Sejtelmes Vis

Penny Jordán Sejtelmes viszonyok Xénia a beduinok földjére utazik, hogy megismerje elhunyt édesanyja családját. M iután megtudja, hogy nagyapja már odaígérte kezét fiatal üzlettársának, Rashid s ejknek, az érdekházasság elkerülésére egyetlen módot lát: el kell veszítenie jó hírét, hogy a võlegény elálljon szándékától. Szerencsére gyorsan megismerkedik e gy jóképû szörfedzõvel, ám a szerepjátszásból komoly vonzalom lesz, amely szenve délyes éjszakába torkollik. Xénia csak késõbb döbben rá, kibe is szeretett bele. .. 1. FEJEZET - Végül sikerült megszerezned azt a szívdöglesztõ szörfedzöt? - Igen! És tényleg nem túloztál: az nem kifejezés, milyen szívdöglesztõ! Mostant ól bejár majd a szobámba, de azt mondta, óvatosnak kell lennie. Már figyelmeztet te õt Rasbid sejk, a szálloda egyik tulajdonosa, amiért túl bizalmas kapcsolatot  ápol a szálloda hölgyvendégeivei. - Gondolom, a ti kapcsolatotok is eléggé bizalmas már. - De még mennyire! Xénia Connor akaratlanul is fültanúja volt ennek a rövid párbeszédnek, A Marina étterein báljában ült a tetõteraszon egy napernyõ alatt, és épp befejezte az ebé det, amikor a két fiatal lány kifelé menet az õ székénél állt meg beszélgetni. A mikor továbbindultak, még az ajtón, túlról is hallani lehetett, amint a zurani ü dülõközpont,,szívdöglesztõ" alkalmazottjáról áradoztak. Xénia arcán, mosoly suhant át.  - Köszönöm! - suttogta elégedetten. Anélkül, hogy a két lány tudatában lett volna, kezébe adták a megoldás kulcsát, melyet két napja keresett. Felállt,  felvette a fürdõlepedõt a székérõl, majd a pincérhez fordult; - Elnézést, meg tudná mondani, hol találom a szörfedzõt? Félórával késõbb már egy nyugágyon feküdt melyrõl gyönyörû kilátás nyílt a festõ i szépségû öbölre. Az üdülõközpont vízi sportot kedvelõ vendégei itt képezhették  magukat, többek között a már említett szörfedzõ segítségével. Most már értette, miért áradozott róla annyira a két fiatal nõ. Xénia sok vonzó,  sportos alkatú férfit látott már. Amerikai egyetemen tanult, keresztapja pedig számos európai és ausztráliai útjára magával vitte. John Feinnes magas rangú bri t diplomata volt, és egyben Xénia szüleinek legjobb barátja. Ezért is lett a lán y gyámja, amikor az a szülei halála után tizenhét évesen árván maradt. Keresztap ját kísérgetve a lány megismerte a világ legszebb * strandjait is. Nem voltak te hát idegenek számára a strandok ^raaesói". akik meg voltak gyõzõdve róla, hogy isten ajándékul szánta õket a nõk számára. Ez a f érfi is pontosan az a fajta volt!  Testalkata alapján akár férfimodell is lehetett volna. De nem csak a vonzó test  látványa ejtette rabul Xéniát. Az edzõ fehér sortot viselt, a szállodai alkalma zottak szokásos öltözékét, de õ vonzóbb volt benne, mint bárki más. Férfias kisu gárzása olyan erõs volt. hogy Xénia még a köztük lévõ távolság ellenére is a zsi gereiben érezte. A férfi épp azzal foglalatoskodott, hogy ösz- szegyûjtse a szer teszét heverõ szörfdeszkákat. Hajlékony testének mozdulatai Xéniát egy erõtõl du zzadó párducra emlékeztették.  Napbarnított izmos felsõteste ragyogóan fénylett, a friss tengeri szellõ felbor zolta sûrû fekete haját. Xénia mérget vett volna rá, hogy napszemüvege rejtekébõ l a közelben tartózkodó valamennyi nõi vendég õt figyeli. Olyan kézzel fogható, ellenállhatatlan vonzereje volt, hogy a szó szoros értelmében elállt tõle a nõk lélegzete.  Miközben tisztes távolból X'enia is elbûvölve figyelte, egy dologban máris bizt os volt: Ez az a pasi, akire neki most szüksége van!  Egy órával késõbb már útban volt szállodai lakosztálya felé, és azon gondolkodo

tt, mi legyen a következõ lépés terve megvalósításához. Amikor áthaladt az arab piacon, mely tulajdonképpen az üdülõközpont része volt, megállt egy pillanatra, hogy megcsodálja az egyik kézmûvest munka közben.  Nem volt véletlen, hogy ezt a szállodaközpontot világszerte ismerték. A festõi képzelettel kialakított, ritka virágoktól pompázó kertek, a hatalmas bevásárlócs arnokok, bennük a különleges áruikat kínáló boltok és a hagyományos keleti piac az Ezeregy éj szakát idézte, és elképzelhetetlen gazdagság benyomását keltette a  látogatóban. A hatalmas területen húsznál több étterem volt. különbözõ országok  jellegzetes ételeit kínálva.  Xénia azonban most sietett, s egyenesen a lakosztálya felé vette az irányt. Hál ószobájának ablakából éppen kilátott a strandra. A szörfedzõ még délután motorcs ónakkal átment a vendégek számára fenntartott kikötõbe, s csak most, napnyugtako r tért vissza. Miután kiszállt a csónakból, gépiesen elkezdte összeszedegetni az  elhagyatott strandon szanaszét heverõ szörfdeszkákat.  Xénia számára ez volt a megfelelõ alkalom, hogy tervét megvalósítsa. Felvette a  kabátját, és gyorsan elindult az ajtó felé, nehogy idõközben elveszítse a bátor ságát.  Lent a strandon sötét volt már... és érezhetõen hûvös, ahogy ez a sivatagos vid ékeken a nappali tikkasztó hõség után lenni szokott. Xéniának meg kellett erõlte tnie a szemét, hogy az esti szürkületben lásson valamit. Már-már azt gondolta, e lkésett.  Annyira elmerült gondolataiban, hogy csak az utolsó pillanatban vette észre. am int egy sötét árnyék a földre vetült elõtte. Riadtan megfordult... és megállapít otta, hogy álmai lovagja mindössze egy lépésnyire áll tõle!  Elõször meglepetten hátrahõkölt, de büszkesége, melyet állítólag nagyapjától ör ökölt, kellõ bátorságot adott neki. Hamarosan azonban újból elakadt a lélegzete.  Az elõtte álló férfi magasabb volt. mint gondolta. így pillantása épp a szájára  esett. Márpedig ez a száj olyan bûnbe ejtõen érzéki volt, hogy a lány testét el öntötte a forróság. Nyelt egy nagyol. Melyik nemzet fia lehet ez a vonzó szörfed zõ? Olasz? Görög? Sûrû, fekete haj, sötétbarna bõr. Lezser öltözéke - fehér póló , farmer és tornacipõ ellenére meglepõen tiszteletet parancsoló benyomást keltet t.  Lassan teljesen besötétedett. Körben lámpák gyúltak, melyek romantikus fénybe ö ltöztették a kikötõt. Xénia látta, liogy a férfi tetõtõl talpig végigméri... elõ ször szinte közömbösen, majd feltedezõen, mintha valami felkeltette volna az érd eklõdését. A vadászösztön! Fogadni mert volna, hogy a férfi jót mulatna rajta, h a most menekülõre fogná a dolgot.  Erezte, hogy szíve a torkában dobog. Noha rajta is farmer és póló volt, hirtele n úgy érezte, a férfi puszta tekintetével meztelenre vetkõzteti, és legrejtetteb b titkait is látja. Soha nem tapasztalt még hasonlót, és egyszerre végtelenül se bezhetõnek érezte magát.  - Ha magánórára jött, attól tartok, elkésett.  A gúnyos hang és a megvetõ pillantás úgy meglepte Xéniát, hogy belepirult.  - Nincs szükségem magánórákra - felelte büszkén. A férfi nem tudhatta, hogy Amerikában tinédzserként valóban megtanult szörfözni, sõt még bizonyítványt  is szerzett. Igazán? Akkor mit szeretne? - kérdezte jelentõségteljesen.  Nem csoda, hogy az a két fiatal nõ annyira odavolt érte. Neki ís minden erejére  szüksége volt, hogy gondolkodni tudjon. A férfi kétségkívül tisztában volt vele , milyen veszélyt jelent a nõi nemre. Éppen ezért tökéletes választás a terveihe z, nyugtatta magát a lány.  Saját gyengesége azonban nagyon bosszantotta, és szilárdan eltökélte, hogy le f ogja küzdeni. Elvégre nem ez az elsõ vonzó férfi, aki kikezdett vele, idáig mégi s mindegyiknek ellenállt. Miért lenne ezúttal másképp? Bár e! kellett ismernie, õ az elsõ olyan férfi, akinek a közelében elállt a lélegzete, akinek izgató férf iasságától izzott a levegõ.  Gyorsan összeszedte magát. - Van egy ajánlatom a maga számára.  A férfi egy pillanatig hallgatott, így Xéniának volt. egy kis ideje, hogy alapo sabban szemrevételezze. Sportos testét már délután megcsodálhatta, most azonban

azt is megállapította, hogy férfias arcvonásai szinte egy görög istenre emlékezt etnek. Csupán a szeme színét nem tudta pontosan megállapítani a szürkületben. De  gyanította, hogy barna, és titokban megkönnyebbülten felsóhajtott. A barna szem û férfiak ugyanis soha nem vonzották... Már kislány- korának álomhereege is szür ke szemû volt.  - Ajánlata? kérdezett vissza az edzõ már-már sértõ érdektelenséggel a hangjában . - Tudja, nem szeretem az olyan nõket, akik felkínálják magukat. Férfiasabbnak találom, ha magam ejteni el a zsákmányt. De ha nagyon rá van szorulva, én is teh etek magúnak ajánlatot, hátha úgy nagyobb esélye lenne.  Xéniának viszketett a tenyere, hogy jókora pofonnal jutalmazza a sértést. Kétsé gkívül némi elégtételt jelentett volna számára, de semmiképpen sem járult volna hozzá terve megvalósításához. A férfi pökhendi viselkedése csak megerõsítette ab ban, hogy jól választott. Született nõesábász, akit egyetlen férfi sem látna szí vesen jövendõbeli felesége társaságában. - Nem olyan ajánlatra gondoltani. Hanem? kérdezte kihívóan a férfi.  - Olyannal, mellyel tekintélyes pénzt: kereshetne becsületes úton - felelte Xén ia gyorsan, bízva benne, hogy végre felkelti az úr érdeklõdését.  A férfi kicsit oldalt fordult, így a kikötõi fények jobban megvilágították Xéni a arcát. Nyílván õ is szerette volna alaposabban szemrevételezni a nõt, akivel t ársalog. Xénia nem volt különösebben eltelve magától, de tudta, hogy általában c sinosnak tartják. Azt azonban, hogy az elõtte álló férfi is így gondolja-e, nem tudhatta. Ha így volt is, tekintete semmit nem árult el errõl. Mozdulatlanul és áthatóan nézte Xéniát, aki kis híján hátrébb lépett, kezét pedig védekezésképpen  a derekára tette.  - Jól hangzik - szólalt meg a férfi gúnyosan. - És mit kellene tennem'?  Xénia fellélegzett.  ? Csapnia kellene nekem a szelet, és elcsábítania... mégpedig nyilvánosan.  Nem csekély megelégedésére látta, hogy a férfi szeme felvillan egy pillanatra. Végre sikerült kizökkentenie a nyugalmából. Am hamar összeszedte magát.  Elcsábítanom? - kérdezte fagyosan.  Igazából nem magyarázta gyorsan Xenta. Pontosabban fogalmazva, azt szeretném, h a úgy tenne, mintha elcsábítana.  Tegyek úgy? De hát miért? tudakolta a férfi, majd megvetõen elmosolyodott. Talá n féltékennyé akarja tenni a szeretõjét? - Szó sincs róla - utasította vissza a vádat Xénia. Egyszerûen fizetnék önnek, h a segítene abban... hogy elveszítsem a jó híremet. A férfi egy pillanatra mintha meghökkent volna, majd különös, elgondolkodó kifej ezés jelent meg az arcán, amirõl Xénia nem tudta eldönteni, mit jelent.  Megkérdezhetem, miért szeretné elveszíteni a jó hírét? érdeklõdött.  - Megkérdezheti felelte Xénia kertelés nélkül . csak nem árulom el, - - Nem? Nos, akkor nem segítek. A férfi sarkon fordult. Xénia rémülten kiáltott utána:  - Akár ötezer fontot is hajlandó lennék fizetni, ha megteszi! A férfi megállt, majd lassan megfordult.  - Tízezer, és esetleg... de csak esetleg... megállapodhatunk felelte egykedvûen . Tízezer font! Xénia nagyot nyelt. A szülei ugyan tekintélyes vagyont hagytak rá,  ám amíg nem tölti be a huszonötödik évét, az örökség egy jelentõs részéhez csak  a vagyonkezelõk beleegyezésével férhet hozzá, akiknek egyike épp a keresztapja.  Márpedig elsõsorban õmiatta kell ilyen eszközökhöz, folyamodnia. Csüggedten leh ajtotta a fejét. A szörfedzõ ismét sarkon fordult, és elindult. Már a strand végénél járt, még né hány másodperc, és végleg eltûnik. Xénia letaglózva nyelt egy nagyot, majd õ is megfordult. 2. FEJEZET Nagy nehezen ellenállt a kísértésnek, hogy a távolodó férfi után forduljon, ehel yett elgondolkozva bámulta a tengert. Hosszú, csillogó barna haja, szabályos, szinte arisztokratikus arcvonásai és bar na bõre miatt elsõ pillantásra sokan spanyolnak vagy olasznak tartót- . iák. Csu

pán csillogó zöld szeme és vérmérséklete árulta el, hogy valójában kelta õsök vé re csörgedezik az ereiben. Az viszont aligha jutott volna eszébe bárkinek, hogy édesanyja beduin volt.. A hûvös tengeri szellõ meg-meglibbentette haját, teste megborzongott. A következ õ pillanatban mintha áramütés érte volna, amikor egy férfikéz érintette meg a ny akát. - Ötezer... és az ok - suttogta valaki a fülébe. Azonnal felismerte a hangot. Tehát visszajött! Xénia nem tudta eldönteni, örüljön-e, vagy megijedjen.  - Ez az utolsó ajánlatom - figyelmeztette a férfi halkan. - Ötezer, és az ok. Vagy nincs üzlet. Xénia nyelt egyet. Van más választása? Egyébként is miért ne mondhatná el neki? - Rendben - felelte. - Maga reszket - állapította meg a férfi. - Fél? Netán izgul? - tette hozzá sokatmondóan, és hüvelykujjával végigsimított Xénia nyakán. - Egyik sem! Egyszerûen fázom - felelte a lány, gyorsan behúzva a nyakát. A férfi gúnyosan elmosolyodott. - Na persze! Nos, tehát azt kívánja, udvaroljam körül, és csábítsam ei? Miért? Á rulja el! Xénia nagyot sóhajtott. - Elég hosszú és bonyolult történet...  - Van idõm.  A lány egy pillanatra ismét lehunyta a szemét, hogy erõt gyûjtsön. Majd felnéze tt, és belekezdett:  - Apám amerikai diplomata volt. Amikor annak idején idehelyezték Zuranba. megis merte anyámat. Egymásba szerettek. Anyám apja azonban ellenezte a kapcsolatot, m ivel más tervei voltak. Abu Ássad úgy gondolta, lányának kötelessége, hogy felál dozza magát a család érdekében. Xénia nem tudta palástolni keserûségét. - Amikor  anyám nyíltan ellenszegült apja akaratának, nagyapára minden kapcsolatot megsza kított vele. Még a bátyjainak és a sógornõinek is megtiltotta, hogy bármiféle mó don érintkezzenek vele. Anyám elmondta nekem... milyen embertelenül viselkedett vele az apja.  Fájdalmas kifejezés jelent meg Xénia arcán.  ? A szüleim nagyon boldogan éltek együtt, de amikor tizenhét eves voltam, megha ltak egy balesetben. Keresztapám elvitt magával Angliába. John Feinnes is diplom ata, aki apám legjobb barátja volt. Annak idején itt ismerkedtek meg a zurani na gykövetségen. Amikor Angliában befejeztem a tanulmányaimat, keresztapámmal körbe utaztam a világot. Egy ideig egy helyi segélyszervezetnél dolgoztain. Tulajdonké ppen úgy terveztem, tanári diplomát is szerzek, ám váratlanul megjelent Londonba n Hassan bácsikám, anyám egyik testvére, és beszélt a keresztapámmal. Azt mondta , nagyapám látni kíván, és szeretné, ha Zuranba jönnék. Természetesen nekem semm i kedvem nem volt hozzá, mivel tudtam, mennyire megbántotta anyámat. Anyám mindi g bízott benne, hogy egyszer megbocsát neki, és válaszol a leveleire. De nagyapá m soha, egyetlen jelét sem adta békülékenységének. Még a halálos baleset után se m. Anyám családjából senki sem jött cl a temetésre, mert nagyapám megtiltotta.  Xénia megpróbálta visszatartani a dühtõl feltoluló könnyeit.  - Keresztapám azt kérte, gondoljam át még egyszer higgadtan a dolgot. Szerinte apám is azt szeretné, ha helyreállna a családi béke. Megtudtam, hogy nagyapám az  egyik fõ társtulajdonosa ennek az üdülõközpontnak, ahova meghívott minket. Szív em szerint visszautasítottam volna... de úgy éreztem, anyám kedvéért ide kell jö nnöm. Bárcsak tudtam volna a valódi okot, amiért idecsaltak...! - A valódi okot? - kapta fel a fejét a férfi.  - Igen - folytatta megvetõen Xénia. Már megérkezésünk napján felkeresett minket  a szállodában Hassan bácsikám a feleségével, Soravával és a fiukkal, Sauddal. N agyapám nevében elnézést kértek, amiért õ személyesen nem jöhetett el az üdvözlé semre, mivel szívbeteg, és az orvos szigorú ágy- nyugalmat írt elõ számára. En p edig ostoba módon el is hittem. Ám amikor egyedül maradiam az unokatestvéremmel,  azonnal kibújt a szög a zsákból. Saud még csak tizenöt éves. és teljesen jóhisz emû. Fogalma sincs róla, hogy nem vagyok beavatva a dologba. Xénia megcsóválta a  fejéi, majd remegõ hangon folytatta: Ugyanis nagyapám igazi célja nem az, hogy megismerjen, és jóvátegye az igazságtalanságot, amit szüleimmel szemben elkövete

tt. Nem, Abu Ássad akaratom ellenére hozzá akar adni az egyik gazdag üzlettársáh oz! Keresztapám pedig megdöbbentõ módon még segédkezik is hozzá.  Xénia hangja elcsuklott a felháborodástól. Vett egy nagy levegõt, hogy kicsit m egnyugodjon.  Elõször ugyan megpróbált meggyõzni róla, hogy félreértettem Saud szavait. Valój ában azonban úgy el volt ragadtatva az ötlettõl, hogy a váratlan távol-keleti út jára teljesen véletlenül az útlevelemet is magával vitte! Búcsúzóul még ellátott egy jó tanáccsal: Legalább nézd meg magadnak azt a fickót, kedvesem. - Xénia megvetõen utánozta keresztapja mesterkélt brit hanghordozását. Az még semmire sem kötelez, nem igaz? Meg aztán ki tudja? Még te tszhet is neked! Vegyük az angol nemességet... A házasságok majd kivétel nélkül elõre megirt forgatókönyv szerint köttetnek, és az eredmény magáért beszél. Ugya n már, minek az a sok hûhó a szerelem körül! Hasonló a hasonlóval... ez az én po litikám is. márpedig Hassan bátyád szerint nagyon sok közös van bennetek ezzel a  Rashid sejkkel. Azonos kulturális háttér. A legfelsõbb diplomáciai körökben is üdvözlik az ilyesmit. Azt mindenesetre tudom, hogy a brit és az amerikai kormány  egyaránt örül az ötletnek. - Azt akarja mondani, hogy a nagyapja azért akarja hozzáadni egy helybeli üzle ttársához, mert ez egyben ügyes diplomáciai lépés is lenne? szólt közbe a szörfe dzõ hitetlenkedve.  Legalábbis keresztapám azt szeretné, ha elhinném, hogy ez az egyetlen ok... Én azonban nem gondolom, hogy nagyapám ennyire önzetlen volna folytatta Xénia megve tõen. - Ahogy Saudtól megtudtam, elsõsorban azért akar feleségül adni ehhez a se jkhez, mert amellett, hogy õ is résztulajdonos ebben az üdülõközpontban, közisme rten jó kapcsolat fûzi... a királyi családhoz. Annak idején eredetileg anyámat i s egy távoli unokatestvéréhez akarták hozzáadni a királyi családból. De aztán me gismerte apámat. Nagyapám számára'kétségkívül jól jöhet egy ilyen házasság... és  biztosan jogosnak tartja, ha anyám helyett most én leszek az áldozati bárány. - Gondot okoz magának a származása?  A kérdés váratlanul érte Xéniát.  - Gondot',' kérdezett vissza büszkéit. Dehogy! Miért okozna9 Büszke vagyok a sz üleimre... és hogy az vagyok, aki vagyok.  - Félreért. Én a két teljesen eltérõ világra gondolok: a hideg északi és a forr ó sivatagi természetre. Az angolszász és a beduin vér keveredésére. A mélyen gyö kerezõ nomád vándorösztönre. Soha nem érezte még, hogy két teljesen eltérõ kultú ra között õrlõdik? Hogy mindkettõnek része ugyan, de egyúttal mindegyik idegen i s a számára?  A férfi szavai olyan tökéletesen megfogalmazták az érzéseit, hogy Xénia egy pil lanatig döbbenten hallgatott. Honnan tudja ez a szörfedzõ, mi játszódik le benne ? Végigszaladt a hátán a hideg.  - Az vagyok, aki vagyok - felelte tömören.  - Pontosabban?  A lány szeme felvillant.  Független, mai nõ, aki nem hagyja, hogy mondvacsinált családi érdekekre hivatko zva befolyásolják és kihasználják.  A férfi megvonta a vállát.  - Ha nem akar hozzámenni a választott férfihoz, miért nem mondja meg egyszerûen  a nagyapjának'?'  - Sajnos nem ilyen egyszerû a dolog magyarázta Xénia. ??-? Természetesen közölt em a keresztapámmal, hogy megismerni sem óhajtom azt a férfit, nemhogy hozzámenn i. De ez még azelõtt volt, hogy eltûnt az útlevelemmel együtt. Ezt John azzal ma gyarázta, idõt akar adni nekem, hogy megismerjem nagyapámat, és felfedezzem õsei m kultúráját. Persze én tudom, miben reménykedik. Hogy miközben testestõl-lelkes tõl kiszolgáltat a nagyapámnak, végül majdcsak jobb belátásra térek. Nagybátyám jövõre nyugdíjba megy, és nyilván arra számít, hogy a királynõ érdemei elismerés eként nemesi rangra emeli majd. Jól jönne most neki a diplomáciai fegyvertény, h a sikerülne nyélbe ütni unokahúga és Rashid sejk házasságát. És ahogy Saud unoka öcsém szavaiból kivettem, anyám családja egyértelmûen úgy gondolja, még lelkesed nem is kellene, amiért a sejk el akar venni.  ~ Ezekben a körökben természetes, hogy egymás között házasodnak, hasonló a haso

nlóval - felelte a férfi. - Ertem, amit nagyapja szándékairól mondott. De mi a h elyzet a jövendõbeli férjjel? Miért kellene...  - Rashid sejk - pontosított Xénia. Mellesleg ugyanaz a Rashid sejk. aki, mint h allottam... nehezményezi, hogy maga túl bizalmas viszonyt tart fenn a szálloda h ölgy vendégeivel. - A férfi kérdõ tekintettel nézett rá, mire folytatta. - Fülta núja voltam két fiatal no beszélgetésének, amint a szívtipró szörfedzõrõl áradoz tak. Ami Rashid sejk szándékait illeti... - Xénia felsóhajtott. Állítólag nagyon sok közös van bennünk. Mindketten vegyes házasságból származunk , azzal a különbséggel, hogy, amennyire tudom, neki az édesapja volt zurani. így  aztán a királyi család is örömmel üdvözölné a házasságot. Keresztapám szerint n agy sértés volna anyám családjával szemben, ha ilyen feltételek mellett Rashid s ejk elutasítaná a házasságot. De ismerem a helyi törvényeket annyira, hogy tudja m, Rashid sejk azonnal elállna szándékától, ha nem tartana méltónak rá, hogy a f elesége legyek. - Ugy érzem, ebben az ügyben elég sok a feltevés és a találgatás - állapította  meg a férfi tömören. Xénia kihívóan nézett rá. Úgy érti, az egész csak kitaláció? Akkor kár pazarolnu nk egymás idejét! - Csigavér csitította a férfi. Most már tudom az okot. De miért épp engem válasz tott? Xénia megvonta a vállát Mint említettem, hallottam azt a két nõt, amint magáról beszéltek, és abból arra következtettem, hogy... - Hogy? sürgette a férfi. Az a hír járja magáról, hogy nagyon népszerû a nõvendé gek körében fejezte be a mondatot dacosan Xénia. Olyannyira, hogy már figyelmezt ette is Rashid sejk, ha így folytatja, a munkahelyét is elveszítheti. Xénia elhú zta a száját. Nem értem, miféle nõk alacsonyodhatnak le ennyire, én egy kényszer házasságot természetesen visszautasítok, de erkölcsi meggyõzõdésem semmiképp nem  engedné, hogy iíyen olcsó kalandokba bocsátkozzam. A férfi figyelmesen nézte. - Ertem. Tehát sem kényszerházasságra, sem olcsó kalandra nem vágvik. És mit szeretne?  - Semmit! - Xénia, látva a térli gyanakvó tekintetét, gyorsan hozzáfûzte. Semmit mindaddig, amíg nem találkozom azzal a férfival-.,  - ...aki megfelel az ön elvárásainak? egészítette ki gúnyosan a férfi. Xénia bosszúsan megrázta a fejét. - Ne adja a számba a szót! Csak annyit akartam mondani, amíg nem találkozom a fé rfival, akit el tudok fogadni, és akit szeretek... Akivel mind érzelmileg, mind gondolkodásban egy hullámhosszon vagyunk, akinek feltétel nélkül odaadhatom maga m. Így éltek a szüleim is, és ezt szeretném a magam és a gyerekeim számára - fej ezte be szenvedélyesen a mondandóját Xénia. - Mily magasröptû cél ez manapság.  - Lehet, de szerintem érdemes kivárni.  - Nem fél tõle, hogy ha egyezer megtalálja ezt az erényes férfiút, visszariaszt ja õt a maga kétes hire? - Nem. Ha ugyanis szeret és elfogad, akkor megérti az indítékaimat. Azonkívül... Elnémult, inert majdnem elárulta, hogy szüzessége úgyis magáért bes zél majd, ha egy férfi elnyeri a szerelmét. De tulajdonképpen miért kérdez tõlem  ilyeneket? - vetette oda élesen. - Csak úgy - hangzott a velõs válasz. - Nos, rendben. Tehát ötezer fontot ajánl azért, hogy nyilvánosan udvaroljak magának, elcsábítsam, és tönkretegyem a  jö hírét.  - Hogy azt a látszatot keltse! javította ki gyorsan Xénia.  Nocsak! - mondta gúnyosan a férfi. Talán valami más jutott az eszébe?  - Semmi nem jutott eszembe! hárította el a feltételezést felháborodva a lány. Á m a következõ pillanatban elakadt a lélegzete, inert a férfi egészen közel lépet t hozzá, és megfogta a karját. Mit... mit csinál?  Megbûvölve nézett fel rá, miközben az lassan lehajolt, és szikrázó szemével val ósággal hipnotizálta.  Kötöttünk egy megállapodást suttogta a férfi, miközben ajka szinte hozzáért az övéhez. - Régen itt a sivatagban az ilyesmit vérrel pecsételték meg. Karcoljuk m

eg mi is a kezünket, hogy egyesüljön a vérünk... vagy ez is megteszi...?  Xénia még észbe sem kapott, a férfi máris szorosan átölelte, és megcsókolta. Ig en, igaza volt,-amikor tartott a tõle... Ez az ember még a párducnál is veszélye sebb, amire elõször emlékeztette. Erõt vett magán, és leküzdötte feltámadó vágyá t, hogy borostás arcához simuljon, és sûrû fekete hajába markoljon. Egyszerre sz égyen és rémület töltötte el. és dühében beleharapott a férfi ajkába... látta, a hogy az megrezzen, majd rápillant.  - Tehát szenvedélyesebben szeretnéd megpecsételni a szerzõdésünket? kérdezte jelentõségteljesen. Több beduin vér van benned, mint gondoltam!  Azzal újból megcsókolta, mégpedig olyan tüzesen, amihez fogható élményben Xéniá nak soha nem volt még része. Egész testét átjárta a forróság, és olyan hevesen v ert a szíve, hogy azt hitte, menten kiugrik a helyébõl.  Aztán a férfi elengedte, és ránézett. A kikötõ halvány fényében Xénia meglátta a szemét. Nem barna volt, mint hitte, hanem szürke. Ragyogó ezüstszürke. - Az egész délelõtt a miénk, Xénia. Egy kis vásárlással egybekötött csavargás bi ztosan kedvedre lenne. Van egy remek bevásárlóközpont a közelben, mindenféle but ikkal, a legújabb divat szerinti ruhákkal, és esetleg... Xénia megpróbált Sorava nénikéjére figyelni. Hassan bácsikájának felesége már el õzõ este telefonált, hogy elhívja õt a városba, Es bár nagyapjával szemben jócsk án voltak még fenntartásai, Soraya valóban kedves nõ volt. Nem tudott rá haragud ni, még ha nyilván a család megbízásából -máris apró utalásokat tett a sej kre.  - Nagyapád tudja, hogy csalódást okozott neked, amiért az egészségi állapota mi att nem találkozhattatok, Xénia - kezdte feszélyezetten a mondandóját Soraya. De  már gondoskodott róla, hogy... a család egyik barátja, akt társtulajdonosa enne k a szállodaközpontnak is, végigvezessen az üdülõn, és megmutassa nekc d az orsz águnkat. Kedvelni fogod Rashidot. Jóképû, és nagyon okos férfi. Xénia elfojtott egy csípõs megjegyzést, hisz nagyon is tudta, kirõl van szó, és mi a terve vele a nagyapjának... Alig tudott aludni az elõzõ nap eseményei miatt. Újból és újból átélte a történt eket, és értetlenkedve töprengett, hogyan történhetett meg vele egyáltalán ilyes mi. Hogyan engedhette ilyen ostoba módon, hogy megcsókolja egy férfi, akinek még  a nevét sem tudja. Kimerültnek és nyugtalannak érezte magát, és mint egy púp a háta közepére, annyi ra hiányzott most neki ez a bevásárlókörút. Mi lesz, ha a szörfedzõ újból megpró bálja felvenni vele a kapcsolatot? Vagy azt várja, hogy õ jelenjen meg a strando n, és a karjába omoljon, ahogy a szálloda hölgyvendégeitõl ezt már megszokta? Ro ssz érzés töltötte el a gondolatra. Nem! A megállapodásuk csak annyi, hogy a fér fi körbeudvarolja, és elcsábítja! Elcsábítja... A gondolatra kellemes borzongás futott végig rajta. - Fázol? kérdezte aggódva nagynénje. - A sivatagi nap alatt? - mosolygott rá Xénia. - Nagyapád reméli, hogy hamarosan jobban lesz. és meglátogathatod folytatta Soraya. - Nagyon boldog, hogy megismerhet téged, Xénia. Folyton arról faggat minket, hogy hasonlítasz-e anyádra. Xénia alig tudott úrrá lenni indulatain. - Ha valóban annyira érdekli, miért nem gyõzõdött meg róla a saját szemével, ami kor anyám még élt -jegyezte meg hûvösen. Kísértést érzett, hogy elárulja nagynénjének, nagyon jól tudja, miért hívta meg nagyapja Zuranba, de nem akarta unokatestvérét kínos helyzetbe hozni. Soraya tapintatosan témát váltott. - Hogy tetszik az üdülõközpont?  - Valóban lenyûgözõ - ismerte el a lány. - Bár nem sokat láttam még belõle, his z ez egy egész város. Mindenesetre az eddigiek alapján tényleg... lélegzetelállí tó.  Különösen tetszett neki a létesítmény elrendezése. A szálloda- és egyéb melléké pületek szoros egységben ölelték körbe a zárt kert udvarokat. Az egzotikus gyümö lcsfák és virágok, a pezsgõ vizû inárványkutak a festõi szépségû dél-spanyolorsz ági építményekre emlékeztették, és azokra az arab palotákra, melyeket édesanyja fényképeken mutatott neki gyerekkorában. - Ezt mondd meg majd Rashidnak is, ha körbevezet, hadd örüljön. De erre csak néh

ány nap múlva kerülhet sor. Ma reggel mondták nagyapádnak, hogy a királyi család  képviseletében el kell utaznia egy üzleti tárgyalásra. Annak a nagyszabású siva tagi építkezésnek a bõvítésérõl van szó, amelyen éppen dolgozik.  Dolgozik? kérdezte meglepõdve Xénia. Azok után, amit Saudtól hallott, meg volt gyõzõdve róla, hogy kiszemelt jövendõbelije elég jómódú ahhoz, hogy ne munkából kelljen megélnie.  Hát persze! - felelte nénikéje. Nemcsak részvényese ennek a kis szállodavárosna k, hanem õ is tervezte. Rashid ismert és keresett építészmérnök. Édesanyjának az  volt a kívánsága, hogy Angliában tanuljon, miután pedig õ meghalt, édesapja tis zteletben tartotta a kérését. Építészmérnök! Xénia gyorsan leintette magát. Semmi értelme érdeklõdést mutatnia  egy olyan férfi iránt, akit már régen elutasított magában. - Ezek szerint nagyon elfoglalt ember jegyezte meg közömbösen. Akkor viszont nem  hagyhatom, hogy rám vesztegesse a drága idejét. Egyedül is körbe tudom járni az  üdülõt. - Arról szó sem lehet! - tiltakozott azonnal Soraya.  - De hát miért? Vagy Saud is elkísérhetne. - Xénia nem tudta megállni. hogy ne gonoszkodjon kicsit a nagynénjével.  - Nem... nem! Tényleg az lesz a legjobb, ha Rashid megy veled. Mégiscsak õ tervezte az egészet, így elsõ kézbõl választ kaphatsz minden kérdésedre. - És mi van a feleségével? - tudakolta Xénia ártatlanul. - Nem lesz következmény e, ha velem tölti a drága idejét? - Nincs felesége ?- nyugtatta meg Soraya. - Tetszeni fog neked, Xénia. Nagyon so k közös van bennetek, és... - Nem tudta befejezni a mondatot, mert megszólalt a mobiltelefonja. Xénia nem értette ugyan nénikéje arab szavait, de észrevette, hogy arcán aggodal om jelenik meg. - Mi történt? -tudakolta, amint befejezte a beszélgetést. -Nagyapáról van szó? N em érzi jól magát... bukott ki Xéniából a kérdés, de bosszúsan az ajkába harapot t, amién elárulta, mit érez.  - A nagybátyád volt - mondta Soraya csendesen. - Nagyapád ismét rosszabbul van.  Az orvos szigorú ágynyugalmat rendelt el számára, de egyszerûen nem törõdik vel e! Attól tartok, lõttek a délelõtti programunknak, Xénia. Azonnal haza kell menn em.  Egy pillanatra megfordult a lány fejében, hogy megkéri nagynénjét, vigye õt is magával. Mégiscsak a nagyapja a legközelebbi élõ rokona. De tüstént elnyomta mag ában a nemkívánatos érzést. Nagyapja semmit sem jelent számára. Nem felejtheti e l, mit követett el az édesanyja ellen, most pedig mire készül vele szemben. Nem,  õ aztán biztosan nem könyörög, hogy láthassa!  A taxi megállt a szálloda elõtt. Xénia kiszállt, és kényelmesen elindult az elõ csarnokba. A jelek szerint a nap hátralevõ részét egyedül fogja tölteni. Nem baj , egyáltalán nem aggódott, hogy unatkozni fog.  Az üdülõközpont változatosabbnál változatosabb látnivalót nyújtott a szemlélõdõ  számára. Izgalmas élményt jelentett például bámészkodni a hangulatos arab piaco n, nézelõdni és megcsodálni a helyi iparosokat munka közben. A nyugalomra vágyó vendég a számtalan gyönyörû kert valamelyikében sétálgathatott, vagy beülhetett egy gondolába, ha a szállodaláncot átszelõ mesterséges kis csatornákon akart haj ókázni. Nem utolsó sorban pedig szép kis tavak és idilli strandok hívogattak egy  kis lustálkodásra.  A tavakat és strandokat gyalog vagy a szálloda homokfutó járgányain lehetett me gközelíteni. Az érkezõket szolgálatkész segítõk várták, akik fürdõlepedõt vittek  a kiválasztott, napernyõvel felszerelt nyugágyra, és ha a vendég úgy kívánta, a zonnal pincért hívtak. Az üdülõk jó közérzete érdekében semmit nem bíztak a véle tlenre. Xénia sok helyen járt már, elõször a szüleivel, majd keresztapjával, vég ül egyedül, de be kellett látnia, hogy ehhez fogható kényelmet sehol nem kínálta k az üdülõknek.  Csakhogy õ sajnos most nem üdülni jött ide - még ha két angol barátnõje az elut azása elõtti héten el is rángatta magával London legismertebb üzleteibe. hogy me gfelelõ ruhatárról gondoskodjanak számára. Természetes visszafogottságából adódó an és az arab ország szokásaira való tekintettel végül is sikerült visszautasíta

nia a lengébb holmikat, melyeket a barátnõi rá akartak tukmálni. Egyébként a szá lloda nõvendégein végigtekintve meg kellett állapítania, hogy ha a legmerészebb bikini mellett döntött volna is, túlöltözöttnek számítana közöttük.  Végül egyszerû, de elegáns vászonruhákat, szolid bikinit és néhány alkalmi öltö zéket hozott magával.  Xénia önkéntelenül lapos hasára tette a kezét, ahol ruhája alatt kis gvé- mántk övecske bújt meg. A követ nem sokkal utazása elõtt vette és lövette be a köldöké be. Mosoly suhant át az arcán. Még két barátnõje sem tudott errõl az ékszerrõl. Tulajdonképpen egyfajta bosszú volt ez a keresztapja ellen, aki csellel vette rá , hogy utazzon ide Zuranba. Ugyanakkor be kellett ismernie, rendkívül izgató lát vány volt, ahogy a kis gyémántkõ meg-megcsillant meztelen bõrén...  Eszébe jutott a nagyapja. Vajon mi lehet vele? Tényleg olyan beteg, ahogy nagyn énje állította? Vagy szívbetegsége csupán újabb cselfogás? Eszköz, hogy tovább b efolyásolja õt és nyomást gyakorolhasson rá? Xénia szilárdan eltökélte, hogy nem  enged ennek a zsarnoknak, aki annyi fájdalmat okozott édesanyjának. Szinte bizt os volt benne, hogy nagyapja pontosan abba a macska-egér játékba akaija belekény szeríteni, melynek  édesanyja szerint - valóságos mestere. De mi van, ha téved, és  nagyapja valóban súlyos beteg?  Talán nincs meg minden oka rá, hogy bizalmatlan és elutasító legyen vele szembe n? Akkor mégis miért érzi magát ennyire egyedül és elhagyatottan... kirekesztve a gondoskodó családból? Nagybátyja és nagynénje, akik tényleg szívélyesen fogadt ák, úgyis felhívják majd, ha szükségesnek tartják, ebben biztos volt. Csakhogy e z még nem azt jelenti, hogy befogadták maguk közé mint embert és mint családtago t.  Ismét eltöltötte a nyomasztó magány érzése, amelyen nagyon nehezen tudott csak úrrá lenni. Mindig is ez volt a baja: túlontúl sebezhetõ volt... A kelta vér. Ak aratlanul is arra gondolt, milyen kétségbeesetten próbált más lenni gyerekkorába n. Erezte édesanyja fájdalmát, de tehetetlennek érezte magát, mert nem tudott se gíteni rajta. Irigyelte a többi gyereket, amikor szeretõ nagyszüleikrõl meséltek .  És most, tessék, újra maguk alá gyûrik az érzései! Nagyapja egyetlen okból híva tta ide. annak pedig semmi köze sincs a szeretethez. Mindössze értékes eszköz Ab u Ássad kezében a hatalomért és befolyásért folytatott küzdelemben, melyet annyi ra élvezett.  És ha valóban beteg? Ha tényleg történne vele valami, mielõtt leheti,- -vge len ne rá, hogy megismerje...? Xénia nyelt egyet, végignézett az elõcsarnokon, és a lifthez ballagott. Most felmegy a szobájába, és higgadtan végiggondolja, mivel t öltse a nap hátralevõ részét.  Az elegáns és fényûzõ lakosztály, melyet a rendelkezésére bocsátottak, olyan na gy volt, hogy akár egy egész család kényelmesen ellakhatott volna benne. Hatalma s fürdõszoba tartozott hozzá, kényelmes káddal, sugármasz- százzsai és tágas ölt özõvel. A hálószobában akkora ágy állt, amilyenben Xénia még életében nem aludt,  A saját féljáratú tetõteraszról gyönyörû kilátás nyílt a szálloda egzotikus ker tjére.  Gondolataiba merülve nyitotta ki lakosztálya ajtaját, majd táskáját lerakta az öltözõszekrényre. Felpillantott, és földbe gyökerezett a lába! A tükörben meglát ta az ágyát... rajta kényelmesen e?terpeszkedve ál-csábítóját, egyben cinkostárs át, a szörfedzõt.  A férfi, kezét a feje mögött összekulcsolva õt figyelte. A csípõje köré tekert törölközõt kivéve teljesen meztelen volt. Apró vízcseppek gyöngyöztek bársonybar na bõrén, jelezve, hogy épp az imént jött ki a zuhanyozóból... Az õ zuhanyozójáb ól! Elképedve megfordult.  Lakosztálya, ahogy ezen a szinten és a következõn mindegyik, a vendégek biztons ága érdekében csak magánlifttcl volt megközelíthetõ. De a jelek szerint ez a fic kó nem ismer lehetetlent! Elkerekedett szemmel figyelte, amint a váratlan besurr anó ráérõsen felkel az ágyáról. Ha a törölközõ véletlenül lecsúszna a derekáról. .. Xénia nyelt egyet, és idegesen harapdálta az ajkát. Tekintete a férfi érzéki szájára siklott, erotikus emlékeket idézve... ahogy csókolta, vadul es szenvedél yesen... Ejnye! Kikapcsolták a légkondicionálót? Pillanatok alatt elöntötte a fo rróság.

 A férfi lassan elindult felé. Még néhány másodperc... Önkéntelenül hátrébb lépe tt. 3. FEJEZET Xénia gyorsan összeszedte magát, nehogy eluralkodjon rajta a vakrémület.  - Mit... mit keresel te itt? Úgy tûnt fel, a férfit mulattatja az idegessége. Szürke szeme derûsen csillogott . - Természetesen rád vártam - felelte nyugodtan. - Na de itt... és így? - Xénia hangja elcsuklott a felháborodástól. És ha nem egyedül jövök? Ha teszem azt... a nénikém is elkísér? - Akkor azt éred el, amit amúgy is szeretnék nem? Különben ís van még megbeszéln ivalónk, és rám fért már egy zuhanyozás... gondoltam, összekötöm a kellemest a h asznossal. A férfi annyira otthonosan mozgott Xénia lakosztályában, hogy lassan õ érezte ma gát betolakodónak. - Miért nem a saját szobádban zuhanyoztál le? kérdezte bosszúsan. Ami pedig a megbeszélést illeti... késõbb amúgy is ki akartam még menni a strand ra. - Az már késõ lett volna - felelte a férfi zavartalanul. - A mai délutánom szabad. A szobámmal kapcsolatban pedig csak annyit; tényleg azt hitted, hogy a s zálloda alkalmazottai ugyanolyan lakosztályokban laknak, mint a vendégek? Xénia nagyot nyelt. Hirtelen zavarát biztosan nem az okozta, hogy lelki szemei e lõtt megjelent egy izgató kép, amint ez a kisportolt férfi ott áll a zuhany alat t, és izmos, barna testét szappanozza... mely testet pillanatnyilag mindössze eg y keskeny törölközõ takar! És mit sem törõdik vele, hogy törülközõje bármelyik p illanatban lecsúszhat róla, olyan lelki nyugalommal jártkelt Xénia szobájában, h ogy az már felháborító volt! - Egyáltalán... hogyan találtál meg? Hiszen még a nevemet sem tudod, ahogy én se m a tiedet. - Nem volt túl nehéz, nagyapád elég közismert ember errefelé. Xénia csodálkozva bámult rá. - Te ismered'? - Ismerhet egyáltalán egy magamfajta csóró szezonmunkás egy milliomost?  Xénia eleresztette a füle mellett a gúnyos megjegyzést.  Tulajdonképpen hogy hívnak? tudakolta.  A férfi mintha késlekedett volna a válasszal.  Blaize felelte.  - Blaize? ismételte Xénia csodálkozva.  - Mi baj van a nevemmel? kérdezte a férfi nyersen.  Xénia megrázta a fejét.  - Semmi. Csak mérget vettem volna rá, hogy dél-európai vagy... olasz, görög vag y spanyol. De a neved inkább... olyan angolosan cseng.  Anyám Cornwallból származik magyarázta Blaize, majd gunyorosan hozzáfûzte: Amennyit tudok róla, hogy az õsei valamelyik kalózbandához íartoztak .  Kalózok. Nagyon is könnyen összeegyeztethetõ volt a férfi megjelenésével, zavar ba ejtõ kisugárzásával. A cornwalli banditák arról híresültek el, hogy a dicsõsé ges spanyol armada gályáiról nem csak aranyat, hanem jó néhány, a férjük kíséret ében utazó spanyol nemesasszony szívét is magukkal vitték. Blaize... Hát igen, i llik hozzá ez a név. - Most. hogy túljutottunk a bemutatkozáson, nem térhetnénk rá a gyakorlati dol gokra? Mi a terved?  Most semmi kedvem megvitatni - tiltakozott Xénia. - Megkérhetlek, hogy öltözz fel és menj el? A hiányos öltözékü férfi jelenléte növekvõ idegesség gel töltötte el.  Történt valami? - kérdezte Blaize. Megváltozott a véleményed? Csak nem sikerült  a családodnak rávenni, hogy hozzámenj a választottjukhoz? Mindenesetre nincs ro sszabb, mint egy dúsgazdag férfival összekötni az életed.  Nem! - tiltakozott szenvedélyesen Xénia. Szerintem annál nincs roszszabb, ha valaki házasságban él... szerelem nélkül.

 Voltál már szerelmes? Blaize kihívóan nézett rá, ám a következõ pillanatban õ m aga felelt a kérdésre. Természetesen még nem. Egyébként...  Hogy voltam-e szerelmes vagy nem, annak semmi köze a mi... üzleti megállapodásu nkhoz - vágott a szavába Xénia lekezelõen.  Tulajdonképpen mikor akarnak bemutatni Rashidnak?  Xénia vállat vont.  Fogalmam sincs róla. Elvileg még semmit nem tudhatnék nagyapám tervérõl. Bár na gynéném már elejtett néhány tapintatos célzást Rashidról, mint a család barátjáról, aki felajánlotta, hogy megmutatja nekem az üdülõközpontot, de én... Blaize kérdõ tekintetét látva hozzátette: Kiderüli, hogy nemcsak anyagi lag érdekelt a létesítményben, hanem az egészet õ tervezte. Nénikém azt mondta, építészmérnök.  Xénia ügyelt rá, nehogy érezhetõ legyen hangjában a csodálkozás.  És mikor vezet végig az üdülõn?  - Nem tudom. Nénikém szerint most épp üzleti úton van.  - Te pedig nyilván abban bízol, hogy mire visszatér, eleget árthatunk a jó híre dnek ahhoz, hogy a derék sejk kétségbe vonhassa erkölcsi alkalmasságodat a házas ságra. így van? Nos, rendben. De akkor nincs vesztegetnivaló idõnk - mondta Blaize határozottan. Zuranban manapság minden fontos társadalmi esemény központja a The Venne nevû étterem, amely az üdülõ területén van. Külön táncterem is tartozik hozzá, konyhafõnöke pedig Michelin- csillagos s zakács. Szerintem elõször ott kellene együtt mutatkoznunk. Az estélyi ruha kötel ezõ, és a belépés is szigorúan szabályozott, de mivel te a szálloda vendége vagy , ráadásul még nõ is, nem hiszem, hogy bánni akadálya lenne, hogy odalátogassunk .  Az elmondottakból ítélve jó drága hely lehet vélte Xénia gyanakodva.  Az is - erõsítette meg a férfi. De azt mondtad, a családod vendégeként tartózkodsz itt, így a számlát hozzáírathatod a szoba árához. Tehát...  - Azt már nem! Szó sem lehet róla! utasította vissza Xénia felháborodva a javas latot, ami szemmel láthatóan mulattatta a férfit.  - De miért nem? Hiszen valamit csak enned kell, nem?  - Igen, de nem várhatom el, hogy a családom fizesse meg, hogy én... Egy pillana tra elhallgatott, hogy megfelelõ szavakat találjon. Blaize türelmetlenül legyintett.  Vagy komolyan veszed a tervedet, vagy csak gyerekes dac volt, amelyet már meg i s bántál. Utóbbi esetben kár pazarolnunk egymás idejét... - Komolyan gondoltam - szakította félbe Xénia. - Helyes. Nos, Zuranban elég késõn vacsoráznak az emberek. Fél tízkor találkozzu nk lenn a nappaliban. Hacsak nem szeretnéd, hogy elõtte feljöjjek a lakosztályod ba. Akkor még lenne egy kis...  Nem! - szakította félbe elpirulva Xénia. Nagyon bosszantotta a férfi derûje. - Nézd csak! Egy megtestesült szûzlány! Tényleg az vagy? Xénia még jobban elvörösödött. - Nincs jogod ilye: kérdezni tõlem! Blaize nevetve megcsóválta a fejét.  - Ki gondolta volna? Most valóban megleptél! Egy ideges szûzike. aki nyilvánosa n meg akarja játszani a könnyûvérû nõt. Ugye tényleg mindenáron meg akarod úszni  ezt a házasságot?  - Nem mondtam elég világosan, hogy nem vagyok hajlandó a... a magánéletemrõl be szélgetni veled? - Miközben pedig elvárod tõlem, hogy elhitessem a világgal, magánéletednek egy f ontos... igencsak fontos része vagyok? A férfi félreérthetetlen pillantása megdöbbentette Xéniát. Hogy mer ez a szörfed zõ gúnyt ûzni belõle? Miként sikerült elérnie, hogy õ irányítsa a dolgokat'? Vég igfutott a hátán a hideg a gondolatra, hogy esetleg veszélyes helyzetbe kerül, a mely fölött végül teljesen elveszíti az ellenõrzést. De mielõtt továbbjutott vol na gondolataiban, csengettek az ajtón. Ijedten összerezzent.  - Csak a szobaszerviz - nyugtatta meg Blaize. - Rendeltem egy kis ennivalót. - Rendeltél enni... - hebegte Xénia rémülten. Ismét kopogtak. - Nem rendelhetsz csak úgy... - Rákvörösen elhallgatott, mert látta, hogy Blaize egyszerûen kineve ti.

- Nahát, ez tényleg jó - mondta vidáman. - Van fogalmad róla, milyen mulattató látvány, amint egyik döbbenetbõl a másikba esel, Miss Szemérem? Nevetve elõrehajolt, megfogta Xénia arcát, és gyengéden megcsókolta. Majd eltûnt  a fürdõben, épp abban a pillanatban, amikor behozták az ételt. - Nos, túljutottál a megrázkódtatáson? Xénia önkéntelenül Blaize-re pillantott, amint az kilépett a fürdõbõl. Még mindi g csak a csípõje köré tekert törölközõ volt rajta, de most egyik kezében villany borotvát tartott, a másikkal frissen borotvált állát simogatta. Xénia villámgyor san levette róla a tekintetét. Szíve vadul kalapált. Mi a csuda van vele? - Hm, ezt meg tudnám szokni - jegyezte meg Blaize elismerõen, amint megpillantot ta a kocsin a finomabbnál finomabb ínyencségeket. Aztán megfordult, és ismét a f ürdõszoba felé indult, de válla fölött még visszaszólt: - Töltenél nekem egy káv ét'? Feketén, cukor nélkül iszom. O töltse ki a kávéját? Mit gondol magáról ez a fickó? - Ja, igen... Blaize megállt a fürdõ küszöbén, és megfordult. - Már foglaltattam  asztalt a The Verme ben. Szerencsénk van. Gyakorlatilag minden hely foglalt vol t már. Biztos vagy benne, hogy nem akarod egyszerûbbé tenni a dolgot? Ideköltözh etnék hozzád.., - Nem!  Xénia heves tiltakozása rendkívüli módon szórakoztatta Blaize-t. Hanyagul nekit ámaszkodott az ajtófélfának, majd gúnyosan megszólalt: - Tudod, én szívesen lemondanék az egész csábítási színjátékról, és helyette,.. ha te is szeretnéd... - Nem! Xénia zöld szeme haragos villámokat lövellt a férfira. - Soha!  Na persze... Majd elfelejtettem, hogy te álmaid lovagja számára tartogatod maga d. Csak vigyázz, nehogy rémálmaid férfiját találd meg helyette! Ez az enyém? Két  lépéssel ott termett Xénia mellett, és épp sikerûit megakadályoznia, hogy kifol yjon a kávé a csészébõl.  A lány mérgében, amiért eleget tett a férfi kérésének, villámgyorsan kikap- la a kezébõl a csészét.  Ez az enyém. Tölts magadnak másikat!  Blaize szó nélkül a kancsó után nyúlt, hogy kiszolgálja magát, Xénia pedig keny teien volt meginni az eltulajdonított kávét, feketén, cukor nélkül. Bosszúsan fi gyelte Blaize-t, amint jóízûen nekilát a maga rendelte ínyencségeknek. Nem egész en így képzelte, amikor beavatta a terveibe. Csupán egy kis nyilvános flörtre go ndolt a strandon, egy-egy kiruccanásra, esetleg egy kéí közös ebédre vagy vacsor ára egy étteremben.  Gyere, ülj le te is, és egyél valamit! Annyit rendeltem, hogy kettõnknek is elé g - kínálta Blaize szemérmetlenül.  Azt látom felelte Xénia ingerülten. Semmiképp nem engedheti,.hogy édesanyja csa ládja fedezze még a járulékos költségeket is, amelyeket ez a pemahajder okoz. Sz erencsére ott a hitelkártyája, és utazási csekkje is van még. Mindezen túl.keres ztapja is jelentõs összeggel bocsátotta útjára, bár nagyvonalúsága gyaníthatóan a rossz lelkiismeretébõl fakadt.  - Nem kéne neked már dolgoznod? fordult Blaize-hez.  - Ne aggódj nyugtatta meg a férfi , úgyis van még szabadságom, kivettem pár nap ot. így teljesen a rendelkezésedre állhatok. Ha a mi Rashidunk hajlandó, hogy úg y mondjam, látatlanban elvenni, akkor nem lesz könnyû eltántorítanunk a szándéká tól. Igencsak meggyõzõnek kell lennünk. Egészen biztos vagy benne, hogy nem lenn e jobb, ha ideköltöznék? - kérdezte, gyászos tekintetet vetve a hatalmas ágyra.  Egészen biztos - felelte Xénia nehezen türtõztetve magát. - És amint befejezted  az evést, szeretném, ha felöltöznél, és elmennél.  Máris menjek el? Azt hittem, kihasználjuk az idõt, hogy alaposabban megismerjük  egymást. Xénia riadt arcát látva elnevette magát. Ejnye, ennél sokkal jobban be le kell élni magad a szerepedbe, ha meg akarod gyõzni róla a világot, hogy viszo nyunk van.  - Éppen azért választottalak téged, mert kellõen rossz híred van ahhoz, hogy mi ndkettõnk nevében meggyõzõ legyél - vetette oda pökhendien a lány. Nagyon megbán ta, hogy sejtetni engedte a férfinak, valóban szûz még. Blaize nyilván végtelenü l mulatságosnak tartja a dolgot, és folyamatosan ugratni fogja vele, hacsak vala

milyen módon nem tesz valamit ellene.  Az esti randevúra készülve Xénia éppen csinos, krémszínû nadrágkosztümjét húzta  fel. amikor megszólalt a telefon. Tétován nyúlt a kagylóért, de megkönnyebbülte n fellélegzett, amikor a vonal másik végén nénikéje, Soraya jelentkezett be.  Már korábban hívni akartalak - kezdte szabadkozva. - Minden rendben? Bántott a lelkiismeret, amiért reggel egyedül hagytalak. Nagyapád jobban van, de  még pihennie kell. Annyira szeretne már látni téged. Xénia, cs...  Ez ugyan nem hangzott túl meggyõzõen, de neki sem állt szándékában azt hazudni,  hogy alig várja a találkozást. Egyelõre fogalma sem volt róla, mit akar elérni halogató taktikájával... hacsak nem azt, hogy teljesen elszigetelje, amíg végül már õ veti magát Rashid sejk nyakába, hálából, amiért megszabadítja õt kínzó mag ányától.  - Úgy sajnálom, hogy a családom, a testvéreim és a gyerekek épp elutaztak, és n incs senki, aki igazán törõdhetne veled - folytatta nénikéje. - De hamarosan haz aérkezik Rashid..,  - Miattam ne aggódj! - vágott a szavába azonnal Xénia. - Nagyon jól elfoglalom magam. Egyébként pedig... Egy pillanatra elhallgatott, mert nem tudta eldönteni,  mennyit sejtessen nénikéjével.  Soraya azonban túlságosan el volt foglalva a saját gondolataival ahhoz, hogy és zrevegye bizonytalanságát.  Az üdülõbõl szerveznek kirándulásokat. Jelentkezhetnél valamelyikre, amíg Rashi d hazaér. Például megnézhetnéd az aranymûvesek piacát. Ne haragudj, a nagyapád k eres. Sajnos le kell tennem.  Amikor Xénia visszaállt a tükör elé, hogy berúzsozza a száját, észrevette, hogy  remeg a keze. Biztosan a benne dúló haragtól, nem pedig az elõtte álló este gon dolatától, nyugtatta meg magát gyorsán. Egyszerûen dühös volt, mert érezte, hogy  nagynénje nem teljesen õszinte vele.  Vajon hogyan nézhet ki a nagyapja? Édesanyja elbeszélései és saját képzelete al apján egy büszke, markáns arcú, szakállt viselõ, burnuszos férfi jelent meg a sz eme elõtt, mint amilyeneket a szálloda elõcsarnokában is látott. Ehhez még hozzá képzelte Abu Ássad hajthatatlan, elutasító arckifejezését, amely kifejezetten ne ki szól, mint egy olyan házasság gyümölcsének, melyet annak idején hasztalan pró bált megakadályozni.  Egyszerûen nem fért a fejébe, mi késztethet egy szeretõ apát arra. hogy elfordu ljon a lányától. Mégpedig annyira, hogy a jelenlétében még a nevét sem ejthetik ki többé. Mindössze azért, mert hozzáment ahhoz a férfihoz, akit szeretett. Elgo ndolkozva nézegette magát a tükörben. Otthon, Angliában egzotikusnak, idegennek tûnt, itt viszont, édesanyja hazájában érdekes módon nagyon is keltának érezte m agát. Mit szólna most az anyja a tervéhez? Vajon hogyan vélekedne Blaize-rõl?  Fogta a táskáját, és megpróbálta kiûzni a fejébõl a nyugtalanító gondolatokat.  A szálloda halljában a szokásos nyüzsgés fogadta. A zongorabár bejárata elõtt e gy csoport gyönyörû öltözékû hölgy ácsorgott férfi kísérõjük, társaságában. Xéni a ámulva nézte a csillogó ékszerkölleményeket. Miközben szemével Blaize-t kerest e, elcsípett néhány fürkészõ nõi és egy-egy leplezetlen, elismerõ férfi tekintetet, - O, hát itt vagy! Épp fel akartam menni érted.  Megfordult, és meglepetésében majd leesett az álla. Blaize észrevétlenül került  a háta mögé. Méretre szabott öltöny volt rajta, mely kétségkívül egy vagyonba k erülhetett. Nem csoda, ha az ékszerektõl csillogó hölgyek sóvár szemmel csüggtek  rajta. Szörfedzõi fizetésébõl aligha engedhetett volna meg efféle ruhát, ami vi szont azt jelenti... Xéniát kellemetlen érzés töltötte el a gondolatra, hogy fel tehetõen nem õ az elsõ nõ, aki fizet Blaize-nek a szolgálataiért. ., Természetes en õ egészen másért, mint amazok.  - Mi a baj? Rosszkedvûnek tûnsz.  A férfi átható tekintete figyelmeztette, jobb lesz, ha gyorsan összeszedi magát.  - Nem, nem. Csak azon gondolkodtam, mit eszünk majd - felelte magára erõltetett  közönnyel. Ma este résen lesz, és megmutatja, hogy igenis az õ kezében van az i rányítás!  - Majd meglátod, Zuran éttermei minden vonatkozásban felveszik a versenyt a vil

ág bármely más éttermével felelte Blaize, majd belekarolt, hogy átkísérje a hali on. Xénia elsõ gondolata az volt, hogy elkapja a kezét, de végül is az egész szí njátéknak az a célja, hogy nyilvánosan együtt lássák õket.  Ám Blaize nem a kijárathoz vezette, ahogy várta, hanem a nagy üvegajtóhoz, mely en át közvetlenül a kertbe jutottak.  - Azt hittem, vacsorázni megyünk mondta Xénia zavartan, amikor két alkalmazott kinyitotta nekik az ajtót.  - Úgy is lesz - nyugtatta meg Blaize, finoman maga elõtt tolva a lányt. Mi baj? - ugratta Xéniát. - Azt hitted, kicsallak az udvarra, hogy néhány magánó rát adjak, mielõtt megjelenünk a nyilvánosság elõtt? Halkan felnevetett, és fino man közelebb húzta magához a nõt, amikor kiléptek a meleg éjszakába. - Egy kert ben, ahol mindenki láthat...? Nem. ha ilyen célom lett volna, sokkal nyugodtabb helyet keresek.  Mint például a szobád? - kérdezte gúnyosan Xénia. Csak nem hiszi ez. a fickó, h ogy esõbe húzhatja?  Egy kismacskára emlékeztetsz, amelyik védekezõn meresztgeti a karmait. Vigyázz,  nehogy megmutassam, milyen az, amikor a macska dorombol az élvezettõl, és a kar mait a szenvedély hevében a bõrömbe mélyeszti.  Xénia örült, hogy a sötétségben nem látszik az arca.  - Még nem vagyunk nyilvános helyen. Akkorra tartogasd a hódítási trükkjeid, ami kor eljön az ideje.  Már majdnem átjutottak a kerten, és odaértek a vízhez. Blaize intett az egyik v árakozó gondolásnak.  - Lehet, hogy nem a leggyorsabb út az étteremhez, de kétségkívül a legizgalmasa bb - jegyezte meg sokatmondóan, miközben besegítette Xéniát a hajóba.  Mit volt mit tenni, a lány beszállt. Közben azon töprengett, elképzelhetõ-e reg ényesebb dolog, mint egy gondola. Az éjszakai fények az Ezeregyéjszaka titokzato s, bûvös meseországává varázsolták az üdülõközpontot. Fejük felett illatos páraf elhõk úsztak, távolabb színpompás tûzijáték fénye villant. A gondola kikötött a piacnál, ahol épp egy tûznyelõ szórakoztatta a közönséget. Xénia vágyakozó tekin tettel nézte, amint az egyik kereskedõ egy tevekaravánra rakja az áruját.  Talán az egyetlen dolog, amire itt tartózkodása alatt tiszta szívbõl vágyott, a z egy sivatagi kirándulás volt. Lelkendezhetett neki nagynénje a hatalmas bevásá rlóközpontokról, az arany- és gyémántárusokról, õt igazából egyedül a sivatag cs ábította.  Annyira elmerült a gondolataiban, hogy összerezzent, amikor Blaize megérintette  a karját. A gondolás egy díszes stégnél kötött ki, melyrõl vörös szõnyeg vezete tt a párizsi hangulatot idézõ épülethez. Az étterein bejárata elõtt jó néhány el egáns vendég várakozott már.  Szigorúan Blaize-re nézett, amikor az átölelte a derekát, hogy kisegítse a gond olából, majd a férfi kissé elõrehajolt, és egy bizalmas mozdulattal elsimította Xénia haját. - Hagyjál békén! - támadt rá. - Lehet, hogy az a nõ, akt az öltönyödet vette, ha gyta, hogy nyilvánosan fogdosd, de engem, légy szíves, ne keverj össze vele. A férfi fagyos tekintetébõl azonnal látta, hogy ezúttal túl messzire ment. - Csak hogy tudd: soha egyetlen nõ sem vett még nekem ruhát mondta Blaize vészjó slóan. - Ami pedig a fogdosást illeti, szerencséd, hogy az ártatlanságod egyelõr e megóv attól, hogy viselned kelljen az efféle megjegyzések következményeit! Xénia szótlanul megfordult, és feltartott fejjel elindult a vörös szõnyegen. A világ minden kincséért sem ismerte volna be, milyen jól jött volna Blaize segí tõ karja, ahogy lassan az étterem felé sétált, és.látta, milyen irigylésre méltó  önbizalommal lépnek be az elegáns vendégek a helyiségbe. - Még egy kis bort? Blaize kérdõn nézett rá, miközben a pincér szolgálatkészen várakozott az üveggel  a kezében, nem messze az asztal Liktól Xénia megrázta a fejét. Éppen egy kivéte lesen finom ételt kóstolgatott, és minden harapás élete elsõ igazi lakomájára em lékeztette, egy születésnapi vacsorára a szüleivei. A The Venne valóban akár Pár izsban is lehetett volna: a berendezés, a környezet, az asztalokra helyezett ill atosított gyertyák. Xénia azon sem lepõdött volna meg, ha mindenki franciául bes zél.

- Kávét? - - Blaize intett a pincérnek. A férfi egész este a figyelmes, tapintatos gavallér szerepét: játszotta, és Xéni ának titkon több ízben figyelmeztetnie kellett magát, nehogy saját forgatókönyve  áldozata legyen. Ez a Blaize túl sok tapasztalatot szerzett már a csábítás teré n! Miközben várta, hogy kihozzák a kávét, egyszer csak feltûnt neki, hogy az egy ik szomszédos asztal felõl, ahol három pár ült. figyelmesen nézik õket. Miután a  pincér kihozta a kávét, és Xénia ismét felnézett, esküdni mert volna rá, hogy a z egyik férfi az asztalukhoz akart jönni, ám Blaize alig észrevehetõ pillantássa l megakadályozta ebben. Ahogy a pincér elment, meg is kérdezte: - Ki ez? - Kicsoda? - adta Blaize az ártatlant. - Akire az imént ránéztél. Mintha az asztalunkhoz akart volna jönni, te pedig... - Senkire nem néztem - vágott a szavába a férfi.  De igen - erõsködött Xénia! - Tisztán láttam, amikor...  - Képzelõdsz! Melyikükre gondolsz? Mutasd meg!  Xénia úgy is tett, ám amikor Blaize odanézett, a másik férfi tekintete közömbös en továbbsiklott, majd ismét a saját asztaltársaságához fordult. Blaize gúnyosan  Xéniára mosolygott, aki elvörösödött. Nyilván tévedett, de nem adta meg azt az elégtételt a férfinak, hogy beismerje.  - Van kedved egyet táncolni a kávé után? - javasolta Blaize. - Elvégre szerelme spár volnánk, még ha szûz vagy is.  Xénia bosszúsan összeszorította a száját.  Most már elég legyen! - mondta ingerülten. - Mostantól kezdve ahányszor emleget ni mered a... a... szüzességemet, annyiszor öt fontot vonok le a honoráriumodból . Azért fizetlek, hogy segíts nekem elkerülni egy kényszerházasságot, nem pedig azért, hogy olyan dolgokon lovagolj, amelyeknek semmi köze a megállapodásunkhoz!  - Valóban? Nos, én ezt nem így látom - vetette ellen finoman Blaize. ? Úgy kell  tennem, mintha elcsábítanálak. De ki hiszi ezt el, ha továbbra is úgy viselkeds z, mint egy...  Öt font! - vágott a szavába Xénia. - ...kislány, akinek fogalma sincs róla, milyen érzés átélni a szenvedélyt egy férfi karjában - fejezte be zavartalanul a mondatot Blaize.  Xénia szó nélkül kiitta a kávéját, a férfi pedig intett a pincérnek. A lány azo nnal a kézitáskájába nyúlt a hitelkártyájáért.  - Mit jelentsen ez? - kérdezte Blaize ridegen.  - Nem engedhetem, hogy anyám családja fizesse ezt a vacsorát. Erkölcstelennek t artanám. - Erkölcstelennek? És azt nem, hogy úgy teszek mintha viszonyod volna velem? Egy  férfival, akit a strandon szedtél fel? - A testem az enyém. Azt teszek vele, amit akarok - válaszolta Xénia fojtott han gon, mert közben visszatért a pincér a számlával. De mielõtt hitelkártyáját a tá lcára tehette volna. Blaize megelõzte, és elvette a számlát. - Majd én rendezem - mondta hûvösen. - Ha akarod, késõbb megadhatod. - Azzal min den további vitát megelõzve halkan váltott pár szót a pincérrel, majd visszaadta  neki a számlát. Az elvette, és azonnal visszavonult. Amikor felálltak, hogy a szomszédos táncterembe menjenek, Xénia úgy érezte, mind en tekintet rájuk szegezõdik. De az is lehet, hogy csak túl érzékeny. Azon viszo nt cseppet sem csodálkozott, hogy minden nõ Blaize-en felejtette a szemét. A sejtelmes megvilágítású táncteremben a halk, érzelmes zenére önreled- ten egym áshoz simulva táncoltak a párok. Xénia önkéntelenül megtorpant. Ez már nem is tá nc. hanem nyílt szerelmi játék... Semmiképp nem hagyhatja, hogy Blaize is így ta rtsa öt a karjában!  De miért ne? Tulajdonképpen mitõl fél? Hiszen a férfi egyáltalán nem az esete, tehát ha flörtöl is vele, akkor sem érez iránta semmit. Különben is azért vannak  itt, hogy meggyõzzék a külvilágot a kapcsolatukról. Márpedig minél tökéletesebb en alakítják szerepüket, annál hamarabb utazhat haza. Végül minden bátorságát ös szeszedve elindult a táncparkettre.  Egy pillanattal késõbb Blaize már a karjában tartotta, és Xénia arca a férfi sz éles vállához simult. Blaize keze lefelé vándorolt a lány hátán, amig elérte for

más csípõjét. Talán túl elhamarkodottan ítélte meg saját erejét? Hiszen ez a fér fi a csábítás mestere!  - Ne légy olyan görcsös, engedd már el magad. Gondolj arra, hogy szerelmespár v agyunk.  - Nem vagyok görcsös - sziszegte Xénia. - Dehogynem. Meg vagy rémülve, hogy valami kárt teszek benned... Gyengéden végigsimított a haján, és ajkával a fülét kényeztette. Xenía kellemese n megborzongott. - Van fogalmad róla, mennyire kívánlak? A gyengéd szavak hallat án Xénia meglepõdve felnézett. Eddig azt hitte, Blaize csak a fizetett szerepét játssza. - Kísérjelek vissza a szállodába, és bizonyítsam be? Megszabadítsam a t estedet minden ruhától, hogy végigcsókoljam és simogassam, mielõtt...  Xéniának elakadt a lélegzete, amikor a férfi megfogta a kezét, és így szólt:  - Magad is meggyõzõdhetsz róla, milyen hatással vagy rám... Mielõtt bármit tehe tett volna, Xénia kezét a melléhez szorította, hogy érezze szíve heves lüktetését. - Gyere közelebb! - Ismét magához szorította, és a fölébe súgta: - Még közelebb! Olyan közel, hogy úgy érezzem, meztelenül tartalak a karo mban.  Xénia tudta, hogy a testét hirtelen elborító forróság oka nem a trópusi éjszaka . Ám bele sem mert gondolni, mi lehet ez az ellenállhatatlanul követelõzõ vágy, mely feltámadt benne azzal fenyegetve, hogy elveszti az önuralmát. Erõt vett mag án, és nagy nehezen sikerült kibontakoznia Blaize karjából - - Menjünk! - mondta rekedten.  - Máris? De hiszen éjfél is alig múlt még.  Xénia érezte, amint elönti a rémület. Ha egy kicsivel tovább marad a karjában.. . Bármennyire bizonygatta is magának, hogy csak szerepet játszik, teste ezt nem volt hajlandó tudomásul venni. Ugy viselkedett, mintha valóban vágyna a férfira. - Fárasztó napom volt, és a nénikém valószínûleg kora reggel felhív majd. hogy b eszámoljon a nagyapám állapotáról. ? Azt hittem, ez nem érdekel téged. - Nem is! - vágta rá Xénia. - Egyszerûen csak... Blaize elengedte és ránézett. Xénia pedig legszívesebben elbújt volna fürkészõ p illantása elõl. Egyre biztosabb volt benne, hogy ez a férfi sokkal veszélyesebb lehet számára, mint gondolta. Miért van rá ekkora hatással? Hiszen nem õ volt az elsõ. aki megcsókolta, vagy a kivel szorosan összebújva táncolt, vagy aki érzéki vágyat ébresztett, benne! Ha nem is volt még szeretõje, azért azt tudja, mit jelent vonzódni valakihez. Mint minden fiatal lány, õ is ábrándozott, és többször hitte már, hogy halálosan szer elmes. De most elõször érzett ennyire szenvedélyes vágyat, hogy már-már attól fé lt, nem tudja ellenõrzése alatt tartani. - Akkor mit szeretnél'? -??- zökkentette ki Blaize a gondolataiból.  - Nem akarok beszélni róla - - felelte dacosan. ??- Rendben. Ha tényleg azt szeretnéd, akkor menjünk. De csak akkor, ha ez nem c supán kifogás, hogy kiszabadulj a karomból, mert félsz, hogy jól éreznéd magad b enne.,. Xénia dühösen nézett rá. Nyilván szórakozik vele. Lehetetlen, hogy tudja, mi ját szódik le benne... vagy mégis? - Az nem fog megtörténni - felelte öntudatosan. - Soha nem lennék egy a sok közül. - Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte Blaize higgadtan. - Azt, hogy több nõt tartottál már a karodban annál, mint ami számomra elfogadha tó - vágta rá kertelés nélkül. Blaize megvonta a vállát. - Elvégre harmincnégy éves vagyok. Természetesen voltak már kapcsolataim. Xéniának a nyelvén volt, hogy nem komoly kapcsolatokra gondolt, hanem a tolongás ra Blaize hálószobája elõtt. Ám végül szó nélkül sarkon fordult, és elindult a k ijárat felé. A férfi két lépéssel beérte. Ahogy a portás szolgálatkészen tartott a nekik az ajtót, és Xénia a stéghez vezetõ vörös szõnyegre lépett, szinte úgy é rezte, mintha a királyi családhoz tartozna. - Szívesebben mennék vissza autóval - mondta gyorsan. Mostani sebezhetõ hangulat ában túl veszélyes lenne egy gondolázás a holdfényben. Meglepõ módon Blaize sem

tiltakozott, hanem egyszerûen leintett egy taxit. Amikor odaértek a szállodához, bekísérte Xéniát, és hívta a liftet. - Minél gyakrabban látnak minket együtt, annál jobb - mondta határozottan. - Ezé rt holnap megbeszéljük a továbbiakat. A szálloda különféle kirándulásokat szerve z. Jelentkezhetnénk valamelyikre.  - Nem elég, ha a vendégek látnak minket - felelte Xénia elgondolkodva. Fõleg olyan emberek elõtt kellene együtt mutatkoznunk, akik ismerik Rashidot.  Zuran kicsi ország. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a fülébe jut a... barát ságunk híre felelte Blaize. O is belépett a liftbe, majd megnyomta a gombot.  - Nem kell felkísérned tiltakozott Xénia, de már becsukódott mögöttük az ajtó, és a lift elindult. - Tulajdonképpen mitõl félsz? - kérdezte gúnyosan Blaize, amikor megálltak. - A ttól, hogy megcsókollak, vagy attól, hogy nem? - Egyiktõl sem! tiltakozott Xénia.  Kis hazug bosszantotta tovább a férfi. - Te is csak nõ vagy. aki azt szeretné.. .  - ...ha nem felejtenéd el, azért fizetlek, hogy eljátszd a szeretõm szerepét, n em másért! - vágott a szavába hevesen Xénia. Megállt az ajtó elõtt, kikapta a ká rtyáját, és elhúzta a biztonsági érzékelõ alatt. Szívdobogva figyelte, amint Blaize kinyitja az ajtót. Mit tegyen, ha be akar jön ni a szobájába? Akaratlanul a szívére tette a kezét, nehogy kiugorjon a helyébõl . Belépett a lakosztályba, megállt, és lehunyta a szemét. Hallotta, hogy a férfi  felkapcsolja mögötte a lámpát, majd halkan csukódik az ajtó. Kinyitotta a szemé t, és remegve megfordult, hogy megkérje, menjen el.... De egyedül volt. Blaize m ár becsukta maga mögött az ajtót. Ahogyan Xénia akarta... vagy talán mégsem? 4. FEJEZET  A pincér letakarította az asztalt, és kitolta az ételhordó kocsit a lakosztályb ól. Xénia kiment a teraszra, hogy átadja magát a reggeli simogató napsugaraknak.  ívott egy kávét, és belelapozott az újságba. Valójában elégedettnek és nyugodtn ak kellene most lennie.  Csakhogy nem így volt! Összerezzent, amikor megszólalt a mobiltelefonja. ?- Xén ia?  Töprengésébõl keresztapja hangja zökkentette ki. Nagyon rossz volt a vonal, s J ohn azzal kezdte, hogy valószínûleg hamarosan meg is szakad.  - Hogy boldogulsz a nagyapáddal? - érdeklõdött.  - Sehogy - felelte a lány, - Még nem is találkoztunk. Állítólag nincs jól.  - Alig hallak. Xénia, - Keresztapja hangja is egyre távolabbról szólt, - Azt hiszem, meg fog szakadni. Jó darabig nem tudlak majd hívni. A kormány...  Recsegés hallatszott, azután Xénia már inkább csak kikövetkeztette, hogy búcsúz óul még biztosítja a szeretetérõl. Válaszolni azonban már nem maradt ideje, mert  a telefon végleg elnémult. Csüggedten bámult maga elé. Bosszantotta, hogy még a rra sem tudta megkérni keresztapját, küldje el neki az útlevelét! így már tényle g csak Blaize-re számíthat, ha ei akarja kerülni a kényszerházasságot.  .Ahogy a férfira gondolt, kellemesen megborzongott. Nem szabad hagynia, hogy il yen hatással legyen rá. Tudatosítania kell magában, hogy ez a nõcsá- bász csupán  eszköz célja elérésében!  Ekkor eszébe jutott valami. Mi lenne, ha érdeklõdne nagyapja hogyléte felõl, pu sztán udvariasságból? Kissé idegesen tárcsázta a családi rezidencia számát. Ideg en férfihang jelentkezett. Xénia zavartan bemutatkozott, és né- nikéjét kérte. A mikor meghallotta Soraya ismerõs hangát, megkönnyebbülten fellélegzett. Feszélye zetten megkérdezte, hogy érzi magát a nagyapja,  - Nyugodt éjszakája volt - mondta Soraya. - De még nagyon gyenge. És persze mak acs. Az orvos tiltása ellenére elvitette magát a reggeli imára, még mielõtt mega kadályozhattam volna. Megmondom neki, hogy érdeklõdtél felõle, örülni fog neki. Remélhetõleg hamarosan személyesen is találkoztok. Egyébként is hívni akartalak,  hogy volna-e kedved holnap reggel eljönni a fuszerpiacra. Utána együtt ebédelhe tnénk.  Remek ötlet - fejelte kissé kényszeredetten Xénia. Nénikéje kedvessége mindig l elkiismeret-furdalással töltötte el.  Hirtelen heves vágyat érzett, hogy megkeresse Blaize-t. A férfi ugyan mondta ne

ki, hogy majd jelentkezik, de neki már most meg kell mutatnia, hogy õ tartja kez ében a szálakat!  Félórával késõbb már lenn volt a strandon, de hiába érdeklõdött a szolgálatos s zörfedzõnél, a fiatalember mintha még csak nem is hallott volna Blaize-rõl.  Csalódottan feladta, és -visszatért a szállodába. Miért nem kérte el a telefons zámát? Egyelõre mintha mégsem tartana minden szálat a kezében! Mindenesetre kény telen megvárni, amíg a férfi megkeresi.  Noha ebédidõ volt már, nem kívánt semmil... legalábbis ami az evést illeti! Teg nap este Blaize felbosszantotta, amikor a szüzességével piszkálta. Az érzések pe dig, melyeket gerjesztett benne, nyugtalanították. Természetesen nem akarta, de ha búcsúzóul mégis megcsókolta volna... Pironkodva lépett be a liftbe, és megnyo mta az emeleti gombot.  Mi van vele? Attól, hogy szûz, nem kell olyan gátlásosnak és szemérmesnek lenni e, hogy egy szívtipró egyetlen pillantásától elveszítse a fejét! De ha akkor Bla ize megcsókolja... Nos, akkor mi van? Természetesen azonnal észbe kap, és elküld i még melegebb éghajlatra! Kapcsolatuk pusztán üzleti, és az is marad!  Nyílt a liftajtó, végigsietett a folyosón, és kinyitotta lakosztálya ajtaját. B elépett, és lélegzet-visszafojtva körülnézett. Ezúttal nem feküdt törölközõs fér fi az ágyán... legnagyobb megkönnyebbülésére... Megkönnyebbülésére?  Félórával késõbb már a programfûzetet tanulmányozta. Városnézõ körút mellett dö ntött, keresztül az óvároson, mely egy régi uralkodói palota megtekintését is ma gában foglalta. Az épületben jelenleg múzeum mûködött, mely az ország társadalmi , kulturális és vallási fejlõdését mutatta be. Nem árt, ha kikapcsolódik egy kic sit, és nem állandóan a nagyapja gálád tervei körûi járnak a gondolatai. Felhúzo tt egy fehér vászonnadrágot és egy szellõs, hosszú ujjú pamutpólót, fogta a tásk áját, és kiment a szállodából.  Mialatt arra várt, hogy a portás taxit hívjon neki. felvette a napszemüvegét, é s körülnézett. Nem messze tõle fekete limuzin állt meg a szálloda elõtt. Azonnal  maroknyi szolgálatkész alkalmazott sietett az autóhoz, melybõl több. láthatólag magas rangú férfi szállt ki jellegzetes helyi viseletben. Xénia kíván csian nézte õket a szeme sarkából. Egyszer csak a szívverése is elállt! Gyorsan megrázta a fejét. A másodperc törtrésze alatt mintha Blaize~t vélte volna felism erni! Ez nevetséges! Lehet, hogy nem csak a nagyapja köríti forognak a gondolata i?  Csak amikor kilépett, akkor vette észre, milyen sokáig volt benn a múzeumban. K özben besötétedett! Mélyet szippantott a friss levegõbõl. Még mindig az iménti é lmény hatása alatt állt.  A délután folyamán nem csupán Zuran történetét ismerte meg, de saját jelenét is  más megvilágításban látta. Nem meglepõ, hogy az élmények annyira rabul ejtették ! Életében elõször szembesült beduin gyökereivel! Elõször érezte, hogy az övé is  ez a föld, és feltámadt benne a vágy; hogy jobban megismerje ezt az országot...  nem édesanyja kedvéért, hanem a saját akaratából.  Hûs szellõ érkezett a sivatag felõl, és Xénia hagyta, hogy simogassa az arcát. Valahol messze, ott rejlenek a gyökerei, a múltja, a sorsa. Egy büszke néphez ta rtozik, mely már Kleopátra idejében bejárta ezt a földet. Önkéntelenül lehajolt,  egy marék homokot vett a kezébe, majd lassan kipergette az ujjai között. Az õ o rszága... Szeme megtelt könnyel.  Ekkor egy turistacsoport lépett ki a múzeumból, és elsietett mellette. Valaki v életlenül meglökte, és megtört a varázs. Rádöbbent, mennyire éhes. Gyorsan fogot t egy taxit, és visszament a szállodába.  Estére foglaltatott magának egy asztalt az olasz étteremben. Amikor azonban átm ent a halion és látta, hogy õ az egyetlen nõ, aki egyedül vacsorázik, elbizonyta lanodott.  De Zuran biztonságos hely hírében állt, nem is beszélve a zárt, védett és fényû zõ szállodaközpontról. Nem jelenthet gondot egy magányos nõ számára, ha egyedül kívánja tölteni az estét.  Ezúttal szerény, elöl gombos fekete vászonruhát húzott, mely szabadon hagyta a vállát és karcsú nyakát. Törékeny csuklóján egyedülállóan szép arany karkötõ rag yogott, mely valamikor édesanyjáé volt. Xénia összeszedte a bátorságát. Nem szok ott egyedül étterembejárni, de még mindig jobb, mint magányosan vacsorázni a szo

bájában.  Tudta, hogy az olasz étteremnek kerthelyisége is van, mely gyalog, illetve gond olával egyaránt megközelíthetõ. Utóbbit azonban eleve elvetette, mivel az a Blai ze-zel töltött estére emlékeztette volna... Titokban egész nap a férfi jelentkez ésére várt, de hiába. Hol lehet? Talán anyagi és szerelmi vonatkozásban egyaránt  kifizetõdõbb társaságot" talált? Arról maga Xénia is meggyõzõdhetett, hogy nõi h ódolóknak nincs híján. Mi a csuda'? Csak nem féltékeny? Gyorsan összeszedte magá t. Ugyan! Õ és a féltékenység! Ráadásul egy nõesábászra? Nevetséges!  Az étterem nagyon közel volt a szállodához. Kilépett az ajtón, elfordult a sark on, és máris a kerthelyiségben találta magát. Középen tágas medencét látott csob ogó szökõkutakkal. Gyerekek álltak a szélén, és lelkendezve csodálták a magasba szökõ vizet. Xénia mosolyogva nézte õket, majd belépett az étterembe.  A kis olasz vendéglõ ugyanolyan hiteles volt, mint a francia az elõzõ-este. A z enészektõl kezdve a tõrõl metszett olasz pincérig tökéletesen idézte Itália hang ulatát. A pincér elõzékenyen az asztalához vezette, és azonnal étlapot nyújtott neki.  Félóra múlva már egészen felszabadultnak érezte magát. Épp a borát iszogatta, é s az elõételként hozott tengeri gyümölcsbõl csipegetett, amikor kivágódott az ét terem ajtaja, és egy csoport hangos fiatalember viharzott be rajta, A vendégek m egvetõen mértek végig az újonnan jött társaságon. A fiatalok egyértelmûen a nemkí vánatos turisták" közé tartoztak, és szemmel láthatóan igencsak felöntöttek már a garatra. Nyersen és modortalanul utasítgatták a fõpincért, és egy asztalt köve teltek, ahol az egész banda elfér. Nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy mi nden asztalt elõre lefoglaltak már.  - Ugyan, komám, ne gyere nekünk ezzel - kötekedett az egyikük. - Hiszen látjuk,  hogy van még üres asztal.  Xénia megpróbált nem tudomást venni a kínos közjátékról. A pincér az asztalához  jött, és elvitte az üres tányért, hogy hozza a fõfogást, amikor az egyik részeg  fickó felkiáltott: - Hé, nézzétek csak a kicsikét...! Egyedül van. - A íopincérhez fordult, és az egyik, Xénia közelében álló üres asztalra mutatott. Ott épp jó lesz nekünk!  A lány döbbenten bámulta õket. A fõpincér minden tõle telhetõt megtett, ám a ka patos bandát nem tudta távozásra bírni. Xénia igyekezett nem foglalkozni velük, amikor végül letelepedtek a mellette lévõ három asztalhoz, és gyakorlatilag körb efogták õt. Noha kellõen részegek voltak már, további italt rendeltek, ocsmány m egjegyzéseket tettek, és szemérmetlenül bámulták.  Xéniának nem volt idegen az effajta viselkedés, hiszen Londonban élt, nem egy c sendes faluban. Az is -igaz viszont, hogy ott sem ment volna el egyedül vacsoráz ni. Sajnos ekkor a közeli asztaloknál ülõ vendégek felálltak, és elhagyták a hel yiséget, a közönséges társaság pedig egyre bátrabb lett. - Aki elõször levetkõzteti, kap egy üveg whiskyt! - kiabáltak gátlástalanul. Xéniának elege lett. Bár még nem fejezte be a vacsorát, úgy döntött, elmegy. Igy ekezett higgadtan felállni, dc legnagyobb rémületére a részeg társaság ugyancsak  felugrott. Körbevették, és undorító megjegyzésekkel bombázták. Xénia elvörösödö tt a dühtõl és a felháborodástól. Közben látta, amint az étterem vezetõje izgato ttan telefonál. A fõpincér minden igyekezetével azon volt, hogy kiszabadítsa öt a molesztáló férfiak gyûrûjébõl, ám hiába fenyegetõzött, hogy kitiltják õket az étterembõl, rá se hederítettek. - Melyikünket szeretnéd, aranyoskám'? - kérdezte vigyorogva a bandavezér. - Vagy  mi döntsük el? Nos, ki lesz az elsõ. fiúk? nézett körbe. - Kérem, uraim... - tiltakozott a fõpincér kétségbeesetten. - Felszólítom önöket , hogy távozzanak...  - Nem megyünk sehová, öregem! ordított közbe a másik. - Ebben nagyon téved, uram! Blaize hûvös, erõteljes hangja túlharsogta a banda hangos kurjongatását, és egys zerre néma csend lett. Xénia még sohasem lepõdött meg annyira a férfi váratlan m egjelenésén, mint most. Önkéntelenül felé fordult. Nem volt tudatában, mennyire gyengének és kiszolgáltatottnak tûnik ebben a pillanatban. - Sõt egészen biztosak lehetnek benne, hogy nem csak az étterembõl, de az ország ból is pillanatokon belül eltûnnek.

A csoport egyik tagja fújtatva felröhögött. - Ugyan már, haver... ne szövegelj te nekünk! Ugyanolyan... ugyanolyan senki vag y itt, mint mi. Egyébként is csak a lóversenyre jöttünk! - Az étterem vezetõje már szólt a rendõrségnek - folytatta Blaize zavartalanul, és abban a pillanatban Xénia hallotta, amint szirénázó rendõrautó áll meg az étt erem elõtt. Most már a társaság tagjai is elbizonytalanodtak, és döbbenten néztek egymásra. Blaize Xénia felé nyújtotta a karját, õ pedig reszketõ térddel ment el mellettük . Nyílt az ajtó, és egyenruhás rendõrök léptek be az étterembe. - Gyere... - fogta karon Blaize. - Tûnjünk el innen! Xénia megadóan tûrte, hogy kivezesse az étterembõk és több mint hálás volt érte, hogy visszakísérte a szállodába. Blaize nem szólt egy szót sem, és ol yan elutasítóan nézett rá, hogy õ is jobbnak látta, ha hallgat. Amikor beléptek a szállodába, Xéniának úgy tûnt, Blaize biccentett az alkalmazot taknak, amit nem tudott mire vélni. A férfi a lifthez vezette, és Xénia végre me gkönnyebbülten felsóhajtott. - El sem tudod képzelni, mennyire örültem, amikor megláttalak... Blaize nyersen a szavába vágott:  Tulajdonképpen mi a fenére vártál? Miért nem jöttél el azonnal? Gondolhattad vo lna, hogy az ilyenek mindenre képesek!  A férfi heves, váratlan kirohanása Xéniába fojtotta a szót. Amikor megállt a li ft, és nyílt az ajtó, némán kiszállt, és gépiesen elindult a lakosztálya felé. K özben elõ akarta venni a belépõkártyáját, de annyira remegett a keze. hogy elejt ette a táskáját. Lehajolt érte, ám Blaize megelõzte. A kis táska szinte elveszet t a férfi tenyerében. Xénia elbûvölve nézte erõs, ápolt kezét.  Az iménti események kétségkív ül felzaklatták és összezavarták. Csakis ezzel vo lt magyarázható, hogy nem vitatkozott a férfival.  El tudod képzelni, mi történhetett volna, ha a vezetõ nem...  - En megpróbáltam elmenni vágott a szavába rekedten Xénia.  Amikor beléptek a lakosztályba, és becsukódott mögöttük az ajtó, Xénia nem bírta tovább. Hirtelen könnyekben tört ki, és egész testében reszketett. Xén ia!  Blaize átölelte, és a haját simogatta, Ö felpillantott a férfira, és... és bele veszett elbûvölõ szemének pillantásában.  -Xénia...  A férfi lassan lehajolt, és Xénia az ajkán érezte a lélegzetét. Pontosan tudta,  hogy erre vágyik.,. Igen. Ot akarta attól a pillanattól fogva, hogy meglátta az  ágyán. Vágyakozva viszonozta a csókot.  Szenvedély! Egy szó csupán, mégis kifejezte érzelmei ezernyi árnyalatát, a test ét-lelkét betöltõ kívánságot, mindazt, amit érzett, mialatt Blaize a csókjaival mind mélyebbre és mélyebbre csábította a tiltott vágyak birodalmába. Minden elõj el nélkül dõltek le a maga emelte korlátok, és tudta, hogy e pillanatban teljese n ki van szolgáltatva követelõdzõ érzékeinek.  - Fel vagy zaklatva, Xénia - suttogta a fülébe Blaize. - Szerintem nem kellene. ..  O azonban nem akarta meghallani a figyelmeztetést. Kezébe vette a férfi arcát, és újból az ajkát kereste, megmutatva, mire vágyik. Erezte, amint Blaize megmere vedik, és egy pillanatra elakad a lélegzete. Azt is érezte, hogy a férfi habozik . De amikor követelõzõn hozzásimult, majd felnézett rá, felvillanó szenvedélyt o lvasott ki a szemébõl. Diadalittasan tovább csókolta, lassan és csábítóan. Mutat óujjával végigsimított a férfi érzéki száján, majd nyelvét kihívóan félig nyitot t ajkai közé csúszatta. Érezte, amint Blaize megborzong a vágytól.  - Nem jó ötlet - mondta sóhajtva, megfogta a kezét, és forrón megcsókolta. A nõ  arcáról lassan a mellére vándorolt a tekintete. - Miért nem? - kérdezte Xénia kihívóan. - Mert... ha most megcsókollak és kenyez...  Megfogta a mellét, és ujjával izgató köröket írt le megkeményedett mellbimbói k örül, melyek még a ruhán keresztül is elárulták gazdájuk izgatottságát. A nõ egé sz testében megremegett. ...akkor nem tudom abbahagyni, és...  Xénia elbûvölten hallgatta, és érezte hogy elgyengül. A férfi szavai tovább fok

ozták vágyát, hogy végre meztelenül a karjába simulhasson, és érezhesse finom bõ rét. Követelõzõn felsóhajtott, válaszul Blaize egy szenvedélyes csókkal zárta le  a száját. Egyre gyorsabban szedték a levegõt, mialatt érzékien simogatták és cs ókolták egymást... Ekkor a faxgép kijózanító kattogása törte meg a csendet A bub orék szétpattant.  Xénia megmerevedett, Blaize elengedte, és hátrált egy lépést.  - Ennek nem lett volna szabad megtörténnie - szólalt meg, és elindult az ajtó f elé. Ez nem tartozik a megállapodásunkhoz.  Nem tartozik a megállapodásukhoz! Csalódás, szégyen, düh és megalázottság... mi ndez egyszerre töltötte el Xéniát, és kíméletlenül visszarángatta a földre. Felt artott fejjel a faxkészülékhez ballagott... Inkább azért, hogy elrejtse az arcát , mintsem az üzenet miatt. Mint kiderült, a helyi utazási iroda akciós ajánlata volt. Mereven bámult a lapra, de a betûk összefolytak a szeme elõtt.  Hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó, és csendesén újra becsukódik. Blaize elm ent. Egy napon hálás lesz majd érte, amiért nem történt semmi közöttük, nyugtatt a magát elkeseredetten. Egy napon biztos. De nem most! 5. FEJEZET  Xénia kedvetlenül tolta félre reggelijét, melyhez szinte hozzá sem nyúlt. Kinéz ett a szálloda éttermének hatalmas ablakán, de hiába próbálta átadni magát a fes tõi szépségû, napfényben fürdõ tájnak. Nem akart ma magányosan reggelizni a szob ájában. Azt remélte, mások társaságában könnyebben elterelõdnek gondolatai a teg napi eseményekrõl... és Blaize-röl. Blaize! Valahányszor rágondolt és milyen gyakran megtörtént! - - úgy érezte, valóságos vitustáncot járnak benne a különbözõ érzések: vágy, harag, elu tasítás és a teljes döbbenet: egyáltalán hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe? Hog yan vágyhat ilyen õrülten erre a férfira?  Elgondolkodva bámult kifelé, az elõcsarnokba, ahol szokatlanul nagy volt a nyüz sgés.  Amikor a pincér az asztalához jött, hogy letakarítsa. Xénia felállt, és kiment a hallba. Volt még egy kis ideje, mielõtt találkozna nagynénjével, így odament a  szálloda utazásszervezõ irodájához, hogy áttanulmányozza ajánlatukat. Az egyik azonnal felkeltette az érdeklõdését. Kétnapos sivatagi kirándulást kínáltak, éjs zakai szállással egy oázis elõkelõ lakosztályában. Mielõtt meggondolhatta volna magát, villámgyorsan belépett az irodába, és tíz perc múlva a helyfoglalását iga zoló szelvénnyel a kezében távozott. Egy teljes éjszaka Blaize-tõl távol talán e legendõ idõ lesz. hogy visszanyerje lelki egyensúlyát.  Amint keresztülballagott a halion, azon gondolkodott, esetleg más módon is elke rülhetné az érzékeit fenyegetõ tûzvészt: a tûz ellen a tûzzel is lehet harcolni.  De valóban komolyan gondolja, hogy a vágy tüze majd kioltja önmagát?  Még maradt annyi ideje, hogy felmenjen a lakosztályába, és felfrissüljön kicsit , mielõtt megérkezik a nénikéje. Barátságosan rámosolygott az alkalmazottakra, a kik a lift közelében csoportosultak, és meglehetõsen idegesnek tûntek. - Olyan hivatalos ma mindenki - jegyezte meg Xénia, amíg a felvonóra vártak. Az egyik alkalmazott csodálkozva nézett rá; - Odafent megbeszélést tartanak a tulajdonosok súgta a fülébe, - A tulajdonosok? Xénia szíve nagyot dobbant. Ez azt jelenti, hogy Rashid vissza érkezett? Vajon mikor keresi fel? Hû... csodás illata van! Xénia mosolyogva szaglászta az aranysárga tömjéndarabot, melyet a nagynénje nyúj tott felé. A füszerpiacon nézelõdtek, és Xéniának alkalma volt látni, milyen hat ározottan és szakszerûen beszél Soraya a kereskedõkkel. Valószerûtlennek hatott számára, amint itt állt egy bazárban, mely az idõk során szinte semmit sem válto zott, és még a huszonegyedik század elején is a régi hagyományok szerint mûködik . Ez az ország egészen más idõszámítás szerint él, állapította meg magában, és v isszaadta a hosszú burnuszos kereskedõnek a tömjént. Soraya meghívta egy jéghideg, frissen facsart narancslére, és vidáman rámosolygo tt  - Jó hírem van számodra. Nagypapád sokkal jobban érzi magát, és meghív téged ma  délutánra.

Xénia kis híján félrenyelte a narancslevet. Vajon véletlen volt, hogy Abu Ássad épp Rashid sejk hazaérkezése napján hívta meg? - Sajnálom, de ez nem fog menni. Sajnos... más programom van - felelte higgadtan, kerülve nénikéje tekintetét. Soraya hallgatása elárulta, hogy nem erre a válaszra számított. Xéniának azonnal  rossz lelkiismerete támadt. Tényleg nem akarta Sorayát megbántani, sem kellemet len helyzetbe hozni, hiszen kezdettõl fogva olyan kedves hozzá... de ismerte Abu  Ássad tervét is...  - Nagyapád csalódott lesz - felelte Soraya kissé kényszeredett mosollyal. Úgy örült, hogy végre megismerhet! De ha más programod van, természetesen... - Holnap reggel sivatagi kirándulásra megyek - magyarázta Xénia szinte bûntudato san -, és még be kell csomagolnom az útra. Nagynénje bólintott, mint aki elfogadja a magyarázatot Még visszakísérte Xéniát a szállodába, de nem fogadta el, amikor a lány meghívta egy kávéra. Épp be akart  szállni a taxiba, amikor Xénia... ösztönös érzéstõl vezérelve, maga sem tudva, miért, visszatartotta, és odasúgta neki: - Én... meggondoltam magam. Meglátogatom nagyapát.  Saját gyengeségén bosszankodva összeszorította az ajkát, nénikéje pedig boldoga n magához ölelte.  - Tudom, hogy nem könnyû neked. Xénia - mondta derûs arccal. De nagyapád nem szörnyeteg. A legjobbat akarja neked.  Sokat sejtetõ, jelentõségteljes szavai ismét baljós érzéseket ébresztettek Xéni ában. De nem volt visszaút, már nem vonhatta vissza a döntését.  Nagyapád ebéd után lefekszik aludni. Majd küldetek érted egy autót. Fél ötkor m egfelel neked?  Xénia bólintott. Mi mást tehetett volna'.'  Xénia titkon abban bízott, hogy Blaize jelentkezni fog. elvégre még semmit nem fizetett neki eddigi szolgálataiéit.  Ám amikor visszaért, sem üzenet nem várta, sem maga a férfi.  Azzal ámította magát, hogy ez azért okozott neki csalódást, mert szívesen megbe szélte volna vele a nap fejleményeit és a további teendõket... -természetesen ki zárólag üzleti alapon. Nyilvánvaló, hogy Rashid sejk hazaérkezésérõl Blaize-nek is tudnia kell. Ami pedig a tegnap estét illeti... ugyan, mit számít egy csók? T úl nagy jelentõséget tulajdonít neki. Blaize-nek semmit nem jelentett, ezzel tis ztában van. Hiszen nem is keresi. Miért nem hívja, miért nem adta meg a telefons zámát?  Két óra is elmúlt már, mégsem volt étvágya. Ellenkezõleg: majdhogynem rosszul l ett, ha a nagyapjával való találkozásra gondolt. Rashid visszatérése és Blaize m egmagyarázhatatlan hallgatása szintén nem járult hozzá a jó közérzetéhez. Úgy dö ntött, vesz egy pihentetõ fürdõt, hogy kicsit megnyugodjon, mire érte jön a kocs i. Ideje volt öltözködnie, és felkészülnie a találkozásra. Tétovázva nézegette a  holmiját. Ez a fekete ruha a hozzá illõ kabátkával biztosan jó választás lesz. Egyszerû, de elegáns... és nagyon sokat jelentett neki. Édesanyjától kapta, nem sokkal a halála elõtt vette neki, hogy ezt viselje az egyetemi felvételin. Végül  aztán a szülei temetésén kellett felvennie.  Ezen az egyébként is vigasztalan napon a szomorú emlékek csak növelték a rosszk edvét. Ahogy megérintette a ruha finom anyagát, eszébe jutott az a nap. Látta ma ga elõtt a szeretõ gondoskodást édesanyja szemében, amint eltökélten belép a drá ga butikba, és közli, hogy szeretne a lányának ruhát vásárolni... Ragaszkodott h ozzá, hogy Xénia végigpróbálja a teljes kínálatot, mielõtt végül emellett döntöt t.  Emlékeiben ez a ruha elszakíthatatlanul kötõdött édesanyja emlékéhez. Idõnként mintha még anyja jól ismert keleti parfümjének illatát is érezni vélte volna raj ta.  A könnyeive! küszködött. Édesanyja ugyan nem lehet most mellette, de úgy érezte , ez a ruha erõt ad majd neki, amikor szemtõl szemben áll azzal az emberrel, aki  oly sok fájdalmat okozott neki.  Átöltözött, leheletnyi púdert tett az arcára, és röviddel fél öt elõtt elindult  a hallba. Elismerõ pillantások követték, ahogy hosszú léptekkel a kijárat felé igyekezett. Vörös szõnyeg vezetett ki a szálloda elõtt készenlétben álló fekete

limuzinokhoz, melyek mindegyikén államfõi zászló lobogott. Nem volt azonban idej e jobban megfigyelni õket, mert máris megérkezett érte egy újabb hatalmas limuzi n, melybõl Saud unokatestvére ugrott ki pajkos mosollyal az arcán. Amikor Xénia átölelte, a szeme sarkából látta, hogy a sofõrök egyszer csak kiszállnak a többi  kocsiból, a szálloda ajtaján pedig néhány burnuszos, elõkelõ úr lép ki. Saud me gragadta Xénia karját:  - Nézd! Ott... ott van Rashid a nagybátyjával!  - Hol? - A lány szívdobogva nézett a jelzett irányba, ám addigra már az utolsó fehér ruhás férfi is eltûnt az autóban.  - Megismerkedtetek már? - tudakolta Saud, amikor az elegáns kocsik elhajtottak.  - Jó fej, nem?  Xénia gyorsan összeszedte magát.  - Nem, nem volt még szerencsém hozzá - felelte, és beszállt az autóba. Amikor a sofõr elindult velük, egyszer csak eszébe jutott valami.  - Tehát Rashid is hagyományos öltözékben jár?  - Természetesen.  - Nyugati neveltetése ellenére?  - igen - bólintott Saud mosolyogva, majd magyarázatként hozzátette: - Antikor R ashid szülei meghaltak egy repülõgép-szerencsétlenségben, a nagybátyja vette õt magához és nevelte fel. O egyébként a királyi családhoz tartozik. Akkor én még n em éltem, és Rashid is nagyon kicsi volt. Egyszer hallottam, amikor apám és nagy apám errõl beszélt. Rashid akkoriban egy angliai kollégiumban tanult, s most nag y megtiszteltetés, hogy a királyi ház is áldását adta leendõ házasságotokra. Örü lök, hogy te ilyen szerény vagy, unokatestvérkém, és nem dicsekszel a királyi ro konsággal. Egyébként én semmit nem adok a szóbeszédre, amit a turisták fecsegnek  rólad Zuranban.  Igen? - kapta fel a fejét Xénia.  És Rashid? Róla nem fecsegnek? O teljesen maku látlan? - Rashid szigorú erkölcsi elveket vall. Mindenki tudja róla, aki ismeri, Zara, a barátnõm és másod-unokatestvérem gyakran mondogatja, szégyelli a nemét, amikor látja, egyes nõk milyen szemérmetlenül kínálják fel magukat a férfiaknak.  Rashid nagyon gazdag, és a szálloda nõvendégei olykor szó szerint mindent latba  vetnek, hogy magukra vonják a figyelmét. De Rashid nagyon büszke férfi, és soha  nem hagyná, hogy folt essen a család becsületén mondta büszkén Saud.  Xénia más helyzetben valószínûleg megmosolyogta volna unokatestvére ifjonti lel kesedését. Most azonban ártatlan szavai csak még taszítóbbá tették számára a fér fit, aki kegyesen méltóztatott jövendõbeli feleségeként tekinteni rá. Még szeren cse, hogy az erénynek és tisztességnek e mintapéldánya rövidesen rádöbben, hogy jövendõbelije éppen az a fajta nõ, akit ö mélyen megvet!  Az autó a családi székhelyhez érkezett, és Xénia önkéntelenül visszafojtotta a lélegzetét, amikor kinyílt a kapu, és behajtottak. Sorayától tudta, hogy nagyapj a szeret itt lakni. A palota még azokban az idõkben épült, mikor Zuran tengeri k ikötõ volt, a család felmenõi pedig jómódú kereskedõk. Hassan unszolására a házh oz nemrégen új lakrészt építettek.  Xénia édesanyjának gyerekkorában a nõk még elkülönítetten éllek a férfiaktól, e z a szokás ma már a múlté. De Soraya, aki most forrón üdvözölte, majd egy kellem esen hûvös, elegáns szalonba vezette Xéniát, elmagyarázta, hogy Abu Ássad még ma  is a saját, zárt lakrészében lakik.  - Kahrun, a szolgája majd bekísér hozzá - mondta, és hozzátette: - Valóban nagy on beteg volt, Xénia. Kérlek, nézd el neki, ha olykor zavarosan beszél. Nagyon s zerette anyádat, és a halála...  Soraya nem fejezte be a mondatot, mert a szobalány megjelent a hagyományos vend égfogadó kávéval. Xéniát az illat édesanyjára emlékeztette, aki annyira szerette  ezt az italt. Késõbb bejött Abu Ássad szolgája, és mély meghajlással megkérte a  lányt, hogy kövesse.  Xénia szívdobogva, de feltartott fejjel haladt mögötte. A folyosók labirintusán  áthaladva a szolga egy hatalmas, kétszárnyú faajtó elõtt állt meg, majd bekopog ott.  Beléptek a hûs, félhomályos szobába. A keskeny ablakok zárt kertre nyíltak, aho nnan egy szökõkút megnyugtató csobogása szûrõdött be. A levegõt tömjén és szántá

l illata töltötte be. amellyel reggel Xénia már a piacon is találkozott... és am ely azonnal eszébe juttatta azt a mûvészi faragású ládikát, melyben édesanyja el vesztett otthonának legbecsesebb emlékeit õrizte.  Abu Ássad jellegzetesen keleti stílusú díványon feküdt, és a kertet nézte. Miel õtt Xénia megláthatta volna az arcát, erõteljes hangon megszólalt:  - Gyere közelebb, hadd lássalak! Az orvos mindenféle erõlködéstõl eltiltott... és ha nem akarom magamra haragítani, akkor nem kelhetek fel.  Nagyapja megvetõen felnevetett, Xénia pedig, akinek szeme lassan hozzászokott a  félhomályhoz, végre alaposabban megnézhette. Édesanyja elbeszélései alapján Abu  Ássad úgy élt benne, mint ellentmondást nem tûrõ, kemény ember, akinek talán ni ncsenek is érzelmei. Ám az ágyon fekvõ férfit meglepõen esendõnek, szinte töréke nynek látta. Markáns vonásaiban ugyan Xénia felfedezte azt a bizonyos büszkesége t, melyet édesanyja annyit emlegetett, ám sötét szemében nyoma sem volt az eluta sításnak és haragnak, mellyel annak idején úgy megsebezte a lányát.  Kíváncsian nézte a lányt.  - Nemigen hasonlítok anyámra - jegyezte meg Xénia hûvösen.  - Az nem is fontos. Elég, hogy az õ lánya vagy. Régen vártam már, hogy megismer jelek, Xénia. Attól féltem, késõn határozod el magad, és már nem is láthatlak. D e a szívem mindig is ismert, - Egy pillanatra elhallgatott. - Egyébkén tévedsz, nagyon is hasonlítasz az én Mijámra. O állt legközelebb a szívemhez a fiatalabb gyerekeim közül. Az ö édesanyja volt a harmadik feleségem.  Xénia haragos, elutasító tekintettel nézett rá.  - Tudom, hogy ez nincs ínyedre - folytatta nagyapja. - Nem, ne is tagadd... Lát om a szemedben. A tekinteted elárulja az érzéseidet. Ebben is anyádra hasonlítas z.  Xénia jobbnak látta, ha hallgat. Nagyapja törékenysége mélyebben érintette, min t gondolta volna. Tudta, hogy idõs ember, hiszen már édesanyja születésekor is t úl volt a negyvenen. De mégis úgy képzelte, még mindig ugyanaz az erõs, könyörte len férfi, akit anyja elbeszéléseibõl ismert, nem pedig egy ilyen hófehér szakál lú aggastyán, aki most megértõ és együtt érzõ tekintettel vizsgálgatja õt.  Ezért sem jöttek a nyelvére az eltervezett kemény, számonkérõ szavak. Tétován f elemelte a kezét, és végigsimított a haján. Amikor nagyapja észrevette megcsilla nó arany karkötõjét, dermedten nézte.  - Mija karkötõje - suttogta. - Én adtam neki ajándékba... itt egy fénykép, amel yen viseli.  Xénia legnagyobb meglepetésére Abu Ássad felvett egy súlyos fényképalbumot az á gy melletti asztalról, és közelebb intette magához unokáját, hogy megmutassa nek i a képet. A lány habozva tett eleget a kérésnek. Nagyapja reszketõ kézzel lapoz ta az albumot oldalról oldalra. Az egész az édesanyjáról készült fényképekkel vo lt tele, és Xénia szeme felragyogott, amikor az egyiken felismerte magát újszülö ttként, édesanyja karjában. Édesapja annak idején bekereteztette ezt a képet, és  kirakta az asztalra a dolgozószobájában.  Akaratlanul is kinyújtotta a kezét, hogy Abu Ássad ne lapozzon tovább.  - Ez a fénykép... Hogy kerüli ide?  - Apád küldte. Sok fényképet küldött rólad, és rengeteg levelet.  - Az apám'? - Eltartott pár pillanatig, amíg Xénia felfogta, amit hallott. Vajo n miért tette ezt az apja? És miért titkolta elõle? Édesanyja sem tudóit róla? M i oka lehetett rá, amikor tisztában volt vele, apósa milyen mélyen megbántotta a  feleségét.  Amikor felnézett, találkozott a pillantásuk. Tudta, hogy nagyapja sejti, mi jár  a fejében. Kicsit sután intett neki, hogy menjen hozzá még közelebb. Xénia této vázását látva megszólalt:  Találsz ott egy ládikát. Szeretném, ha idehoznád.  Xénia odament a mûvészi faragású antik asztalhoz, és teljesítette a kérést.  - Még a nagyapámtól kaptam - mondta Abu Ássad. - Kereskedõ volt, és mindenhova magával vitte. Azt mondta, eredetileg a nagy oszmán birodalom egyik szultánjának készítették. - Az idõs ember elmosolyodott. - Nagyapám csodálatosan tudott mesélni. Kisfiúként sokszor elhanyagoltam a tanulást, csak h ogy az ölébe ülve hallgathassam a történeteit. Az sem érdekelt, igazak-e, vagy n em.

 Miközben beszélt, elõvett egy hatalmas kulcscsomót, kikereste a megfelelõt, és nagy nehezen beillesztette a ládika zárjába. Ahogy kinyitotta, azonnal megcsapta  Xénia orrát a régi szantálfa jól ismert illata. Türelmesen megvárta, amíg nagya pja sóhajtozva kotorászik a ládában, míg végûi megtalálta, amit keresett.  - Olvasd el - nyújtott felé egy elnyûtt légipostai borítékot. - Apád levele, me lyben hírül adja a születésedet.  Xénia habozott, de végül gyõzött a kíváncsisága. Óvatosan kihúzta a levelet a b orítékból, széthajtogatta, és olvasni kezdte: Szeretném szeretett feleségem, Mija édesapjával tudatni, hogy mától egy gyönyörû  kislány büszke édesapja vagyok. Amikor Mija belépett az életembe, és én minden szeretetemet neki ajándékoztam, azt hittem, nem jut már hely a szivemben más szá mára. De tévedtem. Mint apa az apának írok most Önnek, hogy elmondjam, Xénia szü letésével milyen csodálatos kincset kaptunk ajándékba. De azért is, mert mostant ól valamiben közösek vagyunk: mindkettõnknek lánya van. Apaként arra szeretném kérni, gondolja át még egyszer a döntését, amelylyel Mije it megfosztotta a családjától - nem miattunk, hanem õmiatta. En megesküdtem rá, hogy örökre szeretni fogom. Mást már egy csodálatos kislányunk is született. így  életünk szeretetteljes és boldog lesz. Es az Óné? Elfordult a lányától, és most  lemond unokája szeretetérõl is? Még egyszer kérem, próbálja legyõzni a büszkeségét. Tudom, milyen sokat jelenten e Mijának, ha hírt kapna Önrõl különösen ezekben a napokban. Bárhogyan dönt is, én megesküdtem a kislányomnak, hogy nagyapját, ahogy a család  többi tagját is, folyamatosan tájékoztatom majd a további sorsáról.  A levél végén apja aláírása állt. Xénia alig tudta visszafojtani könnyeit, keze  reszketett.  Nagyapja óvatosan elvette tõle a levelet, belecsúsztatta a borítékba, és vissza tette a dobozba.  Apád jó ember volt mondta, miközben gondosan bezárta a ládát. - Ha nem is õt szántam Mijának.  -- Apám csodálatos és rendkívüli ember volt - tette hozzá büszkén Xénia. Vajon édesanyja tudta, mit tett az apja? Az õ jelenlétében mindenesetre soha egy szó s em esett közöttük a dologról. És most, noha tisztában volt nagyapja rejtett szán dékával, örült, hogy Zuranba jött. - Megértette, hogyan érezhet egy apa - ismerte be Abu Ássad. Xénia egy pillanatr a lehunyta a szemét, hogy úrrá legyen az érzelmein.  - Most már mondhatod! Ahogy azt is, hogy szeretted az anyámat! - Szemrehányóan nézett nagyapjára. - Mégsem próbáltál meg soha kapcsolatba lépni vele. Pedig tud tad, milyen sokat jelentett volna neki! - Xénia nem is akarta leplezni felháboro dását. - Amikor elment, még azt is megtiltottad, hogy kiejtsék a nevét a jelenlé tedben. Számodra meghalt, mint ahogy a családja számára is, amelyik a parancsodr a szintén nem érintkezhetett vele. Hagytad meghalni... - Elcsuklott a hangja a z okogástól. - Hagytad meghalni abban a hitben, hogy nem szereted! Hogyan voltál k épes erre?  Fájdalmas kifejezés suhant át az idõs ember arcán, és egyszerre még esendõbbnek , még sebezhetõbbnek tûnt.  - Nincsenek szavak, melyek enyhíthetnék a fájdalmadat - felelte csendesen. - Ta lán az idõ... Csakhogy az én koromban az idõ már nem jó szövetséges. Sajnálom, h ogy eddig nem hívtunk meg anyád szülõházába. Xénia. De remélem, ez a tökkelütött  orvos hamarosan abbahagyja ezt a bohóckodást. Utasítást adtam, hogy bocsássanak  rendelkezésedre egy saját szobát. Sok megbeszélnivalónk van.  Például hogy hozzáadja öt az elõre kiszemelt férfihoz? Xénia bizalmatlansága vi sszatért. Jó, ha résen van. Bármilyen idõs és beteg a nagyapja, nem szabad alábe csülnie. És attól kezdve, hogy egy fedél alatt él vele, gyakorlatilag fogollyá v álik. Útlevele nélkül még az országot sem hagyhatja el! Egy szónak is száz a vég e, feltétlenül véghez kell vinne a tervét, hogy Rashidot eltérítse házassági szá ndékától.  Még ha ez azzal jár is, hogy újból találkozzék Blaize-zel... számolva annak min den kockázatával? Xénia inkább nem töprengett a válaszon, hanem megpróbált ismét  nagyapjára figyelni.  - Holnapra jelentkeztem egy sivatagi kirándulásra - mondta hûvösen.

 - A sivatagba? - derült fel az idõs ember arca. - Örülök, hogy szeretnéd megism erni az országot, melyhez te is tartozol. Bárcsak elkísérhetnélek! Be kell majd számolnod róla! Intézkedem, hogy amint visszaértél a szállodába, Kahrun menjen e l érted,  Az idõs ember szemmel láthatóan kezdett fáradni, bár büszkesége nem engedte, ho gy gyengeségét beismerje. Akármit hazudtak is neki eddig, Abu Ássad egyészségi á llapotát illetõen nem túloztak. Teljesen váratlanul az ösz- szetartozás érzése t öltötte el, és tehetetlen volt ez ellen az új érzés ellen. Ez a beteg ember imád ott édesanyja apja, aki híd lehet közte és az anyjához fûzõdõ emlékei között. Xé nia nyelt egyet, és felállt. Nagyapja kinyújtotta felé a kezét, õ pedig megfogta .  - Szeretett gyermekemnek legkedvesebb gyermeke - suttogta erõtlenül.  Nyílt az ajtó, és Kahrun lépett be, hogy visszavigye Xéniát a szállodába. 6. FEJEZET  Másnap reggel Xénia nyúzottan nézegette magát a tükörben. Nagyon rosz- szul alu dt az éjjel, szörnyû álmok gyötörték. Felismerhetetlen arcú fehér burnuszos arab ok vették üldözõbe. Félelmében Blaize után kiáltott, ám õ egy tucat hiányos öltö zékü nõve! volt elfoglalva, és alig akarta meghallani õt. Amikor Xénia felé ford ult, gúnyosan rákiáltott: - Tûnj innen, szüzike. Nem kellesz nekem!  Sokáig kísértették a rémálom képei, és nagyon leveitnek érezte magát. A jelek s zerint alig maradt ideje, hogy meggyõzze Rashidot, nem megfelelõ menyasszony a s zámára. Blaize pedig még mindig nem jelentkezett.  Fáradtan elfordult a tükörtõl. Már bepakolt az utazótáskájába, és készen állt a  sivatagi útra. Öltözéket az utazási iroda tanácsai alapján válogatta meg. Khaki színû nadrág volt rajta, és kényelmes sportcipõ, pólójára vékony, hosz- szú ujjú  felsõt húzott, hogy megvédje karját a naptól és a homoktól. Kalapot és napszemü veget is vitt magával, meg természetesen egy nagy üveg vizet. A kalandvágy bizse rgetõ érzése azonban, amely arra ösztönözte, hogy jelentkezzen erre az útra, nem  fûtötte már. Elmúlt belõle a lelkesedés.  Mert Blaize nem adott hírt magáról? De hiszen alig ismeri még! Tényleg be akarj a beszélni magának, hogy annyira vonzódik ahhoz a nõcsábászhoz? Hogy máris ilyen  elveszettnek és üresnek érzi magát, ha egy napig nem látja?  A gondolatra a hideg futkározott a hátán. Semmiképp nem habarodhat most bele Bl aize-be!  Belehabarodni? Milyen butaság ez megint? Két napja még azt is tagadta volna, ho gy vonzónak találja. Két napja még azt sem tudta, hogy a világon van. Most meg m ár arról képzeleg, hogy szerelmes bele? Nem! Jobb, ha most rögön felhagy az effé le ostoba gondolatokkal!  Megszólalt a telefon. A recepcióról hívták, hogy a szálloda elõtt vájja az autó . Eltökélten felkapta a táskáját, a kalapját és a napszemüvegét. Jól jön most eg y kis kiruccanás. Araikor kilépett a szállodából, cs elindult a rá várakozó nagy terepjáró felé, n apszemüvege ellenére hunyorgott kicsit a szikrázó napsütésben. A következõ pilla natban már ki is vették kezébõl a táskáját, és valaki hátulról megfogta a dereká t, hogy besegítse az elsõ ülésre. Az ajtó becsukódott mögötte, majd a sofõr is b eszállt a másik oldalról. Xéniának tátva maradt a szája a meglepetéstõl.  - Blaize! - kiáltott fel hüledezve. Mit keresel te itt? Megpróbálta levenni ról a a tekintetét, és gyorsan nagy levegõt vett. Szíve majd kiugrott a helyébõl .  - Jelentkeztél egy sivatagi túrára felelte a férfi közömbösen, és beindította a  motort.  Igen, de...  - De? - Blaize unottan megvonta a vállát. - Szerintem jó ötlet, hogy elkísérlek . Azt mondják, a sivatag nagyon regényes hely, és leendõ võlegényed bizonyára ne m tapsikol majd örömében, ha megtudja, hogy mással töltöttéi ott egy éjszakát. M í újság nagyapáddal? Mindent megbocsátottál? Fátylat borítottál már a múltra?  - Egyedül anyámnak tartozna bocsánatkéréssel - felelte Xénia nyugodtan. Amiért abban a tudatban kellett meghalnia, hogy az apja nem szereti, Blaize hallgatott egy pillanatig, majd tõle szokatlan komolysággal megszólalt: - Akkor viszont, gondolom, nagyon nehéz lesz majd megbocsátani a magának.

. - Nem érdekelnek az érzései! - fakadt ki bosszúsan Xénia, de a következõ pilla natban belátta, hogy ez nem egészen igaz. Én... én azt hittem, csak színleli a b etegségét. - És? Nem úgy van? tudakolta Blaize. - Nem - ismerte be Xénia. - De ez nem jelenti azt, hogy jogosan használ fel... önzõ céljaihoz. - Talán segíteni szeretne neked ezzel a házassággal vélte Blaize. - Elvégre õ mé g ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik szerint egy nõnek mindenképpen szüksége van férjre, aki megvédi. Ráadásul itt maradnál a család közelében, így anyagilag  is gondoskodhatnának rólad. - Hogyan mondod? - Xénia dermedten bámult rá. Hogyan beszélhetsz így azok után, amit elmeséltem neked? Az én érzéseim, az én igényeim fikarcnyit sem számítanak neki. - Legalábbis azt hiszed. De mihez fognál, ha most elutaznál Zuranból? Xénia dühösen ránézett. Miért játssza most egyszerre az ördög ügyvédjét? - Természetesen hazautaznék... Nagy-Britanniába. Huszonhárom éves vagyok, és szeretnék még tanulni. Aztán szívesen dolgoznék valami segélyszerveze tnél, ahol rászoruló embereken segíthetek, - Egy gazdag ember oldalán sokkal többet tehetnél, mint magányos szociális munká sként. - Mondtam már neked, hogy soha nem mennék hozzá olyan férfihoz, akit nem szerete k, és nem tisztelek. Márpedig azok után, amit Saudtól hallottam, szerintem isten ként kéne tisztelnem Rashidot. Saud egyenesen imádja, de nem várhatja el, hogy v égül csak azért hozzámenjek, hogy õ rokonságba kerüljön vele! Az egész család od a lenne a boldogságtól, ha létrejönne ez a házasság, Mást se hallok, csak Rashid  így, Rashid úgy... Komolyan mondom, már rosszul vagyok töle! - Ez a te unokatestvérkéd nagyon ismerheti már a jövendõbelidet. Blaize gúnyos hangszíne megütötte Xénia fülét, - Saud fiatal még, és könnyen befolyásolható. Mmt már említettem, nagyon tisztel i Rashidot, és tévedhetetlennek hiszi. Én viszont eleve nem tudok felnézni egy o lyan férfira, aki két csoportra osztja a nõket: vannak a jó és tiszta erkölcsnek , illetve a rosszak és erkölcstelenek. Miközben, gondolom, fenntartja magának a jogot, hogy õ úgy éljen, ahogy neki tetszik... - Ha most balra nézel, látod a versenypályát. Itt futtatják a királyi család lov ait - szakította félbe a férfi. A pompás paripák, hátukon a zsokéikkal csodálatos látványt nyújtottak. - Nagyon ellene vagy ennek a házasságnak, igaz? - tért vissza a témára Blaize. - Persze. Nem tudnék hozzámenni olyan férfihoz, akit nem szeretek.  - De ha összeházasodtatok, és jobban megismered, még megszeretheted. Xénia megvetõen nézett rá. - Soha! Még ha a sejk viszonozná az érzelmeimet, akkor sem. Számára a házasságun k csak sikeres diplomáciai lépés volna. Természetesen azt szeretném, ha sikerüln e már a gondolatától is eltántorítani. - Eszedbe jutott egyszer is, hogy talán õ is hasonlóképpen érez? Gondoltál már. rá, hogy megkeresd, és megbeszéld vele ezt a dolgot? Xénia legyintett. - Elfelejted, hogy neki eleve több eszköz volt a kezében, mint nekem! Hiszen az õ hallgatólagos beleegyezése nélkül az egész helyzet létre sem jött volna! De kü lönben is! Miért véded most egyszerre? Nincs már szükséged az ötezer fontra? Vagy Blaize szeretne minél elõbb eltûnni az életébõl, mert sejti, hogyan érez ir ánta Xénia? Egy magafájta széltolónak biztosan csak felesleges teher, ha belesze ret egy nõ. Micsoda? Mi az, hogy beleszeret? Errõl lenne szó? Xénia bosszúsan lehunyta a sze mét. A fene egye meg! Nincs már igy is elég baja?  - Kapaszkodj! Letérünk az útról, itt kezdõdik a sivatag - figyelmeztette Blaize. Xénia még épp meg tudott kapaszkodni, amikor a férfi elfordította a kormányt. és  ráhajtottak ez elsõ homokdûnére. Az út Xénia számára jószerivel láthatatlan vol t, ám Blaize-nek szemlátomást nem jelentett gondot követni a nyomvonalat. Percekkel késõbb azonban meg ez az út is eltûnt, és amerre a szem ellátott, körö

s-körül csak sárga homokdûnék húzódtak. Xénia kissé aggódva tekintgetett hátra. - Honnan tudod, merre kell menni? - A nap mutatja az irányt - felelte a férfi hanyagul. De ezeket a terepjárókat e gyébként is minden navigációs eszközzel felszerelték. Egy erõsebb homokvihar ugy anis nem csak a látótávolságot csökkenti nullára, hanem a korábbi nyomokat is el tünteti, Blaize egyszer csak elõremutatott, ahol sötét foltként egy madár vitorlázott az égen. - Odanézz! Látod? - Igen. Mi az? - Vadászsólyom. - Blaize benyúlt a kõztük lévõ kis kosárba, és közben véletlenül  hozzáért Xénia térdéhez. Õt azonnal elöntötte a forróság, és érezte, amint újbó l heves vágy keríti hatalmába. Ha Blaize most felé fordulna, ö pedig hozzásimulh atna, ha finoman megérintené, és lágyan megcsókolná, ahogy titokban vágyott rá.. . De már túl késõ volt. A férfi kivett egy távcsövet, és felé nyújtotta. Kit érdekel ez a nyavalyás sólyom! Amikor õ testestõl-lelkestõl a férfira vágyik ! - Nézd meg jobban javasolta a férfi - Valószínûleg idomított madár. Sok jómódú helybélinek van saját solymászata, ahol a madarakat felnevelik és betanít ják. Ez õsi mesterségnek számít itt. Xénia figyelte, amint a sólyom, mintha hívásnak engedelmeskedne, villámgyorsan a lábukik, és eltûnik a szemük elõl. - A sivatagi faluban, ahol majd az éjszakát töltjük, a solymászok gyakran tartan ak bemutatót mondta Blaize. - Sok ember fél ezektõl a ragadozó madaraktól, pedig  a tevék valószínûleg sokkal veszélyesebbek. - Ezt édesanyám is mesélte - helyeselt Xénia. Kissé bosszantotta, hogy Blaize, a strand szépfiúja most egyszerre az. ország szokásainak bemutatásával a karja õt elkápráztatni. Gyorsan emlékeztette tehát, hogy az õ ereiben beduin vér  folyik, még ha most jutott is el elõször édesanyja szülõföldjére.  Kétségtelenül volt valami tiszteletet parancsoló a sivatagban, bár Xéniának nem  mindig sikerült az útra összpontosítania, mert Blaize közelsége újból és újból elterelte a figyelmét. Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy beleszeretett . Ugyan! Csak azért, mert kicsit gyorsabban ver a szíve, és nem mer ránézni... é s mert tulajdonképpen nem csak ránézni szeretne... Mindez semmit nem jelent! Egy szerûen egy vonzó férfi, aki természetesen õt sem hagyja hidegen.  Xénia azt hitte, édesanyja beszámolói kellõen felkészítették a sivatagi út élmé nyére. Ám amikor végül feljutottak a terepjáróval egy hatalmas homokdûnére. és l enézett, elakadt a lélegzete. Elõttük csodálatos délibábként terült el az oázis és a beduintábor, melyet kifejezetten a turisták kedvéért állítottak vissza ered eti állapotába. Tervezõi a teljes élethûségre törekedtek, hogy a látogató valódi  képet kapjon róla, hogyan éltek annak idején az oázisról oázisra vándorló nomád  törzsek.  Blaize megállította az autót a tucatnyi hasonló terepjáró mellett. - Válj meg itt mondta. - Megnézem, melyik sátor lesz a miénk.  A miénk? Xénia nagyot nyelt, és feszülten várta, hogy a férfi visszaérjen. Után a egy nagy, pavilonszerû építményhez vezette, a tábor túlsó végével szemben. A l akosztály három különálló helyiségbõl állt: egy keleti stílusú nappaliból, a pad lón kézi szövésû szõnyeggel, selyembevonatú díványokkal, valamint két nagy hálós zobából. A mosdót és a zuhanyozót egy különleges tervezésû, de modem épületben h elyezték ek hallotta távolról Blaize magyarázatát.  Mert csak fél füllel figyelt rá, annyira lenyûgözte a látvány. Félrehúzta az eg yik hálószoba függönyét, majd elragadtatva körbenézett. Modern, huszonegyedik sz ázadi szállodaszobájához képest most egy valóságos álomba csöppent az Ezeregyéjs zakából. A falakon tarka hímzésû, arannyal átszõtt keleti selyemkendõk lógtak, m elyek meg-megcsiílantak az oíajiámpák tompa fényében. A lámpák faragott tartókba n foglaltak helyet a hatalmas helyiség több pontján. Az ágy szinte alig emelkede tt ki a drága szõnyeggel borított padlóból és vastag selyemtakaró volt ráterítve . A mennyezetrõl leheletfinom muszlin függönyök lógtak alá. Most ugyan szépen ös sze voltak kötve, de kiengedve valószínûleg az egész ágyat eltakarják. Olyan elk épzelhetetlenül szép volt az egész, hogy Xénia már-már attól tartott, egyetlen ó

vatlan pillantására, mint valami délibáb, tovalibben a látomás. - Mi baj? - kérdezte Blaize. Megrázta a fejét.  - Ez... egyszerûen gyönyörû. - Az Ezeregyéjszaka, hollywoodi stílusban elõadva - gúnyolódott Blaize. - Szerintem szép. - Nos, hivatalosan ez a nászutaslakosztály - jegyezte meg szárazon Blaize, majd hozzátette: -?? De ne nyugtalankodj, a harmadik helyiséget a biztonság kedvéért szintén hálószobának rendezték be... arra az esetre, ha mégsem nászutasok szállnának meg itt, vagy netán összezördülnének. Nászutaslakosztály! Talán Blaize tudatosan választotta, hogy meggyõzõbben hassan ak? - Ha szeretnél tevére ülni, arra most van lehetõséged - tanácsolta tömören a férfi. Ot, ellentétben Xéniával, nem túlságosan ragadta magával a keleties hálószoba fülledten érzéki hangulata. - Még egy kávét? Xénia mosolyogva megrázta a fejét, és tenyerét a csészére tette. Csaknem tizenegy óra volt már, a pincér épp kiadós vacsorájuk maradványait vitte  el. Mindenki a mûsorra várt. A muzsikusok hangoltak, az egyik sátorból pedig eg y lélegzetelállítóan szép nõ lejtett ki hagyományos táncruhában. Karján és mezte len derekán ékszerek csillogtak, sötét szeme csábosán villant ki az arcát fedõ f átyol felett. Az érzéki zene ritmusára körkörösen mozgatta kerek csípõjét. Xénia mellett egy nagyobb turistacsoport foglalt helyet. A jó hangulatban egy ví zipipa járt körbe, melynek édeskés eperillata betöltötte a levegõt. Egyikük Xéni a felé nyújtotta a pipát, s õ nem tudta eldönteni, elvegye-e. - Ha nem próbálja ki, táncolnia kel! a hastáneosnõnkkel ugratta az idegenvezetõ. Xénia nem akart ünneprontó lenni, és szippantott belõle egy aprót, majd tovább a karta adni Blaize-nek. Ám õ közben már felállt, és valamivel arrébb épp a solymászokkal beszélgetett. Egyikük sólymot tartott kesztyûs kezén. Amikor  Xénia visszaadta a pipát az idegenvezetõnek, feltûnt neki, hogy nem õ az egyetl en nõ, aki Blaize-t figyeli. A hastáncosnõ izzó tekintetét egyenesen a férfira i rányította, és ügyet sem vetve a nézõkre, leplezetlen nyíltsággal táncolta körbe , egyre szorosabban és szorosabban. És Blaize... Heves féltékenység rohanta meg Xéniát, amikor észrevette, hogy a férfi mosolyogva a táncosnõ felé fordul.  Mintha hirtelen minden zsilip megnyílt volna Xénia lelkében, hogy szabad folyás t engedjen gondolatnak, érzésnek, vágynak. Képtelen volt tovább tagadni magában,  mit érez Blaize iránt. Kétségbeesetten próbálta megérteni, mi történik vele, de  nem tudott tisztán gondolkodni. Hogyan szerethetett bele? Nem, lehet, hogy téve d! Megpróbálta elképzelni, hogy soha többé nem látja... és olyan elviselhetetlen  fájdalom hasított a szívébe, hogy alig kapott levegõt.  Édesanyja is így szerethette édesapját. Egyetlen fontos különbséggel: õ tudta, hogy a szerelme viszonzásra talál, hogy olyan mélyen szeretik, ahogyan ö szeret.  A zene a vége felé közeledett, s vele a hastáncosnõ elõadása is. Xénia dermedte n ügyelte, ahogy a szép arab nõ mozgása egyre ingerlõbbé és kihívóbbá válik. Szá ndéka félreérthetetlen volt: hogy magára vonja Blaize figyelmét, és megszerezze magának! Egyre gyorsabban és gyorsabban forgott körülötte, míg a zene elérte tet õpontját, és a fiatal nõ Blaize lába elé vetette magát.  Az idegenvezetõ és a. nézõk arca elárulta, az elõadás ezúttal nem a szokványos módon ért véget. A szép táncosnõ nyilván nem minden férfinézõnek kínálja fel mag át ilyen félreérthetetlen módon. Xéniát ismét elöntötte a kínzó féltékenység. Le gszívesebben rávetette volna magát az arab nõre, és megmondta volna neki, hogy B laize egyedül az övé. Csakhogy ez természetesen nem volt igaz.  A nézõk szokás szerint pénzt dobáltak a földre, a táncosnõ azonban tudomást sem  véve a nagylelkû adományokról, minden szabályt felrúgva továbbra sem tágított B laize lába elöl. Végül az egyik tûznyelõre maradt a feladat, hogy összeszedje a pénzt.  Blaize a nõre pillantott. Xénia megpróbálta kitalálni, mi járhat a fejében. Lát ta, hogy valamit mond az egyik férfinak, akivel elõtte beszélgetett, mire az tis zteletteljesen bólintott, odament a táncosnõhöz, és lehajolt hozzá.  Vajon mit mondott neki? Xénia féltékenyen figyelte a jelenetet. Milyen üzenetet

 adott át annak á nõnek? Hogy késõbb felkeresi a sátrában? A táncosnõ felállt, é s Blaize-re pillantott. Sötét szeme büszkén és kihívóan megvillant, majd elfordu lt, és csípõjét riszálva elvonult.  Melyik férfi tudna ellenállni egy ilyen kísértésnek? Egy olyan ember pedig, min t Blaize, miért is tenné'? És neki miért épp ebbe a férfiba kellett beleszeretni e? Az esti program véget ért. A nézõk felkerekedtek, és visszavonultak a sátraik ba. Xénia Blaize-re nézett, aki még mindig a solymásszal és néhány másik emberre l beszélgetett. Semmijeiét nem mutatta, hogy oda akarna jönni hozzá, még csak fe lé sem nézett.  Xénia elgyötörten felállt, kihozta a sátorból a törölközõjét és a táskáját, maj d elment zuhanyozni. Amikor a kellemes, frissítõ vízsugár alatt kissé feloldódot t, végiggondolta az utóbbi pár nap eseményeit. Túl sok volt neki, ami történt. M intha eddigi élete a feje tetejére állt volna! Legszívesebben visszaforgatta vol na az idõ kerekét a boldog múltba, amikor még fogalma sem volt zurani útjáról. A mikor még gúnyosan kikacagta volna, aki azt állítja, hogy olyan férfiba lesz sze relmes, mint Blaize,  A táborra leszállt az éj. Xénia visszatért a sátorhoz. Az olajlámpák halvány fé nye titokzatos, csábító félhomályba vonta a helyiséget. Behoztak egy tál datolyá t, az egyik kis asztalkára tették, mely elé selyempárnát helyeztek a padlóra. Xé niát azonban most nem érdekelte az édesség. Blaize iránti reménytelen szerelme f oglalkoztatta. Ha viszonozná is a férfi, miféle közös jövõben reménykedhetnének?  Nem a pénzrõl van szó. Ha egy fillérje sem lenne, akkor is teljes szívébõl szer emé. De hogyan lehetne boldog egy olyan férfival, aki abból él, hogy nõknek adja  el magát? Talán ez a gondolat gyötörte leginkább... no és az, ha elképzelte a f érfit más nõk karjában. Mint például a szép hastáncosnõében.  Xénia összeszorította a száját. Hol lehet Blaize? A hálószobájában nincs. A füg göny össze volt kötve, így látta, hogy üres. A férfi szobáját sötétebb színû any ag díszítette, mely még pazarabbul volt átszõve aranyszálakkal, mint az övé. Az ágyon bársony fényû paplan hevert, a padlót drága keleti szõnyeg borította. A dí vány mellett álló asztalon egy tálkában mandula és egy kanna illatos kávé várako zott.  Egy arab hercegnõhöz méltó környezet. És megfelelõ menedék egy arab herceg szám ára, ahol a kiválasztott táncosnõt az éj leple alatt fogadhatja, suhant át Xénia  agyán.  Összeszedte magát. Blaize sem nem arab, sem nem herceg! Ami pedig a táncosnõt i lleti... Hol lehet Blaize? Lassan mindenki nyugovóra tér a táborban, egyedül õ n incs sehol.  Xénia nyugtalanul járkált föl-alá a nappaliban, majd hirtelen megtorpant. Az aj tó függönyét félrehúzták, és belépett Blaize... meztelen, felsõtesttel. Törölköz õjét széles vállára vetette, sötét haja még nedves volt a zuhanyozás után. A hel yiséget betöltötte az éjszakai sivatag illata... és a férfié. Xénia érezte, ismé t szenvedélyes vágy keríti hatalmába, ellenállhatatlanul, magával ragadóan, mikö zben nem tudta levenni a tekintetét Blaize-rõl.  Ámulva jártatta végig a tekintetét meztelen felsõtestén, melyet õrülten szerete tett volna megérinteni, gyengéden felfedezni. Egyszer csak friss, vörös karcolás nyomokat fedezett fel a férfi karján, és azonnal úrrá lett rajta a féltékenység.  Tehát együtt volt a szép táncosnõvel, és szenvedélyes együttlétük nyomát még mo st is ott viseli a testén!  Azt se tudva, mit beszél, ökölbe szorított kézzel, dühösen támadt Blaize-re.  - Hol voltál? Azt hiszed, nem tudom'/ Jól érezted magad a táncosnõvel? Jobban, mint a dúsgazdag turistákkal, akik megfizetik a szolgálataidat?  - Hogy micsoda...? Elõször Blaize értetlenül nézett rá, ám aztán haragosan felv illant a szeme.  Xéniát azonban már semmivel sem lehetett visszatartani, dühe teljesen magával r agadta.  - Hogy lehettem ekkora hülye! - folytatta gúnyosan. - Még hogy a látszatért jöt tünk ide! Megint tévedtem! Egy kéjsóvár táncosnõt... kielégíteni nyilván fontosa bb, mint a megállapodásunk! Nem csoda, hogy egymásra találtatok, hiszen van benn etek valami közös, nem igaz? Mindketten pénzért áruljátok magatokat...

 A következõ pillanatban azonban felkiáltott, és hamar elnémult, mert Blaize vasmarokkal megragadta, és felemelte, hogy éppen szemmagasságba került a vele,  - Alaposabban járj utána a dolgoknak, mielõtt efféle sértéseket vágsz mások fej éhez! - mondta vészjósló hangon. - Ha férd volnál, akkor most... de nem az vagy.  Még nõ se igazán... csak egy csalódott, hisztis szûzlány, aki már ég a vágytól,  hogy megtudja, milyen is egy igazi szeretkezés. Nem, ne is tagadd! Az arcodra v an írva. Elárul a vágyakozó pillantásod, mellyel valósággal felfalsz, amikor azt  hiszed, nem látom. Megveszel érte, hogy megis- merhesd, milyen az, ugye? Nos, s ajnálom, ha csalódnod kell, de semmi kedvem hozzá, hogy megmutassam neked!  A férfi minden szava tõrdöfés volt Xénia szívébe. De Blaize semmi esetre sem ve heti észre rajta! Ilyen könnyen nem tud elbánni vele!  - Talán nem kínáltam fel elég pénzt? - vágta gúnyosan a képébe.  - Elég pénzt? - Blaize hidegen felnevetett. - Bár te biztosan nem hiszed el, eg észen más az, ami engem csábít, nem a pénz, amikor... megszerzek egy nõt. De eze krõl a dolgokról neked fogalmad sem lehet! Semmit nem tudsz arról a szenvedélyrõ l, mellyel egy férfi megkíván egy nõt. Megmutassam? Azt szeretnéd?  Természetesen azonnal vissza kellett volna utasítania a férfi ajánlatát. De csa k nézett rá némán, mozdulatlanu l, és nem védekezett, amikor ajkát az övéhez köz elítette.  Ahogy ajkuk összeért. Xénia érezte, hogy elveszett! Most átélhette, milyen is a  mindent télemésztõ vágy... amikor annyira kíván egy férfit, hogy szinte fáj  Nem  élt még beduin a földön, aki a kietlen sivatag kegyetlen hõségében valaha úgy v ágyott volna az éltetõ vízre, ahogy ö ebben a pillanatban Blaize-re!  Szenvedélyesen viszonozta a csókját, kezét Blaize nyaka köré fonta, szorosan ho zzásimult, és ajkát szétnyitotta, utat engedve a férfi követelõzõ nyelvének. Bla ize csókja vad és heves volt. Xéniát nem érdekelte, milyen érzésektõl fûtve csók olja. Egyet kivánt csupán: cz a csók soha ne érjen véget.  Blaize hirtelen kibontakozott ölelésébõl.  Mi a fenét mûvelek? - fakadt ki. - Nyilván elment a józan eszem! Amit a legkevésbé szeretnék... amire a legkevésbé van szükségem... fejét csóválva elh allgatott.  Xénia tudta, mit akart mondani. Amit a legkevésbé akar, amire a legkevésbé van szüksége, az ö\ Vérig sértve felemelkedett, és vaktában a férfi felé ütött. Blai ze-t állon találta az ütés. Amikor Xénia felnézett, és meglátta a férfi szemében  a döbbenetet,.rémület fogta el. Blaize elengedte. Arra eszmélt, hogy még mindig az iménti megrázkódtatás hatása alatt ösz- szekupo rodva és reszketve fekszik a hatalmas ágyon a hálószobájában. Fogalma sem volt r óla, hogy került oda. Az utolsó szörnyû emlékképe az volt, amikor pofon vágta Blaize-t. Hogyan tehetett ilyet? Hiszen az erõszak távol áll tõle. Felfoghatatlan volt számára iménti viselkedése. Nagyon bántotta, hogy ennyire elragadtatta magát, de  most még sírni sem tudott, hogy könnyei elmossák a lelkét marcangoló bûntudatot . 7. FEJEZET  Húsz perccel késõbb még mindig mozdulatlanul feküdt az ágyon, mereven maga elé bámulva. Húsz perc - egy örökkévalóság. Húsz perc. mely alatt hasztalan próbált magyarázatot találni a viselkedésére. Húsz perc, mely alatt nemcsak a Blaize irá nti viszonzatlan szerelme kínozta, hanem a bûntudat is.  Bármilyen kihívóan viselkedett is a férfi, nincs bocsánat arra, amit tett. Soha  életében nem veszítette még így el az önuralmát! Tudta, hogy bocsánatkéréssel t artozik Blaize-nek. Ezen semmit nem változtat, hogy õ is sportszerûtlen volt. Az ért nem õ a felelõs. A saját vétke azonban igen, és ez alól nem bújhat ki.  Mindenesetre nem lesz könnyû bocsánatot kérnie tõle. Mindazok után, amit a fejé hez vágott? És amit tett? Szándékosan felizgatta, és amikor már úgy kívánta, hog y majd szétvetette a vágy, kegyetlenül ellökte magától! Soha nem tudna bocsánato t kérni ettõl a férfitól!  Öt perccel késõbb mégis a lelkiismerete gyõzött. Jobb, ha minél hamarabb túl le sz rajta, amíg Blaize el nem alszik. Idegesen vette magára a pongyoláját, majd k

iment a szobából. Az olajlámpa tompa fénye hosszú árnyékot vetett a sátor falára . Xénia nagyot sóhajtott, és elhúzta a függönyt Blaize szobájának ajtaján. Szívd obogva kukucskált be az ágyára,  A telihold félig megvilágította a sátor belsejét, így ki tudta venni a félhomál yban Blaize alakját. Az oldalán feküdt, arccal feléje, de úgy be volt csavarva a  takarójába, hogy a lány nem tudta megállapítani, ébren van-e, vagy alszik. Této ván a nevét suttogta, de nem kapott választ. Lehet, hogy tényleg alszik már?  Ha most visszamegy, a férfi soha nem tudja meg, hogy itt járt... Ám nagyapjától  örökölt büszkesége, mellyel apja félig tréfásan annyit piszkálta, nem engedte, hogy dolgavégezetlenül elmenjen. Meg kell tudnia, alszik-e Blaize, vagy nem.  Lábujjhegyen odalopódzott az ágyhoz, és fürkészve vizsgálta a férfi arcát. Blai ze nem moccant. Xénia óvatosan letérdelt az ágy szélére, fölé hajolt, és ismét a nevét suttogta. Mivel még mindig nem mozdult, úgy döntött, nyugodt lelki ismerettel visszatérhet a szobájába, és másnapra halaszthatja a bocsánatkérést. Megkönnyebbülten épp megfordult volna, amikor Blaíze megfogta a csuklóját. -- Alvajáró vagy, Xénia'? - kérdezte gúnyosan, és hüvelykujjával megtapintotta a  lány pulzusát. - Ugy ver a szíved, mint egy menekülõ gazelláé. - Megijesztettél! Azt hittem, alszol. Blaize elengedte a kezét, visszahajtotta az ágytakarót, és meggyújtott egy olaj lámpát az éjjeliszekrényen. - És mit keresel itt, ha azt hitted, alszom? kérdezte jelentõségteljesen. Semmi kétség, nagyon is ébren van, és veszélyesen jól vág az esze! Xénia libabõrös lett, ami természetesen nem kerülte el Blaize figyelmét. - Mi a baj? Nem érzed jól magad? Persze, a sivatagi éghajlatot meg kell szokni. - Nagyon jól vagyok - vágta rá Xénia, de nem tudta levenni tekintetét a férfi me ztelen felsõtestérõl. Nagyot nyelt. Hozzá hasonlóan Blaize is pizsama nélkül alu dt, sõt még az alsónadrágot is feleslegesnek tartotta... ahogy Xénia egy lopott pillantással felfedezte! - Nagyon jól vagy? - ismételte meg a férfi hitetlenkedve. - Akkor mit keresel it t? Xénia összeszorította a száját. Más dolog az ágyban egyedül tervezgetni, és megi nt más mindazt tettekre váltani. Fõképp, ha itt kuporog Blaize ágyán, és másra s em tud gondolni, mint hogy a selyemtakaró alatt teljesen meztelen! Még a végén azt is elfelejti, miért jött ide! Pillantása akaratlanul Blaize karjára esett, ahol a karmolásnyomok piroslottak. Nem véreztek már, de frissek voltak még. Gyorsan el akarta fordítani a fejét, ám  Blaize fogva tartotta a tekintetével, - Csak hogy megnyugodj - szólalt meg higgadtan. - Ez nem Shara, a táncosnõ mûve,  A solymász épp egy fiatal madarat idomított, mely valamiért nagyon izgatott let t. Felajánlottam, hogy segítek megnyugtatni. Megvonta a vállát. - A madárnak azo nban nem tetszett, hogy más nyúl hozzá, és ezt tudomásomra is hozta. Mondtam a f ickónak, hogy irigylésre méltó vadászmadara lesz, mire megszerzi a szükséges tap asztalatokat. - Egy sólyom karmolt össze? - vörösödött el bûntudatosan Xénia. Akkor kétszeres bocsánatkéréssel tartozik! Bûnbánóan a férfi kaijára nézett, lehajolt, és a karc olások mellett finoman és gyengéden csókolgatni kezdte a bõrét. Érezte, hogy Bla ize megborzong. Felpillantott rá.  - Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Amiért,,. úgy viselkedtem.  Xénia szíve majd kiugrott a helyébõl.  - Nem! tiltakozott a férfi. - Nem kellett volna idejönnöd.  Xénia nyelt egy nagyot, és önkéntelenül hátrébb húzódott. De Blaize szorosan me gragadta a csuklóját, mélyen a szentébe nézett, majd pillantása lassan és sokatm ondóan a nõ ajkára vándorolt.  - Ugye tisztában vagy vele, hogy nem szabadna itt lenned, kis szûzikém?  Xénia visszafojtotta a lélegzetét. - Még... Még mindig elmehetek, akarta mondani. De nem volt módja már rá, mert Blaize megcsókolta. Olyan lassan és érzékien, hogy a következõ pill anatban Xénia minden mást elfelejtett. Bármit megadott volna, hogy ez a csók örö kké tartson.  Blaize felegyenesedett. Egymással szemben térdeltek az ágyon, a férfi meztelenü

l. Xénia a vékony pongyolában. Két kezét Blaize mellkasára tette, és érezte, mil yen hevesen ver a szíve. A férfi csókokkal borította az orrát, homlokát, lehunyt  szemét. Gyengéden megfogta az arcát, hátrasimította selymes haját, és hihetetle n gyengédséggel a fülét kezdte kényeztetni. Xénia halk sóhajtása könyörgés volt,  hogy ne hagyja abba. Blaize végigsimított a nõ karcsú nyakán, kecses vállán, ma jd lehúzta róla a pongyolát.  Az ágy melletti tükörben Xénia látta magukat. Teste fehéren ragyogott Blaize ba rna bõre mellett, telt mellének sötétvörös, kemény bimbói szenvedélyes vágyról á rulkodtak. Ha Blaize megfogná a mellét, és a mellbimbóit kényeztetné... Csodálat os módon a férfi mintha olvasott volna a gondolataiban. Átfogta a mellét, miközb en szenvedélyesen csókolta õt. Xénia vágyako- zón hozzásimult. Nyelvét mohón vég igjártatta a férfi ajkán, amíg Blaize magába zárta a szájával. Mind mélyebben to lta nyelvét a nõ ajka közé, és Xénia kéjesen felsóhajtott.  Blaize elengedte az ajkát, kissé eltartotta magától a lányt, és a szemébe nézet t.  - Nem, Xénia! - tiltakozott ismét. - Ez nem jó ötlet...  O egyik ujját a szájára tette, arcát pedig forró csókokkal borította.  - De igen - suttogta, majd ismét megcsókolta, követelõzõen hozzásimulva. Még sz ûz volt ugyan, de már tudta, mit jelent a szenvedély.  Csábítóan finom mozdulatokkal simogatta a férfi testét, és érezte, ahogy az meg borzong. Élvezettel kényeztette sima bõrét, mintha nem tudna betelni vele. Nyelv ét kéjesen jártatta végig elõbb Blaize nyakán, majd egyre lejjebb haladva, izmos  felsõtestén.  Blaize felsóhajtott. - Xénia! Te még szûz vagy! Nem tudom...  Ügyet sem vetve tiltakozására, Xénia még lejjebb hajolt, és nyelvével már a fér fi lapos hasát kényeztette. Blaize megmerevedett, és visszafojtotta a lélegzetét . Xénia a nyelve hegyével a férfi köldöke körül körözött. Legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy elsõ szerelmes éjszakáján ilyen bátran magához ragadja majd a kezdeményezést. Legalább annyira megdöbbentõ, mint izgalmas tapasztalat v olt ez számára! - Nem akarom. - - - suttogta rekedten Blaize. - O, dehogyisnem! - Xénia érezte a kezével, milyen izgalomba hozta a férfit. Ajk ával ismét a hasát simogatta, nyelve vágytól ûzve vándorolt lefelé. A következõ pillanatban Biaíze meglógta a vállát, visszaültette az ágyra, és gyö nyörködve végignézett rajta. Tekintete hirtelen megakadt a lány köldökében csill ogó gyémánton. - Kitõl kaptad? kérdezte nyersen. Xénia elõször nem éltette, mire gondol, majd zavartan a gyémánthoz kapott. - Kitõl, Xénia? ismetelte meg Blaize olyan hevesen, hogy a lányt egyszerre diada littas érzés járta át. Megértette, mirõl van szó: Blaize féltékeny! Semmi kétség ! A másodperc tört részéig elfogta a kísértés, hogy azt hazudja neki, valóban va n versenytársa... Ám végül õszintén válaszolt. - Én vettem magamnak. A lányok rávettek egy buliban, hogy lövessek be egy piercí nget, én meg belementem... - Ilyesmit csak férfi vásárol egy nõnek - erõsködött Blaize még mindig fagyosan. - Manapság már nem - felelte Xénia. - Igazán? Akkor mutasd meg, hol viselsz még ékszert - suttogta fojtott indulatta l, és kezét lejjebb csúsztatta. A lány fölé hajolt, hogy most õ kényeztesse, kez ével és ajkával, amíg végül Xénia már reszketett az izgalomtól. - Sehol máshol - suttogta, miközben a férfi nyelve már a köldökéné! körözött, mi közben ujjaival a combját simogatta. Majd felpillantott, és Xénia ugyanolyan sze nvedélyes tekintettel nézett vissza rá.  Akarlak, Blaize. Most! Amikor újból magára akarta húzni, Blaize megrázta a fejét. - Ne, várj még! - Kibontakozott az ölelésébõl, és kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. - Remélem, mindenre gondoltak, akik megalkották ezt a szerelmi fészket. .. Xénia a férfira nézett, és elpirult. A biztonságos szex a számára eddig csak mások ügye volt. Blaize azonban sokkal tapasztaltabb volt, és ö örült, hogy a fé

rfi a védekezésre is gondolt.  Amikor Blaize ismét felé fordult, befészkelte magát oltalmazó karjai közé, szen vedélyes csókokkal halmozta ei, és még szorosabban hozzásimult. Boldog volt, hog y mellette tanulhatja meg, mi az igazi szenvedély.  Bebizonyosodott számára, hogy a közhiedelemmel szemben az elsõ alkalom is lehet  szép. Nem gondolta, hogy ilyen merész és kezdeményezõ lesz élete elsõ szerelmi együttléte során. Nem gondolta, hogy ilyen odaadóan engedi majd, hogy Blaize bir tokba vegye. Mindezt most egyszerre megtapasztalhatta. Maga is elcsodálkozott, m ilyen természetesen jönnek nyelvére a szerelmes szavak, arra bátorítva Blaize-t,  hogy mélyebben és mélyebben hatoljon belé. Szorosan összefonódó testük, vadul l üktetõ szívük az eggyé válás csodálatos érzésével töltötte el õket. A férfi egyr e mélyebben és erõteljesebben hatolt belé, ö erõsen belekapaszkodott, és végül f enntartás nélkül átadta magát a mindent elsöprõ, már-már az öntudatlanságba repí tõ mámornak.  Xénia álmosan felkönyökölt, és ujja hegyével kis szívecskét rajzolt Blaize mezt elen vállára. A férfi aludt, az olajlámpa halvány fényében sûrû szempillái árnyé kot vetettek az arcára. Xénia is szundított már egyet, és épp az imént ébredt fe l... Mintha egyetlen pillanatot sem akarna alvásra pazarolni, amelyet Blaize-zel  tölthet. Igen. Ébren akart lenni, hogy lássa... Hogy érezze... Hogy szeresse...  Egy pillanat! Tehát szereti? Lehunyta a szemét, és magában ismételgette a szót:  szeretem, szeretem.  Igen, ez az igazság. Önkéntelenül közelebb hajolt, a férfihoz, és a képzeletbel i szívet gyengéd csókokkal színezte ki. Ennek az éjszakának az emlékét csodálato s kincsként fogja õrizni a szívében, amíg él. Soha nem felejti el, milyen érzés volt, ahogy a férfi csókolta, szerette... és azt sem, ahogy õ viszonozta ezt.  Gyengéden végigjártatta a pillantását Blaize férfiasan szép testén.  - Mi jár a fejedben, Xénia? - szólali meg váratlanul Blaize, és a lánynak elaka dt a lélegzete, amikor a férfi forró tenyerével végigsimított a derekán, majd fi noman megfogta a mellét. - Képes lennél rávetni magad egy védtelen, alvó férfira ? - ugratta.  - Meg akartam bizonyosodni róla, hogy minden részletre emlékszem-e.  Gyorsan elhallgatott, mert a férfi mintha elkomorodott volna egy pillanatra. Mi ntha Xénia szavai kellemetlenül érintették volna.,.. De az is lehet, hogy téved.  És emlékszel'.' - Hüvelykujjával végigsimított Xénia mellbimbóján, mire az azon nal megkeményedett.  Hihetetlen, hogy milyen könnyen fel tudta korbácsolni a szenvedélyéi! A forró v ágy ismét végiglüktetett a testén, ö pedig hagyta, hogy Blaize magához húzza. Ké jesen felsóhajtott, amikor ajkával elõbb kényeztetni, majd finoman szívogatni ke zdte a mellbimbóját. Ujjait belemélyesztette a férfi széles vállába, és alig vár ta, hogy simogathassa, felfedezhesse, majd újból magában érezhesse õt. Blaize rá hajolt a mellére, õ pedig hozzásimult, és kezével megtapintotta kemény férfiassá gát. Ekkor Blaize a hátára fordult, és keményen megragadta Xénia derekát. Csak n em akarja megint eltolni magától? A lány villámgyorsan fölé hajolt, ajka végigsi klott a férfi lapos hasán, egyre lejjebb és lejjebb vándorolt a testén, míg végü l szájával követelõzõn birtokba vette férfiasságát.  Xénia!  sóhajtott fel Blaize, majd megfogta, és az ölébe emelte. Xénia teste for rón megremegett, amint lassan és élvezettel magába engedte a férfit.  Diadalmasan pillantott le Blaize-re, akinek a tekintete elhomályosult a vágytól ..Minden gátlástól megszabadulva egyre vadabbul és egyre hevesebben mozogtak, mí g végül szinte ugyanabban a pillanatban ismét beteljesedett mindkettõjük vágya.  Xénia zihálva rogyott vissza a férfira, és sokáig feküdt a testéhez simulva. ..  mozdulatlanul. Blaize lágyan simogatta a hátát, aztán gyengéden magához szoríto tta Xéniát.  - Ezt nem lett volna szabad - suttogta. - Nem lett volna szabad megtennünk.  Xénia azonban túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy felfogja a szavait.  - Hü! Tevetej í  Xénia elfojtott egy mosolyt, amikor másnap a közös tábori reggelin a mellette ü lõ fiatal turistalány barátságosan felé fordult. Valószínûleg nagyon élvezte vol na a fesztelen étkezési a festõi környezetû sivatagi oázisban, ha épp nincs ilye n állapotban. Nem tudott úrrá lenni csalódottságán, hogy reggel egyedül ébredt,

a saját ágyában.  Mikor elaludt, Blaize valószínûleg visszavitte a szobájába. Miért nem akarta, h ogy vele maradjon? A múlt éjszaka csodálatos mámora köddé vált... maradt az üres ség, a rideg valóság.  Pedig most egyetlen dologra lett volna szüksége: Blaize közelségére... Bátorítá sára. és mindenekelõtt a szerelmére. 8. FEJEZET  - Köszönöm, hogy elhozott!  A fiatal idegenvezetõ nem gyõzött hálálkodni, mielõtt kiszállt a terepjáróból, és kivette a táskáját a csomagtartóból. A reggeli visszainduláskor a fiatalember  terepjárója nem indult el. Utasai beszálltak egy másik autóba, neki pedig Blaiz e ajánlotta fel, hogy visszaviszi a szállodába. így nem volt rá lehetõsegük, hog y személyes dolgokról beszéljenek, bár Xénia úgy érezte, ez. neki fontosabb lett  volna, mint a férfinak.  Valószínûleg Blaize még örült is, hogy nem beszélhetnek az elmúlt éjszakáról, g ondolta boldogtalanul. Hiszen ha valamit is érezne iránta... csak egy töredékét annak, amit ö... akkor a múlt éjszaka megmondta volna neki. Akkor nem viszi viss za az agyába, és nem kezeli úgy, mintha semmit nem jelentene a számára. Pedig ne ki Blaize jelentett mindent Valami haszna azért mégis volt az elmúlt éjszakának,  vigasztalta magát Rashid ezek után biztosan nem fogja elvenni. Elég, ha a füléb ejut, hogy egy másik férfival töltötte az éjszakát. Egy olyan férfival, aki nem szereti, és nem akarja õt.  Megpróbálta felvenni a harcot kétségbeejtõ gondolatai ellen. Nem, ez nem igaz! Hiszen az éjjel érezte, Blaize igenis kívánja õt!  Õt vagy egyszerûen egy nõt?  Annyira fájt a lelke, hogy nem mert. a férfira nézni, hátha kiolvassa szemébõl kínzó gondolatait. Ö csak pénzforrás volt Blaize számára, no meg egy futó, könny en feledhetõ kaland. De hiszen kezdettõl fogva tudta, hogy milyen ember! Hogyan lehetett ennyire ostoba? Mégis mire számított? Miért nem néz szembe a valósággal ?  Mert ahogy a régi bölcsesség mondja, a szerelem vák, válaszolt magának boldogta lanul. Az értelem és a logika tehetetlen a szerelemmel szemben. Szemét elöntötté k a könnyek. Visszaérkeztek a városba, s mielõtt Blaize szólhatott volna, kiszál lt a terepjáróból, és elindult a szálloda bejárata felé. A férfi mintha a nevét kiáltotta volna, de nem állt meg, és nem fordult hátra. Lehet, hogy nem akadályo zhatja már meg, hogy szeresse, de a büszkeségét es önbecsülését még megmentheti. Egy órával késõbb kopogtak Xénia ajtaján. Bár tisztában volt vek, hogy Blaize cs ak kihasználta, és már semmi szüksége nincs rá, mégis boldogan és megkönnyebbült en sietett az ajtóhoz. Biztosan Blaize! Valószínûleg mindent félreértett. Azért jön, hogy tisztázzák a dolgot, és bocsánatot kérjen tõle. Hogy bevallja neki, me nnyire vágyik rá. és milyen nagyon szereti. Örömtõl sugárzó arccal nyitott ajtót, ám nem Blaize, hanem unokatestvére, Saud á llt az ajtóban. Xénia leplezetlen csalódottsággal bámult rá.  - Összecsomagoltál'? - kérdezte Saud. - Hogy összecsomagoltam-e? Minek?  -Természetesen... Jaj, hiszen mondtam anyámnak, hívjon fel, mielõtt jövünk, hog y legyen idõd elkészülni. Elkészülni? O, persze, megígérte nagyapjának, hogy ma átköltözik a családi székh elyre.  Igen, igen... kicsit késésben vagyok, Saud mondta zavartan. Ne haragudj...!  - Készülõdj nyugodtan, nem sietek. Tetszett a sivatagi kirándulás Rashiddal? Xéniának a döbbenettõl elakadt a szava.  Rashiddal? - kérdezte remegõ hangon. Te láttál engem Rashiddal?  - Hát persze. A Szafan Társaság terepjárójában ültetek vonta meg a vál lát Saud .  - De hiszen az... - akart tiltakozni, ám unokatestvére vigyorogva a szavába vág ott. - Anyám már az esküvõt tervezi. Szerinte...  - Rashid! suttogta Xénia. De hát... Hogy lehet ez? Hiszen õ Blaize-zel volt, õ

pedig nem Rashid... O nem lehet Rashid! - Gondolom, most fenn dolgozik az elnöki lakosztályban folytatta ártatlanul Saud . - Megmutatta már neked az új villáját? Amelyet abban az oázisban épített. És a  lovait? A sólymait? En is szeretnék egy saját sólymot, de apa azt mondta, szó s em lehet róla... fõleg azért, mert amúgy is Amerikában fogok majd tanulni.  - Saud, én... én még nem csomagoltam össze. Vissza tudnál jönni egy óra múlva? - állította meg a szózuhatagot Xénia. - Hát persze! - kapott észbe Saud, és már el is tûnt.  Xenía még mindig kábultan bámult a csukott ajtóra.  Unokatestvére azt állítja, hogy Rashiddal látta, pedig õ Blaize-zel volt! Ami a zt jelenti, vagy Saud téved, vagy... Szörnyû gyanú ébredt benne.  Az elnöki lakosztályok a legfelsõ szinten voltak. Krétafehér arccal, de határoz ottan kilépett a lakosztályából, és a lifthez ment. Ez képtelenség! Biztos, hogy  Saud téved, de meg kell róla gyõzõdnie személyesén!  Amikor kilépett a liftbõl, remegett a térde, de nem tudta, vajon a félelemtõl, vagy a haragtól. Blaize nem lehet Rashid! Ez õrültség! Elképzelhetetlen! A raagánlakosztályhoz vezetõ puha szõnyeg elnyelte a léptei zaját. Idegesen megá llt az ajtó elõtt. Tulajdonképpen mit keres itt? Blaize egy fizetett szépfiú, ka landor, szerencselovag, aki a nõk pénzébõl él. Egy férfi, erkölcsi korlátok nélk ül, aki a saját törvényei szerint él... Rashid ezzel szemben gazdag és sikeres ü zletember, aki gátlástalanul tör a célja léié... Olyan férfi, aki képes azért el venni egy számára ismeretetlen nõt. mert a házasságtól személyes hasznot remél. Ez a két ember nem lehet ugyanaz a személy. Ez képtelenség! Saud téved! Összeszedve minden bátorságát, megnyomta a csengõt.  Tessék! - szólt ki egy férfihang, melyet rögtön felismert, még ha ezúttal szokatlanul hivatalosan csengett is. Kinyitotta az ajtót, és néma hitetlenkedéssel bámult... Blaize-re. Bár a félig n yitott ajtóban a férfi gyakorlatilag elállta az útját, Xénia benyomult mellette a lakosztályba. Nyilván épp zuhanyozás közben zavarta meg Blaize-t... vagyis Ras hidot, mert csak egy törölközõ volt a derekára tekerve, és apró vízcseppek gyöng yöztek meztelen felsõtestén. - Hogyan tehettél velem ilyet! támadt rá Xénia. - És miért? Hagyj békén! - szisz egte dühösen, amikor a férfi megragadta, a karját. Eressz el! Blaize, azaz Rashid azonban vasmarokkal fogta, és egy elegáns szalonba vezette. Rezzenéstelen arca egyáltalán nem arról árulkodott, hogy Xénia megjelenése kínos  lenne számára. - Majd ha lehiggadtál, és értelmesen lehet veled beszélni - felelte nyugodtan.  Gyere, ülj le, hozok neked valami hûsítõt. Még hogy hûsítõt! Xénia, minden igyekezete ellenére sem tudott kiszabadulni a fé rfi szorításából.  - Nem hûsítõre van szükségem, hanem magyarázatra... Mi ez az egész? Miért adtad ki magad másnak?  - El akartam neked mondani, de...  - Csaló! vágott a szavába Xénia. - Most is hazudsz, ahogy egész idõ alatt tette d! Engedj el! követelte dühösen. Ne érj hozzám!  - Ha nem csal az emlékezetem, tegnap éjszaka még nem ezt kívántad felelte Rashi d gúnyosan. - Emlékszel? Vagy segítsek felfrissíteni a memóriádat?  Xéniának torkán akadt a szó, ahogy a férfi közeledett hozzá. Hiába tudta, milye n aljas módon viselkedett vele, érzékei csak a férfit látták, akit szeretett, és  akivel az elmúlt éjjel szenvedélyesen szeretkezett. - Ha most megcsókolnálak... - suttogta Rashid egészen közel hajolva hozzá. De nem folytathatta, mert ebben a pillanatban nyílt az ajtó. és egy magas , szürke szakállas férfi lépett be a szobába. Egész megjelenése elárulta, hogy m agas rangú, befolyásos ember lehet. - Rashid, ami az amerikai terveket illeti, mit gondol, meddig... - A jövevénynek  elakadt a szava, mert észrevette, milyen bizalmas jelenet közepébe csöppent. Át ható tekintettel mérte végig Xéniát.  Fenség, engedje meg, hogy bemutassam önnek Miss Xénia Connort. Fenség! Xénia nagyot nyelt, miközben Sayid herceg - mivel nem csekélyebb személy iséget tisztelhettek az érkezõben - látható nehczteléssel nézett

hol egyikükre, hol másikukra. - Ertem szólalt meg hûvösen, majd jelentõségteljes pillantással Xéniához fordult : - Jól van a keresztapja, Miss Connor? Johnnal együtt voltunk Etonban.  Most... épp a Távol-Keleten van - felelte Xénia rekedten, és legszívesebben hoz zátette volna, hogy sajnos az útlevelét is magával vitte. - Valóban? - A herceg bólintott. - Nagyon agyafúrt ember, amilyen egyébként az ön édesapja is volt. Nagy szükség van manapság a hozzájuk hasonló e lõrelátó diplomatákra. Xénia rákvörös arccal elfordult, majd félrevonult, hallótávolságon kívülre, hogy  a két férfi zavartalanul beszélgethessen. Udvarias szavai ellenére nem kerülte el a figyelmét a herceg rosszallása, amiért kíséret nélkül, kettesben találta õk et Rashid lakosztályában. Ahogy Sayid herceg elment, Xénia is indulni akart. Rashid azonban útját állta.  Ugye tudod, hogy ez mit jelent? - kérdezte metszõ hangon. - Hogy a herceg kettesben látott minket?  De hiszen bemutattál neki! - ellenkezett Xénia.  - Mert nem volt más választásom! Ha nem teszem, úgy tûnt volna, nem vagyok õszi nte, mert... te a szeretõm vagy! Most már nincs más lehetõség, hozzám kel! jönnö d feleségül. Egyedül így õrizheted meg a saját és a családod jó hírét! Xénia elképedve nézett rá. - Micsoda? Ezt nem tehetjük! - De bizony, és meg is tesszük - felelte Rashid ellentmondást nem tûrõ hangon.  Ugyanis nincs más lehetõségünk... neked köszönhetõen.  - Nekem? kérdezett vissza Xénia dühösen. - Hogy érted ezt? En semmit... - Úgy értem, hogy mivel Õfensége kíséret nélkül talált a lakosztályomban, nem te hetek mást, mint hogy- feleségül veszlek. És nyilvánvaló, hogy ezt a herceg is p ontosan így gondolja. - Tessék? Ez nevetséges! - tiltakozott Xénia. Miért nem mondtad el neki az igazs ágot? - Mire gondolsz? - tudakolta Rashid gúnyosan. - El kellett volna mondanom, hogy tegnap éjszaka lefeküdtünk? Hogy... - Elég! Elég! - vágott a szavába Xénia. - Tudatosan csináltad az egészet. igaz? Hogy rákényszeríts erre a házasságra, mert ebbõl is hasznot húzhatsz! Csak  mellékesen hadd kérdezzem meg, Rashid: mit jelentene neked, ha elvennél? - Xéni a magánkívül volt a dühtõl. - Mert abban biztos vagyok, hogy a haszon nem néhány  tevében számolandó! Egy szálloda, vagy egy irodaház? Netán pár tucat luxusnyara ló? Ugyan, miért is érnéd be ennyivel? Hiszen a királyi családnak világszerte ha talmas szállodái vannak, és... - Ne túlozz! - szakította félbe a férfi. - Ha engednéd, hogy elmagyarázzam... - Mit kell még ezen magyarázni? - kérdezte Xénia keserûen. - Tudatosan félreveze ttél és csapdába csaltál, hogy kihasználj! - Hogy én használtalak ki? Talán én mentem a szobádba? Én bújtam az ágyadba? - e mlékezette Rashid kíméletlenül. - Ha valaki felelõs a helyzetért, amelybe került ünk, akkor az te vagy, Xénia! És teljesen mindegy, hogyan színezed ki a dolgokat  a gyermeteg képzeleteddel, egyedül miattad kell, hogy elvegyelek, ha meg akarom  õrizni a becsületemet. - Mert szûz voltam? Te bolond vagy! - Nem. Te vagy bolond, ha komolyan azt hiszed, hogy van más megoldás. Azonnal ös sze kell házasodnunk. Ráadásul még az sem zárható ki, hogy gyermeket vársz. Xénia dermedten nézett rá. ~ De... ez lehetetlen - tiltakozott elcsukló hangon. - Hiszen védekeztél.,,  Elõször igen felelte a férít nyersen. De másodszor...  Mindent gondosan elterveztél, igaz? Tudatosan hazudtál és...  Tényleg azt hiszed, hogy én annyira élvezem ezt a helyzetet'? Ami pedig a szemr ehányásaidat illeti, hogy mindent elterveztem... nyilván nem figyeltél az elõbb.  Mint mondtam, nem én bújtam az ágyadba! Nem én kértelek rá... - Elhallgatott, m ert Xénia felzokogott.  Hányszor magyarázzam el: ha most nem veszlek el, akkor nem csak nyilvánosan bei smetjük, hogy csupán a... az ágyasom vagy, ami borzasztó megaláztatást jelentene  nagyapádnak és az egész családodnak folytatta Rashid. - Ha el is tekintünk az i

ménti jelenettõl, szerinted senkinek nem tûnt fel, hogy együtt töltöttük az éjsz akát? - Elég! Hagyd abba! tiltakozott Xénia kétségbeesetten. A férfi minden szava tõrdöfés volt a szívébe. - Mindez nem történt volna meg, ha ott a strandon  õszintén megmondod, ki is vagy valójában.  De hiszen eleinte azt sem tudtam, te ki vagy mentegetõzött Rashid. Epp aznap ér tem haza egy fárasztó üzleti útról. Akkor tudtam meg, hogy a fiatalembert, aki s zörfedzöként dolgozott a szállodában, az egyik vendégünk feleségének az ágyában találták. Természetesen azonnal elbocsátottam azt az ostoba fickót, és lementem a strandra, hogy sétáljak egyet pihenésképp. ? De... de láttalak, ahogy elraktad a szörfdeszkákat! - mondta Xénia szemrehányó an. - Megszokásból. Diákként Kaliforniában dolgoztam egy strandon, és amikor meglá ttam, hogy szanaszét hevernek a deszkák...  Akkor is megmondhattad volna, hogy ki vagy! Mindenesetre hiába hiszed most azt,  hogy ravaszul csõbe húztál, mert nem megyek hozzád, Rashid.  - Nem tehetsz mást felelte a férfi. - Egyikünk sem tehet mást! Most már késõ! Nem tudok...  - Mit nem tudsz? szakította félbe Xénia. - Nem engedheted meg magadnak. hogy uj jat húzz a királyi családdal? Nagy kár! Én ugyanis nem megyek hozzád, csak hogy megmentsem a hírnevedet! - Az én hírnevemet? - fakadt ki Rashid. - Mondd, figyeltél te rám egyáltalán? A te jó hírnevedrõl van szó, és a te családodról! Ha most nem veszlek el, akkor ne m tudom elejét venni a pletykáknak. És nem csak rólad van szó. a nagyapád iráni érzett feltétlen tiszteletem is azt kívánja, hogy megkíméljem a nyilvános megalá ztatástól.  Rendben. Nyugodtan megmondhatod, hogy megkérted a kezem, Rashid. En pedig nemet  mondtam.  Nem számolva a lehetõséggel, hogy esetleg gyerekünk lesz? Egymásra nézlek. Xénia elbizonytalanodott, de kény szentelte magát, hogy higgadt an gondolkodjon. A férfi hidegvérrel kijátszotta és hazudott neki, ezt nem szaba d elfelejtenie, ha szikrányit is meg akar õrizni az önbecsülésébõl.  - Ugyanannyi az esélye annak is, hogy nem vagyok terhes. Nem megyek hozzád, Rashid. - Sajnos holnaputáni g halaszthatatlan üzleti tárgyaláson leszek - - mondta Rashid. De számíts rá, hogy amint megérkeztem, hivatalosan is megkérem a nagyapá dtól a kezed. Nem érinti Önt az áremelés és minden számhoz biztosan hozzájut, HA ELÕFIZET! Hív ja alábbi számot: 488-5700/9734 (elõfizetés és terjesztés) Mit mondhatott volna erre? Egy utolsó, megsemmisítõ pillantást vetett Rashidra, majd eltökélten elindult az ajtó felé. Legnagyobb megkönnyebbülésére a férfi meg  sem próbálta tartóztatni. Felkeresi a nagyapját, és hivatalosan'megkéri a kezét ? Hol élünk, a középkorban? Nos jó, hamarosan meg fogja értetni Rashiddal, hogy az ajánlata elfogadhatatlan. 9. FEJEZET  O, Soraya néni! - köszöntötte Xénia örömmel a nagynénjét. Azt hittem, a barátnõ ddel vagy. - Nagynénje ugyanis nemrégen mesélte, hogy egy osztálytársa meghívta a lánya eljegyzésére. A lány jövendõbelije egyébként egy h erceg volt.  Most azonban Soraya nagyon rosszkedvûnek tûnt, meleg barna szeme könnyesen csil logott. Xénia aggódva megfogta a kezét. - Mit történt? Kérlek, mondd el! Valami baj van a barátnõddel vagy a lányával?  Nagyon közel érezte a szívéhez a nagynénjét, egy ilyen kedves, jó lelkû teremté st csakis szeretni lehetett.

 - Én... nem is akartam errõl beszélni veled. Xénia vallotta be habozva az asszo ny. Nem szeretnélek megbántani... legalábbis szándékosan biztosan nem. A barátnõ m megérti, hogy nem úgy gondoltad... nos, tudja, hogy Amerikában és Európában nõ ttél fel. De a lányára is gondolnia kell, és a jövendõbeli férj is ragaszkodik a  hagyományokhoz... - Soraya zavartan elhallgatott, hogy megfelelõ szavakat talál jon, de Xénia tudta már, mi következik. Mégis megdöbbent, amikor nagynénje meger õsítette legrosszabb sejtésében.  Rólad van szó, Xénia. Természetesen tudom, hogy mindenre elfogadható magyarázat od van, de... a barátnõmnek a fülébe jutott, hogy kettesben voltál Rashiddal, és  te meg õ... - Soraya egyik kezét ijedten a szájára tapasztotta, és a könnyeivel  küszködött. Én... én nem tudom elhinni, hogy Rashid tudatosan tenne ki téged il yesféle pletykáknak, hogy becstelen módon nem ajánlja fel...  - .. .hogy elvesz feleségül? - fejezte be a mondatot Xénia. - Nos, kedves nénikém, nyugodj meg. megkért. De részemrõl... - Tehát megkért! - Soraya arca egyszeriben felragyogott, és magához szorította  unokahúgát. - O, Xénia, olyan boldog vagyok! Úgy örülök neked... mindkettõtökne k. Csodálatos féljed lesz Rashid, meglátod. Nagyapád is örülni fog. - De nénikém, teljesen félreértettél - próbálta tisztázni a helyzetet Xénia. Semmiképpen sem akarta azt a látszatot kelteni, hogy igent mondott Rashid- nak.  Csakhogy Sorayát mar lehetetlen volt meggyõzni errõl. Xénia minden kísérlete né nikéje vidám nevetésébe fúlt. Hiszen Raslud megkérte a kezét! Melyik nõ utasítan á ezt vissza? - Bíznom kellett volna Rashidban - vádolta magát. - Egyébként nagy könnyelmûség volt tõletek, hogy kockáztattátok a jó híredet. Anyádnak egyáltalán  nem tetszene, ha hallaná, ahogyan most beszélnek rólad az emberek - korholta sz elíden a lányt.  Az édesanyja! Xénia nyelt egyet. A lábra kapott pletykáknak kétségtelenül nem ö rüli volna, de nem is ítélte volna õt el a történtekért.  - Tehát Rashiddal tulajdonképpen már jegyesek vagytok! - lelkendezett tovább a nénikéje. - Akkor rengeteg teendõnk van! O kedvesem... - szorította újból magáho z - , tulajdonképpen el sem akartam mondani neked, de most. hogy így megnyugtattál, megtehetem. Ha Rashid nem kéri meg a kezed, család unkat nagy megaláztatás érte volna. Olyan csorbái szenvedne a hírnevünk, melyet nem csak nagybátyád üzlete érezne meg, de unokatestvéreid házassági kilátásai is  jelentõsen romlanának. Ami pedig nagyapádat illeti... Nos, azt hiszem, nem túlz ok, ha azt mondom, valószínûleg belehalna a szégyenbe.  Belehalna! Xénia dermedten bámult maga elé, és hirtelen úgy érezte, kelepcébe c salták, amelybõl nincs többé kiút. Most már tényleg nincs más lehetõsége. Család ja érdekében feleségû! kell mennie Rashidhoz!  - O, Xénia, milyen gyönyörû menyasszony vagy! suttogta Soraya elragadtatva.  Xénia hálószobájában álltak, a család házában, Abu Assadra vártak, hogy értük j öjjön, és az anyakönyvvezetõhöz vezesse õket, ahol Xéniát végérvényesen és vissz avonhatatlanul hozzáadják Rashidhoz. Utána az itjú pár tiszteletére ünnepi fogad ás lesz a szálloda egyik dísztermében. Soraya az elmúlt három napon szinte éjjel  nappal az elõkészületekkel foglalatoskodott. Xénia azonban látni sem akarta a h elyet, ahol ennek az ördögi csapdának az ajtaja véglegesen lezárul mögötte.  Természetesen hiába próbálkozott volna meggyõzni nénikéjét, hogy egyáltalán nem  akar hozzámenni Rashidhoz, Soraya, mint ahogy szinte mindenki, olyan elragadóna k tartotta Rashidot, hogy senki nem hitte volna el neki, hogy õ gyûlöli és viszo lyog tõle. Természetesen Rashíd tudta ezt. Ezért meglehetõsen nyugtalan volt, amikor hazaté rte után hivatalosan megkérte Xénia kezét a nagyapjától. O ugyan a család érdeké ben igent mondott, de ellenséges pillantása magáért beszélt Rashid számára. - Örülök, hogy beláttad, nincs más választásunk - súgta a fülébe. Xénia kénytelen volt jó képet vágni az ördögi színjátékhoz, de elfordította az a rcát, amikor jegyességük pecsétjeként Rashid meg akarta csókolni. A férfi ajka é pp csak az arcát érintette. - Milyen tartózkodó a menyasszony súgta oda neki a férfi gúnyosan. Csakhogy én tudom ám, micsoda szenvedély lakozik benne! Nincs visszaút. A nyoszolyólányok, egy csapat boldog, meseszép ruhába öltöztetet

t csitri Rashid és nagynénje rokonságából már útban volt a szálloda felé, és õ i s hamarosan elindul nagyapjával. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Abu Ássad  lépett be.'Soraya még igazított egyet a menyasszony fátylán, majd tapintatosan magukra hagyta õket. Abu Ássad meghatva nézett unokájára.  Mennyire hasonlítasz anyádra - mondta, - Napról napra jobban. Szeretnék adni nek ed valamit. -- Bõrbõl készült ékszertartót vett elõ a zsebébõl, melyben egy mûvé szi kidolgozású gyémánt nyakék csillogott. Xénia ámulva nézte. - A tied - mondta nagyapja. - Szeretném, ha felvennéd ma, Xénia. Sokat jelentene nekem. Most értette meg, miért volt annyira lázban a nénikéje, amikor néhány nappal aze lõtt a kereskedõ a drága, kis kövecskékkel díszített selyemanyagot eléjük rakta.  Ragaszkodott hozzá, hogy ebbõl készüljön Xénia menyasszonyi ruhája. Nagyapja reszketõ kézzel adta rá a csillogó ékszert. Olyan tökéletesen állt rajt a, mintha egyenesen neki készült volna. - Édesanyádé volt magyarázta Abu Ássad. Ez volt az utolsó ajándékom számára. Ami kor elment, itt hagyta. Nagyon büszke lenne most rád. Xénia. Mind a ketten büszk ék lennének rád, és joggal. Büszkék? Órá? Azért, mert hagyta, hogy belekényszerítsék egy lélektelen, szerete t nélküli házasságba? Félelem töltötte el. Nem mehet hozzá Rashid- hoz! Nem tehe ti! Ebben a pillanatban nagynénje tért vissza a szobába. - Legfõbb ideje, hogy induljatok - mondta. Amikor Xénia nagyapja oldalán az ajtó felé indult, nénikéje egy pillanatra megfo gta a karját, hogy visszatartsa. - Nem is használod Rashid ajándékát - korholta.  Xénia kérdõn nézett rá.  A parfümöt, amit küldött, és kifejezetten neked készíttetett... csóválta meg a fejét nagynénje, és az öltözõasztalhoz sietett, hogy hozza a csillogó üvegcsét.  Nem, nem szeretném... próbált tiltakozni, ám nénikéje ügyet sem vetve rá, máris  tekintélyes mennyiséget szórt rá.  - Nahát, tökéletesen illik hozzád! jegyezte meg csodálkozva. - Az ifjúi ártatla nság és a nõies érzékiség kifogástalan elegye. Édesanyád nyakékét pedig mintha e gyenesen neked készítettek volna. Tudod, hogy nagyapád mindig is szerette édesan yádat, és nagyon hiányzott neki?  Xénia nyelt egyet. - Ha annyira szerette, akkor miért nem jött el még a temetésére sem? kérdezte rekedten.  Nénikéje felsóhajtott.  - Elment volna, Xénia, ba nem lett volna súlyos beteg. Szívrohamon esett át. Am ikor pedig keresztapád megírta neki, hogy nem tartja jó ötletnek, hogy ideutazz,  mert otthon megvan a saját életed, nagyapád túl büszke volt ahhoz, hogy egy más odik visszautasítást is megkockáztasson.  Xénia elgondolkodva nézett Sorayára. - Szívroham? szólalt meg csendesen. - Fogalmam sem volt...  A második tette hozzá kelletlenül Soraya, mintha már eddig is a szükségesnél tö bbet mondott volna,  A második? Mikor... Mikor volt az elsõ?  hebegett Xénia.  Soraya zavartan köszörülte a torkát.  Xénia, nem szabadna beszélnem errõl. Nagyapád nem akarta... meg kellett esküdnü nk neki, hogy hallgatunk, mert nem akarta, hogy anyád felelõsnek érezze magát... - Az anyám? - Xénia elszántan nézett a nénikéjére. - Nos, ide hallgass! Én ebbõl  a szobából, ki nem megyek addig, amíg mindent el nem mesélsz! - Jesszusom! Nos jó... Azt hiszem, már úgy sincs semmi jelentõsége, ha tudod. Te hát, nagyapád szerette volna megkímélni anyádat. Tudod, szerette õ a fiát is, de  édesanyád különleges helyet töltött be az életében. Hassan szerint rettenetesen  elkényeztette, de szerintem az idõsebb fiútestvérek ezt elég sajátos nézõpontbó l látják. Amikor apáddal elmentek, nagyapád magánkívül volt a haragtól... és a k

étségbeeséstõl. Olyan nagy tervei voltak vele! A férjem, Hassan bácsikád az íróa sztalra borulva találta, anyád fényképével a kezében. Az orvosok elõször azt hit ték, nem fogja túlélni a rohamot. Életben maradt, de nagyon sokáig volt súlyos b eteg. Jaj, Xénia! - Soraya aggódva fi- gyeite a lány holtra vált arcát. Nem kell ett volna elmondanom... legalábbis nem ma!  - Az a sok elvesztegetett év... suttogta szomorúan Xénia. Igazi családként élhe ttünk volna! De apám megpróbálta. írt neki, és fényképeket is küldött.  Soraya ismét felsóhajtott.  Meg kell értened, Xénia... Nagyapád nagyon büszke ember. Nem tudta elfogadni ap ád békejobbját. Pedig fontos lett volna, hogy tudja, anyád még mindig szereti, é s van hely számára az életében.  - Anyám pedig azt hitte, soha nem bocsátott meg neki - csóválta a fejét Xénia.  - El se tudod képzelni, nagyapád milyen állapotba került, amikor megtudtuk, hog y a szüleid meghaltak. Nem hitte el. Egyszerûen nem volt hajlandó belenyugodni, hogy elveszítette egyetlen lányát. A második szívroham jelezte számunkra, hogy n em akar már élni. Szerencsére mégis felépült. Utána már csak egyetlen kívánsága volt: téged idehozni. Nagybátyád azonban jobbnak látta, ha egyelõre a megszokott  környezetedben maradsz. Valószínûleg okosan döntött. Nagyapád nem adta fel a re ményt. Végül is az õ kérésére találkozott Londonban Hassan a keresztapáddal, aho l megkérte, vegyen rá, hogy ideutazz. El se tudom mondani, milyen örömet szerezt él ma nagyapádnak, Xénia! Nagyon sok boldogságot kívánok neked, mert megérdemled !  Soraya megfogta a karját, és magához ölelte a lányt. Xénia a könnyeivel küszköd ött. Meghatódva indult kifelé, ahol nagyapja már az autóban várta. Egészen más s zemmel nézte az idõs embert: szeretettel és együtt érzõen. Amikor pedig beült me llé az autó hátsó ülésére, akaratlanul a keze után nyúlt. Nagyapja megfogta a ke zét, és megszorította.  - Most pedig csókolja meg a menyasszonyt!  Xénia mereven állt, amikor Rashid lehajolt hozzá. Az utolsó pillanatban el akar ta fordítani az arcát, hogy a kötelezõ csók ne élje a száját. Rashid azonban szá mított rá, és megfogta az állát. Ami a násznép számára gyengéd, szerelmes mozdul atnak hatott, az Rashid egyetlen eszköze volt, hogy férjként az elsõ csók jogát érvényesíthesse.  Xénia valósággal reszketett dühében, amikor a férfi ajka az övéhez ért. Hitt ne ki, bízott benne, szerette õt. Rashid pedig egész idõ alatt az orránál fogva vez ette és rútul becsapta. Hogyan bizhat ezek után a saját értékítéletében? Most má r mindig fedezékbe kell húzódnia maga és a férfi érzései elõl.  Gyengéd és szeretõ csókja most is csupán hazugság és ámítás. Egy pillanatra még is azt kívánta, bárcsak õszinte lenne! Megijedt a gondolattól. Eddig ostoba módo n azt hitte, elég, ha tudja, milyen ember Rashid, hogy kiábránduljon belõle. Mos t azonban elbizonytalanodott, Igaz, gyûlölte azért, amit tett. De mégis, hogyan sikerül a férfinak egy pillanat alatt lángra lobbantani benne a szenvedélyt?  Vagy talán nem normális? Hiszen õ már nem akarja ezt a férfit!  Határozott mozdulattal eltolta magától, és legnagyobb megkönnyebbülésére Rashid  azonnal elengedte.  A frigy megköttetett. A szent kötelék megpecsételtetett.  - Nem is tudtam, hogy Rasbidnak két neve is van! ujjongott unokatestvére, dagad va a büszkeségtõl, hogy példaképe immár a rokona is.  - Xénia drágám, az apja nagyon büszke lenne magára, ha most láthatná. Xénia gépiesen rámosolygott az amerikai nagykövetre. - Elragadóan néz ki - tette hozzá a követ csinos felesége. Igazam van, Rashid? Xénia mozdulatlanná merevedett, amikor Rashid odafordult felé.  O minden, amire a szívem vágyik felelte újdonsült férje, és nem vette le a szem ét Xéniáról.  - Vigye magával. Xénia, és dugja el jól, mielõtt belepusztulok az irigységbe  tréfálkozott a nagykövet felesége. Maga szerencsés nõ. - Én vagyok szerencsés - javította ki azonnal Rashid.  - Ez tényleg így van - jegyezte meg epésen Xénia. - Elvégre ma nem csak

egy asszonyt nyertél magadnak, ugye Rashid? Ezentúl sokkal több lehetõséged lesz  a milliós szállodaláncok... - Kétségtelenül jó pár megbízásra szükségem lesz, ha biztosítani akarom számodra  azt a jólétet, amelyhez nagyapád hozzászoktatott - vágott a szavába Rashid megb ántva, közben szürke szeme figyelmeztetõen villant. - Legalábbis ha a nyakékedbõ l indulok ki. Xénia tiltakozni akart, Rashid azonban megragadta, és félrevonta. - Nem tudom, miért akarod megjátszani a turbékoló gerlepárt - mondta Xénia gúnyo san.  Attól tartok, sajnos tényleg nem tudod. - Miért nem mondtad, hogy Blaize a másik neved'? A férfi megvonta a vállát. - Miért fontos ez? Rashid vagy Blaize, ugyanaz az ember vagyok. Az a férfi, aki. .. - ...becsapott és csapdába csalt - vágott a szavába Xénia.  Rashid összeszorította a száját.  - Most már házasok vagyunk, Xénia, és,..  Jóban, rosszban... Nehogy ezzel gyere nekem! Mindketten pontosan tudjuk, mit vá llaltunk ezzel a boldog házassággal, nem'?  - Azt mindenesetre már tudjuk, hogy...  - Mit? Hogy a házasságunkkal további milliós megbízásokhoz jutsz? Téged csak a pénz érdekel'?  Rashid szorosan megragadta a karját, és jelentõségteljesen a fülébe súgta:  - Azt hittem, már bebizonyítottam neked, hogy más dolgok is érdekelnek. De ha f eltétlenül ragaszkodsz hozzá, hogy újból megmutassam...  Xénia egy rántással kiszabadította magát a szorításából. - Ne merészeld! És soha ne is próbálj meg az úgynevezett házastársi kötelezett ségeim teljesítésére kényszeríteni!  Kényszeríteni? A férfi szeme villámokat szórt. - Nevetséges vagy! Errõl szó sin cs.  Xénia félelmei azonban nem múltak el. Most, hogy hivatalosan is házasok voltak,  gondolni se mert rá, mi lesz éjszaka. Rashid szenvedélyes férfi, ezt nagyon jól tudta. Képes lesz ellenállni, ha valóban érvényesíteni akaija házastá rsi jogait?  Rashid. keres a nagybátyád,..  A férfi megfordult, és követte Saudot, Xénia pedig megkönnyebbülten fellélegzet t.  Xéniának nem kis erõfeszítésébe telt, hogy kibírja az esküvõ napját. Keresztapj a távol-keleti diplomáciai kötelezettségei miatt sajnos nem lehetett jelen. Egyé bként minden jelentõs személy ott volt az esküvõn, ami nem is csoda, hiszen a sa jtó nagy hírverést csapott körülötte. Xénia örült, amikor végre megjöttek a nyos zolyólányok, hogy elkísérjék egy lakosztályba, ahol átöltözhetett.  - Tudod már, hova mentek nászútra? - kérdezte kuncogva az egyik lány.  Xénia legszívesebben azt felelte volna, nem, de nem is érdekli. De sikerült megõriznie jó modorát.  - Nem tudom pontosan.  - Titok? Milyen regényes! - sóhajtotta irigykedve egy másik.  - Hagyjátok már abba! - intette le társait a legidõsebb lány. - Nem vihorászni jöttünk, hanem hogy segítsünk Xéniának átöltözni. - Aztán Xéniához fordult: - Egy olyan tapasztalt férfira, mint Rashid, nyugodtan rábízhatod magad .  Xénia csak fél füllel figyelt rá, miközben sietve átöltözött. Elegáns, krémszín û nadrágkosztümöt veti fel, hozzá egy szolid fülbevalót, mely Rashid egyik násza jándéka volt. A finom, csipkés selyembugyira ránézni sem mert. Hogyan találhatot t Soraya néni ilyen izgató fehérnemût? A nyoszolyólányai jól befújták Rashid par fümjével, majd egy odarendelt kozmetikus gyönyörûen kisminkelte. Tökéletes csoma golás... akár egy drága bonbon, melyet majd kibontanak, élvezik az ízét, és aztá n... a papírt otthagyják az. ágyon.  - Gyere, Rashid már vár - sürgette a nyoszolyólány, aki az imént próbált bele lelket önteni.

A lányok felsorakoztak elõtte, hogy elsorolják jókívánságaikat.  Sok boldogságot! mondta az elsõ, és megpuszilta. - Töltse be az életedet gyermekeid kacagása és férjed szeretete - folytatta a második, - Éjszakáid legyenek örömteliek és élvezetesek - huncutkodott a harmadik. A lakosztály elõtt nõttõn-nõtt a zsivaj.  - Ha nem nyitjuk ki hamarosan az ajtót, Rashid még betöri - kuncogott az egyik lány. Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és Xénia kisietett. A násznép kitörõ örömmel fogadta. Mosolyt erõltetett az arcára, miközben szorong ó tekintettel Rashidot kereste. A férfi nyugati divat szerint öltözött, és méretre szabott öltönyében lélegzetel állítóan feslett, ezt szívdobogva neki is be kellett látnia. Egyik kezét némán f elé nyújtotta. Xénia habozott, hátha van még valami kiút, ám valaki finoman elõr etolta, és Rashid megragadta a kezét. A vendégek pillanatok alatt utat nyitottak, hogy elengedjék az ifjú párt. Ekkor kinyílt a díszterem kerthelyiségébe vezetõ hatalmas ajtó, és amikor a házaspár k ilépett rajta, kezdetét vette a pompás tûzijáték. Egyszerre ezernyi ragyogó kis csillag jelent meg az égen, majd sisteregve hullott alá, és enyészett el. Ezzel egyidejûleg illatos rózsalevélesõ záporozott a fiatalokra, és a levegõ megtelt a  shisha rózsaszín, eperillatú illatfelhõjével. Fehér galambok repültek az ég fel é, majd pompázatos pillangócsapat 'követte õket. Felcsendült a zene. A vendégek nevettek, és elhalmozták õket jókívánságaikkal. Rashid a kert kijáratához vezett e feleségét. Amikor visszafordultak a vendégek felé, a férfi gunyorosan odasúgta Xéniának:  - A nénikéd eredetileg azt akarta, hogy fehér paripán vigyelek magammal. Alig s ikerült lebeszélnem róla. 'Xénia ránézett:.  Ugy élted, mint egy herceg, az Ezeregyéjszakából? Fehér burnuszban, sólymokkal?  Nos. az a gyanúm, hogy a galambok testi épsége érdekében a sólymokról lemondott  volna... és én se tettem volna ki a drága sólymaimat ennek a kavalkádnak.  Xéniának most egyszerre nehezére esett, hogy levegye a szemét Rashidról. Szíve hevesen veit. mert ebben a pillanatban rádöbbent a fájdalmas igazságra; tévedett , ha azt hitte, hogy haragja, felháborodása vagy a rideg valóság kiölheti belõle  Rashid iránt érzett szerelmét. Talán épp azért ment hozzá, mert titkon még mind ig vágyik rá? Mert még mindig szereti? Büszkesége kétségbeesetten hadakozott a g ondolat ellen.  Azt hitte, Rashid a legveszélyesebb ellenség, de tévedett. A legveszélyesebb el lenség benne magában lakozott, a szívében... mely annyira szerette a íerfü.  De Rashid ezt nem tudhatja meg. Olyan falakat kell építenie az érzései köré, me lyet a férfi soha nem törhet át.  Köszöntelek az új otthonodban!  Rashid elõször törte meg a hallgatást, amióta eljöttek a szállodából. Behajtott ak egy hatalmas villa udvarába. Az épület falát halvány fény világította meg. Xé nia olyan ideges és feszült volt, hogy még mindig nem jött szó a szájára.  Némán tûrte, hogy Rashid a villába vezesse.  - Késõ van már, és nagyon hosszú napunk volt szólalt meg nyugodtan. S , mm in aludjuk ki magunkat alaposan, mielõtt elkezdenénk vitatkozni. Az ía 1 »kosztályt a rendelkezésedre bocsátottam. Bár nem ez a megszokott inodju Lgy nás zéjszakának, viszont nem is ez az elsõ alkalom, hogy együtt vagyunk. Megvonta vá llát. Xénia zavartan állapította meg, hogy nem érez megkönnyebbülést. Az elmúlt napok nagyon megeröltetõek voltak számodra - folytatta a férfi. Szükséged van eg y lélegzetvételnyi idõre, hogy meg- szokd az új helyzetedet. Es tudnod kell, sem mire sem foglak kényszeríteni. Xénia,  Az asszony megilletõdve nézett fel rá. Olyan fegyelmezetten, olyan higgadtan be szélt... szinte közömbösen. Es hogy az egész lakosztályt átengedi neki... Erre e gyáltalán nem számított.  Attól a pillanattól kedve, hogy Rashid hivatalosan megkérte a kezét, nagyon sok szor elképzelte ezt az éjszakát, amikor Rashiddal elõször lesznek kettesben mint  férj és feleség. Es megesküdött rá, hogy nem fogja magához engedni a férfit. Cs akhogy most maga Rashid hozta egyértelmûen a tudomására, hogy nincs is szándékáb

an vele tölteni az éjszakát. Ez új helyzet volt. és Xénia teljesen összezavarodo tt. Csodálkozás, bosszúság és,,, csalódottság töltötte el.  Nem, nem! Szó sincs csalódottságról, hitegette magát. Inkább, megköny- nyebbülé st érzett. Jó. jó, talán csalódott egy kicsit, de csak amiatt, hogy nem volt mód ja nyíltan visszautasítani a férfit. A legfontosabb, hogy ma éjjel egyedül alszi k... nélküle. Egyedül, a saját ágyában, nem pedig nála. Mintha házasok sem lenné nek. Pontosan ezt akarta!  Nemsokára egyedül volt a szobában, az ágyában. Ahogyan akarta. De miért nem tud  aludni? Miért hánykolódik nyugtalanul az óriási ágyon, és miért érzi magát anny ira magányosnak és elhagyottnak? Eltaszítottnak, elutasítottnak, megbántotlnak?  Mire vágyott tulajdonképpen annyira? Rashidra, Blaize-re?  Nem! Ami után valóban annyira vágyakozott, amit úgy kívánt, az volt, hogy bízha sson a férfiban, akit szeretett. Nincs az a szeretet, mely összeköthetne két emb ert, ha hiányzik a feltétlen bizalom. 10. FEJEZET  Xénia kissé idegesen nézett végig a királyi páholyban helyet foglaló hölgyeken.  Elkezdõdött a lóverseny, és egy hónappal az esküvõje után kezdte megszokni, hog y Rashid feleségeként az ehhez hasonló elõkelõ társadalmi eseményeken neki is ré szt kell vennie.  Pár nap múlva Zuran talán legrangosabb sportrendezvénye veszi kezdetét, a Zuran -kupa, mely egyben a világ leghíresebb lóversenyének számit Lovak, edzõk, zsokék , lótulajdonosok és feleségeik folyamatosan érkeztek Zuranba, hogy láthassák a n agy eseményt. Az egész fõvárosban izgalommal teli, várakozásteljes hangulat ural kodott.  Rashid saját, Amerikából származó hároméves lovával is benevezett a kupára. Az istálló közvetlenül a versenypálya mellett állt. Neki ugyanis abban a kiváltságb an volt része, hogy lovát szerzõdtetett ír edzõje a versenypályán is futtathatta . Xéniára és Rashidra hárult a feladat, hogy az Európából és Amerikából érkezõ ü zletembereket, diplomatákat fogadják, és a verseny hete alatt, amíg a fényûzõ sz állodaközpontban laknak, gondoskodjanak róluk. Xénia ugyan nem tudott Párizsba v agy Malajziába repülni, hogy kicserélje a ruhatárát, de mindig ügyelt rá, hogy e legáns legyen, ahogy azt Rashid feleségétõl elvárták.  Már eddig is sok ismert politikust, sportolót és üzletembert fogadott a világ m inden tájáról a lélegzetelállítóan szép villában, melyet Rashid a festõi oázisba n épített magának. Rashid a nyilvánosság elõtt a szeretõ férj szerepét játszotta , ám ha egyedül voltak, minden egészen másképp volt. A férfi többnyire a szobájá ban tartózkodott, Xénia is a sajátjában, és ha éppen nem fogadtak vendégeket, va gy nem voltak társaságba hivatalosak, alig látták egymást. Mivel Rashid gyakorla tilag a világ minden táján tervezett házakat, rengeteget utazott. Amikor pedig o tthon volt, ideje jó részét az istállóban töltötte, hogy figyelemmel kísérje lov a felkészülését.  Természetesen Xéniának is megvoltak a maga kötelezettségei. Meghívták például a  zuraní nõegyletbe, mélynek vezetõje a hercegné volt. A klub számos jótékonysági  akciót kezdeményezett.  Házasságuk lenyes kulisszái mögött azonban szomorúan peregtek a mindennapok. Tu lajdonképpen boldognak és megkönnyebbültnek kellett volna éreznie magát, mert id õközben az is kiderült, hogy nem vár gyereket. Mégis minden este csalódottan és könnyes szemmel hajtotta álomra a fejét. Ha gyermeke született volna, akkor lega lább kap valamit Rashidtól, valakit, akit szerethet. Állandó, titkos fájdalom ma rdosta a lelkét.  Rashid, aki egyébként most két napra ismét üzleti útra ment, betartotta igéreté t, egy ujjal sem nyúlt hozzá. Es szemmel láthatólag nem is esett nehezére. Hogya n lehetséges, hogy õ annyira vágyik rá, amikor pedig a férfi egyáltalán nem kívá nja öt? Minden éjjel ébren feküdt az ágyában, és vágyakozva elképzelte, hogy Ras hid ismét a karjában tartja, és szenvedélyesen szeretkeznek. Es minden reggel, a mikor felkelt, megvetõen nézett szembe a tükörképével .  Udvariasan bánt vele otthon, mint egy vendéggel, egy idegennel, aki nem része u gyan az életének, de akinek megfelelõ tisztelet jár. Fogalma sem volt róla, hogy  a férfi mit gondol róla, a házasságukról, és ez csak tovább növelte magányosság át. Ez a fajta együttélés természetellenes volt, mely ellen teste, lelke, egész

valója hevesen tiltakozott. O tényleg azzal szerette volna megosztani és leélni az életét, akit szeret. De hogyan volna ez lehetséges, ha ez a férfi nem viszono zza a szerelmét, õ pedig nem tud bízni benne?  Mégis, amikor reggel a versenypályára ért, boldogság töltötte el a gondolatra, hogy hamarosan újból látni fogja. Hiába, õ már menthetetlen! Figyelte az elõttük  ülõ elõkelõ hölgyeket, amint épp egy pohárka pezsgõt kortyolgatnak. Ekkor eszéb e jutott, beszélnie kellene az ír edzõvel, hogy mutassák meg a külföldi vendégek nek az istállót a gyönyörû lovakkal. Az alkalomhoz illõen sportos öltözék volt r ajta: vékony farmer, hosszú ujjú póló és természetesen kalap a tûzõ nap ellen.  Rashid menedzsere és az edzõ az istállónál állt beszélgetésbe merülve, amikor X énia a gyepre lépett. Voltak még néhányan az udvaron, közöttük két barna hajú ki sfiú. Xénia rájuk mosolygott. Ebben a pillanatban az egyik gyerek egyenesen egy meglehetõsen izgatott ló elé ugrott, melyet az istálló- szolga vezetett át az ud varon. Az állat a hátsó lábaira emelkedett, és Xénia ösztönösen cselekedett. Elk apta a gyerek karját, és oldalra rántotta, mielõtt a ló alá került volna.  Pillanatok alatt csõdület támadt körülöttük. Xénia hallotta még a ló hangos nyerítését a kisfiú kétségbeesett sikolyát és az istállószolga riadt kiáltását.. . Ekkor éles fájdalmat érzett a vállában, majd minden elsötétült. Xénia nagy nehezen kinyitotta a szemét.  - - Nézzék! Magához tért! Egy nõvér hajolt mosolyogva fölé. Xénia megpróbált megmozdulni, de éles fájdalom  nyilallt a vállába.  - Ne aggódjon, semmi komoly. Csak egy csúnya zúzódás - vigasztalta a nõvér. - Nagy szerencséje volt... nem is beszélve a kisfiúról, akit megmentett. A gyerek! Fájdalma ellenére Xénia kissé felemelkedett. - Biztos, hogy nem esett baja?  Egészen biztos. Azt hiszem, az édesapját jobban megviselte, mint a gyereket. A királyi család tagja. A hercegnõ egyik unokatestvére, és rendkívül bálás magának . Meggyõzõdése, hogy a ló agyontaposta volna a fiút, ha nincs annyi lélekjelenlé te, hogy olyan bátran közbelépjen, - A ló nem tehet róla - tiltakozott Xénia. - Csak izgatott volt, mert sokan volt ak az udvaron. És végül a gyereknek sem esett... jaj! - Fájdalmasan ösz- szeránd ult, amikor a nõvér lekapta róla a kötést.  - - - Nyugodjon meg! Csak megnézem, elállt-e a vérzés.  Vérzés? - kapta fel a fejét Xénia.  - Igen. A patkó a lapockáját találta el, és nem csak egy jókora véraláftitást, hanem egy kis sebet is okozott. De már egészen jól néz ki.  - Akkor jó... Ezek szerint felöltözhetek és mehetek haza - vágta rá Xénia. - Csak az orvos beleegyezésével - figyelmeztette szigorúan a nõvér. Fél órával késõbb Xénia már felöltözve ült az ágya szélén, és durcásan nézett a fiatal orvosra. - Nézze, lehetetlen, hogy itt tartson éjszakára! Pár nap van már csak a versenyi g. és még ezer dolgot kell elintéznem. Maga is megmondta, kilencven százalék, ho gy nincs agyrázkódásom, és... - Ennek ellenére a biztonság kedvééit itt tartom éjszakára - erõsködött az orvos.  - Tényleg nem szükséges rázta a fejét Xénia. Már jól vagyok.  - Akkor legalább a férjét értesítsük a balesetérõl. Rashidl Xénia megdermedt Pillanatnyilag Londonban van, és a királyi család megbí zásából valami szállodaépítéssel kapcsolatos kérdést próbál megoldani. Tulajdonképpen csak két nap múlva jönne vissza, és biztosan nem lelke sedne érte, ha miatta kellene megszakítania a megbeszélést.  Nagy nehezen sikerült rávennie a fiatal orvost, hogy engedje haza. Megígérte ne ki, hogy mindig lesz mellette valaki.  Egy órával késõbb már úton volt hazafelé. Nagyon fájt a válla, hiába vezetett ó vatosan a fiatal sofõr, akit Rashid bocsátott a rendelkezésére. Ahogy hazaért, a  személyzet tagjai azonnal gondoskodni akartak róla, csak parancsszóval sikerült  õket eltántorítania ettõl. A telefon folyamatosan csengett, egy óra elteltével kihúzta a dugót. A ház legnagyobb szalonja tele volt már a neki küldött virágokk al, közöttük ott díszelgett a királyi család óriási csokra is.

 Xénia, megpróbálva feledni a tompa fájdalmat a vállában, leült a dolgozószobájá ban, és átfutotta a konyhafõnök ételajánlatát. A külföldi vendégek a szálloda ét termében esznek majd, és az egyéni igényeket is figyelembe véve estére mindegyik ük számára össze kellett állítania a megfelelõ menüt. Csak egy könnyû vacsorával  szakította félbe a munkát. Éjfél volt. mire összeszedte a papírokat, és visszav onult a szobájába.  A személyzet külön épületben lakott, a ház mellett. Xénia azon törte a fejét, m it gondolhat a házvezetõnõ egy ifjú párról, amelyik külön szobában alszik. Az as szony bizalmasan elmesélte neki, hogy nem sokkal a házasságuk elõtt Rashid felúj íttatta a lakosztályt, noha az egész ház új volt, az õ szobájában pedig senki ne m lakott még.  Az épület sikeresen ötvözte a keleti és nyugati stíluselemeket. Az alapelv az e gyszerûség és az egyenes vonalak hangsúlyozása volt, a részletek hagyományosan m ór jellegû kidolgozásával, ami különösen tetszett Xéniának. A színek harmonikusa n illeszkedtek a környezethez. A világos homokszínû, illetve meleg terrakotta ár nyalatú épületet helyenként halvány kékeszöld részletek tarkították. Gondosan vá logatott, mûvészi kidolgozású szobrok árulkodtak Rashid remek ízlésérõl és a jól étrõl, amelyben élt.  Mégis, Xénia ezt a csodaszép házat idegennek és ellenségesnek érezte. Eleganciá ja és otthonossága ellenére valami hiányzott belõle. Lélektelen lakhely volt szá mára... nélkülözte azt a meleg, szeretetteljes légköri, mely otthonná tehette vo lna. Olyan otthonná, ahol boldog, egymást szeretõ emberek élnek együtt.  A fürdõszobában óvatosan levette a kötést, és megnézte a hátát a tükörben. Ahog y a nõvér mondta, tekintélyes véraláfutás éktelenkedett a lapockáján, a seb visz ont nem vérzett már, sõt szinte teljesen összehúzódott. Gyorsan lezuhanyozott, b ár bizonyos mozdulatokra fájt még a válla. Valószínûleg igaza van az orvosnak, és pihentetnie kell még pár napig.  Ágya kellemesen hûvös volt, de egy személy számára túlságosan nagy, és Xénia cs üggesztõen egyedül érezte magát benne. Fáradtan és nyugtalanul forgolódott. Férj nél volt, mégis egyedül. Egy asszony, akit a férje nem akar, nem vágyik rá, nem szereti.   Éjszakánként rettenetesen vágyott Rashidra, álmaiban pedig ezerszer átélte az é jszakát, amelyet a sivatagi oázisban a karjában töltött. Hirtelen felébredt. Felnyitotta a szemét. Amikor azonban a hátára fordult, ösztö nösen a vállához kapott. - Xénia, jól vagy? Azonnal kiment az álom a szemébõl, és tekintetével megpróbált áthatolni a sötétségen.  Rashid! Óvatosan felült. Szíve hevesen dobogott. Hogyhogy visszajöttél? - Miért, mit gondoltál? felelte nyersen a férfi, - Mondták, hogy baleset ért, és  akár agyrázkódásod is lehet. Természetes, hogy a következõ géppel azonnal hazar epültem.  Nem kellett volna - szabadkozott Xénia. - Jól vagyok, eltekintve egy nagy kék folttól a hátamon. Rashid felkapcsolta az éjjeli lámpát. Xénia lopva fi gyelte. A férfi fáradtnak, feszültnek és nagyon komolynak tûnt. Sajnálom, hogy h amarabb vissza kellett jönnöd miattam - tette hozzá bûntudatosan.  Mégis, mi volt a terved? vágott a szavába a férfi nyersen. - Tényleg ilyen elviselhetetlen mellettem az életed, hogy egy megbokrosodott ló elé veted magad? Xénia rémülten nézett rá.  - De hát egyáltalán nem arról van szó! Ott volt az a gyerek... gondolkodás nélk ül cselekedtem, ahogy akárki más is tette volna a helyemben. Rashid végigsimított a haján. - Nekem semmiféle gyerekrõl nem beszéltek. Csak hogy majdnem tragédia történt, é s hogy az orvos javaslata ellenére eljöttél a kórházból.  - Csak egy zúzódás, semmi több - felelte Xénia. Kíváncsi lett volna rá, hogyan mesélték el az esetet Rashidnak.  - Az orvos nem zárta ki, hogy agyrázkódást szenvedtél. Azt is mondta. hogy nem maradhatsz egyedül.  - Ezért jöttél vissza? - kérdezte Xénia hitetlenkedve. - Hidd el, nincs komolya

bb bajom. Egyébként sem vagyok egyedül. A személyzet...  Ok nem tudnak vigyázni rád - szakította léibe Rashid. - De most már itt vagyok. Xénia látta, milyen fáradt és kimerült. - Rashid, jól vagyok - erõsködött, - feküdj le!  - Itt maradok. Xénia felsóhajtott.  - Hidd el, tényleg nem szükséges. Ha nem éreztem volna jól magam, ott maradok a  kórházban.  Lehet, de akkor is itt maradok, amíg meg nem gyõzõdtem róla, hogy jól vagy. Xénia feladta. - Ahogy akarod. De nem kellene, A férfi lekapcsolta a lámpát.  - Aludj jól. Xénia! Amikor ismét felébredt, Rashid már nem ült a fotelban. Viszont hallotta egyenlet es, nyugodt lélegzését. Óvatosan elfordította a fejét. A férfi mellette feküdt a  nagy ágyon, és mélyen aludt. Még éjszaka volt. A telihold fénye átderengett a vékony függönyön, és ezüstös fé nybe vonta a szobát. Xénia félkönyökölt, és Rashidot figyelte, Almában kisfiúsna k és sebezhetõnek tûnt. Xénia elérzékenyülve nézte. Inge ki volt gombolva, boros tás arca egyfajta vagányságot kölcsönzött neki. Nem bírta megállni, és finoman v égigsimította. Azonnal forró vágy töltötte el. Ijedten visszarántotta a kezét, mintha kígyó csípte volna meg. Ám gyengéd tekint etét továbbra is Rashid arcán nyugtatta. Nézte érzéki száját, fedetlen felsõtest ét,,. Erezte, mint erõsödik benne a vágy. - Rashid! - suttogta, de amikor a férfi kinyitotta a szemét, gyorsan visszafeküd t, mintha aludna. - Xénia? - szólt a férfi aggódva, majd fölé hajolt, és kezét a nyakára tette, ho gy kitapintsa a szívverését. Kellett ez neki? Most egybõl megérzi, hogy zakatol a szíve! - Semmi baj, Rashid, minden rendben. Nincs semmi bajom - nyugtatta meg rekedt ha ngon, majd felé fordult, és megpróbálta levenni a férfi kezét a nyakáról. Ám Rashid keze nem mozdult. Xénia takarója kissé lecsúszott, fedetlenül hagyva m eztelen mellét. A férfi vágyakozva ránézett. Semmi kétség, Rashid megkívánta õt,  de Xénia tudta, a férfi ígéretet tett rá, hogy semmire nem fogja kényszeríteni.  Vissza kellene húznia a takarót, és hátat fordítani. Ha ezt tenné...  És ha nem? Mozdulatlanul nézték egymást, és Xéniát heves forróság öntötte el. M ellbimbói megkeményedtek. Tétován csúsztatta kezét Rashid karjára, és gyengéden megsimogatta.  Egy pillanatra sem vette le róla a szemét, és érezte, amint a férfi megborzong,  majd hallotta, hogy mélyen felsóhajt. Vajon mire gondol most? Mit érez? Rashid felcsillanó szeme és a teste félreérthetetlenül megadta a választ. - Ölelj át, Rashid! kérte, majd a férfihoz simult. - Szeress! - suttogta, ajkát a férfi meztelen melléhez szorítva, hogy szavait a másik nem is hallhatta,  csak. simogató meleg leheletébõl érezhette.  A férfi ismét felsóhajtott. A csalódástól? A vágytól? Xénia felpillantott rá, é s mohón viszonozta a csókját. Aztán ellenállhatatlanul magukkal sodorták viharos  érzései. Beletúrt Rashid hajába, mintegy kényszerítve, hogy egyre vadabbul és s zenvedélyesebben csókolja öt, feledtetve vele minden fájdalmát. Ez a férfi képes  minden gondolatot kiûzni a fejébõl. Egyszerûen fegyvertelen volt vele szemben.  Xénia... suttogta Rashid. Nem kellene... Közben a nõ meztelen mellét simogatta.  - Xénia! ismételte meg nyersen és vágyakozó«,  A nõ felbátorodott. Akár a bibliai Éva, érzékien és csábítóan nyújtózott el az ágyon. Amikor Rashid keze ismét finoman a mellére vándorolt, kéjesen felsóhajtot t. A férfi a mellbimbóját simogatta, õ pedig lehunyta a szemét.  - Xénia... - Rashid izgató csókokkal borította a nyakát és a mellét. Amikor szá jába vette kemény mellbimbóját, és finoman szívogatni kezdte. Xénia az ajkába ha rapott, nehogy felsikoltson a gyönyörtõl.  Rashid felpillantott. Egyik ujját az asszony ajkához érintette, ö a szájába vet

te, és olyan heves vágy kerítette hatalmába, amelyet már-már képtelen volt elvis elni. - Igen... igen... - suttogta-Rashid, miközben forrón csókolta. - Bármit akarsz... bármit kérhetsz, hogy ettõl az édes gyötrelemtõl megszabadíthassalak!  Gyengéden simogató keze és ajka elindult lefelé a nõ testén, egyre lejjebb és l ejjebb. Xénia hozzásimult, és csak arra vágyott, hogy mindent odaadjon neki... m agát, az életét, a szerelmét.  Amikor Rashid a fejét az ölébe rejtette, majd ajkával és nyelvével hihetetlenül  érzékien izgatni kezdte, kéjesen felsikoltott. A férfi felnézett rá, megfogta a  kezét, és az ágyékához húzta, hogy érezze, mennyire vágyik rá.  - Azt hiszed, csak téged gyötör a vágy, Xénia? kérdezte tõle, miközben a nõ com bját csókolgatta.  Xénia megborzongott, és boldogan hagyta, hogy mind mélyebbre süllyedjen az élve zet mámorába. Már nem tudta, õ vágyik-e jobban a férfira, vagy az õrá, mindenese tre a következõ pillanatban Rashid ráfeküdt, és Xénia sikoltva kiáltotta a nevét . Szerette volna, ha sose ér véget ez a pillanat, ugyanakkor tudta, belehalna, h a nem szabadulhatna meg a testét feszítõ gyötrõ vágytól. Szorosan egymásba kapas zkodtak, s a gyönyör olyan magaslataira jutottak, amely minden álmukat felülmúlt a. 11. fejezet - Biztosan jól vagy. Xénia?  Persze, nagyapa --felelte, és elfordult, hogy Abu Ássad ne lássa a köny- nyeit.  Nagyapja aznap reggel váratlanul meglátogatta, hogy személyesen meggyõzõdjön ró la, jól van-e az unokája. Rashid az istállóban foglalatoskodott.  - Nem, nem vagy jól.  Abu Ássad közelebb lépett, és vizsgálódva nézte az arcát.  Te sírsz. Mi a baj?  Xénia összeszorította száját. Majd belepusztult a szégyenbe, ha az elmúlt éjsza kára gondolt. Nem okolhatta Rashidot, hiszen minden az ö kezdeményezésére történ t! Megvetette magát a gyengeségéért. Miért nem képes gyûlölni a férfit? Hiszen t udja, hogy nem lehet közös jövõjük. Nem tudott meghízni benne, a férfi pedig non  szereti õt. Szép volt tõle, hogy miatta megszakította az útját, éjszaka lefeküd t vele... sõt vele is maradt, amíg elaludt. De meg sem próbált beszélni vele, ho gy megmondja neki... - Mit is'? Hogy szereti? Hiszen tudja, hogy nem így van.  Egy olyan házasság fogságában vergõdik, melyrõl tudja, hogy mindkettejük számár a csak boldogtalanságot hozhat. Ó pedig az ostoba éjszakai viselkedésével csak t ovább bonyolította a helyzetet. Mi lesz, ha most tényleg teherbe esett?  - Nem vagy boldog - mondta elgondolkodva a nagyapja. - Nem gondoltam volna, ami kor összeházasodtatok. Annyira összeilletek.  Xénia megrázta a fejét.  - Ez csak a látszat! - felelte .szomorúan. - De... nagy hiba volt ez a házasság . Rashid semmit nem érez irántam, én pedig.,,  - Milyen butaság ez. Xénia'? - vágott a szavába Ab« Ássad. - Hogyne szeretne! H iszen ezt még a vak is látja.  - Nem! - rázta a fejét a nõ. - Tévedsz! Csak azért vett el, mert... így kellett  tennie.  Kellett? Nagyapja váratlanul felkacagott. Az ég szerelmére, honnan veszed ezt? - Sokatmondó pillantást vetett Xéniára. - Tény. hogy mivel anynyi idõt töltöttetek együtt, mindenki számított rá, hogy elõbb-utóbb összeházaso dtok. De biztosíthatlak róla, hogy Rashid nem vett volna el, ha nem akar. Egyedü l az irántad érzett szenvedélyes szerelme miatt döntött így! Abu Ássad megcsóvál ta fejét. Egyébként soha nem hagyta volna, hogy kockáztasd a jó híredet. Hidd el  nekem. Xénia, egyetlen oka volt, hogy elvett: az, hogy szeret.  De ha így van, miért nem mondta nekem soha? kérdezte Xénia kételkedve.  Miért, te mondtad neki, hogy szereted? kérdezte gyengéden nagyapja. Meghökkenve ismerte be magának, hogy bizony õ sem tette.

 Es te szereted? - kérdezte Abu Ássad, Xénia hallgatott. Nagyapja összeráncolta a homlokát.  - Csalódtál az érzéseidben. Xénia? - faggatta nagyapja. Rashidot kedvelem és ti sztelem, de te vagy az unokám. Ha rájöttél, hogy nem szereted, ha boldogtalan va gy vele, akkor nyugodtan gyere most haza velem. Ha szeretnéd, beszélek vele. Xénia mélyet sóhajtott. - Annyira össze vagyok zavarodva. Azt hittem... Rashid csak érdekbõl vett el, me rt anyagi elõnye származik belõle.  - Anyagi elõnye'? - Nagyapja értetlenül bámult rá. - Saud mindent elmondott, nagyapa - magyarázta Xénia. - De nem szabad haragudnod rá. Azt hitte, be vagyok avatva a tervetekbe, miért adtok hozzá Rashi dhoz. Saud annyira isteníti, hogy azt hitte, én is lelkesedem az ötletért. Igen,  nagyapa, én tudok... mindent. Ráadásul úgy tûnt. keresztapám sem véletlenül hag yott itt útlevél nélkül, hogy még elmenni se tudjak... - Xénia kedvesem, kérlek, ne gyötörd magad feleslegesen - szakította félbe nagya pja. - Gyere, ülj közelebb! A nõ habozva tett eleget a kérésnek.  - Igaz, felmerült az ötlet, hogy te és Rashid megismerkedhetnétek egymással, me rt valóban sok közös vonás van bennetek. De ez csak egy javaslat volt, félig tré fa. Saud nyilván hallotta a beszélgetést, és teljesen hamis következtetést vont le belõle. - Abu Ássad szigorú arcot vágott. Biztos lehetsz benne, hogy el fogok  beszélgetni a fiatalemberrel, amiért megalapozatlan feltételezéseivel félreveze tett. Mint mondtad, teljesen odavan Rashidért, aki egyébként kerek-perec elutasí totta a javaslatunkat. Akárcsak te, õ is túl büszke ahhoz, hogy az efféle fontos  döntéseket másokra bízza. Ami pedig keresztapád szerepét illeti... - Nagyapja m egvonta a vállát. - John Feinnes politikus és diplomata... Ki tudja, mi jár az i lyen emberek fejében? Elvégre egy kis cselszövés egyáltalán nem idegen a szakmáj ától.  Xénia belátta, hogy keresztapját illetõen a nagyapjának valószínûleg igaza van.  - Miután Miját elvesztettem, a hibám helyrehozhatatlanná vált - folytatta Abu Á ssad. - Egyetlen okból akartam, hogy ide gyere: mert az unokám vagy, és szerette m volna, hogy mellettem légyéi!  - De nagypapa, én tudom, hogy üzleti kapcsolatban állsz Rashiddal - vetette ell en Xénia és hogy az õ elõmenetele a királyi család jóindulatán is múlik. És diplomáciai oka is van... - Bosszúsan elhallgatott, mert nagyapja újfent hangos hahotára fakadt.  - Xénia, Rashid maga is többszörös milliomos. Apja hatalmas vagyont hagyott hát ra. Természetesen vannak közös üzleti érdekeltségeink... a királyi család pedig nagyra tartja Rashid szakmai munkáját. De egészen biztos nincs rászorulva senkin ek a pártfogására! Abu Ássad szeretetteljesen nézett az unokájára, és megköszörülte a torkát. - Xénia, én nagyon igazságtalan voltam édesanyáddal, és ezért életem végéig fizetek. Nem kel úgy fel a nap. hogy ne gon dolnék rá, és nem nyugszik le, hogy ne bánkódnék a halála miatt.  Xénia szeme megtelt könnyel. Erezte, hogy nagyapja õszintén beszél.  - Még mindig boldogtalan vagy? Szeretnéd, ha hazavinnélek magammal? - kérdezte aggódva. - Beszélek Rashiddal, ha akarod. A döntés egyedül a tiéd. De sajnálnám,  ha két összeillõ ember azért veszítené el egymást, mert büszkeségbõl eltitkoljá k az érzéseiket. Nyílván nincs jogom beleszólni az életedbe, de az unokám vagy  folytatta gyengéden. Mindketten erõs akaratú, független emberek vagytok. Talán csak attól féltek, ha beval- lanátok a szerelmeteket, -gyengének mutatkoznátok e gymás és a világ elõtt.  Xénia pironkodva lehajtotta a fejét. Meglepte, hogy nagyapja milyen világosan o lvas legtitkosabb gondolataiban. Rashid iránti érzései valóban félelemmel töltöt ték el. Lehetséges, hogy õ is hasonlóképpen érez? Az már világos, hogy a férfi h ázassági indítékait illetõen nagyot tévedett. De miért nera próbálta soha megvéd eni magát az õ vádjaival szemben? Büszkeségbõl? Vagy, mert nem érdekelte, mit. g ondol róla? Még valódi kilétét is eltitkolta elõtte!  - Sokféleképpen lehetünk erõsek, és sokféle okból büszkék - folytatta nagyapja csendesen. - Csupán azt kell eldöntened, többet ér-e neked a büszkeséged, mint a

 szerelmed Rashid iránt. Jelent-e neked ö annyit, hogy vállald az õszinteséggel járó kockázatot. Rashid már vállalta, amikor elvett.,. bebizo- nyitva, mennyire szeretne veled élni. Ne felejtsd el, szabad akaratából tette. Talán itt lenne az  ideje, hogy te is kockáztass egy kicsit õérte.  Xénia csendben elgondolkodott nagyapja szavain, melyek váratlanul bepillantást engedtek számára Rasbid gondolataiba és érzéseibe... Ugyanakkor reményteljes és csábító lehetõségeket nyitottak...  Még valami. Azzal bíztak meg. hogy adjam ezt át neked - váltott témát Abu Ássad, és kis csomagot nyújtott át neki egy díszes pergamentekercs kíséretéb en. Xénia meglepetten ránézett.  Mi ez? - Nyisd ki, és nézd meg! - mosolygott nagyapja. Xénia zavartan kitekerte a pergament, és gyorsan átfutotta az írást, majd kibont otta a kis lapos csomagot. - Levél a kisfiú apjától - magyarázta nagyapjának. Még egyszer nagyon köszöni, és... - Elhallgatott, és csodálkozva bámulta a kis csomag tartalmát.  Tulajdonlevél egy... egy lóról... ...a királyi ménesbõl - fejezte be elégedetten a mondatot Abu Ássad. - Nagyon há lásak neked, Xénia, A saját testi épségedet kockáztattad, hogy megóvd azt a kisg yereket. - De... egy ló! ~ hüledezett Xénia. - De nem ám egy hétköznapi ló! - felelte nagyapja. Hanem olyan, amely egy nap ak ár még a Zuraivkupát is megnyerheti! Xénia az elnöki lakosztály erkélyén állt, melyrõl gyönyörû kilátás nyílt a stran dra és a messzeségbe tûnõ tengerre. A verseny hete, annak minden izgalmával és t ennivalójával együtt véget ért. Rashíddal már az utolsó vendégektõl is elbúcsúzt ak, és másnap akartak visszaköltözni saját házukba. Rashid lova a figyelemreméltó negyedik helyet szerezte meg a Zuran- kupán. Abu Á ssad megjegyezte, hogy a felesége lova rövidesen komoly vetélytárssá léphet elõ. A balesete után együtt töltött éjszaka óta gyakorlatilag arra sem volt módjuk, h ogy szót váltsanak egymással, pedig Xénia már égett a vágytól, hogy végre beszél hessen a fétjével. Vajon igaza van a nagyapjának? Rashid tényleg szereti? Egy sugallattól vezérelve kiment a lakosztályból, és a lifthez sietetett. Alkonyodott. A nyugágyak üresen sorakoztak a strandon. Senki sem volt már lenn, egy magányos alak kivételével, aki a szanaszét heverõ szörfdeszkát gyûjtötte öss ze. Xénia megtorpant egy pillanatra, amikor meglátta, ám gyorsan összeszedte mag át. Tulajdonképpen azért jött le, hogy nyugodtan átgondoljon mindent, de a sors mintha kivette volna kezébõl az irányítási.  Rashid megfordult, és ránézett. Az öltönyt és a nyakkendõt már farmerra és póló ra cserélte. Xénia megállt elõtte, és idegesen megnyalta a szája szélét. Látta, hogy Rashid é szrevette, és zavartan elpirult. A férfi szótlansága elbizonytalanította. - Nekem... nekem lenne egy ajánlatom a számodra kezdte félénken. Vajon hogyan reagál Rashid'? Egyszerûen otthagyja? Meghallgatja egyáltalán? - té pelõdött magában.  - - Ajánlatod? - Legalább válaszra méltatta, még ha nem is esengett túl barátsá gosan a hangja. - Miféle ajánlatod?  Van egy gondom, és azt hiszem, te tudnál benne segíteni felelte, és hiába próbá lta elrejteni bizonytalanságát. Akkor is ideges volt, amikor annak idején szinté n ajánlattal fordult hozzá, ám az semmi nem volt ehhez képest. Akkor csak a szab adsága volt a tét... most azonban az élete, a szerelme, minden!  - Szükségein... lenne a segítségedre, hogy kiderítsem, a férfi, akit szeretek, viszontszeret-e. Eddig azt hittem, nem, de most úgy érzem, talán tévedtem.  A férfi, akit szeretsz? - kapta fel a fejét Rashid. Xénia szíve vadul kalapált.  - Igen. Annyira szeretem, hogy még magamnak sem merem bevallani... nemhogy neki. Es arra gondoltam... te esetleg közvetíthetnéd neki valahogy, mit érzek iránta - mondta rekedten.

 - Vagy úgy? - Rashid közelebb jött. - Es mit ajánlasz a segítségemért? Xénia nekibátorodott. - O... én... természetbeni juttatásra gondoltam,  - Aha. Ez minden? Nem túl lelkesítõ. Xénia bizonytalansága visszatért.  - De ha nem érdekel... - Ilyet mondtam volna? Ha tényleg be akarod bizonyítani, hogy szereted, akkor le gjobb, ha most rögtön hozzáfogsz suttogta, és megfogta Xénia karját. O megkönnyebbülten fellélegzett, és hozzásimult.  így gondoltad?  - Igen... Utána esetleg átölelhetnéd a nvcikíu, felnézhetnél rá, és...  Valahogy így? suttogta Xénia, követve a férfi tanácsait. - Körülbelül. Határozottan jó úton haladsz. De még jobb volna, ha ezt csinálnád. .. - Rashid lehajolt, és gyengéden megcsókolta. - Hm... De mi van, ha éri még szenvedélyesebben szeretném megcsókolni? - kérdezt e rekedten. - Akkor szerintem tedd azt. De figyelmeztetlek, akkor olyasmi történhet... Xénia gyorsan lezárta a száját egy csókkal, bizonyítva, hogy többet érnek a tettek a szavaknál. Meglehetõsen sokáig tartották magukat a fenti bölcsességhez. Végül Rashid nagy n ehezen elszakadt tõle.  - Szerintem a tárgyalásunkat egy... nyugodtabb helyen kellene folyatnunk. - Ja vaslata megerõsítéseként gyengéd, izgató csókokkal borította Xénia nyakát.  - Akkor ez tényleg igaz? - suttogta a nõ. Szeretsz? Rashid kicsit eltolta magától, és gyengéden ránézett.  - Már akkor beléd szerettem, amikor az elsõ ajánlatodat tetted - mondta nyugodtan. - Addig csak egy név voltál a számomra, mely nagyapáddal ösz- szefiig gésben olykor szóba került. Egy lány, aki hasonlóan hozzám vegyes házasságból sz ármazik, de végül is sok ilyen nõ él itt. Es akkor elõadtad nekem azt a vad tört énetet... hogy hozzá akarnak kényszeríteni egy férfihoz, aki, hogy õszinte legye k, a te leírásod alapján eléggé szörnyetegnek tûnt. Pedig én mindig azt gondolta m, hogy Saud kedvel engem! -jegyezte meg tréfásan. Xénia bûntudatosan elpirult. - Nagyapám már elmagyarázta, hogy tévedtem, és Saud teljesen félreértette a dolg ot. - Egy jelentéktelen megjegyzés volt, üzlettársak kõzött, amit senki nem vett komolyan. De mivel tudtam, a család mennyire tart tõle, hogy látogatásod me gviselheti nagyapádat, úgy döntöttem, nem fedem fel magam rögtön. De soha azelõt t nem gondoltam úgy rád, mint a lehetséges feleségemre. - Tényleg azon az estén szerettél belém? - kérdezte Xénia. - Amikor megkérdeztelek, milyen férfira vágysz, és azt felelted... - Rashid egy pillanatra elhallgatott, elnézett a tenger felé, majd újra Xéniához fordult: - Én nagyon gazdag ember vagyok. Xénia, és elég sok nõt ismertem, akit csak a pé nzem érdekelt. Amikor te érzelmekrõl, értékekrõl, vágyról és reményrõl beszéltél  nekem, arról, hogy a szeretet a legfontosabb az életedben, mintha a saját gondo lataimat hallottam volna vissza. Azonnal tudtam, hogy nem engedhetlek el, így gy orsan megcsókoltalak.  És már akkor tudtad, hogy szeretsz*? - kérdezte Xénia még mindig hitetlenkedve.  Igen. Tudtam, és elhatároztam, hogy megszerezlek magamnak. De sajnos nem számol tam azzal, milyen szilárdan elhatároztad, hogy nem szeretsz belém, illetve a fér fiba, akinek tartottál. Megijedtem, attól féltem, hogy elveszítelek. Tisztában v oltam vele, hogy kevés az idõm, elvégre Rashid nem lehet állandóan üzleti úton, Es akkor jött az az éjszaka az oázisban.  Ahol le sem vetted a szemed arról a hastáneosnõrõl - vetette közbe durcásan Xén ia.  - Jól ismerem... az üdülõ egyik alkalmazottja, és természetesen tudta, ki vagyo k! Féltem, hogy leleplez. Amikor azon az éjjelen hozzám jöttél, meg kellett raga dnom a lehetõséget, hogy magamhoz kösselek. Es reméltem, hogy te is szeretsz, mi

után olyan szenvedélyesen és fenntartás nélkül odaadtad magad nekem. De aztán me gtudtad, ki vagyok, és feljöttél hozzám, a lakosztályomba. Azzal vádoltál, hogy puszta nyereségvágyból kihasználom a helyzetei. hogy magamhoz kényszerítselek. E gyszerûen nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy nélküled éljem le az életem va llotta be a férfi olyan õszintén, amitõl Xénia teljesen elérzékenyült.  De miért nem mondtad nekem soha. Rashid? - kérdezte finom szemrehányással a han gjában. - Olyan hideg, olyan elutasító voltál. - Mert felelõsnek éreztem magam a helyzetért. Valósággal lerohantalak, hogy hozzám gyere feleségül, miközben nagyon jól tudtam, hogy amit teszek, nem h elyes. Megfogta Xénia karját. De most már tudod, milyen sokat jelentesz nekem suttogta. - Te vagy nekem a legfontosabb a világon.  Xénia boldogan hozzásimult.  Nekem pedig te, Rashid. íARIJ w/l/fjnden perce különleges T'"