Sherrilyn Kenyon - Sötét vágyak vadásza - 27. Álomharcos.pdf

Sherrilyn Kenyon Dream Warrior lomharcos

FIGYELMEZTETÉS! Első és egyben utolsó Megértem, hogy azok, akik csak olvassák a fordításokat, és ők maguk nincsenek benne ebben, azok nem látják át, hogy mit is csinálunk, illetve hogy ez milyen kockázatokkal jár. Ha engem elkapnak azzal, hogy a szerzői engedély és jogok megvásárlása nélkül fordítást csinálok, akkor olyan szerzői jogi pert akaszthatnak a nyakamba, hogy még az unokáim is fizetni fogják a büntetést! Nekem ez nem hiányzik. Szerintem senkinek nem hiányozna. Ingyen és a saját szabadidőmet feláldozva csinálom ezt, mert imádom Kenyon könyveit, és azt szerettem volna, ha mindenki, akit érdekel, elolvashatja, és velem együtt élvezheti ezt az elképesztő történetet. Mikor az Ulpius-ház közzé tette a legújabb Kenyon-könyv megjelenését, valaki (lényegtelen, hogy ki volt az) volt olyan határtalanul értelmes, és ki írta ott, a Facebook oldalon, a bejegyzés alatt hozzászólásban, hogy ő már olvasta a rajongóit isten tudja meddig, és hogy átküldi mindenkinek, aki szeretné! (Lehet, hogy nem pontosan ez volt a szöveg, én a megjegyzést már nem láttam, és csak másodkézből szerzett információim vannak, de a lényeg ugyanaz.) Csak gratulálni tudok ehhez az intelligencia-hányadosról oly nyilvánvalóan árulkodó megnyilvánuláshoz! Noha végtelenül hízelgő, hogy reklámoznak, borzasztóan feldühített, hogy az illető ilyen

veszélyes helyzetbe sodort. Bizonyára a kiadók is tisztában vannak a rajongói fordítások létével, de hogy ezt még valaki a képükbe is vágja! Annyira imádom, hogy mostanság senki nem gondol bele a tettei következményébe! Főleg, ha ő maga nem is érintett! Meg abba, hogy az informatika korában élünk! Ha valaki meg akar találni engem, az meg fog, méghozzá nagyon egyszerűen, mert mivel nem vagyok informatikus, és nem nagyon értek az ilyesmihez, meglehetősen korlátozott az eszköztáram, ha arról van szó, hogy elrejtsem a kilétemet. És mivel tapasztalatlanabb koromban elkövettem pár hibát ezzel kapcsolatban. Ez az első és utolsó figyelmeztetés. A munkám mindenki számára elérhető volt eddig, aki csak kérte, megkapta. Nem hittem volna, hogy ilyen nagyságrendű emberi ostobasággal kell majd szembe néznem. Tehát, akinek a szájába kell rágnom: Ne reklámozd a munkámat! Sehol! Főleg nem olyan helyeken (fórumok, nyilvános oldalak stb…), ahol mindenki láthatja! A kiadók meg hatóságok előtt aztán meg végképp ne! Ha ez még egyszer előfordul, csak olyanok fogják megkapni a fordításaimat, akiket ismerek, akikben megbízom, és tudom, van annyi eszük, hogy tudják, mikor kell hallgatni. Vagy ha olyan eset áll fel, abbahagyom a fordítást. Ha kell, egy könyv kellős közepén – a fordításaim sosem magamnak készültek, én angolul is tökéletesen megértem. A szívem fog beleszakadni, mert ez az életem része, és nagyon nehéz lesz felhagyni vele, de ha erre kerül sor, hát legyen. És igen, nyugodtan fogok aludni, mert nem rajtam múlt.

A fordító megjegyzése: A veterán olvasóim észreveszik majd, hogy most nagyon durván belenyúltam a könyvbe néhány szó tekintetében. Világ életemben hangoztattam, hogy fordításban az a véleményem, hogy amit csak lehet, azt magyarul. Nemrég a kezembe akadt egy mitológiával foglalkozó könyv, és mikor véletlenszerűen belekukkantottam a szójegyzékbe, a szemembe ötlött néhány név. Felkerestem őket, és nicsak, ugyanazokat találtam meg, mint amik a könyvben is szerepelnek. Átírásra került: Daimón, Gallú, Szín Nanna, Phobosz, Deimosz, Oneirosz, Szkotosz, Azmodeus, Szefirot. Mind léteznek az egyes mitológiákban, és meglehetősen közel állnak a könyvbéli szerepükhöz is. Nem került átírásra néhány név: Acheron, Soteria, Zephyra stb… Csak a tényleges istenek nevét magyarosítottam, néhány kivételtől eltekintve (Léta, Iolé). És mivel Acheron meg a görög Akherón isten nem egy személy, nem írtam át a nevét. Van valami, ami viszont átírásra került: a Malachai-ból Malakhim lett. Hiába vadásztam sokáig erre, valahogy csak nem találtam meg mitológiában. Míg meg nem tudtam (hála a wikipediának), hogy a Malachai a Malach többes száma, ami héberül (vagy arabul) angyalt jelent. Így találtam meg a Malakim / Malakhim kifejezést a héber mitológiában, és meglepően találónak találtam (az im a többes szám jele, egyes számú alak Malak/Malakh). Itt viszont szeretném megjegyezni, hogy lehet, ebben végzetesen mellé lőttem – és ez csak akkor derülhet ki, ha esetleg a könyvben felbukkan ez a szó. Ha így történne, akkor előre is elnézést kérek tőletek. Ja, és még valami. A Nick története (Chronicles of Nick) sorozat kvázi innen indul a szereplők tekintetében – ez így nem pontos, de majdnem. Ingyenes rajongói fordítás! Forgalomba nem hozható!

Prol gus E

l fognak jönni érte. Kratosz az Olümposz legmagasabb pontján állt, a gyönyörű naplementét nézte. A sötétedő eget meleg színű fénycsóvák szelték, ami egy ragyogó és csillogó tűzopálra emlékeztette őt. Sehol máshol a világon nem volt ilyen lélegzetelállító ez a látvány, és épp ezért szeretett volna még egyszer, utoljára itt ülni, mielőtt aláveti magát a jól megérdemelt büntetésnek. Nem fog irgalmat kérni. Semmi szükség nincs rá. Mindenki másnál jobban ismerte Zeusz haragját. Évszázadok óta ő volt az Olümposzi isten kalapácsa, ő érvényesítette az igazságát. És most az igazság el fog jönni érte. – Menekülj, s én veled tartok. Lepillantott a nővére, Niké aprócska alakjára. Ahol az ő

Sherrilyn Kenyon szárnya fekete volt, a nőé tiszta hófehér színben fénylett. Sötét, hullámos haját egy fehér szalaggal kötötte össze, melynek színe megegyezett a ruhájáéval. A győzelem megtestesítőjeként, egész életében mellette volt. Ők ketten, meg a fivérük és a nővérük, Zeusz őrszemei voltak. Mint védelmezőit, Zeusz még a saját gyermekeinél is jobban szerette őket. Míg Kratosz el nem követett egy megbocsáthatatlan bűnt – megkímélt egy életet, amit el kellett volna vennie. Nem az ő tisztje, hogy megkérdőjelezze a mesterét, neki az a kötelessége, hogy teljesítse az akaratát. Még most sem értette, miért tette, amit tett. Az istenek tudják, az együttérzés számára idegen érzelem volt. Most mégis… Eljött a halálom órája. Kratosz fáradtan felsóhajtott. – Nem kérhetem ezt tőled, akribos. Te még élvezed Zeusz kegyét. Ne kockáztasd ezt miattam! Emellett az Olümposzi igazságszolgáltatás elől senki nem menekülhet el. Ezt te is ugyanolyan jól tudod, mint én. Nem számít, hová rejtőznék, rám találnának. Niké megfogta a kezét, és az arcához emelte. – Tudom, miért tetted, amit tettél, és tisztellek érte. És ez nem változtat semmin. Ami történt, megtörtént. Nem maradt más hátra, mint találkozni a büntetéssel. Tekintetét elfordította a napról és a nővérére nézett, aki mellette állt, szépséges arca még mindig a tenyerében volt. Eddigi létezése során csak benne bízott meg teljesen. A nővérében, akinek kék szeme a távolba révedt, és akinek a

Dream Warrior bátorsága és hűsége páratlannak bizonyult. Érte bármit megtett volna. De nem fogja feláldozni a saját ostobasága miatt. – Maradj itt, ahol biztonságban vagy. A szorítása a csuklóján erősödött. – Inkább tartanék veled, bátyám. A végsőkig, mint mindig. Gyengéden végigsimított az arcán, majd leejtette a kezét, és lenézett az istenek templomaira, melyek csillogó ékszertojásoknak tűntek az örökzöld fák fészkében. – Maradj itt, Niké… kérlek! A nő bólintott, de Kratosz látta a vonakodást a szemében. – De csak azért, mert te kéred. Átnyújtotta Nikének aranysisakját, hogy emlékeztetőül szolgáljon az együtt megvívott csatákra, majd megcsókolta testvére homlokát és elindult a hegyről levezető ösvényen, az istenek csarnoka felé véve az irányt. Domborműves pajzsa olyan nehéz volt, mint a lelkiismerete, keményfából készült lándzsáját erősen szorította, hogy megacélozza elhatározását. Ahogy ígérte, Niké nem tartott vele, de érezte, ahogy tekintete végigkíséri útján. Az ajánlata, hogy együtt elmeneküljenek, kísértette a gondolatait. De a természetének nem volt része az, hogy bármi elől is elmeneküljön. Harcos volt, és ez minden, amit valaha is ismert. Amiért mindig is élt. A végsőkig fog harcolni. Emellett nem volt hajlandó megadni az ellenségeinek azt az elégtételt, hogy megláncolva rángassák Zeusz elé. Két lábon élte az életét, és úgy is fog meghalni. Magányosan. Szemrebbenés nélkül, könyörgés nélkül,

Sherrilyn Kenyon félelem nélkül. Valójában ez egy igazán hozzáillő befejezés. Azok után, hogy annyi életet kioltott Zeusz kedvéért, most eljött a számadás órája. Megállt az ajtó előtt, ami mögött az istenek már összegyűltek. Több ezerszer sétált már át ezen a bejáraton. De a mai lesz az utolsó alkalom. Magasra szegte az állát, és kinyitotta a hatalmas arany ajtókat. Amint belépett, síri csend támadt a csarnokban, mintha kollektíven mindenki visszatartotta volna a lélegzetét, várva arra, hogy Zeusz hogyan fogja megbüntetni. Zeusz rezzenéstelenül ült a trónján, szeme elsötétült és fenyegetővé vált. Kratosz tekintete az isten jobbjára esett, ahol évszázadokon keresztül az ő helye volt. Soha többé nem fog már odaállni. Vett egy mély levegőt, hogy összeszedje a bátorságát, majd ledobta a pajzsát közvetlenül az ajtó mellé. A hátborzongató, fémes csattanás fülsiketítően visszhangzott a csendben, és furcsamód tükrözte a kongó ürességet Kratosz lelkében. Még mindig nem mozdult senki. A nők ruhájának susogását sem lehetett hallani. Pillantása eltökélten időzött Zeuszon, a lándzsát a válla felé emelte és erősen eldobta. A fegyver a falba állt Zeusz feje felett – az engedetlenség legvégső kifejezési módja, amitől minden jelenlévő isten döbbenten kapkodott a levegő után. Kratosz előhúzta a kardját, és Árész lába elé dobta. Aztán tegezét oldotta le a hátáról, és íjával együtt átnyújtotta Artemisznek. Minden egyes lépéssel, amit Zeusz felé tett,

Dream Warrior levett egy darabot a páncélzatából és a márvány padlóra dobta. Először a mellvértjét, majd a lábszárvédőit, a karvértjét, majd legvégül a fémpántokkal megerősített övét. Mire Zeusz elé ért, már csak barna ágyékkötője maradt rajta. Szárnyát szorosan a hátához simított, és csendes megadása jeleként fejet hajtott az istenek királya előtt. Zeusz káromkodott egyet, mielőtt elővett egy villámot a fénylő tegezből, és arra használta, hogy felhasítsa vele Kratosz arcát. Kratosz érezte a vér ízét, miközben a szeme és az arca lüktetett a fájdalomtól. A kezét a sebre szorította, meleg vér csorgott az ujjai között. – Hogy merészelsz idejönni azok után, amit tettél! Senki sem mondhat ellent nekem! A következő csapás ledöntötte Kratoszt a lábáról, végigcsúszott a padlón, a hideg márvány felsértette a bőrét. Apollón lába előtt állt meg. Az isten undorodva nézett le, vicsorgott egyet, majd arrébb állt, hogy kikerüljön Zeusz tűzvonalából. Kratosz letörölte a vért az arcáról, de abból olyan sok volt így is, hogy a földre csöpögött, majd felnyomta magát, hogy felállhasson. Nem jutott messzire. Zeusz a gerincére lépett, és a hasán tartotta. – Nem engedelmeskedtél egy határozott parancsomnak. Azt akarom, hogy a kegyelmemért esedezz. Kratosz a fejét rázta. – Nem könyörgök semmiért. Zeusz egy rúgással a másik oldalára fordította, majd egy

Sherrilyn Kenyon villámot szúrt a vállába, a földhöz szögezve vele. Kratosz felüvöltött a kínzó fájdalomtól, ami minden egyes szívdobbanásával egyre jobban szétterjedt a testében. – Te szemtelen kutya! Még most is ellent merészelsz mondani nekem? – Nem fogok… – A szavai morgásba fulladtak, mikor Zeusz egy újabb villámot szúrt az oldalába, majd még egyet a másik vállába. Zeusz vicsorogva lépett hátrébb. Dölyfös pillantást vetett az összegyűlt istenekre. – Van köztetek olyan, aki ennek az engedetlen féregnek a védelmére kel? Sértetlen szemével Kratosz, körbe nézett a jelenlévő isteneken. Egyenként mind elfordultak. Héra, Aphrodité, Apollón, Athéné, Artemisz, Árész, Héphaisztosz, Poszeidón, Démétér, Héliosz, Hermész, Erósz, Hüpnosz… satöbbi, satöbbi. De igazán az fájt neki, mikor az anyjára, a bátyjára Zéloszra és a nővérére, Biére nézett. Ők is hátraléptek, és szégyenkező arccal fordultak el tőle. Hát legyen. A szíve mélyén tudta, hogy Niké felszólalt volna az érdekében. De azt tette, amit kért tőle és nem jött el. Zeusz egy újabb villámot szúrt belé, ami valószínűleg fájt volna, ha a teste még képes lett volna fájdalmat érzékelni. – Úgy tűnik, itt senkit nem érdekel, mi lesz veled. Micsoda meglepetés! Kratosz vért köhögve nevetett, ahogy felidézte a napot, mikor arra kényszerítette Héphaisztoszt, hogy – örökké tartó büntetéseként – egy sziklához láncolja

Dream Warrior Prométheuszt. Az isten vonakodott eleget tenni a parancsnak, és Kratoszt könyörtelennek nevezte, amiért ragaszkodott ahhoz, hogy hajtsák végre Zeusz szívtelen utasítását. Kratosz erre válaszul lágyszívűséggel gúnyolta Héphaisztoszt. Azt mondta az istennek, hogy jobb a büntetés végrehajtójának lenni, mint az áldozatának. Most a sor rá került, eljött az idő, hogy ő szenvedjen. Nem csoda, hogy senki nem állt ki érte. Nem is érdemelt mást. Zeusz a torkánál fogva emelte fel a földről. Mindene elzsibbadt a pulzáló villámoktól, amik még mindig a testében tomboltak, így csak annyit tehetett, hogy meredten nézte az istenek királyát. – Hajlandó vagy visszatérni a kötelességedhez, és szolgálni engem? Kratosz a fejét rázta. Soha többé nem fog agyatlan kutyaként engedelmeskedni a mestere minden szeszélyének. – Akkor az örökkévalóságig fogsz szenvedni, és minden egyes nap irgalomért fogsz könyörögni.

fejezet New Orleans, 2009. 6000 évvel később… durván (Plusz-mínusz néhány évszázad)

D

elphine megállt, hogy összeszedje magát, miközben végignézett a környező épületeken, melyeken kovácsoltvas erkélyeket látott, számos ablakot finoman megmunkált faborítás fogott közre. Milyen furcsa város… ugyanakkor az is igaz, hogy egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy a halandók birodalmában legyen, kivéve, mikor az álmaikon keresztül látta a környezetüket – ez azonban teljesen különbözött attól. Ez a rendkívül zajos és fényes hely letaglózta. A szörnyű moslékszagot már nem is említve…

Dream Warrior Ugrott egyet, mikor valami hangos, éles hang visított fel a közelében – egy autó húzott el mellette, hirtelen gyorsítva. Phobosz megragadta a karját és maga mellé rántotta a járdára. – Légy óvatos! Ha egy ilyen elüt, az nagyon fájdalmas lesz. – Sajnálom. Nem figyeltem oda. A férfi bólintott, mielőtt elnézett mellette arrafelé, ahol számos kocsi parkolt egy sor ház előtt, melyek olyan közel voltak egymáshoz, hogy Delphine már azon gondolkodott, nem egymásba vannak-e építve. – A garázsnak ott kell lennie. Odanézett, ahova Phobosz mutatott. Landry Garázs, Alkatrész és Javítás. – Biztos vagy benne, hogy itt van? Phobosz sokatmondó pillantást vetett felé. – Nem a jelenléte kétséges, hanem a fogadtatásunk. Szerencsések leszünk, ha nem belez ki minket gyorsabban, mint ahogy Noir tenné. – A kezével letörölte az izzadtságot a homlokáról, de ez nem sokat javított a helyzetén. Még sosem volt ennél melegebb helyen életében. Szegény Phobosz talpig feketében volt, ami nem épp a legmegfelelőbb viselet egy ilyen éghajlaton. Nyomorúságosan festett ebben a pokoli hőségben. Delphine mindig is a legvonzóbb istenek egyikének tartotta a rendkívül fekete hajával és éles vonásaival. A magas, karcsú férfi kecsesen és gyorsan mozgott. Ez félelmet keltett az ellenségeiben, ugyanakkor halálossá tette a csatákban. A munkája az volt, hogy növelje mások rettegését, annak idején ő és az ikertestvére, Deimosz, az ősi csatatereken tombolták ki magukat. Az utóbbi évszázadok során a Fúriák

%

Sherrilyn Kenyon harcosai lettek, ők büntették meg azokat, akik az istenek útjait keresztezték. Két nappal ezelőttig legalábbis, amikor minden megváltozott… Delphine megremegett az emléktől. Még akkor is, ha nem lenne szabad éreznie semmit sem, a gyomra összerándult a borzalomtól, aminek a tanúja volt. Még mindig csak próbálták összeszedni magukat Noir halálos támadása után. – Mondd csak el még egyszer, miért épp minket választottak ki erre a feladatra? – kérdezte a férfit. – Mi nem voltunk ott, mikor Zeusz száműzte őt, ezért minket talán nem gyűlöl annyira, mint az összes többi istent. – Gúnyosan elmosolyodott. – Emellett mi azon kevesek egyike vagyunk, akiket nem vetettek börtönbe és nem is halottak. Ez nem túl megnyugtató… Valójában a legkevésbé sem az. Ráadásul nem jelenti azt, hogy Kratosz meg fogja hallgatni őket, még kevésbé, hogy segíteni fog nekik. – Szerinted van esélyünk? – Csak amennyi egy hógolyónak van az Egyenlítőn. De Kratosz ugyanabból az ősi Forrásból nyeri az erejét, mint ami Noir-t is megteremtette. Nélküle… röviden… baszhatjuk. Delphine még mindig nem volt ebben olyan biztos. Zeusz azért küldte őket, hogy szívességet kérjenek egy ex-istentől, aki valószínűleg abban a pillanatban kinyírja majd őket, hogy megjelennek előtte. Még sosem találkozott Kratosszal, de a semmi jóval sem kecsegtető hírneve legendás volt. Nem ismert kegyelmet.

&

Dream Warrior Brutalitásához csak eltökéltsége mérhető. Noha Zeusz megkötötte az isteni erejét, a többi isten még mindig rettegett tőle. Ez mindent elmondott megnyerő személyiségéről. Héphaisztosz azt mondta neki, hogy Kratosszal nem lehet szót érteni. Hogy dühös és önző. És ez még az előtt volt, hogy a büntetése az őrületbe kergette. – Biztos vagy benne, hogy nincs más mód? Phobosz arckifejezése elsötétedett. – A fajtád fele halott, és valahányszor az enyémeim egyike kimegy, hogy megmentsen közülük valakit, a seggét a kőkorszakig rugdossák vissza. Higgy nekem, könyörögni ennek a seggfejnek az utolsó, amire vágyom. De ez egy szükséges rossz. – Zeusznak kellene ezt megtennie – morogta, miközben ő is megtörölte izzadt homlokát. Phobosz felhorkant. – És te ezt hajlandó lennél megmondani neki? Nem éppen. Az istenek atyja nem tűrte, hogy bárki is megkérdőjelezze a döntését. Delphine szeme összeszűkült. – Ez a te nagyszerű ötleted volt, Phobosz. Mutasd az utat! – Mi van? Félsz? Csúnyán nézett a férfire. Félig emberként neki sokkal több érzelme volt, mint a legtöbb Álom-vadásznak, de az emberiséghez képest ez még mindig semmi volt. – Ha képes lennék a gyűlöletre, valószínűleg gyűlölnélek. Phobosz élesen felszisszent. – Tudod, egy nővel akkor a

Sherrilyn Kenyon legjobb a szex, ha dühös és gyűlöl téged. – Mivel még sosem szeretkeztem nővel, ezt nekem honnan kellene tudnom? – Finoman vállon lökte, hogy induljon. – Küldetésünk van, Dolophonosz. Ne feledd, ha elbukunk, az ikertestvéred meghal. – Higgy nekem, nem felejtettem el. – Céltudatosan átszelte az utcát. Delphine követte, de nem tudott szabadulni a rossz érzésétől. Ez nem fog számukra jól elsülni. Tudta. Beléptek a garázs irodájába, és egy kislányt pillantottak meg, aki egy papírlapra firkálgatott, mellette harmincas éveit taposó nő támaszkodott a fémpultnak. Meglehetősen csinos volt, mandulavágású szemmel és sötét hajjal. A mosolya ragyogott, mikor meglátta őket. – Segíthetek? Phobosz Delphine elé lépett, mikor a pulthoz értek. – Egy Kratosz nevű fickót keresek. Az asszisztens felvonta a szemöldökét. – Nem ismerek senkit ilyen néven. Sajnálom. Talán egy másik kerület garázsában dolgozik. Phobosz megvakarta a fejét, épp olyan döbbentnek látszott, mint amilyennek Delphine tűnt. – Biztosan tudom, hogy itt dolgozik. Higgyen nekem, a forrásom atom biztos. A kislány megtörölte az orrát és lejjebb húzta a szemüvegét. – Elvesztették a barátjukat, anyu? – Te csak csináld a házi feladatodat, Mollie. – A figyelmét visszafordította Phoboszra. – Nézze, tényleg sajnálom, de még sosem hallottam erről a Kratoszról. Öt éve dolgozom itt, és biztosíthatom, hogy senkit sem ismerek, akit így hívnak. Ez

Dream Warrior nem olyan név, amit elfelejt az ember, egyet ért velem? – A telefon csörögni kezdett, a nő rátette a kezét a készülékre. – Van bármi más, amit tehetek önért? – Nincs. – Phobosz hátrébb lépett és átnézett a nagy ablakon, ami az irodából a garázs-részleg felé nyílt, ahol szürke és kék overálba öltözött férfiak dolgoztak különféle autókon. Delphine követte a tekintetét, megdermedt, mikor meglátta a férfit, akit kerestek. Szent istenek… Senki sem téveszthetné őt össze mással. Nem csoda, hogy ő volt az erő istene, a háborúskodás istenének1 fia… Rémisztő hatalom áradt minden pórusából. Bőven magasabb volt száznyolcvan centinél, testén alaposan kidolgozott izmok domborodtak. Figyelte, ahogy letörli az olajat a kezéről egy sötétkék ronggyal. Szürke munkaruhája kizipzárazva lógott a derekán, így a mellkasát csak egy fekete izompóló takarta, ami még jobban kiemelte fizikumát. A karját a csuklójától a válláig fekete törzsi jelek borították. A lány lélegzete elállt a férfi arca láttán. Még sosem találkozott senkivel, aki nála tökéletesebb lett volna, leszámítva a tépett szélű heget, mely a hajvonalától a fültövéig futott végig az arca jobb felén. Jobb szemét fekete szemkötő fedte, és a seb mélységét látva kíváncsi lett, hogy teljesen elvesztette-e a szemét a sérülésben, amiben a sebhelyét szerezte. Ez mégsem vont le semmit a jóképűségéből. Sőt, még hozzá 1

Ez Pallasz (nem összekeverendő Pallasz Athénével!), egy Titán, aki a háborúnak, mint művészetnek, mesterségnek (angolul Warcraft) az istene. A felesége a szintén Titán Sztüx, a gyűlölet istennője, gyermekei Bié, Niké, Kratosz és Zélosz.

Sherrilyn Kenyon is tett, ugyanakkor még barátságtalanabbá tette az arcát. Hollófekete haja izzadt volt, enyhén göndörödött az arca körül, amelyet mintha fémből faragtak volna ki és sötét borosta borította. Vad hatalom sugárzott belőle. Erős és halálos volt, ami azt a benyomást keltette, hogy egy csatatéren lenne a helye, karddal a kezében, az ellenségeit gyilkolva, nem pedig egy garázsban ragadva, autókat bütykölve. Minden, amit hallott, igaz volt, sőt, még több is. Az istenek segítsenek rajtunk… Ha nem öli meg őket azonnal, nagyon meg lesz lepve. Phobosz átpillantott Delphine válla felett. – Kétségtelenül itt van. A titkárnő homlokráncolva tette le a telefont és nézett Kratoszra az üvegen keresztül. – Jerichót keresik? Phobosz a nő felé fordult. – Úgy érti, Kratoszt. A nő a férfire mutatott, akit Delphine bámult. – Az ott Jericho Davis. Csak néhány hete van itt. Gondja támadt a törvénnyel? Ha egy eljárás miatt vannak itt… – Nem. Szó sincs semmi ilyesmiről. – Phobosz a legelbűvölőbb mosolyát vette elő. – Régi barátok vagyunk. A nő gyanakvóan vonta össze szemöldökét. – Nos, ha a neve nem Jericho Davis, azt tudnunk kell. A Landry szigorúan csak feddhetetlen előéletű embereket alkalmaz. Nem veszünk fel elítélteket és söpredékeket. Ez egy köztiszteletben álló cég, és szeretnénk, ha ez így is maradna. Phobosz felemelte a kezét. – Ne aggódjon, biztos vagyok benne, hogy nem bűnöző. Csak beszélni szeretnénk vele

Dream Warrior néhány percig. A nő felhorkant. – Ha jól emlékszem, azt mondták, ismerik. – Így van. – Akkor hogy akarnak beszélni egy emberrel, aki néma? Phobosz Delphine felé kapta a fejét, aki ugyanolyan döbbenten állt a kinyilatkoztatás előtt, mint ő. Zeusz bizonyára nem volt ennyire kegyetlen… Megőrült? Már hogyne lett volna. A gondolattól undorodva, Delphine visszanézett „Jerichóra”, egy kocsi lökhárítója alatt feküdt. Mégis, mit tettek vele? Zeusz megfosztotta az isteni mivoltától, az életétől és valószínűleg a szemétől meg a hangjától is. Az, hogy megszerezzék a támogatását minden pillanattal egyre valószínűtlenebbnek tűnt. – Te maradj itt! – mondta Phobosz, miközben kezét az irodából a garázsba vezető ajtó kilincsére tette. Nem gond. Szívesebben nézne szembe egy veszett oroszlánnal, mint hogy megpróbáljon szívességet kérni egy férfitől, akivel az istenek ennyire elbántak. Mi a pokol tudna egy ilyen embert rávenni arra, hogy segítsen nekik? A legjobbakban reménykedve sétált oda az ablakhoz, hogy figyelhesse Phoboszt. Lehunyta a szemét és az elméjét megnyitotta az éter előtt, hogy hallhassa a beszélgetésüket. A helyiséget mechanikai zajok és egy rádió hangja töltötte be, ez utóbbiból a T.I. száma, az Éld az életed2 szólt. Számos férfi beszélgetett és viccelődött munka közben. Az egyikük fennhangon énekelt, miközben levegőt pumpált egy vörös Jeep 2

Live Your Life

Sherrilyn Kenyon kerekébe. Phobosz megállt a fehér Intrepid mellett, ahol Kratosz dolgozott. A férfi felnézett, az arca azonnal kővé dermedt, majd elfordította a fejét és visszatért a munkájához. Phobosz közelebb lépett. – Beszélnünk kell… – Kratosz nem foglalkozott vele. – Kratosz… – Nem tudom, mit akar elérni – mondta egy overálos férfi Phobosz mellé lépve –, de csak az idejét vesztegeti azzal, ha a jó öreg Jerichóval próbál beszélgetni. A srác néma. – A férfi a fejét ingatta. – De nincs is rá szüksége. Csodaszámba megy, amit azokkal a kocsikkal művel. – A férfi a többiekre nézett, akik nevetni kezdtek. – Megpróbálni beszélni Jerichóval… – Még több nevető hang csatlakozott a férfiéhoz, mielőtt az ellépett mellőlük és a Jeep felé indult. – Jericho – próbálkozott újra Phobosz. – Kérlek, adj nekem pár percet! Ha pillantással ölni lehetett volna, Phobosz gyorsan halvány emlékké válik. Jericho felkapta a csavarkulcsát, majd a következő autóhoz ment. Phobosz Delphine-re nézett, aki válaszul vállat vont. Fogalma sem volt hogyan győzhetnék meg. Phobosz felsóhajtott és követte. – Ugyan már, én… Jericho olyan gyorsan fordult meg, hogy Delphine nem is vette észre, hogy mozog, míg Phobosz egy kocsi motorháztetejére nem repült, Jericho erős keze a torkánál fogva tartotta ott. – Baszd meg és dögölj meg, te rohadt köcsög! – vicsorogta az istenek ősi görög nyelvén, miközben Phobosz

Dream Warrior fejét dühösen beleverte a motorháztetőbe. Minden szerelő, aki hallotta a dühös üvöltését, megállt, hogy rábámuljon. – Átkozott legyek – suttogta egy magas, karcsú afroamerikai. – Ezek szerint mégis csak tud beszélni. Tudja bárki is, milyen nyelvet használt? – Oroszt? – Nan. Szerintem németet. – Haver – mondta egy fiatal srác, megragadva Kratosz karját. – Be fogod horpasztani a motorháztetőt, és a javítás költségeit a te fizetésedből fogják levonni. Kratosz vicsorogva rántotta le Phoboszt a kocsiról, mintha a Dolophonosz csak egy rongybaba lenne. A férfit a lendület méterekig vitte előre, mire sikerült megfékeznie magát. Phobosz arcára kiült a megrendülése, ahogy összeszedte magát. Mikor megszólalt, továbbra is az istenek nyelvét használta, hogy a halandók ne érthessék meg őket. – Szükségünk van a segítségedre, Kratosz. Ahogy elment Phobosz mellett, Kratosz szándékosan beleütközött a vállába, amitől a Dolophonosz fájdalmasan felnyögött és megdörzsölte a karját. Az ex-isten visszatért az Interpidhez. – Kratosz halott. – Te vagy az egyetlen, aki… Kratosz rámordult. – Te halott vagy számomra. Mindnyájan azok vagytok. És most tűnj el! Delphine kivetítette a gondolatait Phobosznak. Csatlakozzak hozzád? Nem hiszem, hogy bármit is segítene. Phobosz Kratoszhoz

Sherrilyn Kenyon fordult. – Az egész világ sorsa a kezedben van. Egy kicsit sem érdekel? Kratosz vad arckifejezéséből ítélve, nem. Nos, ez látszott rajta tisztán, meg az, hogy Phoboszt legszívesebben csak Tartaroszban látná viszont. Delphine felsóhajtott. Most mit fognak tenni? Szükségük volt az erő istenére. Ő azok közé tartozott, akik az erejüket az elsődleges Forrásból nyerték, így harcba szállhatott a leggonoszabb lényekkel. Kratosz nélkül, egy szikrányi esélyük sem volt arra, hogy nyerjenek Noir és a Szkotosz hadserege ellen. Egy idős férfi Kratoszra nézett a válla felett. – Szóval, melyik országból jöttél? Kratosz nem foglalkozott vele, csendben visszatért a munkájához. Phobosz még mindig nem adta fel. – Zeusz hajlandó megbocsátani neked azt, amit tettél. Felajánlotta, hogy visszaállítja isteni mivoltodat. Kétségbeesetten szükségünk van rád. Mikor Kratosz nem volt hajlandó felelni, Phobosz ingerülten felsóhajtott. – Nézd, megértem, hogy dühös vagy. De a bátyám élete függ ettől. Ha nem segítesz nekem, Noir meg fogja ölni. Kratosznak egy izom sem rándult az arcán. Phobosz arca eltorzult a haragtól. – Rendben. Mikor a világnak befellegzik és mindenki halott lesz, emlékezz majd rá, hogy te képes lettél volna megállítani. Kratosz továbbra sem foglalkozott vele. Phobosz hátat fordított neki és visszatért Delphine-hez.

Dream Warrior A nő arra számított, hogy Kratosz átgondolja és visszahívja Phoboszt, de tényleg úgy tűnt, hogy komolyan gondolja, amit mondott. Nem érdekelte. Még belé – akinek az érzelmeit elnémították – is sokkal több érzés szorult, mint amennyit ez a férfi mutatott. – Halottak vagyunk – mondta Phobosz élettelen hangon, mikor mellé ért. – Talán át kellene állnunk a másik csapatba, mielőtt kinyírnak minket. Delphine egy reménytelen pillantást vetett a garázsban lévő férfire. – Talán nekem kellene megpróbálnom. A Dolophonosz a fejét rázta. – Nem tudnál hatni rá. Túllépett azon határon, amin belül még megmenthettük volna. – Kapcsolatba léphetek vele az álmain keresztül. Ott nem tud elmenekülni előlem. Phobosz nem ellenezte, de a tekintetén tisztán látszott, úgy gondolja, csak az idejét pocsékolja. – Szeretnél egy hátvédet? – Szerintem egyedül sokkal hatásosabb lehetek. A férfi felhorkant. – Sok szerencsét! Ha szükséged van rám, melletted leszek. Delphine Kratoszra pillantott. Dolgozott, de látta a fájdalmat a szemében. Olyan mély és erős volt, hogy még ő is megérezte… Milyen furcsa. De ez nem jelentett semmit. Küldetése van, amit teljesítenie kell. Este találkozunk. És nem állt szándékában elbukni.

%

Sherrilyn Kenyon Jericho megállt, mikor meglátta, hogy kenőanyag borítja a tetoválást, ami általában elrejtett, és amit kárhozottsága bizonyítékaként a saját anyja égetett a karjába Zeusz parancsára. Az ősrégi emlékek felszínre törtek, mikor arra gondolt, hogy az Olümposziak mind hátat fordítottak neki. És mindezt azért, mert nem volt hajlandó legyilkolni egy csecsemőt. Lehunyta a szemét, tisztán emlékezett arra a mindent meghatározó pillanatra. Egy kicsiny kunyhó… egy istennő, aki sikoltozva könyörgött neki kegyelemért. – Ölj meg engem, ne a kisbabámat, kérlek! Zeusz szerelmére, az a gyermek ártatlan. Bármit megteszek. Szorítása erősödött a gyermek körül, akkor szándékában állt teljesíteni a kötelességét. A gyermek apja hátulról támadt rá. De Dolor, a fájdalom istene elkapta őt és megölte az istennő szeme láttára, aki kétségbeesetten próbálta megmenteni a családját. A gyermek egyetlen bűne az volt, hogy megszületett. És mikor az apró, bizalmat sugárzó arcra nézett, a kicsi rámosolygott, nem is volt tudatában annak, hogy mi folyik körülötte, valami megtört benne. – Öld meg! – csattant fel Dolor. Kratosz előhúzta a tőrét, hogy elvágja a torkát. A baba nevetve felé nyúlt, szemében a tűz lángja tükröződött vissza és a boldogság, miközben apró ujjaival megérintette az ő kezét. Az egyetlen dolgot tette, amire képes volt. Az erejét használva elaltatta a kicsit, majd kicsempészte a házból és odaadta a parasztoknak, hogy neveljék fel. Egy percnyi könyörület.

&

Dream Warrior Egy egész örökkévalóságnyi szégyen, megaláztatás és szenvedés. És most még szívességet merészelnek követelni tőle, mindazok után, amit tettek. Kollektíven elvesztették azt a kevés eszüket is. És már nagyon elege volt belőlük. – Hé, ember – mondta Darice, mikor odament hozzá. – Miért nem mondtad el nekünk soha, hogy tudsz beszélni? Mert ha beszédbe elegyedne Darice-szal, az talán barátsághoz vezetne. És ha elkövetné ezt a hibát, akkor Darice a szeme láttára halna meg, brutálisan és kegyetlenül. Zeusz mindent elvett tőle. Figyelmen kívül hagyta Darice-t, miközben kiszerelt egy generátort, amit ki kellett cserélni. Darice undorodó hangot hallatott. – Mindegy. Felteszem, túl jónak tartod magad ahhoz, hogy velünk, többiekkel keveredj. Hadd gondolják ezt. Egyszerűbb volt, mintha megpróbálná elmagyarázni nekik az igazságot, amit úgysem fogadnának el. Egyedül volt ebben a világban. Mint mindig. Darice eloldalgott, és egy Toyotán kezdett dolgozni, amit nemrég hoztak be. Ő és Paul egymással viccelődtek, miközben megjavították a rossz radiátort, és még több fűtőtestet tettek bele. Jericho épp befejezte a generátor kiszerelését, mikor árnyék hullott rá. Felnézett, és Jacob Landryt pillantotta meg. Az alacsony, kövér fickónak őszülő fekete haja, és mohó, kék szeme volt. – Azt hallottam, hogy volt veled egy kis gond.

Sherrilyn Kenyon Jericho tagadóan rázta a fejét. – Na persze. Charlotte elmondta, hogy tudsz beszélni. Igaz ez? Bólintott. – Fiacskám, miért hazudtál nekem? Elmondtam neked, mikor alkalmazásba vettelek, hogy nem tűröm az ilyet. Ha itt akarsz dolgozni, időben ideérsz, a magánéleted otthon tartod, és nem szájalsz vissza nekem, meg nem hazudsz. Comprende? – Igen, uram – mondta, próbálva kiszűrni a gyűlöletet a hangjából. Undorodott attól, hogy meg kell alázkodnia egy ilyen féreg előtt csak azért, hogy ehessen végre valamit. – Nem fog még egyszer előfordulni, Mr. Landry. Ígérem. Landry a mellkasára bökött. – Jobb is. Jericho erősen megszorította a csavarkulcsot a kezében, legszívesebben megmutatta volna Landrynek, mire is képes valójában. Volt idő, mikor bárkit kibelezett volna, aki ilyen hangnemben szólt hozzá. Arra már nem is gondolt, mit tett azzal, aki engedély nélkül hozzáért. Mielőtt az emberi élete elkezdődött, mindenki, aki a közelébe került, remegni kezdett a félelemtől. De Landry egy erőszakoskodó seggfej. Élvezte, hogy van egy kis hatalma azok felett, akik nála dolgoznak. Csak akkor érezte jól magát, mikor az emberei hason csúsztak előtte a megélhetésük kedvéért. És bármekkora szívás is volt, Jerichónak szüksége volt az állásra. Ahogy a világ fejlődött, egyre nehezebb lett olyan embereket találni, akik hamis személyi igazolványokat készítettek, megfizethető áron.

Dream Warrior Más halhatatlanoknak tökéletes gazdagságot biztosítottak, de neki természetesen nem. Bármikor megpróbált akárcsak egy dollárt is félretenni, Zeusz eltűntette. Egyik katasztrófa követte a másikat. Akárcsak az életei. Olyan sok országban és olyan sok évszázadban élt, hogy már nem is tartotta őket számon. Semmi volt és soha nem is lesz semmije. Még méltósága sem. Felsóhajtott, majd visszatért a munkájához, gyűlölve magát és az életét. Változtathatnál ezen… Elég rosszul állhat Zeusz szénája, ha már az ő segítségéért küldetett. Ismét isten lehetnél… Az álomszerű gondolat valósággal kínozta. Csábító volt, egy dolgot leszámítva. Azokat kellene védelmeznie, akik hátat fordítottak neki és hagyták, hogy ebben a szánalmas életben szenvedjen. Azok közül a rohadékok közül egy sem foglalkozott vele. Egy sem. Sőt, még rosszabb, kínozták őt. Minden egyes éjszaka. Évezredeken keresztül, a Dolophonoszok – a Fúriák gyermekei – és az álom-istenek eljöttek hozzá és megölték. Minden reggel feltámasztották, hogy tovább élhessen ebben a nyomorúságos létezésben. Újra és újra ez történt. Véres volt és erőszakos. Nem számított, mennyit küzdött ellenük, nem volt ereje szembeszállni velük. Örömmel szorították a földre és érték el,

Sherrilyn Kenyon hogy a létező legtöbb fájdalmat érezze a halál előtt. A testéből már minden szervet kiszakítottak, és néha már úgy érezte, hogy a fájdalom a DNS-ébe van kódolva. Rettegett attól a borzalomtól, ami minden éjszaka várt rá. Tegnap este, két seggfej kivágta a szívét… Megint. A nap végére még mindig úgy áll, hogy képtelen megbocsátani azt, amit vele tettek. És akkor mi van, ha valami a világot fenyegeti? Ha a világ végre véget érne, legalább egy kis nyugalma lehetne. És talán, ezúttal halott is maradna.

Delphine visszatért az Olümposzra, hogy pihenhessen, mielőtt levadászná újdonsült célpontját. Órákon keresztül figyelte, ahogy magányosan, elszigetelődve dolgozott. Míg a körülötte lévők ugratták egymást és nevetettek, ő távol maradt tőlük. Keserűen, magányosan. Számtalanszor észrevette, hogy a férfi a társaira néz, olyan vágyódással a szemében, hogy Delphine szinte érezni vélte. A munkások figyelmen kívül hagyták őt, mintha láthatatlan lenne. Fél hétkor lezuhanyozott, miután a többiek végeztek és elmentek. Levette az overált, beletömködte egy ütött-kopott hátizsákba, a vállára kanyarította, majd egy régi típusú motor felé vette az irányt. Egy rövid időre megállt a boltnál, vett egy vekni kenyeret, csirkemell sonkát, egy papírkötéses könyvet és egy hatos-

Dream Warrior csomag sört. Szó nélkül fizetett, beletuszkolta a hátizsákjába, majd hazament icike-picike lakásába. A hely olyan lerobbant volt, hogy még a linóleum is kezdett felválni a földről. Delphine csodálkozott, hogy a lakás még nem szakadt a férfi fejére. Ez volt a leglehangolóbb látvány eddigi életében. Semmiféle bútor nem volt. Egyetlenegy sem, de még egy tévé vagy számítógép sem. Molyrágta lepedő funkcionált függönyként, és az ágya is csak vékonyka, földre terített pokrócból állt, amin egy olyan elhasznált párna hevert, ami pont annyit ért, mintha ott sem lett volna. Emellett volt egy pár cipő, meg egy kisebb halom ruha és egy régi gyapjúkabát. Ennyi. A szíve elszorult, mikor látta, hogy felnyit egy sört, majd kimossa az overálját a mosogatóban és kiakasztja száradni. Hátrasöpörte sötét haját az arcából, majd a konyhába ment – amiben nem volt tűzhely, csak egy mocskos, régi hűtő –, hogy csináljon magának egy szendvicset. Csendben megette, majd az „ágyra” telepedett és olvasni kezdett. Éjfél környékén a plafon felé nézett és felsóhajtott. – Hol a pokolban vagytok, seggfejek? Féltek, vagy mi van? Mintha arra számítana, hogy felel neki valaki. Dühösen nézelődve letette a könyvet a fölre és levette az izompólóját, így látni engedve a mellkasát átszelő mély, tépett szélű vágást, ami úgy nézett ki, mintha valaki durván kitépte volna létfontosságú szerveit. – Rendben – mondta, a hangja tele volt undorral –, csak ne koszoljátok össze túlzottan a helyet. Elegem van abból, hogy

Sherrilyn Kenyon mikor felkelek, az az első, hogy felmossam a vért, és a könyvemet se csesszétek össze. Szeretnék végre egyet befejezni. – Ezzel lekapcsolta a lámpákat és aludni tért. Egyedül, teljes elszigeteltségben. Vajon kihez beszélt? Megőrült a büntetésétől… Héphaisztosz figyelmeztette, hogy a férfi elmeállapota nagyon labilis. Nyilvánvalóan igaza volt. Delphine a sötétségben várta, hogy Kratosz elérje az álmok birodalmát – ami egy örökkévalóságnak tűnt, mivel úgy látszott, küzd az elalvás ellen. Mintha arra várna, hogy megtámadják, és ébren akarna lenni, mikor érte jönnek. Miközben várakozott, legszívesebben megnyugvást kínált volna neki, és nem értette, miért. Sosem érzett ilyesféle kényszert ezelőtt. Talán azért, mert ő maga is tudta, milyen a külvilágtól elzártan élni – persze korán sem olyan mértékben, mint a férfi, de még emlékezett az elhagyatottság érzésére az előző életéből. Fiatal nőkét az emberek közt élt és önmagát is annak gondolta. Noha már akkor is tudta, hogy valami nincs rendben vele. Sosem úgy élte át az érzelmeket, mint a többi ember. Tizenéves korában az ereje teljesen előtört. Annyira félt attól, hogy a családja és a barátai elutasítják és meggyűlölik, hogy senkinek sem beszélt az élénk álmairól és félelmetes erejéről. Ez addig folytatódott, míg az Álom-vadász Arik meg nem jelent az álmaiban, és el nem magyarázta neki, hogy ki és mi ő. Elmondta, hogy az anyját elcsábította egy álom-isten, és így

Dream Warrior született meg ő. Mai napig Ariknak tartozik az épelméjűségéért. Ő egymaga elmagyarázta neki, hogy az Oneiroszokat – az álmok isteneit – azért teremtették, hogy megóvják az emberiséget az álmok birodalmában. Minden éjjel meglátogatta őt és kiképezte, mígnem már teljesen kordában tudta tartani az erejét. És mikor képes lett teljesen uralni is, elvitte őt magával az Eltűnőszigetekre, ahol a fajtája élt, és bemutatta a többi istennek. Évszázadokon keresztül barátok voltak. Még akkor is, mikor Arik Szkotosszá vált – ők a gonosz álom-istenek, akik az embereken élősködnek, mikor azok alszanak – még mindig hálás volt neki a segítségéért. Olyannyira, hogy sosem eredt a nyomába, ellentétben azon jó néhány Szkotosszal, akivel harcba keveredett az évszázadok folyamán. De Kratoszt nem védte senki. A tény azonnal brutálisan nyilvánvaló lett, hogy a levegő a férfi körül sisteregni kezdett. Delphine be akart teleportálni, de egy belső ösztön azt súgta neki, ne tegye. Valami rossz közeledett. Érezte a gonoszságot. A nyers erő fájdalmat okozott neki és egy helyben tartotta, mintha odafagyott volna. Egy szempillantással később a létező összes teremtmény egyik leghatalmasabbika jelent meg az alvó férfi mellett. Első ránézésre Azura aprónak és törékenynek tűnt. De a megjelenés gyakran csalóka. A vegytiszta gonoszság egyik megtestesítőjeként halálosabb volt minden teremtménynél, a bátyját és a nővérét leszámítva. A bőre kék volt, híven tükrözte

Sherrilyn Kenyon szíve jeges hidegségét. A haja, a szeme és az ajka hófehér színben pompázott. Fekete bőrszerelést viselt. Letérdelt Kratosz mellé. Delphine megpróbált közbelépni, de tehetetlen volt. Azura hátranézett a válla fölött és mosolygott, mintha látná, hogy Delphine ott van. – Mind el fogtok tűnni – mondta gyengéden, majd előre nyúlt és megérintette Kratosz vállát. A férfi azonnal harcra készen ébredt fel. Azura hátrébb ugrott. – Nyugodj le, Titán! Nem azért jöttem, hogy ártsak neked. Kratosz megdermedt, mikor az univerzum egyik legelső istenével találta magát szemben. Az egyetlen gond ezzel csak az, hogy ő a sötét oldalon áll. Mondjuk, ő korán sem olyan baljós, mint a bátyja, Noir, vagy a nővére, Braith, de sosem szeretné összemérni vele a kardja erejét. – Mit keresel itt? A nő mosolygott. – Tudod, miért vagyok itt, bébi. Azért jöttem, hogy egy olyan ajánlatot tegyek neked, amit képtelen leszel visszautasítani. A férfi Azurára vicsorgott. – Nem érdekel az istenek háborúja! Az istennő kedveskedve megsimogatta az arcát. – Szívem, te nagyon csúnyán alábecsülsz minket. – Ezzel a kezét leejtve megérintette Kratoszét. Kratosz felszisszent a fájdalomtól, mikor a szavak, melyeket az anyja a bőrére helyezett, izzani kezdtek. A fájdalom olyan erős volt, hogy mozdulni sem tudott. Nem kapott levegőt. El akarta lökni a nőt, de ez lehetetlennek bizonyult.

Dream Warrior Azura ekkor azon a nyelven kezdett suttogni, mely legelső volt az univerzumban, Kratosz pedig érezte, hogy az akarata semmivé válik. A látása elhomályosodott. Aztán a fájdalom eltűnt és a szíve épp olyan üres lett, mint az a disznóól, amit az otthonának nevezett. – Kövess minket, Kratosz, és szolgáld a megfelelő mestert. Soha senki nem lesz képes ezután figyelmen kívül hagyni téged. Nemet akart mondani neki, de a szívének azt a részét, mely ellenállt volna, elzárták és erősen lepecsételték. Viszont az évszázados szenvedést tisztán látta maga előtt. Érezte a megaláztatást, amin keresztül kellett mennie, kezdve azzal, hogy Zeusz a villámaival a földhöz szögezte. Háborúskodás és Gyűlölet fia volt, és bosszút akart. Nem, égett a vágytól, hogy bosszút álljon. – Tarts velem, Kratosz, és elérjük, hogy Zeusz a kegyelmedért könyörögjön. – Egy olyan világban élek, ahol, ha valami túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, általában az is. Azura egy édes, engesztelő mosolyt villantott rá. – Ezúttal nem. Megkapsz minden hatalmat, amit csak kívánsz. Pénzt, amennyit csak akarsz. Nem kell többé egy olyan embernek dolgoznod, akit gyűlölsz. Nem kell többé a halandók síkján szenvedned. Nem kell többé azokért az istenekért harcolnod, akik erre átkoztak. – Előre hajolt és a fülébe suttogott. – Bosszú… Bosszú. A nő az arcát dörgölte az övéhez. – Fogd meg a kezem,

%

Sherrilyn Kenyon Kratosz, és messzire viszlek ettől a nyomorúságos helytől egy olyanra, ahol soha többé nem kell vágyakoznod semmi után. Ne tedd! Emögött sokkal több van, mint amennyit neki elmond. Ez mindig is így volt. Tudta mélyen, legbelül, és mégis, ahogy ott állt, látta maga előtt a múltját. A szenvedés végtelen spirálját, amire Zeusz kárhoztatta. Ha más nem, Azura legalább megöli és véget vet a nyomorúságának. Nincs semmi, amiért élhetne. Semmi. A halál egyszerű. Évezredeken keresztül minden egyes este meghalt. De ha csak egyetlen perc erejéig megszabadulhatna a jelenlegi életétől… Azonnal belevágna. Izzó tekintettel nézett az istennő szemébe és bólintott. – A tiétek vagyok. Azura nevetve fogta meg a kezét. – Akkor gyere, drága harcosom. Hulljon tűz az Olümposzra és az emberek világára! A végső háború megkezdődött.

&

fejezet D

elphine elborzadt a hallottaktól. Mindent megtett, hogy beteleportáljon Kratosz szobájába és megállítsa őket. De nem volt képes rá. Azura elnyomta az erejét, és nem volt hajlandó beengedni őt. – Ne! – kiáltott feléjük. De már túl késő volt. Eltűntek a lakásból, és a férfi immár a létező leghatalmasabb gonosz markában volt. Most mit fognak tenni? Hogy történhetett ez? És miért nem volt képes megállítani? Nem lett volna szabad arra várnia, hogy a férfi elaludjon. Tudatnia kellett volna vele, hogy ott van és ott is marad, nem számít, akármennyire akarja vagy sem. Nem lett volna szabad elengedniük őt addig, míg be nem adja a derekát.

Sherrilyn Kenyon De ez most már nem számít. A lamentálás nem változtat a tényeken, miszerint Kratosz immár ellenük fog harcolni. A pokolba. Csak egy maréknyi isten van, akik a Forrásból merítették az erejüket, és nagy többségük máris átállt Noir-hoz. Akik maradtak, azok közül pedig egy sem ér fel Noir képességeihez. Csak Kratosz lett volna elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon vele. Ennél rosszabb, hogy kudarccal kell Phobosz és Zeusz elé állnia. Szerencsés lesz, ha nem ölik meg. Nézd a dolog jó oldalát! Valószínűleg néhány percen belül kiszenvedsz, és nem kell egy örökkévalóságig börtönben csücsülnöd. Nyelt egyet, legszívesebben elrohant és elrejtőzött volna, egy biztonságos helyet keresve a világban. Bár létezne olyan! De nincs biztonságos hely. Noir és Azura visszatért, és nem fognak megállni, míg mindnyájukat láncra nem verik. Míg meg nem hódítják az emberek világát. A szíve dübörgött a félelemtől, ahogy elhagyta a lakást és visszatért az Olümposzra. Az istenek csarnokában jelent meg, ahol Zeusz és a többiek rendszeresen összegyűltek, hogy étkezzenek, pletykáljanak és terveket szövögessenek. Félistenként legtöbbször elkerülte ezt a helyet. Sosem érezte ott jól magát. Az isteneknek megvoltak a maguk klikkjei, és szeretett távol maradni a tűzvonaltól, különösen annak fényében, hogy néhányuknak rendkívüli gondjaik voltak a féltékenykedéssel. Hallott már olyan történetekről, hogy

Dream Warrior alacsonyabb rangú istenségeket ilyen-olyan szörnyeteggé változtattak, csak azért, mert valaki ránézett, és az illetőnek jelen volt a felesége. Mivel nem állt szándékában gorgóvá, mutáns pókká vagy valami ehhez hasonlóvá válni, Delphine mindenáron elkerülte ezt a helyet. Egészen a mai napig. A torka összeszorult a félelemtől, pedig ezt Álomvadászként nem is lett volna szabad éreznie. Delphine kitárta az ajtókat és szemügyre vette az összegyűlt isteneket. Apollón egy hárfán játszott, miközben Aphrodité és Árész épp egy tál ambrózián osztoztak. Hermész Athénével volt, élő figurákkal sakkoztak. Zeusz elégedetten ücsörgött a trónján, Héra mellette ült, és Perszephonéval fecsegett. Delphine nem szívesen zavarta meg ezt a nyugodt jelenetet. Ahogy előrefelé tartott, Phobosz jelent meg mellette és megállította őt. – Mi történt? – Kratosz átállt. – Meg mert volna esküdni rá, hogy suttogott, de hirtelen minden hang elhalt és minden mozdulat félbeszakadt, mintha kiabált volna. Zeusz lassan felállt, szeme lángolt a haragtól. Magasan és szőkén rendkívül jóképű lett volna, ha nem hírhedt arról, hogy megöl mindent és mindenkit, aki csak akár ferdén néz rá. – Ugye nem azt fogod most mondani nekem, hogy nem tudtad idehozni Kratoszt. Nem, miközben így nézel rám. A nyelvébe kellett harapnia, hogy ezt ki nem mondja hangosan. Az isten-király, hangulatát tekintve, nem venné túl jó néven.

Sherrilyn Kenyon Phobosz figyelmeztető pillantást vetett rá, hogy tartsa a száját – mintha szüksége lenne rá –, majd Zeusz felé fordult és a védelmébe vette. – Csak egy kis visszaesés, uram. Komolyan. Ez nem nyugtatta meg az istent. – Hajlandó lennél elfoglalni az ő helyét a bitófán? – Miért, el kellene? Zeusz vicsorgott haragjában. – Nem vagyok megelégedve, egyikőtökkel sem. Zeusz már épp feléjük indult volna, mikor Niké előrelépett. – Uram? – kérdezte halkan. – Válthatnék velük néhány szót? A villám-isten úgy nézett rá, mintha legszívesebben átdöfte volna egy mennykővel – rögtön azután, hogy Delphine-nel és Phobosszal már végzett. – Fogd nagyon rövidre! Niké bólintott, majd lejött az emelvényről, amin Zeusz trónja állt. Apollón rávicsorgott, de a nő nem figyelt rá, ahogy Delphine felé tartott, Niké közel húzta magához. – Mondd el, mi történt! Delphine megint csak olyan halkan kezdett beszélni, ahogy tudott. – Azura megelőzött engem. Szabadságot és bosszút ígért neki, ha csatlakozik hozzájuk. Zeusz káromkodni kezdett. – Mindkettőtötek meg kellene ölnöm ezért! Niké Delphine elé lépett. – Uram, kérlek, adj nekem egy kis időt! A győzelem istennője vagyok és a Kratosz a bátyám. Higgy nekem, ha van bárki is ebben a teremben, aki tudja, hogyan érje el és győzze meg őt, az én vagyok. Zeusz fintorgott. – Akkor győzd meg őt, de ennek semmi köze az ő életükhöz. – Jelentőségteljes pillantást vetett Phobosz

Dream Warrior és Delphine felé. Delphine-nek nagyon nem tetszett a beszélgetés iránya, szeretett volna eltűnni Zeusz dühös tekintete elől. Emellett vissza kellett nyelnie a kérdést, miszerint ha Niké olyan jól ismeri a testvérét, miért nem ő ment el hozzá? De a lényeg az volt, hogy túlélje, nem pedig az, hogy mindenkit addig szekáljon, míg ki nem nyírja valaki. – Amire a bátyámnak szüksége van, én nem adhatom meg – Niké Delphine-re pillantott –, de ő igen. Adj nekünk egy esélyt, uram! Kérlek! Tudom, hogy megnyerhetjük magunknak, mint szövetségest. A harag Zeusz arcán nőttön-nőtt, míg már Delphine biztos volt benne, hogy meg fogja támadni őket. De néhány vészterhes pillanattal később felengedett. – Egyetlen esély, ennyit kaptok. Azura és társai két héten belül megölik a foglyokat és utána eljönnek a többiekért. Tizenkét napotok van arra, hogy meggyőzzétek vagy megöljétek őt. Delphine a fejét ingatta a parancs hallatán. – Kratoszt nem lehet megölni. Zeusz keserűen felnevetett. – Ó, de igen, meglehet. Még ha vissza is állítják a teljes hatalmát, szúrd szíven, és abba bele fog halni. Delphine a homlokát ráncolta. – Hogyan? A Zeusz arcát elárasztó büszkeségtől felfordult a gyomra. – A halhatatlan szívét kitéptem, mikor kivetettem őt az Olümposzról és egy gyenge, emberi szívet tettem a helyére. Szúrd át, és meghal, ilyen tiszta és egyszerű. És ezúttal nem fog feltámadni, mikor eljön a hajnal.

%

Sherrilyn Kenyon Látta a fájdalmat Niké szemében. – Gyere velem, Delphine! Delphine követte a nála alacsonyabb istennőt, aki egy erkélyre vezette őt, ami szivárványos vízesésekre és sűrű, mélyzöld erdőkre nézett. Mikor Phobosz velük akart tartani, Niké visszaküldte őt. – Ez nem a te fülednek való, Phobosz. Kérlek, értsd meg! A férfi fejet hajtott, majd távozott, és becsukta maga után az ajtót. Amint egyedül maradtak, Niké az erkély legtávolabbi pontjára húzta Delphine-t, és halkan suttogni kezdett. – Tudod, mi forog kockán, így nem fogom elismételni. De nem tudsz arról, hogy a bátyámnak van egy olyan oldala, amit csak előlem nem rejtett el. Őt és engem mély kötelék fűz össze, mert megvédett engem a szüleinktől, és én imádtam őt ezért. Ő jó ember, de nem egyszerű megtalálni azt az oldalát, mert mélyen magába zárta, és ez még a büntetése előtt volt. Sose feledkezz meg róla, hogy ő Háborúskodás és Gyűlölet fia, és ez a kettő az anyatejet jelenti számára. Ezekben a legjobb. Delphine nem értette, mindez hogy kapcsolódik a küldetéséhez. A születése körülményei nem számítottak neki, csak az, hogy melléjük álljon. – És hogy győzhetném őt le? – Arra nem vagy képes. Akkor meg aztán végképp nem, ha visszakapja a teljes erejét. Ez a színtiszta igazság. Az apánk megpróbálta megverni, mikor felnőttkorba lépett, és Kratosz simán legyőzte, ott hagyta őt, véresen, meggyötörten. Zeusz csak azért tudta legyőzni, mert Kratosz nem bocsátkozott harcba vele. Ha megtette volna, most ő lenne az istenek királya.

%

Dream Warrior – Akkor meg kell ölnöm. – Nem! – A vad hangnem, meglepte Delphine-t. – A bátyám nem érdemli ezt. Azért szenved most, mert megkímélte egy csecsemő életét. Ez nem egy olyan ember tette, akit ne lehetne meggyőzni. Mikor gyerekek voltunk, ő szenvedte el helyettem a veréseket, melyek olyan brutálisak voltak, hogy senkit sem lenne szabad kitenni olyanoknak. Nem akarom, hogy megöld. Azt akarom, hogy segíts neki és hozd őt vissza ide, ahová tartozik. – Hogyan? Niké felsóhajtott, majd könnyes szemmel válaszolt. – Harcolni fog azért, hogy megvédje, amit szeret. Mindhalálig. Érd el, hogy jobban törődjön veled, mint a bosszújával, és át fog állni hozzánk. Ez nevetséges. – Még csak nem is ismerem, és csak néhány napom van. – Ahhoz sem elég, hogy megölje, hát még ahhoz, hogy elcsábítsa, mikor semmit sem tud róla. – Miért nem te mentél utána, elvégre a bátyád? Niké a fejét rázta. – Nem hallgatna rám. Túl rég volt már, és sosem látogattam meg őt. Soha, az évszázadok során. Kratosz az egyik legharagtartóbb ember, mikor úgy érezi, hogy igazságtalanság érte. Ezért kell elcsábítanod. Te vagy az egyetlen, aki képes rá, úgy hiszem. Talán nem kerül olyan sok időbe – ne feledd, semmit sem tudott a csecsemőről, akit megmentett, mégis feláldozta érte az életét. Kérlek, Delphine! A kedvemért, próbáld megmenteni őt. Nagyszerű ember, de ő sem tökéletes. A győzelem istennőjeként tudom, hogy létezik egy igazság, mindenekfelett. Csak akkor győzhetsz, ha tiszta a

%

Sherrilyn Kenyon szíved, és mikor a célodat helyes okok motiválják. Adj neki egy célt, hogy legyen miért élnie és teljes erejével harcolnia, és akkor meg tudjuk nyerni magunknak. – És ha nem sikerül? A szeme elsötétedett, ahogy szomorúan felsóhajtott. – Tudod a választ és tudod, mit fog tenni veletek Zeusz, ha elbuksz. Delphine bólintott. Ha Kratosz nem áll melléjük, elvesztik ezt a háborút. Szükség van az erejére és a tudására, hogy felvehessék a harcot Noir-val és a hadseregével. – Esetleg kérjem meg Erószt, hogy lője meg? – Ez lenne a legegyszerűbb megoldás. Niké a fejét rázta. – Az ereje nem működne Kratoszon, a próbálkozás pedig csak feldühítené. Bízz bennem, erre van a legkevésbé szükséged. Tiszta módszerekkel kell megnyerned magadnak. Ó, mert az olyan egyszerű lenne… Hát nem az. – Hogy csábíthatnám el? Nincsenek érzelmeim. – Ez nem igaz, ezt mindketten tudjuk – suttogta Niké. – Mindened megvan, amire szükséged lehet. Nem vagy teljesen Oneirosz. Megvan benned az emberek szellemisége és érzelmessége. Ezek majd segíteni fognak neked ebben. – Finoman megszorította a vállát. – Most menj és nyerd meg őt magadnak. Nyerje meg őt? Olyan egyszerűen hangzott. De ahogy Delphine a nő távozását figyelte, csak a saját kárhozottságát látta maga előtt.

%

Dream Warrior És azon istenekét is, akik rá számítottak. Ez lehetetlen. Phobosz csatlakozott hozzá az erkélyen. – Jól vagy? Sokkal sápadtabbnak tűnsz, mint mikor Zeusz üvöltözött velünk. Mert rosszabbul is érezte magát. Sokkal jobban félt. – Hogyan csábítasz el egy férfit? A Dolophonosz nevetni kezdett. – Azt hiszem, igazán megbántódtam ettől a kérdéstől. Most komolyan, szerinted van bármiféle tapasztalatom is e téren? Delphine csúnyán nézett rá. – Komolyan beszélek, Phobosz. – Ahogy én is – mondta, megbántva. – A férfiak elcsábítása nem egészen az, amivel kapcsolatban sok tapasztalatom lenne. Sem olyasmi, amin sokat gondolkodnék. – Az ajtóra pillantott, hogy meggyőződjön, teljesen be van zárva. Mikor megszólalt, a hangja alig volt több egy suttogásnál. – Nem vagy vicces, Phobosz. Segítségre van szükségem. Komolyan. Mit szeretnek a férfiak? – Az a férfitól függ. Személy szerint én a mellekért vagyok oda. Egy pár szép, kerek mell, nagyon sok mindent el tud érni nálam. Még ostobaságokat is! Delphine dühösen felmordult. – Olyan sértő vagy! – Ó, kérlek – mondta szégyentelenül. – Tízezer éves vagyok. Szerencséd, hogy nem vagyok még inkább hímsoviniszta. Egy fikarcnyit sem tudott neki segíteni. – Csak tűnj el innen! Phobosz habozott, mintha nem volna benne biztos, mit is tegyen. Delphine az ajtóra mutatott.

%%

Sherrilyn Kenyon A férfi megadóan felemelte a kezét. – Oké. Megyek már. De ha szükséged lenne rám… – Inkább kiszúrom a szemeimet. Phobosz jól nevelten rámosolygott. – Mint a rettegés megszemélyesítője, gyakran van ilyen hatásom a nőkre. Talán helyet kellene cserélnem Himeirosszal. Azt mondják, hogy a nők a közelében letépik magukról a ruhát. A vágy istenének sokkal jobb lenni, mint a félelemének. A fejét ingatta a férfi könnyed szavai hallatán, ahogy visszatért a csarnokba. Mennyire szeretett volna olyan lenni, mint ő. Soha, semmi nem izgatta fel vagy zavarta Phoboszt. Ő jelen pillanatban rettegett, és noha elnémították, ez az érzelem még így is elég erősnek bizonyult. Egyedül volt, és csak nézte a buja növényzetet, miközben a következő lépést fontolgatta. Kratosz az ellenséggel van… És őt azzal bízták meg, hogy csábítsa el vagy ölje meg. Micsoda választék! Ahogy elmélkedett, Phobosz jelent meg mellette ismét, dühös és aggódó arckifejezéssel. – Noir Szkotoszai a tükrök csarnokában támadnak. – Megragadta a karját és elteleportálta magukat az Eltűnő-szigetekre, mielőtt Delphine akár egy szót is szólhatott volna. Tény, hogy egy csapat Szkotosz épp azon volt, hogy összetörjék a portálokat, melyeket arra használtak, hogy felügyeljék az emberek álmait, és csatlakozzanak az álmodókhoz. A tükrök csarnokában káosz uralkodott. Üvegcserepek borították a földet és egy csapat álom-isten próbálta felvenni a támadókkal a harcot.

%&

Dream Warrior Delphine megjelenített egy kardot, hogy megmérkőzhessen a legközelebbi Szkotosszal. Az nevetett. – Játszani szeretnél, kislány? Delphine nekitámadt, megmutatva, mennyire halálos is tud lenni. Ez azonnal letörölte a vigyort a másik arcáról. Halálosan pontos volt, és egész életében azért gyakorolt, hogy szembeszállhasson a démonokkal, akik az emberek álmain élősködtek. Csak kevés nála képzettebb Oneirosz létezett. Phobosz két másikkal harcolt, próbálta védeni a maradék portálokat. Noha technikailag képesek voltak elvégezni a munkájukat nélkülük, korán sem volt olyan egyszerű a portálok nélkül boldogulni. Sem olyan hatékony. Meg kellett menteniük őket. Amikor Delphine már épp azon volt, hogy földre vigye az ellenfelét, valaki megragadta hátulról. Egy kemény kéz szorította meg a torkát, megbénítva ezzel egész testét. Nem volt körülötte semmi, csak mély, fekete köd. A gonosz aura szinte kézzel fogható volt. Noir. És ő a kezébe került. Valami hideg érintette meg az arcát, mielőtt az isten kitörte a nyakát, a sötétség mindent elborított.

Azura körbesétálta Jerichót és büszkén mosolygott. A férfi lehunyta a szemét, hagyta, hogy a Forrás ereje eltöltse őt. Olyan rég érezte ezt utoljára… Túl régen.

%

Sherrilyn Kenyon Megint egész volt, és ez elképesztő érzéssel töltötte el. Mennyire hiányzott ez neki! Az ereje által felerősített látványok és hangok. Az élmény élő tűzként száguldott végig a testén. Ellazította a kezét és figyelte, ahogy az ujjait borotvaéles fémkarmok borítják be. A szavak, melyeket az anyja a bőrébe égetett, eltűntek, és a helyén tetoválások jelentek meg, melyek fényesen izzottak a halvány fényben. Soha, senki nem fogja őt még egyszer irányítani. Visszatért és dühös volt. Kérlelhetetlen. És készen állt a bosszúra. Azura két kézbe fogta az arcát. – Szeretnéd, ha helyreállítanám a szemed és a bőröd hibátlanságát? – Nem – morogta. Meg akarta tartani a sebeket emlékeztető gyanánt, mibe került neki az, hogy egyszer elgyengült. Sosem fogja elkövetni még egyszer ezt a hibát. – Ahogy akarod. Teljesen visszaállítottam az isteni mivoltod. Tégy minket büszkévé! Szándékában állt. Azura hátrált egy lépést, így Jericho is láthatta magát a falon lévő tükörben. A koszos ember – akinek munka után kellett könyörögnie, hogy elláthassa magát némi silány élelemmel és néhány rongyos ruhával, miközben Zeusz orgyilkosaira várt, hogy aznap este megöljék őt – eltűnt. A haja többé nem volt fekete. Ismét tiszta fehér-szőkén ragyogott, és éles ellentétben állt fekete ruházatával. Azura átnyújtott neki egy kardot és egy korbácsot. – Nem ugyanazok, amiket annak idején használtál, de szerintem meg leszel velük elégedve.

%

Dream Warrior Jericho az univerzum vérét érezte a pengében. Mintha egy élő lényt tartana a kezében. – Mi ez? – A Forrás lényegéből kovácsolták. Az univerzum legjava sűrűsödik össze benne. A penge át fog vágni mindent. Ami ennél lényegesebb, át fog vágni mindenkit. Végigsimított a pengén, élvezve annak élességét. Felszisszent, mikor meglátta a vércsíkot. A vér gyorsan eltűnt, ahogy a teste meggyógyította saját magát. Mint egy istennek. Emellett a penge is nyelt el a véréből, mintha az éltetné. – Rendszeresen meg kell etetned a kardot – magyarázta Azura, ahogy egyik körmét végighúzta a pengén. – Friss vérre van szüksége. Ezzel meg tudod ölni Zeuszt, és elnyelheted az erejét. – Megállt, mikor észrevette a szemében a leplezetlen bosszúvágyat, és azt, ahogy a lelke igazság után kiáltott. – Te lehetnél az Olümposzi istenek királya… Képzeld csak el, Kratosz! Mindnyájan előtted hajlonganának. A férfi elhúzta a száját a szavak hallatán. – Kratosz halott – mondta, mély hangon morogva. – A nevem Jericho. Azura nevetett. – Nem is választhattál volna jobb nevet. Elátkozott és porba tiport. És akárcsak Főnix, te is fel fogsz emelkedni hamvaidból, és rászabadítod a dühöd azokra, akik hátat fordítottak neked. És élvezettel fog a vérükben fürdeni. A kezében lévő kard sosem lesz éhes, míg ő forgatja. Azura hátrébb lépett. – Mostantól te fogsz parancsolni a Szkotoszoknak. Semlegesíteni akarjuk az Olümposziakat, és a saját álom-isteneiket akarjuk felhasználni ellenük, hogy az

%

Sherrilyn Kenyon irányításunk alá vonhassuk őket. – Vedd úgy, hogy már meg is van. – Több mint kész volt Zeuszt és a többieket a farkasok elé vetni. Bőven rászolgáltak, sőt, még több kegyetlenséget is megérdemelnének. Egy éles villanás majdnem megvakította. Felemelte a kezét, hogy eltakarja a szemét, a homlokát ráncolta, miközben figyelte, ahogy a fekete ködből megjelenik annak az istennek az alakja, aki közismerten még Azuránál is gonoszabb volt. Noir. Magas volt, fekete hajjal és fekete szemekkel. Páratlan, könyörtelen erejű aura áradt belőle. Még Jerichónak is el kellett ismernie, hogy jóképű – oly módon, amely csak az istenek kiváltsága. De Noir a legelső lények közé tartozott, akit teremtettek. Vagy – Noir esetében – az elsők közé tartozott, aki kikelt. Egy díszes, burgundi vörös páncélt és sötétvörös, arannyal átszőtt köpenyt viselt. Hideg szeme gyanakvóan összeszűkült, mikor Jerichóra nézett, majd a tekintete Azurára vándorolt. – Gratulálok, húgocskám. – Mondtam neked, meggyőzöm arról, hogy álljon a mi oldalunkra. Noir fejet hajtott előtte. – És én is összeszedtem néhányat a másik oldalon. – Tényleg? – Nézd meg magad! – Kinyújtotta kezét, majd a tenyerében megjelent egy kép, ami egy csapat Oneiroszt mutatott, akik öntudatlanul feküdtek a kövön. Jericho arra számított, hogy a látvány elégtétellel tölti el, de

%

Dream Warrior amikor a megkínzott és sérült testekre nézett, váratlan sajnálathullám futott végig rajta. Miért? El sem tudta képzelni. Az istenek sosem kegyelmeztek neki. Legtöbbször nevettek, mikor kivégezték. De ahogy sorra vette a foglyokat, az egyik felkeltette a figyelmét. Gondolkodás nélkül lépett egyet előre. Azura azonnal felkapta a fejét. – Látsz valamit, ami tetszik? Jericho levette a szemét a nőről, akinek az arcát még csak nem is látta. Nem tudta miért, de mintha hívta volna őt. Meglehetősen ostoba lépés az ő részéről. – Nem. – Akkor szólok az egyik szolgámnak, hogy vezessen körbe. Szerintem itt sokkal jobban fogod érezni magad, mint a szemétdombon, ahol eddig éltél. – Azura csettintett egyet, és egy tizenhat év körüli lány jelent meg. Legalábbis első ránézésre úgy festett. Napbarnított bőrének színjátszó fénye volt, amivel egy sárkány szemére emlékeztette a férfit. Meglehetősen szép démon volt. – Kövessen, uram! – mondta halkan. Megtette, és meglepetésére egy gazdagon díszített aranypalotában találta magát. Az Olümposziakkal ellentétben Noir és Azura, a föld legmélyének legsötétebb vermét jelölték ki otthonuknak. Mégsem volt sötét vagy homályos. – Mióta vagy itt? A nő hátranézett a válla fölött. – Itt születtem, nagyuram. – Hány éves vagy? – Alig több kétezer évesnél. – Kinyitott egy aranycirádás,

&

Sherrilyn Kenyon nehéz fekete ajtót. Jericho elismerő pillantást vetett új szobájára. Gazdagon és buján rendezték be, csábító volt. Ellépett a démon mellett, alig tudta visszafogni magát, nehogy odarohanjon és rávesse magát az ágyra. Olyan rég volt már, hogy valódi ágyon aludt, már nem is emlékezett az érzésre. A démonlány becsukta az ajtót, majd a kandallóhoz ment. A kezéből egy tűzgolyót dobott bele. Aztán megfordult, sötét szemében számító fénnyel nézett rá. – Van még valami, amit tehetek önért, nagyuram? Azonnal megértette a mondat valódi jelentését, de nem állt szándékában olyasmit tenni, amire a lány gondolt. Legalábbis nem egy démonnal és nem most. – Nem. A nő megkönnyebbültnek tűnt. – Ha meggondolná magát, szólítson a nevemen. Rielle vagyok. Azonnal jövök. – Köszönöm. A démon megdöbbent a szó hallatán, majd eltűnt. Mikor egyedül maradt, Jericho letette a kardját az asztal mellé. Körbejárta a szobát, megérintette a polírozott ágykeretet. A Olümposzon lévő ágyára emlékeztette. A feljegyzések előtti időszakra, mikor még tisztelték és félték. Visszatértem. És dühös volt. Talán a Forrás megkegyelmez azoknak, akik ezt az érzést kiváltották belőle. Mert ő aztán nem fog.

&

Dream Warrior – Mit művelsz? – kérdezte morogva Noir. Azura megállt, miközben a szolgálója letette a görög szajha testét az asztalra. – Nem láttad, hogy nézett rá? Noir vállat vont. – Vonzó. Nem túl meglepő. – Igen, de muszáj, hogy elégedett legyen az új játékszerünk. A legkevésbé sem akarhatjuk, hogy ellenünk forduljon. A Malakhim nélkül szükségünk lesz rá, mikor a Forrásra támadunk. – A kezét végighúzta a nő eszméletlen teste felett, elismerően nézte vékony alakját. – Igazi szépség, nem gondolod? – Ha a sápadt, vér nélküli nőkre buksz. Személy szerint én jobban szeretem, ha a nőkben van egy kis szín. Azura elmosolyodott, mikor a férfi magához húzta és megnyalta a torkát. Libabőrös lett a karja. Noha testvéreknek nevezték egymást, nem kötötte össze őket semmi – még a vér sem –, kivéve a halál és erő iránti vágyukat. Abban viszont egy család voltak. A valóság többi része már egy másik kérdés. – Ne most, szerelmem. Oda akarom őt adni Kratosznak. – Akkor teleportáld a szobájába! Vagy öld meg! Nekem tökmindegy. Azura megidézett egy nyakörvet, hogy lekösse a nő erejét. Már csak az hiányozna, hogy szabadon lófráljon az otthonukban. Nem mintha sokat tehetne. Ez pusztán a fennhatóság jele. Amint megfosztotta az erejétől, szétengedte sápadt-szőke haját, így az a vállára omlott. – Igen, nagyon is csinos. Elégedetten teleportált Kratosz szobájába. A férfi az ablak

&

Sherrilyn Kenyon előtt állt és kifelé nézett, mintha ellenséget várna. Amint a nő megjelent, harcra készen fordult felé. Azura elnyomta magában a késztetést, hogy kigúnyolja emiatt, hisz valójában nagyon is lenyűgöző volt. Volt elég esze ahhoz, hogy ne bízzon bennük. A legtöbb ember megtette – vesztükre. A tény, hogy árulásra számított, megmutatta, mennyire értékes szövetséges. – Ne légy ilyen ideges! Arca kővé dermedt. – Mit keresel itt? – Ajándékot hoztam. Jericho felvonta a szemöldökét, kíváncsi lett volna, milyen játékot játszik a nő – mert abban biztos volt, hogy csak játszik vele. A viselkedése aggasztó volt, mintha csak még inkább fel akarná bosszantani. Egyébként nem volt ideges. Csak tisztában volt vele, hogy az árulás ott él minden szívben. Ez az egyetlen, amire számítani lehet másoktól. Senkiben sem lehet megbízni. Valójában, ez nem igaz. Abban meg lehetett bízni, hogy az emberek azonnal elárulják egymást, amennyiben ez a céljaikat szolgálja. Erre még akár fogadni is mert volna. – Ajándékot? A nő mosolya gonosz volt és hideg, mint a jég. – Bon appetit, kedvesem – mondta Azura és csettintett egyet. A hang visszhangot vert a fülében, miközben egy aprócska alak jelent meg a lábainál. Jericho döbbenten meredt a lányra… Aki teljesen meztelen volt.

&

fejezet D

elphine megdermedt, mikor arra eszmélt, hogy az arca a hideg márványpadlóhoz ér. Meztelen volt. Rettegett. Megalázottnak érezte magát. Enyhén felemelkedett, és megpróbálta eltakarni magát, de ehhez kevés volt a keze. És ha ez nem lett volna épp elég rossz, egészen közelről csodálhatott meg egy pár fekete férfi bakancsot. Képtelen volt levenni róla a tekintetét. Leginkább azért, mert nem akarta látni a férfit – bárki is legyen –, aki láthatta őt teljesen meztelenül. Forróság ömlött szét a testében, miközben legszívesebben bemászott volna egy lyukba – egy olyanba, amiben remélhetőleg ruha is van –, hogy elrejtőzhessen. A férfi ocsmányul káromkodott egyet, és letérdelt mellé. Megfeszült, és felkészült a legrosszabbra. Hajlandó lett volna

&%

Sherrilyn Kenyon akár halálig is harcolni. De a férfi nem ért hozzá. Egy aprócska késsel megszúrta a saját ujját, és a kicsorduló vörös vért felhasználva megjelenített egy meleg, vörös köpenyt, ami teljesen eltakarta a lány testét. De ő még mindig képtelen volt ránézni. Nem, mikor ennyire zavarban volt. – Ez teljesen szükségtelen volt – mordult fel a férfi mély hangon, ami – mint nemrég megtudta – Kratoszhoz tartozott. A hangja olyan volt, mint egy égrengető mennydörgés, félreismerhetetlen. Azura volt az, aki felelt neki. – Ő a mi ajándékunk neked, hogy megmutassuk, hálásak vagyunk a hűségedért. Most, hogy már nem volt többé meztelen, és sikerült visszanyernie méltósága egy töredékét, Delphine felkönyökölt, és látta, hogy Jericho a sarokban álló Azurát nézi. Úgy tűnt, a gonosz istennő, teljesen meg van elégedve önmagával. Azura vigyorogva intett felé. – A rabszolgád. Delphine álla leesett a kinyilatkoztatás hallatán, noha Jericho erre nem mondott semmit. – Megkötöttem az erejét és elhoztam neked – folytatta Azura. – Tégy vele, amit csak akarsz. De talán nem árt, ha tudod, hogy ő egy Oneirosz, a Dolophonoszok barátja, akiket annyira gyűlölsz… és akik évszázadokon át kínoztak. Visszaadtam neki az érzelmeit, hogy örömöd lehessen benne, bármilyen formáját is választod annak… – Már épp távozni akart, mikor hirtelen megállt. – Ó, és talán tudni szeretnéd, hogy egyike Zeusz kedvenc istennőinek. Azt hallottam, hogy igen nagyra értékeli őt.

&&

Dream Warrior Delphine kinyitotta a száját, hogy letagadja, de hang nem jött ki a torkán. Azura elnémította őt. Ó, ha csak egy perc erejéig visszakaphatná az erejét… És ha kaphatna egy percet egyedül azzal az álnok szukával… Azura önelégült arckifejezéssel, tűnt el egy kék füstfelhőben. Jericho az új „ajándékára” nézett, azzal a szándékkal, hogy azon nyomban visszaküldi őt Azurának, de amint a pillantásuk találkozott, a döbbenet megfagyasztotta. A lány hosszú, hullámos szőke haja éles kontrasztban állt a vörös köpennyel, amit adott neki. De leginkább a szeme fogta meg, amely mély volt, erdőzöld és tele félelemmel – ezt Álomvadászként nem is érezhette volna. Emellett látszott benne a bátorsága és a vívódás is. Kétségtelenül felkészült arra, hogy szembeszálljon vele, noha bizonyára tudta, hogy esélye sincs ellene. A tény, hogy mégis harcba bocsátkozott volna azért sokat elárult róla. Vékony volt, porcelán-sima arccal és magasan lévő arccsonttal. Annyira hasonlított egy másik Álom-vadászra, hogy nem tudott mit tenni, meg kellett kérdeznie: – Léta? A nő homlokráncolva nézett rá. – A nevem Delphine. Delphine… A lány tétován hátrált egy lépést, mire ismét fájdalmasan nyilvánvalóvá vált a törékenysége. A férfi tudta, könnyedén összetörhetné, de még a Zeusszal való kapcsolata ellenére sem tudta rávenni magát arra, hogy bántsa, és halvány fogalma sem volt arról, hogy miért. A kedvességből sosem csinált rendszert.

&

Sherrilyn Kenyon A természetében volt, hogy ő üssön először. Mintha a gondolataiban olvasott volna, a nő ismét hátrált. – Nem leszek a rabszolgád. Az ellenállása lenyűgözte a férfit. – Nem hinném, hogy sok választási lehetőséged volna. Delphine kihívóan felemelte az állát. – Addig fogok harcolni veled, míg egyikünk meg nem hal. Jericho hirtelen késztetést érzett arra, hogy megnyugtassa. Ilyen azóta nem fordult elő vele, hogy a nővérét nyugtatgatta, még fiatalkorukban – soha nem érzett rá kényszert senki más irányába. Egészen mostanáig. Semmi értelme nincs annak, hogy Zeusz kis kedvencét csitítgassa, tekintve hogy az az átkozott rohadék mit tett vele, de mégsem bírta elviselni a gondolatot, hogy a nő rettegjen tőle. – Nem foglak bántani. Delphine hinni akarta neki, de nehezére esett, különösen most, hogy szinte szédült az érzelmek áradatától. Élesek voltak és teljesen összezavarodott tőlük. Mégis, hogy tudnak megbirkózni az emberek ezzel? – Mi ez a hely? – Azmodea. Delphine felsóhajtott a név hallatán, ami lefordítva dühös démont jelentett. Ez volt Azura és Noir otthona, ahol boldogan kínozták a szerencsétlen áldozataikat. Kétsége sem volt afelől, hogy rá is ugyanez a sors vár most, hogy fogoly lett. A tekintete a fényesre polírozott bútor mellett pihenő kardra siklott. – Tényleg hajlandó vagy egy hozzájuk hasonló, könyörtelen gonosz oldalán harcolni? A férfi tekintete megtelt dühvel, ahogy vicsorogva

&

Dream Warrior rámordult. – Semmit sem tudsz rólam. – Ez nem igaz. Tudom, hogy Zeusz elátkozott, és azóta teljesen egyedül élsz. Jericho keserűen felnevetett. – Csak mikor volt olyan szerencsém. Delphine értetlenül meredt rá. – Ezt hogy érted? Minden érzelem eltűnt az arcáról, de attól még a nyers gyűlölet olyan erősen áradt a pórusaiból, hogy meg mert volna esküdni rá, izzik tőle a levegő körülöttük. – Nem tartozom neked magyarázattal. Delphine nem kapott levegőt a haragtól, amit az egyetlen ép szemében látott. Szinte tapintható volt és rémisztő. – Én sosem ártottam neked. Gyorsabban, mint ahogy pislogni tudott, a férfi megragadta a torkánál fogva és a falnak szorította. A mozdulata vadságától, hevességétől és gyorsaságától függetlenül, nem bántotta. Csak a nyakát tartotta a kezében, viszonylag finoman, míg mélykék szemének tekintete szinte felnyársalta. Jericho legszívesebben eltörte volna a nyakát. Mindeddig mélyen elfojtott dühe szinte könyörgött neki, hogy tegye meg. Hogy darabokban küldje őt vissza Zeusznak. De képtelen volt rávenni magát, hogy megölje. Fogát csikorgatva engedte el őt. – Ne dühíts fel! Az Álom-vadász pislogás nélkül nézett a szemébe. – Nem is tudtam, hogy feldühítelek téged egy egyszerű ténymegállapítással. A férfit meglepte a lány véget nem ismerő vakmerősége, ami visszatartotta attól, hogy befogja a száját, pedig az lett

&

Sherrilyn Kenyon volna a legokosabb lépés a részéről. – Kihalt belőled a túlélési ösztön? – Kihalt belőled a jó modor? Ettől legszívesebben tényleg komoly fájdalmat okozott volna neki, mert övön aluli ütés volt. Volt idő, mikor még tudta, mit jelent az a szó. Meg azt, hogyan legyen udvarias. De a megaláztatások miatt, amelyek a múltban érték őt, rég kihalt belőle mindkettő. Senki sem könyörült rajta, akkor neki miért kellene könyörülnie másokon? – Így van. Delphine csak egy apró szellőt érzett, mikor a férfi eltűnt a szobából. Körbenézett, de semmi jele nem volt, hogy felbukkanna. Még a kardja is eltűnt. Az viszont meglepte, hogy a helyén egy adag ruha várt rá. Farmer, cipő és egy rózsaszín top. Miért fáradt ilyesmivel? Noha sok értelmét nem látta, igazán hálás volt értük. Ledobta a köpenyt, és a ruhákért nyúlt. Amint megtette, megérezte, hogy milyen hideg is van a szobában. Azonnal libabőrös lett a karja, a fogai vacogni kezdtek. A hőmérséklet nulla fok alatt lehetett. Felvont szemöldökkel érintette meg a köpenyt, ami melegségtől vibrált. Mintha egy élő test melegét árasztotta volna magából… A vére miatt van? Fogalma sem volt, de hálás volt a melegéért. Ám most már szerette volna, ha van valami a köpeny és bőre között. Reszkető kézzel öltözött fel gyorsan. Folyamatosan próbálta

&

Dream Warrior használni az erejét, de a nyakörve túlságosan is hatásosnak bizonyult. A jó életbe… A saját helyzetén dühöngve, kinyitotta az ajtót, hogy eltűnjön onnan, majd azon nyomban meg is torpant. A folyóson a legnagyobb és legrondább démon strázsált, amit valaha is látott. Legalább három méter magas volt, ragyás bőre és olyan gyomorforgató szaga volt, hogy vissza kellett tartania a lélegzetét. Azonnal hátrált egy lépést, és becsapta az ajtót. Gonosz nevetés hallatszott odakintről. Delphine a szemét forgatta. – Mi vagy te? Teljesen idióta? Hát persze, hogy őrt állítottak a szoba elé. A „fogoly vagy” melyik része érthetetlen számodra? – dühében magában beszélt. Rosszul érezte magát, a lelke háborgott. Átölelte saját magát, és azon kezdett gondolkodni, mit tehetne a többiekért. Bizonyára a Szkotoszok ide hozták a többieket is. Ha megtalálhatná a foglyokat, talán kiszabadulhatnának innen… Aztán fókuszálhatna arra, hogy meggyőzze Jerichót. Az lenne minden világ számára a legjobb. De mégis, hogy csábíthatna el valakit? Semmi ötlete sem volt. Az emberekkel legtöbbször csak az álmokon keresztül érintkezett, és mivel nem tartozott a szexuális álmokat hozó Szkotoszok közé, így semmi tapasztalata nem volt a témában. Az ilyen álmokba csak csatázni lépett be, hogy elűzze a Szkotoszt, és megszabadítsa az álmodót a varázslatától. Emberként…

Sherrilyn Kenyon Nos, az nagyon rég volt már. És noha emlékezett arra, hogy nagyon vonzódott néhány fiúhoz a faluban, azokat az érzelmeket elnémították. Most viszont az érzelmeit visszakapta, és nem tudott mit kezdeni velük. Nyersek voltak. Fájdalmasak. Túláradóak. A dühe önkontrollja határait feszegette, és szívesen okozott volna fájdalmat valaki másnak. Szerencsére, tisztában volt vele, hogy ez csak felfokozott harag, nem igazi düh. Le kell nyugodnia, és racionálisan kell gondolkodnia. Az ablak… Odaszaladt, és elhúzta a sötétítőket. Az esőcseppek hang nélkül csapódtak az üvegnek. A szürke eget vég nélkül borították a hatalmas, ocsmány kinézetű felhők. Pillantása a tengerre tévedt, ami forrt, és a fekete szikláknak csapódott. Tenyerét az üvegre fektette, majd azon nyomban el is kapta onnan. Olyan hideg volt, hogy szinte égetett. – Nyugodj le! – suttogta, próbálva felidézni mindazt, amit Azmodeáról tudott. Őszintén szólva, az nem volt túl sok. Azt mondják, abból az ősi sárból és iszapból jött létre, amit nem használtak fel a teremtés során. Félve attól, hogy beszennyezi a világegyetem szépségét, a Forrás a föld legmélyébe temette el, hogy sose lássák többé. Mikor Noir és a nővérei hatalmukra ébredtek, elfordultak a fénytől, és itt rendezték be a rezidenciájukat. Azt mesélik, a palotájuk falát vörösre festette megkínzott áldozataik vére. A burgundi vörös festésre nézett. Nem, ez nem odaszáradt vér. Ez csak egy mese, amit ijesztgetés céljából terjesztettek el.

Dream Warrior És pokolian jó munkát végeztek. Hagyd abba! Általában józan típus volt, és nem esett egykönnyen pánikba, noha a háta libabőrös lett. Annak ellenére, hogy a szoba tágas volt, szépen berendezve tekervényesen faragott bútorokkal, a barátságtalan légkör kicsit sem tette vonzóvá. Ehhez képest sokkal jobban tetszett neki az kis odú, ahol Jericho a földi élete során élt. A garzon legalább nem volt jegesen hideg, és nem áradt belőle az ármánykodás. Az nem volt hátborzongató. Még mindig azt várta, hogy valami kiugrik a falból, és megragadja őt. Idegesen, és a lehetőségekből kifogyva sétált oda a tükörhöz, és megpróbálta leszedni magáról a nyakörvet, annak ellenére, hogy tudta, csak az idejét vesztegeti. De még ez is jobb volt a semmittevésnél. A harc a természetének része. De néhány perc után annyira dühös lett, hogy cibálni kezdte, és néhány zúzódást is összeszedett. Erről ennyit. – Hol vagy, Jericho? – És ami fontosabb, mit csinál?

Jericho megállt az ajtó előtt, ahová Azura először hozta őt. A háborús szobájuknak nevezte, aminek volt is értelme. De ahogy ott állt, hirtelen éles fájdalmat érzett a mellkasában. Olyan nehéz volt lélegezni. Gondolkodni. Emlékek bukkantak fel az elméje legmélyéről. Gyorsak és erőteljesek voltak, látta magát az emberi lét síkján. Éhséget és fájdalmat érzett.

Sherrilyn Kenyon Le merem fogadni, most azt kívánod, bár ne fordultál volna Zeusz ellen, mi? Nem ismerte a Dolophonosz nevét, aki aznap este megölte, de ha egyszer megtudja, annak a fattyúnak a vérében fog fürdeni. Megragadta a kard markolatát, arra vágyott, hogy használhassa végre bárki ellen, aki keresztezni meri az útját. Ismételten meglepte a melegsége. Mintha ténylegesen élne, és tudta, hogy a pengét gyilkolásra készítették. Miért adna neki Azura egy ilyen értékes ajándékot? A hozzá és Noir-hoz hasonló teremtmények nem voltak ostobák. Hadászati tudásánál sokkal többet akartak tőle. A lelke mélyén érezte. De mégis, mit akarnak elérni? És miért volt ez nekik olyan fontos? Meg akarta tudni, ezért kinyitotta az ajtót, és Azurát találta egyedül a teremben. A nő felvont szemöldökkel nézett rá. – Valami gond van? – Hol van Noir? Azura gúnyosan mosolygott. – Mi nem felelünk neked, szívem. Te értünk harcolsz, és ez minden, amit tenned kell. Ne felejtsd el, hol a helyed! Ezek nem éppen azok a szavak voltak, melyek boldoggá tehették őt. Épp hogy vissza tudta fogni magát attól, hogy megmondja neki, menjen a pokolba. A nő arcvonásai ellágyultak, miközben állával az ajtó felé bökött. – Miért nem szórakoztatod magad az új kis házi kedvenceddel?

Dream Warrior Hangneme és a viselkedése egyáltalán nem tetszett a férfinak. De ezt nem állt szándékában a tudomására hozni… még nem. Először ki kell derítenie néhány dolgot. – Szeretném látni az idehozott Oneiroszokat. Azura nem örült a válaszának. – Miért? Állandó kérdezgetése kezdett az idegeire menni. – A legtöbbjükkel rendezendő számlám van. – Emiatt ne aggódj! A kedvedért kiemelt gondoskodásban lesz részük. Biztosíthatlak, le lennél nyűgözve a jelenlegi állapotuktól. Gyanakvása felébredt kérései folytonos megtagadásától. – Azt mondod nekem, hogy én is a foglyod vagyok? – Ezt nem mondtam. De nem feledkezz meg arról, hogy mi ugyanannyira kételkedünk a te hűségedben, mint te a miénkben. Neked, Noir-nak és nekem jelen pillanatban igencsak reszketeg lábakon áll a szövetségünk, mert még nem tesztelték le. – Mégis egy ilyen ritka kardot adtál nekem? – Ez a bizalmunk jele és a közös jövőnk reményéé. Valami nem stimmelt ebben a képben. Minden ösztöne riadót fújt. Van még valami a karddal kapcsolatban. Valami, amit nem mond el neki. – Miért? – Már elmondtam. A mi oldalunkon akarlak tudni. Ameddig velünk vagy, minden vágyad teljesülni fog. És ha a nemtetszésüket váltja ki, akkor el fogják érni, hogy megfizessen érte. A kimondatlan fenyegetés ott lógott közöttük a levegőben. És ezt nem vette félvállról. Egyszer már végigment ezen az úton, és nagyon csúnyán megjárta. De ha

%

Sherrilyn Kenyon Azura teljesíteni akarja minden kívánságát… – Látni akarom az Oneiroszokat. A nő nevetett. – Kitartó vagy. Eljön majd az idő, mikor megnyílunk előtted, és azt tehetsz, amit csak akarsz. De nem most. Térj vissza a kis háziállatodhoz! Vagy ha jobb szeretnéd, visszavihetlek abba a mocskos lyukba, és megfoszthatlak az erődtől? Csábította a gondolat, hogy a képébe vágja: na rajta! De elállt az ötlettől, még akkor is, ha legszívesebben megtámadta volna a fennhéjázó hangnem miatt. Az öngyilkosság lenne. Most pihenj, gyűjtsd össze a tudásod és az erőd. Csak akkor támadj, ha erősebb pozícióban vagy. A harcosok törvénye a szívébe volt írva. Legbelül még mindig érezte a rettegést. Valami nagyon nem volt rendben itt. Csak azt nem tudta, mi. Határozatlanul és boldogtalanul tért vissza a szobájába, ahol Delphine-t találta, aki a farmert és a rózsaszín topot viselte, amit otthagyott neki. A vörös köpenyt is magán tartotta, mintha páncélba burkolózott volna. Valójában fogalma sem lehetett arról, hogy ténylegesen az is volt. Semmi sem tudna áthatolni rajta. Idegesen ült az ágyon, és az ajtót figyelte, mintha arra számítana, hogy valami beront rajta és megtámadja. Ezt a helyet tekintve, ez nem volt alaptalan félelem. Félúton az ágy felé megállt, nem tudta, mit is mondhatna neki. Az ostoba fecsegésekben sosem vett részt az Olümposzon.

&

Dream Warrior A fenébe is, évszázadokon keresztül alig szólt egy szót bárkihez is. Egy vonzó nővel meg aztán végképp nem beszélgetett. Az ágyéka már attól megkeményedett, hogy ránézett. Zeusz egyik legkegyetlenebb büntetése az volt, hogy valahányszor meglátott egy nőt, az felizgatta őt, de amint közel került hozzá, a teste elernyedt. A szex iránti vágya felett érzett dühe, és az, hogy sosem elégíthette ki, szinte az őrületbe kergette. Még csak a saját kezébe sem vehette az ügyet. Már csak ezért is legszívesebben elvágta volna az Olümposzi isten torkát. Megtanulta, hogy még csak ne is gondoljon rá. Hogy távolságot tartson a nőktől, és az illatuktól, amitől csak még fájóbban vágyakozott utánuk. De őszintén szólva, hiányzott neki, hogy megérintsék, hogy valaki a karjában tartsa. Hiányolta a meztelen női test puhaságát. A lány ott ült. Olyan csinos volt. Olyan csábító. Egyetlen érintés… Képtelen volt rávenni magát. Amennyire tudta, a teste megint cserbenhagyhatja őt. És ettől csak még dühösebb lett. – Éhes vagy? – mordult rá. A nő a homlokát ráncolta. Az arckifejezése aggódó volt, és félelem is látszott rajta. Valami rosszat kérdezett tőle? Ahelyett, hogy megnyugtatta volna, még jobban kiélezte a helyzetet. Vagy az is lehet, hogy a hangneme miatt reagált így. Hogy biztosítaná őt a szándékairól? Valaki igazán írhatna erről egy kézikönyvet. De, végül is, az

Sherrilyn Kenyon istenek és a foglyaik közötti kommunikáció olyan ritka, hogy bizonyára senki sem foglalkozik ilyesmivel. – Azt akarom, hogy leszedd rólam a nyakörvet – mondta kemény hangon a lány. – Azt nem tehetem. – Miért nem? Félnél tőlem, ha erőm teljében lennék? A férfi felhorkant. – Ja, persze. Az, hogy gyávának nevezel, nem sokat javít a helyzeteden. Higgy nekem, te csak egy amatőr vagy ezen a pályán, és neveztek már sokkal rosszabbnak is. Delphine figyelmét nem kerülte el a fájdalom a hangjában, amit megpróbált elrejteni. Látva az életének egy kis darabkáját, szinte biztos volt abban, hogy az inzultációnál már rosszabb is érte. De ez még nem változtatott azon a tényen, hogy ő most a foglya volt, és gyűlölte a tudatot. Leginkább azt nem értette, miért volt a férfi ott. – Miért csatlakoztál hozzájuk? Jericho habozott a kérdés hallatán, miközben a legjobb választ fontolgatta. Mintha a nő képes lenne megérteni motivációját, vagy az indokait. De végső soron, tudta az igazat. A másiknak széltében és hosszában át kellene szelnie a poklot ahhoz, hogy egyáltalán felfoghassa azt, amit mondana neki. Felemelte a kezét, és megidézett egy pulzáló, fényes gömböt a tenyerébe. Évszázadok óta először, képes volt asztrális villámot használni, és minden másra is, amire istenként képes volt. Az érzés felpezsdítő volt… a tudat, hogy soha többé senki nem veheti őt semmibe… Már csak az utóbbiért is eladta volna a lelkét, az életét és

Dream Warrior bármi mást is, amit kívántak volna tőle. Mégis hogyan mondhatott volna nemet Azura ajánlatára? De ezt az információt nem állt szándékában megosztani Delphine-nel. – Nem tartozik rád. – Leeresztette a kezét, és megfogta a kardja markolatát. Delphine dühösen nézett rá. – Noir el fogja pusztítani a világot! – És akkor mi van? Ki mondja azt, hogy érdemes megmenteni? Delphine legszívesebben megrázta volna a konoksága miatt. Még sosem találkozott senkivel, aki ennyire keserű és engesztelhetetlen. Mit tettek vele, hogy ilyen lett? – Mindenkit hajlandó lennél megölni vagy rabságba vetni? Olyan sok szépség van a világban, amit tönkretennének. Hogy-hogy nem látod? A férfi úgy mosolygott rá, mintha egy gyermek lenne. – Pontosan úgy beszélsz, mint az, aki az életét kényelmes álmok között élte le. Elképzelésed sincs arról, milyen a valóság. Hogy mit tennének veled az emberek, ha tudnák, hogy megúszhatják büntetlenül. Az emberek kegyetlenek, semmi mások, és én azt mondom, kapjon csak Noir még több hatalmat ahhoz, hogy porig rombolja a világot. – Tudnak kegyetlenek is lenni – ismerte el. – De én láttam a bennük élő jót is. Az álmaikat, a reményeiket. – Ezért harcolt olyan keményen az emberiségért. – És én átéltem tőlük a legrosszabbat. – A fájdalom a szemében perzselő volt. Ez sokat mondott róla és az okairól. De attól még nem

Sherrilyn Kenyon igazolta a tetteit. – Szóval bármi, amit teszel, az jogos, mi? Rosszul bántak veled, így teljesen rendben van az, ha te is ugyanezt teszed? A férfi érzelemmentesen vállat vont. – Számomra igazságosnak hangzik. Delphine hosszan felsóhajtott. Mégis hogy lehetne elérni őt? Hogy értethetné meg vele – és ami még fontosabb –, hogy érhetné el, hogy törődjön másokkal? – Mindig ilyen keserű voltál? Jericho megdermedt a váratlan kérdés hallatán. Még soha, senki nem kérdezte ezt tőle. Senki. Arra késztette, hogy keményen és mélyen magába nézzen. Sosem szerette önmagát. Még akkor sem, mikor Zeuszt szolgálta – és a büntetése után még úgysem. Születésétől fogva olyan isten volt, akire rákényszerítették a végzetét. Ellensúlyozd a testvéreidet! Szolgáld a mestered! Tedd, amit mondtak! Ne kérdezz! Nincs saját életedet… És így élt egészen addig a pillanatig, amikor már képtelen volt többé vakon engedelmeskedni. Minden véget ér. Születés, élet, halál, újjászületés. Ez volt az univerzum törvénye. A Forrás törvénye. Ki volt ő, hogy ez ellen harcoljon? De az igazság attól még kemény maradt. – Igen – mondta rideg hangon. – Igen, mindig ilyen keserű voltam. Delphine fáradtan felsóhajtott. – Akkor nagyon sajnállak. – Ne tedd! Nincs szükségem sajnálatra olyasvalakitől, aki ilyen keveset tud az életről. Delphine a fejét rázta. – Ez nem igaz. Valahányszor

Dream Warrior beléptem egy álomba, láttam az életet. Láttam az örömöt és a szeretetet a maga legtisztább formájában. Olyan csodálatos volt – még akkor is, ha csak az elnémított érzelmeken keresztül érezhettem őket. Jericho undorodó horkantással adott hangot ellenvetésének. – Úgy élsz, mint egy örökös kívülálló. Ez olyan szinten felkorbácsolta a lány haragját, amihez hasonlót még soha nem érzett. – És te nem? Láttalak, csak hogy tudd. Nem beszélgettél senkivel. Még csak el sem köszöntél tőlük, mikor távoztál. Ez meg miféle élet? Jericho izzó tekintettel fordult felé, élesen beszívta a levegőt, miközben olyan mérhetetlen dühvel fordult felé, hogy Delphine ki akart térni az útjából, de csak azt érte el, hogy a férfi csapdába ejtette a sarokban. Majd’ kitört a nyaka, ahogy megpróbált felnézni rá. Elképesztően magas volt. Olyan vad. És az egyetlen megmaradt szeme totális gyűlölettől fénylett. Jericho el akarta mondani neki, hogy pontosan miért is nem kerülhetett bármiféle kapcsolatba másokkal. Ki akart törni, és azt akarta, hogy ő fizesse meg az árát annak, amit Zeusz tett vele. De ahogy ott állt, az illata ökölcsapásként érte, és megdermesztette a testét. A legrosszabb az volt, hogy a haragja elszállt, és a farka olyan kemény lett, hogy biztos volt benne, akár kalapácsként is használhatná. A nő a figyelmének központjává vált, nem a gyűlöletéé. Ő, és a puha bőre, a finom teste, amit oly kétségbeesetten szeretett volna megízlelni… A pillantása az ajkára tévedt, ami a gyors légvételeknek

Sherrilyn Kenyon köszönhetően enyhén nyitva volt. Vajon épp olyan puhák, mint amilyennek látszanak? Megadnák neki azt a gyönyört, mitől az átok megfosztotta? Évszázadok óta nem csókolt nőt… Emlékszik még rá egyáltalán, milyen érzés? Öld meg a szukát, és állj végre bosszút! Szállítsd le Zeusznak darabokban! Hagyd, hogy megtudja, milyen érzés a szenvedés! Vedd el tőle, amit ő elvett tőled! De képtelen volt rá. Még a szavai és a dühe sem volt elég ahhoz, hogy ártson neki. És átkozott legyen, ha tudja, miért. A mélyzöld szempárban még mindig ott volt a tűz és az öröm… noha látszott, hogy a lány változatlanul félt tőle. Nem tudja kiölni belőle ezt a dacot. Nem, nem akarta elvenni tőle. Mielőtt rájött volna, mit művel, megemelte Delphine egyik vastag, hullámos hajtincsét. Elképesztően puha volt. Az ujja köré csavarodott, a bőrét cirógatva. Az orrához emelte, lehunyta a szemét, és mélyen belélegezte az édes illatot, miközben elképzelte, milyen lenne szeretkezni vele, míg mindketten ki nem elégülnek. Az ágyéka megrándult, vágyott arra, hogy meztelenül a karjában tartsa őt. Delphine lélegzete elakadt attól, ahogy a férfi figyelte őt. Egy része arra számított, hogy megtámadja. De nem tette. Ehelyett az ajkával érintette meg a haját. Az ajkával, ami annyira közel volt az övéhez… Még sosem csókolták meg. Eddig a pillanatig, még soha nem is gondolkodott erről. Mivel nem érzett valódi vágyat, ez

Dream Warrior soha nem okozott problémát. Most, életében először, a teste vágyat érzett. Érezte, ahogy a szívverése felgyorsul azzal a mély nehézséggel, amihez hasonlót még sosem érzett. Azt akarta, hogy a férfi megérintse őt… Jericho lehajolt hozzá, mintha meg akarná csókolni. De mielőtt az ajkuk találkozott volna, a férfi beletemette az arcát a hajába, és mélyen belélegezte az illatát. Bizonytalanul abban, mit is tegyen, a lány megérintette azt az arcot, a másik karját pedig Jericho köré fonta. Felkészületlenül érte, milyen jó érzés volt így tartani őt. Bőr és erős fűszer illata volt. Dús, világos haja leheletkönnyű, ő pedig megremegett, mikor a szálak arcához értek. Érezte, hogy az izmai megfeszülnek a keze alatt, hogy a szőke haj puhán simul a tenyerébe… Jericho Delphine vállgödrébe temette az arcát, és maga elé képzelte mindazt, amit meg akart tenni vele. Hogy milyen édes íze lenne. Kétségbeesetten érezni akarta nőies illatát. Az érzés, ahogy a kezei a testén barangoltak… Mennyei volt. És pokoli is egyben. Nem akart így érezni. Nem akart megint elgyengülni, és kétségtelenül nem valaki más miatt. Hogy valaki megint irányítsa őt? Mikor legutóbb ezt megengedte magának, hogy érezzen bármit bárki iránt is, mindenét elvesztette. Még a méltóságát is. A gondolattól feldühödve mordult fel torokhangon, és kitépte magát a nő kezéből. Nem volt szüksége a gyengédségére vagy a kedvességére. Az érintésre sem volt szüksége. Zeusz alaposan megtanította őt erre. Képes túlélni

Sherrilyn Kenyon egymaga is, anélkül, hogy bárki is lenne mellette. Ezen a téren sokkal erősebb lett. – Maradj tőlem távol! – vicsorgott rá. Delphine döbbentnek látszott. – Te jöttél hozzám. – Ne próbálj meg befolyásolni engem, asszony! Delphine szeme összeszűkült. – Tudod, ez az egész érzelemdolog új nekem. Fogalmam sincs, hogyan boldoguljak vele, és tudod, az se sokat segít, hogy üvöltözöl velem… Férfiak! – Ne emeld fel a hangod velem szemben! – Dettó, öcsi! Dettó! – Észre sem vette, hogy megint közelebb lépett hozzá, míg szemtől-szembe nem álltak. A haragja valójában fájt neki, de nem tudott tenni ellene semmit sem, és ez frusztrálta, legszívesebben egy biztonságos helyre húzódott volna. – Csak haza akarok menni. Jericho mentálisan megrázta magát a halkan elsuttogott szavak hallatán. Ez ugyanaz a néma kiáltás volt, amit száműzöttsége évszázadai során ő is minden éjszaka megfogalmazott magában. A fájdalom még mindig ott égett a szívében. Hányszor hunyta le a szemét, és próbált meg visszaemlékezni Niké nevetésére? Arra az érzésre, hogy tisztelik? Csak meg akarta változtatni azt, amit tett, és megbocsátásért könyörögni, hogy hazamehessen. De idővel megtanulta, hogy ne vágyjon semmi után sem. És hogy ne emlékezzen. Ő legalább nem alázta meg, és nem kínozta meg a lányt – azzal ellentétben, amit vele tettek. – Jobb, ha hozzászoksz. Hamarosan nem is lesz otthonod,

Dream Warrior ahová hazatérhetnél. Delphine döbbentnek tűnt. – Megölnéd a saját anyádat? Sztüx istennő iránt nem érzett mást, csak ridegséget. – Anyám volt az, aki a földre szorított, megfosztott az erőmtől, majd kihajított a halandók világába. Mégis mit gondolsz? – Azt, hogy anyádnak alaposan el kellene látni a baját, meg talán Zeusznak is, de a világ többi részének nem szabadna meghalnia azért, amit ők ketten tettek veled. Igen, de az nem elégítené ki a haragját. Messze nem. – Semmit sem tudsz a bosszúról. – Ebben igazad van, tényleg nem. Én csak azt tudom, hogyan kell megvédeni az embereket. Csak ezt tettem mindeddig. – Mivel egy agy nélküli automata vagy. Delphine felszegte az állát. – Jobb egy agy nélküli automatának lenni, aki védelmez, mint egy őrjöngő gyilkosnak, aki megtesz bármit, tekintet nélkül másokra. És csak azért, mert az érzelmeimtől megfosztottak, még egy cseppel sem leszek kevésbé agynélküli annál, mint amilyen te voltál, mikor Zeusz parancsait teljesítetted a száműzetésed előtt. Héphaisztosz elmesélte, hogyan könyörgött neked azért, hogy ne bántsd Prométheuszt. Mégis arra kényszerítetted, hogy egy sziklához láncolja, ahol aztán minden egyes nap kitépik a máját, az örökkévalóság hátralévő részében. – És láthatod, milyen szépen kiforgatta ezt nekem a sors. Higgy nekem, busásan megfizettem azért, hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedtem. Ha visszamehetnék, leszúrnám Zeuszt a kardommal, mikor még megvolt rá az esélyem.

%

Sherrilyn Kenyon Delphine megadóan felemelte a kezét. – De akkor nem tetted meg. A helyes dolgot tetted, és most arra kérlek, tedd megint azt. Csatlakozz hozzánk ebben a háborúban. Ne hagyd, hogy a gonosz megszerezze a világot! Keserűen felnevetett. – Nem tűnt fel neked, hogy életem során az egyetlen alkalommal, mikor a helyes dolgot tettem, megátkoztak érte? Ez a tény nem egészen ösztönöz arra, hogy megismételjem az élményt. Mikor Zeusz megkérdezte a többi istent, ki állna ki mellettem, mindnyájan hátat fordítottak nekem. Mindannyian. Most szándékomban áll véget vetni ennek, és az ő életüknek is. A világ meg felőlem elmehet a pokolba. – És oda is fog menni – mondta, miközben a reménytelen bánat szinte megfojtotta. – Így van. Delphine mélyen felsóhajtott, mielőtt megszólalt. – És akkor mi lesz veled? – Mit számít az? – Szóval, ha neked nem számít, akkor hogy számíthat bárki másnak? Kratosz rávicsorgott. – Ne forgasd ki a szavaimat ezzel az ostoba pszicho-blablával. Senki nem szeret engem. Na és akkor mi van?! Kibaszottul nem érdekel. És most, ha megbocsátasz, találkozóm van egy hadsereggel, amit még ki kell képeznem. – Ezzel eltűnt. Delphine megkönnyebbülten felsóhajtott, ahogy a levegő kitisztult körülötte. A férfi dühe és fájdalma olyan erős volt, hogy szinte tapintani lehetett.

&

Dream Warrior Hogy lehetne meggyőzni őt? Lehetséges ez egyáltalán? A legszomorúbb az, hogy a legkevésbé sem tudta hibáztatni a reakciójáért. Amit vele tettek, az rossz. Megbocsáthatatlan. Ő vajon mit tett volna a helyében? Megmenteni egy életet, hogy elveszítsd a sajátodat… Ez az alku annyira igazságtalan. Az óra ketyegett. Az idő hamarosan lejár. Ha nem lehet átcsábítani a mi oldalunkra, akkor meg kell ölni. Nincs más mód.

% fejezet E

z alkalommal Jericho, Noir-t találta a háborús szobában, Azurának nyoma sem volt. Burgundi vörös páncélt viselve, az ősi isten egy széken ült, lábát az asztalon nyugtatta. Szeme csak félig volt nyitva, keze összekulcsolva a hasán pihent. Ha Jericho nem ismerte volna jobban, azt gondolta volna, Noir ejtőzik. – Akarsz valamit? Jericho habozott a zord szavak hallatán. Noha Noir nem tett hozzá sértést, épp elég megvetés hallatszott a hangjából ahhoz, hogy ne is legyen rá szükség. – Azura azt mondta nekem, hogy egy hadsereget kell vezetnem. Szeretnék találkozni a katonákkal. Noir rávigyorgott. – Felfogtad, hogy mit kérünk tőled?

Dream Warrior – Öljem meg Zeuszt, és kényszerítsem térdre az Olümposziakat. Noir arca rideg és érzéketlen lett. – Szerinted képes vagy rá? Jerichót nem volt könnyű megfélemlíteni. Ugyan tudta, hogy kettejük közül Noir az erősebb, de ez egy fikarcnyit sem érdekelte. – Titán vagyok, és Zeusz mellett harcoltam a saját fajtám ellen azért, hogy bebörtönözhessük őket. Mit gondolsz? – Azt gondolom, hogy ha képes vagy valóra váltani bátor szavaidat, akkor egy nagyon értékes szövetséges vagy. – Kételkedsz bennem? Noir vállat vont, mielőtt ásított egyet, mintha csak untatná a beszélgetés. – Mindenkiben kételkedem. Először találnom kellene egy olyan személyt, akit nem lehet megvesztegetni. Mindenki eladó. Csak a megfelelő árat kell kialkudni. – Akkor talán kérhettem volna egy kicsivel többet is. A sötétség istene felnevetett. – Igen, kérhettél volna. Arra számítottam, hogy nehezebb lesz meggyőzni, de nem vettem számításba a Zeusz iránt érzett határtalan gyűlöletedet. – Hosszan és győzelemittasan felsóhajtott. – Imádom a gyűlölet és a bosszú illatát. Nincs ennél mámorítóbb egyveleg. Jericho nem értett vele egyet. – Én személy szerint a vér iránt érzek így. Nincs finomabb illat az univerzumban annál, mint mikor keveredik a halálfélelem aromájával. Noir élesen szívta be a levegőt, mintha Jericho szavai szexuálisan felizgatták volna. – Ó, igazán kedvellek. Elég nehéz rokonlelket találni. – Megfeledkezel arról, hogy ki és mi adott nekem életet. Noir az ujjaival játszott. – Őszintén sajnálom azokat, akik a

Sherrilyn Kenyon fény oldalára születtek. Nem érthetik, hogy a könyörtelenség milyen csábító. Vagy milyen édesen cseng a kegyelemért könyörgők sikolya. Mmm… Nincs ennél jobb. Jericho esküdni mert volna rá, hogy a penge az oldalán megremegett, de hogy egyetértése vagy félelme jeléül, azt nem tudta. – Azmodeus! – kiáltotta hirtelen Noir. – Mutasd magad! Egy sötét felhő jelent meg Noir oldalán. Lassanként olyan formát öltött, ami Jerichót egy magas tündére emlékeztette. Éles vonásai már-már szépnek hatottak, de szürke szemében semmi más nem volt kegyetlenségen kívül. Tiszta feketébe öltözve, a démon érzelemmentesnek és vészjóslónak tűnt. – Szólított, mester? Noir ridegen pillantott rá. – Sosem szólítanálak mesternek3, féreg. – Az állával Jericho felé bökött. – Ő a legújabb szövetségesünk. Vidd el Zeth-hez és többi görög kutyához, akik értünk harcolnak. Azmodeus enyhén meghajolt, valódi, hízelgő stílusban. – Még valamit, mester? Nyaljam le a cipőd talpát? Töröljem ki a segged? Noir durván ellökte magától, de nem állt fel a székből. – Bosszants fel, féreg, és megcserélheted a két kérdésben az igéket. Azmodeus szeme elkerekedett, miközben felegyenesedett. – És ezzel a zárógondolattal, el is viszem őt Zeth-hez. – Megállt, 3 Angol szóvicc, magyarul nem lehet visszaadni. Az angol verzió (You called me, Master?) a beszélt angol nyelvben jelentheti azt is, hogy „Mesternek szólított?”. Magyarra viszont értelmesen csak így fordítható: „Szólított / Hívott, mester?”

Dream Warrior és Jerichóhoz fordult. – Kövessen, kismester! Mutatom az utat. – A démon az ajtó felé indult. Micsoda bizarr teremtmény! Jericho habozott egy percig, miközben Noir a semmibe bámult. – Van még valami? – kérdezte az isten, immáron megint félig lehunyt szemmel. Noha úgy látszott, hogy megfeledkezett mindenről, Jerichónak volt egy olyan érzése, hogy semmi sem kerülte el a figyelmét. – Csak kíváncsiság. Ha már tiéd a világ, mihez fogsz vele kezdeni? – Kiélvezem. Túl rég volt már, hogy az emberek utoljára imádtak minket. Ha egyszer újra megérzed a csodálat ízét, majd megérted. És vissza fogsz emlékezni. Mi vagyunk azok, akik hatalommal bírnak. Márpedig a fajtánk számára ez maga a színtiszta etalon. Noir-nak igaza volt. Jericho már fel sem tudta idézni az utolsó alkalmat, hogy bárki is valamiféle tiszteletet mutatott volna felé. Éveket töltött börtönökben, barlangokban és egyéb helyeken, ahová Zeusz épp kénye-kedvének megfelelően hurcoltatta. Nem maradt olyan része, amit érintetlenül hagytak volna. Ezért akarta mindennél jobban az Olümposziak vérét. Ezért akarta lenyalogatni azt az ujjairól… Fejet hajtva az ősi erő előtt, Jericho megfordult és követte Azmodeust, végig a folyosón, ami ragyogni látszott. Milyen furcsa. – Honnan jön a fény? – kérdezte a démont. Azmodeus felpillantott, majd ismételten a földet kezdte el

Sherrilyn Kenyon bámulni, ahogy tovább sétáltak. – Ömm, nem gondolom, hogy szeretné, ha válaszolnék erre a kérdésre, kismester. – Miért? – Mert talán feldühítené. – Akkor dühíts fel. Azmodeus habozott néhány másodpercig, mielőtt válaszolt volna. – A Cali véréből van, nem az istennő Káliéból4, mert nézzünk szembe a tényekkel, ha megpróbálnánk kivéreztetni őt, az csak feldühítené, és az nem lenne túl okos lépés, tekintve, hogy pokolian erős… de ezt valószínűleg te is tudod. Az ártalmatlan kis Cali démonokból van, akiket az istennő akkor teremtett, mikor az ujját megszúrta egy rózsa tövise. Azok a Calik. A Calik vére ragyog. Ki hitte volna? Jericho megállt és felnézett. A Cali egy nagylelkű démoni faj neve, melynek képviselői mindig is az emberiséget segítették. Mivel sosem harcolt velük, fogalma sem volt arról, hogy a vérük kék, vagy, hogy ragyog. A vezetékekben csordogáló vér a neoncsövekre emlékeztette. – Hányra van szükség, hogy megvilágítsák az egész csarnokot? Azmodeus hallhatóan felsóhajtott. – Nos, tudod a vérrel az a probléma, hogy megszárad, ezért muszáj állandóan utántölteni. Erről nem igazán lenne szabad beszélgetnünk, és épp ezért mondtam, hogy nem igazán akarod te, hogy válaszoljak a kérdésedre. Igazam volt, nem de? Jericho gyomra felfordult a gondolattól, hogy hideg brutalitással megölnek egy fajt, csak azért, hogy felhasználják a 4

Káli indiai istennő, Siva, a Pusztító felesége, a halál, az átalakulás és az újjászületés istennője.

Dream Warrior vérüket világítás gyanánt. De, elvégre az emberek is ugyanezt csinálták a szentjánosbogárral, ugyanebből az okból. Meg sem tudta volna számolni, hány embert látott már elpusztítani egy olyan szerencsétlen rovart, csak azért, hogy csillogó szárnyukat magára aggathassa, miközben ő csak nevetett az egészen. Feltételezte, hogy itt is ugyanez a felállás. Követte Azmodeust, aki időközben tovább indult. – Hány démon és ember van itt rabszolgasorban? – Definiáld a rabszolgaságot – köntörfalazott Azmodeus. – Az akarata ellenére tartják itt. – Remek megfogalmazás. – Elmélázva vakarta meg az állát. – Én is számítok? – Miért ne számítanál? – Talán néhány millió… tudod, elég nehéz egy millióig elszámolni, emellett mindig van, aki meghal, de jönnek újak helyette. Egyszer megpróbáltam megszámolni, de annyira lehangoló volt, hogy abbahagytam. Az, hogy folyton összeadjak és kivonjak… nem az erősségem. Ettől Jericho azon kezdett gondolkodni, hogy vajon akkor mi a démon erőssége. De talán jobb, ha erre nem kérdez rá. – Mióta vagy itt? – Nem tudom. Ezt szintén megpróbáltam megszámolni egyszer, de olyan mély depresszióba estem, hogy abbahagytam. Egyszerűbbnek találom, ha csak sodródom az árral. Meg próbálom a nyakamon tartani a fejem. Jericho értetlenül nézett rá. – A nyakadon tartani a fejed? – Aha – mondta a démon lassan. – Ez sem egy jó emlék. Felejtsd el, hogy egyáltalán megemlítettem. – Egy ajtó előtt

Sherrilyn Kenyon megállt. – Meg is érkeztünk. Talán figyelmeztetnem kellene, mielőtt belépünk. Jericho ellépett mellette, és kitárta az ajtót. – Vagy talán mégsem. Rontsunk be, és legyen meglepetés, miért is ne. Jerichót kétségtelenül meglepte, ami odabent talált. Mindenütt részeg Szkotoszokat látott. Néhányan úgy össze voltak gabalyodva egymással, hogy olyat még a Káma Sutra illusztrációi között sem lehetett volna látni. Az egyik párocskánál kénytelen volt megállni. Lenyűgöző volt maga a puszta hajlékonyság is, ami ahhoz kellett, ami csináltak… A fenébe, egészen biztos, hogy később gyógytornára fog szorulni a gerincük. Ha nem halnak bele még az előtt, hogy eljuthatnak odáig. – Csont részegek – magyarázta Azmodeus. – Úgy tűnik, még sosem ünnepelték meg a győzelmüket ezelőtt. Személy szerint, engem egy csapat részeg idiótára emlékeztetnek, de mégis, mit tudhatok én? Csak egyszer láthattam a Parti zóna című filmet. Eszméletlen, milyen jó kis film az. – Azmodeus a vállát vonogatta. Jericho haragosan nézett a folyton elkalandozó démonra. – Mindig ennyit locsogsz? A démon bólintott. – Általában. Komolyan bosszantja Noirt, ami még egy ok arra, hogy folytassam. Legalábbis addig, míg el tudok előle futni. Jericho egy kemény, unott pillantást vetett rá. – Adj hozzá a listához, engem is idegesítesz. – Ó. – Lesújtottnak tűnt. – Nem fogsz kizsigerelni ezért,

Dream Warrior ugye? Jerichót meglepte a kérdés, ami nyilván fájó pontja volt a démonnak. – Nem tervezem. Azmodeus azon nyomban felvidult. – Remek. Akkor lehetünk barátok. Barátok? A démon személyiségét elnézve, ő nem volt ebben olyan biztos. De Azmodeus meglehetősen ártalmatlannak tűnt, emellett kitűnő információforrás volt. Talán jó ötlet maga mellett tartani. Feltéve, ha meg tudja őrizni a hidegvérét. Volt valami ebben a démonban, ami egy Jack Russel terrierre5 emlékeztette. A figyelmét visszaterelte a felajzott, tomboló Szkotoszokra. – Ki vezeti őket? – Az, ott. – Azmodeus egy kanapéra mutatott, ahol egy férfi épp két félmeztelen nővel gabalyodott össze. – Szerintem nehezen bánnak el az érzelmekkel az álmokon kívül. Állandóan olyanok, mint az elmebajos tinédzserek a John Hughes6 filmek pornóverziójából. Jericho a homlokát ráncolta. – Hogy lehetséges az, hogy ilyen tájékozott vagy a pop-kultúrában? – Estél már csapdába egy pokol-lyukban? Ha épp nem a pszichopaták kínoznak, nagyon nem tudsz mit csinálni. Emellett, szeretem Molly Ringwaldot7. Az a démoni tekintete 5

A Jack Russell terrier nagyon kitartó, félelmet nem ismerő, kíváncsi természetű, kutya. Magas intelligenciával bír, ezért sosem szabad lebecsülni. 6 John Hughes amerikai filmrendező, producer, és forgatókönyvíró. 7 Molly Kathleen Ringwald amerikai színésznő, táncos, énekesnő és könyvszerző. Minden idők legjobb tini-sztárjának tartják. John Hughes több filmjében is játszott.

%

Sherrilyn Kenyon nagyon fel tud izgatni. Azt kívánom, bár egyszer megszabadíthatnám őt a bugyijától, csak néhány percre. Aha… nos, ez nagyrészt megmagyarázta, hogy miért ennyire őrült ez a démon. Jericho a Szkotoszt figyelte, akit nyilvánvalóan hidegen hagyott, hogy hívatlan vendégek figyelik, miközben épp végigcsókolja egy nő testét. – Ő Zeth, ugye? Azmodeus vigyorgott. – Nahát, valaki odafigyelt a tanórán. Igen. Zeth. Bemutatnálak neki, de ő sem kedvel engem. És mivel olyan típusnak tűnik, aki előszeretettel tépi ki a démonok szárnyát… – Nincs is szárnyad – emlékeztette őt Jericho. – A kulcsszó itt az, hogy már nincs. Jericho felsóhajtott. Együtt érzett a démonnal. Nem volt benne biztos, hogy a saját szárnya megvan-e még. Mikor emberi alakba kényszerítették, megfosztották tőle. Most, hogy az erejét visszaállították, még ki kell próbálnia. De jelen pillanatban nem akart erre gondolni, ezért átvágott a földön fetrengő, összegabalyodott testek között a kanapé felé, amin Zeth feküdt – láthatóan ugyanolyan részegen, mint a többiek. A Szkotosz csak akkor nézett fel, mikor Jericho megköszörülte a torkát. Felemelte a fejét a nő nyakáról, akit eddig csókolgatott. Jericho értetlenül meredt rá. A Szkotoszokra jellemző kék szempár helyett Zeth-é éjfekete volt. Olyan sötét színű, hogy még a szembogarát sem látta. Vajon ennyire kiütötték magukat, vagy ezt valami más okozta?

&

Dream Warrior Zeth végigmérte őt. – Ki vagy? – Az új főnököd. Zeth felhorkant. – Már van egy. Nincs szükség másikra, szóval kotródj! – Késő. – Jericho körbenézett, csak hogy láthassa, körülbelül hány Szkotosz van jelen. Néhány százat saccolt, és egyik sem tűnt józannak. – Minden embered itt van? Zeth hátrahajtotta a fejét, így az egyik nő a nyakát nyalogathatta. – Nem tudom. Talán. Jericho lerángatta a nőt Zeth-ről, majd megragadta a férfi ingjét, és talpra állította. – Fókuszálj, seggfej. Mi van veled? Zeth feje hátracsuklott. – Képtelen vagyok fókuszálni. A túl sok inger érzelmileg túltöltött. – Nevetve vállon veregette Jerichót, majd folytatta. – Le kellene feküdnöd végre valakivel. Jerichónak hatalmas erőfeszítésébe került, hogy ne próbáljon egy kis értelmet verni a másikba – ököllel. – Ki kell józanodnod. Hogy tudsz így az Oneirosz ellen harcolni? – Nem kell velük harcolnunk. Átváltoztatjuk őket. Jericho undorodva engedte el Zeth-t, aki visszahanyatlott a kanapéra. Szó nélkül magához rántotta az egyik nőt, míg a másik a háta mögé mászott, hogy folytathassák a csókolózást. Őrület. – Azmodeus! – kiáltotta, ismét megidézve a démont. Az azonnal megjelent. – Csengettél, kismester? – Egy Deimosz nevű istent keresek. Itt van? Azmodeus pofákat vágott, mielőtt felelt. – Definiáld az ittet. – Azmodeus!

Sherrilyn Kenyon – Oké, oké, ne üvöltözz velem! Azt nem szeretem. Nyilvánvalóan nincs itt, de ebben a birodalomban van, ha érted, mire gondolok. – Vigyél hozzá! Azmodeus félénken nézett körbe. – Nem vagyok biztos benne, hogy ezt kötelességem lenne megtenni. – Ha nem teszed meg, a szárnyaid kitépésénél valami sokkal fájdalmasabbal fogsz szembenézni. Azmodeus eltátotta a száját, majd az ágyéka elé kapta a kezét. – Nagyon, nagyon csúnyán játszol. Jerichónak nem állt szándékában beváltani a fenyegetését, de ezt a démonnak nem kellett tudnia. – Neked pedig valami mindjárt nagyon, de nagyon fog fájni. – Legyen. De ha a Nagy Gonosz megjelenik, azonnal rád kenek mindent. Ez nem az én saram, nem az én bűnöm. Nem fogok szenvedni ezért, még egy barát miatt sem. Magadra maradsz, öcsi. Ezúttal Azmodeus nem ment egy tapodtat sem. Megérintette Jericho vállát, és egy sötét helyre teleportált. A kibírhatatlan szag mindent áthatott, ahogy a végső halálért könyörgő sikolyok is. Noir kétségtelenül otthonosnak nevezte volna, de Jericho – ha a bosszúvágyától eltekintett – nem tudott rá más jelzőt, csak azt, hogy pokoli. – Hol vagyunk? Azmodeus kezében egy fénygömb jelent meg, így láthatta a megkínzott, leláncolt és vérző testeket maga körül. – Noir kedvenc helyén. Ide hozza azokat, akikkel játszani akar. – Úgy érted, megbüntetni. – Te így mondod, én úgy. Szeretnéd látni Deimoszt?

Dream Warrior Jericho próbált nem együtt érezni a szerencsétlenekkel, akik csapdába estek ezen a komor helyen. – Ezért jöttünk. Azmodeus a háta mögé mutatott. – Ő az ötödik fogoly a falon. Legalábbis azt hiszem. Ilyenkor már elég nehéz megmondani. Ha elég kínzáson esnek át, az arcvonásaik elmosódnak vagy feldagadnak, és akkor aztán nem túl egyszerű megmondani, hogy ki kicsoda. De mikor idehozták, szőke csíkok voltak a hajában. Ha a vér nem mattította még el teljesen, talán az segíthet megtalálnod őt. Jericho undorodó pillantást vetett rá, mielőtt a falról lógó emberek felé indult. Azmodeusnak igaza volt. Nem tudta megmondani, hogy ki kicsoda, és ettől felfordult a gyomra. Ellenségek, vagy sem, ők is emberek voltak. És jelenleg a halál szélén álltak a kínzásnak köszönhetően. Lévén ő maga is egy örökkévalóságra elég szenvedést kapott már, gyűlölte, hogy viszont kell látnia azt, amit vele is számtalanszor megtettek. Amikor az ötödikhez ért, szőke tincseket pillantott meg egy sötét hajzuhatagban. Deimosz úgy lógott a láncain, mintha halott lett volna. Csukott szeme erősen feldagadt, feje a zúzódásokkal borított karján pihent. Stilizált, fekete tetoválások indultak a homlokától és rásimultak az arcára, meg az arccsontjára. A ruhája rongyokban lógott és véres volt. A szöveten lévő szakadásokon keresztül Jericho láthatta a bőrét felszabdaló, mély sebeket. Noir bizonyára kitűnően elszórakozott a Dolophonosszal, aki jelenleg igen csak kevéssé hasonlított az ikertestvérére, Phoboszra.

Sherrilyn Kenyon Amint Jericho eléje lépett, Deimosz kinyitotta a szemét, és felé lendült, szánalomra méltó állapota ellenére harcra készen. Jericho hátrált egy lépést, és reflexből majdnem megütötte őt. A tekintetük találkozott. Deimosz vicsorgása eltűnt, mikor felismerte. – Kratosz? Jericho biccentett. – Mit keresel te itt? – A pillantása végigsiklott Jericho sértetlen testén, és átkozódni kezdett. – Áruló! Az ítélkező hang miatt érzett düh felforralta a vérét. Hogy merészel ez az átkozott így nézni rá! – Elárult. – Baszd meg! Jericho rámosolygott. – Most már tudod, hogy én mit éreztem, testvér. Emlékszel arra a napra, mikor ellenem fordultál? – Hogy tehetted? Ez nevetséges. – Ugyanez a kérdés kísért engem, amióta csak Zeusz a földre szorított, miközben te semmi mást nem tettél, csak a lábadat nézted. – Jericho megragadta Deimosz fejét, és mélyen a szemébe nézett. – Te fogtál le, miközben anyám a bőrömbe égette a szavait. Még mindig érzem, ahogy a kezed a torkom köré fonódik. – Kiérdemelted a büntetésed. Jericho legszívesebben megütötte volna, csak azért, hogy még rátegyen egy lapáttal a fájdalmára. Hogy nem képes Deimosz bocsánatot kérni mindazért, amit vele tett? Azelőtt barátok voltak. Ezért volt képtelen könyörülni bármelyikükön

Dream Warrior is. Gondoskodtak róla, hogy kiöljék belőle az irgalmat. Felőle aztán mind elmehetnek a pokolba! – És te is kiérdemelted a tiédet – mondta könyörtelenül –, Fúriák fia. Hány embert kínoztál meg az anyád vagy Zeusz nevében? Most aztán szívás neked lenni, nem igaz? Deimosz megpróbálta fejbe rúgni, de Jericho ellépett előle. – Noir meg fog ölni minket. – Majd gondoskodok egy szép búcsúztatóról. Deimosz a fejét ingatta. – Szóval, akkor ennyi? Semmi lelkiismeret-furdalásod nincs? Jericho széttárta a karját és közönyösen vállat vont. – Mindnyájunkat a múltunk határoz meg. De ha ettől jobban érzed magad, igazán sajnállak téged. Deimosz vicsorgott. – És még sokkal jobban fogod sajnálni, mikor te is idekerülsz. Egy percig se hidd, hogy Noir nem fogja veled is ezt tenni. Ő az az isten, aki feltalálta az árulást, és biztos vagyok benne, hogy máris van számodra egy helye, amire még a neved is rávésette. Jericho nevetett a figyelmeztetésen. – Ó, testvér, ti nagyon jól kitanítottatok. Sosem keverném magam még egyszer ilyen helyzetbe. Higgy nekem! A parancsnokságod alatt álló Dolophonoszok keze alatt megtanultam a leckét. Nem áll szándékomban okot adni Noir-nak, hogy ellenem forduljon. A kardom és a karom ereje az övé. Örökké. – Jericho? Megdöbbenve azon, hogy ebben a lyukban bárki is ismeri a választott nevét, Jericho jobbra nézett, a következő fogolyra, aki szintén a falon lógott. Deimoszhoz hasonlóan neki is

Sherrilyn Kenyon csúnyán ellátták a baját. Sötét haja az arcába lógott, az ajka feldagadt, a szeme körüli monokli pedig olyan erős ütésről árulkodott, amely egyből megmagyarázta azt is, miért volt a szeme fehérje vörös a megpattant vérerektől. Egy teljes percébe került, hogy be tudja azonosítani a férfit. Végül a szeme árulta el. Az egyik sötétbarna volt, a másik élénkzöld… Jaden. Jaden volt az, akit a démonok megidéztek, mikor alkudozni akartak egy szívességért Noir-tól vagy Azurától. Jericho tudta, hogy Jaden itt él velük, de úgy vélte, hogy a brókernek van egy saját palotája, az fel sem merült benne, hogy ő is le van láncolva az összes többi áldozattal együtt. Jericho döbbenten engedte el Deimoszt, és hátrált egy lépést. – Mit keresel te itt? Jaden keserűen felnevetett. – Kellemetlenül érint téged a szállásom? Én már egészen hozzá szoktam. Habár az, hogy az összetört testeken kívül mást is láthatok, igazán kellemes változás. Jericho értetlenül nézett rá. – A Forrást szolgálod. Közéjük tartozol. Jaden a fejét rázta. – Noir-t és Azurát szolgálom. Mellesleg, egy bölcs tanács: sose bosszantsd fel őket! Valamilyen oknál fogva, én képtelen vagyok leállítani magam. Felteszem, a régi szokások nehezen halnak meg. – Lenézett a saját, összeszabdalt és vérző testére, melyet csak néhány ruha-cafat takart. – Akárcsak én. De ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy hozzád kedvesebbek lesznek, mint hozzám. Már jóval azelőtt is

Dream Warrior gyűlöltek engem, hogy idekerültem, részben ezért is imádják, ha kibelezhetnek, akárhányszor csak alkalmuk nyílik rá. Elnézve Jericho mellett, Azmodeusra pillantott, aki az árnyak között rejtőzködött. A fény a kezéből tompán és haloványan sugárzott. Jaden neki címezte a következőt: – Mo, rég nem láttalak. – Ja, legutóbb te is sokkal jobban festettél. Én mondtam neked, hogy ne bosszantsd fel Noir-t. Egy nap talán hallgatni is fogsz rám. – És miért éppen most kezdeném el? – kérdezte Jaden. Azmodeus bólintott. – Áh, igen, igazad van. Így is annyi vért hullattál, most már aztán igazán nem számít, ugye? Deimosz vicsorgott. – Már attól rosszul vagyok, ahogy titeket hallgatlak. – Megrángatta a láncait, mintha próbálna kiszabadulni belőlük. Jaden nem foglalkozott vele. Felemás szemeivel merőn Jerichóra nézett. – Csak hogy tudd, a csecsemőd túlélte. Jerichónak fogalma sem volt arról, miről beszél a másik. Neki nincs gyereke. – Mi? – A gyermek, akit megmentettél évszázadokkal ezelőtt. Csak tudatni akartam veled, hogy nem szenvedtél hiába. A gyermek él, és egészségesen nőtt fel. Remek. – Szerinted érdekel? Jaden vállat vont. – Az isteni mivoltodba került az, hogy megmentetted azt a lányt. Gondoltam, érdekel. Jericho ráncai elmélyültek a homlokán. – Lány? – Bármennyire is hihetetlen, nem foglalkozott azzal, hogy ellenőrizze, milyen nemű a gyermek, mielőtt átadta a

Sherrilyn Kenyon parasztoknak. Akkor az nem számított. Csak a csecsemő mosolyát és meleg tekintetét látta. Jaden bólintott. – Az Oneirosz Delphine az, akit aznap este megmentettél. Jerichót teljesen letaglózta az információ. A levegő elhagyta a tüdejét, ahogy a szavak eljutottak a tudatáig. Hitetlenkedve rázta a fejét. Ez lehetetlen. – Tudod, hogy igaz – mondta Jaden mély, magabiztos hangon. – Abban a pillanatban, hogy megláttad, azonnal észrevetted, mennyire hasonlít az anyjára. Még mindig nem akarta elhinni. Mégis, mennyi esély van egy ilyen véletlenre? – Hazudsz! – Miért tenném? – Mindenki hazudik. – Én nem. Jericho felsóhajtott, ahogy még inkább elárultnak érezte magát. De ahogy gondolkodni kezdett rajta, tudta, hogy Jaden nem hazudik. Ösztönösen tudta. Delphine-t mentette meg… A személy, aki a szobájában várt rá, ugyanaz volt, mint akiért feladta az életét. Harag ébredt benne. Ó, milyen fanyar az élet humora! Delphine tartozott neki, és ezt szándékában is állt behajtani rajta. Mielőtt a nap véget ér, ki fogja élvezni azt, hogy a nő a szolgája.

& fejezet J

ericho izzó dühvel vágta ki a szobája ajtaját. De az érzés elpárolgott, mikor meglátta Delphine-t, aki az ágyán aludt, az ő vérvörös köpenye alatt. Sápadtnak tűnt, szőke haja vízesésként terült szét a párnán, ő pedig legszívesebben megérintette volna a puha, összekócolódott tincseket. Halkan szuszogott, ami különös módon melegséggel töltötte el a férfit. Így ahelyett, hogy üvöltözni kezdett volna vele valami miatt, ami nem is az ő hibája, átszelte a szobát és letérdelt elé. Nehéz volt összehasonlítani a nőt azzal az édes, boldog kisbabával, aki az ujjacskáival az övét szorongatta, és megérintette a lelkét, holott erre azelőtt semmi sem volt képes. Most már tudta, hogy a pillantása miért állította meg. A tekintete akkor is, és most is megfogta őt. De miért? Mi

%

Sherrilyn Kenyon volt ebben a nőben, ami lecsendesítette? Melyik épeszű ember tenné tönkre az egész életét és jövőjét azért, hogy megmentsen egy idegent? Persze, ismerte az anyját, bár nem túl közelről. Látásból ismerték egymást, de ennyi. Tudta, kicsoda Léta. Egyike volt az álom-isteneknek. De azon túl nem érdekelte. Mivel Léta nem bosszantotta fel Zeuszt, és nem azokban a körökben mozgott, mint Jericho, így nem volt okuk arra, hogy közelebbi viszonyba kerüljenek. Mégis, egy este a világuk végérvényesen összefonódott, és mindketten elvesztettek mindent. Zeusz, feldühödve az álmon, amit az egyik Oneirosz adott neki, azt követelte, hogy az összes álom-istent büntessék meg. Megölték a Létához hasonló istenek – akik emberekkel házasodtak össze – párját és gyermekeit. Zeusz azt akarta, hogy egy túlélő se maradjon, aki fenyegetést jelenthetne rá. Aztán az Oneiroszokat megfosztották az érzelmeiktől, mivel Zeusz úgy vélte, ha nincsenek érzéseik, akkor nem éreznek majd késztetést arra, hogy bárki álmaival szórakozzanak. Azt azonban nem vette számításba, hogy az álom-istenek képesek voltak átvenni az álmodók érzéseit. Méghozzá olyan mértékben, hogy néhány Oneirosz függővé vált – lévén ez volt az egyetlen módja, hogy az ürességen kívül bármit is érezzenek. Így születtek meg a Szkotoszok. Aztán az Oneiroszok feladata lett, hogy felügyeljék és megöljék a testvéreiket, így egyiküknek sem kellett újra elszenvednie Zeusz büntetését. Az események ezen pontján, Jericho sokkal nagyobb

&

Dream Warrior fájdalmat okozott Létának, mint amilyet neki okoztak valaha is a Dolophonoszok és az Oneiroszok. Ők csak megölték Jerichót. Ő azonban megfosztotta Létát azoktól, akiket a legjobban szeretett: a férjétől és a lányától. Léta kétségbeesett sikolya még mindig visszhangzott az emlékeiben. Addig sikoltott, míg a torka bírta, és Jericho nem is hibáztatta ezért. Annak fényében semmiképp, amit elvett tőle. Talán az elmúlt évszázadok során elszenvedett szörnyűségek mégiscsak jogosak voltak. Amit vele tett, az megbocsáthatatlan. Legalább tudathatta volna vele, hogy a lánya megmenekült. De minden olyan gyorsan történt, hogy erre nem maradt ideje. Azt már nem is említve, ha bárki is tudta volna, mit művelt, azon nyomba kivégezték volna Delphine-t. A nő mégis ott volt… életben. Mert elrejtette őt, és sose beszélt róla senkinek. Jadennek igaza volt. Nem hiába szenvedett. Felnőtt és gyönyörű nővé vált. A kezét Delphine meleg arcára fektette, majd a fejét oldalra billentve tanulmányozta a vonásait. Rendkívül hasonlított az anyjára. Mégis nagyban különbözött tőle. A szőke haj lágyabbá tette a vonásait. Hívogatóbbá. A szíve őrült ütemben vert, ahogy megérintette a puha bőrt. Megszámlálhatatlan évszázaddal ezelőtt érintett utoljára nőt. A keze a hajára siklott. Egy része olyannyira meg szerette volna csókolni, hogy maga sem tudta, mi tartja vissza. Talán az, hogy Delphine aludt, és nem akarta megzavarni a békéjét.

Sherrilyn Kenyon Vajon álmodott? Miről álmodhat egy Oneirosz? Jericho álmai általában csatákról szóltak. Sosem talált békét, még az álmok birodalmában sem. Halhatatlan istenként, mindig is vad és kegyetlen volt. Az álmai a valóságot tükrözték vissza. Emberként nem sokat álmodott, mivel az éjszakákat halottként töltötte. Nem, ez nem egészen igaz, álmodott ő, miközben tudatánál volt. Az álmokban békés menedékre lelt. Egy csendes tengerpartra. Egy erdőben álló kis házikóra. Egy magányos templomra a sivatag kellős közepén. Helyekre, amik távol voltak a világtól, ahol senki sem éreztethette vele, hogy értéktelen vagy alacsonyabb rendű. Ahol senki sem ölhette meg vagy árthatott neki. Ahol visszakapta a régi erejét, és senki nem érhetett hozzá… Hát, végre elért oda. Visszakapta az erejét. A méltóságát. És ami a legfontosabb, volt egy gyönyörű nő az ágyában… Az, aki miatt mindezt elvesztette. Gyűlölte őt ezért. Anélkül nőtt fel, hogy tudta volna, az életét több szenvedéssel fizették meg, mint amennyit el tudna képzelni. Belemarkolt Delphine hajába, és legszívesebben megütötte volna őt ezért. De tudta, hogy nem az ő hibája. Csak egy ártatlan gyermek volt akkor. A saját döntése tette tönkre az életét. Megölhette volna, pont mint ahogy azt Zeusz parancsolta, és akkor minden rendben lett volna. Számára legalábbis. – Megérted az áldozatot, amit érted hoztam? – suttogta.

Dream Warrior Delphine szemhéja felpattant, mintha meghallotta volna a szavait. Amint meglátta, hangosan felkiáltva ugrott hátra. Jericho megpróbálta elhúznia a kezét, de az belegabalyodott a hosszú hajba. A nő felszisszent mikor hátrahúzódott. – Sajnálom – mondta, azon gondolkodva, miért mondta ezt egyáltalán, hiszen a nő okozta magának a fájdalmat. – Mit műveltél? – kérdezte vádlón a másik. – Semmit. Delphine a homlokát ráncolta a hirtelen dühös hang hallatán. A férfi viselkedése egy gyerekre emlékeztetett, akit épp azon kaptak, hogy engedély nélkül nyúl a sütis dobozba. Fájó fejbőrét dörzsölgetve igyekezett elnyomni a haragját. – Hová mentél? – Meglátogattam Deimoszt. Delphine felült, miközben megremegett az izgalomtól. – Láttad M’Adocot? Él? Jerichóban pillanatnyi féltékenység villant, mikor meghallotta a lány hangjából nyilvánvalóan kicsendülő aggodalmat és törődést, amivel az álom-istenek vezetője iránt viseltetetett. Pedig nem M’Adoc áldozott fel érte mindent. – Nem, őt nem láttam. A nő letörtnek tűnt, és ez kioltotta az elégedettséget, amit érezni szeretett volna. – Deimosz jól van? Ez nézőpont kérdése. Személy szerint azt gondolta, hogy az isten nagyon is jól van, de ezzel vitába lehetett szállni. – Láttam már jobb állapotban is. Még él, noha Noir alaposan elbánt vele.

Sherrilyn Kenyon – Felteszem, most boldog vagy. – Nem – válaszolt őszintén. – Annak ellenére, hogy én magam is szívesen összevertem volna, nem örülök annak, ha valakit kínoznak. – Ez Prométheuszra is igaz? Jericho rámordult. – Miért provokálsz? Delphine a választ latolgatta. Őszintén szólva, ő maga sem tudta. Nem volt jellemző rá, hogy másoknak ártson. Mégis, valahányszor a közelében volt, szívesen megfojtotta volna a férfit. Márpedig, ez teljesen ellentétes volt a természetével. – Bosszantasz. – Én, bosszantalak téged? Delphine bólintott. – Megvan az erőd, hogy megmentsd az embereket, és mégis Noir oldalán akarsz harcolni. Ez bosszant. Jericho erre felmordult. – Mondj nekem egy valódi, elfogadható okot arra, miért kellene egy olyan istenért harcolnom, aki egyszer már megmutatta, milyen kevéssé becsül engem. Egy olyan panteonért, ami keresztülrángatott a pokol minden bugyrán az elmúlt évezredekben. – Mert ez a helyes dolog. – Ez még Delphine fülének is nevetségesen hangzott. Jericho felvonta a szemöldökét. – Rendben, beismerem, hogy nincs sok értelme, de ez a legjobb ok. Te jó ember vagy. Tudom. Jericho keserűen nevetett, miközben a fésülködő asztalhoz lépett, hogy lerakja a kardját. A keze a hüvelyen időzött, mintha félne elengedni. Ebből a szögből nagyszerű rálátás nyílt izmos hátára. Magas volt, jóképű, bármelyik nőnek elakadt

Dream Warrior volna tőle a lélegzete. – Semmit sem tudsz rólam – mondta egyszerűen. – Hajlandó vagyok tanulni. A férfi dühöngve fordult felé. – Miféle játékot játszol? Delphine hátrébb kúszott az ágyon. Nem félt tőle, de nem állt szándékában akaratlanul is tovább bosszantani. – Nem játszom, Jericho. Itt vagyok. A foglyod vagyok. Azura meztelenül adott oda neked, és ahelyett, hogy rám támadtál volna – megragadta a köpeny szegélyét, és megrángatta – betakartál ezzel. Ez nem egy kegyetlen emberre vall. Szerintem ennél sokkal több jó szorult a szívedbe. – Erre a nyakát merte volna tenni. – Miért takartál be? Jericho a fogát csikorgatta. Mert senki nem érdemli meg, hogy így megszégyenítsék. Ezt személyes tapasztalatból tudta. De sosem mondta volna ki hangosan. Nem akarta, hogy a nő tudja, elgyengült, ha róla volt szó. Felhasználhatná ellene, és már épp elég isten akart játszani az életével. Senki sem irányíthatja őt még egyszer. – Azmodeus? – kiáltotta. Várt, míg a démon testet ölt. – Csengettél, ó gonosz kismester? – Éhes vagyok. Hol lehet itt ételt találni? Azmodeus szeme elkerekedett, mintha azt gondolná, Jericho megőrült, amiért egyáltalán ilyet kérdezett. – Őszintén, nem tanácsolom, hogy ebben a dimenzióban egyen. Úgy értem, megteheti, ha akarja, de… – De mi? – kérdezett rá Jericho, miután a démon motyogva elhallgatott.

Sherrilyn Kenyon Azmodeus a kezét tördelte. – Vannak itt bizonyos démonok, akiknek elég csak megérezniük az étel illatát, és erőszakossá válnak. Személy szerint nem szeretném, hogy evésen kapjanak, mert akkor gyorsan a holtak között végezném. Te talán nem. De meg kellene kötöznöd őket, és mivel néhány elviselhetetlenül ronda, és bűzlik is ráadásul, talán elmenne az étvágyad. Vagy, talán nem. Noir-é nem szokott. Szerintem ő csak még éhesebb lesz, mikor kibelezi őket. Beteges, én tudom, de igaz. Azmodeus Delphine-re nézett, és a szeme ismét elkerekedett, ám ezúttal az elismeréstől és az érdeklődéstől. – Ó, helló, szivi, mi még nem találkoztunk. – Elbűvölő mosollyal nézett a nőre, és óvatosan kezet csókolt neki. – Azmodeus vagyok, démon, és szívesen kiszolgállak. Legyen szó bármilyen szolgáltatásról, különösen, ha meztelenségről és a testrészeink mutogatásáról van szó. – Azmodeus! – csattant fel Jericho. – Nem is láttad őt, világos? A démon úgy ugrott hátra, mintha elektromos áram csapta volna meg. – Tökéletesen vak vagyok, kismester. A hallásom még rendben van. – Előre nyújtotta a kezét, mintha a bútorokat akarná érezni maga körül. – Van itt valaki rajtunk kívül? Nincs? Remek. Most távozom, ha nincs más, lehetőleg fájdalommentes parancsa a számomra, kismester. – Távozhatsz. – Ollé! – Azmodeus ezzel eltűnt. Delphine értetlenül nézett Jerichóra. – Nincs ki mind a négy kereke, ugye?

Dream Warrior – Szerintem Noir a kelleténél eggyel többször és erősebben verte fejbe. – A nő felé nézett. – Szeretnél csatlakozni hozzám, hogy együnk valamit? – Ameddig a menüre nem kerülnek fel a démoni zsigerek, meggyőzhető vagyok. – A démonzsigerek számomra sem túl vonzóak. Zeuszéi már más lapra tartoznak. Delphine a puszta gondolattól is undorodott. – Fúj. Jericho kinyújtotta a kezét. Delphine habozott, azon gondolkodva, nem tehetne-e inkább valamit M’Adocért és Deimoszért, de Jericho nélkül úgysem juthatna a közelükbe. Talán a férfi az étel hatására kicsit jobb, és sokkal barátságosabb hangulatba kerül majd. Meggyőződése ellenére megfogta a kezét. Amint hozzáért, Jericho New Orleansba teleportált, egy kis, sötét sikátorba az Exchange Place mellett. Úgy tűnt, kora este van, de nem volt könnyű pontosan megmondani, mivel az idő a földön máshogy telt, mint a többi dimenzióban. Ami tizenöt percnek tűnik Azmodeában, az akár egy év is lehet a földön. Így ez egy kicsit túlzás, de… Körbenézett az elhagyatott sikátorban, amiben bedeszkázott és bezárt boltok sorakoztak. Milyen furcsa választás! Nem tudta, mire számítson, de erre végképp nem volt felkészülve. – Mit keresünk itt? A férfi farmerre és fekete ingre változtatta az öltözetét, majd besötétítette a haját, és csak akkor indult el az utcán. – Enni megyünk. Mi az? Alzheimeres vagy? A nő összeszűkült szemmel nézett rá. – Nem, de egy

Sherrilyn Kenyon éttermet sem látok itt. Jericho egy „na nem mondod” pillantást vetett rá. – Ha egyenesen az étterembe teleportálnék, az emberek visítva rohannának ki onnan. Emellett, ha be van kamerázva a helyiség, akkor még nehezebb lenne csak úgy megjelenni odabent. A pokolba a modern emberekkel, meg a varázskütyüikkel – mondta szarkasztikusan. – Hiányoznak a napok, mikor egyszerűen megölhettünk egy csirkét, és megsüthettük nyárson. Delphine a szemét forgatta. – Tényleg nem tehetsz arról, hogy egy seggfej vagy, ugye? – Valószínűleg tehetnék ellene, de nem éri meg a fáradtságot. És az istenek tiltsák meg, de még a végén megkedvelnél. Akkor meg mi lenne velünk? – Fogalmam sincs. Ám hajlandó lennék megkockáztatni. Jericho szeme elsötétedett. – Ne akard látni azt, ami bennem lakozik, Delphine. Nem túl szép. Delphine megérintette a heget, ami a kalózszemszerű szemkötő alatt húzódott. Jericho elkapta a kezét. – Nem mondtam, hogy megérinthetsz. – Nem, valóban nem. Sajnálom. – Elhúzta a kezét, és figyelte, ahogy a férfi mereven az Acme Osztriga Ház felé indult. Delphine követte őt, de a szíve nehéz volt a tudattól, hogy míg ő eszik, a testvéreit kínozzák. Nyerd meg magadnak, és megmentheted őket. Mi mást tehetne? Amíg nincs újra isteni ereje birtokában, addig a férfi

Dream Warrior kegyelmére van bízva. Az arca megrándult, mikor megértette a férfi jelenlegi létezésének valódi tragédiáját. Nehezére esett meglenni az ereje nélkül, főleg mivel majdnem egész életében birtokolta őket. Hogy bírta Jericho elviselni, hogy mások könyörületére legyen bízva? A világ így rettentően félelmetessé vált. Újfajta tiszteletet érzett az emberek iránt is, akik ezen a földön éltek. Különösen annak fényében, milyen sok hatalmas lény tekintette őket prédának. Megállt az ajtó előtt, és míg a pincér átadott nekik két étlapot, körbenézett az összegyűlt embereken. Embereken, akiknek sejtelmük sem volt arról, hogy Jericho egy isten, és hogy ő a foglya… A pincér leültette őket az ablak elé, amin keresztül rálátásuk nyílt az utcára. Noha szólt a tévé, és az emberek beszélgettek, még így is hallotta a zenét, ami a néhány méterre lévő Bourbon Street felől jött. Mennyire szerette volna, ha Deimosz és a többiek is ott lennének, nem pedig abban a cellában, amiben Noir tartja őket. – Valami baj van? – kérdezte Jericho. Delphine ránézett, és felsóhajtott. – Aggódom a barátaimért. Nem tűnik helyesnek, hogy egyek, miközben őket Noir kínozza. Jericho zord pillantással tette le az étlapot. – Először is, nem akarod, hogy éhes legyek. Soha. Olyankor az átlagosnál is nagyobb seggfej vagyok, és mivel évszázadokig éheztem, nem vagyok hajlandó kitenni magam ennek még egyszer, főleg

%

Sherrilyn Kenyon most, hogy már nem vagyok rá köteles. Másodszor, hadd meséljek egy kicsit a barátaidról. Deimosz lefogott, míg megbélyegeztek, majd az emberek világába vitt, és otthagyott, minden nélkül. Se pénz, se ruha. Semmi, amit a magaménak mondhattam volna. Kivéve persze a már előbb említett éhezést. Delphine lehajtott fejjel hallgatta, amit mesélt. De a férfi nem könyörült rajta. – Egy évszázaddal később, M’Ordant – az Oneiroszok egyik vezetője, aki Delphine mentora is volt – ledobott egy spártai börtönbe, és azt mondta a parancsnoknak, hogy elárultam őket. Nem akarod tudni, hogy mit tesznek a spártaiak az árulókkal. D’Alerian – M’Adoc mellett ő az Oneiroszok harmadik vezetője – egy török börtönbe teleportált engem, úgy a tizenötödik század folyamán, ahol karóba húztak, miután három hétig kínoztak. Az arca szenvtelen volt, de a szemében csillogó fájdalom egyértelműen látszott. – Szóval bocsáss meg nekem, amiért nehezemre esik sajnálni őket. Az ő seggükbe legalább senki nem nyom fel egy éles tüskét. Delphine gyomra összeszűkült a felvázolt múlt borzalmaitól. – Karóba húztak? Jericho arcát egy cizellált kőszobor is megirigyelte volna. – Tudod mi a legrosszabb a karóba húzásban? Nem halsz bele azonnal. Vérzel, és fáj mindened, míg a tüske lassan bele nem fúródik egy létfontosságú szervedbe. Imádkozz az istenedhez, akit tisztelsz, hogy sose tudd meg, milyen érzés. De ő tudta. Delphine félrenézett, képtelen volt elviselni az érzelmeket, amik elárasztották. Hogy tehették ezt az egyik rokonukkal? De,

&

Dream Warrior végül is, sokkal kegyetlenebbek voltak másokkal, hasonlóan ostoba okokból. Ezért tett meg minden tőle telhetőt, hogy ne keltse fel az olyanok figyelmét, akikét nem szerette volna. A torka elszorult, és érezte, hogy könnyek csorognak végig az arcán. Jericho megdermedt, mikor csillanást látott a gyertya fényében. Gondolkodás nélkül előrenyúlt, és megérintette a nő nedves arcát. – Könnyek? Delphine félreütötte a kezét, és letörölte az arcát. – Sajnálom azt, amit veled tettek. Tényleg sajnálom. Könnyek… Érte. Senki sem sírt még érte ezelőtt. De az a mélyzöld szempár tele volt még ki sem csordult könnycseppekkel. Valami elpattant benne. Fájdalmat okozott a lánynak. Hogy lehet ez? Nem, ez lehetetlen. Ez csak egy újabb trükk, amivel el akarják gyengíteni. Amivel tönkre akarják tenni. Halk torokhangon felmordult. – Mit művelsz? Delphine zavarodottnak tűnt a kérdés hallatán. – Semmit. Itt ülök. Jericho megragadta a kezét. – Játszol velem? – Mégis hogyan játszanék? A szorítása erősebb lett. – Esküszöm, ha megpróbálsz elcsábítani, hogy az oldalatokra álljak, megöllek. Hamis könnyeknél ahhoz egy kicsit több kell. Delphine elrántotta a kezét. – Tényleg ennyire cinikus vagy, hogy azt képzeled, senki nem érezheti magát rosszul attól, ahogy veled bántak?

Sherrilyn Kenyon Jericho nem felelt. Delphine megrendült attól, hogy a férfi képtelen megérteni az együttérzését. Édes istenek, az érzelmek ilyen szintű hiányával neki is Oneirosznak kellett volna születnie. – Rendben, legyen. Egy valódi szuka leszek, ha csak ezt vagy képes felfogni. – Szétcsapta az étlapját, és olvasni kezdett. Jericho dühös és sértett akart lenni, de mégis… Rosszul érezte magát. Valójában vissza kellett nyelnie egy bocsánatkérést. És mégis miért? Az igazat mondta. Nem vágyott megjátszott érzelmekre, melyeknek egyetlen célja az, hogy elgyengítsék. Mi van, ha nem azok voltak? Mi van, ha őszinte volt, és valódi, amit érez? Ne sétálj a csapdájába, te ostoba. Ennél okosabb vagy. Az, aki megszült, sem volt képes sajnálni vagy együtt érezni veled. Akkor egy idegen, mégis hogy tudna? Ez igaz. Jericho nem jelentett Delphine számára semmit, ráadásul a lány… Ő volt az oka annak, hogy szenvedett. Az étlapra nézett, majd vissza a nőre. A szemöldökét összevonta, miközben olvasott, tekintete teljesen a listára fókuszált. Néhány szőke tincs a szemébe hullott, ő pedig valamilyen számára érthetetlen okból, vágyat érzett arra, hogy visszasimítsa őket a helyére. Mi a baj velem? – Milyen volt a gyerekkorod? – kérdezte, mielőtt leállíthatta volna magát. A döbbenet mély árkokat vájt a nő homlokára. – Tessék?

Dream Warrior – A családod. Milyen volt? Delphine már épp azon töprengett, hogy megmondja, ez nem tartozik rá, de a férfi szemében őszinte érdeklődést látott. Meglehetősen kíváncsinak tűnt, és ő nem akarta feldühíteni újra. Egy kis nyugodt beszélgetést amúgy sem bánt volna. Eddig még nem volt részük zökkenőmentes eszmecserében. – Nem sokat tudok a valódi apámról. – Erről sosem beszélt még igazán ezelőtt. Talán mert senkit nem érdekelt, és senki sem kérdezte. – Arikos azt mondta, hogy az apám az egyik Szkotosz lehetett, aki álmában elcsábította az anyámat. Egy része mindig arra számított, hogy a férfi előlép, és a magáénak nyilvánítja, miután csatlakozott az Álomvadászokhoz. Ez az emberi része volt, ami szeretett volna legalább egy arcot társítani a rejtélyes biológiai donorhoz. Jó lett volna tudni, hogy a több ezer álom-isten közül melyik nemzette őt. De nem akart ezen merengeni. – Anyám kedves nő volt. Nagyon szeretett. – Egy apró mosoly játszott az ajkán, ahogy felidézte anyja arcának szépségét, és érintése gyengédségét. Tényleg szerette az anyját, aki sosem emelte fel a hangját vele szemben. Ez nem jelentette azt, hogy nem állt ki magáért. Csak nyugodt, szelíd utat választott erre, amiért Delphine mindig is csodálta őt. – Mindig mézes süteményt csinált, ami még azelőtt a nyelvedre olvad, hogy lenyelhetnéd. – Lehunyta a szemét, mert a torka összeszorult, a szíve még mindig fájt, amiért az anyja már nincs többé vele. – Megkérdeztem tőle, mi a különleges adalék, amitől ilyen finom. Azt mondta nekem, a szeretet, amit

Sherrilyn Kenyon az én kedvemért tesz bele. – Delphine kipislogta a könnyeket a szeméből, amit az emlék csalt elő. Hogy hiányozhat neki a nő, akit évszázadok óta nem látott? És mégis, egy része mindig is hiányolta az anyját, és az ő meleg szívét, meg kedves lelkét. – Volt mostohaapád? Delphine bólintott. – Jó ember volt. Egy kovács. Mindig inni vittem neki, miközben dolgozott, és közben vicces történeteket mesélt nekem. – Még mindig őrizte a durva ezüst szívet, amit tőle kapott kislányként, és amibe apja belevéste a kovácsjelét. Egy kis dobozkában tartotta a szobájában, az Eltűnő-szigeteken. Még elnémított érzelmekkel is nagy szeretettel viseltetett a szülei iránt, és ez mindent elmondott róluk. A tény, hogy képes volt így érezni… Egy része szomorú volt, amiért nem volt teljesen emberi szíve, hogy viszonozza azt a melegséget, amit ők mutattak felé. Jericho félrenézett sóvárgó arcát látva, azt kívánva, bár átérezhetné a lány emlékeit. De a világot, amit lefestett, össze sem lehetett hasonlítani az ő gyerekkorával. A szülei nagyon ritkán voltak kedvesek hozzá, és állandóan veszekedtek. – És a testvéreid? Voltak egyáltalán? Delphine a fejét rázta. – Nem. Egyke voltam. Ezért szerettek engem annyira. – És jók voltak hozzád? Delphine gyanakodva nézett rá. Nem mintha Jericho hibáztatta volna érte. Felkeltette a lány kíváncsiságát, ám neki tudnia kellett, jók voltak-e hozzá. Kérlek, mondd, hogy nem szenvedtem hiába… Hallania kellett, hogy tényleg

Dream Warrior megmentette-e a szenvedéstől, noha nem tudta volna megmagyarázni, ez miért olyan fontos a számára. Csak azt tudta, egy része meghal, ha ártott azzal, amit Delphine-nel tett. – Miért érdekel? – kérdezte. – Kíváncsi vagyok. Még mindig gyanakvás csillogott a zöld szempárban. A lány ésszerű okot akart hallani, de ezt nem adhatta meg neki. – Igen, nagyon kedvesek voltam velem. Noha szegények voltunk, sosem vágyakoztam semmi után. Szerintem, mivel egyke voltam, minden szeretetüket rám zúdították. Jericho nem tudta miért, de megkönnyebbült, mikor ezt hallotta. Jó szülőket választott neki. Remek. Delphine ivott egy korty vizet. – És mi van veled? Jó a viszonyod a szüleiddel? Jericho gúnyosan felhorkant, mielőtt visszafoghatta volna magát. De minek rejtegesse az igazságot? Mintha nem tudná az egész Olümposz, hogy miféle családja van. – Az anyám a gyűlölet istennője, az apám meg a háborúzás művészetéjé. A húgaim a hatalom és a győzelem istennői, a bátyám a versengésé. Maradjunk annyiban, hogy ilyen személyiségek mellett nem könnyű nyugodt és békés otthont fenntartani. Akárhányszor a dolgok kezdtek simán alakulni, Zélosz közbeszólt, és felbolygatott mindenkit, aztán rögtön egymás torkának ugrottunk. És ezek a jó emlékei közé tartoztak. Az apja egész gyerekkora alatt „erősebbé” akarta tenni. Az anyja eltöltötte őket gyűlölettel, mert az ő szavaival élve: „A szerelem csalárd,

Sherrilyn Kenyon és csak elárulna. De a gyűlölet örök. Erőt ad, és sosem hagy magadra.” Az, hogy az összes isten, köztük Zeusz is, az anyja nevére esküdött – és az ilyen esküket féltek megszegni –, azért volt, mert rettegtek Sztüx haragjától, és ez mindent elmondott az anyja „finom” természetéről. Az ő elképzelése a gyereknevelésről az volt, hogy bedobta Jerichót egy lávatóba, és figyelte, ahogy majdnem megfulladt. – Miért csináltad ezt? – Csak a saját erőd által ismernek majd el téged. Sosem támaszkodhatsz mások segítségére. Mindenki a saját erőfeszítéseinek köszönhetően úszik, vagy süllyed el. Ezt sose felejtsd! – Egy lávatóban… A nő válasz gyanánt visszakézből felpofozta. – Meg fogod állni a helyed. Harcolni fogsz, és sosem fogsz rám szégyent hozni. Hát igen… A gyerekkora tényleg nagyszerű volt. Delphine a fejét ingatta, miközben a szívószál csomagolásával játszott. – Találkoztam egyszer a bátyáddal, Zélosszal. Egy totális seggfej volt. – Elképzelésed sincs. – Próbált volna meg ő felnőni azzal az önző fattyúval. Jericho elhallgatott, mikor a pincérnő visszatért, hogy felvegye a rendelésüket. Delphine habozott, mikor ő került sorra. Bizonytalanul nézett az étlapra. – Nem tudom, mit válasszak.

Dream Warrior Jericho hátradőlt a székben. – Próbáld ki azt, ami vegyes vágott címszó alatt fut. Abban van mindenből egy kicsi. De ha nem tetszik, még mindig rendelhetsz valami mást. – Rendben. – Leadta a rendelést, majd átadta az étlapot a pincérnőnek. – Amúgy sokat ettél itt? – kérdezte, mivel ismét egyedül voltak. Jericho kinézett az ablakon a kezdődő sorra, ami azokból verbuválódott, akik be akartak jönni. – Nem. Darice barátnője itt dolgozik, és gyakran hozott Darice-nek ebédet. Mindig jó illata volt, és jól is nézett ki, úgyhogy ki akartam próbálni. Jericho elhallgatott, mikor észrevette, mit csinál… Társaságban eszik. Évszázadok óta nem tett ilyet. Emellett, csevegtek. Megosztottak egymással dolgokat. Ilyesmit sosem csinált még ezelőtt. Milyen különös. Delphine elhallgatott, mikor megjött az ételük. Továbbra is M’Adocra és Deimoszra gondolt, a többiekkel együtt, akiket Noir elfogott. Vajon most min mehetnek keresztül? Tudta, hogy fájdalmaik vannak, és képtelen volt nem ezen gondolkodni. És ahogy körbenézett az étteremben, azon elmélkedett, mi lesz az ilyen helyekkel az emberi világban, ha Noir tervei sikerrel járnak. Vajon túléli néhány, vagy mindet elpusztítják? Ez nem volt fair, és nem volt helyes. A nevető és beszélgető emberek egyike sem tudta, hogy a gonosz köztük jár. Hogy a totális kiirtás szélén állnak, és az egyetlen ember, aki megmenthetné őket, vele szemben ül, ám a sorsuk a legkevésbé sem érdekli őt.

Sherrilyn Kenyon Egy párt figyelt, akik karöltve mentek ki az ajtón. Nem tudta levenni róluk a szemét, így figyelte az ablakon keresztül, ahogy csókolóztak. Boldognak és szerelmesnek tűntek. Milyen érzés lehet? – Úgy nézel ki, mint aki sosem látta, hogy mások csókolóznak. Jerichóra pillantott. – Láttam már. Csak nem a valóságban. A férfi követte a szemével a párt, míg el nem tűntek. Aztán a metsző tekintet ismét Delphine felé fordult. – Sosem csókolóztál még? Delphine unott pillantást vetett rá. – Tizennégy voltam, mikor Arik az Eltűnő-szigetekre vitt. Szóval nem. Az Oneiroszok nem túl jók abban, hogy kimutassák a vonzalmukat. Elvégre aláássa azt az egész „nem érzünk semmit” részt. Jericho ezt elismerte. Zeusz alaposan elbánt velük. – Sosem akartál Szkotosz lenni? – Néhányszor átfutott az agyamon, de nem, nem igazán. Sosem lettem volna egy közülük. Betonkemény eltökéltsége meglepte a férfit. Úgy tűnt, érzékeny pontra tapintott. – Miért? A lány szemében szomorúság fénylett, miközben a jeget kavargatta a poharában. – Volt egy nő a faluban, még kislánykoromban. Gyönyörű volt és kedves, mindig hozott friss kenyeret a szüleimnek, és nekem babaruhát. Aztán, egy délután, észrevettem, mennyire fáradtnak néz ki. Napok óta nem aludt. Minden éjjel rémálmok gyötörték, amelyek egyre csak rosszabbodtak. Két héten belül megőrült tőlük, és ez még

Dream Warrior azelőtt volt, hogy a Szkotoszokat megfosztották az érzelmeiktől. Akkor csak kegyetlenségből művelték ezt az emberekkel. Delphine összerándult, az emlékek most erősebbek voltak, mint máskor. – Még mindig emlékszem a gyerekei sírására, mikor megtalálták őt. Megölte magát, hogy elmeneküljön az álmait kísértő démonoktól. Mikor Arik értem jött, akkor tudtam meg, hogy egy Szkotosz kergette az őrületbe, és hogy ezért olyan fontos, hogy harcoljunk velük, és megállítsuk őket. Akárhányszor azon gondolkodtam, hogy átengedem magam az érzelmeknek, Nirobéra gondoltam. Sosem ártanék úgy senkinek, mint ahogy neki ártottak. Nem helyes embereket prédálni. Nahát, bár neki is meglett volna a nő hite! De őszintén szólva, ő minden egyes emberiség ellen elkövetett tettet igazságosnak tartott. Mégis… Delphine a fejét rázta. – Nem értem, hogy az emberek miért nem bírnak kedvesek lenni egymással. Miért kell valakinek mindig fájdalmat okoznia a másiknak? Ellentétben vele, Jericho pontosan tudta. – Mert a hatalom érzése részegítő. Tudni azt, hogy valaki élete vagy halála a te kezedben van. Hogy nem számít, mit tesznek, vagy milyen keményen harcolnak, esélyük sincs. Delphine tekintete megvetéssel telt meg. – Tényleg élvezed, mikor valakit a földbe tiporsz, tudva, hogy amúgy is gyengébb nálad? Hogy nem vághat vissza, és nem nyerhet? Ez valódi győzelem?

%

Sherrilyn Kenyon Jericho félrenézett. – Mondd el! – a hangja elítélő volt. – Meg akarom érteni, mert nem tudom felfogni. Jericho nyelt egyet, képtelen volt a szemébe nézni, miközben felidézte, miként támadt nála gyengébb ellenfeleire. Ám mindig ugyanarra a következtetésre jutott, bár sosem akart elgondolkodni rajta. – Én mindig üresnek érzem magam utána. A győzelem mámora mindig pillanatnyi, és gyorsan tovaszáll. Mire megérzed, már el is tűnik. – Akkor miért csinálod? Mert jobb volt, mint a belső üresség. Legalább egy perc erejéig másban is része volt a gyűlöleten és a fájdalmon kívül. Az volt minden, amit ismert. Ezért volt Niké olyan fontos a számára. Mellette mást is érzett. De azok az érzések is múlandóak voltak. Semmi sem vehette el, vagy csillapíthatta a szívében tomboló haragot és gyűlöletet. Legalábbis néhány percnél tovább nem. És az ilyen percek után sóvárgott. Hátradőlt, mikor a pincérnő meghozta az ételeiket, és letette eléjük. Csendben ette az osztrigáját, míg Delphine kényesen válogatott az ételek között. A száját enyhén elhúzta, mikor beleharapott a gumbóba. – Nem jó? Delphine megtörölte a száját. – De jó. Csak furcsa. Csípős. Arra nem készültem fel. Jericho felé tolta a sós kekszes tálkát. – Ez majd segít lenyelni. – Köszönöm. – Úgy akart beleharapni, hogy még rajta volt a

&

Dream Warrior csomagolás. – Várj – mondta a férfi, és kivette a kezéből. – Először le kell tekerned róla a műanyag fóliát. – Tessék? Jericho a fejét csóválta a lány zavara láttán. Olyan sok mindent ismer, mégis néha olyan, mint egy gyermek. De, végül is, a tapasztalatait a világról az álmokon keresztül szerezte, nem pedig a valóságban. Nagy különbség van a kettő között.

fejezet D

elphine képes lett volna végezni Jerichóval kegyetlensége miatt, miközben követte őt az étteremből kifelé menet. Bárki után is indult a férfi, az nem érdemelte meg a halált. Abból, amit látott, jelenlegi célpontja, egyike az előttük haladó két lánynak. Vagy – Zeusz tiltsa meg – mindkettő. Mi volt vele, hogy elvesztette minden együttérzését? Mit tehettek a lányok, amiért meg akarta ölni őket? Olyan ártalmatlannak látszottak, amennyire csak lehetséges. Legalábbis így gondolta, míg meg nem látott egy démont, aki egy sötét sikátorból előlépve akart rátámadni a két nőre, akit követtek. Megpróbált egy energiagömböt küldeni a démon felé, de ismét csak rá kellett döbbennie, hogy már nincs ereje.

Dream Warrior Jericho a démonhoz rohant, és hátulról megragadta. A százhetvenöt centinél nem magasabb démonnak sötét bőre, csillogó fekete szeme és kopasz feje volt. Az izmos, karcsú és nagyon jóképű alak vergődni kezdett Jericho szorításában. Jericho lerángatta a démont a sikoltozó lányról. – Tüntesd el innen őket! – kiáltotta Delphine-nek. Azt tette, amit a másik mondott, hisz’ közönség előtt nem harcolhattak a démonnal. Az emberek nem akarták tudni, mi van körülöttük a világban, lesben állva, várva az időt, hogy lecsaphasson. Amint Delphine megtisztította a sikátort, és a síró lányok biztonságban voltak, Jericho elengedte a démont, aki villogó fogakkal fordult felé. Elkapta a démon vállát, és a földre küldte. Egyetlen, gyors mozdulattal, kirántotta a tőrt a csizmájából, és a démon torkához szorította. Az nem tudott úgy megmozdulni, hogy ne sértse meg magát. Szeme hirtelen vörösre váltott, és démoni jelek tűntek fel kopasz fején. – Mit művelsz, Berith? – kérdezte Jericho fagyos, halált ígérő hangon. Berith szeme elkerekedett, mikor felismerte Jerichót. – Kyrios? – kérdezte izgatottan, a „mester” kifejezést használva. – Jó újra látni. Azt hallottam, hogy száműztek. Elvették az erődet. Jericho egy helyben tartotta. – Biztos vagyok benne, hogy apám teletömte a fejed ostobasággal. Ahogy te is láthatod, erőm teljében vagyok, és hajlandó vagyok kibelezni téged. Most pedig áruld el, miért eredtél a lányok nyomába?

Sherrilyn Kenyon – Ezt parancsolták. – Ki? Berith vállat vont. – Nem ’tom. Valami kölyök-fiú, aki azt mondta, egy antikvitásokkal foglalkozó boltban vette a gyűrűmet. Ismered a szabályokat. Nem kérdőjelezhetem meg a parancsokat. Csak teljesíthetem őket. Delphine totálisan összezavarodott, de nem akart közbeszólni. Jericho elvette a kést a démon torkától, és a sarkára ült. – Hol van az a gyerek, aki a gyűrűdet birtokolja? – Valami kollégiumi szobának nevezett helyen, nem túl messze. Kis hely. Miután elvittem volna hozzá a lányt, akit akart, egy házba kellett volna költöztetnem. Egy nagyba, egy helyen, amit Garden Districtnek neveznek. Nem tudom pontosan, hogy az micsoda. Utána kellene néznem. Delphine végre megszólalt. – Jól értem, ismered ezt a démont? Jericho bólintott, miközben felállt, és magával húzta a démont is. – Apám egyik tábornoka volt, míg fel nem bosszantotta. Apám ezért száműzte egy gyűrűbe, és szolgaságra kényszerítette. Ha tiéd a gyűrű, tiéd Berith. Berith dühös rángatással igazgatta a ruháját. – És fáj, valahányszor megidéznek. Esküszöm, olyan érzés, mintha valaki lenyúzná a bőröm. Delphine a fejét ingatta, sajnálta mindkettejüket. Keresztbefonta a kezét, és Jerichóra nézett. – Bizonyára nagyszerű gyerekkorod lehetett, ha egy ilyen férfi volt az apád. – Ja. Tele volt kiskutyákkal, meg szivárványokkal, és

Dream Warrior azokkal a furcsa, szőrös alakokkal, akiknek antenna áll ki a fejükből, és úgy festenek, mint a savba mártott űrlények. Berith megállt, miközben a port söpörte le a kabátjáról. – A Teletubbykra gondolsz? Jericho önelégülten mosolygott. – Az, hogy tudod a nevüket, komolyan megrémiszt. Berith vállat vont. – Mint a kínzás démona, nem árt tudnom mindenről, ami idegesítő. Meglepődnél, hány modern ember fél a zombiktól kevésbé, mint a Teletubbyktól. Jericho felhorkant. – Nem igazán. Inkább szállnék szembe egy horda agyfaló zombival, mint hallgatnám meg, ahogy a Teletubbyk énekelnek. – Mindketten betegek vagytok – mondta Delphine, mégis, furcsamód lenyűgözte a beszélgetésük. Jericho nem foglalkozott vele. – Szóval, mit akartál csinálni a lányokkal? Berith a szemöldökét vakargatta, miközben felelt: – Az egyiket meg akartam enni, a másikat a kölyök a barátnőjének szánta. Ugye tudod, hogy még így is el kell vinnem hozzá? – Nem, nem kell – mondta Jericho üres hangon. – Ezt hogy érted? – Berith hangja megtelt félelemmel. Két lépést hátrált. – Azt tervezed, hogy megölsz? – Nem. Fel foglak szabadítani. Berith még egy lépést hátrált, az arcán látszott a gyanakvás. – Ez a démonok eufémizmusa a halálra… – Nem foglak megölni, Berith. –Tényleg? – Lassan ejtette ki a szót? – Miért nem? – Ahogy mondta, már-már komikus volt. Mintha csalódott lenne, amiért

Sherrilyn Kenyon ezt hallja. – Mert szükségem van egy szövetségesre, és nálad jobbat el sem tudnék képzelni. Berith pofákat vágott. – Dehogynem tudsz. Nekem számtalan isten jut az eszembe, akiknek egy kötött démonnál sokkal több erejük van. – Igaz, de ismerem az összes gyengédet, ami azt jelenti, hogy kétszer is át fogod gondolni, elárulsz-e. – Ott a pont. Ha tiéd a gyűrű, te parancsolsz nekem. Jericho Delphine-re nézett. – Mehetünk? – Van más választásom? – Nem igazán. – Én is így gondoltam. Berith egyenesen a mesteréhez vitte őket, aki, mint kiderült, egy pattanásos képű, tizenkilenc éves egyetemista. Micsoda egy mester volt ő! Azonnal összepisilte a nadrágját, mikor megjelentek a szobájában. – Mit akartok? – kérdezte, a hangja remegett, miközben a sarokban kuporgott. Jericho keresztbefonta a karját, és zordan nézett a fiúra. – Berith gyűrűjét akarom. – Az az enyém. Én vettem meg. – Kölyök – mondta Jericho szigorúan –, add ide! Kifizetem neked. És ami fontosabb, ha nyavalygás nélkül adod ide, életben hagylak. A fiú nyelt egyet. Berith-re nézett. – És mi van az egyességünkkel? Berith a hüvelykujjával Jerichóra bökött. – Az a férfi nem

Dream Warrior akarja, hogy megcsináljam, és már bocs, de semmi kedvem felhúzni. Láttam, mire képes dühösen, és az aztán horrorfilmek ihletője lehetne. Leeső végtagok, vér. Sok-sok vér, és kínzás. – Előrehajolt, és jól hallhatóan suttogni kezdett. – És látod mellette a nőt? A rémálmok istennője. Ők ketten ébren és álmodban is kínozhatnak. Talán jobban járnál, ha odaadnád azt a gyűrűt, így mindenki mehet a maga útjára, békében. – De… Delphine előrelépett. – Semmi de, kedvesem. Add ide a gyűrűt, mielőtt valaki megsérül. Berith megköszörülte a torkát. – És csak hogy tisztázzuk, az a valaki te lennél. A fiú szeme elkerekedett, miközben lehúzta a gyűrűt a kisujjáról, és előrenyújtotta. – Én csak azt akartam, hogy Kerry észrevegyen. Jericho elvette tőle az ékszert. – Csak hogy tudd, kölyök, megidézni egy démont, hogy rabolja el, nem a legjobb módja annak, hogy nőkkel találkozz. Általában visszafelé sül el. Delphine erre felvonta a szemöldökét. Jericho nem kommentálta a kimondatlan szarkazmust. Következőnek Delphine arra eszmélt, hogy mindannyian Jerichó azmodeai szobájában álltak. A férfi a démonhoz fordult. – Berith, vissza a gyűrűbe. Most. Berith szalutált, mielőtt engedelmeskedett. Jericho az ujjára húzta a gyűrűt. A kis aranypánton egyetlen, vérvörös kő volt, amibe egy koponyát véstek. A gyűrű ugyancsak hátborzongató volt, főleg, ha az ember azt is hozzáveszi, hogy egy démonnak

Sherrilyn Kenyon nyújtott szállást. – Mit tervezel azzal? – kérdezte Delphine a gyűrűre mutatva. Jericho vállat vont. – Sosem árt, ha van egy meglepetés a tarsolyodban, amiről az ellenségeid nem tudnak. Még a legerősebbeknek is szükségük lehet felmentő seregre, időnként. Ennek volt értelme. És Berith sem nyerne azzal semmit, ha elárulná őt Noir-nak. Mindez arra mutatott, hogy Jericho nem bízott Noir-ban. Még ha egy szót sem szólt, a lány akkor is érezte, hogy a férfi sokkal jobban figyelt itt a környezetére, mint az étteremben. Talán belement a játékba, de ismerte a dörgést. Delphine elismeréssel adózott neki, amiért nem követett vakon senkit, főleg, hogy érezte, Noir sokkal hamarabb ellene fordul majd, mint Zeusz. Közelebb ment Jerichóhoz. A haja megint hosszú és szőke volt – a rövid New Orleans-i kirándulás alkalmával röviden és feketén viselte, valószínűleg azért, mert nem szeretett kitűnni a sorból. De most annak az istennek látszott, aki volt, kiegészítve fénylő szemével. Sokkal nagyobb volt Delphine-nél. Erősebb. Félnie kellett volna tőle, mégis ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy hozzádörgölőzzön. Hogy a férfi karjában legyen. Érzései ellenére, játékosan oldalba lökte őt. – A korábbi démonos megjegyzésre visszatérve. Nem így találkoztunk mi is? Jericho csúfondárosan ránézett. – És láthatod, hogy ennek eredményeként milyen elképesztően kedves vagy velem. Mást

Dream Warrior sem csinálsz, csak az irhámba vájod a fogsorodat. Delphine hátul összekulcsolta a kezét, és ördögien mosolygott. – Valószínűleg tényleg meg kellett volna tennem, míg volt rá esélyem. – Nos, mindig lesz egy következő alkalom. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lesz rá lehetőséged. – Hangjában egy csepp humor sem volt. Halálosan komolyan gondolta, amit mondott. – Vicceltem. – Persze, hogy vicceltél. Delphine megállította őt, mikor el akart menni mellette. – Nem bízol senkiben, ugye? – Mégis mit gondolsz? Biztos vagyok benne, hogy te is ellenem fogsz fordulni, mint mindenki más. Még csak családtagok vagy barátok sem vagyunk. Ahogy Noir is mondta, mindenki eladó. Csak az ár a kérdéses. – Én nem hiszek ebben. Nincs semmi, ami rávehetne, hogy M’Adoc ellen forduljak. Jericho gúnyolódó nevetése visszhangot vert. – Könnyen beszélsz. Téged még nem teszteltek le. – Ebben tévedsz. – Hogyan? Delphine hátat fordította a férfinek. Felemelte a pólója alját, hogy megmutathassa neki a sebhelyeket, melyeket az ereje segítségével általában elrejtett. De mivel most megfosztották tőle, biztos volt benne, hogy most tökéletesen kivehetőek. Jericho megdermedt, mikor meglátta egy régi büntetés maradandó hegeit. Hogy nem vette ezt észre korábban? Bár

%

Sherrilyn Kenyon igaz, akkor sokkal jobban lekötötte az, hogy eltakarja a nő testét, a kinézetével nem foglalkozott. Tudta, milyen megalázó tud lenni, ha meztelennek kell lennie idegenek előtt, így nem is nagyon nézegette őt. Rutinszerű volt, hogy megkorbácsolták azon Oneiroszokat, akik megszegték a szabályokat. De el nem tudta képzelni, hogy Delphine bármi olyat tett volna, ami ilyen kegyetlen megtorlást vonhatott maga után. Megérintette a halvány sebhelyeket, miközben a harag fellángolt benne, amiért valaki így be merte mocskolni a nő testét. – Miért kaptad ezeket? Delphine leengedte a pólót, és felé fordult. – Mert visszautasítottam, hogy elfogjam Arikot, mikor Szkotosszá változott. – Arik? – Nem ismerte a nevet. – Az az Oneirosz, aki értem jött, mikor embernek hittem magam. Kitanított és megvédett, míg elég erős nem lettem ahhoz, hogy egyedül harcolhassak. Kérdezted, van-e testvérem… Őt mindig is a bátyámnak tekintettem, a kedvességért, és amiért segített nekem. Ezért nem voltam hajlandó rá vadászni, még akkor sem, mikor megfenyegettek a korbácsolással. Előbb haltam volna meg, mint hogy eláruljam azt, amivel úgy éreztem, tartozom neki. Az ilyenfajta hűséget szerette volna Jericho kétségbeesetten magáénak tudni. Csak egyszer. Próbálta azt elhitetni magával, hogy ilyen kapcsolata volt Nikével, de tudta az igazságot. A nővére segíthetett volna rajta. Mégsem tette, soha. Egyszer sem, az eltelt évszázadok során. Hátat fordított neki, mint mindenki más.

&

Dream Warrior Elszorult a szíve, mikor arra gondolt, Delphine mire volt képes. – Elismerem a hűségedet. Ritka holmi. Delphine a fejét rázta. – Szerintem nem. És szerintem nem vagyok jobb ember az átlagnál. Szóval, ha én hű maradhatok az elveimhez, akkor mások is. Ami azt illeti, Deimosz és M’Adoc is az Olümposziak ellen fordulhatnának, és csatlakozhatnának Noir-hoz. Mégis, inkább vállalták a kínzást, mint hogy elárulják a többieket. Ez nem hűség? – És akkor? – csattant fel a férfi. – Én meg egy rohadék vagyok, amiért elárultam az Olümposziakat? Ezt akarod mondani? – Nem! Én… – Dühösen elhallgatott. – Felejtsd el! Úgysem hallod, amit mondani akarok. Ez a megjegyzés olaj volt a másik haragjának tüzére, ezt Delphine is látta. – Jericho, nyugi! Én nem vádoltalak semmivel. – Nem is kellett! A szemed megtette helyetted. – Megpróbált elhúzódni, de a nő nem engedte. A tekintete szinte keresztre feszítette, és teljesen elgyengítette ezzel az egyetlen pillantással. – Ne hárítsd rám a bizonytalanságodat! Nem viselem el sem tőled, sem mástól! Nem vetlek meg azért, amit tettél. Egyetlen verés, amiért nem engedelmeskedtem, nem mérhető össze azzal az árulással, amit te átéltél, ezt én is tudom. Noha fájt, engem nem dobtak ki erőtlenül, hogy egyedül éljem túl. Nem, ez igaz, és az, hogy megértette a különbséget, csak még jobban elgyengítette. Aztán a nő olyat tett vele, amit évszázadok óta senki.

Sherrilyn Kenyon Megölelte. Jericho káromkodni szeretett volna, ellökni magától a lányt, de a teste puhaságát a sajátjának feszülve érezni… a köré fonódó karjai… képtelen volt mozdulni. Mélyen legbelül, lelke legsötétebb részében, aminek létezését mindig is tagadta, olyan kétségbeesetten vágyott erre, hogy másra sem volt képes, mint élvezni. Delphine szőke haja az arcát simogatta. Lélegzete a nyakát csiklandozta. Mielőtt visszafoghatta volna magát, kezét a hajzuhatagba temette, és elképzelte, milyen lenne szeretkezni vele. Elképzelte, milyen lenne, ha a hűsége az övé lenne és tudni azt, hogy történjék bármi, számíthat rá. Vajon milyen érzés lehet? Közelebb akart lenni hozzá. Lehajolt és elkapta az ajkát. Delphine-t váratlanul érte a csók vadsága. Mégis, a szenvedélyen túl a férfi gyengéd volt vele. Egész testét elborította a tűz és a vágy. A másik keménysége… hajába markoló keze… ütős keveréknek bizonyult. Nem csoda, hogy a Szkotoszok inkubusszá és szukkubusszá8 váltak. Ha egy csókban ennyi gyönyör van, a szextől valószínűleg meg is lehet vakulni. Jericho a fogaival az ajkát harapdálta, légzése felgyorsult. Mély, torokhangon felmordult, miközben a száját ostromolta. Delphine a karjába olvadt, tobzódott az inas test és a vágy erejének érzésében. A férfi megfogta a kezét, és a nadrágja elején lévő 8

Az inkubusz egy férfi démon, ami általában megpróbál szexuális kapcsolatba kerülni egy álmodó emberrel. A női változata a szukkubusz.

Dream Warrior kidudorodáshoz vezette. Jericho megremegett, ahogy Delphine nadrágon keresztül megmarkolta őt. Rég volt, hogy egy nő így ért hozzá utoljára. Évszázadokon keresztül vágyakozott a képesség után, hogy izgalmi állapotban maradhasson, ha egy nő a közelébe került. Egészen eddig, ez csak egy álom volt. Kétségbeesetten vágyott rá, hogy megérintsék… Szüksége volt rá, hogy a teste feloldozást nyerjen, így kizipzárazta a nadrágja elejét, és kiszabadította magát. A nő érintése tétova lett. – Kérlek – suttogta, és kezét a péniszére nyomta. – Kérlek, ne húzódj el. Delphine félt. Mit akart tőle? Arra még nem állt készen, hogy lefeküdjön vele. Alig ismerték egymást. De úgy tűnt, nem azt várja el. Nem fogdosta a testét. Inkább csak a kezét használta arra, hogy simogassa a férfiasságát. – Csak ezt akarom tőled – suttogta mély és őszinte hangon. Delphine bólintott, és lenézett összegabalyodott ujjaikra. Egy olyan férfi állt előtte, aki a szenvedésen kívül mást nem ismert, de ez most gyönyört okozott számára. Hogy tagadhatná meg tőle, ha neki ez egyáltalán nem okoz fájdalmat? Valamilyen megnevezhetetlen oknál fogva, nem tudta rávenni magát, hogy csalódást okozzon. Jericho a nyakába temette az arcát. Légzése annyira szaggatott lett, hogy a lány már kezdett aggódni, vajon jól vane. – Jericho? Amint kimondta a nevét, a férfi egy ősi, vad ordítással

Sherrilyn Kenyon elélvezett. Egész teste megremegett. Mikor hátrahúzódott, és a szemébe nézett, írisze élénk kék volt, a szárnyai széttárultak a háta mögött. Hatalmasak voltak, a tollak feketék, miközben enyhén megrezzentek, amivel felkavarták a levegőt. Jericho lihegve nézett a szemébe. Az arca kipirult. Egyik kezével a falnak támaszkodott, majd neki is dőlt, hogy lecsillapítsa a légzését. – Jól vagy? A válasza egy olyan gyengéd csók volt, hogy Delphine beleremegett. Az ajka suttogásként ért az övéhez. A másik karjával átölelte, és úgy szorította magához, mintha a szeretője volna. Mintha egy számára fontos személy lenne. Még senki nem ölelte át így. És válaszul valami benne is feléledt. Olyan jó érzés volt. Érezni azt, hogy valamilyen módon a férfi része. Hogy többek puszta idegeneknél. Többek, puszta ellenségeknél. Végigcsókolta az állát, majd a nyakát is. Aztán a nedves kezére nézett. – Sajnálom. Nem akartalak összemaszatolni. – Megidézett egy törölközőt, hogy letisztíthassa a kezét. Delphine nem volt benne egészen biztos, mi is történt, de a férfi alapvetően megváltozott. Nyugodtabbnak tűnt. Kedvesebbnek. Vajon a szex mindenkivel ezt műveli? Amint a keze száraz volt, Jericho az ajkához emelte, és pillekönnyű csókot nyomott a kézfejére. Az, ahogy ránézett, remegésre késztette Delphine-t. Kezét a Jericho szemét letakaró szemkötő elé emelte. – Szabad?

Dream Warrior Látta a bizonytalanságot a férfi arcán, mielőtt alig észrevehetően bólintott. Félve attól, mit fog találni, lassan húzta le róla a fekete anyagot, megpillantotta az arcát megfelező heget. Mély és brutális volt. El sem tudta képzelni, mennyire fájhatott, amit Zeusz tett vele. De a szeme még mindig megvolt. Csak tejszerűen fehérré vált, és ahogy fókuszált vele, mutatta, hogy lát is rá. – Miért viseled a kalózszemet? – Így kevésbé kényelmetlen az embereknek. A kalózszemről elkapják a tekintetüket. Ha viszont nem fedem el a heget, mindig megbámulják, és próbálják kifürkészni, mi is történhetett velem. És fájt neki, mikor ezt tették. Hangosan nem mondta ki, de a hangszíne elárulta helyette. Delphine követte az ujjával a szemöldöke vonalát, majd a kezét az arcára fektette. – Sajnálom, hogy bántottak. Jericho legszívesebben átkozódott volna ettől az együttérzéstől, de nem tudott. A lány szavai mélyen megérintették, akárcsak a gondoskodása. – Pihennünk kellene – mondta nehéz hangon. Olyan kielégült volt, hogy másra sem vágyott, csak hogy a nő mögé feküdhessen, és a karjában tarthassa. De a tudat, hogy Delphine nem így érez iránta, valósággal megölte. És még csak hibáztatni sem tudta érte. Fogoly volt. Az ő foglya. És tőle kapta az első igazi élvezetet, mióta Zeusz a templom

Sherrilyn Kenyon márványpadlójához szögezte. Már csak ezért is megadna neki bármit. Hála az isteneknek, Delphine-nek fogalma sem lehetett róla, milyen gyenge is most. Hogy mekkora hatalma van fölötte. Mikor a másik nem tiltakozott az ellen, hogy lefeküdjenek, a férfi lehunyta a szemét, és kicserélte a nő ruháját egy rózsaszín selyem hálóingre. Álomba illő volt az, ahogy karcsú testére simult, kiemelve az idomait. Mellbimbói kemények voltak, ez tisztán látszott a ruha anyagán keresztül. Mit meg nem adna azért, ha megízlelhetné! De nem fogja megtenni. Hívatlanul nem fog belépni az ajtón. Delphine lélegzete elakadt, mikor megjelent rajta a ruha, és a mellkasa előtt keresztbe fonta a karját. – Nem foglak bántani – ígérte Jericho, miközben igyekezett elfojtani a vágyát, hogy benyúljon a mély V-kivágásba, és megfogja a lány mellét. Hogyan is művelhetné ezt vele azok után, amit ő az imént érte tett? – Csak aludni fogunk. Delphine pillantása tökéletes másolata volt az ő gyanakvó arckifejezésének. Jericho nem törődött vele, ruháját egy sötétzöld flanel pizsamanadrágra cserélte. Általában meztelenül aludt, de ahhoz kétsége sem fért, hogy az ellen viszont a másik tiltakozna. A kalózszemet elfelejtve, elrejtette a szárnyait, majd az ágy felé noszogatta a nőt. Delphine nem volt meggyőződve arról, hogy ez jó ötlet, de lenyűgözve csodálta a férfi izmos hátát, ahogy egy kicsit eltávolodott tőle. Jericho mászott először az ágyra, és várt, míg csatlakozik hozzá.

Dream Warrior – Még sosem aludtam senkivel – vallotta be. – Ahogy én sem. – Delphine észrevette, hogy a kardját a teste másik oldalán helyezte el, a keze ügyében, mintha attól tartana, hogy használnia kell. A kérdés csak az volt, kinek a támadásától félt? A többiekétől? Vagy az övétől? – Mit csinálsz? – Én… – Jericho arcán rángatózni kezdett egy izom, miközben metsző pillantást vetett rá a kérdés hallatán. – Én megbízom benned. Beletelt néhány másodpercbe, míg a lány megértette a férfi jobban tart tőle, mint amennyire ő fél. Óriási bizalom kell ahhoz, hogy valaki mellett el merj aludni, és közben higyj abban, hogy a másik nem támad rád álmodban. Jericho kinyújtotta felé a kezét. Delphine mosolyogva úgy döntött, hogy elfogadja. – Béke? – Béke. Csatlakozott hozzá az ágyban, majd az oldalára fordult, úgy, hogy háttal legyen felé. Néhány perc múlva megérezte a kezét a hajában. – Mit művelsz? – Sajnálom. – Jericho azonnal távolabb húzódott. Delphine késztetést érzett arra, hogy szembe forduljon vele, de nem tette. Nem akart ennél többet. Ha ránézne, a férfi még félreértené a szándékait, és ki tudja, az hova vezetne. Jericho a hátán feküdt, és a szeme sarkából figyelte a nőt. Nehezére esett nem hozzáérni, tekintve, milyen közel volt. A takaró alól felsejlő teste körvonala épp elégnek bizonyult

Sherrilyn Kenyon ahhoz, hogy ismét felpezsdítse a vérét. Legközelebb azonban a nő testében akart elélvezni. De az nem ma lesz. Látta a félelmet a szemében, mikor közelebbi kapcsolatba kerültek. És ez kimondta az eddig elhallgatott igazságot. Delphine szűz. A legtöbb Oneirosz az. Legalábbis azok, akik Zeusz átka után születtek. Mivel nem éreztek szenvedélyt vagy szerelmet, nem volt, ami szexre motiválta volna őket. A Szkotoszok más lapra tartoztak, mint ahogy azt korábban Zeth esetében is láthatta. De Delphine… Őt még senki nem érintette meg. Jerichótól kapta az első csókját. Ez a gondolat birtokló gyengédséget ébresztett fel benne. A fejét felé fordította, és ránézett. Teljesen nyugodt volt, és halkan szuszogott. Mosolyogva húzódott hozzá egy kicsit közelebb. A testéből áradó meleg rá is hatással volt, és sima bőre az érintéséért kiáltott. Képtelen volt ellenállni, végigsimított a felkarján, és előredőlt, hogy mélyen belélegezze az illatát. Ahogy visszadőlt, a szíve kihagyott egy ütemet. A hálóing eleje félrecsúszott, és felfedte előtte a lány meztelen mellét. Akárcsak Delphine maga, az is gyönyörű volt. A férfi teste majd’ felrobbant a vágytól, miközben sóvárogva a fogát csikorgatta. Vissza… Ígéretet tett, és nem állt szándékában megszegni. Ehelyett inkább óvatosan homlokon csókolta. – Jó éjt, Delphine! –

Dream Warrior suttogta, a nevét élvezettel ejtette ki. Megfordult, és erőnek erejével száműzte a gondolataiból. Bárcsak… De a nő légzésének hangja lassan elringatta. És ahogy fokozatosan átsétált az álmok birodalmába, azon mélázott, vajon milyen lenne, ha mellette tölthetné az örökkévalóságot.

– Delphine? A neve hallatára Delphine felkapta a fejét. Épp egy csendes réten volt… azon, amelyiken kislányként játszott, és virágkoszorút font. De most sötét felhők kúsztak az égre, és eltakarták a napot. – Ki az? – kiáltotta. Zeth árnyéka jelent meg mellette. Delphine azonnal felugrott, harcra készen. Ők így támadtak. A többieket is magával hozza majd az álmába, hogy legyőzhessék. Zeth gyönyörű szép isten volt, kék szeme általában fénylett, de most fekete volt, beesett. Betegnek nézett ki. Hosszú haja kuszán lógott az arcába. – Valami baj van – suttogta. – Tönkretettél minket. – Nem, ez annál több. Amiatt van, amit Noir etet velünk. Ne… – Eltűnt egy pillanatra, majd ismét megjelent. – Ne egyél! – Ezzel eltűnt. Delphine megfordult, és a többieket kereste a tekintetével.

%

Sherrilyn Kenyon Trükk lett volna? De senki más nem volt ott. Megpróbálta használni az erejét. De lehetetlennek bizonyult. Úgy tűnt, még ebben a dimenzióban is csapdába esett. Villámok cikáztak a feje felett, amit mély mennydörgések követtek. A szél dühösen cibálta a ruháját. Delphine az erdő felé indult, ahol egykori házuk állt. Nem jutott messzire. Azura elállta az útját. – Mi a gond, gyermekem? Félsz? – Miért vagy itt? Azura mosolygott, de a mosoly nem terjedt ki a szemére. – Van egy ajándékom. – Nem akarom az ajándékodat. A nő gúnyosan elhúzta a száját. – Ezt akarni fogod. Delphine rohanni kezdett. Ha elérné a fákat… De nem érte el. Azura elé teleportált, és elkapta. Delphine sikoltozva próbált meg harcolni. Ám hasztalan volt. Azura a földre nyomta, és valamit a szájába öntött. – Nyeld le. Delphine a fejét rázta, próbált kiszabadulni. Megpróbálta kiköpni a keserű gélt is. De semmi sem jött össze. – Nyeld le! – kiáltotta Azura démoni hangon. Delphine fuldoklott, de végül nem volt más választása, engedelmeskednie kellett. A gél lecsúszott a torkán. Felüvöltött, mikor érezte, hogy szétterjed a testében. Azura kacagott. – Most még jobban fog kedvelni. – Elhúzódott, és otthagyta Delphine-t a földön.

&

Dream Warrior A fájdalomtól reszketve, Delphine hányni akart, de nem tudott. Ám néhány perc múlva, a fájdalom csökkent. Helyét egy elviselhetetlen izzás vette át. És ez az érzés nem hagyta, hogy tovább aludjon. Kinyitotta a szemét, és az ágyban találta magát, Jerichóval. A sötétség körbeölelte őket, és mégis, tökéletesen látta a férfi testének körvonalait. Szüksége volt arra, hogy érezze az ízét, így támadott.

Azura nevetve tért vissza a háborús szobába, ahol Noir épp az ocsmány, fekete kutyáját etette. Szigorú arckifejezéssel pillantott fel. – Elégedettnek tűnsz. – Az is vagyok. Épp most gondoskodtam arról, hogy Kratosznak legyen egy kis ideig elfoglaltsága. – Helyes. – Megveregette a kutya fejét. – Összességében túl kíváncsi. Az egyik kis házi kedvencem épp most számolt be arról, hogy lent járt, és beszélt Deimosszal meg Jadennel. Azura macskaként sziszegett Jaden nevének hallatára. Ha volt teremtmény, akit gyűlölt, akkor az ő. – Úgy tűnik, a mi kis brókerünk nem tanulta meg a leckéjét. – Miért, azt gondoltad valaha is, hogy megtanulta? A nő vicsorgott. – Milyen kár, hogy nem ölhetjük meg. – De legalább szépen vérzik. A többiek ezt nem mondhatják el magukról. – Igaz. – Azura végighúzta a kezét a szék hátsó támláján. – Megtaláltad a Malakhimot?

Sherrilyn Kenyon – Csak a várost. Maat és az atlantiszi isten, Apostolos védelmezik őt, így nem tudom megállapítani a pontos helyét. De porig rombolom a várost, ha kell. Azura megállt mellette. – Talán nem kell. – Ezt hogy érted? – Az egyik démonom elmesélte, hogy egy csapat Gallú menedéket keres. Noir érdeklődve nézett fel. – Gallúk? – Azok sumér démonok voltak, és egyike a legbrutálisabb démonfajoknak. Viszont a vérük mérgező, és az áldozatukat zombivá tudják tenni. – Meghívjuk őket? Noir mosolygott. – Természetesen. És már azt is tudom, hogy ki legyen az első áldozatuk. – Kratosz. Noir bólintott, és Azura nevetett. Ha Kratoszt megharapják, teljesen és tökéletesen az uralmuk alá kerülne. Akkor pedig a Malakhim és a nővérük, Braith nélkül is megszerezhetnék a világot.

fejezet J

ericho azonnal felébredt, amint Delphine hozzáért. Egy másodpercig azt hitte, hogy harcol ellene, míg észre nem vette, hogy mennyire téves is volt a felvetése. A nő teljesen meztelenül dörgölőzött hozzá. Ó, jó ég… Mit csináltam ennyire jól? Érzékei örvénylettek, ahogy Delphine végigtapogatta, és a vére lángolva könyörgött még többért. Úgy tűnt, mindenütt ott van a keze, és egyre csak simogatta a testét. Légzése szaggatottá vált, és fogcsikorgatva nyögött fel gyönyörében. Te nem vagy ilyen szerencsés. Ébredj már fel, te seggfej! De erre vágyott a legkevésbé. Nem bánta, ha játékszer lehet. És azt még jobban szerette volna, ha a lány nyelvét is magán érezhetné. Ne is álmodj róla! Soha nem fog megtörténni, legalábbis

Sherrilyn Kenyon úgy nem, ahogy te akarod! Mikor volt utoljára, hogy így rád cuppant bárki is? Delphine még szűz volt, és hacsak nem kerültek be egy pornófilmbe, amiről ő nem tudott, a hozzá hasonló nők nem csinálnak ilyet a fogva tartóikkal. A valóság hidegzuhanyként érte. Mentálisan megrázta magát, és ellökte a nőt. – Mit csinálsz? Delphine perzselő csókkal válaszolt. Jericho érzékei lángoltak, miközben maga alá fordította a nőt, és csapdába ejtette a testsúlyával. A lány még ebben a helyzetben is őt simogatta, az érintésével keltett vágy szinte őrületbe kergette a férfit, különös azt találta zavarónak, hogy a másik lába közét borító vékony szőr a derekát ingerelte. Ettől már-már a nyálát csorgatta az íze után. – Kérlek – könyörgött elcsukló hangon. – Lángolok. Szükségem van rád. Jericho megdermedt, mikor észrevette, hogy ugyanaz a bódult, ködös szempár néz vissza rá, mint amit Zeth arcában is látott. Delphine ugyanúgy elvesztette az önkontrollját. Az ő szeme is koromfekete volt, nem a megszokott árnyalat. Mit műveltek vele? Delphine az állát harapdálta, meghúzta a haját, és továbbra is nekidörgölőzött, amitől azonnal megkeményedett. – Szükségem van rá, hogy bennem legyél. – Egy nyers követelés. Jericho élesen felszisszent, mikor a nő a kezébe fogta. – Állj! Elment az a kibaszott eszed? Te is ezt akarod! Igen, igen, igen. Tényleg ezt akarta. De nem egy olyan

Dream Warrior nővel, aki nincs tudatában annak, mit tesz. De igen. Nézz rá. Gyönyörű szép, és le sem tudod vakarni magadról. Tedd magadévá! Csak nézz a testére… Hát igen. Valóban istennő volt, a szó minden értelmében. A hátán lévő sebhelyeket leszámítva, a teste hibátlan volt. Akkor tedd meg, amit kér… imádd őt, míg már járni sem tudtok. A belső hangja hajthatatlan volt. És nehezére esett kontrollálnia magát, főleg mikor Delphine letolta a nadrágját, és masszírozni kezdte a golyóit. A pokolba is, nagyon gyorsan tanult. Meg kellett ráznia magát, mikor Delphine megpróbálta a testébe vezetni. – Delphine! – kiáltotta, próbálta elérni, hogy meghallja. – Állj le! Válaszul a nő cirógatni kezdte a péniszét. A puszta gyönyörtől majdnem elélvezett. Add meg neki, amit akar! A frusztrációtól morogva kitárta a szárnyait, és elég messzire került a lánytól, hogy már ne érhesse el. A szíve őrült ütemben vert, ahogy lenézett az ágyra, amin Delphine feküdt, enyhén széttárt lábakkal. Minden egyes porcikája csatlakozni akart hozzá. Első osztályú idióta vagyok. – Jericho. – A kérlelés a szívébe hasított. Felhúzta a nadrágját, miközben az ágy széléhez ment. Olyan heves vággyal akarta őt, hogy alig tudott egyenesen állni. – Mit tettek veled?

%

Sherrilyn Kenyon Delphine dühösen nézett rá. – Rendben. Ha te nem segítesz nekem, majd találok mást. – Legurult az ágyról. Jericho az ajtó elé ugrott, hogy elállja az útját, mielőtt belefut Azmodeusba, vagy valaki másba, akit aztán később meg kell majd ölnie. Delphine harcolt ellene, míg rá nem jött, hogy hasztalan. – Felelj! – ragaszkodott hozzá Jericho. A nő tekintete fókuszálatlan volt, de a hangja végre elérte. – Álmodtam… – És? Delphine a homlokát ráncolta, mintha nem tudna emlékezni. – Azura ott volt. Utánam jött. – Mit tett? Delphine megint megállt, mintha a választ keresné. – Enni adott. Valamit. Zeth megmondta, hogy ne egyek, de nem tudtam megállítani. Kényszerített. Jericho káromkodott. Szóval így kapták el a Szkotoszokat is. Bedrogozták őket. Delphine halkan felnyögött, ahogy meztelenül neki dörzsölődött. – Égek, Jericho. Kérlek, segíts. Képtelen vagyok elviselni, annyira éget. Jericho felsóhajtott. Nos, már így is gyűlölte. Ha enged neki, az nem változtat semmin. Delphine elvette a kezét az arcától, és a melléhez vezette. Kemény mellbimbója ingerelte a férfi tenyerét, és még inkább megkeményítette a testét. – Kérlek. Hogy ellenkezhetne vele? Felemelte a karjába, és visszavitte az ágyra. Édes illatát már a saját bőrén is érezte, ahogy a

%

Dream Warrior kezével a nő meztelen hasát simogatta. De nem akart szeretkezni vele így. Ez nem Delphine volt. Csak a drog beszélt belőle. A drog könyörgött. De a fájdalom valós volt. Óvatosan különválasztotta teste bársonyos redőit, hogy végigsimíthassa. Delphine megkönnyebbülten felsikoltott, és közelebb húzta magához, hogy érzéketlenségig csókolhassa. Jericho teste izzott, szeretkezni akart vele. De mindannak ellenére, ami vele történt, nem volt állat. Nem használhatta ki. Jobb volt annál, és évszázadok óta először, ezt el is hitte magáról. Delphine remegett a hihetetlen érzéstől, ahogy a férfi ujjai megnyugtatták. Felizgatták és kényeztették őt, olyan módon, amiről nem is hitte volna, hogy lehetséges. Végre valami elnyomta az ádáz fájdalmat. Mikor Jericho elhúzódott az ajkától, nyafogni kezdett. Hová megy? Megkapta a választ, mikor a férfi hátrébb csúszott, lehajolt a lába közé és ismét használatba vette a száját. Delphine képtelen volt elviselni a puszta eksztázist, felsikoltott, és a puha hajba temette a kezét. Sosem hitte volna, hogy létezik ilyen pompás dolog a világon. A férfi szájának melegsége, kombinálva az ujjai és a nyelve simogatásával, észveszejtő volt. Delphine a szemébe nézett. Az ősi forróság a felemás szemekben őt is lángra lobbantotta. Jericho felnyögött az ízétől. A teste kemény volt, készen állt, de már hozzászokott, hogy az ellenőrzése alatt tartsa a szükségleteit. Jelenleg, Delphine orgazmusa fontosabb volt.

%

Sherrilyn Kenyon És valójában élvezte az ízét, a gyönyörtől terhes motyogását, ahogy a hajával játszott. Hiányzott már neki az érintés megnyugtató hatása. A szeretője íze és illata. Az egész estét el tudná tölteni azzal, hogy ízlelgeti. Delphine megremegett az egyik lassú simítástól, főleg akkor, mikor a borostás arc a combja belső oldalát kezdte ingerelni. A gyönyör hullámokban tört rá. A nyelvébe harapott, ahogy az izmai megfeszültek, egészen addig, míg már nem bírta elviselni. A teste egyetlen, hatalmas hullámmal, elsodródott. Felsikoltott, a férfibe kapaszkodva, aki továbbra is nyalogatta és ingerelte, amitől az orgazmusa csak még erősebb lett. Mikor kifacsarta az utolsó löketet is a testéből, kissé előrébb kúszott, és az állát a hasára támasztotta, miközben továbbra is a lábai között maradt. Apró köröket rajzolt a csípőjére, miközben a szeme az övét kutatta. – Jobb? – Igen – suttogta, és beletúrt a férfi hajába. – Sokkal jobb. A borosta végigkaristolta a hasát, amitől a lány ismét megremegett. Delphine felsóhajtott a megnyugvástól, mikor érezte, hogy a tűz kialszik benne, és a helyét átveszi a tökéletes megelégedettség. – Szóval ilyen érzés, mi? – Nem csoda, hogy Jericho olyan nyugodt és kedves lett az orgazmus után. Ő is békességet érzett jelen pillanatban. Aztán feltűnt neki, hogy teljesen meztelenül fekszik. Kitárulkozva.

%

Dream Warrior Jericho a szétnyitott lábai között feküdt… Még senki sem látta őt így. Senki. Az arca lángba borult, miközben eltöltötte az iszonyat. Jericho felkönyökölt, mikor észrevette benne a változást. A teste most feszes volt. Az arca kipirult, és a szeme színe visszanyerte azt a gyönyörű árnyalatát, ami az álmait kísértette. – Mi a baj? A nő megpróbálta eltakarni magát. – Mit műveltem? Annyira zavarban vagyok. Jericho a nő oldalához feküdt, mielőtt ráhúzta a takarót. – Ne légy! Megfosztottak az önkontrollodtól. Delphine az ágyhuzatba temette az arcát. – Hogy nézzek ezek után a szemedbe? Jericho visszafojtotta a mosolyát az irtózó hangnem hallatán. A tartózkodása lenyűgözte, ugyanakkor sajnálta is a lányt. Finoman megrángatta az ágyneműt, míg Delphine fel nem nézett rá. – Gyönyörű vagy, Delphine. Nincs szégyen abban, amit tettünk. – De… Jericho egy csókkal fojtotta belé a szót. – Semmi de. Nem akarom, hogy zavarban légy előttem. Soha. Delphine hálásan rámosolygott. Lenyűgözőnek találta, hogy a férfi nem használta ki a helyzetet, pedig könyörgött neki. Önzetlenül kisegítette őt. Még most is érezte, hogy az erekciója a bőrének feszül, de Jericho még csak nem is panaszkodott. Tévedett vele kapcsolatban. Úgy tűnik, mégis csak szorult belé egy kis együttérzés. Elsétálhatott volna, vagy könyörtelenül a magáévá tehette volna. De nem tette. Noha

%%

Sherrilyn Kenyon még mindig kemény volt, visszafogta magát. Az ő kedvéért. A szíve felengedett a tudattól, és kezét a sebes arcra tette. A férfi játékosan beleharapott a hüvelykujjába. – Tennünk kell ez ellen valamit, Jericho. Nem tudom, Azura mit adott nekem, de szörnyű, amit velem művelt. – Ki tudja, mit fedeztek fel, de a kérdés az, miért adták be a Szkotoszoknak? Miért tesznek harcképtelenné egy sereget, ha azt akarják, hogy értük küzdjenek? – Talán nem akarják, hogy harcoljanak. Talán valami mást akarnak. Jericho pofákat vágott. – Például? – Nem tudom. Te állsz kapcsolatban a Forrással, és neked van harci tapasztalatod. – Igen, de az nem enged nekem belátást a gonoszságba. Ne feledd, hogy Noir-t és Azurát egészen más anyagból készítették, mint engem. Delphine ezt örömmel hallotta. Noir-ban és Azurában nincs semmi, ami helyrehozható lenne. Kezével társa haját simogatta, és meglepetten tapasztalta, hogy milyen nyugodtan fekszik, meztelenül egy férfi mellett. A légzése az arcát csiklandozta, és noha a súlyát nehéznek kellett volna éreznie, inkább megnyugtatónak találta. Vajon ilyen lehet a szerelem? Nem, talán nem a szerelem, az még túl korai. De volt valami ebben a pillanatban, amit megosztottak, és ez összekötötte őket. Ismerősnek tűnt, és megnyugtatta. – Szerinted ki tudjuk szabadítani a többieket?

%&

Dream Warrior Jericho ránézett felemás szemeivel. – Meglehetősen gyorsan lenyugodtál, miután – ördögi vigyort villantott rá – kiszolgáltalak. Őket bizonyára állandóan etetik ezzel a droggal, hogy ilyen állapotban tarthassák. Ami felveti a kérdést, hogy miért. – Ki kell innen juttatnunk mindenkit! Jericho nem értett vele egyet, és ezt a tudtára is adta. – Az olümposziak megmentése nem szerepel a terveim között. Delphine meghúzta a haját. – Au! – Szerencséd, hogy csak ezt húztam meg – mondta szigorúan. – A fivéreimről és a nővéreimről beszélsz. Jericho félrenézett, ahogy a szavak visszhangot vertek a gondolataiban. Ez rá is igaz. A vele történtek ellenére is. – Én nem a megbocsátás istene vagyok, Delphine. – Nem, te az erő istene vagy, és a leghatalmasabb erő a képesség, hogy meg tudj bocsátani azoknak, akik ártottak neked. És még ennél is hatalmasabb az a képesség, hogy harcolni is tudj a védelmükben. Jobb ember vagy, mint ők. Tudom, hogy így van. Jericho a fejét rázta. – Több hitet helyezel belém, mint amennyit megérdemlek. Delphine pillantása szinte lyukat égetett belé. – Nem értek egyet. Láttam a másik oldaladat is, és bízom benned. A harcnál és a gyűlöletnél sokkal több van benned. Nagy szíved van, Jericho. Tudom. A gond ott kezdődött, hogy ő viszont nem tudta. Képtelen volt megbocsátást találni önmagában. Csak keserű neheztelést.

%

Sherrilyn Kenyon Véget nem érő gyűlöletet. Megvetést. Míg Delphine-re nem nézett. Egyedül ő volt képes elérni, hogy valami mást is érezzen. De a gond az volt, hogy nem értette azt, amit felébresztett benne. A vágyat leszámítva. Azt bárhol felismerte volna. De az a része, ami most magához ölelte a nőt, ismeretlen volt a számára, és ez megrémisztette. Nem ismerte, és nem is értette. Ez ugyanaz az idegen része volt, aki ellenállt Zeusz parancsának, és megkímélte a nő életét. Delphine tartozott neki, de valamilyen oknál fogva, nem tudta rávenni magát, hogy megfizetesse vele az áldozata árát. Csak azt akarta tőle, amit ő is hajlandó volt nekiadni. Mi van velem? Mindig is olyan típus volt, aki elvette, amire vágyott. De vele teljesen más volt. Lehunyta a szemét és élvezte, hogy a nő bőre az arcához ér. Hogy a keze finoman végigszántja a haját. Legszívesebben örökké így maradt volna. Delphine végigsimított a férfi arcán. Imádta a bőre tapintását. Annyira különbözött az övétől. Viszont az meglepte, hogy milyen nyugodtan feküdt ott mellette. Tudta, hogy mekkora pusztításra képes, és mégis… Mintha egy vad bestiát szelídített volna meg, amelyről tudta, hogy nem lenne ilyen kedves egy másik, érző lénnyel. Csak Delphine ismerhette ezt az oldalát, és ezt mindennél nagyobb becsben tartotta. Nagy becsben tartotta magát a férfit is. – Jericho?

%

Dream Warrior Mindketten ugrottak egyet a halk suttogás hallatán. Jericho betakarta magukat. – Jaden? – kérdezte hasonlóan halk hangon. Jaden halovány ködként jelent meg a sarokban. Sokkal rosszabbul nézett ki, mint mikor Jericho utoljára látta. Friss sebek voltak az arcán, és vér szivárgott a szája sarkából. De úgy tűnt, nem érzi a fájdalmat. – Összeesküvést szőnek ellened. – Ki? Jaden egy „ugyan már” pillantást vetett rá. – A legjobb barátod, te ostoba, mégis mit gondolsz, ki? A húsvéti nyúl vagy a seggfej, aki idehozatott? Tájékoztatásul közlöm veled, azt tervezik, hogy megetetnek a Gallúkkal, hogy irányíthassanak anélkül, hogy harcolniuk kellene ellened. Ha a helyedben lennék, már öt perccel ezelőtt elhúztam volna innen a csíkot. Jericho gyanakvóan megfeszült. Miért segítene neki Jaden? – Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? – Nincs okom hazudni. De ha itt akarsz maradni, és főfogás lenni ma este, akkor távol álljon tőlem, hogy megakadályozzalak benne. Amúgy elmondom neked, a saját seggem kockáztatom azzal, ha most elkapnak. Jericho még mindig szkeptikus volt. Az emberek nem segítettek rajta, és nehezére esett elhinni, hogy pont Jaden tenné meg ezt érte teljesen önzetlenül. – Én hiszek neki – suttogta Delphine. – Nem bízom Noirban. Jericho felhorkant. – Én nem bízom senkiben. – Különösen nem abban a gonoszban, aki idehozatta. Attól a perctől kezdve gyanakodott rájuk, hogy Azura először megjelent előtte.

%

Sherrilyn Kenyon – Talán megpróbálhatnál, ez egyszer megbízni bennem – mondta Delphine eltökélt hangon. Jericho némán tépelődött. Nem tudta igazán, higgyen-e Jadennek, de valójában arra sem volt oka, hogy kételkedjen benne. Volt értelme annak, amit mondott. Miért adták volna vissza az erejét, hacsak nem biztosak benne száz százalékig, hogy az uralmuk alatt tartják? Jericho nem követte volna el ezt a hibát, különösen az ereje nagyságát elnézve. Ő kerített volna egy ketrecet önmaga számára, abban a pillanatban, amint megérkezett. Csak a biztonság kedvéért. Csak meg kellett nézni, hogy bántak Jadennel. Nyilvánvalóan a fair játszma és a kedvesség nem szerepelt a repertoárukban. De most más problémája is volt. – Hova menjünk? Delphine értetlenül nézett rá. – Ezt hogy érted? – Ha az erőm birtokában lépek az Olümposzra, Zeusz, függetlenül attól, mit mondott, meg fog támadni. Ebben nem kételkedem. Delphine a fejét rázta. – Ez nem igaz. Azt ígérte, hogy visszaadja az összes erődet. Jericho nevetett. – Azt elhiszem, hogy te ezt hallottad. Egy nanomásodpercig sem hiszem el, hogy ténylegesen ezt is mondta. – Nem hazudok. – Nem azt mondtam, hogy hazudsz. Mondd el szó szerint, mit mondott a villámseggű. Delphine frusztráltan felsóhajtott. – Azt mondta, amíg Noir

%

Dream Warrior és a Szkotoszok ellen harcolsz, visszakaphatod az erődet. Jericho mindentudó pillantást váltott Jaden ködalakjával. – Neked ez hogy hangzik? – Hogy visszakapod az erőd, míg Noir és az Álom-vadászok ellen harcolsz. – Igen, pontosan. Delphine értetlenül nézett rájuk. – Nem ezt mondtam? – Nem – felelte Jericho. – Te úgy értetted, hogy visszaállítják az isteni mivoltom. Én azt hallom ki belőle, hogy öleb vagyok, hacsak nem éppen a rühes seggükért harcolok. – Igaza van. Azok után, amit Kratosszal tett, Zeusz sosem kockáztatná meg azt, hogy korlátok nélkül visszaadja neki a teljes hatalmát. – Tudja, hogy mit tennék az erőm segítségével, vagy, ami lényegesebb, mit tennék vele az erőm segítségével. Delphine rosszul érezte magát attól, milyen könnyen rászedték. De, ahogy arra Jerichóék is rámutattak, azt hallotta, amit hallani akart. Az ő verziójuk viszont sokkal értelmesebb volt. – Akkor most mit csináljunk? Menj New Orleansba! Jaden hangja a gondolatai között csendült fel, mintha attól félne, meghallják, ha hangosan beszél. Találd meg Acheron Parthenopaeust! Tudasd vele, mi történt. Ő tud segíteni. – Miért tenné? – kérdezte Jericho. – A Forrás szerelmére, Jericho! – csattant fel Jaden. – Csináld! Ő jelen helyzetben az egyetlen reményetek. Jericho vitára nyitotta a száját. De mielőtt egy árva hang is elhagyta volna a száját, az ajtó kivágódott, és Jaden ködszerű

&

Sherrilyn Kenyon alakja szétesett. – Kop-kop. Egy Gallú démon volt a betolakodó, aki nem egyedül érkezett.

&

fejezet J

ericho azonnal ruhát varázsolt magára és Delphin-re is. Már épp a Gallúra vetette volna magát, mikor Delphine visszahúzta. – Nem teheted. Egy vágás vagy harapás, ahol a véred összekeveredik a nyálukkal vagy a vérükkel, és azonnal az irányításuk alá tudnak vonni. Gondolj bele! De Jerichóra nem jellemző, hogy harc nélkül megadja magát. A dühtől morogva lefedte magát egy fekete páncéllal. – Csak ha át tudnak törni a kevláron. Delphine döbbenten figyelte, ahogy a férfi harcba bocsátkozik. Az első támadót egy olyan erős ütéssel kapta el, hogy a Gallú két méter magasba emelkedett, majd a mögötte lévő falnak csapódott. A második megpróbálkozott a harapással, de a férfi megragadta az ingénél és átdobta a vállán.

&

Sherrilyn Kenyon Egy gyors mozdulattal előkapta a tőrét, és a harmadik után eredt. Delphine levegő után kapott, mikor a földön lévő, felé kezdett igyekezni. Páncél és erő nélkül védtelen volt. Körbenézett, de nem tudott hová menni. Sehová nem menekülhetett. Csapdába esett. Mikor a Gallú már éppen elérte volna, egy láthatatlan fal visszalökte. Belekerült egy percébe, mire rájött, mi történt. – Hah! – kiáltotta boldogan, miközben a démon az öklével verte a falat. Jericho bizonyára pajzsot vont köré. A Gallú nem volt túlzottan boldog. Kinyitotta a száját és megmutatta neki éles, kétsoros fogsorát. Delphine felszegte az állát, és felöltötte a legjobb „Ugyan már, ez minden?” mosolyát. – Előbb vagy utóbb az enyém leszel – ígérte a másik. Delphine gúnyosan felhorkant. – Csak óvatosan, bébi, mert visszaharapok. – Csak nem ma, és nem az ereje nélkül. Annak a dögnek a szerencséjére, mert mikor harcra kerül a sor, Delphine-nek ritkán akad ellenfele. Vele ellentétben viszont, Jericho tökéletesen elemében volt, ahogy szétcsapott a démonok között. A lány még sosem látott senkit, aki így élvezte volna a harcot. Legalábbis addig, míg újabb öt nem csatlakozott az első három Gallúhoz. Jericho rettenthetetlenül küzdött tovább, de Delphine már nem volt olyan vakmerő. Még a legerősebbeket is le lehet győzni és meg lehet ölni, ha kellő túlerővel kerülnek szembe. Egy harapás. Egy karcolás. És

&

Dream Warrior Jericho örökre megszűnne létezni – Jericho, kérlek! – könyörgött, mikor egyszerre támadtak rájuk. – Nem éri meg a kockázatot. Nem akarom, hogy megsérülj. Kérlek, állj le! Jericho habozott a Delphine hangjában hallatszódó félelem miatt. Átpillantott a válla felett, és látta az aggodalmat az arcán, miközben betörte az egyik Gallú orrát, és fejberúgott egy másikat. A nő keze a láthatatlan falnak feszült, amit köré emelt. Szemöldökét összevonta, és szeme azért könyörgött, hogy meghallgassa. Dühösnek tűnt. De leginkább, félt… Jerichót féltette. Milyen hétköznapi dolog, mégis mennyire elképzelhetetlen a számára. Csak Niké mutatott hasonlót irányába, és sosem azzal a lángoló szenvedéllyel, mint ami Delphine-en látszott. Ettől megtorpant. Egy árnyék jelent meg előtte. Noir volt az. Noir fintorogva nézett körbe a Gallúkon. – Mindent helyettetek kell csinálnom? Ostoba, haszontalan kis dögök. Fogjátok le, és harapjátok meg. Mi ebben olyan nehéz vagy bonyolult? – Noir egyenesen Jericho mellkasa felé küldött egy energiagömböt. Lehetetlen lett volna kikerülni, vagy kivédeni. Jericho káromkodott, mikor az erő belécsapódott, és ő végigcsúszott a földön. A fájdalom miatt kénytelen volt megszűntetni a pajzsot Delphine körül. A nő hátrarúgta a Gallút, amelyik rátámadt. Jericho talpra ugrott. Az ösztöne azt súgta, hogy támadja

&%

Sherrilyn Kenyon meg a Gallúkat, majd szálljon szembe Noir-val. Ehelyett viszont Delphine felé rohant, mert ő nem tudta megvédeni magát tőlük. Amint hozzáért, kiteleportálta magukat a szobából a régi lakásába, hogy biztonságban tarthassa a nőt. Vagy, legalábbis ő ezt gondolta. Noir és a Gallúk követték őket, és a jobb oldali szobában jelentek meg. Jericho látta Delphine rémült arcát. És tudta, mit kell tennie. Nincs más megoldás. Delphine szíve kihagyott egy ütemet, mikor meglátta, hány Gallúnak parancsol Noir. Honnan jöttek? Esélyük sincs ennyi ellen. De nem volt ideje gondolkodni, mert Jericho felé fordult. Arra számított, hogy a férfi szembeszáll a támadóival. Ehelyett, közelebb húzta őt magához. Mielőtt megkérdezhette volna, mit csinál, a férfi a nyaka felé nyúlt. És letépte a nyakörvet. Döbbenetében egy percig fel sem fogta, mit tett, és miért. Nem akarta, hogy megsérüljön. A biztonságát a sajátja elé helyezte. Melegség száguldott végig a testén. – Menj! – mondta elkínzott tekintettel. – Keress egy biztonságos helyet! – És veled mi lesz? – Követnének, bárhová is mennék. – Gyorsan szájon csókolta. – Menj! Óvatosan ellökte magától, majd szembe fordult a

&&

Dream Warrior démonokkal. Sosem érintette még meg ennyire semmi, mint az, amit a másik tett. Érte. Noir szemébe nézett, és tisztán látta a szándékát. Fel fogja használni őt Jericho ellen. Mást sem szeretett volna jobban, mint maradni, és harcolni, de tudta, hogy nem teheti. Csak teher lenne, és ezt Jericho nem engedhette meg magának. Ezt sehogy sem nyerhették meg. De nem fogja Jerichót a könyörületességükre bízni. Így nem. Óriási hátrányban volt, és páncél ide vagy oda, néhány percnél tovább nem lenne képes távol tartani őket magától. Jerichóhoz rohant, hátulról átkarolta a kemény, izmos testet, és kiteleportált a szobából az Olümposzra. Amint a férfi felismerte, hol vannak, dühös arccal fordult felé. Látta rajta, hogy inkább megetette volna magát a Gallúkkal, minthogy egy percet is az Oneiroszok otthonában kelljen töltenie. – Megmentettelek. A férfi dühöngött. – Megmentettél? A nagy francokat mentettél meg. Nem lehetek itt. Nem akarok itt lenni. – Tudom – mondta Delphine, próbálta megnyugtatni –, de így egy időre fellélegezhetünk. Noir nem jöhet ide, és az meg átkozottul biztos, hogy nem hozhatja a Gallúkat a birodalmunkba. Jericho rámordult. Igaza volt, ezt ő is tudta. De ez nem változtatott azon, hogy ez a hely olyan élénk emlékeket idézett fel, melyekre gondolni sem akart.

&

Sherrilyn Kenyon Gyűlölt itt lenni. Delphine két kézbe fogta az arcát. – Semmi baj, Jericho. Felejtsd el a múltat! A dolgok megváltoztak. Tényleg? – Az Oneiroszok Csarnokában vagyunk. Nekem itt minden ugyanolyannak tűnik, mint amilyen volt. – Talán, de most egy Oneirosz sincs itt. Magunk vagyunk. Phobosz ezt a pillanatot választotta arra, hogy elképedt arccal belépjen a terembe. – El sem hiszem. Itt vagytok… mindketten. Biztos voltam benne, hogy már sosem látlak viszont titeket. Hogy a pokolba kerültetek ide? – Ne is kérdezd! – mondta Delphine félénken, amitől Jericho azon kezdett gondolkodni, hogy a nő tudott-e Phobosz jelenlétéről. Jericho nyílt rosszindulata egy cseppet sem zavarta az istent, aki odament hozzájuk, és Delphine elé állt. – Láttad Deimoszt? Jericho nem akart válaszolni, de tudta, hogy azok ketten milyen közel állnak egymáshoz. És noha meg volt a maga baja Deimosszal, ez még nem volt ok arra, hogy totális seggfejként viselkedjen Phobosszal. – Elég rossz bőrben van, de él. A megkönnyebbülés leírhatatlan volt Phobosz arcán. – Van valami ötletetek, hogyan jutassuk ki? Delphine a fejét rázta. – Nincs. Mi is alig jutottunk ki. És most a Gallúk koslatnak utánunk. Noir-val együtt. Phobosz arckifejezése tökéletes elképedést tükrözött. – A sumér Gallú démonok? Delphine bólintott. Az isten undorodó hangot hallatott, majd Jericho felé fordította a figyelmét. – A pokolba is, Kratosz, mindenkit fel

&

Dream Warrior kell bosszantanod, akivel találkozol? Jericho azzal a szándékkal lépett előre, hogy alaposan elagyabugyálja azt a fattyút, de Delphine az útjába állt. – Nem fogod bántani őt. – Akarsz fogadni? A nő elmozdíthatatlanul lecövekelt elé, mindkét kezét Jericho vállára tette. – Igen. És én fogok nyerni. Jericho lenézett rá, és megállt. Bárki mást félresöpört volna, aki az útjába mer állni. A tény, hogy hozzá képest milyen aprócska volt a lány, csak még nevetségesebbé tette a helyzetet. Összetörhetné őt, és még csak meg sem érezné. És mégsem volt képes harcba szállni ellene, ami valószínűleg a legnevetségesebb része volt ennek a komédiának. Mi volt a baja, miért hagyta el az akaratereje, mikor Delphine-ről volt szó? Hátrált egy lépést és összeszűkült szemmel nézett Phoboszra. – Köszönd meg neki, Dolophonosz. Megakadályozta, hogy a kezedben tegyem a segged. Phobosz felvonta a szemöldökét, és kihívóan előre lépett. – Állj! – csattant fel Delphine, és Phobosz felé fordult, arra kényszerítve az istent, hogy hátráljon egy lépést. – Még egy nagy tesztoszteron-mérkőzés, és esküszöm, mindkettőtöket itt helyben kiherélem. Phobosz megadóan felemelte a kezét, amitől Jericho máris jobban érezte magát. Szóval nem csak ő rettent meg a chihuahuától. A Dolophonosz átnézett Delphine feje felett, és Jericho szemébe mélyesztette a pillantását. – Van bármi ötleted arra

&

Sherrilyn Kenyon vonatkozóan, hogyan jutassuk ki onnan a bátyámat? – Dinamit. Egy kis szerencsével azt a rohadékot is felrobbantod. Phobosz nem volt vicces kedvében. Delphine fáradtan felsóhajtott, mielőtt válaszolt volna neki. – Jaden azt mondta nekünk, hogy találjunk meg valami Acheron Parthenopaeus nevezetű egyént. Ismered őt? Phobosz fuldoklott. – Igen, ismerem. De az meglep, hogy ti nem. – Miért? – Ő egy atlantiszi isten, ismertebb nevén Apostolos. Sok időt töltött Artemisszel, de erről nem beszélünk, mert az a savanyú, vöröshajú istennő csak még mogorvább lesz, és olyankor Apollón meg dühöngve szokott üvöltözni. Jericho úgy gondolta, ezt rendkívül szórakoztatónak találná. Nem bánta volna, ha a szart is kiverheti Apollónból. Delphine összevonta a szemöldökét. – Nem töltök sok időt az istenek templomában, vagy Artemisszel. Próbálom kerülni a nukleáris sugárzást, ami csak úgy árad abból a bandából. – Nos, igen. Acheront a maga két méteres magasságával nehéz nem észrevenni. Egyike a legfőbb rosszfiúknak. De azt nem tudom, hogy neki lenne-e esélye a győzelemre Noir-val szemben Jericho vállat vont. – Jaden úgy véli, igen. – Akkor látogassuk meg a barátocskánkat, és lássuk, ő hogy vélekedik erről az egészről. Jericho keresztbe font a karját, miközben Phobosz egy kicsiny házhoz vezette őket, ami a Francia Negyedben állt.

&

Dream Warrior Milyen különös, csak alig néhány háztömbnyire volt a Landry’stől, ahol dolgozott. Delphine értetlenül nézte a jól karbantartott, szerény épületet, melynek ízléses, fehér kerítése volt. Tökéletesen olvadt be az utcában álló többi ház közé. Semmi sem jelölte, hogy bármiben különleges lenne. Emellett Delphine nem is érzett semmit, ami eltér a hétköznapitól. Sem erőt, sem bármi mást. – Itt egy isten él? Phobosz felkacagott a hangszínétől. – Akár hiszed, akár nem. És ez egy sokkal nagyobb és szebb lakás, mint amilyenben ezelőtt élt. Még mindig szkeptikusan nézett rá. El sem tudta képzelni, hogy egy teljhatalmú lény ezt nevezze az… otthonának. – Ha te mondod – felelte éneklő felhanggal. Phobosz mosolygott. – Hidd csak el. És most kövessetek! – Felsétált a lépcsőn, és bekopogott. – Miért nem teleportálunk be egyszerűen? – kérdezte Jericho, miközben hagyta, hogy először Delphine sétáljon fel a lépcsőn. Phobosz fuldokló hangot hallatott. – Mert nem tudunk. A ház le van árnyékolva. Emellett, ő egy isten, ráadásul elég undok tud lenni, ha valaki felbosszantja. Ha megpróbálsz csak úgy megjelenni a házban, ahol az imádott felesége él, azon kapod magad, hogy gyorsabban megsütöttek, mint a KFC-s csirkét. Nincs humorérzéke, ha róla van szó. Szóval töröljétek le a kételkedést a képetekről, mielőtt úgy gondolná, megsértettétek a felesége érzéseit, és kibelez titeket érte. A mindent átfogó figyelmezést, és a Phobosz hangjában

Sherrilyn Kenyon csengő szenvedélyt hallva, Delphine arra számított, egy istennő fog ajtót nyitni. Valaki olyan, aki mellett Aphrodité elbújhat félelmében és szégyenében. Így mikor kinyílt az ajtó, és a nyílásban megjelent egy meglehetősen átlagos külsejű nő, meghatározhatatlan barna színű hajjal, amit a feje tetején egy nagy copfba kötött, Delphine összezavarodott. Az egyetlen, amiben a nő hasonlított az istennőkre, az a magassága és a szép haja volt. Amúgy teljesen embernek nézett ki. Hosszú, bézsszín szoknyát és zöld szvettert viselt, és barátságosan mosolygott. – Hé, Phobosz, mit csinálsz te itt? Phobosz visszamosolygott rá. – Szia, Tory. Azért jöttünk, hogy lássuk a nagyfiút. Itthon van? – Persze. – Arrébb lépett, és kinyitotta az ajtót, hogy beengedje őket. Phobosz lépett be elsőként, őt Delphine követte, két lépessel lemaradva, majd Jericho zárta a sort. A ház meglehetősen átlagos volt. Régies és rendezett, semleges színekkel dekorálva: sötétbarnával, aranyszínnel, meg egy kevés rozsdavörössel. Semmi rendkívülit nem látott, kivéve talán a görög műtárgyakat és az Olümposzi istenek szobrait, melyek a sarkokban és a falmélyedésekben voltak elrendezve. Számos boldog családi fotót is látott, meg egy kisebb bengáli macskát, aki a padlón terpeszkedett, és lustálkodott, miközben egy napfénysugár a pocakját melegítette. Delphine tekintete megakadt egy bizonyos fotón. Tory fiatalabb kiadása egy ősi görög templom romja mellett állt, egy szőke nő és egy sötéthajú férfi társaságában… Egy férfi, akit

Dream Warrior Delphine nagyon is jól ismert. – Arik? – kérdezte döbbent meglepetésséggel. Tory felvonta a szemöldökét. – Ismered az unokatestvérem férjét? – Nem vagyok biztos benne… Úgy néz ki, mint valaki, akit ismertem. – Ez ugyanaz az Arik. – Ez volt a legmélyebb hang, amit Delphine valaha is hallott, és olyan akcentust csendült ki belőle, amit évszázadok óta nem hallott. Atlantiszi. A hang irányába fordult, és egy hihetetlenül magas férfit pillantott meg, aki egy fotelben ült, ölében egy fekete elektronikus gitárral. A haját sötétlilára festette, és a szeme örvénylő, folyékonyhigany-színű volt. Úgy öltözött, mint egy emberi gót, de nem látszott idősebbnek húszévesnél. De az őt körüllengő aura azonnal felkeltette a védekező ösztöneit. Ez nem egy ember. Hanem egy elképesztően erőteljes halhatatlan. A férfi tökéletes ellentéte volt a nőnek, aki most a férjére mosolygott. És mikor az viszonozta a mosolyt, a szemében látszott, hogy Tory az egész világot jelenti számára. Az istenekre, mit meg nem adna azért, hogy valaki így mosolyogjon rá. Tory a férfi mögé állt, és az egyik kezét a vállára tette. Az isten tökéletesen nyugodtnak tűnt, Delphine mégsem kételkedett abban, ha csak egy rossz mozdulatot is tennének, azonnal reagálna, és egy szívdobbanásnyi idő alatt pirítóst csinálna belőlük.

Sherrilyn Kenyon – Mi újság, Pho? – kérdezte Phoboszt. Phobosz nevetett. – Mintha nem tudtad volna már azelőtt, hogy bekopogtattam az ajtódon. – Megfordult, és feléjük mutatott. – Delphine és… – Itt elhallgatott, mert nem tudta, minek nevezze őt. – Jericho – mondta Jericho a fogát csikorgatva. Phobosz nem reagált a hangjában lévő dühre. – Jericho és Delphine, hadd mutassam be Ash Parthenopaeust, és a feleségét, Soteriát. A nevét csak röviden Toryként szokta használni. Delphine-t meglepte a bemutatás, főleg, hogy tudta, a nő nem az Olümposzi Szotéria. – A biztonság görög istennője után neveztek el? Soteria arca felragyogott, ami gyorsan egy aggodalmas „ó”ba csapott át. – Ti is közéjük tartoztok, nemde? – Kik közé? – kérdezte Delphine. – Ash – Tory az ujjaiával mutatta a macskakörmöt – speciális barátai. Senki más nem tudja, kiről neveztek el. Ahhoz túl jelentéktelen. – A férjére nézett, és megrázta a fejét. – Nem csoda, hogy ismerte Arikot. Most már teljesen világos. Az összes görög isten ismeri a másikat? Ash összefűzte vele az ujjait. – Nem feltétlenül, és kétségtelenül nem közelről. Ez egy viszonylag nagy panteon. Delphine egy Oneirosz. Ezért ismeri Geary unokatestvéred férjét. Jericho pedig egy isten, és te valószínűleg Kratosz néven ismered. Tory mindkét szemöldöke felugrott. – A Leláncolt Prométheusz Kratosza?

Dream Warrior Ash bólintott. – Ó – mondta Tory lassan, miközben tetőtől talpig végigmérte Jerichót, tekintetébe egyszerre vegyült félelem és elismerés. – Biztos vagyok benne, hogy attól még egy nagyon kedves se… isten, ugye? Jericho nem volt túl boldog, de nem akart ezért harcba kezdeni. Nem félt Ash-től, de tudta, hogy az isten hatalmas, és nem lenne könnyű csata. Függetlenül attól, hogy győzelem, vereség vagy döntetlen lesz, rendkívül véres lenne. És hosszú. Tory lenézett Ash-re. – Miért vannak itt? – Noir üldözi őket. – A tény, hogy ezt Acheron kérdés nélkül is tudta, mindent elmondott az erejéről. De ez még nem válaszolta meg Jericho legfőbb kérdését. – Miért küldött minket ide Jaden? Ash huncutul vigyorgott. – Mert egy általában kedves fickó vagyok, aki jól játszik a gitáron. Tory nevetett. – Mondja ezt egy olyan férfi, akinek fogalma sincs arról, milyen mogorva reggelente. Jericho türelmetlenül forgatta a szemét. – Tudjátok, ez nagyon vicces lenne, ha a helyzet nem volna olyan égető. Felfogtátok, hogy Noir bármelyik percben itt lehet? Ash elengedte Tory kezét, és egy idilli dallamot csalt ki a hangszeréből, mintha az égegyadta világon semmi sem érdekelné. – Azt nem tudja megtenni. Úgy értem, persze, elméletileg képes rá, igen, meg tudná tenni. De nagyon gyorsan vérfürdőbe csapna át a helyzet, és noha lehet, hogy erősebb nálam, az is lehet, hogy nem. És nem fogja megkockáztatni egy

%

Sherrilyn Kenyon ellenem való támadás esetleges negatív következményeit. – Miért is? – Lehet, hogy vele vannak a Gallúk. De én parancsolok a Charonte démonoknak. Ha harcot akar, hát tőlem megkaphatja, és a számokat elnézve, tönkretenném ezt a szépnek induló napját. Jericho álla a padlón kötött ki. – Azt hittem, a Charonték Atlantisszal együtt eltűntek. – Rosszul hitted. Élnek, jól vannak, és ki vannak éhezve egy kis Gallú húsra. Ami azt illeti, egy egész klubra való van belőlük a városban. Jericho felvonta a szemöldökét. – Komolyan beszélsz? – Halálosan komolyan. Jericho most először könnyebbült meg. A dolgok kezdtek kedvezőbben alakulni a számukra. A Charonték a Gallúk természetes ellenségei, és ami a legjobb, immúnisak a Gallúk harapására. Ha velük vannak, legalább van esélyük harcolni. Acheron ismét megszólalt. – A másik oka annak, hogy Jaden ide küldött az… hogy én képzem ki a Malakhimot. Jericho akkor sem döbbenhetett volna meg ennél jobban, ha Ash feláll, és széttöri a fején a gitárt. – Elment az eszed? Miért segítesz a pusztítás eszközének? Ash vállat vont. – Mi választjuk meg a végzetünket. A születésünk nem diktálhatja a jövőnket, hacsak nem hagyjuk neki. Jericho a szemét forgatta ezen a rózsaszín-tündérmesés hozzáálláson. – Vajon mennyire lehet naiv egy isten? Tory elnézően mosolygott. – Acheron az atlantiszi Pusztító

&

Dream Warrior Hírnöke. A prófécia azt mondta, hogy ő pusztítja el a világot, mégis, ő az egyik legádázabb védelmezője. Noha csak azért fogant, hogy fegyver legyen az anyja kezében, sosem adta meg magát a végzetének. – Lenézett rá, és a fejét ingatta. – És az istenek tudják, neki aztán mindenkinél több joga van a világ végét kívánni. Acheron megcsókolta a nő kezét. – Így, mint láthatod, tudok ezt-azt arról, hogyan kell kiképezni egy pusztítót, és hogyan kell megtanítani arra, hogy harcoljon a természetes ösztönei ellen. Csak akkor kerülünk bajba, ha magára hagyjuk a Malakhimot, mert akkor Noir könnyűszerrel ráteheti a kezét. Jericho még mindig kételkedett. – Ha te mondod! De nem tudhatod, ha egyszer véget ér a kiképzése, téged fog-e követni, vagy Noir-t. – Ez igaz. De hát néhány órája még te is hajlandó lettél volna mindhalálig harcolni Noir oldalán. – Az a rohadék elárult, és megtámadott. Senki nem változtathat engem agynélküli rabszolgává. Okosabb is lehetett volna annál, minthogy megpróbálja. – És én hiszem, hogy mikor az idő eljön, Nick is hasonló döntést hoz majd. Talán gyűlöl engem, de ő sem követ vakon senkit. Mivel Jericho nem ismerte személyesen a Malakhimot, nem volt hajlandó megbízni benne. – Biztos vagy te ebben? – Nevezz optimistának, de azt fogom mondani, hogy igen. – Ash a mögöttük lévő székek felé intett. – Hogy a feleségem idézem, dobjátok le magatokat. Ki kell találnunk, hogy mentsük meg az Oneiroszokat és a Szkotoszokat Noir-tól,

Sherrilyn Kenyon mielőtt a Gallúk zombit csinálnak belőlük. Delphine vére megfagyott, mikor belegondolt. Ha ez megtörténne… Az emberiség lehúzhatja a rolót. – Szerinted ki tudjuk szabadítani Jadent? – kérdezte, miközben elfoglalta a kanapén a Jericho melletti helyet. Phobosz a másik oldalára ült. Acheron a fejét rázta. – Sajnos, Jaden elveszett számunkra, de még mindig a szövetségesünk lehet, amint alkalma nyílik rá. Tory összevonta a szemöldökét, miközben továbbra is Acheron mögött állt. – És mi van Jareddel? Delphine értetlenül nézett. – Ki az a Jared? Ash válasza készületlenül érte. – Az utolsó Szefirot. A Szefirotokat Noir és a Malakhim hadserege ellen teremtették meg, még jóval az írott történelem előtt. Delphine teljesen összezavarodott. – Azt hittem, hogy Noir és a Forrás háborúja után az összes Malakhimot és Szefirotot megölték. – Így van – magyarázta Ash. – Mindet, kivéve a Szefirotot, aki elárulta a fajt. Őt elátkozták és örök szolgaságra kényszerítették. Mivel az univerzum nagyon odavan az egyensúlyért, egy Malakhimot is megkíméltek, hogy megölje a Szefirotot, ha az valaha is kiszabadulna. Annak a Malakhimnak még mindig megvan az ereje ahhoz, hogy átrendezze az univerzumot, és Noir-t a tápláléklánc csúcsára helyezze. Jericho Delphine-re pillantott, mielőtt visszafordult Acheronhoz. – Miért nincs a Malakhim Noir-val? – Nick apja megszökött tőle. Senki nem tudja, miért.

Dream Warrior Évszázadokkal ezelőtt, az idősebb Malakhim bujdosni kényszerült, mert Noir és Azura a sarkában lihegtek. Néhány évtizede viszont úgy döntött, hogy letelepszik, és ekkor született meg a jelenlegi Malakhim. Amikor Nick elérte a megfelelő kort ahhoz, hogy helyettesíthesse az apját, az idősebb Malakhim meghalt. Delphine még mindig nem egészen értette. – Akkor Noir miért nem tudta megtalálni eddig ezt a Nicket? – Nick erejét lekötötték, és elrejtették őt Noir elől, így hagytak neki esélyt, hogy megmenekülhessen az eredeti végzetétől. Aztán egy Forrás-isten rátámadt, és az ereje felszabadult, hogy megvédhesse magát. Azóta próbálom tanítani. Tory gúnyosan felnevezett. – A „próbálkozás” a megfelelő szó. Jericho szeme összeszűkült, ahogy a nő szóválasztásán merengett, meg azon, vajon mire célzott. A legkevésbé sincs szükségük egy kiképzett Malakhimra, aki a torkuktól csak néhány centire volt. – Ellenáll? Ash a fejét rázta. – Nem a kiképzésnek vagy a végzetének. A gond az, hogy gyűlöl engem. Ez egy személyes probléma, amit még meg kell oldanunk. Tory méltatlankodó hangot hallatott. – Meglehetősen… lassan dolgoznak rajta. – Nagyszerű. – Jericho felsóhajtott. – Akkor mi van azzal a Szefirottal? – Nos, a legnagyobb baj az, hogy a jelenlegi tulajdonosa a Daimónok királynője. Mivel én és a Sötét-vadászaim

Sherrilyn Kenyon vadászunk a fajtájára, és kivégezzük a Daimónjait, nem hajlik túlzottan arra, hogy mellénk álljon, vagy szívességeket tegyen nekünk. De ki tudja? Talán jó pillanatában kapod el. Ja, persze. – Nem túl valószínű. – Én is így gondolom. Delphine fáradtan felsóhajtott. – Ez reménytelen. A fajtám a gonosz kezében van, és hamarosan öntudatlan ragadozókká változtatják őket, az egyetlen reményünk, egy képzetlen Malakhim, aki lehet, hogy elhagy minket, hogy ellenünk harcoljon, és az egyetlen élő Szefirot a Daimónok kezében van. A Daimónok egy vámpírszerű faj, akik emberi lelkeket loptak és pusztítottak el. Emellett engesztelhetetlenül gyűlölték a görög isteneket, mivel Apollón átkozta őket arra, hogy vért igyanak és borzasztó halált haljanak a huszonhetedik születésnapjukon. Csak úgy élhették túl, ha emberi lelkeket vettek magukhoz. Ennek eredményeként, a Daimónok senkin sem segítettek szívesen, önmagukon kívül. Nem mintha hibáztatta volna őket. A panteonja nagyon csúnyán kibabrált velük. Delphine rosszul érezte magát, ahogy a rájuk váró megpróbáltatásokra gondolt. – Nem jó most embernek lenni, mi? – Nem jó istennek sem lenni ilyen időkben – tette hozzá Phobosz szarkasztikusan. Delphine tökéletesen egyetértett vele. – Szerintetek Noir összefog a Daimónokkal? Ash nemet intett. – Stryker, bármennyire elcseszett is, nem fog érte harcolni. Nekik nincsenek morális törvényeik. Stryker

Dream Warrior és az emberei a túlélésért harcolnak, nem a gyilkolás öröméért. Ebben szerencsések vagyunk. Nem engedi, hogy az emberei a kelleténél több életet vegyenek el… bár minden Sötét-vadászt megölnek, akit csak találnak, elvégre mi vagyunk a legfőbb ragadozóik. Noir, ezzel szemben az élvezetért öl, és azt tervezi, hogy minden panteont ő fog irányítani. Sem Stryker, sem a felesége nem túl jók abban, hogy mások utasításait kövessék. Halálig fognak harcolni Noir ellen. Jericho az állát vakargatta. – Talán hagynunk kellene, hogy kipusztítsák egymást. Phobosz felmordult. – Ezt gyorsan felejtsd el. Mindkét fél gyűlöl minket, és nagyon gyorsan kereszttűzben találnák magunkat. – Én még mindig úgy vélem, hogy Noir mellé fognak állni – mondta Delphine. Ennek lenne értelme. A Daimónok így vadászhatnának az emberekre, míg a maradék megmaradna a Gallúknak. – Nem – mondta Ash rendíthetetlenül. – Ismerem Strykert, és amúgy a Gallúk velük voltak, míg néhány hónappal ezelőtt meg nem próbálták megenni őt, a feleségét és a lányát. Lévén, hogy egy olyan személyről beszélünk, aki képtelen a megbocsátásra, nem fogja őket egyhamar szívesen viszontlátni. Ennek eredményeként, a Daimónok most nyílt vadászidényt tartanak a Gallúkra. Úgyhogy, most nem fenyeget ez a veszély. Jericho még mindig nem volt teljesen meggyőzve. – De minden más ellenünk szól. – Nem egészen. – Ash Phoboszra nézett. – Hány embered maradt?

Sherrilyn Kenyon – Néhány tucat… talán. Ash elgondolkodva bólintott. – Azzal dolgozhatunk. – Mi van a Gallúkkal? – kérdezte Jericho. – Hozom ellenük segítségként a Charontékat. Így már csak egy dolog van hátra. – A Szefirot – mondta Jericho. Noha Forrás-isten volt, még Jericho sem tudja egymaga kezelni Azurát, Noir-t, a Szkotoszokat és a Gallúkat. Szükségük volt segítségre. – Azt hiszem, beszélnünk kell a Daimónokkal. Ash biccentett. – Tökéletesen egyetértek.

fejezet J

ericho alászállt a pokolra. Vagyis, pontosabban az atlantiszi pokolba, aminek Kalosis a neve, de végül is… minek fennakadni az ilyen apróságokon? A pokol, az pokol, tökmindegy, melyik panteont nézzük. Delphine, némi vitatkozás után hátramaradt Phobosszal. De Acheron egyetértett azzal, minél kevesebben mennek, annál nagyobb az esély arra, hogy megkapják, amit akarnak. Stryker és a felesége egy küldöttet talán meghallgatnának. Kettőt vagy többet esetleg ebédnek néznének. Tory egy fekete márvány folyóson vezette végig Jerichót, amit fénygömbök világítottak meg. A fény a falakról hátborzongató csillogással verődött vissza, amit a férfi emberként kísértetiesnek talált volna, így azonban csak lenyűgözőnek látta a torz mintákat.

Sherrilyn Kenyon Stryker fogadóterme felé tartottak. Mivel Acheron nem jöhetett ide, anélkül hogy elindította volna az apokalipszist, Tory önként vállalkozott rá, hogy lekíséri és bemutatja Jerichót. Úgy tűnt, Acheron Hírnöki szerepkörébe tartozott, hogy kiengedje az anyját a börtönéből… ami történetesen ez a dimenzió volt. Ha Acheron csak egy pillanatra is felbukkanna ezen a helyen, az anyja kiszabadulna, és elpusztítaná a világot, így sosem találkozhatott vele. Jericho ezt tragikusnak vélte volna, ha történetesen képes az együttérzésre. Érezte a dolog súlyát, de valójában nem igazán érdekelte. Tory rámosolygott. – Milyen nemes tőled, hogy ilyen sokat kockáztatsz az Oneiroszokért. Jericho felhorkant. – Kicsit sem érdekelnek az álom-istenek. Azt terveztem, hogy ellenük fogok harcolni, Noir oldalán, míg az a rohadék úgy nem döntött, hogy könnyebb neki, ha megetet a Gallúkkal, és úgy irányít engem. Háborút hirdetett ellenem, és tőlem meg is fogja kapni. Az egész életemet mások irányították. Egy percig sem vagyok hajlandó tovább tűrni. Ha Noir harcot akar, hát tőlem megkapja. És nem fogok veszíteni. Tory fáradtan felsóhajtott. – Elfelejtettem, hogy Sztüx és Pallasz fia vagy. Jericho bólintott. – Igen, és telítve vagyok mindkettejük mérgével. Ha nem hozakodsz elő semmivel, akkor nem esik bajod. A célom az, hogy az összes Oneiroszt és Szkotoszt visszaállítsam a játékmezőre, és együtt kiirtsuk a Gallúkat, amilyen gyorsan csak lehet. Utána kezdetét veszi a

Dream Warrior vadászidény az Olümposzon is. – Ez magába foglalja Delphine-t is? Jericho már a neve említésétől is vöröset látott. Delphine olyan valaki volt, akiről senkivel sem akart beszélni. – Ez nem tartozik rád. Tory engesztelően nézett rá. – Sajnálom. Nem akartalak megsérteni, vagy belekontárkodni az ügyeidbe. Csak rámutattam, hogy úgy tűnik, törődsz vele. Igen, de a gond az volt, hogy ő sem értette, miért. Egy érintés, egy suttogás, és máris a nő lábai előtt hevert. Miért, miért épp Delphine, mikor előtte senki iránt nem érzett így? Mi van benne, ami áthatolt a dühén, és elérte, hogy… Úgy érezze, melegség veszi körbe. Emberi. Egész. Az évszázadok során sosem érzett úgy, mint akkor, mikor a nő hozzáért. Egyetlen érintése több erővel bírt, mint amennyit Jericho valaha is látott. Csak neki volt meg a hatalma ahhoz, hogy térdre kényszerítse. Ezen nem volt hajlandó gondolkodni, így témát váltott. – Hogy lehet az, hogy ki- és bejössz ebből a dimenzióból? – Furcsállta, hogy Styrker eltűri a jelenlétét. – Az anyósom totális szabadságot adott nekem, hogy kedvem szerint jöhessek-mehessek, főleg annak fényében, hogy Ash nem jöhet ide. Noha Stryker legszívesebben leláncolna és megetetne a Daimónjaival, nem meri megtenni.

%

Sherrilyn Kenyon Apollymit kicsit nehéz lenne legyőzni. – És Apollymi tolerál téged? Tory mosolygott. – Gyűlöli az embereket, de a fiát imádja. Nincs semmi, amit ne tenne meg érte. – Kivéve, hogy békén hagyja az embereket. – Hát, igen. – Végigsétált a csillogó folyosón. – Tudom, hogy nincs semmi értelme. De háborút hirdetett az emberiség ellen, és nem hajlandó meghátrálni. Viszont Acheronnak, és azoknak, akiket szeret, elvileg nem kell tartania a Daimónoktól, akik az irányítása alatt állnak. Volt valami a hangjában, ami felkeltette Jericho figyelmét. – Elvileg? Tory arckifejezése sötét és szomorú lett, jelezve, hogy a történtek mélyen érintik. – Nick anyja nagyon közel állt Ashhez. Egy Daimón-támadásba halt bele, néhány évvel ezelőtt. Ezért van most Nick és Ash olyan rossz viszonyban. Nick Asht hibáztatja, és képtelen elfogadni a történteket. Végtelenül szomorú, és mindig összetörik a szívem, ha látom őket veszekedni. De nekem azt mondták, hogy máris jobb a viszonyuk, ami őszintén aggasztó. Ha ez a jobb, nem akarom látni a rosszabbat. – Tory megtorpant, mikor egy szőke nő állt az útjukba. A kecses, filigrán nő fekete bőrnadrágot és fűzőt viselt, a szeme veszélyes fénnyel csillogott. – Mit szaglászol itt, Tory? Ahelyett, hogy a nő hangjából kihallatszódó haragra felelt volna, Tory összevonta a szemöldökét. – Nem gondolom, hogy szaglásznék. Nem érzem úgy magam, mintha szaglászó lennék. Csináltam már korábban, és bizton tudom, hogy nem ilyen.

&

Dream Warrior A nő csak bámult rá. – Nyugi, Medea – mondta nyugodt hangon. – Anyádhoz jöttünk. Medea szeme összeszűkült. – A te temetésed. Tory jól nevelten mosolygott. – Mindig olyan kellemes élmény találkozni veled. Kész napsugár vagy, és alig várom, hogy legközelebb is összefussunk. Medea vicsorgott. – Örülj annak, hogy segítettél megmenteni engem. Csak azért vagy még életben. Tory felhorkant. – És ennek semmi köze ahhoz, hogy pirítós lenne belőled, ha hozzám érnél, ugye? Medea gyilkos pillantást vetett rá. Jericho szó nélkül követte Medeát egy üres irodába. Sötétarannyal és burgundi vörös színekkel dekorálták, és nyilvánvalóan félelmetes összhatást akartak vele elérni. Nem mintha ez működött volna vele szemben. Nem sok dolog keltett benne félelmet. Vagy, ami lényegesebb, semmi sem félemlítette meg. Medea megállt a küszöbön. – Várj itt! Szólok neki. – Ezzel bezárta és bekulcsolta az ajtót, ami nevetséges volt, tekintve, hogy akármikor kiteleportálhattak onnan. De távol álljon tőle, hogy rámutasson a nyilvánvalóra. Amint egyedül maradtak, Tory felé fordult. – Felteszem, Zephyra az anyja, ugye? Tory bólintott. – Szerinted mennyi esélyünk van? Tory vállvonogatva nézett körbe. – Azt nem tudhatjuk addig, míg nem beszéltünk vele. Úgy vélem, talán – és ezt a

Sherrilyn Kenyon szót minden létező optimizmussal mondom – segíteni fog nekünk. – És mégis miben? Tory hátrafordult, és meglátta Zephyrát, aki Stryker íróasztala mögött jelent meg. Tory feszülten nézett végig a démonnőn. – Egy éjszakai teremtményhez képest meglehetősen napbarnított vagy. Zephyra figyelmen kívül hagyta. A nő majdnem tökéletesen úgy nézett ki, mint Medea, elképzelhetetlenül gyönyörű volt, buja idomokkal, melyeket a szűk fekete ruha csak még inkább kiemelt. – Van valami célja is a látogatásotoknak? Vagy csak öljelek meg titeket, és robbantsak ki egy háborút? – Toryról Jerichóra nézett. – És nem igazán örülök annak, hogy a birodalmamba hoztál egy istent. Jericho rákacsintott, amitől a nő csak dühösebb lett. Tory, aki nem látta a gesztusát, mosolygott. – Tudod, hogy nem tennék ilyet nyomós indok nélkül. – És mi az? – Szükségünk lenne Jaredre. Zephyra hitetlenkedve felnevetett, majd olyan gyorsan ki is józanodott, hogy Jericho nem is tudta, nem hallucinálta-e csak a kacagást. – Az időmet vesztegetitek. Tűnjetek el! A fenébe, ez egy mogorva ribanc. Kíváncsi lett volna, Stryker hogy viselte el őt. – Ó, gyerünk már! – mondta Tory. – Úgysem használod őt semmire. Mit is csinál jelenleg? – Az egyetlen dolog, amit nem tesz jelenleg az, hogy nem

Dream Warrior bosszant engem, és ez minden, amit mondani fogok nektek. – Gyerekek – mondta Jericho és előre lépett. – Próbáljuk ezt meg még egyszer. Gondjaink vannak a Gallúkkal. Noir és Azura vezetik őket, és azt tervezik, hogy átváltoztatják az Oneiroszokat, meg a Szkotoszokat, hogy szabadon megtámadhassanak minket az álmainkban. Ha ez megtörténik, senki sem lesz biztonságban. Senki – tette hozzá ridegen. – És ez alatt azt értem, hogy ti sem. Mivel a Gallúk legalább annyira szeretik a Daimónhúst, mint az emberit, talán át szeretnéd ezt gondolni. Zephyra szeme fenyegetően összeszűkült. – És a pokolban az emberek meg jeges teát szeretnének. Márpedig azt hamarabb fognak kapni, minthogy én átengedjem nektek Jaredet. Jericho a fogát csikorgatta, alig tudta visszafogni magát, nehogy megrázza a nőt. – Noir-val és Azurával állunk szemben. Van róla bármiféle elképzelésed, hogy ez milyen véres harc lesz? Zephyra nem felelt. – Mit kérsz cserébe? – próbálkozott Tory. – Nincs semmitek, amire szükségem lenne. Hirtelen egy hangos csattanás hallatszott odakintről. Zephyra elfutott mellettük, és kitárta az ajtót, ami szemben állt azzal, amelyiken bejöttek. Jericho szeme elkerekedett, mikor meglátott egy Daimónt a hatalmas csarnok közepén. Csakhogy az már nem volt többé Daimón. A Gallúk áldozataihoz hasonló, tejszerű szeme és hamuszínű bőrszíne volt. A többiek elhátráltak tőle, teret

Sherrilyn Kenyon hagyva neki. Ha elindult, a tömeg szétnyílt előtte. Ez volt a Gallúkban a legszebb: nemcsak zombivá tehették az embereket, de a zombik még több zombit tudtak csinálni. Ha elszabadulnának, semmi perc alatt megölnének mindenkit. Jericho Zephyrára nézett. – Mit is mondtál? A nő a szemfogait villogtatva rávicsorgott, és sziszegett. – Ti hoztátok ide? – A pokolba is, nem. Abból, amennyit megtudtam, a Gallúknak rendezetlen számlájuk van veletek. – Ahogy mondod. – Lerántott egy kardot a falról, majd a Daimón felé rohant. Jerichót teljesen lenyűgözte, ahogy a nő a fertőzött felé indult. A Daimón-Gallú utána vetette magát. Zephyra elhajolt, megpördült, és egyetlen elegáns csapással lefejezte. Anélkül, hogy a mozdulatsorban megállt volna, odanyújtotta a kardot egy másik Daimónnak. – Takaríts fel, Davyn, és mondd el Strykernek, hogy van egy kis problémánk. – Észrevettem Jericho figyelme egy rendkívül magas, feketehajú férfire terelődött, aki most csatlakozott hozzájuk. Parancsoló aurájából és halálos kisugárzásából arra következtetett, hogy ő Stryker. Stryker lenézett a holttestre, és dühösen felsóhajtott. – Már megint mit találtak ki azok az átkozott Gallúk? Jericho felelt neki, mielőtt még Zephyrának esélye lett volna. – A Szkotoszokkal és az Oneiroszokkal szövetkeznek, hogy álmunkban támadjanak meg minket. Stryker ocsmányul káromkodott. – Meg kellett volna ölnöm

Dream Warrior őket, amíg volt rá esélyem. Zephyra mindent tudóan rámosolygott. – Ó, kicsim, gondolj bele, az mekkora hiba lett volna. – Miféle hiba? Zephyra keresztbe font a karját. – Azt hiszem, vissza kell vágnunk a Gallúknak. Pontosan mit is terveztetek Jareddel? Tory előrelépett. – Immúnis rájuk? – Ő szinte mindenre immúnis. Jericho ezt örömmel hallotta. – Remek. A tervünk az, hogy kiszabadítsuk az Oneiroszokat és a Szkotoszokat Noir-tól. – És ha már megfertőzték őket? – kérdezte Stryker. Jericho nem habozott a válasszal. – Megöljük őket. Stryker mosolygott. – Majdhogynem kedvellek. – Elgondolkodva simogatta az állát, miközben közelebb lépett. – A gond az, hogy a Gallúk még így is bejuthatnak azok álmába, akikkel találkoztak. – De a mi álmunk védve van – mondta Zephyra. – A mi képességeinkkel még ott is tudunk ellenük harcolni. – De mégsem olyan erősek az álmokban, mint az Oneiroszok – tette hozzá Jericho. – A kettő kombinációja katasztrofális. Még nektek is. Egy megfertőzött Szkotosz vagy Oneirosz, és pirítós lesz belőlünk. Zephyra arckifejezéséből ítélve, a nő semmi esetre sem akarta átadni Jaredet. Jerichónak elege lett a hajlíthatatlanságából. – Nézd, belefáradtam a játszadozásba. Szükségünk van valakire, aki már harcolt és győzött is Noir-val szemben. Noha tudok harcolni ellene egymagamban is, kell egy olyan ember, aki

Sherrilyn Kenyon ismeri annak a fattyúnak a gyengéit. Ez pedig Jared. És most add őt át! Zephyra kihívóan felvonta a szemöldökét. – Különben? Jericho két asztrálvillámot lőtt a ki a kezéből, amelyek épphogy kikerülték a nőt. Mellette szóljon, még csak nem is pislogott. Jericho leengedte a kezét. – Hidd el, nem akarod megtudni. Stryker vicsorgott. – Ez a taktika nem működik ellenünk. A félelem nem bír motiváló erővel. Jobban tennéd, ha nem felejtenéd el, hogy én is egy isten fia vagyok, és vissza tudom küldeni azokat a villámokat… Azonban van valami, amit én akarok. – És mi az? – Egy zöld amulett, amit Jaden egy idős asszonytól szerzett meg, New Orleansban. Biztos vagyok benne, hogy még nála van. Átadjuk Jaredet, és te elhozod nekünk a nyakláncot. A gyanakvás teljesen felülírt mindent Jericho elméjében. – Mire képes? – Védelmet nyújt. Miért is nem hitte ezt el? Talán mert Stryker nem tűnt olyan Daimónnak, akinek szüksége lenne egy amulettre, hogy az megvédje. Ígéretek ma. Hazugságok holnap. Ha Jerichónak nem tetszik az amulett képessége, nem kell lehoznia ide. Semmi sincs, ami kikötné, hogy meg kell tartania az alku ráeső részét. Mikor legutoljára tartotta magát az adott szavához, busásan megfizetett érte. A dolgok most már mások.

Dream Warrior Ő maga is más. De most az a legfontosabb, hogy megszerezzék Jaredet. – Rendben. Styrker összeszűkült szemmel nézett rá. – Ne hagyj cserben! – Te se engem – vágott vissza Jericho. Tory a fejét rázta. – Arrébb menjünk, hogy legyen elég helyetek felöklelni a másikat? Stryker kemény pillantást vetett rá. – Fogalmam sincs, Acheron mit lát benned. – A feleségére nézett. – Add át nekik Jaredet. Zephyra egyet nem értése jeleként felhorkant. – Nem adom át, szerelmem. Csak kölcsön. Jared csak ideiglenesen lehet az övék. – Rendben – mondta Jericho. – Visszaküldjük, amint végeztünk vele. – Jobban is teszed. Különben Strykerrel vacsorát rendezünk a belsőségeidből, megfürdünk a véredben, és fülbevalót csináltatunk a szemedből. Jericho felmordult. – Tudod, ezzel a képzelőerővel írhatnál a Hallmarknak.

Ash visszatért az otthonába, pont mikor egy különös sistergést érzett a levegőben. Egy perccel később megjelent Phobosz. Egyedül. Rossz érzése erősödött, mikor Delphine nem követte. – Mi történt?

Sherrilyn Kenyon Phobosz fáradtan felsóhajtott. – Zélosz ránk támadt, ahogy összegyűjtöttük a megmaradt Oneiroszokat. Ash elhűlt a hallottaktól. Jericho agyvérzést fog kapni, mikor megtudja, hogy a bátyja elvitte az Álom-vadászlányt. – Tessék? Phobosz a hajába túrt. – Jerichót kereste, és helyette belénk futott. Magával vitte Delphine-t és Nikét is. Úgy tűnik, Zélosz átállt a sötétoldalra. Noir-nak elment az esze. – Nem. Ez stratégiai lépés volt a részéről. A panteonokat a saját tagjaival törölteti el. Ettől is olyan alattomos. Niké és Delphine elfogásával úgy gondolja, hogy kasztrálta Jerichót. – Igen, nos, bárhogy is, de nagyon alánk tett. – Mivel is? Ash hátralépett, ahogy Jericho, Tory és Jared megjelentek. Toryt magához húzta, hogy úgy érezhesse, a nő biztonságban van. Különösen annak tekintetében, ami most történt. Ha bármi baja esne… Hozzá képest Noir és Azura csak annyira lennének félelmetesek, mint egy plüssmackó. Jericho értetlenül nézett körbe, és nem találta, akit keresett. – Hol van Delphine? Phobosz még azelőtt válaszolt, hogy Ash figyelmeztethette volna, hogy finoman közölje a rossz hírt. – A bátyád őt is és Nikét is elvitte. Ash arca megrándult az isten meggondolatlan őszinteségétől. Jericho arcán látszott, hogy a hír kénsavas beöntésként érte. Jericho megdermedt, miközben a haragja – mely olyan erős

Dream Warrior volt, hogy érezte az ízét a nyelvén – egyre nagyobb méreteket öltött. Még soha életében nem volt ilyen dühös. – Tessék? Phobosznak volt ennyi esze, hogy szégyenlősnek tűnjön. – Lerohantak minket. Zélosz bejött és megragadta, mielőtt észrevettük volna egyáltalán, hogy ott van. Jericho képtelen volt elviselni a tudatot, az erejével fémkarmokat idézett a kezére. Megragadta Phobosz ingét, és olyan erősen vágta a falnak, hogy összetörte a dekorgipsztáblákat. – Te átkozott! Hogy hagyhattad, hogy elvigyék?! Kibaszottul megöllek! Ash elkapta őt és visszahúzta, mielőtt még több kárt tehetett volna Phoboszban. – Nyugodj meg! – Náluk van Delphine! – Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne támadja meg Acheront. Önfenntartó ösztöne valahogy tudta, hogy hatalmas hiba lenne megtámadni az atlantiszi isten. – Hallottam – mondta Acheron nyugodtan. – Az angol talán nem az anyanyelvem, de elég jól meg tudom érteni. – Ezzel elengedte. Jared közéjük lépett. Hosszú, fekete bőrkabátot viselt, selymes vörös haját lófarokba kötötte össze. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy bőre nem volt sápadt vagy szeplős. Sokkal inkább napbarnítottnak tűnt, éles vonásokkal. Noha korán sem volt olyan magas, mint Ash vagy Jericho, elég erős aura lengte körbe ahhoz, hogy még a legrosszabb rosszfiúk is meghátráljanak tőle. Szemét egy teljesen fekete napszemüveg fedte, de még így is ragyogni látszott az írisze. – Add ide a kardot, amit Noir-tól kaptál.

%

Sherrilyn Kenyon Ennek végre sikerült észhez térítenie Jerichót. – Honnan tudsz a kardról? – Hozzám tartozik. Hallom, ahogy hív, és vissza akarom kapni. Jericho megszüntette a Phoboszt tartó erőt, aki vad morgással huppant a földre. Mikor az isten tett Jericho felé egy lépést, Ash megállította azzal, hogy a mellkasára tette az egyik kezét. – Hagyd ennyiben, Phobosz. Véleményem szerint olcsón megúsztad. Ha Toryt vitték volna el, már darabokban lennél. Jericho figyelmen kívül hagyta őket, míg előhívta a kardot. Amint az megjelent, Jared teljes viselkedése megváltozott. A zord, harcra kész férfit felváltotta egy áhítatos, szerény személy. Jared a földre térdelt, és maga elé fektette a kardot. Majd olyan nyelven kezdett suttogni, amit Jericho nem ismert, ami elvileg képtelenség. Az egyik haszna annak, ha valaki isten az, hogy képes megérteni minden létező nyelvet. De ez… Teljesen idegen volt a számára. A kard magától forogni kezdett a földön. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Vakító fény sugárzott a markolatból. Aztán a fény formát öltött, és egy aprócska, gyönyörű nő alakját vette fel, aki alig lehetett egy méter magas. A bőre és a szeme csillogó aranyszínű volt, fekete haja a csípőjéig ért. Uszályos fekete ruhát viselt, tündérszerű hegyes füle és a macskákhoz hasonló, vágott szeme volt. Egy méretéhez illő, bonyolult mintájú arany korona fogta hátra a haját. Gyémántok és rubinok lógtak a koronáról, keretbe foglalva az arcát.

&

Dream Warrior Álomszép volt. Nem csoda, hogy úgy tűnt, a kard él. Mert élt is. – Úrnőm – mondta Jared, és megfogta a kezét. – Bocsáss meg nekem! A nő szeme vörösen villant fel, ahogy kiszabadította a kezét a férfiéból, és megérintette a haját. – Rég láttalak utoljára, Jared. – Annyira sajnálom. – A hangja elcsuklott, mintha próbálná elfojtani a könnyeit. A nő letérdelt elé a földre, és levette a napszemüvegét, felfedve ezzel a hátborzongató vörös, narancs és citromsárga szempárt. – Tudom, couran. De nem előttem kell bocsánatért esedezned. Most állj fel, és harcoljunk ismét együtt! Jared tekintete olyan elkínzott volt, hogy Jericho mellkasa megfájdult a látványtól. – Nem foglak még egyszer cserbenhagyni, úrnőm. Esküszöm. A nő kedvesen mosolygott. – Megértem, miért tetted, amit tettél. Nincs bennem harag. – Összekulcsolta a kezüket, és mellkasához emelte, a szíve fölé. – Most meg kell mentenünk másokat. Gyorsnak kell lennünk. A nő elengedte Jaredet, és visszaült. Egy fényvillanással visszatért a kard alakjába. Jared megfogta a markolatot, tiszteletteljesen megcsókolta a pengéjét és felállt. Jericho Acheronra nézett magyarázatért. Meg akarta érteni, mi történt. Ash zsebre vágta a kezét. – A Szefirotok között volt tíz elit harcos, akiket Mimoroux néven emlegettek. Mindegyiküket

Sherrilyn Kenyon egy kard választotta ki magának. Jared egy vállon átvethető hüvelyt jelenített meg, hogy hordozhassa a kardját. – Takara kétezer évig Shiori nélkül volt. – Micsoda nélkül? – Kardforgató. – Jared nyelt egyet, mielőtt ismét megszólalt. – Senkinek sem engedte, hogy kézbe vegye. Csak nekem. Jericho újfent nem értett semmit, így Ash megmagyarázta. – Takara a legerősebb a kardok között. És bárkit is választ, az irányítja az összes többi Szefirotot. Édes istenek! A Szefirotokat a vezetőjük árulta el. A legmegbecsültebb mind közül… Jared a fejét rázta. – Megérdemeltem, amit velem tettek, sőt, még rosszabbat is kaphattam volna. De ez most nem a múltról szól. Meg kell állítanunk Noir-t. – Acheronra nézett. – A Charonték veled vannak? – Igen, és harcra készek. Phobosz előrelépett. – A maréknyi túlélő Dolophonosz és Oneirosz készen áll. Jared biccentett. – Akkor támadunk. A Forrás vezessen minket győzelemre. Jericho felhorkant. – Teszek a Forrásra. Ez a bosszúról szól, és Noir meg fogja bánni, hogy kikezdett velem.

fejezet A

rettegő Delphine-t Azura egyik szolgálólánya egy sötét cellába lökte. Az ajtó émelyítő puffanással záródott be. Odabent semmiféle fény nem volt, de hallotta, hogy valaki levegő után kapkod a vészterhes sötétségben. Ki lehetett az? Vagy ami még fontosabb, mi lehetett az? A legrosszabb az egészben az, hogy Azura visszatette rá az erejét elzáró nyakörvet. Csak a puszta kezével védhette meg magát. Sosem érezte még magát ennyire sebezhetőnek. – Kezd elegem lenni abból, hogy elrabolnak. – Évezredeken keresztül harcolt anélkül, hogy egyszer is vereséget szenvedett volna. És most úgy tűnik, egy lépést sem tehet anélkül, hogy el ne cseszne valamit. Valaki köhögött. Delphine harcra készen megfordult. – Ki van ott?

Sherrilyn Kenyon – Én. – A hang olyan gyenge volt, hogy először fel sem ismerte. – M’Adoc? – Igen. Követte a nehézkes légzés hangját, és nem messze meg is találta őt, a földön feküdve. Most, hogy közelebb ért, meg tudta állapítani, hogy a kapkodó levegővétel nem a harag miatt van. Sokkal inkább fájdalomnak köszönhető. Félve attól, hogy rálép, megállt. De még így sem látta a férfi testének leghalványabb körvonalait sem. – Jól vagy? – Mesésen – mondta olyan feszes hangnemben, ami elárulta az iszonyatosan erős fájdalmait. Delphine kinyújtotta a kezét, hogy megérintse, de a férfi kétségbeesetten káromkodni kezdett. Érezte, hogy vér tapad az ujjai hegyére, és mikor M’Adoc arrébb mozdult, nehéz láncok csörgését hallotta. – Ne érj hozzám! – Sajnálom – mentegetőzött. – Nem látlak. – Csak… maradj… nyugton! – Nincs itt semmi fényforrás? M’Adoc köhögött. – Nem akarod látni azt, ami itt van. – Miért nem? Hallott valamit a szoba túloldaláról. Rettegve fordult meg, és próbált látni a sötétben. De csak a körülötte lévő semmit érzékelte. – Bízz bennem, gyermekem. Nem akarod látni azt, ami itt van velünk.

Dream Warrior Csoszogó hangot hallott, amitől a nyakán is felállt a szőr. Nem tetszett neki. Egy kicsit sem. – Le vagy láncolva? – Igen. – Ki tudlak szabadítani? – Nem. A láncokat beleágyazták a testembe. Delphine gyomra felfordult. Milyen borzalmas. Vajon hogy bírta elviselni a fájdalmat, amit okozott? – Miért vagyunk itt? – Hogy táplálékul szolgáljunk azoknak, akik otthonuknak nevezik ezt a helyet. Nyers, zabolázhatatlan rémület lett úrrá Delphine-en. – Tessék? – Nyugodj le, Delphine! Muszáj, hogy lenyugodj. Megint hallotta a csoszogást. Megfordult, és próbálta behatárolni. – Támadnak, ha félelmet éreznek. Uralkodnod kell az érzéseid felett. Tudom, hogy nehéz, de koncentrálj! A szíve olyan erősen dobogott, hogy csodálkozott, miért nem repül ki a mellkasából. Az sem sokat segített, hogy megbotlott, és egy földön heverő csontvázra esett. Amint ez megtörtént, érezte, hogy valami ismeretlen megérinti a lábát. – Mi ez? Ki van ott? – Cssss – suttogta M’Adoc nyugtatóan. – Nyugodj le! Ha még egyszer ezt mondja neki, sikítani fog. – Miért nem felelsz a kérdésemre? – Mert nem akarlak még jobban megrémiszteni. Csak lélegezz lassan! Gondolj valami megnyugtatóra! Delphine lehunyta a szemét. A múltban az anyja jutott volna az eszébe. De most Jericho mosolygó emléke volt az, ami a

Sherrilyn Kenyon biztonság érzetével töltötte el. Védettnek érezte magát. A csoszogás messzebbről hallatszott. – Ez az én lányom! Delphine lassan felküzdötte magát. – Van bármi is, amit megtehetnék érted? – Ne hagyd, hogy azok a szörnyetegek megnyerjék a háborút. Gondoskodnod kell róla, hogy Noir-t megállítsák, bármilyen áron. Pontosan ezt akarta tenni. – Rajta vagyok az ügyön, M’Adoc. Hallotta, hogy szitkozódik a fájdalomtól, mielőtt újra megszólalt. – Bátor nő vagy, Delphine. Mindig is az voltál. Delphine karján még mindig a hideg futkosott. – Nem érzem magam bátornak, különösen most nem. – Ez a bátorság, különösen egy olyan nő esetében, aki nincs hozzászokva az érzelmekhez. Mikor mély, bénító félelmet érzel, és mégsem hagyod, hogy felülkerekedjen rajtad. Ez a bátorság. Félelem nélkül sosincs bátorság. Ahogy gyűlölet sincs szeretet nélkül. Azt nem tudta, hogy ebben igaza volt-e. Csak meglehetősen friss tapasztalatai voltak az érzelmekről. A bátorság fogalma is meghaladta a felfogóképességét. – Miért zártak be téged ide? – Mert nem adtam meg nekik, amit akartak. Nem voltam hajlandó átállni, és csatlakozni Noir terveihez. Emellett Zeusz sokkal kegyetlenebb volt velünk, mikor összeterelt minket, hogy kiszabja a büntetést az álmáért. Noir-nak és Azurának van még mit tanulniuk tőle. A kínzást és a verést el tudom viselni. Delphine megremegett, ahogy felidézte a saját

Dream Warrior megkorbácsoltatását. Noha az Oneiroszok immúnisak az érzelmekre, a fájdalom érzete megmaradt nekik. Persze ez valójában nem volt érzelem, csak egy fizikai reakció, de ezt Zeusz és a többi isten felhasználhatta büntetésként, ha megszegték a szabályokat. – Mi van a többiekkel? Ők átálltak? – M’Ordant halott. – Hallotta a könnyeket a hangjában, mikor ezt kimondta, és a saját szíve is összeszorult a bánattól. M’Ordant ragaszkodott a szabályokhoz, de ugyanakkor jó Oneirosz volt. És egy nagyszerű barát. Akárhányszor szüksége volt egy hátvédre, ő ott volt, hogy segítsen. Rendkívül hiányozni fog neki. – Néhány napja ölték meg, mikor nem volt hajlandó megenni a mérgüket. Delphine nem akarta feltenni a következő kérdést, de tudnia kellett a választ. – És mi van D’Aleriannel? – Nem tudom. Nem láttam őt azóta, hogy elfogtak minket. Egy részem reménykedik abban, hogy halott, és nem kínozzák őt úgy, ahogy engem. Azt tudom, hogy őt sem fogják tudni átállítani a saját oldalukra. Talán az istenek megsegítik őt, bárhol is legyen. Delphine bosszankodva felnyögött. – Miért csinálják ezt velünk? Más panteonok is léteznek. – De azokban nincsenek Oneiroszok. Az erőnkre fáj a foguk. Ráadásul Zeusz átka miatt a Szkotoszok könnyű prédák. Noir játszi könnyedséggel szerezte meg őket magának, mert azt ígérte nekik, hogy visszaadjak nekik az érzelmeiket. Azok az ostoba, naiv fattyak meg hittek is hazugságainak. – Ez nem teljesen az ő hibájuk. Bedrogozta őket.

Sherrilyn Kenyon – Tudom. Engem is megpróbáltak bedrogozni. – És még így sem változtál Szkotosszá? – Nem. Nem vagyok olyan ostoba, hogy azt a seggfejt a mesteremnek szólítsam. Inkább töltöm az örökkévalóságot ebben a lyukban, ahol elevenen felzabálhatnak, minthogy úgy éljek, hogy neki kell segítenem. Delphine… Levegő után kapott mikor a démoni hang a nevén szólította. Az anyjára emlékeztette. Segíts nekem, Delphine. Kérlek. – Ne foglalkozz velük – csattant fel M’Adoc. – Mik ezek? – A kárhozottak lelkei. Ha felelsz nekik, átveszed a helyüket ebben a pokolban, örökre, és ők szabadon kóborolhatnak a halandók világában. A hangok még hangosabbak lettek. Delphine befogta a fülét, és felidézte Jericho hangját. Lehunyta a szemét, és elképzelte, hogy vele van. Hogy átöleli. Ez az… Nevetés csendült fel. Hirtelen fény ömlött be a cellába. Delphine felsikoltott, mikor egy szörnyű, fehér kísértettel találta magát szemben. Az arca beesett volt. A szeme sötét üreg. Szalmaszerű, piszkos szürke haj lebegett az arca körül, ahogy felé nyúlt, hogy magához húzza. – Nem félek tőled! – kiáltotta. – Semmitől sem félek! Semmitől! – Felkészült a harcra.

Dream Warrior A ghoul9 rávetette magát. Delphine elhajolt az ütése elől, pontosan erre számított. De mikor ismét feléje nyúlt volna, felsikoltott, és hátra húzódott. Jericho volt az. A nyakánál tartotta fogva a teremtményt. – Vidd ki innen Delphine-t! – kiáltott hátra a válla felett. Egyetlen, villámgyors mozdulattal elvágta a lény torkát, és félre dobta, épp időben ahhoz, hogy elkapja a következő rá támadót. Phobosz odarohant hozzá, és az ajtó felé vonszolta. – Várj! – kiáltotta, és próbálta megállítani. – M’Adoc is odabent van! – Őt is kihozzuk – Phobosz kilökte őt az ajtón. Odakint Azmodeus állt, várakozott. Delphine megállt, arra számított, hogy a démon szembeszáll velük. – Te meg mit keresel itt? – A barátok közé számítok. De csak hogy tudjátok, jobb, ha nem veszítetek. Nem akarom, hogy ropogósra süssék emiatt a seggem, vagy bármi más testrészem. – Miért segítesz nekünk? Azmodeus vállat vont. – Azt hallottam, hogy a hülyeség egy halálos betegség. Ez az én saját személyes kísérletem arról, hogy vajon igaz-e ez, vagy sem. Ha túlélem, nos, akkor nem igaz. Ha meghalok… hát, az szívás lesz. Méghozzá nagyon. És nem leszek túl boldog. Phobosz az erősen rátámaszkodó M’Adockal jött ki a 9

A ghoul egy folklórikus szörnyeteg, általában a temetők szolgálnak búvóhelyéül, ember húst eszik, vért iszik. Az elnevezést az arab ghúl szóból származtatják, ami azt jelenti: megragad, de egyes elképzelések szerint a sumér gallú démonoktól eredeztethető.

%

Sherrilyn Kenyon cellából. Valaki úgy összeverte, hogy alig volt felismerhető. A ruhái szakadtak voltak, és látta, hogy a bőre egy nagy vérző sebből állt. – Gyerünk. Esélye sem volt vitatkozni, mielőtt elhagyták a dimenziót. Következőnek arra eszmélt, hogy egy hatalmas, fehér szobában van Toryval, és számos más Oneirosszal. Egy férfi és egy nő ápolta a sebesülteket, míg a többiek a földön feküdtek, kínok között. Három Charonte teleportált be, még több sebesülttel, akiket lefektettek, majd ismét eltűntek. – Mi folyik itt? – kérdezte Toryt, aki egy Szkotosznak segített meginni egy pohár vizet. – Ash, Jericho, Jared és Phobosz annyi foglyot szabadítanak ki, amennyit csak tudnak. – Ez a legbiztonságosabb hely, ahol újra rendezhetjük a sorainkat. Ash meg akarja számolni először a túlélőket. Delphine végignézett a maréknyi ott lévőn. Ez nem tűnt túl bíztatónak. De legalább nem harcoltak egymással. Úgy tűnt, a Szkotoszok túl gyengék ahhoz, hogy a fekvésen és a fájdalmas nyögéseken kívül bármit is megtehessenek. Rosszul volt attól, hogy így kellett látnia őket. – Hadd segítsek! Megfordult, és egy alacsony nővel találta szembe magát. – Miben? Az kedvesen rámosolygott. – Leveszem a nyakörvet. Nyugalom, a nevem Danger, és Acheron egyik segítője vagyok. Itt biztonságban vagy, ígérem. Delphine megemelte a haját, hogy Danger kicsatolhassa a

&

Dream Warrior nyakörvet, és visszaállíthassa az erejét… ismét. Kezdett belefáradni abba, hogy folyton elveszti. – Köszönöm. – Nincs mit. – Ahogy Danger kivette a bőrszíjat a nyakából, egy éles, szúró érzés hasított belé. Fintorogva elhúzódott. De egy perc múlva rájött, hogy ez nem amiatt volt, hogy a nyakörv lejött róla. Az ereje figyelmeztette, hogy Jericho komoly bajban van.

Jericho elhagyta a vermet, és visszatért Ash-hez, meg Jaredhez, akik démonokkal, Gallúkkal, és egyéb hátborzongató izékkel harcoltak a fő teremben, ahol a legtöbb foglyot tartották. Egy lépést sem tehetett anélkül, hogy valaki rá ne támadt volna. De nem volt azzal semmi baj! Egy csomó felgyülemlett feszültséget kiadhatott ezzel. Ha nem élvezte volna annyira az egészet, még sajnálta is volna azokat a szerencsétlen nyomorultakat, akik elszenvedték a haragját. Viszont így… Kettévágta az előtte álló démont. Phobosz mellette jelent meg. – Láttad Deimoszt? Jericho elkapott egy újabb Gallút, a földre nyomta, és beleszúrta a tőrét a teremtmény két szemei közé, mielőtt felelt. – Jadennel van. – Hol? – A falon. Phobosz dühösen bámult rá. – Oda tudsz vezetni? Ash-re és a Charontékre hagyva a harcot, Jericho levezette

Sherrilyn Kenyon Phoboszt és Jaredet azon a folyosón, amin korábban Azmodeusszal ment végig. A visszatért ereje egyik legjobb tulajdonsága az, hogy minden részletre képes volt pontosan visszaemlékezni. Mindig is hiányzott neki az istenek tökéletes memóriája. Amint elértek a megfelelő teremhez, kénytelenek voltak berúgni az ajtót. Nem volt egyszerű feladat, de eltökéltek voltak. Jericho megállt a küszöbön, mikor észrevette egy néhai Oneirosz maradványait a földön. Úgy tűnt, valaki nemrég tépte szét. A halott hús szaga viszont sokkal rosszabb volt a látványnál. Az az átkozott Noir! El sem hitte, hogy volt olyan ostoba, hogy hajlandó volt követni őt. Mekkora egy idióta barom volt! Phobosz fájdalmas kiáltást hallatott, miközben a testvére felé futott, aki ernyedten lógott a láncain. Semmi életjelet nem mutatott. De Jericho figyelmét Jared arckifejezése kötötte le. Semmilyen árulkodó érzelem nem látszott rajta, és mégis, a sárga és narancsszín szeme kimondhatatlan kínszenvedésről mesélt. Jared némán Jaden elé lépett, és óvatosan a vállára tette a kezét. Jaden megpróbálta megütni, míg észre nem vette, hogy ki is ért hozzá. Hitetlenkedés terült el a zúzódásokkal teli arcán. – Jared? Mit keresel te itt? Jared egy vad morgással felelt, miközben a kardjával lecsapott a Jadent fogva tartó láncokra. Nem sikerült neki

Dream Warrior teljesen átvágnia őket, de a láncok minden egyes csapása után meglazultak. – Kijuttatlak innen. – Nem tudsz. – Dehogynem! Jaden a vállánál fogva megragadta őt, és egy kemény, metsző pillantást vetett rá. – Nem. Tudsz – ismételte meg nyomatékosítva. Jared elhúzódott, kelletlen morgása visszhangot vert a sötétségben. Jaden a falnak dőlt, és lihegett a fájdalomtól, miközben a a jobb karját szorongatta. – Juttasd a többieket biztonságba, és miattam ne aggódj! – Nem foglak itt hagyni! – De igen, itt fogsz – csattant fel Jaden. – Egyszer az életed során, hallgass rám, és tedd, amit mondok. Tűnj el innen, és ne vesztegesd az időd jelentéktelenségek miatt. Jared megragadta Jaden bal vállát, és a markába szorította a ruha anyagát. – Te nem vagy jelentéktelen! Számomra nem! Jaden megérintette a kezét. – De, ebben a harcban az vagyok. Nem fognak megölni engem. Most menj! Ments meg mindenkit, aki csak tudsz. Jericho nem tudja, mire vélje a vitájukat, ahogy Jared magához húzta Jadent, és szorosan megölelte. Ahogy egymáshoz értek… vagy testvérek voltak, vagy szeretők… Vagy egymáshoz nagyon közel álló barátok. – Helyre fogom hozni ezt – mondta Jared és elengedte. – Valahogy, helyre hozom ezt. Ígérem neked. Jaden ellökte őt. – A pokolba is, menj már!

Sherrilyn Kenyon Jericho Phobosz felé nézett, aki Deimoszt támogatta. – Él – mondta Phobosz. – De alig. – Vidd ki innen. Phobosz nem vitatkozott. Azonnal kiteleportált. Jared azonban más lapra tartozott. Tétovázott, mintha nem bírná elviselni, hogy ott kell hagynia Jadent. A bűntudat, a félelem és a fájdalom tisztán látszott az arcán. De amikor egy csapat démon rájuk támadt, Jericho figyelme elterelődött Jaredről, és a túlélésre koncentrált. A földre lökte az őt elérő első Gallút, majd megragadta a következőt. A padlón kötött ki mindkettő. Jericho erősen arcon ütötte a következő delikvenst. Az utóbbit egy erőgömbbel is eltalálta, de sajnos előtte a démon is szabadjára engedte a magáét. A csapás a mellkasán találta el, és meghátrálásra kényszerítette. Jared a kardjával egyetlen vad ütéssel elintézte a démont. Mikor Jericho talpra állt, érezte, hogy a hideg végigfut a gerincén. Noir ott volt. Már azelőtt megérezte az isten jelenlétét, hogy az tényleges is testet öltött volna a szobában, két méterre tőle. Noir lekicsinylően vigyorgott, és undorodó pillantást vetett rá. – Fogalmad sincs, mit indítottál el. Jericho rávicsorgott. – Ahogy neked sincs, seggfej. Csak szépen kellett volna játszanod velem. De úgy vélted, sokkal nagyobb buli lenne bedrogoztatni és ellenem fordulni. Nem épp díjnyertes megmozdulás a részedről. Noir nevetett. – Az emberek az árulásban a legjobbak. Ezt

Dream Warrior nem tanultad még meg? Nincsenek barátaid. Nincs semmid. Akarata ellenére is Delphine-re gondolt. – Ő? – kérdezte Noir gúnyosan, mintha olvasni tudna a gondolataiban. – Delphine-t egy kicsit sem érdekled. Zeusz küldte hozzád, hogy csábítson át az ő oldalukra, vagy öljön meg, ha képtelen rá. A szavak tőrként hasítottak a szívébe. Az lehetetlen. Ő nem tenne ilyet. Felette állt az ilyesminek. – Pedig igaz – lovagolt a témán Noir. – Kérdezd meg Jadent! Jericho Jadenre nézett, aki félrenézett, mintha képtelen lenne elmondani neki az igazat. Noir nevetett. – Micsoda naiv ostoba vagy. Ennyit a bátor Kratoszról. Szánalmas vagy. Feláldoztad magad egy nőért, aki elárult. Egy nőért, aki mindig el fog árulni. Ő is csak egy semmiség, akárcsak te. Fájdalom hasított Jericho mellkasába. Lenézett, és meglátta a kardot, amivel Noir leszúrta. Noir megragadta az állát, és törhetetlen szorításban tartotta, miközben kirántotta belőle a kardját. Jericho felnyögött, ahogy nyers tűz száguldott végig a testén. – Tudhattam volna, hogy csak időpazarlás lesz belőled. Ennyit arról, hogy te vezeted a seregeimet. Jericho hátratántorodott, miközben Jared rohant oda, támadásra készen. Ő és Noir úgy estek egymásnak, mint a Titánok. Jaden Jericho felé indult. – Maradj ki ebből, féreg! – figyelmeztette Noir.

Sherrilyn Kenyon Jaden nem figyelt rá. De amint Jericho mellé ért, fény villant. A fény Jadent vette célba, felemelte a földről és a falnak szegezte, mintha valami beteges laboratóriumi kísérleti nyúl lenne. Jaden felkiáltott a fájdalomtól, és dühösen meredt Noir-ra. – Ha valaha is megszabadulok ettől a nyakörvtől, te kibaszottul halott vagy. A szavak alig jutottal el Jericho tudatáig, ahogy az erejét felhasználva próbálta magát meggyógyítani. Nem működött. Hogy lehet ez? Grimaszolva újra próbálkozott, és megint nem történt semmi. Noir egy energiacsapást intézett felé, amitől a teste sisteregni kezdett. – Szánalmas vagy. Jericho megpróbált felállni, de valami visszalökte a földre. Megidézte a páncélzatát a testére. Nem mintha olyan sokat segítene. Jared nem juthatott el időben Noir-hoz – Azura elé teleportált, és elvágta az útját. Vadul vívni kezdtek, miközben Noir ráérősen Jericho felé sétált. Nem fogok így meghalni… A Forrás minden erejére, nem fog ebben a pokollyukban meghalni. Noir a hátába döfte a kardját, a földhöz szögezve őt. – Áh… elhibáztam a szíved? Jericho felszisszent, mikor Noir kirántotta a kardot a gerincéből. A másik oldalára gördült, és megpróbálta lerúgni a sötét istent magáról. Haszontalan volt. Lehunyta a szemét, és minden számára elérhető erőt megidézett a Forrástól.

Dream Warrior Noir kinevette. – Tényleg azt hitted, hogy minden erődet visszaállítottuk? – Ezúttal a kardja alig csak egy centire hibázta el a szívét. Jericho felkiáltott a fájdalomtól. Noir megforgatta benne a kardot, majd kihúzta a testéből. – Ezúttal nem hibázom el. – A kardja most tényleg a szíve felé lendült. Pont mikor a penge hegye elérte volna a bőrét, valami elsuhant Jericho mellett, és derék tájt elkapta Noir-t, eltávolítva őt Jericho közeléből. Delphine volt az. Megjelenített egy botot, és azzal terelte még hátrébb Noir-t. Jericho lenyűgözve figyelte őt, ahogy egyenlő félként vív a sötét istennel. Valahányszor Noir támadott, Delphine kivédte, és sikeresen ellentámadásba is lendült. A mozdulatai a jól képzettség és kecsesség szimfóniája volt, és a sikeressége kezdte felbosszantani Noir-t. A botot a földbe szúrva, rúdként használta ahhoz, hogy teljes testsúlyával Noir gyomrába taposott. A férfi morogva zuhant hátra. Delphine Jerichóhoz rohant. – Tarts ki, kicsim – suttogta, mielőtt Ash katoterosi otthonába teleportált – ami lényegében az atlantiszi mennyország volt. Jericho csak feküdt a földön, miközben Delphine aggodalmas arckifejezéssel hajolt felé. Noir szavai visszhangzottak a fülében. Minden csak hazugság volt? Delphine tényleg elárulta? – Miért jöttél vissza értem?

Sherrilyn Kenyon Delphine hitetlenkedve nézett rá. – Nem akartam, hogy bajod essen. – Még csak nem is ismersz. A nő mondott neki valamit, de már nem értette meg a szavait a testét feszítő fájdalom miatt. Érezte, hogy a sötétség lassan bekebelezi őt. Delphine szíve összefacsarodott, mikor Jericho szeme befordult, és férfi tüdejét elhagyta a levegő. Félve attól, hogy halott, lehajtotta a fejét a mellkasára, és próbálta megérezni a szívverését. Semmit nem hallott… Nem, várjunk csak! Volt ott valami. Alig érzékelhetően. A légzése halk volt, de azt is sikerült észrevennie. Az isteneknek legyen ezért hála. – Alaposan elbántak vele. Delphine felnézett, és meglátta a szőke férfit, aki Acheronnak dolgozott. Alexion. Ez a neve. – Van itt valahol egy ágy, ahová lefektethetném, míg meggyógyítom? Alexion összevonta a szemöldökét. – Nem akarod átvinni az Olümposzra, mint az összes többit? Delphine a fejét rázta. – Gyűlöli azt a helyet. Kérlek. Meg tudom gyógyítani, de pihennie kell. Alexion megérintette a férfi karját, és Jericho eltűnt. Delphine már nyitotta a száját, hogy megkérdezze, mégis mit művelt, de mielőtt egy szót is kimondhatott volna, a férfi őt is átküldte oda, ahol Jericho egy hatalmas, bonyolult mintákkal faragott ágyon feküdt. A fehér ágyneműn azonnal foltot hagyott Jericho vére. Alexion mellé teleportált. – Nem tudom, mit kezdhetnénk

Dream Warrior vele ezekkel a sebekkel. Úgy tudtam, isten. – Ami azt jelenti, hogy nem lenne szabad így véreznie. Már el kellett volna kezdenie gyógyulni. De ő egy különleges eset, ezt nála jobban senki sem tudta. – Az. – Akkor miért ömlik belőle a vér? Nem volt benne biztos, de volt egy sanda gyanúja, hogy ennek köze van a halandó szívéhez. Talán Zeusz akadályozta meg valahogy a gyógyulásban, hogy később megölhesse. Ilyen szempontból a főisten végtelenül rideg és számító tudott lenni. – Nem tudom. – Noha Acheron megbízott Alexionban, Delphine nem ismerte őt. Soha nem fedné fel előtte Jericho gyenge pontját. Senkinek nem kellett tudnia róla, és Delphine magával vinné a titkot a sírba. – Szükséged van bármire is? – kérdezte Alexion. – Nem, köszönöm. El tudom látni. A férfi biccentett. – Rendben. Megyek, és megnézem a többieket. Hívj, ha bármire szükséged lenne. Mikor egyedül maradt Jerichóval, Delphine eltávolította róla az inget. Fintorogva nézett végig a sebein és a hegein. Alexionnak igaza volt. Noir alaposan ellátta a baját… A szívére célzott. Az egyik találata alig hibázta el. A vére megfagyott, mikor rájött, hogy mit is jelent ez. Noir tudta. Valahogy, valaki elmondta neki, hogy Jericho belehalhat abba, ha átdöfik a szívét. Ez lehet az egyetlen oka annak, hogy ezt tette. De ki mondta el neki? Miért?

%

Sherrilyn Kenyon Ha nem sikerül megállítaniuk Noir-t, mindnyájan szenvedni fognak. Az Olümposz elbukik, és senki sem lesz biztonságban. De ahogy Jericho is mondta, a legtöbb ember eladó. Azok, akikre ez nem igaz, kevesen voltak. Talán az érintett isten azt remélte, hogy Noir jó oldalán maradhat, és elkerülheti azt, hogy célpont legyen belőle. Vagy talán a jó szándéka jeleként ajánlotta fel az információt. Vagy csak ennyire gyűlölte Jerichót. Ki tudja? Fájt a szíve a gondolattól, hogy valaki ennyire rideg lehet. Az erejét felhasználva lezárta a sebeket, és vizet meg egy tiszta anyagot jelenített meg, hogy lemoshassa a férfi testéről a vért. Ahogy végigtörölte a hasát, megállt a sebhelyek látványától. Tépett szélűek és mélyek voltak, hasonlóak az arcán lévőhöz. Delphine felsóhajtott. Zeusz. Ismerte ezeket a hegeket. Villámoktól származtak. Alig bírta elviselni a tanúbizonyságát annak, hogy Jerichónak mit kellett elszenvednie. Leült az ágyra, és végigsimított az arcélén és az ajkán. Még eszméletlenül is sugárzott belőle az erő. És eljött érte, hogy megmentse. A Phoboszhoz intézett szavai még hűen éltek benne. Igen, elment, hogy megmentsen másokat, de először kifejezetten érte jött. Még a nővérével szemben is elsőbbséget élvezett. A hála könnyei elhomályosították a látását. – Olyan ádáz vagy – suttogta. Mégis, a vérét hullatta érte. Ő, aki megesküdött, hogy nem tesz keresztbe Noir-nak, mégiscsak megtette. És nem azért,

&

Dream Warrior mert Noir megfenyegette. Azt Delphine nem hitte el. Már a kezdet kezdetétől védelmezte őt, oly módon, ahogy előtte csak nagyon kevesen tették. Jericho gyűlölte a világot, ennek ellenére Delphine önjelölt védelmezője lett. Megfogta a kezét, és a sötét, heges bőrére nézett. A kérges, sebhelyes tenyere kétszerese volt az övének. Egy gyilkos keze volt, és a szeretőéjé, a férfié, aki minden részét meghódította. Jericho szeme megrebbent. – Helló – suttogta, boldog volt, hogy a férfi magához tért. Harag árnyékolta be a szemét. – Az Olümposzon vagyok? – Nem, Katoterosban. Nem hagytam, hogy átvigyenek. Jericho szorítása a kezén erősebb lett, miközben a szeme viharossá vált. – Miért vagy olyan kedves velem? – Ezt hogy érted? – Megfenyegettelek, és megfélemlítettelek. Alig ismerjük egymást, és mégis kedves vagy velem. Miért? – Kell, hogy okom legyen rá? A férfi szeme sötét volt, és vádló. – Mindenki hazudik. Mindenki eladó. Mit nyertél a kedvességeddel? Delphine-t megdöbbentette a rosszindulata. – Nem motivált semmi, azt leszámítva, hogy vissza akartam fizetni az adósságom, amiért megmentettél. A szavai láthatólag csak még jobban feldühítették. – Szóval azt akarod mondani, hogy nem Zeusz küldött, hogy elcsábíts?

fejezet J

ericho figyelte, ahogy a rémület és a félelem átszáguld Delphine arcán. Épp elégszer látta már, milyen az, ha valakit letolt gatyával kapnak el ahhoz, hogy felismerje, és undorodott attól, hogy hagyta, hogy ilyen könnyen átverjék. Hogy hitetett neki valaha is? – Tehát igaz. – Vicsorogva kikapta a kezét a nő szorításából. – Tudhattam volna. Amikor fel akart állni, a nő már-már durván lökte vissza. – Ne merészelj ilyen álszent módon viselkedni, és itt hagyni engem, te makacs idióta! Igen, Zeusz megparancsolta, hogy csábítsalak el. Nem tagadom! Akárcsak a nővéred, ami azt illeti. De hallgattam én rájuk valaha is? Zeusz azt is megparancsolta nekem, hogy kapjam el Arikot, és azt sem tettem meg, a nyomát te is láthattad.

Dream Warrior – De elcsábítottál engem. – Gyűlölte, hogy nem tudja eltűntetni a hangjából a fájdalmat. De az sokkal jobban zavarta, hogy érdekelte őt az egész annyira, hogy fájdalmat érezzen miatta. Annyi évszázadon keresztül óvta magát az ilyesmitől, és Delphine áttört minden védvonalán, és keresztüldöfte a szívét, amiért legszívesebben fájdalmat okozott volna neki. A nő döbbentnek tűnt. – Hogyan? Azzal, hogy kedves voltam hozzád? Ennyi az egész? Valami oknál fogva azt hittem, a csábítás ennél sokkal komolyabb. Ez felkorbácsolta Jericho haragját. – Ne merészelj ilyen lekezelően bánni velem! – Én nem bánok veled lekezelően, Jericho. Azt te csinálod magaddal, ha azt hiszed, hogy elcsábítottalak. Csak annyit tettem, hogy emberként kezeltelek. – Milyen szánalmas vagyok, hogy csak ennyi kellett hozzá? Delphine a hasára csapott. Nem erősen, csak annyira, hogy felkeltse a figyelmét. De attól még sikerült felbosszantania. – Nem vagy szánalmas – morogta. – És nem vagy haszontalan. Szenvedsz. Talán össze vagy zavarodva egy kicsit, az biztos, hogy őrült vagy, de szánalmas, az nem. – Őrült? – Hát, lementél a pokol legmélyebb bugyrába, hogy megments egy nőt, aki elég ostoba volt ahhoz, hogy elkapassa magát… hányadszor is? Személy szerint én nem mentettem volna meg magamat, már az első alkalom után sem. Nekem ez azt mondja, hogy őrült vagy. Jericho legszívesebben üvöltözött volna vele. Meg akarta tagadni őt, és dühös akart rá lenni. Bántani akarta őt, és

Sherrilyn Kenyon elátkozni a puszta létezését. Mégis, mikor ránézett, csak a tökéletes ajkát látta, amit meg kellett csókolnia, és a csodálatos mosolyát, ami felmelegítette a szívét. Az aranypöttyös zöld szemét látta, az arcban, ami mostantól örökké kísérteni fogja. Hogy csinálta ezt? Hogy tudta elérni azt, hogy az egyik percben legszívesebben megfojtotta volna, a következőben pedig már magához akarta ölelni: A szavai keresztülhasítottak a harag vörös ködén. Évszázadok óta először nem érezte magát szánalmasnak, vagy haszontalannak, és ez nem azért volt, mert visszakapta az erejét. Hanem mert Delphine valami többnek látta őt. És a legfőbb vágya az lett, hogy azzá a férfivá váljon, akinek a nő látta. Mielőtt megállíthatta volna magát, megcsókolta őt. Delphine teljesen megdöbbent. Hogy tud Jericho egyik percről a másikra így váltani a gorombaság és kedvesség között: – Veled tényleg nincs minden rendben, igaz? – kérdezte, mikor a férfi a fülcimpáját kezdte harapdálni. – Nem. Valami kétségtelenül félresikerült bennem. – Jericho hátradőlt és a szemébe nézett. – Gyűlölni akarlak, de még csak dühös sem tudok maradni rád. Delphine összeszűkült szemmel nézett rá. – Tudod mit, szerintem neked még nálam is sokkal nagyobb szükséged lenne egy leckére arról, hogyan kell másokat elcsábítani. Ezzel az erővel miért nem mondod rám azt, hogy ronda és kövér vagyok? Jericho nevetett.

Dream Warrior A hang teljesen váratlanul érte Delphine-t. A szívből jövő, mély kacagás nem volt sem szarkasztikus, sem gúnyolódó. Valódi volt. – Micsoda? Te nevettél? A férfi megpróbált komolynak tűnni. – Nem. – De igen, az volt. Hallottam. Szentséges atyaúristen – cukkolta Jerichót –, valaki hívja gyorsan Hermészt, hogy figyelmeztethessük a többieket. Szerintem eljött a világvége… ez biztos, hogy az apokalipszis első jele volt. – A hangja elhalt, mikor meglátta a fájdalom villanását a férfi szemében, amit nagyon gyorsan megpróbált előle elrejteni. – Jericho, csak kötözködtem veled. Sosem bántanálak meg szándékosan. – Remek, mert olyan helyen élsz a szívemben, ahol csak te tudsz nekem fájdalmat okozni. Delphine megdermedt, ahogy az alig hallható szavak megütötték a fülét. A férfi mélyen a szemébe nézett. – Gyűlöllek is érte. – Nem kell gyűlölnöd. Tudod, hogy előbb ölném meg magam, mint hogy ártsak neked. Jericho fürkészően nézett rá. – Nem, nem tudom. És arra kérsz, hogy bízzak meg benned, mikor mindenki, akit valaha is ismertem, elárult engem? – Niké nem. A Titán elhúzta a száját. – Ő mondta el Noir-nak, hogyan tud engem megölni. Delphine döbbentnek tűnt. – Tessék? – Noir megmutatta az emléket, mikor leszúrt. Delphine korholó pillantást vetett rá. – Azura azt is mondta neked, hogy én vagyok Zeusz kedvenc ágyasa, ami totális

Sherrilyn Kenyon hazugság volt. Ezek hazugok, Jericho. Akkor sem tudnák, hogyan kell igazat mondani, ha feldugnád a kézikönyvet a seggükbe. Higgy nekem, amint kinyitják a szájukat, hazudnak. Ez garantált. A nővéred szeret téged. Minden áron gondoskodni akart arról, hogy kapsz egy esélyt a menekülésre. Miért fordulna akkor éppen most ellened, és árulná el Noir-nak a gyengeségeidet? – Akkor ki tette, ha nem ő? Delphine vállat vont. – A csarnok tele volt istenekkel, mikor Zeusz elmondta nekem. Bárki lehetett közülük. Jericho képtelen volt felfogni, hogy lehet valaki ennyire vak. Ez még nem zárta ki Nikét. Akár ő is tehette. – Hogy vagy képes megbízni másokban mindazok után, ami történt? – Mert így döntöttem. Nem hagyom, hogy a Noir-hoz és Zeuszhoz hasonlók tönkretegyék az életemet azzal, hogy mindenkire gyanakvással nézzek. Nem fogom megadni nekik ezt az erőt. Nem érdemlik meg. Jericho szeretett volna olyan lenni, mint a nő, de nehéz volt. Nem tudta, hogy képes lesz valaha is megbízni valaki másban. Túl sokszor használták már fel ellene ezt az érzést. Delphine lenyomta őt az ágyra, és betakarta. – Pihenned kell. Noha a sebeidet elláttam, a tested még mindig kimerült, és bizonyára fájdalmaid is vannak. Adj magadnak időt, hogy teljesen felépülj. – Túl sok munka vár ránk ahhoz. Tudnom kell, hogy… – Nem! Jericho csak pislogott, képtelen volt elhinni, hogy a nő nemet mondott neki. Ráadásul ilyen ellenkezést nem tűrő,

Dream Warrior durva hangnemben. – Ezt nem gondolod komolyan. – De igen – mosolygott Delphine gúnyosan. – És nehogy használnom kelljen a Jedi elme-trükkjeimet. A végén még elszúrom, és kiégetem az agyadat. A férfi képtelen volt elnyomni egy mosolyt, amit az alaptalan fenyegetőzés váltott ki. – Értékelem az aggodalmad, de Noir még mindig szabadon szövögeti a terveit, és beszélnem kell Deimosszal és M’Adockal. Talán tudnak valamit, amit felhasználhatunk. Delphine az ajkába harapott, és felsóhajtott, mintha vitába szeretne szállni vele, de tudja, hogy felesleges lenne. Az istenekre, mennyire imádta az ingerült arckifejezését. – Tudod, csak egy módon találkozhatsz velük: ha elmész az Olümposzra. Tényleg ezt akarod? – Nem. De Noir szívét a markomban akarom látni, és ha ehhez az kell, hogy odamenjenek… – Jobban akarod az övét, mint Zeuszét? Delphine-nek igaza volt. Nem könnyű eldönteni, hogy kinek a halálára vágyik jobban. A legjobb az lenne, ha mindkettő sírján táncolhatna. – Talán. Delphine a szemét forgatta. – Szerintem imádsz dühöngeni. – Nem igazán. – Pontosabb lett volna azt mondani, hogy a düh a fő létfenntartó erő a számára. – De Noir személyes vérbosszút akar. A kényeskedést és a gyávaságot most nem engedhetjük meg magunknak. A legjobb védekezés egy jó támadás. Nyulat kell csinálnunk az oroszlánból, és le kell vadásznunk.

Sherrilyn Kenyon – És mi lesz, ha erre nem vagyunk képesek? – Én nem így gondolkodom. Noir a miénk, és el fogjuk érni, hogy azt kívánja, bár sose dugta volna ki az orrát Azmodeából. Delphine elképesztőnek találta a szenvedélyét. Azt kívánta, bár lenne más mód. De a férfi ezt akarja… – Akkor irány az Olümposz. De próbálj meg viselkedni! Tudom, hogy mennyire nehéz ez a számodra, de… Jericho méltatlankodva felhördült. – Nem fogok a szőnyegre pisálni. – Nem a szőnyeget féltem. Hanem a poharukat. Egy morcos pillantás kíséretében, Jericho megjelenített a testén egy fekete felsőt és egy fekete nadrágot, majd az Eltűnőszigetekre teleportált, ahová Acheron és az emberei a megmaradt túlélőket vitték. Delphine követte Jerichót, és felkészítette magát a legrosszabbra. Azt már megtanulta Jerichóval kapcsolatban, hogy a vérmérséklete mindig eluralkodott rajta. És abból, amit Deimoszból és M’Adocból látott, tudta, hogy semmi szükségük nincs egy újabb ütlegelésre. Beléptek a templom csarnokába – ahol az Oneiroszok összejöttek ünnepelni, pletykálni vagy információt cserélni. Ma a hely úgy nézett ki, mint egy hatalmas elfekvő. Néhány Oneirosz a sérülteket kezelte. A koordinálással megbízott félisten volt az, aki meglepetést jelentett a számára. Moesiai Zarek embernek született. Ami rosszabb, hogy rabszolgaként nőtt fel, akit hamisan megvádoltak azzal, hogy megerőszakolta a tulajdonosát, és ezért kivégezték.

Dream Warrior Évezredekig a Sötét-vadászok közé tartozott, akik kordában tartották a Daimónokat. Legalábbis, elméletileg. A valóságban Zareket csak egy lépés választotta el az őrülettől – és még csak nem is egy egész lépés. Távol tartották az emberektől, az ő védelmük érdekében. Néhány évvel ezelőtt, Artemisz túl veszélyesnek ítélte, és egy orgyilkost küldött utána. De mielőtt az teljesíthette volna a küldetését, Acheron megvétózta az istennő döntését, és Themiszhez fordult, hogy ítélje meg, Zarek érdemes-e arra, hogy megmentsék. Mivel Themisz maga ezt akkor nem tehette meg, a lányát, Asztridot küldte, hogy ítélkezzen felette. Asztrid pedig nem csak épelméjűnek nyilvánította Zareket, de megmentette az életét, és bele is szeretett. Azóta ők ketten elválaszthatatlanok. A magas, szőke és gyönyörű Asztrid épp a terem másik végében, egy Oneirosz nőnek segített. Zarek épp néhány újabb istent küldött a sérültek felé, miközben ő maga az Oneiroszok és a Dolophonoszok elhelyezésében segédkezett. Noha most már istennek számított, megtartotta vad, emberi tulajdonságait is. Az sem segített, hogy a haja éjfekete volt és rövidre vágta. Az élesre nyírt kecskeszakálla a hajához hasonló színben pompázott. Olyan rosszindulatú aura lengte körbe, hogy Delphine nyakán égnek állt a szőr. A férfi azonnal átszelte a csarnokot, mikor meglátta őket. – Ash azt mondta, hogy ti nem fogtok csatlakozni hozzánk. Félve attól, hogy Jericho valami olyasmit mond, amivel felbosszantja Zareket, Delphine közéjük lépett. – Változott a

%

Sherrilyn Kenyon terv. Te miért vagy itt? – Én kértem meg, hogy jöjjön el – mondta Asztrid, és csatlakozott hozzájuk. – Nem minden Szkotosz tért vissza, így féltem attól, hogy újabb támadás fog érni minket. Valamilyen őrült oknál fogva, egyesek még mindig Noir-t pártolják. Zarek biccentett. – Szóval ha azok a punkok idemerészkednek, az ördöggel fognak táncolni, és hamar a vasvillája szúrós végén találják magukat. Asztrid büszkén karolta át a férfi derekát, és ölelte magához. – Ha fejek letépéséről van szó, nincs még egy olyan szakértő, mint az én Zarekem. – A nimfa Jerichóra nézett. – Ti ketten híresen jól ki tudnátok jönni egymással. Ehelyett a két férfi gyanakodva méregette egymást. Mulatságos lett volna, ha nem forgott volna ilyen sok kockán. – Hol van Deimosz? Asztrid a távolabbi sarokba mutatott. – Phobosz visszament, hogy segítsen a többieknek, és annyi embert mentsen meg, amennyit csak tud. – Kösz. – Jericho elvezette Delphine-t Asztrid és Zarek közeléből oda, ahol Deimosz pihent. Bűntudatos arccal nézett a nőre. – Nekem is ott kellene lennem, segíteni. – Nem tudsz. – Megveregette a mellkasát, pont a szíve felett. – Noir tudja, hogy ölhet meg. Ki kell vonnunk a játékból, különben azt kockáztatjuk, hogy elveszítünk. – A félelem nem irányít engem. Delphine szárazon mosolygott. – Tudom, kemény legény. De elég komoly kikapcsoló gombod van, és kétség sem fér hozzá, hogy Noir oldalán erről már mindenki tud.

&

Dream Warrior – Egy dolgot biztosan tudok: azt, hogy ebben az univerzumban mindenkinek van gyengepontja. Noir ismeri az enyémet. Nekünk már csak meg kell találnunk az övét. Deimosz fintorgott, ahogy a közelébe értek. Zúzódások borították, és még mindig vérzett. Valaki bekötötte a fejét, és az egyik szemét is fehér géz fedte le. – Megtalálni, a nagy francokat. Nézz rám. Még csak meg sem tudják gyógyítani a sérüléseket, amiket ő okozott. Mikor láttál engem utoljára ennyire leharcolva? Jericho a legkevésbé sem jött zavarba a kérdés hallatán. – Akkor, mikor egy trák rabszolganő táncolt nektek. Te és Phobosz úgy összeverekedtetek, hogy nekem kellett szétszednem titeket. Utána mindketten így festettek. Deimosz nevetni kezdett, aztán hirtelen káromkodott egyet. – Te vagy az egyetlen, aki képes emlékezni egy ilyen történetre. – Biztos vagyok benne, hogy Phobosz sem felejtette el. – Lehet. Delphine letérdelt a Dolophonosz mellé. Micsoda fájdalmai lehetnek… Ellentétben Jerichóval, ő még sosem látta a férfit ilyen állapotban. – Mi folyik itt, Deimosz? Miért jött Noir utánunk ilyen sok idő elteltével? Tudom, hogy a Szkotoszokat akarja, de miért nem támadott ránk korábban? Deimosz fáradtan felsóhajtott, mielőtt felelt. – Röviden azért, mert a Malakhim visszatért. Abban a pillanatban, hogy az előző Malakhim Noir ellen fordult, és elmenekült tőle, Noir ereje azonnal és látványosan meggyengült. Delphine értetlenkedve nézett rá. – Ezt nem értem.

Sherrilyn Kenyon – Tudod, hogy az erőnk meggyengül, ha nincs senki, aki imádjon minket? Elméletileg. Azonban valami nagyon zavarta őt. – Igen, de az Oneiroszok erejével sosem történt ez meg. Nem úgy, mint a többi istenével. – Ez azért van, mert Acheron segítségül hívta az Álomvadászokat, hogy a Sötét-vadászai fizikailag és mentálisan is gyorsabban gyógyuljanak, mikor alszanak. A létszámukat elnézve, meg azt, hogy milyen nagy szükségük van rátok a gyógyulásban, a Sötét-vadászok segítettek az Oneiroszoknak abban, hogy fenntartsák az erejüket. – Óh… – Tehát ezért nem illant el az erejük. Hirtelen sokkal hálásabb lett Acheronnak, mint ezelőtt volt. – Nos, Noir erejének nagy része – folytatta Deimosz – a Malakhimtól és a hűségétől függ. Azura képes volt megtartani az ereje egy részét azzal, hogy Jadenön élősködik, aki így pedig a démonokból él, és abból, hogy a démonoknak szükségük van rá. De mikor Nick apja elmenekült, Noir azonnal gyengülni kezdett. És mikor Nick megkapta az erejét, az kiragadta Noir-t a már-már kómaszerű állapotából. Minél többet használja a Malakhim az erejét, annál erősebb lesz Noir. Ezért van olyan nagy szüksége a Malakhimra, és ezért támad minket folyamatosan. Azt reméli, magához vonzhatja a Malakhimot. Így már volt értelme, és ez azt is megmagyarázta, mindeddig hol volt Noir. De volt még egy sötét erő, ami még nem mutatta meg magát. – Mi van a nővérükkel, Braith-szel? – Noir és Azura nagy erőkkel keresik. Jelenleg fogalmuk

Dream Warrior sincs, mi történt vele. Jericho hirtelen felkapta a fejét. – Át tudják fésülni az álmok birodalmát, és ott Nick nyomára akadhatnak, igaz? Deimosz bólintott. – Plusz minél több isten esküszik fel Noir szolgálatára, annál erősebbé válik. Hatalmasak lehetünk, ha az emberek hisznek bennünk, de ha egy másik isten imád minket, az kétszer olyan erőssé tesz minket. – Jerichóra nézett. – Te visszaverheted őt, és ezzel Noir is tisztában van. Ez igaz volt, azt leszámítva, hogy Zeusz fatális hibája miatt Jerichót most túl könnyű megölni. – Mi Noir gyengepontja? – Jaden. Jericho szemöldöke felszaladt a váratlan válasz hallatán. – Ezt hogy érted? Deimosz arca megvonaglott a fájdalomtól, mielőtt felelt. – Ha kiszabadítjuk Jadent, Noir-t és Azurát is megölhetjük. Neki megvan hozzá az ereje, de jelenleg a rabszolgájuk, és tilos számára, hogy ártson nekik. És a kiszabadítása közel lehetetlen, Noir most már bizonyára hét lakat alá zárta a kis házikedvencét. Jericho Delphine-re pillantott, mielőtt újra megszólalt. – Szóval, a legkönnyebb módja azt megakadályozni, hogy Noir még több erőt gyűjtsön az, ha megöljük a Malakhimot. Deimosz morgott egyet. – Azt csak hiszed. De van egy komoly probléma az elméleteddel. Az élete Acheronéhoz van kötve. Ha őt megölöd, Acheron is meg fog halni. Delphine frusztráltan felsóhajtott. – Ha Acheron meghal, a Pusztító kiszabadul, és akkor a világnak annyi. Deimosz bólintott.

Sherrilyn Kenyon Jericho káromkodott. – Ki gondolta úgy, hogy ez egy jó ötlet? – Ash, mikor még nem tudta, hogy Nick egy Malakhim. Hát persze! Jericho idiótának bélyegezné, ha neki nem lettek volna még ennél is ostobább húzásai. Kezdve azzal, hogy megmentette a mellette lévő nőt. Habár, lehet hogy az annyira nem is volt ostoba lépés… – Akkor most mit fogunk csinálni? – kérdezte Delphine. – Jelenleg a legégetőbb probléma az, hogy hogyan szerezzük vissza a Dolophonoszokat, az Oneiroszokat, és a Szkotoszokat Noir-tól. Ameddig csak egy is szolgálja őt, cseszhetjük. Igen, a legutolsó, amire szükségük van az az, hogy sebezhetőek legyenek álmukban. Senkinek nincs szüksége egy Freddy Krueger utánzóra. Jericho keresztbe fonta a karját. – Hányan maradtak Noir oldalán? – Vagy százan. Delphine felnézett. – De sokakat sikerült visszaszerezni. Harcolhatunk ellenük, és hazahozhatjuk őket. – Vagy megölhetjük őket – tette hozzá Jericho. Személy szerint az utóbbit jobban preferálta. Ha nem jönnek maguktól, akkor véleménye szerint nem lehet bennük megbízni. Jobb, ha kiiktatják őket most, mintha befogadják őket, hogy aztán később megbánják. Delphine dühösen nézett rá. – Újabb támadást kell indítanunk ellenük. – Szükségetek lesz egy vezérre – mondta Zarek, miközben

Dream Warrior csatlakozott hozzájuk. – Egy masszív, koncentrált támadás a Tükrök Csarnokából, hogy elkaphassátok őket, amíg az álmok világában tartózkodnak, és egy másik azok ellen, akik ébren vannak. Jericho bólintott. – Véres lesz, de Zareknek igaza van. Ki kell józanítanunk a Szkotoszokat, és kigyógyítani őket a drogból, hogy be tudjuk ezt fejezni. Delphine a fejét rázta, ahogy átgondolta. Nem volt benne biztos, hogy jelen helyzetükben van bármiféle esélyük. – De ki fogja vezetni őket? M’Adoc… – Ő nem katonai parancsnok – mondta Deimosz, félbeszakítva őt. Jerichóra pillantott. – Te vagy a legjobb esélyünk. Szemmel tudod tartani a Forrást, és tudhatod, hogy Noir és Azura mikor merítenek erőt belőle. Emellett van parancsnoki tapasztalatod, és azzal is tisztában vagy, hogyan kell sarokba szorítani, és kivégezni az ellenséget. Zarek nem tűnt elégedettnek. – Egyedül nem lesz képes minderre. Hány Forrás-istenünk van? Asztrid adta meg a választ. – Négy: Jared, Acheron, Niké… – itt megállt, és egy oldalpillantást vetett rá – és Jericho. – Van még kettő – mondta Deimosz. Asztrid összevonta a szemöldökét. – Ki? – A sumér isten, Szín, és az ikertestvére, Zakar. Ezúttal Delphine tűnt teljesen döbbentnek. – Miért segítenének nekünk harcolni? – Acheron Szín apósa. – Óh – mondta, ahogy felfogta. Ez sok mindent megváltoztat. – Ez talán működhet.

Sherrilyn Kenyon Zarek felhorkant. – Vagy az egész a képünkbe robbanhat. Jericho szemében ördögi fény csillant. – Nos, a másik alternatíva az, hogy felébresztünk néhány Titánt, és rászabadítjuk őket az ellenségre. Zarek gonosz kacagása visszhangot vert a csarnokban, mintha máris maga előtt látná az eseményeket. – Zeusz összeszarná magát. Jericho vállat vont. – Kit érdekel? Delphine és Asztrid felemelték a kezüket. Asztrid megköszörülte a torkát. – Ha elfelejtettétek volna, srácok, a Titánok kissé dühösek az örökkévalóságig tartó bebörtönzésük miatt. Ha kiengeditek őket, szerintem Noir-nál is nagyobb problémával fogjuk szembetalálni magunkat. Emellett belőlük sokkal több van. Delphine bólintott. – Támogatom mindenben, amit mondott. – Nekem jobb ötletem van. – M’Adoc teleportált be melléjük. Delphine-t meglepte a jelenléte, és az még inkább, hogy kihallgatta a beszélgetésüket. A férfi még mindig bizonytalanul állt a lábán, és pár pillanat múlva össze is esett. Jericho elkapta őt, és segített neki leülni a földre. M’Adoc gyorsan összeszedte magát, majd elmagyarázta nekik az ötletét. – A Szkotoszok a gyengepontunk. Noir azzal az ígérettel szerezte meg őket magának, hogy visszaadja nekik az érzelmeiket. És mikor a birodalmába mentek… – Bedrogozta őket – fejezte be a mondatot Delphine, még élénken élt az emlékezetében Zeth figyelmeztetése és a méreg

Dream Warrior ocsmány hatása. M’Adoc bólintott. – Ameddig ott tartja őket, nem tudnak harcba szállni ellene. De ha valahogy kijózaníthatnánk Zeth-t, újraegyesíthetnénk a Szkotoszokat és az Oneiroszokat. Ha visszakapjuk az érzelmeinket, a jogos düh azért, amit velük tettek a mi sorainkat fogja erősíteni. És mi több, Noir nem fog tudni nekik már mit felajánlani. Különös most, hogy háborúban áll velünk. Jericho még mindig szkeptikus volt. Ez túl könnyűnek tűnt. – Biztos vagy te ebben? M’Adoc bólintott. – Szükségük van arra, hogy visszaállítsák a hűség és becsületesség érzését. Ha feloldják az átkot, újra azok lehetünk, akik egykor voltunk. – Lehetséges ez? – kérdezte Delphine. – Azt hittem, ha egyszer kirónak egy átkot, az örökké tart. – Nem feltétlenül. De annak az istennek kell visszavonnia, aki kivetette. Emellett ez az átok már amúgy is meggyengült. Az érzelmeid, Delphine, nem vetted észre, hogy erősebbé váltak? – Azt hittem, ez annak a mellékhatása, hogy harcoltam néhány Szkotosszal. M’Adoc a fejét rázta. – Zeusz már nem olyan hatalmas, mint egykor volt. Akárcsak Noir esetében, minél kevesebben imádják őt, annál gyengébb lesz. Deimosz bólintott. – És ellentétben Apollónnal, neki nincs egy teljes fajra való Daimónja, hogy higgyenek benne, és táplálják az erejét. – Pontosan. Megvan a képessége, hogy feloldja az átkot.

Sherrilyn Kenyon Ellentétben Apollónnal, ő nem végzetesen idióta, ezért vissza lehet csinálni. Jericho hátrébb lépett. – Akkor megyek, és váltok néhány szót villám-seggel. Delphine rémült arckifejezéssel ragadta meg a karját. – Nem mehetsz. Azonnal meg fog ölni. – Számít ez? – Nekem számít. Jericho elmosolyodott, és a kezét a nő arcára fektette. Szavak még nem jelentettek neki ilyen sokat, és ami a legmegdöbbentőbb, az az, hogy Delphine őszintén mondta. – Minden rendben lesz. – Zarek felé terelte őt, és a férfinak azt mondta: – Tartsd rajta a szemed, míg visszajövök. – Tudod – mondta Deimosz, és ülő helyzetbe tornázta magát. – Azt gondolom, hogy igaza van. Talán nem ártana egy kis erősítés, mikor Zeusszal beszélsz. Ismerve azt a rohadékot, ez csak még jobban felbosszantaná. Zeusz sosem szerette, ha nézőközönsége akad, mikor téved valamiben. Minden ravaszságára szüksége lesz ehhez, és tanúk nélkül egyszerűbb lesz. – Évszázadokon keresztül álltam a jobbján, Tudom, hogyan kell beszélni vele. Deimosz gúnyosan felhorkant. – És te voltál az is, aki az egyik legkeményebb büntetést kapta tőle. – Ami azt jelenti, hogy tudom, hogyan kell nála túl messzire menni. Ne aggódj! Nem követem el még egyszer ezt a hibát. Delphine M’Adoc felé fordult. – M’Adoc, beszéld le erről! – Nem hinném, hogy képes lennék rá. Neked valószínűleg több esélyed van.

Dream Warrior – És ezt most még te sem fogod elérni. – Jericho már indulni akart, de Delphine megállította. – Vigyázz magadra! Kérlek. Kincsként őrizve ezeket a drága szavakat, fejet hajtott a nő előtt, majd az Eltűnő-szigetekről Zeusz privát templomába teleportált. Jericho megdermedt, ahogy a régi emlékek megrohanták. Egykor testvéreivel mind itt álltak őrt, míg az istenek királya fürdött, vagy ágyba vitte azt az istennőt vagy nimfát, amelyik felkeltette az érdeklődését. Csak nagyon kevés isten jöhetett be ide. És az évszázadok alatt itt semmi sem változott. A márvánnyal borított előcsarnok ugyanolyan rideg volt, mint annak idején. Jericho lehunyta a szemét, és az erejével meghatározta Zeusz helyzetét. A fürdőben volt, remélhetőleg egyedül. Jericho rászánt egy percet arra, hogy eltakarja a szemét, és megjelenítse a páncélját a testén. Megmozgatta az ujjait a fémkarmok alatt, és széttárta a szárnyait. Itt aztán nem lesz könyörgés. Pusztán Zeusz elé tárja az ügyet, és érvel majd, ha kell. Ha Zeusz harcot akar, azt is megkaphatja. Hagyta, hogy a haja szabadon szétterüljön a hátán, majd bement a fehér- és aranyszínű márvánnyal borított templom egyik hátsó helyiségbe. A fürdőszoba egy hatalmas átrium volt, melynek a túlsó oldalán egy vízesés táplálta a medencét, ami – elnézést a béna szójátékért – Olümposzi méretű volt. Gőz szállt

%

Sherrilyn Kenyon fel a víz felszínéről, jelezve, hogy a víz forró volt és megnyugtató. Zeusz a vízeséssel szemben helyezkedett el, a szeme le volt hunyva, miközben egy nimfa ült a medence mellett, és hárfán játszott. Az ő szemszögéből az isten teljesen nyugodtnak tűnt, és úgy látszott, nincs tudatában annak, hogy Noir-t gyakorlatilag csak egy lépés választotta el a torkától. Az ostoba barom! A nimfa felnézett, és döbbenten nyögött fel Jericho láttán. Zeusz azonnal felpattant, és káromkodva megfordult, hogy szembenézhessen vele. – Te meg mit keresel itt? – Jöttem, hogy meglátogassalak… atyám. Zeusz vicsorgott, majd odavakkantotta a nimfának: – Peia, hagyj minket magunkra! A nimfa azonnal eltűnt. A hárfa a padlóra esett, és nagyot koppant. Zeusz a hosszú köntöséért nyúlt, és maga köré tekerte, miközben még mindig a medencében volt. Az erejével egyszerűen csak kiemelkedett a vízből, majd a márványra lépett, hogy megközelíthesse Jerichót. – Elment a józan eszed? Jericho nem foglalkozott a sértő hangnemmel. – Néha napján úgy tűnik. De nem. Épelméjű vagyok, és azért jöttem, hogy beszéljünk. – Miről? – Arról, hogy mit fogsz tenni. Zeusz szeme fenyegetően összeszűkült. – És mi lenne az? – Fel fogod szabadítani az Álom-vadászokat az átok alól.

&

fejezet Z

eusz metsző tekintettel fürkészte, majd megállt előtte, és a köntösének övét szoros csomóra kötötte. – Te megőrültél. Jerichót mintha egy különös, csendes béke szállta volna meg, ami nem engedte, hogy reagáljon a provokációra. Milyen furcsa! Általában egy ilyen megnyilvánulásra azonnal Zeusz torkának esett volna. Talán Delphine nagyobb hatással volt rá, mint gondolta, mert meg mert volna esküdni rá, hogy hallja a hangját, mintha épp azt mondaná, hogy nyugodjon le. – Nem – mondta lassan. – Az egyetlen őrültség az lenne, ha figyelmen kívül hagynál. Az Álom-vadászoknak szükségük van az érzelmeikre, hogy érdemlegesen is harcolhassanak Noir ellen.

Sherrilyn Kenyon Zeusz a fejét rázta. – Azonnal ellenünk fordulnának. Ebben biztos lehetsz. Vajon mennyire lehet ostoba egy isten? És mellette még vak is? – Ha elkerülte volna a figyelmed, már megtették. Istenről istenre haladva fogják egyenként kiiktatni a panteonod tagjait. És az Oneiroszok meg a Dolophonoszok pedig, már elnézést a pocsék szójátékért, de nem többek egy rossz álomnál. Jericho keresztbe fonta a karját. – Ha visszaadod nekik az érzelmeiket, a panteon iránt érzett hűségük talán nagyobb lesz a jelenlegi vágyaiknál és ambícióiknál. Plusz, Noir már nem fog tudni nekik felajánlani semmi mást. Az egyetlen oka annak, hogy most az ő oldalán állnak, épp az, hogy megfosztottad őket az érzelmeiktől. Az egyetlen reményed pedig az, ha visszaadod nekik. Zeusz vicsorgott. – Ezt meg honnan tudod? – Még élsz, vagy nem? Noha évszázadokon keresztül másról sem álmodoztam, mint arról, hogy hogyan foglak megölni. És még mindig gyűlöllek minden egyes porcikámmal. Még mindig élsz, a görögségemből fakadó hűségem miatt. És a gyűlöletem miatt, amit Noir iránt érzek, amiért megpróbált kihasználni. Ezt kell felébresztenünk bennük. Zeusz gúnyolódva elmosolyodott. – Ez nem motivál engem eléggé ahhoz, hogy megtegyem, amit akarsz. – Akkor mondd el, mi motiválna eléggé. Zeusz szeme összeszűkült, ahogy átgondolta. Jericho esküdni mert volna rá, hogy hallja, ahogy az isten agyában egymásnak feszülnek a fogaskerekek. – Mit ajánlasz? Ne tedd, te idióta! Mondd neki azt, hogy az életét.

Dream Warrior De tudta, hogy ezzel nem kaphatná meg azt, amit akart. Zeusz az egyetlen, aki visszavonhatja az átkot. Ez nem a megfelelő hely arra, hogy szájhősködjön vagy arrogáns legyen. Erre szükségük van. Tedd meg Delphine jövőjéért… Az ő szabadságáért alkudozik éppen. Az életéért. Valahogy ez megkönnyítette számára ezt az egészet. – Amit kell azért, hogy véget vess az átoknak, amit soha nem is kellett volna kivetned rájuk. Zeusz oldalra döntötte a fejét, mintha hallaná Jericho gondolatait. A szeme fenyegetően elsötétedett. – Ez amiatt a kis Oneirosz-lány miatt van, akit utánad küldtem, igaz? A többi téged nem érdekel. Csak az ő szabadságát akarod. – Az isten gúnyosan felnevetett. – Átkozott legyek. Az nagy Kratoszt legyőzte egy közönséges álom-isten. Úgy tűnik, mégis csak működött az, hogy utánad küldtem azt a dögös kis cukorfalatot. – Ne nevezd őt így – mordult fel Jericho. Alig tudta visszafogni magát attól, hogy támadjon. Delphine nem egy tárgy, és átkozott legyen, ha hagyja, hogy akár maga Zeusz is azzá alacsonyítsa le őt. Zeusz megint nevetett, amiért Jericho legszívesebben az öklével törölte volna le az arrogáns vigyort a képéről. – Azt gondolod, hogyha visszakapja az érzelmeit, képes lesz szeretni téged? Törődni veled? Niké azt mondta nekem, hogy a nő olyan gyengepont lesz számodra, aminek nem fogsz tudni ellenállni. És igaza volt. Nincs is jobb egy csinos pofinál, ha arról van szó, hogy egy férfit hogyan kell meggyengíteni, különösen, ha az illető olyan sokáig el volt tiltva a szextől,

Sherrilyn Kenyon mint te. Valószínűleg ez volt az utolsó, amire Zeusznak emlékeztetnie kellett volna, ugyanis az önuralma jelenleg egy hajszálon függött. – Hagyd őt ki ebből. Szerencsére az isten tudta, mikor kell meghátrálni. – Rendben. Te szívességet kérsz tőlem, én pedig egy feltétel mellett teljesíteni is fogom. – És mi lenne az? – Amint megzaboláztuk a Szkotoszokat, a kötelességtudó rabszolgám leszel az örökkévalóság hátralévő részében. – Baszd meg – Jericho válasza még azelőtt kiszaladt a száján, hogy megállíthatta volna. Ez a rohadék teljesen elvesztette azt a maradék két agysejtjét is? Zeusz tényleg annyira ostoba, hogy azt gondolja, hajlandó lenne valaha is erről alkudozni? Zeusz vállat vont, mintha az egész panteonja sorsa nem ezen a döntésen múlott volna. – Akkor nincs alku. Csak remélem, hogy a kis Oneirosz jobban harcol, mint a többiek. Különben… Jericho teljesen ledöbbent az érdektelensége láttán. – Te tényleg teljesen hülye vagy? Ha Noir-nak sikerül a Gallúkkal átváltoztatnia és irányítania a Szkotoszokat, neked véged. Mindannyiunkat megölnek álmunkban. – Az én álmaim biztonságban vannak – egy kis elővigyázatosság, amiről már réges-rég gondoskodtam. Csak Noir-tól tartok, és most, hogy te kikerültél a képből, eggyel kevesebb eszköz áll a rendelkezésére. – Zeusz önelégülten vigyorgott. – Igen, nagyon szeretnél visszautasítani, és ellenem harcolni, de nem fogod megtenni. Most már nem. Azok után

Dream Warrior nem, hogy láttad a te gyönyörű Delphine-edet. Neki nem fogsz ártani, ugye? – Hallgass! – Miért? Sért téged az igazság? Jericho felüvöltött a dühtől, kitárta a szárnyát és torkon ragadta Zeuszt. Az isten még csak nem is pislogott, mikor Jericho a falnak szorította. – Rajta! Ölj meg! – nógatta. – Szabadítsd fel az erőmet, hogy az visszaszállhasson a Forráshoz. De ha nem vagy képes kezelni, márpedig mindketten tudjuk, hogy nem vagy rá képes, akkor Noir-é lesz, és csak még inkább felerősíti majd. Vagy ami még rosszabb, felhasítja az univerzum szövetét, és megöl minden élő lényt. Ez az, amit akarsz? Jericho erősített a fogásán, meg akarta ölni a rohadékot. A vérében akart fürdeni, és ki akarta zsigerelni… – Gyűlöllek. – Gyűlölj, amennyire csak akarsz. De végül a döntés a tiéd. Segíthetsz a többieknek azzal, ha beleegyezel a követeléseimbe, vagy visszautasíthatsz, és végignézheted, ahogy végül minden Noir és Azura ölébe hull. Mi legyen? Jericho megrázta a fejét, próbálta megérteni Zeusz gondolkodásmódját és önzőségét. – Hogy-hogy ennyire nem érdekel, mi történik a többiekkel? – Tévedés ne essék, van bennem együttérzés, de sosem visszakoztam attól, hogy megtegyem azt, amit meg kell tenni. Soha. Megöltem a saját apámat, hogy irányíthassam ezt a panteont. Tényleg azt gondolod akár egy percig is, hogy haboznék végezni mindenkivel, csak hogy megőrizhessem a helyemet az istenek királyaként?

Sherrilyn Kenyon Jericho megszorította a torkát, és elképzelte, ahogy Zeusz ott fekszik a lábai előtt, holtan. De ő is tisztában volt vele, hogy Zeusznak igaza van. Az emberi szíve miatt képtelen lenne elnyelni az erejét. Mindketten belehalnának, és csak Noir ereje nőne meg. Vagy mindannyian belepusztulnának. – Szóval, mi legyen, Kratosz?

Delphine megtorpant, mikor éles fájdalom hasított a testébe. Olyan érzés volt, mintha a szíve felrobbant volna, és tűz áramlott volna keresztül az erein. Felsikoltott és térdre esett, a kezével a mellkasát markolászta. Minden lélegzetvétel fájt. Minden egyes szívdobbanás felért egy kínzással. Mi a fene történt vele? Rettegve attól, hogy ez egy újabb támadás Noir-tól és a seregétől, körbenézett a csarnokban, ahol az összes többi Oneirosz és Szkotosz is lihegett a fájdalomtól. Azonban egyetlen Dolophonoszra sem volt hatással, bármi is történt velük. – Mi történik? – kérdezte M’Adocot. M’Adoc levegő után kapkodott és felnyögött. – Megcsinálta. Az érzelmeink nincsenek többé elzárva tőlünk. Lehetséges lenne…? Mikor az izzás alábbhagyott, és az érzelmei teljes erővel átsöpörtek rajta, jött csak rá, hogy belül mindeddig mennyire üres is volt. Körülötte minden sokkal élénkebb és élesebb lett.

Dream Warrior Minden hang, minden íz. A fény vakítóvá vált, az érzelmek elborították. Gyűlölet. Szeretet. Szimpátia. Félelem. Szomorúság. Boldogság. Nevetett és sírt. Zokogott, ugyanakkor kiabálni szeretett volna az örömtől. – Lélegezz – suttogta M’Adoc a fülébe. – Hagyd, hogy lenyugodjon az áradat. Erősen próbálkozott, de olyan nehéz volt. Ennyit arról, hogy Azura felszabadította őket – az semmi volt ahhoz képest, amit most érzett. Az istennő talán visszaadta az emberi oldalával járó érzéseket, de mindent összevetve, a kettőt nem lehetett egy lapon emlegetni. – Az emberek hogy tudják kezelni mindezt? – Néhányan jobbak benne, mint mások, és ők egyébként is hozzá vannak szokva, tekintve hogy a születésüktől kezdve a birtokukban vannak. Te is hozzá fogsz szokni… előbb vagy utóbb. Úgy tűnt, a férfi máris túltette magát rajta. Ő azonban nem. Minden túl nyers volt. Míg Jericho fel nem tűnt. Tompa moraj hallatszott, ahogy az Álom-vadászok üdvözölték őt. De a férfi nem törődött velük. A pillantása egyenesen Delphine-re tévedt. Könnyek homályosították el a látást, miközben a férfi a karjába vonta. – Köszönöm – suttogta neki. Jericho biccentett, majd a csarnokból Delphine hálószobájába teleportált. A kezét a férfi arcára fektette, a hüvelyujja a kalózszemén volt, amit bizonyára visszahelyezett, mikor Zeusz templomába ment. A boldogság és a szerelem, amit érzett, elképzelhetetlen volt. Életében még egyszer sem érzett így.

Sherrilyn Kenyon – Hogy beszélted rá? – Amiatt ne fájjon a fejed, nem fontos. De igen, az volt. A férfinek fogalma sem lehetett róla, hogy mennyit jelentett neki, hogy végre megérthette énjének azon részét, ami mindig is el volt zárva előle. Nem csoda, hogy olyan sok Oneirosz változott Szkotosszá. Az érzések erősek és részegítőek voltak. Mindet át akarta élni. És minden érzést meg akart élni olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehetséges volt. – Elképesztő vagy, én Jerichóm. Jericho megdermedt a szavak hallatán, melyek mélyen a szívébe metszettek. – Mit mondtál? – Azt, hogy elképesztő vagy. – Nem, minek szólítottál? A nő rámosolygott. – Én Jerichómnak. Furcsa, a gondolat, hogy Zeuszhoz tartozzon olyan szinten felbosszantotta, hogy alig volt képes kordában tartani a dühét. De az, hogy hozzá tartozzon… Az maga lenne a mennyország. Lehunyta a szemét, és mélyen megcsókolta, szükségét érezte, hogy a karjában tudja. Most már másodszor adta fel Delphine-ért a szabadságát. De most legalább már tudta az egyetlen igazságot. Megérte.

Noir teste íjként feszült meg, mikor megérezte, hogy egy erőteljes hullám éri el a birodalmát. Olümposzi szag áradt

Dream Warrior belőle. Leginkább Zeusztól bűzlött. Az a fattyú meg már megint mivel próbálkozik? Csak akkor értette meg, mikor a Szkotoszokra nézett. Zeusz visszavonta az átkot. Az érzelmeik visszatértek. Örömujjongás harsant mindenfelől, miközben rég elvesztett testvérekként ölelték meg egymást. Azura jelent meg mellette. – Mi a pokol ez? Noir undorodva vicsorgott. – Az Olümposziak. Új taktikával próbálkoznak. – Ellépett a nő mellől, oda, ahol a démonjai kábultan álltak. – Gallúk! Változtassatok át minden Olümposzit, akit találtok! Most! A Gallúk támadtak, de a Szkotoszok, akik most már teljes irányítás alatt tudták magukat, visszavágtak, példa nélküli képességeikről tanúbizonyságot téve. A drog, amivel eddig irányították őket, abban a pillanatban eltűnt a szervezetükből, hogy az érzéseik felszabadultak. Azura felé fordult, a nő szemében félelem csillant. – Ez nem jó. – Ne ess kétségbe! Ez csak egy pillanatnyi kudarc, és semmi olyan, amin ne tudnánk úrrá lenni. – Noir az erejével lezárta a birodalmat. Noha azt nem tudta megakadályozni, hogy az Álom-vadászok távozzanak, azt igen, hogy bármi más bejöhessen. Ez távol tartja majd a támadásokat, míg ki nem találja, hogyan reagáljon erre a legutóbbi csavarra. Jericho leleményes volt, ezt még ő is elismeri. De ő nem ellenfél Noir-nak. És Noir tudta, hogyan kell motiválni az embereket. És most Kessar és a Gallúk az ő oldalán álltak…

%

Sherrilyn Kenyon Győzni fog, és nem számít, kit kell megölnie.

– Szóval a prófécia igaz. A tengerészkék nadrágot és sötétkék felsőt viselő Zeusz megfordult Héra hangjának hallatán. Épp azt tervezte, hogy visszatér a főtemplomba, ahol a többi isten épp most vacsorázik, de attól, amit a nő mondott megtorpant, mintha falba ütközött volna. – Mit keresel itt, Héra? Felesége az ajtó küszöbén jelent meg, ami a hálószobájából a főhelyiségbe vezetett. A magas, sötétvörös hajú nő egyike volt a legszebb istennőknek. Noha időnként megcsalta őt, tudta, hogy Hérának nincsen párja ezen a világon. Szépsége különleges volt és feltűnő. Az ő tökéletes társa. – Csak azt akartam mondani, hogy meg vagyok lepve, hogy vidáman beteljesíted a jóslatot, aminek az elkerüléséért annak idején annyit küzdöttél. – Nem tudom, miről beszélsz. – Ó, ugyan már, szerelmem. Pontosan tudod te, hogy miről beszélek. Ez volt az, ami ellen küzdesz azóta, hogy megfosztottad az Oneiroszokat az érzelmeiktől. Mindketten tudjuk, hogy semmiféle álom nem volt. Egy Oneirosz sem szórakozott az álmaiddal. Nem merészelték volna, függetlenül attól, hogy mennyire felbosszantottad őket. Teiresziász szavai miatt mészároltattad le sokukat és igáztad le őket. Dühösen kapkodta a levegőt, és a nőre meredt. Hogy meri ezt most felhozni? Ezt már rég száműzte a távoli múltba.

&

Dream Warrior Évszázadokkal ezelőtt gondoskodott erről. A próféciát kijátszotta és a világ visszaállt a természetes rendjébe. De Héra folytatta a mondandóját, figyelmen kívül hagyta az ő egyre növekvő haragját. – „Június ötödik napján, leánygyermek születik az emberek és a mennyei istenek véréből, aki majd megidézi a Titánok leghatalmasabbját, és győzedelmeskedik a nagy Zeusz felett. Az ő kezében lesz a Végzet istennőinek akarata, és az Olümposz felséges királya nem lesz többé. A végső erő áll majd rendelkezésére, és a halandók világát járja majd, akárcsak az álmok világát. Szeretete, együttérzése lesz az Olümposzi rend vége, és ismét egy Titán uralkodik majd az istenek felett.” Az apja ezt az átkot rótta ki rá, miután Zeusz kasztrálta őt. Tönkre fog tenni, én pedig nevetek majd, ahogy te megbuksz… Zeusz haragja feltört. – Hagyd abba! – csattant fel, készen arra, hogy megtámadja. Héra azonban hajthatatlan volt. – Tudod, hogy igaz. Azon a napon, mikor Teiresziász szólt neked, hogy az Oneirosz csecsemő megszületett – az, amelyik megfoszt majd a trónodtól –, azonnal megidézted a Fúriákat és a többieket, hogy büntessék meg az Álom-vadászokat, és okként azt hoztad fel, hogy az egyikük belepiszkált az álmaidba. Külön kiemelted, hogy a félvér lányokat, akik a jóslat szerint a helyedre lépnek majd, mészárolják le brutálisan. Azt mondtad: „Ne hagyjatok életben egyet sem!”, így a Dolophonoszok és a társaik a félvér csecsemők vérével áztatták el a földet. Senki sem merte megkérdőjelezni a nagy Zeuszt, akinek a szava a törvény. De

Sherrilyn Kenyon mindketten tudjuk az igazságot. Nem egy soha nem látott álom miatt vetted el az érzéseiket, és öletted le a lányaikat. Meg akartad tartani a helyed az istenek királyaként. Zeusz az istennőre vicsorgott. – Nem emlékszem, hogy a védelmükre keltél volna. – Hogy állíthattalak volna meg? Teljesen eltökélt voltál, én meg nem vagyok annyira ostoba, hogy megpróbáljak az utadba állni. Csak Kratosz volt ennyire idióta, és a gyermek, akit leginkább meg akartál öletni… tudtad, hogy túlélte? Zeusz vére jéggé dermedt a kérdés hallatán. – Tessék? Ez lehetetlen. Dolor megesküdött nekem, hogy megölte a gyermeket. Azzal kínozta Létát, hogy történeteket mesélt arról, hogyan halt meg a lánya. Hogy mennyire élvezte, mikor elvágta a torkát. – Dolor csak fájdalmat akart neki okozni, és igen, meg is ölt egy gyermeket. De az nem Léta lánya volt. Az ő gyermeke életben maradt. Abban a pillanatban legszívesebben megölte volna a feleségét. – Miért nem mondtad el? Hogy tarthattad ezt titokban? – Egészen mostanáig erről nem tudtam. – Ezt hogy érted? – A démon, aki velük együtt jött, Azmodeus mondta. Szép, hosszú beszélgetést folytattunk Noir terveiről, és a jövőjéről itt, az Olümposzon. Elmondta nekem, hogy hallotta, mikor Jaden elmondta Kratosznak, hogy Delphine Léta és az ő emberférjének a lánya. Ő volt az a gyermek, akinek a megölésére kiküldted Kratoszt. A csecsemő, akinek nem volt

Dream Warrior hajlandó ártani. Nem… Zeusz megszédült, mikor az események láncolata eléje tárult, és mindent megértett. Hogyhogy nem látta ezt előre? Mert a próféciák sosem azért születnek, hogy kicselezzék őket. Én vagyok az istenek királya… Senki sem volt nála hatalmasabb. Még azok a szajhák sem, akik Végzetnek hívatták magukat. Nem fogja őt letaszítani a trónjáról egy félember undormány. Ő Zeusz. Az összes Olümposzi isten királya, és hozzá tartozott minden erő, ami ezzel a pozícióval jár. De ami felkorbácsolta a haragját, az a tudat volt, hogy tudtán kívül összehozta Jerichót és Delphine-t. Elvetette a saját pusztulásának a magját. Niké miatt. A kis szuka meg fog még fizetni ezért. Már ha Zeusz túléli. Még nem késő. Nem, még mindent megállíthat. Kratosznak emberi szíve van, és Zeuszhoz láncolta magát. Niké csapdába esett, és Noir kezei között van. Könnyen ott is hagyhatja, hogy meghaljon. Ami Delphine-t illeti… Héra szemébe nézett. – Mindkettejüket ki kell iktatnunk. – Egyetértek. Zeusz erre felvonta a szemét, meglepte, hogy a nő támogatja. Általában ellenezni szokta a rendelkezéseit. – Egyetértesz? – Hát kétségtelenül nem akarom, hogy egy félember fattyú

Sherrilyn Kenyon vegye át a helyem. Mi vagyunk az Olümposz vezetői, és a Forrás nevére meg annak minden erejére, azok is fogunk maradni. Nem számít, mibe kerül ez. Egy lassú mosoly terült szét Zeusz arcán. Jó volt, hogy végre egyszer a felesége az ő oldalára állt egy vitás kérdésben. – Akkor idézd meg a Phonoikat. – Gyilkolás, Öldöklés és Pusztítás hármas ikrek voltak, és olyan istennők, akik élvezték az életek kioltását. Bűntudat vagy könyörület nélkül támadtak. És ami a legjobb, tudták hogyan kell megölni egy istent anélkül, hogy az felborítani az univerzum rendjét. Zeusz nevetni kezdett a gondolattól, hogy szabadjára engedi őket. – Van számukra egy új áldozatom.

fejezet D

elphine Jericho arcára fektette a kezét, hagyta, hogy a férfi borostája a kezét ingerelje, miközben a hüvelykujjával végigsimított az ajkán. – Van róla fogalmad, milyen sokat jelentesz a számomra? Jericho nyelt egyet a kérdés hallatán. Remélte, hogy a válasz felér majd azzal, amit ő érzett a nő iránt. Különben kész szívás lesz. – Nem. Delphine megfogta a kezét. – Többet, mint ami szavakkal ki tudnék fejezni. A mondat még mindig a fülében csengett, mikor a nő az ereje segítségével eltűntette a testéről a ruhát. Teljesen meztelenül a melléhez vezette a kezét. – Szeretkezz velem, Jericho. Mutasd meg nekem, milyen megtapasztalni ezt most, hogy már vannak érzelmeim.

%

Sherrilyn Kenyon Jericho teste azonnal reagált a kérésére, és mélyen legbelül ujjongott. – Biztos vagy benne? – Teljes mértékben. Az ő testéről is eltűntek a ruhák, még mielőtt esélye lett volna gondolni rá. Jericho hátradőlt az ágyra, és magával húzta a karjában tartott nőt is. Ó, az érzés, ahogy a bársonyos bőre az övéhez ért… Ha most azonnal meghalna, kérni sem tudna szebb befejezést. Az ajkuk találkozott, miközben a meleg, nőies illat megtöltötte az orrát. Egy egész örökkévalóságot élt le egyedül. De Delphine érintése alatt valahogy az egész múltja elpárolgott. Mintha egész létezése során ismerte volna őt. El sem tudná képzelni többé a jövőt nélküle. Soha többé nem akart elválni tőle. Bár ez az egy álma teljesülhetne! Delphine megremegett, ahogy a férfi keményen neki feszült. A testét feszes izmok szabdalták fel. Kemény és sima. Ó, elképesztő érzés volt alatta lenni. Élvezte, ahogy végigsimíthat keskeny derekán, és a kemény mellkasán. Noha nála sokkal nagyobb volt, a testük tökéletesen illett egymáshoz, miközben a férfi fehér-szőke haja a arcába hullott. A kezével a hajába túrt, és hátrafeszítette vele a fejét, ahogy a nyelvük táncot járt. Jericho olyan éhséggel csókolta őt, hogy félig-meddig attól tartott, hogy felfalja. A lábát a dereka köré fonta. A bőre libabőrös lett, ahogy az ajka perzselő utat csókolt végig az arcán a nyakáig, majd onnan a füléig.

%

Dream Warrior Delphine felnyögött az érzéstől, ahogy a férfi finoman beleharapott a fülcimpájába. Sebezhetőnek és védtelennek kellene éreznie magát, mégsem ez volt a helyzet. Csak Jerichót érezte. Birtokolni akarta őt és ott tartani maga mellett, az idők végezetéig. Az iránta érzett szerelme fehéren izzó tűzként égett a szívében, és szétterjedt a teste egészében. Csak ő ismerte a férfi ezen oldalát. Csak ő látta a kedves és gyengéd oldalát. A világ többi része csak a brutalitásáról ismerte, de számára szelíd volt és édes. Majdnem felnevetett a gondolattól, hogy a férfi édes. Mégis igaz volt. Ahol róla volt szó, az volt. Kíváncsi lett volna, hogy milyen lenne, ha lenne egy gyermekük. Már-már el is tudta képzelni. Meg szerette volna neki adni ezt az örökséget és békét. Maga mellett szerette volna tartani, távol a világtól, ami csak árthatna neki. Nem akarta, hogy a férfi tovább harcoljon. Azt már épp eleget csinálta. Mutatni szeretett volna neki egy világot, amiben helye van a bizalomnak és a gyengédségnek. Egy világot, amiben senki sem árthat neki, vagy árulhatja el. Soha. – Maradj velem, Jericho – suttogta a fülébe. – Ameddig így ölelsz magadhoz, sehova sem fogok menni. Delphine csak mosolygott a rekedt hang hallatán. Az érzelmek, melyeket kihallott a hangjából, összeszorították a szívét. – Mellettem mindig biztonságban leszel. Jericho mélyen belelégezte a nő illatát, miközben elveszett az érintésében és az ígéretében. Sosem hitt az ilyen

%

Sherrilyn Kenyon ostobaságokban, most mégsem volt képes elnyomni énjének azt a részét, ami erre vágyott. Azt a részét, ami a pokol tüzén is keresztülsétálna csak azért, hogy megérinthesse az arcát. Minden páncélzata ellenére, Delphine keresztülverekedte magát a védvonalain, és beette magát a lelkébe. És most már teljesen elveszett a számára, minden remény nélkül. Most már csak abban bízhat, hogy megtartja az ígéretét. És abban, hogy ő nem egyike azoknak, akikben sosem lett volna szabad megbíznia. Ne bánts engem, Delphine. A néma könyörgés megakadt a torkán, és fájdalmat okozott neki, még így is, hogy a teste érte lángolt. Delphine keze a bőrén vándorolt, ingerelte és élvezettel töltötte el. Olyan rég volt utoljára, hogy valaki így ért hozzá! Nem. Soha, senki nem érintette meg őt úgy, ahogy Delphine. Végre valahára olyan személy volt mellette, aki tényleg törődött vele. Nem egy istennő, aki csak a többi szeretőjét akarja féltékennyé tenni. Vagy egy nimfa, aki csak meg akart szüntetni egy viszketést. És ami a legfontosabb, olyasvalaki volt mellette, akivel ő is törődött. Valaki, aki egy gyors dugásnál sokkal többet jelentett neki. Delphine nem csak a testét érintette meg. A szívét és a lelkét is elérte. És meghalna azért, hogy megvédje őt. Miért is ne? Már eladtad érte a szabadságod. Kétszer is. Dühösnek kellene lennie. De nem volt az. A gondolat, hogy Delphine végre egész lesz, elég volt a számára.

%

Dream Warrior Nem ezt fogod mondani majd akkor, amikor Zeusz megkínoz. De, valójában igen. Ennek a pillanatnak az emléke átkalauzolja majd őt Zeusz legrosszabb pillanatain, és éppen ezért sosem fogja megbánni. Tudta. A saját élete nem számított többé annyira, mint Delphine-é. Ő volt az élete, és meg fogja védeni azzal, hogy feladja a szabadságát. Aprócska ár volt ez valójában, és örömmel megfizeti. Hátrébb húzódott, és lenézett az arcára. Az álla vonalát végigkövette az ujjával, miközben a tekintetük összekapcsolódott. – Olyan gyönyörű vagy. Delphine felemelte a kezét a kalózszemét kezdte el babrálni, mielőtt felhúzta a szeméről, és a padlóra dobta. Jerichót mindig is feszélyezte a sebhelye és a fehér szeme, de vele nem. Azt akarta, hogy Delphine annak lássa őt, akit. És látta is őt, minden hibájával és erősségével, de mindez nem számított neki. Olyan édesen mosolygott, hogy elakadt a lélegzete. Egy puha tenyér az arcára simult. Jericho belefordult a simogatásba és megcsókolta a csuklója belső oldalát. – Annyira sajnálom azt, amit Zeusz tett veled. – Semmi baj. Megérte. – Egy része el akarta mondani neki, hogy miért érzett így – mert iránta érezte – de egy másik része nem akarta tönkretenni a gyermekkori emlékeit. Mi jó származna abból, ha elmondaná neki, hogy csak miatta maradt életben? Ez nem segítene neki. Csak ő profitálna belőle, ha

%%

Sherrilyn Kenyon elmondaná, és nem akarta, hogy Delphine azért szeresse őt, amit akkor érte tett. Azt akarta, hogy maga miatt szeresse. Azért, amin ketten együtt osztoztak. Nem hálából vagy azért, mert úgy érzi, tartozik neki. Nem akarta beszennyezni a szerelmüket. El sem hiszem, hogy ezt mondtam. És meg ennél is tovább menve, el sem hitte, hogy vágyott a nő vagy akárki más szerelmére. Ő a gyűlölet és az erő istene. Mindig is megvetéssel nézett a szerelemre, és az összes többi gyengéd érzelemre. Gúnyosan gondolt mindenkire, aki volt olyan ostoba, hogy egy olyan mulandó érzelem, mint a szerelem vezérelje. Mégis, ahogy ott feküdt Delphine mellett, meztelenül, semmi sem volt benne, csak egy törékeny békesség, és sosem akarta, hogy ez változzon. Delphine ismerte őt. Látta a legrosszabb formájában, és mégis kedvességgel és megbocsátással fordult felé. Sosem mondott le róla. Delphine volt az énje legjobb része, és ezzel tisztában volt. Életében sosem könyörgött semmiért. De érte örömmel feláldozná a méltóságát és az életét. És pontosan ez is fog történni, amint Zeusz rád teszi a kezét. De sebaj. Ezzel együtt tud élni. – Mire gondoltál? – kérdezte Delphine. – Olyan szomorúnak tűntél. Jericho homlokon csókolta őt. – Csak azt kívánom, bár veled maradhatnék így, örökké. Hogy bár sose hagynánk el ezt az ágyat. – Szép is lenne, nemde?

%&

Dream Warrior Jericho bólintott, majd a hátára gördült, Delphine-t maga felé emelve, a kezével beborította a mellét. Noha tág viszonylatban kicsinek számítottak, számára a létező legtökéletesebb mellek voltak az univerzumban. Delphine élesen felszisszent, mikor Jericho felkönyökölt, hogy megnyalja a jobb mellét. A nyelve minden rezdülésétől összerándult. Tűzben égett, olyasfajta őrült vonzalmat érzett iránta, amit teljesen fel sem tudott fogni. Mintha valamiféle üresség lett volna benne, amit csak Jericho tudott volna betölteni, és míg meg nem teszi, addig fájdalommal felérő vágyat érzett iránta. Két kézbe fogta az arcát, míg ingerelte. Az erekciója a hasának nyomódott. Azt kívánta, bár több tapasztalata lenne, hogy tudja, hogyan tehet a kedvére. Hogy különlegessé tehesse ezt az alkalmat. – Mit tehetek érted? Jericho értetlenül nézett fel rá. – Tessék? – Örömet akarok szerezni neked. Csak nem tudom, hogyan. A mosolya mélyen megérintette Delphine-t. – Bébi, boldog vagyok attól, hogy megízlelhetlek téged. De… – Megfogta a nő kezét, és megmutatta, hogy érjen hozzá. Mikor az érintéstől mély torokhangon felnyögött, Delphine elmosolyodott. Legalábbis addig, míg túl erősen nem szorította meg, mert akkor viszont felszisszent. – Óvatosan, szerelmem, óvatosan. – Sajnálom. Jericho nevetett a hangjában lévő félelemtől. Örült neki, hogy a nőt ennyire érdekelte a gyönyöre. Legszívesebben

%

Sherrilyn Kenyon megfürdött volna az illatában, míg örökké hozzá nem tapad, hogy az idők végezetéig érezhesse, Visszafektette az ágyra, majd hátradőlt, hogy végignézhessen rajta a gyér fényben. A sápadtszínű bőre ragyogott, lábai meghívásként enyhén szétnyíltak. Olyan alaposan fog szeretkezni vele, hogy sosem lesz képes elfelejteni ezt a pillanatot. Zeusz most már bármelyik pillanatban láncra veretheti. De mielőtt elmegy, ezt az utolsó emléket még magával akarta vinni. Hogy enyhülést nyújtson majd a rá váró nehéz időkben. Delphine-t meglepte a csók vadsága, mikor a férfi újra lecsapott az ajkára. De nem állt meg ennyinél. Az egész testén végigment, lassan megnyalta és megcsókolta minden porcikáját. A torkától a melléig, majd le a csípőjéig. Aztán végig le a lábán a lábfejéig és a lábujjaiig. A gyönyörtől sikoltozva kényszerítenie kellett magát, hogy ne kapálózzon, mikor Jericho megharapta az egyik lábujját. De mikor áttért a lábai közé, hogy megízlelje azt a részét, ami a leginkább vágyott rá, akkor csapott le rá a valódi élvezet. Jericho felemelte a csípőjét és nyelve még mélyebbre hatolt. Delphine nem kapott levegőt, ahogy az intenzív forróság átvágtatott a testén. A kezét a férfi hajába temette, miközben az teljesen elmerült az ízében. – Gyere, Delphine – morogta. – Hadd ízleljem meg a gyönyöröd. De addig nem adta meg magát, míg a férfi az ujjaival a testébe nem hatolt. Amint megtette, felsikoltott a testét szétszaggató orgazmus hullámaitól.

%

Dream Warrior Jericho mosolygott, ahogy meghallotta Delphine gyönyörének hangjait. Végre eljött az idő, hogy megtehesse, amire mindvégig vágyott. Még mindig remegett, mikor felé emelkedett, és behatolt a testébe. Delphine felnyögött a teljesség érzésétől. Attól, hogy Jerichót teljesen és keményen magában érezte. Soha nem képzelte volna, hogy ez ilyen jó érzés lehet. És mikor lassan megmozdult, egy pillanatig azt hitte, belehal az élvezetbe. Jericho az egyik könyökével megtámasztotta magát, hogy lenézhessen rá. – Jól vagy? Delphine a derekára fonta a lábát, hogy még mélyebben magába fogadhassa. – Abszolút. Jobban nem is lehetnék. Jericho mosolyától ugrott egyet a szíve. Két kézbe fogta az arcát, és a különböző színű szemekbe nézett, miközben az arcán játszó gyönyört figyelte. Mélyen a testébe hatolt, majd megállt. Magához ölelte és átgördült úgy, hogy Delphine felette legyen. Delphine felnyögött, mikor a férfi megemelte a csípőjét. – Lovagolj meg, Delphine. Látni akarlak, ahogy megszerzed tőlem a gyönyört. A bizonytalansága miatt Delphine eleinte szégyenlős volt, félt, hogy valahogy fájdalmat okoz neki. De mikor megmozdult és Jericho halkan felnyögött, merészebb lett. Őszintén szólva élvezte, hogy lenézhet rá. Hogy láthatja, ahogy az izmai megfeszülnek. A tekintete az övét kereste, miközben a keze odasiklott, ahol a testük összekapcsolódott. Delphine-nek fogalma sem volt róla, mi a szándéka, míg az ujjaival végig nem simított rajta.

%

Sherrilyn Kenyon Amint hozzáért, Delphine teste megfeszült a gyönyörtől. – Ó, istenem! Jericho ismét elmosolyodott. – Ez tetszett neked, nem igaz? Mivel képtelen volt beszélni, így csak bólintott. Jericho nevetett, miközben vele egy ritmusban simogatta. Imádta látni, ahogy Delphine az ajkába harap, ahogy gyorsított a tempón. Jericho olyannyira el akart élvezni, hogy már szinte érezte az ízét, de nem akarta, hogy mindez véget érjen. Így akart maradni, vele, örökké. A szex miért ilyen rövid? A fogát csikorgatva próbálta elodázni az orgazmust, de mikor Delphine elélvezett, miközben a testében volt, ő is elveszett. Hátravetette a fejét, és felüvöltött a gyönyöre vadságától. A pokolba… Olyan mélyre hatolt, amennyire csak tudott, miközben a teste felrobbant a gyönyörtől. Ó, igen, ez bőven megérte a poklot, és még többet is. A lelkét is eladná, akár a legalacsonyabb létformának is, ha így maradhatna az örökkévalóságig. Légy átkozott, Zeusz! De megvetette az ágyát, és ideje, hogy bele is feküdjön. Delphine kedvéért. Sosem szabad elfelejtenie, hogy miért kötötte azt az alkut. Érte, csak és kizárólag érte… Igaza volt, egész végig. Néhány ember valóban megtett másokért olyasmit, amiért nem várt viszonzásképpen semmit. A szerelem valóság, ezt lelke minden darabjával érezte. Csak arra volt szüksége, hogy tudja, Delphine boldog, és ez

%

Dream Warrior elég lesz a számára. A legrosszabb fajta idióta vagyok. De még így is, hogy a lelkiismerete üvöltözött vele, sem tudta megbánni, amit tett. Pontosan ez volt az, amit Delphine próbált neki elmagyarázni, és most, hogy ő maga is átélte, végre megértette. Az anyja, Sztüx istennő tévedett. A gyűlölet nem a legerősebb érzelem. Az, amit Delphine iránt érzett bátorságot öntött belé, és megacélozta az elhatározottságát. A gyűlölet nem tett mást, csak erkölcstelenné tette. De ez… Ez volt az igazi ok arra, hogy éljen. Nem a bosszú, és kétségtelenül nem a gyűlölet. Azért élt, hogy szerethesse. Delphine felsóhajtott, és leeresztette a fejét Jericho mellkasára, hogy hallhassa a szívdobogását. A férfi magához ölelte, és úgy érezte, hogy védelmezik őt… és szeretik. De annál azért okosabb volt, mint hogy ezen a téren reménykedjen. Jericho gyengeségnek tartotta a szerelmet, amit ki kell irtania a szívéből. Bár megértethetné vele, hogy mit érez iránta. De ezt nem így rendelték el. Jericho csak az álmaiban szeretheti őt úgy, ahogy a szülei szerették egymást. Még most is tisztán emlékezett anyja szívszaggató zokogására, mikor az apja meghalt. Tizenhárom éves volt, mikor a férfi elkapott valami betegséget. Heteken keresztül szenvedett, miközben az anyja mindent megtett, hogy meggyógyítsa. Az éjszaka közepén hagyta el őket mindörökre. Az

&

Sherrilyn Kenyon édesanyja megkínzott sikoltása kora reggel ébresztette fel. Három férfira volt szükség, hogy elvigyék az apja teste mellől, és soha többé nem talált vigaszt. Hat hónappal később ő is megbetegedett. Legalábbis Delphine-nek ezt mondták. De ő tudta az igazat. Az anyja képtelen volt a férje nélkül élni, és a halálba kívánkozott. Delphine bármit is tett, semmivel sem tudta felvidítani őt. – Egy nap szerelemre találsz majd, lányom. És majd megérted. Csak remélem, hogy mikor eljön érted, az élet hagyja majd, hogy együtt öregedjetek meg, és évtizedeket töltsetek el egymás mellett. – Ezek voltak anyja utolsó szavai hozzá. Arik három nappal később hozta el az Álom-vadászokhoz. Aznap, mikor megérkezett az Eltűnő-szigetekre, Delphine feladta azt, hogy megértse azt, amit az anyja oly kétségbeesetten próbált neki elmagyarázni. És mikor a szerelem eljött érte, a legváratlanabb helyen talált rá. A gyűlölet istenének karjában… Ki hitte volna? Felkönyökölt, hogy a férfi gyönyörű szemébe nézhessen. – Ez hihetetlen volt. Jericho halkan felnevetett, és beletúrt Delphine összekócolódott hajába. – Egészen biztos vagyok benne, hogy darabokra törtél. Delphine felült, aggasztotta, hogy mire is gondolt. – Tessék? Bántottalak? – Nem. Csak túlságosan is elégedett vagyok ahhoz, hogy mozduljak.

&

Dream Warrior A nő visszamosolygott rá. – Olyan rossz vagy. Jericho átölelte őt, és olyan erősen szorította magához, hogy Delphine már tiltakozni kezdett. Élete során még sosem érzett így egyetlen lény iránt sem. Nem volt harag. Nem volt fájdalom. Csak Delphine. Legalábbis addig, míg egy éles csattanást nem hallottak odakintről. Dühös kiáltások hallatszottak, és valami, ami kísértetiesen hasonlított az összetörő üveg hangjára. A düh tönkretette az oly nehezen megszerzett békéjét. – Tudhattam volna, hogy túl korán éreztem elégedettséget – morogta, és felöltözött. – Reméljük, hogy ez nem egy Gallú! Jericho értetlenkedve nézett rá. A nő hangjából ítélve ez volt a legrosszabb, amit csak el tudott képzelni. – Miért? Nem olyan rosszak ők a maguk szagos, ocsmány, állandó gyilkolási vágytól égő módján. – Pontosan erről beszélek. – Delphine felöltözött, és csatlakozott hozzá az ágy mellett. Jericho megfogta a kezét, és kivezette a szobából, és biztosra ment, hogy mindig közte, és a lehetséges fenyegetések között legyen. Mire az csarnokba értek, három Oneirosz fogta vissza Zetht, miközben M’Adoc leporolta a ruháját. Úgy tűnt, Zeth rátámadt. De legalább M’Adoc már jobban nézett ki. Néhány zúzódása már begyógyult, és nem is volt már olyan sápadt, mint korábban.

&

Sherrilyn Kenyon – A markomban akarom látni a szívét – csattant fel Zeth. M’Adoc türelmes pillantást vetett rá. – Ahogy mi mindannyian. De jelenleg ki vagyunk zárva Azmodeából. A legjobb, amit tehetünk az, hogy felkészülünk a harcra, arra az esetre, ha találunk bevezető utat. Zeth nekifeszült azoknak, akik visszafogták őt. Egy vad csatakiáltást hallatott, ami visszhangot vert körülöttük. – Ne olyan hevesen, tigris – mondta Jericho, és elengedte Delphine-t, hogy csatlakozhasson a csapathoz. – Nem akarom ezt hallgatni egész éjszaka. Ha mégis kénytelen leszek, Noir lesz a legkisebb problémátok. Én fogom szétrúgni a seggeteket. Zeth lerázta magáról. Kihúzta magát, és végigmérte Jerichót. – Emlékszem rád. Megpróbáltál értelmesen beszélni velem, miközben be voltam drogozva. Jericho biccentett. – Kétségtelenül nem jártam sok sikerrel. – Körbenézett a Szkotoszokon és az Oneiroszokon… és felidézte azt az időt, mikor a két csoport nagyon ritkán érintkezett csak egymással. – Sikerült zöld ágra vergődnötök? M’Adoc vállat vont. – Nézőpont kérdése. Most, hogy ismét vannak érzelmeink, néhányan felhánytorgatták a régi sérelmeket és a fajsúlyos érzéseket. – Jelentőségteljes pillantást vetett Zeth-re. – Míg mások egyszerűen csak vért akarnak, mert nem képesek kezelni a haragjukat. Jericho gúnyosan vigyorgott. – Nekem ez csak egy szimpla sétának tűnik a parkban. M’Adoc szarkasztikusan nevetett. – Próbáljuk újraszervezni a hierarchiánkat, hogy teljesíteni tudjuk a kötelességeinket, és nem tudunk egyezségre jutni abban, hogy kiknek kellene

&

Dream Warrior lenniük az új vezetőknek. Zeth vicsorgott. – A Szkotoszoknak szükségük van egy saját képviselőre. Nem bízunk bennetek, seggfejekben. Túl sok évszázad óta követitek és öldösitek a fajtánkat. M’Adoc mély, torokhangon felmordult. – Már megbocsáss! Ti provokáltatok minket. Egyikőtök sem tudott viselkedni, és mindig csak egy lépés választott el titeket attól, hogy megint Zeusz dühét zúdítsátok a nyakunkba. Tekintve, hogy azok között voltam, akiket eredetileg is megkínoztak, elmondhatom neked, hogy sokkal kedvesebbek voltunk veletek, mint amilyen ő lett volna. Zeth a szemét forgatta. – Mindegy. Jericho Delphine-re sandított, aki hozzá hasonlóan jól szórakozott a két férfi vitáján. Viszont az már korán sem tetszett neki, hogy ilyen ostobaság miatt voltak kénytelenek otthagyni az ágyat. Szerencsések voltak, hogy jókedvében van. Delphine körbenézett az összegyűlt Álom-vadászokon. – Mind sokkal nyugodtabbnak tűntök. Sikerült már valamiben döntenetek? M’Adoc a körülötte álló Oneiroszok felé intett. – Megszabadulunk a nevektől, amiket Zeusz ránk kényszerített. Jericho értetlenkedve vonta fel a szemöldökét. – A mitől? – A M, V és D aposztrófos nevektől. Zeusz adta nekünk, büntetésként, és megfosztott minket az egyéniségünktől. A valódi neveinket elfeledtette velünk, és ezeket a betűs neveket használta arra, hogy megszégyenítsen minket, és emlékeztessen, hogy az engedelmes szolgái vagyunk, nem a magunk urai.

&%

Sherrilyn Kenyon Zeth kék szemében gyűlölet izzott. – A betűk arra a feladatra utaltak, amit el kellett volna látnunk. M-mel kezdődött azok neve, akik felügyelték az Oneiroszokat és a Szkotoszokat – gyakorlatilag ők a fajunk őrültjei. Azok, akik neve V-vel kezdődött, az embereket segítették, miközben azok álmodtak, és a D kezdőbetűsek az istenekről és a Sötétvadászokról gondoskodtak. Ezért volt az, hogy az első, amit egy újonnan fellázadt Szkotosz megtett, az az, hogy eldobta a kapott nevét, és visszavette azt, amit születésekor adtak neki. A legtöbb esetben. Voltak néhányan, mint például V’Aidan, akik ezt sosem tették meg. De róla amúgy is mindig azt gondoltam, hogy idióta. M’Adoc Zeth-re nézett. – És most már megint egy egyesített erő vagyunk. Igaz, Zeth? – Menj a fenébe, seggfej. A mögötte álló Oneirosz fejen csapta. Zeth megfordult, hogy támadjon, de egy lépés nem sok, annyit sem sikerült megtenni, mielőtt M’Adoc fejfogást alkalmazott rajta. – Ne próbálgasd a türelmem határait, Zeth. Jelenleg nagyon kevés van belőle. – A férfi mélyen felsóhajtott, mielőtt Jerichóra pillantott. – Te nem gondolkodtál még el azon, hogy Ash hogy képes kordában tartani a Sötét-vadászait? Jericho nevetett. – Szóval, milyen néven szólíthatunk? A férfi elengedte Zeth-t, aki morgott ugyan, de volt annyi esze, hogy ne támadjon újra. – Maradok a Madocnál. Ez majd emlékeztet arra, hogy miért nem engedhetjük meg Zeusznak, vagy akárki másnak, hogy ránk kényszerítse az akaratát. – Ezt tiszteletben tudom tartani. És szerintem, tudom, hogy

&&

Dream Warrior Ash hogyan birkózik meg a csapatával. – Jericho elővette a korbácsot, amit Azurától kapott, és átnyújtotta Madocnak. Hirtelen egy ötlet ütött szöget a fejébe. – Hogy az a… Tudom, hogyan juthatnánk be Azmodeába. Madoc szeme felragyogott az izgatottságtól. – Hogyan? – Azmodeus! – kiáltotta, megidézve a démont. Azmodeus azonnal meg is jelent. – Csengettél, kisme… nos, most már nem vagy kismester többé, igaz? Minek szólítsalak? Jericho szeme fenyegetően összeszűkült. – Valami udvarias kifejezésre gondolj, démon! Azmodeus szeme elkerekedett. – Akkor legyen Mr. Mester. Mit tehetek érted? – Jutass be Azmodeába! A démon hitetlenkedve hadarni kezdett: – Mi a jó lábszagú istennyila miatt akarsz te megint odamenni? Mégis mi jó származna belőle? – Ki kell hoznunk onnan Jadent. – Nem tudod. Jericho a feléjük közeledő Jared felé fordult. A Szefirot bizonyára Azmodeus után teleportált be. Még mindig talpig feketét viselt, viszont furcsa mód öltözéke szemmel láthatóan tisztának és sértetlennek tűnt, tekintve hogy milyen csata áll mögöttük. – Ezt hogy érted? – kérdezte Jericho. Jared hátborzongató szeme szomorú volt. – Jaden önszántából állt a szolgálatukba. Ha kihozod onnan Azura vagy Noir engedélye nélkül, abba belehal. Higgy nekem, ha tehettem volna, azonnal kihoztam volna onnan.

&

Sherrilyn Kenyon Delphine felsóhajtott. Ez egyre rosszabb lesz. Hála Zeusznak, Jerichót nem küldhették be, és most már Jadent sem használhatták. – Akkor hogy állítsuk meg őket, ha Jadent nem tudjuk segítségül hívni? – Camet vagy Rezart kell beküldenetek. Csak ők tudják csapdába ejteni Noir-t és Azurát. Delphine körbenézett, és a többiek arckifejezéséből ítélve, nem ő volt az egyetlen, aki azt gondolta, hogy Jarednek elment a józan esze. – Kiket? Jericho hideg, halott hangnemben válaszolt. – A Nap és a tűz eredeti isteneit. Azt beszélik róluk, hogy ők a legerősebbek a teremtő istenek között. Jared bólintott. – Pontosan. Csak nekik van meg az erejük arra, hogy semlegesítsék Azura és Noir erejét. – A levegőt és a sötétséget. Azokat csak a napfény és a tűz semmisítheti meg. Ez legalább némi reményt adott Delphine-nek. – Hol vannak? Jared vállat vont. – Senki sem tudja. Az első háború után, megundorodtak attól, amit az emberiségtől és az istenektől láttak. Így visszavonultak és elrejtőztek. Jericho ocsmányul káromkodott. – Te most szórakozol velem. Jared a fejét rázta. – Az egyetlen, aki képes megtalálni és beazonosítani őket, az Jaden. Vagy Noir és Azura. De abban relatíve biztos vagyok, hogy ők nem akarják, hogy Cam és Rezar előkerüljön, így az ő segítségükre nem fogadnék. Jericho fáradtan felsóhajtott. – Tehát nincs mód rá, hogy végleges győzelmet arassunk felettük.

&

Dream Warrior – Istenekről van szó, Jericho. Te már harcoltál ilyen háborúban, és hány évszázadig is tartott, mire az Olümposziak győztek? Kiiktatni egy istent nem egyszerű feladat. A legjobb, amiben reménykedhetünk, az az, hogy csapdába ejtjük őket, de ehhez egy jó adag ravaszság kell, és most ők mindketten nagyon óvatosak lesznek egy ideig… – Akkor mit tehetünk? – kérdezte Madoc. – Semlegesítenetek kell a Gallúk jelentette fenyegetést. Védjétek meg az embereket, várjátok ki, hogy a Malakhim belenőjön az erejébe – és közben buzgón imádkozzatok, hogy ne álljon Noir oldalára. – Jared körbenézett az összegyűlt Oneiroszokon. – Tartsátok őket távol az álmainktól. Biztos vagyok benne, hogy a Gallúk, mihelyst lehet, támadni fognak. Zarek terve a legjobb, amitek van. Szerezzétek vissza, semlegesítsétek vagy öljétek meg azokat az isteneket, akik átállnak. A könyörületről feledkezzetek meg. Zeth a homlokát ráncolta. – De még így is azt mondod, hogy ezt nem nyerhetjük meg. – Nem… megnyerhetjük… előbb vagy utóbb. De ez nem ezen a héten fog megtörténni, és az holtbiztos, hogy nem ma. Ha összehozzuk a megfelelő csapatot, és nem hibázunk, legyőzhetjük és olyan helyre kényszeríthetjük őket, ahol soha többé nem lesznek képesek ártani senkinek. Delphine nyelt egyet az irtózatos jövőképtől. – És ha elbukunk? Madoc felsóhajtott. – Akkor nem szívesen lennék az emberiség helyében. – Én az istenek helyében sem lennék szívesen – tette hozzá.

&

Sherrilyn Kenyon Zeth komor hangon. Jared bólintott. – El sem hiszem, hogy voltam annyira ostoba, hogy megbízzak Noir-ban. Állj át a sötét oldalra. Van sütink – morogta Zeth. Jericho hátba veregette. – Ne légy ilyen kemény önmagaddal szemben. Nem a sütivel csábítottak el. – Nem. Mikor megtagadják tőled az alapvető szükségleteidet, bármire hajlandó vagy azért, hogy újra megkaphasd. Jericho Delphine-re nézett. – Higgy nekem, tudom, és én is majdnem elkövettem ugyanazt a hibát, amit te. A gonoszság csábító. Ezért is olyan veszélyes az a kettő. – Nem – mondta Jared zord hangon. – A saját hajlandóságunk, hogy higgyünk a hazugságaikban, meg hogy azt látjuk, amit látni akarunk, az a veszélyes. Még ha tudjuk is, hogy hibázunk, hazudunk magunknak, és ez az a pont, ahol mi áruljuk el saját magunkat. Zeth bólintott. – Ahogy a nagyszerű költő egyszer megírta: Légy hű magadhoz10. Mindenki döbbenten nézett rá. – Mi van? – kérdezte sértett hangon. – Azt gondoljátok, hogy egy Szkotosz nem lehet olvasott Imádom Shakespeare-t. A Hamlet az egyik kedvencem. Jericho fuldokló hangot hallatott. – Gumikesztyű és gázálarc nélkül én ahhoz hozzá nem nyúlok. – Visszafordult Madochoz. – Mi másról döntöttek még? 10

William Shakespeare: Hamlet – Arany János fordítása

&

Dream Warrior Madoc önmagára és Zeth-re mutatott. – Nem tudjuk, hogy D’Alerian él-e vagy sem. Reménykedem, de míg nem tudjuk biztosan, addig szükségünk van valakire, aki vezeti az Oneiroszokat, és segít nekik alkalmazkodni a történtekhez. – A tekintete szomorúvá vált, és habozott, mielőtt újra megszólalt. – M’Ordant halott, és a hierarchiánk romokban van. Bármennyire is fáj beismerni, Zeth-nek igaza van, és segíteni fog, ha ő lesz az egyik parancsnok. Már egy jó ideje vezeti a Szkotoszokat, és hallgatnak is rá. Zeth felmordult. – Csak hogy tisztázzuk, én voltam a harmadik választás Solin és Xypher után. Madoc mogorva pillantást vetett rá. – És mindent összevetve, te vagy a legcélravezetőbb is egyben. Xypher inkább démon, mint Szkotosz, és Solin… ő csak a nők megfigyelésében lenne hajlandó segíteni. Deimosz egyetértése jeléül röviden felnevetett. – Phobosz és én még mindig a Dolophonoszok élén állunk. Ebben semmi sem változott, kivéve talán azt, hogy mostantól többet segítünk az Oneiroszoknak, mint eddig tettük. Ez mind nagyszerűen hangzott Jericho számára, egy aprócska részletkérdést leszámítva. – Ezt Zeusszal letárgyaltad már? Madoc a fejét rázta. – Még nem, de kétlem, hogy ellenezné. Ameddig tisztán tartjuk az álmait, kétlem, hogy bármin fennakadna. Zeth nem tűnt teljesen meggyőzöttnek. – És mi lesz, ha megint elveszi az érzelmeinket? – Nem fogja – mondta Jericho, teljesen magabiztosan.

Sherrilyn Kenyon Zeth még mindig szkeptikusnak tűnt. – Hogy lehetsz ennyire biztos benne? Jerichónak nem állt szándékában beszámolni az alkuról, amit azzal a rohadékkal kötött. Senkinek nem kell tudnia azt, hogy feladta értük a szabadságát. – Tettem rá egy kis biztosítékot. Ha megszegi a szavát, akkor nem fog túl jól járni. Azmodeus felvonta a szemöldökét, ahogy ide-oda nézett a beszélgető felek között. – Szóval, az én démonságom hol illik ebbe a képbe? Deimosz átkarolta a vállát. – Te leszel a technikai tanácsadó. Mivel ismered az ellenségünket, kiszedünk néhány információt az agyadból. Azmodeus szeme rémülten tágra nyílt. – Elmondok mindent, amit tudni akartok! Nincs szükség arra, hogy megkínozzatok. Deimosz arcára ráfagyott a tökéletes értetlenség. – Tessék? Delphine nevetett, majd magyarázni kezdett: – Ez egy egyszerű szófordulat, Azmodeus. Azt jelenti, hogy néhány kérdésre választ kell adnod. Nem fogjuk ténylegesen felnyitni a koponyádat. A démon hosszan és megkönnyebbülten sóhajtott fel. – A Forrásnak hála. Ki nem állhatom, mikor valaki a koponyámban matat. Nagyon fájdalmas. Deimosz együtt érzően arckifejezéssel nézett a démonra. – Örülök, hogy nem vagyok démon. Azmodeus megint türelmetlennek látszott. – Szóval, hol kezdjük? Madoc Jerichóra és Deimoszra nézett. – Azurával és Noir-

Dream Warrior val – meg kell támadnunk, és meg kell gyengítenünk őket. Ameddig védekeznek, nem tudnak terveket szőni. Minél többször használjuk ellenük az Oneiroszokat, annál jobb. Valamikor még nekik is aludniuk. – Én is segíthetek – ajánlotta fel Jared. – Ameddig az úrnőm engedi. Amúgy – nézett Jerichóra – sosem engedheted át neki Jaden medálját. – Miért? – Ha egy isten szíve fölé helyezik, elszívja az erejét. Jericho álla leesett, miközben egy briliáns ötlet pattant ki a fejéből. – Használhatjuk Noir ellen? – Biztos vagyok benne, hogy Jaden ezért akarta. – Akkor miért nem használta? – kérdezte Zeth. Jared ráfintorgott. – Próbáltál már egy olyan isten nyakába akasztani bármit is, aki gyűlöl téged? Nem a világ legegyszerűbb dolga. Biztos vagyok benne, ha ilyen egyszerű lenne, Jaden már rég megtette volna. – Igaz, de attól még… – Szükségünk van arra az amulettre – fejezte be Jericho. Jared bólintott. – De amint Zephyra rájön, hogy nincs nálad, vissza fog hívni. – Talán igen, talán nem. Talán megint alkudozhatok vele. Jared felhorkant. – Alkudozni vele nem a világ legkönnyebb dolga. És legtöbbször valaki vérének a kiontása is szerepel benne. Általában az enyémé. – Delphine? Delphine érdeklődve fordult az Oneirosz nő felé, aki a terem másik végéből kiáltott oda neki.

Sherrilyn Kenyon – Ismered őt? – kérdezte Jericho. – Nem, de ő nyilvánvalóan ismer engem. – A férfira mosolygott. – Rögtön jövök, Jericho figyelte, ahogy távolodik, a szíve nehézzé vált. Amit leginkább sajnált abban, hogy újra Zeusz ölebe lesz, az az, hogy soha többé nem fogja őt látni. Elveszik a számára. Nem volt hajlandó erről elmélkedni, így inkább visszatért a beszélgetésükhöz. Nem fogja megbánni a döntését. Csak azt, hogy megtagadták tőlük a közös jövőt.

Delphine követte az Oneiroszt, aki a csarnokon kívülről integetett neki. Vajon mit akarhat a nő? És miért nem beszélhették ezt meg a többiek előtt? Kíváncsian közelítette meg az istennőt, aki végre megállt. – Szükséged van valamire? A hollóhajú, alacsony nő emlékeztette őt valakire, de nem tudott rájönni, kire. Mosolyogva fordult Delphine felé. – Igen, szükségem van valamire. – És mire? A nő három egyforma istennővé vált szét. Mielőtt Delphine mozdulhatott volna, lefogták. – A halálodra – hörögte az első, mielőtt elmetszette a torkát.

% fejezet J

ericho egy nagy ablak előtt állt, ami egy alattuk elterülő, békés tengerpartra nézett. Gyönyörű volt, és kíváncsi lett volna, Delphine hányszor állt ott, azon a ponton, Zeusz átka miatt képtelenül arra, hogy értékelje a szépséget. De ezzel többé már nem lesz problémája. Madoc csatlakozott hozzá. – Tudod, olyan sokáig tettettem, hogy nincsenek érzelmeim, hogy már nem vagyok biztos abban, hogy képes vagyok kimutatni őket. Még mindig teljesen közönyös akarok lenni. Furcsa, nem? Jericho vállat vont. – Számomra nem tűnik olyan értelmetlennek. Ha elég ideig élsz egy hazugságban, akkor az lassan valósággá válik. – Habár annak ellenére, hogy évszázadokat töltött némaként, nehéz volt elhinni, hogy milyen gyorsan visszaállt a beszédre.

%

Sherrilyn Kenyon Érdekes, vajon Delphine-en kívül képes lett volna bárki más elérni azt, hogy ismét megnyíljon? Nem. Senki nem volt hasonló hatással rá. Az a nő egyedülálló, és nélküle örökre elveszett volna. Madoc egy lépéssel közelebb ment hozzá, és halkabbra vette a hangját. – Ezt nem akarom a többiek előtt hangoztatni, de Zeth és én beszélgettünk egy kicsit. Szeretnénk felajánlani neked az Oneiroszok harmadik vezetői pozícióját. Szerintünk te lennél a legjobb választás. Jericho értetlenül nézett rá. – Én nem vagyok Oneirosz. – Nem, de harcos vagy, az álmok világán kívül szerzett gyakorlati tapasztalatokkal. Szükségünk van valakire, aki megtanít nekünk néhány új taktikát a démonok ellen. Milyen szép élet lehetne az! De az új valósága nem engedte meg neki az ehhez hasonló luxust. – Hát, igen, élvezném, de vissza kell utasítanom. – Miért? Jericho az ajtó felé pillantott, ami mögött Delphine eltűnt. – Az időm meglehetősen szűkre szabott, és ez alól nem bújhatok ki. Sajnálom. De szerintem valaki más nagyszerű lenne a posztra. Valaki, aki hegyláncokat mozgathat meg nem többel, mint a puszta csökönyösségével és akaraterejével. Madoc mosolygott, mintha tökéletesen megértette volna. – Delphine? Mielőtt Jericho felelhetett volna, az ajtó csapódva kinyílt, és megmutatta Delphine-t, aki három, egymásra nagyon hasonlító nővel harcolt. A feketébe öltözött nők karddal támadtak rá, miközben ő egy bottal a kezében táncolt, és egy férfit

&

Dream Warrior megszégyenítő ügyességgel blokkolta a csapásaikat és támadott vissza. Jericho azon nyomban tudta, hogy ki az a három, halálos szuka – az ősi csatamezőkön a szövetségesei voltak. A Phonoik. A harag elhomályosította a látását. Hogy merészelik megtámadni! Racionális gondolatok nélkül teleportált Delphine háta mögé, hogy megvédhesse a harc közben. De amint megjelent, a Phonoik eltűntek. – Gyávák! – kiabálta. – Mi van? Túlságosan is féltek valakitől, aki tudja, hogyan kell harcolni? – De, elvégre ők így dolgoztak. Sosem támadtak a nyílt színen. Lídércekként mozogtak. A sötétségből támadtak, és oda is húzódtak vissza. Delphine-t féltve fordult felé. Egy halálosnak tűnő vágás éktelenkedett a nyakán, és ez csak még jobban feltüzelte a haragját. – Mit tettek? Delphine elfintorodott, és eltűntette a botját. – Megpróbálták elvágni a torkom. De ha az erőm nincs megkötve, nem vagyok tehetetlen. Hála az isteneknek ezért, de attól Jericho még mindig vért akart. Delphine felszisszent, ahogy végigsimított a seben. – Attól még fáj. Jericho oda nézett, ahol nem messze tőlük, Madoc megállt. – Madoc, meg tudod gyógyítani? Az Oneirosz nem vesztegette az idejét. A kezét a seb felé tette és lezárta azt. De a szeme aggódva kutatta Jerichóét. – Ki

Sherrilyn Kenyon küldte őket Delphine után? Jericho a nőre nézett. – Kit bosszantottál fel? – Csak téged és Noir-t. A többiekkel megpróbálok alacsony profilt fenntartani, hogy elkerüljem az ehhez hasonló eseteket. – Nos, valakit kétségtelenül felhúztál valamivel. – A Phonoik csak nagyon kevés istennek engedelmeskedtek. És Jericho minden áron ki akarta deríteni, ki volt e mögött. Így megidézte Jaredet. A Szefirot azonnal válaszolt a hívására. Mikor megjelent, a szája sarkában egy vércsík volt, de azt egy gyors kézmozdulattal letörölte. Hogy az övé volt-e, vagy valaki másé, azt Jared nem mondta. – Szükséged van valamire? – kérdezte Jared. Jericho bólintott. – Noha az erőmet a Forrástól kapom, tudom, hogy te sokkal nagyobb összhangban vagy vele. Arra kérlek, hogy figyelj rá, és mondd meg nekem, hogy ki küldte a Phonoikat Delphine után. – A tudás segíteni fog neked? Jericho Delphine-re nézett. – Kétségtelenül. Jared mereven maga elé emelte a kezét, és mintha kapcsolatba lépett volna valakivel, akit egyikük sem láthatott vagy hallhatott. A szeme tiszta fekete lett, majd teljesen vörössé vált. Még a szembogara is. A bőre elfehéredett, mintha halott lenne. Az erek kidagadtak a homlokán, miközben a legősibb istenek nyelvén kezdett suttogni. A hangja a Forrás hangjává változott. Sem férfi, sem női hang, csak egy halk suttogás, ami egy mindnyájuk számára érthető hangon szólalt meg. – Felébresztettél minket az álmunkból. Mondd meg, mit

Dream Warrior keresel! Jericho keresztbe tette a mellkasán a karjait. – Az isten nevét, aki a Phonoikat irányítja. – Tudod a választ, kedves Kratosz. Felesleges volt minket ilyen triviális üggyel zargatnod. – Megvan a gyanúm, de biztosra kell tudnom az igazságot. – Zeusz. A név visszhangot vert a folyosón. Jericho morogni kezdett dühében, miközben a haragja elszabadult. – Miért? Egy csepp vérkönny szaladt végig Jared fehér arcán. – Delphine meg tudja semmisíteni őt. Egy halandó férfi nemzette és egy istennő méhéből született. Ezért küldtek ki téged évezredekkel ezelőtt, hogy megöld őt. Ezért harcolt olyan keményen érte az anyja, hogy megvédje. Delphine leforrázva próbálta megérteni, mit mond neki a Forrás. – Az anyám ember volt. – Nem – suttogta a Forrás. – Madoc ott volt azon az estén, mikor érted jöttek. Az anyád oldalán harcolt. – Léta mellett harcoltam, de Jericho nem volt ott – mondta Madoc. – Téged akkorra már őrizetbe vettek, mire ő csatlakozott Dolorhoz a kis kunyhóban. Noha nem láttad őt, végig ott volt, és megmentette annak a gyermeknek az életét, akit Zeusz leginkább meg akart ölni. – Én nem… – Madoc habozott. – Nem, Zeusz egy álom miatt büntetett meg minket. – Tudod az igazat, ahogy már akkor is tudtad. Soha, egy Oneiroszt sem neveztek, büntettek meg vagy állítottak elő

Sherrilyn Kenyon Zeusz álma miatt. Gyanítottad már akkor is, de sosem mertél hangot adni a gyanúdnak, félve attól, hogy akkor mi történne veletek. Ha egy Oneirosz meg merné szégyeníteni Zeuszt, ő elbánna a felelőssel, és elrettentő példaként állítaná elétek, többiek elé. Madoc káromkodott. – Igaza van. Mindig is csodálkoztam azon, hogy Zeusz miért nem nevezte meg a felelőst. Hogy miért tiltották meg azt, hogy párt vegyünk magunk mellé… Jared Delphine-re nézett. – A prófécia csak annyira erős, amennyire hisznek benne. Most, hogy tudod az igazat, csak te parancsolhatsz neki. – Jared felszisszent, miközben a szeme és a bőre visszatért a normális árnyalatába. A kapcsolata a Forrással megtört. Delphine még mindig a hallottakat próbálta feldolgozni. – Az anyám nem az anyám? – Madocra nézett. – Miért nem mondtad el? – Nem tudtam. Úgy értem, azt tudtam, hogy nagyon hasonlítasz Létára, de a legvadabb hallucinációimban sem álmodtam volna arról, hogy az elvileg halott lánya vagy. Hála az égnek, sosem meséltem Zeusznak erről. Valóban. És hála az égnek, szándékosan elkerülte a többi istent. Ha valaha, valaki gyanút fogott volna… De ettől kíváncsi lett a nőre, aki megszülte. A nőre, akivel sosem találkozott. – Az anyám él még? – Igen. Az emberi világban él, a férjével. Delphine boldogan, mégis szomorún kiáltott fel, a szemében könnyek voltak. Az anyja élt. Megfordult, hogy Jerichóra nézzen.

Dream Warrior A férfi nem volt ott. – Jericho? – Értetlenül nézett körbe, de sehol nem látta. Madoc összevonta a szemöldökét, ahogy ő is körbenézett. – Az előbb még itt volt. Egyszerre hasított ugyanaz a gondolat mindkettejükbe. – Zeusz! Jericho az istenek atyja után ment…

& fejezet Z

eusz épp Hermésszel nevetett, mikor a rosszakarat szele megcsapta. Olyan erős volt, hogy szinte tapintani lehetett, és éles késként hasított keresztül rajta. Körülnézett a teremben, és megpróbálta megtalálni az istent vagy istennőt, aki így merészelt érezni iránta. De nem látott semmit. Senki sem figyelt rá. Képzelődött? – Valami baj van? – kérdezte Héra, a jobbján lévő trónról. – Te nem érezted? – Mit? Mielőtt felelhetett volna, a templom ajtaja kivágódott. Jericho harci öltözékének teljes pompájában tárta ki az ajtó szárnyait. A hosszú, fekete kabátja a testéhez simult, és kiemelt minden gyilkolásra edzett izmot. Éles tüskék meredtek az ég

Dream Warrior felé a vállainál, halálos keretet alkotva ezzel az arcának. A szárnyai szélesen kitárultak, miközben a hosszú, fehér haja a vállára és a hátára folyt. Mindkét kezét éles fémkarmok borították, melyek fülsértően csikorogtak az aranyozott ajtó felszínén. A fekete, ezüstveretes csizmája gonosz ütemet vert, ahogy végigsétált a márvány padlón, pokoli dühről és könyörtelen bosszúszomjról árulkodó arckifejezéssel. Senki nem mozdult. Senki nem mert. Csak Zeusz tudta, ki a célpontja. A többiek mind egyként visszatartották a lélegzetüket, attól rettegve, hogy Kratosz őket fogja kihívni, és nekik szembe kell nézniük vele. Kétségtelenül mind emlékeztek a legutóbbi alkalomra, mikor merészen és arcátlanul belépett ebbe a csarnokba. De a mai eset más volt… – Árész! – kiáltott Zeusz a fiáért, aki a háború istene volt. – Védd meg az apádat! Tanítsd móresre azt a kutyát! Most! Árész lefedte magát páncéllal, majd átugrott az asztalon, hogy Jericho útjába álljon. Jericho habozás nélkül megidézte a kardját és a pajzsát, majd az istenre támadt. A pajzsuk hangos csendüléssel ütközött össze, mivel Jericho azt használta, hogy visszaverje az istent. Árész megvetette a lábát, és minden súlyával a pajzsának feszült, de ez sem volt elég ahhoz, hogy leblokkolja Jerichót. Olyan volt, mint egy gőzmozdony, aminek csak egy cél lebeg a szeme előtt. Zeusz.

Sherrilyn Kenyon – A te véred nem elégítene ki, Árész. Állj félre, vagy érezd a haragom teljes súlyát, melyhez foghatót el sem tudsz képzelni. Árész átdöfött a pajzsa felett. Jericho morogva emelte fel a pajzsát, hogy kivédje a csapást, majd a saját döfésével viszonozta. A rövid kardja könnyen elsiklott a másik pajzsa mellett, és megsebezte Árész felkarját. Jerichónak elege lett az előtte álló akadályból, így eldobta a pajzsát, és a kardjával indított támadásokat Árész pajzsa ellen. Gyorsabban, mint ahogy az isten védekezni tudott volna, Jericho csapás mért csapás után az aranypajzsra, míg az meg nem repedt. Az isten felkiáltott, mikor a kardja áttört a pajzson, és a húsába mart. Jericho hátrarúgta, amitől a férfi végigcsúszott a márványpadlón. Az erejét használva kitépte Árész kezéből a kardot, és a saját, karmokkal borított bal kezébe hozta. A kardokat körívben keresztezte, majd leengedte őket maga mellé, és megfordult, hogy végignézzen az összegyűlt isteneken és istennőkön. – Van még valaki más is, aki hajlandó a vérét hullatni ezért a fattyúért? Zeusz egy villámot küldött felé. Jericho kivédte a kardjával. – Nem fogom magam megadni neked. Még egy villám jött felé. Ezúttal a földre dobta Árész kardját, és a saját kezével kapta el a villámot. Sistergett, zúgott és lüktetett az ezüstkarmok között. De nem ártott neki a

Dream Warrior páncélon keresztül. – Elment az eszed, Olümposzi? Sosem győztél le engem. Akkor megadtam magam neked, de soha többet. Zeusz egy újabb villámot húzott elő. – Emberi szíved van. Meglehet ölni téged. Jericho visszadobta a villámot Zeusz felé, aki alig tudta kivédeni. – Akkor tedd meg! Ha te, vagy a többi ostoba közül bárki komolyan azt hiszi, hogy képes rá… csak rajta. Épp jó hangulatban vagyok a Gyilkoláshoz. És az Öldökléshez meg a Pusztításhoz is. Zeusz szeme elkerekedett, mikor rájött Jericho haragjának forrására. Athéné, Apollón, Dionüszosz, és még néhány másik isten felállt, mintha készek lennének harcolni Zeusz védelmében. De mielőtt bármit is tehettek volna, Jericho érzékei egy erős jelenlétet jeleztek a háta mögül. Támadásra számítva, harcra készen megfordult. Aztán megdermedt. Delphine állt mögötte, Madockal, Zeth-szel, Zarekkal, Asztriddal, Jareddel, Deimosszal, Phobosszal, Azmodeusszal, és még vagy két tucat Oneirosszal. És látszott rajtuk, hogy harca készek, és szívesen betörnének néhány fejet. Alig fogta fel, amit látott. A többi isten azonnal meghátrál. Delphine és a csapata védelmező körívet vont köré. A nő pajkosan rákacsintott. – Komolyan azt gondoltad, hogy egyedül fogsz harcolni, ugye? – Igen. – Jericho még mindig nem tért magához a

%

Sherrilyn Kenyon döbbenettől, hogy támogatják őt. A legvadabb álmaiban sem gondolt volna arra, hogy ilyen előfordulhat. Sosem kérte vagy várta volna el ezt. Madoc felhorkant. – Ez egy új világ, testvér. És mi, a megalázottak és kihasználtak, visszavesszük magunknak. – Vad morgással fordult Zeusz felé. – Többé nem leszünk eszközök sem a te kezedben, sem máséban. Vedd úgy, hogy lemondattunk. Zeusz halk torokhangon morgott, ahogy végignézett rajtuk. – Hogy merészelitek! Tényleg azt hiszitek, hogy néhány istentől megrettenünk? Zeth felhorkant. – Eléggé megfélemlítettünk ahhoz, hogy lemészároltasd a lányainkat. Miféle isten fél egy csecsemőtől? Az Olümposziak suttogni kezdtek egymás között. – Ez igaz – mondta Jared. – Kétszer rendelte el Delphine halálát, mégis él. Zeusz Jerichóra vicsorgott. – A saját szavaid által, az enyém vagy. Megesküdtél, hogy ha felszabadítom az Oneiroszok érzelmeit, akkor meghajolsz az akaratom előtt. Jericho vállat vont. – Igen, ezt mondtam, nemde? Meg kellett volna esketned anyám nevére… upsz. Nem szívesen lennék most a helyedben. Zeusz tajtékzott dühében. – Nem lázadhatsz! – Nem is lázadtam volna, ha nem próbálod meg megölni azt, akiért egyáltalán vállaltam azt az esküt. – Jericho eltűntette a karmokat a baljáról, és megfogta Delphine kezét. – Ha nem hazudtál volna nekem, és hozakodsz elő ezzel az egésszel, békén hagytalak volna, és megtartottam volna azt, amit

&

Dream Warrior ígértem. De nem fogok szolgálni egy olyan személyt, aki megpróbálkozott meggyilkoltatni az egyetlen embert ezen a világon, akivel törődök. Nem fogom elfordítani a fejem, és nem fogom őt védtelenül hagyni, hogy ki legyen téve a támadásaidnak. Delphine megszorította a kezét. Árész feltápászkodott a földről. A pajzsát eltűntette, és a mellkasához ölelte a törött karját. – Harcolhatunk ellenük, apám. – Harcolhattok – gúnyolódott Jericho –, de győzni sosem fogtok. – Apám? – kérdezte Árész bizonytalanul. Zeusz merőn nézte őket. – Nem leszek a foglyotok. – Nem kell annak lenned. – Madoc Zeusz elé állt. – Nem akarjuk sem a pozíciód, sem a fennhatóságod. Az istenek tudják, egyikünk sem akar foglalkozni azokkal az ostoba semmiségekkel, amin ti napi szinten felhúzzátok magatokat. Deimosz felhorkant. – Nem is tudom. Szerintem az vicces volt, mikor Dionüszosz elütött egy Sötét-vadászt egy mardi grasos kocsival. Mai napig megszakadok a nevetéstől, ha rágondolok. – Úgy nevetett, mint a rajzfilmek egy félresikerült gonosz karaktere. Jericho a szemét forgatta. A régi barátja egy kicsit őrült volt. Ezért jöttek ki egykor olyan jól egymással. Erósz és Pszükhé felálltak a balján lévő asztal mellől. Fehér szárnyakkal és szőke hajjal, Erósz a szépség megtestesülése volt. Fekete bőrnadrágjával, fekete ingével és a csizmájával úgy nézett ki, mint egy emberi motoros. Pszükhé hátra csatolta

Sherrilyn Kenyon a vörös haját, és úgy öltözött, mint egy kemény motoros csaj. Előre nyúlt, és megfogta Erósz kezét. Jericho kihúzta magát, miközben azok ketten felé és a csapat felé vették az irányt. De ami igazán meglepte, az az volt, mikor Erósz kezet nyújtott neki, a barátság jeleként. – Nem minden ittlévő seggfej. És szerintem, jelen pillanatban sokkal jobban kellene aggódnunk Noir és a hozzá hűségesek miatt. Tekints ránk szövetségesként. Zeusz felüvöltött haragjában. – Nehogy agyvérzést kapj, öreg – vetette neki oda Madoc. – Békét ajánlok. Te és az udvartartásod maradhattok úgy, ahogy voltatok, terveket szövögetve arra, hogyan alázzátok meg a többieket, míg minket békén hagytok, hogy kezeljük a magunk ügyeit. Zeusz döbbenten nézett rá. – Kettészakítanád ezt a panteont? Madoc tagadóan rázta a fejét. – Ez a panteon réges-rég kettészakadt. Belefáradtunk abba, hogy az ölebeid legyünk, és hogy attól rettegjünk, hogy feldühítünk. Most sokkal fontosabb dolgokra kell koncentrálnunk, mint a ti csip-csup áskálódásaitok és hatalmi harcaitok. – Jerichóra nézett. – Egy Titánnal a hátunk mögött megvan az erőnk ahhoz, hogy azt mondjuk neked, a további parancsaidat dugd fel oda, ahol Héliosz sem süt. Zeth felemelte a fejét, és a mondanivalóját a körülöttük lévő isteneknek címezte. – Bárki, aki hajlandó harcolni Noir és Azura ellen, azt szívesen látjuk a csapatban. A többiek

Dream Warrior folytathatják ott, ahol az imént abbahagyták. Athéné és Hádész előléptek. Mint mindig, a fekete hajú, magas Athéné hosszú, vörös ruhát viselt. A háború és bölcsesség istennője egy Grácia11 kecsességével mozgott. Vele ellentétben Hádész sötét és baljós jelenség volt. Az alvilág istene csak a feleségével szemben ismert türelmes, aki jól láthatóan nem volt jelent. – Mi is veletek vagyunk. Zeusz undorodva felhorkant. – Elvesztetted az eszed, Hádész? – Nem. Inkább megtaláltam a lelkem. Noir és Azura háborúzni akar velünk. Legalább mutassunk nekik olyan ellenállást, amit nem felejtenek el egyhamar… testvér. – Akkor üdvözlünk. – Madoc Zeusz felé fordult. – Mi békén hagyunk téged, és te viszonozni fogod nekünk ezt a szívességet. – Igen! – kiáltotta Azmodeus, és a mellkasára csapott. Zarek előre hajolt és suttogni kezdett. – Ezt talán mellőzhetnéd. A trónon ülő dühös fickónak nincs túl sok humorérzéke. – Ó. – Azmodeus elrejtőzött Jared háta mögött. Zarek nevetett, míg észre nem vette, hogy mások őt figyelik. Akkor azonnal kijózanodott, és felvette „Megöllek és táncolni fogok a sírodon” arckifejezést. – Megegyeztünk? – kérdezte Jericho. Zeusz dühösen bámult rájuk, de végső soron ő is tudta, hogy ez a legjobb ajánlat, amit kaphat háború nélkül. Ha háborúba bocsátkozik velük, azt könnyen el is vesztheti. – 11

A római mitológiában a kellem és báj istennői.

Sherrilyn Kenyon Megegyeztünk. Mondhattad volna ezt még kevesebb lelkesedéssel? De a lényeg az, hogy legalább kimondta. Madoc biccentett Zeusznak, és a többi istennek, majd megfordult és kivezette a csapatot a teremből. Jericho elengedte Delphine kezét, hogy visszaszerezhesse a pajzsát, ami Artemisz lába elé esett. A magas és elegáns nő vörös haja szinte szikrázott, ahogy Delphine-re nézett, aki Jericho visszatérésére várt. – Ha szereted őt, Kratosz, tudasd vele minden nap. És mindig helyezd őt a saját vágyaid elé, ahogy azt ma is tetted. Fogadd ezt egy olyasvalakitől, aki tudja: Az elvesztett szerelem a legnehezebb teher, amit egy ember a saját vállára vehet. És ha egyszer a szerelem elvész, többé nem lehet már visszaszerezni. – Ezekkel a szavakkal megjelenítette az íjat és a nyílvesszőkkel teli tegezt, amit évszázadokkal ezelőtt adott neki át. Jerichót teljesen meglepte, hogy az istennő megtartotta. – Az én ajándékom neked. A célpontod mindig tiszta lesz, és a tegez sosem lesz üres, míg te viseled. – Köszönöm. A nő fejet hajtott előtte, és hátrált egy lépést. Jericho visszatért Delphine oldalára, és követték a többieket vissza az Eltűnő-szigetekre. Amint testet öltöttek, Delphine a sarokba szorította őt a folyosón. – Tényleg fel akartad adni értem a szabadságod? Jericho szégyenlősen félre nézett. – Jericho! – A nő visszafordította a fejét. – Miért csináltad ezt?

Dream Warrior A kérdés irritálta. Nem szerette, ha kérdőre vonják, és főleg azt nem, ha egy ilyen… személyes ügy kapcsán. – Mit gondolsz, miért? Delphine átható pillantással nézett rá. – Mert egy főnökösködő boszorkány vagyok, és inkább lettél volna egy olyan ember rabszolgája, akit gyűlölsz, mint hogy velem kelljen foglalkoznod. Ettől Jericho haragja felizzott. – Tudod… – Elhallgatott, mikor rájött, hogy a nő csak kötekedett vele. Ettől a dühe bosszankodásba csapott át. – Nem vagy vicces. – Szerintem hisztérikus vagyok, és hallani akarom tőled, hogy miért kötöttél ilyen alkut. Jericho megpróbált elmenni mellette, de Delphine nem hagyta. Hallani akarja. Delphine megérintette az ajkát. – Gyerünk, édes, ki tudod mondani. – Játékosan elkezdte mozgatni Jericho száját. – Nem vagy olyan szörnyű, Delphine – mondta, színlelt mély hangon. – Én… te. Gyerünk már, Jericho. Csak a hálószobában harapok. Meg tudod csinálni. Tudom, hogy nem vagy néma. De miért kell kimondania? Hát nem nyilvánvaló? Mit kellene még tennie, amivel kifejezhetné, mennyit jelent neki? De Delphine nem fogja hagyni, hogy ezt megússza. Addig nem, amíg hangot nem ad annak, amit a nő hallani akar. – Mert szeretlek… boszorkányostul meg mindenestül. – Boszorkány! – Delphine rávetette magát, de ahelyett, hogy bántotta volna, csikizni kezdte. Jericho lenyűgözve nevetett. Senki se bánt még vele így.

Sherrilyn Kenyon Magához ölelte a nőt, és megcsókolta. – Köszönöm, hogy utánam jöttél és támogattál. – Nem – mondta Delphine és azonnal kijózanodott – én köszönöm, hogy megvédtél. – Ezzel élesen mellbe bökte. – De ne csináld ezt még egyszer! Nem akarom, hogy még egyszer ilyen kockázatot vállalj miattam. – Miért? Delphine a szemébe nézett, és Jericho csak perzselő őszinteséget látott a tekintetében. – Mert én is szeretlek téged, és nem bírnám elviselni, hogy én legyek az oka annak, hogy ártsanak neked, vagy megöljenek. Jericho az ajka elé emelte a nő kezét. – Nem aggódj! Nem foglak elhagyni. Nélkülem túl nagy bajba kerülnél. Az Álom-vadásznő morogni kezdett. – Ó, kérlek. Addig nem kerültem bajba, míg nem találkoztam veled. – Aha. – Ömm, srácok – mondta Phobosz, mikor bedugta a fejét az ajtón. – Gyűlölöm, hogy közbe kell vágnom, bármilyen furcsaságot is műveltek ti ketten, de helyzet van, és talán szeretnétek látni ti is. Jericho értetlenül lépett be a terembe, ahol több új Szkotoszt is látott. A jelenlétüktől összezavarodva Madocra nézett, magyarázatot várva. – Mi folyik itt? Madoc felemelte a kezét, és vállat vont. – Nem tudom biztosan. Egyszer csak megjelentek. Egy másik fényes villanás vakította el őket, és Niké

Dream Warrior megjelent a Szkotoszok között. Jerichónak háttal állt, de furcsa szögben tartotta a hátát, és a szárnyát is a földre lógatta. Jericho tett egy lépést felé, majd megfagyott a döbbenettől, mikor a nő feléje fordult, és találkozott a pillantásuk. Niké Gallú lett. Madoc és Phobosz káromkodni kezdett, miközben megidéztek maguknak egy-egy kardot, hogy harcolhassanak. – Ne! – csattant fel Jericho, és elrántotta őket a nővére közeléből. – Ő a testvérem. Madoc úgy nézett rá, mintha elment volna az esze. – Megfertőződött. Megölne mindnyájunkat! – Nem érdekel. – Attól még a testvére. Jericho páncélt jelentett meg a testén, mielőtt Niké közelébe ment. A nő vicsorogva, vadállat módjára támadt rá, a kezével ütötte és próbálta megharapni. Niké szárnyai kitárultak, de attól még sikerült őt hátulról elkapnia és szorosan tartania, noha a szárnyak a testét csapkodták. Niké visított, és rúgott, megpróbálta kirúgni a lábat alóla. Noha a páncélja megvédte, Jericho még így is érezte a rúgásokat a sípcsontján. – Szükségem van egy ketrecre – morogta. Delphine egy kisebb szoba méretűt jelenített meg. Ahhoz elég nagy volt, hogy ott tartsák Nikét, míg segítséget találnak neki. – Itt van. Jericho belökte a nővérét, és az arca megrándult, mikor meglátta a fehér íriszét és a hegyes fogsorát. Habzott a szája, miközben próbált átnyúlni a rácson, hogy elkapja őket. Erósz és Zarek aggodalmas pillantást váltottak, és a többi Szkotoszra néztek.

Sherrilyn Kenyon Erósz az állát vakargatta. – Szerintem őket is be kellene zárnunk, mielőtt még átmennek nekünk Linda Blairbe12. Az egyik fiatal Szkotosz előre lépett. – Minket is megfertőztek. De a mi esetünkben, egy lassan ható mérget adtak be. Jericho összevonta a szemöldökét. – Tessék? – Egy újfajta mérget tesztelnek, hogy lássák, meg tudnak fertőzni minket harc közben úgy, hogy nem vesszük észre. Így mikor hazatérünk, elterjeszthetjük a többiek között is. Milyen alattomos – emellett ettől mind gyanakodnának a társaikra, miután harcoltak. Zarek káromkodni kezdett. – Hogy szállhatnánk ezzel szembe? – Meg kell ölnötök azt, aki megfertőzte. Mind Jared felé fordultak, aki tökéletesen érzelemmentes hangon beszélt. – Tessék? – kérdezte Madoc hitetlenkedve. – Zephyra fedezte fel – magyarázta Jared. – Ha megölöd a Gallút, aki zombivá tette, akkor a zombi visszaváltozik normálissá. Erósz köpött egyet. – Nos, ez hülyeség. Ki találta ezt ki? – Az egyiptomi istennő, Maat. A Gallúk megszállták a birodalmát évszázadokkal ezelőtt, és módosította őket, hogy az embereinek legyen esélye harcolni. Madoc undorodva ingatta a fejét. – Elképesztő. – Az – értett egyet vele Erósz. – Amúgy, el ne mondjátok 12

Linda Denise Blair, amerikai színésznő. A legismertebb szerepe Az ördögűzőben a megszállt kislány alakítása.

Dream Warrior Maatnak, hogy azt mondtam, hülyeség. Pocsék természete van, és nincs szükségem arra, hogy kioktasson. Jericho figyelmen kívül hagyta az isten random paranoiáját. – Szóval, hogy derítsük ki, ki fertőzte meg? Zarek vállat vont. – Azt mondom, öljük meg mind, aztán majd Hádész kitalálja. Hádész keresztbe fonta a karját, és csúnyán nézett rá. – Csak hogy tudd, nem fogok utánatok takarítani. És egy Gallú sem fog a birodalmam közelébe jönni. Más sem hiányzik, minthogy Tartarosz tele legyen megfertőzött hullákkal. Arra ott van Cesar Romero. Erósz felemelte a kezét. – Öh, Hádész, az George Romero13. Cesar az, aki Jokert játszotta a tévés Batman sorozatban. Hádész üres pillantást vetett rá. – Úgy nézek ki, mint akit érdekel? És egyébként is, honnan tudod? – Pszükhé és én gyakran beülünk egy-egy filmre Acheronnal. Imádja a zombis filmeket. A szóváltással mit sem törődve, Azmodeus félve előre lépett. – Én majd megtalálom nektek azt, aki megfertőzte. Jericho értetlenkedve bámulta Azmodeust. – Tessék? – Én nem keltek gyanút azzal, ha ott felbukkanok. Remélhetőleg, megtalálom a Gallút, és megölöm. Delphine a fejét rázta. – Azmodeus… – Nézd, ez a megoldás – szakította félbe a démon. – Tudom, hogy pokolian nyálasan hangzik, de azt éreztettétek velem, hogy egy csapat tagja vagyok. Ilyen még sosem fordult elő. És 13

George Romero amerikai filmrendező, író, producer. Zombi témájú horrorfilmjeiről ismert.

%

Sherrilyn Kenyon ki akarom venni a részem a munkából. Ha ti mentek oda, Noir azonnal megöl benneteket. Engem… csak megkínoz. Talán kibelez, meg sérteget egy kicsit. Esetleg pluszban megkínoz még egyszer. De én vagyok az egyetlen reményetek. Delphine aggódó pillantást váltott Jerichóval, mielőtt Azmodeushoz fordult. – Nem küldhetünk be oda egyedül. – Ugyan, rendben leszek. Noir amúgy is gyűlöl. – De ha gyanakodni kezd rád, meg fog ölni. A démon vállat vont. – Ki akar örökké élni? Nos, csak hogy tudjátok, én szeretnék, de értetek hajlandó vagyok megtenni ezt. Jericho megállította, mielőtt távozott volna. Lehúzta a gyűrűt az ujjáról, és átadta neki. – Vidd ezt magaddal. Azmodeus undorodva vicsorgott, és elhátrált tőle. – Nem fogok összeházasodni az ocsmány seggeddel, kölyök. Ne sértődj meg, de nem vagy az esetem, Szeretem, ha a partnereim nem olyan szőrösek… és anatómiailag női testrészeik is vannak. Jericho dühösen felmordult. – Ez nem eljegyzési gyűrű, te barom. Berith gyűrűje. Ha bajba kerülsz, elő tudod hívni, hogy segítsen. Ez teljesen megváltoztatta a démon hozzáállását. – Ó, nahát, ez megérné, hogy eljegyezz. – Azmodeus vigyorogva elvette tőle. – Ha nem jövök vissza néhány órán belül… nos, nem akarok arra gondolni, hogy akkor mi történt velem. Még meggondolnám magam. Inkább valami boldog gondolatra van szükségem. Egy kutya pácolt belső szervei, és rothadó hús. Igen. Nyami. – Ezzel eltűnt.

&

Dream Warrior Delphine magához ölelte Jerichót, és próbálta nem elképzelni azt, amit Azmodeus mondott, vagy azt, hogy a démon tényleg ilyeneket eszik. Nem tudta miért, de kedvelte a démont. Olyan volt, mintha egy szociálisan visszamaradott, törvénytelen… unokatestvérük lett volna. – Szerinted rendben lesz? – Én nem miatta aggódnék. Mindnyájan Hádész felé fordultak. – Hanem? – Zeusszal még nem végeztetek. Ebben biztos vagyok. Nem fog ma támadni, de ti nyilvánosan szégyenbe hoztátok, és ismerve az öcsémet… azt nem viseli jól. – Nem lesz baj – mondta Madoc. – Itt fogjuk megerősíteni a pozíciónkat. – És be kell zárnotok minket – mondta az egyik Szkotosz. – Épp elég kárt okoztunk már Noir kedvéért. Nem akarjuk tetézni. Jared és Madoc bezárták őket, miközben Delphine a történteken gondolkodott. Le akarta lassítani az eseményeket, de ez ellen nem lehetett mit tenni. Minden egyre félelmetesebb lett, ahogy a percek múltak. – Sajnálom Nikét. Jericho szomorúan nézett a szemébe. – Én is. A pokolba. Nem lett volna szabad hagynom, hogy eltereljék a figyelmem. Azmodeában kellett volna maradnom, míg meg nem találjuk. – Ne hibáztasd magad. – Akkor kit hibáztassak? Én voltam az, aki otthagyta! – Mert aggódtál miattam – suttogta Delphine. – Ha én nem lettem volna, nem kellett volna választanod közülünk.

Sherrilyn Kenyon Jericho magához húzta. – Ez aztán kétségtelenül nem a te hibád, kedvesem. Én hoztam ezt a döntést, én hagytam cserben. Most már csak Azmodeusban reménykedhetek. Hádész odasétált hozzájuk. – Visszatérek az alvilágba. Tudassátok, ha szükségetek van rám. – Rendben. Köszönöm. Hádész biccentett, és eltűnt. Jericho várt, míg a többiek befejezik a takarítást, és visszaállították a csarnok egykori szépségét. De a Madocot körüllengő szomorúság zavarta. Elengedte Delphine-t, és odament, hogy leellenőrizze az Oneiroszt. – Jól vagy? Madoc bólintani kezdett, de végül megrázta a fejét. – Hiányolom a testvéreimet. Sosem voltam itt nélkülük, és folyton azon jár a fejem, hogy D’Alerian mint mondana, ha itt lenne. Hogy mit fog mondani, amikor visszajön. Ha visszajön. De Delphine megtanította, hogy ne legyen annyira érzéketlen, hogy ezt ki is mondja. – Nagyszerű munkát végeztél. – Delphine odajött, és vállon veregette Madocot. – Most komolyan. Senki nem csinálhatta volna jobban, és D’Alerian is büszke lenne rád és mindarra, amit a védelmünkben tettél. – Köszönöm. – Madoc szomorúan mosolygott. – Amúgy, beszéltem Zeth-szel arról, amit Jericho javasolt. Szeretnénk, ha tiéd lenne a harmadik vezetői pozíció. Delphine-t meglepte az ajánlat. – Én? Madoc bólintott. – Nélküled egyikünk sem lenne itt. Te mentetted meg Jerichót, és segítettél a kiszabadításunkban. Ha

Dream Warrior te nem lennél, még mindig le lennék láncolva. Talán, de Delphine nem volt hozzászokva a vezetői szerephez. – Nem is tudom. – Nagyszerű leszel – mondta Jericho olyan magabiztossággal, amit a nő nem érzett. Nem tudta miért, de az, hogy ezt a férfi mondta, sokat jelentett neki. – Legyen. Megpróbálom. De ha valamit elcseszek, jobban jártok, ha segítetek helyre hozni. Madoc nevetett. – És még ki szeretnénk próbálni valami mást is. – Mit? Madoc Zarekre pillantott. – Behozunk két tábornokot. Zareket és Jerichót. – Óh, kedvesem – mondta Erósz szarkasztikusan. – Nem tudtál volna két mogorvább embert választani? – Ezért bízom rájuk a hadsereg vezetését. Az ég kegyelmezzen azoknak, akik felbosszantják őket, mert ők nem fognak. Zarek megköszörülte a torkát. – Örülj annak, hogy ezt hízelgésnek veszem. Máskülönben ezért elvágnám a torkod. Jericho dühös pillantással értett egyet. – Dettó. Delphine mosolyogott, miközben Asztrid egy síró kisgyerekkel a karjában jelent meg. A fiúcskának olyan fényes kék szeme volt, hogy Álom-vadásznak nézte volna, ha nem Asztrid szőke haját és az apja kinézetét örökölte volna… a kecskeszakállat leszámítva. Asztrid fáradt arccal adta át a gyermeket Zareknek. – Menoeceus az apját akarja.

Sherrilyn Kenyon Zarek csúnyán nézett a nőre. – Bob azért sír, mert azt akarja, hogy az anyja ne szólítsa őt többé ezen a borzasztó néven. – Zarek óvatosan ringatni kezdte a gyereket, miközben az továbbra is sírt. Hangosan. – Semmi baj, Bob. Apu itt van már. Megmentelek az anyád pocsék névízlésétől. Én is sírnék, ha az anyám egy idióta után nevezne el. – A Menoeceus nagyszerű név – mondta Asztrid védekezően. Zarek felmordult. – Egy haldokló öregembernek vagy valami női higiéniás terméknek, igen. De nem az én fiamnak. És legközelebb én nevezem el a gyereket, és kétségtelenül nem olyasvalaminek, ami hangzásban ennyire közel áll a meningitiszhez. Asztrid csípőre tette a kezét, és a férje szemébe nézett. – Ha továbbra is ezt mondogatod, legközelebb te fogod megszülni, és csak hogy tudd, vannak kapcsolataim ezen a téren. Egy terhes férfi nem olyan nagy lehetetlenség az én szomszédságomban. Ezzel a nő elindult. – Igen, persze, szíves örömest megszülöm, ha ez azt jelenti, hogy egy normális nevet adhatok neki – kiabált utána Zarek. – Ja, persze. Kapom ezt egy olyan férfitól, aki úgy nyafog, mint egy kétéves, mikor beveri a kislábujját. Szívesen végignézném, hogy élsz túl tízórányi vajúdást. – Nem szoktam nyafogni! – Zarek most aztán igazán dühösnek tűnt. – Megvannak a sebhelyeim is, hogy bizonyítsam. A fiúcska még mindig úgy sírt, mintha összetört volna a

Dream Warrior szíve. Bob? Delphine eltátogta a szót Jerichónak, miközben próbálta visszafojtani a nevetését. Kétségkívül ez egy érzékeny pont volt Zareknél és Asztridnál. A név annyira valószerűtlen volt a kis aranyhajú kerubnak, mint a gyengédség annak a vadembernek látszó férfinak, aki a karjában ringatta. – A pluss-plussom akarom! – sírta Bob. Zarek rémültnek tűnt. – Pluss-pluss… – Átadta a gyermeket Jerichónak. – Fogd meg egy percre. – Nem hinném, hogy… – Jericho elhallgatott, mivel Zarek szó szerint a karjába nyomta a gyereket. Jerichónak nem volt más választása, minthogy átvegye. Maga elé tartva a kicsit, nem tudta, hogy mihez kezdjen vele. Évszázadok óta nem volt csecsemő a karjában. Elkerekedett szemmel nézett a kisfickóra, aki ugyanolyan döbbenten nézett Jerichóra, mint Jericho rá. A gyerek teljesen elhallgatott. – Nézd mit tettem – morogta oda Zareknek. – Eltörtem. Delphine nevetett. – Nem törted el. Kedvel téged. Jericho nem volt ebben olyan biztos. Nyelt egyet, és közelebb hozta magához a gyereket, majd megpróbálta lemásolni Zarek mozdulatait, mikor az ringatta. Bob kivette a kezét a szájából, és Jericho sebhelyes arcára nyomta. Jericho fintorgott. – Ó, jézusum, összenyálazott. Bob nevetett. Delphine, szintén nevetve odanyúlt, és letörölte az arcát. – Ez nem nyál. Babapuszi.

Sherrilyn Kenyon – De igenis, nyál – mondta Zarek, mikor visszatért egy halványkék takaróval a kezében, aminek az egyik csücskében egy bárány volt. Bob felé tartotta. – Helló, kicsi Bob – mondta falsetto hangon. – Én a nagy bárány vagyok, és azért jöttem, hogy megöleljelek. Mehhh! – Olyan hangot hallatott, mintha megpuszilta volna a gyereket. Bob boldogan kacagva ölelte magához a takarót. Delphine elképedten nézte a látványt, ahogy két ilyen nagy, vad harcos egy aprócska gyerekkel foglalkozik. – Ezt fel kell tennünk a YouTube-ra – mondta Asztrid kacsintva. – Kétségtelenül. Zarek átvette Bobot, így a fia magára tudta húzni a takarót. A kisfickó az arca alá tömködte a takarót, és az apja vállára hajtotta a fejét. – Látod, csak a plüsstakarójára volt szüksége. – Majd egy incselkedő pillantást vetett Asztridra. – Nekem is szükségem lesz az enyémre. Asztrid szárazon nézett Delphine-re. – Komolyan mondom, hogy meg fogom fojtani. Zarek megcsókolta a fia homlokát, és visszaadta Asztridnak. – Ha szükséged lenne egy szakértő szülői kézre… – Megkeresem Jerichót. Jericho elborzadva nézett rájuk. – Öm, nem tudnátok megvárni addig, amíg az az izé szobatiszta lesz? Zarek nevetett. – Tudod, én is így éreztem. Látnod kellett volna az arcom, mikor megmondta, hogy terhes. Őszintén szólva, volt egy perc teljes harakiri élményem, de mikor az első sokk elmúlt, és eltelt néhány hónap, hozzászoktam az ukázhoz.

Dream Warrior Hidd el vagy sem, rád nőnek. Nyálastul meg mindestül. Delphine átölelte Jericho derekát. – Ó, gyerünk már, Jericho. Te nem akarod, hogy a miniatűr éned rohangáljon körülötted? – Nem igazán, és el sem tudom képzelni, hogy te még egyet akarnál belőlem. A nő játékosan meglökte, majd csatlakozott Madochoz. Zarek és Asztrid távoztak, hogy gondoskodjanak Bobról. Jericho egyedül maradt, így visszament Nikéhoz. – Segíteni fogunk rajtad, Niké. Ígérem. A nő rávicsorgott. – Gyerünk, Azmodeus – suttogta. – Ne hagyj cserben! – Ó, öcsém, egy inkompetens démon az utolsó, ami miatt aggódnod kellene. Jericho a háta mögül hallotta Zélosz hangját. Megfordult, hogy üdvözölje a bátyját. De amint megtette, Zélosz markolatig döfött egy tőrt a mellkasába. Egyenesen átszúrta a halandó szívét. Levegő után kapva hátratántorodott, egyenesen Niké karjába.

fejezet *N

e! – sikoltotta Delphine, mikor meglátta, hogy Zélosz gyorsabban szúrta le a bátyját, mint ahogy ő reagálni tudott. A szíve meghasadt a látványtól, ahogy Jericho hátra zuhant, miközben Niké megragadta, és hátulról támadta meg. Elképzelhetetlen erejű harag rázta meg a testét. Az érzést sem megmagyarázni, sem lecsillapítani nem tudta volna. Csak a vér utáni vágya hajtotta előre. Zélosz vére utáni vágy. Mielőtt észrevette volna, mit csinált, már mozgásba is lendült. A földre terítette a férfit, és ahogy dühe fékezhetetlen tombolása közepette megfogta a férfi fejét, és elkezdte a padlóba verni. – Delphine, állj le! Meg fogod ölni! Valahol, a tudatalattija mélyén felismerte Madoc hangját,

Dream Warrior ahogy a férfi megpróbálta elhúzni őt Zélosz közeléből. Delphine kirántotta a kezét Zélosz fekete hajából. Felállt, és közben bordán rúgta az istent. – Fogjátok le! Ha Jericho meghal, kitépem a szívét a mellkasából, és megetetem vele. Zeth szeme elkerekedett. – Az elfenekelést elnézve, amit az imént kapott tőled, ez kétségtelen. – Madocra nézett. – Emlékeztess, hogy sose bosszantsam fel ezt a nőt. Delphine alig hallotta őket, ahogy odarohant Jerichóhoz. Deimosz elrángatta Nikétől, de nem sikerült neki azelőtt, hogy az istennő megharapta volna a férfit. Jericho a földön feküdt, remegett és gyorsan kapkodott a levegő után. Delphine mellé térdelt, szinte fuldoklott a fájdalomtól. A szemét ellepték a könnyek. – Kicsikém? – A hangja megtört, ahogy a fájdalom eluralkodott felette. Jericho megfogta a kezét, és megszorította, mialatt Deimosz egy tiszta ruhát nyomott a mellkasán lévő sebbe. – Mit csináljunk? – kérdezte Deimosz. – Még sosem láttam, hogy egy isten így vérzett volna. – Emberi szíve van… de fel lehet támasztani. Az Oneiroszok és a Dolophonoszok évszázadokon keresztül minden este megölték, és minden reggel visszahozták őt az életbe. – Azt a részt Zeusz csinálta – emlékeztette Deimosz. – És ne sértődj meg, de nem hinném, hogy szíves örömest közreműködne, annak fényében, amit tettünk vele. Könnyek folytak végig Delphine arcán, miközben végignézte, ahogy Jericho arca egyre sápadtabb lett. A légzése

%

Sherrilyn Kenyon is lelassult. – Ne hagyj el engem, Jericho! – suttogta, és végigsimított a férfi sebhelyes arcán. – Kérlek. Képtelen vagyok uralkodni azokon az érzéseken, amiket tőled kaptam. Nem tudom megtenni. És nem akarok itt maradni nélküled. Szükségem van rád. A férfi az ajkához emelte a kezét, és gyengéden megcsókolta. – Mindezidáig, valahányszor meghaltam, nem akartam ismét felébredni. Minden este azért imádkoztam, hogy ez legyen az utolsó halál. És most… – Felnyögött, és egy adag vért köhögött a padlóra. Delphine hangosan felzokogott, alig volt elég lelkiereje segíteni neki, hogy ne fulladjon bele a saját vérébe. Az őr ruháját azonban vörösre festette, és rémisztő jele volt ez annak, hogy a férfi haldoklik. Delphine teste remegett, tudta, hogy el fogja veszíteni a férfit, és képtelen volt elviselni a gondolatot. Nem fogja elveszteni őt! – Halhatatlan szívre lenne szüksége! – kiáltotta oda Madocnak. A tekintete a foglyukra vándorolt. A megoldás fagyos csapásként érte. Kemény volt, de… Ki lenne alkalmasabb arra, hogy megmentse Jerichót, mint az, aki mindnyájukat elárulta? A testvére, aki megpróbálta megölni. A testvére, aki mindig elárulta Jerichót, és mindenki mást is, akivel kapcsolatba került. Zélosz. A tekintete találkozott Deimoszéval, és tudta, hogy másik is ugyanarra gondol, amire ő. – Maradj vele! – Deimosz felállt és átvágott a termen.

&

Dream Warrior Delphine hátrasöpört Jericho haját az arcából. – Lélegezz, kicsim, lélegezz! Tarts ki! Nem fogjuk hagyni, hogy elmenj. Jericho fogása gyengült a kezén. – Legalább ismerhettelek egy időre. – Nem! – csattant fel Delphine. – Azóta makacskodsz, hogy megismertelek. Ne merészelj épp most szolgálatkésszé válni! Harcolni fogsz értem! Hallottad? A férfi bólintott, és még több vért köhögött. Delphine csatazajt hallott a háta mögül, de nem fordult meg. Őszintén szólva, nem érdekelte. Bárki, aki ilyet tesz a saját testvérével, az nem érdemel kegyelmet. Hadd haljon csak meg! Deimosz visszatért, Zélosz szívével a kezében. Delphine felsóhajtott undorában. Madoc jelent meg a háta mögött. A karjába zárta, és megvédte őt a látványtól, ahogy Deimosz kicserélte a szíveket. Madoc egyenletes, mély szívverése segített neki fókuszálni, miközben továbbra is fogta Jericho kezét. Semmi esetre sem engedné el őt. Soha. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után hallotta, hogy Jericho levegő után kapkod. A szorítás a kezén erősödött. Delphine erősen dobogó szívvel húzódott el Madoctól, hogy lássa, amint a férfi mereven őket bámulja. Köhögött egyet, majd dühös grimasszal az arcán nézett Madocra. – Ha már el akarod csábítani a nőmet, Madoc, várhatnál legalább addig, míg a testem kihűl. Madoc megadóan felemelte a kezét, és nevetett. – Sosem csábítanám el az asszonyod. Te vagy az egyetlen férfi, akiről tudom, hogy visszajönne Tartaroszból csak azért, hogy engem

Sherrilyn Kenyon megöljön. Deimosz a szemébe nézett. – Delphine, talán jobb lenne, ha megint elfordulnál. Ki kell égetnem a harapást, mielőtt megfertőzi őt. Delphine elfordult, de attól még hallotta Jericho káromkodását, ahogy Deimosz kiégette a Gallú-harapást. És noha Jerichónak elképesztő fájdalommal kellett szembenéznie, a szorítása sosem vált fájdalmassá. Amint Deimosz befejezte, Delphine közelebb csúszott Jerichóhoz. – Szegény kicsikém – suttogta és megcsókolta az arcát. – Ne ijessz meg így még egyszer. Esküszöm, ha megteszed, eszméletlenre verlek. Jericho a karjába húzta és magához ölelte. Ő sem akart még egyszer ilyen közel kerülni ahhoz, hogy elhagyja őt. Megcsókolta a nő homlokát. A szeme sarkából látta a testvére holttestét. Talán bűntudatot kellett volna éreznie, vagy sajnálnia kellett volna, de képtelen volt rá. Zélosz mindig is egy irigy fattyú volt, aki elviselhetetlenné tette a gyerekkorát. – Ki vette el az erejét? Madoc magára és Zeth-re mutatott. – Megosztoztunk rajta. Zeth odajött hozzájuk. – Kidobjuk? – Ne. Mindenek ellenére is, a testvérem. Vigyétek el a testét az anyjához, hadd tegyen vele azt, amit akar. Deimosz a száját húzgálta. – Szerinted ő is ilyen kedves lenne veled? Jericho feltornázta magát. – Nem. De valaki – jelentőségteljes pillantást vetett Delphine-re – megtanított arra, hogyan legyek jobb ember.

Dream Warrior – Rendben – mondta Zeth sóhajtozva. – Ideje, hogy megint kitakarítsunk. – Megint felsóhajtott. – Szerintem fel kellene bérelnünk erre egy állandó személyzetet. Madoc játékosan meglökte. – Mivel a nagyját a te bandád okozta, nem akarom a siránkozásodat hallgatni. Jared sziszegve jött feléjük. Jericho megfeszült, attól tartott, hogy valaki megtámadta őket. A francba is, egy perc nyugtuk sem lehet? – Mi a baj? Jared betegnek és sápadtnak nézett ki. – Visszahívtak. Mennem kell. Zephyra nem szereti, ha megváratom. Jericho a hátára szorította a szárnyait, és az erejével letisztította a ruháját. – Szeretnéd, hogy beszéljek vele? – Semmi értelme nem lenne. Elfogyott a türelme, és hacsak nincs nálad, amit akar… Jared fájdalmas arccal nézett körbe. Látszott rajta, hogy hiányolni fogja a társaságukat. Kétségtelenül, leginkább azt fogja hiányolni, hogy nem kínozzák állandóan. – Sok szerencsét nektek. – Jared fejet hajtott előttük, és ezzel eltűnt. Delphine fáradtan felsóhajtott. – Annyira sajnálom. – Ahogy én is. Azt kívánom, bár lenne rá mód, amivel kiszabadíthatnánk. Delphine összevonta a szemöldökét. – Szerintem senki más nem szeretné ezt annyira. – Visszapillantott Nikére. – Mit gondolsz, aggódnunk kellene Azmodeus miatt? – Igen – mondta Deimosz szarkasztikusan. – A szerencsénket ismerve, valószínűleg épp most fejezik le.

Sherrilyn Kenyon

Azmodeus átsettenkedett a fekete folyosón, ahol általában csak rágcsálók tartózkodtak. Minden elkövetett annak érdekében, hogy senki ne lássa, hallja vagy szagolja őt ki. Noir-t és Azurát jelenleg lefoglalta a haragjuk, meg az, hogy minden útjukba kerülő szerencsétlen laposra verjenek. Nem csoda, hogy ő itt hagyta ezt a helyet. De semmi sem mentené meg, ha történetesen elkapnák. Ott helyben kibeleznék, és keményen megbüntetnék a távozásáért. – Mit művelsz? Azmodeus ugrott egyet, és majdnem felkiáltott a sötétségből felcsendülő mély hang hallatán. – A pokolba is, Jaden – suttogta dühösen. – Ki szedte le rólad a láncokat? – Noir. Attól tartott, hogy valaki talán kiszabadítana, miközben a Szkotoszokat menekítették ki. Így száműztek erre a folyosóra, ahová kívülállók nem jönnek. Azmodeus vicsorgott, mikor meglátta, mit tettek Jadennel. Hogy tud még beszélni, mikor az ajkai ennyire fel vannak dagadva? De még ennél is lenyűgözőbb volt az, ahogy az erejével képes eltűntetni a sebeit, mikor a démonok a külső világba hívják őt. Azmodeán kívül senki sem tudta, milyen horrorisztikus volt Jaden élete a pokolban. Jaden előre hajolt, és benézett a terembe, amiben Azmodeus a lehetséges célpontját latolgatta. – A Gallú, akit keresel, a terem hátsó felében van.

Dream Warrior – Gyűlölöm, mikor a gondolataimban olvasol. – Tudom. Higgy nekem, számomra sem nagy kiváltság. Nincs rá semmi szükségem, hogy tudjam, mennyire elcseszett vagy. Megvan a magam baja. – Na, ja… bármilyen értelmes ötlet arra, hogy hogyan ölhetném meg anélkül, hogy megharapna, vagy elkapnának? – Nem kell megtenned. Azmodeus oldalra billentette a fejét, ahogy a félelem felütötte benne a fejét. Jaden netán azt tervezi, hogy megöli? – Ezt hogy érted? Jaden egy szikrázóan zöld amulettet vett elő a zsebéből. – Vidd ezt el Jerichónak, és mondd meg neki, hogy szabadítsa ki az én… szabadítsa ki Jaredet a mesterétől, és én elintézem helyetted a Gallút. Azmodeus mozdulni sem tudott a döbbenettől. Merhet egyáltalán reménykedni? – Biztos vagy benne? Meg tudod csinálni? Jaden bólintott, és a kezébe tette az amulettet. – Esküdj meg, hogy nem fogod megtartani magadnak. Különben, addig éljek… – Tudom, tudom. Kizsigerelsz. Ne aggódj! Nem foglak elárulni. – Köszönöm. – Jaden elindult a Gallúk felé. – Hé, Jaden? A férfi megállt, és visszanézett rá. – Miért olyan fontos számodra, hogy kiszabadíts Jaredet? – Mert… – Mikor befejezte a mondatot, olyan halkan beszélt, hogy Azmodeus nem volt biztos abban, hogy pontosan

Sherrilyn Kenyon hallotta. – Én vagyok az oka annak, hogy elátkozták. Most menj, mielőtt a többiek megtalálnak. Azmodeus biccentett neki, majd elteleportált abból a fekete lyukból egy fényes csarnokba, ahol a barátai már vártak rá. Barátok. Ki hitte volna, hogy egy démonnak ilyenje is lehet? Delphine felpattant a székből, amint meglátta Azmodeust. Nikére pillantott, de az istennő még mindig Gallúként nézett ki. – Mi történt? Azmodeus odament hozzá. – Jaden azt mondta, lerendezi nekünk a Gallút. – Azzal átadta Jerichónak a nyakláncot. – És azt mondta, adjam ezt neked oda, hogy megválthasd Jared szabadságát. Jared hitetlenkedve emelte fel az antik ékszert. – Komolyan beszélsz? Azmodeus bólintott. És mielőtt Jericho megszólalhatott volna, Niké felsikoltott fájdalmában. Térdre esett, és előre-hátra dobálta magát, mintha lángolna a teste. A többi bezárt Szkotosz is így reagált. Mire Jericho odaért a ketrechez, Niké újra normális szemekkel nézett rá. Össze volt zavarodva, és félt. – Kratosz? Jericho bólintott, és kimondhatatlanul boldog volt. Működött. Alig hitte el. Kinyitotta az ajtót és magához ölelte a nővérét. – Jól vagy? – Össze vagyok zavarodva. Egy cellában voltam, mikor Zélosz odajött hozzám, démonok társaságában. Dühös volt. Azt mondta, csatlakozzak hozzájuk, de visszautasítottam. Nem bízom Noir-ban és Azurában, emellett amúgy sem hagynám

Dream Warrior cserben a fajtámat. – A fejét ingatta. – Zélosz ostobának nevezett, aztán megharaptatott egy démonnal. – Niké zokogni kezdett a karjában. Jericho próbálta megnyugtatni. – Ne aggódj, Niké! Zélosz elment. – Hová? – Deimosz megölte. A nő levegő után kapott, majd felsóhajtott. – Azt kívánom, bár gyászolhatnám őt úgy, ahogy Biét gyászoltam, mikor meghalt. De Zéloszban alig volt valami, amit sajnálhatnék. Csak azt remélem, hogy a halálban végre talált magának valamiféle békét. Niké meglepett arccal fordult Delphine felé, ahogy meglátta a mellettük ácsorgó nőt. A szeme tudálékosan összeszűkült, miközben oda-vissza nézett kettejük között. – Igazam volt a bátyámmal kapcsolatban, igaz? Delphine mosolygott. – Abszolút, és nem tudom neked eléggé megköszönni. Niké fondorlatos pillantást vetett Jerichóra. – Szerintem, az érzés kölcsönös. – Az. De csak ennyit vagyok hajlandó mondani ez ügyben. – Jericho elhátrált tőlük. – És most, ha a hölgyek nem bánják, gondoskodnom kell valamiről.

Jericho habozva állt a kihalt, sötét előcsarnokban, amit korábban Toryval meglátogatott. Talán nem kellene ezt tennie.

Sherrilyn Kenyon Jared határozottan hangsúlyozta, hogy Zephyra sosem kaphatja meg a medált. De mindazok után, amit Jaden és Jared értük tettek, nem tűnt helyénvalónak az, hogy rabságban hagyja Jaredet. Lévén ő maga is lehúzta a maga idejét a pokolban, nehezére esett mást erre a sorsa hagyni. Főleg, ha az nem érdemelte meg. – Mit keresel itt? Megállt Medea veszélyt sejtető hangjára. – Te mindig ezt a csarnokot kísérted? – Nem, de megérzem, ha egy idegen jön ide, és nem szeretek hívatlan vendégeket a birodalmamban. Jericho nyugodtan vállat vont. – Ki fogod bírni. Nem maradok sokáig. Az anyádhoz jöttem. – Anyu? – kiáltott fel a nő, ez alkalommal nem vitte őt az irodába. Zephyra ingerülten és kócos hajjal jelent meg mellettük. – Azt hiszem, megmondtam, hogy… – A hangja elhalt, mikor meglátta Jerichót. – Te meg mit keresel itt? Jó ég, képes lett volna még több megvetést sűríteni abba az egyetlen mondatba? Egy bátortalanabb férfi ott helyben összepisilte volna magát. – Jaredért jöttem. A nő gúnyosan felhorkant. – A nagy fenéket. Visszatért oda, ahová… – A hangja elcsuklott, mikor Jericho elővette az amulettet a zsebéből, és az ujjai köré csavarta, hogy a nő is jól láthassa. Zephyra éhes szemmel nyúlt utána. Jericho visszahúzta a kezét. – Előbb add át nekem Jaredet.

Dream Warrior A nő felszisszent. – Rendben. – És – mondta gyorsan, mielőtt a nő cselekedhetett volna – akarok tőled még valamit. Zephyra úgy nézett rá, mintha a világ legvisszataszítóbb teremtményével állna szemben. – Megőrültél? Szerencséd, hogy még élsz! – Higgy nekem, tudom – mondta keserű nevetéssel. – De nem adom neked oda, ha olyasvalakinek akarsz ártani vele, aki segített nekem. Azzal a feltétellel adom oda, hogy sosem használhatod Acheron vagy az anyja ellen. Soha. Zephyra a szemét forgatta. – Mintha olyan ostoba lennék. Az én szerencsémmel nem működne rajtuk amúgy sem, és megölnének engem a sértésért. Most add ide a medált! Jericho ismét visszahúzta a kezét. – Először Jaredet. – Jared! – csattant fel a nő. A férfi azonnal megjelent az oldalán, a vonásai nyúzottnak tűntek. Amint meglátta Jerichót, gyanakvóan nézett rá. – Mit tettél, Jericho? – Szívességet a szívességért. Zephyra Jericho mellé lökte őt. – Önszántamból elengedlek a szolgálatomból az övébe. Most tűnj el! Jared a fejét rázta, és félelem csillant a szemében, mikor meglátta a medált. – Ezt nem teheted! Jericho habozott. A legkevésbé sem volt szüksége arra, hogy hibát kövessen el. De Jaden bizonyára nem küldte volna el neki, ha komoly baj forrása lenne. – Miért? – Mert inkább használnám Jaden szabadságának a megszerzésére. Kérlek. – A hangja agóniától volt terhes.

%

Sherrilyn Kenyon – Már késő. – Zephyra kikapta a láncot Jericho kezéből. – És most tűnjetek el, mielőtt megetetlek titeket a Daimónjaimmal. Jared arca megrándult, mikor a nő és Medea eltűnt. Az állán rángatózni kezdett egy izom, mintha legszívesebben káromkodna. Jericho sajnálta őt. Szörnyű lehet Jared számára, hogy még a szabadságában sem lelhet örömet. – Sajnálom. – Hát még én – mondta sóvárogva. – Legalább most már szabad vagy. Jared megrángatta a nyakán lévő vékony, rabszolgai státuszát jelző nyakörvet. – Nem éppen. – Én levehetem rólad. A férfi üres, halott pillantást vetett Jerichóra. – És belehalok, ha megteszed. Csak a Forrás vethet véget a büntetésemnek. – Nekem nincs szükségem szolgára, Jared. Minden szabadság a tiéd lehet. Jared komoran bólintott. Furcsa, Jericho úgy gondolta, hogy ennél azért Jared boldogabb lesz. Bár, a szabadsága Jadenébe került. Mivel nem tudta, hogy ők ketten mik egymásnak, nem tudhatta, hogy ez mekkora árat jelentett. Jared mélyen felsóhajtott. – Tartózkodjam az Eltűnőszigeteken, a többiekkel? – Nem. Élhetsz, ahol csak akarsz. Jared mintha megkönnyebbült volna. – Ha szükséged van rám, hívj. Most a tiéd vagyok, és követem a parancsaid, úgy rendelkezel velem, ahogy jónak látod. – Nem lehetett

&

Dream Warrior eltéveszteni a hangjában megbúvó mérget. Nyilvánvaló volt, hogy mások alaposan kihasználták őt, és ennek a keserűsége még mindig benne volt. – Távozhatok… mester? – Nem vagyok a mestered, Jared. Az életed a tiéd, azt teszel vele, amit jónak látsz. Nincs szükségem rabszolgákra. De mindig örömmel fogadnék egy barátot és egy szövetségest. – Kezet nyújtott a Szefirotnak. Jared habozott, mintha félne elfogadni. Felvont szemöldökkel nézte Jerichót, mielőtt kezet rázott vele. – Köszönöm. – Nincs mit. Most jobb, ha megyünk, mielőtt Zephyra beváltja az ígéretét. Jericho várt, míg Jared eltűnt Kalosisból, és visszatért Delphine-hez.

Noir fortyogó dühvel rontott be az ajtón. – Elárultak minket. Azura döbbenten felnézett. – Ki? – Mi gondolsz, ki? – Jaden – morogta a nő. – Ezért megnyúzom. Noir-nak is ugyanez az ötlete támadt. – Ezzel kapcsolatban már nem tehetünk semmit. Az elfogott Szkotoszok visszatértek az Oneiroszokhoz. Zélosz halott, Madoc megölte. Nikét kiszabadították, és Kratosz erejét visszaállították. Azura káromkodott. Kratosz, a teljes erejében kiszabadíthatja tőlük Jadent… vagy, ami még rosszabb, megtalálhatja Camet és Rezart. Az katasztrofális lenne. – Meg

Sherrilyn Kenyon kell találunk Braith-t. – Az univerzumban mindennek megvolt a maga ellensúlya. Az övék a nővérük, Braith volt. Ő szükséges ahhoz, hogy egyensúlyba hozza őket, és nem számít, mi történik, meg kell találniuk. Noir felmordult. – És a Malakhimot is. Gondoskodnunk kell róla, hogy vagy megöljük, vagy a saját oldalunkra állítsuk. – Mert egyedül neki volt meg az ereje ahhoz, hogy győzedelmeskedjen az összes Forrás-isten felett, és kiirtsa őket. Ha elnyelné az erejüket, még Jared sem állíthatná meg. Képes lenne semmissé tenni minden teremtő folyamatot, és visszaállítani a világegyetemet a kiindulási helyzetébe. Muszáj, hogy ezeket az erőket Noir birtokolja. A birtokukban egy panteon vagy teremtmény sem szállhatna szembe vele. Azura összeszűkült szemmel nézett rá. – Legalább nálunk vannak a Gallúk. Ők még a Szkotoszoknál is hatékonyabbak tudnak lenni. Noir bólintott. – De így most sokkal gondosabban kell megszőnünk a terveinket. A görögök sokkal találékonyabbak, mint gondoltam volna. – Nem. Kratosz volt sokkal találékonyabb. De nincs ezzel semmi baj. Ez csak egy csata. A háború a miénk lesz. Noir biccentett. – Igen. Ami Jadent illeti… Azura felvihogott. – Nagyon meg fogja bánni, hogy beleavatkozott. – Így van, és én közben szórakozni fogok egy kicsit az új barátainkkal.

Dream Warrior Az istennő erre felvonta a szemöldökét. – Miféle új barátok? – A görögök. Itt az ideje, hogy megértessem velük, nincs kegyelem. Emellett, van egy szövetségesünk, akiről nem tudnak… legalábbis egyelőre. Azura nevetett. – Igaz. És rá sosem gyanakodnának.

Delphine egy kis szobában ült Madockal, Zarekkel, és Zethszel. A savanyú arckifejezésük miatt, Jericho rögtön rájött, hogy valami történt, míg távol volt. – Mi az? Zeth egy darab vékony pergament lökött elé. Amint ránézett, a szavak kirajzolódtak rajta. – Noir hivatalosan is háborút hirdetett ellenünk és a Sötétvadászok ellen. Ha átadjuk a Malakhimját, életben hagy minket. Ha nem… Jericho felkacagott. – Pokollá teszi az életünket. – Nem vicces – csattant fel Zeth, Jericho rettenthetetlenül vállat vont. – Nem, nem az, de tudtuk, hogy ez fog jönni. Zarek hátradőlt a székében, és a kezével a tarkóját támasztotta. – Meg kell találnunk Camet és Rezart. Jericho egyet értett vele. – És ki kell képeznünk azt az átkozott Malakhimot. Zarek felmordult. – Sok szerencsét hozzá. – Miért? – Az egy szörnyű kis patkány. Évekkel ezelőtt, meg akartam ölni, de Ash nem hagyta. Bár a történtek után, szerintem azt

Sherrilyn Kenyon kívánja, bár szabad kezet adott volna nekem. Lehet, hogy mind ezt kívánták. Jericho Delphine széke mögé állt. – Nos, mást már nem tudunk tenni ma este. Én, személy szerint, fáradt vagyok. Megfenyegettek, megvertek, megharaptak és megöltek, és mindezt egy óra leforgása alatt. Delphine a fejét ingatta. – Kell valaki, aki ellátja a sebeid, édes? – Azért, istennőm, örökké imádnám a neved. A nő nevetve felállt, és elkalauzolta a szobájába. Jericho körbenézet a fehér csipkén, és a többi fodros cuccon, amitől a szoba kimondottan Delphine-é volt. – Tudod, ez a szoba nagyon csajos. Delphine habozott. – Akarod, hogy újra dekoráljam? – Nem – mondta, és eltűntette a ruháit és a szárnyait, hogy lefekhessen az ágyra. – Imádom azt, hogy itt mindennek olyan szaga van, mint neked. Delphine felemelte a takaróját, és megszaglászta a csücskét. – Nem, ez nem igaz. Nem szaglok. Jericho elmosolyodott a megbántott hangnemen. – Nem bűzlesz, de az illatod ott van mindenen, és ezért nem akarom, hogy bármit is változtass. Imádom az illatod. Megnyugtat. Most gyere az ágyba, és hagyd, hogy a karjaimban tartsalak. Delphine megfeszült, és ennek hatására Jericho is. – Ez egy parancs? – Nem – mondta, és fáradtan felsóhajtott. – Én így könyörgöm. – Nagyon kijöttél a gyakorlatból.

Dream Warrior Jericho mosolygott. – Ez igaz. Delphine meztelenül bemászott hozzá, és átölelte. Élete során senki nem ölelte őt így. Még ha fáradt is volt, élvezte a szerelme megnyugtató erejét. – Félek, Jericho – suttogta a fülébe. – És nem vagyok hozzászokva a félelemhez. – Nincs ezzel semmi baj. Én sem vagyok hozzászokva a szerelemhez, meg a bizalomhoz. – Megfogta a kezét, és megcsókolta a nő sápadt, sebzetlen bütykeit. – Lehetünk a vak, aki a világtalant vezeti. Delphine megszorította a kezét. – De amíg együtt vagyunk… – Semmi sem fog hozzánk érni. Csak te számítasz nekem, angyalom, és átkelnék a poklon, csak hogy újra láthassam az arcod. – És én is átkelnék a poklon, csak hogy ételt vigyek neked. Jericho nevetett. – Remek, mert mikor felébredek, éhezni fogok. – Csinálok neked valamit. Mit szeretnél? Jericho átgurult a másik oldalára, és magához húzta Delphine-t. – Téged, meztelenül, az ágyamban. Ez az egyetlen táplálék, amire valaha is szükségem lesz.

fejezet J

ericho a hegy tetején állt, ahol egykor a halált várta. Tisztán emlékezett arra a napra. A naplemente most is tűzopál színűre festette a látóhatárt. Delphine-ért lemondott a harcról és alávetette magát Zeusz büntetésének. Így visszagondolva, nem is tudna jobb helyet találni ahhoz, hogy a párjának nyilvánítsa magát. Elvégre itt kezdődött minden. Megfordult és ott találta őt maga mellett, hosszú, fehér ruhát viselt, sápadt-szőke hajába virágokat tűztek. Noha az istenek és istennők nem tartottak esküvőt úgy, ahogy az emberek, mégis szerette volna különlegessé tenni az alkalmat. – Visszaadtad az életemet – mondta és megfogta a kezét. Delphine megcsókolta a heges bütykeit. – Ez így volt igazságos, elvégre nekem nem is lett volna életem, ha te akkor

Dream Warrior nem találod meg a szíved, és mentesz meg engem. Ki hitte volna, hogy ez az egyetlen kedves tette fogja majd erre az útra terelni? Képtelen volt elmondani, mit érzett, ezért féltérdre ereszkedett. Delphine teljesen elképedt. A férfi fekete páncélt viselt és felnézett rá azokkal a felemás szemeivel. Fehérszőke haját összekócolta a szél, elképesztően jóképű volt. – Nincs sok, amit felajánlhatnék neked, úrnőm. De elkötelezem magam melletted. Örökké. Könnyek homályosították el a szemét. – Ez nem igaz, Jericho. Nagyon sokat ajánlhatsz fel nekem. – És mit? – Az életem miattad jó. És anyádra, Sztüxre esküszöm, hogy sosem fogok ártani neked. Sosem foglak elárulni. – Én pedig anyám nevére esküszöm, hogy minden nap, míg élsz, tudni fogod, mennyit jelentesz nekem. Delphine mosolygott. – Helyes, mert épp elég nehéz volt túlélni ezt az udvarlási időszakot. Kíváncsi lennék, ha másba szerettem volna bele, hasonló nehézségekkel szembesültem volna-e. A férfi erre felvonta a szemöldökét. – Tessék? – Hallottál. – Delphine letérdelt mellé. – És most csókolj meg, és mutasd meg az őszinteséged mélységét. Jericho mély, torokhangon nevetett. – Hölgyem, vigyél az ágyadba és sokkal többet mutatok neked az őszinteségemnél. – Nos, ebben az esetben… – A hálószobájába teleportálta magukat, ahol meztelenül feküdtek le az ágyára.

Sherrilyn Kenyon Elvégre, az ígéretek nem jelentenek semmit, ha nem tartják be őket.

Niké megállt, mielőtt belépett Madoc irodájába. Az Oneirosz egyedül volt, az ablakon bámult kifelé, az óceán irányába. – Szükséged van valamire? – kérdezte, anélkül, hogy megfordult volna. – Igen. Emlékszem valamire, amit még Azmodeában hallottam. Ettől a férfi azonnal felé fordult. – És mi az? – Az egyik istenünk információkat szolgáltat rólunk Noirnak. – A bátyád, Zélosz. – Nem – mondta teljes meggyőződéssel. – Az ő hangját ismerem, de azét, aki beszélt, nem tudom hova tenni. – Akkor honnan tudod, hogy közülünk való? – Mert át akarta venni Zeusz helyét és Aphroditét akarta menyasszonyának. Madoc értetlenül nézett rá. – De nem tudod beazonosítani, ki az? – Nem, pedig sokszor próbáltam már. Noir nem fogja feladni, és nem tudok megszabadulni attól az érzéstől, hogy valami rossz közeleg felénk. Madoc nevetett. – Valami rossz mindig közeledik. – A férfi kedvesen rámosolygott. – Ne aggódj, Niké! Győzelem a mi oldalunkon áll.

Dream Warrior Hideg futott végig Niké gerincén. Madoc rejteget valamit. Érezte. – Akkor most hagylak, hogy a kötelességeiddel tudj foglalkozni. Madoc figyelte, ahogy az istennő elmegy. Ezt a kört megnyerték. A Szkotoszok és Zeth visszatértek a térfelükre. Őt kiszabadították. Jaredet megint maguk mellett tudhatják. Jerichót nem változtatták Gallúvá. De Nikéhez hasonlóan, érezte a közelgő vihart, és ez megfagyasztotta a vért az ereiben. Felállítottak egy új rendet, de meddig? Zeusz és többiek hamarosan szőni kezdik a terveiket, akárcsak Noir és Azura. Felsóhajtott, és visszafordult a háborgó tenger felé. Kétség se fért ahhoz, hogy még több vér fog folyni, még azelőtt, hogy a mostani, friss sebek begyógyulnának. Az egyetlen kérdés csak az, ki fogja túlélni? Ha egyáltalán túléli bárki is.

%

fejezet J

ericho megállt a St. Ann és a Royal sarkán, miközben ő és Delphine arra vártak, hogy Acheron csatlakozzon hozzájuk. Mi a pokol folyik itt? Napok óta különös csend volt, miközben Noir következő támadására vártak. Tudták, hogy el fog jönni, és ez a tény Damoklész kardjaként lebegett felettük. De még így is megnyugtatta a tudat, hogy Delphine mellette fog maradni, történjen bármi. – Ti mit kerestek itt? Jericho megfordult Jared hangjára. Meglepte, hogy New Orleansban találja őt. Ez az első alkalom, hogy a Szefirotot látta, mióta elhagyták Kalosist. – Ash-re várunk – felelte Delphine. – És te mit csinálsz itt? Jared a válla felett egy párra mutatott. – Démonszittelek.

&

Dream Warrior Delphine értetlenül nézett a Charonte nőre, akinek hosszú haja volt, és úgy öltözött, mint egy gót: rövid szoknya, fűző és csíkos harisnya. Mellette egy másik démon állt, aki meg punkcuccokat viselt. A nő már-már embernek látszott, csakhogy volt a fején egy pár vörös szarv. A Charontéhoz hasonlóan, a férfi haja is fekete volt – és a tincsei közé óriási lencséjű napszemüveget tűzött. Kecskeszakállat és fekete, ujjatlan kesztyűt viselt, ami kilógott túlméretezett kabátja alól. De a legkülönösebb dolognak a csípőjén lógó övhöz csatolt rózsaszín nyúl bizonyult, és a mellé függesztett mutáns plüssmackó. Igen, kétségtelenül nagyon különös párost alkottak. És dupla csokis jégkrémet ettek, meg a kirakatokat bámulták, mintha csak egyetemisták lennének, akiket a világon semmi sem érdekel. Legalábbis így tűnt addig, míg a férfi orra bele nem ért a jégkrémbe. A nő nevetve törölte le, majd nyalta le az ujjáról. – Tudni akarom? – kérdezte Delphine. – Nem hiszem. De ameddig nem zabálják fel a turistákat, meg a helyieket, nem panaszkodom. – Jared a fejével az utca vége felé biccentett. – Ash ott jön. Delphine megfordult és látta, ahogy a férfi feléjük siklik az utcán, hosszú bőrkabátjában, hátizsákja a vállán lógott. Kabátja fekete farmerja körül hullámzott, és nem takarta el „Denevérek neveltek” feliratú pólóját és burgundi vörös Doctor Martenses csizmáját. Igen, Delphine szerette a férjét és úgy vélte, ő a legszebb férfi a világon, de volt valami Acheronban, amitől a nők azonnal észrevették.

Sherrilyn Kenyon Ash elővette a zsebóráját, mikor csatlakozott hozzájuk. – Mit keresünk itt? – kérdezte Jericho. Ash eltette az órát. – Várunk. Ez nem tetszett Jerichónak. – Mire? Egy folyékony-ezüstszínű Jaguár XKR száguldott be az utcába és élesen lefékezetett mellettük. A gumik csikorogtak, miközben az autó egy hirtelen kanyarral beparkolt egy fekete terepjáró mögé, ami csak néhány méterre volt tőlük. Nahát, ez aztán lenyűgöző volt. Tökéletesen manőverezett, pedig csak néhány centin múlott, hogy nem ment bele a terepjáróba. Delphine ezt csak úgy tudta volna megcsinálni, ha az erejét használja. Mint egy végszóra, a vezetőoldali ajtó kinyílt, és egy magas, lehetetlenül jóképű, sötéthajú férfi szállt ki a kocsiból. Sötét szeme mindent végigpásztázott, ahogy felegyenesedett. De nem ez keltette fel leginkább a lány figyelmét, hanem a kettős íj és nyíl tetoválás az arcán. A Sötét-vadászok jele. És mikor a férfi melléjük ért, Delphine megérezte a belőle áradó erőt… és gyűlöletet. Ritkán érzett ehhez hasonlót. Ez a férfi… olyan képességeket birtokolhatott, melyekhez hasonlóval még nem találkozott. Acheronra vetett pillantásából ítélve, alig bírta elviselni az atlantiszit, és Jaredre is hasonló kedvességgel pillantott. – Miért vagyok itt, Rex? – A hangjában mély cajun akcentus érződött, miközben a szavakat, mint sértést vágta Acheronhoz. A férfi nem foglalkozott vele, rosszallóan nézett a kocsira. – A pokolba is, kölyök, hogy lehetsz ennyire lusta? Csak néhány

Dream Warrior háztömbnyire laksz! A férfi lezser, bosszantó mozdulattal vonta meg a vállát. – Szeretem a kocsimat. Ash a szemét forgatta. – Jericho. Delphine. Gondoltam, szeretnétek találkozni a seggfejjel, akit segítetek védelmezni. Nick Gautier, ez itt Jericho és a felesége, Delphine. Jericho fuldoklott a meglepettségtől. – Ez a Malakhim? Ash gonoszul vigyorgott. – A maga sötét dicsőségében. Nick Ash-re bámult. – Végeztünk, apu? Visszamehetek játszani a barátaimhoz, ha megígérem, hogy jó kisfiú leszek? És a lakást is megpróbálom majd nem felgyújtani. Ash gonosz kacajt hallatott. – Ó, hát persze, fiacskám. És nézd, itt jönnek az új játszótársaid is. Delphine megfordult, mikor egy Hayabusa kipufogójának mély hangja morajlott fel, és a motor teljes erejével és sebességével robogott végig az utcán. A terepjáró elé parkolt, blokkolva annak útját. Egy Lamborghini Muercielago és egy másik Gixxer Hayabusa állt mellé. Delphine keresztbe fonta a karját, mikor a sisakok lekerültek és az egyik felfedett egy hihetetlenül szexi nőt, akinek a haja elképesztően göndör volt. Noha Delphine nem vonzódott a nőkhöz, de azt el kellett ismernie, hogy elképesztően festett. Motoros szerelése még inkább kiemelte hosszú, kecses lábait, és úgy mozgott, mint aki hajlandó szétrúgni bárkinek a seggét, aki elég ostoba ahhoz, hogy a rossz irányból keresztezze az útját. Miután kizipzárazta a dzsekijét és felfedte vérvörös topját, feltett egy, a szemeit teljesen eltakaró Versace napszemüveget.

Sherrilyn Kenyon A másik motoros férfi volt, rövid fekete hajjal, ritkás szakáll borította éles vonásait, amivel Delphine-t Tony Starkra emlékeztette, a Vasemberből. Duzzadó izmait közszemlére tette, azt üzenve ezzel, hogy nem visel el semmiféle szarságot másoktól. Bal fülcimpájában egy sor apró karika volt, karját színes tetoválások borították. A Lamborghinit egy halálos kinézetű férfi vezette, akinek hosszú, egyenes, szőke haja volt, amit lófarokba kötött. Az előzőnél lényegesen karcsúbbnak tűnt, de aurája azt sugallta, hogy hajlandó bárkit megölni, akit csak ellenségként azonosít. Delphine egész életét harcosok és istenek között töltötte, de még sosem találkozott ehhez hasonló csoporttal. Úgy álltak össze, mintha egy falkára való vad oroszlán járőrözne a dzsungelben. Nem, nem járőröznek… Hódítanak. Ash bemutatta őket, mikor csatlakoztak kis csoportjukhoz. – Srácok, hadd mutassalak be benneteket Samiának, egykori törzse legvadabb amazon harcosának. A nő biccentett nekik. – A hegyméretű fickó Penge. Ő volt a legvérszomjasabb hadvezér Merciában14. Penge még csak tudomást sem vett róluk. Sokkal inkább úgy tűnt, mintha koporsóhoz venne róluk méretet. Ash a magas szőke felé biccentett. – Ethon az ősi Görögországból származik. Egymaga legyőzött egy egész spártai őrjáratot. Még a halála után ezer évvel is, a zsákos 14

A Hódító Vilmost megelőző, középkori angolszász Anglia földjén található hét királyság egyike, mely a Közép-Angol-alföldön terült el.

Dream Warrior ember az ő nevét viselte az ókori Spártában. Ethon elbűvölő mosolyt villantott rá. – És csak egy napi munkámba került. Szóval, most kit ölhetek meg? – Higgadj le, kölyök! Más terveim vannak a számodra. Ethon úgy vicsorgott Ash-re, mintha fájdalmai lennének. – A fenébe is, Acheron! Ne mondd nekem, hogy végre kiengedtél a pokolból, és még csak nem is gyilkolhatok! Ez nagyon nem fair. Ash vállon veregette. – Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz esélyed kiélni a vágyaid. – Az állával az utca másik vége felé bökött. Delphine megfordult és élesen felszisszent, mikor a legutolsó Vadász is csatlakozott hozzájuk. Kicsit alacsonyabb volt a többieknél, ázsiai származásúnak tűnt, ugyanolyan gyilkos-hajlamúnak és halálosnak látszott, mint a többiek. – Raden – mondta Ash, mikor odaért –, egy képzett shinobi15, aki sosem tudta megtanulni, hogyan csillapítsa a vérmérsékletét. – Miért kellett volna? A vér akkor a legfinomabb, mikor meleg. Delphine erre felvonta a szemöldökét. A hangneméből ítélve és abból, ahogy a szemfogait végignyalta, nem viccelt. Ash nem foglalkozott a megjegyzéssel. – Tafari, Roman16, Cabeza és Kalidas később csatlakoznak hozzánk. – Roman – Samia köpött egyet. – Elment az eszed? 15

A nindzsa szó japán megfelelője. Nem tudom eldönteni, hogy ez becenév, és azt jelenti: Római, vagy ez a neve (láttam már olyat). Eddig a későbbi könyvekből sem derült még ki.

16

Sherrilyn Kenyon Ash megdermedt és olyan pillantást vetett rá, ami még az összegyűlt bandánál is halálosabbnak tűnt. – Jól fogsz viselkedni és távol maradsz tőle, vagy esküszöm, Sam… nem fognak tetszeni a következmények. – Az az átkozott szemétláda! Nick fáradtan felsóhajtott és a szemét forgatta. – Tudod, szörnyű déja vu érzésem van. És őszintén, nem vagyok túlzottan lenyűgözve. Ismernem kellene ezeket a… – Ki ne mondd, Nick! – vágott közbe élesen Ash, hogy megakadályozza a sértés kimondásában. – A rosszfiúk földjén, ők viszik a prímet. Ha a Sötét-vadászoknak vannak hírességei, akkor azok ők lennének. A Háború Kutyái néven ismertek, mert ebben tobzódnak: hidegvérűek és képtelenek a toleranciára. – Nick vállára tette a kezét. – Gratulálok, öcsi, mostantól ők az új védelmezőid. És ellentétben a többi Sötétvadásszal, ők nem szívják el egymás erejét. Nick felvonta a szemöldökét. – Az meg hogy lehet? Penge megragadta Ethont és hasba rúgta. Általában, ha egy Sötét-vadász fizikailag ártott egy másiknak, tízszer erősebben érezte a saját támadásának eredményét. De Penge ennek jelét sem adta. – A fájdalom a legjobb barátom. Ethon válaszul orrba vágta. A saját orrából is ömleni kezdett a vér, de az arckifejezése azt mutatta, hogy nem érdekli, mennyit árt saját magának. Letörölte a vért az arcáról, miközben Penge is ugyanezt tette. Ash felsóhajtott és megrázta a fejét. – Nem arról van szó, hogy nem szívják el egymás erejét. Igazából annyira erősek, hogy számukra alig észrevehető a csökkenés, nem úgy, mint

Dream Warrior másoknál. Emellett, ahogy azt te is láthattad, van bennük egy erős, mazochista hajlam, akárcsak Zarekben. Nick teljesen ledöbbent. – És te szabadon engedsz hét… – Nyolc – javította ki Ash. Nick ocsmányul káromkodott. – Szabadjára engedsz nyolcat belőlük New Orleansban?! Elment az eszed?! Hogy fogod ellenőrzés alatt tartani őket? Ash hanyagul vállat vont. – Ezért van itt Jericho, Jared, és Zarek. Nick elsápadt. – A pszichopata? Te visszahozod ide azt a pszichopatát? – Neked Mister Pszichopata, punk – mondta Zarek, mikor megjelent Nick háta mögött és átkarolta a férfi vállát. Épp elég erősen megszorította ahhoz, hogy Nick felnyögjön. – Na, most ki bébiszittel kit? Jericho felhorkant. – Úgy tűnik, én bébiszittelek minden itt lévőt. Delphine felnevetett a száraz hangnem hallatán. – Semmi baj, szívem. Majd én segítek neked.

Epil gus Knob Creek, Tenessee

D

elphine elképesztően ideges volt, ahogy felsétáltak a fakunyhóhoz vezető néhány lépcsőfokon, ami egy magas hegy tetején állt, a semmi közepén. Hideg volt és havas, de a táj lélegzetelállítónak bizonyult. De ez nem segített neki lenyugodni. – Talán fel kellett volna hívnunk őket először. Jericho mély, korholó torokhangot hallatott. – Ezt most nem mondod komolyan. Két hete másról sem beszélsz. – Igen, de hogy mutatkozzak be neki? Mi van akkor, ha nem is emlékszik rám? A férfi a szemét forgatta. – A lánya vagy, Delphine. Higgy nekem, az ilyesmit nem lehet elfelejteni.

Dream Warrior Talán, de az anyja halottnak hitte őt. Talán száműzte őt a gondolataiból, és élte tovább az életét. – Mi van, ha… Jericho a vállára kapta őt és elindult. – Jericho! – csattant fel, félve attól, hogy a férfi megcsúszik a jégen, és mindketten megsérülnek az esés következtében. – Tegyél le! Nem akarok így találkozni vele. Szigorú pillantást kapott válaszul, miután a férfi letette a földre, pontosan egy vörös ajtó előtt. Delphine még mindig próbált hozzászokni az érzelmeihez, melyek jelen pillanatban teljesen összekuszálódtak. Félt és boldog volt, egyúttal aggódott és idegesnek érezte magát. Nem volt túl jó érzés. De igazat kellett adnia Jerichónak. Mikor végre tudatosult benne, hogy az anyja életben van, megszállottan találkozni akart vele. Most viszont, hogy itt volt… koránt sem bizonyult ez olyan egyszerűnek, mint gondolta. – Itt vagyok, kicsim – mondta Jericho gyengéden és nyugtató szándékkal a vállára tette a kezét. – Kopogj be! – Oké. – Mély levegőt vett. Ökölbe szorított kézzel nézett az ajtóra, ami a maga ártalmatlan módján mégis félelmet keltett benne. Harcolt már istenekkel, démonokkal, Daimónokkal és Gallúkkal. Akkor miért olyan rohadt nehéz is ez? Csak kopognia kell… Remegő kézzel halkan koppantott kettőt. Jericho felé fordult és vállat vont. – Felteszem, nincsenek itthon. Majd később visszajövünk.

%

Sherrilyn Kenyon A lépcső felé indult, de Jericho elkapta és visszarángatta az ajtó elé, majd haragos tekintettel előre nyúlt mellett, és olyan erősen dörömbölt be az ajtón, hogy az illesztések nyikorogni kezdtek. – Gyűlöllek – sziszegte a férfinek. – Szeretsz engem – mondta ő kedves mosollyal az arcán. – Még akkor is, ha felbosszantalak. Már épp azon volt, hogy tiltakozzon, mikor meghallotta, hogy valaki elfordítja a kulcsot a zárban. A szíve őrült iramban kezdett verni a félelemtől és a várakozástól. Jericho abban a pillanatban fordította az ajtó felé, mikor az kinyílt és megjelent a küszöbön egy nő, aki Delphine tökéletes hasonmásának tűnt, azt leszámítva, hogy a haja fekete és a szeme jégkék volt. Fehér téli szvettert és farmert viselt, és az arckifejezése olyan volt, mintha szellemet látna. A légzése felerősödött. – Ez valami beteges vicc? A tekintete Delphine-ről Jerichóra ugrott, majd a szeme összeszűkült a gyűlölettől. Dühösen felüvöltött. – Te átkozott! Hát nem vettél még el tőlem eleget? Delphine elkapta az anyját, mikor az Jericho felé vetette magát. – Anya? A nő addig küzdött ellene, míg ez az egy szó át nem hatolt a dühén. Könnyek lepték el kék szemét, mikor ismét Delphine-re nézett. – Iolé? – suttogta hitetlenkedve. – Tényleg te vagy az? Lehetséges ez? Delphine zokogni kezdett, ahogy bólintott. – Én vagyok az, anya. Kratosz nem ölt meg aznap este, mikor Zeusz azt

&

Dream Warrior parancsolta. Elrejtett engem, hogy megvédjen. Léta olyan erősen szorította magához, hogy nem kapott levegőt, de Delphine-t nem érdekelte. Ő az édesanyja. A valódi anyja. Élt és itt volt… és emlékezett rá. Ostobaságnak tűnt, de mindeddig attól félt, hogy az anyja elutasítja őt. Vagy, hogy elfeledkezett róla. – Annyira szerettelek – mondta Léta, könnyáztatta arccal simogatva lánya haját. – Olyan sokáig gyűlöltem őket… Egy nap sem telt el azóta, hogy ne gondoltam volna rád és arra, milyen lennél, ha túlélted volna. – Csókot lehelt Delphine hajára, majd arcára is, amit két keze között tartott, miközben a fejét ingatva, büszkeségtől csillogó szemmel nézett rá. – És most nézze csak meg az ember! Apád gyönyörű szemét örökölted, és hogy megnőttél. Delphine felnevetett. – Olyan, mintha a húgod lennék. Léta csatlakozott a nevetéséhez, majd Jericho felé fordult. Az arcán megint harag látszódott. – Miért nem mondtad el nekem, hogy túlélte? Miért tartottad ezt előttem titokban? – Zeusz könyörtelenül megbüntette – magyarázta Delphine. Jericho Léta szemébe nézett, azt akarta, hogy tudja: nem szándékosan okozott neki fájdalmat. – Ha lett volna mód arra, hogy tudassam veled, megtettem volna. Esküszöm. De ha rájöttek volna, hogy él, Zeusz megölte volna. Léta felemelte a kezét és megérintette a sebet az arcán. – Ezt azért kaptad, mert… – …megmentettem a lányod? Igen. Léta könnyei még sűrűbben hulltak, miközben magához

Sherrilyn Kenyon ölelte a férfit és megcsókolta a heges arcát. – Köszönöm, Kratosz. Köszönöm neked, hogy megmentetted az én kicsikémet és visszahoztad őt hozzám. Delphine látta, hogy a férfi szeme is elhomályosodik, miközben a nőre néz. – Higgy nekem, itt én tartozom köszönettel. Léta homlokráncolva húzódott hátra. – Hogy érted? Delphine szipogott, miközben megragadta a férfi kezét. – Ő a férjem, anya. – Összeházasodtatok? – Léta ismét megölelte őt. – Ó, ez… ez… csodálatos! – Léta? Minden rendben? Delphine letörölte a könnyeit, mikor egy magas, szőke férfi csatlakozott hozzájuk. Legnagyobb meglepetésére, tudta, ki ő. Aidan O’Conner. A híres színész. Meg sem tudta volna számolni, hány álomban járt már, amiben róla fantáziáltak. Milyen furcsa. De a legmegdöbbentőbb a férfi karjában tartott, rózsaszín ruhát viselő csecsemő volt. Léta nevetve átvette tőle a kislányt és magához ölelte. – Jobb már nem is lehetne, Aidan. – Akkor miért sírsz és állsz idekint a hidegben, kabát nélkül? A nő arcon csókolta őt, majd visszafordult Delphine felé. – Kari, hadd mutassalak be a nővérednek, Iolének. Delphine a kislányra mosolygott, aki szégyenlősen integetett neki. – Van egy húgom? – kérdezte, a hírtől boldogan.

Dream Warrior – Van egy másik lányom? – nézett rá döbbenten Aidan. Léta bólintott. – Aidan, hadd mutassalak be Kratosznak… – Jericho – javította ki az ex-istennőt. Léta zavarodottan nézett rá. – Kratosz réges-rég meghalt. A nő bólintott, úgy tűnt, teljesen megértette. – Jericho megmentette a lányomat Dolortól, mikor megtámadott, és felnevelte. – Á, nem – javította ki Jericho ideges nevetéssel. – Átadtam őt néhány földművesnek, ők nevelték fel, máskülönben elég hátborzongató lenne a jelenlegi kapcsolatunk. Delphine a fejét ingatta ezt hallva. – És én a Delphine nevet használom. Léta meglepetten nézett rá. Jericho a vállát vonogatta. – Nem tudtam, milyen nevet adtál neki, te meg nem voltál túl segítőkész aznap este. Nem mintha egy kicsit is hibáztatnálak. Átadtam őt egy párnak, aztán visszatértem, még mielőtt bárki is rájött volna, hogy mit tettem. Ők más nevet adtak neki. Sajnálom. Léta egy legyintéssel elhallgatatta. – Sose kérj bocsánatot azért, amit tettél. Sosem hibáztatnálak téged ezért. – Megsimogatta a kislánya hátát, mikor Kari tüsszentett egyet. – De Aidannak igaza van. Tényleg nagyon hideg van idekint, odabent viszont ég a tűz. Kérlek, gyertek be és csatlakozzatok hozzánk! Jericho követte őket a régi stílusú faházba, amit tengerkék és zöld színekkel, illetve medveprémekkel dekoráltak. Az ablakokban a hegyek látványa minden képzeletet felülmúlt. –

Sherrilyn Kenyon Nagyon szép hely. – Köszönöm – mondta Aidan. Léta letette Karit és gyorsan összeszedte a dohányzó asztal körül szanaszét heverő játékokat. – Hozhatok valamit inni? – Nem, köszönjük szépen. – Delphine leült a kanapéra. Az anyja mellé telepedett, és ugyanabban a pillanatban a húga megérintette Delphine térdét. A nő boldogan emelte fel a kislányt, az ölébe ültette, hogy megölelgethesse. Aidan és Jericho állva maradtak, és mindketten felvették a „kemény-legény” pozíciót. – Szóval mikor házasodtatok össze? Jericho vállat vont. – Néhány hete. Aidan a homlokát ráncolta. – Bár tudtunk volna róla! Biztos látni szerettük volna. Léta rámosolygott. – Valójában az isteneknél ez nem így megy, kedvesem. Egyszerűen csak házastársaknak nyilvánítják egymást és ennyi. – Nincsenek oda a közönségért, mi? Jericho a fejét rázta. – Talán, de a házasság sokkal többről szól, mint az eskük kinyilvánítása. – Így igaz – mondta Léta, és egyszerre ölelte magához Karit és Delphine-t. – A házasság legfőképpen a szerelemről szól, semmi másról. Delphine Jerichóra nézett és elmosolyodott. Anyjának kétségtelenül igaza volt. És végtelenül hálás volt az emberekért, akik a családját alkották. Mind azokért, akikkel vérszerinti rokonságban állt, és mind azokért, akiket ő maga választott.

Dream Warrior Eltűnő-szigetek Madoc egyedült ült az irodájában, figyelte a meghitt, családi jelenetet. Igen, kémkedett, de az Álom-vadászlány olyan sokat beszélt erről, hogy félt, rosszul fog elsülni a dolog. Szerencsére nem így történt. De hát végül is, Léta mindig is kedves és melegszívű volt. Gyakran túlságosan is. És igazság szerint, irigyelte a boldogságukat. Volt idő, mikor ő is egy család után vágyakozott, de túl sok minden történt azóta, és az megváltoztatta. Most sokkal égetőbb problémákkal kellett foglalkoznia. A változás szele feltámadt, és ahogy erősebb és erősebb lesz, úgy fog letarolni mindent, ami az útjába áll. Hirtelen egy jelenlétet érzett a háta mögötti térben. Jared volt az. Madoc hátranézett a válla felett. – Mit csinálsz te itt? – Az új Malakhim képzésében segédkezek, és tudni szerettem volna valamit. – Éspedig? – Tudja rajtam kívül bárki is, hogy rokonok vagytok?

Igen, ezzel a bosszantó mondattal ér véget ez a könyv. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre a válaszok még nem hangzottak el a Sötét vágyak vadásza könyvekben, viszont aki olvasta a Chronicles of Nick (Nick története) könyveit, és elég szemfüles, az már sejthet ezt-azt. Remélem, tetszett nektek a történet. Én kellemesnek találtam, hogy egy kis időt eltölthettünk Zarekkel és Asztriddal. Meg Bobbal. :D Noir-val, Azurával és Jadennel fogunk még találkozni a következő Álomvadász könyvben – 21. The Guardian. A fordítás ingyenes, a rajongóknak készült! Forgalomba hozni tilos!