Sandra Marton - Gyere El Corazónba!

,Sandra Marton Gyere El Corazónba!

 Andreát a cége Costa Rica-i kirendeltségére kirendeltségére küldik dolgozni. Egy este ittas főnöke rátör szállodai szobájában. A dulakodásnak 

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

szetan!ja lesz a j"ké#$% de egle&etősen ellenszen'es odor! (re'o re'orr% akit akit ár ár áso ásods dszo zorr sodo sodorr a lány lány !tjá !tjába ba a 'élet életle len. n. )ölcs ölcsön önös ös

félr félreé eért rtés ések ek%%

gy$l gy$löl ölet et

és

gyan gyanak ak'á 'ás% s%

sok sok

ta#asztalat árán derül ki% it is jelentenek ők egyásnak...

2

kese keser$ r$

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

1. FEJEZET 

Az a bizonyos este, amely fenekestől felforgatta Andrea Miller életét, pontosan ugyanúgy kezdődött, mint a többi az elmúlt öt hónapban. A lányt ennyi idee helyezték a !e" #ork$i M%&ann, 'lint és (merson %ég &osta )i%a$i kirendeltségéhez. Andrea mint (dgár *ithgo" titkárnőe ledolgozta a nyol% órát, aztán rendbe tette +róasztalát, és elköszönt. zolgálati ko%siába -lt $ a 'ord az ú állásában kellemes ráadás olt $, és néhány per% múl múla a má márr a szál szállo lodá dáa a előt előttt állt állt me meg. g. /tt /tt lakt laktak ak az egye egyess-lt lt államokbeli alkalmazottak. $ 0uenas no%hes, senorita1 $ köszöntötte barátságosan a portás. $ A szaká%s -zeni, hogy ma este a langusztát aánla 2gyelmébe. Andrea elmosolyodott. $ 3öszönöm öszönöm,, de én inkább inkább %sirk %sirkés és szendi% szendi%set set ennék. ennék. *enne *enne sz+es megkérni Aleandrót, hogy egy óra múla hozzon fel kettőt a szobámba4 $ 5ermészetesen, ermészetesen , senorita senori ta Miller, boldogan. 6n agy agyok ok a bol boldog, dog, gond gondol olta ta Andr Andre ea, hisz hisze en mé még g so soha ha életemben nem, kényeztettek kényeztettek el úgy, mint itt. 7tette a postáát, ismét rámosolygott a portásra, és a lifthez ment. Megnyomta a h+ógombot, mad szem-gyre ette a kezében tart tartot ottt

bor+ bor+té ték kokat okat..

A

nagy nagyrrés észt zt

reklá eklámk mk-l -lde demé mény nyek ek

közöt özöttt

meglátta édesanya leelét. Azon nyomban felbontotta. (elyn $ keresztneén szól+totta anyát $ azt +rta, remek-l an, és nagyon ól érzi ér zi ma magá gátt &a &ars rson onék ékná nál, l, akik akik fent fent lakn laknak ak a 8ree 8reen2 n2el eld d fölö fölött ttii hegyoldalban, és felették házezetőnőnek. Andrea megető grimaszt ágott. A két &arson 2ú annak ideén azzal szórakozott, hogy megh+ták a ölgyben lakó lányokat egy kis autókázásra, aztán erőszakoskodtak el-k. 9a alaki tiltakozni

3

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

mert, agy éppen a rendőrséghez fordult, ókora összeggel elném+tották a panaszost. :ntelt pimaszságuk nem ismert határokat. A toábbiakban anya már kellemesebb úságokról számolt be. (mma ims beleszeretett a ókép;, kedes (ans 2úba. !emsokára meg is esk-sznek. !an )i%hards a harmadik gyermekét ára, és még a hétégeken is dolgozik, hogy minél hamarabb megehessek a kiszemelt házat. A lány a feét %sóálta. A legtöbb ember egész élete során ugyanabban reménykedik, ugyanazt k+ána. Andrea nagyon szerette édesanyát, mégis képtelen olt megérteni, miért elégszik meg azzal, hogy idegen embereket szolgál ki. :r-lt, hogy barátnői, !an és (mma boldogok, de az ő számára a szakmai siker többet  elentett bármi másnál. A lift közben megérkezett, az ató kiny+lt, s ő egy fér2al nézett farkasszemet, aki a felonó egyik sarkában állt hetykén karba tett kézzel, és szélesen mosolygott. !apbarn+tott, borostás ar%ában szinte ilág+tott zöld szeme. $ (spera usted a alguién4 Andrea felkapta a feét. A fér2 azt kérdezte, hogy ár$e alakire.  5alán mély, rekedtes hanga agy a száa kör-l bukáló mosoly hozta zaarba a lányt, aki úgy döntött, nem száll be a liftbe. Az idegen magas olt, álla széles, %s+pőe keskeny, ar%éle spanyolosan

klasszikus.

*átszott,

hogy

az

orra

alamikor

eltörhetett, de ez %sak még fér2asabbá tette. óséban. /sten tuda, honnan %söppennek 3özép$Amerikába, semmi-k sin%s, %sak az útleel-k. 3alandorok, mondák ráuk, de kár ilyen regényesen ki%ifrázni. &saargók ezek, és nin%s más gonduk, %sak a holnap. 9a pénzre an sz-kség-k, alkalmi munkát állalnak. A ó ég tuda, ez a pasas is hol gereblyézett össze annyit, hogy ebben a szállodában tölthessen egy északát. $ ?uiere pasar, senorita4 $

=or @ué le interesa4 $ ágott issza Andrea. A fér2

eligyorodott. $

ó estét, Miss Miller1 0o%sásson meg, hogy +gy magára török, de %sak maga seg+thet ratam. Megengedi, hogy lediktálak egy röid felegyzést4 $ Most4 *ithgo" széttárta a karát. $ 5udom, hogy ez szabálytalan, elnézést kérek. e %sak pár pillanatig zaarnám, meg+gérem. Andrea rámeredt. =ersze hogy szabálytalan, sőt tilos is. (gészen mostanáig még soha nem látta a főnökét a szálloda harmadik emeletén. $ Miss Miller4 A fér2 nyilán elesztette a t-relmét. Andrea még egyszer égigmérte, mintha meg akarna győződni róla, hogy tényleg ez az ember$e az, akiel naponta egy-tt dolgozik, aztán elmosolyodott. $ 5ermészetesen, fáradon be $ tárta ki az atót. *ithgo"

köette

Andreát,

aki

nyomban

beleszimatolt

a

leegőbe. (ddig még nem ette észre, hogy főnöke ar%izet agy kölnit használ. Cagy talán alamilyen italnak an ilyen átható szaga4 $ 9ol an a egyzetf-zete, Miss Miller4 Andrea tétoázott. $ !em szoktam hazahozni...

11

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

-rgős az -gy, Miss Miller, ne esztegess-k az időt1 $

0e%sapta maga mögött az atót. $ Azt se szeretném, ha alaki hallgatózna, és fontos -zleti titkokat tudna meg. A lány a főnökére bámult, akit eddig olyan h;ösnek és megközel+thetetlennek ismert. $ Calami ba an, Miss Miller4 $ !em, dehogy. Megint az én ostoba képzelődésem. 0iztosan az a fér2 a liftben, az ideges+tett fel, azért iselkedem most ilyen bután. 9a Mr. *ithgo" iott is alamit, az ő dolga. 9a egy felegyzést akar diktálni, az meg az enyém. 6s nem szabad kimutatnom, hogy egyáltalán nem tetszik, amiért munkaidő után keres fel. $ Mindárt hozok leélpap+rt. $ A lány átment a hálószobába. $ /tt tartom a komódban... $ !em olt ott a partin, Miss Miller. Andrea döbbenten fordult hátra. *ithgo" utána ött, s olyan közel állt hozzá, hogy a lány orrát meg%sapta a kellemetlen italszag. (l2ntorodott. $ !em mentem el. $ Cégignézett magán, és úgy érezte, ha most dolgoznia kell, helyesebb, ha tisztességesen felöltözik. $ !ézze, most öök a zuhany alól. 'oglalon helyet a nappaliban, én néhány per% alatt magamra kapok alamit. $

!e %sa%siskodon1 $ Mr. *ithgo" elnézően mosolygott. $

Maradon, aranyom, úgy, ahogy an1 !agyon is %sinosan néz ki. Aranyom4 Andrea nyelt egyet. 9átrább akart lépni, de az ágynak -tközött. $ >ó, rendben an. 9ozom a pap+rt, és el is kezdhet-k. $ (gyetértek.

12

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Dram, elálla az utamat1 $ Amikor a fér2 kérdőn nézett rá, Andrea a fal melletti 2ókos szekrényre mutatott. $ Ennan szeretném kienni a pap+rt, de nem férek hozzá, ha itt áll előttem. *ithgo" rend-letlen-l mosolygott, és egy ki%sit arrább lépett. $ Maga olyan kar%sú. 6s a ó emberek kis helyen is elférnek. A lány egyre kellemetlenebb-l érezte magát, de nyugalmat erőltetett az ar%onásaira. $

!ézze, Mr. *ithgo" $ mondta igen nyáasan $, Aleandro

minden per%ben hozhata a a%sorámat. $ !em foga hozni. $ A fér2 elentőségtelesen ka%sintott. $ 9ogyhogy4 $ A hallban találkoztam Aleandróal, és közöltem ele, hogy később fogunk a%sorázni. $

(hhez nem olt oga1 $ háborodott föl Andrea. 7t%súszott

*ithgo" előtt, és úgy tett, mintha nem enné észre, hogyan préselődik hozzá a főnöke. $ Azt hiszem, obb lesz, ha most táozik. *ithgo" elkapta a %suklóát. $ Még nem diktáltam le a felegyzést. $ Mad holnap az irodában. A fér2 le nem ette róla a szemét. Andrea alig tudta leplezni egyre nöekő félelmét. Mikor *ithgo" égre elengedte a kezét, megkönnyebb-lten lélegzett fel. $ )endben an, akkor mad holnap. $ !em kaphatnék alami hideg italt, mielőtt elmegyek4 Azt már nem, gondolta Andrea. 5;nön el minél hamarabb, akkor talán elhiszem, hogy ez az egész meg se történt. $ Miss Miller1 9álás lennék, ha adna egy korty hideg innialót. $ 3érem, uram, hozok egy pohár izet. *ithgo" összerázkódott. $

!em élek ele. (bben mit tart4 $ A kis h;tőszekrényre

mutatott.

13

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 3ólát és naran%sleet $ felelt haboza Andrea. $ >ég an4 $ 5ermészetesen. $ A lány lehaolt, és kinyitotta a h;tőt. $ Mit paran%sol4 3ólát agy... $ &sak eget, Andreám $ búgta mögötte *ithgo", és alattomos ar%kifeezéssel egy lapos -eg gint húzott ki a zsebéből. $ 9a maga nem ött el a partira, itt is szórakozhatunk. Andrea lassan felegyenesedett. $ Mr. *ithgo", kérem, táozzék1 $ mondta nyugodtan, de kissé felemelte a hangát. $ /gaza an, aranyom, a munka árhat holnapig. Miért nem hoz nek-nk poharakat4 $ Mr. *ithgo"... $ (dgár. $ Mr. *ithgo" $ ismételte Andrea elszántan $, holnap már bánni foga. Miért nem... $ 6n %sak azt bánom, hogy ennyi időt elesztegettem, és %sak néztem, hogyan sétálgat az irodában, ringata a %s+pőét, és közszemlére teszi a kebleit. Már régen rá kellett olna szánnom magam arra, amit a helyemben minden fér2 megtett olna, ha ilyen ny+ltan felk+nálkoznak neki. A lány döbbenten bámult rá. $ 6n soha... $ 7llandó k+sértés közepette éltem $ folytatta *ithgo" halálos komolyan. Az éeliszekrényre tette az -eget, és egyre közelebb nyomult Andreához. $ 9ónapokon kereszt-l azt hittem, ellen kell állnom. $

'elneetett.

$

Aztán

egyszerre

felfogtam, hogy

félreértettem a helyzetet. Maga nem akart engem k+sértésbe inni, magát aándékba kapom. $ Cáron egy pillanatra1 $ A lány óatosan hátrálni kezdett.

14

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Maga a 5eremtő aándéka1 $ *ithgo" most már olyan közel nyomult hozzá, hogy Andrea madnem rosszul lett az alkoholb;ztől. $ +gy akar engem megutalmazni annyi éi ótékonykodásért. (z az ember megőr-lt, de az is lehet, hogy ilyen saátságos a humora. 7m a forró kéz a mellén egyáltalán nem olt humoros. A lány d-hösen lesöpörte magáról. $ 3érem, azonnal hagya el a szobámat1 $ )emélte, hogy a fér2 nem eszi észre, mennyire reszket a hanga a félelemtől. 'őnöke fölényes tekintetet etett rá. $ Maga elfeledkezik alamiről. !ekem ogom an itt tartózkodni, hiszen én 2zetem a szállását. $ A %ég 2zeti. $ !ézőpont kérdése. $ (z szeFuális zaklatás1 :n is tuda, hogy ezt a törény tilta. $ 5örény1 $ *ithgo" gúnyosan igyorgott. $ (zt a s-letlenséget a tyúkesz; feministák találták ki. e most nem az 7llamokban agyunk, hanem az édenkertben. (z nem a megfelelő pillanat arra, hogy felilágos+tsamG a törény mindenhol törény, gondolta Andrea kétségbeese. *ithgo" agy megbolondult, agy be an rúga. Meg kell tőle szabadulnom, am+g még lehet. obban monda, lehet, hogy úgy látszott, mert ő erőszakoskodott... $ (zt már elmondta. A kérdés az, hogy halandó$e ugyanezt a b+róság előtt is kielenteni. =ersze hogy halandó agyok, gondolta a lány. !em%sak felelentem *ithgo"$t, hanem gondoskodom róla, hogy a állalat ezetősége is tudomást szerezzen mindenről... e aon kinek fognak hinni4 !eki, egy kis senkinek, agy egy hozzáuk hasonlónak, aki az ő kutyáuk kölyke4 $ Cárom a álaszát, senorita1 Andrea felnézett az idegenre, aki komoly ar%%al 2gyelte őt. $ !os, senorita Miller, melyik-knek higgyek4

2#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

*ithgo" homlokán izzadság gyöngyözött. Andrea ól megnézte magának, hogy soha ne feletse el. 9a fel kell adnia a har%ot, legalább erre emlékezni akart. $ 5akarodanak a szobámból mind a ketten I suttogta fotott hangon. $ 9allák4 3i innen, de azonnal1 Megkönnyebb-lt sóha szakadt ki *ithgo"$ból. $ 3öszönöm, uram, nagyon köszönöm1 $ A kezét nyútotta az idegen fér2nak. $ 9a bármikor tehetek alamit önért... Az idegen nem ett tudomást a felée nyútott kézről. $ !em rokonszenezem az olyan fér2akkal, akik nem tudnak tisztességesen iselkedni egy hölggyel. $ Dndorral összerázkódott. $ 6s isszatasz+tónak találom a kih+óan iselkedő nőket. 0uenas no%hes, senorita1 )emélem, soha többé nem találkozunk1 $ arkon fordult, és kisietett az atón. A tehetetlen indulat könnyei öntötték el Andrea szemét. $ 6n is ezt remélem1 $ kiáltotta a lány, de a fér2 már elt;nt. Andrea zokoga dőlt a falnak, s %sak akkor próbált meg uralkodni magán, amikor (dgár *ithgo" állt meg előtte. $ !em sz-kséges holnap beönnie az irodába, Miss Miller. Mad a hiatalsegéddel össze%somagoltatom a holmiát. $ 9;ös, hiatalos hangot használt. $

(zzel nem ússza meg1 $ A lány igyekezett leplezni

meghökkenését. $ Már megúsztam. $ 8únyos mosollyal a száán táozott. A lány lehunyta a szemét. *ithgo"$nak sanos igaza olt.

21

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

3. FEJEZET 

Andrea

nyugtalanul

töltötte

az

északát.

Mire

az

első

napsugarak bet;ztek az ablakon, ő már ébren -lt az ágyában. (lőző este még %sak kétségbe olt ese, ma reggelre azonban már eluralkodott rata a felháborodás. Minél obban belegondolt az őt ért méltánytalanságba, annál d-hösebb lett. :ltözködés közben is egyre %sak a történtek ártak a feében. A főnöke porig alázta. =ersze nem úszta olna meg ilyen könnyen, ha az a öttment alak nem áll a pártára. Megdöbbentő, hogy két fér2 $ még ha ennyire k-lönböznek is egymástól $ ismeretlen-l és azonnal képesek éd$ és da%szöetségre lépni. Bristen, mennyire undorodom ettől az embertől, gondolta, miközben a haát kefélte. Mi%soda szemét alak, s az idegen fér2 mégis a pártára állt, őt pedig léha, hazug nőszemélynek tartotta. zemtelen, beképzelt 2%kó, aki semmibe eszi a nőket. (z már a liftben kider-lt. 3ésőbb ugyan megmentette, de alig néhány per% múla a legelképesztőbb ádakat ágta a feéhez. 6lezettel állt bosszút, amiért Andrea isszautas+totta közeledését. Miközben ezen morfond+rozott, már a folyosón szaporázta lépteit. Megtorpant, mikor az idegen szobáának ataa hirtelen kitárult. zeren%sére %sak a szobaasszony tolta ki éppen a tiszt+tószeres ko%sit. A lány gyors pillantást etett a szoba belseébeG -res olt, előkész+te az ú endég fogadására. A fér2 tehát elutazott, állap+totta meg. (ttől a gondolattól ki%sit megigasztalódott. emmi esetre sem k+ánta ezt az embert iszontlátni, már %sak azért sem, mert félő olt, hogy egyszer eleszti az önuralmát, s lekeni neki azt a ól megérdemelt pofont.

22

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Andrea felgyors+totta lépteit. Most, hogy az idegen elt;nt, talán könnyebb lesz szót érteni *ithgo"$al. Már hanalban készen állt a haditerel. (gy ki%sit elkésik az irodából, hadd higgye %sak *ithgo", hogy engedelmeskedik neki, és egyáltalán nem megy be. $ )endben an $ monda mad főnökének $, nem elentem fel, feltée

hogy

isszahelyeztet

a

!e"

#ork$i központba,

és

előléptetnek igazgatósági titkárnőé. 6s ha nemet mond4 Más tere nin%sen. Akkor kénytelen futni hagyni azt az alas 2%kót, mert nem iselné el a szégyent, hogy a b+róság előtt kellen az -gyet kiteregetni. e nem eszik ilyen forrón a kását1 *ithgo"$nak sok a esztenialóa, erre Andrea hamar ráött. 6letbeágóan fontos neki, hogy senki se tuda meg a történteket. 5egnap hosszan sorolta az idegen fér2nak a saát érdemeit, és most minden összeomolhat egyetlen pillanat alatt. 9a szeFuális zaklatás miatt elárást ind+tanak ellene, a főnökének befellegzett1 $ 0uenos d+as, senorita. 'elnézett az étlapból. $ >ó reggelt... $ Mintha fur%sán nézne rá a pin%ér. Az imént a szobaasszony is olyan kétértelm;én mosolygott. &sak az hiányzik, hogy kényszerképzeteim legyenek, gondolta. !em olt semmi étágya, de most erőre lesz sz-ksége. !em árnak rá kellemes per%ek az irodában. (zért bőséges reggelit rendelt, és megiott három %sésze méregerős káét. Amikor felemelkedett az asztaltól, hirtelen megelent a pin%ér, és ez-sttál%án elée tette a számlát. Andrea sóhata issza-lt. ose tudta, mikor kell alá+rnia a fogyasztásról kész-lt egyzéket, és mikor terhelik az összeget a %ég keretére. $ Adon egy %eruzát $ mondta a pin%érnek, de az %sak a állát onogatta. $ Cagy egy tollat, por faor.

23

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

A 2atalember zaartan állt egyik lábáról a másikra. $ análom, senorita, nem seg+thetek. $ !o, nem ba. $ 3otorászni kezdett a táskáában. $ Calahol an egy %eruzám. $ Bgy értem, nem terhelhet-k a reggeliét a szobaszámláára. $ Andrea elképedt ar%kifeezését láta, gyorsan hozzátetteG $ (z az utas+tás, senor Arondo rendelkezett +gy. A pin%ér kényszeredett mosolyától Andrea hátán égigfutott a hideg. 0alós előérzete támadt. !éhány bankegyet tett a tál%ára. $ 9a isszaöttem, tisztázzuk a dolgokat. $ /gyekezett nyugodt, barátságos hangot használni. Aztán egyenesen a parkolóba sietett, ahol a ko%sit hagyta, de a zöld 'ordot mintha a föld nyelte olna el. Jaartan nézett kör-l. Bból megborzongott. *ithgo" látni sem akara az irodában, a reggeliét készpénzzel kellett ki2zetnie, a szolgálati ko%si pedig köddé ált. !em olt sok képzelőerőre sz-ksége, hogy lássa az összef-ggéseket. A főnöke nyilán már intézkedett az elbo%sátásáról, és megonta a neki áró kedezményeket. Andrea összeszor+totta a száát. (nnyire biztonságban érzi magát *ithgo"4 9át nem, ilyen könnyen nem foga megúszni1 Autóal néhány per% alatt be szokott érni az irodába, gyalog fél óráig tartott az út. A leegő annyira párás olt, hogy mire a lány elért a kirendeltségbe, alaposan megizzadt. *egsz+esebben azonnal lezuhanyozott olna, hogy h;ösen és ápoltan állhasson *ithgo" elé. e erre most nin%s idő, gondolta obb, ha minél előbb ennek a gyáa féregnek a szeme közé nézek1

24

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

0enyitott főnöke előszobáába. öbbenten hőkölt hátra. A saát eddigi +róasztalánál >ulié @uires -lt. *ithgo" nem esztegette az ideét, állap+totta meg magában Andrea. $ Mr. *ithgo"$al szeretnék beszélni $ lépett az asztalhoz. >ulié kényelmetlen-l fészkelődött a széken. $ !in%s a szobáában. $ Calóban4 $ 3omolyan mondom. Andrea karba tette a kezét. $ Akkor megárom. $ &sak néhány nap múla ön issza. $ 9allgasson ide1 5egnap ez még az én helyem olt. (mlékszik4 $ 6n nem is tudom... $

6n is épp ilyen nyáas mosollyal és szemrebbenés nélk-l

hazudtam, ha a főnök alakiel nem k+ánt találkozni.  >ulié megrázta a feét. $ 5ényleg ez az igazság. Mr. *ithgo"$nak reggel s-rgős -gyben el kellett utaznia. $ Miféle -gyben4 $ !em mondta. $ 6s mikor ön issza4 $ 'ogalmam sin%s róla. $ >ulié a állát onogatta. $ 0eszélnem kell ele $ próbálta meggyőzni Andrea. $ 3érem, monda meg, hogy hoá ment1 $ (sk-szöm, hogy nem tudom. $ >ulié óatosan körbepillantott, aztán áthaolt az asztalon. $ Mi történt4 enki sem értette, amikor *ithgo" beelentette, hogy el kellett bo%sátani magát. $ (zt mondta4 >ulié bólintott. $ Calamit itt hagyott a maga részére. Azt mondta, k-ldem el a szállodába a holmiáal egy-tt, de ha már úgyis ideött... $ A nő

25

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

kiett egy bor+tékot az +róasztal 2ókából. Mintha összebeszélt olna a szállodai szobaasszonnyal és a pin%érrel, ugyanolyan zaartan mosolygott, mint azok. $ (gy %sekk an benne, nagyon magas összegről. Andrea elpirult. $ Milyen ól értes-lt1 $ Mellette álltam, amikor kiáll+totta. Akaratlanul is láttam... A lány habozás nélk-l feltépte a bor+tékot. (nye, (dgár *ithgo" nem%sak meg akar féleml+teni, hanem huszonötezer dollárért meg k+ána ásárolni a hallgatásomat is, gondolta meglepe.  >ulié a torkát köször-lte. $ Most már érti, miről an szó... $

9ogyne. $ Andrea h;ösen bólintott. *assú, megfontolt

mozdulatokkal összetépte a %sekket, és a darabokat az +róasztalra dobta. $ *egyen sz+es, monda meg Mr. *ithgo"$nak, hogy a pénzét költse orosságra1 $ arkon fordult, és szilárd léptekkel igyekezett elhagyni olt munkahelyét. Alig lépett ki az ép-letből, máris megbánta, amit tett. Mit ért el azzal, hogy eltépte azt a %sekket4 9a elfogada... !em, képtelen lett olna rá. Mégis, akkor megehetné a rep-lőegyét haza. (nnek az állásnak éppen az olt a nagy előnye, hogy a %ég szinte minden megélhetési költségét fedezte, s +gy Andrea madnem a teles 2zetését hazautaltatta édesanyának. Cárunk %sak1 5elesen egyértelm;, hogy a %ég égkielég+tést és egy rep-lőegyet tartozik neki 2zetni. 3öetelni foga, ami neki ár. *ithgo" áll+tólag néhány nap múla isszaön. Addig még kitart a pénze. 3ihúzta magát. )agaszkodni fog hozzá, hogy megkapa, ami megilleti.

26

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

 5eltek a napok, de *ithgo" nem ker-lt elő. B dél$amerikai pia%okat kutat fel a %ég termékei számára, közölte >ulié, amikor Andrea harmadszor telefonált. &sak néhány hét múla árák issza. Mit tegyen4 Munkaállalási engedély nélk-l nem kereshet állást. Az ellen meg minden por%ikáa tiltakozott, hogy az (gyes-lt 7llamok nagyköetségéhez fordulon seg+tségért, ahol minden bizonnyal egy fölényes szégyenteles

részletekbe

b-rokratát kellene a számára oly beaatnia.

(gy

ilyen

tisztiselő

feltehetően nem *ithgo" köreihez tartozik, de ő is %sak fér2, és talán éreztetné ele a megetését. &sakúgy, mint az az idegen a szállodában. A lány többször álmodott ele, és álmában is azzal a hideg, lenéző pillantással méregette őt, mint akkor este a szobáában. 'ogalma sem olt róla, miért elenik meg álmában ez a fér2, aki egyáltalán nem érdekli, és a éleménye is hidegen hagya. 3opogtak. *assan felemelkedett a székről, és lesim+totta a szoknyáát. etette, hogy látogatóa lesz, hiszen reggel senor Arondótól kapott egy kis +rásos -zenetet, amelyben 2gyelmezteti, hogy 2zesse ki az elmúlt heti számláát. Andrea minden bátorságát összeszede atót nyitott, de nem a szálloda

igazgatóa,

hanem

Aleandro

állt

előtte,

kezében

2nomságokkal megrakott tál%a. A lány megkönnyebb-lten sóhatott fel. $

/tt alami téedés történt, Aleandro, én nem rendeltem

semmit. $ 0uenas no%hes, senorita1 Meghoztam a a%soráát $ közölte a szobapin%ér ragyogó mosollyal. 0ár%sak alóban az ő a%soráa lenne1 Ma este Andreának nem sok kede olt kimozdulni a szállodából, mégis meg kell tennie, ha

2

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

nem akar éhen maradni. =ár nappal ezelőtt kénytelen olt belátni, nem engedheti meg magának, hogy a szobáába hozassa az ebédét meg a a%soráát. Azóta egy önkiszolgáló étterembe árt étkezni. $ !ézze, én nem kértem... Aleandro ráka%sintott, és gyorsan belépett. $ )emélem, +zleni fog a lepényhal. 'riss fogás... $ mondta ó hangosan, és gondosan be%sukta maga mögött az atót. Andrea zaarban olt. $ Mit elentsen ez4 $ 3ellett alami -r-gy, hogy beléphessek a szobáába, senorita1 $ Az asztalra helyezte a tál%át. $ 3-lönben meggy;lhet a baom a ezetőséggel. (gyébként is bizonyára éhes. $ (gy szót sem értek. $ =ablo unokabátyám k-ldött. $ Az unokabátya4 $ Andrea isszafotott lélegzettel 2gyelt. $ enorita Miller, higgye el, én nem akarok bizalmaskodni, de... $ a 2atal pin%ér az akába harapott $ az emberek fe%segnek. Bgy hallom, összek-lönbözött Mr. *ithgo"$al, és ezért elbo%sátották. $ Bgy is lehet mondani. $ Azt is suttogák, hogy... pénzre lenne sz-ksége... $ Aleandro ar%a lángba borult. $ 6s4 $ =ablo, az unokabátyám hallott a történtekről, és szeretne egy aánlatot tenni önnek. Andrea megdermedt. $ Bgy4 zóal tenne egy aánlatot4 $ kérdezte metsző hangon. $ =ablo egy nagy házban lakik, innen egy óra autóal. =ompás, idéki kúria $ magyarázta lelkesen Aleandro $, an úszómeden%e is meg hátasloak. =ablo szerint ön lenne a legmegfelelőbb hölgy.

2

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Calób alóban4 an4 $ A 2ú nem ett ette e és észr zre, e, hogy hogy Andrea Andrea reme remeg g a

felháborodástól. $ (l tudom képzelni1 $ &s+pőre tett kézzel a 2atal pin%ér elé lépett. $ Monda meg a maga =ablóának, hogy nem érdek ér dekel el az aá aánla nlata1 ta1 Mi%soda Mi%soda ar ar%át %átlan lanság ság11 6s nagyon nagyon meglep meglep a maga iselk iselkedé edése, se, Alean Aleandr dro. o. 9ogyan 9ogyan közet özet+the +thett nekem nekem ilyen ilyen piszokságot4 A pin%ér elsápadt. $ + $ suttogta, suttogta, a hanga megbi%saklott. $ 6n mondtam =ablónak, =ablónak, hogy a senorita titkárnő, titkárnő, de... $ Bgy an $ szólt szólt közbe közbe a lány feldúlta feldúltan. n. $ Mégis mostanáb mostanában an mindenki azt hiszi, hogy... $ ...nem ...nem pedig pedig ápolónő. ápolónő. e erre erre =ablo =ablo azt felelte felelte,, hogy nem ápol ápolón ónők őkén éntt kelle ellene ne dolg dolgoz ozni nia. a. Az ör öreg eg )omer omerón ónak ak an an má márr ápolószemélyzete. Az idős úr társalkodónőt szeretne felenni, aki felo felol las as neki neki,, és elbe elbesz szél élge gett ele ele.. &s &sak ak k-lfö -lföld ldii hölg hölgy y öhe öhett szám szám+t +tás ásba ba,, me mert rt eddi eddig g mé még g egye egyetl tlen en hely helybé béli li se sem m b+rt b+rta a ki mellette. $ Cáron %sak1 'élreér 'élreértettem tettem alamit. Miféle öregúrr öregúrról ól an szó4 $

!em !e m fonto fontos, s, se senor norit ita. a. 0o%sán 0o%sánat atot ot kér érek ek a tola tolak kodás odásér ért. t.

Aleandro az ató felé indult, de Andrea megfogta a karát. $ Cáron, kérem1 kérem1 Magyarázza el szép nyugodtan, hogy mit akar az unokabátya1 Azt szeretné, hogy legyek a társalkodónőe4 $ =ablo4 $ Aleandro eligyorodott. eligyorodott. $ !em, nem nem erről an szó. szó. Az unokabátyám senor )omero sofőre, senorita. $ Cagyis senor )omero )omero megb+zásából teszi teszi nekem nekem az aánlatot4 $ +. Az öregúr öregúrnak nak sok alkalm alkalmazo azott tta a an, de társalog társalogni ni %sak *indáal tud, ele is %sak néhanapán. $ 3i az a *inda4 $ Andrea telesen zaarba ött az úabb és úabb neektől.

2"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ enor )omer )omero o mostohalánya. mostohalánya. $ A pin%ér pin%ér elhúzta elhúzta a száát. $ Az igazat megalla nem hiszem, hogy ön rokonszenesnek találná, iszont (l &orazón... $

(l &orazó &orazón4 n4 $ ismételt ismételte e tompán Andre Andrea, a, és lerosk leroskadt adt egy

székre. $ (z a nee a )omer )omero o %salád birtok birtokának, ának, és a háznak háznak is, ahol ahol laknak laknak.. =ablo ablo azt mondta, mondta, hogy hogy önnek önnek k-lön -lön lakosz lakosztál tálya ya lenne, lenne, f-rdőszobáal. $ *ehalk+totta a hangát. $ 6s tisztességes 2zetést is kér érhet het.. =ablo ablo szerin szerintt már senki senki sem marad marad meg senor senor )omero omero mellett. Azt mondák, nehéz természete an. Andr Andrea tágr tágra a ny+l ny+ltt szem szemme mell hall hallga gatt tta a a 2ú sza szaai ait. t. 'izet izetet ettt társalk társalkodónőnek odónőnek szegődek4 szegődek4 &selédsors &selédsors ár rám, mint anyámra és a többi green2eldi lányra és asszonyra4 $ enorita4 $ Aleandro árta a álaszt. Andrea

nagyot

nyelt.

*egalább

a

rep-lőegy

árát

megkereshetné. !em tudta, de nem is érdekelte, hogy sz-ksége lenne lenne$e $e munk munkaál aálla lalá lási si enge engedé dély lyre re.. *egye egyen n ez se senor nor )omero omero dolga... (lborzadt

a

gondolatra,

hogy

egy

gazdag

öregember

szes szeszé zély lyei eine nek k legy legyen en kisz kiszol olgá gált ltat ata a.. Cisz Ciszon ontt ha elut elutas as+t +ta a az aánlatot, napokon bel-l kiteszik az ut%ára. $ enorita, ha nem érdekli... $ e érdek érdekel. el. $ Andrea Andrea mély lélegzete lélegzetett ett. $ 3érem, 3érem, monda meg me g

az

unok unokab abát áty yán ának ak,,

hogy hogy

sze szeretnék nék

talá találk lkoz ozni ni

seno se norr

)omeróal1 $ A legnagyobb örömmel1 örömmel1 $ Aleandro elégedett igyorral igyorral kapta kapta fel a tál%át, és eliharzott.

3#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

 4. FEJEZET  FEJEZET 

=ablo ablo egy ré régeb gebbi bi éára éáratú, tú, de kifogá kifogásta stalan lanul ul karba karbanta ntarto rtott tt &adi &a dill lla% a% limuz limuzin inna nall itt itte e Andr Andreá eátt 'éliF éliF )omer omeróhoz. óhoz. Btk Btközbe özben n elmondta, hogy a lánynak összesen három beszélgetésen kell mad megfelelnie, de ma %sak az elsőre ker-l ker-l sor sor.. $ enorita enorita *inda elutazott elutazott,, de amikor isszaérk isszaérkezik ezik,, biztosan ő is kikérdezi kikérdezi $ magyarázta, magyarázta, m+g a ko%si a poros poros úton dö%ögött $, bár nem ő dönt a felételről. A égső szót senor )omero monda ki, és természetesen természetes en senor s enor 5reor. reor. $ H meg ki%soda4 $

eno enorr 5reor eor Mart+ Mart+ne nez. z. $ =ablo ablo a issz isszap apil illa lant ntó ó t-k t-kör örbe ben n

Andreára nézett. $ Calóában Calóában ő az igazi úr (l &orazónban. $ Azt hittem... $

Calak alakin inek ek át kell kell enn ennie ie a eze ezeté tést st,, ha se seno norr )omer omero o

megbetegedne. Andrea kedetlen-l dőlt hátra. $

Ale Alean andr dro o ezt ezt nem nem em eml+ l+te tett tte. e. 8ondo 8ondolo lom, m, most azt foga foga

mondani, hogy senor 5reor Mart+nez ugyanolyan nehéz ember, mint senor )omero. $ (gyesek (gyesek szerint szerint rosszabb $ allotta allotta be =ablo. =ablo. $ senor 5re 5reor or régimódi eleket all, számára az engedelmesség és a hibátlan munka a legfontosabb. Andr Andrea ea lelk lelkii szem szemei ei előt előttt me meg gel elen entt egy egy ma maga gas, s, ős őszz haú haú spanyol fér2, akinek ar%onásait idős kora és katonás fegyelme olyan keményre faragta, mint egy kőszikla. e a képzeletbeli ar% szertefosz szertefoszlott, lott, amikor amikor emléke emlékeiből iből előtolak előtolakodott odott egy ókép;, ókép;, zöld szem; fér2 képe, akinek onásaira olt +ra a meggyőződé meggyőződés, s, hogy mindig neki an igaza. $

zóal zóal ő itt a minden mindenhat ható4 ó4 $ kér érdez dezte te keser kesernyé nyésen sen.. =ablo ablo

kun%ogott.

31

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Kgy is lehet mondani. Andrea lehunyta a szemét. 5ehát alá+rok egy szerződést arról, hogy egyszerre két spanyol grand szolgálatába szegődöm. )áadásul ezeket az urakat %seppet sem érdekli, hogy %sakhamar a huszonegyedik századba lép-nk. Miért is hagytam magam rábeszélni erre az őr-ltségre4 (nnél bármi más obb lenne. $ Megérkezt-nk, senorita. A lány nyugtalanul lesett ki a ko%si ablakán. A hatalmas askapu lassan kiny+lt előtt-k, és az autó begörd-lt a birtokra. Andrea megborzongott. (l &orazón $ A z+ $ regényes né, de a házra egyáltalán nem illett. A nagy, méltóságteles ép-let már messziről tiszteletet paran%solt, letisztult onalaiban nem olt semmi érzelgősség. Mennyire más, mint a green2eldi úgazdagok hialkodó illái, t;nődött Andrea. A ház előtt ápolt pázsit zöldellt, a muráal felszórt utat kétoldalt sz+nes irágágyak szegélyezték. zéles máránylép%ső ezetett a erandára. Mit keres ő itt4 Most már késő, nem kérheti meg =ablót, hogy fordulon issza1 5úl kell esnie az első megbeszélésen. Dtána udariasan megköszöni senor )omeró$nak, hogy időt szak+tott rá, és =ablo mad isszaiszi a árosba. Aztán sutba doba maradék b-szkeségét, és a nagyköetség seg+tségét kéri. (z még mindig  obb, mint %selédkedni. 'éliF )omero a tolóko%siában -le árta Andreát. A rán%os ar%ú, dús, fehér haú idős fér2 görbe uaial egy elefánt%sontfe; botba kapaszkodott. Cizenyős szeméel bizalmatlanul méregette a lányt. $ 5udomása an arról, hogy én igényes munkaadó agyok4 $ szólalt meg reszelős hangon. $ 9amar méregbe öök, és nem b+rom az ostobaságot.

32

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Calóban ezt hallottam önről $ felelte udariasan Andrea. $ 9a nálam dolgozna, nagyon korán kellene kelnie, hogy mire találkozunk, be tudon számolni nekem a ilágban történt fontosabb eseményekről. Azt is megk+ánom, hogy %sak értelmes emberekkel barátkozzék. $ 9a úgy döntenék, hogy önnél dolgozom, mindenképpen korán kelnék, mert ahhoz szoktam. 5áékoztatnám a mindkettőnk számára érdekes h+rekről... $ 3is hallgatás után hozzátetteG $ 6n olyan emberekkel barátkozom, akik illenek hozzám. 0iztos+thatom, hogy ezen a téren ugyanolyan igényes agyok, mint ön. !yugodtan nézett az idős úr szemébe. 5isztában olt ele, hogy %sakis azért mer ilyen hetykén álaszolni, mert már elhatározta, hogy nem marad itt. 'éliF )omero száa megrándult. Andrea kis t;nődés után megállap+totta, hogy mosolyog. $ !os, lehet, hogy szeren%sée an. Andrea szeme elkerekedett. $ Bgy érti, megkapom az állást4 $ zólon =ablónak, hogy hozza el a holmiát an >óséból1 5eszek egy próbát magáal. $ (ngem meg se kérdez, hogy akarok$e önnel próbát tenni4 Megint egy mosoly árnyéka suhant át )omero ar%án. $ Azt aaslom, próbáluk ki egymást1 Andrea habozott. 3-lönben miért is ne4 9olnap ugyanúgy elmehet, mint ma. A kezét nyútotta. $ (lfogadom az aánlatát, senor. Az öregúr a lány kezére nézett, ég-l megszor+totta, és bólintott. $ )endben an. !éhány hét múla Andrea már ör-lt, hogy elfogadta 'éliF )omero aánlatát. 3it;nő összhang alakult ki között-k. Az idős

33

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

fér2nak éles esze, érdeklődő természete olt, és szeretett a dolgok eleéig

hatolni.

/dőnként

szándékosan

hangoztatott

a

meggyőződéséel ellentétes éleményeket, %sak hogy a itát elmély+tse, és minden szempontot megilág+tson. (mellett sokat foglalkozott

párát

ritk+tó

or%hideagy;teményéel.

z+esen

mutogatta Andreának a k-lönböző, pompás fatákat, és hosszan magyarázta eltérő tuladonságaikat. enor )omero egy pillanatra sem bánt úgy ele, mint egy %seléddel. A lány a főép-letben kapott szobát, nem a személyzeti szárnyon. Az öregúr ragaszkodott hozzá, hogy egy-tt ebédelenek. 'éliF )omeróal mégsem olt könny; egy-tt dolgozni. 8yakran szinte ridegen iselkedett. A égletekig maka%s olt és gőgös. 9a a feébe ett alamit, körömszakadtáig ragaszkodott hozzá. 8yakran panaszkodott Andreának a neelt lányára és 5reor Mart+nezre. $ 9amarosan megérkeznek, és lesz alkalma megismerni őket $ mondta egy reggel a könytárban. $ 0iztos agyok benne, hogy nagyon kedesek. $ !e használa elem ezt a óindulatú, leereszkedő hangot, mert utálom1 Andrea sóhatott. $ &sak arra akartam %élozni... $ 0iztos+thatom, hogy téed. *inda %sak saát magáal törődik. A legsz+esebben egyáltalán nem önne (l &orazónba. $ (lőfordulhat, hogy egy 2atal lány nem érzi túl ól magát egy ilyen magányos helyen. 'éliF eleresztette a f-le mellett a megegyzést. $ 5reor meg azon munkálkodik, hogy amennyire %sak lehet, megkurt+tsa a hatalmamat. Andrea letette az úságot, amelyből az imént felolasott. $ Miért monda el ezt nekem4

34

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

*átni foga a saát szeméel, hogyan iselkedik. $ 'éliF

t-relmetlen mozdulatot tett. $ =ersze arra hiatkozik, hogy le akara enni a államról a birtok ezetésének terhét. A lány bólintott. $ !em lehet, hogy tényleg %sak seg+teni akar önnek4 )omero elneette magát. $ Mad ha olyan öreg lesz, mint én, tudni foga, hogy minden lehetséges. e az én unokaö%sém esetében... $ Dnokaö%%se4 $ ágott közbe Andrea. $ Azt hittem, idősebb ember. $

Ahhoz mindenesetre elég idős, hogy ki akaron forgatni a

agyonomból. $ 'éliF hanga most nagyon keser;en %sengett. $ emmit nem tesz önzetlen-l, ezt mad személyesen tapasztalhata. Andrea hátratolta a székét és felállt. $

Mindenesetre ör-lök, hogy módom lesz megismerni a

%saládát. Az öregúr reszelősen felneetett. $ !em lesz sok öröme benne. $ e miért4 $ *indának nem fog tetszeni, hogy egy fedél alatt lakon egy nála

sokkal

szebb

nőel.

5reor

pedig

elee

bizalmatlan

mindenkiel, akiről feltételezi, hogy esetleg keresztezheti a szándékait. 0iztos, hogy magának hamarosan felmond. A lány elkomorult. Megint elesz+ti az állását4 $ :n ezt t;rni foga4 $ kérdezte gyorsan. $ !e félen. $ 'éliF megeregette a lány kezét. $ Most, kérem, nézzen utána, miért nem kapom meg a káémat, amit egy óráal ezelőtt kértem1 Andrea gondolataiba mer-le ment át a nagy hallon. &sak az hiányzik, hogy egy önző mostohalány és egy pénzsóár unokaö%s miatt megint elesz+tse az állását.

35

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 0raó1 $ szólalt meg mögötte egy gúnyos női hang. /edten fordult hátra. (gy húsz é kör-li, magas, %sinos lányt látott, aki fenyegetően mosolygott. (z tehát *inda Cáz@uez, 'éliF mostohalánya. $ Maga aztán raasz nő, senorita. zépen átszotta a magányos, édtelen lány szerepét1 )észétet akar kelteni a neelőapámban4 Az itteni szolgálóknak nem utna esz-kbe ilyesmi. Andreának ar%ába szökött a ér, de igyekezett barátságosan mosolyogni. $ !em agyok szolgáló, senorita. A neem Andrea Miller, és senor )omero ú társalkodónőe agyok. $ A kezét nyútotta. $ Maga bizonyára *inda. A 2atal nő erőltetetten elmosolyodott. $ 6n senorita Cáz@uez agyok. $ (lnézett Andrea keze felett. $ A legobb, ha gyorsan összeszedi a %ókmókát, am+g =ablo előáll az autóal. $ (lnézést, nem értem. $ (l &orazónban én eszem fel a személyzetet, és maga nem felel meg az igényeimnek. $ !em beszélné ezt meg a mostohaapáal4 $ Andrea igyekezett higgadt maradni. $ 0iztos+thatom, hogy ő elégedett elem... $

!e fáradon, Miss Miller1 A mostohaapám nem telesen

beszám+tható, ezt mindenki tuda. Azt akarom, hogy azonnal t;nön el. Andrea nem t-rtőztette magát toább. $ !yilánaló, hogy hallgatózott. Akkor pedig azt is tuda, mit mondott a mostohaapa. H ett fel, és %sak ő bo%sáthat el engem. *inda szárazon felneetett. $ 'igyelemre méltó, milyen hamar megmutata a karmait. >ól felkész-lt erre a kis munkára4

36

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Mondtam, hogy a mostohaapa... $

A pénzt szeretné megkaparintani, igaz4 9allotta, hogy a

mostohaapám gazdag, és nin%s a szellemi képességei teles birtokában... Andrea *indára meredt. $ Miel gyanús+t itt engem4 $ Minden este felh+om a mostohaapámat telefonon. Amióta maga itt ronta a leegőt, egyebet sem hallok, mint hogy maga milyen szép, milyen kedes, szellemes és okos. &sak úgy áradozik magáról. $ *inda már nem mosolygott, tekintete eges olt. $ 9a azt képzeli, hogy egy gringa kitúrhat a helyemből... Andrea

nem

először

hallotta

ezt

a

gúnyneet.

3özép$

Amerikában a spanyol és az indián lakosság előszeretettel alkalmazza ezt a megető elneezést az északiakra. $

6n senkit sem akarok kitúrni sehonnan $ álaszolta

fegyelmezetten. $ A mostohaapámat lehet, hogy át tuda eteni, de engem nem. senor Mart+nezt meg semmiképpen. H azonnal átlát a szándékain. Andrea érezte, hogy megint elpirul. $ enor Mart+nez semmi kietnialót nem találhat bennem. $

(bből elég1 $ !yers és rideg fér2hang etett éget a

szópárbanak. $

3öszönöm, 5reor, semmi kedem ezzel a nőel toább

itatkozni. Andrea, mintha darázs %s+pte olna meg, úgy pörd-lt hátra. A nyele hegyén olt a %sattanós álasz, de nem ött ki hang a torkán. aát sz+ének dörömbölése zúgott a f-lében. !em, ez nem lehet igaz1 e igaz olt. H állt ott %s+pőre tett kézzel, háttal a nyitott beárati atónak. A beömlő fény kiemelte daliás alaka

3

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

köronalait, de az ar%át sötétben hagyta. 5alán ettől t;nt olyan félelmetesnek. $ Maga4 $ suttogta Andrea, és önkéntelen-l a falig hátrált. A %saargó, aki lehetőé tette (dgár *ithgo" számára, hogy mindenétől megfossza, amiért olyan keményen megdolgozott, nem olt más, mint 5reor Mart+nez, (l &orazón ura. A lány lázasan kutatott az agyában néhány édekező szó után, de képtelen olt értelmesen gondolkodni. !émán bámult a fér2ra, akinek utolsó találkozásuk óta tagadhatatlanul megáltozott a k-lsee. z-rke öltönyt, fehér inget és %s+kos nyakkendőt iselt. &ipőét szemmel láthatóan nagyon drága helyen ásárolhatta. $ Mit keres maga itt4 $ A kérdés úgy %sattant, mint az ostor. $ 6n... $ Andrea megnedes+tette kiszáradt akát. $ /tt dolgozom. $ Az ördögbe is1 5uda ól, hogy nem +gy értettem. $ 9átralépett, be%sapta az atót, aztán a lány felé indult. *éptei fenyegetően kopogtak a kőpadlón. $ 3+án%si agyok rá, hogyan tolakodott be ide, és szerezte meg az állást a nagybátyám mellett. Andrea tehetetlen-l meredt rá. 5úl nagy olt az előbbi megrázkódtatás. 5reor Mart+nez most már közetlen-l előtte állt, és ugyanolyan ádló tekintettel nézte, mint azon a borzalmas estén. Mi an elem4 $ o%súdott fel Andrea. &sak nem hagyom, hogy ez a rémes alak megint megféleml+tsen4 0ár a sz+e a torkában dobogott, nyugodt hangot erőltetett magára. $

Maga igazán irigylésre méltó, senor. !em mindenki

rendelkezik ekkora önbizalommal, hogy meg legyen róla győződe, mindig neki an igaza. $ 3érdeztem alamit, árom a álaszt. $ Már megkapta.

3

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ =róbála meg még egyszer, Miss Miller1 9ogyan %sempészte be magát ebbe a házba4 $ (z nem kérdés, hanem gyanús+tás $ %sattant fel haragosan a lány. $

Amikor *inda elmondta, hogy a nagybátyám felett egy

bizonyos Miss Millert, azt hittem, tréfál elem. /smerem ezt a nőt, mondtam, annyira ápolónő, mint... $ A nagybátya társalkodónőnek szerződtetett. $ Miért pazarolod az időt, 5reor4 Mondd meg ennek a nőnek, hogy szede a holmiát, és t;nés1 $ szólt közbe durán *inda. $

(lőbb álaszt akarok kapni1 $ A fér2 komoran bámult

Andreára. $ Miss Miller, addig innen el nem megy, am+g nem felel a kérdésemre. $ !em tartozom magának semmiféle álasszal1 $ 5udni akarom, hogyan férkőzött be ide1 $

6n nem férkőztem be sehoá. 5udomásomra, utott, hogy

senor )omero társalkodónőt keres és... $

6s meglátta a nagyszer; alkalmat. (gy magányos,

öregember, gazdag, beteg... $ 5reor komiszul felneetett. $ )emek lehetőség egy olyan nőnek, mint maga. Andreának megint az ar%ába szökött a ér. $ (z szemenszedett hazugság1 $

!em, nem, maga épp olyan ól tuda, mint én1 $ 5reor

pimaszul mérte égig, kedtele nézegette keblének izgatott hullámzását és d-htől izzó ar%át. $ !em ehetem zokon a bá%sikámtól, hogy hagyta magát félreezetni, Miss Miller. /gaz, hogy amikor utolára találkoztunk,

obban érényes-ltek

a

legelőnyösebb adottságai, de meg kell hagyni, felöltöze is nagyon onzó. $ Mi%soda4 $ *inda hanga elfúlt a felháborodástól.

3"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ !in%s oga +gy beszélni rólam1 'ogalma sin%s arról, ki agyok $ ágott issza felháborodottan Andrea. $ Mindent tudok magáról. A maga fatáa a női arázsából és a raaszságából koá%sol fegyert. $ Maga pedig egy hazug fráter1 5reor felhúzta a szemöldökét. $ Madnem elfeletettem, milyen -gyesen tuda %s;rni$%saarni a dolgokat, úgy tenni, mintha az áldozata gazember lenne. e ez most nem fog siker-lni, elem hiába próbálkozik. anos 'éliF bá%sinál más a helyzet. $ /gazán megható, mennyire aggódik a nagybátyáért, senor Mart+nez1 $ Andrea összefonta mellén a karát. $ =ersze ha ezt őszintén

tenné,

senor

)omerónak

nem

lenne

sz-ksége

társalkodónőre. $ Miket beszél41 $ A nagybátya mellé kell alaki, aki felolas neki és beszélget ele. e miel erre se magának, se senorita Cáz@ueznek nin%s idee... $

+gy maga aánlkozott, hogy beseg+t $ 5reor gúnyosan

igyorgott. $ Maga miatt kellett állást áltoztatnom. Az az ember, akinek maga olyan loagiasan a édelmére kelt, kirúgott az állásomból. $ A maga iselkedése után nem olt más álasztása. $

Az itteni állást a legobb szándékkal fogadtam el, és a

nagybátya meg an elem elégede. $ Azt elhiszem1 'olytassa, kérem1 Meséle szépen el nek-nk, mi mindent tesz a nagybátyámért1 Andrea habozott. *ehetséges, hogy Mart+nez most az egyszer égighallgata4 A fér2 nyugodtan árakozott, mintha alóban érdekelné a álasz. Mit esz+thetek4 $ gondolta a lány, és mély lélegzetet ett.

4#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ okszor kitolom a ko%sián a kertbe, bemegy-nk az or%hideás házba is. z+esen beszél nekem a nöény ritkaságairól. $ Calóban4 $ 6n nagyon szeretem a irágokat, senor Mart+nez... $

(nnyi az egész4 5ologata 'éliF bá%sit, és 2gyelmesen

égighallgata, miről lehet felismerni egyenként mind az ötszáz or%hideát4 Andrea hallgatott. 5reor hangának éle nyugtalan+totta. $

Monda %sak, Miss Miller, mit tesz még a nagybátyám

érdekében4 $

=ontosan azt, amit megk+án tőlem. /gyekszem őt

elszórakoztatni. 0eszélget-nk könyekről, 2lmekről, megitatuk a politikát.  5reor gúnyosan felneetett. $ Maga4 =olitikáról itatkozik4 Andrea nyelt egyet. $ A nagybátya szerint én közelebb hozom hozzá a ilágot. $ (z tetszik magának, igaz4 >ó érzéke an a ilág, a földi aak iránt. 9a nem lenne +zléstelenség ezt a szót használni a maga esetében, azt mondanám, ebben relik a fő erénye. $ =imasz alak1 $ Andrea felemelt kézzel ugrott neki, de 5reor könnyedén elhár+totta az -tést. $ (zt már egyszer megpróbálta. (mlékszik4 $ emmit sem feletettem el abból, ami azon az estén történt1 $ A lány kirántotta a karát 5reor kezéből, szemét elöntötték a harag könnyei. $ )ögtön tudhattam olna, kiel an dolgom1 $ !agyon is ól tudta $ etette oda 5reor hidegen. $ )ögtön eldöntötte, hogy nem érdemes egy per%et sem rám pazarolni a be%ses ideéből, mert nem hallotta a dollárok %sörgését a zsebemben.

41

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 5reor, porfaor, mit elentsen ez4 $ *inda elsápadt. $ Colt alami köztetek ezzel a nőel4 $ 6ppen ellenkezőleg, @uerida $ 5reor átkarolta *inda állát. $ Mikor utolára találkoztunk, Miss Miller leegőnek nézett. $ 3omor pillantást etett a lányra. $ 8yan+tom, kedesebb lett olna hozzám, ha már akkor tuda, ki agyok. $

Most már tudom, de a éleményem egy ottányit sem

áltozott $ etette oda Andrea. $ Maga szemtelen, sz;k látókör;, beképzelt, önző és közönséges1 $

!em agyunk az (gyes-lt 7llamokban, Miss Miller1 $

2gyelmeztette 5reor. $ Aánlom, hogy igyázzon a nyelére1 0ár leplezni igyekezett, a fér2ban forrt a d-h. &sak a keskenyre sz;k-lt szeme, keményen összeszor+tott száa árulkodott a benne forrongó indulatokról. A lány ettől a k-lönös önfegyelemtől obban megiedt, mintha 5reor ord+tozni kezdett olna, mégis b-szkén kihúzta magát. Akán megető mosollyal fordult a ház urához. $ Calóban, senor Mart+nez, nem az 7llamokban agyunk. Akkor ugyanis nem merne +gy iselkedni. Az én hazámban a nőknek is annak ogaik. $ Az olyan nőknek, mint maga, %sak annyi oguk an, amennyit a fér2ak odaetnek nekik1 :t per%et kap, hogy szede a sátorfáát. 9a ellenszeg-l az akaratomnak... $

Akkor mire szám+thatok4 $ A lány szemtelen-l felonta a

állát. $ Akkor h+om a rendőrséget1 Andrea ka%agott. $

Miel akar ádolni4 5alán azzal, hogy nem oltam kellően

alázatos (l &orazón uráal és paran%solóáal4 $ Az unokaö%sém nem a birtok ura1 Mindhárman a hang felé fordultak. A könytárszoba nyitott ataán 'éliF )omero tolóko%sia görd-lt ki.

42

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ *egalábbis még nem1 Mi folyik itt4 $ Az öregúr haragosan koppantott a botáal.

43

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

5. FEJEZET 

 5reor olyan ragyogó ar%%al sietett 'éliF felé, mintha nagybátya a legbarátságosabb %seegés közepébe %söppent olna. $ obb lesz, ha magukra hagyom önöket. 5alán akkor szót

tudnak érteni egymással. $ zaak, szaak1 $ 'éliF inger-lten -tögette botáal apadiót. I /tt nin%s miről beszélni. Az unokaö%sém minden mesterkedése ellenére még én agyok az úr a házban1 $ 5reor felé irány+totta tolószékét,

aki

összefont

karral,

hanyagul

az

atófélfához

támaszkodott. $ >ól hallom, te elbo%sátottad az ifú hölgyet4 $ Bgy an. $ 3i hatalmazott fel erre4 $ Az öregúr elörösödött d-hében. $ 3érlek, 'éliF bá%si, hallgass meg egyetlenegyszer1 $ 5reor lekuporodott a tolószék mellé, megfogta nagybátya kezét, és egyenesen a szemébe nézett. !agyon megható elenet, gondolta Andrea. 9a nem tudná, amit tud, már$már halamos lenne elhinni, hogy ez a fér2 őszintén szereti idős rokonát. $ 9ogy bizony+tsam be neked, hogy én %sak a aadat akarom4 $

Mióta érdekel téged, hogy mi ó nekem4 5reor megint

sóhatott.

45

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

5udom, ez a nő bebeszélte neked, hogy nála nin%s

alkalmasabb... Andrea t-relmetlen-l közbelépett. $ z+eskednének 2gyelembe enni, hogy én is itt agyok4 6n nem erőltettem magam senor )omeróra, nem is akartam igazán ezt az állást. $

5alán erőszakkal kényszer+tették magára4 $ gúnyolódott

 5reor. $ Miss Millernek kezdetben fenntartásai oltak, és nekem is $ ágta el a itát 'éliF. $ Megállapodtunk, hogy kipróbáluk egymást. $ /gen, ehhez nagyszer;en ért. $ 5reor alig tudta leplezni a felháborodását. $ 5reor, hagyd ezeket a szamárságokat1 Miss Miller nagyszer; társalkodónő. /tt marad. $ Arról szó sem lehet1 Mad szerzek egy másikat. $ !ekem más nem felel meg1 $ H iszont nem átszhata itt toább a társalkodónő szerepét $  elentette ki éles hangon 5reor. $ (legem an1 $ kiáltott fel Andrea, és a két fér2 közé perd-lt. &s+pőre tette a kezét, és keményen 5reorra nézett. $ Az első pillanattól kezde, hogy magába botlottam, beleaatkozik az életembe, és %sak bat hoz rám. Ami pedig önt illeti, senor $ 'éliF felé fordult $, nagyon boldoggá tesz, hogy ól érzi magát a társaságomban. e amikor arról itatkoztak, hogy elk-ldenek$e agy sem, elfeletettek megkérdezni engem, hogy akarok$e egy olyan házban maradni, ahol nem agyok k+ánatos. &send lett, mad kis idő múla 'éliF diadalmasan felkiáltott. $ (zt neezem ellemnek1 9ol találsz hozzá hasonlót4  5reor hátragereblyézte a haát homlokából. $ Azt még nem tudom, de megoldom. Addig is *inda itt marad eled. )endben an, *inda4

46

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Az öregúr gúnyosan elhúzta a száát. $

6s aon miről fogunk társalogni4 A legúabb holly"oodi

pletykákról4 (setleg a női diatról4 zép kilátások, mondhatom. $

Másról is beszélgethet-nk, papa. $ *inda h+zelege haolt

közelebb. $ 6n nem agyok az apád. 9áromées oltál, amikor először láttam anyádat. $ 6n %sak azt gondoltam... $ Mondd %sak, kedesem, ki a keden% költőd4 $ A, engem ilyen irka$2rka nem érdekel1 $ Akkor kit szeretsz a kortárs +rók köz-l4 *inda megköször-lte a torkát. $ 9át... szóal... nem nagyon szoktam olasni. $ 6s mi a éleményed az atomerőm;ekről4 *inda a méregtől piros ar%%al fordult 5reorhoz. $ Mondd meg neki, hogy ne szekálon ezekkel a h-lyeségekkel1 'éliF úgy fordult a székéel, hogy egyenesen Andreához intézhette a szaait. $ Magának an keden% költőe, Miss Miller4 $ 3érem, senor )omero1 3öszönöm, hogy a édelmébe ett, de most már itt az idee, hogy %somagolak. $ Megsemmis+tő pillantást etett 5reorra. $ 9iggye el, ha tudtam olna, ki az unokaö%%se, sose tettem olna a lábam a házába... $

*egyen sz+es, álaszolon a kérdésemre1 3i a keden%

költőe4 Andrea sóhatott. $ (mily i%kinson. Dram, ha megengedi, sietek... $ 9armadik onalbeli romantikus költő, %sak a mélabút képes kifeezni. $ 5éed. i%kinson ersei tele annak élettel és szenedéllyel1 Az öregúr bólintott.

4

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Mi a éleménye a nukleáris energia hasznos+tásáról4

8ondola, hogy megolda a 'öld mélyéből származó f;tő anyagok rohamos %sökkenése miatt elentkező problémát4 $ *ehet, %sak akkor úabb nehézségekkel kell szembenézni. $ 6spedig4 *inda t-relmetlen-l %settintett. $ Dgyan1 3i törődik ilyen s-ket dolgokkal4 emmi köz-nk hozzá. $ &sak a tudatlan népség tart az atomerőm;ektől $ elentette ki ellentmondást nem t;rő hangon 'éliF. Andrea meg-tköze kapta fel a feét. $ !agyon elhamarkodott a éleménye, senor. Minden értelmes embernek tudnia kell, milyen kétes érték; ez a megoldás. Mert egy-k például az atomhulladék kérdését... $ Jaartan elhallgatott. $ A mostohalányának igaza an. (z nem a mi dolgunk. $ e bizony az1 $ )omero a székét Andrea mellé irány+totta. $ Az ifú hölgy m;elt és értelmes, használa az eszét. Am+g nem találsz alakit, aki ugyanilyen okos és szókimondó, addig senorita Miller itt marad $ elentette ki ellentmondást nem t;rő hangon.  5reor

némán

izsgálgatta

nagybátyát,

mad

Andreára

pillantott. $ Bgyis %sak röid időről an sző $ etette oda mérgesen. $ )emélem, addig is ritkán futunk össze. 'éliF elégedetten somolygott. $ Az étkezések alkalmáal biztosan. Miss Miller elem ebédel és a%sorázik. $ Bgy1 $ 5reor ar%a meg se rezzent. $ 6s természetesen nem az alkalmazottak lakrészében an a szobáa. 5reor le nem ette a szemét Andreáról. $ !em szolgáló, láthatod.

4

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

6n sok mindent látok, bá%sikám $ 5reor nem nézett az

öregúrra. $ Attól tartok, többet is, mint amennyit Miss Miller kellemesnek talál. $ Maga azt láta, amit látni akar1 $ %sattan fel Andrea. $ !agyon is ellemző a magához hasonló fér2akra1 $ A hozzám hasonló fér2akról beszél4 $ 5reor zsebre ágott kézzel a sarkán hintáztatta magát. $ Cagyis a %saargókról. e hiszen azok a maga szemében nem is léteznek1 $

Az olyanokra gondoltam, akik a pénz-kkel próbálák

elfeledtetni, milyen kétes erköl%s;ek. $ Maga tehát nem be%s-li a szegény embereket, és úgy látszik, a gazdagokat sem. $ 6n nem ezt mondtam1 $

e úgy tesz, mintha kedelné a nagybátyámat, annak

ellenére, hogy ő szemmel láthatóan tehetős. Az ő esetében nagylelk; kiételt tesz. $ Maga szándékosan kiforgata a szaaimat.  5reor lassú léptekkel Andreához sétált, s olyan közel állt meg előtte, hogy az orruk madnem összeért. $ 3ötelességem megédeni a bá%sikámat a mesterkedéseitől $ suttogta olyan halkan, hogy más ne halla meg. $ &sak mi ketten tuduk, mennyire kedeli a ómódú fér2akat, igaz, aranyom4 A lány remegett a d-htől. 9ogy gy;lölöm ezt az embert1 $ gondolta. Az alas %élozgatásait, a hazudozását. e nem szabad elesz+tenem a t-relmemet. 9a most megfutamodom, 5reor Mart+nez úabb győzelmet arat felettem, azt pedig nem engedhetem1 3er-lön, amibe ker-l1 $

8ondolon, amit akar $ Andrea is lehalk+totta a hangát. $

zámomra 'éliF éleménye a méradó.

4"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

*átta, hogy 5reor alig tud magán uralkodni, de nem hagyott neki időt a álaszra, megfogta az öregúr tolószékének fogantyúát. $ !in%s kede kimenni a kertbe, senor )omero4 >ót tenne egy kis friss leegő. $ 3edes, biztató mosollyal árta a álaszt. $ >ó ötlet, Miss Miller. Andrea átgörd+tette a tolószéket a hallon a hatalmas -egatóig, amely a kertbe ezetett. Amikor átlépte a k-szöböt, hátranézett.  5reor zöld szeme mintha mérgezett nyilakat k-ldött olna utána. 'éliF d-hösen kopogott a botáal. $ Miért álldogálunk itt4 A kertembe akarok menni1 A lány mély lélegzetet ett, hátat ford+tott 5reornak, és kitolta a széket a naps-tötte kertbe. Calamiel nyol% óra előtt Andrea lefelé indult a lép%sőn. A konyha felől női neetést hallott, meg egy fér2 hangát. Brrá lett rata a félelem. )emege állt meg az utolsó lép%sőfokon. Megmarkolta a korlátot, behunyta a szemét, és néhányszor mélyet lélegzett. !em hagya magát1 Cég-l is nem oroszlánbarlangba kell belépnie, mindössze egy fennhéázó, gőgös fér2al kell meg+nia. (lég tapasztalt és értelmes ahhoz, hogy tudon uralkodni az idegein, ha az este nem lesz is feltétlen-l kellemes. $

!e feletse el, Miss Miller $ 2gyelmeztette 'éliF, amikor a

kertből isszatértek a házba $, hogy ma nyol%kor a%sorázunk. (stélyi ruhát egyen föl1 Andrea égignézett hosszú, fekete szoknyáán, amelyhez krémsz+n; blúzt és magas sarkú szandált ett fel. (gyetlen ékszere apró, arany f-lbealóa olt. (gyszer; ruháa nyilán nem álla mad az összehasonl+tást *inda toalettéel, de ez %seppet sem érdekelte. Jaarta azonban, hogy ebben az öltözékben alahogy kiszolgáltatottnak érezte magát.

5#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

(zen morfond+rozott, m+g égigment a folyosón. Mintha h+atlan endégként be akarna lopózni egy partira, ahol alóában felszolgálóként kellene dolgoznia mint 8reen2eldben.  5udta, hogy ez ostobaság, ám a szokásos szigorú koszt-mében magabiztosabbnak érezné magát egy ilyen iharosnak +gérkező este előtt. (l2ntorodott.

Minél

obban

megismeri

5reort,

annál

ellenszenesebb neki. Amit 'éliF ma délután mesélt neki róla, még annál is rosszabb, mint amire =ablo felkész+tette. A rózsák között -ltek a kertben, amikor )omero beaatta őt a részletekbe. 9iába tiltakozott, hogy ez nem tartozik rá, 'éliF nem engedett. $ Az unokaö%sém gondoskodott róla, hogy magára is tartozzék $ mondta. (zután

hosszan

mesélt

bonyolult

befektetésekről

és

földásárlásokról, amelyek fölkeltették a pénzsóár rokonok érdeklődését. $

okáig a mostohalányomat tartottam a legmohóbbnak, de

aztán ráöttem, hogy 5reor... $ 'éliF gö%sörtös kezét Andrea kezére fektette $ nála is rosszabb. !éhány éel ezelőtt megbetegedtem, akkor ideutazott, és átette (l &orazón irány+tását. &sak addig, am+g obban nem leszek, nyugtatott. 6n akkor gyöngének, elesettnek éreztem magam, sz-kségem olt seg+tségre, +gy beleegyeztem. e azóta sem adta issza a birtok kezelését. =ersze mindezt értem és a birtok érdekében teszi, legalábbis ezt áll+ta.  5reor mindig fente a fogát (l &orazónra. Mindent elköet, hogy megkaparintsa. $ Azt akara mondani, hogy kiforgata önt a agyonából4

51

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ (rre nin%s sz-ksége. 9iszen %sak árnia kell, és az ölébe hullik minden. $ Az öregúr furfangosan mosolygott. $ *egalábbis ő azt hiszi. Miközben a lány a délutáni beszélgetésen merengett, alaki megeregette a állát. $ >ó estét, Miss Miller1 Andrea riadtan kapta hátra a feét. 5reor surrant mögé olyan zatalanul, mint egy ma%ska. $ enor Mart+nez... azt hittem, a könytárszobában an. Miért ött olyan zaarba, mint egy iskolás lány4 Meglepődött, hogy ilyen hirtelen ott termett a fér2, ennyi az egész. e a torka összeszorult. Az ördögbe, miért ilyen piszokul ókép; ez a 5reor41 (gy gazembernek nem +gy kell kinéznie, mint egy 2lmsztárnak. *egalább hasonl+tana egy ki%sit ahhoz az undor+tó (dgár *ithgo"$hoz. (hhez képest bármely nő megirigyelhetné %sillogó haát és a hosszú szempilláktól árnyékolt zöld szemét. 'ekete szmokinga nyilán méretre kész-lt, mert tökéletesen simult széles állára, keskeny %s+pőére. $ &sak nem tetszem magának4 $ kérdezte kih+óan, és fur%sán mosolygott. $ Azon gondolkodtam, ki lehetett az a szeren%sés, aki a maga orrát betörte $ felelte h;ösen. A fér2 felneetett. $ /rigyli az illetőt4 $ 9ogy találta ki4 $ Andrea negédesen mosolygott. $ !os, egy 2atal 2%kó előzte meg. $ 0izonyára, hogy megéde egy hölgy be%s-letét. $ Colt egy kis nézeteltérés-nk. $

>a, persze. Briemberek nem foglalkoznak a hölgyek

be%s-letéel.

52

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ A banánszáll+tó banánszáll+tó fehér fehérhaók haókon on ritkán ritkán dolgoznak dolgoznak úriemberek úriemberek $ közölte 5reor nyáasan. $ Maga egy banángőzösön4 5ehát 5ehát azok közé közé tartozik, akik néha néha szeretnek elegy-lni a dolgozó nép között4 $ !em, én azok közé közé tartozom, tartozom, akik szeretne szeretnek k óllakni $ felelte felelte komolyan 5reor. $ 9a az ember tizennyol% ées, legfelebb egy banánszáll+tó haón talál munkát. $ Mi a %suda4 A kede kedess édesapa édesapa megont megonta a az ellátmán ellátmányát yát a nyári aká%ió ideére4 $ 'éliF 'éliF onta meg. $ !em értem. $ Andrea Andrea hangából ki%sengett a meg-tközés. meg-tközés. $ !em is fontos. fontos. $ A fér2 fér2 témát témát áltott. áltott. $ 0eszéln 0eszélnii szeret szerettem tem olna magáal, alóában a szobáában, de... $ e tudta, hogy úgyis be%sapom az atót az orra előtt. $

Az igazs igazság ág az, az, hogy hogy elk elkés éste tem. m. 9a 9all llot otta tam, m, hogy hogy kiö kiön n a

szobáából... $ !em tudom tudom és nem is ér érdek dekel, el, miről miről akart akart elem elem beszéln beszélni. i. !in%s mit mondanunk egymásnak, senor Mart+nez. $ =ontosan erről erről an szó, Miss Miller. Miller. zerintem an. $

Maga Maga tée téed. d. 9a ól ól emléks emléksze zem, m, a bá%si bá%siká káa a azt mondta mondta,,

nyol%kor tálalák a a%sorát. $ Mad árnak egy ki%sit. $ a, mit %sinál41 %sinál41 Megpróbált kiszabadulni, de 5reor olt az erősebb. 0etuszkolta a lány lánytt egy egy sö söté tétt szob szobáb ába, a, be%s be%sap apta ta maguk maguk mögöt mögöttt az ató atót, t, és Andreát a falhoz szor+totta. $ (lőször is tanula meg, hogy égighallgat1 $ Maga egy szörnyeteg1 Dndor+tó zsarnok1 $

Cigyá Cigyázzo zzon1 n1 $ intet intette te 5re 5reor or észós észósló ló szel+dsé szel+dségge ggel. l. $ !em

aánlom, hogy sértegessen. $ >ól tudom, tudom, milyen milyen ember ember maga, maga, senor senor Mart+nez Mart+nez11 !em tuda tuda kiárni, hogy 'éliF elköltözzön az élők sorából, most rögtön kell magának a birtok.  5reor  5reor nagyot neetett. neetett. $ (zt ő mondta magának4 $ 5ehát nem tagada4 tagad a4 $ /deges4 'élti 'élti a bá%sim pénzét4 $ Attól Attól agyok ideges, ideges, hogy egy egy ilyen alakkal alakkal,, mint maga, kell kell egy fedél alatt élnem. Megetem magát. (resszen el1

54

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Azonnal, %sak %sak előbb tisztázunk néhány dolgot. dolgot. $ =éldául mit4 $ Am+g itt lakik, tisztelettudóan kell kell elem elem beszélnie. $ Arra maga nem nem szolgált rá. $ 6s lehetőleg lehetőleg ne eszeked-nk1 eszeked-nk1 $ Az nem fog menni.  5reor  5reor két két tenyerébe ette ette Andrea ar%át. ar%át. $ >ól 2gyelen $ riallt rá nyersen. $ A nagybátyám beteg, és nem akarom, hogy az állapota ota egy ilyen kis bos oszzorkány miatt rosszabbodék. $ Miattam4 !em én rendeztem a délutáni elenetet. elenetet. $

Mindeneset Mindenesetre re mindkettő mindkettőnknek nknek igyekezn-nk igyekezn-nk kell, kell, hogy 'éliF 'éliF

 elenlétében udariasan beszél-nk egymáshoz. $ Megható, Megható, hogy a legkisebb legkisebb részletr részletre e is oda2gyel, oda2gyel, ha 'eliFről 'eliFről an an szó. szó. $ Andr Andrea ea félr félreh eha ato tott tta a a feé feét, t, és gúnyo gúnyosa san n 5re reo orrra mosolygott. Miér Miértt nem nem enge engedi di má márr el4 el4 'á, á, ahog ahogy y az állá állátt ma mark rkol ola a,, és zaara ez a közelség, a fér2 testének melege, illata. $

!em !e m lesz lesz könny könny;, ;, de maga maga -gyes -gyes lány lány,, mad úrrá úrrá lesz lesz a

nehézségeken. $ 9át nézze, senor... $ 5reornak h+nak. h+nak . $ &sak nem képzeli, képzeli, hogy alaha is +gy szól+tom4 szól+tom4 $ 6n 5re 5reor or agyok, maga meg Andrea. Andrea. A öőben öőben +gy szól+tuk egymást 'éliF bá%si elenlétében. $

5ehát hát rá ráö öttt, hogy hogy ha me meg g akar akara a tar arta tani ni nagy nagybá báty tya a

 óindulatát, taná%sos tisztességesen bánnia elem. $ !e beszélen butaságokat1 $ e igazam an, ugye4 5reor 5reor állat ont. $ 0ánom is én, gondolon, amit akar1

55

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ !e beszélen ilyen hangon elem1 $ (zt hogy érti4 $ Mintha egy buta gyerek lennék, aki kettőig sem tud számolni. 3i nem állom ezt a hangot1 $ /gaza an. Maga nem buta, és táolról sem gyerek.  5reor leheletszer;en megsimogatta a lány nyakát. Andrea érezte, hogy a sz+e adul megdobban. (kkor már tudta, mit forral ellene a fér2, és megpróbált elfordulni,

de

elkésett.

5reor

meg%sókolta,

keményen,

köetelőzőn, közben toábbra is erős kézzel szor+totta a falhoz. A lány édekezni akart, de mintha hirtelen áram-tés érte olna. öbbenten 2gyelte, ahogy a ére forró hullámokban l-ktet égig az ereiben. !éhány értelmetlen szót suttogott, és aka szétny+lt. $ Andrea $ susogta 5reor, ő pedig bágyadt sóhaal karát a nyaka köré fonta. (kkor a fér2 hátralépett, már %sak Andrea %suklóát tartotta. (gy másodper%ig farkasszemet néztek, aztán szinte egyszerre kapták el a tekintet-ket. $ 5reor4 $ szól+totta meg félénken Andrea. A fér2 a keze feéel megtörölte a száát. (nnél érthetőbben nem lehet megetést kifeezni. $

Az ördög inne el1 $ tört ki belőle a d-h, sarkon fordult,

feltépte az atót, és egyed-l hagyta a lányt a sötétben.

56

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

6. FEJEZET 

Andrea a zuhany alá állt, és telesen kinyitotta a %sapot. 9agyta, hogy az erős +zsugár rázúdulon. (zredszer gondolta égig, hogyan %sókolta meg 5reor. Aztán úból elhatározta, nem engedi, hogy felmondásra kényszer+tse. Mert %sak ezért %sókolhatott meg, d-höngött, miközben a haát samponozta. !em siker-lt kiutas+tania engem a házból, ezért a megféleml+tés legősibb fegyeréhez nyúlt, amellyel általában a nőket engedelmességre lehet kényszer+teni. 9átrahatotta a feét, hogy leöbl+tse a haát. Celem ezzel nem megy semmire, döntötte el. 5reornak ugyan siker-lt egy pillanatra elterelni a 2gyelmét, de obban teszi, ha még egyszer nem próbálkozik,

mert

akkor

mad

megtapasztalhata,

hogyan

édekeznek a green2eldi lányok. óhata zárta el a izet, és kilépett a zuhanyozóból. !em tudta, meddig szándékozik 5reor a birtokon maradni. )emélte, hogy egy szép napon, reggeli közben 'éliF közli eleG az unokaö%%se elutazott. Addig kitér az útából. Ma szabadnapot kapott. $

9uszonnégy óráal szabadon rendelkezik $ közölte 'éliF,

amikor megállapodtak $, de egy per%%el se legyen több. !em tartozik rám, hogyan tölti el a napát, ha pontosan ér issza. $ Magától értetődik, uram. Mit kezdhetek autó nélk-l4 $ fontolgatta, miközben a haát szár+totta egy tör-lközőel. 6s ha lenne is ko%sia, hoá mehetne4 Az a poros út, amelyen idáig öttek, úgy t;nik, nem ezet sehoá. 0emehetne an >óséba, de ez érthető okokból nem %sáb+totta. Ciszont (l &orazónon pompásan eltölthetné ezt a napot. Aleandro nem túlzott, amikor annyira di%sérte a birtokot. Az óriási úszómeden%e mellett kényelmes napozóágyak álltak. A kert is

5

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

gyönyör;, ragyogó sz+nekben pompázó trópusi madarak %siitelnek a fák irágba borult ágai között. A könytárszobában angol és spanyol nyel; m;ek garmadáa sorakozik a pol%okon. A zeneteremben zongora an és &$leátszó, hatalmas lemezgy;teménnyel. 7m ha mégse lenne kede olasni, zenét hallgatni agy úszni, sétálhat és loagolhat is. =ompás loakat tartanak a birtokon, Andrea pedig még kamaszkorában 8reen2eldben megtanult loagolni az ottani h+res loardában, amikor 2zetség feében elállalta az istállók takar+tását. 'elette fehér f-rdőruháát, a t-kör előtt eligaz+totta a állpántokat, és szigorú szemmel izsgálgatta a szolid kiágást. Cég-l eldöntötte, hogy mégsem marad a birtokon. Elyan helyen akarta tölteni a napot, ahol nem találkozhat a házbeliekkel. Colt a közelben egy kristálytiszta tó, hófehér homokparttal. (gyik délután, 'éliF sziesztáa alatt életlen-l arra sétált. (gy bougainilleáal és leanderrel szegélyezett útra téedt, s már issza akart fordulni, amikor a szellő meglebbentette az indákat. A lány átkuku%skált a bokrokon, és megpillantotta a zaf+rkék izet meg a kókuszpálmák árnyékolta szikrázó föenyt. A tó fodrozódó sz+nén sziárányosan tört meg a napsugár. Andrea hátrafés-lte és befonta még kissé nedes haát. Már egy óráa napozhatna a tóparton, de obbnak találta kiárni, m+g mindenki befeezi a reggelizést. !em akart semmit ko%káztatni. (gy áratlan találkozás 5reorral elronthatná az egész napát. Az óráára nézett, kilen% múlt. 3imerészkedett a szobáából. (lhatározta, hogy keres magának alami ó olasnialót a könytárban, a konyhából álaszt néhány szép gy-möl%söt, és leág pár szelet satot. Aztán egy nyugodt, békés nap ideére elfeleti 5reort.

5

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

3ikukkantott az ablakon. *inda egy piros alig bikiniben éppen a meden%e felé indult, tör-lközőét és napolaát a napozóágy mellé tette.  5reor a kert felől érkezett, és sortot iselt. Andrea isszafototta a lélegzetét az izmos, napbarn+tott fér2test láttán. 5reor olyan könnyedén, ruganyosan árt, mint a teliér paripák. !yilán ki is használa előnyös k-lseét, gondolta. Most a fér2 megtorpant, összerán%olta a szemöldökét, mad fölnézett a házra. Andrea rém-lten ugrott hátra. =ersze Mart+nez nem láthatta meg, hiszen a f-ggönyök össze oltak húza, és az ablak-egen megtörtek a napsugarak, mégis úgy érezte, 5reor egyenesen a szemébe néz. $ (lment az eszem1 $ mondta fennhangon, és úból kilesett. A fér2 néhány másodper%ig mozdulatlanul állt, aztán megrázta a feét, a kezét zsebre ágta, és toább ballagott a meden%e felé. Mégis%sak neetséges, hogy ez az alak lassan telesen megőr+t, gondolta Andrea, de képtelen olt elmozdulni az ablaktól. 5reor most megállt a napozóágy mellett, és alamit mondott *indának. Az bólintott, és a napolara mutatott. A fér2 elmosolyodott, fogta az -eget, a tenyerébe öntött belőle, s gondosan kenegetni kezdte *inda állát. Az ólesően nyútózott, mint egy ma%ska, mad összefogta dús, sötét sörényét, hogy a nyakára is usson az olaból. 3eble láthatóan emelkedett és s-llyedt. Andrea gyorsan elfordult az ablaktól, felkapott a székről egy bő pólót, magára húzta, és kiment a szobáából. A t;ző nap felforrós+totta a homokot. 9ogy ne legyen annyira melege, Andrea a lábfeéel időnként belepaskolt a h;ös +zbe. (z nagyon kellemes, állap+totta meg magában. 3iemelte a +zből a lábát, és 2gyelte, hogyan száradnak meg rata egy pillanat alatt a

5"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

+z%seppek, és peregnek le a 2nom, fehér homokszemek. (gy idő után fel-lt és kör-lnézett. Milyen gyönyör; itt1 ól hallotta. $ 5reor kiett egy kis tubust az inge zsebéből, és le%saarta a kupakát. $ Calósz+n;leg már késő, mégis bekenem napédő krémmel. $ !e fáradon. 6n... a1 (z fá1 $

=ersze hogy fá. )ettenetesen leégett. Andrea gúnyosan

mosolygott. $ !e aggódék, holnap időben a helyemen leszek a nagybátya mellett. $ (z a kötelessége. $ Ami pedig a bőrömet illeti, én soha nem égek le. $

/tt mindenki leég, k-lönösen az idegenek, akiknek az a

nyaralás, ha pe%senyére s-lnek. $ 5alán kiment a feéből, senor, hogy én nem a szabadságomat töltöm itt. 6n itt alkalmazásban állok. !em magánál, hanem a nagybátyánál. $ 6ppen ez az, amit itatok. A birtokot ugyanis én igazgatom. $ 5udom.

62

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 3émkedik, nyomoz, Miss Miller4 zeretné megtudni, mekkora 'éliF agyona4 Andrea elrántotta a karát. $ A nagybátya beszélt a megállapodásukról. $ Bgy érti, táékoztatta arról, hogy én %sak azt a napot árom, amikor (l &orazón égre az enyém lesz4 $ 5reor látta, hogy Andrea elbizonytalanodik, és ettől szemmel láthatóan ókedre der-lt. $ !o, mi az, angyalkám4 Azt hiszi, nem tudom, hogy 'éliF mindenkinek, aki halandó meghallgatni, rám panaszkodik4 $

(gyáltalán nem panaszkodott. (gyszer;en felsorolta, mi

mindent kaparintott már meg. $

Akkor maga azért bosszankodik, mert ráött, hogy

megelőztem1 $ Azért ött utánam, hogy sértegessen4 $ Maga után öttem4 'ogalmam sem olt, hogy itt pir+ta magát. $ 5reor a feét %sóálta. $ (z a tó a keden% helyem. Akkor fedeztem fel, amikor apám idek-ldött, hogy töltsek el egy aká%iót a nagybátyámnál. Még félig$meddig gyerek oltam. $ Mosoly futott át az ar%án. $ Amikor megérkeztem, 'éliF úgy mustrálgatott, mint egy ritka állatfatát. 9osszas t;nődés után annyit mondott, hogy reméli, tudok illedelmesen iselkedni. Aztán sarkon fordult, és rögtön el is feletette, hogy a ilágon agyok. Andrea k+án%sian kapta fel a feét. $ Addig nem is ismerte4 9iszen a nagybátya1 5reor megonta a állát. $ 'éliF tuladonképpen a nagyapám testére. Apámat sohasem sz+elte, k-lönösen miután anyámat feleség-l ette. $ Miért4 $ bukott ki Andrea száán a kérdés. Már nem tudta isszasz+ni, pedig bosszantotta, miért érdekli minden, ami ezzel a fér2al kap%solatos.

63

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

'éliF a %salád feének tekintette magát. Azt hiszem, a

agyona miatt, amit a tehenészetéel meg a káé-ltetényeiel szedett

össze.

H

adta

ki

a

paran%sokat,

és

a

többiek

engedelmeskedtek. $ 5reor lassú léptekkel megindult a part mentén. Andrea %satlakozott hozzá. $ Apám olt az egyetlen kiétel. Ht nem érdekelték sem a tehenek, sem a káé%serék. 'estő szeretett olna lenni. $ A homokot rugdosta. $ e nem olt álasztása. A sz-leit ki%si gyermek korában elesztette. 'éliF neelte fel.  miel 'eliFnek nem oltak gyermekei, azt hitte, apámban megtalálta (l &orazón örökösét.  5reor elhallgatott. Cég-l Andrea megköször-lte a torkát. $ 6s aztán4 $ (gy ideig rendben mentek a dolgok. Apám 'eliFszel egy-tt dolgozott a birtokon, ő bonyol+totta le az -zleti utakat. (gy ilyen alkalommal, az (gyes-lt 7llamokban, 0ostonban ismerte meg anyámat. (z megmagyarázza tehát 5reor folyékony angolságát, futott át Andrea agyán, és a szeme sarkából rápillantott. (gy &osta )i%a$i fér2

és

egy

feltehetően

+r

származású

amerikai

asszony

kap%solatából sz-letett nagyszer; keerék. 0izonyára apától örökölte

uralkodni

beszélőképességét.

ágyó (lőnyös

természetét, k-lseét

anyától

pedig

a

ó

alósz+n;leg

mindkettő-ktől. $ Mire gondol, Andrea4 A lány elpirult, és gyorsan elford+totta a tekintetét. A taat nézegette. $ Megpróbáltam elképzelni, milyen érdekes lehet, ha az embert ennyire k-lönböző kultúrából származó sz-lők neelik. $

Apám meghalt t+zées koromban, de akkor már egyed-l

neelt engem.

64

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 6s az édesanya4 $ emmit sem tudok róla. Még egészen ki%si oltam, amikor egy szép napon otthagyott minket, és soha többé nem ött issza. $ Etthagyta magukat4 $ Andrea megtorpant, és a fér2ra nézett. $ !em értem. 5reor lehaolt, és egy marék homokot ett a kezébe. $ =edig szó szerint ez történt. $ Az állán megrándult egy kis izom, m+g uai között átpergette a homokot. $ Anyám úgy élte, hogy a )omero %saláddal meg-tötte a főnyereményt. Apám pedig, aki olyan ártatlan olt, mint egy gyerek, azt hitte, hogy anyám szerelme erőt ad neki, és égre a festészetnek szentelheti az életét. (zt közölte 'eliFszel, aki azonnal kitagadta. Amikor anyám megtudta, hogy fére a )omero agyont fel%serélte egy álomra, be%somagolt, és isszautazott az 7llamokba. $ e hát %sak találkozott ele azóta4 Mégis%sak az anya. $ H sosem olt igazi anya. Azt a kilen% hónapot kaptam tőle, am+g kihordott. $ 3eser;en összeszor+totta a száát. $ H mindig tudta, mit akar, és azt is, hogyan ére el. Andrea egy darabig képtelen olt megszólalni. Cég-l felemelte a kezét, hogy igasztalóan a fér2 karára tegye. $ 5reor, én... e Mart+nez ar%ára ráfagyott a megető kifeezés. $ 3ár, hogy nem maradt itt, b-szke lenne rám. 6n nem agyok olyan, mint az apám. 6n eleszek mindent, aminek ő hátat ford+tott. Andrea meg-tköze engedte le a kezét. $ Még akkor is, ha 'eliFtől kell elennie, amit akar4 5reor sötét pillantást etett a lányra. $ Most elmesélem magának, hogy siheder koromban a ilág égére futottam el innen. $ A banánszáll+tó haó... $ Andrea haboza etette ki a szaakat.

65

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Az is, meg agy fél tu%at egyéb felemelő munkahely, ahol %sak annyit kerestem, hogy egyik napról a másikra megélek. !em olt sz-kség

észre, %sak erős karokra. zeren%sére azzal

rendelkeztem. Andrea ezt készségesen elhitte. A fér2 teste tökéletesen kidolgozott, bőre barnára égett. !agyon erős, ezt érezte, mikor átölelte. 8yorsan elfordult, hogy elretse piruló ar%át. $

Most már megértek egy$két dolgot $ szólalt meg, de nem

nézett 5reorra. $ Amikor kider-lt, hogy nem boldogul az életben, elhatározta, hogy megkaparinta (l &orazónt. Madnem elharapta a nyelét, amikor a fér2 magához rántotta. $ Amikor 'éliF meggyanús+tott ezzel, már régen rendelkeztem saát agyonnal. $ 6s arra hogyan tett szert4 0anánrakodás közben4 $ 5öbbek között $ ágta oda 5reor gorombán. $ 3+án%si lennék rá. $ Andrea kiszabad+totta magát. $ &sak azt ne higgye, hogy ez után a megható történet után megértem, miért fontosabb magának (l &orazón, mint a nagybátya1 $ Az egészet azért mondtam el, hogy égre felfoga, ismerem az olyan nőket, mint maga. (gyszer %saargónak, másszor haszonlesőnek neezett. Meg hazugnak is. 3étszer pofon akart ágni. 3ihagytam alamit4 $ &sak azt kapta, amit megérdemelt.  5reor haraga

hirtelen elpárolgott. A

szeme k-lönösen

%sillogott. $ (gy héttel ezelőtt, azon a bizonyos estén, madnem megtette. $ >elentőségtelesen hangsúlyozott minden egyes szót. Andreának az ar%ába szökött a ér. $ Mit akar ezzel mondani4 $ Mindketten igyekezt-nk udariasak lenni a másikkal, mégis...

66

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 6n megpróbáltam, de...  5reor két kezébe ette Andrea ar%át. Az uai szinte égették a lány bőrét. $ Amikor meg%sókoltam, éreztem, hogy talán mégis kiönnénk egymással $ szinte suttogott, s közben Andrea szemébe nézett. H érezte, hogy a sz+e gyorsabban er, mégis nyugodtan szólalt meg. $ 5éedett. $ !em hiszem. 3-lönben most nem pirult olna el. $ Estobaság1 6n egyszer;en... $ !em, nem, édesem. Maga nem egyszer;en ilyen agy olyan. őt maga egyáltalán nem egyszer;, de nem ám1 $5reor most átölelte. $ !em %soda, hogy az öregúr úgy el an b;öle magától. $ Estobaságokat beszél. $ Monduk, kezdhetnénk az udariassággal. Aztán szép lassan toább a+thatnánk a kap%solatunkat. $ !in%s szándékomban. A fér2 ekkor lehaolt, és nagyon gyengéden meg%sókolta Andreát. $ (lég udarias agyok4  5ekintet-k találkozott. 9iszen nem is zöld a szeme, gondolta tétoán a lány. ötét, mint a dzsungel.  5reor megint fölé haolt. Most már köetelt a %sóka. Aka megny+lt, és Andrea érezte, hogy a szenedélye olyan t-zes, mint a trópusi nap felett-k. óhata iszonozta a %sókot, kezét a fér2 meztelen mellére %súsztatta.

5reor

néhány

érthetetlen

szót

susogott,

és

szorosabban húzta magához. Andrea érezte a fér2 nyelét a száában, s mint a forró láa futott szét ereiben a ér. Mellbimbóa szinte fádalmasan megmereedett.

6

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 5reor $ esdekelt reszkete $, hagyd abba... $ zeretem, ahogy kimondod a neemet. A fér2 a lány nyakát %sókolgatta, közben spanyol szaakat suttogott, amelyeket Andrea %sak félig$meddig értett. e tudta, mit akar 5reor, és ő is ugyanazt akarta. !em1 Mi bút belé egyszerre4 (z egy önző fráter, az ilyeneket mindig megetette. 0osszúsan elrántotta a feét. (bből elég, akarta mondani, de nem ött ki hang a torkán. !yelt egyet. $ (bből elég olt, 5reor1 $ nyögte nagy nehezen. A fér2 ágytól fátyolos szemmel nézett le rá. $

/gazad an $ szólt rekedten $, ennek +gy nin%s értelme. $

3iegyenesedett, tekintetét elford+totta a lányról. $ /dee, hogy alami értelmesebb dologgal foglalkozzunk. $ Azt akarod elérni, hogy felmondak. (lőbb fenyegettél, most a %sáb+tással próbálkozol. $ A fene törődik az állásoddal1 Andrea keser;en felka%agott. $ 0ár én is ezt mondhatnám1 e sanos nem tehetem, és ezt neked köszönhetem. Annak, ahogy a szállodában iselkedtél. 9a isszagondolok... $ análom $ szólt halkan 5reor $, hogy nem azt tettem, amit kellett olna. Akkor minden másként alakul. e te olyan h;ösen, olyan megközel+thetetlen-l álltál ott a liftben, mint egy szobor. 6n pedig épp akkor érkeztem issza egy háromhetes útról az ország belseéből... $ *ehet, hogy nem hiszed el, de nem érdekel. $

A árostól néhány kilométerre bedöglött a terepáróm. $

Andrea egyik haf-rtét %saargatta az ua köré. $ Bgy néztem ki, mint egy bozótlakó. $ !em hallod4 !em érdekel1

6

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ =edig szerintem érdekes. 8ondold el, drágám, ha akkor obb benyomást teszek rád... $ (z %sak akkor siker-lt olna, ha be se szállsz abba a nyaalyás liftbe1 5reor elneette magát. $ zeretem az eleen, t-zes nőket. $ 6n iszont ki nem állhatlak1 $ !em ba. &sak ismerd el, ha kedezőbb kör-lmények között ismerked-nk meg, te már rég lefek-dtél olna elem. $ 5e tényleg megbolondultál1 $ fortyant fel Andrea. $ 6s egy egy-tt töltött északa után már nem lehetne harag között-nk. $ (lképesztően szemtelen agy1 $ !em, %sak őszinte, nem úgy, mint te. 9aragszol rám, mert megzaartalak azzal a 2%kóal a szobádban. $ (letemben nem láttam még ilyen piszok, aláaló frátert1 9a ezt elmondanám 'eliFnek1 $ 6s mit akarsz neki elmondani4 9ogy kiismertelek4 $ /dehallgass... $

9ogy azzal ádollak, szép, k+ánatos, minden por%ikádban

igazi nő agy4 $ 5reor a feét rázta. $ A bá%sikám öreg, beteg, de nem ostoba. Mit gondolsz, miért ett fel4 $ Mert tud elem beszélgetni. $ Dgyan már1 6s nem is ak. Melyik fér2 ne szeretne maga mellett látni egy szép és okos nőt4 $ Cégigfuttatta uait a lány nyakán, megfogta az állát, és mélyen a szemébe nézett. $

6n is +gy agyok ezzel, mert én se agyok k-lönb a

nagybátyámnál, meg az a szeren%sétlen alak sem, akit a szobádban találtam. &sak én kereszt-llátok ratad. Andrea elsápadt. 3özel állt a s+ráshoz.

6"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 8y;löllek1 $ sziszegte, s a hanga reszketett. 3étségbeese kereste a szaakat, hogy a fér2 értésére adhata, mennyire megeti, undorodik tőle, de az úból magához húzta és meg%sókolta. $ 6n nem foglak megásárolni. $ 9-elykuát égighúzta a lány alsó akán. $ Megárom, am+g önként össz az ágyamba. Még egy futó %sókot nyomott Andrea száára, megfordult, és olyan hanyagul sétált el a part mentén, mintha %sak az időárásról áltottak olna pár szót. A lány megsemmis-lten állt és nézte, hogyan t;nik el a messzeségben. Cég-l kezét a száához emele utána kiáltottG $ 5reor1 A szél egy porfelhőel egy-tt elitte a hangát. A táolodó alak megtorpant, mad megfordult. Andrea nagy leegőt ett. $ (ngem nem fogsz megkapni $ kiáltotta $, soha, ha ezer éig élsz, akkor sem1

#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

7. FEJEZET 

(zt a szemtelenséget1 Mit képzel magáról 5reor Mart+nez41 Andrea félrehatott egy indát az útából. Az uta%skát szinte telesen benőtte a bozót. A szél idehozta a kerti irágok magait, és azok is dúsan tenyésztek a párás, trópusi idéken. A lány kénytelen$kelletlen rádöbbent, hogy alóban 5reor az igazi úr (l &ora$zónban. Még soha nem találkozott senkiel, akiben a pimaszság és a latin$amerikai önhittség ilyen zsarnoki formában öltött olna testet. 6s még részétet is képes kelteni maga iránt1 $ bosszankodott. =ersze korántsem agyok meggyőződe róla, hogy gyermek$ és ifúkorának sz+szaggató története igaz. Hszintén szóla nem is agyok rá k+án%si. (gyébként az én gyerekkorom se olt alami idám.  5reor tuladonképpen ómódú %saládban nőtt fel. 5ársadalmi osztályának összes ellegzetes tuladonságáal rendelkezik, kiée a felelősségérzetet. :é a ilág, és persze a neki tetsző nők is. (lára, hogy eláulanak a megtiszteltetéstől, ha ágyba búik el-k. Andrea

kesereset

sóhatott.

Mi

dolgom

an

még

(l

&orazónban4 $ kérdezte magától. 0ár annyi pénzt nem keresett, amelyből rep-lőegyet tudna ásárolni, futa néhány napos tartózkodásra an >óséban. Mostanra *ithgo" már biztosan isszaérkezett. 'elkeresi, és köeteli, ami ár neki. Andrea sanálta, hogy ilyen hirtelen bú%sút kell mondania 'eliFnek, de az emberi méltósága és önérzete forgott ko%kán. A ilág *ithgo"$ai és Mart+nezei úgy élik, hogy bizonyos ogok %sak őket illeti meg. !os, téednek, mert neki is annak ogai, és ezeknek most érényt szerez.

1

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

(lszántan lépett be a könytárszobába. 'éliF a székében -lt, és egy könyet olasott. Amikor Andrea kissé akadoza közölte ele, hogy felmond, megértéssel hallgatta. $ /gaza an. Maga szép, 2atal nő, ne pazarola az ideét egy aggastyánra. (gyébként úgysem lenne már sokáig sz-kségem a szolgálataira $ tette hozzá. $ 5ehát amúgy is elbo%sátott olna4 $ ehogy. 3ilen%enkét ées agyok. (lfáradtam. (lég olt. $ ó napot, Andrea1 $ 5reor... Mi... miért...4 $ Meg kell beszéln-nk néhány dolgot, méghozzá zaartalanul. Jaartalanul4 (bben a kutyaólnál alig nagyobb szobában, amelynek a felét a rozoga ágy foglala el4 5itokban úra meg%sodálta 5reor fér2asan szép ar%át, széles állát és keskeny %s+pőét a kifakult farmerban. $ Mit akarsz4 $ sziszegte Andrea. $ Mondtam már. 0eszéln-nk kell egymással. $ A fér2 kör-lnézett a szobában. $ !em ilyen lakosztályhoz szoktál, igaz4 A gúnyos hangtól a lány zaarba ött. $ !em maradok itt sokáig $ felelte tartózkodóan. $ (z biztos. $

7ruld el, miért öttél, aztán t;n el innen1 5reor közelebb

lépett Andreához. $

!em fog sokáig tartani. !ehéz, kemény hetem olt, tehát

ess-nk túl a dolgon minél hamarabb1 A fér2 ar%a alóban fáradtnak t;nt, szeme alatt mély karikák éktelenkedtek. $ Min kellene túlesn-nk4  5reor álasz helyett ismét körbeáratta a szemét a szobán. &súfondáros kis mosollyal ette szem-gyre a kopár falakat, a padló étizedek óta koptatott köeit és az egyetlen széken elhelyezett bőröndöt, miel szekrény nem olt a berendezési tárgyak között. $ zép kis szállás, angyalkám1 $ Azért öttél, hogy sértegess4  5reor lassan Andrea felé fordult. 5ekintete nem sok ót +gért. $ 'éliF meghalt. $

5essék4 $ A lány egy pillanatig nem fogta fel a szaak

értelmét.

6

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 9árom napa, álmában érte a halál. $ /stenem1 !agyon sanálom. $ Andrea hanga el%suklott. $ (lhiszem. $ 5reor állán egy izom idegesen megrándult. A lány zsebkendő után kotorászott, mert szemét elöntötték a könnyek. $

Azt mondta nekem, már elfáradt. (rről beszélt-nk, mikor

elbú%súztam tőle. $ Aha. 9át még miről beszélgettetek4 $ Már nem emlékszem pontosan. A fér2 %s+pőre tette a kezét. $

=róbál szépen isszaemlékezni1 !em olt szó alami

úrakezdésről4 A lány meglepőde pillantott fel. Miért olyan mérges  5reor4 $ /gen, beszélt-nk ilyesmiről. $ 6s neked mi olt erről a éleményed4 $

Az, hogy remélem, igaza an, és hogy az én feemben is

megfordult már ilyesmi. $ 5e boszorkány1 $ 5reor ól megrázta. $ Mindössze az lep meg, hogy 'eliFre b+ztad a égrendelete megáltoztatását, és nem magad %ipelted be hozzá 5omást és /nést. $ (nged el1 $ Andrea kiszabad+totta magát. $ Mi köze ehhez a kertésznek és a házezetőnőnek4 6s miel ádolsz te engem tuladonképpen4 $ Hk ketten tanús+tották a kézzel +rt záradék hitelességét, amely egy óráal a táozásod után kész-lt. $ 6s ez miért tartozik rám4 5reor keser;en felneetett. $

A záradék röid, de örendetesG Andrea Millerre hagyom

szeretett

birtokomat,

hogy

mindkettőnk

úrakezdés. Andrea megmarkolta a szék támláát.



számára

legyen

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ !em hiszem el1 $ (liselhetetlennek érezte 5reor ellenséges tekintetét. $ 'éliF mindenest-l rád hagyta (l &orazónt, sz+em, a házzal, a földdel, az állatokkal egy-tt. Még a konyhai fazekakat is. Andrea torka összeszorult. $ !em $ suttogta pár pillanat múla $, ezt nem tehette. $

9át, nem lett olna szabad megtennie, de megtette. 9a

azonban azt hiszed, elt;röm, hogy te... $ 6n nem hiszek semmit... $ ágott a szaába gyorsan Andrea. $ Addig h+zelegtél az öregúrnak, am+g... $ 5e nem tudod, mit beszélsz1 'ogd már fel, hogy én soha, de soha... $

!em kapod meg (l &orazónt1 Mindent elköetek ugyanis,

hogy ezt megakadályozzam $ Dtolára mondom $ Andrea szeme szikrázott a haragtól $, soha nem kértem semmit 'eliFtől, és semmit sem akarok tőle elfogadni. Megint kopogtak. A lány kelletlen-l nyitott atót. (gy 2ú állt a félhomályos folyosón, kezében egy bor+tékot tartott. $ 0o%sánat a zaarásért, senorita, de senor *ithgo" a lelkemre kötötte, hogy késedelem nélk-l adam át ezt önnek. Andrea átette és t-relmetlen-l felszak+totta a bor+tékot. Mindaz benne olt, amire oly régóta árt. 0e%sukta az atót, és nekitámasztotta a homlokát. *ithgo" megtartotta a szaát. 9olnap reggel már messzi árhat 5reor Mart+neztől. Ami a legúabb feleményeket illeti... *ehunyta a szemét. !eki nem kell (l &orazón, semmi esetre sem1  5ermészetesen 5reor nem hisz neki. !os, biztosan an hiatalos móda annak, hogy alaki lemondon egy örökségről. Etthon mad felkeres egy -gyédet, és megb+zza ezzel.



Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

5e ó ég, mi%soda sz+telen bestia agy1 ok nőel

találkoztam, de ilyen könyörtelen, pénzéhes perszónát életemben nem láttam. Andrea keze ökölbe szorult, s elfordult, hogy összeszede magát. (lege olt a édekezésből. =illanatokon bel-l kidoba 5reort a szobáából. $ (zt leetetted. $ A fér2 egy bor+tékot nyútott felé. (dgár

*ithgo"

nee

állt

a

bor+tékon,

és

tele

olt

százdollárosokkal. Andrea elsápadt. $

5udom, miket képzelsz, 5reor, de téedsz. Mart+nez

hátborzongatóan neetett. $

!em, drágám, eled kap%solatban még egyszer sem

téedtem. $ (lkapta Andrea kezét, és közelebb rántotta magához. $ Mindössze az zaar, hogy olyan k+méletesen bántam eled, amikor utolára találkoztunk. e általában az olyan nők, mint te, sosem kapák meg, amire rászolgáltak1 $

!agyon téedsz. Az olyan nők, mint én, mindig elnyerik

 utalmukat. =ontosan ezért fogadom el, amit a bá%sikád nekem szánt. 3itépte magát a fér2 kezéből, és hátat ford+tott neki. Az igazságtalanságtól meg a kétségbeesésétől könnyek szöktek a szemébe. :kléel mérgesen szétmázolta őket. 8yorsan le%sapta a bőrönd teteét, és leemelte a székről. $ 9oá igyekezel4 $ kérdezte 5reor. $ A birtokra. $ A lány hanga reszketett. 5+zig számolt magában, mielőtt folytatta olna. $ (l &orazón már az enyém. $ (lsieti a dolgot, hölgyem1 (lőbb ismertesd el a b+rósággal 'éliF égrendeletét1 $ Akkor mit taná%solsz4 Men-nk most el egy b+róhoz, és kér-k ki a éleményét4 zerinted 'éliF )omero engedte olna, hogy az

"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

örököse egy kopott fogadóban húzza meg magát, m+g unokaö%%se, akire semmit sem hagyott, abban a házban terpeszkedik, ami soha nem lesz az öé4 3épzelem, miket fognak +rni rólad a pletykalapok1  5reor elsápadt. $

(l &orazón az enyém1 $ etette oda nyersen. $ 6s ha azt

hiszed, hogy akár t+z per%re szem elől téesztenélek, téedsz1 $

A ház szép nagy, én pedig nem agyok ki%sinyes.

Megtarthatod a lakosztályodat, am+g kitérsz az utamból1 $ (zzel kilépett a szobából. Mérgében észre sem ette, milyen nehéz a bőrönde. Mire leért a hallba, már úgy érezte, mintha egy rakomány téglát %ipelne. Dai saogtak, a %suklóa lehorzsolódott, a álla pedig le akart szakadni.  5reor tökéletesen tisztában olt ezzel. Mögötte ballagott, hamisan f-työrészett, és esze ágában sem olt seg+teni. )endben an, nin%s is sz-kségem rá, gondolta a lány. 6ppen elég k+nos, hogy ele autózik issza (l &orazónba. 5ermészetesen h+hatna egy taFit is, de azért, mert örökölt, nem kell két kézzel szórnia a pénzt1 3-lönben is, a &adilla% tágas ko%si, mad ő -l az egyik sarkába, 5reor meg a másikba, rá se kell nézni-k egymásra. A szálló portása érdeklőde nézte, ahogy Andrea épp az ő irányába onszola a bőröndét. Aztán 5reort ette szem-gyre, aki közönyösen sétált a nő mögött. 3i%sit meg%sóálta a feét, de ő sem seg+tett. $ 0uenas tardes, senorita. $ >ó napot1 $ lihegte Andrea, és letette a koLert. $ 3érem a számlámat1 'izetett, aztán nekigy-rkőzött, hogy most már két kézzel próbála a bőröndöt el%ipelni. A portás megszánta. $ 9+ok egy 2út, senorita, hogy seg+tsen. Andrea 5reorra pillantott. A fér2 hanyagul -lt egy széken, és a körmeit nézegette.

#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 3öszönöm, senor, nin%s rá sz-kségem $ mosolygott a lány erőltetetten. $ (gyed-l is boldogulok. Mély lélegzetet ett, és imbolyoga elindult a bőrönddel a kiárat felé. Calahogy kinyitotta az atót, sőt siker-lt még 5reor orra előtt be%sapnia. (z olt az egyetlen örömteli pillanat az elmúlt órában. e hol lehet a &adilla%4 =ablo biztosan a háztömböt ker-lgeti, mert nem talált parkolóhelyet. *edobta a koLert, és reménykede nézett kör-l. )ettenetesen meleg olt. $

>obban agy4 $ szólalt meg mögötte 5reor. A lány

felpillantott. $ 9ozzám szóltál4 $ Miért, an alaki más a közelben4 $ 3öszönöm a kérdésedet, igen. Akkor gyere utánam1 /gyekezz1 $ 9é1 9oá mész4 $ Az autóhoz. $ 6s =ablo4 $ Az anyához utazott a tengerpartra. $ 5reor %súfondárosan neetett, és ment toább. Andrea hatalmas sóhaal nekifohászkodott a bőröndnek. !éhányszor fel$felkapta a feét, hogy lássa, merre tart 5reor, aztán már %sak botorkált leszegett feel. $ Mi%soda megátalkodott nő agy te1 Andrea iedten torpant meg. A fér2 előtte állt, egyik kezéel elkapta a koLert, a másikkal pedig Andreát tolta maga előtt a könyökénél foga. $ 0osszantani akarsz4 $

6n téged4

(gyed-l %ipelem

bosszankodsz4 (zt nem egészen értem.

1

a bőröndömet,

és te

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Mit nem értesz ezen4 (l &orazónba indulsz, és nem megh+ott endégként, hanem mint a birtok tuladonosa. Addig duruzsoltál a nagybátyámnak, am+g rád hagyta a birtokot. Minden okom megan a bosszankodásra. $ 6n nem duruzsoltam senkinek. (zt kikérem magamnak1 $ 9át persze, ehhez értesz1 $ Caon *inda is ennyire ör-l mad nekem4 $ érdeklődött Andrea édes mosollyal. $ *inda a temetés után Miamiba utazott. $

zóal kettesben lesz-nk a házban4 $ Andrea ar%áról

leheradt a mosoly. $ Dgye milyen regényes4 5e meg én és a bőröndöd utazunk az autómmal a naplemente felé. $ Az én autómmal $ helyesb+tett Andrea. $ A &adilla% (l &orazón ingóságai közé tartozik, tehát az enyém. $ 3-szköde igyekezett kiszabadulni 5reor markából. $ !em kértem tőled, hogy idd a bőröndöt, és semmi másra sem foglak megkérni... Mit %sinálsz itt4 $ kérdezte felháboroda, amikor a fér2 madnem nekilökte egy poros, nem túl bizalomgeresztő ko%si oldalának. $ 3inyitom az autómat. $ (rről az ó%ska terepáróról beszélsz4 $ (z egy erős, teherb+ró autó. $ 0ánom is és1 'előlem akár rep-lhet is, mint egy madár1 6n ebbe nem -lök bele. $ Akkor itt maradsz1 Andreának alóában semmi kifogása nem olt a terepáró ellen. Attól félt, hogy 5reor mellett kellene -lnie, ami ezen a kanyargós, rázós úton nem olna szeren%sés. A fér2 kinyitotta az atót. $ záll be1 3-lönben gyalog kell menned.

2

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

8. FEJEZET 

!em sokkal napnyugta után érkeztek a birtokra. Andrea úgy érezte, nem maradt egyetlen ép %sonta sem. *élegzetét isszafota lesett ki a házra, melynek most %sak tekintélyes köronalait tudta kienni. Mit keresek én itt4 $ kérdezte magában elszoruló sz+el. 'éliF rám hagyta (l &orazónt. Most mit tegyek4  5reor kiszállt. $ 9oá igyem a bőröndöt4 Andrea tétoázott. A rep-lőtérre, a legelső !e" #ork$i gépre, szerette olna mondani. $ A régi szobám megfelel $ szólalt meg nagy nehezen, mad ő is kikászálódott a ko%siból, és megindult a lép%ső felé. A beárat előtt megállt, és beárta 5reort. $ Az étkezéseket mad úgy időz+t-k, hogy ne zaaruk egymást $ mondta. A fér2 lassú mozdulattal letette a bőröndöt. $ 6n hét órakor reggelizem, tizenkettőkor ebédelek, és hatkor a%sorázom. 5e pedig egy óráal később $ elentette ki Andrea, és megfordult, hogy belépen a házba. 5reor azonban előtte termett, tenyerét a %sukott atóra támasztotta. $ !in%s ogod itt paran%sokat osztogatni1 $ nézett keményen a lányra. $ (gyáltalán nem paran%soltam, mindössze aaslatot tettem egy időbeosztásra. Cég-l is te sem akarsz többet találkozni elem, mint én eled. $ (lfeleted, hogy (l &orazőn még az enyém. Andrea da%osan felszegte a feét. $ 'éliF égrendelete szerint...

3

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

'éliF égrendelete szerint is enyém a birtok. &sak a

záradékban szerepel a need. $ zóal %sak a záradékban4 $ Andrea elmosolyodott. $ 9a nem téedek, a záradék a égrendelet érényes részét képezi. $

!em érényes, ha az örökhagyó a záradék kész+tésének

időpontában szellemileg nem olt beszám+tható. $ >obb ötleted nin%s4 (gyszerre %sak eszedbe ut, hogy 'éliF szenilis olt4 0árki meg%áfolhata. ok 2atal megirigyelhette olna az eszét. (l sem tudod képzelni, hogy azért tett meg örököséé, mert kedelt4  5reor durán felneetett. $ =ersze hogy kedelt. $ !e légy közönséges1 3ilen%enées múlt1 $ (gyetlen fér2 sem lehet olyan öreg, hogy ne egyen észre egy olyan nőt, mint te. $ Már megint sértegetsz. $

0óknak szántam. $ 5reor a másik kezéel is az atóra

tenyerelt, +gy a lány a két kara közé szorult. $ !in%s olyan épesz; fér2, aki képes neked ellenállni. $ 5reor... $ 6n sem. Megbolond+tottad a balfá%án *ithgo"$t és szegény 'éliF bá%sit. 3i tuda, talán én is elesz+tem a feem, és akkor még az is megeshet, hogy átengedem neked (l &orazónt. $ (l &orazón már az enyém.  5reor elfút egy f-rtöt a lány homlokából. $ 5alán. $ 0iztosan. $

Cannak bizonyos lehetőségek, amelyeket még nem ettél

számba. Andrea megdermedt. $ Mit akarsz ezzel mondani4

4

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ /sten malmai lassan őrölnek &osta )i%ában is. $ Dáal kis köröket razolt Andrea akára. Aztán lehaolt, és a f-lébe súgtaG $ e ne aggód, lesz miel eltölten-nk az időt. A lány a bőrén érezte 5reor meleg leheletét. Megpróbálta eltolni magától a fér2t. $ 3érlek, hagyd abba1 $ !em hiszem, hogy ezt akarod $ súgta 5reor. zinte tapintani lehetett a %söndet, amely kör-lette őket. A pillantásuk összekap%solódott. $ /mádom a szádat $ mormogta a fér2, s karába ette a lányt, aki érezte sz+ének ad dobogását. $ zép agy, @uerida. 8yönyör;. $ 8yengéden %sókolta meg az akát, mégis szenedély izzott benne, s ettől Andrea megrettent. 3ibontakozott az ölelésből. $

Most miel próbálkozol4 (l akarsz %sáb+tani, agy az

örökségemre pályázol4 5reor nem bántódott meg. Megfogta a lány állát, és kényszer+tette, hogy a szemébe nézzen. $ Az attól f-gg, milyennek talállak az ágyamban. Andrea kihúzta magát. A arázslat éget ért. $ emmi esélyed, hogy a birtok a tiéd legyen. A bőröndéért nyúlt, és megnyomta a %sengő gombát. (gy idősebb asszony nyitotta ki az atót. A lány nem engedte, hogy a %somagot kiegye a kezéből, maga %ipelte fel a lép%sőn, egyenesen a régi szobáába, és be%sapta maga mögött az atót. 6szaka rosszul aludt. 9analban egy kakas kukorékolására riadt fel. 3imer-ltnek érezte magát, szeme előtt az elmúlt napok eseményeinek képei kaarogtak. Mozdulatlanul

fek-dt, úgy

gondolta, talán +gy legyőzheti szinte ellenállhatatlan ágyát, hogy elmenek-lön innen, el a birtokról, el 5reortól. (nnek a fér2nak

5

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

k-lönös tehetsége an ahhoz, hogy kibillentse őt az egyensúlyából. Már a puszta léte is nyugtalan+tó. )emélem, ma kiszellőztethetem a feem egy ki%sit, fohászkodott magában, miközben farmerba, pólóba bút, s a derekára %satolta táskás öét. 9a szeren%sém an, estig nem is fogom látni. !éhány per%%el múlt fél hét. A konyhában iszik egy %sésze káét, és %somagol magának némi elemózsiát. 3aánul somolygott magában. Mire 5reor megelenik a reggeliző asztalnál, ő már agy mérföldnyire lesz innen. $

0uenos d+as $ köszöntötte ragyogó ar%%al /nés. &sak úgy

ömlött a száából a szó, mennyire ör-l, hogy a senorita isszaött. *egalább alaki, gondolta Andrea. /ott egy ó erős káét, és a táskáába rakott néhány gy-möl%söt meg pár darab kekszet. /ndulás előtt belemarkolt az asztalon álló tartóba, és egy %somó ko%ka%ukrot tömött a zsebébe. Meleg, barátságos reggel olt. 9ónapok óta tartott a ó idő. (gy pillanatra megállt az atóban, és élezte a friss, f;szeres illatú leegőt. Minden kellemetlenség ellenére ó olt úra a birtokon lenni. (z a felismerés őt magát is meglepte. 3ereszt-lgázolt a harmatos f-ön. Most már minden az öé, a ház, a kert, az állatok, a látóhatár szélén éppen %sak felselő hegyonulatig futó, égeláthatatlan legelők... minden. A közelben felnyer+tett egy ló. (gy kan%a olt a %sikóáal. 'e-ket felé ford+tották, és bársonyos szem-kkel köették a lépteit. $ >ó reggelt1 $ köszönt nekik. A kan%a hegyezte a f-lét, közelebb lépdelt, és óatosan elette a %ukrot Andrea tenyeréről. H elmosolyodott, és megsimogatta az állat selymes pofáát. $ Megismersz, ha mad úra találkozunk4 $ suttogta a f-lébe és neetett, mikor a kan%a fút egyet, és a feét rázogatta. $ >ó kislány1

6

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

9alkan dúdola ballagott az istállók felé. Ma nyeregből akarta szem-gyre enni a birtokot. Edabent a félhomályban kedtele sz+ta be a széna és a loak illatát. 9unyoroga árta, hogy a szeme megszoka a gyér ilág+tást. Aztán égigsétált a középső folyosón. A boFokban az állatok fel$felnyer+tettek. Elykor megállt, megsimogatta az orrukat, és %ukorral k+nálta őket. 9irtelen alaki felrántotta és azonnal be is %sapta a beárati atót. Andrea rém-lten ugrott hátra. $ 'elméred az állatállományt4  5reor dura hangon szólt hozzá, és kih+ó ar%kifeezéssel nézett rá, a lánynak mégsem ettől állt el a lélegzete. A fér2 hihetetlen-l ól nézett ki. H is pólót és farmert iselt. Az ó%ska, agyonmosott nadrág szemérmetlen-l fesz-lt a %ombán és a %s+pőén. $ Cagy teles leltárt %sinálsz4 Andrea elpirult. $ (llenőrzöl4 $ A k-lső istállóknál oltam, éppen iablót %sutakoltam... $

iablo4 $ ka%agott fel Andrea. $ (gy igazi Mart+nez %sakis

ördög$nek h+hata a loát1 $ zóal ott %sutakoltam, amikor láttam, hogy az egyik legobb kan%ánkat próbálod magadhoz édesgetni. $ 6n %sak... $ !o%sak, mondtam magamban, a senorita istállóról istállóra megy, hogy megszámola a loakat. 5alán seg+tségre an sz-ksége... Andrea felszegte a feét. $ !eetséges agy. $

Miért nem kérdezted meg tőlem az adatokat4 z+esen

odaadok mindent, a marhalastromokat is.



Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

A lány hátat ford+tott neki, és gyors léptekkel kifelé sietett. $ &sak nem sértődtél meg4 5öbb önfegyelemre lesz sz-kséged azokban a körökben, ahoá hamarosan ker-lsz. $

Mad ha taná%sra szorulok... $ Andrea hátrafordult. 5reor

olyan szorosan állt ele szemközt, hogy a lány orra hegye szinte megérintette

a

mellén

fesz-lő

pólót.

Az

istálló

szaga

összekeeredett a fér2 bőrének illatáal. 6rezni lehetett a testéből áradó meleget. Megtántorodott. 3-lönös, mégis természetes ágy fogta el. Amikor 5reor megfogta a állát, s a tekintet-k találkozott, Andrea tudtaG elég egy szó, egy mozdulat, és eleszett. Mélyet lélegzett. $ A loakról akartál mondani alamit. $ iker-lt fegyelmezett hangot használnia.  5reor állán megrándult az izom. $ /gen $ álaszolt kis sz-net után, és oldalra lépett. $ Arabs teliéreket tenyészt-nk, mert ezek könnyen alkalmazkodnak az itteni éghalathoz. (zért mi... $ Mi4 $ kérdezte Andrea gúnyosan. $ Bgy érted, hogy 'éliF. $ !em. Bgy értem, ahogy mondom. Meglehetősen sok pénzt és időt fektettem már (l &orazónba. $ 6s most természetesen be akarod söpörni a nyereséget. Mellett-k felnyer+tett egy ló, s 5reor megeregette a nyakát. $ Mondtam már, angyalom, több önfegyelmet1 =róbáld magad egy ki%sit isszafogni1 $ !em akarom magam isszafogni $ gurult méregbe Andrea. $ Az itteni obb körök nem fogák értékelni ezt a modort. Cagy inkább modortalanságot. Cégtére is %sak egy gringa agy. A lány bosszúsan toppantott.



Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Dtálom ezt a szót1 Mintha bo%sánatot kellené kérnem azért, mert amerikai agyok. $ !em kell bo%sánatot kérned $ neetett 5reor. Andrea sóhatott. A fér2 elkomolyoda nézett rá. 5ekintete elidőzött az akán, a keblén. Azután sarkon fordult, és égigsétált az istállón. $

5ehát főleg arabs loaink annak. >elenleg nyol% mén,

huszonnégy kan%a, hat %sikó és nyol% herélt. Andrea szórakozottan köette. 9allotta a hangát, de a szaak értelmét nem fogta fel. Az iménti szóáltáson árt az esze. $ zól, ha untatlak1 $ !em $ felelt siete a lány $, dehogy. =ersze, én nem értek a loakhoz, %sak szeretek loagolni. $ !os, egy birtokon magától értetődő dolog a loaglás, de nálad, gondolom, k-lönös elentőséggel b+r. (lőfeltétele annak az életnek, ami felé törekszel. Andrea szeme illámokat szórt. $

3éptelen agy felfogni, hogy egyszer;en %sak szeretek

loagolni4 $ /gazad an, erre képtelen agyok. $ &salódást kell okoznom neked, mert ez az igazság. $ 3+án%si agyok, mit fogsz legobban élezni az ú életedben. Az embereket, akikkel mad megismerkedsz, agy a bálokat a Cadászklubban. $ Dtálom a bálokat. $

e miért4 $ 5reor gonoszul igyorgott. $ 5alán a gazdag

öregurak, akik 2zették a loaglóle%kéidet, estélyi ruhára már nem akartak áldozni4 $ A loaglóle%kékért én 2zettem, mégpedig azzal, hogy istállót takar+tottam. zerettem a loakat, és loagolni akartam. Arra ágytam, hogy egyed-l ághassak át az erdőn, ahol senki sem

"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

tuda, hogy a hegyen lakom$e, agy a ölgyben. 6n sokat szenedtem azért, mert láttam, hogyan robotol az anyám idegen emberek kényelméért. $ (z bizony nem lehetett szép gyermekkor. Andrea

bizonytalanul

sand+tott

5reorra.

Caon

most

is

gúnyolódik4 e a fér2 ar%a komoly maradt. $ 9át, nem olt az. $ 'elsóhatott. $ Anyám nagyon kemény munkáal kereste a kenyer-nket. $ a%osan kapta fel a feét. $ (gyébként én is. (gy darabig hallgattak, aztán a fér2 szólalt meg metsző hangon. $ (s milyen keményen dolgoztál azért a pénzért, amit *ithgo" k-ldött neked a szállodába4 $ >óságos ég, tudtam, hogy ez még hátraan1 $ (l akart fordulni, de 5reor megakadályozta. $ !em olyan nehéz kérdés ez, hogy ne tudnál álaszolni. $

A égkielég+tésem olt. *ithgo" elutazott úgy, hogy nem

2zette ki. (zért kellett állást állalnom 'eliFnél. Amikor isszaött, és én panaszt tettem, elk-ldte a pénzt. $ (nnél hihetőbb történetet is kitalálhattál olna, angyalom1 $ A fene egye meg, ez az igazság1 !agyon d-hös oltam rá, hogy nem kaptam meg a %sekket. Calósz+n;leg a saát zsebéből előlegezte meg azt a pénzt. 3-lönben pedig nem tartozom neked semmiféle magyarázattal. 'arkasszemet néztek, aztán 5reor bólintott. $ /gazad an. Bból %send lett. A fér2 megköször-lte a torkát. $

A loakról beszélt-nk. $ Megakarta az utolsó boFban

álldogáló ló f-lét. $ anos a heréltek számát eggyel nöeln-nk kell. Az egyik ménnel az utóbbi időben gondaink annak.

"#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ (zért kell kiherélni4 $ Bgy látszik, nin%s más álasztásunk. iablo mad megőr-l a kan%ákért. Ceszélyes önmaga és a többi állat számára. Andrea nyelt egyet. $ 6s ha... engednétek a ágyainak4 Mi an elem4 $ gondolta. *oakról beszélget-nk, mégis mintha másról lenne szó. Elyan fur%sán néz rá a fér2, ő pedig olyan nehezen kap leegőt. $ 6n megpróbáltam $ felelte 5reor halkan $, de a kan%ák hallani sem akarnak róla. iablo szenedélye túl iharos. $ !os $ próbálkozott óatosan Andrea $, amit te elhatározol, azt általában... A fér2 2gyelmesen nézte, aztán elneette magát. $ !em általában, hanem mindig égheziszem. 6s nem agyok k+án%si a éleményedre. $ =edig an éleményem. $ 8ondolom, azért ártad égig az istállókat, és izsgáltál meg mindent személyesen. $ *oagolni akartam.  5reor

lassan

nyútózott,

kezét a

hátsó

nadrágzsebébe

mélyesztette. $

Bgy látom, két legyet akartál -tni egy %sapásraG leltárt

kész+teni az állatállományunkról, és alaposan szemreételezni a birtokot. $ !em a ti állatállományotok. $ 6n %sak udariasan akartam kifeezni magam. /gazad an, legy-nk ny+ltakG az enyém1 6s azt taná%solom, ésd ól az agyadba, a birtokon semmi sem áltozik, am+g a égrendeletet a b+róság  óá nem hagya. 6s obb, ha tudod, hogy az elmúlt öt ében minden itás kérdés az én aamra dőlt el.

"1

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

(bben nem kételkedem. 'éliF elmondta nekem, milyen

%éltudatosan

szor+tottad

ki

mindenből,

hogy

megszerezd

magadnak a birtokot. $ zóal ezzel tömte tele a feedet4 $ 'éliF öreg olt, de nagyon is tudta, mit beszél. 5ökéletesen átlátta, mi a szándékod. $

6s az eszedbe sem utott, hogy engem is megkérdezz a

éleményemről4 !eked %sak az szám+t, amit 'eliFtől hallottál4 $ zerinted hazudott4 $ Mit érdekel az téged1 $

/gazad an, egy %seppet sem érdekel. 6s most ered az

utamból1 $ Miért, hoá akarsz menni4 $ 5reor szeme illámokat szórt. $ emmi közöd hozzá1 $ Már hogyne lenne. (l &orazón még az enyém. /tt az történik, amit én mondok. Andrea a falig hátrált. zikrázott között-k a leegő. $ 0ebizony+tsam, hogy ogom an a birtokra4 $ kérdezte a fér2 fenyegető hangon. Andrea sz+e heesen dobogott, de uralkodott a hangán. $ Calahányszor nem a keded szerint alakul egy beszélgetés, elkezdesz iesztgetni1 $ 5e ezt iesztgetésnek neezed4 $ Miért, nem az4 $ 5alálhatnánk megfelelőbb kifeezést $ neetett halkan 5reor. $ (bből elég1 $ emelte fel a hangát Andrea. $ !em agyok olyan hangulatban... $ ehogynem. Az első naptól kezde olyan hangulatban agy1 $ 0arátságosan átölelte a lány állát. $ 3özönséges alak...

"2

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

 5reor %sókkal fototta belé a szót. (gy olyan fér2 tapasztalt, érzéki

%sóka

olt

ez,

aki

megszokta,

hogy

a

nők

engedelmeskednek neki. e Andrea elhúzódott tőle. $ )ata $ biztatta der;sen 5reor$, egy kis ellenállás kellemes sz+nt köl%sönöz a dolognak1 $ (nged el1 $ (zt nem gondolod komolyan. $ Mit tudsz te arról, hogy én mit gondolok, 5reor Mart+nez4 Elyan átkozottul biztos agy magadban... Andrea legnagyobb bosszúságára érezte, hogy hiába akara isszatartani, a szeme megtelik könnyel, és lassan égigfolyik az ar%án. 5reor döbbenten bámulta. Még soha nem látta s+rni. (bben a pillanatban a lány obban gy;lölte, mint bármikor. 3ider-lt hát, hogy gyenge és esendő ő is. $ 5e s+rsz4 $ kérdezte 5reor bizonytalanul. $ 6n nem szoktam s+rni1 A fér2 a keze feéel simogatta le Andrea ar%áról a könny%seppeket. $ Akkor ez mi4 $ érdeklődött szel+den. $ 0utaság. $ 3önnyei most már patakokban ömlöttek. *ehunyta a szemét. $)endben an1 8yönyörködd ki magad, mert többé ilyet nem fogsz látni1 $ A pokolba is1 $ 5reor hanga kissé berekedt. Megfogta Andrea állát, és közelről izsgálgatta az ar%át. $ !em akartalak megr+katni, %sak... $ Az akára nézett. $ &sak meg akartalak %sókolni. Andrea édekezhetett olna, lett is olna rá oka, de ad, legyőzhetetlen szenedély ker+tette hatalmába. *ábuhegyre állt, karát szorosan 5reor nyaka köré fonta.

"3

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

A fér2 ágyakoza suttogta a neét, erősen magához szor+totta, és úra meg úra meg%sókolta. Andrea hozzásimult, %ombáal a lábát szor+totta. Mindkettő-k sz+e őr-lten, egyszerre dobogott. A lány beletúrt a fér2 dús haába. 5itokban oly régóta ágyott erre1 Minek is toább tagadnia4 5reornak igaza an, erre ár hosszú napok, hetek óta, talán azóta, mióta él. Akarta, hogy megérintsék egymást, a karába szeretett olna búni, érezni, mennyire k+ána az is őt. e ennyi nem olt elég, közelebb akart ker-lni hozzá, bőrét saát bőrén érezni és eggyé álni ele.  5reor kitalálta a gondolatát. $

?uerida, @uerida m+a... $ *ázas gyorsasággal a pólóa alá

%súsztatta a kezét, és kikap%solta a melltartóát. Andrea felkiáltott, amikor a fér2 a meztelen mellbimbóához ért, s úgy érezte, nem b+ra toább eliselni a s-rgető ágyat. $ 5reor... $ dadogta. 6rzéseit képtelen olt szaakba önteni. $ Cigyázz1 Estor%sapásként %sattant a kiáltás. Andrea rém-lten nyitotta ki a szemét. =aták félelmetes d-börgését hallotta, és rettege felkiáltott, amikor meglátta, hogy egy óriási fekete mén horkanta, érben forgó szemmel rohan felé-k a boFok közötti folyosón.  5reor illámgyorsan megragadta az őröngő állat kötőfékét. A ló felágaskodott, és adul kirúgott. $ 5reor1 $ kiáltotta rém-lten Andrea. A fér2 maga mögé lökte a lányt, akinek tarkóa keményen %sattant az első boF párkányán.  5öbbé nem látott semmit. (lesztette az eszméletét.

"4

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

9. FEJEZET 

Calahonnan, nagyon táolról, mintha egy s-rgető hang a neén szól+taná. Minden ereét össze kellett szednie, hogy ki tuda nyitni a szemét, olyan szörnyen nehéznek érezte a szemhéát. 5reor haolt fölé komoly ar%%al, tekintete elsötét-lt az aggodalomtól. A fér2 megkönnyebb-lten sóhatott fel. $ !in%s semmi ba, @uerida, már obban agy. (z azért túlzás, gondolta Andrea. 'ogalma sem olt, miért hasogat annyira a fee, azt meg égképp nem értette, miért tarta  5reor a karában. &sak azt tudta, hogy most békében és biztonságban érzi magát. Megnedes+tette kiszáradt akát. $ Mi történt elem4 $ 0e-tötted a feed a falba, és eláultál. Andrea a homlokát rán%olta. *elki szemei előtt hirtelen megelent a hatalmas állat, amint 5reor felé rúg. $ A ló1 $ rebegte kétségbeese, és megpróbált felemelkedni. $ Az ég szerelmére, a ló1 A fér2 gyengéden magához ölelte, megsimogatta a hátát, és spanyol szaakat duruzsolt a f-lébe, mintha egy rém-lt gyereket nyugtatgatna. $ !e aggód, iablót már elzárták. $ 5e nem sebes-ltél meg4 $

3utya baom. iablo elszabadult a loász kezéből. Még

egyszer nem fordulhat elő ilyesmi. Andrea megnyugoda fészkelte be magát 5reor erős karai közé. $ Elyan ó itt eled $ suttogta.

"5

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

A fér2 tenyerébe fogta a lány ar%át. $ 'igyel ide, kedesem, nem szabad elaludnod1 *ehet, hogy agyrázkódásod an. $ !em hiszem. &sak a feem fá egy ki%sit. /tt an egy dudor $ tapogatta a tarkóát a lány. $

9add lássam1 $ 5reor óatosan sim+totta el a selymes

f-rtöket. $ zeren%sére nem érzik. Etthon mad alaposabban megizsgálom. Andrea bólintott, de azonnal feladult a fádalomtól. $ !e fél, @uerida $ ölelte át gyengéden a fér2. $ Mad tesz-nk rá egy égtömlőt. Mire megön az oros, nyoma sem lesz ennek a kis dudornak. $ emmi sz-kség orosra1 Most meg mit %sinálsz41 $ Mégis mit gondolsz4 5ermészetesen hazaiszlek. $ !em kell engem %ipelni. 5udok árni. $ )emélem is, édesem, de am+g az oros nem ad engedélyt,  obb, ha semmit nem ko%káztatunk. $ 5reor a álláal kilökte az istállóatót. $ e én tényleg ól agyok1 !yugodtan letehetsz. $ zó sem lehet róla1 $ mondta a fér2 kedesen mosolyoga azon a hangon, amit Andrea ól ismert, és azt elentetteG 6n, 5reor Mart+nez döntöttem, és ól teszitek, ha engedelmeskedtek. $ !e 2%ánkol1 Cagy annyira kellemetlen, hogy a karomban tartalak4 *égy sz+es, kapaszkod a nyakamba1 Andrea kelletlen-l szót fogadott. 5reor bólintott. $ >ó kislány. 9atározott léptekkel indult a ház felé, meg se kottyant neki Andrea súlya. H pedig boldogan elengedte magát, érezte 5reor testének fér2as illatát, sz+ének szabályos dobogását. Amikor rámosolygott, a lány lélegzete elakadt.

"6

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ !e fél, ki%sim, nagyon fogok rád igyázni. Colt idő, amikor nem +gy beszélt, gondolta Andrea, de aztán elhessegette a kellemetlen emlékeket. $ ?uerida, alami ba an4 !em érzed ól magad4 A sebes-lt képtelen olt álaszolni, mert hirtelen forogni kezdett ele a ilág. 5reor felgyors+totta lépteit, amikor észreette, hogy alany fee a állára hanyatlik. $ /nes1 $ kiáltotta, ahogy a házhoz ért. A házezetőnő futa érkezett az elő%sarnokba. 'elsikoltott az elée táruló látánytól. $

3ét aszpirint kérek és egy égtömlőt1 I kiáltotta 5reor

spanyolul, miközben ketteséel ette a lép%sőfokokat. $ 6s h+d az orost, öön azonnal1  5reor belépett Andrea kellemesen h;ös, lef-ggönyözött szobáába. Amikor óatosan letette a lányt az ágyra, az kinyitotta a szemét. A fér2 megkönnyebb-lten igaz+totta fee alá a párnát, aztán meggyútotta az éeliszekrényen álló lámpát. /nes már hozta is a eget és a gyógyszert. $

3öszönöm. Most pedig nézz-k meg alaposabban azt a

sér-lést. $ ó reggel, @uerida1 9ogy érzed magad4 $ 3öszönöm, nagyon ól. $ Can keded a zöldben reggelizni4 8ondoltam, egy ilyen szép reggelen a szabad ég alatt káézhatnánk. $ A teraszra gondolsz4  5reor olyan izgatottnak látszott, mint egy kis2ú. $ 5udok egy obb helyet. 9alandó lennél egy röidebb útra azon az ó%ska terepárón4 $ Megnyerő mosolyt arázsolt az akára. $ +gérem, hogy kiker-löm a kátyúkat. Andrea elneette magát. $ Aha. zóal legalább beismered, hogy akkor nem életlen-l ráztad ki a lelkem1

1#1

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

 5reor is neetett, mad hirtelen elkomorodott. Jöld szeme is elsötét-lt. $ !os, mi a álasz4 (lk+sérsz, @uerida4 Andrea érezte, hogy sz+e a torkában dobog. 'elismerte a eszélyt, de ha 5reor a feébe esz alamit, nem taná%sos ellenszeg-lni. $ )endben an $ suttogta. Miután 5reor meggyőződött róla, hogy Andrea kényelmesen -l a ko%siban, elindultak. A hátsó -lésen egy nagyobba%ska elemózsiás kosár foglalt helyet. (gy domb teteén megálltak, kiszálltak. A lány megb;ölten nézte az alattuk elter-lő ölgyet, a dúsan

zöldellő

nöényeket,

a

irágban

álló

naran%sfákat,

melyeknek bód+tó illatát elhozta felé-k az enyhe, meleg szellő. 3ortyolták a káét, fahéas s-teményt ettek hozzá. $ zeretném, ha a birtok minden zegét$zugát megismernéd $ mondta 5reor, mikor issza-ltek az autóba. $ e most, ha egyetértesz,

először

megmutatnám

neked

a

legeslegszebb

helyeket. $ Elyan szép itt úgysin%s, mint a tenger. $ Még annál is szebb1 Andrea megfenyegette az uáal. $ 'igyelmeztetlek, hogy akkor alami egészen k-lönlegeset kell mutatnod. 5reor ind+tott, és a ko%si rázkóda bukdá%solt le a domboldalon. $ 3érlek, szól azonnal, ha túl gyorsan hatanék, agy ha fáni kezdene a feed1 $ 9idd el, nagyszer;en érzem magam. 6s ez nem is túlzás, gondolta a lány, miközben a hegyek felé robogtak. 5alán még soha életében nem érezte magát ilyen ól, mint most.

1#2

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

*opa mustrálgatta a mellette -lő fér2t. Miért tesz ilyen boldoggá, hogy ele lehetek4 $ t;nődött. (gyre nehezebb elhinnem, hogy alaha az ellenségem olt. Már nem is bosszantuk egymást1 Cagy talán nem is haragudtam rá igazán4 &sak biztonságosabbnak látszott gy;lölni és megetni, mint... mint mit is4 $ Miért hallgatsz ilyen nagyokat4 Andrea zaarba ött. $

&sak arra gondoltam... milyen %sodaszép (l &orazón. $ Az

akába harapott. $ 6s óriási. *egsz+esebben isszasz+ta olna a szaait. 5reor biztosan azt hiszi, hogy arra k+án%si, pontosan mennyit ér a birtok. e a fér2 nem szólt semmit, %sak óked;en mosolygott. $ okkal nagyobb, mint képzeled. 6s most rögtön meglátod a legszebb darabkáát. $ *eáll+totta a motort. 3-lönleges %sönd ette kör-l őket. $ Can keded egy ötper%es gyalogtúrára4 Andrea bólintott. 5reor kiugrott az autóból, átment a másik oldalra, és udariasan kiseg+tette a lányt. 3ézen fogta, mad elindultak, és a keskeny ösényen egy s;r; erdőbe értek. $ 9ol agyunk4 $ álmélkodott Andrea. A fér2 szeme ragyogott. $ (z az esőerdő. $ (sőerdő $ ismételte Andrea. $ Carázslatos szó. $ !ézz fel a fák koronáa fölé, és mindárt megérted, honnan kapta a neét. 5reor átkarolta Andrea derekát, m+g a lány a felhőket bámulta, melyek olyan ala%sonyan onultak, hogy félő olt, megakadnak az ágak %sú%sain. $ (l &orazónban keés az erdő. $ 5oább ezette a lányt a kanyargós kis úton. $ 6ppen emiatt az erdő miatt ker-ltem először össze-tközésbe 'eliFszel. $ 9ogyhogy4 $ !agyon ó árat k+náltak érte. $ 3i akarta megenni4

1#3

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

(gy bútorgyár, amely ritka délszaki faanyagokból drága

bútorokat kész+t. $ Megakadályoztad az eladást4 9ogyan siker-lt4 5reor mosolya elárulta, hogy még most is b-szke magára. $ Megfenyegettem 'eliFet, hogy ráusz+tom a környezetédőket. H %sak neetett, am+g el nem magyaráztam neki, hogy sok ezer dollárába ker-lhet, ha az (rdőbarátok (gyes-lete b+róság elé iszi az -gyet. $ +gy az esőerdő megmenek-lt. $ A birtok legszebb daraba. 8yere, nézd meg te is1  5reor előreengedte Andreát. A lány néhány lépés után megtorpant. Cisszafotott lélegzettel pillantott kör-l, mintha attól félne, a betolakodó megtörheti a arázst. Az ösény egy kis tisztásra ezetett. 3-lönleges, sohasem látott gyönyör; fák alkottak

kör-lötte

áthatolhatatlan,

égbe

nyúló

falat.

Az

összefonódott koronákon madarak százai repdestek %siitele, %si%serege, egymással perlekede. A napsugarak nem tudtak áthatolni a leelek szöedékén, de kettőzött erőel t;ztek a tisztásra, felragyogtak benne a hibiszkusz%serék irágainak pompás sz+nei, a magányosan álló, ny+legyenesen az ég felé törő királypálma hatalmas, kiteresztett leeleinek harsány zölde, és sziárányos sziporkákat etettek a láaköek, páfrányok között %sordogáló patak izén. A leegőben szitakötők raa billegett, és méhek zsongtak. Andrea elragadtata kiáltott fel. $ /gazad an, még soha nem oltam ilyen gyönyör; helyen1 $

0izony, @uerida. $ A fér2 gyengéden hátrasim+tott egy

haf-rtöt a lány homlokából, de közben az akát nézte. $ oha életemben nem láttam ilyen tökéletes szépséget.

1#4

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 5reor $ suttogta a lány el%sukló hangon $, azt hiszem, itt az idee, hogy... A fér2 felemelte Andrea állát. $ Mondták már neked, hogy madonna ar%od an4 $

0eszéln-nk kellene egymással $ rebegte Andrea, és nem

nézett 5reor szemébe. $ ok mindenben téesen +télt-k meg egymást... $ (mlékszel, mit mondtam neked, amikor megismerkedt-nk4 $ (lőrehaolt, és szááal megsimogatta Andrea akát. $ 9a még aznap éel egy-tt aludtunk olna, biztosan nem gondolunk egymásról annyi s-letlenséget. 5e megismertél olna engem, én meg téged olyannak, amilyennek az /sten teremtett minket. $ Azt hiszem $ tétoázott Andrea $, hogy... $ 6n meg azt akarom, hogy tudd, mit hiszek én1 $ ágott közbe t-relmetlen-l a fér2, és mohón meg%sókolta. $ Azt hiszem $ suttogta aztán szinte Andrea száába, mely még égett a %sókától $, hogy belepusztulok, ha nem érinthetem meg még egyszer a kebledet1 A lány fee hátra%suklott, mikor 5reor a nyakát kezdet %sókolgatni. $

9a %sak rád gondolok, megőr-lök. 6szaka álmatlanul

hánykolódom az ágyban, és arról ábrándozom, hogy meztelen-l fekszel a karomban, bőröd perzsel a ágytól, és reszketsz a gyönyörtől, mikor a testemet a magadén érzed. Andrea alig hallhatóan felsóhatott. $

Mondd, hogy te is ugyan+gy k+ánsz engem1 Annyira

szeretném hallani, @uerida1 A lány a szemébe nézett. 9ogyan tagadhatná le saát érzéseit4  5alán már azóta k+ána ezt az embert, amióta ismeri. 9arag és eszekedés mit sem áltoztathatott sz+e legmélyébe retett érzésein, épp ellenkezőleg, %sak fokozta a s-rgető ágyat.

1#5

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Mondd ki már1 $ !agyon k+ánlak1 $ susogta Andrea, és átkarolta a fér2 nyakát.  5reor halkan, diadalmasan felneetett. 'éktelen-l magához rántotta, és adul %sókolni kezdte a lányt. Aztán felemelte, és egy s-ppedő, puha mohaágyhoz itte, lefektette, és maga is mellé heeredett. Andrea kezét a fér2 mellére %súsztatta, hogy érezze l-ktető sz+dobogását, ő pedig a lány fölé haolt, beletúrt a haába, és úra meg úra meg%sókolta. $

zebb

agy,

mint

amilyennek

megálmodtalak1

$

megsimogatta Andrea keblét, és be%ézni kezdte ágaskodó mellbimbóit. A lány szinte gör%sösen kapaszkodott belé. $ Cetkőztess le1 $ kérte halkan.  5reor szeme felragyogott, aztán szót fogadott. &sak a bugyit hagyta Andreán. $

8yönyör; agy1 $ kiáltotta felindultan. Ar%áal %irógatta

keblének érzékeny bimbóát. A ki%sit borostás bőr le+rhatatlanul izgató érintésétől Andrea halkan felnyögött. $ Meg%sókolhatom őket, @uerida4 !agyon lassan közeledett. (lőször %sak forró lehelete súrolta Andrea keblét. Amikor nyeléel megérintette, a lány felkiáltott, és amint 5reor a száába ette a mellbimbóát, minden gátlása szertefoszlott. )eszkető kézzel nyúlt a fér2 inge alá. A fér2 hirtelen fel-lt, és ledobta magáról az inget. $ +gy obb lesz. $ 9angából s-tött a ágy. Andrea ar%áal %irógatta 5reor bozontos mellkasát. A fér2 előbb spanyolul suttogott alamit, aztán angolul is megismételte. A lány ar%a lángra gyúlt, és szinte kiálta álaszolt. $ /gen, igen1

1#6

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

 5reor t-relmetlen-l megszabad+totta utolsó ruhadarabától is, aztán %sak gyönyörködött benne. $ !agyon sokáig ártam arra, hogy +gy láthassalak. $ A hanga elfúlt az izgalomtól. *assan simogatni kezdte Andrea nyakát, keblét, hasát. Aztán megérintette a legtitkosabb helyeket is. $ Elyan nagyon k+ánlak1 $ A tied agyok1 Cegyél el1 $ A lány nem b+rta toább eliselni a árakozás fesz-ltségét. 3itárta a karát. A fér2 egy pillanat alatt ledobta ruháit, a lány fölé térdelt, és szenedélyes %sókokkal bor+totta. $ Mi amor1 zerelmem1 Andrea magához húzta a fér2t, aki a neét suttogta, amikor magáéá tette. $ Most már az enyém agy1 $ mondta 5reor komolyan, aztán megmozdult. Mielőtt a %sú%spontra értek, a lány már tudta, hogy menthetetlen-l szerelmes 5reor Mart+nezbe.

1#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

10. FEJEZET 

Andrea a teraszon -ldögélt az asztal mellett, és időnként kortyolt egyet a káéából. Milyen gyönyör; reggel1 $ gondolta.  5uladonképpen nin%s ebben semmi rendk+-li, mert a &osta )i%a$i reggelek az ének ebben a szakában mindig %sodálatosak. Mégis mostanában a nap egészen saátságos sz+nekben t-ndökölt, s a leegőt enyhe, balzsamos illat töltötte be. A nyári esős észak a ége felé árt, közeledtek a szárazabb őszi napok. Minden-tt pillangók libegtek, olyanok, mintha sz+npompás kis felhők olnának. A lány egyszerre két erős, meleg kezet érzett a állán. $ >ó reggelt1 $ szólalt meg 5reor kellemes, mély hanga. $ 9ogy aludtál, @uerida4 Andrea felnézett rá, és rögtön ráött, hogy nem az időárás áltozott meg, hanem ő nézi más szemmel a ilágot. Mégpedig azért, mert napról napra szenedélyesebben szereti ezt a fér2t, aki pedig nemrégiben még esk-dt ellensége olt. (zért láta a naps-tést ragyogóbbnak, a lepkéket elb;ölőbbnek. Andrea ki%sit elfogódottan mosolygott, kezét a állán nyugó kézre tette. $ 9iszen tudod, hogyan aludtam $ felelte halkan.  5reor lehaolt, és száon %sókolta, aztán helyet foglalt az asztal másik oldalán. $ Ma reggel nehéz sz+el hagytalak magadra $ mondta, s kezet %sókolt Andreának. $ 0oldogan maradtam olna eled, hogy hanalban még egyszer szeresselek. $ 9a ól emlékszem, ez megtörtént.

1#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 6n is emlékszem, %sakhogy napkeltéig még egy hosszú óránk lett olna... $

*ehet, hogy butaságnak tartod, de nekem nagyon fontos,

hogy a személyzet ne lásson meg, amikor kiössz a szobámból. 0orzasztó lenne, ha megtudnák, hogy mi ketten...  5reor áthaolt az asztalon, és egy %sókkal belefototta a szót. $ 3edes, régimódi és szeretetre méltó kislány agy. Aki meglepő dolgokat tud mondani, gondolta Andrea, mert eszébe utott, milyen döbbent ar%ot ágott 5reor, amikor arra kérte, hadd tartsa meg a saát szobáát. (z azon a napon történt, amikor egymásra találtak. 9osszú órákat töltöttek összesimula az erdei tisztáson, és közben felszabadultan beszélgettek mindenféléről, simogatták egymást, %sókokat áltottak. Aztán még egyszer hosszan, szenedélyesen szeretkeztek. (gy örökkéalóság után tértek %sak issza a alóságba. Már a lemenő nap örös sugarai sz;rődtek át a fák szöeényes ágain, amikor hazaindultak. A kapuban 5reor átölelte és meg%sókolta Andreát. $ zólok /nesnek, hogy igye át a holmidat az én szobámba1 $ !em, erről szó sem lehet1 A fér2 mosolyoga ont állat. $ Ahogy akarod. 5e magad is megmondhatod neki. $ 'élreértesz. !em akarok a szobádba költözni. $ e miért4 (z lenne a természetes. $ Mindenki megtudná, hogy mi... $ A lány zaarba ött, nem találta a szaakat. $ 9ogy mi összetartozunk. $ 5reor árakozóan nézett rá. $ A személyzet imáda a pletykát, és igen szigorúan +télkezik. $ Andrea a fér2hoz simult. $ 5udom, hogy %sa%siság, de én +gy érzem.  5reor magához szor+totta, és gyengéden meg%sókolta.

1#"

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Ahogy te ónak találod. Mad sötétedés után besurranok

hozzád, és még napkelte előtt elt;nök. Megfelel4 Andrea nem mert ellentmondani. Megsimogatta 5reor ar%át, aki most már szenedélyesen %sókolta. $

Elyan k-lönös, terád ágyom, mégis mintha több nőt

k+ánnék egyszerre. 5e mindig más agy, mint amit árok, de mindig elb;ölsz. M+g 5reor a reggeli káéát kortyolta, Andreának $ mint az elmúlt napokban oly sokszor $ megint ez a megegyzés utott eszébe, de most sem siker-lt kibogozni az értelmét. 5reor több, k-lönböző nőt eml+tett. 0iztosan sok nőel olt már dolga. Ma éel, amikor álmosan bút meg a fér2 karában, és hallgatta nyugodt, egyenletes lélegzését, a lányt még egy gondolat nyugtalan+totta. Caon nin%s$e összef-ggés 5reor érzelmei és a között, hogy mindenáron magának szeretné (l &orazónt4 !em, ez lehetetlen1 Az első per%től kezde őszintén ágyódtak egymás után, igaz, hogy semmi pénzért ki nem mutatták olna. A napokban beszélt egy ogásszal, aki elmagyarázta, hogy a birtok og szerint mindaddig az öé, am+g a b+róság másként nem dönt. Andrea hirtelen rádöbbent, hogy neki nem kell (l &orazón. A sz+e mélyén ezt már abban a pillanatban tudta, amikor 5reor beszámolt neki 'éliF elképesztő égrendeletéről. )ögtön meg is mondta neki, de aztán összeesztek, gorombaságokat ágtak egymás feéhez, és többé nem esett szó erről. 'éliF döntése elhibázott és kegyetlen. !em ele akart ót tenni, hanem 5reort akarta érig sérteni. 6s ezt tette Andrea is. H is el akarta enni tőle a birtokot, pedig az a fér2t illeti. !em%sak azért, mert ő 'éliF rokona, hanem mert szereti ezt a földet, amely $ ameddig a szem ellát $ az ő keze munkáát di%séri.

11#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 9ahó1 $ 5reor átnyúlt az asztalon, felemelte Andrea kezét és meg%sókolta. $ Minden rendben4 Mióta

egy-tt

annak,

egy

szóal

sem

eml+tették

a

égrendeletet. 5alán a fér2 is attól félt, hogy ez a lehetetlen helyzet eszélybe sodorhata törékeny boldogságukat. Minden elrendeződne, gondolta a lány, ha ő most rögtön megmondaná, hogy a birtok egyed-l a fér2t illeti. 'elsóhatott, mint akinek nehéz teher nyoma a lelkét. $ Calamit meg kell beszéln-nk. $ 'eliFnek igaza olt $ neetett 5reor. $ 5e többet beszélsz, mint életem összes nőismerőse egy-ttée. $

6ppen 'eliFről és a égrendeletről an szó. 5reor rögtön

elkomorult. $ Arról már nin%s mit beszélni. $ Megint azon a barátságtalan és rideg hangon szólalt meg, amelyet Andrea már kezdett elfeleteni. $ 9ogyne lenne1 !em szabad úgy tenn-nk, mintha (l &orazón... $ megakadt. Azt akarta mondani, hogy ne tegyenek úgy, mintha a birtok alóban neki árna, de megrettent a fér2 tekintetétől. $...nem nyomná a lelk-nket $ feezte be tétoán a mondatot, és nagyon szeren%sétlennek érezte magát.  5reor hátralökte a székét. $

Mad ha elön az idee, foglalkozunk ele1 (lfeletetted,

@uerida, hogy egy 2estára agyunk hiatalosak4 $ A kezét nyútotta Andrea felé. 0ár neki igazán nem olt kede semmilyen mulatsághoz, most mégis úgy érezte, obb lesz, ha a napot sok ember társaságában töltik, és nem maradnak kettesben. 8ör%sös mosolyt erőltetett az ar%ára, felállt, és megfogta 5reor kezét. $

0iztosan nagyon kellemes lesz $ mondta, és %sendben

imádkozott, hogy úgy legyen.

111

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

A 2estát egy közeli faluban tartották. A poros utat Andrea már ismerte, %sak eddig azt hitte, hogy (l &orazón asrá%sos kapuánál ér éget. Most der-lt %sak ki, hogy az út az esőerdőn kereszt-l elezet egészen a &sendes$ó%eánig. Mialatt a terepáróban zötykölődtek, 5reor megmutatta neki az út menti, szinte telesen egyforma kis telep-léseket. $ Elyan aprók, úgy megbúnak a lombok között, hogy alig lehet észreenni őket. Ampára nagyobb falunak szám+tott. !égy hosszú, ny+legyenes ut%áában gipszstukkóal és m;máránnyal d+sz+tett, fedett torná%os háza%skák sorakoztak. A főtéren pálmafák között régi templom állt, amelyet még a hittér+tők ép+ttettek. Az -nneplőbe öltözött lakosság ott ny-zsgött a téren. Attól a néhány szótól eltekinte, amit a falu%skákról mondott,  5reor az egész úton hallgatott. A falu égén, egy fa árnyékában parkoltak le. Andrea úgy érezte, alahogy oldania kellene a fesz-ltséget. 3i%sit tétoázott, mikor 5reor ki akarta seg+teni a ko%siból, mad kezét a fér2 állára tette. $

Ami a birtokot illeti, nem akartalak felbosszantani,

mindössze... $ Megmondtam, hogy nem akarok erről beszélni1 $ e... $ 9elyesen mondta 'éliF. (gy idealósi nő soha nem iselkedne úgy, mint te. $ Ma már másodszor hiatkozol 'eliFre elem kap%solatban. $ Andrea megálogatta a szaakat, mert tudta, hogy óatosnak kell lennie. $ !em tekintem bóknak.  5reor kifeezéstelen ar%%al hallgatott, aztán felsóhatott. $ análom, @uerida, nem akartalak megbántani.

112

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ !em sértődtem meg. &sak egyszer;en nem értelek. 9a te hiatkozhatsz 'eliFre, nekem miért nem szabad4 /smerem a éleményedet róla és a égrendeletről. Azt is megértem, hogy már a gondolata is kihoz a sodrodból, iszont... $

!agyszer;1 Most akkor égig kell hallgatnom ezt a

m;kedelő, gringa fetegetést4 &sak az idődet fe%séreled, az egészből egy 2kar%nyit sem értesz1 Andrea elsápadt mérgében. $ (z igaz1 $ tört ki indulatosan, és a nyomatékot ökléel adta  5reor állán. $ 6n tényleg nem értelek téged. e hogy is érthetnélek4 5e agy a legmaka%sabb 2%kó, akiel életemben találkoztam. 3eresztezték az +r konokságot a déliek hatalmi mániááal, és tessék, itt az eredmény1  5reor elneette magát. $

(lég legyen1 $ A lány tatékzott. $ 9ogy mersz te, 5reor

Mart+nez kineetni engem4 A fér2 egyszer;en leemelte őt a ko%si lép%sőéről, és egy %sókkal elhallgattatta. Andrea mérge azon nyomban elszállt. !em bontakozott ki az ölelésből a %sók után sem. $ ?uerida, még egyszer bo%sánatot kérek. /gazad an, meg kell beszéln-nk

a

dolgokat.

Már

%sak

azért

is,

mert

holnap

isszaérkezik *inda. Andreát felkaarta a h+r, mert a boldogságtól el is feletkezett 'éliF mostohalányáról. =edig *inda már akkor sem szenedhette őt, amikor még %sak 'éliF alkalmazottaként lakott a házban. Mit szól mad, ha megtuda, hogy ő örökölte a birtokot, és 5reor is őt szereti4 $

Andrea4 !agyon sokat gondolkoztam

'eliFről és a

égrendeletéről, és ég-l elhatározásra utottam $ elentette ki  5reor der;sen.

113

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 6n is. $ e ne itt beszél-k ezt meg, édesem1 $ 'utó %sókot lehelt a lány akára. $ )ettentően szeretnék kettesben lenni eled $ allotta be a fér2 rekedt hangon. $ e most mindenekelőtt a polgármestert kell -dözöln-nk. $ 3arát Andrea állára tette, és lassan megindultak a főtér felé. $ )égi barátom. A 2estát a kislánya t+zedik sz-letésnapára rendezték. Andrea neetett. $

(gy egész falu kionul, hogy egy gyerek sz-letésnapát

meg-nnepelék4 $ Minden alkalom kapóra ön. A hon2társaim szeretnek enni és tán%olni, és imádák a bikaiadalt. Az is lesz4 $ Andrea kétségbeesett. $ !em, azt nem akarom látni1 5udom, hogy a spanyolok szeretik. Azt mondák, olyan, mint a költészet. 5reor harsányan neetett. Andrea bosszúsan méregette. $

9a most megint az köetkezik, hogy %sak egy gringa

beszélhet +gy... $ 6n %sak azon neetek, ahogy te elképzeled a &osta )i%a$i bikaiadalt $ kun%ogott a fér2, és szorosabban ölelte magához Andreát. $ 6n másként látom a dolgot. $ !em érdekel. 8y;lölöm a bikaiadalokat. $ 'ogadunk, hogy megáltoztatod a éleményedet, ha egyszer részt eszel rata. $ oha1 $

Mit esz+thetsz4 (liszlek a bikaiadalra, és öt per% után

eldönt-k, ki nyerte meg a fogadást. $ 9a %sak egy per%ig is nézem, máris te agy a esztes.

114

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Bgy is ó. $ 5reor megállt, és maga felé ford+totta Andreát. $ !os, miben fogadunk4 $ Bgy igyorgott, mint egy ásott kölyök. $ Calami komoly dolog legyen a tét, nem gondolod, @uerida4 Andrea lélegzete elállt. (l &orazón, gondolta. 5reor (l &orazónban akar fogadni1 $ Calamiben, ami mindkettőnknek be%ses1 $ A fér2 kezébe ette Andrea ar%át, és a szemébe nézett. $ zerintem a tét az legyen, hogy egy északát az én ágyamban töltesz $ súgta a f-lébe. $ 5essék4 $

9a elesz+ted a fogadást, az én ágyamban kell maradnod

egész északa, mégpedig estétől reggelig. $ e akkor mindenki megtuda, hogy... $ .. .hozzám tartozol. !o és4 Aztán meg épp most mondtad, hogy biztosan te nyered meg a fogadást. Andrea még mindig meg-tköze bámult rá. $ 6s én mit kapok, ha nyerek4 $ Mindent, amit szemed$szád k+án, @uerida. $ Azzal karon fogta a lányt, és nekiindultak az -nnepi forgatagnak. A polgármester b;báos, fekete szem; kislánya igen komoly ar%%al, ki%sit elfogódottan -dözölte 5reort, de amikor kibontotta a %somagot, amelyet a fér2 neki hozott, örömében ugrálni kezdett, és 5reor nyakába %simpaszkodott. $ !agyon helyes ma%i. $ Andrea neete %sóálta a feét, és még akkor is mosolygott, amikor ismét elegy-ltek a tömegben. $ 9ogy találtad ki, minek ör-lne4  5reor a állát onogatta. $ Amióta elolasta a Mi%ima%kót, imáda a medéket. $ Aha. $ Mit elentsen ez az aha, senorita4

115

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Azt, hogy nem is agy annyira szemtelen, beképzelt ma%ho, mint amilyennek tartottalak. $ 9ihetetlen, de ez a nő bókol nekem1 $ 5reor megállt, és a mellett-k elhaladó fér2nak meg-tögette a állát. $ Amigo, esta muer, el amor m+o éppen egy bókot mondott nekem. Maga ezt hitte olna4 Az idegen neetett, Andrea pedig les-tötte a szemét. $ >a, de neeletlen agy1 $ suttogta. e a %sodálatos szó egyre a f-lében %sengett. A szerelmem, ezt mondta rá 5reor. $ Mi ez4 $ kérdezte, és beleszimatolt a leegőbe. (gy nagydarab asszonyság legyezőel sz+totta az izzó faszéndarabokat egy ókora, asból kész-lt rost alatt, melyen legalább t+zféle 2nomság sistergett,

ser%egett.

6tágygeresztő

illatok

terengtek

a

leegőben. 5reor megnyalta a száát. $

Mit kóstolunk meg először, a darált hússal töltött leeles

tésztát, az empanadát, agy inkább egy gallót4 A púposa is %sáb+tó. 5e mit mondasz4 $ zóhoz sem tudok utni $ neetett Andrea. $ Amióta &osta )i%ában agyok, előigyázatosságból megmaradtam a gringo ételek mellett. Cálassz helyettem is, hadd legyen meglepetés1 $ (zer örömmel, @uerida. A

égén

mindent

kipróbáltakG

a

húsos

és

mazsolás

tésztateker%seket, a tortillát, a sattortát. Az idő %sak úgy rep-lt. 5reor egy ez-stm;esnél egy pár gyönyör;en megmunkált f-lönf-ggőt ásárolt Andreának. A lány rögtön felpróbálta. $

5etszik4 $ kérdezte, és forgatta a feét, hogy a napfény

meg%sillanon a karikákon. $ 5e tetszel $ felelte mosolyoga a fér2.

116

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

3ora délután a templom előtt meFikói dalokra tán%olt a nép.  5reor a kört formáló tán%olók közé húzta Andreát, de az neete tiltakozott. (gyszerre f-lsiket+tő bőgés hallatszott. $ Mi olt ez4  5reor mosolyoga fogta át a lány derekát. $ Bgy látszik, kezdődik a bikaiadal. Andrea ókede rögtön elszállt. 3ár olt beleegyeznie, hogy megnézzék, gondolta, de most már nem olt isszaút. Az emberek  óked;en t-lekedtek, és magukkal sodorták őket is. Cég-l az arénához érték. !em nagyon hasonl+tott az igazi arénákhoz, mert %sak a legelő egy részét ker+tették el erre a %élra. (gy soány, fekete bika álldogált unottan a térség közepén, és álmosan

pislogott

a

délutáni

napfényben. 3ét

2atalember

hallatlanul b-szke ar%kifeezéssel ugrált a közömbös állat kör-l, és időnként egy piros abroszt lengetett az orra előtt. 5reor neete karolta át Andrea derekát. $

'elemelő és %supa költészet $ súgta a f-lébe. $ Dgye ezt

mondtad4 $ >ó, ó, ezek %sak i%%elnek. e mad meglátod, ha belép a matador. $

e hát ők a matadorok $ neetett 5reor. $ A 2úk addig

rázogaták az abroszt, am+g el nem unák a dolgot, ők, agy a bika. Akkor a gazda isszaiszi az állatot az istállóba. A legények tanúságot tettek bátorságukról a kislányok előtt, és a bika is hen%eghet, a teheneinek. $ 0iztos, hogy ennyi az egész4 $ 0izony, @uerida. (z az a bikaiadal, amit mi szeret-nk. $

(z még nekem is tetszik. Már sanálom, hogy annyira

ellenkeztem. 5reor a tekintetét kereste.

11

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ 6n nem. (lfeletetted a fogadásunkat4 Andreának egyszerre nagyon melege lett. $ 9amarosan indulunk haza, @uerida. A fér2 olyan magától értetődően fogta meg a karát, mintha Andrea a tuladona lenne. A lánynak elállt a lélegzete. A 2esta még mindig érdekes olt, de az ő gondolatai már máshol ártak. Mi ár rá (l &orazónban4 Caon miért találta ki 5reor ezt a fogadást4  5udhatta, milyen k+nos helyzetbe hozza őt, ha esz+t. 9angos durrogással megkezdődött a t;ziáték. z+nes t;zirágok ny+ltak ki sziporkáza a bársonyosan sötét esti égen. A lány lehunyta a szemét, úgy suttogtaG $ &sodálatos. !agyon későn érkeztek issza (l &orazónba. A ház sötétbe burkolózott, a személyzet már régen pihenni tért. 5reor óatosan kinyitotta a kaput, és lábuhegyen indultak a lép%sőn fölfelé. Az utolsó lép%sőfokon a fér2 t;nőde megállt. $ 7tgondoltam a fogadásunkat. Megérteném, ha nem akarnád betartani. (zzel égképp elb;ölte a lányt. $ (zt szeretnéd4 $ kérdezte 5reor kis idő múla. $ Azt szeretném, ha a karodban innél a szobádba $ suttogta Andrea. A fér2 ar%a felragyogott, és a karába kapta édes terhét. Az ató %sendesen be%sukódott mögött-k.  5reor %sókokkal bor+totta a lány nyakát és a keblét, be%éző szaakat suttogott a f-lébe, keze t-relmetlen-l matatott blúzának gombain. Andrea szaggatottan lélegzett. $ 5reor... ó, 5reor $ pihegte úra és úra. A fér2 leette róla a blúzt, kikap%solta a melltartóát, és a földre ha+totta.

Andrea teste izzott a sóárgástól

11

a %sókok

és

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

simogatások alatt. )eszketett, amikor 5reor térdre ereszkedett előtte. A fér2 állába kapaszkodott, am+g az megszabad+totta szoknyáától, alsónem;étől. A lába megrogyott, amikor érezte, hogy 5reor átfoga a %s+pőét, magához húzza és %sókola, %sókola. Aztán a fér2 hirtelen felegyenesedett, gyorsan ledobálta magáról a ruhát, mad az ágyhoz itte Andreát. (zen az északán ad és gátlástalan szenedéllyel szerette. /zmai megfesz-ltek a gyönyörben, ölelése olykor szinte fát. 'ölemelte a lány karát, és a fee fölött a párnához szor+totta. Andrea teste megfesz-lt, mint az +, s felkiáltott a gyönyörtől, amikor a fér2 belehatolt. 3iszabad+totta a kezét, 5reor haába markolt, úgy húzta magához. 7tette mozgásának egyre gyorsuló ritmusát, s lábát a %s+pőe köré fonta, hogy eggyé oladanak. $ ?uerida1 !ézz rám1 $ könyörgött a fér2 elfúló hangon, s amikor a lány ráemelte a tekintetét, elérkezett a beteles-lés pillanata. Andrea kiáltása, amely egyszerre olt feloldódás és +géret, betöltötte a forró északát.

11"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

11. FEJEZET 

Andrea mélyen, álom nélk-l aludt 5reor karába fészkelőde. Ahogy közeledett a hanal, mo%orogni kezdett. !em ébredt fel, de a fér2 mellébe fúrta az ar%át, és szorosabban ölelte át. Mintha álmában próbálná isszatartani, hogy ne tudon elmenni mellőle. $ /tt agyok eled $ súgta 5reor, s futó %sókot nyomott Andrea homlokára. H felsóhatott. $ 9amarosan felkel a nap $ d-nnyögte. A fér2 mosolygott, egy pillanatra magához szor+totta kedesét, aztán nagyot ás+tott. $ !agyszer;. Alud %sak toább1 Andreának eszébe utott az elesztett fogadás. /nes biztos megláta, hogy egy-tt mennek le reggelizni, a szobalány pedig felfedezi a érintetlen ágyat a szobáában. $ 5reor, 2gyel... /gaz, hogy fogadtunk, de... $ 5e meg esztettél1 $ 5udom, de nem lehetne mégis... $ ?uerida1 $ A fér2 felkönyökölt. A hanali derengés fur%sa fényt etett az ar%ára. $ )eggeli közben mindent megbeszél-nk. A  öőben nem kell szégyenkezned, ha az ágyamban töltöd az északát, ezért kezeskedem. $ Megint fogadni akarsz, hogy úból esz+tsek4 $

Most egyik-nk se lesz esztes $ felelte 5reor, és futólag

megérintette a lány keblét, aztán keze a tuladonos biztonságáal Andrea %s+pőére siklott. $ 'eltée, ha rászánod magad, hogy életed hátraleő részét a karomban töltöd. Andrea sz+e nagyot dobbant az örömtől. /gazam olt, 5reor szeret, és feleség-l akar kérni, gondolta.

12#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ e ez nem a megfelelő alkalom, hogy ezt megbeszél-k. $ A fér2 a lány fölé kerekedett. $ Calami obb utott az eszembe. !eked nem, mi amor4 $ e, nekem is $ álaszolt elfúló hangon Andrea, s hagyta, hogy a szenedély forgószele magáal sodora. Amikor másodszor is felébredt, már ragyogóan s-tött a nap. &salódottan állap+totta meg, hogy egyed-l an. Az órára pillanta riadtan fel-lt. 5ényleg ilyen késő an4 !em %soda, hogy 5reor magára hagyta, elégre a birtokon mindenki korán kel. Ma biztosan siete intézi a legs-rgősebb tennialókat, hogy a reggelinél megkére a kezem, gondolta a lány, és elöntötte a boldogság. e azon nyomban az akára fagyott a mosoly, mert eszébe utott, mi lehet 5reor sietségének oka. Ma érkezik *inda. óhata bút ki az ágyból. 9ogy is felethette el1 )emélhetőleg  5reor mad megnyugtata 'éliF mostohalányát, megérteti ele, hogy Andreától nem kell tartania. 5ermészetesen soha nem lesznek barátnők, de talán siker-l békésen egymás mellett élni-k. 'őleg akkor, ha *inda megtuda, hogy Andrea 5reorra +rata (l &orazónt. Alig árta, hogy közölhesse ezt az elhatározását a fér2al. (lképzelte meglepett ar%át, amint meghalla a döntését. (gy tör-lközőt %saart maga köré, és a t-kör elé lépett. Meghökkene izsgálgatta magán a szerelmes északa kisebb$ nagyobb nyomait. oha nem olt még ilyen telt és piros az aka, a szeme ragyogott a boldogságtól. *ehunyt szeme előtt leperegtek az északa eseményei, többször is felidézte 5reor gyengéd be%ézéseit, a pillanatokat, amikor mi amor$nak szól+totta. 9ihetetlen, hogy ez az elb;ölően szeretetre méltó fér2 nem is olyan régen az ellensége olt1 =ersze mindennél %sodálatosabb lett olna, ha egyszer is kimondaG szeretlek. e érthető a tartózkodása. A fér2ak

121

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

sz+esebben mutaták ki az érzéseiket, érzéseiket, mint beszélnek róluk. 5reor 5reor sem kiétel. Andr Andrea ea a tart tartór óra a dobt dobta a a tör törölk ölközőt özőt,, és könny önny; ; lépt léptek ekk kel isszatért a hálószobába. A ruhá ruháii gy;r gy;röt ötte ten n hee heert rtek ek egy egy szék széken en,, mé mégi giss ezek ezekbe be kell ell búnia, hogy a tiszta holmiért átmehessen a saát szobáába. (kkor ett ette e és észr zre, e, hogy hogy a 2ók 2ókos szek szekré rény nyen en gondo gondosan san ös össz szeh eha ato tott tt farmer és tiszta póló fekszik, rata egy leélkeG leélkeG  *" reggelt% +uerida, +uerida, A szobádb"l szobádb"l akarta akarta neked tiszta tiszta ru&át  &ozni% de rájötte% &ogy sz'esebben látnálak az én &oliban. A teraszon 'árlak% sok a egbeszélni'al"nk. egbeszélni'al"nk.

Andrea lehunyta a szemét. 5reornak igaza an, gondolta, és a lee leele lett az ak akához ához em emel elte te.. zer zeret etle lek, k, súgt súgta a a sz+ sz+e. e. 8yor 8yorsa san n bel belebút bút a szám számár ára a agy agy négy négy szám számma mall nagy nagyob obb b ruhá ruhákb kba, a, felhatotta a nadrág szárát, uaial beleszántott a haába, azután mez+tláb leszaladt a lép%sőn. (bben az órában rendszerint nyugalom uralkodott a házban, mert me rt mind minde enki nki me ment nt a dolg dolga a után után.. 5reor or ilye ilyenk nkor or szok szokot ottt kiloagolni, hogy ellenőrizze az állatokat és a káé-ltetényt. !éha a könytárban maradt, az -zleti könyeket tanulmányozta, de ma biztosan nem ezzel foglalkozik. Andr Andrea ea,, ak akán bold boldog og moso mosoll llya yal, l, nesz neszte tele lenn-ll átá átágo gott tt az elő%sarnokon. $ e hát ez egyszer;en neetséges1 9ogy engedhetted ezt meg,  5reor4  5reor4 A női hang a könytárszoba félig nyitott ataán sz;rődött ki. Andrea úgy érezte, mintha egy ödör eges +zzel öntötték olna nyakon. &sak nem *inda érkezett érkezett meg ilyen korán4 $ Dgyan már, ki hiszi ezt el4 Az -gyédeid biztosan nem1

122

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Andrea Andrea a falnak falnak hanyat hanyatlot lott. t. emmi emmi kétség, étség, ez *inda *inda hanga, hanga, kemény kemény és éles, mint m int mindig. $ 6s még te mondt mondtad ad nekem nekem,, hogy nyugo nyugod dak ak meg, meg, mert a záradék semmit sem elent1 $ *inda, kérle kérlek, k, hallgass meg1 $ 5re 5reor or t-relmesen, t-relmesen, nyugodtan nyugodtan beszélt. $

!em1 !e m1 $ kiál kiálto tott tta a a lány lány indul indulat atos osan an.. $ 6n eddig eddig mindi mindig g

mindenkit meghallgattam. 6s mire m ire mentem ele4 $ *inda, mi amor, nyugod meg, és próbál megérteni1 megérteni1 Mi amor. Andrea nagyot nyelt. Kgy szól+totta 5reor gyengéden őt is. is. e nem nem izga izgat ta a fel fel ma magá gát, t, am amié iért rt *ind *indán ának ak is ugya ugyane nezt zt mon monda, bizonyá nyára a köze özeli rokonokra is has használ nálák ezt a kedeskedő kedeskedő megszól+tást. Minden a hangsúlyon múlik. $

6n elhit hittem neked, hogy 'éliF bőkez;en fog rólam

gondoskodni, de nem +gy történt. (lhittem, hogy soha nem lesznek anyagi gondaim... $ !a és4 &serbenhagytalak én alaha4 Andrea Andrea az akába akába harapo harapott. tt. !em lenne lenne szabad szabad hallga hallgatóz tóznia nia.. emmi köze ezekhez a %saládi -gyekhez, melyek ennyire kihozzák *indát a sodrából. e mitéő legyen4 5ára ki a könytár ataát, köhögön köhögön ó hangosan, hangosan, agy inkább inkább osonon osonon issza a szobáába, szobáába, és ára meg, am+g 5reor megkeresi4 $ emmi oga sin%s (l &orazónra1 (zt te is ugyanolyan ól tudod, tudod, mint én1 3ihallatszott 5reor 5reor sóhatása. $ =ersze hogy tudom. Andrea rém-lten a száa elé kapta kezét. (gy per%ig sem hitte, hogy azért, mert egymáséi lettek, 5reor egyszerre egyszerre ör-lni fog, hogy 'éliF liF ráhag áhagyt yta a a bir birtok tokot. ot. Mégi Mégiss ros ossz sz olt olt hal hallani lani,, me menn nnyi yi keser;ség an a hangában.

123

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

9irtelen úgy érezte, mintha a fel s alá árkáló *inda magas sarkú %ipőének kopogása átszak+taná a dobhártyáát. zinte látta maga előtt, amint a fér2 elé áll. $ 6s mit tudsz felhozni felhozni mentségedre4 mentségedre4 $ emmit $ felelte sz+ntelen hangon 5reor 5reor.. $ 9ogyhogy4 9ogyhogy4 !ézd, én én nem is álmodtam álmodtam arról, arról, hogy 'éliF 'éliF rám rám hagya

(l

&orazónt,

de

természetesen

mindketten

arra

szám+tottunk, hogy téged tesz meg örökösé-l. 3inek utott olna eszébe, hogy meggondolatlanul oda2rkál egy záradékot, és ezzel megf me gfos oszzt téged ged mind mindat attó tóll, am amii me megi gill lle et4  az egész gésze et egy kalandornő miatt1 Andrea lába megroggyant. Az öklébe harapott, hogy ne kiáltson. !em, nem, ez nem lehet igaz1 *inda nagyon izgatott, és 5reor nyugtatni próbála. Most mindárt megtilta neki, hogy ilyen sértő hangon beszélen arról a nőről, akit szeret s zeret.. $ 5e nagyon téedsz $ elentette ki 5reor 5reor határozottan. Andrea Andrea s+ra fakadt a megkönnyebb-léstől. $ !em téedek. téedek. 'éliF 'éliF már nem olt beszám+tható. beszám+tható. $ Dgyan, Dgyan, *inda, *inda, te is tudod, tudod, hogy az esze esze az utolsó utolsó pillanat pillanatig ig ágott, mint a borota. $ Mad az -gyédeink -gyédeink bebizony+ták az ellenkezőét. ellenkezőét. $ =ers ersze, ze, és ól megszedi megszedik k magukat magukat rata. rata. $ Andrea Andrea hallott hallotta, a, hogy 5reor 5reor idegesen árkál. $ (gyed-l ők szoktak az ilyen -gyekből hasznot húzni. $ 6rtem. $ *inda hanga hidegen %sattant. $ (z a nő befurakodott befurakodott a %saládba, és elhitette 'eliFszel, hogy obban a sz+én iseli a sorsát, mint mi. $ Calósz+n;leg +gy történt. történt. =ersze =ersze neki nem állt módában, hogy úgy kiismere 'eliFet, mint mi $ neetett fel keser;en 5reor.

124

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ e ég-l mégis elhalászta (l &orazónt az orrod elől1 =or iós,  5reor, most mi lesz el-nk4 $ 8ondoskodni fogok rólad ugyanúgy, mint eddig. $ 6s ez a nő itt fog terpeszkedni a birtokon4 $ Andreának h+ák. $ Andrea1 $ *inda hangából s-tött a megetés. $ )onda k-lföldi né. )osszul leszek, ha kimondom1 $ *ehet, de okosabb lenne, ha hozzászoknál. $ Dgyan minek4 6pp most mondtad, hogy nem iszed perre az -gyet. $ Calóban. $ 5reor egy pillanatig habozott. $ 9elyette eleszem feleség-l. $ Miii41 (zt az örökségadászt4 Megőr-ltél41 5reor neetett. $ (llenkezőleg. Még soha nem oltam ennyire észnél. $

Mondd, hogy ez egy rossz tréfa1 5udom, hogy nagyon

ágyódsz (l &orazónra, de annyira nem lehetsz kétségbeese, hogy ehhez a bakeerő, alattomos, k-lföldi perszónához kösd az életedet1 $ l le, *inda1 Megmagyarázom neked, miért döntöttem +gy $ mondta 5reor kedesen. $ !em sz-kséges, nem agyok h-lye. (leszed, és tiéd a birtok. $ Calóban, ez lesz a égeredmény. $

!em, 5reor, ez képtelenség, ennyire nem lehet ágyódni

alami után1 $ =edig +gy an. $ Aztán suttogóra fogta a hangát. $ !em tudod elképzelni, mi%soda ágy ég bennem1 Andrea kezét még mindig a száára szor+ta ellökte magát a faltól. 9allotta, hogy 5reor toább beszél, de már nem értette a szaait. 6s ez +gy ó, nem kell, nem szabad többet hallania.

125

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

'elrohant a lép%sőn, kul%sra zárta maga mögött az atót, és zokoga nekidőlt. 3önnyes ar%át a pólóa uába törölte. 9irtelen égignézett magán, aztán undorral tépte le és a sarokba ha+totta  5reor ruháit. 8yorsan a saát holmiába öltözött, farmert és alami blúzt kapott magára. (gy pillanat múla meggondolta magát. !em, nem fog könnyektől maszatos ar%%al, fés-letlen-l kiosonni innen, hanem tisztességgel, méltósággal táozik, úgy, ahogy érkezett. 3inyitotta a szekrényt, és gondosan kiálasztotta a megfelelő öltözéket. Calamiel később már hófehér ászonszoknyában, nap sárga selyemblúzban és köröm%ipőben %somagolt. Dtolára berakta keden% farmernadrágát, és némi nehézség árán lezárta a bőrönd teteét. 3iegyenesedett, és remegő kézzel megigaz+totta a haát. Most még 5reor elé kell állnia, hogy közöle ele, tuda, hogy mit akart neki mondani... !em, ilyen állapotban nem találkozhat ele1 3éptelen lenne még itába is bo%sátkozni. $ Andrea4 A sz+e akkorát dobbant, hogy azt hitte, megfullad. 5reor állt az ataa előtt. $ Andrea1 $ A fér2 megrázta a kilin%set. $ 0ent agy4 A lány kétségbeesetten tekingetett kör-l, mintha a szoba retett kiáratát keresné. A hang odakint egyre t-relmetlenebbé ált. $ &sak nin%s alami baod, mi amor4 (kkor Andrea b-szkén, felemelt főel atót nyitott. 5reor olyan elb;ölő kedességgel mosolygott rá, hogy bárki lépre ment olna. 6n már többé nem1 $ gondolta a lány, és égtelen szomorúság fogta el.

126

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ !o égre, édesem. Már kezdtem aggódni. A szobámban nem találtalak, és amikor itt az atót próbáltam... $ A homlokát rán%olta. $ Miért agy ilyen elegáns4 3i fogom b+rni, képes agyok megtenni, bátor+totta Andrea önmagát. Ddariasan 5reorra mosolygott. $ 9ogy érted4 $ Azt gondoltam, kiloagolhatnánk a hegyekbe. Még nem láttad a káé-ltetényeket. $ 5reor zaart ar%kifeezéssel izsgálgatta a lányt. $ =ersze ha holnapra akarod halasztani... $

9olnap nem $ rázta a feét neete Andrea, de a szeme

szomorú maradt. A t-körhöz ment, és megigaz+totta blúza gallérát. $ !em hiszem, hogy mostanában megnézném a káé-ltetényeket, agy bármi mást itt.  5reor aka elkeskenyedett, s néhány lépést tett a lány felé. $ Mi folyik itt4 $ Mire gondolsz4 $ !e beszél mellé1 5udni akarom, mi történt1 $ emelte fel a hangát a fér2. $ !yugalom1 6s ne próbál engem hibáztatni1 6ppen elégszer kértelek, hogy beszél-nk egymással. $

9iszen ebben egyetértett-nk. ok megbeszélnialónk an1

!agyon komoly -gyek. (rre ideöök, és itt talállak ebben a szerelésben, egy be%somagolt bőrönd társaságában1 $ !em én tehetek róla, 5reor1 5egnap annyira kértelek, hogy beszél-nk égre a dolgainkról. 9a adtál olna alkalmat rá, most megértenél. $

/tt állok a rendelkezésedre. 9allgatlak. $ A fér2 ar%án kis

mosoly suhant át. Andrea a szemébe nézett, de a hideg, sötét tekintettől megrettent. Mitől kellene még félnie4 >obban már nem tuda megsérteni.

12

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Mégis, mit tehetek egy sz+telen emberrel4 &sak azt, hogy én is sz+telennek mutatom magam, határozta el, s mély lélegzetet ett. $ (lutazom.  5reor egy örökkéalóságnak t;nő sz-net után szólalt meg. $ 9oá4 $ 9agyuk ezt1 !em szeretnék belemenni a részletekbe. $ Az ágyon fekő bőröndéhez ment. $ !agyon kellemes olt itt, %sakhogy... $ 3ellemes41 Andrea egy pillanatra lehunyta a szemét, de rém-lten ki is nyitotta, mikor meghallotta, hogy 5reor döngő léptekkel felé indul. $ 3ellemes4 $ ismételte a d-htől reszkete. 3ét kézzel ragadta meg Andreát, és kényszer+tette, hogy nézzen rá. A lány megiedt a haragtól szikrázó szempártól, de eldöntötte, nem enged. (lőeszi azokat a retett lelki tartalékait, amelyekből a nehéz helyzetekben mindig erőt tudott mer+teni. $

5udom, azt akartad, hogy addig maradak itt, am+g a

égrendelet érénybe nem lép. $ !yugodt, eges hangon szólalt meg. $ Calóban, egy darabig egész érdekesnek találtam az ittlétemet, de most, hogy beköszöntött a rossz idő... $ Az ördögbe a égrendelettel1 Mondd, te telesen megőr-ltél4 Mi köze az időárásnak hozzánk4 $

9ozzánk4 $ ismételte gúnyosan Andrea. $ Mit akarsz ezzel

mondani4 $ !agyon is ól tudod1 $ ágott issza 5reor rekedt hangon. $ Azt hogy szeretlek, és te is szeretsz1 $

zerelem1 $ neetett Andrea. $ /gazán nagyon kedes, sőt

h+zelgő, azonban... 5reor olyan gy;lölettel nézett rá, hogy a lánynak kiszáradt a torka.

12

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Mindig tudtam, hogy égsz+;, pénzsóár bestia agy. $ Elyan h+zelgő olt a fér2 hanga, mintha bókolna. $

Mit képzeltél41 5e tényleg komolyan azt hitted, hogy ha

el%sáb+tasz, én azonnal lemondok arról, ami az enyém4 $ 5e egész idő alatt %sak azt a bizonyos %élt akartad elérni, amit már akkor magad elé t;ztél, amikor ide betetted a lábadat, igaz4 Andrea érezte, hogy mindárt els+ra magát. $ (gyszer már megmondtam neked, hogy az olyan nők, mint én, mindig megkapák, amit megérdemelnek1 9osszan hallgattak. Cég-l 5reor egész közel húzta magához. $ Adok neked egy ó taná%sot, ki%sikém. !e fordul -gyédhez1 0ú el, menek-l, mert mindenképpen ők lesznek az erősebbek1 $ (llökte magától a lányt, és az ató felé indult. $ Megkérhetném =ablót, hogy igyen ki a rep-lőtérre, de te képes lennél még őt is el%sáb+tani, 9asználd a terepárót, és hagyd a parkolóban1 Mad később érte megyek. (zzel be%sapta maga mögött az atót.

12"

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

12. FEJEZET 

Andrea %somagokkal megrakoda érkezett haza manhattani lakásába. A tiszt+tóból hozott ruhákat gondosan elhelyezte egy szék támláán, mad a ki%si konyhába ment, és felgyútotta a illanyt. !in%s igazi nyár, gondolta, miközben az egyik za%skóból a h;tőbe rakta a teet, a naran%sleet. Amikor öt hónappal ezelőtt megérkezett &osta )i%ából, azt hitte, szép, enyhe taasz ára. (zzel szemben áprilisban hideg szél fút, máusban meg folyton esett az eső. >úniusban kitört a kánikula, amely még az edzett !e"  #ork$iakat is megiselte. >úlius égén, napokon át zuhogott, alóságos özön+z zúdult a árosra, amit %sendes, de állhatatos szitáló esőzés köetett. $ =o%sék idő1 $ háborgott /rene, Andrea egyik ú kolléganőe. $ 0ár a &osta )i%a$i esős észak se lehetett sokkal kellemesebb. Andrea

bólogatott,

aztán

óatosan

másfelé

terelte

a

beszélgetést, mint mindig, ha &osta )i%a ker-lt szóba. enkinek se t;nt fel, milyen köetkezetesen ker-li, hogy az ott töltött hónapokról mesélen. Mindenki el olt foglala a saát dolgaial. Meg2gyelte, hogy az emberek sz+esebben beszélnek magukról, mint hogy másokat meghallgassanak. (z az általános emberi gyarlóság most ól ött neki. Még az édesanya sem kérdezősködött sokat. $ 9amarabb öttél issza, mint ártalak $ állap+totta meg, de az okokról nem faggatta. Kgy aztán nem mondta el anyának állása elesztésének szörny; történetét, és azt sem, hogyan ker-lt a birtokra. Mindössze azt álaszolta, hogy an >osé$i kik-ldetése a terezettnél röidebb ideig tartott.

13#

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

A szokott kérdésreG 6s milyen olt &osta )i%ában4 )endszerint nyáasan %sak annyit mondottG !agyon kellemes. (lőször habozott, mikor anya érdeklődött, aon árt$e olyan szép, nagy birtokon, amelyeket a 2lmeken lehet látni. Aztán rászánta magát, és mesélt neki (l &orazónról. $ &sodálatos lehet1 $ (elyn sóhatott. $ 6s kié ez a mesebeli birtok4 Andrea szótlanul meredt anyára. Az enyém, gondolta, és maga is megiedt. *elki szemei előtt áratlanul megelent 5reor. )ém-lten érezte, hogy a torka összeszorul. (lőkapta zsebkendőét, és a száára szor+totta. $

0o%sáss meg1 $ Alig ött ki hang a torkán. $ Bgy látszik,

megfáztam. $ 3i tuda, mi mindent lehet összeszedni a dzsungelban $ élte (elyn, s ezzel le is zárták a kényes témát. Andrea bekuku%skált a h;tőbe, alami 2nomat keresett magának a%sorára. (l2ntorodott, mad találomra kiemelt egy összefagyott dobozt. $

Jöldséges lasagne $ olasta hangosan. *efetette a

%somagolást, és a m;anyag tálat a mikrohullámú s-tőbe tette. Alapában ée telesen mindegy, mit eszem, gondolta, m+g a hálószobába tartott, hogy ruhát és %ipőt áltson. Mióta megöttem &osta )i%ából, mindennek f;részpor +ze an. óhata húzta fel a farmerát, és hozzá egy bő pólót. Babban semminek nem tudott ör-lni, még az ú állásnak sem. =edig azzal igazán szeren%sés. 5öbbet is 2zetnek, mint az előző helyén, és nagyobb a felelősség is. 0iztosan ez az utálatos idő az oka, morfond+rozott, amikor a tálat a mikróból kiette. (lőször a hőség, aztán a sz-ntelen eső,

131

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

ettől akárki búskomorrá álik. *e-lt az asztalhoz, és illááal étágytalanul piszkálgatta a tányéron gőzölgő sz-rke masszát.  >ó, ó, ez mégsem elég ok ahhoz, hogy nap mint nap ilyen leertnek érezze magát. emmi nem indokola. )agyogó állást kapott, takaros kis lakásban él. 9amarosan itt az ősz is, és kezdődik

a

sz+nházi

éad.

(gymást

érik

a

nagyszer;

hangersenyek. /rene főnöke, aki igazán kedes, szerény, de hiatásában határozott, %élratörő fér2, nemrégiben megkérdezte, nem lenne$e kede kiáll+tásra menni ele. $ Men el1 $ biztatta /rene. $ !agyon rendes, rokonszenes 2%kó. 0izonyára az, gondolta Andrea, és eltolta a tányért maga elől. e %sakúgy, mint közép$amerikai úta előtt, most se ágyott semmilyen kap%solatra. 3-lönösképpen nem egy olyan fér2al, aki ki%sit emlékezteti 5reorra. &sak éppen nem 5reor, gondolta keser;en. !em tudná megdobogtatni a sz+ét egy mosollyal, egy gyengéden elsuttogott szóal. $ A fenébe1  5-relmetlen-l felugrott, és a gusztustalan étket a szemétbe dobta. Mi an ma elem4 5reor, mindig %sak 5reor1 Miért nem tudom már kierni a feemből4 9iszen nem olt egy őszinte szaa, a fér2as báát ő is %sak arra használta, hogy elszéd+tsen. 8yengédsége hazugság olt, szép szaai hamisak. !em mintha ez most már szám+tana. 9iszen arra is ráött, hogy ő sem szerette  5reort. (lb;ölte őt a fér2 remek k-lsee meg az a hamis arázs, amely kör-lette. e közt-k nem olt igazi szerelem, mondogatta magának sokadszor, miközben átment a nappaliba, és le-lt az +róasztalához. 0ár hitt olna az első benyomásának1 ok időt és szomorúságot takar+thatott olna meg.

132

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

eba, hamarosan éget ér minden, ami 5reorral kap%solatos. (rélyesen kihúzta a legfelső 2ókot, előett egy astag bor+tékot, és egyenként maga elé rakosgatta a hiatalos iratokat. 'éliF égrendeletét érényesnek nyilán+tották. zéthatotta az erről szóló leelet, és legalább tizedszerre úra elolasta. 'ehéren feketén kimonda, hogy a birtok égérényesen az öé.  5reor kifogást emelt, de elutas+tották, +gy elesztette a birtokot, s nem is tett több erőfesz+tést, hogy megáltoztassák a döntést. Az igazságszolgáltatásról

szerzett

rossz

tapasztalatai

győzedelmeskedtek az Andrea iránti gy;lölete fölött. (gyed-l az -gyédek húznak hasznot a peres -gyekből, szokta mondogatni. (zért hullott (l &orazón Andrea ölébe minden b+rósági her%ehur%a nélk-l. (z is azt bizony+ta, hogy helyesen +télte meg a fér2 alódi %élát. 5reornak nem a birtok megszerzése olt a fontos, az apáért akart bosszút állni. Andreát pedig nem gy;lölte annyira, hogy pereskedésre doba ki a pénzét miatta. Az egy-tt töltött északákat meg már régen elfeletette. (rre a gondolatra összefa%sarodott a sz+e. $

(bből elég1 &sak neetségessé teszed magad1 $ fakadt ki

hangosan. (l &orazón az öé, de mit ér ele4 &sak az eleszett boldogságra emlékeztetné sz-ntelen. Mit tegyen4 (l is adhatná, de nem tudná eliselni a gondolatot, hogy egy idegen ára be a loa hátán a most már oly táoli birtokot. $ Megan1 $ %sapott a homlokára. Mi is olt a nee annak a szerezetnek, amelyet 5reor eml+tett neki4 Azok a természetédők, akikkel 'eliFet megfenyegette, amikor az öreg el akarta adni az esőerdőt. (rdő édők4 !em, nem...

Megan1

(rdőbarátok

133

(gyes-lete1

>öő

héten

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

megszabadulok (l &orazóntól és mindentől, ami ele összef-gg, gondolta elégedetten. e a dolog korántsem ment olyan simán. $

Az (rdőbarátok (gyes-letének k+ánom adományozni (l

&orazónt $ közölte másnap az -gyédéel telefonon. $ 5essék4 !em hallom ól. )ossz a onal, senorita, úgy értettem, mintha azt mondta olna, hogy el akara aándékozni (l &orazónt. $ =ontosan. 3érem, egye fel a szerezettel a kap%solatot, és kész+tse elő a sz-kséges iratokat1 Az -gyéd még a telefonon kereszt-l sem tudta leplezni, hogy éleménye szerint Andrea megőr-lt. $ 8ondola át még egyszer1 $ ismételte unos$untalan. Cég-l a lány elunta a huzaonát, maga h+ta fel az egyes-letet, és megkérdezte, elfogadnának$e néhány ezer hold ter-letet &osta )i%ában. 9etekig izzottak a telefonkábelek an >ósé és !e" #ork között, Andrea megszámlálhatatlan pap+rt +rt alá. 3ét hónap után égre elkész-lt

az

adományozási

okirat,

amely

az

(rdőbarátok

(gyes-letét neezte meg (l &orazón ú tuladonosaként. (gy péntek délután az egyes-let titkárnőe a munkahelyén kereste Andreát telefonon. $

A képiselőnk éppen !e" #orkban tartózkodik, Miss Miller.

)emél-k, hogy holnapra össze tudunk h+ni egy satókonferen%iát. $ zó sem lehet róla1 $ szögezte le igen határozottan Andrea. $ !agyon ilágosan közöltem önökkel, hogy ker-lni akarok minden felt;nést. (gy pillanatig %send olt. $ 0iztos benne, Miss Miller4 Calamilyen formában szeretnénk kifeezni elismerés-nket, és nyilánosan megköszönni az ön rendk+-li nagylelk;ségét.

134

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Azzal feezik ki legobban, ha megőrzik a birtokot eredeti

állapotában $ felelte Andrea, s közben lehunyta a szemét. Maga előtt látta a loakat, a hegyeket, mad 5reort, amint karában iszi őt

egy

h;ös

erdei

tisztásra.

$

3érem,

tartsák

be

a

megállapodásunkat $ Andrea hanga ki%sit el%suklott $, és hagyák meg (l &orazónt olyannak, amilyen olt, amilyen most is... $ ...és amilyen mindig is marad1 $ szólalt meg egy mély hang. Andrea megriada pillantott fel. /rodáának k-szöbén 5reor állt. ötét öltönyt, fehér inget, mintás nyakkendőt iselt. Dgyanaz a tökéletes, magabiztos elegan%ia, mint amikor meglátta őt (l &orazónban. Akkor rögtön megérezte a belőle sugárzó erőt és szenedélyt, amely ezt a fér2t a birtok nyilánaló uráá tette. Andrea kezéből kiesett a telefonkagyló. $ 5reor...4 $ dadogta. A áratlan látogató mosolygott. $ zerusz, Andrea1 A lány gör%sösen összekul%solta kezét az ölében. $ Mit keresel te itt4 $ *efogytál $ mondta felelet helyett a fér2. Dralkod magadon, 2gyelmeztette magát Andrea. $ 5udod, 5reor, az ember soha nem lehet elég gazdag és elég kar%sú. $ e lehet, @uerida. Az ember lehet úgy gazdag, hogy a pénzt hatalomnak tarta, úgy használa, mint egy korbá%sot, amellyel az embereket meghódolásra kényszer+ti. $ (gy izom megrándult az állán. $ 'éliF bá%si ennek olt a nagymestere. $ Azért öttél, hogy a nagybátyádról beszélgess-nk4  5reor már az +róasztal mellett állt, a helyére tette a telefonkagylót, és könnyedén megsimogatta Andrea ar%át. A lány

135

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

isszatartotta a lélegzetét, és kétségbeesettben próbálta lek-zdeni a ágyat, hogy a %irógató kézre szor+tsa az akát. $ *efogytál $ ismételte halkan 5reor. $ /gen. 6s gazdag is agyok. $ !em, nem agy gazdag. $ 8yengéden megérintette Andrea nyakát, aztán kezét a lány lázasan dobogó sz+ére fektette. $ /tt ugyanolyan szegény agy, mint én. A lány ellökte a kezét. $

!em tudom, miről beszélsz1 $ (gyre mérgesebb lett. $ 6n

aztán nem agyok szegény. 5alán elfeletetted, hogy én nyertem meg az (l &orazónért +ott %satát4 $ 6n nem har%oltam ellened, @uerida. $ Miért öttél ide4  5reor megfogta a kezét, és felhúzta a székről. $ >ól tudod, miért. $ !em1 $ Andrea da%osan felszegte a feét. $ Azt akarod, hogy kitegyenek az állásomból4 A porta nem elentett be téged, és feltételezem, hogy nin%s belépőd. (nnél a állalatnál komoly elő+rások szabályozzák a magánlátogatásokat. $ Calóban, én magánlátogató agyok, mi amor. Andrea sz+e nagyot dobbant. $ !e mondd ezt nekem többet1 $ szólt erőtlen-l. $ Miért ne4 $ 5reor meg%sókolta a kezét. $ Az én sz+emben te agy a mi amor. (z soha nem fog megáltozni. $ *inda a te szerelmed $ álaszolt indulatosan Andrea, s maga se tudta, miért szaladt ki a száán. &sak neetségessé teszi magát. Már kezdte seteni, miért ött 5reor. $ 5e tudsz róla, mi történt (l &orazónnal4 $ kérdezte, miközben a fér2 tekintetét kereste. $

(laándékoztad. =ersze hogy tudok róla. Andrea elhúzta a

kezét.

136

Sandra Marton

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

$ Most pedig néhány bókkal, h+zelgő szóal rá akarsz enni, hogy áltoztassam meg az elhatározásomat, és adam neked a birtokot. $ &sak egy kérdést akartam neked feltenni. Miért aándékoztad el a birtokot, amiért olyan hatalmas erőbedobással har%oltál4 $ 6n4 $ Andrea keser;en felneetett. $ 6n soha nem akartam magamnak (l &orazónt. 5e oltál az, aki... $ Jaartan elhallgatott, mert észreette, hogy többet mondott, mint amennyi szándékában állt. $ Mindegy, nem tartozik rád $ zárta le a kérdést, és el akart fordulni, de 5reor megfogta a %suklóát, és nem engedte elhúzódni. $ Aznap, amikor elszaladtál... $ 6n nem szaladtam el. $ (lszaladtál, mint egy megrém-lt gyerek. 6s én olyan -tődött oltam, hogy elengedtelek. Akkor mondtad, hogy te soha nem engem akartál, hanem %sak a birtokot. $ 6letemben nem mondtam ezt1 $ a, édesem, hát ez a mi baunk1 $ állap+totta meg a fér2, és karát Andrea dereka köré fonta. $ 6n azt hittem, pontosan tudom, te mit akarsz. 5e meg abban oltál biztos, hogy érted, én mit miért teszek. Andrea igyekezett kiszabad+tani magát.

13

Sandra Marton

$

Gyere El Corazónba!

(Romana 144.)

Cilágosan hallottam, miről beszéltetek *indáal azon a

bizonyos napon. !e próbáld meg elhitetni elem, hogy bármit is rosszul értettem1 $ 9át, elég hosszú időre olt sz-kségem $ felelt 5reor komolyan $, am+g képes oltam higgadt feel égiggondolni a történteket. )áöttem,

hogy

kihallgattad

a

beszélgetés-nket

a

könytárszobában, és sanos mindent félreértettél. $ &sak az idődet esztegeted, 5reor. (l &orazón nem lesz a tiéd. $ !em bizony. $ 8yengéden magához húzta a tiltakozó Andreát. $ 6s szeren%sére te már minden pap+rmunkát elégeztél helyettem is. Andrea meg-tőde kapta fel a feét. $ Miről beszélsz4 $

A rengeteg hiatalos iratról, amiel egy adományozás ár,

édes egyetlenem. $ 5reor összekul%solta a kezét Andrea hátán, és %sibészesen a szemébe neetett. $ 5ermészetesen ezt az én -gyédeim is elintézték olna. Dgyanis elloptad az ötletemet, mi amor. $ Meg%sókolta a lányt. $ 6s ezért is szeretlek. $ 5reor... te megőr-ltél4 (gy szót sem értek. $

=edig olyan egyszer;, @uerida. (mlékszel arra a 2estára,

amikor siker-lt téged ráennem arra, hogy az egész északát az ágyamban töltsd4 $ 'ogadtunk, és én esztettem. $ Andrea elpirult. $ Másnap meg akartam kérni a kezed. $