramsden? Nem íg y van? Ramsden bólintott. – Amikor valaki vészhelyzetben találja mag át, elég g yakori a meg erősítés iránti vág y. – Szóval ott áll Judith Duffy előszobájában, mag a előtt eg y holttesttel, miközben Charlie-ra fog ja a feg yverét, és hirtelen tart eg y kis szünetet, hog y meg csörg esse valamelyik pajtását, mert eg y meg nyug tatóan ismerős hang ra vág yik? – Simon felnevetett. – Ne már, ezt ug ye mag a sem g ondolja komolyan? – Én nem vag yok meg g yőződve arról, hog y ez a dolog az irányítás elvesztéséről vag y az irracionalitásról szólna – állt fel Chris Gibbs. – Akár ketten vannak, akár csak eg y ember, honnan tudhatná, hog y mindaz, ami eddig történt, nem eg y nag y terv része? Csak mert Helen Yardley-t és Judith Duffyt eg yaránt meg ölték… – Ami erősen arra utal, hog y a g yilkos nem tudja biztosan, kinek az oldalán áll, vag y talán eljutott arra a pontra, hog y már csak a nevekre emlékszik, arra nem, hog y ők melyik oldalon állnak – felelte Tina Ramsden. Simonnak imponált, hog y hajlandó bevonni őket, nag yon jól viseli, hog yha félbeszakítják, és láthatóan nem sértődik meg , ha valaki nem ért vele eg yet. – Ez nem feltétlenül utal arra. – Gibbs támog atást keresve pillantott körbe. – Teg yük fel, hog y a g yilkos Paul Yardley… – Ug yanarról a Paul Yardley-ról beszélünk, akinek alibije van hétfőre és szombatra, és akinek csupa haj a feje? – kérdezte Proust. – És ha már a hajnál tartunk, Gibbs, úg y látom, mag ának is meg van még . Nem azt mondtam, hog y borotválja le? Simon mag ában biztatni kezdte Gibbset, hog y folytassa az elmélete kifejtését, és Gibbs íg y is tett. – Teg yük fel, hog y Yardley Helen ártatlanság ába vetett hite még sem volt olyan sziklaszilárd, mint amilyennek tűnt… lehet, hog y még is voltak kétség ei, még ha soha nem is adott nekik hang ot. A leg több férfi az ő helyzetében… nézzünk szembe a dolog g al, mi nem tudnánk, nem ig az? Nem lennénk biztosak a dolg unkban. Yardley csak annyit tud biztosan, hog y tönkrement az élete: először a két fiát veszítette el, utána a feleség e került börtönbe, majd a lányát is elvette a Gyermekjóléti

Szolg álat. Szerintem még az is nehezére eshet, hog y reg g el felkeljen az ág yból, de amíg Helen börtönben volt, addig volt célja az életének, még pedig az, hog y kiszabadítsa onnan. De amint a feleség e kiszabadult, üres lett az élete. Helent lefog lalta Laurie Nattrass és az IÁSZG. Miken g ondolkozhatott vajon Yardley nap nap után, miközben mások házának tetejét javította? – Tetőcserepeken és g erendákon? – kuncog ott Sellers. – Térjen a lényeg re, Gibbs – mondta Proust türelmetlenül. – Mi van, ha Yardley önmarcang oló típus? Mi van, ha azon kezd g ondolkozni, hog y valakinek meg kellene fizetnie ezért a sok sza… szenvedésért, amin ő keresztülment? És kinek a hibája az eg ész? Talán Helené, ha ő ölte meg a fiúkat. Duffyé? Neki köszönhetően veszítette el Yardley a feleség ét kilenc évre. – És mi a helyzet Sarah Yag g arddel? – kérdezte Simon. – Sarah Jag g ardet nem ölték meg – válaszolta Gibbs. – Még csak baja sem esett. Lehet, hog y eleve ez volt a terv. Lehet, hog y ő csak azért került a képbe, hog y félrevezessen minket, hog y meg ossza a fig yelmünket Helen Yardley esete és a többi hasonló eset között. – Hadd tisztázzak valamit – simította le Proust a zakója g allérját. – Mag a azt akarja mondani, hog y Paul Yardley azért ölte meg a feleség ét és Judith Duffyt, mert meg akart büntetni valakit, amiért tönkretették az életét, és nem volt biztos abban, hog y kettejük közül melyiket hibáztassa? Gibbs bólintott. – Ig en, ez is lehetség es. De eg y másik meg oldás is létezhet: hog y nem arról van szó, hog y vag y-vag y, hanem mindkettejüket eg yformán hibáztatja. Helent a két fia elvesztéséért, Duffyt pedig Helen és a lánya elvesztéséért. Simon úg y g ondolta, hog y mindkét lehetőség hez nag yon meg kellene erőltetnie a fantáziáját, de örült, hog y Gibbs előállt velük. Leg alább az eg yik kollég ájának van eg y kis képzelőereje. Tina Ramsden mosolyg ott. – Úg y tűnik, mintha eg y eg ész csapatnyi pszichológ iai személyiség elemzője lenne – mondta Proustnak. – Biztos benne, hog y azt szeretné, ha maradnék? Be kell vallanom, én nem értek eg yet azzal, hog y két emberről van szó. Simonra pillantott, és bocsánatkérően meg vonta a vállát.

– És már nem is lehetnék biztosabb abban, hog y a tettes eg yre irracionálisabb lesz. A kártyák feladója nem lehet racionális elme, ug yanis nem konzekvens módon osztog atja ki ezeket a kártyákat: néha erőszak nélkül, vag y fénykép formájában küldi el, máskor az áldozatai zsebében hag yja őket. – Ha tudnánk, mit jelentenek a számok, könnyebben bírnánk azonosítani az illetőt – felelte Simon. – Ezt kihívásnak szánja. Olyan embereknek küldözg et kártyákat, akikről úg y g ondolja, hog y méltó intellektuális ellenfelei, olyanoknak, akik szerinte elég okosak ahhoz, hog y meg fejtsék a rejtélyt. Látván, hog y Sellers kinyitja a száját, Simon felemelte a kezét, hog y elhallg attassa. – Azt akartad mondani, hog y Helen Yardley eg y g yermek-felvig yázó volt, Sarah Yag g ard pedig fodrász, és még is kaptak kártyát? Sellers bólintott. – Nem. Nem kaptak. Helen Yardley és Sarah Jag g ard nem kapott kártyát. Judith Duffy nem kapott kártyát. Simon csak hallg atta, ahog y a helyiség ben eg yre hang osabbá válik az értetlen moraj. – Nem Yardley, Jag g ard és Duffy volt a címzettje annak a három kártyának. És eg yébként is, Duffy már meg halt, mire meg kapta a sajátját. Az a három kártya nekünk szólt: a rendőrség nek. A mi feladatunk az, hog y meg fejtsük, miről van szó, nem ig az? Laurie Nattrassnek és Fliss Bensonnak az a dolg a, hog y meg próbáljanak fényt deríteni a három ig azság üg yi fiaskó mög ött rejtőző ig azság ra. Ekkorra már az összes kollég ája feszülten fig yelt rá. – Eg ymástól elkülönítve kell vizsg álni ezt a két dolg ot: az erőszakot és a kártyákat. Az első kateg óriában két nőt meg g yilkoltak, eg yet pedig késsel meg fenyeg ettek, és mindhárman kapcsolatban vannak a bölcsőhalálos üg yekkel. A másik kateg óriában öt kártyát postáztak, ebből hármat a rendőrség nek, bármilyen közvetetten is, kettőt pedig a dokumentumfilm készítőinek: mind az ötöt olyan embereknek, akiket az Ag y elég intellig ensnek tart ahhoz, hog y meg fejtsék a kódot. Nincs semmi irracionális momentum ebben az eg észben. Simon közvetlenül Tina Ramsdenhez intézte szavait. – Tökéletesen log ikus, és azt jelenti, hog y Fliss Bensont és Laurie Nattrasst nem fenyeg eti az a veszély, hog y meg támadják őket, csakúg y,

ahog yan minket sem. És az erőszakos tettek áldozatainak kiválasztása is log ikus: Helen Yardley-t és Sarah Jag g ardet nem véletlenül választották ki, de nem is a kézenfekvőnek tűnő okból. Az Ag y be akarta bizonyítani nekünk, hog y alulbecsültük. Ezért Judith Duffy volt a következő áldozat, nem pedig Ray Hines. Simon biztos volt benne, hog y ebben ig aza van. – Mi kényszerítettük erre. A mi Samünk szombaton azt nyilatkozta minden ország os lapnak, hog y szerintünk a g yilkos eg y önjelölt bosszúálló, aki olyan nőket bántalmaz, akikről úg y g ondolja, hog y meg úszták az általuk elkövetett bűntettet. De ennek a pasasnak nem ez a motivációja, és ezt még aznap be is bizonyította számunkra azzal, hog y meg ölte Judith Duffyt. Ne felejtsük el, hog y a „pasas”-t a „pasas vag y nő” rövidítéseként használom. – Hímsoviniszta – dünnyög te eg y női hang . – Lehet, hog y az ég világ on semmi oka se volt arra, hog y meg ölje Duffyt, azon kívül, hog y demonstrálja számunkra, hog y tévedtünk a motivációjával kapcsolatban – folytatta Simon. – Ő nem csak rendkívül aprólékos, amit az is bizonyít, hog y mindig pontosan ug yanúg y írja a nég yeseket és a heteseket, hanem rendkívül objektív is, vag y leg alábbis ő íg y g ondolja: ig azság os és log ikus. Azt szeretné, ha ez tudatosulna bennünk vele kapcsolatban. Olyan ember lehet, aki az önbíráskodást a vég telen ostobaság g al azonosítja: a mosdatlan, bulvárhír-rajong ó, lámpavasakat emleg ető prolikkal. Neki nem tetszhet ez a fajta szimbolika, mert ő okos, és ha találg atnom kellene, azt mondanám, hog y középosztálybeli. Azt szeretné, ha rájönnénk, hog y az összes általa közvetlenül vag y Kopaszkán keresztül vég rehajtott g yilkosság nemes ig azság tétel, és nem mocskos bosszú. Azzal, hog y vég zett a két eg ymással háborúzó hadsereg fővezérével, Helen Yardley-val és Judith Duffyval, azt demonstrálta számunkra, hog y ő ig azság os és elfog ulatlan. Az emberek csak bámultak. Senki nem szeretett volna elsőként meg szólalni. Proust két karját összefonva állt és majdnem kilencven fokban hátrahajtott nyakkal bámulta a mennyezetet. Meditált volna? – Nos, ha senkinek sincs hozzáfűznivalója, akkor én meg teszem – szólalt meg Tina Ramsden majdnem tíz másodpercnyi hallg atás után. A mag asba emelte a jeg yzeteit, hog y mindenki láthassa, majd látványosan félbetépte őket, utána ismét félbe. – Fog almuk nincs arról, mennyire

bosszantó őszintén belátni azok után, hog y teg nap majdnem eg ész éjjel fent voltam, hog y összerakjam a dolg ot, de ha nem lennék mag ukkal őszinte, akkor semmi hasznomat nem vennék. Fejet hajtok Waterhouse nyomozó analízise előtt – jelentette ki. – A mije előtt? – fordult felé Proust. Ramsden Simonra pillantott. – Nekem jobban tetszik a mag a elemzése, mint a sajátom – mondta. – Szóval azt hiszed, úg y tervezte, hog y a karjaiba kap, és alaposan meg döng et? – kérdezte Olivia Zailer lelkesen. Mindent félretett, hog y Spilling be utazzon, és körülug rálja a nővérét azt követően, hog y előtte meg g yőződött arról, Charlie nem szenvedett olyan sérülést a támadás során, ami komolyabb g ondozást vag y különféle testnedvek felitatását ig ényelné. – Fog almam sincs – ismerte be Charlie. – Csak annyit tudok, hog y küldött nekem eg y szerelmeslevelet… vag yis inkább eg y szerelmes fecnit, majd azt mondta nekem, hog y szombaton menjek haza, amilyen hamar csak tudok. – De utána, amikor aznap meg látott, nem mozdult rád – ráncolta az orrát Olivia csalódottan. – Utána közvetlenül azután látott meg először, hog y Judith Duffy g yilkosa eg y lőfeg yvert fog ott a fejemre. Még ahhoz is túl zaklatott voltam, hog y eg yáltalán eszembe jusson, hog y talán szó lehetett volna némi szexről, Simont pedig jobban érdekelte, hog y kikérdezzen a Kopaszkának nevezett férfiról. Liv felhorkantott. – Az ő munka-mag ánélet eg yensúlya olyan, mint eg y mérleg hinta, amelynek az eg yik oldalához eg y betonrinocéroszt kötöztek. De leg alább küldött neked eg y kedves levelet. Ez komoly előrelépés, nem? Charlie bólintott. A konyhaasztal mellett ültek, és teáztak, bár Liv eg y üveg rózsaszín pezsg őt is hozott. – Hog y meg ünnepeljük, hog y nem lőttek le – mag yarázta. A nap úg y rag yog ott, mintha fog alma sem lenne, mi a különbség tél és nyár között; Charlie-nak lejjebb kellett húznia a konyhai árnyékolót. Mióta Simon meg írta neki azt a tizeneg y szót, folyamatosan sütött a nap, annak ellenére, hog y akárhányszor hallotta a helyi időjárás-jelentést,

mindig nag y, szürke felhők g omolyog tak Culver Valley felett. De Charlie bízott a saját érzékszerveiben – biztosan a tévések tudták rosszul. – Majdnem nem meséltem el neked – ismerte be. – Micsoda? Semmi nem rémítette meg jobban Olivia Zailert, mint az a lehetőség , hog y valamit nem mondanak el neki. – Azt g ondoltam, hog y te biztosan szánalmasnak fog od tartani… még csak nem is eg y eg ész lapról van szó, és hiányzik belőle a „szeretlek” szó… – Jaj, ne már! Milyen kőszívűnek tartasz te eng em? – Van köztünk eg y kis nézeteltérés a nászúttal kapcsolatban – folytatta Charlie. Vajon annyira hozzászokott már ahhoz, hog y mindenen összekapnak Oliviával, hog y muszáj találnia valamit, amibe a húg a beleköthet, hog y ő felvehesse a meg szokott védekező szerepet? – Simon szülei félnek a repüléstől, úg yhog y Simon azzal indított, hog y Ang lián belül kell maradnunk. – Kérlek, nyug tass meg , hog y Simon szülei nem mennek veletek a nászutatokra. – Most viccelsz, ug ye? Akkor is szívdobog ást kapnak, ha a kert vég éig elsétálnak. Nem, ők Simont féltik a repüléstől. Az anyja azt mondta neki, hog y két hétig nem lesz képes se enni, se aludni, ha előre tudja, hog y „felül eg y olyan repülőre”, ahog y ő fog almazott. – Ostoba vén szatyor – jeg yezte meg Olivia ing erülten. – Csak az a baj, hog y komolyan g ondolja. Simon tudja, hog y tényleg nem fog enni és aludni, amíg biztonság ban haza nem ér, és az a tudat, hog y eg y hervatag csontvázat talál majd az anyja helyén, elrontaná a kedvét. Bár meg kell vallani, hog y nem nag yon lehetne észrevenni a különbség et. Charlie tartott eg y pillanatnyi szünetet, hog y ellenőrizze a lelkifurdalás-szintjét: nulla. – Én viszont nem akartam a Rawndesley Premier Innben tölteni a nászutamat, mint azt a leendő anyósom és apósom javasolta. Eg yébként teljesen komolyan g ondolták… – Hihetetlen! – …úg yhog y kompromisszumot kötöttünk. Simon beleeg yezett, hog y akárhova elmehetünk, ami három óránál rövidebb repülőútnyira van

innen, én pedig beleeg yeztem, hog y hajlandó leszek hazudni a szüleinek, és azt mondani, hog y Torquay-be meg yünk, vag yis elég közel ahhoz, hog y biztonság ban leg yünk, de elég messze ahhoz, hog y Simon teljes jog g al mondhassa az anyjának, hog y nem tud beug rani a vasárnapi ebédre. – Gondolom, Kathleen és Michael tisztában vannak azzal, hog y autóbalesetek is előfordulnak – jeg yezte meg Liv. – Ó, de hát mi vonattal meg yünk Torquay-be. – Charlie nem tudta visszafojtani a nevetést. – Mert az ország utakon emberek halnak meg . Annyira nevetség es ez az eg ész… Simon nap mint nap beül az autójába, de pusztán azért, mert ezúttal kimerészkedik az anyja komfortzónájából. – Vonatbalesetekben is halnak meg emberek – mutatott rá Olivia. – Kérlek, ezt ne áruld el Kathleennek, különben kénytelenek leszünk a nászutunk mindkét hetét a nappalijában tölteni. – Szóval, hova is mentek? – Marbellába. Kevesebb mint három óra a repülőút. Két óra ötvenöt perc. – De… – Olivia szeme összeszűkült. – Ha úg yis hazudni fog tok Kathleennek és Michaelnek, akkor akárhova elmehettek: Mauritiusra, St. Luciára… – Én is ug yanezt mondtam Simonnak, mire, tudod, mit válaszolt? Rajta, próbáld meg kitalálni. Liv lehunyta a szemét, és ökölbe szorította a kezét, miközben azt dünnyög te: – Várjál, ne mondd meg , ne mondd meg … Körülbelül hatévesnek tűnt. Charlie csodálta azt az eg yszerű örömöt, amellyel a húg a az életet élvezte. – Hog y túl messze lenne, ha az anyja meg beteg edne, és neki hirtelen haza kellene repülnie? Tudod, én nem lepődnék meg , ha az a nő valami ilyesmivel próbálkozna. – Ez is jó, de a helyes válasz még elmebeteg ebb: minél kevesebb időt tölt Simon a leveg őben, annál kisebb az esélye, hog y meg hal eg y repülőbalesetben, és a szülei meg tudják, hog y hazudott. – Ami eg yértelműen rosszabb lenne annál, ha repülőbalesetben halna meg – kuncog ott Liv. – Eg yértelműen. Anélkül, hog y átnézte volna a statisztikákat, és fig yelembe vette volna, hog y a leg több repülőbaleset felszállás vag y

leszállás közben következik be, Simon arra a következtetésre jutott, hog y a rövid távú repülőutak kevésbé veszélyesek, mint a nag y távolság úak. – És nem tudod meg g yőzni? Úg y értem, Marbella? – Találtam eg y elképesztő villát az interneten. Olyan… – De akkor Malag ába kell repülnötök. Tele lesz a g ép olyan alakokkal, akiknek az van az öklére tetoválva, hog y „ÜSS”, és részeg en g ajdolnak. – Liv meg borzong ott. – Ha három óránál közelebb kell lennie, akkor mit szólnál az olasz tavakhoz? Úg y Milánóba repülnétek… – És az jobb lenne? – Persze, sokkal – felelte Liv. – Nulla tetoválás, vászonterítők. Charlie nem számolt a húg a rettenetes sznobériájával. – Én azt hittem, hog y neked a hazudozás nem fog tetszeni, nem pedig az úti cél – mondta. – A lelkem eg yik fele kísértést érez, hog y bedobja a törülközőt, és valóra váltsa a hazug ság ot. Én ig azából szeretem Torquayt, és nem akarom, hog y neg atív dolg ok vag y bonyodalmak fűződjenek a nászutunkhoz. Eg y ideális világ ban biztosan ig azat mondanék. – És ig azat is mondhatsz mindenkinek, Kathleent és Michaelt leszámítva. Nem arról van szó, hog y soha nem találkozol és beszélsz senki mással. Olivia kicipzározta a táskáját, és nég y meg tört g erincű könyvet vett ki belőle. – Ezeket neked hoztam. Remélem, hálás vag y, mert teljesen eldeformálták az új Orla Kiely retikülömet – bökte meg a táska oldalát a mutatóujjával. – Nem voltam biztos benne, mennyi ideig leszel szabadság on, de talán elég … – Holnaptól már dolg ozom – majd a húg a csalódott arckifejezése láttán Charlie g yorsan hozzátette: – De akkor is meg tartom őket. Kösz. Majd Marbellán olvasg atok. Olivia olyan arcot vág ott, mint eg y szig orú iskolaig azg atónő. – Jövő júliusig nem fog sz olvasni? – Jó könyvek? Olyanok, amikről recenziót írtál? – kérdezte Charlie. Elvette az eg yiket. A borítóján eg y ijedtnek tűnő nő szaladt a mög ötte lévő meg határozhatatlan, sötét folt elől. Liv általában olyan nőkről szóló könyveket szokott hozni neki, akik vég ül elhag yták azt a hasznavehetetlen és elmebeteg férfit, akire eg észen odáig pazarolták az életüket, és elsétáltak a naplementébe eg y jobb pasival.

– Van itt eg y könyv, amit szeretném, ha elolvasnál – mondta Charlie. A Csak a szeretet az asztalon heverő példánya felé biccentett. – Eg y trag ikus memoár? – Olivia mag a felé húzta, majd látványosan beletörölte az ujjait a nadrág jába. – Nem sokkal azután vetted meg , hog y lefog laltad a repülőjeg yet Malag ára? – Nem mondhatsz nemet – közölte vele Charlie. – Eng em majdnem meg öltek, úg yhog y most lég y kedves velem. Kíváncsi lennék, hog y szerinted ebből a könyvből milyennek tűnik Helen Yardley… az ig azság szolg áltatás valódi áldozatának, vag y olyasvalakinek, aki csak szerepet játszik. – Miért, te úg y g ondolod, hog y még is lehet, hog y ő ölte meg a g yermekeit? Azt hittem, kiderült, hog y nem íg y volt. Kiderült. Liv nehezen tudott különbség et tenni a való élet és az irodalom között. Véletlenszerűen kinyitotta valahol a könyvet, és az arca elé emelte. A látvány szürreális volt, mintha álarc helyett viselné a Csak a szeretet hátsó borítóját. Üdv, eng em Oliviának hívnak, és eg y trag ikus memoárnak öltöztem erre a bulira. – Felkiáltójelek vannak benne… és nem idézőjelek között, hanem a szöveg törzsben – állapította meg elszörnyedve. Lapozott eg yet. – Tényleg muszáj. Charlie kikapta a könyvet a kezéből. Először csak a karja remeg ett, majd a reszketés az eg ész testére kiterjedt. – Te jóság os ég . Ezt nem hiszem el. – Olyan g yorsan lapozta vég ig az oldalakat, ahog yan csak tudta. – Gyerünk, g yerünk – dünnyög te az orra alatt. – Éppen olvastam – tiltakozott Liv. Charlie ujjai eg yszerre váltak túl merevvé és túl g yeng évé a testében dübörg ő adrenalintól. Nem volt képes koordinálni a mozg ásukat, és ezért vég ül túllapozott a keresett helyen. Meg indult visszafelé, és vég ül meg találta azt az oldalt, amire g ondolt. Ez az. Csak ez lehet. A székét felborítva felpattant. Hátrakiabált még eg y „bocs”-ot a válla felett, felkapta a kocsikulcsát, és kirohant a házból. Miközben becsapta mag a mög ött az ajtót, felmerült benne, hog y most biztosan úg y néz ki, mint az a rémült, szaladó nő annak a reg énynek a címlapján, amelyet Liv hozott neki, és amelynek a címét máris elfelejtette. Az ag yában pillanatnyilag csak eg y reg ény címe számára volt hely: Csak a szeretet. Csak a szeretet. Csak a szeretet.

17 2009. október 12. Másfél órával azután, hog y elhag ytam a Marching ton-házat, a kapott utasításoknak meg felelően ott állok a Planetárium előtt. Nem vag yok biztos benne, hog y Laurie csak késik, vag y meg g ondolta mag át azzal kapcsolatban, hog y akar-e velem találkozni, és nem fáradt azzal, hog y értesítsen; csak annyit tudok, hog y nincs itt. Húsz perccel később felmerül bennem, hog y nem bent akart-e találkozni velem véletlenül. Ellenőrzöm a tőle kapott SMS-t, amelyből süt a rá annyira jellemző meleg ség és személyesség : „Planetárium, du. 2, LN.” Már éppen elindulnék, hog y meg nézzem odabent, amikor észreveszem. Lehajtott fejjel, zsebre dug ott kézzel közeledik. Nem néz fel, amíg nem muszáj. – Bocs – motyog ja. – A késésért, vag y azért, hog y nem vetted fel a telefont? – Mindkettőért. Újnak tűnő rózsaszín ing et visel. Amennyire tudom, sosem szokott rózsaszínt hordani. Leg szívesebben a nyakába fúrnám az arcom, és beleszag olnék a bőrébe, de most nem ezért jöttem. – Hol voltál? – kérdezem. – Erre is, arra is. Sétáljunk eg yet – biccent az előttünk húzódó út felé, majd elindul. Követem. – Az „erre is, arra is” nem válasz. – Meg keményítem a szívem és a hang om. – Ma reg g el felhívtam az IÁSZG irodáját. Napok óta nem hallott felőled senki. Több mint ötször elmentem a lakásodra, de eg yszer sem voltál ott. Hol laksz most? – Te hol laksz? – vág vissza. – Mert hog y nem otthon, az biztos. – Te jártál nálam? Ne merészelj ellágyulni, Felicity. Ezt végig kell csinálnod. – Ray Hinesnál lakom Twickenhamben, a szülei házában. Laurie meg vetően felhorkant. – Ezt mondta neked? Ray szülei Winchesterben laknak. Felidézem mag amban a beszélg etésünket. Azért feltételeztem, hog y a Marching ton-ház Ray szüleié, mert ott volt az a fotó a konyhában a két

fivéréről, amint eg y folyón eveznek. Lehet, hog y valamelyik testvéréé a ház. – Én Mayánál húztam meg mag am – mondja nekem Laurie. – Mayánál? – Akkor nem én vag yok az eg yetlen, aki hazudozik a rendőröknek. Maya is elmulasztotta meg említeni, hog y Laurie beköltözött hozzá, amikor azt kérdezték, tudja-e, hol van. Maya nag yon szereti a rózsaszínt. – Van köztetek valami? – kérdezem, még mielőtt vissza tudnám fog ni mag am. – Ezért kellett olyan sürg ősen beszélnünk? – Laurie meg áll, és felém fordul. – Nézd, Fliss, én nem tartozom neked semmivel. Azért adtam neked eg y szakmai lehetőség et, mert úg y g ondoltam, hog y meg érdemled. Ennyi. A minap dug tunk eg yet, de meddig fog unk még ezen rág ódni? – A szexen? Semeddig . De van pár dolog , amin muszáj lesz rág ódnunk eg y kicsit. Konkrétan három dolog . Három fog ás. Fog d fel úg y, mint reg g elit, ebédet és vacsorát. – Milyen dolg okról van szó? – Sétáljunk – indulok el a Reg ent’s Park felé. Tisztában vag yok azzal, hog y ez mit jelent: a mai nap után képtelen leszek még eg yszer odamenni. – Olvastál mostanában újság ot? – kérdezem Laurie-tól. – Kiderült, hog y az a kártya, amit postán kaptam valakitől… emlékszel, amit mutattam, a számokkal? Nos, bárki is ölte meg Helen Yardley-t és Judith Duffyt, pontosan ug yanolyan kártyákat hag yott a holttestük mellett. Beszéltem Tamsinnal. Tudom, hog y te is kaptál eg y olyan kártyát. Ő látta az asztalodon, jóval azelőtt, hog y Helen Yardley-t meg ölték. – És? – Miért felejtetted el ezt meg említeni, amikor meg mutattam a kártyát, amit én kaptam, és meg kérdeztem tőled, hog y vajon mit jelenthet? Miért nem mondtad azt, hog y „jé, valaki nekem is küldött eg y ilyet”? – Nem tudom – válaszolja Laurie türelmetlenül. – Én ig en. Te tudtál a kártyáról, amit Helen holttesténél találtak, nem ig az? Biztosan íg y volt, mert csak íg y áll össze a kép. Azt nem tudom, honnan tudtál róla, de tudtál. Arra tippelek, hog y Paul Yardley mesélte el neked, és te meg ijedtél. Úg y g ondolod, hog y aki a kártyákat

küldözg eti, az most elkezdett g yilkolni. Ha Helent meg ölte, akkor talán te következel utána. Neked, Helennek és az IÁSZG-nek eg y csomó hűség es hívetek van, de ellenség eitek szintúg y. Teg nap több IÁSZGellenes weboldalt is találtam, amelyek mindeg yike arról ír, hog y retteg nek miattatok az orvosok és a g yermekorvosok. A leg nag yobb részük fél feltételezett bántalmazási esetekben tanúskodni, nehog y ug yanúg y meg próbáljátok őket is tönkretenni, ahog y Judith Duffyt kicsináltátok. Laurie semmit nem szól, csak lehajtott fejjel sétál mellettem. Örülök, hog y nem látom az arcát. – Bepánikoltál. Semmi szín alatt se voltál hajlandó folytatni az ig azság ért vívott harcodat, ha azzal jár a dolog , hog y személy szerint is vállalnod kell bizonyos következményeket, például azt, hog y valaki meg próbál meg ölni. Mag adon kívül senki sem érdekel, nem ig az? Gyorsan el kellett határolódnod a bölcsőhalálos polémiától, úg yhog y bejelentetted, hog y otthag yod a Binary Start, és átmész a Hammerheadhez. Ja, eg yébként cseveg tem rólad eg y kicsit a Hammerhead munkatársaival. Pontosan tudom, hog y mikor tették neked először azt az ajánlatot, amelyet nem utasíthattál vissza: több mint eg y éve. Vicces, hog y pont eg y nappal azután fog adtad el, hog y Helen Yardley-t meg ölték. Elhallg atok, hog y tag adni kezdhessen, vag y beismerő vallomást tehessen. De Laurie eg y árva szót sem szól. – Mindenkinek meg írtad levélben, hog y én folytatom a filmet. Azért eng em választottál, mert ha ig azad van, és az válik a g yilkosság következő célpontjává, aki elkészíti a filmet, akkor jobb, ha az illető eg y olyan nélkülözhető valaki, mint én vag yok, eg y olyan ember, aki úg ysem fog soha semmi említésre méltót letenni az asztalra. Ahog y eg yre dühösebb leszek, g yorsítok a tempón. Ki g ondolta volna, hog y a harag ennyit seg ít a testmozg ásban? – Persze a rendőrség hez is fordulhattál volna, nem ig az? Mesélhettél volna nekik a kártyáról, amit kaptál, és arról, hog y ug yanolyan volt, mint amit Helen Yardley holttesténél találtak. És amikor meg mutattam neked a kártyát, fig yelmeztethettél volna, hog y milyen veszélyben vag yok. De te eg yiket sem tetted. Nem kockáztathattad, hog y valaki összerakja, mennyi kettő meg kettő: rajta vag y a g yilkos levelezőlistáján, és hirtelen úg y dobod el a kezedből a dokumentumfilmet, mint a forró krumplit. Még azt hitték volna az emberek, hog y meg ijedtél. A nag y

Laurie Nattrass meg ijedt! Képzeld csak el, mi lett volna, ha szag ot fog a sajtó. Ezért kellett Tamsint kirúg ni. Ő volt az eg yetlen, aki tudta, hog y te is meg kaptad azokat a számokat: látta a kártyát az asztalodon. – Tamsin leépítése nem az én döntésem volt – csattan fel Laurie, amitől felmerül bennem a kérdés, hog y vajon ez-e az első dolog , amivel nem ért eg yet az elhang zottak közül. – Raffi azt mondta, hog y túlköltekeztünk, hog y muszáj takarékoskodnunk valamin… – Mire te azt javasoltad, hog y áldozzátok fel Tamsint, a leg jobb barátnőmet – fejezem be a mondatot helyette. A Reg ent’s Parkban vag yunk. Valószínűleg g yönyörűnek találnám, ha nem a világ leg rémesebb beszélg etését folytatnánk Laurie-val. – Nekem is volt leg jobb barátom – feleli monoton hang on. – Helen Yardley-nak hívták. És nem azért választottalak ki arra, hog y folytasd a filmet, mert feláldozható vag y, és soha nem fog sz letenni az asztalra semmit. Ez csak a te paranoiád. Azért téged választottalak, mert szeretlek. Azért téged választottalak, mert ez a film fontos nekem, és te is az vagy. – Úg y g ondoltam, hog y tég ed könnyű lesz irányítani. Ez a film fontos nekem, és úg y g ondoltam, hog y tég ed rá tudlak venni, hog y úg y csináld meg , ahog yan szeretném. Ja. Értem. – Neked kisebbség i komplexusod van. Laurie szájából ez úg y hang zik, mint eg y g usztustalan beteg ség , valami olyasmi, amit szég yellnem kellene. Biztosan van valami haszna, hog y eg yesek, mint például én is, folyamatosan kételkednek önmag ukban. Nem lehet, hog y az olyan emberek, mint én, ellensúlyozzák az olyanokat, mint Laurie? – Hog yan tehetted meg , hog y nem mondtad el nekem? – kérdezem. – Amikor meg mutattam neked azt a kártyát, hog y voltál képes hallg atni… – Nem akartam, hog y ag g ódjál. – De te is ag g ódtál, annyira, hog y… – Muszáj mindent halálra elemeznünk? – szakít félbe Laurie. – Te meg tetted, amiért jöttél, lealáztál, úg yhog y boldog lehetsz. Benyúlok a táskámba, és kiveszem belőle a British Journalism Review-ba szánt cikke leg frissebb változatát. – Elolvastam – tolom oda neki. Laurie nem veszi el. A lapok a földre hullanak. Eg yikünk sem hajol le, hog y felszedeg esse őket. – Szerintem

jobb volt, mint az első változat. Okos lépés volt kihúzni azokat a neveket a listáról. Laurie összevonja a szemöldökét. – Milyen listáról? – Arról, amelynek még messze nincs vég e. – Mi a faszról beszélsz? – „Dr. Duffy több tucatnyi ártatlan nő életét tette tönkre, akiknek nem volt más bűnük, minthog y rosszkor voltak rossz helyen, amikor eg y g yermek meg halt: Helen Yardley-ét, Lorna Keastét, Joanne Bew-ét, Sarah Jag g ardét, Dorne Llewellynét… és a listának még messze nincs vég e.” Nem ismerős ez valahonnan? Laurie elfordul. – Csak az a baj, hog y a leg újabb verzióban – hajolok le, hog y felveg yem a lapokat – ez a lista meg lehetősen rövid. Csupán három név szerepel rajta: Helen Yardley, Sarah Jag g ard és Dorne Llewellyn. Én nem vag yok hivatásos olvasószerkesztő, de szerintem az eredeti jobb volt. Ha az ember arra a több tucatnyi ártatlan nőre akar utalni, akiknek Duffy tette tönkre az életét, öt névvel jobb hatást tud elérni, mint hárommal. Szóval, mi történt? Korlátozták a karakterszámot? Laurie a csónakázótó felé indul. – Miért kérdezed, ha amúg y is tudod? – fújja vissza hozzám a szavait a szél. Szaladnom kell, hog y utolérjem. – Te Lorna Keastet és Joanne Bew-t húztad ki. Keast eg y eg yedülálló édesanya Carlisle-ből, és borderline személyiség zavara van. 1997-ben fojtotta meg az eg yik fiát, Thomast, 1999-ben pedig a másikat, Georg eot. Judith Duffy tanúskodott ellene, és 2001-ben bűnösnek mondták ki. Mire Helen Yardley ítéletét visszavonták, úg y felverted a port Duffy körül, hog y a hatóság kénytelen volt lépni: elkezdték felülvizsg álni a hasonló eseteket. Idén márciusban, feltételezésem szerint közvetlenül azután, hog y meg írtad „Az orvos, aki hazudott” cikked első változatát, Lorna Keast eng edélyt kapott a fellebbezésre, amelyet korábban meg tag adtak tőle. Úg y tűnik, hog y aznap a személyiség e őszinte oldala dominált. Kétség beesett, amikor az üg yvédei elmondták neki, hog y talán kiszabadulhat. Ő eg észen addig az ártatlanság a mellett kardoskodott, de amikor meg hallotta, lehet, hog y nemsokára szabadon eng edik, beismerte, hog y mindkét fiát meg fojtotta. Azt mondta,

börtönben akar maradni, mert meg akar bűnhődni azért, amit tett. Hallani sem akart arról, hog y emberölésre változtatják a vádat, amire a vallomása után lehetőség et kapott volna, és amiért enyhébb büntetést kapott volna. Gyilkosként akart bűnhődni. – Látom, körülnéztél az interneten, de azt nem sikerült kiderítened, hog y Lorna Keast amellett, hog y eg y zakkant elmebeteg , eg yben a leg ostobább nőszemély, aki valaha erre a bolyg óra tette a lábát – feleli Laurie. – Még ha ártatlan is volt, az, hog y bűnösnek találják és börtönbe küldik, elég lett volna ahhoz, hog y meg g yőzzék arról, tényleg g yilkos, és rács mög ött a helye – vet rám eg y meg vető pillantást. – De az is lehet, hog y jobb kilátásnak tűnt számára a börtön biztonság a, mint az, ha odakint kell a saját ag yatlanság ával elboldog ulnia. – És az is lehet, hog y bűnös volt – teszem hozzá. – És mi van, ha az volt? Duffy talán kevésbé lesz ettől veszélyes? Persze, hog y kihúztam Keast nevét a listáról. Nem akarom, hog y az emberek elolvassák a cikket, és arra g ondoljanak, hog y ha vele kapcsolatban ig aza volt Duffynak, akkor talán a többiekkel kapcsolatban is. Helennel, Sarah Jag g arddel, Ray Hinesszal és Dirne Llewellynnel kapcsolatban nem volt ig aza. Laurie meg rag adja a karomat, és szembe fordít mag ával. – Valakinek le kellett állítania, Fliss. Lerázom mag amról a kezét. – És mi a helyzet Joanne Bew-val? – Bew lehetőség et kapott a fellebbezésre. – Hű, tekerjük vissza eg y kicsit a szalag ot. Ő miért volt börtönben? Laurie szája vékony vonallá szűkül. – Ne meséljem el inkább én a történetet? Joanne Bew meg g yilkolta a fiát, Brandont… – Tekerjünk csak előre eg y kicsit – utánoz eng em Laurie. – Fellebbezett, és felmentették. – Akkor miért húztad ki a nevét a cikkből? Biztosan ő illusztrálja a leg jobban, hog y mennyi kárt tudnak okozni a felelőtlen törvényszéki szakemberek: először elítélik pusztán eg yetlen orvos hamis tanúvallomása alapján, majd fellebbezhet, és felmentik azok után, hog y a nag yszerű Laurie Nattrass leleplezi ezt az orvost. Ne már, ő az IÁSZG reklámembere lehetne, nem? Nem? Miért is nem, Laurie?

Laurie úg y mered a csónakázótóra, mintha az lenne a leg szebb állóvíz a világ on. – Joanne Bew, a Bethnal Green-i, immár Retreat nevű bár volt tulajdonosa 2000 januárjában g yilkolta meg a fiát, Brandont – folytatom. – Seg g részeg volt, amikor elkövette a bűntényt. Eg y szemtanú is ott volt: a szintén nag yon részeg Carl Chappel. Carl éppen úton volt a mosdó felé, amikor elment a g yerekszoba ajtaja mellett, ahol Joanne éppen lefektette a hathetes Brandont. Carl történetesen bepillantott a szobába, és meg látta, amint Joanne az ág y mellett térdel, eg yik kezében eg y cig arettával, a másikat pedig Brandon orrára és szájára szorítva. Carl látta, hog y Joanne bő öt percen át ott tartja a kezét. Látta, hog y lefelé nyomja. – Mint már említetted, be volt rúg va. És nem csak alkohol volt benne: GBH, ABH… – Joanne első tárg yalásán, 2001 áprilisában Judith Duffy szolg áltatott bizonyítékot az üg yészség nek. Ő azt mondta, hog y eg yértelmű jelek utaltak a fojtog atásra. – És az esküdtszék csak ezért hitt Chappelnek – feleli Laurie. – Az, aminek ő állítólag tanúja volt, eg ybecseng ett azzal, amit eg y köztiszteletben álló orvos mondott. – Reng eteg más ember is tanúskodott Joanne ellen. A barátai és az ismerősei azt mondták, hog y sosem a nevén emleg ette Brandont, hanem „A Tévedés”-ként. Warren Gruff, Joanne pasija és Brandon apja azt mondta, hog y az első pillanattól kezdve rosszul bánt a g yermekkel… hog y néha, amikor a kisbaba üvöltött az éhség től, Joanne nem volt hajlandó tejet adni neki, hanem inkább sült krumplival vag y sült csirkével próbálta meg etetni. – Rossz anya volt. – Laurie meg vonja a vállát, és tovább indul. – Ettől még nem lesz g yilkos. – Ig az. Utolérem, és tartom vele a lépést. Elképzelem, ahog y belekarolok, és majdnem felnevetek. Ezt hatalmas sértésként fog ná fel; jaj, de szívesen meg nézném a reakcióját. Feltámad bennem a kísértés, hog y meg teg yem, csak hog y bebizonyítsam mag amnak, meg van bennem a bátorság hozzá. – De Bew akkorra már ült eg yszer g yilkosság ért, nem? – kérdezem inkább.

Laurie látszólag nem lepődik meg . Tudja, hog y tudtam, és azt hiszi, hog y ennyi, ez az aduászom. Ezért nem ag g ódik. – Ő és Warren Gruff mindketten letöltötték az idejüket Bew testvére, Zena meg öléséért. Őt Gruff lakásán ütötték-rúg ták halálra eg y családi veszekedés után, és mindketten a másikat hibáztatták. Bew első tárg yalásán, 2001-ben viszont meg sem említették Zena halálát. Valaki biztosan úg y g ondolta, hog y előítéletet táplálna az esküdtekben. Fel nem tudom fog ni, miért: te talán ig en? Úg y értem, pusztán az, hog y eg y nő halálra üti-rúg ja a saját testvérét, és az, hog y rossz anya, ahog y te fog almaztál, nem jelenti azt, hog y biztosan ő ölte meg a g yermekét is. Bár tizenkét esküdt történetesen még a Zenáról szóló kellemetlen anekdota nélkül is eg yhang úan úg y vélte, hog y Joanne Bew g yilkos. – Láttál már valaha bűnüg yi tárg yalást? – kérdezi Laurie meg vetően. – Te is tudod, hog y nem. – Eg yszer ki kellene próbálnod. Nézd meg , ahog y felesküdnek az esküdtek. A leg több az eskü szöveg ét sem tudja felolvasni anélkül, hog y bele ne bonyolódjon a szöveg be. Van, amelyik eg yáltalán nem is tud olvasni. – És mi a helyzet azzal az esküdtszékkel, amelyik a második tárg yaláson, 2006 májusában felmentette Joanne Bew-t? Ők mennyire voltak ostobák? Nekik elmondták, hog y Bew börtönben ült a testvére meg g yilkolásáért. Csak azt nem tudták, hog y eg yszer már Brandon meg g yilkolásában is bűnösnek találták. Nem tudták, hog y eg y újratárg yaláson ülnek. – Ez… – Bevett szokás. Tudom. Olyan közel sétálok Laurie-hoz, amennyire csak tudok anélkül, hog y hozzáérnék. Ő elhúzódik, meg növeli a köztünk lévő teret. – A második alkalommal Judith Duffy nem tanúskodott Bew ellen – folytatom a történetemet. – 2006 májusára te már g ondoskodtál arról, hog y azok az üg yészek, akiknek törvényszéki szakértőre van szükség ük, bottal se piszkálják. De kíváncsi vag yok, hog y az esküdtszék nem hitt-e volna Carl Chappelnek, ha ismét elmeséli, hog y látta, amint Bew meg fojtja Brandont. – Nem volt lehetőség ük hinni vag y nem hinni neki – válaszolja Laurie. – Chappel meg változtatta a vallomását. Most azt állítja, annyira be volt

rúg va aznap este, hog y a saját nevét sem tudta biztosan, nemhog y azt, hog y mit látott és mit nem. – Látszik rajta, hog y iszákos fajta, nem ig az? – Már majdnem ott vag yok, majdnem életem leg rosszabb elhúzott pillanatának a vég én járok. – Az a duzzadt orr, azok a bevérzések. Nag yszerű alany lenne eg y olyan átváltoztatunk-műsorhoz, nem? Mondjuk a Tíz évvel fiatalabbhoz. Laurie meg torpan. Én tovább sétálok, és folytatom a monológ omat. Az sem érdekel, hog y Laurie hall-e, vag y sem. – Most már nem is érdekel az a műsor, mióta nem Nicky HambletonJones vezeti, tég ed ig en? Nélküle eg yszerűen nem ug yanaz. – Te találkoztál Chappellel? – Laurie ismét ott ig yekszik mellettem. – Mikor? – Teg nap. Találtam eg y cikket az interneten, amelyben azt írták, hog y rég en a Retreat, vag yis akkor még a Dog and Partridg e törzsvendég e volt, úg yhog y ellátog attam oda, és meg kérdeztem, hog y nem ismeri-e valaki. Jó néhányan ismerték, és eg yikük elárulta, hog y melyik fog adóirodába szokott járni. Ott találtam meg . Te is íg y találtad meg , amikor fel kellett kutatnod, hog y kétezer fontot ajánlj fel neki, amennyiben a vallomását hazug ság ra változtatja, hog y Joanne Bew-t felmentsék, te pedig eg y újabb pontot szerezzél a Judith Duffy elleni mérkőzésben? – Nézd, bármit is… – Chappel nem volt ott, amikor te beug rottál, úg yhog y csak eg y levelet hag ytál neki valakinél, aki azt mondta, hog y továbbítja. És továbbította is. – Ebből semmit nem tudsz bebizonyítani – jelenti ki Laurie. – Te azt hiszed, hog y Carl Chappel több évre visszamenőleg meg tartja a leveleit arra az esetre, ha a Brit Nemzeti Könyvtár eg y szép napon meg akarná vásárolni tőle? – Nevetni kezd a saját viccén. Bennem feldereng , hog y Tamsin pár hónappal korábban elmesélte, hog y a Brit Nemzeti Könyvtár valami elképesztő pénzeket fizetett ki Laurie papírjaiért. Kíváncsi vag yok, mennyit fizetnének eg y hosszú levélért, amelyet én írok neki, és amelyben azt részletezem, hog y minek is tartom pontosan. Lehet, hog y fel kellene vennem velük a kapcsolatot, és meg kellene kérdeznem tőlük. – Chappel nem őrizte meg a levelet – válaszoltam –, de emlékszik arra, ami történt, és emlékszik, hog y mit mondtál neki, hol

találkozzatok. Bárcsak Madame Tussaud-t, a Nemzeti Galériát vag y ezt, a Reg ent’s Parkot választottad volna, a csónakázótó mellett. Laurie biztosan azt hiszi, hog y én élvezem a dolg ot. Minden eg yes másodpercét g yűlölöm. – Milyen üzenetet hag ytál neki pontosan? Nem hasonlított eg y kicsit arra, amit nekem küldtél? – Előveszem a telefonomat a táskámból, és Laurie arcába nyomom. – Azt, hog y „Planetárium, du. 2, LN”? „Kedves Mr. Chappel, jöjjön el a Planetárium elé, kétezer fontot kereshet”? – Szerinted azért adtam neki két lepedőt, hog y hazudjon? Tényleg azt hinnéd, hog y képes lennék fizetni valakinek azért, hog y úg y teg yen, mintha nem látott volna eg y g yilkosság ot, amit látott? – Tényleg úg y g ondolom, hog y képes lennél erre – válaszolom. – Szerintem te pontosan azt tetted, amit tenned kellett ahhoz, hog y úg y tűnjön, mintha Joanne Bew eg y újabb ártatlan nő lenne, aki Judith Duffynak köszönhetően került börtönbe. – Köszönöm a bizalmat – feleli Laurie. – Ha érdekel az ig azság , Carl Chappel az ég világ on semmit nem látott aznap este, amikor Brandon meg halt. Ő Brandon apja, Warren Gruff cimborája volt. Gruff vette rá, hog y hazudjon Joanne Bew első tárg yalásán. És eg yértelművé tette, hog y elvárja, hog y Chappel az újabb tárg yaláson is hazudjon, és Chappel, aki képtelen a saját fejével g ondolkozni, pontosan ezt tervezte. Én azért fizettem neki, hog y ig azat mondjon. Meg próbálok pontosan visszaemlékezni Carl Chappel szavaira. Két lepedőt adott nekem azért, hog y azt mondjam, hog y nem láttam semmit. Ig azság talan lettem volna Laurie-val? Pontosan azt csináltam vele, amivel Judith Duffyval kapcsolatban vádolom: kitaláltam valamilyen történetet, csak hog y elítélhessem? – A két lepedő eg y ideig fedezte Chappel szerencsejátékfüg g őség ét, de semmit nem seg ített a Grufftól való retteg ésén – mag yarázza Laurie. – Nehézfiú. Javaslom, vadászd le őt is, és kérdezd meg tőle, hog y mennyit fizettem neki azért, hog y ne verje meg Chappelt, ha meg változtatja a vallomását. – Mennyit? – kérdezem. Laurie int, hog y menjek közelebb. Teszek felé eg y lépést. Ő a kezem után kap, az ujjai összeszorulnak a telefonomon. Meg próbálom elrántani, de nem sikerül.

– Mit érsz ezzel? – kérdezem. A nekem küldött SMS-ét kitörölheti, de az emlékét nem. Annak mesélem el, akinek csak akarom, hog y Laurie azt mondta nekem, találkozzunk a Planetáriumnál, éppen úg y, ahog y Carl Chappelnek és valószínűleg Warren Gruffnak is ezt mondta. – Semmit – válaszolja Laurie. – Semmit az ég világ on. – A tó felé iramodik, akár eg y tekejátékos, és beledobja a telefonomat, mint eg y tekeg olyót.

18 2009. október 12. – Olivia az arca előtt tartotta a könyvet, kinyitva – mutatta meg Charlie Proustnak élőben a dolg ot. Simon és Sam is vég ig nézték, bár ők már hallották a sztori rövidített változatát. – Én az asztal túloldalán ültem, és valószínűleg a hátsó borítót néztem. Fog almam sem volt, hog y azt bámulom, az eg yik pillanatban még álmodoztam, a következőben pedig arra g ondoltam, hog y „várjunk csak eg y pillanatot, ezek ismerősnek tűnnek.” – Minden kiadott könyvnek van eg y tizenhárom számjeg yből álló ISBN-száma a hátsó borítón és a címlapon – vette át a szót Simon. – Helen Yardley Csak a szeretet című kötetének ISBN-száma 9780340980620, a számnég yzetünk utolsó tizenhárom száma. A kártya mellett a könyv is rajta volt azon a fényképen, amelyet Fliss Bensonnak küldtek el, hog y könnyebben fel tudja fedezni a kapcsolatot. – A kártya első három száma, a 2, az 1 és a 4… szerintünk ez eg y oldalszám – mondta Sam Proustnak. – Csak az lehet. Mi eg yebet jelenthetne? – helyeselt Charlie. A 214. oldalon kinyitva az asztalra tette a Csak a szeretet eg y példányát. Proust úg y rántotta hátra a fejét, mintha valaki eg y tányér csig át rakott volna elé. – Ez eg y vers – állapította meg . – Olvassa el! És a felette és az alatta lévő bekezdéseket is. Sőt az eg ész oldalt – szólította fel Simon. Mennyi időt pazarolhatnak arra minden eg yes alkalommal, hog y Proustot tájékoztassák? A merevség e jelenti a problémát: szereti, ha a dolg okat formális stílusban, szakaszokra bontva, minden eg yes újabb log ikai lépést eg yértelműen kihang súlyozva mag yarázzák el neki. Nem csoda, hog y Charlie nem akart a hírhozók között lenni. – Nem tudnád te elmag yarázni neki? – nyög ött fel. – Amikor nekem kell elmag yaráznom neki valamit, mindig úg y érzem mag am, mintha eg y g yermekműsorhoz csinálnék próbafelvételt. Simon fig yelte, miközben Proust olvasott: a felüg yelő a homlokösszenyomódás tanulmánya volt lassított felvételen, eg yre jobban

elmélyülő ráncokkal. Az arca másodperceken belül több centimétert veszített a hosszából. „De ami még mindig verdes, véletlen vag y / szeszély által besodorva, irg alomból / édes ízből, az eg y madár: a léleknek a hűlt helye / eg y tisztára sepert szoba már.” – Nem akarja valaki elmag yarázni nekem, hog y ez mit jelent? – Nem vag yok biztos benne, hog y a mi szempontunkból számít, hog y mit jelent – felelte Charlie. – Ug yanazon az oldalon meg említik a Daily Telegraph eg yik újság íróját is, aki elment Geddham Hallba meg interjúvolni Helen Yardley-t. Mi úg y g ondoljuk, hog y az a leg érdekesebb… – Találják meg azt a pasast vag y nőt – vág ott közbe Proust. – Már meg is tettük, uram. A Geddham Hallban nyilvántartást vezetnek a… – felelte Sam. – Meg tették? Akkor miért nem szóltak nekem, őrmester? Mi értelme van eg y szenzációs bejelentésnek, ha semmit sem jelentenek nekem? – Ez az újság író eg y bizonyos Rahila Yunis volt, uram. Még mindig a Telegraphnál dolg ozik. Telefonon beszéltem vele, és felolvastam neki a Csak a szeretet 214. oldalát. Először nem ig azán akarta kommentálni. Amikor nyomatékosan meg kértem, hog y még is teg ye meg , azt mondta, hog y Helen Yardley rosszul emlékszik a Geddham Hall-i interjúra. Helen jeg yzetfüzetébe vag y naplójába vag y mijébe tényleg bele volt írva az eg yik kedvenc verse, de Rahila Yunis azt mondta, hog y az nem a „tisztára sepert szobás” vers volt az. Ellenőrzi majd még a rég i jeg yzeteiben, de úg y emlékszik, hog y annak a versnek a címe, amit Helen Yardley bemásolt a jeg yzetfüzetébe, és amit állítása szerint annyira szeretett, „A mikroba” volt a címe. – Csak eg y ilyen verset találtunk – vette át a szót Charlie. – Hilaire Bellocét. – A Hilaire-t úg y írják, hog y H-I-L-A-R-I-E – tette hozzá Simon. – Mint a [email protected]. – Még eg y verset el fog nak olvastatni velem? – kérdezte Proust. – Majd én felolvasom, uram – válaszolta Charlie. A Mikroba olyan parányi, hogy lehetetlen rátalálni, bár sokan lelkesen remélik,

hogy mikroszkópjukkal bemérik. Szétágazó nyelvét, amelyet száz fogsor teljességgel elfed; a hét szép bojtos, tarka farkat, miket lilás pöttyök takarnak; ezek mindegyikén a mintát; e minta negyvenféle csíkját; finom zöldjét szemöldökének senki sem figyelhette még meg – de a Tudomány pozitívan jelenti ki, hogy mindez így van… Ó, soha, soha ne vitassuk, amit biztosan senki sem tud!{3} Simon nag yon ig yekezett, nehog y elnevesse mag át. Charlie úg y olvasta fel a verset, mintha eg y ötévesnek adná elő. Proust döbbentnek tűnt. – Adja ide – mondta. Charlie átnyújtotta neki a papírlapot. Rámeredt, és az ajkai némán eltátog ták a „soha, soha ne vitassuk” szavakat. Vég ül azt mondta: – Nekem tetszik. – Helen Yardley-nak is tetszett. Leg alábbis Rahila Yunis ezt mondta – jelentette ki Sam. – Nem nehéz kitalálni, hog y miért. Olvassa a „Tudomány”-t „Orvostudomány”-nak. Helen biztosan Judith Duffyra g ondolt. Duffy nem lehetett biztos abban, hog y Morg ant és Rowant meg g yilkolták, mert nem íg y volt. Ennek ellenére soha, de soha nem vitatta mag ában a dolg ot. – Nekem tetszik. Ez eg y tisztesség es vers. A másik nem az – Proust bólintott, és visszaadta a verset Charlie-nak. – Ezzel nem értek eg yet. De nem ez a lényeg , hanem az, hog y Rahila Yunis miért vonakodott bármit is mondani az elején? Miért nem vág ta rá, amint Sam felolvasta neki azt a részletet, hog y Helen Yardley hazudott? És mért hazudott Yardley a könyvében? Miért tett úg y, mintha Fiona Sampson Horgony című verse tetszett volna neki annyira, és mintha arról mesélt volna Rahila Yunisnak, amikor ig azából a Mikrobáról? – jelentette ki Simon.

Proust nem válaszolt. Ismét azt tátog ta némán, hog y „soha, soha ne vitassuk.” – Mi miért nem vag yunk odabent? – Colin Sellers meg próbálta szájról leolvasni, hog y miről beszélg et éppen Simon, Sam, Charlie és Proust. – Mert idekint vag yunk – válaszolta Chris Gibbs. – Csak Waterhouse úszhatja meg , hog y behozza a csaját is. Gibbs felhorkantott. – Miért, te az összes csajodat el akarnád vinni Prousthoz? Be sem férnének az irodájába. – Hog y haladnak a dolg ok a „derítsük ki Kopaszka nevét” fronton? – kérdezte Sellers, aki nem is remélte, hog y ennyivel sikerül meg úsznia a témát. – Elég jól. Az összes eddig meg kapott név közül csak két olyan van, amelyek több mint hússzor előfordultak. Elmentem a Bethnal Green-i Valing ers Road 131.-be, hog y kihallg assam az eg yiküket: Warren Gruffot, a leszerelt katonát. Vég ig ezt mondtam, nem ig az? Brit hadsereg – válaszolta Gibbs. – És mi van a másikkal? – A másikkal? – A másik névvel, amelyik több mint húsz alkalommal előfordult – mag yarázta Sellers türelmetlenül. – Ja, azzal. Ami azt illeti, a másik név még g yakrabban került elő, mint Gruffé: összesen harminchat alkalommal Gruff huszonhárma mellett – vig yorg ott Gibbs. – Akkor miért…? – Hog y miért nem a második névvel kezdem? Mert ahhoz nem tudunk se vezetéknevet, se lakcímet. Csak eg y keresztnevet: Billy. Harminchat ember hívott fel minket azzal, hog y Billy néven ismerik Kopaszkát, de semmi eg yebet nem tudnak róla. – És az őrmester értesült már erről? Meg kell… – Keresnünk Billyt? – vág ott ismét Gibbs Sellers szavába. – Pontosan ezt fog om csinálni a Valing ers Road 131.-ben, Bethnal Greenben. Sellers értetlenség ét látván felnevetett. – Warren Gruff; Billy. Még mindig nem esett le? Próbálj meg becenevekben g ondolkodni. Elvég re nyomozó lennél, vag y mi, az Isten szerelmére.

Sellersnek vég ül beug rott. – Billy Goat Gruff – mondta. – A makacskodó kecskeg ida.

19 2009. október 12, hétfő – Ray? Az a baj a Marching ton-házzal, hog y olyan nag y, hog y semmi értelme mások nevét kiabálni benne. Jobban járnék, ha felhívnám Ray-t telefonon, csakhog y a mobilomat bedobták a csónakázótóba, és anélkül nem tudom a számát. Benézek a szalonba, a nappaliba, a konyhába, a mosókonyhába, mindkét dolg ozószobába, a biliárdszobába, a zeneszobába és a kisszobába, de nyoma sincs. A ház három felső szintjén tizennég y hálószoba és tíz fürdőszoba van elszórva. Ray szobájában kezdek, az első emeleten. Neki nyoma sincs, de Ang us kabátja ott van, az, amelyik akkor volt rajta, amikor leszólított a lakásom előtt. Az ág yon hever eg y deg eszre tömött nag y vászontáska is, oldalán London on Sunday felirattal, apró, fehér betűkkel. Körülbelül fél másodpercig küzdök a lelkiismeretemmel, majd kicipzározom a táskát. Ó, te jó ég , idesüssenek: pizsama, fog kefe, villanyborotva, szájvíz, leg alább nég y eg ymásba g yűrt zokni, bokszeralsók… Gyorsan behúzom a cipzárat. Szavakkal ki sem tudnám fejezni, mennyire nem szeretném Ang us Hines alsóneműjét nézeg etni. Remek. Ideköltözik a fog lyom – az az ember, akivel kiabáltam, amiért volt olyan fig yelmes, hog y nem törte be az ablakaimat. Most meg int találkoznom kell majd vele, és meg fog ok halni szég yenemben. Íg y érezhették mag ukat az apartheid vég rehajtói, amikor meg kezdődött az ig azság szolg áltatásos-békítős rész, és órákat kellett tölteniük azzal, hog y meg g yónják Nelson Mandelának, milyen szemétládák voltak. Szerintem leg alábbis valahog y íg y történhetett. Felmerül bennem, hog y le kellene mondanom a bulvárlap-előfizetéseimet, és valami komolyabbra váltanom helyettük, hog y tájékozottabb leg yek, mondjuk a The Economistra vag y a National Geographicra. Kicipzározom Ang us táskájának oldalzsebét, mivel arra a következtetésre jutok, hog y az biztosan alsóneműmentes lesz: nem hinném, hog y eg yenlő arányban osztotta volna el a bokszeralsóit a táska rekeszei között. Meg lepetésemre két DVD-t találok benne, két olyan Binary Star-műsorét, amelyeket én készítettem: a Halál utáni gyűlölet-et és

a Megvágom magamat. Szóval Ang us továbbra is folytatja a szakmai felülvizsg álatomat. Ami azt illeti, a Halál utáni gyűlölet a leg jobb művem, úg yhog y remélem, meg nézte. Az eg y hatrészes sorozat volt olyan családokról, amelyekben több nemzedéken vég ig húzódó ellenség eskedés folyt a család két ág a között. Bizonyos esetekben a szülők a halálos ág yukon csikarták ki g yermekeiktől az íg éretet, hog y nem hag yják, hog y az ellenség eskedés velük eg yütt szálljon a sírba, hog y még a haláluk után is folytatják a g yűlölködést a nevükben, hog y utálni fog ják az ellenség eik g yermekeit és azoknak a g yermekeknek a g yermekeit. Beteges. Beteges dolog továbbörökíteni a haragot és a megvetést másokra, még az is beteges, ha az ember önmaga nem tud felülemelkedni ezeken az érzelmeken. Én már nem harag szom Laurie-ra. Nem utálom, és nem kívánok neki rosszat. Ig azából azt kívánom… nem hag yom mag amnak, hog y befejezzem a g ondolatot. Semmi értelme se lenne. Miközben visszapakolom a DVD-ket Ang us táskájába, lépteket hallok. Mintha a felettem lévő emeletről közelednének, de amikor kimeg yek körülnézni, senkit nem látok. – Hahó? – kiáltok ki. Benézek az összes hálószobába a második és a harmadik emeleten, de életnek semmi nyoma. Biztosan csak képzeltem a dolg ot. Úg y döntök, hog y visszavonulok a szobámba, bebújok az ág yamba, és letudom azt a rég óta halog atott párnacsapkodós sírást, amire a Reg ent’s Park óta szeretnék sort keríteni. Kinyitom az ajtómat, majd felsikoltok, amikor meg látom, hog y eg y férfi áll az ág yam mellett. Ő eg yáltalán nem tűnik döbbentnek. Úg y mosolyog , mintha tudnom kellett volna, hog y ott találom. – Ki mag a? És mit keres a szobámban? Pontosan tudom, hog y kicsoda: Ray fivére, a sötét hajú a konyhai evezős fotóról. Fehér, V nyakú krikettpólót visel olyan nadrág g al, amin több a cipzár, mint a nadrág mag a. Ezt soha nem értettem: miért akarná bárki is naponta több alkalommal meg rövidíteni vag y meg hosszabbítani a nadrág ját? Ki a célközönség : azok az emberek, akiknek csak időnként szép a vádlijuk? – Rossz szemszög ből nézi a dolg ot. Mag a van az én szobámban – vig yorog Ray fivére. – Ray azt mondta, hog y ez eg y vendég szoba. – Az is. Az én vendég szobám. Ez az én házam.

– A Marching ton-ház a mag áé? Eszembe jut, hog y Laurie azt mondta, Ray szülei Winchesterben laknak. – Mag a másképp értesült? – Elnézést, csak… Annyira fiatalnak tűnik. Kábé velem eg ykorúnak. – Ami mennyi? – Harminceg y. – Ebben az esetben fiatalabb vag yok mag ánál. Huszonkilenc éves vag yok. Érzem, ahog y rám tör a tapintatlanság i roham. – És mikor sikerült elég g azdag g á válnia ahhoz, hog y eg y ilyen házat vehessen? Az iskolában, a dupla latinóra és a krikett között? Vag y kreatívan használta fel a lyukasórákat? Hülyeség eket beszélek, mert még mindig ki vag yok borulva attól, hog y ott találtam a szobámban. Miért állt itt lesben, rám várva? Hog yan merészel a Marching ton-ház tulajdonosának lenni? Kinyitotta a bőröndömet? Ő az én alsóneműmet nézeg ette, amíg én Ang us Hinesét? – Krikett és latin? Mag a ilyeneket tanult az iskolában? – nevet fel a pasas. – Nem, mi bandaháborúzást és apátiát tanultunk. Én eg y belvárosi állami iskolába jártam – válaszolom. – Én is. – Tényleg ? – Tényleg . És ezt a házat leszámítva nem vag yok g azdag . Ezt tavaly örököltem a nag yapámtól. Eg y ablaktisztító vállalkozásom van. És nem itt lakom, hanem még mindig a streathami albérletemben. Ez a ház messze túl nag y nekem, a berendezése pedig … túl nőies. A nag ymamám belsőépítész volt. – Eg yedül? – kérdezem. – Eg yedül örökölte meg ezt az eg ész házat? – Mind a hat unokája örökölt eg y ing atlant. A nag yapám nag yon g azdag volt. Gyémántban utazott – szabadkozik a pasas. – Ja, értem. Én szerencsés vag yok: még mindkét nag yapám él. Az eg yik földméréssel fog lalkozik, a másik pedig a karosszékben ücsörög ve várja a halált. Nézze, Ray azt mondta, hog y meg szállhatok itt, és… – Azt szeretné, ha elhag ynám ezt a szobát? A szobámat? A szobánkat? Ennyi: most már biztos vag yok benne, hog y áttúrta a bug yijaimat. Ez vitathatatlanul eg y kétértelmű meg jeg yzés volt.

– Elvben ki kellene rúg nom mag át – jelenti ki a pasas. – Kirúgnia? – Pontosan. De ne ag g ódjon, nem fog om. Nem értem, miért kellene eng edelmeskednem őlordság ának, mag a ig en? Őlordság ának… Ang us Hinesnak. Tudhattam volna. Ezért nincs itt sem ő, sem Ray? Nem merik saját mag uk elvég ezni a piszkos munkát? Meg nézték volna a Halál utáni gyűlöletet, úg y g ondolták, hog y reménytelen, és minden hitüket elveszítették bennem? – Mag a g azdag családból származik, már ha nem bánja, hog y ilyet kérdezek? Bánom, de ehhez semmi jog om azok után, amit én kérdeztem tőle. – Nem. Szeg ényből. Vag yis hát, átlag osból, ami g yakorlatilag szeg ényt jelent. – Hog yhog y? – Mi értelme van annak, ha csak eg y kis pénze van az embernek? – kérdezem pikírten. – Mag a különös eg y nőszemély, Fliss Benson. Mondták már mag ának? – Nem. – Én ig azából g yűlöltem az iskolát – folytatja a pasas úg y, mintha ez a téma mag ától értetődően következne a korábban elhang zottakból. – A szüleim minden további nélkül meg eng edhették volna mag uknak, hog y mindhármunkat Etonbe küldjenek. Élhettünk volna a krikett és latin mesevilág ában, ehelyett viszont Cottham Chase-be jártunk, és minden eg yes napunkat azzal kellett töltenünk, hog y az iskola kiskakasának kétes értékű titulusáért harcolunk. – És sikerrel jártak? Eton fiúiskola. Ray nem járhatott volna Etonbe. – Nem. Ami nag y meg könnyebbülést jelentett. Az iskola kiskakasának nag yon fárasztó kötelesség eket kell teljesítenie: azt várják tőle, hog y g yakorlatilag mindenkinek szétrúg ja a seg g ét, aki az útjában áll. Eg y perc szabadidőm sem lett volna. – És miért nem küldték jobb helyre a szülei, ha meg eng edhették volna mag uknak? – Úg y g ondolták, hog y ha abba a helyi pöceg ödörbe járunk, akkor az seg ít a világ méretű eg yenlőség előrelendítésében. Ismét úg y mosolyog rám, mintha a leg jobb barátok lennénk. – Biztosan mag a is ismeri azt a típust.

Fog almam sincs, hog y miről beszél. – Nézze, a kirúg ásommal kapcsolatban… – Már mondtam, hog y nem fog om meg tenni. – Miért nem őket rakja ki? – bukik ki belőlem. – Nem én kavarom itt a szart. Ha nyilvános szavazásra bocsátanánk a kérdést, mint a Való Világ ban, biztos vag yok benne, hog y én lennék az, aki maradna. – Őket? – A pasas meg lepettnek tűnik. – Ray-t és Ang ust. – Azt szeretné, ha felszólítanám Ray-t, hog y távozzon? – Azt szeretném, ha Ang ust szólítaná fel a távozásra. – Ang us Ray volt férje? Tudhattam volna: sose bízz eg y olyan férfiban, akinek túl sok cipzár van a nadrág ján. – Ne teg yen úg y, mintha nem tudná a saját nővére exének a nevét – mondom neki morcosan. – Bár nem vag yok benne biztos, hog y még mindig az exe. – A nővéremét? – nevet fel a pasas. – Elnézést, Ray Hinesra g ondol? Én döbbenten meredek rá. Ki másra g ondolhatnék? – Ray nem a nővérem. Honnan szedte ezt az ötletet? Ray csak eg y olyan valaki, akinek meg eng edtem, hog y átmenetileg eg y birtokomban álló üres házban szálljon meg . Ennek semmi értelme. – Van eg y fotó mag áról a konyhában, amelyiken eg y folyón evez. – A Cam folyón, ig en. A tesómmal. A jó fej tesómmal, nem a seg g fej tesómmal, aki csak kihasználja, majd eldobja azokat a g yönyörű nőket, akikkel sokkal rendesebben illene bánnia. Ez meg miről beszél? – Én meg láttam azt a fotót, és Ray azt mondta, hog y „Semmi családi hasonlóság , mi? Nekik jutott az összes szépség .” Vag y valami ilyesmit. De ha mag a nem Ray testvére… A pasas most először, mióta beszélg etünk, dühösnek tűnik. – Akkor ki vag yok én? – fejezi be a kérdésemet. – Ha meg mondom, helyből utálni fog , és ez is az ő hibája lesz, ahog y mindig minden. Még mielőtt lehetőség em nyílna válaszolni, eltűnik. Utána szaladok, olyanokat kiabálva, hog y „Várjon! Álljon meg !”, és ehhez hasonló ostoba, értelmetlen dolg okat, amiket olyanoknak szoktunk kiabálni, akik hátat fordítanak nekünk, és sietve otthag ynak minket. Még éppen időben

rohanok le az utolsó lépcsősoron ahhoz, hog y halljam, ahog y csapódik a bejárati ajtó. Az ablakon át vég ig nézhetem, amint a pasas elhajt eg y – a nadrág ja aljához hasonlóan – valószínűleg lecipzározható vászontetős autóval. Beviharzok a konyhába, és lekapom az evezős fényképet a falról, hog y alaposabban meg nézhessem, mintha íg y képes lennék kideríteni, hog y mi is folyik itt pontosan. Az ujjaim hozzáérnek eg y papírdarabhoz a keret túloldalán, úg yhog y meg fordítom. Eg y címke van a hátulján: az eg yik sarka levált, és felkunkorodott. Valaki azt írta rá, hog y „Hug o és St. John eg y csónakban eveznek! Cambridg e, 1999.” A szívem úg y ug rál, mint eg y pattog ós g umilabda. Hug o. St. John. Laurence Hug o St. John Fleet Nattrass. Őlordság a. Úg y rohang álok a házban, mint eg y eszelős, fiókokat húzog atok ki, és hang osan zihálok. Nem érdekel, mennyi időbe telik – találni fog ok valamit, valami jobbat annál, amim most van, valami bizonyítékot arra, amit már most tudok. Ezt a valamit a dolg ozószoba üveg es szekrényében találom meg . Pontosabban, ezeket a valamiket: a fényképalbumokat. Az első oldalon eg y meg ereszkedett arcú, középkorú férfi pipázik. Kiveszem a képet, és meg fordítom. „Fleet, 1973” – csak ennyi áll a hátulján. Utána eg y mosolyg ó kisbaba képét választom ki, aki mintha lótuszülésben ülne eg y szék előtt. Meg fordítom, és elolvasom az apró betűs kézírást: „St. John Hug o Laurence Fleet Nattrass, nyolc hónapos, 1971.” Ez a szőke fiú lesz az evezős képről, aki fiatalabb Laurie-nál, és idősebb… A cipzáros pasasnál, aki csak Hug o lehet. Fleet Nattrass vajon csak három fiúnevet ismert a sajátján kívül? Vag y ez valami g azdag családokra jellemző szokás, hog y ug yanazt a nevet adják a g yermekeiknek, csak más-más sorrendben? Semmi hasonlóság, mi? Ray azt hitte, én tudom, hog y Laurie öccsének a házában lakik. Azt hitte, Laurie elmondta nekem. Nem Ang us Hines akart eng em kilakoltatni. Hanem Laurie. Meg szólal a házitelefon. Nég ykézláb odakúszom a készülékhez, és felveszem a kag ylót abban a reményben, hog y talán Ray az. Maya van a vonalban. – Fliss – mondja. Zavartnak tűnik, mintha abban reménykedett volna, hog y nem veszem fel. Nincs szükség em arra, hog y meg kérdezzem, honnan tudta, hol talál. Hallom, hog y nag y leveg őt vesz.

– Hadd kíméljelek meg a fáradság tól – mondom neki. – Attól tartasz, hog y kénytelen vag y felmondani nekem. Erről van szó? – Valami ilyesmi – feleli Maya, majd lerakja. Törökülésben ülök a hall padlóján, amikor kinyílik a bejárati ajtó. Ray és Ang us sétál be rajta. Ang us szórakozottan odaveti, hog y „Helló, Fliss.” Nem úg y tűnik, mintha azon járna az esze, hog y bezártam a lakásomba. Ha meg is lepődött azon, hog y ott kuporg ok a lábai előtt, semmi jelét se mutatja. Meg szorítja Ray karját, azt mondja neki, hog y: – Mindjárt lejövök – majd a lépcső felé indul, mintha valami fontos dolg a lenne. – Meg mondta neki, hog y terhes? – kérdezem Ray-t. ha Ang us táskája odafent van, az csak eg y dolg ot jelenthet. Nemrég még azt sem tudta, hol lakik a volt feleség e. – Boldog ? – A boldog ság mindkettőnk számára bonyolult fog alom, de… ig en, örül neki. – Akkor ismét összejöttek? Vissza fog költözni Notting Hillbe? Gyerekes dolog , de azt szeretném, ha azt mondaná, hog y kiköltözik, mert tudom, hog y nekem muszáj lesz. Nem maradhatok Laurie öccsének a házában. Miért, mit hittél, te idióta? Hogy egy olyan valaki, mint te, örökre egy ilyen házban maradhat? – Vag y Ang us is ideköltözik? Ray mosolya eltűnik, és észreveszem, mennyire kimerült. – Nem. Nem fog unk összeköltözni. – Miért nem? – Kezdjük el a filmet. Mire mindent elmondok, ez is kiderül. – Meg mondta Ang usnak, hog y a kisbaba Laurie-é is lehet, nem csak az övé? – kérdezem. Nem halkítom le a hang omat. Arra tippelek, hog y Ray és Laurie valamikor biztosan lefeküdtek eg ymással. Miért ne próbálkozott volna be nála is? Velem is lefeküdt azért, hog y meg próbáljon lebeszélni arról, hog y meg interjúvoljam Judith Duffyt a dokumentumfilmhez; Mayával összebútorozott, hog y eltűnhessen előlem és a rendőrség elől, vag y talán azért, hog y a kártyák feladója ne találja meg . Kétség em sincs afelől, hog y Ray-nél is bevetette a szexet, hog y meg g yőzze arról, szerepeljen a filmben; először a testét ajánlotta fel, majd a Marching ton-házat.

Biztosan nag yon dühös volt, amikor mindezek ellenére sem sikerült elérnie a célját. És ha Ray felől nézzük a dolg ot, miért is ne feküdt volna le Laurie-val? Neg yvenkét évesen még van reménye arra, hog y ismét teherbe esik. És nem kell izg ulnia a g enetikai autoimmun-rendellenesség ek miatt, ha Laurie-tól és nem Ang ustól fog an meg . Ray meg fog ja a karom, és bevezet a dolg ozószobába. Becsukja mög öttünk az ajtót, és azt mondja: – Kérem, ne nevezze kisbabának. Még nem az. És semmi „lehet” nincs a dolog ban. Laurie-é. Ang uson vaszektómiát hajtottak vég re, amíg én börtönben voltam. Szerette volna biztosra venni, hog y nem kell még eg yszer átesnie eg y g yermek elvesztésén. – De… – Meg mondtam neki az ig azat. Nem g ondolja, hog y mostanra már torkig vag yok a hazudozással? Tényleg azt hitte, hog y eg y hazug ság ra fog om alapozni az új életünket Ang usszal? – közli velem Ray. – És Laurie-nak is el fog ja majd mondani? – Laurie Nattrass semmit nem jelent számomra, Fliss. Mármint úg y értem, érzelmileg . Te szerencsés! – Bármilyen dolg ot elhallg atok előle anélkül, hog y úg y érezném, hog y hazug ság ban élek, ellentétben azzal, mintha a férjemnek hazudnék. Ang us és én ismét össze fog unk házasodni – mondja zavartan. De nem fog tok eg yütt élni? – És képes lesz ug yanúg y szeretni Laurie g yermekét, mint a sajátját szeretné? – kérdezem. – Ezt nem tudhatja. És én sem. De nincs lehetőség ünk a „sajátjára.” Nekünk csak ez maradt, ez az eg y lehetőség ünk van arra, hog y… nos, valódi családdá váljunk, a mag unk sajátos módján. Mag a el fog ja mondani Laurie-nak? – kérdezi Ray. – Nem. – Nem fog om elmesélni neki Ray terhesség ét, és senkinek nem fog om elmesélni, hog y ő pedig meg veszteg ette Carl Chappelt és Warren Gruffot. Laurie-val kapcsolatban semmit nem fog ok tenni. Nem akarom tönkretenni senki életét – sem Laurie-ét, sem Ray-ét, sem Ang usét. – Kérhetek még eg y szívesség et? – kérdezi Ray. – Mit? Eddig egyet sem ígértem, ha nem csal az emlékezetem.

– Ne árulja el Ang usnak, hog y tudja. Neki nehezebb lenne, ha tisztában lenne vele, hog y rajta kívül más is tud a dolog ról. Mi történt azzal, hogy nincs több hazugság? Ezt nem mondom ki, mert nevetség es lenne kimondani, vag y akár csak íg y g ondolni. Ha soha senki nem hazudna többé, akkor lehetetlenné válna az élet. Ray a kamera felé biccent. – Kezdhetjük? – Előtte el kell intéznem eg y telefont. Nem csinálna addig nekünk eg y italt? – kérdezem. Amint eltűnik, felveszem az asztalon lévő ősöreg telefon kag ylóját, és Tamsint tárcsázom. Nem tűnik boldog nak, hog y hallhatja a hang omat. – Csak szeretnélek emlékeztetni az etikettre: akkor illik ejteni a barátaidat, amikor felszedsz eg y új pasit, és nem akkor, amikor elmeg y a maradék eszed – tájékoztat. – Ha elveszted az eszed, pontosan annyi időt tölthetsz a barátaiddal, mint korábban, amíg szem előtt tartod, hog y zavarodottnak kell tűnnöd, és évek óta halott ismerőseid nevén kell szólítanod őket. – Ug ye nem találtál még új munkahelyet? – válaszolom. – Munkahelyet? – Ezt úg y mondja, mintha már elfelejtette volna, hog y mi is az. – Mi lenne, ha mi ketten csinálnánk eg y cég et? – Mint micsodák? – Mint akik vag yunk: tévéműsorokat g yártó szakemberek. – Úg y érted, eg y saját produkciós irodát? Fog almam sincs. – Derítsd ki. Eg y hosszú, huzatos ásítás következik. – Őszintén szólva, nem tudom pontosan, hog yan lehetne ezt kideríteni. – Találd meg a módját – mordulok rá, majd leteszem a kag ylót, hog y demonstráljam, komolyan g ondolom a dolg ot. Nem vag yok biztos benne, hog y az MI6 mennyire tolerálná Tamsin lustaság át. De minden jól fog alakulni, g yőzöm meg mag am. Muszáj jól alakulnia. Most már csak annyi a dolg om, hog y közöljem Ray-el és Ang usszal, hog y vég ül még sem a Binary Star fog ja elkészíteni a róluk szóló dokumentumfilmet.

20 2009. október 12. – Szóval, biztosak vag yunk abban, hog y Warren Gruff a Kopaszunk? – kérdezi Simon Sellerstől. – Ig en. Ő volt az – Charlie a számítóg ép képernyőjén lévő szemcsés fényképre meredt. – Pontosan – bólint Sellers. – Gruff leszerelt katona, az első körben járt Irakban. És ezt nézzétek. Áthajolt az asztalán, hog y elveg yen eg y kinyomtatott cikket, és ezzel a mozdulattal feldöntötte a diétás kóláját. – A picsába – dünnyög te, miközben a folyadék vég ig pezsg ett a billentyűzeten. – Soha nem g ondoltam volna, hog y meg érem a napot – jeg yezte meg Charlie. – Colin Sellers diétázni kezd. – Ez a Sunban volt, 2006 júniusában – mag yarázza Sellers. – Milyen diétába? Simon elvette a cikket, és olvasni kezdte. – Hallottál már Joanne Bew-ről? – kérdezte Charlie-t. – Nem. Ő kicsoda? – Azzal vádolták, hog y meg g yilkolta a fiát, Brandont, majd a perújrafelvétel során felmentették. Gruff az ő pasija volt, Brandon apja. Eg yáltalán nem örült a perújrafelvételnek. Meg van g yőződve arról, hog y Bew meg fojtotta a fiát, és cseppet sem hatja meg , ha Bew bepereli, amiért ezt mondja. Az a hír járja, hog y az a nő már élete első napjától fog va rosszul bánt Brandonnel. Simon elfintorodott, és ledobta a cikket az asztalra. – Meg leszek a nyomasztó részletek nélkül is. – Azt akarod mondani, hog y le kellene fog ynom? – kérdezte Sellers Charlie-tól, miközben védekezően eltakarta a hasát. – Ez itt mind izom. Leg alábbis rég ebben az volt. – Bocs. Én csak a diétás kóla miatt g ondoltam… – Csak diétás maradt az automatában – mag yarázta Sellers. – Szar íze is van. – A barátnője meg ölte a fiát, és meg úszta – mag yarázta Simon inkább mag ának, mint Sellersnek és Charlie-nak. – Ő eg y volt katona.

Valószínűleg ölt már. Mennyire volt nehéz dolg a a kártyaküldőnek, az Ag ynak, amikor meg próbálta a saját oldalára állítani? Elég könnyű lehetett akkor, amikor Sarah Jag g ard és Helen Yardley volt a célpont, olyan nők, akik g yermekeket öltek, és Joanne Bew-hoz hasonlóan meg úszták, leg alábbis Gruff íg y láthatta a dolg ot. De mi a helyzet akkor, amikor az Ag y úg y dönt, hog y Judith Duffy leg yen a következő áldozat? Duffy tanúskodott Joanne Bew ellen az első tárg yalásán, ez itt van ebben a cikkben. Gruff biztosan pozitívan elfog ult Duffy irányában… – Ami meg mag yarázza, amit nekem mondott – fejezte be Charlie a mondatot Simon helyett. – Hog y Duffy nem érdemelte meg , hog y meg haljon, hog y ő minden tőle telhetőt meg tett. Úg y értette, hog y mindent meg tett, hog y Joanne Bew rács mög é kerüljön, nem ig az? – És azt is mondta, hog y te is meg tettél minden tőled telhetőt – emlékeztette Simon. – Lehet, hog y a rendőrség et értette ezalatt. – Szóval az Ag y a markában tartja valahog yan? – kérdezte Charlie. – Ha Gruff nem akarta meg ölni Duffyt, és még is meg tette… – Gruff támadta meg Sarah Jag g ardet, és ő szerzett feg yvert Helen Yardley meg g yilkolásához. Amit neked mondott, az eg y nag yon pontos helyzetleírás volt: nyakig belekeveredett a dolog ba, és azon a ponton már nem hátrálhatott ki belőle, mert az Ag y g ondoskodott volna róla… – Simon a mondat közepén elhallg atott, mivel észrevette, hog y Sam Kombothekra feléjük tart. – Az, hog y diétás kólát iszom, és nem vag yok sovány, még nem jelenti azt, hog y diétázom – dünnyög te Sellers Charlie-nak. Oldalra billentette a fejét, és eg y másik szög ből is meg vizsg álta a pocakját. – Azt hiszem, eg y íg éretes nyomot találtunk: valószínűleg tudjuk hol van Sarah Hines – jelentette be Sam izg atottan. – Laurie Nattrassnek van eg y öccse, Hug o, akinek van eg y háza Twickenhamben. Ő nem ott lakik, hanem Streathamben, ezért telt ilyen sok időbe kideríteni a dolg ot, de… Simon? Charlie csettintg etni kezdett Simon arca előtt. – Ébresztő. Sam mondani próbál neked valamit. Simon Sellers felé fordult. – Mit is mondtál? A diétás kóláról. Bármi is volt az, ismételd el. Sellers felhag yott a hasa behúzására tett próbálkozásokkal. Felsóhajtott.

– Hog y az, hog y diétás kólát iszom, és nem vag yok sovány, még nem jelenti azt, hog y diétázom. – Ez az! Simon Charlie felé pördült. Úg y meredt rá, mintha már meg is feledkezett volna arról, hog y Sellers és Sam is ott vannak. – Erről van szó. Eg y vékony ember, aki diétás üdítőt iszik, lehet, hog y csak az ízét szereti, de eg y kövér ember eg y diétás üdítővel… – Kövér? – Sellers láthatóan fel volt háborodva. – Szóval az alibi csak kamu. – Milyen alibi? – kérdezte Sam. – Ismét beszélnem kell Dillon White-tal – buktak ki Simonból a szavak, ahog y eg yre g yorsabban g ondolkozott. – És Rahila Yunisszal is. – Az újság íróval, aki interjút készített Helen Yardley-val a börtönben? – kérdezte Charlie. – Meg kell tudnom tőle, hog y miért titkolta el a Geddham Hall-i látog atása történetének leg fontosabb részét. Illetve tudom miért, de tőle akarom hallani. Sam, szükség em lesz Laurie Nattrass, Ang us Hines, Glen Jag g ard, Paul Yardley és Sebastian Brownlee fényképére. Sam bólintott. Rámutathatott volna, hog y rang idősként az ő dolg a lenne, hog y kiossza a feladatokat, de elég bölcs volt ahhoz, hog y ne teg ye. – Kinek kamu az alibije? – kérdezte Charlie annak tudatában, hog y az esélye a válaszra ezen a ponton jelentősen alacsonyabb Colin Sellersénél. – Sellers, te ellenőrizd a twickenhami címet – mondta Simon, miközben a tekintete előre-hátra ug rált, ahog y ag yában összerakta a történetet. – És ha ott találod Ray Hinest, ne veszítsd szem elől!

21 2009. október 12, hétfő – Az első pillanattól fog va g yanakodott rám, amint a rendőrség meg jelent az ajtónkban – mondja Ray a kamerának. Én bólog atok, és mag amban azt kívánom, hog y folytassa, és mondjon el minél többet, mielőtt Ang us Hines is csatlakozik hozzánk. Attól tartok, hog y amikor ő is hallja, Ray már nem fog ennyire nyíltan beszélni. – Meg változott a viselkedése irányomban, rettenetesen hideg és távolság tartó lett, ug yanakkor nem volt hajlandó kieng edni a látóteréből. Beköltözött az eg yik üres szobánkba a sokból, amelyeket eg ykor g yermekekkel terveztünk meg tölteni… – Ray elhallg at. – Tudta, hog y nag yon sok g yereket akartunk? – Nem. – Ang usnak öt testvére van. Mi leg alább nég yet akartunk. Ray hallg at. – Nem volt hajlandó kieng edni a látóteréből – vég szavazok. – Ang us… meg fig yelt eng em. Olyan volt, mintha valaki meg kérte volna, hog y minden mozdulatomat jeg yezze fel, és továbbítsa. A leg paranoidabb pillanataimban az is felmerült bennem, hog y nem erről van-e szó. Persze nem erről volt. A rendőrség azt feltételezte volna, sőt azt is feltételezte, mint kiderült, hog y Ang us és én fedezzük eg ymást. Ő saját indíttatásból fig yelt eng em olyan éberen, nem mások miatt. Bizonyítékokat próbált g yűjteni, hog y kiderítse a bűnös vag y ártatlan vag yok-e. – Ő nem hitte el, hog y Marcella és Nathaniel az oltás miatt haltak meg ? Ray meg rázza a fejét. – És nem is hibáztatom ezért. Az összes szakértő azt mondja, hog y az oltások biztonság osak, és ő nem volt ott, amikor mindkét g yermek g örcsrohamot kapott. Csak Wendy és én láttuk, hog y mi történt. Ang us szemszög éből nézve simán lehettem g yilkos, aki rábeszélte Wendyt, hog y hazudjon. – Mag a a feleség e volt – emlékeztetem. – Ang us tudhatta volna, hog y nem lenne képes meg ölni a g yermekeiket.

– Lehet, hog y tudta is volna, ha nem lett volna az a zombiszerű depresszió, amit eljátszottam azért, hog y elmehessek Svájcba Fionával. Attól fog va mindenben kételkedni kezdett, amiről úg y g ondolta, hog y tudja rólam. Ez nem az ő hibája, erről én tehetek. Akkoriban sem őt hibáztattam ezért, de… Ray elhallg at, és úg y méreg eti a plafont, mintha attól tartana, hog y Ang us bármelyik pillanatban kirobbanhat belőle. Biztosan nem félhet tőle, ha azt tervezi, hogy ismét hozzámegy. – Hamar retteg ni kezdtem tőle – mag yarázza Ray. – Nem volt hajlandó beszélni velem. Ez volt a leg ijesztőbb az eg észben. Én folyamatosan azt kérdezg ettem tőle, hog y azt hiszi-e, én öltem meg Marcellát és Nathanielt, és ő nem válaszolt. Leg feljebb annyit volt hajlandó mondani, hog y „csak te tudhatod, hog y mit csináltál, Ray.” Annyira semmilyen volt, annyira szörnyen… higgadt. Nem tudtam elhinni, hog y lehet ilyen összeszedett, amikor éppen szétesőben van az életünk, eng em g yilkosság g al vádolnak, és lehet, hog y börtönbe kell vonulnom. Visszatekintve, azt hiszem, ideg -összeroppanása volt. Biztos vag yok benne, hog y erről volt szó. Sose hallunk olyan sztorikat, hog y valaki csendes, rendezett módon őrül meg , de létezik ilyen. Ang usszal is ez történt. Ő nem úg y érezte, hog y lesújtja a g yász, hanem azt g ondolta, hog y józan ítélőképesség ének teljes birtokában van, és az eg yetlen általa elképzelhető módon reag ál: eng em g yilkosság g al vádolnak, úg yhog y az ő feladata, hog y meg fig yeljen eng em, és rög zítse, miket csinálok, hog y meg g yőződhessen arról, hog y van-e valóság alapja a vádaknak. Biztos vag yok abban, hog y íg y fog almazta meg a dolg ot mag ában. – Amikor azt mondja, hog y „rög zíteni”… Úg y érti, hog y leírta? – Amikor már eg yáltalán nem volt hajlandó velem kommunikálni, vég ül annyira kétség beestem, hog y átkutattam a szobát, ahol aludt, és ott… rettenetes dolg okat találtam a fiókokban: eg y füzetet, amelyben a viselkedésemről ír, internetről letöltött cikkeket, amelyek az oltások fontosság áról szóltak és a korrupt újság írókról, akik azt állítják, hog y az oltások veszélyesek… – És miket írt mag áról a füzetben? – kérdezem. – Ja, semmi érdekeset. „Reg g eli 8:00-kor: eg y müzliszelet. A kanapén ül és sír, eg y órán át.” Ilyesmik. Életemnek abban a szakaszában nem nag yon csináltam mást, csak sírtam, a rendőrség vég eérhetetlen kérdéseire válaszolg attam, és Ang usszal próbáltam beszélg etni. Eg y

szép napon, amikor már nem bírtam tovább azt az éber hallg atását, meg kérdeztem: „Ha az esküdtszék ártatlannak talál, az meg fog g yőzni arról, hog y ig azat mondok?” S ő eg y olyan rettenetes nevetéssel válaszolt… – Ray meg borzong . – Soha nem fog om elfelejteni azt a nevetést. Ennek ellenére hajlandó vagy másodszor is hozzámenni. – Azt válaszolta: „Komolyan azt várod tőlem, hog y tizenkét ideg en véleményére alapozzam a saját elképzelésemet, akiknek a leg nag yobb része valószínűleg még csak rendes iskolába sem járt? Szerinted ilyen keveset jelentett számomra Marcella és Nathaniel?” Ekkor teljesen elveszítettem az önuralmamat. Kiabálni kezdtem vele, hog y ha se nekem nem hisz, se az esküdtszéknek, akkor sose fog ja meg tudni az ig azat. Ő nag yon hig g adtan azt felelte, hog y tévedek. Azt mondta, hog y eg y szép napon meg fog ja tudni. „Hog yan?”, kérdeztem tőle, de nem válaszolt. Otthag yott. Ahányszor csak feltettem neki ezt a kérdést, mindig hátat fordított nekem. Ezért hazudtam a bíróság on is. Ezért kezdtem annyi ellentmondásba bonyolódni, amennyibe csak tudtam, ezért cáfoltam rá a saját szavaimra, amikor csak tudtam. Nem tudtam elképzelni, mi lehet Ang us terve, de abban biztos voltam, hog y van neki, és hog y el kell menekülnöm előle, és… az elől, amit velem akart tenni. Bólog atok. Pontosan tudom, milyen érzés, amikor az ember el akar menekülni Ang us Hines elől. Amikor megfordulok, és ott találom közvetlenül magam mögött a lakásom ajtajában… Hol van most? Mit csinál ilyen sokáig az emeleten? – Eg yetlen további napot sem bírtam volna ki vele – folytatja Ray. – Eg y ilyen rémisztő… valamivé vált, aki eg yáltalán nem a férjem, nem az a férfi, akit szerettem. A börtön semmiség nek tűnt ahhoz a borzalomhoz képest, hog y még eg y napot azzal kell töltenem… a börtönben leg alább senki nem akar majd meg ölni eng em, márpedig eg yre biztosabbá vált, hog y Ang us ezt tervezi. Ennyire őrültnek tűnt akkoriban. – Mag a azért hazudott, hog y az esküdtek úg y g ondolják, hog y meg bízhatatlan. – Hog y úg y g ondolják, hog y eg y meg rög zött hazudozó vag yok, ig en. Tudtam, hog y amint annak kezdenek tartani, számíthatok arra, hog y bűnösnek mondanak. Meg kell értenie, hog y akkoriban nem érdekelt, hol fog ok lakni. Mindenemet elveszítettem: a férjemet, a két g yermekemet. És az otthonomat. Otthon rosszabb volt, mintha a pokolra kerültem

volna. Nem kaptam ott leveg őt, nem tudtam aludni, nem tudtam enni. Úg y g ondoltam, hog y a börtön üdítő meg könnyebbülést jelentene. És íg y is lett. Tényleg íg y lett. Ott leg alább az eg yetlen olyan dolog g al tölthettem az időmet, amivel akartam: azzal, hog y békében g ondolhatok Marcellára és Nathanielre. Hog y békében átélhetem, mennyire hiányoznak. – De elhitette a világ g al, hog y mag a ölte meg őket. Ez nem zavarta? Ray furcsán néz rám, mintha valami eszelős ötletet vetettem volna fel. – Miért zavart volna? Én tudtam az ig azat. És az a három ember, akinek a véleménye számított volna nekem, már nem volt. Marcella és Nathaniel meg halt, az az Ang us pedig , akit szerettem… úg y éreztem, mintha velük eg yütt ő is meg halt volna. – Szóval, miután meg találta Nathanielt, amikor azt mondta, hog y azonnal beeng edte a védőnőt… – Pontosan tudtam, hog y nem eng edtem be. Leg alább tíz percig várattam a küszöbön, pont úg y, ahog y a bíróság on meséltem. – Miért? Ray nem válaszol azonnal. Amikor meg szólal, suttog va teszi: – Nathaniel halott volt. Tudtam, hog y ezt a védőnő is észre fog ja venni, amint belép. Tudtam, hog y ki fog ja mondani hang osan. És nem akartam, hog y Nathaniel halott leg yen. Minél tovább várt a védőnő odakint, annál tovább el tudtam játszani, hog y nem az. – Szeretné, hog y tartsunk eg y kis szünetet? – kérdezem. – Ne. Kösz, de folytatnám. Ray a kamera felé hajol. Ang us mindjárt visszaér. Abban reménykedem, hog y ha sikerül beszélnie a történtekről, azzal meg teszi az első lépést a g yóg yulás felé. Én eljártam pszichoterápiára a börtönben, de Ang us sose nyílt meg senkinek. Korábban még nem is állt rá készen, de most már ig en. Ezért olyan fontos ez a dokumentumfilm, nem csak azért, hog y elmesélhessük és elmag yarázhassuk… Ezzel eltakarja a hasát a kezével. A kisbaba. Neki akarja Ray elmondani – nem nekem, nem a nézőknek. Hanem a g yermekének. Ez a film az ő ajándéka a kicsinek: a családjuk története. – Ang us is hazudott – folytatja Ray. – Amikor bűnösnek találtak, ő azt mondta a sajtónak, hog y hozott eg y döntést, mielőtt kimondták az

ítéletet: hog y bármit elhisz az esküdteknek, akármit mondanak, akár azt, hog y bűnös vag yok, akár azt, hog y ártatlan. Én tudtam, hog y ez hazug ság , és Ang us is tudta, hog y tudom. A távolból fricskázott, emlékeztetett arra, mennyire meg veti a tudatlan esküdteket, és az íg éretére, hog y eg y szép napon saját mag a fog ja kideríteni, hog y bűnös vag yok-e, vag y ártatlan. És tudta, hog y én vettem a hivatalos nyilatkozata mög ött rejlő üzenetet. De amíg börtönben voltam, addig nem fért hozzám. – Látog atta mag át? – Nem voltam hajlandó fog adni. Annyira retteg tem tőle, hog y amikor Laurie Nattrass és Helen Yardley érdeklődni kezdtek irántam, eleinte azt kívántam, bárcsak békén hag ynának. A pszichológ usomnak sok idejébe telt, amíg sikerült meg g yőznie, hog y mivel nem vag yok g yilkos, valószínűleg nem a börtönben lenne a helyem. – Ha g aranciát akart arra, hog y börtönbe kerül és ott is marad, akkor miért nem vallotta mag át bűnösnek? – Mert ártatlan voltam. Amíg eg yértelműen kitartottam amellett, hog y nem én öltem meg Marcellát és Nathanielt, addig nem hag ytam cserben őket. Addig az embereknek meg volt a lehetőség ük arra, hog y hig g yenek nekem. Ha azt mondtam volna, hog y én tettem, azzal elárultam volna az emléküket azáltal, hog y úg y tettem volna, mintha mindkettejük esetében lett volna leg alább eg y olyan pillanat az életemben, amikor azt akartam, hog y meg haljanak. Más dolg okkal kapcsolatban minden további nélkül képes voltam hazudni, de nem bírtam volna kiállni a bíróság elé, és eskü alatt azt vallani, hog y meg akartam ölni a szeretett g yermekeimet. Eg yébként is, ha bűnösnek vallom mag am, az kontraproduktív lett volna. Akkor enyhébb büntetést kaptam volna, talán még a vádat is meg változtatják g yilkosság ról emberölésre. Öt éven belül szabadulhattam volna, vag y akár még rövidebb idő alatt is, amennyire tudom, és akkor ismét szembe kellett volna néznem Ang usszal. – De amikor valóban kiszabadult, és otthag yta az urnás képes szállodát, hozzá ment, Notting Hillbe. Akkor már nem félt tőle? Ray bólint. – De ig en. De még jobban féltem attól, hog y életem hátralévő részét retteg ésben kell leélnem. Bármit is tartog atott számomra Ang us, szerettem volna túlesni rajta. Amikor kinyitotta az ajtót, hog y

beeng edjen, tényleg meg fordult a fejemben, hog y lehet, hog y soha többé nem fog om elhag yni ezt a házat. – Azt hitte, hog y meg fog ja ölni mag át, és még is elment hozzá? – Szerettem. Vag yis, inkább úg y fog almaznék, hog y korábban szerettem, és még mindig szerettem azt a valakit, aki rég ebben volt. És neki szükség e volt rám. Ő meg őrült, annyira meg őrült, hog y nem is tudta, mennyire szükség e van rám, én viszont ig en. Én vag yok az eg yetlen ember a világ on, aki éppen annyira szerette Marcellát és Nathanielt, mint Ang us… hog y is ne lett volna rám szükség e? De ig en, úg y g ondoltam, hog y talán meg fog ölni. Folyamatosan az járt a fejemben, amit mondott: hog y eg y szép napon ki fog ja deríteni, hog y bűnös vag yok-e, vag y sem. Hog yan tudná ezt kideríteni, ha sem nekem nem hisz, sem az esküdtszéknek? Az eg yetlen dolog , amire g ondolni tudtam, az volt, hog y a tudomásomra fog ja hozni, hog y meg fog ok halni, hog y nincs kiút. Lehet, hog y akkor vég ül hajlandó leszek beismerni mindent, már ha van mit beismerni. Lehet, hog y azt tervezte, hog y meg kínoz, vag y hog y… Mindenféle rettenetes lehetőség felmerült bennem, de ki kellett derítenem. Meg kellett tudnom, hog y mit tervez. – És? Meg próbálta meg ölni? Kinyílik az ajtó. – Nem, nem próbáltam – válaszolja Ang us. – Nem próbálta – visszhang ozza Ray is. – És ez nag y szerencse, mert ha meg próbálta volna, sikerült volna neki. Nem. Ez rossz válasz. Ang us meg próbálta meg ölni. Biztosan íg y volt, mert… Valami beug rik a fejembe: a kártyák. Az a tizenhat szám. És a fényképek, Helen Yardley keze… Ang us felé fordulok. – Üljön le Ray mellé, és a kamerát nézze, amikor beszél, ne eng em – mondom neki. – Miért küldte el nekem e-mailben azokat a listákat? Azoknak az embereknek a listáját, akik ellen Judith Duffy tanúvallomást tett büntetőüg yekben és családjog i perekben? Ang us a homlokát ráncolja, láthatóan nem tetszik neki, hog y eg yik témáról a másikra ug rálunk. – Én azt hittem, arról beszélg etünk, hog y mi történt, amikor Ray hazajött, nem? – Arról is fog unk, de szeretném, ha előtte elmesélné, miért küldte el nekem azokat a listákat. A kamerának, leg yen szíves.

Ang us Ray-re pillant, aki bólint. Észreveszem, hog y ig aza van: Ang usnak tényleg szükség e van erre. – Úg y g ondoltam, hasznos információnak találja majd, hog y Judith Duffy milyen sok embert meg vádolt azzal, hog y szándékosan bántott vag y ölt meg g yermekeket – válaszolja. – Miért? Miért találnám én ezt hasznosnak? Ang us a kamerára mered. – Nem akarja elmondani nekem. Úg y g ondolja, hog y képes vag yok rá, hog y saját mag am is rájöjjek. Nos, sajnálom, de nem meg y. – Hát nem nyilvánvaló? – kérdezi Ang us. – Nem. – Mondd el neki, Ang us. – Feltételezem, ismeri a szlog ent, amely oly híressé tette Judith Duffyt: „annyira valószínűtlen, hog y az már a lehetetlenség g el határos”? Azt válaszolom, hog y ig en. – És tudja, miről beszélt, amikor ezt mondta? – Annak a valószínűség éről, hog y két bölcsőhalál is bekövetkezzen eg y családban. – Nem, ez csak eg y széles körben elterjedt tévképzet. Ang us láthatóan örül, hog y ellentmondhat nekem. A szívem olyan hevesen ver, hog y csodálkozom, hog y nem remeg a kamera. – Azt szokták hinni, hog y íg y értette, de Ray-nek más mag yarázatot adott. Nem általános alapelvekről beszélt, hanem két nag yon is konkrét esetről: Morg an és Rowan Yardley-ról, és annak esélyéről, hog y ők természetes halált halhattak a mindkét esetben fennálló törvényszéki bizonyítékok tükrében. – El fog ja árulni előbb-utóbb, hog y miért küldte azt a két listát? – kérdezem. – Nekem is meg van a saját elméletem erről, amit nag yon szívesen kifejtek – jelenti ki Ang us. – Ha Judith Duffy eskü alatt vallja, hog y szerinte Ray g yilkos, Ray viszont tag adja ezt, akkor mekkora az esélye, hog y Duffynak van ig aza? Ezen elg ondolkozom. – Fog almam sincs – válaszolom őszintén. – Ha azt feltételezzük, hog y Duffy eg y objektív szakértő, Ray-nek viszont erős motivációja van arra, hog y azt mondja, ártatlan, még akkor is, ha nem az…

– Ne, ezt hag yjuk ki belőle – feleli Ang us türelmetlenül. – Ne veg yük tekintetbe a motivációt, az objektivitást, a szakértelmet… ezek eg yikét sem lehet tudományos alaposság g al meg mérni. A színtiszta valószínűség i esélyekről beszélek. Sőt Ray-t és Duffyt ne is keverjük bele. Nézzük elvontabb szemszög ből a dolg ot. Eg y orvos azzal vádol eg y nőt, hog y meg fojtotta a kisbabáját. A nő azt mondja, hog y nem tett ilyet. Nincsenek tanúk. Mekkora az esélye, hog y az orvosnak ig aza van? – Ötven százalék? – tippelek. – Ig en. Vag yis ebben a helyzetben az orvos véleménye vag y teljesség g el helyes, vag y teljesség g el helytelen. Olyan nincs, hog y eg y kicsit ig aza van, eg y kicsit pedig téved, nem ig az? – Nincs – válaszolom. – A szóban forg ó nő vag y meg g yilkolta a g yermekét, vag y nem. – Íg y ig az. És most emeljük eg y kicsit a tétet. Eg y orvos, ug yanaz az orvos, három nőt is meg vádol azzal, hog y g yermekeket öltek meg . És mindhárom nő azt állítja, hog y ártatlan – mondja Ang us. Ray, Helen Yardley és Sarah Jaggard. – Mekkora az esélye annak, hog y mindhárman bűnösök? Még mindig ötven százalék? Istenem, mennyire utáltam a matekot az iskolában. Emlékszem, hog y forg attam a szemem, amikor a másodfokú eg yenleteket vettük: aha, mintha erre valaha is szükség em lenne majd az életben. A matektanárnőm, Mrs. Gilpin mindig azt mondta: „a matematikában való jártasság olyan helyzetekben is seg íteni fog neked, amiket most még el sem tudsz képzelni, Felicity.” Úg y tűnik, ig aza volt. – Ha az orvos véleményének a helyesség e mindeg yik esetben ötven százalék, akkor annak az esélye, hog y mindhárom esetben ig aza volt… még mindig ötven százalék, nem ig az? – Nem – válaszolja Ang us olyan hang on, mintha el sem tudná hinni, hog y lehetek ilyen ostoba. – Csak eg y a nyolchoz annak az esélye, hog y az orvosnak mindhárom esetben ig aza van, vag y mind a háromban téved. Ray és én csak nézzük, ahog y elővesz a zsebéből eg y g yűrött nyug tát és eg y tollat, és a térdére hajolva írni kezd. – A „B” azt jelenti, hog y bűnös, az „Á” azt, hog y ártatlan – mag yarázza, miközben odanyújtja a nyug tát, miután vég zett. Meg nézem, mi áll rajta:

1. nő: B B B B Á Á Á Á 2. nő: B B Á Á Á Á B B 3. nő: B Á B Á Á B Á B – Látja? – kérdezi Ang us. – Eg y a nyolchoz az esélye annak, hog y az orvosnak mindhárom esetben ig aza van, és eg y a nyolchoz az esélye, hog y mindhárom esetben téved. És most képzelje el, hog y ezer ilyen esetről beszélünk… – Látom, hog y mire akar kilyukadni – válaszolom. – Minél több olyan eset van, ahol Judith Duffy azt mondja, hog y eg y nő bűnös, a nő pedig azt állítja, hog y ártatlan, annál nag yobb az esélye, hog y néha ig aza van, néha pedig téved. Ezért ügyeltél arra, hogy a leveledben azt is megírd, hogy Judith Duffy huszonhárom esetben a szülők mellett tanúskodott. Néha mellettük, néha ellenük: erre akartál kilyukadni. Néha igaza van, néha pedig téved. Más szóval szég yentelen hazug ság volt, amikor Laurie úg y állította be, mint az ártatlan anyák ellenség ét. – Pontosan – jutalmaz meg Ang us eg y mosollyal. – Minél több tévesen meg vádolt nőt húz elő Laurie Nattrass a kalapjából azzal, hog y ők Duffy állítólag os vérszomjának az áldozatai, annál valószínűbb, hog y néhányan közülük még iscsak bűnösök. Én minden további nélkül képes vag yok hinni a törvényszéki tévedések lehetőség ében, és abban is, hog y az orvosok sem tévedhetetlenek. De azt ne várja senki, hog y az ember elhig g ye, hog y a törvényszéki tévedések áldozatainak a sora vég telen hosszúra nyúlik, vag y hog y eg y bizonyos orvos minden eg yes alkalommal téved… – És ezt kellett volna kitalálnom azokból a listákból, amiket küldött? – Én ezt Hines valószínűség -elméletének nevezem: eg yetlen nő, akit Judith Duffy g yilkosság g al vádol, ártatlan is lehet, és bűnös is. Száz nő között, akiket Judith Duffy g yilkosság g al vádol, biztosan akadnak bűnösök és ártatlanok is. Reng eteg en lehetnek közülük bűnösök, éppen úg y, ahog y reng eteg en lehetnek közülük ártatlanok is. – És azért akart meg g yőződni arról, hog y én tisztában vag yok ezzel, mert Laurie láthatóan nem volt. Ő láthatóan úg y g ondolta, hog y minden nő biztosan ártatlan, akit Duffy g yermekg yilkosság g al vádolt. Nem vette

észre, hog y a fedhetetlenek között minden bizonnyal néhány bűnös is meg lapul – felelem csendesen. – Nem látta a fákat az erdőtől – bólog atott Ray. Meg szólal az ajtócseng ő. – Kinyissam? – kérdezi Ray. – Ne, majd én. Bárki is az, lerázom az illetőt. Mosolyt kényszerítek az arcomra, és hozzáteszem: – Maradjanak itt, eg y másodperc, és jövök. Az előtérben, félúton az ajtó felé bepánikolok, és mozdulatlanná dermedek. Képtelen vag yok továbbmenni. Judith Duffy kinyitotta az ajtaját, és valaki lelőtte. Eg y kopaszra borotvált férfi. Kinyílik a postaláda, és eg y barna szempárt és eg y orrtövet pillantok meg odakint. – Fliss? – felismerem a hang ot: Laurie cipzáros nadrág ú öccse az. Hug o. Miért csöng etett? Elvég re ez az ő háza, az Isten szerelmére. Kinyitom az ajtót. – Mit akarsz? – A kezem, anélkül, hog y eng edélyt kapott volna az ag yamtól, hívog ató mozdulatokat tesz: gyere be, és essünk túl rajta. – Csak bocsánatot akartam kérni azért, ahog y… – Azt most hag yjuk – halkítom le a hang omat. – Viszont meg kell tenned nekem valamit. – Behúzom az ajtóhoz leg közelebbi szobába, a zeneszalonba. A zong oraszékre mutatok, és ő eng edelmesen helyet is fog lal rajta. – Várj meg itt – suttog om. – Maradj ülve, és ne csinálj semmit azon kívül, hog y itt ülsz. Némán. Kapcsold ki a mobilodat, és teg yél úg y, mintha itt sem lennél. Ne zong orázzál, eg yetlen billentyűt se üss le. Még a Szamárindulót se. – Én nem tudom eljátszani a Szamárindulót. – Tényleg ? Azt hittem, mindenki el tudja játszani a Szamárindulót. – Viszont képes vag yok eg yszerűen csak ülni, és semmi mást nem csinálni. A tétlen üldög éléshez való rendkívüli tehetség emet g yakran felemleg etik a hozzám közel álló személyek. – Remek – válaszolom. – Várj meg itt, és el ne menj. Íg érd meg , hog y nem fog sz elmenni. – Meg íg érem. De nem kérdezhetném meg …? – Nem. – De miért…?

– Lehet, hog y el kell vinned valahova kocsival – válaszolom. – És hol az autód? – kérdezi Hug o szintén suttog va. – Még mindig a Rolls-Royce szalonban, ahol arra vár, hog y meg nyerjem a lottót, vag y találjak eg y g azdag férjet. És most üldög élj itt szépen csendben, amíg vissza nem jövök. – Meg fordulok, hog y visszamenjek a kamerához. – Fliss? – Mennem kell. Mi az? – Mit szólnál hozzám mint g azdag férjjelölthöz? Elfintorodom. – Ne butáskodj. Lefeküdtem a bátyáddal. – És ez problémát jelentene számodra? – Nem értem, miért használsz feltételes módot – sziszeg em oda neki. – Persze hogy problémát jelent számomra, még hozzá hatalmas problémát. – Ez számomra is hatalmas problémát jelent – vig yorog rám Hug o Nattrass fülig érő szájjal, mint eg y idióta. – Szerinted ezt vehetjük úg y, hog y bennünk kettőnkben meg lehetősen sok közös vonás van?

22 2010. október 12. Simon visszaadta a telefont Charlie-nak. – Feltételezem, nem fog od elmondani, ki volt az, és mit mondott – találg atott a nő. – Majd ha készen állok – épp edzett, ahog y Charlie nevezte a dolg ot. A többi ember edzéseivel ellentétben ehhez nem használt se futószalag ot, se evezőg épet, csak az ag yát. Ha valaki csatlakozni próbált hozzá, g yorsan meg tudta, mennyit ér valójában. – Az indulásunk óta ez a harmadik titkos hívásod. Több is lesz? Semmi válasz. – Mindenekfelett biztonság i szempontból kérdezem – mondta Charlie ing erülten. – Ha nem rag aszkodnál hozzá, hog y olyan fenemód titokzatos leg yél, kihang osítóra tehetnéd a telefont, és két kézzel tudnál vezetni. – Attól még , hog y kövér vag y és diétás kólát iszol, nem biztos, hog y diétázol – mondta Simon, miközben befordultak Beng eo Streetre. – Ne g yere meg int ezzel! – mondta ing erülten Charlie. – Van nálad ernyő, és esik az eső. Nem feltétlenül jelenti azt, hog y azért van nálad az ernyő, mert esik. – Azaz? Simon leparkolt Stella White háza előtt. – Dillon White azt mondta Gibbsnek, hog y látta az esernyős férfit Helen Yardley nappalijában. Először nem vettük komolyan, mert nem esett hétfőn, és az időjárás-jelentésben sem mondták, hog y esni fog , továbbá az eg yetlen másik szemtanúnk, Stella White sem látta az esernyőt. Azt is mondta, hog y a fia nem láthatta a férfit aznap reg g el a Yardley-ék nappalijában. Később meg tudtuk, hog y Dillon korábban látta a férfit a Yardley-ék nappalijában, amikor ő, Dillon is ott volt. Szintén ott volt Stella, Helen és Paul Yardley, továbbá még eg y férfi és eg y nő, akiket Dillon nem tudott meg nevezni. Aznap esett, és az esővíz a szőnyeg re csöpög ött a férfi ernyőjéről. Hosszú szünet következett. Aztán Simon íg y szólt: – Szeretnél kérdezni valamit? – Ig en – válaszolta Charlie. – Meg mondanád, kérlek, mit találtál ki?

– Azt nem akarod meg kérdezni, van-e Yardley-éknek halljuk? – Nem különösebben. – Pedig nem ártana. Van halljuk, parkettázott padlóval. Az eg ész nappalit átszeli. Miért vinnél eg y teljesen átázott ernyőt eg y szőnyeg g el borított nappaliba? Miért ne hag ynád a hallban, különösen, ha a hallban nincs szőnyeg ? – Mert udvariatlan vag y? – tippelt Charlie. – Más dolg ok kötik le a fig yelmedet? – Mi van, ha nem vag y udvariatlan? – mondta Simon. – Mi van, ha annyira fig yelmes vag y, hog y kitalálsz eg y szórakoztató mesét eg y kisg yereknek űrutazással és varázslattal? Ennek ellenére beviszed az ernyődet a nappaliba, és összevizezed vele a szőnyeg et. Miért tennéd ezt? – Az ernyő fontos szerepet játszik a varázslatos történetedben? Simon meg rázta a fejét. Volt képe hozzá, hog y csalódottnak tűnjön, amiért még nem jött rá. Elfelejtette, hog y ez nem Charlie üg ye? Nem is kellene elkísérnie a Beng eo Streetre; a saját munkájával kellene törődnie. – Dillon azt mondta, hog y a másik férfinál – aki nem Paul Yardley és nem is Varázslatos Esernyő Úr – szintén volt eg y ernyő, de az nem volt varázslatos, úg yhog y kint hag yta. Simon levette a szemét az útról, és Charlie-ra nézett. – Amikor Stella azt mondta Gibbsnek, hog y múlt hétfőn rag yog ó, napos idő volt, Dillon azt mondta: „Nem volt derült. Nem volt elég nap ahhoz, hog y derült leg yen.” Ezt a férfitől hallotta – szóról szóra elismételte, amit mondott. – Nem múlt hétfőre g ondolt – mondta Charlie. – A korábbi napról beszélt, amikor esett az eső és valószínűleg borús volt az idő. – Amikor nem volt elég nap ahhoz, hog y derült leg yen – emelte ki Simon. – Ha ezt a következő öt másodpercen belül még eg yszer elismétled, meg mondom anyádnak, hog y hazudsz a nászútról – fenyeg ette meg Charlie. – A férfinak bizonyos értelemben ig aza volt a varázslattal kapcsolatban. Az ernyőnek leg alább eg y különleg es képesség e volt: fényessé tudta varázsolni a környezetét. Olyan ernyő volt, amit a fotósok használnak: kívül fekete, belül csillog ó ezüstszínű. Ang us Hinesé volt. Ő most képszerkesztő a London on Sunday-nél, de nem volt mindig az.

Korábban számos különböző újság nak dolg ozott fotósként; az eg yikük közölt cikket két rendkívüli nőről – Helen Yardley-ról és Stella Whiteról. – Tehát a másik két ember, akiket Dillon meg említett… – A riporter és a sminkes, g ondolom – mondta Simon. – Hányszor látjuk ezeket a sajtótájékoztatókon, ahol nemhog y elég természetes fény nincs, de semennyi? – kérdezte Charlie dühösen, amiért nem találta ki. Hány ilyen ernyő világ ította meg boldog talan arcát 2006ban, amikor minden újság képeket akart róla, a meg szég yenített nyomozóról, és a területi rendőrfőnök utasítása szerint beleeg yezését kellett adnia, ha meg akarta tartani az állását? – Ang us Hines nem tehetett mást – be bellett vinnie az ernyőt Yardley-ék szőnyeg ére – mondta Simon. – Ez volt a leg jobban meg világ ított helyiség a házban, tehát itt akart fényképezni. Amikor Stella White elkészítette a listát, amin felsorol mindenkit, akivel Helen Yardley házában találkozott, Hines neve természetesen nem szerepelt rajta. Stellát – a maratonfutót, aki elhatározta, leg yőzi a rákot – több száz alkalommal lefényképezték a lapok. Nem emlékezhet minden eg yes fényképész nevére. Amikor Dillonról és a varázslatos ernyőről kérdeztem, nem g ondolt fényképészeti ernyőre, mert már elmondtam neki, hog y aznap esett – a kérdésfeltevéssel indokot adtam neki, hog y a férfinél esernyő leg yen, tehát nem g ondolkodott el rajta mélyebben. – De… Helen Yardley az IÁSZG tag ja volt – ráncolta homlokát Charlie. – Ray Hines szabadon bocsátásáért kampányolt, nem? Tudnia kellett, kicsoda Ang us, amikor meg jelent nála, és ha Stella White ott volt mellette… – Helen úg y viselkedett, mintha sosem ismerte volna Hinest, úg y üdvözölte, mint eg y ideg ent – mondta Simon. – Először Samet hívtam. Beszélt Paul Yardley-val. Yardley nag yon tisztán emlékszik arra a napra. Yardley világ képében Ang us a rosszfiúk közé tartozik – nem állt úg y a feleség e mellett, mint Yardley Helen mellett, vag y Glen Jag g ard Sarah mellett. Amikor a riporter Ang us Hinesszal a sarkában bukkant fel az ajtajuknál, Yardley azt hitte, a feleség e kiveri a balhét, és kidobja a pasast. – De nem tette? – találg atott Charlie. – Yardley szerint Helen nem akarta meg adni Hinesnak az elég tételt, hog y tudassa vele, hog y felbosszantotta. Yardley tudta, hog y a feleség e

g yűlöli a szituációt, de csak kezet rázott vele, és annyit mondott, „Örvendek a találkozásnak.” – Simon az alsó ajkába harapott. – Mintha sosem találkoztak volna. És Hines ug yanezt tettette. – Ezért nem tett semmilyen benyomást Stella White-ra – g ondolkodott hang osan Charlie. – Mert Helen ug yanúg y kezelte, mint akármelyik közönség es fotóst. – Pontosan – bólog atott Simon. – Aztán múlt hétfőn újra meg jelent a házánál, Dillon White meg látta, és felismerte, hog y korábban is ott volt – mondta ki Charlie, amit Simon hipotézisének g ondolt. – Eg ész nap ottmaradt, aztán vég ül ag yonlőtte Helent. Várjunk csak, nem azt mondtad, hog y Ang us Hinesnak alibije volt? Simon elmosolyodott. – De van, pontosabban volt: eg y Carl Chappel nevű férfi azt mondta, múlt hétfőn Hinesszal ittak a Bethnal Green-i Menedék pubban délután három és hét között. Amikor Sellers meg mutatta a Sun Warren Gruffról szóló cikkét, Bethnal Green neve ismerősen hang zott. Gruff itt él, az exbarátnője, Joanne Bew, itt ölte meg a fiát, Brandont… de nem tudtam rájönni, hol hallottam még a helyről a közelmúltban. Aztán visszaemlékeztem Ang us Hines alibijére. Mielőtt elindultunk volna, meg kértem Samet, hog y ásson kicsit mélyebbre. Nem tartott sokáig , mire meg tudta, hog y Brandon Bew-t eg y, „A Kutya és a Fog oly” nevű pub fölötti, Bethnal Green-i lakásban ölték meg : a pubot azóta átnevezték, az új neve „Menedék.” – Hihetetlen – motyog ta Charlie. – …Továbbá azt is, hog y Carl Chappel a vád tanújaként jelent meg Joanne Bew első tárg yalásán, és azt állította, hog y látta a g yilkosság ot. Sam beszélt Chappellel. Ang us meg adta neki Chappel mobilszámát, amikor azt mondta, ő tudja ig azolni az alibijét. Chappel elég részeg és elég hülye volt ahhoz, hog y eldicsekedjen vele, micsoda szerencséje volt; elmondta, hog y Ang us Hines reng eteg et fizetett neki a hamis alibiért. Azt is mondta, hog y valaki más – eg y szőke, nag ydarab pasas, akit néhányszor látott a tévében – két lepedőt fizetett neki, hog y ne tanúskodjon Joanne második tárg yalásán, hanem mondja azt, hog y semmit se látott aznap este – mert túl részeg volt. – Laurie Nattrass? – g ondolkodott hang osan Charlie. Ki más lehetett volna?

– Ig en. Nattrass – Simon dühösnek hang zott. – Mr. Ig azság ot Mindenkinek. Bizonyára azért akarta, hog y felmentsék Joanne Bew-t, mert tudta, hog y ez rossz fényben tüntetné fel Duffyt – íme, még eg y nő, akinek tönkretette az életét. Nem Chappel az eg yetlen ember, akit lefizetett, Warren Gruffnak is perkált, hog y ne törje el Chappel karját és lábát, amikor meg hallotta, hog y még sem fog tanúskodni. – Ezt meg honnan a fenéből tudod? – kérdezte Charlie. – Másodszorra Gibbset hívtam – mondta Simon. – Gruff bevallotta, hog y ő támadta meg Jag g ardet és ölte meg Duffyt. Őrizetbe vettük, most hallg atják ki. Azt hittem, az Ag y – mármint Ang us Hines – zsarolja valamivel Gruffot, de az alapján, amit Gibbs mond, inkább eg yfajta meg mag yarázhatatlan hűség ről van szó. Gruff úg y g ondolta, Hines az eg yetlen, aki valóban meg érti őt – Hines két g yermekét vesztette el, ő eg yet. A sajtó meg rág almazta Hinest, amiért azt mondta, hisz a feleség e bűnösség ében, még sem hátrált meg . Gruff felnéz rá. Ezért ölte meg Duffyt, a nőt, aki mindent meg tett, hog y bíróság elé állítsa a fia g yilkosát. Annak ellenére, hog y soha nem akarta ezt tenni. Ez is része volt Hines g randiózus tervének. Gruff tisztelte Duffyt, de Hinesért rajong ott. Bármit meg tett volna, amit Hines kér – íg y lett a seg édje. Gruff fényképe, amit Sellers mutatott a számítóg épen? Ang us Hines fényképezte le a Daily Expressnek Joanne Bew második tárg yalásán, amikor az üg ynek eg y rövid időre újból hírértéke támadt. Íg y találkoztak. Lehet, hog y Hines őszintén szimpatizált Gruff-fal – ki tudja? Akárhog y is, azt biztosan tudta, hog yan lehet manipulálni. – Említetted Hines „g randiózus tervét” – szakította félbe Charlie. – Az mi volt? – Gibbs azt mondta, Gruff nem hajlandó elmondani; azt állítja, nem elég okos hozzá, hog y elmag yarázza. Azt mondja, Hines sohasem bocsátaná meg neki, ha a nevében beszélne. Hinesnak kell elmag yaráznia – ez az ő terve. Charlie a g ondolatát is g yűlölte, hog y Gruff tisztelte Duffyt, de még is meg ölte, amikor olyan könnyen észhez térhetett volna. Csak az ösztöneire kellett volna hallg atnia és nemet mondani. Miért nem ért vég et Ang us Hines iránti imádata abban a pillanatban, amikor Hines arra kérte, hog y olyasvalakit öljön meg , akinek szerinte nem kellett volna meg halnia?

Charlie nem mondta el Simonnak, hog y Duffy nem akart ajtót nyitni Gruffnak, s hog y Charlie rag aszkodott mindehhez, mert túlság osan kínosan érezte mag át ahhoz, hog y a doktornő kérésének meg felelően szemtől szemben beszéljen vele. Charlie arra számított, bűntudata lesz Duffy halála miatt, de furcsamód nem volt. El tudta képzelni, Duffy mit mondana. Nem lesz rossz ember attól, hogy nem tudta megmenteni valaki életét, ahogy jó ember sem lesz attól, hogy megmentette valaki másét. Vag y valami ilyesmit. – Tudod, miért döntött úg y Ang us Hines, hog y lefizeti Carl Chappelt az alibiért? – kérdezte Simon, miközben Stella White háza felé pillantott. – Azért, mert tudta, hog y Nattrass már lefizette őt. – Hog y tudta meg ? – kérdezte Charlie. – Chappel mag a mondta el neki. Hines felkereste Chappelt, azt mondta neki, olyan g yermekhalál-üg yekkel fog lalkozik, amelyekben Judith Duffy tanúskodott. Tudni akarta, Brandon Bew g yilkosság ának szemtanúja miért változtatta meg a történetét. Eg y üveg whisky ellenében meg kapta a választ. Chappel hullarészeg volt, amikor meg próbált visszaemlékezni, hog y Hines mit mondott neki, de az alapján, amit Sam össze tudott rakni, úg y tűnik, Ang us Hines ug yanazokat az embereket akarta használni, akiket Nattrass, de ellentétes célokra – olyan célokra, amiket Nattrass g yűlölt volna, ha tud róluk. Ez is a pitiáner hatalmi játékainak eg yike volt – be akarta bizonyítani, hog y ő mozg atja a bábukat a sakktáblán, nem Nattrass. „Ne feledje, hog y most már én fizetem mag át”, mondta Chappelnek. Úg y hiszem, ug yanezért választotta Gruffot is: korábban Nattrass irányította Gruffot, tehát Hinesnak meg kellett mutatnia, hog y ő még jobban tudja irányítani őket. Leg alábbis eg y darabig . – Ez a momentum rendszeresen előkerül – mondta Charlie. – Warren Gruff eg y darabig beszél, Ang us Hines eg y darabig irányította… – Ig en – mondta Simon védekezőn. – Eg észen addig a pontig , amikor akár csak utalunk is rá, hog y meg fog tuk őket. Ekkor Warren Gruff és Carl Chappel eg yaránt feldobják Hinest. Hines értelmes ember: tudta, hog y nem számíthat arra, hog y Gruff és Chappel befog ják a szájukat. Eg yszerűen nem érdekli. Azt akarja, hog y tudjuk, ő az – mindig is ezt akarta, eg észen a kezdetektől fog va. Itt jönnek a képbe a kártyák. A Csak a szeretet 214. oldalára akarta irányítani a fig yelmünket, mert tudta, hog y ez hozzá vezet – feltéve, hog y meg fejtjük a rejtvényét, ami elsőre nem

ment. Ahog y mondtam, értelmes ember. Az „Ag y” becenév teljesen illik hozzá. Tökéletes a terve, és nag yon szeretne henceg ni vele – bárcsak tudtam volna, mi a franc az, és Ray meg ölése szerepel-e benne! Ha Sellers nem jut időben Twickenhambe, vag y ha Hines máshova vitte Rayt… – Sellers időben oda fog jutni – mondta Charlie automatikusan, de fog alma sem volt, íg y lesz-e. Simon fészkelődött az ülésben, meg vakarta a hátát. – Hines bizonyára rájött, hog y Gruff és/vag y Chappel nem csak róla, de Nattrassről is beszélni fog . Felteszem, tetszik neki a g ondolat, hog y Nattrasst lecsukják az ig azság szolg áltatás akadályoztatásáért. Nattrass akkor is támog atta Ray-t, amikor Hines nem tette, és nyilvánosan kritizálta Hinest, amiért nem állt mellé. – De az ő szava állna Grufféval és Chappelével szemben, nem? – mondta Charlie. – Sohasem fog bíróság elé kerülni. Laurie Nattrass meg fog ja úszni – a hozzá hasonlók mindig a talpukra esnek. – Valami motoszkált az elméje leg mélyén. Épp feladta volna, amikor hirtelen rájött. – Mi köze a Csak a szeretet 214. oldalának Ang us Hineshoz? – A harmadszorra Klair Williamsont hívtam – válaszolta Simon. – Kit? – Ő az eg yik nyomozó, aki a Yardley–Duffy-üg yön dolg ozott. Meg kértem, hog y beszéljen Rahila Yunisszal, a Yardley-t Geddham Hallban meg interjúvoló újság íróval, aki azt mondja, Yardley hazudott a verssel kapcsolatban. – Sam nem azt mondta, hog y Yunis eleinte nem akart beszélni? – De – bólintott Simon. – Most már tudjuk, miért: Yunis nem mondta el a történet leg fontosabb darabkáját. Ang us Hines is Geddham Hallban volt aznap. Nem lett volna szabad ott lennie. A szabályok szerint fotósok nem léphettek be, de Laurie Nattrass és Helen Yardley elmondták Yunisnak és Hinesnak, hog yan szeg hetik meg a szabályokat, kivel kell beszélniük a börtönben. A leg több őr kedvelte Helent, és hittek az ártatlanság ában, úg yhog y hajlandóak voltak a kedvéért meg szeg ni a szabályokat – Hines és a kamera tehát bejöhetett. A Telegraph vezetőség e kissé ag g ódott, mert Hines ekkortájt híres volt arról, hog y hitt a feleség e bűnösség ében, míg Yardley ug yanilyen híres volt a Ray ártatlanság ába vetett hitéről. – Érthető – mondta Charlie.

– Ig en. Csakhog y Yunis állítása szerint Helen Yardley azzal a feltétellel eg yezett bele az interjúba, hog y jelen lesz eg y fotós. Eg y bizonyos fotós – aki nem más, mint Ang us Hines. Hines hasonlóan lelkes volt. Úg y tűnik, mindketten meg akartak ismerkedni a másikkal. Amikor találkoztak, alig vettek tudomást Yunis jelenlétéről, annyira lefog lalta őket a másik. Majdnem fél óráig közbe se tudott szólni. – Miről beszéltek? – kérdezte Charlie. – Ray Hinesról. Helen hűtlenség g el vádolta Hinest, és meg próbálta meg g yőzni, hog y helytelenül cselekszik. Hines viszonzásul azzal vádolta Helent, hog y csak a saját céljai érdekében támog atja Ray-t, és a saját ártatlanság ának bizonyítására használja őt, vag y valami ilyesmi. – Érdekes – mondta Charlie. – És mi köze ehhez a két versnek? – Amikor Helen „A mikrobát” nevezte meg a kedvenc verseként, Hines nevetésben tört ki, és lehülyézte. „de a Tudomány pozitívan / jelenti ki, hog y mindez íg y van… / Ó, soha, soha ne vitassuk, / amit biztosan senki sem tud!”{4} – szavalta Simon. – Helen számára a vers Judith Duffy arrog anciájáról szólt, de Ang us Hines rávilág ított, hog y ug yanennyire érvényes Russell Meredew-ra és a többi orvosra, akik Helent támog atták. Épp annyira meg voltak g yőződve arról, hog y kizárólag ők ismerik az ig azság ot, mint Duffy. Mindkét oldal szakértői azt mondták az esküdteknek, hog y „soha, soha ne vitassuk, amit biztosan senki sem tud.” Rahila Yunis beszámolója szerint Hines meg köszönte Helennek, hog y meg ismertette vele „A mikrobát”, és azt mondta neki, hog y ez most már az ő kedvenc verse is, mert ig azolta a Ray-jel, Helennel és Sarah Jag g arddel – minden nővel, aki csecsemőhalált kiáltott, amikor g yilkosság g al vádolták őket – kapcsolatos összes kételyét. Yunis azt mondta, hog y Helent ez láthatóan felzaklatta, pedig eddig a pontig a férfi eg yetlen szava sem zavarta. Yardley kisvártatva vég et vetett az interjúnak. Néhány órával később Laurie Nattrass hívta Yunist, és ezt mondta: „Nem tudom, Ang us Hines mit mondott Helennek, mert nem hajlandó elárulni, de soha életemben nem láttam ennyire dühösnek.” A jelek szerint Helen csak annyit mondott Nattrassnek, hog y Hines bolondot csinált belőle, meg szég yenítette. A cikk nem jelent meg a Telegraphban – Nattrass ráparancsolt Yunisra, hog y dobja ki, különben g yorsan elveszíti az állását. Ő hitt neki, úg yhog y meg tette, amit követelt. Nem szívesen beszél erről, mert Nattrass meg szég yenítette – rákényszerítette, hog y mondjon le eg y jó sztoriról.

– Tehát Helen hazudott a könyvében arról a versről, ami elvileg annyira fontos volt neki – mondta Charlie elg ondolkozva. – Nem eg yszerűen hazudott – mondta Simon. – Bizonyos értelemben lopott is. A horgony Rahila Yunis kedvenc verse. Elmondta Helennek, mielőtt Ang us Hines közbeszólt, és rámutatott, hog y A mikroba nem azt jelenti, amit Helen g ondol róla. A francba. Stella White előjött a házból, és kíváncsi arccal nézett rájuk. – Bizonyára azon g ondolkozik, miért parkoltunk a háza előtt, ha nem akarunk bemenni – mondta Simon. – Meg vannak a fényképek? – Ig en. – Charlie kiszállt a kocsiból, és nyújtózkodott. A térdei ropog tak, mintha évek óta nem mozg ott volna. Stella háza felé indult, amikor Simon visszahúzta. – Ha vég eztünk ezzel, hazameg yünk – mondta. – Eg yenesen haza. – Rendben. Meg kérdezhetem, miért? – Ig en – a férfi elfordult tőle, hang osan köszönt Stellának. – Rossz hír? – szólt utána Charlie. – Remélhetőleg nem annyira rossz – szólt vissza Simon a válla fölött. Azzal belépett a házba, és innentől nem kérdezhetett tőle semmit anélkül, hog y mások hallanák. Dillon g örnyedten ült a díványon, és a sarkával rug dalta azt. – Elráng attam a lóverseny elől – mondta Stella. – Úg y g ondoltam, a változatosság kedvéért rászolg áltak az osztatlan fig yelmére. – A fia úg y nézett ki, mint aki másként g ondolja, de nem mondott semmit. – Nag yon jól néz ki – mondta Simon Stellának. – Jobban, mint amikor leg utóbb láttam. – Remisszióban vag yok – válaszolta a nő. – Pont ma tudtam meg . Alig tudom elhinni, de ez a helyzet. – Nag yszerű – rag yog ott Charlie. Eg yenesen hazameg yünk: ez csak eg y dolg ot jelenthetett… – Szia, Dillon – köszönt Simon félszeg en. – Helló – válaszolta a fiú színtelen hang on. Charlie nem tudta eldönteni, melyiküknek fejlettebbek a szociális készség ei. Simon kinyújtotta a kezét a fényképekért, ő pedig odaadta neki őket. – Mutatok neked néhány fényképet – mondta Dillonnak. – Szeretném, ha elmondanád, kik azok. Dillon bólintott. Simon eg yesével meg mutatta neki a fényképeket, Glen Jag g arddel kezdve. – Nem tudom – mondta a fiú. Sebastian

Brownlee szintén „nem tudom”-ot kapott válaszként. – Mi a helyzet ezzel? – Simon feltartotta Paul Yardley képét. – Paul bácsi. – És ez? – Laurie Nattrass. – Őt láttam – mondta Dillon élénken. – Sokszor járt Helen néni házában. Eg yszer odakint játszottam, és rám szólt, hog y nézzek a lábam elé, és nag yon csúnyát mondott rám. – És ez? Dillon szemei felrag yog tak. – Ő az – mosolyg ott Simonra. – Ő a férfi a varázslatos ernyővel. A fényképen Ang us Hines volt látható.

23 2009. október 12, hétfő – Amikor Ray a kiszabadulása után felbukkant a házam küszöbén… – Nem csak a te házad volt – vág közbe a nő. – A házunk küszöbén – javítja ki mag át Ang us. – Amikor felbukkant, örömmel beeng edtem. Amíg ő börtönben volt, rájöttem, hog yan tudhatom meg az ig azság ot. Hines Bűnpróbájának neveztem el. Ray könyörg ő tekintettel néz rám. Hallgasd végig, adj neki egy esélyt. Akármilyen borzalmasan is hangzik, ne hagyd itt. Eszembe jutott, hog y Hug o a szomszéd szobában van. Ez a leg több házban közelebb lenne, mint itt, de íg y is elég közel van. Ha sikítanék, meg hallaná. Ha bármikor úg y döntök, hog y nem bírom tovább, elvisz innen, elvisz Ang ustól, aki – ebben már biztos vag yok – g yilkos. Ang us Hines: valószínűség i táblázatok készítője, szám- és rendmániás. Ő küldte a kártyákat. Rá kellett volna jönnöm, mit jelentenek, ahog y arra is, mit akart mondani azzal, hog y elküldött eg y listát azokról, akik ellen Judith Duffy a bűnüg yi és családüg yi törvényszékeken tanúskodott. Ő küldte a két fényképet Helen Yardley kezéről. Közvetlenül azelőtt fényképezte le, hog y lelőtte? Abban a pillanatban, hog y találkoztunk, rossz érzésem támadt vele kapcsolatban; olyan rossz, hog y bezártam. Az ösztöneim biztos azt súg ták, hog y veszélyes. Korábban Ray is félt tőle. Most miért nem fél? – Felvittem Ray-t az eg ykori hálószobánkba – mondja a férfi. – A szobába, ahol évekkel korábban kimászott az ablakon és elszívott eg y cig arettát a párkányon. Kinyitottam az ablakot, aztán meg rag adtam és odavonszoltam. Félig kilöktem rajta, és lefog tam, úg y, hog y a feje és a felsőteste kilóg ott. Tudta, hog y könnyen kilökhettem volna, ha akarom. Nem élte volna túl. – Azt mondta, nem próbálta meg g yilkolni – mondom, olyan hig g adtan, ahog y csak bírom. – Nem is próbáltam. Ahog y Ray is mondta, ha meg próbáltam volna, sikerrel járok. Azt próbáltam meg értetni vele, hog y meg ölöm, ha nem mondja el az ig azat. És meg is tettem volna. – Aztán meg kérdezte tőle, hog y ő ölte-e meg Marcellát és Nathanielt.

– Hines Bűnpróbája: hozd életveszélyes helyzetbe a nőt, aki vag y meg ölte a g yerekét, vag y nem. Győzd meg , hog y meg ölöd, ha hazudik, de életben hag yod, ha ig azat mond. Mondd meg neki, hog y akármi is az ig azság , életben marad. Aztán kérdezd meg , hog y ő követte-e el a g yilkosság okat. Akármit is felel, ne fog add el a válaszát. Parancsolj rá, hog y mondjon ig azat, mintha nem hinnél neki. Ha mást mond, mint az előbb, ismételd meg az előző lépést. Ismételd a korábbi lépéseket – parancsolj rá újra és újra, hog y mondja el az ig azat, és eg y idő után annyira eluralkodik rajta a félelem, és ötlete sem lesz, hog y mit vársz tőle, hog y ki fog od tudni szedni belőle az ig azság ot. Ekkor már nem fog ja meg próbálni meg változtatni a történetét: rag aszkodni fog hozzá, és amit mond, az az ig azság . Ha ezek után még tovább változtatja a történetét, és nem tudsz rájönni, mi az ig azság , öld meg , a korábbi íg éretednek meg felelően. Ne szakítsd félbe! Ne vitatkozz vele! – Ray kiváló eredménnyel ment át a próbán. Ang us rámosolyog , mintha ez az eg ész teljesen normális lenne. Ray továbbra sem veszi le a szemét a kameráról. – Eg yáltalán nem változtatott a történetén. Őszintén elhitte, hog y meg fog om ölni, de eg yszer sem vallotta mag át bűnösnek. Ezzel bebizonyította számomra, hog y tévedtem vele kapcsolatban. – Nem tudtam kimondani, hog y én öltem meg a g yerekeimet, hiszen nem én tettem – mondja halkan Ray. – Senki és semmi nem kényszeríthetett erre. Akkor sem, ha Ang us meg ölt volna, ha nem teszem. – Elmondta a rendőrség nek, Ang us mit tett mag ával? – Nem. Nem ig azán fog ja érteni, de… nem Ang us nyitotta ki az ablakot, és… eg yszerűen nem ő volt. A fájdalom és g yász tette, nem az ig azi Ang us, akit a fájdalom és a g yász előtt ismertem. És… ezt sem fog ja érteni, de tiszteltem Ang ust azért, mert kételkedett az ártatlanság omban. Apaként az volt a kötelesség e, hog y mindent meg teg yen Marcelláért és Nathanielért… még a haláluk után is. Különösen a haláluk után. Ha ennyi intellig ens ember g ondolta azt, hog y én öltem meg , hog y ne vehette volna komolyan a vádakat? Nem teljesítette volna a kötelesség ét. És… – Mi és?

– Tökéletesen meg értettem, mit érzett velem kapcsolatban, mert én is ug yanezt éreztem az összes többi nővel kapcsolatban: Helen Yardley-val, Sarah Jag g arddel… – Korábban meg kérdeztem öntől, bűnösnek g ondolja-e Helen Yardleyt. Nemet mondott. – Sohasem g ondoltam, hog y bűnös – Ray előredőlt. – Azt g ondoltam, lehet, hog y bűnös. Ug yanez a helyzet Sarah Jag g arddel. Nag y különbség . Eg yetértek Ang usszal: minél nag yobb a feltételezett jusztizmordáldozatok száma, annál több bűnösnek kell lennie köztük, akik a hozzám hasonló ártatlan nők mög é bújnak. Hines Valószínűség i Elmélete. Joanne Bew-ra g ondolok. Lorne Keastre. – Nem akartam Helennel vag y Sarah-val közösködni, se a dokumentumfilm készítésében, se más téren, mert nem tudtam, hog y g yilkosok-e. Angusról tudod, hogy gyilkos, mégis feleségül akarsz menni hozzá. – Tudni akarta, ug ye? – kérdezem Ang ust. – A Bűnpróbája működött Ray-en, úg yhog y elhatározta, kipróbálja Helenen is. – Ray-nek semmi köze sem volt hozzá – válaszolja a férfi. – Beszéltem vele a Valószínűség i Elméletemről, de nem mondtam meg neki, mit tervezek. – Meg akart büntetni valakit a fájdalmáért, de Ray ártatlan volt, tehát őt nem büntethette. És ha eddig re meg is g yőződött róla, hog y a g yerekei a vakcina miatt haltak meg , kit büntethetett volna meg ezért? Wendy Whiteheadet? Nem, ő Ray oldalán állt, a vakcina elleni harcban. Nehéz lett volna eldönteni, ki vag y kik a hibásak. Sokkal könnyebb eg y g yerekg yilkos meg találására használni a bűnösség i próbáját: Helen Yardley-éra vag y Sarah Jag g ardére. Ők bűnösök lehetnek akkor is, ha Ray ártatlan – őket meg büntetheti. – Sarah Jag g ardet valaki más g ondjaira bíztam – mondja Ang us. – Jól eltolta – nyilvános helyen, fényes nappal csinálta, és félbeszakították. Ezért vég eztem személyesen a Próbát Helenen, bár valószínűleg máskülönben is íg y tettem volna. Sarah Jag g ard nem a saját g yermekét ölte – vag y nem ölte – meg . Ő kevésbé érdekelt. – Mag a ölte meg Helen Yardley-t – mondom, hánying errel küszködve. – Tarkón lőtte. – Pontosan.

Kimondta. Bevallotta a kamera előtt. – És mag a ölte meg Judith Duffyt is. – Ig en. A rendőrség látszólag képtelen volt szabadulni a tévképzettől, hog y Duffy oldalán állok. Helyre kellett ig azítanom őket. Ig azság osság ra és méltányosság ra kellett tanítanom őket. Pártatlanság ra. Pártatlanság nélkül hog yan ítélkezhetnénk? Duffy súlyos hibákat követett el – ezt ő mag a is készség esen elismerte. Ray zokog ni kezdett. – Miért nem fordult a rendőrség hez? – kérdezem őt. – Bizonyára tudta már Helen halálakor… – Nem volt bizonyítékom. – Tudta, mit tett mag ával. – Az ő szava állt az enyémmel szemben – meg törölte a szemeit. – Mondhatta, hog y hazudok, és… nem akartam bántani, nem akartam még több fájdalmat okozni neki. Ezt akartam: hog y elmondja a történetét. Tudtam, hog y nem folytathatja, de… azt akartam, hog y jó vég e leg yen az eg észnek, azt g ondoltam, meg g yőzhetem. – Összeházasodnak és kap eg y új g yereket azért cserébe, hog y vallomást tesz, és felhag y a g yilkolással? – kérdezem. Laurie Nattrass gyermeke. Ray arca meg rándul, annak hallatán, hog y ilyen nyersen írom le az alkut. – Ray-nek ig aza van – mondja Ang us, kézen fog va Ray-t, aki hozzábújik. Még mindig szereti. – Jobb íg y. Fel kellett készülnöm arra, hog y elmondjam a történetet. Ezt csinálta az emeleten, amíg Ray-jel odalent beszélg ettünk? Felkészült? – Judith Duffy meg halt, amíg arra várt, hog y felkészüljön – mondom Ray-nek. – Tudom, Fliss. Mit g ondol, hog yan érzem mag am emiatt? – Judithet nem zavarta volna – mondja Ang us. Hitetlenkedve bámulok rá. – Nem zavarta volna, hog y meg g yilkolják? – Nem ig azán. A g yermekei letag adták, elvesztette a szakmai hitelét, minden valószínűség szerint kizárták volna az orvosi kamarából. Nem volt miért élnie, azon kívül, amiért mindig is élt: a g yermekek

védelméért, a g yerekg yilkosok ig azság elé állításáért. Úg y g ondolom, támog atta volna Hines Bűnpróbáját. – Fliss, hallg asson rám – mondja Ray kétség beesett hang on. – Tudom, mit g ondol, de mostantól már minden rendben lesz. Vég e van. Ang us próbája… vég et ért. Ezt ő is tudja és beletörődött. Tudom, hog y ön szerint g yűlölnöm kellene és el kellene hag ynom, de nem tehetem, mert ez nem ő. – Mag a szerint is íg y van? – kérdezem a férfit. – Ig en – mondja habozás nélkül. – Korábban másvalaki voltam. Korábban Ang us Hines voltam. Most már… valami mássá váltam, nem tudom, mivé. Eg ész testem meg borzong . Milyen rémes lehet másvalakivé, másvalamivé válni, valami irányíthatatlanná és szörnyűség essé, amit még sem tudsz nevén nevezni, se félni tőle. – Ang us börtönbe kerül, de nem lesz eg yedül abban a világ ban – mondja Ray. – Meg büntetik – helyesen – azért, amit tett, de lesz miben reménykednie, lesz oka, hog y ne adja fel – eg y új g yerek, akit szerethet, és én. Bár meg lehet, hog y évekig nem lehetünk eg yütt, írhatok neki leveleket, meg látog athatom, elvihetem hozzá a g yerekünket… – Mit jelent a tizenhat szám? – kérdezem. – Azt jelentik, hog y Helen Yardley hazudott – válaszolja Ang us. – Ha ő hazudott, lehet, hog y Sarah Jag g ard is íg y tett. Bármelyikük íg y tehetett. Reméltem, hog y Laurie Nattrass jobban meg válog atja, kit képvisel, ha meg tudja ezt. Ug yanezt reméltem mag ával kapcsolatban is, miután meg tudtam, hog y átveszi a filmet. Ami a rendőrség et illeti, nem mondhatják, hog y nem voltam fair velük. Valahányszor meg öltem valakit, hag ytam mag am után eg y kártyát. Ha használták volna az eszüket, könnyen kitalálhatták volna, hog y a leg nag yobb valószínűség g el én akartam a fig yelmüket arra a tizenhat számra irányítani. Minden információt meg adtam nekik, hog y meg találjanak – mosolyog . Ez az ember megőrült. De ez nem ő. Ez a fájdalom és a gyász, nem az igazi Angus Hines, akit Ray szeret, és akin segíteni akar. – Mi a kapcsolat a számok és mag a között? – kérdezem. – Ha elég okos, ki fog ja találni – mondja. – Nem számít – suttog ja Ray. – Csak az számít, hog y már vég e, Fliss, és az, hog y az ön filmjében a teljes ig azság szerepelni fog . Meg teszi ezt

értünk, Fliss? Értünk, a g yerekünkért, és… az ig azság ért? – Ig en. Meg teszem. Eg y kérdést még fel kell tennem Ang us Hinesnak. Addig halog attam, ameddig csak tudtam, mert nem akarom hallani a választ. – Helen mit mondott, amikor vég rehajtotta rajta a Bűnpróbáját? Rám mosolyog . – Nincs értelme meg kérdeznie – mondja Ray. – Úg ysem fog ja elmondani. – Bevallotta, hog y meg ölte a g yerekeit? Vag y az eg ész tortúra alatt rag aszkodott hozzá, hog y ártatlan volt, mint Ray? – Szeretné tudni, mi? – Ön tudja? – kérdezem Ray-t. Meg rázza a fejét. – Meséljen az október ötödikei, hétfői napról – szólítom fel Ang ust, mintha ez a kérdés különbözne attól, amit már kétszer feltettem. – Meséljen, milyen volt Helen próbája? Ne teg yen úg y, mintha nem akarna róla beszélni. Azt akarja, hog y meg értsem, mennyire okos. – Hát jó – mondja könnyedén. – Elmondom mag ának. Csak ennyi kellett hozzá? Meg szólal a cseng ő. – Nem nehéz kitalálni, ki az – mondja Ang us. – Meg mondta az előző látog atónak, hog y hívja a rendőrség et. – Ami azt illeti, nem – lépteket hallok, valaki kinyitja az ajtót. Ne. Ne most. – Van még valaki a házban? – ag g odalmaskodik Ray. – Semmi g ond – mondom neki. – Folytatjuk a felvételt. A szobaajtó lassan kinyílik, és eg y izzadt, nag ydarab, kusza szőke hajú férfi jelenik meg , az ostoba, eng edetlen Hug o Nattrass-szel a nyomában. Az „üljön csöndben és ne csináljon semmit” mióta jelentette azt, hog y „eng edjen be ideg eneket a házba”? – Várjanak a másik szobában – förmedek rájuk. – Colin Sellers nyomozó va… – Nem érdekel, ki mag a. Menjen ki, zárja be az ajtót, és várjon – mondom g yorsan, mielőtt meg inog na az elhatározásom. – Dolg unk van. Sellers bizonyára lát valamit a szememben, ami meg g yőzi, mert eg y szó nélkül visszavonul. – Köszönöm – mondja Ray, miután elment.

Közelebb viszem a kamerát Ang ushoz, hog y az arca kitöltse a képet. – Ha úg y érzi, készen áll… – mondom neki.

The Times 2010. június 29., szerda Felmentették a tévesen elítélt gyerekgyilkost Dorne Llewellyn, hatvanhárom éves port talbot-i lakos teg nap szabadon távozhatott a Cardiff Crowni Bíróság épületéből, miután felmentették a kilenc hónapos Benjamin Evans g yilkosság i üg yének újratárg yalásán. Az esküdtszék eg yhang úan a felmentés mellett döntött, akárcsak az első tárg yalás során, mikor bűnösnek nyilvánították. 2001 áprilisában, ug yanabban a tárg yalóteremben, a vád mind a tizenkét esküdtet meg g yőzte arról, hog y Mrs. Llewellyn halálra rázta Benjamint, miközben a g yerekre felüg yelt. Az idős asszony majdnem kilenc évet töltött börtönben. Mrs. Llewellyn eg yike volt azoknak a nőknek, akiket a tavaly októberben meg g yilkolt dr. Judith Duffy szakvéleménye alapján ítéltek el. Halálakor dr. Duffy ellen nyomozás folyt hivatali kötelesség mulasztás üg yében. Állítása szerint Benjamin halálát a rázás következtében kialakuló koponyaűri vérzés okozta, de nem tett említést arról, hog y korábbi vérzésekre utaló nyomokat is találtak. Az újratárg yalás során öt, füg g etlenül kinevezett orvosi szakértő is lehetetlennek nyilvánította, hog y Mrs. Llewellyn okozta volna a g yermek halálát, mivel csak eg yszer vig yázott Benjaminra, ug yanakkor nyilvánvaló bizonyíték mutatott több, az említett alkalmat meg előzően kialakult vérzésre. Mrs. Llewellyn családjával és barátaival eg yütt örömkönnyekben tört ki, amikor meg tudta, hog y felmentették. Laurie Nattrass, az IÁSZG elnöke a következőket nyilatkozta Mrs. Llewellyn nevében: „Az esküdtszék példátlan g yorsaság g al, neg yven perc alatt ért el eg yhang ú ítéletet, ezzel is kimutatva meg vetését a szóban forg ó, teljesség g el meg alapozatlan és őrült vád iránt. Ünneplésre ad okot, hog y az ig azság ezúttal is g yőzedelmeskedett ellenség ei felett.” Mr. Nattrass a következőket is hozzátette: „Ezen ellenség ek leg veszélyesebbike jelenleg a szég yenletesen ostoba Tom Astrow.” Astrow professzor, a Bűnüg yi Felülvizsg áló Bizottság elnökének javaslata szerint g yermekbántalmazási üg yekben az esküdteknek és a

riportereknek el kellene hag yniuk a tárg yalótermet, amíg a bíró két szakértő seg ítség ével meg vizsg álja a bizonyítékokat. Astrow professzor hétfőn íg y nyilatkozott a Timesnak: „A laikusokból álló esküdtszék eg yszerűen képtelen meg érteni az orvosszakértők közti komplex véleménykülönbség eket.” Mr. Nattrass nem ért eg yet. „Astrow javaslata, akárhog y is nézem, a leg szörnyűbb őrültség , a Judith Duffy-féle paranoid g yermekg yóg yászok által elindított alaptalan vádaskodási hullám leg újabb mellékterméke. Nyilvánvalóan erkölcstelen, továbbá helytelen lenne kizárnunk az esküdteket a tárg yalásról azon az alapon, hog y túlság osan ostobák az orvosszakértői bizonyítékok meg értéséhez. Dr. Russell Meredew, a Brit Birodalom Rendjének tag ja, a csecsemőhalál témájában írt leg kiválóbb tanulmányok szerzője, a következőképp jellemezte Judith Duffy szakvéleményét: »marhaság « Ezt még eg y laikus is képes meg érteni. Ahelyett, hog y lehülyéznénk az esküdteket és kizárnánk őket a tárg yalóteremből, miért nem zárjuk ki azokat a szakértőket, akik elfog ultak, rosszindulatúak és arrog ánsak? Miféle ig azság szolg áltatási rendszer az olyan, ahol az esküdteknek úg y kell döntést hozniuk, hog y elzárják őket a vitatott bizonyítékoktól, mondván, hog y csak összezavarodnának tőlük? Ami a riporterek kizárását illeti, alig hiszem el, hog y a huszoneg yedik században eg y Astrowéhoz mérhető befolyással bíró ember ilyen, a sötét középkort idéző javaslatot tehet. Az IÁSZG mindent meg fog tenni annak érdekében, hog y Astrow katasztrofális javaslatait visszautasítsák.” Astrow professzor nem kívánt nyilatkozni.

Felicity Benson Elnémult babaszobák: egy család tragédiája Apám, Melvyn Benson emlékére Köszönetnyilvánítás Köszönöm Ray és Ang us Hinesnak, hog y meg osztották velem a történetüket. Köszönöm a Culver Valley-i Bűnüg yi Nyomozó Osztály összes rendőrének, különösen Sam Kombothekra őrmesternek, lenyűg öző türelmét és nag ylelkűség ét. Köszönöm Julian Lance-nek, Wendy Whiteheadnek, Jackie Fletchernek és a JABS csoportnak, Paul Yardley-nak, Glen és Sarah Jag g ardnek, Ned Ventónak, Gillian Howardnak, dr. Russell Meredew-nak, dr. Phil Lennisonnek, dr. Jack Pelhamnek, Rahila Yunisnak, Gaynor Mundynak, Leah Gouldnak, Stella White-nak, Beryl Murie-nak, Fiona Sharpnak, Antonia Duffynak, valamint Grace és Hannah Brownlee-nek. Köszönöm Laurie-nak, hog y meg adta ezt a lehetőség et. Köszönöm Tamsinnak és a Better Brother Productions csapatának. Vég ül, de nem utolsósorban, köszönöm Hug ónak rendíthetetlen támog atását, és előrelátását, amivel meg jósolta, hog y eg y napon jobban fog om szeretni, mint a házunkat. Tényleg jobban szeretlek, de csak eg y kicsivel. Bevezető

2009. október 5-én, hétfőn Ang us Hines reg g el hatkor felkelt, és eg y bérelt autóval Notting Hill-i otthonából a Culver Valley-i Spilling be hajtott. Úti célja a Beng eo Street 9-es szám alatti ház volt, Helen Yardley otthona. Vezetés közben a BBC Rádió 4-es csatornáján futó „Ma” című műsort hallg atta. Helen férje, Paul már elindult hazulról, úg yhog y 8:20kor, Ang us meg érkezésének időpontjában Helen eg yedül volt a lakásban. Rag yog ó, napos, derült téli reg g el volt, felhőknek nyomát sem lehetett látni. Ang us bizonyára cseng etett. Helen bizonyára beeng edte, bár nem kedvelték eg ymást, és utolsó találkozásuk veszekedéssel zárult. Ang us az eg ész napot Helennel töltötte a házban. Eg yütt töltött óráik során valamikor Ang us elővette eg y ismerősétől beszerzett 9 milliméteres Beretta M9-es pisztolyát. Délután öt órakor ag yonlőtte Helent ezzel a pisztollyal, mert állítása szerint meg bukott a próbán, amit az ő számára talált ki – pontosabban minden nő számára, aki g yermekg yilkosság g al vádolva ártatlannak vallotta mag át; olyan nők számára, mint Sarah Jag g ard, Dorne Llewellyn, és természetesen Ang us feleség e, Ray. Ang us személyes érintettség e okán találta ki a tesztet, amit minden irónia nélkül Hines Bűnpróbájának nevez (bár kétszer is meg kérdezett, hog y meg változtassa-e a nevét Hines Ig azság próbájára). Ennek szabályait a következőképp mag yarázta el nekem: 1. Hozd életveszélyes helyzetbe az érintett nőt. 2. Győzd meg , hog y meg ölöd, ha hazudik, de életben hag yod, ha ig azat mond. 3. Mondd meg neki, hog y akármi is az ig azság , életben marad. Aztán kérdezd meg , hog y ő követte-e el a g yilkosság okat. 4. Akármit is felel, ne fog add el a válaszát. 5. Parancsolj rá, hog y mondjon ig azat, mintha nem hinnél neki. 6. Ha mást mond, mint az előbb, ismételd meg az előző lépést. 7. Ismételd a korábbi lépéseket – parancsolj rá újra és újra, hog y mondja el az ig azat. Eg y idő után annyira eluralkodik rajta a félelem, és ötlete sem lesz, hog y mit vársz tőle, hog y ki fog od tudni szedni belőle az ig azság ot. Ekkor már nem fog ja meg próbálni meg változtatni a történetét: rag aszkodni fog hozzá, és amit mond, az az ig azság . 8. Ha ezek után még tovább változtatja a történetét, és nem tudsz rájönni, mi az ig azság , öld meg , a korábbi íg éretednek meg felelően.

Az első két alkalommal, amikor meg kérdeztem Ang ust, mi történt Helen Yardley próbája során, nem volt hajlandó válaszolni. „Szeretné tudni, mi?” – kérdezte g únyosan. Szemmel láthatóan élvezte, mennyivel többet tud nálam, és ez eng em mennyire frusztrál. Aztán hirtelen, minden különösebb ok nélkül, meg g ondolta mag át, és kijelentette, hog y hajlandó elmondani, mi történt október 5-én, hétfőn, Helen Yardley házában. A története elejétől vég éig közel három óráig tartott. Röviden összefog lalom az általa elmondottakat, és meg kímélem önöket a hátborzong ató részletektől; miközben arra g ondolok, bárcsak eng em is meg kímélt volna. Ang us elmondta, hog y Helen nag yon rövid ideig – kevesebb mint fél óráig – változtatott a történetén, először ártatlannak, majd bűnösnek, aztán ismét ártatlannak vallva mag át, mielőtt vég ül bevallotta, hog y meg fojtotta mindkét fiát. Hines saját bevallása szerint azért lőtte le Helent, hog y meg büntesse a g yilkosság okért. De elmondta, hog y mielőtt lelőtte, órákig hallg atta Helen részletes vallomását: hog yan követte el a g yilkosság okat, miért, és milyen érzéseket váltottak ki belőle. Ez a könyv a Hines család – Ray, Ang us, Marcella és Nathaniel –, valamint a Helen Yardley és Judith Duffy g yilkosság ával kapcsolatos nyomozás története. A történet nem Helen Yardley halálával kezdődött, hanem amikor 1998-ban meg született Ang us és Ray Hines első g yermeke, Marcella. Nem azért kezdtem ezzel a jóval későbbi, 2009. októberi eseménnyel, Helen Yardley meg g yilkolásával, mert erőszakos, sokkoló és fig yelemfelkeltő – bár ezek mindeg yike ig az rá –, hanem azért, mert el akarom különíteni a könyv többi részétől, ug yanis úg y hiszem, Ang us Hines beszámolója – ennek következtében pedig az én beszámolóm is – hazug ság . Ezért fog laltam össze ilyen tömören az Ang us által mondottakat arról, mi történt közte és Helen Yardley között azon a napon: nem akarok a feltétlenül szükség esnél több oldalt szentelni eg y olyan történetnek, amiről biztosan tudom, hog y nem ig az. Mire kiolvassa ezt a könyvet, önnek is kialakul a véleménye Ang usról, ami alapján el tudja dönteni, olyan ember-e, aki fig yelmen kívül hag yná a saját mag a által felállított szabályokat, amelyek értelmében csakis a hazug ság büntetendő halállal, és aki az után is ag yonlőné Helen Yardley-

t, hog y elmondta az ig azat. Talán arra a következtetésre fog jutni, hog y nem kockáztathatta meg , hog y életben hag yja Helent, mert a rendőrség hez fordult volna. Az én benyomásom azonban az, hog y Ang us sosem tartott tőle, hog y leleplezik, bár – amint erről a későbbiekben is szó esik, (szerinte) nyilvánvalóan a bűnösség ére utaló nyomokat juttatott el a hatóság okhoz. Ang us csak néhány embert tisztelt a törvény képviselői közül: elsődleg esen Simon Waterhouse nyomozót és Charlotte Zailer őrmestert; ennek okait később fog om meg világ ítani. A ritka kivételektől eltekintve azonban nem sok tiszteletet táplál a rendőrség és a jog iránt, és feltevésem szerint – ki kell hang súlyoznom, hog y ez csak feltevés – úg y g ondolja, hog y rajta kívül senki más nem szolg ált rá, hog y meg tudja az ig azság ot arról, mi történt 2009. október 5-én közte és Helen Yardley között. Szerintem úg y érzi, hog y a Próba feltalálójaként eg yedül őt illeti meg az eredmények ismerete. Ezért lőtte le Helent, hog y ne mondhassa el senkinek, mi történt aznap? Hog y biztosítsa, rajta kívül senki más ne férjen hozzá ehhez az információhoz? Fig yelembe véve, mennyire élvezi, ha olyan tudás birtokában van, ami hatalmat ad neki mások fölött, lehetség es, hog y épp ellenkezője történt annak, amit elmondott? Úg y g ondolom, ez is valószínűtlen, mert vég ül lelőtte; Ang us szabályai eg yértelműen kimondják, hog y aki ig azat mond, az életben marad. Talán Helen eg yszer sem ing ott meg , vég ig ártatlannak vallotta mag át, és talán Ang us ennek ellenére sem hitt neki – ebben az esetben a Próba kudarcot vallott. Ez ok lehet rá, hog y lelője Helent? Úg y hiszem, a válasz: ig en. Az Ang us és Helen közti ellentétet – erről a későbbiekben olvashatnak – fig yelembe véve azt is lehetség esnek tartom, hog y Helen eg y szót sem volt hajlandó mondani neki. Elszántan ellenállt, annak ellenére is, hog y a férfinál feg yver volt? Biztosan tudta, hog y ha csöndben marad, azzal g yőzelmet arat fölötte. Vag y mindig meg változtatta a történetét? Mindig máshog y adta elő, abban a reményben, hog y talán ráakad valamire, amivel ráveheti Ang ust, hog y teg ye el a feg yvert és menjen haza? Azért ölte meg , mert eg yszerűen képtelen volt rájönni, mi az ig azság ? Ha Ang us aznap nem azt fedezte fel, hog y a Próba hibás, talán önmag ában találta meg a hibát, hog y képtelen tartani mag át a saját mag a által felállított feltételekhez? Mielőtt g yilkolni kezdett volna,

Ang us elhivatott apa volt, aki elvesztette mindkét g yermekét, majd a feleség ét is, amikor Ray-t ig azság talanul meg vádolták g yermekg yilkosság g al. Helen bevallotta, hog y meg fojtotta a g yermekeit, és ettől annyira elöntötte Ang ust a harag és az undor, hog y nem tudta nem meg húzni a ravaszt? Ha íg y történt, lehetség es, hog y senkinek sem fog ja bevallani – túlság osan szereti azt g ondolni mag áról, hog y minden a tervei szerint alakul, mindig ő irányít. Sosem vallaná be, hog y annyira eluralkodtak rajta az érzései, hog y szembement miattuk a tervvel. Akárcsak Paul Yardley és Hannah Brownlee, én is remélem, hog y Ang us eg y napon elmondja, valójában mi történt 2009. október 5-én a Beng eo Street 9-es szám alatt. Minden tőlem telhetőt meg teszek, hog y lebontsam azt az önmag ával kapcsolatos elképzelését, hog y szuperracionális és mindig mindent kézben tart. Meg próbáltam elmag yarázni neki, hog y a Próba haszontalan: a halálos fenyeg etés alatt álló emberek kiszámíthatatlanul viselkednek. Ha életük leg traumatikusabb eseményéről kérdezik őket, néhányan azt mondják, amit hinni szeretnének mag ukról – teg yük fel, hog y ez hazug ság –, és rag aszkodnak hozzá, mert ha elismernék a fájdalmas ig azság ot, az életük értéktelenné válna. Néhányan rag aszkodnak az ig azság hoz; mások eg yik verzióról a másikra ug rálnak. Ang usnak nincs rá bizonyítéka, hog y az emberek bűnösség ük vag y ártatlanság uk füg g vényében különbözően reag álnak, ha meg kínozzák őket. Számomra ez vitathatatlan tény, de rag aszkodik hozzá, hog y tévedek. Teljesen bezárkózik, amikor felhívom a fig yelmét a Próba leg nag yobb hibájára: arra, hog y az alapja más emberi lények elítélése és kivég zése – olyasmi, amit senkinek sem lenne szabad meg tennie. Ha van valami, amit ez a történet minden kétség et kizáróan bizonyít, az az, hog y több részvéttel és szerénység g el kell fordulnunk embertársaink felé, továbbá az a vitathatatlan tény, hog y ha az emberek meg bocsátóbbak lennének önmag ukkal és másokkal szemben, kevesebb bűnt kellene meg bocsátanunk. Ha akkor is meg értéssel és seg ítőkészség g el fordulnánk embertársainkhoz, amikor borzalmas bűnöket követtek el – különösen, ha borzalmas bűnöket követtek el –, ahelyett, hog y elítéljük őket, a jövőben kevesebb borzalmas bűnt követnének el. Népszerű álláspont, hog y ha meg értően és seg ítőkészen viszonyulunk eg y bűnözőhöz, azzal seg ítünk, hog y „meg ússza”; ez az álláspont téves,

amint azt reményeim szerint ez a történet is bizonyít. Személy szerint hiszek abban, hog y soha senki sem „ússza meg ”, füg g etlenül a jog i következményektől: a tetteinknek olyan következményei vannak ránk nézve, amelyek elől nem menekülhetünk. Mielőtt benyújtottam volna jelen könyv vég leg es verzióját a szerkesztőmnek, meg látog attam Ang ust a börtönben, és elvittem neki a kéziratot. Meg kértem, hog y olvassa el ezt a bevezetőt. Amikor meg kérdeztem, van-e bármi kifog ásolnivalója, meg rázta a fejét, és visszaadta. „Adják ki” – mondta.

A könyv elektronikus változatának kiadója Kossuth Kiadó www.kossuth.hu A kiadásért felel a Kossuth Kiadó vezetője. Az e-könyv létrehozásában közreműködött: Katona Zoltán, Pekó Zsolt Projektvezető: Földes László A kiadás alapja Sophie Hannah: A room swept white First published in Great Britain in 2010 by Hodder & Stoughton Fordította Szabados Tamás Szerkesztette Koronczai-Fekete Viktória Borítóterv Kiss Áron ISBN 978-963-09-8239-9 © Sophie Hannah 2010 © Kossuth Kiadó 2015 © Hungarian translation Szabados Tamás 2015 Minden jog fenntartva. www.multimediaplaza.com [email protected]

{1}

Neurológiai pontrendszer, melynek segítségével a beteg tudatállapotát mérik fel. (A Szerk.) Hilaire Belloc: A mikroba (Havasi Attila fordítása) {3} Havasi Attila fordítása. {4} Havasi Attila fordítása. {2}