Silva-Elménk univerzális ereje

Silva-Elménk univerzális ereje Laura Silva–Gerald Seavey–Marilou Seavey:

Silva: Elménk univerzális ereje Silva – 01

Ahol minden kezdődik: egy kivételes tanítómester kiválasztása LAURA SILVA: Szeretettel köszöntelek. Szívből örülök, hogy hamarosan megismered azt a forradalmian új módszert, ami lehetővé teszi, hogy korlátlan szellemi erőddel megváltoztathasd életedet. Programunknak az Elménk univerzális ereje nevet adtuk. Új, személyiségfejlesztő agykontrolltechnikákkal ismertetünk meg. Laura Silva vagyok. Egyik a 3 útikalauz közül, aki végigvezet ezen a programon. 2 munkatársam szintén a Silva-féle agykontroll világszerte ismert és tapasztalt oktatója. Gery Seavey és Merilou Seavey. Világszerte emberek milliói tanulták már meg a Silva-féle stresszkezelő és elmefejlesztő módszert. Talán már te is elvégezted ezt a 4 napos, felbecsülhetetlen értékű kurzust. De az is lehet, hogy ez a hatalmas és rendkívül hasznos kaland még előtted áll. Édesapám, José Silva több mint 30 évvel ezelőtt tette meg kulcsfontosságú felfedezését az elme tényleges működéséről, és alakította ki azokat a praktikus technikákat, amelyek révén elméd végtelen lehetőségeit segítségül hívva jobbá teheted életedet. És amikor azt mondom, hogy jobbá teheted az életedet, akkor annak minden területére vonatkoztatva értem ezt. Olyan valóságos, gyakorlati változásokra utalok, amelyek minden tekintetben boldogabbá és sikeresebbé tesznek. Röviden összefoglalom, hogy miről lesz szó az anyagunkban. A kiindulópont, hogy kapcsolatba hozunk ideális éneddel. Ezalatt azt értem, hogy megismered azt a kreatív, kedves szeretetteljes és sikeres embert, akinek indultál. És aki voltaképpen ma is vagy. Csak meg kell találnod vele a kapcsolatot. Esetleg újra föl kell fedezned őt magadban. És máris a valódi lehetőségeidnek megfelelő életet kezdhetsz élni. E program 1. és 2. részében éppen ehhez kapsz praktikus eszközöket. Miután már megteremtetted a kapcsolatot ideális éneddel, a továbbiakban arra összpontosítunk, hogy eszményi éned erejével pozitív változásokat hozz létre életed meghatározó területein. A 3. részben például megtanulod, hogy miként érhetsz el csúcseredményt munkádban és hivatásodban egyszerűen azáltal, hogy elméd erejét az adott területre összpontosítod. A kutatások kiderítették, hogy a felnőttkori depresszió legfőbb oka a munkával való elégedetlenség. Ezért vesszük előre ezt a témát, és kínálunk fel már anyagunk elején olyan módszereket, amelyek gyors javulást ígérnek ezen a területen. A 4. részben az emberi kapcsolatokkal foglalkozunk. Azzal, hogy miként teheted azokat örömtelivé és kielégítővé a magad és életed többi szereplője: házastársad, gyermekeid, barátaid és munkatársaid számára. Hasznos gyakorlatokat kínálunk ehhez is, hogy a kívánt változások bekövetkezzenek. Az 5. és 6. rész témája az egészség megőrzése, illetve esetleges betegség esetén az egészség visszaszerzése. Olyan terület ez, ahol az elme talán még fontosabb és még nagyobb hatalmat képvisel, mint másutt. Hiszen a test alapvetően a lélek állapotát tükrözi. Arra reagál. A 7. részben azokat a módszereket mutatjuk be, amelyekkel száműzheted életedből az önpusztító magatartásformákat. Nagyon kevesen mondhatják el önmagukról, hogy mentesek az ilyenektől. Gondoljunk csak a dohányzásra, a túlzott alkoholfogyasztásra, a kelleténél bőségesebb táplálkozásra, vagy éppen a kelleténél kevesebb egészséges táplálék fogyasztására! Mint majd látni fogod, az önpusztító magatartásokról és szokásokról folytatott beszélgetés magától értetődő módon vezet el a 8. rész témájához: a stressz kezeléséhez. A

-1-

Silva-Elménk univerzális ereje jelek szerint a mindennapjainkat átható, szinte mindenütt jelenlévő stressznek tulajdonítható sok testi és érzelmi gondunk. Feszültséget kelt bennünk, ha közlekedési dugóba kerülünk, ha pénzügyeink rendezetlenek, vagy ha az életünkben nap mint nap felbukkanó ezernyi apró válság valamelyikében találjuk magunkat. Megtanítunk, hogyan érdemes úgy alakítani hozzáállásodon, hogy feszültséged és szorongásod oldódjon és elillanjon. Itt valójában a dolgok merőben új megvilágításba helyezéséről van szó, s ennek eléréséhez kínálunk néhány nagyon hatékony és hasznos módszert. A 9. részben az élet minden területén nagyobb sikerekhez vezető kreativitásról és a hatékony problémamegoldásról beszélgetünk. Képet kapunk sokoldalú intelligenciánkról, és megtanuljuk, mikor melyik oldalát hívjuk segítségül. Bepillantást nyerhetsz olyan kreatív módszerekbe, amelyek révén szellemi erőd segítségével gazdagíthatod mindennapi tapasztalataidat. Meg is ismertetünk néhány ilyen technikával a 10. részben, melynek témája az intelligencia és a termékeny kreativitás lesz. Valamint az, hogy a pénz, a gazdagság és a bőség terén hogyan használjuk ki ezeket maximálisan. A 11. részben megmutatjuk, hogyan értheted meg múltadat, személyes történetedet. Megtanítjuk, hogyan gyógyíthatod ki magad lelkileg olyan helyzetekből, amelyek bár régen történtek, még mindig hatással vannak rád. Úgy gondolom, a kortárs pszichológia egyik legfontosabb és legpozitívabb fejleménye, hogy felismertette velünk a múltbeli események jelentőségét. S azt, hogy ezek az események s az általuk keltett érzések mindig hozzáférhetőek. A megfelelő technikák alkalmazásával helyrehozhatunk múltbeli ügyeket. És tanulhatunk belőlük annak érdekében, hogy még eredményesebben induljunk tovább. A jövő felé. Végül a 12. részben néhány olyan ötlettel és meglátással zárjuk a programot, amely arra lesz jó, hogy már mostantól pozitívabb, lelkileg kielégítőbb életet kezdhess élni. Mostantól életed végéig. Programunk rendkívül gyakorlatias. Éppen az ilyen, a mindennapi életben alapvetően szerepet játszó pozitív értékekre irányítjuk majd figyelmünket ebben az utolsó részben. Marilou-t, Geryt és engem is végtelenül lelkesít és örömteli izgalomban tart ez az anyag: az Elménk univerzális ereje. És őszintén szólva büszkék is vagyunk rá. Szívből örülünk, hogy vezetőid lehetünk azon az izgalmas és hasznos úton, amin néhány másodperc múlva elindulunk. Elöljáróban hadd szóljak röviden arról, hogy milyen úttörő munkát végzett édesapám az elme működésének megértése terén. S hadd helyezzem el őt a többi nagy felfedező sorában. Mivel a papámról van szó, megeshet persze, hogy kicsit elfogult vagyok vele. De hiszem, hogy José Silva valóban az egyik kimagasló alakja annak a folyamatnak, melynek során a korábbiaknál sokkal mélyebben értettük meg az emberi tudat működését, és felismertük, hogy elménk korlátlan erejét felhasználhatjuk arra, hogy teljesebbé tegyük a magunk személyes életét, és hogy jobbá tegyük a világot, amelyben élünk. José Silva az autodidakta felfedezők közé tartozik. Úgy, mint Benjamin Franklin, Henry Ford és Thomas Edison. Ők sem voltak egyetemek és akadémiák híres tudósai. Nagyon is lent kezdték pályájukat. Céljuk az volt, hogy kézzelfogható módon tegyék jobbá az emberek életét. És ezt a célt el is érték. José Silva egyetlen napot sem járt iskolába. De az élet gyakorlati dolgaiban kisgyerekkorától kezdve sokoldalú önképzésben részesült. Apja nagyon korán meghalt. És José 10 éves sem volt, amikor már cipőtisztítással és újságeladással segítette családját. Alapos előképzettséggel rendelkezett tehát a létfenntartás realitásai és a gyakorlati gondolkodás fontossága terén. A II. világháború katonájaként a hadseregben szolgálva találta meg valódi hivatását. Itt ismerkedett meg a pszichológia és az emberi viselkedés elméleteivel. Érdeklődéssel fordult a hipnózis felé is, és belemélyedt az elme erejének a kutatásába. Leszerelése után elektronikával kezdett foglalkozni, majd a televíziózás korai időszakában az antennarendszerek kifejlesztésében vett részt. Közben folytatta vizsgálódásait az emberi elme korlátlan képességei terén. A saját gyerekeivel kapcsolatos kísérletezései közben roppant izgalmas dolog történt. Szinte véletlenül eljutott első nagy felfedezéséhez. Éppen

-2-

Silva-Elménk univerzális ereje nővéremnek, Isabelnek segédkezett, hogy elméje erejét latba vetve érjen el sikereket az iskolában. Miközben nővérem apám utasításait követve tanulta, hogyan összpontosítsa gondolatait, a szó szoros értelmében kezdte kitalálni, hogy apánk mit fog mondani. Milyen utasításokat fog adni neki. Szinte varázslatnak tűnt. Pedig nem volt az. Egyszerűen csak működésbe lépett a munkára fogott elme természetes ereje. Manapság ezt az erőt néha exraszenzoriális érzékelésnek, vagyis érzékszerveken túli, érzékek feletti érzékelésnek is nevezzük. José hatékony érzékelési kivetítésnek hívja. Ilyenkor valójában az történik, hogy mintegy kivetítjük mentális érzékelésünket máshová. Nincs ebben semmi érzékfelettiség. Annyi az egész, hogy megtanulod, miként értelmezd azt, amit nagy teljesítményű elméddel érzékelsz. Ugyanazzal a nagy teljesítményű elmével, amellyel e pillanatban is rendelkezel. José Silva tovább kísérletezett a gyerekeivel. S egyszer csak rájött, hogy ugyanúgy, ahogy a televíziós rendszerrel több ezer mérföldre lehet továbbítani képeket, az emberi elme is képes egy pillanat alatt akár nagy távolságokra is gondolatokat küldeni. Illetve akár távolról is gondolatokat venni. És ehhez se telefonra, se televízióra, se más technikai eszközre nincs szüksége. Úgy tűnik, gyakran többre becsüljük az emberi elme által kifejlesztett gépeket, mint magának az emberi elmének az erejét. A te elmédbe is bele van építve, bele van szerkesztve az információtovábbítás és -vétel e képessége. Éppen úgy, ahogy a mikroprocesszor a számítógépbe. Mindössze annyit kell tenned, hogy először is tudomásul veszed ezt a képességedet. Másodszor pedig megtanulod, hogy miként alkalmazd azt a lehető leghasznosabban. Az Elménk univerzális ereje program keretében megmutatjuk, hogy miként valósíthatod meg mindkettőt. Feltétlenül ajánlom a Silva-féle agykontrolltanfolyam elvégzését, de ha esetleg még nem is végezted el, a most hallgatott kazettás anyag akkor is gyökeresen megváltoztatja majd az életedet. Hadd magyarázzam meg, miért gondolom így. Gery, Marilou és én már több mint 20 éve vagyunk barátok és kollégák. Rengeteget beszélgettünk arról, hogy vajon miért használják változó sikerrel az egyes emberek életük jobbra fordítására az olyan módszereket, mint amilyen például az agykontroll is. Míg egyeseknek mintha semmi előnyük nem származna abból, amit megtanultak, mások folyamatosan hasznát veszik a tanultaknak, és sikert sikerre halmoznak. Kíváncsiak voltunk, mi lehet ennek az oka. Miért van az, hogy egyesek sokkal, de sokkal jobban teljesítenek, mint mások? Összefogtunk tehát, hogy felderítsük az okot. Felfedezésünk eredményeként született meg az Elménk univerzális ereje elnevezésű anyagunk. Megtudod majd belőle, hogy milyen lélektani, érzelmi és spirituális tulajdonságok jellemzik azokat az embereket, akik igazán az áhított, ideális énjükké váltak, és az eszményi életüket élik. Anyagunk téged is megtanít arra, hogy kifejleszd magadban ugyanezeket a lélektani, érzelmi és spirituális tulajdonságokat. GERALD SEAVEY: Szeretettel üdvözöllek. Gery Seavey vagyok, a Silva-módszer nemzetközi oktatója. 25 évvel ezelőtt, 1971-ben végeztem el az agykontrolltanfolyamot, ami minden téren elementáris hatást gyakorolt az életemre. Az a kiváltság is megadatott nekem, hogy beutazhattam az egész világot, s emberek tízezreinek segíthettem, hogy megtanulják, miként aknázhatják ki még hatékonyabban szellemi képességeiket. Mostani új összeállításunkban az elmúlt 2 évtizedben használt leghatékonyabb módszereket vesszük sorra. Továbbá új metódusokat is bemutatunk, hogy mindezek révén kibontakoztathasd ideális énedet, és világodat eszményi környezetté, magad számára ideális létállapottá változtathasd át. Mi, akik több mint 25 éve barátok és munkatársak vagyunk, megfigyeltük, hogy milyen sok jó program és tanfolyam létezik, mint amilyen például az agykontroll is. Amelyek segítenek az embereknek, hogy jobb életet teremtsenek maguknak. Vannak, akik sűrűn igénybe veszik a tanult módszereket és technikákat. Mások ritkábban folyamodnak hozzájuk. És vannak, akik a tanultak felhasználásánál jóval messzebbre jutottak el. Élik, sőt valósággal eggyé válnak a tanultakkal. Meg akartuk tudni, miért van ez. Mi az a különbség, amiből e differencia adódik? Ezért aztán az elmúlt évek során újra és újra összejöttünk, hogy

-3-

Silva-Elménk univerzális ereje kiderítsük, melyek azok a tényezők, amelyek lehetővé tették egyes emberek esetében a jelentős tudati változást. Úgy hisszük, megtaláltuk a közös nevezőt ezekben az emberekben, és kiderült, hogy az nemcsak az én ismerőseimben lelhető fel, hanem a történelemben is mindvégig megmutatkozott. Valahányszor egy-egy kivételes személyiség felbukkant a világban. Felfedezésünk eredménye az Elménk univerzális ereje. Talán te is emlékszel, hogy a 60-as, 70-es években milyen nagy érdeklődés mutatkozott világszerte a megvilágosodáshoz vezető út, a boldogsághoz vezető ösvény megtalálása iránt. Voltak, akik megtalálták, és voltak, akik hol ráléptek, hol meg letértek róla. Azután jöttek a 80-as és a 90-es évek, amikor az ösvény átváltozott a sikerhez és a képességek kibontakoztatásához vezető gyorsforgalmi úttá. Tanfolyamok, szemináriumok, könyvek és hangszalagok százai segédkeztek abban, hogy az emberek megtalálják a belső útjukat, hogy elérjék, amit akarnak. De azok, akik a leghatékonyabban és legmélyebben tudták kiaknázni szellemi erejüket, túlléptek azon a tartományon, ahol pozitív állításokkal vagy vizualizációval lelkesítették föl magukat. Ők mélyebbre ereszkedtek, az oksági energia birodalmába vagy tartományába, olyan mélységbe, ahol elérik a megvilágosodásnak azt a szintjét, amely egész lényükben megmutatkozik. Közülük egyesek, mint például José Silva, Wayne Dyer, Steven Kovy, Deepak Chopra és sokan mások odáig is eljutottak, hogy mozgalmat indítsanak a mindennapi életben megvalósítható nagyobb tudatosság elérésére. Arra, hogy eredményesen ötvözzék össze a belső békességet a valódi sikerességgel és bőséggel. Erről szól az Elménk univerzális ereje. Az oksági energia birodalmába visz el. Oda, ahol minden rendszer és tanítás összetalálkozik. José Silva tanulmányozta a parapszichológiát, a hipnózist és a metafizikát. Ezek bizonyos vonatkozásai már évezredek óta ismertek voltak, és tanaik mindig is foglalkoztatták az emberek egy csoportját. José a hitek, tapasztalatok és módszerek összetett csokrát alkotta meg, és létrehozott ebből egy néhány nap alatt megtanulható tanfolyami anyagot. Mi egymás közt a Silva-féle agykontrollt autóhoz szoktuk hasonlítani, mert megkönnyíti, hogy onnan, ahol jelenleg vagy, eljuss oda, ahol lenni szeretnél. Megjegyzem, a legjobb autónak tartjuk, amit eddig valaha is láttunk. Az Elménk univerzális ereje anyaga az élet egy-két területén azonban lökhajtásos repülőgéphez is hasonlítható. Mert messzebbre juthatsz el vele, és sokkal gyorsabban, mint egy autóval. Úgy hisszük, sikerült még jobban leegyszerűsítenünk az elme, a lelkiség, a tudatosság és a metafizika fogalomkörét. Létezik ugyanis egy egység, egy közös összetevő mindegyikükben. Először is pillantsunk bele, hogyan gondolkodnak az emberek az életről! Visszamehetünk akár a régmúltba is, és elolvashatjuk, amit a hajdani korok emberei írtak. Akkor is csak azt fogjuk látni, hogy mindmáig arra keresik a választ, hogy mi értelme van a világnak, amelyben élnek. Mi értelme van az életnek? Mire való ez az egész? Közösségekké formálódva megalkotunk bizonyos fogalmakat. S fogalmaink a világról kialakított hitekké, valóságmodellekké válnak. Megértvén, amit a tudás és a tapasztalat nyújt, létrejönnek közös rendszerek. Minták, amelyeket az emberek többsége felismer. A legtöbben elfogadjuk például, hogy a jelek szerint van valami olyan, amit az énünknek szoktunk nevezni. Azt is könnyű észrevenni, hogy léteznek az énünkön kívül eső valamik is. Olyan dolgok és erők, amelyek rajtunk kívül állnak, s amelyek hatással lehetnek ránk. Még a legprimitívebb törzsek is felismerik azt a hatást, amelyet ezek az erők gyakorolnak az életükre. Legelőször a természeti erőket ismerték fel. A Nap, a szél és az eső döntötte el például, hogy milyen lesz a termés. Hogy élelem lesz-e vagy éhínség. Azt is tudjuk, hogy életünket az is befolyásolja, ki van hatalmon, milyen a kormány, a vezetők és a gazdaság állapota. Emiatt jött létre a tudomány és a vallás. Azon a felfogáson alapulnak, hogy ha tudjuk, miként vannak, és miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak, akkor elnyerhetjük ezeknek az erőknek a jóindulatát. Sőt még irányíthatjuk is őket. Arra a hitre alapozódnak, hogy ha nem uraljuk ezeket a külső erőket, vagy nem járunk kedvükben, akkor azok fognak uralkodni rajtunk. Éppenséggel így is lehet gondolkodni, de ebben benne rejlik az az előfeltételezés, hogy csak akkor tudjuk elérni,

-4-

Silva-Elménk univerzális ereje hogy ezek a külső erők ne uralkodjanak rajtunk, ha elérjük, hogy valamennyiüket uralni tudjuk. Ijesztő kihívás. Létezik azonban egy másik út is. Egy másik modell, egy alternatíva. Ez is elismeri az ént és az énre ható erőket, de nem annyira uralkodni akar ezeken az erőkön, mindinkább arra összpontosít, hogy én hogyan tudok jobban uralkodni az énemen. S a körülményektől függetlenül alkalmazkodni és igazodni. Jó példa erre Mahatma Gandhi. Indiában élt abban az időben, amikor a világ akkori leghatalmasabb katonai ereje, a Brit Birodalom hadserege kormányozta Indiát és a világ nagy részét. Pusztító erejű fegyverekkel, hatalmas szárazföldi és tengeri haderőkkel tartotta fenn uralmát óriási embertömegeken és természetikincs-lelőhelyeken. Gandhi azt mondta: „A Brit Birodalom felett nyilván nem uralkodhatom, önmagam felett azonban igen. A reakcióim felett igen. Elvehetik a javaimat, megfoszthatnak a szabadságomtól, börtönbe zárhatnak, eltörhetik a csontjaimat, még az életemet is elvehetik, de arról, hogy szolgálom-e őket, hogy együttműködök-e velük, nos arról én döntök. A szolgálataimat szabadon kell odaadnom. Önmagamnak én vagyok az ura.” Sok embert ismerünk a történelemben, akik ugyanígy gondolkodtak. Ők azok, akik megtanulták, hogy hozzáállásukat és reakcióikat maguk választják meg. Lehet, hogy nem tudod minden esetben kontrollálni a körülményeidet, azt azonban te döntheted el, hogy az adott helyzetre hogyan reagálsz. Jobban megmagyarázva ezt, egy, a vitorlázásból kölcsönzött példa: Marilou-val sok éven át jártuk vitorlás hajóval az Egyesült Államok északkeleti partvidékét, le egészen a Karib-tengeri szigetekig. Lehet, hogy otthonos vagy a vitorlázásban, lehet, hogy nem. Nem lényeges. Vitorlázni ugyanis mindenki tud. Még egy kutya is. Tegyük ki a kutyát egy úszó fatörzsre vagy deszkalapra, s ha fúj a szél, a kutya vitorlázni fog. Az ilyenfajta vitorlázáshoz mindaddig semmiféle képességre nincs szükség, amíg nem számít, hogy merre mész. Arra mész, amerre a szél fúj. Nyilvánvalóan elkövetkezett azonban a pillanat, amikor az emberek azt mondták, hogy jópofa dolog így szállingózni a széllel a vízen, de még jobb lenne, ha el tudnám érni, hogy oda jussak, ahova menni akarok. Volt idő, amikor az emberek megpróbálták befolyásuk alá vonni a szelet: könyörgéssel, megvesztegetéssel, imádkozással akarták rávenni, hogy a kívánt irányba fújjon. Uralkodni próbáltak a külső erők felett. Aztán valaki felfedezte, hogy egy kormánylapáttal többé-kevésbé maguk dönthetik el, hogy merre mennek. Ha arrafelé nem is, amerről a szél éppen fúj. Végül kifejlesztették az állítható vitorlázatot, s ettől kezdve maguk választották meg, merre akarnak menni. Még a szélirányt sem kellett figyelembe venniük, hiszen cikkcakkban haladva még a széllel szemben is lehet hajózni. Az alapelv tehát így szól: „Adj nekem szelet, bármilyen szelet, mert rendelkezem azzal a rugalmassággal, ami lehetővé teszi, hogy igazodjak hozzá, s így bárhova eljuthatok, ahová csak akarok!” Az Elménk univerzális ereje elnevezésű anyagunk éppen abban segít, hogy kifejleszd magadban ezt a rugalmasságot. És nem egyszerűen különféle technikákkal és gyakorlatokkal, hanem a lényeg legmélyében, a gyökereknél létrehozott változtatással. Mert a mélyreható és tartós változáshoz a gyökerekhez kell nyúlni. Az emberek megtanulják és gyakorolják a különféle elmefejlesztő módszereket, hogy jobbá tegyék az életüket. Talán te is hallottál már ilyen kijelentést: „Ha meg tudnám változtatni a körülményeimet, akkor jobbá válna az életem.” És sokan megpróbálják bevetni mindazt, amit az elme világa csak felkínál, hogy megváltoztassák az életkörülményeiket. Minden erejükkel a még nagyobb fizikai kényelemre törekednek: pénzre, egy bizonyos munkára, vagy házra, házastársra. És sokan komoly sikereket érnek el. De mihelyt teljesülnek a vágyaik, még többet akarnak. Több pénzt, jobb munkát, nagyobb házat, jobb házastársat. És ennek soha sincs vége. Mert mindig több kell. Több és még több. Mások talán azt mondják: „Bárcsak meg tudnám változtatni a viselkedésemet! Akkor boldog lennék.” Sokakat azért vonzanak az elme világának lehetőségei, mert szeretnének megszabadulni negatív vagy önpusztító magatartásuktól, illetve káros szokásaiktól, és pozitívabb életvitelt akarnak kialakítani. Azt gondolják: „Ha abbahagyom a dohányzást, az ivást, vagy ha lefogyok, akkor végre teljes életet kezdek élni. Akkor végre minden rendben lesz.” És sokan valóban nagyon

-5-

Silva-Elménk univerzális ereje eredményesen változtatnak nem kívánatos magatartásukon, de hamar rájönnek, hogy ugyanazok az emberek maradtak, csak éppen másképp viselkednek. És ha sikerül is megváltoztatni életvitelüket, akkor is azt érzik, hogy valami többre van szükségük. Megint mások azt mondják: „Ha ki tudnám fejleszteni a pszichikus képességemet, ha részt vennék egy tűzön járáson, vagy ha megtanulnám jobban beosztani az időmet, akkor helyrezökkenne az életem.” Ezért aztán abban a reményben, hogy sikerül kialakítaniuk magukban azokat a képességeket, amelyek átformálják az életüket, és erőssé teszik őket, megrohamoznak egy újabb önfejlesztő kurzust. „Az itt szerzett képességeim majd biztos segíteni fognak abban, hogy végre úgy alakítsam az életemet, ahogy szeretném” – gondolják. És valóban hasznos technikákat és képességeket sajátítanak el. Újabb és újabb munkafüzetekkel és hangkazettákkal gazdagítják egyre bővülő eszköztárukat, amelyet majd használnak. De többnyire bizony nem használnak. És akadnak olyanok is, akik azt mondják: „Bárcsak tudnék hinni magamban! Tudom, akkor minden helyrezökkenne.” Végigtekintve saját fejlődésükön, megállapítják, hogy életükben óriási hatása van a HITnek. És igazán hinni akarják, hogy ők valójában tehetségesek, kedvesek, szeretetteljesek, erősek és méltóak minden jóra. Hinni akarják, hogy megvan bennük a személyes erő és varázs, és azt gondolják: „Igen! Igen! Igen! Képes vagyok rá! Megteszem! Meg kell tennem!” Tapasztalataikból azonban igen gyakran ráeszmélnek korlátaikra. Olyan is akad, aki így sóhajt föl: „Hú, bárcsak kapcsolatot teremthetnék azzal, aki valójában vagyok! Akkor talán rájönnék, mit is keresek.” Társadalmunkban óriási hangsúlyt kapnak azok a lehetőségek, amelyek a bennünk lakó gyermek gyógyulását, kapcsolataink ápolását és sokféle küldetésünk felismerését szolgálják. Szemmel láthatóan eljutottunk oda, hogy tudni szeretnénk: kik vagyunk? De oly sok szerepet játszunk. Szülők vagyunk, dolgozó emberek, istenkeresők, barátok, önálló egyéniségek, közösségek tagjai, és mindezek együtt, sőt még többek is. És néha bizony összezavarodottak is. Szerepeink, amelyekkel életünk során azonosulunk, ki vannak osztva ránk. S ugyanakkor mi választjuk őket. Személyes és környezetünkből eredő programozásunk következtében énünk megállapítja, hol húzódnak a határaink, és miben hiszünk. Vannak, akik arra alapozzák identitásukat, hogy honnan származnak. Úgy gondolják, hogy az, hogy ők vagy őseik hol születtek, már el is dönti, hogy kik ők. Például ha a családom Magyarországról jött, akkor magyar vagyok. Identitásom ehhez a szerephez kötődik. Mások a viselkedésükkel azonosulnak. Úgy gondolják, hogy mert egy adott viselkedési kategória jellemző rájuk, örökre e kategória tagjai maradnak. Például túl sokat ittam, tehát alkoholista vagyok. Vannak továbbá, akik szakmájukkal, hivatásukkal azonosulnak. Mivel éntudatukat tevékenységükhöz kapcsolják, ahhoz, amihez értenek. Fajtájukkal, vallásukkal, nemükkel, politikai hovatartozásukkal kapcsolatos hitük alapján egyesek úgy gondolják, hogy a hitük határozza meg, kicsodák ők. A szereppel való azonosulás társadalmunk velejárója, és nem kell mondanom, hogy ennek is megvan a maga haszna. Amikor azonban alárendeled éntudatodat az ego által meghatározott szerep korlátainak, akkor a szellem ereje is bezárul az ego börtönébe. Ha megfigyeljük a kivételes emberek életét, akkor gyakran feltűnik bennük egy közös vonás: az ego felülmúlásának képessége. Belső világunk vizsgálódása közben arra jöttünk rá, hogy valahányszor kiléptünk énünk nézőpontjából annak megítélésében, hogy mi szükséges vagy kívánatos számunkra, és megpróbáltunk ráhangolódni belső tudatosságunk legmélyebb, központi állapotára, akkor annak úgymond mellékterméke lett a természetes módon és bőségesen áradó harmónia és boldogság. MARILOU SEAVEY: Szeretettel köszöntelek. Marilou Seavey vagyok, Gery felesége, valamint Laura barátnője és munkatársa. A Silva-féle módszer oktatása 22 éve tölt be fontos szerepet az életemben. Számtalan ügyben használtam az agykontrollt, és óriási sikereket könyvelhettem el. Ez az új tananyag közvetlen eredménye sikereinknek, amiket az évek során a saját életünkben és a világszerte tartott agykontrolltanfolyamokon és továbbképző

-6-

Silva-Elménk univerzális ereje kurzusokon elértünk. Szívből örülök, hogy velünk tartasz az Elménk univerzális ereje programban, és Geryhez hasonlóan kijelenthetem, hogy valóban jelentős, az életedet remélhetőleg gyökeresen átalakító élményben lesz részed. A történelemben mindig akadtak emberek, akik a forrásunkról, eredetünkről akartak minket tanítani. És személyes, a kultúrájukhoz tartozó hitrendszerüket és hasonlataikat használták annak érdekében, hogy rávegyenek bennünket: váljunk eggyé forrásunkkal. Mivel azonban emberek vagyunk, és az én olyan, amilyen, idővel valahogy úgy alakult a dolog, hogy valakinek az énje kijelöli nekünk a követendő utat. Megmondja, hogy merre kell mennünk. Jól tudjuk, hogy az énnek rendeltetése van a dolgok rendjén belül. A jelek szerint az agy az életben maradás biztosítása érdekében fejlesztette ki az ént, azért, hogy önmagunkat a környezetünktől, minden mástól különálló létezőként érzékeljük. Hogy világunk kétfelé váljon: az énre és a más, mint énre. Mely utóbbi potenciálisan fenyegető vagy ártalmas is lehet. Az ősidőkben nagyon fontos volt ez a különbségtétel. Ha például egy ősember megpillantott a szavannán egy feléje száguldó tigrist, és átszellemülten arra gondolt volna: „Ó, én egy vagyok tigris testvéremmel.”, akkor – mit mondjak – ez az egység valószínűleg pillanatokon belül szó szerint is megvalósult volna. Ma már azonban, hál’ Istennek, nem a dzsungelben élünk. S ma már hasznosabb, ha az egységünkre, s nem az elkülönültségünkre figyelünk. Néhány perce Gery Mahatma Gandhiról beszélt. Úgy hiszem, sokan őrá mondanák például, hogy olyan ember volt, aki megvalósította ideális énjét. Mások talán arra gondolnak, hogy valamelyik hajdani tanáruk példázza kitűnően az önmaga énjén túllépő, kedves és odaadó embert. Vagy ki tudja. Talán épp a szomszédjuk. Mivel szerencsére elég sok olyan embert ismerünk, aki képes volt a valóságot nemcsak a saját nézőpontjából érzékelni, most arra kérlek, képzeleted segítségével idézd magad elé egyiküket! És gondolkozz el azon, hogy miként hatott az illető közvetlenül vagy közvetve az életedre vagy a világunkra! Lehet, hogy szívesen választanál olyasvalakit, mint Gandhit vagy a dalai lámát, Teréz anyát, esetleg például Albert Schweitzert, vagy akár a Cseh Köztársaság elnökét, Waslav Havelt. Valakit, akit kellőképpen ismersz. Még ha élete minden részletét nyilván nem is. Aki fontos a számodra, és akiből kiindulva általánosabban is meg tudod fogalmazni: mit képviselnek ezek az emberek? Mi az, ami lehetővé tette számukra, hogy túllépjenek saját énjük szükségletein? Mindnyájan másoktól tanulunk. Akár tudunk róla, akár nem. Tanítóink életmintáját követve megtanuljuk, hogy nyitottak legyünk. Hogy jobban tudatában legyünk az egységnek és az élet természetes rendjének. Ezek azok a szerepek, amelyeket tanítómestereink nyújtanak nekünk. Lehet, hogy nem kifejezetten tanítókként élnek bennünk, de alakjuk belénk vésődött. És fontos szerepük volt az életünkben. Most pedig, amikor elkezdjük ezt a gyakorlatot, különösen is nagy a jelentőségük, mert segítenek meghatároznod ideális éned tulajdonságait. Csukott szemmel kell majd végezned a gyakorlatokat, ezért keress ebből a szempontból is megfelelő környezetet! Megkérlek, gondolj valakire, aki tanítói, mentori szerepet töltött be az életedben. Lehet olyan személy, akit ismersz, és olyan hősies szerepet vállaló ember is, akiről csak olvastál. Olyanra gondolj, akinek az életében megmutatkoznak az ideális én tulajdonságai, és akire jellemzőek azok a tulajdonságok, amik közül te is minél többre szeretnél szert tenni! Ha már találtál ilyet, hunyd be a szemed, és képzeld magad elé az illetőt! Azt a személyt, akit erre az időre mentorodnak, vezetődnek, tanítómesterednek választasz. Őt, aki lehetővé teszi számodra, hogy többet valósíts meg abból, aki és ami lenni szeretnél. És most képzeld azt egy pillanatra, hogy történetesen te magad vagy ez az ember! Képzeld el, hogy birtokában vagy tudásának! És hogy akárcsak neki, neked is közvetlen utad van a forráshoz. Hogy ismered, birtoklod, használod ezt a forrást. Ugyanúgy, ahogy ő. Képzeld el, hogy az az erő, az a megvilágosodottság, az a szeretet és az a bizalom, amiben ő jár-kel a világban, már most megvan benned is! Képzeld el, hogy bekapcsolódtál ebbe a keringésbe, és érezd ezt az áramlást úgy, mintha te volnál ez a tanító! Képzeld el csak egy pillanatra! Engedd, hogy

-7-

Silva-Elménk univerzális ereje hasson rád! Engedd, hogy betöltsön! Engedd, hogy megteljen vele a lényed! Most képzeld el, hogy ezt az erőt át tudod vinni a mindennapi életedbe! Képzeld el, hogy neked is nyílt utad van ennek az erőnek a forrásához, akár csak tanítómesterednek! Hogy most már neked is a rendelkezésedre áll ez az erő, amivel döntésed szerint átalakítod az életedet. Érezd át, ahogyan utat találsz ehhez az erőhöz! Érezd át, hogy milyen lehet annak az embernek lenni, akit tanítódul választottál! Milyen változást indít ez el benned? Mennyiben változtatnak meg ezek az új tulajdonságok? Hogy van az, hogy ha ráhangolódsz erre az energiára, akkor megváltozol? Túllépsz félelmeiden, és könnyebben valóra válthatod álmaidat és vágyaidat. Mi módon segített neked már eddig is ez az energiaforrás? Vagy ha már érzed magadban ezt az energiaforrást, akkor mennyiben tudsz másképpen kommunikálni a családoddal és szeretteiddel? Barátaiddal és a munkatársaiddal. Mindenkivel, aki valami módon része az életednek. Gondolkodj el pár percig ezeken a dolgokon! Gondolj a tanítódra! De ne csak gondolj, érezd is a jelenlétét, mintha valóságosan is ott lenne melletted! Gondolatban válj eggyé vele! Engedd, hogy egy percre ez töltse be elmédet és szívedet! A gondolat, hogy te magad szabd meg a reakcióidat, valóban kulcsfontosságú. Nem csupán az itt a kérdés, hogy milyen cselekvés mellett döntesz, vagy milyen szerepeket játszol el, arról van szó, hogy kicsoda vagy valójában.

Silva – 02

Az oksági birodalom ereje MERILOU SEAVEY: Tudod, valójában mindig választunk magunknak tanítómestereket. Csak nem mindig vagyunk ennek tudatában. Eszembe jutnak emberek, akik életem során hatottak rám. Kisgyerekkoromban apám egyik barátja, akit Sanynak hívtak, rendszerint nyári vasárnapokon jött el hozzánk látogatóba. Nagy, lehajtható tetejű, piros autón érkezett, és igen jóképű férfi volt, míg én egy visszahúzódó, nagyon szégyenlős kislány. Amikor meglátogatott minket, minden alkalommal bejött hozzám pár percre beszélgetni. Emiatt ma is, ha azt látom, hogy valaki félrehúzódik a társaságtól, feltétlenül odamegyek hozzá, elidőzök vele, bevonom a beszélgetésbe, mert gyermekkoromban megtapasztaltam, milyen jó élményt jelent ez. Egy olyan embertől tanultam ezt meg, aki – és erre persze csak most, utólag jöttem rá – valójában tanítói, mentori szerepet töltött be az életemben. Nemrégiben Geryvel együtt egy családi összejövetelen vettünk részt. Beszélgetés közben egyszer csak rám nézett a bátyám, és így szólt: „Te jó ég, Merilou, pontosan úgy viselkedsz, mint ahogy apu szokott annakidején!” Akkor kezdett derengeni bennem, hogy én egy olyan mintát, viselkedést követtem, ami korántsem rám jellemző, egyedi valami volt, hanem a környezetemből származott, a közelemben élő egyik embertől. Egy tanítómestertől. És vajon a te viselkedésed, gondolataid és hiedelmeid mennyiben csakugyan a te saját viselkedésed, gondolataid és hiedelmeid? Érdemes ezen is elgondolkodnod. A dolog úgy áll, hogy mintaképeket, tanítómestereket választunk a környezetünkből, és minél jobban tudatosul bennünk, hogy igényesen kell kiválasztanunk az alkalmas tanítókat, hogy körülnézhetünk a világban, és észrevehetjük, hogyan élnek, beszélnek és gondolkodnak mások, annál inkább megjön rá a kedvünk. Voltaképpen arról van szó, hogy miként fogjuk fel: hogyan alakítsuk és teremtsük olyanná az életünket, hogy idővel és sok-sok tapasztalat birtokában viselkedésünk, gondolataink és hiedelmeink harmonikus egységet alkossanak azzal, akik vagyunk. Ehhez kell az az energiaforrás, amely tudatosan választott tanítónkban található meg. Az öntudatlanul választott mesterekkel néha úgy vagyunk, hogy utólag visszatekintve azt kívánjuk: bárcsak másképp döntöttünk volna! Úgy érezzük, hogy választásunk nem jól tükrözi azt, akik és amik lenni szeretnénk. De azokat a dolgokat mégis csak mi követtük el. Hogyan tanultuk akkor meg, hogyan ragadt ránk akkor mégis egy nem kívánatos viselkedésminta? Viselkedésünk

-8-

Silva-Elménk univerzális ereje azokból a gondolatainkból, hiteinkből tevődik össze, amelyek az idő és a tapasztalatok során felgyülemlenek bennünk. Hatnak ránk a körülöttünk lévő emberek. És ennek következtében valószínűleg olyanná váltunk, ami valójában csak egy szereppel való azonosulás. Nem pedig tudatos választásunk eredménye. Az Elménk univerzális ereje című anyagunk azt mutatja meg, hogy miként vetkőzhetjük le a minket korábban ért, nem kívánatos mentori ráhatásokat, és hogyan választhatunk helyettük tudatosan olyan tanítómestereket, akik segítségével kialakíthatjuk azt az ideális énünket, amellyel ezentúl dolgozni fogunk. Ennek az eszményi énünknek a különböző megnyilvánulásaival fogunk ugyanis utána foglalkozni, tehát azzal, hogy miként jelenik meg ez az ideális énünk a munkánkban, a kapcsolatainkban, a személyiségünk és lelkiségünk fejlődésében. A változás elfogadásáról is szólunk, hiszen változni jó dolog, változni természetes dolog. A változások olyannyira hozzátartoznak az élethez, hogy ha rábízod magadat a sodrásukra, hamarosan rá fogsz eszmélni, hogy nem ellenséges, hanem segítő erőket képviselnek. Arra biztatunk hát, hogy válassz tudatosan tanítómestereket, ahogy én is tettem. Ahogy Laura és Gery is. Meg az összes barátaink, kollégáink és mindazok, akik példáját követtük az idők során. Arra biztatunk, hogy mostantól másképpen kezd szemlélni életed eseményeit. Bizonyos értelemben a tanítók minőségéről van itt szó. Nem egyszerűen a magatartásukról, nem is a hiteikről, jóllehet, mindkettő fontos, és nagy hatású lehet, de mégis csak egy minőségről van itt szó. Arról a mélyebben rejlő eszenciáról, lényegről, amelynek hatására azzá váltak, akik kiváltak. A miénk is lehet ez a minőség. Hisz a mélyben valójában megvan mindannyiunkban. Eleve ott is rejlik. Ám oly módon juthatunk hozzá, ha mi is kialakítjuk ideális énünket. Ez itt a lényeg. GERALD SEAVEY: A tanítómester kiválasztása jelenti az első lépést egy létállapot megválasztásában. Amikor vezetőt választunk, nem utánozni, nem lemásolni próbáljuk őt, és nem is próbálunk azzá a személlyé válni. Valójában csak igyekszünk észrevenni bizonyos tulajdonságait, és megpróbálunk rájönni, hogy mi módon juthatnánk minél több tulajdonságához. Mindannyiunkban van részvét. Csak egyesek nagyon keveset használnak vagy mutatnak meg belőle, míg mások sokkal többet. Mindannyiunkban él szeretet és harag is. Igen. Mindannyiunknak vannak érzelmeink. Egyesek megtanulták, hogyan fojtsák el vagy fejezzék ki őket, míg mások nem a megfelelő módon fejezik ki érzelmeiket. De mindannyiunkban itt élnek érzéseink, emberi létünk nélkülözhetetlen velejárói. És azt is megfigyelhetjük, hogy egyes dolgok mindannyiunkat összekapcsolnak. Vannak dolgok, amelyek a legnagyobb galaxistól a legapróbb, az atomnál is kisebb részecskéig, mindent, ami csak létezik a világmindenségben, összekapcsolnak egymással. Valamiféle egyesítő folyamat zajlik, egység figyelhető meg mindenben. Az emberek felszínesen személve különböznek egymástól. A szerveik azonban már egyformák. Van légzőszervük, emésztőszervük és keringési rendszerük. És bár szerveink egyformák, a te szíved talán egy kicsikét nagyobb vagy kisebb, mint az enyém. A tüdőd is lehet esetleg csöppnyit eltérő méretű és formájú. Mindannyiunknak van tüdeje, szíve, veséje, és ezek mind-mind sejtekből épülnek fel. A szívsejtek egészen másképp néznek ki, mint a bőrsejtek vagy az agysejtek, vagy a csontsejtek. Ám abban egységesek, hogy mind-mind ugyanazokból az alapvető molekulákból épülnek fel. Ezek a molekulák pedig egytől egyig atomokból állnak. S bár sokféle atom létezik, tudjuk, hogy fajtájától függetlenül minden atomot protonok, neutoronok, elektronok alkotnak. Ezek a szubatomi részecskék pedig szintén azonos egységekből épülnek fel, amelyeket kvarkoknak nevezünk. A bátyám fizikus, és nemegyszer éjszakákba nyúló beszélgetéseket folytatunk a kvantumfizikáról és a kozmológiáról. Számomra ez izgalmas, érdekes téma, amiről évtizedek óta beszélgetünk. A leginkább az bűvöl el mindkettőnket, hogy mindennek a legmélyén megtalálható ez az egység. Hogy a világegyetemben minden ugyanabból épül fel, még ha más és más formákban fejeződik is ki. Nem gondolhatunk, nem láthatunk, nem tudhatunk, nem érezhetünk, nem tapasztalhatunk meg semmit, ami valamilyen szinten nem ugyanaz az

-9-

Silva-Elménk univerzális ereje alapvető, elemi energia volna. Márpedig ha minden, amit ismerünk, ami van, lehet, vagy valaha volt, ugyanabból az alapanyagból áll, akkor a látható különbözőségekért egyszerűen a megjelenési minta a felelős, amelyben elénk kerül. Itt van például a víz. Amely különféle formákban jelenhet meg, s mutathat merőben más és más jellemzőket. Amikor például szilárd formát ölt, akkor jégnek nevezzük. Nyilván nem örülnél neki, ha jeget fröcskölnének az arcodba, mert ebben az állapotában sajátos tulajdonságai vannak, de még így is víz. Ha folyékony, megisszuk, felfrissítjük magunkat, esetleg mosunk vele, és azt sem bánjuk, ha finom meleg vízzel lefröcskölnek. De minek tekintsük, amikor gáznemű? Amikor vízpára lesz belőle. Akkor is víz marad, akkor is ugyanazokból a molekulákból áll, hidrogénből és oxigénből, holott ilyenkor még csak nem is látjuk, mert láthatatlan. A hatását ellenben biztosan érezni fogod, ha kezedet a gőzölgő teáskanna fölé tartod. Ez is víz, csak megint más alakban. Ezzel a példával szeretnénk kifejezni az okság birodalmának anyagát. Azt, hogy bármit is tapasztalunk az életben, az alapanyag egy és ugyanaz. Most már csak az a kérdés, hogy miként befolyásolhatjuk, hogy az adott minta számunkra megfelelő legyen. Mert lehetnek olyan területek az életünkben, amelyek nem hozzák azt az eredményt, amit elvárnánk. Jóllehet valamennyi érzelmünknek van haszna és értéke a megfelelő időben és helyen, mégsem mondható mindegyik mindenütt hasznosnak. Némelyik érzelmünk helyénvalóbbnak látszik életünk egyik területén, mint egy másikon. Vagy több hasznát vesszük egyik, mint egy másik tapasztalatunk velejárójaként. Néha azonban azon kapjuk magunkat, hogy úgy bánunk egy adott érzelemmel, hogy rombolás támad belőle, és nem az lesz az eredmény, amit el akartunk érni. Kialakít ugyanis egy mintát, vagy inkább mi magunk alakítjuk azt ki, talán a gondolkodásunkkal, vagy talán olyan szokások révén, amiket gyerekkorunkban tanultunk el. A minta pedig oly módon jelenik meg, ami számunkra haszontalan. Hát nem lenne nagyszerű, ha ugyanez az energia, az érzelmi energia gyakrabban nyilvánulhatna meg ott és úgy, ahol és ahogyan mi szeretnénk, és így az eredmény pozitív lehetne? Nem volna jó, ha többet tudnánk tenni, mint hogy összpontosítjuk érzelmi, sőt még fizikai energiáinkat is annak érdekében, hogy a számunkra megfelelő formában jelenjen meg, hogy az áhított eredményt érjük el, és azzá a személyiséggé válhassunk, akik lenni szeretnénk? Hát pontosan ebben segít összeállításunk. Vagyis nem kell a körülmények áldozataiként élni csak azért, mert adott egy bizonyos energiaminta. Az okság birodalma pedig bizonyosan megnyilvánul, formát ölt, és sokféle módon megmutatja magát. Azt akarjuk, hogy nekünk is legyen beleszólásunk abba, hogy miként fejeződik ki. Nemcsak a saját életünkben, hanem a körülöttünk és a velünk kölcsönös kapcsolatban lévők életében és az egész kerek világon is. Az okság birodalmába igen könnyű bejutni. Mindnyájan ezt tesszük egész éltünkben. A különbség ott van, hogy néha nem tudjuk, hogy ezt csináljuk. Nem tudjuk, hogy akaratlanul befolyásoltuk a folyamatot, s azért kaptuk azt az eredményt, amit kaptunk. Ezért hát másokat okolunk, vagy a kormányt, az időjárást vagy más, rajtunk kívül álló erőket. És jóllehet valóban hatnak ránk külső erők, ahogy már korábban is szót ejtettünk róla, ám itt az ideje, hogy észrevegyük: érdemes egyre nagyobb mértékben átvenni az önmagunk feletti ellenőrzést. Egyre jobban uralni kifejezési módunkat és azt, hogy milyen hatásokat engedünk be az életünkbe. És mindezt úgy érhetjük el, hogy belépünk az okok birodalmába, méghozzá tudatosan. Laura hamarosan végigvezet egy gyakorlaton, amelyben megjelenítjük, és így megfoghatóvá és kezelhetőbbé tesszük az okok birodalmát. Egy olyan dimenziót, amely nem fizikai természetű. Létezik egy szavunk arra, ami nem fizikai. Sokan a nem fizikait lelkinek nevezik. Kezünkkel nem érinthetjük, szemünkkel nem láthatjuk, fülünkkel nem hallhatjuk, ízét se, szagát se érezzük, mégis valóságos. Az egész teremtés alapanyaga. Hogy könnyebbé tegyük az okság világának megnyilvánulását lehetővé tevő minták felhasználását, valami módon hasznos lenne megjelenítenünk azt. A következő gyakorlattal tehát Laura abban fog segíteni, hogy ez a birodalom úgy jelenjék meg előtted, mint egy alakkal, színnel, érzéssel rendelkező valami, s ily módon kezelhető fogalomként bánhass már vele. Az elme ugyanis az

- 10 -

Silva-Elménk univerzális ereje az illesztő egység, ami kapcsolatot teremt az okság birodalma, a spirituális és a fizikai világ között. LAURA SILVA: Az okság birodalma semmihez sem hasonlítható, nagyon különös valami. Innen származik minden teremtett dolog mintája. Innen indul el minden teremtés. Ahogy Gery említette az imént: az okság birodalma a világegyetem alapanyagából áll. Innen jön minden, ami van. Láthatók és láthatatlanok egyaránt. Az okok tartományában találjuk meg mindannak a mintáját, vagy úgymond tervrajzát, ami valaha is megteremtetett. Most egy olyan gyakorlatot végzünk el, melynek segítségével te is megjelenítheted magadnak az okság világát. Mindenekelőtt kerülj az ideális állapotodba! Ideális állapoton a relaxált állapotot értem, amikor laza és nyugodt vagy. Más szóval: gondolj most olyan alkalmakra, amikor mély nyugalomérzés járt át! Amikor teljesen felengedett benned a feszültség. Például elalvás előtt. Vagy délutáni szunyókálás közben. Lehet, hogy már tanultál meditálni. Nos, az ennek kapcsán átélt érzést nevezem én ideális állapotnak. Gondolj azokra az élményeidre, amelyeket ebben az ideális állapotban éltél át! Olyan jellemzőkre gondolok, mint az izmok elernyedése, légzésed lelassulása és egyenletessé, nyugodttá válása. Hogy érzed magadat, amikor mélyen ellazulsz? Idézd fel ezeket az érzéseket! Hogy könnyebben rá tudj hangolódni az ideális állapotodra. Ha már felkészültél arra, hogy megjelenítsd az okság birodalmát, akkor kezdjük a fénnyel! Hogy érzed, mennyi fény van az okság világában? Sok vagy kevés? Fényes világosság van benne vagy félhomály? Társul-e szín ehhez a fényhez? Egy újabb minőség: a hőmérséklet. Milyen hőmérsékletet adnál neki? Ha az okság birodalmának anyaga, szövete is lenne, milyennek éreznéd ezt az anyagot? Puha, bolyhos, sima? Vagy változó: ilyen is, olyan is? Ha az okság világának üteme, tempója lenne, milyen ütemet adnál neki? Gyorsat, lassút, egyenletes ütemet? Ha hangja is lenne, milyen lenne az a hang? Vagy talán a csend hangján szólna? Ilyen és hasonló tulajdonságokról kell majd elgondolkoznod, amikor megjelenítjük az okság birodalmát. Készüljünk akkor neki! Először is megkérlek, hunyd be a szemedet. Lépj be az ideális állapotodba! Engedd meg testednek és elmédnek, hogy élvezettel elmerüljön az ideális állapotban! Ilyen állapotban tudunk ugyanis a legkönnyebben hozzáférni az okok birodalmához. Most pedig megjelenítjük azokat a tulajdonságokat, amelyeket az okság birodalmához társítottál. Ha az okság világának fénye lenne, milyen lenne az a fény? Lenne-e valamilyen színe ennek a fénynek? Ha hőmérséklete lenne, milyen hőmérsékletet rendelnél hozzá? Ha az okság birodalmának anyaga, szövete lenne, milyen jellegű lenne az az anyag? Ha ritmusa is lenne ennek a birodalomnak, milyen lenne az? Ha az okok világának hangja lenne, milyen hang lenne az? Vagy talán a csend hangja lenne? Az okság birodalmáról alkotott képzetednek mostantól tehát van fénye, hőmérséklete, anyaga, hangja és ritmusa. Lépj be most az oksági

birodalomról alkotott képzetedbe, és engedd, hogy tested emlékezetébe vésse e pozitív mintát! Engedd, hogy átitassa minden porcikádat! Fürödj a fényében! Az anyagában, a hőmérsékletében. A hangjában és ritmusában. Erősítsd föl az élményt! Élvezd! Vésd az emlékezetedbe! Merülj el benne teljesen, és hagyd, hogy ez betöltse egész valódat! Vegyülj össze vele! Most már van elképzelésed az okság birodalmáról. A létezés minden síkja: a test, a lélek, az elme és az érzelmek ennek a fundamentális energiának a megnyilvánulásai. Itt, ebben a tartományban teremthetjük meg azt,

- 11 -

Silva-Elménk univerzális ereje

amit meg akarunk jeleníteni az életünkben. Most pedig vegyél egy mély lélegzetet, és ahogy kiengeded, tudatosítsd magadban ismét ideális állapotod jellemző érzéseit! Alkosd meg, jelenítsd meg, hogy miként akarod érezni magadat, amikor majd kinyitod a szemedet! Ha készen vagy, nyisd ki a szemedet! MERILOU SEAVEY: Az imént nem magát az okság birodalmát építetted fel, hanem az azzal kapcsolatos élményed reprezentációját, megjelenítését. Amikor imádkozol vagy meditálsz, vagy vizualizálod a magad elé kitűzött célt, akkor minden esetben az oksági tartomány erejét csapolod meg. Elménk jelenti a határfelületet. Az illesztő egységet az oksági tartomány és a fizikai dimenzió között. Döntéseink és vágyaink túlnyomó részét érzelmi tényezők befolyásolják. Képzeld el, milyen lenne az életed, ha választásaidat és cselekedeteidet a lelki erők áramlásának szintjéről irányítanád! Elméd erejével megteheted, hogy teljesen átformálod saját, személyes valóságodat. És felszabadíthatod az okság birodalmának energiáját. Összhangba hozhatod a világegyetem teremtő erejét hétköznapi életed tapasztalataival. Mostantól kezdve valahányszor be akarsz lépni az oksági birodalomba, elég, ha felidézed az azt reprezentáló, előbb megteremtett képzetedet és érzetedet, és ráhangolódsz arra. GERALD SEAVEY: Merilou-nak és nekem van egy cicánk. Egy úgynevezett orosz kékmacska. Ezért Miauszkinak neveztük el. Mint a legtöbb cica, ő is szeret labdával játszani. Szívesen gurigázik vele a padlón, ám ha mindez a konyhában történik, nagyon furcsa dolgot figyelhetünk meg. Pár percig kergetőzik a labdával, aztán begurítja a hűtőszekrény alá. Mi kikotorjuk alóla. A cicánk egy darabig megint kergeti ide-oda, mígnem a labda ismét kiköt a hűtőszekrény alatt. Az ember azt hinné, egy óriási mágnes rejtőzik alatta, az vonzza oda a labdát. Talán már ki is találtad, hogy nem mágnes vonzza a labdát a hűtő alá, pusztán arról van szó, hogy egy konyhának olyan az elrendezése, hogy a cica mindenütt hozzá tud férni a labdához, kivéve, ha az begurul a hűtőszekrény alá. Bizonyos mintákban mintha vonzerő lenne. Olyan értelemben, hogy valami nagyobb valószínűséggel történik meg egy bizonyos módon, mint más módokon. Gondolj például egy almamagra! Ha ránézünk egy ilyen almamagra, tudjuk, hogy hatalmas almafa nőhet ki belőle. De vajon ez azt jelenti, hogy abban a magban egy miniatűr almafa rejtőzik? Dehogyis. Csak egy minta. Egy potenciális almafa van benne. Egy minta, amit az adott mag DNS-szerkezete hoz létre. Azt azonban igenis jelenti, hogy ha semmi nem jön közbe, és a mag megkapja a kellő mennyiségű vizet, táplálékot és napfényt, akkor olyan mintába fog szerveződni, amit almafának nevezünk. Amikor az életed a spermium és a petesejt egyesülésével elkezdődött, és még csak egy osztatlan sejt voltál, abban a sejtben nem volt agy. Egyetlen sejt lévén nem volt benne se szív, se tüdő, se máj, se vese, se kar, se láb. Egyedül intelligencia volt benne, a DNS intelligenciája. És ebben a sejtben már benne rejlett egy minta. Lehet, hogy nem látni, de benne van, és meghatározza, hogy hogy fogsz kinézni. Hogy milyen színű lesz a hajad és a szemed. Hogy férfi leszel-e majdan vagy nő. A sejt szerkezetében mindez már egyértelműen benne rejlik. És amikor a sejt osztódni kezd, majd mindegyik sejt tovább osztódik, akkor elkezdenek vándorolni. Némelyikükből agy lesz, mások szívvé kezdenek formálódni, megint mások csontokká és bőrré, és így tovább, az ember testének valamennyi alkotórészévé. A minta tehát ott van. Ott van, és mintegy vonzza a sejteket, a megfelelő sejteket, hogy olyanná formálódjanak, amilyenné kell. S e különböző területekre eljutva végül kialakuljon belőlük az emberi lény. A tudósok fölfedeztek egy bizonyos fogalmat, ami összefügg az alapvető mintákkal. Rájöttek, hogy még ha nem is tudjuk, hogy miért nyilvánulnak meg bizonyos dolgok úgy, ahogy megnyilvánulnak, és nem másként, az rendszerint nem valami véletlen esemény. A mélyben megtalálható az ok. Egy vonzerő. Egy úgymond mágnes. Képzeld el, hogy van egy nagy üvegedényed! Egy üvegedény, amiben mondjuk 1000 vörös és 1000 zöld játék golyót helyezel el. Most ráteszed ezt a tálcaszerű, széles edényt egy készülékre, ami

- 12 -

Silva-Elménk univerzális ereje alaposan megrázza az edényt, és így összerázza a benne lévő golyókat. Világos, hogy a golyók lassanként összekeverednek, és véletlenszerűen eloszlanak az üvegtálcán. Nem fogod például azt várni, hogy merő véletlenségből megjelenik a neved csupa vörös golyókból kirakva, zöld háttér előtt. Nos, a valószínűség elmélet szerint ez mégis megtörténik, feltéve, hogy végtelen idő áll rendelkezésedre, és közben újból és újból elvégzed a kísérletet. Ez esetben egyszer valóban megjelenne a neved vörös golyókból kirakva. Ennek a valószínűsége azonban nagyon kicsi, mert eléréséhez várhatóan több idő kellene, mint anyagi univerzumunk élettartama. Ma azonban, amikor már van számítógép, a tudósok percenként milliárdszor elvégezhették ezt a fajta kísérletet, és valami rendkívül érdekes dologra jöttek rá. Kiderült, hogy egyes eloszlási mintázatok újra meg újra előjönnek. Nem tudják, hogy mi az oka, hiszen véletlen eseményekről van szó, és mégis lennie kell valamilyen, a háttérben megbúvó struktúrának, ami miatt újra és újra ezek a mintázatok bukkannak föl. A tudósok furcsa vonzóknak vagy vonzerőknek nevezik ezeket a mintákat. Nem tudni, hogy vajon maga a tér és az idő alakja váltja-e ki a szóban forgó minták előfordulását, vagy világegyetemünk alapstruktúrájából eredően jelennek meg újra és újra. Mindenesetre furcsa vonzóknak nevezik őket, mert ismeretlen ok következtében ismételten felbukkannak. Nyilvánvaló, hogy létezik a jelenségre magyarázat, hogy van egy ok, ami mintegy vonzza ezeket a mintákat. Egyesek úgy gondolják, hogy a szerencsének és a szerencsétlenségnek is oka van. Ebből származik az angol szerencsés szó, a loki is. Volt egy Loki nevű nagyon szeszélyes norvég isten, aki néha jó dolgokkal ajándékozta meg az embereket, ilyenkor Jó Loki volt a neve, máskor meg nagy kellemetlenségeket okozott nekik, s akkor Rossz Lokinak hívták. Ma is, amikor pedig már nem hiszünk a norvég istenekben, gyakran mondjuk, hogy gout lok, vagyis jó szerencsét. Mintha valami külső erőt hívnánk segítségül. Ami vagy aki kedvező történéseket indíthat el az életünkben. Az életünkben bekövetkező eseményeknek rendszerint megvannak a kiváltó okai, amelyekről vagy tudunk, vagy nem tudunk. De ha nem is vagyunk tudatában az okoknak, azok akkor is léteznek. Igen. Létezik véletlen esemény is. Vannak olyan dolgok, amelyek véletlenszerűen történnek meg. Mindazonáltal életünk legtöbb eseménye hátterében okok, vagy úgymond vonzók, vonzerők húzódnak meg. Ez utóbbiakra gondolhatunk úgy, mint amelyek bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyes vonzók nagyon erősek. Rendkívül erőteljesek. Mások nem annyira erősek, viszont mindenütt jelen vannak. Mindent áthatnak. Könnyű beléjük botlani, és kiszabadulni is könnyű a hatásuk alól. Képzeld el, hogy az erős vonzónak 2 alapvető dimenziója van: mélysége és szélessége! Nem mintha valóban lenne, csak hasonlatként hozom fel, hogy könnyebben tudjuk elgondolni egy vonzó erejének a minőségét és azt a nehézségi fokot, ahogy ki- és bekerülhetünk ezekbe a helyzetekbe. Például a házunk hátsó udvarán valahányszor esik az eső, a téglaudvar egy pontján összegyűlik a víz. Ennek természetesen megvan az oka. Kis mélyedés található ott. Úgyhogy amikor esik, a víz hajlamos odafolyni. Elintézhetném a dolgot azzal, hogy rendbe hozom és feltöltöm azt a részt, hogy szintbe kerüljön, és akkor kisebb lenne a valószínűsége, hogy odavonzza a vizet. De az is hatásos lenne, ha a mélyen fekvő struktúrát változtatnám meg. Esetleg úgy, hogy kiszedem a téglákat. Megnézem, mi van alattuk. Mitől keletkezett ott az a mélyedés? Feltöltöm, és aztán visszahelyezem a téglákat. Így nemcsak a felszínt hoztam rendbe, hanem elejét vettem annak is, hogy a régi minta újra kialakuljon. Gondolhatunk tehát a vonzóra úgy is, mint egy vízgyűjtő mélyedésre, aminek természetesen különböző formája és mérete lehet. Életünkben vannak nagyon erős vonzók. Nem valószínű, hogy ilyenbe jutsz, de ha mégis megtörténik, akkor bizony nagyon nehéz kikászálódni belőlük. Ilyen például a kábítószerezés. A legtöbb ember szerencsére nem esik bele abba a gödörbe vagy mélyedésbe, amit kábítószeres hozzászokásnak nevezünk, ám aki beleesik, az olyan mélynek fogja találni, amiből nagyon nehéz kivergődni. És persze vannak gyengébb vonzók is. A vonzásuk nem különösebben erős, viszont nagyon szélesek, ezért könnyen beléjük sétálhatunk, ám könnyen ki is juthatunk belőlük. Sokan például igen könnyen kerülnek jó hangulatba. Elég, ha bizonyos módon rájuk

- 13 -

Silva-Elménk univerzális ereje nézünk, és rájuk mosolygunk, és máris jókedvre derülnek. Vagy felidéznek valamilyen kellemes emléket. Vagy elképzelnek valami örömteli élményt, és máris jókedvük kerekedik. Egyszóval sokan nagyon könnyen kerülnek jó hangulatba. Ha azonban az előttük haladó autó túl lassan vánszorog, vagy valaki olyat mond vagy tesz, ami felbosszantja őket, akkor pillanatok alatt elszáll a jókedvük, és rosszkedvbe zuhannak. A vonzóknak tehát különböző minőségük és tulajdonságuk lehet. Még olyanok is találhatók, amelyek szélesek, tehát könnyű beléjük kerülni, ugyanakkor mélyek, tehát rendkívül erősek és erőteljesek is. Sokan válnak például a nikotin rabjává. Rászoknak a cigarettára. Aztán szeretnének leszokni róla, ezért abbahagyják, de pár hét múlva újra visszaszoknak. Megint abbahagyják, s egy idő elteltével újra kezdik. Ugyanez áll az alkoholra is. Egyesek életük során sokszor leszoknak az ivászatról, aztán megint visszaesnek. Az úgynevezett vonzók tehát olyan háttérben rejlő minták, amelyek hatására olyan dolgokat teszünk vagy gondolunk, netán olyan érzéseink támadnak, amelyek könnyűvé vagy nehézzé teszik számunkra, hogy úgy alakítsuk az életünket, ahogy szeretnénk. Kurzusanyagunk nagy része a mintákkal foglalkozik. A háttérben meghúzódó mintákkal. Az oksági mintákkal. Mégpedig azért, hogy amikor majd különböző helyzetekbe kerülsz akár a munkád, akár a kapcsolataid, az egészséged vagy a pénzügyeid terén, illetve bármilyen helyzetben és összefüggésben, akkor mintákat akarj és tudj létrehozni és felerősíteni, amelyek hatására könnyen tudsz majd úgy viselkedni, illetve olyan képességeket felmutatni, ahogy és amiket szeretnél. És eközben azt is tudhatod, hogy mindennek mélyén valódi éned húzódik meg. S így tudatos döntésed alapján haladhatsz végre arrafelé, amerre haladni szeretnél. És ha olyan területeket találunk, ahol tapasztalatunk szerint menetrendszerűen kisiklunk, s közben folyton a balszerencsénket emlegetjük, vagy hogy nem kínálkoznak számunkra kedvező alkalmak, vagy hogy nekünk valahogy sose jön össze a dolog, akkor ilyen esetben a régi mintákat azáltal hagyhassuk el, hogy új mintákat teremtünk. Új és erősebb vonzókat, amelyek a kívánt irányba húznak minket.

Silva – 03

Az ideális én és a munka GERALD SEAVEY: Ha belekukkanthatnál az agyadba, azt látnád, hogy olyan képeket őrzöl magadról, amelyek különféle helyzetekben és összefüggésekben ábrázolnak. Egyesek énképnek nevezik ezt, és más és más énképet őrizhetsz attól függően, hogy a munkáról, a kapcsolatokról, a pénzügyekről vagy az egészségről, illetve életed egyéb vonatkozásairól vane szó. Némelyik emlékeken, valóságos élményeken alapszik, némely pedig reményeken és álmokon, olyasmiken, amikre vágysz. És vannak olyanok is, amelyek félelmekre alapozódnak. Akadnak köztük hitelesek, pontosak, mások a legkevésbé sem azok. Ez az énkép rendkívül nagymértékben befolyásolja megnyilvánulásainkat és azt, hogy kik és mik vagyunk. A bátyám például már 3. osztályos korában tudta, hogy mi akar lenni, ha felnő. Amikor engem kérdeztek arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azt feleltem: nem tudom. A testvéremnek viszont határozott elképzelése volt arról, hogy mi akar lenni. Tudós akart lenni. Olyan valóságosan és ellenállhatatlanul élt benne ez a kép, hogy élete számos területén megmutatkozott. Például mire középiskolába kerültünk, szentül meg voltam győződve róla, hogy bátyuskám fejében valami nem stimmel. Amikor ugyanis hazaértünk a suliból, akkor én levágtam az iskolatáskámat az asztalra, és máris rohantam ki játszani. Vacsorára kerültem csak elő újra. Evés után tévét néztem, s így a házi feladat elkészítése rendre elmaradt. Testvérem egészen más viselkedési mintát követett. Amikor hazaért az iskolából, rögtön leült, és egész délután a leckéjét csinálta. Végül csak arra az abszurd végkövetkeztetésre jutottam, hogy ezek szerint szeret házi feladatot írni. Képtelen voltam megérteni, miként lehetséges, hogy valaki szerethet leckét csinálni. Csak sok évvel később jöttem rá, hogy nem szeretett

- 14 -

Silva-Elménk univerzális ereje házi feladatot készíteni. Viszont annyira szeretett volna tudós lenni. Ez a kép oly valóságosan élt elméjében, hogy végigcsinálta, mert ez is kellett ahhoz, hogy jó eredménnyel végezze el az iskolát, és nívós egyetemre mehessen. Olyan egyetemre, ahol kiváló fizikus lehet belőle. Énképe rendkívül erős vonzóként funkcionált, ami még a házi feladat elvégzésére is rá tudta venni. Az önmagunkról kialakított képek hatnak ránk, akár tudunk róluk, akár nem. Szinte minden helyzetre vonatkozóan őrzünk magunkról egy képet arról, hogy az adott körülmények között hogyan viselkedünk. De van egy ideális képünk is, s ez azt mutatja meg, hogy milyenek lehetnénk. Milyenek szeretnénk lenni? Hogyan alakulnának a dolgaink, ha többet használnánk fel képességeinkből? Az a különbség, ami valakinek az énképe és az ideális önmagáról kialakított képe között feszül, tehát aközött, ahogy ténylegesen látja magát, akár megfelel az a realitásnak, akár nem, illetve amiről tudja, hogy számára lehetséges lenne, nos ezt a különbséget úgy nevezik, hogy önbecsülés. Az önbecsülés nem kép, hanem érzés. Azt fejezi ki, hogy miként érzünk magunk felől. Talán nagyon jó érzések élnek bennünk önmagunkkal kapcsolatban, ha a pénzügyek területéről van szó. Vagy remekül érezhetünk önmagunkkal kapcsolatban a munka vonatkozásában. De ugyanakkor más vonatkozásban, életünk valamely más területén esetleg már közel sem ilyen rózsás a helyzet. Érdekes, hogy a legtöbb ember életének csaknem egyharmadát a munkahelyén tölti. Rendkívül mély hatást gyakorol az életünkre, hogy mivel keressük a kenyerünket. Hiszen nagyon sokat áldozunk rá az időnkből. Sajnos, sokan egyáltalán nincsenek megelégedve a munkájukkal. Nem elégíti ki őket az, amit csinálnak. Nem elégíti ki őket a hivatásuk. Sokan úgy érzik, hogy valódi képességeiket és valódi énjüket figyelembe véve rossz állást választottak. Talán úgy kerültek ebbe a munkakörbe, hogy fiatalabb korukban valaki azt mondta: „Figyelj csak, itt egy álláslehetőség, nosza, csípd nyakon!” Ma már viszont, sok év elteltével, ki nem állhatják ezt a munkát. Rá se bírnak gondolni, hogy reggel föl kell kelni, és dolgozni kell menni. Sokan azt hitték, hogy szeretni fogják a munkájukat. „Ügyvéd akarok lenni.” „Orvos akarok lenni.” „Mérnök vagy tanár akarok lenni” – mondták. És most, amikor már évek óta ezen a pályán tevékenykednek, rájönnek, hogy ennek a munkának távolról sincs semmi köze ahhoz az emberhez, akik ők valójában, illetve akik lenni akarnak, és mély elégedetlenséget éreznek munkájukkal kapcsolatban. Ha széles szakadék tátong aközött, ahogy ténylegesen élünk, illetve hogy hitünk szerint úgymond élnünk kellene, akkor annak gyakran szomorúság, depresszió és boldogtalanság a következménye. De mi rejlik valójában a munkánkkal vagy bármi mással kapcsolatos boldogtalanságunk mögött? Talán csak arról van szó, hogy másmilyen főnököt szeretnél? Vagy fizetésemelést? Vagy rövidebb munkaidőt? Észrevetted-e már, hogy ha jobban belegondolsz a munkádba, amit végzel, vagy a pályába, amin dolgozol, kiderül, hogy egyes részeket kifejezetten élvezel benne, míg másokat esetleg nem. Ahogy ezt korábban már említettük, a legtöbb ember hajlamos önmagán kívülre nézni. Olyasmiket gondolnak, hogy: „Ha más lenne a környezet, ha talán egy tisztább helyen dolgoznék, egy jobb épületben…” Mások talán meg azt mondogatják: „Ah, bárcsak ügyesebb és okosabb lennék! Akkor jobb állást kaphatnék vagy nagyobb fizetésemelést.” Olyanok is vannak, akik hitrendszerükkel korlátozzák önmagukat: „Ó, én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy új munkát kaphassak!” Vagy: „Nincs nekem annyi eszem, hogy meg tudjam tanulni azt, ami egy jobb munkához kell.” Figyeld meg, hogy azok, akik a jelek szerint elégedettek az állásukkal, szemmel láthatólag megbarátkoztak azzal a fajta munkával, amit választottak maguknak! Ahelyett, hogy mindenáron megpróbálnának változtatni a környezeten, a lehetőségeiken és szakképzettségükön, vagy akár a hitükön. Rendben vannak az identitásukkal. Ki vagyok én? Hogyan tudom önmagamat, azt, aki valójában vagyok, a munkámban kifejezésre juttatni? A körülményektől teljesen függetlenül. Ez is pontosan olyan, mint a vitorlázás. „Adj nekem szelet, bármilyen szelet, s én majd alkalmazkodom és igazodom hozzá, hogy azt az eredményt érjem el, amit elmémben hordozok!” Az egész arról szól, hogy úrrá kell lennünk

- 15 -

Silva-Elménk univerzális ereje önmagunkon. Saját lényünkön. Hogy hogyan csináld? Hogy miként valósíthatod meg ideális énedet a munkádban és a kapcsolataidban? LAURA SILVA: Azt hiszed talán, hogy a munkád tesz boldogtalanná. De nem lehet, hogy valójában önmagaddal vagy elégedetlen? Mert bármennyit is panaszkodik valaki arról, hogy milyen nehéz, hogy milyen unalmas, vagy milyen veszélyes a munkája, mindig vannak, akik boldogan lépnének a helyére, és örömmel végeznék ugyanazt a munkát. Valószínűleg valami más okozza az elégedetlenséget, nem a munka. A dolognak több köze lehet ahhoz, hogy hogyan érzed magad, miben hiszel, hogyan gondolkozol, és miként viselkedsz. Elevenítsük fel néhány pillanatra, amit Gery mondott korábban! Ami a munkádat illeti: olyan munkát végzel, amit te magad választottál? Amilyenfajta tevékenységet igazán örömmel végzel? Szabad választásod vagy véletlen esemény, esetleg hibás döntés következtében kerültél-e oda? Milyen körülmények között dolgozol? Elégedett vagy a munkahelyi környezeteddel? És csakugyan azt csinálod, amit magad választottál? Néha képeket őrzünk magunkban, amikhez gondolatok és szavak is társulnak. Mint például: „Én akarok a főnök lenni!” Vagy: „Én akarok az igazgató lenni!” De vajon hajlandó vagy-e meg is tenni azt, ami ennek eléréséhez kell? Hajlandó vagy-e időt és energiát áldozni rá? Hogy új viselkedési formákat sajátíts el. Hogy új ismereteket szerezz. Amikre szükséged lesz ezen az úton. Mit vagy hajlandó megtenni? Hajlandó vagy-e új viselkedési formákat elsajátítani annak érdekében, hogy képes legyél megszerezni azt az fajta munkát, amit szívesen csinálnál? Hogy olyan munkát végezhess, amilyenre igazán vágysz. Igazgató szeretnél lenni? Remek! Főnök akarsz lenni? Nagyszerű! Hajlandó vagy-e meg is tenni mindazt, ami ahhoz kell, hogy ez meg is valósuljon? Hogy megteremtsd ezt a fizikai valóságodban. Ez akár azt is jelenti, hogy tovább kell képezned magad. Hogy keményebben, hosszabb munkaidőben kell dolgoznod. Erre is hajlandó lennél? Mert ha igen, akkor lássuk, mi kell még! Nos, bizonyos képességeket számításba kell venni. Mire leszel képes, ha majd elvégezted a megfelelő továbbképzőt vagy tanfolyamot, aminek nyomán olyan helyzetbe kerülsz, hogy valóban megteremtheted azokat a munkakörülményeket, amelyekre vágysz? Legyél főnök! Legyél igazgató! Legyél vezető! Miféle képességekre van tehát szükséged, hogy terveidet valóra válthasd? Amikor ezt az egész képet akarjuk most szemügyre venni, akkor tulajdonképpen mit is nézünk? Valószínűleg arra van szükség, hogy a jelenségek mögé, a dolgok gyökeréhez menjünk. És az oksági tartomány egy nagyon mélyen fekvő, belső szintjén hozzunk létre változást. Hogy aztán az a fizikai világban is manifesztálódhasson, megjelenhessen. Olyan átalakításról beszélünk, amit önmagunk legbelső magvában hajtunk végre. S ami ily módon természetszerűleg életünk valamennyi területén meg fog nyilvánulni. Abban, ahogy gondolkodunk, ahogy érzünk, hitrendszerünkben, ahogy viselkedünk. És ha majd ténylegesen mi leszünk a főnök, az is pontosan meg fog felelni az énünknek. Úgy és azért csináljuk majd azt a munkát. Mert megtanultunk azzá a személyiséggé válni, aki eléri céljait. Megtettük, ami ehhez kellett, hajlandóak voltunk mindent elkövetni, hogy a megfelelő személlyé váljunk. Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy: „Mi az, amivel nagyon nem vagyok megelégedve?”, akkor egyúttal azt is meg kell kérdezned magadtól, hogy ez a valami rajtad belül, vagy rajtad kívül található-e. És észre kell vennünk, hogy valójában a belsőnkön kell változtatni. És amikor megérintjük énünk e belső részét, amikor figyelmünket befelé összpontosítjuk, amikor rákapcsolódunk az oksági birodalom energiájára, akkor egyszersmind képet kapunk arról is, hogy milyennek látjuk magunkat. Milyen az énképünk? Hogy miként érzünk önmagunkkal kapcsolatban? Milyen az önbecsülésünk? Mindkettő, tehát az énképed és az önbecsülésed is szorosan összefügg a munkáddal, és ebből következően rengeteg teendőd adódhat e téren. Gyakran előfordul tanfolyamainkon, ahol többek közt vizualizációs gyakorlatokat végeztetünk a résztvevőkkel, hogy utána elmondják, hogy képzeletükben a

- 16 -

Silva-Elménk univerzális ereje főnökük sokkal nagyobb alakban jelent meg, mint amekkorák ők, pedig a valóságban nem is magasabb náluk. Képzeletükben mégis a hatalom és a tekintély megtestesítőjeként magasodott fölébük. Figyeld meg: az emberek néha úgy beszélnek a főnökükről, mint aki valóságosan fölöttük van. Aki szó szerint fölöttesük. És ha sematikus rajzot készítünk egy vállalat fölépítéséről, akkor is a főnököt tesszük legfelülre. Amikor a munkánkkal kapcsolatos érzéseinkről beszélünk, akkor elménkben azok mind képekként jelennek meg. Az elménkben megjelenő képek viszont igen erős hatást gyakorolnak ránk. Valósággal vezetnek minket. Vagy közelebb visznek áhított célunkhoz, vagy eltávolítanak attól. És sokszor épp azok a képek, amelyek a munkánkkal kapcsolatban elménkben élnek – mint például a képzeletünkben nálunk jóval nagyobbnak látszó főnök – akadályozzák meg, hogy sikeresek legyünk. Eddigi élettapasztalatunk nyomán valamennyien kialakítottunk önmagunkról egy képet. Különösen a munkával kapcsolatban. Ami valójában az ezen a téren elérendő célunk felé visz. Vagy attól éppenséggel eltávolít nagy erővel. Önmagunk eszményi képe hordozza mindazt a jó tulajdonságot, jellegzetes vonást és erőforrást, amely munkánk bármely területén hasznunkra lehet. Emlékezz csak vissza: mit mondott Marilou a tanítómesterekről? A munkában ki szolgál számodra mintaként? Ki a példaképed? Ki a tanítómestered? Olyasvalaki, aki szívesen és sokat dolgozik, aki valóban bele tud mélyedni a munkájába? Vagy aki örül, ha lóghat, aki alig várja, hogy végre kávészünetet tarthasson, vagy elmehessen ebédelni? Aki mindig a pénteket várja, és aki utálja a hétfőket? Kik adtak példát arra, hogy hogyan élj? A szüleid? A mama meg a papa? Az, ahogy a munkáról beszéltek, mindaz, amit átéltek a munkájukon keresztül? Legtöbbször ugyanis pontosan az ő hozzáállásukat kopírozzuk. Gondolj tehát olyan tanítókra, akik segíthetnek abban, hogy élvezni tudd a munkádat! Rengeteget segíthet ez abban, hogy megtalálhasd azt a fajta munkát, amit aztán szívesen végzel. Könnyebben megtalálhatod és kialakíthatod így magadban azokat a tulajdonságokat, amelyek az adott munkaterületen szükségesek. Azokat a viselkedési formákat, képességeket és hiteket, amelyek segítenek, hogy olyan emberré válj, amilyenné a munkádban válni szeretnél. Nem lenne nagyszerű, ha az okság birodalmából tudnád megalkotni a munkáddal kapcsolatos ideális énképedet? Azt, amelyikben megvannak azoknak az embereknek a tulajdonságai, akik azt csinálják, amit szeretnek. És akik szeretik azt, amit csinálnak. A most következő gyakorlatban olyan lehetőségeket mutatunk meg, amelyek segítenek, hogy össze tudd hangolni mai, meglévő énedet azzal, akivé válni szeretnél. Konkrétan a munkád területén. Helyezkedj el kényelmesen! Hunyd be a szemedet, és tested ellazításával, valamint elméd lecsendesítésével lépj be ideális állapotodba! Érd el az oksági birodalmat, és merülj el benne oly módon, hogy tudatosságodat az abban áramló egyetemes energiára összpontosítod! Van egy belső képed, egy belső éned, amely a tanítómestereid jó tulajdonságait és jellemzőit hordozza. Ha most önmagadra gondolsz, önmagadra és a munkádra, milyennek látod az ideális énedet? Nézd meg részletesen! Figyeld meg testtartását és arckifejezését! Képzeld el ezen ideális éned hangját! Halld, hogyan válaszol tekintélyes emberek kérdéseire a munkahelyeden! Milyen magatartást tanúsít ez az éned a munkatársaival és a munkájával szemben? Milyen viselkedési formákat mutat ez az ideális éned? Milyen képességei vannak? Milyen adottságai? Mit mondhatna, amivel támogat és bátorít téged? És ahogy arra gondolsz, hogy miként viszonyul ez az eszményi éned a pályádon működő jelentős emberekhez, figyeld meg, miként jeleníti meg mindazokat a jellegzetes jó tulajdonságokat, amelyek elválaszthatatlanok attól a belső, központi képtől, amelyet betölt az okság világából származó energia! Megalkottál tehát egy olyan mintát, ami megmutatja, hogy ki és mi szeretnél lenni. Mindezt annak érdekében tetted, hogy irányt tudj változtatni. És olyan erős vonzókat hozz létre, amelyek automatikusan működésbe lépnek, és az ideális éned irányába

- 17 -

Silva-Elménk univerzális ereje visznek. Erősítsd meg ezt a mintát! Akár igazíthatsz is a képen. A minták a te tulajdonodat képezik.

Silva – 04

Ideális emberi kapcsolatok kialakítása LAURA SILVA: A 3. rész a munkával foglalkozott, most a kapcsolatok kerülnek sorra. De ha jól belegondolunk: tulajdonképpen mi az, ami nem a kapcsolatokról szól? A jelek szerint az segít legtöbbet kapcsolataink ápolásában, akár munkatársakról, rokonokról vagy üzletfelekről van is szó, ha fontossági és érték szerinti sorrendet állítunk fel közöttük. Tehát értékük szerint kell rangsorolni a kapcsolatainkat. Ha pedig kész a lista, akkor határozd el, hogy kerül, amibe kerül, mindent megteszel, amiről mélyen meg vagy győződve, hogy kapcsolataid erejét és épségét megőrzi! Az én listámon az 1. az Istenhez fűződő kapcsolatom. Ahhoz, hogy szilárd kapcsolatot tartsak fenn Istennel, úgy hiszem, jó dolgokat kell cselekednem, jó gondolatokat kell gondolnom. Problémákat kell megoldanom, nem pedig létrehoznom. És az emberiséget kell szolgálnom. A sorban a 2. helyen az önmagammal való kapcsolatom áll. Mivel ember vagyok, meg kell tennem legjobb tudomásom szerint mindent annak érdekében, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. S a lehetőségeimhez képest a legjobb ember lehessek. Testileg, lelkileg, szellemileg és érzelmileg egyaránt. Tudatosítom a múltam és a jelenem gondot jelentő ügyeit, hogy elrendezzem őket. És eközben egyre szabadabbá váljak. Ami lehetővé teszi, hogy pozitív irányban továbbfejlődhessek. Az a célom, hogy olyan jó ember legyek, amilyen jó csak lehetek. Olyan, akit szeretek, becsülök és tisztelek. Az Istennel és az önmagammal való kapcsolatom az a 2 viszony, amely életem végéig megmarad. Ezután következik a gyerekeimhez fűződő kapcsolatom. Hiszen szándékosan vállaltam a 2 lányomat, tudva tudván, hogy életük teljes mértékben az én életemtől függ majd. Azt a felelősséget is vállaltam ezzel, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy olyan jó anyjuk legyek, amilyen csak lehetek. És hogy amennyire csak képességeimtől telik, szeretni fogom őket. Észreveszem, ha valamiben szükséget szenvednek. Időt szánok rájuk. És eligazítom őket az életük dolgaiban. A gyerekeim után a házastársam jön. Ő a legnagyszerűbb férfi az életemben. Biztos lehetsz benne, hogy mindent megteszek azért, hogy szeretettől körülvéve, boldogan és biztonságban éljen. Ezután következik a családom, amelybe beleszülettem. A szüleim és a testvéreim. Őket követik a barátaim, és végül a kedvenc állataim és növényeim. Ameddig mindent megteszek, amit őszinte hitem és legjobb tudásom szerint ehhez meg kell tennem, annak érdekében, hogy ezek a kapcsolataim erősek és egészségesek maradjanak, addig azok olyanok is maradnak. Talán csodálkozol, hogy miért nem szerepel a listámon a pénz. Az anyagi javak. A felelet egyszerű: amíg rendben vagyok az 1. számú kapcsolatommal, addig mindig lesz munkám bőven, aminek meglesz a jutalma is. Isten vagy az univerzális energia, az, amelyikre az okság világában rákapcsolódhatunk, bőkezű. Ez a hozzáállás sokat segített már nekem is, másoknak is. Néhány évvel ezelőtt úgy alakultak az elfoglaltságaim, hogy emiatt a lányaimmal való kapcsolatom komoly sérelmet szenvedett. Tengerentúli előadó körutakat vállaltam, s ez azzal járt, hogy akár 1 hónapnál hosszabb időre is távol maradtam hazulról. Azt hittem, ez a legjobb, és az egyetlen módja annak, hogy kifizetődő legyen a munkám. Ez azt jelentette, hogy a pénz fontosabbá vált, mint a családom. Holott a pénz még csak nem is szerepelt a kapcsolati listámon. Kislányom, aki akkor körülbelül 8 éves volt, egy napon nagyon kedvesen így szólt: „Mami, tudom, hogy a munkád nagyon sokat jelent neked is meg azoknak az

- 18 -

Silva-Elménk univerzális ereje embereknek is, akik a tanfolyamaidon részt vesznek. Tudom, hogy együtt kell lenned velük, hogy megtanulják, amit tanítasz nekik. De mami, nekünk is szükségünk van rád.” Nagyon komolyan felülvizsgáltam ekkor a munkarendemet, és végrehajtottam rajta a kellő változtatásokat, hogy minél többet lehessek együtt a családommal. Ezzel, no meg azzal, hogy valahányszor alkalmam nyílt rá, magammal vittem őket is, jelentős mértékben megváltozott az életünk. MERILOU SEAVEY: Amit Laurától hallottál, voltaképpen magában foglalja mindazt, ami egy kapcsolatban fontos. Mert ahogy ő olyan gyönyörűen kifejezte, a kapcsolat élő dolog, amit ápolni, és egészséges energiával táplálni kell. Olyan energiával, ami abból származik: tudod, ki vagy, és tisztában vagy azzal is, hogy mi számodra a valóban fontos. Hogy mik az értékeid. Azok, amik benned vannak, meg azok is, amelyeket a számodra fontos emberek felé közvetítesz. Ami engem illet, én az első pillanatban beleszeretett Gerybe. Ott ült a szálloda halljában, ahová egy előadás meghallgatására mentem. Becsukott szemmel ült, és meditált. Azt sem tudtam, mi az, hogy meditáció. Elvégeztem nála az agykontrolltanfolyamot, és nemcsak a kurzus anyaga bűvölt el, hanem az is, hogy ez a lehetőség mit jelenthet az életemben. S ha egészen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ő maga is elbűvölt. Annyira más volt, mint azok, akiket eddig ismertem. Ami azt illeti, hamar kiigazodtam az élet dolgaiban. Megtanultam például, hogy úgy is elérhetem, amit akarok, ha kérdezgetek. Így amikor megtudtam, hogy Gerynek van valakije, elfogott a kíváncsiság. És kinyomoztam, milyen tulajdonságokat szeret abban a nőben. Ahogy aztán telt-múlt az idő, szoros barátságot kötöttünk, és olyan kapcsolat alakult ki kettőnk között, aminek a biztonságérzet, a bizalom, a megértés és a közös érdeklődési terület adták az alapját. Én mindeközben egyre csak azon gondolkodtam, az foglalkoztatott, hogy miként tudnék megváltozni. Miként válhatnék olyanná, akivel szívesen élne együtt? A Silva-féle agykontrolltanfolyamon megtanultam Gerytől, hogy egy cél eléréséhez az a legjobb módszer, ha rendszeresen megjelenítjük elménkben azt, ami a legjobb lenne, de nemcsak nekünk, hanem mindazoknak, akiket az adott ügy érint. Tudtam tehát, hogyha őt esetleg nem is kapom meg, akkor is legalább jobb ember leszek. Az úgynevezett mentális programozás hatására. Olyan, aki azt a minőségi kapcsolatot vonzza majd az életébe, ami csak azokon a változásokon keresztül nyilvánulhat meg, amelyeket magamban elvégeztem. Nos, megkaptam, amit akartam. Ráadásul több vonatkozásban is. Geryvel ma már sok éve házasok vagyunk. Nekem gyerekkoromban nem volt biztonságot nyújtó otthonom, neki ez megadatott. Mesélt arról, hogy milyen volt csodálatos otthonban, szerető családi légkörben felnőni. Amit lenyűgözve hallgattam. Megígérte, hogy mi is ilyen életet fogunk teremteni magunknak. Életünk azonban olyan zsúfolt volt a sok tevékenységtől, folyton úton voltunk, így aztán gyökérverésről nem is gondolkozhattunk. Egy szép napon aztán, körülbelül 10 évvel ezelőtt, komoly elhatározásra jutottunk, és ez fordulópontot hozott az életünkbe. Úgy döntöttünk, veszünk egy házat. Kiválasztottuk azt a fajta környéket és közösséget, ahol és amelyben élni akartunk, egy kis kikötőfalut az Atlanti-óceán partján, a MESSECSÚZESI Boston közelében, úgy hívják, hogy New BÖRI PORT. Varázslatosan szép hely. Tudtuk, hogy bizonyára olyan házat kapunk a pénzünkért, amit majd renoválni kell. De még mennyire, hogy kellett! Nem sokkal azután, hogy beköltöztünk, megkezdődött a helyreállítás. Én egy építési vállalkozó apa mellett nőttem fel, így aztán sikerült elhitetnem magammal, hogy egy házat szerkezetileg is, és külsőre is teljesen át lehet alakítani. Igazán hasznos, ha valaki így fogja fel a dolgot, különösen, ha olyan házba költözik, mint amit mi vásároltunk. Beköltöztünk hát, és kezdetét vehette a renoválás. Az épület pillanatokon belül úgy festett, mintha hurrikán söpört volna rajta végig. A födémet lebontották, a közfalakat eltávolították. Talán el tudod képzelni, mekkora törmelékhegyek születtek. Amikor a barátaink tekintetükkel végigpásztáztak a terepen, megkérdezték: „Aztán mondjátok: ti meg hol alszotok?” Gery megmutatta nekik az irodát, ahol egy földre terített matracon töltöttük az éjszakákat. Nagyszabású terveim voltak.

- 19 -

Silva-Elménk univerzális ereje Valamint rengeteg energiám. Kivettem egy év szabadságot, hogy levezényeljem az átépítést. Körülbelül fél éve tartott már az építkezés, és nagyon sok munka ugyan már elkészült, de ahhoz még kevés, hogy igazából látszata lett volna, vagy hogy kényelmesebbé vált volna az életünk. Néhány barátunk, akik úgyszintén tanfolyamokat vezetnek, észrevették rajtam, hogy micsoda feszültségek közepette élek. Felajánlották, hogy menjünk át hozzájuk Kanadába, és tartsunk ott egy agykontrollos továbbképző kurzust. Ők is ugyanakkor vásároltak házat, mint amikor mi, csupán azzal az apró különbséggel, hogy mi szándékosan egy régi, öreg házat vettünk meg, míg ők egy gyönyörű szép, vadonatújat. Nagyon rövid idő alatt újra megszoktam a kényelmes életet, de tudtam, hogy hamarosan indulunk haza, ahol a forró nyár és a rengeteg munka vár. Gery befejezte a tanfolyamát, én is befejeztem a magamét, és minden a lehető legjobban sikerült. Visszatért a jókedvem, egészen addig, míg el nem érkezett a hazautazásunk előtti utolsó éjszaka. Különös dolog történt ekkor. Bepakoltuk a bőröndjeinkbe a ruháinkat, lefeküdtünk, lekapcsoltuk a lámpát, és abban a pillanatban rám tört, rám zúdult a fájdalmas érzés, hogy vége a kényelmes életnek. Rádöbbentem, hogy vissza kell mennem, be kell fejeznem, amit ugyan én kezdtem el, de úgy éreztem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet. Fölém tornyosult a renoválás ügye, úgy éreztem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Lehet, hogy nem láttam ennyire tisztán, csak egy szörnyű félelem volt bennem attól, hogy mi vár rám otthon. Jobb ötletem nem lévén, Geryvel kezdtem kommunikálni. Nem szavakkal, hanem sóhajtozással. Már éppen készült elaludni, és nála ez másodpercek kérdése. Nem akartam, hogy ez megtörténjen, ezért forgolódni kezdtem. Zajosan a másik oldalamra fordultam, s közben kissé meg is taszajtottam Geryt, s hangosakat sóhajtottam: „Ah! Ah! Ah!” Bízva abban, hogy veszi az üzenetet. Nem vette. Ezért aztán kissé fokoztam a hangerőt, és némi szipogással és sírdogálással is kiegészítettem produkciómat. Megmozdult az ágyban, és bár sötét volt a szobában, tudtam, hogy sikerült felkeltenem a figyelmét. Gery együttérző ember lévén megkérdezte: akarok-e mondani neki valamit? Mondtam, hogy igen. „Nem tudok visszamenni oda. Utálom azt a helyet. Soha többé nem akarok oda visszamenni. Az egy szörnyű, szétvert épület, egy szemétdomb, amivel mi soha, de soha nem leszünk készen.” Gery meg se mozdult, csak azt kérdezte: „Marilou, nem te döntöttél végül úgy, hogy megvesszük azt a házat?” „De igen” – feleltem. „Marilou – kérdezte –, nem te mondtad, hogy: ó, drágám, ha ezzel a szobával készen leszünk, így meg úgy fog kinézni? És ha azzal a szobával készen leszünk, ilyen meg olyan lesz. És nem te ecsetelted nagy lelkesedéssel, hogy milyen lesz, ha helyrehozzuk?” „De igen” – feleltem. „Drágám – folytatta erre ő –, hát nem igaz, hogy már túl vagyunk a felén? És befejezzük. És ha készen leszünk, akkor minden olyan lesz benne, mint amilyennek megálmodtuk, sőt még annál is szebb?” „Nem!” – harsogtam. Na, ez legalább annyira meglepte őt, mint engem. Általában talpraesett, erős nőnek tartom magam. Akkor azonban nem éltek bennem valami remek érzések önmagammal és különösen nem a körülményeimmel kapcsolatban. Gery azonban, nem tagadva meg önmagát, kérdezgetni kezdett. Arra kért, emlékezzek vissza azokra az esetekre, amikor sikerrel alkalmaztam azokat az agykontrolltechnikákat és módszereket, amiket oktatok is. Idézzem fel a mentális gyakorlataimat, amelyekkel látszólag lehetetlen eredményeket lehet elérni! Mondanom sem kell, mennyire sarokba szorított a szavaival. Tudtam, hová akar kilyukadni. De ez az irány sehogy sem volt ínyemre. Nem akartam, hogy odáig juttasson, hogy be kelljen ismernem: a saját döntésem következményeitől szenvedek. Egyik kérdést tette föl a másik után, amikkel rámutatott, hogy az együtt töltött évek során számtalanszor és számtalan módon bizonyítottam be, hogy nincs számomra lehetetlen. Azt mondta, hogy most is csak ilyen esetről van szó. Én azonban nem akartam beadni a derekamat. Nagyon világosan és tömören elmagyaráztam neki, hogy azok az esetek merő véletlenségből történtek úgy, most azonban teljesen másról van szó. Nem tudom pontosan, hogy mit akartam, talán arra vágytam, hogy fogadjon fel egy építési vállalkozót, aki majd mindent lebonyolít helyettem. Lehet, hogy azt hittem, hogy a kedvemért majd ő vállalja

- 20 -

Silva-Elménk univerzális ereje át a teendőket. De lehet, hogy arra gondoltam, a barátai majd megengedik, hogy továbbra is itt lakjak velük az új házukban. Nem akartam szembenézni azzal, hogy vissza kell térnem a szétvert, öreg házba. Rádöbbentem, hogy ezt a helyzetet én teremtettem. Gery pedig elfogadta a szituációt, s kifejezetten segítő módon vett részt annak tisztázásában. Több egyezséget kötöttem, és én kezdtem visszakozni. Mindketten agykontrolloktatók vagyunk, és kapcsolatunkat eleve ezzel kapcsolatos közös célunk és utunk köré építettük. Ekkor felém fordult. Én szipogva soroltam, hogyan és miért nem megy a dolog. „Merilou – kezdte a kérdését –, nem te tanítottad az utóbbi 4 napon egy csoportnak, hogy hányfajta lehetősége és mekkora ereje van az elménknek?” „De igen” – szipogtam. „Merilou, komolyan gondoltad, amit ott mondtál az embereknek? A szívedből jött, amit tanítottál?” – kérdezte ő. „Igen” – feleltem. „Merilou – folytatta –, ha komolyan gondoltad, amit mondtál, és a szívedből szólva tanítottál, akkor birtokodban van mindaz, amivel meg tudod tenni, amit meg kell tenned. Igaz?” „Nem” – feleltem. Nem és nem akartam engedni. „Hát, most egy kicsit összezavarodtam – mondta ő. – Segíts tisztázni a dolgokat, légy szíves! Számomra úgy tűnik, Merilou, hogy amit most mondasz, az annyira ellentmondásban van azzal, amilyennek megismertelek, hogy az csak 2 dolog egyikével magyarázható. Vagy az a helyzet, hogy önmagaddal kapcsolatban és a tanfolyamaidon is hazudsz, vagy pedig álszent képmutató vagy.” No, ekkor megértettem, hogy kutyaszorítóba kerültem, amiből ő aztán nem fog kihúzni. Válaszolni ugyan nem válaszoltam, de gondolkodóba estem. Komolyan elgondolkodtam. És tudtam, hogy szeretetből mondta, amit mondott. Éreztem a hangján. De az igazi fordulópontot a következő megjegyzése hozta meg. Már nem kérdezett semmit, csak azt mondta: „Tudod, szívem, amikor megismerkedtünk, tisztában voltál azzal, hogy merrefelé vezet az utam. Mindjárt az elején elmondtam neked, hogy van egy életcélom, és szeretném, ha mellettem lennél. Azt akartam, hogy te is ezen az úton járj, ha ez megfelel neked. De azt is elmondtam, hogy nem fogok letérni az utamról, és ha együtt tudunk haladni rajta, akkor együtt mehetünk életünk végéig úgy, mintha egy út lenne a kettő. De kitérőket nem teszek. Merilou – mondta Gery –, ha ezzel most azt akarod közölni velem, hogy nem akarsz többé ezen az úton járni, hogy nem hiszel az elméd erejében, nem hiszed, hogy megvan benned a képesség arra, hogy megváltoztasd az életedet, és megteremtesd, amit akarsz, ha úgy gondolod, hogy mindegy, összetörtél, és az elméd nem működik úgy, ahogy mindenki másé működni tud, akkor nem tudom, hogy együtt tudok-e élni veled.” És annak ellenére, hogy sötét volt, éreztem magamon a tekintetét és a szeretetét is. „Azt akarom – mondta –, hogy az életem része légy. De egész emberként. Olyan emberként, aki tudja, ki ő. És aki képes összhangban cselekedni ezzel a tudással. Nem akarok egy összetört emberrel együtt élni” – fejezte be, és visszafeküdt a párnájára. Körülbelül 10 másodperc kellett ahhoz, hogy döntsek. Abbahagytam a sírást, felkapcsoltam a lámpát, mosolyogva felé fordultam, és azt mondtam: „Azt hiszem, rendben vagyok, drágám.” Hazautaztunk, és az elkövetkező hónapokban tovább dolgoztunk a házunkon. Ma ez a ház a menedékünk. Csodálatos hely, amit betölt az az energia, amely csak kettőnkből származhatott. Reprezentálja azt, ami lelkünkben él. Számunkra az ideális otthon, az eszményi környezet. Mindannyiunk esetében természetes dolog, hogy a számunkra fontos emberekkel: a barátainkkal, a családunkkal, a munkatársainkkal való kapcsolatokat különböző helyzetek befolyásolják. Természetes dolog, hogy az életünkben előforduló feszültségek ishatnak rájuk. De a legfőbb, belülről fakadó lényeg bármilyen másik emberrel való kapcsolatunkban az, amit önmagunk mélyéről hozunk fel. Onnan, ahol ráhangolódunk az oksági tartomány szabadon áramló energiájára. LAURA SILVA: Az önmagaddal kialakított kapcsolatod nemcsak saját magadra, a legszűkebb családodra, a munkatársaidra és a barátaidra van hatással, de ha jól belegondolsz, rájössz, hogy kihat a közösség egészére is. Olyan világban és olyan korban élünk, amikor az emberek dupla zárat szerelnek fel az ajtajukra. S amennyire csak lehet, elreteszelik a házukat.

- 21 -

Silva-Elménk univerzális ereje Riasztócsengőket szerelnek fel, és mindent megtesznek, hogy megvédjék magukat más emberektől, mert úgy tapasztalják, és úgy is gondolják, hogy a világ nem biztonságos hely. Akkor kezd biztonságossá válni, amikor az okság birodalmából kezdünk el élni. Amikor úgy kezdünk el élni, hogy érzékeljük, és a megfelelő igazítások elvégzésével olyanná teremtjük a valóságot, hogy élni tudjunk benne. Ettől kezdve a világ egyre biztonságosabbá válik azok számára is, akikkel kapcsolatban állunk. Biztonságos lesz számukra a velünk való érintkezés, s ezáltal mintákká válunk. Tőlünk fogják eltanulni, hogy miként bánjanak egymással. Te is mintává válsz abban, ahogy az okság energiájára hangolódva változol, növekszel, ahogy kockázatokat vállalsz, és bátran ki mered fejezni éned egyediségét. Amikor rátalálsz arra az energiára, amely világegyetemünk belsejében áramlik, egyre inkább meg fogod tapasztalni, hogy életeddel hasonló embereket vonzasz magadhoz, akik szintén olyan világot akarnak teremteni, amelyben nemcsak beszélni lehet a harmóniáról és a mindkét fél számára előnyös megoldásokról és megállapodásokról, hanem meg is lehet azt élni. De csak akkor, ha elegen leszünk olyanok, akik így kezdünk el élni. GERALD SEAVEY: Most egy olyan gyakorlat következik, amelyben a kapcsolataink szempontjából vetjük össze az önmagunkról alkotott képünket az ideális énképünkkel. Helyezkedj el hát kényelmesen, lazítsd el magadat, és gondolkozz el azon, hogy milyen vagy a kapcsolataidban! Gondolhatsz konkrét példákra, jellemző helyzetekre, eseményekre. Milyennek látod magadat, amikor például egy számodra jelentős személyhez fűződő viszonyodat idézed fel? Hogyan jelensz meg önmagad előtt? Figyeld meg testtartásodat, arckifejezésedet, egyes cselekedeteidet és viselkedésedet! Figyeld meg, milyen ennek az énednek a hozzáállása a kapcsolataihoz! Milyen képességei, adottságai vannak? Mit mondhat ez az éned önmagának? Figyeld meg, hogy mozgó vagy állóképet látsz-e lelki szemeiddel! Nagyobb-e a kép az életbelinél vagy kisebb? Figyeld meg jelenlegi éned különböző jellemzőit! Ahogy most a kapcsolataidban való részvételedre gondolsz. Most pedig tedd félre ezt a képet! Vegyél egy mély lélegzetet! Engedd el magadat! És ellazulva gondolkozz el azon, hogy miként lenne jelen az ideális éned a számodra jelentős személyekkel való kapcsolataidban! Milyen lehetne így? Milyennek szeretnéd? Hogyan jelenik meg ez az ideális én a lelki szemeid előtt a fontos kapcsolataidban? Ismét figyeld meg a testtartást! Az arckifejezést. Milyen a kapcsolatokhoz való hozzáállása? Milyen jellegű a viselkedése? Milyen képességei és adottságai vannak? És vajon mit mondhat ez az ember önmagának? Annak érdekében, hogy ideális éned erőteljes vonzó erővé válhasson, aminek hatására automatikusan úgy kezdesz el cselekedni, beszélni, gondolkodni és viselkedni, hogy az közelebb visz ideális éned irányába. Figyeld meg alaposan eszményi éned minél több tulajdonságát! Vésd mélyen bele az agyadba, az egész lényedbe a lelki szemeid előtt látható ideális éned jellemzőit! Ilyenné szeretnél válni. Ilyenné válhatsz. Van tehát egy kiindulási pontunk, mégpedig a saját énképed. És azt is tudjuk, hogy hová akarunk eljutni. Az ideális éned képéhez. Ez a gyakorlat mintát teremt ahhoz, hogy mély belső változás induljon meg benned, ami afelé visz, amilyen lenni akarsz. Olyan erős vonzót illetve vonzerőt teremt, ami automatikusan és belülről mozdít téged az ideális éned megvalósulása felé.

Silva – 05

A tökéletes egészség LAURA SILVA: A 4. részben a kapcsolatokról beszélgettünk és arról, hogy milyen az egyik legfontosabb kapcsolatod, vagyis az önmagadhoz való viszonyulásod. Milyen az, amikor a lehető legjobb éned mutatkozik meg? Az ideális én tulajdonságai sorában ott van az egészség is. Az ideális egészség. Apám mindig is elengedhetetlenül fontosnak tartotta az

- 22 -

Silva-Elménk univerzális ereje egészséget. Gyakran mondogatta, hogy: „Ha egészséged nincs, semmid sincs. Nem tudsz akkor hatékonyan dolgozni. Nem élvezet az életet. Nem vagy boldog azzal, akit szeretsz.” Kutatómunkája során José hamar rájött, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel gyerekei ellazult, meditatív állapotban növelni tudták az intelligenciájukat, például a képzeletükkel, javítható az egészség is. Ahogy arról az agykontrollt használók hosszan mesélhetnének. Hamar felismerte, hogy az emberi elme és annak ereje óriási szerepet játszhat az egészség megőrzésében és visszaszerzésében. A Silva-féle agykontroll megtanít egy dinamikus meditatív állapotba kerülni. Ez olyankor következik be, amikor az agy az alfa frekvenciatartományban működik. Mivel ilyen módon meditálva ellazult vagy, ez eleve nagyon jót tesz az egészségednek. Ideális állapot ez ahhoz is, hogy ráhangold magad az oksági birodalom hullámhosszára. Sok embernek elég, ha csak lehunyja a szemét, vesz néhány mély lélegzetet, a feje búbjától a sarka hegyéig ellazítja a testét, és már benne is van ebben az állapotban. Ha ezt még a betegséggel és a gyógyulással kapcsolatos képzelődéssel is kiegészíted, akkor óriási szolgálatot teszel az egészségednek. Erről szól az orvostudomány neuro-pszicho-immunológia nevű ága, vagyis hogy elménk miként kommunikál agyunkkal és immunrendszerünkkel annak érdekében, hogy a test ismét egészségessé váljon. Amikor egészségesek vagyunk, akkor nemcsak a testünk ép, hanem lelkünk, elménk és érzelmeink is. Először gondoljuk végig: mi is kell ahhoz, hogy testünk egészséges maradjon? Kell hozzá megfelelő táplálék, oxigén, testmozgás, alvás, tisztálkodás, hajlék, napfény, szeretet vagy érintés és relaxálás vagy meditáció. Lelkünk egészségesen tartásához imádkozásra vagy meditációra, hitre, ihletettségre van szükségünk. Arra, hogy érintkezésben legyünk olyan egyetemes teremtésekkel, mint a természet, a művészet, a zene. Kell, hogy céljaink legyenek. Hogy hasznosnak érezzük magunkat. Hogy a többi ember szolgálatára tevékenykedjünk. És szükség van szeretetre is. De az elmének külön is megvannak a maga igényei. Ahhoz, hogy egészséges maradjon, kihívásokra vagy ösztönzésre van szüksége. Tapasztalatokra, élményekre és folyamatos tanulásra. Pozitív gondolatokra van szüksége. Arra, hogy vizualizációs és imaginációs gyakorlatokkal tornáztassuk. És ily módon jó erőnlétben tartsuk. Ezt elsősorban meditációban érdemes megtenni. És végül ejtsünk szót az érzelmekről is! Az emócióknak arra van szükségük, hogy kifejeződhessenek. Éreznünk kell, hogy kapcsolatban vagyunk önmagunk és más emberek énjeivel. Az érzelmek megerősítést igényelnek. S azt, hogy hűen fejezhessék ki mindazt, amit az én érez és hisz. Szeretetre is szükségünk van. És arra, hogy a fájó érzések valahogy lecsillapodhassanak. És a lelki sebek begyógyulhassanak. Ha itt-ott átfedésekkel is, de nagyjából ezek kellenek az egyes részeinknek ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Ha mind a 4 rész együtt van, akkor vagyunk ép és egész emberek. Valóban egészségesek csak úgy lehetünk, ha mind a 4 rész külön-külön is egészséges. Testileg sem lehetünk teljesen egészségesek, ha a másik 3 bármelyike beteg. Ezért olyan fontos az egész embert kezelni, amikor valaki valamilyen betegségben szenved. Figyeld meg azonban, hogy az egészet alkotó 4 részből csupán 1 a látható, a megfogható, más szóval fizikai, anyagi. A másik 3 rész, ha tetszik lényed 3 negyede láthatatlan, megfoghatatlan. Vagy inkább úgy mondanám: lelki. Valójában tehát nem emberi lények vagyunk, akik lelki élményeket is szereznek, hanem sokkal inkább lelki lények, akik emberi tapasztalatot szerzünk. És hogy milyen minőségű emberi tapasztalatra teszel szert, az csupán egyetlen emberen múlik: rajtad. Lényünk e 4 vonatkozásával kapcsolatban említésre méltó még, hogy 1 valamire mindegyiknek szüksége van, ha erős és egészséges akar maradni: meditációra. Sokféleképpen nevezhetjük: mondhatjuk pihenésnek, imádkozásnak, internalizálásnak, központosításnak, magunkba szállásnak, szintre menetelnek, alfába menésnek, de akárhogy nevezzük is, a funkció ugyanaz. Mindegyikben a tudat és az agy állapotának megváltoztatásáról van szó. És az oksági birodalomra való rákapcsolódásról. „Nincs időm meditálni” – mondják egyesek, mintha az szükségképpen valami hosszadalmas folyamat volna. Nos, a meditáció hosszú utat tett meg az emberiség történelme folyamán. Ahogy azt

- 23 -

Silva-Elménk univerzális ereje már az oksági világgal kapcsolatban végzett gyakorlatok közben is tapasztalhattad, lehet rövid, kellemes és gyakorlatias. És felettébb jótékony hatású. A 60-as évek derekán, amikor José Silva tanítani kezdte a Silva-féle agykontroll módszerét, akkor a neuro-pszichoimmunológia tudománya még csak nem is létezett. Voltak ugyan, akik gyanították, hogy az érzelmek és az elme is szerepet játszik a megbetegedésben, de ennek mikéntjére vonatkozó kemény és elfogadható tudományos bizonyítékokat már nem tudtak letenni az asztalra. Ami azt illeti, korábban az orvosegyetemeken azt tanították, hogy az immunrendszer és az idegrendszer 2 különálló, egymástól teljesen független rendszer. Sokan mégis biztosan tudták, hogy az érzelmek, különösen a negatív stressz, a feszültség igenis kihat az egészségre. GERALD SEAVEY: A tudomány ma már tisztában van vele, hogy gondolkodásmódunk és érzelmi állapotunk messzemenően befolyásolja immunrendszerünk állapotát. Felfedezték, hogy bizonyos stresszállapotok egyértelműen gyengítik az immunrendszer működését. Egy amerikai rákspecialista, dr. Karl SZÁJMONTON fel tudta használni és be tudta illeszteni az elméleteibe, a kutatásaiba és a betegeivel végzett terápiás gyakorlatába a Silva-féle agykontrollból tanultakat. Nem annyira attól gyógyul meg, mintegy varázsütésre az ember, ha kicsattanóan egészségesnek képzeli el magát, hanem az kelt benne reményt, ha erősebbnek és a ráksejteket megsemmisítőnek vizualizálja az immunrendszerét. A tudomány kimutatta, hogy az olyan állapot, mint például a reménytelenség, gyengítheti az immunrendszert. Amiből gyanítani lehet, hogy a remény viszont erősítheti azt. Valójában tehát nem miszticizmus, nem is mágia az, hogy a képzelet, a remény és a hit segítségével elérhetjük, hogy testünk a legjobb képességei szerint működjön. Emlékezz rá, hogy ha a világegyetemben minden egyazon alapanyagból áll össze, ugyanabból az oksági tartományból származik az egész, akkor ebből az is következik, hogy betegség és egészség szoros kölcsönhatásban áll egymással, hiszen mindkettőnek egy a forrása! Mi tehát a különbség? A minta. A betegség sokkal inkább a káosz és a pusztulás felé való haladást jelenti, míg az egészség a rend és a harmónia felé tart. A minták, amiket elménkben őrzünk. A minták, amik meghatározzák, hogy miként bánunk érzelmeinkkel. Az evési szokásaink mintái. A táplálkozásra és a testgyakorlásra vonatkozó mintáink. Tehát akár a testről, akár az elméről, az érzelmekről vagy a lélekről van szó, mindezek egy mintává állnak össze, és részben meghatározzák, hogy a teljesebb egészség vagy annak megőrzése felé haladunk-e, vagy itt-ott akad valami, ami miatt nem tudjuk fenntartani azt az ideális egészségünket, amelynek tervrajzával pedig megszülettünk, megteremtődtünk. MERILOU SEAVEY: Ahogy anyagunkban már beszélgettünk róla, az okság világának energiája mintákon keresztül áramlik. S ha úgy kezded felfogni a betegséget, mint az oksági birodalom egy kifejeződését, akkor rájöhetsz, hogy a betegség sem más, mint egy minta. Történetesen az egészség is egy minta. Valójában egy ugyanazon dolgok, csak különbözőképpen szerveződtek. Gyerekkoromban sokat betegeskedtem. És akkor javult meg az egészségem, amikor megjavult a viszonyom önmagammal. Amikor jobban tudatosítottam magamban, hogy ki is vagyok. Önértékelésem annak hatására változott, hogy tudatosan odafigyeltem, hogy megváltoztassam a mintákat, amelyekből összeállt az énem. Minél inkább összehangolod a valódi énedet, azt, aki lenni akarsz, az ideális énedet a spirituális oksági birodalommal, annál nagyobb mértékben mozdulsz el az ideális egészség irányába. Rajtakaptad-e már magadat azon, hogy szavakban hitet tettél valami mellett, ugyanakkor a mindennapi életedben azt tapasztaltad, hogy valójában nem hiszel benne? Hogy a tudatosság szintjén felismerted, hogy itt egy értékes mintáról van szó, és el is döntötted, hogy be fogod illeszteni azt a mindennapjaidba, de valahogy ez mégsem igazán történt meg. Amikor elkezdjük vizsgálni hiteink és egészségünk kapcsolatát, akkor nagyon fontos

- 24 -

Silva-Elménk univerzális ereje világosan érteni, hogy ebben a vonatkozásban nem az számít, hogy hogyan beszélünk, hanem hogy hogyan élünk. A hitek vizsgálata közben részben arra kellett rájönnöm, hogy a hit nem egyenlő a tapasztalattal. A hiteink révén csupán értelmezzük megtapasztalásainkat. És amikor már teljes egészében és mélyen átitatták mintáinkat, onnan kezdve úgy működünk, mintha azok a hitek tényleges valóságunk részei lennének. Kimozdítanak bennünket a tudattalanság mély szintjéről. Különféle viselkedésekre indítanak. Vagy éppen eltávolítanak bizonyos viselkedésformáktól. Bizonyos attitűdök felé visznek, míg másfajta hozzáállástól eltávolítanak. Újra meg újra azon kapom magam, hogy olyan esetekre gondolok, amikor elhittem, amit mondtam, ám amiben hittem, az tévedés volt. Évekkel ezelőtt például történt velem valami egészségügyi vonatkozású esemény. Egy orvosi ellenőrző vizsgálat alkalmával megtudtam, hogy van valami bajom, ami ugyan nem komoly elváltozás, de ha nem vigyázok, ha nem táplálkozom egészségesen, és nem mozgok eleget, akkor bizony komoly gondjaim lehetnek. A következőképpen reagáltam erre. Úgy tettem, mintha hitem elég erős lett volna. Mintha a hitem maga a valóság lett volna. Vagyis ha elhessentem a gondolatot, és úgy teszek, mintha a dolog rendben volna, akkor rendben is lesz. Nem változtattam az étrendemen. Nem kezdtem el tornázni, legfeljebb gondolatban, de közben a díványon ültem, és egy zacskó sült krumplit ropogtattam. Mondanom sem kell, hogy nem ezt a mintát kellett volna követnem. Hogy mi lett ennek a következménye? A lehető legalkalmatlanabb időpontban egy kórház sürgősségi osztályán találtam magam. Nem akartam ott lenni. Azt akartam, hogy ez az egész eltűnjön. De igazából nem hittem benne, hogy képes vagyok előidézni a kívánt változást az egészségi állapotomban. És a tapasztalatom is azt mutatta, hogy nincs meg bennem az a fajta és az a minőségű hit, amely jobb egészséghez juttatna. Ott a kórházban azonban – mialatt órákon át vártam, hogy eldöntsék: megoperálnak-e vagy sem – remek alkalmam kínálkozott arra, hogy alapos vizsgálat alá vegyem hiteim minőségét, és elrendezzem őket. Az a gondolat is átfutott az agyamon, hogy: „Mit keresek én itt egyáltalán? Ha valóban megvan bennem mindaz az erő, amiről tanítok, ha hiszek abban, amit az életem oly sok területén csinálok, akkor könnyedén alkalmazhatom ugyanezt az erőt erre az ügyre is. Mi történik hát itt?” És rá kellett jönnöm, hogy egy régi valóságmodellnek adtam be a derekamat. Azoknak a régi mintáknak, amelyeken felnevelkedtem, amelyeket öntudatlanul vettem át, de amelyek nem segíthettek, hogy azzá váljak, akivé és amivé válni akartam a világban. Abban a kimondhatatlan fájdalommal teli órában úgy döntöttem hát, hogy ebből elég volt. Kész, vége. Többé nem vagyok hajlandó ezt a viselkedésmintát követni, mert nem működik. És ekkor rendkívül érdekes dolog történt. Olyan élményem volt, mintha fölülről láttam volna magam. Abban a pillanatban, amikor meghoztam a döntést, mintha helyreállítottam volna a tudatosságom és a testem közötti kapcsolatot. És a fájdalom megszűnt. Érdekes, hogy épp ezt követően érkezett meg a sebész, de már nem volt miért megoperálnia. Éjjelre még benntartottak a kórházban, azután másnap értetlenül állva a történtek előtt, hazaengedtek. Ami engem illet, én nem bántam a zavarodottságukat, és magát az élményt sem, mert erősebbé tett. Ma már tudom, hogy mit hiszek. Tudom, hogy a viselkedésem egyenlő az életstílusommal, a gondolataimmal, az attitűdjeimmel, az érzelmeimmel. Ezek mind-mind részei annak a mintának, ami alátámasztja azt, ha valamire azt mondom: hiszem. Akarhatsz magadnak jó egészséget. Nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki beteg akart volna lenni, de megtanultam, hogy legtöbbször nem elég csak akarni. Saját tapasztalatom, valamint klienseim és tanítványaim tapasztalata újra és újra azt bizonyítja, hogy a dolog csak úgy működik, ha készek vagyunk megváltoztatni is a magunk alkotta mintákat. Ezen a ponton igazán csak az számít, hogy ki vagy valójában. Hogy mit akarsz az életeddel. Hogy miféle gondolatokat, érzelmeket és hiteket választasz annak, aki és ami vagy. És hogy milyen ideális képet őrzöl magadról az okok birodalmában. Mert onnan származik minden. Az oksági energiaáram óriási választékot, lehetőséget, szabadságot kínál nekünk. Az énünk, az identitásunk felépítése nyomán kirajzolódó minták döntik el, hogy milyen szabadon férhetünk hozzá ehhez az oksági

- 25 -

Silva-Elménk univerzális ereje energiaáramhoz. És ha szabadon rendelkezésünkre áll, akkor jöhet bármi, megtaláljuk a kiutat. Találékonyan, okosan és oly módon, amitől erősebbé válunk. Most pedig szeretném, ha ellazulnál, és figyelmedet befelé irányítanád. Kérdéseket fogok feltenni. Megteremtetted az ideális énedet, van már egy belső, mély, hogy úgy mondjam magmintád. Ha fokozatosan és egyre nagyobb mértékben ráhangolódnál erre az ideális énmintára, mit gondolsz, hogyan befolyásolná az a tény, hogy már a lényed legmélyéből származó minták szerint élsz, azt, ahogy az egészségeddel törődsz? Ha e minták elevenen élnének benned, hogyan hatnának a táplálkozásodra? Ételeid megválasztására? És mennyiben befolyásolnák a testedzésedet, az életstílusodat és azoknak a testgyakorlatoknak a típusát és mennyiségét, amelyeket végzel? És hogyan kezelnéd a stresszt? Rögtön úrrá lennél rajta, mihelyt jelentkezik? Hogyan? Milyen erőforrásokra támaszkodnál? És végül szeretném, ha elgondolkodnál azon, hogy mennyi és milyen minőségű energiát, állóképességet és életerőt mozgósítanak benned a minták. Hogy miközben mindennapjaidat éled, teljesebben lehess jelen a pillanatokban és olyan elevenen, amit csak az ideális énjükben élők tapasztalnak meg.

Silva – 06

Az oksági birodalom és a jó közérzet GERALD SEAVEY: Mindnyájunkat vonzanak bizonyos viselkedések és intenzív vágyak, késztetések. Vannak, akik nagyon szeretik az édességeket és a zsíros ételeket. Vannak, akiket a sok testmozgás, a fizikai aktivitás vonz, míg mások legszívesebben mindig pihennének és aludnának. Ezeket a vonzókat a genetikai tényezők vagy a gyerekkorunkban megtanult minták hozzák létre. Rendszerint e 2 kombinációjáról van szó. Életünk számos területén tehát erőteljes vonzó erőkkel rendelkezünk, amelyek mindegyikének hátterében számos ok húzódik meg. Robert Diltz, aki NLP-t, azaz neurolingvisztikus programozást oktat, a vonzók együttesét mentális terepnek, mentális tájnak nevezi. Befolyásolja ez a viselkedésünket és a hozzáállásunkat, azt, hogy miként kezeljük az egészségünkkel kapcsolatos dolgokat, hogy vonzódunk-e azokhoz a viselkedési mintákhoz, amelyek révén egészségesebb lehetünk, vagy inkább azok felé tendálunk, amelyek ártalmasak az egészségünkre. Valószínűleg számos tényező együttes hatásáról van szó. Rendszerint a háttérben megbújó okok is fellelhetők. Évekkel ezelőtt például észrevettem, hogy valami nincs rendben az egészségemmel. Eleinte nem vettem róla tudomást, mert a tünetek alig-alig és nagyon finoman jelentkeztek. Nem figyeltem testem jelzéseire. Sőt, teljesen figyelmen kívül hagytam azokat. A helyzet komolyabbra fordult, és végül a fájdalom is felerősödött. De még ekkor sem tettem semmit, mert azt hallottam, hogy az ilyen típusú elváltozásnál alkalmazott gyógykezelés nagyon fájdalmas, és el akartam kerülni a fájdalmat. Azt gondoltam hát, hogy ha elég sokáig nem veszek róla tudomást, akkor majd elmúlik magától. A végén persze odáig fajult a helyzet, hogy már valóban kellett valamit tennem. Ekkor leültem, beléptem az oksági birodalomba, és elvégeztem a probléma megoldásához szükséges változtatásokat. A fizikai dimenzióból kiemelve teljesen szét tudtam oszlatni a szóban forgó testi elváltozást. Meg tudtam semmisíteni. Képes voltam megváltoztatni a jelenség mögött rejlő alapmintákat. Megjegyzem: nem ismertem a valódi okot. Nem vagyok túlságosan jártas az orvostudományban, ezért nem tudom, hogy az adott elváltozást vírus, valamilyen betegség vagy genetikai tényező okozta. Azt azonban tudom, hogy változtatni akartam a helyzeten. Akármi volt is a minta, az alapstruktúra, amelynek vonzása következtében kialakult a betegségem, minden önvád és lelkifurdalásra való késztetés nélkül egyszerűen csak rámutatok, és leszögezem, hogy amennyiben bizonyos dolgokhoz vonzódtam, vagy bizonyos dolgokat elutasítottam, valami részem mindenképpen volt abban, hogy az az elváltozás

- 26 -

Silva-Elménk univerzális ereje kialakult. Ha másért nem, azért, mert a kezdeti szakaszban nem tettem lépéseket a megoldása érdekében. Végre vállaltam a felelősséget, vagyis kezdtem végre helyesen felelni a kihívásra. Kezembe véve a testem, a természetes gyógyító erőforrásaim irányítását. Szükség esetén hajlandó lettem volna alávetni magamat orvosi beavatkozásnak is, de előbb esélyt akartam adni a testemnek, méghozzá azokkal a módszerekkel, amelyekről ebben az anyagban beszéltünk. Elmém segítségével képes voltam arra ösztönözni testemet, érzelmeimet, lelki erőimet, tehát valamennyi energiámat, hogy a probléma megszűnjön. A testem megoldotta a dolgot, s így nem kellett vállalnom az orvosi beavatkozást, amitől annyira idegenkedtem. Ennek már sok éve, és a probléma soha többé nem jelentkezett újra. A helyzet megoldódott. LAURA SILVA: Talán te is hallottál már olyan orvosi véleményt, hogy a terápiás beavatkozás eredménye várhatóan akkor lesz a legjobb, ha minél korábban, még a betegség kialakulásakor sikerül azt nyakon csípni. Ez nagyon szép és helyes és valóban fontos figyelmeztetés, de mi teszi lehetővé, hogy egy betegséget korán tudjunk tetten érni? Alapvetően a tudatosság, testünk jelzéseinek a megfigyelése. Mondanivalónk egyik kulcsa a legbelső én, az ideális én tudatosítása, és ennek a mintának az élet különböző területeivel való összevetése, adott esetben az egészségével. Az ideális éneddel mintegy etalont kaptál kezedbe. Amit erős vonzóként használhatsz. Segítségével jó irányban változtathatsz az életstílusodon, és ami ennél is fontosabb, az ideális én kiinduló pontul szolgálhat visszacsatolások számára, alkalmazkodásra, a tudatosság fokozására, a nagyobb odafigyelésre emlékeztethet, valamint arra, hogy fizikailag, érzelmileg és spirituálisan is érdemes ráhangolódni erre az áramlásra. A tudatosítás révén felismerheted, hogy betegség esetén olyan események jelentkeznek környezetedben, vagy esetleg oly módon változott a viselkedésed, ami a te szempontodból nem nevezhető éppen pozitívnak. Ilyenkor nem az a jó kérdés, hogy: „Mit csináltam rosszul?”, hanem az, hogy: „Mit kell tennem annak érdekében, hogy újra összhangba kerüljek az energiaáramlással? Mire kell jobban figyelnem? Hogyan hajthatom végre a változtatásokat és igazításokat a bennem elevenebben élő mintáknak, a megszakítás nélkül áramló energiának megfelelően?” A hozzáállás, hogy vállalom a felelősséget, nem azt jelenti, hogy magamat kell okolnom, hogy beteg lettem. Csupán visszajelzésként szolgál. A visszajelzés néha fél téglaként kólint fejbe, máskor meg olyan, mint a halk suttogás. De ott van. Állandóan ott van. Nem azt jelenti, hogy az embernek állandóan ellenőriznie kell önmagát, de azt igen, hogy ideális éned fokozódó tudatosításával, az okok birodalmának megismerésével, elfogadásával és a vele való összehangolódással könnyebben jutnak el hozzád az üzenetek. És te is megfelelőbb módon reagálsz. És ahelyett, hogy kényszerítened kellene magadat valaminek a megtételére, cselekedeteid sokkal inkább szabad választásokon alapulnak. Márpedig a választások révén válik tudatosabbá bennünk a saját énünk, identitásunk, ez határozza meg, hogy mennyire érhető el számunkra az okság világából eredő energiaáram. És ha szabadon áramlik, akkor jöhet bármi az életünkben, megtaláljuk a kiutat. Méghozzá leleményesen, a helyzethez illően. S még erőt is meríthetünk belőle. MERILOU SEAVEYMegfigyelted-e, hogy miként jelzi tested, amikor nem tudja, hogyan kezelje a stresszt? Vagy nem képes feldolgozni azt. Vagy talán te is azok közé az emberek közé tartozol, akik sohasem veszik észre, ha testük azt kiáltja, hogy: „Segítség!”? A betegséggel szembekerülő test hajlamos végigjárni bizonyos fejlődési szinteket, amelyek közvetlen összefüggést mutatnak azzal a stresszmennyiséggel, amennyit a test kezelni tud, vagy amennyivel hatásosan meg tud birkózni. Nagyon gyakran azért betegszünk meg, mert a stressz hatására legyengül az immunrendszerünk. A probléma kialakulásának szintjeit 3 fő kategóriába sorolhatjuk be. Az 1.-be olyan tünetek tartoznak, mint a fejfájás, az emésztési problémák, az álmatlanság, valamint az izomfájdalmak. Ezek a tünetek rendszerint közvetlenül kapcsolódnak a stresszhez. És úgy is szokták emlegetni őket, mint krónikus

- 27 -

Silva-Elménk univerzális ereje feszültségből eredő problémák. És bár ezek és hasonló tünetek relaxációs gyakorlatok végzésével többnyire megszüntethetők, ám akik nem végeznek ilyen gyakorlatokat, azok kénytelenek egyre inkább e tüneteknek megfelelően alakítani az életüket. Ily módon tehát a tünetek uralják az ő életüket, ahelyett, hogy fordítva lenne a dolog. Ha például sűrűn fáj a fejed, ez meghatározhatja az életmódodat. Hogy mit eszel, hogyan viselkedsz, kommunikálsz, szeretsz. Ha álmatlanságban szenvedsz, fáradtan és ingerülten ébredsz, következésképpen a problémamegoldó képességed sem lehet túl hatékony. Egész nap próbatételeknek vagy kitéve. Ha gyomor- vagy nyombélfekélyed van, gondolj csak a fájdalomra, amin keresztül kell menned, vagy amit naponként át kell élned! Látjuk tehát, hogy – jóllehet ezek a tünetek könnyen uralhatók vagy kezelhetők – amikor ilyen stressz okozta betegségben vagy stressztünetektől szenvedsz, akkor valójában azok veszik át életed irányítását. Ha nem teszünk ellenlépéseket, akkor a tünetek súlyosbodnak. Más szóval: a jelzések feltűnőbbek, hangosabbak és gorombábbak lesznek. Testünk immunrendszere pedig még inkább lerobban. A 2. kategóriában megjelenő tünetek közé tartozik például a magas vérnyomás vagy bizonyos szívpanaszok. Ezek tehát már kicsit komolyabbak, mint az 1. kategóriás tünetek. Ha továbbra sem veszel tudomást róluk, akkor tested segítségért fog kiáltani. Mert nem marad más választása, mint kétségbeesetten feljajdulni. A 3. kategóriában már élet-halál kérdésről van szó. Itt már vérképzőszervi és az immunrendszert érintő betegségekkel, agyvérzéssel és a rák kifejlődésének lehetőségével kell számolni. Mire a test eljut ebbe a 3. kategóriába, a stressz már annyira legyengítette az immunrendszert, hogy az ember könnyen oda kerülhet, ahonnan már nincs visszaút. Az egészség visszanyerésének az a feltétele, hogy az illető képes legyen az énképét az okok mentális és fizikai szintjén egységesen és hitelesen pozitív irányba módosítani. Beszéltünk már arról, hogy az okok birodalma abból az elemi oksági energiából áll, amelyből minden létrejött. Az okok birodalmába lépve összegyűjthetjük és formába önthetjük az oksági, avagy egyetemes anyagot. Olyan energiamintát formálhatunk belőle, ami a fizikai megnyilvánuláshoz közeledve egyre élesebb és határozottabb körvonalakat ölt. Az okság birodalmában való tevékenykedéssel kapcsolatban hasznos hasonlatnak kínálkozik egy sokemeletes épület képe. De gondolhatunk egy olyan gyártósorra is, ahol a megszülető termék teremről teremre haladva közelít a fizikai megjelenéshez. Az 1. terem például a végtelen lehetőségek terme. Ez reprezentálja az okok birodalmát. Itt, ahol az anyagok és minták megteremtődnek, bármi és minden lehetséges. A 2. terembe lépve alakot és formát adunk az oksági energiának. Ellátjuk tulajdonságokkal és jellemző vonásokkal. Ez a terem felel meg a mentális tartománynak. Innen továbblépünk a 3. terembe, a fizikai tartományba, ahol még konkrétabban meghatározzuk az alkotást. Látjuk, amint szerepet játszik a fizikai dimenzióban. Elképzeljük, amint manifesztálódik. Azt, ahogyan használjuk. Hogy miként hat jelenleg az életünkre, vagy hogyan befolyásol minket. Hogyan fogjuk munkára? Miként ültetjük át a gyakorlatba? Ily módon jelenhet meg alkotásunk térben és időben. Összefoglalva tehát arról van szó, hogy amikor az okok birodalmában dolgozunk, akkor ott mintákba önthetjük az energiát, amit aztán átviszünk a mentális, onnan pedig a fizikai tartományba. Hogy testet ölthessen az anyagi valóságban. Térben és időben. De előfordulhat, például betegség esetén, hogy visszafelé haladunk. Az adott betegséget átvisszük a fizikai dimenzióból a mentális síkra, s onnan tovább az okok birodalmába. Ott szétszedjük a mintát, teljesen visszaolvasztjuk mintegy a világegyetem alapanyagába, az oksági energiába. Ezt követően aztán új mintázatba rendezzük, olyanba, amilyenre vágyunk, az egészség mintájába, és így visszük vissza a mentális tartományba, ahol ellátjuk tulajdonságokkal és jellemző vonásokkal. Ezután pedig visszatérünk vele a fizikai tartományba, ahol még határozottabb megjelenéssel ruházzuk fel. Más szóval: vizualizáljuk, elképzeljük az egészséget mindennapi életünkben. És azt, hogy milyen szerepet játszik az egészség az életünkben, például, hogy jobban tudjuk élvezni az életet, hatékonyabban tudjunk dolgozni, teljesebben tudjunk szeretni. Úgy tapasztaljuk, hogy az okok szintjén épp azokat a mintákat tudjuk nagyon könnyen megváltoztatni, amelyeket

- 28 -

Silva-Elménk univerzális ereje nem óhajtunk. Átalakítjuk és átformáljuk őket, hogy új formában mutatkozhassanak meg a fizikai valóságunkban. Ha az egészségügyi probléma kifejlődésének 1. szintjén állsz, és belépsz az okok birodalmába, akkor ott olyan erőforrásokra találsz, amelyek segítségével gyorsan és nagyon hatékonyan visszaszerezheted az egészségedet. Ha a 2. vagy a 3. szinten tudod magadat, akkor a tested arra szólít fel, hogy gyakrabban lépj be az okok tartományába. De mindenképpen be kell lépned ebbe a birodalomba. Hogy segíts magadnak a gyors gyógyulásban! Nemcsak, hogy megerősíthesd az immunrendszeredet, hanem azért is, hogy itt hozzáférj mindahhoz, amivel meg tudsz felelni a magad teremtette ideális énmodellnek. És hogy még jobban rá tudj hangolódni azokra a megoldási módozatokra, amelyekre az egészséged visszanyerése érdekében szükséged van. Akadhatnak olyan helyzetek is, amikor bizony fontolóra kell vennünk mindhárom, vagyis a fizikai, a mentális és a lelki síkon való beavatkozást. Ehhez pedig egyedül a meditáció ad segítséget. A gyakorlat, amellyel hamarosan megismerkedsz, a minták oksági energiával történő átalakítását foglalja magába. Belépsz az ideális állapotodba, majd elmerülsz az okok birodalmában, teljesen ráhangolódsz arra. Itt, az okok világában először is azonosítod a szóban forgó egészségügyi problémát. Majd áthelyezed azt a fizikai dimenzióból a mentális tartományba, ahol összegyűjtöd majd mindazokat a gondolatmintákat, amelyek problémáddal kapcsolatosak. Ezt követően átemeled azokat az okok birodalmába, és ott teljesen lebontod. Visszaoldod az univerzális energiába. Ezután a tetszésed szerinti módon újra megteremted a dolgot oly módon, hogy összegyűjtöd az okság birodalmának anyagát. Az oksági energiát, az univerzális energiát. A kezeddel fogod megformázni azt a lényeget megjelenítő mintát, amit szeretnél megvalósítani. Azt javasoljuk, hogy szó szerint a kezeddel tedd ezt. Tehát ténylegesen használd a kezeidet a folyamat során, amikor is energiát viszel át a megjelenítendő dologba. Egész lényeddel vegyél részt a folyamatban a lelki vagy oksági szinten, testileg és mentálisan egyaránt! Hogy az energiát ténylegesen előbb a mentális, majd a fizikai tartományba juttathasd. Testileg is vegyél ezért részt a gyakorlatban! Használd a kezeidet! Ha ezzel készen vagy, akkor a teremtményedet, 2 kézzel fogva, told át a mentális síkra! Akár hangot is kiadhatsz hozzá, mint például: szsss… vagy ffff… Olyan hangot, ami az energia mozgását jeleníti meg ezen a szinten. Innen azután, megint csak hang kíséretében, told majd át újrateremtett alkotásodat a fizikai dimenzióba! És közben lelki szemeid előtt megjeleníted majd alkotásod különböző fizikai megnyilvánulásait. A jelek szerint sokan rendületlenül hisznek abban, hogy ha valami akár a fizikai, akár a nem fizikai tartományban már manifesztálódott, azt az emlékezet vagy az energiaminta már nem képes kitörölni. Nos, mint majd tapasztalni fogod, az okok birodalmában nem semmisítjük meg a problémát. Még csak nem is távolodunk el tőle. Hanem a teremtés legbelsőbb központjában felbontjuk létezése energiamintáját. De lássunk hozzá máris a gyakorlatban! Lépj be az ideális állapotodba úgy, hogy ellazítod testedet, és lecsöndesíted elmédet! Érdemes talán csukott szemmel végezni a gyakorlatot. Lépj be az okok birodalmába! Hangold rá magadat az oksági tartományra! Merülj el benne teljesen oly módon, hogy figyelmedet tested különböző részeire összpontosítod! A fejed búbjától a lábujjad hegyéig. Egész valódon vezesd át az univerzális energiát úgy, hogy lényed minden részébe eljusson! Ha valahol feszültséget vagy kényelmetlenséget észlelnél, engedd, hogy ezek a területek is beleolvadjanak az okok világába! Érezd, ahogy az egyetemes energia átáramlik rajtad, és kiáramlik belőled! Ha vannak problematikus területeid, ahol változtatni vagy újítani akarsz, például az egészségi állapotodban, azonosítsd most a problémát! Nyújtsd ki a kezedet, és képzeld el, amint áthúzod azt a fizikai tartományból a mentális tartományba! Itt, a mentális világban gyűjtsd össze az adott problémával kapcsolatos gondolatmintákat! És most vidd át az összes mintát az okok birodalmába! Használd közben a kezedet! Képzeld el, hogy az ügyet most áttolod a mentális világ hazugságaiba! Oszlasd szét teljesen! Old vissza az univerzális energiába! Képzeld magad elé ezt a mintát, ahogy kezeddel megragadod, és széthinted az azt alkotó energiát,

- 29 -

Silva-Elménk univerzális ereje hogy az újra összekeveredhessen az okok világának maradék alapanyagával, az oksági energiával, az egyetemes energiával! A minta tehát felbomlott. És most keresd meg az új mintát! Olyat, amilyenre vágysz. Kezedet is használva gyűjtsd össze az okok birodalmának anyagát, az univerzális energiát! A kezeddel formázva és gyúrva alakítsd ki a kívánt dolog leglényegét! Most pedig vidd be alkotásodat a mentális tartományba! Ha jónak látod, hanggal is kísérheted ezt. Például mondhatod, hogy: szsss… vagy ffff… A kezeddel irányítva vidd be a formát a mentális tartományba! Most pedig az előbbihez hasonló módon juttasd el alkotásodat a fizikai dimenzióba! Használd a kezedet is, és lehetőleg adj ki hangot is! Vagy képzelj el többféle helyzetet, ami alkotásod fizikai formáját jeleníti meg! A most következő pár percben nagyítsd fel ezeket a gondolatképeket! Élvezd őket! És vésd jól az emlékezetedbe! Most pedig vegyél egy mély lélegzetet, és miközben kifújod a levegőt, lassan és nyugodtan kezdd visszahozni tudatosságodat a jelenbe és erre a helyre! Hozd magaddal ideális állapotod minden előnyét! Amikor pedig úgy érzed, hogy készen állsz, akkor nyisd ki a szemedet!

Silva – 07

Erős „vonzók” a szokások és az életvitel területén GERALD SEAVEY: José Silva nagysikerű Agykontroll című könyvének egyik fejezetében szó esik egy férfiról, aki a Silva-módszert használta a heroinfüggőség megszüntetésére. Nos, én vagyok az az ember. Több mint 25 évvel ezelőtt, a 60-as évek közepén én is kipróbáltam a kábítószereket. A marihuanával és az LSD-vel kísérletező fiatalok töredéke még tovább merészkedett, és rászokott a heroinra. Ez történt velem is. Amint hanganyagunk korábbi részében már említettem, a heroinhoz való hozzászokás rendkívül erős vonzó tényező. Szerencsére kicsi a valószínűsége, hogy heroinfogyasztóvá válj, de ha mégis ez történne, tudd, hogy iszonyú erejű vonzóba botlottál. Rendkívül mély verembe estél, ahonnan igen nehéz lesz kikecmeregned. Nem kellett hozzá valami nagy intelligencia, hogy felfogjam, milyen súlyos problémával állok szembe. Mindent megtettem, hogy megszabadítsanak őrült szenvedélyemtől. Éveken át jártam orvosokhoz, kórházakat, klinikákat koptattam, pszichiáter irányítása mellett gyógyszeres, úgynevezett metadon programban is részt vettem, mert tudtam, hogy ha tovább folytatom ezt az életmódot, ha tovább követem ezt a viselkedési mintát, nagy valószínűséggel nem fogok sokáig élni. Megfigyeltem, hogy a pszichiáterek idejük javarészét azzal töltötték, hogy kiderítsék: mi okozta a problémát? Évekig tartó pszichoterápiás kezelésben vettem részt, ami közben alaposan kitárgyaltuk a szüleimmel, a testvéreimmel, a tanáraimmal való kapcsolatomat és nevelésemet. Úgy láttam, hogy a terapeuták mindenáron meg akarták találni, hogy kit lehet hibáztatni e sajátos problémámért. Ki tett valami rosszat, vagy ki nem tett meg valami jót, aminek következtében ide jutottam? Az évekig tartó terápia eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy ideális gyerekkorom volt. A szüleim nem dohányoztak, és nem ittak alkoholt. Szerető kapcsolat volt közöttük, és csodálatos városban éltem velük. Végül a terapeuta azt mondta: „Nem csoda, hogy rákapott a heroinra, túl jó gyerekkora volt.” Megjegyzem: nem minden önpusztító viselkedést fölvevő embernek volt szerencsétlen a gyerekkora. Vannak persze ilyenek is, de sok emberrel találkoztam, akikre ez nem áll. Mi kíváncsiságból csináltuk, kalandvágyból, és nem vettük komolyan a következményeket. Fiatalkorukban sokan úgy érzik, hogy halhatatlanok. Azt hiszik, akármit megtehetnek, úgysem árt meg nekik. Nos, én is ilyen voltam. Lépésről lépésre egyre közelebb jutottam a szakadék széléhez, míg végül beleestem a heroinélvezet csapdájába. Kipróbáltam a különböző leszoktató módszereket, és végül kikötöttem a metadon programnál. Ez abból áll, hogy az orvosok adnak egy szert, amelynek az ember éppúgy rabja lesz, mint a heroinnak, de mert orvosok adják, valamiképpen azt hiszi, ezzel minden rendben lesz, a dolog irányítható és

- 30 -

Silva-Elménk univerzális ereje kordában tartható. Hát én nem akartam így leélni a hátralévő életemet. Egyszer aztán egy sor – egyesek szerint véletlennek tekinthető – esemény eredményeként ott találtam magamat egy agykontrolltanfolyamon. Elvégeztem a kurzust, és elsajátítottam ott egy olyan módszert, amellyel stressz és küzdelem nélkül le tudtam szokni a heroinról. A belső lényemet használva 30 nap alatt teljesen megszabadultam a heroin rabságából, és soha nem is szoktam vissza rá. Ennek már 25 éve. De ahogy most visszagondolok az akkori helyzetemre, talán valami varázsigét tanultam meg ott, és az segített e változás elérésében? Vagy csak mondanom kellett valamit az elmémnek, és az máris egyszerűen engedelmeskedett? Nem. Nem volt azért ilyen egyszerű. Úgy hiszem, az volt a siker titka, hogy eredményesen változtattam meg a magamról kialakított képemet. Amíg a heroinon csüngtem, addig a magam szemében is a drogos Gery voltam, a gyenge akaratú, aki képtelen megbirkózni az élettel, aki fél az élettől. Olyan ember voltam, aki nem hittem, hogy megállom a helyem a mindennapokban. Akkor nyílt vadonatúj távlat előttem, amikor megtanultam, hogy miként használjam elmém erejét a lelki dimenzióban. Hogy képes legyek átalakítani azt, aki vagyok, azt, amit magamról gondolok, azt, ahogyan a világban viselkedem, és ahogyan az életemet élem. Belülről kifelé változtam meg, de mindenestül. Olyan emberré váltam, aki már soha nem lesz hajlandó heroinhoz nyúlni. Már nem tudnék ilyen önpusztító viselkedésformát követni. Elkezdtem pozitív lehetőségek után kutatni, amelyekkel kifejezhetem azt, aki valójában vagyok. Ha voltak is aggodalmaim, félelmeim, szorongásaim, megtaláltam azokat az alternatív módszereket, amelyek kielégítették ugyanazt a szándékot, ami régebben a heroinhoz juttatott el. Ha emlékszel, meséltem, hogy a bátyám már nagyon fiatal korában határozott énképpel rendelkezett. Tudós akart lenni, és ez olyan vonzerőként funkcionált az életében, ami ahhoz a viselkedési formához és hozzáálláshoz vonta őt, ami azután valóban célba juttatta. Nekem ifjabb koromban nem volt meg ez az énképem. Minden szempontból élveztem az életet, de nem volt valódi kapcsolatom a legbelső valómmal. Gőzöm sem volt arról, hogy ki és mi akarok lenni. Miután leszoktam a heroinról, elkezdtem dolgozni ezen a belső valómon. Elgondolkoztam: „Tulajdonképpen milyen ember is vagyok én? És milyen akarok lenni valójában életem különféle területein? A kapcsolataimban. Az egészségem vonatkozásában. A pénzügyeim terén. És még ezernyi élethelyzetben.” Ahogy formálódni kezdtem, és mind közelebbi kapcsolatba kerültem e belső lényemmel, azon vettem észre magam, hogy automatikusan olyan helyzetek vonzásába kerülök, amelyek révén belső valóm olykor csodálatosnak tetsző módokon nyilvánította ki magát. Az agykontrolltanfolyam elvégzése előtt tankönyvek nyomtatásával foglalkoztam. Jól kerestem, szerettem is a munkámat, de igazán nem mondhatni, hogy kifejezte volna, ki és mi vagyok valójában. Attól kezdve, hogy használni kezdtem az elmémet, és egyre több mindent ismertem meg a belső valómból, azt tapasztaltam, hogy szinte varázslatos módon egyre-másra nyílik lehetőségem olyan dolgokra, amelyeket igazán szeretek. És amelyek kifejezik, hogy ki vagyok én. Szeretek utazni, de nem volt pénzem. Nem volt jövedelmem, mert a cég, ahol dolgoztam, lehúzta a rolót, úgyhogy munkanélküli lettem. Éppen csak, hogy leszoktam a heroinról, és még laknom sem volt hol. Elkezdtem használni az agykontrollt, s ma már oktatóként járom a világot, s közben arra tanítom az embereket, hogy miként használhatják ki jobban az elméjükben rejlő képességeket. Ez a munka – megítélésem szerint – már összhangban áll azzal, aki vagyok, és amit szeretek csinálni. Csodálatos embereket ismerek meg. Nagyszerű élményekben van részem, és közben mind többet és többet tudok meg arról, hogy ki és mi vagyok. Azt is nagyon élvezem, hogy sokat vagyok együtt a feleségemmel. Sok ember eljár hazulról dolgozni. És mire hazaér, jó, ha naponta csak pár órát láthatja a házastársát. Én szinte mindennap reggeltől estig együtt vagyok a feleségemmel, akár dolgozunk, akár játszunk. Érdekes, hogy a szokásainkról beszélve többnyire csupa olyan dologra gondolunk, ami rossz hatással van ránk. Ártalmas szokásokra gondolunk. Pedig nagyon sok jó szokásunk is van. Az ember szokásformáló élőlény. A szokásaink természetes módon szegődnek mellénk. Voltaképpen ez az egyik oka

- 31 -

Silva-Elménk univerzális ereje annak, hogy miért tudunk szinte minden környezethez alkalmazkodni a földgolyón. Megélünk a legszárazabb és a legnedvesebb klímán, a legforróbb és a leghidegebb éghajlatok alatt, a legkülönbözőbb földrajzi magasságokban, mert ki tudjuk alakítani azokat a szokásokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy az adott különleges körülmények között életben maradjunk. Hogy alkalmazkodjunk hozzájuk. Sok szokásunk tehát nagyon is hasznunkra van. Amikor tudatosul bennünk a belső valónk, az, hogy kik és mik vagyunk, úgy tűnik, alkalmassá válunk arra, hogy mágnesként vonzzanak bennünket olyan viselkedés- és szokásminták, amelyek segítenek, hogy az oksági energia áramlásának jelei szinte bármilyen helyzetben vagy összefüggésben megmutatkozzanak rajtunk. Egyúttal automatikus visszajelzést is kapunk, amint elkezdünk kikerülni ebből az energiaáramból. Észrevesszük, ha egy nagyon erős vonzó hatáskörébe kerülünk, de így már nem merülünk el benne olyan mélyen. És így aztán nem is kell óriási erőfeszítés és rengeteg energia, hogy kikerüljünk belőle. Továbbá hasznos és erős vonzókat is teremthetünk, ugyanis a vonzók jók, pozitívak is lehetnek. Pozitívak. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy automatikusan előnyös helyzetekbe pottyanunk. Hogy automatikusan olyan viselkedési formák vonzásába kerülünk, amelyektől egészségesebbekké válunk. Jó szokásaink alakulnak ki: sokat mozgunk, jó és egészséges ételeket eszünk, érzelmeinket pozitív, építő módon fejezzük ki, és eszünkbe sem jut, hogy elfojtsuk őket. Mindezek olyan szokások, amelyek kifejezik, hogy kik és mik vagyunk lényünk legmélyén. LAURA SILVA: Amikor az életünk kihívásaira, a mindennapi szokásainkra, a kialakult gondolkodásmódunkra, hiteinkre, viselkedési formákra gondolok, rendszerint találok rájuk okot vagy mentséget. Na és? Hiszen már nem vagyok gyerek. Felnőtt vagyok. Az a kérdés, mit kezdek velük. Vagy csinálj valamit, vagy ne panaszkodj! Elveszted a panaszkodás jogát, ha nem teszel semmit annak érdekében, hogy jobb eredményre, jobb végkimenetelhez jussál. Ha probléma adódik az életedben, ami gondolkodásod, hitrendszered vagy viselkedésed mintáiból származik, és te semmit sem teszel a gond megoldása érdekében, igen, akkor bizony elveszíted a panaszkodáshoz való jogodat. Amikor szokásokról beszélünk, akkor valójában szilárdan megerősített mintákra gondolunk. Gondolkodási mintákra, viselkedési mintákra, hitmintákra. Ezek a minták automatikusan hatnak. Sokan nem veszik észre, hogy viselkedésük vagy gondolkodásmódjuk és képességeik szintén lehetnek minták. És amikor közelebbről megvizsgáljuk ezeket, bele kell pillantanunk az ok és okozat törvényébe is. Ha megfogalmazódik fejedben egy gondolat – és számomra a gondolatok mozgásban lévő, terjeszkedő, mozgató energiák –, azzal valamilyen hatást keltesz. Valamilyen következményt idézel elő. Minél többször gondolod azt a gondolatot, hatása annál erősebbé válik. Annál nagyobb elmozdulást hoz létre az adott gondolat irányába. Annál tovább terjeszkedik. Annál eredményesebben valósítod meg azt az énedet, aki gondolatod szerint vagy. Ha folyton arra gondolsz, ami hiányzik az életedből, akkor mit tippelsz: mi fog terjeszkedni? De ez a viselkedésedre, a képességeidre, a hiteidre is vonatkozik. Ha rászoksz egy bizonyos viselkedésre, abban nagyon gyakorlottá válsz. Milyen viselkedési formák mennek nagyon jól neked? A mértéktelen ivás? A mértéktelen evés? Az örökös vitatkozás? A negatív gondolkodás? Hogy mindig a bajra és a lehető legrosszabbra gondolsz? Milyen viselkedési mintákat követsz? Ha olyan mintát érvényesítesz, amelyik fölerősíti valamelyik adottságodat, abban biztosan kiváló leszel. Akár jó az az adottságod, akár rossz. Ha rászoksz arra, hogy egy bizonyos módon élj, akkor mindaz, amiben hiszel, létrehozhatja azt, vagy eltávolíthat attól, amire vágysz az életedben. Ha más következményt, más hatást akarunk előidézni, akkor meg kell változtatnunk a gondolkodásunkra, a hiteinkre és a viselkedéseinkre vonatkozó szokásainkat. Ha ugyanazokat a mintákat és szokásokat követed gondolkodásodban, viselkedésedben és hitedben, a dolgok nem fognak megváltozni az életedben. Akkor változnak meg, ha változtatsz ezeken a mintákon, ezeken a szokásokon. Én például nagyon hasznos eszköznek találom azt, ha meglévő változatlan mintáimat elképzelve 1 héttel, 1

- 32 -

Silva-Elménk univerzális ereje hónappal, 1 évvel előrevetítem magam a jövőbe, és elképzelem, mi történik, ha minden abban a nem kívánatos, rossz állapotban marad, ahogy most van. Alaposan szemügyre veszem magamat ebben a minden pozitív változtatás nélküli énképemben. Átérzem a célom el nem érésének nyomasztó érzését. Teljesen belehelyezkedem énemnek abba a változatába, amelyik élete során semmivel sem lett különb. Megjegyzem: eközben nagyon egyértelművé válik, hogy a szokásaink mögött tudatos döntéseink rejlenek. Emlékszem a terhességeim idejére. Első terhességem alatt 24 kilót híztam. Ez sok, de azért nem vészes. A második terhességem alatt viszont már 36 kilót szedtem föl. Több mint 95 kiló volt a súlyom. A lányom születése után, amikor kijöttem a kórházból, még mindig 85 kilót nyomtam. Szó sem lehetett arról, hogy ekkora termettel kiálljak a hallgatóság elé azzal az üzenettel, hogy az ember szinte mindent elérhet az életben, amit csak akar. Nem, erről szó sem lehetett. Elképzeltem magam a jövőben. 85 kilósan. 1 hét, 1 hónap, 1 év múlva. Az elkövetkező ünnepek alatt. Mit fogok hordani? Hogy fogok kinézni? Olyan pocsék, kellemetlen érzés volt, hogy azt mondtam: „Nem! Ez tűrhetetlen! Ezt egyszerűen képtelen vagyok elviselni!” Haladéktalanul visszatértem tehát a jelenbe, és elképzeltem, hogy nézek ki, és hogy érzem magam az ideális súlyommal és méreteimmel. Azután ezt a képet is kivetítettem a jövőbe, 1 hét, 1 hónap, 1 év, 2 év, 3, 4 év múlva, és minél tovább csináltam, annál jobban éreztem magam. Annál elégedettebbnek, sikeresebbnek éreztem magam. És akkor azt mondtam: „Igen! Ezt akarom! Ez az!” Csodálatos volt! Gyönyörűséges! És tudjuk, hogy a test, az agy és az elme inkább az örömök felé vonzódik, mint a fájdalom felé. Az meg sem fordult a fejemben, hogy nem így lesz. Ennek kell megtörténni! Nem is vitás. És úgy is lett. Ahogy belépsz az okok birodalmába, és ott megteremted a lényegi énedet, annak az az egyik óriási haszna, hogy megtanulsz őszinte lenni önmagadhoz, illetve megfelelni ennek az énképnek. Ha a jövőbe lépve nem találod magad hitelesnek, azonnal tudni fogod, hogy a kép nem téged ábrázol. Hogy te nem ezt akarod. Ez nem felel meg az ideális énemnek, amelyikről tudom, hogy azzá válhatok, amelyikről tudom, hogy én vagyok. Ez a belső kép vezet téged is egész életed során. A te döntéseid nyomán kialakuló irányba vezet el. Ilyenkor eszmélsz rá, hogy: „Igen! Ezt akarom! Jó nyomon járok. És így el is érem ezt a célomat.” MERILOU SEAVEY: Ahogy Gery és Laura remekül szemléltette számunkra: a szokások egyszerűen minták. Némelyek hasznosak, mások nem annyira. Ezek az énminták valamilyen szinten identitásodba rögződtek. Tegyük fel, hogy szeretnéd kialakítani magadban a rendszeres testmozgás egészséges mintáját, de a testgyakorlásnak már a puszta gondolatára is mindenféle kifogás, okoskodás, ellenérzés kerít hatalmába. Szinte előbugyognak belőled. Lehet, hogy már odáig is eljutottál, hogy azt mondtad: „Rendben van, belevágok.” És talán már a körülményeket is megteremtetted hozzá: megvásároltad a felszerelést, futócipőt is vettél, ne adj Isten, tagsági igazolványt is váltottál valamelyik fitnessklubba. A benned élő minták, hát igen, ezek a minták mégis azt jelzik, hogy valójában a világ lustája vagy. Szükséged van tehát az egészséges, tudatos élet mintájára. Igen. Ilyenkor elérkezett a mintaváltás ideje. Életünkben sokszor bizony erőszakkal, önmagunk megfélemlítésével próbálunk változtatni a szokásainkon. Úgy akarunk változtatni, hogy fenyegetjük magunkat, és előírjuk magunknak, hogy mostantól mit kell tennünk. Ez működik is, de csak egy darabig. Mi azonban tartós mintaváltozást szeretnénk. Olyan mintaváltást akarunk elérni, ami annyira alapvető, és az ideális énünkkel – amelyen keresztül az oksági energia áramlik – annyira összhangban áll, hogy megszülethet belőle az a fajta és az a minőségű tapasztalat, amely mélyebben fejezi ki, hogy kik és mik vagyunk valójában. Nos, valamely mintát úgy változtathatsz meg, hogy először is azonosítod az életben már létező egyik tapasztalatot vagy mintát. Amelyik annyira természetesen és magától értetődően működik, hogy tudatosan nem is figyelsz rá. Egyszerű példa erre, ahogy reggelenként fölkelsz, elkészülsz, majd automatikusan fölcsatolod az órádat. Részben szokásból teszed a csuklódra, de van azért

- 33 -

Silva-Elménk univerzális ereje mögötte egy pozitív szándék is, az a szándék, hogy önmagad és a környezetedben lévők számára némi előnyöket nyújtó módon használd ezt az órát. Ez tehát olyan dolog, amit állandóan, minden reggel megteszel. Könnyű. Hasznos. Egy szokás. Szokás, amiben fenntartod azokat az elemeket, amik kényszerítővé és automatikussá teszik ezt a reggeli mozdulatsorodat, és amely elemeket átvihetünk például a naponta végzett testmozgásra is. Ahhoz, hogy megtehesd, amit kell, hogy az életed úgy működjön, ahogy szeretnéd, át kell gondolnod: kicsoda vagy te mint egyén ebben a világban? Ami ugyanolyan anyagból és ugyanolyan céllal született, mint te. El fogunk végezni egy gyakorlatot, amit pozitív szándék gyakorlatnak nevezünk. Arra való, hogy segítsen neked különböző lehetőségeket találni, amelyekkel az életedben fellelhető pozitív szándékokat egybe tudod gyűjteni. Majd úgy helyezed el őket, hogy annak következtében több pozitív szokásmintád lesz. A minták megváltoztatására használhatod ezt a gyakorlatot. Talán szívesen lebontanád egy meglévő szokásmintádat. Hogy aztán az eddiginél hasznosabb szokásmintaként újraépítsd. Az egészségről szóló részben Laura már végigvezetett egy gyakorlaton, amit a szokásminták lebontására és újrateremtésére is alkalmazhatsz. A most következő gyakorlatnak a segítségével már szokásossá vált tulajdonságokat és jellegzetes vonásokat is megerősíthetsz, és működésbe hozhatsz. Olyan mintákról lesz szó, amelyek lényed legmélyén találhatóak. S amelyeket most tetszés szerint átrendezhetsz. Helyezkedj el kényelmesen! Hunyd be a szemedet! És lépj be az ideális állapotodba, az ellazultság állapotába! Lépj be, és olvadj bele az okok birodalmába! Gondolj egy olyan helyzetre, amelyben valamely szokásod megváltoztatása vagy átrendezése előtt akadályként tornyosul egy nem kívánatos érzelem vagy egy önkorlátozó érzésed! Derítsd ki: milyen pozitív szándék rejlik e mögött az érzelem mögött? Oly módon tedd ezt, hogy megkérdezed önmagadtól: „Milyen igényemre hívja fel ez a figyelmemet? Mi ebben a pozitív és hasznos?” Azonosulj az okok birodalmával, és alkoss olyan pozitív szándékot kielégítő, alternatív viselkedéseket, amelyek egyszersmind azt is reprezentálják, hogy ki és mi akarsz lenni! Gondolatban ismételd át újra meg újra ezeket a viselkedésváltozatokat, gondolatokat és érzelmeket! És éld át a velük járó előnyöket! Ha a mentális síkon még finomítasz ezeken a változtatásokon, akkor idővel felfedezheted, hogy milyen változásokat és előnyöket teremtettél a magad számára. Most pedig helyezd ezeket a változtatásokat lényed belsejébe! Hogy azok megmutatkozhassanak a mindennapi életedben. Végy egy mély lélegzetet, és miközben kifújod a levegőt, tudatosítsd ideális állapotod tulajdonságait! Alkosd meg, hogy milyen akarsz lenni, és hogy miként akarod érezni magadat, amikor majd kinyitod a szemedet! Ha elkészültél, nyisd ki a szemedet! Friss vagy, éber vagy, és tökéletesen egészségesnek érzed magadat!

Silva – 08

A stressz kezelése GERALD SEAVEY: Hallottál-e már valakit arról panaszkodni, hogy fél a repüléstől? Ne higgy neki! Lehet ugyan, hogy azt mondta, hogy fél a repüléstől, de nem fogalmazott pontosan. Én a világ sok országába utaztam és utazom repülővel, de még egyetlen egyszer sem hallottam, hogy valaki repülés közben azt mondta volna: „Félek a repüléstől. Bárcsak most rögtön megállna a gép!” Az ilyen ember nem a repüléstől fél, hanem attól, hogy a gép abbahagyja a repülést, miközben ő még a fedélzeten van. Talán az jár a fejében, amit a tévében látott, vagy amit az újságban olvasott valamilyen repülőszerencsétlenségről, vagy csak a képzelete festi elé a szörnyűséges képeket. A legtöbb stressz, a legtöbb feszültség gondolati képeinkből származik. Jelentést adunk a helyzeteknek még akkor is, ha az nemegyszer téves vagy pontatlan jelentés. A repülő esetében például, amikor a gép

- 34 -

Silva-Elménk univerzális ereje fölemelkedik a kifutópályáról, és a kerekek behúzódnak a futómű alá, tompa ütődést vagy zajt hallani. Ha valaki ilyenkor azt gondolja magában, hogy: „Na, végre, ezek szerint rendben felszálltunk, most már biztonságban vagyunk”, akkor e pillanattól kezdve ellazulhat. De lehet, hogy a mellette ülő, halálra rémült férfi agyán a következő gondolat cikázik keresztül: „Te jó, mi volt ez a hang? Valami baj van a géppel? Talán a szárny készül letörni?” Testében pedig kialakul a jellegzetes stresszreakció, az úgynevezett „üss vagy fuss” helyzet, holott valójában semmi oka az aggodalomra. Kialakul tehát a stressz, ami alapvetően meghatározza utazási élményét és azt, hogy örömmel készül majd a legközelebbi repülőútjára, vagy mindent megtesz, hogy többé ne kelljen repülnie. Stressz pedig még olyan egyszerű dolgok nyomán is kialakulhat, hogy sorban állsz az ABC-ben a pénztárnál. És azt látod, hogy az előtted lévő csigalassúsággal rakosgatja ki a vásárolt holmikat a pultra. Ráadásul a pénztáros is sokkal lassúbb, mint rendesen. És akkor meglátod, hogy az illető nem készpénzzel fizet, hanem táskája mélyéről előbányássza a csekkfüzetét, és arra gondolsz: „Na, tessék, ettől még lassabban fog menni minden.” És a feszültség egyre magasabb szintre hág benned. „El fogok késni!” „Nem érek haza időben!” „Belekerülök a legnagyobb csúcsforgalomba!” „Még millió dolgom van!” És az idő múlásával egyre halmozódik benned a feszültség. De gondolj csak bele: lehet, hogy ugyanebben a sorban, talán közvetlenül a hátad mögött áll egy másik ember. A sor az ő számára is épp olyan sebességgel halad előre, mint a te számodra. Rá is várnak még teendők, de ő addig is hasznát veszi ennek a kis várakozási időnek, és egy kicsit lazít. Eltervezi, hogy mit fog még aznap elintézni. És mire rákerül a sor a kasszánál, addigra pihentebbé vált, és nyugodtan intézi aztán tovább az ügyeit. A 2 élmény között csupán egy gondolatnyi a különbség. Az egyik arra gondol: „Ez azt jelenti, hogy…”, és máris rengeteg negatív, stresszes helyzetbe bonyolódik. A másik ugyanakkor arra gondol, hogy: „No lám, ez azt jelenti, hogy jut néhány percem lazítani.” És más élményt él át. Használjuk a képzeletünket, és figyeljük meg, hogy csupán hozzáállásunk megváltoztatásával mennyire másképp jelenhet meg egy-egy szituáció! Képzeld azt, hogy egy idegen országban jársz, egyedül autózol már órák óta, és sehol semmi nyoma a civilizációnak! Egyetlen házat, egyetlen autót, egyetlen embert se láttál már órák óta. Telnek-múlnak az órák, egyre későbbre jár, de még mindig nem látsz senkit. Embernek nyoma sincs. És már végképp elveszettnek érzed magadat. És épp amikor a nap már lebukni készül, az autód köhög néhányat, és megáll. „Ah, te jó ég, kifogyott a benzin!” Az aszfaltút is véget ért, előtted már csak egy poros földút kanyarog. Felmérve, hogy már túl messzire jutottál ahhoz, semhogy gyalog visszafordulhatnál segítségért, úgy határozol, hogy tovább mész, hátha találsz egy benzinkutat vagy egy telefont. Kikászálódsz a kocsiból, és gyalog vágsz neki az elhagyatott útnak abban a reményben, hogy majd csak összetalálkozol valakivel, aki a segítségedre lehet. Kilométereken át bandukolsz a földúton, amin egyszer csak egy ingoványos vidékhez érsz. És ekkor hirtelen egy embert pillantasz meg, aki a közeli bozótban kuporog. A felkelő hold fényénél is látod, hogy borostás és mosdatlan, a ruhája rongyokban lóg, a kezében pedig egy baljós kinézetű bunkósbotot szorongat. A karja már lendül is hátra, hogy lecsapjon, fogát dühödten vicsorítja, az arcáról lerí az ádáz gyűlölet. Mit érzel ez iránt az ember iránt? Már éppen sarkon fordulnál, hogy elrohanj, amikor észreveszed, hogy a hátad mögül, az út túloldala felől egy rémisztő külsejű vadállat – amihez hasonlót még sohasem láttál – mászik ki az ingoványból, és felétek rohan. Azt is észreveszed ekkor, hogy a férfi lábát egy rémült kisgyerek kulcsolja át hátulról. Csak ekkor eszmélsz rá, hogy ez az ember talán észre sem vett téged. Hiszen teljesen leköti a figyelmét, hogy a gyermekét megvédje az állattól. Most mit érzel iránta? Jó embernek tartod vagy rossznak? De várjunk csak! Az az állat csupán azért támad rá, mert ez a férfi a bunkósbotjával agyonverte a kicsinyeit. Csak azt teszi az állat, amit a természet belé programozott: védi az utódait. Nem a gonoszság, csak a kicsinyeit védő ösztön dolgozik benne. Most tehát jó ez az ember vagy rossz? És ekkor hirtelen felismered ezt az embert: ő az a híres tudós, aki fölfedezte, hogy éppen ez az állat a hordozója egy veszedelmes vírusnak,

- 35 -

Silva-Elménk univerzális ereje ami milliószámra ölhetné meg az embereket, úgyhogy az egész emberi fajra fenyegetést jelent. Ez a tudós az életét is hajlandó feláldozni, hogy megmentse az emberiséget a katasztrófától. Tehát újra csak jó embernek látszik. De várjunk csak! Az illető nem valami kiváló tudós, hiszen óriásit tévedett. Az állat valójában egy ártalmatlan vírus hordozója, ami nem jelentene komoly veszélyt az emberiségre. A tudós ténykedése tehát egy kihalóban lévő faj pusztulását jelenti. Gondolom, már észrevetted te is, hogy a rendelkezésedre álló információ szerint tartottad emberünket jónak vagy rossznak. A te szemszögedből nézted az ügyet. LAURA SILVA: Tapasztaltad-e, hogy a történet előrehaladtával változtak az emberünkkel kapcsolatos érzéseid? Hogy jó embernek vagy rossznak gondoltad, ez attól függött, hogy milyen jelentést adtál a tapasztalatnak. Ez pedig mindig attól függött, hogy milyen információk álltak a rendelkezésedre, hogy a teljes képnek mekkora részét láttad. Amikor valamit rossznak, félelmetesnek vagy ártalmasnak gondolunk, az automatikusan stresszreakciót vált ki szervezetünkben. Valahányszor stresszt élünk át, az úgynevezett „üss vagy fuss” reakcióval reagálunk rá. Ez a reakció az észlelt veszélyre adott természetes válasz. Reagál a testünk, reagálnak az érzelmeink, egész lényünk reagál a veszélyre. Megfigyelted-e már, hogy amikor feszült helyzetbe kerülsz, benned is határozott reakció támad a stresszre? Te hogyan reagálsz ilyen helyzetekre? Gondolj egy nemrégiben átélt stresszre! Hogyan reagáltál rá? Lehet ez olyan eset, amikor túl hideg víz folyt a zuhanyból, vagy nem találtál valamit, amire szükséged volt, vagy valaki olyat mondott vagy tett, ami felbosszantott vagy kifejezetten dühített. Hogyan reagáltál az adott esetben? Gyorsabban vert a szíved? Görcsbe rándult a gyomrod? Megfeszültek az izmaid? Reakciód megfelelt az „üss vagy fuss”, a „harcolj vagy menekülj” válasznak. De vedd észre eközben azt is, hogy éppen ez a reakciód teszi lehetővé, hogy vészhelyzetben életben maradj! De azt is tudnod kell, hogy ugyanez a reakció ártalmunkra is lehet. Rengeted dolog történik életünkben, ami automatikusan „üss vagy fuss” reakciót vált ki a szervezetünkben. Ilyenkor tartalékra állítódnak egyes belső folyamatok. Háttérbe kerülnek például a szervezetünkben zajló öngyógyító folyamatok. Így a gyógyulás is hosszabb időt vesz igénybe. A vérsejtek termelése is háttérbe szorul. Az agyhullámok frekvenciája megnő. Sok minden történik ilyenkor a testben. És hányszor és hányszor tapasztaljuk magunkon, hogy félünk? Félünk, hogy esetleg lemaradunk kivételes lehetőségekről. Mert arra gondolunk: „Mi lesz, ha nem tetszem majd nekik? Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha nem vagyok elég ügyes? Mi van, ha kudarcot vallok?” És éppen ez a félelem az, ami hozzátapad a menekülési reakcióhoz. Szinte úgy érezzük, hogy el kell rohannunk. Ám épp azok elől az ajtók elől, amik a nagyobb lehetőségekre nyithatnának utat. S így csak becsapjuk magunkat. Amikor legközelebb félelmet és haragot érzel, érdemes föltenni magadnak a kérdést: „Mi okozza ezt?” Érdemes elgondolkozni: mi vált ki félelmet és haragot a mindennapi életünkben? „Napjában hányszor engedek szabad folyást a félelmemnek vagy a haragomnak? Hányszor késztetem a szívemet szaporább dobogásra? Vagy a gyomrom izmait arra, hogy megfeszüljenek, és görcsbe ránduljanak?” Nem csoda, ha krónikus feszültségből eredő problémáink vannak. Magunk okozzuk magunknak. Nézzük meg egy kicsit alaposabban, hogy tulajdonképpen mi is az a reakció, amit a stresszre adunk! Sokan azt hiszik, hogy automatikus, általunk nem irányítható történésekről van szó. De biztos, hogy ez teljes mértékben igaz? Hogy miként reagálsz a stresszre, az valójában teljes mértékben tőled függ. Te döntöd el, hogy valamire miként reagálsz. Például valaki váratlanul bevág eléd a kocsisorba, miközben te békésen autózol a munkahelyedre. Majdnem balesetet okoz, mert hajszál híján beleszaladtál a kocsijába. Nagyon súlyos következményei lettek volna. Mit érzel? Milyen gondolataid támadnak? Elképzeled-e mindazt a szörnyűséget, ami megeshetett volna, de mégsem történt meg? Vedd észre, hogy a konkrét helyzetre adott válaszod valójában egy reakcióminta! Te azonban szakíthatsz ezzel a mintával. Szakíthatsz

- 36 -

Silva-Elménk univerzális ereje vele rögtön a kezdet kezdetén, és kialakíthatsz egy új reakciómintát, ami már nem ártalmas rád nézve. Nem gyengíti le az immunrendszeredet sem. Sőt, még hasznos is. Tudjuk, hogy a testünk folyamatosan jelzéseket ad számunkra. Amikor érzed, hogy kezdesz feszültté válni, rögtön, már a stressz jelentkezése elején a tested úgymond üzemmódot vált. Sokan azt érzik, hogy görcsbe rándul a gyomruk. Máskor esetleg mintha mázsás súly nehezedne mellkasunkra. Vagy megfeszülnek az izmaink. Elsősorban a nyak és a váll, illetve az arc és az állkapocs táján. Te hogyan éled meg a stresszt? A tested ilyenkor mindig azt jelzi, hogy a stressz üzemmódjába kapcsolt. A legegyszerűbben úgy szakíthatjuk meg ezt a mintát, hogy tudatosítjuk. Abban a pillanatban, amikor érzed, hogy fellépett, megtörtént ez a váltás, például görcsbe rándult a gyomrod, vagy súly nehezedett a melledre, azonnal állj meg, csukd be a szemedet, végy egy mély lélegzetet, és csak annyit mondj magadnak, hogy: „Lazíts! Urald a helyzetet!” Lehet, hogy másodszor is mélyet kell sóhajtanod, és el kell ismételned, hogy: „Lazíts! Urald a helyzetet!” És akadhat olyan ember is, akinek akár harmadszor is mélyet kell lélegeznie, és harmadszor is el kell ismételnie. Érdemes elgondolkozni, és tisztázni önmagaddal, hogy mi rejlik a stresszre adott reakciód hátterében. Mi az oka, hogy így reagálsz? Mit éreztél a stressz fellépésének első pillanatában? Tehetetlenséget? Reménytelenséget? Úgy érezted, az adott, feszültséget okozó helyzetben, hogy kikerült a kezedből az irányítás? Hogy nem tudod uralni a történéseket, és egy olyan helyzetben lesz úrrá rajtad ez a feszültség, amit nem tudsz befolyásolni? Talán úgy érezted, hogy visszautasítottak vagy cserbenhagytak? Valahányszor stresszt élünk át, ha utánagondolunk, nagyon gyakran az derül ki, hogy ilyenkor egy ilyen mély, alapvető érzés váltódik ki: a tehetetlenség, a reménytelenség, a kontroll hiánya, a visszautasítottság vagy a cserbenhagyottság, elhagyottság érzése. Például fölhív az udvarlóm, és megkérdezi: otthon leszek ma? Én erre azt felelem: „Igen. Itthon leszek.” Azt mondja: „Jó, majd beugrom, mert meg kell beszélnünk valami fontosat.” Erre persze megkérdezem: miről akar beszélni? „Mondd el most!” – kérem. „Nem – feleli ő. – Telefonon nem lehet. Ezt csak személyesen lehet megbeszélni.” És leteszi a kagylót. Te hogy éreznéd magadat ezek után? „Te jó ég, hát itt meg mi történik? Talán szakítani akar velem? Lehet, hogy nem akar már velem járni? Talán talált valaki mást?” És így tovább. Beindul a gondolatok menete. Egyik jön a másik után. És a gondolatokhoz társuló gondolati képek is sorra felvillannak lelki szemeid előtt. Milyen alapvető érzést váltottál ki ekkor? Minden bizonnyal a visszautasítás érzését. Ha úgy gondolod, hogy sikerült meghatároznod vagy azonosítanod a szóban forgó alapvető, kiinduló érzelmet, azt is fel kell ismerned, hogy bármi legyen is az, rendszerint a múltból ered. Olyasmi, ami valószínűleg erősen belevésődött az elmédbe a múltban. És aztán elég sokszor megerősítést is kapott. Általában ez a háttere a jelenségnek. De nem szükségszerű, hogy ez mindig így maradjon. Ilyenkor valójában egy gyerekkori élmény aktivizálódik. És ha őszintén belegondolsz: vajon az a személy, aki az adott feszült helyzetre reagál, nem sokkal inkább a gyermek éned, mint a felnőtt éned? Ugye, elképzelhető? De ha mindezt felismertük, akkor vissza tudjuk küldeni ezt a gyereket a múltba. És tudjuk, hogy ez így van rendjén. Ismerd fel, és nagy szeretettel küldd vissza oda, ahonnan jött! De felmerülhet benned a kérdés: itt és most, felnőttként hogyan kezeljem ezt a szituációt? A kapcsolatról szóló példánál maradva lehet, hogy a fiú valóban el akar hagyni. Lehet, hogy a kapcsolat a végéhez közeledik. És ha így van, akkor igen, egy ideig az valóban kellemetlen lehet. De túl fogod élni. Minden bizonnyal jobb kapcsolatra fogsz találni. Az ilyenkor a teendő, hogy elképzeled azt a képet, ami a lehető legjobb kimenetelt jeleníti meg. Képzeld el a legnagyszerűbb eredményt, ami csak szimbolizálhatja vagy kifejezheti azt, amire vágysz! A tanfolyamaimon egyesek néha azt mondják erre: „Hát, a legtöbb, amit remélhetek, hogy arra kér: fűzzem szorosabbra a kapcsolatunkat. Hogy folytassuk tovább egy magasabb szinten. Hogy legyek a felesége.” Csakhogy mások gondolatait vagy viselkedését mi sohasem irányíthatjuk. Csak a saját gondolatainkat és viselkedésünket tudjuk befolyásolni. A saját dolgaink kimenetelét. Ezért

- 37 -

Silva-Elménk univerzális ereje tehát nem ez az igazi, a grandiózus kép. A legnagyszerűbb jelenet feltételezhetően csak téged fog ábrázolni. Egyedül téged. Találkozótok és beszélgetésetek után. Boldogan, békésen, elégedetten. Képzeld el magadat ezen a gondolati képen kiegyensúlyozottnak! Képzeld el, hogy rendben vagy, jól érzed magad, akár vele, akár nélküle! Tehát ha ténylegesen stresszes állapotba kerülsz, figyelj arra, hogy a tested milyen figyelmeztetést küld! És abban a pillanatban szakítsd félbe a reakciót! Mert az egy olyan minta, amibe csak úgy belecsúsztál. Szakítsd meg a reakciót úgy, hogy behunyod a szemed, mély lélegzetet veszel, és azt mondod magadnak, hogy: „Lazíts! Urald a helyzetet!” Ezt követően ismerd fel a jelentkező érzést! Azt az emóciót, ami a történtek hatására kiváltódott benned. Ha például elutasítást érzel, gyengéden küldd vissza oda, ahonnan jött! Azután pedig tedd föl magadnak gondolatban a kérdést: „Hogyan irányítsam a gondolataimat annak érdekében, hogy számomra kívánatos kimenetele legyen az ügynek?” Képzeld el magadat nyugodtnak, elégedettnek, boldognak és lazának! Majd nyisd ki a szemedet, és várd, hogy a dolog megtörténjen! Jusson eszedbe, amit korábban mondtunk, hogy a gondolatok terjeszkednek. És mi manifesztáljuk, mi valósítjuk meg a gondolatainkat. És arra is emlékezz, hogy mielőtt bármi történik, előbb mindig gondolatban teremtünk! S az csak utána valósul meg. Készülj föl hát az okok birodalmában oly módon, hogy gondolataiddal ott egy vonzót hozol létre, egy nagyon erős vonzót, aminek hatására aztán az áhított cél valósággá válik! MERILOU SEAVEY: Kurzusanyagunkban mindvégig egy olyan erőforrással dolgoztunk, amely lehetővé teszi, hogy túllépj az éneden. Hogy hatékonyabban és tudatosabban viszonyulhass önmagadhoz és másokhoz. Mélyen hisszük, hogy az alapvető lényeg, a forrás, a világmindenség alapanyaga mindannyiunk számára hozzáférhető. A jelek szerint akkor a legfontosabb számunkra, hogy ráhangolódjunk erre a forrásra, amikor nehéz és feszült helyzetekbe kerülünk. Meggyőződésünk továbbá, hogy az ego akadály lehet az okok birodalmának ezen teremtő folyamatában. A célunk az, hogy a mindennapi életünkben a legbelső, legmélyebb szinten tudjunk azonosulni ezzel a tartománnyal. Érzékelésünk megváltoztatásával. Mintáink magasabb rendűekre való kicserélésével. Ehhez olyan útra kell lépnünk, ahol felülemelkedünk egónkon. Miközben azért hatékonyan intézzük dolgainkat a világunkban. Ami a hatékonyságot illeti, azt bizony óriási mértékben kell növelnünk. Akadnak életünkben olyan időszakok és esetek, amikor bárhogyan tervezzük is el, és bármennyit készüljünk is rá, mégsem vagyunk felkészülve a bekövetkező ütközetekre. Például a főnökünkkel, akiről kiderül, hogy egy erőszakos zsarnok. A szomszéddal, akivel hiába vagy kedves és igazán szívélyes, velejéig undok. Fogd fel úgy, hogy talán épp ők figyelmeztetnek arra, hogy találékonyabban, kreatívabban, még több szeretettel kellene ráhangolódnod arra az énmintára, amelyet annak az útnak a kedvéért választottál, amelyen ezentúl járni akarsz. A legbelső érzelmeid éppen erre intenek. A tehetetlenség, a reménytelenség, a kontroll elvesztésének érzése, a visszautasítástól vagy az elhagyástól való félelem. Ezek mind megvannak benned is, rendelkezésedre állnak. Valójában minták ők, amik a te személyiségeden keresztül fejeződnek ki. Nem rosszak, egyszerűen minták. Amik hozzásegíthetnek a változáshoz. Újra meg újra. Ezernyi helyzetben és számtalan emberrel kapcsolatban átéled ezeket az érzéseket, amíg egyszer csak bekattan, végre megérted: útelágazáshoz értél. Járhatod tovább a létezés eddigi, régi útját, élhetsz a régi minták szerint, teheted ugyanazt, amit eddig tettél, és szenvedhetsz tovább. Hagyhatod, hogy a stressz csak gyűljön és gyűljön benned, és okolhatsz érte másokat. Vagy ráléphetsz az új ösvényre. Kialakíthatsz olyan feleleteket az élet adta kihívásokra, amik szó szerint a felelősségvállalásodat tükrözik. Azt a képességedet, hogy képes vagy hatékonyan megfelelni az életnek, akármilyen problémát is tálal fel számodra a sors. Mindjárt el is végzünk egy ilyen, úgymond átalakulási gyakorlatot. A gyakorlat eredményeképpen segítséget kapsz

- 38 -

Silva-Elménk univerzális ereje néhány olyan, a lényed legmélyéből fakadó érzelmed átalakításához, amely a múltban nem kívánatos reakciókat indíthatott el benned. Hunyd be a szemedet! És lépj be az ideális állapotodba! Lépj be az oksági birodalomba! És olvadj bele! Gondolj most valakire, akivel kapcsolatban ez idáig sok gondod volt! Gondolj egy olyan esetre, amikor feszült pillanatokat éltél át ezzel a személlyel! Tested mely részén érzed a stressz hatásait? Talán az álladnál? A rágóizmaidban érzel feszültséget? Talán a mellkasodban jelentkezik? A hasadban? Megfeszülnek az izmaid? Gyorsabban ver a szíved? A felzaklató eset átélése közben milyen harcolási vagy menekülési reakciót tapasztaltál magadon? Haragot vagy félelmet? Miféle alapérzéseket váltott ki belőled a harag vagy a félelem? Tehetetlenséget? Reménytelenséget? A talajvesztettség, a kontroll elvesztésének érzését? Visszautasítottságot? Vagy elhagyatottságot? Ismerd fel, hogy mivel ez csak egy kiváltott érzelem, ennélfogva a gyökerei a múltadba nyúlnak vissza! És valójában nem feltétlenül játszik szerepet a mostani élményedben. Talán olyan életeseményed is eszedbe jut, amikor tudtoddal először élted át ezt az érzést. Gondolkozz el: milyen pozitív üzenetet, milyen pozitív szándékot közvetített neked ez az érzelem? Most vegyél egy mély lélegzetet, és miközben kifújod a levegőt, gondolj egy olyan érzelemre, ami hasznosabbnak bizonyulna az illetővel való kapcsolatodban! Most pedig az okok birodalmából hozd létre a vágyott eredményt, fölhasználva ezt az elképzelt, új reakciódat! Vidd át alkotásodat a mentális tartományba! Gondolatban játszd le újra és újra ezeket a pozitív reagálásokat, és képzeld el a benned lévő erőforrást! Éld át a változással járó előnyöket az időben előre nézve! Most pedig emeld át e változásokat a saját lényedbe! Hozd a fizikai világba! Hadd nyilvánulhasson meg az olyan típusú emberekkel való kapcsolataidban, akik egykor feszültté tettek, de most már pozitívabb reakciót váltanak ki belőled. Vegyél mély lélegzetet, és miközben kiengeded a levegőt, tudatosítsd ismét ideális állapotod jellemzőit! Képzeld el, teremtsd meg, hogy miként akarod érezni magadat, amikor majd kinyitod a szemedet! Most nyisd ki a szemedet! Friss vagy, éber vagy, jól és tökéletesen egészségesnek érzed magadat, és új lehetőségek, új reakciók birtokába kerültél. Jól és tökéletesen egészségesnek érzed magad!

Silva – 09

Produktív kreativitás és a Magasabb Intelligencia LAURA SILVA: Ez a rész a produktív kreativitásról szól és arról, hogy miként hangolódjunk a fölsőbb intelligenciára. Szeretnénk kitágítani a kreativitás fogalmát. Tudom, sokan úgy gondoljátok, hogy csak bizonyos területeken vagytok kreatívak, vagy esetleg úgy vélitek, hogy a kreativitás olyasmivel jár együtt, mint hogy valaki zenész, képzőművész, író, feltaláló, vagyis hogy valaki a kreativitás tehetségét nagyon is egy irányba tereli. Én úgy gondolom, mindenki kreatív. Azt tapasztaljuk, hogy minél tágabban értelmezzük a kreativitást, annál inkább vagyunk képesek kreatív megoldásokat találni a világban lévő valódi problémákra. Ha visszaidézed az egyik korábbi szakaszt, amikor a tanítókon kezdtünk gondolkodni, te kiket választották? És most kiket választasz? Hogyan mutatkozik meg az ő kreativitásuk? És a kreativitásnak vajon milyen mintáját helyezed életedbe, ahogy most kicsiszolod ideális önmagadat? A világegyetemben rend és káosz uralkodik. Vannak, akik bárhová nézzenek is, káoszt látnak. Mások ugyanebből a káoszból kialakuló rendre figyelnek föl. A kreativitás épp az a képességünk, hogy bármilyen korábbi tapasztalatra új felhasználási lehetőségeket találjunk, és ezáltal nagyobb rend, több lehetőség mutatkozzék arra, hogy képesek legyünk felhasználni minden bennünk rejlő képességet, mintát, méghozzá rendezett, megfelelő módokon úgy, hogy még a stressz és káosz idején is az, ahogyan viselkedésünket irányítjuk, ahogyan belső és külső tapasztalatainkból levonjuk a tanulságot, teremtő módon,

- 39 -

Silva-Elménk univerzális ereje inkább a világegyetem rendjét tükrözze. A kreativitás a te személyes fejlődésedhez is társulhat. Ahhoz, ahogy változol és gyarapodsz. Ahogy lelkedet kitárod a lét új módjai felé. Eközben megszabadulsz a múlt régi mintáitól, és tudatosan új mintákat választasz. Olyanokat, amelyek teljességében képviselik azt, ahogy a világ jobbításához hozzá akarsz járulni. A produktív kreativitás folyamatában élsz. Képzeld el a zsenialitást! Rajta! Alkoss róla képet! Lehet, hogy valaki Albert Einsteinre gondol. De Einstein képmását felidézni nem ugyanaz, mint a zsenialitást látni. Ez csak egy olyan ember látványa, aki zseniális gondolkodásmódot használt. A zsenialitás nem egy látható személy vagy dolog. Az intelligenciának, mint a csiszolt drágakőnek, sok lapja van. És mivel az intelligenciát magát nem fizikai érzékszerveiddel ragadod meg, ezért nem is a fizikai világ birodalmába tartozik. Az intelligencia hazája az okság birodalma. Ez a nem fizikai, vagy ha úgy tetszik, lelki világ. Az okság birodalmában, ebben a nem fizikai világban nincsenek korlátok. Mint például az idő és tér korlátjai, amelyekkel a fizikai világban állandóan találkozunk. Sokarcú természeténél fogva az intelligencia nemcsak abban szabad, hogy időben, térben, különböző dimenziókban szabadon szárnyalhat, hanem megmutatkozhat érzelmi, intellektuális, kinesztetikus – vagyis mozgással kapcsolatos – kreatív intelligencia formájában is. Vannak, akiknek az érzelmi intelligenciájuk rendkívül fejlett. Ők az intelligenciának ennek a síkjából merítenek, és így nagyon hatékonyan bánnak érzelmeikkel. A krízishelyzeteket hatékonyan tudják kezelni, produktív módon lépnek át ezeken az élethelyzeteken. Mások több intellektuális intelligenciát használnak. Képesek üzleti vagy matematikai, illetve bármi más olyan probléma megoldására, ami ilyen jellegű intelligenciát igényel. Megint mások kinesztetikus intelligenciájukra hangolódnak nagymértékben. Ők ezen a területen emelkednek ki. Kiváló sportolókká, táncosokká válnak. De hogyan érhetném el, hogy mindezek a síkok együtt dolgozzanak? Ugyanúgy, ahogy az okság birodalmára azzal hangolódhatunk rá, hogy vágyjuk létrehozni ezt a ráhangolódást. Az okság birodalmának különböző síkjaihoz is ugyanez az út vezet. Tehát azáltal érheted el őket, hogy rájuk kívánsz hangolódni. Minél mélyebbre mész az okság birodalmában, annál inkább hozzáférsz az egyetemes intelligenciához. Megérezheted, hogy milyen határtalan az okság birodalma. És milyen szabadon képes az intelligencia kifejezni magát ebben a birodalomban. Már említettük, hogy az okság birodalmában az idő és a tér nem ugyanúgy létezik, mint a fizikai világban. Hol van vagy mikori a problémád? A múltban gyökerezik? Az okság birodalmában intelligenciád visszaléphet a múltba. S ott képes orvosolni számos ilyen eredetű gondodat. Vonzóbb jövőt akarsz teremteni? Alkosd meg annak a képmását, amit el akarsz érni! S mivel intelligenciád a jövőben járhat, alkosd meg ezt az erős vonzó erőt! S így tedd lehetővé, hogy célod megvalósuljon! Arra van szükséged, hogy a fizikai világ egy távoli helyére menve szerezz meg egy ott elérhető információt? Az információ értékes dolog. Ennek segítségével lehet problémákat megoldani. Az okság birodalmában van arra lehetőséged, hogy intelligenciád segítségével térben távoli információhoz juss. Lehet, hogy arra lesz szükséged, hogy önmagadba mélyedj. S ott orvosold egy konkrét szerv vagy szervrendszer problémáit. Ezt is megteheted. Emlékezz: létünknek sok szintje van. Gery már egy korábbi részben kitért arra, hogy minden az egyetemes energiából jön. Kvarkok alkotják a szubatomi részecskéket. Ezek a szubatomi részecskék az atomokat. Az atomok összeállva molekulákat hoznak létre, a molekulák pedig sejteket. Amelyek szervekké specializálódnak. A szervek együttesen szervrendszerként működnek. Intelligenciád révén szabadon járhatsz ezekben a dimenziókban. Bármilyen dimenzióból szerezhetsz problémamegoldásra használható információt. Minden itt van az okság birodalmában. Innét indul ki minden. Intelligenciád révén vagy képes itt a téren, az időn és a különböző dimenziókon áthaladni. És ráhangolódva az intelligencia különböző síkjaira, legyen az érzelmi, kreatív, intellektuális vagy

- 40 -

Silva-Elménk univerzális ereje kinesztetikus sík, az adott probléma illetve feladat megoldására a legmegfelelőbb választ megtalálni. GERALD SEAVEY: Volt egyszer egy gazda s annak egy gulyája, 11 bikával. Volt neki 3 fia is. Amikor meghalt, meghagyta végrendeletében, hogy a 3 gyerek közt hogyan osszák fel a gulyát. Mivel a legidősebbik töltötte a legtöbb időt a gazdasággal, úgy hagyta meg az apa: őt illesse a bikák fele. „A középsőnek, s ez akaratom, jusson a bikák negyede. S a 3. fiú, ki kevéske időt töltött még csak itt, ő a bikák egyhatodát kapja csupán. De oly fontos nekem ez a gulya, hogy meghagyom: egyet sem vághatnak le a bikák közül, hogy így osszák szét őket az akaratom szerinti arányban.” Borjúk sem születhettek a gulyában, hiszen bika volt mind a 11 állat. A 3 fiú mind meg akarta kapni a maga részét, mivel az ország más-más részébe szándékoztak menni velük. S amikor nekiláttak töprengeni, csak nem jutottak egyről a kettőre, hisz – mondták – „Hogyan is oszthatnánk el 11 bikát 2-vel, 4-gyel és 6-tal úgy, hogy egyet sem darabolunk föl közülük?” De volt egy bölcs ember is a gazdaságban, aki egy fa árnyékában ülve eltöprengett a feladat fölött. Kreativitásából és képzelőerejéből merített. S egy idő múlva a következő gondolattal állt elő: „Tudom, hogyan kell megoldani ezt a feladatot. Úgy, hogy mindenki a jogos jussát kapja anélkül, hogy egy bikának is kára essék. Ám ehhez a teremtő lelkivilágot, a képzelet világát kell segítségül hívni – mondta. – Ha teremtünk még egy képzeletbeli bikát, akkor 11 meg az 1 elképzelt, máris 12 állat van a gulyában. Ha most ezt a 12-t megfelezzük, 6 jut a legidősebb fiúnak. Ha 4-gyel osztjuk el a 12-t, 3 jár a középsőnek. S tudjuk, ha 6-tal osztjuk a 12-t, az eredmény 2. Ennyit kap a legkisebb fiú. 6 meg 3 meg 2, az összesen 11. Ez tehát a végakarat szerinti tisztes szétosztása a 11 bikának. S mivel az a 12. amúgy is csak a képzelet szülötte, visszaküldhetjük őt a teremtő képzelet világába.” Így lehetett valóban megfelelő módon szétosztani a gulyát. A kreativitás és az intelligencia nagyon sokszor úgy jut kifejezésre, hogy tágul rálátásunk a lehetőségekre. Végezzünk most el egy gyakorlatot, ami segít, hogy hasznosítsd kreativitásodat. Kérdésem a következő: Hogyan készítenél egy órát? Egy pontos időjelző készüléket, amit bárki használhatna. Tehát fizikai valóságú órát. A kikötés az, hogy ezen az órán semmi sem mozoghat vagy változhat látható módon. Tehát nem lehet napóra, hisz az árnyék láthatóan mozog. Arról nem is szólva, hogy éjszaka nem sok hasznát veszi az ember. Nem lehet digitális kijelzője, hisz azon a számok változnak. Gondolkodj el ezen 1 percig! Hogyan készítenél olyan órát, amelyen látható módon semmi sem mozog, semmi sem változik? Elárulom a választ. Jelezzen az óra hanggal! Legyen ez egy beszélő óra! Lehet, hogy rájöttél: ha látható módon semmi sem mozoghat vagy változhat, akkor nem lehet az óra valami olyasmi, ami a látáson keresztül adja az információt. Ugyanis ahhoz, hogy egy óra szemmel fölfogható, képi információt adjon, valaminek mozognia, változnia kell. Lehet az a gyertya fogyása, a víz csöpögése, vagy a homokszemcsék lehullása a homokórában. Valaminek mozognia, változnia kell, hogy információkat adjon a szemnek. Tehát ahhoz, hogy a feladatot megoldhassad, először azt az alapállást kellett félreraknod, hogy: „megnézem, mennyi az idő”. Természetesen a fülnek szóló, beszélő óra – ami megmondja, mennyi az idő, hisz a hanghullámokat nem látjuk – a megoldás. Például egy számítógépes mikroprocesszor. Ami, ha fölteszik neki a kérdést, hogy: „Mennyi az idő?”, automatikusan válaszol rá. Azért adtam föl ezt a kérdést, mert az életben is gyakran előfordul, hogy a legtöbb problémára tudjuk a választ, csak nem mindig akkor jut az eszünkbe, amikor szükségünk van rá. Amikor azt mondtam, hogy a megoldás egy beszélő óra, akkor valószínűleg rávágtad: „Hát persze!” Mindannyian jól tudjuk, hogy hallhatjuk, mennyi az idő, anélkül, hogy bármi mozgó vagy változó dolgok kéne néznünk közben. A rádió is bemondja az időt. Halljuk a harangszót is, ami jelez, hogy mennyi az idő. A legtöbben valószínűleg mégis olyasmi után kutattak, olyat próbáltak elképzelni, amin látni lehet, hogy mennyi az idő. Éppen ez gátolta meg őket a

- 41 -

Silva-Elménk univerzális ereje helyes válasz megtalálásában. Mód van arra, hogy kitágítsuk gondolkodásmódunkat bármilyen dologról, helyzetről is legyen szó, ha az okság birodalmát használjuk. Ugyanis az okság birodalma a korlátlan lehetőségek birodalma. Ez az az alapvető szint, ami valami vagy valakiként nyilvánul meg a világban, ugyanis személytől függetlenül, épp csak kicsit különböző elrendezésben, de mi is mind ugyanabból az alapanyagból valók vagyunk. Tehát elmehetsz az okság birodalmába, s ha például üzleti problémád van, alkothatsz ott egy, az adott területen profi üzleti szakembert. Vagy akár ennek a szakembernek az elvont lényegét, az esszenciáját is megteremtheted itt. Nem kell feltétlenül személyiséggel rendelkeznie. Nem kötelező, hogy alakja, arcvonásai legyenek. Lehet ez egyszerűen az intellektuális vagy üzleti intelligencia. Vagy az intelligenciák bármilyen kombinációjának esszenciája is, amely aztán úgy mutatkozik meg, hogy képes megoldani üzleti vállalkozások problémáit. Aztán egyenesen nekiszegezheted a kérdést az üzleti zsenialitás, intelligencia eme képviselőjének: „Mit kell tennem ahhoz, hogy megalkossam a megoldást, hogy megtaláljam a választ az adott helyzetre?” Ezután hagyd, hogy intuíciód, kreativitásod, ötleteid szóhoz jussanak! Vedd ezek közül a legjobbakat! Vizsgáld meg! Próbáld ki őket! Jöjj rá, hogy ez az információ miként használható legjobban a probléma megoldásában! Ha kapcsolataidban van gondod, és valami olyan érzelmi töltésű gubanc adódik, amit valamiért nem vagy képes megoldani, lépj az okság birodalmába! Merülj alá, egyesülj vele, és így alkosd meg ebben a birodalomban az érzelmi intelligencia esszenciáját! Itt is ugyanarról az energiáról van szó, csak lehet, hogy kicsit más mintát követ az elrendeződés. Miután megalkottad az érzelmi intelligenciának ezt a szakértőjét, aki nagyszerűen ért az ilyen jellegű problémák megoldásához, fölteheted neki a kérdést: „Mit kell tennem ahhoz, hogy megoldásokat teremtsek, hogy válaszokat találjak az adott helyzetre?” Leírhatod a helyzetet is. Majd csöndesedj el, és hagyd, hogy az ötletek, gondolatok, érzések, az intelligencia különböző arculatai jelentkezzenek elmédben, majd használd őket problémád megoldására! Bármilyen helyzetben, bármilyen területen alkalmazhatod mindezt. Ami azt illeti, ha befejezetlen vagy éppenséggel még el sem kezdett ügyed van, akkor használhatod ezt a módszert energiagyűjtőként is. Gyakran hallani: „Majd írok egy könyvet.” „Majd rendet rakok a pincében, padláson, garázsban.” „Majd kitakarítom a lakást.” Vagy más, hasonló dolgokat, amit majd megcsinálnak egyszer. „Majd üzleti vállalkozásba kezdek.” „Majd kapcsolatba lépek vele.” És így tovább, és így tovább. De valójában egyre csak halasztják a dolgot. Amíg az ember valójában meg akar oldani bizonyos problémákat, üzleti vállalkozásba akar fogni, vagy be akar fejezni egy ügyet, már tulajdonképpen teszi is ezt. Tudat alatt az elme bizonyos fokig e felé a feladat felé fordul. Energiaelszívó nyűggé válik a dolog. Ha be nem fejezett vagy el sem kezdett ügyed van, menj az okság birodalmába, és alkosd meg ennek a dolognak az őt kifejező lényegét, esszenciáját! Válasszuk példaként azt, hogy könyvet akarsz írni! Vedd a könyv lényegét, esszenciáját! Azt, hogy milyen gondolatokat akarsz kifejezni. Azt, hogy miért pont könyv formában kell ezt az információt továbbadni. És a célt ez az esszencia képviselje, ez legyen maga az ügy! Úgy szólj hozzá, mintha önálló intelligenciája lenne! Amely információt adhatna neked. Kérdezd meg ügyedet: „Mire van szükséged ahhoz, hogy megvalósulj? Mondd meg nekem: mi kell neked ahhoz, hogy beteljesülj?” Meglehet, a válasz igen egyszerű, mindössze annyi, hogy nekiülj, és elkezdj írni. De lehet, hogy más sugallatok, utalások jönnek, amelyek segítségével előbbre viheted ügyedet. Tehát így megtapasztalhatjuk, hogy képesek vagyunk használni az okság birodalmát. Alakot adhatunk neki. Bármi vagy bárki jelképévé, megszemélyesítőjévé formálhatjuk azt. Az intelligencia bármiféle síkjává, egyszerűen bármivé alakíthatjuk. S elménk segítségével fölvehetjük a közvetlen kapcsolatot ezzel a megszemélyesítővel. Megkérdezhetjük tőle: „Mire van szükséged ahhoz, hogy megoldd ezt a problémát, vagy hogy megvalósulj?” Akár most is, mielőtt a következő részbe belevágnánk, szánhatsz rá időt, hogy egy számodra fontos ügyeddel így foglalkozz.

- 42 -

Silva-Elménk univerzális ereje

Silva –10

Hogyan kontrollálhatod anyagi helyzetedet? GERALD SEAVEY: A gondolkodási és viselkedési mintáknak erős hatása lehet az anyagi helyzetünkre is. Valaki egyszer örökös anyagi gondjai megoldására kért tanácsot tőlem. Leültünk, hogy elbeszélgessünk arról, amit ő pénzproblémának nevezett. Végül aztán oda lyukadtunk ki, hogy megkérdeztem tőle: igazából mit is akar? Pozitív volt a hozzáállásunk, derűsen mondta hát: „Meg akarok szabadulni az adósságoktól.” „Nagyszerű!” – gondoltam. Rengeteg embert ismerek, magamat is beleértve, akik szeretnének megszabadulni az adósságuktól. Jó darabig dolgoztunk a problémán, de be kellett végül látnom, hogy nem jutottunk előbbre. Ugyanis nem sikerült erős vonzót kialakítani, mivel nem valaminek a meglétét kívánta, hanem valaminek a hiányát. Elméjében egy képet őrzött íróasztaláról, amin halomban hevertek a kifizetetlen számlák, hitelszerződések. Ezektől akart megszabadulni. Ez értelemszerűen valaminek a hiánya, megszűnése. Ezért aztán így közelítettem meg a kérdést: „Ha nem lennének tartozásaid, mit kezdenél, mit szeretnél?” A válasz ez volt: „Amit igazán szeretnék az az, hogy elég pénz legyen a bankszámlámon ahhoz, hogy még ha semmi keresetem sem lenne, akkor is egy darabig nyugodtan élhessek. És azt is szeretném, ha mindig lenne a pénztárcámban 1-200 $. Csak úgy, minden különösebb cél nélkül, hogy bármit megvehessek, amire épp kedvem szottyan. És az is jó lenne, ha az átutalási számlámon is mindig lenne elég pénz a költségekre, sőt még a hónap végén is mindig maradna valamennyi. Aztán – folytatta – jó lenne valami olyan bevételi forrás, például befektetés vagy ingatlan, ahonnét akár alszom, akár ébren vagyok, akár dolgozom, akár nem, állandó jelleggel csordogálna bizonyos pénzmennyiség.” Mire mindezt részletesen kifejtette, addigra olyan teljes vágyra méltó anyagi helyzetet sikerült leírnia, amelyért aztán már képes volt keményebben és ügyesebben megdolgozni. Képessé vált az anyagi forrásait úgy kezelni, hogy egyre közelebb kerüljön ehhez a vágyott célhoz. Korábban önmagát adósságoktól szabadulni akaró személynek tudta csak látni. Ebből az állapotból továbblépve képessé vált anyagi függetlenséget akaró emberré válni. Ez sokkal erősebb vonzást kifejtő énkép, és így képes lett ennek megfelelő motivációt kialakítani. Eszerint cselekedni, viselkedni, gondolkodni. S ezek együttesen sokkal valószínűbbé tették a vágyott cél elérését is. Ismerek mást is, akiben nagyon erősek az anyagi javakkal – pénzzel, jó üzleti szerződésekkel – kapcsolatos vonzók. Olyan erősek, hogy úgy tűnik, egyszerűen ezek irányítják lépteit. Saját bevallása szerint egész felnőtt élete azzal telik, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyre érkezzék ahhoz, hogy jó üzletet kössön, tetemes anyagi haszonra tegyen szert. Mára már igencsak meggazdagodott. Többnyire nem magáért a pénzért érdekli a pénz. Nagyon szeret jó üzleteket kötni, ahol nemcsak ő, hanem a társai is jól járnak. Növekszik vagyonuk. Vannak, akik mindenre azt mondják: „Pénz? Nem éppen valami spirituális dolog. Hogy lehet olyasmiről beszélni, mint a pénz?” Itt mi a minket vonzó erőkről beszélünk. Az embereket sok minden vonzza magához, és léteznek mélyben húzódó összetevők, amelyek – úgy tűnik – létrehozzák vagy lehetővé teszik, hogy ezek a vonzó erők kialakuljanak bennünk. Ez az ember, akiről az előbb beszéltem, nagyon szerencsés volt. Szinte állandóan olyan helyzetekbe botlott, amelyekből végül anyagi hasznot húzott. Olyannyira, hogy egy nap ezt mondta nekem: „Ami sok, az sok!” Azt mondta: eljutott addig, hogy most már vissza akar vonulni az üzleti élettől. Minden hajdani üzlettársa rég nyugdíjba ment már. Mind kényelemben és jólétben élvezi munkája gyümölcsét. Azt mondta: készen áll, hogy befejezze ő is a pénzkeresést. Ahogy ezt a döntést meghozta, beült egy vendéglőbe egy kávéra, ahol a szomszéd asztaltól üzleti megbeszélés hallatszódott át. Az asztaltársaság bevásárlóközpont létrehozását fontolgatta. Azt, hogy milyen jól jönne a környéken lakóknak, ha nem kéne egy csomót utazniuk ahhoz, hogy jó minőségű árut szerezhessenek be, s hogy milyen jövedelmező

- 43 -

Silva-Elménk univerzális ereje vállalkozás lehetne ez az ő szempontjukból is. Nem telt bele sok idő és ő is átült ehhez az asztalhoz. És rövidesen megint csak nagy pénzt csinált. Erős volt benne a vonzó erő az üzleti döntések meghozására és a gyarapodásra. Tudjuk, hogy ezeknek a viselkedésmintáknak a kialakításához egykor rengeteg energiát kellett befektetnie. Tanult. Rizikót vállalt. Megtanult döntéseket hozni, amelyeket mások a kudarctól való félelem miatt nem voltak képesek meghozni. Keze, mint Mildász királyé, mindent arannyá változtatott. Ez jól illusztrálja azt, hogy a vonzóknak nem kell feltétlenül negatívnak lenniük. Nem kizárólag pusztító szokások lehetnek csak. A vonzó erők nagyon pozitívak, nagyon hasznosak is lehetnek. Én igazából soha nem programoztam elmémet arra, hogy vagyonom legyen. Ez valahogy sosem volt elég fontos nekem. Mégis, ahogy visszanézek az életemre, úgy éltem, mintha gazdag lettem volna. Sokszor mások is gazdagnak tartottak. Azért tűnt ez így, mert sokat utaztam, a legjobb szállodákban szálltam meg, a legjobb vendéglőkben jártam mindenütt a világon. Magánrepülővel utaztam a Karib-tengeri szigetekre, ahol jacktom is volt. S az emberek úgy gondolták: „Gerynek még a bőre alatt is pénz van, hogy mindenre telik neki.” És mégsem így volt. Amit el akartam érni az életben, az az volt, hogy hasznos szolgálatot adhassak az emberiségnek. Ez a többi jutalom mintha csak magától jött volna. Nem kértem, nem kerestem ezeket. Érdekes véletlenek hozták őket az utamba. Példának okáért elég hideg van New England-ben, ahol élünk. Az egyik havas téli estén Marilou-val a tűz mellett ültünk, és arról ábrándoztunk, milyen jó is lenne egy telet melegebb éghajlaton tölteni. Úgy gondoltuk, ehhez szigorúan félre kell majd rakni a pénzünket, de nem kellett. A következő agykontrolltanfolyamon, amit mi tartottunk, odajött hozzánk egy asszony, és azt mondta: reméli, tudunk neki segíteni, mert segítségre van szüksége. Az egyik Karib-tengeri szigeten, a Szent Tamás-szigeten élt. Azt mondta, szörnyű nagy szüksége van ott valamiféle pozitív mentális energiára, hogy segítsünk az embereknek remélni valamiféle jobb jövőben. „Hajlandók lennének odautazni, és agykontrolltanfolyamot tartani ott? Én mindent megszervezek, ha eljönnek egy rövid időre” – mondta. Marilou is és én is igent mondtunk. „Valahogy majd csak kibírjuk 1-2 hétig a Karib-tengeren.” S ez még csak a kezdet volt. A sok ember, aki ott így segítséget kapott, szerette volna, ha barátaik is részt vehetnek agykontrolltanfolyamon, úgyhogy mi újból és újból lementünk délre. Azzal, hogy megvolt bennünk a szándék, hogy az emberiségnek hasznos szolgálatot nyújtsunk, Marilou és én olyan mély áramlatokat keltettünk, amelyek hátán a jelek szerint olyan helyzetekbe, lehetőségekbe sodródtunk, vonzódtunk, hogy a Földet beutazva úgy éltünk, mintha legalábbis milliomosok lennénk. MERILOU SEAVEY: A hagyományok arra tanítottak bennünket, hogy a világban a jó emberek azok, akik áldozatot hoznak. Lelki vezetőinkre gondolok, számos vallás szentjére, a papokra, a jógikra. Olyanokra, akik szegénységi fogadalmat tettek. Akik épp azáltal, hogy oly sokról lemondtak, képesek teremteni mások számára. Olyanokra gondolok, mint Teréz anya. Ugyanakkor a világ, amelyben élünk, azt követeli tőlünk, hogy anyagilag is talpon maradjunk. És a mai világban ez bizony részben agresszivitást is követel tőlünk. Tehát azt, hogy a „nyersz vagy veszítesz” modellt kövessük. Szavaink is erre utalnak. Azt mondjuk az olyan emberre, aki nagyon gazdag, hogy „piszok gazdag”. Vagy azt is gyakran hallani, hogy „a pénz minden rossz forrása”. Ezek olyan világmodellre utaló kifejezések, amely modell egyáltalán nem passzol bele az okság lelki, fejlődő, kiteljesedő birodalmáról alkotott nézetünkbe. Vagy mégis? Talán hallottál már ehhez hasonló mondást: „Tégy, amit szeretnél, és a pénz majd jön utána!” Sokan ehelyett inkább mennek a pénz után, és teszik, amit csak tudnak ennek érdekében. Ugyanis az aggódás vezérli őket. Hogy különben nem lesz elég pénzük vagy hatalmuk. Ha kisbaba vagy, nincs sok hatalmad. Pénzed meg egyáltalán nincsen. Mégis életben maradsz. Valahogy csak kiszedsz az elégségesnél többet azokból, akik körülötted élnek, és rendelkeznek pénzzel és hatalommal. Ami azt illeti, mielőtt még egy szót is tudnál

- 44 -

Silva-Elménk univerzális ereje szólni, már képes vagy elérni azt, hogy szüleid az éjszaka kellős közepén kipattanjanak az ágyukból. A gyerekek olyan túlélési képességgel rendelkeznek, ami az okság birodalmából ered. Képesek teljesen belesimulni az oksági birodalom létformájába. Valószínűleg azért, mert nem tudják még a nyelvet. Nem értik a világot maguk körül. De talán épp ezért képesek meríteni abból a folyamból, amit mi olykor a feltétel nélküli szeretetnek nevezünk. Ám ezt a szeretetet, az energiának ezt az okság birodalmából érkező áradását többnyire akkor vesszük észre, amikor a szemükbe nézünk. Tekintetükből rácsodálkozás, megbecsülés árad. Beskatulyázatlanul, az információ agyukba történő betáplálása és más emberek utánzása előtt ők még olyan világot látnak, ahol bármi lehetséges. Ahol még minden tapasztalatuk színtiszta lehetőség. Csak rájuk vár minden. Ami azt illeti, úgy gondolják, hogy ők a világ közepe. És így kezdenek növekedni, érni. LAURA SILVA: A világ ősi modellje szerint ha én győzök, valakinek veszítenie kell. Ismerek olyan embereket, akik ugyan sok pénzt szedtek össze, mégis hiányzik életükből az a boldogság, ami az ideális identitás elengedhetetlen része. Tehát az, hogy életükbe azért áramlik be a pénz, mert a megfelelő dolgot teszik a megfelelő időben, a megfelelő helyen. Ami még ennél is fontosabb kérdés: mennyiség vagy minőség? Mennyiségileg akarsz-e többet, még akkor is, ha kapcsolataid az az ár, amit ezért fizetned kell? Barátaid? Családod? Egészséged? Vagy inkább jobb életminőséget akarsz? Tudva, hogy ha erősíted azokat a mintákat, amelyek ideális esetben ott találhatóak a minőség, az egység, az önmagaddal harmóniában élés világában, akkor a bőség is megérkezik az életedbe. Szabadon választhatsz. Sajnos, sokan úgy vélik, hogy a választás csak vagy-vagy alapon történhet. Pedig a választás lényege az, hogy eldöntöd: mennyit akarsz saját magad részére? Idővel kezded észrevenni, hogy mindez csupán a mintákon múlik. S ezek az okság tartományában érhetők el. Sokan szeretnének jól élni. Az élet a növekedés és a kiteljesedés intelligens alapelve. Az élet valójában ismeri a maga célját. Amikor összhangban vagyunk célunkkal, akkor az okság birodalmából kiáradó életenergia támogat minket. Eredményeket teremtünk. S ezek az eredmények az általunk választott módon jutnak kifejezésre. Ha azt választod, hogy karriered, anyagi helyzeted úgy alakuljon, hogy teljességében képviselje legjobb képességeidet, ideális önmagadat, akkor nagy a valószínűsége, hogy sok pénzt fogsz keresni. Amire pedig a pénzedet használod, az még mélyebben az okság birodalmába ágyaz be téged. Ideális önmagadként végül még többet keresel. Így apránként, ahogy kialakítod az életedet meghatározó mintákat, vagyis önmagadat, méghozzá ideális önmagadat, ideális lesz életed is. Anyagi szempontból is. Pénz, gazdagság, bőség. Bőség. Mi a bőség? Rendelkezni minden szükségessel az élet minden területén, akkor, amikor szükség van rá. Legyen az pénz, idő, szabadság, egészség, bölcsesség, boldogság vagy szeretet. A bőség egyik összetevője természetesen a pénz. Vedd észre, hogy a bőség az élet minden területét érinti! Ezért mondják: „Ha úgy élsz, ahogy igazán szeretnél, a pénz is megjön.” Gyakran halljuk a tudatos életmód hirdetőitől, hogy találjuk meg istenadta célunkat az életben. Egyetértek ezzel, és úgy hiszem, én megtaláltam istenadta célomat. Nagyon szeretek emberek előtt beszélni. Szeretem azt a hírt is, amit ilyenkor továbbadhatok. És azt hiszem, az embereknek szükségük van arra, hogy meghallják ezt az üzenetet. Rengeteg ember él ezen a bolygón. Úgyhogy sok dolgom van még. És ahogy végzem a munkámat, jön hozzá jutalom is. Minél jobban végzem, annál nagyobb a jutalom. Egyszer, amikor 12 éves kislányommal erről beszélgettünk, ezt mondta: „Neked könnyű ezt mondani, mama. De mi az én célom?” Emlékeztetnem kellett: „Amikor megleled azt, ami magától értetődő természetességgel jön belőled, akkor az idő mintha szárnyakon szállna. Észre sem veszed a múlását. Nem törődsz vele. Az, hogy igazán szereted azt, amit csinálsz, az lehet a jele istenadta tehetségednek. Ami elvezethet életed céljához.” Csak azt kértem tőle, hogy gondolkodjék ezen. „Gondolkodj azon, hogy: mi a célod, mi az

- 45 -

Silva-Elménk univerzális ereje istenadta tehetséged? S az föl fog tűnni. Megmutatja magát neked. Rá fogsz hangolódni. És fölfedezed a tehetséget magadban.” Azt hiszem, ő már megtalálta a saját útját. Ez a gondolat jól illik a kapcsolatok hierarchiájába is, amiről korábban volt szó. Az első, a legfontosabb kapcsolat számomra az, ami Istenhez fűz. És ennek egy része volt az, hogy szolgáljak. És ebből következett, hogy az életemnek rengeteg célja van. Rengeteg módon szolgálhatok. Csodálatos, ahogy mindez egybeszövődik. Azért szabad a pénzt is elképzelned az életedben. Persze. Csupán ez néha nem elég. Nem ez az igazi megoldás. Azt kell elképzelnünk, hogy mit akarunk tenni a pénzzel. Képzeld el mindazt az előnyt, ami abból származik, hogy rendelkezel pénzzel! Erre a jótékony haszonra fókuszálj! Így a haszon erős vonzó tényezővé válik. Ha egyszer tudod, hogy milyen előnyök származnak a pénzből, akkor hagyd, hogy a lélek, az elme, a test és az érzelmek következetesen együttműködjenek! És így megjelenjen életedben a pénz vagy a bőség. Az a bőség, amire vágysz. Ez valójában annyit jelent, hogy alapvető szinten hű vagy ideális önmagadhoz. Ahhoz a központi képmáshoz, amely ideális önmagadat irányítja. Mivel a pénz a fizikai világ eszköze, az okság birodalmában végzett pozitív vizualizációt találékony viselkedéssel is ötvözni kell, hogy abba az irányba tudjunk lépni, ahol több pénz jelenhet meg életünkben. A gyarapodó képességekkel is ötvöznünk kell mindezt. Ezek a képességek ügyességünket is csiszolják. És hozzájárulhatnak még nagyobb bevétel megteremtéséhez. És végül mindezeket olyan támogató hitrendszerrel is érdemes ötvöznünk, ami megengedi a pénz – de még jobb, ha a bőség – jelentkezését az életünkben. Hamarosan elvégzünk egy gyakorlatot az okság birodalmában. Ahol energiával, oksági, egyetemes energiával töltjük föl magunkat. S ezt az energiát annak kifejezőjévé formáljuk, amire a pénzzel kapcsolatban vágyunk. Akármire is vágysz, az abban az oksági birodalomban székel, ahonnét egyetemes energiával, minden létező egyetemes őserejével töltődünk föl. Megalkotjuk, formába öntjük vágyainkat, s az megvalósul a fizikai világban is. Készülj föl, hogy elérd az ideális állapotod! Lazítsd el testedet! Csöndesítsd le elmédet! A szemedet is becsukhatod ehhez a gyakorlathoz. Juss el az okság birodalmába! Ereszkedj bele úgy, hogy figyelmedet közben a tested különböző részeire irányítod! Fejed tetejétől lassan le egészen lábujjadig. Irányítsd az egyetemes energiát úgy, hogy betöltsön, és átjárja létezésed minden részét! Ha bármi feszültséget vagy kényelmetlenséget vennél észre testedben, hagyd, hogy ezek a területek beleolvadjanak az okság birodalmába! Érezd, hogyan árad az egyetemes energia beléd és belőled! Ahhoz, hogy megvalósíts egy új célt – s ez lehet pénz, autó, üzleti siker, ház vagy egy nagyon vágyott nyaralás –, gyűjtsd össze az okság birodalmának anyagát, alkotóelemét, az egyetemes energiát! És kezeidet használva gyúrd, formázd meg annak képviselőjét, esszenciáját, amit el akarsz érni! Most vidd át ezt az alkotást a mentális síkra! Használd kezedet is az áthelyezéshez! Adj ki közben hangot! Most vidd át ezt az alkotást a fizikai világba! Úgy, hogy különböző fizikai megvalósulásaiban vizualizálod alkotásodat. Képzeld el magadat például, ahogy vezeted az új kocsit! Ahogy az új házban élsz. Ahogy elindulsz a vágyva-vágyott útra. Vagy egyszerűen csak azt, hogy rengeteg pénzed van. És azt teheted vele, amit jónak látsz. Ahhoz, hogy ügyed megerősítést kapjon a jövőben, irányíts egyetemes energiát az okság birodalmából a mentális tartományba! Majd a fizikai dimenzióba. Miközben a különböző megjelenési formáit és előnyeit vizualizálod annak, ahogy alkotásod majd fizikailag megvalósul. Szánj rá néhány percet, hogy fölerősítsd! Élvezd! Légy benne! Most végy egy mély lélegzetet, és ahogy - 46 -

Silva-Elménk univerzális ereje kiengeded a levegőt, kezdd lassan, lágyan visszaterelni a figyelmedet ebbe az időbe, erre a helyre! Hozd magaddal az ideális állapot minden jótékony hatását! Mikor kész vagy, nyisd ki a szemed!

Silva – 11

Múltad sebeinek begyógyítása MERILOU SEAVEY: Milyen ember vagy? Olyan, aki a gyakran elképzelt jövő felé tart, vagy olyan, aki sokat töpreng a múlton? Azon, hogy mit tett vagy mit nem tett. Mi működött az életében s mi nem? A múlt nagyon fontos része mindannyiunk életének. A múlt lehet kifogás, lehet tápláló erőforrás. Az élet lehet tragédia, de lehet komédia is. Ezeken a kazettákon gyakran hallhattad, hogy Gery, Laura vagy én múltbeli tapasztalatainkra hivatkozunk. Sok ezek közül nem épp a komédia műfajába tartozik. Tulajdonképpen bizonyos szempontból talán tragikusak voltak ezek a tapasztalatok. Mégis erőforrásul szolgálnak. Azért lehetnek erőforrások, mert úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk felelősségünket. Amikor gyerekeket tanítok az agykontrollra, gyakran megkérdezem tőlük: mit jelent nekik a felelősség? Efféle válaszokat kapok: „Azt, hogy helyre rakom a ruháimat.” „Enni adok a kutyának.” „Megírom a leckémet.” „Jó vagyok a testvéremmel.” És így tovább. A felelősséget nagyon gyakran viselkedési mintaként, elvégzendő feladatként írják körül. Én ilyenkor felhívom a figyelmüket arra, hogy honnét is származik maga a szó. A felelni igéből. Mindannyiunkban megvan a képesség arra, hogy az élet eseményeire megfelelő választ adjunk. Megfeleljünk. Hogy egy esemény tragikus vagy komikus, az valójában a mi értelmezésünkön múlik. A klasszikus meghatározás szerint nem attól komédia valami, mert nevetésre ingerel, hanem attól, hogy a rosszabból a jobb irányba halad. A tragédia ennek épp az ellenkezője. A jobb állapotból a rosszabb felé tart. Az, hogy annakidején elvégeztem az agykontrolltanfolyamot, tulajdonképpen egy tönkrement házasság eredménye volt. Ahogy az évek alatt egyre jobban megismerem a módszert, egyre többféleképpen vagyok képes úgy fölfogni a múltamat, mintha az az erőforrásoknak valamiféle bankja lenne. Meríthetek belőle. Kamatoztathatom. S közben a tőke egyre csak nő. Mintha csak a saját életembe fektettem volna be. Múltam a gyógyulás erőforrásává vált ettől a szemléletmódtól. A múlt sebeinek gyógyítása abból áll, hogy a tapasztalatok alapján másként felelünk, más válaszokat adunk ugyanazokra a dolgokra. Jól ismerem azt az érzést, amikor minden figyelmemet, energiámat beleadom abba, hogy olyan tanfolyamot állítsak össze, amire meggyőződésem szerint hallgatóimnak a legnagyobb szükségük van. S megtervezem, hogyan adhatnám a tőlem telhető legalkalmasabb módon mindezeket a legjobban elő. Egyszóval apait-anyait beleadok. Ám a meghirdetett időpontban mégsem jön el senki az előadásomra. Könnyű lenne ilyen helyzetekben fölvenni a drámai pózt: „Jaj, én szegény, szerencsétlen, miért pont velem történik ilyesmi?” A miért amúgy is érdekes kérdés. A miért különféle okokhoz, önigazolásokhoz, tehát a múltba vezet. De nem erőforrást adó módon. Megértem, hogy a miért kérdése hitek megalapozásához is vezethet, de többnyire csak az előbbre lépés elkerülésére használjuk. Arra, hogy a csapdába ragadhassunk. Képesnek lenni arra, hogy visszatekintsünk anélkül, hogy hátrafordulnánk, ez az erőforrás meglelése. Ha megtanuljuk a fejlődés perspektívájából szemlélni az eseményeket, átlátva azt, hogy mi történt, milyen szerepünk volt ebben, függetlenül attól, hogy mások miként játszottak közre, és ha ebből a tapasztalatból tanulni tudunk, és így fejlődünk, ez a múlt erőforrásként való használata. Tegyük ezt a fejlődést, tudást, tanulást bankfiókunkba! Hogy ha valaha szükség lenne minderre, újból elővehessük. Ennyiből áll a múlt gyógyítása. Mindannyiunknak vannak olyan múltbeli fájdalmai, sérelmei, amelyek gyógyulásért kiáltanak. Az a képességünk, hogy tudjuk orvosolni a múlt sebeit, közvetlenül összefügg ideális önmagunkkal. Miközben célunknak

- 47 -

Silva-Elménk univerzális ereje megfelelően az idő múlásával egyre inkább ideális önmagunk viselkedésmintáit tesszük magunkévá, hogy az okság birodalmára és az energia áradására egyre jobban ráhangolódjunk, a gyógyulás is bekövetkezik. Erőteljes módokon jön a gyógyulás. Tapasztalatokból való tanulás révén. A múlt gyógyulása az oksági birodalom folyamatának része. A múlt gyógyítása az a képesség, hogy akárhol is voltunk, akármi is történjék épp velünk, továbblépjünk a késztető erejű ideális jövő, ideális képmás, ideális önmagunk felé. Ez valójában maga az oksági birodalom folyamatában való létezés. LAURA SILVA: A tanfolyamaimon, amikor a múlt gyógyításáról beszélek, gyakran mondják nekem: „De hát fogalmad sincs, milyen életem volt. Fogalmad sincs, hogy milyen szörnyűségeket mentem keresztül. El sem tudod képzelni, mi minden ért engem. A szexuális megrontást gyerekkoromban. Az érzelmi kifosztást. A testi bántalmazást. Fogalmad sincs, milyen fájdalmas volt az én életem.” Egyikünk sem mentes az efféle sérülésektől. Lehet, hogy valaki fájdalmasabbnak tapasztalja a múltat, mint más. De kivétel nélkül mindannyiunkat ért már keserű tapasztalat a múltban. Mitől mások azok az emberek, akik begyógyították a múlt sebeit, és pozitívan, erőforrással rendelkezve haladnak a jövő felé? A különbség abban van, ahogyan a múltra tekintenek. Tanulni akarnak belőle. Mindaz, amin átmentünk életünk során, csak erősebbé tett bennünket. Megerősített minket abban, hogy saját, egyedi utunkat járjuk. Ha például a gyermekkori szexuális zaklatást vesszük: mi hasznod származhat belőle? Igen, megértem, hogy rengeteg fájdalmat okozott. Azt is, hogy talán egész életed során mind a mai napig fájdalmat okoz. Nem számít, hogy 30, 40, 50 éve történt veled az, amit 5 éves korodban történt. Ebből csak az következik, hogy már ennyi ideje szenvedsz ettől a sérüléstől. Mert nem tudtál szembenézni, elbánni vele. Nem tudtál megfelelő választ adni rá. És nem is úgy tekintettél vissza erre az eseményre, mint valami olyanra, amiből tanulhatnál valamit. Meglehet, van, aki így gondolkodik: „Tudod, ha ilyen szemszögből nézem a dolgokat, az, hogy mindezen keresztülmentem, segített abban, hogy szilárd védőpajzsom legyen. Nem feltétlenül rossz dolog egy ilyen pajzs vagy burok. Nem muszáj távol tartani az embereket. Lehet ez az erő a személyes szilárdság megnyilvánulása is. Túlélésre tanított ez a tapasztalat. Talán azóta óvatosabb vagyok az emberekkel. Megtanított arra, hogy miként hagyatkozzak megérzéseimre, ha az a kérdés, hogy kiben bízhatok. Segített, hogy észrevegyem egyes emberekben a jó, pozitív vonásokat, szemben más jegyekkel másokban. Választási lehetőségem van. Választhatom azt, hogy ezekkel az emberekkel ebbe az irányba megyek. S nem azokkal tartok, akik igazából nem hoznak az életembe semmi pozitív tanulnivalót, pozitív fejlődést. Élettapasztalatunk, múltunk tragikus eseményei – és mindannyian rendelkezünk ilyennel – valójában a fejlődés, a tanulás eszközei. Néha találkozom olyan emberekkel, akiknek annyi, de annyi megosztanivalójuk, adnivalójuk van. És a lelkem mélyén tudom, hogy nemcsak rengeteg dolgon mentek keresztül, hanem megtanulták azt is, hogy miként használják hatékonyan a tanultakat. Életed minden tapasztalatából lehet valamit tanulni. Erre egy lehetőség az, hogy mikor a múltba tekintünk, és fölidézzük a fájdalmas élményt, föltesszük magunknak a kérdést: „Mit tanulhatok ebből? Hogyan alakíthatom ezt a negatív helyzetet pozitívvá? Milyen módon választhatnám ezt a hozzáállást?” Hiszen ez tudatos választás kérdése. És ha egyszer képesek vagyunk rájönni arra, hogy mi a megtanulnivaló lecke, még ha ehhez fájdalmas tapasztalatokon kellett is keresztülmennünk, és meg is tanuljuk a leckét, az élmény érzelmi hőfokát is csökkenthetjük. Elvehetjük az erejét. S ezt az erőt önmagunk erősítésére használhatjuk. Valóban szilárdabb, erősebb emberekké válunk. Ha egyszer megtanuljuk a tanulnivalókat, vagy legalább észrevesszük, elfogadjuk, hogy van mit tanulnunk, akkor az adott helyzetet is hatékonyabban tudjuk majd kezelni. Az okság birodalmában megkérdezhetek egy tanítót, akiről tudom, hogy valami hasonló dolgon ment keresztül: „Mit tettél te, hogy megoldd ezt a helyzetet? Hogy jutottál túl a fájdalmon? Hogy szabadultál meg tőle?” Lehet, hogy támogatód ezt válaszolja: „Megbocsátottam.

- 48 -

Silva-Elménk univerzális ereje Megbocsátottam magamnak. Megbocsátottam annak vagy azoknak, akik ezt a fájdalmat okozták.” Lehet, hogy ez lesz a válasz: „Szembefordultam a fizikai világban azzal a személlyel, és ezt mondtam: »Amit tettél, fájdalmat okozott nekem.« S mivel kifejezésre juttattam ezt, nem volt a dolog titok többé. S így energiája is levezetődött.” Ha levezeted az ügy energiáját, feszültségét, és ebben a tevékenységben lezárod az egész fejezetet, sőt az egész könyvet is, továbbléphetsz utadon. Te válsz szabaddá ezen az úton. Te magad szabadítod föl magadat, amikor megfelelően bánsz életed tragikus eseményeivel. Te magad vagy az, akinek szabad már eztán könnyebben haladnia a jövő felé. S ehhez az úton tanult leckék juttattak el téged. Azok a leckék, amelyeket másokkal is megoszthatsz majd. A múlt sebeinek gyógyítása lehet, hogy nem mindig kellemes, de feltétlenül szükséges. Az okság birodalmában könnyű az időben kalandozni. A múltba menni, s a fájdalmas élményt fölidézni, hogy tudatosan szembesülhess vele. Hogy megszabadulhass tőle. És figyelj föl arra is, amit tanultál a dologból! Ahogy visszatérsz a jelenbe, csak a tanulságot, személyiséged megerősödését hozd magaddal! Azt a megerősödést, amit múltbeli tapasztalatodnak köszönhetsz. Legyen bármilyen tragikus is maga a tapasztalat. Már nem vagy ugyanaz a kisgyerek, aki egykor voltál. Felnőtt vagy, aki elrendezi magában a múltat. Eközben – még az okság birodalmában – elképzelheted magadat a jövőben is ezekkel a frissen tanult leckékkel, új erőkkel felvértezetten. Elképzelheted, hogyan használod majd szabadon, találékonyan, hatékonyan ezt a tudást. A tudást, amit a leckék megtanulása révén szereztél. Sőt azt is, hogy miként válsz ezen az úton te magad is mások tanítójává. GERALD SEAVEY: Ha belegondolsz, rájössz, hogy személyes múltunk csak gondolatok és emlékek formájában létezik. Néha pontosan emlékszünk a múlt eseményeire, néha torzítva. De akár pontos az emlék, akár nem, számunkra csak gondolat és memória formájában létezik. Nem tapinthatjuk meg kezünkkel. Nem láthatjuk szemünkkel. Nem hallhatjuk fülünkkel a múltat. De emlékezhetünk rá. Gondolkodhatunk felőle. Forgathatjuk elménkben. Gyakran ahogy a múltra gondolunk, az valójában a saját nézőpontunkról árulkodik. Ugyanezt a helyzetet másvalaki meglehetősen másként látta volna. A következő gyakorlatban, amelynek címe: Isten nézőpontja, képessé válsz arra, hogy kilépj, kívülről vizsgáld magad, és kiválaszd, hogy miként kéne megváltoztatni kapcsolatteremtő létedet. Ha ezekre a dolgokra képes leszel, annak komoly következménye lesz minden élethelyzetben. A legcsodálatosabb azonban az lesz, ahogy ezt rendszeresen végezve másokkal szemben is együttérzőbbé, türelmesebbé és megértőbbé válsz. Tehát egyre kevésbé hajlasz majd arra, hogy egód határozza meg, ki is vagy valójában. Az Isten nézőpontja gyakorlat segítségével egyre gyengül majd benned az ítélkező magatartás is. De az első lépés az elme rugalmassá tétele. Képessé válni arra, hogy változó nézőpontokból szemléld a helyzeteket. Egyedi önmagad nézőpontjából és a nagyobb, tágabb személyiség nézőpontjából is. Ha készen állsz, helyezkedj el kényelmesen, s ha alkalmas a hely hozzá, csukd be a szemedet is! Lazíts! Képzeld el, mintha egy erdő peremén elterülő, gyönyörű réten, fönn a hegyoldalban lennél! Képzeld el, hogy már ott vagy! Hogy látod, amit ott látnál, hallod, amit ott hallanál, érzed, amit ott éreznél. Ha fönn a magas hegyoldalban, ezen az erdő peremén elterülő réten lennél, lehet, hogy távoli hegycsúcsokat látnál. Vagy kanyargó folyót lenn a buja zöld völgyben. Ahogy élvezed a távoli dolgok látványát, s míg figyeled a madarakat, a pillangókat, a kis állatkákat a közeledben, egy hangot hallasz elméd mélyéről. Hangot, amely ezt mondja: „Én vagyok.” Tudatában vagy annak, hogy te magad egy különálló személy vagy. Egy réten élvezed a csodálatos látványt. Különálló fűszálakat, különálló fákat, bogarakat, madarakat, állatkákat. Mind különálló, egyedi megnyilvánulása az okság birodalmának. És most hangot hallasz: „Légy egy velük!” S nézőpontod megváltozik. Átérzed, hogy eggyé válsz a teljes képpel. Te vagy a hegy a réttel, a fák, a fű, az állatkák, egy vagy velük. Egy vagy

- 49 -

Silva-Elménk univerzális ereje mindennel. Az oksági energia, ami átárad minden létezőn. És most képzeld el, hogy csupán a tudatod vagy! S kezdj fölemelkedni a levegőbe! Föl a rét fölé, messze a hegyek fölé, föl a Föld fölé. Most teljes szabadságod birtokában kezdesz visszafelé haladni az időben. Évről évre, helyszínről helyszínre a múltadba. Ahogy lassan ereszkedsz, elérkezel koragyermekkorod egy időpontjához, egy helyszínéhez. És most ebből a nézőpontból – ítélkezés nélkül – nézd meg: kik befolyásoltak téged? Kiket befolyásoltál te? Küldj szeretetet, megbocsátást és pozitív energiát ezeknek az embereknek! Azoknak, akik hatottak rád, s akikre te is hatottál. Most előrefelé haladva az időben jöjj vissza a jelenbe! És itt a jelenben figyelj föl néhány személyre azok közül, akik befolyásolnak téged! És olyanokra, akiket te befolyásolsz. Küldj szeretetet, megbocsátást és pozitív energiát ezeknek az embereknek! És most indulj a jövő felé! Jövőd nézőpontjából is vizsgáld meg: vajon milyen hatása lesz a befolyásodnak? Most, ahogy visszatérsz a jelenbe, érzékeld légzésedet, érzékeld, hogyan érintkezik tested ruháddal! Majd lassan nyisd ki a szemedet, és őrizd meg mindazt, amire érdemes és hasznos emlékezni!

Silva – 12

Ideális éned a legkülönfélébb helyzetekben LAURA SILVA: Ahogy most visszatekintek az Elménk univerzális ereje elnevezésű anyagunkra, fölpezsdít a gondolat, hogy milyen utazásra is vállalkoztál. Ez az életeden keresztüli utazás az, amitől életed egyre jobbá és jobbá válik minden egyes lépéssel. De csak akkor, ha te magad vállalkozol az útra. Ha te magad teszed meg a szükséges lépéseket. Egy kicsit kövessük nyomon: honnét is jutottunk ideáig? Mi mindent fedeztünk föl, hoztunk felszínre? A program elején az egyetemes energiáról és az okság birodalmáról volt szó. Ez mindennek forrása. Eredete. Magunkat is beleértve a mindenségbe. Megtanultuk, hogy miként térhetünk vissza létünk kiindulási pontjához azzal, hogy ráhangolódunk arra a megszemélyesítőre, akit az okság birodalmában alkottunk. S így magából az egyetemes energiából merítünk, amelyen létünk is alapszik. Megtárgyaltuk, hogy miként lehetséges, hogy vannak olyan emberek, akikben inkább kifejeződik az okság birodalma, mint saját egójuk. És akik képesek ezt mindennapi életükben tapasztalható módon is megmutatni. Ha rendelkezésünkre áll az energiaminta, mi is képesek vagyunk ekként élni. Ezeket az embereket tanítóknak neveztük. És megvizsgáltuk jellemző jegyeiket, hogy kialakíthassuk, és hasznosítani tudjuk majd ezeket az összetevőket magunkban is. Így alkotjuk meg az egyetemes energiából ideális önmagunk képmását. Egy képmást, ami olyan erős, vonzó tényezővé válik, hogy segítségével az általunk választott irányba mozdulunk. Különösen megpróbáltatások, betegségeink, emberi kapcsolataink problémái idején mutatkozik ez meg. Ilyenkor irányít ez vissza bennünket a helyes útra: az egészség, a szeretet és a siker útjára. Megtanultuk azt is, hogy ha erre a képmásra hangoljuk magunkat, akkor az életünket pozitív irányban befolyásolja. Innét továbbléptünk az egészség terén önmagunkkal kialakított kapcsolatunk kérdéskörére. Konkrétabban azzal foglalkoztunk, hogy miként őrizzük meg, illetve hogyan javítsuk egészségünket. Megtanultunk elszakadni olyan sablonoktól, mintáktól, amelyek már nem kívánatosak. És megtanultuk újból integrálni az egyetemes energiát a jó egészség mintájába. Ezt a megközelítést átvittük a szokásokra is. Kialakítottuk a jó szokások mintáját az okság birodalmában, hogy erős vonzó tényezők legyenek ezek is. Nekifogtunk feldolgozni azokat a mintákat is, amelyek feszültség, félelem és harag formájában jelennek meg az életünkben. Az érzések hátterében meghúzódó okok valójában az elhagyatottságtól, az elutasítottságtól, a reménytelenségtől, a tehetetlenségtől való félelem, a rettegés attól, hogy kicsúszik kezünkből az irányítás. Föltártuk azt is, hogy ezek a háttérben meghúzódó érzelmek hogyan befolyásolják életünk minden területét. Fölfedeztük, hogy miként használhatjuk az okság birodalmát a produktivitás forrásaként. És hogyan érhetjük el az intelligencia

- 50 -

Silva-Elménk univerzális ereje különböző síkjait, hogy ennek révén problémákat oldhassunk meg. Méghozzá kevesebb erőlködéssel és hatékonyabban, mint eddig. És bármiféle helyzet problémáit. Az anyagi jellegű problémákat is beleértve. Ezután továbbléptünk, hogy gyógyulást találjunk múltunk sebeire. Azokra az eseményekre, amelyek még ma is befolyásolnak minket. Amelyek megakadályozzák, hogy teljességében örülhessünk az életnek. És végül beláttuk, hogy ha ideális önmagunkhoz igazodunk, akkor sokkal inkább lehetővé tesszük, hogy az oksági birodalom egyetemes energiája betöltse, minden szempontból gazdagítsa életünket. Azért lelkesít mindez, amit Merilou, Gery és én átadhattunk neked, mert pontosan tudjuk, hogy ez az információ milyen óriási hatással lehet az életedre. Egy dolgot kell csak észben tartanod. Azt, hogy az információ, ha nem használják, bármilyen jó is, semmit sem ér. Reméljük, te is egyike leszel azoknak, akik még annál is tovább mennek, hogy kizárólag csak használják, amit tanultak. Olyanná válsz, aki a tanultakat éli. Azzá válik, amit elsajátított. GERALD SEAVEY: Kérlek, jegyezd meg, hogy az Elménk univerzális ereje sokkal több, mint technika- és fogalomgyűjtemény! Ez egy életmód ahhoz, hogy egyre inkább azzá válhass, amivé és akivé válni akarsz. Hogy túljuss egód korlátain. Hogy egy sokkal tágabb személyiséggé válj. Hogy az egyetemes oksági energia, ami pozitív teremtő erőként jelentkezik, minden szempontból segítse jobbá alakítani saját életedet és mások életét is. Ezen a lelki utazáson sok mintát érintettünk az igazság keresése során. Nincs egyetlen kizárólagos út sem arra, hogy hogyan éljük életünket. A valóság egyetlen modellje sem fog maradéktalanul illeni ránk. A gondolkodás sokfélesége, az ösvények szétágazó sokasága az, ami utazásunkat igazán izgalmassá teszi. A másoknak köszönhető valóságokból fedezzük föl, hogy miként válhatunk jobbá önmagunk átalakítása révén. Az energiaminták, amelyek minket egyedi létezővé tesznek, folytonosan fejlődnek. A kihívásokra képesek vagyunk felelni. S felelünk is. Fogadd el a feladatot! Állj készen annak megoldására! Az Elménk univerzális ereje olyan keretet ad, amelynek segítségével az élet minden formáját egységbe foglaló ős princípiumhoz, az oksági birodalom mindent életre keltő alkotóeleméhez igazíthatod te is az életedet. Több vagy, mint a tested magában. A gondolkodás korlátai sem jelentenek végső határt. Még ha van is tested, még ha a gondolkodás határoz is meg nagyon sok mindent abból, amit tapasztalunk. Az okság birodalmát használva a mindenen túlmutató, transzcendens erőt tapasztalhatod meg. Annak a valakinek, aki te valójában vagy, annak a szívében, a lelkében következnek be alapvető, mélyen gyökerező változások. MERILOU SEAVEY: Tanfolyamainkon gyakran előfordul, hogy odajön valaki a szünetben, és azt mondja: „Úgy beszélsz mindenről, mintha ez könnyű dolog lenne. Pedig nagyon is nehéz.” Hadd emlékeztesselek: én is meg tudtam csinálni, Gery is, Laura is! Tehát bárki képes rá. Nem nehéz. Valakinek a gondolkodásmódja, az bizony lehet nehézkes. Ha én meg tudom tenni, bárki képes rá. Semmiben sem különbözök senkitől. Gery se. Laura se. Emberek vagyunk. Vannak jó napjaink, vannak rosszabbak. Épp csak gyorsabban jutunk ki a hullámvölgyekből, mint sokan mások. Megtanultuk, hogyan lehet egyre tudatosabbá válni. És egyre jobban követni az ösvényt, amit életünk útjává választottunk. Vannak esetek, amikor ideális önmagunk kellemes módon, az öröm formájában szól hozzánk. És vannak helyzetek, amikor arra emlékezünk, hogy ideális önmagunk egyre hív minket, hogy haladjunk még tovább, előre. Szeretnénk megköszönni neked, hogy részt vettél ebben a programban. S egy történettel búcsúzunk el. Régestelen régen egy távoli országban élt egy csúnya ember. Tudta magáról, hogy csúnya. Abban a faluban, ahol élt, minden embert elriasztott magától, pedig sokukat tisztelte, csodálta. Nem akart kapcsolatba kerülni velük, mert tudta, mit gondolnak felőle. Teltek az évek, s ahogy egyre csak idősebb lett, egyre jobban belevésődött, hogy csúnya. S így csak

- 51 -

Silva-Elménk univerzális ereje tovább riasztotta magától az embereket. Lehorgasztott fejjel járt, senkire se nézett. Szálltak az évek, egyre szomorúbb lett. Nagyon magányos volt. A falu szélén lakott, és ritkán ment emberek közé. Noha sok falubélit tisztelt, kedvelt, sosem talált módot arra, hogy kapcsolatot teremtsen velük, s elmondhassa, miként érez. Ahogy az évek múlásával egyre érettebbé vált, folyton csak figyelt. Hallgatott. De beszélni nem tudott senkivel. Teljesen magára maradt. Élt a faluban egy fiatal nő is, aki olyan szép volt, hogy távolról nézve is sokszor megakadt rajta emberünk tekintete. Végül aztán belészeretett. Olyan tulajdonságokat látott meg benne, amelyekért mélyen csodálta őt. Egy napon idegen kopogtatott az ajtaján. Az idegen nem tudta, hogy a csúnya ember otthonába zörget. Csúnya emberünk annyira meglepődött, amikor meghallotta a kopogást, hogy gondolkodás nélkül sarkig tárta az ajtaját. Ott állt előtte az idegen vándor. Árnyékos zugot keresett, ahol megpihenhetne. S kért egy pohár hideg vizet. A csúnya ember, aki az évek alatt megismerte a magányt, jól tudta, mi az együttérzés, mi a segítő figyelmesség, s megadta a vándornak, amit az kért. Árnyas helyre vezette, inni adott neki, s beszélgetni kezdtek. Az idegen vándor furcsa mód nem törődött a férfi csúfságával. Kedves volt hozzá. Elmesélte neki, mi mindent látott utazásai során. Elmondta, merre készül továbbmenni. Sok csodás helyen járt, sok érdekes emberrel találkozott már. Csúnya emberünk olyan jól, olyan kellemesen érezte magát ennek a vándornak a társaságában, hogy végül is arra gondolt, hogy talán ő is képes lenne kifejezni akár legmélyebb érzéseit is. Azt, hogy mennyire szomorú és elkeserítő olyan világban élni, ahol folyton bujkálni kell az emberek tekintete elől, akik ismerik csúfságát. A vándor erre egy távoli faluról kezdett mesélni. Ahol egy álarckészítő mester él, aki csodálatos maszkokat tud készíteni. Olyan élethű álarcokat, hogy ha valaki felvesz egyet közülük, senki meg nem mondaná, hogy álarc van rajta. Később elbúcsúzott a vándor, és útjára indult. Ahogy telt az idő, az ismét magára maradt csúnya ember egyre jobban érezte, hogy mi is kell neki valójában. Arra vágyott, hogy ő is a faluhoz tartozzék. Arra, hogy a számára fontos emberekkel kapcsolatba kerülhessen. Arra, hogy több lehessen, mint csúnya ember. Egy nap aztán eladta mindenét, és útra kelt. Messzire utazott, sokhelyütt megállt, de mindenütt úgy bántak vele, mint otthon. Csúfsága miatt és amiatt, ahogy ezt viselte, az emberek széles ívben elkerülték. Mindenki rosszul érezte magát a környezetében, s ő is a többiek között. Nem teltek boldogan utazásának napjai. Nem volt öröm újból és újból ugyanazt megtapasztalni. Útjának minden egyes állomása egyre jobban és egyre mélyebben meggyőzte őt arról, hogy csúnya ember. Minden állomásnál egyre jobban, egyre erősebben vágyott arra, hogy felkeresse az álarckészítő mestert. S felvirradt a nagy nap. Elérkezett végre abba a faluba, ahol meglelte a csodák csodáját. Megtalálta azt a lehetőséget, amivel megváltoztathatja az életét. Sokba került neki. A hosszú út, a sok szenvedés, a föláldozott megtakarított pénze, de végül is elkészült az álarc. Ami csodálatosra sikeredett. Amikor az utolsó igazítás után fölpróbálta, örömtől sugárzott az arca. A tükörbe nézve szebbnek látta önmagát, mint amiről valaha is álmodni merészelt. Senki meg nem mondta volna, hogy álarc van rajta. Büszkén viselte maszkját. S míg távoli faluja felé tartott, minden egyes lépéssel, minden egyes állomással egy kicsit jobban kihúzta magát. Egy kicsit magasabb lett. Beszéde is megváltozott. Egyre tisztább lett. Úgy találta, hogy az emberek is másként bánnak vele. Amikorra hazaért a szülőfalujába, senki sem tudta megmondani, ki is ő. Nyoma sem volt az eredeti csúfságnak. Hamarosan ő lett a női nem számára a falu legígéretesebb férfija. Álmai hölgyének udvarolt, aki viszonozta is szerelmét. S látta közelről, hogy ez a nő valóban az, akinek gondolta, akit tulajdonságaiért egykor csupán távolról csodált. Minél jobban megismerte, annál inkább megszerette őt. S minél jobban szerette, annál közelebb kerültek egymáshoz. Szemében szerelmet látott. Mély, feltételekhez nem kötött szeretet volt kettejük között. Érezte, hogy ezt a szerelmet el nem ronthatja. Így aztán amikor kettesben ültek kedvenc helyükön, a folyóparton, egy ragyogó nyári napon, a kristálytiszta víz fölött elmondta neki az igazságot. S ahogy párja szemébe nézett, lassan lehántotta saját arcáról a maszkot. Mindvégig bizonytalanság uralta eközben, hogy mi is fog

- 52 -

Silva-Elménk univerzális ereje történni, ha meglátja szerelme, ki ő valójában. S amikor lehullt az álarc, kedvese szemében ugyanaz a feltétel nélküli szeretet tükröződött. LAURA SILVA: Életünk tanítói közül oly sokan, akik bátorítottak minket az utunkon, ugyanolyan emberek voltak, mint mi magunk. Ők is útra keltek egykor, egy olyan útra, ami sokkal messzebbre vitte őket, mint hitték, minden álmukon is túlra. Azt kívánjuk neked, hogy életed során ez a segédanyag kísérjen utadon! Segítségével leld meg az eszközöket, amelyek révén megtalálhatod azt, hogy ideális önmagad egyre nagyobb mértékben legyen része mindennapjaidnak! Szívből kívánunk neked biztonságos, jó utazást!

Silva – 13

Ráadás = Mentális gyakorlat a „minták” átalakításához GERALD SEAVEY: A következő gyakorlat segíteni fog abban, hogy felhasználd az okság birodalmát bármilyen általad vágyott cél elérésében. A gyakorlat 1. része arra összpontosít, hogy az egészség és a jól lét területén megalkosd ideális önmagadat. Helyezkedj el kényelmesen! Csukd be a szemedet, végy egy mély lélegzetet, s ahogy kiengeded a levegőt, juss el a relaxáció ideális állapotába! Engedj el minden feszültséget! Lazítsd el testedet teljesen! Csöndesítsd le elmédet, lassítsd le gondolataidat! Lélegezz lágyan, természetesen! Lazíts! Lépj most az okság birodalmába! Merülj bele oly módon, hogy figyelmedet tested különböző területeire irányítod! Fejed tetejétől le egészen lábujjadig. Irányítsd az egyetemes energiát, hogy átjárja és betöltse lényed minden részét! Ha bárhol bármi feszültséget vagy kellemetlenséget érzel, engedd, hogy ezek a területek is beleolvadjanak az okság birodalmába! Érezd, ahogy árad beléd és belőled az egyetemes energia! Az okság birodalmának egyetemes energiájával tölts föl egy testet, egy elmét, a test minden szervét, a szöveteket, sejteket, molekulákat és atomokat! Teremtsd tökéletessé testedet az okság birodalmában úgy, hogy az egyetemes energiát tökéletes önmagad kifejezőjévé formálod! Helyezd ezt a megszemélyesítőt a lelki síkra! Adj ki hangot! S a kezeiddel irányítsd, ahogy átviszed alkotásodat a mentális síkra! Vetítsd ki most egészséges testedet a fizikai világba úgy, hogy önmagadat tökéletesen egészségesnek jeleníted meg! Különböző helyzetekben, az idő múlásával változó formákban jelenítsd meg tökéletes egészségedet! LAURA SILVA: Ahhoz, hogy egy új vállalkozásod, ügyed megvalósításához fölhasználd az okság birodalmát, gyűjtsd egybe az okság világának anyagát: az egyetemes energiát! S kezedet mozgatva alkosd meg annak lényegét, esszenciáját, amit el akarsz érni! Vidd át ezt az alkotást a mentális síkra! Használd eközben is a kezedet! Alakítsd ki itt is vágyott célod esszenciáját! Kezeiddel irányítsd, és adj ki hangot is közben! Most vidd át az alkotást a fizikai világba úgy, hogy a cél fizikai megvalósulásának különböző változatait jeleníted meg lelki szemeid előtt! Ahhoz, hogy az okság birodalmát akármilyen problémás terület megváltoztatására vagy javítására használd, először azonosítanod kell ezt a problémás helyzetet vagy tapasztalatot. Képzeld el, hogy átviszed a fizikai valóságból a mentális tartományba! Majd gyűjtsd egybe a problémához kapcsolódó mentális mintákat! Vidd mindezeket a mintákat tovább, az okság birodalmába, és itt oszlasd szét őket teljesen! Alakítsd vissza mindet egyetemes energiává! Meríts most az oksági birodalom egyetemes energiájából! Alkosd olyanná a tapasztalatot, amilyennek szeretnéd! Gyűjtsd ehhez egybe az oksági

- 53 -

Silva-Elménk univerzális ereje birodalom anyagát, és így gyúrd ki kezeiddel az alakot! Formázd meg vágyott célod esszenciáját! Vidd ezt az alkotást a mentális síkra, s míg ezt teszed, használd kezedet! S ha jólesik, adj hozzá hangot is: „Szsssz…” Most vidd tovább ezt az újjáalkotott teremtményt a fizikai világba úgy, hogy alkotásod számos fizikai megvalósulását jeleníted meg lelki szemeid előtt! Ahhoz, hogy újból megerősítsd a létrehozott célt, irányíts egyetemes energiát az okság birodalmából a mentális síkon át a fizikai dimenzióba! Jelenítsd meg közben mindazokat a variációkat és előnyöket, amelyek alkotásodnak a fizikai világban történő megvalósulását tükrözik! Úgy tedd ezt, mintha már be is következett volna mindaz, amit elképzelsz! Szánj rá még néhány percet, hogy tovább erősítsd! Érezd át! Élvezd! Emlékezz rá! Most végy egy mély lélegzetet, s ahogy kiengeded a levegőt, lassan és lágyan tereld vissza figyelmedet a jelen időpontra és helyre! Hozd magaddal az ideális állapot minden előnyét, s mikor készen állsz, nyisd ki a szemedet!

Domján László: Jobb jövőnkért Szeretettel köszöntelek. Laura, Gery és Merilou anyagának meghallgatása után, remélem, jobban hiszed már, hogy elménknek tényleges valóságteremtő ereje van. De nemcsak saját testünk folyamataira és saját életünk eseményeire tudunk meglepően nagymértékben hatni. Képesek vagyunk segíteni például beteg szeretteinken, akár távolról is, illetve elménk erejével nagyobb közösségek életét is pozitívan tudjuk befolyásolni. Részben közvetett módon, vagyis úgy, hogy a mifelénk ma még sajnos divatos panaszkodás helyett a pozitív, megoldáscentrikus hozzáállásra mutatunk példát. Részben azonban elménk közvetlen valóságteremtő erejével. Aki elvégezte a 4 napos agykontrolltanfolyamot, az ezzel a lehetőséggel pontosan tisztában van. Ráadásként amerikai barátaim 7 kazettája mellé fogadd szeretettel ezt a 8.-at, amelyen nemcsak a saját életed jobbra fordulásáért, hanem Magyarország nevű közös családunkért is latba vetheted elméd hatalmas erejét. Érdemes tudnod, hogy minden hónap 1-jén este 10 órakor országszerte több ezer agykontrollos adja össze mentális energiáját, hogy országunk és bolygónk anyagi és lelki életszínvonala növekedjen. Ezt az irányított meditációt ilyenkor is használhatod. Ha kedved van, tarts velem a következő percekben! Megkérlek, helyezkedj el kényelmesen, ülve vagy fekve. Hunyd be a szemed! Sóhajts egy mélyet, és ahogy kiengeded a levegőt, lazítsd el minden izmodat! Hogy tested még jobban ellazuljon, most megkérlek, lazítsd el a bőrt fejed tetején. Most lazítsd el homlokodat! Lazítsd el szemhéjadat és a szem körüli izmokat! Lazítsd el arcod minden izmát! Lazítsd el torkodat kívül és belül! Lazítsd el mindkét válladat és karodat! Lazítsd el mellkasodat kívül és belül! Lazítsd el hasadat kívül és belül! Lazítsd el combodat! Lazítsd el lábszáradat! Lazítsd el lábfejedet! Most egész tested ellazultan pihen. Csodálatos érzés mélyen ellazult állapotban lenni. Csodálatos és nagyon egészséges. Lazíts! Végy egy mély lélegzetet, s ahogy kiengeded a levegőt, lazulj el még jobban! Hogy lelkileg is ellazulj, képzeld el, hogy most egy gyönyörű, nyugalmat árasztó folyó partján ülsz! Hátadat egy árnyékot adó, lombos fa törzsének támasztod. Arcodat lágy szellő simogatja, és virágillatot sodor feléd. Nézed a folyó csaknem tükörsima, nyugodt felszínét. Látod, ahogy a napfény csillogva táncol a vízen. A folyó mindkét oldalán dús lombú fák sorakoznak. A közelben madarak énekelnek. A kék égen fehér gomolyfelhők úsznak át. Végtelen nyugalom és mélységes béke jár át. Szinte beleolvadsz a tájba, eggyé válsz a természettel. Nyugodt és laza vagy. Lazíts! Végy egy mély lélegzetet, s ahogy kiengeded a levegőt, lazítsd el magad teljesen! Engedd, hogy egész valódat átjárja ez a finom nyugalom! Induljunk most képzeletbeli, közös utazásra! Képzeld el, hogy fölemelkedsz, és egyre magasabbról látod a tájat! Alattad szelíden kanyarog az ezüst színű folyó. Tovább emelkedsz. - 54 -

Silva-Elménk univerzális ereje A távolban magas hegyeket pillantasz meg. A Mátra és a Bükk vonulata rajzolódik ki. Tovább emelkedsz. Fokozatosan látóteredbe kerül egész Magyarország. Milyen szép! Utak és folyók hálózzák be keresztül-kasul. Most nézz körül itt fönt! Nem vagy egyedül. Sok-sok csodálatos ember vesz körül. Mind jó barát, hiszen egy óriási család tagjaiként összekapcsolódik sorsunk. Jó ez a nagy találkozás. Erőt és remény önt szívünkbe. Képzeletben fogjuk meg most egymás kezét, és érezzük a hatalmas energia áradó hullámait! A legnagyobb erő hullámai ezek. A szereteté. Fogjuk biztosan egymás kezét! Vigyázzunk, hogy soha ne szakadjon meg ez a testvéri lánc! Egymáshoz tartozunk. Egyet akarunk. Türelmet, megértést, bizakodást, együtt gondolkodást, megfontolt, előre vivő tetteket, emberséget, bölcs belátást, békességet határainkon belül és kívül. Képzeld el, hogy ez a szeretet és bölcsesség éltető esővízként kezdi öntözni az egész országot! Lásd, ahogy szemerkélni kezd a langyos eső! Minden cseppje lemossa a bánatot az emberek szívéről, és az összetartozás és tenni akarás érzését ébreszti bennük. Hagyd, hogy a zenével képzeleted is szárnyra kapjon! Saját fantáziádra hagyatkozva képzeld el, hogy egyre hatékonyabban tudjuk megoldani előttünk álló feladatainkat! Hogy egyre jobban megy mindnyájunk sora. Hogy egyre többen ismerik fel a lelki értékek és a lelki fejlődés fontosságát, tiszteletben tartva mások meggyőződését. Hogy bölcsen együttműködünk közös céljaink elérésében. Hogy kesergés helyett a gondok megoldásának legjobb módjait keressük. Hogy békében élünk szomszédainkkal. Lazíts, és képzelődj bátran! Forró vággyal és bizakodó hittel. Lazíts! Most időt hagyok, hogy elképzeld saját, egyéni életed jobbra fordulását is. Forró vággyal és erős hittel, és az eredményt elvárva képzeld el, hogy elérted céljaid! Álmodozásnak tűnik? Nem baj. Te már tudod: az álmok valóra válhatnak. Álmaidat valóra válthatod. Lazíts! Most pedig lássuk lelki szemeinkkel az egész földgolyót, közös otthonunkat! Képzeljük el, hogy az erdő fái tisztábbá teszik a levegőt! Hogy erősebbé válik az ózonpajzs. Megtisztulnak a folyók, tavak, tengerek. S hogy mi emberek a jövőben jobban vigyázunk a minket éltető természetre. Lazíts! Most újra a folyóparton ülsz. Hátadat ismét az árnyas fa törzsének támasztod. Egyedül vagy, de elmédben őrzöd az összetartozás képének emlékét. Szívedben több már a szeretet, testedben nagyobb az erő. Ezek az új kincsek is segítenek utadon. A boldog és teljes életnek van egy nagy-nagy titka. Ahogy Laurától, Gerytől és Marilou-tól is hallhattad, ez az, hogy túl tudjunk lépni énünk határain. Számomra a Nobel-díjas chilei költőnő, Gabriela Mistral egyszerű szavai fogalmazzák meg legszebben ezt a nagy titkot. Hadd búcsúzzak el az ő soraival: „A természetben, mindenben a szolgálat vágya él. A szél szolgál, a víz szolgál. Ha fát találsz, ültesd el magad! Ha hibát találsz, javítsd ki magad! Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad! Öröm jónak és egészségesnek lenni, ám még nagyobb öröm szolgálni tudni. Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érték! Az apró szolgálat öröme is létezik. Például amikor meglocsolod a kertet, rendet raksz a könyvek közt, vagy megfésülöd egy kislány kócos haját. Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kis emberek dolga! Az életet és fényt adó Isten is szolgál, s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál. Naponta néz kezünkre, s kérdezi: Szolgáltál-e ma? Kit? Egy fát, barátot, szerettedet, idegent? Köszönöm, hogy megengeded, hogy szolgáljalak!”

- 55 -