Sas Tulelesi Kezikonyv - John Wiseman

JOHN „LOFTY” WISEMAN

Hogyan maradjunk életben a vadonban bármilyen éghajlaton, szárazföldön és vízen

FIGYELMEZTETÉS A kiadványban részletezett túlélési technikák olyan szorongató helyzetben használatosak, amelyben az egyének biztonsága veszélyben van. Ennek megfelelően a könyv kiadói nem vállalják a felelősséget olyan vádért vagy eljárásért, amely a leírt technikák helytelen használata vagy az ebből adódó veszteség, sérülés, kár miatt indult bármely személy, illetve szervezet ellen. A túlélési technikák gyakorlása és tökéletesítése során figyelembe kell venni mindenekelőtt a földtulajdonosok jogait, továbbá minden olyan jogszabályt, amelyek bizonyos állat- és növényfajok védelmére, valamint a lőfegyverek és más fegyverek használatának szabályozására vonatkoznak.

BEVEZETÉS

Abban a kiváltságban részesültem, hogy 26 éves hivatásos katonai pá-/ilyafutósom alatt a Különleges tégi Szolgálatnál, a Special Air Servicénél (SAS) szolgálhattam. Ez a brit hadsereg elitalakulata, amelynek feladata, hogy a világ bármely részén - gyakran elszigetelten, a hagyományos haderőktől távol - bonyolult hadműveletek hajtson végre. A katonák kis csoportokban, sokszor ellenséges területen dolgoznak, ahol saját maguk orvosának, fogorvosának, navigátorának és szakácsának kell lenniük. Gyakran alakul úgy a helyzet, hogy nem részesülhetnek utánpótlásban, így maguknak kell gondoskodniuk az ellátásról, méghozzá o természeti környezetben. Meg kell oldaniuk minden problémát, tudniuk kell kezelni a felmerülő helyzeteket-akár az emberek, okára természet erői okozzák a nehézséget Biztonságos körülményeket kell teremteniük és olyan képességekre kell szert tenniük, amelyek segítségével bárhol életben tudnak maradni. Miután szolgáltam már a világ minden részén, én lettem a SAS túlélési kiképzője, és az én feladatom lett annak biztosítása, hogy az egység minden egyes tagja alkalmazni tudja ezeket az ismereteket Erre a - kiképzés során és élesben egyaránt - kipróbált tudásanyagra épül ez a könyv. A túlélési kiképzés iránti igény még soha nem volt ilyen jelentős. Egyre egzotikusabb nyaralásokon, egyre nagyobb kihívást jelentő expedíciókon és egyre kockázatosabb külföldi vállalkozásokban veszünk részt, ráadásul az elmúlt 12 év is különösen bizonytalan volt 1989-ben leomlottá berlini fal, amelyet az öbölháború, majd a Boszniábanf Koszovóban, Sierra Leonéban és Afganisztánban kialakult krízisek követtek. Mindezen túltettek azonban a 2001. szeptember 11-i események, ami mindenkire hatással volt - életünk soha nem lesz már olyan, mint előtte. Alapvető fontosságú, hogy felkészüljünk minden eshetőségre. A túlélési kiképzés a legjobb biztosítás, amit csak köthetünk. A világot azzal tehetjük biztonságosabbá, ha alkalmazzuk az életben maradás alapvető technikáit, és tudjuk, mi a teendő vészhelyzetben. A világ bármely részén megtörténhet, hogy magunkra maradunk: a sarkvidéktől kezdve a sivatagig, a trópusi esőerdőktől a nyílt óceánig. A katonák és a civilek túléléssel kapcsolatos problémái alapvetően nem különböznek. Az eltérés legfeljebb annyi, hogy a katonáknak esetleg rejtőzködniük kell, míg a civilek (megmenekülésük érdekében) fel akarják hívni magukra a figyelmet. Minden környezet speciális túlélési technikát igényel. A hegyek, a dzsungel, a nyílt síkság és a mocsár mind-mind veszélyesnek tűnik a túlélő számára, ugyanakkor mindegyik rejt magában valamilyen lehetőséget, és kínálhat ételt, tüzelőanyagot, vizet és menedéket - de csak ha tudjuk, hogyan hasznosítsuk a rendelkezésre álló forrásokat Az éghajlat hatása sem elhanyagolható. Tudnunk kell, hogyan birkózzunk meg a szélsőséges hideggel, és hogyan maradjunk életben a perzselő hőségben - ezek különféleképpen teszik próbára a túlélőt Az életben maradás azon múlik, hogyan alkalmazzuk az alapelveket, és hogyan ültetjük át azokat a gyakorlatba -adott környezetben.

A túlélés alapfeltételei piramis alakban ábrázolhatók: a tanulási folyamatot alkotó elemek egymásra épülnek.

Annak ellenére, hogy eleinte nagy fizikai erőfeszítést követelhet a veszélyhelyzetből való menekülés, a túlélés elsősorban agymunka. Miután a váratlan esemény okozta izgalom megszűnt, és az adrenalinszint lecsökkent, komoly szellemi elhatározás kell a folytatáshoz. Ilyenkor a leggyakrabban „élni akarásának nevezett elemi ösztönünk hajt minket. Ez jelenti a biztos alapot, amelyre az egész kiképzés épül, ezt próbáljuk folyamatosan táplálni és erősíteni. A test felkészültsége, fittsége szabad szemmel is jól látható, a lelki felkészültség szintjét viszont nagyon nehéz megállapítani. Minél civilizáltabbak vagyunk, annál gyengébb bennünk az élni akarás elemi ösztöne, ezért fontos, hogy tökéletesítsük képességeinket és felkészüljünk minden eshetőségre. Élni akarás

Az élni akarás azt jelenti, hogy - a helyzettől függetlenül - sosem adjuk fel. Igazán megnyugtató a tudat, hogy nincs a világon olyasmi, amivel ne tudnánk megbirkózni, és nincs a világon olyan hely, ahol ne maradhatnánk életben. Ha követjük az alapelveket, felkészítjük önmagunkat és használjuk az élni akarásunkat, boldogulni fogunk. Egyeseknek erősebb, másoknak gyengébb az akarata, de mindannyiunké fejleszthető. Vannak olyanok, akik a megpróbáltatások során a valláshoz fordulnak vagy a szeretteikre gondolnak. A kudarc miatt érzett félelem és a rettegés, hogy a bajtársainknak csalódást okozunk, mind-mind erősítik az élni akarást. A megmenekülésekről szóló igaz történetek olvasása szintén segíthet. Hiába rendelkezünk a világ minden tudásával és felszerelésével, az élni akarás nélkül könnyen kudarcot vallhatunk. Tudás

Az ösztöneink odto alapon nyugszik a tudás. Minél többet tudunk, ónnál könnyebben maradunk életben. A tudás elűzi o félelmet Ez a könyv remélhetőleg ellátja az olvasót a szükséges információkkal, de itt még nem állhatunk meg. Addig kell gyakorolni a megszerzett ismereteket, amig teljesen el nem sajátítjuk azokat! Nézzük meg a környezetünkben lévőket, és figyeljük meg, hogyan maradnak életbenI Beszélgessünk olyan emberekkel, akik már túléltek valamit, tanuljunk a tapasztalataikbólI Felszerelés

Piramisunk csúcsán helyezkedik el a felszerelés. Törekedjünk rá, hogy minél kisebb legyen, és fontos, hogy a használatáról, illetve az általa nyújtott lehetőségekről megfelelő ismereink legyenek! Van néhány alapvetően fontos tárgy, amely nélkül sosem indulhatunk útnak. Ilyen a túlélőcsomag, a kés, az iránytű, és a rádió adó-vevő készülék (vagy telefon). Az olvasónak magának kell döntenie a könyvben leirt módszerek alkalmazásáról. Pl. a növényi ételek fogyaszthatósági vizsgálata az egyetlen mód arra, hogy megbizonyosodjunk róla: az adott gyümölcs vagy levél ehető-e. Ha elővigyázatosan alkalmazzuk a módszert, kicsi a valószínűsége, hogy bármi bajunk esik. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a helyzet ne rejtene veszélyt magában! Az emberek eltérően reagálnak a mérgekre - von, akire a legkisebb mennyiségű mérgező anyag is nagyon veszélyes lehet. A könyvben leirt csapdák némelyikének alkalmazása is kockázatos lehet Sose hagyjuk csapdáinkat felügyelet nélkül, ha másoknak sérülést okozhatnak, vagy gondatlanul kezelve őket magunk is megsérülhetünk! Az itt leirt módszerek elsajátítása közben az olvasónak figyelemmel kell lennie a környezet védelmére, és kerülnie kell az állatkínzást. Tekintetbe kell vennie azokat a jogszabályokat, amelyeket egyes módszerek alkalmazásával megszeg. Gondoljunk arra, hogy ez egy túlélési kézikönyv, és azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben az önfenntartás a legfontosabb. Ilyen körülmények közt felmerülhet olyan kockázat, amelyet a hétköznapi életben butaság lenne vállalni. A kockázatok mérlegelése szintén a túlélési stratégia része. A végső döntést mindig magunknak kell meghoznunk, és senki mást nem okolhatunk, ha mégis a rossz utat választottuk. Ez a könyv ugyan nem hivatalos kiadvány, ám azzal, hogy leirom a magam és kollégáim által szerzett túlélési ismereteket, az a célom, hogy segítsek helyes döntéseket hozni. Ezek a módszerek és ismeretek korábban már hozzájárultak a mi túlélésünkhöz - segíteni fognak abban is, hogy az olvasó szintén túlélővé váljék. ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEK Kezdjük azzal, hogy felkészítjük magunkat a túlélőszerepre. Ez felkészülést jelent minden értelemben. A fejezet célja annak biztosítása, hogy minden expedícióhoz a megfelelő felszerelés álljon rendelkezésünkre. Segít megbarátkoznunk annak gondolatával, hogy magunkkal hordjunk egy alapvető elemekből álló, gondosan összeállított, zseb méretű túlélési eszköztárat, amelynek minden esetben velünk kell lennie. A legfontosabb túlélési eszközünk a kés. Körültekintéssel válasszuk ki és használjuk! Ügyeljünk rá, hogy mindig tökéletes állapotban legyen! Ugyanilyen fontos a személyes felkészültség, vagyis hogy testileg és lelkileg egyaránt készen álljunk a túlélési körülmények megpróbáltatásainak és veszélyeinek elviselésére. Teljesen tisztában kell lennünk a túlélés szükségleteivel, különösen a víz és só iránti igénnyel, illetve azok megszerzésének módjaival.

A TÚLÉLÉS ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEI Az emberi faj a Föld szinte minden szegletében megtelepedett. Még olyan területeken is megtalálhatjuk az erőforrások hasznosításának módjait, ahol a körülmények túl zordak a hétköznapi otthon megteremtéséhez. Vadászattal vagy a föld javainak kiaknázásával boldogulunk, és gyakran mindössze saját kedvtelésünkre mérjük össze erőnket a természettel. A természet tehát szinte mindenhol megteremti az életben maradás feltételeit. Van, ahol bőségesen áll rendelkezésre élelem, míg máshol szegényesek a készletek, és józan észre, tudásra, leleményességre van szükség a források kihasználásához. Még ennél is fontosabb azonban az élni akarás. Nők és férfiak tömege bizonyította már be, hogy a legkedvezőtlenebb körülmények mellett is életben lehet maradni, ám ehhez szilárd elhatározásra van szükség. Enélkül a könyvben leírt ismeretek és tudás mind-mind használhatatlannak bizonyulhat egy igazán kemény helyzetben. A túlélés az életben maradás művészete. Ilyen helyzetben minden rendelkezésre álló eszköz ajándéknak minősül. Ismernünk kell a természet adta lehetőségek hasznosításának módját, és képesnek kell lennünk ezek teljes kiaknázására; tudnunk kell magunkra vonni a figyelmet, hogy a mentőcsapatok ránk találhassanak; tudnunk kell visszatalálni a civilizációba ismeretlen területen keresztül, ha nagyon úgy fest, hogy nem mentenek meg minket; tudnunk kell tájékozódni térkép és iránytű nélkül. Tudnunk kell azt is, hogyan maradhatunk egészségesek, és hogyan gyógyíthatjuk meg magunkat vagy másokat betegség, sérülés esetén. Képesnek kell lennünk lelki tartásunk megőrzésére és sorstársaink moráljának fenntartására. A felszerelés hiánya korántsem jelenti azt, hogy nem rendelkezünk semmivel, hiszen a tudás és tapasztalat mindig velünk van. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ez a tudás és tapasztalat az évek során ne rozsdásodjon meg, és ismereteinket folyamatosan bővítsük. Hazai pályán mindannyian képesek vagyunk a túlélésre (még ha nem is ebből a szempontból tekintünk mindennapi életünkre), de az igazi túlélőnek akkor is tudnia kell életben maradni, ha nem a megszokott környezetében van, illetve ha környezetét az ember vagy a természet drasztikusan megváltoztatja. Bárki (legyen fiatal vagy öreg, éljen bármilyen társadalmi körülmények között) találhatja magát túlélésre kényszerített helyzetben. Mivel egyre többen repülnek, vitorláznak, szelik át a tengert kis hajókkal (vagy éppen nagyobbakkal), túráznak, hegyet másznak, és töltik a nyaralásukat egyre egzotikusabb helyeken, folyamatosan egyre változatosabb lesz, és egyre inkább szélesedik a veszélyes helyzetek köre. A túlélési képességek azonban nem korlátozódnak olyan szélsőségekre, mint amilyen egy hegycsúcson bekövetkező repülőgép-katasztrófa, a trópusi hajótörés vagy a kocsi lerobbanása egy sivatag kellős közepén. Minden egyes alkalommal, amikor bekötjük a biztonsági övét az autóban, növeljük saját túlélési esélyeinket. Körülnézünk, mielőtt átkelünk az úton, vagy ellenőrizzük a kandalló tüzét, mielőtt lefekszünk aludni: ezek mindmind ösztönösen végrehajtott túlélési technikák. E szokásokat kell készséggé fejlesztenünk! A túlélés legfőbb elemei: táplálék, tűz, menedék, víz, tájékozódás, gyógyszer. Ezek fontossági sorrendbe rendezésére a MENT rövidítést használjunk. Bárhol tartózkodjunk is a világon, ez soha nem változik, legyünk akár a sarkvidéken, a sivatagban, a dzsungelben, a tengeren vagy a tengerparton.

ÉVI - mint menedék Bizonyosodjunk meg róla, hogy védve vagyunk a további veszélyektől, pl. fenyegető lavinától, erdőtűztől vagy üzemanyag-robbanástól! Maradjunk a baleset helyszínén, amíg az biztonságos, majd gondoskodjunk a természet elemeivel szembeni védekezésről! Ez annyit jelent, hogy menedéket készítünk magunknak, és tüzet gyújtunk. A helyszínen maradásnak számos oka van: 1. A roncsot használhatjuk menedékül, jeladásra, stb. 2. A roncs nagy, könnyen észrevehető jel a földön. 3. Valószínűleg vannak nem mozdítható sérültek. 4. Energiát tartalékolunk, ha egy helyben maradunk. 5. Mivel tudnak rólunk és nem tértünk le az útvonalról, a mentés így lehet a iehető leggyorsabb.

E - min! elhelyezkedés A menedék építését követő lépés a segélykérő jelzések elhelyezése. Hívjuk fel mások figyelmét a helyzetünkre! Tegyük a lehető leggyorsabban, így segíthetjük a mentőcsapatok munkáját!

N - mint nélkülözhetetlen táplálék beszerzése A mentésre várva keressünk vizet és élelmet, hogy takarékoskodjunk a vésztartalékkal!

T - miaut tájékozódás A megfelelő tájékozódás a helyes úton maradni, és akár meg is akadályozhatja az igazán szorult helyzetek kialakulását. Ha azt vesszük észre, hogy eltévedtünk, ne menjünk tovább!

Orvoslás Saját orvosunkká kell válnunk, állandóan figyelnünk kell magunkat! A hólyagokat már kialakulásukkor kezeljük, ne hagyjuk, hogy elfertőződjenek! Figyeljünk társainkra is, és amint szokatlan probléma merül fel, azonnal oldjuk meg! Ha a társaink sántítanak, lemaradnak vagy furcsán viselkednek, álljunk meg, és rögtön kezeljük őket!

FELKÉSZÜLÉS! A cserkészek jelmondata a legjobb: „Légy felkészült!" Mindenkinek, aki útnak indul vagy expedíciót tervez, ehhez kell tartania magát, mégpedig

úgy, hogy a lehető legtöbb információt gyűjti össze az esetlegesen előforduló helyzetekről, és az azok által megkövetelt ismeretekről és eszközökről. Magától értetődőnek kell lennie, hogy felkészültek vagyunk, megfelelő felszerelést állítunk össze, és a lehető legnagyobb gondossággal tervezünk! A kudarc vagy siker akár a felszerelésen is múlhat Túrázás során gyakran előfordul, hogy első alkalommal az ember túl sok dolgot visz magával, és a saját kárán tapasztalja meg, mi az, amire tényleg szüksége van, és mi az, amit nélkülözni tud. Nem valami felemelő érzés hatalmas, felesleges tárgyakkal teli csomaggal szenvedni, miközben arra vágyunk, bárcsak lenne nálunk elemlámpa vagy konzervnyitó. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. FELSZERELÉSLISTA Mielőtt útra kelnénk, vagy expedícióra indulnánk, készítsünk listát, és tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: - Mennyi ideig leszek távol? Mennyi élelmiszerre lesz szükségem ebben az időszakban? Vigyek magammal vizet? - Van az éghajlatnak megfelelő ruhám és elég lesz annyi? Elegendő egy pár csizma, vagy a felszíni viszonyok és a sok gyaloglás miatt vigyek tartalékot? - Milyen különleges felszerelésre lesz szükségem a terepen? - Milyen egészségügyi felszerelésre lesz szükség? Győződjünk meg róla, hogy elég jó erőnlétben vagyunk-e a tervezett feladathoz! Minél jobb a kondíciónk, annál könnyebb és élvezetesebb lesz az út. Ha pl. túrázni készülünk, végezzünk eiőtte rendszeresen testgyakorlatokat, és tapossuk ki a túrabakancsunkat! Munkába menet és hazafelé vigyünk magunkkal homokkal teli táskát, hogy formába hozzuk az izmainkat! A szellemi fittség már más kérdés. Biztosak vagyunk benne, hogy készen állunk a feladatra, elég felkészültek vagyunk, és rendelkezünk a feladat végrehajtásához szükséges felszereléssel? Űzzünk el magunkból minden gyötrő kételyt, mielőtt útnak indulnánk! Mindig készítsünk vésztervet arra az esetre, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztük! A dolgok a legritkább esetben mennek tervszerűen. Mit fogunk tenni, ha valami megakadályoz minket a célunk elérésében? Mit fogunk tenni, ha lerobban a járművünk, vagy ha az időjárási és talajviszonyok sokkal rosszabbnak bizonyulnak, mint amivel számoltunk? Ha csoportosan indulunk útnak, de különválunk, hogyan találunk újra egymásra? Mi történik, ha valaki megbetegszik?

Egészségügyi vizsgálatok Végeztessünk teljes körű egészségügyi vizsgálatot, és bizonyosodjunk meg róla, hogy minden oltást megkaptunk, amely az utazással érintett területeken szükséges] Létezik oltás a sárgaláz, a kolera, a tífusz, a hepatitisz, a himlő, a gyermekbénulás, a diftéria és a tuberkulózis ellen, a tetanuszinjekció pedig egyenesen kötelező. Hagyjunk elegendő időt az injekciókra - a tífusz elleni teljes védelem három injekciót és fél évet igényel! Ha ma-láriás területen akarunk áthaladni, vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű malária elleni tablettát! Ennek szedését kezdjük meg már két héttel az utazás előtt, hogy a szervezet ellenálló képessége még a kritikus területre érkezés előtt kialakuljon, és folytassuk a tablettakúrát a hazatérést követő egy hónap során! Menjünk el fogorvoshoz és vizsgáltassuk meg a fogainkat! Az egyébként egészségesnek tűnő fog hideg éghajlaton komoly fájdalmat okozhat. Legalább az induláskor legyenek jók a fogaink! Állítsunk össze olyan egészségügyi felszerelést, amely minden lehetséges igényünket kielégíti, ha pedig csoportosan utazunk, bizonyosodjunk meg róla, hogy mindenki a saját igényeinek megfelelően el van látva! Ha valamelyik társunk nincs megfelelő erőnlétben, nem kellene-e esetleg kihagynunk a csapatból? Nehéz döntés ez barátok között, de a felvállalalása hosszú távon jót tehet a csoportnak. Gondolkodjunk el azon is, hogy a csoport minden egyes tagja meg tud-e birkózni a felmerülő nehézségekkel, vállalják-e a kockázatot és a kihívásokat, elég kitartóak-e! Stressz hatása alatt az emberek gyakran ismeretlen oldalukról mutatkoznak meg, ezért a csoportos expedíciót tervezve, az úti társak kiválasztásakor a szűrés bizonyos formája elengedhetetlen.

INFORMÁCIÓGYŰJTÉS Sosem tudhatunk eleget a helyről, ahova menni készülünk. Beszélgessünk olyanokkal, akik már ismerik, olvassunk róla könyveket, tanulmányozzuk az atlaszokat, és győződjünk meg róla, hogy megbízható és naprakész térképet viszünk magunkkal! Derítsünk ki minél többet a helyi emberekről! Mi a valószínűbb? Hogy barátságosak és segítőkészek, vagy éppen bizalmatlanok az idegenekkel szemben? Léteznek helyi szokások és tabuk? Minél szélesebb körű tudással rendelkezünk az emberek életmódjával kapcsolatosan (különösen a nem nyugati típusú társadalmakat illetően, ahol az élet sokkal szorosabban kötődik a természethez), annál több szükséghelyzetben felhasználható túlélési ismeretünk lesz. A helyi menedéképítési és tűzgyújtási módszerek, a vadon termő táplálék, a gyógynövények és a vízforrások felfedezése mind-mind a környezet alapos ismeretét feltételezik. Tanulmányozzuk behatóan a térképeinket, már a megérkezés előtt legyen képünk a vidékről, és gyűjtsünk minél több ismeretet a területről (pl. a folyók folyásirányáról és folyási sebességéről, a vízesésekről, a zugokról, a veszélyes áramlatokról)! Milyen magasak a dombok és a hegyek, mi jellemzi a hegyoldalakat, hó fedi-e a magaslatokat? Milyen irányba futnak a hegygerincek? Milyen növényzettel számolhatunk, milyen fafajok jellemzőek, és főleg merre? Milyen a hőmérséklet, mekkora a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti eltérés? Mikor van napkelte és napnyugta? Milyen a Hold állása? Mekkora a dagály mérete, és mikor következik be? Milyen az uralkodó szélirány és mekkora a szélerősség? Milyen időjárásra számíthatunk?

TERVEZÉS Csoportos expedíció esetén gyakran hívjuk össze a tagokat az utazás céljaival kapcsolatos megbeszélésre! Nevezzünk ki egy-egy személyt egy-egy konkrét feladatra: orvos, tolmács, szakács, speciális felszerelésért felelős személy, járműkarbantartó, sofőr, navigátor, és így tovább! Bizonyosodjunk meg róla, hogy mindenki ismeri a felszerelések használatát, és megvannak a szükséges tartalékok - különösen az

akkumulátorok, az üzemanyag és az izzók! Osszuk a projektet szakaszokra: indulás, célok elérése és visszatérés. Egyértelműen határozzuk meg az egyes szakaszok célját, és dolgozzunk ki időbeosztást! Készüljünk fel olyan vészhelyzetek kezelésére, mint a jármű lerobbanása, megbetegedés vagy sebesültek elszállítása! A haladási tempó eldöntésekor (főleg ha gyalogosan közlekedünk) ne szabjunk szűk határokat! Jobb, ha alábecsüljük a teljesítményünket, mert így legfeljebb kellemesen csalódunk a terv a túlteljesítésekor. A túlfeszített ütemterv okozta nyomás nemcsak feszültséghez és kimerültséghez, de hibás döntésekhez és indokolatlan kockázatvállaláshoz is vezethet. Ezek a leggyakoribb okai annak, hogy a helyzet egyre rosszabbá válik. Nem vihetjük magunkkal a teljes szükséges vízmennyiséget, utazás közben kell mindig feltöltenünk a készleteket! Az út tervezésében tehát a vízlelöhelyek meghatározó szerepet töltenek be. Ha már megterveztük az útvonalat, és mindenki egyetértett vele, gondoskodjunk róla, hogy mások is megismerjék, így baj bekövetkeztekor joggal várhatjuk a mentőalakulatot. Ha túrázni indulunk, tájékoztassuk a rendőrséget és a helyi hegyimentő központot! Ismertessük meg velük a tervünket, és adjuk meg az indulás és a várható érkezés időpontját! Autós túra esetén jelentsük be útvonalunkat az illetékes autóklubnál! Vitorlázás esetén egyeztessünk a parti őrséggel és a kikötői hatóságokkal! Gondoskodjunk róla, hogy mindig legyen valaki, aki tudja, mikor és mire készülünk, és tájékoztassuk ezeket a személyeket az előre megbeszélt szakaszokról, így ha nem jelentkezünk, egyfajta vészjelzést adunk le számukra. Ebből a szempontból a hajók és a repülőgépek állnak igazán szigorú ellenőrzés alatt: késedelem esetén azonnal megindulhat a keresés és az útvonal átvizsgálása, lehetővé válik a mentés. Szokjunk hozzá, hogy megosztjuk másokkal, hova készülünk, és mikor tervezzük a visszatérést, vagy mikor érünk a következő állomásra!

FELSZERELÉS Ha gyalog vagyunk és az összes szükséges dolgot magunknak kell cipelnünk, szinte lehetetlen felkészülni minden eshetőségre. Gondoskodjunk róla, hogy minden, amit viszünk, megfeleljen a feladatnak, sokoldalúan alkalmazható és erős legyen! Meg kell találnunk az egyensúlyt a dolgok között, amelyek tényleg szükségesek, és azok között, amelyeket szívesen viszünk. Bármilyen kalandra készülünk, figyelembe kell vennünk a veszélyeket és azok elhárításának módjait! Ezt nevezzük a váratlan eseményekre történő felkészülésnek. Az éghajlat, az időjárás és az évszak egyaránt segítségünkre van annak eldöntésében, hogy mit vigyünk magunkkal, de tennünk kell róla, hogy minden útitársunk képes legyen használni és karbantartani az általunk összeállított speciális felszerelést! Az információgyűjtés során szerzett ismeretek segítségével kiválaszthatjuk felszerelésünk darabjait, hozzárendelve őket az adott célokhoz és körülményekhez.

Ruházat A ruházat helyes megválasztása nagyon fontos. Ha gondosan végezzük, jó eséllyel járunk sikerrel. Az ember trópusi állat: csak úgy tudunk életben maradni, ha úgy teszünk, mintha a trópusokra születtünk volna. Abban a pillanatban, hogy elhagyjuk ezt a területet, testünk számára trópusi környezetet, vagyis ruhát kell biztosítani. A ruházat önmagában nem fűt, mindössze a testünk által kibocsátott hőt tartja meg. A mérsékelt égövben a szél és az eső, a szélsőséges éghajlatú területeken (mint a sarkvidékek) a hideg a legveszélyesebb természeti elem az ember számára. Ha a ruházatunk rétegeiben raktározott hő a széí és eső miatt folyamatosan cserélődik, fennáll a kihűlés veszélye. Hideg éghajlaton mindennek a kulcsa a réteges öltözködés: ha hidegre fordul az idő, vegyünk fel pulóvert, ha pedig esik, viseljünk esőkabátot! Ugyanakkor ha nehéz hátizsák cipelésekor anorákot viselünk, fennáll a veszély, hogy a kabát kilyukad a vállunknál és deréktájékon, a bekerülő víz pedig átnedvesíti a testünket. Ilyenkor a legközelebbi megállás során át kell öltöznünk és további meleg ruhát kell felvennünk. Meleg éghajlaton nem könnyű megteremteni az egyensúlyt a kényelem és a praktikus viselet között. Mindig fennáll a veszély, hogy a meleg ruhák viselése és a fizikai tevékenység szélsőséges körülmények között túlhevüléshez vezet. Mozgás közben minél kevesebb ruhát viseljünk, és ha melegünk van, ne legyen rajtunk esőkabát, mert izzadságunk átáztatja az alsóbb ruharétegeket! A ruházatnak megfelelő védelmet kell nyújtania, és jól kell illeszkednie testünkhöz anélkül, hogy akadályozna! Melegen és szárazon kell tartania minket, de jó szellőzést is kell biztosítania a túlhevülés megakadályozása miatt (ha hidegebbre fordul az idő, bármikor felvehetünk egy újabb ruhát). A szövetgyártásban az elmúlt években végbement áttörések miatt különösen érdemes megismerni az egyes termékek mellett és ellen szóló érveket. A Gore-tex™ pl. kiváló anyag, hiszen szinte lélegzik, így a test szellőztetésével melegen és szárazon tartja a bőrt, ugyanakkor megvannak a maga korlátai. Az ilyen anyagok ugyanis csak akkor „lélegeznek”, ha tisztán tartjuk őket. Amint sár kerül rájuk, és összegyűlik rajtuk a por, veszítenek a hatékonyságukból. A Gore-tex™ nem erős és strapabíró, ezért vigyázni kell rá. A Gore-tex™ legjobb használati módja: csak akkor vegyük fel, ha pihenünk, egyébként széldzsekiben gyalogoljunk vagy másszunk. A szintetikus anyagok nagyon népszerűek, és bizonyos körülmények között jobbak, mint a gyapjú, a toll vagya pamut. Acipzáraselejű szövetkabátokat könnyű fel- és levenni, viseletűk kényelmes. Széltől védő fajtát válasszunk, mert leggyakrabban erre lehet szükség! Ha hidegebbre fordul az idő, esőkabát alatt is hordható, így kiváló hőszigetelést biztosít. Létezik olyan ruházat is, amely a bölények módszerét követve állati bőrként viselkedik. A mesterséges rostszál belsőt széltől védő külső borítja, és ha vizes, búvárruhaként viselkedik. Ezek alkalmasak a hideg-nedves környezetben gyalogláshoz, valamint kiválóak csónakázáshoz, kenuzáshoz és barlangá-száshoz is. A természetes anyagokkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a gyapjú kiváló pulóveranyag, mert még akkor is megtartja a meleget, ha nedves. Hátránya azonban, hogy kinyúlik és nehézzé válik, ezért zokninak nem a legjobb. A toll a legmelegebb és legkönnyebb természetes szigetelőanyag, de amint nedves lesz, teljesen elveszíti hőmegtartó-képességét. A pamut olyan, mint a géz, felszív minden nedvességet. Kiváló viselet lehet a trópusokon, de nem célszerű a hideg, nedves területeken. A lábbeli kiválasztása nagyon fontos, hosszú gyaloglás esetén lábunk kényelmének elsőbbséget kell élveznie. Az új bakancsot fokozatosan törjük be! Bőrünket orvosi szesszel eddzük! Mindezt indulás előtt legalább két héttel kezdjük meg! Rajongók esetében a ruhakiválasztás legfőbb szempontja az ár. A katonai boltok főleg a fiatal kalandorok körében népszerűek, mert elsősorban ők szeretik magukat terepruhában mutogatni. Bár az (ex-)katonai felszerelés tényleg jó és olcsó, nem korszerű. A terepszinű vagy

sötét ruhák viselésének hátránya az, hogy ha elveszünk, nem vesznek észre bennünket. A katonák azért ilyet viselnek, hogy ne legyenek feltűnőek, ez azonban éppen ellentétes azzal, amit civilként bajba kerülve el akarunk érni. A legtöbb túraruha kék vagy narancssárga, némelyik ki is fordítható, így bárhol találjuk magunkat, mindig rendelkezésünkre áll egy a környezettől elütő színű viselet Lehetőségeinkhez mérten a legjobb ruhát vásároljuk meg, és kérjünk tanácsot a szakboltban! Ne feledjük: sosem az időjárás rossz, hanem a ruhánk!

Hálózsák Két típusa vásárolható meg: az egyik üreges töltőanyagot, műrostokat tartalmaz, a másik (és drágább) tollal van megtöltve. A toll nagyon könnyű, és jobb hőszigetelést biztosit, ha száraz marad. Ha viszont nedves lesz, teljesen elveszti hőszigetelő képességét, és nagyon nehéz megszárítani. Ennélfogva nedves környezetben a műrostot tartalmazó hálózsák a jobb választás. Ügyeljünk rá, hogy a hálózsákot ne érje nedvesség, mert ez az alvást is megnehezíti. Lehet kapni kiváló, szabadban használható Gore-tex,u hálózsákokat. Ezek sátor hiányában is szárazon tartják az embert, hosszú távon azonban nem helyettesíthetik a főzésre és közösségi tevékenységekre is alkalmas sátort. A hálózsákot mindig rakjuk a védőzsákba és csomagoljuk be a tartótáskába, hogy a lehető legkisebb helyet foglalja! Tartsuk a hálózsákot tisztán, feküdjünk hálómatracon vagy esőkabáton!

Hátizsák A ruházat és a felszerelés szállításához erős és kényelmes hátizsákra van szükségünk. Anyagi lehetőségeinkhez mérve a legjobbat válasszuk! Erős és szabályozható hevederrel kell rendelkeznie, amely megfelelően rögzítve van a zsák keretéhez vagy anyagához. A nehéz csomag könnyen kilazíthatja a gyenge hevedereket. Kényelmes derékövnek is lennie kell a hátizsákon. A viselés titka, hogy a súlyt a csípőn - testünk legerősebb támaszán - vigyük, ne pedig a vállunkon vagy a hátunkon, mert az könnyen meghúzódhat és elfáradhat. Belső vagy külső keretes hátizsákot válasz-szunk? A belső keret könnyebb, az ilyen hátizsákba egyszerűbb pakolni is. A külső keret viszont erősebb, és a súly sokkal egyenletesebb elosztását biztosítja, ami igazán hasznos a problémás vagy nehéz csomagok esetén - beleértve a beteg vagy sérült ember szállítását is a vészhelyzetekben. A megfelelő külső keret a hátizsákot a test felső részére helyezi, csökkentve ezzel a csípő és a vallak terhelését. Olyat válasszunk, amely helyet hagy a levegőnek a hátizsák és a hát között, csökkentve ezzel az érintkezés kiváltotta izzadást! A keret további súlyt jelent, emellett könnyen beleakad a sziklanyúlványokba és ágakba, kissé nehezítve az előrehaladást a sűrű növényzetű területeken; előnyei azonban mindezt ellensúlyozzák. Végezetül olyan hátizsákot válasszunk, amely erős, vízálló anyagból készült! A belső rész lehetőleg összehúzható legyen, így megakadályozza a víz befolyását és a hátizsák tartalmának kiesését! Az oldalzsebek mindig hasznosak, de biztonsági cipzárral kel! rendelkezniük, nem pedig szíjjal vagy zsinórral, mert az utóbbiak nem tartják erősen a felszerelést.

A felszerelés elraiciezése Ha arra számítunk, hogy vizesek leszünk, csomagoljunk mindent polietilén tasakokba! Úgy pakoljunk, hogy tudjuk, mi hol található, és ügyeljünk arra is, hogy a legelőször szükségessé váló dolog ne a csomag legaljára kerüljön! Valószínűleg a hálózsákra lesz legkésőbb szükségünk, ezért ezt tegyük alulra! A sátor kerüljön a csomag tetejére, de rakjuk felülre a nehéz dolgokat is (pl. a rádió adó-vevőt)P ezeket sokkal könnyebb ott vinni. Ügyelnünk kell azonban arra is, hogy a csomag ne legyen túl magas, mert erős szélben a magas hátizsákkal sokkal nehezebb egyensúlyozni, és már puszta egyenesen tartása is rengeteg energiát igényel. A tűzhelyet és a főzőfelszerelést valamelyik oldalzsebbe helyezzük, így megálláskor könnyen hozzáférhetünk. Ügyeljünk rá, hogy a könnyen öszszenyomódó vagy megolvadó ételek megfelelő tárolódobozban legyenek! Meleg éghajlaton hideg élelmet fogyasszunk, és sok meleg italt készítsünk! Hideg éghajlaton ügyeljünk, hogy sok zsírt és cukrot fogyasszunk! A pontos élelmiszerfajtát saját ízlésünk határozza meg, de összeállításakor megfelelő egyensúly legyen a vitamin, ásványi anyag, zsír, fehérje és szénhidrát között! Vegyük számításba azt az időszakot is, amíg az adott terület nyújtotta élelmet fogyaszthatjuk! Olyan élelmiszereket tartalékoljunk, amelyek valószínűleg nem lesznek elérhetőek helyben! GPS A GPS (műholdas helymeghatározó rendszer) kiváló eszköz, sok terhet levesz a navigátor válláról. A rendszer tulajdonképpen rádiójeleket fogad a műholdakról, amelyek segítségével meg tudja állapítani aktuális helyzetünket, bárhol is legyünk a világon. Viszonylag könnyű használni is. Fontos megjegyezni, hogy állítólag 95 százalékos pontossággal működnek, ez azonban csak úgy érhető el, ha a műholdas vételt nem akadályozza semmi (pl. egy faág vagy saját mozgásunk). A jel tisztasága érdekében maradjunk egy helyben, nyílt térenJ Arra is gondolnunk kell persze, hogy ha kizárólag a technikára hagyatkozunk, tompulni fognak alapvető tájékozódási képességeink, és tehetetlenek leszünk, ha az eszköz elromlik vagy elveszik. Ezért nem szabad elfelejtenünk az alapokat! Nézzük a térképet és tájékozódjunk a hagyományos módon, a GPS-t csak saját iránymeghatározásunk helyességének megerősítésére vagy korrigálására használjuk! Ha GPS-t akarunk vásárolni, számos dolgot figyelembe kell vennünk: milyen célra kívánjuk használni (ha gyalogtúrára készülünk, a lehető legkönnyebb és legtömörebb felépítésű berendezést válasszuk); hol kívánjuk használni; szükségünk van-e arra, hogy vízálló legyen (ez általában a nehezebb, extra funkciókkal ellátott modellek jellemzője). Vegyük számításba az akkumulátorok élettartamát is! A GPS-ek eltérő bonyolultságúak, ezért válasszuk a számunkra legmegfelelőbb modellt. A legtöbb készülék képes megjelölni az út során felbukkanó tájékozódási pontokat (vizen ez a keleti és az északi koordináták, szárazföldön táborhelyek vagy hegycsúcsok bevitelét jelenti). Léteznek kényelmesen kezelhető, kézben tartható modellek, sőt, némelyiket óra formájúra tervezték. Az árammal működő berendezések állandó veszélye, hogy akkor hagynak minket cserben, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rájuk. Az akkumulátorok és elemek hamarabb lemerülnek a hidegben, és minél régebbiek, annál kevésbé tartósak. Az akkumulátor újratöltése nagyon nehézkes a vadonban. Ha menet közben helytelenül használjuk őket, a hibás működés komoly veszélyt jelenthet! A GPS-t nyakunkba akasztva, kabátunk alatt hordjuk! Ezzel csökkenthetjük a károsodás kockázatát, és megvédhetjük az időjárás viszontagságaitól. Soha ne tegyük a hátizsákba és ne hagyjuk a földön heverni! Az útvonal térképes megtervezésekor jelöljünk ki szembetűnő helyeket amelyek vészhelyzetben találkozási pontként szolgálhatnak! Szabályos

időközönként határozzunk meg ilyeneket, lehetőleg a túra minden egyes órájában. Vigyük be ezeket a GPS-be is, amely ezután mindig a helyes irányt fogja mutatni! Ha bevittük az adatokat, a GPS információt fog szolgáltatni arról, hogy hol vagyunk ezekhez a pontokhoz viszonyítva, illetve megmutatja, hogy melyik irányban találhatóak.

Rádió adó-vevö A távoli helyekre tervezett hosszú expedíciók során nélkülözhetetlen a rádió adó-vevő. Általában drágák, de megérik az árukat. Ha nem engedhetünk meg magunknak adó-vevőket, magát az expedíciót sem engedhetjük meg. Olyan modellt válasszunk, amelynek - igényeinkhez igazodva - a lehető legkevesebb csatornája van! A többcsatornás készülékeknél ugyanis fennáll az a veszély, hogy a használója összezavarodik és sorozatosan rossz csatornát választ. Válasszunk egy csatornát az általános feladatokkal kapcsolatos beszélgetésekhez, amelyet mindenki meghatározott időbeosztás szerint használ. Válasszunk ki egy sürgősségi csatornát is, amelyet csak vészhelyzetben használunk, így senki nem fogja zavarni a vételt. Ha a parti őrséggel, erdőfelügyelettel stb. fogunk együttműködni, előtte ellenőrizzük, hogy az adó-vevőnk kompatibilis-e az ő készülékeikkel, és jegyezzük meg, melyik a vészhelyzetben használatos csatorna (a 16-os). A BBC World Service frekvenciájának ismerete szintén hasznos lehet. Tartsuk adó-vevőnket biztos helyen: ideális esetben viheti egy útitársunk, de hátizsákba lehetőleg ne tegyük! Különösen nagy csoportok esetén fontos, hogy előre megtervezzünk egy reggeli és esti bejelentkezésből álló jelentkezési ütemtervet. A bejelentkezési ütemterv meghatározza a bázison adó-vevőt kezelő személyeket is, így könnyen megvalósítható a kétirányú kapcsolattartás. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a kiválasztott frekvenciák működnek azon a területen, ahova készülünk, és arról is, hogy a csapatban van legalább két olyan ember, aki ismeri az adó-vevő használatát! A terepen mozgó összes csapatnak kapcsolatban kell állnia a bázissal. Mindannyiuknak kapniuk kell egy hívójelzést és frekvenciát, továbbá a hívások idejét meghatározó táblázatot. Beszéljük le a csapatokat arról, hogy a bázist kikerülve kommunikáljanak egymással, mert ellenőrzés hiányában nagy zavar keletkezhet! Hagyjunk szüneteket az üzenetek leadása között, hogy ne zavarjuk egy másik állomás adását! Mindannyian szómenést kapunk, ha adó-vevőn beszélünk, úgyhogy 2 kapcsolat létesítése előtt írjuk le, amit mondani szeretnénk. Legyen nálunk ceruza és papír, hogy jegyzeteket készíthessünk, utasításokat adhassunk! így lerövidíthetjük az adást és kímélhetjük az akkumulátort. NE FELEDJÜK: ÜTEM Ütem - Ne beszéljünk úgy, mint egy robot! Tempó - Beszéljünk lassan! Erősség - Beszéljünk halkan! Magasság - A hétköznapinál magasabb hangon beszéljünk, és foneti kusan betűzzük a helyneveket! Esténként adjunk helyzetjelentést a bázisnak pozíciónkról, teljesítményünkről és későbbi terveinkről. Reggelente kérjünk naprakész időjárásjelentést, óraegyeztetést és egyéb információkat a bázistól. Egy déli hívással pozíciónkat erősíthetjük meg. NE FELEDJÜK: A jelek gyengék a meredélyeken és völgykatlanokban, jó vétel magas területeken és vízparton érhető el. Az expedíció veszélyes szakaszaival birkózva bizonyára szeretnénk, ha a bázis további hívásokat is fogadna, hiszen igy vészhelyzetben segítséget kérhetünk, amelyre azonnali választ kapunk. Két egymást követő hívás elmaradása esetén vésztervnek kell életbe lépnie. Ezt a bázis akkor is veszélyként kezeli, ha minden rendben van, csak egyszerűen nem tudunk kapcsolatot létesíteni. Térjünk vissza az utolsó jelentett helyszínre (vagy maradjunk ott), és várjuk meg, míg újra létrejön a kapcsolat Ha tényleg bajba kerülünk, a bázis tudni fogja, hol voltunk utoljára és hova szándékoztunk menni. Ezt az útvonalat követni tudja a mentőalakulat.

Mobiltelefon A mobiltelefon a század egyik legnagyszerűbb találmánya. Vészhelyzetben akár életet is menthet. Ha az expedíció során a kedvezőtlen időjárás vagy az áldozatok elszigetelt helyzete miatt az adó-vevő nem használható, a mobiltelefon segítségével még mindig lehet riasztani. Egyszer egy csapat az Everesten a hegycsúcs elérését követő leereszkedés során bajba került. Többször megpróbálták értesíteni az alaptábort, mindannyiszor sikertelenül. A csapatvezető mobiltelefonon felhívta a feleségét Hongkongban, és elmondta neki a helyzetüket. A nő aztán riasztotta Kathmandut, ahonnan riasztották az everesti alaptábort, és megkezdődhetett a mentés. Némelyik telefon jobb a többinél, ezért nem árt utánanézni egy-két dolognak. Alapvető, hogy külföldre indulás előtt ellenőrizzük az adott szolgáltató hálózatának lefedettségét. Egy telefont mindig hagyjunk az autóban, hiszen szükség esetén nagyon értékesnek bizonyulhat, emellett a szivargyújtóval fel tudjuk tölteni az akkumulátort, ha van megfelelő adapterünk. A töltés a vadonban gondot okozhat, úgyhogy okosan használjuk a telefont. A rádióktól és telefonoktól kisebb teljesítményt igényel a vétel, mint az adás, ezért intézzük el a hívást, majd várjunk a válaszra! Akkor se essünk kétségbe, ha nem hallunk semmit! Minden egyes elektronikus eszköznek ellensége a víz és a pára. Elképzelhető, hogy csak a vevő rész nem működik, az adó rész viszont igen. Minden órában próbálkozzunk rövid hívásokkal! Ne adjuk fel, bármikor veheti valaki a jelünket! Ha megerősítést kaptunk a mentőalakulat elindulásáról, tartsuk telefonunkat vételkészültségben!

Magasságmérő Hegyvidéki túrákra magasságmérőt magunkkal vinni igazán jó ötlet. A magasság meghatározása és rögzítése segítségünkre lehet annak megállapításában, milyen vertikális szintvonalon vagyunk, és az milyen távol esik a hegygerinctől vagy a csúcstól. Vészhelyzetben sosincs elegendő felszerelésünk. Persze jó, ha van nálunk GPS, telefon stb., de boldogulhatunk ezek nélkül is, ha tudunk rögtönözni és alkalmazkodni. Sajátítsuk el az alapokat, a technológiát csak megerősítésként használjuk, teljes egészében ne hagyatkozzunk

rá! A kapcsolattartás a legfontosabb, kapjon elsőbbséget! Mindenhol biztonságban vagyunk, ha tudunk a külvilággal kommunikálni. A legtöbb túlélőkről szóló történet alapja a rossz tájékozódás: valaki(k) eltéved(nek). Mindig számítsunk a legrosszabbra, és kérdezzük meg magunktól, vajon készen állunk-e! NE FELEDJÜK: A dolgok kedvezőtlen alakulása nem más, mint egy rossz helyzethez vezető eseménysor. Az időjárás egyre rosszabb, a rádió adó-vevő összetört, a mobiltelefon elveszett, két embernek sérülései vannak, elfogyott a víz stb. Soha ne adjuk fel! Ha felkészültek vagyunk, biztos, hogy boldogulni fogunk!

Jármű A gépjárművek speciális beállításokat és átalakításokat igényelnek, ha extrém körülményekkel és/vagy nagy magasságokkal kell megbirkózniuk. Teljes körű átvizsgálásra van szükség, hogy egészen biztosak lehessünk benne: járművünk kiváló állapotban van. Kellenek pótalkatrészek, tartályok a pótüzemanyagnak és a víznek, de sor kerülhet akár a jármű szerkezetének, motorjának stb. módosítására is (lásd Gépjármüvek az Éghajlat és terepviszonyok fejezetben).

Hajó és repülőgép Függetlenül attól, hogy önállóan vagy kereskedelmi szolgáltatást igénybe véve utazunk, a vészintézkedésekre fokozottan ügyelnünk kell. A hajózási és repülési hatóságok megkövetelik az utasok tájékoztatását ezekről. A szabályok ismerete akár életmentő is lehet. Amikor felszállunk a fedélzetre, a repülőgép személyzete megmutatja a vészkijáratokat, és elmondja a teendőket vészhelyzet esetén. A hajón sor kerülhet mentőcsónak-gyakorlatra, és tájékoztatást kapunk arról is, szükség esetén hogyan hagyjuk el a hajót. A repülőgép legbiztonságosabb része a farok lehető legtávolabbi pontja. Zuhanáskor ez gyakran letörik, a legtöbb túlélő mégis itt szokott helyet foglalni. Ha kisrepülőgéppel utazunk, mindig érdeklődjünk a pilótánál az útról: meddig fog tartani, milyen területek felett repülünk. Ügyeljünk a részletekre - vészhelyzetben fontosak lehetnek!

A VÁRATLAN Hogyan készülhetünk fel valamire, amire nem is számítunk? Még a várt nehézségekre és veszélyekre is elég nehéz felkészülni: mekkora esélyünk lehet akkor, hogy készen álljunk egy teljesen ismeretlen csapásra? Ilyenek a rögtön eszünkbe jutó katasztrófák: a hajótörés, a repülőgép-szerencsétlenség vagy a kényszerleszállás egy ismeretlen és problémás területen. Nos, éppen emiatt készült el ez a könyv. Léteznek speciális szakkönyvek (pl. a hegymászásról, a vitorlázásról, a barlangászásról, a sivatagról, a dzsungelról, a sarkvidéki területekről), amelyek elolvasása a területre utazás előtti előkészületek fontos része lehet. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy olyan ismeretek egész skálája álljon a rendelkezésünkre, amelyet mindenféle helyzetben alkalmazhatunk. Olyan gondolkodásmódot kell kialakítanunk, amely lehetővé teszi, hogy ismereteinkre hagyatkozva megtaláljuk a megoldást az adott problémára. így készülhetünk fel a váratlan eseményekre. Ez azonban még nem minden. Felszerelkezhetünk ugyanis néhány apró tárggyal, amelyek megsokszorozhatják esélyeinket, mert biztosítják számunkra a túlélés néhány alapvető szükségletét, így akár a kudarcról a siker javára is billenthetik a mérleg nyelvét. Ezeket a tárgyakat egy zsebbe vagy táskába csúsztatott apró tartóban bárhova magunkkal vihetjük. Ez a mi túlélőcsomagunk. Vészhelyzetben igazán boldogok leszünk, hogy állandóan magunknál tartottuk. Bár a kés és a túlélési táskába tartozó tárgyak (lásd később) nagyobb méretűek (tehát sokkal nagyobb valószínűséggel hagyjuk őket otthon), azért még kellően praktikusak ahhoz, hogy utazáskor övre akasztva magunkkal vigyük őket. Ezek a felszerelések olyan alapot biztosítanak, amely nélkül ugyan rögtönözni még mindig tudunk, viszont a kezdeti előnyünk elveszik. TÚLÉÍLŐCSOMAG Néhány kulcsfontosságú tárgy teljesen megváltoztathatja a túlélésért folytatott harcot. Gyűjtsük össze az itt felsorolt dolgokat! Együtt is könnyen elférnek egy kisméretű tartóban (mondjuk egy kisméretű, fém dohánytárolóban), szinte észrevétlenül hordhatjuk őket az anorákunk zsebében. Szokjunk hozzá, hogy ezek mindig nálunk vannak! Ne válasszunk nagyobb tárolót, hiszen az kényelmetlen lenne, és esetleg akkor hagyjuk otthon, amikor igazán szükségünk lenne rá! Sokaknak, akik maguk sodorják a cigarettájukat, van ilyen dohánytartójuk, a miénk azonban sokkal hasznosabb, mert akár az életünket is megmentheti. Az összes tárgynak benne kell lennie csomagban (ezt igazolja a tapasztalat), de persze adott helyzetben az egyik hasznosabb lehet, mint a másik: pl. a horog nagyon hasznos a dzsungelben, de a sivatagban haszontalan. Fényesítsük ki a fedél belsejét, hogy tükörszerü, visszatükröződő felületet kapjunk, majd - hogy vízálló legyen - tekerjük át egy réteg ragasztószalaggal (a), amelyet könnyen eltávolíthatunk és cserélhetünk! A későbbiekben se feledkezzünk meg a dobozról! Ellenőrizzük rendszeresen a tartalmát, cseréljünk ki minden romlandót (pl. a gyógyszereket és a gyufát)! Az összes gyógyszerre írjuk rá a használatát, adagolási módját és a lejárati idejét, hogy időben ki tudjuk őket cserélni. A doboz üres helyeit vattával béleljük ki! A vatta megakadályozza a tárgyak zörgését, és tűzgyújtásnál is hasznos lehet. Az életben maradás alapfeltétele a tűz, amelyet négyféle eszköz segítségével gyújthatunk. Gyufa (1) A vízálló gyufák hasznosak, de nagyobb méretűek a hagyományos bárhol meggyulladó (azaz nem biztonsági) gyufáknál, amelyeket úgy tehetünk vízhatlanná, hogy fejüket olvadt gyertyaviaszba mártjuk. Helytakarékosságból törjük le minden gyufaszál végét! Sokkal könnyebb tüzet gyújtani gyufát használva, mint bármilyen más módszerrel, de ne pazaroljuk őket: csak akkor használjuk, ha más módszerek nem vezetnek eredményre! Egyszerre csak egyet vegyünk ki a dobozból, és azonnal zárjuk vissza a fedelét! A tartót soha ne hagyjuk nyitva, és ne hagyjuk a földön heverni!

Gyertya (2) Tűzgyújtásnál éppúgy megfizethetetlen, mint világításkor. A becsomagoláshoz faragjuk négyzet alakúra. Ha faggyúból készült, vészhelyzetben zsírként fogyasztható, vagy használható sütésre is - ilyenkor azonban előbb bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban faggyú-e, mert a paraffinviasz és néhány más gyertyafajta nem ehető. A faggyú - különösen a meleg éghajlaton - rosszul viseli a tárolást

Kovakő (3) A kovakő nedvesen is jól használható, és akkor is lehet vele tüzet gyújtani, ha már kifogytunk a gyufából. Megmunkált, tűzesiholó acéllal ellátott kovát vásároljunk!

Nagyítóüveg (4) A közvetlen napfény segítségével gyújtható vele tűz, de hasznos a szálkák és csípések keresésekor is.

Tű és cérna (5) Több tüt válasszunk, köztük legalább egy nagyon nagy lyukút, amelybe ín és más durvább cérnák is belefűzhetőek! Erős cérnát válasszunk, és tekerjük a tűk köré!

Horog és horgászzsinór (6) Különböző horgok gyűjteménye kis dobozban vagy csomagban. Tegyünk mellé néhány hasított ólomnehezéket is! Ne feledjük, kis horoggal nagy-és a kisméretű halakat egyaránt lehet fogni, nagy horoggal viszont csak nagyméretűeket! Legyen nálunk minél több horgászzsinór, madárfogásnál is hasznát vehetjük!

Iránytű (7) Világító zsebiránytűre van szükségünk. Ellenőrizzük, hogy le tudjuk-e olvasni róla az irányokat, mert néhány kisméretű iránytű igen zavaros! A legjobb a folyadékkal töltött változat, ellenőrizzük azonban, hogy nem szivárog, nem buborékos, és tökéletesen működő-e! A mutató könnyen rozsdásodik. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a forgócsapján van és szabadon mozog!

Béta-fény (8) Mindössze apró pénzérme méretű, fényt kibocsátó kristály, amely kiválóan alkalmas a térkép tanulmányozására a sötétben, de csaliként is hasznos - drága ugyan, viszont szinte örök életű.

Csapdádról (9) Lehetőleg sárgaréz drót, megteszi egy 60-90 cm-es darab. Tartsuk meg csapdának, de más túléléssel kapcsolatos probléma megoldását is jelentheti.

Fürészszál(10) Általában a két végén fogantyúként szolgáló nagy gyűrűkkel ellátva kapható - ezek túl nagy helyet foglalnak el, úgyhogy távolítsuk el őket! Ha használni kell a fűrészt, a fogantyúk fafogókkal helyettesíthetőek. Vonjuk be zsírréteggel, hogy megakadályozzuk a rozsaásodást és a törést! A fűrészszállal még viszonylag nagy fákat is ki tudunk vágni.

Orvosi felszerelés (11) A felszerelésünk tartalmát az határozza meg, miket tudunk használni. A gyógyszereket légmentesen záródó tartóba csomagoljuk, és béleljük ki vattával, hogy a tabletták ne zörögjenek! Fájdalomcsillapító: Gyenge, mérsékelt fájdalmak enyhítésére. A kodeinfoszfát kiváló a fog-, fül- és fejfájásra. ADAGOLÁS: hatóránként egy tabletta, szükség szerint. Mellékhatásként székrekedést okoz, így hasmenéses esetekben is alkalmazható. Gyermekek, asztmások és májrendellenességben szenvedők nem szedhetik. Bélnyugtató: Akut és krónikus hasmenés kezelésére. A legkedveltebb az Immodium. ADAGOLÁS: kezdetben két kapszula, majd minden laza székelés után egy tabletta. Antibiotikum: Általános fertőzések kezelésére. A Tetracyclin még penicillinérzékenység esetén is alkalmazható. ADAGOLÁS: egy 250 mg-os tabletta naponta négyszer, öt-hét napon át. Vigyünk magunkkal egy teljes kezelésre elegendőt! Szedésekor kerüljük a tejet, a kalcium- és vaskészítményeket, valamint más alumínium-hidroxidot tartalmazó gyógyszereket! Antihisztamin: Allergiára, rovarcsípésekre és szúrásokra (gyógyszer által kiváltott kedvezőtlen reakció esetén is segíthet). Nagy-Britanniában a Piri-tont, az USA-ban a Benadrylt javasolják. (Magyarországon a Claritine, a Daedalon és a Zyrtec a legismertebbek - aszerk.) A Piriton mellékhatása az álmosság, ezért gyenge altatóként is hasznos. Ne haladjuk meg a javasolt dózist, és ne szedjük alkohollal! Vízfertőtlenítő tabletták: Szennyezett víz esetén használatos! Malária elleni tabletták: Nélkülözhetetlen a maláriás területeken. Kálium-permanganát: Öntsük a vízbe, és keverjük addig, amíg az elegy élénk rózsaszín nem lesz! A mély rózsaszínű oldat fertőzésgátló hatású, a piros pedig a gombás betegségek, pl. a lábgomba kezelésére szolgálhat.

Orvosi pengék (12) Legalább kettő különböző méretű szike, amelyekhez szükség esetén fából készíthetünk nyelet.

Szárnyas kapcsok (13) A sebek széleinek összetartására szolgálnak.

Sebtapaszok (14) Lehetőleg vízálló fajtájút vigyünk magunkkal több méretben! Kisebb horzsolásokhoz és vágások tisztán tartásához használjuk. Elvágva szárnyas kapocsként is használható (lásd Sebek összevarrása az Egészség fejezetben).

Óvszer (15) Kiváló víztartály, 1 liter víz tárolására alkalmas.

TÚLÉLŐTÁSKA Az autóba, a hajóra vagy a repülőre ne több részre választva csomagoljuk a felszerelésünket! Pakoljunk túlélőtáskába! Ez túl nagy ahhoz, hogy túJélődobozunkhoz hasonlóan a zsebünkben hordjuk, de fontos, hogy olyan helyen tartsuk, ahonnan könnyen elérhetjük. Ha gyalogolunk, ne a hátizsákban, inkább övünkre csatolva vigyük!Tartalmaznia kell tüzelőanyagot, élelmiszert, túlélőzsákot és jelzőfelszerelést - mindezt egy csajkába csomagolva! A csajka (amellett, hogy főzőedényként használható) védi a felszerelést. Ha valamilyen folyadékra vagy néhány falatra vágyunk, a túlélőtáska rögtön kézné! van, szükséghelyzetben pedig a felhasználható első tartalékokat tartalmazza. A lehető leghamarabb pótoljunk mindent, amit egy hétköznapi túra során elhasználunk!

A táskának vízállónak kell fennie, és el kell férnie benne egy csajkának. Biztos, ki nem oldódó kapocs-csalt övön viseléshez pedig megfelelő, erős rögzítéssel kell rendelkeznie. Ne feledjük, a táska életmentő eszközöket gyufát, szilárd tüzelőanyagot és jelzőrakétákat tartalmaz! Kezeljük odafigyeléssel!

Csajka Könnyű és erős fémből, alumíniumból készül. Használható főzőedénynek, de megvédi a belehelyezett felszerelést is.

Tüzelőanyag Legjobb a saját tartójában tárolt tömör tüzelőanyag-kocka (1). Használjuk takarékosan, ha a fatüzelés nem megfelelő! Kiváló gyújtósként szolgál. A tartót szétnyitva állítható edényállványt alkothatunk (2). A széthajtott tartó egyaránt védi az égő tüzelőt és minket.

Elemlámpa Kisméretű, kevés helyet foglaló, ceruza formájú elemlámpát pakoljunk be (3)! Az elemeket tárolhatjuk benne, de a pólusokat cseréljük meg, így ha az elemlámpa véletlenül bekapcsolódik, az elem akkor sem merül le! A lítiumelemek különösen tartósak.

Jelzőrakéta A jelzőrakéta (4) különösen kis távolságból keltheti fel mások figyelmét. Vigyünk magunkkal piros és zöld minirakétákat (5), valamint egy gyutacsot

(6) (ne legyen nagyobb egy töltőtollnál)! Ha szükséges, egyszerűen vegyük ki, és csavarozzuk rá a rakétára (7)! Oldjuk ki a rakétát, és tartsuk karnyújtásnyi távolságoan az ég felé! Húzzuk meg a ravaszt! Nagyon óvatosan használjuk, és takarékoskodjunk vele! A figyelem felkeltésére alkalmazzuk [lásd Megmenekülés).

Jelzőlap Nagyjából 30 cm x 2 m nagyságú, fluoreszkáló anyagból készült szalag vagy esik, amely vészhelyzetben figyelemfelkeltésre szolgálhat (/ósc/Jeladás a Megmenekülés fejezetben). Egy csík kihelyezése azonnali segítségkérést jelent.

Gyufák Csomagoljunk egy vízálló tartóba minél több gyufát, hiszen soha nem lehet nálunk elég belőle. Az egymásnak dörzsölődés meggyújthatja a nem biztonsági gyufákat, ezért azokat óvatosan csomagoljuk el!

FözőfeSszerelés Egy meleg italnál semmi sem dobja fel jobban a társaságot. Csomagoljunk teaport, tejes- és cukroszacskókat (9)! A tea oltja, a kávé fokozza a szomjúságot!

Életem Ha közvetlenül a természetből kell táplálékot szereznünk, legnehezebben a zsírhoz tudunk hozzájutni, amely többletkalóriája miatt is helyet érdemel felszerelésünkben. Tubusos vaj, zsír és speciális kisütött vaj (10) egyaránt kapható. A szárított húsdarabok (11) táplálóak és laktatóak ugyan, ízük viszont nem túl jó. A csokoládé (12) hasznos, viszont nehéz tárolni. Sót (13) mindenképpen vinnünk kell! Ennek leghatékonyabb módja a sótabletta, de az elektrolitpor (amely vitamint, sót és egyéb szükséges ásványi anyagokat is tartalmaz) még ennél is jobb.

Túlélözsák A nagyméretű, körülbelül 2 m x 60 cm nagyságú polietilén zsák hidegben akár életet is menthet. Vészhelyzetben bújjunk bele, hogy csökkentsük a hőveszteséget! Ugyan a páralecsapódás átnedvesíti, de azért melegen tartja a testet. Még ennél is hasznosabb a visszaverő anyagból készült hőszigetelő zsák, amely amellett, hogy melegen tart, a páralecsapódás problémáját is megoldja.

Túlélési napló Készítsünk írott naplót minden eseményről! Ne bízzunk az emlékezetünkben! Jegyezzük fel, hogy melyek az ehető növények, és milyen más, fogyasztásra alkalmas vagy alkalmatlan élelmet találtunk! KÉSEK A kés megfizethetetlen eszköz a túlélésért folytatott harcban. A komoly túrázó mindig hord magánál legalább egyet A kés ugyanakkor veszélyes, fegyverként is használható eszköz. Repüléskor mindig át kell adnunk őket a személyzetnek, ez hozzátartozik a repülőgép-eltérítések megelőzéséhez. Sose vegyük elő feszült vagy kínos helyzetben!

A kés kiválasztása A többpengés, összecsukható kés hasznos eszköz, de ha csak egy kést viszünk magunkkal, mindenképpen erősebb, több célra használható pengét válasszunk, amellyel minden felmerülő feladat - a favágástól kezdve az állatnyúzáson át a zöldségapritásig - hatékonyan és kényelmesen megoldható! Némelyik kés markolatába iránytűt építettek, de olyan is akad, amelynek markolatában üreget alakítottak ki a túlélési felszerelés számára. Az ilyen késeket ki kell zárnunk, mert az üreges markolat eltörhet, az iránytű pedig könnyen elvesztheti pontosságát, ha a kést keményebb fa vágására használjuk. Ha ilyen kést veszítünk el, egyben elveszítjük túlélő-felszerelésünket is! Sokkal jobb tehát, ha a felszerelést külön táskában, az övünkön vagy a tartójában visszük. NE FELEDJÜK: CSAK ANNYIT ÉRÜNK, AMENNYIT A KÉSÜNK. A kés annyira fontos túlélési felszerelés, hogy mindig élesen, használatra készen kell tartanunk! Csak rendeltetésszerűen használjuk! Soha ne dobáljuk fába vagy földbe! Tartsuk tisztán! Ha egy ideig nem akarjuk használni, tegyük olajjal megkenve a tokjába! Ha felfedezőútra indulunk a környéken, mindig ellenőrizzük a késünket! Ennek magától értetődően, reflexszinten kell történnie, különösen akadályokkal teli terep leküzdése után! Zsebeink és tárgyaink folyamatos ellenőrzésének automatikus műveletsorrá kell válnia.

Összecsukható kés Az összecsukható kés igazán értékes lehet, feltéve, hogy összecsukott állapotban elég szoros és nem nyílik ki. Mindig vigyünk egyet magunkkal! A famarkolatú kés általában praktikusabb: nem csúszkál izzadt tenyerünkben, sőt, ha a markolat egyetlen fadarabból készült, kevesebb vízhólyagot okoz, mint a többi markolattípus.

-jj _________ mm í jRp-o V

ws

h• V- 1 -.v-jV, i; -J )

WI8M ' T o - kbkH t

Az ideális markolat (a): egyetlen, lekerekített fadarab. A kés markolattüskéje keresztülmegy a fán, amely a markolattüske végéhez van rögzítve. Ha a markolat esetleg letörik, a markolattüskét ruhába csavarhatjuk, vagy madzagot tekerhetünk rá. A (b) típusú markolat mindössze szegecselve van a markolattüskéhez, így könnyen vízhólyagot okozhat. A (c) típusú markolat nagy erőkifejtés mellett eltörhet a szegecselésnél, a rövid markolattüske pedig megnehezíti a markolat helyettesítését. A tokon (d) lennie kell egy erős kapocsnak és övhuroknak.

Parang Ez a nagy, ívelt pengéjű, hosszú, éles kések maláj neve. Ahhoz túl nagy, hogy hétköznapokon is magunkkal hordjuk, de a vadonban kiváló eszköz lehet. A legjobb parang famarkolatos, teljes pengehossza 30 cm, súlya legfeljebb 750 gramm, pengéje a legszélesebb pontján 5 cm. Az ívelt penge favágáskor maximális erőkifejtést tesz lehetővé. A penge bőven az ujjak előtt ér véget, így védelmet.nyújt nekik. A paranggal nagy fákat is ki tudunk vágni, ami menedék- és tutajépítésnéí különösen hasznos lehet.

A parang pengéje három részből áll: a (b) látja el a fa és csont aprításának nehéz feladatát, az (aj finomabb, bőrnyúzásra használatos, a (c) pedig még faragásra és más finomabb munkákra is alkalmas. Az (a) és (c) részre könnyű vigyázni. A (b) rész éles ugyan, __. A tokon a porong biztonságos tárolása érdekében erős rögzítésnek és övhuroknok kell lennie. Némelyik tok elején a fenökő tárolására szolgáló zseb található. NE FELEDJÜK: Mindig fennáll a veszély, hogy a penge kivágja a tok oldalát! A pa-rang tokból történő kihúzásakor a tokot SOHA ne az él

felöli oldalán fogjuk (a)! Ez nagyon veszélyes! A tokot a PENGE ÉLÉTŐL TÁVOL ESŐ RÉSZEN FOGJUK MEG!

A kés élesítése Eszközeinket bármilyen homokkövei élesíthetjük - a legjobb a szürke, agyagos homokkő. A kvarc ugyan ritkább, de szintén jó. Gránit is használható. Dörzsöljünk össze két kődarabot, hogy simák legyenek! Kétoldalú -az egyik oldalán durva, a másikon sima felületű - kő a legmegfelelőbb, ezt tegyük a tok oldalán lévő zsebbe! Tüntessük el az egyenetlenségeket a durva felülettel, majd a sima oldalt használva

finomítsuk a felszínt! Olyan élezést kell kialakítanunk, amely hosszú ideig képes jól vágni, és nem csorbul könnyen.

A penge élesítésekor tartsuk a markolatot a jobb kezünkben. Körkörös, az óramutató járásának megfelelő mozdulatokat végezzünk, miközben bal kezünk ujjhegyeivel állandó nyomást fejtünk ki a pengére, lefelé nyomva a késtIA szöget próbáljuk megtartani! A kö legyen nedves!A pengére kerülő kődarabok jelzik az élezés aktuális szögét. Miközben lenyomva tartjuk a pengét, ne rán tsuk magunk felé, ez ugyanis egyenetlenséget eredményez. A finomélezéshez csökkentsük a kifejtett nyomást! A penge másik oldalát az óramutató járásával ellentétes irányban élesítsük!

A penge oldalnézetből: (a) túl hegyes, ezért hamar elkopik, (b) megfelelő, (c) túl finom, ezért hamar kicsorbulhat SZEMBESÜLÉS A KATASZTRÓFÁVAL A katasztrófával szembesülve könnyen elhagyjuk magunkat, összeom-lunk, és elmerülünk az önsajnálatban. Annak azonban semmi értelme, hogy feladjuk, vagy homokba dugjuk a fejünket, remélve, hogy mindez csak egy rossz álom, amely nemsokára elmúlik. Nem fog elmúlni, sőt, ezzel a hozzáállással minden egyre rosszabb lesz. Csak a konstruktív magatartás menthet meg minket! Egy egészséges jói táplált ember teste nagyon sok gyűrődést elviselhet, ha van önbizalma. Az elszánt ember még betegen vagy sérülten is meg tudja valósítani a szándékát, és látszólag megoldhatatlan helyzetekben is felül tud kerekedni. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, számos dolgot le kell küzdenünk! MEGPRÓBÁLTATÁSOK_ A túlélésért folytatott küzdelem mind testileg, mind lelkileg nyomás tart minket A következő megpróbáltatások némelyikén, akár mindegyikén felül kell emelkednünk: - félelem és kétségbeesés, 1 - fájdalom, betegség, sérülés, - hideg és/vagy forróság, - szomjúság, éhség, fáradtság, - alváshiány, - unalom, - magány és elszigeteltség. Vajon meg tudunk ezekkel birkózni? Mert meg keli! Az önbizalom megfelelő gyakorlat és stabil tudás eredménye. Még a kényszerhelyzet (azaz „túlélési helyzet") előtt fel kell építenünk magunkban. Maga a tény, hogy olvassuk ezt a könyvet, már jelzi az önmagunk felkészítésére tett elhatározás valamilyen szintű meglétét - és ez az igazi kezdet. Az önbizalom lehetővé teszi számunkra a félelem, az unalom, az elszigeteltség és a magány elviselését. A fizikai erőnlét fontos szerepet kap. Minél fittebbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy életben maradunk. Eleinte talán nem lesz időnk aludni, mert előbb biztos menedéket keli teremtenünk, de az is megeshet, hogy veszélyes körülmények közt kell hosszasan menetelnünk. Ne akkor derüljön ki, hogy alvás nélkül nem bírjuk, amikor már rá vagyunk kényszerítve! Már most bizonyítanunk kell önmagunk előtt, mégpedig gyakorlás segítségével. Fejlesszük magunkban a fáradtság és az alváshiány leküzdésének képességét A víz és élelem megszerzéséért meg kell dolgoznunk: így tudjuk csak elűzni az éhséget és a szomjúságotl A megszerzésük viszont nagyon kifáraszthat minket, így szükségünk lesz megfelelő menedékre, ahol pihenhetünk és erőt gyűjthetünk. A fájdalom és a láz olyan jelzések, amelyek sérülésre vagy a fizikai erőnlétünkkel kapcsolatos problémára hívják fel a figyelmünketÖnmagában még egyik sem veszélyes, ugyanakkor mindkettő zavaró és kellemetlen. A fájdalom irányítható és legyőzhető, mert ez mindössze egy biológiai funkció, amelynek célja a sérült testrész védelme, használatának megakadályozása. Ezt a jelzést azonban képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni a veszély, a további sérülés és a halál megelőzése érdekében. Többszörös törést elszenvedett emberek - akik bizonyára meghaltak volna, ha a külső tényezőkben bízva egy helyben fekszenek - nagy távolságokat voltak képesek vánszorogva megtenni az elszigetelt területről odáig, ahol segítségre találtak. A koncentráció és az intenzív törekvés egy időre tényleg képes megszüntetni vagy csökkenteni a fájdalomérzetet Ugyanakkor fontos, hogy a

sérüléseket a lehető leghamarabb ellássuk. Ne feledjük, akár egy kisebb seb vagy hólyag figyelmen kívül hagyása is súlyos gondokhoz vezethet a későbbiekben!

ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEK A fennmaradás, a túlélés legfontosabb feltételei: élelem, tűz, menedék, víz. A fontossági sorrendet az határozza meg, éppen hol vagyunk. A sivatagban a víz áll az első helyen, míg a sarkvidékeken a menedék és a tűz jelenti a legfőbb problémát. A fontossági sorrend felállítása az első lépés az életben maradáshoz. Egy egészséges ember nagyon hosszú idő alatt hal éhen, mert a szervezet fel tudja használni a tartalékait. A szél, az eső és a hideg azonban még a mérsékelt övi éghajlaton is végzetes lehet, a sarkvidékek jeges vizében pedig percek alatt beáll a halál. A legritkább esetben lesz az étel elsődleges szempont. A szélsőséges éghajlaton vagy hőmérsékletben a menedék számít a leggyakoribb szükségletnek - nemcsak a fagyos sarkvidékeken, vagy a perzselő sivatagban, de a hegyoldalon köd fogságába esett túrázók számára is. Ehhez szorosan kapcsolódik a tűz iránti igény. A vizet a modern világban legtöbben magától értetődőnek vesszük. Any-nyira megszokott és magától értetődő a csap megnyitása, hogy el sem gondolkodunk rajta egészen addig, amíg a szélsőséges szárazság vízkorlátozásra nem kényszerít bennünket. A túlélők a tengeren vagy árvizet követően - annak ellenére, hogy víz veszi őket körül - kétségbeesetten kutatnak ivóvíz után. Számos olyan hely létezik, ahol - hacsak nem esik az eső - nem áll rendelkezésre vízforrás. víz A víz az élet alapja. Mindenki élete ettől függ, minden élőlényben megtalálható. Egy átlagos ember étel nélkül három hétig képes életben maradni, folyadék nélkül azonban mindössze három napig. A víz a legfontosabb dolog. Keresésével soha ne várjunk készleteink kiürüléséig! Rakjuk el a meglévő vizet, és a lehető leghamarabb keressünk vízlelőhelyet, lehetőleg édes folyóvizet (bár minden víz fertőtleníthető forralással vagy vegyi tisztítással)! Az emberi test 75 százaléka víz. Hűtőfolyadékként szolgál (állandó hőmérsékleten tartja a testet), szüksége van rá a vesének a káros anyagok megsemmisítéséhez, egyben - valamiképpen - vezetője vagy motorja az idegingereknek is. A testben tárolt folyadék mennyisége azonban véges. Az elvesztett folyadékot pótolni kell, ellenkező esetben az egészségünk károsodik, a teljesítményünk romlik.

Vízveszteség Az ember átlagosan napi 2-3 liter vizet vészit - az árnyékban pihenő ember vízvesztesége kb. 1 liter. Csupán a légzéssel is vesztünk folyadékot, a légzés és verejtékezés miatti veszteséget csak fokozza az erőkifejtés mértéke és a hőmérséklet. A hányással és hasmenéssel járó betegségek tovább növelik a veszteséget. A kiemelkedően fontos vízegyensúly megtartása érdekében ezt vagy vízzel, vagy az élelemben tárolt folyadékkal pótolni kell. MIT TEGYÜNK, HOGYNE VESZÍTSÜNK FOLYADÉKOT? A folyadékvesztés minimalizálása érdekében kövessük a következő óvintézkedéseket: - Kerüljünk minden erőkifejtést! Csak pihenjünk! - Ne dohányozzunk! - Ne hevüljünk túl! Maradjunk az árnyékban! Ha nincs árnyék, feszítsünk ki árnyékoló felületet! - Ne feküdjünk meleg talajon vagy átforrósodott felületen! - Ne együnk, vagy csak a lehető legkisebb mennyiséget! Ha nem áll a rendel* kezesünkre víz, a folyadékot a létfontosságú szerveinktől vonjuk meg az étel megemésztéséhez, tovább fokozva a kiszáradást. Legnehezebben a zsír emészthető, lebontásához rengeteg folyadék szükséges. - Ne igyunk alkoholt! Ennek lebontásához szintén a létfontosságú szervektől vonjuk meg a folyadékot. - Ne beszéljünk, az orrunkon lélegezzünk, ne a szánkon keresztül! Vajon meg tudunk ezekkel birkózni? Mert meg kell!

VIZNYERES Legelőször a völgyek alján keressük, hiszen a víz természetes körülmények között ide folyik. Ha nincs szembetűnő vízforrás vagy tó, keressünk zöld növényzetet, és próbáljunk meg ott ásni! Valószínűleg közvetlenül a felszín alatt találunk vizet, amely a kiásott üregben összegyűlik. Még a vízmosásokban és kiszáradt folyóágyakban ásva is felfedezhetünk felszín alatti forrásokat , különösen, ha kavicsos területről van szó. Hegyekben a sziklák között, hasadékokba szorult vizet keressünk! Tengerparton ássunk a tenger maximális vízszintje fölé (különösen ott, ahol homokdűnék is vannak), mert jó eséllyel találunk 5 cm vastagságú édesvízréteget, amely leszivárog, és a nehezebb, sós víz tetején úszik. Elképzelhető, hogy kicsit sós, de azért iható. Ahol a parti sziklák a tengerbe torkollnak, kutassunk buja növényzet - akár páfrány vagy moha - után a sziklák törésében, és valószínűleg találunk vízesgödröt vagy forrást. Ha nem találunk édesvizet, a sósviz még mindig lepárolható (/ásd Lepárlás a Nap segítségével és Desztillálás ebben a fejezetben). _ FIGYELEM! Legyünk óvatosak az olyan tavak mentén, amelyeket nem vesz körbe zöld növényzet, vagy állatcsontok szegélyeznek! Elképzelhető, hogy vegyi anyag szennyezte a földet a felszínhez közel. Keressünk a tóparton olyan ásványokat, amelyek a lúgosság jeleit mutatják! A TAVAK VIZÉT

MINDIG FORRALJUK FEL! A sivatagokban előfordulnak lefolyás nélküli tavak, amelyek sós vizűvé váltak. Vizüket fogyasztás előtt le kell párolni!

A harmat és az eső összegyűlése A talajt szennyező, fejlett ipari országok okozta savas esőtől nem kell félnünk, az esővíz mindenhol iható, csak össze kell gyűjteni. Használjunk minél nagyobb gyűjtőterületet, és minden lehetséges tárolóba vezessük le a vizet! Földbe ásott és agyaggal kibélelt üregben hatékonyan foghatjuk fel, de ügyeljünk arra, hogy mindig le legyen fedve! Ha nincs víz tárolására alkalmas anyag nálunk, összegyűjtésére fémlapot vagy fakérget is használhatunk. Ha kételkedünk az összegyűjtött víz tisztaságában, forraljuk fel! A napközben meleg, éjjelente hideg levegőjű éghajlatokon nagy meny-nyiségű harmatra számíthatunk. A fémtárgyakra lecsapódott harmatot lenyelhetjük vagy lenyalhatjuk. A ruházatunk segítségével felitathatjuk a vizet, majd szükség esetén kifacsarhatjuk az anyagból. Ennek egyik módja, hogy lábunkra és bokánkra tiszta ruhát tekerünk, majd keresztülgyalogolunk a nedves növényzeten. A vizet aztán kiszívhatjuk vagy kicsavarhatjuk a ruhákból. AZ ÁLLATOK MINT A VÍZJELTŐL ÉGHAJLAT ÉS TEREPVISZONYOK Továbbhaladás HLKLHM Beíegséghordozók GOMBÁK CSAPDÁK ÉS AZ ÁLLATOK CSAPDÁVAL TÖRTÉNŐ ELEJTÉSE Madarak elkészítése TŰZ Hulladékégető TEHER RÖGZÍTÉSE ÚTKÖZBEN Artériás vérzés Ápolás/elkülönítés ÉLETBEN MARADÁS VÍZEN Légi keresés Kitörés

AZ ÁLLATOK MINT A VÍZJELTŐL

Emlősök A legtöbb állat rendszeresen igényli a vizet. A legelő állatok általában a vízhez közel tartózkodnak (bár olyan is akad köztük, amely több ezer kilométert tesz meg a száraz évszak elől menekülve), mert hajnalban és alkonyaikor inniuk kell. A vadcsoportok útvonala gyakran a vízhez vezet, kövessük őket! A húsevő állatok hosszú ideig kibírják ivás nélkül. Az elejtett állatokból folyadékot is nyernek, így nem feltétlenül jelzik a vízlelőhelyeket.

Madarak A maggal táplálkozó madarak (mint a pinty vagy a galamb) soha nem tartózkodnak távol a víztől. Hajnalban és alkonyaikor isznak. Ha egyenesen és alacsonyan repülnek, vizet keresnek. Éppen ivásból visszatérve tele vannak vízzel, ezért fáról fára repülve, gyakori pihenőket tartva haladnak. Kövessük a madarak irányát, és mi is találni fogunk vizet. A vízimadarak nagy távolság megtételére képesek anélkül, hogy megáll-nának enni vagy inni, ezért jelenlétük nem feltétlenül jelent közeli vizlelö-helyet. A héja, a sas és más ragadozó madarak szintén nyernek folyadékot áldozataikból, így nem tekinthetőek megbízható kalauznak a vizforrások keresésekor.

Hüllők Nem jelzi ka vizet Összegyűjtik a harmatot, illetve a zsákmányukból nyernek folyadékot, de anélkül is sokáig bírják.

Rovarok Megbízhatóan jelzik a vizet, különösen a méhek: legfeljebb 6,5 kilométerre távolodnak el fészküktől vagy kasuktól, viszont nem isznak rendszeresen. A hangyák élete is a vizen alapul. A fán felfelé haladó hangyacsoport azt jelzi, hogy a közelben kis mélyedésekben összegyűlt víz található. Hasonló kis vízgyűjtők még a száraz területeken is fellelhetőek. A legtöbb légy (különösen a színjátszó, zöld testű európai légyfajta) a víztől legfeljebb 90 m távolságban tartózkodik.

Emberi nyomok Általában kúthoz, fúrólyukhoz vagy vízgödörhöz vezetnek. Elképzelhető, hogy ezeket cserjék vagy sziklák borítják a párolgás csökkentése érdekében. A „fedőt" mindig helyezzük vissza! NE FELEDJÜK: INKÁBB A FELESLEGES VEREJTÉKEZÉST KERÜLJÜK, NE A VÍZZEL SPÓROLJUNK! Fia be kell osztanunk a vizet, csak kortyolgassunk] Fia már hosszú ideje gyalogolunk szomjasan, és hirtelen vízre találunk, ne legyünk mohók! Először csak kortyolgassuk! A túl nagy kortyoktól egy kiszáradt ember hányhat, így akár többet is veszíthet az értékes folyadékból!

LEPÁRLÁS Áfák és növények a földből gyűjtik a nedvességet ám egy fa gyökere akár 15 m-re vagy még mélyebbre is lenyúlhat, ez pedig már elérhetetlen a számunkra. Ne is próbálkozzunk vele, hagyjuk, hogy a fa szivattyúzza fel nekünk a vizet: kössünk műanyag zacskót egy leveles ág végére! A levelek párologtatása a zacskóban cseppfolyósodáshoz vezet.

Egészséges növényzetet sűrű ágotválasszunk! A fánazocskó szója legyen magasabban, egyik sarka pedig iőgjon lefelé, hogy összegyüjthesse a cseppfolyósodon kipórolgást! Bármilyen növényzet fölé helyezett polietilén sátor a párolgás miatt folyadékot gyűjt össze, amely ahogy khül, csep pfoiyósodik a műanyagon. Függesszük fd a sátor csúcsát, vogy támasszuk meg egy k/párnázott bottolI Ne engedjük,, hogyolevélzet hozzáérjen a sátor oldalaihoz, mert ez elterelné a vízcseppeket amelyeketolul, műanyag barázdás csatornákban kell összegyűjtenünk. Még a levágott levélzet is bizonyos fokig használható, ha nagy műanyag zacskóba helyezve felmeiegitjük. Kövek segítségévei akadályozzuk meg, hogy a levélzet érintkezzen o zacskó óljával, de ne hagyjuk a le-vélzetet magával a zacskóval sem érintkeznií Köveket használva feszítsük ki! A tetejét kipórnázott bottal támasszuk meg! A zacskót helyezzük enyhébb lejtőre, hogy a lepárlás eredménye

lecsoroghasson a gyűjtőhelyre! Ha a levelek mór nem termeinek folyadékot, cseréljük ki őket frissre! Lepárlás a Nap segítségével Ássunk egy körülbelül 90 cm átmérőjű és 45 cm mély árkot! Tegyünk egy dobozt a közepére vízgyűjtőnek, majd fedjük be a gödröt kúp formában egy műanyag lappal! A nap hője megnöveli a levegő és az alatta lévő talaj hőmérsékletét, így pára képződik. Ahogy a levegő telítődik, víz csapódik le a műanyag alsó oldalára, amely végül a tárolóba csöpög. Ez különösen a sivatagban hatékony, de alkalmazható mindenhol, ahol napközben meleg, éjjel hideg van. A műanyag a levegőnél sokkal gyorsabban hűl, erős csepp-folyósodást indítva meg. Ennek a lepárlónak 24 óra alatt legalább 55 cmJ vizet kell összegyűjtenie! A lepárló csapdaként is működik. A rovarokat és a kisebb kígyókat vonzza a műanyag. Lecsúsznak a kúpon, vagy bemásznak alá, beleesnek a gödörbe, és nem tudnak onnan kimászni. A nap segítségével működő lepárló arra is alkalmas, hogy tiszta vizet desztilláljunk a mérgező vagy fertőzött folyadékból.

A műanyag közepére tegyünk követ, hogy o cseppek szabadon csordogálhassanak az óljára. Kő vagy más nehezék segítségévei rögzítsük a széleket, és tartsuk meg a kúp formát! Rögzítsük a dobozt, hogy a csapdába esett élőlények ne tudják feldönteni! Ho ven rá lehetőség, vezessük el a vizet egy csővel alacsonyabb szintre a lepárló mozge-táso nélkül. FIGYELEM! VIZELET ÉS TENGERVÍZ Egyiket se igyuk meg, soha! Ugyanakkor desztillálás útján mindkettőből nyerhető ivóvíz, sőt, a tengervíz maradéka sóval is ellát minket.

Desztillálás A desztillálóeszközök részei a mentőtutajok felszerelésének, de magunk is készíthetünk hasonlót Folyadékok desztiHálásához valami laboratóriumi lombikhoz hasonlót kell készítenünk! Rakjunk csövet egy vízzel teli, fedett tartóedény tetejére, majd tegyük az edényt a tüzreJ A cső ellenkező végét vezessük egy zárt gyűjtőedénybe, amelyet egy másik tárolóedényben helyezzünk el! így hideg borítást képezünk a kifolyó pára köré, gyorsítva a lehűlést és a gőz lecsapódását Bármilyen csőből - akár a csomagok merevítőelemeiből is - elkészíthetjük ezt az eszközt A vízpára vesztés elkerülése érdekében a csatlakozásokat vegyük körbe sárral vagy nedves homokkal!

Vezessünk ki csövet egy szennyezett vagy sós vízzel - akár vizelettel - teli fedett edényből majd kezdjük ef forralni! A másik végét vezessük o nap segítségével működő lepárló a(á! Esetleg nehezékkel ellátott fémlemezzel vogy fokéreggel is te fedhetjük az eo'én yt! Még a vizesedény fölött elhelyezett, levélből készült tölcsér is segíthet o gőzt a csőbe irányítani. Víz nyerése jégből vagy hóból Jobb jeget olvasztani, mint havat, mert a jégből nagyobb mennyiségben, gyorsabban, kevesebb hő felhasználásával nyerhetünk vizet: kb. kétszer annyit, fele annyi hővel. Ha mégis havat vagyunk kénytelenek melegíteni, az edénybe eleinte csak kis mennyiséget helyezzünk, majd fokozatosan adjunk hozzá egyre többet! Ha ugyanis túl sok havat teszünk az edénybe, az alsó réteg elolvad, de ezt rögtön magába szívja a felette lévő hóréteg. Az alsó réteg helyén pedig üreg képződik, amely aztán elégeti az edényt. A hó alsóbb rétegei szemcsésebbek a felszínen lévőnél, jobb minőségű vizet eredményeznek.

Víz nyerése tengesi Jégfe©! A tengeri jég - legalábbis amíg el nem öregszik - sós, tehát alkalmatlan a fogyasztásra. Minél frissebben fagyott meg, annál sósabb. Az új

tengeri jég egyenetlen körvonalú, színe tejfehér. A régi jég kékes, sarkai az erózió hatására lekerekedtek. Jó víz a kék jégből nyerhető: minél kékebb és simább, annál jobb. Óvakodjunk azonban az olyan régi jégtől, amelyet akár a legkisebb mennyiségben is só borít!

VÍZ NYERÉSE NÖVÉNYEKBŐL mm Vízgyűjtők A kehely alakú növények, valamint a trópusi fákon parazitaként élő bromé-liák (az utóbbiak a leveleik közti hézagokban) gyakran képesek összegyűjteni a vizet. A bambusz is sokszor raktároz vizet üreges csomóiban. A régi, sárga hajtások nagyobb valószínűséggel tartalmaznak folyadékot. Rázzuk meg ezeket, és ha halljuk bennük a vizet ejtsünk minden csomó alján bemetszést és ürítsük ki a bennük lévő folyadékot!

A húsevő növények szoktak a leggyakoribb példaként szerepelni a vizet felfogó és megtartó növényekre. Szűrjük meg a vizet a tartály fogságába esett rovarok és szennyeződések eltávolításához!

A banánfák családjába tartozó uutazók fájau (vagy„utazókpálmája',)l azaz o Ravenala ma-dagoscariensis akár 1 -2 liter vizet is raktározhat levélszárai tövében. Kúszónövények A kúszónövények érdes kérge és kb. 5 cm vastag hajtásai hasznos vízforrások lehetnek. Azt azonban magunknak kell kitapasztalnunk, hogy melyik kúszónövény tartalmaz vizet, mert nem mindegyik leve iható, sőt - némelyik nedve kifejezetten mérgező lehet! A mérgező fajták száruk elvágásakor ragadós, tejszerű folyadékot bocsátanak ki, úgyhogy legközelebb biztosan nem kísérletezünk velük. Igazán csak folyamatos próbálkozás és sok kudarc után érhetünk el eredményt, ezért érdemes az utunkba akadó összes fajtát letesztelni. Némelyik kúszónövény bőrrel érintkezve irritációt okoz, ezért jobb, ha a folyadékot a szánkba csöpögtetjük, és magából a hajtásból nem próbálunk kiszívni semmit. A legjobb egy tárolóba gyűjteni a folyadékot. Vizet nyerhetünk a kúszónövényből, ha kiválasztjuk egyik szárát és követjük felfelé: érjük el a lehető legnagyobb magasságot, majd ejtsünk rajta mély vágást! Ezután vágjuk le a szárat a földhöz közel, és csepegtessük a vizet a szánkba vagy a tárolóedénybe! Ha már nem csöpög belőle több, vágjunk le egy részt az aljából, fejtsük le ismét a folyadékot, és ezt mindaddig folytassuk, amíg a szár teljesen ki nem ürül! Elsőként ne a szár aljátvágjuk le, mert így a folyadék a hajszálereken keresztül felszökik a szárba!

Gyökerek AzTetraeera alnifolia (a „vízifa" Ausztráliában), az Acacia coriacea („sivatagi tölgy") és az Eucalipytus opaca („vérfa") gyökerei a felszínhez közel helyezkednek el. Húzzuk ki a gyökeret a földből, és vágjuk fel 30 cm-es darabokra! Távolítsuk el a kérget! Szívjuk ki a gyökérből a nedvességet, vagy hántsunk le belőle darabokat, és ezeket összeszorítva tartsuk a szánk fölé! A leghasznosabb sivatagi gyökereket nem könnyű megtalálni tapasztalt személy segítsége nélkül. Az ausztrál bennszülöttek felismerik pl. a futball-labda formájú, hagymaszerű gyökerekből kihajtó apró gallyakat, amelyek akáréletmentőek is lehetnek - ha viszont senki nem mutatta meg, hogyan lehet rájuk találni, nem érdemes a keresésükre vesztegetni energiánkat és eszközeinket.

Pálmák Az ernyő-, a kókusz- és a nipapálma egyaránt könnyen iható, édes folyadékot tartalmaz. A folyadék kinyeréséhez hajlítsunk le egy virágos szárat, és vágjuk le a végét. Ha kellően keskeny darabot vágtunk le, a szárban a folyadék 12 óránként megújul, lehetővé téve ezzel több mint napi egy liter összegyűjtését. A nipapálmák (vagy mangrovepálmák) tőről hajtanak, ezért a földön állva tudunk dolgozni, viszont a többi fajta kifejlett egyedeire fel kell másznunk a virágzó levél eléréséhez. A kókuszdióban lévő tej jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, ugyanakkor az érett kókuszdió nedve erős hashajtó, amelyből ha túl sokat iszunk, a bevittnél akár több folyadékot is veszíthetünk.

Kaktuszok A kaktusz gyümölcse és törzse egyaránt tartalmaz vizet, de nem mindegyik kaktusz folyadékát biztonságos elfogyasztani: az óriáskaktusz, más

néven Saquarro pl. kifejezetten mérgező. Óvakodjunk a kaktusz tüskéinek érintésétől, mert azok eltávolítása nagyon nehéz (különösen a finom, hajszálvékony tüskéké), a bőrben maradva pedig gennyedző sebet eredményeznek. Az Echinocactus grusoni, azaz az óriás sünkaktusz [lásd Sivatagi növények az Élelem fejezetben) akár a 120 cm-es magasságot is elérheti, és az Egyesült Államok déli részétől egészen Dél-Amerikáig megtalálható. Nagy erőfeszítést igényel átvágni kemény, tüskékkel borított külsejét. A legjobb megoldás, ha levágjuk a tetejét, és a belsejéből kihasítunk egy darabot, majd kiszívjuk a tartalmát. Nyomkodjuk a húst a növényben, majd kanalazzuk ki a folyékony nedvet. Az íze változó: lehet semleges, de akár keserű is. Az átlagosan 100 cm-es hordókaktuszból kb. egy liter tejszerű nedv nyerhető (ez természetesen kivételt jelent a tejszerű folyadékot termelő növények elkerülésére vonatkozó szabály alól).

A Mexikóban, Arizonában és Kaliforniában honos Soquarro vagy Szaguarokaktusz (Carnegiea gigantea) 5 m magasra no, és nagy mennyiségű, ám mérgező folyadékot tartalmaz. A folyadékot gyűjtsük össze, és helyezzük a nap segítségével működő lepárlóba, hogy a hideg éjszaka alatt párologni kezdjen és összesürüsödjön!

Az Opuntián (más néven fügekaktuszon) nagy, fülszerű kidudorodások találhatóak, ovális alakú gyümölcse éretten piros vagy aranyszínű. Nagy tüskéitől - a többi kaktuszhoz képest - könnyen megvédhetjük magunkat. Mind gyümölcse, mind „fülei" tartalmaznak folyadékot ¥11 NYERÉSE ÁLLMOKBÓL Az állatok látószerve vizet tartalmaz, amelyet a szem kiszívásával vonhatunk ki. Minden hal tartalmaz iható nedveket Különösen a nagy halak gerince mentén található jelentős mennyiségű édesvíz. Ezt úgy csapolhatjuk le, hogy a halat vízszintesen tartva kibelezzük, és eltávolítjuk a gerincét. Ezután - ügyelve rá, hogy ki ne löttyintsük - igyuk meg a folyadékot! Ha ilyen nagy szükségünk van a vízre, vigyázzunk, hogy a hal húsában lévő többi folyadékot ne szívjuk ki, mert az fehérjében gazdag, így megemésztéséhez szervezetünk vizet fog elvonni. A sivatagi állatok szintén folyadékforrásként szolgálhatnak. Ausztrália északnyugati részén a nagy aszályok idején a bennszülöttek sivatagi békát keresve beásnak a száraz, sekély mélyedésekbe, mert a sivatagi béka is azért ássa be oda magát, hogy hűvösen tartsa testét és életben maradjon. Ezek az állatok testükben vizet táróinak, amelyet ki lehet préselni belőlük. só A só az ember életben maradásának másik alapfeltétele. Az átlagos táplálkozás napi 10 gramm só bevitelét jelenti. A baj akkor kezdődik, ha gyorsabban ürül ki belőlünk, mint ahogy pótolni tudjuk. Testünk az izzadság és a vizelet távozásával sót veszít, ezért minél melegebb éghajlaton tartózkodunk, annál nagyobb a veszteség. A testmozgás tovább növeli a veszteséget. TUDNIVALO A sóhíány első tünetei az izomgöres, a szédülés, a hányinger és a fá ság. Ezeket úgy orvosolhatjuk, ha fél liter vízben feloldunk egy csipetnyi sót. Túlélési csomagunknak tartalmaznia kell sótablettát. Törjük össze, majd oldjuk fel megfelelő mennyiségű vízben! Ne nyeljük le egészben a tablettát, mert gyomorpanaszt okozhat és károsíthatja a veséket. Mi történik, ha nincs nálunk só, vagy kifogyott a készletünk? A tengerparton vagy a tengerben rengeteg sós víz áll rendelkezésünkre, fél liter sós víz pedig kb. 15 gramm sót tartalmaz. Ebben a formában azonban ne igyuk meg! Bőven hígítsuk édesvízzel! A tengervíz lepárlásával sókristályt nyerhetünk. A só utánpótlása szárazföldön ennél sokkal nehezebb. Azokon a területeken, ahol állattenyésztéssel foglalkoznak, elképzelhető, hogy találunk szarvasmarhák számára kihelyezett ún. nyalatókat - ebben az esetben viszont valószínűleg közel vagyunk a civilizációhoz, és nem alakul ki sóhiány. Minden állatnak szüksége van sóra, ezért megfigyelve őket akár természetes sóforrásra is bukkanhatunk. Afrika egyik részén pl. az elefántok a sötét barlang veszélyes mélységével is megküzdenek csak azért, hogy sót nyaljanak le az oldalairól. Só nyerhető bizonyos növényekből is. Észak-Amerikában a legjobb sóforrás a hikorifa gyökere, Délkelet-Ázsiában pedig a nipapálmáé használható hasonló célra. Főzzük a gyökereket, míg az összes víz el nem párolog, és fekete sókristály csapódik ki! Ha közvetlen sóforrás nem áll rendelkezésünkre, közvetett módon kell beszereznünk, mégpedig az állatok véréből. A vért soha ne pazaroljuk el, jelentős ásványianyag-forrás.

-2STRATÉGIA Legyen szó akár kisebb balesetről vagy óriási katasztrófáról (mindkettő teremthet életveszélyes helyzetet), mindig ugyanazok az elvek és a gyors gondolkodás lehet csak a segítségünkre. Mivel általánosan alkalmazható, alapvető túlélési stratégiákról van szó, először a különfajta kisebb autóbalesetek során követendő eljárásmódokkal fogjuk őket szemléltetni. Ugyanezzel a megközelítéssel vizsgáljuk később a nagyobb szerencsétlenségeket is, konkrétan egy hatalmas légikatasztrófa példáján keresztül. Ilyen körülmények között a túlélő sokkal nagyobb valószínűséggel találja magát ismeretlen környezetben, miközben hosszabb időt kénytelen eltölteni nagyobb közösségben. STRATÉGIA A jó tervezés és a megfelelő előkészületek mellett túlélőként képesek lehetünk az életünket fenyegető nehézségek és veszélyek leküzdésére. Az életünket veszélyeztető legtöbb eshetőségre fel tudunk készülni, mindennel azonban nem számolhatunk. Készen kell állnunk a gyors reakcióra váratlan veszély esetén, de közben ésszerűen és reálisan kell kezelnünk a lehetséges katasztrófákat. Nem szabad pánikba esnünk, pedig ilyen körülmények között ez könnyen megesik az emberrel. Mindig a helyzetnek megfelelően kell eljárnunk! Néha az ütközés (vagy más baleset) minden előjel nélkül történik meg - attól a pillanattól kezdve viszont, hogy tudatosult bennünk, valami történni fog, az ösztönös reakciók akár életmentöek is lehetnek. Bizonyos helyzetekben egészen hosszú idő telik el a lehetséges katasztrófa észlelése és bekövetkezte között. A pánik talán ekkor a legveszélyesebb. Ahogy a köd - szinte megszüntetve a látótávolságot - körülvesz minket a hegyoldalon, könnyen elveszíthetjük a tájékozódóképességünket A legtöbben pánikba esnek, mert úgy érzik, csapdába kerültek. Meggondolatlanul kezdenek el cselekedni, és ezzel növelik a veszélyhelyzetet, pedig már rég a lehetőségeket kellene mérlegelniük, és megfelelő menedék után kellene nézniük, ahol várakozhatnak a körülmények kedvezőbb alakulásáig. Mi azonban maradjunk nyugodtak annak biztos tudatában, hogy képesek vagyunk kezelni a helyzetet! Ezzel nemcsak arra leszünk képesek, hogy átlássuk a szituációt, de meglátjuk az esetlegesen kínálkozó egyéb megoldásokat is! Vannak előre jelezhető helyzetek, amelyek megoldásának ismerete csökkenti a veszélyt Jegyezzük meg ezeket a módszereket, mert életmentöek lehetnek] Nagy lélekjelenlétet igényelnek (pl. a vízben süllyedő autóban várni legjobb pillanatot a meneküléshez), de tapasztalaton alapuló, biztos alapelvek. A legtöbb veszélyhelyzet megoldása azonban rögtönzésen alapul, amelyhez a körülmények megfelelő ismeretére van szükség. A katasztrófa olyan helyzetet teremthet, amelyet egyedül kell megoldanunk, de esetleg annyira komoly szerencsétlenség is történhet, amelyben egy kontrolálhatatlan tömeg közepén találjuk magunkat. Jelentős különbség van a gépjárműbalesetek és a légikatasztrófák között, de a szélsőséges esetek jól szemlélteik: bármekkora is a katasztrófa, mindig ugyanarra a találékonyságra és ismeretet-készséget előhívó képességre van szükségünk. MINDKÉT helyzettipus élet és halál kérdése - függetlenül attól, hány embert érint! AUTÓBALESET TÚLÉLÉSE

A FÉK MEGHIBÁSODÁSA Ha a fék vezetés közben meghibásodik, váltsunk sebességet, és használjuk a kéziféket. Több dolgot kell egyszerre csinálnunk: vegyük le a lábunkat a gázpedálról, kapcsoljuk be a vészvillógót, nyomkodjuk gyorsan a féket (hátha érintkezik), kapcsoljunk vissza a sebességváltóval, és használjuk a kéziféket! Ne rántsuk meg a kéziféket, finom mozdulatokkal kezdjük, majd fokozatosan húzzuk be egyre erősebben, amíg meg nem állunk! Ha minderre nincs időnk, vegyük le a lábunkat a gázpedálról, és kapcsoljunk vissza a sebességváltóval, majd húzzuk be a kéziféket - de NE TELJESEN, hacsak nem vagyunk biztosak abban, hogy nem csúszunk meg! Keressünk vészútvonalat, találjuk meg a helyet, ahol letérhetünk az útról! Ez lehetőleg puha földsánc, vagy emelkedőben végződő kanyar legyen! Ha így sem uraljuk a sebességünket (pl. egy meredek lejtőn), a sebesség csökkentése érdekében irányítsuk az autót oldalról korlátnak vagy falnak! Használjuk az előttünk haladó autót önmagunk megállítására, de menjünk a lehető legóvatosabban! Használjuk a vészvil lógót, dudáljunk, és villogtassuk fényszórónkat, hogy az előttünk haladó jármű vezetőjét figyelmeztessük a veszélyre!

Ütközés Ha az ütközés elkerülhetetlen, maradjunk a helyzet urai, és igyekezzünk másokban és magunkban is a lehető legkevesebb kárt tenni! Próbáljuk meg úgy elkerülni a hirtelen megállást, hogy valami rugalmasnak ütközünk! A falnál jobb a kerítés, a fánál jobb néhány facsemete. Végállomásnak mindegyik megteszi, de a fa és a fal talán életünk utolsó állomása is lehet egyben. A biztonsági öv (amely számos országban kötelező) megakadályoz minket abban, hogy kirepüljünk a szélvédőn. Ha viszont NEM vagyunk bekötve, jobb, ha nem próbálunk meg ellenerőt kifejteni az ütközéskor. Néhány kivételes esetben működik ugyan az ellentartás, általában azonban nem jelent mást, mint hogy ütközéskor testünk akkor is halad tovább, amikor az autó már megállt Ilyenkor az ellentartás még több sérülést okozhat, mint ha hagyjuk magunkat becsapódni, mert a karambolkor bekövetkező sebességcsökkenés még erőteljesebb hatást gyakorol a testünkre. Kulcsoljuk karunkat a fejünk köré, hogy meg tudjuk védeni, és hajoljunk el oldalra a kormány elől, miközben az ütközési pont FELÉ lendítjük magunkat! Mindezt nehéznek tűnik végrehajtani, de ütközéskor a kormánykerék olyan, mint egy mellkasunk felé tartó faltörö kos.

A hátsó ülésen helyet foglaló utasok hasonlóan védjék a fejüket, és támaszkodjanak az első ülések háttámlájához!

Kiugrás az autóból NE ugorjunk ki mozgó autóból, hacsak nem szikla vagy nagyobb szakadék felé tart, és a becsapódást nem élnénk túl! Nyissuk ki az ajtót, kapcsoljuk ki a biztonsági övét, majd gömbölyödjünk össze, fejünket irányítsuk erősen a mellkasunk irányába, szorítsuk össze a lábunkat és a térdünket, könyökünket nyomjuk erősen az oldalunkhoz, kezünket a fülünkhöz, majd hajlítsuk be a derekunkat! Guruló mozdulattal hagyjuk el az autót! Ne fejtsünk ki ellenerőt a talajjal szemben, ne védekezzünk a végtagjainkkal, földet érve maradjunk összegömbölyödve és guruljunk, amíg meg nem állunk! AUTÓ A VÍZ ALATT Lehetőleg a süllyedés előtt hagyjuk el az autót, hiszen a kocsi nem merül el azonnal - eltart egy ideig, amíg megtelik vízzel. Az autóra kívülről ható víznyomás miatt az ajtót nagyon nehéz kinyitni, úgyhogy ha tudjuk, inkább tekerjük le az ablakot, és másszunk ki azon! Nagy lélekjelenlétet igényel végrehajtani mindezt a „csobbanás” kiváltotta sokk és döbbenet állapotában, de ha gyerekek is vannak az autóban, lehet, hogy ki tudjuk őket segíteni az ablakon. Értékeinket ne próbáljuk meg kimenteni! Ha rém voltunk elég gyorsak, minél hamarabb HÚZZUK FEL az ablakot, állítsuk fel a gyerekeket, a csecsemőket pedig tartsuk a tető felé! Kapcsoljuk ki a biztonsági övét, és figyelmeztessünk mindenkit az ajtók mellett, hogy a kezüket tartsák a kilincsen! Az esetleges automata vagy központi zárakat azonnal kapcsoljuk ki! Elképzelhető ugyanis, hogy a víztől nem működnek megfelelően. Ekkor még ne próbáljuk kinyitni az ajtókat! Ahogy vízzel telik meg a belső tér, a levegő a tető alatt reked. A benti víznyomás szinte kiegyenlíti az autóra kívülről ható víznyomást. Ha az autó már nyugalomba került és csakhamar megtelik vízzel, figyelmeztessünk mindenkit, hogy vegyen mély lélegzetet, nyissa ki az ajtót, és ússzon felfelé, miközben engedi ki a levegőt! Az ugyanazon az ajtón át távozóknak meg kell fogniuk egymás kezét! Ha előttünk száll ki valaki, tartsuk vissza addig a levegőt! ÓVINTÉZKEDÉS: Mindig a vízzel párhuzamosan, ne merőlegesen parkoljunk! Ha mégis a víz irányába kell parkolnunk, hagyjuk az autót hátramenetben és húzzuk be a kéziféket (ha a víznek háttal kell parkolnunk, egyes sebességben hagyjuk a sebességváltót és húzzuk be a kéziféket)!

AUTÓ A VASÚTI SÍNEKEN Ha az autónk automatikusan működtetett vasúti átkelőhelyen robban le, tegyük az autót sebességbe, és az indítómotor segítségével rángassuk biztonságos helyre! Ez a módszer kézi váltóval működhet, automatával viszont nem. Ha vonat közeledik, hagyjuk el az autót, vigyük a gyerekeket és a gyengéket biztonságos helyre. Tartsunk kellő távolságot (kb. 45 m bőven elegendő), mert ha a vonat nagy sebességgel közlekedik, nagy távolságra röpítheti az autó darabjait. Ha viszont nem látunk vonatot, vagy nagyobb távolságot is belátunk, meg kell próbálnunk megakadályozni az ütközést! Ha az autót meg lehet mozdítani, toljuk le az összes sínről, hiszen nem tudhatjuk, melyiken jön vonat! Ha van vészjelző telefon, figyelmeztessük a váltókezelőt a kialakult helyzetről! Ha nincs telefon, induljunk el a vonat irányába a sin mentén! Biztosan álljunk a talpunkon (a nagysebességű vonatoknak erős a menetszele), és a vonat vezetőjét figyelmeztessük egy rongyot, vagy bármilyen szines ruhadarabot lengetve! Ha a vonat vezetője megfelelően végzi a munkáját, tudni fogja, hogy olyan kereszteződéshez közelít, ahol fokozottan kell figyelnie! IÉGIKATASZTRÓFA A repülőgép-szerencsétlenség, illetve a problémás terepre történő kényszerleszállás eredményezi a legszörnyűbb katasztrófahelyszínt. Ilyen bárhol megtörténhet, ezért nem tudunk felkészülni a konkrét helyzetre. A repülőgép személyzete ismeri az eljárást az ilyen vészhelyzetek kezelésére, kövessük tehát az utasításaikat! A pilóták megpróbálnak a lehetőségekhez mérten a iegbiztonságosabban leszállni - nekünk nincs mit tenni, csak nyugodtnak maradni, és segíteni a személyzetet a többi utas megnyugtatásában. A kényszerleszállásra úgy készüljünk fel, hogy szorosabbra állítjuk a biztonsági övét, belekarolunk a mellettünk ülőkbe, állunkat erősen mellkasunkra hajtjuk, ráhajolunk az ölünkbe tett párnára, összetekert takaróra vagy kabátra, és ha az ülőhelyek lehetőséget adnak rá, összefonjuk lábainkat szomszédainkéival, miközben várjuk a becsapódást. Amikor a repülőgép megáll (semmiképpen sem korábban), a felszállás előtt elhangzott tájékoztató szerint hagyjuk el a gépet! Ha szárazföldön landolunk, gyorsan távolodjunk el a repülőgép közvetlen közeléből, mert nagy a tűz- és robbanásveszély. Akkor is tartsuk a távolságot, ha nem keletkezett tűz! Várjuk meg, amíg a motorok lehűlnek, és a kiömlött üzemanyag elpárolog! Ha vízen történik a kényszerleszállás, a gumicsónakok automatikusan felfújódnak és rögzülnek a szárnyakhoz. Addig ne fújjuk fel a mentőmellényünket, amíg a repülőgépen vagyunk, ellenkező esetben akadályozhat minket a menekülésben. Várjuk meg, amíg a vízbe kerülünk, majd rántsuk meg a mentő-mellényt felfújó kart vagy zsinórt, végül másszunk be egy mentőcsónakba! Ha a repülőgép süllyed, azonnal oldjuk el a mentöcsó-nakot a szárnytól, amint az utasok beszálltak. A gép elhagyásakor a lehető legtöbb felszerelést vigyük magunkkal, de semmiképpen se a személyes tárgyakat és a poggyászt gyűjtögessük! Ekkor fogjuk csak igazán értékelni, hogy túlélőcsomag lapul a zsebünkben! MEGJEGYZÉS Ha a repülőgépből ejtőernyőve ugrunk ki a vadonba, a roncs felé irányítsuk magunkat, mert a mentőalakulatoka roncsot sokkal köny-nyebben veszik észre, mint egyetlen embert vagy egy ejtőernyőt.

A katasztrófa után Bármekkora is legyen az önfegyelmünk, mindenképpen megrázó, váratlan és bizonytalan érzés lesz ebbe a helyzetbe kerülni. Sokkot kaphatunk és a pánikba esés határára kerülhetünk. Ha tűz tör ki, vagy tűz- és robbanás-veszély áll fenn, tartsunk kellő távolságot, amíg a

veszély el nem múlik! A biztonság megkívánta távolságot azonban ne lépjük túl! Ne engedjük, hogy bárki is dohányozzon, ha kiömlött az üzemanyag! Ne kószáljunk el ismeretlen területre, különösen ne éjszaka! Tartsunk kapcsolatot a többi túlélővel! A sérülteket vigyük biztonságos helyre, és próbáljunk meg figyelni minden egyes érintettre! A sérültek azonnali kezelése elsőbbséget élvez. Az eseteket súlyossági sorrend szerint kezeljük! Mindenkinél elsőként a légzési nehézségekkel foglalkozzunk, ezt kövesse - sorrendben - a súlyos vérzés, a seb, a törés és a sokk kezelése! Lehetőleg különítsük el az élőket és a holtakat! A halál az esemény rémítő szokatlanságára emlékeztetheti a túlélőket, könnyebben megnyugszanak tehát, ha nem látják elhunyt társaikat. Ha volt is tűz, nem biztos, hogy minden megsemmisült. Kutassunk a roncsok és a maradványok között mindenféle felszerelés, élelem, ruházat és víz után! Ne kockáztassunk, ha még mindig fennáll az üzemanyagtartály berob-banásának lehetősége! Óvakodjunk a roncsokból terjedő füsttől, a mérges gázoktól! Amíg várunk a tűz kihunyására, mérlegeljük a helyzetünket! Mindenképpen ez legyen a következő lépés a stratégiánkban! Érdemes és biztonságos a jelenlegi helyünkön maradni? Ha ismert a gépünk tervezett útvonala (ami repülőjárat esetén bizonyos), számíthatunk valamiféle kereső- és mentőalakulatra, számos előnye van tehát az egy helyben maradásnak. A keresők már nagyjából tisztában vannak az elhelyezkedésünkkel, és akkor is ismerik utolsó jelentett pozíciónkat, ha le kellett térnünk az útvonalról. A roncs vagy a földre kényszerült repülőgép a levegőből sokkal jobban észrevehető, különösen fával sűrűn borított vagy erdős területen, ahol a fák még nagy csoportnyi embert is eltakarhatnak. Ha úgy látjuk, hogy nagyon veszélyes vagy az időjárás szeszélyeinek kitett területen tartózkodunk, szükség esetén menjünk védettebb helyre! Éjjel ne induljunk útnak, kivéve ha az életveszély nagyobb, mint a sötétben, ismeretlen terepen történő áthaladás kockázata. MEGJEGYZÉS Hagyjunk a roncson utalást az útirányunkra, így a mentőalakulatok tudni fogják, hogy vannak túlélők, és melyik irányban kell keresni őket! Az azonnali helyváltoztatás leggyakoribb oka, hogy olyan hegyen vagy hegyoldalon kerültünk veszélybe, amely nem nyújt védelmet az elemektől, vagy kőomlással és egyéb veszélyekkel fenyeget. Lejtő esetén ne felfelé, hanem lefelé haladjunk, mert a körülmények alacsonyabb magasságban kisebb valószínűséggel jelentenek veszélyt Ne induljon el mindenki biztonságosabb helyet keresni! Küldjünk előre felderítőket, ök vizsgálják át óvatosan a környező területet*. A felderítőknek együtt kell maradniuk, párokban kell dolgozniuk, nem indulhatnak önálló felderítésre! Beszélgetve kapcsolatban tudnak maradni egymással. Útvonalukat jelöljék meg előrehaladás közben, hogy könnyen visszataláljanak!

MENEDÉK A legelső szükséglet minden bizonnyal valamilyen ideiglenes menedék kialakítása lesz, hogy védve legyünk a természet erőitől - ez különösen a sebesültek miatt fontos. A biztos hely megteremtését egy még alaposabb felderítés kell hogy kövesse a megfelelő táborhely kiválasztása miatt. Próbáljuk a lehető legtöbbet kihozni a természetes menedékből és tökéletesíteni minden rendelkezésre álló anyaggal! Ha a sebesültek súlyos állapotuk miatt nem mozdíthatóak, számukra a helyszínen kell valamiféle menedéket biztosítani. Ha nem áll rendelkezésünkre hasznosítható felszerelés vagy roncsdarab, egyetlen dolgot tehetünk a kopár földön - ásunk. Lehetőség szerint keressünk valamilyen természetes üreget és mélyítsük ki! A kiásott földből készítsünk peremet, ez legalább a szél elől védelmet fog nyújtani! Rakjunk tüzet, hogy meleg legyen - így javulhat a hangulat és segít megőrizni a lelki tartást is! A tüzelőanyaggal takarékoskodjunk, ezért a hő erejének fokozására használjunk visszaverő felületeket! Hasonlóan járjunk el, ha a körülmények szükségtelenné vagy lehetetlenné teszik eredeti helyünk elhagyását! Ha nem áll a rendelkezésünkre természetes menedék, kövekből, roncsdarabokból és egyéb felszerelésből készítsünk magunknak szélárnyékos helyet! Ha a csoport összebújik, csökken a test hővesztése. Ilyen körülmények között a súlyos sérültek túlélési esélyei meglehetősen csekélyek, csak a gyors mentésben reménykedhetünk. A jó erőnlétben lévők induljanak víz, tüzelőanyag, menedék és élelem keresésére - ezt azonban mindig legalább párokban tegyék! A figyelem felkeltése érdekében minél több jelzést helyezzünk el! Ne feledjük, a naptól éppúgy menedéket kell keresnünk, mint a széltől és a hidegtől! Kiszolgáltatva lenni az időnek nem csak a kihűlést jelentheti.

ELHELYEZKEDÉS Ha van rádió adó-vevőnk vagy mobiltelefonunk, tudunk segítséget kérni. Emiatt azonban ne térjünk vissza a repülőgép sérült, vagy esetleg robbanásveszélyes fedélzetére! Várjunk, amíg egyértelművé válik, hogy minden biztonságos! A mentőalakulat tudni akarja majd a pozíciónkat. A szárazföldön utazók viszonylag pontosan ismerik helyzetüket (még ha ideiglenesen el is tévednek), és térkép segítségével még pontosabb tájékoztatást tudnak adni. Ha viszont vízi vagy légikatasztrófa áldozatai vagyunk, nagy segítséget jelent, ha ismerjük a tervezett útvonalat, és van elképzelésünk róla, hogy mi volt a pozíciónk a szerencsétlenség bekövetkeztekor. Ugyancsak jó, ha ismerjük az uralkodó szél- és áramlási irányokat. Legtöbbször tüzet kell gyújtanunk - három különálló tüzet gyújtva egyezményes nemzetközi segélykérő jelzést adunk le! Rakjunk minél nagyobb tüzet! A figyelem felkeltése érdekében helyezzünk ki jelzéseket! Ha tudjuk, hogy már közel a segítség, alkalmazzuk pirotechnikai eszközeinket! Ha a segítség már nagyon közel jár, csapjunk zajt! Ekkor örülünk csak igazán, hogy értesítettük tervünkről az illetékes hatóságokat, és hogy pontosan tartottuk magunkat az útvonalunkhoz. Csak idő kérdése, és meg fog érkezni a mentőalakulat. Addig is próbáljunk meg minél kényelmesebb körülményeket teremteni magunknak! Ugyanakkor persze a legalaposabb tervek is félre tudnak siklani. A navigációs eszközök elromolhatnak. A vihar, a nagy szél vagy a köd mindmind letéríthetnek bennünket útvonalunkról, és tessék, egyszer csak ott találjuk magunkat biztonságban a menedékünkben, de senki nem tudja,

merre lehetünk. Elképzelhető, hogy a tervezettnél tovább kell maradnunk, erre fel kell készülnünk! Minél pontosabban meg kell állapítanunk az elhelyezkedésünket! Tanulmányozzuk a területet minden lehetséges szempont alapján! Azonban nem elegendő csak a helyzetünk pontos megállapítása (ha ez egyáltalán lehetséges): azt is meg kell vizsgálnunk, hogy nem kínálkozik-e biztonságosabb és kényelmesebb táborhely, tüzelőanyag-, élelem- és vízlelöhely. Hosszú távon azt is végig kell gondolnunk, hogyan tudunk átvágni a területen. Ha tengeren vagyunk, ne maradjunk egy helyben: figyeljük olyan szárazföld jelét, amely elég közel van ahhoz, hogy - szemben jelenlegi helyzetünk tartásával - növelje túlélési esélyeinket! Ki vagyunk téve azonban a szélnek és a hullámzásnak. Sodródásunkat viharhorgonnyal késleltethetjük. MEGJEGYZÉS Szárazföldön a legritkább esetben bizonyul ésszerűnek, ha a mentőcsapatra várakozás helyett azonnal biztonságos helyre megyünk. Bizonyos esetekben azonban (ha tudjuk, hogy senki nem fog minket keresni; ha a terep olyan sivár, hogy nem kínál számunkra élelmet, vizet vagy menedéket; ha biztosak vagyunk benne, hogy elegendő energia- és élelemtartalékunk van ahhoz, hogy visszajussunk a civilizációba, vagy olyan helyre, ahol életben tudunk maradni a természet nyújtotta forrásokból] dönthetünk úgy, hogy - ha már elég világos van és a többi körülmény is kedvező - nekivágunk.

NÉLKÜLÖZHETETLEN ÉLELEM ÉS VÍZ BESZERZÉSE A továbbhaladás lehetőségét várva egy elszigetelt sziklafalon, a dagálytól elzárva, esetleg a vihar vagy köd fogságában nem sok alkalom kínálkozik arra, hogy kiaknázzuk a természet nyújtotta forrásokat. Élelmiszer-tartalékunknak azonban ne lássunk neki azonnal! Lehet, hogy ott időzünk még egy darabig. Később is leszünk még éhesek, ezért az élelmet be kell osztani. Rendezkedjünk be annál is hosszabb időre, mint ami a legpesszimistább várakozásainkban szerepel! Még ilyen helyzetben is lehet elérhető közelségben víz és élelem. Elkülönítve tároljuk a vésztartalékot arra az esetre, ha majd nem áll semmi egyéb a rendelkezésünkre! Először a természet forrásait aknázzuk ki! Nem elég egyféle ételt találnunk. Többfajta növényt keressünk, amelynek elfogyaszthatjuk a levelét, gyümölcsét, magját, gyökerét vagy más ehető részét! Kutassunk csapdába ejthető vagy levadászható állatok nyomai után! Ha már az életünk forog kockán, nem lehetünk kényesek rá, hogy mit eszünk meg és mit nem, és arra sem, hogyan szerzünk magunknak élelmet. Az élővilággal és a környezettel azonban ilyenkor is törődnünk kell! Ha bővében vagyunk egyéb tápláléknak, semmi okunk arra, hogy veszélyeztetett állat- vagy növényfajok egyedeit fogyasszuk. Nem indokolt ez esetben olyan csapdák felállítsa sem, amelyek révén több húshoz jutunk, mint amennyit frissen el tudunk fogyasztani vagy félre tudunk rakni (a kelepcék ugyanis nem válogatnak az állatok között, amelyeket elfognak vagy megnyomorítanak). A természet erőforrásainak legjobb kihasználása nem azonos a kizsákmányolással. A túlzott mértékű kiszipolyozással saját magunknak okozunk kárt, ha még hosszú ideig kell azon a területen maradnunk. Ne feledjük azt sem, hogy a legkönnyebben megszerezhető élelem sokban különbözhet attól, amit általában enni szoktunk. Ha a felkészülés során már fogyasztattunk szokatlan élelmet, sokkal könnyebben fogunk tudni táplálkozni, és képesek leszünk arra is, hogy a többieket bátorítsuk hasonló dolgok elfogyasztására. Tüzelőanyagra még akkor is szükségünk van, ha a magas hőmérséklet miatt a testünknek nincs szüksége a lángok melegére - itt elsősorban a vízforralásra kell gondolni. Ne higgyük azonban, hogy a meleg nappalt mindig meleg éjszaka követi! A világ egyes részein nagy a különbség a nappali és az éjszakai hőmérséklet között. MEGJEGYZÉS Rövid távon az életben maradáshoz a víz sokkal fontosabb, mint azélelem. Még akkor is vannak lehetőségeink, ha nem áll a rendelkezésünkre édesvíz. A talált vagy előállított vizet azonban mindig fertőtlenítsük vagy forraljuk fel, hogy tisztasága felől teljesen bizonyosak legyünk! A vízkeresés legyen az elsődleges szempont!

TÁJÉKOZÓDÁS Általábar a legjobb, ha a baleset helyszínéhez közel maradunk, hiszen a repülőgép vagy a jármű (illetve ezek roncsai) hasznosítható anyagokat és felszerelést biztosítanak, és valószínű, hogy a mentőalakulatok is ismerik ezt a helyet. Ha viszont valami miatt mégis a továbbhaladás mellett döntünk, a területen történő biztonságos áthaladáshoz szükségünk lesz a tájékozódás és iránykeresés képességére. MENTSÜK MEG MAGUNKAT!

Ne feledjük, ezek egyszer tolón megmentik az életünket! M menedék E elhelyezkedés N nélkülözhetetlen dolgok beszerzése T tájékozódós

EMBEREK Egy expedíciónál a tervezéshez hozzátartozik az egymással összeférő személyek gondos kiválogatása, tekintettel arra is, hogy alkalmasak-e az adott vállalkozásra - mind az erőnlét, mind a gyakorlat, mind pedig a felkészültség szempontjából. Katasztrófahelyzetben, nyomás alatt azonban bárki viselkedhet kiszámíthatatlanul. Egy átlagos szerencsétlenség után kialakuló csoport pedig nagyon különböző emberekből áll. Férfiak, nők, gyerekek, idősek és csecsemők. Lehet köztük terhes asszony és beteg vagy testi fogyatékos személy - őket megkülönböztetett figyelemben keíl részesítenünk. A sokféle túlélőből álló csoportot érintő vészhelyzet esetén valószínűleg nagyobb a sérülések kockázata, mint a felkészült és kiváló erőnlétben lévő emberek válogatott csapatánál A csecsemők nagyon törékenynek tűnnek, pedig valójában nagyon szívósak. Mindenesetre fontos, hogy melegen tartsuk őket. A gyerekeket nyugtatnunk és vigasztalnunk kell, különösen ha elvesztették valakijüket vagy fájdalmaik vannak. Gyakran lefoglalja őket a helyzet

kalandossága, és nem nyugtalankodnak; nem hagyhatjuk azonban, hogy elcsatangoljanak, a tűzzel játszanak, vagy bármilyen más veszélynek tegyék ki magukat! Az időseknek általában erős a tartása, és képesek lelket önteni a fiatalabbakba. Fontos azonban, hogy ne fázzanak és rendszeresen kapjanak enni! Gyakran bebizonyosodik, hogy a nők sokkal jobban kezelik a vészhelyzeteket a férfiaknál, és könnyebben tudják vállalni a felelősséget is mások iránt. Hajó vagy légitársaság járata esetén a hajó tisztjei vagy a repülőgép személyzete (ha maguk is túlélők) várhatóan átveszik az irányítást, de a szervezett csoportokat jellemző katonai felépítés, a vezetők elfogadása és a felelősségvállalás sosem fog kialakulni. A döntéshozatal, a lépések megtervezése és a hangulat fenntartása érdekében meg kell próbálnunk bevezetni a demokratikus eljárásokat. Az esemény okozta trauma miatt néhá-nyan lelkesen követnek bármilyen reményt adó vezetést, de az ellentétek és az előítélet is megjelenhetnek. Ezeken mindenképpen felül kell emelkedni! A légi- vagy vízi katasztrófa különböző kultúrájú és hátterű embereket kényszerít azonos helyre és olyan helyzetekbe, amelyeket társadalmi tilalmaik egyébként nem engednének. A probléma leküzdése megfelelő taktikát igényel. Ugyanakkora túlélésnek kell elsőbbséget kapnia. Minél alaposabbak az orvosi ismereteink, annál jobb. Az is fontos azonban, hogy megtanítsuk a többieket az élni akarásra, amely nagyrészt az orvosokra jellemző „ágyvégi udvariassággal", azaz egyfajta magabiztos, megnyugtató, komoly hangnem használatával történhet - az már fél siker, ha azt a benyomást keltjük, hogy tudjuk, mit miért teszünk! Nyugalmunk és magabiztosságunk ösztönzően hat mások önbizalmára és együttműködési készségére. Minél szélesebb körűek az ismereteink, annál jobban tudjuk kezelni a helyzetet. -3-

ÉGHAJLAT ÉS TEREPVISZONYOK Annak ellenére, hogy az alapvető túlélési stratégiák és technikák bárhol alkalmazhatóak, a körülmények a világ különböző részein nagyban eltérnek egymástól. Lényeges, hogy a lehető legtöbb ismerettel rendelkezzünk annak a területnek a viszonyairól, ahova utazni akarunk. Ha vannak általános ismereteink az egyes éghajlatok körülményeiről és hatásairól, nagyobb eséllyel maradunk életben még akkor is, ha egy baleset miatt teljesen ismeretlen területre vetődünk. E könyv néhány oldala természetesen nem tud az egész világra kiterjedő földrajzi ismereteket nyújtani. Csak a főbb éghajlati és környezeti típusokat tudja bemutatni, és csak a felmerülő problémák megoldásának legalapvetőbb módszereit kínálja. Más fejezetekben is található bizonyos témakörökre (pl. az élelemre vagy a menedékre) adott körülmények között alkalmazható tanács, amely kiegészíti az itt ismertetett információkat. ÉGHAJLATI ÖVÉK Sokan az idegen környezetre ellenségként tekintenek, és úgy érzik, harcolniuk kell ellene. Csakhogy nem ez az életben maradás módja - ha harcolunk, veszíteni fogunk! Vannak ugyan veszélyek, amelyekre bizonyos óvintézkedésekkel fel kell készülni, maga a természet azonban semleges. Tanuljuk meg, hogyan kell élni az egyes éghajlatokon, és hogyan kell kihasználni amit nyújtanak! Az éghajlatot nem csak a szélességi fok határozza meg; a szárazföldi elhelyezkedés és a tengerszint feletti magasság éppolyan fontos.

Sarkvidéki éghajlat Sarkvidéki területeknek azokat tekintjük, amelyek az északi szélesség 60° 33' felett és a déli szélesség 60* 33’ alatt helyezkednek el. A hideg időre vonatkozó tudás azonban nagy magasságokban is szükséges lehet. Pl. az Egyenlítőhöz közel, az Andokban a hóhatár csak 5000 méternél kezdődik, de a pólusokhoz közeledve egyre alacsonyabban húzódik - Dél-Amerika legdélebbi csücskét mindössze néhány száz méteres magasságban is állandóan hó borítja. Az északi sarkvidék viszonyai egyaránt érvényesülnek Alaszka, Kanada, Grönland, Izland, Skandinávia és Oroszország jelentős részén.

tadra Az északi jégsapkától délre a föld állandóan fagyott, a növények satnyák. A hó nyáron elolvad, a gyökerek azonban nem tudnak mélyen megkapaszkodni a földben. Nagy magasságban is ehhez hasonló körülményekkel találkozunk.

Tajga Az északi sarkvidéki tundrás vidék és a mérsékelt övi területek közt 1300 kilométeres sávban húzódó, erdős öv tartozik ide. Oroszországban néhány szibériai folyó mentén az erdő az északi sarkkörtől akár 1650 kilométerre is benyúlik északra, míg Kanadában, a Hudson-öböl térségében a sáv a sarkkörtől délre ugyanekkora távolságban húzódik. A tél hosszú és kemény, a föld az év túlnyomó részében fagyott, a nyár rövid. A talaj mindössze az év 3-5 hónapjában enged fel annyira, hogy a víz elérje a fák és növények gyökerét. A növényzet az Északi- és a Jeges-tengerbe torkolló folyók mentén gazdagabb. A tajgát számos vadállat jellemzi; jávor-szarvas, medve, vidra, hiúz, coboly, mókus, kisebb élőlények és sok madárfaj. Nyáron az olvadt hó nem tud felszívódni, ezért vízzel elárasztott területek, mocsarak alakulnak ki. Kidőlt fák és sűrű tőzegmoha nehezíti az előrehaladást. A szúnyogok kellemetlenek lehetnek, viszont nem terjesztenek maláriát. A haladás télen könnyebb, feltéve, hogy melegen vagyunk öltözve. A folyók mentén menjünk (ott lehet halászni, horgászni), a tömérdek lehullott faágból pedig készítsünk tutajt!

Mérsékeli! övi éghajlatok Az északi félgömb mérsékelt égöver valamint a déli félteke hasonló éghajlatú területei kínálják talán a legkedvezőbb körülményeket a különleges ismeretek vagy tudás nélküli életben maradáshoz. Ezek azok a helyek, amelyeket az olvasó minden bizonnyal a legjobban ismer. Az erős urbanizáltság miatt nem valószínű, hogy a túlélési megpróbáltatások hosszú ideig tartanak. Egy jó erőnlétben lévő, egészséges, alapvető túlélési ismeretekkel rendelkező ember nem lehet úgy elvágva a külvilágtól, hogy néhány napos vándorlással ne érjen lakott területre. Kemény hidegben a sarkvidékkel kapcsolatos ismeretekre szükség lehet.

Ócsáni éghajlat (itabhuliató erdők) Ahogy az éghajlat egyre melegebb, a tél pedig fokozatosan enyhül, a tűlevelűek helyét egyre inkább a lombhullatók veszik át. Amerikában a

tölgy, a bükk, a juhar és a hikori a legjellemzőbb, míg Európában és Ázsiában a tölgy, a bükk, a gesztenye és a hársfa terjedt el a legjobban. A humuszban gazdag föld számos növény és gombafaj otthona. Könnyű életben maradni, kivéve a nagy magasságokat, ahol akár tundrára jellemző viszonyok vagy hómezők is lehetnek. A területek nagy részét az ember művelés alá vonta.

Kontinentális éghajlat (mérsékelt övi füves puszták) Nagyrészt belső, kontinentális területek, amelyeket meleg nyár, hideg tél és közepes csapadékmennyiség jellemez. Ezek váltak a föld legnagyobb élelmiszer-termelő területeivé: gabonatermelés és állattenyésztés a jellemző. Nyáron a víz, télen a menedék jelenthet gondot.

iVlediterrá&i területek

A Földközi-tenger vidéke mérsékelten száraz jellegű, errefelé hosszú, meleg nyár és rövid, hideg tél váltja egymást. Az év legnagyobb részét napsütés és száraz szél jellemzi. Egykor a területet tölgy-erdők borították, amelyek kivágása után a talaj erodálódott, majd örökzöld cserjék nőtték be. A kaliforniai száraz bozótosokéhoz („chaparral") hasonlítható ez az éghajlat. A terület fákban szegény, a víz gondot okoz. Nagy magasságban más viszonyok uralkodnak.

Tftópusí éghajlat (esőerdők) A trópusok vidéke művelés alá vont területeket, hatalmas mocsarakat és sivatagokat egyaránt tartalmaz, harmadát azonban

érintetlen erdő teszi ki: egyenlítői esőerdő, szubtrópusi esőerdő és hegyi erdőség. A csipkézett hegyekből lecsorduló csapadék nagy, gyors mozgású folyókká áll össze. A parti és más alacsonyabban fekvő területek gyakran mocsárvidékké alakulnak.

Szavanna A szavanna trópusi füves puszta, általában a sivatag és a trópusi esőerdő között terül el. Az erdő közelében a fű magas, akár a 3 m-t is elérheti, és gyakoribbak a fák. A hőmérséklet egész évben magas. Szavanna borítja Afrika több mint egyharmadát, valamint Ausztrália nagyobb területeit (az utóbbiakon helyenként eukaliptuszfák találhatók). A szavannához hasonlóak Venezuela és Kolumbia ,li!lanói,, (síkságai, alacsony dombos vidékei) és Brazília „campói" (azaz mezői). Általában nem könnyű vízhez jutni, ahol viszont van, ott buja növényzet és gazdag állatvilág jellemző. Afrikában nagy állatcsordák uralják a szavannát.

Sivatagok A Föld felületének egyötödét sivatag, azaz száraz, kietlen terület borítja, ahol nehéz életben maradni. Sivatagok ott alakulnak ki, ahol az Egyenlítő mentén keletkező és nedvességüket már elvesztett légáramlatok leszáll-nak, majd a föld közelében újra felmelegednek, magukkal szállítva a kevés ott lévő nedvességet. Alig van felhő, amely védelmet nyújthatna a nap elöl vagy megőrizné a hőt éjjelente, ezért igen nagy a hőingadozás a nappal és az éjszaka között (a nappali, árnyékban mért legmagasabb hőmérséklet a Szaharában 58 °C is lehet, éjjel a hőmérséklet viszont akár fagypont alá is süllyedhet). A föld sivatagjainak csak kis részét alkotja homok (a Szaharának is csak egytizedét), legnagyobb részük kiszáradt folyómederből (vádiból) származó kavics. A szél elfújja a homokot, majd az alacsonyan fekvő területeken lerakja. Máshol szélkoptatta hegyek, kiszáradt lapályok és időszakos folyók is találhatóak. SARKVIDÉKI TERÜLETEK Az Antarktiszt jégréteg borítja. Az Arktiszon a sarkpontot tengeren úszó vastag jég fedi, és az erdőhatártól északra minden fagyott Csak két évszak van (hosszú tél és rövid nyár), a nappalt a tél közepén uralkodó teljes sötétség és a nyáron tipikus, 24 órán át tartó világosság jellemzi. Az Arktiszon a hőmérséklet nyáron akár a 18 cC-ot is elérheti, kivéve a gleccsereket és a fagyott tengereket, télen azonban -56 °C-ig is süllyedhet, a fagypontot viszont sohasem haladja meg. Az északi erdőkben nyáron akár 37 °C is lehet, télen azonban a magasság miatt a hőmérséklet még az Arktiszon jellemzőnél is alacsonyabb. Észak-Szibériában, Verho-janszknál mértek már -69°C-ot is! Az Antarktisz hőmérséklete még az Arktiszénál is alacsonyabb. Az Antarktiszon mértek már 177 km/h-s sebességű szelet isr az Arktiszon az őszi és téli szelek hurrikánerősségűek is lehetnek, 30 m-es magasságba korbácsolva fel a havat a levegőbe (ez még akkor is hóvihar hatását kelti, ha még csak nem is havazik). Az alacsony hőmérséklet miatt a szelek hűtő hatása nagyon jelentős - sokkal hidegebbnek érezzük a levegőt, mint amit a hőmérő mutat. Pl. egy 32 km/h-s szél a -14 DC-os hőmérsékletet -34 °C-ra csökkenti, a 64 km/h-s pedig -42 5C-ra. A hőmérséklet-csökkenés mértéke annál nagyobb, minél hidegebb van. A 64 km/h-s sebesség feletti szelek már nem okoznak további nagy változást.

HALADÁS A tapasztalatok azt mutatják, hogy legjobb, ha a repülőgép vagy az elromlott jármű közelében maradunk. Ha a hely veszélyesnek bizonyul, a lehető legközelebb készítsünk biztonságos menedéket. Csak akkor döntsünk az útnak indulás mellett, ha közel van a civilizáció és valószínűleg a mentőalakulat is. Gyorsan döntsük el, mit csinálunk - amíg még tisztán tudunk gondolkodni. A hideg tompítja gondolkodást. Meg se forduljon a fejünkben hóviharban elindulni! A sík jégen és a tundrán mindig nehéz a tájékozódás. A jég mozgása barázdákat hoz létre, bizonytalanná téve a haladást. A nyáron megolvadó jég a tundrát mocsarassá, a tengeri jeget pedig kásássá változtatja a talpunk alatt. A sarkvidéken nyáron a szúnyog, a tripsz, a kullancslégy és a muslica okozhat kellemetlenséget Lárváik a vízben élnek - mellettük ne készítsünk menedéket. Ruhánk ujját lehúzva, gallérunkat feltűrve viseljük, fejünkön hordjunk szúnyoghálót, és égessünk zöld fát és leveleket - a füst ugyanis távol tartja őket Ahogy hidegebbre fordul az idő, a rovarok kevésbé aktívak, éjjelre pedig teljesen eltűnnek. Alaszkában, Kanada északnyugati és északkeleti területein, Grönlandon, Izlandon, Skandináviában, a Novaja Zemlján, a Spitzbergákon és néhány szigeten találhatóak olyan hegyek, amelyek jégszirtjei, gleccserei, gleccser-szakadékai és lavinái komoly veszélyt jelentenek. Az Arktisz partjai közelében májustól augusztusig gyakori a néha távoli belterületre is behatoló köd, amely tovább nehezíti a tájékozódást.

Tájékozódás Az iránytű megbízhatatlan a sarkvidékeken. A csillagképek biztosabban mutatják az irányt, az éjszakák pedig elég világosak a haladáshoz. Napközben alkalmazzuk az árnyékcsúcsmódszert [lásd Eligazodás a térképen és a természetben). A tengeri jégen haladva az irány meghatározásához NE használjunk jéghegyet vagy távoli tájékozódási pontot! Az úszó jégtáblák állandó mozgásban vannak, viszonylagos pozíciójuk könnyen változik. Készüljünk arra is, hogy könnyen meghasadnak, kettéválnak! Ha át kell szállnunk

az egyik úszó jégtábláról a másikra, ugorjunk a jégtábla szélétől legalább 60 cm-es távolságból indulva és érkezve! KERÜLJÜK a jéghegyeket! Tömegük legnagyobb része ugyanis a víz alatt van. Ahogy elolvad, a jéghegy minden előjel nélkül átfordulhat, különösen ha saját súlyunk is nehezíti. KERÜLJÜK a jégfalakhoz közeli hajózást! A gleccserekről hatalmas tömegű, gyakran több ezer tonnányi jég válhat le a tengerbe zuhanva, minden előjel nélkül. A madarak megfigyelése segítheti a tájékozódást. A vándorló vízimadarak olvadáskor a szárazföldre repülnek. Az égről visszatükröződő formák segíthetnek a távoli területek meghatározásában. A nyílt víz, a fák és a hómentes terület feletti felhők feketén verődnek vissza, a tengeri jég vagy hómező feletti felhők pedig fehéren. A friss jég tükröződése szürke, a foltos tükröződés úszó jeget vagy hófúvást jelez.

Hótalpalk A sarkvidéken előrehaladni kimerítő, csak jó erőnlétben lévő személy próbálkozzon vele. Bár nehezen rögtönözhető, a kemény havon a sítalp a legjobb közlekedési eszköz. A mély, laza hóban a síelés nagy erőfeszítést igényel, hótalppal könnyebben boldogulunk. A hótalpban úgy lépkedjünk, hogy lábunkat a szokásos járással ellentétben hajlítás nélkül emeljük meg, mégpedig úgy, hogy a hótalpat a földdel a lehető legpárhuzamosabban tartsuk!

Hajlítsunk egy hosszú, friss főágat hurok formájúra, a végeit pedig rögzítsük erősen I Egészítsük ki keresztágakkal, és kössük össze (minél több keresztágot rakunk rá, annál jobb), de ügyeljünk rá, hogy a hótalp ne legyen túl nehéz, így ugyanis nem tudunk nagyobb távolságot komoly fáradtság nélkül megfenni. A közvetlenül a lábunkra csatolt középső részt készítsük erősebbre. Kövessük a folyókat! A folyásiránynak megfelelően haladjunk (nyáron tutajjal, télen a jégen), kivéve Szibéria északi részét, ahol a folyók észak felé folynak! Befagyott folyón mindig a szélen lévő simább jégen, illetve a kanyarulatok külső ívén menjünk! Két folyó találkozásánál a külső szélen vagy a külső parton haladjunk! Ha a folyónak sok a kanyarulata, hagyjuk el a jeget, és a magasabb parton folytassuk az utunkat! f FIGYELEM!__ A JÉGHIDEG VÍZ HALÁLOS Jeges vízbe esve kikészülünk. A test összerándul, megszűnik az izmok feletti kontroll, ezt heves remegés követi. A végtagok kb. négy perc alatt elfagynak, az eszméletvesztés 7, a halál 15-20 perc múlva következik be. TEGYÜNK ELLENE! Vízbe esés után azonnal cselekedjünk! Induljunk el a szárazföld felé, és hemperegjünk a hóban, hogy felszívja a vizet! Ezután keressünk menedéket, és azonnal vegyünk fel száraz ruhát.1

RUHÁZAT Az erős hidegben és szélben fedetlen testrészeink percek alatt elfagyhatnak. Védjük egész testünket, beleértve kezünket és lábunkat isi Viseljünk szo-rítómadzagos kapucnit, hiszen így - részben - arcunkat is be tudjuk fedni! A szőrmeszegély megakadályozza, hogy a kilégzett pára az arcunkra fagyjon és felsértse a bőrünket. Ruházatunk felső rétege védjen minket a széltől. Szövete legyen olyan sűrű, hogy megakadályozza a hó bejutását, ahhoz azonban legyen elég áteresztő, hogy a vízpára elillanjon - ne legyen vízálló, mert az lecsapódást eredményezhet. A bőr kiváló külső viselet. A nyílásokon keresztül a hő ki tud áramolni, mozgás közben így kiszökik a levegő. Ha ruhánknak nincs szorítómadzagja, tekerjünk valamit az ujja köré, nadrágunk szárát pedig tűrjük be zokninkba és bakancsunkba! Ha izzadni kezdünk, lazítsuk meg a ruhánkat néhány helyen (gallér, ruhaujj)! Ha még mindig melegünk van, vegyünk le egy réteget! Akkor is ezt tegyük, ha valamilyen munkát végzünk, pl. fát vágunk vagy menedéket készítünk! Csak repülőgép-katasztrófa vagy kényszerleszállás esetén találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy sarkvidéki területen nincs megfelelő felszerelésünk. A repülőgép elhagyása előtt próbáljunk meg megfelelő ruhát szerezni magunknak! Gyapjút viseljünk, mert nem nyeli el a vizet, és még nedvesen is meleg! A kötött ruha kiváló belső réteget képez, hurkai ugyanis megtartják a hőt. A pamut gézként viselkedik, felszívja a nedvességet.

Lábak Legjobb a mukluk (eszkimó csizma), ez a vízálló vászonból készült, szegecselt gumitalpú csizma, amelyet a megfelelő illeszkedés érdekében szorítómadzaggal látnak el. Lehetőleg legyen benne hőszigetelő bélés is! A lábakat három réteg zoknival szigeteljük! A zoknik mérete sorban növekedjen, így egymásra illeszkednek és nem gyűrődnek fel! A láb akkor fagyhat el, ha hosszú időn keresztül vízben van, pl. a mocsaras tundrán a nyári hónapok alatt (lásd A hideg éghajlat veszélyei az

Egészség fejezetben).

Hóvakság Szemünket védőszemüveggel, illetve a szem számára kis réssel ellátott ruhával vagy kéregcsíkkal védjük! A hóról visszatükröződő napsugarak ereje hóvakságot okozhat! Szemünk alját sötétítsük be faszénnel, csökkentve ezzel a további tükröződést! így tarthatjuk magunkat MELEGEM: Tartsuk ruhánkat TISZTÁN! - A kosz és piszok megakadályozza a ruha légcseréjét! Tartsuk ruhánkat SZÁRAZON! - Kívül és belül egyaránt! Kerüljük a TÚLHEVÜLÉST! - Szellőzzön a viseletűnk! Viseljük ruhánkat LAZÁN! - Hagyjuk, hogy keringjen a levegői ^ - —

MENEDÉK Nem pihenhetünk a szabadban! NE TARTÓZKODJUNK SZÉLBEN! Keressünk továbbtökéletesíthető természetes menedéket! KERÜLJÜK viszont a szirtek szélárnyékos oldalát, mert ott a hó fel tornyosulhat és betemetheti a menedékünket! Kerüljük a sziklaomlással vagy lavinával fenyegető helyeket is! Óvakodjunk a hóborította fáktól, mert a súly letörheti a fagyott ágakat (hacsak az alacsonyabbakat nem támasztja ki a hó). Az ág alatt talán már készen áll számunkra egy menedék (lásd Menedékkészités és táborverés a Táborozási technika fejezetben). NE FELEDJÜK: A huzat ellenére se zárjuk el az összes nyílást! Szükség van a szellőzésre - különösen, ha a menedékünkben tüzet is rakunk. Ellenkező esetben akár meg is fulladhatunk. TŰZ Alapvető fontosságú a sarkvidéken az életben maradáshoz. A roncsból származó gázolaj segítségéve! hőt nyerhetünk: a lehető leghamarabb vezessük a földre a kiömlött és tartályban lévő olajat! Ha az olaj lehűl, besűrűsödik, olyankor már lehetetlen elvezetni. A magas oktánszámú üzemanyag lassabban fagy meg, ezért hagyjuk a tartályban! Az Arktisz és az Antarktisz jegén a fóka és a madárzsír az egyetlen egyéb tüzelőanyag-forrás. A vízparton alkalmanként gyűjthetünk uszadékfát - a grönlandiak régen a szibériai folyókról az Arktiszra úszó fából építették házaikat A tundrán alacsony, terebélyes fűzfa, az erdőkön túl alacsony növésű nyírfa és boróka is található. A nyírfa ága kiváló gyújtós, mert maga a fa anyaga olajos. Háncsoljunk meg egy ágat, és még nedvesen is lángra fog kapni. A Cassiope tetragona egy másik alacsony, terebélyes, hangaszerű növény, amelyet az eszkimók tüzelőanyagként hasznosítanak. Ez az apró levelű, fehér, harang formájú virágot hozó örökzöld növény mindössze 10-30 cm-re nő. Annyi gyantát tartalmaz, hogy még nedvesen is meggyullad. Coss/ope letragona

VÍZ Még hidegben is több mint napi egy liter vízre van szükségünk a vízveszteség pótlására. Nyáron a tundra tavai és folyói révén bőségesen áll a rendelkezésünkre víz. Elképzelhető, hogy a kis tavak vize barnás színű és kellemetlen ízű, a benne élő növényzet azonban tisztán tartja. Kétség esetén FORRALJUK FEL! Télen olvasszunk havat és jeget! NE együnk összetört jeget, mert felsértheti az ajkunkat vagy szánkat, és fokozhatja a kiszáradást. Olvasszunk elegendő havat, hogy goiyót tudjunk belőle formálni, csak ezután próbáljuk meg kiszívni belőle a vizet! NE FELEDJÜK: Ha már fázunk és fáradtak vagyunk, a hóevés csak tovább fogja hűteni a testünket.

ÉLELEM Antarktisz: Az északi partok sötét, hőelnyelö szikláin élő zuzmók és mohák az egyedüli növények. A tengerek gazdagok planktonokban és krillekben, ezek a bálnák, fókák és számos tengeri madár táplálékául szolgálnak. A legtöbb madár ősszel elköltözik, csak a repülésre képtelen pingvinek maradnak, amelyek viszont kiváló élelemként szolgálnak. Az év legnagyobb részében a veszély első jelére a vízbe menekülnek, ha viszont a tojásaikat költik, nem mozdulnak odújuktól vagy fészküktől. Arktisz: A jég nem biztosít élőhelyet semmilyen növény vagy szárazföldi állat számára, még a jegesmedve is csak ott bukkan fel, ahol zsákmányra lelhet Jegesmedvére vadászni nehéz és veszélyes. Ahol víz van, a tengeri madarak, a halak és a fókák jelentik a lehetséges élelmet. A rókák - közülük a sarki róka télen fehér színűre változik - néha követik a tenger jegén a jegesmedvéket, hogy megegyék a zsákmányuk maradékát. Az északi állatvilág vándorlójelenléte évszakfüggő. Tundra és erdő: Télen és nyáron egyaránt találhatóak itt növények és állatok, az északi erdőkben pedig még ennél is nagyobb állatvilág él. A tundra növényfajai megegyeznek Oroszországban és Alaszkában. Mindegyik kisebb a melegebb éghajlatokon fellelhető növényeknél. A földön

elterülő fűzfa, a nyírfa és a bogyós növények vitamintartalma azonban magas. A sok helyen előforduló moha és zuzmó - különösen a rénszarvaszuzmó - értékes élelemforrást jelent.

Mérgező növények Az arktiszi növények többsége ehető, KERÜLJÜK azonban a vízi bürköt, mert ez a legmérgezőbb. KERÜLJÜK a békabogyó gyümölcsét! KERÜLJÜK a kisméretű, sarkvidéki boglárkát! Sokkal északabbra található még más mérsékelten mérgező növény is, így a farkasbab, a sisakvirág, a szarkaláb, a esüdfű (bókafű), a fehér zászpa (vagy fehér hunyor, „álhunyor") és a zász-pafélék közé tartozó Zygadenus nuttallii. Legjobb, ha a gombát is kerüljük! Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a zuzmóktól! Nem létezik olyan arktikus növény, amelynek érintése mérgező lenne.

Állati táplálékforrásod A fákról lenyúzott fakéreg és leszakított lomb annak a jele, hogy arra állatok táplálkoznak. A karibu (rénszarvas) Alaszkától Grönland nyugati részéig jellemző, de éppúgy megtalálható Észak-Skandináviában és Szibériában is. A bozontos pézsmatulok Grönland északi részén kószál, a kanadai szigetvilág szigetein pedig (kanadai) jávorszarvas található (főleg ahol az erdő és a mező keveréke jellemző). A farkasok gyakoriak Észak-Kanadában, Alaszkában és Szibériában (viszont ritkák és védettek a legtöbb európai országban). A róka nyáron a tundrán, télen a nyílt erdőségben él. Jelenléte jelzi, hogy a közelben vannak más, kisebb méretű állatfajok, mint a hegyi nyúl, a mókus és egyéb olyan rágcsálók, amelyek beássák magukat a hó alá magvak után kutatva. A lemmin-gek a hó alatt járatokat építenek. Az Arktiszon megtalálható a hód, a vidra, a rozsomák és a menyét. A medvék a kopár északi területektől az erdőkig mindenhol előfordulnak. Veszélyesek lehetnek. Tartsunk tőlük kellő távolságot! Az életben maradásra a legnagyobb esélyt a tengerpart kínálja, mert a tenger biztos élelemforrást nyújt. Fókák találhatóak a parton, a jégtáblákon és a nyílt vízen. A rozmár nehézkes mozgásúnak tűnik ugyan, de valójában nagyon veszélyes. FEGYVER NÉLKÜL NE KÖZELÍTSÜK MEG!

Vadászat és csapdaállítás A hóban a nyomok jól láthatóak és könnyen követhetőek, de azért hagyjunk magunk után a roncsból kimentett anyagból készített színes, lobogó zászlókat, miután elindultunk, hogy biztosan visszataláljunk a menedékhez! A zászlókat elég magasra helyezzük, hogy ne lepje be őket a lehullott hó! A rénszarvas nagyon kíváncsi: még négykézláb, ruhát lengetve is magunkhoz csalogathatjuk. Négylábú állatokat utánozva azonban a farkasokat is odavonzhatjuk, mert zsákmánynak hisznek minket. A ürge és a mormota könnyen belénk ütközik, ha az állat és az odúja közé állunk. Néhány állatfajt magunkhoz csalogathatunk, ha a kézfejünket csókolgatjuk, ez a hang ugyanis a sebesült egér vagy madár hangjára hasonlít. Álcázzuk a helyzetünket és álljunk hátszélbe! Legyünk türelmesek! Ne adjuk fel! A lesből vadászni nehéz a nyílt Arktiszon. Ha van lő- vagy hajítófegyverünk (puska, íj, csúzli, parittya stb.), amellyel a földről is tudunk lőni, feküdjünk egy hóbucka mögé. A könnyebb mozgás érdekében készítsünk ruhákból falat, és lassan toljuk magunk előtt! Télen a bagoly, a holló és a hófajd (az északi madarak) általában „szelídek": lassan, kerülve a hirtelen mozdulatokat, meg lehet közelíteni őket. Sok sarkvidéki madár két-három héten át hullatja el a tollait. Ilyenkor képtelenek a repülésre, könnyű elkapni őket. A tojás az egyik legbiztonságosabb élelem, az embriófejlődés minden szakaszában fogyasztható.

Fókák Ez az állat a legfőbb élelemforrás a sarkvidéki jégen, néhány fajtája még télre is ott marad. A déli sarkhoz legközelebb élő emlős, a Weddelfóka képes 15 percig a víz alatt maradni anélkül, hogy levegőt venne a jég alatti levegőüregekből vagy a szélek leharapásával nyitva tartott kis lyukakból. A legtöbb fóka nem bírja ennyi ideig a víz alatt Kevés olyan nagyméretű van, minta támadás vagy védekezés közben kétembernyi magasságra emelkedő elefántfóka. A fóka akkor a legvédtelenebb, amikor kölykeivel van az úszó jégtáblákon (fajtától függően az Arktiszon március és június között születnek). Az újszülött fókák nem tudnak úszni, könnyű elkapni őket - évente több ezret mészárolnak le belőlük a vadászok, míg mások az állománycsökkentés érdekében egyszerűen közéjük gyalogolnak a jégen, és agyoncsapják őket. A párzási időszakot kivéve a fókákat legkönnyebb a jégen kialakított légzőlyukaiknál elkapni. A légzőlyukat kúp alakjáról ismerhetjük fel (a felső részén keskenyebb). Vastagabb jég esetén a nyílást végtag- és fognyomok veszik körbe, ami azt jelzi, hogy a fókák nem engedték befagyni a lyukat. Türelmesnek kell lennünk és készenlétben kell állnunk, mert a fókák csak rövid időt töltenek a lyukaknál. Üssük le az állatot, majd szélesítsük ki a lyukat, hogy a felszínre húzhassuk a testet! A fókák élelmet, ruházatot, lábbelit és tűzhöz használható zsírt egyaránt biztosítanak. A felnőtt hímek az év elején erős szagot bocsátanak ki magukból, ez azonban nem befolyásolja húsuk minőségét. Együk meg az egész fókát a mája kivételével, amely az év bizonyos részeiben VESZÉLYES mennyiségben tartalmaz A-vitamint! A trichinózis elkerülése érdekében főzzük meg húst! JEGESMEDVE Az Arktisz legészakibb részére szorult (Európában csak a Spitzbergákon élő) állat szaglása kifinomult, a tenger jegén és a tengerben egyaránt fáradhatatlanul vadászik. Leginkább fókával táplálkozik, de halat is fogyaszt. Kiválóan úszik, két percig képes a víz alatt maradni. Ritkán található meg a szárazföldön - bár nyáron kénytelen bogyókkal és lemmingekkel táplálkozni. Számos, hideg éghajlaton jellemző állathoz hasonlóan nagyobb méretű melegebb éghajlaton élő rokonainál. Többségük kíváncsi, és közel megy az emberhez. Kezeljük tisztelettel ezt az erős állatot, és legyünk vele óvatosak!

Húsát mindig főzzük meg: izmai tríchinózist terjesztő férgeket tartalmaznak! SOHA ne fogyasszuk el a jegesmedve máját, mert végzetes mennyiségű A-vitamínt tartalmaz!

A hús elkészítése A kivéreztetést, a kibelezést és a nyúzást addig végezzük el, amíg a tetem még meleg! A bőrt még a test megfagyása előtt nyúzzuk le! Osszuk a húst megfelelő adagokra, és hagyjuk megfagyni! Ne melegítsük fel újra a hús-darabokat: ha egyszer már megfőztük, hidegen fogyasszuk el a maradékot (ezért daraboltuk fel a húst)! A fóka kivételével minden állaton hagyjuk rajta a zsírját! A zsír alapvető fontosságú a hideg területeken, ha viszont sokat fogyasztunk belőle, elegendő folyadékkal kell rendelkeznünk! A fóka zsírját a szélsőségesen hideg időjárás kivételével (amikor megfagy) mindig távolítsuk el és süssük ki, mielőtt még avassá válna! Ha kevés a táplálék, az állatok el fogják lopni tőlünk az élelmet ezért alaposan rejtsük el! Ha lehetséges tolvajok jeleit fedezzük fel, legyünk résen, hiszen ők szolgálhatnak következő eleségül! HOGYAN ELŐZZÜK MEG A FAGYÁST? - Grimaszoljunk az arcunkkal, hogy ne alakulhasson ki rajta dermedt terület! Mozgassuk izmainkat minden irányba! Mozgassuk a kezünket is! - Figyeljük meg saját magunkon és társainkon is, hogy nem vált-e a bőr -különösen az arcon, fülön és a kézen -viaszsárgává, vörössé vagy feketévé! - KERÜLJÜK a szoros ruházatot, mert lassítja a keringést. - A hálózsákunk melegében öltözködjünk! - Soha, még a legrövidebb időre se menjünk sehova megfelelő ruházat nélkül! Kerüljük az izzadságtól vagy víztől nedves ruházatot! Ha ruhánk mégis nedves lesz, minél hamarabb szárítsuk meg! - Verjük le a havat magunkról, mielőtt bemegyünk a menedékbe, vagy a felső réteg ruhánkat hagyjuk kint, a bejárat előtt! A hó ugyanis elolvad a melegben, ami még több szárításra váró ruhát eredményez. - Viseljünk kesztyűt és tartsuk szárazon! Puszta kézzel SOHA ne érintsünk fémet! - NE fröccsenjen benzin a fedetlen bőrünkre! Nulla fok alatti hőmérsékleten szinte azonnal megfagy, alacsonyabb olvadáspontja révén pedig még a víznél is nagyobb károkat okoz. - Legyünk különösen óvatosak, ha keményen dolgoztunk és elfáradtunk! Ha betegek vagyunk, PIHENJÜNK! A rágcsálók - különösen a mókusok és a nyulak - ragályos nyúlpestist (tuíarémiát) hordozhatnak magukban, amellyel kullancscsípés által vagy fertőzött állatokkal érintkezve fertőződhetünk meg. Nyúzás közben viseljünk kesztyűt! Húsukat főzés után nyugodtan fogyaszthatjuk.

EGÉSZSÉGÜNK MEGÓVÁSA Legfőbb veszélyt a fagy, a kihűlés és a hóvakság jelenti, bár az is oxigénhiányhoz és szén-monoxid-mérgezéshez vezethet, hogy megpróbáljuk melegen tartani magunkat vagy megszüntetni a huzatot. Könnyen eltávolodhatunk a valóságtól, gondolkodásunk ' is lelassul, nem vesszük észre az egyértelmű dolgokat. Maradjunk aktívak, kerüljük a fáradtságot, és energiánkat a hasznos feladatok elvégzésére tartalékoljuk! Aludjunk annyit, amennyit csak tudunk - mielőtt megfagynánk, úgyis felébreszt minket a hideg. A keringés serkentése érdekében mozgassuk ujjainkat és lábujjainkat! Ne halogassuk a székelést, hiszen a szorulásnak éppen ez a leggyakoribb kiváltó oka. Próbáljuk meg a menedék elhagyása előttre időzíteni, hogy székletünket egyúttal kivihessük magunkkal! HEGYEK A hegycsúcsok erős szélnek vannak kitéve és gyakran borítja őket hó. Sem élelmet, sem menedéket nem biztosítanak. A sziklamászás, a jégés a hómezők leküzdése speciális tudást igényel, amelyet legjobb, ha első kézből, hegymászóiskolában sajátítunk el, és felügyelet mellett gyakorlunk. Tapasztalatlan személy meg se próbáljon kimerészkedni valódi hegymászóterületre, hacsak nem tanulóként vág neki egy jól szervezett csoporttal. Katasztrófa után azonban könnyen egy hegyoldalon találhatjuk magunkat, vagy arra kényszerülhetünk, hogy biztonságos hely után kutatva átvágjunk egy hegyi szakaszon. Ha nem várható mentőalakulat, nappal a legelső célunk az élelmet és menedéket nyújtó völgyekbe történő leereszkedés legyen. Éjjel vagy rossz látásviszonyok között azonban ez túl veszélyes. A látási viszonyok javulásáig a hegyen kell valamiféle menedéket találnunk. Ha nincs a sziklák közt menedék vagy fedelet adó roncs, ássuk be magunkat a hóba. A hóhatár alatt be kell takaróznunk, hogy megvédjük magunkat Ha nincs túlélőcsomagunk, egy műanyag zsák is megteszi hálózsáknak. Mentsük ki a takarókat és az üléshuzatokat a lezuhant repülőgépről, vagy bármilyen más ruha segítségével takarjuk be magunkat a lehető legjobban! A ruhákat ne tekerjük túl szorosan magunk köré, mert a ruharétegek közt rekedt levegő kiváló hőszigetelő. Lejtőn úgy aludjunk, hogy a fejünk legyen feljebb; durva vagy köves földön a nagyobb kényelem érdekében hasunkon feküdjünk!

A terület megítélése A hegyoldalon lefelé ereszkedve gyakran nehéz megállapítani, mi van alattunk. Tudunk úgy haladni a völgyben vagy egy hegynyúlvány mentén, hogy lássuk, ami korábban alattunk volt? A völgy túloldala is segíthet eldönteni, mi lehet a saját oldalunkon.

Legyünk óvatosak, ha az előtérben lévő meredek sziklafalon túl lejtőt látunk, mert valószínű, hogy nagy közöttük a szintkülönbség. Az omladékos lejtők különösen megtévesztők lehetnek, mert teljesen folyamatosnak tűnhetnek, amíg egészen közel nem jutunk egy sziklafalhoz.

Leereszkedés Sziklafalat kötél nélkül megmászni rendkívül veszélyes. A legmeredekebb sziklák mentén a fal felé fordulva kell leereszkednünk, ezért nagyon nehéz látni, hogy hova lépjünk. Ha társunk a szomszédos lejtőn tartózkodik, figyelhet és utasításokat adhat. Repülőgép-katasztrófa esetén valószínűleg nagyobb kockázattal jár hegyet mászni, mint a mentőalakulatra várni. Kevésbé meredek, de mélyebb szegélyű szikláról lemászva oldalazva haladjunk, belső kezünket kapaszkodásra használva! A könnyebb sziklákon kifelé nézve, testünket behajlítva is mászhatunk! Ha lehetséges, a súlyt tenyerünkre helyezzük!

Felmászás Felfelé mászva a kapaszkodókat könnyebb észrevenni, biztonságosabb azonban - ha nem ismerjük az útvonalat - inkább átmászni az akadályokon, mint megkerülni őket. Előfordulhat, hogy elakadunk, és leereszkedni sem tudunk. Mindig a hegy lábától kezdve gondoljuk végig az útvonalat! Próbáljuk meg felsőtestünket a sziklától távolabb tartani, és nézzünk felfelé! Egyszerre csak egyik kezünket vagy lábunkat mozdítsuk meg - mindig legyen három érintkezési pontunk! Súlyunkat egyenlően osszuk el a lábainkon, ne csak a kezünkkel függeszkedjünk! Ne erőltessük túl magunkat! Míg lábunkkal biztosan állunk a sziklán és egyik kezünkkel erősen kapaszkodunk, másik kezünkkel keressünk fogást pontosan a fejünk felett! Próbáljuk ki, hogy jó-e, majd keressünk újabb fogást a másik kéznek vagy lábnak! Közbeeső, kis fogásokkal dolgozzunk, ne terpeszkedjünk szét békaszerűen, a munka nagy részét lábunkkal végezzük! Lábunkat a lehető legjobban szorítsuk a sziklához, hogy minél nagyobb területen érintkezzen! Függőleges hasadékok megmászásakor használjuk a kéménymódszert: támasszuk a hátunkat az egyik falnak, majd a lábunkat a hasadékon át a másik falnak feszítve ékeljük ki a testünket! Lassan induljunk el felfelé! Ha a hasa-dék kiszélesedik, nagyon nehéz lesz átváltani hagyományos mászásra: az is lehet, hogy ismét le kell ereszkednünk.

Leereszkedés kötéllel Még a legmeredekebb szikláról is le lehet ereszkedni egy felül erősen rögzített kötél segítségével. A hegymászók módszeréhez („abseiling" vagy „rappeling”) szükség lehet speciális ülőhevederre és karabinerre, amelyen átfuthat a kötél. Az alapmódszerhez azonban egy duplázott (félbehajtott) kötél is elegendő. A kötél nem mozog - mi mozgunk lefelé a segítségével. Ez még a test helyes tartása mellett sem kényelmes, viszont így a legbiztonságosabb leküzdeni a meredek vagy nagyon csúszós lejtőket. A súrlódás felsértheti a ruházatunkat és a bőrünket, ezért lehetőleg párnázzunk ki vállainkat és lágyék-hajlatunkat, viseljünk kesztyűt! TUDNIVALO A kötél leengedése előtt ügyeljünk rá, hogy biztos helyzetben álljunk (a kötél súlya hirtelen kibillenthet minket az egyensúlyunkból), és mindig tervezzük meg a következő lépésünket! Ha a kötél fent van, talán már késő változtatni A kötél hossza határozza meg a leereszkedés mértékét Fontos, hogy biztos rögzítőpontot találjunk, pl. egy sziklát vagy fát, amely elbírja súlyunkat és nem vágja el a kötelet. Ha több erős rögzítöpontot kínáló párkány van, a lejtön szakaszosan is leereszkedhetünk (ha azonban sokan vagyunk, elég helynek kell lennie minden párkányon ahhoz, hogy a többiek várakozhassanak). Földet érve a kötelet lehúzhatjuk magunk után. Ha valaki fent maradt, hogy kioldja a kötelet, vagy nem akarjuk a kötelet magunkkal vinni, alkalmazhatjuk a szimplakötél-módszert is - így ugyanazzal a kötéllel kétszer ugyanolyan hosszan tudunk leereszkedni. A peremen átjutni talán a legnehezebb. Elképzelhető, hogy lejjebb kell ereszkednünk egy keveset a jó pozíció elérése érdekében (és hogy közben önbizalmat is nyerjünk). KÖTÉLEN LEERESZKEDNI

(AZ ABSEIL1NG-TECHNIKA) \

Hurkoljuk a kötelet egy biztos rögzítő pont köré TV (előtte tefjes testsúlyunkká! ellenőrizzükj! Kerüljük t ^ ' az éles peremeket, amelyek elvághatják a kötelet! y A kötél mindkét végét húzzuk lábaink közé elölről, aztán vigyük tovább testünk bal oldalától mellkasunkon át jobb vállunkig, majd le a hátunkon! A kötelet bal kézzel magunk előtt, jobb kézzel a hátunk mögött tartsuk!Lábunkat helyezzük egymástól 45 cm távolságra, és támasszuk ki biztosan a lejtön! Dőljünk hátra! A testünk köré tekert kötél tartsa a súlyunkat! Ne próbáljuk megtartani magunkat a fent lévő kézzel! Óvatosan lépjünk lefelé! A lent lévő kézzel szabályozhatjuk az ereszkedés sebességét. Egyszerre csak egyik kezünkkel engedjük el a kötelet!

FIGYELEM: Kötélen leereszkedniezze!a módszerrel veszélyes lehet. Ha korábbon nem gyakoroltuk a módszert, ne is próbálkozzunk vele,

hacsak nincs velünk szakember, vagy nem kerültünk életveszélybe!

HuroSc használata Akadálymentes, függőleges leereszkedés esetén a kettős derékhurok (lásd Csomók a Táborozási technika fejezetben) segítségével engedhetjük le, vagy húzhatjuk fel a többieket. Ezt a módszert alkalmazzuk a szakadékba zuhant emberek mentésekor is!

Felmászás kötéllel A vízi jármüvek kötél elvezetésére használt tartozékát utánozva, azaz „kötélbakként" is segíthetünk másoknak felmászni. Először valakinek fel kell másznia (ő a „segítő"), és vinnie kell magával egy derékhurokkal rögzített kötelet (ez lehet egy vékony zsinór is, amellyel a későbbiekben felhúzhatjuk a kötelet). Minden szakasznál lennie kell párkánynak vagy peremnek, ahol mindenki elfér, és hogy stabil rögzítőpontot biztosítson a kötél számára. Nagyobb csapat és több kötél esetén egyszerre többen, több szakaszon is haladhatnak. Ellenőrizzük, hogy biztos-e a rögzítőpont, amely lehet fa, sziklakiszö-gellés vagy kötélvezető (Jyuk a sziklában, vagy egy résbe szorosan beékelődött kő, illetve kis kődarab)! A kötelet nyolcas kötéssel vagy egyszerű csomóval rögzítsük! A KÖTÉL KI FESZÍTÉSE

A kötél hátunk mögött történő elvezetéséhez használjuk mindkét kezünket (jobb kézzel húzzuk, bal kézzel toljuk ei magunktól)! Jobb kezünket csúsztassuk kifelé a kötélen! Tegyük össze o kezünket és a kötél mindkét részét jobb kezünkben fogjuk össze, miközben bai kezünkkel testünk irányába gyűtjük a laza kötéirészeket! Folytassuk:jobb kézzel magunk felé, bal kézzel pedig tes tü n k körül h úzzuk a kö telet! Mindig álljunk készen a kötél megfékezésére, ha esetleg a mászó (eesne! A kötelet úgy tarthatjuk szorosan testünk körűi, hogy összefogjuk a kezünket! A segítő rögzíti magát egy vagy két hurokkal saját teste megtartása érdekében. A feje felett elvezeti a mászókötelet egészen a csípőjéig, közben a rögzítőponthoz közelebb lévő kezére csavarja, végül kifeszíti. A mászó a dereka köré köti a kötelet és megkezdi a mászást. A segítő erősen, élő kötélbakként tartja a kötelet, hogy folyamatosan feszüljön. A rögzítésnek, a segítőnek és a mászónak egy vonalban kell lennie. Ha sziklakiszögellést használunk rögzítésként, magasabban kell lennie a segítő fejénél. Ha ez állva nem lehetséges, a segítőnek biztos ülőhelyzetből kell húznia. FIGYELEM! A LEHULLÓ SZIKLAK ÉLETVESZÉLYESEK! Lazának tűnő szikla esetén mindig végezzünk óvatosan próba fogást, és ha tényleg lazának találjuk, soha ne húzzuk kifelé! Legyünk óvatosak, kötelünk ne mozdítsa ki a szikladarabokat! Még a kis kődarabok is komoly sérüléseket okozhatnak. Ha mégis lelöktünk valamit, azonnal kiáltsunk alattunk lévő társainknak! Az idősebbeket és a gyerekeket mellkasuknál kel) megkötni. A kisgyerekeket indián gyerekek módjára, a mászó hátán kell szállítani. Megjegyzés: Rögzítés nélkül ez a módszer kockázatos és nagyobb erőt igényel. Ekkor a kötél csak a segítő ujjai között haladjon át, ne a hátán körbe, különben a mászó könnyen leránthatja a segítőt!

HÓ- ÉS JÉGMEZŐK Léteznek ugyan finomabb eszközök is a hó- és jégmászáshoz, de hóban a hegymászók jégcsákányt alkalmazó módszereinek némelyikét erős bottal is utánozhatjuk. A fogantyús sétabot jobb fogást biztosít, mint egy egyszerű rúd. Ha nincs megfelelő jégcsákányunk, illetve mászóvasunk, vagy nem tudjuk, hogyan kell azokat használni, kerüljük a hegyi jeget! A mászás közben a hóba szúrt csákány vagy bot biztosítja a stabilitásunkat. Meredek lejtőn cikcakkban másszunk, erős lépéseket tegyünk, a botot pedig oldalirányban szúrjuk a hóbal Kisebb lejtőn nyomjuk sarkunkat a hóba, és használjunk botot is! Enyhe lejtőn használjuk a sarkunkat, a botot pedig sétabotként alkalmazzuk! Meredek lejtőn hátrafelé ereszkedjünk le! A botot támasztékként szúrjuk a hóba! Megcsúszva fékként is használhatjuk. Havas lejtőn lecsúszni felvillanyozó ugyan, de veszélyes. Sebességünk irányításában segít, ha a sarkunkat erősen belenyomjuk a hóba, a hóba szúrt bot pedig további fékként szolgálhat - arra azonban mindig van esély, hogy nem veszünk észre egy közeledő szakadékot! Lavinaveszélyes helyeken soha ne alkalmazzuk ezt a módszert!

Biztonsági kötelek jégen A gleccseren áthaladó csoport minden tagja szorosan - egymástól legalább 9 m távolságban - legyen egymáshoz kötve. A vezetőnek a havat le kell ellenőriznie botjával, mert a legkisebb mélyedés is gleccserszakadékot eredményezhet.

A mindkét végén szilárd rögzítőponthoz erősített kötelek biztosítják haladásunkat a jeges felületeken. A kötelet kézi kapaszkodóként használjuk, vagy tekerjünk egy rövid kötelet hurokban derekunk köré, és pruszikcsomóval biztosítsuk! Ez végigcsúszik a kötélen és lehetővé teszi az ereszkedést, ha pedig megcsúszunk, meg is fékezi az esést Ez a módszer jól használható omladékos vagy laza talajon gyerekek és kevésbé ügyes felnőttek leereszkedésekor is.

Jég- és hórögzítöbak Ha nincs elég szilárd szikla a kötél kikötéséhez, a jégből faraghatunk felső rögzítőpontot. Ha a természetes jégképződmény alkalmas rá, vágjunk bele gombaformát! Átmérője legalább 40 cm, mélysége legalább 16 cm legyen! A rögzítöpontot hagyjuk ott és készítsünk helyette újat, ha a legkisebb repedés is megjelenik a jégen! A hórögzitőbaknak sokkal nagyobbnak kell lennie: mélysége legalább 30 cm, szélessége pedig kemény hóban 1 m, puha hóban legkevesebb 3 m legyen! Rakjunk köré felszerelést és csomagokat, hogy a kötél ne tudja átvágni!

Gleccserszakadékok Gleccserszakadék ott alakul ki, ahol a gleccser völgyfalnál kezdődik, de irányt vált vagy szélesedő völgyben folytatódik. Ilyen helyeken lassan, a talajt ellenőrizve haladjunk! Ha a csoportból valaki a havon keresztül beesik a szakadékba, a kötél megtartja és ki tudjuk húzni. A kötél a mellkason megfeszülve fulladáshoz vezethet. Lezuhant társunknak dobjunk le egy hurokban végződő kötelet, amelybe beakaszthatja lábát, és így eloszthatja a súlyát! Ha lezuhant társunk elvesztette az eszméletét, három másik ember szükséges a kimentéséhez. A pillangóhurok lehetővé teszi, hogy a mentésre indulók egyszerre húzhassák a kötelet. A gleccser-szakadékban nagyon alacsony a hőmérséklet, az áldozat gyorsan legyengül. Fontos a gyorsaság!

LAVINÁK A lavina komoly kockázatot jelent minden hegyi területen, főleg a hóesést követő 24 órában jellemző a 20c és 60° közötti lejtőkön (különösen a 30° és 45° közöttieken). A lavinát sok minden kiválthatja, különösen a hőmérséklet, a terepviszonyok és a hang. Ha lavinaveszélyes területen találjuk magunkat, ügyeljünk ezekre! Lehetőleg kerüljük azokat a területeket, ahol frissen hullott hó a meredek lejtőre! Nagy hóesés esetén segíthet, ha 24 órát várunk, hogy a hó megszilárduljon. A lavinát általában éppen az áldozatai szokták elindítani! Az eső vagy a hőmérséklet emelkedése hóesés után nagyra növeli a kockázatot. Az olvadási folyamat ugyancsak hozzájárul a hótömeg csúszásához. Az alacsony hőmérsékleten esett nagy hó is lezúdulhat, mert nincs elég ideje megszilárdulni. A szabálytalan felszínű lejtők a legbiztonságosabbak, de a fás lejtők is stabilak. A lejtők csúcsán lévő meredek sziklák szintén mozgásba hozhatják a lavinát az onnan leeső hó, sziklák és jégcsapok révén. Domború lejtő esetén a gravitáció az alsó szakaszon összetömöríti a havat, a felső szakaszon pedig húzóerőként hat, fokozva így a teljes hótömeg megindulásának lehetőségét. A legkisebb háborgatásra is megindulhat lefelé a hó a rá ható húzóerő miatt, ha a hegyhát fedett, szélárnyékos részén, vagy egy vízmosás meredek tetején gyűlik össze. A sziklás kiemelkedésekkel és fákkal tarkított lejtő biztonságosabb, mint a puszta felszínü. Óvatosan válasszuk ki az átkelésre leginkább megfelelő helyet, és mielőtt elindulnánk, ellenőrizzük a havat! Szúrjuk bele botunkat vagy jégcsákányunkat, és vizsgáljuk meg, hogy tömör-e vagy réteges! Dobáljunk köveket, csapjunk zajt, próbáljunk meg csuszamlást A LEGVESZÉLYESEBB TERÜLETEK - Hófödte, domború hegyoldal. A hóra itt húzóerő hat. - Szélárnyékos hegyoldal, ahol a hó felhalmozódik. Mind labilis. - Mély, hóval teli vízmosások. előidézni - így ellenőrizhetjük, valóban védett helyen tartózkodunk-e! Minden veszélyes terepen a legjobb, ha egymáshoz kötözzük magunkat és kötélbakos módszerrel ereszkedünk. A súly elosztása érdekében tartsunk egymástól legalább 50 lépésnyi távolságot! Ha megoldható, először csak egyvalaki vágjon át a legveszélyesebb területen, menet közben kiengedve a kötelet! Amint átér, kösse ki magát, mielőtt a következő elindulna! Szél

Soha ne táborozzunk domború hegyoldal szélárnyékos oldalán, a homorú hegyoldal biztonságosabb! Elővigyázatosságból mindig legyen nálunk helyjeladói Ez az eszköz olyan jeleket bocsát ki, amelyeket a mentőalakulat keresésünkkor fel tud használni! Vigyünk magunkkal lavinaszalagot is, amelyet veszély esetén ki tudunk húzni! Ez egy fényes műanyag szalag, amely megkönnyíti a kutatást, ha a hó maga alá temet minket. ÓVINTÉZKEDÉSEK - A havat érő napsugár lavinát okozhat, ezért délelőtt árnyékos területeken haladjunk - tartsuk magunkat távol a napsütötte területektől! - Délután azokon a lejtökön haladjunk, amelyeket már nem süt a nap, és kerüljük azokat, amelyekre akkor süt először a nap! - Kerüljük a kis vízmosásokat és a meredek oldalfalú völgyeket!

- Maradjunk a lavina útvonala feletti hegyhátakon vagy lapos területeken! Nagyobb ugyan a valószínűsége, hogy csuszamlást okozunk, de ebben az esetben nagyobb is rá az esélyünk, hogy az omladék tetején maradunk, vagy egyáltalán nem is visz minket magával a lavina. - Mindig figyeljük a lavinákat, még akkor is, ha a csuszamlást magát nem látjuk! Állapítsuk meg, hogy honnan indult, milyen volt az iránya, és mikor történt! Ez segít megállapítani a többi lavina valószínűsíthető helyét. Asárcsuszamlás nagyon hasonló a lavinához, a többtonnányi hó helyett azonban hatalmas sártömeg zúdul le vízen, hogy maga alá temessen mindent, ami az útjában áll. Kerüljük az alacsony fekvésű területeket és a folyómedreket! Maradjunk a hegynyúlványon és a hegygerincen! Ha magával ragad bennünket egy csuszamlás, úszó mozdulatokkal maradjunk a felszínen, és lábunkkal előre csússzunk! TENGERPART A legtöbb tengerpart bőséges élelemforrást és kiváló túlélési esélyeket kínál. Még ott is van élelem, ahol minden kopárnak és kietlennek tűnik. A tengerparti víz számos életforma otthona - megtalálhatóak ott a moszat, a hal, a fóka, a madarak, a puha testű állatok és a planktonok, amelyek a víziállatok élelmét képezik. A belső tavak és csatornák minden változatának gazdag az élővilága, ez alól csak a Holt-tenger és más szélsőségesen sós, valamint ember által erősen szennyezett területek jelentenek kivételt. A tengerpart a meredek szirtektől a hosszú, lankás partig sokféle lehet. A tengerből magasan tornyosuló szikla nem nyújt menedéket a víz elől. Még a lábánál lévő partszakasz is könnyen elzáródhat dagály idején, de néhány órás pihenést azért kínál, mielőtt másik partra úszási helyet keresve továbbmennénk. Minden parttípuson vannak kiaknázható források. Szinte nincs is kellemesebb, mint tengerpartra vetődni.

Homokos tengerpart A homokos part lankás és lejtős. Az árapály nagy szakaszt érint, hatalmas, üreglakó fajok lakta területeket fedve fel a homok alatt. Ez számos hernyó és üreglakó állat élőhelye is, amelyek vonzzák a táplálékot kereső madarakat. Kutassunk eltemetett puha testű állatok után! Általában könnyebb észrevenni a talaj alá bújt kéthéjúak légzőcsövét a tenger szélénél, a sekély víz alatt. Ahol a homokot nem árasztja el az árapály és a szél dűnét formáz belőle, elképzelhető, hogy találunk édesvizet, és növények is teremnek. A szél nagyon könnyen elfújja a homokot, amely mindenhova behatol. A dűnék általában tele vannak idegesítő rovarokkal, úgyhogy ha tovább tudunk menni, ne válasszuk táborhelyül vagy menedékül!

Iszapos partok és folyótorkolatok Ahol lassú folyású folyó torkollik a tengerbe, élelemben gazdag, nagy, iszapos lapályt kialakító üledék rakódik le. Számos lárva és puhatestűfaj él itt, ennivalóban gazdag területet biztosítva a madaraknak és az állatoknak.

Sziklás partok Ha a szirtek nem túl meredekek, a sziklás partokon az ár levonulása vízzel feltöltött medencéket hagy maga után. Ezek a kis „tavak" tele lehetnek élettel. A sziklákon olyan réteg alakul ki, amelybe az egyhéjú kagylók bele tudnak kapaszkodni, de kapaszkodót biztosít a vízinövényeknek és a tengerisünöknek is. A sziklák közti hasadék polipok és más fejlábúak otthona lehet. A lágy kőzetek, mint a krétakori mészkő, a márga és az egyéb mészkövek gyorsan kopnak, felszínük sima, a kemény sziklák viszont nagy darabokban törnek, így megfelelő fészekrakó helyet biztosítanak a madarak számára.

Kavicsos partok Általában a homokos és sziklás partszakaszok között található a kavicsos partszakasz. Itt a legritkább az élet, mert a kavics folyamatos mozgása a legtöbb növény és állat számára nem teremt megfelelő körülményeket.

Árapály Az árapály a földrajzi elhelyezkedés és az évszak függvényében nagyon eltérő lehet, mivel a Nap és a Hold ellentétes irányú gravitációs ereje váltja ki. A beltengerek - pl. a Földközi-tenger - esetén a vízszint eltérése mindössze néhány méteres. Az Új-Skócia és New Brunswick közt elhelyezkedő Fundy-öbölnél viszont már 16 m-es a vízszintkülönbség az apály és a dagály között A part menti törmelék, a hosszú, száraz homokszakasz megjelenésének és szerkezetének változása a víz kiöntése után, a vízinövények, a kagylók és a függőleges sziklák felszínén a színek változása mind-mind segítenek meghatározni azt a szintet, ameddig a víz valószínűleg emelkedni fog. Mindig ellenőrizzük a be- és kijutás lehetőségét homokos vagy sziklás part esetén! Figyeljük az emelkedő vízszintet: ne kockáztassuk meg, hogy a dagály elzár minket! Az árapály nemcsak mossa a partot, de értékes, vízben hánykolódó törmeléket is partra vet. Ez tüzelőanyagot biztosíthat számunkra, és az is elképzelhető, hogy a hullám nagyobb halakat vet a sziklamélyedésekben lévő vizekbe, a hagyományos élővilág mellé. PARTI BIZTONSÁG - Soha ne becsüljük alá a tenger erejét és veszélyeit! Figyeljünk, mikor érkezik a dagály, ismerjük meg a sajátosságait! így kevésbé valószínű, hogy az érkező dagály elzár, vagy az apály elsodor minket Az utóbbi könnyen magával ragadhatja az embert, ha a parthoz közel tartózkodik. - A szirtek a megközelíthetőség szempontjából jelentenek gondot. Ha csak egy lefelé vezető út van, bizonyosodjunk meg róla, hogy vissza tudunk térni oda! - Figyeljük az erős áramlásokat, különösen a földnyelveknél! A homokos partok és az elárasztott sziklák szintén veszélyesek lehetnek. Ahol a

tengerpart meredeken torkollik a mély vízbe, ott erős a parton megtörő hullámok visszaáramlása. Ha a vízbe kényszerülünk valaki-valami megmentése miatt kössünk biztonsági kötelet a derekunkra, és legyen valaki a parton, aki tartja (vagy kössük egy erős tárgyhoz)!

Úszás Ha nagy hullámok felszín alatti visszaáramlásában rekedünk, lökjük e! magunkat alulról, és ússzunk a felszínre! A hullámvölgyben ússzunk a part felé! Ha újabb nagy hullám érkezik, forduljunk felé és merüljünk alá! Hagyjuk, hogy elhaladjon, és a kővetkező hullámvölgyben ússzunk tovább a part felé! Ha nem úszunk tökéletesen, halászat vagy úszás közben mindig figyeljünk a víz mélységére! Ügyeljünk a nagy hullámokra, ezek ledönthetnek a lábunkról és továbbvihetnek minket! Ha mégis elragadnak minket, ne essünk pánikba! Az emberek általában akkor esnek pánikba, ha nem tudják, milyen mély a víz - ha viszont tudják, megnyugszanak. A vízmélység nem igazán számit, hiszen a 10 cm-es vízbe éppúgy belefulladhatunk, mint a 10 m-esbe. Ha meg akarjuk tudni, hogy milyen mély a víz, nyújtsuk karunkat fejünk fölé, hajlítsuk le lábfejünket, és lábunkkal lefelé merüljünk el! Lehet, hogy nem is olyan mély, mint gondoltuk! Ha egy erős áramlás a nyílt tengerre sodor minket, NE próbáljuk meg megakadályozni, úgysem sikerül! Oldalúszásban ússzunk rajta KERESZTÜL, és a part távolabbi részén ússzunk ki a partra! Az oldalúszás ugyan nem a leghatékonyabb és leggyorsabb úszásnem, viszont ez a legkevésbé fárasztó. Ha a tengerben úgy látjuk, neki fogunk ütődni egy sziklának, forduljunk a part felé, vegyünk fel ülőhelyzetet és a lábunk legyen elől! Lábunk felfogja az első ütődést, és lehetővé teszi, hogy megkapaszkodjunk, majd a partra másszunk. Ez a módszer akkor is hasznos, ha olyan vízben kutatunk, amely felszíne alatt nem látható sziklák vannak. Viseljünk cipőt és legalább egy-rétegnyi ruhát!

Lebegés a vízen Legjobban az ellazult test íebeg, ezért próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat! A sós vízben nehéz elsüllyedni. A legveszélyesebb, ha vizet nyelünk, és saját hányadékunkban fuldoklunk. A nők könnyebben úsznak, mint a férfiak, számukra háton lebegni természetes. A férfiaknak viszont arccal lefelé lebegni természetes - de levegővételnél azonnal emeljük ki fejünket a vízből! víz A tengerparton édesvizet kis forrásokból nyerhetünk. Ha a homokos tengerpartokon nincsenek édesvizü források, elképzelhető, hogy a dünék között tóra bukkanunk. Eredményes lehet bármilyen parton a dagályszint felett ásni - különösen, ha növényzetet is látunk. Ássunk egészen addig, amíg nedves homokot nem találunk! Hagyjuk, hogy összegyűljön a víz! Az édesvíz a sós víz tetején úszik. Kanalazzuk le a felső, könnyebb réteget! A sziklamélyedésekben összegyűlő víz valószínűleg nem édesvíz - még a dagályszint fölé is kicsaphatnak a hullámok. Az édesvizet azonban fel ismerhetjük a zöldmoszattenyészetről, amelyet itt nem fogyasztanak el a puha testű állatok, ellentétben minden más hellyel a tengerparton (a sós vízi puha testű állatok ugyanis nem élnek meg alacsonyabb sótartalmú vízben). Keressünk sziklarétegek között szivárgó vizet (különösen ott, ahol a résekből páfrányok és mohák nőnek ki), mert valószínűleg iható! Ha sziklás kiszögellésű tengerparton jutunk partra, az egyetlen megbízható vízforrás maga a tenger. Vizét azonban SOHA ne igyuk meg lepárlás nélkül! Azon túl, hogy nem oltja szomjunkat, értékes testnedveket von meg létfontosságú szerveinktől, míg végül a vesénk felmondja a szolgálatot. A sós víz alkalmas főzésre. Addig azonban ne együnk semmit, amíg nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű édesvíz! A desztillált tengervízből megmaradt só felhasználható a hús és a hal tartósítására.

ÉLELEM A tengerparti növények az éghajlattól függően eltérőek lehetnek, de mindig rendelkezésünkre állnak, ha az időjárás vagy a dagály nem teszi lehetővé, hogy a tengerből gyújtsunk magunknak élelmet. A vízben mindenképpen találunk valamilyen tengeri moszatot arra, ahol a sziklák kapaszkodót nyújtanak számukra, a víz pedig elég sekély ahhoz, hogy a napfény elérje őket. A tengeri moszat (helyesebben alga) igazán értékes élelem. A világ számos részén az étrend fontos részét képezi, sok fajtájuk igazi csemegének számít a japán ételektől kezdve egészen a tenger gyümölcseiből készült walesi ételig. A tengeri moszat szárítható és hónapokig tárolható

Tengeri táplálék FIGYELEM! A tengeri moszat értékes kiegészítője lehet étrendünknek, de ne együk meg az édesvízi tavakban található kékes-l zöld algákat - nagyon mérgezőek! A halakra és tengeri moszatokra legjobb apálykorvadászni, mert ilyenkor a sziklatavak könnyen átvizsgálhatóak, és az eltemetett puha testű állatok, illetve más élőlények is kiássák magukat a part homokjából. A kétkagylósok veszélyes koncentrációban gyűjthetnek össze magukban mérgező anyagokat az ipar vagy a szennyvíz szennyezte területeken, mert táplálkozás közben emésztőrendszerükön keresztülszűrik a vizet. A trópusi övekben az éti kagylók nyáron - különösen ha a tengerek vörösesek vagy erősen foszforeszkálnak - mérgezőek lehetnek. Az Arktiszon a fekete éti kagyló az év bármely szakában mérgező lehet. Ismerjük fel kúpos héjáról, amelyből mérgező tüskét bocsát ki - ez egyes fajoknál elég erős ahhoz is, hogy embert öljön! Több mint 400 fajta kúpkagyló létezik, amelyek többsége az Indiai- és a Csendes-óceán térségében található, de az Egyesült Államok délkeleti részén és a karibi-térségben is él 12 fajtája. Mindegyik jól felismerhető az alakjáról. Egyes tengeriesigafajoknak (Tenebra- illetve Tur-rid-félék) mérges tüskéje van. Mérgük nem veszélyes az emberre, szúrásuk viszont fájdalmas lehet.

A puhatestűeket csak élve fogyasszuk! A kétkagylósok (mint az osztrigák) és az éti kagylók finom érintésre is szorosan összecsukódnak. A haslábúak (különösen a parti csigák és a kürtcsigák) „csapóajtóval" (héjfedő) védekeznek, amely lezárja a héj bejáratát. A kagylót megrázva ez szorosan bezáródik. A tengeri tapadókagyló és a kaliforniai ehető kagyló (más haslábúakhoz hasonlóan) nem rendelkezik héjfedővel, viszont szorosan a sziklához rögzíti magát. A héj aljánál kést használva feszítsük le őket! Ha nehéz kimozdítani, biztosan ehető. Ha könnyen leválik, valószínűleg már halott vagy beteg. A dagály után még a sziklához tapadó tengeri tapadókagyló megfelelő élelem, mert a hullámok lemossák a beteg vagy halott egyedeket. A kagylót dobjuk forró vízbe, és főzzük legalább öt percig! Ha nyersen fogyasztjuk a kagylóhúst, kitesszük magunkat a parazitáik és szennyező anyagaik okozta veszélynek.

Halfogás A halak és tengeri kígyók elfogása ennél azért többet kíván. Néhány hal veszélyes, a tengeri kígyók pedig mérgezőek. A kígyókat méretük és széles, lapos farkuk alapján küíönböztetjük meg egymástól. Állítólag az úszó embert nem támadják meg. Az előforduló (ritka) harapások legtöbbje akkor esik meg, amikor a halászok kiveszik a halakat a hálóból, amelybe tengeri kígyók is belekeveredtek. A legtöbb tengerparton a halászatra legalkalmasabb idő két órával a dagály után kínálkozik. Ha akkor halászunk, amikor még árad a tenger, állandóan hátrálnunk kell, és akár vizesek is lehetünk. Ne feledjük, a sós víztől a lábbeli és a ruha rothadásnak indul! A tengeri horgászathoz nagyobb horog kell, mint az édesvízihez. Többféle csali használható: a tengeri tapadókagyló pl. megtalálható a sziklákra tapadva, a tengeri gyűrűsférget [Arenicola, homokféreg) pedig ki lehet ásni a tengerpart homokjából vagy iszapjából. Apálykor keressünk tekervényes gilisztafúrásokat, amelyek jelzik L alakú föld alatti járataikat! Fogjunk az árapály segítségével halat: építsünk cölöpökből és sziklákból nagy, nyílszerű halcsapdát! Ezek iránya ne a part felé mutasson! A dagály visszahúzódásával a halak fennakadnak a csapdán.

Polip és tintahal A polipot éjszaka ejthetjük el, amikor áldozatára vadászik. Vonzzuk magunkhoz fény segítségével, majd szúrjuk le! Napközben az üreg körűi heverő üres héjak jelzik, hogy ott valószínűleg polip tartózkodik. Dobjunk be egy csalival felszerelt horgot, várjunk, amíg ráakad, majd gyorsan rántsuk ki! A polipot úgy tudjuk legkönnyebben megölni, ha kifordítjuk: egyik kezünket tegyük húsos fejébe, ragadjuk meg belső szerveit, majd erősen húzzuk kifelé! Először csak kisméretű polipon próbáljuk ki! A művelet gyakorlást igényel, ezért amíg jártasságot nem szerzünk, csak szúrjuk ler vagy vágjuk neki egy sziklának! Minden polipnak kemény, papagájéhoz hasonlító csőre van. Némelyik polip harapása mérgező. A legrosszabb a kelet-ausztráliai kékgyürűs polip, amelynek mérge akár halálos is lehet. KERÜLJÜK! A polip húsa kemény és rágós, viszont tápláló. Passz írozással kissé megpuhíthatjuk. A testet főzzük meg, a kisebb karokat sütve fogyasszuk! A nyílt tengeren a tintahal hatalmas méretű, partközeiben azonban felbukkan néhány kisebb példány is. Keressük őket sziklamélyedésekben, tengeri moszathoz tapadva! Éjjel fogjuk meg őket, erős fényt forgatva körülöttük! A szépia nem jön ugyan partközeibe, de ezzel a módszerrel az is megfogható.

Tüskésbőrűek A tüskésbőrűek - amelyek közé a tengerisünök és a tengeriuborkák is tartoznak - szintén hasznos táplálékforrást jelentenek (a tengericsillaggal viszont nem érdemes vesződni, ha élelemként akarjuk hasznosítani). A tengeri-uborka a tengerfenéken kúszik, vagy beássa magát a homokba. Varacskos külsejű fekete uborkának tűnik, hossza legfeljebb 20 cm. Létezik féreg alakú tengeriuborka is, amely homokba ásott üregekben él. A tengeriuborkát evés előtt öt percig főzzükl A tengerisün általában sziklára tapadt tüskés golyónak tűnik, és nem sokkal az apályszint alatt található. Vannak azonban föld alatt élő rokonai is, mint a pénzsünök és a szívsünök, valamint a tengeriburgonyának is nevezett EchSno-cardium cordatum. Az utóbbiak a homok alatt élnek. Fogyaszthatjuk nyersen, de meg is főzhetjük őket. KERÜLJÜK azonban ezeket az állatokat, ha a tüskéjük érintésre nem mozdul, vagy ha felnyitáskor rossz szagot árasztanak!

„ TENGERISUNŐK Óvatosan bánjunk velük! Tüskéik fájdalmas sebet okozhatnak, különösen ha puszta lábbal lépünk beléjük. Ha megszúrt minket egy tüske, amely le is tört a sünről, ne próbáljuk meg kinyomni, mert lehet, hogy még mélyebbre fúródik! Szerencsés esetben a tüske néhány napon belül magától távozik a testünkből.

Rákfélék Idetartozik a rák, a homár, a garnélarák és a fürészes garnélarák - ezek mind sziklamélyedésekben élnek. A tengeri rák általában az apályszint alatt fordul elő, alkalmanként azonban megtalálható a mély lyukakban és hasadékokban is. Nézzünk be a kövek és tengeri moszatok alá! Gyorsnak kell lennünk, ha el akarjuk kapni a rákokat! Hálóval könnyebben boldogulunk. Hálót ruhából, drótdarabból vagy facsemetéből készíthetünk. A trópusok bővelkednek úszó tarisznyarákban. Az éjszaka aktív állatot a parton vissza tudjuk kergetni odújába, majd ki tudjuk ásni onnan. Némelyik még fára is mászik, ahonnan könnyen leüthetjük.

Az édesvízi rák, a homár és a garnélarák a világ számos részén megtalálható. Kisebbek, mint a homoki rák, és általában sekély vízben élnek. A rákfélék gyorsan megromlanak és sok parazitát tartalmazhatnak. A lehető leghamarabb fogyasszuk el őket! Amíg nem főzzük meg, élve tároljuk őket a vízben! Élve is főzzük meg ezeket az állatokat: vagy forrásban lévő vízbe dobva őket (ettől azonnal elpusztulnak), vagy hideg vízbe téve őket, és ezt felforralva (ettől állítólag elvesztik az eszméletüket és nem éreznek fájdalmat). 20 percig főzzük a rákokat! A ráknak mérgező részei vannak, amelyeket el kell távolítanunk: csavarjuk le az ollóit és a lábait, majd tegyük hüvelykujjunkat a hátára fordított rák farkvége alá, és nyomjuk azt felfelé! Húzzuk a farkvéget felfelé a testtől távolodva, majd távolítsuk el! így megakadályozhatjuk, hogy a rák gyomrának tartalma érintkezzen a hússal. Ezután hüvelykujjunkat nyomjuk a száj irányába, le- és kifelé! így a száj és a gyomor egyszerre távolítható el. Egészségünkre káros tüdeje ekkor már könnyen kivehető és eldobható. A homár elkészítése ennél sokkal egyszerűbb. Vágjuk végig a hátát a fej irányában, majd nyissuk szét! A gyomor közvetlenül a száj alatt helyezkedik el - a szájjal és a belekkel együtt távolítsuk el!

Teknősök A teknős húsa igazán tápláló, tojása újabb kiváló táplálékforrás - ha akkora szerencsénk van, hogy a teknős kijön a partra, (lásd Hüllők az Élelem fejezetben).

Tengeri madarak A legtöbb óceánpart telis-tele van tengeri madarakkal, amelyekre „horgászva" vadásszunk! Helyezzünk csalival ellátott horgot a lapos sziklákra tett halbelsőségre, de akár fel is dobhatjuk a csalival ellátott horgot a levegőbe, a szélbe! Rögzítsünk csalikat kövek köré! A hirtelen súlyváltozás miatt a madarak „balesetet szenvedhetnek". A földön fészkelő madarak sok tojással láthatnak el minket. Könnyen összegyűjthető tojások után kutassunk, mielőtt a sziklaszirten lévő fészkek kifosztásával próbálkoznánk! Azzal is megpróbálkozhatunk, hogy éjjel kapjuk el magát a megtelepedett madarat - sziklamászás azonban eszünkbe se jusson!

VESZÉLYEK A combunknál magasabb víz már túl sötét ahhoz, hogy átlássunk rajta -hacsak az időjárás nem teljesen nyugodt. Megeshet, hogy a vízben valami kellemetlen dologba lépünk, vagy a hullámok a szikláknak, illetve a koraitoknak sodornak minket. Ha a tengerben kutatunk, mindig viseljünk cipőt! Ha csak rögtönzött lábbelink van, valamiféle talpra akkor is szükségünk lesz! A tüskék ellen nem nyújt védelmet, ha mindössze ruhába tekerjük lábunkat - A medúza vihar után gyakran a partra sodródik. Néhány fajtájának - különösen a trópusokon - a csípése súlyos következményekkel járhat. A legveszélyesebb az Észak-Ausztráliában található kockamedúza (másnéven tengeri darázs). A legnagyobb példányok harang formájú teste sem haladja meg a 25 cm-t, csápjuk viszont akár a 9 m-t is elérheti. A szinte átlátszó, nehezen észrevehető élőlény csápján milliónyi csalánsejt van. Bár ezek mérge a leghalálosabbak közé tartozik, és a csalánsejtek nagyobb koncentrációban felsértik a bőrt, majd halált okoznak, az ember számára általában csak az igazán nagy mennyiségű méreg halálos. Létezik nem mérgező medúza is, de vigyázzunk: a méret nem függ össze a veszélyességgel! Ha az állat megcsípett bennünket, ne próbáljunk meg letépni magunkról a csápjait, vagy a kezünkkel letisztogatni a váladékot bőrünkről - így csak még több csípést szerzünk. A homokkal leszórt csípést tengeri moszattal vagy ruhával stb. tisztítsuk meg! - A hólyagmedúza (azaz „portugál gálya") nagyon hasonlít a medúzára, de valójában polipfélék társulásába tartozik. Bár ennek az állatnak szintén lehetnek akár 9 m-es csápjai, és a csípése több napig tartó bőrirritációt okoz, ritkán halálos. A medúzához hasonlóan bánjunk vele! - A mérgespókhal Európa, Nyugat-Afrika és a Földközi-tenger partján él a homokban. Csípése mérgező. A csípés okozta sebet nagyon meleg vízzel enyhítsük! -A közönséges mérgesrája a partközeiben bárhol előfordulhat, de leginkább a meleg vízben jellemző. Az elektromos rája a melegtől a mérsékelt területekig mindenhol felbukkanhat. Kiválóan álcázzák magukat. Nem csak a homokban rejtőzködnek, némelyik a sziklás, kavicsos helyeket kedveli. Próbáljunk minél biztonságosabban mozogni! Haladás közben bottal böködjük a tengerfeneket! A ráják csípése okozta sebet nagyon meleg vízzel enyhítsük! - A muréna sekély vízben jellemző. Harapása erős és vad, odúját kitartóan védelmezi. Ha ilyen állatot fedezünk fel, tartsunk tőle távolságot! Ne dugjuk kezünket a hasadékokba! - A trópusok sziklahátain fellelhető óriáskagyló elég nagy ahhoz, hogy összecsapódó héjai csapdába ejtsék a végtagjainkat. - A mérgező tüskéjű halak leggyakrabban a nagyon sekély vizekben élnek. A leggyakoribb és legveszélyesebb fajok a trópusokon találhatóak, de azért a mérsékelt égöv vizeiben is fellelhető néhány. Legnehezebben a tengerfenéken lakók vehetők észre, kiválóan álcázzák magukat. A zebrahalat viszont amilyen könnyű észrevenni, annyira veszélyes megérinteni. Bot segítségével keverjük fel az előttünk lévő homokot és köveket! - A tengeri kígyók gyakran felbukkannak a Csendes- és az Indiai-óceán trópusi partvidékein. Ezek az állatok általában nem támadnak, ritka, hogy bárkit is megharapnának - a tengeri kígyók mérge azonban a legveszélyesebb az összes létező kígyóméreg közül! Tartsuk magunkat távol a vízben lévő kígyóktól! Ha viszont a parton találunk egy példányt, szorítsuk le villás végű bottal, mert élelemnek kiváló. - A korallok többsége éles, könnyen megvághat minket. Némelyik - így a tűzkoraJI - érintésre megszúrja ez embert. A zátonyt mindig óvatosan közelítsük meg! Először mindig merítsük ki egyéb éielemforrásainkat! Mind a zátony, mind a lakói - köztük a kúpkagylók - komoly veszélyt jelenthetnek. - A cápák többsége a mély vizekben táplálkozik, de azért néhány fajtájuk gyakran megjelenik a sekély vízben is, felúszik a folyókon, és az is elképzelhető, hogy a partközeibe látogat könnyű élelemszerzés reményében. A legtöbb cápa nagyon sekély vízben támad az emberre. Legyünk körültekintőek!

- Lagúna: A trópusi szigetek körül vagy a parton túl gyakran alakulnak ki korallzátonyok, amelyek hullámtörő gátként szolgálnak, így állóvizet hagynak a lagúnában. A lagúnában található halak gyakran mérgezőek. A nyílt tengeren egyébként ehető barrakudát és a vörös csattogóhalat kerülnünk kell, ha a lagúnában rekedt, mert táplálékuk miatt maguk is mérgezővé válnak. A korallzátony tenger felé nyitott oldalán halásszunk! SZIGETEK A szigetek - különösen a kisméretűek vagy a forrásokban szegények -komoly kihívást jelentenek a túlélők számára. Másszunk fel a legmagasabb pontra, hogy legyen elképzelésünk a helyről, és készítsünk vázlatot a terepviszonyokról! Fedezzük fel a tengerpart összes völgyét, hasadékát, öblét és partszakaszát! Ezután belülről is fedezzük fel a területet, míg egészen meg nem ismerkedünk a szigettel! Elképzelhető, hogy a sziget egykor lakott volt, és az épületmaradványok menedéket biztosíthatnak. A kerítésoszlopok és a drót csónakunk megjavításában vagy tutajépítésben lehet haszos. Elképzelhető, hogy valahol még mindig terem zöldség, és a patkányok mindenhova követik az embert - néha ez az állatfaj az egyetlen, amely hosszú távon a területen tartózkodik. A menedék javítja az életkedvet, de még a legkisebb földbe vájt vaeok is nyújt valamiféle védelmet. Ha barlangot találunk, használat előtt bizonyosodjunk meg róla, hogy a tenger nem önti el dagálykor! Ne feledjük, még a biztonságosnak tűnő barlangot is elöntheti és elzárhatja a megszokottnál magasabb szökődagály! Kopár sziklakiszögellésen menedéket lelni egyszerűen annyit tesz, hogy széltől védett helyet találtunk. Élelmünk lehet minden sziklára kapaszkodó élőlény, madár (vagy tojás, ha szerencsénk van), illetve bármi, amit kifogunk a tengerből.

Rendelkezésre átló források Egy kis szigeten a rendelkezésre álló források mindig korlátozottak. Ügyeljünk rá, hogy ne merítsük ki őket! A víz gyakran okoz gondot, sok sziget lakatlanságának a vízhiány az oka. A buja növényzet forrást vagy patakot jelezhet. Ha a dagályszint felett ásunk, elképzelhető, hogy találunk vizet. Gyűjtsük össze az esővizet is! A tengervíz lepárlás útján történő sótalanítása sok tüzelőanyagot igényel, ennek azonban híján lehetünk. Csak akkor rakjunk tüzet, ha valóban szükségünk van rá! A tengerpartot a dagály után minden alkalommal vizsgáljuk át, de ne csak fát keressünk! A túlélő számára bármi hasznos lehet. Ha már megismertük szigetünket, kalandozzunk el éjszaka is, mert akkor több állatot is észrevehetünk, és a kutatás eredményesebben végződhet.

Kókuszdió A trópusi szigetek ritkán sivatagosak - általában mind a vízparton, mind a vízben rengeteg élelmet kínálnak. A kókuszpálma a trópusi és a szubtrópusi területeken egyaránt megtalálható, és számos formában hasznosíthatjuk: a levelét menedékkészítéshez, a külsejét kötélnek, káposztaízű hajtását, tejét és húsát élelemnek, a kókuszdió héját pedig csészének vagy tárolóedénynek. A kókuszdió szálas héjának eltávolításához nyomjuk a diót kiélezett karóba, vagy kézibaltával törjük ketté! A tejet úgy nyerhetjük ki, hogy kilyukasztjuk sötét „szemei" valamelyikét, és csak ezután törjük fel a húsáért. A kókusztej biztonságos és frissítő ital - a nagyobb kókuszdiók egy liternyit is tartalmazhatnak. Ne igyunk azonban nagyon éretlen (zöld) vagy túlérett (sötétbarna) kókuszdióból, mert nedve hasmenést okozhat Magát a húst szervezetünk nagy mennyiségben nem tudja megemészteni, ezért egyszerre csak keveset fogyasszunk belőle. A kókuszdió olaját kétféleképpen nyerhetjük ki: ha a nap vagy tűz által hőnek tesszük ki feldarabolt, fehér húsát, és összegyűjtjük kicsorduló olaját, vagy pedig felforraljuk a kókuszdió részeit, és lekanalazzuk a felszínre kerülő olajat! Kenjünk belőle magunkra, mert megvéd a leégéstől és a sós víz okozta bőrirritációtól, elűzi a rovarokat, kenőcs formájában sebekre és hólyagokra is alkalmazható, fahamuval keverve pedig szappanként használható. A pálmafák megmászása: Ha a kókuszdió nem hullik a lábunk elé, vagy nem tudjuk leverni a földre, esetleg el szeretnénk érni néhány magasan lévő banánt, ne a kötél mászáshoz hasonló módszerrel próbáljunk meg felmászni rá! Inkább készítsünk erős, szorítókötélszerü kötést, és tekerjük a bokánkra! Lábunkat ezzel tartsuk a fatörzshöz közel, majd talpunkat befelé fordítva erősen szorítsuk össze! -------— A MENTŐALAKULAT FIGYELMÉNEK FELKELTÉSE_ -A keresőcsapat figyelmének felhívása érdekében helyezzünk ki jeleket sziklákat, tengeri algát, vagy a környezettől elütő bármilyen dolgot használva! ' - A homok kiválóan fényesíti a fémet, segítségével jelzéshez használható tükröt készíthetünk. i - Ha hajót látunk, megpróbálhatunk vele kapcsolatba lépni URH-rádió segítségével.

Továbbhaladás Ha szigetcsoporton vagyunk, első forrásaink kimerülése után tovább tudunk menni egy másik szigetre. Ha nincs semmi, amiből tutajt építhetnénk, keressünk olyan tárgyat, ami fenntart minket a vízen - akár egy üres doboz vagy sok kókuszdió is megteszi! Ha a szigetünkön fókák élnek, felhasználhatjuk őket a tutaj készítéshez. Tavasztól őszig - amikor a fókák testükben sok zsírt tárolnak - a fókatetemek lebegnek a vízen. Ha néhány tetemet egymáshoz erősítünk, el fogják bírni a súlyunkat. Figyeljük meg alaposan a szigetek közti árapályt és áramlásokat, mert ezek megtévesztőek lehetnek. Helyezzünk a vízre egy könnyen figyelemmel követhető tárgyat, és nézzük ahogy távolodik! Úgy időzítsük az átúszást, hogy az apály kivigyen minket a korábbi szigetről, a dagály pedig átvigyen minket az új szigetre! iPTMOSIEBÜLETP A sivatagok többsége egykor termőterület volt, a már akkor ott élő élőlények némelyike pedig alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. A túlélőnek hozzájuk hasonlóan meg kell tanulnia a legjobban kihasználni az árnyékot, védelmet találni a nap elől, a lehető legkisebbre csökkenteni a folyadékveszeséget, és a feladatokat a nap végén vagy éjszaka végezni. Némelyik sivatagban, különösen a Szaharában, a Közel-Kelet sivatagaiban, Peruban, Chile északi részén és a Góbi-sivatag bizonyos területein, Mongóliában nagy a hőingadozás az éjszakák és a nappalok között. Éjszaka a levegőből lecsapódó bármilyen nedvességből egy kevés vizet nyerhetünk. Afrika déli részén, a Namíb-sivatagban a tenger felől érkező köd gyakran az életben maradáshoz szükséges folyadékot biztosítja. A nyugat-ausztráliai, az északmexikói, az USA délnyugati részén fekvő Mojave-, és az ezekhez hasonló sivatagokban a hőmérséklet ingadozása nem jelentős, ezért alig csapódik le nedvesség - ennek megfelelően a növény- és állatvilág is nagyon szegényes. Néhány helyen pl. a Kalahári-sivatagban - szórványosan fü és tövises bokrok találhatók. Az év bizonyos részeiben por- és homokviharok fordulhatnak elő, nullára csökkentve a látótávolságot. A testnyílásainkba jutó homok ellen maximálisan védekeznünk keIM A portölcsérek (tornádóhoz hasonló sivatagi forgószél) meglehetősen gyakoriak. Az eső (amelyre egyes területeken éveket is várni kell), zuhogó felhőszakadás formájában éra talajra. Hirtelen árasztja el a területet, majd a vizet gyorsan felszívja az aszott föld. Ez a növények rövid virágzását és a fajok - mint az arizonai varangyos ásóbéka - gyors szaporodását eredményezi.

Sivatagi csapadék és hőmérséklet A sivatagra jellemző szélsőséges körülmények kiváló példája a dél-arábiai Rub al-Khali, vagyis az „Üres Negyed". Az év legnagyobb részében alig van nyoma esőnek, télen aztán egyetlen nap alatt akár 30 mm-nyi is eshet. Júliusban a hőmérséklet meghaladhatja a 48 °C-ot, viszont éjjelente 15 °C-ig is süllyed. A decemberi szélső értékek 26 °C és -6,6 °C közt váltakoznak. víz A víz elsődleges fontosságú, az életet jelenti! Ha már szereztünk, azonnal adagoljuk! Ha a sivatagi utazás közben gépjármű-meghibásodás miatt elakadunk, valószínű, hogy utunkat az oázisok, kutak és egyéb vízlelőhelyek figyelembevételével terveztük meg. A vádik mélyén található víztartalmú üregek általában időszakosak. Gyakran kövek vagy ágak fedik őket. Ha nem ismerünk semmilyen víztároló üreget, próbáljunk meg a száraz folyóágy külső ívének legalacsonyabb, vagy a dünék legmélyebb pontján leásni! Ne a nappali hőségben ássunk, mert a feladat túl sok folyadékot vesz el tőlünk, amelynek pótlására végül talán nem találunk semmit. Meg kell találnunk a folyadékveszteség és a lehetséges pótlás közti egyensúlyt! Alkalmazzuk vízforrásként a kaktuszt és a gyökereket! A sivatagban használjuk ki, hogy nagy a különbség a nappali és az éjszakai hőmérséklet között, és nyerjünk vizet a lecsapódásból (lásd Víz oz Alapvető követelmények fejezetben)'

Várható éietkilátások Életünk várható alakulása a rendelkezésre álló víz és azon képességünk függvénye, hogy mennyire tudjuk védeni szervezetünk a naptól az izzadás minimalizálása érdekében. Enyhén negatív egyensúlyt alakítsunk ki! Minden két-liternyi folyadékvesztésre fogyasszunk 1,5 liter vizet, majd a test izzadásának megfelelően igyunk! Teljesítményünk így kevésbé csökken, és nem veszítünk vizet. A kevesebb folyadék bevitele nem jelent csökkentett izzadást: az izzadás a szervezet hűtőmechanizmusa, nem a folyadékvesztés egyik módja. Ha a szükségesnél több folyadékot fogyasztunk, testünk kiüríti, vagyis céltalan volt az egész. Víz nélkül 48 °C-on két és fél napig maradunk életben, ha az egész időt árnyékban pihenéssel töltjük. Ha viszont a hőmérséklet 21 °C alatt van, 12 napig is bírjuk. Ha kénytelenek vagyunk mozogni biztonságunk megőrzése érdekében, a megtett távolság a rendelkezésünkre álló víz függvénye lesz. Ha nincs vizünk, 48 °C mellett éjjel gyalogolva és nappal pihenve 40 kilométert tudunk megtenni. Ha nappal is gyalogolni próbálunk, legjobb esetben is csak 8 kilométert tudunk haladni, mielőtt összeesünk. Ha ugyanilyen hőmérsékleten 2 liter víz áll rendelkezésünkre, 3 nap alatt 56 kilométert tudunk megtenni. Esélyeink mindaddig nem nőnek jelentős mértékben, amíg a rendelkezésre álló víz mennyisége el nem éri a személyenkénti 4,5 litert, bár a képzettség és az élni akarás megcáfolhatja a számításokat.

MENEDÉK ÉS TŰZ Ne maradjunk a fém járműben vagy a repülőgépen, mert az gyorsan felmelegedhet. Inkább menedékkészítésre használjuk, vagy a repülőgép szárnya alatti árnyékba heveredjünk! Fordítsuk előnyünkre a sziklakiszögelléseket és a vádi szélei biztosította árnyékot! A hűtés elősegítéséhez alkalmazzuk a duplaréteg-módszert (/ósdTrópusi területek)! Homoksivatagban a roncsot akár arra is használhatjuk, hogy a menedéket annak segítségével a homok alá építjük. Sok sivatagi élőlény él a

felszín alatt, mert ott a nappali hőmérséklet alacsonyabb, az éjszakai pedig magasabb, mint kint. Ha már árnyékos helyre jutottunk, menedékünket az energia- és folyadéktakarékosság érdekében az esték hűvösében építsük! Kövekből alakítsunk ki szélárnyékot, de használjuk a vádi falait is (kivéve ha esik az eső, és ezért hirtelen áradás valószínű). Ha szövetet használunk, annak alsó széle nappal ne érjen a földre, maradjon laza, így is növelve a légáramlást! Éjjelente a szövetet kövekkel rögzítsük a földhöz! Lehetőleg ne közvetlenül a meleg földön feküdjünk! Ha magasított ágyat készítünk, a levegő alattunk is tud áramlani. Az éjszakai fűtéshez és a vízforraláshoz tűzre lesz szükségünk. A füst nagyon könnyen észrevehető, ezért hasznos jeladó. A sivatagi bozótos száraz, könnyen ég. Ha a földfelszín teljesen kopár, a jármű üzemanyagának és olajának homokkal alkotott elegye is jól ég valamilyen tartályban (más tüzek gyújtásának is ez az egyszerű módja), de használhatunk ehelyett kanócot is. A teve, a szamár és más állatok ürüléke szintén kiválóan ég. RUHÁZAT A ruházat segít csökkenteni a folyadékveszteséget, és védelmet nyújt a napégés ellen éppúgy, mint az éjszakai hideg ellen, valamint megakadályozza a rovarcsípést és a tüskék bőrbe hatolását. A sivatagban a ruházat könnyű és laza legyen! Utánozzuk az arab világ lebegő, réteges ruházatát! Fedjük be a fejünket és lábunkat is! f MINDENHOL LEGYEK RAJTUNK RUHÁI Ne vegyük le a ruháinkat! Azon kívül, hogy fennáll a súlyos napégés veszélye, a fedetlen test lehűtése több izzadást is igényel. Ruhánkat a lehető leglazábban viseljük, hogy legyen hely az áramló (hűtő hatású) levegőnek! így az izzadás sokkal hatékonyabban hűt majd minket.

Fejfedő Bármilyen, hátulján ruhadarabbal ellátott kalap védelmet nyújt a fejnek és a nyak hátsó részének, de legjobb, ha a sivatagi emberek fejfedőjét utánozzuk. Egy kb. 120 x 120 cm-es nagyságú anyagra és egy kisebb ruhadarabra (pl. zsebkendőre), valamint - a rögzítéshez - egy madzagra vagy ruhadarabra lesz szükségünk. A zsebkendőt hajtogassuk össze, és tegyük a fejünk tetejére! Hajtsuk átlósan félbe a nagy ruhadarabot, tegyük a zsebkendőre a hosszabbik oldalával előre! Ezek rögzítéséhez tekerjük a madzagot vagy ruhadarabot körbe a fejünkön! Az akadálytalan esésű fejfedő megvéd a naptól, légüregeket alakít ki, kihasználja a fuvallatokat, és megóv a homokvihartól. Éjjelente tekerjük a fejünk köré, hogy melegítsen!

Szemünk védelme A napszemüveg vagy védőszemüveg segíthet ugyan (bár többségüket a mérsékelt éghajlatbeli használatra tervezték), mégsem nyújtanak elégséges védelmet. Kenjük a tűz hamuját szemünk alá, csökkentve ezzel a bőrről visszaverődő sugarak erejét! Ruhacsíkkal védjük szemünket a napsugártól és a szélfútta homoktól! Vágjunk rajta keskeny rést, hogy kilássunk!

Láfebeíi Amíg a lábunk nem edződött meg, ne gyalogoljunk mezítláb a homokban, mert a homok megégeti a talpunkat és hólyagok képződnek rajta. Ne viseljünk olyan szandált, amely a lábfejet fedetlenül hagyja! Ha nincs más megoldás, helyettesítsük valahogy a lábbelit! A lábszárvédő nem engedi, hogy homok kerüljön bakancsunkba, és használható nyitott szandállal a lábfejünkre tekerve!

ÉLELEM A hőség általában csökkenti az étvágyat, ezért ne kényszeresük magunkat evésre! A fehérjedús ételek növelik az anyagcserével járó hőt, a vízveszteséget és az emésztéshez szükséges folyadék mennyiségét. Ha alig van vizünk, próbáljunk meg zöldséget vagy gyümölcsöt fogyasztani! Az étel nagyon gyorsan megromlik a sivatagban, ezért ha egyszer nekiláttunk valaminek, vagy mindet együk meg, vagy fedjük le a maradékot, és helyezzük árnyékos helyre! A legyek bármikor előbukkanhatnak, és azonnal ellepik a fedetlenül hagyott élelmet.

Növények Az oázisoktól és vizes üregektől távol eső növényzetet valószínűleg mindössze a bozót és a fű jelenti még a félsivatagban is. A fű ehető, és a bozótosban növő akác termése fogyasztható. Ügyeljünk a növény tüskéjére, de összes lágy részét megkóstolhatjuk: virágát, gyümölcsét, magját, kérgét és fiatal hajtásait is! A Szaharában és a Góbi-sivatagban élő füvek sem táplálónak, sem ízletesnek nem nevezhetőek. A Szaharában és az ázsiai sivatagokban találhatjuk a tökfélék családiába tartozó sártököt. Indái a földtől számított 4,5 m-es magasságot is elérik. Rágcsáljuk víztartalmú hajtásait, és együk meg virágait, valamint narancs méretű gyümölcseit, amelyek magja sütve és főzve egyaránt fogyasztható! A mexikói sivatag agávé kaktusza (a mezcal nevű ital alapanyaga, amely nagyjából azonos a tequilával) vastag, durva, éles hegyű levelek csokrát hozza. Középső szára gyertyaként emelkedik ki, és virágzó fejben végződik - ez a rész ehető. Vágjuk le levelei végét és szívjuk ki belőlük a nedvet!

Állatok A sivatag élőhelyet biztosít számos élőlény számára, amelyek napközben a homokba ássák magukat, vagy árnyékba vonulnak. Találhatóak itt rovarok, hüllők, kis rágcsálók és különleges módokon alkalmazkodó emlősök (mint az észak-afrikai sivatagi róka, az ausztrál bandikut, a góbisivatagbeli sün és az észak-amerikai mezei nyúl, amelyeknek mind-mind - a hűtés elősegítése érdekében - nagyméretű a füle).

Élnek erre még gekkók, gyíkok és kígyók is. A teknősök és a kétéltűek még abból az időből származnak, amikor a sivatagok vízzel jól ellátott területek voltak. A Szaharában él futóegér és sivatagi patkány, a Közel-Keleten sivatagi hiúz és hiéna, az Újvilágban pedig erszényes patkány és prérifarkas. A Kalahári-sivatagban található olyan mókusfaj, amely saját farkát használja árnyékként. Léteznek olyan gazellák is, amelyek a levelekben lévő nedvből nyerik az összes szükséges folyadékot. A legtöbb nagy emlős jelenléte azonban azt jelzi, hogy a fegelőterületektől egynapi távolságra víz található. A madarakat tollúk jól védi a forróságtól. Sok madár a víztől nagy távolságra él és költ.

EGÉSZSÉG A legtöbb sivatagi megbetegedés oka a túlzott napfény és a hőség. A betegségek megelőzhetők, ha elfedjük a fejünket és testünket, valamint napnyugtáig árnyékban maradunk. - Gyakori a székrekedés és a vizelés közben érzett fájdalom. A sóhiány görcsöket is okozhat - A folyamatos, fokozott izzadás és a ruházat bőrhöz dörzsölődése az izzadságmirigyek elzáródásához vezethet, amely a köleshimlőként vagy hőkiütésként ismert kellemetlen bőrirritációt eredményezi. - A hő okozta görcs és következménye, a teljes kimerülés, valamint a hőguta és a súlyos napégés mind veszélyt jelent Ha fokozatosan növeljük a testmozgást és a napon eltöltött időt, kialakulhat egyfajta ellenállás, feltéve, hogy nagy mennyiségű víz áll rendelkezésünkre. - Sokféle mikroorganizmus támadhatja meg testünk nedves részeit (a hónaljat, a lágyékhajlatot és a lábujjak közét). E területek tisztán és szárazon tartása egyszerre megelőzés és kezelés. /'~ FIGYELEM - SIVATAGI SEBEK A sivatagban a legapróbb seb is elfertőződhet, ha nem kezeljük azonnal. A tüskéket - amelyek könnyen bőrünkbe szóródhatnak - húzzuk ki! Ha megsérül a bőrünk, könnyen nagy és fájdalmas seb alakulhat ki, amely akár a mozgásban is akadályozhat minket. Minden vágást kössünk be tiszta ruhával, és alkalmazzuk a rendelkezésünkre álló orvosi eszközöket! TRÓPUSI TERÜLETEK A dzsungelben minden jól megél, beleértve a kórokozókat (a baktériumok gyorsan szaporodnak) és a parazitákat is. A természet nyújt számunkra vizet, élelmet és számos menedéképítéshez szükséges anyagot. A bennszülöttek már évezredek óta vadászatból és gyűjtögetésből tartják fenn magukat, az idegennek viszont hosszú időbe kerülhet, amíg hozzászokik a körülményekhez és az állandó tevékenykedéshez. A helyiek a díszeiket leszámítva kevés ruhát viselnek, az újonnan érkező azonban nincs hozzászokva az átkeléshez a dzsungel sűrű növényzetén, valamint a rovarokhoz és piócákhoz, ezért a lehető legnagyobb felületen fedjük be magunkat ruhával. A ruházatot átnedvesítheti ugyan az izzadság, de ez még mindig jobb, mintha az ember csípésekkel, karcolásokkal és harapásokkal van tele. Az átnedvesedett ruhát ne vegyük le egészen addig, amíg meg nem állunk, mert a 80-90 százalékos páratartalom mellett semmi értelme nincs kiakasztani száradni, mindössze a tűz és a napfény segíthet. Az izzadsággal tartósan átnedvesedett ruhák rothadásnak indulnak. A nagy magasságokat kivéve mind az egyenlítői, mind a szubtrópusi területeket a magas hőmérséklet, a nagy esőzések és a fullasztó pára jellemzi. Az alacsonyabban fekvő helyeken a napi hőingás ritkán haladja meg a 10 °C-t, a hőmérséklet pedig gyakran 37 °C-os. Az 1500 m feletti helyeken éjszakai fagyok jellemzőek. Az esőnek ugyan van egy kis hűsítő hatása, ha viszont eláll, a hőmérséklet ismét magasba szökik. A csapadék erőteljesen érkezik, gyakori a vihar és a villámlás. A hirtelen jött eső rázúdul a lombozatra, az erecskékből tomboló folyamokat hoz létre, a folyók szintje ijesztő gyorsasággal emelkedik, majd mindez éppen ilyen gyorsan el is múlik. Vad viharok is előfordulnak, különösen a „nyári" hónapok végén. A tenger felett hurrikánok, ciklonok és tájfunok alakulnak ki, amelyek a szárazföldre érve szökőárt és hatalmas pusztítást okoznak. A táborhely kiválasztásakor ellenőrizzük, hogy a lehetséges ár szintje felett vagyunk-e! Az uralkodó szelek télen és nyáron váltakoznak, megkülönböztetve egymástól a száraz évszakot (napi egyszeri esőzés) és a monszunt (folyamatos esőzés). Délkelet-Azsiába az Indiai-óceán felől érkező szél monszunt hoz, Kína felől viszont száraz levegő érkezik.

Egyenlítői esőerdők Az időjárás nem túl változékony azokban az erdőkben, amelyek az Egyenlítő mentén, az Amazonas és a Kongó medencéjében, Indonézia egyes részein és számos csendes-óceáni szigeteken találhatóak. Az 1,5-3,5 m-es csapadék az év során egyenletesen hullik le. Az éjszakai hőmérséklet 20-30 °C közt változik. Az civilizációtól érintetlen helyeken a támasztógyökerek tartotta dzsungelbeli fák 60 m-es magasságig emelkednek, és szétterülő lombozatban végződnek. Az alatta élő kisebb fák olyan sűrű lombozatot hoznak létre, hogy a dzsungel talajszintjét alig éri fény. A talajon fiatal növények küzdenek a fényért, indák és liánok törnek a magasba. Páfrányok, mohák és füszerü növények törik át magukat a vastag levél-szőnyegen, a leveleken és a kidőlt fatörzseken sokféle gomba tenyészik. A jellemzett elsődleges dzsungelben elég hűvös van, és kevés a mozgást akadályozó aljnövényzet, a látótávolság azonban mindössze 50 m. SEGELYKERO JELZESEK A füstöt elnyeli a fák lombozata, ezért élképp zefhetó, hogy egyáltalán nem lesz látható, főleg ködös időben. A jelzéseket tisztásokra (amelyek általában folyókanyarulatoknál találhatóak), vagy a folyóra helyezett tutajokra helyezzük - az utóbbi a legcélszerűbb! Könnyű irányt téveszteni, a levegőből pedig nehéz bárkit is észrevenni.

Másodlagos dzsungel A növényzet ott burjánzik, ahol a napfény eléri a dzsungel alját, különösen a folyópartokon, a dzsungel szélén, és ahol az elsődleges dzsungelt irtá-sos-égetéses földműveléssel kiirtották. Ha a földműveléssel felhagynak, a területet ismét kusza növényzet lepi be. A másodlagos dzsungel füvei, páfrányai, cserjéi és indái már egy év alatt elérik a 2-3 m-es magasságot A haladni lassan lehet - gyakran machetével vagy paranggal kell magunknak utat vágni. A dzsungel növényzetét tüskék és tövisek borítják, a bambuszerdő áthatolhatatlan akadályt képez. Néha - mint a közép-amerikai Belize-ben - a dzsungel fái alacsonyak. A fény eléri a termékeny talajt, és még az elsődleges dzsungelben is buja aljnövényzetet hoz létre.

Szubtrópusi esőerdők Az egyenlítőtől a 10. szélességi fokig húzódó közép- és dél-amerikai, ma-dagaszkári, nyugat-indiai, burmai, vietnami, délkelet-ázsiai és fülöpszige-teki területek erdői alkotják a szubtrópusi esőerdőket. Ezekre a még szárazabb, kevesebb esőt hozó évszak, és a ciklikusan hulló eső a monszun - jellemző. Több elkülöníthető évszak esetén sok a lombhullató fa, ezért több fény éri az erdő talaját, ami sűrű aljnövényzet eredményez.

Hegyi esőerdők Ha a trópusokon és az azt határoló területeken a magasság eléri az 1000 m-t, a trópusi esőerdő átadja helyét a hegyi esőerdőnek. Valódi hegyi erdővé 1240 m körüli magasságban változik, amelyre példa a kameruni Monts Gotel, az etióp Amhara-fennsík vagy a közép-afrikai Ruwenzori-térség. A Ruwen-zorí-hegység (vagyis a „Hold hegyei") igen jellegzetes: a jégsapkás csúcsok között mohával borított, kráterszerű tájat létrehozó, erősen körvonalazott lejtők találhatóak. A növényzet gyér, a fák satnyák és görbék, ágaik alacsonyak, ezért nehéz alattuk haladni. Az éjszakák hidegek, a nappali hőmérséklet magas, de gyakori a köd és a huzamosabb ideig felhős égbolt Ilyen terepen nehéz életben maradni. Hagyjuk ott, menjünk le a hegyoldalon a trópusi esőerdőbe!

Sós vizű mocsarak A mangrovefák ott burjánzanak, ahol a tengerparti területek erős árapálynak vannak kitéve. Akár a 12 m-es magasságot is elérhetik, bonyolult gyökérzetük akadályt képez a víz felett és alatt egyaránt. A látótávolság kicsi, az átkelés bonyolult - 900 m megtétele 12 órát is igénybe vehet. A csatornák néha elég szélesek a tutajozáshoz, de haladni többnyire csak gyalogosan lehet. Mangrovemocsarak találhatóak Nyugat-Afrikában, Madagaszkáron, Malajziában és a csendes-óceáni szigeteken, Közép- és DélAmerikában, valamint a Gangesz torkolatánál. Az Orinico, az Amazonas és a Guyana folyók torkolatánál található mocsarakat büzlő iszap és kevés árnyékot nyújtó fa jellemez. Dagálykor a víz akár 12 m-rel is megemelkedhet. A mangrovemocsarakban minden ellenséges, a vízipiócáktól és a rovaroktól kezdve a kajmánokon át a krokodilig. Ha tudjuk, kerüljük ezeket! Ha valamilyen szerencsétlenség folytán mégis odakerülünk, próbáljunk mielőbb kijutni! A mocsarat átszelő folyócsatornák környékén készíthetünk magunknak tutajt. Apálykor találhatunk rákot, puhatestűeket, (törpe)harcsát és iszaphalat. A fán és vízben élő állatok közé tartozik a vízioposszum, a vidra, a tapír, a tatu és - szilárdabb talajon - a pekari; nem fogunk éhezni. A mangrove belsejében gyakori a nipapálmamocsár. A pálmák mindegyik hajtása ehető. Ha a mocsárban kell maradnunk, határozzuk meg a fákon lévő sót és hordalékot megvizsgálva a dagályszintet! A dagályszint fölé készítsünk megemelt ágyat! Takarjuk be magunkat a hangyák és szúnyogok elől! Mindenféle mocsárban csak állványon tudunk tüzet rakni.Tüzelőanyagnak még álló, száraz fát használjunk!

Édesvízi mocsarak Az alacsony fekvésű belföldi területek sűrű, tövises aljnövényzete, nádja, füvei és időnként megjelenő alacsony pálmái megnehezítik a haladást, a látótávolságot pedig mindössze néhány méterre csökkentik - az állatvilág viszont gazdag, ami megkönnyíti az életben maradást. Az édesvízi mocsár nem is olyan rossz, ha már hozzászoktunk. Gyakoriak a hajózható csatornák, és bővelkedik tutajépítéshez használható anyagokban.

MENEDÉK A legtöbb trópusi területen bőségesen áll rendelkezésre a menedéképítéshez szükséges anyag [lásd Menedékkészítés és táborverés a Táborozási technika fejezetben). Ott készítsünk tetőt, ahol a hőmérséklet nagyon magas és a menedéket közvetlenül süti a nap. A tető két rétegből álljon, hogy a köztük lévő légréteg segítse a lehűlést! A hő nagy része a felső rétegre érkezve szétoszlik, az alatta áramló levegő pedig csökkenti az alsó réteg hőmérsékletét. A rétegek közti távolság 20-30 cm legyen! Megfelelő elhelyezés esetén még a vízáteresztő ruhákból készített dupla réteg is megvédhet minket az esőtől (/ósd Táborozási technika). mw

TŰZ Valószínűleg minden nedves. Keressünk még álló, száraz fát, és válasszuk le külsejét, majd a kérget használva gyújtsunk tüzet! Kiváló tüzelőanyag a száraz bambusz (rakjuk félre valamennyit) és a termeszvár is.

ÉLELEM

Gyümölcsök, gyökerek és levelek széles skálája áll rendelkezésünkre. A banán, a papaya, a mangó és a füge könnyen felismerhető. (A papaya egyike a kevés fehér nedvű, de ehető növénynek.) A délkelet-ázsiai nagy, tüskés levelű durián szaga ugyan undorító, maga a gyümölcs azonban ehető. Ehető a pálmák hajtása is. A manióka nagy gumókat növeszt, ezeket evés előtt mindig meg kell főzni! A táró, a vadburgonya és néhány jamgyökérfajta mérges részeit el kell távolítanunk! Sok trópusi növényt azonban nehéz felismerni.

Állati táplálék A helytől függően vadászhatunk, illetve csapdába ejthetünk szarvast, disznót, majmot és számos más állatot is [lásd Csapdák és az állat csapdával történő elejtése fejezetben). Az elsődleges dzsungelben a madarak a nap legnagyobb részét a fák lombozatában, gyümölcsök és bogyók között töltik. Helyezzünk ki csapdákat a tisztásokra, és gyümölccsel csaljuk oda a madarakat! Némelyikük - mint az ázsiai szarvcsőrű madár - gyíkokat és kígyókat fogyaszt. A folyók közelében állíthatunk halcsalis csapdát, de kirakhatunk haldögöket, belsőségeket is a halászsas és egyéb olyan madarak számára, amelyek a folyók körül zsákmányra vadászva cirkálnak. A trópusok bővelkednek a papagájokban és rokonaikban - fülsüketítő rikácsolásuk már kora reggel elárulja jelenlétüket. Ravasz állatok: először szoktassuk rá őket a csali elfogadására, csak utána állítsunk csapdát! A kígyókat könnyebb elkapni, és nagyon ízletesek (a nem mérgező óriáskígyókat keressük). Villás bot használatával fogjuk el őket [lásd Vadászat az Élelem fejezetben)!

Élelem a folyókból A folyók mindenféle élőlénynek - halnak, növénynek, állatnak és rovarnak -otthont adnak. Ha nem áll rendelkezésünkre halfogásra alkalmas felszerelés, zárjuk le a kisebb tavacskákat, majd tartalmukat merőedénnyel ürítsük ki: az iszapban pl. meglepően nagy mennyiségű halat és teknőst találni. Próbáljunk meg csapdát állítani, vagy morzsoljunk össze bizonyos gyökereket és indákat, hogy elkábítsuk a halakat (lásd Hal és halfogás az Élelem fejezetben)1. A halak könnyen emészthetők és nagy mennyiségű fehérjét tartalmaznak. Tisztítsuk meg alaposan, dobjuk ki beleit és a lehető leghamarabb fogyasz-szuk el! Ne tartósítsuk se füstöléssel, se szárítással! A lassú folyású vizek halain nagyobb valószínűséggel élnek élősködők. Ha erre gyanakszunk, főzzük őket 20 percig! Az olyan területeken, ahol a helyiek a szennyvizet a folyókba és a tavakba engedik, a halak galandférget és más emberre veszélyes parazitákat hordozhatnak, a víz pedig talán vérhast okozó amőbákkal lehet fertőzött. Mindig forraljuk fel! A folyók is veszélyesek lehetnek. A dél-amerikai Amazonas, Orinoco és Paraguay folyórendszerekben pirája (piranha) található. Burmában is él hasonló halfajta. A villamos angolna lassú mozgású és egyáltalán nem agresszív, viszont nagyon nagyméretű, és akár 500 voltot (vagy többet) is kibocsáthat. Néhány dél-amerikai és nyugat-afrikai folyóban mérgesrája is előfordul. Ügyeljünk a krokodilokra, aligátorokra és vízikígyókra, de óvakodjunk a (törpe) harcsától is, amely éles hátúszójával és a kopoltyúfedelét borító tüskékkel sérülést okozhat! Az elektromos harcsa erős áramütéssel védekezik. WESZÉLYEK

Fetíjök be a lábunkat! A megfelelő lábbeli és a lábak védelme alapvető fontosságú, hiszen lábunkat piócák, homoki bolhák és százlábúak veszélyeztetik. Tekerjünk lábunkra kérget vagy ruhadarabot, csináljunk belőlük lábszárvédőt!

Rovartámadás! A dzsungelén átvágva megzavarhatjuk a méheket, a darazsakat vagy a lódarazsakat. Ezek a rovarok (különösen a lódarázs) meg is támadhatnak minket. A lódarázs csípése rendkívül fájdalmas. Minden szabadon hagyott testrészünk - beleértve arcunkat is - ki van téve a támadásnak. Fussunk! A szemüveg talán megvédi a szemünket. Az izzadás komoly gondot okozhat, mert a sókedvelő rovarok megtámadják testünk legnedvesebb részeit, és persze csípnek is.

Vigyázat, betolakodók! Mielőtt felvennénk a ruhánkat, rázzuk meg, bakancsunkat pedig ellenőrizzük le! Legyünk óvatosak, ha zsebre tesszük a kezünket! Felébredéskor is figyeljünk: a százlábúak meleget keresve rámásznak testünk intim részeire.

Óvakodjunk a hernyóktól is! Ha nem lenne elég a vérünket szívó szúnyog és pióca, a százlábú fájdalmas harapása, a skorpió és a kígyómarásveszély [lásd Harapások az Elsősegély fejezetben), ott van még a szőrös hernyó is! Ügyeljünk rá, hogy menetirányuknak megfelelően söpörjük le magunkról őket, ellenkező esetben ugyanis kicsi, irritációt okozó szőreik bőrünkben maradnak, és viszkető kiütést okoznak, amely a melegben akár el is gennyesedhez

Védelem a szúnyogok ellen Fejünkön viseljünk hálót, vagy kössünk rá körbe egy pólót vagy trikót - különösen hajnalban és alkonyaikor! Még jobb, ha a fejünk köré tekerünk egy ruhadarabot, amely 45 cm hosszúságban lelóg - ezt vágjuk fel úgy, hogy a szalagról függőleges csíkok lógjanak az arcunk és a nyakunk felé, ruhánkat és táskáinkat pedig itassuk át rovarirtóval! Bambuszból vagy facsemeték segítségével készítsünk magunknak sátrat ruhákból, felsőtestünkre helyezzünk nagy leveleket! Segíthet a szúnyogok távol tartásában, ha olajat, zsírt, esetleg iszapot kenünk kezünkre. Táborban a füstfelhő segít távol tartani a szúnyogokat Ha mégis

megcsíp minket valamelyik, ne vakarjuk a helyét, mert fertőzést viszünk a sebbe!

Piócák A piócák (különösen a nyirkos helyeken) a földön vagy a növényzeten fekszenek, és arra várnak, hogy az állatokra - vagy emberre tapadhassanak, és vérükkel táplálkozhassanak. Harapásuk nem veszélyes, viszont olyan természetes alvadásgátlót bocsátanak ki, amely kellemetlenné teszi a harapást Ha már teleszívták magukat vérrel, minden további nélkül leesnek, de ha teljesen elleptek minket, tennünk kell valamit! Ne rángassuk le őket magunkról, ugyanis fennáll a veszély, hogy leesik a pióca feje, de szája a harapás helyén marad, és a terület elfertőződik. Egy kevés sóval, alkohollal, parázzsal vagy lánggal eltávolíthatjuk őket!

Óvakodjunk a candirutól! Ez a mindössze 2,5 cm-es, vékony, szinte átlátszó amazonasi harcsafajta más halak kopoltyúján keresztül szívja ki a vérüket. Képes a vízben vizelő ember húgycsövén felúszni, ott azonban - tüskés háta miatt - beszorul. Ennek valószínűsége csekély ugyan, de borzalmas következményekkel jár! Fedjük el nemi szervünket, és ne vizeljünk a vízben! GÉPJÁRMŰVEK Ha sivatagi útra készülünk, szereljünk fel hosszú távra elegendő üzemanyagot tároló tartályokat és vigyünk magunkkal ivóvíztartalékot! Az üzemanyagból és az ivóvízből egyaránt vigyünk további tartalékot marmon-kannában is! Az emelőrúdnak lágy homokban semmi hasznát nem vesszük, ezért inkább kipufogógázzal felfújható légpárnát vigyünk! A benzin- és levegőszűrőhöz extra szűrőkre lesz szükségünk. Rakjunk fel homokgumit, és vigyünk magunkkal homokban használható kerékcsatornát, hogy akkor is el tudjunk indulni, ha megfenekJünk a laza homokban! Nagy magasságoknál a karburátort is át kell állítani. Cserjés területeken a tüskevédő burkolat csökkenti a defekt kockázatát. Hóban és jégben fagyállóra, megfelelő kerekekre és hóláncra lesz szükségünk. A motor speciális beállításokat igényel, hogy megfeleljen az időjárási feltételeknek. Megfelelő alkatrészekre is szükségünk lesz. A pótkerék és a szerszámkészlet alapkövetelmény!

MELEG ÉGHAJLAT Még akkor is szembesülhetünk problémákkal, ha elvégeztük jármüvünkön a szükséges átalakításokat a meleg éghajlati viszonyokhoz. A sivatagon átkelve a nappalok és az éjszakák közti jelentős höingás minden fémet megterhelés növelio szivárgás kockázatát. FIGYELEM: Meleg éghajlaton, de napos időben még a mérsékelt övi területeken se hagyjunk soha alvó vagy sérült embert, illetve bármilyen állatot az autóba zárva!Mindig húzzuk le az ablakot a megfelelő szellőzés érdekében (a hőguta végzetes is lehet), még okkor Is, ha árnyékban parkoltunk, mert a nop megfordulhat Túlhevülés: Álljunk meg és hagyjuk lehűlni a motort! Ha különösen nehéz terepen halódunk, és o megállós szóba sem jöhet, kapcsoljuk be a fűtést! Ettói ugyan sokkal melegebb lesz az utastérben, a hűtővíz azonban gyorsabbon hűl, miközben o motor is. He megfelelőek o körülmények, álljunk meg, és nyissuk fel c motorháztetőt! Ne vegyük le a vízhűtő sapkáját, ómig le nem hőit a viz! Vizsgáljuk meg, nem szivárog-e a vízhűtő, vagy bármilyen esel He szivárog a hűtő, a kisebb lyukakat eltömíthetjük tojásfehérje beöntésével. Nagy lyuk esetén lapítsuk össze a réz csővezeték lyukas részét, hogy lezárjuk a nyilast! Ezzel csökken ugyan a hűtőfelület nagysága, de ho folyamatoson és egyenletesen vezetünk, folytatni tudjuk az utunkat. Fém felheviilése: Vigyázzunk! A jármű összes fém alkatrésze képes annyira felhevülni, hogy érintése sebeket okozhat. Óvintézkedés homokos terepen: Üzemanyagtöltéskor homok és por kerülhet c tankba. Helyezzünk szűrőt a tank nyílása fölé, vagy magába a nyílásba! HIDEG ÉGHAJLAT Az alacsony hőmérséklet nem csak a vezetést nehezíti meg, de az indulást és az üzemben tartást egyaránt nehézzé és veszélyessé teszi. Indulás: Lehetőleg lejtőn parkoljunk, hogy begurulva segíthessük az indítást! Ha a motor elindult, ne állítsuk le, de ellenőrizzük a kéziféket! Soha ne hagyjunk gyerekeket és állatokat felügyelet nélkül járó motorú járműben! Páramentesítés: Nem vezethetünk a párás szélvédő egy opró, tiszta foltján kinézve! Ha a szélvédő belsejére hagymát vagy nyers burgonyát dörzsölünk, megakadályozzuk a bepárásodást. A szélvédő és az obiokok külsejét fedjük be újságpapírról, hogyne képződjön rajtuk fagyréteg! A nedves papír viszont ragadni fog. Óvjuk a motort: Ho takarót csavarunk a motor köré, talán megakadályozzuk a fogyást Indítás előtt azonban mindenképpen távolítsuk el a takarót! A hütő alacsonyabb részeit fedjük be kartondobozzal vagy fával, hogy ne fagyjanak meg menet közbeni Nagy hidegben ne is vegyük le, más körülmények között viszont a túlhevülés elkerülése érdekében távolítsuk el! Fedjük be a fémeket: Semmilyen fémet ne érintsünk puszta kézzel! Ujjaink ugyanis ráfogyhatnak és letépheti a bőrünket. Ahol a fém alkatrészek elérése kesztyűvé! nehézkes, tekerjünk ujjaink köré rogasztószatagot! A hűtő-sapka fedelét és o nívópálcát tekerjük be ragasztószalaggal ezzel is megkönnyitjük a napi ellenőrzés feladó töt! Dízelmotorok: A dízelolaj vizet tartalmaz, amely alacsony hőmérsékleten megfogy. Mindig fedjük be a motor ólját, de ügyeljünk a túihevülésre is! A motort éjjelre vagy leálláskor szintén mindig fedjük be! Néhány teherautósofőr kis tüzet rak o befagyott tank alá. Ezzel csak akkor próbálkozzunk, ha érdemes vállalni a kockázatot! A HÓ FOGSÁGÁBAN Ha elakadunk a hóvihar bon, maradjunk az autóban! Ha általános közlekedési útvonalon vagyunk, hamarosan kimentenek minket. Ilyenkor túl kockázatos lenne segítségért indulni.

Ha van üzemanyagunk Járassuk a motort a fűtéshez! Fedjük be o motort, hogy a lehető legkevesebb hő távozzon - arra azonban ügyeljünk, hogy a kipufogó elé ne kerüljön semmi! Ne kockáztassuk, hogy kipufogógáz kerüljön az utastérbe! Ha álmosak leszünk, állítsuk le a motort, és húzzak le az egyik ob/o-kot! Ne aludjunk el járó motor mellett! Amint felmelegedett az utastér, kapcsoljuk ki a fűtéstI Akkor kapcsoljuk be újra, ho o hőmérséklet visszaesett! Ha nincs üzemanyagunk a motor elindításához, tekerjük magunkra az összes ruhaanyagot szőnyeget stb., és próbáljunk mozogni az autó belsejében! Ha el kell hagynunk az autót egy rövidebb távolság megtétele miatt (pl. mert tudjuk, hogy a segítség nagyon közeI van], állítsunk fel jelzőtáblát (ez (ehet egy botra tűzött, élénk színű sál vagy ruhadarab is), hogy könnyebben visszo találjunk! Ho megszűnik o hóvihar es nappal von, érdemes gyalog elindulni, he az utat egyértelmű útjelzők szegélyezik (pl. telefonoszlopok). Sötétben viszontvárjuk meg a reggelt! Ha mindentől több kilométernyi távolságra, ismeretlen úton vagyunk, és a hó már olyan mogas, hogy nemsokára eltemeti az autót, jobb, ho kiszállunkt és építünk egyhóborlongot. Orr sokkal melegebb lesz, mint az autóban, és akár napokig is üldögélhetünk benne. Ho véget ért a hóvihar, készítsünk nagy jelzéseket a havat felhasználva, és minden módon próbáljuk meg felhívni magunkra o figyelmet! ÁLTALÁNOS TANÁCSOK Csúszik a tengelykapcsoló: A problémát gyakran o kuplungtárcsóra került olaj vagy zsír okozza. A tárcsákat a tüzoltókészülék segítségével zsírtalanítsuk! A nyitott ellenőrző nyíláson keresztül fecskendezzünk be a poroltóval! Ékszíjak: Helyettesíthetjük harisnyanadrággal, nyakkendővel, de okár madzaggal is. Nagyfeszültségű vezetékek: Ha elszakad egy nag'/feszültségű vezeték, akár fűzfaággal is helyettesíthetjük. Minden víztartalmú növény-szár alkalmas rá, hogy áramot vezessen a tekercsből az elosztóhoz. Köpjünk az óg végeire és helyezzük be a tolőillesztésekbe! Figyelem! Ha bekapcsoljuk, 1300 voltnyi áram a iá kerül. Ne érintsük meg !Az ágat rendszeresen cseréljük, miután kiszárad ti Lemerült az akkumulátor: Nincs szükség akkumulátorra, ha kellően be tudjuk gyorsítani a járművünket. A vontatás vagy egy meredek lejtő is megoldást nyújthat. Négysebességes autó esetén a második vagy a harmadik sebességben engedjük fel a kuplungot, és próbáljuk meg elindítani a jármüvet! Féltengeiytörés: Első vagy hátsómeghajtású autó esetén nincs mit tennünk, négykerék-meghajtásos autó esetén azonban tóvolítsuk el a féltengeiyt! Kössük le a meghajtásról, és a másik hajtótengelythasználjuk! -4-

HLKLHM Fontos testünk táplálékigényének pontos ismerete. Ugyanilyen fontos, hogy szükségleteinkről gondoskodni is tudjunk. Az esetek többségében legkönnyebben a növényekhez jutunk hozzá, tudnunk kell azonban, melyik növényeket kerüljük. A később látható színes ábrák kis növényhatározóul szolgálnak, és bemutatják a leghasznosabb növényeket. A növényekre vonatkozó tudásunkat ezekből kiindulva bővíthetjük. Szinte az összes állat táplálékul szolgálhat. Hozzá kell szoknunk a kevésbé megszokott fajták, pl. a könnyen elérhető hernyók és rovarok fogyasztásához. Növények és víz gyűjtésén, valamint egyéb túlélési módszerek alkalmazásán kívül hatékony csapdák segítségével is teremthetünk magunknak táplálékot. A vadászathoz elsőként fegyvert kell készítenünk. Tanuljuk meg ezek elkészítési és használati módját! A hús előkészületet igényel a megfelelő kezelés és biztonságos főzés miatt. Tanuljuk meg, hogyan tartósíthatjuk a többletet! A hal szintén hasznos élelemforrás. Az itt leírt módszerek nagyon egyszerűek, nem igényelnek semmiféle horgászati-halászati előismeretet. ÉLELEM ÉS TÁPÉRTÉK Testünknek táplálékra van szüksége a hő és energia termeléséhez, valamint az új - növekedést, gyógyulást vagy újratermelődést szolgáló szövetek anyagának megteremtéséhez. Az egészséges szervezet képes egy ideig életben maradni saját tartalékai felhasználásával, a táplálék hiánya azonban egyre nehezebbé teszi a testhőmérséklet megőrzését, a nehéz munka kipihenését, a sérülések begyógyulását vagy a betegségek leküzdését Az ember szerencsére mindenevő, az állatoktól kezdve a növényekig szinte bármit képes elfogyasztani és megemészteni. Kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetjük a mérgező vagy veszélyes dolgokat Szeretünk enni (a finom étel kiváló hangulatjavító), ezért ha nincs fontosabb dolgunk, érdemes megfőzni az élelmet, így ízletesebbé is tehetjük. Fedezzünk fel érdekes ízű ételeket is! Ne érjük be a legkönnyebben megszerezhető táplálékkal, mert a kiegyensúlyozott táplálkozás hosszú távon éppolyan fontos a túlélő számára, mint az elegendő mennyiségű élelem. Pl. nyúlcsaiádok közelében táborozva az ebéd szinte magától ugrik az edénybe - de akár bele is halhatunk a nyúlhús fogyasztásával nem biztosított tápanyagok hiányába. Táplálkozásunknak széles körűnek kell lennie! Megfelelő mennyiségű tápanyagot és elegendő energiát kell biztosítania egész napra! Táplálékunknak fehérjét, szénhidrátot, zsírt, ásványi anyagokat, egyéb nyomelemeket és vitamint kell tartalmaznia.

ENERGIASZÜKSÉGLET Az embernek mindenféle fizikai tevékenység nélkül, teljes nyugalmi állapotban is óránként 70 kalóriára van szüksége ahhoz, hogy fenntartsa alapvető anyagcseréjét - a légzéshez és vérkeringéshez kapcsolódó önkéntelen működéseket, amelyekre még csak nem is szoktunk gondolni. A kalória a hő mértékegysége (az a mennyiség, amely 1 liter víz hőmérsékletének 1 °C-kal növeléséhez szükséges), a táplálkozással összefüggésben pedig az energiát fejezzük ki vele. Az ételek nem egyforma mértékben tartalmaznak kalóriát Az alaptípusok energiaértéke a következő: Szénhidrátok: 1 gramm 4 kalóriát állít elő Zsír: 1 gramm 9 kalóriát állít elő Fehérje: 1 gramm 4 kalóriát állít elő Az átlagos napot kitevő legegyszerűbb otthoni tevékenységek - mint a felállás, leülés, kandalló meggyújtása stb. - óránként további 45 kalóriával növelik a szükségletet így minden munka vagy fontosabb tevékenység nélkül testünk összesen 2040 kalóriát igényel, amely minden nap akár további 3500 kalóriával is növekedhet. Mivel nemcsak a fizikai erőfeszítés, de a szellemi megterhelés és az idegesség is fogyasztja a kalóriát, őrizzük meg nyugalmunkat és lazítsunk! Ha híján vagyunk az élelemnek, ne pazaroljuk az energiánkat!

Szénhidrátok A szénhidrát teszi ki étrendünk legnagyobb részét. Ez az energia legfőbb forrása, amelyet nemcsak fizikai erőfeszítésekhez, de testünk belső működésének ellátásához és az idegrendszer működtetéséhez is használunk. A szénhidrát szénből, hidrogénből és oxigénből áll, a növények szintetizáló mechanizmusával jön létre. Testünk nagyon könnyen energiává tudja alakítani, és nem igényel nagy vízbevitelt sem. Megakadályozza a ketózist (éhezés közben a test zsírjainak túlzott lebontása okozta emésztési zavar, hányás és émelygés kíséri), ugyanakkor két hátránya is van: nem tartalmaz B-vi-tamint és székrekedést okozhat A szénhidrátnak két fajtája létezik: A cukor, amely a háztartási cukorban, a szirupban, a mézben, a melaszban és a gyümölcsben található. A keményítő, amely a gabonafélékben, gyökerekben és a gumókban található. A keményítőszemcsék hideg vízben nem oldódnak, melegben viszont igen, ezért kell mindig megfőzni a gyökereket és gumókat.

Zsírok A zsírok ugyanazokat az összetevőket tartalmazzák, mint a szénhidrátok, csakhogy más a szerkezetük. Koncentrált energiaforrásként szolgálnak, mert a szénhidrátoknál kétszer több kalóriát biztosítanak, amelyet a test zsírrétegként raktároz a bőr alatt és a szervek körül. A zsír nem oldódik a vízben. Hosszú, sok vizet igénylő emésztési folyamat kell ahhoz, hogy a test elnyelje. Fűti és szigeteli a testet, védi a szerveket, nedvesíti a tápcsatornát és energiatartalékot hoz létre. A zsír megtalálható az állatokban, a halakban, a tojásban, a tejben, a héjasokban, néhány zöldségben és a gombákban.

Fehérjék A fehérje az élő anyag alapvető kémiai összetevője. Ez az egyetlen nitrogén-tartalmú ételösszetevő, ezért alapvetően szükséges a test növekedéséhez és gyógyulásához. A protein (azaz fehérje) összetett kémiai szerkezet, amely ezernyi különféle módon egymáshoz kapcsolódó, aminosavnak nevezett elemekből áll.

A legfőbb fehérjeforrás a hús, a hal, a tojás, a tejtermékek, valamint a növények a héjasok, a gabona és hüvelyesek formájában. Kis mennyiségben a gumósok és a zöldségek is tartalmazzák. A gomba fontos fehérjeforrás lehet. Az állati fehérje tartalmazza az ember számára szükséges összes aminosavat, szemben a kizárólag növényi táplálékkal, amelyből a szükségleteink fedezésére nagyobb mennyiséget kell fogyasztani. Ha étrendünkből hiányzik a szénhidrát és a zsír, a szervezet a proteinből hoz létre energiát. Ezt azonban testünk többi szükségletének kárára teszi, így az éhezés során saját szöveteinket égetjük el.

Ásványi anyagok Az ásványi anyagok egy részéből nagy mennyiségre van szükségünk (kalcium, foszfor, nátrium, klór, kálium, kén, magnézium), másokból viszont testünk kisebb mennyiséget igényel (a vas, a fluor és a jód). A kalcium a csontok és fogak számára nélkülözhetetlen, de szerepe van az izomműködésben és a véralvadásban is. Az ásványi anyagok elemi fontosságúak a test működéséhez.

Nyomelemek A nyomelemek közé tartozik a kis mennyiségű stroncium, alumínium, arzén, arany és más vegyi anyagok. Pontos funkciójuk még nem teljesen ismert.

Vitaminok A vitaminok alapvetően szükségesek az egészséghez, de nemcsak a test fenntartásában, hanem a betegségekkel szembeni védelemben is fontos szerephez jutnak. Mintegy negyven különböző vitamin létezik, amelyek közül tucatnyi kiemelkedően fontos. Vitamint számos élelem tartalmaz kis meny-nyisécben. A napsugarak segítségével bőrünk D-vitamint képes előállítani, míg a beleinkben lévő baktériumok K-vitamint szintetizálnak. A többi vitamint külső forrásból kell beszereznünk. A vitaminhiány következménye lehet a beriberi, a skorbut, az angolkór és a pellagra. Az A-vitamin javítja a látást és meggátolja a szembetegségek kialakulását. NÖVÉNYI TÁPLÁLÉK Kevés olyan hely van a világon, ahol ne venne minket körül a táplálékot nyújtó növényzet - bokrok, indák, kúszónövények, virágok, füvek, zuzmók. Csak Európában 10 000 ehető növény él. Ezek felhasználásához csak annyit kell tudnunk, hogy milyenek és hol tudjuk őket megtalálni. Létezik néhány ehető növény, amelynek nagyon alacsony a tápértéke, ezért meg kell tanulnunk azt is, hogy melyik tartalmazza a legtöbb tápanyagot Önmagunk védelme miatt azt is meg kell jegyeznünk, melyek mérgezőek. A növények alapvető vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak, továbbá gazdagok proteinben és szénhidrátokban. Némelyik növény még zsírt is tartalmaz, de mindegyik biztosít a test megfelelő állapotának fenntartásához szükséges nyersrostokat Semmilyen növényből ne együnk egyszerre nagy mennyiséget! Ha nem vagyunk hozzászokva a növényevéshez, a frissebbek rágcsálásával kezdjük, és a főzött ételhez adjuk hozzá a zöldségeket - csak lassan, fokozatosan növeljük a bevitt mennyiséget! Ha hagyunk időt rá, hogy gyomrunk hozzászokjon az új ételhez, el fogja fogadni és nem löki ki magából. Ne higgyük azt, hogy csak azért, mert a madarak, az emlősök vagy a rovarok megesznek egy bizonyos növényt, az az ember számára is fogyasztható! A majmok étrendje fogódzót adhat, hogy adott növény alkalmas-e emberi fogyasztásra, de garanciát ez sem jelent.

ÚJ NÖVÉNYEK FOGYASZTHATÓSÁGI VIZSGÁLATA Az itt leírt eljárást minden lehetséges új növényi élelem fogyasztása előtt alkalmazzuk! Egy növényt csak egyvalaki vizsgáljon meg! Ne egyszerűsítsük le a műveletet mindig végezzük el a teljes vizsgálatot! Ha bármi kétségünk támad, NE együk meg a növényt! Ha gyomorpanasz lép fel, igyunk sok meleg vizet; a fájdalom elmúltáig azonban ne együnk semmit! Ha nagyon súlyos a helyzet, a torok hátsó részének ingerlésével idézzünk elő hányást! A szén hasznos hánytatószer. Egy kevés szén lenyelése hányást idéz elő, és felszívja a mérget. A vízzel péppé kevert puhafa enyhíti a gyomorfájdaímat.

Szemügyre vétel Próbáljuk meg beazonosítani a növényt. Ellenőrizzük, nem nyálkás vagy féregrágta-e! Ha igen, a legjobb része már hiányzik: a tápérték többségét a rajta található lárvák vagy férgek adják. Némelyik öreg növény megváltoztathatja kémiai összetevőit és mérgezővé válhat

Szaglás Zúzzunk össze kis mennyiséget a növényből! Ha olyan a szaga, mint a keserű mandulának vagy a baracknak, DOBJUK EL!

Bőrirritáció Dörzsöljünk finoman egy keveset valamelyik puha testrészünkre (pl. a hónalj és könyök közti területre)! A növényből préselt lével is elvégezhetjük ezt a próbát. Ha bármilyen kellemetlen érzés, bőrkiütés vagy duzzanat jelentkezik, dobjuk el, és kerüljük a jövőben is!

Ajkak, nyelv, száj Ha nem jelentkezett bőrirritáció, hajtsuk végre a következő lépéseket! Az egyes lépések közt várjunk öt percet, hogy biztos legyen, a növény nem váltott ki semmilyen kellemetlen reakciót* - Helyezzünk egy kis adagot a szánkra! - Helyezzünk egy kis adagot a szánk sarkába! - Helyezzünk egy kis adagot a nyelvünk hegyére!

- Helyezzünk egy kis adagot a nyelvünk alá! - Rágjunk meg egy kis adagot! Ha bármelyik esetben kellemetlen érzés lép fel (pl. torokfájdalom, irritáció, szúró vagy égető érzés), DOBJUK EL a növényt és kerüljük a jövőben is!

Nyelés Nyeljünk le egy kisebb mennyiséget és VÁRJUNK ÖT ÓRÁT! Ezalatt ne együnk és ne igyunk semmit!

Evés Ha semmilyen reakció nem lép fel (pl. fájdaiom a torokban, ismételt böfögés, hányinger, rosszullét, gyomorfájás, hascsikarás) és nem jelentkezett semmiféle nyugtalanító tünet, a növény fogyasztását biztonságosnak tekinthetjük.

NÖVÉNYGYŰJTÉS Igazán egyszerű ugyan innen-onnan összegyűjteni néhány növényt, de jobb, ha ezt valamilyen rendszert követve végezzük. A gyűjtögetőkörutakra vigyünk magunkkal valamilyen tárolót: üres táskát, zsákformába hajtogatott ruhadarabot, nyírfaháncsból készített tartót vagy egymáshoz illesztett nagy leveleket! így a begyűjtött élelem nem nyomódik össze és nem romlik meg olyan gyorsan.

Levél és szár Általában a világosabb zöld, fiatalabb hajtások ízletesebbek és puhábbak. Az idősebb növények keményebbek és keserűbbek. Tépjük le a leveleket a szárhoz közel! A könnyen leszakítható levelek könnyen tönkremennek. Megeshet, hogy még azelőtt elfonnyadnak és megromlanak, hogy belekerülnének az edénybe.

Gyökér és gumó Nagyobb növényt válasszunk! Némelyiket nehéz kihúzni a földből. Körbe-ásással csökkenthetjük annak az esélyét, hogy elszakad vagy eltörik a már kilazított növényt egy hegyes bottal kiemelhetjük.

Gyümölcs és héjasok Nagyobb növényt válasszunk! Csak érett, színes gyümölcsöt vegyünk le! A kemény, zöldes bogyók még hosszas főzés után is íztelenek maradnak. Különösen a trópusokon sok gyümölcs héja kemény és keserű. Hámozzuk meg az ilyen gyümölcsöket! A fa alatt heverő héjasok biztosan érettek. A többit le tudjuk rázni, ha a fa elég alacsony. A maradékot az ágakat bottal dobálva gyüjthetjük össze.

Mag és gabona ÓVINTÉZKEDÉS: Némelyik halálosan mérgező. Ezek megízlelése még nem tesz kárt bennünk, de ne nyeljük le! Végezzük el a fogyaszthatósági vizsgálatot! Ne fogyasszuk el a rossz ízű, keserű vagy csípős, égető ízű magokat (hacsak nem állapítottuk meg biztosan, hogy paprika vagy fűszer)!

Némelyik gabona fején a megszokott magok helyett fekete színűek találhatóak. Ezek anyarozsmérgezést kaptak, amely a gabonaszemet megnagyobbodott, fekete, baö-szerü moggá alakító gombás megbetegedés. Az ilyen szem hallucinogén anyagot tartalmaz és nagyon mérgező - esetleg halálos is lehet

NE FOGYASSZUNK AZ ILYEN NÖVÉNYRŐL SEMMIT!

Gomba A legkönnyebben a közepes méretű gombák ismerhetők fel, és ezeknél a legkisebb a valószínűsége annak is, hogy a bogarak megkárosították őket. Szedjük le az egész gombát! Ha a tönköt elhagyjuk, később nehezebb lesz felismerni az összegyűjtött gombát. Az egyes gombákat egymástól elkülönítve tároljuk! így elkerülhetjük, hogy az esetleg leszedett mérgező gombafajta fogyaszthatatlanná tegye a többit is!

KERÜLENDŐ NÖVÉNYEK FIGYELEM! MÉREG! A növényvilágban leggyakrabban két méreg fordul elő, ám mindkettő könnyen felismerhető: HIDROGÉN-CIANID-SAV (kéksav): íze és szaga a keserű mandulára vagy a barackra hasonlít. A legismertebb példa savtartalmú növényre a babérmeggy (Prunus laurocerasus), amelynek babérszerű levelei nagyon hasonló mérget tartalmaznak. Morzsoljuk össze a leveleket és jegyezzük meg a szagot! Kerüljük az összes ilyen szagú levelet! OXÁLSAV: Sója (oxalát) néhány növényben, pl. a vadrebarbarában (általában a levelében) és az erdei madársóskában (Oxalis aceto-sella)

természetes formában megtalálható. A bőrre vagy nyelvre kerülésekor az éles, száraz, szúrós, vagy égető érzésről ismerhető fel. Kerüljünk minden olyan növényt, amelyre illik ez a jellemzés! - KERÜLJÜNK minden tejes nedvű növényt, hacsak egyértelműen biztonságosnak nem minősítettük (mint pl. a pitypangot, azaz gyermekláncfüvet)! - KERÜLJÜK a vörös növényeket, különösen a trópusokon, hacsak egyértelműen biztonságosnak nem minősítettük! A vadrebarbara vörös csíkos szára ehető, levele azonban mérgező. A bürök szárán vöröses-Iilás foltok találhatóak. - KERÜLJÜK a láthatóan öt részből álló gyümölcsöket, hacsak egyértelműen biztonságos fajtának nem minősítettük az adott növényt! - KERÜLJÜK a szárukon vagy levelükön apró szőrökkel borított füveket és egyéb növényeket! Nagyítóval vizsgálva nem egyenes, hanem inkább horog alakú szőröket láthatunk, amelyek a szervezetbe kerülve irritálnák szánkat és bélrendszerünket. - KERÜLJÜK a régi és fonnyadt leveleket! Némely fa levele fony-nyadás közben halálos hidrogén-cianid-savat termel. Ilyen a szeder, a málna, a cseresznye, a barack és a szilva. Fiatalon, frissen és szárazon viszont mindegyik biztonságosan fogyasztható. - KERÜLJÜK az érett saspáfrányt (Pteridium aquilinium)! Megsemmisíti a szervezetben lévő B-vitamint és sajátos vérállapotot hoz létre, amely akár halált is okozhat. Kizárólag szorosan összecsavarodott „hegedűfejét" fogyasszuk! Az északi mérsékelt övi területeken élő 250 páfrányfaj mindegyike ehető fiatal korában, bár némelyik túl keserű és rossz ízű, vagy ingerlő szőrök találhatók rajtuk, amelyeket fogyasztás előtt el kell távolítanunk. A tetejüket ott tépjük le, ahol még puhák, majd fogjuk meg a páfránylevelet a szára felett, és húzzuk rajta végig a kezünket, hogy eltávolítsuk a szőrt!

NÖVÉNYEK FELISMERÉSE E könyv a világ számos növénye közül csak néhányat tud egy kis összeállítás keretében bemutatni és ábrázolni. Kizárólag a botanikusok képesek a világ távoli helyeiről származó növények közül felismerni egy maroknyinál többet Azokat a növényeket tanuljuk meg először, amelyek a legtöbb területen és az év legnagyobb részében megtalálhatóak! Akár egy-két növény tökéletes ismerete is eldöntheti, életben maradunk-e vagy éhen halunk. Ezeket tanuljuk meg elsőként és legalaposabban! Mérsékelt övi területek: pitypang, csalán, lórom, útifű. Szubtrópusi és trópusi területek: pálma, vadfüge, bambusz. Száraz és sivatagos területek: meszkálkaktusz (agávé), fügekaktusz, majom-kenyérfa, akác (kivéve Észak- és Dél-Amerika). Sarkvidéki területek: lucfenyő és fűzfa (északon), zuzmó (északon és délen). Nyáron az északi területekre a mérsékelt övi jellemzők vonatkoznak. Partvidék: tengeri hínár és tengerisaláta. SEGÍTSÉG A NÖVÉNY FELISMERÉSÉHEZ: ^ - Elhelyezkedés: A növények csak a nekik megfelelő körülmények közt élnek. Ha ismerjük élőhelyüket és földrajzi eloszlásukat, máris csökken a kockázat - Forma és méret: Magas és fához hasonló a növény? Vagy alacsony és lágy szárú? Bokros és ágas, vagy csak néhány ága van? - Levelek: Nagy vagy kicsi? Lándzsa alakú, kerek vagy szalagszerü? Csipkézett vagy karéjos? Levélkékből all? Egyszínű? - Virágok: Szezonálisak ugyan, de ha látjuk, jegyezzük meg a színét, méretét, alakját, hogy a növény egyedül vagy fürtökben hozza-e, és hol helyezkedik el. - Gyümölcs és mag: Húsos, kemény és diószerű burka van, vagy kicsi és kemény, mint a mag? Jegyezzük meg a színét, a formáját, a méretét, hogy egyedül vagy fürtökben terem-e, hüvelyes vagy toktermésü? - Gyökerek: A felismerésben ritkán segítenek, egyedi eseteket kivéve. ÁLLATI TÁPLÁLÉK Minden állat élelemforrás. Néhányat közülük (mint a hernyókat és bogarakat) különösebb hozzáértés nélkül is össze tudjuk gyűjteni, a legtöbb állat elfogásához azonban csapdát kell készíteni, vagy el kell azokat ejteni - mindkettő feltételezi mind az állat, mind a módszer ismeretét. Minél többet tudunk az állatról, annál jobb, ám az általános természetrajzi tudást a természetben tett megfigyelésekhez kell felhasználnunk, hogy még pontosabb ismereteket szerezzünk. Nem tehetünk mást, mint próbálkozunk és a hibákból tanulunk! Ismerkedjünk meg az egyes fajták szokásaival! Derítsük ki, hol alszanak, mitesznek, hol isznak! Rá kell jönnünk, hogyan lehetőket a legkönnyebben leölni, és milyen csapdát kell állítani nekik! Találjunk egyensúlyt az ösztönös kímélet és a túléléshez szükséges igényeink között! Iz és húsmennyiség szempontjából a kifejlett nőstények a legmegfelelőbbek. Minél fiatalabb az állat, annál soványabb a húsa. A felnőtt hím közvetlenül a párzási időszak előtt (amely fajoktól és éghajlattól függően változik) a legkövérebb. A párzási időszak során a hím egyre soványabb lesz, eltűnik róla a zsír - ez a periódus még az egyébként dús csontvelőt is megviseli. Az állatok azért raktároznak zsírt, hogy átvészeljék a telet, majd a zsírt a nyárra leadják. Minél öregebb az állat, annál több zsírt raktároz és annál keményebb a húsa.

ZSÁKMÁNYKERESÉS Nagyon kevés olyan szeglete van a világnak, ahol nincs vadon élő állat. Jelenlétük azonban néha távolról sem egyértelmű. Ha képesek vagyunk

felismerni az állat hagyta jeleket és azonosítjuk az állatot, tudni fogjuk, hogy milyen módszerrel ejtsük vagy fogjuk el, milyen csalétket használjunk, milyen csapdát állítsunk. A legtöbb emlős csak hajnalban és alkonyaikor mozog. Csak a legnagyobbak és legerősebbek kalandoznak egész nap. A nagyobb növényevőknek étvágyuk csillapításához egész nap legelniük kell. Némelyik apró állatnak olyan gyakran kell ennie, hogy kisebb megszakításokkal egész nap aktív. A kisebb emlősök (mint pl. a nyúl) többsége azonban általában csak éjjel táplálkozik, és ezen csak rossz idő esetén változtat. A másik állattal táplálkozó állat akkor vadászik, amikor prédája aktív. Nekünk is ezt kell tennünk, ha el akarjuk ejteni őket. De úgy is sikerrel járhatunk, ha nem látjuk az állatot, csak csapdát állítunk neki.

Nyomok és jelek A legtöbb állatnak állandó szokásai vannak és állandó útvonalon közlekednek vízlelőhelyeik, táplálékszerzőhelyeik és otthonuk között. Kutassunk ilyen ösvények nyomai után! A nyomok nedves terepen, hóban és vizes homokban könnyebben észrevehetőek, de akadnak olyan jelek is, amelyekre a sűrű növényzetben figyelünk fel a legkönnyebben. A földön talált láblenyomat mérete arányos az állatéval. A lábnyom korát pontosan megállapíthatjuk annak élessége és folyadéktartalma alapján. Be!eszivárgott-e már a víz, esetleg megtöltötte-e már az eső? Elkenődött? Minél tisztább a nyom, annál nagyobb valószínűséggel új. A kora reggeli nyomokat talajszintről figyelve vehetjük észre. Ha az állat leverte a harmatot vagy elszakította a pókhálót, a nyoma legfeljebb pár órás lehet. Némely állat (köztük a nyúl) soha nem tesz meg nagy távolságot, ezért minden nyoma azt jelzi, hogy valószínűleg a közelben van. Néhány állat alagutat fúr a sűrű aljnövényzetbe. Az alagút magassága az állat méretét mutatja. A nyom mentén letört ágak magassága szintén az állat méretére utal. Vizsgáljuk meg, mennyire frissek a letört ágak! Elszáradtak már a letaposott levelek? Még mindig zöldek és rugalmasak a letört ágak? Hasznos még a fákon és fatönkökön található nyom, a táplálkozás jelei és a meghagyott étel. Az ürülék megmutatja, milyen állat hagyhatta.

Táplálkozás nyomai A fáról letépett kéreg, a héjasok megharapdált külső felülete, a részben elfogyasztott gyümölcs, a lerágott hajtások, a húsevő állat prédájának maradványa, a zsákmányul ejtett fészek mind-mind azt jelzi, hogy a közelben állatok élnek vagy vadásznak. Az elhagyott gyümölcsök és héjasok ott a leggyakoribbak, ahol bőségesen áll rendelkezésre élelem, ezért az állat a neki nem tetsző darabokat eldobhatja, hogy egy másikat kóstoljon meg. Ezek nemcsak az állat jelenlétére utalnak, de segítenek meghatározni a csalétket is, amelyet a csapdába kell helyeznünk. A tapasztaltak már arról is felismerik az állatot, hogy milyen fog- vagy csőrnyomokat hagyott a héjason, vagy hogyan vágta fel a magokért a fenyőtobozt. Különösen a fiatal fák és bokrok kérge, ága vagy rügye képezi fontos részét számos állat - köztük a szarvasok és kecskék egyes fajtái, a mezei nyúl, a mókus és számos kisméretű rágcsáló - étrendjének. Az állat fogának nyomai általában tökéletesen iátszanak a kérgen. Sok szarvas a törzshajtásokat úgy rágja le, hogy tompa, kopott széleket hagy maga után. (Míg a mezei nyúl pl. tiszta körvonalú harapásokat hagy hátra.) A szarvasra utaló másik jel a nyáron hosszú foszlányokban, teljesen lehúzott fakéreg - télen a kéreg sokkal erősebb, ezért az állat csak foltokban tudja leenni, így általában csak a fatörzs egyik oldalán (ott is csak részletekben) fogyasztja, és nagy, jól látható fognyomokat hagy maga után. A szarvas nekidörzsöli agancsát a fának, hogy leszedje agancshártyáját és megjelölje területét - ezáltal agancsával lekoptatja a kérget és összekarcolja a fát. A juhok és kecskék szintén a fák kérgét fogyasztják. Fognyomuk ferde, míg a szarvasoké függőlegesek. Az alacsony rágcsálásnyomok valószínűleg rágcsálóktól származnak, a kitépett gyökerek pedig pocokféle állatokra utalnak. A hódok favágó munkájának eredményei a kúpos csúcsok és a levágott tuskók - olyanok, mintha kisbaItávaI lennének kifaragva. A mókusok magasabban eszik le a fáról a kérget, amelynek darabjai gyakran leesnek a földre. A földön heverő tobozdarabok szintén mókusok nyomaira utalnak. A fa alatti feltört héj szintén mókust jelez: elképzelhető, hogy a magasban van az odúja. Az azonban makkevő madarak munkájára utal, ha a héjas és a toboz a fakéreg közé van ékelve. Az üres héjak közelében föld alatti rágcsálóodúra is akadhatunk. Ha a fiatal fák mintha sövényszerűen, vízszintesen le lennének nyírva, vagy egy bizonyos magasság alatt a fák alsó ágai le vannak kopasztva, legelésző állatok, pl. szarvas nyomaira bukkantunk.

Ürülék Az állat fajtájáról ürüléke adja talán a legpontosabb tájékoztatást. Az állat méretére ürüléke méretéből és mennyiségéből következtethetünk, az ürülék szárazsága pedig azt jelzi, milyen régen járt ott az állat Az ürülékre a legyek hívhatják fel figyelmünket. Emlősök: Számos emlős ürüléke a végbélnyílás mirigyei miatt erős illatanyagokat tartalmaz. A szag lényeges szerepet játszik a territórium kijelölésében és fontos párzási jel. Ez a tudás csapdaállításkor is jól használható. A növényzettel táplálkozó állat (mint a szarvasmarha, a szarvas és a nyúl) ürüléke kerek és szalmaszerü részeket tartalmaz. A húsevők - köztük a vadmacska és a róka - ürüléke hosszú és vékony. Némely állat, pl. a borz és a medve vegyesen táplálkozik. Nyissuk szét az ürüléket, így kiderül, mit evett az állat, és ennek megfelelően tehetünk ki neki csalétket! Madarak: Szintén két csoportjuk van, ami az ürülékükből is megállapítható: a húsevők és a mag-, illetve gyümölcsevők. A kisebb, magevő madarak ürüléke kicsi, többnyire folyékony, míg a bagoly és a héja köpetet öklendez vissza, amely az elfogyasztott hús - legyen az hal, madár, bogár, pocok vagy rágcsáló - meg nem emészthető részeit tartalmazza. A laza ürülék azt jelzi, hogy elérhető távolságban víz van, mert a kisebb madarak mindig ahhoz közel tartózkodnak. A ragadozó madaraknak nem kell a víz mellett tartózkodniuk. Az alvó- és fészkelőhelyet a faágakon és az alattuk lévő földön található bőséges mennyiségű ürülék jelzi. A madarak általában az idősebb, korhadó fákból táplálkoznak, mert ott sok lárva él.

Földtúrásnyomok

Néhány állat bogarakat vagy gumós gyökereket keresve feltúrja a földet. Különösen a disznók forgatnak fel nagy földdarabokat. Ha a föld még omlós és friss, valószínűleg nemrég még tevékenykedett ott valamilyen állat. A nagy, sáros pocsolya egyértelműen disznókra utal. A kisebb karcolások ott jellemzőek, ahol a mókus hajtás után kutatott.

Szagok Figyeljünk a hangokra és szagokra! Egészen biztos, hogy állatok nyomait jelzik, és ahol él egyfajta állat, ott másfajta is előfordul - ahol van zsákmányállat, ott felbukkan a ragadozó is. A legtöbb ember elhanyagolja a szaglását - mi inkább tökéletesítsük! Néhány állat, különösen a róka szaga nagyon erős. Szemünket is tartsuk nyitva! Hidegben pl. a nagy állatok légzése párafelhőt képez. Hajó helyről figyelünk, észrevesszük ezt a „füstöt"

Vacak és odú Sok állat él odúban, főleg a víztől távoli magasföldeken. Némelyikük (mint a nyúl és az ürge) nem törődik odúja elrejtésével, de azért egy-két kijáratot még ezek is fenntartanak vész esetére. A nyulak vészkijáratát könnyű kiásni, de belenyomhatunk tüskebokrot vagy szögesdrótot is, hogy kihalásszuk a lakót. A ragadozó állatok általában elrejtik odúikat, amelyek legtöbbször fás területeken találhatóak. A közelben lévő nyomok és ürülék azonban elárulja odúik helyét, és azt is jelzi, hogy használatban vannak-e (bár néhány állat - mint pl. a borz - az odújától távol eső állandó mellékhelyiséget használ). EMLŐSÖK MEGJEGYZÉS: A lábnyom ábrázolása mellett semmilyen méretarány nem található. Legtöbbjük az állat egész családjára jellemző, de méretük fajonként változó. Az 1. lábnyom a jobb első, a 2. lábnyom a jobb hátsó láb képét mutatja.

MACSKAFELEK A házimocskától a tigrisig terjed a skála. Ausztráliát és az Antarktiszt kivéve minden kontinensen fellelhetőek, de sehol sem gyakoriak. Rejtőzködnek, általában éjszoko aktivek és kerülik az embert Láthatunk oroszlánt pl. a vad rezervátum bán, de máshol nem gyakran akadunk össze nagymacskákkal. Minden macska féle lehetséges táplálék - de azért ne a legnagyobbakkal próbálkozzunk! A nagyobb macskák felügyelet nélkül hagyott zsákmányát meg tudjuk szerezni, de legyünk ÓVATOSAK, mert tulajdonosa valószínűleg a közelben tartózkodikI Húsuk általában inas, ezért jól meg kell főzni. A kisebb macskák húsa inkább a nyáléhoz hasonlít. Inuk erős, kiváló íjhúr készíthető belőlük. Csapda: Alkalmazzunk erős felrántóhurok-csapdát, telpkioídásos felrántóhurok-csap-dát vagy csalétkes vermet siklóhurokcsopdá-val! Cseleteknek használjunk belső részeket vért vagy húst! A vadmacska nagyon hirtelen reagál, néha gyorsabb a dorongcsapdánái. Lábnyomok és egyéb jelek: Lábujjhegyen jár, lábnyoma négy kisebb és egy nagyobb (hátsó) ujjbegyből áll. Karmait (a gepárd kivételével) járás közben visszahúzza. Ürüléke hosszúkás és keskeny de általában elássa. Vizelete erős szagú.

KUTYAFELEK A róka és a többi kutyaféle a sivatagoktól az Arktiszig (Új-Zeland, Madagaszkár és néhány sziget kivételével) mindenhol elterjedt. A farkas élőhelye mára szinte csak Észak-Amerikó-ro, valamint Észak- és Közép-Ázsiáro korlátozódik. Ki fin om ul t érzékeik miatt a ku tya féléket lehetetlen közelről becserkészni, kíváncsiságuk azonban csapdába csalja őket. Ha négykézláb mászunk, magunkhoz csalogathatjuk, mert lehetséges élelemnek gondol MINKETI Húsa rágós. Távolítsuk el végbélnyílását! A kutya Távol-Keleten ínyencségnek számit. Csapda: A rókáknak felrantóhurok-cscpdót készítsünk! Próbáljuk ki o lépcsőzetes csalétek-kioldősos vagy csa létekrúd-kioldásos fel-rántóhurokcsapdát vagya csalétkes vermet siklóhurkos csapdával! A területen minél kevesebb emberi szagnyomot hagyjunk! Lábnyomok és egyéb jelek: Lábujjhegyen közlekedik. Lábnyoma négy ujjbegyet és a karmok hegyét mutatja. Külső ujjbegyei rövidebbek a belsőknél és a fő, hátsó ujjbegynél. Hosszú, vékony ürülékében táplálékától függően szór vagy bogármaradványok találhatóak. A róka ürüléke földodújához hasonlóan orrfacsaró. Puha talaj esetén az odút akár ki is áshatjuk.

Hiénák: Eszak-Afrikátál Indiáig megtalálható dögevőfajta (nem igazi kutya). Nagyon veszélyes is lehet. Alaposan főzzük meg az élősködők miatt. Cibetmacskák: A trópusi Afrikában és Ázsióban élő dögevőfajta. A kutyához hasonlóan ejtsük el! Főzés előtt távolítsuk e! végbélmiri-gyeit!

MEDVÉK Észalc-Amerikábon, Európában, Ázsióban, és Dél-Amerika egyes északibb területein megtalálható, egyedül élő állatok, amelyek leginkább o fákkal sűrűn benőtt területeket kedvelik (kivéve o jegesmedvéket). Erősek és gyorsan futnak, még az is előfordulhat, hogy kifosztják a táborhelyet. A legtöbb medvefajta képes fára mászni. Könnyen meg tudják ölni az embert. MESSZIRE kerüljük el őket! Ha csapdába tudjuk ejteni a medvét, tápláló zsirban gazdag ételt készíthetünk belőle. Sajót készítésű fegyverrel azonban vakmerőség lenne vadászni rá! Főzzük meg alaposan, hogy elpusztuljanak a parazitái! A jegesmedvék máját NE együk meg, mert halálos mennyiségű Avitamint tartalmaz. Csapda: Dorong- ésszúrócsopdátkészítsünk, de utóbbiak közül csak a nagyobbak hatásosok, a medvék ugyanis a legtöbb hurkot eltépik. Feltétlenül pusztítsuk el vagy ártalmatlanítsuk, mert a megsebzett medve nagyon veszélyes! Lábnyomok és egyéb jelek: Lábnyoma 5 hosszú karmot mutat, mérete 30x18 cm. Lcb-ujjhegyei köze! vonnak egymáshoz, karma jól kivehető. Hátsó talpa hosszúkás, könnyen ösz-szetéveszthetö azemceri lábnyommal. Amed-ve szinte mindent megeszik. Élelmet keresve feltúrja a földet, széthasítja a fatönköket de betör a bogár fészkekbe is.

VIDRÁK Nehéz észrevenni vagy csapdába ejteni őket mert idejük legnagyobb részét a vízben vagy folyóparti odújukban töltik. Kiváncsi ó/latok, ezért megfoghatjuk őket folyóparti felróntó-hurok-csapda segítségével, friss halat használva csolétkül. Lábnyomok és egyéb jelek: ötujjú, úszóhártyás lábnyoma szinte kör alakú, mérete 7,5x6 cm. Halszagú, hosszúkás ürülékét látható helyeken, általában köveken találjuk.

MENYETFELEK A menyét a hermelin, a vidramenyét, a nyest és o görény rejtőzködő állat - a messzi északon viszont fontos táplálékforróst jelentenek. Óvakodjunk erős fogaiktól! Csapda: Csolétekrúd-kioídásos felróntóhu-rok-csapdát és dorongcsapdát állítsunk! Csaléteknek belső részeket vagy madártojást használjunk! Lábnyomok: Alig észrevehető, kivéve puha talajon. Lábán öt, egymástól nagy távolságban elhelyezkedő karom található. A főpárnán lévő szőr általában piszkos. A földhöz tapadva jár, ezért elülső és hátsó lábnyoma összeérhet. A menyét lábnyoma a legkisebb.

ROZSOMAKOK Ezek a messzi északi területeken élő borz formájú állatok még a rénszarvast is képesek le-teríteni, bar főként dögöt esznek. Sehol nem gyakoriak. Csak fegyverrel támadjunk rójuk! Csapda: Használjunk erős csalétekkel ellátott felrántóhurok-csapdát vagy csalétkes vermet siklóhurokcsapdáva! - ha egyáltalán találunk csalétket a tundrán! Lábnyomok: Általában 8x7 cm. Öt lábujja és erős körme van. A fő párnán lévő szőr nehezen felismerhetővé teheti.

BORZOK Tömzsi éjszakai állatfaj, élőhelye Észak-Ame-rika, Afrika, megtalálható Európa és Ázsia keleti részeitől Indonéziáig. A hidegebb területeken téli ólmot alszik. Kitaposott járata és ürítési területe kiváló hely a csapodnak. Akár támadhat is, harapása erős és veszélyes. Ne menjünk hozzá közel! A fiatal borz ize a disznóhúshoz hasonlít Csapda: Csalétek-kioldásos lábfelróntóhurok--csapda, dorongcsapdo és siklóhurokcsap-da alkalmazható. A csapda legyen erős! Lábnyomok és egyéb jelek: Öt lábujj kinyúló karmokkal és nagy hátsó párnával. Könnyen összetéveszthető egy kisebb medvéével. Átlagos lépéstávolsága 50 cm. Ürüléke lapos, kikotort mélyedésekben Található, és a kutyáéhoz hasonlít. A feltúrt föld és a kibontott rovar fészek borz nyomaira utalhat.

DENEVÉREK

A nagyon hideg éghajlat kivételével mindenhol megtalálhatóak. Éjszaka aktívak. A mérsékelt égövi területeken téli álmot alszanak. A húsevők rovarokat, halat, kisebb állatokat fogyasztanak (ilyen a veszettséget terjesztő dél-amerikai vámpirdenevér is). Jól takarjuk be magunkat, ho ilyen állat területén, a bozótosban alszunk! A növényevők (óriás gyümölcsévé denevérként vagy repüiö rókaként is ismertek) nagyobbak, némelyik kiterjesztett szcrnyszélessége I m. A trópusi Afrikában és attól keletre, egészen Ausztráliáig és Ázsiáig BŰZÖS BORZOK A hosszú szőrös farkú, apró borzra hasonlító bűzös borz (másnéven szkunk) Észak- és Dél-Amerlkában él. Ho megijesztik, végbele mirigyeiből büdös folyadékot bocsát ki. Inkább könnyebben megszerezhető élelem urán nézzünk! MAJMOK Szinte csők a trópusokon, kiterjedt családi csoportosulásokban, áttolóban fákon élnek. Még a legkisebb majmok is képesek fájdalmas harapást ejteni. Okos állat, nehéz becserkészni (mór jóval azelőtt üvöltem kezd, hogy megközelítenénk), viszon t merész és kíváncsi, amiből előnyt kovácsolhatunk. Kiváló táplálék. Csapda: Ülörudos vagy csatét kés rugós szúró-csapda, felróntóhurok-csapda vogysikíóhurokcsapda aíkai m az ha tó. Csalé teknekgyüm ölesöt, vagy valamilyen érdekes (kíváncsiságát felkeltő) dolgot használjunk. Jelek: Életmódjuk a legjobb nyom: meg sem próbálnak elrejtőzni, legtöbbjük zajos. FÓKÁK Lábnyomaik között hasnyom található. Menetirányukat a nyíl jelzi. (Lósd Sarkvidéki területek az Éghajlat és terepviszonyok fejezetben.)

megtalálhatóak. Finom étel készíthető belőlük, különösen a nagyobb növényevő denevérekből. Távolítsuk elő szárnyát és lábát, belezzük ki, majd a nyálhoz hasonlóan nyúzzak meg! Csapda: Helyezzünk ki hálótarra a gyümölcsfára, amelyről az óriási gyümölcsevö denevér táplálkozik.1 Napközben, omikor alszik, üssük !eaz alvóhelyéről! Jeleké megtelepedett kolóniákat könnyű megtalálni, általában barlangban laknak - o gyümölcsévé denevérek azonban fákon is élnek. SZARVASMARHAFÉLÉK A szarvasmarhafélék vízhez közel, csordában élnek A bölény és a többi vadon élő szarvasmarhaféle Észak-Amerika, Afrika és Dél-Ázsia vadonjaiban található. Az Európában és Amerikában fennmaradt kisszámú bölény védett A honosított ázsiai bively vadon él Ausztrália északi részén. Elkóborolt házi szarvasmarha különösen Afrikában fordul elő.

A nagy szarvasmorhafelék veszélyesek lehetnek - különösen ravaszak az öreg, magányos bikák. Csapda: A fiatal állatok kivételével csak a legerősebb hurkok, rugós- és dorongcsapdák hatékonyak. Lábnyomok és egyéb jelek: Két mély, különálló, tetején elkeskenyedő, hátulján kör alakú pata nyom. Ürüléke, o jól ismert tehén lepény kiváló tüzelőanyag.

VADJUHOK/KECSKÉK A juh általában kis nyójakbon él az alpesi legelőkön és füves pusztákon Észak-Amerikó-ban, Európa és (ritkábbon) Észak-Afrika egyes részein, Arabian keresztül egészen Közép-Ázsia hegységeiig. Éber, gyors állat, kedveli a megközelíthetetlen helyeket. Lehetetlen o közelébe kerülni. Kevés kecske él Európában és Észak-Afriká-ban, többségük Közép-Ázsia hegyei közt található. Még a juhnál is biztosabb féptű, viszont finom ételt lehet belőle készíteni! Csapda: Helyezzünk ki az útvonalára hurkokat és rugósesapdát! Sziklás területeken a természetes akadályok kiváló lehetőséget biztosítanak a dorongcsapda számára. Túlzott reményeink azonban ne legyenek! Lábnyomok és egyéb jelek: Hasított pata, kér vékony, hegyes végű lábnyom., amelyek nem érintkeznek. Hegye a juhok esetén mindig, a kecskék esetén néha kiálló. A kecskéé az elején sokkol gömbölyűbb. Az első rész keskenyebb a hátsónál. A következő ábra arányosan mutatja a hózi juh (baIro) és a zerge (jobbra) lábnyomát Ürüléke c házijuhéhoz hasonlóan golyó alakú.

SZARVASOK/ANTILOPOK Ausztrália kivételével minden kontinens fával sűrűn bontott területein megtalálhatóak. Az északi jávorszarvastól a mindössze 45 cm-es trópust szarvasig nagyon eltérőek lehetnek. Az antilop és a gazella egyaránt előfordul Afrikában és onnan keletre, egészen Indiáig. ÉszakAmerikában egyetlen fajta, o villás szarvú antilop található. A félénk, ravasz, kifinomult szaglással és hollóssal rendelkező állat csoportokban él. Leginkább hajnalban és alkonyatkor aktív, és a sivatagos területeken élők kivételével a víz közeiében mutatkozik. Kiváló, jól füstölhető húsa van. A szarvas bőre különösen rugalmas, szarva és agancsa pedig hasznos szerszám lehet. Szarvára FEGYVERKÉNT tekintsünk! A nagyobb állatok agresszívak lehetnek. Jókora erővel képesek bökni és szúrni. Csapda: A kisebb fajtáknál hurok- vagy dc-rongcsapdót helyezzünk ki, a nagyobbaknál pedig (ábfelrántóhurok-csapdát, szúró- vagy dorongesopdót használjunk! Csaléteknek használjunk belső részeket [ezekhez a kíváncsiság vonzza őket)! Lábnyomok és egyéb jelek: Hosszúkás, hasított paták. A rénszarvasé jellegzetesen kerek. A következő ábra méretarányosan mutatja az óz elülső és hátsó pata nyomát (fen t), vo la mint a rénszarvas lábnyomát (lent). Figyeljük meg a rénszarvas esülkszerű lábnyomát! A sétáló állatok első és hátsó lábnyomai egybeesnek, a futó állatoké nem. Ürüléke lehet hosszúkás vagy kerek golyócska. Általában halomban található. A mérsékeltövi területeken az ürülék télen könnyebb és szálasabb. Az állatra utalnak még c facsemetéken lévő karcolások, a rágcsált és le evett fakérgek.

VADDISZNÓK

A sertés, a pekari és a többi sertésféle mérete nagyon különöző lehet. Sokat közülük súrü szőrzet jellemez, de mindegyik maloc formájú, orruk hosszú, szájuk sarkában pedig két nagy fog (agyar) található. Csoportot alkotó családban, általában fával sűrűn bontott területeken élnek, bár a vorocskos disznó a szavannát kedveli. Annak ellenére, hogy nem olyan éber, minta szarvas, nehéz elkopni. Erre akkor von o legnagyobb esélyünk, ha a melegben kifekszik pihenni. Figyeljük röfögését! A nagyobb kanok és őzöket kísérő fiatalabbak hamar támadnak, az embert is le tudják teríteni. Agyaruk súlyos sérülést okozhat, amely gyakran a combon lévő artériához veszélyesen közel esik. Húsa jó, télen zsírban gazdag, viszont az élősködők miatt alaposan meg kell fózni. Csapda: Az erős felrántóhurok-csapdót, dorongcsapdát disznóejtő szúrócsapdát az állat útvonalába helyezzük, vagy reménykedjünk egy éppen arra haladó csoport megjelenésében! A disznó mindent megeszik, ezért a csap-dót bármilyen csalétekkel elláthatjuk. Lábnyomok és egyéb jelek: Hasított patájával a szarvaséhoz hasonló nyomot hagy. Puha talajon rövid, oldalsó lábujja különbözteti meg a vaddisznót o szarvastól. A fiatalabb állatok patája hegyesebb. Ürülékük gyakran alaktalan, de sosem hosszú, szilárd vagy elvékonyodó. Földtúrósok és dagonyázóhelyek jelzik legbiztosobban a jelenlétüket.. A vo rücskös disznó nagy, odúszerű alvólyukban alszik.

TEVÉK Vadon el Eszak-Afrika sivatagaiban és Közép-Ázsiótól északra, de honosították Ausztráliában is. Elfogásához nagyon erősszúrócsapdc vagy lőfegyver szükséges. A teve köp, és erősen meghoraphetjo ez ember kezét, arcát vagy testéi LÁMAFÉLÉK Az Andoktól egész Patogóniáig fellelhető alpakát, guacanót és vikunyát az antilophoz hasonlóan ejtsük csapdába! A lámc és alpaka félig háziasított fajta:jelzik, hogy emberek élnek a közelben. TAPÍROK A trópusi Amerika és Délkelet-Ázsia erdőiben élő félénk állat leginkább egy nogy, lógó orrú, szörtelen disznóra hasonlít Az ösvényén kihelyezett hurokkal, szúró- vagy dorongcsap-dóval ejtsük el! ÜREGI (HÁZI) NYULAK/ MEZEI NYULAK Az ember sok helyen elterjesztette a nyulokat. Megtalófhajtuk őket jóval az Északi-sarkkör felett (havasi vagy sarki nyúl) éppúgy, mint a sivatagban és a dzsungelben. A legtöbb területen ez legyen az az óllat, amelyet elsőként próbálunk meg csapdába ejteni! A sarki nyúl és a mezei nyúl a messzi északon akár meg is mentheti oz életünket. A nyulakat a Icgköny-nyebb elkapni. Legtöbbjük odúban, gyakran jól kitaposott jóra tokbon, sokadmagával él. A csapdát a járatba helyezzük! A fiatal nyúlok egészen nyugodtan fekszenek, akárfelisemelhetjük őket a főidről. A mezei nyúl nem odúban él, és rendszeres járatai sincsenek. A myxoma-tosis nevű nyúlbetegség még a föld felett éiő nyulakhoz is eljut. Csapda: Egyszerű hurkot is alkalmazhatunk, bár a felrántóhurok-csopda a legjobb választás, mert a levegőben tartja az állatot, és ezzel csökkenti annak esélyét, hogy egy másik állat eivigye a zsákmányunkat

Lábnyomok és egyéb jelek: Szőrös talpa nem sok nyomot hogy a puha földön, hosszú hátsó és rövid első lábának együttese azonban jellegzetes. A mezei nyúl első lábán öt lábujj található, amelyek közül a belső rövid, és ritkán hagy nyomot. A hátsó láb keskenyebb, és négy lábujj található rajta. Az üregi nyúl lábnyoma hasonló, de kisebb (4x2,5 cmj. Futás közben c hátsó lábnyoma az első lábnyoma elé, nem pedig rrtögé esik. Ürüléke apró, kemény, kerek golyócska. A fák kérgének alját rágcsálva rajtahagyják két metszőfoguk nyomót. A nyúlok által kiadott figyelmeztető jelzés orra hasonlit, mint amikor oz ember a párnát ütögeti. KISEBB RÁGCSÁLÓK Azemlősök talán legnépesebb csoportja. A rág csálókat o legkönnyebb elkapni, bár legtöbbjük túl kicsi ahhoz, hogy csapda fogságába essen. Az egyes fajták nyomait nehéz megkülönböztetni. A patkányok és egerek szin te minVESZÉLY! NYÚLEVÉS MIATT ÉHEZNI A nyulak nyújtják a legkönnyebben megszerezhető élelmet, húsuk ugyanakkor nélkülözi az ember számára alapvető zsírt és vitamint. A Hudson Bay Company pl. feljegyzett olyan eseteket, amikor a vadászok annak ellenére éhen haltak, hogy étrendjük a bőséges, könnyen megszerezhető nyúlhúsból állt.

Az ember a nyúl emésztéséhez saját vitaminjait és ásványi anyagait használja fel, amelyek aztán a székletben kiürülnek. Ha ezeket nem pótolja a test, gyengeség és más vitaminhiánnyal járó tünetek lépnek fel. Minél több nyulat fogyaszt az ember, annál rosszabbá válik a helyzet. A vadászok szó szerint halálra ették magukat, pedig a növényi táplálék biztosította volna életben maradásukat. Ez a helyzet akkor fordulhat elő, ha a növényzetet eltakarja a hó, és a túlélő kizárólag a nyúl-húsra hagyatkozhat. A myxomatosis vírusos megbetegedés, amely különösen a fej nyálmirigyeinek megduzzadá-sával jár, és lomhává, sokszor vakká teszi a nyulat. A nyulak ilyenkor taszítóan néznek ki, a betegség azonban nem veszélyes az emberre. A nyúzás után a fertőzés egyetlen jele a májon fellelhető fehér folt. A nyúl és számos rágcsáló tularémiát (nyúlpestist, nyúllá-zat) hordoz (fásd Rágcsálók/ v J denhol előfordulnak. Csaljuk őket ketrec- vagy dorongcsapdába! A patkányok betegséget hordoznak: belezéskor ügyeljünk ró, hogy

ne sértsük meg belső szerveiket és alaposan főz-zü k meg őket! Csők éldemkén t iá tjük c két szívesen: ho elözönlik táborhelyünket, fogjuk el mindet! Tengerimalac és házi tengerimalacok: Erősen háziasod tak fö élőhelyükön, az Andokban. Gyümölcsöt és leveles zöldséget csalétekként használva könnyen csopdóba csalhatjuk őket. Kiváló élelmet jelentenek. Dél-amerikai vízidisznók: A kisebb birka méretű, családokban élő állatok Dél-Amerika trópusi, alacsonyan fekvő területein fordulnak elő. Félig víziói la tok: könnyen tekergethetjük őket a csapdosorba vagy a csapdába, ho elzárjuk a víz felé vezető menekülési útvonalai Húsa sovány és ízletes. Nutriák: Az előbbihez hasonló, de ónnál kisebb állat szintén Dél-Amerikában él. Európában vadon fordul elő. ízletes. TARAJOS SÜLÖK Amerikában, Afrikában és Ázsióban sok változata megtalálható. Némelyik fára mászik. Földön éló fajtája ügyetlen - könnyen lerohanhatjuk és leszúrhatjuk, tüskéje azonban sérülést okozhat

HÓDOK Vaskos, gátépítő vízió fiatok, pikkelyes farkuk evezőlapáthoz hasonlít. Észak-Amerikában, illetve Európa és Ázsia északi részén élnek. A folyók mentén állandó járatokat használnak, itt lehet őket csapdába ejteni. Finom élelem, különösen a farka. Csapda: Helyezzünk erős hólót vagysiklóhur-kokat a vízre1 Tegyünk felrántóhurok- vagy doronöcsopdátarra a helyre, ahol felemelkednek a fákat rágni! Lábnyomok és egyéb jelek: Öt lábujj karmokkal, amelyből gyakran csak négy látszik.

A hatsó talp úszóhártyás, kerek, nagyobb\ mint 15x10 cm. Keressünk gátat és hódlakot ki döntött és megrágott facsemetéket, kérget és faforgácsot a víz közelében! SÜNDISZNÓK

Félénk éjszakai állat, Európában, Ázsióban, Afrikában és onnan keletre, egészen Indonéziáig megtalálható. Napközben jól elrejtett lakóban fekszik. A mérsékelt égövi területeken téli álmot alszik. Elég lassan halod, ezért köny-nyen le tudjuk rohanni. Az összegömbölyödött példányokat a legkönnyebb elkapni. A sün élelemnek megteszi, de óvatosan nyúljunk hozzá, mert óltolóban parazitákkal fertőzött! Bőrét tüskéivel együtt le tudjuk nyúzni. Alaposan főzzük meg! Csapda: A hurok nem hatékony. Inkább do-rongcsapdöt használjunk -a sündisznó szívesen szaglászik az akadályok körűi! Lábnyomok: Öt lábujj hosszú karmokkal, amelyekből általában csak négy látszik.

A mókusok és a prérikutyek a sarkvidéket, Ausztráliát és Új-Zéfondot kivéve mindenhol előfordulnak. A hidegebb területeken téli ólmot alszanak. Éberek és gyorsak. A legtöbbjük éjjel-nappal aktív. Többek között héjasokkal, gyümölccsel, hajtásokkal, némelyek modarak tojásával táplálkoznak. Fiatal példányokat keresve fosszuk ki fákban lévő odújukat! Óvakodjunk éles fogaiktól, ezekkel vadul védekez-

neki Földön élő fajtáik odúban, sokszor nagy kolóniákban élnek. A mókus többnyire kiváló eledet. Csapda: Kisméretű csalétekrúd-kioldcsos fel-róntóhurok-csapdát alkalmazzunk! Feldarabolt gyümölccsel vagy madártojással csalogassuk oda az állatot! A fán élő mókusoknak helyezzünk ki egy rúd mentén 5 cm-enként hurokcscpdókott majd a rudat döntsük neki o fa törzsének, amelyiken a mókus éli A mókusok még akkor is azon fognak átvágni, ha mór egyikük csapdába eseti. Lábnyomok és egyéb jelek: Négy vékony, karmokban végződő lábujj ozelső, öt a hátsó lábakon. Megrágott kérgek, rágcsált dió, toboz a fák alatt, ágakból rendetlenül összerakott fészek a fán - mind a mókus jelenlétére utal. KENGURUK A törpe kenguruval (wallaby) és egyéb rokonaikkal együtt kizárólag Ausztráliában, Tas-mán iában és Pápua Új-Guinea egyes területein élnek. Nagyobb fajtájuk hátsó lábává! erőset tud rúgni. Némelyik ügyesen mászik fára. Túl gyorsok, nem tudjak őket lerohanni. Többségük éjszaka aktív, napközben barlangban stb. húzzák meg magukat A vörös óriáskenguru távol merészkedik a víztől. Ehető ugyan, de elkopni nem könnyű! Csapda: Dorong- és felrántóhurok-csapdát használjunk annak ellenére, hogy a nagy nyílt területen nem kínálkozik olyan ösvény, amelyre kihelyezhetnénk! A fán élő kengurut gyümölccsel, levelekkel és gyökerekkel csalogassuk le! Lábnyomok és egyéb jelek: Mindössze két lábnyom, amelyek óriási nyúllábnyomra hasonlítanak (az elülső lobokra nem támaszkodik rá es nem használja mozgásra). OPOSSZUMOK Az Egyesült Államok déli részétől egészen Dél-Amerikáig honos, kisméretű dög- és hulladék

évá óllatok. Ausztráliában és Ázsióban élnek hasonló, de az oposszummal nem rokon állatok. Kiválóan masznak fára. Azoposszumpástetom hagyományos amerikai étel. Csapda. Csaléteknek használjunk leveses gyümölcsöt tojást vagy bármit, ami rendelkezésünkre áll! Toíakodóan kiváncsi állat VOMBATOK Kövérkés, borz méretű, Ausztráliában élő állat (egy fajtája Tosmónia szigetén is előfordulj. Eukaliptuszerdőben, száraz területeken él Föld alatti odúban lakik, ahonnan éjszaka bújik elő, hogy gyűjtögessen. A borzhoz hasonlóan ejtsük csapdába! MOSÓMEDVÉK A macska méretű, bozontos, csíkos ferkú, fekete pofájú állat. Észak-Amerikában sűrűn előfordul. Leginkább a vizparti erdősegeket kedveli. Észak-Európa egyes területein honosították. Toíakodóan kíváncsi éjszakai állat. Éjjelente előbújik a fáról vagya sziklaüregéböl, hogy békáro, puhatestűekre, bogarakra, kisebb emlősökre vadásszon, vagy bogyókat, héjasokat gyűjtsön. Rokona az Amerika trópusi részein honos rákévá mosómedve. Csa p da: Csclétkes felrön tó hurok-csapdát használjunk! Lábnyomok: Öt hosszú, kivehetően koromban végződő lábujj. Elülső lába kicsi és kerek, a hátsó pedig nogyobb és hosszúkás.

HÜLLŐK

KROKODILOK/ALIGÁTOROK E csoport képviselő i szírt te az összes trópusi és szubtrópusi területen megtalálhatóak. Az 13 m-néi kisebbek lehetséges táplálékot jelentenek. A nagyobb példányokat kerüljük el, mert gyakorlatilag páncél borítja őket, és némelyik - köztük o ravasz és agresszi v in do - ausztráliai torkolati krokodil - hatalmas mérető. Élőhelyén MINDIG feltételezzük, hogy a közelben tartózkodik, mert kiválóan álcázza magát, é5 hosszú ideig képes a viz alatt feküdni arra várva, hogy figyelmetlen tápláléka a közelébe merészkedjen! Farkával kaszáló mozdulatot tehet; ami majdnem olyan veszélyes, mint a harapósa. A legjobb falatok a farkából készíthetőek, ez a része szilárd és nagyon ízletes. Csapda: A kisebb krokodilok csapdáját viz mellé állítsuk, de horgászhatunk is rájuk csaliba telt bot segítségéve!, amelyet ha lenyel az állat, beakad a nyelőcsövébe! Elpusztításához is a csaliba rejtett hegyes pálcát használjukI Úgy is megölhetjük, hogy éles eszközzel nagy ütést mérünk a szemei közé! GYÍKOK Az arizonai óriásgyikot (viperagyík) és o mexikói viperagyíkot (gyöngyös gyik) könnyen ellehet kapni, cm ezek mérgezőék (lásd Veszélyes állatok és Mérges kígyók az Egészség fejezetben). Viszont oz összes kígyó ehető. A legtöbb gyík félénk, de néhány leguán és a varánusz harapása súlyos sebet okozhat, és a karmaik is erősek. NE próbáljuk meg elejteni a néhány in dón éz szig eten honos hatalmas (2 m h osszú) komodói sárkánygyíkot! A gyikokat farkuknál fogva próbáljuk meg elkapni!A kisgyikok gyorsan mozognak. Néha gödörben is csapdába ejthetjük őket de ellen őrizzük azt is, hogy nem esett-e gyik a nap segítségéve! működő lepárló fogságába!A nagyobb gyíkoknak állítsunk csapdát! víziteknősök/ SZÁRAZFÖLDI TEKNŐSÖK Ez a hüllöfojta kiváló táplálék Többségük sós vagy édesvízben él, ahonnan csak tojásrakáskor bukkonnak elő, de okod néhány szárazföldi fajtájuk is. A szelenceteknős pl. még pórzáskor sem megy be a vízbe. Némelyik teknős távol a partoktól is felbukkan, ami igazi ajándék a tengeri túlélő szamára Hálóval fogjuk ki, vagy egyszerűen húzzuk ki a vízből! Szárazföldön bot segítségével fordítsuk a hátára, de vigyázzunk, ne érjünk hozzá állkapcsához vagy úszólábához! A hátán védtelenné válik Vágjuk fel a hasát és távolítsuk el beleit, a fejét és c nyakát (némelyik nyakában méregzsák található)! Főzve o legjobb. Húsa nagyon dús, ezért csak kis mennyiségben fogyasszuk! A vére még töményebb. A nőstényben található tojások ehetőek. A teknős képes visszahúzni fejét - ezért Iehet; hogy bele kell szúrnunk. Kibelezés utón süssük meg parázson! Amikor a páncél kettéválik, elkészült Nyomok: A tojásrakás miatt a partra kimászó nőstények traktorszerű nyomokar hagynak a homokban. A nyomok elvezetnek a tojásokhoz, amelyekért mélyre kel! ásnunk. Főzzük meg őket, így néhány napig nem romlanak meg! KÉTÉLTŰEK Az összes béka ehető, az apró levelibékától egészen az afrikai óriásbékáigf amelynek akkora a fába, mint a csibéé. Néhány azonban bőre alatt mérget raktároz, úgyhogy bőrüket főzés előtt távolítsuk el! Éjszaka aktívak. Brekegésük elvezet tartózkodási helyükhöz, amely mindig o viz közelében van. 1/okítsuk el fénnyel - égő fadarab is megteszi majd üssük őket agyon! Nappal vadásszunk rájuk horog, madzag és rovarszerű csali segítségével! A nagy békák lába különleges ínyencség, ize a csirkéére hasonlít. A varangyosbéka a víztől távol található, bőre voracskos, szemölcsös. Rossz íze van, töböségüír erősen mérgező börváladékot termel. NE együk meg! A szalamandra és a gőte o vízben vagy amellett található. A békához hasonló módszerrel fogjuk meg > Éppúgy fogyasztható, mint a béka. KÍGYÓK Küzdjük le a félelmünket és ismerjük meg szokásaikat! Ne próbáljuk meg elkapnia túl nagy méretúeket vagy azokat, amelyekről tudjuk, hogy különösen mérgesek NE próbálkozzunk akkor se, ha nincs megfelelő felszerelésünk! A nagy óriáskígyók - Így az Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában élő pitanok és a boák, mint a dél-amerikai anakonda - nagyon nagyra, akár lOm-esre is megnőhetnek. Általában félénkek, és még legnagyobb példányuk is túl nagynak találja oz embert ahhoz, hogy lenyelje. Könnyű őket elkapni, a nagy példányokkal azonban ne is próbálkozzunk! Nem mérgezőek, hátrahojlo fogukkal azonban erősen belénk marhatnak. A marás következménye kevésbé lesz súlyos, ha a kígyót nem letépjük magunkról, hanem szétfeszítjük az állkapcsát. A kígyók kiválóan álcázzák magukat, gyakran csak mozgásuk leplezi le őket Jó pár napot eltölthetünk anélkül, hogy észrevennénk a folyton körülöttünk mozgó példányokat A fán élő kígyót üssük le az a gr ói, majd csapjuk a földhöz, aztán a biztonság kedvéért

MADARAK

Minden madár ehető, csak némelyik izletesebb a másiknál. Mindenhol előfordulnak (a nyílt tengeren, a sivatagban, magason a hegyekben és a sarkvidéki terű leteken), azonban nem mindig egyszerű elkapni őket. A vad szárnyasok a legfinomabbak (c fácán, a fájd, a fogoly, c fúrj, a kacsa, o lúd és c tojótyúk), viszont óvatosak is, sokuk pedig kiválóan álcázza magát A ragadozó madarakat alaposan főzzük meg, hogy húsuk megpuhuljon, és elpusztuljanak a parazitáik! A tengeri madarak olajosak és halízűek (ehetnek. Csapda: Legkönnyebb a ragadozó madarakat (pí. a sast és a héját), a dögevőket (pl. a keselyűt) és a tolakcdóar, kíváncsi modorokat (a varjút és o sirályt) elejteni. A csalétekre mozduló madarakat ketrec-, dorong- és fel rá n tóhurok-csopdávol foghatjuk meg. Az alvó madarakat siklóhurkos bőitől kapjuk el! Az erdős területeken a tisztásokra és o folyópartra helyezzük a csapdákat! Csalétekként húst, gyümölcsöt és bogyókat használjunk! A madarak többsége könnyű, ezért érzékeny csapdát használjunk! Alkalmazzunk siklóhurkokkal ellátott botot, csalétkes horgokat és nyelöcsöeízáró csalétket is! A kisebb madarak nyakára könnyen hurkot do oh a tünk. Cső létek segí is égével is o do csalogathatjuk őket, hatékonyabb azonban, ha műbaglyot készítünk, ugyanis a kisebb modorok erre egyből rátörnöd nők (még a lég kezdetlegesebb változatra is), hogy elüldözzék. Lábnyomok és egyéb jelek: Az úszóhártyás madaraktól eltekinWe lábnyomaik nagyjából egyformák, és néhány kivételtől eltekintve mindössze a madár méretét árulják ei. A sivacsapjuk oda még egyszer! Az összetekeredett, fejüket elrejtő kígyók gondot o kozhotnak. Szorítsuk le a kígyót valamelyik vastag részén:ettől kitekeredik, és meg tudjuk támadni a fejét! SOHA ne emeljük fel a kígyót, és ne is menjünk hozzá közel addig, amíg teljesen biztosak nem vagyunk abban, hogy már nem éli Némelyek - a mérges fajták is - meggyőzően képesek magukat halottnak tettetni! tagban és a havas területeken ugyanokkor a lábnyomok segítenek megtalálni o közeli búvóhelyen rejtőzködő madarat. A hívó hangokra figyelés és o röppófya követése sokkal célravezetőbb. A segélykérő hangok más állatok felfedezéséhez is vezethetnek. Az ürülék éjszakai alvó helyüket jelzi. Őszi vedlés: A madarak ősszel teljesen leved-lenek, ezért képtelenek a repülésre, vagy csak nagyon kis távolságokat tudnak megtenni. Némelyiket (különösen o kacsót, a ludat és a többi vodszárnyast) ilyenkor sokkal könnyebb elfogni. Ha nincsenek túl messze, le tudjuk őket rohanni! Madárfészek: A földön fészkelő modorok tojását könnyen megszerezhetjük, sőt, több fajtájuk egész kolóniában fészkel. Óvatosan közelítsük meg őket (kúszva, ne járva), így elképzelhető, hogy szerűi kőhajítősnyiro vagy ütőtávolságba kerülnünk! Némelyik madár (pl. a sirályJ kitartóan őrzio fészkét. Ho az ö kolóniájuk felé megyünk, számítsunk a támadásra! Odúban fészkelő madarak: A vészmadár, a viharmadárés néhány másik madár odúban fészkel, általában a sziklás partok vagy kis szigetek valamelyik megközelíthetetlen részén. Napközben a tengerből táplálkoznak, éjszaka azonban kihúzhatjuk vagy kiáshatjuk őket odúikból. Repülésre képtelen madarak:/} strucc (Afrikában), a nandu (Dél-Ameríkában), az emu és o kazuár (Ausztráliában) nagyméretű és képtelen a repülésre, de azért óvatosan bánjunk velük: főleg a strucc képes csonttörő rúgásokra. Tojásuk ugyan ritka, de ha mégis találunk sokan jóllakhatunk belőle, elfogyasztása után pedig tárolóedényként hasznosíthatjuk a héjat ROVAROK

A rovarok könnyen a Túlélő legmegbízhatóbb állati táplálékforrásává válhatnak. Többségük nagyon kicsi viszont mindenhol jdcn vannak, mégpedig sokszor olyan nagyszámban, hogy egy egész ebédre is elegendőek. Kisméretűk ellenére több tápértékét tartalmaznak, mint az azonos mennyiségű zöldség. Gazdagok zsírban, fehérjében és szénhidrátban, ezért akár életet is menthetnek. Leginkább fédús lárvájuk tápláló. Gyorsan le kell kuzdenünk viszolygásunkat, gondoljunk arra, hogy a rovar sokak számára Ínyencség! Egészen biztos, hogy tudtunkon kívül mar fogyasztottunk rovart valamilyen ételben. ÖSSZEGYŰJTÉSÜK

Leghasznosabb a termesz, a hangya, a bogárfélék, a szöcske, a sáska, a tücsök, a méh, a hernyó és számos vizirovar. A legtöbb rovar nem aktíva nap meleg Időszakában, esőzéskor azonban előbukkannak, hogy összegyüjtsek o nedvességet Fák zugában és hasadékában, kérgük mögött, a növények szöveteiben és maghüvefyében, bármilyen nedves helyen, illetve folyó- és tópartokon kutathatunk utánuk. A hangya- és f = FIGYELEM NE gyüjt5ünk olyan rovart, amely hulladékkal, döggel vagy ürülékkel táplálkozik, mert elképzelhető, hogy fertőzést hordoz. NE FELEDJÜK, az élénk színű rovarok - beleértve a hernyókat is - általában mérgesek! Élénk színük figyelmeztetésül szolgál. KERÜLJÜK a levelek alsó felén élő lárvákat, mert gyakran mérgező folyadékot termelnek. Büdösek és nyálkásak lehetnek, de halesalinak azért használhatjuk őket! ÓVAKODJUNK a nagy bogaraktól, mert gyakran erős a szájszervük. Óvatosan bánjunk velük!

termeszvárak legtöbbször már azonnal szembetűnnek.

Keressük a bogarak lárváit - ezek általában halvány színűek és három rövid lábuk von! Az apró lárváktól egészen a nedves, 15,5 cm-es és 84 grammos „kolbászig“ eltérőek lehetnek. Fák lehámló kérgem és korhadó fatönkökön találhatunk ilyeneket Némelyik trópusi pálmát és bambuszt is elárasztják. Ha van késünk, vágjuk le a felső részt, ómig a felszín alatt rájuk nem bukkanunk! Csak élő példányokat gyűjtsünk össze! KERÜUÚK azokat, amelyek betegnek vagy döglöttnek tűnnek, büdösek, vagy érintéskor bőrkiütést o koznak I A rovarok gyűjtögetésekor legyünk óvatosak! Rejtekhelyükön élhetnek ugyanis nem szívesen látott élőlények is, pl. skorpiók, pókok vagy a nagyobb üregekben kígyók. ELKÉSZÍTÉSÜK

A legtöbb rovar nyersen is fogyasztható, így általában táplálóbbak, viszont főzve ízleteseb-bek. A főzés azért is célszerű, mert elpusztítja a káros baktériumokat és élősködőket. Ha viszont nincs kéznél megfelelő edény, egyszerűbb, ha megsütjük őket. Csak helyezzük ebé-dünket egy forró köre vagy a tűz parazsára! A nagyobb rovarok - mint a sáska, a szöcske és a tücsök - lábát és szárnyát távolítsuk ell A lábakon található szőrök izgathatják, sőt el is zárhatják emésztőrendszerünket. Néhány hernyó finom szőre bőrkiütést okozhat Ha szőrös hernyót akarunk enni, először préseljük össze, hogy kinyerjük belső szerveit, de a borét soha ne együk meg!A bogarakról távolítsuk el külső pán célja kot! A hangyához vagy termeszhez hasonló, kisebb rovarokat péppé nyomhatjuk, hogy aztán megfőzzük vagy porrá szárítsuk őket. Az utóbbit hozzáadhatjuk más ételekhez, vagy félreteherjük, egy ideig eláll. Ha valaki nem tud hozzászokni a gondolathoz, hogy rovart kell ennie, könnyebben elfogyasztja por formájában, különösen hG leveshez vagy más ételhez keverve tálaljuk. TERMESZ

A világ melegebb területem élő termeszek táplálóok és ízletesek. Többségük növényekkel táplálkozik, a nagyobbaknak azonban éles szájszerve van, amellyel mindent megharapnak. Ez akár előnyünkre is szolgálhat; ha a termeszvárba gallyat lógatunk, majd a belekapaszkodott termeszekkel együtt kihúzzuk. A termeszek ráharapnak és rá/vásznak ugyan, de ezzel a módszerrel túl sok termeszt nem lehet összegyűjteni. A szárnyas termesz és a szárnyas hangya a viharos időben gyakran repül. Ilyenkor sokat összegyűjthetünk azokról o gallyakról és levelekről, amelyeken megtelepedtek. A nagyabb termeszekről elfogyasztásuk előtt távolítsuk el a szám yakat! Megfőzhetjük, meg- vagy kisüthetjük ökét, de nyersen a leg-tápláló'obok. Tojásaiknak is nagy a táp érté ke. Összegyűjtésük: A termeszek nagy, gyakran 0,5-1 m-né) is magasabb halmokat építenek, amelyek járatokkal és üregekkel vannak tele. A termeszvár kőkemény ugyan, de szikla vág y bot segítségével le tudunk törni belőle egy-egy darabot, és a lyukba vizet engedve menekülésre kényszerithetjük a termeszeket Ha a termeszvár egy darabját a tűzre tesszük, kellemes Illatú füst keletkezik, amely távol tortja a szúnyogokat és egyéb rovarokat A füst egész éjjel gomolyogni fog ésa termesz-vár a tüzet is sokáig ró pl álja. Halászatkor vagy horgászáskor lógassunk termeszvárdarabot a víz fölé! A vízbe hulló termeszek kiváló csaliként szolgáinak. MÉH ÉS DARÁZS

Mindegyik ehető (a báb, a lárva és a kifejlett egyed is), a hóziméh pedig még mézet is termel (ez a legfinomabb az összes állati táplálék közülj. A méz könnyen emészthető és nagyon tápláló, viszont NEHÉZ Összegyűjteni, mert a méhek kitartóan őrzik a fészküket. Napközben a dolgozó méhek a méhkastól távolra kalandoznak, de éjjelre minő visszatérnek. Ekkor jön el az idő, hogy lecsapjunk rájukI Készitsünk fáklyát egy kötegnyi fűből, aztán tartsunk közel a bejárathoz, hogy a méh kas m eg -teljen füsttel, majd zárjuk el a lyukat! így elpusztítjuk o méheket (azonnali táplálékhoz jutunk), a méhkasban lévő mézet pedig mór kön y-nyú lesz kinyerni. A méhek elfogyasztása előtt távolítsuk el szárnyukat, lábukat és FULLÁNKJUKAT! Főzéssel és sü téssel javít ha tun k izükön. A kas belsejében lévő fépből ki tudjuk csapolni a mézet. Igaz, megkeményedik, de akár évekig is eláll. A méz azonnali energiához juttat minket. Kiváló a kimerültségre, mert rögtön felszívódik a testben. A lép szintén fogyasztható, viszont használhatjuk ruháink vízállóvá változtatására, vagy megpuhítjuk segítségével a szőrt, esetleg gyertyát készítünk belőle A világ egyes részein fennáll a veszély, hogy a méz növénymérget tartalmaz. Ez akkor valószínű, ha a méhek csak egyetlen növényfajtából gyűjtögethetnek, amilyen pl. a Himalája sűrű rododendroncliománya. Szaga segítségéve! eldönthetjük, hogy mérgező-e, ha viszont továbbra sem vagyunk biztosok o dologban, alkalmazzuk a növényekre vonatkozó fogyaszthatósági vizsgálatot! A darázs sokkal veszélyesebb, mint a közönséges méh. A társas méhek egyéb, mézet nem termeié fajtáival együtt a már ismert módszerrel szintén összegyűjthetőek, és lárváikkal együtt fogyaszthatóak. Léteznek magányos. közös fészket nem építő méhek és darazsak is. Elhelyezkedésük: A darázsfeszek általában főágról lóg le. Gyakran futball-labda méretű és formájú, de létezik körte olokú is. Bejárata az alján található. A méhek fészke leggyakrabban fák vagy sziklák üregében, esetleg kiálló sziklák alján található. LÓDARÁZS

Tulajdonképpen o társas darazsak egyik fajtája. Ha anélkül sikerül megtalálnunk fészküket, hogy a felnő tt egyedek észre vennének

minket, kiváló táplálékforrásra számíthatunk, mert mind lárvájuk, mind bábjuk igozón tápláló. Legyünk azonban óvatosak, mert a lódarázs vadul védi a fészkétJ Azonnal szúr, és ez nagyon fájdalmas. Nézzünk inkább biztonságosabb élelem után, kivéve ha nagyon rá vagyunk szorulva, vagy olyan területen fedezzük fel\ ahol más élelem nem kínálkozik (a lódarázs esetében ez könnyen előfordulhat)! A lódarázsnak két főbb fajtája létezik: az éjjel és a nappal aktiv. A nappal aktív lódarazsakat éjjel, a közönséges méhekhez hasonlóan foghatjuk meg. Az éjjel aktív (és nappal megfogható) lódarazsok fehéres szegecshez hasonló fullánkjukat az ember testébe szúrják, és általában oz arcot támadják. Jobb, ha meg sem közelítjük őket! Elhelyezkedésük: A lódarazsak általában a fákra építenek nagy, gömbölyű fészkeket HANGYÁK

A hangyák a legkisebb fadarab körül is gyorsan összegyűlnek, onnan oztán összeszedhetjük őket de akár a fészkükbe is betörhetünk. Legyünk óvatosak!A legtöbb hangya tud harapni, sót a dzsungelben léteznek olyan hangyák is, amelyek 24 órára „kifektetik" áldozatukat. Kisebb hangyákra vadásszunk! Némelyik hangya (mint a melanophusfa-jok) gyomra fel puffod a sok nektártól - ezek a méz- vagy cukorhangya néven ismer: (Mátok sokkal finomabbak. FIGYELEM! Néhány hangya csípése a csa-láncsípésre hasonlít, hangyasavat is ki bocsáthatnak. Ezért a méreg megsemmisítése miatt legalább hat percig főznünk KELL őket. Ezután már bizton-^ ságosan fogyaszthatóak. jj SÁSKÁK, TÜCSKÖK, SZÖCSKÉK

Mindnek tömzsi teste és izmos fába van. Egyesek o 15 cm-es hosszúságot is elérhetik. Bizonyos területek bővelkednek ezekben az áll a tokban. Leveles faággal vagy ruhadarabbal csapjuk őket agyon! Távolítsuk el az állót szárnyát; CSIGÁK ÉS GILISZTÁK

A csigái o meztelen csigát, o gilisztát és a hasonló allétokat sosem szabad figyelmen kívül hagynunk, Sok nemzet konyhaművészetében a csiga csemegének számit, az angolszász országokban is sokon minden rosszérzés nélkül fogyasztottak mór puho testű állatot, pl. éti kagylót vagy osztrigá t A gilisztákkal kapcsolatban gondoljunk arra, mennyire szeretik ckét a madarak! Fontos viszont, hogy a szárazföldi és vízi csigák, valamint a páncélos állatok is frissek legyenek! Létezik néhány olyan fajtájuk, amelynek fogyasztcsc veszélyekkel jár. Azok pedig, amelyek önmagukban nem jelentenek veszélyt, az elfogyasztott táplálék miatt jelenthetnek kockázatot ezért fogyasztásuk bizonyos előkészületeket igényel. CSIGÁK

Az édesvízben, osds vízben, a sivatagokban és o havasi réteken egyaránt megtalálható. Afrikában létezik egy hatalmas, 20 cm-es csigafajta is. Gazdagok fehérjében és ásványian yc-gokban. Ho szárazföldi csigákat gyűjtünk, kerüljük azokat, amelyek háza élénk színű, mert MÉRGEZÖEK lehetnek. A tengeri csigáknál a helyzet bonyolultabb (főleg a trópusi vizekben), ezért - hacsak nem vagyunk biztosak benne, hogy ártalmatlanok - hagyjuk őket csápját és lábkampóját, majd nyersen vagy sütve fogyasszuk el! A sütés nemesek az esetleg a rovaron élő parazitákat pusztítja el, de finomabb izt is ad neki. VÍZIROVAROK

A merülőke, a tegzes!égy az álkérész, a tegzér, a szitakötő és többi vízi rovarfaj kifejlett egye-deit és lárváit csak édesvízből gyűjtsükI Bár kicsik, nagy szómban fordulnak elő. Helyezzünk a vízbe egy finom anyagdarabot - inget vagy más ruhadarabot - és használjuk hálóként! Ha szükséges, rögzítsük bottal! Induljunk el folyóvízben a folyásiránynak megfelelően, menetközben felkavarva a medret! Az áramlat magával sodorja c rovarokat, amelyeket aztán e hálónk felfog. He nem akarunk bemenni a vízbe, a háló vízfelszínen húzása is eredményes lehet Legjobb, ha minden vízből fogott rovart alaposan megfőzünk, hátha fertőzött veit a víz! békén. A Csendes-óceán és a Karib-tenger partvidéken honos - nyíl nyelvűek (Toxog Sóssá) csoportjába tartozó - kúpcsiga mérgező fullánkja olyan, mint egy injekciós tű. Bizonyos fajták ölni is képesek! Főzés előtt éheztessük néhány napig a csigát vagy kizárólag fűvel és biztonságos zöld-növényekkel tápláljuk, hogy kibocsássa összes lehetséges mérgét, majd helyezzük sós vizes oldatba, hogy kitisztuljanak a belei! Ezután főzzük 10percig!Ízesítésképpen adjunk hozzá különböző növényeket! A téli álmot alvó csigák akkor ehetöek, ha héj fedőjük (a ház bejárató előtti záró fedél) nem sérült MEZTELEN CSIGA

A meztelen csiga héj nélküli csiga. Éppúgy készítsük el és főzzük meg, minta valódi csigát! GILISZTA

A legkiválóbb fehérjeösszetételü (alapvető aminosavakból tartalmaz nagy mennyiséget), és könnyű megfogni. Fogyasztás előtt éheztessük egy napig, majd nyomjuk össze az ujjúink között, hogy megtisztítsuk! A gilisztát napon és tűzön egyaránt száríthatjuk - az egyik legegyszerűbb módszer, ho meleg kövön szárítjuk ki, majd porrá morzsoljuk, hogy szükség esetén hozzá tudjuk adni más élelemhez! így sokkal könnyebben meg tudjuk enni, és szárított állapotban egy ideig el is áll.

VESZÉLYEK

Beíegséghordozók A szúnyogok, kullancsok és egyéb rovarok terjesztette betegségek, a vízen és élelmen keresztül támadó paraziták láthatatlan fenyegetése, és a számos vízzel terjedő fertőzés sokkal veszélyesebb, mintha megtámadna minket valamilyen állat. VESZÉLYES HELYZETEK Az állatok ugyan ritkán támadnak emberre, de a nagyobb példányok veszélyesek lehetnek. Ne keresztezzük az útjukat! Ha ez mégis megtörténik, az állat éppúgy meg fog lepődni, mint mi magunk. Ilyenkor nagy szükségünk lesz az önuralomra, mert különben akaratlanul is támadásra késztetjük az állatot! - Ha szemtől szembe kerülünk egy nagy állattal, ne mozduljunk! Lassan hátráljunk, közben nyugodt hangon beszéljünk hozzá! Az esetek többségében az állat is hátrálni kezd. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, és ne feledjük, az állat kiszagolja, ha félünk! Számos vadász azzal árulja el magát, hogy a nadrágjába ürít Próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat! - Ha az állat támadásra készül, lehet, hogy csak elzártuk a menekülési útvonalát. Térjünk ki előle! - Ha az állat mégis üldözőbe vett minket (vagy nincs elég lélekjelenlétünk egy helyben maradni, illetve kitérni előle), cikcakkban fussunk egyes állatok (pl. az orrszarvúk) egyenes vonalban támadnak és látásuk meglehetősen gyenge. - Az éjszakai ragadozók (pl. a leopárd és a tigris) kiválóan látják a mozgó dolgokat, színlátásuk viszont gyenge, és az álló dolgokat se nagyon veszik észre. Ha még nem vettek észre minket, maradjunk mozdulatlanok! - Ha kiabálunk és zajt csapunk, talán elriaszthatjuk a ragadozót - Utolsó lehetőségünk, hogy felmászunk egy fára - csakhogy sok időt kell ott eltöltenünk, ha kitartó állattal van dolgunk. Lehetőleg ne Tüskés fát válasszunk: ijedtségünkben csúnyán összekarcolhatjuk magunkat, és az is megeshet, hogy igazán fájdalmas trónon kell ülnünk. EHETŐ NÖVÉNYEK

A színes ábrával bemutatott növényeken kívül számos egyéb ehető mérsékelt égövi növény is létezik, többek között a termesztett növények, pl. a ribiszke vagy az egres vad változatai. Ha olyan balszerencsések vagyunk, hogy az ábrázolt vagy jellemzett növények közül egyet sem találunk, a rendelkezésünkre álló növényeken végezzük el az általános fogyaszthatósági vizsgálatot! NE FELEDJÜK: attól még, hogy a növény valamely része ehető, más része még lehet mérgező. A levelet, a szárat, a gyökeret és a gyümölcsöt külön-külön vizsgáljuk! GYÜMÖLCS Ribiszke és egres (Ribes):Fós, bozótos területeken és pusztákon egyaránt megtalálhatóak. Közepes méretű, általában bokros, a juharéhoz hasonlító, fogazott levelű cserjék. Virága apró, ctszirmú, zöldesfehér és lila színben egyaránt előfordulnak. Bogyójuk lilásfekete vagy sárgo. Az érett ribiszke nyersen is fogyasztható, az egrest viszont főzzük meg! Szilvafélék (Prunus): Számos változatuk előfordul a mérsékelt égöv bozótosaiban és erdőségeiben, gyakorlatilag mindenhol. A vadcseresznyéhez hasonlóan kisméretű bokrok vagy fák. Gyümölcsük annál nagyobb, hamvas, feketéslila, piros vagy sárga. Némelyik tűi savanyú ahhoz, hogy nyersen fogyasszuk. GYÖKÉR, LEVÉL ÉS SZÁR Tormafélék (Armoracia): Elérik az 50 cm-es magasságot is, a nedves pasztákon élnek. Leveleik nagyok, hosszú nyelüek, hullámos szé-lűek és oválisok. Fürtös, apró fehér virágokat hoznak. Vágjuk ki csípős gyökerüket és tegyük az ételbe! Fiatalabb leveleik nyersen és főzve egyaránt fogyaszthatóak: Parlagi ligetszépe (Oenotherabiennis):A szárazabb, nyílt területek magas, leveles, szőrös növénye. Levelei lándzsa formájúok és redős szélüek. Néha pirosas virógnyelei nagy sárgo, négyszirmú virágokban végződnek. Gyökere főzve ehető. Főzés közben cseréljük a vizet, igy csökkenthetjük o gyökér csípős ízét! A fiatalabb leveleket szedjük le, majd az előbbihez hasonlóan főzzük meg őket! A növény a lizikéhez hasonlóan telel. Hársfélék (TiHaj: Magos, akár a 26 m-t is elérő fák, a nedves erősségeket kedvelik. Nogy szív alakú, fogazott leveleik, és jó illatú, fürtös virágok jellemzik őket. A fiatal levelek és a még kinyílásra váró levélrúgyek nyersen fogyaszthatóak, virágaiból tea készíthető. Komlófélék (Humalas).Afás és cserjés-bozótos területeken élő kúszónövények. Hosszú, csavarodó törzsük van, leveleik fogazottak és háromkaréjosak. Zöld, kúp alakú bibés virágot növesztenek. A fiatal hajtásokat tépjük le, majd szeleteljük fel és főzzük meg! Virágaikat szarén főzés után fogyasszuk! Aszatfélék (Cirsium): Tüskés, gyakran barázdás szár, lándzsa alakú, tövises, hasított levelek és nagy; kefe formájú, lilás virágú fej jellemzi őket. Távolítsuk el a tüskéket, és főzzük meg a fiatal leveleket!Szedjük ie a lágy hajtásokat, és nyersen vagy főzve fogyasszuk őketl A fiatalabb, törzs nélküli növényeket meg is főzhetjük. Fejecskevirógzatakalja tápláló „termest" tartalmaz, amely nyersen is fogyasztható. Kőtörőfüfélék (Saxifrcgaj: A maximum 9C cm-es, de ennél általában alacsonyabb növények. Szintén a nyílt, sziklás, hegyekbe nyúló területeket kedvelik. Többségüket ólairól eredő, kerek, elnyúló vagy hosszú nyelő levél, gyakran vöröses szár és ötszirmú, csoportos, általában fehér virág jellemzi. Levelük nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Őszi vérfű (Sanquisorba officinalis): Nedves, füves területeken él, magassága eléri a 60 cm-t. Fogas, ásó formájú levélkéi egymással

szemben párokat alkotnak. Apró, mélypiros, hosszúkás fejű virágokat hoz. Az ízletes, fiatal leveleket nyersen vagy megfőzve fogyasszuk! Gyomorpan aszok ellent g yógy főzet készíthető belőle. Baracklevelű keserűfű vagy disznóhunyor (Poiygnum persicaria): Kb 60 cm magas. i/öröses. erős szót, keskeny, lándzsa alakú, ól te ló bon sötét foltos levél és apró, rózsaszín füzérvirógzat jellemzi. Gyakran előfordul a puszto területeken. A fiatal levelek fog'/oszthatóak nyersen, de a spenóthoz hasonlóan főzve is. Vad rebarbara (Rheum polmatum): Dél-Euró-pcban és attól keletre, egészen Kínáig megta lálható c nyiit füves területeken, útszéíeken és elhagyott tájakon. A termesztett rebarbarára hasonlít, levelei azonban érdesebbek és több a karéjuk. A nagy virágszólak megfőzve fogyaszthatok, a többi része azonban ártalmas. Csak a szárát fogyasszuk! Hólyagos habszegfű (Silene vulgáris): Füves területeken ét, 45 cm-esre nő. Színe szürkés-zöld, levelei hegyesek, oválisak és nincs nyelük. Fehér; fürtös virágokat hoz, amelyeknek megkövéredett, léggömbszerü alja van. A fiatalleveleket 10 percig főzzük! Mezei tarsóka (Thlaspi arvense): 45 cm-es, nyílt füves területeken éló növény. Széles, fogazott, lándzsa formájú levelek borítják szárat. Fej? apró. fehér virágokban, valamint jellegzetes, csipkézett, érmeszerű maghüvelyekben végződik. Levelei nyersen és főzve egyaránt fogyaszthattok. Lóherefélék (Trifolium):Bőségesen megtalálhatóak c füves területeken. Jellegzetes, három-karéjos levelecskéjükröl és apró virágzatukról ismerhetőek fel, amelyek a fehér, a zöldessárga, esetleg a piros árnyalataiban pompáznak. Leveleik nyersen is fogyaszthatok, de jobb, ha felforraljuk őket! Bürök gémorr (Erodium cica tórium). 30 cm-es, nyílt füves területeken előforduló, szórcs, gyokran szúrós növény, amelyetpó frónyszerű, duplaerezetes levél és rózsaszínes, fehéres, ötszirmú virág jellemez. Termése hosszú, csavarodó „csórt" formáz. Leveleit nyersen vogy forralva fogyasszuk! Bojtorjánfélék (Arctium): Közepes vagy nagyméretű, cserjés, nyílt és puszto területeken é/ő növények. Leveleik lelógóak és oválisak, száruk gyokran ives. Lilás, bogáncsszerü fejecs-kevirógzatokat hoznak, amelyek tapadó bogáncsot formáznak. Meghámozott gyökerük végét főzzük meg! Hogy ne legyen olyan keserű, főzés közben cseréljük a vizét! Ibolya (Viola): Számos területen, a nedves és fás területeken egyaránt megtalálható apró virág. Erezett, redős, gyakran szív cicka levelei hosszú száron nőnek. Virágai kékesltia árnyalatban, fehérben vogy sárgában pompáznak, és öt nem egyforma sziromból állnak. A fiatal leveleket főzzük meg! A- és C-vitaminbon gazdag. Galambbegysaláta vügygalambbegy (Vcle-rianella locusta): 10-20 cm-es, kopár sziklás és füves helyeken élő, lombos növény, amely hosszúkás, nyél nélküli leveleket és fürtös, II-láskék virágokat hoz Levelei nyersen és a spenóthoz hasonlóan megfőzve egyaránt fogyaszthatlak. Különösen hasznos ismerni, mert mór késő téltől fellelhető. Réti margitvirág (margaréta) (Leuccnthe-mum): Átlagosan 90 cm magas növény c nyílt területeken gyakori. Levelei általában keskenyek,, sötétzöldek és koréjosek:, az alsóbbak pedig kerekek. Nagy, fehér, százszorszépre h0' sonlító virágot hoz. A lizikéhez hasonlóan telel. A fiatalabb leveleket (világosabb zöldekJ nyersen fogyasszuk! Réti főszIár vagy kakukktorma (Cardamine pratensis): 50 cm-es növény, nyirkos területeken él. Sok kis levele egymással szemben, párokban helyezkedik el. Az alapi részen lévők kerekek és rozettát formáznak. Virága fürtös, lila vogy fehér és négy sziromból áll. A fiatalabb levelek nyersen ízletesek, az idősebbek inkább borsos ízűek. Veronika (Veronico): Sekély vízben és mocsárban él. Felfelé kúszó szárán vastag, ováiís levélpárok nőnek a szór aljától kezdődően, amelyek 7-25 cm-es magasságot érnek el. Fürtös, négy sziromból álló kék virágából két porzószcl emelkedik ki. Virágzás előtt f/atol hajtásait, utána pedig leveleit fogyasszuk! Kicsit keserű (különösen európai változata, o V. beccabunga, más néven deréce), de a vízitormához hasonlóan fogyasztható. A fiatal hajtások tavasszal és ősszel puhák, könnyen leszakíthatóak. Némelyikük fogyasztható nyersen is, sokat közülük azonban - különösen a salamon pecsétet, a füzikét, a rcti komócsint és a saspáfrányt - jobb, ha óvatosan megfőzzük. Mossuk meg őket tiszta vízben, dörzsöljünk le róluk mindenféle szőrt, majd kevés vízben főzzük meg őket úgy, hogy inkább csak a gőzben főjenek! A levelek bőségesen tartalmaznak vitamint és ásványi anyagokat. A fiatal hajtásokkal együtt ezek jelentik a legkönnyebben megszerezhető táplálékot. Legtöbbjük főzve ízletesebb, ügyeljünk azonban arra, nehogy túlfőzziik őket, mert akkor megsemmisítjük vitamintartalmukat: a C-, E-, K-, B- és a nagy mennyiségű A-vitamint.

1. Fehérmustár (Synapis alba): 60 cm-es növény, szőrös szóró, redős, mélyen karajos levelei és halványsárga virágai vannak. Eurázsia pusztaságain és füves területein fordul elő. Rotál, borsos levelei és virága nyersen fogyasztható, de megfőzve oz egész növény is Ízletes. Fiatal példányokat válasszunk!

2. Pásztortáska (Capsella bursapastoris): Akár a 6Qcm-es magasságot is elérheti. Karé-jos, lándzsa alakú íevélrozetta, és kicsi, fehér füzérvirőgza t jeItcmzi A pusztaságokban gyakori. Főzzük meg káposztaízű leveleit, majd adjuk hozzá más növényekhez! 3. Kankalinfélék (Primula): Füves és árnyékos területeken találhatóak. Hosszúkás, fodros alapi íevélrozetta jakról és hosszú szárú, ö tszir-mú, halvány vagy élénksárga, esetenként rózsaszín virágukról ismerhetjük fel őket. Minden részük fagyasztható, de fiatalabb leveleik a legjobbak. A kankalinok közé tartozik pl. a tavaszi kankalin (3a) és a sugárkankalin (3b). 4. Pitypangfélék (Taraxacum): Sofr változatban, szinte mindenhol előfordulnak. Nagy, sárga vagy narancssárga fejecskevirágzotát vagy mélyen karéjos levélrozettájót keressük! A fiatalabb leveleket nyersen fogyasszuk, az idősebbeket pedig főzzük meg! Fózés közben cseréljük a vizet; hogy eltűnjön a keserű iz! Gyökerüket főzzük meg, vagy pörköléssel készítsünk belőlük kávét! A pitypangfélék leve vitaminokban és ásványi anyagokoan gazdag. 5. Cikória (Cichorium intybus): Gyakorio füves és a puszta területeken. 1,3 m magos növény, vastag, szórós, mély alapi levelek és világoskék, pitypangszerű virágok jellemezik. A pitypanghoz hasonlóan készítsük el! 6. Mezei sóska (Rumex acetosa): A paszta és füves területeken gyökön növény. 1 m magas, levelei hosszúak és nyíl alakúak, virága füzetes, vöröses és zöld A fiatal példányokat gyűjtsük!Ásványi anyagokban gazdag levelei nyersen isehetóek, viszont főzéssel mérsékelhetjük a csípős ízt.

7. Pohánka (Fagopyrum esculentum): A legtöbb mérsékelt övi terület nyilt füves részem előfordul. 60 cm magas, szára általában vöröses, levelei lándzsa alakúak. Apró, rózsaszín vagy fehér fürtös virágzatot hoz. Magja ehető. 8. Fodros lórom ÍRumex erispus): Magassága meghaladja az 7 m-t. Hosszú levelek, apró, örvös zöldes virágok jellemzik. Füves és paszta területeken él. A fiatalabb növények puhább leveleit főzzük meg! Főzés közben cseréljük a vizet, hogy eltűnjön o növény keserű ize! Ha a csaláncsipésóe lóromlevelet dörzsölünk, enyhül a viszketés. Többféle mérsékelt égövi és trópus/ lórom létezik Mindegyiket ezzel a módszerrel készítsük el, de bánjunk velük takarékosan! Némely növény szára ehető, de sok közülük túlzottan fás a fogyasztáshoz. Ha a szár lágy, húzzuk le a külső, rostos részt, szeleteljük fel, majd forraljuk feli Néhány növény - pl. a bodza - belső szárbele tápláló és édes. Ilyen növény esetén nyissuk szét a szárat, és vonjuk ki a pépes belső tartalmat! A szár kevesebb tápanyagot biztosít a túlélő számára, mint a gyökér, a hajtás vagy a levél, ezért helyezzük az élelemfontossági sorrend végére, keressük inkább egyéb felhasználási lehetőségeit! A szálas szárakból - mint a kisebb csalánoké - viszont kiváló zsinór készíthető. 1. Paraj!ibatop ÍChenopodium bonus-henricus): Szúrós, maximum 80 cm magos, /eve/e/ tompazöldek, háromszög alakúak, alkalmanként vörösesek. Apró. zöldes, fürtös virágokat hoz. Gyakori a puszta területeken. Levelei és fiatalabb hajtásai nyersen és a spenóthoz hasonlóan megfőzve egyaránt fogyaszthatok. A hajtást hámozzuk meg, hogy eltávolitsuk a szálas részeket!

2. Fehér libatop vagy fehér libaparéj (Chenopodium album): Szúrós, maximum 1 m magas, szóra általában vöröses. Levelei tompazöldek, húsosok, oválisak vagy lándzsa alakúak. Apró, zó(d, fürtös virógckat hoz. A puszta területeken nagy mennyiségben fordul elő. Ízletes leveleit o spenóthoz hasonlóan főzzük meg! 3. Tyúkhúr [Stellaria média): Összevissza növő, 30 cm-es magasságot elérő növény. Fő szárát szőrcsik borítja, levelei hegyesek és oválisok, virágai aprók, fehérek, öt sziromból ál (nők. A pusztaságokon gyakori ízletes, lágy leveleit főzzük meg! 4. Vízitorma (Rorippa nasturtiurr-aquati-cunn): Az édesvizü folyóknól fordu( elő, óda-lábon tömegesen. A félig vízi kúszónövénynek kicsi, egymással szemben, p árban elhelyezkedő, fényfő levelei, és négy sziromból álló virágai vannak. Ne tévesszük össze a gyilkos csömör-kával! Levele és szára nyersen is fogyasztható, de azért főzzük meg, hátha fertőzött volt a víz! 5. Erdei deréce ^ag/erdei füzike (Epilobium angustifolíum): Nyílt erdőségekben, pusztaságokban és szikfás helyeken él. Magas növény, meghaladja az 1,5 m-t. Lándzsa alakú levelei egymással szemben, pórokban helyezkednek el. Fénylő, rózsaszín, füzéres virágokat hoz. A fiatal levelek; virágok és szárak nyersen is fogyaszthatóak, de jobban tesszük, ha megfőzzük őket. A kifejlett szár édes belső nedvet tartalmaz. 6. Spanyol turbolya (Myrrhis odorata): Illatos, 1,5 m magas növény, amelynek kissé szóró s, sokszor Itlós szára, pihés, páfrónyszerú, fehér pöttyös levelei, és apró fehér virágai vonnak. Európa nyílt erdőségeiben, valomint kopár és sziklás terültein található meg. Ne tévesszük össze a bürökkel! Gyökere, szára és levele ánizsízü, és főzhető. 7. Árvacsalánfélék (Lamium): Az apró cso-lánféléknél kisebb növények, leveleik sziv alakúak és nem borítja őket csolánszőr. Viráguk fehér (7) vagy rózsaszínes lila (7a). A tyúkhúrhoz hasonlóan készítsük el őket! 8. Apró csalánfélék (Urtica): Az év legnagyobb részében bőségesen előfordulnak. Fogazott keskeny, ovális, csalánszőrrel borított leveleket és zöld virógfüzért keressünk! A fiától hajtásokat vagy a 15-20 cm magas, fiatal növényeket gyűjtsük össze, és legalább 6 percig főzzük, hogy elpusztuljon a szőrben lévő hongyasov! Leveleiket megszorítva tárolhatjuk. Összetört száluk kötélhez biztosíthat rostokat.

9. Útifűfélék (Plantago): A legtöbb területen gyakran előforduló növények. A fándzsás útifű (Plantago IcnceolataJ levelei lándzsa alakúak. Virágfüzére sokkal rövidebb, mint a nagy útifűé. A száraz talajt kedveli. A nagy útifűhöz hasonlóan készítsük el! 10. Útilapu (Plantago coronopus): Kisméretű, csillag alakú növény. Levelei keskenyek és csipkések, virág füzére rövidebb. Száraz, homokos és szikiós területeken, gyakran a tenger mellett fordul elő. A nagy útifűhöz hasonlóan készítsük el! 11. Nagy útifű (P. major): Levelei szélesek és oválisak. Virága jellegzetes, felfele tartó, füzé-res, sárgászöld es barna. A pusztaságokban és a füves területeken fordul elő. Meglehetősen keserű fiatol leveleit a spenóthoz hasonlóan készítsük el! Kisajtolt levét a sebekre alkalmazzuk vagy készítsünk az egész növényből főzetet a mellkasi panaszok enyhítésére. VIRÁG Némelyik növény virága ehető. Ilyen a hars, a rózsa, a komló, a bodza, a kankalin és a kamilla. A virágok azonban szezonálisak, és a növény többi részével összehasonlítva kevesebb tápanyagot tartalmaznak. Legjobb, ha teát vagy gyógyfőzetet készítünk belőlük. 1. Palka- vagy mandulafüfélék (Cyperus): 1,5 m magas növények, száruk háromszög alakú, leveleik hosszúak és fOszálszeruek. Villás, fürtös, olajbarno fejecskevirágzat és sárga termés jellemzi őket Az édesvízben és amellett szinte mindenhol megtalálhatóak. Hámozzuk, majd főzzük meg mogyoróizü gumós gyökerüket, esetleg szárítsuk és őröljük meg, hogy lisztet vagy kávépótlót készíthessünk belőlük\

2. Gyékényfé I ék (Typha): 2-5 m-esnövények. Keskeny, szürkés levelet és feltűnő, sötétbarna, kolbász formájú fejecskevirágzatot hoznak. Az édesvízben és amellett élnek. Gyökértörzsüket és szárukat nyersen vagy főzve fogyasz-szuk, leveleiket a spenóthoz, fiotol hajtásaikat a spárgához hasonlóan készítsük el! Ha q virágport vízzel összekeverjük, pépes tésztát kopunk, amelyet megsüthetünk, megfőzhetünk, vogy egy bot végére tűzve kisüthetünk. 3. Nádfélék (Phragmites): 4 m magosf szürkészöld levelű növények. Szétterülő, bar nősülő fejecskevirágzatuk magos száron ül Az édesvízben és amellett szinte mindenhol fellelhetőek. Főzzük meg ehető gyökerüket!Szárukat megcsapolva fogyasztható, cukorban gazdag anyagot kapunk. 4. Viragkáka (3utomus umbellatus): 15 m-es növény gyökeréből nagyon hosszú, fűszál-szerű, hóromszög alakú levelek nőnek ki. Rózsaszín, három sziromból álló virágot hoz. Európa és Ázsia édesvizeiben, valamint azok mentén éí. Ehető gyökértörzsét hámozzuk, majd főzzük meg! 5. Saspáfrány (Prcridüm aquilínum): Szinte mindenhol gyakori, általában nagycsoportokban fordul elő. A régebbi páfrány levelek ártalmasak, kizárólag a jellegzetes Ízű, fiatal hajtásokat vagy „hegedüfejeketu fogyasszuk! Húzzuk le a szőrös részeket; majd a maradékot fél órán át főzzük!Mértékletesen fogyasz-szukl Gyökere sütve és főzve egyaránt ehető. 6. Gilisztaűző varádicsfChrysanthemum vagy Tanacetum vulgare): 90 cm-es növény. FüréSzámos jól ismert konyhai fűszernövény vadon is terem. Ezeket szagukról ismerhetjük fel. Megszárítva sokáig elállnak, de soha re a napon szárítsuk őket, mert elvesztik illóolaj-tartalmukat. szes, sötétzöld, pelyhes levele cskéket és gombszerű, élénksárga virág fürtöt hoz. Pusztákon és füves területeken éf. Szago erős, íze csípős és keserű. Mértékletesen, konyhakerti növényként használjuk, mert nagyobb mennyiségben mérgezői Leveléből és virágából féreghajtő teát készíthetünk. Szaga távol torija a legyeket. 7. Oregano (Oriaanum vulgare): Enyhén szőrös, 6Q cm magas növény. Kisméretű, ovális, nyeles levetek, és apró, lilásrózsaszín virágfürtök jellemzik. Európa és Ázsia melegebb, száraz, füves területein őshonos, máshova telepítés útján került. Étel Ízesítésre használt édes fűszer, amelyből köhögést és emésztési panaszokat enyhítő gyógytea is készíthető. Oregonét rágcsál\/a elmúlik a fejfájás.

8. Medvehagyma (Allium ursinum): A számos vadon termő fokhagyma egyike. Levelei a gyöngyvirágéhoz hasonlítanak, szélesek és világoszöldek. Szára tetején csillagszerű, fehér virógfürtnö. Európa és Ázsia erdős területein él. Erős. hagymás szagáról ismerhetjük fel. Konyhakerti növényként használjuk! 9. Borágó (Borago offieínalis): Kerek szárú, szőrös, 30-60 cm-es növény. Levelei hegyesek és oválisak, virágai kékek és csillag alakúok. Szago az uborkáéra emlékezter. Európa és Ázsia pusztás, füves területein jellemző. Minden része fogyasztható nyersen és főzve egyaránt, de lázcsökkentó gyágyfőzetet is készíthetünk belőle. Szárából főzés során só válik ki. 10. Orvosi kálmos(Acoruscalamus): 1,3m-es növény háromszög alakú szár, hullámos szélű, lándzsa alakú, füszálszerú lévé! és a szárból növő, ujjszerű virág fürt jellemzi. Édesvízben és a vízparton él. Szeleteljük fel a szúrós szagú gyökértörzset majd megfőzve készítsünk belőle szirupotf 11. Argyalgyökérfélék (Angelica): Üreges szárú, 1,5 m-es növények. Néha diós, de mindig széles, fogas, egymással szemben, pároson elhelyezkedő leveleket, valamint zöldes, feher vagy rózsaszín virágfejeket hoznak. Nedves füves és erdős területeken élnek. Illatos levelüket, szárukat és gyökerüket főzve fogyasszuk! Készíthetünk belőlük meghűlés elleni gyógyteát, de izommerevség esetén külsőleg is alkalmazhatjuk őket. Ne tévesszük össze öfceí a gyilkos csomorkávol! A túlélőnek a gyökér és a gumó felbecsülhetetlen értékű táplálék, mert bővelkedik tápanyagban, különösen a keményítőben. Ha nem ismerjük fel a növényt, a gyökerét mindenképpen alaposan főzzük meg! 1. Keserüfűfélék (Polygonurri): Átlagoson 30-60 cm-es növények. Keskeny, háromszög a fokú leveleket, valamint rózsaszín vagy fehér virógfürtöket hoznak. A messzi északon, füves, erdős területeken élnek. Áztassuk be a gyökerüket (hogy ne legyen keserű), majd süssük ki! GYÖKÉR ÉS GUMÓ

2. Montiafélék (Montia): Áttolóban 15-30 cm-es növények. Egy pór ovális, hosszú nyelű levél található o szárak közepén. Apró, fehér vagy rózsaszín virágokat hoznak. Leginkább homokos területeken élnek. Gumós gyökerüket először ássuk ki egy hegyes bottal, majd hámozzuk és főzzük meg!A- és C-vitaminbon gazdag fiatal leveleik szintén ehetóek. 3. Libapimpó (Potentílla anserína): Apró kúszónövény. Barázdált leve leinek alsó fele ezüstös feher szinú. Sárga virága or sziromból ÓH. Nedves helyeken él. Húsos gyökere nyersen is ehető, de főzve jobb. A leveléből készült gyógy-fözetet külsőleg cranyér kezelésére, belsőleg emésztési zavarok gyógyítására használjuk! 4. Édcslevelü csűdfű (Astragalus qlycophyl-los): Összevissza növő, 30-60 cm magas növény. Apró, zöldessárga, ovális levelei egymással szemben, pároson helyezkednek el. Füves, bozótos-cserjés és homokos területeken egyaránt megél. Gyökere nyersen is fogyasztható, főzve sárgarépa ize lesz. 5. Pasztinák (Pastmaca satlva): Szőrös, szúrós, általában i m mogas növény, fogazott levélkéi és súrü, apró, sárga virágos feje von. Pusztákon és füves területeken él. Gyökere nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. 6. Fekete nadáíytő (Symphytijm officinalel: Durva, szőrös, I m mogas növény. Lándzsa alakú levelei végignyúlnak o száron. Krémvagy mályvaszínű, harang alakú virágfürtöket hoz. Árkokban és nedves helyeken él. Gyökere nyersen és főzve egyaránt fogyasztható, más részei gyógyhatásúak (lásd Természetes gyógymódok az Egészség fejezetben). Ne tévesszük. össze a gyűszűvirággal! 7. Saláta bakszakáll (Tragopogon porrifolius): Általában 50-90 cm-csrenö. Hosszú, fűszerű levelek futnak végig o szárán. Nagy, magányos, lila, pitypangszerü virágokat hoz. Szároz pusztákon el. Hagymaszerű gyökerét és fiatal leveleit főzve fogyasszuk1

8. Pedicularis lanata: A kakastaréjféfék közé tartozik. Szőrös, kis kiterjedésű, rózsaszín virágú növény Sárga gyökere nyersen és főzve egyaránt fogyasztható. Gyakori az észak-amerikai tundrán. FIGYELEM: más kakastaréj-fajtók mérgezöek is lehetnek! A gyökerek ősz és tavasz között tartalmazzák a legtöbb keményítőt. Tavasszal a keményítő egy része az új hajtások növesztése miatt cukorrá alakul. Némelyik ehető gyökér néhány centiméter vastag, és egy vagy több méter hosszú is lehet. A gumók megdagadt, hagymaszerű gyökerek, amelyek közül egy-egy nagyobb hosszú ideig is elegendő lehet a túlélő számára. Ne feledkezzünk meg az ehető hagymás gyökerekről (mint a vöröshagymáról] sem, de azért legyünk óvatosak, mert némelyik hagymás növény, mint a vadhagymához hasonlító észak-amerikai Zygadenus nuttallii mérgező! Sok gyökér kisütve különösen ízletes. Ezeket főzzük meg félig, amíg meg nem puhulnak, majd süssük ki őket forró kövön a parázsban! Némelyik - pl. a palka vagy a pitypang [iásd a korábbi ábrán) - kisütés és őrlés után kiválóan helyettesítik a kávét. Mások (köztük a sárkánygyökér) őrlés után lisztként hasznosíthatóak. A fekete nadálytő gyökere különösen értékes, mert olyan sok keményítőt tartalmaz, hogy főzés után gipszszilárdságú lesz, ezért kiváló rögzítőanyag a törött végtagoknak. 1. Ernyős madártej vagy sárma (Grnithoga-lum umbellatum): Általában 10-30 cm magos növény, tűszerű levelének középső, fehér erezete a gyökérből nő. Hot szirmának mindegyikét zöld csíkok borítják. Füves terűi eteken él. Gyökere nyersen ártalmas, ezért meg KELL főznünk/ TÖBB! RÉSZÉT KERÜLJÜK! 2. Vadhagymafélék (Aliium): Szinte minden-bői előfordulnak. Szagukról könnyű felismerni őket. Hosszúr fűszerű levelük az alapi részből ered. Hatszirmú, rózsaszín, idős vagy fehér virógfürtjük száruk tetején található. Ehető hagymájuk maximum 25 cm-es mélységbe nyúlik a felszín alá. KV

3. Foltos kontyvirág ÍArum maciiig tűm): 15-40 cm-es növény. Sötétzöld, nyíl ofakú, időnkén t fekete pettyes leveiekethoz. Lila por-zóját halvány, levélszerű sisak veszi körbe. A sisakból piros bogyók nőnek ki. Európa és Ázsia árnyékos és erdős területein él. Gyökere nyersen ártalmas, ezért meg KELL főznünk! Más részét ne együk meg! 4. Amphicarpa bracteata:Észak-Amerika nedves területein fordul elő. Kigyózó, indaszerű, vékony szárú növény. Világoszöld, ovális levelei és halványlila, valamint fehér közti árnyalatokban pompázó virágai vannak. Vegyük ki magjait a moghüvelyböl (a föld alól) és főzzük meg. 5. Földimogyoró {Apiosamericsna): Kisméretű, indaszerű növény, amelyen ovális, hegyes végű, világoszöld leveiecskék és barna, vörösesbarna virágok találhatóak. Észak-Amerika nedves területein, általában az erdőségekben él. Hámozzuk meg az apró gumókat, majd süssük ki vagy főzzük meg őket! 6. Csicsóka (Heliarthus tuberosus): A napraforgóra hasonlító, nagyon magas, szőrös növény. Durva, ovális levelei és nagy, tányér formájút sárga virágoi vannak. Észok-Ameri-ka pusztáiban vadon terem, de sok más területre is betelepítették. Főzött gumói nagyon ízletesek. Ne hámozzuk meg őket, különben elvesztik tápértéküket! 7. Sárkánygyökér (Calla palustrís):/lprdf hosz-szú szárú, szív aiokú levelei vannak. Zöld, ujjszerű porzóját lévé (szerű, belsejében halvány sisak veszi körűi, amelyből piros bogyók nőnek ki. Csck vízhez közei található. Gyökerei nyersen ártalmasak, ezért meg keil főznünk azokat!A többi részét kerüljük! 8. Nyílfűfélék (Sagittaria): 30-90 cm magas vízinövények, Nagy leveleik sokfélék: lehetnek éles, nyíl alakúak, de (ánőzsa formójúok vagy fúszáiszerűek is a víz oiart. Leveleik három kerek sziromból állnak. Csak édesvízben élnek. Gumós gyökerük nyersen is fogyasztható, főzve viszont finomabb.

9. Súlyom [Trapa natans): Ennek a vízinövénynek rombusz alakú, lebegő és víz előtti, osztott, bolyhos levelei egyaránt vannak. Apró, fehér virágokat hoz. Európa és Ázsia édesvizeiben él. Szürke, kemény, 2,5 cm-es, kétágú, ehető magja nyersen és sütve egyaránt fogyasztható. Fogyasztás előtt legjobb, ha az összes gyökeret megfőzzük, mert néhány közülük nyersen ártalmas! Nemcsak a jól ismert trópusi kasszava vagy a taró ilyen, idetartozik néhány mérsékelt égövi növény is. A legtöbb gyökeret azért is meg kell főznünk, hogy elég puhák legyenek a fogyasztáshoz. Tisztítsuk le tiszta vízben, majd addig főzzük őket, amíg meg nem puhiilnak! Némelyik burgonyaszerű gyökér nem sokkal külső felülete alatt tárolja vitamin- és ásványianyag-készletét. Ezeket ne hámozzuk meg! A gyökerek sokkal gyorsabban megfőnek, ha kockára vágott darabokban készítjük el őket. A készülő ételt hegyes bottal vizsgáljuk meg! Ha a bottal könnyen bele tudunk szúrni a gyökérbe, megfőtt! Nyártól kezdve a túlélő legfontosabb táplálékát a gyümölcsök és makktermések teszik ki. Legtöbbjük könnyen felismerhető háziasított változatáról, vagy mint hagyományosan termesztett növény. Némelyik még az északi tundrán is bőségesen előfordul.

GYÜMÖLCS

1. Borbolya (Berberis vulgáris): 3 m magos, bozótos és száraz tózeges Területeken élő növény, amely ovális leveleket és sárga virágokot hoz. Szárain hórmos csoportokban vaó tüskéket növeszt Élénkvörös, nagyon savo-nyú bogyói C-vitaminban gazdagok. 2. Rózsafélék ÍRosa): A legtöbb mérsékelt égövi területen megtalálhatóak. Tüskés száruk és egyszerű, fehér vagy rózsaszín virágaik miatt a kusza, kevésbé mutatós kerti rózsára hasonlítanak. Bogyójuk (amely magtokban található) minőén más növénynél több C-vi-tamint tartalmaz. A ié kinyerése és o meximá-lis vitamintartalom megszerzése érdekében rágcsáljuk, vagy zúzzuk össze és főzzük meg őket

egészen addig, ómig csak szirup marod belőlük!

3. Szeder és vadmálna (szederfélék) (Rubus): Cserjés-bozótos, erdős és nyilt területeken egyaránt előfordulnak. Leveleik fogazattak, virágaik fehérek (a földiszeder esetén néha rózsaszínesek). Kúszó bokrot keressünk, amelynek hajló, tövises szóró és lédús, szelvényes bogyói vannak (ezek az érés során zöldből vörösrer végül lilásfekete színűvé változnakj! Késő nyáron teremnek. A málna kevésbé kusza, kevesebb o tüskéje, nyáron korábbon érik, a szine telt piros. A szeder és a vadmálna is fogyasztó, a tón yersen. A szeder ágak arra is h asz-nálhatóak, hogy segítségükkel kihúzzuk a nyu-lat odújából. 4. Hamvas szeder (Rubus): A szederhez hasonló, bogyói azonban kisebbek és kevesebb szelvényből állnak, mint a földiszederéi. 5. Erdei szamóca (Fragaria): Száraz, füves területeken és erdőségekben élő kiest, kusza növény, amelynek gyümölcse leginkább a termesztett földieperéhez hasonlít. Édes, ízletes gyümölcsét levelei alatt találjuk. Egyes vál-tozatoi magason, a hegyekben is megélnek. C-vitaminban gazdag gyümölcsét legjobb, ha frissen fogyasztjuk. 6. Galagonyafélék (Crataegus): Bozótos vidékeken vagy pusztákon élő tüskés cserjék vagy kis fók erősen karéjos levelekkel, fehér vagy rózsaszín virágfürtökkel, ősszel vöröses gyümölcsökkel. Gyümölcshúsuk sárgás és nyersen fogyasztható. Fiatal tavaszi hajtásaik szintén ehetóek.

7. Almafélék (Malus): Bozótos vidékeken és erdőségekben élő, alacsony, meglehetősen tüskés fók. Ovális, fogazott, gyakran bolyhos levelek, óltolabon vörösesbarna ágak és fehér rózsaszín vagy piros virágok jellemzik őket. Általában igen keserű gyümölcsük a termesztettalmára hasonlít. He a gyümölcsöt tárolni akarjuk, szeljük fel és szárítsuk meg! A sárgászöld (néha piros), pektinben gazdag alma túlzott fogyasztása hasmenést okoz, ezért jobb, ha más gyümölccsel együtt főzzük meg. 8. Vadcseresznye ÍPrunus): A legtöbb erdőségében megtalálható. 24 m magas növény, apró, halványzöld és piros árnyalatú leveleket hoz, kérge általában fenyes és vörösesbarna, virága fehér vagy rózsaszínes. Gyümölcse a fajtától függően vörös vagy fekete (néhány változatánál az íze savanyú).

9. Kökény (Prunus spinosa): Nagy, 4 m magas bokor - sötétbarna ágak, hosszú tüskék, ovális levelek és fehér virágok jellemzik. Európa és Ázsia erdőségeiben és bozótos vidékéin él. Apró, kékes fekete gyümölcse nagyon savanyú, ezért inkább gyümölcskocsonyát készítsünk belőle! A gyümölcsök alapvető tápértékeket, különösen A- B2- és C-vitamint tartalmaznak. A gyümölcs számos állat és madár legfőbb táplálékát képezi, ezért ahol gyümölcs van, ott van állat is. 1. és 2. Fekete-, vörös-, piros- és kékáfonya (Vaccinium és Gayljssacia): Gyakorioka mocsaras, lapos területeken, a tundrán, de meg az erdőségekben is előfordulnak. Méretük változó (ehet, de mindegyik cserje vegy fa. Kisebb, ovális leveleik és golyó alakú, fehér, rózsaszín vagy zöldes virágaik vannak. A vörösáfonya a mocsaras területeket kedveli, a vele rokon, alacsonyan növő pirosáfonya (vagy tőzeg-áfonya, 2.) pedig o lapályokon él. Az áfonya gömbölyű gyümölcsei lehetnek feketék (feke-teáfonyo, íj, sötétkékek (kékáfonya vagy kékszeder), foltos vörösek (vörösáfonya) és pirosak (pirosáfonya). Frissen és főzve egyaránt fogyasztharóak, őe a mazsolához hasonlóan szárítás útján is el tarthatóak, Fás torzsuk hasznos tüzelőanyag.

3. Körtefélék (Pvrus): Észak-cmenkábcngyakori cserjék. A 2,4 m-es magasságot is elérhetik, de általában ennél alacsonyabbak. Leveleik finoman fogazettak es lándzsa formájúok. Virágaik öt sziromból állnak, rózsaszínesek vagy fehérek. Fürtökben termő, piros, lilás vagy fekete, gömbölyű bogyóik nyersen, szárítva vagy gyümöfcskocsonyaként egyaránt kiválóak. Ne tévesszük össze a mérgező vorjútövissel (Rhamnus)l

4. Fekete bodza (Sambucus nigra): Bozótos területeken és erdőségekben él. 7 m magasra nő. Lcndzsaszerü, fogazott leveleket és apró fehér virágokat növeszt Fürtökben termő, lilásfekete bogyóiból o legjobb, ha szirupot főzünk. Más területeken is él hasonló, ehető bodza, de o kisebbeket kerüljük, mert piros bogyóik akár mérgezőek is lehetnek. 5. Boróka (Juriiperus eommunis): A hegységekben és az észak! területeken előforduló növény Két formában fordul elő: 5 m magos fás cserjeként és szürkészöld, tűszerű levelű, kisméretű, elterülő bokorként. Kerüljük a fiatal, zöld bogyókat Legjobb, he az érett, kékesfekete bogyókat más élelemmel együtt főzzük meg. 6. Berkenyefélék (Sorbus): 15m-tiselérőnövények, erdős és sziklás területeken jellemzőek. Kérgük sima, szürkés színű. Apró, fogazott levélkéket, fehér virágokot és apró, rózsaszín, fürtös bogyókat hoznak. A bogyók ebe töek, de nyersen fogyasztva csípős, furcsa az izük. Gyümölcskocsonyo is készíthető belőlük. 7. Eperfélék (Morus): Átlagosan 6-20 m magas növények. Ovális, néha mélyen kocsányos leveleket, barkoviragzatot, és 5-7 cm-es, hatalmas földi szederre hasonlító, piros vagy fekete gyümölcsöket h ozn ok. Az u tóbbiok nyersen fogyaszthatodk. A mérsékelt égöv erdős területein megtalálhatóak. 8. Szol őfél ék (S/itis): Összevissza növő, magasra nyúló növények. Ncgy, szivolckú leveleik erősen fogazattak. Zöld virágokot hoznak, és o borostyántól a liláig változó színű szőlő-fürtöket teremnek. A világ melegebb részeiben igen gyakoriak. Gyümölcseik és fiatalabb leveleik egyaránt kiválóan fözbetöek.

GYÜMÖLCSÖK TARTÓSÍTÁSA A friss gyümölcs hamar megromlik, gyü-möleskoesonyát készítve azonban hosszú ideig tartósíthatjuk. A gyümölcsök többsége pektin nevű anyagot tartalmaz, amely a gyümölcsben található savval reakcióba lépve forrás után kocsonyává változtatja őket. GYÜMÖLCSKOCSONYA KÉSZÍTÉSE Először forraljuk fel a gyümölcsöket, majd lassú tűzön főzzük, amíg kásás folyadék nem jön létre! A gyümölcsök eltérő meny-nyiségben tartalmaznak pektint. Az alacsonyabb pektinmennyiséget úgy egészíthetjük ki, hogy adunk az eredeti gyümölcshöz valamilyen másik, pektinben gazdag gyümölcsöt, pl. almát. A főzéssel elpusztítjuk a gyümölcsben élő baktériumokat. Hagyjuk, hogy kihűljön a kocsonya, majd öntsük tiszta, lehetőleg légmentesen záró edénybe! Némelyik gyümölcsöt megszárítva tartósíthatjuk, bár ez legalább egy hetet, 10 napot vesz igénybe. Tegyük a gyümölcsöket egy rétegben valamilyen felüietrel Ezt ne tegyük ki közvetlen napfénynek, és óvjuk mindenféle nedvességtől - az esőtől és a harmattól egyaránt! A (csont)héjas termés fehérjét és zsírt egyaránt tartalmaz.

HÉJASOK

1. Fenyőfélék (Pinus): A jól ismert tobcztermö fák, amely ük fürtökben vékony, örökzöld tűlevelet hoznak. A mérsékelt égövi és az északi területek legnagyobb részén megtalálhatóak. A tobozok hő hatására magot érlelnek, amely nyersen is ízletes, pirítva viszont még finomabb. A pirított magokat összetörhetjük és lisztként tárolhatjuk. A Fiatal, barkaszerű tobozok főzve fogyaszthatok. A tűiévé! és o kéreg egyaránt ehető. 2. Diófélék (Jugians); 30 m magos növények, leveleik sok fogazott, keskeny levelecskéből állnak, kérgük barázdás. A feketésbarna

diókat eleinte vastog, zöid héj boritjc. A legtöbb mérsékelt égövi területen megtalálhatóak. Egy fán akár 58 kg dió is teremhet. A dió 18 százaléka fehérje, 60 százaléka zsír. Kilónként 6600 kalóriát tartalmaz!

3. Vajdió (Jugians cineres):/! dió észak-amerikai rokona, ám annái kisebb, kérge szürkébb, termésének héja pedig hosszúkásobb, elnyú-lóbb. 4. Pekándió (Carya iliínoinensis): 36 m-es magasságot is elére növény. Sötét, barázdás kérge és apró, átellenes párokban elhelyezkedő levélkéi vannak. Észak-Ameriko nedves területein él. Ovális, vékony héjú diója minden növénynél több zsírt tartalmaz. 5. Mogyorófélék (Coryíus): A bozótos és puszta területeken élő cserjéket fogazott, ovális vagy sziv alakú levelek és sárgásbarna barka jellemzik. Nagy tápértékű makktermésük tojás alakú, leveles, tüskés vagy szőrös héjban terem. 6. Szelídgesztcnyefélék (Castanea): Magasságuk 5 és 30 m között változik. Az elterülő nőve nyék nagy, fogazott, sima leveleket hoznak, és barka terem rajtuk. Erdős területeken élnek. Egymás mellett kettesével, hármasával elhelyezkedő makktermésűk gömbölyű, vastag, tüskés, zöld héjban érik. Feszítsük szét a héjat hámozzuk meg a termést, majd főzzük meg és törjük át! Ne tévesszük össze a nagy, tenyér alakú, ujjokra emlékeztető levelű vad-gesztenyével, amelynek termése mérgezői 7. Bükkfélék (Fagus): Nagyon magas és terebélyes növények, kérgük sima és világos. Leveleik vastag erezettek, hullámos szélűek, élesek és oválisak. A kétszikű erdők növényei. Makkjuk apró és háromszög formájú, fajtától függően 2-4 darab terem belőlük a szoros héjban. Magas a fehérjetartalma. Nyersen, pirítva és olajjá sajtolva egyaránt fogyasztható.

8. Tölgyfélék (Quercusj: Az ertfősége/rber sok tölgy féle megtalálható. Többségüknek erősen karéjosak a levelei. Viszont minden faj iára igaz, hogy mással össze nem Téveszthető makkot terem. A makkot törjük fel, majd forraljuk fel néhányszor! Fanyar ízének megszüntetése érdekében cseréljük a vizét, vagy 3-4 napon keresztül áztassuk hideg vízben, esetleg fedjük be hamuval és faszénnel, és időről időre öntözzük megI Ezután pörköljük meg, mert o pörkölt makk kiváló liszt- és kóvéhelyettesitö.

9. Pisztáciafélék (Pistacia): A Földközi-tenger környékén és attól északra, egészen Afganisztánig megtalálhatóak ezek a vadon élő növények, amelyek telepítés útján kerültek oda. A 10 m-es magasságot elérő fák sok kisméretű, ovális levele: hoznak. Csoportos makkterméseik bele zöld, tokja pirosas színű. Nyersen veg y io arázso n pö rköí ve fog yasszuk!

10. Mandulafélék (Prunus): Európa és Ázsió meleg, száraz területein vadon teremnek; de telepítés révén más helyen is megtalálhatóak. A virágos ágú, apró, lándzsa formájú leveleket növesztő, zöld, bórszerű héjában csoportos makkiermést értelő növények a borackfóra hasonlítanak. Kerüljük a keserű terméseket, mert hidrcgén-cicnid-savat tartalmaznak.

Az olajban gazdag termésből - pl. a bükk makkjából - vonjuk ki az olajtartalmát! A termést feszítsük szét, majd válasszuk el a belet a héjtól! Ezután óvatosan főzzük meg vízben, és merjük le a felszínre emelkedő olajat, vagy hagyjuk a folyadékot lehűlni, és csak ezután különítsük el az olajat a víztől! Hűvös, száraz helyen, lehetőleg légmentesen záró edényben tároljuk! 450 gramm makktermésből 270 ml tápanyagban gazdag olaj nyerhető.

Az ehető növények magas számához képest a mérsékelt égövön kevés mérgező növény él. Jegyezzük meg alaposan az alábbiakat L

MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK

KONTAKTMÉREG A mérges szömörce, a mérges tölgy és a szömörce érintése súlyos irritációt és bőrkiütéseket okozhat. Az érintett területet azonnal mossuk le [lásd Kontaktméreg az Egészség fejezetben)) 1. Mérges szömörce (Toxicodendron vernix): 2-6 m-es, sima növény. Számos óid lenes, porokban elhelyezkedő levelet hoz. Kérge sima és sötét pettyes Fürtökben fenét bogyókat terem. Észak-Amerikc mocsárvidékein él.szö-mörcefánok is nevezik. 2. Mérges töigy (Toxicodendron quercifo-lium): A szömörcére hasonlít, de annál kisebb. Mindig függőleges irányba nő, tölgyfalevél alakú levélkéket és fehér bogyókat hoz. Észok-Amerika erdőségeiben jellemző. 3. Szömörce (Toxicodendron radicans): Kisebb, 0,6-2,7 m-es kúszó- vagy függőleges irányba terjedő növény. Háromrészes, változatos levele van, de minden esetben zöldes virágokat hoz és fehér bogyókat terem. Észak-Amerika erdőségeiben ta Iá!ha tó. 4. Nebáncsvirágfélék (lmpatiens):Á/ta/dbor? a szömörce közelében élnek. Halványsárga vagy narancssárga pettyes virágokat hoznak. Maghüvelyük kipattanásakor olyan folyadé-kot bocsátanak ki, amely csőkkenti az itt fe'sorolt vagy más növények által okozott irritációt.

MÉRGEZÉS A NÖVÉNY ELFOGYASZTÁSA MIATT 5. Zigadenus venosus. 30-60 em-es növény. Alcpi részből induló, csikszerú levelek és egymástó! távol növő, zöldes fehér, hot részből álló virágok jellemzik. Észak-Amerika füves, sziklás és enyhén erdős területein él. HALÁLOS: ne tévesszük össze a vadgesztenyével vagy c liliommal! 6. Csattanó maszlag ÍDatura stramonium): Átlagoson 90 cm-es növény. Csipkés, fogazott leveleket, nagy, egyedül ólló, trombita formájú virágokat és tüskés terméseket terem. A legtöbb mérsékelt égövi területen megtalálható, de még a trópusokon is előfordul. Rossz szaga van és minden része HALÁLOSAN mérgező. 7. Gyűszűvirágfélék (Digitális): 1,5m magasra nőnek. Rozettós alapi leveleik )ilás, rózsaszín vagy sárga virágokból álló füzérvirágzatban végződnek. A pusztákon elterjedtek. MINDEN részük nagyon mérgező, a méreg a szívre hat!

8. Sisakvirágfélék (Aconitum): 1,5 m magas növény. Levelei tenyér formáiúck és nogyon cikkelyesek. Szőrös, sisakszerü, lüáskék vagy sárga virágot hoznak. A nedves erdőségeket ésazórnyékos területeketkedvélik. A leggyakoribb fajtának liláskék virágai vannak. NAGYON mérgezőek! 9. Bürök (Conium maculatum): 2 m-es magasságot is elérő növény. Sok elágazása von. Üreges szárát lila pöttyök borítják, erősen fogazott levelei lefelé ritkulnak. Sűrű, apró fehér virágokból óllá virág fürtöket hoz. Gyökere fehér. A füves, pusztas területeket kedveli. Rossz szagú, nagyon mérgező.

10. Gyilkos vagy ádáz esomorika (Cicuta): Átlagosan 0,6-1,3 m magas, eiegazó növény. Szárát lila csíkok borítják, gyökértörzse üreges, levelei aprók, 2-3 karéjosak. Fürtökben hozza apró fehér virágait. Kizárólag viz mentén található, szaga kellemetlen. MÁR EGY FALAT IS HALÁLOS LEHET! 11. Békabogyófélék (Actaea): 30-60 cm-es növények. Sok levelük van, ezek fogazorr levélkéből állnak. Apró, általában fehér virágaik a szár végén, fürtökben helyezkednek el. Fehér vagy fekete bogyókat teremnek. Általában erdőségoen élnek MINDEN egyes részük szédülést, hányást és súlyos befsö irritációtokoz.

12. Maszlagos nadragulya (Atropa belladon-na]: Sűrűn dogozó, ovális, harang alakú leveleket hozó növény, akár az 1 méteres magasságot is elérheti, iilás vagy zöldes virágok és fényes, fekete bogyók jellemzik. Európa és Ázsia erdőségeiben és bozótosaiban él. MINDEN egyes része - különösen a gyökere - NAGYON mérgező! Ha nem járunk el kellő körültekintéssel a növények azonosításakor, néhány mérgező növényt könnyen összetéveszthetünk az ehetőkkel. Ne kockáztassunk! A legfontosabb, hogy az Európa, Ázsia és Amerika sok területér megtalálható bürköt és gyilkos csomorikát jól ismerjük. A sokféle ernyős virágú növényhez tartoznak ezek is. Apró virágaik kifordított esernyőhöz hasonlító, sűrű csoportosvirágot hoznak létre, amelyen belül az egyes virágokat nehéz megkülönböztetni. Az ernyős virágúak közé tartozik néhány ehető növény is, MÉGSE gyűjtsünk ilyeneket, hacsak nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy nem a két említett, már kis mennyiségben is halálos növényről van szó! Az ábrázoltakon kívül a következő mérgező növényeket is tanuljuk meg felismernil Boglárkafélék (Ranunculus): Sok változatuk van o néhány centiméterestől ez 1 m-nél is magasabbig. Északon és délen egyaránt előfordulnak, de még az Arktiszon is. Az összes fajtának fényes, viaszos, élénksárga virágai vannak, amelyek öt