SIMON DE KEZA - GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM12

Invictissimo et potentissimo domino Ladislao tercio gloriosissimo regi Hungarie Magister Simon de Keza, fidelis clericus eius ad illum aspirare, cuius pulchritudinem mirantur SOL et LUNA.

Leggyőzhetetlenebb és leghatalmasabb urának III-dik Lászlónak, Magyarország Nagydicső királyának

Prologus

Előbeszéd

Cum nostro cordi affectuose adiaceret Hungarorum gesta cognoscere, et id michi veraciter constitisset, nationis eiusdem historias, quae diversis scartabellis per Italiam, Franciam ac Germaniam sparsae sunt et diffusae, in volumen unum redigi procuravi; non imitatus Orosium, qui favore Ottonis Cesaris, cui Hungari in diversis fuis preliis confusiones plures intulerant, multa in libellis suis apochripha confingens, ex daemonibus incubis Hungaros asseruit generatos. Scripsit enim, quod Filimer, magni Aldarici regis Gothorum filius, dum fines Scitiae armis impeteret, mulieres, quaedam nomine Baltrame noiminantur, plures secum in exercitu suo dicitur deduxisse, quae dum essent militibus infestissime, retrahentes plurimos per blandities a negotio militari, consilium Regis ipsas fertur de consortio exercitus eapropter expulisse: quae quidem pervagantes per deserta littora paludis Meotidis, tandem descenderunt, ibique diutius dum manisissent privatae solatio maritali, incubi

Minthogy erősen szíveteken fekszik, hogy a magyarok tetteit ismerjétek, s azt én igazán tudom, gondoskodtam, hogy azon nemzet történeteit mellyek különbkülönbféle irományokban Olasz-, Franczia- és Németországban szerteszét vannak szórva, egy kötetbe szerkeszszem, nem követve Orosiust, ki Ottó császár kedvét keresve, kinek a magyarok különböző csatáikban sok zavart okoztak, könyveiben sokat hamisan koholva az állította, hogy a magyarok lator ördögöktől származtak. Azt irta ugyanis hogy Filimer, a nagy Aldarik góth király fia, midőn Scythia határaira haddal támadt, a mint beszélik, seregében számos asszonyt vitt magával, kiket Alirumnáknak neveznek. S ezeket, minthogy a katonáknak igen alkalmatlanok voltak, csábitásaikkal sokat elvonván közzülök a katonai munkától, a mint mondják, a király tanácsa ezért a sereg társaságából kiverte. Kik is a pusztákon kóborogva végre a Meotis tava partjain szállottak meg, s midőn ott férjeik

1

2

Hű papja Kézai Simon Mester kívánja, hogy ahhoz áhítozzék, kinek dicsőségét a NAP és HOLD csudálja

M. SIMONIS DE KEZA Pressbyteri Hvngari Sriptoris Saecvli XIII. CHRONICON HVNGARICUM, quod Ex Codice Membranaceo Nvnc Primvum et ad Fidem Apographi Vindobonensis et Bvdensis Chronici Sparsis Qvibvdam Notis ac Variantibvs Lectoribvs Excitat Alexis Horányi, Hvngarvs Bvdensis de CC. RR, Scholarum Piarvm, Bvdae, Typys Catharinae Landerer Vidvae. SIMONIS DE KÉZA de Originibus Et Gestis Hungarorum Libri Duo! Post Binas Alexii Horányi Editiones Tertiam Ad Manuscriptorum, et Typis Vulgatorum Codicum, atque Diplomatum fidem exactam. In Lucem emittit JOSEPHUS PODRACZKY, Excelsae Camerae Regiae Hungarico Aulicae Offici Rationarii Officialis, Prostant Budae apud Editorem in Praesidio Nro 81. Budae, Procusi Annae Landererianis Typis 1833. 1

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

daemones ad ipsas venientes, concubuisse cum ipsis iuxta dictum Orosium referuntur; ex qua quidem contunctione dixit Hungaros oriundos. Sed ut eius assertio palam fiat falsissima, primo per textum comprobatur Evangelicum: quod Spiritus carnem et ossa non habet, et quod est de carne, caro est, quod autem de Spiritu Spiritus est. Contrarium quoque naturis rerum dixisse indicatur, et penitus adversatur veritati, ut spiritus generare possint, quibus non sunt concessa naturalia instrumenta, quae virtutem ac officium dare possint generandi, valentes perficere veram formam Embrionis. Quocirca patet, sicut mundi nationes alias, de Viro et Femina Hungaros originem assumpsisse. In eo etiam idem satis est transgressus veritatem, ubi solos sinistros praeliorum eventus videtur meminisse; ipsorum Hungarorum, felices praeteriisse silentio perhibetur; quod odii manifesti materiam portendit evidenter. Volens itaque veritatem imitari, sic inprosperos, ut felices interferam: scripturus, quoque ortum praefate nationis, ubi et habitaverint, quot etiam, Regna occupaverint et quotiens immutaverint sua loca. Illius tamen adiutorio et gratia ministrante, qui rerum omnium, quae sub lunari circulo esse habent et ultra, vita quoque fruuntur. Creatione habita, est Deus Opifex, Creator idem, ac Redemptor, cui sit honor et gloria in secula sempiterna. — Explicit prologus.

vigasztalásától elesve hosszasan tartózkodtak, említett Orosius állítása szerént lator ördögök jöttek hozzájok s ölelkeztek velök. S ez ölelkezésből eredtek, mint mondja a magyarok. De hogy állítása nyilván nagy hazugság, bizonyítja először a szent írás, hogy a lelkeknek húsok és csontjok nincs, és hogy "a mi testtől van, test az, a mi pedig lélektől van, lélek az." De kitetszik, hogy a természet törvényeivel is ellenkezőt mondott; tökéletesen ellenkezik is a valósággal, hogy a lelkek nemzhessenek, mellyeknek nemző tehetség nem adatott. Miből nyilván van, hogy a magyarok is, mint a világ más nemzetei, eredetöket férfitól és asszonytól vették. Ugyanő ott is eléggé túl ment az igazságon, a hol a magyarok harczainak csak szerencsétlen kimeneteleiről látszik emlékezni, a szerencséseket pedig hallgatással mellőzi, mi nyilván való gyülöletét világosan mutatja. A valóságot akarván tehát követni, úgy szerencsétlen mint szerencsés harczaikat beigtatom s meg fogom irni az említett nemzet eredetét, és hogy hol laktak, hány országot foglaltak, s hányszor változtatták lakhelyöket: azonban annak segélyével és kegyelmének eszközlésével, ki mind annak, mi a hold köre alatt és azon túl e teremtett világon él, teremtő, megtartó és megváltó istene, kinek legyen tisztesség és dicsőség mind örökkön örökké. Vége az előbeszédnek.

2

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

INCIPIUNT HUNGARORUM GESTA

KEZDŐDNEK A HÚNOK TETTEI

LIBER PRIMUS

ELSŐ KÖNYV

Continet Hungarorum gesta ab eorum incunabulis ad Attilae obitum ac eorum e Pannoniis in Scythiam reditum.

A húnok történetei eredetöktől Attila haláláig s birodalmuk felbomlásáig

CAPUT PRIMUM

I. FEJEZET.

De Hungarorum originibus ac gestis vsque migrationem in Scythiam

A húnok és magyarok eredetéről és ősi lakaikról.

1. § In chronicon Hungarorum introductio.

1.§ Bévezetés a magyarok krónikájába.

Multifarie multisque modis olim in veteri testamento et nunc sub aetate sexta seculi diversas historias, diversi descripserunt: prout Josephus, Isidorus, Orosius et Gotfridus, aliique quam plures, quorum nomina exprimere non est opus. Ego autem in illo tempore illius mundi, illud opus inchoaui: quando charitas refriguerat, iniquitas abundauerat et omnis caro ad malum, quam ad bonum pronior erat.

Hajdan az ó szövetség idejében és most a világ hatodik korszakában különböző irók, különböző történeteket sokszor és sokféle módon irtak le, mint Josephus, Isidorus, Orosius, Gotfridus és mások minél többen, kiknek neveit említenem nem szükség. Én pedig a világ azon korában, kezdtem e munkához, midőn a szeretet meghűlt, a gonoszság eláradott és minden test hajlandóbb vala roszra mint jóra.

2.§ Noemi posteritas a diluuio turrim Babei aedificat, quam Kéza ex Iosepho Flauio describit.

2.§ A Bábel tornyáról.

Porro cum per cladem diluuii, praeter Noe et tres filios eius deleta esset omnis caro, tandem ex Sem, Kam et Japheth LXX duae tribus post diluuium sunt progressae. De Sem XXII ex Kam XXXIII a Iafet vero X et septem. Dum autem tribus istae, sicut refert Iosephus, lingua ebraica vterentur, dicto primo anno post diluuium Menrot gygans filius Thana ex semine Japhet oriundus, turrem construere coepit cum omni cognacione sua, attendentes periculum praeteritum; ut, si contingeret diluuium iterari, possent euitare vlcionis iudicium turris iuterfugio. Diuini vero mysterii arbitrata sentencia, cui non sufficit resistere humanus intellectus, sic illorum mutavit loquelam, ac confudit, ut dum proximus a proximo non posset intelligi, tandem in diuersas sunt dispersi

Minthogy az özönviz csapása által Noén és három fián kivűl minden test elpusztúlt, végre Semtől, Kámtól és Jáfettől az özönviz után hetvenkét nemzetség származott: Semtől huszonkettő, Kámtól harminczhárom, Jáfettől pedig tizenhét. S midőn azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsidó nyelven beszéltek, az özönviz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia, minden atyafiaival a mult veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni, hogy ha az özönviz ismét találna jönni, a toronyba menekűlve a bosszúló itéletet elkerűlhessék. Azonban az isteni titkos akarat végzése, mellynek emberi értelem ellent nem bír állni, úgy megváltoztatta és összezavarta nyelvöket, hogy miután rokon rokonát nem érthette, végre 3

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

regiones. Fecerant enim in turri memorata, sicut dicit Josephus, Deorum templa ex auro purissimo, palatia lapidibus preciosis fabricata, columpnas aureas, et plateas diuersimode petris coloratis, ductibusque abstractas. Et erat turris ipsa in quadrum subleuata ab uno angulo ad alium habens passuum longitudinis millia XV. et latitudinis totidem. Altitudinis vero quantitas nondum finita erat, sed usque lunarem circulum, quem diluuii unda non adtigerat, illorum cogitatu debebat subleuari. Trecentorum autem passuum grossitudo fuerat fundamenti; subleuata siquidem paullatim artabaitur, quod grossities interior pondus prominens sustineret. Sita etenim erat inter Nubiam et Aegyptum, cuius antiqualia cernuntur usque hodie euntibus de Memphis Alexandriam.

különböző tájakra széledének. Az említett toronyban, mint Josephus mondja, a legtisztább aranyból istenek templomait, drága kövekkel kirakott palotákat, arany oszlopokat s szinezett kövekkel különbnél különben kirakott utczákat csinálának. És azon torony négy szögre emelkedett; széle egyik szegletétől a másikig tizenötezer lépés, hossza ugyanannyi volt, magassága még nem volt bevégezve, hanem szándékuk szerént a hold köréig, mellyet az özönvíz fel nem ért, fel kellett volna emelve lennie. Alapjának vastagsága háromszáz lépés volt, emelkedtével azonban lassanként keskenyedett, hogy aljának vastagsága a rá nyomúló terhet megbírja. Vala pedig helyezve Nubia és Égyiptom közzé, s maradványait Memphisből Alexandriába menve maig is láthatni.

3. § Nemroth Hungarorum Protoparens Persidem 3. § Nemrót Persiába költözik Fiai Hunor és habitaturus intrat, ibique filios Hunor, et Mogor Mogor a húnok és magyarok ős atyjai. generat, e quibus Hungari descendunt. Dimissis ergo incidentiis, quae coeptae materiae dant colorem, redeundum est ad Menroth qui gygans post linguarum inceptam confusionem terram Euilath introiuit, que regio Perside isto tempore appellatur, et ibi duos filios Hunor scilicet et Mogor ex Eneth sua coniuge generauit, ex quibus Huni siue Hungari sunt exorti. Sed quia gygans Menroth uxores alias sine Eneth perhibetur habuisse, ex quibus absque Hunor et Mogor plures filios et filias generauit. Hy sui filii et eorum posteritas Perside inhabitaut regionem statura et colore Hunis similes, tantummodo parum differunt in loquela, sicut Saxones et Thuringi. Cum autem Hunor et Mogor Menroth essent primogeniti, a patre ipsorum tabernaculis separati incedebant. Accidit autem dierum vna, venandi caussa ipsos perrexisse, quibus in deserto cerua occurrisset, in paludes Meotidas illam insequentes, fugiit ante eos. Cumque ibi ab oculis illorum prorsus vanuisset, diutius requisitam inuenire ullo modo potuerunt. Peragratis tandem paludibus

Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi 4

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

memoratis pro armentis nutriendis ipsam conspexerunt opportunam.

módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.

4.§ Nemroth filii Paludes Maoetidas petunt.

4.§ Hunor és Mogor a meotisi ingoványok közzé költöznek.

Ad patrem deinde redeuntes, ab ipso licentia impetrata cum rebus omnibuis paludes Metotidas intraueruiit moraturi. Regio quidem Meotida, Perside patriae est vicina, quam vndique pontus praeter vadum vnum paruissimum giro vallat, fluminibus penitus carens, erbis, lignis, volatilibus, piscibus et bestiis copiatur. Aditus illuc difficilis et exitus. Paludes autem Meotidas adeuntes annis V. immobiliter ibidem permanserunt. Anno ergo VI. exeuntes in deserto loco sine maribus in tabernaculis permanentes, vxores ac pueros filiorum Belar casu repererunt, quos cum rebus eorum in paludes Meotidas cursu celeri deduxerunt. Accidit autem Principis Dulae Alanorum duas filias inter illos pueros comprehendi, quarum unam Hunor, et aliam Mogor sibi sumpsit in vxorem. Ex quibus mulieribus omnes Huni siue Hungari originem assumpsere. Factum, est autem, cum diutius in ipsis paludibus permansissent, in gentem validissimam succrescere incepeiunt; nec capere eos potuit ipsa regio et nutrire.

Visszatérvén onnan atyjokhoz s búcsút vévén tőle, minden vagyonostól a meotisi ingoványok közzé szállának lakozni. Meotis tartománya pedig Persia hazával határos s egy igen keskeny gázlón kivűl mindenfelől tenger övezi környűl; folyói teljességgel nincsenek, fűben, fában, madárban, halban és vadban bővölködik. Nehéz oda bé, s onnan kimenni. S a meotisi ingoványokba bémenvén, ott öt esztendeig mozdulatlanúl maradának. Hatodik évre tehát kimenvén véletlenűl, a pusztában Belár fiainak nejeire, kik férjeik nélkűl sátrakban tanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is vagyonostól sebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének. Történt pedig, hogy azon gyermekek közt az alánok fejedelmének Dulának két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevé nejűl. S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok és magyarok. S miután azon ingoványok közt hosszasabban időztek, lőn, hogy igen erős nemzetté kezdtek növekedni és a tartomány őket béfogadni és táplálni nem bírta.

5.§ Aucta gente, a Paludibus Maeotidis in Scythiam concedunt.

5.§ Hunor és Mogor Scythiába költöznek. Scythia leirása.

Exploratoribus igitur in Scitiam ab inde destinatis, Scitiae regno explorato cum pueris et armentis ipsam patriam intrauere permansuri. Regnum itaque ipsum dum aidiissent, Alpzuros et Prutenos, in eo inuenerunt habitantes, quibus deletis et expulsis aut occisis, usque hodie illud Regnum invitis vicinis pacifice dinoscuntur possidere. Scitica enim regio in Europa situm habet. Extenditur enim versus orientem, ab uno vero latere ponto aquilonali; ab alio montibus Rifeis includitur, a zona torrida distans. De

Kémeket küldvén tehát onnan Scythiába, miután Scythia országát kikémlelték, gyermekeikkel és barmaikkal azon hazába vonulának, hogy ott lakozzanak. Midőn tehát azon országba bémentek, abban lakókul az alpzúrokat és pruténokat találták, kiket eltörölvén, kivervén vagy megölvén, azon országot, mint tudjuk, szomszédaik ellenére mai napig békességesen birják. Scythia tartománya ugyanis Europában fekszik s kelet felé terjed; egy felől az éjszaki tenger, más felől a Rif hegyek zárják be; a forró 5

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

oriente quidem Asiae iungitur. Oriuntur etiam in eodem duo magna flumina, uni nomen Etul, et alterius Togora. Gentes siquidem in eo regno procreatae otia amplectuntur, vanitatibus deditae, naturae dedignantis artibus venereis intendentes rapinas cupiunt, generaliter plus nigrae colore, quam albe. Scitico quoque regno de oriente iungitur regnum Iorianorum et post hec Tarsia, et tandem Mangalia, ubi Europa terminatur. Ex plaga vero aestivali subsolana, gena iacet Corosmina, Aethiopia etiam, que India minor dicitur; ac post hoc inter meridiem et cursum Don fluuii desertum existit immeabile. Fluuius siquidem Don in Scitia oritur, qui ab Hungaris Etul nominatur; sed ut montes Rifeos transit diffluendo, Don est appellatus, qui tandem in planum effluens, currit terram Alanorum, postea vero cadit in rotundum mare ternis ramusculis. Togora autem fluuius discurrit de Scitia exiendo per desertas siluas, paludes ac montes niueos, vbi nunquam sol lucet propter nebulas; tandem intrat in Yrcaniam vergens in mare aquilonis. Longitudo siquidem Sciticae regionis stadiis CCC et LX extendi perhibetur, latitudo vero CXC. Situm enim naturalem habet tam munitum, vt in solo locello paruissimo ibi aditus reperitur. Propter quod nec Romani Cesares, nec magnus Alexander, quamuis attemptassent, potuerunt in eam introire. Scitia enim solo laeta est, nemoribus, siluis, herbis venustata, et bestiis diuersi generis mirabiliter diues ac referta. Habet etiam de occidente viciuos Bessos et Comanos albos, sed circa mare aquilonis, quod eidem vicinatur, vsque regnum Susdaliae, est desertum siluestre, humano generi immeabile quod ad magnum spatium extendi perhibetur, vbi nubium densitas per nouem menses iacet, ibi nec sol cernitur, nisi tantummodo in Iunio, Iulio et Augusto, et id in tanta diei hora, quantum a sexta est usque nonam. In montibus etenim deserti memorati Cristallus inuenitur, et Grifo nidum parat auesque legerfalc, que Hungarice Kerechet appellantur, procreare pullos dinoscuntur. Sciticum enim regnum comprehensione vna cingitur; sed in regna tria diuiditur, principando

égaljtól távol esik. Kelet felől Ázsiával van egybe kapcsolva. Két nagy folyóviz is ered benne: egyik neve Etöl másiké Togora. Az abban az országban termett nemzetek pedig henyeségbe merűltek, hijábanvalóságoknak hódolók, fenhéjázó természetüek, bujaságra hajlandók, rablásra áhitoznak, s általában inkább barna mint fejér szinűek. A Scythia országgal keletre határos a Joriabeliek országa ezután Tarszia s végre Mangalia, hol Európa végződik. A nyári nap alatti táj felé a korozmi nemzet fekszik és Ethiopia, mellyet Kissebb Indiá-nak hivnak, s aztán délszak és a Don folyó közt áthatolhatatlan puszta van. A Don folyó, mellyet a magyarok Etölnek neveznek, Scythiában ered ugyan, hanem a mint folytában a Rif hegyeken átmegy, Donnak nevezik, melly is osztán a sikra kiérvén az alánok földén foly, azután pedig három ágon szakad a kerek tengerbe. A Togora folyó pedig Scythiából ered, s puszta erdőkön, mocsárokon, és havas hegyeken át folydogálván, hol a köd miatt, a nap soha sem süt, végre Irkániába szakad, az éjszaki tengernek tartva. Scythia tartománya hosszában háromszázhatvan, széltében százkilencven stadiumra terjed. S oly erős természeti fekvése van, hogy egyetlen nagyon kicsiny helyen lehet beléje jutni; miért is sem a római császárok, sem Nagy Sándor nem birtak belé jutni, jóllehet megkisérlették vala. Scythiának földe buja, ligetekkel, erdőkkel, legelőkkel ékes, különféle vadakban csuda gazdag és tele. Nyugot felől szomszédai a besenyők és fejér húnok. Az éjszaki tenger körül pedig, melly vele szomszéd, Susdal országáig emberi nemzetnek járhatatlan sivatag erdő van, melly mint mondják nagy messze terűl, hol kilencz hónapon át sürű köd fekszik; ott a napot sem láthatni, hanemha csak junius-, julius- és augusztusban, azt is csak napjában annyi ideig, a mennyi hat órától kilenczig van. Az említett sivatag hegyeiben kristályt találnak és griffek fészkelnek s vadászsólyom madarak költenek, mellyeket magyarúl kerecset-nek hívnak. Scythia országa egy területbe van ugyan foglalva, de uralkodásra nézve három országra, Baskar-, Dent- és Magyarországra oszlik.

6

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

scilicet in Barsaciam, Dentiam et Mogoriam. Habet etiam prouincias C et octo propter C et octo progenies, quae dudum per filios Hunor et Mogor, quando Scitiam inuaserunt, sunt diuisae. Centum enim et octo generaciones pura tenet Hungaria et non plures; aliae autem siquae ipsis sunt coniunctae aduenae sunt, vel ex captiuis oriundi: quoniam ex Hunor et Mogor in palude Meotida centum et octo progenies, absque tamen missitalia fuere generate. Quorum ergo aduenarum generatio in fine huius libri apponetur seriatim.

Száznyolcz tartománya van száznyolcz nemzetség miá, a mennyire osztották hajdan Hunor és Mogor fiai, midőn Scythiába berontottak. Mert száznyolcz nemzetségből áll a tiszta Magyarország, s nem többől, s ha tán hozzájok mások is csatlakoztak, azok idegenek, vagy foglyoktól eredtek. Mivel Hunortól és Mogortól a Meotis ingoványban minden jöttmenteken kivűl száznyolcz nemzetség származott volt. Melly jövevények nemzetsége e könyv végén rendre ki lesz téve.

CAPUT SECUNDUM

II. FEJEZET.

De Hunnorum in Pannonias migrantium rebus vsque ad pugnam in Cezunmauer commissam.

A húnok Pannoniába jövetelétől a zeiselmauri ütközetig.

1.§ Hunni Scythia egressuri Capitaneos e suis constituunt.

1. A húnok kapitányairól és hadi szerkezetéről.

Igitur in aetate sexta seculi multiplicati Huni in Scitia habitando vt arena. Anno Domini septingentesimo in unum congregati Capitaneos inter se seu Duces vel principes praefecerunt, quorum vnus Vela fuit Thele filius ex genere Zemein oriundus, cuius fratres Cuve et Caducha ambo Capitanei. Quarti vero Ducis nomen Ethela fuit Bendacuz filius, cuius Fratres Reuva et Buda vterque Duces exititere de genere Erd oriundi, ut simul vno corde occidentales occuparent regiones. Constituerunt quoque inter se Rectorem Vnum nomine Kadar de genere Turda oriundum, qui communem exercitum iudicaret, dissidencium lites sopiret, castigaret malefactores, fures ac latrones; ita quidem, vt si Rector idem immoderatam sentenciam definiret, communitas in irritum reuocaret, errantem Capitaneum et Rectorem deponeret, quando vellet. Consuetudo enim ista legitima inter Hunos siue Hungaros usque ad tempora ducis Geiche filii Tocsum inuiolabiliter exstitit obseruata. Antequam ergo baptizati fuissent Hungari, et effecti Christiani, sub tale voce praecones in castris ad exercitum Hungaros abunabant. Vox Dei et populi Hungarici; quod

Tehát a világ hatodik korszakában a húnok Scythiában laktokban mint a fövény ugy megszaporodván, az Úr hétszázadik esztendejében egybe gyülekezve magok között kapitányokat, azaz vezéreket, vagy fejedelmeket állítának, kik közzűl egy vala Béla Csele fia a Szemény nemzetségből; kinek testvérei Köve és Kadocsa mind ketten kapitányok; a negyedik vezér neve pedig Ethele vala, Bendaguz fia, kinek testvérei Rova Rof, és Buda, mind ketten vezérek valának az Érd nemzetségből, hogy együtt egy szivvel foglalják el a nyugoti tartományokat. S állítának magok között egy Kádár nevezetű birót, a Torda nemzetségből, ki a köz hadi népet ítélje, a visszálkodók pereit igazítsa, a gonosztevőket, tolvajokat, latrokat büntesse; ugy azonban, hogy ha azon biró mértékletlen ítéletet hozna, a község megsemmisítve visszavonhassa, a vétkes kapitányt és birót letehesse, mikor akarja. Mert azon törvényes szokás a húnok vagy magyarok közt Gyeics vezér, Takson fia, idejéig sértetlenűl fen vala tartva. Mielőtt ugyanis a magyarok megkeresztelkedtek és keresztyénekké lettek, a kiáltók a táborokban illy szavakkal gyüjték 7

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

die tali unusquisque armatus in tali loco praecise debeat comparere, communitatis consilium praeceptumque auditurus. Quicumque ergo edictum contemsisset, praetendere non valens racionem, lex Scitica per medium cultro huiusmodi detruncabat, vel exponi in caussas desperatas, aut detrudi in communium seruitutem. Vitia itaque et excessus huiusmodi Vnum Hungarum ab alio separauit; alias cum vnus pater et vna mater omnes Hungaros procreauerit, quomodo vnus nobilis alter ignobilis diceretur, nisi victus per tales casus communis haberetur.

hadba a magyarokat: Isten és a magyar nép szava, hogy ez s ez nap, ez s ez helyen kiki fegyverben pontosan megjelenjen, a község tanácsát és parancsát meghallani. Valaki tehát a parancsot, helyes okát nem tudva adni, megvetette, az olyat a scythiai törvény karddal vágatta ketté vagy veszett állapotoknak tétette ki, vagy a köznép szolgaságába taszította. Tehát az illyes vétkek és kihágások választották el egyik magyart a másiktól: különben, miután minden magyar egy apától s egy anyától származott, hogyan mondhatnák egyiket nemesnek, másikat nem nemesnek, ha illy esetekért elmarasztalva nem lett volna szolgává.

2. § Emensis Bessorum, ac alborum 2. § A húnok bejöveteléről. Cumanorum Regionibus, Susdaliam attingunt et tandem, ad Tibiscum consident. Tunc de tribubus centum et octo elegerunt Viros fortes ad bellandum, assumentes de quolibet genere decela millia armatorum, aliis in Scitia derelictis, qui eorum regnum ab hostibus custodirent, eleuatisque baneriis egredientes Bessorum et Cumanorum alborum terras transirent. Deinde Sosdaliam, Rutheniam et nigrorum Comanorum terras ingressi, tandem vsque Tize flumen saluis rebus, inuitis gentibus praefatis peruenerunt. Qua quidem regione circumspecta, omni coetui complacuit non incedere vlterius cum armentis et familia. Cum vxoribus etenim tabernaculis, et bigis descenderant de eorum terra.

A száznyolcz nemzetségből osztán kiválogatták a hadra erős férfiakat, mindegyikből tizezer fegyverest szedvén, s a többit Scythiában hagyván, hogy országukat az ellenségtől őrizzék. S emelt zászlókkal megindúlván a besenyők és fehér kúnok földén átvonulának; azután Susdaliába, Ruthéniába és a fekete kúnok földére nyomulván, végre minden kár nélkűl, az említett népek ellenére, a Tisza vizéig jutának. Melly tartományt körültekintvén az egész községnek tetszett, hogy ne menjenek tovább barmaikkal és cselédeikkel; mert feleségeikkel, sátrakkal és szekerekkel szállottak vala ki országukból.

3.§ Macrinus Praefectus, audiens Hunnorum aduentum, a Romanis auxilia petit.

3.§ Macrinus és Veronai Ditrik hadi készületeiről.

Cumque eo tempore Pannoniam, Pamphiliam, Phrygiam, Macedoniam, Dalmaciamque Tetrarcha Macrinus nacione Longobardus, vrbe Sabaria oriundus gubernaret, armis bellicis informatus. Audito quod Huni super Tizam resedissent, et de die in diem lacerarent regnum eius, cum alumpnis regni sui ipsos aggredi reformidans, ad Romanos suos nuncios destinauit contra Hunos petiturus gentem et

S minthogy azon időben Pannoniát, Pamfiliát, Frigiát, Macedoniát és Dalmatiát a longobárd nemzetből Szabaria városából származott Macrinus hadfolytatásban tanult tetrárkha kormányozta, hallván hogy a húnok a Tisza mellé telepedtek s országát napról napra szaggatják, országa népével rájok támadni félvén, követeket külde a rómaiakhoz, hogy a húnok ellen hadi népet és segítséget kérjen, mert 8

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

auxilium commodari. Ex parte etenim Romanorum in praedictis patriis imperabat. Tunc Romani Ditricum Veronensem Alamannum nacione illo in tempore super se Regem praefecerunt voluntarie, quem petentes, ut Macrino subsidium importaret. Ditrico ergo animo gratanti annuente egressus cum exercitu Italico, Germanico ac ceteris mixtis gentibus occidentis peruenit in Zazholm, vbi ipsi Longobardi conuenerant ad Potentianam ciuitatem pertractans cum Macrino consilium: utrum Hunos in eorum descensu Danubium transiendo, vel in alio loco congruente inuadere oporteret?

a rómaiak részéről parancsol vala az említett országokban. A rómaiak osztán Veronai Ditriket, alemann nemzetet, emelék önkényt akkor magok fölé királylyá, kit meg is kértek, hogy vígyen Macrinusnak segítséget. Ditrik tehát szives jó lélekkel rá állván, olasz és német sereggel s más nyugoti vegyes nemzetekkel megindulván Százhalomhoz juta, hol a longobárdok Potenciana város alá összegyülekeztek vala s tanácsot tarta Macrinussal, vajon a húnokat a Dunán átkelve tanyájokon vagy más alkalmas helyen kellene-é megtámadniok.

4. § Quo deliberante, Hunni in Sicambria Danubium traiiciunt et variante fortuna cum hoste dimicant, deleto tandem Romanorum exercitu, Pannonia potiuntur.

4. § A tárnokvölgyi, és zeiselmaueri ütközetekről.

In istis itaque consitiis et tractatibus Ditrico Macrinoque residentibus noctis silencio super vtres Huni Danubium in Sicambria transiuerunt, exercitum Macrini et Ditrici, quem capere Potenciana non potuit, in tentoriis, campis commorantem crudeliter trucidarunt. Pro qua enim invasione Ditricus acerbatus in campum Tavarnucveg exiuit, cum Hunis committens praelium cum suorum et Macrini maximo interitu ac periculo. Fertur tamen Hunos in hoc loco potenter deuicisse. Hunorum autem residuum in sua est reuersum, arrepta fuga, tabernacula. In eo enim praelio ex Hunis Virorum centum millia et XXV. millia corruerunt, Cuve etiam Capitaneo ibidem interfecto. De milicia vero Ditrici et Macrini exceptis illis, qui in suis tentoriis ante Vrbem memoratam fuerant trucidati CC millia et X. millia perierunt. Videns ergo Ditricus tantam caedem suorum accidisse; die altera post congressum praelii perrexit versus Tulnam ciuitatem cum Macrino, que tunc erat ciuitas Latinorum inter Vrbes Pannoniae computata. Tunc Huni intellecto, quod Macrinus et Ditricus de loco certaminis remouissent sua castra, reuersi ad locum certaminis, sociorum cadauera que poterant inuenire, Cuwemque Capitaneum

Míg hát Ditrik és Macrinus ebben a tanakodásban veszteglettek, a húnok csendes éjszaka a Dunán Sicambriánál tömlőkön átkelének, és Macrinus és Ditrik seregét, melly Potenciánába nem fért s kint a mezőn sátrakban tanyázott kegyetlenűl öldöklék. Melly támadáson Ditrik elkeseredvén, a maga és Macrinus embereinek igen nagy romlásával és veszedelmével ütközetet állván a húnokkal, a Tárnokvölgy mezejére kivonula; e helyt azonban, úgy mondják, hogy a húnokat hatalmasan meggyőzte. A húnok maradványa pedig megfutamodva sátraiba vonult vissza. Mert ebben az ütközetben a húnok közzűl százhuszonötezer ember veszett el, Köve kapitány is ugyanott elesvén. Ditrik és Macrinus katonaságából pedig azokon kivűl, kiket az említett város alatt sátraikban öldököltek volt le, kétszáztizezeren vesztek el. Látván tehát Ditrik, hogy embereiben illy nagy öldöklés esett, más nap hogy az ütközetet vívta, Macrinussal Tulna város felé vonúla. A húnok osztán észrevévén, hogy Macrinus és Ditrik a viadal helyéről táborukat visszavonták, a viadal helyére visszatérve, bajtársaik tetemeit, mellyeket megtalálhattak, és Köve kapitányt az országút mellett, hol a kőbálvány van felállítva, scytha 9

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

prope stratam, vbi statua est erecta lapidea more Scitico solempniter terrae commendarunt, partesque illius territorii Cuweazoa propter hoc uocauerunt. Cognita itaque armorum et animi occidentis nacionis qualitate et quantitate, Huni animum resumendo, exercitu resarcito aduersus Ditricum et Macrinum versus Tulnam pugnaturi perrexerunt. Quorum aduentum Ditricus vt cognouit in Cezummaur eos conuenit, et a mane vsque nonam praelium est commissum tam vehemens ac hostile, vt Vela, Reva et Caducha Hunorum illustres Capitanei cum aliis XL millibus in ipso certamine interirent. Quorum etiam cadauera abinde remouentes apud statuam memoratam cum ceteris sociis subterrarunt. Occubuit quoque Macrinus ex Romano exercitu ipso die, et quamplures principes Germanorum, Ditrico per iaculum in fronte letaliter vulnerato et quasi toto exercitu occidentis intercepto ac fugato.

módon ünnepélyesen eltemették s azon táj környékét ezért Köveházá-nak nevezték. Megismervén tehát a húnok, mennyi és millyen a nyúgoti nemzet fegyvere és lelke, neki bátorodva seregökkel Tulna felé indulának, hogy Ditrikkel és Macrinussal megvívjanak. Kiknek jövetelét a mint Ditrik megértette, velök Czézönmaurnál szembe szálla, s reggeltől délestig olly hevesen és dühösen folyt az ütközet, hogy Béla, Réva és Kadocsa dicső hún kapitányok azon viadalban negyvenezered magokkal elestek. Kiknek testeit is onnan visszavivén az említett bálványkőhöz, többi bajtársaik mellé temették. Elesett azon nap Macrinus is a római seregből s minél több német fejedelem, Ditrik homlokán nyillal halálosan megsebesittetvén és csak nem az egész nyugoti sereg fogságba jutván és megszalasztván.

5. § Et Attilam Regem constituunt, qui cum Buda fratre Imperium diuidit.

5.§ Ethele és Buda uralkodásáról.

Postquam vero exercitus se dispersit, Romano more, Huni super se Ethelam Regem praeficiunt, ipseque Budam fratrem suum de fiumine Tize vsque Don super diuersas exteras naciones principem constituit ac Rectorem. Ipse autem seipsum Hunorum Regem, metum orbis, flagellum Dei a subiectis suis fecit appellari.

Miután a sereg elszéledt, a húnok római módra Ethelét teszik magok fölé királylyá; ki is testvérét Budát a Tiszától a Don vizéig különféle idegen nemzetek fejedelmévé és birájává tette. Maga pedig alattvalóival magát húnok királyának, világ félelmének, isten ostorának neveztette.

6. § Quo habitu Attila fuerit, eius indoles, 6.§ Ethele jellemzése s udvara leirása. potentia, et pugnandi ratio, Tentoria, ac reliqua supellex. Militum copia, arma Hunnorum. Attilae Insignia. Erat enim Rex Ethela colore teter, oculis nigris et furiosis, pectore lato, elatus incessu, statura breuis, barbam prolixam cum Hunis deferebat. Audacie quidem temperantis erat, in praeliis astutus et sollicitus, suo corpore competentis fortitudinis habebatur. In voluntate eiquidem magnanimus, politis armis, mundis tabernaculis cultuque vtebatur. Erat enim venereus vltra modum. In arca sua aes tenere contempnebat.

Ethele király ugyanis barna szinű, fekete s villogó szemű, széles mellű, büszke járású, alacsony termetű vala; szakállát mint a húnok megeresztve hordja vala. Vakmerőségben magamérséklő, csatákban ravasz és ügyelő, testéhez illő erejű, akaratjában nagylelkű, fegyvere csinos, sátra s öltözete tiszta, és szerfölött buja is vala. Szekrényében pénzt tartani nem szeretett; miért is az idegen 10

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Propter quod ab extera nacione amabatur, eo quod liberalis esset ac communis. Ex nimia vero seueritate, quam habebat, a suis Hunis mirabiliter timebatur. Naciones ideoque regnorum diuersorum ad ipsum de finibus orbis terrae confluebant, quibus pro posse liberaliter affluebat. Decem enim millia currim falcatorum in suo exercitu deferii faciebat cum diuersis generibus machinarum, quibus vrbes et castra destrui faciebat. Tabernacula etiam variis modis Regnorum diuersorum habere consueuerat operata. Vnum habebat sic celebre et solempne, vt ex laminis aureis mirifice coniunctim solidatum, modo solui et nunc reconiungi ad tendentium staret voluntatem. Columpnae cuius ex auro laborate habentes iunctiones, opera ductilia, in medio tamen vacuae in iuncturis suis preciosis lapidibus iungebantur miribiliter fabricatae. Sed etiam sua maristalla, dum pergeret in exercitum, equis diuersarum patriarum replebatur, quos, quamuis visus esset habuisse, largiter egentibus tribuebat ita quidem, ut vix duos haberet aliqando pro vsu equitandi. Istae ergo maristallae ex purpura et bisso habebant paraturam; sellae vero regales ex auro et lapidibus preciosis fuerant laborate. Mensa autem eius erat tota aurea, vasa etiam coquinarum. Thalamus quidem eius ex auro purissimo, laboratu mirifico in exercitu secum ferebatur. Expeditio autem eius praeter exteras naciones decies centenis armatorum millibus replebatur, ita quidem, vt, si vnum Sciticum decedere contigisset, alter pro ipso confestim ponebatur. Sed arma gentis eius ex corio maxime et etiam metallis variis diuersimode fuerant laborata, ferens arcus, cultros et lanceas. Banerium quoque Regis Ethele, quod in proprio scuto gestare consueuerat, similitudinem auis habebat, que Hungaricae Turul dicitur, in capite cum corona. Istud enim banerium Huni vsque tempora Ducis Geiche, dum se regerent pro communi, in exercitu semper secum gestauere. In istis itaque et aliis populis huiusmodi Ethela Rex Hunonun prae ceteris Regibus sui temporis gloriosior erat in hoc mundo. Ciuitatum, castrorum et vrbium Dominus fieri cupiebat, et

nemzetek szerették, minthogy bőkezű és barátságos vala, szerfölött nagy keménységéért pedig húnjai csudálatosan félnek vala tőle. Azért is az egész föld kerekségéről különféle országok nemzetei tódúlnak vala hozzá, kikhez tehetsége szerint bőkezűen viseli vala magát. Mert táborában tizezer kaszás szekeret vitet vala különféle müvekkel, mellyekkel a városokat és várakat romboltatja vala. Sátrait is a különböző országok különféle módja szerint szokta vala készíttetni, s egy sátra olly híres és pompás vala, hogy csudálatosan összekapcsolt arany lemezekből lévén összealkotva, az ember tetszése szerint szétszedhette s ujra egybe állíthatta, mellynek vert munkáju arany oszlopai kapcsokra jártak, közepett azonban üregesek, s eresztékeiknél bámulatos mivű drága kövekkel voltak egybefoglalva. De aklai is, mikor táborba szállt, különféle országok lovaival valának telve, mellyeket, bár látszott hogy kedve telt bennök, olly bő kézzel osztogat vala a szükölködőknek, hogy ollykor ollykor magának nyereg alá alig volt egy két lova. Azon aklok készsége bársonyból és biborból vala, királyi székei aranyból és drága kövekből valának készítve, asztala s konyhaedénye is arany vala. A legtisztább aranyból csudálatos munkával készült ágyat hord vala magával a táborban. Hadserege az idegen népeken kivűl tizszázezer fegyveresre telik vala, ugy hogy ha egy scytha meg talált halni, helyébe rögtön mást tesznek vala. Azon nemzet fegyverzete leginkább bőrből és különféle érczekből különféleképen vala készítve, minthogy íjakat, kardokat és láncsákat hordtak. Ethele király czimerén is, mellyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejü madár vala ábrázolva, mellyet magyarúl turulnak hívnak. Mert ezt a czimert hordták volt magokkal a húnok mindig a hadban Gyeics vezér idejéig, míg magokat községben kormányozták. Tehát ezen s más efféle pompákban Ethele király, minden korabeli királyoknál dicsőségesebb vala e világon. A városoknak, váraknak ura vágyott lenni s azokon uralkodni, de bennök lakni nem szeretett. Mert nemzetével együtt a mezőn sátrakkal s

11

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

super illas dominări. Habitare vero in ipsa contempnebat. Cum gente enim sua in campis cum tabernaculis et bigis incedebat. Extera nacio, que eum sequebatur, in ciuitatibus et in villis. Indumentorum vero modus, et forma, sibi et gente modum Medorum continebat.

szekerekkel jár s kel vala; idegen fajta kisérete lakik vala városokban és falvakban. A viselet módjában és alakjában mind maga mind nemzete a médok módját tartja vala.

CAPUT TERTIUM

III. FEJEZET.

De rebus per Attilam a victoria ad Cezunmaur relata vsque ad caedem Budae gestis 1.§ Deuictis ad Cezunmaur Romanis, Attila magnam Europae partem igne, ferroque uastat.

1.§ Ethele hadjáratáról s a châlons-i csatáról.

Postquam vero in praelio Cezunmaur Romani corruissent, et fuissent dispersi vsque quaque, Rex Ethela est conuersus in castra gentis suae, et ibi in descensu ultra Tizam paucis diebus habitauit, taindem in Scewem curiam solempnem celebrare procurauit. Ad quam Ditricus de Verona cum principibus Germaniae accedens omne homagium Ethelae et Hunis fecisse perhibetur. Suggessit Regi, vt inuadere debeat regina occidentis: cuius quidem consilium amplectendo exercitum statim proclamari iussit. Egressus de Sicambria primo Illyricos subiiciens, deinde Rhenum Constantie pertransiuit. Abinde vero Rhenum inferius descendendo rex Sigismundus apud Basileam cum ingenti exercitu suo conuenit, quem deuincens cum impetu, suo fecit imperio obedire. A loco autem illo egressus obsedit Argentiam ciuitatem, quam primitus Romanorum Caesarum nullus potuit expugnare, metus orbis expugnauit diruendo murum eius, vt cunctis adeuntibus via libera haberetur, edictum faciens, ne viuente eo mutaretur. Propter quod eadem ciuitas postmodum Strosburc non Argentina vsque hodie est vocata. Amoto autem de loco illo suo exercitu Luxouium, Bizantiam, Chalon, Masticoniam, Lingonensem et Lugdulum Burgundiae destruxit ciuitates. Descendens tandem iuxta Rhodanum adversus Cathalaunos, ubi etiam diuiso suo exercitu terciam partem suae gentis contra

S miután a czézönmauri ütközetben a rómaiak megbuktak és szerte szét széledtek, Ethele király megtére népe táborába s néhány nap ott tanyázék tiszántúli szállásán. Azután Szevényben ünnepélyes udvart tartata: mellyre Németország fejedelmeivel Veronai Ditrik is megjelenvén, Ethelének és a húnoknak, mint mondják, teljesen meghódola, és rá vevé a királyt, hogy a nyúgoti tartományokat támadja meg. Kinek tanácsát Ethele elfogadván, tüstént parancsolá, hogy hirdessék meg a hadjáratot. S megindulván Sicambriából, először az illíreket hódoltatá meg, azután a Rajnán Constantiánál átkele. S a mint onnan a Rajna mellett alább szállt, Zsigmond király Basileá-nál roppant sereggel jött ellene, kit legyőzvén uralma alá hódoltata. S azon helyről megindulván Argentina városát szállá meg, mellyet eleitől fogva egy római császár sem birt megvívni, s a világ félelme falait lerombolva megvívá, és hogy rajta mindenki szabadon járhasson s kelhessen keresztül, parancsot ada, hogy míg ő él, falát meg ne építsék. Miért is azon várost később nem Argentiná-nak hítták, hanem mai napig Strassburg-nak nevezik. S megindítván onnan seregét Luxollium, Bizancia, Chalon, Masticonia Lingona és Lugdunum burgundiai városokat lerombolá, a végre a Rhodanus folyó mellett a katalaunok ellen szálla, hol is seregét megosztván, népének harmad részét választott kapitányaival Miramammona marokkói szultán 12

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Miramammonam Soldanum scilicet Marroquiae cum electis Capitaneis destinauit. Quo audito Mirama de vrbe Sibiliae fugiit ante Hunos in Maroquiam brachio Sibilie transpassato. Tunc interea Regem Ethelam Romanorum patricius dictus Ecius cum X Regibus occidentis inuasit ex abrupto. Et dum subitum insultum niterentur facere super Ethelam, per nuncios praeliandi inducias ab ipsis postulauit, vt copia suae gentis que absens fuerat, iungeretur. Sed illis renuentibus, inter utrosque exercitus a mane vsque noctem in campo Beluider praelium est commissum. Erat enim inter vtrosque exercitus fluuius discurrens tam paruissimus, vt si capellum in ipso quis iactasset fluuii plano, cursu vix poterat inferius remoueri. Praelio autem confecto animalium sanguine et humano talis torrens efficitur, vt aurigam cum curru introtraheret et armatos, fieretque mortalitas per torrentem in exercitu valde magna. Istud ergo prelium, quod commissum extitit inter Hunos ac Reges occidentis in loco memorato, omnibus praeliis huius mundi, quae commissa sunt vno loco et una die, per veteres maius esse perhibetur. In quo quidem conflictu Gothorum rex Aldaricus miserabiliter intercipitur. Cuius quidem obitum alii Reges ut cognoscunt, in fugam conuertuntur. Ab illo itaque die eleuatum est cor Hunorum et Regis Ethelae, timorque percussit orbem terrae, et plura regna hoc audito, censu ac tributo eis seruiuerunt.

ellen küldé. Minek hallatára Mirama Sevilla városából a húnok elől, a sevillai tengerszoroson átkelvén, Marokkóba futott. E közben azonban Ethele királyt Aëtius nevezetű római patricius tiz nyugoti királylyal hirtelen megtámadta. S Ethele midőn rögtön támadást akartak intézni ellene, követei által fegyverszünetet kére tőlök, hogy népének nagy részével, melly távol volt, csatlakozzék: de azok nem állván rá, a két sereg közt Belvider mezején reggeltől éjjelig folyt a csata. Vala pedig a két sereg közt egy patak, olly kicsinyke, hogy ha valaki egy hajszálat vetett volna belé, a viz csendes folyása alig birta volna alább vinni; ez a csata beálltával állatok és emberek vérével olly séddé nőtt, hogy kocsist szekerestől s fegyvereseket sodrott el, és a seregben e séd által igen nagy pusztulás lőn. Ez a csata tehát, melly a húnok és nyugoti királyok közt az említett helyen történt, a mint a régiek beszélik, nagyobb volt a világ valamennyi csatájánál, mellyet egy helyen és egy napon vívtak. Melly ütközetben a góthok királya Aldarikh nyomorúltan elesik; kinek halálát a mint a többi királyok megtudják, futásnak erednek. E naptól fogva emelkedett osztán fel a húnok és Ethele király lelke, s félelem szállotta meg a föld kerekségét, és ennek hallatára több ország adófizetéssel szolgált nekiek.

2.§ Tertia Attilae exercitus pars Catalauni remanet.

2.§ A húnok spanyolországi hadjáratáról.

Tercia vero exercitus societas, quae fuerat contra Miramammonam destinata, propter moram interesse non valens in praelio, remansit vsque uitam Katalaunis, habitatores tandem Katalauniae sunt effecti. Erant enim soli Huni praeter exteras naciones CCC milia XXX millia et XXXII Huni. Ex his etiam Hunis plures fuerant in exercitu Capitanei constituti, qui Hunorum lingua Spani vocabantur. Ex quorum nominibus tota Ispania postmodum est vocata, cum primo vocati essent Katalauni.

A sereg harmadik csapata pedig, melly Miramammona ellen volt rendelve, a késedelem miatt a csatában nem vehetvén részt, Ethele haláláig a katalaunok közt maradt s végre Katalaunia lakosaivá lett. Mert csupán a húnok, az idegen nemzeteken kívül, háromszázharminczezeren és harminczketten voltak. Ezen húnok közzűl többen voltak a seregben kapitányokká téve, kiket a húnok nyelvén spán-oknak hívnak vala s kiknek nevéről nevezték később egész Ispániá-t, holott előbb katalaunoknak hívták őket. 13

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

3.§ Attila suas victorias continuat .

3.§ Ethele diadalmi hadjáratáról.

Dimorantibus siquidem Ethela et Hunis in Beluider aliquamdiu, tandem regressi cum victoria, intrauerunt Tolosanam ciuitatem, ubi a ciuibus cum laude summa sunt suscepti. Indeque recedentes Rhemensem ciuitatem Gallicorum, que Ethelae in eundo restiterat, igne concremarunt, milicia et ciuibus, quod se ita recluserat, omnibus trucidatis. Taliterque Francia et Flandria demolita Rhenum Coloniae pertransiuit, ubi sanctam Ursulam Britanorum regis filiam cum XI millibus virginum Hunorum feritas crudeliter iugulauit. Abinde Thuringiam introgressus in Isnaco curia celebrata, super Dacos, Noruagios, Frisones, Lituanos et Prutenos exercitum magnum destinauit, quibus deuictis et humiliatis sibi fecit subiagari.

Ethele és a húnok Belvidernél darabig időzvén, végre diadallal visszatérve bémenének Tolosa városába, hol őket a polgárok roppant dicsőséggel fogadták. S innen visszatértökben Reims galliai várost, melly Ethelének menet ellent állott volt, felégették, a katonaságot és polgárokat, kik belé zárkóztak volt, mind leöldökölvén. S miután Ethele Francziaországot és Flandriát így feldúlta, a Rajnán Coloniá-nál átkele, a hol szent Orsolyát a britanok királyának leányát a tizenegyezer szüzzel a kegyetlen húnok irgalmatlanúl leöldöklék. Innen Ethele Thuringiá-ba menvén, miután Eisenachban udvart tartott, a dákok (dánok), norvégek, friesek, litvánok és pruténok ellen nagy sereget rendele, kiket meggyőzvén és megalázván meghódoltata, határon uralkodásában túl ment vala, minthogy Sicambriát maga nevéről neveztette.

4. Budam fratrem Attila iugulat Ab Isnaco ante curia celebrata egrediens, Sicambriam introiuit vbi Budam fratrem suum manibus propriis interfecit, prohici faciens corpus eius in Danubium, eo quod ipso Ethela in partibus occiduis praeliante inter eum et fratrem eius metas stabilitas transgressus fuerat dominando. Fecerat enim Sicambriam suo nomine appellari. Et quamuis Hunis et ceteris suis gentibus interdictum rex Ethela posuisset, vt urbs Ethelae vocaretur, Teutonici interdictum formidantes, eam Echulburc vocauerunt. Huni vero curam paruam illud reputantes interdictum usque hodie eandem vocant Oubudam, sicut prius.

És mivel Ethele király a húnoknak és más népeknek megparancsolta volt: hogy azt Ethele városának hívják: a németek a tilalomtól félve azt Eczelburgnak nevezték; de a húnok azon tilalommal keveset gondolva mint előbb mai napig is Ó-Budá-nak hívják.

5. § Speculatores in omnes mundi partes destinat.

5.§ Ethelének a világ négy része felé felállított őrseiről.

His itaque sic peractis, V annis continue in

Miután tehát ezeket így végezte, öt esztendeig 14

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Sicambria requieuit, speculatoribus suis in mundi quatuor partes distributis. Speculatorum siquidem prima societas, ordinatim de Sicambria, in quantum vnius clamor ad alium audiri potuisset, Coloniae Germaniae ciuitate die ac nocte stare consueuerat. Altera vsque Lituam. Tercia in Don fluuii littore; quarta vero Iadrae ciuitate Dalmatiae stationes faciebat, quorum voce et clamore, quid Ethela ageret, seu quali exercitationi deditus esset, mundi partes quatuor potuissent experiri.

folyvást Sicambriában nyugodott, őrszemeit a világ négy része felé szétosztván. Őrseinek ugyanis első csapata Sicambriától kezdve sorjában, a mennyire egyik kiáltása a másikig elhallhatott, Németország Colonia (Köln) városáig szokott vala éjjel nappal állani, a másik Litvá-ig, a harmadik a Don folyó partján, a negyedik Jadra dalmatiai városig állomásoz vala, kiknek riadó szavából a világ négy része megtudhatta, mit csinál Ethele, vagy milly táborozással foglalkozik.

CAPUT QUARTUM INCIDENTIA

IV. FEJEZET.

Seu Narratio victoriarum a Budae fratris caede per Attilam ad obitum vsque suum partarum: et de Hunnorum in Scythiam reditu.

Ethele olaszországi táborozásától birodalma felbomlásáig s a magyarok bejöveteléig.

1.§ Attilae victoriarum, et Aquilegiae obsidionis 1.§ Aquileja megvívásáról. narratio. Pannoniae, Pamfiliae, Macedoniae, Dalmatiae et Frigiae ciuitates, que crebris spoliis et obsidionibus, per Hunos erant fatigatae, natali solo derelicto in Apuliam per mare Adriaticum de Ethela, licentia impetrata, transierunt, Blackis, qui ipsorum fuere Pastores et coloni, remanentibus sponte in Pannonia. Repausato autem Rege Ethela Sicambrie V annis defectum tertiae partis sui exercitus, que remanserat Katalaunis, resarcire procurauit, curiaque solempni celebrata egressus est de Pannonia, per Stiriam, Carintiam et Dalmatiam pertransiens, apud Vrbem Salonam mari Adriatico, et Spaletum se coniunxit, vbi ambas vrbes dirui fecit et cremari. Egressus tandem circa mare Traguram, Sebenicum, Scardonam, Iadram, Nonam, Senam, Polam, Parentiam, Capostiriam, Trienstinam ciuitatem ac cetera multa oppida occupans, in montanis peruenit tandem Aquilegiam, cuius magnitudine circumspecta stupefactus, se consusum reputabat, si dictam ciuitatem inexpugnatam reliquisset, pro eo maxime, quia quamplures Longobardi de Pannonia, qui Hunorum dominium et Ethele

Pannonia, Pamfilia, Macedonia, Dalmatia és Frigia városai, mellyeket a húnok gyakor rablásokkal és megszállásokkal zaklattak, Ethelétől szabadságot nyervén, szülöttjök földét oda hagyva, az Adriai tengeren át Apuliá-ba költözének, az oláhok, kik pásztoraik és jobbágyaik voltak, önkényt Pannoniában maradván. S miután Ethele király Sicambriában öt esztendeig nyúgodott, gondoskodék, hogy serege harmad rész híját, melly Kataloniában maradt volt, kipótolja, s ünnepélyes udvart tartván, megindula Pannoniából, és Stirián, Karinthián s Dalmátián átvonulván Salona és Spalato városánál éré az Adriai tengert, hol is mind két várost földúlatá és égetteté. S megindulván osztán a tenger mellett Tragura, Sebenicum, Scardona, Jadra, Nona, Sena, Pola, Parencia, Capostria és Terestina városait és sok más várost elfoglalván, a hegyek közt végre Aquilejá-hoz érkezék, mellynek nagyságán a mint körültekintette, elámúlván, magát vereségben gondolta volna, ha az említett várost megvívatlan hagyja, azért legkivált, mivel híre vala, hogy igen sok longobárd menekűlt volt 15

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

contemserunt, confugisse in ipsam ferebantur. Quos quidem a ciuibus per nuncios repetens et dum tradere recusarent, expugnare coepit ciuitatem machinarum diuersis instrumentis. Quam dum capere nullatenus potuisset, obsedit eam anno vno et dimidio. Accidit ergo die vno, vt eamdem circuiret ciuitatem multis Fitonicis eius lateri adhaerentibus, in quibus iuxta suae opinionem fidei spem maximam apponebat; et videns ciconiam de mari euolantem et in pinnaculo vnius palatii, in quo habebat nidum suum, resedisse, acceptoque in rostro pullo suo, in maris arundines visibiliter deportavit. Reuersa tandem, et alios pullos suos simul cum nido transtulisse perhibetur. Quo viso Rex Ethela suis militibus ad se conuocatis, ait: "Cernite ergo, Socii, quod ciconia ista futurorum fatorum sentit indicia, vrbemque per nos diruendam, ad fugam, ne cum ciuibus pereat, se communit. Estote ergo die crastina in praelio fortiores, videbitis ciuitatem ruituram". Tunc edicto proclamato, machinarum omnium genere adhibito, cum non potuiseet machinis expugnare, ingenio Sciticorum tandem usus, ex decies centenis millibus sellam vnam de quolibet postulauit, et facta congerie ex sellis, iuxta murum iussit incendi sellas ipsas: quarum flamma ac ardore murus se dissoluens corruisse in terram cum turribus perhibetur. Quo viso omnes cines vrbe derelicta in insulam maris fugerunt. Eamdem etenim insulam intrauerant aeterno permansuri; sed in ipsa paucis annis dimorantibus tandem propter metum Regis Ethelae in paludes Realt, vbi nunc morantur, intrauerunt. Unde etiam eamdem insulam vsque hodie Venetica lingua, Vecca Venesia nominatur. Veneti siquidem sunt Troiani, vt canit Cronica veterorum: Veneti siquidem sunt Troiani etc. Post excidium enim Troiae Aquilegiae permanserunt, quam et fundasse referuntur. Quidam autem Venetos de Sabaria fuisse opinantur. Sabaria vero habitata fuerat Longobardis, in qua erat generalis Schola orbis terrae nationi, poetarum musis et dogmatibus philosophicis elucenter illustrata idolorumque erroribus diuersis mancipata. Quam quidem Gothorum nomine Archelaus,

bele Pannoniából, kik a húnok uralmát és Ethelét megvetették, kiket a polgároktól követei által vissza is követele. S midőn azok vonakodtak kiadni, a várost különféle vívó szerszámokkal vívni kezdé, s miután semmi módon meg nem vehette, más fél esztendeig megszállva tartotta. Egyszer hát történt, hogy a mint a várost sok varázsló kiséretében, kikbe babonás hite szerint igen nagy bizodalmát helyzi vala, körüljárta, látá hogy egy gólya a tengerből fölszállva egy palota ormára űle, mellyen fészke vala, és fiát szájába fogva szemők láttára a tenger nádasába vivé, s visszatérve többi fiait is fészkével együtt, mint mondják áthordá. Minek láttára Ethele király vitézeit magához egybe hivatván monda: "Lássátok íme bajtársak! e gólya a jövendő veszedelmet, hogy mi e várost föl fogjuk dúlni, előre érzi, s menekülni törekszik, hogy a polgárokkal együtt ne veszszen. Legyetek azért holnap a csatában annál vitézebbek; meglássátok, hogy a város bukni fog." S azután parancsot hirdetvén, miután a várost mindenféle vivó szerszámmal sem birta megvenni, utoljára scytha furfangossággal tízszer százezer emberétől mindegyiktől egy egy nyerget kivána, s a fal mellett nyeregből halmot hányatván a nyergeket meggyujtatá, mellyeknek lángja és tüze miatt a fal megrepedezve tornyaival együtt földre omlott. Mit látván a polgárok a várost mind oda hagyva a tenger szigetébe menekülének. Azon szigetbe ugyanis ugy szállottak, hogy örökre ott maradjanak: de kevés ideig lakozván benne, Ethele királytól féltökben a Rialto ingoványai közzé vonulának, hol ma is lakoznak. Miért is ama szigetet a velenczeiek nyelvén mai napig Vecca Venesia-nak (ÓVelenczének) nevezik. A velenczeiek azon Trójából valók, mint a régiek krónikája mondja: "a velenczeiek trójabeliek" stb. Trója romlása után ugyanis Aquilejába szállának meg, mellyet mint mondják ők alapítottak. Némellyek azonban úgy vélekednek, hogy a velenczeiek Sabariából származtak. Sabariát pedig longobárdok lakták vala, hol a föld kereksége nemzetének közönséges iskolája vala, melly a költők énekeivel, a bölcsek tudományával

16

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Rex primitus deuastauit; sed postea per Hunos de Pannonia expelluntur, nuncque littora fluuii Tycini habitare dinoscuntur, qui et dicuntur Papienses.

jelesen ékeskedik s különféle bálványzó tévelygéseknek hódol vala. Mellyet elsőben a góthok Archelaus nevű királya pusztított el, de azután őket a húnok Pannoniából kiverték s most, mint tudjuk, a Ticino folyó partjain laknak, kiket Papiabeliek-nek is neveznek.

2.§ Expugnata Aquilegia, contra Italos victricia 2.§ Ethele olaszországi hadjárata, Ravennába arma vertit: quare ad eum Leo Papa, ablegatur. vonulása, Leo pápával találkozása. Postquam autem rex Ethela Aquilegiam expugnauit, inde venit in Forum Iulii, vbi ciuitate Concordia occupata in Marchiam intrauit Lombardiae, in qua Taruisium, Brixiam, Paduam, Cremonam, Veronam, Mantuam, Pergamum, Mediolanum, Alexandriam, Ferrariam aliasque plures vrbes Italiae suo dominio subiugauit. Post haec Rauennam appropians, Arianorum Archi-Praesul, qui in dicta ciuitate contra sedem apostolicam fecerat eleuari XII Cardinales suam sectam imitantes, thesaurum habens copiosum, ciuibus ignorantibus Hunos in Vrbem occulte intromisit, Catholicos, qui erant in ea potiores per ipsos fecit trucidari; permittens Ethelae, quod si suae sectae adhaeserit, fueritque Christianos persecutus absque fatiga suae gentis et expensis Romanam Vrbem, totam Italiam et Affricam eius imperio subiugare. Cumque Ethela annuisset plus amore dominii, quam sectae memoratae, cognito Romani periculo, quod exinde poterat Christicolis suscitari; Leonem Romanorum Antistitem ad Ethelam transmiserunt petentes, vt exiret de finibuis Lombardorum, propter quod ei et censum persoluerent, et gentem darent, quam vellet. Apostolico itaque ad Ethelam, cum Comitibus, et Clero Romano pro parte conuenerunt in campo ante Rauennam locuturi. Dumque in equis uterque mutuo loquerentur, graveque videretur Regi admittere, quod Romani postulabant, inter colloquia contigit Ethelam sursum aspicere, superque caput suum in aere hominem pendere, gladium tenentem versatilem, qui caput eius auferre minabatur. Vnde quidem corde perterritus vniuersas petitiones annuit Romanorum, et sic Apostolicus cum gaudio

Miután pedig Ethele király Aquileját megvívta, onnan Friaulba mene, hol Concordia városát elfoglalván a longobárdiai őrgrófságba vonúla, hol Trevisót, Bresciát, Cremonát, Veronát, Mantuát, Bergamót, Milanót, Alexandriát, Ferrerát és Italia több más városát uralma alá hódítá. Azután a mint Ravenna felé közeledett, az arianusok érseke, ki az említett városban, bő kincse lévén, az apostoli szék ellenére hitfelekezetéből tizenkét bibornokot emeltetett volt, a húnokat a polgárok tudta nélkül a városba titkon bebocsátá, a catholicusokat, kik abban tehetősebbek valának, általok leöleté, igérvén Ethelének, hogy ha hitfelekezetét követendi s a keresztyéneket üldözendi, Róma városát s egész Itáliát és Afrikát népe fáradsága nélkül ingyen urasága alá veti. S miután erre Ethele inkább az uralkodás mint az említett hitfelekezet kedvéért rá állott, a rómaiak átlátván a veszedelmet, melly ebből a keresztyénekre támadhatott, Leó római pápát Etheléhez küldék, kérvén hogy vonúljon ki a lombárdok határából, miért neki adót fizetnének és, mikor kivánja, sereget adnának. A pápa tehát az országnagyokkal és a római papsággal Etheléhez sietvén, összejövének értekezni a mezőn Ravenna előtt. S a mint mind ketten lóháton beszélgettek s a királynak úgy tetszett nehéz arra állnia, mit a rómaiak kivánnak vala, beszélgetés közben Ethele történetből föl felé tekinte, s feje fölött a levegőben egy férfiút láta lebegni, kezében kardot villogtatva, ki fenyegetőzik vala, hogy fejét lecsapja. Min osztán szivében megrettenvén a rómaiak minden kérelmébe bele egyezék, s így a pápa örömmel megtére Rómába, Ethele pedig Ravennába vonúla. Holott 17

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Romam rediit, et rex Rauennam est ingressus. In qua quidem Archi-Praesulem Arianum cum omnibus sequacibus et complicibus captiuari faciens extorsit ab eo sexaginta marcarum millia auri, quos postea fecit omnes iugulari.

is az arianus érseket valamennyi követőjével és czimborájával együtt elfogatván, tőle hatvanezer márka aranyat csikara s azután mindnyájokat legyilkoltatá.

3.§ Zoard Capitanei victoriae.

3.§ Szorád győzedelméről, Ethele haza tértéről.

In his etiam diebus, dum Ethela Rauenne moraretur, Zoard Capitaneus, princeps miliciae Regis cum Hunorum exercitu intrat in Apuliam et Calabriam, vbi Reginam ciuitatem et Cathonam, in qua Catho natus habitauit, demolitur et demum Terra laboris demolita vsque montem Cassinum exercitus vastat, inde tandem cum victoria Rauennam est reuersus. His itaque sic peractis de Italia rex Ethela rediit in Pannoniam. Dum ergo per occidentem, orientem, aquilonem ac meridiem longe lateque imperando extendisset suum posse, vertebat in animo transfretare, vt Aegyptios, Assyrios et Affricam subiugaret.

Ugyanezen napokban, míg Ethele Ravennában múlatott, Szoárd, a király katonaságának főkapitánya, a hún sereggel bémegy Apuliába és Calabriába, hol Reggio városát és Catonát, mellyben Cato született és lakott, lerombolja, azután a Terra di Lavorót földúlván seregével a Cassino hegyéig dúl s onnan osztán diadallal tér meg Ravennába. Miután hát mind ezt igy véghez vitte Ethele király, megtére Pannoniába. És midőn e szerént hatalmát nyugoton és keleten, éjszakon és délen, széltében és hosszában uralkodva kiterjesztette, elméjében azt forgatja vala, hogy a tengeren átkelve Égyiptomot, Assziriát és Áfrikát hódítsa meg.

4.§ Nouae regis Attilae nuptiae, et has secuta mors.

4.§ Ethele menyegzőjéről, haláláról és temetéséről.

Tunc interea Bractanorum Regis filiam Micolt nomine sibi adducunt ad amandum suam formam humanam pulcriorem, quam quidem adamasse in tantum perhibetur, quod excessit modum in habendo. Eadem enim nocte, cum ipsam carnaliter cognouisset, plus excesserat more solito in potando et vsu coitus pro velle consumato, ex eius naribus supine dormienti sanguis est egressus, qui locum liberum non habens exeundi, in meatum gutturis introiuit, vbi coagulando prepediens anhelitum, metum orbis suffocauit. Micolt vero de somno excitata dum suum Dominum crebris motibus excitasset, nec se mouere potuisset, corpus cernens frigidatum et priuatum calore naturali, eiulando cubicularios Regios ad se euocans, suum Dominum exclamauit introisse uniuerse viam carnis. Qui quidem terribiliter exclamantes ad palatii hostia vniuersos vigiles fecerunt cursitare,

E közben azonban a braktai király emberi alaknál sokkal gyönyörűbb, Mikolt nevezetű leányát viszik hozzája szeretőűl, kit is mint mondják, annyira megszeretett, hogy nem győzött betelni szerelmével. Azon éjjel ugyanis, midőn vele menyegzőjét üllötte, az ivásba szokásánál jobban bele merűle, s a menyasszonyi éj gyönyöre után hanyatt fektében orra vére megerede, s szabad folyása nem lévén torkára mene, s ott megaludván s lélekzetét elfogván a világ félelmét megfojtá. Mikolt osztán álmából felserkenvén, a mint urát fölfölrázogatva ébresztette, de csak meg sem mozzanthatta, látván hogy dermedt testéből az élet melege kifogyott, a királyi ajtónállókat sikoltozásával magához híva kiáltozá, hogy ura a minden test útjára elköltözött. Kiknek rettentő kiáltozására az egész őrség a palota ajtaihoz riadva nyargalásza. S eltemeték őt a föntebb 18

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

sepelierunt eum in loco superius memorato cum említett helyen, Béla, Kadocsa s a többi Vela, Kaducha et aliis Capitaneis. kapitányok mellé.

5.§ Filiorum eius dissensiones, quibus Hunnicum cessat in Europa imperium.

5.§ A hún birodalom fölbomlásáról.

Diuulgato ergo eius obitu obstupuit orbis terrae, et vtrum plangerent inimici eius, vel gauderent hesitabant: multitudinem filiorum formidantes, qui quasi populus vix poterat numerari. Vnum etenim ex filiis post ipsum credebant regnaturum. Sed Ditrici astucia Veronensis ac Principum Allamanniae, quibus Rex Ethela in collo residebat imperando, in partitas diuersas Hunorum communitas est diuisa, ita quidem, vt quidam Csabam Regis Ethele filium ex Grecorum imperatoris filia seu Honorii genitu; alii vero Aladarium ex Cremildi Germaniae principissa procreatum praeficere in regem post Ethelam nitebantur. Quia vero pars sanior Chabae adhaerebat; extera autem natio Aladario, eapropter vtrique inceperunt imperare. Tunc Ditrici astutia, qui fauebat Aladario, praelium inter ambos suscitatur. In primo ergo praelio Aladarius superatur, in secundo autem, quod Sicambrie per XV dies continuo committitur, exercitus Chabae sic deuincitur et prostratur, quod perpauci filii Ethelae Hunique remanerent. Istud enim est prelium, quod Huni prelium Crumhelt vsque adhuc nominantes vocauerunt. In quo quidem prelio tantus sanguis Germanicus est effusus, quod si Teutonici ob dedecus non celarent, et vellent pure reserare, per plures dies in Danubio aqua bibi nan poterat, nec per homines nec per pecus, quam de Sicambria vsque Vrbem Potentie sanguine mundauit. Fugiit ergo Csaba cum XV millibus Hunorum in Greciam ad Honorium et quamuis retinere voluisset, et Greciae incolam efficere, non permansit, rediens in Scithiam ad patris naciones ac cognatos. Qui dum Scithiam introisset, mox incepit suadere, quod penitus redirent in Pannoniam vltitionem de Germanicis accepturi.

A mint osztán halálának híre terjedt, a föld kereksége elámúla, s ellenségei nem tudják vala, sirjanak-é vagy örűljenek, rettegvén töméntelen sok fiától, kiket mint valamelly népet alig lehetett megszámlálni. Mert azt hitték, hogy majd utána valamellyik fia uralkodik. Azonban Veronai Ditrik és a németországi fejedelmek álnoksága miá, kiknek Ethele király uralkodva nyakokon űl vala, a húnok községe pártokra szakada, ugy hogy némelyek Csabát Ethele királynak a görög császár Honorius leányától való fiát, mások a Krimhild német fejedelemasszonytól született Aladárt törekszenek vala Ethele után királylyá emelni. Mivel pedig a józanabb rész Csabával, az idegen nemzet pedig Aladárral tart vala, azért mind ketten kezdének uralkodni. Ditrik álnokságából osztán, ki Aladárhoz szít vala, kettejök közt a dolog háborúra kerül. Az első ütközetben tehát Aladáron erőt vesznek, de a másodikban, melly Sicambriánál két álló hétig foly, Csaba hadát ugy legyőzik és szétverik, hogy Ethele fiaiból és a húnokból igen kevesen maradnak. Ez ugyanis azon csata, mellyet a húnok Krimhild csatájának neveztek s maig is e néven emlegetnek. Melly ütközetben annyi vér ömlött, hogy ha a németek szégyenből nem titkolnák és tisztán meg akarnák vallani, a Duna vizét néhány nap sem ember sem barom nem ihatta, minthogy Sicambriától Potentia városáig vérrel volt áradva. Csaba tehát tizenötezer húnnal Görögországba Honoriushoz futa, s bár az ott kivánta marasztalni s görögországi lakossá tenni, nem marada, hanem visszatére Scythiába atyafiaihoz és rokonaihoz. Ki is mihelyt Scythiába visszatért, mindjárt kezdé sürgetni, hogy mindenestől menjenek vissza Pannoniába, hogy a németeken bosszút álljanak.

19

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

6.§ Ex Hunnorum in Europa reliquiis orti Siculi. 6.§ A székelyekről, és Csaba fiairól; Edről és Edeménről. Remanserant quoque de Hunis uirorum tria millia ex praelio Crimildino erepti per fugae interfugium, qui timentes occidentis naciones in campo Chigle usque Arpad permanserunt, qui se ibi non Hunos sed Zaculos vocauerunt. Isti enim Zaculi Hunorum sunt residui, qui dum Hungaros in Pannoniam iterato cognouerunt remeasse, redeuntibus in Rutheniae finibus occurrerunt, insimulque Pannonia conquestata, partem in ea sunt adepti, non tamen in plano Pannonie, sed cum Blackis in montibus confinii sortem habuerunt. Unde Blackis commixti litteris ipsorum vti perhibentur. Isti quippe Zaculi in Grecia periisee Chabam putauerunt. Unde vulgus adhuc loquitur in communi: Tune redire debeas, dicunt recedenti, quando Chaba de Grecia reuertetur. Iste igitur Chaba filius Ethelae est legitimus, ex filia Honorii Imperatoris Grecorum genitus, cui Edemen et Ed filii sunt vocati. Edemen autem, cum Hungari in Pannoniam secundario sunt reuersi, cum maxima familia Patris sui et Matris introuit. Nam Mater eius de Corosminis orta erat. Ed vero in Scitia remarasit apud patrem. Ex isto enim Chaba generacio Abae est egressa. Cumi igitur Chaba adiens in Scitiam nobilitate genitricis in communi se iactaret, Hunorum nobilitas ipsum contempnebat, asserentes eum non verum esse alumpnum Regni Scithiae, sed quasi Missitalium exterae nacionis. Propter quod ex Scitia vxorem non accepit, sed traduxit de gente Corosmina.

Maradt volt még a húnokból háromezer ember, kik a krimhildi csatából futással menekűltek, kik is félvén a nyugoti nemzetektől Árpád idejéig a Sziklamezőn maradtak s ott magokat nem húnoknak hanem székelyek-nek nevezték. Ezen székelyek ugyanis a húnok maradványai, kik midőn megtudták, hogy a magyarok Pannoniába másodszor visszajöttek, a visszatérőknek Ruthenia határszélein eléjök menének s Pannoniát együtt meghódítván abba részt nyertek, de nem a pannoniai síkon, hanem az oláhokkal együtt a határszéli hegyek közt kaptak osztályrészt. A honnan az oláhokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit használják. Ezek a székelyek azt hitték, hogy Csaba Görögországban veszett. A honnan a köznép ma is mondja példabeszédben: akkor térj meg, - mondják a távozónak, - mikor Csaba Görögországból. Tehát ez a Csaba Ethelének Honorius görög császár leányától született törvényes fia, kinek fiait Edeménnek és Ednek hívták. Edemén osztán, mikor a magyarok másodszor visszatértek Pannoniába, atyja és anyja igen nagy atyafiaságával bejöve, anyja ugyanis a korozmin nemzetből való vala; Ed pedig Scythiában marada atyjánál. Ezen Csabától származott az Aba nemzetsége. Midőn hát Csaba Scythiába visszamenvén a község előtt anyja nemes voltával hánykolódott, a húnok nemessége megveti vala, azt állítván, hogy nem igaz növendéke Scythia országának, hanem csak olyas jöttment idegen fajta. Miért is Scythiából nem kapott, hanem a korozmin nemzetből vett feleséget.

7.§ Qui, post eiectos Hunnos, Pannaniarum domini?

7. § Szvatoplugról és atyjáról Marótról.

Postquam autem filii Ethelae in praelio Crumhelt cum gente Scitica fere quasi deperissent, Pannonia exstitit X annis sine Rege, Sclavis tantummodo, Grecis, Teutonicis, Messianis et Vlahis aduenis remanentibus in eadem, qui viuente Ethela populari seruitio sibi

Miután pedig Ethele fiai a krimhildi csatában csak hogy nem mind elvesztek, Pannonia tiz esztendeig király nélkűl vala, csak jövevény szlávok, görögök, németek, morvák és oláhok maradván benne, kik Ethele életében neki köznépi szolgálattal szolgálnak vala. Támada 20

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

seruiebant. Surrexit tandem Zuataplug filius Morot princeps quidam in Polonia, qui Bracta subiugando, Bulgaris, Messianisque imperabat, incipiens similter in Pannonia post Hunorum exterminium dominari. Hunc quidem Hungari de fluvio Hung variis muneribus allectum, et nunciis explorantes, considerata illius milicia immunita, ipsum Zuataplug irruptione subita prope fluuium Racus iuxta Banhida, in quodam oppido cuius interrupta adhuc eminent, cum tota milicia peremerunt et sic Pannonie populis, qui superius sunt notati, inceperunt dominari. Tradunt quidam, quod Hungari Morot non Zuataplug in secundo eorum reditu in Pannonia reperiassent principantem. Hoc idcirco esse habet, quia Morot pater eius nomine maior erat, sed confectus senio repausabat in castro, quod Bezprem nominatur. Audito infortunio quod filio acciderat morte subita ob dolorem siniuit vitam suam, filius vero in dominando nouus erat. Explicit liber primus de introitu.

végre egy fejedelem Lengyelországban, Szvatoplug Marót fia, ki Braktát meghódítván a bolgárok-on és morvák-on uralkodik vala, ki a húnok kiveszte után Pannoniában is hasonlóan kezde uralkodni. Ezt a Szvatoplugot a magyarok az Ung vize mellől különféle ajándékokkal édesgetvén és követeikkel kikémleltetvén, miután katonaságát erőtlennek tapasztalták, hirtelen megtámadván a Rákos vizéhez közel Bánhida mellett egy városban, mellynek romjai maig is látszanak, egész katonaságával elvesztették. S igy Pannonia föntebb említett népein kezdének uralkodni. Némelyek ugy beszélik, hogy a magyarok második bejövetelökkor Marótot, nem Szvatoplugot találták Pannoniában fejedelműl. Ez onnan ered, hogy atyja Marót nagyobb hirű vala, de mint elaggott öreg azon várban nyugszik vala, mellyet Veszprém-nek hívnak s meghallván a szerencsétlenséget melly fián esett, fájdalmában rögtön halállal végezte életét, fia pedig az uralkodásban uj ember vala. Vége az első könyvnek a bejövetelről.

Incipit liber secundus de Reditu

Kezdődik a második könyv a visszajövetelről.

21

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

LIBER SECUNDUS

MÁSODIK KÖNYV

Historia Hungarorum ab eorum in Pannonias reditu ad A. 1282

A magyarok története bejövetelöktől 1282-ig.

CAPUT PRIMUM

I. FEJEZET.

1.§ Introductio in Librum secundum

1.§ Bevezetés.

Digestis ergo Hunorum natalibus, praeliis felicibus et sinistris; quotiensque sua loca immutauerunt; nunc videndum est quo tempore redierint in Pannoniam iterato et qui fuerint redeuntium Càpitanei quantusque numerus armatotum praesenti opusculo apponere dignum duxi.

Miután tehát előadtuk a húnok eredetét, szerencsés és szerencsétlen harczaikat, s hányszor változtatták lakhelyeiket, most nézzük, mikor tértek vissza ismét Pannoniába. Kik voltak a visszatérők kapitányai s mennyi volt fegyvereseik száma jelen munkába igtatni méltónak tartottam.

2.§ Huni, seu Hungari quando secundum in Pannonias reuersi?

2.§ A magyarok bejöveteléről s hét kapitányáról.

Imperante ergo Ottone Suevo in Germania et Italia; in Francia Ludouico Rege Lotharii filio et Graeciam Antonio duro filio Theodori gubernante DCCCLXXII anno ab incarnatione Iesu Christi Huni siue Hungari denuo ingressi in Pannoniam transierant per regna Befforum Alborum Comanorum et ciuitatem Kyo et deinde in fluuio Hung vocato, vbi castrum fundauere, resederunt. A quo quidem fluuio Hungari a gentibus occidentis sunt vocati. Cumque & alia VI caftra post hunc sundauissent aliquamdiu in illis partibus permansere tandemque Zvataplu interemto quemadmodum superius est narratum in VII exercitus sunt diuisi ita quidem vt vnus exercitus sine centurionibus decurionibusque vnum haberet Capitaneum cui tamquam Duci deberent vnanimiter intendere ac parere. Habebat enim vnus exercitus XXX millia virorum armatorum exceptis decurionibus ac Praefectis.

Midőn Német- és Olaszországon a sváb Ottó, Francziaországon Lajos király, Lothár fia, uralkodott, Görögországot pedig Antonius Durus, Theodorus fia, kormányozta, Jézus Krisztus születésének nyolczszázhetvenkettedik esztendejében jővén be ismét a húnok vagy magyarok Pannoniába, átkelének a besenyők, a fejér kúnok országain és Kió városán, s aztán az Ung nevezetű folyónál szállának meg, hol várat építének, melly folyótól nevezték őket a nyúgoti nemzetek hungar-oknak. S miután ezen kivűl még más hat várat is alapítottak, egy ideig azon vidéken maradának. Végre miután Szvatoplugot, mint föntebb elbeszéltük, megölték, hét seregre oszlának, ugy hogy mind egyik seregnek a századosokon és tizedeseken kivűl egy egy kapitánya legyen, kinek mint vezérnek egy szivvel lélekkel szót fogadjanak és engedelmeskedjenek. Vala pedig mindegyik seregben harminczezer fegyveres vitéz a tizedeseken és századosokon kivűl.

22

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

3.§ Vbi Danubium traiecere?

3.§ A magyarok átkeléséről a Dunán.

Egressi ergo vexillis erectis cam vxoribus, liberis et armentis Danubium in Pest et in portu Zub transierunt, vbi castrum quoddam circa Danubium, in quo erant Millites Zvataplug recollecti, qui fuere erepti per fugam, quando dominus ipsorum interierat, expugnarunt; in quo quidem affinem Morot nimis vetulum cum aliis perimentes, usque hodie fabulose Morot ipsum fuisse asseuerant.

Megindulván tehát emelt zászlók alatt feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal, a Dunán Pest-nél és a szobi réven átkelének, hol egy várat a Duna körűl, mellyben gyűltek volt össze Szvatoplug katonái, kik futással menekűltek, midőn urok elveszett vala, megvívának, mellyben egyebek közt Marót bizonyos igen agg atyjafiát megölvén, mai napig is mesélve azt állítják, hogy az maga Marót volt.

4.§ Arpad inter Capitaneos primus.

4.§ Első kapitány Árpád.

Ex istis ergo Capitaneis Arpad filius Almi filii Elad, filii Uger de genere Turul rebus ditior erat et potentior gente. Hic igitur Arpad cum gente sua Ruthenorum alpes prior perforauit, et in fluuio Ung primus fixit sua castra, eo quod prosapia ista prae ceteris Scitiae tribubus praerogatiua inuestitur dignitate, vt exercitum praecedit eundo, retrograditur redeuntem.

Azon kapitányok közt tehát Árpád, Álmos fia, ki Előd fia, ki Ögyek fia volt, a Turul nemzetségből vagyonban gazdagabb s hadban hatalmasabb vala. Azért is ezen Árpád tört át hadával elsősorban a ruthénok havasain s ő ütötte föl legelsőben táborát az Ung vize mellett; minthogy az ő vérsége a többi scythiai törzsek fölött azon kiváló méltósággal van fölruházva, hogy a seregnek menet közben előtte, visszavonúláskor mögötte jár.

5.§ Prope Albam castra metatur.

5.§ Árpád szállásáról túl a Dunán.

Et cum transmeato Danubio Pannoniam introisset ipse Arpad, in loco illo fixit tabernacula, vbi modo Alben ciuitas est fundata. Illeque locus primus existit Arpad Ducis.

És midőn a Dunán átkelve Pannoniába béjöttek, maga Árpád azon helyt üté föl sátrait, hol most Fejérvár városa van telepítve. S az a hely vala Árpád vezér első szállása.

6.§ Alter capitaneus Zabolcs.

6.§ Második kapitány Szabolcs.

Alterius vero exercitus Capitaneus Zobole vocabatur, qui in eo loco fixit sua castra, vbi modo Chakvára iacet desolata. Ab isto Zobole generatio Chák esse habet.

A másik sereg kapitányát Szabolcs-nak hívják vala ki azon helyen ütött tábort, hol most Csák vára fekszik romokban. Ezen Szabolcstól veszi eredetét a Csák nemzetség.

7.§ Tertius Gyula.

7.§ Harmadik Gyula.

Tertii quidem exercitus Iula fuit Capitaneus, hic A harmadik sereg kapitánya Gyula vala. Ez, cum aliis in Pannoniam introisset in partibus miután a többiekkel Pannoniába béjött, utóbb az Erteuelu tandem habitauit. erdőelvi (erdélyi) részeken lakozott. 23

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

8.§ Quartus Örs.

8. Negyedik Örs.

Sed quarti capitaneus Vrs est nominatus; ipse circa flumen Soio sua tabernacula fixisse perhibetur.

A negyedik kapitányát Örs-nek hívták. Ez, mint mondják, a Sajó vize mellékén ütötte föl sátrait.

9.§ Quintus Kund.

9.§ Ötödik Könd.

Quinti vero exercitus Cund est dictus Capitaneus. Hic circa Nyr habitauit. Huius filii Cusid et Cupian sunt vocati.

Az ötödik sereg kapitányát Könd-nek hívták. Ez a Nyír körűl lakott; fiait Kücsid-nek és Kopjánnak hivták.

10.§ Sextus Lel.

10.§ Hatodik Lél.

Lel ergo exercitus sexti ductor fuerat, iste circa Golgocha primitus habitans, exinde Messianis et Boemis exstirpatis, tandem in partibus Nitriae saepius fertur habitasse. Ex isto Zuard oritur tribue et cognatio.

A hatodik sereg vezére Lél volt. Ez elejétől fogva Galgócz körűl lakván, miután onnan a morvákat és cseheket kiirtotta, utóbb mint mondják többnyire Nyitra táján lakozott. Tőle ered a Szoárd törzs és rokonság.

11.§ Septimiis Bulch.

11.§ Hetedik Bulcs.

Septimi quidem exercitus Werbulchu Dux est dictus. Hic in Zala circa lacum Bolotum descendisse perhibetur. Pro eo enim Werbulchu est vocatus, quia Cun auus eius in praelio Crimildino per Teutonicos fuisset interfectus, et id ei pro certo constitisset, volens recipere vindictam super eos, plures Germanicos assari fecit super veru, et tanta crudelitate in eos dicitur exarsisse, quod quorundam quoque sanguinem bibit sicut vinum.

A hetedik sereg vezérét pedig Vérbulcs-nak nevezték. Ez Zalá-ban a Balaton tava körűl szállott meg. Azért nevezték pedig Vérbulcsnak, mert minthogy nagyatyját a krimhildi csatában a németek megölték, s ő ezt mint bizonyos tudta, bosszút akarván rajtok állani, sok németet nyárson süttetett, és a mint mondják olly kegyetlenséggel dühöngött ellenök, hogy némelyiknek vérét is úgy itta mint a bort.

12.§ Aliae generationes aeque pro lubitu sibi sedes legunt: postea in Morauos, Bohemos, aliosque irruunt.

12.§ A magyarok morva- és csehországi s karinthiai hadjáratairól.

Isti quidem capitaniei loca, descensumque vt superius est dictum sibi elegerunt. Similiter et generationes aliae vbi eis placuit eligentes. Cum autem resedissent Pannonia occupata, tandem Morauiam et Boemiam bonis omnibus

Ezen kapitányok, mint föntebb mondottuk, magoknak lakhelyet és szállást választának, szintugy a többi nemzetségek is, ott választva, hol nekiek tetszett. Miután pedig megtelepedtek, Pannonia elfoglalása után Morva- és 24

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

spoliarunt, Waratislao eorum duce in praelio interfecto. Post hoc vero Carinthiam hostiliter adeuntes vltra. castrum Leopah, Meraniae dux Gotfridus nomine, Duxque Eberhardus cum Aquilegiensi patriarcha ipsis occurrentes atrociter insimul pugnauerunt. Et quamuis ex Hungaris plures corruissent, in praelio memorato vtrique Duces occiduntur, Patriarcha per fugam liberato. Abinde spoliata Carintia, Stiria et Carniolia cum maxima praeda in Pannoniam reuertuntur. Conradus vero Imperator vt audiuit latrocinationem gentis suae, exiens de Italia intrauit Augustam Sueuie ciuitatem, vt exinde in Hungariam introiret Hungaros inuasurus. Sed interea Romae bellum generatur intestinum, et Caesar Roman redit.

Csehországot minden javaitól megfoszták, vezéröket Vratiszlávot ütközetben megölvén. Ez után Karinthiát támadván meg s Laibach várán túl Merania Gottfrid nevezetű herczege és Eberhard herczeg az aquilejai patriárkával szembe szállván velök, egymással keményen vivának, és jóllehet a magyarok közzűl az említett ütközetben sokan elestek, mind a két herczeget megölik, a patriárka futással menekülvén. Azután Karinthiát, Styriát és Karnioliát kifosztván, roppant zsákmánynyal térnek Pannoniába. Konrád császár osztán, a mint népe roncsoltatását meghallotta, a svábföldi Ágosta városába vonula, hogy onnan Magyarországra jőjön a magyarokat megtámadni. E közben azonban Rómában belháború támad és a császár visszatér Rómába.

13.§ Bulgariam, Forum Iulii et Lombardiam vastant.

13.§ A bolgárországi és lombárdiai magyar hadjáratokról.

Tunc Hungari exeuntes intrant in Bulgariam, ex qua armenta et captiuos extrahunt infinitos, redeuntes tandem cum victoria in Pannoniam. Tempore item alio per Forum Julii intrant Lombardiam, vbi Luitardum Wercellanae ciuitatis Episcopum, Imperatoris Caruli consiliarium fidissimum occidentes, ex ipsius Ecclesia thesaurum maximum rapuerunt; totaque pene Lombardia demolita cum maxima praeda in Pannoniam reuertuntur.

Akkor a magyarok kimenvén Bolgárországba ütnek, mellyből számtalan marhát és foglyot hurczolnak ki, diadallal térvén végre meg Pannoniába. Ismét máskor Friaulon át Lombardiába ütnek, hol Luitvárdot, Vercelli város püspökét, Károly császár leghívebb tanácsosát megölvén, egyházából roppant kincset rablának, s csak nem egész Lombardiát földúlván, roppant zsákmánynyal térnek meg Pannoniába.

14.§ Occidentales Europae partes inuadunt.

14. A magyarok nyúgot-európai hadjáratáról.

Post hec Saxoniam, Thuringiam, Sueuiam Rheno circa Maguntiam transpassato, orientalem Franciam et Burgundiam demoliti Ecclesias etiam plures destruxerunt. Et cum Rhenum in Constantia in reditu pertransissent, et cum maximo honore venissent in Bauariam, circa castrum Abah Alamannicus exercitus ipsos inuadit ex abrupto, quibus viriliter resistentibus, praelio confecto Teutonici sagittis deuincuntur, vbi capitur Hertindus de Suarchumburc Imperatoris Mariscalcus, id est militiae sue

Ezek után Szászországot, Thüringent, a sváb földet, a Rajnán Mainznál átkelve, keleti Francziaországot és Burgundiát földulván, több egyházakat is lerombolának, és midőn visszajövet a Rainán Constanznál átkeltek, s igen nagy tisztességgel Bavariába értenek, Abach vára körűl a német sereg véletlenül rajtok üte, kik ellen emberűl csatát állván, a németeket nyilaikkal legyőzik; holott is a császár marsalja azaz seregének vezére Scwarzenberg Hertind és vele minél több más nemes fogságba esik. És 25

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Princeps, et alii quamplures nobiles cum eodem, et licet inestimabilem pecuniam pro redemptione eorum tradidiscent, ante Ratisponam in signum positi, sagittis crudelissime, ciuibus in muro stantibus et admirantibus perforantur, et sic tandem cum victoria et praeda maxima ad propria reuertuntur.

jóllehet váltságokért megbecsülhetetlen pénzt adtanak, a magyarok őket Regensburg előtt czélba állítva, a kőfalon álló polgárok bámúlatára nyilaikkal nagykegyetlenül átlövöldözik, és igy osztán diadallal és nagy sok zsákmánynyal térnek hazájokba.

15.§ Ad Augustam internecina clade afficiuntur. 15.§ Az ágostai veszedelemről. Anno Christi 955. Transactis igitur paucis diebus, Lel et Bulchu per communitatem Hungarorum in Teutoniam destinantur et cum Augustam peruenissent vltra fluuium Lyh in prato fixere sua castra, ciuitatem diuturnis et nocturnis bellis molestantes. Cumque subitis saltibus capere non valerent, obstinati nolentes recedere de suburbio, Vrricus episcopus cum ciuibus ad Caesarem missis nuntiis animant eum, vt succurrat ciuitati; quia Hungari obsidentes eos licet sint plurimi non se custodiunt, qui facillime poterunt debellari. Egressus itaque Imperator de Ulmensi curia veniens celeriter, et absconse explorato processu et exercitu Hungarorum in hora tertia cum plueret, irruit super eos, et vnum exercitum viciniorem ciuitati festinanter debellauit. Quo viso Lel et Bulchu fugae remedium queritantes in nauem se colligunt, submittentes se per Danubium, vt fugiant in Hungariam. Qui quidem in transitu Ratisponae captiuati Caesari transmittuntur, quos Cesar iudicio suspendii condemnando Ratispone fecit occidi in patibulo. Quidam vero ipsos aliter dampnatos fabulose aesseuerant, quod Caesari presentati, vnus illorum cum tuba in caput ipsum Caesarem occidisset feriendo. Quae sane fabula verosimili aduersatur, et credens huiusmodi leuitate mentis denotatur. Nam personae criminosae ligatis manibus conspectui principum praesentantur. Verum quidem est, et libri continent Chronicarum, vt blasphemati audacter Caesari muriose sunt locuti, asserentes, quod si ipsos occidi fecerit, de gente sua de cetero nullus captus viuere poterit, sed vel in perpetuam tradetur seruitutem, aut nullo iudicio precedente

Kevés idő multával osztán a magyarok községe Lélt és Bulcs-ot Németországba küldi, kik is midőn Ágostához érkezének, a Lech folyón túl a réten ütének tábort, a várost éjjel s nappal viadalokkal háborgatva. S miután azt gyors rohamokkal bevenni nem birták, Ulrik püspök és a polgárok a külvárosból megátalkodva nem akarván visszavonulni, a császárhoz követeket küldenek s buzdítják, hogy siessen a város alá, mivel az őket megszálló magyarok sokan vannak ugyan, de nem vigyáznak magokra, úgy hogy nagyon könnyü lesz őket leküzdeni. Megindulván tehát a császár ulmi udvarából s gyorsan és titkon megérkezvén, miután a magyarok állását és seregét kikémlelte, napkelte után három órával, mikor eső esett, rájok rohana és a városhoz közelebb eső egyik seregöket hirtelen legyőzé. Mit látván Lél és Bulcs futásban keresve menekülést hajóba veszik magokat s a Dunán aláereszkednek, hogy Magyarországba meneküljenek. Kiket is Regensburgon átkeltökben fogságba vetvén a császárhoz küldenek, s a császár őket akasztófára itélvén Regensburgban bitófán végeztette ki. Némelyek ugyan mesésen azt állítják, hogy másként végezték őket ki, hogy a mint a császár elé voltak állítva, egyikök kürtjével a császárt agyon ütötte volna: de bizony e mese a hihetőséggel ellenkezik, s a ki illyest hisz, elméje gyenge voltát árulja el; mert a bünös személyeket kötött kézzel viszik a fejedelmek színe elé. Igaz azonban, s a krónikás könyvekben is megvagyon, hogy vakmerőn szitkozódva sérelmesen szólottak a császárnak, mondván, hogy ha őket megöletendi, 26

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

occidetur. Quod et factum est. Quia vt Hungari audierunt vt Caesar sic ipsos occidisset, omnes captiuos Teutonicos tam mulieres, quam paruulos vsque ad XX millia iugularunt.

nemzetéből többé egy fogoly sem élhet, hanem vagy örök rabságra vetik, vagy minden itélet nélkűl megölik. Mi meg is történt. Mert a mint a magyarok meghallották, hogy a császár őket igy ölette meg, valamennyi német foglyot, még az asszonyokat és csecsemőket is, húszezerig valót leöldököltek.

16.§ Alter Hungarorum exercitus sociorum cladem uindicat.

16.§ A magyarok másik csapatának diadaláról.

Alius vero exercitus, qui distabat ab Augusta, impetum Caesaris vt persensit super socios, in vnam siluam se collegit, et vt eius exercitum dispersum recognouit, persecutes est maiorem aciem gentis suae que tendebat versus Renum, quam in campo coniungens cursitando, se simul adunauit sicut apes, quam sagittis vulnerando, nec descendere, nec recedere permiserunt, qui se tandem velut mortuos in manus dederunt Hungarorum. Quos quidem vt ceperunt, omnibus caput detruncarunt pro exequiis sociorum. Fuerant autem numero milites et scutiferi quasi VIII millia, quorum capita sunt truncata.

A másik sereg pedig, melly Ágostától távolabb vala, a mint megértette, hogy a császár bajtársaikra ütött, egy erdőbe gyülekezék, és a mint megtudta, hogy a császár serege elszéledt, népe nagyobbik csapatát, melly a Rajna felé tart vala, űzőbe vevé, s a mint e sereget a mezőn nyargalva beérték, az mint a méh egyszerre egybe tódula, mellyet is nyilaikkal lövöldözve se megszállani se visszavonúlni nem hagyának, kik is végre magokat mintegy elhalva a magyarok kezébe adták. Kiket is a mint elfogtak, mindnyájoknak fejöket vették, bajtársaik toráúl. Valának pedig katonák és pajzshordók, kiknek fejét vették, mintegy nyolczezeren.

17.§ Vastatisque diuersis Regionibus, domum reuertitur.

17.§ A magyar had diadalmas visszatértéről.

Abinde egressi postmodum Danubii fluuium in Ulma transierunt et ad Wiltense coenobium cum venissent thesaurum magnum exinde rapuerunt, et post hoc tota Sueuia Renum Wormantiae transierunt, ibique duos Duces scilicet Lotharingiae et Sueuiae cum maximo exercitu contra eos venientes inuenerunt. Quibus deuictis et fugatis tandem Franciam intrauerunt, vbi Christianis et Coenobitis persecutio valida facta est per eosdem. Exinde autem egressi vsque fluuium Rodanum venientes, duas ciuitates, scilicet Segusam et Taurinam spoliarunt. Per alpes Italiae sibi viam praeparando, et cum planum vidissent Lombardiae concitatis cursibus spolia multa rapuerunt, et sic tandem ad propria

Innen osztán megindulván a Duna vizén Ulmnál átkelének és a fuldai monostorhoz érének, abból nagy kincset rablának, és azután az egész sváb földet földúlván, a Rajnán Wormsnál átkelének s ott két herczegre t. i. a lothringenire és a svábföldire akadának, kik igen nagy sereggel jöttek ellenök; kiket legyőzvén és megszalasztván, azután Francziaországba menének, hol a keresztyéneken és szerzeteseken erős üldözést követtek el. Onnan osztán megindulván s a Rodanus (Rh˛ne) folyóig menvén, két várost, tudniillik Segusát és Taurinát kirablának az olaszországi havasokon át véve útjokat, és midőn Lombardia síkját meglátták, sebes nyargalva sok zsákmányt 27

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

reuertuntur.

rablának s így térnek végre vissza hazájokba.

18.§ Germani et Galii foedus contra Hungaros ineunt.

18.§ A németek szövetkezéséről a magyarok ellen.

Postquam vero Lel et Bulchu vt superius est narratum, interissent, exercitus siluit non intrans vlterius in Germaniam; nam Francia et Germania vnianimiter concordantes simul in vnum adunati venientibus Hungaris deberent resistere vsque vitam. Propterea Hungari in Alamanniam vsque tempora Regis Stephani semper ire dubitabant, ne gens occidentis eos inuaderet simul adunata.

Miután pedig Lél és Bulcs mint föntebb el van mondva, elveszett, a had elhallgatott s nem ment többé Németországba: mert Franczia- és Németország egy szivvel lélekkel megegyezett, hogy egymással egyesűlve a rájok menő magyaroknak mind halálokig ellen álljanak. Azért is a magyarok Alemaniába menni István király idejéig mindig haboztak volt, ne hogy nyúgot népe egyesűlten támadjon rájok.

19.§ Hungari Italiam, Bulgariam et Graeciam infestant.

19.§ A konstantinápolyi hadjáratról s Botond bajvívásáról.

Postquam autem Italiae Prouincias aliquas spoliassent, V annis fuere sine motu. Tandem in Bulgariam adeuntes usque Ydropolim peruenerunt; dumque exercitum super se venientem non vident, usque Constantinopolim venientes descenderunt prope murum. Tunc Graecus vnus magnus sicut Gygans emittitur, qui duos Hungaros cum eo luctari postulabat, vociferans in hunc modum; vt si ambos Hungaros in terram non prostraret, extum Graecia censualis Hungaris subiaceret. Cumque idem Graecus exercitui esset plurimum infestissimus, quidam Hungarus Botond dictus Graeco opponitur ad luctandum, areaque praeparata arrepto dolabro quem ferre consueuerat super portam Vrbis, quae aerea erat, praecucurrit, tantamque fissuram in ea fecisse dicitur cum dolabro uno ictu, ut Graeci propter monstram ipsam portam refacire noluerunt. Quo quidem facto ad aream luctandus inermis aggreditur; et ad spectaculum Hungari in equis, Graeci ad muri propugnacula conuenerunt. Cumque Graecus exisset de Vrbe iturus ad aream, vidit Botond solum stantem paratum ad luctandum, exclamauit: quare alium Hungarum non adiungeret sibi in auxilium? Tunc Botond aggresso ipso sic eum comprehendisse

Miután pedig Olaszország néhány tartományát kirablották, öt esztendeig meg sem mozdúltak, végre Bolgárországba menvén Idropoliszig jutának, s midőn látták, hogy nem jön sereg ellenök, Konstantinápolyig menvén, annak fala mellé szállának. Akkor egy óriás nagy görögöt küldenek ki, ki azt kivánja vala, hogy két magyar birkozzék vele, ekként kiáltozva, hogy ha mind a két magyart földhöz nem veri, akkor Görögország a magyaroknak adót fizetve hódoljon. S minthogy azon görög a sereget igen bosszantotta, egy Botond nevezetű magyar áll ki vele birkozni; s a mint a küzdő tér elkészűlt, bárdját, mellyet hordani szokott vala, ragadva, a város réz kapujához rohana, s abba bárdjával egy csapásra, mint mondják, ollyan rést vága, hogy a görögök azon kaput mint csudát nem akarták kiigazitani. S a mint ezt megtette, a viadal terére fegyvertelenül kiáll, s a magyarok lóháton, a görögök a kőfal bástyáira mint nézők egybegyülekeznek. A mint osztán a görög a városból kijött, hogy a viadal terére menjen, látja hogy Botond egymaga áll küzdeni készen s kiálta neki: miért nem veszen maga mellé másik magyart segítségűl? Akkor Botond rá rohanván mint mondják úgy megragadta, hogy alig telt a bírkozásban egy kis óra, a görög úgy földre 28

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

perhibetur, vt praeteriit parua hora in luctando, quod Graecus prostratur, non valens resurgere vllo modo. Quo viso Graecorum Imperator et alii Graecorum proceres; Imperatrix etiam cum suis dispotinis de muro egredientes, ad sua palatia perrexerunt prae summa verecundia, quod acciderat reputantes: et licet Graecus sic allisus superuiueret cum fracto brachio, occasio tamen sibi fuit ipsa lucta mortis suae. Obtento itaque Hungari certaminis brauio pro censu postulando ad Graecos nuntios destinant, quibus Imperator subridendo nullum verbum dicitur respondisse. Tunc Hungari cum Tocsun eorum Duce cansilio inito, egressi de loco illo totam Graeciam et Bulgariam spoliantes ex ipsis aurum, gemmas, lapides pretiosos, captiuos sine numero et armenta infinita rapiunt, redeuntes tandem cum guadio in Pannoniam. Istud enim existit vltimum spolium quod fecere Hungari sub ritu paganismo constituti. Communitas itaque Hungarorum cum suis Capitaneis seu Ducibus quos pro tempore praeficere vsa erat, vsque tempora ducis Geichae hinc inde huic mundo spolia et pericula dinoscitur intulisee.

terűlt, hogy semmi módon nem birt többé fölkelni. Minek láttára a görög császár s a görögök többi nagyai, a császárné is úrasszonyaival a falról eltávozva palotáikba vonulának, nagy szégyennek tartva, a mi történt vala. És jóllehet az így földhöz vágott görög törött karral életben maradt, csakugyan ezen viadal lőn oka halálának. A magyarok tehát a viadal dicsőségét megnyervén, követeket küldenek a görögökhöz az adót követelni, kiknek, mint mondják, a császár mosolyogva egy szót sem válaszolt. Akkor a magyarok vezérökkel Taksonnal tanácsot tartván, azon helyről megindulván egész Görög- és Bolgárországot fosztogatva, azokból aranyat, gyöngyöket, drága köveket, számtalan foglyot és töméntelen barmot rablanak s úgy térnek meg osztán vígan Pannoniába. Ez volt ugyanis az utolsó rablás, mellyet a pogány valláson lévő magyarok elkövettek. A magyarok községe tehát kapitányaival vagy vezéreivel, kiket időnként szokott vala tenni, Gyeics vezér idejéig egyszer s másszor illy zsákmánylásokat és veszedelmeket ejtett e világon.

CAPUT SECUNDUM

II. FEJEZET.

Historia Regum a S. Stephano vsque ad caedem Magyarország története szent István királytól Abae Aba haláláig. 1.§ Primus rex, S. Stephanus ab anno 1000 ad annum 1038.

1.§ Szent István királyról.

Anno vero Dominicae incarnationis DCCCCLXVII Geicha dux diuino premonitus oraculo genuit Sanct. regem Stephanum; Mihal vero frater Geiche genuit Wazul et Zar Ladislaum. At Rex Stephanus plures quidem filios genuit, sed super omnes vnum genuit Emericum nomine, Deo, et hominibus honorabilem. Sanctus namque Rex Stephanue coronatur et tandem duce Cuppan intersecto, Iula auunculo suo cum vxore, et duobus filiis, de septem castris in Hungariam adducto, et

Úr születésének kilencszázhatvanhetedik esztendejében nemzette Gyeics vezér, isteni szózat által előre megintve, Szent István királyt. Mihály, Gyeics testvére, pedig nemzette Vazult és Szár Lászlót, István király pedig nemzett több fiút, de egyet, isten és emberek előtt mindnyájánál kedvesebbet nemzett, Imre nevezetüt. Szent István királyt tehát megkoronázzák s ő, miután Koppány vezért megölte s anyai nagybátyját Gyulát feleségével és két fiával Erdélyből Magyarországba hozta s 29

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

adiuncto Septem Castris Pannoniae. Post haec cum Kean Bulgarorum duce et Sclavorum praeliatus est, quo deuicto, de ipsius thesauro Beatissimae Virginis Ecclesiam de Alba ditare non omisit, quam fundasse perhibetur. Postquiam autem magnificauit Dominus manum suam cum B. Rege Stephano, subiecitque eius dominio multarum gentium nationes, statuit pompis huius secuii, deposito regni Diademate, renuntiare, Deique solius seruitio, exterioribus curis expeditus, deditus esse. Coronam vero Regni, Emerico Duci filio suo se daturum disposuit. Erat enim B. Rex Stephanus literatus naturali quoque ingenio coelitus eruditus, similiter et Emericus. Cum itaque Sanctissiimus Pater curam ministrationis gubernandi filio sanctissimo committere intenderet, Dux ipse morte est praeuentus. Fleuit ergo eum pater eius insolabiliter, totaque Hungaria, et prae nimio dolore, ac tristitia incurrit aegritudinem; pedum enim dolore vrgebatur. Nam maxime eapropter, vt de suo sanguine dignus nullus esset Regni corona sublimari et qui ipso mortuo, gentem tam nouellam in Fide Catholica posset conseruare. Interea vero viribus corporis coepit repente destitui et grauatum languore se sentiens misit nuntios festinanter, qui Wazul filium, sui patruelis de carcere Nitriae educeret, quem ipse post eum Regem faceret super Hungaros. Quo audito Kysla Regina habito consilio infidelium, misit Comitem Sebus, qui Regis nuntium praeueniens, Wazul oculos effoderet, auresque eius plumbi infusione obturaret, fugeretque abinde in Bohemiam. Quem cum tandem Regis nuntius ad Regem adduxisset, amare fleuit super casu, qui acciderat.

Erdélyt Magyarországhoz csatolta, ezután Keánnal a bolgárok és szlávok fejedelmével hadakozott, kit legyőzvén kincseiből a boldogságos szűz székes-fejérvári egyházát, mellyet ő alapított, nem múlasztá el gazdagítni. Minekutána pedig az Úr szent István királyon irgalmasságát megsokasította s uralkodása alá vetette sok nemzet népeit, elhatározta, hogy az ország koronáját letéve e világ pompáiról lemond, és a világi gondoktól szabadúlva egyedűl isten szolgálatjára szenteli magát, s föltette magában, hogy az ország koronáját fiának Imre herczegnek fogja adni. Szent István király ugyanis tudományos, természetes észszel is istentől megáldott férfiú vala, valamint Imre is. Midőn azért a szentséges atya a kormány vezetésének gondját szentséges fiára szándékozik vala bízni, a herczeg hirtelen halállal meghala. Siratá tehát atyja vigasztalhatatlanúl egész Magyarországgal és a szertelen fájdalom és szomorúság miatt betegségbe esék, mert lábfájás is kinozza vala, különösen a miatt, mert véréből senki sem vala méltó, hogy az ország koronáját fölmagasztaltassék és a ki a keresztyén hitben olly ujdon nemzetet abban megtarthassa. E közben azonban kezde testi erejében rögtön hanyatlani, és érezvén, hogy bágyadtság nyomja, sietve külde követeket, kik Vazult, nagybátyja fiát, a nyitrai tömlöczből hozzák ki, hogy őt maga után a magyarok fölé királylyá tegye. Mit Gizella királyné meghallván s pártosaival tanácsot tartván, elküldé udvari emberét Seböst, hogy a király követét megelőzve Vazul szemeit vájja ki, füleit olvasztott ólommal öntse be, s azután fusson Csehországba. Kit is osztán a mint király követe eléje vezetett, keservesen síra a Conuocatis ergo ad se Andrea, Bela et Luenta király a megtörtént eseten. Magához hivatván filiis Zar-Ladislai consuluit eis, vt in Bohemiam azért Andrást, Bélát és Leventét, Szár László fugerent festinanter. Beatus autem rex fiait, tanácsolá nekik, hogy sietve fussanak Stephanus, XLVI anno sui regiminis in die Csehországba. Szent István király pedig Assumtionis Beatissimae Virginis migrauit ad uralkodásának negyvenhatodik esztendejében a Dominum, sepultus est Albae in ecclesia boldogságos szűz fogantatásának napján az Beatissimae Virginis Gloriose. Confestim ergo úrhoz költözött. Eltemettetett Fejérvártt a Hungariae Cythara in luctum est conuersa, et boldogságos szűz egyházában. A magyarok omnis populus Regni planxit tam sanctissimum kobza tehát rögtön siralomra válta, s az egész

30

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Regem vlulatu magno. Juuenes eorum ac Virgines scalidis induti vestibus, per triennium choreas non duxerunt.

ország népe nagy kesergéssel siratá olly igen szent királyát. Ifjaik és szűzeik gyászba öltözve három esztendeig tánczba nem eredtek.

2.§ Petrus Rex constitutus A. 1038, solio priuatus anno 1041.

2.§ Péter király dölyféről.

Regina vero Kysla consilio iniquorum, Petrum Venetum, filium sororis suae, cuius pater Dux fuerat Venetorum, Regem fecit super Hungaros, vt pro libitu posset motus suae voluntatis perficere, Regnumque Hungariae amissa libertate Teutonicis subderetur. Postquam autem Petrus regnare incepisset, omnem mansuetudinem Regiae abiecit maiestatis, et furore Teutonico deseuiens Regni Nobiles contempnebat, cum Alemannis et Latinis bona terrae superbo oculo, et insatiabili corde deuorando. Munitiones autem, Castra et omnes Regni dignitates ab Hungaris auferens, tradebat Teutonicis et Latinis. Erat quoque idem lasciuus ultra modum, cuius satellites turpitudinem intemperatae libidinis operantes, vxores filiasque Hungarorum, vbicumque Petrus Rex ambulabat, violenter opprimebant. Nullus etiam eo tempore de vxoris filieque castitate certus erat, propter insultus aulicorum Petri Regis. Videntes ergo Principes et Nobiles Regni mala gentis suae, quae fiebant contra legem, communicato consilio, rogauerunt Regem, vt suis iniungeret, a tam detestabili opere desistere sine mora. Rex vero elationis fastu inflatus, ac furore, malitiam, quam in corde gerebat, occultando, cum tot veneno effudit in publicum ita dicens. Si aliquamdiu sanus ero omnes Judices, Spectabiles, Centuriones, Principes et Potestates statuam Teutonicos, et Latinos, terramque Hungariae, Regni hospitibus adimplens, in dominium tradam Teutonicis. Hoc itaque fuit discordiae seminarium inter Petrum Regem et Hungaros.

Gizella királyné pedig a gonoszok tanácsából húga fiát, a velenczei Pétert, kinek atyja a velenczeiek herczege volt, tevé királylyá a magyarokon, hogy kénye kedve szerint teljesíthesse akaratjának gerjedezéseit, s hogy Magyarország, szabadságát vesztve, a németek alattvalója legyen. S miután Péter uralkodni kezdett, a királyi méltóság minden szelidségét levetkezé, és német dühösséggel tombolva az ország nemeseit megveti vala, az ország javait a németekkel és olaszokkal fönhéjázva és telhetetlen szívvel falván. Az erősségeket, várakat, és az ország minden méltóságát a magyaroktól elszedvén németeknek és olaszoknak osztja vala. De szerfölött kicsapongó is vala, s inasai féktelen bujaságukat csúfosan űzve, a magyarok nejeit és leányait, a hol csak Péter király járt s kelt, erőszakosan megfertőztetik vala. Nem is volt azon időben senki biztos felesége s leánya tisztasága felől Péter király udvari népének incselkedései miatt. Látván tehát az ország főpapjai és nemesei nemzetök bajait, mellyek a törvény ellen történnek vala, közönséges tanácsból kérék a királyt: parancsolja meg embereinek, hogy olly útálatos viseletökkel haladék nélkűl hagyjanak föl. A király azonban kevélységének dölyfében fölfuvalkodva és megdühödve, gonoszságát, mellyet szívében rejtegetve hord vala, egész méreggel kiönté a világ elébe, így szólván: "Ha darab ideig egészségben maradok, valamennyi birót, tekintetes urat, századost, országnagyot és méltóságot németekből és olaszokból teszek, és Magyarország földjét idegenekkel töltve be a németeknek adom birodalmúl." Ez volt tehát a visszálkodás szűlő oka Péter király és a magyarok között.

31

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

3.§ Petro exauctorato, Aba in Regem coronatur. 3.§ Aba király uralkodásáról és haláláról. Anno 1041, ad A. 1044. Anno ergo Regni Petri tertio, principes et Nobiles Regni Hungariae Episcoporum consilio, in vnum conuenerunt contra Petrum, quaerentes sollicite, si aliquem de Regali genere possent reperire, qui esset idoneus Regnum gubernare, eosque a Petri tyrannide potenter liberare. Cumque in Regno talem inuenire potuissent vllo modo, ex semet ipsis quendam Comitem, nomine Aba, sororium S. Regis Stephani, super se Regem praefecerunt. Aba vero Rex congregato exercitu Hungarorum, processit contra Petrum pugnaturus. Cernens autem Petrus Hungarorum adiutorio se priuatum, fugiit ad Henricum Cesarem in Bauariam, petiturus auxilium sibi dari. Petro itaque de regno effugato illi Tyranni, quorum consilio afflicti erant Hungari, sunt detecti, ex quibus vnum in frusta conciderunt, oculos diorum filiorum eiusdem eruentes, alios vero in manganis ferreis confregerunt, quosdam lapidibus obruentes. Sebus vero qui Wazul oculos eruerat, pedibus confractis ac manibus in rota peremerunt. Aba vero in Regem consecrato, ea, quae Petrus statuerat, in irritum reuocans, Hungarorum scita iussit obseruare. Tertio autem anno Aba Regis, descendit Petrus Rex cum Henrico Caesare, ducens maximum exercitum contra Abam, quod Aba dum sciuisset, nuntios mittens ad Caesarem, probauit, si cum eo pacem posset ordinare, vel minime. Cui Cesar in respondendo se ostendit inimicum, intellectoque vt intenderet restituere Petrum Hungaris, iratus inuasit Austriam, et usque in fluuium Cremse spoliauit; et post haec est reuersus. Tandem quoque misso exercitu in Carinthiam pro spolio faciendo, cum inde redirent honorosi, Gotfridus Austriae Marchio circa Potouiam insultum faciens super eos, eorum spolia fertur abstulisse. Tunc enim Austria non Duces, sed habebat Marchiones. Cumque eo tempore Coloniae degeret Imperator, audito quod Hungari lacerassent Teutonicos sine causa; cum principibus Alemannie consilium iniit, qualiter ab Hungaris illatam sibi iniuriam, iniuria simili propulsaret. Mouit itaque

Tehát Péter uralkodásának harmadik esztendejében az ország nagyai és nemesei a püspökök tanácsára egybe gyülekezének Péter ellen, szorgosan keresve ha valakit találhatnának a királyi nemből, ki alkalmas lenne az országot kormányozni s őket Péter zsarnokságától hatalmasan megszabadítani. S minthogy az országban illyet semmi módon nem találhattak, magok közzűl egy Aba nevezetű ispánt, szent István király húgának férjét, tették királyukká. Aba király osztán összegyüjtvén a magyarok seregét megindula Péter ellen harczolni. Látván Péter, hogy a magyarok segitségétől elesett, Henrik császárhoz futa Bavariába, hogy magának segítséget kérjen. Miután tehát Pétert az országból kikergették, a magyarok azon zsarnokokat, kiknek tanácsából nyomorgatták vala őket, fölkeresék, s közzülök egyet darabokra vagdalának s két fiának szemeit kiszúrák, másokat vas mangorlókban törének össze, némelyeket agyon kövezének, Sebösnek pedig, ki Vazul szemeit kiszúrta volt, kezét lábát kerékben törék s úgy veszték el. Aba osztán királylyá szenteltetvén, Péter rendeleteit eltörölve a magyarok törvényeit parancsolá megtartani. Aba királyságának osztán harmadik esztendejében Péter király Henrik császárral alá szálla, igen nagy sereget vezetve Aba ellen. Mit midőn Aba megtudott, követeket küldvén a császárhoz, megkisérté, ha tudna-é vele békét kötni vagy teljességgel nem: a császár azonban válaszában ellenségének mutatá magát. Megértvén hát Aba, hogy a császár vissza ügyekszik Pétert a magyarok közé állítani, megbosszankodva rá ronta Austriára és a Trense vizéig rablá s azután megtére. Karinthiába is küldvén azután sereget rablani, azt mondják, hogy a mint onnan rakodtan tértek vissza, Gottfried austriai őrgróf Pettau táján rajtok ütvén zsákmányukat elvette. Akkor ugyanis Austriának nem voltak herczegei hanem őrgrófjai. S minthogy ekkor a császár Kölnben mulatott, meghallván, hogy a magyarok ok nélkül fosztogatták a németeket, Németország 32

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

expeditionem ingentem, et consilio ducis Ratizlai Bohemorum, ex aquilonali parte Danubii venit ad Hungariae confinia. Legati vero Abae Regis, et Hungarorum promittebant Caesari, vt in omnibus satisfacerent, non quia Petrum in Regem non susciperent, quod Caesar summopere perficere affectabat. Obligatus enim erat ei iuramento, vt ipsum in Regnum Hungariae iterato collocaret. Cum autem Hungari Petrum non admitterent, missis muneribus, dataque fide, quod captiuos Teutonicorum libere permitterent remeare, Caesar consilio inductus Ducis Loteringiae et plus allectus muneribus, rediit Bizanciam Burgundiae Ciuitatem. Ex hinc ergo Rex Aba securitate accepta, cepit esee insolens, et seuiebat superbe in Hungaros, Nobiles contemnens, sicut et iusiurandum pro nihilo reputabat violare. Hungari vero nolentes id ei sustinere, conspirarunt, vt eum morti traderent et occiderent. Sed quidam prodidit consilium, ex quibus, quos capere potuit, sine iudicii examine, interfecit, quod ei exstitit in summum maxime detrimentum, Nam Viros quinquaginta consiliandi causa in vnam domum euocauit, quibus in eandem inclusis, crimen non confessos, nec conuictos legibus, caput fecit detruncari. Vnde Beatus Gerardus Chenadiensis episcopus canonica seueritate Regem corripiens, predixit sibi periculum imminere. Tunc quidam ex Hungaris fugientes ad Caesarem, locuti sunt contra Abam, dicentes, quod pro nihilo iuramentum reputaret violare, Nobilesque qui eum Regem fecerant contemnebat. Quibus dixit Imperator. Oportet ergo, vt captiuos reddat, damna emendando. Caesar igitur Hungarorum animatus consilio, cum exercitu Norico, et Bohemico Austriam introiuit, dissimulans se in Hungariam intraturum, sed simulant cum Aba concordare. Tunc nuntii Aba Regis repetebant inceseanter a Caesare Hungaros qui ad Caesarem fugerunt, conquerentes ac dicentes Praedones, ac Latrones ipsos esse, quaerereque inter Caesarem, ac Hungaros praecipuoa intentores, ideoque huiusmodi iniquitatis artifices in manus Abae Regis tradi oportere.

fejedelmeivel tanácsot tarta, miként torolja meg a magyarok által okozott sérelmeket hasonló sérelemmel. Azért is roppant hadjáratot indíta és Ratiszláv cseh fejedelem tanácsából a Duna éjszaki partján jöve Magyarország határához. Aba király és a magyarok követei osztán igérik vala a császárnak, hogy mindenben eleget tesznek, csak Pétert királyuknak nem fogadják el, mit a császár végbe vinni szerfölött áhít vala. Mert esküvel kötelezte volt magát neki, hogy Magyarország királyságába ujolag behelyezi. Minthogy azonban a magyarok Pétert nem fogadák el, a császár, miután ajándékokat küldtek és hitet adtak, hogy a fogoly németeket szabadon visszaeresztik hazájokba, a lothringeni herczeg tanácsát követve s még inkább csábittatva az ajándékok által, megtére Bizanciába, Burgundia városába. Ettől fogva tehát Aba király bátorságot véve garázda kezde lenni, s a nemeseket megvetve kevélyen dühöng vala a magyarok ellen, valamint az esküszegést is semmibe veszi vala. A magyarok osztán ezt tőle tűrni nem akarván összeesküvének, hogy őt halálra szánják és megöljék. De valaki elárulá szándékukat, s kiket közzűlök Aba elfogathatott, birói vizsgálat nélkűl megöleté, mi kiváltképen legfőbb veszedelmére vált. Behívata ugyanis ötven embert egy házba tanácskozni, s oda rekesztetvén őket, a nélkűl hogy vétköket bevallották, a nélkűl hogy törvényen marasztattak volna, fejöket szedeté. Miért is Szent Gellért csanádi püspök az egyházi törvény szigorúságával dorgálván a királyt, megjósolá hogy veszedelem fenyegeti. Akkor a magyarok közzűl néhányan a császárhoz futván kikelének Aba ellen, mondván hogy esküjét megszegni semmibe sem veszi, s a nemeseket, kik királylyá tették volt, megveti vala. Kiknek mondá a császár: tehát vissza kell adnia a foglyokat s a károkat meg kell térítnie. A császár tehát a magyarok tanácsán fölbátorodva bajor és cseh sereggel Austriába mene, titkolva hogy Magyarországba be fog törni, sőt tettetve hogy Abával egyezkedik. Ekkor Aba király követei szünetlen követelik vala a császártól a magyarokat, kik a császárhoz szöktek volt,

33

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Quod facturum se Caesar promisit ullo modo. Concitato igitur cursu inuasit fines Hungariae, intrans per Suprunium, et cum vellet in Bobut pertransire, non poterat propter aquas. Hungari ergo, qui erant cum Caesare et Petro Rege, duxerunt Caesaris exercitum sursum iuxta flumen Rebche, et vtraque flumina, tota nocte equitando, orto sole, facili vado transierunt. Occurrit autem Rex Aba in Menfeo cum multitudine armatorum, nimis presumens de victoria, quia Bauari quidam nuntiauerant ei, Caesarem cum paucis introisee. Et, vt dicitur, Aba Rex viotoriam habuisset, nisi quia Hungari quidam amicitiam Petro reseruantes, super terram sua vexilla proiecissent et fugissent. Commisso igitur praelio diu et acriter, tandem Caesar, Diuino fretus adminiculo, victoriam est adeptus. Aba vero Rex fugiit versus Tizam, et in villa quadam, in scrobe veteri ab Hungaris quibus regnans nocuerat, iugulatur, et iuxta quandam Ecclesiam sepelitur. Post aliquot autem annos, cum esset effossum corpus eius de sepulchro, sudarium ac vestimenta ipsius inuenerunt incorrupta, et loca vulnerum resanata, sepelieruntqae tandem corpus eius in proprio Monasterio. Ex Teutonicis etenim in illo praelio sine numero ceciderunt. Vnde idem locus, vbi praelium est commissum, eorum lingua vsque hodie Florumpajur est vocatus, et Weznemut nostra lingua.

vádolva mondván, hogy azok rablók és orvok s a császár és a magyarok közt a háború főfő gerjesztői, azért is az illy gazság koholóit Aba király kezébe ki kell adni. Mit tenni a császár semmi módon nem igérkezett. Tehát gyorsan előnyomulva Magyarország határaira üte, Sopronon át törve bé: de midőn Babót-on át akart vonúlni, a vizek miatt nem lehetett. A magyarok tehát kik a császárral és Péter királylyal valának, a császár seregét fölvezeték a Répcze folyó mellett, s egész éjjel lovagolva nap keltekor mind a két folyón könnyű gázlón átkelének. Aba király pedig Ménfőnél szálla vele szembe roppant sok fegyveressel, igen bizakodva győzedelmébe, mivel némely bajorok jelentették volt neki, hogy a császár kevesed magával jött. S a mint beszélik, Aba királyé lett volna a győzelem, ha csak némely Péter barátságában megmaradt magyarok zászlaikat földre nem dobták s meg nem futamodtak volna. Tehát hosszan és erősen folyt csata után végre is, isten segítségébe bizva, a császár diadalt nyere. Aba király pedig a Tisza felé futa s a magyarok, kiknek uralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ó veremben megölik s egy egyház mellé eltemetik. Néhány év mulva, midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan és sebhelyeit begyógyúlva találták, s eltemették osztán testét tulajdon monostorában. A németekből azonban abban az ütközetben számtalan húllott el. A honnan azon helyet, hol a csata történt, mai napig Florumpajornak, a mi nyelvünkön Veszsz némöt-nek hívják.

CAPUT TERTIUM.

III. FEJEZET.

Historia Regum a Petro restituto ad obitum Andreae I.

Aba halálától I. András haláláig.

1.§ Petrus Regno, et Solio restitutus. Anno 1044, 1.§ Péter király visszaállításáról. oculis orbatur Anno 1047. Caesar vero obtenta victoria, descendit Albam Ciuitatem, vbi Petro restituit Regnum, et sic tandem est reuersus est Ratisponam. Rege vero Petro, et Hungaris qui eum in Regnum reduxerant, vires et potentiam resumentibus,

A császár, miután diadalt nyert, SzékesFejérvárba szálla, hol Péternek az országot visszaadá, s így osztán megtére Regensburgba. Péter király pedig és a magyarok, kik őt az országba visszahozták, ismét erőre és hatalomra 34

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

coeperunt esse insolentes. Qua de causa omnes Hungari sollicite intendebant, qualiter amoto Petro, filios Zar Ladislai reducere potuissent. Dum autem ista ita fierent, Andreas, Bela et Luenta de Boemia in Poloniam transeuntes, a Misca Polonorum Duce amicabiliter sunt recepti. Vbi Bela Pomoraniae Ducem duello deuincens, filia Miskae sibi datur in vxorem. Quod Andreas et Luenta aegre Ferentes ne ipsius nomine viuerent in Polonia in, Rutheniam transierunt. Et dum ibi a Duce Lodomeriae, propter Petrum Regem suscepti non fuissent, ad Terram vadunt Comanorum. Qui cum eos perimere cogitarent credentes ipsos exploratores Regni sui, tandem per captiuum Hungarum recogniti, optime deinceps pertractantur. Interea vero Petrus Rex Hungaros priori grauamine cepit molestare. Tunc in Chenad omnes in vnum conuenerunt, consilioque habito, communiter pro filiis Zar-Ladislai transmittunt, vt ad Regnum remearent.

kapva garázdák kezdének lenni. Miért is az egész magyarság szorgosan ügyel vala, hogy Pétert elkergetve miképen hozhatnák vissza Szár László fiait. Míg ezek így történtek, András, Béla és Leventa Csehországból Lengyelországba átmenvén Miska lengyel fejedelem által barátságosan lőnek fogadva. Hol Bélának, miután a pomerániai herczeget párviadalban legyőzte, Miska nejűl adá leányát. Mit András és Leventa nehezen szívelvén, ne hogy az ő becsületéből éljenek Lengyelországban, átmenének Ruthéniába. S midőn ott őket Lodoméria fejedelme, Péter király miatt, nem fogadta bé, onnan a kúnok földjére menének. Kik is azt hivén, hogy országukat kémlelik, elvesztésökön gondolkoztak, de miután egy magyar rab rájok ismert, azontúl igen jól bántak velök. E közben pedig Péter király a magyarokat előbbi sanyargatással kezdé terhelni. Akkor Csanádon mind egybejövének s tanácsot tartván köz értelemmel Szár László fiaiért küldenek, hogy jőjenek vissza az országba.

2.§ Andreas, et Luenta filii Zar-Ladislai per Hungaros contra Petrum euocati, Pestinum veniunt.

2.§ A magyarok fölkeléséről, Péter haláláról.

Qui cum in Pest aduenissent absconse, sicut poterant, statim in curia Petri Regis vna nocte in equis velocibus per nuncios trium fratrum proclamatur: quod omnes Teutonici et Latini ubicunque inuenti perimantur, et resumantur ritus paganismus. Mane ergo facto, scicitatus Petrus facti causam, pro certo recognouit, ipsos esse in Hungaria. Et licet immenso dolore tactus esset, se laetum demonstrabat. Tunc clam mittens suos nuncios, vt Albam occuparent; reuelato consilio, Hungari per omnia loca incipiunt rebellare, occidentes vno tempore Teutonicos et Latinos, mulieribus quoque, infantibus, et sacerdotibus, qui per Petrum fuerant Praepositi, Plebani et Abbates, non parcentes. Et cum in Albam nequisset introire, arrepta fuga, iuit versus Musun, vbi exercitus venisse contra eum perhibetur, indeque declinans equitauit festinanter versus Albam.

Kik is midőn, a milly titkon csak lehetett, Pestre megérkeztek, a három testvér hirnökei mindjárt azon éjtszaka Péter király udvarába nyargalva kikiáltják, hogy minden németet és olaszt, akárhol találják, le kell ölni, és a pogány vallást vissza kell venni. Reggelre kelve tehát tudakozódván Péter a dolog okáról, mint bizonyost tudá meg, hogy bent vannak Magyarországon. És jóllehet rettentő fájdalom érte, magát vígnak mutatja vala. Aztán titkon embereket külde, hogy foglalják el Fejérvárt: de terve kitudódván, a magyarok mindenhol kezdének lázadni, egyszerre öldökölvén a németeket és olaszokat, még az asszonyoknak, gyermekeknek és azon papoknak sem kegyelmezve, kiket Péter tett vala prépostokká, plébánosokká és apátokká. S miután Péter Fejérvárba nem mehetett bé, futásnak eredve Mosony felé mene, hol, mint mondják, sereg 35

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Ciues etenim demandauerant, quod rediret, et Ciuitatem sibi darent. Cum vero in quamndam villam circa Albam peruenisset, subito exercitus ipsum circumdedit, vbi captiuatus oculi eruuntur. Licetque superuiueret in moerore animi finiens uitam suam, Quinque Ecclessis subterratur, quam fundasse perhibetur.

indula ellene. Eltérve tehát onnan is, sietve Fejérvár felé lovagola; mert a polgárok izenték vala, hogy jőjön vissza s a várost neki adják. S a mint Fejérvár körűl egy faluba érkezett, a sereg hirtelen körülvevé, hol is fogságba jutván szemeit kiszúrják. S jóllehet életben marada, lelke fájdalmában életét végezvén Pécsett temetik el, mellyet mint mondják ő alapított.

3.§ Andreas I. in Regem consecratur A. 1047, ad 3.§ I. András megkoronáztatásáról. A. 1061. Tunc tres fratres Albensem ingressi Ciuitatem, ab omnibus Episcopis, Nobilibus omnique populo cum summa laude sunt suscepti. Et Andreas aeuo potior, in Regni solium sublimatur. Quidam autem istos fratres ex Duce Wazul progenitos asseuerant, ex quadam virgine, de genere Tatun, non de vero thoro oriundos et pro tali missitalia illos de Tatum nobilitatem inuenisse; friuolum pro certo est et pessime enarratum. Absque hoc namque Nobiles sunt, et de Scytia oriundi, quare isti sunt filii ZarLadislai.

A három testvért osztán, a mint Fejérvár városába bementek, valamennyi püspök, nemes, és az egész nép igen nagy dicsőséggel fogadá. S Andrást, mint idősebbet, az ország trónjára emelik. Némellyek ugyan azt állítják, hogy ezen testvéreket Vazul vezér egy Táton nemzetségbeli leánytól s nem törvényes házasságból nemzette s hogy ezért kapta volna azon jöttment Táton nemzetség a nemességet: ez nyilván mendemonda és nagyon rosszúl beszélik, mert a nélkül is nemesek és Scythiából erednek. Miért is azok a testvérek Szár László fiai.

4.§ B. Gerardus per ferocientes Hungaros Budae occisus A. 1047.

4. Szent Gellért vértanúságáról.

Gerardus ergo episcopus de Chanad, in istis casibus in Pest, per Hungaros de monte submissus, in biga, Martyrio coronatur; qui Monachus prius fuerat de Rosacensi Abbatia, que est de territorio Aquilegiae. Deinde Pannoniam ingressus, in Beel fuit diutius Eremita.

Mi közben tehát ezek történtek, Gellért csanádi püspök, kit a magyarok Pesten egy hegyről kocsijával együtt letaszitottak, vértanúi koronát nyer: ki előbb barát volt a rosatei apátságban, melly Aquiléja terűletén esik; azután Pannoniába jővén Bélben sokáig remetéskedett.

5.§ Bella Andreae I.

5.§ András király háborújáról Henrik császár ellen.

Cum igitur Andreas diadema Regni suscepisset, cum Noricis, Boemis et Polonis guerram dicitur tenuisse, quos superans debellando, tribus annis fecisse dicitur censuales. Propter quod Henricus Imperator descendens usque Bodoct, quinque

Miután tehát András az ország koronáját fölvette, a bajorokkal, csehekkel és lengyelekkel mint mondják hadat folytatott, kiket harczolva legyőzvén, mint mondják, három évig adófizetőivé tett. Miért is Henrik császár 36

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

mensibus Albam obsedit Ciuitatem, ubi tandem sic viribus et potentia dicitur defecisse, vt ipsius Teutonici, et Latini in suis tentoriis noctis tempore se viuos sepelirent. Nam Hungari in obscuris in eorum castra descendentes, eos crudeliter sagittis enecabant. Tandem vero Caesar ille ductus poenitentia a Rege Andrea et Hungaris veniam cepit postulare, quod omnia onera dimitteret in Hungaria praeter equos, faceretque iusiurandum, vt deinceps nec ipse, nec ipsius successores contra Regnum Hungarie hostili manu in Hungariam introirent, nec etiam de Bodoct moueret interea suos pedes, donec Sophiam suam Salomoni Regi de Alamannia ductam traderet in vxorem, quam primitus filio Regis Franciae cum maximo dederat sacramento. Rex vero habito consilio misericorditer eidem dicituir indulsisse. Qui amoto suo castro primum descensum in monte Barsunus fecisse comprobatur. Quia vero fame, ac siti defecerant, in eodem loco ex parte Regis potus et cibus in maxima copia fuit ministratus, indeque crapulati quamplurimi, cum Caesaris vigiles incautis obtutibus Hungaros vidissent hinc inde equitantes, in pactis fraudem interesse crediderunt, quod exercitui declarantes dixerunt, vt ad persequenidum eos aduenisset. Et quamuis plures in feretis habentes purpurea lectisternia aegritudine fatigati ducerentur, dimissis feretis et lectis purpureis equos asoenderunt, orto sole villam Urs coniungentes. Et cum Castellanus qui in porta erat cognouisset, quod gens armata per asperas et immeabiles indagines dimissa via regia, pertransiret, cum suis se armauit, dumque transeuntem turmam a longis aspiciens tueretur, aegroti qui dimissis feretis, et lectistermiis in monte Barsunus in equis equitauerant, allocatis curribus per indagines transiebant. Quorum scutiferi, vt retro viderunt aciem Castellani, derelictis curribus et Dominis, super currus, sicut melius potuerunt, abfugerunt. Tunc rustici venientes, currus aufferendo, Dominos in curru occiderunt, cadauera in aquas abiectantes. In quibus quidem aegrotis, quidam milites, aliqui Comites, nonnulli fuere Marchiones. Vnde vsque hodie in transitu ipso, equorum

Bodajkig lejővén öt hónapig ostromolta Fejérvár városát, hol végre erejében és hatalmában, mint mondják, úgy megfogyatkozott, hogy németei és olaszai sátraikban éjtszaka magokat elevenen eltemették; mert a magyarok a sötétben táborukba nyomulva nyilaikkal kegyetlenűl öldöklik vala őket. Végre a császár megbánva dolgát, András királytól és a magyaroktól bocsánatot kezde kérni, úgy hogy minden terhét Magyarországon hagyja lovain kivűl, és esküt tesz, hogy soha sem maga sem utódai Magyarország ellenségei gyanánt Magyarországba nem lépnek s addig Bodajkról lábát sem vonja ki, míg leányát Zsófiát, kit előbb a franczia király fiának jegyzett volt el nagyerős esküvéssel, Németországból elhozatva nőűl nem adja Salamon királynak. S a király tanácsot tartván mint mondják kegyelmesen megengedett neki. Ki is táborát meginditván, legelsőben bizonyos hogy a Bársonyos hegyen szálla meg. Mivel pedig emberei éhen szomjan el valának alélva, azon helyen a király ételt italt nagy bőven szolgáltata nekik, mellytől legnagyobb részök megmámorosodék. S midőn a császár őrei látták, hogy a magyarok semmire sem ügyelve nyargalásznak ide s tova, azt hitték hogy a szerződés alatt csel lappang, mit a seregnek tudtúl adva mondák, hogy a magyarok üldözésökre jöttek. S jóllehet sokan, betegen bádgyadtan, zsellye-székekben bársony vánkosokon heverve vitették magokat, oda hagyva zsellye-székeiket és bársony vánkosaikat lóra kapának, s napkeltekor Örs falu alá érének. S a mint a várnagy, ki a kapuban vala, észre vette, hogy fegyveres nép, az ország útról letérve, vad járhatatlan ingoványokon vonúl keresztűl, embereivel fegyvert ragada, s a mint az átkelő csapatot messziről szemmel tartva kiséré, a betegek, kik zsellyeszékeiket és bársony vánkosaikat a Bársonyos hegyen hátra hagyva lóháton jöttek, szekerekre kapva hajtatnak vala az ingoványokon keresztűl. Kiknek csatlósai, a mint mögöttök a várnagy csapatát megpillantották, ott hagyva a kocsikat s a kocsikon uraikat, a mint csak tudtak úgy elfutottak. Akkor a parasztok rajtok ütvén a

37

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

ferramenta, gladii, et plura his similia, aquis exsiccatis solent inueniri. Mons uero Barsunus propter ledisternia sic relicta, quae fuere purpurea, de terricolis extitit nominatus.

kocsikat elszedve az urakat a kocsikon leöldöklék s testeiket a vizbe hajigálák. Melly betegekben némellyek lovagok, mások grófok s néhányan őrgrófok valának. A honnan azon gázlóban, midőn a viz kiszárad, mai napig is lópatkókat, kardokat s több efféléket szoktak találni. A hegyet pedig az igy ott hagyott bársony vánkosokról nevezte a föld népe Bársonyosnak.

6.§ Andreas, coronato Salomone filio, moritur Anno 1061.

6.§ András király haláláról.

Post mortem itaque Sancti Regis Stephani transacti sunt anni vndecim, menses quatuor, usque ad annum primum Imperii Andreae Regis. Interea vero Petrus Rex primo et secundo regnauit annis quinque et dimidio. Aba vero regnauit annis tribus. Andreas autem confectus senio, anno imperii sui XII filium suum, Salomonem adhuc puerculum, cum consensu fratris sui Belae, et filiorum eiusdem, Geichae et Ladislai, Regem constituit, ipse autem obiit anno Regni sui XV et in Tyhon Monasterio proprio, cum Dauid filio suo sepelitur.

Szent István király halálától tehát tizenegy esztendő és négy hónap telt el András uralkodásának első esztendejéig. E közben Péter uralkodott első és másod izben hatodfél esztendeig, Aba pedig uralkodott három esztendeig. András osztán öregségében elgyengülve uralkodásának tizenkettedik esztendejében fiát Salamont még kis gyermek korában királylyá tette, testvére Béla és fiai, tudniillik Gyeics és László megegyezésével; maga pedig elhala uralkodásának tizenötödik esztendejében, és eltemeték tulajdon monostorában Tihanyban fiával Dáviddal.

CAPUT QUARTUM.

IV. FEJEZET.

Res gestae a Bela I. Rege vsque Stephani V. mortem, seu ab Anno 1061, ad A. 1272

I. Béla királytól V. István haláláig.

1.§ Bela I. Rex ab Anno 1061, ad. A. 1063.

1.§ Béla királyról.

Post hunc regnauit Benyn Bela. Quo regnante Hungari fidem derelinquunt, et baptismum, anno in fide oberrantes, vt nec Pagani, nec Catholici viderentur, postea tamen, motu proprio, fidei adheserunt. Iste enim omnia fora die Sabbathi esse voluit pro vedendo, ac emendo, Byzantiosque currere fecit per districtum Regni sui, qui denariis argenteis multum paruis, seu quadraginta cambi debuit; vnde vsque hodie denarii quadraginta numero, aurum appellantur,

Ez után uralkodott Benin Béla. Kinek uralkodása alatt a magyarok a hitet és keresztséget elhagyták, esztendeig tévelyegvén a hitben, ugy hogy sem pogányoknak sem keresztyéneknek nem látszának, azután azonban tulajdon szántokból a hithez ragaszkodának. Ez minden vásárt adásvevésre szombat napra rendele s országa területén byzanti aranyakat hozata forgásba, mellyeket igen kis ezüst dénárokkal, tudniillik negyvennel, kellett 38

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

non quod sint aurei, sed quia denarii quadraginta velebant Bizantium vnum. Regnauit autem duobus annis, et in tertio migrauit ex hoc seculo, in suoque Monasterio, dicto Sceugzard sepelitur, hic enim caluus erat et colore brunus, propter quod suum Monasterium diminutiue, sicut erat ipse corpore dispositus, sic vocari iussit.

beváltani. A honnan mai napig negyven dénárt aranynak hivnak, nem mintha aranyból volnának, hanem mivel negyven dénár ér vala egy byzanti aranyat. Uralkodott pedig két esztendeig s a harmadikban mult ki e világból, és a maga Szögszárd nevű monostorában temették el. Ő ugyanis szár (kopasz) és szög (barna) szinű vala, miért is monostorát arról nevezve, a millyen testi tulajdonságú maga vala, igy parancsolá hivatni.

2.§ Salomon Rex ab A. 1063 ad A. 1074.

2.§ Salamon királyról.

Tandem vero inter Salomonem Ladislaum et Geicham grauis discordia suscitatur, alumni Patriae inter se diuiduntur. Quidam enim Salomoni, aliqui Ladislao, et Geichae adhaeserunt. Rex autem Salomon Caesarem, suum socerum, contra Ladislaum et Geicham per Nitriam cum exercitu maximo introducit. Qui Vaciam perueniens, Ladislai exercitu speculato, finxit se infirmum, per Posonium in Austriam est reuersus; dimisso de Boemis et Noricis sufficienti auxilio Salomoni. Tunc Caesare retrogresso prelium in Munorad inter ipsos est commissum. Et quid ultra? Salomon deuincitur, prostrantur Teutonici et Boemi. Et dum se suosque deuictos cognouisset fugam iniit. Danubium in Scigetfeu pertransiens; inde in Musunium se collegit. In praelio autem Munorodino non solum Teutonici aut Boemi ceciderunt, sed etiam maior pars de militia regni periit. Salomon ergo metuens fratres suos, cum tota familia in Styriam introiuit, vbi in Agmund Monaisterio familia sua derelicfca, in Musunium est reuersus, volens colligere exercitum iterato. Sed cum de die in diem deficeret, illorumque proceesuis reciperet felicia incrementa, confusus rediit ad Caesarem adiutorium petiturus. Et licet pro militia solidanda affluentem pecuniam tradidisset, Teutonici ob timoren Hungarorum, recipere noluerunt. Vnde spe omni destitutus, rediit in Agmund ad Reginam, cum qua dies aliquos cobabitans, in veste manachali deinde Albaim venit. Et cum Ladislaus frater eius in porticu Ecclesiae Beatissimae Virginis manibus

Végre Salamon, László és Gyeics közt nehéz meghasonlás támad, a hazai fiai egymás közt megoszlanak. Némellyek ugyanis Salamonnal, mások Lászlóval és Gyeicscsel tartának. Salamon király osztán ipát a császárt László és Gyeics ellen Nyitrán át igen nagy sereggel behozza. Ki Váczra érkezvén, miután László seregét megszemlélte, magát betegnek tetteté és Pozsonyon át Austriába visszatére, csehekből és bajorokból elegendő segítséget hagyván Salamonnak. A császár visszatértével osztán megtörtént az ütközet köztök Monyoród-nál. S hát aztán? Salamont legyőzik, a németeket és cseheket leverik. S a mint Salamon látta hogy őt és hadait legyőzték, futásnak erede, a Dunán Szigetfő-nél átkele, s onnan osztán Moson-ba vonula. A monyoródi ütközetben pedig nem csak a németek és csehek hullottak el, hanem az ország katonaságából is a nagyobb rész elveszett Salamon tehát unokatestvéreitől félve egész családostól Styriába mene, hol is családját az admonti monostorban hagyván, Mosonba visszatére, ujolag sereget akarván gyüjteni. De miután ügye napról napra alább szállt, amazoké pedig szerencsés előmenetelt nyert, megzavarodva visszatére a császárhoz, hogy segítséget kérjen. S jóllehet katonaság fizetésére bőséges pénzt ada ki, a németek a magyaroktól féltökben nem akarák elfogadni. Miért is minden reményét vesztve visszatére Admontba a királynéhoz, kivel néhány nap együtt lakván, onnan barát ruhában Fejérvárra mene. S midőn bátyja László a boldogságos szűz egyháza 39

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

propriis pauperibus eleemosynam erogaret, ipse ibi inter eos dicitur accepisse. Quem mox cognouit Ladislaus, vt inspexit. Reuersus autem Ladislaus a distributione eleemosynae inquiri fecit diligenter, non quod ei nocuisset; sed ille malum praesumens ab eodem, secessit inde versus mare Adriaticum, vbi in Ciuitate vocata Pola, usque mortem, in summa paupertate, in penitentia finiens vitam suam, in qua et iacet tumulatus, nunquam rediens ad vxorem usque mortem. Regina vero Sophia vxor eius in maxima castitate perseuerans, nunciis frequentibus maritum visitabat, mittens ei expensam vt habere poterat, inuitando nichilominus, quod eam videre dignaretur usque mortem. Qui quamuis in corde habuisset, ob nimiam egestatem tactus verecundia, ire recusauit. Quem cum de medio sublatum cognouisset, licet multi Principes de Germania sibi copulari matrimonialiter voluissent, spretis omnibus, quae habebat secularia, faciens venundari, egenis est largita, ipsa vero Monialis effecta, arctissimam vitam ducendo, migrauit ad Dominum, et in prefato monasterio tumulata, sicut Sancta veneratur.

csarnokában saját kezével alamizsnát osztogata, ő is, úgy mondják, kapott közöttök. Kit is, a mint rá tekintett, László mindjárt megismere, s az alamizsnaosztásból megtérve szorgalmatosan kerestete, nem azért, hogy ártani akart volna neki; ő azonban, rosszat tévén föl felőle, eltávozék onnan az Ádriai tenger felé, hol is Póla nevű városban haláláig igen nagy szegénységben, vezeklésben tölté életét. Ott is fekszik eltemetve, mert haláláig soha vissza nem tért feleségéhez. Felesége Zsófia királyné pedig nagy lelki tisztaságban maradván követei által gyakran látogattatja vala férjét, küldvén neki költséget, a mint kaphatott, egyszersmind hivogatván is, hogy méltóztatnék őt haláláig meglátogatni. Ki is, jóllehet szándékában vala, roppant szegénysége miatt szégyenelve magát, vonakodék elmenni. S midőn neje megtudta, hogy elhalálozott, jóllehet Németország sok fejedelme akart volna vele házasságra lépni, mind megvetve, a mi világi java vala eladatván a szegényeknek osztogatá, maga pedig apáczává lőn, s igen szigorú életet élve költözék az Urhoz. S az említett monostorban temettetve, mint szentet tisztelik.

3.§ Geysa I. Rex ab A. 1074 ad. A 1077.

3.§ I. Gyeics királyról.

Post Salomonem vero autem regnauit Geicha annis tribus, et mortuus est, Vaciae quam fundasse dicitur, tumulatur.

Salamon után pedig Gyeics uralkodék három esztendeig, és meghalván eltemeték Váczon, mellyet, mint mondják, ő alapitott.

4.§ S. Ladislaus rex, ab m. 1077 ad a. 1095.

4.§ Szent László királyról.

Post Geicham vero regnauit Ladislaus XXX annis et tribus mensibus. In Várad requiescit. Istius igitur temporibus in septem Castris, in monte qui Kyrioleis dicitur, Bessi Hungaris infestissimi, spoliata Hungaria fugientes coniunguntur, et per eundem Ladislaum Regem ac Hungaros taliter superantur, ut nec vnus ex ipsis fertur remansisse.

Gyeics után pedig uralkodék László harmincz esztendeig és három hónapig: Váradon nyugszik. Ennek idejében tehát a magyarok nagy ellenségeit, a besenyőket, kik Magyarország rablása után megfutottak, Erdélyben, Kerlés nevezetű hegynél elérik, s László király és a magyarok úgy meggyőzik, hogy, a mint mondják, egy sem maradt életben közzűlök.

40

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

5.§ Colomanus Rex, ab A. 1095 ad A. 1114.

5.§ Kálmán királyról.

Ladislao autem migrato regnauit post eum filius Geiche regis Kalomannus annis decem et octo, cuius corpus iacet Albae. Hic quidem Praesul erat, et exinde translatus in regem coronatur, Qunuves enim Kalman est vocatus, cum libros habebat, in quibus, vt Episcopus legebat suas horas. Iste quoque in regnum Dalmatiae, misso exercitu, occidi fecit Regem Petrum, qui Hungaris, in montibus qui Gozd dicuntur occurrens, est deuictus in montibus memoratis et occisus. Vnde iidem montes vsque hodie in Hungarico Petur Gozdia nominantur. Sedes enim huius Regis et Solium in Tenen erat Ciuitate. Hoc ergo facto, et Regno Dalmatiae conquestrato, galeas, naues et territas cum Venetis solidauit, mittens cum eis exercitum Hungarorum in Apuliam, vbi Monopolim, et Brundisium Ciuitates occuparunt, Ciuibus quibusdam fidem Venetis obseruantibus. Cumque easdem Ciuitates ad tenendum Venetis reliquissent, concitatis cursibus planum Apuliae in quibusdam locis deuastantes tribus mensibus in ea permansere. Tandemque ad naues redeuntes per mare in Dalmatiam reuertuntur, Capitaneo Hungaro, et Regis Hungariae Banerio ibidem cum Venetis derelictis. Quas quidem Ciuitates Guillelmus iunior rex Siciliae per auxilium Pisanorum cum magnis sumptibus postmodum vix rehabuit.

László halálával pedig utána Gyeics király fia Kálmán uralkodék tizennyolcz esztendeig, kinek teste Fejérvártt fekszik. Ez egyébiránt főpap vala, s onnan áttéve koronázták királynak. Könyves Kálmánnak is hívták, azért mert könyvei valának, mellyekben mint püspök olvasa vala a maga óráin. Ez Dalmátországba sereget küldvén megöleti Pétert, kit a magyarok, a mint velök a Gozd nevezetű hegyek közt szembe szállott, az említett hegyek közt meggyőzének és megölének. A honnan azon hegyeket magyarúl mai napig Pétör gozdjá-nak nevezik. Mert ezen király széke és trónja Tenén városában vala. Ezt tehát megtévén s Dalmátországot meghódítván, gályákat, hajókat és dereglyéket fogada a velenczeiektől, magyar sereget küldvén azokkal Apuliába, hol Monopoli és Brindisi városokat elfoglalák, némelly polgáraik a velenczeiekhez hűségben maradván. S miután azon városokat a velenczeieknek hagyták birni, Apulia síkját némelly helyeken sebes nyargalva feldúlván, abban három hónapig maradának. Végre a hajókhoz visszajövén a tengeren megtértenek Dalmátországba, magyar kapitányt s a magyar király zászlaját ott hagyván a velenczeiekkel. Melly városokat azután Vilmos Siczilia ifjabb királya a pisaiak segítségével nagy költséggel bajosan foglalt vissza.

6.§ Bela II. Rex, ab A. 1131. ad A. 1141.

6.§ II. Béla királyról.

Post Kolomannum vero regnauit Bela annis vndecim, duobus mensibus, Albae tumulatur.

Kálmán után pedig Béla uralkodik tizenegy esztendeig s két hónapig. Fejérvárott van eltemetve.

7.§ Geysa II. Rex, ab A. 1141. ad A. 1161.

7.§ II. Gyeics királyról.

Post Belam autem regnauit Geicha viginti annis, Béla után pedig Gyeics uralkodék húsz tandem moritur et Albae sepelitur. esztendeig, végre meghal s eltemetik Fejérvárott.

41

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

8.§ Stephanus III. Rex successit A. 1161. Regnum per patruos occupatum A. 1162, recuperauit, sublatus A. 1173.

8.§ III. István, II. László és IV. István királyról.

Post hunc regnauit Stephanus annis vndecim, mensibus nouem. Quo quidem imperante, Ladisiaus Dux sibi vsurpat Regnum et Coronam anno medio. Albae sepelitur. Post istum Stephanum frater suus coronam vsurpat mensibus quinque et diebus quinque, tandemque deuincitur, in quo praelio plures Regni Nobiles occiduntur. Idem vero de Regno expulsus, demum venit in Zemin, vbi et finiuit vitam suam. Albae requiescit.

Ez után uralkodék István tizenegy esztendeig, kilencz hónapig. Kinek uralkodása alatt László herczeg bitorlá az országot és koronát fél esztendeig. Fejérvártt van temetve. Ez után testvére István bitorlá a koronát öt hónapig és öt napig; végre legyőzik, melly ütközetben az ország több nemeseit leölik. Maga pedig az országból kiűzetve végre Zimonyba jöve s ott végzé életét. Fejérvártt nyugszik.

9.§ Bela III. Rex, ab A. 1174, ad A. 1196

9.§ III. Béláról.

Sed post hune regnauit Bela Graecus, quem Becha et Gregor apud Graecorum Impreatorem diutiue tenuerunt. Hic quidem fures et latrones persecutus est, petitionibusque loqui traxit originem, vt Romana habet Curia, et Imperii, Albae iacet tumulatus.

Ez után uralkodék görög Béla, kit Becsa és Gregor a görög császárnál hosszacskán tartott. Ez az orvokat és rablókat üldözte, s ez hozta bé szokásba a folyamodványnyal való szólást, mint a római s a birodalmi udvarnál szokásban van. Fejérvártt fekszik temetve.

10.§ Emericus Rex ab A. 1096, ad A. 1204.

10.§ Imre királyról.

Post Belam vero regnauit Emericus filius eius. Sed post hunc regnauit.

Béla után uralkodott fia Imre.

11.§ Andreas II. Rex ab A. 1205, ad A. 1235

11.§ II. András királyról.

Andreas rex potens, et illustris, iste etiam terram Sanctam visitauit, vbi per omnes Principes Christianorum Capitaneus ordinatur, et exercitum Soldani Babiloniae, cum Hungaris et Zaculis effugauit et honore multiplici cum gente sua per Assirios, et alias nationes preuenitur. Indeque cum summa gloria reuertitur in Hungariam.

Ez után uralkodott András hatalmas és dicső király. Ez a szent földet megjárta, hol az összes keresztyén fejedelmek kapitányukká választották, s a babiloni szultán seregét a magyarokkal és székelyekkel megszalasztotta, és az assziriabeliek s más nemzetek által népével együtt nagy tisztességgel lőn fogadva. Onnan igen nagy dicsőséggel tért meg Magyarországba.

12.§ Bela IV. Rex ab A. 1235, ad A. 1270.

12.§ IV. Béla királyról.

Post hunc autem regnauit Bela filius eius, apud Fratres Minores Strigonii tumulatur. Istius

Ez után uralkodott fia Béla, ki a minorita barátoknál Esztergomban van eltemetve. Ennek 42

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

quidem in diebus Mongli, siue Tartari de tribus partibus Regni in Hungariam adeunt, cum quinquies centenis millibus armatorum, habentes adhuc Centuriones et Decuriones ad millia quadraginta, quibus in Soio Rex praefatus conueniens a Monglis deuincitur anno Domini Millessimo, ducentessimo, quadragesimo primo, vbi fere tota Regni militia est deleta, ipso Bela coram eis ad mare fugiente. Quo quidem de mari reuertente, per Ducem Fridericum de Austria bello impetitur, quem ante Ciuitatem Nouam, Hungari cum lancea in maxilla transfixum peremerunt.

idejében a mongolok vagy tatárok három oldalról beütnek Magyarországba ötszázezer fegyveressel, ezen kivűl lévén még negyvenezerig való századosuk és tizedesök; kikkel a nevezett király a Sajónál szembe szállván, a mongolok legyőzik, Urunk születésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében; hol az ország csak nem egész katonasága tönkre jutott, maga Béla előlök a tengermellékre szaladván. S miután a tengermellékről visszatért, Fridrik austriai herczeg haddal támada rá, kit Bécs-Ujhely előtt a magyarok láncsával mellbe szúrva elvesztének.

13.§ Stephanus V. Rex, ab A. 1270, ad A. 1272.

13.§ V. István királyról.

Postea regnauit Stephanus filius eius, qui Boemiae Regem nomine Otacarum ante fluuium Rebcha contra eum uenientem, cum Boemis videlicet Australibus, Stiriensibus, Brandburgensibus, et ceteris mixtis gentibus, expulit virtuose. Iste etiam Civitatem Budun suo dominio subiugauit, Dominumque Bulgarorum, eo viuente, sibi compulit obedire, migrans tandem ex hoc seculo, et in insula vocata Beatissimae Virginis in cenobio Monialium, requiescit tumulatus.

Azután fia István király uralkodott, ki Csehország Ottokár nevű királyát, a mint tudniillik cseh, osztrák, steier, brandenburgi és más vegyes hadakkal ellene jött, a Rábcza folyó mellől dicsőségesen kiverte. Ez Bodon városát is urodalma alá hajtá, s míg élt, a bolgárok urát engedelmességre kényszeríté. Végre e világból elköltözvén, a boldogságos szűz szigetében az apáczák kolostorában nyugszik temetve.

CAPUT QUINTUM

V. FEJEZET.

Narratio Rerum per Ladislaum cunum ab A. 1272, ad A. 1282, gestarum.

IV. László király dolgairól (1272-1282)

1.§ Ladislaus III. Rex ab A. 1272, ad A. 1290, eius bellum cum Ottocaro A. 1278. gestum.

1.§ László király háborúja Ottokár cseh királylyal.

Post hunc regnat Ladislaus Tertius, filius eius. Hic enim puerulus in Regni solium, Domino diaponente coronatur. Istius ergo diebus Rex Otacarus Boemorum, qui de iure Imperii plura sibi vsurpauerat de facto et iniuste, vnde vires resumpseirat ac potentiam inauditam, in confiniis Hungariae lacerauerat in diuersis locis maximam portionem, pro qua ex ipso eius

Ez után uralkodik fia harmadik László. Ezt ugyanis, az Úr úgy rendelvén, még gyermek korában koronázták az ország királyává. Tehát ennek idejében Ottokár cseh király, ki a német birodalom jogából erőszakkal és igaztalanúl sokat bitorolt honnan erőt és hallatlan hatalmat merített, Magyarország szélein különböző helyeken igen nagy vidéket dúlt vala fel; miért 43

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

Genitor nomdum receperat dignam vindicte vltionem eo, quod praeuentus esset morte insperata. Sed cum inter ista Alamanniae Principes Rudolphum Comitem de Habusburc in curia Francuurtensi in Regem sibi praefecissent, vt Imperii iura quae erant occupata deberet reuocare, ipse tanquam Pheudorum imperialium reintegrator, in Austriam que fuerat per Otacarum inuasa et possessa, primitus introiuit. Quo quidem Viennae diutius residente, ac iura sua de Boemis requirente rex Boemicus contra eum tam immensum commouit exercitum ac praeualidum, quod propriis viribus Alamanniae Princeps ei resistere dubitaret. Propter quod ergo Hungariae Regem magnificum, tamquam filium Sanctae Ecclesiae Catholicae, sibi postulauit humiliter in auxilium, perpetua amicitia seipsum eapropter eidem obligando. Adiiciens insuper, vt in eo quoque Sancte Ecclesiae Romanae summum seruitium exhibere videretur. Ipse vero auxilio simili, quandocunque a Regis Hungariae foret requisitus, deberet subuenire. Quia vero Ladislaus Hungarorum Rex in corde et animo occultabat Otocari presumptionem temerariam contra Patrem, et ipsum attentatam, eo quod tener esset viribus corporis et aetate, petitioni Principis Alamanniae satisfacturus, se disposuit. Egressus igitur de Albensi Ciuitate velut Martis filius, cuius quidem constellatio conceptionis natiuitatisque eius die in audacia, et ceteris virtutibus naturalibus subministrat, in virtute Altissimi, et Proauorum suorum, siue Stephani, Emerici, atque Ladislai Regum ac Sanctorum votiuis praesumens confidensque suffragiis, erecto Banerio Regiae Maiestatis, Rudolphum in Marhec coniunxit cum exercitu, qui ipsius aduentum et auxilium, sicut Dei expectabat. Sed quoniam gens Rudolfi in motu grauis erat propter arma grauiora, nimisque timorata ad resistendum tam validae multitudini, vt Otacarus conducere ferebatur, pro eo contraire, et moueri dubitabat. Hoc autem Ladislao rege viso et percepto, Otacaro ad praelium properanti ac parato, circa Castrum Stilfrid prope fluuium Moroue adpropinguat, Boemicum exercitum conuallando circumquaque. Quorum quidem

rajta László atyja méltó boszút még nem állott, mivelhogy véletlen halála előbb meglepte vala. Miután azonban időközben Németország fejedelmei a frankfurti gyűlésen Rudolf habsburgi grófot királyukká választották, ugy hogy a birodalom igazait, mellyek el voltak foglalva, tartozzék visszavenni, ő, mint a birodalmi hűbérek visszaszerzője, legelsőben is Austriába mene, mellyet Ottokár megtámadott és birt vala. S miután Bécsben hosszasabban űlt és jogait a cseheken követelte, a cseh király olly töméntelen, nagyerős sereget külde ellene, hogy Németország fejedelme kételkedik vala tulajdon erejével ellene állani. Miért is tehát Magyarország nagyságos királyát, mint a katholika anyaszentegyház fiát, kiváná alázatosan segítségére, örök barátságra kötelezvén azért magát nekie; hozzá tévén azon fölül, hogy a király ebben a római szentegyháznak is legnagyobb szolgálatot látszatik tenni: ő maga pedig, bármikor megkeresendi a magyar király, hasonló segítséggel tartozik nekie szolgálni. Minthogy pedig László, Magyarország királya, lelkében és szivében rejtegeti vala Ottokár vakmerő dölyfét, melylyel atyja ellen s ő ellene tört, mivelhogy gyenge korú s testi erejű vala, elhatározá magát, hogy a németországi fejedelem kérelmének eleget teszen. Megindulván azért Fejérvár városából mint Mars fia, kinek csillagzata fogantatása és születése napjától fogva neki bátorság és más természeti erények dolgában erőt s gyarapodást szolgáltat, a legfelségesebb isten hatalmában és ősei tudniillik szent István, Imre és László királyok és szentek fogadásaiban híve s közbenjárásaikba bizakodva, a királyi felség zászlaját felemelve, seregével Marcheggnél Rudolfhoz csatlakozék, ki jövetelét és segítségét, mint az istenét, úgy várja vala. Mivel pedig Rudolf hadi népe nehezebb féle fegyverzete miatt nehéz mozgású s olly roppant sokaságnak, mellyet hirlenek vala hogy Ottokár vezet ellenállni igen megréműlt vala, azért is ellene menni s mozdulni kételkedik vala. Látván és megértvén ezt László király, Ottokár elébe vonúl, ki Stillfried vára körűl a Morva vize

44

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

equos; et etiam semetipsos sagittis Hungari, et Comani Regis sic infestant vulnerando, quod Milot militiae suae Princeps, in quo copia exercitus presertim confidebat, sustinere non valens Hungarorum impetum ac sagittas, cum suis fugam dedit, et post ipsum Poloni conductitii, dissoluto exercitu, fugerent cum Boemis. Comanis vero inter ista praelia, onera et arnesia Boemorum Regis, suique exercitus sustollentibus dissipando. In isto igitur praelio, rex Otacarus dispersa mente et confusa vagando in exercitu captus occiditur. Filius vero eius Dux Nicolaus in Hungariam deducitur captiuatus, cum aliis captiuis Baronibus, Comitibus, et Militibus sine numero. Mortuorum autem numerum in praefato prelio potuisset aestimare sola Diuina sapientia. Rudolphus ergo Teutoniae Rex atque Romanorum cum suis stabat, inspiciendo, quae fiebant. Facta igituir hac victoria, Rex Germanicus Ladislao Regi egit grates, quod per eum Austria et Styria sibi fuit restituta illo die. Et sic Ladislaus Rex Hungariae rediit cum victoria, Rege Alamannico in Austria remanente. Hec est enim Ladislai Regis victoria primitima, quam Diuina clementia ei tribuit in aetate adolescentiae constituto. In quo quidem exercitu ipso die, Comes Renoldus filius Renoldi, Banerium Regis tenuit viriliter et potenter, de genere Bastech oriundus, adstantes Domino Regi fratres eiusdem Andreas, Salomon, Ladislaus, et alii Regni Hungariae Nobiles, sicut Stellae coeli absque numero. Vt ergo in memoriam redeat Regis Ladislaus tam gloriosa, triumphalisque victoria, in opprobrium, sempiternumque dedecus Boemorum, Polonorum, Morauarumque, scuta et vexilla in Albensi Ecclesia, sede Regni ac Solio, in pariete suspensa in eternum perseuerant.

mellett, csatára sietett és készen állt, s a cseh sereget minden felől körűlkeriti. Kiknek lovait és magokat is a király magyarjai és kúnjai nyilaikkal sebzve úgy háborgatják, hogy Milot, Ottokár katonaságának vezére, kiben a sereg nagyja leginkább bizik vala, a magyarok rohamait és nyilait kiállani nem birva, embereivel megszalada, s utána a lengyel zsoldosok bomlott seregben futának a csehekkel együtt, a kúnok ezen csaták közben a cseh király és serege podgyászait és fegyverneműit fosztogatva zsákmányra hányván. Ezen csatában tehát Ottokár királyt, a mint a sereg közt eszeveszetten ide s tova bolyong, elfogják és megölik. Fiát Miklós herczeget pedig foglyúl hozzák Magyarországba a többi fogoly bárókkal, grófokkal és számtalan vitézekkel együtt. A halottak számát az említett ütközetben egyedűl a mindentudó isten tudta volna megbecsülni. Rudolf Németország s a rómaiak királya pedig embereivel csak áll vala, nézve mi történik. E diadal után tehát a német király László királynak megköszöné, hogy általa az nap Austria és Stiria neki vissza lőn szolgáltatva. S igy Magyarország királya László diadallal megtére, a német király Austriában maradván. Ez ugyanis László királynak első győzedelme, mellyet isten kegyelme neki még ifjusága korában ada, melly hadjáratban azon nap a Bastech nemzetségéből eredő Renold gróf, Renold fia, tartá a király zászlaját emberűl, és hatalmasan; testvérei András, Salamon, László, s Magyarország más nemesei, mint az ég csillagai számtalan, a király úr mellett állván. Hogy tehát emlékezetben maradjon László király illy dicsőséges és diadalmas győzedelme, a csehek, lengyelek és morvák szégyenére és örök gyalázatára paizsaik és zászlaik a fejérvári egyházban, az ország székes helyén, a falra függesztve örökre fennmaradnak.

2.§ Alteram pugnam A. 1282 habuit cum Cumanis.

2.§ László király másik harczáról a kúnokkal.

Aliud quoque miraculosum praelium Ladislaus Rex adulescens habuit cum Comanis, quod

Más csudálatos ütközete is vala László királynak a kúnokkal fiatal korában, mellyet az előbbeni 45

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

praelio praecedenti comparatur. Igitur cum Comani per Regem Belam piae memoriae Auum Regis, in Hungariam primo introducti, vt arena postmodum subcreuissent, et ipsi Regi Belae ipsos dispergere in animo peruenisset per prouincias, et nunquam id facere praesumpsisset, in Regno emergere laesionem sperans per eosdem, hoc ipsum dicitur Rex Stephanus pater eius, bone memoriae, de ipsis cogitasse, et propter cautelam memoratam retraxisse suum velle. Ladislaus vero Rex illustris, animosus, ac magniuolus perfidiam contra eum cognoscens inter eos fabricari, taliter processit contra ipsos bellaturus, vt in praelio ipso acriter debellati, plurimi interempti, quidam vero ex ipsis relictis vxoribus, pueris et rebus omnibus ad populos barbaros fugierunt. Nonnulli etiam, qui sunt residui, regiis praeceptis in tantum sunt subiecti, quod corde tremulo vix videre audent vultum Regis. In hoc ergo praelio occiditur Oliuerius, filius Pata, per Comanos de genere Aba; Andreas frater Laurentii filius Comitis Nicolai de Vigman, Ladislaus filius Comitis Ponyth de Miscouch, et Demetrius filius parui Michaelis de genere Kusd perimuntur.

ütközethez hasonlíthatni. Midőn ugyanis a kúnok, kiket a király kegyes emlékű nagyatyja Béla király hozott be elsőben, utóbb mint a fövény elszaporodtak, magának Béla királynak is forgott eszében, hogy őket vármegyénként elszéleszsze, de soha nem bátorkodott megtenni, attól tartván hogy az országnak általok sérelme származik. S azt mondják, hogy ugyanezt gondolta felőlök atyja, jó emlékezetű István király is, s az említett óvakodás miatt vonta vissza szándékát. De a dicső, lelkes és nagyratörő László király, megtudván hogy közöttök ellene hütlenséget koholnak, úgy vonula ellenök hadakozni, hogy azon csatában keményen legyőzetvén, sokan fogságba jutának, némellyek pedig közzűlök, feleségeiket, gyermekeiket s minden vagyonukat elhagyva, a barbár népekhez futának. Azon kevesek is, kik benmaradtak, a király parancsainak annyira hódolnak, hogy remegő szivvel alig mernek a király arczára tekinteni. Ezen ütközetben tehát a kúnok megölik Olivért, Pata fiát, az Aba nemzetségből, Andrást, Lőrincz testvérét, Miklós gróf fiát, a Vigmán nemzetségből, Lászlót, Pannyit gróf fiát, a Miskolcz nemzetségből, és Demetert, Mihálka fiát, a Rosd nemzetségből.

46

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

APPENDIX

FÜGGELÉK.

CAPUT PRIMUM

I. FEJEZET.

De Nobilibus Aduenis.

A jövevény nemesekről.

1.§ Extranei Nobiles potissimum Religionis 1.§ A jövevények beköltözéséről Gyeics vezér Christianae in Hungaria propagandae gratia ad idejében. Geysam Ducem confluxerunt. Cum pura Hungaria plures Tribus, vel Progenies non habeat; quam Generationes Cenitum et Octo, videndum est, unde esse habent illorum Progenies, qui de terra Latina vel de Alamannia, vel de aliis Regionibus descenderunt. Dux namque Geicha de genere Turul, cui prae ceteris Hungaris oraculum profluxisse de supernis dicitur, vt reciperet Fidem Catholicam et Baptismum, quare manus gestabat sanguine humano maculatas, nec erat idoneus ad fidem conuertere tantam gentem, licet ipse domusque eius per S. Adalbertum Baptismi gratiam recepisset, tamen ei de coelesti throno verbum venit, quod a tali resiliret cogitatu; quare haec omnia facienda S. Stephano, ex ipso nascituro, Altissimi clementia ordinarat. Vnde hoc audito, id, quod potuit, et debuit circa conuersationem suae gentis, secundam ordinationem S. Adalberti Pragensis scilicet Episcopi, facere non omisit. Misit itaque suos nuntios in Christianam regionem suum desiderium omnibus diuulgando. Quapropter hoc audito, multi Comites, Milites, et Nobiles ex terris Christianorum ad eum accesserunt. Quidam enim ex eis amore Dei, vt ipsum Ducem contra paganos, qui fidem non acciperent, adiuuarent, et alii, quod de ipsis paganis et persecutionibus eorum essent liberati. Nam gens ipsa sub paganismo constituta crudelis persecutio fuerat Christianis.

Minthogy a tiszta magyarságban nincs több törzs vagy nem, mint a száznyolcz nemzetség, lássuk, honnan veszik eredetöket azok nemzetségei, kik az olasz földről, vagy Németországból vagy más tartományokból származtak. Gyeics vezér a Turul nemzetségből vala ugyanis az, kinek mint mondják, a magyarok közt legelsőben szózat zendűlt meg az égből, hogy a keresztyén hitet és keresztséget vegye föl. Mivel azonban keze embervérrel volt fertőzve, nem vala alkalmas a hitre téritni illy nagy nemzetet. S jóllehet maga és háznépe szent Adalbert által a keresztség kegyelmét fölvette: mindazáltal az égi trónról szózat jöve hozzá, hogy e gondolattal hagyjon föl; minthogy mind ennek véghez vitelét a felséges isten kegyelme tőle származandó szent Istvánra bizta vala. A honnan ezt hallván, nemzete megtéritése dolgában, a mit tehetett s a mivel tartozott, szent Adalbert prágai püspök rendelése szerint nem mulasztotta el megtenni. Külde azért követeket a keresztyén tartományokba, hogy óhajtását mindenkinek hireszteljék. Miért is ennek hallatára sok gróf, vitéz és nemes jöve hozzá a keresztyénség országaiból. Némelyek ugyanis jövének isten szerelméből, hogy a vezért a pogányok ellen, kik a hitet nem vennék föl, segítsék, mások pedig hogy a pogányoktól és üldözőiktől szabadúljanak: mert ez a nemzet, míg pogányságban élt, kegyetlen üldözője vala a keresztyéneknek.

2.§ Quos inter Comes Tiboldus de Bamberg.

2.§ Tanbergi Tibold grófról.

Tunc eo tempore ad Ducem Geicham venit Comes Tiboldus de Fanberg, qui Gravu Tibold

Akkor jöve osztán Gyeics vezérhez Tibold tanbergi gróf kit Graf Tiboldnak hittak. A 47

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

est vocatus. Vnde de eadem progenie Gravu quidam hodie vsque simpliciter nominantur. Ex isto illi de Bobocha orti deriuantur. Isti enim sunt Von-Deuchunlant.

honnan némelyeket azon nemzetségből maig egyszerűen Graf-oknak hívnak. Ettől származnak a Babocsai-ak. Ezek ugyanis Deutschenland-ból valók.

3.§ Hunt, et Pazman fratres orti ex Sueuia.

3.§ Hont és Pázmán testvérekről.

Post hec venit Hunt, et Pazman duo fratres carnales, milites coridati, orti de Sueuia, hi enim passagium per Hungariam cum suis militibus facientes vltra mare ire intendebant, qui detenti per Ducem Geicham, tandem Sanctum Stephanum Regem in flumine Goron, Teu-tonico more gladio militari accinxerunt.

Ezután jöve Hont és Pázmán két egy testvér; svábföldi eredetű pánczélos vitéz. Ezek ugyan is vitézeikkel Magyarországon át utazva túl a tengerre igyekeznek vala, de Gyeics vezér által letartva utóbb szent István királyt a Garan vizében német módra vitézi karddal övezték.

4.§ Vencellinus Comes et Bauaria de Wasserburg.

4.§ Venczelin grófról.

Postmodum intrat de Wazurburc Comes Vecellinus. Hic Cupan Ducem in Simigio interfecit, istius generatio de Jaki dicti sunt.

Ezután jő be Wasserburg-ból Wenczelin gróf. Ez ölte meg Kopány somogyi vezért. Ennek nemzetségét Jáki-aknak nevezték.

5.§ Volferus et Hedricus fratres.

5.§ Wolfer és Hedrik testvérekről.

Postea Volfer cum Hedrico fratre suo introiuit de Vildonia cum qudraginta militibus phaleratis, huic datur Mons Kyscen pro descensu, in quo Castrum fieri facit ligneum, tandem et coenobium Monachorum, in quo post mortem sepelitur. Ex isto namque Hedrici origo esse habet.

Ezután Wolfer jöve be Hedrik testvérével Vildoniából, negyven tegzes lovaggal; ennek a Kiszén hegyét adják szállásúl, mellyen favárat, s végre barátkolostort is építtete, mellyben halála után temetve lőn. Ettől veszik eredetöket a Hedrik-ek.

6.§ Comes Both de Lebyn.

6.§ Lébéni Pothról.

Post hunc introiuit Pot de Lebyn, qui nomine alio Ernistus est vocatus, hic cum multis militibus adiit in Hungariam, de isto Comitis Conradi de Altunburg origo esse habet.

Ez után jöve bé Lébéni Póth, kit más néven Erneszt-nek neveztek. Ez sok vitézzel jött Magyarországba; tőle veszi eredetét Konrád, altenburgi gróf.

7.§ Fratres Kelád et Gút.

7.§ Kelád és Gúthról.

Sed postea, tempore Petri regis Kelad, et Gut Hanem az után Péter király idejében jőnek bé intrant tres fratres ex genere Sueuorum procreati Kelad és Gúth testvérek a svábok de Castello Stof, sunt natiui. nemzetségéből; Stof várából erednek. 8.§ Altman de Fridburg.

8.§ Altmannról.

Post istos Altmann intrat de Fridburg miles

Ezek után jő bé Altmann Fridburgból, pánczélos 48

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

coridatus ex patria Turingorum, de isto illi de Bolugi oriuntur.

vitéz a thüringiek hazájából. Ettől származnak a mai Balogiak.

9.§ Oliuerius et Ratoldus.

9. Olivérről és Rátoldról.

Post hoc intrant Oliuerius et Ratoldus tempore regis Kolomanni, de regno Apulorum, de Caserta ortum habent.

Ezek után jönnek bé Olivér és Rátold Kálmán király idejében, Apuliából, Casertá-ból veszik eredetöket.

10.§ Sambokii origine Galii.

10.§ A Zsámbokiak őseiről.

Illi uero de Sumbuk de Comitibus Campaniae ex A mostani Zsámboki-ak pedig a campaniai Francia oriuntur. grófoktól Francziaországból erednek. 11.§ Becse et Gregorius de Cornis.

11.§ Becse és Gregorról.

Becse vero et Gregorii similiter de Francia generatio oritur, ex cognatione Guillielmi dicti Cornes.

Becse és Gregor nemzetsége hasonlóan Francziaországból ered, Vilmos nemzetségéből, kit Cornes-nek neveznek.

12.§ Buzad de Warburg.

12.§ Buzádról.

Buzad autem generatio de Mesn originem trahit, Buzád nemzetsége Meissen-ből veszi eredetét; a Nobiles de districtu Vurburg. wartburgi kerületből való nemesek. 13.§ Hermannus de Nurinberg.

13.§ Hermannról.

Hermanni siquidem generatio ex Nurinberk oritur, satis sunt Nobiles, cum regina Kisla intrauerunt.

Hermann nemzetsége pedig Nürnberg-ből származik, eléggé nemesek; Gizella királynéval jöttek bé.

14.§ Radván et Bakacs Bohemi.

14.§ Radván és Bogáthról.

Sed illi qui Rodoan et Bakath nominantur, eorum generatio de Boemia ortum habet.

Hanem a kik Radván és Bogáth nevet viselnek azok nemzetsége Csehországból veszi eredetét.

15.§ Ludanii aeque Bohemi.

15.§ A Ludányiakról.

Similiter et illorum, qui de Lodan sunt vocati.

Hasonlóan azok nemzetsége is, kiket Ludányiaknak neveztek.

16.§ Comites Simon et Michael Hispani.

16.§ Simon és Mihály spanyol grófokról.

Comitum vero Simonis et fratris eius Michaelis generatio qui Mertinsdorfarii nominantur, diebus regis Emerici filii Bele tertii cum Regina Constantia filia regis Aragoniae, que vxor erat Regis Emerici, honestis secum militibus et

Simon gróf és testvére Mihály nemzetsége pedig kiket Martinsdorferek-nek hívnak, harmadik Béla király fia Imre király idejében Constantia királynéval, az arragoniai király leányával, ki Imre király felesége vala, jött bé 49

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

familia decentissima introductis, in Hungariam pomposissime introiuit. Quia cum eorum generatio cum quodam Magno Comite pro iustis et certis causis continue dimicaret, tandem contra ipsum Comitem exercitum congregans, fertur dimicasse, vbi prefatus Magnus Comes per Simonem patrem, scilicet Comitis Simonis et comitis Michaelis, ac Bertramum patruelem ipsorum captiuatus iugulatur. Simon vero et Bertramus inimicitiam proinde de contrahentes, cum Regina memorata, primi adeunt in Pannoniam. Quorum quidem ingeniuitatem experiens rex Emericus, laetanter excepit, latisque et amplis pheudis in diuersis Hungariae partibus noscitur inuestisse. Quia vero generatio, saepedicta in regno Ispanie plura Castra possidet, vnum tamen ex illis existit capitale, quod Bojot nominatur. Vnde praefati Comites, et eorum praecessores primum descensum circa Nergedseg Bojot vocauerunt. Generatio quoque eorundem in Scuto Aquilam ferre solet, quam alii Milites, Comites in Ispania deferre non praesumunt. Ea propter quidem, quod exercitum Soldani de Tunisio, qui Maioricam et Minoricam insulas per naues intrando et classes occupauerant, ceteris militibus Regis Arragonie deficientibus, eorum generatio fertur expulisse. Vnde Regni, et Communitatis militie decreto est statutum, quod priori signo, quod fuerat totum rubrum, sine aliqua expressa figura, in Aquilam mutaretur. Adduxerat etiam Regina Constantia cum ea Sororem Comitis Simonis et Bertrami nomine Totam, tam formosam, et pulcherrimam, quod eo tempore vix in Mundo sibi similis haberetur. Cui quidem virgini Benedictus Dux Conradi filus, cum villa Meretinsdorff, pro dotibus ex parte Emerici Regis, et Reginae Constantiae est coniunctus.

Magyarországba magokkal becsületes vitézeket és igen díszes kiséretet hozván. Mivel ugyanis nemzetségök bizonyos nagy gróffal igazságos és bizony okokért folytonosan harczolt, végre azon gróf ellen, mint mondják, sereget gyüjtve hadakozott, mikor az említett nagy grófot Simon, t. i. Simon és Mihály gróf atyja, és nagybátyja Bertrám elfogván megölte. Miért is Simon és Bertrám ellenségeskedést vonván magokra, az emlitett királynéval mindjárt bejönnek Magyarországba. Kiknek nemes voltukat tapasztalván Imre király, örömmel fogadá őket s széles és bő hűbéri jószágokkal adományozá meg Magyarország különböző részeiben. Mivel pedig az emlegetett nemzetség Spanyolországban több várat bir, melylyekben azonban egy Bojót nevű a fő: azért is az említett grófok és elődeik legelső szállásukat Nyergedszeg körűl Bojótnak nevezték. Nemzetségök sast szokott pajzsán viselni, mellyet más vitézek és grófok Spanyolországban hordani nem bátorkodnak, még pedig azért, mert a tunisi szultán seregét, melly Majorika és Minorika szigetét hajókkal és hajós sereggel megszállva elfoglalta volt, az arragoniai király többi vitézei nem birván, mint mondják, az ő nemzetségök verte ki. A honnan a király és a vitézek községének végzéséből határozva lőn, hogy előbbi czimeröket, melly írott alak nélkűl tiszta vörös vala, sassal cseréljék föl. Elhozta volt Constantia királyné magával Simon és Bertrám gróf Tata nevezetű hugát is, olly szép és gyönyörű leányt, hogy azon időben a világon hozzá hasonlót alig tartanak vala. Melly leány Benedek herczeggel, Konrád fiával, kelt egybe, Martinsdorf faluval együtt más jegyajándékokat is kapván Imre király és Constantia királyné részéről.

17.§ Gottfridus de Mesnensi Regione, ex quo Keladii descendunt.

17.§ Gottfrid nemzetségéről.

Temporibus insuper Stephani regis tertii intraiuit in Hungariam quidani Miles Gottfridus nominatus, de Mesnensi regione, a quo egreditur generatio Philippi Ladislai et Gregorii filiorum Kelad. Hic namque Gottfridus cum esset

Ezeken kivűl III. István király idejében jöve Magyarországba egy Gottfrid nevezetű vitéz Meissen tartományából, kitől származik Kelad fiai Filep, László és Gergely nemzetsége. Ezen Gottfrid ugyanis, ki nemes fiú, t. i. a Hertfeldi 50

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

ingenuus filius, scilicet Comitis Hersfeldensis in curia Francuurtensi vbi Caesar eligi debuit, seditione commota, Lancgrauium de Turingia dicitur occidisse, et inde per fugam euadens, ad regem Stephanum peruenit fugituus, a quo etiam repetitor per suos nuncios. Cumque rex Stephanus inimicis suis ipsum non traderet, in Alamannia contra eum proscriptionis sententia promulgatur, et sic remanet inuitus in Hungaria. Quem quidem postmodum aduersus Ducem de Bozna cum exercitu Rex transmittit, quo deuicto ad Regem reuersus, cum favore de cetero pertractatur.

gróf fia vala, a frankfurti gyülésen, hol császárt kellett választani, lázadást támasztván, mint mondják, a thüringeni tartomány grófját megölte, s onnan futással menekülve mint bujdosó jött István királyhoz, kitől ellenségei vissza is követelték. S minthogy István király ellenségeinek ki nem adta, Németországon ellene számkivetési itéletet hoztak, s igy marada akaratlanúl Magyarországban. Kit azután a király sereggel Bosznia fejedelme ellen küldött, kinek legyőzése után a királyhoz visszatérvén, azon túl az vele kegygyel bánik vala.

18.§ Myurk, Venceslaus et Jacobus fratres Morauii.

18.§ Miurkról és testvéreiről.

Myurk etiam de Kakar cum Venceslao et Jacobo fratribus suis, de Ducibus Morauie habentes originem, regni Hungariae noui sunt Incolae, affinitate Belae Regi quarto coniunguntur.

Csákányi Miurk is, Venczel és Jakab testvéreivel Magyarország fejedelmeitől veszi eredetét. Magyarországnak új lakosai, IV. Béla királylyal sógorsági összeköttetésben vannak.

19.§ Hospites edii.

19.§ Több idegen nemzetbeli jövevényekről.

Intrauerunt quoque temporibus tam ducis Geichae Ducis, quam aliorum Regum Boemi, Poloni, Graeci, Bessi, Armeni, et fere ex omni extera natione, quae sub celo est, qui seruientes Regibus, vel ceteris Regni Dominis, ex ipsis pheuda aquirendo, nobilitatem processu temporis sunt adepti, quorum nomina comprehendere aestimaui in praesenti Libro onerosa.

Valamint Gyeics vezér úgy más királyok idejében is jöttek volt bé csehek, lengyelek, görögök, besenyők, örmények s majd minden külföldi nemzetből, melly az ég alatt van, kik a királyoknak vagy az ország más urainak szolgálván s tőlök hűbéreket szerezvén, idő multával nemességet nyertek, kiknek neveit jelen könyvbe foglalni terhesnek gondoltam.

CAPUT SECUNDUM

II. FEJEZET.

De vdvornicis, castrensibus, conditionariis, libertinis, et mancipiis.

Az udvarnokokról, várnépekről, várjobbágyokról, cselédekről, szabadosokról és rabszolgákról.

1.§ Seruorum apud Hungaros origines.

1.§ A szolgák eredetéről Magyarországon.

Sed quoniam quosdam monet, quid sint Vdvornici, Castrenses, alii Conditionarii, Libertini et Mancipia, quibus fere Hungaria est repleta, et unde esse habeant, presenti opusculo

Mivel azonban némelyeket érdekel, mik az udvarnokok, várnépek, továbbá a cselédek, szabadosok és rabszolgák, kikkel csak nem egész Magyarország telve van, és honnan vették 51

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

apponere dignum duxi. Factum est, quod cum Hungari possessa Pannonia, Christianos et Paganos, more gentium, quosdam captiuos occiderent resistentes, aliquos ex captiuis virtuosos ad praelium deducentes secum, aliquam ipsis portionem de spoliis erogarent, quosdam vero diuersis seruitiis mancipando, circa sua tabernacula, solerent conseruare, iidem captiui ex fructu animalium, et praeda sola habebant vitam suam, vt Comani. Mox vero vt fidem receperunt et baptismum, Romana Ecclesia, Christo cognito, Duci Geichae et Sancto Regi Stephano dedisee dicitur firmiter in mandatis, vt spolia non committerent. Captiuos Christianos deinceps relinquerent pristinae libertati, cum multi Nobiles inter captiuos habeantur. Quia vero regnum erat amplissmium et gentibus vacuatum, nec etiam Communitas tota, in hoc Apostolico assensum tribuebat, dispensatum est postmodum per Papam in hunc modum, quod captiui terras colerent, et ex terrae fructibus viuerent, prout alii Christiani. Ideoque captiui terras non habentes, propria voluntate, censum dare susceperunt, qualem domini tribuerunt.

eredetöket, ezt is méltónak gondoltam jelen munkámhoz csatolni. Ugy volt, hogy midőn a magyarok, Pannoniát birtokukba vévén, keresztyén és pogány foglyaik közzűl a népek szokása szerint némelly ellenszegülőket leöltek, némelly derekabbakat magokkal vivén a háborúba, nekik a zsákmányból némi részt juttattak, némellyeket pedig különféle szolgálatra alkalmazván, sátraik körött szoktak tartani: ezen foglyoknak barmaik jövedelméből és csupán zsákmányból vala élelmök, mint a kúnoknak. Később azután, a mint a magyarok a hitet és keresztséget fölvették, a római egyház Gyeics vezérnek és szent István királynak, miután a Krisztust megismerték, mint mondják, erős parancsolatba adta, hogy ne zsákmányoljanak, s a keresztyén foglyokat ezentúl hagyják régi szabadságukban, minthogy a foglyok közt sok nemes van. Minthogy azonban az ország igen tágas és néptelen vala, s az egész község a pápának nem is adá erre nézve megegyezését; utóbb a pápa ekként ada fölmentést, hogy a foglyok földet miveljenek s a föld terméséből éljenek, mint más keresztyének. Azért is a foglyok, kiknek földjök nem volt, ön szántokból béradásra vállalkoztak, mellyet uraiknak fizettek.

2.§ Serui, quos in Curiis Hungari habebant, dicebantur Vdvornici.

2.§ Az udvarnokokról.

Processu autem temporis, fide roborata, potiores Regni viuere volentes otiose, habentesque captiuos sine numero, non dimiserunt eos abire liberos, vt volebat Apostolicus, sed Curiae suae famulantes ordinarunt ex eisdem, quos patrio nomine Vdvornicos vocauerunt. Hoc enim obsequium licet eo tempore de suis captiuis plures Regni Nobiles habuissent, Kolomanni diebus, filii Regis Geiche extitit reprobatum, voluit tantumodo huiusmodi seruitia de captiuis suis ipse solus obtinere, et Praelatos; quibus largitus erat de Captiuis suis. Et ne Communitas Nobilium reprobationem huiusmodi graue ferret, Palatino Regni, qui pro vtilitate Nobilium praeficitur, Rex suos Udvornicos vti dedit.

Idő multával pedig, miután a hit megerősödött, az ország előkelői, kényökre akarván élni s számtalan foglyuk lévén, nem engedék őket szabadon menni, mint a pápa akarja vala, hanem udvaruk szolgálatára rendelék közzűlök, kiket hazai néven udvarnokoknak neveztek. S jóllehet azon időben az ország több nemesei tétettek volt foglyaikkal illy szolgálatot: Kálmán, Gyeics király fia, idejében ez el lőn törölve. ő az illyes szolgálatokat foglyaitól egyedűl magának akará megtartani, és a főpapoknak, kiknek foglyaiból ajándékozott. S ne hogy a nemesek községe ezen eltörlést nehezen vegye, a király az ő foglyaikat az ország nádorának adá használni, kit a nemesség hasznáért tesznek. 52

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

3.§ E conuenis alii fuere Castrenses.

3.§ A várnépekről.

Sed quia Hungari noui Christiani, graue habebant onus fidei, eo, quod desuescere de spoliis eos oportebat, graues labores el onera suis captiuis imponebant, quod displicens Praelatis, Apostolico super his sunt locuti. Audiens vero Apostolicus clamorem Praelatorum, scrutata vita laudabili S. Regis Stephani de nunciis, qui aderant, in talem vocem fertur prorupisse: "Ego, inquit, sum Apostolicus, iile autem verus Apostolicus. Vnde et ecclesias Regni sui eius committo arbitrio ordinare, captiuos per eundem edemptos ei tantummodo possidere. Propter quod omnes redemit quos potuit, ab Hungaris, inuenire, preater illos, quos Regni Nobiles Ecclesiis dimiserant possidere. Ex quibus quidem ordinauit seruire suis Castris obsequio leuiori.

De mivel az új keresztyén magyaroknak nehéz vala a hit terhét viselni, mivel el kell vala szokniok a zsákmánytól, foglyaikra nehéz munkákat és terheket raknak vala, mi a főpapoknak nem tetszvén, a pápával e felől szólának. S hallván a pápa a főpapok panaszát, miután szent István király dicsőséges életéről a követőktől, kik nála valának, tudokozódott, mint mondják illy szavakra fakada: "Én, úgy mond, apostoli vagyok, de ő valódi apostol. Azért országa egyházainak rendezését is az ő tetszésére bizom, s az általa megváltott foglyokat egyedűl magának hagyom hogy birja." Miért is mindnyájokat megváltá a magyaroktól, kiket nálok találhatott, azokon kivűl, kiket az ország nemesei az egyházaknak engedtek volt birni. Kik közzűl némelyeket váraihoz rendele szolgálni könnyebb szolgálatra.

4.§ Alii Iobbagiones Castrorum.

4.§ A várjobbágyokról.

Jobagiones vero Castri sunt pauperes Nobiles, qui ad Regem venientes, terram eis tribuit de Castri terris, vt pheuda Castri, et Castrum, guerre tempore, custodirent.

A várjobbágyok pedig szegény nemesek, kik a királyhoz folyamodtak s kiknek a király a vár földeiből adott, hogy a vár birtokait s a várat háború idején őrizzék.

5.§ Alii Conditionarri

5. § A cselédekről.

Alii vero conditionarii ex eisdem Captiuis disponuntur, quos tandem Kolomannus Rex ad tantas maneries variauit.

Ugyanazon foglyok közzűl másokat cselédekké tettek, kiket azután Kálmán király annyifélékké változtatott.

6.§ Item libertini.

6.§ A szabadosokról.

Statutum etiam extitit per S. Regem Stephanum, quod Conditionarius, si se vellet redimere, centum bizantiis redimeret se, et domum; si vero esset sine coniuge et familia, personam suam viginti quator bizantiis, vel seruitio tandem competente. Inuiti enim Hungari captiuos suos Regi redimere permiserunt, compulsi quidem

El vala végezve szent István király által az is, hogy a cseléd, ha meg akarja magát váltani, száz byzanti aranynyal váltsa meg magát és háznépét; ha pedig nőtelen és gyermektelen, maga személyét huszonnégy byzanti arannyal vagy annyit érő szolgálattal. Mert a magyarok foglyaikat nem örömest engedték a királynak 53

Simon de Keza ● GESTA HUNNORUM ET HUNGARORUM ● Kézai Simon

sunt per S. Regem Stephanum, ac Praelatos.

megváltani, hanem kényszerítve voltak szent István király és a főpapok által.

7. Denique Mancipia.

7. A rabszolgákról.

Ex illis captiuis hic scribitur, et tractatur solummodo, qui ex gente Christiana fuere captiuati; de illis autem, qui de populo erant barbaro, propterea nihil dicit; Vult namque Sedes Apostolica, vt Pagani Christianis sint subiecti. Unde illi captiui Vheg nominantur, hos enim vnicuique Hungaro dimisit Ecclesia possidere et tenere.

Csupán azon foglyokról van ez irva és előadva, kik keresztyén nemzetből jutottak fogságba, azokról pedig, kik pogány népből valók voltak, a pápa mit sem szól: mert azt akarja az apostoli szék, hogy a pogányok a keresztyének alá legyenek vetve. A honnan az illy foglyokat özvegyeknek nevezik: mert ezeket minden magyarnak megengedte az egyház birni és tartani. (Fordította: Szabó Károly)

54