Sherlock Holmes Emlékiratai

Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes emlékiratai - Bûnügyi elbeszélések -

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976 Fordította: Katona Tamás A mû eredeti címe Sir Arthur Conan Doyle: The Memoirs of Sherlock Holmes Penguin Books, Harmondsworth, 1963 Alapkiadás Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes emlékiratai Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974

Tartalom Ezüstcsillag A sárga arc A tõzsdeügynök titkára A Gloria Scott

A Musgrave-szertartás A reigate-i urak A nyomorék A bentlakó beteg A görög tolmács A haditengerészeti szerzõdés Az utolsó eset

Ezüstcsillag

-??Mégiscsak el kell mennem, Watson - mondta Sherlock Holmes egy délelõtt, éppen amikor reggelihez ültünk. -??Hova? -??Dartmoorba, pontosabban King's Pylandbe. Nem lepõdtem meg. Sõt, inkább azon csodálkoztam, miért nem keveredett bele már hamarabb is ebbe a különleges ügybe, amelyrõl Anglia-szerte be széltek az emberek. Társam egy álló napig leszegett fejjel, összevont szemöldökkel járt fel-a szobában, újra meg újra megtömte pipáját a legerõsebb fekete dohánnyal, és ügyet sem vetett a e és megjegyzéseimre. Az újságos minden hírlap friss kiadását felküldte hozzánk, de Holmes cs lenézett, és lecsapta a sarokba. Egy szót sem szólt, de én mégis tudtam, mi foglalkoztatja. Egyetlen dolog volt, ami izgalomban tarthatta elemzõ-készségét, mégpedig a Wessex Kupa esély es lovának furcsa eltûnése és idomárjának szörnyû halála. Mikor tehát egyszerre csak kijelent ogy fel akarja keresni a dráma színhelyét, csak azt tette, amit vártam és titkon reméltem. -??Nagyon szívesen lemennék magával, ha nem zavarom - mondtam. -??Nagy szívességet tenne nekem, kedves Watson, ha velem tartana. És nem hisze m, hogy hiába fogja vesztegetni az idejét, mert néhány apró részlet azt ígéri, hogy ez az ügy dülállóan érdekes lesz. Még éppen elérhetjük a vonatot a Paddington pályaudvaron, úgyhogy maj mondom el a tudnivalókat. Nagyon lekötelezne, ha magához venné kitûnõ látcsövét. Így esett, hogy egy óra múlva már egy elsõosztályú kocsi sarkában ültem, útban Exeter felé. S olmes fülvédõs utazósapkájában üldögélt, hosszú, érdeklõdõ képét a pályaudvaron vásárolt újsá gen is túl jártunk, amikor az ülése alá csapta az utolsó újságot is, és megkínált egy szivarr -??Jól haladunk - mondta kinézve az ablakon, és idõnként az órájára tekintve. - A pil atnyi sebességünk ötvenhárom és fél mérföld óránként.

-??Nem is láttam a negyed mérföldeket jelzõ táblákat - mondtam. -??Én sem. De ezen a vonalon egymástól hatvan yardnyira vannak a sürgönypóznák, úgyho könnyen ki lehet számítani. Azt hiszem, hallott már John Straker meggyilkolásáról és Ezüstcsi eltûnésérõl. -??Elolvastam, amit a Telegraph meg a Chronicle írt róla. -??Olyan ügy, amelyben az embernek inkább a már ismert részletek megrostálásával kell foglalkoznia, mint új részletek kikutatásával. Annyira szokatlan, annyira végzetes és sok em bert érintõ volt az eset, hogy máris a találgatások és feltételezések túltengése fenyeget ben eg kell tehát szabadítani a vázat, a tényeket - a megcáfolhatatlan és bizonyos tényeket - az lméletgyártók és újságírók ékítményeitõl, és ez nem könnyû féladat. Ha megtesszük, ha már biz etjük, milyen következtetéseket lehet levonni, mik a sarkalatos pontjai az egész rejtélyes esetnek. Kedd este két táviratot kaptam, az egyiket Ross ezredestõl, a ló tulajdonosától, a másikat Gregory felügyelõtõl, a nyomozás irányítójától. Mind a ketten a segítségemet kérték. -??Kedd este! - kiáltottam. - De hiszen már csütörtök délelõtt van! Miért nem indultu már tegnap? -??Mert hibát követtem el, kedves Watson. Attól tartok, hogy ez gyakrabban meg esik, mint ismerõseim, kiváltképp a maga olvasói gondolják. Elképzelhetetlennek tartottam, h ogy Anglia leghíresebb lovát hosszabb ideig el lehessen rejteni, méghozzá olyan ritkán lak ott vidéken, mint Dartmoor északi része. Tegnap minden percben azt vártam, hogy megtalálják a lovat, és a tolvajról kiderül, hogy õ John Straker gyilkosa. Eltelt az egész nap, az éjsza ka is, és láttam, hogy semmi sem történt, csak a fiatal Fitzroy Simpsont tartóztatták le. Ideje, hogy tegyek valamit, gondoltam, Mégis az az érzésem, hogy nem vesztegettem h iába az idõt tegnap. -??Vagyis van valamilyen elmélete? -??Legalábbis összeállítottam az eset leglényegesebb tudnivalóit. Elmondom szépen sor an, hiszen mi magunk is akkor látunk a legtisztábban, ha elmondjuk az esetet valakin ek, és aligha számíthatok a maga segítségére, ha nem árulom el, honnan kell kiindulnunk. Pöfékelve hátradõltem az ülésen, Holmes meg elõrehajolt, hosszú mutatóujjával a bal tenyerébe arázni kezdte a tudnivalókat, beszámolt az utazásunkat megelõzõ és kiváltó eseményekrõl. -??Ezüstcsillag Ibrahimtól származik, és legalább olyan kitûnõ eredményekkel rendelke , mint híres õse. Ötéves, és minden elképzelhetõ díjat megnyert már szerencsés tulajdonosa, R edes számára. A végzetes esemény megtörténtéig õ volt a Wessex Kupa esélyese, három az egyhez . Mindig a versenyre járók kedvence volt, sohasem csalódtak benne, és még ilyen kedvezõtlen feltételek mellett is hamarosan óriási pénzeket tettek rá. Nyilvánvaló tehát, hogy sokaknak é , hogy Ezüstcsillag ne lehessen ott jövõ kedden reggel az indulók közt. Tudták ezt King's Py landben, az ezredes istállójában is. Mindent megtettek a nagy esélyes védelmére. Az idomár Jo n Straker volt, egy hajdani zsoké, aki Ross ezredes színeiben lovagolt mindaddig, amíg ki nem hízott a nyeregbõl. Öt évig volt az ezredes zsokéja, utána hét évig az idomárja, becs szorgalmas embernek ismerték. Három lovászfiúval dolgozott, mert ez az istálló kicsi, csak négy ló van benne. Egy fiú mindig az istállóban virrasztott éjszaka, a másik kettõ fönt aludt a padláson. Mind a mnak kitûnõ bizonyítványai vannak. John Straker nõs, az istállótól körülbelül kétszáz yardnyi kis házban. Jómódú, gyereke nincs, egy cselédlányt tartanak. Nagyon kihalt a vidék arrafelé, villa van fél mérföldnyire északra, egy tavistocki vállalkozó építette betegeknek és a dartmo levegõ barátainak. Maga Tavistock két mérföldnyire van nyugat felé, és ugyancsak két mérföld an a pusztaságban egy nagyobb istálló, Lord Blackwateré, Capleton. Silas Brown az idomárja . Különben mindenfelé pusztaság, nem is lakja senki, csak néhány kóbor cigány. Ilyen volt a h szín hétfõn este, a végzetes pillanatban. A lovakat aznap este is lelovagolták és megitatták, ahogy illik, és kilenc órakor bezárták az istállót. Két lovászfiú felment az idomár házába, a konyhába, vacsorázni. A harmadik, Ned Hun t. Kilenc után néhány perccel a szolgáló, Edith Baxter levitte az õ vacsoráját, currys ürühús lóba. Innivalót nem vitt, mert az istállóban volt vízcsap, és a szolgálatos lovászfiúnak nem d mást innia. Lámpa is volt a lánynál, mert már besötétedett, és a pusztaságban vezetett az ú Edith Baxter alig harminc lépésre lehetett az istállótól, amikor egy ember bukkant fel a söté ségben, és rászólt, hogy álljon meg. Mihelyt a lámpás sárga fénykörébe ért, kiderült, hogy úr eedruhában, sapkában. Lábszárvédõ volt a lábán, a kezében egy nagy, görcsös végû bot. A lányt e, milyen sápadt a képe, és milyen izgatott a viselkedése. Szerinte harmincéves lehetett a z az ember, inkább egy kicsit több, mint kevesebb. - Megmondaná, kérem, hol vagyok? - kérdezte. - Már-már azt hittem, hogy az isten szab ad ege alatt kell aludnom, de aztán megláttam a lámpásának a fényét."

- A King's Pyland-i gyakorló istálló közelében van" - mondta a lány. - "Igazán? Micsoda szerencse! - kiáltotta az ember. - Hallottam, hogy egy lovász fiú itt alszik az istállóban egymaga. Talán éppen az õ vacsoráját viszi maga. Ugye, szívesen resne egy új ruhára valót? - Egy papírt vett elõ a mellényzsebébõl. - Adja oda a fiúnak, és o ruhát veszek magának, amilyet csak akar." A lány megijedt a férfi komoly hangjától, odaszaladt az ablakhoz, ahol a vacsorát be szokt a adni. Az ablak nyitva volt, Hunter bent ült a kis asztalánál. A lány magyarázni kezdte, mi történt, de az idegen is odament. - Jó estét - mondta, és benézett az ablakon. - Szeretnék beszélgetni magával egy kicsi A lány megesküdött, hogy látta közben a férfi kezébõl kikandikálni a papír csücskét. - Mit keres itt?" -- kérdezte a lovászfiú. Egy kis pénzt szeretnék a zsebébe csúsztatni, ha megszolgálja - mondta az idegen. - Két lovu indul a Wessex Kupában, Ezüstcsillag és Bayard. Igaz, hogy a kiírt súllyal Bayard száz yard elõnyt is adhat a másiknak ötnyolcad mérföldön? Igaz, hogy a tulajdonos Bayardra fogad?" - Bitang szaglászó, majd megmutatom én magának, hogy bánunk el mi az ilyenekkel!" - k iáltotta a fiú, és ugrott, hogy eleressze a kutyát. A lány a ház felé menekült, és hátranézve látta, hogy az idegen behajol az ablakon. De mire H er kiszaladt a kutyával, eltûnt, és a legény nem akadt a nyomára, pedig körül is járta az épü . -??Egy pillanat! - szóltam közbe. - És mikor kiszaladt a kutyával, nyitva hagyta az istálló ajtaját? -??Jól van, Watson, nagyon jól van! - mormogta a barátom. - Én is olyan fontosna k éreztem ezt a kérdést, hogy tegnap táviratoztam miatta Dartmoorba. A fiú bezárta az ajtót, mikor kiszaladt. És hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy az ablak kicsi, nem lehet bemászni rajta. Hunter megvárta, hogy a társai megérkezzenek, aztán az idomárért küldött, és elmondta neki, m . Strakert izgalomba hozta a beszámoló, bár az igazi célját talán nem értette meg. De azért n talan volt, és Mrs. Straker éjjel egy órakor arra ébredt, hogy a férje öltözködik. Straker az ondta, hogy nem tud aludni, nyugtalankodik a lovak miatt, lemegy az istállóhoz, és meg nézi, rendben van-e minden. Az asszony kérte, hogy maradjon otthon, hiszen az esõ vert e az ablakot, de hasztalan, Straker magára terítette hatalmas esõköpenyét és elment. Az asszony reggel hétkor ébredt fel, és látta, hogy az ura még nem tért haza. Gyorsan felölt , szólt a szolgálónak, és kettesben lementek az istállóhoz. Az ajtó nyitva volt, Hunter elkáb aludt egy székben, a híres ló rekesze üres, és az idomárnak se híre, se hamva. Gyorsan felverték a lószerszámkamra fölötti szecskavágó padláson alvó lovászfiúkat. Semmit se ak az éjszaka, mélyen aludtak. Hunter szemmel láthatólag valami erõs altatószer hatása alatt olt, és mivel nem tudták magához téríteni, békén hagyták, hadd aludja ki magát. A két nõ és a tek felkutatására indult. Remélték, hogy az idomár egy kis korai munkára vitte a lovat, és fe kapaszkodtak a ház melletti dombra, amelyrõl az egész pusztaságot beláthatták. A lónak nyomát m látták, de észrevettek valamit, és ez már sejtette, hogy baj történt. Egy rekettyebokron, negyed mérföldre az istállótól, John Straker esõköpenyét lebegtette a szé llette egy teknõ alakú mélyedés volt, és a mélyedésben megtalálták a szerencsétlen idomár hol lamilyen nehéz tárggyal bezúzták a fejét, és a combján is volt egy seb, egy hosszú, finom vág yon éles fegyver okozhatta. Látni lehetett, hogy Straker derekasan küszködött a támadói ellen a jobb kezében szorongatott kés markolatig véres volt, a bal kezében pedig egy vörös-fekete selyemkendõt tartott - a lány nyomban felismerte, hogy az istállónál járt idegen kendõje. Hunter is magához tért a kábulatból, õ is felismerte a kendõt. Biztos volt benne, hogy az id egen szórta az ablakon keresztül az altatót a currys ürühúsra - ezzel kábította el az istálló Ami az eltûnt lovat illeti, a teknõ alakú mélyedés sáros fenekén megtalálták a nyomait, látni tt, hogy a gyilkosság idején még ott volt. Azóta senki sem látta, és bár nagy jutalmat tûztek a nyomravezetõnek, és a dartmoori cigányok mind õt keresik, nem hallottak róla. A vegyviz sgálat kiderítette, hogy az istállóban levõ lovászfiú vacsorájának maradványaiban sok ópiumpo edig ugyanezt az ételt ették a többiek is vacsorára a házban, minden kellemetlen következmény nélkül. Ezek az esettel kapcsolatos tények, csupaszon, a találgatások és feltételezések burkából kihá Most pedig azt foglalom össze, mit tett a rendõrség az ügyben. Gregory felügyelõ, akit a nyomozással megbíztak, rendkívül ügyes ember. Ha egy kis képzelõteh l is megáldotta volna a sors, sokra vihetne a szakmájában. Mihelyt megérkezett, egykettõre megtalálta és letartóztatta a gyanús embert. Nem volt nehéz megtalálni, mert jól ismerte min enki a környéken. A neve Fitzroy Simpson. Jó családból származik, tanult ember, de elverte a

vagyonát a lóversenyen, és most a londoni sportegyletekben van egy kis fogadóirodája, abból él. Megvizsgálták az üzleti könyveit, és kiderült, hogy körülbelül ötezer fontot tett az esé

. Mikor letartóztatták, azt vallotta, azért jött le Dartmoorba, hogy esetleg megtudjon val amit a King's Pyland-i lovakról és Desborough-ról, a titkos esélyesrõl, aki Silas Brown go ndjaira bízva a capletoni istállóban készült a versenyre. Nem tagadta, hogy mit mondott elõzõ este, de hozzátette, hogy nem voltak gonosz szándékai, csak közvetlen és megbízható híreket a t szerezni. Mikor a kendõt megmutatták neki, elsápadt, képtelen volt megmagyarázni, hogyan került a kendõ az áldozat kezébe. Nedves ruhája azt bizonyította, hogy éjszaka, a vihar idej a szabadban volt, és tüskéspálmából készült ólmos fejû botja olyan fegyver volt, amelynek ism pásával könnyûszerrel õ okozhatta az idomár fején látott szörnyû sérülést. Az is igaz viszont egyetlen karcolás sem volt, pedig Straker bicskája bizonyította, hogy legalább az egyik támadóját alaposan megsebezte. Ez az eset dióhéjban, Watson, és ha van valamilyen elgondolása lekötelezne, ha elmondaná. Nagy érdeklõdéssel követtem Holmes ezúttal is kristálytiszta elõadását. A legtöbb részletet é már, de nem voltam tisztában a fontosságával vagy jelentéktelenségével, sem az összefüggésük -??Elképzelhetõ-e - kérdeztem -. hogy Straker önnönmagát sebesítette meg a késével, t agysérüléseket oly sokszor követõ görcsök során? -??Nemcsak elképzelhetõ, valószínû is - mondta Holmes. - És ebben az esetben a gyanús tt javára szóló legfontosabb érv elesik. -??Még így sem értem - mondtam -, hogyan magyarázza meg a rendõrség a dolgokat. -??Bármilyen magyarázattal hozakodjanak is elõ, alighanem sok sebezhetõ pontja l esz - felelte társam. - A rendõrség, gondolom, azt képzeli, hogy Fitzroy Simpson elkábította a lovászfiút, a már korábban megszerzett második kulccsal kinyitotta az istálló ajtaját, és te a lovat, nyilván azzal a céllal, hogy elrabolja. Fel is nyergelte a lovat, mert a nyereg sincs meg. Az ajtót nyitva hagyta, de ahogy elvezette a lovat, az idomár talál kozott vele vagy utolérte. Természetesen összeverekedtek. Simpson agyonverte ellenfelét ól mos fejû botjával, a védekezõ Straker pedig azzal a kis bicskával meg sem tudta karcolni. A tolvaj valamilyen rejtekhelyre vitte a lovat, de az is lehet, hogy a ló az összecs apás során megugrott, és valahol a pusztaságban kószál. A rendõrség így látja az ügyet, é valószínûtlen legyen is az elképzelése, a többi magyarázat még elképzelhetetlenebb. Mihelyt yszínen leszünk, szemügyre veszem a dolgokat. Addig ezzel kell beérnünk, nem nagyon tehetünk semmit. Délután értünk Tavistockba, ebbe a kis városba, amely a kör alakú nagy dartmoori pusztaság ke közepén terül el, mint a pajzson a dudor. Két férfi várt minket az állomáson, egy oroszlánsör as, átható tekintetû, világoskék szemû, szõke óriás és egy csinos frakkba és takaros lábszárv ott pofaszakállú, monoklis, nyugtalan kis ember. Ez az utóbbi Ross ezredes volt, a nev es sportember, a másik pedig Gregory felügyelõ, a fiatal, de híres nyomozó. -??Örülök, hogy eljött, Mr. Holmes - mondta az ezredes. - A felügyelõ mindent megtet t, amit megtehetett, de én meg akarom találni a lovamat, és meg akarom bosszulni Strak er halálát, ha törik, ha szakad. -??Van valami újabb fejlemény a dologban? - kérdezte Holmes. -??Sajnos, nem sokat haladtunk elõbbre - felelte a felügyelõ. - Kint vár a kocsi , és mert bizonyára még napvilágnál szeretné szemügyre venni a helyszínt, útközben fogom elmo mi történt. Egy perc múlva már a kényelmes hintóban ültünk, és a furcsa devonshire-i városka utcáin kocog Gregory felügyelõ ontotta magából a minden gondolatát betöltõ bûnügyre vonatkozó észrevétele néha-néha közbeszólt vagy kérdezett valamit. Ross ezredes összekulcsolt karral dõlt hátra az , a kalapját a szemére húzta, én pedig érdeklõdve figyeltem a két nyomozó párbeszédét. Gregor ta az esettel kapcsolatos elképzelését, és az nem sokban különbözött attól, amit Holmes megjó vonaton. -??Szorul a hurok Fitzroy Simpson körül - mondta a felügyelõ. - Azt hiszem, õ a mi emberünk. De be kell vallanom, hogy csak közvetett bizonyítékaink vannak ellene, és hogy bármilyen újabb fejlemény felboríthatja az elgondolásainkat. -??Mi a véleményük Straker bicskájáról? -??Arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy önmagát sebesítette meg elestében. -??A barátom, Watson doktor is ezt mondta nekem a vonaton. Ha igazuk van, ez is Simpson ellen szól. -??Kétségkívül. Neki nincs kése, és sebesülés sincs rajta. A bizonyítékok azért éppen eke fûzõdött hozzá, hogy eltüntesse a lovat, joggal gyanúsítható, hogy elkábította a lovászfi

ató, hogy a vihar idején a szabadban tartózkodott, nehéz fütyköse van, és a kendõje az áldoza en volt. Ennyi az esküdtszéknek elég is lesz. Holmes a fejét rázta. -??Egy ügyes ügyvéd darabokra szaggathatja az egészet. Miért vitte el a lovat az i stállóból? Ha meg akarta sebesíteni, ott is megtehette volna. Volt-e kulcsa az istállóhoz? M elyik gyógyszerész adta el neki az ópiumport? És végül, hol rejthet el valaki, aki nem is is merõs ezen a vidéken, egy lovat, méghozzá éppen ezt a lovat? Mit mond, milyen papír volt a k ezében, mit akart a szolgálóval a fiúnak eljuttatni? -??Állítása szerint egy tízfontos bankjegy. Akadt is egy tízfontos a tárcájában. De a i ellenvetés nem ilyen hatásos. Ismerõs ezen a vidéken, nyáron kétszer is megszállt Tavistock an. Az ópiumport valószínûleg Londonból hozta. A kulcsot késõbb bizonyára eldobta. A ló pedig melyik dartmoori homokbánya vagy téglavetõ mélyén lehet. -??És mit mond a kendõrõl? -??Azt mondja, hogy az övé, de elvesztette. És megtudtunk valamit, ami talán meg magyarázza, miért vezette ki a lovat az istállóból. Holmes hegyezni kezdte a fülét. -??A nyomok azt mutatják, hogy egy cigánykaraván hétfõn este alig egy mérföldnyire tá ozott a gyilkosság színhelyétõl. Kedden már nem voltak ott. Feltételezhetjük, hogy Simpson me lapodott ezekkel a cigányokkal, tehát valószínûleg hozzájuk vitte a lovat, mikor rajtaütöttek a ló most is a cigányoknál lehet. -??Elképzelhetõ. -??Átkutattuk a környéket a cigányokért. És átkutattunk minden istállót és gazdasági stockban és tíz mérföld sugarú körzetében. -??Tudomásom szerint még egy versenyistálló van a közelben. -??Igen, errõl sem feledkeztünk meg. Desborough, az õ lovuk a másik esélyes, vagyi s érdekükben áll, hogy a nagy esélyest eltüntessék. Silas Brown, az idomár maga is nagy össze ben játszott, és nem volt jó barátságban szegény Strakerrel. Átvizsgáltuk tehát az istállót, róla, hogy Brownnak semmi köze sincs a dologhoz. -??Arról is, hogy Simpsonnak nem volt-e köze a capletoni istállóhoz? -??Arról is. Holmes hátradõlt, a beszélgetés megszakadt. Néhány perc múlva megálltunk egy magas tetejû, cs piros téglaépület elõtt az út mentén. Nem túl messzire, a bekerített kert végében egy hossz et volt. Körös-körül a szemhatárig a pusztaság hervadó páfrányoktól bronzszínû, szelíd lankáit láttuk tornyai és nyugat felé a capletoni istálló elszórt épületei tarkították a képet. Leszálltunk, mes ült még mindig a hintóban, gondolataiba merülve, hátradõlve, az égre szegezett tekintette . Csak akkor eszmélt fel és szállt ki, amikor megérintettem a karját. -??Talán mindjárt a tett színhelyére mehetnénk, Mr. Holmes - mondta Gregory. -??Ha lehet, inkább itt maradnék egy kicsit, néhány apró részlettel szeretnék tisztáb ni. Straker holttestét idehozták? -??Igen, fent van az emeleten. Holnap lesz a halottszemle. -??Régóta volt a maga szolgálatában, ezredes? -??Mindig megbízható emberemnek tartottam. -??Gondolom, felügyelõ úr, összeírták, mi volt a meggyilkolt ember zsebében. -??A nappaliban vannak maguk a tárgyak is, ha meg akarja nézni õket. -??Nagyon szeretném. Átmentünk a nappaliba, leültünk a kerek asztal köré, a felügyelõ kinyitott egy szögletes fémd letette elénk a benne levõ tárgyakat. Egy doboz viaszgyufa volt benne, egy kéthüvelykes f aggyúgyertya, egy hangafa pipa, egy fókabõr dohányzacskó, egy fél uncia hosszúra vágott Caven h-dohánnyal, egy aranyláncon függõ ezüstóra, öt font aranyban, egy alumínium toll-szár, néhán és egy elefántcsont nyelû kés, finom pengéjén ezzel a felírással : Weiss és társa, London. -??Kés ez, és nem bicska - mondta Holmes, felemelte, és jól megnézte. - A vérfoltokbó azt látom, hogy ez az áldozat kezében talált kés. Watson, ehhez maga jobban ért. -??Az ilyen kést mi hályoghasítónak nevezzük - mondtam. -??Én is erre gondoltam. Nagyon finom munkára való nagyon finom penge. Furcsa, hogy ezt vitte magával éjszakai kirándulására, hiszen ezt össze sem lehet csukni. -??Az áldozat mellett megtaláltuk azt a dugót, ami a kés hegyét védte - mondta a felü yelõ. - A felesége azt mondja, hogy napok óta éjjeliszekrényén volt ez a kés, és mikor éjjel ndult Straker, felkapta. Nem valami jó fegyver, de úgy látszik, csak ez akadt a keze ügyéb e.

-??Meglehet. És mi van a papírokkal? -??Három számla szénaeladásról. Egy levél Ross ezredes utasításaival. Egy divatszalon lája harminchét font tizenöt shillingrõl, Madame Lesurier küldi a Bond Streetrõl William Dar byshire-nek. Mrs. Straker elmondta, hogy Darbyshire a férjének jó barátja, néha a leveleit ide küldték. -??Mrs. Darbyshire-nek költséges szenvedélye lehet az öltözködés - mondta Holmes a sz a pillantva; - Huszonkét guinea elég nagy ár egy kosztümért. Ügy látszik, itt már nem tudhatu meg többet, mehetünk a tett színhelyére. Amikor kijöttünk a nappaliból, odalépett hozzánk a folyosón várakozó asszony, és megérintette elõ karját. Az arca sovány volt és beesett, a tekintete türelmetlen, de rémület is látszott r a. -??Elfogta? Megtalálta? -??Még nem, Mrs. Straker. Látja, Mr. Holmes is megjött Londonból, hogy segítsen ne künk. Mindent megteszünk, amit tehetünk. -??Bocsánat, nem találkoztunk mi a közelmúltban Plymouthban egy kerti ünnepségen? kérdezte Holmes. -??Nem, uram. Talán összetéveszt valakivel. -??Pedig meg mertem volna esküdni rá. Galambszürke selyemkosztüm volt magán strucc toll díszítéssel. -??Sosem volt ilyen ruhám, uram - mondta az asszony. -??Akkor bizonyára tévedtem - szabadkozott Holmes, és megindult a felügyelõ nyomában . Rövid ideig tartó gyaloglás után megérkeztünk ahhoz a mélyedéshez, amelyben a holttestet megt . A rekettyebokor, amelyre az esõköpenyt terítették, a horpadás szélén volt. -??Ügy tudom, aznap éjjel nem fújt a szél - mondta Holmes. -??Nem, de zuhogott az esõ. -??Ezek szerint a köpenyt nem a szél sodorta ide, hanem szántszándékkal idetették. -??Igen, rá volt terítve a bokorra. -??Nagyon érdekes. Attól félek, hogy a nyomokat már összetaposták. Sokan járhattak er e hétfõ este óta. -??Egy gyékényt tettünk ide oldalra, mindnyájan azon álltunk. -??Pompás! -??Ebben a zacskóban van Straker egyik cipõje, Fitzroy Simpson egyik cipõje és E züstcsillag patkója. - Kedves felügyelõ úr, maga mindenre gondol! Holmes fogta a zacskót, lement a mélyedésbe, a gyékényt középre húzta, lehasalt rá, és állát ztva gondosan vizsgálni kezdte az összetaposott sáros talajt. -??Hoppá! - kiáltott fel. - Mi ez? Egy félig elégett viaszgyufa volt, olyan sáros, hogy elõször valami kis szálkának nézte volna ember. -??Nem tudom, hogy kerülhette el a figyelmemet - mondta a felügyelõ bosszankod va. -??Nem is lehetett látni, bele volt taposva a sárba. Én is csak azért találtam meg , mert éppen ezt kerestem. - Maga tudta, hogy itt valahol egy viaszgyufa van? -??Nem tudtam, de valószínûnek tartottam. Kiszedte a zacskóból a lábbeliket, és elkezdte a lábnyomokba illesztgetni õket. Aztán felkapa zkodott a horpadás szegélyére, és a páfrányok és bokrok közt nézelõdött. -??Azt hiszem, nem talál több lábnyomot - mondta a felügyelõ. - Száz yard sugarú körb a legalaposabban végignéztem mindent. -??Helyes - mondta Holmes, és kiegyenesedett. - Ezek után arcátlanság volna tovább kutakodnom. De azért körülnéznék egy kicsit a környéken, mielõtt besötétedik, hogy holnap kö eligazodjak. Ezt a patkót kinevezem szerencsepatkónak, és zsebre vágom. Ross ezredesen láttam, hogy türelmetlenül figyeli barátom lassú és módszeres munkáját. Most m az óráját. -??Nem bánnám, ha maga velem jönne, felügyelõ úr - mondta. - Jó néhány dologban a tan , elsõsorban, hogy nem kell-e töröltetnem a lovam nevét az indulók sorából. -??Ne töröltesse - mondta Holmes határozottan. - Csak legyen ott a neve az ind ulók közt. Az ezredes meghajolt.

-??Köszönöm a tanácsát, uram - mondta. - Straker házában megtalál minket, ha visszaté , és majd együtt bemegyünk Tavistockba. Az ezredes és a felügyelõ visszafordult, Holmes meg én nekivágtunk a pusztaságnak. A nap mos t bukott le a capletoni istálló mögött, aranyban úszott a szemünk elõtt elterülõ sík, csak ot zsdás vörösesbarnává, ahol a nap sugara hervadó páfrányokra, tüskebokrokra esett. Barátom azo mmit sem vett észre a táj szépségébõl, elmerült gondolataiban. -??Jó úton járunk, Watson - mondta végül. - Egy pillanatra ne törõdjünk vele, ki ölte John Strakert, szenteljük minden figyelmünket annak, hogy mi lett a lóval. Tételezzük fel, hogy a tragédia pillanatában vagy utána megugrott. Hova mehetett? Tudjuk, hogy a ló is társas lény. Ha magára maradt, vagy visszament King's Pylandbe, vagy elment Capletonba . Miért rohangászna itt a pusztaságban? Különben is már rég meglátták volna. És miért raboltá a cigányok? Ezek az emberek nem akarnak rendõrökkel találkozni, ha azt hallják, hogy valah ol valami baj történt, odábbállnak. Egy ilyen lovat amúgy sem adhatnak el. Ha magukkal vis zik, sok mindent kockáztatnak, és nem nyerhetnek semmit. Ez, azt hiszem, elég világos. -??De hol van akkor a ló? -??Mondtam már, hogy vagy King's Pylandbe, vagy Capletonba ment. King's Py landben nincs, tehát Capletonban van. Fogadjuk el ezt a kiindulópontot, és nézzük meg, hov a juthatunk el. Ez a rész nagyon száraz és kemény, a felügyelõ is mondta. De lejt egy kissé C pleton felé, és látja, ott is van egy mélyedés. Nagyon nedves lehetett hétfõn este. Ha a felt lezésünk helyes, a ló keresztülvágott azon a horpadáson. Ott kell tehát a nyomait keresnünk. Gyors léptekkel haladtunk beszélgetés közben, és nemsokára megérkeztünk az említett helyhez. s kérésére én a bemélyedés szegélyén jobbra indultam meg, õ pedig balra. Alig haladhattam ötv hallottam, hogy Holmes kiabál, és láttam, hogy integet. Valóban tisztán látszott egy ló nyoma a puha földben, és Ezüstcsillag patkója éppen beleillett a nyomokba. -??Ezt a képzelõerõnek köszönhetjük - mondta Holmes. - Gregoryból ez a tulajdonság hi k. Elképzeltük, mi történhetett, ezen a nyomon indultunk el, és az eredmény minket igazolt. Menjünk tovább. Átvágtunk a mocsaras részen, egy negyed mérföldön át száraz, kemény, füves talajon vezetett a . Aztán egy újabb mélyedés, és megint megtaláltuk a nyomokat. Egy fél mérföldre ismét elveszt Capleton közvetlen közelében megint ráakadtunk. Holmes vette észre, és örömtõl sugárzó képpe le rá. A ló nyoma mellett egy ember nyomait is láttuk. -??Eddig egyedül jött a ló - mondtam. -??Igen. Eddig jött egyedül. De mi ez? A két nyom elkanyarodott, King's Pyland felé vezetett. Holmes füttyentett, és megindultu nk a nyomok mentén. Holmes a nyomokra szegezte a szemét, de én fel-felnéztem, és egyszerre csak meglepetve láttam, hogy nem sokkal messzebb megint Capleton felé vezetnek a ny omok. -??Ez a maga érdeme, Watson - mondta Holmes, mi helyt szóltam neki. - Hosszú utat takarítottunk meg, mert a végén úgyis ide jutottunk volna. Kövessük a Capleton felé vezetõ nyomokat. Nem kellett messzire mennünk. Az istálló kapujához vezetõ aszfaltútnál értek véget. Közelebb de egy lovászfiú elénk szaladt. -??Erre nem szabad járni - mondta. -??Csak kérdezni szeretnék valamit - mondta Holmes, és mutató- és hüvelykuj ját a mellényzsebébe dugta. - Ha mondjuk holnap reggel öt óra tájt erre járok, itt van-e a mester, Mr. Silas Brown? -??Jaj, uram, biztosan itt lesz már, minden reggel õ kel fel legelsõnek. De már jön is, tessék tõle megkérdezni. Nem, uram, nem fogadhatom el a pénzét, az állásomba kerülne. majd utána. Sherlock Holmes visszadugta a zsebébe a félkoronást. Egy haragos képû idõsebb ember lépett ki a kapun lovaglópálcával a kezében. -??Mit csinál, Dawson? - kiáltotta. - Ne fecsegjen! Menjen a dolgára! És maguk m i a csudát keresnek itt? -??Tíz percig szeretnénk beszélni magával - mondta Holmes mézédes hangon. -??Nincs idõm mindenféle jöttment számára. Itt nem szabad mászkálni. Menjenek, vagy m gukra uszítom a kutyát. Holmes elõrehajolt, és az idomár fülébe súgott valamit. Az idomár összerezzent, és a füle töv -??Hazugság! - ordította. - Szemérmetlen hazugság! -??Helyes! Itt beszélgetünk róla, vagy négyszemközt odabent?

-??Jöjjön be. Holmes mosolygott. -??Csak néhány perc, Watson - mondta. - Rendelkezésére állok, Mr. Brown. Húsz perc telt el, a vörös fénybõl szürkület lett, mire Holmes és az idomár megjelent. Sohase m, hogy ember néhány perc alatt ennyire megváltozzon, mint most Silas Brown. Az arca h amuszürkére vált, verejték gyöngyözött a homlokán, a keze remegett, a lovaglópálca úgy táncol nt gally a viharban. Oda volt a fölényeskedése, a nagy hangja, jámboran kullogott a baráto m mellett, mint kutya a gazdája oldalán. -??Megteszem, amit parancsol. Megteszem - mondta. -??Nehogy valami félreértés legyen - mondta Holmes, és a szeme közé nézett. A másik hunyorogni kezdett, mert megérezte Holmes pillantásában a fenyegetést. -??Nem lesz semmi félreértés. Megérkezik. Tisztogassam meg, vagy ... Holmes egy percnyi tûnõdés után felnevetett. -??Inkább ne - mondta. - Majd megírom magának. De ne törje rosszban a fejét! -??Megbízhat bennem, teljesen megbízhat bennem! -??És úgy bánjon vele egész nap, mintha a magáé volna. -??Számíthat rám. -??Meghiszem azt! Holnap írok magának. Holmes sarkon fordult, nem fogadta el a feléje nyújtott reszketõ kezet. Megindultunk K ing's Pyland felé. -??Ritkán találkoztam az aljasság, gyávaság és száj-hõsködés olyan tökéletes keveréké Brown mester - mondta Holmes útközben. -??Nála van a ló? -??Megpróbálta letagadni az egészet, de olyan részletesen elmondtam neki, mit cs inált, hogy meg van gyõzõdve róla, hogy láttam. Bizonyára maga is észrevette, milyen furcsa, zögletes nyomok azok, amelyeket követtünk. Nos a csizmájának épp ilyen a formája. Különben is n dolgot egy kis lovászfiú meg sem mert volna tenni. Elmondtam neki, hogy szokásához híven , õ kelt föl leghamarabb. Észrevette, hogy egy gazdátlan ló közeledik az istálló felé. Kiment sillagos homlokáról látta - hiszen errõl kapta a ló a nevét -, hogy a véletlen szerencse a ke e játszotta azt az egyetlen lovat, amely megelõzheti az õ sok pénzzel megtett lovát. Azt i s elmondtam neki, hogy elõször vissza akarta vinni King's Pylandbe, de aztán megkísértette az ördög, eszébe jutott, hogyan rejtheti el a verseny utánig, visszafordult hát, és Capleto nba vitte a lovat. Annyira részletesen mondtam el neki az egészet, hogy a végén megtört, és mindent megtesz, csak hogy mentse a bõrét. -??De hiszen átkutatták az istállóját! -??Az ilyen ravasz lótolvaj sok mindent meg tud csinálni. -??Nem fél ott hagyni azt a lovat? Brownnak érdeke, hogy tönkretegye. -??Úgy fog vigyázni rá, kedves barátom, mint a szeme fényére. Tudja, hogy csak akkor szabadul ép bõrrel, ha a lónak semmi baja sem lesz. -??Ross ezredes nem az az ember, aki megbocsátja az ilyen aljasságot. - Ebben a dologban nem Ross ezredes határoz. A magam útját járom, annyit mondok el, amen nyit akarok. Ez az egyik elõnye, hogy nem vagyok hivatalos személy. Nem tudom, hogy magának mi a véleménye, Watson, de nekem egy kicsit fennhéjázónak tetszik az ezredes. Megeng edhetünk magunknak egy kis mulatságot a számlájára. Ne szóljon neki a lóról egy szót sem. -??Természetesen nem szólok, ha ez a kívánsága. -??Jelentéktelen ügy ez a másikhoz képest. Hogy ki ölhette meg John Strakert. -??Értem, most ezzel akar foglalkozni. -??Szó se róla! Most szépen hazamegyünk Londonba az éjszakai vonattal. Villámcsapásként értek ezek a szavak. Nem értettem, miért hagyja abba ezt a remekül indult ny mozást alig néhány óra devonshire-i tartózkodás után. De míg csak meg nem érkeztünk az idomár szót sem tudtam kihúzni belõle. Az ezredes és a felügyelõ a fogadószobában vártak ránk. -??Az éjféli gyorssal hazamegyünk - mondta Holmes. - Jól teleszívtuk a tüdõnket ezzel a pompás dartmoori levegõvel. A felügyelõnek fennakadt a szeme, az ezredes szája gúnyos vigyorra húzódott. -??Vagyis nincs módja letartóztatni szegény Straker gyilkosát - mondta. Holmes megvonta a vállát. - Ez csakugyan bizonyos nehézségekbe ütközik - felelte. - De majdnem biztos vagyok benne, hogy a lova indulni fog kedden. Kérem, hogy a zsoké álljon készenlétben. Kaphatnék e gy fényképet John Strakerrõl? A felügyelõ egy borítékot vett elõ a zsebébõl, kihúzott belõle egy fényképet és átadta.

-??Kedves Gregory, maga a legtitkosabb kívánságaimat is teljesíti. Kérem, várjanak e gy pillanatig, szeretnék kérdezni valamit a szolgálótól. -??Meg kell mondanom, hogy csalódtam a londoni szaktekintélyben - mondta Ros s ezredes mogorván, mihelyt a barátom kihúzta a lábát a szobából. - Egy lépéssel sem vagyunk b a célhoz, mint a megérkezése elõtt. -??De hiszen éppen most adta a szavát, hogy a lova indulni fog a versenyen mondtam. - Igen - mondta az ezredes, és a vállát vonogatta -, de nekem nem elég a szó, nekem a ló kel l! Még valamit akartam mondani a barátom védelmében, de már be is lépett a szobába. -??Uraim - mondta -, indulhatunk Tavistockba. Egy lovászfiú nyitotta ki elõttünk a hintó ajtaját. Holmesnak eszébe juthatott valami, mert odahajolt a fiúhoz, a karjára tette a kezét. -??Látom, hogy a körülkerített legelõn juhok is vannak - mondta. - Ki gondozza õket? -??Én, uram. -??Nem vett észre rajtuk valami különöset az utóbbi idõben? -??Semmi különöset, uram, csak azt, hogy három is megsántult közülük. Holmes nagyon meg volt elégedve a válasszal, kuncogott, a kezét dörzsölte. -??Finom húzás volt, Watson, nagyon finom húzás! - mondta, és belecsípett a karomba. - Gregory, hadd hívjam fel a figyelmét erre a különös járványra. Mehetünk! Ross ezredes arcán látszott, hogy nincs valami nagy véleménnyel barátom szellemi képességeirõ de a felügyelõ ábrázata elárulta, hogy szöget ütött fejébe a dolog. -??Az a véleménye, hogy ez fontos? - kérdezte. -??A lehetõ legfontosabb. -??Van még valami, amire fel akarja hívni a figyelmem? -??A kutya különös viselkedésére aznap éjszaka. -??De hiszen a kutya semmit sem csinált! -??Éppen ez a különös - mondta Sherlock Holmes. Négy nap múlva megint vonatra szálltu k Holmesszal, és Winchesterbe mentünk, a Wessex Kupáért vívott verseny megtekintésére. Ross e redes az állomás elõtt várt bennünket, ahogy megbeszéltük, az õ batárján mentünk ki a városon nypályára. Az ezredes arca komor volt, a modora a lehetõ legfagyosabb. -??Nem került elõ a lovam - mondta. -??Ha látná, megismerné? - kérdezte Holmes. Az ezredes nagyon mérges volt. -??Húsz év óta járok versenyekre, de ilyen kérdést még senki sem mert feltenni nekem mondta. - Egy gyerek is felismeri Ezüstcsillagot a fehér foltos homlokáról és a foltos jo bb mellsõ lábáról. -??Hogyan állnak a fogadások? -??Ez a furcsa az egészben. Tegnap még egyre tizenötöt kínáltak, de ma megváltozott a helyzet, most már alig adnak egyre hármat. -??Úgy látszik, az emberek mégiscsak tudnak valamit mondta Holmes. A batár a lelátó elõtti zárt részre kanyarodott. Elolvastam, mi van az indulók jegyzékén. Wessex Kupa. Négy- és ötéves lovak. Nevezési díj ötven font. A fele+1000 font a gyõztesnek, 3 font a másodiknak, 200 font a harmadiknak. Új pálya. Táv: 1 5/8 mérföld. 1. Néger. Tulajdonos: Mr. Heath Newton. (Vörös sapka, fahéjszínû test.) 2. Ökölvívó. Tulajdonos : Wardlaw ezredes. (Rózsaszín sapka, kék-fekete test.) 3. 4. 5. 6.

Desborough. Tulajdonos: Lord Blackwater. (Sárga sapka és ujjak.) Ezüstcsillag. Tulajdonos: Ross ezredes. (Fekete sapka, vörös test.) Írisz. Tulajdonos: Balmoral herceg. (Sárga-fekete csíkok.) Ráspoly. Tulajdonos: Lord Singleford. (Bíbor sapka, fekete ujjak.) -??Levettük a másik lovat, a maga szavában bíztunk - mondta az ezredes. - Mi az, mit kiabálnak? Ezüstcsillag az esélyes? -??Négyre ötöt Ezüstcsillag ellen! - zsongott a fogadóirodák környéke. - Négyre ötöt g ellen! Ötre tizenötöt Desborough ellen! Négyre ötöt a mezõnyre! -??Már kint vannak a számok - kiáltottam. - Mind a hatan indulnak. -??Mind a hatan indulnak! Az én lovam is indul! - kiabálta az ezredes izgato ttan. - De nem látom. Még nem látom az én színeimet. -??Még csak öten vonultak el. Most jön. Alighogy ezt kimondtam, a mázsálóból egy hatalmas pej ló ugrott ki, könnyedén elügetett elõtt zsokén az ezredes jól ismert vörös és fekete színei ékeskedtek.

-??Ez nem az én lovam! - kiabálta a tulajdonos. - Egyetlen szál fehér szõre sincs! Mit csinált, Mr. Holmes? -??Nézzük csak, hogy állja meg a helyét - mondta barátom rendíthetetlen nyugalommal, és néhány másodpercig szótlanul figyelte az eseményeket a messzelátómmal. - Nagyszerû! Remek lt! - kiáltotta hirtelen. - Most jönnek a kanyarban! A batárból pompásan szemmel tudtuk követni az egyenesbe forduló lovakat. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy egy szõnyegen elfértek volna. Fél távnál a capletoni istálló sárga színe vill löl. De mire hozzánk értek, Desborough lova lelassult, az ezredesé egykettõre faképnél hagyta és jó hat hosszal elsõnek futott be. Írisz volt az alaposan lemaradt harmadik. -??Akárhogy is, de nyertem - mondta az ezredes, és eltakarta a szemét. - Beval lom, hogy egy szót sem értek az egészbõl. Még most sem elég a titkolózásból, Mr. Holmes? -??De igen, ezredes. Ideje, hogy mindent megtudjon. Menjünk át a lovakhoz, néz zük meg õket együtt. Itt van - mondta, mikor a mázsálóba értünk. Ide csak a tulajdonosok és az ismerõseik léphetnek be. -??Ha tiszta szesszel megmossa a képét meg a lábát, kiderül, hogy ez a maga derék Ezü tcsillagja. -??Nem akarok hinni a szememnek! -??Egy ügyeskedõ embertõl szereztem vissza. Elkövettem azt a merészséget, hogy úgy in sam el, ahogy megérkezett. -??Drága uram, maga csodát tett! A ló egészségesnek látszik. Soha ilyen jól nem futot még. Ezerszeresen kérem az elnézését, hogy kétségbe mertem vonni a képességeit. Nagy szolgál tt nekem a ló visszaszerzésével. Még nagyobb szolgálatot tenne, ha megtalálná John Straker gy lkosát. -??Megtettem - mondta Holmes csendesen. Döbbenten néztünk rá. -??Elfogta? Hol van? -??Itt. -??Hogyhogy itt? -??Ebben a percben is a társaságomban van. Az ezredes elvörösödött. -??Tudom, hogy hálával tartozom magának, Mr. Holmes - mondta -, de amit most m ondott, vagy ostoba tréfa, vagy közönséges sértés. Sherlock Holmes nevetett. -??Gondolhatja, ezredes, hogy nem magát gyanúsítom a bûntett elkövetésével - mondta. A gyilkos éppen maga mögött áll. Az ezredes mögé lépett, és kezét a telivér fényes nyakára tette. -??A ló?! - kiáltotta az ezredes is, én is. -??Igen, a ló. Mentségére szolgál, hogy önvédelembõl cselekedett, és hogy John Strake em volt méltó a maga bizalmára. De megszólalt a csengõ. A következõ futamon én is nyerni szer valamit, tehát késõbbre halasztom a részletes beszámolót. A pullmankocsi sarkába húzódtunk a London felé száguldó vonaton, és soha ilyen rövidnek nem t zett az utazás Ross ezredesnek és jómagamnak, mint most, hogy Holmes beszámolóját hallgattuk arról, mi történt tulajdonképpen a dartmoori istálló közelében múlt hétfõn éjjel, te ki az igazságot. -??Be kell vallanom - mondta -, hogy teljesen téves elképzeléseim voltak az újságc ikkek alapján. Pedig a cikkekben a fontos tények is benne voltak, de a lényegtelen részl etek teljesen elborították õket. Azzal a meggyõzõdéssel mentem le Devonshire-ba, hogy Fitzro y Simpson a bûnös, bár tudtam, hogy az ellene szóló bizonyítékok még hiányosak. Csak a hintób át, mikor az idomár házához értünk, hogy miért fontos a currys ürühús. Talán emlékeznek rá, tan ültem a kocsiban, mikor maguk leszálltak. Azon csodálkoztam, hogyan is kerülhette el a figyelmemet egy ilyen nyilvánvaló nyom. -??Nekem meg azt kell bevallanom - mondta az ezredes -, hogy nem tudom, mi jelentõsége van a currys húsnak. -??Ez volt az elsõ láncszem a gondolatmenetemben. Az ópiumpor nem íztelen. Nem k ellemetlen az íze, de észrevehetõ. Ha valamilyen megszokott ételbe keverik, nyomban megére zné az, aki megkóstolja az ételt, és nem enne belõle. A curry a legalkalmasabb fûszer ennek az íznek az elnyomására. De Fitzroy Simpson, az idegen. semmiképp sem tudhatta, hogy cur rys húst fognak fõzni aznap az idomár házában, és túlzottan merész feltételezés volna arra go hogy véletlenül éppen ópiumpor volt nála, amikor az ópiumíz elfojtására alkalmas ételt szolg . Ez elképzelhetetlen. Simpsonnal tehát nem kellett tovább foglalkoznom, figyelmemet S trakerre és a feleségére összpontosíthattam, hiszen õk választhatták aznap vacsorára a currys z ópiumport akkor keverték bele a fiú ételébe, amikor külön tányérban volt már, mert a többie a bajuk sem lett a vacsorától. Kinek volt tehát módja észrevétlenül ópiumport keverni az étel

e még nem is válaszoltam erre a kérdésre, mikor eszembe jutott, milyen fontos láncszem az is, hogy a kutya nem ugatott aznap éjjel. Egy helyes következtetés valósággal vonzza a másik at! Simpson történetébõl tudjuk, hogy az istállóban kutyát is tartottak, és bár éjszaka valak t az istállóba, és kivezette a lovat, a kutya mégsem ugatott, hiszen a padláson alvó lovászfi nem ébredtek fel. Az éjféli látogató olyan ember volt tehát, akit a kutya jól ismert. Ekkor m meg voltam gyõzõdve róla, legalábbis majdnem biztosra vettem, hogy John Straker ment le az éjszaka kellõs közepén az istállóba, és vitte ki Ezüstcsillagot valahova. De miért? Aligha tességes céllal, hiszen elkábította a lovászfiút. De fogalmam sem volt róla, mi lehetett Stra er célja. Hallottam olyan esetekrõl, hogy az idomárok úgy jutottak nagy pénzhez, hogy a tu lajdon lovuk ellen fogadtak, és kimódolták egy kis csalással, hogy ne nyerjen. Néha a zsoké fogta vissza kérésükre. De néha ravaszabb és alattomosabb eszközökhöz folyamodtak. Melyik ese volt itt szó? Reméltem, hogy Straker zsebe tartalmának megvizsgálása segíteni fog a válaszadá n. Segített is. Bizonyára emlékeznek a halott kezében talált különleges késre. Józan ember ne ztotta volna ezt a kést önvédelmi fegyvernek. Watson doktortól tudjuk, hogy ezt a kést a l egkényesebb mûtétek elvégzésére használják. Azon a bizonyos éjszakán is kényes mûtétre akartá ezredes, maga sok mindent tud a lóversenyekrõl, azt is tudja tehát, hogy be lehet vágni egy ló combján az inat bõr alatt, úgy, hogy semmi nyoma ne maradjon. De következménye lesz: az ilyen ló sántikálni fog, és mindenki azt hiszi majd, hogy túlerõltetés vagy reuma okozta baját. Nem gondolnak erre az aljasságra. - A gyalázatos! A gazember! - kiabálta az ezre des. -??Tudjuk tehát, miért akarta kivinni John Straker a lovat a pusztaságba. Ez a tüzes állat a hétalvókat is felébresztette volna a tombolásával, mihelyt megérzi a kést. Ezé ett a mûtétet az isten szabad ege alatt elvégezni. -??Milyen vak is voltam! - kiáltotta az ezredes. - Ezért kellett neki a gye rtya, ezért gyújtott gyufát! -??Igen. De a zsebe tartalmának átvizsgálásakor szerencsére nemcsak azt tudtam meg , mit akart csinálni, hanem azt is, hogy miért. Maga társaságot kedvelõ ember, ezredes, nyilván maga is tapasztalta, hogy az ember nem hordja mások számláit a zsebében. Éppen e lég a magunkét kifizetni. Arra következtettem, hogy Straker kettõs életet él, második lakása van valahol. A számla elárulta, hogy nõ van a dologban, méghozzá nem is olcsó dáma. Maga bizo yára jól fizeti az alkalmazottait, ezredes, de azért aligha vehetnek a fizetésükbõl húsz guin a-s kosztümöket a kedvesüknek. Megkérdeztem Mrs. Strakertõl, tud-e valamit a ruháról, elégede n hallottam, hogy nem. feljegyeztem hát a divatszalon címét, zsebre vágtam Straker fényképét, hogy leleplezzem a titokzatos Darbyshire urat. Most már minden egyszerû volt. Strake r kivitte a lovat a mélyedéshez, hogy ne lássák meg a gyertyafényt. Simpson menekültében elej ette a kendõjét, Straker felszedte, valami célja lehetett vele, talán a ló lábát akarta megkö vele. A horpadásban odaállt a ló mögé, és meggyújtotta a gyufát. Az állat kitûnõ ösztönével tt valami gonoszság készül, kirúgott, és az acélpatkó homlokon találta Strakert. Straker nem a zuhogó esõvel levetette már a köpenyét, hogy könnyebben boldoguljon, és estében a kés felh a a combját. Elég érthetõ a magyarázatom? -??A napnál is világosabb! - mondta az ezredes. - Csodálatos! Mintha végignézte vo lna! -??Az utolsó húzásom, be kell ismernem, finom volt, de vaktában történt. Az ilyen kör ekintõ ember, gondoltam, elõször kísérletezik, csak aztán lát neki az inak vagdalásának. De m kísérletezhetett? Megakadt a szemem a birkákon, meg is kérdeztem a dolgot, és kellemes meg lepetésemre bebizonyosodott, hogy a feltevésem helytálló. -??Mindent megmagyarázott, Mr. Holmes. -??Londonban elsõ utam a divatszalonba vezetett. A tulajdonosnõ nyomban feli smerte a kép alapján kedves vevõjét, Darbyshire urat, azaz Strakert. Azt mondta, hogy az emberünk felesége szép és fiatal, nagyon szereti a drága ruhákat. Biztos voltam benne, hogy Straker úszott az adósságban e miatt a nõ miatt, ezért akarta nyomorult tervét megvalósítani -??Csak egy dolgot nem árult még el. Hol volt a ló? - kérdezte az ezredes. -??Megugrott, és az egyik szomszédja gondoskodott róla. Azt hiszem, nem érdemel sem büntetést, sem köszönetet. De ha nem tévedek, Glapham Junction állomáson vagyunk, tíz per va megérkezünk a Victoria pályaudvarra. Ha feljön egy szivarra hozzánk, ezredes, szívesen el mondok még egy-két részletet, talán érdekelni fogja. A sárga arc

Barátom páratlan képességeinek köszönhetem, hogy jó néhány furcsa dráma nézõje, sõt, ol

lehettem, és most, amikor közreadom ezeken az eseteken alapuló rövid feljegyzéseimet, ter mészetesnek tartom, hogy inkább barátom sikereivel foglalkozzam, mint a kudarcaival. N em is annyira a jó hírneve kedvéért, hiszen tettereje és találékonysága akkor volt a legcsodá abb, amikor sarokba szorították, hanem azért, mert ha õ kudarcot vallott, többnyire senki sem járt sikerrel, és a történetek mindörökre befejezetlenek maradtak. Egyszer-egyszer mégis egtörtént, hogy az õ tévedése után kiderült, mi az igazság. Talán hat ilyen esetre vonatkozóa k feljegyzéseim, és közülük A második folt esete tarthat leginkább számot érdeklõdésre - meg , amit most elmondok. Sherlock Holmes nem tartozott azok közé az emberek közé, akik a testgyakorlást pusztán a tes tgyakorlás kedvéért végzik. Igaz, hogy a súlycsoportjában hozzá fogható kitûnõ ökölvívót nem vesen voltak képesek akkora testi erõkifejtésre, mint õ; de a céltalan testi erõkifejtést ene giapocsékolásnak ítélte, és jobbára csak akkor gyürkõzött neki valaminek, ha hivatásának célj ték. Akkor aztán kitartó volt, szívós, fáradhatatlan. Talán meglepõ, hogy így is meg tudta õr ejét, de szerencsére mértéktartó volt az étkezésben, az életmódja pedig szinte spártaian egys etlen hibája volt, a kokain élvezete, nagy ritkán, mintegy tiltakozásul az élet egyhangúsága llen, ha kevés dolga akadt, ha semmi érdekesre nem bukkant az újságokban. Egy szép tavaszi napon olyan kipihent volt, hogy eljött velem sétálni a parkba, ahol már zöl delltek a szilfák, és a vadgesztenyék hegyes hajtásaiból kibújtak az elsõ ötujjú levelek. Vag hosszat kóboroltunk, szinte szótlanul, jó ismerõsök módjára. Majdnem öt óra volt már, mire v a Baker Streetre. -??Kérem szépen - mondta kisinasunk, mikor beeresztett -, egy úr kereste önt, ur am. Holmes szemrehányó pillantást vetett rám. -??Így jár az ember, ha sétálni megy délután! - mondta. - És elment az az úr? -??El, uram. -??Miért nem hívta be? -??Behívtam, uram. Be is jött. -??Mennyi ideig várt? -??Félóra hosszat, uram. Nagyon nyugtalan ember volt, csak topogott és járkált egész idõ alatt, amíg itt volt. Kint vártam az ajtó elõtt, hallottam, mit csinál. Aztán kijött a f osóra, és azt mondta: Hát sose jön haza ez az ember?" Szóról szóra ezt mondta, uram. Csak m kicsit szíveskedjék várni" - mondtam neki. Majd kint várok a levegõn - felelte -, mert itt meg lehet fulladni. Nemsokára visszajövök." És már rohant is kifelé, bármit mondtam neki, nem lt meg. -??Nem baj. maga megtette, amit megtehetett - mondta Holmes, miközben beme ntünk a szobánkba. - Mégis bosszantó ez a dolog, Watson. Nagyon vártam már a következõ esetet az emberünk türelmetlenségébõl ítélve ez az eset fontos lehetett. Nézze csak! Ez nem a maga p , itt, az asztalon! Itt felejtette a pipáját. Szép, öreg pipa, hangafából, jó hosszú szára va dohányboltos azt mondaná rá, hogy borostyánkõbõl van. Vajon hány igazi borostyán pipaszár aka donban? Sokan azt hiszik, hogyha légy van a kõbe zárva, valódi a borostyán. Pedig ma már jöve elmezõ mesterség mûlegyet rejteni a hamis borostyánba. Mindenesetre az emberünk zaklatott idegállapotban lehetett, hogy itt felejtette hõn szeretett pipáját. -??Honnan tudja, hogy hõn szereti a pipáját? - kérdeztem. -??Ez a pipa körülbelül hét shilling hat pennybe került. Láthatja, hogy kétszer is me javították, egyszer a szár farészét, egyszer pedig a borostyánkõ szopókát. Mind a két helyen, nézze csak. ezüstpántot tettek rá, vagyis a javítás többe került, mint a pipa annak idején. Az emberünk hõn szereti a pipáját, hiszen inkább megjavíttatja, mint ho y ugyanannyi pénzért új pipát vegyen magának. -??Tud róla még valamit? - kérdeztem, mert Holmes egyre csak forgatta a pipát, és jellegzetes töprengõ arckifejezésével meredt rá. Feltartotta, és hosszú, vékony mutatóujjával megkopogtatta, ahogy a csontot szokták az egyet emi tanárok, ha elõadást tartanak róla. -??A pipák sokszor felettébb érdekesek - mondta. - Legfeljebb az óráknak és a cipõfûz van ennyi egyéni jellegzetességük. De ennek nincs különösebb vagy érdekesebb ismertetõjele. ulajdonosa mindenesetre erõs ember, balkezes, kitûnõ fogai vannak, de nem valami gondo s, és nincs is szüksége rá, hogy különösebben takarékoskodjon. Barátom csak úgy odavetette ezeket a megállapításokat, de láttam rajta, hogy lesi, vajon köve ni tudom-e a gondolatmenetét. -??Nemcsak gazdag emberek szívhatnak hétshillinges pipát - mondtam. -??Ez a dohány Grosvenor-keverék, nyolc penny belõle egy uncia - felelte Holme

s, és a pipából a tenyerébe ütögetett egy kis hamut. - Már négy pennyért is kitûnõ dohányt le azaz emberünknek nincs szüksége rá, hogy különösebben takarékoskodjon. -??És a többi tulajdonsága? -??Az a szokása, hogy a lámpa vagy a gázégõ lángjánál gyújt rá a pipájára. Az egyik o ja, egészen el van szenesedve. Gyufával természetesen nem csinálhatta. Miért tartaná oda a g yufát a pipa oldalához? De ha az ember a lámpa lángjánál gyújt rá a pipájára, a pipa feje meg nnek a pipának a jobb oldala pörkölõdött meg. ezért mondom, hogy a tulajdonosa balkezes. Mag a is a lámpa lángjánál gyújt rá a pipájára, és mert maga jobbkezes, természetesen a pipa bal artja oda a lánghoz. Egyszer-egyszer talán fordítva tartja oda, de nem rendszeresen. E zt a pipát viszont mindig a jobb oldalával tartották a lánghoz. És az emberünk átharapta a bo ostyánkövet. Ehhez pedig erõs ember kell, és ép fogsor. De ha nem tévedek, az emberünk most j fel a lépcsõn, tehát érdekesebb tanulmányoznivalónk is lesz, mint ez a pipa. Egy pillanat múlva kinyílt az ajtó, és egy magas fiatalember lépett be a szobába. Jól és ízlé t, sötétszürke öltöny volt rajta, a kezében pedig egy széles karimájú barna mûvészkalap. Harm mondtam volna, bár a valóságban néhány évvel idõsebb volt. -??Bocsánatot kérek - mondta zavartan -. azt hiszem, illett volna kopognom. Elnézést, persze, kopognom kellett volna. Nem tagadom, kissé izgatott vagyok, kérem, írják e zt is ennek a számlájára. Végigsimította homlokát, mintha megszédült volna, aztán leült, vagyis inkább lerogyott egy sz -??Látom, hogy néhány napja nem aludt - mondta Holmes a rá jellemzõ szívélyes közvetl gel. - Ez jobban megviseli az ember idegeit, mint a munka, sõt, jobban, mint a szóra kozás. Megtudhatnám, miben lehetnék a segítségére? -??A tanácsát szeretném kérni, uram. Nem tudom, mit tegyek, és úgy érzem, hogy minden szetört körülöttem. -??Tanácsadó nyomozóra van szüksége? -??Még annál is többre. Szeretném megtudni, mi a véleménye, mint értelmes embernek, m nt nagyvilági embernek. Szeretném tudni, mit is tegyek. Az egyetlen reményem, hogy mag a meg tudja mondani. Kapkodva, éles hangon, szaggatottan mondta, amit mondott. Látszott rajta, hogy nehezér e esik a beszéd, és hogy erõs akaratával gyõzi le tiltakozó ösztöneit. -??Kényes dologról van szó - mondta. - Az ember nem szívesen beszél a családi életérõ geneknek. Borzalmas dolog, a feleségem viselkedésérõl kell beszélnem két embernek, akiket mo st látok elõször életemben. Rettenetes, hogy ezt kell tennem. De már nem bírom tovább, tanács van szükségein. -??Kedves Grant Munro úr . . . - kezdte Holmes. Látogatónk felpattant. -??Mi az? - kiabálta. - Maga tudja a nevem? -??Ha titokban akarja tartani - mondta Holmes mosolyogva -, fogadja meg a tanácsom, és vagy ne írassa be a nevét a kalapja bélésébe, vagy a kalap tetejét fordítsa a ember felé, akivel beszél. Azt akartam mondani, hogy sok titkot hallgattunk meg ebb en a szobában mi ketten, a barátom meg én, és sok zaklatott lelket sikerült már megnyugtatnu nk. Bízom benne, hogy a maga esetében is meg tudjuk tenni. De mert a késlekedés bajt oko zhat, hadd kérjem meg, hogy most már ne habozzon, és mondja el a tényeket. Látogatónk megint végigsimította homlokát, mint aki keservesen nehéznek találja a feladatot. tam az arcán, minden mozdulatán, hogy tartózkodó ember, zárkózott, büszkeség is van benne, és ebben elrejtené a sebeit, mint mutogatná. Aztán az öklével széles mozdulatot tett, mintha fél evetett volna minden tartózkodást, és beszélni kezdett. -??A tények a következõk, Mr. Holmes - mondta. - Nõs vagyok, immár három év óta. Ez a t a három év alatt olyan szeretetben és olyan boldogságban éltünk a feleségemmel, hogy ennél b házasság nem is lehetett a világon. Sosem különböztünk össze, egyetlenegyszer sem, se gondo ban, se szóban, se cselekedetben. És most, múlt hétfõ óta közénk tornyosult valami, és érzem, gy olyan dolog van az életében, a gondolataiban, amirõl semmit sem tudok, annyit sem, mint arról a nõrõl, aki véletlenül hozzám ér az utcán. Eltávolodtunk egymástól, és tudni akar t. De van valami, amit szeretnék jól az agyába vésni, Mr. Holmes, mielõtt továbbmegyünk: Effi szeret engem. Ne értsen félre. Szeret, szívvel-lélekkel szeret, jobban, mint valaha. Tu dom, érzem. Nem akarom bizonygatni. Nagyon jól tudja az ember, szereti-e egy asszony vagy sem. De ez a titok közénk tolakodott, és amíg el nem tûnik közülünk, semmi sem lehet ol , mint régen volt. -??A tényeket, Mr. Munro, ha szabadna kérnem - mondta Holmes kissé türelmetlenül. -??Elmondom, mit tudok Effie-rõl. Amikor megismertem, özvegyasszony volt, fi atal özvegy, alig huszonöt éves. Mrs. Hebron volt a neve. Egészen fiatalon ment ki Ameri

kába, Atlanta városában élt, ennek a Hebronnak, egy gazdag ügyvédnek volt a felesége. Volt eg gyerekük is, de aztán kitört a városban a sárgaláz, és mind a férj, mind a gyerek meghalt. L a férj halotti bizonyítványát. Effie-nek elege volt Amerikából, hazajött, és egy vénkisasszo gynénjével lakott Pinnerben, Middlesex grófságban. Hadd említsem meg, hogy a férje tisztes jó ban hagyta, négyezer-ötszáz font tõkéje volt, és olyan ügyesen fektette be, hogy átlagosan év hét százalékot jövedelmezett. Effie alig hat hónapja lakott Pinnerben, amikor megismertem. Megszerettük egymást, és néhány hét múlva összeházasodtunk. Komlókereskedõ vagyok, a jövedelmem hét-nyolcszáz font - egyszóval jómódúak vagyunk, egy szép lakunk Norburyben, nyolcvan font bért fizetünk évente. Ahhoz képest, milyen közel van a vár oshoz, Norbury nagyon falusias. Rajtunk túl csak a fogadó van és két ház, szemben velünk, eg y nagy rét túlsó oldalán egy másik villa, és semmi más, aztán már csak az állomásra vezetõ út a házak. Én az év legnagyobb részében bejárok Londonba dolgozni, de nyáron kevesebb a tenniva , olyankor aztán keresve se találhatott az ember boldogabb párt, mint mi ketten a falu si házunkban. Amíg ez az átkozott dolog el nem kezdõdött, semmi sem árnyékolta be az életünke Még valamit el kell mondanom, mielõtt folytatnám. Mikor összeházasodtunk, a feleségem rám ruh a minden vagyonát - igazán az akaratom ellenére, éppen elég kínos lenne számomra, ha rosszra ordulnának az üzleti ügyeim. De õ kérte, és én elfogadtam. Körülbelül hat hete egyszer csak h dult. - Jack - mondta -, amikor átvetted a pénzemet, azt mondtad, hogyha pénzre van szükség em, csak kérjek tõled." - Természetesen - feleltem. - Hiszen a te pénzed." - Akkor kérnék tõled száz fontot" - mondta. Megdöbbentem, mert mindaddig azt hittem, hogy csak egy új ruhára vagy valami hasonlóra v an szüksége. - Mire kell az a sok pénz?" - kérdeztem. - Azt mondtad - felelte tréfálkozva -, hogy te leszel az én bankárom. Igazán tudhatnád hogy a bankárok sohasem kérdezõsködnek." - Ha csakugyan szükséged van a pénzre, természetesen megkapod" - mondtam. - Csakugyan szükségem van rá." - És nem mondod meg, hogy mire kell?" - Egyszer talán megmondom, Jack, de most még nem." Beértem ennyivel, bár ez volt az elsõ eset, hogy valamelyikünknek titka volt a másik elõtt. Átadtam neki egy csekket, és el is feledkeztem az egészrõl. Lehet, hogy nincs is köz e ahhoz, ami történt, de azért jobbnak tartottam, hogy megemlítsem. Ahogy az elõbb mondtam is, van egy másik villa nem messzire tõlünk. Egy nagy rét van közöttün de kényelmesebb az országúton és aztán egy bekötõ úton sétálni el odáig. A házon túl van egy esen sétáltam arra, hiszen a fák közt olyan otthonosan érzi magát az ember. A ház már nyolc h a lakatlan. Kár érte: szép, emeletes villa, régimódi fedett bejárattal, lonccal befuttatva. De sokszor álltam elõtte, de sokszor gondoltam rá, milyen szép kis otthon lehetne belõle! Múlt hétfõn este is arrafelé sétáltam. A bekötõ úton egy üres teherkocsi jött szembe velem, é y a villa bejárata mellett szõnyegek és más holmik hevernek a fûben. Ügy látszik, végre kiadt házat. Elmentem a ház mellett, aztán megálltam, ráérõsen végigjártattam rajta a szemem, azon lkoztam, miféle emberek költözhetnek a szomszédságunkba. Ahogy nézelõdtem, egyszerre csak ész ettem, hogy az egyik emeleti ablakból valaki figyel. Nem tudom, Mr. Holmes, mi volt olyan ijesztõ abban az arcban, de végigfutott a hátamon a hideg. Elég messze voltam, nem láttam tisztán a vonásait, de volt benne valami természe tellenes, valami nem emberi. Én legalábbis ilyennek láttam, és közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vehessem a leselkedõt. De ahogy megindultam, az arc egyszerre csak eltûnt, o lyan hirtelen, mintha valaki visszarántotta volna a sötét szobába, öt percig is állhattam ot t, rendezgettem a benyomásaimat. Nem tudtam megítélni, hogy férfi vagy nõ arca volt-e, ami t láttam. A színe volt az, ami megijesztett. Fakó sárga volt és mozdulatlan és merev, ijesztõ n természetellenes. Annyira nyugtalan lettem, hogy elhatároztam, megnézem közelebbrõl is a ház új lakóit. Odamentem a kapuhoz, és bezörgettem. A kapu nyomban kinyílt, egy barátságtala magas, sovány asszony nyitotta ki. - Mit akar?" - kérdezte jó északi kiejtéssel. - A szomszédjuk vagyok, onnan - mondtam, és a házunk felé intettem. - Látom, hogy éppe most költöznek be, és gondoltam, ha valami segítségre van szükségük ..." - Ha lesz, majd szólunk" - mondta az asszony, és becsukta a kaput az orrom elõtt. Bosszantott ez a goromba visszautasítás, sarkon fordultam hát, és hazamentem. Próbálta m mindenfélére gondolni, de egész este csak az ablakban látott arc és az asszony gorombasága

járt az eszemben. Elhatároztam, hogy az elõbbirõl nem szólok a feleségemnek. Ideges, túl érz asszony, nem akartam, hogy õt is nyugtalanítsa az a kellemetlen érzés, amiben részem volt . Annyit azért mondtam neki elalvás elõtt, hogy valaki beköltözött a házba, de õ nem válaszol Általában nagyon mélyen alszom. Csúfolt is miatta a családom, hogy engem ágyúval sem lehet fe reszteni. De ezen az éjjel, nem tudom, miért, talán a kalandom okozta kis izgalom miat t, felszínesebben aludtam, mint máskor. Félálomban hallottam, hogy valami mozgás van a szo bában, és lassan ráeszméltem, hogy a feleségem öltözködik, éppen a köpenyét meg a fõkötõjét v tam, álmos hangon azt akartam morogni, hogy mi dolog ez a szokatlan készülõdés, de amikor félig nyitott szemem feleségemnek a gyertya lángjától megvilágított arcára tévedt, a torkomon t a szó. Sosem láttam még ilyennek az arcát - sosem gondoltam volna, hogy ilyen is tud l enni. Halálsápadt volt, kapkodta a levegõt, és miközben megtûzte a köpenyét, lopva az ágy fel hogy nem ébredtem-e fel. Azt hitte, alszom, nesztelenül kilopakodott a szobából, és nemsokára hallottam, hogy valami nyikordul - ez csak a házunk kapuja lehetett. Felült em az ágyban, rácsaptam az öklömmel a rácsra, hogy lássam, valóban ébren vagyok-e. Elõvettem a párna alól. Hajnali három óra volt. Mit kereshet a feleségem hajnali háromkor kint az ors zágúton? Húsz percig ülhettem így, törtem a fejem, kerestem valami elfogadható magyarázatot. De mennél többet gondolkoztam a dolgon, annál hihetetlenebb, annál rejtélyesebb volt. Még akkor is h iába morfondíroztam, amikor meghallottam, hogy halkan becsukódik a kapu, és a feleségem jön fölfele a lépcsõn. - "Ugyan, hol jártál, Effie?" - kérdeztem, mihelyt belépett. Összerezzent és felsikoltott, mikor a hangomat meghallotta, és ez az összerezzenés, ez a s ikoltás mindennél rosszabbul esett nekem, olyan leírhatatlan bûntudatról árulkodott. Õszinte becsületes asszony volt a feleségem mindeddig, és most borzadva kellett látnom, hogyan l opózik be a szobába, hogyan sikolt fel, hogyan rezzen össze, amikor a férje szól hozzá. - Ébren vagy, Jack? - kérdezte, és idegesen felnevetett. - Azt hittem, hogy téged s emmi sem ébreszt fel." - Hol voltál?" - kérdeztem szigorúan. - Nem csoda, hogy meglepõdtél - mondta, és láttam, hogy reszket a keze, amikor a köpe nyét gombolgatja. - Még sosem történt ilyesmi velem. Úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok, ajd meghaltam egy kis friss levegõért. Ha nem mentem volna ki, elájulok. Lent voltam a kapuban néhány percig, és most már egészen jól érzem magam." De amikor mindezt elmesélte, nem mert rám nézni, a hangja sem olyan volt, mint máskor. T udtam, hogy nem mond igazat. Nem válaszoltam semmit, befordultam a fal felé, fájt a szív em, ezer kétség és gyanú mardosta a lelkem. Mit titkolhat elõlem a feleségem? Hova vezethete tt ez a furcsa útja? Éreztem, hogy nem lesz nyugalmam, míg ezt meg nem tudom, de nem a kartam még egyszer megkérdezni tõle, hiszen nem mondott igazat. Egész éjszaka álmatlanul hánykolódtam, magyarázatokat agyaltam ki, de egyik hihetetlenebb v olt, mint a másik. Be kellett volna jönnöm Londonba reggel, de olyan nyugtalan voltam, hogy nem tudtam üz leti ügyekkel foglalkozni. A feleségem éppolyan zaklatott volt, mint én magam, kérdõ kis pil lantásokat vetett rám, láttam, tudja, hogy nem hiszem el, amit mondott, és fogalma sincs róla, mit tegyen. Reggeli közben alig váltottunk néhány szót, és én rögtön utána elmentem sé jó friss levegõn még egyszer végiggondolhassak mindent. Bejöttem egészen a Crystal Palace-ig, egy órát sétáltam a parkban, de már egy órakor megint N uryben voltam. Utam a másik ház elõtt vezetett el. Megálltam egy pillanatra, végignéztem az ablakokat, hogy nem pillantom-e meg valahol azt az ábrázatot, amely tegnap figyelt e ngem. Ott álltam, egyszerre csak kinyílt az ajtó, és legnagyobb meglepetésemre, Mr. Holmes , a feleségem jött ki a házból! A megdöbbenéstõl a földbe gyökerezett a lábam, de az én megdöbbenésem semmi sem volt ahhoz ké mi az õ arcára kiült találkozásunk pillanatában. Szeretett volna visszamenekülni abba a házba e aztán látta, hogy már nem rejtõzhet el, és megindult felém, mosolyogni próbált, de az arca sápadt volt, a szeme riadt. - Benéztem ide, Jack - mondta -, hogy nincs-e segítségre szükségük az új szomszédainkn iért nézel így rám, Jack? Haragszol rám?" - Szóval ide jöttél az éjszaka is" - mondtam. - Miket beszélsz?" - kiáltotta. - Ide jöttél. Biztos vagyok benne. Ki lakik itt, hogy abban az órában is meglátogatod ?" - Most vagyok itt elõször."

- Miért mondsz nekem olyasmit, ami nem igaz? - kérdeztem. - Elárul a hangod remegés e. Mikor volt nekem titkom elõtted? De most bemegyek ebbe a házba, és mindent meg fogo k tudni." -??- Ne, Jack, ne tedd, az isten szerelmére!" - zihálta kétségbeesve. Megindultam az ajtó felé, de õ elkapta a kabátom ujját, és görcsös erõvel visszarántott. - Könyörgök, ne tedd meg, Jack! - kiabálta. - Megesküszöm, hogy mindent el fogok monda i neked, de ha most bemész a házba, abból csak baj lehet." Le akartam rázni magamról, de riadtan és esedezve kapaszkodott belém. - Bízz bennem, Jack! - sírta. - Bízz bennem, csak most az egyszer. Sosem fogod megbánni. Ha titkolok valamit elõtted, hidd el, hogy csak a te érdekedben teszem. Az életünk forog kockán. Gyere haza velem, és minden rendben lesz. De ha betörsz ebbe a házba, mindennek vége köztünk." Olyan elszántan, olyan kétségbeesetten beszélt, hogy megtorpantam, habozva álltam az ajtó elõ t. - Bízom benned, de csak egy feltétellel - mondtam végül. - Legyen vége ennek a rejtély ek egyszer s mindenkorra. Ha akarod, õrizd meg a titkodat, de ígérd meg nekem, hogy ne m lesz több éjszakai látogatás, nem teszel semmit a tudtom nélkül. Ha megígéred, hogy semmi i sfélét nem teszel a jövõben, én is elfelejtem mindazt, ami történt." - Tudtam, hogy bízni fogsz bennem! - mondta, és megkönnyebbülten felsóhajtott. - Minden úgy esz, ahogy akarod. Gyere már, gyere haza!" A kabátom ujjánál fogva rángatott el a villa elõl. Visszafordultam és visszanéztem, láttam, h az emeleti ablakban ott van a fakó sárga arc, és figyel minket. Milyen kapcsolat fûzhet i a feleségemet ehhez a teremtményhez? Milyen szál köti össze azzal a nyers, goromba asszo nnyal, akit tegnap láttam? Megfejthetetlen rejtélynek látszott, mégis tudtam, hogy nem l esz nyugtom addig, amíg ki nem derítem. Két napig otthon voltam, és a feleségem állta a szavát, tudomásom szerint ki se tette a lábát házból. De a harmadik napon bebizonyosodott, hogy az ünnepélyes ígéreténél is erõsebb az a ti tos hatalom, ami el akarja szakítani tõlem és a tisztesség útjáról. Aznap már bejöttem Londonba, de nem a szokásos vonatommal, a 3 óra 36 percessel érkeztem haza, hanem a 2 óra 40 percessel. Amikor beléptem a házba, a szobalány ijedt arccal jött e lém. - Hol van az úrnõje?" - kérdeztem. - Azt hiszem, sétálni ment" - felelte. Elöntötte agyamat a gyanakvás. Felrohantam a lépcsõn, megnéztem, nincs-e mégis otthon. Véletl kinéztem az egyik emeleti ablakból, és láttam, hogy a szobalány, akivel épp az imént beszélte a másik ház felé szalad a réten át. Mindent megértettem. A feleségem mégis átment oda, és meg a lánynak, hogy szóljon neki, ha hazajönnék. Reszkettem haragomban, lerohantam a lépcsõn, el indultam a másik ház felé, egyszer s mindenkorra tisztázni akartam a dolgot. Láttam, hogy a feleségem meg a lány együtt jön visszafelé az ösvényen, de nem álltam meg, oda se szóltam h . A titok, ami beárnyékolta az életemet, ott lappangott, abban a házban. Jöjjön, aminek jönni kell, megfogadtam, hogy ez a titok nem lesz titok többé. Nem is zörgettem a kapun, cs ak lenyomtam a kilincset, és berohantam. A földszinten minden csendes volt. A konyhában egy fazék víz zubogott a tûzhelyen, egy nag y fekete macska aludt összegömbölyödve a kosarában, de a már ismert asszonynak nyoma sem vol t. Berohantam a másik szobába. Üres. Fel a lépcsõn. Az emeleti két szoba is kihalt, üres. Egy lélek sem volt az egész házban. A bútorok és a képek a lehetõ legközönségesebbek, csak az az ba volt különb, amelyiknek az ablakában a sárga arcot láttam. Ennek a szobának kényelmes és c os volt a berendezése, és a keserû gyanú vad lobbot vetett a szívemben, amikor megláttam a k andalló párkányán feleségem egészalakos fényképét, azt a képet, amit az én kérésemre csinálta apja. Csak addig maradtam a házban, míg meg nem bizonyosodtam róla, hogy üres. Hazaindultam, és olyan nehéz volt a szívem, mint még soha. Mikor beléptem a házunkba, feleségem elém sietett, e annyira tele volt a szívem fájdalommal és haraggal, hogy nem akartam beszélni vele, félr etoltam, és a dolgozószobámba mentem. Utánam szaladt, és bejött, mielõtt az ajtót becsukhatta olna. - Nagyon sajnálom, Jack, hogy megszegtem az ígéretemet - mondta. - De ha ismernéd a körülményeket, megbocsátanál." - Mondj el mindent" - feleltem. - Nem lehet, Jack, nem lehet!" - sírta. - Amíg nem mondod meg, ki lakik abban a házban, és kinek adtad azt a fényképet, nincs

közünk egymáshoz" - válaszoltam, kiszakítottam magam a kezébõl, és eljöttem hazulról. Ez teg , Mr. Holmes, azóta nem láttam a feleségem, és semmi újabbat nem hallottam az egész különös ü st elõször vetõdött árnyék a kettõnk életére, és ez annyira megrázott, hogy azt sem tudom, mi tennem. Ma reggel végre eszembe jutott, hogy maga az az ember, aki tanácsot adhatna nekem, ide rohantam tehát, és feltétel nélkül a kezébe adtam magamat. Ha van valami, amit n em világítottam meg kellõképpen, kérem, faggasson ki róla. De mindenekelõtt mondja meg gyorsa , mit tegyek, mert ezt a kínszenvedést nem tudom elviselni. Holmes és én nagy figyelemmel hallgattuk ezt a felindultságtól szaggatott, töredezett hang on elmondott szokatlan vallomást. Társam egy ideig hallgatagon ült, állát tenyerébe támasztva gondolataiba mélyedt. -??Mondja - szólalt meg végül -, meg merne esküdni rá, hogy az az arc az ablakban egy férfi arca volt? -??Nem tudom megmondani. Mindig elég messzirõl láttam. -??Mégis kellemetlen hatást gyakorolt magára. -??Természetellenes volt a színe, és rettenetesen merevek voltak a vonásai. Amik or közelebb mentem, hirtelen eltûnt. -??Mennyi ideje kérte magától a felesége a száz fontot? -??Majdnem két hónapja. -??Látta az elsõ férj képét? -??Nem. A halála után nem sokkal nagy tûzvész volt Atlantában. A feleségem iratai is mind odavesztek. -??A halotti bizonyítvány mégis nála volt. Látta maga ezt a bizonyítványt? -??Igen. Másolat, a tûzvész után kérte. -??Találkozott valakivel, aki ismerte a feleségét Amerikából? -??Nem. -??Nem mondta a felesége, hogy szeretne elmenni Amerikába látogatóba? -?? -??Nem. -??Nem kapott a felesége leveleket Amerikából? -??Tudomásom szerint nem. -??Köszönöm. Szeretném végiggondolni az ügyet még, egyszer. Ha az a ház csakugyan elh atott, nehéz dolgunk lesz. De én azt tartom valószínûbbnek, hogy az ott lakókat figyelmeztet ték, és õk el is hagyták a házat, mielõtt tegnap berontott hozzájuk, és most már rég visszakö ben az esetben könnyû lesz kideríteni mindent. Azt tanácsolom, hogy menjen haza Norburyb e, nézze meg azt a házat még egyszer. Ha úgy ítéli, hogy laknak benne, ne rontson be, hanem táviratozzon nekünk. Egy órán belül ott leszünk, és egykettõre végére járunk a dolognak. -??És ha üres a ház? -??Holnap akkor is meglátogatom, és megbeszéljük a dolgot. Viszontlátásra, és kérem, nyugtalankodjon, csak akkor, ha már biztos, hogy oka van rá. Barátom kikísérte Grant Munrót. -??Félek, hogy emögött valami csúnya dolog lappang - mondta, mikor visszajött. - M agának mi a véleménye, Watson? -??Nem hangzik valami szépen - feleltem. -??Nem bizony. Zsarolás, hacsak nem tévedek nagyon nagyot. -??És ki lehet a zsaroló? -??Nyilvánvalóan az a figura, aki a ház egyetlen szép szobájában lakik, és az asszony fényképét a kandallópárkányon õrizgeti. Szavamra, Watson, gyönyörû ez a történet az ablakba nõ fakó ábrázatról, a világ minden kincséért sem mulasztottam volna el! -??Van valamilyen elképzelése a dologról? -??Igen, de csak ideiglenes feltevés. Bár csodálkoznék, ha nem bizonyulna helyes nek. Abban a házban az asszony elsõ férje lakik. -??Honnan gondolja? -??Mi más magyarázhatná az asszony kétségbeesett iparkodását, hogy a második férje ne en be a házba? A tények, ha helyesen rakom össze õket, nagyjából a következõk lehetnek: Az as ny Amerikában férjhez ment. A férjének az idõk folyamán valamilyen szörnyû tulajdonsága alaku , vagy tegyük fel, hogy valamilyen ocsmány betegséget szedett össze, leprás lett vagy meghül yült. Az asszony megszökött tõle, hazajött Angliába, megváltoztatta a nevét, azt remélte, hog et kezdhet. Három évvel ezelõtt újra férjhez ment, a férjének mutatott egy halotti bizonyítvá egy olyan emberét, akinek a nevét fölvette; már biztonságban érzi magát, amikor az elsõ férje zerre csak tudomást szerez a hollétérõl - talán nem is az elsõ férje, hanem valamilyen gátlás asszony, aki most ezzel a nyomorulttal él. Írnak az asszonynak, megfenyegetik, hogy

leleplezik. Az asszony száz fontot kér a férjétõl, meg akarja vásárolni a hallgatásukat. De , azok csak megjelennek, és mikor az új férj odaveti a feleségének, hogy valaki beköltözött a k házba, az asszony tudja, hogy az üldözõi érkeztek meg. Megvárja, míg a férje elalszik, aztá an hozzájuk, megpróbálja rábeszélni õket, hogy hagyják békében. Hiába. Másnap reggel megint á ikor kijön abból a házból, belebotlik férjébe, ahogy mesélte. Az asszony megígéri, hogy többe egy át a másik házba, de két nap múlva túlságosan erõs a kísértés, azt reméli, hogy mégis csa abadulni ezektõl a rettenetes szomszédoktól, még egy kísérletet tesz tehát, magával viszi azt fényképet is, amit nyilván az üldözõi követeltek tõle. A beszélgetés kellõs közepén beszalad gmondja, hogy a férj hazaérkezett. Az asszony tudja, hogy a férfi nyomban át fog jönni a v illába, gyorsan kimenekíti a villa lakóit a hátsó ajtón, alighanem abba a közeli fenyvesbe, a irõl már hallottunk. A férj senkit sem talál a házban. De ha ma este sincs senki a házban, n agyon nagyot fogok nézni. Mi a véleménye az elméletemrõl? -??Csupa feltételezés. -??De legalább megfelel a tényeknek. Majd akkor tesszük újra megfontolás tárgyává az et, ha akad egyetlen olyan adat, amit nem tudunk beleilleszteni. Amíg norburyi barát unk nem jelentkezik, semmit sem tehetünk. Nem kellett soká várakoznunk. Alighogy végeztünk a teánkkal, megjött az üzenet: Laknak a házban. Megint láttam az arcot az ablakban. Várom magukat a hétórai vonatnál, addig semmit sem teszek. A vasútnál várt, amikor megérkeztünk. Az állomás lámpáinak fényében láthattuk, hogy nagyon sá reszket a nyugtalanságtól. -??Itt vannak a házban, Mr. Holmes - mondta, és barátom karjára tette a kezét. - Lát tam a fényt az ablakban, amikor idejöttem. Most mindennek ki kell derülnie, lesz, ami lesz. -??Mi a terve? - kérdezte Holmes, amikor megindultunk a fasorral szegélyezet t sötét úton. -??Bemegyek, akár erõszakkal is, és megnézem, ki van a házban. Szeretném, ha maguk i s ott lennének, tanúnak. -??A felesége figyelmeztette magát, hogy jobb, ha nem bolygatja ezt a titkot . Mégis rászánta magát? -??Igen, rá. -??Azt hiszem, igaza van. Ennél a bizonytalanságnál minden bizonyosság csak jobb lehet. Legjobb, ha azonnal odamegyünk. Jogi szempontból elítélendõ az, amit teszünk, de azt hiszem, hogy megéri. Nagyon sötét volt az este, és amikor az országútról a mély, sövénnyel szegélyezett ösvényre t ni kezdett az esõ. Grant Munro türelmetlenül nyargalt elõttünk, mi pedig követtük, ahogy udtuk, botladozva. -??Az ott az én házam - mormolta, és a fák közt pislákoló fények felé bökött. - És ez elyikbe be fogunk hatolni. Az ösvény még egyet kanyarodott, és már ott is voltunk a ház tövében. A fekete földön egy vék sík látszott, elárulta, hogy a kapu nincs becsukva, és világos volt az egyik emeleti ablak is. Odanéztünk, és láttuk, hogy a függöny mögött valami sötét folt megmozdul. -??Ott van az az alak - kiáltotta Grant Munro - maguk is láthatják, hogy van o tt valaki. Jöjjenek utánam, mindjárt megtudunk mindent! Az ajtó felé tartottunk, de az árnyékból egyszerre csak egy asszony ugrott elénk, megállt az ranyló lámpafényben. Nem vehettem ki az arcát a sötétben, de láttam, hogy a kezét könyörögve lja. -??Jack, ne, az isten szerelmére! - kiáltotta. - Éreztem, hogy ma este ide fog sz jönni. Gondold meg a dolgot, drágám! Bízzál bennem, nem fogod soha megbánni! -??Elég sokáig bíztam benned, Effie - mondta a férje zordul. - Ne állj az utamba! Be kell mennem. A barátaim meg én mindent tisztázni fogunk. Félrelökte az asszonyt. Követtük. Amikor az ajtót feltépte, egy idõsebb asszony szaladt elé, próbálta feltartóztatni, de õ eltaszította, és a következõ pillanatban már a lépcsõn kapaszko fele. Grant Munro berontott a kivilágított emeleti szobába, és rögtön utána mi is beléptünk. Barátságos, csinosan bútorozott szoba volt, az asztalon is, a kandallón is két-két gyertya ég tt. A sarokban, az íróasztal fölé görnyedve ült valaki - egy kislány. Háttal ült nekünk, amik k, csak azt láttuk, hogy vörös ruha van rajta és hosszú fehér kesztyû. Megfordult, és mi megl tésünkben-ijedtünkben felkiáltottunk. Különös, fakó ábrázat meredt ránk, és az arc vonásai te zéstelenek voltak. A rejtély egy szempillantás múlva megoldódott. Holmes fölnevetett, a gye rek füle mögé nyúlt, lehúzta az álarcot az arcáról - és egy szurokfekete néger kislány villog

a hófehér fogát, nevetett, hogy milyen álmélkodó képet vágtunk. Én is elnevettem magam, örült a gyerek nevet, de Grant Munro csak állt és bámult, és a torkához kapkodott. -??Mi ez? - hebegte. - Istenem, mit jelenthet ez? -??Elmondom, mit jelent - szólalt meg a szobába belépõ büszke tekintetû asszony. - N em akartam megmondani, de rákényszerítesz legjobb meggyõzõdésem ellenére. Nézzünk szembe a té , ha tudunk. A férjem meghalt Atlantában. A gyerekem él. -??A gyereked! Az asszony keblébõl egy nagy ezüst medaliont húzott elõ. -??Te ezt sosem láttad nyitva. -??Nem is tudtam, hogy ki lehet nyitni. Az asszony csak hozzáért, és a medalion kinyílt. Egy férfi képe volt benne, egy szép és értel fi képe, akin azonban félreismerhetetlenül látszott, hogy afrikai származású. -??Ez John Hebron, Atlanta városából - mondta az asszony. - Nála nemesebb ember sosem volt a földön. Szakítottam a fajtámbeliekkel, amikor hozzámentem, de soha, egyetlen pillanatra sem bánt am meg. Sajnos, a gyermekünk inkább rá hasonlít, mint énrám. Sokszor megesik az ilyen házassá ban, itt is az történt, hogy a kis Lucy még az apjánál is feketébb. De akár fekete, akár fehé gyerekem, a kedvencem, az édesem! A gyerek odaszaladt az anyjához, valósággal befúrta magát az asszony ruhájába. -??Csak azért hagytam Amerikában - mondta az asszony -, mert nem volt egészséges , és a környezet változás megárthatott volna neki. Ez a hûséges skót asszony a szolgálónk, az õ gondjaira bízt etlen pillanatra se gondoltam rá, hogy megtagadom a gyerekemet. De a véletlen az uta mba hozott, Jack, megszerettelek, és nem mertem szólni neked a gyerekrõl. Isten bocsássa meg, féltem tõle. Hogy elveszíthetlek, és nem mertem megmondani neked. Téged választottalak , és gyengeségemben elfordultam a gyerekemtõl. Három évig titkoltam elõtted a létezését is, d a dajka mindig értesített, tudtam, hogy megvan és jól van a gyerek. Aztán egyszerre minde nnél erõsebben támadt fel bennem a vágy. hogy újra láthassam a gyerekemet. Küzdöttem ez ellen érzés ellen, de hiába. Tudtam, hogy veszélyes a játék, de legalább néhány hétre át akartam h a gyereket. Száz fontot küldtem a dajkának, és mindent elmagyaráztam neki, hogy ideköltözhess n a házba, és mégse tudja meg senki, hogy ismerjük egymást. Annyira vigyáztam mindenre, hogy a dajkának egész nap a házban kellett tartania a gyereket, a kezét is. az arcát is el kel lett takarnia valamivel, nehogy meglássák az ablakban, és kibeszéljék, hogy egy néger gyerek lakik ebben a házban. Talán okosabb lett volna, ha nem vagyok ilyen túlzottan óvatos, d e majd megbolondultam a félelemtõl, rettegtem, hogy megtudod az igazságot. Te mondtad meg nekem, hogy valaki beköltözött a házba. Várnom kellett volna reggelig, de nem tudtam a ludni az izgalomtól, végül is kilopakodtam, mert tudtam, hogy te milyen mélyen alszol. D e te észrevetted, mi történt, és ezzel megkezdõdtek az én gyötrelmeim. Másnap már a kegyelmed lett könyörögnöm, és te valóban nemeslelkû voltál, nem éltél vissza vele, hogy a hatalmadban De három nap múlva, amikor berontottál a házba, a gyerek meg a dajka alig tudtak elmene külni elõled a hátsó kapun. Ma este aztán megtudtál mindent. Mondd meg, mi lesz a sorsunk, a z én sorsom meg a gyerekemé? Összekulcsolta a kezét, úgy várta a választ. Grant Munro csak két perc múlva törte meg a csendet, de a válaszára mindig örömmel gondolok v ssza. Felemelte a gyereket, megcsókolta, a karjára ültette, a másik kezét a feleségének nyújt a, és az ajtó felé fordult. -??Otthon kényelmesebben megbeszélhetjük a dolgot - mondta. - Nem vagyok különösebbe n jó ember, Effie, de talán egy kicsit jobb vagyok, mint amilyennek gondolsz. Holmes és én lekísértük õket az ösvényig. Ott aztán a barátom megrángatta a kabátom ujját. -??Azt hiszem - mondta -, nagyobb szükség van ránk Londonban, mint Norburyben. Nem is szólt a dologról egy szót sem egész este, csak akkor mondott valamit, amikor gyer tyával a kezében elindult a hálószobája felé. -??Watson, ha valaha észreveszi, hogy túlontúl biztos vagyok a képességeimben, vag y hogy lusta vagyok egy ügyet kellõ alapossággal végiggondolni, legyen szíves, súgjon csak e nnyit a fülembe: Norbury." Nagyon hálás leszek magának. A tõzsdeügynök titkára

Nem sokkal a házasságom után megvásároltam egy orvosi körzetet a Paddington városnegyed en. Az öreg Farquhar doktor, akitõl átvettem, hajdan nagyon jövedelmezõ orvosi gyakorlatot

folytatott, de ahogy megöregedett, és elhatalmasodott rajta valami vitustáncra emlékezt etõ nyavalya, egyre kevesebben fordultak hozzá. Nem csoda, hiszen az emberek abból ind ulnak ki, hogy aki másokat meg akar gyógyítani, maga is legyen egészséges, és kétségbe vonják k a gyógyítóképességeit, aki a maga baján sem tud segíteni az orvosszereivel. Elõdömnek tehát k az ereje, hanem a jövedelme is csökkent, és amikor átvettem a körzetét, évi ezerkétszáz fon alig háromszáz fontra zsugorodott. Én az ifjúságomban és a szorgalmamban bizakodtam, és meg v ltam gyõzõdve róla, hogy néhány esztendõ munkájával felvirágoztatom majd az üzletem. A munka megkezdése után három hónapig nagyon sok tennivalóm volt, még barátomat, Sherlock Hol est is alig-alig láttam, mert nekem nem volt idõm eljárni a Baker Streetre, õ pedig ritkán mozdult ki hazulról, ha hivatása nem kényszerítette rá. Meg is lepõdtem, amikor egy szép jún i reggel - éppen az orvosi folyóiratot olvasgattam reggeli után - megszólalt a csengõ, és me ghallottam régi barátom magas, mondhatnám, éles hangját. -??Nagyon örülök, hogy újra láthatom, kedves Watson - mondta a szobába lépve. - Remél Mrs. Watson kiheverte már annak az izgalomnak a következményeit, amit utolsó közös munkánk, négyek jele jelentett számára. -??Köszönöm, mind a ketten jól vagyunk - mondtam, és nagy örömmel ráztam meg a kezét. -??És azt is remélem - mondta, és helyet foglalt a hintaszékben -, hogy az orvos i munka gondjai nem ölték ki végképp a szívébõl azt az érdeklõdést, amellyel szerény következ iránt viseltetett. -??Éppen ellenkezõleg - válaszoltam -, tegnap este nézegettem régi feljegyzéseimet, elért eredményeinket rendszereztem. -??Szabad azt hinnem, hogy a gyûjteménye még nincs véglegesen lezárva? -??Egyáltalán nincs lezárva. Nagyon szeretném, ha újabb tapasztalatokat is szerezh etnék. -??Akár már ma is? -??Ma is, ha úgy gondolja. -??És Birminghambe is hajlandó eljönni a kedvükért? -??Szívesen, és a maga kedvéért. -??Mi lesz a munkájával? -??Ha a szomszédom elmegy, én helyettesítem. Örömmel fogja törleszteni ezt az adósság -??Nagyszerû! Nem is lehetne jobb! - mondta Holmes, hátradõlt a székben, és félig hu nyt szemhéja alól fürkészõ pillantást vetett rám. - Látom, hogy gyengélkedett nemrég. Ezek a hûlések nagyon kellemetlenek. -??Csúnyán megfáztam, a múlt héten három napig ki sem mozdultam hazulról. Azt hittem, már nem látszanak rajtam a nyomai. -??Nem látszanak. Inkább az látszik, hogy nagyon jó színben van. -??Akkor mégis mibõl találta ki? -??Ismeri a módszereimet, kedves barátom ... -??Vagyis kikövetkeztette! -??Úgy van. -??És minek a segítségével? -??A papucsa segítségével. Lenéztem a lábamra, az új lakkpapucsomra. -??Hogyhogy ... - kezdtem volna, de még ki sem mondhattam a kérdést, Holmes mári s válaszolt. -??Ez a papucs új, legföljebb néhány hetes lehet - mondta. - A talpa, amit éppen f elém fordít, barátom, egy kissé meg van perzselõdve. Egy pillanatra azt hittem, hogy a pap ucs átnedvesedett, és akkor égett meg, amikor kiszárították. De a felsõrész tövében van egy rek papírcímke a boltos ákombákomjaival. Ha a papucs átnedvesedett volna, nem lenne rajta. Ezek szerint maga a tûznél melengette a lábát, és bármilyen nedves is ez a június, egészsége er mégsem tette volna ezt. Az egész magától értetõdõnek tetszett, mint minden, amit Holmes elmagyarázott. Látta az arcom mit gondolok, és kissé kesernyésen mosolyodott el. -??Attól félek - mondta -, hogy leleplezem magam, ha így magyarázok. Magyarázat nélkü sokkal hatásosabb az eredmény. Szóval mehetünk Birminghambe? -??Igen. Mirõl van szó? -??Majd a vonatban elmondom. Az ügyfelem kint ül egy bérkocsiban. Indulhatunk máris? -??Egy pillanat. írtam néhány sort a szomszédomnak, felszaladtam a feleségemhez, hogy megmagyarázzam neki a d

olgokat, és a kapuban utolértem Holmest. -??Látom, a szomszédja is orvos - mondta, és a réztáblára mutatott. -??Igen. Õ is úgy vette a körzetét, ahogy én. -??Az õ elõdje is régóta dolgozott itt? -??Éppen annyi ideje, mint az enyém. Amióta ez a két ház megépült. -??Akkor maga a kettõ közül a jobbikat vette meg. -??Én is azt hiszem. De maga honnan tudja? -??A lépcsõkrõl, barátom. A maga házának a lépcsõi három hüvelykkel mélyebbre vannak Ez az úr itt a kocsiban az ügyfelem, Mr. Hall Pycroft. Engedje meg, hogy magát is bem utassam. Kocsis, csapjon a lovak közé, nehogy lemaradjunk a vonatról! A velem szemben ülõ férfi fiatal volt, erõs, sima képû, a bajusza hullámos és szõke, a tekint yílt és becsületes. Látszott az öltözetén, a nagyon fényes keménykalapján, a szolid fekete ru micsoda - hivatalnok a belvárosban, azok közül való, akiket cockney-nak szoktunk csúfolni , pedig belõlük kerülnek ki a legjobb önkéntes ezredeink, és nincs ezeken a szigeteken nál k különb társaság, közöttük van a legtöbb jó sportember és atléta. A fiatalember kerek vörös istenadta derû, de a szája szélére mintha valami csalódott mosoly ült volna ki. De azt, hogy milyen gondja-baja vezette el Sherlock Holmeshoz, csak a birminghami vonat egyi k elsõ osztályú kocsijában tudtam meg, jóval az indulás után. -??Most hetven percig nem zavarhat senki - jegyezte meg Holmes. - Arra kér em, Mr. Hall Pycroft, mondja el a barátomnak is érdekes tapasztalatait, ugyanolyan rés zletesen, mint nekem, sõt, ha lehet, még részletesebben. Nekem is csak hasznomra lesz, ha még egyszer nyomon követhetem az események menetét. Lehet, hogy rejlik valami ennek az ügynek a mélyén, Watson, lehet, hogy nem, de annyi szent, hogy tele van olyan váratla n és meghökkentõ fordulatokkal, amelyek a maga szívének is, de az enyémnek is kedvesek. Tessé , Mr. Pycroft, most már nem fogom félbeszakítani. Fiatal útitársunknak megrebbent a szeme, ahogy rám nézett, és elkezdte: -??Az a legrosszabb az egészben, hogy átkozottul szamár . módon viselkedtem. Per sze, hogy rendbe jön minden, és azt se tudom, mit tehettem volna egyebet, de ha elve sztem az állásom, és semmit se nyerek érte cserébe, bizony nagy szamár vagyok. Megpróbálom el dani, mi történt velem, bár nincs nagy gyakorlatom az ilyesféle dolgokban, Watson doktor úr. A Coxon és Woodhouse cégnél dolgoztam, a Drapers' Gardensban. de kora tavasszal a cég be leugrott abba a venezuelai kölcsönbe, biztosan emlékeznek rá, és csúfosan csõdbe jutott. Öt é olgoztam náluk, nagyon jó bizonyítványt is kaptam az öreg Coxontól, amikor a baj bekövetkezet , mert persze az alkalmazottakat mind elbocsátották, mind a huszonhetünket. Próbálkoztam m indenfelé, de sokan jártak ugyanabban a cipõben, mint én, és hosszú ideig nem sikerült semmi. Heti három fontot kerestem Coxonéknál, félre is raktam vagy hetven fontot, de nemsokára fe léltem ezt is, az utolsó garasig. Semmi tartalékom se volt már, alig tudtam megvásár olni a bélyegeket, hogy válaszolhassak az álláshirdetésekre, meg a borítékokat, hogy legyen m re ragasztani a bélyegeket. A cipõm egészen elkopott, annyi lépcsõt másztam meg a különbözõ h kban, de hiába, állásnak se híre, se hamva. Láttam, hogy a Mawson és Williams cégnél megüresedett egy hely, a Lombard Street-i nagy tõzs deügynökségen - tudom, hogy maguk nem nagyon foglalkoznak üzleti ügyekkel: ez London egyik legnagyobb vállalata-. A pályázatokat levélben kellett beküldeni. Én is elküldtem a bizonyít imat és a kérelmemet, bár nem bíztam a dologban. De postafordultával megjött a válasz, hogy h menjek be, és ha a megjelenésem is megfelelõ, nyomban át is vehetem a munkámat. Isten tud ja, hogy történhetett. Sokan azt mondják, hogy a személyzeti fõnök találomra húzza ki a level a nagy csomagból. Akárhogy van is, tudtam, hogy itt a nagy lehetõség, boldogabb nem is l ehettem volna. Körülbelül ugyanazt a munkát kellett végeznem, mint Coxonéknál, és heti egy fo al többet ígértek. És most jön a történetem furcsa fordulata. Albérleti szobában lakom Hampsteadben - a címem Po ter's Terrace 17. Egy nappal azután, hogy papíron megkaptam az állást, otthon ültem este, pöfékeltem, amikor egyszerre csak bejött a háziasszony, és egy névjegyet hozott. Arthur Pinn r pénzügyi vezérképviselõ" - ez volt rajta. Sose hallottam ezt a nevet, fogalmam se volt ról a, mit akarhat tõlem, de azért megkértem a háziasszonyt, hogy kísérje föl. Be is jött - közép sötét hajú, sötét szemû, fekete szakállú ember, olyan kicsit kampós orral. Pattogósan beszélt mozgott, mint aki tisztában van az idõ értékével. - Mr. Hall Pycroft, ha nem tévedek" - mondta. - Igen, uram" - feleltem, és odahúztam neki egy széket. - Valamikor a Coxon és Woodhouse-nál dolgozott."

- "Igen." - És most Mawsonéknál." - Úgy van, uram." - Kérem - mondta -, én igen kedvezõ híreket hallottam a maga pénzügyi képességeirõl. N lékszik Parkerra, Coxonék volt üzletvezetõjére. Nem gyõzte dicsérni magát." Nem tagadom, örömmel hallgattam. Mindig igyekeztem a munkahelyemen, de nem gondoltam volna, hogy így beszélnek rólam a Cityben. - Milyen az emlékezõtehetsége?" - kérdezte. - Elég jó" - feleltem szerényen. - Figyelemmel kísérte az árakat, mikor nem dolgozott?" - kérdezte. - Igen. Minden reggel elolvastam a tõzsdei híreket." - Ez aztán szorgalom! - kiáltotta. - Ez az út vezet a gazdagsághoz! Ha nem haragszi k, levizsgáztatnám. Na nézzük csak, hogyan áll az Ayrshire?" - Százöt - százöt és egynegyed." - És az Új-zélandi Általános?" - Száznégy." - És a Broken Hills?" - Hét - hét egész hat." - Nagyszerû! - kiabálta, és égnek emelte a kezét. - Azok után, amit hallottam magáról, ezt vártam. Fiatalember, maga túl sokat tud ahhoz, hogy egyszerû hivatalnok legyen Maw sonéknál!" Gondolhatja, mennyire meglepett ez a kijelentés. - Mások nem ítélnek olyan kedvezõen rólam, mint maga, Mr. Pinner - mondtam. - Nehezen jutottam ehhez a helyhez, és nagyon meg tudom becsülni." - Ugyan, barátom, maga fölötte áll ezeknek. Nem magához illõ munka! Nos, elmondom, mié jöttem. A maga képességeihez mérten nem sok, amit adhatok, de Mawsonékhoz képest nagyon sok. Nézzük csak! Mikor kellene munkába állnia Mawsonéknál?" - "Hétfõn." - Hahaha! Fogadni mernék, hogy el sem megy oda!" - Hogy nem megyek el Mawsonékhoz?" - Nem bizony. Akkorra maga már a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság üz esz, egy olyan cégé, amelynek százharmincnégy fiókja van szerte Franciaországban, nem számítv brüsszeli és a San Remó-i fiókot." Elakadt a lélegzetem. - Nem is hallottam errõl a részvénytársaságról" - mondtam. - Nem csodálom. Csendben hoztuk össze, mert a szükséges tõkét könnyen elõ tudtuk terem és nem akartuk, hogy a nagyközönség megszimatoljon valamit - túl jó üzlet ez ahhoz! Harry Pi ner, a bátyám az alapító, a részvényjegyzés után õ lesz az ügyvezetõ igazgató. Tudja rólam, h ismerek mindent és mindenkit, és megkért, hogy szerezzek neki egy tehetséges és olcsón megk apható fiatalembert, olyat, akiben van vállalkozó szellem, aki csupa lendület. Parker ma gát említette, ezért jöttem ide ma este. Egyelõre csak rongyos ötszáz fontot adhatunk ..." - Évi ötszáz fontot!" - kiáltottam fel. - Egyelõre. De az ügynökök forgalma után egy százalék jutalék magát illeti. Biztosítha több pénzt jelent majd, mint a fizetése." - Csakhogy én semmit sem értek a vas- és fémáruhoz." - Nem baj, fiatalember. Az a fontos, hogy az árfolyamokhoz ért." Már a fejem is zúgott, alig tudtam nyugton maradni a széken. Egyszerre csak végigfutott a hátamon a hideg, elfogott a kétkedés. - Meg kell mondanom õszintén - kezdtem -, hogy Mawsonék csak kétszáz fontot adnak nek em, de az a kétszáz font biztos pénz. A maguk cégérõl pedig olyan keveset tudok, hogy ..." - Pompás, igazán pompás! - kiabálta látogatóm valósággal ujjongva. - Maga a nekünk val Nem lehet könnyen rábeszélni. És mennyire igaza van! Tessék, itt van egy százfontos. Ha megál apodunk, tegye zsebre. Elõleg a fizetésére." - Így már rendben van - mondtam. - Mikor kell elfoglalnom az állást?" - Holnap egy órakor legyen Birminghamben - felelte. - Itt van a zsebemben egy levél, ezt vigye el a bátyámnak. A társaság ideiglenes irodájában fogja megtalálni, Corporat Street 126/B. Az alkalmazását neki még jóvá kell hagynia, de hát ez természetesen rendben le z." - Nem is tudom, hogy köszönjem meg magának, Mr. Pinner" - mondtam. Ugyan, ugyan. Csak azt kapta meg, amit megérdemelt. Egy-két apróságot még meg kell b

eszélnünk, de ez csak üres formaság. Ott van egy darab papír maga elõtt. Legyen szíves, írja: vállalom a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság üzletvezetõi állását évi ötszáz l." Leírtam, amit mondott, õ pedig zsebre tette a papírt. - Még egy részletkérdés - mondta. - Mi lesz Mawsonékkal?" Örömömben egészen megfeledkeztem róluk. - Majd írok nekik, és lemondok az állásról" - feleltem. - Én éppen azt szeretném, ha nem tenné. Nézeteltérésem volt maga miatt Mawsonék üzletv Elmentem hozzá, hogy beszélgessünk magáról, és roppant indulatos volt, olyanokat mondott, h ogy el akarom csábítani magát tõlük, meg más efféléket. Én is kijöttem a sodromból, azt mondt hogy ha jó tisztviselõkkel akar dolgozni, jó fizetést is adjon nekik. Azt felelte, hogy maga inkább az õ kis fizetésüket fogja választani, mint a mi nagy fizetésünket. Azt mondtam, ogadjunk öt fontba, hogy maga nem is fog jelentkezni náluk, ha meghallja az én ajánlatom at. Fogadtunk. Azt mondta, hogy maga nem fogja csak úgy otthagyni õket, hiszen õk emel ték ki magát a legsötétebb nyomorból. Szóról szóra ezt mondta." - Arcátlan fráter! - kiabáltam. - Hiszen még csak nem is láttam! Törõdöm is vele! Egy sem írok neki, ha maga ezt akarja." - Jól van, ebben megállapodtunk - mondta, és felállt. - Örülök, hogy ilyen értelmes em szereztem a bátyámnak. Itt a száz font elõleg, és itt a levél. Jegyezze meg a címet: Corporat on Street 126/B, és ne felejtse, hogy holnap egy órakor várják. Viszontlátásra. Remélem, szer ncsével fog járni. Megérdemli." Legjobb emlékezetem szerint mondtam el, ami történt. Képzelheti, Watson doktor úr, mennyir e boldoggá tett ez a váratlan szerencse. Fél éjszaka csak ez járt az eszemben, és másnap elut ztam Birminghambe. A vonatom jóval a megbeszélt idõ elõtt érkezett, elvittem hát a holmimat egy szállodába, a New Streetre, és aztán elmentem a megadott címre. Negyedórával hamarabb érkeztem, mint kellett volna, de azt gondoltam, hogy ez nem is b aj. A 126/B keskeny kis átjáró volt két nagy üzlet közt, hátul kõ csigalépcsõ, sok lakás nyíl d cégeknek vagy üzletembereknek volt bérbe adva, irodának. Lent a falra ki volt írva, hogy kit-mit hol lehet találni, de a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság nevét hiá . Nagyon megijedtem, percekig csak álltam, és azon töprengtem, hogy nem valami ravasz szélhámosság-e az egész, amikor egyszerre csak odalépett hozzám egy ember, és megszólított. N hasonlított az esti látogatómra, olyan volt a hangja is, az alakja is, csak éppen ennek világosabb volt a haja és borotvált az ábrázata. - Mr. Hall Pycroft?" - kérdezte. - Én vagyok" - válaszoltam. - Vártam magát, de maga hamarabb jött, mint amirõl szó volt. Levelet kaptam a testvére tõl. Nagyon dicsérte magát." - Éppen az irodát kerestem, uram, amikor jött." - Még nem írták ki a nevünket, hiszen csak a múlt héten foglaltuk el ezt az ideiglenes helyiséget. Jöjjön, menjünk fel, beszéljük meg a dolgokat." Felmentünk a magas lépcsõ legtetejére. A tetõtérben volt néhány üres és poros szobácska, se s e, se függöny. Ide vezetett be ez az ember. Én valamilyen nagy irodára számítottam, fényes te ejû asztalokra, egész sor tisztviselõre, hiszen ehhez a látványhoz voltam szokva. Mondhato m, megdöbbent arccal néztem a két fenyõfa székre meg a kis asztalra - ennyibõl állt a bútorza meg a fõkönyvbõl és egy papírkosárból. - Ne essen kétségbe, Mr. Pycroft - mondta újdonsült ismerõsöm, mert látta, hogy csalód et vágok. Rómát sem egy nap alatt építették, és azért mert az irodánk nem valami fényes, még éppen elé . Üljön le, kérem, és adja ide a levelet." Odaadtam, õ pedig gondosan elolvasta. - Arthur öcsémnek nagyon jó a véleménye magáról - mondta -, pedig õ igazán jó emberism õ Londonra esküszik, én meg Birminghamre, de most az egyszer megfogadom a tanácsát. Kérem, tekintse magát végleges alkalmazottunknak." - ,,És mi lesz a dolgom?" - kérdeztem. - A párizsi nagy raktárát fogja vezetni. Onnan ömlik majd szét a sok angol evõeszköz s rmincnégy fiókunkba, az ügynökeinkhez. Az üzletet egy héten belül megkötjük. Addig maradjon i rminghamben, és végezzen valami hasznos munkát." - Mi legyen az?" Válaszul egy nagy vörös könyvet húzott elõ az asztalfiókból. - Ez egy párizsi cím- és névtár. A nevek után a foglalkozást is feltünteti. Kérem, vig

, és írja ki belõle a vas- és fémkereskedõket, a címeket is. Nagy hasznát fogom venni." - Vannak szakmai címtárak is" - vetettem közbe. - Nem megbízhatók. Más rendszer szerint dolgoznak, mint mi. Fogjon csak neki, és ho zza el a kész jegyzéket hétfõn tizenkét órára. Viszontlátásra, Mr. Pycroft, becsülje meg magá meg fogjuk becsülni, jó munkahelye lesz itt." Hónom alá csaptam a nagy vörös könyvet, és visszamentem a szállodába. Ellentmondásos érzések k a szívemben. Igaz, hogy felvettek, hogy száz font van a zsebemben. De az is igaz, hogy az iroda szánalmas, hogy a társaság neve nincs kiírva; ez, és még néhány apróság, ami ne ti el az üzletember figyelmét, megrendítette munkaadóim anyagi helyzetébe vetett bizalmama t. Lesz, ami lesz, gondoltam, a pénz itt van a zsebemben, üljünk le hát dolgozni. Egész áldo tt vasárnap szorgalmasan dolgoztam, hétfõ délig mégis csak a H betûig jutottam el. Visszam entem a csupasz irodába, beszéltem Mr. Harry Pinnerrel, azt mondta, hogy dolgozzam tovább, és szerdán megint menjek be. Szerdára sem készültem el, megállás nélkül hajszoltam m ekig, azaz tegnapig. Akkor végre átvihettem a listát Mr. Harry Pinnernek. - Nagyon köszönöm - mondta. - Úgy látszik, nehezebb volt a munka, mint hittem. De a j egyzékének nagyon jó hasznát fogom venni." - Elég hosszú ideig dolgoztam rajta" - mondtam. - Arra kérem - folytatta -, állítsa össze a bútorkereskedések jegyzékét is, hiszen õk ak evõeszközt." - Meglesz, uram." - Kérem, jöjjön el holnap este hétkor, és számoljon be róla, hogy halad. De azért ne d za agyon magát. Munka után, este, nem fog megártani, ha néhány órácskát a Day-féle zenés mula " Nagyot nevetett a mondásán, és én döbbenten láttam, hogy balról a második foga arannyal van p a. Sherlock Holmes elégedetten dörzsölte össze a kezét, én pedig álmélkodva néztem ügyfelünkre. -??Látom, hogy csodálkozik, Watson doktor úr - mondta Pycroft. - Engedje meg, hogy megmagyarázzam. Amikor Londonban beszélgettem azzal a másik emberrel, az is nevet ett; tudja, mikor azt mondta, hogy nem megyek el Mawsonékhoz. Láttam, hogy neki is u gyanúgy volt betömve a foga. Mind a kétszer az arany csillogásán akadt meg a szemem. Ugyan az a hang, ugyanaz az alak, csak az változott, amit könnyûszerrel, borotvával-parókával meg lehet másítani. Biztos vagyok benne, hogy a két testvér egy és ugyanaz az ember. Két testvér asonlíthat ugyan egymásra, de lehetetlen, hogy ugyanaz a foguk ugyanúgy legyen betömve. A munkaadóm kikísért, kint voltam az utcán, és azt se tudtam. fiú vagyok-e vagy lány. Visszam ntem a szállodába, beledugtam a fejem a mosdótálba, megpróbáltam végiggondolni a dolgot. Miér dött el Londonból Birminghambe? Miért utazott õ is oda? Miért írt levelet saját magának? Nem tam megfejteni, túl kemény dió volt nekem. Akkor végre eszembe jutott, hogy amit én nem tu dok megfejteni, Sherlock Holmes úr talán játszi könnyedséggel megoldja. Még éppen elértem az kai vonatot, reggel felkerestem, és most kettejükkel utazom vissza Birminghambe. A tõzsdeügynök titkára befejezte furcsa históriáját, mi pedig egy ideig hallgattunk. Aztán Sh ock Holmes rám vetette a szemét, elégedett és mégis gondterhelt arccal dõlt hátra az ülésen, a borszakértõ, aki most ízlelgeti a legfinomabb borokat. -??Szép kis eset, ugye, Watson - mondta. - Egy-két apróság különösen tetszik nekem. D azt hiszem, egyetérthetünk benne, hogy mindkettõnk számára tanulságos lesz, ha elbeszélgetün gy kicsit Mr. Arthur Harry Pinnerrel a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság ide es irodájában. -??De mit mondunk neki? - kérdeztem. -??Egyszerû az egész - mondta Hall Pycroft kedélyesen. - Maguk a barátaim, állást ke resnek, tehát a lehetõ legtermészetesebb, hogy elviszem magukat a társaság ügyvezetõ igazgató . -??Nagyon helyes - mondta Holmes. - Elmegyünk! Szeretném szemügyre venni az em berünket, hátha ki tudom deríteni, mi a titka ennek a furcsa játszadozásnak. Miért olyan érté neki a maga munkája? Valamilyen szokatlan képessége van talán? Vagy inkább . .. Elkezdte rágni a körmét, bámult kifelé az ablakon, szavát is alig hallottuk, amíg meg nem érk k a New Streetre. Este hétkor elindultunk hármasban a Corporation Streeten a társaság irodája felé. -??Nincs értelme, hogy hamarabb érkezzünk - mondta az ügyfelünk. - Csak akkor jön od a, ha megbeszéltük, és az iroda a találkozó idõpontja elõtt mindig üres. -??Elég sokat sejtet - jegyezte meg Holmes. -??Na ugye, mondtam! - kiáltotta a tisztviselõ. - Ott megy elõttünk!

Egy jól öltözött, alacsony, szõke férfira mutatott, aki az út túlsó oldalán furakodott elõre Láttuk, hogy átnéz a mi oldalunkra, az esti újság legújabb kiadását kínálgató rikkancsra, az a kocsik és az omnibuszok közt, vesz egy újságot, a hóna alá csapja, és belép egy házba. -??Ott van! - mondta Hall Pycroft. - Abban a házban vannak a társaság irodái, od a ment. Jöjjenek utánam, én mindent elintézek. Felkapaszkodtunk a nyomában az ötödik emeletre, és megálltunk egy félig nyitott ajtó elõtt. Ü k bekopogott. Valaki kiszólt, hogy menjünk be, és mi beléptünk a csupasz, bútorozatlan szobáb - olyan volt, amilyennek Hall Pycroft leírta. Az utcán látott ember ott ült az egyetlen asztalnál, elõtte az esti újság kiterítve. Felemelte a fejét - én még sohasem láttam emberi a fájdalomnak ilyen rettenetes jegyeit, sõt, valami fájdalomnál is fájdalmasabb érzés jegyei , a halálos rettegés kevesek által megtapasztalt gyötrelmét. Homlokán veríték gyöngyözött, az ebb volt, mint a halak hasa, a tekintete vad és merev. Ránézett a titkárára, de nem ismert e meg, és a vezetõnk arcára kiült döbbenet elárulta, hogy õ sem ilyennek szokta látni a munka -??Rosszul van, Mr. Pinner? - kérdezte. -??Nem vagyok jól - mondta a másik, megpróbálta összeszedni magát, megnyalta cserepe s ajkát, mielõtt tovább beszélt volna. - Kik ezek az urak, akik magával jöttek? -??Ez Mr. Harris Bermondseyból, ez meg Mr. Price, helybõl - hazudott folyékony an a titkár. - Sok tapasztalattal rendelkezõ emberek, a barátaim. Nincs állásuk egy idõ óta, abban reménykednek, hogy a társaság talán alkalmazni tudja õket. -??Lehet - mondta Mr. Pinner torz mosollyal. - Könnyen lehet. Valószínûleg tudun k tenni valamit magukért. Mi a maga szakterülete, Mr. Harris? -??Könyvelõ vagyok - mondta Holmes. -??Igen, könyvelõre szükségünk lesz. És maga, Mr. Price? -??Írnok - feleltem. -??Õszintén remélem, hogy a társaság alkalmazni tudja magukat. Mihelyt a döntésünk me etett, értesítem mindkettõjüket. És most kérem, hogy távozzanak. Az isten szerelmére, hagyjan már magamra! Valósággal rikácsolta az utolsó szavakat, mintha végképp elhagyta volna a magára erõltetett ö elem. Holmes és én egymásra pillantottunk. Hall Pycroft pedig odalépett az asztalhoz. -??Ne felejtse el, Mr. Pinner, hogy maga rendelt ide engem, és hogy utasításokér t jöttem - mondta. -??Rendben van, Mr. Pycroft, rendben van - felelte a másik most már nyugodta bb hangon. - Várjon egy pillanatot, és természetesen a barátai is itt maradhatnak. Három p erc múlva, ha szabad ennyi idõre a türelmét kérnem, három perc múlva rendelkezésére állok. Udvariasan felállt, meghajolt, kinyitotta a szoba túlsó felében levõ ajtót, kiment, és az ajt becsukta maga mögött. -??Mit csináljunk? - suttogta Holmes. - Csak nem akar megszökni? -??Lehetetlen - mondta Pycroft. -??Miért? -??Az az ajtó a belsõ szobába vezet. -??Hátsó kijárat? -??Nincs. -??Mi van abban a szobában? -??Tegnap még üres volt. -??Vajon mit csinálhat odabenn? Van valami ebben a dologban, amit nem értek. Ha láttam már a félelemtõl félõrült embert, ez a Mr. Pinner volt az. Mitõl ijedhetett meg en re? -??Azt hiszi, hogy nyomozók vagyunk - mondtam. -??Úgy van - mondta Pycroft. Holmes a fejét rázta. -??Ez az ember nem akkor sápadt el, amikor meglátott minket. Ez az ember már a kkor sápadt volt, amikor beléptünk a szobába. Elképzelhetõ, hogy. . . Szavait a belsõ ajtó felõl hallható erõteljes kopogás szakította félbe. -??Mi az ördögnek kopog a saját ajtaján? - kérdezte Pycroft. Megint kopogtak, még erõsebben. Érdeklõdve figyeltük az ajtót. Holmesra néztem, láttam, hogy merevednek a vonásai, izgalmában elõrehajol. Aztán valami halk hörgõ hangot hallottunk, és me int megzörgette valami az ajtót. Holmes keresztülszáguldott a szobán, ki akarta nyitni az ajtót. Be volt zárva. Követtük a példáját, minden erõnkkel nekirohantunk az ajtónak. Elõbb az pánt engedett, aztán a másik is, recsegve-ropogva beszakadt az ajtó. Berohantunk a belsõ s zobába.

A szoba üres volt. Csak egy másodpercig haboztunk. A szoba sarkában, a felénk esõ oldalon volt még egy ajtó. Ho lmes feltépte. Egy kabát és egy mellény hevert a földön, és az ajtó mögött a nadrágtartójára kampón lógott a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság ügyvezetõ igazgatója. A té riasztóan oldalra billent, a két sarka pedig nekiverõdött az ajtónak. Ez volt az a kopogás, ami félbeszakította beszélgetésünket. Nyomban elkaptam a derekát, megemeltem, Holmes és Pycr ft pedig lefejtette a nyakáról a fakó bõrbe egészen belemélyedt gumiszalagot. Átvittük a mási bába - csak a roncsa volt annak az embernek, akit alig öt perce láttunk, hamuszürke arcc al feküdt, szederjes ajka meg-megrándult. -??Mi a véleménye, Watson? - kérdezte Holmes. -??A halál küszöbérõl rángattuk vissza - mondtam. - Életben marad. Nyissák ki az abla , és adják ide a vizeskancsót. Kigomboltam az ingét, az arcába loccsantottam a vizet, addig-addig húztam hátra és nyomtam elõre a karját, míg lélegzeni nem kezdett. -??Most már csak idõ kérdése, és magához tér - mondtam, és hátat ford neki. Holmes az asztal mellett állt zsebre vágott kézzel, mellére horgasztott állal. -??Azt hiszem, hívnunk kellene a rendõrséget - mondta -, de bevallom, szívesebbe n mondanám el nekik nemcsak az ügyet, hanem a megfejtését is. -??Egy szót sem értek az egészbõl - mondta Pycroft, és a füle tövét vakargatta. - Mié artak idehozni, hogyha a végén . . . -??Hogy miért akarták idehozni, azt tudjuk - mondta Holmes türelmetlenül. - Csak ezt a zárójelenetet nem értem. -??A többit érti? -??A többi egyszerû. Mit szól hozzá, Watson? Vállat vontam. -??Megvallom, nem tudok kiigazodni - feleltem. -??Ha végiggondoljuk a fontosabb dolgokat még egyszer, csak egy megoldást lehe t elképzelni. -??Mik azok a fontosabb dolgok? -??Két érdekes ponton fordul meg az ügy. Az elsõ, hogy Pycroftnak írásban kellett köt leznie magát, hogy a nem létezõ társaság szolgálatába áll. Ez sok mindent elárul, nem igaz? -??Attól tartok, hogy nem értem. -??Nos, miért kényszerítették rá? Nem üzleti okokból. Az ilyen megállapodásokat rends t szóban kötik, és semmilyen üzleti meggondolás nem szólt amellett, hogy most kivételt tegyen k. Nem érti, fiatal barátom, ezeknek szüksége volt a maga kézírására, és egyes-egyedül így tu utni. -??De miért? -??Igen: miért? Ha erre választ tudunk adni, közelebb jutunk a kérdés megoldásához. M t? Csak egy oka lehet. Valaki utánozni akarta a maga írását, elõször tehát meg kellett szerez ie a kézírását. És ha megnézzük, mi a másik érdekes pont, láthatjuk, hogy ez a két pont valah lágítja egymást. A másik pont az, hogy Pinner megkérte, ne mondjon le az állásáról, vagyis en fontos cégnek a vezetõi hétfõ reggel annak rendje és módja szerint várják, hogy megérkezzen odába az általuk sohasem látott Mr. Hall Pycroft. -??Milyen vaksi vagyok, istenem! - kiáltotta ügyfelünk. - Most már érti, mire kellett a kézírása? Ha valaki elfoglalja a maga helyét, és egészen másf a, mint a magáé az álláskérelmén, vége van a játéknak. De a fickó idõközben megtanulta utánozni a maga írását, tehát biztonságban érezhette magát, h l Pycroftot személyesen senki sem ismerte Mawsonéknál. -??Senki a világon - nyögte Hall Pycroft. -??Nagyszerû. De azért az is fontos volt számukra, hogy maga ne gondolja meg a dolgot, és ne találkozhasson senkivel, aki elárulhatta volna, hogy a maga nevén valaki más dolgozik Mawsonéknál. Tehát elõleget adtak magának, felrendelték ide Közép-Angliába, anny varrtak a nyakába, hogy ne mehessen vissza Londonba, nehogy leleplezõdjön véletlenül a kis ded játékuk. Eddig elég egyszerû a dolog. -??De miért játszotta el ez az ember a tulajdon bátyjának a szerepét? -??Arra is könnyû válaszolni. Ketten eszelték ki az egészet. A másik ott ül a maga he yén Mawsonéknál. Ez pedig felfogadta magát, de már igazgatót csak akkor keríthetett, ha valak harmadikat is bevesz a vállalkozásba. Ezt pedig végképp nem akarta. Megváltoztatta a külsejé , már amennyire tudta, és bízott benne, hogy maga a hasonlóságot családi hasonlóságnak fogja tani, hiszen tudta, hogy észre fogja venni. És ha az arannyal pótolt fogon nem akad me

g a szeme, talán nem is fog gyanút. Hall Pycroft az öklét rázta. -??Az orromnál fogva vezettek, és közben isten tudja, mit csinál az a másik Hall P ycroft Mawsonéknál! Mit tehetnénk, Mr. Holmes? Mondja meg, mit tehetnénk?! -??Táviratozzunk Mawsonéknak. -??Szombaton délben zárnak. -??Nem baj, valaki csak van ott, portás, szolga . . . -??Igen, a sok értékpapír miatt állandó õrt tartanak. A Cityben hallottam róla. -??Helyes, táviratozunk tehát, megkérdezzük, hogy minden rendben van-e, és hogy do lgozik-e ott egy Hall Pycroft nevû hivatalnok. Ez rendben is volna, de még most sem tudjuk, miért rohant ki a szobából, és miért akasztotta fel magát ez a gazfickó, amikor megpi lantott bennünket. -??Az újság! - hörögte valaki a hátunk mögött. Az emberünk felült. Sápadt volt, ijesztõ, de lassan visszatért szemébe az élet. Izgatottan ta ogatta a nyakán még mindig látható széles vörös csíkot. -??Az újság! - rikoltotta Holmes is megrészegedve az izgalomtól. - Gondolhattam volna! Mekkora szamár vagyok! Mindig csak a látogatásunkra gondoltam eszembe se jutott az újság. Pedig benne van a rejtély megfejtése. Kiterítette az újságot az asztalra, és diadalittasan felkiáltott. -??Nézze csak, Watson! Londoni újság, az Evening Standard korai kiadása. Ez az, amit keresünk. Nézze csak a címet: Bûntény a Cityben - Gyilkosság Mawson és Williamsnél - Ra let - A bûnöst elfogták." Mindannyiunkat nagyon érdekel. Kérem, Watson, olvassa fel. A cikk szerint ez volt a nap legizgalmasabb eseménye Londonban. A tudósítás így szólt:

Elképesztõ rablási kísérlet zajlott le ma délután a Cityben; egy ember meghalt, a bûnö gták. A híres Mawson és Williams cég páncélszekrényeiben több mint egymillió font értékû kötv ek letétben. Az igazgatóság annyira tudatában volt, milyen nagy felelõsség hárul a cégre márc hatalmas összeg miatt is, hogy a lehetõ legkorszerûbb páncélszekrényeket szereltette fel, és jel-nappal fegyveres õr vigyázott az épületre. A múlt héten egy Hall Pycroft nevû új alkalmaz lépett be a cég szolgálatába. Ez az ember azonban maga Beddington volt, a híres pénzhamisító ankrabló, aki nemrég töltötte le ötéves börtönbüntetését bátyjával együtt. Egyelõre ismeretle amis néven állást szereznie a pénzintézet irodájában. Ezt az állást arra használta fel, hogy je a zárakat, és mindent megtudjon a páncélteremrõl és a páncélszekrényekrõl. Mawsonéknál szombaton délben végeznek az irodai alkalmazottak. Tuson õrmestert, aki a belvár osi rendõrségen teljesít szolgálatot, nagyon meglepte, amikor húsz perccel egy óra után egy z ot cipelõ jól öltözött úriembert pillantott meg az épület lépcsõjén lefelé jövet. Követte a gyanús embert, és Pollock közrendõr segítségével minden kétségbeesett ellenállása e tóztatta a gonosztevõt. Nyomban kiderült, hogy milyen merész és hatalmas rablást kíséreltek m A zsákban csaknem százezer font értékû amerikai vasúti kölcsön-kötvény volt, számos bányarés Az épület átvizsgálásakor megtalálták az õr holttestét az egyik páncélszekrénybe gyömöszölve. nem lép közbe, a bûntettet hétfõ reggelig nem fedezik fel. Az õr fejét tûzpiszkáló vassal bet ütötték le. Beddington nyilván azzal az ürüggyel tért vissza, hogy az irodában felejtett val t, megölte az õrt, kifosztotta a nagy páncélszekrényt, és a zsákmánnyal menekülni próbált. Bá endszerint a bûntársa szokott lenni, a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint úgy látszik al nem vett részt a rablásban, de a rendõrség nagy erõvel nyomoz utána." - Ami azt illeti, m egkönnyíthetnénk kissé a rendõrség munkáját - mondta Holmes, és az ablak elõtt heverõ alakra t. - Furcsa az emberi természet, Watson. Még egy gonosztevõt, egy gyilkost is lehet an nyira szeretni, hogy öngyilkos akar lenni miatta valaki, mikor megtudja, hogy elfo gták, és sorsát el nem kerülheti. De mi is tegyük meg, amit meg kell tennünk. A doktor meg én itt maradunk, és vigyázunk. Mr. Pycroft, legyen olyan szíves, értesítse a rendõrséget. A Gloria Scott

-??Van itt néhány papír - mondta egy téli este barátom, Sherlock Holmes, mikor a k andalló mellett üldögéltünk -, azt hiszem, kedves Watson, érdemes volna átnézni. Ezek a Glori cott nevû hajó különleges esetére vonatkozó írások, ez pedig az az üzenet, amitõl Trevor béke t, mihelyt elolvasta. Egy kopott irattartóhengert vett elõ a fiókból, leszedte róla a szalagot, és átadta nekem a p laszürke fél ív papírra írt kurta levelet. Ezt olvastam:

A vászon Londonban játéknak is olcsó, végje harminc shilling. Hudson fõvadász szerencsére min t összevásárolt, az elmondott légypapírt beszerezte azonnal. A rõtvad szökni kezd, cserkészni ll. Elolvastam a rejtélyes üzenetet, fölvetettem a szemem, és láttam, hogy Holmes nagyon meg v an elégedve tanácstalan arckifejezésemmel. -??Mintha egy kissé zavarba jött volna - mondta. -??Nem tudom, hogyan lehet holtra rémülni egy ilyen levéltõl. Úgy gondolom, hogy e z inkább hóbortos, mint ijesztõ. -??Valószínûleg. De aki elolvasta - egy erõs, egészséges öregember -, mégis úgy össze t tõle, mintha egy pisztoly agyával vágták volna fõbe. -??Kíváncsivá tett - mondtam. -- De miért mondta az imént, hogy feltétlenül kívánatos smerkednem ezzel az üggyel? -??Mert ez volt életemben az elsõ ügy, amivel foglalkoztam. Sokszor megpróbáltam már kitudni barátomtól, mi terelte a bûnügyi nyomozás irányába a figyelm dig sohasem volt ilyen közlékeny kedvében. Elõrehajolt karosszékében, és térdére terítette az at. Aztán rágyújtott a pipájára, egy ideig szótlanul füstölt, és a papírokat tanulmányozta. - Sosem beszéltem magának Victor Trevorról? - kérdezte. - Õ volt az egyetlen ember, akivel összebarátkoztam az egyetemi kollégiumban töltött két esztendõ alatt. Tudhatja, Watso , hogy sosem voltam társaságkedvelõ ember, szívesebben ültem magányosan a szobámban, és aprókövetkeztetéseimmel foglalkozgattam; nem nagyon barátkoztam az évfolyamtársaimmal. A víváson az ökölvíváson kívül a sport nem nagyon érdekelt, más elõadásokat hallgattam, mint a többiek, semmi, ami összehozhatott volna bennünket. Trevor volt az egyetlen, akivel megismer kedtem, és vele is csak azért, mert a vadászkutyája egy szép reggel elkapta a bokámat templo mba menet. Elég prózai kiindulópont volt a barátkozáshoz, de felettébb hatásos. Tíz napig otthon kellett radnom, és Trevor eljött, hogy a hogylétem felõl érdeklõdjön. Eleinte csak egy percig maradt, de aztán egyre hosszabbak lettek a látogatásai, és az év végére nagyon összebarátkoztunk. Jók ember volt, csupa lendület, csupa tettvágy, vagyis éppen az ellenkezõje annak, ami én volt am, de azért akadt néhány közös gondolatunk, és összetartott bennünket az is, hogy neki sem v ak barátai, mint megtudtam. Végül is meghívott magukhoz Donnithorpe-ba, Norfolk grófságba, és a nyári szünet egyik hónapjára el is fogadtam a meghívását. Az öreg Trevor meglehetõsen gazdag és tekintélyes ember volt, földbirtokos és békebíró. Donni e egy kis falu a norfolki tavak közt, közvetlenül északra Langmere-tõl. A ház maga régimódi, sen terpeszkedõ téglaépület volt szép tölgyfa gerendákkal; csinos hársfasor vezetett hozzá. J terület volt, a mocsaras részen vadkacsára lehetett vadászni, a könyvtár, amit az elõzõ lakót ek át, nem valami nagy, de gondosan összeválogatott gyûjtemény, a szakács elfogadható - válog ember lehet, aki nem tud ebben a környezetben egy kellemes hónapot eltölteni! Az idõsebb Trevor özvegyember volt, a barátom az egyetlen fia - a lánya, mint megtudtam , egy birminghami utazáskor meghalt torokgyíkban. Nagyon érdekelt engem ez az ember. N em volt mûvelt, de valami természetes nyers erõ áradt belõle, testébõl is, szellemébõl is. Se sem olvasott, de sokat utazott, sok mindent látott a világból, és mindenre emlékezett, ami t megtapasztalt. Tagbaszakadt, izmos ember volt, õsz haja bozontos, sok vihart látot t ábrázata barna, szúrós szeme kék, szinte könyörtelen. Pedig jóságos és kedves ember hírében közismerten enyhe ítéleteket hozott. Egy este, nem sokkal megérkezésem után egy üveg portóival öblítettük le a vacsorát, és az ifj vor a szokásaimról kezdett beszélni, a megfigyeléseimrõl és következtetéseimrõl, amelyeket má zerré kovácsoltam, bár még nem tudtam, hogy milyen fontos szerepet fognak játszani az életem ben. Ügy látszik, az öregember azt hitte, hogy a fia túloz, amikor egy-két szerény sikeremrõl beszámol. -??Velem is remekül lehet kísérletezni, Mr. Holmes - mondta, és jóízûen felnevetett. Rólam mit tud kikövetkeztetni? -??Nem valami sokat - feleltem. - Talán annyit, hogy mondjuk, egy éve attól fél, hogy meg fogják támadni. A mosoly lehervadt az arcáról, és megdöbbenve nézett rám. -??Nem tagadom, igaz - mondta. - Emlékezz csak, Victor - fordult a fiához -, amikor azokat a vadorzókat elítéltük, megfenyegettek, hogy megkéselnek mindnyájunkat. Sir E dward Hobyt meg is támadták. Azóta én is óvatosabb vagyok. De el sem tudom képzelni, hogyan jött rá. -??Szép botja van, uram - feleltem. - A feliratán látom, hogy alig egy éve vette . Mégsem átallotta kivájni a bot fejét, és ólmot önteni a lyukba. Nem megvetendõ fegyver. Azt

ndoltam, hogy ilyen óvintézkedéseket csak azért tehetett, mert úgy érezte, veszélyben forog. -??Mi mást tud még? - kérdezte mosolyogva. -??Fiatalkorában sokat öklözött. -??Igaza van. Honnan tudja? Talán az orrom ferde egy kicsit? -??Nem - mondtam. - A fülérõl látom. Laposabb és vastagabb, igazi ökölvívófül. -??Mi mást tud még? -??A kérges tenyerén látom, hogy sokat forgatta az ásót. -??Ott gazdagodtam meg, az aranymezõkön. -??Új-Zélandban is járt. - Igen. -??Japánban is. -??Most se tévedett. -??És közeli kapcsolatban volt valakivel, akinek J. A. a monogramja, de késõbb mindenáron el akarta felejteni ezt a valakit. Az idõsebb Trevor lassan felállt, kék szemét vadul rám meresztette, aztán arccal az abroszra bukott, a szerteszét heverõ dióhéjak közé. Elájult. Gondolhatja, Watson, mennyire megijedtünk. Szerencsére hamar magához tért, mihelyt kigom boltuk a gallérját, és a kézöblítõ csészébõl egy kis vizet loccsantottunk az arcába, nagyot s elült. -??Jaj, fiúk, remélem, nem ijedtek meg - mondta erõltetett mosollyal. - Hiába va gyok ilyen erõs, a szívem már gyenge, könnyen leesem a lábamról. Nem tudom, mi a maga titka, Mr. Holmes, de az a szent meggyõzõdésem, hogy minden valóságos és kitalált nyomozó eltörpül llett. Ez lesz a maga igazi hivatása, higgye el, hiszen egy olyan ember mondja, ak i elég sok mindent tapasztalt már a világban. Tudja meg, Watson, ennek a jó tanácsnak, képességeim iménti oktalan feldicsérésének köszönhet gy elgondolkoztam rajta, nem kellene-e hivatásomnak választanom azt, amit mindaddig csak szórakozásból csináltam. De abban a pillanatban nem tudtam másra gondolni, csak vendéglá hirtelen rosszullétére. -??Remélem, nem bántottam meg azzal, amit mondtam. -??Szó, ami szó, érzékeny ponton talált. De most már árulja el, honnan tud róla, és mi mást tud még? Félig tréfásan kérdezõsködött, de a szemében még ott bujkált a rémület.. -??De hát ez a lehetõ legegyszerûbb - magyaráztam. - Amikor be akarta húzni azt a halat a csónakba, feltûrte az inge ujját, és láttam, hogy két betû van a könyökhajlatába teto A. A két betû maszatosságából, a bõr elszínezõdésébõl azt is ki lehetett következtetni, hogy olítani a betûket, de így is olvashatók maradtak. Nyilvánvaló, hogy ennek a két betûnek a tul onosa valamikor nagyon sokat jelentett a maga számára, de késõbb mindent elkövetett, hogy megfeledkezzék róla. -??Csodálatos szeme van - mondta megkönnyebbülve - Minden úgy volt, ahogy mondja . De ne beszéljünk róla. Hajdani szeretteink kísértete még a kísértetek közt is a legveszedel b. Menjünk át a biliárdszobába, szívjunk el egy jó szivart. Bármilyen szívélyes volt is a történtek után hozzám Mr. Trevor, éreztem, hogy egy kicsit gyan zik rám. Még a fia is észrevette. -??Annyira megijesztetted az öreget - mondta -, hogy most már nem tudja megítéln i, mit tudsz és mit nem tudsz. Biztos voltam benne, hogy nem akarja éreztetni velem, de olyan erõsen dolgozott benn e a gyanú, hogy minden mozdulatán látni lehetett. Sajnáltam, hogy ilyen kellemetlenséget o koz neki a jelenlétem, és elhatároztam, hogy elutazom. De az elutazásom elõtti napon történt alami, ami fontosnak bizonyult a késõbbi események szempontjából. Kerti székekben üldögéltünk kint a gyepen, hármasban napoztunk, és csodáltuk a tavakat, amiko egjelent a szobalány, azt mondta, hogy egy ember van itt, és Mr. Trevorral szeretne beszélni. -??Hogy hívják? - kérdezte a házigazdám. -??Nem mondta meg a nevét. -??És mit akar? -??Azt mondta, uram, hogy jól ismeri, és hogy csak egy pillanatra szeretne b eszélni önnel. -??Vezesse ki ide. Néhány pillanat múlva egy alázatoskodó modorú, csoszogó járású, összeaszott kis ember jelent A kabátja nyitva volt, az ujján egy kátrányfolt; fekete-vörös kockás inget viselt, vászonnad

, kitaposott magas szárú cipõt. Az arca vékony volt, barna, ravasz, örökösen mosolygott, látn ehetett összevissza nõtt sárga fogait, ráncos kezét félig ökölbe szorította, ahogy a matrózok Ahogy megindult felénk, hallottam, hogy Mr. Trevornak elakad a lélegzete. Felpattan t a székébõl, berohant a házba, és amikor visszajött, alig egy-két perc múlva, erõs pálinkasz belõle. -??Nos, barátom, mit tehetek magáért? - kérdezte. A matróz csak állt, összehúzott szemmel nézett rá, arcáról egy pillanatra sem tûnt el a visszataszító mosoly. -??Nem ismer meg? - kérdezte végül. -??Hiszen maga Hudson, csak most látom! - mondta Mr. Trevor csodálkozó hangon. -??Igen, Hudson vagyok, uram - mondta a tengerész. - Több mint harminc éve, ho gy utoljára találkoztunk. Maga itt ül a szép házában, én meg még most is a besózott húst esze matrózcsajkából. -??Majd meglátja, hogy nem feledkeztem meg azokról a régmúlt idõkrõl - mondta Mr. Tr evor, odalépett a tengerészhez, és halkan, súgott neki valamit. - Menjen a konyhába - szólt aztán fennhangon -, kap enni-inni. Majd csak találok valami munkát a maga számára. -??Köszönöm, uram - mondta a matróz, és nem létezõ sapkájához emelte a kezét. - Két é lccsomós alkalmi teherhajón szolgáltam, semmim sincs, és egy kis nyugalomra volna szükségem. Azt reméltem, hogy Mr. Beddoes vagy maga tesz valamit értem. -??Maga azt is tudja, hol van Mr. Beddoes? - kiáltotta Mr. Trevor. -??Tudom, uram, hol vannak az én régi barátaim - mondta ez az ember sokat sejt etõ mosollyal, és csoszogva megindult a konyha felé, a szobalány nyomában. Mr. Trevor valami olyasfélét motyogott, hogy amikor visszament az aranymezõkre, egy ha jón szolgált ezzel az emberrel, aztán bement, mi meg kinn maradtunk a gyepen. Egy óra múlv a, mikor mi is bementünk, láttuk, hogy holtrészegen fekszik az ebédlõben, a heverõn. Kínos vo t számomra az egész jelenet, nem bántam, hogy másnap elutazom Donnithorpe-ból, mert tudtam , hogy a jelenlétem csak terhes volna a barátomnak. Mindez a nyári szünet elsõ hónapjában történt. Londonba jöttem, és hét héten keresztül szerve ket végeztem. Egy szép napon, már õsszel, a szünet vége felé táviratot kaptam a barátomtól. A hogy menjek vissza Donnithorpe-ba, szüksége van a tanácsomra és a segítségemre. Minden munká at félbehagytam, és újra elutaztam Kelet-Angliába. Barátom az állomáson várt a kétkerekû kocsival, és azonnal láttam rajta, hogy az elmúlt két h on megviselte. Sovány volt, gondterhelt, nem is emlékeztetett a hajdani jókedvû fiatalem berre. -??Haldoklik az öreg - ez volt az elsõ szava. -??Lehetetlen! - kiáltottam. - Mi baja? -??Szélhûdés. Idegösszeomlás. Élet és halál közt lebeg reggel óta. Nem is tudom, élet k-e még. Gondolhatja, Watson, mennyire megdöbbentett ez a nem várt rossz hír. -??És mi váltotta ki? - kérdeztem. -??Éppen errõl akarok beszélni. Ugorjon föl, útközben elmondom. Emlékszik arra az emb rre, aki a maga elutazása elõtti este érkezett? -??Emlékszem. -??Tudja, hogy ki tette be a lábát vele a mi házunkba? -??Fogalmam sincs róla. -??Maga az ördög! -kiáltotta. Csodálkozva néztem rá. -??Igen, maga az ördög. Egyetlen nyugodt óránk nem volt azóta, egyetlenegy sem. Az öreg nem mer az emberek szemébe nézni, nincs kedve élni, összetört a szíve, és mind e miatt kozott Hudson miatt! -??Hát ekkora hatalma van? -??Azt én is szeretném tudni, mekkora. Szegény öreg, az a kedves, jóságos, szeretetr e méltó ember! Hogyan is kerülhetett egy ilyen gazember karmai közé! Nagyon örülök, hogy eljö olmes. Számítok a tapintatára, az ítélõképességére, tudom, hogy a legjobbat fogja tanácsolni. Gyorsan gördültünk végig a sima, fehér úton, elõttünk meg-megcsillantak a hosszan elnyúló nor avak a lenyugvó nap vörös sugaraiban. Balra, a ligetben már láttam a földbirtokos házának mag kéményeit, és a tetõn a zászlórudat. -??Apám megtette ezt a fickót kertésznek - mondta a barátom. - De mert ezzel nem érte be, komornyik lett belõle. Kénye-kedve szerint rendelkezett az egész házzal, azt csi nálta, amit akart. A lányok nem gyõztek panaszkodni, hogy milyen részeges, hogy milyen o

csmány a beszéde. Apám felemelte a bérüket, hogy a kellemetlenségekért kárpótolja õket. Ez az fráter pedig képes fogni az apám kedvenc puskáját, elköti a csónakot, vadászni jár, mert örö benne. És mindezt olyan pökhendi, tenyérbe mászó képpel teszi, hogy hússzor is felpofoztam vo na, ha nem sokkal idõsebb, mint én. Mondhatom, Holmes, nehezen tudtam féken tartani ma gam, és a történtek után nem tudom, nem az lett volna-e az okosabb, ha egyszer odaütök. Mert így a dolgok rosszról még rosszabbra fordultak, Hudson, ez az állat, napról napra sze mtelenebb lett, és egyszer olyan minõsíthetetlen hangon szólt rá az apámra az én jelenlétembe hogy megfogtam a gallérját, és kipenderítettem a szobából. Sápadtan elkullogott, de olyan gyi kos szemmel nézett vissza rám, hogy az minden fenyegetésnél beszédesebb volt. Nem tudom, m it beszélt aztán az apámmal, de másnap az öreg azt kérdezte tõlem, nem volnék-e hajlandó bocs kérni Hudsontól. Gondolhatja, hogy nem voltam hajlandó, sõt, megkérdeztem az apámtól, hogy me zel ez a nyomorult így bánni vele és így uraskodni a házunkban. - Fiam, fiam - mondta az öreg -, van valami igazság a szavaidban, de fogalmad s incs róla, milyen helyzetben vagyok. Meg kell tudnod, Victor. Kötelességem, hogy megmo ndjam neked, lesz, ami lesz! De ne gondolj rosszat öreg apádról! Ne gondolj rosszat!" Nagyon zaklatott volt, egész napra bezárkózott a dolgozószobájába, az ablakon keresztül látta hogy szorgalmasan ír. Este történt valami, amitõl egy kicsit megnyugodtunk. Hudson bejelentette, hogy elmegy . Az ebédlõben ültünk vacsora után, amikor egyszerre csak beállított, és a részegségtõl akado bejelentette, mi a szándéka. - Elegem van Norfolkból - mondta. - Lemegyek Mr. Beddoeshoz, Hampshire-be. Bi ztos õ is olyan örömmel fogad, mint maga." - Remélem, hogy nem rossz szívvel megy el, Hudson" - mondta az apám olyan nyájasan, hogy forrni kezdett a vérem. - Még nem kértek bocsánatot tõlem" - mondta Hudson méltatlankodva, és rám nézett. - Nem tagadhatod, Victor, hogy elég gorombán bántál ezzel a derék emberrel" - fordult hozzám apám. - Azt hiszem, hogy túlontúl nagy kímélettel bántunk vele mind a ketten" - mondtam. - Azt hiszi! - vicsorogta Hudson. - Jól van, barátom. Csak aztán meg ne bánja!" Kivonszolta magát a szobából, egy félóra múlva elhagyta a házat. Apám szánalomra méltóan nyug t. Éjszakáról éjszakára hallottam, hogy fel és alá jár a szobájában. Már-már kezdett magához esújtott a végzet. -??Hogyan sújtott le? - kérdeztem izgatottan. -??Különös módon. Tegnap este levelet kapott az apám. A levélen fordingbridge-i bélye zõ volt. Elolvasta, fejére szorította a kezét, körbe-körbe szaladgált a szobában, mint akinek ment az esze. Végre sikerült lefektetnem a heverõre. A szeme fennakadt, a szája lefittye dt, láttam, hogy szélhûdés érte. Fordham doktor azonnal átjött, lefektettük apámat. De a bénu rosszabbodott, az eszméletét sem nyerte vissza, és tartok tõle, hogy nem is fogjuk életbe n találni. -??Halálra rémít, Trevor! - mondtam. - Mi volt abban a levélben, hogy ilyen végzet es következménnyel járt? -??Semmi. Éppen ez a megmagyarázhatatlan. Hóbortos és semmitmondó üzenet. Jaj, amitõl tartottam, bekövetkezett! Éppen akkor kanyarodtunk rá a házhoz vezetõ útra, és az alkonyi szürkületben láttam, hogy a h ei le vannak eresztve. A kapuhoz siettünk. Barátomnak a fájdalomtól eltorzult az arca. E gy fekete ruhás férfi lépett oda hozzánk. -??Mikor történt, doktor úr? - kérdezte Trevor. -??Nem sokkal azután, hogy eltávozott. -??Visszanyerte az eszméletét? -??Egy pillanatra, a végsõ perc elõtt. -??Mondott valamit, ami nekem szól? -??Csak annyit, hogy az iratok a japán szekrényke hátsó fiókjában vannak. Barátom a doktorral felment a halottas szobába, én a dolgozószobában maradtam, törtem és tört a fejem ezen az egész ügyön, és a lehetõ legrosszabb kedvem volt. Mi lehetett ennek a Trev ornak, ennek az ökölvívónak, utazónak és aranyásónak a múltjában; miért volt ekkora hatalma f nyú képû tengerésznek? Miért ájult el, amikor a karjáról félig eltávolított betûkrõl beszélte a fordingbridge-i levél olvastára? Eszembe jutott, hogy Fordingbridge Hampshire grófság ban van, és hogy Mr. Beddoes is, akit a tengerész meg akart látogatni, és alighanem meg akart zsarolni, Hampshire-ben lakik. A levelet tehát vagy Hudson írta, és az volt benn e, hogy elárulta az úgy látszik, mégiscsak létezõ sötét titkot, vagy Beddoes, aki hajdani tár

yelmeztethette, hogy küszöbön áll a leleplezésük. Eddig elég világos volt minden. De hogyan m hatta arra a levélre az ifjabb Trevor, hogy hóbortos és semmitmondó? Félreértette. Lehet, ho gy titkos nyelven írták, és minden szó valami mást jelent benne. Látnom kell a levelet. Ha rejtjeles üzenet van benne, hitem szerint meg tudom fejteni. Egy óra hosszat gondo lkoztam így a félhomályban, aztán bejött egy síró szobalány, egy lámpát hozott, és a nyomában a barátom, Trevor, sápadtan, de fegyelmezetten - azok a papírok voltak a kezében, amelye k most itt hevernek a térdemen. Trevor leült az asztal túlsó oldalára, a lámpát az asztal szé tette, és átnyújtotta nekem a rövid levelet, ezt a szürke papírra írottat. A papíron ennyi ál A vászon Londonban játéknak is olcsó, végje harminc shilling. Hudson fõvadász szerencsére min t összevásárolt, az elmondott légypapírt beszerezte azonnal. A rõtvad szökni kezd, cserkészni ll. Én is olyan zavartan nézhettem a papírra, mint maga, mikor elõször olvastam a levelet. Gon dosan elolvastam még egyszer. Úgy volt, ahogy gondoltam: valahol ezekbe a különös szavakba burkolva más jelentése volt a levélnek. Légypapír", rõtvad" - ezek talán valami mást jelen valamilyen megállapodás értelmében. De ezek a megállapodások önkényesek, nem lehet kikövetkez õket. De nem akartam elfogadni ezt a megoldást, és a Hudson" szó láttán úgy gondoltam, hogy s az eredeti elgondolásom a helyes, és hogy inkább Beddoes írhatta ezt a levelet, mint a tengerész. Megpróbáltam hátulról elõre: Kell cserkészni kezd" - nem, ez nem vezet semmire. próbáltam minden második szót összeolvasni: A Londonban is vége shilling", vászon játéknak nc" - ez sem kecsegtetett sok jóval. És aztán egyszerre csak a kezemben volt a megoldás: ha az elsõ szóval kezdem, és minden harmadik szót olvasok össze, elõttem van az üzenet, ami sõ kétségbeesésbe taszította az öreg Trevort. Rövid és tömör figyelmeztetés volt. Felolvastam a barátomnak: A játéknak vége. Hudson minden dott. Azonnal szökni kell." Victor Trevor remegõ kezébe temette az arcát. -??Igen, ezt kell jelentenie - mondta. - És ez rosszabb, mint a halál, mert ez maga a gyalázat. De hogyan kerül bele a fõvadász" meg a rõtvad"? -??Az üzenet szempontjából semmit sem jelent, de a levélíró személyére vonatkozóan an t, ha máshonnan nem tudnánk kideríteni, hogy ki írta. Ez az ember elõször ezt írta: A . .. j . . . vége", és így tovább. Utána a megállapodás értelmében az üresen maradt helyekre két-ké rinti szót kellett írnia. Azt írta, ami legelõször eszébe jutott, és mert annyi szó van benne vadászatról, biztosra vehetjük, hogy buzgó vadász vagy jó vadtenyésztõ. Tud valamit errõl a B sról? -??Most, hogy említette, eszembe jutott, hogy minden õsszel meghívta az apámat v adászatra a vadaskertjébe. -??Akkor biztos, hogy õ küldte ezt a levelet - mondtam. - Most már csak azt ke ll kiderítenünk, hogy milyen titok ismeretével zsarolhatott ez a Hudson két ilyen gazdag és tekintélyes embert. -??Attól tartok, Holmes, hogy valamilyen szégyenteljes bûnrõl tudott! - mondta a barátom. - Maga elõtt nincs titkom. Itt van ez az írás. Akkor írta le az apám, amikor Hudso n a színre lépett. A japán szekrénykében találtam, ahogy a doktor mondta. Kérem, fogja, és ol sa fel, mert nekem sem erõm, sem bátorságom hozzá! Ezek azok a papírok, Watson, amelyeket a kezembe nyomott, és most hadd olvassam fel magának, ahogy annak idején éjszaka a dolgozószobában Trevornak is felolvastam. Az irat hátár ez van írva, mint láthatja: Néhány feljegyzés a Gloria Scott háromárbocos útjáról, a falmou tól, 1855. október 8-tól kezdve a hajó pusztulásáig, 1855. november 6-án, az északi szélesség a nyugati hosszúság 25° 14' alatt." Az egész levélformában van írva, és így hangzik: Kedves, szeretett fiam, életem utolsó évei fölött a szégyen árnyéka kezd elterpeszkedni, és nem azért fáj miatta a sz temre és szavamra mondhatom, mert félek a törvény szigorától, sajnálom elveszíteni megbecsült zetemet, vagy mert az ismerõseim szemében mélyre fogok süllyedni; nem, csakis azért, mert pirulnod kell majd miattam, pedig szeretsz, és - remélem, hogy a magatartásommal ezt is kivívhattam - tisztelsz is. Ha lesújt rám a leselkedõ végzet, azt akarom," hogy tõlem és e ekbõl a sorokból tudd meg. mi nyomja a lelkemet. De ha jóra fordulnak a dolgok (adja a z Úristen!), és ez az írás mégis a kezedbe találna kerülni, mindenre kérlek, ami szent, anyád , egymás iránt érzett szeretetünkre - dobd a tûzbe, és ne gondolj rá soha többet. Ha ezt a sort is elolvasod, tudom, hogy mi történt: leleplezõdtem, elvonszoltak a házamból , vagy ami még valószínûbb - tudod, hogy gyenge a szívem-, a halál, örökre megbénította a nye titkolózásnak így is, úgy is vége, elmondom hát neked a põre igazságot - üdvösségemre mondom gazság.

A nevem, kedves fiam, nem Trevor volt. Ifjabb éveimben James Armitage voltam, és mos t már megértheted, miért riadtam meg annyira néhány hete, amikor az évfolyamtársad szavaiból olvastam ki; hogy valamilyen úton-módon kitudta a titkomat. Armitage voltam akkor i s, amikor egy londoni bankban dolgozni kezdtem, és Armitage voltam akkor is, amiko r hazám törvényeinek megszegése miatt elítéltek, és büntetésül fegyenctelepre küldtek. Ne íté em, kedves fiam. Egy úgynevezett becsületbeli adósságot kellett kifizetnem, és olyan pénzhez nyúltam, amihez nem lett volna jogom, de biztosra vettem, hogy visszatehetem a pénz t, jóval azelõtt, hogy fölfedezhetnék a hiányt. De a balszerencse ûzõbe vett. Nem kaptam meg zt a pénzt, amire számítottam, és egy váratlan ellenõrzés leleplezte, mit tettem. Talán enyhé is ítélhettek volna az ügyemben, de harminc évvel ezelõtt szigorúbban alkalmazták a törvények int manapság. Huszonharmadik születésnapomat már láncra verve töltöttem harminchét más elítél az Ausztráliába induló Gloria Scott háromárbocos hajó fedélközébe zárva. 1855-öt írtunk, a krími háború évét, és a szokásos fegyencszállító hajókat katonai szállításo a Fekete-tengeren. Kisebb és kevésbé alkalmas hajókon kellett szállítani az elítélteket. A G Scott korábban teát szállított Kínából, régi volt, súlyos orrú, széles fedélzetû, nem bírta ors járatú új hajókkal. Ötszáz tonnás volt, harmincnyolc fegyencet, huszonhat fõnyi legénység ennyolc katonát, négy börtönõrt, három tisztet, egy orvost, egy papot és egy kapitányt hordoz a hátán. Összesen vagy százan voltunk rajta, amikor felvontuk a vitorlákat Falmouthban. A cellák közötti válaszfal nem vastag tölgyfából volt, mint a rendes fegyencszállító hajókon, ny és gyenge deszkából. A tat felé esõ szomszédomat már akkor nagyon megnéztem magamnak, amik a hajóra vittek minket. Fiatalember volt, a képe csupasz, az orra hosszú és vékony, az álla pedig, mint a diótörõ. Nagyon fennhordta az orrát, páváskodva járt, és ami a legkülönösebb is volt, szörnyû nagyra nõtt. A mi fejünk legfeljebb a válláig ért volna, és biztos vagyok benn hogy volt vagy két méter magas. Szokatlan látvány volt a sok szomorú és megtört arc közt egy en elszánt, határozott ábrázat. Mint a tûz a hóvihar kellõs közepén! Örültem neki, amikor meg ogy õ a szomszédom, és még jobban örültem, amikor az éjszaka síri csöndjében egyszerre csak s kezdett valaki, és észrevettem, hogy sikerült átfúrnia a kettõnket elválasztó deszkafalat. -??Hé, barátom - mondta -, mi a neve, és hogy kerül ide? Megmondtam neki, és azt is megkérdeztem, hogy õt hogy hívják. -??Jack Prendergast vagyok - mondta. - Istenemre, áldani fogja még ezt a nev et! Hallottam az ügyérõl, nem sokkal a letartóztatásom elõtt róla beszélt az egész ország. Jó csa kitûnõ képességû ember volt, de aljas ösztönei elhatalmasodtak rajta, és hihetetlen ravaszság i összegeket sikerült kicsalnia a leggazdagabb londoni kereskedõk zsebébõl. -??Látom, emlékszik az ügyemre! - mondta büszkén. - Nagyon jól emlékszem. -??Nem volt benne valami szokatlanul furcsa? -??Mi volt az? -??Majdnem negyedmilliót szedtem össze, nem igaz? -??Azt mondták. -??És semmi sem került elõ belõle. -??Semmi sem. -??Mit gondol, mégis hova lehetett? - kérdezte. -??Fogalmam sincs róla - mondtam. -??Itt van a hüvelykujjam és a mutatóujjam közt - mondta. - Istenemre, több pénzem v an, mint ahány szál haja magának. És akinek pénze van, barátocskám, és tudja, hogy mit kell t ie vele, és arra költi, amire kell, az mindent megtehet! Ne gondolja, hogy egy olyan ember, aki mindent megtehet, azzal fogja tölteni a drága idejét, hogy egy patkányrágta, s zúette, penészes teaszállító koporsó büdös gyomrában üldögél, míg csak el nem kopik a nadrágj mber tudja, hogy mit tegyen, és gondja lesz a barátaira is. Számíthat rám. Csatlakozzon eh hez az emberhez, és mérget vehet rá, ki fog szabadulni. Ilyen volt a beszédmodora. Eleinte azt hittem, csak a szája jár, de néhány nap múlva tövirõl yire kifaggatott, aztán ünnepélyesen megesketett, és elárulta, hogy megvan a tervük, hogyan kerítsék hatalmukba a hajót. Vagy tizenketten fõzték ki, még mielõtt a hajóra hozták õket. Pr st volt a vezérük, és Prendergast pénze volt az egész vállalkozás mozgatóereje. -??Volt egy bûntársam - mondta. - Derék ember, összetartozunk, mint a puska csöve meg a tusa. Nála van a pénz, és hol van õ most, mit gondol? Itt a hajón. Õ a hajólelkész, õ, senki más! Felsétált a hajóra a fekete kabátjában, a remek irataival, és van a ládájában, hogy megvehetné az egész hajót a fenekétõl az árboc csúcsáig. A legénység te neki szolgál. Egy csekkjébe került, hogy megvásárolja valamennyiüket, és meg is tette, még m t ide szerzõdtek.

Két börtönõrt is lepénzelt, és Mercert is, a másodtisztet. Megvehette volna a kapitányt is, ha szükség lett volna rá. -??És mit fogunk tenni? - kérdeztem. -??Mit fogunk tenni? - mondta. - Vörösre festjük ezeknek a katonáknak a kabátját, vör bbre, mint a kelmefestõ. -??De hiszen fegyverük van - mondtam. -??Nekünk is lesz, barátom. Egy pár pisztoly mindegyikünknek, és ha nem tudjuk elf oglalni a hajót a legénység segítségével sem, megérdemeljük, hogy zárdába csukjanak bennünket éjszaka a bal oldali szomszédjával, tudja meg, hogy megbízható ember-e. Beszéltem is vele. Fiatalember volt, úgy került ide, ahogy én, de õ hamisításért. Evansnek hí e ó is megváltoztatta késõbb a nevét, és most tekintélyes és tehetõs ember Dél-Angliában. Szí akozott a vállalkozásunkhoz, tudta, hogy másképp nem szabadulhatunk. Még ki se kerültünk a ny tengerre, és máris be volt szervezve mindenki két fegyenc kivételével. Az egyik gyengeelméjû volt, nem mertük megkörnyékezni, a másik pedig sárgaságban szenvedett, nem sok hasznát vettük lna. Semmi sem akadályozhatott meg minket, a kezdet kezdetétõl fogva tudtuk, hogy elfoglalj uk a hajót. A legénység gazemberekbõl állt, erre az útra fogadták fel õket. Az állelkész sorr cellákat, hogy a lelkünkre beszéljen, egy nagy fekete táska volt nála, azt gondolták, hogy szent könyvekkel van tele. Sûrûn járt hozzánk, a harmadik napon már mindegyikünk ágyában el v ugva a ráspoly, egy pár pisztoly, egy font lõpor és húsz golyó. Két börtönõr is Prendergast e olt, a másodtiszt pedig a bizalmasa. Ellenünk kevesen voltak, csak a kapitány, két tiszt , két börtönõr, Martin hadnagy és tizennyolc katonája, meg az orvos. De bármennyire bíztunk i vállalkozásunk sikerében, nem feledkeztünk meg a szükséges óvatosságról, éjszaka akartunk tá jtaütésszerûen. De gyorsabban kellett cselekednünk, mint számítottuk. Egy este, utunk harmadik hetében az orvos megvizsgált egy beteg fegyencet, és amikor a z ágy végére tenyerelt, megérezte a két pisztoly jellegzetes körvonalait. Ha egy szót se szól alán leleplezhetett volna mindnyájunkat, de amilyen ideges kis ember volt, ijedtében f elkiáltott, el is sápadt, a fegyenc rögtön tudta, mi történt, ráugrott és leteperte. Nem volt eje, hogy segítségért kiabáljon, mert a fegyenc betömte a száját, és. az ágyra kötözte. Aztán a fedélzetre vezetõ ajtót, és mi egykettõre fent voltunk. A két õrt lelõttük, a; káplárt is, zaladt, hogy megtudja, mi a baj. Az utasfülke elõtt is állt két katona, de az õ puskájuk nem volt megtöltve, és mire szuronyt szegezhettek volna, lelõttük õket. A kapitány fülkéje felé tunk, de mikor, fel , akartuk tépni az ajtaját, egy durranást hallottunk. A kapitány fej jel az asztalra, az Atlanti-óceán térképére borult, és az állelkész ott állt mellette, füstöl yal a kezében. A két tisztet a legénység lefegyverezte, úgy látszott, hogy minden rendben va n. Az utasfülke a kapitány fülkéje mellett volt, oda csõdültünk be, levetettük magunkat a pad a, egymás szavába vágtunk, azt se tudtuk, mit csinálunk örömünkben: szabadok voltunk! Szekrén voltak körös-körül, és Wilson, az állelkész betörte az egyik szekrény ajtaját; tizenkét üveg sherry volt benne. Letörtük a palackok nyakát vizespohárba öntöttük a bort, javában koccintga nk, amikor egyszerre csak puskaropogás süketített meg bennünket; akkora lõporfüst volt a fülk n, hogy alig láttuk az asztal túlsó oldalát. Amikor kitisztult, láttuk; hogy a fülke valóságo omhalmaz. Wilson és nyolc társunk egymás hegyén-hátán vergõdött a földön; és még ma is felfor om, ha eszembe jut az összekeveredett bor és vér az asztalon. Ha Prendergást nincs velünk, talán meg is adtuk volna magunkat, úgy megborzadtunk ettõl a látványtól. De õ elbõdült, neki t az ajtónak, és mi követtük. A hadnagy és tíz embere a hátsó fedélzeten volt.- Az asztal fö gõ tetõablak kinyílt egy kissé, és, õk,a résen át tüzeltek ránk. Rájuk rohantunk, nem volt id zer tölteni. Vitézül verekedtek, de-mi többen voltunk,- öt perc. alatt végeztünk velük. Isten Olyan volt a hajó, mint valami mészárszék. Prendergást õrjöngött, felkapta' a katonákat, ele et és holtakat, mintha nem is érezné, a súlyukat, és a tengerbe hajigálta õket;, Egy súlyosan besült õrmester is volt közöttük, "csak úszott, és nem akart megfulladni, végre valaki megadt eki a kegyelemlövést. Nem maradt más ellenségünk, csak. a két börtönõr, a két tiszt és az orv Miattuk tört ki a nagy összeszólalkozás. Sokan beértük annyival, hogy kiszabadultunk, nem ak artuk, hogy gyilkosság is terhelje a lelkiismeretünket. Mert más dolog fegyveres katonák kal végezni, és más dolog végignézni védtelen emberek hidegvérû legyilkolását. Nyolcan - öt f om tengerész - azt mondtuk, hogy ezt már nem tûrhetjük. De Prendergastnak meg az emberei nek hiába beszéltünk. Csakis akkor érezhetjük magunkat biztonságban, mondta, ha alapos munkát végzünk, és hogy senkit sem hagy életben, aki ellenünk tanúskodhatna. Már-már mi is a foglyok rsára jutottunk, de a végén azt mondta, hogy ha akarjuk, vigyük el az egyik csónakot, és tak arodjunk. Kapva kaptunk az ajánlatán, mert torkig voltunk ezzel a mészárlással, és tudtuk, h ogy a legrosszabbja még hátravan. Kaptunk egy-egy matrózruhát, egy hordó vizet, két láda élel

- egy láda sózott húst és egy láda kétszersültet - meg egy iránytût. Prendergast még egy tér avetett nekünk, azt mondta, hogy hajótörött matrózok vagyunk, a hajónk az északi szélesség ti fokán és a nyugati hosszúság huszonötödik fokán járt szerencsétlenül, azzal elvágta a kötele ra bízott bennünket. És most következik történetem legmeglepõbb fordulata, fiam. A matrózok a lázadáskor úgy állít törzsvitorla-fát, hogy a vitorlák belobogjanak, de amikor otthagytuk õket, megint vissza fordították, és mert volt egy kis északkeleti szél, a hajó lassan távolodni kezdett tõlünk. A sónakunk a hosszú hullámok hátán táncolt; Evans meg én, a társaság két legmûveltebb tagja, a lmányoztuk, meg akartuk állapítani a helyzetünket, meg akartuk tervezni, melyik part felé induljunk. Tõlünk északra, ötszáz mérföldnyire voltak a Zöld-foki-szigetek, tõlünk keletre, h yire Afrika partjai. Nehéz választás volt, de mert a szél északira fordult, azt gondoltuk, hogy Sierra Leone lesz a legjobb úticélunk, arrafelé fordítottuk hát a csónak orrát. A hajó essze járt tõlünk jobbra, csak a vitorláit láttuk. Amikor megint odanéztünk, láttuk, hogy kete füstfelhõ borítja el a hajót, mint valamilyen baljós fa magasodik a víz fölé. Néhány más a hallottuk a mennydörgésszerû robajt is, és mire a füst eloszlott, nyomát se láttuk a Gloria Scottnak. Nyomban megfordultunk a csónakkal, eveztünk, ahogy csak tudtunk, a szerenc sétlenség helye felé, amerre még egy kis homály lebegett a víz fölött. Egy órába telt, amíg odaértünk, már-már azt hittük, hogy késõn érkeztünk, és nem segíthetünk hol süllyedt el a hajó: egy csónak roncsai, néhány üres láda, egy-két vitorlafa táncolt a hu hátán, de embereknek nyoma sem volt. Csüggedten fordultunk vissza, amikor segítségkiáltás ütö eg a fülünket. Valamivel távolabb egy roncsdarabot pillantottunk meg, egy ember feküdt r ajta. A csónakba vettük. Egy fiatal matróz volt, Hudsonnak hívták, de a kimerültségtõl és az ektõl úgy elgyengült, hogy csak másnap tudta elmondani, mi történt a hajón. A távozásunk után Prendergast és a bandája végezni akart az öt fogollyal. A két börtönõrt lel erbe dobták. Ugyanerre a sorsra jutott a harmadik tiszt is. Prendergast lement a f edélközbe, és elvágta a szerencsétlen orvos nyakát. Már csak az elsõtiszt volt életben, egy b es ember. Valahogy meg tudta lazítani kötelékeit, és amikor látta, hogy a bandita megindul felé a véres késsel a kezében, lerúgta magáról a béklyókat, lerohant a fedélzetrõl, és bevet raktárba. Egy tucat fegyenc pisztolyt rántva a keresésére indult, és meg is találta egy kinyitott lõpo ros hordó mellett - száz ilyen hordó volt a hajón -, gyufával a kezében. Azt mondta, hogy fe lrobbantja a hajót, ha közelebb merészkednek. Egy pillanat múlva felrobbant a hajó, Hudson szerint inkább valamelyik fegyenc célt tévesztett golyójától, mint a tiszt gyufájának lángjá y történt is, ez volt a vége a Gloria Scottnak, és annak a bandának, amelyik hatalmába keríte te. Kedves fiam, rövidre fogva ez az a borzalmas dolog, amibe belekeveredtem. Másnap egy Ausztráliába tartó kétárbocos, a Hotspur ránk talált, és a kapitány készséggel elhitte, hogy lsüllyedt személyszállító hajó életben maradt matrózai vagyunk. A Tengerészeti Hivatalban meg ták, hogy a Gloria Scott nevû fegyencszállító hajó eltûnt a tengeren, igazi sorsáról soha sem m derült ki. A Hotspur kellemes utazás után Sidneyben partra tett minket. Evans meg én m egváltoztattuk a nevünket, az aranymezõkre mentünk, és ott a mindenünnen összesereglett ember k tömegében könnyûszerrel új életet kezdhettünk. A többit el sem kell mondanom. Meggazdagodtunk, sokat utaztunk, tehetõs gyarmati úrként tértünk vissza Angliába, szép birtokot vásároltunk. Több mint húsz évig éltünk tisztességben , azt hittük, hogy a múltunkra mindörökre fátyol borul. Gondolhatod, mit éreztem, amikor abb an a váratlanul jött tengerészben felismertem a tengerbõl kimentett matrózt. Valahogyan si került kinyomoznia, hol vagyunk, tudta, hogy félünk tõle, ebbõl akart megélni. Most már érthe , miért próbáltam mindenáron békességben meglenni vele, most már talán megérted, milyen félel ongatja a szívemet még ebben a pillanatban is, ha eszembe jut, hogy fenyegetõzve ment el tõlünk a másik áldozatához." A levél végére szinte olvashatatlan írással, remegõ kézzel ezt írták: Beddoes rejtjeles üzenetben értesített, hogy H. elmondott mindent. Uram, irgalmazz árv a lelkemnek!" Ezt olvastam fel azon az éjszakán az ifjabb Trevor-nak, és higgye el, Watson, nem is e lbeszélés volt ez, hanem dráma. Szegény fiatalembert teljesen összetörte. Kivándorolt egy tea etvényre, azt hallottam, hogy jól megy a sora. Ami Hudsont és Beddoest illeti, egyikükrõl sem tudunk semmit az üzenet napja óta. Mind a ketten, nyomtalanul eltûntek. Beddoes, úgy látszik, azt hitte, hogy Hudson megtette, amivel fenyegetõzött, de tévedhetett, mert a rendõrségen senki nem tett ehhez hasonló bejelentést. Hudson csavargására már felfigyelt a re dõrség, az volt a véleményük, hogy megölte Beddoest, és aztán elmenekült. Én azt hiszem, éppe

ttja történt. Valószínûleg a kétségbeesett Beddoes, aki azt hitte, hogy leleplezték, bosszút dsonon, magához vett annyi pénzt, amennyit csak tudott, és elhagyta az országot. Ennyi a z, amit az ügyrõl tudunk. Ha bele tudja Illeszteni a gyûjteményébe, kedves doktor, készséggel bocsátom a rendelkezésére. A Musgrave-szertartás

Mindig megütközést keltett bennem barátomnak, Sherlock Holmesnak az a rossz tulajdonsága, hogy - bár gondolkodásmódja kristálytiszta és a lehetõ leg-módszeresebb volt, és öltözködését t elõkelõség jellemezte - szokásait tekintve a világ egyik legrendetlenebb embere volt, és l akótársait kétségbeesésbe tudta kergetni. Nem mintha én ebbõl a szempontból példamutatóan ren nék. Velem született nemtörõdömségemen még csak rontottak az afganisztáni szolgálat szokatlan i, úgyhogy orvoshoz nem illõ módon hanyagnak vagyok mondható. De az én rendetlenségemnek van határa, és ha azt látom, hogy valaki a szeneskannában tartja a, szivarjait, egy perzsa papucs orrában a dohányát, és rugós késsel a fa kandallópárkány kellõs közepére kiszegezve a lan leveleit, szinte hibátlannak érzem magam. Azt is mindig úgy éreztem, hogy a pisztoly lövészet egyértelmûen szabadtéri foglalatosság, és amikor Holmes egyszer rosszkedvében leült osszékébe, fogta gyorstüzelõ pisztolyát és száz dumdum golyót, és a szemközti falra golyónyom föl hazafias buzgalmában a királynõ nevének kezdõbetûit, . meg kellett állapítanom, hogy sem ba látványa, sem a szoba légköre nem lett tõle kellemesebb. Szobáink mindig tele voltak vegyszerekkel és hajdani bûnügyek ereklyéivel, és ezek a legvára lanabb pontokon bukkantak fel, például a vajtartóból kerültek elõ, vagy még ennél is kevésbé elyekrõl. De a legnagyobb gyötrelmet az iratai jelentették. Reszketett attól a gondolattól , hogy bármiféle írást, kivált ha korábbi kalandjaira vonatkozott, megsemmisítsen, és legfelj egyszer egy évben (vagy két évben) szedett össze annyi lelkierõt, hogy rendezze és elrakja õ et, mert, mint már említettem valahol ezekben a rendszertelen feljegyzésekben, tettere jének heves fellobbanásait - ilyenkor vitte véghez a nevéhez fûzõdõ híres fegyvertényeket - m y visszahatásként súlyos levertség követte, egész nap heverészett a könyvével vagy a hegedûjé eljebb az ágytól az asztalig ment el és vissza. Hónapról hónapra gyûltek a papírok, végül már minden sarkát ellepték a kéziratkötegek, amelyeket nem volt szabad elégetni, és tulajdonosuk on kívül senki más nem nyúlhatott hozzájuk. Egy téli este a kandalló mellett üldögéltünk, és én megkockáztattam azt a megjegyzést, hogy h befejezte a kiszemelt iratoknak jegyzõkönyvébe ragasztgatását, néhány órát talán a szoba lak k szentelhetne. Kérésem indokolt voltát nem tagadhatta, gyászos ábrázattal a hálószobájába me majd kisvártatva visszajött, és egy jókora bádogdobozt húzott maga mögött a földön. A dobozt a közepére tette, õ maga egy zsámolyra kuporodott, és kinyitotta a doboz fedelét. Láttam, hog a doboz már csaknem félig van vörös szalaggal átkötött, kisebb csomókba rendezett iratkötege -??Elég sok eset iratai vannak benne, Watson - mondta, és gonoszkodó pillantást vetett rám. - Ha tudná, mi minden rejlik a dobozban, inkább azt kérné, vegyek ki belõle vala mit, nem azt, hogy tegyek bele valamit. -??Ezek szerint köztük vannak a korai, az elsõ esetekre vonatkozó feljegyzések - m ondtam. - Bizony, szerettem volna beszámolni ezekrõl az ügyekrõl is. -??Igen, barátom, ez mind akkor történt, amikor még nem adott az Isten életrajzírót m llém, hogy dicsõségem megörökítse - mondta, és gyengéd szeretettel szedte ki a dobozból egyik t a másik után. - Korántsem csupa sikeres ügy, Watson, de azért akad köztük néhány csinos kis . Itt van például a tarletoni gyilkosságokról szóló beszámoló, ez itt Vamberrynek, a borkeres ek az esete, ez az orosz öregasszony története, ez az alumínium mankó híres ügye, ez pedig a uskólábú Ricolettire és szörnyû feleségére vonatkozik. És itt van ... Igen, ez valami különleges ínyencfalat! Lenyúlt a doboz fenekére, és egy elhúzható fedelû fadobozkát vett elõ, amilyenben gyerekjáték okás tartani. Egy összegyûrt papírt, egy régimódi rézkulcsot, egy cövekhez erõsített zsineggo ot és három rozsdás kis fémkorongot horgászott ki belõle. -??Mit szól ezekhez a tárgyakhoz, barátom? - kérdezte, és arckifejezésemet látva elmo olyodott. -??Furcsa kis gyûjtemény. -??Nagyon furcsa. És a hozzájuk fûzõdõ történetrõl azt fogja mondani, hogy még furcsá -??Szóval ezeknek a tárgyaknak megvan a történetük? -??Nem. Ezeknek a tárgyaknak történelmük van. -??Hogy érti ezt? Sherlock Holmes egyenként az asztal szélére rakta a tárgyakat. Visszaült karosszékébe, és elé

ten jártatta végig rajtuk a szemét. -??Ez maradt meg nekem - mondta -, hogy mindörökre emlékeztessen a Musgrave-sz ertartás esetére. Nemegyszer hivatkozott már erre a kalandjára, de sohasem tudtam kiszedni belõle a részle teket. -??Nagyon örülnék - mondtam -, ha elmondaná a történetüket. -??És mi lesz a rendetlenséggel? - vágott vissza gonoszkodva. - A rendszeretet e tiltakozni fog ez ellen az idõhúzás ellen, Watson! De azért örülnék, ha krónikájában ez az szerepelne, mert bizonyos részleteinek jóvoltából nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy ennek az országnak, sõt, talán az egész világnak bûnügyi történelmében nem találni párját. Hiányos munkásságomról szóló beszámoló, ha errõl az egyedülálló esetrõl nem számolna be. Emlékezhet rá, hogy az életemet betöltõ hivatás útjára a Gloria Scott esete indított el, besz azzal a szerencsétlen emberrel, akinek a történetét elmeséltem. Most már világszerte ismert nevem, és mind a rendõrség, mind a nagyközönség azt tartja rólam, hogy megoldhatatlannak lát ek esetében végsõ fokon hozzám lehet fordulni. Már megismerkedésünkkor, annak az ügynek az jén, amirõl maga. A vörös szoba titka címen számolt be, kiterjedt, ha nem is nagyon jövedelme nyomozói tevékenységet folytattam. El sem tudja képzelni, milyen nehezen indultam meg ez en a pályán, mennyi idõbe telt, amíg valamire vittem. Mikor Londonba jöttem, a British Museum tõszomszédságában, a Montague Streeten laktam; ele inte sok ráérõ idõm volt, és mindenféle tudománnyal foglalkoztam, ami segítségemre lehetett a ban. Néha-néha valóságos esetek is kerültek az utamba, rendszerint volt évfolyamtársaim, kerí ték ezeket, mert utolsó egyetemi éveim alatt már elég sokat beszéltek rólam és . a módszeremr m harmadik ügye a Musgrave-szertartás esete volt, és azt, hogy megindulhattam a mostan i helyzetemhez vezetõ úton, annak az érdeklõdésnek köszönhetem, amit a vele kapcsolatos esemé k egyedülálló láncolata váltott ki, és annak az értéknek, ami akkor kockán forgott. Reginald Musgrave ugyanabban az egyetemi kollégiumban volt, mint én, futólag ismertem is. Diáktársai nem nagyon szerették, de én gondoltam, hogy amit õk gõgnek éreznek, csak az er dendõ félénkség palástolására szolgáló igyekezet. Határozottan arisztokratikus külsejû ember , sasorrú, nagy szemû, bágyatag, de nagyon udvarias. Valóban az ország egyik legõsibb családj k sarja volt, bár az ifjabb ágból származott, abból, amelyik a tizenhatodik században vált ki az északi Musgrave családból, és Sussex grófság nyugati részében telepedett le, a hurlstone-i stélyban, alighanem a környék legrégebbi idõ óta lakott épületében. Ügy látszik, rá is ragadh i szülõházának hangulatából, mert valahányszor elõkelõ tartású koponyájára, sápadt, érdeklõdõ indig boltíves, szürke folyosókra, kõbordás ablakokra, a középkori várak tiszteletre méltó ma ra kellett gondolnom. Néha beszédbe elegyedtünk, és emlékezetem szerint többször is mondta, h gy mennyire érdeklik a megfigyeléseim és következtetéseim. Aztán négy évig nem láttam; de egy szép napon beállított hozzám, a Montague Streetre. Nem sok változott, most is divatosan öltözött - mindig piperkõcnek tartottuk -, és a modora is olyan volt, mint régen, jellegzetesen nyájas és szelíd. -??Hogy megy a sora, Musgrave? - kérdeztem, és barátságosan megszorítottam a kezét. -??Talán hallotta, hogy meghalt az apám - mondta. - Két évvel ezelõtt távozott el köz . Azóta nekem kell foglalkoznom a hurlstone-i birtok ügyeivel, én vagyok a kerület képvise lõje is, elég sok tehát a munkám. Azt hallottam, Holmes, hogy most már a gyakorlatban is h asznosítja különleges tudományát, amivel hajdan elkápráztatott minket. -??Igen - mondtam. - Iparkodom az eszembõl megélni. -??Örömmel hallom, mert nagyon nagy szükségem volna a tanácsára. Különös dolgok törté stone-ban, és a rendõrség tudománya csõdöt mondott. Az egész dolog valóban megmagyarázhatatla ndkívüli. Gondolhatja, Watson, milyen érdeklõdéssel követtem a szavait, hiszen végre elérhetõ közelségb t valami, amirõl tétlenséggel töltött hónapjaimban szüntelenül álmodoztam. A szívem mélyén me ve róla, hogy én meg tudom oldani azt, amit más nem, és most itt volt az alkalom, hogy p róbára tegyem a képességeimet. -??Kérem, mondjon el mindent részletesen - unszoltam. Reginald Musgrave leült velem szemben, és rágyújtott a cigarettára, amivel megkínáltam. -??Azzal kell kezdenem, hogy egyedül élek Hurlstoneban, mégis nagy személyzetet kell tartanom. Az öreg kastély hatalmas, elég sok munka van vele, vadaskertem is van, a fácánvadászat hónapjaiban sokan vendégeskednek nálam, szükség van a szorgalmas kezekre. Nyo szobalány dolgozik nálam, két lakáj, egy inas, egy komornyik és a szakács. A kertnek meg az istállónak külön cselédség viseli gondját. Mindnyájuk közül Brunton, a komornyik van legrégebben nálunk. Állástalan fiatal tanító volt,

r az apám felfogadta, és a szorgalma, a megbízhatósága egykettõre nélkülözhetetlenné tette. M zép, domború homlokú férfi, és bár húsz év óta nálunk szolgál, mindössze negyvenéves lehet. T zél, minden hangszerhez ért, nem is tudom, hogy ennyi jó tulajdonsággal és különleges képessé hogy maradhatott meg ennyi ideig ebben az állásban, de úgy látszik, jól érezte magát, és nem t kedve más munka után nézni. A hurlstone-i komornyikot mindenki emlegeti, aki megford ult már nálunk. Egyetlen hibája volt ennek az eszményi férfiúnak. Nagy szoknyavadász, és ez egy ilyen tekinté yes embernek a mi csendes vidékünkön éppen eléggé hálás szerep. Amíg a felesége élt, nem volt vele semmi baj, de mióta özvegységre jutott, egyik kellemetlen ség a másikat érte. Néhány hónappal ezelõtt már-már azt hittük, hogy rendbe jön minden, mert e Rachel Howellst, a második szobalányunkat, de vele is szakított, és Janet Tregellist, a fõerdész lányát tüntette ki a kegyeivel. Rachel nagyon derék lány, de walesi, forrófejû. Id esett, és most úgy jár-kel a házban - vagy legalábbis tegnap úgy járt-kelt -, mint önmagának kás szemû árnyéka. Ez volt az elsõ dráma Hurlstone-ban, és csakhamar követte és elhomályosíto ik, aminek Brunton, a komornyik szégyenbe kerülése és elbocsátása volt az elsõ felvonása. Ez a következõképp történt. Mondtam már, hogy Brunton nagyon értelmes ember volt, és éppen ez ta a vesztét, mert gyógyíthatatlan kíváncsiságában olyasmibe ütötte az orrát, amihez semmi kö s tudom, mit meg nem engedett volna magának, mert én csak véletlenül vettem észre az egészet . Említettem, hogy a kastély hatalmas és zegzugos. A múlt hét egyik éjszakáján - hogy pontosak yünk, csütörtökön - nem tudtam elaludni, mert bolond fejjel egy csésze erõs feketekávét ittam ora után. Két óráig hánykolódtam az ágyamban, de aztán feladtam a reménytelen küzdelmet, felk meggyújtottam a gyertyát, és elhatároztam, hogy tovább olvasom azt a regényt, amibe belefogt am. Igen ám, de a könyvet a biliárdszobában hagytam, fel kellett vennem a köntösömet, és leme érte. Hogy a biliárdszobába jussak, le kellett mennem egy sor lépcsõn, át kellett vágnom a könyvtár a fegyvertárba vezetõ folyosón. Legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy a folyosó végén a vtár nyitott ajtaján fény szûrõdik ki. Lefekvés elõtt én magam oltottam el a lámpát a könyvtá jtaját is becsuktam. Elsõ gondolatom az volt, hogy tolvajok járnak a házban. A kastély fol yosóinak falát fegyverek és páncélok díszítik. Lekaptam a falról egy csatabárdot, letettem a yát, lábujjhegyen végigmentem a folyosón, és bekukucskáltam a nyitott ajtón. Brunton, a komornyik volt a könyvtárban. Egy karosszékben ült, felöltözve, a térdén egy papír tam, hogy térkép. Mélyen elgondolkozva a tenyerébe támasztotta a homlokát. A csodálkozástól m ni sem tudtam, csak néztem a sötétbõl. Az asztal szélén álló gyertyácska gyér világosságában ndesen fel van öltözve. Hirtelen felállt, odalépett a mellette levõ íróasztalhoz, kinyitotta, kihúzta az egyik fiókot. Láttam, hogy egy papírt vesz ki belõle, aztán megint leült, kiterít e a papírt az asztal szélére, a gyertya mellé, és gondosan tanulmányozni kezdte. Annyira meg haragudtam, hogy ilyen nyugodtan kotorászik családi okmányaink között, hogy elõbbre léptem, B unton felnézett, és meglátott az ajtóban. Felpattant, arca a félelemtõl halotthalványra vált, zt a térképre emlékeztetõ papírt, amit eredetileg tanulmányozott, a zsebébe gyûrte. - Így hálálja meg a bizalmunkat - mondtam. - Holnap el fogja hagyni a kastélyt!" Teljesen megtörve hajolt meg elõttem, és szó nélkül kisurrant. A gyertyát az asztalon felejte te, és én megnézhettem, mi volt az az írás, amit az íróasztalból kiszedett. Meglepetésemre ne ami fontos okmány volt, csak a Musgrave-szertartás, egy furcsa, régi ceremónia kérdéseinek és feleleteinek másolata. Ez a szertartás régi családi szokás, minden Musgrave-nek keresztül ke ll esnie rajta évszázadok óta, a nagykorúsításának napján - családi szempontból érdekes alán a régészt is érdekelheti, mint a címerünk vagy a jelmondatunk is, de gyakorlati haszná nem lehet venni. -??Azért csak térjünk vissza arra a papírra - mondtam. -??Ha szükségesnek érzi - felelte Musgrave egy kis habozás után. - De hogy folytas sam a mondókámat, Brunton ott felejtett kulcsával becsuktam az íróasztalt, és már menni készü amikor döbbenten vettem észre, hogy a komornyik visszatért, és ott áll elõttem. - Musgrave úr, kérem - mondta az izgalomtól rekedten -, nem tudom elviselni a szégy ent. Mindig büszke ember voltam, büszkébb, mint ami az állásomhoz illik, és a megszégyenítés . Ha kétségbeesésbe kerget, uram, a vérem a fejére fog szállni, igen, a fejére fog szállni, u . Ha nem tart meg a szolgálatában a történtek után, az isten szerelmére, engedje meg, hogy én mondjak fel és menjek el egy hónap múlva, mintha szabad akaratomból távoznék. Ezt elviselném, Musgrave úr, kérem, de azt, hogy mindenki szeme láttára kipenderítsenek, azt nem." - Nem sok kíméletet érdemel, Brunton - feleltem. - A viselkedésére nincs mentség. De m rt sok éve áll már családunk szolgálatában, nem akarom nyilvánosan meg-szégyeníteni. Egy hóna

adhatok. Találjon ki valamilyen okot, és távozzon egy héten belül." - Egy héten belül - mondta kétségbeesetten. - Nem lehetne két hét? Csak két hét!" - Egy hét - ismételtem. - És tudja meg, hogy még így is nagyon elnézõ vagyok." Lehorgasztott fejjel elsomfordált, összetörve, én pedig eloltottam a gyertyát, és visszament em a szobámba. Brunton két napig a lehetõ legbuzgóbban látta el a feladatát. Egy szóval sem utaltam a történ re, és némi érdeklõdéssel vártam, mit fog kitalálni megszégyenülésének elpalástolására. Harma meg reggeli után, hogy az aznapra szóló utasításokat átvegye. Amikor az ebédlõbõl kijöttem, Howellst, a szobalányt pillantottam meg. Mint már mondtam, nemrég épült fel betegségébõl, és elképesztõen sápadt volt, hogy össze kellett szidnom, miért dolgozik. ?- Magának ágyban a helye - mondtam. - Majd akkor dolgozzon, ha megerõsödik egy k issé." Olyan furcsa tekintetet vetett rám, hogy már-már aggódtam az elmeállapota miatt. - Éppen elég erõs vagyok, Musgrave úr" - mondta. - Várjuk csak meg, mit mond az orvos - feleltem. - Ma ne dolgozzon, és ha lemeg y, mondja meg Brunton-nak, hogy várom." - A komornyik elment" - mondta. - Elment? Hova ment?" - Elment. Senki se látta. A szobájában sincs. Elment. Igen, elment!" Nekizuhant a falnak, újra meg újra felnevetett, engem pedig annyira megijesztett ez a hisztérikus roham, hogy a csengõhöz siettem, és segítséget hívtam. A nevetéstõl és zokogást yt a szobájába vitték, én pedig kérdezõsködni kezdtem Brunton után. Kétségtelennek látszott, nt. Az ágya érintetlen volt; tegnap este óta, amikor a szobájába ment, senki sem látta; de r eggel minden ajtó és minden ablak zárva volt; nem lehetett tudni, hogyan hagyhatta el mégis a házat. A ruhái, az órája, de még a pénze is a szobájában voltak - csak a szokott feke hája hiányzott. A cipõjét megtaláltuk, de a papucsát nem. Hova mehetett Brunton az éjszaka sö n, mi lehet vele most? Pincétõl padlásig átkutattuk a házat, de nem akadtunk a nyomára. Mint említettem, a ház valós sztõ, különösen a régi szárnya, ami most lakatlan, de mi minden szobába, minden padlásfülkébe Az emberünk eltûnt, nyoma veszett. Lehetetlennek tartottam, hogy minden vagyonát hátrah agyva távozzon, de hát akkor hol lehet? Kihívtam a helyi rendõrséget. Hiába keresték. Esõ ese az éjszaka, végigjártuk az ösvényeket, a kertet, de hasztalan. Ez volt a helyzet, amikor m egint valami váratlan dolog történt, és mi valósággal megfeledkeztünk az eredeti rejtélyrõl. Rachel Howells két napig olyan rosszul volt. õrjöngött és félrebeszélt, hogy éjszakára ápolón fogadnunk mellé. A Brunton eltûnése utáni harmadik éjszaka végre nyugodtan aludt a lány, és a lónõ is elszundikált a karosszékében. Mikor reggel felébredt, látta, hogy az ablak tárva-nyit az ágy üres, a betege eltûnt. Azonnal szóltak nekem, és én a lakájokkal keresni kezdtem a lá . Nem volt nehéz kitalálnunk, merre ment, mert az ablakától kezdve követhettük a fûben a lábn ait egészen a kerti tó partjáig. Itt, a parkból kivezetõ kavicsos út szélén véget értek a nyo tó nyolc láb mély, és gondolhatja, mit éreztünk, amikor láttuk, hogy a szegény eszelõs lány n sak idáig vezetnek. Azonnal elõszedtük a kotróhálókat, hogy megkeressük a holttestet, de nem találtuk meg. Helyet e valami nem várt holmit találtunk - egy vászonzacskót, benne rengeteg rozsdás és elszínezõdö gyat és néhány homályos kavics- vagy üvegdarabot. A tóból semmi más nem került elõ, és bár te felé kerestük és kerestettük az eltûnteket, semmit sem tudtunk meg Rachel Howells és Richard Brunton sorsáról. A helyi rendõrség is tanácstalan, ezért fordulok magához, mint utolsó ment mhoz. Elképzelheti, Watson, milyen érdeklõdéssel hallgattam végig a különös eseményeknek ezt a lánc egpróbáltam valahogy rendbe szedni magamban, és megkeresni azt a közös szálat, amire minden részletét felfûzhettem. A komornyik eltûnt. A szobalány eltûnt. A szobalány szerette a komornyikot, de késõbb volt o ka, hogy meggyûlölje. Walesi volt, forrófejû és szenvedélyes. A komornyik eltûnése után rette en nyugtalan volt. Beledobott a tóba egy furcsa tárgyakat tartalmazó zsákot. Mindezeket a tényezõket figyelembe kellett vennem, de ezek a jelenségek nem vezettek el a rejtély s zívéhez. Mi lehet tehát az események kiindulópontja? Hol kezdjem meg az összegabalyodott szál kibogozását? -??Látnom kell azt a papírt, Musgrave - mondtam. -??Fontos lehet, ha a komornyik az állását is kockára vetette, csak hogy tanulmány ozhassa egy kicsit. -??Ennek a szertartásnak a szövege elég nevetséges -?? felelte -, csak anny

i szólhat a mentségére, hogy régi. Itt a kérdések és a válaszok másolata, ha akarja, fussa át. Átadta nekem ezt a papírt, amit most is a kezemben tartok. Halljuk tehát azt a furcsa kátét, amit minden Musgrave-nek ismernie kellett, ha elért a férfikor küszöbére. Felolvasom a kérdéseket és feleleteket, sorban, ahogy jönnek: Kié volt?" Aki elment." Kié lesz?" Aki eljön." Melyik hónap volt?" Az elsõvel kezdve a hatodik." Hol volt a nap?" A tölgy fölött." Hol volt az árnyék?" A szilfa alatt." Hogyan léptek?" Északnak tízet és tízet, keletnek ötöt és ötöt, délnek kettõt és kettõt, nyugatnak egyet és Mit adjunk oda érte?" Mindenünket." Miért adjuk oda?" Azért, amit ránk bíztak." -??Az eredetin nincs évszám, de a helyesírás alapján a tizenhetedik század közepérõl ik - mondta Musgrave. - Attól félek, hogy ez nem visz közelebb a rejtély megoldásához. -??De van egy újabb rejtélyünk - mondtam -, ami az eddigieknél is érdekesebb. Lehe t, hogy ha az egyiket megoldjuk, megoldjuk vele a másikat is. Ne haragudjon, hogy ezt mondom Musgrave, de a maga komornyikja ügyes ember volt, gyorsabb volt a felfo gása, mint a gazdáinak vagy tíz emberöltõ óta. -??Nem nagyon értem, amit mond - felelte Musgrave. - Ennek az írásnak aligha v an gyakorlati fontossága. -??Szerintem nagyon is gyakorlati fontossága van, és azt hiszem, hogy Brunto nnak is ez volt a véleménye. Azt hiszem, hogy nem aznap éjjel látta elõször a kátét, amikor tetten érték. -??Lehet. Hozzáférhetett. -??Úgy érzem, hogy akkor csak fel akarta frissíteni az emlékezetét. Azt mondta, ug ye, hogy valami térképféle volt nála, azzal hasonlította össze a szertartás szövegét és mikor egjelent, a térképet a zsebébe gyûrte? -??Úgy van. De mi érdekelhette a mi családi szertartásunkban, és mi lehet az értelme az egész mondókának? -??Azt hiszem, hogy ezt könnyûszerrel megállapíthatjuk - mondtam. - Ha nincs ell ene kifogása, az elsõ vonattal lemehetnénk Sussexbe, és a helyszínen tüzetesebben megvizsgálh tnánk a dolgot. Aznap délután már mind a ketten Hurlstone-ban voltunk. Biztos látta már a híres öreg kastély olvasta a róla szóló leírásokat, úgyhogy csak annyit mondok róla, hogy L alakú, az L hosszab zára az újabb rész, a rövidebb szára pedig a régi épület, amelybõl az új is kinõtt. A régebbi a vastag szemöldökfájú, alacsony kapu fölött az 1607-es évszám van kifaragva, de a szakértõk tták, hogy a kövek és a gerendák ennél sokkal régebbiek. A vastag falak és a parányi ablakok tt a család a múlt században kénytelen volt megépíteni az új szárnyat, és azóta a régi szárny bb raktárnak és pincének használják, ha ugyan egyáltalán használják. A szép parkban pompás ör , és az említett tó is ott volt alig kétszáz lépésre az épülettõl, a kastélyhoz vezetõ út men Szentül meg voltam gyõzõdve róla, Watson, hogy nem három rejtéllyel állok szemben, hanem csak eggyel, és ha helyesen értelmezem a Musgrave-szertartást, olyan nyomra bukkanok, ami e lvezet majd Bruntonhoz, a komornyikhoz, és Howellshez, a szobalányhoz. Ennek a rejtély nek szenteltem minden figyelmemet. Miért lehetett olyan fontos a komornyiknak, hog y megszerezze ezt a régi szöveget? Nyilván látott benne valamit, amit a vidéki urak számos n emzedéke nem vett észre, és nyilván valamilyen hasznot remélt belõle. Mit láthatott, és utána en sors várt rá? Napnál világosabb volt számomra, hogy a szertartásban a lépések valamilyen helyre utalnak, a z írás többi része ezzel a hellyel foglalkozik, és hogyha a helyet megtaláljuk, talán az is k derül, milyen titkot kellett a régi Musgrave-eknek ilyen furcsa módon továbbhagyományozni. Két kiindulópontom is volt, a tölgyfa és a szilfa. A tölgyfát nem kellett keresnem, ott vol

t a ház elõtt, az úttól balra. Életemben kevés olyan csodálatos fát láttam, mint ez a tölgyma -??Ez itt volt már akkor is, amikor a szertartást megszövegezték - mondtam, miko r elhaladtunk mellette. -??Valószínûleg már a normann hódításkor is itt volt - felelte Musgrave. - A körméret zonhárom láb. Az egyik pontot tehát meghatároztam. -??Öreg szilfa nincs itt? - kérdeztem. -??Volt egy nagyon öreg fa a túlsó oldalon, de tíz évvel ezelõtt belecsapott a villám és ki kellett vágnunk. -??Meg tudja mutatni, hol volt? -??Természetesen. -??Más öreg szilfa nincs? -??Öreg nincs, de sok szép bükk van. -??Megnézném annak a fának a helyét. Kétkerekû kocsin érkeztünk a ház elé, be sem mentünk a házba, barátom nyomban a szilfa helyér ett. Látni lehetett a füvön, hogy hol volt: körülbelül félúton a tölgy és a ház között. A nyo -??Azt már aligha lehet megmondani, milyen magas lehetett az a szilfa - mo ndtam. -??Máris meg tudom mondani. Hatvannégy láb magas volt. -??Honnan tudja? - kérdeztem meglepõdve. -??A házitanítóm mindig magasságot számíttatott velem, hogy megtanuljam a trigonomet riát. Kamaszkoromban kiszámítottam minden fa és minden épület magasságát. Ez váratlan szerencse volt. Gyorsabban gyûltek az adatok, mint reméltem volna. -??Mondja, a komornyik nem kérdezett magától valami ehhez hasonlót? - érdeklõdtem. Reginald Musgrave döbbenten nézett rám. -??Most, hogy felhívta a figyelmemet rá, eszembe jutott, hogy Brunton csakug yan megkérdezte tõlem néhány hónappal ezelõtt, milyen magas lehetett az a fa. Azt mondta, hogy a lovásszal vitatkoztak rajta - felelte. Ez jó hír volt, Watson, azt mutatta, hogy helyes nyomon járok. Felnéztem a napra. Már elég a lacsonyan járt, úgy számítottam, hogy egy óra múlva éppen az öreg tölgy legfelsõ ágai fölött artásban elõírt dolgok közül' az elsõ megtörténik. Ami a szilfa árnyékát illeti, nyilván az á nem a töve, hiszen akkor a fa tövét adták volna meg kiindulópontnak. Ki kellett számítanom, ova esne a szilfa árnyéka abban a pillanatban, amikor a nap a tölgy fölött lesz. -??Elég nehéz lehetett, Holmes, hiszen a szilfa már nem volt meg - szóltam közbe. -??Abban bíztam, hogyha Brunton ki tudta számítani, én is ki tudom. És nem is volt olyan nehéz. Egy cöveket faragtam, aztán bementem Musgrave dolgozószobájába, rákötöttem ezt szú zsinórt a cövekre, és minden yardot megjelöltem egy csomóval. Fogtam egy hosszú horgászbo , hat láb hosszú volt, és kimentem barátommal a szilfa helyére. A nap éppen elérte a tölgyfa ejét. Letûztem a botot, megjelöltem az árnyék irányát, és megmértem a hosszát. Kilenc láb vol Most már egyszerû volt a számítás. Ha a hat láb hosszú bot árnyéka kilenc láb, akkor a hatvan gas fa árnyéka kilencvenhat láb, és a kettõ iránya természetesen egybeesik. Kimértem a távols eszúrtam a földbe egy cöveket. Majdnem a ház falánál voltam. Gondolhatja, Watson, mekkora örö l pillantottam meg a földön, alig két hüvelykre az én jelemtõl egy kis mélyedést. Tudtam, hog z Brunton mérési jele volt, és hogy pontosan követem a nyomait. Zsebben hordható iránytûmmel meghatároztam az égtájakat, és a cövektõl elindulva elkezdtem sz a lépéseket. Tíz-tíz lépés, párhuzamosan a ház falával. Ezt a helyet is megjelöltem egy cö -öt keletre, kettõ-kettõ délre. Az öreg kapu küszöbén álltam. Egy-egy nyugatra - ez annyit je tt, hogy két lépésnyire be kellett mennem a kikövezett folyosóra. Ezt a helyet jelölte meg a szertartás szövege. Ritkán éreztem ilyen kegyetlen csalódást, Watson. Egy pillanatra azt hittem, hogy elvétett em a számítást. A lenyugvó nap bevilágított a folyosóra, láttam, hogy a sok láb koptatta szür pontosan illeszkednek egymáshoz, évek óta nem bolygathatták õket. Brunton nem nyúlt hozzájuk. Megkopogtattam a köveket, de mindenütt ugyanazt a hangot hallottam, repedésnek, résnek n em volt nyoma. Musgrave sejtette már, miben mesterkedem, és elõvette a szertartás szövegét, hogy ellenõrizze a számításaimat. -?? És aztán le" - kiabálta. - Megfeledkeztünk arról, hogy és aztán le"! Én mindeddig azt hittem, ez csak annyit jelent, hogy ásni kell, de most megértettem, h ogy tévedtem. -??Van pince alattunk? - kérdeztem. -??Van bizony, és az is olyan régi, mint a ház. Jöjjön, itt az ajtó.

Lementünk a kõ csigalépcsõn, barátom meggyújtott egy gyufát, aztán meggyújtott a sarokban egy tetején álló lámpást. Látni lehetett, hogy jó helyen járunk, és hogy a közelmúltban rajtunk k fordult itt. A pincében fát tartottak, de a hasábokat, amik a földön heverhettek, a fal mellett szépen fe lrakta valaki, hogy a pince közepe üres maradjon. A középsõ nagy kövön egy rozsdás vaskarika t, a vaskarikán pedig egy fekete-fehér kockás sál. -??Brunton sálja! - kiáltotta a barátom. - Láttam a nyakán, akár meg is esküszöm rá! eresett itt a gazember? Kérésemre néhány rendõrt is odahívtak. Aztán megpróbáltam a sálba kapaszkodva megemelni a köv tudtam megmozdítani, de az egyik rendõr segítségével végül is félrehúztuk. Egy fekete üreg ny lattunk, megpróbáltunk belenézni, Musgrave pedig letérdelt a nyílás mellé, és ledugta a lámpá Az üreg hét láb mély és négy láb széles lehetett. Egyik fala mentén egy rézpántos nagy faláda teje nyitva, a zárjában pedig ez a furcsa, régimódi kulcs. Vastag porréteg borította, a nedv esség és a szú kikezdte az oldalát, úgyhogy a belsejét egészen elborította a gomba. A láda fe y ilyen fémkorong hevert, régi pénzek lehettek, különben semmi sem volt benne. De mi nem sokat törõdtünk a ládával, mert a mellette kuporgó emberi alakot bámultuk. Fekete r hában volt, összeroskadva ült a láda mellett, feje a láda peremén, karja a láda két oldalán. ind a fejébe szállhatott, torz, májszínû arca felismerhetetlen volt, de a ruhájáról, a termet hajáról barátom meg tudta mondani, mihelyt kihúztuk a holttestet a lyukból, hogy valóban Br unton az, az eltûnt komornyik. Néhány nap óta halott volt már, de a testén nem volt seb, nem volt zúzódás, nem lehetett megállapítani, hogy mi okozta a halálát. Holttestét elvitték a pi mi még egy rejtéllyel, az elõzõekkel vetekedõ rejtéllyel lettünk gazdagabbak. Bevallom, Watson, hogy a nyomozásom csalódást jelentett nekem. Azt gondoltam, hogyha m egtalálom a szertartásban megjelölt helyet, mindenre választ tudok adni; ott voltam, és fo galmam sem volt róla, mi lehetett az, amit a család ilyen nagy gonddal elrejtett. Me gtudtuk, mi történt Bruntonnal, de még azt is meg kellett állapítanom, hogy hogyan történt, é ogy milyen szerepet játszott a dologban az eltûnt szobalány. Leültem a sarokban egy hordór a, és alaposan végiggondoltam az ügyet. Maga tudja, Watson, hogyan szoktam dolgozni ilyenkor. A másik ember helyébe képzelem m agam, felmérem, hogy milyen okos, és megpróbálom elképzelni, mit csinálnék az õ helyében az a körülmények között. Egyszerûsítette a dolgot, hogy Bruntonnak nagyon jó feje volt, nem kellet személyes kiegyenlítés eszközéhez folyamodnom, ahogy tudományosan nevezni szokták. Tudta, ho y valami értékes holmit elrejtettek. Megkereste a helyet. Megtalálta a zárókövet, és látta, h egy ember egyedül nem boldogul vele. Mit tehetett? Külsõ segítségre nem számíthatott, még ha adt volna is megbízható embere, mert ki kellett volna nyitnia a kaput, és könnyen lelepl ezhették volna. Ha tehette, nyilván a házból próbált segítõtársat szerezni. Kit kérhetett meg a lányt, aki szerette. A férfiak nehezen hiszik el, hogy valaki, akivel gonoszul bánta k, már ne szeresse õket. Megpróbált kibékülni ezzel a Howells lánnyal, és aztán megkérte, hog n neki. Együtt lejönnek a pincébe éjjel, együttes erõvel fel tudják emelni a követ. Eddig vil n tudtam követni minden lépésüket, mintha szemem láttára tették volna meg. De kettõjüknek - ráadásul az egyikük lány - elég nehéz munka lehetett megemelni a követ. Egy zakadt sussexi rendõr meg jómagam is megszenvedtünk vele. Mit tehettek, hogy megkönnyítsék a dolgukat? Azt, amit én is tettem volna. Felálltam, és gondosan szemügyre vettem a szert eszét heverõ fahasábokat. Mindjárt meg is találtam, amit kerestem. Egy körülbelül három láb h nak a vége volt összenyomva, jó néhány másiknak pedig az oldala, mintha valami nehéz tárgy ny dott volna rajtuk. Ahogy megmozdították a követ, ezekkel a fákkal kiékelték, és amikor a nyíl elég nagy volt hozzá, hogy Brunton bemásszon, a hosszú hasábbal támasztották ki. Nem csoda, h benyomódott a vége, hiszen a kõ egész súlya ránehezedett. Ereztem, hogy még mindig biztos ta ajon járok. De most - hogyan tovább? Hogyan idézzem föl ezt az éjféli szomorújátékot? Az egyik nyilván be az üregbe, mégpedig Brunton. A lány odafönt várt. Brunton kinyitotta a ládát, valószínûleg f a a tartalmát - hiszen nem találtuk meg a ládában -, de mi történhetett aztán? Milyen bosszúvágy kaphatott lángra ennek a szenvedélyes walesi lánynak a szívében, amikor meg ette, hogy megrontója - isten tudja, mit tehetett vele - a hatalmában van? Véletlenül csús zott-e ki a fa a kõ alól, véletlenül zárta-e a kõ ebbe a sírgödörré vált üregbe? Vajon csak a lány bûne, hogy hallgatott róla? Vagy az õ keze ütötte ki a fát a kõ alól, így zuhant-e vissz helyére? Akárhogy volt is, lelki szememmel láttam, hogyan rohan föl a lépcsõn a lány a kincse et szorongatva - talán még visszhangzott a fülében a fojtott kiáltás, a kétségbeesett ököl dö on, amely alatt aztán lassan megfulladt hûtlen szerelmese. Ez a magyarázata a lány holtra vált arcának, tépett idegeinek, másnap reggeli hisztérikus nev

tésének. De mi lehetett a ládában? Mit csinált a zsákmánnyal? Csakis az a rozsdás fémtárgy és avics tömeg lehetett az, amit barátom horgászott ki a tóból. Oda dobta, mihelyt alkalma vo lt rá, hogy bûnének utolsó nyomai is elenyésszenek. Húsz percig ültem a pince sarkában, szótlanul töprengve. Musgrave sápadt arccal állt mellette , a lámpát lóbálta, és le-lenézett az üregbe. -??I. Károly pénzei - mondta, és felém nyújtotta a láda fenekén maradt aranyakat. - H lyesen határoztuk meg a szertartás szövegének korát. -??Még valami maradhatott itt I. Károly dolgai közül - mondtam, mert eszembe jut ott a szertartás elsõ két kérdésének megfejtése. - Mutassa meg, mi volt a tóból elõkerült zsá Felmentünk a dolgozószobába, és kiraktuk a roncsokat. Nem csodálom, hogy elsõ tekintetre érde telen romhalmaznak tartotta az egészet, hiszen a fém csaknem fekete volt, a kövek homály osak és fénytelenek. A kabátom ujjához dörzsöltem az egyiket, és máris úgy villogott a tenyer , mint a tûz. A fémtárgy kettõs gyûrû alakú volt, de összevissza horpadt, ki sem lehetett ven az eredeti formáját. -??Ne feledkezzünk meg róla, hogy a királypártiak a király kivégzése után is a kezükb rtották Anglia egy részét, és mikor végül menekülniük kellett, sok értékes tárgyukat elrejtet hon, hogy majd nyugalmasabb idõkben visszatérjenek érte. -??Õsöm, Sir Ralph Musgrave, a királypártiak egyik vezetõje volt, és II. Károly bizal asa minden vándorlásában - mondta a barátom. -??Nagyszerû! - feleltem. - Ez volt az utolsó láncszem, amire még szükségünk volt. Fo adja szerencsekívánataimat, hogy a birtokába került, bár elég gyászos körülmények között, egy tékû, de még sokkal nagyobb történelmi érdekességû tárgy. -??Mi az a tárgy? - álmélkodott. -??Nem más, mint Anglia királyainak õsi koronája. -??A korona! -??Igen. Emlékszem rá, mit mond a szertartás. Hogyan is kezdõdik? Kié volt?" Aki el ent." Mert ez I. Károly kivégzése után volt már. És aztán? Kié lesz?" Aki eljön." Ez II. Ká akinek a visszatérésében bizakodtak. Semmi kétség, ez a horpadt és formátlan tárgy hajdan a S rt-házbeli királyok homlokát ékesítette. -??És hogy került a tóba? -??Erre a kérdésre elég hosszadalmasan tudok csak válaszolni - feleltem, és elmond tam azt a bonyolult következtetéssort, amit kiagyaltam, meg a hozzá tartozó bizonyítékokat; közben leszállt az alkony, és mire a történetem végére értem, már a hold tündökölt az égen. -??És hogyhogy II. Károly nem kapta vissza a koronát hazatérte után? - kérdezte Musg rave, és visszacsúsztatta a kincset a vászonzsákba. -??Olyan kérdést tett fel, amire valószínûleg sohasem tudunk választ adni. Úgy látszi hogy a titkot ismerõ Musgrave meghalt a király visszajövetele elõtt, és óvatosságból csak a s tartás szövegét hagyta a fiára, nem magyarázta el a szavak jelentését. Azóta is él a szertart zöveg apáról fiúra száll, és az az ember, aki meg akarta fejteni a titkot, az életével fizete merész vállalkozásáért. Hát ez a Musgrave-szertartás története, Watson. A korona most is Hurlstone-ban van. Volt ugyan valami jogi vita, és elég sokat kellett fizetniük érte, hogy megtarthassák. Ha mege mlíti a nevemet, szívesen megmutatják magának. A szobalányról azóta sem hallott senki, valósz sikerült kijutnia Angliából, most valahol a tengerentúl élhet, és talán él még benne bûnének s.

A reigate-i urak

Elég sok idõbe telt, amíg barátomnak, Sherlock Holmesnak egészsége az 1887. tavaszi re ttenetes fáradalmak után helyreállt. A Holland-Szumátrai Társaság ügye és Maupertuis báró elk vei túlontúl sokat foglalkoztatják még az embereket, túlontúl sok szállal szövõdnek össze pol pénzügyekkel, nem alkalmasak tehát rá, hogy belekerüljenek ezekbe a feljegyzésekbe. Közvetet módon azonban elvezettek egy másik érdekes és bonyolult ügyhöz, és barátom ezúttal új fegyve ki sikeresen a bûn elleni küzdelemnek szentelt élete gazdag fegyvertárából. Jegyzeteimbõl látom, hogy április 14-én kaptam meg azt a táviratot Lyonból, amelybõl megtudta , hogy Holmes betegen fekszik a Dulong-szállóban. Huszonnégy óra sem pergett le, én már ott

voltam a betegágya, mellett, és megkönnyebbülve láttam, hogy a tünetek nem veszélyesek. De mé z õ vasszervezetét is megviselte a két hónapig tartó fáradságos nyomozás, aminek ideje alatt alább tizenöt órát dolgozott napjában, és nemegyszer - maga mondta el nekem - öt álló napig t volt egyhuzamban. Munkáját siker koronázta, de a szörnyûséges fáradalmak után összeroppant, z Európa az õ nevét dicsõítette, és szobájában a szó szoros értelmében bokáig gázoltunk az üd is erõt vett rajta a legsötétebb életuntság. Tudta, hogy megoldott valamit, amivel három ors zág rendõrsége együttesen sem boldogult, tudta, hogy túljárt Európa legravaszabb szélhámosána zén, de ez sem rázta föl levertségébõl. Három nap múlva megint a Baker Streeten voltunk, de látni lehetett, hogy barátomnak környe zetváltozásra van szüksége, és engem is nagyon csábított a gondolat, hogy egy hetet vidéken t k tavasszal. Öreg barátom, Hayter ezredes, akit még Afganisztánban kezeltem, S urrey grófságban, Reigate közelében vett házat, és többször is mondta már, hogy menjek le hoz assam meg. Legutóbb azt is kijelentette, hogyha a barátomnak kedve támad velem jönni, õt i s nagy örömmel látná vendégül. A dolog nem ment minden mesterkedés nélkül, de mikor Holmes me a, hogy az ezredes legényember, és hogy õt senki és semmi nem fogja gátolni szabad mozgásában beleegyezett, és alig egy héttel hazaérkezésünk után már az ezredes vendégszeretõ házában vo yter, ez a derék öreg katona sok mindent látott a világból, és egykettõre megállapította - sz is rá -, hogy Holmesnak és neki sok közös gondolata van. Megérkezésünk estéjén, vacsora után az ezredes fegyvertermében üldögéltünk, Holmes ledõlt a h er és én pedig a lõfegyverek gazdag gyûjteményét nézegettük. -??Egy ilyen pisztolyt felviszek a szobámba - mondta az ezredes váratlanul. - Lehet, hogy szükség lesz rá. -??Szükség lesz rá? - visszhangoztam. -??Igen, nemrég alaposan ránk ijesztettek. Múlt hétfõn betörtek az öreg Acton, az egy k környékbeli földesúr házába. Nem okoztak nagy kárt, de még nem fogták el a tettesek -??Nyomok? - kérdezte Holmes, és az ezredesre emelte a szemét. -??Semmit sem találtak. Jelentéktelen ügy, falusi szamárság az egész, aligha érdekelh ti magát, Mr. Holmes, kivált az után a nagy nemzetközi szélhámosság után. Holmes csak legyintett az udvarias megjegyzésre, de a mosolyán láttam, hogy jól esik neki. -??Van valami érdekes a dologban? -??Nem hinném. A tolvajok átkutatták a könyvtárszobát, de nem sokat találtak. Felforg tták az egész termet, feltörték a fiókokat, feldúlták a polcokat, de nem tûnt el más, csak Po méroszának egy kötete, két ezüstözött gyertyatartó, egy elefántcsont levélnehezék, egy tölgyl t légsúlymérõ és egy gombolyag zsineg. -??Meglepõ összeállítás! - kiáltottam. -??Nyilván azt vitték el, ami éppen a kezükbe akadt. Holmes megint megszólalt a heverõrõl. -??Ezen a nyomon már elindulhatna a helyi rendõrség - mondta. - A napnál világosab b.. . Figyelmeztetõen emeltem fel az ujjamat. -??Maga azért van itt, hogy pihenjen, barátom. Az ég szerelmére, ne kezdjen megi nt nyomozni, hiszen ronggyá vannak tépve az idegei! Holmes vállat vont, tréfás és lemondó pillantást vetett az ezredesre, és a beszélgetés kevésb kérdések felé kanyarodott. A végzet úgy akarta, hogy minden orvosi aggályoskodásom hiábavaló legyen, mert másnap reggel én sem vehettem semmibe az ügyet, és falusi pihenõnk olyan fordulatot vett, amit igazán n em láthattunk elõre. Éppen reggelinél ültünk, amikor az ezredes komornyikja minden méltóságár edkezve berohant. -??Hallotta, uram? - lihegte. - Cunninghaméknél! -??Betörés? - kérdezte az ezredes, és a kávéscsészéje megállt a levegõben. -??Gyilkosság! Az ezredes füttyentett. -??Az ördögbe is! - mondta. - És kit gyilkoltak meg? A békebírót vagy a fiát? -??Egyiket sem, uram. Williamet, a kocsist. A szívét lõtték keresztül, meg se tudo tt szólalni. -??Ki lõtte le? -??A betörõ, uram. És aztán elrohant, mint a villám, nem tudták megfogni. Éppen betör a kamraablakot, amikor William észrevette, és szegény William az élete árán védte meg a gazdá zágát.

-??Mikor volt ez? -??Éjszaka, uram, tizenkettõ körül. -??Mindjárt át fogunk menni - mondta az ezredes, és nyugodtan visszaült a reggel ije mellé. - Csúnya dolog - mondta, mikor a komornyik kiment, - Az öreg Cunningham a l eggazdagabb földesúr itt, rokonszenves ember. Nagyon a szívére fogja venni, mert ez az e mber évek óta szolgált nála, és igazán jól dolgozott. Azok a gazfickók tehették, akik Actonék ak. -??Akik azt a furcsa gyûjteményt elvitték? - szólalt meg Holmes elgondolkozva. -??Azok. -??Hm! Lehet, hogy ez csakugyan ilyen egyszerû, de azért elsõ pillantásra mégiscsa k meglepõ. Az ilyen vidéki betörõbanda rendszerint gyorsan változtatja a mûködési területét, ek be néhány napon belül kétszer ugyanazon a környéken. Nem tagadom, amikor tegnap este azt mondta, hogy jó lesz résen lenni, úgy éreztem, hogy ez az a falu egész Angliában, amit a mi tolvajunk vagy tolvajaink biztosan nem fognak fölkeresni. Ebbõl is látható, hogy van még m it tanulnom. -??Azt hiszem, hogy ez valamilyen helyi csirkefogó - mondta az ezredes. - És ha igen, akkor természetes, hogy Actonéknál és Cunninghaméknél kísérletezik, õk a nagybirtok -??És õk a leggazdagabbak? -??Õk lennének, de évek óta pereskednek már, és ez kiadósan eret vághatott rajtuk, le bis azt hiszem. Az öreg Actonnak állítólag jussa van a fél Cunningham-birtokra, és az ügyvéde aptak a lehetõségen. -??Ha helyi csirkefogó, nem lesz nehéz megtalálni - mondta Holmes, és ásított. - Ren dben van, Watson, nem fogunk beleavatkozni. -??Forrester felügyelõ - szólalt meg a komornyik, és kitárta az ajtót. Egy jóképû, értelmes ábrázatú fiatalember lépett be. -??Jó reggelt, ezredes úr - mondta. - Ne haragudjon, hogy zavarok, de azt ha llottuk, hogy itt van Mr. Holmes a Baker Streetrõl. Az ezredes a barátomra mutatott, a felügyelõ meghajolt. -??Ha esetleg hajlandó volna átjönni, Mr. Holmes . . . -??A sors maga ellen fordult, Watson - nevetett fel a barátom. - Éppen errõl a z ügyrõl beszélgettünk, amikor megérkezett, felügyelõ úr. Magától talán megtudhatnánk a részl Hátradõlt a székben. Ismertem ezt a mozdulatot, tudtam, hogy a helyzetem reménytelen. -??Az Acton-féle betörés ügyében semmi bizonyíték sincs a kezünkben. De itt van mibõl dulnunk, és biztosra vesszük, hogy ugyanaz az ember járt mind a két helyen. És ezt az embe rt látták is. -??Igazán? -??Igen, uram. Lelõtte szegény William Kirwant, és elrohant. Mr. Cunningham a hálószobájának az ablakából látta, Mr. Alec Cunningham pedig a hátsó folyosóról. Tíz perccel t történt. Mr. Cunningham éppen lefeküdt, Mr. Alec pedig a hálóköntösében ült és pipázott. Ha William, a kocsis segítségért kiabál, és Mr. Alec leszaladt, hogy megnézze, mi baj van. A há só ajtó nyitva volt, és amikor a legalsó lépcsõhöz ért, látta, hogy két ember birkózik a kapu lövés dördült, az egyik ember összeesett, és a gyilkos keresztülrohant a kerten, és átugrott en. Mr. Cunningham, aki a hálószoba ablakán nézett ki, látta is, hogy eléri az országutat, de aztán szem elõl tévesztette. Mr. Alec megállt, megnézte, hogy nem segíthet-e a haldoklón, és n a gyilkos egérutat nyert. Csak annyit tudunk róla, hogy középmagas termetû volt, és valami lyen sötét anyagból készült ruhát viselt, de nagy igyekezettel nyomozunk, és ha nem idevalósi illetõ, hamarosan megfogjuk. -??Mit keresett ott ez a William? Mondott-e valamit, mielõtt meghalt? -??Egy szót sem. A kertkapu melletti kapusházban lakik az anyjával, és azt hisszük , hogy amilyen hûséges fickó volt, körülnézett a ház körül, megnézte, hogy minden rendben van Acton-féle betörés óta mindenki nagyon vigyáz. A betörõ éppen az ajtót nyitotta ki, felfeszít zárat, mikor William rátámadt. -??Mondott-e William az anyjának valamit, mielõtt elindult erre az útjára? -??Az anyja öreg és süket, semmit sem tudtunk meg tõle. A szerencsétlenség elvette a z eszét, és azt mondják, különben sem sok volt neki. Egy fontos dolgot mégis találtunk; kérem ze meg. Egy papírdarabkát vett elõ a zsebkönyvébõl, és a térdére tette. - A halott hüvelyk- és mutatóujja között találtuk. Egy nagyobb papírról szakíthatták le. Láth y a papíron olvasható idõpont a gyilkosság idõpontja. Vagy a gyilkos tépte ki a papírt az áld t kezébõl, vagy a szerencsétlen ember szakította le ezt a darabkát a gyilkos papírjából. Olya

z egész, mintha találkára hívták volna. Holmes a kezébe vette a papírt. Ez volt rajta: tíz perccel tizenkettõ elõtt megtudhat vala mit, meglehet. -??Ha csakugyan találkára hívták - folytatta a felügyelõ -, elképzelhetõ, hogy Willia irwan, bármilyen becsületes embernek tartották is, együttmûködött a tolvajjal. Lehet, hogy ta koztak is, együtt törték fel az ajtót, de utána hajba kaptak. -??Az írás nagyon érdekes - mondta Holmes, és minden figyelmét a papírra összpontosít a. -??Keményebb dió, mint gondoltam. A tenyerébe hajtotta a fejét. A felügyelõ mosolyogva nézte, mennyire megviseli ez az ügy a hí es londoni szakembert. -??Ami azt a kijelentését illeti - mondta aztán Holmes -, hogy a kocsis és a betörõ ö szejátszhattak, és hogy ezt a levelet valamelyikük küldte a másiknak, nos, ügyes feltételezés em is elképzelhetetlen. De ez az írás . . . Megint a tenyerébe hajtotta a fejét, és néhány percig elmélyülten gondolkozott. Aztán felnéze örömmel láttam, hogy az arca kiszínesedik, és a szemében megint az a fény csillog, ami a bet gsége elõtt. Felugrott, gyorsan, ahogy régen. -??Megmondom, mit kell tenni! Elõször is szeretném nyugodtan szemügyre venni az eset minden apró részletét. Van benne valami, ami nagyon érdekel. Ha megengedi, ezredes, magára hagyom egy kicsit Watson barátommal együtt, és átmegyek a felügyelõ úrral Cunninghamé hogy egy-két elképzelésem helytálló voltáról meggyõzõdhessek. Félóra múlva itt leszek. Másfé lõ jelent meg, egyedül. -??Mr. Holmes fel-alá jár a kertben - mondta. - Az a kérése, hogy mind a négyen eg yütt menjünk be a házba. -??Mr. Cunningham házába? -??Igen, uram. -??Miért? A felügyelõ a vállát vonogatta. -??Nem tudom, uram. Magunk közt szólva, azt hiszem, hogy Mr. Holmes még nem gyóg yult meg teljesen. Nagyon furcsán viselkedik, és nagyon ideges. -??Fölösleges nyugtalankodni - mondtam. - Az õ õrültségeiben mindig van rendszer. -??Mások azt mondják, hogy az õ rendszerében nincs más, csak õrültség - morogta a fel - Mindenesetre alig várja, hogy munkához láthasson. Ha készen van, ezredes úr, indulhatnánk is. Holmes kint sétált a kertben, fejét a mellére horgasztotta, kezét zsebre vágta. -??Ez az ügy egyre érdekesebb - mondta. - Watson, a vidéki utazás gondolata sike res gondolatnak bizonyult. Rég volt ilyen jó reggelem. -??Megnézte a bûntett színhelyét? - kérdezte az ezredes. -??Igen, a felügyelõ úr meg én egész jó kis felderítõ munkát végeztünk. -??És milyen sikerrel? -??Érdekes dolgokat vizsgáltunk végig. Útközben elmondom. Elõször is megnéztük az áld lttestét. A jelentés nem tévedett, valóban pisztolygolyó végzett vele. -??Hát ebben is kételkedett? -??Nem, de azért a legjobb mindent megvizsgálni. És nem végeztünk hiábavaló munkát. B tünk Mr. Cunninghammel és a fiával, megmutatták, hol kapaszkodott át a sövényen a betörõ mene n. Ez is nagyon érdekes volt. -?? -??Igen. -??Aztán meglátogattuk az áldozat édesanyját. Sajnos, semmit sem tudtunk meg tõle, n agyon öreg már, és nagyon gyenge. -??És mi a vizsgálat eredménye? -??Az a szent meggyõzõdés, hogy nagyon különös ez a bûntény. Talán mostani látogatásu s fényt fog deríteni rá. Azt hiszem, egyetérthetünk benne, felügyelõ úr, hogy a halott kezébe t papírdarab, amelyen a halál perce olvasható, nagyon fontos bizonyíték. -??Nyomra vezethet, Mr. Holmes. -??Nyomra is vezet! Aki azt a levelet írta, az csalta ki William Kirwant i de az ágyából az éjszaka. De hol lehet a papír többi része? -??Gondosan megvizsgáltam a kertet, hátha megtalálom - mondta a felügyelõ. -??Kitépték a halott kezébõl. De miért volt olyan fontos ez a papír valaki számára? M terhelõ bizonyíték volt. Mit csinált vele? Valószínûleg zsebre vágta, észre sem vette, hogy ke a holttest kezében maradt. Ha megtalálnánk a papír hiányzó részét, sokkal közelebb jutnánk y megoldásához.

-??Igen, de hogyan forgassuk ki a gyilkos zsebét, amíg nincs meg a gyilkos? - Azért nem árt végiggondolni a dolgokat. És még egy fontos tudnivaló. Ezt a papírt Williamne küldték. Aki küldte, nem vihette el személyesen, hiszen akkor szóban is megmondhatta voln a, amit akart. Ki adta át az üzenetet? Vagy postán küldték? -??Ennek már utánanéztem - mondta a felügyelõ. - William Kirwan tegnap délután levele kapott a postán. A borítékot megsemmisítette. -??Nagyszerû! - mondta Holmes, és megveregette a felügyelõ vállát. - Szóval beszélt a stással. Élvezet magával dolgozni. Itt is vagyunk a kapuslakásnál. Ha velem tart, ezredes, megmutatom, hol követték el a gyilkosságot. Elmentünk a szép kis ház elõtt, amelyben az áldozat lakott, és a tölgyfákkal szegélyezett ker elsétáltunk a pompás Anna-korabeli kis kastélyhoz. A kapu fölött a malplaquet-i csata évszám zelgett. Holmes és a felügyelõ vezetésével megkerültük a házat, és az oldalsó kapuhoz mentünk az út menti sövény között a kert egy darabja húzódott. A konyhaajtóban egy rendõr állt. -??Kérem, nyissa ki azt az ajtót - szólt oda Holmes. - Azon a lépcsõn állt az ifjabb Cunningham, onnan látta az itt birkózó embereket. Az idõsebb Cunningham abban az ablakb an állt, balról a másodikban, onnan látta, hogy a gyilkos attól a bokortól balra mászik át a n. A fia is látta. Hála a bokornak pontosan meg tudják mondani. Mr. Alec kiszaladt, le térdelt az áldozat mellé. A talaj nagyon kemény, nyomokat nem találtunk. Miközben Holmes magyarázott, két férfi közeledett a ház sarka felõl a kerti ösvényen. Az egyi osabb ember volt, karikás szemû, barázdált képû. A másik fiatal és csinos, mosolygós képe és sehogy sem illett ahhoz a szomorú ügyhöz, ami miatt idelátogattunk. -??Még mindig gondolkozik? - kérdezte Holmestól. - Azt hittem, hogy maguk londoniak mindent tudnak. Még a végén kiderül, hogy nem is olyan gyorsak. -??A jó munkához idõ is kell - mondta Holmes kedélyesen. -??Nem is kevés idõ - mondta Alec Cunningham. - Hiszen azt se tudja, honnan induljon el. -??Egy nyomra azért bukkantunk - felelte a felügyelõ. - Ha megtalálnánk ennek .... Jaj, istenem! Mi van magával, Mr. Holmes? Szegény barátom arca hirtelen halálra vált. A szeme fönnakadt, az arcvonásai rángatóztak, és alk hörgéssel arcra bukott. Riasztó volt ez a hirtelen és heves roham, gyorsan bevittük a konyhába, leültettük egy székre. Egy-két percig nehezen kapkodta a levegõt, aztán szégyenkezõ sánatkérõ arckifejezéssel felállt. -??Watson a megmondhatója, hogy csak nemrég gyógyultam ki súlyos betegségembõl - mag yarázkodott. - Idõnként levesznek a lábamról ezek az idegrohamok. -??Befogatok a kétkerekûbe, hazavitetem - mondta az Öreg Cunningham. -??Ha már úgyis itt vagyok, hadd kérdezzek meg valamit, amiben nem látok tisztán. Könnyû lesz felelni rá. -??Tessék, kérdezzen. -??Azt hiszem, lehetséges, hogy ez a szegény William nem akkor ért ide, amikor a tolvaj be akart hatolni a házba, hanem akkor, amikor már be is hatolt. Miért olyan biztosak benne, hogy a betörõ nem járt a házban? A zárat feltörte. -??Erre valóban könnyû felelni - mondta Mr. Cunningham komoly arccal. - Alec f iam még nem feküdt le, hallotta volna, ha valaki tesz-vesz a házban. -??Hol volt Mr. Alec? -??Az öltözõszobámban pipáztam. -??Melyik annak a szobának az ablaka? -??Balra az utolsó, az apám hálószobája mellett. -??Mind a két szobában égett a lámpa? -??Természetesen. -??Különös eset ez - mondta Holmes mosolyogva. - Szokatlan dolog, hogy a betörõ, még hozzá kellõ tapasztalattal rendelkezõ betörõ, megpróbáljon behatolni a házba, pedig az ablako láthatja, hogy még ketten is ébren vannak. -??Hidegvérû fickó lehetett. -??Ha nem volna rendkívüli az ügy, nem kellett volna magához fordulnunk segítségért mondta az ifjabb Cunningham. - És ha arra gondol, hogy a betörõ már kirabolta a házunkat, mire William észrevette, tudja meg, hogy ez képtelenség. Hiszen akkor a házat fenekestül f elforgatták volna, és hiányoznának az ellopott dolgok. -??Attól függ, mik azok a dolgok - mondta Holmes. - Nagyon különös fickóval állunk sz mben, aki a maga útját járja. Emlékezzen csak, milyen furcsa dolgokat vitt el Actonéktól! Mi ket is? Egy zsineggombolyagot, egy levélnehezéket és isten tudja, mi más szamárságot.

-??Magára bíztuk az ügyünket, Mr. Holmes - mondta az öreg Cunningham. - Megtesszük m indazt, amit maga vagy a felügyelõ úr jónak lát. -??Szeretném, ha jutalmat ajánlana fel - mondta Holmes. - Maga nevezze meg a z összeget, mert a hatóságok nehezen egyeznek meg. mennyi jár a kézre kerítõnek, pedig az ily n esetekben a legfontosabb a gyorsaság. Már meg is fogalmaztam a szöveget, ha egyetért v ele, írja alá. Gondolom, ötven font éppen elég lesz. -??Ötszázat is szívesen adok - mondta a békebíró, és kivette Holmes kezébõl a papírt eruzát. - Ebben a szövegben valami hiba van - tette hozzá, mikor végigolvasta az írást. -??Hevenyészve fogalmaztam. -??Látja, ezzel kezdõdik: Mivel a hétfõrõl keddre virradó éjszaka tíz perccel egy el aki..." és így tovább. Nem tíz perccel egy elõtt volt, hanem tíz perccel tizenkettõ elõtt. Elkeserített, hogy Holmes tévedett, mert tudtam, hogy nagyon rosszul esik neki. Kínosa n ügyelt rá, hogy mindenben pontos legyen, de a betegsége megviselte, és ebbõl az apróságból láthattam, hogy még korántsem a régi. Egy pillanatra meg is hökkent, a felügyelõ csodálkozva húzta a szemöldökét, Alec Cunningham pedig felnevetett. Az öregúr kijavította a hibát, és vis ta a papírt Holmesnak. -??Nyomtassák ki, amilyen hamar csak lehet - mondta. - Azt hiszem, ez csak ugyan jó gondolat. Holmes gondosan a tárcájába tette az írást. -??Most pedig legjobb volna együtt végigjárni a házat, hogy meggyõzõdjünk róla, nem v -e el ez a kiszámíthatatlan betörõ mégis valamit. Mielõtt körülnéztünk, Holmes megvizsgálta az ajtót és a felfeszített zárat. Szemmel láthatóla kést használtak, azzal tolták vissza a zár nyelvét. A fán ott volt a vésõ vagy a kés nyoma. -??Retesz nincs? - kérdezte. -??Nem tartottuk szükségesnek. -??Kutyájuk van-e? -??Van, de láncon, és a ház túlsó oldalán. -??A cselédség mikor fekszik le? -??Tíz óra körül. -??Éjfél tájban nyilván William is aludni szokott már. -??Igen. -??Érdekes, hogy ezen az estén mégis ébren volt. Hálás volnék, Mr. Cunningham, ha vég ezetne a házon. A kõpadlós folyosó, amelybõl a konyhák nyíltak, az emeletre vivõ falépcsõhöz vezetett. A falé atával szemben volt az elõcsarnokból fölvezetõ díszlépcsõ torkolata. Ebbõl az emeleti folyosó fogadószoba és több hálószoba, köztük Mr. Cunningham és Mr. Alec hálószobája is. Holmes lass alaposan szemügyre vette a ház alaprajzát, láttam az arcán, hogy nyomon van, de elképzelni s em tudtam, merrefelé viszik a következtetései. -??Uram - mondta Mr. Cunningham némi türelmetlenséggel a hangjában -, nem tudom, hogy szükséges-e továbbmennünk. Ez az én szobám, a lépcsõház melletti. Az ott a fiam szobája lhatja, hogy észrevettük volna, ha a tolvaj idáig merészkedik. -??Kezdje elölrõl, hátha most jobb nyomot szimatol meg - mondta a fia gúnyos mos ollyal. -??Ha lehet, viseljenek el még egy kis ideig. Szeretném tudni, lehet-e látni a hálószobából a ház elõtti részt is. Ez tehát a fia szobája - és benyitott -, az pedig aligha tözõszoba, amelyben a végzetes percekben pipázott. Ennek az ablaka hova néz? - kérdezte, ker esztülsietett a hálószobán, kinyitotta a másik ajtót, és körülnézett. -??Meg van elégedve? - kérdezte mogorván Mr. Cunningham. -??Köszönöm, láttam, amit akartam. -??Akkor menjünk át az én szobámba, ha csakugyan szükséges. -??Ha megengedi. A békebíró vállat vont, és bevezetett egyszerûen bútorozott, csúnya szobájába. Ahogy az ablak ultunk, Holmes hátramaradt, mi ketten zártuk a sort. Az ágy lábánál egy kis négyszög alakú as volt, rajta egy tálban narancs, meg egy kancsó víz. Ahogy elhaladtunk mellette. Holmes legnagyobb elképedésemre átnyúlt az orrom elõtt, és szántszándékkal fölborította az egészet. r darabra tört, a narancsok szétgurultak a szobában. -??Hát ezt jól elintézte, Watson - mondta fagyosan. -??Nézze meg, mit csinált a szõnyeggel. Zavartan lehajoltam, és elkezdtem szedegetni a narancsokat, nem tudtam, hogy a barát om miért akarja az én nyakamba varrni az egészet. A többiek is kapkodtak, és újra fölállított

sztalt.

-??Hova tûnt? - kiáltotta a felügyelõ. Holmes csakugyan nem volt a szobában. -??Várjanak meg itt - mondta az ifjabb Cunningham. -??Ez az ember megtébolyodott. Jöjjön, apám, nézzük meg, mi van vele! Kiszaladtak a szobából. A felügyelõ, az ezredes meg én csodálkozva meredtünk egymásra. -??Nem tudom, hogy nincs-e igaza Mr. Alecnek - mondta a felügyelõ. - Lehet, hogy a betegség az oka, de... Hangos kiáltás szakította félbe a szavait: -??Segítség! Segítség! Gyilkos! Megismertem a barátom hangját. Az izgalomtól félõrülten rohantam ki a folyosóra. A hangok - m st már csak elhaló, hörgésbe fúló kiáltások - abból a szobából hallatszottak, amelyben az elõ erohantam, átfutottam az öltözõszobába. A két Cunningham a földön heverõ Sherlock Holmeson té a fiatalabb két kézzel fojtogatta, az öregebb pedig az egyik karját csavarta hátra. Egy sz empillantás alatt szétválasztottuk õket. Holmes sápadtan, kimerülten tápászkodott fel. -??Tartóztassa le õket, felügyelõ úr! - lihegte. -??Igen! De miért? -??Mert megölték a kocsisukat, William Kirwant! A felügyelõ hitetlenkedve nézett rá. -??Csak nem akarja azt mondani... - kezdte aztán. -??Nézze meg az arcukat! - mondta Holmes kurtán. Sosem láttam emberi arcon a bûntudat beszédesebb jeleit. Az öregember olyan volt, mintha letaglózták volna, barázdált ábrázatára értetlen, mogorva arckifejezés ült ki. A fiú nem vol yed világfi, aki eddig, szép vonásai eltorzultak, vadállati indulat sugárzott sötét szemébõl. lügyelõ egy szót sem szólt, az ajtóhoz lépett, és belefújt a sípjába. Két rendõr nyomban ott -??Nem tehetek mást, Mr. Cunningham - mondta. - Remélem, hogy sajnálatos félreértésn ek fog bizonyulni . . . Megálljon! Dobja el! - kiáltotta, a fiatalember kezére csapott ; egy felhúzott pisztoly esett a földre csörömpölve. -??Vigyázzunk rá - mondta Holmes, és gyorsan rátette a lábát. - A tárgyaláson nagy ha fogja venni. De ez az, amit igazán kerestünk. Egy gyûrött papírt mutatott fel. -??A papír másik fele! - kiáltotta a felügyelõ. -??Úgy van. -??Hol volt? -??Ahol szerintem lennie kellett. Mindjárt elmagyarázok mindent. Legjobb vol na, ezredes úr, ha maga és Watson hazamennének. Legkésõbb egy óra múlva én is ott leszek. Ki l hallgatnunk a foglyokat a felügyelõ úrral. Ebédre megérkezem. Sherlock Holmes megtartotta a szavát, egy órakor õ is belépett az ezredes dohányzójába. Egy a acsony, idõsebb ember volt a társaságában, a bemutatkozáskor megtudtam, hogy õ az a Mr. Acto n, akinek a házában betörõ járt. -??Szeretném, ha Mr. Acton is jelen lenne, amikor elmagyarázom a dolgot - mo ndta Holmes -, hiszen õt is nagyon érdekelheti minden részlet. Attól tartok, kedves ezre desem, százszor is megbánta, hogy egy ilyen viharmadarat fogadott be a házába, mint én. -??Éppen ellenkezõleg - mondta az ezredes szívélyesen. - Megtiszteltetés számomra, h ogy közelrõl tanulmányozhattam a munkamódszerét. Be kell vallanom, hogy minden várakozásomat elülmúlta, és hogy képtelen vagyok magyarázatot találni a dolgokra. Mert én nyomnak - még a n sem láttam. -??Lehet, hogy a magyarázatom kiábrándítja, ezredes úr, de sem Watson barátom elõtt, em mások elõtt, akik õszintén érdeklõdnek a következtetéseim iránt, nincsenek titkaim. De ha d, elõször egy korty pálinkát innék, mert megviselt egy kissé az a verés, amit Cunninghamék ö an kaptam. Elég sokat kellett fáradoznom az utóbbi idõben. -??Remélem, hogy azóta nem voltak idegrohamai. Sherlock Holmes jókedvûen felnevetett. -??Arról is ejtek majd egy-két szót - mondta. - Szép sorjában beszámolok az egész ügy elmondom, hogy mikor és mi ragadta meg a figyelmemet. Ha valamit nem ért, kérem, nyugo dtan szakítson félbe. A nyomozás mesterségében az a legfontosabb, hogy külön tudjuk választan lényeges elemeket és a lényegteleneket. Ha nem tesszük meg, szétforgácsoljuk az erõnket, ahe yett hogy összpontosítanánk. Ebben az ügyben az elsõ pillanattól fogva meg voltam gyõzõdve ró ogy a megfejtés kulcsa az a darab papír, amit az áldozat kezében találtak. De mielõtt a papír

beszélnék, hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ha Alec Cunningham igazat mondott, és a gyil kos William Kirwan megölése után csakugyan tüstént elmenekült, akkor a gyilkos nem téphette k a papírt az áldozat kezébõl. De ha õ nem téphette ki, csak Alec Cunningham tehette meg, mer t mire az öregember odaérkezett, már ott voltak a cselédek is. Ez elég egyszerû következtetés e a felügyelõ nem gondolta végig, az volt a meggyõzõdése, hogy az uraknak nem lehet köze egy lyen ügyhöz. Nekem is van meggyõzõdésem, az, hogy nincsenek elõítéleteim, és hogy engedelmese em a felbukkanó nyomokat, így hát a nyomozás elsõ pillanatától kezdve gyanakodva figyeltem, m lyen szerepet játszik az ügyben Alec Cunningham. Gondosan megvizsgáltam a felügyelõtõl kapot t papírdarabot. Azonnal láttam rajta, hogy egy fölöttébb furcsa irat része. Nézzék meg. Még m em látnak semmi különöset rajta? -??Összevissza írás - mondta az ezredes. -??De kedves ezredes úr - kiáltotta Holmes -, napnál világosabb, hogy két ember írta a levelet, szavanként váltva. Nézze meg, milyen erõs a í az elõtt" szóban, és hasonlítsa ös el a gyengébbekkel, a tíz", a tizenkettõ" szóban. Mindjárt felismerheti az igazságot. A fen négy szó futólagos vizsgálata is elegendõ, hogy megállapítsuk, hogy a valamit" és a meglehe z erõtlenebb kéz írta, a megtudhat" szót pedig az erõsebb. -??Istenemre, igaz! - kiáltotta az ezredes. - De hogyan juthatott eszükbe, h ogy így írják meg a levelüket? -??Mert rosszban törték a fejüket, és az egyik nem bízott a másikban. Azt akarta, ho gy mindenbõl egyformán vegyék ki a részüket. Kettõjük közül az volt a vezetõ, aki az elõtt" -??Honnan állapította meg ezt? -??Már a két írás jellegének az összehasonlításából is következtethetünk rá. De más b , nemcsak ez a feltételezés. Ha megnézi ezt a papírdarabkát, arra a következtetésre juthat, h gy az erõsebb írású ember írta le elõször a szavait, és üresen hagyta a másik ember szavainak . De nem mindig hagyott elég üres helyet, a második ember kénytelen volt néhol valósággal bel kényszeríteni a szavait, a tizenkettõ" alig fér el a perccel" és az elõtt" közt. Ebbõl is ezt a két szót írták le elõször. És aki elõször írta le a szavait, az tervezte ki az egész v -??Nagyszerû! - kiáltotta Mr. Acton. -??Egyszerû - mondta Holmes. - Most elég fontos pont következik. Lehet, hogy n em tudják, de a szakértõk ma már többé-kevésbé biztosan meg szokták állapítani az ember korát megvan rá a mód, hogy legalább az évtizedet biztonságosan meghatározzák. Általában, mondom, a betegség, a testi gyengeség öregkori jegyekkel jár akkor is, ha az írás fiatal embertõl szá zik. A mi esetünkben az egyik írás erõs, lendületes, a másik kissé megtört, de jól olvasható, elfelejti áthúzni a t betûket, megállapíthatjuk tehát, hogy az elsõ írás fiatal kéz írása, a bé, de nem aggastyáné. -??Nagyszerû! - kiáltotta Mr. Acton még egyszer. -??Még valami érdekesség, de ez már nem olyan szembeszökõ. A két írás emlékeztet egym konok írása. Talán leginkább az e betûkön látható, bár én számos apróbb vonásból is ugyanerre tnék. Véleményem szerint ki lehet mutatni ebben a két írásban a közös családi vonásokat. Husz lyen apróbb bizonyítékom van, de ez inkább csak a szakértõk számára mond valamit. Mindezek me ették azt a meggyõzõdésemet, hogy a két Cunningham, az apa és a fiú írta ezt a levelet. Idáig tottam tehát, a következõ teendõm pedig az volt, hogy a bûntény részleteit megvizsgáljam, lás mire tudom felhasználni õket. Átmentem a felügyelõvel Cunninghamékhez, és megnéztem, amit lát hetett. Teljes biztonsággal megállapíthattam, hogy a gyilkos lövést több mint négy lépés távo le, mert az áldozat ruháján nem voltak lõpornyomok. Vagyis: Alec Cunningham hazudott, m ikor azt mondta, hogy a két ember dulakodott, akkor dördült el a lövés. Aztán: apa és fia egy ehangzóan mutatták meg a helyet, ahol a gyilkos kijutott az útra. Ezen a helyen történetes en elég széles árok van az út mentén, a feneke csupa sár, és mert lábnyomokat nem találtam be biztosra vettem, hogy a két Cunningham megint csak hazudott, sõt, hogy ez az állítólagos i smeretlen sohasem létezett. Meg kellett még határoznom, mi volt a rugója ennek a furcsa bûnténynek. Ehhez elõször a Mr. Acton házában elkövetett betörésre akartam megtalálni a magya Az ezredes úr egyik kijelentésébõl tudtuk, hogy Mr. Acton és Cunninghamék között pereskedés v yomban arra gondoltam, hogy valamilyen számukra fontos irat kedvéért látogattak el a könyv tárterembe. -??Úgy van - mondta Mr. Acton. - Világos, mi volt a szándékuk. Írásos bizonyítékom va hogy a fele birtokukra igényt tarthatok. Ha ezt az egy írást megkaparinthatták volna (s zerencsére az ügyvédem páncélszekrényében volt), kudarcba fullaszthatták volna az ügyemet. -??Itt a magyarázat! - mondta Holmes mosolyogva. -??Merész és veszélyes vállalkozás volt, szerintem az ifjú Alec lelkét terheli az ötl Mivel nem találtak semmit, el akarták terelni magukról a gyanút, úgy csináltak, mintha betör

jártak volna a könyvtárban: elvittek mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Ez tehát elég világos még sok dologra kellett fényt deríteni. Elsõsorban meg kellett levél hiányzó részét. Tudtam, Alec tépte ki a halott markából, és majdnem biztosra vettem, hogy a köntösének a zsebébe gyûr ova tehette volna máshova ? Az volt a kérdés, hogy még most is ott van-e. Gondoltam, érdem es lesz megnézni, ezért néztünk tehát körül a házban. Emlékezhetnek rá, hogy Cunninghamék a k lõtt csatlakoztak hozzánk. Nagyon fontos volt, hogy ne tudjanak meg semmit a papírdara bról, mert akkor nyomban megsemmisítették volna a náluk levõ felét. A felügyelõ éppen arról k beszélni, hogy milyen nagy jelentõsége volna, ha ... de én egy szerencsés gondolattal úgy cs ináltam, mintha idegrohamom volna, összeestem, és a beszélgetés más útra kanyarodott. -??Hûha! Hiába sajnálkoztunk magán, szemfényvesztés volt az egész rosszullét? - nevet fel az ezredes. -??Mint orvos, csak annyit mondhatok, hogy kitûnõen sikerült a mutatvány - kiáltot tam, és ámulattal néztem fel arra az emberre, aki újra meg újra rászedett éleselméjûségének r nyilatkozásaival. -??Néha csakugyan hasznát lehet venni - mondta Holmes. - Amikor magamhoz térte m, sikerült egy kis fortéllyal, nem túlzok talán, ha jó ötletnek nevezem, rábírni az öreg Cun amet, hogy leírja a tizenkettõ" szót, mert össze akartam hasonlítani a papíron látható tize l. -??De nagy szamár voltam! - kaptam a fejemhez. -??Láttam, hogy szánakozik a tévedésem miatt - nevette el magát Holmes. - Sajnáltam, hogy egy kis fájdalmat okozok magának, mert tudtam, hogy mit érez. Aztán felmentünk az em eletre, és az öltözõszoba ajtaja mögött megtaláltam a keresett köntöst. Felborítottam az aszt gy egy pillanatra eltereljem a figyelmüket, és kisurrantam, hogy a köntös zsebeit kiforg assam. Alighogy megtaláltam a papírt, mert mondanom sem kell, a köntös zsebében volt, rajt am ütött a két Cunningham, és ha maguk nem sietnek gyorsan és szolgálatkészen a segítségemre, lyszínen meggyilkoltak volna. Még most is érzem, hogy megszorongatta a torkomat az ifj abbik, az öreg meg a kezemet csavarta hátra, hogy a papírt kiszedje belõle. Látták, hogy min dent tudok, és hogy a vélt biztonságból hirtelen a legmélyebb kétségbeesésbe zuhantak, elvesz ték a fejüket. Késõbb elbeszélgettem az öreg Cunninghammel a gyilkosság okáról. Õ elég kezelh nyult, de a fia olyan volt, mint a megszállott, ha pisztolyhoz jutott volna, vagy ön gyilkos lesz, vagy megöl valakit. Cunningham látta, hogy minden ellene szól, megtört, és m indent szépen bevallott. Ez a William úgy látszik titkon követte a gazdáit éjszaka, amikor M r. Actonnál jártak, és mert a markában érezte õket, feljelentéssel fenyegetõzött, ha nem fize Mr. Alec azonban veszedelmes ember, nem lehet vele zsarolósdit játszani. Lángeszûen ism erte fel a lehetõséget, hogy a betörés miatt az egész környéken elharapózott riadalmat felhas atják rá. hogy megszabaduljanak ellenségüktõl. Tõrbe csalták Williamet, lelõtték, és ha az eg et ki tudták volna szedni a markából, és ha egy kicsit jobban vigyáztak volna magukra a késõb iek folyamán, könnyen lehet, hogy nem keverednek gyanúba. -??És hogy szól a levél? - kérdeztem. Sherlock Holmes összeillesztette a két papírt, és letette az asztalra. Ha kijön tíz perccel tizenkettõ elõtt a keleti kapuhoz, megtudhat valamit, amin csodálkozn i fog, de ami, meglehet, fontos a maga számára, sõt még Annie Morrison számára is. De ne szól on az égvilágon senkinek se róla. -??Éppen ilyenre számítottam - mondta. - Azt persze még nem tudjuk, milyen kapcs olatban volt egymással Alec Cunningham, William Kirwan és Annie Morrison. Az eredmény igazolta, hogy a csapdát ügyesen állították fel. Gondolom, maga is örömmel látja a családi vo itt a p betûkben, meg a g betûk szárán. Az is jellemzõ, hogy az öreg nem szereti kitenni az i betûre a pontot. Watson, csendes falusi pihenésünk pompásan sikerült, valósággal újjászületve fogok visszatérni holnap a Bake tre. A nyomorék

Egy nyári éjszaka, néhány hónappal a házasságom után, a kandallónál üldögéltem, az esti szívtam, és egy regénnyel a kezemben szunyókáltam, mert elég nehéz napom volt. Feleségem már ent a hálószobába, és a kapu bezárásának hangjai azt is elárulták, hogy a cselédek is nyugovó Felálltam, kivertem a hamut a pipámból, és egyszerre csak megszólalt a csengõ. A faliórára pillantottam. Háromnegyed tizenkettõ. Látogató már nem lehet ilyen késõn. Akkor h g, és valószínûleg az egész éjszakámat igénybe fogja venni. Savanyú képpel mentem ki az elõsz yitottam az ajtót. Legnagyobb ámulatomra Sherlock Holmes állt a küszöbön.

-??Kedves Watson - mondta -, reméltem, hogy nem jövök késõn, és még ébren találom. -??Jöjjön be, kedves barátom! -??Látom, hogy meglepõdött. Nem is csodálom. De azt hiszem, meg is könnyebbült egy k icsit a lelke. Á, még most is azt az Arcadia-keveréket szívja, amit legénykorában! Ezt a bol yhos hamut itt a kabátján el sem lehet téveszteni. Látszik magán, Watson, hogy megszokta a z egyenruhát. Nem is fogják igazi civilnek tartani, amíg a kabátja ujjába gyûri a zsebkendõjé Be tud fogadni ma éjszakára? -??Örömmel. -??A múltkor azt mondta, hogy egy vendég férfi számára van helye, és a fogas, a kala ptartó elárulja, hogy nincs férfi vendég a háznál. -??Boldog vagyok, ha marad. -??Köszönöm. Keresek egy üres akasztót. Sajnálattal tapasztalom, hogy szerelõ járt a Ez rosszat jelent. Csak nem a csatornahálózat? -??Nem, a gáz. -??Értem. A bakancsszögei két helyen is megkarcolták a linóleumot, éppen ráesik a fén Köszönöm, már vacsoráztam a Waterloo pályaudvaron, de szívesen elszívnék egy pipát magával. Odaadtam neki a dohányos zacskót. Leült velem szemben, és egy darabig csendben szívta a pi páját. Tisztában voltam vele, hogy valami fontos ügy hozhatta ide ilyen késõi órán, és türelm am, hogy belekezdjen a mondókájába. -??Látom, hogy elég sok dolga van mostanában - mondta, és figyelmesen végignézett ra jtam. -??Igen, elég fáradságos napom volt - feleltem. - Lehet, hogy ez a maga szemében gyerekes dolog - tettem hozzá -, de fogalmam sincs róla, hogyan következtette ki. Holmes kuncogott. -??Elõnyös helyzetben vagyok, kedves Watson - mondta. - Ismerem a szokásait. H a kevés beteget kell meglátogatnia, gyalog szokott menni, ha sokat, kocsin. Látom a ci põjén, hogy járt benne, de mégsem piszkos, vagyis elég sok dolga volt hozzá, hogy a kocsit m egszavazza magának. -??Nagyszerû! - kiáltottam. -??Egyszerû - felelte. - Vannak pillanatok, amikor csodálatosnak tetszik az ilyen következtetés, mert a hallgató nem vette észre azt a kicsiséget, ami az egész következt tés alapja. De ezt, kedves barátom, a maga történetkéinek egyikérõl-másikáról is elmondhatjuk maga az összes tények birtokában van, és néhányat közülük, felettébb erkölcstelen módon, sose olvasónak. Én is abban a helyzetben vagyok most, mint a maga olvasói: ritkán teszi ilyen különleges ügy próbára az ember eszét, máris sok szálát a kezemben tartom, de egy-két szál m ozzá, hogy kidolgozhassam az elképzeléseimet. De nem sokáig fog hiányozni, Watson, nem sokái g! Felcsillant a szeme, sovány arca is kipirult egy kicsit. Egy pillanatra fellebbent a mohó, érdeklõdõ természetét elrejtõ fátyol, de csak egy pillanatra. A következõ másodpercb nt mozdulatlan volt az arca, akárcsak egy rézbõrûé - nem csoda, ha sokan inkább gépnek tart tták, mint embernek. -??Ennek az ügynek akadnak érdekes vonásai - mondta. - Talán azt is mondhatnám, ho gy felettébb érdekes vonásai. Már foglalkoztam a dologgal, és úgy érzem, hogy a megoldás elér lre került. Ha elkísérne erre az utolsó néhány lépésnyi útra, nagy segítségemre lehetne. -??A legnagyobb örömmel. -??Akár Aldershotba is eljönne velem holnap? -??Jackson bizonyára hajlandó átvenni a betegeimet. -??Kitûnõ. A tizenegy tízes vonattal szeretnék indulni, a Waterloo pályaudvar ról. -??Akkor épp elég idõm van még. -??Ha nem álmos, elmondanám, mi történt eddig, és mit kell még megtenni. -??Álmos voltam, amíg maga meg nem jött. Most már egy csöppet sem vagyok álmos. -??Amennyire tudom, tömören mondom el a történetet, de semmi fontosat nem hagyok el belõle. Elképzelhetõ, hogy olvasott már az esetrõl. Barclay ezredesnek, a Royal Mallow s gyalogezred parancsnokának állítólagos meggyilkolása ügyében nyomozok Aldershotban. -??Nem hallottam az ügyrõl. -??Egyelõre nem vert fel nagy port, legföljebb Aldershotban. És csak két nappal ezelõtt történtek meg maguk az események. A következõkrõl van szó: A Royal Mallows gyalogezred az angol hadsereg egyik leghíresebb ír ezrede. Csodálatosa n helytállt mind Krímben, mind az indiai lázadás idején, és azóta is minden elképzelhetõ alka

r kitüntette magát. Hétfõ estig James Barclay volt a parancsnoka, egy derék öreg katona, aki közvitézként kezdte, az indiai lázadás idején tanúsított hõsiességéért nevezték ki tisztnek, noka lett annak az ezrednek, ahol hajdan közlegényként a vállára vette a puskát. Barclay ezredes õrmester korában nõsült meg, Nancy Devoy kisasszonyt, az ezred akkori zász lótartó õrmesterének lányát vette feleségül. Gondolhatja, hogy volt is egy kis társadalmi fes amikor ez a fiatal pár magasabb polcra emelkedett - mert még fiatalok voltak mind a ketten. De úgy látszik, könnyen beleilleszkedtek új szerepükbe, mert Mrs. Barclayt, mint h allom, nagyon megszerették az ezred tisztikarához tartozó hölgyek, a férjét pedig a tiszttárs i. Hadd tegyem még hozzá, hogy az asszony nagyon szép volt, sõt, még ma, harmincévi házasság is figyelemre méltó jelenség. Barclay ezredes családi élete rendkívül boldognak volt mondható. Murphy õrnagy, akitõl értesü java részét szereztem, azt állítja, hogy férj és feleség közt soha semmiféle nézeteltérés nem véleménye, hogy Barclay nagyobb odaadással csüngött a feleségén, mint az asszony Barclayn. A ezredes valósággal rosszul érezte magát, ha egy napra el kellett válnia a feleségétõl. Az as ny is hûségesen ragaszkodott az urához, de nem volt ilyen tolakodóan szenvedélyes. Mindent összevéve, õket tartották az ezredben az ideális középkorú házaspárnak. Semmi sem volt a kap kban, ami elõre vetíthette volna a késõbbi tragédia árnyékát. Barclay ezredes jellemében voltak furcsa vonások. Általában keménykötésû, jó kedélyû öreg kat , de néhányszor elárulta, hogy nem egészen idegen tõle az erõszakosság, a bosszúállás. Egyéni az oldalát azonban sohasem fordította a felesége felé. Murphy õrnagy még egy dolgot figyelt meg, és ezt az öt tiszt közül, akikkel beszélgettem, hárman megerõsítették - az ezredesen idõ amiféle levertség lett úrrá. Murphy õrnagy azt mondta, hogy néha az asztalnál, a jókedv és a tetõpontján egyszerre csak lehervadt az ezredes arcáról a mosoly, mintha valami láthatatl an kéz törölte volna le. Ilyenkor napokra gyászosan rosszkedve lett. Tiszttársainak megfig yelése szerint az ezredes jellemében ez volt az egyedüli szokatlan vonás - és valami babonás hajlandóság. Babonás volta leginkább abban nyilatkozott meg, hogy nem szeretett egyedül m aradni, kivált sötétben. Sok megjegyzésre és találgatásra adott alkalmat az ezredes nagyon is férfias természetének ez a gyermeteg vonása. A Royal Mallows gyalogezred elsõ zászlóalja (a hajdani 117. ezred) évek óta Aldershotban ál lomásozik. A nõs tisztek nem a laktanyában laknak, az ezredes maga az északi tábortól minteg y fél mérföldnyire lakik egy Lachine nevû villában, mindig is itt lakott. A ház parkban van, de nyugatról alig harminc lépésre esik az országúttól. Egy kocsis és két szobalány a személy em is lakik más a Lachine-villában, csak õk meg a gazdáik, mert Barclayéknak nincs gyerekük, és nem szoktak hálóvendégeket fogadni. Most pedig térjünk rá a Lachine-villában hétfõ este kilenc és tíz között történt eseményekre. Mrs. Barclay római katolikus, és tevékenyen részt vett a Szent György Jótékonysági Egyesület n, amely a Watt Street-i kápolna mellett mûködik, és a szegényeket látja el levetett ruhával. Az egyesület hétfõn este nyolc órakor tartott gyûlést, Mrs. Barclay nagyon sietett a vacsoráv l, hogy részt vehessen rajta. A kocsis hallotta, hogy induláskor valami érdektelen dol got mondott a férjének, és azt is mondta, hogy nemsokára otthon lesz. Aztán beszólt a szomszé villában lakó Miss Morrisonért, és együtt mentek el a gyûlésre. A gyûlés negyven percig tart Mrs. Barclay a szomszéd villa kapujában elköszönt Miss Morrisontól, és negyed tízkor már otth is volt. Az a szoba, amit nappalinak használnak a Lachine-villában, az útra néz, nagy üvegajtaja a gyepre nyílik. Ez a gyep harminc lépés széles, az úttól csak egy alacsony kõfal meg a vaskerí asztja el. Mrs. Barclay ebbe a szobába ment, mikor hazatért. A szobát este ritkán használták , a redõny nem is volt leeresztve. Mrs. Barclay meggyújtotta a lámpát, csengetett Jane S tewartnak, a szobalánynak, kérte, hogy vigyen be neki egy csésze teát. Mindez nagyon szo katlan volt. Az ezredes az ebédlõben üldögélt, hallotta, hogy megérkezett a felesége, és beme hozzá a nappaliba. A kocsis látta, hogy átmegy az elõcsarnokon, és belép a szobába. Senki sem látta többé élve. A kért teát tíz perc múlva hozták is, de mikor a szobalány az ajtó felé közeledett, meglepõdv tta, hogy az úr és az úrnõ veszekszik. Kopogott, de senki sem felelt neki, megpróbált benyit ni, de az ajtót belülrõl bezárták. Visszaszaladt a konyhába, természetesen mindent elmondott másik lánynak, most már a kocsissal hármasban jöttek fel az elõcsarnokba, hallgatták az egyr hevesebb szóváltást. Csak két hangot hallottak, az ezredesét és a feleségéét. Egybehangzóan hogy Barclay halkan és szaggatottan beszélt, egyikük sem értette, mit mond. Az úrnõ annál in ulatosabb volt, és mikor kiabálni kezdett, minden szavát érteni lehetett. Te gyáva!" - egyr e csak ezt kiabálta. -?? Mit csináljak? Add vissza az életemet! Egy pillanatig se s zívok egy levegõt veled! Te gyáva! Te gyáva!" - Ilyeneket mondott, aztán hirtelen felkiáltot

t-felhördült az ezredes, zuhanást lehetett hallani, és az asszony fülsiketítõ sikoltását. A k tudta, hogy valami rettenetes dolog történt, nekirohant az ajtónak, megpróbálta betörni, be ntrõl pedig egyre hallották az asszony sikoltozását. Az ajtó nem engedett, a lányok pedig an nyira meg voltak ijedve, hogy nem tudtak segíteni a kocsisnak. Az ember gondolt eg yet, kiszaladt, megkerülte a házat, a gyepre nyíló ajtóhoz sietett. Az ajtó egy szárnya nyitv volt - azt mondják, nyáron nyitva szokott lenni -, a gyep felõl könnyen bejuthatott a s zobába. Az asszony már nem sikoltozott, eszméletlenül feküdt a heverõn, a szerencsétlen ezred s pedig egy vértócsában, holtan - a lába egy karosszék oldalába akadva, a feje a kandallórács rka mellett. A kocsis látta, hogy a gazdáján már nem segíthet, és természetesen azonnal ki akarta nyitni a ajtót. De váratlan és megmagyarázhatatlan nehézségbe ütközött: a kulcs nem volt az ajtóban, volt sehol sem a szobában. Megint a kertre nyíló ajtón ment ki, rendõrt és orvost hívott, és tért vissza a szobába. Az asszonyt, aki még akkor is eszméletlen volt, és akit alapos jog gal gyanúsíthattak, a szobájába vitték. Az ezredest lefektették a heverõre, és gondosan megvi ták a szomorú eset színhelyét. A szerencsétlen ezredes halálát egy tompa fegyver erõs ütése okozta: fején hátul egy körülbel nyi zúzott sebet találtak. A fegyvert nem kellett sokáig keresni. A holttest mellett e gy csontfogantyújú faragott keményfa fütykös hevert. Az ezredesnek gazdag fegyvergyûjteménye olt, sok országban hadakozott, a rendõrség véleménye szerint ez a bot is hadizsákmány lehetet . A cselédek azt mondják, hogy a botot sohasem látták, de annyi különös fegyver van a házban, gy talán csak nem vették észre. Más fontos dolgot nem találtak a rendõrök a szobában, sõt, me arázhatatlan módon a kulcsot sem találták meg sem Mrs. Barclaynál, sem az áldozatnál, sem más . Az ajtót végül is egy aldershoti lakatos nyitotta ki. Így álltak a dolgok, Watson, amikor kedden reggel Murphy õrnagy kérésére lementem Aldershotb a, hogy a rendõrök segítségére legyek. Elismerheti, hogy az eset így sem érdektelen, de csakh mar olyan dolgokra bukkantam, amelyek elárulták, hogy az ügy sokkal szövevényesebb, mint e lsõ látásra gondolná az ember. A szoba átvizsgálása elõtt kihallgattam a cselédeket, de csak azt tudtam meg tõlük, amit már ondtam. Csak Jane Stewart, a szobalány említett valami figyelemre méltót. Talán emlékszik még rá, hogy a lány a veszekedés hallatára visszaszaladt a konyhába, és harmadmagával tért vissza mikor még egyedül volt az ajtóban, vallomása szerint a gazdái halkan beszéltek, alig hallott valamit, inkább a beszédmódjukból, mint a szavaikból állapíthatta meg, hogy veszekednek. Add g-addig faggattam, amíg eszébe nem jutott valami: az úrnõje kétszer is azt mondta, hangosa n, hogy David". Ez a név nagyon fontos, elvezethet bennünket a hirtelen veszekedés okához , hiszen az ezredes neve, mint tudja, James volt. Mind a cselédségre, mind a rendõrségre nagy hatást gyakorolt valami, mégpedig az ezredes elt orzult arca. Beszámolójuk szerint emberi arcon a rémület és borzalom szörnyûbb kifejezését el i sem lehet. Olyan rémületes látvány volt, hogy többen is elájultak, mikor megnézték. Biztos t, hogy az ezredes elõre látta végzetét, és hogy ez irtózatos félelemmel töltötte el. A rendõ elésébe mindez pontosan beleillett: az ezredes látta, hogy a felesége meg akarja ölni. Nem számít, hogy a seb hátul volt a fején: elfordult, hogy a végzetes csapást elkerülje. Az assz nytól semmit sem tudtunk meg, a hirtelen támadt idegláz miatt beszámíthatatlan. A rendõröktõl megtudtam, hogy Miss Morrison, aki aznap este Mrs. Barclay társaságában volt, semmiféle felvilágosítást nem tudott adni róla, mi lehetett az ezredesné haragjának az oka. Ezeket szedegettem össze, Watson, jó néhány pipát elszívtam fölöttük, megpróbáltam a fontosab különválasztani a lényegtelenebbektõl. Vitathatatlanul a kulcs eltûnése az ügy legjelentõsebb többet sejtetõ pontja. A szobában a legalaposabb kutatásra sem került elõ. Nyilvánvalóan vala elvitte. De sem az ezredes, sem a felesége nem vihette el. Ez világos. Vagyis egy ha rmadik személy is járt a szobában. Ez a harmadik ember csak a kertre nyíló ajtón juthatott b e. Úgy gondoltam, hogy a szoba és a gyep átkutatása talán nyomra vezet, elárul valamit errõl rejtélyes alakról. Ismeri a módszereimet, Watson. Ebben a kutatásban valamennyit végigpróbál am. Találtam is nyomokat, de másmilyeneket, mint amire számítottam. Volt egy ember a szo bában, az útról jött a gyepen keresztül. Öt nagyon tiszta lábnyomát találtam meg - egyet az ú t, ahol átmászott az alacsony kõfalon, kettõt a gyepen, és két halvány nyomot a kertre nyíló lében a padlón. A gyepen valósággal átszáguldott, mert a lábujja sokkal mélyebbre nyomódott, a sarka. De nem is az ember döbbentett meg. A társa. -??A társa? Holmes egy nagy darab selyempapírt húzott ki a zsebébõl, és gondosan kiteregette a térdére. -??Mit tud megállapítani belõle? - kérdezte. A papíron valamilyen kis állat lábnyomait lehetett látni. Öt kis kerek folt volt minden ny

om, mondjuk, akkora, mint egy kávéskanál, ráadásul az állatnak hosszú karmai lehettek. -??Kutya - mondtam. -??Sohasem hallottam olyan kutyáról, amelyik felszalad a függönyön. Ez pedig felsz aladt, megtaláltam a nyomait. -??Talán majom. -??A majom nyomai másfélék. -??Hát akkor mi lehet? -??Nem kutya, nem macska, nem majom, sõt, nem valamilyen ismerõs állat. Megpróbált am a méreteibõl kiszámítani. Itt van négy nyom. Itt mozdulatlanul állt. A hátsó lábai tizenöt e vannak a mellsõ lábaitól. Adjuk hozzá a nyak, a fej hosszát. Az állat hossza két láb lehet, farka van, annyival több. De nézzük meg a többi méretet is. Az állat szaladt, láthatjuk a lé hosszát. Alig három hüvelyk. Ez arra vall, hogy az állat hosszú, és a lába nagyon rövid. Sajn olyan óvatos volt, hogy a szõrébõl nem hagyott nekünk mutatóba. De az alakja olyan lehetett, amilyenrõl az imént beszéltem. A függönyre fel tud szaladni, és ragadozó. -??Honnan tudja? -??Onnan, hogy felszaladt a függönyre. Az ablakban egy kanári kalitkája van. Meg akarta fogni a madarat. -??Milyen állat lehetett? -??Ha ezt tudnánk, mindjárt közelebb lennénk az ügy megoldásához. Valami menyét- vagy rmelinféle lehet, de ekkora menyétet még nem láttam. -??És mi köze volt a bûntényhez? -??Ezt sem tudhatjuk. De azért sok mindent megtudtunk. Tudjuk, hogy egy em ber az utcáról felfigyelt Barclayék veszekedésére. A redõnyök nem voltak leeresztve, és a szo égett a lámpa. Tudjuk, hogy átszaladt a gyepen, bement a szobába, hogy vele volt ez a különö állat, és vagy leütötte az ezredest, vagy az ezredes úgy megijedt tõle, hogy hanyatt vágódot beverte a fejét a kandallórácsba. És tudjuk végül azt a furcsa tényt is, hogy a behatoló ide magával vitte a kulcsot. -??A maga kutatásának eredményeitõl még kuszább lett ez az ügy - mondtam. -??Igen. Bebizonyosodott, hogy nem olyan egyszerû, ahogy eleinte gondolták. Végiggondoltam a dolgot mégegyszer, és arra a megállapításra jutottam, hogy másképp kell foly nom a munkát. De igazán nem szeretném feltartani, Watson. Elmondhatom mindezt holnap, utazás közben. -??Ahhoz mindenesetre túl sokat mondott, hogy most félbeszakítsa. -??Biztosra vehetjük, hogy amikor Mrs. Barclay este fél nyolckor elment hazu lról, a legjobb viszonyban volt a férjével. Soha nem volt látványosan szeretetteljes, ezt. azt hiszem, mondtam is róla, de barátságosan beszélget, tett az ezredessel, a kocsis va llomásából tudjuk. Azt is biztosra vehetjük, hogy hazatérve egyenesen abba a szobába ment, a hol a férje sohasem szokott este tartózkodni, teát kért, ahogy a zaklatott hölgyek tenni s zokták, és végül, mikor a férje bement hozzá, hevesen a szemére lobbantott valamit. Fél nyolc ilenc között tehát történt valami, amitõl megváltoztak férje iránti érzései. Miss Morrison ez másfél óra alatt mindvégig vele volt, nyilvánvaló tehát, hogy minden tagadása ellenére tud va a dologról. Elsõ gondolatom az volt, hogy az öreg katona és a fiatal lány bizalmas kapcsolatban lehe tett, és a lány elárulta ezt Mrs. Barclaynak. Ez megmagyarázná, miért tért haza az asszony in ulatosan, és miért mondja a lány, hogy semmi sem történt. Azokkal a szavakkal sincs ellentét ben, amelyeket a cselédek hallottak a szobából, de ellene szól a David" név említése, az ezr snek felesége iránt érzett heves szeretete, hogy ne is említsük a másik férfi szomorú végû be szobába, bár az is lehet, hogy ez a korábban történtekkel semmiféle kapcsolatban sincs. Min den lépést meg kellett gondolni, de végül inkább arra hajlottam, hogy az ezredes és a lány kö nem volt semmi, meg voltam viszont gyõzõdve róla, hogy Miss Morrison tud valamit, miért gyûlölte meg Mrs. Barclay a férjét. Azt tettem, amit tenni kellett, elmentem Miss Morris onhoz, megmagyaráztam neki, honnan tudom, hogy milyen titok birtokába jutott, és hogyh a nem tisztázzuk a dolgot, a barátnõjét fõbenjáró bûnnel vádolva bíróság elé fogják állítani. Miss Morrison kicsi, törékeny, ijedt szemû, szõke lány, de megvan a magához való esze. Végigh gatott, aztán egy ideig csendben ült, gondolkozott, majd hirtelen elszánta magát, határozo ttan felém fordult, és igen érdekes vallomást tett. A maga kedvéért egy kissé rövidebbre fogo - Megígértem a barátnõmnek, hogy nem beszélek a dologról - kezdte Miss Morrison -, és etet illik megtartani. De ha ilyen súlyos dologgal vádolják, és õ nem tud védekezni a betegsé e miatt, én pedig segíthetek rajta, úgy érzem, felmenthetem magam a hallgatási kötelezettség lól. Elmondom pontosan, mi történt hétfõn este.

Háromnegyed kilenc tájban jöttünk vissza a Watt Street-i missziós házból. Utunk a Hudson Stre ten, ezen a nagyon csöndes utcácskán vezetett keresztül. A Hudson Streeten csak egy lámpa van, bal kéz felõl, és amikor a lámpához értünk, egy hajlott hátú ember jött szembe velünk, e re kötött dobozfélét cipelve a vállán. Nyomorék volt, a feje lógott, a térde görbe volt. Amik ntünk mellette, ránk emelte a tekintetét, hogy a lámpa fényében megnézzen bennünket, egyszerr sak megállt, és ijesztõ hangon megszólalt: -??Istenem! Ez Nancy! Mrs. Barclay olyan fehér lett, mint a fal, ha a nyomorék el nem kapja, összeesik. Rendõrér t akartam kiáltani, de meglepetésemre Mrs. Barclay nagyon udvarias hangon felelt enn ek az alaknak. -??Azt hittem, Henry, hogy harminc éve halott vagy - mondta reszketõ hangon. -??Az is vagyok - mondta az ember, és rettenetes volt hallani, hogyan mond ta. Sötét és ijesztõ ábrázata volt, és álmomban is látom, hogy villogott a szeme. A haja és a pof õszes volt, az arca összeaszott, ráncos, mint a fonnyadt alma. -??Menj csak elõre, kedvesem - szólt hozzám Mrs. Barclay. - Szeretnék ezzel az e mberrel beszélni. Ne félj semmitõl. Iparkodott nyugodtan beszélni, de még akkor is halálsápadt volt, és úgy remegett a szája, hog alig tudott megszólalni. Megtettem, amire kért, õk pedig néhány percig beszélgettek. Aztán Mrs. Barclay égõ szemmel me dult felém, és a nyomorék csak állt a lámpaoszlop tövében, az eget fenyegette az öklével, min lment volna az esze. A barátnõm egy szót sem szólt, míg a kapuhoz nem értünk, akkor aztán meg ta a kezem, úgy kérte, hogy ne beszéljek senkinek se arról, ami történt. -??Régi ismerõsöm, de lecsúszott - mondta. Megígértem, hogy hallgatni fogok, õ megcsókolt - azóta nem láttam. Ez a teljes igazság. A ren nek azért nem mondtam el, mert nem tudtam, milyen veszedelemben forog a legkedvese bb barátnõm. Tudom, hogy neki csak használhat, ha kiderül az igazság." Így szólt a vallomása, Watson, és gondolhatja, olyan volt, mint fénysugár az éjszakában. Az ö géstelen elemek a helyükre kerültek, és megsejtettem, hogyan is történhetett minden. A követk zõ lépésem az volt, hogy megkeressem az embert, aki Mrs. Barclayra ilyen végzetes hatást g yakorolt. Ha még Aldershotban van, gondoltam, nem lesz nehéz dolgom. Majdnem mindenk i katona arrafelé, és egy nyomorékot mindenki észrevesz. Egy álló napig jártam az emberem utá este, Watson, ma este megtaláltam. Henry Woodnak hívják, abban az utcában lakik, ahol a hölgyek találkoztak vele. Öt nap óta van Aldershotban. Nyilvántartási hivatalnoknak mondtam magam, és nagyon érdekes beszélgetést folytattam emberünk háziasszonyával. Henry Wood szemfé esztõ és mutatványos, kantinról kantinra jár esténként, szórakoztatja a katonákat. Valamilyen t cipel a dobozában, a háziasszony tagadhatatlanul tart is tõle, hiszen sohasem látott még ilyet. Szerinte valamilyen mutatványhoz van szükség rá. Ennyit mondott a derék asszony, és még azt is, hogy csoda, hogy ez az ember él, annyira meg van nyomorítva, és néha furcsa id egen nyelven beszél, és két nap óta éjszakánként nyög és sír a szobájában. Pénzügyekben nagyo oglalóba adott pénz közt volt egy hamis kétshillinges, mondta az asszony. Meg is mutatta a pénzt. Egy indiai egyrúpiás volt, Watson. Hát itt tartunk, kedves barátom, és most már azt is tudhatja, miért van szükségem magára. Nyilvánvaló, hogy ez az ember követte a hölgyeket, a blakon keresztül szemtanúja volt az asszony és a férje összecsapásának, berohant, és a dobozb tartott állat elszabadult. Ezt tudjuk. És õ az egyetlen ember, aki pontosan elmondhatj a nekünk, mi történt abban a szobában. -??Ki akarja kérdezni? -??Természetesen, méghozzá tanú jelenlétében. -??És én lennék a tanú? -??Ha megtenné a kedvemért. Ha az emberünk tisztázza magát, rendben van. Ha nem be szél, nem tehetünk egyebet, letartóztatási parancsot kérünk ellene. -??És gondolja, hogy holnap meg is találjuk? -??Magától értetõdik, hogy megtettem a szükséges óvintézkedéseket. Egy Baker Street-i rtja szemmel, bárhova menne is, követni fogja. Holnap a Hudson Streeten találkozunk ve le. De ha még most sem engedem lefeküdni, Watson, akkor én vagyok az igazi bûnös. Délben a tragédia színhelyére érkeztünk, és barátom azonnal a Hudson Streetre vezetett. Bárme e palástolta is az érzelmeit, láttam rajta, hogy fojtott izgalomban ég, én pedig a vadászat é a szellemi sport gyönyöreivel egyszerre kecsegtetõ érzést éreztem, mint mindig, ha részt veh ttem Sherlock Holmes nyomozásában. -??Ez az az utca - mondta Holmes, mikor egy emeletes téglaházakkal szegélyezet

t rövid utcácskába kanyarodtunk. - És itt van maga Simpson is. -??Otthon van, Holmes úr kérem - mondta egy kis utcagyerek hozzánk szaladva. -??Jól van, Simpson - mondta Holmes, és megsimogatta a fejét. - Jöjjön, Watson. Ez az a ház. Beküldte a névjegyét, azt írta rá, hogy fontos dologról szeretne beszélni vele, és néhány pil va találkoztunk is az emberünkkel. Meleg volt, de ez a férfi mégis a tûz elõtt kuporgott, ol yan volt a szoba, mint a kemence. Végképp és leírhatatlanul elnyomorodva, kifacsart tago kkal ült a székében, de felénk forduló arcán láttam, bármilyen füstös és barázdált volt is, h gyon szép lehetett. Gyanakodva vetette ránk sárgás szemét, és egyetlen szó nélkül két székre -??Mr. Henry Wodd, Indiából, ha nem tévedek - kezdte Holmes barátságosan. - Barcla y ezredes halála ügyében kerestem fel. -??Mit tudhatnék én róla? -??Éppen erre vagyok kíváncsi. Tudnia kell, hogy ha nem tisztázódnak a dolgok, régi ismerõsét, Mrs. Barclayt gyilkosság vádjával bíróság elé fogják állítani. Emberünk ijedten összerázkódott. -??Nem tudom, kik maguk - mondta -, és honnan tudják, amit tudnak, szóval esküdj enek meg rá, hogy igaz, amit az elõbb mondtak. -??Csak azt várják, hogy magához térjen, nyomban le fogják tartóztatni. -??Szent isten! Maguk rendõrök? -??Nem. -??Akkor mi közük a dologhoz? - Kötelességünk kideríteni az igazságot. -??Becsületszavamra, az az asszony ártatlan. -??És maga bûnös? -??Nem vagyok. -??Ki ölte meg James Barclay ezredest? -??Az isteni gondviselés ölte meg. De jegyezzék meg, ha én vertem volna szét a fejét , és meg akartam tenni, akkor is csak azt kapta volna, amit megérdemel. Ha a lelkifu rdalás nem végzett volna vele, lehet, hogy a kezemen száradna a vére. Elmondjam az egész tör ténetet? Miért is ne mondanám el, nincsen benne semmi, amit szégyellnem kellene. Hogy is volt, uram? Itt ülök a púpostevére emlékeztetõ hátammal, a ferdére nyomorított bordáimmal. P laha Henry Wood tizedes volt a 117. gyalogezred legcsinosabb katonája. Indiában táboro ztunk akkoriban, egy Bhurtee nevû helyen. Barclay, aki most halt meg, abban a század ban volt õrmester, amelyikben én is szolgáltam, az ezred Szép pedig - és a világ legkülönb te tése - Nancy Devoy volt, a zászlótartó õrmester lánya. Ketten szerették, de õ csak egyet szer tt. Lehet, hogy kinevetnek, ha meghallják, hogy a szépségemért szeretett, engem, aki itt kuporgok nyomorultan a tûz elõtt. Engem szeretett, de az apja azt akarta, hogy Barc layhoz menjen feleségül. Én meggondolatlan voltam, nagyszájú, õ meg jól nevelt, már akkor lát , hogy tiszt lesz belõle. De a lány csak hozzám húzott, és talán meg is kaptam volna, ha ki nem tör az indiai lázadás, ha el nem szabadul a pokol az országban. Az ezredet, egy fél üteg gel, egy század szikh katonával és jó sok polgári személlyel meg asszonynéppel együtt körülzá n ostromolták Bhurtee-t, mohón vártak, mint a kutya a patkánylyuk elõtt. A második héten már ytán volt a vizünk, és nem tudtuk, összeköttetésbe tudunk-e lépni Neill tábornok hadoszlopáva elyik felénk közeledett. Csak benne bízhattunk, mert mi a gyerekekkel és asszonyokkal ne m törhettünk ki. Önként jelentkeztem, hogy kiszököm, és elmondom a tábornoknak, milyen veszed mben forgunk. A jelentkezésemet elfogadták, és én megbeszéltem a vállalkozást Barclay õrmeste l, aki mindnyájunknál jobban ismerte az ottani terepet, és megmutatta, milyen úton csúszha tok keresztül a lázadók sorai közt. Aznap este tíz órakor indultam. Ezer ember élete függött de én csak egyetlenegyre gondoltam, mikor éjszaka átvetettem magam a falon. Az utam eg y kiszáradt vízmosásban vezetett, azt reméltük, hogy a lázadók õrszemei nem vesznek észre ben e az elsõ kanyarban hat lázadóba ütköztem. Ott kuporogtak a sötétben, és rám vártak. Leütötte pillantás alatt megkötözték kezemet lábamat. De nem is a fejemet sebezték meg, hanem a szívem t, mert amikor magamhoz tértem, és figyeltem, hogy mit beszélnek, annyit tudtam kivenn i a szavaikból, hogy a bajtársam, az, aki az útvonalamat megrajzolta, elárult, egy india i õrmester segítségével az ellenség kezére juttatott. De minek ennyit beszélni róla? Most már k is tudják, mi mindenre volt képes James Barclay. Neill tábornok másnap felmentette Bhu rtee-t, de a visszavonuló lázadók magukkal hurcoltak engem, évekig nem is láttam európai arc ot. Megkínoztak. Megpróbáltam megszökni, de elfogtak és megint megkínoztak. Láthatják, mi mar belõlem. Néhányan Nepálba akartak menekülni, magukkal vittek Dardzsilingon túlra, a hegyekb e. A hegyi törzsek megölték a lázadókat, az õ rabszolgájuk lettem. Megszöktem tõlük, de nem m

dél felé, északra kényszerültem, afgánok közé jutottam. Velük vándoroltam egy évig, aztán vé ottam a Pandzsábba. Bennszülöttek közt éltem, abból tartottam fenn magam, hogy a fogságban el esett szemfényvesztõ mutatványokkal szórakoztattam õket. Mit segíthetett volna rajtam, a nyo morékon, ha hazamegyek Angliába, ha megkeresem a régi bajtársaimat? Még a bosszúvágy se vitt Jobb, ha Nancy meg a pajtásaim azt hiszik, hogy egyenes gerinccel haltam meg, min t hogy ilyen görbén, majom módjára vánszorogva lássanak viszont. Azt hitték, hogy meghaltam, is azt akartam, hogy azt higgyék. Hallottam, hogy Barclay feleségül vette Nancyt, és ho gy gyorsan haladt az ezredben a ranglétrán, de még erre sem szólaltam meg. De ha megöregsz ik az ember, hazavágyik. Évek óta Anglia zöld mezõirõl és sövényeirõl álmodom. Rászántam maga szer megnézem, mielõtt meghalok. Összeszedegettem annyi pénzt, amennyi az utazáshoz kellet t, és idejöttem a katonák közé. Ismerem a szokásaikat, el tudom szórakoztatni õket, meg is él lahogy belõle. -??Nagyon érdekes történet - mondta Sherlock Holmes. - Hallottam, hogyan találko zott Mrs. Barclayval, hogyan ismerték fel egymást. Gondolom, követte õket, az ablakon be nézve észrevette, hogy a férj és a feleség vitatkoznak. Tudta, hogy az asszony az ezredes szemére lobbantja, hogy mit tett magával. Nem tudott parancsolni a haragjának, átvágott a gyepen, rájuk tört. -??Igen, uram, és amikor az az ember meglátott engem, úgy nézett rám, ahogy embert még nem láttam nézni, és felbukott, beverte a fejét a kandallórácsba. De már halott volt, am r összeesett. Olyan tisztán láttam az arcán a halál jegyét, ahogy a kandalló fölött az írást. engem, és a félelem úgy járta át a szívét, mint a golyó. -??És aztán? -??Aztán Nancy elájult, én kikaptam a kezébõl a kulcsot, ki akartam nyitni az ajtót, segítségért akartam szaladni. De aztán azt gondoltam, hogy legjobb, ha elmegyek, mert még majd engem gyanúsítanak. És ha elfognak, megtudják a titkomat. Nagy sietségemben zsebre vág tam a kulcsot. Amikor Teddyt kergettem, elejtettem a botomat. Teddy felszaladt a függönyre, és mihelyt visszaimádkoztam a dobozába, menekültem, amilyen gyorsan csak tudtam. -??Ki az a Teddy? - kérdezte Holmes. Az emberünk elõrehajolt, és a sarokban levõ láda oldalát megnyitotta. A ládából egy gyönyörû tka bújt elõ, karcsú és hajlékony, a lába mint a hermeliné, az orra hosszú és vékony, a szeme a legszebb állatszem, amit valaha láttam. -??Mongúz!-kiáltottam. -??Igen, annak is mondják, meg ichneumonnak is - mondta a mi emberünk. - Mi csak kígyófogónak hívjuk. Teddy csodálatos ügyesen fog kobrákat. Van is egy kobrám, ki van sz e a méregfoga, és Teddy minden este megfogja a kantinban, a katonák gyönyörûségére. Akar még it, uram? -??Ha Mrs. Barclay bajba kerül, magához kell fordulnunk. -??Ha bajba kerül, számíthatnak rám. -??De ha nem, nem feltétlenül szükséges botrányt kavarni, bármilyen ocsmányságot köve is el a néhai ezredes. Elégtételül szolgálhat magának, hogy harminc éven keresztül sokszor gy Barclayt gonosz cselekedete miatt a lelkifurdalás. Ott megy Murphy õrnagy az utca túlsó oldalán! Viszontlátásra, Wood. Meg akarom tudni, mi történt tegnap óta. Az õrnagy még a sarokig sem jutott el. máris utolértük. -??Hallotta, Holmes, hogy ez a sok hûhó mind semmiért volt? - mondta. -??Hogyhogy?

-??Most volt vége a halottszemlének. A boncolás bebizonyította, hogy a halált szélhûd okozta. A végén kiderült, hogy ez az ügy a lehetõ legegyszerûbb. -??Semmiség - mondta Holmes mosolyogva. - Jöjjön, Watson, azt hiszem, hogy Ald ershotban nincs már szükség ránk. -??Egy dolgot szeretnék tudni - mondtam, ahogy az állomás felé ballagtunk. - Ha az ezredes neve James volt, Woodé pedig Henry, miért emlegetett az asszony valami Da videt? -??Bizony, Watson, ha én olyan kitûnõ következtetõ volnék, amilyennek maga rajzol en gem, ebbõl az egy szóból kibogozhattam volna az egész történetet. Szemrehányás volt. -??Szemrehányás? -??Igen. A bibliai Dávid néha letért a jó útról, és egyszer valami olyasfélét csinált James Barclay õrmester. Nem emlékszik Uriás és Bethsabé történetére? A bibliai ismereteim egy ssé fogyatékosak, de Sámuel elsõ vagy második könyvében elolvashatja.

A bentlakó beteg

Ha végignézek leírt emlékeim kevéssé összefüggõ sorozatán, melyben barátomnak, Sherlock k különleges szellemi képességeirõl próbáltam meg beszámolni, mindig érzem, milyen nehézséget omnak mindenben megfelelõ példák kiválasztása. Sok olyan bûnügyben megcsodáltam Holmes módsze etkeztetésének remekléseit, egyéni nyomozó módszerének eredményeit, amikor maga az eset közna lt, érdektelen. Nem is érdemli meg, hogy a nagy nyilvánosság elé terjesszem. De az is elég s okszor megesett, hogy a bûnügy izgalmas volt, érdekes, Holmes is részt vett a nyomozásban, de az okok kibogozásában vállalt szerepe nem volt olyan fontos, amilyennek én. az életraj zíró, szeretném. A vörös szoba titka címen megírt eset és A Gloria Scott címmel megjelent, eg pusztulásáról szóló késõbbi kaland jól példázza, milyen Szküllák és Kharübdiszek közt kell Ho hajóznia. Lehet, hogy abban az ügyben, amirõl most beszámolok, barátom nem játszott elég jel ntõs szerepet, de az események láncolata annyira érdekfeszítõ, hogy nincs szívem kihagyni bes olóim sorából. Egy fülledt, esõs augusztusi napon kezdõdött. Redõnyeink félig le voltak eresztve, Holmes pe dig, kezében szorongatva a reggeli postával érkezett és már többször is elolvasott levelet, a heverõn kucorgott. Nekem a londoni hõség meg sem kottyant, jobban bírtam a meleget, mint a hideget, nemhiába szolgáltam Indiában. De az újságban nem volt semmi érdekes. A parlament elnapolta az üléseit. Mindenki menekült a városból, én is New Forest tisztásaira. Southsea k vicsos tengerpartjára áhítoztam. Sajnos, fogytán volt a pénzem a bankban, el kellett halas ztanom a nyaralást, barátomat pedig a legkevésbé sem vonzotta az erdõ vagy a tenger. Itt s zeretett heverészni a város kellõs közepén, ötmillió ember közt. Kutató csápjait kibocsátva, indulásra készen a legkisebb megoldatlan bûnügy hírére vagy akár anújára. A természet szépségei iránt nem volt fogékony, és csak akkor ment vidékre, ha nem vá nosztevõre, hanem falusi bûnözõre vadászott. Láttam, hogy Holmes elfoglalta magát valamivel, nincs kedve társalogni, letettem hát a s ivár újságot, hátradõltem a székemben, elgondolkoztam valamin. Töprengésembõl barátom hangja tt fel. -??Igaza van. Watson - mondta. - Ostoba dolog egy vitát így dönteni el. -??De még milyen ostoba! - kiáltottam, de hirtelen ráeszméltem, hogy Holmes a le grejtettebb gondolatomat mondta ki, felegyenesedtem ültömben, és leplezetlen ámulattal m eredtem rá. - Honnan tudja, Holmes? Hiszen ez elképzelhetetlen! Csodálkozásom láttán jókedvûen elnevette magát. -??Nemrégiben felolvastam magának egy részletet Poe egyik elbeszélésébõl - mondta. rról szólt, ha még emlékszik rá, hogy valaki lépésrõl lépésre követi társának kimondatlan gon a írói bûvészmutatványnak tartotta az egészet, és mikor azt mondtam, hogy én is meg szoktam t i ugyanezt, hitetlenkedett. -??Nem, szó se róla! -??Nem a szavai árulták el, kedves Watson, hanem a szemöldöke. És most, mikor láttam , hogy leteszi az újságot, gondolkozni kezd valamin, örömmel ragadtam meg az alkalmat, h ogy csatlakozzam a gondolatmenetéhez, és alkalomadtán majd közbeszóljak, bizonyítsam, hogy g ondolataink összhangban vannak. Nem értem be ennyivel. -??Abban az elbeszélésben, amit felolvasott - mondtam -. a megfigyelõ társának moz dulataiból vonta le a következtetéseit. Emlékezetem szerint a társa megbotlott egy kõrakásban felnézett a csillagokra, és így tovább. Én meg mozdulatlanul ültem a székemben. Mibõl vonta maga a következtetéseit? -??Ne legyen igazságtalan saját magához. Az arcvonásaink arra szolgálnak, hogy érzel meinket kifejezzék. És a maga arcvonásai igazán jól megteszik a kötelességüket. -??Azt akarja mondani, hogy az arcvonásaimról olvasta le a gondolataimat? -??Az arcvonásairól olvastam le, és még inkább a szemébõl olvastam ki. Talán nem is t a már felidézni, mivel kezdõdött az álmodozása. -??Nem tudom. -??Majd én megmondom. Ledobta az újságot. Ez a mozdulat hívta fel magára a figyelm emet. Utána fél percig kifejezéstelen arccal nézett maga elé. Aztán Gordon tábornok frissen b keretezett képére esett a tekintete, és az arckifejezésének megváltozásából láttam, hogy vala gondolatmenet indult meg magában. De ez a gondolatmenet nem vezetett messzire. Tek intete a bekeretezett képrõl Henry Ward Beecher bekeretezetlen képére tévedt, ami ott van a könyvei tetején. Aztán megint felnézett a falra, és tudni lehetett, mire gondol: arra, h

ogyha bekeretezné a képet, kirakhatná oda, az üres helyre, és hogy milyen jó párost alkotnána ordon tábornokkal. -??Csodálatosan követte a gondolataimat! - kiáltottam. -??Eddig szinte nem is téveszthettem el. De a maga gondolatai visszakanyar odtak Beecherhez, a képre szögezte a szemét, mintha a jellemét akarná leolvasni az arcvonása iról. Utána már nem volt összehúzva a szeme, de még mindig elgondolkozó arccal nézte a képet. her életének eseményeire gondolt. Tisztában voltam vele, hogy arra a küldetésére is gondolni og, amit a polgárháború idején az északiak érdekében vállalt Beecher, mert nekem egyszer felh dva emlegette, milyen csúful fogadták õt nemzetünk szenvedélyesebb képviselõi. Maga annyira f l volt háborodva rajta, hogy Beecherre gondolva ennek is eszébe kellett jutnia. Láttam , hogy elfordul a képtõl, arra gondoltam, hogy most a polgárháború jár az eszében, és mihelyt gfigyelhettem, hogy a szeme csillog, a keze ökölbe szorul, a szája megmerevedik, máris t udtam, hogy arra a hõsiességre gondol, amit ebben a kétségbeesett küzdelemben mindkét fél tan tt. De aztán megint elkomorodott az arca, és megrázta a fejét. A sok szörnyûség, a sok bánat, emberélet oktalan pazarlása jutott eszébe. A kezét a régi sebére tette, és a mosolya elárult mire gondol: hogy nevetséges dolog így oldani meg a nemzetközi élet kérdéseit. Egyetértettem agával, kimondtam, hogy ez szerintem is ostobaság, és örömmel láttam, hogy a következtetéseim lyesnek bizonyultak. -??Tökéletesen helyesnek - mondtam. - És most, hogy mindent elmagyarázott, még cso dálatosabbnak érzem az egészet. -??Egyszerû dolog ez, kedves Watson. higgye el nekem. Ha a múltkor nem hitet lenkedik, nem is hoztam volna szóba. Estére megenyhült egy kicsit az idõ. Nem sétálnánk egy k csit London szívében? Elegem volt a szûk szobából, örömmel mondtam igent. Három óra hosszat sétáltunk, figyeltük az ka forgatagát, az emberek özönlését a Flett Streeten és a Stranden. Mulattatott, magával raga ott Holmes jellegzetes csevegése, sok kitûnõ szemû megfigyelése, finom következtetése. Tíz órakor értünk vissza a Baker Streetre. Egy zárt kétüléses kocsi várakozott a kapunk elõtt -??Orvos - mondta Holmes. - Általános orvos, nem régóta dolgozik, de elég sokat. A zt hiszem, tanácsért jött hozzánk! Szerencse, hogy hazajöttünk! Ismertem Holmes módszereit, én is követni tudtam a gondolatmenetét - láttam, hogy a kocsi kivilágított belsejében egy fonott kosárban díszelgõ orvosi szerszámok szolgáltattak alapot e a gyors következtetésre. A szobánk ablakából kiszûrõdõ fény bizonyította, hogy valóban nekün tás. Kíváncsi voltam, hogyan kerül hozzánk ez az orvostársam ilyen kései órán, sietve követte sot közös szentélyünkbe. A kandalló melletti székbõl egy sápadt, vékony arcú, szõke pofaszakállú férfi állt fel. mikor egföljebb harminchárom-harmincnégy éves lehetett, de beesett képe, beteges színe elárulta, ho y erejét felemésztette, ifjúságát megrabolta az élet. Ideges ember volt. zavarba jött, amikor fölállt, megkapaszkodott a kandallópárkányban - vékony fehér keze inkább mûvészre, mint sebés tt. Öltözéke komoran ünnepélyes: fekete kabát, sötét nadrág, csak a nyakkendõjében villant me szín. -??Jó estét, doktor - mondta Holmes szívélyesen. - Örömmel látom, hogy alig néhány pe . -??A kocsisom árulta el? -??Nem, a gyertya az asztalon. Üljön le, kérem, és mondja el, miben lehetnék szolgál atára. -??Percy Trevelyan vagyok - kezdte látogatónk. - A Brook Street 403-ban lako m. -??Maga írt könyvet a rejtett idegártalmakról? - kérdeztem. Kipirult a gyönyörûségtõl, hogy ismerem a munkáját. -??Olyan ritkán emlegetik a könyvemet, hogy úgy gondolok rá. mint valami halottr a - mondta. -??A kiadó szerint csüggesztõen lassan fogy. Maga is orvos, ha nem téved ek. -??Nyugállományú katonaorvos. -??Én mindig az idegbetegségekkel foglalkoztam. Szeretném, ha ez lehetne az eg yetlen szakmám, de az embernek meg kell alkudnia a lehetõségekkel. De hát ez nem tartozi k ide, és higgye el, Holmes úr, tudom, hogy magának milyen drága az ideje. De a házamban, a Brook Streeten különös események zajlottak le az utóbbi idõben, és a ma este történtek után m, egy percet sem várhatok tovább, tanácsért és segítségért fordulok magához. Sherlock Holmes leült, és rágyújtott a pipájára. -??Szívesen adom mind a kettõt - mondta. - Kérem, számoljon be részletesen róla, mi

nyugtalanítja. -??Néhány részlet annyira érdektelen, hogy valósággal szégyellem megemlíteni - kezdte evelyan doktor -, de az egész ügy olyan megmagyarázhatatlan, és az utolsó fordulata olyan ér thetetlen, hogy inkább elmondanék mindent, maga talán látni fogja, mi lényeges benne és mi n em. Bevezetésül kénytelen vagyok az egyetemi éveimrõl beszélni. A londoni egyetemre jártam, és ta em tart szerénytelennek, ha elárulom, hogy a tanáraim nagyon tehetségesnek ítéltek. Kutatómun al foglalkoztam azután is, hogy a vizsgáimat letettem, a King's College kórházban kaptam egy kis állást, a katalepszia kórtanával kapcsolatos munkám elég nagy feltûnést keltett, és egártalmakról írott könyvem, amirõl imént beszélt a barátja, elnyerte a Bruce Pinkerton díjat nem túlzás, ha azt mondom: mindenki egyetértett benne, hogy nagy jövõ vár rám. Egyetlen akadály volt csak az utamban: nem volt pénzem. Tudhatja, hogy a nagyralátó szak orvosnak a Cavendish Square közvetlen környékén kell kezdenie, és ott a házbér, a felszerelés tség elképesztõ. De nemcsak errõl a befektetésrõl van szó. Évekig meg kell élnie különösebb j ráadásul szép kocsit és lovat kell tartania. Számomra ez elérhetetlen volt, azt reméltem, hog talán tíz év alatt megtakarítok annyit, hogy kitehessem a névtáblámat. De egy váratlan esemé lehetõséget nyitott meg elõttem. Egy ismeretlen, Blessington nevû úriember keresett fel. Bejött a szobámba egy szép nap délelõ tjén, és nyomban a tárgyra tért. - Maga az a Percy Trevelyan, akire nagy jövõ vár, és aki díjat nyert mostanában?" - ké zte. Meghajoltam. - Feleljen õszintén - folytatta -, nem bánja meg. Maga elég ügyes ember hozzá, hogy so ra vigye. Elég becsületes is?" A kérdés olyan otromba volt, hogy elmosolyodtam. - Remélem, hogy ebbõl is, abból is jutott nekem" - mondtam. - Rossz szokásai? Iszik?" - Ugyan, kérem!" - csattantam fel. - Jól van! Nagyon jól van! Meg kellett kérdeznem. És ha ilyen kitûnõ ember, miért nem korló orvos?" Vállat vontam. - Ne szégyellje! - biztatott. - A régi nóta, nem igaz? Több van a fejében, mint a zse bében. Mit szólna hozzá, ha a Brook Streetre kerülhetne a segítségemmel?" Csodálkozva néztem rá. - ,,Ez az én érdekem, nem a magáé - mondta. - Nyíltan beszélek. Ha magának megfelel, ne em is megfelel. Be akarok fektetni néhány ezer fontot. Magába fogom fektetni." - De miért?" - Ez is csak olyan befektetés, mint a többi, sõt, még biztosabb." - És mi lenne a dolgom?" - Elmondom. Megveszem a házat, berendezem, fizetem a személyzetet, én tartok fenn mindent. A maga dolga csak annyi, hogy koptassa a széket a rendelõben. Zsebpénzt, min dent adok magának. De maga a jövedelmének háromnegyed részét nekem adja, és csak a negyedrész rtja meg." Így szólt az ajánlat, ezt mondta nekem Blessington. Nem részletezem, hogyan alkudoztunk, hogyan állapodtunk meg. Március 25-én beköltöztem a Brook Street-i házba, és nagyjából az el ondott feltételekkel láttam munkához. Blessington is odaköltözött, ahogy mondta, bentlakó bet gnek. Állandó orvosi felügyeletre van szüksége, gyenge a szíve. Az elsõ emelet két legszebb s foglalta le nappalinak és hálószobának. Furcsa ember, nem szereti a társaságot, és ritkán mo l ki hazulról. Az életvitele rendszertelen, de egy dologban maga a megtestesült rendsz eresség. Minden este, mindig ugyanakkor besétál a rendelõbe, átnézi a könyvelésem, minden gui bevételemért fizet öt shilling három pennyt, a többit pedig elviszi a szobájába, a páncéldob Nyugodtan állíthatom, hogy nem kellett megbánnia a választását. Jó befektetés volt az elsõ pi ttól fogva. Néhány sikeres eset és a kórházból magammal hozott jó hírem segítségével gyorsan s lett belõlem, az utolsó egy-két évben gazdag emberré tettem Blessingtont. Ennyit, Mr. Holmes, a múltamról és Blessingtonhoz fûzõdõ kapcsolatomról. Most már csak azt ke elmondanom, miért jöttem ide ma este. Néhány héttel ezelõtt Mr. Blessington láthatóan nyugtalanul jött le hozzám. Valami környékbel betörésrõl beszélt, nézetem szerint indokolatlanul kétségbeesett miatta, azt hajtogatta, hogy haladéktalanul erõsebb zárakat kell az ajtókra-ablakokra szerelni. Egy hétig ilyen zaklato tt volt. állandóan kilesett az ablakon, még a vacsora elõtti szokásos sétájáról is lemondott.

m a viselkedésébõl, hogy halálosan retteg valamitõl vagy valakitõl, de amikor kérdezgetni kez tem, olyan ingerült lett, hogy kénytelen voltam takarodót fújni. Idõvel csillapodott a félel me, visszatért korábbi szokásaihoz, de aztán történt valami, amitõl egészen összetört, most i as állapotban hever otthon. Elmondom, mi történt. Felolvasok egy levelet, két napja kaptam. Nincs rajta keltezés, ni ncs rajta aláírás. Egy Angliában élõ orosz nemes szeretné Percy Trevelyan doktor orvosi tudományát igénybe venni Évek óta katalepsziás rohamai vannak, és tudomása szerint Trevelyan doktor ennek a betegség nek kitûnõ szakembere. Ha Trevelyan doktornak megfelelne az idõpont, holnap este negye d hétkor szeretné felkeresni. Nagyon érdekelt ez a levél, mert a katalepszia tanulmányozásának egyik legfõbb akadálya, hogy a betegség ritka. Természetesen a rendelõmben voltam a megbeszélt idõpontban. A kisinas be kísérte a beteget. Öregember volt, sovány, hallgatag, jelentéktelen, nem olyan, amilyennek az ember az or osz nemeseket elképzeli. A társa annál feltûnõbb volt. Fiatal, magas, csinos, sötét arca sugá karja, mellkasa herkulesi. Karon fogva támogatta a beteget, olyan gyengédséggel ültette le, amit ki sem nézhetett volna belõle az ember. - Bocsásson meg, hogy én is bejöttem, doktor - mondta egy kissé pösze angolsággal. - A apám a beteg, és az egészsége mindennél fontosabb számomra." Megindított ez a gyermeki aggodalom. - A kezelés idejére is benn szeretne maradni?" - kérdeztem. - A világért sem - kiáltotta riadt mozdulattal. - Olyan gyötrelem ez nekem, hogy el sem tudom mondani. Ha végig kellene néznem egy ilyen rohamot, talán túl sem élném. Nagyon ér eny az idegrendszerem. Engedelmével inkább a várószobában maradnék, amíg az apámmal foglalkoz " Természetesen megengedtem, és a fiatalember kiment. Hosszasan beszélgettem a beteggel a bajáról, sok jegyzetet készítettem. Nem volt különösebben eszes ember, a válaszai gyakran h osak voltak, gondokon, azért, mert nem beszélte tökéletesen a nyelvünket. Egyszerre csak n em válaszolt a kérdésemre. Felnéztem a papírról, mert éppen írtam, és ijedten láttam, hogy me a székben, üres arckifejezéssel néz rám Rejtélyes betegségének újabb rohama! Elõször csak sajnálatot éreztem, mint már mondtam is. De aztán egy kis elégedettséget is. Meg m a beteg hõmérsékletét, kitapintottam az érverését, megvizsgáltam a merev izmokat, kísérlete a reflexeivel. Semmi különöset nem tapasztaltam, minden megegyezett korábbi elképzeléseimme l. Ilyen esetekben jót szokott tenni az amilnitrátos belélegzés, és itt volt a ragyogó alkal om, hogy meggyõzõdjem ennek a kezelésnek a használható mivoltáról. Az üveg lent volt a labora momban, leszaladtam érte, ott hagytam a beteget a székben. Nem találtam meg azonnal a gyógyszert, mondjuk öt perc múlva értem vissza. Legnagyobb ámulatomra a rendelõ üres volt, a eteg eltûnt! Azonnal kiszaladtam a várószobába. A fia is eltûnt. Az elõszoba ajtaja csukva volt, de nem volt bezárva. A kis-inasom, aki a betegeket beereszti, új fiú, és nem nagyon ügyes. Lent vár, csak akkor jön fel, ha csengetek, hogy kikísérheti a beteget. Nem hallott semmit. Ért hetetlen volt az egész eset. Mr. Blessington nemsokára megjött az esti sétájáról, de nem szól neki a történtekrõl, mert az utóbbi idõben olyan keveset társalogtam vele, amilyen keveset csak lehetett. Nem hittem, hogy hallok még az oroszomról meg a fiáról, de legnagyobb csodálkozásomra ma est e megint besétáltak a rendelõmbe, ugyanabban az órában, mint a múltkor. - Elnézését kell kérnem, doktor úr, hogy tegnap olyan hirtelen távoztam el" - mondta a betegem. - Bevallom, nagyon meglepõdtem" - feleltem. - Ha a roham elmúlik, nem nagyon emlékszem, mi történt velem - mondta. - Felébredtem egy ismeretlen szobában, legalábbis én annak éreztem, és míg maga távol volt, kibotorkáltam a tcára." - Amikor megláttam apámat a várószoba ajtajában - mondta a fiú -, természetesen azt hi m, hogy vége a kezelésnek. Csak otthon eszméltem rá, mi történt tulajdonképpen." - Semmi baj - mondtam nevetve, bár az egész dolog rettenetesen meglepett. - Ura m, maga talán foglaljon helyet a várószobában, mi pedig folytassuk múltkor olyan sajnálatosa n félbeszakadt beszélgetésünket." Körülbelül félóráig társalogtam az öregúrral a tüneteirõl, felírtam neki a szükséges gyógysze y fia karján távozik. Mint mondtam, Mr. Blessington rendszerint a napnak ebben az órájában teszi meg esti sétáját.

Nemsokára meg is érkezett, és felment az emeletre. Egyszerre csak azt hallom, hogy le rohan a lépcsõn, és a riadalomtól tébolyultan berohan a rendelõbe. - Ki volt a szobámban?" - kérdezte. - Senki" - feleltem. - Hazugság! - ordította. - Jöjjön velem, nézze meg!" Nem törõdtem a gorombaságával, mert láttam, hogy a félelem elvette az eszét. Fölmentünk az em e. A világos szõnyegen látható lábnyomokra mutatott. - Azt mondja, hogy ezek az én lábnyomaim?" - kiabálta. A nyomok valóban sokkal nagyobbak voltak, mint az õ nyomai, és tagadhatatlanul új keletûek . Délután, mint tudják, zuhogott az esõ, nem is volt más betegem, csak az apa meg a fia. C sak az történhetett, hogy amíg én a beteggel foglalkoztam, a másik ember a várószobából ismer okból felment a bentlakó beteg szobájába. Semmihez nem nyúlt hozzá, semmit sem vitt el, de a lábnyomok bizonyították, hogy valóban ott járt. Az eset valóban nyugtalaníthatta az embert, de Mr. Blessington annyira kétségbeesett mia tta, hogy én nem is tudtam rá magyarázatot találni. Sírva ült a karosszékében, és alig sikerü egy értelmes mondatot kiszednem belõle. Ö mondta, hogy forduljak magához, és én értem is, mié kért rá, hiszen az ügy felettébb különös, bár õ tagadhatatlanul túlzottan nagy jelentõséget t i. Ha elvihetném a kocsimon, maga talán megnyugtathatná, bár erre a sajátos esetre talán még aga sem tud magyarázatot találni. Sherlock Holmes olyan figyelmesen hallgatta végig az orvos hosszú elbeszélését, hogy tudha ttam, nagyon érdekli az eset. Az arca most is szenvtelen volt, de az elbeszélés minden érdekes fordulatát jelezte szemhéjának jelentõségteljes le-lecsukódása, pipájának meg-megsûr . Mihelyt befejezõdött a történet, Holmes felpattant, szótlanul a kezembe nyomta a kalapom at, felkapta a magáét is az asztalról, és máris megindultunk Trevelyan doktor nyomában. Negy edóra múlva megálltunk a doktor Brook Street-i házának kapujában. A ház nagy volt, komor, aho y az ember a környékbeli orvosok házát elképzeli. Egy kisinas engedett be bennünket, és mi ny mban nekivágtunk a széles, szõnyeggel borított lépcsõnek. Egy meglepõ fordulat megállásra kényszerített. Az emeleti lámpát váratlanul eloltotta valaki, sötétségbõl egy reszketeg hang szólt ránk: -??Pisztoly van nálam. Ha közelebb jönnek, szavamra, megölöm magukat. -??Ez már több a soknál, Mr. Blessington! - kiáltotta Trevelyan doktor. -??Ó, maga az, doktor! - mondta a hang megkönnyebbülve. - De a másik két úr? Azok. a kinek mondják magukat? Éreztük, hogy a sötétségbõl hosszasan szemügyre vesz minket valaki. -??Rendben van - mondta végül. - Jöjjenek fel. Sajnálom, hogy az óvintézkedéseim miatt ilyen kellemetlenségben volt részük. Újra meggyújtotta a lépcsõházi gázlámpát. Különös embert pillantottunk meg, és nemcsak a hang lenése is elárulta, hogy tönkrementek az idegei. Nagyon kövér volt, de valaha még kövérebb le ett, úgy lötyögött sápadt arcán a bõr, mint a véreb pofáján. Ritkás, szõke haja pedig valóság zgalomtól. Pisztoly volt a kezében, de ahogy közelebb mentünk, zsebre vágta. -??Jó estét, Mr. Holmes - mondta. - Nagy hálára kötelezett, hogy eljött. Nagyobb szük em van a tanácsára, mint bárki másnak. Azt hiszem, hogy Trevelyan doktor elmondta ennek a képtelen betörésnek a történetét. -??Igen - mondta Holmes. - Ki ez a két ember, Mr. Blessington, és miért zaklat ja magát? -??Hát azt bizony nehéz megmondani - felelte a bentlakó beteg idegesen. - Mit válaszolhatnék erre a kérdésre, Mr. Holmes? -??Csak nem akarja azt mondani, hogy nem tudja? -??Kérem, jöjjenek be. Ha volnának olyan szívesek ide átfáradni. A hálószobájába vezetett. Kényelmesen berendezett, nagy szoba volt. -??Látják azt a dobozt? - kérdezte, és az ágy végénél álló fekete ládára mutatott. különösebben gazdag, sose voltam. Trevelyan doktor a megmondhatója, hogy egyetlenegyszer fektettem be a pénzem valamibe. De a bankárokban nem bízom. Nem hiszek nekik, Mr. Hol mes. Ami kis vagyonom van, be kell vallanom, ebben a dobozban van. Megértheti, hog y mit érzek, mikor azt hallom, hogy ismeretlen emberek behatolnak a szobámba! Holmes kérdõ arccal nézett Blessingtonra, aztán megcsóválta a fejét. -??Ha félre akar vezetni engem, nem adhatok tanácsot - mondta. -??Mindent elmondtam. Holmes undorral fordult el tõle. -??Jó éjszakát, doktor - mondtam -??Hát nem tanácsol semmit? - kérdezte Blessington megtört hangon.

-??De igen. Azt, hogy mondja el az igazat. Egy perc múlva már az utcán voltunk, és megindultunk hazafelé. Átvágtunk az Oxford Streeten, e csak a Harley Street közepén hallottam Holmes szájából az elsõ szavakat. -??Sajnálom, az ördögnek tartoztunk ezzel az úttal, Watson - mondta. - Pedig ala pjában véve érdekes ügy ez. -??Nem sokat értettem meg belõle - vallottam meg. -??Nyilvánvaló, hogy két ember - valószínûleg több is, de legalább kettõ - valamiért számolni Blessingtonnal. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy mind a két esetben a fiatalember járt Blessington szobájában, a társa pedig igen fondorlatosan megakadályozta a doktort, ho gy megzavarja. -??És a katalepszia? -??Ügyesen megjátszották, kedves Watson, bár ezt nem szívesen árulnám el a híres szak osnak. Könnyû megjátszani. Én is megtettem már. -??És mi történt? -??Blessington véletlenül egyik esetben sem volt otthon. Azok ketten azért válas ztották ezt a szokatlan órát látogatásra, hogy más beteg ne legyen a várószobában. Ez az idõp nban éppen egybeesett Blessington sétájának idejével. Láthatjuk, hogy nem nagyon ismerik az idõbeosztását. Ha egyszerûen pénzt vagy értéket keresnének, megpróbálták volna megtalálni. Kü ehet az ember szemén, ha fél, hogy az élete forog kockán. Lehetetlen, hogy valakinek ily en halálos ellensége legyen, és ne tudja, miért. Biztosra veszem, hogy Blessington tudja , kik ezek az emberek, de valamilyen ok miatt nem árulja el. Lehet, hogy holnap közlék enyebb kedvében lesz. -??Más megoldást is el tudnék képzelni - mondtam. - Valószínûtlen, de talán nem elkép tetlen. Lehet, hogy a katalepsziás orosz és a fia csak Trevelyan doktor képzeletében él, és hogy õ maga járt valamiért Blessington szobájában. A gázláng fényében láttam, hogy Holmes jóindulatúan mosolyog kitûnõ elképzelésem hallatára. -??Kedves barátom - kezdte - eleinte én is gondoltam erre a megoldásra, de aztán láttam, hogy az orvos történetét a nyomok megerõsítik. A fiatalember olyan lábnyo okat hagyott a lépcsõházi szõnyegen, hogy nem is voltam kíváncsi a szobában látható nyomokra. põjének szögletes orra volt, Blessington cipõjének hegyes. A fiatalember cipõje legalább két nyival hosszabb volt, mint a doktor cipõje. Ez sok mindent elárul a nyomokról. Aludjun k egyet a dologra. Nem lepne meg különösebben, ha reggel friss híreket hallanánk a Brook S treetrõl. Sherlock Holmes jóslata drámai módon beteljesedett Másnap reggel fél nyolckor - alig világos odott - az ágyam mellett állt köntösébe burkolózva. -??Vár ránk a kocsi, Watson - mondta. -??Mi a baj? -??Az a Brook Street-i eset. -??Történt valami? -??Valami szomorú, csak azt nem tudjuk, hogy mi - mondta, és felhúzta a redõnyt. - Nézze csak! Egy zsebkönyvbõl kiszakított lap. Ezt írták rá ceruzával: Az isten szerelmére k azonnal. P. T." Barátunk, az orvos, nagy bajban volt, mikor ezt írta. Siessünk, sürgõs hívá ról van szó. Körülbelül negyedóra múlva már a doktor házában voltunk. Rémült arccal szaladt elénk. -??Rettenetes! - kiabálta, és a fejére tapasztotta a kezét. -??Mi történt? -??Blessington megölte magát! Holmes füttyentett. -??Igen! Felakasztotta magát az éjszaka! Beléptünk. Az orvos egy szobába, valószínûleg a váró szobába vezetett bennünket. -??Azt sem tudom, mit tegyek - panaszolta. - A rendõrök már fent vannak. Borza lmasan megviselt az egész. -??Mikor találták meg? -??Mindennap korán reggel bevisznek neki egy csésze teát. Ma hétkor is felment a szobalány, és Blessington ott lógott a szoba közepén. A kötelet arra a horogra erõsítette, a a nagy lámpa lógott, és annak a ládának a tetejérõl ugrott le, amit tegnap mutogatott nekünk Holmes egy percig mélyen elgondolkozott. -??Ha megengedi - szólalt meg aztán -, felmennék, és közelebbrõl is megvizsgálnám az ügyet.

Fölmentünk, velünk tartott a doktor is. Szörnyû látvány fogadott, mikor a hálószobába léptünk. Említettem már, hogy Blessington kövér . Ahogy lógott, még elképesztõbb volt, szinte már nem is emberi. A nyaka megnyúlt, mint a me gkopasztott csirkéé, a teste pedig még ormótlanabb, természetellenesebb lett tõle. Csak egy hosszú hálóing volt rajta, dagadt bokája, formátlan lába kikandikált belõle. Egy jóképû rendõ ellette, és szorgalmasan írt valamit a zsebkönyvébe. -??Örülök, hogy látom, Mr. Holmes - mondta, mikor a barátom belépett. -??Jó reggelt, Lanner - felelte Holmes. - Bocsássa meg, hogy magára török. Hallott a, hogy mi vezetett ehhez a szomorú esethez? -??Hallottam róla valamit. -??És mi a véleménye róla? -??Amennyire meg tudom ítélni, ennek az embernek a félelemtõl elment az esze. Le feküdt, látni az ágyon. A test körvonalai még látszanak. A legtöbb öngyilkosságot hajnali öt követik el. Ö is körülbelül akkortájt akaszthatta fel magát. Azt hiszem, hogy mindent gondosa kitervelt. -??Az izmok merevségébõl ítélve körülbelül három órája halhatott meg - mondtam. -??Talált valami szokatlant a szobában? - kérdezte Holmes. -??Egy csavarhúzót és néhány csavart a mosdóállványon. És sokat dohányzott az éjszaka llóban négy szivarvéget találtam. -??A szipkája hol van? -??Nem láttam sehol. -??És a szivartárcája? -??Az a zsebében volt. Holmes kinyitotta, és megszagolgatta a benne levõ egyetlen szivart. -??Ez havanna. A szivarvégek pedig holland szivarok, Indonéziából. Szalmába vannak csomagolva, és sokkal vékonyabbak, mint a hozzájuk hasonló hosszúságú szivarok. - Felkapta a szivarvégeket, és a zsebben hordható nagyítójával megvizsgálta õket. - Kettõt szipkából szívt m. Kettõt egy nem nagyon éles késsel vágtak le, kettõt ép fogsorral haraptak le. Nem öngyilko ság ez, Mr. Lanner. Hidegvérû, jól kitervelt gyilkosság. -??Lehetetlen! - kiáltotta a felügyelõ. -??Miért? -??Miért végeztek volna ilyen körülményes halálnemmel az áldozatukkal? -??Éppen ezt kell kiderítenünk. -??Hogyan jutottak be? -??A ház kapuján. -??Reggel be volt zárva. -??Valaki bezárta utánuk. -??Honnan tudja? -??Láttam a nyomaikat. Ha vár egy percet, talán többet is tudok mondani. Az ajtóhoz ment, bezárta, szokott alaposságával megvizsgálta. A kulcs a belsõ oldalon volt, kivette, megnézte azt is. Az ágy, a szõnyeg, a székek, a kandalló, a holttest, a kötél, mind orra kerültek. Holmes végül azt mondta, hogy minden rendben van, és segítségemmel és a felügy egítségével levágta a szerencsétlent a kötélrõl, és kegyeletes kézzel egy lepedõt terített rá -??De honnan van a kötél? - kérdezte Holmes. -??Innen - mondta Trevelyan doktor, és egy hosszú, összetekert kötelet húzott ki a z ágy alól. -??Nagyon félt a tûztõl, azért tartotta ezt is magánál, hogy az ablakon kime nekülhessen, ha ég a lépcsõház. -??Ezzel megkönnyítette a dolgukat - mondta Holmes elgondolkozva. - Maguk a tények a lehetõ legegyszerûbbek. Remélem, hogy délutánra az okokat is kideríthetem. Elvinném ssington fényképét a kandallópárkányról, segítségemre lehet a nyomozásban. -??De hiszen semmit sem árult el! - panaszolta az orvos. - Az események menete nyilvánvaló - mondta Holmes. - Hárman voltak itt, a fiatalember, a z öreg és egy harmadik, akirõl egyelõre semmit sem tudok. A másik kettõ, talán említenem sem l, az állítólagos orosz gróf meg a fia, róluk személyleírást is adhatunk. Egy bûntársuk enged t a házba. Ha elfogadna tõlem egy tanácsot, felügyelõ úr, tartóztassa le a kisinast, aki nemr lt a doktor szolgálatába, ha jól emlékszem. -??Eltûnt a semmirekellõ - mondta az orvos. - A szakácsnõ meg a szobalány éppen most kereste. Holmes megvonta a vállát. -??Pedig az õ szerepe ebben a szomorújátékban nem volt jelentéktelen. A három ember

lábujjhegyen feljött a lépcsõn, elöl az öreg, utána a fiatal, leghátul az ismeretlen harmadik . . -??Holmes! - szaladt ki a számon. -??Vitathatatlanul ebben a sorrendben nyomódtak egymásra a lábnyomok. Tegnap e ste már megtanulhattam, melyik melyik. Mr. Blessington szobájába mentek. Az ajtó be volt zárva. Egy drót segítségével megfordították a zárban a kulcsot. Még nagyító nélkül is látni olták meg a zárat és a kulcsot. Elsõ dolguk az volt, hogy betömjék Mr. Blessington száját. Le , hogy aludt, lehet, hogy ijedtében nem tudott segítségért kiáltani. A falak is vastagok, még az is elképzelhetõ, hogy sikoltott, ha ideje volt rá, de senki sem hallotta. Megkötözték, aztán tanácskozást tartottak. Azt hiszem, hogy ez valami bírósági tárgyalásféle lehetett. El ltarthatott, közben szívták el a szivarokat. Az öregember a fonott székben ült, neki volt sz ipkája. A fiatal ott ült, a hamut a fiókos szekrény mellé szórta. A harmadik fel és alá járt. sington, gondolom, az ágyban ült, de nem vagyok biztos benne. A végén megragadták Blessing tont, és felakasztották. Elõre kiterveltek mindent, valószínûleg még csigát is hoztak magukka hogy könnyebb legyen a dolguk. A csavarhúzóval és a csavarokkal azt akarták felerõsíteni. De eglátták a horgot, ezért nem fáradtak vele. Mikor elvégezték a munkájukat, elmentek, és a bûn bezárta mögöttük a kaput. Nagy érdeklõdéssel hallgattuk Holmes fejtegetését az éjszaka történtekrõl, de még most is ali k követni a gondolatmenetét, olyan finom és apró jelekbõl következtette ki az egészet. A felü lõ elsietett, hogy a kisinas felõl tudakozódjon, Holmes meg én hazamentünk a Baker Streetr e reggelizni. -??Három órára hazajövök - mondta a barátom reggeli után. - Akkorra kérettem ide a fe lõt és a doktort is. Remélem, hogy addigra kiderítem, mi lappang még e mögött az ügy mögött. Látogatóink meg is érkeztek a kijelölt órára, de Holmes csak háromnegyed négykor jelent meg. láttam az arcáról, hogy sikerrel járt. -??Mi újság, felügyelõ úr? -??Megvan a fiú. -??Nagyszerû! És megvannak az emberek is. -??Elfogta õket? - kérdeztük mind a hárman. -??Nem, csak megállapítottam, hogy kicsodák. Ezt a BIessingtont jól ismerték a Sco tland Yardon, és persze a gyilkosait is. A három gyilkos: Biddle, Hayward és Moffat. -??A worthingdoni bankrablók! - kiáltotta a felügyelõ. -??Úgy van - mondta Holmes. -??Ezek szerint Blessington nem más volt, mint a hírhedt Sutton. -??Úgy van - mondta Holmes. -??Hiszen akkor minden világos - mondta a felügyelõ. Trevelyan és én értetlenül néztünk egymásra. -??Bizonyára emlékeznek a worthingdoni nagy bankrablásra - mondta Holmes. - Öt t agja volt a bandának, a mi négy ismerõsünk, és egy Cartwright nevû ember. Megölték Tobint, az éjjeliõrt, és hétezer fontot zsákmányoltak. Mindez 1875-ben történt. Mind tartóztatták, de nem volt elég bizonyíték ellenük. Blessington, vagyis inkább Sutton, a banda legaljasabb tagja elárulta õket. Vallomása alapján Cartwrightot felakasztották, a másik három pedig tizenöt-tizenöt évet kapott. Mihelyt kiszabadultak, néhány évvel a teljes büntetés letelte elõtt, rögtön az áruló nyomába gukat, meg akarták bosszulni társuk halálát. Kétszer próbálkoztak eredménytelenül. Harmadszor rrel jártak. Mire kíváncsi még, Trevelyan doktor? -??Azt hiszem, most már minden világos - mondta az orvos. - Azon a napon let t olyan nyugtalan, amikor az újságban olvasta, hogy a társai kiszabadultak. -??Igen. A betörésrõl szóló mese csakugyan mese volt. -??De miért nem mondta el magának az igazságot? -??Tudta, hogy a bûntársai bosszút akarnak állni, mindenki elõl elbújt tehát, ha tehe te. A titka szégyenteljes titok volt, nem tudta rászánni magát, hogy elárulja. De akármekkor a gazember volt is, a törvény pajzsa õt is védte, és ha megvédeni nem tudta is, a felügyelõ m ent el fog követni, hogy a törvény bosszuló karja elérje a gyilkosait. Ez a Brook Street-i orvos és a bentlakó beteg egyedülállóan érdekes története. A három gyilko a sem hallott a rendõrség, és a Scotland Yardon azt gyanítják, hogy a portugál partok közeléb Oporto mellett szerencsétlenül járt Norah Creina gõzös utasai közt voltak. A kisinast bizon yítékok hiányában nem ítélhették el, és az úgynevezett Brook Street-i rejtélyrõl mind ez idei ta meg az igazságot a világ.

A görög tolmács

Hosszú ideje voltam már bizalmas barátságban Sherlock Holmesszal, de még sohasem hallottam , hogy a rokonait emlegette volna, és csak nagyon ritkán beszélt ifjú éveirõl. Ez a zárkózott is hozzájárult, hogy alakját ne tekintsem egészen emberinek, és néha csakugyan úgy gondoltam mint valamilyen egyedülálló jelenségre, szív nélküli agyra, szellemiekben gazdag, érzelmekbe zegény személyre. Jellemzõ volt erre az egyáltalán nem érzelmes természetre, hogy kerülte a n nem kötött újabb barátságot, de az is, hogy a családjára vonatkozó megjegyzésektõl is óvakod azt hittem, hogy apátlan-anyátlan árva, nincsenek élõ rokonai, de egy szép napon nagy meglep etésemre a testvérérõl kezdett beszélni. Egy nyári este beszélgettünk, tea után, kapkodva és rendszertelenül, golfegyletekrõl, az ekli tika ferdeségének változásáról és az okairól, végül pedig a tulajdonságok öröklõdésérõl és az unk, hogy egy ember bármilyen tulajdonsága milyen mértékben köszönhetõ az õseinek, és milyen a neveltetésének. -??Mindabból, amit maga elárult nekem saját, magáról - mondtam -, világosan következi , hogy megfigyelõképessége és következtetési készsége a módszeres felkészülésnek és gyakorlat -??Bizonyos mértékig - felelte Holmes elgondolkozva. - Az õseim vidéki földbirtoko sok voltak, úgy éltek, ahogy a földbirtokosok szoktak. Mégis nekik köszönhetem, hogy ezek fe lé a dolgok felé fordultam, talán elsõsorban a nagyanyámnak, aki Vernet-nek, a híres francia festõnek volt a húga. És a mûvészi hajlandóság a legkülönbözõbb formákban nyilatkozhat meg. -??Honnan tudja, hogy ez öröklött képesség? - Mert a testvéremben, Mycroftban még inkább megtalálható. Ez újdonság volt számomra. Ha még egy ilyen csodálatos képességû ember van Angliában, hogyhog a rendõrség, sem a nagyközönség nem tud róla? Megkérdeztem, és arra is célozgattam, hogy bar ak szerénykedésbõl tartja magánál is különbnek a testvérét. Holmes csak nevetett a célozgatás -??Kedves Watson - mondta -, sohasem értettem azokat, akik a szerénységet erényn ek tartják. A módszeresen gondolkozó embernek mindent úgy kell látnia, amilyen, és ha valaki lebecsüli magát, éppen úgy téved, mint aki túlbecsüli. És ha azt mondom, hogy Mycroft különb yelõ, mint én, elhiheti, hogy csak a tiszta igazságot mondom. -??Az öccse vagy a bátyja? -??A bátyám. Hét évvel öregebb nálam. -??És hogyhogy nem ismeri senki? -??A maga körében nagyon jól ismerik. -??És mi az õ köre? -??Mondjuk a Diogenész Klub. Sohasem hallottam errõl az intézményrõl, és a tudatlanságom kiülhetett az arcomra, mert Sherl ck Holmes elõhúzta a zsebóráját. -??A Diogenész Klub London egyik legfurcsább klubja, és Mycroft a világ egyik le gfurcsább embere. Háromnegyed öttõl hét óra negyven percig mindig a klubjában van. Most éppen t óra, és ha kedve van sétálni egy kicsit ezen a szép estén, szívesen bemutatom magának a két tt furcsaságot. Öt perc múlva már az utcán voltunk, és a Regent körtér felé tartottunk. -??Maga csodálkozik rajta - mondta a barátom -, hogy Mycroft nem használja fel a képességeit nyomozásra. Képtelen rá. -??De hiszen azt mondta, hogy . . . -??Azt mondtam, hogy jobb megfigyelõ és következtetõ nálam. Ha a nyomozás csak abból na, hogy az ember ül a karosszékében és gondolkozik, a bátyám volna minden idõk legnagyobb nyomozója. De nincs benne elég becsvágy és tetterõ. Egy lépést sem tenne, hogy a feltevé nek igazáról meggyõzõdjön, inkább beismerné, hogy tévedett, mintsem igazságának a bebizonyítá Sokszor fordultam hozzá az ügyeimben, és a feltevései mindig helytállónak bizonyultak. De te ljességgel képtelen elvégezni azokat a gyakorlati tennivalókat, amelyek nélkül nem lehet bíró gy esküdtszék elé vinni az ügyet. -??Szóval nem ez a foglalkozása. -??A legkevésbé sem. Számomra ez a munka a megélhetés forrása, számára mûkedvelõ játs odálatos számtani képességei vannak, és több minisztérium könyvelését õ vizsgálja felül száms A Pali Mailen lakik, minden reggel lesétál a Whitehallra, minden este hazasétál. Más test mozgást évek óta nem végez, és nem jár sehova, csak a lakásával szemközt levõ Diogenész Klubb -??Nem ismerem ezt a klubot. -??Ne csodálkozzon rajta. Sok olyan ember van Londonban, aki félénkségbõl vagy emb ergyûlöletbõl kerüli embertársainak társaságát. De azért õk is meg tudják becsülni a kényelme

vezik a legfrissebb folyóiratokat. Az õ kedvükért alapították a Diogenész Klubot, a város tár és klubba végképp nem való embereinek paradicsomát. A tagoknak nem szabad egymásról tudomást nniük. Beszélni semmiféle indokolással sem szabad, csak az idegenek fogadótermében, és ha val ki háromszor vét a szabályok ellen, a bizottság elé kerül, és az ilyen fecsegõt ki lehet zárn agok közül. Bátyám a klub egyik alapítója, és az intézménynek az én tapasztalataim szerint is megnyugtató légköre van. Beszélgetés közben kijutottunk a Pall Mailre, és a St. James-palota felõl végigsétáltunk rajt Sherlock Holmes a Carlton Klubtól nem messze megállt egy ajtó elõtt, csendre intett, és be vezetett az elõcsarnokba. Az üvegajtón keresztül beláttam egy fényûzõen berendezett nagy tere , sokan üldögéltek, újságot olvastak benne, mindenki a maga kis kuckójában. Holmes egy kisebb a Pali Mailre nézõ szobába vezetett, egy pillanatra magamra hagyott, és nemsokára másodmagáv l tért vissza. Láttam, hogy ez csak a bátyja lehet. Mycroft Holmes erõsebb, testesebb ember volt, mint Sherlock. A teste volt igazán kövér, az arca - bár az sem volt sovány, inkább hegyes - emlékeztetett öccsének jellegzetes, kifeje zésteli ábrázatára. Szeme nagyon világos, kékesszürke, mindig olyan távolba nézõ és befelé lá néha Sherlock Holmesét láttam, a legnagyobb szellemi erõfeszítés pillanataiban. -??Örülök, hogy megismerhettem - mondta, és megszorította a kezemet fókauszonyra emlé eztetõ, széles, lapos kezével. - Mindenki Sherlockról beszél, amióta maga felcsapott a krónik k. Azt hittem, Sherlock, eljössz hozzám a múlt héten, hogy azt a kastélybeli esetet megbes zéljük. Úgy éreztem, hogy nem nagyon boldogulsz vele. -??De azért megoldottam - felelte a barátom mosolyogva. -??Adams volt a tettes, nem igaz? -??Adams volt. -??Az elsõ pillanattól kezdve tudtam. Leültek a kiugró ablakmélyedésbe. -??Ez a megfelelõ hely, hogy megfigyeljük embertársainkat - mondta Mycroft. Micsoda remek figurák! Nézd csak ezt a két embert, éppen errefelé jönnek. -??A biliárdfelíró meg a másik? -??Igen. Mit tudsz kisütni a másikról? A két ember megállt az ablak alatt. Az egyik mellénye a zseb fölött krétafoltos volt, de más elét a biliárdozásnak nem vettem észre rajta. A másik alacsony, sötét bõrû ember volt, a kala atolta a homlokán, és több csomagot szorongatott a hóna alatt. -??Ügy nézem, kiszolgált katona - mondta Sherlock. -??És nemrég szerelt le - mondta a bátyja. -??Látni, hogy Indiában szolgált. -??És hogy altiszt volt. -??Azt mondanám, hogy tüzér. -??Özvegy. -??De gyereke van - mondta Sherlock. -??Gyerekei, barátom, gyerekei! -??Ugyan! - nevettem fel. - Ami sok, az sok! -??Nem is olyan nehéz megállapítani, hogy ez a tekintélyt parancsoló, napbarnította ember katona, de nem közkatona, és hogy nemrég tért haza Indiából - felelte Holmes. -??Azt, hogy nemrég szerelt le, az bizonyítja, hogy kincstári bakancs van a lábán - mondta Mycroft. -??Nem úgy jár, ahogy a lovasok szoktak, de a kalapját félrecsapva viselte, mert a homlokának az egyik széle világosabb, mint a másik. Árkász nem lehet, mert sovány. Tehát t -??A gyászruháján látni, hogy nagyon közeli hozzátartozóját veszítette el. Mivel õ ma be, valószínûleg a feleségét. Gyerekholmikat vásárolt, láthatja. Csörgõt is, tehát egészen ap van. Az asszony valószínûleg belehalt a szülésbe. De egy képeskönyv is van a hóna alatt, vag egy nagyobbacska gyerekrõl is gondoskodnia kell. Kezdtem érezni, miért mondta a barátom, hogy a bátyja nála is különb képességekkel rendelkezi erlock Holmes rám nézett és mosolygott. Mycroft tubákot szippantott egy teknõchéj dobozból, m jd nagy vörös selyem zsebkendõvel lesöpörte a kabátjáról az odatévedt szemeket. -??Most jut eszembe, Sherlock, hogy egy szívedhez nagyon közel álló ügyben, igazán egyedülálló esetben a tanácsomat kérték. Nem volt annyi kita , hogy kellõképpen utánajárjak, alig tettem valamit, de igen kellemesen elgondolkozhatta m rajta. Ha szívesen meghallgatnád a részleteket ... -??De még milyen szívesen, kedves Mycroft! Mycroft írt valamit a zsebkönyvébõl kiszakított lapra, aztán csengetett, és a levelet egy ajt

ak adta. -??Megkértem Mr. Melast, hogy jöjjön át ide - mondta. - Egy emelettel fölöttem lakik , futólag ismerjük egymást, ezért is fordult hozzám tanácstalanságában. Mr. Melas tudomásom s t görög származású, és kitûnõ nyelvész. Ami a foglalkozását illeti, törvényszéki tolmács, de olgozik, ha a Northumberland Avenue szállodáiban megszálló keleti hatalmasságok valamelyikén ek erre van szüksége. Azt hiszem, leghelyesebb, ha õ maga mondja el rendkívüli kalandját. Ki svártatva egy alacsony, zömök ember csatlakozott hozzánk. Olajbarna arca és szénfekete haja elárulta, hogy déli országból származik, bár a beszéde olyan volt, mint akármelyik mûvelt ang l rázott kezet Sherlock Holmesszal, és mikor meghallotta, hogy a híres szaktekintély a tör ténetére kíváncsi, elégedetten villant meg a szeme. -??Attól félek, hogy a rendõrség nem nagyon hisz nekem - mondta panaszosan. - Sz avamra, nem. Azt hiszik, hogy ilyen dolog elképzelhetetlen, mert õk még nem hallottak ilyesmirõl. De nincs nyugtom addig, amíg meg nem tudom, mi történt az én összevissza ragtapa szozott arcú szerencsétlen ismerõsömmel. -??Érdeklõdve hallgatom - mondta Sherlock Holmes. -??Szerda este van - kezdte Mr. Melas -, tehát hétfõn éjszaka történt, amit elmesélek vagyis alig két napja. A kedves szomszédom talán már említette, hogy tolmács vagyok. Sok ny elvbõl fordítok, majdnem valamennyibõl, de mert görögnek születtem, és a nevem is görög, legi zzel a nyelvvel foglalkozom. Évek óta én vagyok a legnevesebb görög tolmács Londonban, és a s lodákban is jól ismerik a nevemet. Elég gyakran megesik, hogy a legváratlanabb idõpontokban keresnek bajba jutott idegene k vagy frissen ideérkezett utasok, akiknek szükségük van a szolgálataimra. Nem lepõdtem meg tehát, mikor hétfõn este egy jól öltözött fiatalember, egy bizonyos Mr. Latimer jelent meg a akásomban, azt mondta, hogy lent vár a bérkocsi, és hogy menjek vele. Egy görög ismerõse kere te fel üzleti ügyekben, és mivel csak az anyanyelvén beszél, feltétlenül tolmácsra van szüksé omásomra hozta, hogy a háza nem nagyon messze, Kensingtonban van. Szemmel láthatólag sie tett, valósággal betuszkolt a bérkocsiba, mikor leértünk az utcára. Bérkocsit mondtam, de csakhamar arra kellett gondolnom, hogy nem bérkocsi az, amiben utazom. Tágasabb volt, mint London négykerekû szégyenei, a felszerelése kissé kopott, de elõ elõ. Mr. Latimer leült a velem szemben levõ ülésre, és megindultunk a Charing Cross majd a S haftesbury Avenue felé. Mikor az Oxford Streethez értünk, megjegyeztem, hogy nagy kerülõve l közelítjük meg Kensingtont, de útitársam különös viselkedése láttán elakadt a szavam. A kabátja alól egy kurta, de félelmetes ólmos botot húzott elõ, többször is meglóbálta, minth a keménységét ellenõrizné. Aztán szótlanul letette maga mellé az ülésre. Utána mind a két ol a a kocsi ablakát. Döbbenten láttam, hogy az ablakok papírral vannak beragasztva, hogy ne lehessen kilátni rajtuk. - Sajnálom, hogy megfosztom a szép kilátástól, Mr. Melas - mondta. - Be kell vallanom , nem szeretném, ha megtudná, hova megyünk. Esetleg kellemetlen lehet számomra, ha máskor is odatalál." Gondolhatja, hogy ettõl a szónoklattól mennyire megijedtem. Ráadásul az útitársam fiatal volt erõs, széles vállú, akkor sem szállhattam volna szembe vele, ha nincs ólmos botja. - Nem helyénvaló ez a dolog, Mr. Latimer - dadogtam. - Tudja meg, hogy amit csi nál, megengedhetetlen." - Egy kissé önkényes, nem tagadom - mondta -, de majd kárpótolni fogjuk érte. De figye meztetnem kell, Mr. Melas, hogyha feltûnést próbál kelteni, vagy bármi olyasfélét tesz, ami a érdekeimet sérti, nagyon meg fogja bánni. Engedje meg, hogy emlékeztessem: senki sem tu dja, hova ment, és ebben a kocsiban is, a házamban is az én kezemben van." Halkan beszélt, de érdesen, nagyon fenyegetõen. Szótlanul ültem a helyemen, azon töprengtem, miért rabolt el ilyen megmagyarázhatatlanul. Bármi volt is az oka, tudtam, hogy nincs értelme tiltakozni, be kell várnom, mit hoz a jövõ. Két óra hosszat kocsikáztunk, és fogalmam sem volt róla, merre járhatunk. Néha a kerekek zörg llottam, hogy macskaköves utcában vagyunk, néha simán, csendesen suhantunk, mintha aszfa ltozott úton haladnánk. De ezt az egy dolgot leszámítva semmi sem árulta el, hol vagyunk. Az ablakokon levõ papíron nem hatolt át a fény, az elõrenézõ üveget kék függöny borította. Ne or indultunk el a Pali Mailrõl, és az órám tanúsága szerint tíz perccel kilenc elõtt álltunk re. Útitársam leeresztette az ablakot, és én egy alacsony, ívelt tetejû kaput pillantottam m eg, lámpa égett fölötte. Kiszálltam a kocsiból, a kapu kinyílt, és én mintha füvet és fákat l mikor beléptem. Hogy park volt-e ez vagy egyszerûen vidéki táj, nem tudnám megmondani. Odabent egy színes burájú gázlámpa égett, de olyan halványan, hogy nem sokat láttam, csak ann , hogy az elõcsarnok jó nagy, és képekkel van teliaggatva. A gyér világosságban is kivehettem

hogy egy alacsony, görbe vállú, gyanús külsejû, középkorú ember nyitott ajtót nekünk. Mikor ult, az üveg csillogásán láttam, hogy pápaszemet visel. - Ez Mr. Melas, Harold?" - kérdezte. - Igen." - Pompás! Jó munka volt! Ne haragudjon, Mr. Melas, de maga nélkül nem boldogultunk. Ha értelmesen viselkedik, nem fogja megbánni, de ha valami ostobasággal kísérletezne, Ist en legyen irgalmas magának." Idegesen, kapkodva beszélt, olykor nevetgélt is közben, és én még jobban féltem tõle, mint a tól. - Mit akarnak tõlem?" - kérdeztem. - Néhány kérdést kell intéznie egy görög vendégünkhöz, és meg kell mondania, hogy mit k annyit mondjon, amennyit magának mondanak, különben - és itt megint idegesen nevetett - jobb lett volna meg sem születnie." Közben kinyitott egy ajtót, és bevezetett egy elõkelõen berendezett szobába, már amennyire az alig pislákoló lámpa fényében meg tudtam ítélni. Nagy szoba volt, gazdagságról árulkodott az y minden lépésnél puha szõnyegbe süppedt a lábam. Bársonnyal behúzott székeket láttam, szép f dallót és egy japáninak látszó páncélt a kandalló mellett a falon. A lámpa alatt volt egy szé dõsebb ember intett, hogy oda üljek le. A fiatalabb kiment, és nemsokára egy másik ajtón jött be, egy bõ köntösfélébe bújtatott, lassan lépegetõ embert vezetett. Mikor a lámpa halvány fén alaposabban szemügyre vehettem az embert, borzongás járt át. Csont és bõr volt, halálsápadt; dülledõ, fényes szemén láttam, hogy a teste erõtlen, de a lelke szilárd. Mégsem a testi elese e rémített meg, hanem az, hogy ragtapasszal összevissza volt ragasztva az arca, és a száját egy vastag rongycsomó takarta el. - Megvan a palatábla, Harold? - kérdezte az öregebb, miközben a szerencsétlen leült, v gyis inkább leroskadt egy székbe. - Levetted a kötést a kezérõl? Add oda neki a palavesszõt. aga fogja feltenni a kérdéseket, Mr. Melas, õ meg majd leírja a feleleteket. Elõször is kérde ze meg tõle, hajlandó-e aláírni az iratokat?" A fogolynak szikrázott a szeme. - Soha" - írta a táblára görögül. - Mik a feltételei?" - kérdeztem zsarnokunk parancsára. - Egy ismerõs görög pap elõtt kössenek házasságot az én jelenlétemben." Megint az ideges, gonosz nevetés. - Tudja, mi vár magára?" - Nem érdekel." Ezek csak szemelvények képtelen, félig elmondott, félig leírt társalgásunk kérdéseibõl ból. Ismételten meg kellett kérdeznem tõle, nem hajlandó-e aláírni az iratokat. Mindig elutas aszt kaptam. Egyszerre csak eszembe jutott valami. Minden kérdéshez hozzáfûztem valamit, eleinte csak ártatlan dolgokat, hogy lássam, megértenek-e belõle valamit azok ketten, és mikor láttam, hogy nem, veszélyesebb játékba kezdtem. Ilyesféleképp társalogtunk: - Ez a csökönyösség nem vezet jóra. Ki maga?" - Nem érdekel. Idegen vagyok Londonban." - Csak magát okolhatja mindenért. Mióta van itt?" - Rendben van. Három hete." - Úgysem lesz magáé a vagyon. Mi baja van?" - De gonosztevõké se legyen. Éheztetnek." - Ha mindent aláír, kiszabadul. Miféle ház ez?" - Nem írok alá semmit. Nem tudom." - A lányon nem segít vele. Mi a neve?" - Elhiszem, ha látom. Kratides." - Láthatja, ha mindent aláírt. Honnan jött?" - Akkor sosem fogom látni. Athénból." Ha még öt percem lett volna, Mr. Holmes, mindent kiszedtem volna belõle, a többiek orra elõtt. Talán már a következõ kérdésem tisztázta volna a történteket, de egyszerre csak kinyíl egy nõ lépett a szobába. Nem láttam tisztán, csak annyit állapíthattam meg, hogy magas, csin s, fekete hajú, és valami lobogó fehér köpeny van rajta. - Nem tudtam tovább várni, Harold! - mondta tört angolsággal. - Olyan egyedül voltam . . . Szent isten, hiszen ez Paolos!" Az utolsó szavakat már görögül mondta. A férfi utolsó erejével letépte a ragtapaszt az arcáró rjába vetette magát. - Sofia! Sofia!" - kiabálta.

Csak egy pillanatra ölelhették meg egymást, mert a fiatalabb rabtartó megragadta a lányt és kituszkolta a szobából, az öregebb pedig könnyûszerrel elbánt kiéheztetett áldozatával, és a kivonszolta. Egy percre magamra maradtam, fel is ugrottam, abban a hiszemben, h ogy elárulja valami, hol is vagyok tulajdonképpen. Szerencsére egyetlen lépést sem tettem, mert amikor felnéztem, láttam, hogy az idõsebb ember az ajtóban áll, és le nem veszi rólam a szemét. - Készen is vagyunk, Mr. Melas - mondta. - Láthatja, hogy egy magántermészetû üggyel k pcsolatban fogadtuk bizalmunkba. Azért kellett magához fordulnunk, mert az a görögül beszélõ arátunk, aki tárgyalásainkat vezette, kénytelen volt visszautazni Keletre. Szükséges volt, h ogy valaki átvegye a szerepét, és szerencsénkre hallottunk a maga kiváló képességeirõl." Meghajoltam. - Remélem, hogy a tiszteletdíjat megfelelõnek fogja találni - mondta, és odajött hozzá - Tessék öt font. De ne felejtsen el valamit, kérem - és nevetgélve megkopogtatta a mellem et. - Ha bárkinek, érti, bárkinek csak egy szót is szól a dologról, Isten irgalmazzon magának " Leírhatatlan undorral és rettegéssel töltött el ez a jelentéktelen külsejû ember. A lámpa épp rcába világított, jobban megnézhettem magamnak. Az arca vékony volt és beesett, a szakálla he yes, finom szálú és ritkás. Beszéd közben elõreszegte a fejét, az ajka, a szemhéja szüntelenü , mintha vitustánc gyötörné. Arra gondoltam, hogy nyugtalan nevetgélése is valamilyen idegba j jele. De a szeme riasztó volt, acélszürke, hidegen csillogó, iszonyatosan, engesztelhe tetlenül kegyetlen. - Megtudjuk, ha beszél róla - mondta. - Megvannak a magunk hírforrásai. A kocsi már vá ja magát. A barátom elkíséri." Keresztülvezettek az elõcsarnokon, felültettek a kocsira. Megint láttam egy pillanatra a fákat és a kertet. Mr. Latimer szorosan a nyomomban lépkedett, a kocsiban szótlanul leült a velem szemben levõ ülésre. Csendben kocsikáztunk nagyon sokáig, felhúzott ablakokkal. Nem sokkal éjfél után megállt a kocsi. - Itt ki kell szállnia, Mr. Melas - mondta az útitársam. - Sajnálom, hogy ilyen mes sze van a lakásától, de nem tehetek mást. Ne próbálja meg a kocsit követni, mert rosszul járh " Ezzel kinyitotta az ajtót, és nekem alig volt annyi idõm, hogy kiugorjak, a kocsis máris a lovak közé csapott, és a kocsi elrobogott. Kíváncsian néztem körül. Hangával benõtt, itt-o ttyebokrok sötét foltjával tarkított réten voltam. A távolban egy házsort láttam, egy-egy eme i ablakban még égett a lámpa. A másik oldalon pedig a vasút piros fényeit pillantottam meg. A kocsi már eltûnt a szemem elõl. Nézelõdtem, azon törtem a fejem, hol lehetek. "Valaki felém tartott a sötétségben. Közelebb érve láttam, hogy egy vasúti hordár. - Meg tudja mondani, mi ez a hely?" - kérdeztem. - Wandsworth Common" - felelte. - Van még vonat Londonba?" - Körülbelül egy mérföldet kell gyalogolni, Clapham Junction állomásig - mondta. - Még elérheti az utolsó vonatot." Így végzõdött a kalandom. Mr. Holmes. Nem tudom. hol voltam, nem tudom, kivel beszéltem, c sak annyit tudok, amennyit elmondtam. De tudom, hogy itt valami nincs rendjén, és sz eretnék segíteni azon a szerencsétlenen, ha lehet. Másnap elmondtam a történetet Mr. Mycroft Holmesnak. aztán a rendõrségnek is. Egy ideig szótlanul ültünk az elképesztõ beszámoló után. Aztán Sherlock Holmes a bátyjára néz -??Mit tettetek? - kérdezte. Mycroft felvette a mellette levõ kis asztalon heverõ újságot, a Daily Newst. -?? Jutalom Paolos Kratides angolul nem beszélõ athéni görög férfi hollétére vonatkoz lágosításért. Ugyancsak jutalom jár egy Sofia keresztnevû görög hölgy hollétére vonatkozó fel 473." Minden újságban megjelent. Eddig semmi válasz. -??A görög követség mit mond? -??Érdeklõdtem. Nem tudnak semmirõl. -??Táviratozni kell az athéni rendõrfõnöknek. Mycroft felém fordult. -??Sherlock az egyetlen tevékeny ember a családban - mondta. - Szeretném, ha a kezedbe vennéd az ügyet, és tájékoztatnál, ha megtudsz valamit. -??Meglesz - mondta a barátom, és felállt. - Értesítelek téged is, Mr. Melast is. Kér m, Mr. Melas, vigyázzon magára, mert ezekbõl a hirdetésekbõl az emberrablók látni fogják, hog lárulta a titkukat. Hazafelé menet megálltunk egy távíróhivatalban. Holmes számos sürgönyt adott fel.

-??Látja. Watson - mondta -, ez nem volt elvesztegetett este. Legérdekesebb eseteim közül jó néhányat Mycroftnak köszönhetek. A most hallott esetnek, sajnos, csak egyfél agyarázata van, de néhány részlete nagyon figyelemreméltó. -??Reméli, hogy meg tudja oldani? -??Sok mindent kisütöttünk már. meglepõ lenne, ha nem tudnánk meg a még hiányzó dolgo s hozzá. Valószínûleg magának is van valami elképzelése, ami minden ismert részletet megmagya -??Homályosan ugyan, de van. -??Halljuk, mi az! -??Szerintem nyilvánvaló, hogy ezt a görög lányt a Harold Latimer nevû fiatalember s zöktette meg. -??Szöktette meg, de honnan? -??Talán Athénbõl. Sherlock Holmes a fejét rázta. -??A fiatalember egy szót sem tud görögül. A lány elég jól beszél angolul. Következés y már egy ideje Angliában van, és a fiatalember sohasem járt Görögországban. -??Tegyük föl akkor, hogy a hölgy eljött Angliába látogatóba, és Harold rábeszélte, h meg vele. -??Ez már elképzelhetõbb. -??És a lány bátyja - mert alighanem ez a rokoni kapcsolat áll fenn közöttük - utánaj rszágból, hogy közbelépjen. Vigyázatlanságában a fiatalember és öreg cinkosa kezébe esik. Fog ják, és rá akarják kényszeríteni, hogy írjon alá bizonyos papírokat, mondjuk, adja át nekik a yonát, hiszen õ lehet a gyámja. Megtagadja. A tárgyalásokhoz tolmácsra van szükség, elõször v tolmácsol, aztán ezt a Mr. Melast veszik elõ. A lány nem tud a bátyja megérkezésérõl, és csa nül deríti ki az igazat. -??Kitûnõ, Watson! - kiáltotta Holmes. - Azt hiszem, nem jár messze az igazságtól. Lá hatja, hogy minden ütõkártya a mi kezünkben van, legfeljebb attól kell félnünk, hogy megpróbá végezni velünk. Ha elég idõnk lesz, kézre kerítjük õket. -??De hogy fogjuk megtalálni azt a házat? -??Ha az elképzelésünk helytálló, és a lányt valóban Sofia Kratidesnek hívják, könnye fogunk bukkanni. Elsõsorban ebben bízhatunk, mert a bátyja nemrég érkezett Angliába, idegen még itt. Bizonyos idõnek el kellett telnie azóta, hogy Harold barátunk kapcsolatba került a lánnyal, legalábbis néhány hétnek, hiszen a lány bátyja Görögországban megtudta a dolgot, Ha egész idõ alatt ugyanazon a helyen laktak, valószínûleg nyomra fog vezetni valaki, hála Mycroft hirdetésének. Beszélgetés közben meg is érkeztünk a Baker Streetre. Holmes ment föl elsõnek az emeletre, és kor benyitott a szobánkba, meglepetten kiáltott fel. Átnéztem a válla fölött. Én is csodálkoz A karosszékben ült és pipázott Mycroft, Holmes bátyja. -??Kerülj beljebb, Sherlock! Fáradjon be, uram - mondta nyájasan, és mosolygott megütközött arcunk láttán. - Ennyi tettrekészséget nem néztél ki belõlem, ugye, Sherlock? De vallanom, érdekel ez az ügy. -??Hogy kerültél ide? -??Kocsival. Megelõztelek benneteket. -??Van valami fejlemény? -??Válasz jött a hirdetésemre. -??Ne mondd! -??De bizony. Alig néhány perccel azután, hogy elmentetek. -??És mi van a válaszban? Mycroft Holmes egy levelet vett elõ. -??Itt van - mondta. - Vékony tollal írták csontszínû miniszterpapírra, az írás alapj y beteges, középkorú ember küldte. Ezt írja: Uram, mai hirdetésére válaszolva van szerencsém ogy jól ismerem a szóban forgó hölgyet. Ha felkeresne, tájékoztathatnám errõl a szomorú törté gy jelenleg Beckenhamben lakik, a Mirtusz-villában. Tisztelõ híve: J. Davenport." Brix tonból ír - tette hozzá Mycroft Holmes. - Nem kellene most mindjárt elmennünk hozzá, hogy me ghallgassuk a szomorú történetrõl szóló tájékoztatást? -??Kedves Mycroft, a férfi élete fontosabb számunkra, mint a lány története. Szóljunk be a Scotland Yardra Gregson felügyelõért, és menjünk egyenesen Beckenhambe. Tudjuk, hogy végezni akarnak vele, minden pillanat életbevágóan fontos lehet. -??Útközben beszólhatnánk Mr. Melasért - javasoltam. - Szükségünk lehet tolmácsra. -??Nagyszerû ötlet! - mondta Holmes. - A gyerek szaladjon el kocsiért, és máris in dulhatunk.

Kihúzta az asztalfiókot, és láttam, hogy zsebre teszi a pisztolyát. -??Szükség lehet rá - mondta kérdõ tekintetemet látva. - A hallottak alapján különöse es társasággal van dolgunk. Már majdnem besötétedett, mire Mr. Melas házához értünk, a Pall Mailre. Megtudtuk, hogy valak érte jött, és magával vitte. -??Nem tudja, hogy hova? - kérdezte Mycroft Holmes -??Nem tudom, uram - felelte az asszony, aki ajtót nyitott. - Csak azt tud om, hogy kocsival mentek. -??Megmondta a látogató a nevét? - Nem, uram. -??Egy elég magas, jóképû fiatalember volt? -??Nem, uram, alacsony, pápaszemes kis ember volt, beesett képû, de nagyon kedves, mindig nevetgélt, ahogy beszélt. -??Gyerünk! - kiáltotta Sherlock Holmes türelmetlenül. - Egyre komolyabb a dolog - mondta, miközben a Scotland Yard felé haladtunk. - Megint megfogták Melast. A múltkor i tapasztalataikból tudják, hogy nem valami bátor ember. Most is csak megjelent ez a g onosztevõ, és õ ijedten és ellenkezés nélkül követte. Megint a nyelvtudására van szükségük, d munkájával, lehet, hogy vele is végezni akarnak, hiszen elárulta õket. Azt reméltük, hogy vonattal hamarabb megérkezünk Beckenhambe, mint a kocsi, de legalábbis vele egyszerre. Igen ám, de a Scotland Yardon egy órába telt, amíg elõkerítettük Gregson felü lõt, és megszereztük a házkutatási engedélyt. Háromnegyed tízkor értünk a London Bridge állom zenegykor érkeztünk meg Beckenhambe. Az állomástól fél mérföldnyire volt a Mirtusz-villa - eg agy sötét épület egy park közepén, jó messzire az úttól. Elküldtük a kocsinkat, és megindultu lé. -??Minden ablak sötét - mondta a felügyelõ. - Ki haltnak látszik a ház. -??Kirepültek a madarak, üres a fészek - mondta Holmes. -??Honnan tudja? -??Az elmúlt órában egy sok csomaggal megrakott kocsi hajtott ki a parkból. A felügyelõ nevetett. -??Én is láttam a keréknyomokat a kertkapunál levõ lámpa fényében. De honnan szedi az amit a csomagokról mond? -??Láthatta, hogy ugyanaz a keréknyom vezet kifelé is, befelé is. De a kifelé menõ s okkal mélyebb. Biztosra vehetjük, hogy nagy súlyt cipelt az a kocsi. -??Ez több, mint amennyit én látok - mondta a felügyelõ a vállát vonogatva. - Nem les könnyû betörni a kaput. Próbáljuk meg, hátha meghallanak bennünket. Vadul megkopogtatta a kaput, megrángatta a csengõ zsinórját, de hiába. Holmes elosont, és néh perc múlva már jött is visszafelé. -??Egy ablak nyitva van - mondta. -??Szerencse, hogy maga a mi oldalunkon van, Mr. Holmes, és nem ellenünk - m ondta a felügyelõ, látva, milyen ügyesen pattantotta fel az ablakzárat a barátom. -- Ilyen kö mények közt, gondolom, hívás nélkül is besétálhatunk. Egyikünk a másik után mászott be egy nagy szobába, alighanem abba, amelyikrõl Mr. Melas beszé t. A felügyelõ meggyújtotta a lámpást. Láttuk a két ajtót, a függönyt, a lámpát, a japáni vér amirõl beszámolt. Az asztalon két pohár volt, egy üres konyakosüveg és a vacsora nyomai. -??Mi ez? - kérdezte Holmes hirtelen. Hallgattunk és füleltünk. Halk nyögést hallottunk valahonnan a fejünk fölül. Holmes az ajtóhoz ugrott, kirohant az elõcsarnokba. A baljós hang az emeletrõl hangzott. Felrohant a lépcsõn, a felügyelõ meg én a nyomában, és Mycroft is sie t, már amennyire hatalmas teste megengedte. Három ajtót láttunk az emeleten, és a középsõ mögül szivárgott ki a nyögés, sokszor elhalóan, te a sikoltásig felerõsödve. Az ajtó be volt zárva, de a kulcs kívülrõl volt a zárban. Holmes te az ajtót, beszaladt, de egy szempillantás múlva megint kijött, és a szája elé tartotta a k zét. -??Széngáz! - kiáltotta. - Várjunk. Ki fog tisztulni. Benéztünk, és láttuk, hogy a sz n egy háromlábú rézüstbõl halvány, kékes láng csap fel. Csak ez világított a szobában, sápadt ajzolt a padlóra, a fal tövében, az árnyékban pedig két összeroskadt emberalak körvonalait ve tük ki. Rettenetes, fojtó gáz áradt ki a nyitott ajtón, fuldokoltunk, hörögtünk tõle. Holmes aladt a lépcsõ legtetejére, hogy friss levegõt szippantson, aztán berohant a szobába, kinyit otta az ablakot, és a rézüstöt kihajította a kertbe. -??Egy perc múlva bemehetünk - mondta lihegve, mihelyt újra kint volt. - Hol v

an gyertya? Odabenn nem nagyon tudnánk még gyufát sem gyújtani. Tartsd ide a gyertyát az a jtóhoz, Mycroft, és mi kihozzuk a szerencsétleneket. Gyerünk! Berohantunk, és kirángattuk a megmérgezett embereket a szobából. Mind a kettõjüknek szederjes volt a szája, puffadt, sötét az arca és dülledt a szeme. Eszméletlenek voltak. A vonásaik ann ira eltorzultak, hogy ha a fekete szakáll és a tömzsi termet el nem árulja, talán fel sem ismerjük a görög tolmácsot, akitõl alig néhány órája köszöntünk el a Diogenész Klubban. A kez san össze volt kötve, a szeme fölött egy nagy ütés nyoma. A másik megkötözött ember magas vol nttá-bõrré aszalódott, az arca ragtapasszal furcsán összevissza ragasztva. Amikor lefektettük már nem is nyögött, és egyetlen pillantással megállapíthattam, hogy rajta már nem tudunk seg . Mr. Melas azonban élt, és egy óra múlva elégedetten láttam, hogy az ammónia és a konyak hat inyitja a szemét, és tudtam, hogy én hoztam vissza az élõk közé onnan, ahonnan egyszer nem le z visszatérés. A történet, amit elbeszélt, elég egyszerû volt, és mindenben megerõsítette következtetéseinke gatója ólmos botot vett elõ a kabátja ujjából, mihelyt belépett hozzá, és õ annyira félt a rö haláltól, hogy másodszor is elrabolhatták. A nevetgélõ gonosztevõ olyan delejes hatással vol szerencsétlen nyelvészre, hogy még most is csak reszketõ kézzel és falfehér arccal tudott be zélni róla. Nyomban Beckenhambe vitték, egy újabb tárgyaláson kellett betöltenie a tolmács sz pét. Ez a tárgyalás még az elõzõnél is drámaibb volt: a két angol meggyilkolással fenyegette ot, ha nem teljesíti követelésüket. De be kellett látniuk végül, hogy minden fenyegetésük hiá isszavezették a fogságba, aztán Melast vették elõ, árulással vádolták, a hirdetést hozták fel , leütötték az ólmos bottal. Utána már csak arra emlékszik, hogy fölé hajoltunk. Ez volt a görög tolmács páratlanul érdekes esete - a megoldását még ma is egy kis rejtély öve irdetésre válaszoló úriember jóvoltából megtudtuk, hogy a szerencsétlen görög lány gazdag csa tt, látogatóba jött a barátaihoz Angliába, megismerkedett ezzel a Harold Latimer nevû fiatal emberrel, beleszeretett, és a fiatalember rábeszélte, hogy szökjön meg vele. Megdöbbent barát i megelégedtek azzal, hogy a bátyját értesítették - és mosták a kezüket. A lány bátyja Athénb zott, és ügyetlenségében Latimer és a társa, egy William Kemp nevû, szörnyeteg elõdöktõl szár võ kezébe került. Ezek ketten tudták, hogy a görög nem tud angolul, ki van szolgáltatva nekik rabságban tartották, kegyetlenségükkel és az éheztetéssel azt akarták elérni, hogy rájuk ruh ga és a lány vagyonát. A lány nem tudott róla, hogy a bátyját a házban tartják fogva, és Lati is ragasztották összevissza a férfi arcát ragtapasszal, hogy ha véletlenül meglátja, ne isme je fel egykönnyen. De a lány finom nõi ösztönével már az elsõ pillanatban, a görög tolmács lá elismerte a bátyját. A lány is fogoly volt, hiszen rajtuk kívül csak ketten voltak a házban, a kocsis meg a felesége, a két gonosztevõ engedelmes eszközei. Mikor megtudták, hogy a ti tkuk kipattant, és megértették, hogy a foglyukat semmire sem tudják rákényszeríteni, néhány ó kezésünk elõtt a lánnyal együtt megszöktek a bútorozottan bérelt házból, de elõbb még megprób azon, aki dacolni mert velük, és azon, aki elárulta õket. Néhány hónap múlva egy érdekes újságkivágást kaptunk Budapestrõl. Arról volt benne szó, hogy , aki egy lánnyal utazott, tragikus körülmények közt meghalt. Egymást szúrták le, legalábbis yar rendõrség véleménye szerint, hajba kaptak, és halálosan megsebezték egymást. Holmesnak az an, úgy tudom, más a véleménye: mindmáig azt hiszi, hogy ha valaki megtalálná a görög lányt, atná tõle, hogyan állt bosszút a maga megrontóin és a bátyja gyilkosain. A haditengerészeti szerzõdés

A házasságkötésemet követõ júliust három érdekes eset tette emlékezetessé, mindháromban em Sherlock Holmes oldalán, és tanulmányozhattam a módszereit. Mindhárom esetrõl készítettem yzeteket, a címük: A második folt esete, A haditengerészeti szerzõdés esete és A fáradt kapit sete. Az elsõben olyan komoly kérdések forogtak kockán, az országnak olyan neves családjai k everedtek bele, hogy még évekig nem hozhatom nyilvánosságra. Pedig Holmes minden vállalkozás a közül ebben bizonyította következtetéses módszerének fölényét a legcsattanósabban, ebben ví nak legõszintébb tiszteletét, õrzöm annak a beszélgetésnek a csaknem szó szerinti jegyzõkönyv ben Dubuque úrnak, a párizsi rendõrség egyik vezetõjének, és Fritz von Waldbaumnak, az ismert danzigi szaktekintélynek elmagyarázta, mi történt valójában, mert a két úr másodrangú fontoss goldására pazarolta erejét. Majd ha beköszönt az új évszázad, talán történetünket is el lehet en ezért most a második említett esetre térek rá. hiszen néhány pillanatra ez is létfontosság zott országunk számára, és számos részlete valóban egyedülállóan érdekessé teszi. Középiskolás koromban jó barátságban voltam egy Percy Phelps nevû fiúval. Nem volt nagy korkü tünk, két osztállyal járt fölöttem. Kitûnõ képességû fiú volt, minden megnyerhetõ iskolai jut lt, ösztöndíjjal jutott be az egyetemre, és Cambridge-ben is sikert sikerre halmozott. Ráa

dásul kitûnõ összeköttetésekkel rendelkezett, már kisfiú korunkban is tudtuk róla, hogy anyai bátyja Lord Holdhurst. a híres konzervatív politikus. Az iskolában nem sok hasznát vette e nnek az elõkelõ rokonságnak: mi remek szórakozásnak tartottuk, ha megkergethettük a krikettpá yán, ha megcsapkodhattuk a krikettkapu pálcáival. De minden megváltozott, mihelyt elvégezt e az iskoláit. Hallottam valamit róla, hogy a jó fejének és a kitûnõ összeköttetéseinek hála, kapott a külügyminisztériumban, de aztán még a létezésérõl is megfeledkeztem, míg a következ be nem juttatta: Biarbrae, Woking Kedves Watson, minden bizonnyal emlékszik még Phelpsre, az ebihalra", aki akkor járt ötödikbe, amiko r maga harmadikba. Lehet, hogy még azt is tudja, hogy a nagybátyám jóvoltából kitûnõ állást k külügyminisztériumban, becsültek és tiszteltek, de most egy rettenetes szerencsétlenség vége ethet szépen ívelõ pályámnak. Nincs értelme, hogy megírjam a szörnyû esemény részleteit. Ha eleget tesz a kérésemnek, úgyis ndhatom személyesen. Kilenc hétig ideglázban feküdtem, és még most is nagyon gyenge vagyok. Nem tudná-e elhozni hozzám a barátját, Mr. Holmest? Szívesen meghallgatnám, mi a véleménye az , bár az illetékesek azt mondják, hogy nincs mit tenni. Kérem, próbálja meg idecsábítani, még minél hamarabb. Rettenetes feszültségben élek, minden perc egy örökkévalóságnak látszik. Mon neki, hogy nagyra becsülöm a képességeit, és csak azért nem fordultam hozzá hamarabb, mert a végzetes csapás óta szinte még nem is tértem magamhoz. Most újra tisztább a fejem, de el sem erem hinni, annyira félek a visszaeséstõl. Olyan gyenge vagyok, hogy tollba mondom ezt a levelet is, mint az írásból láthatja. Kérem, próbálja meg magával hozni! Hajdani iskolatársa Percy Phelps

Volt ebben a levélben valami, ami szíven ütött: a szánalomra méltó esedezés, hogy Holmest vig magammal. Annyira meghatódtam, hogy egyedül is megpróbáltam volna mindent, bármilyen nehézn ek ígérkezett is az ügy, de tudtam, hogy Holmes örömmel segít, olyan szívesen ad tanácsot, am en szívesen fogadják. Feleségem egyetértett velem, azt mondta, hogy ne vesztegessük az idõt, haladéktalanul terjesszük Holmes elé az esetet. Egy órával a reggeli után ott voltam ismét a jól ismert Baker Street-i szobában. Holmes a kis asztalnál ült házikabátban, valami vegytani kísérletet végzett. A kékes fényû Bu a fölött vadul fortyogott valami a nagy retortában, a lepárolt cseppek egy kétliteres mérõedé en gyûltek össze. A barátom alig nézett rám, amikor beléptem, és én, látva, hogy a kísérlet f y karosszékbe telepedtem, és vártam. Holmes néhány csepp vegyszert szippantott fel különbözõ a pipettájával, és a végén egy oldatot tartalmazó kémcsõvel állt meg az asztal mellett. Jobb n egy darabka lakmuszpapírt szorongatott. -??Sorsdöntõ pillanatra érkezett, Watson - mondta. - Ha a papír kék marad, minden rendben van. Ha pirosra változik, egy ember eljátszotta az életét. Beletette a papírt a kémcsõbe. Nyomban piszkosvörösre változott a színe. -??Gondoltam! - mondta. - Egy pillanat, és a rendelkezésére állok, Watson. A per zsa papucsban talál dohányt. Leült az íróasztalához, megírt néhány táviratot, átadta õket az inasnak. Aztán a szemközti sz magát, fölhúzta a térdét, átkulcsolta hosszú, vékony lábszárát. -??Közönséges kis gyilkosság - mondta. - Remélem, hogy maga érdekesebb dolgot tartog at a számomra. Maga valamilyen bûntény viharmadara, Watson. Mirõl van szó? Átadtam neki a levelet. Nagy figyelemmel olvasta. - Nem sokat tudunk meg belõle jegyezte meg, és visszaadta. -??Szinte semmit. -??De a kézírás érdekes. -??Nem õ maga írta. -??Tudom. Egy nõ írta. -??Nem! Biztosan férfi írta - kiáltottam. -??Nõi írás, méghozzá erõs akaratú nõ írása. Tudja, a nyomozás kezdetén az is számít, , hogy a barátja, szerencséjére vagy szerencsétlenségére, egy kivételes jellemû nõvel van köz csolatban. Máris érdekel ez az ügy. Ha maga is útra kész, indulhatunk Wokingba. Megnézzük a b jba keveredett diplomatát és a hölgyet, akinek a leveleit tollba mondja. Kedvezett nekünk a szerencse, még elértük a legközelebbi vonatot a Waterloo pályaudvaron, és gy óra múlva már Woking hangás rétjein és fenyõfái közt sétáltunk. Biarbrae egy nagy parkban alig néhány percre az állomástól. Beküldtük a névjegyünket, bevezettek minket egy szépen bere fogadószobába. Néhány perc múlva egy köpcös ember lépett be, és nagyon szívélyesen üdvözölt.

t a negyvenhez, mint a harminchoz, de pirospozsgás képe, fürge szeme láttán inkább valamiféle kövérkés és haszontalan iskolás fiúnak tartotta az ember, mint férfinak. -??Örülök, hogy eljöttek - mondta, és hevesen megrázta a kezünket. - Percy hajnal óta gukat emlegeti. Szegény fickó! Ez az utolsó szalmaszál. Az apja meg az anyja megkért, hogy fogadjam magukat. Nekik kínszenvedés volna beszélni errõl az eseményrõl. -??A részleteket még nem ismerjük - mondta Holmes. - Látom, hogy maga nem tarto zik a családhoz. Új ismerõsünk meglepõdött, de aztán végignézett magán, és nevetni kezdett. -??Szóval észrevette az óraláncomon a J. H. betûket! - mondta. - Egy pillanatra az t hittem, hogy ez valami bûvészmutatvány. Joseph Harrison vagyok, és mivel Percy a húgomat , Annie-t veszi feleségül, mégiscsak rokonságba fogok kerülni vele. A húgom ott is van melle tte, a szobájában, õ ápolta az elmúlt két hónapban. De talán mehetnénk is, mert Percy már nag metlen. Átmentünk egy másik szobába, nem messze a fogadószobától. Minden zugát, minden sarkát virágok maga a szoba félig nappali, félig háló volt. Az ablakon beáradt a kert, a balzsamos nyári l evegõ illatja, az ablak elõtti heverõn pedig egy sápadt, törõdött fiatalember feküdt. Egy nõ llette, és mikor beléptünk, felállt. -??Elmenjek, Percy? - kérdezte. A férfi megfogta a kezét, hogy el ne mehessen. -??Hogy van, Watson? - üdvözölt barátságosan. - Meg sem ismertem ezzel a nagy baju sszal, de azt hiszem, aga sem ismerne rám egykönnyen. Ha nem tévedek, ez Mr. Sherlock Holmes, a maga híres barátja. Gyorsan bemutattam õket egymásnak. Leültünk. A köpcös férfi magunkra hagyott bennünket, de a ott maradt, fogta a beteg kezét. Érdekes nõ volt, alacsonyabb és erõsebb a megszokottnál, a bõre gyönyörû, olajbarna, a szeme olaszosan nagy és sötét, a hajkoronája csodálatosan fekete. ette még sápadtabbnak, még megviseltebbnek látszott társának fehér arca. -??Nem akarok visszaélni a türelmükkel - mondta Phelps, és felült a heverõn. - Mindjá t a közepén kezdem. Szerencsés és boldog ember voltam, éppen nõsülni készültem, amikor ez a v és végzetes balszerencse tönkretette az életemet. Watson alighanem elmondta, hogy a külügyminisztériumban dolgoztam, és a nagybátyám támogatásá yorsan elég magas állásba jutottam. Mikor a nagybátyám a jelenlegi kormányban külügyminiszter tt, több titkos munkát rám bízott, és mivel mindig sikerrel oldottam meg a feladatot, jó véle ye volt tudásomról és tapintatomról. Körülbelül két hónappal ezelõtt, pontosan május 23-án be ozószobájába, megdicsért, hogy jól végeztem a munkámat, és elárulta, hogy újabb bizalmas fela szt ki rám. - Ez itt - mondta, és egy szürke irattekercset vett elõ az asztalából - az Anglia és O aszország közötti titkos szerzõdés eredeti példánya. A sajtó, sajnos, már megneszelt valamit ogról. Nagyon fontos, hogy semmi további ne szivárogjon ki róla. A francia vagy az orosz nagykövetség óriási összeget fizetne, ha megtudhatná, mi van ebben az iratban. Ha nem volna elengedhetetlenül szükséges, hogy lemásoljuk, ki sem adnám a kezembõl. Van íróasztal a szobá - Van, uram." - Fogja a szerzõdést, és zárja el. Kiadom az utasítást, hogy maga itt maradhat, mikor többiek elmennek, és akkor nyugodtan másolhatja, nem fogják kilesni a titkot. Ha elkészült a munkával, zárja el az eredetit is, a másolatot is, és holnap reggel személyesen adja át ne kem." Fogtam az írást... -??Bocsánat, egy pillanat! - mondta Holmes. - Négyszemközt beszélgettek? -??Igen. -??Nagy szobában? -??Legalább kilencszer kilenc méteresben. -??A szoba közepén? -??Körülbelül. -??Halkan? -??A nagybátyám mindig nagyon halkan beszél. Én pedig szinte meg sem szólaltam. -??Köszönöm - mondta Holmes, és lehunyta a szemét. - Kérem, folytassa. -??Mindent úgy csináltam, ahogy mondta, és megvártam, hogy a többiek elmenjenek. E gy szobatársamnak, Charles Gorotnak volt valami hátralékos munkája. Magára hagytam, elment em vacsorázni. Mire visszajöttem, már elment. Sietni akartam a munkámmal, tudtam, hogy J oseph - Mr. Harrison, akivel az elõbb találkoztak - a városban van, és hogy a tizenegyes vonattal utazik haza Wokingba. Szerettem volna elérni ezt a vonatot, ha lehetséges.

Belenéztem a szerzõdésbe, és láttam, hogy a nagybátyám nem túlzott, mikor végzetesen fontosna lvánította. Nem akarok a részletekrõl beszélni, de annyit elárulhatok, hogy Nagy-Britannia és a hármas szövetség kapcsolatait szabályozza, és meghatározza, milyen politikát kövessen Angli ha a francia flotta erõsebb lesz a Földközi-tengeren, mint az olasz. Csak haditengerésze ti kérdésekrõl volt szó benne. A végén a szerzõdést megkötõ magas rangú megbízottak aláírása. gészet, aztán nekiültem a másolásnak. Hosszú irat volt, huszonhat cikkely, francia nyelven. Iparkodtam, ahogy csak tudta m, de kilenc órára csak kilenc cikkellyel készültem el, láttam, hogy a vonatomat már nem érhe em el. Szédültem, üres volt a fejem, talán a vacsora, talán az egész napi munka miatt. Egy c sésze kávé talán felébresztene. A lépcsõházban, a portásfülkében egész éjszaka ül egy portás, túlórázó hivatalnokoknak a borszeszlámpáján. Csöngettem neki. Meglepetésemre egy asszony jelent meg a szobámban, egy középkorú, durva arcú, kötényes asszon Azt mondta, hogy a portás felesége, õ szokott takarítani. Megrendeltem a kávét. Még két cikkelyt lemásoltam, de álmosabb voltam, mint valaha. Felkeltem, sétáltam a szobában, hogy megmozgassam a lábam. A kávénak se híre, se hamva, el sem tudtam képzelni, hogy miért n em hozzák még. Kinyitottam az ajtót, kimentem a folyosóra, hogy utánanézzek. A szobámnak ninc más kijárata, csak ez a rosszul világított, keskeny folyosó. Íves lépcsõben végzõdik, és a l a portás fülkéje. A lépcsõbõl egy pihenõnél egy másik folyosó ágazik el. Ez egy keskeny lépc ik, az oldalbejárathoz vezet. Itt jönnek be a hivatalszolgák, de a hivatalnokok is, ha gyorsan be akarnak jutni a Charles Streetrõl. -??Köszönöm, azt hiszem, hogy értem - mondta Sherlock Holmes. -??Nagyon fontos, hogy ezt jól megjegyezze. Lementem a lépcsõn, és az elõcsarnokba n láttam, hogy a portás alszik a fülkéje mélyén, forr a víz a borszeszlángon, ki-kifröccsen a a földre. Már nyújtottam a karom, hogy felrázzam a portást, aki rendületlenül aludt, de egys erre csak megszólalt a feje fölött a csengõ, és õ felriadt. - Mr. Phelps?" - kérdezte csodálkozva. - Lejöttem, hogy megnézzem, mi van a kávémmal." - Feltettem a vizet, de elaludtam, uram - mondta, rám nézett, aztán fel a falra, a csengõre, és egyre döbbentebb képet vágott. - De ha maga itt van, uram, ki csengetett?" - Ki csengetett? - kérdeztem. - Milyen csengõ ez?" - A maga szobájának a csengõje, uram." Jeges kéz szorította össze a szívemet. Valaki van a szobámban, és a féltett írás az asztalon ! Felrohantam a lépcsõn, végigszáguldottam a folyosón. A folyosó üres volt, Mr. Holmes, és ür lt a szoba is. Minden úgy volt, ahogy hagytam de a gondjaimra bízott irat eltûnt az as ztalról. A másolat ott volt, de az eredeti eltûnt, Holmes felegyenesedett ültében, a kezét dörzsölte. Láttam, hogy nagyon kedvére való a történe -??És mit csinált? - kérdezte. -??Rögtön tudtam, hogy a tolvaj az oldalkapu felõli lépcsõn jött fel. Ha a másikon jö találkozunk. -??Biztos benne, hogy nem rejtõzködhetett egész idõ alatt a szobában vagy a maga s zavai szerint is nagyon rosszul világított folyosón? -??Képtelenség. Még egy egér sem tudna ott megbújni. Nincs mi mögé elrejtõzni. -??Köszönöm. Kérem, folytassa. -??A portás a sápadt arcomról látta, hogy valami baj van, feljött velem a lépcsõn. Mi d a ketten kirohantunk a folyosóra, leszaladtunk a Charles Streetre vezetõ lépcsõn. Az o ldalkapu csukva volt, de nem volt bezárva. Feltéptük, kiugrottunk az utcára. Világosan emlék szem, hogy a közeli templom órája hármat ütött. Háromnegyed tíz volt. - Ez fontos - mondta H es, és felírta a kézelõjére. -??Koromsötét volt az éjszaka, meleg esõ szemetelt. Egy lelket sem láttunk a Charl es Streeten, de a sarkon, a Whitehallon nagy volt a forgalom. Ahogy voltunk, kal ap-sapka nélkül kiszaladtunk a sarokra. A túlsó sarkon állt egy rendõr. - Betörés! - lihegtem. - Egy nagy értékû iratot loptak el a külügyminisztériumból. Nem alakit erre?" - Negyedóra óta vagyok itt, uram - mondta a rendõr. - Azóta egyvalaki járt erre, egy kockás kendõbe burkolózó, magas, idõs asszony." - Az az én feleségem - mondta a portás. - Más nem járt erre?" - Más nem." - Akkor a másik úton ment a tolvaj" - kiabálta a portás, és megrángatta a kabátom ujjá Nem tetszett nekem a dolog, és gyanakodni kezdtem, hogy mindenáron el akar távolítani in nen.

- Nem tudom, uram. Láttam, hogy erre jön, de nem volt okom rá, hogy szemmel tarts am. Sietett." - Mennyi ideje látta?" - Néhány perce." - Öt percen belül?" - Nem lehetett több, mint öt perce." - Csak az idejét vesztegeti, uram, pedig minden perc számít - kiabálta a portás. - Sz avamra mondom, hogy a feleségemnek semmi köze az egészhez, jöjjön az utca másik végére! Ha ne , megyek egyedül!" - és már futott volna az ellenkezõ irányba. Utánakaptam, elcsíptem a kabátja ujját. - Hol lakik?" - kérdeztem. - Brixtonban. Ivy Street 16. - felelte. - Higgye el, hamis nyomot követ, Mr. Phelps. Jöjjön az utca másik végére, hátha megtudunk valamit."

Nem tehettem egyebet, megfogadtam a tanácsát. A rendõr is velünk tartott. Itt is nagyon forgalmas volt az utca, sok ember járt-kelt erre, de mindenki sietett, hogy behúzódjon valahova az esõ elõl. Senki nem ácsorgott az utcán, senki sem tudott felvilágosítással szolg i. Visszamentünk a minisztériumba, átkutattuk a lépcsõházat és a folyosót, de hiába. A szobába v yosót vajszínû linóleum borítja, nagyon jól látszanak rajta a lábnyomok. Gondosan megvizsgált e nem láttunk rajta idegen nyomot. -??Egész este esett? -??Hét órától fogva. -??Hogyhogy a takarítónõ, aki kilenc órakor ment be magához, nem sározott össze minde t a cipõjével? -??Jó, hogy szóvá teszi. Én is gondolkoztam rajta annak idején. A takarítónõk a portá leveszik a cipõjüket, és posztópapucsba bújnak. -??Értem. Szóval nem láttak lábnyomokat, pedig esõs volt az idõ aznap este. Rendkívül kesen bonyolódnak az események. És mit csinált? -??A szobát is átkutattuk. Titkos ajtó nincs sehol. Az ablakok kilenc méterre va nnak az utcától. Mindkét ablak belülrõl volt bezárva. A szoba szõnyegborításos, tehát csapóaj t benne. A mennyezet sima, fehér. A nyakamat teszem rá, hogy az, aki a papírokat elvit te, csak az ajtón juthatott be a szobába. -??És a kandalló? -??Nincs kandalló. Kályha van. A csengõzsinór éppen az asztalom fölött lóg. Aki cseng tt, oda kellett jönnie az asztalomhoz. És miért csenget az ilyen bûnözõ? Megoldhatatlan rejté y. -??Az eset valóban szokatlan. És ezek után mit tett? Körülnézett a szobában, gondolom hogy nem fedezi-e fel a betolakodó nyomait - szivarvéget, ottfelejtett kesztyût, hajtût , valami apróságot. -??Semmit sem találtam. -??Nem érzett valamilyen szagot? -??Nem is gondoltam rá. -??Pedig a dohány szaga nagy segítség lehet. -??Nem dohányzom, éppen ezért, gondolom, megéreztem volna, ha dohányszag van a szo bában. Semmi sem volt, ami útbaigazíthatott volna. Egyetlen kézzelfogható valami akadt: az a tény, hogy a portás felesége, Mrs. Tangey elsietett a minisztériumból. A portás nem tudot t magyarázatot adni a viselkedésére, csak azt mondta, hogy az asszony mindennap ilyen idõ tájban szokott hazamenni. A rendõr meg én úgy éreztük, leghelyesebb azonnal megkeresni az asszonyt, hogy ne szabadulhasson meg a papíroktól, ha ugyan egyáltalán nála vannak. Ekkorra már a Scotland Yard is megtudta a dolgot, és egy nyomozó, Mr. Forbes meg is je lent, és nagy buzgalommal látott munkához. Kocsit béreltünk, félóra múlva már meg is érkeztün ott címre. Egy fiatal lány nyitott ajtót, mint megtudtuk, Mrs. Tangey legidõsebb lánya. Az anyja még nem ért haza, így hát leültettek bennünket az utcai szobában. Tíz perc múlva kopogtak az ajtón, és itt követtük el az egyetlen komoly hibát, engem terhel é a felelõsség. Nem mi nyitottunk ajtót, hanem a lány. Hallottuk, hogy mit mond: Két ember vá magára az utcai szobában, anyám." Hallottuk, hogy valaki nyomban ezután végigszaladt a fo lyosón, Forbes felrántotta az ajtót, berohantunk a hátsó szobába vagy inkább konyhába. Sajnos z asszony megelõzött minket. Dacos tekintettel nézett ránk. de amikor megismert, leesett az álla.

- Mr. Phelps az irodából!" - kiáltotta. - Miért, mit gondolt, hogy kik vagyunk? Miért akart elszökni elõlünk?" - kérdezte a tá m.

- Azt hittem, hogy a végrehajtó - mondta. - Meggyûlt a bajunk egy kereskedõvel." - Nem valami ügyes kibúvó - mondta Forbes. - Minden okunk megvan rá, hogy feltételezzü , hogy maga egy fontos iratot elhozott a külügyminisztériumból, és most azért szaladt be ide . hogy megszabaduljon tõle. Velünk kell jönnie a Scotland Yardra, meg fogják motozni." Hiába tiltakozott, hiába rúgkapált, kocsiba ültettük, és útnak indultunk. Elõbb természetesen ttuk a konyhát, belenéztünk a tûzhelybe, hogy nem égette-e el a papírokat, amíg néhány pillan egyedül volt. Nem láttunk sem papírfoszlányokat, sem iratra valló hamut. A Scotland Yardon tüstént átadtuk egy nõi nyomozónak. Halálra válva vártam, hogy mit fog mondani. Az iratnak s e, se hamva. Ekkor éreztem elõször, milyen kétségbeejtõ a helyzetem. Eddig csinálhattam valam t, nem értem rá tépelõdni. Annyira bíztam benne, hogy visszaszerzem a szerzõdést, hogy nem is gondoltam rá, mi lesz, ha nem sikerül. Most már nem tehettem semmit, nyugodtan gondolk ozhattam a helyzetemrõl. Iszonyatos volt! Watson a megmondhatója, hogy már az iskolában is túlérzékeny, ideges kölyök voltam. Ilyen a természetem. Nagybátyámra gondoltam, a miniszte aira, a szégyenre, amit rájuk hoztam, de magamra is, a szeretteimre is. Rettenetes b alszerencse áldozata voltam, de hiába, ha egy ország érdeke forog kockán, a balszerencse i s megbocsáthatatlan. Tönkretettem magam, szégyenteljesen és jóvátehetetlenül tönkretettem. Ne s tudom, mit csináltam. Azt hiszem, hogy valami kínos jelenetet rendeztem. Homályosan emlékszem, hogy körülálltak a tisztviselõk, csitítgatni próbáltak. Az egyikük kivitt a Waterl audvarra, és felültetett a wokingi vonatra. Azt hiszem, egészen hazáig kísért volna, ha nem találkozunk össze a vonatnál a közelünkben lakó Ferrier doktorral. Az orvos igen kedvesen a védõszárnyai alá vett, és jól tette, mert a wokingi állomáson kitört rajtam a roham, és valós , mire hazaértünk. Elgondolhatja, mit éreztek az otthoniak, amikor a doktor csengetése felverte õket álmukból , és látták, milyen állapotban vagyok. Szegény Annie-nek és anyámnak majd meghasadt a szíve. rier doktornak elmondott a nyomozó egyet-mást a pályaudvaron, tehát be tudott számolni róla, mi történhetett, és ez a beszámoló nem nyugtatta meg a kedélyeket. Nyilvánvaló volt. hogy el káig fogok betegeskedni, éppen ezért szegény Josephet kitették ebbõl a szép szobából, ezt ren be nekem betegszobának. Kilenc hétig feküdtem itt eszméletlenül vagy az idegláztól tébolyodot . Csak Miss Harrison ápolásának és az orvos gondosságának köszönhetem, hogy egyáltalán beszél ukkal. Miss Harrison egész áldott nap velem volt, éjszaka pedig egy ápolónõ viselte a gondom at, mert õrjöngésemben mindenre képes voltam. Lassan kezdett tisztulni az agyam, de csak az utolsó három napban tért vissza az emlékezõtehetségem. Bár néha azt szeretném, ha sohasem olna vissza. Mihelyt magamhoz tértem, táviratoztam a nyomozást vezetõ Mr. Forbesnak. El is jött hozzám, és elmondta, hogy minden fáradozásuk ellenére sem bukkantak nyomra. Ízekre sz dték a portást és a feleségét, de nem jutottak vele sehova. Aztán az ifjú Gorot-t kezdték gya i, azt, aki aznap este valamilyen hátralékos munkája miatt benn maradt egy ideig a min isztériumban. Semmi sem szólt ellene, csak az, hogy sokáig benn maradt, és hogy francia neve van. De én csak akkor láttam munkához, amikor Gorot elment, és ez a hugenotta õsöktõl sz azó fiatalember éppen olyan angol érzésû és neveltetésû, mint bármelyikünk. Semmi terhelõ ada aláltak, ezt a szálat is el kellett ejteni. Maga az utolsó mentsváram, Mr. Holmes. Ha ma ga sem tud segíteni rajtam, elveszítem az állásom is, a becsületem is. A beteget kifárasztotta a hosszú szónoklat, visszahanyatlott a párnáira, a gondviselõje egy pohárka erõsítõ orvosságot adott neki. Holmes szótlanul ült, a fejét hátravetette, a szemét l - más talán azt hihette, hogy nem is figyel, de én tudtam, hogy ez a legteljesebb összp ontosítás jele. -??A beszámolója olyan alapos volt - mondta végül -, hogy csak egy-két kiegészítõ kér ll feltennem. Egy dolog mindenesetre nagyon fontos. Említette-e bárkinek is. hogy mi lyen munkát kell elvégeznie? -??Senkinek. -??Mondjuk Miss Harrisonnak? -??Nem. Nem is voltam itthon a megbízatás és a munka megkezdése közötti idõben. -??És egyetlen ismerõse sem kereste fel véletlenül? -??Egyetlenegy sem. -??Tudták az ismerõsei, hogyan juthatnak be magához a minisztériumba? -??Tudták. Én magam mutattam meg nekik. -??De ha nem szólt nekik a dologról, úgyis hiábavaló az érdeklõdésem. -??Nem szóltam senkinek. - Mit tud a portásról?

-??Semmit, csak azt. hogy kiszolgált katona. -??Melyik ezredben szolgált? -??Ezt véletlenül tudom. A Coldstream gárdaezredben. -??Köszönöm. Forbestól bizonyára megtudhatom az összes részleteket. A rendõrség kitûn zokta szedni az adatokat, de nem mindig használja fel õket kellõképpen. De hogy ez a rózsa milyen szép! Megkerülte a heverõt, odament a nyitott ablakhoz, megemelte egy moharózsa lehajló ágát, lenéz tt erre a csodálatos vörös és zöld színfoltra. Ez még az én számomra is újdonság volt, hiszen hasem tapasztalhattam, hogy érdeklik a természet szépségei. -??A vallás az a terület, ahol a következtetések a legfontosabbak - mondta, és nek idõlt az ablaktáblának. - A gondolkozó ember akár tudománnyá is emelheti. A gondviselés jóságának legszebb bizonyítéka szerintem a virág. Minden más, a képességeink, a , a betevõ falatunk elengedhetetlenül szükségesek az életünkhöz. De ez a rózsa ráadás. A szín a megszépíti az életet, bár nélküle is élnénk. És az ilyén ráadást csak a jóság biztosítja sz t mondhatom, hogy reményt meríthetünk ezekbõl a virágokból. Percy Phelps és a hölgy csodálkozva nézett Holmesra, és szavai hallatán kiült az arcukra a cs lódás. Holmes, az ujjai közt szorongatva a rózsát, álmodozott. A hölgy néhány másodperc múlva lt hozzá. -??Maga szerint, Mr. Holmes, van remény rá, hogy megoldódik ez a rejtély? - kérdez te egy kicsit talán éles hangon. -??Ó, a rejtély! - mondta Holmes, aki úgy látszik, újra ráeszmélt a nyers valóságra. tagadhatom, az eset nagyon homályos és bonyolult, de megígérhetem, hogy megvizsgálom az ügy et, és tudatni fogom, ha valami figyelemre méltóra bukkanok. -??Van valamilyen nyom, amin elindulhat? -??Hét nyomot is találtam az elbeszélésben, de még nem nyilatkozhatom róluk, meg kel l vizsgálnom õket. -??Gyanúsít valakit? -??Magamat gyanúsítom ... -??Tessék?! -??... hogy túl gyorsan vonom le a következtetéseimet. -??Menjen vissza Londonba, és vizsgálja meg a nyomokat. -??Kitûnõ tanács, Miss Harrison - mondta Holmes, és máris indult. - Azt hiszem, Wa tson, nem is tehetnénk okosabbat. Ne tápláljon indokolatlan reményeket, Mr. Phelps. Nagy on szövevényes ez az ügy. -??Izgatottan várom vissza magukat - mondta a diplomata. -??Holnap is ezzel a vonattal fogok érkezni. Sajnos, valószínûleg kedvezõ hírek nélkü -??Isten áldja meg, hogy eljön! - mondta betegünk. - Valósággal újjászülettem, mert t m, hogy mégis történik valami. Kaptam egy levelet Lord Holdhurst-tõl is. -??Mit ír? -??Hidegen írt, de nem gorombán, bár azt hiszem, hogy csak a súlyos betegségemre v aló tekintettel. Megint elmondta, milyen fontos a dolog, és hozzátette, hogy a jövõmrõl - te rmészetesen az elbocsátásomat érti - csak felgyógyulásom után döntenek, és hogy még jóvá-tehe . -??Nagyon értelmes és tapintatos határozat - mondta Holmes. - Induljunk, Watso n, sok munka vár ránk Londonban. Joseph Harrison vitt ki minket az állomásra, és nemsokára már a portsmouth-londoni vonaton száguldottunk. Holmes a gondolataiba mélyedt, és jóformán meg sem szólalt Clapham Junction á lomásig. -??Szívderítõ ezen az emelt pályán érkezni Londonba, letekinteni a mélybe, a házakra. Azt hittem, hogy tréfál, mert a látvány elég elszomorító volt. de Holmes megmagyarázta a dolg -??Nézze csak azokat a többi háztetõ fölé magasodó nagy épülettömböket. Szigetek tengeren! -??Iskolák. -??Világítótornyok, barátom! A jövõ fényjelei! Száz és száz kis magot tartalmazó gubó megszületni az új, a jobb, a bölcsebb Anglia. Remélem, hogy ez a Phelps nem iszik. -??Nem hinném. -??Én sem. De minden lehetõséggel számolnunk kell. Szörnyû örvénybe került szegény fiú, és nem tudom, kitudjuk-e cibálni belõle. Mi a véleménye onról? -??Határozott nõ.

-??Igen, de igazán derék teremtés, ha nem tévedek. Egy Northumberland vidéki vasip aros gyereke õ is, a bátyja is. Phelps télen járt arra, akkor jegyezte el, és most a lány le ment hozzájuk, hogy megismerkedjen Phelps szüleivel. A bátyja elkísérte. Mikor a baj megtörté t, a lány Wokingban maradt, hogy ápolhassa a szerelmesét, és ez a Joseph éppen elég jól érzi ahhoz, hogy õ is megüljön egy kicsit. Láthatja, hogy máris nyomoztam utánuk a magam szakállá De ma aztán még több dolgot meg kell tudnunk. -??A betegeim ... - kezdtem. -??Ö, ha a maga orvosi esetei érdekesebbek-, mint az én eseteim ... - mondta H olmes kesernyésen. -??A betegeim nyugodtan várhatnak egy-két napig, ezt akartam mondani. Ez az év legnyugalmasabb része. -??Nagyszerû! - tért vissza Holmes jókedve. - Akkor együtt dolgozhatunk. Elõször talá Forbest kellene felkeresnünk. Tõle megtudhatjuk mindazokat a részleteket, amelyekre s zükségünk van. és kitapasztalhatjuk, merrõl közelíthetjük meg ezt a rejtélyt a legkönnyebben. -??Azt mondta, hogy vannak nyomok, amiken elindulhat. -??Több nyom is van, de csak további vizsgálatokkal dönthetjük el, melyik mit ér. Le gnehezebb a cél és értelem nélküli bûntetteket kideríteni. Ennek a bûntettnek célja és értelm húzhat hasznot belõle? A francia nagykövet, az orosz nagykövet, aztán azok, akik el akarják adni nekik a zsákmányukat, és végül Lord Holdhurst. -??Lord Holdhurst! -??Elképzelhetõ olyan helyzet, hogy egy államférfi örül, ha egy ilyen okmány véletlen gsemmisül. -??De nem az olyan becsületes államférfi, mint Lord Holdhurst! -??Természetesen ez csak egy lehetõség a sok közül, de figyelembe kell vennünk. Még m felkeressük a nemes lordot, megnézzük, tud-e valami érdekeset mondani. A nyomozásunk egyébké t máris megindult. -??Máris? -??Igen. A wokingi állomásról táviratoztam minden londoni esti lapnak. Mindegyik ben meg fog jelenni ez a hirdetés. Egy zsebkönyvbõl kitépett lapot adott át nekem. Ez volt rajta ceruzával írva: Tíz font jutalom. - Milyen számú bérkocsi tett le utast május 23-án este háromnegyed tízkor inisztérium Charles Street-i ajtajában vagy közelében. Értesítéseket Baker Street 221/B címre -??Annyira biztos benne, hogy a tolvaj bérkocsin érkezett? -??Ha nem, semmi baj. De ha Mr. Phelps igazat mond, és a szobában és folyosón ni ncs búvóhely, kívülrõl kellett bejönnie a tolvajnak. És ha kívülrõl jött, és - bármilyen esõs e - mégsem hagyott nedves nyomokat a linóleumon, több mint valószínû, hogy kocsin érkezett, m rt a linóleumot alig néhány perccel a távozása után vizsgálták meg. Igen. azt hiszem, joggal keztethetünk bérkocsira. -??Valószínûnek látszik. -??Ez az egyik nyom, amirõl beszéltem. Ezen a nyomon is eljuthatunk valahova . Aztán ott van a csengõ, az egész eset legérdekesebb eleme. Miért szólalt meg a csengõ? Szem elenségbõl csöngetett-e a tolvaj? Vagy volt vele valaki, aki meg akarta akadályozni a bûntén yt? Vagy véletlenül csöngettek? Vagy talán . . .? Visszasüppedt feszült és elmélyült töprengésébe, és én aki minden kedélyhullámzását jól ismer valamilyen új lehetõség jutott az eszébe. Három óra húsz perckor érkeztünk meg Londonba, gyorsan megebédeltünk a pályaudvaron, és azonn Scotland Yardra siettünk. Holmes Forbesnak is táviratozott, és Forbes már várt is ránk. Rókak is ember volt, az arckifejezése értelmes, de egy csöppet sem barátságos. A lehetõ leghûvösebb fogadott bennünket, kivált mikor megtudta, mi járatban vagyunk. -??Hallottam már a módszereirõl, Mr. Holmes - mondta mogorván. - Szívesen felhasznál ja mindazt, amit a rendõrségtõl megtudhat, és aztán maga oldja meg az ügyet, és megszégyeníti ndõrséget. -??Éppen ellenkezõleg! - mondta Holmes. - Az ötvenhárom legutóbbi ügyemben csak négys er említették meg a nevemet, negyvenkilencszer a rendõrségnek jutott minden dicsõség. Maga mé fiatal és gyakorlatlan, talán ezért nem tudja mindezt. De ha jó munkát akar végezni, velem dolgozzon, ne ellenem. -??Köszönettel vennék egy-két jó ötletet - mondta megváltozott hangon a nyomozó. - Me eddig nem sok dicséretet kaptam ezért az ügyért. -??Mit csinált ez idáig? -??Állandóan figyeljük Tangeyt, a portást. A testõrségtõl kitûnõ bizonyítvánnyal szer

i sem találtunk semmi gyanúsat a viselkedésében. De a felesége gyanús alak. Azt hiszem, hogy többet tud a dologról, mint az ember gondolná. -??Õt is szemmel tartják? -??Egy nyomozónõt rászabadítottunk. Mrs. Tangey iszik, és a nyomozónõ kétszer is vele lt, mikor jól elázott, de semmit sem tudott kiszedni belõle. -??Hallom, hogy végrehajtó járt náluk. -??Igen, de mindent kifizettek. -??Honnan szereztek pénzt? -??Tisztességes úton. Éppen esedékes volt az ember testõrségi nyugdíja. És semmi jele ogy nagyobb összegû pénzt szereztek. -??Mivel magyarázta, hogy ö jelent meg Mr. Phelps csengetésére, és nem a férje? -??Azt mondta, hogy nagyon fáradt volt a férje, segíteni akart neki. -??Igaz lehetett, hiszen nem sokkal késõbb alva találták a portást a fülkéjében. Tehá mi terhelõ adat nem szól ellenük, hacsak az asszony rossz szokásai nem. Megkérdezte, miért s ietett el aznap éjszaka? Még a rendõrnek is feltûnt, hogy mennyire sietett. -??Késõbb indult, mint máskor, haza akart menni. -??Nem mondta neki, hogy különös, hogy Mr. Phelps és maga hamarabb érkeztek meg ho zzájuk, mint õ, pedig húsz perccel késõbb indultak? -??Azt felelte, hogy ennyi különbség van a bérkocsi és az omnibusz között. -??Mit mondott, miért rohant a konyhába, mikor hazaért? -??Mert ott volt a pénzé, fizetni akart a végrehajtónak. -??Mindenre tud válaszolni. Megkérdezte tõle, hogy nem találkozott-e valakivel v agy nem látott-e valakit eltávozásakor a Charles Streeten ácsorogni? -??Csak a rendõrt látta. -??Látom, elég alaposan kikérdezte. Mit csinált még? -??Kilenc hét óta követjük Gorot-t, azt a másik tisztviselõt. Semmi sem szól ellene. -??És még mit csinált? -??Mást nem nagyon tudtunk. Semmi nyom, amin elindulhatnánk. -??Van valami elképzelése róla, miért szólalt meg a csengõ? -??Be kell vallanom, hogy képtelen vagyok választ adni rá. Hidegvérû fickó lehetett, akárki volt is, hogy õ maga riasztotta a házat. -??Igen, ez legalábbis meglepõ. Köszönöm a tájékoztatást. Értesíteni fogom, ha a kezé om a tettest. Mehetünk, Watson! -??Hova megyünk? - kérdeztem, mikor elhagytuk az épületet. -??Elbeszélgetünk Lord Holdhurst miniszter úrral, Anglia eljövendõ miniszterelnökével Szerencsénkre Lord Holdhurst még a hivatali szobájában tartózkodott a Downing Streeten, és mihelyt Holmes beküldte neki a névjegyét, bevezettek hozzá. Az államférfi a rá jellemzõ régim ariassággal fogadott bennünket, a kandalló mellé ültetett egy-egy pompás karosszékbe. Elnézte ony, magas alakját, szellemes, határozott arcát, korán megõszült, hullámos haját, ahogy megál ttõnk közt a kandalló elõtti kis szõnyegen, és arra gondoltam, hogy ritka jelenséget látok, e olyan nemesembert, aki valóban nemes. -??Nagyon jól ismerem a nevét. Mr. Holmes - mondta mosolyogva. - És nem tagadh atom, azt is tudom, mi járatban vannak. Csak egy olyan eset történt ebben a házban, ami méltó a maga figyelmére. Kinek a megbízásából kerestek fel, ha szabad kérdeznem? -??Mr. Percy Phelps kérésére - felelte Holmes. -??Az én szerencsétlen unokaöcsém! Ez a rokonság természetesen még lehetetlenebbé tes számomra, hogy megpróbáljam elpalástolni a történteket. Sajnos, ez a szerencsétlen eset nagyo kedvezõtlenül fogja alakítani hivatali pályafutását. -??És ha megkerül a szerzõdés? -??Az mindent megváltoztatna. -??Szeretnék néhány kérdést intézni magához, Lord Holdhurst. -??Örömmel adok felvilágosítást mindenrõl, amirõl csak tudok. -??Ebben a szobában adta ki az utasítást a szerzõdés lemásolására? -??Igen. -??Ezek szerint aligha hallgathatták ki. -??Elképzelhetetlen. -??Említette bárkinek is, hogy szándékában van lemásoltatni a szerzõdést? -??Senkinek és soha. -??Egészen biztos benne? -??A lehetõ legbiztosabb.

-??Ha maga sem beszélt a dologról semmit és Mr. Phelps sem, senki sem tudhato tt róla, vagyis a tolvaj véletlenül jelent meg Phelps szobájában. Felismerte a lehetõséget, é is vele. Az államférfi elmosolyodott. -??Ez már nem az én szakterületem. Holmes gondolkozott egy pillanatig. -??Még egy nagyon fontos kérdést szeretnék megbeszélni magával - mondta. - Tudomásom zerint tartott tõle. hogy kínos következményei lesznek, ha a szerzõdés részletei kiszivárogna Most elkomorult az államférfi kifejezésteljes arca. -??Nagyon kínos következményei. -??És bekövetkezett-e, amitõl tartott? -??Eddig még nem. -??Tegyük fel, hogy a szerzõdés eljut a francia vagy az orosz nagykövetségre. Meg fogja ezt tudni valamibõl? -??Meg bizony - mondta fanyar ábrázattal Lord Holdhurst. -??Majdnem tíz hét telt el, és nem történt semmi. Feltételezhetõ-e, hogy a szerzõdés ilyen ok miatt nem jutott el hozzájuk? Lord Holdhurst megvonta a vállát. -??Aligha tételezhetjük fel, Mr. Holmes, hogy a tolvaj azért vitte el a szerzõdést , hogy otthon bekeretezze és kiakassza. -??Talán nagyobb összeget akar kicsikarni. -??Ha sokáig vár. semmit sem fog kapni. Néhány hónap múlva már nem lesz titok a szerz tartalma. -??Ez nagyon fontos - mondta Holmes. - Elképzelhetõ, hogy a tolvaj hirtelen megbetegedett. - Csak nem ideglázra gondol? - kérdezte a miniszter, és fürkészve nézett Holmesra. -??Semmi ilyesfélét nem mondtam - felelte Holmes rendíthetetlen nyugalommal. De már így is túl sokáig vettük igénybe drága idejét. Ideje, hogy jó napot kívánjunk. -??Én pedig sikeres nyomozást kívánok, akárki legyen is a tolvaj - mondta a nemes férfi, meghajolt, és kikísért bennünket. -??Kitûnõ ember - mondta Holmes, mikor kiértünk a Whitehallra. - De meg kell küzde nie az állásáért. Nem valami gazdag, és adósságai is vannak. Nyilván észrevette, hogy a cipõj palták! Nos, Watson. visszaadom magát hivatásának. Ma már én sem csinálok semmit, hacsak a hi detésemre nem jön válasz. Nagyon lekötelezne, ha holnap újra lejönne velem Wokingba. Azzal a vonattal mehetnénk, amelyikkel ma. Másnap reggel találkoztunk is, lementünk Wokingba. Holmest azt mondta, hogy a hirdetésre nem jött válasz, és hogy semmi érdekeset sem tudott meg az ügyrõl. Olyan mozdulatlan volt a z arca, mint egy indiáné, ezúttal sem tudtam leolvasni róla, hogy meg van-e elégedve a dol gok állásával vagy sem. Emlékszem, a Bertillon-féle mérési módszerekrõl beszélgettünk, és Hol n magasztalta a francia tudóst. Ügyfelünkre most is tegnapi áldozatos ápolónõje vigyázott, és a beteg sokkal jobban volt. Föl elt a heverõrõl, méghozzá könnyedén, mikor beléptünk, izgatottan üdvözölt bennünket, és megké -??Van valami újság? -??Sajnos, ahogy számítottam is rá, nem hoztam semmi kedvezõ hírt - mondta Holmes. - Beszéltem Forbesszal, felkerestem a nagybátyját, elindítottam a nyomozást néhány szálon. T mehetünk vele valamire. -??De azért nem adta föl a reményt? -??Szó sincs róla. -??Áldja meg az isten ezekért a szavakért! - mondta Miss Harrison. - Ha van be nnünk türelem, ha van bennünk lelkierõ, ki fog derülni az igazság. -??Akkor mi több újságot mondhatunk magának, mint maga nekünk - mondta Phelps, és vi sszaült a heverõre. -??Reméltem, hogy történik valami. -??Volt egy kis kalandunk az éjszaka, és könnyen baj lehetett volna belõle - mon dta Phelps elkomoruló arccal, és mintha félelem villant volna meg a szemében. - Kezdem a zt érezni, hogy akaratlanul is egy hatalmas összeesküvés középpontjába kerültem, és nemcsak a etemre, hanem az életemre is törnek. -??Ne mondja! - kiáltotta Holmes. -??Hihetetlenül hangzik, mert tudomásom szerint nincsenek ellenségeim. Mégis err e kell gondolnom az éjszaka történtek után. -??Mondja el, kérem.

-??Tegnap volt az elsõ nap, hogy éjszaka nem volt mellettem ápolónõ. Sokkal jobban éreztem magam, úgy gondoltam, hogy megleszek nélküle. De azért égett egy kis lámpa a szobámb Két óra tájban felületes alvásomból valami kis zaj felébresztett. Olyasféle zaj volt, mintha rágná az ablakdeszkát. Figyeltem a hangot, és azt hittem, hogy valóban ez az oka. De egys zerre csak hangosabb lett, és éles, fémes kattanást hallottam az ablak felõl. Csodálkozva ült m fel. Semmi kétségem sem volt, hogy mi okozta a zajt. A halk zörgést az, hogy valaki eg y szerszámot dugott be az ablaktáblák közé, a hangos csattanást pedig az, hogy a zár nyelvét szanyomta. Körülbelül tíz percig nem történt semmi, mintha arra várt volna a betolakodó, hogy lébredek-e a zajra. Aztán gyenge nyikorgást hallottam, mert valaki óvatosan felhúzta az ab lakot. Az idegeim már nem a régiek, nem bírtam tovább. Kiugrottam az ágyból, feltéptem a fa a laktáblát. Egy ember kuporgott az ablakban. Nem nagyon nézhettem meg, mert egy szempil lantás alatt eltûnt. Valami köpenybe burkolózott, még a fél arcát is eltakarta. Csak egy dolg t láttam tisztán, azt, hogy fegyver van a kezében. Hosszú késnek néztem. Megvillant a kezében mikor sarkon fordult és futásnak eredt. -??Nagyon érdekes - mondta Holmes. - És mit csinált utána? -??Ha erõsebb volnék, kiugrottam volna az ablakon, hogy üldözõbe vegyem. Így csak a csengõ zsinórját cibáltam meg. felvertem a házat. Nem valami gyorsan, mert a csengõ a konyháb n szól. a cselédség pedig odafent alszik. Kiabáltam is. Joseph meghallotta, lejött, és szólt többieknek. Joseph és a lovász találtak is néhány lábnyomot az ablak alatt, de az idõ mostan olyan száraz volt, hogy nem követhették a nyomokat a fûben. De az út felõli fakerítésen, azt dják, van valami sérülés, valaki átmászhatott rajta, az egyik léc le is tört. Nem szóltam sem em a helybeli rendõrségnek, mert elõször is a maga véleményét akartam hallani. Phelps elbeszélése elképesztõ hatással volt Holmesra. Barátom felpattant a székébõl, és fel-a gált a szobában, nem tudott parancsolni az idegeinek. -??A baj ritkán jár egyedül - mondta Phelps mosolyogva, bár látni lehetett rajta, hogy az éjszakai kaland nagyon megviselte. -??Magának jól kijutott mindenbõl - mondta Holmes. - Körül tudná járni a házat velem? -??Talán jót tenne egy kis napfény. Joseph is elkísér minket. -??Én is - mondta Miss Harrison. -??Sajnos, nem lehet - mondta Holmes, és a fejét rázta. - Kérem, hogy maradjon i tt. ne mozduljon a székébõl. Miss Harrison elégedetlen arccal ült le. A bátyja velünk tartott, négyesben indultunk útnak. Átmentünk a fiatal diplomata ablaka elõtti gyepre. Valóban láttunk is lábnyomokat a virágágy , de reménytelenül elmosódottak és kuszák voltak. Holmes egy pillanatra leguggolt a nyomok mellé, de aztán megvonta a vállát, és felállt. -??Ebbõl nem sokat olvashatunk ki - mondta. - Járjuk körül a házat, gondolkozzunk, miért éppen ezt az ablakot választotta a betörõ. Azt hinné az ember, hogy a fogadószoba és a bédlõ nagy ablakait ígéretesebb kiindulási pontnak tartja. -??De oda az útról jobban be lehet látni - mondta Joseph Harrison. -??Igen. persze. De ezzel az ajtóval is kísérletezhetett volna. Milyen ajtó ez? -??Oldalbejárat, a személyzetnek és a szállítóknak. Éjszakára természetesen be van zá -??Próbáltak-e máskor is betörni a házba? -??Soha - mondta Phelps. -??Sok ezüstnemûjük van? Vagy bármi, amire különösebben fájni szokott a betörõk foga? -??Semmi komoly érték. Holmes zsebre vágta a kezét, hozzá nem is illõ nemtörõdömséggel járta körül a házat. Odaszólt sonnak: -??Hallom, hogy egy helyen a kerítést is megrongálta a betörõ. Mutassa meg, kérem, h ol. Harrison a kerítéshez vezetett bennünket. Az egyik lécbõl valóban letörtek egy darabot. Egy s ilánk még ott fityegett a törés helyén. Holmes leszakította, és gondosan szemügyre vette. -??Gondolja, hogy ezt tegnap este törték le? A törés elég réginek látszik. -??Lehet, hogy igaza van. -??És semmi jele, hogy a túloldalon leugrott valaki. Ezzel nem megyünk sokra. Térjünk vissza a hálószobába, és beszéljük meg a dolgot. Percy Phelps nagyon lassan járt, jövendõ sógora karjára támaszkodott. Holmes gyorsan lépkedet a fûben, sokkal hamarabb értünk vissza a hálószoba nyitott ablakához, mint õk ketten. -??Miss Harrison - mondta Holmes a lehetõ legkomolyabban -, kérem, ne mozdul jon el ma errõl a helyrõl. Történjen bármi, ne hagyja el ezt a helyet. Életbevágóan fontos. -??Megteszem, ha akarja, Mr. Holmes - mondta a lány meglepõdve.

-??És ha lefekszik, zárja be ennek a szobának az ajtaját kívülrõl, és vigye el a kulc . Ígérje meg, hogy megteszi! -??És mi lesz Percyvel? -??Velünk jön Londonba. -??És én maradjak itt? -??Az õ kedvéért. Neki segít vele. Gyorsan ígérje meg! A lány bólintott. Most érkezett meg a másik két ember. -??Mit búslakodsz itt, Annie? - kérdezte a bátyja. - Gyere ki a napra! -??Köszönöm, Joseph, de inkább nem mennék. Fáj egy kicsit a fejem, és itt jó hûvös va -??Mit tegyünk, Mr. Holmes? - kérdezte Percy Phelps. -??Utánajárunk ennek a dolognak is, de ne feledkezzünk meg a fontosabbikról. Nag y segítséget jelentene számomra, ha velünk tudna jönni Londonba. -??Most mindjárt? -??Amennyi idõ alatt el tud készülni. Mondjuk egy óra múlva. -??Elég erõsnek érzem magam. Csakugyan segítek vele valamit? -??Nagyon sokat. -??Azt akarja, hogy Londonban töltsem az éjszakát? -??Éppen erre szerettem volna kérni. -??És ha az éjszakai látogató visszatér, csodálkozva fogja látni, hogy a madár kirepü kalitkából. Mindnyájan a maga kezében vagyunk, Mr. Holmes, csak mondja meg, hogy mit teg yünk. Talán Joseph is velünk jöhetne, hogy a gondomat viselje. -??Nem szükséges, hiszen Watson orvos, majd õ ellátja magát. Ha szabad, megebédelünk tt, és aztán hármasban indulunk Londonba. Minden úgy történt, ahogy Holmes elrendezte, éppen csak Miss Harrison nem jött le a hálószobá -??De hiszen ezt is Holmes kérte. Nem értettem, mi célja van ezeknek a hadmûveleteknek, ha csak az nem, hogy elválassza egymástól a hölgyet és Phelpset, aki olyan jól érezte magát, it annyira felvillanyozott az utazás, hogy velünk ebédelt a ház ebédlõjében. De Holmes még eg eglepetést tartogatott nekünk, mert amikor az állomásra értünk, felültetett minket a vonatra, nyugodt hangon azt mondta, hogy neki esze ágában sincs eljönni Wokingból. -??Egy-két dolognak utána szeretnék nézni, mielõtt elmegyek innen - mondta. - A ma ga távolléte, Mr. Phelps, meg fogja könnyíteni a munkámat. Nagyon hálás lennék, Watson, ha Lo nba érve nyomban a Baker Streetre vinné a barátunkat. Maradjon vele, míg haza nem érek. Sz erencse, hogy régi iskolatársak, nyilván lesz mit mesélniük egymásnak. Mr. Phelps a vendégszo an alhatna. Reggeli idejére én is hazaérek, mert van egy vonat, amelyik reggel nyolcko r van a Waterloo pályaudvaron. -??És mi lesz a londoni nyomozással? - kérdezte Phelps panaszosan. -??Arra holnap is ráérünk. Azt hiszem, hasznosabb munkát végezhetek most itt. -??Mondja meg a többieknek a Biarbrae-ban, hogy holnap este remélhetõleg hazatér ek - mondta Phelps, mikor a vonat megindult. -??Nem hiszem, hogy eljutok oda - mondta Holmes, és barátságosan integetett a kigördülõ vonat után. Phelps és én megbeszéltük a dolgot útközben, de egyikünk sem tudott kielégítõ magyarázatot ad rissebb fejleményekre. -??Azt hiszem, hogy a tegnap esti betörésrõl akar megtudni valamit, ha ugyan b etörés volt. De én nem hiszem, hogy tolvaj kísérletezett nálunk. -??Hanem mit hisz? -??Lehet, hogy a gyenge idegeim miatt, de az az érzésem, hogy valami nagy po litikai cselszövény közepébe kerültem, és isten tudja, miért, de az életemre törnek az összee om, hogy ez nevetségesen hangzik, de vegye csak szemügyre a tényeket! Miért akar valaki ép pen az én hálószobámba betörni, ahol semmiféle zsákmányra nincs reménye? És miért van egy hos en? -??Nem feszítõvas volt az, amit látott? -??Nem, kés volt. Tisztán láttam a pengét, ahogy megvillant. -??De miért törne valaki a maga életére? -??Igen, ez itt a kérdés. -??Lehet, hogy Holmes is éppen ezt gondolja, és akkor mindjárt érthetõ, amit tesz. Ha magának igaza van, és õ kézre tudja keríteni a tegnapi merénylõt, közelebb jut a szerzõdé pó ember leleplezéséhez is. Nevetséges arra gondolni, hogy magának két ellensége van, egy, ak ellopta a szerzõdést, és egy, aki az életére tör. -?? De Mr. Holmes azt mondta, hogy nem megy vissza a Biarbrae-villába.

-??Elég régóta ismerem - mondtam -, és tudom, hogy semmit sem tesz ok nélkül. Társalgásunk másfelé kanyarodott. Nehéz nap várt rám. Phelps még gyenge volt a hosszas betege déstõl, szerencsétlensége nyugtalanná és siránkozóvá tette. Hiába próbáltam Afganisztánról, I désekrõl beszélgetni vele, semmi sem mozdította ki az agyát a régi kerékvágásból. Mindig az e t szerzõdéssel hozakodott elõ, azt találgatta, fontolgatta, mit csinálhat Holmes, mit tesz majd Lord Holdhurst, milyen hírek várnak ránk másnap reggel. Nyugtalansága az idõ múltával e e kínosabb lett. -??Vakon bízik Holmesban? - kérdezte. -??Szemtanúja voltam néhány csodálatos munkájának. -??De ilyen sötét üggyel még neki sem volt dolga. -??Megoldott már olyan ügyeket is, ahol a mostaninál is kevesebb kézzelfogható ny omon kellett elindulnia. -??De azok nem voltak ilyen nagy fontosságú esetek. -??Nem vagyok biztos benne. De annyit tudok, hogy nagyon fontos esetekke l foglalkozott három európai uralkodó család megbízásából is. -??Maga jól ismeri, Watson. Annyira kifürkészhetetlen, hogy nem tudok eligazod ni rajta. Gondolja, hogy bízik a sikerben? Gondolja, hogy ki tudja bogozni ezt az üg yet? -??Nem mondott róla semmit sem. -??Rossz jel. -??Éppen ellenkezõleg, inkább azt szokta megmondani, ha nem halad elõre. Ha vala milyen nyomot követ, de nem teljesen biztos benne, hogy helyes nyomon indult el, h allgat. De azzal, hogy idegeskedünk, semmit sem segítünk a dolgokon, gondolom, jobb le sz, ha lefekszünk, hogy legyen erõnk holnap mindarra, ami vár ránk. Nagy nehezen rábeszéltem társamat, hogy tegye meg, amit kérek, bár izgatott viselkedésébõl ar következtettem, hogy nem sokat fog aludni. Ez a kedélyállapota rám is rám ragadt, fél éjszaka csak hánykolódtam az ágyban, örökösen ezzel a lehetetlen üggyel foglalkoztam, száz és száz el olgoztam ki, de mindegyik csõdöt mondott a végén. Miért maradt Holmes Wokingban? Miért kérte eg Miss Harrisont, hogy egész nap üljön a betegszobában? Miért titkolta el gondosan a Biar brae-villa lakói elõl, hogy a közelükben akar maradni? Törtem a fejem, hogy olyan választ ta láljak, ami mindenre magyarázatot ad, de a végén elaludtam. Hét órakor ébredtem fel, és nyomban átmentem Phelps szobájába. Fáradt volt, törõdött, egész é udt. Elsõ kérdése az volt, hogy megjött-e már Holmes. Egy perccel sem késõbben, de korábban s -??Itt lesz, amikorra megígérte - mondtam. em. Úgy is történt, ahogy mondtam, mert nem sokkal nyolc óra után egy kocsi állt meg a ház elõtt, arátom kászálódott ki belõle. Láttam az ablakból, hogy a bal keze be van kötve, és hogy az ar gyon komor és sápadt. Bejött a házba, de csak elég sokára ért fel hozzánk. -??Kudarcot vallott! - kiáltotta Phelps. El kellett ismernem, hogy igaznak látszik, amit mond. -??A megoldást valószínûleg itt kell keresnünk Londonban - tettem hozzá. Phelps nagyot nyögött. -??Nem tudom, mi lesz - mondta. - Mennyi mindent vártam a visszatértétõl! De a k eze nem volt bekötve tegnap. Mi történhetett vele? -??Megsebesült, Holmes? - kérdeztem, mikor belépett. -??Csak egy karcolás - mondta, és üdvözlésül biccentett. - Azt is a magam ügyetlenség köszönhetem. A maga ügye, Mr. Phelps, az egyik legnehezebb eset, amivel valaha foglalk oztam. -??Féltem is tõle, hogy még maga sem tudja megoldani. -??Rendkívül érdekes tapasztalatokat szereztem. -??A kötés izgalmas kalandokat sejtet - mondtam. - Nem árulná el, mi történt? -??Reggeli után, kedves Watson. Harminc mérföldön keresztül kitûnõ surreyi levegõt sz , ne felejtse el. Gondolom, hogy a bérkocsira vonatkozó hirdetésemre nem érkezett válasz. Na, de nem sikerülhet minden. Az asztal már meg volt terítve, és éppen amikor csengetni akartam, megjelent Mrs. Hudson , behozta a kávét és a teát. néhány perc múlva pedig a letakart ételeket is. Letelepedtünk az al mellé, Holmes farkasétvággyal, én kíváncsian, Phelps pedig kétségbeesve. -??Mrs. Hudson felnõtt a pillanat nagyságához - mondta Holmes, mikor a currys csirkérõl levette a fedõt. - Nem valami változatos a konyhája, de annyit õ is ért a reggelihe , mint a többi skót asszony. Maga mit kapott, Watson?

-??Sonkát tojással - feleltem. -??És maga mit kér, Mr. Phelps? Currys húst, tojást, vagy inkább megnézi, és úgy vála alamit?

-??Köszönöm, én semmit sem kérek - mondta Phelps. -??Ugyan, ugyan! Nézze csak meg, mit rejteget a maga elõtt levõ tál! -??Köszönöm, de inkább nem ennék. -??De arra csak megkérhetem, hogy kínáljon meg engem - mondta Holmes ravaszul hunyorítva. Phelps levette a tálról a fedõt, felkiáltott, az arca olyan fehér volt, mint a tál az asztal on. A tál közepén egy kékesszürke, összesodort irattekercs hevert. Phelps felkapta, nézte, fo gatta, aztán végigtáncolt vele a szobán, a szívére szorította, örömében rikkantgatott. Utána székbe zuhant, annyira kimerült a nagy lelkendezésben. hogy konyakot kellett a szájába tölte nünk, nehogy elájuljon. -??Jól van, jól van - nyugtatgatta Holmes, megveregette a vállát. - Nem volt szép tõlem, hogy így ajtóstul törtem be a házba, de Watson a megmondhatója, hogy sohasem tudtam e llenállni az ilyen színpadias jelenetek csábításának. Phelps megragadta a kezét, még meg is csókolta. -??Isten áldja meg magát! - kiabálta. - Megmentette a becsületemet. -??Mar az én becsületem is kockán forgott - mondta Holmes. - Legalább annyira gyûlölö eredménytelenül nyomozni, mint létfontosságú szerzõdéseket elveszíteni. Phelps a belsõ zsebébe gyömöszölte az értékes iratot. -??Nem akarom a jól megérdemelt reggelijében megzavarni, de alig várom, hogy meg tudjam, hol találta meg és hogyan szerezte meg a szerzõdést. Sherlock Holmes megitta a kávéját, nekilátott a tojásos sonkának. Aztán felállt, rágyújtott a leült a karosszékébe. -??Elõször azt mondom el, mit tettem, aztán azt, hogy miért - kezdte. - Elbúcsúztunk az állomáson, aztán a szép surreyi vidéken sétáltam egyet, eljutottam egy csinos kis faluba, Ripleybe, meguzsonnáztam a kocsmában, elõrelátóan megtöltöttem a palackomat, és zsebre tettem szendvicset. Estig maradtam Ripleyben, aztán megindultam megint Woking felé, és nem s okkal napnyugta után ott voltam a Briarbrae-villa elõtt az úton. Vártam, míg elnéptelenedik az út, bár azt hiszem, hogy különösebben sohasem forgalmas, és átmásztam a kerítésen, be a pa -??Nem volt nyitva a kapu? - kérdezte Phelps. -??De igen, csakhogy nekem furcsa szokásaim vannak. Azt a helyet választotta m ki a bemászásra. ahol a három fenyõ van, mert ott a legkönnyebb bejutni, és oda a legnehez ebb ellátni a házból. Megbújtam a bokrok közt, egyiktõl a másikhoz kúsztam - ez mentse nadrág ek szégyellnivaló állapotát -, míg csak el nem értem a maga betegszobájának ablaka alatti rod ndron-bokrokat. Lekuporodtam és vártam. A maga szobájában nem volt becsukva a fa ablaktábl a, láttam, hogy Miss Harrison az asztalnál ül és olvas. Negyed tizenegykor becsukta a köny vét, bezárta az ablakot, és elment. Hallottam, hogy becsukja az ajtót, és biztos voltam be nne, hogy megfordítja a kulcsot a zárban. -??A kulcsot a zárban? - visszhangozta Phelps. -??Igen. Én kértem meg Miss Harrisont, hogy zárja be kívülrõl az ajtót, és vigye magá kulcsot, ha lefekszik. Mindent úgy is tett, ahogy mondtam, és ha õ nem segít nekünk, alig ha volna most az irat a maga zsebében. Miss Harrison elment tehát, a lámpák kialudtak, és én a rododendron-bokorban kuporogtam. Szép éjszaka volt, de azért csak fárasztó a virrasztás. Igaz, van benne valami olyasféle izgalom, amit a vadász érez a vízmosás mellett, nagy vadr a várva. De nagyon sokáig tartott, majdnem annyi ideig, amennyit a végzetes szobában töltöttü k, Watson, a pöttyös szalag érdekes kis ügyére keresve a választ. Egy toronyóra Wokingban min en negyedórát jelzett, bár néha már-már azt hittem, hogy megállt. Végre két óra tájt hallotta gy reteszt félrehúznak, és kulcs fordul a zárban. A személyzeti ajtó kinyílt, és egy pillanat a Mr. Joseph Harrison jelent meg a holdfényes éjszakában. -??Joseph! - kiáltotta Phelps. -??Kalap nem volt rajta, fekete köpenyt terített a vállára, hogy egy szempillantás alatt el tudja takarni az arcát, ha baj van. Lábujjhegyen végigment a fal tövében, egy ho sszú pengéjû kést dugott be az ablaktáblák közé, és hátranyomta a zár nyelvét. Feltolta az ab a fa ablaktáblák közé dugta a kést, felütötte a csappantyút, és benyitott. Búvóhelyemrõl tis zobát és Joseph minden mozdulatát. Meggyújtotta a kandallópárkányon levõ két gyertyát, és fel az ajtó közelében a szõnyeget. Lehajolt, kiemelt egy kockát a padlóból, amilyet a szerelõknek oktak szabadon hagy-, hogy a gázvezeték csatlakozásaihoz hozzáférhessenek. Ez a kocka például a konyhába levezetõ elágazás T-csatlakozását borította. Ebbõl a rejtekhelybõl húzta ki az ira

set, visszatette a padló kiemelhetõ darabját, megigazította a szõnyeget, eloltotta a gyert yákat, és egyenesen a karomba sétált, mert már lestem az ablak alatt. Elszántabb volt, mint hittem volna. Kétszer is földhöz kellett teremtenem Joseph úrfit, hogy elismerje a vereségét , és még így is megvágta a kezemet a késével. Gyilkos szemmel nézett rám, valóban csak egy sz , mert a másikra már nem látott a küzdelem végére, de aztán hajlott az okos szóra, és szépen papírokat. Futni hagytam, de ma reggel mindent megtáviratoztam Forbesnak. Ha gyorsan cselekszik, és el tudja csípni a jó-madarat, rendben van. De ha a kalitka üres lesz - és én erre számítok -, mire megérkezik, a kormány csak örülni fog neki. Gondolom, sem Lord Holdhu rst, sem Mr. Percy Phelps nem ragaszkodik hozzá, hogy az ügy akár csak a rendõrbíróság elé ke -??Édes istenem! - mondta ügyfelünk. - Tíz hétig gyötrõdtem, és nem tudtam, hogy a pa ott vannak a szobában! -??Pedig ott voltak. -??És hogy Joseph! Hogy Joseph tolvaj, sõt még rosszabb! -??Az ember nem is nézné ki Josephból, hogy ilyen veszélyes és bonyolult jellem. M a hajnalban megtudtam tõle, hogy sok pénzt vesztett tõzsdejátékon, és hogy mindenre képes, ha segíteni tud vele saját magán. Végtelenül önzõ ember, sem a húgának a boldogsága, sem a maga nem volt fontos számára, annyira megörült ennek az alkalomnak. Percy Phelps hátradõlt a székében. -??Egészen elszédültem attól, amit mondott. Forog velem a világ. -??A legnagyobb nehézség ebben az ügyben az volt - jegyezte meg Holmes -, hogy túl sok mindent tudtunk. A lényeges dolgokat lényegtelenek takarták el. Ki kellett válasz tanunk a számtalan apróság közül azt, ami fontos volt a számunkra, sorba-rendbe kellett szed ni, hogy megismerjük a rendkívüli eseménysorozat egész történetét. Már csak amiatt is gyanako Josephra, mert vele akart hazautazni aznap éjszaka, tehát könnyen elképzelhetõ volt, hogy beszól magáért a minisztériumba. Tudtuk, hogy ismeri a járást. Mikor meghallottam, hogy vala ki be akart hatolni a maga hálószobájába, ahol csak Joseph rejthetett el valamit - éppen m aga mesélte el, hogy milyen hirtelen hajították ki a szobájából, mikor az orvos hazavitte ma gát -, gyanakvásom bizonyossággá változott. Annyival is inkább, mert a behatolási kísérletet znap követték el, amikor hosszú idõ után elsõ ízben ápolónõ nélkül aludt. Vagyis a behatoló s e a ház szokásait. -??Milyen vak voltam! -??Az események láncolata, már amennyire össze tudtam állítani, a következõ: Joseph H ison a Charles Street felõl ment be a minisztériumba. Ismerte a járást, egyenesen a maga szobájába ment, éppen akkor, amikor maga elhagyta a szobát. Látta, hogy a szoba üres, cseng etett, de aztán észrevette az asztalon heverõ szerzõdést. Egyetlen szempillantással felmérte, hogy a vakszerencse egy nagy fontosságú titkos iratot vetett eléje, gyorsan zsebre dug ta, és eltûnt. Emlékezzék csak, eltelt egy-két perc, mire az álmos portásnak eszébe jutott, h felhívja a figyelmét a csengõre. Ez alatt az idõ alatt a tolvaj eltûnt. Az elsõ vonattal Wo kingba utazott, alaposabban szemügyre vette a zsákmányát, látta, hogy kincset ér, elrejtette a lehetõ legbiztosabb helyre, és egy-két nap múlva el akarta vinni a francia nagykövetségre , bárhova, ahol sok pénzt kaphatott volna érte. De maga váratlanul megjelent. Egy szempi llantás alatt kitették a szûrét a szobájából és attól a másodperctõl fogva legalább ketten mi ltak a szobában. Tébolyító helyzet, gondolhatja. De aztán kínálkozott egy kis lehetõség. Be a lopózni, de maga ébren volt és elijesztette. Emlékezzen csak, aznap nem vette be a szokáso s esti orvosságát. -??Igaz. -??Joseph valószínûleg iparkodott, hogy az az ital elég hatásos orvosság legyen. Szám tt rá, hogy maga eszméletlen lesz. Tudtam, hogy mihelyt alkalma adódik, megint kísérletezn i fog. Maga velünk jött. Itt volt a jó alkalom. Miss Harrisonnak ezért kellett egész nap a szobában tartózkodnia, hogy Joseph meg ne elõzhessen bennünket. Elhitettem Josephfal, h ogy tiszta a levegõ, de lesbe álltam. Tudtam, hogy a szerzõdés valahol a szobában van, de nem sok kedvem volt hozzá, hogy felszedjem a padlót, leszaggassam a falburkolatot. M egvártam, hogy kiszedje a szerzõdést a rejtekhelyérõl, és sok fáradságtól kíméltem meg ezzel Kíváncsi még valamire? -??Miért az ablakkal próbálkozott elsõ alkalommal? - kérdeztem. - Bemehetett volna az ajtón is. -??Csakhogy akkor hét hálószoba ajtaja elõtt kellett volna elmennie. Innen pedig egykettõre kiugorhatott a kertbe. Van még valami kérdeznivalójuk? -??Ugye nem volt Josephnak semmiféle gyilkos szándéka? - kérdezte Phelps. - Csak szerszámnak használta azt a kést.

-??Lehet - mondta Holmes, és megvonta a vállát. - De én a magam részérõl egyetlen pil anatra sem bíznék Joseph Harrison úr szívjóságában. Az utolsó eset

Nehéz szívvel fogom meg a tollat, hogy belekezdjek barátom, Sherlock Holmes különleges képes ségeirõl szóló végsõ beszámolómba. Megkíséreltem, hogy - kissé összefüggéstelenül és sajnos, számot adjak a társaságában szerzett különös tapasztalataimról, attól kezdve, hogy a véletlen oba titka idején összehozott bennünket, egészen addig, amíg be nem avatkozott A haditengerés zeti szerzõdés ügyébe, és ezzel a beavatkozással kétségkívül nagy nemzetközi bonyodalmat elõz olt a szándékom, hogy itt megállok, nem írok semmit arról az eseményrõl, amely üressé tette a met - és ezen az elmúlt két esztendõ vajmi keveset változtatott. James Moriarty ezredes mo st megjelent és bátyja emlékét védelmezõ levelei mégis megszólalásra kényszerítenek, el kell az eseményeket, ahogy történtek, nincs más választásom. A teljes igazságot csak én ismerem, é em, elérkezett az az idõ, amikor nincs értelme a további hallgatásnak. Tudomásom szerint csa k három beszámoló látott napvilágot: a Journal de Genépe 1891. május 6-i cikke, a Reuter irod k az angol újságokban megjelent május 7-i jelentése, és végül az elõbb említett levelek. Az e tõ túlságosan tömör, az utóbbi pedig, mint most bizonyítani fogom, szemérmetlen kifacsarása a nek. Az én feladatom tehát, hogy elmondjam - elsõnek -, mi történt Moriarty professzorral és ellenfelével, Sherlock Holmesszal. Talán emlékeznek rá, hogy házasságom után, és újra meginduló orvosi tevékenységem miatt némil tt az a bizalmas kapcsolat, ami Holmeshoz kötött. Eljött néha hozzám, ha nyomozásaiban társra volt szüksége, de ezek a látogatások egyre ritkábbak lettek. 1890-bõl már csak három esetrõl k feljegyzéseim. 1890 telén és 1891 kora tavaszán azt olvastam az újságokban, hogy Holmest a francia kormány kérte fel egy nagy fontosságú ügy kivizsgálására, és Holmes Narbonne-ból és levelébõl arra következtethettem, hogy franciaországi tartózkodása hosszas lesz. Éppen ezért glepõdtem, mikor április 24-én este egyszerre csak beállított a rendelõmbe. Még sápadtabb, mé yabb volt, mint máskor. -??Igen - felelte inkább kérdõ tekintetemre, mint a szavaimra -, könnyelmûen gazdálk odtam az erõmmel. Kicsit hajszolt napok ezek. Megengedi, hogy becsukjam a fatáblákat? Egyetlen lámpa égett a szobámban, az asztalomon levõ olvasólámpa. Holmes a fal mentén lopózot z ablakhoz, belökte a fatáblákat, gyorsan be is zárta. -??Fél valamitõl? - kérdeztem. -??Mi tagadás, igen. -??Mitõl? -??Légpuskától. -??Komolyan gondolja, kedves Holmes? -??Maga jól ismer engem, Watson, tudhatja, hogy igazán nem -vagyok nagyon id eges természetû ember. De ha valaki nem hajlandó tudomásul venni a fenyegetõ veszélyt, nem bá or, hanem ostoba.. Kérhetek egy szál gyufát? Beszívta a cigaretta füstjét, szemmel láthatóan megnyugtatta ez az élvezet. -??Elnézést, hogy ilyen késõn állítottam be - mondta -, és engedje meg, hogy kissé sz tlan módon, vagyis a hátsó kert falán keresztül hagyjam el a házat hamarosan. -??De miért ? - kérdeztem. Megmutatta a kezét, és a lámpa fényében láttam, hogy az ökle két helyen is sebes, véres. -??Láthatja, hogy nem épp semmiért - mondta mosolyogva. - Sõt, elég érezhetõ valamiér legalábbis én érzem a kezem. Mrs. Watson itthon van? -??Elutazott látogatóba. -??Igazán? Egyedül van itthon, Watson? -??Egyes- egyedül. -??Akkor könnyebb szívvel kérdezem meg, nem jönne-e velem egy hétre külföldre. -?? -??Hova? -??Akárhova. Nekem mindegy. -?? Ez az egész nagyon különös volt. Holmes nem szokott céltalanul vakációzni, és sápadt, megvise cáról leolvashattam, hogy az idegei pattanásig feszültek. Látta kérdõ tekintetemet, összeérin az ujjait, a térdére támasztotta a könyökét, és belefogott a magyarázatba. -??Hallott-e már Moriarty professzorról? - kérdezte. -??Soha.

-??Ez a legcsodálatosabb, ez a lángeszû benne! - kiáltotta Holmes. - Mindenhol o tt van Londonban, és soha senki nem hallott róla. A legkomolyabban mondom magának, Wat son, ha leszámolhatnék ezzel az emberrel, ha megszabadíthatnám tõle a társadalmat, pályám csú tjára érnék, és hajlandó lennék valamilyen békésebb foglalatosság után nézni. Elárulhatom, ho i eseteim jóvoltából - a skandináv királyi család és a Francia Köztársaság szolgálatában - ny nék kedvemre, és minden figyelmemet vegyészeti kísérleteimre fordíthatnám. De nem nyughatom, atson, nem ülhetek tétlenül, ha eszembe jut, hogy Londonban szabadon jár-kel egy olyan e mber, mint Moriarty professzor. -??Mit követett el a professzor? -??Rendkívüli a pályafutása. Jó családból származik, kitûnõ iskolákba járt, és a term tematikai képességgel áldotta meg. Huszonegy éves korában nemzetközi sikert aratott az érteke e a Newton tételrõl. Ennek köszönhette, hogy egy kisebb egyetemen megkapta a matematikai tanszéket, és minden jel arra mutatott, hogy fényes jövõ vár rá. De ez az ember ördögi gonos ajdonságokat örökölt. A vérében levõ bûnözõ hajlandóságot nem változtatta meg, hanem még sokk bbé tette rendkívül éles esze. Az egyetemi városkában egyre riasztóbb hírek terjedtek el róla s kénytelen volt lemondani a tanszékérõl. Londonba jött, nevelõtiszt lett a hadseregben. Ez az, amit tud róla a világ. Amit most elmondok, azt már én nyomoztam ki. Senki sem ismeri olyan pontosan London nagy bûnözõinek világát, mint én, és ezt maga is tudja Watson. Évek óta érzékelem, hogy a tettesek mögött valamilyen ismeretlen erõ dolgozik, valam nagyszabású szervezõtehetség, amely megnehezíti a rendõrség munkáját, és védi a bûnösöket. A , gyilkosságokban, rablásokban, hamisításokban éreztem ennek a titkos erõnek a jelenlétét, és olyan megfejtetlen bûnügyben, amelyekkel kapcsolatban nem fordultak hozzám, következteth ettem a mûködésére. Évekig kísérleteztem, hogy leránthassam róla a fátylat, a végén nyomra bu z a nyom számos kacskaringó után a matematikai hírességhez, Moriarty hajdani egyetemi tanárh oz vezetett el. Ez az ember a bûn Napóleonja, Watson. A bûnügyeknek csaknem felét - és szinte valamennyi kid erítetlen gaztettet - õ szervezi meg Londonban. Lángész, filozófus, igazi elvont gondolkodó. Elsõrendû elme. Mozdulatlanul ül, mint a pók a háló közepén, de ennek a hálónak ezer szála v osan ismeri minden szálnak minden rezdülését. Keveset dolgozik személyesen. Õ csak tervez. D e sok embere van, és csodálatosan felépített szervezete. Ha el kell követni valamit, meg k ell szerezni mondjuk egy papírt, ki kell rabolni egy házat, el kell intézni egy embert , csak üzenni kell a tanár úrnak, õ megszervezi a dolgot, és gondoskodik a végrehajtásáról. L hogy az emberét elfogják. Van pénz óvadékra, van pénz ügyvédekre. És az embereket mozgató ti nem tudja elfogni a rendõrség, még csak nem is gyanítja a létezését. Kikövetkeztettem ennek zervezetnek a felépítését, Watson, és minden erõmet a leleplezésére, a felszámolására fordíto A tanár úr olyan óvatosan és ravaszul körülbástyázta magát, hogy akárhogy iparkodtam is, nem a bíróság számára használható bizonyítékokat szerezni a mûködésérõl. Tudja, hogy sok mindenre dves Watson, de három hónap múlva be kellett látnom, hogy ezúttal méltó, hozzám hasonló felké enfélre bukkantam. Borzadva szemléltem a gonosztetteit, de csodáltam az ügyességét. Egyszer végre elkövetett egy kis hibát, egészen parányi hibát, de ezt sem lett volna szabad, mert a nyomában voltam. Itt volt a nagy alkalom, és én elkezdtem szorosabbra húzni a hurkot körülött . Lassan bezárul a kör. Három nap múlva, vagyis jövõ hétfõn elérkezik az idõ, a rendõrség elf anár urat és szervezetének vezetõit. Perük a század legnagyobb bûnügyi tárgyalása lesz, legal en rejtélyes ügyre derít fényt, és valamennyien a hóhér kezére jutnak - de ha nem a kellõ idõ csapunk le rájuk, még az utolsó pillanatban is kicsúszhatnak a kezünk közül. Ha mindezt Moriarty professzor tudta nélkül érhettem volna el, nem lenne semmi bajom. De õ sokkal ravaszabb ennél. Látta minden egyes mozdulatomat, ahogy megszõttem a hálót körülö ra és újra megpróbált kitörni, de visszavertem a támadását. Szavamra, barátom, ha valaki megí a néma párbajnak a részletes történetét, a nyomozás világtörténelmének legérdekesebb szellem hatna be. Sohasem végeztem ilyen kitûnõ munkát, és sohasem hadakoztam keményebb ellenféllel. inden döfése elevenbe vág, de most én viszem be a végsõ találatot. Ma reggel megtettem az uto só szükséges lépéseket,' három nap múlva minden készen áll. A szobámban ültem, még egyszer vé a dolgokat, és egyszerre csak kinyílt az ajtó, és Moriarty professzor állt a küszöbön. Elég jók az idegeim. Watson, de be kell vallanom, összerezzentem, mikor megláttam, hogy elõttem áll az az ember, akire oly sokat gondolok. Tudtam róla, hogy milyen. Nagyon ma gas és sovány, hatalmas homloka fehér és domború, a szeme mélyen ülõ. Az arca borotvált, sápa ketikus, még most is olyan, mint egy tanáré. A háta meggörbült egy kicsit a sok tanulástól, a je lóg, lassan, szüntelenül mozog jobbra-balra, akár a hüllõké, Összehúzott szemmel, kíváncsi Nem olyan magas a homloka, mint gondoltam - mondta. - Veszedelmes szokás, ha valaki töltött fegyvert szorongat a köntöse zsebében."

Belépésekor valóban felismertem, milyen nagy veszedelemben forgok. Csak úgy menekülhet meg , ha végez velem. Egy szempillantás alatt a fiókból a zsebembe csúsztattam a pisztolyomat, és a köntösön keresztül rá szegeztem. Erre a megjegyzésére elõvettem a pisztolyt, és úgy, am felhúzva az asztalra tettem. Õ csak mosolygott és hunyorgott, de láttam valamit a szemébe n, és higgye el, nagyon örültem, hogy a pisztoly az asztalon van. - Valószínûleg nem ismer engem" - mondta. - Én inkább azt tartanám valószínûnek, hogy ismerem - feleltem. - Foglaljon helyet, ké , öt percem van a maga számára, ha mondani akar valamit." - Maga úgyis tudja mindazt, amit mondhatnék." - Akkor maga is tudja mindazt, amit válaszolnék." - Nem gondolta meg?" - Nem." A zsebébe nyúlt, és én felkaptam a pisztolyt az asztalról. De csak a zsebkönyvét vette elõ, n tte, mit írt bele. - Január 4-én keresztezte az utamat - kezdte. - 23-án már kellemetlen volt számomra. Február közepén kényelmetlennek találtam a helyzetemet. Március végén már a terveimben is aka tt. Most, április vége felé már az a veszély fenyeget, hogy elveszítem személyes szabadságoma maga szakadatlan munkája miatt. A helyzet egyre tarthatatlanabb." - Mit javasol?" - kérdeztem. - Álljon félre az utamból, Mr. Holmes - mondta fejét ingatva. - Most már igazán álljon e." - Majd hétfõn" - mondtam. - Ugyan, ugyan! - mondta. - Az olyan okos ember, mint maga, tudja, hogy enn ek az ügynek mi lehet az egyetlen befejezése. Elengedhetetlenül szükséges, hogy félreálljon. zok után, amit tett, egyetlen lehetõségünk maradt csak. Komoly tanulmány volt számomra figye lni a maga húzásait ebben az ügyben, és minden érzelgõsség nélkül mondhatom, sajnálnám, ha jó lépésre kellene ragadtatnom magamat. Hiába mosolyog, uram, csakugyan sajnálnám." - A veszély vele jár a szakmámmal" - jegyeztem meg - Itt nem veszélyrõl van szó - felelte. - Elkerülhetetlen pusztulásról. Nemcsak egy em ernek, hanem egy hatalmas szervezetnek az útjába tolakodott, és ennek a szervezetnek a nagyságát még a maga kitûnõ érzéke sem ismerte fel. Vagy félreáll, Mr. Holmes, vagy eltaposs - Attól félek - álltam fel -, hogy ennek a beszélgetésnek a kedvéért más fontos tenniv hanyagolom el." A tanár úr is felállt, szótlanul nézett rám, és szomorúan csóválta a fejét. -?? - Sajnálom - mondta végül -, de amit tudtam, megtettem. Ebben a játszmában ismerem a maga összes húzásait. Hétfõig semmit sem tehet. Párviadal volt ez kettõnk között, Mr. Holmes. bíróság elé akar állítani engem. Kijelenthetem, hogy nem fog bíróság elé állítani soha. Le a ijelenthetem, hogy nem fog legyõzni soha. Ha elég ügyes hozzá, megsemmisíthet, de kijelent hetem, hogy én is megsemmisítem magát." - Elhalmozott bókokkal, professzor úr - mondtam. - Hadd viszonozzam: ha biztos lehetnék benne, hogy az elõzõ lehetõség valóra válik, a köz érdekében örömmel vállalnám az ut - Az utóbbit megígérhetem magának, az elõbbit nem" - sziszegte a tanár úr, hátat fordí kem, és még mindig hunyorogva és nézelõdve eltávozott. így zajlott le érdekfeszítõ beszélgetésem Moriarty professzorral. Nem tagadom, kellemetlen h atást gyakorolt rám. Szándékának komoly voltáról jobban meggyõzött ez a halk. szabatos beszéd bármilyen hangoskodás. Bizonyára azt gondolja most, kedves Watson, hogy a rendõrségtõl kelle ne védelmet kérnem ellene. De bizonyítékaim vannak, hogy nem õ, hanem valamelyik embere fo g lecsapni rám. -??Csak nem támadták meg máris? -??Kedves Watson. a tanár úr nem tölti tétlenül, az idejét. Délben mentem el hazulról alami dolgom volt az Oxford Streeten. Amikor a Bentinck Streetrõl a Welbeck Street re vezetõ keresztezõdésen átmentem, hirtelen bekanyarodott én nekem tartott egy száguldó kétl s teherkocsi. Egy másodperc törtrésze alatt a járdán teremtem, de így is alig menthettem meg az életem. A kocsi a Marylebone Lane-rõl kanyarodott be, és egy szempillantás alatt eltûn t. Most már a járdán maradtam, de ahogy a Vere Streeten végigsiettem, az egyik ház tetejérõl gy tégla potyogott le. a lábam elõtt tört darabokra. Szóltam a rendõröknek, megvizsgálták a h t. Valamilyen tatarozási munka miatt tégla és pala volt a ház tetején felhalmozva, és a rendõ meg akartak gyõzni róla, hogy a szél verte le azt a téglát. Én tudtam, hogy nem, de nem vol t rá bizonyítékom. Kocsiba szálltam, a bátyámhoz mentem a Pall Mailre, ott töltöttem a napot. st, mikor átjöttem magához, megtámadott egy ólmos bottal felfegyverzett gazfickó. Leütöttem,

endõrség õrizetbe is vette. De nyugodt szívvel mondhatom, sohasem fog kiderülni, hogy ez a z úriember, akinek a felsõ fogsora nyomot hagyott az öklömön, kapcsolatban van egy visszav onult matematikussal, aki alighanem egy tábla elõtt ül most, és jó tíz mérföldnyivel odább sz alamit. Ne csodálkozzon tehát, Watson, hogy elsõ dolgom a fatáblák gondos bezárása volt, és k len voltam megkérni, engedje meg, hogy valamilyen kevésbé feltûnõ kijáraton hagyhassam el a házát, mint a fõkapu. Sokszor megcsodáltam már barátom bátorságát, de soha még annyira, mint most. Nyugodtan ülve s lgatta az eseményeket, pedig szörnyûségek láncolata lehetett az egész napja. -??Itt tölti az éjszakát? - kérdeztem. -??Nem, barátom. Veszedelmes vendég lennék. Megvannak a terveim, meglátja, minde n rendben lesz. A dolgok eljutottak odáig, hogy a rendõrség az én közremûködésem nélkül is le hatja a társaságot, bár a tárgyaláson nekem is jelen kell majd lennem. Magától értetõdõ tehát gokosabb eltûnnöm arra a néhány napra, amíg a rendõrség le nem sújt rájuk. Nagyon örülnék, ha e külföldre. -??Nincs sok dolgom - mondtam -, és a szomszédom nagyon szolgálatkész. Szívesen ma gával megyek. -??Holnap reggel már indulhatunk is? -??Ha szükséges. -??Szükségesebb már nem is lehetne. Hadd adjak utasításokat magának, kedves Watson, é hadd kérjem meg, hogy pontosan azt tegye, amire kérem, mert Európa legügyesebb gonoszte võjével és leghatalmasabb bûnszövetkezetével kell ujjat húznunk. Figyeljen jól! Minden csomag dje el még ma éjjel címzés nélkül egy megbízható küldönccel a Victoria pályaudvarra. Reggel k , de mondja meg az emberének, ne az elsõ, ne a második felbukkanó bérkocsit válassza. Ugorjo n be a bérkocsiba, nyomja a címet a kocsis kezébe, de kérje meg, hogy el ne dobja a cédulát, és hajtasson a Lowther Arcade-nak a Strand felõli végéhez. A pénzt tartsa a kezében, és mihe yt a kocsi megáll, szaladjon keresztül az átjárón, és pontosan negyed tízkor legyen az átjáró z út szélén egy csukott kétlovas hintó várakozik, a kocsisán vörössel díszített gallérú nagy esz. Ebbe a kocsiba szálljon be, és éppen idejében fog megérkezni a Victoria pályaudvarra -??Hol találkozunk? -??A pályaudvaron. A mozdonytól számított második elsõ osztályú kocsit fenntartják ne -??A vonatban találkozunk tehát? -??Igen. Hiába kértem Holmest, hogy töltse nálam az éjszakát. Tudtam, attól fél, hogy bajt hoz a házra akar mindenáron elmenni. Néhány szót vetett még oda holnapi terveinkkel kapcsolatban, aztán felpattant, kisietett a kertbe, átmászott a falon a Mortimer Streetre, füttyentett eg y kocsinak, és máris hallottam, hogy elhajtanak. Másnap reggel gondosan követtem Holmes utasításait. Nagy körültekintéssel választottam ki a b sit, nehogy csapdába essünk, reggeli után nyomban az átjáróhoz hajtottam, végigszaladtam rajt , ahogy csak bírta a lábam. A hintó már várt, és mihelyt beszálltam, a hatalmas, fekete köpen burkolózó kocsis meglegyintette a lovát, meg sem álltunk a Victoria pályaudvarig. A pályaud varon kiszálltam, a kocsis megfordult a kocsijával, és egyetlen pillantást sem vetve felém , elszáguldott. Eddig minden jól ment. A poggyászom már ott volt, és a Holmes megjelölte kocsit már csak azér is könnyen megtaláltam, mert csak rajta lógott foglalt jelzés. Mégis aggódni kezdtem, mert Holmes sehogysem akart felbukkanni. A nagy óra szerint már csak hét perc volt indulásig. Hiába kerestem az utasok és kísérõk közt barátom karcsú alakját. Se híre, se hamva. Néhány p iszteletre méltó olasz papnak kellett segítenem, aki tört angolsággal próbálta megértetni egy rdárral, hogy a poggyászát közvetlenül Párizsba akarja küldetni. Aztán még egyszer körülnézte entem a fülkénkbe. Csodálkozva láttam, hogy a foglalt tábla ellenére a hordár a mi kocsinkba ette roskatag olasz ismerõsömet. Hasztalan próbáltam megértetni kéretlen útitársammal, hogy t került ide, mert az én olasz tudásom még az õ angol nyelvismereténél is csekélyebb volt. Csü en vállat vontam tehát, és tovább lestem a barátomat. Féltem is egy kicsit, mert a távolmarad könnyen azt jelenthette, hogy baja esett az éjszaka. Már az ajtókat is becsukták, elhangz ott az indulást jelzõ fütty, és . . . -??Kedves Watson - szólalt meg valaki -, még annyit sem mond, hogy jó reggelt? Csodálkozva fordultam meg. Az öreg pap rám nézett. Egy pillanatra kisimultak az arcán a ránc ok, az orra már nem lógott bele a szájába, az alsó ajka nem fittyedt le, a szája nem rángatóz , a szeme csillogni kezdett, a görnyedt test kiegyenesedett. De a következõ másodpercben minden visszaváltozott, és Holmesból megint öreg pap lett. -??Uram isten! - kiáltottam. - Hogy megijesztett!

-??Ügyelnünk kell - suttogta - Azt hiszem, hogy a nyomunkban vannak Igen, ott van maga Moriarty is. Holmes utolsó szavai közben megindult a vonat. Kinéztem az ablakon, láttam, hogy egy mag as ember iparkodik utat vágni magának a tömegben, integet, mintha meg akarná állítani a vona tot Elkésett, mert mi egyre gyorsabban zakatoltunk már, és egykettõre kirobogtunk a pályau dvarról. -??Ezt ügyesen megcsináltuk, és láthatja, hogy nemhiába óvatoskodtunk annyira - mond ta Holmes nevetve, felpattant, levette az álöltözetét, a fekete reverendát és birétumot. és m ent gondosan a kézitáskájába gyömöszölt. -??Olvasta a reggeli lapokat? -??Nem. -??Nem hallotta, mi volt a Baker Streeten? -??A Baker Streeten? -??Éjszaka kigyulladt a lakásunk. De nem történt nagyobb baj. -?? -??Istenemre, Holmes, ez már tûrhetetlen! -??Ügy látszik, elvesztették a nyomomat, mikor a rendõrség õrizetbe vette az ólmos bo os támadót. Másképp aligha gondolhatták volna, hogy hazamegyek a Baker Streetre. De magát go ndosan szemmel tarthatták. Ezért bukkant fel Moriarty itt a pályaudvaron. Nem volt sem mi baj reggel az úton? -??Mindent úgy csináltam, ahogy mondta. -??A hintó ott volt már? -??Igen. -??Megismerte a kocsist? -??Nem. -??A bátyám volt az, Mycroft. Nagy szerencse ilyen ügyekben, ha el lehet intézni valamit idegenek közremûködése nélkül. És most gondoljuk ki. mit tegyünk Moriarty ellen! -??Expresszvonaton ülünk, a vonatnak közvetlen csatlakozása van a hajóhoz. Azt his zem, hogy egyszer s mindenkorra leráztuk. -??Kedves Watson, maga, úgy látszik, elfelejtette, mit mondtam: ez az ember ugyanolyan szellemi képességekkel rendelkezik, mint én. És gondolja, hogyha én kergetném õt, ennakadnék az elsõ kis akadályon? Róla se tételezzen fel ilyen ügyetlenséget. ' -??Mit csinálhat Moriarty? -??Amit én is tennék. -??És maga mit tenne? -??Különvonatot rendelnék. -??Elkésett. -??Szó sincs róla. A vonatunk megáll Canterburyben, és legalább negyedórát elvesztege k a hajónál. Utolér. -??Ügy csinálunk, mintha mi volnánk a bûnözõk. Le kell tartóztatni, mihelyt megérkezi -??Három hónap munkáját tennénk tönkre vele. Igaz, a nagy halat horogra kerítenénk, d kisebbek nyomban kiszöknének a hálóból. Hétfõn valamennyit kézre keríthetjük. Azaz: nem szab rtóztatni. -??És mit szabad tenni? -??Le fogunk szállni Canterburyben. -??És aztán? -??És aztán elvonatozunk Newhavenbe, és áthajózunk Dieppe-be. Moriarty megint azt fogja tenni, amit én is tennék. Párizsba megy, megkeresi a poggyászunkat, és két napig lesbe n áll a poggyászkiadóban. Mi közben veszünk néhány útitáskát, vásárlásainkkal felvirágoztatju et azokban az országokban, amelyeken keresztülutazunk, és Luxemburgon és Baselen át kényelme sen eljutunk Svájcba. Gyakorlott utazó vagyok, az útiholmim elvesztése egy pillanatra sem bosszantott, de ne m tagadom, hogy mérgeskedtem, miért kell bujkálnunk egy ilyen gyalázatos és sötét gonosztevõ De azt is tudtam, hogy Holmes tisztábban látja a dolgokat, mint én. Canterburyben les zálltunk tehát, és megtudtuk, hogy egy óra múlva megy vonat Newhavenbe. Gyászos arccal néztem a tovatûnõ poggyászkocsi és benne a bõröndöm után. Holmes egyszerre csa atta a kabátom ujját, és a sínekre mutatott. -??Máris, látja, máris - mondta. A kenti erdõk közül egy kis füstfelhõ tört elõ. Egy perc múlva feltûnt az állomásra bevezetõ gy mozdony és egy kocsi. Alig volt annyi idõnk, hogy megbújjunk egy halom csomag mögött, már is megcsapta arcunkat a vonat forró gõze, és a különszerelvény nagy robajjal-zakatolással els

uldott mellettünk. -??Ott megy - mondta Holmes a kanyarban megrázkódó, imbolygó kocsi után tekintve. - Még barátunk eszének is megvannak a határai. Igazi mesterfogás lett volna, ha kikövetkezte ti, mit következtettem ki én, és e szerint cselekszik. -??És mit csinált volna, ha utolér? -??Kétségkívül megpróbált volna eltenni láb alól. Szerencsére ezt a játékot ketten já csak az a kérdés, hogy itt eszünk-e egy kis korai ebédet, vagy megpróbálunk étlen-szomjan elj tni a newhaveni vasúti vendéglõig. Még aznap éjszaka megérkeztünk Brüsszelbe, két napig ott is maradtunk, harmadnap Strasbourgba utaltunk. Hétfõn reggel Holmes táviratozott a londoni rendõrségnek, és estére meg is jött asz a szállodánkba Holmes feltépte a borítékot, és aztán elkeseredve a kandallóba hajította a et. -??Gondolhattam volna! - mondta. - Megszökött! -??Moriarty? -??Az egész társaságot lefülelték, csak õt nem. Kicsúszott a markukból. Nem voltam An an, nem volt, aki elbánjon vele. Azt hittem, hogy ennyit már õk is meg tudnak tenni. L egjobb, ha maga nyomban hazautazik Angliába, Watson. -??Miért? -??Mert túlzottan veszedelmes útitárs vagyok. Moriarty jövedelmezõ mesterségének befe legzett. Ha visszatér Londonba, elveszett ember. De ha jól ítélem meg a jellemét, minden e rejét össze fogja szedni, hogy bosszút álljon rajtam. Meg is mondta ezt rövid beszélgetésünk , és szerintem komolyan gondolta. Azt tanácsolom, Watson, hogy maga szépen térjen haza a betegeihez. Öreg katona vagyok, régi jó barát, az efféle felszólítás nem járhatott sikerrel Félóra hossza ztunk egy strasbourg-i vendéglõben, és éjszaka továbbutaztunk Genf felé. Egy szép hetet töltöttünk a Rhone völgyében, aztán Leuknál a még mindig behavazott Gemmi-hágó ltunk, és Interlakent érintve Meiringenbe mentünk. Szép út volt: lent a völgyek friss tavasz i zöldben, fent a hegyek szûz fehér hólepelben. Éreztem, hogy Holmes egyetlen pillanatra s em tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a tanár úr sötét árnyéka itt lebeg fölöttünk Látt jár a szeme ide-oda a kedves hegyi falvakban és a magányos hágókon is, hogyan néz meg minden arcot, és tudtam, meg van gyõzõdve róla, hogy bár hova menjen is, nem menekülhet a ránk lese kedõ veszély elõl. Mikor átkeltünk a Gemmin, és a borongós Dauben-tó partján sétáltunk, egy nagy szikla zuhant l fejünk fölött húzódó hegygerincrõl, és nagy csobbanással hull! mögöttünk a vízbe. Holmes gyo dt a hegyélre, megállt egy magas sziklán, és körülnézett. Hiába mondta a vezetõnk, hogy tavas gyakori errefelé a hegyomlás. Holmes egy szót sem szólt, de a mosolyából megértettem, hogy mi gondol : az történt, amire számított. Éber volt, de egy pillanatra sem rosszkedvû. Éppen ellenkezõleg, nem is emlékszem, láttam -e valaha ilyen túláradón derûsnek. Újra meg újra elismételte, hogy szívesen abbahagyja a nyo unkát, mihelyt megszabadítja az emberiséget Moriarty professzortól. -??Talán még azt is elmondhatnám, kedves Watson, hogy nem éltem hiába - jegyezte m eg. - Ha ma este véget érne a pályafutásom, nyugodt lélekkel néznék vissza rá. Ha visszamegye ondonba, tisztább lesz már a levegõ. Több mint ezer ügyet harcoltam végig, és sohasem a rossz oldalon. Mostanában már szívesebben foglalkozom a természettudomány megoldandó kérdéseivel, m az amúgy is mesterkélt társadalom felületi jelenségeivel, A maga beszámolói is véget érnek, n, mihelyt felteszem a koronát mûvemre, azaz mihelyt elfogom vagy megsemmisítem Európa l egveszedelmesebb és legügyesebb gonosztevõjét Igyekszem röviden, de pontosan elmondani azt a keveset, ami még hátravan. Nem szívesen i dõzöm ennél az eseménynél, de tudom, hogy kötelességem minden apró részletet megírni. Május 3-án értünk Meiringen kis falujába, és idõsebb Peter Steiler szállodájában, az Englisch an szálltunk meg. A házigazda értelmes ember volt, kitûnõen beszélt angolul - nem csoda, háro évig pincérkedett a londoni Grosvenor-szállóban. Tanácsára 4-én délután útnak indultunk, át vágni a hegyeken, és az éjszakát Rosenlauiban, egy parányi hegyi faluban akartuk tölteni. St eiler azt is mondta, hogy semmiképp se mulasszuk el megtekinteni a reichenbachi víze sést, hiszen csak egy kis kitérõ a hegyre felfelé vezetõ út közepe táján. Félelmetesen szép vidék. Az olvadó hótól megduzzadt hegyi patak egy hatalmas szakadékba zuhan a mélybõl úgy száll fel a permet, mint a füst az égõ házból. A hasadékot két oldalról fénylõ lák szegélyezik, lent mérhetetlen mély, forrongó-fortyogó kútba torkollik, kicsap belõle a ví csipkés sziklák közt továbbrohan. A zúgva lezuhanó zöld vízfüggöny és a sûrû felhõkben felcsa tlan kavargása és robaja valósággal megszédíti az embert. Megálltunk a szakadék szélén, lenéz

te sziklákon megtörõ csillogó vízre, hallgattuk a mélységbõl a permettel együtt felszálló szi i jajongást. Az ösvény ívesen megkerüli a vízesést, hogy minden oldalról meg lehessen nézni, de aztán hirt vége szakad, és a vándornak a maga nyomán kell visszatérnie. Mi is éppen visszafordultunk, m ikor egy svájci legény szaladt oda hozzánk egy levéllel a kezében. A szállodánk levélpapírján ulajdonos intézte hozzám. Megtudtam, hogy néhány perccel távozásunk után egy haldokló angol a onyt vittek a szállodába. A tüdõvészes hölgy Davosban töltötte a telet, és most Luzernbe akar zni a barátaihoz, de a tüdõvérzés útközben leverte a lábáról. Legfeljebb néhány órája lehet h t jelentene számára, ha angol orvos vizsgálná meg, és ha lennék olyan szíves stb., stb. A der eg Steiler azt is megírta az utóiratban, hogy nagy szívességet tennék neki. ha visszamennék, mert a hölgy nem hajlandó svájci orvossal szóba állni, és õt nagyon nyomasztja ez a felelõss A kérést nem lehetett megtagadni. Idegen országban haldokló honfitársnõnk utolsó kívánsága vo m. akartam magára hagyni Holmest. Végül is megegyeztünk, hogy a levelet hozó legény vele m arad útitársnak és vezetõnek, én pedig visszamegyek Meiringenbe. Barátom a vízesésnél kívánt y keveset, aztán, mint mondta, átvág a hegyeken Rosenlauiba. Ott kellett volna találkozn unk aznap este. Mikor megindultam visszafelé, Holmes hátát a sziklának vetve, karját összefo nva állt, és lefelé nézett a kavargó örvénybe. Ekkor láttam utoljára. Mikor leértem az út tövébe, visszanéztem. Innen már nem lehetett a vízesést látni, csak a hoz tõ, a hegy nyúlványán nagyot kanyarodó utat. Emlékszem, hogy az úton sebes léptekkel haladt v ki, fekete alakja kirajzolódott a zöld háttér elõtt. Megnéztem, megcsodáltam, milyen gyorsan alad, de aztán megfeledkeztem róla, én is siettem az utamra. Körülbelül egy óra múlva értem Meiringenbe. Az öreg Steiler kint állt a szálloda kapujában. -??Remélem, hogy nincs rosszabbul a beteg - mondtam. Meglepetve nézett rám, és roppant nehéz lett a szívem, mihelyt láttam, hogy csodálkozva húzza l a szemöldökét. -??Nem maga küldte ezt a levelet? - vettem ki a papírt a zsebembõl. - Nincs se mmiféle beteg angol hölgy a szállodában? -??Nincs - mondta. - Pedig ez a szálloda levélpapírja. Értem már! Az a magas angol úr írhatta, aki nem sokkal a maguk indulása után érkezett meg. Azt mondta . . . Nem vártam meg a további magyarázatot, ijedten sarkon fordultam, végigszaladtam a falu fõu tcáján, nekivágtam annak az útnak, amelyiken éppen az elõbb jöttem lefelé. Lefelé egy óráig t út. Bárhogy igyekeztem, csak két óra múlva értem újra fel a vízeséshez. Holmes hegymászó bot s ott volt a sziklánál, ahol utoljára láttam. De Holmes maga nem volt sehol, hiába kiáltozta m a nevét. Csak a saját hangom válaszolt vissza-visszaverõdve a sziklafalról. A hegymászó bot megpillantása megdermesztett. Holmes nem ment át Rosenlauiba. Itt maradt ezen a másfél lépésnyi szélességû ösvényen, itt várta be az ellen felét, a sziklafal tövében . A svájci fiatalembernek is nyoma veszett. Moriarty cinkosa lehetett, nyilván magára hagyta a két férfit. De mi történhetett ezután? Ki mondhatja meg? Egy-két perc múlva összeszedtem magam, mert valósággal megbénultam a rettegéstõl. Holmes móds re gondoltam, megpróbáltam a segítségükkel kikövetkeztetni, mi történt. Sajnos, nagyon is kön adat volt! Mi ketten nem mentünk el az ösvény legvégéig, ott beszélgettünk, ahol a hegymászó olt. A szerteszóródó permet miatt örökké nedves itt a fekete föld, még egy madár lába nyoma i zana rajta. Két pár lábnyom vezetett az ösvény vége felé, de vissza már egy sem. Az ösvény vé t túrva a talaj, a szakadék szélén levõ páfrányok és bokrok megszaggatva. Lehasaltam a földre tem a mélységbe. Kavargott a permet körülöttem, de az egyre sötétebb estében csak a nedvesen llogó sziklákat láttam, és messze lent, a szakadék mélyén megtörõ víz fel-felvillanását. Kiab k a vízesés szinte emberi jajongása volt a válasz. Mégis megtaláltam bajtársam és barátom utolsó üdvözletét. Hegymászó botja az ösvényre nyúló s nnek a kiugró sziklának a tetején csillogott valami. Odanyúltam, és barátom ezüst cigarettatá akadt a kezembe. Levettem a szikláról, és egy összehajtott papír hullott elém a földre. Kiny tottam. Három lap volt Sherlock Holmes jegyzetfüzetébõl, nekem címezve. És mi sem volt jelle mzõbb barátomra, mint az, hogy a címzés olyan szabatos, az írás olyan nyugodt és olvasható vo mintha a dolgozószobájában írta volna. A levél így szólt:

Kedves Watson, Moriarty professzor készségesen megengedte, hogy írjak néhány sort magának, mielõtt megpróbál gyszer s mindenkorra elintézni vitánkat, Elmondta, milyen úton-módon játszotta ki az angol rendõrséget, és hogyan szerzett tudomást minden lépésünkrõl. Ez a beszámoló is megerõsítette rõl alkotott elismerõ véleményemet. Örömmel gondolok rá, hogy nemsokára megszabadíthatom az e séget a tanár úr további jelenlététõl, bár attól félek, olyan áron, amely barátaimnak és elsõ

edves Watson, fájdalmat fog okozni. De hiszen elmondtam már, hogy pályafutásom elérte a csúc sát, és hogy ez a legméltóbb lezárása Egy vallomással még tartozom magának: tudtam, hogy a me eni levél hamis, és mégis elengedtem magát, mert sejtettem, hogy mi következik ezután. Mondj a meg Patterson felügyelõnek, hogy a banda elítéléséhez szükséges feljegyzések az M betûs rek vannak egy kék borítékban, Moriarty névvel jelezve. Vagyonomról még Angliából való elinduláso endelkeztem, az iratok bátyámnál, Mycroftnál vannak. Adja át szíves üdvözletemet Mrs. Watsonn és tartsa meg jó emlékezetében barátját, aki változatlanul õszinte híve Sherlock Holmes

Most már valóban csak kevés elmondanivaló van hátra. A szakértõk megállapították, hogy összecsapása úgy végzõdött, ahogy ilyen körülmények közt végzõdnie kellett: egymást átölelve kadékba. A holttesteket természetesen nem lehetett kiemelni, örökre ott maradnak a kavar gó víz és habos tajték szörnyû kútja mélyén - korunk legveszélyesebb gonosztevõje és legkivál svájci legény soha többé nem került elõ, nyilvánvalóan Moriarty embere volt. Ami a bûnszövetk illeti, sokan emlékezhetnek még rá, milyen tökéletesen leplezte le egész szervezetüket Holmes nagy szorgalommal összegyûjtött bizonyítéktömege, milyen súlyosan nehezedett a gazemberekre a halott ember csontkeze. Szörnyû vezérükrõl elég kevés szó esett a tárgyaláson, és én is csak m most le, mert magukról megfeledkezett védelmezõi úgy akarják tisztára mosni az emlékét, hog emocskolják annak a nevét, akit én a legjobb és legcsodálatosabb embernek tartok mindörökre.