SH atlasz _ Filozófia

@~@§%

Filozófia 111 színes oldal, 1125 tárgyszó

Springer

f

Hungarica

Az SH atlaszok kötetei

Biológia (m egjelent) V ilágtörténelem (m egjelent) Csillagászat (m egjelent) Építőm űvészet (m egjelent) Fizika (m egjelent) Filozófia M atem atika Z ene Kém ia É lettan Atom fizika Pszichológia Ökológia A natóm ia

Peter Kunzmann - Franz-Peter Burkard Franz Wiedmann

A

Filozófia 111 színes oldal, 1125 tárgyszó

Rajzolta:

Axel Weiß

TKBF Szakkönyvtára 00000997

Springer-Verlag Budapest Berlin Heidelberg New York London Paris Tokyo Hong Kong Barcelona 1993

A m ű eredeti címe: dtv-Atlas zur Philosophie © 1991 Deutscher Taschenbuch Verlag GmbH & Co. KG, München © 1993 fór the Hungárián translation: Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest Fordította: Jenei Kinga Jenei Zsolt KUNZMANN, P., BURKARD, F-P., WIEDMANN, F. Filozófia / Peter Kunzmann, Franz-Peter Burkard, Franz Wiedmann ; rajzolta Axel Weiß. - Budapest ; Berlin ; Heidelberg ; New York ; London ; Paris ; Tokyo ; Hong Kong ; Barcelona ; Springer-Verlag, 1993. - (SH atlasz) ISBN 963 7775 57 9 ISBN 963 7775 70 6 össz.

Springer Hungarica Kiadó Kft. Felelős kiadó: Prof. Dr. Árky István Felelős szerkesztő: Csikós Ella Műszaki igazgató: Müllner János Műszaki szerkesztő: Kellermann József A borítót tervezte: Zelenyánszky Zoltán t Készült a Gyomai Kner Nyomdában, a nyomda alapításának 111. esztendejében Felelős vezető Papp Lajos ügyvezető igazgató

Néhány szó a könyvről

A létezés értelm ére, a dolgok lényegére, az em ber világban elfoglalt helyére vonatkozó kérdés gondolkodásunk alapját képezi. E zért a filozófia, a „bölcsesség szeretete” m indenfajta tudom ány „szülőanyjának” is számít. A filozófia válaszai - a történeti feltételektől függően - változtak az antikvitástól a jelenkorig, azon­ ban a válaszok lényege ugyanaz m aradt. így a filozófiával való foglalkozás egyben m indig a filozófia tö rténetének kutatását is jelenti. A z SH atlasz Filozófia a filozófiai tanok tö rténete, amely ism erteti az egyes filo­ zófusokat, fontos tételeiket és fogalm aikat, és - különlegességként - színes kép­ oldalakon szem lélteti azokat. Ez alkalomm al is m egőriztük az atlasz-rendszer lényegét, a kép- és szövegegységekből álló felépítését, am elyben két oldal tarto ­ zik össze, egy színes ábraoldal és a részletes szöveges kifejtés az ellenkező ol­ dalon.

Tartalom

Előszó

9

Bevezetés

10

A filozófia tudományágai Keleti filozófia Összefoglaló áttekintés India I./Upanisádok; Ortodox rendsze­ rek I. India Il./Ortodox rendszerek II. India III./Dzsainizmus; buddhizmus Kína I./Konfucianizmus; Jin-Jang-iskola Kína II./Taoizmus; motizmus Ókori Kelet

12

Antikvitás Összefoglaló áttekintés Szókratész előtti filozófia I. Szókratész előtti filozófia II. Szofisták Szókratész Platón I.: Ideatan Platón II.: Ismeretelmélet, dialektika Platón III.: Antropológia, etika Platón IV .: Államelméletek Arisztotelész I.: Logika Arisztotelész II.: Metafizika Arisztotelész III.: Pszichológia, etika Arisztotelész IV.: Politika, poétika Sztoa I./Logika, fizika Sztoa II./Etika Epikurosz Szkepticizmus; eklekticizmus Új platonizmus Középkor Összefoglaló áttekintés Patrisztika Ágoston I. Ágoston II. Korai skolasztika I./Johannes Scotus Eriugena; Canterbury-i Anselm Korai skolasztika II./Az univerzáliaprobléma; Pierre Abélard Arab filozófia A skolasztika fénykora I./Roger Bacon; Bonaventura; Raymundus Lullus A skolasztika fénykora II./Albertus Magnus; Aquinói Tamás I. A skolasztika fénykora III./Aquinói Tamás II. A skolasztika fénykora IV./Aquinói Tamás III. A skolasztika fénykora V./Duns Scotus; Eckhart mester Kései skolasztika/William Occam Nicolaus Cusanus

Reneszánsz Összefoglaló áttekintés Természettudomány; Francis Bacon Giordano Bruno; humanizmus Emberkép Állam- és jogelméletek; reformáció

92 94 96 98 100

14 16 18

20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40 42 44 46 48 50 52 54 56 58 60 62 64 66

68 70 72 74 76 78 80 82 84

86

88 90

Felvilágosodás Összefoglaló áttekintés Racionalizmus L/Descartes I. Racionalizmus II./Descartes II. Racionalizmus III ./Spinoza 1. Racionalizmus IV./Spinoza II. Racionalizmus V./Leibniz I. Racionalizmus VI./Leibniz II.; Wolff Empirizmus I./Hobbes Empirizmus II./Locke I. Empirizmus III./Locke II. Empirizmus IV./Berkeley Empirizmus V./Hume I. Empirizmus VI./Hume II.; A. Smith Francia felvilágosodás I./Pascal; Voltaire Francia felvilágosodás II./Montesquieu; Vico Francia felvilágosodás III./Rousseau

102 104 106 108 110 112 114 116 118 120 122 124 126 128 130 132

Német idealizmus Összefoglaló áttekintés Kant I.: A tiszta ész kritikája I. Kant II.: A tiszta ész kritikáj a II. Kant III.: A tiszta ész kritikája III. Kant IV .: A gyakorlati ész kritikája Kant V .: Az ítélőerő kritikája Fichte I. Fichte II.; Schleiermacher Schelling H egeli. H egelII. Hegel III.

134 136 138 140 142 144 146 148 150 152 154 156

A XIX. század Összefoglaló áttekintés Schopenhauer Kierkegaard Pozitivizmus Ifjúhegeliánusok M arxi.; Engels Marx II. Pragmatizmus Újkantianizmus; induktív metafizika Nietzsche I. Nietzsche II. Dilthey

158 160 162 164 166 168 170 172 174 176 178 180

8

Tartalom

A XX. század Összefoglaló áttekintés Természettudományok I./Fizika Természettudományok II./Biológia I. Természettudományok III./Biológia II. Életfilozófia Fenomenológia I./Husserl I. Fenomenológia II./Husserl II.; MerleauPonty Fenomenológia Ill./Scheler Egzisztencializmus I./Jaspers Egzisztencializmus II./Sartre Egzisztencializmus Ill./Camus; Marcel Heidegger I. Heidegger II. Modern logikai. Modern logika II.

)

1

182 184 186 188 190 192 194 196 198 200 202 204 206 208 210

Wittgenstein I. Wittgenstein II. Analitikus filozófia I. Analitikus filozófia II. Analitikus filozófia III. Nicolai Hartmann; Whitehead Marxizmus Kritikai elméletek Kritikai racionalizmus Antropológia; strukturalizmus

222 224 226 228 230

Képek és ábrák jegyzéke

233

Mutatók Névmutató Tárgymutató

235 238

212 214 216 218 220

Előszó

Ez a kötet a filozófiai gondolkodás történetét vázolja fel, legjelentősebb képvise­ lőinek tanait ism ertetve. így az olvasó m egism erkedhet a filozófia alapvető p ro b ­ lém afeltevéseivel és az azokra adott válaszokkal, nem különben a filozófiai m ód­ szerekkel és fogalm akkal. M inden fejezetet a történeti háttérre vonatkozó á tte ­ kintés vezet be, am elynek alapján a filozófusok gondolkodói teljesítm énye é rté ­ kelhető. A z atlasz-rendszer nagy áttekinthetőséget tesz lehetővé, ugyanakkor egyértelm ű periodizációs és kiválasztási m ódot érvényesít. A terjedelm i korlátok m iatt nem ju th a to tt m inden filozófus szóhoz és sok részlet kim aradt. E zért a hangsúlyt egy-egy filozófus, illetőleg egy-egy iskola lényeges gondolatainak és fogalm ainak pregnáns ism ertetésére helyeztük. A zzal a kísérlettel, hogy filozófiai gondolatokat képeken és grafikákon szemléltessünk, a filozófia kifejtésének m esszem enően új területére léptünk. A z ábrák hivatottak a szövegeket szem léle­ tesen m agyarázni, kiegészíteni avagy összefoglalni. Ezzel az a célunk, hogy előse­ gítsük a m egértést és ösztönözzük az olvasót saját kérdések m egfogalm azására. K öszönettel tartozunk A xel W eißnek - aki vázlatainkat rajzokká alakította át - a baráti együttm űködésért; továbbá W infried G rothnak és m unkatársainak - különösen Lieselotte B üchnernek és G abriele W urm nak (m utatók) - a D e u t­ scher Taschenbuch V erlagtól a m egértő közrem űködésért; továbbá köszönetét m ondunk m indenkinek, aki tanácsaival segítette m unkánkat. W ürzburg, 1991 m ájus

A szerző k

10

Bevezetés

A

A bölcselkedés ösztönzői

Platón (Kr. előtt 427-347)

B

Kant (1724—1804)

A filozófia alapkérdései

Zene Orvostudomány

Matematika Természettudományok

C

A szaktudományok a részletekkel foglalkoznak, a filozófia a valóság egészével

Bevezetés A görög eredetű „philosophia” kifejezés szó szerint a bölcsesség szeretetét jelenti; így a „fi­ lozófus” a bölcsesség barátja (philósz = ba­ rát, szophia = bölcsesség), akire az jellemző, hogy törekvése a megismerés valamennyi for­ májára irányul. Már P latón és A risztotelész kutatta azt az emberi ösztönzést, amely a filozófia kialaku­ lásához vezetett, és a keletkezés forrását a csodálkozásban vélték felfedezni. „Mert a csodálkozás ösztönözte arra az embereket régebben éppúgy, mint ma, hogy filozofáljanak... De aki kérdez és csodálkozik, annak bizonytalanságérzése v a n ... és azért, hogy e bizonytalanságtól megszabaduljanak, elkezdtek filozofálni.”

11

K ant híres definíciója értelmében ezért min­

den filozófia egyben felvilágosodás is: „A felvilágosodás az ember kilábalása ma­ ga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék.” Hogy mi a filozófia? Erre a kérdésre nincs egyértelmű fogalmi válasz, mert a filozófia önmagát határozza meg gyakorlásának mód­ jával. Ezért különböző leírási kísérletekből álló válogatást adunk közre: „A filozófia kezdetén eredetileg az ember áll, aki el akar igazodni külső-belső világá­ nak rejtélyei között, és aki azon fáradozik, hogy a különösségek kaleidoszkópjából ki­ keresse a közösnek és az általánosnak az alapvonalait.” (A. L ápple) ( A risztotelész) „A filozófia úgy határozható meg, mint Az ember nem egyszerűen elfogadja a ta­ módszeres és állhatatos kísérlet arra, hogy pasztalt világot, ahogyan az létezik, hanem értelmet vigyenek a világba.” (M. rácsodálkozik arra és annak alapja után ku­ H orkheimer ) tat: „Miért létezik valami egyáltalán? Mi „Filozófia alatt a jelenlegi nyelvhasználat mozgatja a jelenségeket? Miért élünk?” a világ megismerésének és az életszemlélet Ha egyszer a mindennapi közvetlen magától általános kérdéseinek tudományos megkö­ értetődéseket ilyen, nap mint nap megjelenő zelítését érti.” (W . W in d e l b a n d ) kérdések kérdésessé teszik, akkor nyilvánva­ „Filozófusnak lenni nem speciális hivatás; lóvá válik, hogy az egyes ismeretek minden a filozófus nem az a felépített eszmény, felhalmozása ellenére az Egész lényege és ér­ akinek mintájára az ember önmagát for­ telme rejtve marad. málhatná annak érdekében, hogy ezt az A filozófia kialakulását segítő és azt fenntar­ eszményt elérje; a filozófus léte az önma­ tó erők körébe tartozik a kételkedés is. A ké­ gává lenni akarás, amely a filozofálásban telkedés kritikájának vetjük alá megismeré­ sünk forrásait éppúgy, mint a hagyományos teremt magának teret, lehetőséget és kife­ jezést.”(K. Jaspers) értékek és társadalmi normák érvényességét. A filozófia forrását vélték felfedezni abban A filozófia alapkérdéseinek P latón is, hogy az ember az életet saját halála tuda­ az igaz - a jó - a szép kérdését tartja. tában éli végig. Ezekben a lét minden jellemzője visszatükrö­ Az állandóan fenyegető vég lehetetlenné ződik. K ant az újkorban a következőképpen teszi a kérdezés nélküli beleélést az életbe, tette fel a kérdéseket: és az embert folyamatosan önmaga létének - Mit tudhatok? (Metafizika) átgondolására, valamint annak eldöntésére - Mit kell tennem? (Erkölcs) kényszeríti, hogy mit tartson a leglényege­ - Mit szabad remélnem? (Vallás) sebbnek az életben. - Mi az ember? (Antropológia) A szenvedés és a halál olyan határtapasztala­ Itt az utolsó kérdés alapjában véve az összes tok, amelyek egy előzetes rejtettségből tör­ többit magában foglalja. nek elő és az embert az élet értelmének meg­ A filozófia a szaktudományoktól abban külön­ valósítására irányuló kérdés felvetésére kész­ bözik, hogy nem a valóság egy mindenkor kö­ tetik. rülhatárolt részletével foglalkozik (biológia: Biológiailag az embert a természetes ösztönök élet; kémia: az anyag összetétele), hanem annak egészével, ami van, azért, hogy fel­ csökevényesedése jellemzi. Ebből ered egy­ részt az a kényszer, hogy a veleszületett maga­ fedje annak lényegét és létbeli összefüggé­ tartásmódokat ész által meghatározottakkal seit, hogy az emberek számára értékeket és helyettesítse, másrészt értelmet közvetítsen. az önmeghatározás szabadsága is. Míg a szaktudományok különös előfeltevések­ Az ily módon meghatározott lénynek azon­ ből indulnak ki, amelyek mögé nem képesek ban állandóan és ésszerű módon elmélkednie visszanyúlni, addig a filozófia a lehető legna­ kell létezésének és cselekvésének alapjairól. gyobb fokú előfeltevés-nélküliségre törekszik. „Az ember olyan lény, aki mindig többet A filozófia tárgya és módszere nincs ponto­ akar, mint amennyit tud, és többet tud, san előzetesen megadva, hanem ezeket min­ mint amennyit kell.” (W . W ickler) dig újra és újra maga határozza meg. A filozófiai kérdések minden embert érinte­ A filozófia folyamata - amelyben az ember nek; a filozofálás olyan eredendő tevékeny­ minél'világosabb elképzeléseket akar szerez­ ség, amely hozzátartozik az önmagáért fele­ ni önmagáról és a világról - nem zárható le és lős emberi léthez. ez minden kor eredendő feladata marad.

12

A filozófia tudományágai Fi lo z ó f ¡ a

------------ U------- ^ » Első filozófia (Metafizika)

.2 35 NI

Fizika

Etika

Kozmoló­ gia

Politika

.2

Pszicholó Retorika gia

o

11

Zoológia i

Kinyilatkoztatás

r L j Költészet

Az értelm i__ megismerés határa

Az egyházatyák tanítása Filozófia

o

1o

Tudomány (scientia)

CD >ü

Bölcsesség (sapientia)

A 7 szabad művészet G ram m atika A ritm etika Retorika G eom etria Dialektika Zen? . A sztronóm ia

tan

A

Történeti felosztás Arisztotelész szerint

B

Johannes Scotus Eriugena felosztása

C

A jelenkori filozófia tudományágai és a határtudományok

A filozófia tudományágai

13

A filozófia egyes önálló területei (diszciplí­ A modern logisztika a legmesszemenőbb for­ nák) a különös kérdésfeltevések és a tárgykör malizálásra és matematizálásra törekszik, logikai kalkulusokkal dolgozik, amelyen je ­ alapján különíthetők el. lek (szimbólumok) rendszerét értjük, a hoz­ zájuk tartozó műveleti szabályokkal. Ezen­ Antropológia A filozófia alapproblémái közé tartozik az kívül ismer többértékű rendszereket is, ame­ ember természetének megismerésére irányu­ lyekben a kijelentések az „igaz/hamis” ló törekvés. Az általános emberi meghatáro­ igazságértékeknél több értéket vehetnek zások keresése az ember önmegismerését, fel. a világban betöltött helyének megvilágítását szolgálja (összehasonlítva az élő természet Ismeret- és tudományelmélet többi részével), és gyakorlati vonatkozást A megismerés feltételeiről, lényegéről és ha­ nyer egyrészt az értelmes önmegvalósítás, tárairól szóló tanítás. Tematikájába beletar­ másrészt az emberhez méltó társadalom ki­ tozik a megismerés szubjektumának, objek­ tumának és tartalmának a viszonya. alakításának értelmében. A tudományelmélet a megismerés előfeltevé­ seivel és alapjaival foglalkozik a szaktudo­ Etika Az etika alapkérdéseinek középpontjában mányokban. Ezek módszereit, alaptételeit, a jó áll, amely az ember cselekvését és maga­ fogalmait és céljait világítja meg és kritikai tartását hivatott meghatározni. Célja az, vizsgálatnak veti alá. hogy metodikailag alátámasztott alapelveket biztosítson a helyes, értelmes és ésszerű cse­ Nyelvfilozófia lekvés és (társas)élet számára. Az etika alap­ A nyelvfilozófia a nyelv keletkezésével, fej­ elveinek és megalapozásának - külső tekin­ lődésével, jelentőségével és funkciójával télyre vagy hagyományra történő hivatkozás foglalkozik. nélkül - általánosan érvényesnek és az érte­ lem által elfogadhatónak kell lennie, éppen A W ittgensteinhez kapcsolódó és ma is ezért az érvényben lévő erkölccsel szemben uralkodó nyelvanalízis két irányzatra oszlik. Az ideálnyelvi irány megkísérel a nyelvkriti­ fölérendelt, kritikai nézőpontot foglal el. A meta-etika feladata magukra az etikai kije­ ka és a formalizálás alapján magas logikai lentések nyelvi formáira, valamint funkció­ precizitású nyelvet kialakítani, amely megfe­ lel az egzakt tudományok követelményei­ jukra való ismételt rákérdezés. nek. Ezzel szemben a „normális nyelv filozó­ Esztétika fiája” a nyelvet eredeti és mindennapi alkal­ Az esztétika a szép általános meghatározásá­ mazásában és jelentésében elemzi. val és annak a természetben és a művészetek­ Létezik továbbá egy sor filozófiai diszciplí­ ben jelen lévő megjelenési formáival, ezenkí­ na, amely egyes szakterületekhez kapcso­ vül a befogadóra gyakorolt hatásával foglal­ lódik. kozik. Irányultsága szerint az esztétika lehet A történetfilozófia a történelem lényegét, tisztán funkcionális, leíró vagy normatív kö­ értelmét és folyamatát kísérli meg megra­ zelítésű. A művészetelmélet mellett tárgyalja gadni és magyarázni. Az embert történetisé­ az esztétikai ítéletek kérdéseit és az esztétikai gében fogja fel. érzés és átélés formáit is. A legújabbkori esz­ A vallásfilozófia a vallási jelenségek lénye­ tétikában információelméleti és nyelvanaliti­ gét vizsgálja az emberrel és a társadalommal kus kezdeményezések is találhatók. kapcsolatos funkciójában. Esetenként kriti­ kai vizsgálódást is folytat. Metafizika és ontológia A természetfilozófia témája a természet egé­ A risztotelészből kiindulva, vagyis „első fi­ szének magyarázata és értelmezése, amely lozófiát” értve alatta, a metafizika a létező­ magában foglalja a természettudományos és nek mint létezőnek az alapjait és eredetét ku­ történeti kutatást is. tatja; témakörei a következők: A jogfilozófia a jog megalapozásának kérdé­ A lét maga (ontológia), az isteni lét (filozó­ sével foglalkozik, különös tekintettel arra, fiai teológia), a lélek (pszichológia), és hogy vajon létezik-e olyan fölérendelt nor­ minden lét összefüggése az Egészben (koz­ ma, amelyből a tételes jog levezethető (pl. mológia). természetjog). A társadalom- és politikai filozófia a társa­ Logika dalom és az állam felépítését, funkcióját és A következetes és rendezett gondolkodás el­ értelmét vizsgálja. Az embert mint társadal­ mélete. A formális, klasszikus logika a gon­ mi lényt fogja fel, amelynek önmegvalósítá­ dolkodási formák elemtanára (fogalom, sa a közösségben történik. Különösen az ítélet, következtetés) és módszertanára utóbbi időben a modern ipari társadalom (vizsgálódási és bizonyítási eljárások) oszt­ életfeltételeinek kritikája is e tudomány­ ható. ághoz tartozik.

1

500 1

Kés61cor

Közép1 bi rodalom 1

1

Na

1

1

1

Irán

~

Államvallás

Ujasszir Birodalom

kódex"

Ion: . Hammurábi·

Ali~

eposz"

LJ

r

1

e.

~

Zarathustra

Zoroasztrizmus

Uj-8abil6nia

1

1Szasszanidék 1 (a zoroasztrizmus 1 megújulása) 1

1~

1

Perzsa Birod.

Sándor hódít'5a

1

A világ terem· 1 lésének eposza · .Enuma éfis" . Gilgames-

1

Iszlám hódftés 1 1

1

Mezopotárnia

Időrendi áttekintés: Időrendi áttekintés: A keleti keleti filozófia

20001

15001

1000 1

1

0 1

Egyiptom

Új birodalom j Ani és Amenope bölcselete Echn.con .H. l 1ottat ll6nyve.

1

500 1

10001

1 Védák

Upanisédok

Szánkhja

Védánta és mimánszé

Njiljavaisésika

1 Patandzsali A .Jóga kónyve•

San kara 1 (Védánta)

rendszerek

Nem-ortodo~

Mahévira (diseinizmusl Buddha (buddhizmus)

NJ198rdzsuna (Mahájéna; . nagyszekér")

Konfuciusz

(Meng-ctl

Menciusz

Szún-d

-

.,-Ujkonfucia. nizmu1

-

Kina ~

Taoizinus Motizmus

.

Csuang Csou Lao Cse Moti

Kései motisták

Újtaoizmus

-

Q

2

2000

1500

1000

500

-0

1

500 1

1000 1

~

Keleti filozófia

::i

„

Q•

N

el Q

~

!.

14

Összefoglaló áttekintés A filozófia kezdeteit Indiában a Védákban („tudás”) találhatjuk; pontos keletkezési ide­ je bizonytalan, de a legrégebbi részek létre­ jötte valószínűleg Krisztus előtt kb. 1500-ra nyúlik vissza. Ezekben a terjedelmes írások­ ban a legkorábbi idők mitikus és vallási isme­ reteit gyűjtötték össze, amelyeknek az volt a rendeltetése, hogy a papok kultikus célokra használják. A Védák négy könyvből állnak: Rigvéda (dicsőítő himnuszok) Számavéda (énekek) Jadzsurvéda (áldozati formulák) Atharvavéda (varázsénekek) A Védákhoz magyarázó szövegek kapcso­ lódnak: A bráhmanák magyarázzák az áldozat értel­ mét, célját, valamint a formulák helyes alkal­ mazását. Filozófiailag az Upanisádok a legfontosab­ bak, amelyek tartalmazzák az indiai filozófia azon alapelemeit, amelyeket később építe­ nek ki: A karma és az újraszületés tanítását, vala­ mint a brahman és az atman azonosításá­ nak, egységének eszméjét. A klasszikus filozófiai rendszerek korszaka Krisztus előtt 500 körül kezdődik. A védikus korszak viszonylag zárt eszmevilágához ké­ pest az a különbség, hogy különböző iskolák lépnek fel és egyes személyiségek jelent­ keznek. Ámde itt is megmarad az indiai gondolko­ dásnak az a tendenciája, hogy a személyiség háttérben marad a műhöz képest, és a törté­ nelmi adatokra nem fektetnek nagy súlyt. A filozófiában mégis megkezdődik a bráhma­ nák (papok) körének korlátai mögüli előlépés és eljutás a népesség szélesebb rétegei­ hez. Általában különbséget tesznek a Védák tekintélyét mint kinyilatkoztatást elismerő ortodox rendszerek és az ezek kizárólagos te­ kintélyét tagadó, nem ortodox rendszerek között. A hat klasszikus ortodox rendszer a következő: Szánkhja és jóga Njája és vaisésika Védánta és mimánszá A nem ortodox rendszerekhez tartozik többek között a buddhizmus és dzsainizmus. Krisztus után kb. 1000-től számítják az indiai filozófiának a klasszikust követő szakaszát. A XIX. század kezdetétől modern periódus­ ról beszélhetünk, amely a nyugati gondolko­ dással való találkozással jellemezhető. A kínai filozófia klasszikus korszakát minde­ nekelőtt két iskola formálja: a konfucianizmus és a taoizmus. Emellett számos további áramlat jelentke­ zik, amelyek között a motizmus, a legalizmus, a szofizmus és a Jin-Jang-tanítás érde­ mel említést.

15

A konfucianizmus K onfucius műveire vezet­ hető vissza (K u n g -cí Krisztus előtt 551-479.) Ez az irányzat a legősibb hagyományok átörökítőjének tartja magát. Tanításának lé­ nyegi része többek között a konzervatív erkölcs- és ál­ lamfilozófia. Legjelentősebb követője M encius (M eng - cí Krisztus előtt 371-289), aki továbbépítette a konfucianizmus elméleti alapjait. A későb­ biek folyamán ,A négy könyv” válik m érték­ adó kánonná: „Lun jü” (Beszélgetések és mondások), „Mencius” , „A közép mozdulatlansága” és a „Nagy tanítás” . Míg a konfucianizmus a taoizmussal és a Kí­ nában csak később terjedő buddhizmussal örökös vitában áll, addig az újkonfucianizmus (a XI. századtól) Kína tulajdonképpeni államfilozófiájává vált. A klasszikus erkölcsfilozófia témáit pedig tovább bővítették a Jin-Jang-iskolára viszszanyúló kozmológiával. A taoizmus a L ao -C sének (L ao - c'í) tulajdo­ nított „Tao-Te-king” c. könyvön alapul (Kr. e. V-III. sz. körül). Ez „a helyes útról és az erkölcsről szóló tanítást” tartalmazza. Az emberi életet a természet kozm ikus út­ jába beágyazva szemléli. Egyik alapgondo­ lata a „nem-cselekvés” általi munkálkodás­ ról szóló tanítás. A taoizmus másik jelentős képviselője Csua n g Csou (Kr. e. IV. sz. körül). A Mo ti (Kr. e. V-IV. sz. körül) tanításából származó motizmus egy hasznosságelvű, a nép boldogulását szem előtt tartó nézőpon­ tot képvisel. A klasszikus filozófia egyik mellékáramlata a Jin-Jang-iskola, amely a „Ji King” könyv­ höz kapcsolódik. Azt tanítja, hogy minden kozmikus esemény két őselv, a jin (nőies, gyenge, sötét) és a jang (férfias, erős, világos) változó játéka következtében történik. Ez a kozmikus rend az emberi élettel, az er­ kölccsel és a társadalommal áll kapcsolatban. Az ókori Kelet kulturális központjai: - Egyiptom: a halál utáni élet elképzelése jellemzi. Gazdag istenvilágában egyaránt megtalálhatók a henoteizmus és a monote­ izmus formái. - Mezopotámia: a Tigris és az Eufrátesz kö­ zött jött létre a sumér és az akkád biroda­ lom, Asszíria és Babilonia; a világ teremté­ séről szóló nagy eposzok hazája. - Irán: Zarathustra (Kr. e. 560 körül) mono­ teísta vallást alapít, erős dualista voná­ sokkal. - A három világvallás eredete a Közel-Kelet: a zsidó vallásban, a kereszténységben és az iszlámban egy mindenható teremtő istent tisztelnek, aki elsősorban a próféták és az írás által nyilatkozik meg.

16

B

Keleti filozófia

Állítás:

a hegyen tűz ég

Ok:

mert a hegyen füst látható

Példa:

ahol füst van, ott tűz van, m int a konyhában

Alkalmazás:

a hegynek mármost füstje van

Következtetés:

tehát tűz van rajta

N já ja - vaisésika: A következtetés tana

C

A to m e lm é le t

India L/Upanisádok; Ortodox rendszerek I.

17

összhangban élni, amennyiben a társadal­ A Rigvéda híres teremtéshimnuszában talál­ mi helyzetéhez tartozó kötelezettségeket ható egy korai költői tanúságtétel az összes teljesíti. létező eredetét kutató, a filozófiai gondolko­ dást elindító kérdésre: az Egy mint a világ Az Upanisádok korszakában az emberi lét alapja, amely még a lét és a nemlét kettéválá­ pesszimista átértékelése megy végbe. A létet úgy tekintik, mint szenvedéssel telit sát és az istenek megjelenítését is megelőzi. és mulandót. - A halál és születés örök vál­ tozásában mindig újabb szenvedések kelet­ „Egykor nem létezett sem a Lét, sem keznek. - Az élet külső javai értéktelennek a Nemlét. tűnnek az örökké létező brahmannal össze­ Nem volt levegő és Ég sem volt felette. hasonlítva. így keletkezik a vágy a megvál­ Ki vette oltalmába a világot? Ki fogta körül? tás után (móksa), amely nem más, mint az újraszületések körforgásától való megsza­ Hol volt a mély szakadék, hol a tenger? badulás. Minthogy a cselekedetek az újra­ Halál nem volt akkoriban, sem halhatat­ lanság. születések okai és kötelékei, ezért még a jó cselekedetek sem vezetnek megváltáshoz. Nem volt éjszaka, nem volt nappal. A helyes út ennélfogva a cselekvés és Az Őseredetben nesztelenül áradt szét a vágy visszatartása (aszkézis). az Egy, amelyen kívül semmi sem léte­ A tudás nélkül azonban ez önmagában ter­ zett.” méketlen marad. Az Upanisádok (Kr. e. 800-500 körül) nem A legmagasabb intuitív belátás a brahman lé­ homogén filozófiai tanítást foglalnak maguk­ nyegébe egyben megváltó erő is: mert aki ban, hanem inkább a nézetek sokféleségét. a brahmant ismeri, az maga is brahman. „Én vagyok a brahman: aki ezt tudja, az A legismertebb és a legnagyobb hatású a brahman és az átman egységéről szóló ta­ minden köteléktől megszabadul.” nítás. Ahogy a folyó névtelenül és alaktalanul tűnik A brahmant úgy fogják fel, mint minden el a tengerben, úgy oldódik fel a bölcs indivi­ lét önmagán nyugvó ősokát, mint a világ duális létezése a végtelen brahmanban. mindent átható lényegét. A klasszikus korszak hat ortodox rendszere Átman az egyediek önnön valóját (lélek) elismeri a Védák tekintélyét. jelenti tulajdonképpeni lényegük értelmé­ A njája és a vaisésika a későbbi időben egy­ ben. Az átman így elhatárolódik attól, ami azon rendszerré olvad össze. az embert csak külsődlegesen, nem valójá­ A njája elsősorban a logika és a következ­ ban jellemzi. tetések területét dolgozta fel, a vaisésika A végső megismerés, amihez az embernek el pedig atomisztikus természetfilozófiát kép­ kell jutnia, az, hogy az átman és a brahman visel. alapjában véve egy. Csak az Egy, a mindent Az egyesített rendszer különösen egy kategó­ átható világelv létezik, amelybe a lélek - min­ riatan felállításával vált nevezetessé. den létezőhöz hasonlóan - beágyazódik. így A hét kategória a következő: az ember a saját legbensejében képes megér­ a szubsztancia, a minőség, a tevékenység, teni a lét maradandó, örök legbenső magvát. a közösség, a különösség viszonyai, az in„Ez az egész világ igazában nem más, mint herencia (viszony a szükségszerűen össze­ brahman, amely az én átmanom a szív benkapcsolódó részek között) és a nemlét. sejében.” A következtetésekről szóló tanítás 5 részes A másik jelentős gondolat a karmáról és az szillogizmussal dolgozik. A B kép gyakori is­ újraszületésről szóló tanítás: kolapéldát ábrázol: Az ember a tettei alapján (karma) szükség­ Ahhoz, hogy a következtetés helyes le­ szerűen újraszületik új alakban. gyen, az alanynak (hegy), a logikai alapnak Az újraszületés láncolata örökké tart, mint­ avagy a megállapítás eszközének (füst), va­ hogy minden cselekvés fenntartja a lélekván­ lamint a logikai következménynek avagy dorlás körforgását. az állításnak (tűz) helyes viszonyban kell A szanszára fogalma („a kezdethez visszaté­ egymással állni. rő folyamat”) jelöli az ember bevonását ebbe Az okozatnak átfogóbbnak kell lennie, mint a világfolyamatba. Alapját egy erkölcsi világ­ az oknak, ami a következőt jelenti: rend alkotja, mert a jó, illetve a rossz csele­ Ahol füst van, ott mindig tűz is van; de kedetek vezetnek el a magasabb vagy az ala­ nem minden tűznél van egyben füst is. csonyabb életformához a jövőbeni léte­ A természetfilozófia tanítása szerint minden zésben. anyagi elpusztíthatatlan atomokból tevődik Emögött egy örök világtörvény (dharma) össze, amelyek látható dolgokká való tömö­ gondolata áll, amely kozmikusán minden ese­ rülése azonban feloldható. Egy világszakasz mény elrendező oka és az emberek számára elmúlása után az atomkötések szétválnak, mint a cselekvés mércéje nyilvánul meg. míg egy nyugalmi szakasz után új világot al­ Mindenkinek kötelessége dharmájával kotva újra egybeilleszkednek.

18

Keleti filozófia

prakriti (ősanyag)

purusák (egyes lelkek)

E J o

^

a o

a x a

fejlődési erők látszólagos kötöttség az anyaghoz

J

kibontakozás (24 alapelem)

élőlények

A

A szánkhja

nemtudáé sokféleség

egység

B

Sankara: Monizmus

tudás

India Il./Ortodox rendszerek II. A szánkhja-rendszer dualista világképet kép­ visel. Eszerint két örök, nem teremtett világ­ elv létezik, a purusa, a tiszta szellem és a prakriti, az anyag. A purusa tudattal rendelkezik, de teljesen passzív és így egyedül nem képes létrehoz­ ni semmit sem. A szánkhja eredetileg egy mindenre kiterje­ dő purusát feltételez, de a későbbiek folya­ mán individuális purusák sokaságát fogadja el. A prakriti aktív, működő erő, de tudattal nem rendelkezik, ezért nem irányul célra. A világ csak a két elv összjátékának követ­ keztében keletkezhet. Ennek során a prakritiban három fejlődési erő (guna) munkál­ kodik: a fény, az öröm; a mozgás, a szenvedély; a sötétség, a gátlás. Ezek az erők nyugalmi állapotban már meg­ találhatók egy új világszakasz kezdete előtt. Mozgásuk kezdetével keletkezik a 24 alap­ elem, melyek a világ anyagi alkotórészei: (a szánkhja-rendszer ide sorolja az értel­ met, a tudatot és az érzékelést is). Az anyagszerű prakriti csupán szemlélő mó­ don, teljesen különváltan szemben áll a purusával. Ezért a szellem és a test egyesülése az emberben csak látszat, ami a következő ha­ sonlattal magyarázható meg: Ahogy a színtelen kristály pirosnak tűnik, ha egy piros tárgyat helyezünk mögé, a szellem is csupán az értelemtől megérint­ ve jelenik meg. A lélekben lejátszódó ta­ pasztalható pszichológiai folyamatok való­ jában a prakritihez tartoznak. Az újraszületés körforgásában az ember megváltásának útja annak felismerésében áll, hogy purusáját a világ egyetlen dolga se érintse. Ezáltal szűnik meg az újabb karmát létrehozó világi cselekvésben való érdekeltség. A szánkhja alkotja a jóga elméleti alapját, a jóga pedig a megváltás elérésének gyakor­ lati módszereit képviseli. A szánkhjával szemben azonban a jóga elfogad egy szemé­ lyes legfelsőbb istent. A jóga alapgondolata az, hogy koncentráció, meditáció és aszkézis segítségével a kedély megnyugvása, magasabb belátás és végül az anyagi prakrititól való megszabadulás érhető el. A klasszikus rendszer nyolc fokozatot fog­ lal magába, amelyből az első öt a testgyakor­ latokat állítja előtérbe, míg az utolsó három a hangsúlyt a szellemi képzésre helyezi: 1. fegyelmezés (erkölcsi parancsok betar­ tása) 2. nevelés (tisztasági előírások, aszkézis, tanulmányok) 3. helyes testtartás 4. légzés szabályozása

19

5. az érzékek visszavonása a külső objek­ tumoktól 6. a gondolatok koncentrációja egy meg­ határozott pontra 7. meditáció (a lélek egyesülése az iste­ nivel) 8. elmélyülés (a szellem egyesülése isten­ nel, az individuális létezés feloldódása). Védantának („Véda kiteljesedése”) minde­ nekelőtt az Upanisádokat nevezték, később azonban a fogalmat azoknak a tanítási rend­ szereknek az összefüggésében használják, amelyek a Védák magyarázatára épülnek. Az Upanisádok mellett a Védanta egyik legfon­ tosabb könyve a Bhagavadgita. Legjelentősebb képviselője S hankara (Kr. u. 800 körül); tanítása szigorú monizmusra épül. Eszerint csak egy kozmikus őselv léte­ zik, amely az egészben mint brahman, az egyes személyben pedig mint átman fogható fel. Egymáshoz való viszonyuk úgy jellemezhe­ tő, mint a végtelen tér és egyes edények te­ rének viszonya. Ez a tér ugyanaz, csak be­ határolt. Az igazság ennélfogva a „nem-kettősség” (advaita), miközben a dolgok sokfélesége csak illúzió (mája). Az empirikus jelenségek sok­ félesége a nem tudásunk következtében be­ következő elvakultságból származik. A megváltás az újraszületés körforgásából csak az átman és a brahman egységének legmagasabb tudása által érhető el. A Védákban azonban találhatunk helyeket, amelyekben pluralista vélemények fejeződ­ nek ki, ahol az egyedi lényegek sokféleségét feltételezik. S hankara ezt úgy értelm ezi, hogy a m aga­ sabb belátás m ellett létezik a tudás alacso­ nyabb foka is, am ely a töb b ség felfo g ó k ép es­ ségének felel m eg.

Ezen a fokon sokféle egyéni lélckről és az ezektől különböző istenségről beszélnek, akit különböző formában tisztelnek. Később a gondolkodók egész sora módosítja S hankara szigorú monizmusát. így R á m á nu dzsa egy személyes isten léte­ zését tanítja, akinek attribútuma a világ és az egyes lelkek. Ezek azonban megőrzik individualitásukat a mindenségegységbe való bekerülés után is. M adhva pluralizm ust tanít; eszerint isten , a lelk ek és a világ teljesen k ü lön b özőek .

A ntimánszá a Véda helyes kifejtésének sza­ bályaival foglalkozik. A Véda szerinte örök, nem teremtett tekintélynek számít. Ahhoz, hogy egy szöveg jelentését feltárjuk, öt meg­ határozott szakaszon kell keresztülmennünk. A mimánszá mindenekelőtt hermeneutikai és nyelvfilozófiai témákkal foglalkozik.

20

Keleti filozófia

IS T E N E K

T IT Á N O K

EMBEREK

ALLATOK

POKOL­ SZELLEMEK

a szenvedés okai az újjászületés

A

Buddhizmus: „Az élet kereke”

B

Nágárdzsuna: Az üresség tana

India IIL/Dzsainizmus, buddhizmus (Kr. e. 500 körül) alapította a dzsainizmus tanát. Ez a tan a buddhizmus­ hoz hasonlóan azokhoz a rendszerekhez tar­ tozik, amelyek nem a Védák tekintélyére épülnek. A világ alap-alkotórészei egyrészt az egyes lelkek, amelyek természetüknél fogva ké­ pesek elérni a tökéletességet, másrészt az élettelen. (Ehhez tartozik a tér, az éter és az anyag.) A lelkek képtelenek megvalósítani természe­ tes adottságukat a mindentudásra és a bol­ dogságra, minthogy anyagszerűséggel átha­ tottak. Ugyanis - tevékenységük során - anyagrészecskéket, ezzel fcarma-anyagot vonnak be magukba, amely a szenvedélyek alapján rögzül és az újraszületések körforgá­ sában való bennmaradást okoz. Az üdvösség célja a lélek felszabadítása és a tökéletesség elérése. Ehhez a léleknek el kell válnia a karmától, amennyiben erkölcsös élettel elhárítja a to­ vábbi hozzákapcsolódást és végül a meglévő karmát aszkézis útján kilöki magából. M ahávira

21

zel együtt 6. az érintkezés a külvilággal (ér­ zéki észlelés), 7. az érzetből származik 8. a szomjúság (vágy) és vele 9. az élet iránti vonzalom, ebből adódik 10. a karmikus ke­ letkezés, ezzel 11. az újraszületés és 12. az öregség és a halál. Ez a körforgás csak akkor szakítható meg, ha a nemtudás és az abból eredő rossz megsem­ misül. A megváltó tudás tartalma a „négy ne­ mes igazság”: Minden létezés fájdalmas. A szenvedés oka az életszomj. A szenvedéstől való megszabadulás az élet­ szomj kioltása. A „nyolcágú nemes ösvény” vezet az élet­ szomj megszüntetéséhez. A nyolcágú ösvény B u d d h a etikai parancsait összegzi: igaz szemlélet, igaz érzület, igaz beszéd, igaz cselekvés, igaz életvitel, igaz törekvés, igaz gondolkodásmód, igaz elmélyülés. Csak az juthat el a megváltáshoz, aki megis­ merte a nemes igazságokat és megjárta a nyolcágú ösvényt. Cél: bejutni a nirvánába (semmivé válni). Ez alatt az életösztön teljes kioltásának ál­ lapota és az újraszületések megszűnése ér­ tendő. A megvilágosult már az élete folyamán meg­ szabadulhat minden vágytól és halála után a tökéletes nirvánába jut.

A buddhizmus S iddharta G autama (Kr. e. kb. 560-480) tanítására és működésére nyúlik vissza, aki megvilágosodása után B u d d h á ­ nak nevezi önmagát. A buddhizmus az ateis­ ta vallások körébe tartozik, minthogy örök is­ tent nem ismer. A buddhizm usban nem létezik állandó lé t, han em m indent keletkezésében és elmúlásá­ ban fogn ak fel. B u d d h a halála után tanítását különböző íg y B u d d h a a saját én (lélek ) fogalm át is irányzatok fejlesztették tovább. tagadja, m inthogy egyetlen állandó, m ara­ A hinajana iskolája („kis szekér”) a szerze­ dandó szubsztancia sem létezik. tes buddhizmust képviseli, amely a kevés A végső elemek, amelyek a világtörténés kiválasztott üdvözülési útját alapozza meg. alapjául szolgálnak, nem anyagi vagy szelle­ A mahajana („nagy szekér”) ezzel szem­ mi szubsztanciák, hanem változékony tulaj­ ben szélesebb rétegek felé fordul. A B u d d donságok és állapotok. E létfaktoroknak HA-tisztelet teista nézeteket fogad el: az (dharma) öt csoportja van: egyes lények a bódhiszattva segítségével a testi, az érzékietek, a megkülönbözteté­ biztosíthatják maguknak az üdvözülés út­ sek, az ösztönerők, a tudati cselekedetek. jának elérését. Ezek azok a megvilágosulMinden megfogható jelenség (kövek, álla­ tak, akik az emberek iránti szeretetből le­ tok, ember) ezekből tevődik össze. Keletke­ mondanak arról, hogy bejussanak a nirvá­ zésüket és elmúlásukat okozati függőség ala­ nába. pozza meg. B u d d h a vallja az újraszületés tanát és a kar- N agardzsuna (Kr. u. II. sz.) ún. „középső mikus cselekedet érvényességét. Minthogy tanítása” feltétlenül említésre méltó. Eszerint semmilyen maradandó lelki szubsztancia csak az a lényeges, ami önmagából adódóan, nincs, így az új élőlény, amely egy előző élő­ függetlenül létezik. Minthogy minden létfak­ lény tetteiből alakul ki, sem testileg, sem lel­ tor csak kölcsönös függő viszonyban létezik, kileg nem azonos vele. Sokkal inkább arról így azok önmagukban meghatározatlanok, van szó, hogy csak a tettek okozati láncolata azaz üresek. így a világ egésze is üres és az, amely a halál után megmarad és új élet­ az üresség bizonyul az egyetlen elvnek, túl hez vezet. Ezt az összefüggést az okozati ösza léten és a nemléten. szefüggés-kapcsolatok tana magyarázza (H. A különbség igazából csak csalóka látszat. v. G lasenapp ): Ezért nincs különbség a szanszára (a keletke­ 1.A nem-tudásból keletkeznek 2. a karmát zés körforgása) és a nirvána között sem. létrehozó ösztönző erők, ezekből 3. a tudat A megváltó ismeret a következő: és ebből 4. a név és a testi forma (individu­ A nirvánában vagyunk; az üresség az alitás), így jönnek létre 5. az érzékek és ez­ egyetlen valóság.

22

Keleti filozófia

(„a törvény tanítóidnak iskolája) hasonlata

őseredet

-----------------------

ég (erő)

tenger (öröm)

tűz (fény)

mennydörgés (mozgás)

Jang (mozgás)

M (nyugalom)

\

V ) víz

tűz í

szél (áthatolás)

víz (veszély)

hegy (nyugalom)

föld (odaadás)

/

fa

r

j főid

J fém

C

V

minden dolog létrehozása

C Ji king (Változások könyve): A 8 ősszimbólum

D

Csou-cí: A kozmikus erők

Kína L/Konfucianizmus; Jin-Jang-iskola

23

a minden ember számára egyértelmű és köte­ lező törvények képezik, amelyek betartását büntetések és jutalma­ zások szigorú rendszerével kell garantálni. A legalisták hatalompolitikai programja jó­ zanul gyakorlatias és tradícióellenes. A XI. századtól az újkonfucianizmus válik Kína uralkodó filozófiájává. Csu-Hi (Kr. u. 1130-1200) dualista pozíciót foglal el. Esze­ rint két alapelv létezik: az univerzális formaelv, li (világértelem) és az anyagi hatóelv, ki. A természetben mértékadó alapelvek az em­ bert is meghatározzák: a li mint a minden emberben azonos lé­ nyeg, a ki mint az egyedi meghatározott­ ság. Az ember erkölcsi természetének is megvan a mintaképe az univerzális formában, így a Az állam stabilitása az egyes emberek erköl­ li a magatartásnorma értelmében is műkö­ csén és a család központi szerepén nyugszik. dik. Az igaz uralkodó kizárólag saját erkölcsi mintaképe révén kormányozza népét. W ang Jang -M ing (1472-1528) ezzel szem­ A „Nagy Tanítás” egyik részletében össze­ ben monista nézőpontot képvisel, amely az foglalja az erkölcsi összefüggést az egész és észt mint egyetlen világelvet fogadja el, mely­ ből aztán az emberi szellem részesedik. a tagjai között: Az ember természeténél fogva rendelkezik „Ha valaki országát kormányozni akarja, a dolgok önmagukban való megismerésé­ akkor először saját családját kell rendben nek képességével. tartania. Ha valaki a családját rendben akarja tartani, akkor először saját jellemét Ha önző szenvedélyeit legyőzi, akkor képes kell kialakítania. Ha valaki saját jellemét a világértelemmel eggyé válni. Ennélfogva az akarja kialakítani, akkor először igaz szívé­ erkölcsi cselekvés és a megismerés szorosan nek kell lennie. Ha valaki igaz szívet akar, összefügg. akkor először őszintén kell gondolkodnia. Ha valaki őszintén akar gondolkodni, ak­ A Jin-Jang-tanítás a Változások könyvével (Ji king) kapcsolatos. Ez a könyv olyan kor először belátáshoz kell eljutnia.” A fogalmak tisztázása és rendezése szolgálja számspekulációkat tartalmaz, amelyek az a konfuciánus programban az igaz gondolko­ emberi életet a kozmikus természeti folyama­ tokkal hozzák összefüggésbe egy közös ren­ dást. Az ideál a művelt nemes, a bölcs. Ennélfogva det megalapozó minta segítségével. Ennek alapját a nyolc összefüggő, illetve a szellemet és a szívet átfogó nevelésnek kü­ szaggatott vonásból álló trigramma alkotja, lönös jelentőséget tulajdonít. M encius (Kr. amely a természeti erőket és a tulajdonsá­ e. 371-289) az embert természeténél fogva gokat szimbolizálja (C ábra). jónak tartja. Az ember már születésekor rendelkezik az Ezek kombinációi, a 64 (8x8) jelből álló heösszes erény alapjaival, ezeket csak óvni és xagrammák hívatottak minden kozmikus erőt egyazon közös rendszerbe hozni. A két őselv: kibontakoztatni kell. Az állam állapotát egészében az uralkodó er­ - a jang (férfias, erős, világos, aktív) kölcsi minősége határozza meg. A jó uralko­ - a jin (nőies, gyenge, sötét, passzív). dót az emberek maguktól követik. Népének Ezek kölcsönhatásából magyarázzák az öszboldogulását és erkölcsét kell hogy a legma­ szes dolog és esemény keletkezését és válto­ zását. gasabb céljává tegye. Ezzel szemben S z ü n - cí (Kr. e. 313-238) azt Az újkonfucianizmus és a taoizmus a Jinvallja, hogy az ember természeténél fogva Jang-tanítást használta fel kozmológiájának rossz és csak fáradságos neveléssel és kultú­ kialakításánál. rával javítható meg. Csou-ci (Kr. u. 1017-1073) konfuciánus fi­ lozófus diagramban ábrázolja a kozmikus A legalisták csoportja merőben ellentétes vé­ erők kölcsönhatását (D ábra). leményt képvisel az erkölcsre felépülő konfu- A legfensőbb létező (Tai ji) mozgás által hoz­ ciánusi államfilozófiával szemben. za létre a jang-erőt, amelyet a nyugalom és Céljuk a hatalmas és egységes állam, amely­ ezzel a jin-erő követ. A jin és a jang együtt­ nek támasza az uralkodóház erőssége, a had­ működéséből keletkezik az öt elem és azok­ sereg és a mezőgazdaság. Ennek alapját ból minden létező. A konfucianizmus K onfucius (Kr. e. 551-479) tanításán alapszik. Ezen egy ősi gondolkodásmód hagyományrendszere ér­ tendő; ennek kíván K onfucius érvényt sze­ rezni. írásban semmit sem hagyott az utókor­ ra. Tanításait később a „Lun Jü” című könyv­ ben gyűjtötték össze. Gondolatai az ember konkrét életére és a gyakorlati szempontokra összpontosulnak; konzervatív erkölcs- és államfilozófiát képvi­ sel. Az alapvető erények a következők: emberség, becsületesség, illendőség, böl­ csesség, lojalitás. Ezek az alapvető viszonyokban jelennek meg: uralkodó és hivatalnok, apa és fiú, öregebb és fiatalabb testvér, férj és feleség, barát és barát.

24

Keleti filozófia

A

A tao

B

A megismerés viszonylagossága

Kína II./Taoizmus, motizmus A taoizmus klasszikus könyve a Tao te king (Kr. e. V .-III. sz.), amelyet Lao C sen ek tu­ lajdonítanak. Lao C s é r ő l nem tudjuk, hogy élt-e valójában. A könyv az „útról” (tao) és az „erényről” szól, amelyben a taonak az emberi élethez és különösen az uralkodóéhoz való viszonyáról van szó. A tao nem fejezhető ki adekvátan a nyelvben. Névtelen, mert minden név vala­ mi meghatározott létezőt jelöl meg, a tao azonban a mindenek felett uralkodó elv, amely minden különbségen túl található, „az (individuális) élet és a természet útja”. „Az ember zsinórmértéke a föld, a földé az ég, az égé a tao, a tao zsinórmértéke ön­ maga.” A bölcsek és a bölcs uralkodó igaz útja ennél­ fogva az, hogy hagyja magát a tao által vezet­ tetni, amelynek során bensőleg megszabadít­ ja magát minden önző cselekedettől. A bölcs a „nem-cselekvés” útján munkál­ kodik. Ez nem azt jelenti, hogy „semmit sem kell tenni”, hanem azt, hogy szükségtelenül nem avatkozunk be az eseményekbe. Minél keve­ sebbet kísérel meg az ember magából kiin­ dulva tervezni, annál jobban követi a tao útját. „A tao örök semmittevést jelent és mégis véghezvitetik minden cselekedet.” Az állami és a kormányzati rendet ugyan nem vetik el, de ezeknek a legkisebb mértékre kell szorítkozniuk. Minél több a törvény és az előírás, annál több a törvényszegő is. Minél kevésbé kor­ mányoz az uralkodó, annál jobb lesz az or­ szága. Nagyszámú erkölcsi előírás annak a jele, hogy a valóságos erény elveszett. Aki erköl­ csösen él, annak erről nem kell elgondolkod­ nia és nincs szüksége szabályokra, amelyek­ hez tartania kell magát. A bölcs egyszerűség­ ben él és látszólagos gyengeségével fejti ki hatását. Ezért gyakran a vízzel hasonlítják össze: a víz minden élőlény számára szükséges és annak ellenére, hogy lágy, mégse képes ne­ ki semmilyen keménység ártani. A második jelentős taoista, C su a n g C so u (Kr. e. IV. sz.), osztja a konfucianizmus szőr­ szálhasogató erkölcsi tanításának lekicsinylé­ sét, ami szerinte az eredeti, erényes egyszerű­ ség elvesztésének kifejeződése. C su a n g Csou megkísérli az emberek véleményében a hamis bizonyosságokat megrendíteni, amennyiben az értékmércék és a tapasztala­ tok viszonylagosságára mutat rá. A híres pél­ da a „pillangóálom”: „Egykor Csuang Csou azt álmodta, hogy ő egy pillangó, egy csapongó pillangó, aki elvált tőle és semmit sem tudott Csuang Csouról. Hirtelen felébredt és megint Csu­

25

ang Csou volt. Most már nem tudta többé, vajon Csuang Csou álmodta-e, hogy ő egy pillangó, vagy a pillangó álmodta, hogy ő Csuang Csou. Az viszont biztos, hogy Csuang Csou és a pillangó különbözik egymástól. így van ez a dolgok változá­ sával.” C suang Csou a nyelv korlátait is kimutatja: a tao csak paradox és csak önmagukat tagadó formulákban írható körül. A tao bensővé té­ tele csak misztikus úton lehetséges és képek segítségével írható le. A szellemnek nyuga­ lomra kell találnia úgy, ahogy a nyugodt víz kitisztul. Az ellenállást fel kell adni ahhoz, hogy a tao magával sodorja, mint a szél a le­ velet. Mo t i (Kr. e. V.-IV . sz.) szerint az általános emberszeretet hiánya a világban lévő minden rossz oka. Ha mindenre kiterjedő szeretet uralkodna, akkor annak békesség és boldog­ ság lenne a biztos következménye (mo­ tizmus). A politikai cselekvés legfőbb alapelve a népjólét biztosítása Mo t i mindent elutasít, ami nem a nép jólétét mozdítja elő. így a háborút, de a luxust és a kultúra egy részét is, m ert fenntartásához kizsákmányolják a népet. Szerinte a megalapozott teória felállításához meghatározott módszert kell követni, amely­ nek három szempontja van: Összehasonlítás korábbi gondolkodók né­ zeteivel. Az empirikus tényekkel fennálló összhang vizsgálata. Igazolódás a társadal­ mi gyakorlatban. A szofisták gyűjtőfogalma azon gondolkodók egész sorát foglalja magában, akik többnyire csak más filozófusok írásaiból ismertek vala­ melyest. Érvelési művészetük más iskolák képviselőit saját elméletük precizírozására késztette. A fennmaradt töredékek azt mu­ tatják, hogy a nyelvfilozófia és a logikai para­ doxonok problémáival foglalkoztak. Több­ nyire csak paradox végkövetkeztetések hagyományozódtak ránk és az érvelés módját és értelmét csak sejteni lehet. Két példa a para­ doxonokra: „Egy fehér kutya fekete” Egy kommentár ezt a mondatot így magya­ rázza: Ha egy kutya szeme vak, akkor vak kutyának nevezik, ha nagy szemei vannak, nem neve­ zik nagy kutyának. Miért ne lehetne egy fe­ hér kutyát, amelynek fekete szeme van, feke­ te kutyának nevezni? „Egy repülő nyíl sem mozgásban, sem nyu­ galomban nincs”. Ez a görög Z énón paradoxonára emlékeztet és a következőképpen lehetne interpretálni: minden egyes pillanatban a nyíl mozdulatlan, tehát nyugalomban van. Mégis célba érkezik, tehát mozgásban van.

26

Keleti filozófia Ré

Ám on

Napisten, a vilá g ura

A

a terem tés istene

a halál istene

Ptah

Ozirisz

M aat

Hathor

a kézmúvesek istene

term ékenység és tú lvilá g

rend

szerelem és barátság

Thot feljegyzi az eredm ényt

Anubisz megméri a halott szívét az igazság mércéjén

bölcsesség

Ozirisz m int bíró

Egyiptomi utolsó ítélet

halhatatlan szentek

Ah ura Mazdá

a gonosz hatalmak

g o n o sz szellem .

erősza­ kosság iste n e k

te re m té s

hazugság

választás

C

Thot

Az egyiptomiak főbb istenei

halott

B

Anubisz

Irán: Zarathustra világképe

-gonosz terem tés

Ókori Kelet

27

Egyiptom a föld legrégebbi magaskultúrái dek könyve) rokon. Életvezetési tanácsokat közé számít; az Ó-, (Kr. e. 2900-2040), Kö­ tartalmaz, továbbá megfigyeléseket az embe­ zép* (Kr. e. 2040-1537) és Új-Birodalmat ri létről. „Jobb a kenyér, ha boldog a szív, mint (Kr. e. 1536-715) foglalja magába, beleértve a bánattal megvert gazdagság. A forrófejű két átmeneti szakaszt. A kultúrát a kései kor ember olyan fa, amely tűzifaként végzi, zárja (Kr. e. 332-ig). míg a szerény olyan fa, amely a kertben gyümölcsöt terem .” Az egyiptomi vallás istenek sokaságát ismeri és ezt részben az ország különböző törzseinek összeolvadására vezetik vissza. Különös sze­ Iránban Z arathustra (görögül Z oroaszter ) repet játszanak a napistenségek. A történe­ az Ahura Mazda („a legbölcsebb ú r”) monolem folyamán az egyiptomi istenvilág sok át­ teista vallást alapítja meg. Perzsa hagyomány szerint Z arathustra fellépése Kr. e. 560 kö­ alakulást és kombinációt élt meg. A Napisten Ré az Új-Birodalomban a te­ rűire tehető. A vallást néha mazdaizmusnak nevezik, remtés istenével, Ámunnal Ámun-Révé ol­ vad össze. (Az uralkodók „A Ré fiai” cí­ követőit pedig zarathustriánusoknak és (az iszlám megjelenése óta) pársziknak. met viselik.) Később Ozirisz birodalmi is­ tenként felváltja Ámon-Rét. Maat a kozmológiai és etikai világrendet Ahura Mazda a bölcs teremtő isten. Kísérői szimbolizálja. A későbbi időben „maát” az a halhatatlan szentek (Amesha Spenta), az is­ igazságot és a helyes önismeretet jelenti. Ap­ teni lényeg személyes képviselői. Ezek a helyes rend, a jó felfogás (vohu ma­ ja, Ptah minden művész és kézműves védő­ szentje. Hathor pedig a szeretet és az öröm nó), az uralkodók hatalma, az „armaiti” , istennője. azaz az isteni odaadás az emberek iránt, a tökéletesség és a halhatatlanság. 1360 körül az „eretnek király” A khenaten (E khnaton ) valódi monoteizmus bevezetését Z arathustra a világot két alapelv harctere­ kísérli meg. Reformjának célja az, hogy nem ként ábrázolja: A Szent Szellemmel mint a Mazda és a te­ egy ősistent (mint pl. Amunt) kell tisztelni remtményei közötti közvetítővel a Gonosz a többi mellett. Az imádat tárgya kizárólag Szellem áll szemben. Aton (a napkorong) kell, hogy legyen. „Nap­ A két elv közötti dualizmus áthatja a világfo­ himnuszában” ez így hangzik: „Alakzataid: csupa változatosság, s meg­ lyamatot. „És kezdettől fogva létezett ez a két szel­ annyi titok! Párja-nincs egyetlenegy is­ lem, akiket - saját elnevezésükkel - a gon­ te n !... Te rendelsz minden embert a he­ dolkodásban, a beszédben és a cselekedet­ lyére, szükségletüket te szabod meg. Táp­ ben megnyilvánuló Jónak és Rossznak hív­ láléka vagyon minden elevennek, s kisza­ nak. A jót cselekvő ember az, aki helyesen bott az élete-útja.” választ közöttük.” Oziriszt, aki eredetileg a termékenység iste­ A rosszat szolgáló hatalmak a harcban a ha­ ne, egy mítoszban a halottak birodalmával zugság, a rossz gondolat és az erőszakosság. Az ősi istenek (daevas) is a Rossz démonai, kötik össze: Saját nővérfelesége, ízisz kelti újra életre. akik az embereket le akarják téríteni a böl­ A túlvilági élet erős hangsúlyozása az egyip­ csesség és a törvény (asha) útjáról. tomi vallás egyik fő jellemzője. A „Halottak A későbbi tanítás szerint a harc négy perió­ duson át kb. 3000 évig tart. könyve” úgy ábrázolja a halottak érkezését a „Nyugati-Birodalomba” , mint bírósági tár­ Zarathustra szerint az ember egy „csontsze­ gyalást (B ábra): rű” , azaz testi, valamint egy szellemi léttel Ozirisz mint bíró szerepel, a halottak iste­ rendelkezik. Választania kell a Jó és a Rossz ne, Anubisz az ember szívét megméri az között és helyes választás esetén képes a Jót igazságosság mérlegén: Thot, a Holdisten, véglegesen érvényre juttatni. A fejlődés végén az Ahura Mazda birodal­ aki egyben a bölcsesség istene is, feljegyzi az eredményt. mának megvalósulása áll. A halottnak gyónnia kell, amikoris földi cse­ A teremtés végpontja az utolsó ítélet, amely­ nek során minden embert felelősségre von­ lekedeteivel elszámol. A lélek életerejének megóvását (ka) szolgál­ nak gondolkodásáért és cselekvéséért. ja a test bebalzsamozása. A jók szellemi lelke Akik a rosszat választották, azok súlyos büntetéseket kapnak. A jókat pedig üd­ (ba) a halál után Ozirisszel egyesül. vözüléssel és halhatatlansággal jutalmaz­ A z egyiptom i bölcseleti költészet - többek zák. között - A ni és A menope (90 körül) révén Ahura Mazda a fenségesként leírt birodalom­ hagyom ányozódott ránk. E z a bibliai péld a­ ként teljesedik ki a helyes rendben és a leg­ beszéd -gyű jtem én yek k el (pl. A példab eszé­ jobb gondolkodásban.

~

Epikurosz

Poszeidoniosz•

100 200

és földrajzi áttekin1 és: Az és földrajzi áttekintés: Az antik antik filozófia

• = A müködés színhelye[

Időrendi Időrendi

600

400

Pürrhon

Panaitiosz

_ 500

1

Cicero•

0

300 200 - 100

500 400

500 600

,

, ,,

Plotinosz•

Boethius

400

200 300

100

400 300 200 _ ,

500 -

Antikvitás

i·

:;;.

"" a>:;;:

N

28

Összefoglaló áttekintés Eredet A nyugati filozófia bölcsője a Földközi-tenger partjának görög kolóniáiban, az ion KisÁzsiában és Dél-Itáliában található. Az ott uralkodó élénk kereskedelem a világ akkori­ ban ismert részével a görög városállamoknak nemcsak jólétet hozott, hanem más népek is­ mereteit is közvetítette számukra: matematika, asztronómia, geográfia, nap­ tár, érmék, papír. Az ilyen kultúrákkal folytatott kapcsolat megköveteli és egyben szélesíti a szellemi ho­ rizontot. A kor jellemzője az éppen kezdődő átmenet a nemesi uralomból más politikai formákba (türannisz, demokrácia), és ehhez belpoliti­ kai válságjelenségek kapcsolódnak. A szelle­ mi újraorientálódás e korszakában követke­ zik be az a fordulat, amelyet W. N estlé „a mítosztól a logosz felé” kifejezéssel jellemez. Antropomorf istenekkel történő magyarázat helyett ettől az időtől fogva természeti, racionális elveket keresnek, amelyekkel a világ rendjét és az ember he­ lyét értelmezni lehet. Ez az átmenet azonban nem hirtelen megy végbe, így a mitikus gondolkodás különösen a Szókratész előtti filozófusoknál, de még Platónnál is sok helyen megjelenik.

29

megalapítója, teljes mértékben ennek alap­ kérdéseire irányítja gondolatait. C icero sze­ rint „lehozta az égből a filozófiát a földre”. S zókratész és a S zókratész előtti filozófu­ sok kérdésfeltevéseit P latón veti fel újra an­ nak érdekében, hogy idea- és lélekelméletének metafizikai koncepciója keretében meg­ oldást találjon rájuk. A risztotelész a szisztematikusan felépített és tudományosan alátámasztott filozófia ala­ pítójaként tartható számon, aki az emberi ta­ pasztalat minden területének átfogására tö­ rekszik. A hellenisztikus filozófia: Történetileg és társadalmilag forradalmiasult talajon (Nagy Sándor birodalmának emelke­ dése és bukása, Róma világhatalma) keletke­ zik a hellenizmus két legjelentősebb irány­ zata: a sztoicizmus és az epikureizmus, amelyek az etikára történő súlypontáthelyezéssel jellemezhetők. A sztoa története három korszakra osztható fel: Az első szakasz kifejleszti és kitelj csíti a sztoikus rendszert. Tagjai között külön em­ lítést érdemel K itiai Z énó n és K rüszip posz .

Az antik filozófia fontos alapvonásai: - Az ősok (arché) és a világ őstörvényének (logosz) kutatása, valamint ehhez kapcso­ lódva az egység okának keresése. - Az aletheia (igazság) fogalmával össze­ kapcsolódó témák: lét, igazság, igaz is­ meret. - Foglalkozás az emberi természettel és er­ kölcsi meghatározottságával: a lélek mineműségével, a jóval (agathón) és az erény­ nyel (areté). Az individuáletikában az eudaimonia (boldogság) elérésének problé­ mája. A korszakok tagolása Szókratész előtti filozófusok: ide tartozik a milétoszi természetfilozófia, a püthagoreus iskolák, az eleaták, Hérakleitosz, az újabb természetfilozófia és az atomisták. Rendsze­ rint a szofistákat is a Szókratész előttiekhez sorolják, az ő érdeklődésük azonban az em­ berre és a társadalomra irányul. A szofista periódust, amely a mitikus mo­ delleket fokozatosan feloldja a varázslat alól és a hagyományos erkölcsi elképzelé­ seket megkérdőjelezi, a görög felvilágoso­ dásnak is nevezik. A klasszikus periódus: S zókratész , P latón és A risztotelész fémjelzi, akik egyenként tanár-diák viszonyban állnak egymással. A fi­ lozófia központja Athén lesz. S zókratész - akinek gondolatai a szofisztika háttere előtt alakulnak - az autonóm etika

A középső korszakot P anaitiosz uralja, aki­ nek munkásságával a görög filozófia bevonul Rómába, és Poszeidonosz, akik azért fára­ doztak, hogy az első szakasz erkölcsi szigorú­ ságát enyhítsék. Végül a kései római korszakhoz S eneca , E piktétosz és M arcus A urelius számí­ tanak. A másik irányzat alapítója E pikurosz , aki­ nek gondolatai L ucretius és H oratius római költők műveiben újra megtalálhatók. To­ vábbi irányzat a szkepticizmus, amely a filo­ zófiai rendszert radikális kételkedésnek veti alá és amelynek a képviselője mindenekelőtt E liszi P ürrhon , valamint az eklekticizmus, amely a különböző filozófiai tanokat össze ve­ gyíti (pl. C icero). A P latón által alapított Akadémia és A risz ­ totelész peripatetikus iskolája is befolyásos volt. A z újplatonizmussal az antik filozófia m ég egyszer csúcspontra jut (P lótinosz ), végül B oethius kiválogatja az antik filozófia érté­ keit és tovább k özvetíti a k özép k or szám ára. A k ései antikvitásban már kialakuló keresz­ tény filozófiát (A ug ustinus és a patrisztika) általában a középkorhoz szám ítják.

A görögök visszavonhatatlanul belevésődtek a Nyugat gondolkodásába. A szellemtörténet folyamata az általuk felvetett problémákat és gondolkodási modelleket tükrözi.

30

Antikvitás A z m 1 ritk a m e le g (tű z )

m

m

lllllll j I | L

s ű rű h id e g (víz fö ld kő )

A le v e g ő : az ő s a n y a g , a m e ly s ű rű s ö d ik és ritk u l

B

o°o°o oo oo 11

9

7

5

3

1

2 4 6 8

A sz á m o k : az a n y a g o t ren d e ző fo rm a

C

Püthagorasz

szeretet

Anaxagorasz

O □□

szeretet - gyűlölet

□

10

gyűlölet - szeretet

□

gyűlölet

Az elem ek először a szeretetben egyesülnek, azután dolgokká keverednek és a gyűlöletben szétválnak

D

A v é g te le n so k ő s a n y a g o t a N O U S Z m o z g a tja

E

Anaximenész

Empedoklész

A k ü lö n b ö z ő a to m e lre n d e z ő d é s e k je le n tik a d o lg o k k ü lö n b s é g e it

F

Leukipposz és Démokritosz

Szókratész előtti filozófia I. A milétoszi természetfilozófusok Az első filozófiai elméletek szerint az összes létezőnek közös ősoka (arché) van. Ez egyrészt a dol­ gok sokaságának alapja, mint egységes ősanyag; másrészt a tapasztalható változá­ sok indítóoka. Első filozófusnak a milétoszi Thalészt (Kr. e. kb. 624-546) tekintik, aki szerint az ősanyag a víz. Szerinte minden vízből van, és miután az archét élőnek és önmagától mozgónak tart­ ja, így a víznek magának is lelke van (ún. hülozoizmus). Ezenkívül T halész a matematikában (T ha LÉsz-tétel) és a csillagászatban (a Kr. e. 585. évi napfogyatkozás időpontjának kiszámítá­ sa) is jelentősei alkotott. Tanítványa, Anaximandrosz (Kr. e. kb. 611-546), elvÖíítábban, apeironként, azaz a végtelenként, határtalanként és meghatáro­ zatlanként írja le az őselvet. A világ dolgai mint ellentétek az apeironból keletkeznek és oda térnek vissza. „Az apeiron a dolgok eredete. Amiből ke­ letkeznek, ugyanabba térnek is vissza, szükségszerűség szerint.” Anaximenész (Kr. e. kb. 585-525) újból anyagszerűnek tartja az archét. Az arché a levegő, amelynek sűrűsödésével keletke­ zik a hideg (pl. víz, föld, kő); ritkulásával pedig a meleg (pl. tűz). Ezzel a minőségi meghatározásokat mennyi­ ségi változásokra vezeti vissza. Az emberek is részesednek ebből az alapelvből, minthogy a lélek is levegőből áll. A püthagoreusok A P ü th a g o r a s z (Kr. e. kb. 570-500) által 'alapított iskola^ tagjai Krotonban (Dél-Itáliában) kolostorszerű közösségben éltek a szám ok jelentőségét állítja középpontba. Abból a felfedezésből kiindulva, hogy a hanglétra intervallumai a rezgő húrok ra­ cionális szám viszonyaira vezethetők vissza, kifejlesztették a püthagoreusok azt a gon­ dolatot, hogy az egész valóság lényege a számokban áll. Ezek alakítják a kozmosz rendjét, behatárol­ ják és meghatározzák a meghatározatlant (apeiron). A dolgok a számok képmásai, lé­ nyegi formájuk pedig megegyezik matemati­ kai alakjukkal. A számsorokon belül különbségek vannak: így az Egy minden szám fölött áll és azok ere­ detének számít. A páratlant határoknak és tökéletesnek, a párost pedig határtalannak és tökéletlennek tekintik. A püthagoreusok a számok elméletét külön­ böző területeken dolgozzák fel. A matematikában az axiómák felállításán és rendszerezésén dolgoznak. A „Püthago-

31

rasz-tétel” irracionális számviszonyok fel­ fedezéséhez vezet. A kozmoszról olyan képet fejlesztenek ki, amely szerint a csillagok kör alakban és rögzített centrum körül, meghatározott in­ tervallumban mozognak. A harmónia gondolata meghatározó az eti­ kában is, a püthagoreusok itt nyilvánvaló­ an olyan messzire mentek, hogy az erénye­ ket is meghatározott számokkal azonosí­ tották. A matematikában és a zeneelmélet­ ben folytatott tudományos vizsgálódások ellenére vallásos és misztikus alapvonulat uralkodik a püthagoreus iskolában. Ez kü­ lönösen a lélekvándorlásról szóló tanítás­ ban mutatkozik meg, a test és a lélek ketté­ válásának a gondolatában. Az ember tulajdonképpeni lényege a lélek, amelyet meg kell szabadítani a testtől ere­ dő tisztátalanságtól. Empedoklész (Kr. e. kb. 492-432) négy ele­ imet tekint archénak, amelyeket a szeretet és a gyűlölet ereje mozgat; ezek a víz, a föld, a tűz és a levegő. Az abszolút szeretetben homogén egységet képeznek, a gyűlölet viszont szétválasztja őket. Ha a két erő egymással harcolva hat, akkor keletkeznek az elemek keveredésével a konkrét dolgok. E m p ed o k lész észleléselméletében azt a néze­ tet képviseli, hogy a dolgokból eredő kiáram­ lások behatolnak az érzékszervek nyílásaiba, amennyiben ezek pontosan összeilleszked­ nek. Tehát az azonos csak azonos által ismer­ hető meg. Anaxaeorasz (Kr. e. kb. 500-425) szerint végtelen sok, minőségileg különböző alap­ anyag létezik. A dolgokat ezen anyagok jellegzetes keverési aránya határozza meg, amelyek a részeinek mindegyikében, a legkisebben is megvannak. A nousz (szellem) mozgatja az anyagokat és ez tervszerű rendezettséget teremt. Leukipposz /K r. e. kb. V. sz.) számít az atomelmélet alapítójának, amelyet tanítvá­ nya, Démokritosz hagyományozott ránk és fejlesztett tovább. Eszerint minden oszthatatlan (a-tomosz) testecskékből áll össze, amelyek az anya­ gukat tekintve teljesen azonosak és egy­ mástól csak alakjuk, helyzetük és elrende­ zésük szerint különböznek. Az atomokat kezdettől fogva a nyomás és a taszítás mechanikai kölcsönössége mozgat­ ja. Közöttük csak üres tér létezik. Egyedül az atomok csoportosításából keletkeznek a kü­ lönböző dolgok. L eukipposz egyik töredékében található az oksági törvény megfogalmazása. „Semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán.”

32

Antikvitás

az ellentétek kiegyenlítődése harmóniához vezet

B

Parmenidész és az eleaták

C

Hérakleitosz

Szókratész előtti filozófia II. D émokritosz (Kr. e. kb. 46 0 -3 7 0 ) LeukipFöszT a to m elm életét materialista rendszerré fejleszti tovább.

Az ún. elsődleges, objektív tulajdonságok, mint a kiterjedés, a tehetetlenség, a sűrű­ ség és a keménység határozzák meg az atomkomplexumokból álló dolgokat, amíg a másodlagos, szubjektív tulajdonságok, a szín, a szag, az ízlelés csak az érzékelés révén járulnak hozzájuk. Kis képecskék útján érzékelünk, amelyek a dolgokból áramlanak ki. A lélek is fin om (tűz-) atom ok b ól áll, am e­ lyek et e képecskék m ozgatnak é s ezzel létre­

33

Az időt szétválasztott időpontok sorozata­ ként tételező elképzelésből kiindulva az el­ lőtt nyílvessző, ha annak repülését egyes időpontokra bontjuk fel, a pontok mind­ egyikében állana és így összességében nem is mozogna. Ha az ember az időt végtelen folytonosság­ ként tételezi fel, akkor az a paradoxon adódik, hogy pl. Achillész egy futóverse­ nyen az előnnyel induló teknősbékát soha­ sem tudná megelőzni. Ha Achillész a tek­ nősbéka kiinduló helyzetét elérte, akkor az már egy szakasszal megint továbbment és így a különbség kettejük között ugyan ki­ sebb lesz, de örökké megmarad.

hozzák az érzéki benyom ást. D émokritosz az egész em beri értelm i tev ék en y ség et is k ö v et­ kezetesen anyagi, atom isztikus folyam atként Hérakleitosz (Kr. e. 550-480) az eleaták tanításával ellentétes álláspontot foglal el. Nála magyarázza. D émokritosz etikája az em beri törekvés cél­ a megszakíthatatlan keletkezés és elmúlás áll jának a lélek helyes állapotát tartja, am ely ki­ előtérben, amelynek minden dolog alávetett. egyen sú lyozottságot és nyugalm at jelent; ezt Tőle fennmaradt ismert töredékek: „Nem léphetünk kétszer ugyanabba a fo­ az em ber értelem m el, a m érték betartásával, az érzéki élv ezetek b en való visszafogottsággal lyóba.” Mert: „Minden folyik és semmi sem áll.” és a szellem i javak nagyrabecsülésével éri el. „A szellem n ek arra kell szoktatnia m agát, Ellentétes meghatározások állandó cserélő­ hogy öröm eit önm agából terem tse m e g .” déseként képzeli el a világot:

Xenoohanész az Eleában (Dél-Itáliában) alar'pított iskola első képviselője. Központi témá­ ja a Homérosz és Hésziodosz ábrázolta antropomorf istenek elleni küzdelem és az egy isten eszméje. „Egyetlen az isten, legnagyobb az istenek és emberek között, nem hasonlít sem a ha­ landók alakjára, sem a gondolatokra.” Filozófiatörténetileg nagy hatású Parmeni­ dész (Kr. e. kb. 540-470) tanítása a lét egysé­ géről. A lét a következő attribútumokkal jel­ lemezhető: „nem keletkezett, nem múlandó, egységes egészet alkotó, mozdulatlan, időt­ len, Egy, folyamatos.” A nemlét létezését ellenben vitatja, alapté­ tele: „A létező van; a nemlétező nincs.” A m in dent b etö ltő lét mozdulatlan és válto­ zatlan, m ert különben egy, a lé te z ő tő l kü lön­ b öző nem létező t kellene feltételezn i, am ely­ be a m ozgás irányul. P armenidész úgy oldja fel a tétele és a hétköznapi tapasztalat (állan­ dó változás) közötti diszkrepanciát, hogy az érzéki tapasztalatot ám ításként é s látszatként értelm ezi.

Ezzel az empirikus szemlélet és az értelmen alapuló megismerés szigorúan kettéválik. Igaz ismeret csak az egyetlen, változatlan lé­ tezőről lehet. „Hanem a lét és a gondolkodás ugyanaz.” P arm enidész tanítványa, az eleai Zénón megkísérli tanítását érvek sorával alátámasz­ tani, amelyek már az ókorban híressé válnak, így azt bizonyítja, hogy a mozgás időbeni helyváltoztatásként való feltételezése ellent­ mondásokhoz vezet:

„A hideg meleg lesz, a meleg pedig hideg, a nedves száraz lesz, a száraz pedig nedves.” Semmi sem képzelhető el az ellentéte nélkül: élet és halál, ébrenlét és alvás, nappal és éjszaka. Minden történést az ellentmondások feszült­ séggel telített viszonyából vezet le. Ebben az értelemben a viszályt (háborút) mint az ellentétek állandó harcát tekinti minden dolog szülőatyjának. Azonban a logosz kormányoz mindent, amely törvényszerűen irányítja a változás folyamatát. A bölcsesség a logosz felisme­ rése. A logosz mértékadó (etikai értelemben is); mindenben közös és az ellentétek egysége: „Mindenből egy lesz és egyből minden.” Az ellentétek egységének gondolatával H é ­ rakleitosz az első dialektikus gondolkodó­ nak számít. A normatív logosz egyúttal a ter­ mészetjog tanításának alapját képezi. P arm enidészhez hasonlóan H érakleitosz is különbséget tesz az érzéki és a gondolati megismerés között. Az igaz bölcsesség azon­ ban csak akkor érhető el, ha a gondolko­ dás a logosszal, a világésszel összhangban van: „A természet rejtekezni szeret. A legtöbb ember ne»i gondolkodik el olyan dolgo­ kon, amelyekbe nap mint nap beleütközik, és nem érti azt, amit tapasztalt; így ez ne­ kik természetesnek tűnik.” „Amivel legfolytonosabban érintkeznek, a logosszal, ezzel meghasonlásban vannak, és amibe naponta belebotlanak, az nekik mintha idegen volna.”

34 Antikvitás

OOO az erősek eszközei

a gyengék eszközei

a kölcsönös védelem

JOG

az istenek a hasznos dolgok kivetítődései: borDionüsziosz (Prodikosz) VALLÁS

Gorgiasz három tétele MEGISMERÉS

A szofista gondolkodás

Minden dolog mértéke az ember (Prótagorasz)

Az istenek a jog erősítését szolgáló kivetítődések (Kritiasz)

Egy dologhoz mindig két nézőpont kapcsolódik (Prótagorasz)

Szofisták A perzsa háború utáni időszakban Görögor­ szágban a növekvő jóléttel nagyobb igény je­ lentkezik a műveltség iránt is. Egyidejűleg a demokrácia államformája az állampolgártól növekvő mértékben követeli meg az elegáns beszéd képességét. Az V. század társadalmában azokat az em­ bereket, akik a műveltséget és a beszédkészséget fizetség ellenében tanítják, a szo­ fisták (a bölcsesség tanítói) gyűjtőfogalom­ mal jelölik. Az általános tudásszint növekedése (pl. más népek megfigyelésével) és a már létező filo­ zófiai tanítások pluralizmusa képezi egyben a szofista gondolkodás kiinduló alapját. A retorikatanárok problémája az, hogy minden tetszés szerinti tényállást meggyő­ zően tudjanak bizonyítani és adott eset­ ben „a gyengébb dolgot is erősebbé ala­ kítsák”. Ez a szándék a kiindulóhelyzettel együtt rela­ tivizmushoz vezet. A relativizmus érzékelhető: - A jogelméletben: Az érvényben lévő tör­ vényre való rákérdezés vezeti a szofistákat a természetes jog (phüszei) és a tételes jog (nómoi) ellentétének a gondolatához. így fogalmaz H ippiasz P latónnál : „A törvény (nómosz) zsarnokoskodik az ember felett és sokszor a természetnek el­ lentmondó dologra kényszeríti.” A pozitív jog nem természettől fogva érvé­ nyes, hanem a törvényalkotók érdekeiből ere­ dő tételezésből ered: T h raszüm akhosz azt m ondja, hogy a p o ­ zitív jo g a hatalmasok eszköze, am ivel a g y en g éb b ek et elnyom ják. K alliklész en n ek az elle n té té t tanítja: a törvény a gyengék védőbástyája az erő ­ seb b ek k el szem ben. K ükophron a polgárok éle te é s tulajdona kö lcsö n ö s biztosítékának tartja a jo g ­ rendet.

- Az erkölcsfilozófiában: a szofisták számára az erkölcsi értékek nem természettől fogva léteznek, hanem megállapodások alapján (thézei). így különböző helyeken és időben különböző erkölcsi értékek érvényesek. - A vallásban: hasonlóan a joghoz a vallást is az ember találmányának mondják. K rit ia s z szerint: „A m ikor... a törvények megakadályoz­ ták, hogy nyíltan erőszakot kövessenek el, és ezért titokban vétkeztek, ek k o r-n ek em úgy tűnik - egy ravasz elme feltalálta az embereknek a félelmet az istenektől, hogy így a gonosztevők akkor is féljenek, ha ti­ tokban valami rosszat tennének vagy mon­ danának vagy gondolnának.” P rodikosz ettő l eltérő módon érvel:

35

a hála kifejezői. Az emberek mindent kive­ títenek az istenekbe, ami nekik hasznot hoz, pl. az egyiptomiak a Nílust. Végül D iagorasz azt kapcsolja be a vitába, hogy az „isteni igazságosság” elfogadása ellent­ mond a világban tapasztalható jogtalan­ ságnak. - Az ismeretelméletben: itt különösen tartó­ san érvényesül a retorikai tevékenységből eredő relativitás aspektusa. Prótagorasz (Kr. e. kb. 480-410), a legjelentőseboszofista gondolkodó kifejti: „Minden dologról két, egymásnak ellent­ mondó kijelentés állítható.” így egyazon mondat az egyik szituációban igaz lehet, a másikban pedig hamis. A végső következtetés szerint semmilyen objektív tényállás nincs. Ebből ered Prótagorasz híres „homo mensura” tétele: „Minden dolog mértéke az ember, a léte­ zőké abban, hogy léteznek, a nemlétezőké abban, hogy nem léteznek.” A homo mensura tétel a szofista gondolkodás ___ lényegi magva: Az ember határozza meg a létet, minden ezen túlmenőt elutasítanak (szkepticiz­ mus), egyetlen lét sem objektív, hanem szubjektív és változó (relativizmus). Híres három tételével G orgiasz (Kr. e. kb. 485-410) a szofista ketelKedest csúcspontra emeli: - semmi sem létezik - még ha létezik is valami, az nem megismer­ hető - ha mégis megismerhető, akkor sem közöl­ hető. Ezzel eleve elvitatja minden olyan kísérlet le­ hetőségét, így az eleatákét is, amely objektív létet lel föl és nyilvánít ki. Az ember mindig a szavak és a vélemények (dóxai) hálójában vergődik. Az ember „minden dolog m értéke”. A szofisták jelentősége: - A görög természetfilozófia hagyományával szemben a filozófiai vizsgálódás közép­ pontjába az ember kerül. - A gondolkodás maga filozófiai téma lesz. - Ezzel szorosan összekapcsolódik a nyelv problémája, ami a szofistáknál kiemelkedő szerepet játszik. - A hagyományos erkölcsi értékmércék kri­ tikája a gondolkodás számára egészen új horizontot nyit és előkészíti az utat az autonóm, értelmen alapuló etika szá­ mára. Végül a görög filozófia klasszikus korszaka (S zókratész -

P latón -

A risztotelész)

Az istenek az emberi érzések, különösen a szofisták nélkül nemigen gondolható el.

36

Antikvitás

igazságtalanság

B

Lélek és ész

hamis javakra való törekvés

javak

helyes cselekvés

eudaimónia

Szókratész Az athéni Szókratésszel (Kr. e. kb. 470-349) kezdődik a görög filozófia klasszikus korsza­ ka, ő számít az autonóm filozófiai etika megalapítójának. Tanítása megismerésében a legfontosabb for­ rások számunkra tanítványának, P latónnak a dialógusai. Ezek úgy m utatják be Szókratészt, mint aki fáradhatatlan beszélgetések­ ben vizsgáztatja polgártársait és a helyes élet­ vitelre figyelmezteti őket. Ebből következő­ en ellenségeinek száma megnövekedett és Kr. e. 399-ben eljárást indítanak ellene istengyalázás és a fiatalok félrevezetése miatt. A per méreg általi halálra ítéléssel végző­ dött. Filozófiájának középpontjában a jó (agathron) és az erény (areté) vizsgálata áll. Az erre való ösztönzést S zókratész az „Apológiá”ban a delphoi jóshely feliratában jelöli meg: „Ismerd meg önmagad.” Szerinte ez felhívás az emberi tudás megvizs­ gálására és az emberhez tartozó jó meghatá­ rozására. Az areté görög értelemben a dolgot lényegi­ leg megillető alkalmasságot jelenti. Az em­ bernél ez önmaga isteni és értelmes részében helyezkedik el: a lélekben. A jó az emberi lélek különleges aretéje (al­ kalmassága), s minden feladat leglényegesebbike ezt megismerni és elérni. S zókratész a polgártársaival történő társal­ gásai során arra a megfigyelésre jut, hogy jól­ lehet mindenki azt hiszi magáról, hogy ismeri a jót és az erényeket, a valóságban azonban egy látszattudás rabja, amely a beszélgetések folyamán a logosz (ész) által történő szigorú vizsgálódás próbáját nem állja ki. Meghatá­ rozott módszert fejleszt ki azért, hogy bizto­ sabb ismerethez jusson: az elenktikus eljárást (A ábra). S zókratész vizsgálódó kérdésekkel megren­ díti mások látszattudását, amíg elérik azt a pontot, ahol belátják saját nem-tudásukat. Az ebből keletkező kiúttalanság meg (apória) az a fordulópont, amelyből elindulva be­ szélgetés útján, értelmes egyetértés alapján az igaz belátás keresése elkezdődhet. Amit S zókratész keresett, az a gyakorlati tudás, amelynek tartalma a jó és a rossz is­ merete, magát kritikai önvizsgálattal bizto­ sítja be, és a gyakorlatban történő helyes használatot célozza meg. Ezen eljárásban, a különöstől az általános felé haladás rajzolódik ki, amely megragadja a megvizsgálandó fogalom lényegét. S zókra­ tész az esetek többségében elbűvöli beszél­ getőpartnereit, akik az erény utáni kérdések­ re csak példákkal, nem pedig lényegmeghatá­ rozással képesek felelni. Ezért fogalmaz így

37

tív bizonyítás és az általános meghatá­ rozás.” S zókratész eljárását a logoszba vetett biza­

lom jellemzi, amelynek belső törvényszerűsé­ ge az értelmes beszélgetésekben az igaz belá­ tást napfényre segíti. „Mindig olyan voltam, hogy semmi másra nem hallgattam, csak arra az érvre, amely, ha a dolgot megfontoltam, előttem leg­ jobbnak tetszett.” Az erények lényegére irányuló filozófiai vizs­ gálódás kialakítása S zókratész számára átfo­ gó értelemben „a lélekről való gondoskodás” (epiméleia). A lélek állapotából ered az em­ ber egész jósága, mert a lélek nem más, mint a mindenről és mindenben gondoskodó. A lélek akkor teljesíti ki a hozzá tartozó aretét, ha belátás és értelem uralkodik, ha azon­ ban a tudatlanság győzedelmeskedik, akkor elvéti azokat és behódol a rossznak. A lélek­ ből származik az ember számára minden más jó, a boldogság (eudaimónia), amely a lélek rendjében és harmóniájában áll. Ebből a gondolatból kiindulva fogható fel S zókratész tétele: „Senki sem cselekszik önként (szándéko­ san) jogtalanul.” Minden rossz cselekedet ugyanis a jó és a rossz nem-ismeretéből ered. Mert aki tud, az jó. A legtöbb ember azonban az élet lényegét te­ kintve tévedésben él: „Nem szégyelled hát, hogy mindig csak a vagyonod lehető legnagyobb gyarapításá­ ra van gondod, meg hírnevedre, megbecsültetésedre, de a belátásról, az igazság­ ról, és arról, hogy lelkedet a lehető legjobbá tedd, nem is gondoskodol, nem is gon­ dolkodok ... Nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az em­ ber számára.” S zókratész filozófiáját mint maieutikát (bá­ bamesterséget) értelmezi, m ert csak segíteni kíván a belátásban és az önismeretben, ame­ lyet mindenkinek önmagától kell megtalál­ nia, kívülről nem adható meg. S zókratész ideális módon valósította meg a gondolkodás és a cselekvés egységét. Eb­ ben egy belső hang, „daimónion” segítette. Ez vezette cselekedeteiben és ez a lélek isteni meghatározásának jele volt számára.

A filozófiáról alkotott értelmezése hozta ma­ gával, hogy S zókratész maga nem alapított iskolát. Mégis két ellentétes filozófiai irány­ zat hivatkozik rá: A küréneiek az eudaimonizmust a hedonizmussal kapcsolják össze, amely az élve­ zetet tekinti a cselekvés maximájának. A risztotelész : A cinikusok az anyagiak szókratészi meg­ „Két dolog ugyanis az, amit méltán te­ vetését helyezik a középpontba. A S zinó kintünk S zókratész érdemének, az induk­ péi D iogenész egy hordóban élt.

38

Antikvitás

az ideák birodalma b e lá tá s (noézisz)

id eá k

V]

a2+ b 2 = c2

k ö ve tke z­ te tő g o n ­ d o lk o d á s (d ia n o ia )

m a te m a ti­ kai tá r ­ g ya k

a g o n d o lk o d á s szám á ra hoz zá fé rh e tő az é rzékel c szá m á ra h o z zá f é rh e tő

h jt (pisztisz)

a tárgyak és élőlények birodalma

A

é lő lé ­ n ye k és tá rg y a k

A két világ tana

se jté s (eikaszia)

0 képek

B

A jó ideája („a naphasonlat”)

/

C

„Vonalhasonlat”

Platón I.: Az ideatan Platón (Kr. e. 427-347) az ideatannal nem­ csak olyan rendszert alkotott, amely a szókratészi' kérdésfeltevésből kiindulva a Szókra­ tész előtti filozófia nagy részét újra értelmezően összegezte, hanem olyan gondolati rendszert alapított, amelynek hatása a nyuga­ ti szellemtörténetben semmi máshoz nem ha­ sonlítható. A. N. W hitehead ezt úgy értel­ mezi, hogy minden nyugati filozófia csak „lábjegyzet P latónhoz ”.

Kb. Kr. e. 385-ben alapított iskolája, az Aka­ démia közel ezer évig állt fenn. A platoniz­ mus virágkora a kései ókorban P lótinosz ál­ tal alkotott újplatonizmus és az itáliai rene­ szánsz időszaka volt. , A platóni ideatan tartalma az immateriális, örök és változatlan lényegek, az ideák (görö­ gül: eidosz, idéa) feltételezett birodalma. Platóni értelemben az ideák a valóság ős­ képei, amelyeknek megfelelően a látható világ tárgyai formálódnak. Az ideák objektív létezők, azaz tudomásulvé­ telüktől és gondolatviláguktól függetlenek. Ezek tehát nem öntudatunk tételezéséből erednek, hanem ezáltal lesznek ismertek. Ezért Platón filozófiája mint objektív idealiz­ mus jellemezhető: Például abból, hogy a légy, a hal és a ló egymástól különböző alakja ellenére mind­ ezen egyedeket mint állatokat ismerjük, arra következtetett, hogy létezik az „állat” közös ősképe, amely minden állatban kö­ zös és azok lényegi formáját meghatároz­ za. így csak az állat ideája az, amely a leg­ különbözőbb szervezetekből állatokat csi­ nál (A ábra). A leghitelesebb interpretáció, a két-világ teória szerint Platón abból indul ki, hogy a változatlan ideák világa a múlékony világ fölé rendelt. Az első világ létezik valóságo­ san, ahogyan ezt az eleaták egykor a létről hirdették. A testi világ az ideák birodalmá­ nak alárendelt, mind etikailag, mind ontológiailag: Léte csak az ideák tulajdonképpen létező világából való részesedésből (méthexisz) vagy utánzásából (mimézisz) származik. Az ismeretelméleti és módszertani összete­ vők mellett is ezt mutatja a vonalhasonlat P latón dialógusában, a „Politeiában” (az Ál­ lam). A világ eszerint kétszer két területre ta­ golható: A látható dolgok világa - közvetetten észlelhető (pl. árnyék és tü­ körkép) - közvetlenül észlelhető (pl. tárgyak és élőlé­ nyek). A csak a szellem számára hozzáférhető vi­ lág: - A tudomány területei pl. a matematika, amely szemléltető anyagán (mint a geo­

39

metriai alakzatok) túllépve szellemi isme­ retekhez, általános tantételekhez jut el. - A z ideák birodalma, amely a tiszta ész szá­ mára minden szemlélettől mentesen hozzá­ férhető. A platóni filozófia középpontja a jó ideája. A jó, amely már S zókratésznél is közép­ pontban volt, a platóni gondolkodás sokkal átfogóbb keretében olyan helyi értékkel ren­ delkezik, amely messze túlnyúlik az etikán és inkább minden lét céljaként és eredeteként - mind ismeretelméletileg, mind ontológiailag -kulcspozíciót tölt be. így a jót úgy ábrázolja, mint minden idea eredetokát, amely az ideák fölött helyezke­ dik el. Az ideák a jóból teremtenek létet és értéket és ezzel együtt az egész világot. A jó alakítja ki az ideák rendjét, mértékét és egységét. „Ennek ellenére a jó létezésének oka P la­ tón számára értelmetlen kérdés. A létezők mögötti világ után lehet kérdezősködni, de nem lehet a jó mögötti világ után.” (O. G igon ) P latón a naphasonlatban (ugyancsak az „Ál­

lamban”) kifejti, hogy az ember csak a jó fé­ nyében képes a létet megismerni: „Ami tehát a megismerhető dolgoknak az igazságot, a megismerőnek pedig a megis­ merés képességét biztosítja: ezt kell a jó ideájának tartanunk... A megismerhető dolgoknak nem csupán a megismerhetősé­ ge származik a jótól, hanem ezenfelül még a létezésük és a lényegük is, holott a jó nem a létező, hanem a létezőt méltóságá­ val és erejével messze túlszárnyalja.” (B ábra) A jó helyzetét az elgondolhatón belül a látha­ tó területén a nappal hasonlítja össze: „Ahogyan a nap a láthatónak nemcsak azt a képességet kölcsönzi, hogy láthatóvá vál­ jék, hanem a keletkezést, a növekedést és a táplálkozást is, anélkül, hogy maga kelet­ kező lenne.” P latón fizikáját a „Timaiosz” c. dialógusban fejti ki: A keletkezés anyagi világát egy világalko­ tó, a demiurgosz tervszerűen az értelem­ nek megfelelően (teleológia) hozza létre, amennyiben az anyagi világot az ideák elő­ képe alapján alakítja. Ezért a világ platóni értelemben kozm osz is, természetes harmónia is. A még megformálatlan anyagot - amelybe az ideák leképeződése megtörténik - P latón „dechómenon”-nak, azaz „befogadónak” ne­ vezi. Ez lép harmadikként a létezés és a ke­ letkezés közé. Mivel azonban az értelem nélküli anyag a világ társoka, ezért az ideák leképeződé­ se a világban tökéletlen marad.

40

Antikvitás

term é­ szetes dolgok

a term é­ szetes dolgok árnyai

ideák

matematikai tárgyak

a2 + b2 = c2

élőlé­ nyek és tár­ gyak

a mester­ séges tárgyak árnyai a hason­ lat szintje

A

„Barlanghasonlat”

B

A platóni dialógus felépítése a „Kritón” példáján

nap- és vonal­ hasonlat

Platón II.: Ismeretelmélet, dialektika Az ideatan kidolgozásával P latón az isme­ retelméletben is felülmúlja elődeit. Amíg az eleatáknak az önmagában nyugvó univerzum tanát még empirikus ellentmondá­ sokkal szemben kellett megvédeniük, addig P latón az érzékileg tapasztalható világot mint ismeretforrást egészében feladta. A vonalhasonlat (lásd fent) ismeretelméleti lé­ nyege a racionalizmus mint végkövetkezte­ tés: minél magasabb az illető tárgy ontológiai rangja, minél értékesebb a tárgy megismeré­ se, annál biztosabb a megismerés, és annál döntőbb, hogy forrását az észben és nem a szemléletben kell látni. P latón a hasonlatban a lét egyes területeihez a következő megismerési fokozatokat rendeli hozzá: „így - ebben a szakaszban - a következő négy történést feltételezzük, amelyek a lel­ ket kitöltik: Belátást (görögül noézis) a legmagasabb szakaszhoz, következtető gondolkodást (dianoia) a második szakaszhoz, a harma­ dikhoz a hitet (igaznak tartást, pisztisz) és az utolsóhoz a sejtést (eikaszia).” A „noézis” és a „dianoia” mint valóságos megismerés az empíriától, az érzéki tapaszta­ lástól lehetőség szerint független megismerési mód. Míg S zókratész még az általános in­ dukciójára következtetett a különösből, ad­ dig P latón felfogásában a megismerés leg­ magasabb formája nincs levezetve. Az ideák léte nem mindenkori inkarnációjukból követ­ kezik, hanem mint feltétel nélküli tétele­ ződik: „Az ész (noézis) a feltevéseket nem tekinti kiindulópontoknak, h an em ... megindulás­ nak, hogy aztán a mindenség kezdete felé vezető úton a föltétel nélküliig eljutva, azt megragadva, ... eljusson a végpontig anél­ kül, hogy az önmagukban való fogalmakon kívül egyáltalában valami érzékelhető dol­ got felhasználna, s végül is a fogalmakhoz érkezzék.” Akkor honnan ismeri a lélek az ideákat? Antropológiájával összhangban P latón azt a választ adja, hogy a lélek az ideákat egy korábbi, túlvilági lét során ismeri meg. Az ideákat nem kifejlesztik, hanem szemlé­ lik - újra emlékeznek rájuk. Minden megis­ merés és tanulás visszaemlékezés vagy anamnézis. A lélek az élet előtti létben szemlélte az ideákat, azonban elfelejtette azokat, mi­ helyt belépett a testbe. P latón leghíresebb hasonlatában, a barlang­

hasonlatban ábrázolja a felemelkedést az ideákhoz: Az emberek barlangokban leláncolt lé­ nyekhez hasonlítanak, akik a valóságos vi­ lágból semmit sem láthatnak. A mestersé­ ges tárgyak árnyékát, amelyet egy fény­

41

forrás a barlang falára vetít, valóságnak tartják. Az anamnézis mármost ahhoz a folyamathoz hasonlatos, amikor egy szerencsétlent ezek közül kivezetnek a napfényre és az meglátja a természeti tárgyakat és a Napot a maguk valóságában. A barlang árnyékvilága és tárgyai így az érzé­ ki tapasztalásnak felelnek meg, a külső világ pedig az intelligibilis vagyis ésszel belátható régiónak. A felemelkedés fokozatai megfelelnek a vonalhasonlat területeinek (A ábra). Azt az ösztönt, amely az embert újra és újra az, igaz lét és a jó régiójába vezeti, P latón „erósz”-nak nevezi. Az erósz ébreszti azt a vágyat az emberben, hogy az ideák szemlé­ letének szentelje magát. A „Lakomá”-ban úgy írja le az erószt, mint az ismeretek szép­ sége utáni filozófiai törekvést. Ez az érzéki és a szellemi világ között közvetítő szerepet tölt be. A többi emberhez fűződő viszonyban a pedagógia szempontja (epiméleia) abban mutatkozik meg, hogy másokat is részeltet a megismerésben. P latón „dialektikádnak nevezi azt a mód­ szert, amely ilyen megismerést eredményez. A dialektika - szerinte minden olyan tudás foglalata, amely a valóságos léttel foglalko­ zik, ellentétben a fizikával, amely az empiri­ kus világ eseményeivel foglalkozik. P latón értelmezésében a visszaemlékezés út­ ja dialógus útján lehetséges. Ennek során olyan fogalmakkal operál, amelyek az ideá­ kat reprezentálják. Dialektikusán, a szemléletesség segítsége nélkül kell az ideákat a dialógusban napfény­ re hozni és egymás közti viszonyuk jobb meg­ értését elősegíteni. Ez a fogalmak analízise és szintézise útján történik meg, de olyan hipotézisek megal­ kotásával is végbemehet, amelyeket meg­ vizsgálnak, elfogadnak vagy elvetnek. A platóni dialógus alakjai tudatosan ellen­ tétes szerepeket játszanak el annak érde­ kében, hogy a téziseket antitéziseiken ke­ resztül megvizsgálják (B ábra). P latón legtöbb írása dialógus, amelyekben S zókratész a főszereplő. Értelmezésüket

megnehezíti az a körülmény, hogy hosszú keletkezési idejük során egy dinamikusan változó tant tükröznek. Ezenkívül P latón a kötetlen dialógus formájában gondolkodá­ sának lényegi tartalmát ábrázolhatja, miköz­ ben ő maga a szereplők maszkja mögé rej­ tőzhet. A kb. 25 valódinak számító dialógus témakö­ re az erény kérdésétől kezdve (a legtöbb ko­ rai dialógus) a megismerésen keresztül (pl. „Menőn” , a „Theaitetosz”) egészen a politi­ káig (pl. „Állam” , „Törvények”) és a termé­ szetfilozófiáig („Timaiosz”) terjed.

42

Antikvitás

az ideák birodalma

a földöntúli birodalom földi

létezés

újjászületés

A igazsjgossAg

ész B

bátorság

lt'ickfoga t é az alapvct erények hasonlata

vágyakozás

Platón III.: Antropológia, etika Platón mind metafizikai, mind antropológiai értelemben dualista: A test és a lélek élesen elkülönül egymástól és a lélek uralkodik a test felett. Püthagoraszi és orfikus-kultikus forrásokból P latón átveszi a halhatatlan lélek képzetét. Tételét a következő érvekkel támasztja alá: - A lélek homogén szubsztancia, amely az ideákhoz hasonló módon maradandósággal azonosul. - A hasonló a hasonló által ismerhető meg; mivel a lélek a tiszta létet (az ideákat) is­ meri meg, így ezekhez hasonlít és azonos az eredetük. - A lélek önmagától mozog. - A dialektikus következtetés az, hogy a lé­ lek, amelynek lényeges jellemzője az ele­ venség, sohasem képes ennek ellentétét, a halált befogadni. Ezeket az érveket P latón a „Phaidón”-ban foglalja össze: „Az istenihez, a halhatatlanhoz, az ész­ hez”. az Egyhez, a megsemmisíthetetlenh e z ... a leghasonlóbb a lélek.” A halhatatlansághoz kapcsolódik a léleknek az élet előtti és utáni létezése. A lélek a földi létezés előtt éppúgy létezik, mint a halál után. Az anamnézis tézisévéi összhangban a lélek, a nousz az isteni, az ész szférájából származik és az érzéki vágyakozás következtében inkarnálódik. Most be van zárva a testbe, „hason­ lóan egy betegséghez”. P l a t ó n ezt két szóval fejezi ki: „szóma=széma” , azaz a test (szóma) a lé­ lek sírja (széma). A földi élet célja ennélfogva a lélek visszaté­ rése ősállapotába: Az eredetéhez való kapcsolódás azonban az ész uralmában áll. P latón magát a lelket három részre tagolja és ebben is dualista alapgondolat tükröző­ dik: a tulajdonképpeni isteni: - az ész az érzéki világhoz tartozó: - a nemes: a bátorság - az alacsonyrendű, m ert ellenkező: a vá­ gyakozás. A lélek három részre - észre, bátorságra és vágyakozásra - történő felosztását P latón egy lófogat képéhez hasonlítja: Az ész a kocsihaj tónak felel meg, a bátor­ ság az engedelmes lónak, a vágyakozás az önfejű lónak (B ábra). P latón mindhárom lélekrészhez egy-egy erényt rendel hozzá: Az ész feladata az emberi lélekben az, hogy bölccsé váljon: erénye a bölcses­ ség. A tetterő feladata energikusan engedel­ meskedni az észnek: erénye a bátorság. A vágyakozásnak is meg kell hajolni az ész

43

bölcsessége előtt: erénye ennek megfelelő­ en a mértékletesség. A lélek három fokának megfelelő erények fölé P latón egy negyediket rendel: az igazságosság erényét (dikaioszüné). Ez akkor uralkodik, ha minden lélekrész kel­ lő mértékben teljesíti az őt megillető felada­ tot és tevékenységet. Éppen ebben az erény­ ben különösen fény derül arra a görög haj­ lamra, amely a mértéktartást, a harmóniát az erénnyel egységbe illeszti. Mind a 4 erényt együtt a mai napig kardi­ nális erényeknek nevezik (latinul cardinalis: az ajtó sarokpántjára vonatkozó, súly­ pontban lévő). Az ideális birodalom ésszerűségéből nemcsak az ész uralkodásának követelménye adódik, a kardinális erényekben való konkretizálódással együtt. A szellemiség intelligibilis vilá­ gának előtérbe kerüléséből a testiség leértéke­ lődése is következik. Itt P l a t ó n antropoló­ giája és etikája egybevág a megismerésről al­ kotott nézeteivel. Az érzéki világ nem tesz lehetővé igaz megismerést, hanem csak bizonytalan véle­ kedést. Etikailag is a szellemi a kívánatos világ. A bölcs itt is, éppúgy, mint ott, a testi-érzéki börtönből történő megszabadulásra tesz kí­ sérletet. A fizetség, amit ezért elvárhat, egyrészt a ha­ lál utáni élet: Az ésszel bíró lélek visszatér a tiszta szel­ lem birodalmába, míg az esztelen lélek nem emelkedik fel az ideákhoz és vezeklésre kényszerül. Másrészt az erény fizetsége lényegében ön­ magában van: Mivel az értelmes életet P latón felfogása szerint mind az eredetét, mind a lényeget tekintve a belátás határozza meg, nem le­ hetséges jobb élet a megismerés irányvona­ lához igazodó életnél. Ehhez hozzátartozik az ideák szemlélete épp­ úgy, mint a jóra való törekvés. A bölcsnek azonban politikai és pedagógiai feladatokat is teljesítenie kell. Ez a barlang­ hasonlatból világosan kiderül: Habár az ideák szépsége lenyűgözi a szem­ lélőt, a szemlélet tárgyát mégis át kell ül­ tetni a hétköznapokba. Mindezt azért, hogy másoknak segítsünk a felemelkedés feladatának teljesítésében. A gyönyört sem szabad az életből teljesen száműzni, amennyiben az a jó ésszerű szolgá­ latán érzett gyönyörűség. Ézért írja P latón a „Philébosz”-ban, hogy „két forrás áll rendelkezésünkre: a gyönyö­ ré, melyet a méz forrásához hasonlítha­ tunk; és a belátás józanító, bortól tiszta forrása, amely hideg, s egészséges vizéhez hasonlít. íme, ezeket vegyítsük legjobb te­ hetségünk szerint.”

44

Antikvitás

C

Lélek és állam analógiája

Platón IV.: Államelméletek A „Politeiá”-ban („Az állam”), és más for­ mában a „Törvények”-ben P latón az ideális állam modelljét alkotja meg. Annak ellené­ re, hogy ennek során a konkrét görög törté­ nelem problémáit is felveti P latón , mégsem a reális állapotokat írja le. Sokkal inkább a lehető legjobb államról alkotott elképzeléseit fejti ki. Az államelméletről szóló írásai tehát in­ kább utópiák. Az államiság keletkezését nem az ember ösz­ tönös államalkotó törekvése alapozza meg, hanem az egyes ember gyengesége. Miután az egyes ember csak meghatározott tevékeny­ ségre alkalmas, ezért szükséges számára a másokkal való összekapcsolódás. Ezért a közösség a munkamegosztáson alapul. Államelméletének lényegi ismérve a folyto­ nos analógia az egyénnel: Ahogyan a lélek - P latón szerint - három részre tagolódik, ugyanígy az állam is három rendre bont­ ható: - uralkodó rend: valamennyi polgár helyes életmódjáról csak a bölcsek képesek gon­ doskodni. Ezért azt követeli P latón , hogy a filozófusok álljanak az állam élén (az ok­ tatók rendje); - az őrök rendje: gondoskodnak az állam külső és belső védelméről (katonák rendje); - a többi állampolgár rendje: a kézművesek, az iparűzők és a földművesek, akik a kö­ zösség ellátását biztosítják (földművesek rendje). A „filozófus királyok” különös tehetségükkel emelkednek ki, amelyet azután minden irá­ nyú, 50 évig tartó képzés során tökéletesíte­ nek. Bennük kell összekapcsolódnia a böl­ csességnek a hatalommal. Különös jelentősé­ gű funkciója van a nevelésnek; ez P latón szerint az egész államszervezet alapja. Az uralkodók hatal­ mát semmiféle alkotmányszerű korlátozás nem határolja be, ezért az állam jóléte egye­ dül a képzés során szerzett tudásukon ala­ pul. A képzés terve: - elemi nevelési szakasz: zene, költészet és testnevelés (a 20. életévig) - tudományos képzés: matematika, csillagá­ szat és harmóniatan (10 éves időtar­ tammal) - dialektikus képzés: filozófia (5 év) - gyakorlati tevékenység az államban (15 év) - ezután a kormányzás átvétele vagy az el­ mélkedő élet Egész idő alatt folyik azon kevesek szigorú vizsgálata és kiválasztása, akik alkalmasak a filozófus-uralkodásra. Mindkét felső rend­

45

nek egész életét a közösség jólétének kell szentelnie, ennélfogva P latón a vagyonkö­ zösség segítségével minden önző gondolko­ dást eleve ki akar zárni: A magántulajdon tilos. Az asszonyok, a gyerekek is mind közösek, (így kell a fegyveresek olyan irányú motivá­ cióját megszüntetni, hogy hatalmukat befelé vessék be.) Még a gyermekek nemzését is az állam sza­ bályozza a legjobbak kiválogatásának ér­ telmében. Ahogy az egyes ember derekassága (areté) az ész uralmából ered, ugyanígy ered az államszervezet alkalmassága &filozófia, azaz a filo­ zófus királyok uralmából. A katonák rendje a bátorságnak, a bátor­ ság ideáljának felel meg. A vágyakozáshoz hasonló módon a föld­ művesek rendjéhez a mérsékletesség illik. Az egyénekben, akárcsak az államban, az igazságosság erénye nem az egyes részek teljesítményében áll, hanem sokkal inkább abban a harmóniában, amely a mindenkor meghatározott tevékenység gyakorlásából ered: vagyis totalitariánus államról van szó, amely polgárainak teljesítményét teljesen önmagának sajátítja ki. Az ilyen állam alkotmánya arisztokratikus, azaz a legjobbak uralmán nyugszik. P l a t ó n az alkotmányok körforgását vázolja fel, amelyben az uralmat a timokrácia bito­ rolja átmeneti jelenségként. Annak ellenére, hogy az uralkodókat elismerik, a pénz növek­ vő befolyása miatt mégis már kirajzolódik a következő államforma, az oligarchia. E b­ ben a hatalom egybeesik a tulajdonnal. E b­ ben az ideális államtól már messze eltávolo­ dott hanyatló államformában a gazdagság központi szerepet töltött be: „Egyre jobban belemerülnek az anyagias­ ságba, s minél többre tartják ezt, annál ke­ vésbé becsülik az erényt. Vagy talán nem olyan a különbség a gazdagság és az erény közt, hogy - ha a mérleg két serpenyőjére tesszük őket - annak a játékában mindig ellenkező irányt vesznek?” A rendszer végét lázadás okozza, amikor a javak hiánya miatt az eddigi hatalomnélkü­ liek kikényszerítik a demokráciát. Ez végül döntő lökést ad a kibontakozó anarchia útján a legrosszabb kormányzási forma, a zsarnok­ ság irányába. A platóni ideális államot egé­ szében sohasem ültették át a valóságba. (Sa­ ját kísérlete, hogy ezt Szicíliában létrehozza, kudarcba fulladt.) A „Törvények”-ben, öregkori munkájában P l a t ó n többé nem az ideális uralkodó elkép­ zeléséből indul ki: az államot törvények sza­ bályozzák. Értelmüket részletes bevezetések­ nek kell megvilágítania, hogy a törvények a polgárok tanítómestereivé váljanak.

46

Antikvitás szubsztancia: Arisztotelész minőség: filozófus

K a te g ó riá k M o n d a tta n 1. A n a litik a 2. A n a litik a T o p ik a Szofista cáfolatok

mennyiség: 171 cm

viszony: M ake­ dónjai Sán­ dor taní­ tója

Organon (a logikáról)

hely: Athén

természettudományos művek (válogatás)

Fizika

A lélekről Á lla tta n A s z tro n ó m ia

Metafizika

ikom akhoszi e. Eudem oszi etika Magna M oralia P olitika Az a th é n i á lla m

idő: reggelenként

R e to rik a 1 .-8 . Poétika

Poétika

helyzet: álló

habitus: higgadt

tevékenység: tanítás

elszenvedés: elűzik

A

Arisztotelész összes művének áttekintése B

alany

Az arisztotelészi kategóriák

állítmány

M S

-

P M

S

-

P

P

S

-

M M

s

-

P

M M

-

P S

S

-

P

első alakzat

a két leveze­ tett alakzat a hozzáértők

«3 •4 =-O O XI

C

P M

-

M S

S

-

P

A szillogizmus alakzatai

-\

"O '03

£ o

később hozzá­ tett alakzat

|

faj

| ^ m e g h a tá r o z á s }

fítb=riU korm ányos I

D

Indukció és dedukció

kocsihajtó

Arisztotelész I.: Logika Arisztotelész (Kr. e. 384-324) Sztageirában született; húsz évig P latón tanítványa volt az Akadémián. Kb. Kr. e. 342-ben N agy S á n ­ dor tanítójává nevezték ki. Később megala­ pította Athénban saját iskoláját, a peripatetikus iskolát. A legtöbb tőle származó írás többnyire előadásjegyzet, amelyet iskolájá­ ban, a Líceumban használtak (ún. ezoterikus írások). Ezekből tevődik össze a Corpus Aristotelicum: - logika könyvek, később Organonnak (szer­ szám) nevezik - természettudományos munkák - metafizika - etikai írások - esztétikai könyvek (A ábra) Logikája az egyik legjelentősebb hozzájáru­ lás a Nyugat szellemtörténetéhez: A risztotelész az első, aki a gondolkodás rendjét nem(csak) tartalmi szempontból, hanem formailag is vizsgálja (formális lo­ gika). Mindenekelőtt B oethius és P etrus H ispa n u s munkásságán keresztül az arisztotelészi logika az egész hagyományos logika alapjává vált. Amint mesterénél, P latónnál is a fogalom áll az előtérben, A risztotelész egy kategóri­ át állít a középpontba. Teljes formájában ez így hangzik: „Minden összekapcsolás nélkül kimondott szó vagy szubsztanciát, vagy minőséget, vagy mennyiséget, vagy viszonyt, vagy helyet, vagy időt, vagy helyzetet, vagy birtoklást, vagy cselekvést, vagy szenvedést fejez ki.” (B ábra) A szavak azonban általában mondatokká kapcsolódnak össze, amelyeket ítéleteknek neveznek, amennyiben ezek igaz vagy hamis kijelentéseket alkotnak. Ilyen ítéletek meghatározott szabály szerint következtetésekké kapcsolhatók össze. Az „Első Analitikában” fejti ki A risztotelész ezeket a szabályokat: Szillogizmusnak nevezi két ítélet összekap­ csolódását egy harmadikká. Legtisztább formájában a szillogizmust A risztotelész a következőképpen fogal­ mazza meg: Ha a-1 b egészéről és b-1 c egészéről mond­ ják ki, akkor szükségképpen a-1 is ki kell mondani c egészéről. A következtetés ilyen alakzatát nevezik elsőnek” (később átkeresztelik a-1 P-re, a b-t M-re és a c-t Sre).

47

(konklúzió). Ebben a szillogizmusban az „ember” a középfogalom (görög: hórosz mézosz; latin: terminus medius), amely a következtetésben kiesik. A szillogizmus ezen első alakzata mellett A risztotelész még két továbbit is kifejt, amelyek a középfogalom alanyi, illetve állítmányi helyzete alapján különböznek (C ábra). A következtetések láncolata a bizonyíték. Ez a módszer deduktív, ami azt jelenti, hogy az általánostól halad az egyes felé. A risztotelész szerint a tudomány céljává kell tenni azt is, hogy a létező egy okból (görög: aitia) levezethető legyen. Arisztotelészi értelemben a bizonyítás nem más, mint levezetés (apódeixis). Ennek ellenkézője az indukció (epagogé). A „Topiká”-ban a következőképpen írja le: „Az indukció az egyestől az általános felé történő haladás, például, ha a hozzáértő kormányos a legjobb és ez ugyancsak igaz a hozzáértő kocsihaj tónál, akkor így általá­ ban minden dologban a hozzáértő lesz a legjobb is.” Egyértelműen eltávolodva P latóntól A risz ­ totelész szerint megismeréshez vezet az indukció útja is, amely az előző ismeretek és az érzéki tapasztalat összekapcsolásával válik lehetségessé. Bár a tudomány célja az általá­ nos okból az egyest szükségszerűként leve­ zetni, az odavivő út az indukción keresztül vezet. Csupán a kész tudomány apodiktikus, a tu­ dását azonban az indukcióból vonatkoztat­ ja el. Az indukció maga a közös után kutat egy ne­ men belül. Valamennyi létező felosztása teszi lehetővé a definíciót (horizmósz). Ez a nem­ ből és a fajképző különbségekből áll (pl.: Az ember értelemmel bíró élőlény).

Az indukció és a dedukció összjátéka hozza létre azt, hogy a korábbi és a későbbi viszo­ nya megfordul: A tulajdonképpeni korábbi általánost ké­ sőbb ismerik meg, mint a későbbi különöst (D ábra). A legkorábbi és a legáltalánosabb (elv) azon­ ban nem bizonyítható: „Az elv nem más, mint egy bizonyítás köz­ vetlen tétele. Közvetlen az, amelynek sem­ milyen előzménye nincs.” Ez azért érvényes, mert a levezetés levezeté­ sének a végtelenbe való haladáshoz kellene vezetnie. A risztotelész mindenekelőtt egy A szillogizmus klasszikus példája: ilyen elvet nevez meg, az ellentmondás elvét. (1) Minden ember halandó, „Lehetetlen, hogy valamihez ugyanaz (2) Szókratész ember, ugyanabban a vonatkozásban hozzá is tar­ (3) tehát: Szókratész halandó, tózhassák, meg nem is.” ahol az (l)-es és a (2)-es állítások a pre­ „A logika legszilárdabb elve.” (A. T rende misszák; a (3)-as állítás a következtetés lenburg )

48

Antikvitás

Platón felm utat az ideák égi birodalmára, Arisztotelész pedig a földi létezők világára

Raffaello után:

„Az athéni iskola’

(1510 körül)

A tárgyak kialakulása anyagból és for­ mából

anyagi ok

cél-ok

C

A 4 ős ok Arisztotelésznél

formai ok

Arisztotelész II.: Metafizika A „metafizika” fogalma egy történelmi vé­

letlen

következtében keletkezett, mivel A r i s z t o t e l é s z 14 általános elvet tartalmazó írását az első összkiadásnál a fizikai írások mögé sorolták be (görög: metá tá phüziká). Innen ered azután annak a tudománynak a megjelölése, amely azt vizsgálja, hogy mi van a természet mögött. A risztotelész a „metafizikában” elválik P latóntól , akinek ideatanát az első könyv­ ben bírálja: „(Az ideák) nem segítenek sem a dolgok, sem a létük megismerésében, mivel az ideák nincsenek benne a belőlük részesedő dolgokban.” Ezzel megnevezi a legfontosabb különbséget tanító és tanítvány között: A r is z t o t e lé s z meg akarja haladni az ideák és a reális tár­ gyak közötti platóni dualizmust. Ezért azt ál­ lítja, hogy a dolgok lényege önmagukban rejlik. A r i s z t o t e l é s z szerint a dolgok szubsztanciá­ ja (görög: ouszía) csak magukban a dolgok­ ban létezhet. Jóllehet a nemek szerinte is szubsztanciák, azonban csak levezetett érte­ lemben. A risztotelész ezért másfajta dualizmust fejt ki: anyag (görög: hülé; latin: matéria) és fo r­ ma (görög: eidosz morphé; latin: forma). E kettő a tárgyi világban csak együttesen lép fel: A tiszta anyag éppoly kevéssé található meg, mint a tiszta forma. A r i s z t o t e l é s z célja a filozófus elő d ö k összes apóriájának m egszü n tetése. A z anyagról és a form áról szó ló tanítását összekapcsolja a keletkezés szintézisévé: az anyag „alapján” (görög: hü pokeim enon ) alakul ki a tárgyak form ája.

Az anyagban a lényeg csak lehetőség szerint (dünamisz/potentia) létezik. Aktualitást/va­ lóságot (enérgeia) csak a forma által nyer. A dolgok lényege nem azok transzcendens ideájában van, hanem jelenségeik sorrendjé­ ben valósul meg. A lényeg ezen kibontakozását A risztote­ lész entelecheiának nevezi (B ábra). A szó a „télosz”-ból („cél”) vezethető le: A risztotelész koncepciójában minden fejlődés célt előfeltételez, amely a lehető­ ség szerinti létezőtől az „ouszía” valóságos kibontakozása felé halad. Itt a P latónnál még mitikus jellegű ideoló­ gia fogalmát A risztotelész metafizikájába központi fogalomként veszi fel. Eszerint A risztotelész a fejlődés négy okát jelöli meg: - formai ok (causa formális). Egy tárgy for­ mája szerint határozódik meg: pl. a ház a terve szerint; - cél-ok (causa finalis). A risztotelész te­ leológiai alapgondolata szerint semmi sem

49

történik c él nélkül: a háznál példáu l ilyen az időjárás elleni véd elem .

- ható-ok (causa efficiens). Minden fejlődés­ nek szüksége van olyan m otorra, amely előrehajtja: a háznál ez például a kőműve­ sek és az ácsok munkája. - anyagi ok (causa materiális). Minden tárgy anyagból áll: a háznál ilyenek a téglák, a kövek stb. (C ábra). Az utóbbi o k a tárgyak szabálytalanságának és v életlen ség én ek alapja: A z anyag „ellenszegül” a m egform álásnak. A form a által vezérelt lén yegn ek , a szubsz­ tanciának e llen e szegülnek az anyag k én ysze­ rei (an ánke), am elyikből a tiszta véletlen k ö ­ vetkezik: 2 * A r is z t o t e lé s z ezt szümbebekótának n eve­ zi, a hagyom ány „akcidenciának”. így a m eghatározott szubsztancia együtt jár a fogalm i m egragadhatósággal, a n em m eg­ határozott, a v életlen , az akcidencia a fogal­ mi felfoghatatlansággal, am iből az arisztotelészi logika fe lté te le z ése i szerint a tudom ány szám ára az esetleg esség ek e le sé se k övetk e­ zik. A r is z t o t e lé s z filozófiájában az ész h e­ lyét gyakran a röntgensugárral hasonlították össze: Á thatol az érzékileg m egism erh etőn, ám de lén yegtelen , a fogalm ilag m egragadható és lényeges irányába.

A fejlőd és gond olatából követk ezik az arisztotelészi rendszerben a világ réteges felépíté­ se is, am ely a legalsó határtól, a tiszta anyag­ tól a legfelsőbb határig, a tiszta form ához em elkedik fel és így keresztülhúzódik az arisztotelészi fizikán. Eszerint a legmagasabbnak, az istenségnek a tiszta formának kell lennie. Mivel A r is z t o t e lé s z a formát és a gondolko­ dást összekapcsolja, isten tiszta szellem, amely önmaga gondolkodásának a tárgya. I^ten elmélyed a teóriában, azaz önmaga tiszta szellemi szemléletében. További attribútuma abból adódik, hogy a vi­ lágnak állandó változásához mozgásra van szüksége. Mivel a mozgás elindítása nem ha­ ladhat a végtelenig, ezért léteznie kell az első mozgatónak, aki önmaga mozdulatlan. Ez a mozdulatlan mozgató A risztotelész is­ tene.

Isten világhoz fűződő mozgató jellegű viszo­ nyában esik egybe minden ok egészen az anyagi okig. A risztotelész isten k ép e a világ iránti érd ek­ telen ség et implikálja:

Isten nem avatkozik bele a világfolyamatba és semmit sem befolyásol. Mivel ő maga mozdulatlan, a világot nem Is­ ten tevékennyé válása mozgatja, hanem az anyagnak a rá mint tiszta formára való „vá­ gyakozó” törekvése.

50

Antikvitás

cselekvő szellem

befogadó szellem

vakmerőség

érzékiség

mértékletesség érzéketlenség

erzo allati lélek

pazarlás

B

nagyvonalúság

fösvénység

Az erkölcsi erény a két hamis szélsőség közötti közép

éthosz illamban

eszesség (phronézisz)

gyakorlás

akarat

természet (hexisz)

C

Etikai pozíció

( boldogság (eudaimonia)

Arisztotelész III.: Pszichológia, etika 51 A risztotelész pszichológiájában három lé-

lekrészt különböztet meg, amelyek azonban a természet rétegszerű felépítéséhez tar­ toznak: - a vegetatív vagy növényi lélek - az érzéki vagy állati lélek és végül - az ész, amely csak az embernél található meg. A növényi lélekhez tartozik a táplálkozás, az állati lélekhez az érzékelés és a helyváltoztató mozgékonyság, az észhez (nousz) pedig a szellemi tevékenység, így a lélek mint egész a test formáló elve: „A lélek a legmagasabb entelecheiája... a képessége szerint élő testnek.” A szellem különleges helyet foglal el: befogadó (receptív) és tevékeny (alkotó) szellemre osztható fel, amikoris az első az anyagot (a potencialitást), míg az utóbbi a formát (az aktualitást) képviseli, így a befogadó szellem - amely a második lélekrész érzékeléséhez kapcsolódik - a gon­ dolkodás tárgyait forma szerint fogja fel, míg a tevékeny szellem nem más, mint a szellemi lélek aktivitásának mindent mozgató elve ál­ talában. Ellentétben a többi lélekrésszel, a tevé­ keny szellem nem a testhez kötött és így halhatatlan. Mivel a gondolkodás azonban csak az érzéke­ léssel való összekapcsolásból keletkezik, így a szellem a halál után többé nem individuális szellem (ellentétben P latónnal ). Az arisztotelészi etika tárgya az emberi gya­ korlat mint a döntésen nyugvó cselekvés te­ rülete, ezzel elhatárolódik az elméleti filozó­ fiától, amely a változatlanra, az örökre irá­ nyul. Természeténél fogva minden lény a saját ja­ vára törekszik, amelyben megtalálja betelje­ sülését. Az emberi jó a lélek észnek megfelelő te­ vékenysége. Benne találja meg az ember az eudaimoniát (boldogságot), amely törekvésének végcélja a külső körülményektől függetlenül. így írt erről a „Nikomakhoszi etikában”: „Az ember munkáját valamiféle életnek kell tekintenünk, éspedig a lélek értelmes tevékenységének és cselekvésének... Min­ den munka csak akkor jó, ha a cselekvő alany sajátos természetére jellemző kiváló­ ságnak megfelelően megy végbe. Az embe­ ri értelemben vett jó a léleknek erény sze­ rinti tevékenysége.” Annak érdekében, hogy közelebbről megha­ tározza a lélek sajátos jóságát, A risztote­ lész megkülönbözteti a dianoetikus és az eti­ kai erényeket.

A risztotelész elméleti és gyakorlati észre oszt fel. Ezek között az okosság (frónezisz) az egye­ düli döntő tényező az etikai cselekvés szempontjából. Az erkölcsi erényeket az ember m ár készen találja. Ezeket a társadalomban és az állam­ ban (polisz) meglévő rend közvetíti és érvé­ nyességüket a tradíció és az általános egyet­ értés tartja fenn (pl. higgadtság, nagyvona­ lúság). A poliszban létező értékek begyakorlása A risztotelésznél az erkölcsi forma lénye­ gi részét alkotja. Az okosság és az erkölcsi erények összjátékából ered az ember erkölcsös cselekvése: „Az ember nem lehet lényegi értelemben jó anélkül, hogy eszes lenne, sem pedig eszes erkölcsi erények nélkül.” Ennélfogva az okosság osztályrésze az a kü­ lönleges feladat, hogy megismerje a helyes utat és a jóhoz vezető eszközöket, míg az er­ kölcsi erények a célt írják elő.

Közösen határozzák meg a jó irányába törek­ vő akaratot (búlezisz), amennyiben a belátás közvetítésével megmutatják a helyes célt a gyakorlati törekvések számára. A termé­ szetadta törekvéseket formába öntik és a szenvedélyeket (indulatokat) uralják. A z akarat szabadsága A risztotelész felfogásá­ ban nem kérdőjelezhető meg. „Ha mármost az erkölcsi erény egyben az akarat magatartása is, az akarat pedig egy megfon tóit törekvés, akkor a belátásnak igaznak és a törekvésnek helyesnek kell lenni ahhoz, hogy a döntés jó legyen és ugyanazt kell a gondolkodásnak helyesel­ nie és a törekvésnek keresnie.” Az arisztotelészi álláspont jellemzője, hogy az erkölcsi tartás (héxisz) nem a belátásból származik, hanem a gyakorlat útján szerezhe­ tő meg: gyakorlás, szokás és tanulás segítsé­ gével. A tapasztalt ember ítéletét és példáját követi ezért az erény közelebbi meghatározása. Tartalmilag az erkölcsi erény a rossz szélsősé­ gek középarányaként (mezotész) határozha­ tó meg, tehát például: bátorság (gyávaság-vakmerőség) mértékletesség (gyönyör-érzéketlenség) nagyvonalúság (fösvénység-tékozlás)

Az igazságosságnak különös figyelmet szen­ tel, mert az a legkimagaslóbb erény, amely a közösségre vonatkozik. Osztó funkciójában gondoskodik a javak és a megbecsülés helyes elosztásáról a társadalomban; kiegyensúlyozó funkciójában az elszenvedett károkat mér­ sékli. A dianoetikus erények magának az észnek A barátság is lényeges erény, amelyben az a tiszta gyakorlásában rejlenek, amelyet ember átmegy az egyedi létből a közösségbe.

52

Antikvitás

gazdag

---------------------------------- középosztály--------------- ► - szegény

A

Az államformák kérdése

C

A dráma Arisztotelésznél

Arisztotelész IV.: Politika, poétika A risztotelész államelméletének értelmezé­ sekor világosan kitűnnek a módszerbeni és lényegi ismertetőjelek: P latónnal ellentét­ ben az „empirikus” A risztotelész ismeretei­ nek nagyrészét összehasonlító tanulmányok­ ból szerzi be. így neki tulajdonítanak egy 158 alkot­ mányformából álló elemzést, amelyből azonban csak az „Athéni állam” c. maradt fenn. Másodsorban a realisztikusság mértéke vá­ lasztja el tanítót és tanítványát; P latón ál­ lamkonstrukciója az ideális, A risztotelészé a lehetséges jegyében fogant. „Az embernek nemcsak a legjobb államot kell szem előtt tartani, hanem a lehetségest is.” P latóntól eltérően A risztotelész az állam keletkezésénél nem az individuumok gyenge­ ségét tartja az összefogás indítékának, hanem az indviduumok közösségek felé irányuló ter­ mészetes hajlamát tartja indoknak. Klasszikus megfogalmazása szerint: „Az ember természeténél fogva államalko­ tó lény.” (Ánthroposz phüszei politikon zoón) A risztotelész szerint a nyelv is utal arra, hogy az ember nemcsak puszta túlélésre ren­ dezkedik be, hanem közösségi életre, amely­ ben a hasznos, a jó és az igazságos útján kell megértetni magát. A risztotelész - P latónhoz hasonlóan - az állam feladatát a polgá­ rok erkölcsi tökéletesítésében látja. A z állam a boldog és a jó élet érdekében áll fenn. Csu­ pán benne fejlődhet ki tökéletesen az egyén erénye. Az állam egyre nagyobbodó közösségek sorá­ ból formálódik ki: Eredetileg a közösség két személyből áll (férfi-nő, apa-gyermek, úr-szolga), akik együttesen a házközösséget alkotják, ame­ lyekből aztán a falu tevődik össze, és végül a polisz, amely több falu egyesüléséből ke­ letkezik (B ábra). Csak a polisz garantálja a közösség autarkiáját (az önmagának elégségességet, független­ séget és önfenntartást). A polisz formaelve az alkotmány: „Az állam egy meghatározott alkotmány polgárainak közössége.” A risztotelész - P latónhoz hasonlóan - az államformákat három helyes formára és a hozzá tartozó három eltorzultra osztja fel, s ő is ismeri az egyikből a másikba történő át­ menetet: királyság és zsarnokság arisztokrácia és oligarchia népuralom és demokrácia A kormányhatalom birtokosainak száma nyújtja a rendszerezés kritériumát: egy - néhány - összes Jónak az az államforma számít, amely a kö­ zösség jólétét szolgálja, eltorzultnak pedig

53

az, amely csak a mindenkor uralmon lévők érdekeit követi. A három „helyes” államforma közül elvileg egyiket sem részesíti előnyben. A leginkább megvalósítható és a legstabilabb a mérsékelt népuralom. Ez keverékforma, amely más al­ kotmányok előnyös vonásaiból áll, s így meg­ felel az erényről mint a szélsőségek középér­ tékéről az etikában megfogalmazott elvnek: „Az az állami közösség a legjobb, amely a középen állók bázisán nyugszik. . . ennek ad döntő súlyt és így megakadályozza vala­ mely szélsőség túlsúlyát.” Egyébként A risztotelész a történelmi elem­ zésből azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az a mindenkor legjobb államforma, amely az ország és a polgár szükségleteihez a leg­ jobban illeszkedik. A z állam belső rendjéhez A risztotelész sze ­ rint a család éppúgy hozzátartozik, mint a magántulajdon. A család még alapvetőbb, mint a falu, ez pedig inkább, mint az állam és ezért a csa­ ládot mint a társadalom természetes rend­ jét előnyben kell részesíteni, akkor is, ha az állam lényeges mértékben felelős a fia­ talság neveléséért. A risztotelész a magántulajdon kérdésében a középutat választja. A (platóni mintájú) va­ gyonközösséget elutasítja. Spártára tekintve tesz kísérletet a középútra, ah®l „a magántulajdon fennmarad, a használat során azonban általánosan hozzáférhetővé válik”. A risztotelész a társadalom belső struktúrá­ jához tartozónak tekinti a rabszolgaságot, ál­ talában az egyenlőtlenséget (pl. a férfi és a nő közöttit), amely számára természetes intéz­ ménynek számít. Szabad férfiak között azon­ ban egyenlőség érvényesül. A gyakorlati filozófia egyik ága a költészet­ tan. „Poétika” c. írásában dolgozza ki A risz ­ totelész a költészet elméletét - különös te­ kintettel a tragédiára - amelynek hatása egyedülálló. Lényegi fogalmai a következők: - az utánzás (mimézisz): A művészetnek a valóságot kell tükröznie, de nem másol­ nia (ellentétben a történelemmel), - a cselekvés, az idő és a hely egysége: A cse­ lekvésnek egységesnek, következetesnek és lezártnak kell lennie, az időtartamot kb. egy napra kell korlátozni, - katarzis (= „megtisztulás”). A művészet­ nek meg kell tisztítania a nézőt, amennyi­ ben az önmagát az ábrázolttal azonosítja és ezáltal saját indulatait más szinten levezeti. A risztotelész filozófiatörténeti hatása csak P latónéhoz , a legújabb korban pedig K a n ­ téhoz mérhető. A középkorban a skolasztika

egyik alapjává vált. Az újkor küszöbéig munkássága tévedhe­ tetlen tanításként volt érvényben.

54

Antikvitás testileg ható ______ a _____________________

A

(

^ rendező tevékenység

Sztoikus nyelvfilozófia

ész

az életnedv

C

Sztoikus fizika: a világperiódusok

alakító erő

Sztoa I./Logika, fizika A sztoa mint filozófiai irányzat a helleniz­ mustól egészen a kései ókorig nagy befolyást gyakorolt. Történetét általában a következő­ képpen tagolják: - első nemzedék: idetartozik az iskolaalapító K itiai Z énón (Kr. e. kb. 336-264), tanítvá­ nya, K leanthész (meghalt kb. 232) és K rüszipposz (Kr. e. kb. 281-208), akinél a klasszikus rendszer a legnagyobb zártsá­ got érte el. Innen az ókori verssor: „Ha nem lenne Krüszipposz, akkor sztoa sem létezne.” - középső nemzedék: idetartozik P anaitiosz (Kr. e. kb. 180-110), P oszeidoniosz (Kr. e. kb. 135-51), akik a sztoikus eszmekincs Rómába történő közvetítéséről nevezete­ sek és enyhítenek annak eredendő etikai keménységén. - kései nemzedék: mindenekelőtt S eneca (Kr. e. 4.-Kr. u. 65 ), E p ik té to sz , a felsza­ badult rabszolga (5 0 -1 3 8 ), M arcus A ure l iu s , a császár (1 2 1 -1 8 0 ). Műveik közép­ pontjában az élet uralása és a morális kér­ dések állnak. A sztoát ebben az időben már mint egyfajta népszerű filozófiát érté­ kelik. A sztoa a filozófiát logikára, fizikára és etiká­ ra osztja fe l. A sztoikusok az egyes tudo­ mányágak jelentőségét a gyümölcsöskert ké­ pével világítják meg: a logika a kertet védő fal, a fizika a felfelé növekvő fa, az etika pedig a kert gyümöl­ cseinek felel meg. A sztoikus logik a a formállogikai vizsgálódás mellett nyelvelméleti és ismeretelméleti tano­ kat is tartalmaz. A sztoikusok mindenekelőtt kiegészítik a szillogisztikát 5 hipotetikus, illet­ ve diszjunktív következtetési formával, ame­ lyekből minden érvényes következtetés öszszeállítható. Ezekben a változók nem a fogal­ m akra vonatkoznak, hanem a kijelentésekre („kij elentéslogika”) : 1. Ha A, akkor B. Mármost A. Tehát B is. 2. Ha A, akkor B. Mármost nem B. Tehát A sem. 3. A és B egyszerre nem lehet. Mármost A. Tehát nem B. 4. Vagy A vagy B. Mármost A. Tehát nem B. 5. Vagy A vagy B. Mármost nem B. Tehát A. A sztoikusok nyelvfilozófiája a szavak kelet­ kezésével foglalkozik (etimológia). Meg­ győződésük, hogy minden szó eredete feltár­ ható. így a „Zeusz” genitivusát (Zenósz) a „zen”-re (= élni) vezetik vissza. A sztoikusok jelentéstana különbséget tesz a jelölő, a jelölt és a valóságos objektum kö­ zött. A jelölő egy hangképződmény, ezál­ tal a hanghoz és annak hatásához testileg

55

kötődik. A tárgy (objektum) szintén a fizika körébe tartozik. Ezzel szemben a jelentés (lektón) testetlen. Ez szellemi tevékenység terméke, mert csak az értelem közreműködé­ sével lesz a hang jellegű megnyilatkozásból értelmes nyelv: „Beszélni azt jelenti, hogy hang jellegű megnyilatkozást teszünk, amely valamely elgondoltat jelöl meg.” A sztoikus ism eretelm élet az anyagból indul ki: Az érzékelés megváltoztatja (K rüszip ­ posz ) anyagi lelkünk állapotát, avagy bele­ vésődik a lélekbe, akárcsak a viaszba. (Z énón )

A keletkező „benyomás” összekapcsolódik más benyomásokkal. A fogalmak így mint ál­ talánosak különböző érzékieteket hívhatnak életre, amit a sztoikusok „prolepszisznek” (megelőlegezésnek) neveznek. Az ész (logosz) tevékenysége is fogalommá formálja a képzeteket. Akárcsak az érzéke­ lésnek, a fogalmaknak is a logosz helyeslésére van szüksége. Csak így lehetséges megértés. A dolog valóságos megértése előfeltételez te­ hát természethű másolatot a lélekben, ame­ lyet a józan ész tevékenysége igazol: „A tudás a megrendíthetetlen és semmi­ lyen észokból (már) nem érvényteleníthető megértés” (katálepszisz). A sztoikusok a fizikában csak azt tekintik „lé­ tezőnek”, ami működik vagy elszenved, tehát a testet. A passzívnak megfelel az anyag (hülé), a tevékenynek a „logosz” . A logosz a világész, amely mint lélegzet (pneuma) bevonja a tulajdonság nélküli anyagot, így előidézi az anyag tervszerű fejlődését. Minden tárgy tartalmaz „logosz-csírákat” (lo­ goi spermatikoi), amelyekben fejlődésük tervszerűen meg van előlegezve. „A logosz elválaszthatatlanul összekapcso­ lódik az anyaggal (hülé). Teljesen összeke­ veredett vele; kitölti azt, formálja és alakít­ ja, így jön létre a kozmosz.” Az őselem a tűz. Ebből fejlődik ki a többi elem (a levegő, a víz, a föld) és a konkrét vi­ lág. Mint melegség a tűz keresztülj árja az egészet és az élet lelkét alkotja. Ezzel együtt lélek és erő is, amely mindent ésszerűen mozgat. A sztoikusok tana ciklikusságot tartalmaz: ahogy a világ az őstűzből keletkezett, ugyan­ úgy abban is fog elmúlni. E világégés után megint kifejlődik a konkrét egyedi dolgok vi­ lága.

56 Antikvitás 56

A

Sztoikus determinizmu ellenségeskedés

barátság

törekszik

...... __.....,,,.._k._ö~zöny"- , \

\

\ 1

I

/ I

.1

gazdagság helves magatartás

B Etika

gazdagság helytelen magatartás

Sztoa II./Etika A sztoikusok teológiája a logosz körül forog: Isten az alkotó őserő, minden létezés első oka. Az isten logosz, aki minden dolog ér­ telmes csíraerőit magában hordozza. A formát adó tüzet, az elrendező logoszt és Zeuszt is istennek tekintik. A sztoikusok sze­ rint a kozmosz, amely minden életet és gon­ dolkodást létrehoz, maga is élőlény, akinek a lelke isteni. A logosz ésszerűségéből következik a dolgok és események célszerű és tervszerű rendje: „Ebből a teleológiailag tökéletesen beren­ dezett világ gondolata következik, amely­ ben mindennek az összefüggése értelmes rendet jelenít meg, amelyet az egyetlen is­ teni erő tervez és működtet lépésről lépés­ re .” (M. F orschner ) A meghatározott rendet a sztoikusok sorsnak (görög: heimarméné; latin: fatum), annak meghatározott célját gondviselésnek nevezik (prónoia; providentia). A világban érvénye­ sülő szükségszerűség elől nem lehet elmene­ külni. A külvilág oksági és célszerűségi meghatáro­ zottságú folyamata a sztoikus etikának is alapgondolata. Mivel a külső javak nem áll­ nak mindig rendelkezésre, így a belső tartás az egyetlen, amit az ember uralni tud. S ene ca így ír erről: „Aki önmaga is akarja, azt vezeti a sors, aki nem, azt a sors magával sodorja.” Az ember külső szabadságtere ennek megfe­ lelően az együttműködésben áll. Az ember célja az, hogy „(a természettel) harmóniában éljen” . így éri el a harmóniát, amely elvezet „az élet jó lefo­ lyásához” és a boldogsághoz (eudaimonia). A boldogság csak úgy érhető el, ha semmi­ lyen indulat nem zavarja a lélek nyugalmát. Az indulatot felfokozott ösztönnek tekintik. Keletkezését tekintve olyan képzeten alapul, amelyhez hamis érték járul. Hatása szerint „pátosz”-szá, szenvedéllyé válik. Mivel tár­ gya ritkán érhető el teljesen, így az ember ki­ elégítetlen marad. A sztoikus ideál az apátia, az ilyen indula­ toktól való mentesség. A sztoikusok az indulatok 4 fajtáját külön­ böztetik meg: vidámság, bosszúság, vágyakozás és féle­ lem. Ezek az ész helyes használatával (orthósz lo­ gosz) elkerülhetők: Az ösztön csak akkor válik indulattá, ha az ész helyeselte az indulat tárgyának értékét. A dolgok igazi értékének felfogása megaka­ dályozza, hogy az emberek hamis javakra tö­ rekedjenek vagy megszünteti a vélt bajoktól való félelmet. Ehhez tartozik az a felismerés, hogy a külső javaknak nincs értékük a bol­ dogság szempontjából.

57

„Indulat akkor keletkezik, ha az ész az ösz­ tön elé ham is... célt állít és meghiúsulását fájlalja.” (M. H ossenfelder ) A sztoikusok a dolgokat jóra, rosszra és kö­ zömbösre (adiáphora) osztják fel. Jónak az erények számítanak, rossznak ezek ellenté­ tei. Közömbös minden más dolog, mivelhogy a boldogsághoz semmivel nem járulnak hoz­ zá. Ezek vagy teljesen közömbösek, pl. a fe­ jen a hajszálak száma, vagy előnyben vagy hátrányban részesítendők. Előnyben részesítendők azok a dolgok, amelyek megfelelnek a természetes helyüknek. Mivelhogy a közömbösek közül is választa­ nunk kell, ezért a természetesebbet kell vá­ lasztanunk, pl. az egészséget a betegséggel szemben előnyben részesítjük. A sztoikusok így különbséget tesznek a cse­ lekvések között is: Vannak rossz cselekedetek (hamis belátás­ ból származók) és jók (igaz belátásból szár­ mazók). Az ezek között elhelyezkedő közbenső cse­ lekvéseket „hozzáj árulónak” nevezik, amennyiben ezekben természetes hajlamok valósulnak meg. Ezek a cselekvések nem belátásból ered­ nek, hanem természetes jót valósítanak meg. A boldogság szempontjából az erény döntő hatású. Az erény lényegében a dolgok érté­ kéről való erkölcsi belátás. Ebből következik a többi erény (igazságosság, bátorság stb.). Az erény mint megismerés tanulható és nem elveszíthetetlen. Az erény és ellentéte között nincs középút, mivel valaki vagy belátóan cselekszik, vagy sem. A helyes értelmen nyugszik a helyes viszony a dolgokhoz és az ösztönökhöz. Az elért har­ mónia a boldogság. Központi sztoikus gondolat az oikeiózisz (odaadás) tana, amely szerint az ember er­ kölcsi törekvése már természetes hajlamában jelen van. Az oikeiózisz az odafordulásban áll ahhoz, amit az önérzékelésben magunk­ hoz tartozónak tekintünk. Az ember a számára természetes dolgok fe­ lé vonzódik, és különbséget tesz a számára hasznos és káros dolgok között. Ezért is törekszik minden élőlény az önfenntar­ tásra. Felnőtté növekedése során az ember úgy ismeri meg az észt, mint saját igaz, termé­ szetes lényegét. Az odaadás azonban kiterjeszti az erkölcsi te­ vékenységet a közösségre is: Az individuumhoz tartozik nemcsak saját maga, hanem a szülők, a barátok stb., vég­ ső soron az egész emberiség.

58

Antikvitás

A

Epikurosz atomelmélete

B

szükségletek

te rm é s z e te s és szü kség szerű

Kanonika (Epikurosz ismeretelmélete)

szabály szerinti ’igazságosság’

ite rm é s ze te s h a m is l és n em v é le m é n y I szü kség m ia tt I sze rű 1 k ia la k u lt

szankciók

csa k az ö rö m v a riá c ió ja

nem szükségesei nyugalom

1

félelem szankciók

\±4 2

3

lehetségesek

a belátás választ

kedvetlenség a nehéz megszerzés m ia tt---1

szabaly szerinti — ► igaz­ ságosság

—mm egy cselekvés értéket az öröm határa: __________ a fájdalomtól való mentesség

C A belátó ember a legnagyobb öröm alternatíváját választja

D

Epikurosz igazságosságelmélete

Epikurosz

59

Epikurosz (Kr. e. 342-271) olyan tanítást ala­ Az üres tér létezése pl. a mozgás miatt logi­ poz meg, amely különösen a gyakorlatra kailag szükséges, de az érzékelés sem cáfolja. „A csalódás és a tévedés mindig abban rej­ összpontosít. Iskolája tovább hat, mindenek­ lik, amit hozzágondolnak arra vonatkozó­ előtt a római H oratius és L ucretius mun­ an, ami megerősítést vagy meg nem cáfo­ kásságában. Lucretius írása, „A dolgok ter­ lást igényel, de aztán nem erősítik vagy cá­ mészete” (kb. Kr. e. 50) a legfontosabb for­ folják meg.” rás néhány epikuroszi mondásgyűjtemény és E pikurosz tanításának magva az etika. Az levél mellett. etika alapelve az öröm. Minden élőlény ter­ mészetesen az örömre és a fájdalom elkerülé­ E pikurosz fizikája három elven nyugszik: - semmi sem keletkezik a nemlétezőből, sére törekszik. Az életcél tehát az öröm. E pi­ kurosz úgy definiálja az örömöt, mint a fáj­ - semmi sem múlik el a nemlétezőbe, - a mindenség mindig úgy létezett, ahogyan dalomtól és a nyugtalanságtól való mentessé­ get. így nem létezik köztes állapot az öröm és most és mindenkor így fog létezni. A mindenség csak testekből és űrből áll. Az a fájdalom között. Ha (a hiányból adódó) előbbiek létezéséről az érzékelésből tudunk. testi fájdalmat és (a gondokból adódó) szelle­ Az űr a testek meglétének és mozgásának mi fájdalmat kiküszöböli valaki, akkor elérte az örömöt. E pikurosz hangsúlyozza az öröm előfeltétele. E pikurosz D émokritosz atomizmusához elérhetőségét. Ha az elemi szükségleteket az kapcsolódik (33. old.). A test atomokból áll. éhség, a szomjúság stb. kiküszöbölésével ki­ Az atomoknak nincs minőségük az alakon, elégítik, akkor nem fokozódik az öröm, ha­ a súlyon és a nagyságon kívül. Matematikai­ nem csak annak változatai léteznek. Csak az lag oszthatók, fizikailag nem. Ugyanis csak örömérzet válik sokrétűbbé. E pikurosz ezért így értelmezhető, hogy nemcsak nem oldód­ a szükségleteket három csoportba osztja: nak fel semmivé, hanem különböző alakokat - természetes és szükségszerű vesznek fel. Az atomok különböző alakjából - természetes és nem szükségszerű - értéktelen, amely csak hamis vélemény út­ következik a testek formája. ján keletkezik. Az atomok súlyuk következtében állandó­ an párhuzamosan zuhannak a térben. Az első csoport szükségleteinek kielégítése A véletlen következtében egyesek irányt fáradozás nélkül elérhető. E pikurosz ezért változtatnak, összeütköznek egymással, a megelégedettséget fontos erénynek tartja. összekapcsolódnak és így keletkeznek A belátás az „öröm-kalkuláció” útján mérle­ a testek. geli a hasznosat és a károsat, és elkerüli azt az Az atomok mennyisége és az űr határtalan. örömöt, amely testi fájdalom vagy lelki nyug­ E pikurosz ezért számtalan világ létezését té­ talanság révén nagyobb bosszúságot okozhat: telezi fel a mindenségben. A politikai tevékenység például E pikurosz szerint annyi bizonytalanságot visz az élet E pikurosz ismeretelméletét kanonikának ne­ folyamatába, hogy ezért inkább rejtőzködő vezik. A képek alkotják az ismeretek fizikai életmódot tanácsol. alapját. A képek a testek felszínéről kiáramló Az ataraxiához, a nyugtalanság nélküli helyes atomokból keletkeznek. A szemlélőben élethez a testi fájdalommentesség mellett a tárgyak finomabb lenyomatát hozzák létre hozzátartozik a lelki nyugtalanságtól és za­ az anyagi („finom részecskékből álló”) lélek­ vartól való mentesség is. Ezt szolgálja az eré­ ben. Az érzéki észlelés az igazság próbaköve. nyek tisztelete. „Az igaz a valóságosan látott vagy megfi­ A bölcs pl. az igazságosság felé orientáló­ gyelés alapján a gondolkodás által megra­ dik, mivel különben sohasem lehet bizton­ gadott.” ságban a társadalom szankciói felől. A képek és a benyomások ismétlődésével Ami igazságos, az abban a megegyezésben lé­ előzetes fogalmakhoz (prólepszeisz) jutunk, tezik, amely felől az emberek a hasznos biz­ amelyek az értelmi tevékenység alapját képe­ tosítása végett megegyeztek. zik. Ha az értelem alkotta vélemények (dó„Alkalmazni kell azonban a bölcsességet xai) az érzékelhetőre vonatkoznak, akkor is, am ely... számunkra az öröm irányába - az érzéki észlelés által megerősíthetők és vivő legbiztosabb vezetőnek kínálkozik.” igazként érvényesíthetők, (C icero) - ellentmondhatnak az érzéki tapasztalásnak A hamis vélemények eltüntetését szolgálja az vagy nem megerősíthetők és így mint „üres ataraxiát veszélyeztető félelmek megszünte­ vélemények” elvethetők. tése. Ha ezek a nem érzékelhetőre vonatkoznak, Az istenek E pikurosz szerint nem avatkoz­ akkor nak a világ folyásába. Boldog létük van, - hamisak, ha az érzékelhetőnek ellentmon­ amelynek nyugalmát nem zavarják meg danak, „fáradságos feladatok”. - igazak, ha az érzéki tapasztalás semmiben E pikurosz a világfolyamatot séma szükségsze­ sem mond ellent nekik. rűség és a sors által irányítottként gondolja el.

60

Antikvitás

B

A pürrhoni szkepszis koncepciója

Szkepticizmus; Eklekticizmus Éliszi Pürrhon (Kr. e. 365-275) szkepszisét (szó szerint „körültekintés”) S extus E mpiricus (Kr. u. kb. 200-250) rendszerezett kifej­ tésében ismerjük: „A szkepticizmus az a művészet, amely minden lehetséges módon szembeállítja egymással a megjelenő és az elgondolt dol­ gokat, amelyből az egymással szemben álló dolgok és érvek egyenértékűsége miatt elő­ ször a visszafogottsághoz, azután a lélek megnyugvásához jut el.” A pürrhoni szkepticizmus kiindulópontja, hogy az ítélettől való tartózkodás (epoché) és a lélek nyugalma (ataraxia) összefügg. A nyugtalanság a dolgok megismerésére és értékelésére irányuló törekvésből ered. Dogmatikus hit a természetes jóban és rossz­ ban az embernél zavartságot és félelmet ered­ ményez. H a a szkeptikusok tartózkodnak az ítélkezéstől és elérik a közömbösséget, akkor ezt a lélek nyugalma követi, ahogyan a testet az árnyék. A pürrhoni szkepticizmus azzal indokolja az ítélkezéstől való tartózkodás szükségességét a dolgok természetéről, hogy azokban „azo­ nos erősségű” ellentmondások találhatók (izoszthenia): Minden kijelentés esetében azonos értékű, de azzal szemben álló vélemény is elgon­ dolható. A szkeptikusok vizsgálják a szembeállítás le­ hetőségeit azért, hogy előidézzék az epochét. Egy jelenséget vagy gondolatot egy ellentétes jelenséggel vagy gondolattal vetnek össze. S extus ezért a troposzok (alakzatok) három­ féle listáját különbözteti meg: 1) A tíz, relativitáson alapuló troposz. Vi­ szonylagos - az ítélkező, m ert különbözőek az élőlé­ nyek, az emberek, az érzékszervek és azok a körülmények, amelyek között az érzéke­ lés végbemegy; - az ítélet tárgya. Mivel mennyiségük szerint a dolgok másképpen jelennek meg (a ho­ mokszem kemény, a homokbucka puha). A népek szokásai és életformái is különbö­ zőek; - az ítélkező és az ítélet tárgya együtt: a szemlélő helyzete szerint a dolgok más­ képpen néznek ki vagy mindkettőbe „bele­ keveredik” valami. A jelenségek gyakori­ sága is meghatározza helyi értéküket. 2) Az öt troposz az ellentmondásból és a vég­ telen visszafelé haladásból áll, amely min­ den kijelentésnél érvényesül; továbbá a vi­ szonylagosságból, a dogmatikus előfeltevé­ sekből, és a körben forgc bizonyításból (eirculus vitiosus) az érvelésben. 3) A két troposz: elvileg valamit vagy önma­ gából vagy másból ismerhetünk meg. Az első lehetőség a dolgok tényleges el­ lentmondásossága miatt kizárt. A második

61

ezért is csak végtelen visszafelé haladáshoz vagy körben forgó bizonyításhoz vezethet. A szkepticizmus ezt a módszertanilag indokolt kétkedést jelzőszavakban (phonai) fejezi ki: „Nem inkább” (az egyik, mint a másik ki­ jelentés), „talán”, „minden meghatározat­ lan” stb. E szavak érvényessége megint csak nem dog­ matikus, hanem kételkedésnek alávetett. A pürrhoni iskola szigorúan tartja magát a je ­ lenségvilághoz, amelynek a szkeptikus nem mondhat ellent ítélkezés nélkül. S extus szerint pl. nem vitatható, hogy a méz számunkra édes ízű, azonban az igen, hogy édes. Ezen előfeltevések a szkeptikus számára a cselekvéstől való tartózkodást írnak elő. Mivel azonban ez lehetetlen, így a szkeptikus a „mindennapi élettapasztalathoz” igazodik. Ehhez tartozik - a természet ezen előírásain és a természetes élménykényszeren kívül - a környező világ erkölcse és annak elsajátí­ tott technikái is. Ha a szkeptikus (nem dogmatikusan) az előírásokat figyelembe veszi, képes a cse­ lekvés során az ítélkezéstől tartózkodni. A rkeszilaosz (Kr. e. 315-240) és K arnea dész (Kr. e. 213-128) nevéhez fűződik az Ú j Akadémia szkeptikus fordulata. Az epoché célja - mindenekelőtt - a biztos megismerés. Az akadémikus szkeptikusok a sztoával szemben (55. o.) vitatják a „kataleptikus” képzetek létezését, amelyek kikényszerítik az egyetértést. Igazságkritérium szerintük nem létezik, csak valószínűségek. Képzeteink vagy csak hihetőek vagy egyúttal „akadálytalanok” is, azaz nincsenek egy má­ sikkal ellentmondásban. A legmagasabb ren­ dű bizonyosság akkor áll fenn, ha a képzetet még „át is vizsgálják”: minden lehetséges hibaforrást megszon­ dáznak, amely a „normális” észlelést csor­ bíthatja. M. T ullius C icero (Kr. e. 106-43) munkái­ ban az antik világ különböző iskoláinak gon­ dolatait foglalja össze. Ő a római eklekticiz­ mus legjelentősebb képviselője. Főbb ér­ demei: - a mindenekelőtt erkölcsi-politikai görög tanok átültetése a Római Birodalom hely­ zetére; - klasszikus érvényű tanok megfogalmazása a természetjogról: a jogi természet C icero szerint ugyanolyan lényeges az ember szempontjából, mint az ész. A történelmileg változó törvények fölé egy változatlan természetjogot állít; - az antik világ versengő filozófiai rendsze­ reinek áthagyományozása. A görög filozófiai fogalmak cicerói átültetése a latinba jelentős mértékben beépült a Nyu­ gat filozófiájának hagyományrendszerébe.

62

Újplatonizmus

Antikvitás Az antik világ utolsó nagy rendszere az újpla­ tonizmus. Az idetartozó filozófusok minde­ nekelőtt kozmológiai szempontból P latónra nyúlnak vissza és nézeteit összekapcsolják arisztotelészi és sztoikus tézisekkel. Legjelentősebb képviselői - A mmoniasz S zakkasz (Kr. u. kb. 175-242), P lótinosz tanítója, iskolaalapí­ tó Alexandriában. - P lótinosz (Kr. u. kb. 204-270) az újplato­ nizmus tulajdonképpeni megalapítója. - P roklosz (Kr. u. kb. 410-485), aki mint „skolasztikus” az újplatonizmusban a leg­ nagyobb fokú zárt rendszert dolgozza ki. P lótinosz filozófiája az „Enneadész”-ből is­ merhető meg, amelyet tanítványa, P orphüri-

osz ad ki. Ebben a felemelkedést és a süllye­ dést írja le az Egytől és az Egyhez (görögül: hen). Ez ez Egy - amelyet P lótinosz jónak is nevez, az abszolút egység és teljesség. Ebből vezethető le minden létezés, de minden szép­ ség is. Egyetlen létező sem létezik az Eggyel való kapcsolaton kívül. P lótinosz többek között a Nap példáját választja: A fény elválaszthatatlanul a Nappal van összekötve. Nem vágható el a Naptól. A fény mindig a Nap oldalán marad. Eh­ hez hasonlóan a lét sem választható el for­ rásától, az Egytől. Mivel az Egy abszolút egység, ezért közvetle­ nül fogalmilag differenciáltan nem közelíthe­ tő meg. „Az Egy nem létező, különben csak másról lenne kimondható: nem ille ti... semmi név, az Egynek nevezik, persze nem úgy, mintha egyébként lenne valami más és csak utána Egy. Inkább az általa teremtettből, a létből ismerjük meg.” Az Egy túltelítettsége miatt kicsordul, amit P lótinosz „kisugárzásnak” nevez. Ez az ún. emanáció. A létezés mindenkori magasabb fokozata leképeződik egy alacsonyabb szint­ re. Ebben a folyamatban az egység és a tel­ jesség folyamatosan csökken mindaddig, míg a lét az anyaggal kialakítja a testi világot.

Az emanáció fokai Plótinosznál

Ennek során először a szellem (nousz) kelet­ kezik. A szellem az ideáknak, azaz minden dolog örök ősképeinek szférája. Ezért a leg­ magasabb létező. Ez az intelligibilis világ az Egyhez igazodik, de már önmagában diffe­ renciált. A szellem gondolkodása megköveteli a gondolkodó és a gondolt szétválasztását és a tárgyak egymás közötti különböző­ ségét. Ezért a szellemhez a létezés, a megmaradás és az azonosság elvein kívül (örökkévalósá­ guk m iatt) hozzájárul még a mozgás és a kü­ lönbözőség elve, így képes gondolkodásra. A szellem érettsége a lélek gyümölcsét hor­ dozza magában.

63

Ahogyan a kimondott szó a gondolat kép­ mása, úgy a lélek a szellem képmása. A szellemi legmagasabb tevékenysége „kifelé irányuló működésként” a szellem szemlélő­ dése. A lélek köti össze az anyagi és a szelle­ mi szférát. Mint világiélek betölti, formálja és áthatja a kozmoszt és a világnak harmóniát köl­ csönöz. A lélek tartalmazza az egyes lelkeket. Ezek összekötődnek az anyaggal és így teremtik meg a testi világ egyes dolgait. Az anyagot P lótinosz nemlétezőnek nevezi. Az anyag önmagában forma nélküli, rendezetlen és rút. Az Egy fényétől az anyag távolodott el a legmesszebbre, ezért P lótinosz az „anyag sötétségéről” beszél. Az anyag összekapcsolódása a lélekkel el­ homályosítja a lélek számára a szellem és az Egy szemléletét, amelytől származik. Az Egyhez történő felemelkedést P lótinosz megtisztulási folyamatként értelmezi. Ennek ösztönző ereje az ős-szépség és az ős-egy szeretete (érosz). A felemelkedés eszköze a kontempláció. A művészet pl. az érzéki szépség észlelésén keresztül vezet el a tiszta, zárt forma szép­ ségének megragadásához. A filozófiában szintén legyőzi a lélek a testi árnyékvilágot és visszatér a szellembe. A legmagasabb rendű megszabadulás az eksztázis, amely közvetlen elmélyülés az Egy szemléletében. Újplatonikus befolyást találhatunk B oethius (Kr. u. kb. 480-524) filozófiájában is, akit „az utolsó rómainak és az első skolasztikus­ nak” neveznek. Lefordítja, kommentálja és összegzi az ókori filozófia fú rásait (minde­ nekelőtt A risztotelészt). Átörökíti a sko­ lasztikába a latin fogalmi gondolkodást és az egyeztetés törekvését. Jogtalanul börtönbe zárják, ahol megírja „A filozófia vigasztalá­ sát”, amely fiktív dialógus a filozófiával mint orvosnővel. A „terápia” alapja a gondviselés­ ről folytatott vita: Isten a világ teremtője és kormányzója, aki a világnak egységet kölcsönöz. Ekként biztosítja a gondviselés állandóságát. Ezzel szemben a sorsot és a benne munkálko­ dó rosszat csak az isteni középtől eltávolodva lehet tekinteni: „így... az, ami az isteni szellemtől eltávo­ lodik, belebonyolódik a sorssal történő összekapcsolódásba. .. De ha a legfelsőbb szellem szilárdságára támaszkodik, akkor mentesül a sors kikerülhetetlenségétől.” Az embernek az értelemre kell támaszkodnia és a (változékony) külső dolgoknak higgad­ tan ellen kell állnia. A (látszólag) gonosz sors ekkor csak a gyakorlást, a javulást avagy a büntetést szolgálja.

Újplatonizmus

63

Ahogyan a kimondott szó a gondolat képAz antik világ utolsó nagy rendszere az újplamása, úgy a lélek a szellem képmása. tonizmus. Az idetartozó filozófusok mindenekelőtt kozmológiai szempontból PLATÓNRA A szellemi legmagasabb tevékenysége „kifelé nyúlnak vissza és nézeteit összekapcsolják irányuló működésként" a szellem szemlélő­ arisztotelészi és sztoikus tézisekkel. dése. A lélek köti össze az anyagi és a szelleLegjelentősebb képviselői mi szférát. - AMMONIASZ SzAKKASZ (Kr. u. kb. Mint világlélek betölti, formálja és áthatja a kozmoszt és a világnak harmóniát köl175-242), . PLóTINosz tanítója, iskolaalapító Alexandriában. csönöz. - PLÓTINOSZ (Kr. u. kb. 204-270) az újplato- A lélek tartalmazza az egyes lelkeket. Ezek összekötődnek az anyaggal és így teremtik nizmus tulajdonképpeni megalapítója. - PROKLOSZ (Kr. u. kb. 410--485) , aki mint meg a testi világ egyes dolgait. Az anyagot „skolasztikus" az újplatonizmusban a leg- PLóTINOSZ nemlétezőnek nevezi. Az anyag önmagában forma nélküli, rendezetlen és nagyobb fokú zárt rendszert dolgozza ki. rút. Az Egy fényétől az anyag távolodott el PLóTINOSZ filozófiája az „Enneadész"-ből is- a 'legmesszebbre , ezért PLÓTINOSZ az „anyag merhető meg, amelyet tanítványa, PoRPHÜRI- sötétségéről" beszél. Az anyag összekapcsolódása a lélekkel elosz ad ki . Ebben a felemelkedést és a süllyehomályosítja a lélek számára a szellem és dést írja le az Egytől és az Egyhez (görögül: az Egy szemléletét, amelytől származik. hen). Ez ez Egy- amelyet PLÓTINOSZ jónak is nevez, az abszolút egység és teljesség. Ebből vezethető le minden létezés, de minden szép- Az Egyhez történő felemelkedést PLÓTINOSZ ség is. Egyetlen létező sem létezik az Eggyel megtisztulási folyamatként értelmezi. Ennek való kapcsolaton kívül. PLóTINOSZ többek · ösztönző ereje az ős-szépség és az ős-egy szeközött a Nap példáját választja: retete (érosz). A felemelkedés eszköze a konA fény elválaszthatatlanul a Nappal van templáció. összekötve. Nem vágható el a Naptól. A művészet pl. az érzéki szépség észlelésén A fény mindig a Nap .oldalán marad. Ehkeresztül vezet el a tiszta, zárt forma széphez hasonlóan a lét sem választható el forségének megragadásához. A filozófiában szintén legyőzi a lélek a testi rásától, az Egytől. Mivel az Egy abszolút egység, ezért közvetle- árnyékvilágot és visszatér a szellembe . nül fogalmilag differenciáltan nem közelíthe- A legmagasabb rendű megszabadulás az tő meg. eksztázis, amely közvetlen elmélyülés az Egy „Az Egy nem létező, különben csak másról szemléletében. lenne kimondható: nem illeti.. . semmi név, az Egynek nevezik, persze nem úgy, Újplatonikus befolyást találhatunk BoErnrns . mintha egyébként lenne valami más és csak (Kr. u. kb. 480--524) filozófiájában is, akit utána Egy. Inkább az általa teremtettből , „az utolsó rómainak és az első skolasztikusa létből ismerjük meg. " nak" neveznek. Lefordítja, kommentálja és Az Egy túltelítettsége miatt kicsordul , amit összegzi az ókori filozófia forrásait (mindePLÓTINOSZ „kisugárzásnak" nevez. Ez az ún. nekelőtt ARISZTOTELÉSZT). Átörökíti a skoemanáció. A létezés mindenkori magasabb lasztikába a latin fogalmi gondolkodást és az fokozata leképeződik egy alacsonyabb szint- egyeztetés törekvését. Jogtalanul börtönbe re. Ebben a folyamatban az egység és a tel- zárják, ahol megírja „A filozófia vigasztalájesség folyamatosan csökken mindaddig, míg sát" , amely fiktív dialógus a filozófiával mint a lét az anyaggal kialakítja a testi világot. orvosnővel. A „terápia" alapja a gondviselésről folytatott vita: Ennek során először a szellem (nousz) keletIsten a világ teremtője és kormányzója, aki kezik. A szellem az ideáknak, azaz minden a világnak egységet kölcsönöz. dolog örök ősképeinek szférája. Ezért a leg- Ekként biztosítja a gondviselés állandóságát. magasabb létező. Ez az intelligibilis világ az Ezzel szemben a sorsot és a benne munkálkoEgyhez igazodik, de már önmagában diffe- dó rosszat csak az isteni középtől eltávolodva renciált. lehet tekinteni: A szellem gondolkodása megköveteli „Így ... az, ami az isteni szellemtől eltávoa gondolkodó és a gondolt szétválasztását lodik, belebonyolódik a . sorssal történő és a tárgyak egymás közötti különböző­ összekapcsolódásba ... De ha a legfelsőbb ségét. szellem szilárdságára támaszkodik, akkor Ezért a szellemhez a létezés, ::t megmaradás mentesül a sors kikerülhetetlenségétől." és az azonosság elvein kívül (örökkévalósá- Az embernek az értelemre kell támaszkodnia guk miatt) hozzájárul még a mozgás és a kü- és a (változékony) külső dolgoknak higgadlönbözőség elve , így képes gondolkodásra. tan ellen kell állnia. A (látszólag) gonosz sors A szellem érettsége a lélek gyümölcsét hor- ekkor csak a gyakorlást, a javulást avagy dozza magában. a büntetést szolgálja.

200

Időrendi Időrendi

:

Fo_.

S.l«no

NApoty

~

1

800

900

1000

[

Averroes

1100

1200

1Canterburyi Anselm

1300

1400

•• --'-' kései skolasztika

c::::::::::J korai skolasztika c:::J a skol. fénykora

patrisztika

1Albertus Magnus

1

1 Maimonidész

1Roger Bacon

1

~ Bonaventura

C=:::J Pierre Abélard

1

l Raymundus Lullus

~ Aquinc5i Tamás

1

Eckhart mester [ -

1

William Occam r· - - . , Johannes Duns Scotus

C=:J Avicenna

Ol!Yd• 0 , ...

0"'"•u

L ---=--1 Johannes Scotus Eriugena

"**"-

Pwpignen

11!!!1!!!!1 Augustinus

400

.Ja~'.

1o~ ' r,..lolo

Vlcoflll

V"'('111 ble ' ~IO\I

G,_0

°"'""'

o

a...

0 Erluno """'

Otioidolbo>

T O

o

univerzáliák: a szellemben (a szubjektum megismerési teljesítménye)

reális: az egyedi

B

Univerzáliák

deszka (szubsztancia) abszolút fogalom

szub­ sztancia (kiterjedt) _

elsődleges

i a részek r távolodása f egymástól

másodlagos

kiterjedés (mennyiség) konnotatív fogalom

C

A szuppozíció tanához

D

Abszolút és konnotatív fogalmak

Kései skolasztika/William Occam William Occam (1280 körül-1348 körül) a középkor végén olyan szellemi mozgalmat indít el, amivel az újkori gondolkodás meg­ alapozását készíti elő. A filozófiájából kiin­ duló áramlat képezi az „új utat” (via moder­ na), ellentétben A lbert, T amás és D u n s S cotus követőinek iskolájával, a „régi úttal” (via antiqua). O ccam filozófiájának elméleti alapjaként két elv emelhető ki: - A mindenhatóság elve (omnipotencia) azt mondja, hogy Isten mindenható ereje foly­ tán a dolgokat másképpen is alkothatta volna és hogy azt, amit közvetetten, má­ sodlagos okok (természeti hatásösszefüg­ gések a világban) által hoz létre, azt min­ denkor közvetlenül maga is okozhatja. Eb­ ből következik, hogy sem a dolgok létezé­ sét, sem az ok és okozat összefüggését nem ismerhetjük meg szükségszerű okokból. Egyetlen A létező sem implikálja magából kiindulva szükségszerűen B létezését. Csu­ pán az jelenthető ki, hogy B természetes módon, szabályszerűen követi A-t (például a füst a tüzet). A teremtett világ így az ember számára eset­ leges tények összefüggése. Megismerése en­ nélfogva nem lehetséges előzetes okokból, hanem csak tapasztalat alapján és annak ku­ tatásával, ami ténylegesen létezik és megtör­ ténik. - Az ún. gazdaságossági elv („Occam borot­ vája”) így hangzik: „sokaság szükségtele­ nül nem tételezendő (pluralitás non est ponenda sine necessitate)”. Minden, a dolog magyarázatához nem szükséges ok fölösleges és ennélfogva elve­ tendő. Ez a módszertani elv egyúttal nyelvi megalapozottságú metafizikai kritikát is tartalmaz. Az ellen a hamis hit ellen for­ dul, hogy minden nyelvi kifejezésnek meg kell hogy feleljen valamely realitás, amiből a létezők indokolatlan megsokszorozódása következne, pusztán nyelvi adottságok alapján.

Az univerzáliák kérdésében O ccam nomina­ lista nézőpontot foglal el. Csak az egyes a reális. Ennélfogva O ccam semmiféle individuációs elvet sem tart szükségesnek, mivel Is­ ten minden létezőt individuálisan teremt. Az általános csak a szellemben (in mente) lé­ tezik. „Ahhoz ragaszkodom, hogy a lelken kívül semmiféle általános semmilyen módon sem létezik, hanem minden, ami általános és többről mondható ki, az a szellemben lé­ te z ik .. .” Az általános fogalmak a megismerőképesség termékei, amivel az ember valamire vonat­ koztatja magát. A fogalmak olyan jelek, amelyek valami

89

másra utalnak. így az univerzália olyan jel, amely sokra vonatkozhat. A fogalom olyasvalami, ami a lélekben me­ rül fel, és mást jelent, mint ami helyett a mondatban áll (amit szupponál). Egy terminus jelentésének megértéséhez tud­ nia kell azt, hogy mi helyett áll. O ccam háromféle módot különböztet meg: Személyi szuppozícióról akkor van szó, ha a terminus ahelyett áll, amit jelöl, például abban a mondatban, hogy „Szók­ ratész ember”, az „ember” egy egyedi em­ berre vonatkozik. Egyszerű szuppozíció esetén a fogalom ön­ maga helyett áll, például „Az ember egy faj” , amivel nem azt állítjuk, hogy az egyes ember egy faj. Materiális szuppozíció esetében a terminus egy szó vagy írásjel helyett áll, például „Az ember egy írott szó”. Egy mondat akkor igaz, ha az alany és az ál­ lítmány ugyanazt szupponálja. O ccam különbséget tesz az abszolút és kon­ notatív fogalmak között. Az abszolút fogalmak közvetlenül a reális egyedit jelölik. A konnotatív fogalmak első és második te­ kintetben jelentenek valamit. Előfeltételezik a szellem összeállító és elrendező tevékenysé­ gét, és ennélfogva nem önálló dolgokra vo­ natkoznak, így állapítja meg O ccam , hogy csak két arisztotelészi kategória (1. 47. old.), a szubsztancia és a minőség vonatkozik közvetlenül a reálisra. Ezzel szemben pél­ dául a mennyiség elsődlegesen a szubsztan­ ciát és másodlagosan a kiterjedtséget jelö­ li, ami azonban a szubsztanciától nem kü­ lönbözik. O ccam egy tényállás megértésénél különbsé­ get tesz az intuitív és az absztraktív megisme­ rés között. Az intuitív megismerés kétkedés nélkül fogja fel a tárgy létezését. Az érzéki észlelésre és a belső öntapasztalásra vonatkozik. Az absztraktív megismerés lehetővé tesz kije­ lentéseket a fogalmak alapján a tárgy távollé­ tében is; a tárgy tényleges létezéséről azon­ ban ezért semmit sem mond. így mindig az intuitív megismerésre van utalva, így például a lélek halhatatlansága értelmi okokkal nem bizonyítható be, mivel annak semmilyen tapasztalati alapja nincs. 1328-tól O ccam (egyház)-politikai témákat kezd kutatni. Mindenekelőtt megvédi a ferencesek jogát a tulajdonról történő lemondásra és a világi (császári) hatalomnak a pápától való függet­ lenségét képviseli. Itt azt hangsúlyozza, hogy a világi uralom legitimációja a polgárok szabad helyeslésén alapul.

90

Középkor

végtelen (Isten) egység (complicatio) az ellentétek egybeesése a végtelenben

explicatio közeledés az igazsághoz

A

A világ mint Isten explicatiója (kifejlése) B

J

C

A „szellem" tana

Matematikai szimbolika

Nicolaus Cusanus 91 Nikolaus Cusanus (1401-1464) gondolkodása átmenet a középkorból az újkorba. Az újpla­ tonizmus és a misztika befolyásolja, jelentős m értékben matematikai spekulációkat alkal­ maz. Filozófiája sok olyan gondolatot tartal­ maz, amelyek az újkori világ- és emberkép alapjául szolgálnak. A világ úgy jelenik meg számunkra, mint vé­ ges és ellentéteikre széteső dolgok sokasága. Ezek tulajdonságaikban meghatározottak, mégpedig egymástól való különbözőségük alapján. A világban így állandó másként-lét uralkodik (aliud esse). Az értelem (ratio) úgy képes a dolgok meg­ ismerésére, hogy az ismertet az ismeretlen­ nel összehasonlítja és a hasonlóság alapján fogalmakat képez. Mivel azonban a világban mindig csak a töb­ bé vagy kevésbé hasonló létezik, tökéletes mérték azonban nincs, így semmit sem lehet úgy tudni, hogy még jobban ne lehetne. N ikolaus a sokszög példáját idézi, amely a kört megközelíti, ha a szögeinek a szá­ ma egyre növekszik, azonban sohasem éri el. A tudás utáni törekvés közben így eljutunk végső nemtudásunk felismeréséhez. Erről a nemtudásról az ember az esze (intellectus) révén szerez tudomást, mivel ezáltal képes az összes ellentét egységét a végtelenben meg­ közelíteni. Az ember így a tudott tudatlanság (docta ignorantia) állapotában van. A világnak a sokaságban érvényesülő egysé­ ge Istenen, a végtelenen alapul, amelyben a véges dolgok összes ellentéte megszűnik. Az ellentétek egybeesését Istenben (coincidentia oppositorum) N ik o la u s egy mate­ matikai példa alapján kísérli meg megvilágí­ tani: Minél nagyobb a kör kerülete, annál job­ ban közeledik az egyenes ívéhez, amíg a végtelenben a kettő egybeesik és az ellen­ tétek megszűnnek. N ik o la u s egy másik megfogalmazása azt hangsúlyozza, hogy Isten egyszerre a legna­ gyobb („maximum”) és a legkisebb („mini­ m um ”) is, mivel Istenen kívül semmi sincs, sem nagyobb, sem kisebb; Isten minden vé­ ges nagyság mértéke. Az értelem számára nem nyílik meg Isten lé­ nyege, mert számára érvényes az ellentmon­ dás tétele, hanem csak az egység felé közele­ dő ész érinti meg. Istenbe minden léterő bele van sűrítve (complicatio) és a világ sokasága az ő kifejlése (explicatio): „ugyanis minden, ami valahogyan létezik vagy létezhet, eredetileg (Istenbe) magába van belesűrítve és minden, amit már meg­ teremtett vagy teremtett lesz, abból bonta­

kozik ki, amiben bennfoglaltatott.” Min­ den teremtmény „Istenben bennfoglaltatottként Isten, amint a világ teremtésében kibomolva világ.” Az utolsó mondat világossá teszi, hogy N ik o ­ la u s nem panteizmust képvisel, mert a dol­ gok Istenben és a világban nem azonos lét­ módon vannak. A világban a végtelenség kü­ lönböző egyedi dolgokká sűrűsödik össze (contractio). Istent a „possest” (lehetséges lét) névvel is il­ letik, mert ő minden, ami ő lehet és nem puszta lehetőségként áll fenn, míg a világban a lét és a lehetőség nem esik egybe és így minden dolog elmarad a saját lehetősé­ ge mögött. N ikolaus hangsúlyozza az emberi megisme­ rés alkotó tevékenységét. Az emberi szellem (mens) újrarajzolja a világot a világ megér­ tése során. Ahogyan Isten a megismerésében megteremti a létezőt, úgy teremti meg az em­ ber is a megértett létet. „Mert ahogyan Isten a természeti formák és a valóban létezők teremtője, úgy az em­ ber a művészi formák és a gondolati léte­ zők teremtője; ezek nem mások, mint szel­ lemének hasonmásai, éppúgy, ahogyan a teremtmények az isteni szellem hason­ másai.” Az emberi szellem az isteni szellem képmása. Benne is készen megvannak a dolgok őské­ pei, amelyek alapján megismerheti azokat. De nem úgy tudja a dolgokat, ahogyan azok Isten által teremtett létükben tudhatok, ha­ nem úgy, ahogyan az emberek által tudot­ tak. A szellem a világot mint megismerhetőt újjáteremti, amennyiben magához méri. Ily módon N ik o la u s a latin „mens”-et a „mensurare” (mérni) szóból vezeti le. Különleges helyet foglalnak el a matema­ tikai formák, amelyek megismerhetők úgy, ahogyan önmagukban léteznek, mivel ezek magából az emberi szellemből keletkez­ nek. így amiképpen a világ Isten önkinyilatkozta­ tása, úgy minden tudott dolog az önmagába visszatérő szellem önkinyilatkoztatása. N ik o la u s a szellemet egy kozmográfussal, térképkészítővel hasonlítja össze. Ez a világ térképét a követek (érzéki észlelések) által jelentett adatok alapján készíti el. De az álta­ la rögzített formák, mértékek és arányok alapján rajzolja meg. A világot az általa megrajzolt térképből a saját mértéke szerint ismeri meg. Ezek a gondolatok az újkori perspektivikus világ megteremtésére utalnak.

IJ~

alnzl

-

5

1

[

Kolpernikus

I_

1

Jíl 0- "'"'

1

Bruno

[.

1

[J j'"r

tudomány

11

-

Wrus

[_ ]

_

_

Luther i]

Grolius

[J [ j -

Machiavelli

IJ

Allhus 1:• 1

állam és jog

- IT

Monlalgna

u D

Erum~

- „.„

Albe_!!!

-

~·„ri·1:i-

_

- - --

európai humanizmus

A reneszánsz gondolkodói és az „ideális városkép” (Névtelen, korabeli művész műve)

1400

1450=

[]

[]

Teleslo

-Bci~~·~""''

1500_

1550-~

-

campane 11.

1tél1ai filozófia

Zwlngll

D[IJ:J

Melanchton

reformáció

-1300

-

-1350

-1 400

·1 450

- 1500

-1550

-1 600

- 16501

~

92 N

"''~

N

= ~

~

Reneszánsz

i

Összefoglaló áttekintés

93

A reneszánsz (franciául „újjászületés”) átme­ neti korszak; a középkor felbomló hagyomá­ nyai találkoznak itt a most kezdődő újkor ki­ alakulásával. Nem a nagy filozófiai rendsze­ rek kora ez, hanem a kísérletező, a lehetősé­ geket fürkésző újraorientálódásé. A filozófia újraeszmélése tapasztalható a kul­ túrtörténeti átalakulások hátterében, amelyek azt bizonyítják, hogy a reneszánszot a feltalá­ lások és felfedezések korszakaként is jelle­ mezhetjük: A hajózási technika fejlesztése (iránytű) nagy felfedezőutakhoz vezet (K olum bus , V asco d a G ama ), aminek európai expan­ zió a következménye és az ismeretek bővü­ lése idegen országokról és népekről. K o ­ pernikusz megalkotja a heliocentrikus vi­ lágképet. A mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás, amelyet G utenberg ta­ lált fel, lehetővé teszi, hogy írott gondo­ latokat addig ismeretlen mennyiségben és sebességgel terjesszenek. L. B. A lberti a festészetben felfedezi a perspektíva el­ vét. A kereskedelem és a pénzgazdaság fejlődése éppen úgy társadalmi fordulatokhoz vezet, mint a háborús technika változásai, amelyek aláásták a lovagi rend helyzetét. Míg a középkori világot a rendek hierarchi­ kus rendszerének és az egyház uralmának zártsága jellemezte, addig most áttörés megy végbe a dinamikus társadalom irá­ nyába. A P etrarca és B occaccio által alapított szel­ lem i m ozgalm at, a humanizmust a skolaszti­

A reneszánsz olasz filozófiájára különösen P latón és P lótinosz újrafelfedezése nyomja rá a bélyegét, akiknek az ismeretét P lethon , a görög tudós hozza el Olaszországba, aki C osimo de M edicit a Platonikus Akadémia újraalapítására ösztönzi Firenzében (1459). A reneszánsz -platonizmus legjelentősebb képviselője M arsilio F icino és Pico D ella

dulás lobbantotta lángra.

selik, a szuverenitás, a term észetjog és az uralmi szerződ és fogalm ai tölten ek b e k öz­ ponti szerepet. N. M achiavelli - különleges helyzetében -

M irandola . F icino fordításainak és írásainak nyomán egész Európában elterjedt P latón ismere­ te. F icino filozófiája különösen az emaná-

cióról és a szép jelentőségéről szóló újplatonikus tanításra támaszkodik. Az arisztotelianizmus is újraéledt ebben a korban páduai központtal. Képviselői közé tartoznak P ietro P ompon a z zi és Jacopo Z abarella . A természetfilozófia is virágzását éli. G iordano B runo mellett, aki a kor legátfo­ góbb gondolkodója, B . T elesiót , F. P atrizit és T . C ampanellát említhetjük meg. A reneszánsz legsikeresebb teljesítményei közé számít a modern természettudmányok alapelveinek kidolgozása egy új tudományfo­ galom és módszertan alapján. J. K epler és G . G alilei szerint a tudo­ mány kvantitatív, számszerűen meghatá­ rozható viszonyokkal foglalkozik, hagyo­ mányos, lényegre vonatkozó kérdéseket háttérbe szorítva. F. B acon szerint a civilizáció haladása a tu­ domány és a technika fejlődésén alapul, amely az emberi jólétet szolgálja. A z új állam- és jogfilozófiában, ahogyan azt ka m egm ereved ett hagyom ányától való elfor­ J. B o d in , H. G rotius és J. A lthusius képvi­

A humanistáknak a középkori gondolkodó olyannak tűnik, aki megrekedt a teológiai és logikai szőrszálhasogatásokban, ezért a hu­ manisták az embernek az antikvitás szellemé­ ből való újjászületését követelik. A túlnyomórészt irodalmi színezetű mozga­ lom a XIV. század Itáliájából indul ki és az­ után egész Európában kibontakozik. Filozófiailag jelentős képviselői: F. P etrarca, C. S alutati, L. B. A lberti, L. V alla Itáliában, R otterdami E rasmus Németalföldön, M orus T amás Angliában és M ichel d e M ontaigne Franciaor­ szágban. A humanista gondolkodás középpontjában az ember áll és olyan hozzá tartozó témák, mint a természet, a történelem, a nyelv. Az „emberiségért való fáradozásokból” (lat. studia humanitatis) a humanitas antik fogalmára történő hivatkozással vezethető le az egész szellemi mozgalom elnevezése. Itt a studia humanitatis az átfogó szellemi és művészi kiműveltség aspektusát jelenti, aho­ gyan ez az uomo universale eszményképében kifejezésre jut, akinek a műveltségi foka egy­ ben az erkölcsi minőség mértéke is.

rámutat az erkölcs és a politika tényleges szétválására. A szellemi fordulat végül az egyházat is elér­ te a M artin L uther által kezdeményezett reformációval. A pápák világi beállítódása, hatalomvágyuk túlfeszítése, az alsópapság hiányos teológiai képzettsége, az egyházi visszaélések és az általános erkölcsi hanyat­ lás képezte a megújulásra irányuló követe­ lés alapját. A reformáció következményei mélyreható változásokat eredményeznek a szellemi-vallási területen, Európa politikai térképén és a gazdasági-társadalmi szerke­ zetben. Nagy befolyásra tesz szert a reformáció az U lrich Z wingli és J ean C alvin által („kálvinizmus”) Svájcban létrehozott formájában is (a predesztináció tana; erkölcsileg szigorú munkáé thosz).

94

Reneszánsz

a természet általános formái

általánosítás

osztályozás tá b lá z a to k

összehasonlitas

k ísérlet

megfigyeles

könyve matematikai jelekkel íródott

A

Kepler és Galilei

A TÖRZS KÖDKEPEI: az emberi nemben gyökerező hamis

A PIAC KÖDKÉPEI: a nyelv előítéletei

C

Francis Bacon: Az idolumelmélet

B

Francis Bacon: Indukció

A BARLANG KÖDKÉPEI: az egyén előítéletei

A SZÍNHÁZ KÖDKÉPEI: a filozófiai iskolák előítéletei

Természettudomány; Francis Bacon A korai újkor egyik legjelentősebb teljesít­ ménye az új tudomány fogalom kialakítása, amely természettudományos módszertanon alapul. Az ész és a tapasztalat a biztos megis­ merés egyedüli alapelvei. „A természttudományokban - amelynek következtetései igazak és szükségszernek 1000 Démoszthenész és 1000 Arisztotelész sem képes egy dolgot igazzá varázsolni an­ nak ellenében, hogy hamis.” (G alilei) A felszabadulás a hagyományos tekintélytől való függés alól, különösen A r is z t o t e lé s z természetfilozófiájától, és egy kvantitatív irá­ nyultságú módszer kifejlődése döntően meg­ változtatja a kozmosz és a természet képét. Nikolaus Kopernikusz (1473-1543) az újkori fordulat szimbolikus alakjának tekinthető. „De revolutionibus orbium coelestium” című művében felváltja P tolemaiosz (II. sz.) ad­ dig érvényben lévő geocentrikus világképét - amely a világmindenség nyugvó középpont­ jának a Földet tekinti - a heliocentrikus vi­ lágképpel, mely központi égitestnek a Napot tekinti, amely körül a Föld mozog: ez az áttörés fontos lépés a zárt középkori világból a nyitott dinamikus világkép felé. Johannes Kepler (1571-1630) továbbfejleszti a természet kvantitatív megismerésének módszerét. A bolygómozgásokra vonatkozó részletes számításokon alapuló törvények korrigál­ ják K opernikusz rossz előfeltevéseit, olya­ nokat, mint a bolygók körpályájának elő­ feltételezése (a kör alak idealizálása miatt, amely az antikvitás óta elfogadott volt). Különös jelentőséggel bír, hogy K epler egyesíti a matematikai és dinamikai (fizikai) leírásokat. Galileo Galilei (1564-1642) esés- és mozgástörvényei révén vált híressé és azért is, mert kiállt K o p ern ik u sz igazáért. Szerinte a való­ ság lényegét számviszonyok határozzák meg. Csak az juthat el objektív megismeréshez, aki a matematikai jeleket ismeri és törvé­ nyekbe képes foglalni. „A természet könyve a matematika nyel­ vén íródott, és a betűi nem mások, mint háromszögek, körök és más geometriai alakzatok.” Az értelem és a megfigyelés azonos mérték­ ben vesz részt a tudományos megismerésben. Módszerének jellemzői: a leírandó széttagolása egyszerű elemekre (a jelenségek elemzése)-, hipotézisek felállí­ tása; ezek felülvizsgálata kísérletek segítsé­ gével (gondolatkísérletekkel is); következ­ tetések dedukciója (levezetése); matemati­ kailag megfogalmazott természettörvények felállítása. Az újkori tudomány megértésében alapvető a lényeg fogalom felváltása a funkció fogal­ mával. A dolgok lényegi meghatározásának

95

visszaszorítása a mennyiségileg mérhetőre és a törvényszerű összefüggések által leírhatóra történő irányultság tette lehetővé a termé­ szettudományok haladását. Francis Bacon (1561-1626) szerint a tudo­ mány célja a társadalom hasznára fordított természet feletti uralom. A tudás hatalmat je ­ lent. B a c o n ezért feladatát abban látja, hogy minden tudományt szisztematikusan megala­ pozzon és kifejtsen. Véleménye szerint az emberi képesség tagozódását követi a tudo­ mányok felosztása: - emlékezet (memória): történelem - fantázia (phantasia): költészet - értelem (ratio): filozófia A legmagasabb tudás a príma philosophia (első filozófia), amelynek tárgya az összes tu­ domány közös alapja. Ahhoz, hogy igaz belá­ táshoz jussunk a dolgok természetébe, elő­ ször meg kell szabadulnunk minden olyan előítélettől, mely az objektív megismerést akadályozza. A megismerés a természet valóságos elképze­ lése torzító elképzelések nélkül. Ezeket az előítéleteket Bacon idolumoknak (ködké­ peknek) nevezi, amelyeknek a „Nóvum Or­ gánumban” 4 fajtáját különbözteti meg: - idola tribus: a törzs ködképei. Ezek az em­ beri nem természetéből adódnak, mivel az értelem és az érzékek a valóságot csak em­ beri mérték szerint képesek felfogni. Az értelem görbe tükör, amely hajlik arra, hogy saját természetét összekeverje a dol­ gokéval és azokat ezáltal eltorzítsa, - idola specus: a barlang ködképei. Magában az individuumban rejlenek és ennek képes­ ségeiből, neveltetéséből, szokásából és hajlamából keletkeznek, - idola főri: a piac ködképei. Maga a nyelv is tévedésekhez vezet a jelentések hamis ér­ telmezése következtében. A szavak a dol­ gok elé kerülnek. Ebből keletkeznek a puszta szavakról és nevekről folytatott viták, - idola theatri: ezek azok a tévedések, ame­ lyeket a filozófiai iskolák tanításai hagyo­ mányoznak át zavaros bizonyítási eljárások alkalmazása és elméletek puszta kitalálása alapján. Ezzel szemben az indukció a helyes módszere annak, hogy igaz ismeretekhez jussunk és eloszlassuk a ködképeket. Ez a módszer és kísérleti eljárás megfigye­ lések összegyűjtésével és összehasonlításá­ val kezdődik, hogy azután az egymást kö­ vető általánosítások folyamán megragad­ hassa a természet általános formáit. Az indukció nem véletlen tapasztalatokból indul ki, hanem tervszerűen, rendezett érzé­ keléssel (táblázatok) és célzott kísérletekkel dolgozik.

96

Reneszánsz

Kopernikusz és Kepler: a világmindenség az állócsillagszféra által határolt

A

A világmindenség

Helmstedt »Wittenberg

Basel

►Bordeaux

A

A A

A

C

Marsilio Ficino Pico della Mirandola Rotterdami Erasmus Niccolö Machiavelli Michel de Montaigne Giordano Bruno Francis Bacon Galileo Galilei

Lyon

"2 •Toulouse

A reneszánsz filozófusok működésének színhelyei

Pádua .Velence

r;

^Bologna

Giordano Bruno; Humanizmus Giordano Bruno (1548-1600) átfogó metafi­ zikát alakít ki, amely azonban önmagában nem minden részében következetes. Többek között az újplatonizmus, N ikolaus C u sa n u s és K opernikusz befolyásolja. Világképe mi­ att konfliktusba kerül az inkvizícióval, és ez elítéléséhez és kivégzéséhez vezet. B runo elfogadja K opernikusz heliocentri­ kus világképét, azonban a kopernikuszi elmé­ letben elfogadott, a világmindenséget határo­ ló állócsillag-szférát elveti és az univerzum végtelenségének gondolatához jut el. Eszerint az univerzum más világok végtelen sokaságá­ ból áll, amelyek, éppúgy, mint a Föld, lakha­ tók. Amíg az egyes világokat változásban lé­ vőnek és mulandónak, addig a világminden­ séget - egészében - öröknek és mozdulatlan­ nak tartja, mivel rajta kívül semmi sincs és magában foglal minden létezést. Ennek az az oka, hogy a végtelen Isten csak végtelenséget teremthet. „Biztosan tudjuk, hogy ennek a térnek egy végtelen elv és egy végtelen ok okozata­ ként és teremtményeként végtelen módon végtelennek kell lennie.” Minden létező beleágyazódik (complicatio) az isteni ősok mindenség-egységébe és ebben minden ellentét egybeesik. A világ egyes dol­ gai ennek kibontakozásai (explicatio). így van jelen az isteni a természet minden formá­ jában. Isten nem a világon kívül van, hanem benne. Az ellentétek egysége azonban a kibontako­ zott egyes dolgokban elvész. Mivel ezzel ben­ nük a lehetőség és a valóság elválik egymás­ tól, így soha nem lesznek többé mindazok, amik egyébként lehetnének, és ezért tökélet­ lenek, változók és mulandók. A természet­ ben ható ok a világlélek. A belőle eredő szel­ lem a „belső művész” , aki az anyagot belülről kifelé a természet sokféleségéhez alakítja. Azonban nem kívülről erőlteti rá a formát az anyagra, hanem a forma tartalmazza magában az anyagot és mintegy előhívja azt. „A formáknak nincs létük az anyag nélkül, ebben keletkeznek és múlnak el.” A szellem áthatja és ezzel átlelkesíti az anya­ got és a világ minden részét. B runo k ései m unkájában fejti ki a monászok gond olatát, am elyek m int legki­ sebb és legegyszerűbb eg y ség ek a dolgok lén y eg ét tartalm azzák és a term észet e le ­ m eit alkotják.

Az emberi szellem az univerzum lényegének megfelelően a végtelen megismerésére törek­ szik. A végtelenség az a központ, amely kö­ rül az emberi szellem forog, de sohasem ké­ pes elérni. „Heroikus szenvedélyek” irányít­ ják a szellem mozgását, amely az öntudat erősödéséhez és fokozatosan az Istenhez ha­ sonlatossá váláshoz vezet. A humanizmus megalapítója F rancesco P et­

97

(1304-1374) (93. old.), akit különösen a középkori egyetemek megmerevedett kép­ zési módszerével szembeni ellenszenv vezet el az ókori filozófia és irodalom újrafelfede­ zéséhez. Mind tartalmilag, mind formailag a klasszikus ókori műveket tekinti példának. A humanizmus egész áramlata - alap­ vetően - irodalmi jellegű, amit az ókori be­ szédkészség csodálata jellemez. Ezért a nyelv (grammatika, retorika, dialektika) területe a humanista gondolkodás központi témájává válik, amit az ókori szövegek újrakiadásának filológiai munkája is ösztönöz. L orenzo V alla (1407-57) „Dialektikus dis­ putádéiban” a fogalom, a mondat és a logi­ kai következtetések vizsgálata feltárja, hogy hogyan ered és indul ki a logika a nyelvből. Ehhez kapcsolódik a skolasztika kritikája: a skolasztika, abszurd szóképzéseivel, ame­ lyeknek semmi valóságos nem felel meg, megtévesztő. Ezért magukhoz a dolgokhoz kell visszatérni és a szó és dolog összjátékát kell megérteni. A filozófia fő tárgyává az embert kell tenni, az ember történelmi és politikai életfeltételeit és alkotóerejének szabad kibontakoztatását. Innen származik a „humanizmus”-nak mint az emberiségért folytatott küzdelem­ nek a kifejezése. Ebben a keretben az erkölcsfilozófia is külö­ nös jelentőséget nyer. Az észak-európai humanizmus legjelentősebb képviselője Rotterdami Erasmus (1469-1536), aki a keresztény filozófia és az ókori humaniz­ mus összekapcsolásáért fáradozott. Az élet csak sokoldalúságában és ellenté­ tességében mutatkozik meg, ezért olyan emberi bölcsességre van szükség, amely az ellentéteset egyesíti és semmit sem zár ki. Ez a nyitottság a vallás területén is toleranciát igényel, amely a humanisztikus képzettségű, világpolgárias kereszténység eszméjével ta­ lálkozik. Szatirikus írásában, „A balgaság di­ c séretéiben az embereknek és saját korának alapvető gyengeségeit bírálja. Kritikai-filológiai felfogásával összhangban növekszik ben­ ne az értelem függetlenségének tudata a min­ denkori tekintéllyel szemben, így a hit kérdéseiben is mindenki egyedül a saját lelkiismeretének tartozik felelős­ séggel. Annak ellenére, hogy sok gondolata befolyá­ solta a reformációt, később eltávolodik attól, ami különösen az akarat szabadságának kér­ déséről L utherrel folytatott vitában nyilvá­ nult meg; E rasmus nyomatékosan képviseli az akaratszabadság álláspontját. A vele baráti viszonyban lévő M orus T amás (1478-1535) „Utópia” című írásával vált kü­ lönösen ismertté, amelyben olyan utópiszti­ kus államideált vázol fel, amely vallási tole­ ranciára, általános boldogságra és a magántu­ lajdon megszüntetésére épül. rarca

98

B

Reneszánsz

Montaigne

Emberkép A skolasztikus-teológiai hagyomány bilin­ cseitől való megszabadulás és a felfedezőutakon megismert más népekkel és a studia humanitatis humanisztikus gondolatával való konfrontálódás során az ember lényegére és helyzetére vonatkozó elmélkedés vált köz­ ponti témává. A humanizmus ideálja az uomo universale, az osztályok fölött álló, sokoldalúan kép­ zett ember, aki rendeltetését - mint tanu­ lásra képes lény - ismereteinek kiszélesíté­ sében tölti be. Az ókori humanizmus ideálja felé orientáló­ dó emberhez így olyan erkölcsi tartás kötő­ dik, amely pl. a mérték, az igazságosság, az esztétikai érzékenység, a természethez fűző­ dő harmonikus viszony erényeiben mutatko­ zik meg, amikor is a szociális erények külö­ nösen nagy szerepet játszanak a polgári kö­ zösségben. A reneszánsz-platonizmus, amelynek fő kép-, viselője M arsilio F icino (1 4 3 2 -1 4 9 9 ), külö­ nösen az ember mint szellemi lény meghatá­ rozottságát hangsúlyozza. Az ember halhatatlan lelke a világ közepe és köteléke, mert a lélek az egyesítő közép a pusztán testi szféra és a tisztán isteni szel­ lem között. Ha a lélek az ész erejével meg­ szabadul a testitől, akkor újra visszatérhet isteni eredetébe. F icino tanítványa, G iovanni Pico della Mirandola (1463-1494) „Beszéd az ember mél­ tóságáról” című művében a szellemi megha­ tározottságból származó szabadságot alapoz­ za meg: A teremtés napjainak végén Isten már min­ den tulajdonságot megteremtett; így az em­ ber számára már nem maradt semmi, ami sa­ játja lehetett volna, ezért így szólt Isten az emberhez: „Téged nem fékez semmi kényszer, téged szabad akaratodra bízlak, az fogj a természe­ tedet megformálni. A mindenség közepébe helyeztelek, nézz körül, hogy mi a legkedvedszerintvalóbb a világban. Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagadat ami­ lyennek csak akarod, döntésed és rangod ér­ telmében magad alakítsd ki, s mint a faze­ kas, abba a formába gyúrd át, amelyik in­ kább tetszik. Lelked végzéséből lesüllyed­ hetsz az alacsony, állati világba, és újjászü­ lethetsz a felsőbb, az Isten világába.” Az ember, szellemi meghatározottságából adódóan, képes az Isten teremtette formák szemléletére és szabadon alakíthatja saját lé­ nyegét. Ő áll a világ közepén. A szabad szub­ jektivitás hangsúlyozása miatt ez a koncepció jelentős, a platonizmusnak azonban megvan az a tendenciája, hogy mind az ember testisé­ gét, mind annak társadalmi vonatkozásait háttérbe szorítsa, az elmélkedő életszemléle­ tet részesítve előnyben. Más gondolkodók

99

megkísérlik ezt az egyoldalúságot meghalad­ ni, amennyiben a lélek és a test összetartozá­ sát hangsúlyozzák és az embert mint társadal­ milag kialakult lényt fogják fel. C ristofero L andino (1424-1498) ezt írja: „ .. . így, ha az embert tekintjük, egy olyan egészet képzeljünk el, amely egyszerre áll lélekből és testből... A természet mint a legkiválóbb anya a társas kapcsolatokban való részvételre és az emberi közösség megóvására hozott létre bennünket.” Ennélfogva az ember egységes szemléletmódjára van szükség és a gyakorlatra orien­ tált életmódot illeti meg az elsőbbség. P ietro P omponazzi (1462-1524) - az arisztotelianizmus képviselője - szintén hangsúlyozza a gyakorlati ész elsőbbségét. Az emberi léleknek a működéshez az érzé­ ki benyomások közvetítésére van szüksé­ ge, így a lélek test nélkül nem gondolható el. Halhatatlansága észbeli okok miatt nem bizonyítható. Egy másik értelmezés, az olasz reneszánsztól eltérő felfogás mutatkozik meg a francia hu­ manizmus legjelentősebb képviselőjénél. Michel de Montaigne (1533-1592) „Esszé”ivel megalapozza ezt a kötetlen szubjektív forma által meghatározott irodalmi műfajt. M ontaigne jeligéje: Que sais-je? (Mit tudom én?) jellemzi szkeptikus kiindulópontját. A világ állandó keletkezésben és sokféleségre szétforgácsoltán nyilvánul meg, így az ésszel a bolondját járatja, amennyiben az azt hiszi, hogy képes valami változatlant, örökkévalót felfogni. „Végső soron semmiféle maradandó nincs, sem a mi lényegünkben, sem a dolgok lé­ nyegében. Mi is, ítéletünk is és minden ha­ landó dolog szakadatlanul folyik és hul­ lámzik.” Ennélfogva szerinte a természettudomány nem más, mint szofisztikus poézis, és a filozó­ fiai hagyományt az anarchia uralja. Az emberi élet is csak bizonytalanságában és a haláltól való állandó fenyegetettségé­ ben mutatkozik meg. (A későbbi egzisz­ tencializmus alapgondolatai.) A szkeptikus magatartás azonban nem rezignációhoz vezet, hanem megszabadít és belső biztonságra, valamint az ítélkezés független­ ségére nevel. Ekkor a saját tapasztalat bizo­ nyul a legjobb megismerési forrásnak, aho­ gyan az ember önmaga a legalkalmasabb tárgynak. Önmaga bensejének megfigyelésé­ ben az ember megtalálja saját természetét és egyben felfedezi egyáltalában az emberiesség általános formáját. „Minden ember magában hordja az emberi természet általános form áját.” A - sztoikus értelemben vett - elrendező ter­ mészet válik az adottságoknak megfelelő élet mércéjévé és vezetőjévé.

100

Reneszánsz

a kormányzás gyakorlása

*

pozitív jog

A

Grotius: Természetjog

B

Althusius: Népszuverenitás

cél: egy közép-itáliai királyság megalakítása FORTUNA

1503

1501

apja halála

Urbino hercege 1500 > Romagna hercege j

1498 ) Valen­ tinod hercege,

1503/04

fogság

a hódí­ tások vissza­ adása

VIRTU 1493

bíboros

1506

elesik a csatában

Cesare Borgia: virtu és fortuna

C

Niccolö Machiavelli

Állam- és jogelméletek; Reformáció Az államhatalom kérdése alapvető államel­ méleti probléma. J ea n B o d in (1530-1596) határozza meg a szuverenitás fogalmát, amely az államot jellemzi. Ez az abszolút, tartós és legmagasabb (parancs)uralom. A szuvereni­ tás jogainak (törvényalkotás, háború folyta­ tása, bírói és pénzügyi joghatóság) a birto­ kosa az abszolút uralkodó, aki senkinek sem fe­ lelős, csak az isteni parancsnak és a termé­ szetjognak. A ráruházott hatalom vissza­ vonhatatlan. Mindenekelőtt a polgár tulajdonára és sza­ badságára kell ügyelnie. J o h a n n e s A lt h u s i u s (1557-1638) másfajta nézőpóntot képvisel. Szerinte a szuverenitás egyedül a népé és a nép - visszavonható ha­ tállyal - csak megbízza az uralkodót a kor­ mányzás gyakorlásával. Ennélfogva a nép joga az is, hogy az ural­ kodót ismét leváltsa. H u g ó G r o tiu s (1583-1645) „A háború és bé­ ke jogáról” című munkájában a természetjog fogalmáról nyújt általános megfontolásokat. Különbséget tesz a pozitív, az írott, minden­ kor érvényes jog és a változatlan, normatív természetjog között. A pozitív jog csak akkor tarthat igényt érvényességre, ha összhangban áll a természetjoggal. „A természetes jog az ész parancsa, ami ar­ ra utal, hogy a cselekvésben, magával az értelmes természettel való össszhang vagy annak hiánya miatt, erkölcsi szükségszerű­ ség vagy erkölcsi rútság rejlik.” A természetjog alapelve az ember társas ösz­ töne, amely az embert rendezett közösség irá­ nyába hajtja és esze révén képes megismerni, hogy mi egyezik meg az embernek Isten által alkotott természetével. A természetjog tartalma egyrészt - az ember természetéből következő - evidens elvekből állapítható meg, másrészt annak a vizsgálatá­ ból, amiben a művelt népek nézeteikben megegyeznek. Niccolo Machiavelli (1469-1527) „II principe” („A fejedelem”) című írásával a politikai filozófia új irányzatát teremti meg. Ebben felbontja a politika és az etika összetartozá­ sát, amely az antikvitás óta létezett. Számára nem az etikai eszményekre épülő állam a fontos, hanem annak elemzése, ami valósá­ gos. „Nagy a távolság valódi és képzelt életmó­ dunk, valóságos és feltételezett tetteink között; aki az utóbbiak alapján okoskodik, inkább saját romlásának okozója, mintsem sikeres előmenetelének. Mert úgy szokott történni, hogy az olyan embernek, aki min­ denkihez jó akar lenni, gonoszok okozzák a vesztét.” Ezt M achiavelli olyan korban állítja, ame­ lyet politikai válságok rendítenek meg és bel­

101

ső szétesés fenyeget, és szeretne utat mutatni egy tartósan rendezett államiság irányába, amelynek szervezetei erősítik a polgár erköl­ csi öntudatát. Ennek alapja az uralkodó rá­ termettsége és hatalomra törő akarata. A n­ nak a régensnek a tulajdonságait írja le, aki képes az államot elrendezni és a hatalmát megtartani. A politika és az erkölcs M a ch ia ­ v e l l i által végrehajtott szétválasztása nagy hatást gyakorolt. Az uralkodónak szükség esetén készen kell lennie akár rossz cselekedetre is. A hata­ lom megtartása érdekében nem hasznos dolog jónak lenni, jónak tűnni viszont, a nép megbecsülésének megszerzéséért, igen. M a c h ia v e lli számára C e sa r e B o r g ia a pél­ dakép. Az ember boldogsága és boldogtalan­ sága a tetterőtől (virtu) és a véletlenszerű kül­ ső körülményektől (fortuna) függ. Ennélfog­ va az uralkodónak képesnek kell lennie arra, hogy a külső követelményekhez alkalmaz­ kodjon. Amellett rendelkeznie kell az in­ gatag sors legyőzéséhez szükséges tetterő­ vel. A gondolkodásmódnak a kortörténeti háttér előtt bekövetkezett áttörése a reformációval végül eléri a keresztény egyházat is és annak szakadásához vezet. Az egyházi visszaélések miatt sürgetővé vált megújulás Martin Luther (1483-1546) személyes hittapasztalatának ereje révén hoz áttörést. L u th e r az emberi természet teljes bűnössé­ géből és romlottságából indul ki, ami miatt az ember nem nyerhet Isten előtt igazolást saját akaratának erőfeszítésével vagy jó munkájá­ val, hanem ezt egyedül az isteni kegyelem (sola gratia) és a hit (solafide) útján nyerheti el. Ezzel elveti a katolikus egyház által igé­ nyelt közvetítő funkciót, mert az egyes ember hitének gyakorlása közben közvetlen, személyes és felelősségteljes kapcsolatban áll Istennel. Csak Isten igéjét a Szentírásban (sola scriptura) ismeri el egyetlen tekintélynek. Az egy­ ház hierarchikus szerkezetének helyére a gyülekezetnek és valamennyi hívő papságá­ nak a gondolata lép. A hitnek egyedül a saját bensőségességében való gyökerezése ahhoz vezet, hogy az ember két önálló világban él: a benső, szellemi és a külső, állami közösségben.

A protestantizm us Jean CALViN-féle (1509-1564), erkölcsi szigorral folytatott k i­ dolgozásának folyam atában, am ely szerint a hivatásban elért é s a gazdasági siker szám ít az egyházi gyülekezetben az isteni kiválasz­ tottság jelén ek , kifejlődik az újkori kapitalis­ ta társadalm akra tipikusan jellem ző munka­

erkölcs.

102 Felvilágosodás

0

1820

1800

1740

-

-

=-íl

--1

-

1700

Locke- -

' Hobbes

1

1680

,

1640 1

---1 -

1600 l

íl 1

1760

Vlco

1740 Leibniz

1720 1700

Spinoza

1680

~rn~íl

1660

1620

1780

Woltt

--

1720

1800

Rousseau

B~:;~,~~qt~eu -

1760

1820

német más nemzetis8gu

Voltaire

Hume

1780

.

angol francl a

1____L_

-

1

~--•-1660

1 1 1 -1

1640

1

:

i i

1620

:

-r-

J

1

1

1

1

1

1

:

1600

1

'-·--:-1-:---!-v -:' --~I

:

1

J

1

:

1

1

1

1

1

1

1

1 1

:„1 Amszterdam 1

).il

1

•

USA

•

1789

1

1

Clermont- / Ferrand • Bordeaux

ill

„

Tours•

felvilágosult absz.olutisták forradalom

fil

alkotmány

sszcíoglaló uckintés: A íclvl hlgosodás

1

'

1

•

1

•

Berlin

Oroszország 11762-961

1

074()-.86)1

1

1

•

Boroszló

:.1848

1 1

1 • Pa'."s

-

1

1

Lipcse 1• Frankfurt 1

1

1 1 1 1

1

1

1

1791

,,

1

,/

"

Genf

Bécs

•

„(17~)

Összefoglaló áttekintés

103

A XVII. és a XVIII. századot mint szellem- A legjelentősebb példa erre N ew ton : Mechanikája (1687) átfogó kvantitatív tertörténeti korszakot felvilágosodásnak ne­ vezik. mészetmagyarázat, amely szigorúan oksá­ A felvilágosodás egyik klasszikus definícióját gi, és nem alkalmaz szükségtelenül hipoté­ ziseket. I. K ant (1783) adja meg: „A felvilágosodás az ember kilábalása Tudományos felfedezések sora esik erre az a maga okozta kiskorúságból. A kiskorú­ időre. Részben a természet legyőzésében tör­ ság az arra való képtelenség, hogy valaki tént előrelépés alapozza meg a haladásba ve­ tett hitet a felvilágosodásban. mások vezetése nélkül gondolkodjék.” A felvilágosodást tehát az ész használata és Társadalmilag a polgárságnak a gazdasági a gondolkodó individuum önálló teljesítmé­ fejlődés által elősegített felemelkedése hatá­ nye határozza meg. A felvilágosodás jellem­ rozza meg a korszakot. A folyamatot a libera­ zője továbbá, hogy eltávolodik a hagyomány­ lizmus kíséri. Gazdaságelméletében a libera­ tól és a tekintélytől, nagyra becsüli a szabad­ lizmus szabad ipart és kereskedelmet kö­ ságot, és az összes kérdés ésszerű megoldásá­ vetel. Jelszava: ra való képességet pozitívan értékeli. „Laissez fairé, laissez passer.” (Engedjétek csinálni, engedjétek haladni.) Ezt az újraalapozást két irányban kísérlik meg: Ehhez járul az egyén jogának filozófiai meg­ 1. A racionalizmus (mindenekelőtt Francia- alapozása az állammal és polgártársaival országban és Németországban): fő képviselői szemben. annak lehetőségét állítják, hogy a valóság Fontos jogi szövegek keletkeznek Angliá­ ban, amelyek e szabadságokat garantálják: építménye a gondolkodás tiszta elveiből meg­ pl. a „Habeas Corpus-akták” (1679) és ismerhető. A világ logikus rendje lehetővé teszi a világ deduktív megragadhatóságát. „A jogok deklarációja” (1689). A minta a matematika módszere, amely né­ A jogfilozófiában fontos eredmény a termé­ szetjog és az emberi jogok újrafogalmazása, hány biztos axiómából következtet. A valóság két (D escartes), egy (S pinoza ) pl. Virginia Bili of Rights (USA 1786): „Min­ vagy sok (L eibniz ) szubsztanciából áll és den ember természeténél fogva szabad... Isten által tökéletesen elrendezett. és veleszületett jogokkal rendelkezik, ne­ 2. Az empirizmus (mindenekelőtt Nagy-Brivezetesen az élethez és a szabadsághoz va­ tanniában, később Franciaországban is, rész­ ló joggal, valamint azzal a lehetőséggel, ben mint materializmus): Fr. B a c o n t ő l (95. old.) H ob b es, L o ck e és B e r k e le y filozófiá­ hogy tulajdont szerezzen és azt megtartsa, boldogságra és biztonságra törekedjen és ján keresztül egészen HuME-ig a megismerés azt elérje.” alapját az (érzéki) tapasztalatban látja. Csak az egyedi tárgyak és jelenségek valóságosak. A felvilágosodás gondolkodása mélyreható Az értelem helyes használata képes ezeket el­ következményekkel járt az állam szervezeté­ rendezni és belőlük induktív következtetése­ re. A filozófia fontos elveket fogalmaz meg: - szerződéselmélet: az uralmat mint a nép és ket levonni. a kormányzat közötti szerződést kell fel­ Ennek az elképzelésnek a hatékonysága mindenekelőtt a természettudomány kiala­ fogni, kulásában nyilvánul meg, de a jog- és ál­ - népszuverenitás: az államhatalom a nép kezében van, lamfilozófiában az egyén kihangsúlyozásá­ ban is. - a hatalom megosztása: a hatalmi visszaélé­ sek kizárása érdekében a hatalmat külön­ A felvilágosodás számos filozófusa más terü­ böző (egymást kölcsönösen) ellenőrző leteken - matematika, fizika, politika vagy szervekre kell felosztani. L ocke és M on diplomácia - jelentős teljesítményeket ért el. tesquieu fogalmazza meg ezt a követelést A hagyománnyal és a tekintéllyel szembeni klasszikus formában, szkepszis - a vallással szemben - kritikus ál­ - annak követelése, hogy mindenki demok­ lásponthoz vezet: ratikusan részt vehessen a hatalomban. az ész vizsgálódással megkísérli önmagából kiirtani a „babonákat” és racionálisabb A megvalósítás különböző módokon törté­ nik. Angliában az alkotmányos monarchiá­ jámborsággal helyettesíteni. A felvilágosodás különösen erős törekvése ban érvényesül (királyság, demokratikus jo­ irányul a vallásos felekezetek közötti toleran­ gokkal, amelyeket alkotmány jellegű szöve­ gek garantálnak). A kontinensen a felv ilá ­ ciára. Tipikus megjelenése a deizmus: Isten a világot tökéletesnek alkotta, ezután gosult abszolutizmus” jön létre a „semmit a nép által, mindent a népért” elv azonban többé nem avatkozik bele. alapján. A matematika alkalmazása és a megfigyelés Franciaországban az 1789-es forradalom kí­ módszere a természettudományban áttörés­ sérli meg az államra és polgárainak jogaira hez vezet. vonatkozó új eszmék megvalósítását.

104 Felvilágosodás

A

Az én-tudat mint a kartéziánus filozófia sarkpontja

B

Descartes istenbizonyítéka

Racionalizmus I./Descartes I. René Descartes (R enatus C artesius) (1569-1650) a hagyományra irányuló szkep­ szist az ész (lat. ratio) magas fo kú tiszteletével kapcsolja össze felvilágosult életművé. A ma­ tematikus D escartes az egzakt természettu­ dományok eredményeit és a matematika módszerét alkalmazza. Filozófiájának to­ vábbi felvilágosult mozzanatai a szubjektum erős hangsúlyozása és a lehető legnagyobb bi­ zonyosságra való törekvés. Az újkori filozó­ fia egyik fő vonulatát alapozza meg a megis­ merő szubjektumhoz való szkeptikus vissza­ húzódással. Módszerének alapjait D escartes az „Érteke­ zés az ész helyes vezetésének módszeréről” című munkájában fejti ki. Eszerint: - minden előítéletet kerülve csak azt kell igaznak elismerni, ami tisztán és világosan felfogható („clare et distincte percipere”), - a problémákat részekre kell bontani, amennyire csak lehetséges, - a legegyszerűbb tárgytól „mintegy fokoza­ tosan” kell a bonyolultabb felé haladni, - a rendszer teljességét felsorolással kell biz­ tosítani. Ezt a matematikától kölcsönvett módszert tetszés szerint kiválasztott tárgy vizsgálatánál lehet alkalmazni. A cél: eljutni az „egyszerű természetekhez” (analitikus módszer): „Ezeknek közvetlen evidenciával beláthatóknak kell lenniük (intuíció).” Az ilyen ismeretből („certe et evidenter cognoscere”) kell a következtethető tételeket dedukálni, azaz levezetni. A descartes-i filozófia tulajdonképpeni kiin­ dulópontja a kételkedés: D escartes , módszerének megfelelően, olyan támpontot keres, amely nem vonha­ tó kétségbe. Ebből kiindulva kíván azután kényszerű kö­ vetkeztetésekkel bonyolultabb, de vitathatat­ lan igazságokhoz jutni. A hat „Meditationes de prima philosophia” közül az elsőben D escartes „saját összes vé­ leményének megdöntését” tűzi ki célul. Gondolkodásának egész fundamentumát alá­ ássa és nemcsak az érzéki észlelésben kétel­ kedik, hanem az emlékezet teljesítményében és végül a Iegevidensebb dolgokban is: „Nem lehet még az is, hogy tévedek, vala­ hányszor a kettőt és a hármat összeadom?” Hiszen lehet, hogy az Isten avagy egy gonosz és fondorlatos szellem, a „genius malignus” az embert mindenben félre akarja vezetni. D escartes végül a kételkedés során beleüt­ közik a legevidensebbe és a kétségbevonha­ tatlanba: az öntudatba. Az ént még a kétel­ kedésben is előfeltételezni kell. „Azt figyeltem meg, hogy mialatt úgy akar­ nék gondolkodni, hogy minden hamis le­ gyen, mégis szükségszerűen nekem, aki azt gondolta, valaminek lennem kell és mivel

105

észrevettem, hogy az az igazság, hogy gon­ dolkodom, tehát vagyok, oly szilárd és biz­ tos, hogy... a szkeptikusok sem képesek megcáfolni, így el tudom fogadni ezt az igazságot az általam keresett filozófia első elvének.” A szubjektum öntudata tehát az a fundamen­ tum, amelyre D escartes a filozófia összes további részét - egyöntetűen - fel akarja épí­ teni. Ez az É n azonban az öntudat bizonyosságá­ nak foglya maradna, ha a k ételk ed és által szétrom bolt viszonyt a külvilághoz nem állí­ taná helyre. DESCARTES-nak e z az istenbizo­ nyíték által m egd ön th etetlen n é váló ítéletek k eretéb en sikerül. Itt saját tudatának k ép ze­ teib ő l (id ea) indul ki és ezzel k özvetve C a n terbury -i A nselm on tológiai érvéh ez (73. o ld .) csatlakozik. Az eszm ék vagy m agából a tudatból vagy a külvilágból szárm aznak, vagy egy fensőbb instancia ü ltette azokat a tudatba:

Isten eszméjénél a külvilág elesik, mert a külvilág egyáltalán nem képes tiszta kép­ zeteket nyújtani. Önmagából kiindulva sem képes a tudat az Isten eszméjéhez eljutni: „Bár rendelkezem a szubsztancia képzeté­ vel, hiszen magam is szubsztancia vagyok, ez azonban nem lehet a végtelen szubsztan­ cia képzete, mivel magam véges vagyok. Ilyen képzet csak valóban végtelen szubsz­ tanciából keletkezhet.” Ezt az az érv támasztja alá, hogy az ok min­ dig több léttartalmat rejt magában, mint az okozat: Ezért nem lehet az ontológiailag alacso­ nyabb eszme oka a magasabbnak, az isteni szubsztanciának. Az Isten eszméje „idea innata”, azaz velünkszületett eszme. Az ilyen eszmék fogalmát egyrészt az a pszichogenetikai közelítés fejti ki, amely szerint az ilyen képzeteket Isten ül­ tette a lélekbe. Másrészt ezeket D escartes egyáltalában a legbiztosabb képzeteknek mi­ nősíti: ezek az egységes eszmék a külvilágtól függetlenül találhatók a tudatban. így a leg­ nagyobb világosság és D escartes szerint a legmagasabb fokú bizonyosság illeti meg őket. Isten eszméje továbbá nemcsak az ab­ szolút szubsztanciális és az aktuálisan végte­ len tulajdonságát foglalja magában. Az igazság még inkább hozzátartozik az „ens perfectissimum”-hoz, a beteljesült léthez: A hazugság és a csalás a hiányból szár­ mazik. Ezért a „genius malignus" hipotézise is össze­ omlik: Isten igazsága garantálja a világ és a rá vo­ natkozó ismeretek helyességét. Különösen a közvetlen evidencia, a természe­ tesfény nyeri innen végső indokát.

106

Felvilágosodás

A

Descartes dualizmusa

B

Akarat, ítélet és tévedés

C

Az okkazionalizmus

Racionalizmus II./Descartes II.

107

A testek olyan természeti törvények hatása D escartes megvizsgálja az Ént, ami a kétely­ alatt állnak, mint a nyomás és lökés mecha­ ből számára megmarad és rés cogitansként, nikus törvényei. azaz gondolkodó dologként jellemzi. Ebben egybeesik „a szellem, illetve a lélek, illetve az A szellem azonban szabad. E szabadság leg­ értelem, illetve az ész”. A rés cogitans ennél­ alacsonyabb formája a közömbösségből szár­ mazó, önkényes ítélkezés: fogva olyan dolog, a korlátlan akarat az ész képzeteitől füg­ „am ely k ételk ed ik , b elá t, ig en ei, tagad, getlenül hozza meg döntéseit. akar, n em akar, am ely képszerűen is e l­ Ha ezt olyan tárgyakra vonatkoztatja, ame­ képzel és ére z ” . Ellenpárja a rés extensa, amely a külső testi lyeket az ész még nem értett meg egészen, világra vonatkozik. A kiterjedés (lat. exten- akkor abból tévedés keletkezik. Ezt kivéden­ sa=kiterjedt) és a mozgás, továbbá az alak, dő, nem elégséges ismeret esetén tartózkodni a nagyság, a számosság, a hely és az idő hatá­ kell az ítélettől. rozza meg - többek között - ezeket a külső D escartes magasabbra értékeli azt a szabad­ dolgokat. Ezek a testek elsődleges tulajdon­ ságot, amely egy evidens ítélet helyesléséből ságai. Ezek továbbá racionálisak, mert meny- adódik: nyiségileg és matematikailag megragadha­ „Ha mindig tisztán látnám, mi az igaz és a jó, akkor sohasem ingadoznék abban, tók. hogy hogyan ítélkezzem és mit válasszak, D émokritosz felfogásához hasonlóan (33. o ld .) elválasztja egym ástól az elsődleges és akkor teljesen szabad lehetnék, de soha­ sem közömbös.” másodlagos tulajdonságokat. A csak elk ép ­ zelt tulajdonságok m ásodlagosak, töb bek k ö ­ zött a szín, a szag, az íz, am elyek minőségi tu­ lajdonságok. A m in őségek érzéki felfogása elképzelés (im aginatio) m arad, ezzel szem ben a m atem atikai-m ennyiségi az igazi (értelm i) megismerés (in tellectio ).

Az érzéki észlelés csak szubjektív és homá­ lyos benyomásokat közvetít számunkra a kül­ világról, tehát nem a természet valóságos ké­ pét nyújtja. Csak a dolgok elsődleges tulaj­ donságairól képes az értelem biztos, fizikai jellegű kijelentéseket tenni. A csak szubjek­ tív érzékelésre, mint pl. a szín, az érvényes, . .hogy a tárgyakon érzékelünk valamit, amelyről nem tudjuk, micsoda, ami azon­ ban bennünk meghatározott érzést vált ki, amelyet a szín érzékelésének nevezünk.” Az a döntő szerep, amelyet D escartes az észnek (lat. ratio) tulajdonít, indokolja azt a „racionalizmus” elnevezést, amit filozófiája és az őt követő filozófia visel.

D escartes antropológiájában is érvényesül

a testi és a szellemi szubsztancia dualizmusa: Az ember mind a két világból részesedik. D escartes a kettő harmóniáját az emberben az életszellemek tana segítségével akarja meg­ őrizni. Ezek biztosítják az átm enetet a testi­ ségből a szellembe és megfordítva. Az agyi tobozmirigyben vezetik át a szelle­ mibe az idegpályák fizikai impulzusait. D escartes ezzel az emberben az egyesült két

szubsztancia szigorú párhuzamosságát posztulálja. Egy meghatározott testi állapotnak meg kell hogy feleljen egy lelkiállapot. Na­ gyon valószínű, hogy a szellemben lévő reflex egyben a leghasznosabb is a test számára. Szomjúság érzésénél pl. nagy valószínűség­ gel jó dolog inni. A rendszer hasznosságának garanciája a jósá­ gos Isten konstrukciója.

DESCARTES-nak abból a k ö v etelm én y éb ő l, hogy csak világos és evidens leh et csak igaz, D escartes test-lélek problémájából indul ki következik: az okkazionalisták filozófiai iskolája. Kép­ igaz csak a logikailag é s racionálisan meg­ viselői mindenekelőtt A. G eulincx értett leh et. (1624-1669) és N. M alebranche (1638-

Ennélfogva tehát az igazság egyetlen garan­ ciája az értelmi tevékenység. A k ét szubsztancia tanában - rés cogitans és a rés extensa - éles dualizmus fejező d ik ki: A kiterjedt testek és a tiszta gondolkodás két egymástól teljesen elvált birodalma lé­ tezik a világban a nem teremtett és kitelje­ sedett isteni léten kívül. „Úgyhogy a test és lélek mivoltát nemcsak egymástól külön­ bözőnek, hanem bizonyos tekintetben el­ lentétesnek ismerem meg.”

1715) - azt állítják, hogy a szellem és a test - mint kettéválasztott szubsztanciák - egyesí­ tése csak Isten beavatkozásával történhet meg: Isten gondoskodik arról, hogy a testi és a szellemi folyamatok a megfelelő alkalom­ mal (lat. occasio) párhuzamosan fussanak; a szellemet mintegy informálja az egyide­ jűleg végbemenő fizikai eseményről.

J. O. de L amettrie (1709-1751) elmélete is kartéziánus gondolatokon alapul: A fizikai világ ellélektelenítése, amelyet a fel­ D escartes az állatot bonyolult gépnek virágzó természettudomány eredményezett, tartja, amelytől az ember csak szelleme ál­ megfelel a szellemi és az anyagi világ dualiz­ tal különbözik. L amettrie ezt a különbsé­ musának: get elveti és az embert is gépnek tartja.

108

Felvilágosodás meghatározások

alaptételek

tantételek

19. tantétel: Isten avagy attribútumai örökkévalók magyarázat

bizonyíték

A

A geometriai módszerhez (Példa: „Etika” 1. 19) egyetlen szubsztancia (Isten)

végtelen sok a ttrib ú tu m

moduszok

moduszok

h atároUság

határo/tsái

tudat

B

A szubsztancia, az attribútumok és a moduszok

Racionalizmus IIL/Spinoza I. Baruch (B enedictus ) de Spinoza (16321677) egyesek szemében Istentől ihletett, vi­ lágos, mély filozófus, míg mások szemében istentelen, homályos panteista gondolkodó­ nak számít. S pinoza munkásságához illik a „tan” kife­ jezés, mert letisztult, fenséges nyugalmat sugároz magából. A „Traktátus az értelem megjavításáról” (1677) egyfajta propedeutikának számít az etikához és tanainak módszertani előkészíté­ sét szolgálta. Fő művét, az „Etikát” (1677) geometriai módszerrel (lat. „more geometrico demonstrata”) fejtette ki, első írásához, az „A descartes-i filozófia alapelvei”-hez (1663) hasonlatosan. Minden fejezet definíciókból, axiómákból, tan tételekből áll, bizonyításokkal, követ­ keztető és segédtételekkel, megjegyzések­ kel és posztulátumokkal. (A ábra) A matematikai rend nem a külső formát szol­ gálja (mint ahogyan a középkori (Summá”ban vagy W itt g e n s t e in „Tractatus logicophilosophicus”-ában sem). Azt juttatja kife­ jezésre, hogy a filozófiában is, akárcsak a matematikában, a legfőbb elvekből minden más tétel leve­ zethető. S pinoza azt akarja megmutatni, hogy ez a ki­ fejtési forma más, magasabb igazságnormát igényel, mint amelyik általánosan érvényben van: Ez a kifejtési forma felhagy az emberi célra irányuló kérdezősködésével. Mert semmi más nem járult hozzá jobban az ember megszállottságához, mint a cél jellegű gondolkodás, amely szerint a természetben mindent csak az ember szá­ mára hasznosnak az eszközeként lehet te­ kinteni. Az „Etikát” 5 fejezetre osztja fel, amelyek „Istenről” , „A szellem eredetéről és termé­ szetéről”, „A szenvedélyekről”, „Az emberi szabadságról” és „Az emberi szabadság és az ész hatalmáról” szólnak. Az ember helyett Istennel kell kezdeni, ami azt jelenti, hogy ha az Istenről alkotott elképzelés hamis, akkor az emberkép sem lehet helyes. „Istent” a definíciókban mint szubsztanciát ábrázolja. A szubsztanciát úgy határozza meg, mint „azt, aminek fogalma nem szorul egy má­ sik dolog fogalmára, hogy abból legyen megalkotva”. A szubsztanciát az attribútumok mint tulaj­ donságok alkotják, amelyeket az értelem mint lényegeseket ragad meg. Sp inoza a szubsztancia állapotait modusoknak nevezi. A végest akként definiálja S p in o za , ami ha­ sonló természetű másik által korlátozott. „Pl. egy testet végesnek nevezünk, mert

109

mindig hozzágondolhatunk egy nagyob­ bat ... Azonban a gondolat egyetlen testet sem korlátoz (mert nem azonos a term é­ szetük).” Isten ezzel szemben abszolút végtelen létező, amely semmiféle (korlátozó) tagadást nem foglal magában, tehát végtelen sok attribú­ tumból áll. Sp in oza ebből azt vezeti le, hogy Isten szükségszerűen létezik, ő az egyetlen szubsztancia és ennélfogva oszthatatlan. A kiterjedt és a gondolkodó dolgok ennél­ fogva vagy Isten attribútumai vagy Isten attribútumainak állapotai. Sp in oza tehát először azt határozza meg, hogy ki a végtelen szubsztancia és azután azt, hogy kik a véges moduszok (a világ és az em­ ber). A különbséget más fogalmakkal is ki le­ het fejezni, mint a szubsztancia és az akcidencia különbségét: natura naturans és natura naturata; a teremtő természet nem azonos a teremtett természettel. De: „Minden, ami van, Istenben van és semmi sem létezhet és nem fogható fel Isten nélkül.” Arra a kérdésre, hogy vajon ez nem panteizmus-e, S pinoza többek között a következő­ képpen válaszol: „Ha léteznek emberek, akik úgy vélik, hogy Isten és a természet (amelyen töme­ get vagy testi anyagot értenek) egy és ugyanaz, akkor teljes mértékben té­ vednek.” Az „Isten avagy a természet (is)” azonossága (Deus sive natura) azt jelenti: Isten a teremtő természet (naturans) és minden, ami létezik, általa lett (naturata) és általa lesz létében megtartva. Ezáltal minden megismerésnek is Isten attri­ bútumait vagy moduszait kell megértenie „és semmi mást” . A valóság első és utolsó okának kifejtése után az ember metafizikája következik. Spi­ n o z a alaptézise, hogy a kiterjedés és a gon­ dolkodás az egyetlen szubsztancia attribútu­ mai, amelyet képesek vagyunk felfogni. E b­ ből következik: „Az eszmék rendje és kapcsolódása ugyan­ az, mint a dolgok rendje és kapcsolódása.” A dolgok és eszmék valósága S p in o za szerint csak akkor létezik, ha azokat az Isten attribú­ tumai magukba foglalják. A testek általáno­ san Isten moduszai a kiterjedés attribútuma alatt, az eszmék pedig a tudat attribútuma alatt. „A gondolkodó szubsztancia és a kiter­ jedt szubsztancia egy és ugyanaz a szubsztan­ cia, amelyet majd az egyik, majd a másik att­ ribútumban fogunk fel.” Az ember tekintetében a test és a szellem vi­ szonyát párhuzamosságként fogja fel: ezek egy individuum két „aspektusát” alkot­ ják.

Racionalizmus IV./Spinoza II.

110 Felvilágosodás S pinoza ismeretelmélete szerint az emberi

szellem eszméi akkor adekvátak és igazak, ha Istenre vonatkoznak. Minden igaz eszme Is­ tenben van, mivel az eszmék Isten gondolko­ dó attribútumának moduszai. Az igaz eszmék tiszták és világosak. Igazságuk bizonyosságát is magukban foglalják, mivel az igazságnak megvan a saját mércéje és nincs semmiféle más kritériuma önmagán kívül (veritas nor­ ma sui et faisi est). „Az eszme adekvátsága tartalmazza... a reálisan létező dolgokra való vonatko­ zást ... az Istenben lévő eszmék által köz­ vetítetten ... Csak amennyiben gondol­ kodásunk alapjában Isten gondolkodása, lehetnek az eszméink adekvátak.” (W. R öd ) S pinoza a megismerés három módját külön­ bözteti meg: - az érzéki, amely affekciók által keletkezik és amely zavaros és rendezetlen nemfogal­ makat hozhat létre, - a racionális, amely közös fogalmakból kö­ vetkeztetve operál, - az intuitív, amely „sub spécié aeternitatis”, azaz az abszolutumra vonatkoztatva ismer meg. Csak az első megismerési mód lehet tévedé­ sek forrása.

vágyakozás

tökéletességre törekszik

szomorú ság

öröm csökkenő

növekvő

külső okokkal szeretet

gyűlölet biztos kételkedés

bizonytalan

biztonság

véletlen

félelem

B

vonzalom

Az affektusok elmélete

ellenszenv

remeny

Az Etika harmadik részében az affektusokkal foglalkozik, amelyeket S pinoza „a szenvedé­ lyek mechanikájának” egy fajtájaként áb­ rázol: „mintha vonalakról, felületekről és testek­ ről volna szó”. „Ordine geometrico demonstrata” itt azt je­ lenti: az emberi cselekvéseket általános törvé­ nyek kapcsolják össze egymással. Ezzel kapcsolatosan az első és legfőbb elv így hangzik: „Minden dolog - amennyire rajta múlik arra törekszik, hogy létében fennmarad­ hasson (conatus sese conservandi).” S pinoza 3 alapaffektust tételez fel: a vágyat, amely az (önfenntartó) ösztön önmaga tudatával együtt, továbbá az örö­ m öt és a szomorúságot. A többit ezekből az alapaffektusokból vezeti le, pl. így definiálja: „A szeretet az az öröm, amelyet egy külső ok eszméje kísér.”

111

ségszerűség belátása. Az ész a maga adekvát megismerésének mértékében szabadul meg az affektusoktól, amelyek a tökéletesedéstől elválasztják. Az ember mindent mint Istenben szükségsze­ rűen megalapozottat ismer meg és akkor vá­ lik szabaddá, ha beletörődik a világ Isten ál­ tal meghatározott folyamatába. A legnagyobb aktivitás tehát a helyes megis­ merésében áll, amelynek legmagasabb for­ mája Isten ismerete. Az igaz vallásosság az Isten szeretetében áll (amor Dei intellectualis). S pinoza alkalom jellegű írásai közé tartozik

a „Teológiai-politikai értekezés” (1670). Be­ vont ebbe egy korai védekező írást is, amely­ ben az ateizmus vádja ellen fordul. Az írás fő célja a filozófia elválasztása a teológiától. S pinoza ezt módszertanilag viszi keresztül, amennyiben alaptételek sorát alkalmazza a Biblia magyarázatára és ezzel megalapozza a modern bibliakritikát, módszertani, törté­ nelmi és filológiai értelemben. Ezt nem mint teológiai exegézist (szöveg­ magyarázatot) hajtja végre, hanem mint egy világtörténelmileg jelentős konkrét szövegen gyakorolt filozófiai kritikát. A bevezetés előkészíti az állam természetjogi ábrázolását. Ezzel az a szándéka, hogy meg­ védje „a filozofálás szabadságát és annak kimon­ dását, amit az ember gondol”. Ez egyrészt a teológiától való elhatárolódás­ ban történik meg, másrészt az államhatalom­ hoz intézett követelésben, hogy a belső békét a gondolkodás teljes szabadságának garantá­ lásával biztosítsák. „Az emberek többnyire úgy vannak megal­ kotva, hogy semmit sem viselnek el nehe­ zebben, mint azt, hogy olyan nézeteket, amelyeket ők igazaknak tartanak, bűnnek bélyegezzenek és gonosztettül róják fel ne­ kik azt, ami őket az Isten iránt való jám ­ borságra és az emberek iránt való szeretetre indítja. Ennek az a következménye, hogy megutálják a törvényeket és minden­ re merészkednek a hatósággal szemben, s hogy szemükben nem gyalázat, hanem a legtiszteletreméltóbb dolog lázadásokat szítani emiatt, s minden lehető gonosztet­ tet megkísérelni.” „Az államban mindig csak szerencsétlen kimenetelű lehet az a kí­ sérlet, amely az embereket, noha különbö­ ző és ellentétes nézetűek, arra akarja szorí­ tani, hogy csupán a legfőbb hatóságok előírása szerint beszéljenek.”

Etikailag az affektusok igazi természetének megismerése annak lehetőségét kutatja, ho­ gyan lehet állhatatos és tökéletes életet foly­ tatni. S pinoza jónak vagy rossznak azt tartja, ami S pinoza filozófiájában jelentős az élet és a ta­ a „hatalmat” , azaz az ember valóságát előse­ nok impozáns egybeesése, azaz gíti, illetve akadályozza. Az igaz szabadság életvezetésének feltétlen igazságossága fe­ nem más, mint a megváltoztathatatlan szük­ di tanítása gondolatainak tisztaságát.

Racionalizmus IV ./Spinoza II. SPINOZA ismeretelmélete szerint az emberi szellem eszméi akkor adekvátak és igazak , ha Istenre vonatkoznak. Minden igaz eszme Istenben van, mivel az eszmék Isten gondolkodó attribútumának moduszai. Az igaz eszmék tiszták és világosak. Igazságuk bizonyosságát is magukban foglalják, mivel az igazságnak megvan a saját mércéje és nincs semmiféle más kritériuma önmagán kívül (veritas norma sui et falsi est). „Az eszme adekvátsága tartalmazza . . . a reálisan létező dolgokra való vonatkozást ... az Istenben lévő eszmék által közvetítetten. . . Csak amennyiben goridolkodásunk alapjában Isten gondolkodása, lehetnek az eszméink adekvátak." (W. Röo) SPINOZA a megismerés három módját különbözteti meg: - az érzéki, amely affekciók által keletkezik és amely zavaros és rendezetlen nemfogalmakat hozhat létre , - a racionális, amely közös fogalmakból következtetve operál , - az intuitív, amely „sub specie aeternitatis", azaz az abszolutumra vonatkoztatva ismer meg. Csak az első megismerési mód lehet tévedések forrása .

Az Etika harmadik részében az affektusokkal foglalkozik , amelyeket SPINOZA „a szenvedélye'k mechanikájának" egy fajtájaként ábrázol: „mintha vonalakról , felületekről és testekről volna szó" . „Ordine geometrico demonstrata" itt azt jelenti: az emberi cselekvéseket általános törvények kapcsolják össze egymással. Ezzel kapcsolatosan az első és legfőbb elv így hangzik: „Minden dolog - amennyire rajta múlik arra törekszik , hogy létében fennmaradhasson (conatus sese conservandi)." SPINOZA 3 alapaffektust tételez fel: a vágyat, amely az (önfenntartó) ösztön önmaga tudatával együtt, továbbá az örömöt és a szomorúságot. A többit ezekből az alapaffektusokból vezeti le, pl. így definiálja: „A szeretet az az öröm, amelyet egy külső ok eszméje kísér. "

111

ségszerűség belátása .. Az ész a maga adekvát megismerésének mértékében szabadul meg az affektusoktól , amelyek a tökéletesedéstől elválasztják. Az ember mindent mint Istenben szükségszerűen megalapozottat ismer meg és akkor válik szabaddá, ha beletörődik a világ Isten által meghatározott folyamatába. A legnagyobb aktivitás tehát a helyes megismerésében ~Jl , amelynek legmagasabb formája Isten ismerete. Az igaz vallásosság az Isten szeretetében áll (amor Dei intellectualis).

SPINOZA

alkalom

jellegű

írásai közé tartozik

a „Teológiai-politikai értekezés" (1670) . Be-

vont ebbe egy korai védekező írást is , amelyben az ateizmus vádja ellen fordul. Az írás fő célja a filozófia elválasztása a teológiától. SPINOZA ezt módszertanilag viszi keresztül , amennyiben alaptételek sorát alkalmazza a Biblia magyarázatára és ezzel megalapozza a modern bibliakritikát , módszertani , történelmi és filológiai értelemben. Ezt nem mint teológiai exegézist (szövegmagyarázatot) hajtja végre , hanem mint egy világtörténelmileg jelentős konkrét szövegen gyakorolt filozófiai kritikát. A bevezetés előkészíti az állam természetjogi ábrázolását. Ezzel az a szándéka, hogy megvédje „a filozofálás szabadságát és annak kimondását, amit az ember gondol" . Ez egyrészt a teológiától való elhatárolódásban történik meg, másrészt az államhatalomhoz intézett követelésben , hogy a bel s ő békét a gondolkodás teljes szabadságának garantálásával biztosítsák. „Az emberek többnyire úgy vannak megalkotva , hogy semmit sem viselnek el nehezebben , mint azt , hogy olyan nézeteket, amelyeket ők igazaknak tartanak, bűnnek bélyegezzenek és gonosztettül rój ák fel nekik azt , ami ők e t az Isten iránt való jámborságra és az emberek iránt való szeretetre indítja. Ennek az a következménye , hogy megutálják a törvényeket és mindenre merészkednek a hatósággal szemben , s hogy szemükben nem gyalázat , hanem a legtiszteletreméltóbb dolog lázadásokat szítani emiatt, s minden lehető gonosztettet megkísérelni." „Az államban mindig csak szerencsétlen kimenetelű lehet az a kísérlet, amely az embereket , noha különböző és ellentétes nézetűek, arra akarja szorítani , hogy csupán a legfőbb hatóságok előírása szerint beszéljenek ."

Etikailag az affektusok igazi természetének megismerése annak lehetőségét kutatja, hogyan lehet állhatatos és tökéletes életet folytatni . SPINOZA jónak vagy rossznak azt tartja, ami SPINOZA filozófiájában jelentős az élet és a taa „hatalmat" , azaz az ember valóságát előse­ nok impozáns egybeesése , azaz gíti , illetve akadályozza. Az igaz szabadság életvezetésének feltétlen igazságossága fenem más, mint a megváltoztathatatlan szükdi tanítása gondolatainak tisztaságát.

112

Felvilágosodás

konnexió (kapcsolat)

„Deus ex machina"

prestabilizált harmónia

D

Az órahasonlat

Racionalizmus V./Leibniz I. Gottried Wilhelm Leibniz (1646-1716) - uni­ verzális tudós: diplomata, jogász, történész, matematikus, fizikus és filozófus volt egyszemélyben. N agy F rigyes szerint „önmagában egy akadémia”. A logikában a kalkulus gondolata miatt a mo­ dern logika ősatyjának számít: A lehető legegyszerűbb általános eszmék­ nek egyetemes szimbólumokban kell kife­ jeződniük, amelyek azután értelmi szavak­ ká kapcsolódnak össze. További szabályok hivatottak lehetővé tenni ilyen kifejezések öszekapcsolását a matema­ tikai számtani szabályok mintájára. A cél az, hogy a jövőbeni „számítási hi­ bák” tévedései megszűnjenek, azaz a vitás kérdések számítás alapján tisztázódjanak. L eib n iz filozófiájának magva metafizikai problémák megoldása a monászok fogalmá­ nak segítségével. A szubsztancia nem lehet kiterjedt (ellentétben D e s c a r te s „rés extensa”-jával; 107. old.), mert különben osztható lenne. Ezért a szubsztancia kritériuma annak hatása, ereje. Az ilyen „erőpontokat” nevezi L eib n iz monászoknak. „A monászok tehát a természet igazi atom­ jai, egyszóval, a dolgok elemei.” Ezeknek az elemi szubsztanciáknak a követ­ kező ismertetőjegyei vannak: - nincs alakjuk, mert ez oszthatóságot impli­ kálna, - mint szubsztanciák nem előállíthatok és nem semmisíthetők meg, - individuálisak: egyetlen monász sem azo­ nos egy másikkal, - mint önálló lényegek „ablaktalanok”. Egyetlen szubsztancia vagy meghatározás sem hathat rájuk, kifelé vagy befelé. Mégis állandó belső változásban vannak: a tökéletesség felé irányuló belső hajtóerő, ún. vágy (fr. appétitions) okozza a folytonos átmenetet az egyik állapotból a másikba. Ezeket az állapotokat nevezi L eib n iz „per­ cepcióknak” . Ezek az „információk” és azok „programja” határozzák meg az egyes moná­ szok viszonyát a világ összes többi monászához, mint olyan pont, amelyben végtelen sok szög találkozik. Mivelhogy a monász ablaktalan és mégis kap­ csolatban áll az összes többi monásszal, így azt kell feltételezni, „hogy minden monász élő, belső tevékenységre képes tükör, amely az univerzumot a saját nézőpontjából ábrá­ zolja” . Ebből következik, hogy minden monász is­ meri bármely másik monász állapotát. De nincs ennek tudatában, ugyanis L eib n iz kü­ lönbséget tesz a percepció különböző fokai között (B ábra): - az egyszerű, ún. „csupasz monász” tartal­ mazza ugyan az összes információt a többi monász állapotairól, ennek azonban nincs tudatában,

113

- különbözik ettől az appercepció, amely esetében a percepciót ezen állapot tudata kíséri. Ebből olyan folyamatosság következik, amely az anyagtól az állati lelken keresztül egészen az ember reflexív szelleméig nyú­ lik. L eibniz ezért az állatok - tapasztalaton nyug­ vó - korlátozott teljesítményéről beszél, aho­ gyan az embernél is feltételezi a tudattalant: „petites (kicsi) perceptions” . L eibniz az összes monász összjátékát az ere­ dendő elrendezésből (harmónia praestabilita) magyarázza. A monászok kötelékekbe, „aggregátumokba” tömörülnek. Ennek min­ tája az organizmus: A „központi monász” végtelen sok másik­ kal veszi magát körül és mint azok entelechiája tevékenykedik. Általánosságban továbbá minden monász kapcsolatban áll minden másikkal. Mivel a monászoknak nincs ablakuk, de mindegyik mindegyikkel együtt tevékenykedik, így a vi­ lágot Istennek úgy kell elrendeznie, hogy az összes monász perspektivikus állapota megfe­ leljen egymásnak. L eibniz legismertebb pél­ dája az óráké, amikor is az előre elrendezett harmóniát a test és a lélek viszonyára alkal­ mazza (D ábra): Két óra szinkronizálása megvalósítható utólagos összeköttetéssel, vagy újra és újra ismétlődő egymáshoz állítással, vagy áten­ gedhető egy tökéletesen beállított öntörvényűségnek. L eibniznél csak az utóbbi jö­ het számításba. A z előre elren dezett harm ónia nem csak a DESCARTES-ot k övetően vitatott test-lélek problém át oldja m eg. E z v é g ső soron L eib ­ niz rendszerének m agva. Isten k ezd ettől fo g ­ va olyannak terem tett m inden m on ászt, hogy összhangban álljanak egym ással:

„A percepciók sorrendjét az egyes monászokban, mintegy a programjukat, öröktől fogva Isten állapította meg. Az ember azt mondhatná manapság, hogy minden mo­ nászt az Isten programoz be.” (R. S pecht ) A megismerést tekintve L eibniz rendszere kizárja a tiszta empíriát mint a megismerés forrását. Ahhoz az empirista formulához, amely szerint semmi sincs az értelemben, ami korábban ne lett volna meg az érzékekben, L eibniz hozzáfűzi: kivéve magát az értelmet, azaz a velünkszületett eszméket és megisme­ rési struktúrákat. Az egymást követő tapasztalati adatok puszta felsorolásából csak valószínű eredmények adódnak, míg az értelmen alapuló megisme­ rés világos és helyes ismereteket eredmé­ nyez. L eib n iz megkülönbözteti az észigazsá­ gokat, amelyek szükségszernek és ellentétük lehetetlen, a tényigazságoktól, amelyek csak véletlenek és ellentétük lehetséges.

114 Felvilágosodás

Is te n i m o n á s z

„választás'

.egyeduralkodó'

az elegseges alap elve

építész"

a szabad­ ságból származó erkölcsi

_a_ke3y_elemJ?irodalma_ a természet birodalma

a haszonhoz kapcsolódó fizikai rossz a teremtettségből származó metafizikai rossz

az összes világok legjobbika: a legnagyobb rend és egyben a legnagyobb sokféleség

Isten és világ Leibniz felfogásában

Racionalizmus VI./Leibniz II.; Wolff 115 Az értelmi és tényigazságokkal analóg mó­ don L eib n iz két birodalomból indul ki: a cél­ okokból (= a lelkek világa) és a ható-okokból ( = testek világa), amelyek harmonikusan összekapcsolódnak. A természet birodalma ugyancsak harmonizál a kegyelem birodalmával, vagyis az isteni irá­ nyítás alatt álló szellemi és erkölcsi lények közösségével. Isten mindenható, mint az előre elrendezett harmónia megteremtője, de a szellemeket különösen szoros kapcsolat fűzi hozzá, mivel tudatosan részesednek Isten nagyságából és jóságából: képesek az univerzum rendszerét megis­ merni és részben utánozni is. L eibniz ezzel elismeri, hogy „Isten az univerzum gépezetének építője é s . .. a szellemek istenállamának egyed­ uralkodója.” Isten létezése továbbá az elégséges alap elve következményének bizonyul, amelyet Leib­ n iz a kizárt ellentmondás elve mellett minden részmegismerés alapjának nevez. Azt állítja, „hogy egyetlen tény sem lehet igaz és léte­ ző, és egyetlen kijelentés sem helyes anél­ kül, hogy ne lenne elégséges alapja annak, hogy miért van így és nem másképp, bár ezek az okok a legtöbb esetben számunkra nem ismertek”. Az utolsó elégséges alapnak Istennek kell lennie: Ebből következtet L eibniz továbbá arra, hogy csak egyetlen isteni szubsztancia létezik és ez egyben tökéletes. Végtelen sok világ lehetséges, amelyek töké­ letességük fokozata szerint jöhetnek létre. Mégis a legjobb elve szerint Isten csak az egyedül létező, tehát az összes lehetséges kö­ zül a legjobb világot teremtette meg. Ez a vi­ lág a többihez képest a belső megfelelés leg­ magasabb fokát mutatja fel: „Ezáltal nyerjük a lehető legnagyobb sok­ féleséget, amely kéz a kézben halad a lehe­ tőség szerinti legnagyobb renddel, ami azt jelenti, hogy annyi tökéletességet kapunk, amennyi csak lehetséges.”

badság következménye és a keresztény megváltás alapja. Isten ezeket a rosszakat nem akarta, hanem megengedte létezésüket, de a jó messze felül­ múlja őket. Christian Wolff (1679-1754) érdeme, hogy német nyelvű írásaival („Vernünftige Gedancken v o n ...”) lényegesen hozzájárult a német filozófiai nyelv kialakításához. Rendszere a leibnizi gondolatok átalakítása és továbbfejlesztése, úgyhogy „L eibniz WoLFF-féle filozófiáról beszélhetünk. W olff tanítványai ezt a filozófiát a német felvilágo­ sodás leghatékonyabb tanításává tették. W olff a filozófiát úgy definiálja, mint „minden lehetséges dolog tudományát, ahogyan és amiért azok lehetségesek”. A filozófia mint rendszer jelenik meg, amely­ nek alapját az ontológia képezi. Elveit - a leibnizi filozófiához hasonlóan - az elég­ séges alap és a kizárt ellentmondás elve al­ kotja, csak W olff az előzőt az utóbbira veze­ ti vissza. Az ontológia mint „első elméleti észtudomány” feladata a tárgyak lehetőségének ellentmondás nél­ küli megokolása és rendjük magyarázata. A speciális metafizika - mint teológia, pszi­ chológia és kozmológia - „Istent, a lelket és a világot” kutatja. Az etikában W o l f f megfogalmazza a termé­ szet tökéletességéből következő törvényt: „Tedd azt, ami téged és állapotodat tökéle­ tesebbé tesz és hagyd abba azt, ami téged és állapotodat tökéletlenebbé tesz.” A politika legm agasabb céljának W olff az általános jó lé te t nevezi.

A német alakjai:

felvilágosodás

további

fontos

- S á m u e l R eim arus (1694-1768) a kinyilat­

koztatáson alapuló vallást viszonylagossá teszi egy deista észvallás javára: Isten egyetlen csodája az értelmes teremtés. A bibliai csodák az apostolok kitalálására vezethetők vissza. A természetes vallás ga­ rantálja a boldogságot. - A történetfilozófia keretében G o t t h o ld E phraim L e ssin g (1729-1781) analógiát lát a nevelés és a kinyilatkoztatás között: A „Teodicea” (1710) kulcskérdése: hogyan „Ami az egyes embernél a nevelés, az az létezik mégis a rossz a lehető legjobb világ­ ban. Ez a mű tartalmazza Isten igazolását emberi nemnél kinyilatkoztatás.” A kinyilatkoztatás eredetileg Isten „elemi a rossz tekintetében. L eib n iz a rossz 3 fajtá­ ját különbözteti meg: iskolai tankönyve” az emberek számára, amelyet most az ész megvilágít. A vallási - a metafizikai rossz: ez a teremtettségből dogmatizmus kritikáját L essing összeköti származik; minden teremtmény tökéletlen, m ert különben teremtőjéhez hasonlóan is­ a vallási toleranciával és a természetes val­ lással. teni lenne, - a fizikai rosszat (pl. fájdalom, szenvedés) - M oses M end elssohn (1729-1786) síkraszáll a zsidóság emancipációjáért: saját funkciója igazolja; ez lehet hasznos „Jeruzsálem” című művében toleranciát (pl. az individuum fenntartása), vagy bün­ követel a zsidóság azonos értékű vallása tetésként szolgálhatja a javulást, - az erkölcsi rossz, azaz a bűn az emberi sza­ számára.

116 Felvilágosodás

filozófia

test

/

\

¡á s

\ W/ az elemekre bontás vezet az Egész funkciójának megismeréséhez

A

A filozófia felosztása

C

Az állam eredete: Társadalmi szerződés

B

Az analitikus módszer

Empirizmus I./Hobbes Thomas Hobbes (1588-1679) metafizikai fel­ tevésektől mentes filozófiai rendszer kiépíté­ sén dolgozik, amely korának természettudo­ mányos és matematikai alapjaira épül. Fő művei: „A filozófia elemei” és a „Leviathán” , amely a társadalmi szerződésről alko­ tott nagyhatású elméletével az államfilozófia klasszikus művének számít. H obbes szerint a filozófia az ok-okozati öszszefüggések racionális megismerése, amikor is az okozatok mindig testek képességei. A filozófia így az okok kutatása. Tárgyai a testek, amelyeknek a létrehozása és a tulaj­ donságai fogalmilag felfoghatók. A testek vagy természetesek - idetartozik az ember is vagy mesterségesek, ilyen az állam. A filozófia feladata az összetett jelenségek elemeire bontása azért, hogy visszavezethe­ tők legyenek az univerzális elvekre. A termé­ szetben az összefüggések magyarázatának el­ ső elve a mozgás. Minden folyamat mechani­ kailag magyarázható. Ismeretelméletében H obb es abból indul ki, hogy bizonyos képzettartalmaknak a gondolkodástól független dolgok felelnek meg. A külső objektumok mechanikus ingert gyakorolnak az érzékszer­ vekre, amely aztán a belső „életszellemek” reakciója révén kialakítja a megfelelő képze­ tet az agyban. A tapasztalat közvetlen tárgyai nem maguk a dolgok, hanem a képzetek. Ezekhez a jelek (nevek) rendelődnek, ame­ lyeknek az individuum számára jelzésfunk­ ciójuk van, a kommunikációban pedig köz­ lést szolgáló jelek. A filozófiai logikának te­ hát mondatokba foglalt képzettartalmakkal van dolga. Az igazság csak a kijelentésekre vonatko­ zik, nem a dolgokra. Egy tétel igazsága a fogalmak elemzésével ál­ lapítható meg a rögzített definíció és annak kapcsolódása alapján. H obbes a szenvedélyeket és az értékeket tár­ gyaló elméletében azt feltételezi, hogy a tár­ gyakból kiinduló ingerek váltják ki az érzel­ meket és az akarat megnyilvánulásait, és ezek mechanikailag meghatározottak. Az életszellemek (1. fentebb) eleven moz­ gásának fokozódásából keletkezik az öröm, és az ezt kiváltó tárgyat érezzük jónak. Ebből - mint legalapvetőbb érték - az önfenntartás következik: Minden organizmus törekvése az élet moz­ gásának fenntartására, azaz a halál elkerü­ lésére irányul. Mivel saját létfenntartásunk a legmagasabb érték, ezért minden individuum egoista mó­ don cselekszik, nincs fölérendelt mérték, mindenki maga dönti el, hogy számára mi a jó. Ezek a gondolatok közvetlenül átvezetnek az államfilozófiába. H obbes itt is az államalaku­

117

lat elemeiből, az individuumból és annak ter­ mészetéből indul ki. Elveti azt a hagyomá­ nyos elképzelést, hogy az ember természeté­ nél fogva államalkotó lény. A természeti álla­ potban, törvényen és államon kívül az ember szövetkezésének egyetlen oka saját előnye, természetes hajlamának megfelelően. A ter­ mészeti állapotban minden ember egyenlő és ennélfogva joga van mindenhez, azaz min­ dennel rendelkezni, s azt tenni, amit akar. Minden embernek szabadságában áll, hogy használja természetes képességeit és minden eszközt arra, hogy fenntartsa önmagát. Mivel saját hasznát minden egyes ember a másik kárára akarja elérni és egyre többen ugyanar­ ra vágyakoznak, így egyértelmű, „hogy az emberek természetes állapota az állam létrehozása előtt - a háború volt éspedig... a mindenki háborúja mindenki ellen (bellum omnium contra omnes)”. Ez a háború örökké tartana. Az élet magá­ nyos, nyomorúságos és rövid, mert senki sem várhatja, hogy önmagát sokáig életben tartsa. Mivel azonban az önfenntartás ösztöne alap­ vető, létrejön egy biztosított béke igénye után. Ennélfogva az első természeti törvény úgy hangzik, hogy „az ember a békét keresi, amennyiben az elérhető”. Ebből az első alaptételből vezethető le a többi. Biztonság csak akkor érhető el, ha az em­ ber nem tartja meg a mindenkinek min­ denre vonatkozó jogát, hanem egyes jogo­ kat átruház vagy felad, ami egy mindenkit összekötő szerződés alapján történik. A természeti törvények követése azonban csak akkor biztosítható, ha az egyes emberek akaratukat egyetlen akaratnak rendelik alá. Az emberek olyan tartalmú társadalmi szer­ ződést kötnek, hogy mindenki mindenki mással szemben köte­ lezi magát arra, hogy semmilyen ellenállást sem tanúsít azzal az eggyel szemben, aki­ nek az akaratát alávetette. Ez az állam keletkezése, ami olyan intéz­ ményként definiálódik, amelynek akarata - mindenki szerződése következtében - min­ denki akaratának számít. Em e legmagasabb államhatalom birtokosa lehet egy személy, vagy egy összegyűlt csoport. Hatalma korlát­ lan, elidegeníthetetlen és oszthatatlan. H obbes ezt az államot a bibliai „Leviathán”hoz hasonlítja, egy nagy, legyőzhetetlen ha­ talom szimbólumához, avagy „a halandó Istenhez, akinek - a halhatatlan Istennek alávetve - békénket és védelmün­ ket köszönjük”. Az államhatalom birtokosának legfőbb köte­ lessége a nép jóléte. Az egész egységének ér­ dekében az egyházat alá kell rendelni az ál­ lamnak.

Empirizmus II./Locke I.

118 Felvilágosodás John Locke (1632-1704) az angol empirizmus egyik fő képviselője, azaz egyike azon filozó­ fusoknak, akik a tapasztalatot teszik meg a fi­ lozófia alapelvévé: Minden tudás a tapasztalattól függ és an­ nak ellenőrzése alatt áll. Az államról, a vallási toleranciáról és a peda­ gógiáról vallott nézetei nagy befolyást gyako­ roltak a felvilágosodásra és a politikai libera­ lizmusra. L ocke filozófiájának középpontjában isme­ retelmélete áll, amelyet az „Essay Concer­ ning Human Understanding” (Értekezés az emberi értelemről) című művében fejt ki. Az ismeretelméletnek az a feladata, hogy az em­ beri megismerés eredetét és alapelveit felmu­ tassa, és feltárja az értelem megismerőképes­ ségének a határait. Tudatában minden ember meghatározott képzeteket talál, amelyeket L ocke esz­ méknek nevez. „Mindazt, amit a szellem önmagában érzé­ kel, vagy ami az érzékelés, a gondolkodás vagy az értelem közvetlen tárgya, »eszmé­ nek« nevezem.” D e honnan szárm aznak az eszm ék? Kizáró­ lag a tapasztalatból. L ocke vitatja azt a n éze­ tet, hogy az em ber veleszü letett eszm ékk el ren delkezik, am elyek m inden tapasztalatot m e g elő ző en benn e vannak (ún. innatizm us, pl. DESCARTES-nál).

A

Az eszmék keletkezése és fajtái

TUDÁS

intuitív b iz o n y ító eszm e 3

érzékelő

eszme 1-«»-eszme 2 eszm e 1- J L -e s z m e 2 e sz m e i létezés az eszmék közötti összefüggések észlelése

ESZMÉK

B

A tudás terjedelme és lépcsőfokai

Születéskor az értelem üres laphoz hasonlít („white paper vagy tabula rasa”). Minden meghatározott képzet csak ezután, a tapasztalatból ered. A képzetek megalkotá­ sának képessége azonban általában előzőleg létezik. A tapasztalat két forrása: a külső érzékelés (sensation) és a belső önérzékelés (reflection), amely a gondol­ kodás, a hit, az akarat stb. tevékenységére vonatkozik. Az e két forrásból származó képzetek vagy egyszerűek vagy összetettek. Az egyszerű eszmék további eszmékre tagol­ hatok, amelyek - csak egy érzék által érzékelhetők (pl. a szí­ nek, a hangok), - több érzék által felfoghatók (pl. a tér, a mozgás), - a reflexióból erednek (belső tudati folya­ matok), - amelyekben részt vesz mind a reflexió, mind a külső érzékelés (az idő, az öröm). A szellem ezekre az egyszerű képzetekre vo­ natkozólag passzívan viselkedik: a közvetlenül a tárgyakból kiinduló inge­ rek okozzák őket. L ocke az érzékelésnél különbséget tesz az elsődleges minőségek - amelyek a külső dolgoknak mint olyanoknak a sajátjuk (pl. kiterjedés, alak, sűrűség, szám) - és a másodlagos, szubjektív minőségek között

119

mint szín, íz, szag - , amelyek csak szub­ jektumban lévő érzeteket képviselnek. A szellem azonban rendelkezik azzal az aktív képességgel, hogy összehasonlítás, szétvá­ lasztás, összekapcsolás és elvonatkoztatás út­ ján összetett eszméket alkosson, amelyek al­ kotórészei azonban ismét egyszerű eszmék. Az összetett eszmék három fajtája: szubsz­ tanciák, moduszok és viszonyok. A szubsztanciák vagy önmagukban létező egyes dolgok, vagy fajok (mint például em­ ber, növény). A moduszok olyan összetett eszmék, ame­ lyek nem önmagukban állnak, hanem szub­ sztanciákon fordulnak elő (így a nap az idő egyszerű modusza). Emellett vannak kevert moduszok, amelyekhez az erkölcsi fogal­ mak is tartoznak (pl. igazságosság). A viszonyok olyan eszmék, mint az ok és az okozat. Az Essay IV. könyve a tudás meghatározásá­ val foglalkozik: „Minthogy az elmének összes gondolatai­ ban és okoskodásaiban nincsen más köz­ vetlen tárgya, mint saját ideái, . .. világos, hogy tudásunk csupán ideáinkra vonatko­ zik. Úgy látom tehát, hogy a tudás semmi egyéb, mint ideáink kapcsolatának és meg­ egyezésének, vagy meg-nem-egyezésének és összeférhetetlenségének észrevevése.” Tudásunk terjedelme így behatárolt: nem ér tovább eszméinknél és annál, amennyire ké­ pesek vagyunk érzékelni közöttük a meg­ egyezést, illetve az eltérést. Összes eszmén­ ket és azok lehetséges viszonyait nem tudjuk áttekinteni. így tudásunk a dolgok valóságát csak korlátozottan képes felfogni, csak úgy, ahogyan azt érzékelésünk lehetővé teszi. A világosság foka szerint L ocke a tudás kü­ lönböző fokozatait különbözteti meg: - A legmagasabb fok az intuitív megismerés. A szellem ekkor két eszme egyezését vagy eltérését közvetlenül önmaga által érzékeli (pl. a kör nem háromszög). - A demonstratív tudásnál a szellem megis­ meri ugyan az eszmék egyezését vagy elté­ rését, de nem közvetlenül, hanem más esz­ mék közvetítésével. Idetartoznak a bizo­ nyítás alapján következtető eljárások. - Végül létezik szenzitív tudás az egyes véges lények létezéséről rajtunk kívül. L ock e szerint az igazság csak mondatokra vonatkozik, mert az igazság a jelek helyes egyesítésében vagy szétválasztásában áll, te­ kintettel a jelölt dolgokkal való egyezésre. „Ha az elmében úgy vannak ideák összetéve vagy szétválasztva, amint ők maguk vagy a dolgok, amelyeket fednek, megegyeznek vagy nem egyeznek meg, akkor áll előttünk az, amit én gondolati igazságnak nevezek... És csak amennyiben ezek az így hangokkal jelölt ideák ősképeikkel egyeznek, annyiban valóságos az igazság.”

Empirizmus 11./Locke 1. John Locke (1632-1704) az angol empirizmus

egyik fő képviselője, azaz egyike azon filozófusoknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé: Minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll. Az államról, a vallási toleranciáról és a pedagógiáról vallott nézetei nagy befolyást gyakoroltak a felvilágosodásra és a politikai liberalizmusra. LOCKE filozófiájának középpontjában ismeretelmélete áll, amelyet az „Essay Concerning Human Understanding" (Értekezés az emberi értelemről) című művében fejt ki. Az ismeretelméletnek az a feladata, hogy az emberi megismerés eredetét és alapelveit felmutassa, és feltárja az értelem megismerőképes­ ségének a határait. Tudatában minden ember meghatározott képzeteket talál, amelyeket LocKE eszméknek nevez. „Mindazt, amit a szellem önmagában érzékel, vagy ami az érzékelés, a gondolkodás vagy az értelem közvetlen tárgya, »eszmének« nevezem." De honnan származnak az eszmék? Kizárólag a tapasztalatból. LocKE vitatja azt a nézetet, hogy az ember veleszületett eszmékkel rendelkezik, amelyek minden tapasztalatot megelőzően benne vannak (ún. innatizmus, pl. DESCARTES-nál). Születéskor az értelem üres laphoz hasonlít („white paper vagy tabula rasa"). Minden meghatározott képzet csak ezután, a tapasztalatból ered . A képzetek megalkotásának képessége azonban általában előzőleg létezik. A tapasztalat két forrása : a külső érzékelés (sensation) és a belső önérzékelés (reflection), amely a gondolkodás, a hit, az akarat stb. tevékenységére vonatkozik. Az e két forrásból származó képzetek vagy egyszerűek vagy összetettek. Az egyszerű eszmék további eszmékre tagolhatók, amelyek - csak egy érzék által érzékelhetők (pl. a színek, a hangok), - több érzék által felfoghatók (pl. a tér, a mozgás), - a reflexióból erednek (belső tudati folyamatok), - amelyekben részt vesz mind a reflexió, mind a külső érzékelés (az idő, az öröm). A szellem ezekre az egyszerű képzetekre vonatkozólag passzívan viselkedik: a közvetlenül a tárgyakból kiinduló ingerek okozzák őket. LOCKE az érzékelésnél különbséget tesz az elsődleges minőségek - amelyek a külső dolgoknak mint olyanoknak a sajátjuk (pl. kiterjedés, alak, sűrűség, szám) - és a másodlagos, szubjektív minőségek között

119

- mint szín, íz, szag-, amelyek csak szubjektumban lévő érzeteket képviselnek. A szellem azonban rendelkezik azzal az aktív képességgel, hogy összehasonlítás, szétválasztás, összekapcsolás és elvonatkoztatás útján összetett eszméket alkosson, amelyek alkotórészei é;!Zonban ismét egyszerű eszmék. Az összetett eszmék három fajtája: szubsztanciák, moduszok és viszonyok. A szubsztanciák vagy önmagukban létező egyes dolg0k, vagy fajok (mint például ember, növény) . A moduszok olyan összetett eszmék, amelyek nem önmagukban állnak, hanem szubsztanciákon fordulnak elő (így a nap az idő egyszerű modusza). Emellett vannak kevert moduszok, amelyekhez az erkölcsi fogalmak is tartoznak (pl. igazságosság). A viszonyok olyan eszmék, mint az ok és az okozat. Az Essay IV. könyve a tudás meghatározásával foglalkozik: „Minthogy az elmének összes gondolataiban és okoskodásaiban nincsen más közvetlen tárgya, mint saját ideái, ... világos, hogy ,tudásunk csupán ideáinkra vonatkozik. Ugy látom tehát, hogy a tudás semmi egyéb, mint ideáink kapcsolatának és megegyezésének, vagy meg-nem-egyezésének és összeférhetetlenségének észrevevése." Tudásunk terjedelme így behatárolt: nem ér tovább eszméinknél és annál, amennyire képesek vagyunk érzékelni közöttük a megegyezést, illetve az eltérést. Összes eszménket és azok lehetséges viszonyait nem tudjuk áttekinteni. Így tudásunk a dolgok valóságát csak korlátozottan képes felfogni, csak úgy, ahogyan azt érzékelésünk lehetővé teszi. A világosság foka szerint LocKE a tudás különböző fokozatait különbözteti meg: - A legmagasabb fok az intuitív megismerés . A szellem ekkor két eszme egyezését vagy eltérését közvetlenül önmaga által érzékeli (pl. a kör nem háromszög). - A demonstratív tudásnál a szellem megismeri ugyan az eszmék egyezését vagy eltérését, de nem közvetlenül, hanem más eszmék közvetítésével. Idetartoznak a bizonyítás alapján következtető eljárások. - Végül létezik szenzitív tudás az egyes véges lények létezéséről rajtunk kívül. LocKE szerint az igazság csak mondatokra vonatkozik, mert az igazság a jelek helyes egyesítésében vagy szétválasztásában áll, tekintettel a jelölt dolgokkal való egyezésre. „Ha az elmében úgy vannak ideák összetéve vagy szétválasztva, amint ők maguk vagy a dolgok , amelyeket fednek , megegyeznek vagy nem egyeznek meg, akkor áll előttünk az, amit én gondolati igazságnak nevezek . . . És csak amennyiben ezek az így hangokkal jelölt ideák ősképeikkel egyeznek, annyiban valóságos az igazság."

120 Felvilágosodás

isteni szabályok kárhozat

bűn

kötelesség

üdvösség

polgári szabályok feddhetetlenség

elítélés jogtalanság

jogosság

filozófiai szabályok tisztelet

megvetés bűn

A

Morális szabályok

B

A magántulajdon keletkezése

erény

Empirizmus III./Locke II. Mivel tudásunk korlátozott és a legtöbb terü­ leten nem érhetünk el szilárd bizonyosságot, így a valószínűség nagy szerepet játszik a tényleges életvezetésben, hogy pótolja a hi­ ányzó tudást. A valószínűség olyan tételekre vonatkozik, amelyeket a tapasztalat alapján vagy mások tanúsága alapján szerzünk és tar­ tunk igaznak. A szellemnek ilyen tételekkel szembeni magatartását hitnek, helyeslésnek vagy vé­ leménynek nevezzük. A gyakorlati filozófia tartalma L ocke- nál mindaz, „amit az embernek magának - mint olyan lénynek, aki értelem és tudás szerint cselekszik - valamely cél eléréséért, különö­ sen saját boldogságáért tennie kell” . A jót és a rosszat az öröm és a fájdalom előidézése tekintetében határozza meg. Az emberi törekvés örömszerzésre és a fájdalom elkerülésére irányul, ezek alkotják ezáltal a cselekvés kritériumait. Ezért a normaadó elveket, azaz az erkölcsi törvényeket, jutal­ mazással és büntetéssel kell összekötni. „Az erkölcsi jó vagy. rossz tehát csupán szándékos cselekvéseink egybehangzása vagy ellenkezése bizonyos törvénnyel, amelynek értelmében, a törvényhozó aka­ ratánál és hatalmánál fogva jó vagy rossz ér bennünket.” Az erkölcsi törvények 3 csoportja létezik: - az isteni törvény: a bűn és a kötelesség mér­ téke, ahogyan Isten az embernek azt köz­ vetlenül kiszabta és túlvilági büntetéssel vagy jutalommal kötötte össze, - a polgári törvény: az állam által kiszabott szabályok, amelyek a cselekedetek büntet­ hetőségét állapítják meg, - a közvélemény vagy a hírnév törvénye; L o ck e ezt filozófiai törvénynek is nevezi, m ert a filozófia a legtöbbet ezzel foglalko­ zik: az erény és a bűn kritériumával, ame­ lyek tiszteletet vagy megvetést vonnak ma­ guk után. L ocke államfilozófíáját a „Két értekezés a kormányról” című esszéjében fejti ki. Az állam eredetének kérdését H obbeshoz ha­ sonlóan válaszolja meg; így feltételezi a ter­ mészeti állapotot és egy társadalmi szerződés megkötését. Természeti állapotban, mielőtt az emberek létrehozták az államot, mindenki teljes szabadsága és egyenlősége uralkodik. Az egyes emberek korlátlanul rendelkeznek önmaguk és tulajdonuk felett. Mégis mindenki alá van rendelve a természettörvénynek, amelynek a legfőbb szabálya az Istentől teremtett természet fenntartása, így a természetjog megtiltja mások életé­ nek, egészségének, szabadságának és bir­ tokának megkárosítását vagy megsemmisí­ tését.

121

Ezért a természeti állapot —H obbes felfogá­ sával ellentétben - békés is lehetne, ha egyes emberek nem vennék semmibe a természettörvényt, mivel mindenki egyenlősége érvé­ nyesül, így mindenkinek joga van a bírásko­ dáshoz, és ahhoz, hogy azokat, akik a békés állapotot megtörték, elítélje és megbüntesse. Mivel azonban mindenki saját dolgában lenne bíró, ez ténylegesen tartós háborús állapothoz vezetne, ha nem létezne semmi­ lyen fölérendelt fórum, amelynek kezébe a bíráskodás és a végrehajtás mindenki szá­ mára kötelezően le van fektetve. Az önfenntartás és a béke érdekében az em­ berek ezért társadalmi szerződés alapján kö­ zösségbe tömörülnek, amennyiben a törvényhozást, a bíráskodást és a végrehajtó hatal­ mat átadják egy föléjük rendelt instanciának. Az államhatalom azonban kötve van a ter­ mészettörvényhez, különösen az egyes em­ ber önfenntartó törekvéséhez, amely arra irányul, hogy szabadságát és birtokát meg­ óvja, valamint ahhoz, hogy az egész közös­ ség jóléte kötelező norma. Az abszolút hatalom veszélyének elkerülésé­ re szolgál a hatalom megosztása. Ha az uralkodó megszegi a törvényeket, akkor a népnek jogában áll őt forradalom útján leváltani. A vallás gyakorlására vonatkozóan L ock e ál­ lami toleranciát követel. Valamely felekezethez való tartozás sza­ bad elhatározás kérdése mindenki számára és az állam nem szólhat bele a hitközösség életébe. A magántulajdon igazolása L o ck e elméleté­ nek különleges aspektusa. A természeti álla­ potban vagyonközösség uralkodik. Ahhoz azonban, hogy a természet javai felhasznál­ hatók legyenek és az önfenntartást szolgál­ ják, el kell azokat sajátítani. A magántulaj­ donba való átfordulás a munka alapján megy végbe. Minden ember rendelkezik saját személyé­ nek tulajdonával és azzal, amit a természet megmunkálásával megszerez, és amit a sa­ játjából hozzátesz, az éppúgy saját tulajdo­ nává lesz. Mivel azonban mindenki csak annyit jogosult felhalmozni, amennyit elhasználni képes, ele­ inte nem jönnek létre nagy birtokok. Ez meg­ változik a pénz bevezetésével, amit mindenki helyesel. Mivel ez lehetővé teszi, hogy többet ter­ meljenek, mint amennyit felhasználnak, így ez birtokfelhalmozáshoz vezet, különö­ sen a földterületek esetében. Mivel a pénz bevezetése általános egyetértés­ sel történt, így a birtok ebből eredő egyenlőt­ len felosztása már a természeti állapotban hallgatólagosan szintén jogosnak számít.

Empirizmus IV./Berkeley

122 Felvilágosodás

érzéki eszmék

affekció

állandóság rend intenzitás

állandó érzékelés

a képzelőerő eszméi önkényes múlandó véges szellem (ember)

A

Az ideák és a szellem

az anyag elvonatkoztatások

C

végtelen szellem (Isten)

Az elvont ideák elméletének kritikája

meghatározott eszmék összessége

123

Az ír filozófus, teológus és püspök, George mint „egy meghatározottság nélküli dolog” Berkeley (1685-1753) az immaterializmus elvont eszméjét, amely B erkeley szerint elméletét fejleszti ki a D escartes , M ale - nem képzelhető el. branche és L ocke tanaival folytatott vitában. B erkeley L ocke- nak abból az előfeltevésé- B erkeley ragaszkodik a szubjektumtól fügből indul ki, hogy csak eszmék (képzetek) le- getlen, külső valóság létezéséhez, amely az hetnek a tudat közvetlen tárgyai. érzéki észlelésben adott. Mivel azonban ez nem anyagi és valamennyi eszme csak egy Az eszmék két osztálya létezik: szellemben, így az érzéki eszmék „tárgyai­ - olyan eszmék, amelyek önkényesen változ- nak” egy másik szellemben kell létezniük, tathatók és így a szubjektum képzelőerejé- amely felfogja őket. bői származnak, „ .. . a valóságos fát, amely a szellememtől - olyan eszmék, amelyeket a szubjektum függetlenül létezik, az Isten végtelen szel­ nem képes önkényesen kialakítani, hanem leme igaz módon megismeri és felfogja... ezek kívülről származnak mint érzéki észleValóságos dolgoknak nevezik a természet lések. alkotója által az érzékekbe belevésett eszEzen második osztály eredetének általában m éket... Ezek ennek megfelelően rendela külvilág anyagi dolgait fogadják el. B erkekeznek egy bizonyos állandósággal, rendley az ilyen „materializmus” ellen fordul, dél és összefüggéssel és nem vaktában idéamennyiben megkísérli bemutatni, hogy semzik elő őket.” milyen anyagi dolgot nem szükséges az eszA „dolgok” B erkeley szerint tehát nem má­ rnák mögött feltételezni, hanem a tárgyak lé- sok, mint az eszmék komplexumai, amelyete nem más, mint érzéki észlelési lét. két Isten észlel és amelyeket szellemünk in„Ha azt mondom, hogy az asztal, amelyen dulatai idéznek elő bennünk. Természettörírok, létezik, akkor az azt jelenti, hogy Iá- vénynek nevezik azt a rendet és olyan össze­ törni és érzem; ha a dolgozószobámon kívül kapcsolódásokat, amelyeket Isten eközben lennék, akkor abban az értelemben tud- alkalmaz. nám kijelenteni a létezését, hogy ha a dől- A külvilág valóságát, amelyet érzéki észlelégozószobámban lennék, akkor érzékelhet- sünkkel tapasztalunk, B erkeley tehát nem ném, vagy valamely más szellem éppen tagadja, csak anyagi minőségét vonja kétmost érzékeli... Az ilyen dolgok léte észle- ségbe. lődés (észleltté válás). Nem lehet semmifé„Hogy a dolgok, amelyeket a szememmel le létezésük azon kívül, hogy szellemek látok és a kezemmel megtapogatok, létezvagy gondolkodó lények észlelik őket.” nek, valóban léteznek, azt a legkevésbé B erkeley alaptézise ezért így hangzik: sem vonom kétségbe. Az egyetlen, amelyEsse estpercipi autpercipere (a tárgyak léte nek létezését kétségbe vonom, az az, amit az észleltté válás, a szubjektumok léte az a filozófusok anyagnak vagy testi szubszészlelés). tanciának neveznek.” Csak az eszmék és a szellem léteznek, az anyag nem. A szellem abban különbözik az Mivel az eszmék nem hatnak eszmékre, B er eszméktől, hogy érzékelő, vagyis az, amiben keleynek azt a tényt, hogy különböző szubaz eszmék léteznek. Tevékenysége az eszmék jektumokban eszmék hasonló módon kelet­ vonatkozásában a viszonyok megállapításá- keznek - például ugyanazon tárgy szemléleban, a visszaemlékezésben, az elképzelésben tekor - , hogy a szubjektumok megértik egyés az akarásban áll. mást és egyáltalában hatást gyakorolhatnak tárgyakra és egymásra, Az anyagról szóló kijelentés eredete B erke- Isten beavatkozásával kell magyaráznia: ley szerint az elvont eszmék létezésének haIstennek kell a különböző észleléseket és mis feltételezésén alapul. Ezzel szemben cselekedeteket egymás között koordiő azt állítja, hogy lehetetlen egy eszmét nálnia. konkrét meghatározások nélkül elképzelni. Nem létezik a mozgás eszméje egyúttal va- B erkeley tételéből a természettudomány lami gyors vagy lassú elképzelése nélkül, számára az következik, hogy az anyagi dola kiterjedés eszméje szín és nagyság, azaz gok egymás közötti hatásaival nincs dolga, valamilyen érzéki tulajdonság elképzelése hanem csak azon törvényszerűségek megfinélkül. gyelésével és leírásával, amelyek megfelelnek Elvont eszmék létezésének feltételezése csak az állandó rendnek, amellyel Isten eszméazért lehetséges, mert a nyelv általánosan al- két hoz létre és azokat egymással összekapkalmazható kifejezéseket ismer. Mármost az csolja. ember a szavakat neveknek veszi és úgy véli, B erkeley szándéka az volt, hogy tanaival hogy valamely általános nevének meg kell megszilárdítsa az erkölcsöt és a hitet, mivel hogy feleljen egy általános létezése is. a materializmusban vélte felfedezni az ateizAz anyag feltételezése így nem jelent mást, mus egyik okát.

Empirizmus IV ./Berkeley

123

Az ír filozófus, teológus és püspök, George mint „égy meghatározottság nélküli dolog" Berkeley (1685-1753) az immaterializmus elvont eszméjét, amely BERKELEY szerint elméletét fejleszti ki a DESCARTES, MALEnem képzelhető el. BRANCHE és LOCKE tanaival folytatott vitában. BERKELEY LoCKE-NAK abból az előfeltevésé­ BERKELEY ragaszkodik a szubjektumtól fügből indul ki, hogy csak eszmék (képzetek) le- getlen, külső valóság létezéséhez, amely az érzéki észlelésben adott. Mivel azonban ez hetnek a tudat közvetlen tárgyai. nem anyagi és valamennyi eszme csak egy szellemben, így az érzéki eszmék „tárgyaiAz eszmék két osztálya létezik: - olyan eszmék, amelyek önkényesen változ- nak" egy másik szellemben kell létezniük, tathatók és így a szubjektum képzelőerejé­ amely felfogja őket. ből származnak, „ ... a valóságos fát, amely a szellememtől - olyan · eszmék, amelyeket a szubjektum függetlenül létezik, az Isten végtelen szelleme igaz módon megismeri és felfogja .. . nem képes önkényesen kialakítani, hanem Valóságos dolgoknak nevezik a természet ezek kívülről származnak mint érzéki észlealkotója által az érzékekbe belevésett eszlések. méket . . . Ezek ennek megfelelően rendelEzen második osztály eredetének általában a külvilág anyagi dolgait fogadják el. BERKEkeznek egy bizonyos állandósággal, rendLEY az ilyen „materializmus" ellen fordul, del és összefüggéssel és nem vaktában idézik elő őket." amennyiben megkísérli bemutatni, hogy semmilyen anyagi dolgot nem szükséges az esz- A „dolgok" BERKELEY szerint tehát nem mámék mögött feltételezni, hanem a tárgyak lé- sok, mint az eszmék komplexumai, amelyeket Isten észlel és amelyeket szellemünk inte nem más, mint érzéki észlelési lét. „Ha azt mondom, hogy az asztal, amelyen dulatai idéznek elő bennünk. Természettörírok, létezik, akkor az azt jelenti, hogy lá- vénynek nevezik azt a rendet és olyan összetom és érzem; ha a dolgozószobámon kívül kapcsolódásokat, amelyeket Isten eközben lennék, akkor abban az értelemben tud- alkalmaz. nám kijelenteni a létezését, hogy ha a dol- A külvilág valóságát, amelyet érzéki észlelégozószobámban lennék, akkor érzékelhet- sünkkel tapasztalunk , BERKELEY tehát nem ném, vagy valamely más szellem éppen tagadja, csak anyagi minőségét vonja kétmost érzékeli . . . Az ilyen dolgok léte észle- ségbe. „Hogy a dolgok, amelyeket a szememmel lődés (észleltté válás). Nem lehet semmiféle létezésük azon kívül, hogy szellemek látok és a kezemmel megtapogatok, léteznek, valóban léteznek , azt a legkevésbé vagy gondolkodó lények észlelik őket." BERKELEY alaptézise ezért így hangzik: sem vonom kétségbe. Az egyetlen, amelyEsse est percipi aut percipere (a tárgyak léte nek létezését kétségbe vonom, az az, amit az észleltté válás, a szubjektumok léte az a filozófusok anyagnak vagy testi szubszészlelés). tanciának neveznek." Csak az eszmék és a szellem léteznek, az anyag nem. A szellem abban különbözik az Mivel az eszmék nem hatnak eszmékre, BEReszméktől, hogy érzékelő, vagyis az, amiben KELEYNEK azt a tényt, hogy különböző szubaz eszmék léteznek. Tevékenysége az eszmék jektumokban eszmék hasonló módon keletvonatkozásában a viszonyok megállapításá- keznek - például ugyanazon tárgy szemléleban, a visszaemlékezésben, az elképzelésben tekor -, hogy a szubjektumok megértik egyés az akarásban áll. mást és egyáltalában hatást gyakorolhatnak tárgyakra és egymásra, Az anyagról szóló kijelentés eredete BERKEIsten beavatkozásával kell magyaráznia: LEY szerint az elvont eszmék létezésének haIstennek kell a különböző észleléseket és mis feltételezésén alapul. Ezzel szemben cselekedeteket egymás között koordiő azt állítja, hogy lehetetlen egy eszmét nálnia. konkrét meghatározások nélkül elképzelni. Nem létezik a mozgás eszméje egyúttal va- BERKELEY tételéből a természettudomány lami gyors vagy lassú elképzelése nélkül, számára az következik, hogy az anyagi dola kiterjedés eszméje szín és nagyság, azaz gok egymás közötti hatásaival nincs dolga, valamilyen érzéki tulajdonság elképzelése hanem csak azon törvényszerűségek megfinélkül. gyelésével és leírásával, amelyek megfelelnek Elvont eszmék létezésének feltételezése csak az állandó rendnek, amellyel Isten eszméazért lehetséges, mert a nyelv .általánosan al- ket hoz létre és azokat egymással összekapkalmazható kifejezéseket ismer. Mármost az csolja . ember a szavakat neveknek veszi és úgy véli, BERKELEY szándéka az volt, hogy tanaival hogy valamely általános nevének meg kell megszilárdítsa az erkölcsöt és a hitet, mivel hogy feleljen egy általános létezése is. a materializmusban vélte felfedezni az ateizAz anyag feltételezése így nem jelent mást, mus egyik okát.

/

124 Felvilágosodás

egyszerű

összetett képzetek

képzetek benyomások

érzéki észlelések ön észleletek

A

Tudattartalmak (percepciók)

képzetek

A

CX):3]2'@ B

oo=:=:.E))J1» cx:r~=]))'.iJID A és B egymásutánisága elvárás

B

Az okság

A és B szokásszerű

A --.. B okságilag öss~~~csolta n

CXL~J)JJD megjelenő

képzet emlékezés

Empirizmus V./Hume L

125

Dávid Hume (1711-1776) abban látja alapve­ gok) és a tényekről alkotott ítéletek (ténytő célját, hogy „az emberről szóló tudomány­ igazságok) között. Az előbbiek a matematika és a logika biro­ ba bevezesse az empirikus vizsgálati mód­ dalmába tartoznak. Itt lehetséges abszolút szert”, azaz a tapasztalatra és a megfigyelésre bizonyosság, mivel egy fogalmi igazság el­ támaszkodjon. Ebben mérsékelt szkepticiz­ lentéte logikailag lehetetlen. Tárgyaik rea­ must képvisel, amely az ember megismerési litására vonatkozóan viszont ezek az ítéle­ lehetőségeit kritikailag behatárolja. Fő műve tek semmilyen kijelentést nem tartalmaz­ a terjedelmes „Értekezés az emberi termé­ nak.! A tényekről történő kijelentéseknél szetről” , ezt követik rövid értekezések az ellentét ugyan lehet hamis, de logikailag a megismerésről, az erkölcsről, a politikáról mindig lehetséges. és a vallásról. K ant azt m on dja HuME-ról, hogy H ume éb ­ resztette fel ő t „dogm atikus szen d ergéséb ől” .

Tapasztalatunk közvetlen tárgyai csak a tu ­ dattartalmaink (percepciók). Ézek két osz­ tályba sorolhatók. Benyomások (impressions) és képzetek (ideas). Benyomások az összes érzéki ész­ lelések és belső önérzékelések (indulatok, érzelmek, akarat), ahogyan közvetlenül a lélekben megjelennek. A képzetek a be­ nyomások leképezései, amelyekkel akkor rendelkezünk, ha gondolkodás, emléke­ zés, képzelet formájában ezekkel foglalko­ zunk. A két osztály az intenzitás foka szerint külön­ bözik egymástól, így például amilyen fájdal­ mat érzünk egy sérülésnél, és ahogyan erre emlékezünk. A benyomásokból keletkeznek az egyszerű képzetek. így nem lehet semmit sem képzelni vagy gon­ dolni, ami valaha ne lett volna adott a köz­ vetlen érzékelésben. Az embernek azonban megvan a képessége, hogy képzelőereje (imagination) segítségével ezekből az egyszerű képzetekből összetett képzeteket alkosson, amelyek így nem köz­ vetlen benyomásból erednek. A képzetek összekötése az asszociáció törvé­ nyét követi, amely azt a tendenciát jellemzi, hogy bizonyos képzetekből másokba a követ­ kező elveknek megfelelően megyünk át: hasonlóság, érintkezés időben vagy térben, ok és okozat. Egy fogalomnak csak akkor van jelentése, ha a neki megfelelő képzetek komponenseit vissza lehet vezetni a benyomásokra. Ez a metafizikai fogalmakra nem illik, ezért eze­ ket a fogalmakat ki kell zárni a filozófiából. „Ha felmerül a gyanú, hogy egy filozófiai kifejezést értelem és megfelelő képzet nél­ kül használnak, ami túlságosan is gyakran megtörténik, akkor csupán annak kell utá­ nanéznünk: melyik benyomásból is szár­ mazik állítólag a képzet?” Mármost az a kérdés, hogyan jutunk olyan ítéletekhez, amelyek eredete túlhaladja köz­ vetlen észlelésünket és emlékezetünket. H um e itt különbséget tesz először is a foga­ lomviszonyokról alkotott ítéletek (észigazsá­

A tényekről alkotott kijelentések a tapaszta­ laton nyugszanak, a képzetek asszociációs törvényének és az ok-okozati viszonynak alá­ rendelten: „Minden tényekre vonatkozó gondolati ak­ tust - úgy tűnik - ok és okozat viszonya alapoz meg.” H a például látok egy biliárdgolyót ütközni egy m ásikkal, akkor a várt okozatra az eddigi tapasztalat alapján k övetk eztetek . H ume sze­ rint o k és ok ozat viszonya m égsem lén yegileg szükségszerű kapcsolat, am ely az ob jek tu m ­ mal inherens; ennélfogva tisztán racionáli­ san, a tapasztalattól fü ggetlen ül n em ism er­ h ető m eg.

„Egyszóval minden okozat egy az okától különböző esemény... A szükségszerűség olyasvalami, ami a szellemben és nem a tárgyakban van.” Oksági kapcsolatban állónak nevezzük A-t és B-t, ha ezeknek egymásutániságát többször megfigyelték, így az A képzetét B képzete asszociatíve, szokásaink alapján követi. Ez­ zel azonban csak a képzetek szokásszerű egy­ másutániságáról tehetünk kijelentést, nem pedig a dolgok lényegéről. Az igazi eredetekbe és az összes esemény okába történő bepillantás az ember előtt teljesen rejtve marad. Az erkölcsfilozófia feladata H ume szerint ab­ ban áll, hogy empirikus módszerek alapján a ténylegesen létező erkölcsi értékeléseket spekulatív feltételezések nélkül megmagya­ rázza. Az ész és az érzelem szerepet játszik az er­ kölcsben, mégis az erkölcsi érzés (morál sentiment) az alapvető: „Mivel az erény végcél és önmaga kedvéért v an ... csupán az általa nyújtott közvetlen megelégedés kedvéért törekszünk rá, vala­ milyen érzésnek szükségszerűen létezni kell, amelyből ered, egy belső hajlamnak, egy belső érzésnek,. .. ami az erkölcsi jó és rossz között különbséget tesz.” A cselekedeteket H ume akkor értékeli pozi­ tívként, ha azok hasznosak vagy kellemesek, magának az individuumnak vagy másoknak, illetve a közösség egészének. A szubjektív ér­ zések ennélfogva két alapelven nyugszanak: az önszereteten és a szimpátián.

126 Felvilágosodás

fé le le m és re m é n y

s a já t g ye n g e sé g

A

Empirizmus VI./Hume II.; Adam Smith

e m b e ri tu la jd o n s á ­ g o k ka l v a ló fe lru h á z á s

a s o rs e lle n t­ m ondásos-

e lv o n a tk o z ­ ta tá s és ra c io n a liz m u s

e g y h e ly i iste n sé g fe lé rté ­ kelése

kivá la sz­ to tts á g és v é d e le m

b a b o n a az e gy sze rű népnél

David Hume: A vallás természettörténete

összjólét

B

Adam Smith: A nemzetek jóléte

Az egyes ember nemcsak saját érdekeit köve­ ti, hanem mint társadalmi lény képes mások érdekeiben és érzéseiben osztozni, mivel egy közösség egészébe van beágyazva. Az erkölcs alapjához ezért hozzátartozik a szimpátia, amellyel egy személy a másik érzéseit átveszi. Ezzel lehetővé és megalapozottá válik a mo­ rális értékek szükségszerű interszubjektivitása. Morális ítélet akkor keletkezik, ha a cselek­ vés helyeslése vagy helytelenítése általános érvényességre tarthat igényt. Ez a különös körülményektől való elvonatkoztatás azon egyoldalúságok helyesbítése által érhető el, amelyek tisztán részleges érdekekből ered­ nek. így fejlődik ki a társadalmon belül egy általánosan fölérendelt értékmérce. H ume államelméletében elutasítja a racioná­ lis természetjogi és szerződéselméleteket. Jogrend azért jön létre, mert mindazok a ja­ vak, amelyekre az embernek szüksége van, szűkösen állnak rendelkezésre és mert az emberre jellemző az a törekvés, hogy amit egyszer megszerzett, azt meg is tartsa. Ezért van szükség a békét és biztonságot biz­ tosító rendre. Az egyes ember azért veti alá magát ennek, m ert ez egyes esetekben hátránnyal jár ugyan, de összességében mégis nagyobb haszonnal jár. Az állami rend fenntartásának feltétele az igazságosság és a (szerződéshez való) hűség erénye. A szimpátia itt megint jelentős szerepet játszik, ennek alapján irányul az individu­ um viselkedése az egész állam jólétére. H ume kritikai vallásfilozófiájában a különbö­ ző történeti istenképzeteket akarja felfedni és azok tarthatóságát megvizsgálni. Valláson nem egy transzcendens eredetű jelenséget ért, hanem az emberi szellem termékét. A vallás eredete olyan pszichológiai adott­ ságokban rejlik - különösen ilyen a félelem és a remény - , amelyek a lét esendőségének és bizonytalanságának tudatából szár­ maznak. Eredetileg minden vallás politeista. Az em­ bernek hajlama van arra, hogy a dolgoknak és más élőlényeknek olyan tulajdonságokat tulajdonítson, amelyek a saját számára jól is­ mertek. Ennek megfelelően az ember a természetben hatalmasságokat lát munkálkodni, amelyek hozzá hasonló­ ak, mégis lényegében fölötte helyezkednek el és ő ezért isteníti őket. A monoteizmusba történő átmenet eleinte nem racionális okokból történik, hanem ab­ ból a szükségletből ered, hogy egy helyi isten­ séget, amelytől az emberek különös mérték­ ben függőnek hiszik magukat, másokkal szemben felértékeljék, hogy bennük különle­ ges védelmet nyerjenek.

127

A monoteizmus mindig az intolerancia nö­ vekedésével jár együtt. Az idő folyamán az istenfogalom elvontabbá és racionálisabbá válik, ezzel azonban meg­ haladja a tömeg felfogóképességét, ami miatt megint felvirágzik a babona. A „Dialógusok a természetes vallásról” című írásában H ume a racionális „istenbizonyíté­ kokat” alapvető kritikának veti alá, amely egyúttal fundamentális világnézet-elemzést is tartalmaz. Adam Smith (1723-1790), akárcsak H u m e , az erkölcsi értékeknek az érzésektől való füg­ gőségét hangsúlyozza. Különleges szerep jut a rokonszenvnek, ami által mi magunk (gyen­ gébben) átérezzük, hogy mit érez a másik, amennyiben szellemileg beleképzeljük ma­ gunkat a helyébe. Cselekedeteket és magatartásokat akkor helyeslünk erkölcsileg, ha a cselekvő érzé­ seivel rokonszenvezni tudunk, azaz az érzéseket a tárgyhoz illőnek érezzük oly módon, hogy az ember maga is így érezne, ha azoknak az érzéseivel, akiket a cselek­ vés következményei érintenek (például hála), rokonszenvezni tudunk. Saját cselekvésünket úgy értékeljük, hogy megkérdezzük önmagunktól, hogy egy pártatlan „néző” rokonszenvezne-e indíté­ kainkkal? Elvonatkoztatások és általánosítások útján az ember az individuális helyesléstől, illetve helytelenítéstől eljut az általánosan érvényes erkölcsi ítéletekre vonatkozó fölérendelt mértékhez. S mith ismertté mindenekelőtt a „Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és erede­ téről” című írásával vált, amely a nemzetgaz­ daságtan klasszikus műve. S mith felteszi, hogy minden egyes ember saját helyzetének javítására irányuló érdekei egy a természet­ ben ható (teleologikus) rendezőelv által az összjólét optimalizálásához vezetnek, ha eze­ ket az erőket szabadjára engedik. Ennélfog­ va elutasítja a dirigista intézkedéseket a gaz­ daságban: „Mindenki azt hiszi, hogy csak saját érde­ keit követi, ténylegesen azonban így köz­ vetetten a legjobban támogatja a népgaz­ daság egészének jólétét is. Ebben az egyes embert egy láthatatlan kéz vezeti, hogy kö­ vessen egy olyan célt, amit semmi esetre sem tűzött ki.” A jólét alapja a munka, amelyből az áruk ér­ téke is származik. A termelékenység alapja az ember csereösztöne és a munkamegosztás. S haftesbury és H utcheson jelentősége az angol felvilágosodás erkölcsfilozófiájának fejlődésében az, hogy kialakítják a „morál sense" fogalmát, amely nem más, mint a jó és a rossz közvetlen helyeslésének, illetve hely­ telenítésének érzése.

Empirizmus VI./Hume II.; Adam Smith

Az egyes ember nemcsak saját érdekeit követi, hanem mint társadalmi lény képes mások érdekeiben és érzéseiben osztozni, mivel egy közösség egészébe van beágyazva. Az erkölcs alapjához ezért hozzátartozik a szimpátia, amellyel egy személy a másik érzéseit átveszi. Ezzel lehetővé és megalapozottá válik a morális értékek szükségszerű interszubjektivitása. Morális ítélet akkor keletkezik, ha a cselekvés helyeslése vagy helytelenítése általános érvényességre tarthat igényt. Ez a különös körülményektől való elvonatkoztatás azon egyoldalúságok helyesbítése által érhető el, amelyek tisztán részleges érdekekből erednek. Így fejlődik ki a társadalmon belül egy általánosan fölérendelt értékmérce . HUME államelméletében elutasítja a racionális természetjogi és szerződéselméleteket. Jogrend azért jön létre, mert nlindazok a javak, amelyekre az embernek szüksége van, szűkösen állnak rendelkezésre és mert az emberre jellemző az a törekvés, hogy amit egyszer megszerzett, azt meg is tartsa. Ezért van szükség a békét és biztonságot biztosító rendre. Az egyes ember azért veti alá. magát ennek, mert ez egyes esetekben hátránnyal jár ugyan, de összességében mégis nagyobb haszonnal jár. Az állami rend fenntartásának feltétele az igazságosság és a (szerződéshez való) hűség erénye . A szimpátia itt megint jelentős szerepet játszik, ennek alapján irányul az individuum viselkedése az egész állam jólétére. HUME kritikai vallásfilozófiájában a különböző történeti istenképzeteket akarja felfedni és azok tarthatóságát megvizsgálni. Valláson nem egy transzcendens eredetű jelenséget ért, hanem az emberi szellem termékét. A vallás eredete olyan pszichológiai adottságokban rejlik - különösen ilyen a félelem és a remény -, amelyek a lét esendőségé­ nek és bizonytalanságának tudatából származnak. Eredetileg minden vallás politeista. Az embernek hajlama van arra, hogy a dolgoknak és más élőlényeknek olyan tulajdonságokat tulajdonítson, amelyek a saját számára jól ismertek. Ennek megfelelően az ember a természetben hatalmasságokat lát munkálkodni, amelyek hozzá hasonlóak, mégis lényegében fölötte helyezkednek el és ő ezért isteníti őket. A monoteizmusba történő átmenet eleinte nem racionális okokból történik, hanem abból a szükségletből ered , hogy egy helyi istenséget, amelytől az emberek különös mértékben függőnek hiszik magukat, másokkal szemben felértékeljék, hogy bennük különleges védelmet nyerjenek.

127

A monoteizmus mindig az intolerancia növekedésével jár együtt. Az idő folyamán 'az i,stenfogalom elvontabbá és racionálisabbá válik, ezzel azonban meghaladja a tömeg felfogóképességét, ami miatt megint felvirágzik a babona. A „Dialógusok a természetes vallásról" című írásában HuME a racionális „istenbizonyítékokat" alapvető kritikának veti alá, amely egyúttal fundamentális világnézet-elemzést is tartalmaz. Adam Smith (1723-1790), akárcsak HUME, az erkölcsi értékeknek az érzésektől való függőségét hangsúlyozza. Különleges szerep jut a rokonszenvnek, ami által mi magunk (gyengébben) átérezzük, hogy mit érez a másik, amennyiben szellemileg beleképzeljük magunkat a helyébe . · Cselekedeteket és magatartásokat akkor helyeslünk erkölcsileg, ha a cselekvő érzéseivel rokonszenvezni tudunk , azaz az érzéseket a tárgyhoz illőnek érezzük oly módon, hogy az ember maga is így érezne, ha azoknak az érzéseivel, akiket a cselekvés következményei érintenek (például hála) , rokonszenvezni tudunk. Saját cselekvésünket úgy értékeljük, hogy megkérdezzük önmagunktól, hogy egy pártatlan „néző" rokonszenvezne-e indítékainkkal? Elvonatkoztatások és általánosítások útján az ember az individuális helyesléstől , illetve helytelenítéstől eljut az általánosan érvényes erkölcsi ítéletekre vonatkozó fölérendelt mértékhez. SMITH ismertté mindenekelőtt a „Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és eredetéről" című írásával vált, amely a nemzetgazdáságtan klasszikus műve. SMITH felteszi , hogy minden egyes ember saját helyzetének javítására irányuló érdekei egy a természetben ható (teleologikus) rendezőelv által az összjólét optimalizálásához vezetnek, ha ezeket az erőket szabadjára engedik. Ennélfogva elutasítja a dirigista intézkedéseket a gazdaságban: „Mindenki azt hiszi, hogy csak saját érdekeit követi, ténylegesen azonban így közvetetten a legjobban támogatja a népgazdaság egészének jólétét is. Ebben az egyes embert egy láthatatlan kéz vezeti, hogy kövessen egy olyan célt, amit semmi esetre sem tűzött ki." A jólét alapja a munka, amelyből az áruk értéke is származik. A termelékenység alapja az ember csereösztöne és a munkamegosztás. SttAFrESBURY és HUTCHESON jelentősége az angol felvilágosodás erkölcsfilozófiáj ának fejlődésében az, hogy kialakítják a „marat sense" fogalmát, amely nem más, mint a jó és a rossz közvetlen helyeslésének, illetve helytelenítésének érzése.

128

Felvilágosodás

b ö lc s e n te r e m te tt

g a r a n tá lja az e rk ö lc s ö t

babona dogm ák

lé tr e h o z fé le le m a d o g m a tiz m u s ig a z s á g ^ J ta la n s á g h o z , v itá h o z v e z e t

B

Vallás és értelem Voltaire-nél

Francia felvilágosodás ¡./Pascal; Voltaire A zseniális matematikus és fizikus, Blaise Pascal (1623-1662) erősen D escartes racio­ nalizmusának hatása alatt áll. Végérvényes megtérésélménye után (1654), amelyet a „Mémorialban” rögzít, életét a hit szolgála­ tába állítja: „Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Iste­ ne, nem a filozófusok és tudósok Istene.” A kartéziánus absztrakciót feladja a vallásos egyéni létezés kedvéért. P ascal a janzenizmus mellett kötelezi el ma­ gát, amely a kegyelem tanításának központi szerepével jellemezhető katolikus irányzat. Tervezett munkája, a kereszténység apológi­ ája, töredékesen mint „Pensées” (Gondola­ tok) maradt ránk. P ascal ebben az ember­ nek olyan képét rajzolja meg, aki végtelensé­ gek között, a végtelen nagy és kicsi között áll. Mivel az ész hatóköre is csak a végesre terjed ki, így a szív (fr. coeur) válik tulajdonképpe­ ni megismerési instanciává: „Az igazságot nemcsak az ész segítségével, hanem a szív által is ismerjük meg; az utób­ bi módon ismerjük meg az első elveket.” Ilyen első elveket (a külvilág bizonyossága; a tér; az idő stb.) az ész csak utólag igazolhat. A szívre orientálódott szellem a finom ér­ zék szelleme („esprit de finesse”), az ész­ hez kötött a geometriáé. Mindkét módnak együtt kell működnie, mert a matematikus a definíciókra és az elvekre van utalva, míg a finom érzék embere a racio­ nális érvekre. Az ész legfényesebb tevékeny­ sége tehát az önkorlátozás. A szívnek kell meghozni a legfontosabb dön­ tést is, a hit ellen vagy mellette. P ascal kife­ jezése a fogadás: Isten létének vagy nemlétének eldöntésé­ ben az ember, ha Istenre tesz, akkor a vé­ gest veti be (saját semmis létezését) a vég­ telen elnyerése érdekében (az örök üdvös­ ségért). Ha ez a döntő választás megtörténik, akkor az ember életét már csak alázatosan Istenre alapozza. Ez P ascal kiútja a létezés nyomo­ rúságából; az ember boldogtalan köztes lény: a szelleme miatt majdnem angyal, alantassá­ ga miatt majdnem állat. „Az ember csak egy nádszál; de gondolko­ dó nádszál.” A francia felvilágosodás publicisztikailag leg­

nagyobb hatású képviselője Voltaire (tulaj­ donképpen F ran ^ois -M arie A rouet ; 16941778). Hagyatékában találhatók szatírák, re­ gények, drámák, történelmi művek és minde­ nekelőtt levelek. Publicisztikai és politikai el­ kötelezettsége által (tartózkodott N agy F ri­ gyes udvarában is) nagy hatást kölcsönöz a felvilágosodás eszmekincsének. Filozófiailag, akárcsak számos kortársa, mindenek­ előtt az angol szellemi élet elemeit veszi át.

129

A Lettres anglaises (angol levelek) az an­ gol politika és filozófia előrehaladottságát dicséri. V oltaire gondolkodása erősen L ocke és fő­ ként N ewton felé orientálódik. Velük együtt veszi fel a harcot a dogmatizmus ellen és az ember szabadságáért. Empirista orientáltságú angol példaképeivel együtt küzd az előítéletek, különösen a racio­ nalista filozófia ellen. Minden metafizikával szembeni kritikai állás­ pontját V oltaire így foglalja össze: „Majdnem minden metafizikát tárgyaló fe­ jezet végére két betűt tehetnénk k i . ..: N . L. non liquet, nem világos.” V oltaire különösen élesen támadja a vallá­

sok dogmatizmusát: ebben látja elültetve az intolerancia, a rabság, az üldözés, az igazság­ talanság gyökerét. Csatakiáltása: „Ecrasez l’infame” (Tiporjátok el a gyalá­ zatost, ti. az egyházat). A történeti vallások nagy részét V oltaire ba­ bonának tartja. Meg kell őket tisztítani egy olyan értelmi vallás irányában, amely előbb­ reviszi az erkölcsöt. Hogy Isten létezik, az a teremtésből adó­ dik, attribútumai azonban (= a vallási dog­ mák tartalmai) megismerhetetlenek ma­ radnak. V oltaire a deista pozíció közelébe kerül. E tipikus felvilágosodáskori istenképzet sze­ rint Isten a természetes rend megteremtője, azután azonban többé nem avatkozik bele ebbe a rendbe. „Ha Isten nem létezne, ki kellene találni, de az egész természet azt kiáltja felénk, hogy létezik.” „Létének gondolata tartal­ maz bizonyos nehézségeket, de az ellen­ kező gondolat képtelenségeket tartal­ maz.” „Az Enciklopédia volt műként az, ami Vol­ taire emberként volt.” (R .-R . W uthenow ) Mintája, a P. BAYLE-féle (1647-1706) metafi­ zikai és valláskritikai szótár után az Enciklo­ pédia vált a legfontosabb publicisztikai fegy­ verré a felvilágosodás számára. E mamutvál­ lalkozásban - amely 1751-1780 között 28 kö­ tetben jelent meg - a korszak számos kiemel­ kedő szelleme dolgozhatott együtt: - D enis D iderot (1713-1784): sokoldalúan képzett filozófus, aki teistából lett panteistává. Mint kiadó és szerző, ő az Enciklopé­ dia motorja. - Jean le R ond d ’A lembert (1717-1783), akinek az Enciklopédiához megírott elő­ szava a tervezetet azonnal ismertté tette. Filozófusként a pozitivizmus korai képvi­ selőjének számít. - P a u l (B áró ) d ’H olbach (1723-1789), aki mint ateista egy determinisztikus szenzualizmust képvisel.

130 Felvilágosodás

g a z d a s á g i fo r m a

te r ü le t

köztársaság

é g h a jla t tö r v é n y h o z ó h a ta lo m

monarchia despotizmus

v é g r e h a jt ó h a ta lo m

fe ls ő h á z

/

rv n n n

V

demokrácia arisztokrácia

I az elv: erény

œ

t

► a ls ó h á z

tisztelet

félelem

e lle n ő rz é s

á lla m f o r m a

b ír ó i h a ta lo m

h a ta lo m m e g o s z tá s

v a d o lg o k te rm é s z e te

V

a tö r v é n y e k s z e lle m e

A

Montesquieu: „A törvények szelleme”

h a n y a tlá s

B

fe le m e lk e d é s

Vico: „Ideális Örök Történelem”

hagyom ány

k o rs z a k

n y e lv

e m b e re k

p ró z a i

tö r té n e le m

hősök

k ö ltő i

m ondák

is te n e k

s z e m lé le te s

m íto s z o k

Francia felvilágosodás II./Montesquieu; Vico

131

Charles de Montesquieu (1689-1755) m inde­ Giambattista Vico (1668-1744) Olaszország­ n ek elő tt azzal ért e l hatást, hogy a felvilágo­ ban nagyszabású kísérletre vállalkozik, hogy sodás gond olatkin csét a társadalmi rendre és a történelmet tegye meg az emberi megisme­ rés tulajdonképpeni területévé. annak bázisára, a jogra ültette át. M ontesquieu a „Perzsa lev elek b en ” Fő művében, a „Principi di una scienza nuo(1721) - k ö zv etv e - a saját, francia hazájá­ vában” (Az új tudomány elvei a népek közös­ ban uralkodó körülm ényeket pellengérezi ségi természetéről) abból a tételből indul ki, ki, V OLTAiRE-hez hasonlóan az angol társa­ amely szerint: „verum et factum reciprocantur”. dalm at tartja követen d őn ek . Fő művében („De l’esprit des lois”, A törvé­ nyek szelleméről; 1748) különösen az angol példaképek felé, mindenekelőtt L ocke felé orientálódik. Kiindulópontja egy társadalom keretfeltéte­ leinek összehasonlítása annak jogi berendez­ kedésével. M ontesquieu a természetjog gon­ dolatából indul ki. Ebből az következik, hogy a pozitív jogot nem önkényesen alakítják ki a háborús természeti állapot megfékezésére (H obbes ellen, 117. old), hanem léteznek olyan természeti támpontok, amelyeket M ontesquieu

a dolgok természetének nevez. „Az értel­ mes lényeknek lehetnek maguk alkotta törvényeik, de vannak tőlük függetlenül keletkezett törvényeik is.” Ezekből következik a törvények szelleme: „Különböző tényezők határozzák meg az em b erek et..., amiből kialakul egy általá­ nos szellem.” Ezek a tényezők természeti adottságok: - A terület befolyásolja az alkotmányt: föld­ rajzilag nagy terület a monarchikus alkot­ mány felé hajt, egy kicsinek könnyebb a köztársaságot létrehozni. - Az éghajlat többek között a fennálló rend nagyobb állandóságához vezet melegebb éghajlatú vidékeken. - Ehhez olyan társadalmi és történelmi té­ nyezők járulnak, mint a vallás, az erköl­ csök, a történelem, a gazdasági forma, és mindenekelőtt a kormányzat alapelvei. Minden tényező megint csak különböző súlylyal hat a mindenkori jogi állapotra. M ontesquieu három államformát különböz­ tet meg, amelyek mindegyike egy elvet érvé­ nyesít: - a despotizmus, elve a félelem, - a monarchia, a tiszteleten alapszik, - a köztársaság vagy demokrácia vagy arisz­ tokrácia, és az erény alapján áll. Akkor jó egy államforma, ha mérsékelt, mert csak akkor garantálja a szabadságot. A hata­ lom hatalommal történő korlátozása, a hata­ lommegosztás is a szabadságot szolgálja: - a törvényhozó hatalomnak a végrehajtást kell ellenőriznie és két kamarából áll, egy ellenőrző felsőházból (fr. corps de nobles) és egy törvényhozó alsóházból, - a végrehajtó hatalomnak vétójoga van a törvényhozó hatalommal szemben, - a bírói hatalom élesen elválasztandó a vég­ rehajtó hatalomtól.

A megismerésnek azt kell jelentenie, hogy is­ merjük a módját annak, ahogyan keletkezik a dolog. így elsősorban azokról a dolgokról van ismeretünk, amelyeket magunk alkot­ tunk (az igazság mint „tény-dolog”). Vico szerint ebből az következik, hogy az emberi szellem működési területe a kultúra. A matematikában lehetséges a megisme­ rés, mert annak fogalmai az emberektől függenek. A fizika eredményei viszont csak valószínűsíthetők. Vico megkísérel ezután általános törvénye­ ket találni a történelemben. A cél a „storia ideal’ eterna”, az örök ideá­ lis történelem. Eközben a közös érzékre (ol. senso comune) figyel fel: az összes nép egymástól függetlenül, a lé­ nyeges eszméket tekintve összhangban van. Ez az általános emberi szellem olyan irá­ nyultságára utal, amely a gondviselésben gyökerezik. A történelem szerkezete tehát az emberi természet szerkezetéről is tudósít. V i­ c o anyaga mindenekelőtt a nyelv és annak át­ hagy omány ozása. A történelmi fejlődés bi­ zonyságai a mítoszok és a költészet hatalmas gyűjteményei, valamint az etimológia (a sza­ vak történelme). Ez a fejlődés meghatározott stádiumokban megy végbe: „A népek karaktere először nyers, azután szigorú, később lágy, ezután kifinomult, végül erkölcstelen.” Három fokozatban történik meg a népek felemelkedése (corso): 1) az istenek korszaka: minden hatalom az is­ tenek és a vallás kezében van; az emberek nyersek és nyelvük szemléletes (például a hieroglifák), 2) a héroszok korszaka: „az istenfiúk” szigo­ rú erkölcse uralkodik az emberek felett, akiknek nyelve költészetté fejlődik, 3) az ember korszaka: az ember teljes öntuda­ tára ébred és az isten- és héroszkultusztól megszabadul; saját képességeire hagyatko­ zik, amelyeket a prózai nyelv támaszt alá. Végül a társadalom elvész a fényűzésben és hanyatlása (ricorso) széthulláshoz vezet. Ezután ismét corso (felemelkedés) követke­ zik. így a Római Birodalom szétesése után a barbárokkal kezdődik a felemelkedés, amely a teokrácián keresztül a középkori hűbériség hős időszakához és végül a rene­ szánsz kultúrához vezet.

132 Felvilágosodás

törvények

onszeretet

1. természeti állapot

Az állam = út a szabadsághoz és az egyenlőséghez te rm é s z e ti k ö rn y e z e t

n in c s ta n a n y a g

3. a szakadék kiéleződése

n in c s je le n a rossz tá rs a d a lo m

A ne­ velés

a d o lg o k b ó l v a ló ta n u lá s

v é d e l­ m e t n y ú jt a ta n ító

út a ter­ mé­ szetes er­ kölcs­ 4. a jelenlegi szolgai höz társadalom

Rousseau elmélete a kultúra romlottságáról és annak ellenszeréről

A

Francia felvilágosodás III./Rousseau Jean Jacques Rousseau (1712-1778) a felvilá­ gosodásban átmeneti helyet foglal el: egyrészről a felvilágosodás szabadság utáni kiáltását fokozza fel, másrészről már a fel­ világosodás elleni romantikus tiltakozás út­ törője. R ousseau az ember szabad természeti álla­ potát feltételezi. Ebben az ember mint erős, magányos egyén él teljesen természeti rendben. Teljesen az érzéseire hagyatkozhat. Ezzel szemben az elmélkedés a társadalmi bajok forrása, és az ember önmagával való meghasonlottságával jár. Ezért úgy tűnik „hogy az elmélkedés állapota természetellenes és a töprengő ember egy elfajzott állat”. R ousseau a z önszer etetet (fr. amour de sói) tekinti alapvetőnek, ebből vezet le minden érzést, mindenekelőtt az együttérzést. Ezekből a viszonyokból fejlődnek ki a primi­ tív társadalmi rendszerek, amelyek azonban a fennálló egyenlőséget és szabadságot nem sértik. A kultúra (nyelv, tudomány, művészet) és a társadalmi formák fejlődésével a természe­ tes egyenlőség felbomlik. Az eredetileg jó önszeretet átfordul önzés­ be (amour propre). Jelentős változást a munkamegosztás és a ma­ gántulajdon bevezetése hoz, mivel a tulaj­ donviszonyok kialakulása az embereket kon­ kurenciaharcba hajtja. A kultúra az embereket láncra veri, a jog­ szolgáltatás pedig ezt csak felgyorsította, „a gyengéknek új bilincseket, a gazdagok­ nak pedig új hatalmat adott”. Az ész és a tudomány meggyengíti az erkölcs iránti természetes érzést. A fényűzés elpuhít­ ja az embereket, a manírok tisztességtelenné teszik őket. R ousseau ezzel saját szabadságeszményét helyezi szembe. Az ehhez vezető út a nevelé­ si eszmény. Az „Émile-ben” (1762) példaszerűen mutatja be a pedagógiáját: Mindenekelőtt meg kell akadályozni, hogy a növendék a társadalom káros hatása alá kerüljön. R ousseau célja ezzel szemben a szív kiműve­ lése és az ahhoz vezető út messzemenően „negatív nevelés”. A nevelőnek nem szabad indoktrinálnia, amit R ousseau a kortársi ne­ velés szemére vet. A gyermeknek kell magának a tapasztala­ tokból tanulnia. A nevelésnek így a gyer­ mek fejlődéséhez kell illeszkednie. Ezért a gyermeknek - az első szakaszban függetlenséget kell kapnia és magukból a dol­ gokból tanulnia. A fiatalság kezdetekor a nö­ vendéket művészetre, irodalomra és vallásra kell tanítani és társasági szükségletét is tekin­ tetbe kell venni. A tanárnak egészséges

133

környezetről kell gondoskodnia, ahol a gyer­ meket pszichikailag is erősítik. Egy mesterség megtanulása éppúgy az egy­ szerű és boldog élet kezdetéhez tartozik, mint az első könyvnek, D efoe Robinson Crusoe-jának elolvasása. RoussEAU-nak a szabadság helyreállításához vezető második útja a társadalom- és államfi­ lozófia. Alapvető fontosságú (Contrat social, 1762) a társadalmi szerződés gondolata, amelyben egy közösség tagjai kijelentik: „Közülünk mindenki aláveti személyét a közösségnek és mindenét, amije van, a közakarat legmagasabb vezetésének.” Ha mindenki aláveti magát a közakaratnak (volonté générale), akkor ezzel garantálva van mindenki szabadsága és egyenlősége. Mi­ vel a közakaratban egyúttal a saját akarata is benne van, így önmagát csak a saját törvényé­ nek veti alá. A természetes szabadság feladata teszi le­ hetővé a jogi szabadság elérését. A tulajdon átruházásánál hasonló a helyzet: a (fiktív) lemondást az egész javára csak a törvényes tulajdon biztosítja. A tulajdono­ sok a „dologi jószágok intézőjévé” válnak. A társadalmi szerződésből származik a nép­ szuverenitás. A törvények csak akkor érvényes törvé­ nyek, ha összhangban állnak a közakarat­ tal. Egyébként csak individuális utasítások. Ezenkívül ki kell zárni azokat az eseteket, amelyekben egy különös akarat megvalósu­ lásra tör. A volonté de tous (az egyes akara­ tok összessége) eltérése sem változtat a vo­ lonté générale - mint legfőbb irányvonal - ér­ vényességén. A népakarat törvényekben nyi­ latkozik meg, ezeket pedig a végrehajtó hata­ lom viszi véghez. „Az ember rögtön belátja, hogy sem afelől nem szükséges hosszan kérdezősködnie, hogy kinek áll jogában a törvényalkotás mert az a közakarat cselekedeteiben áll —, sem afelől nem kell érdeklődnie, hogy a kormányfő a törvények fölött áll-e - mert ő az állam tagja - , sem afelől, hogy lehet-e a törvény jogtalan, mert senki sem jogtalan önmagával szemben - , sem afelől, hogyan lehet az ember egyszer­ re szabad és ugyanakkor törvényeknek alá­ vetett - m ert a törvények a közakarat dön­ téseinek lajstromai csupán.” R ousseau eszményi államai a kis demokráci­ ák abban az értelemben, hogy ezekben egy népgyűlés könnyen lebonyolítható. A polgá­ roknak erkölcsileg egyszerűnek, jog és va­ gyon szerint lehetőleg egyenlőeknek kell len­ niük. Közös államvallásnak is létre kell jönnie: en­ nek néhány pozitív dogmája - többek között - a társadalmi szerződés és a törvények szent­ ségét kell hogy tartalmazza.

~6r61"1195

Kant (1724-1804)

ttn•'" 1755

.ÁIYll>-

111\

11~6'·

~rit11cj„„

„AURtl Hl

1711

HrknMl... „

.A ev•tort•tt

icrk>kjl0" 1790

.A>"'"" _,., ........

,„.

Fichte (1762-1 814)

1l1pt1•

,„.

wctom•nvtan

„A:z j!Ul"1M

1711

„AC-:.;.*'tog

r9ndM:1rt1"

„Nt11!61ctt1n

Történeti Történeti áttekintés: áttekintés: Német Német idealizmus

1720

1730

1740

1750

1760

1770

1780

1790

1800

1810

1820

1830

1840

1850

1860

Schlelermacher (l 768-1834)

1199

,Av.t!MtOI"

tltjj1• 19:)'.l

-nkri-

„A ll:or6bbi er

11138

. H•'"'9neut11at•

•

Hegel (l770-1831 )

„_.•.

. J•Nt 1795

„A logA.t tudom•nv•" 1112 „A &Hlllm renom~i.ji "

ia11

. Encillloped!a•

. A/OIJfllo.