Samantha Young - London Road.pdf

Első kiadás Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2014

Írta, Samantha Young A mű eredeti címe, Down London Road A művet eredetileg kiadta, New American Library, a division of Penguin Group (USA) Inc. Fordította, Molnár Edit A szöveget gondozta, Egyed Erika Copyright © Samantha Young, 2013 Photography by Claudio Marinesco All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part Ín any form. This edition published by arrangement with NAL Signet, a member of Penguin Group (USA) LLC, a Penguin Random House Company A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet a borítóbelsőn Katona Ildikó munkája. © Katona Ildikó, 2014 ISSN 2061-9332 ISBN 978 963 399 089 6 © Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2014-ben Cím, 6701 Szeged, Pf. 784 Tel., (62) 551-132, Fax, (62) 551-139 E-mail, [email protected] www.konyvmolykepzo.hu Felelős kiadó, A. Katona Ildikó Műszaki szerkesztők, Kelcz Roland, Zsibrita László Korrektorok, Szécsényi Tibor, Szücs Márta Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen Felelős vezető, Bördős János ügyvezető igazgató Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában - akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást - nem sokszorosítható.

Robertnek

1. FEJEZET EDINBURGH, SKÓCIA

HOSSZASAN NÉZTEM A MŰALKOTÁST, és azon töprengtem, vajon mi a fenét ábrázolhat. Én csak egy rakás színes vonalat meg négyzetet láttam, itt-ott némi árnyékkal tarkítva. Ismerősnek tűnt. A fejemet tettem volna rá, hogy valamelyik fiókom mélyén ott lapul egy kísértetiesen hasonló kép, amit még Cole rajzolt nekem hároméves korában. Azt viszont nem tartottam valószínűnek, hogy bárki is háromszázötven fontot fizetne Cole rajzáért. Ahogy azt sem, hogy létezik épeszű ember, aki képes háromszázhetvenöt fontot adni egy vászonért, ami úgy néz ki, mintha egy kisiklott festékszállító vonat borult volna rá a töltés oldalában. Ám amikor óvatosan körbesandítottam, láttam, hogy a galéria közönségét nagyon is elbűvölte a mű. Lehet, hogy az én ízlésemmel van a gond? A barátom kedvéért persze erőt vettem magamon, és töprengő arckifejezéssel léptem a következő vászon elé. Na jó, én feladom - csendült fel mellettem a halk, rekedtes hang. Ezer közül is felismertem volna. Az amerikai akcentussal kiejtett szavak vége kissé felkunkorodott, és néhol a mássalhangzók is erősebben kopoglak, ami egyértelműen arra utalt, hogy a hang tulajdonosa már majdnem hat éve él Skóciában. Megkönnyebbülten fordítottam oldalra a fejem, és a legjobb barátnőmön, Josson állapodott meg a tekintetem. Elmosolyodtam, az este folyamán először. Jocelyn Butler szókimondó, tökös amerikai csaj volt, akivel együtt töltögettük az italokat a puccos Club 39 pultja mögött. A pinceklub a belváros egyik leghíresebb utcáján, a George Streeten működött, és mi már öt éve dolgoztunk ott együtt. Joss, akit a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna magasnak nevezni, dögösen festett a kis fekete ruhájában meg a méregdrága tűsarkújában. Ahogy a barátja, Braden Carmichael is. Bradenről, aki Joss mögött állt, és féltőn kulcsolta a kezét szerelme dereka köré, sugárzott az önbizalom. Évek óta ilyen barát után csorgattam a nyálamat, és ha nem szeretem annyira Josst, vagy- nem látom, Braden milyen őrülten imádja őt, gondolkodás nélkül átgázolok rajta, hogy megszerezzem a pasit. Braden kis híján kétméteres volt, vagyis tökéletesen illett volna a magasságomhoz. Súroltam a száznyolcvan centit - ez magas

sarkúban legalább száznyolcvanötnek felelt meg. Joss barátja emellett szexi, gazdag, humoros pasi volt. És megszállottan ragaszkodott Josshoz. Már majdnem másfél éve jártak együtt. Éreztem, hogy közeledik a lánykérés ideje. Jól nézel ki - siklott végig a tekintetem Joss domborulatain. Ő, velem ellentétben, hatalmas dudákkal büszkélkedhetett, és a csípőjén meg a fenekén is volt mit fogni. - Kösz, hogy eljöttetek! Rendesek vagytok. Sokba fog ez még kerülni neked - dünnyögte Joss, miközben felvont szemöldökkel tekintett végig a többi festményen. - Nem is tudom, mit hazudjak, ha a művésznő a véleményemről kérdez. Braden gyengéden megszorította a derekát, és rámosolygott. Hát, ha a művésznő is olyan sznob, mint a munkái, minek hazudozni, amikor brutálisan őszinte is lehetsz? Ez igaz - vigyorodott el Joss. Ne! - vágtam közbe, mert tudtam, ha nem szólok, Joss pontosan ezt fogja tenni. - Becca Malcolm ex csaja, és még mindig jóban vannak. Az én seggemet fogják szétrúgni, ha Robert Hughes nyomdokaiba léptek. Ki az a Robert Hughes? - értetlenkedett Joss. Híres műkritikus volt - sóhajtottam fel. Pedig olyan jó lenne - felelte Joss ördögi vigyorral. - A mondás is azt tartja, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a béna kutyát. A sánta kutyát, kicsim. Jó-jó, de ez a kiállítás akkor is béna. Joss makacs tekintete láttán gombóc nőtt a torkomban. Jossnak mindenről határozott véleménye volt, és ha egyszer belelendült, nehezen lehetett eltántorítani a szándékától. Amikor megismertem, hihetetlenül zárkózott volt, és jobbnak látta nem beleártani magát a többiek magánügyeibe. De mióta összejött Bradennel, teljesen megváltozott. Barátnők lettünk, és én mindenbe beavattam őt. Örültem, hogy lett egy bizalmasom, de néha azt kívántam, bárcsak visszavedlene a régi Joss-szá, aki nem kürtöli világgá a gondolatait meg az érzelmeit. Akkor már három hónapja jártam Malcolm Hendryvel. Ő volt a tökéletes férfi. Kedves, laza, magas - és gazdag. Malcolm volt a legidősebb az összes „cukros bácsim” közül, ahogy Joss nevezte őket. Bár a maga harminckilenc évével valójában még nem számított öregnek. Viszont tizenöt évvel volt idősebb nálam. De én nem zavartattam magam. És mivel meg voltam győződve arról, hogy ő az igazi, nem akartam, hogy Joss vérig sértse Malcolm legjobb barátnőjét, és ezzel veszélybe sodorja bimbózó románcunkat. Jocelyn! - ragadta meg Braden a barátnőm derekát, látván, hogy úrrá lesz rajtam a pánik. - Jobban örülnék, ha ma inkább a diplomáciai érzékedet csiszolgatnád. Végül Jossnak is leesett a tantusz, és vigasztalóan fogta meg a karomat. Csak vicceltem, Jo. Rendesen fogok viselkedni. Ígérem. Most... olyan jól alakulnak a dolgok - bólintottam.

Malcolm jó fejnek tűnik - helyeselt Braden. Joss tompán felnyögött, de úgy tettünk, mintha nem hallottuk volna. A barátnőm már a kezdet kezdetén világosan megmondta, mi a véleménye a pasimról. Azt hajtogatta, hogy kihasználom Malcolmot, ahogy ő is csak kihasznál engem. Igaz, ami igaz, Malcolm bőkezűen gondoskodott rólam, és nekem szükségem is volt erre a gondoskodásra. De ettől függetlenül is ragaszkodtam hozzá. Az „első szerelmem”, John óta, akivel még tizenhat évesen jöttem össze, mindig a gáláns lovagokra buktam, akik biztos hátteret nyújthatnak nekem és Cole-nak. Johnnak elege lett abból, hogy csak másodhegedűs lehet a családom mellett, és fél év múlva dobott. Tanultam az esetből. És persze a férfiakkal kapcsolatos elvárásaim is megnőttek, jó állás, céltudatosság, szorgalom, magas fizetés. Én hiába húztam az igát, tudtam, megfelelő képesítés és mindennemű tehetség híján soha nem fogok annyit keresni, hogy stabil jövőt biztosítsak a családomnak. Viszont elég csinos voltam ahhoz, hogy bevonzzak egy jól képzett, tehetséges pasit. Évekbe telt, mire sikerült túltennem magam Johnon meg a kudarcba fulladt románcunkon, de aztán feltűnt Callum, a harmincas, pénzes, jóképű, művelt, finom modorú ügyvéd. Kétségbeesésemben mindem elkövettem, hogy én legyek a tökéletes barátnő. Nem esett nehezemre megjátszanom magam, főleg mert sokáig úgy tűnt, ez a célravezető módszer. Callum egy darabig tényleg elhitte, hogy tökéletes vagyok. Két évig voltunk együtt, de a titkolózásom és a bizalmatlanságom miatt olyan mély szakadék támadt köztünk, hogy Callum végül elhagyott. Hónapokba telt, mire összekapartam magam... és amikor végre sikerült, egyenesen Tim karjaiba futottam. Rosszul tettem. Tim egy befektetési társaságnál dolgozott. Olyan botrányosan önző volt, hogy végül én dobtam őt. Aztán jött Steven. Steven egy házalással foglalkozó cég, értékesítési igazgatója volt. Rengeteget dolgozott, ami akár még a javunkra is válhatott volna, de nem így történt. Joss szerint Steven azért ejtett, mert semmit sem tudtam rugalmasan kezelni a családi kötelezettségeim miatt. Holott valójában én adtam ki Steven útját. Selejtesnek éreztem magam mellette. Folyton arról szónokolt, mennyire tehetségtelen vagyok, amivel régi sebeket tépett fel, és bár én magam is azon a véleményen voltam, hogy a külsőmön kívül semmit sem tudok felmutatni, amikor már a pasid is úgy viselkedik, mintha egyszerű kitartott lennél, ideje továbbállni. Sok mindent lenyelek az emberektől, de azért nekem is van tartásom, és ahogy idősebb leszek, rohamosan csökken az ingerküszöböm. Malcolm más volt. Ő soha nem alázott meg, és egyelőre szépen alakult a kapcsolatunk. Hol van Mr. Pénzeszsák? Hátrapillantottam a vállam fölött, figyelmen kívül hagyva Joss epés megjegyzését. -

Nem tudom - motyogtam. Malcolmmal szó szerint megütöttem a főnyereményt, mivel három évvel ezelőtt telitalálata volt a lottón. Rögtön fel is adta az ügyvédi állását - és vele együtt az egész karrierjét -, hogy milliomosként új életet kezdjen. Mivel nem szerette a tétlenséget, úgy döntött, az ingatlanfejlesztésben próbál szerencsét, és mostanra már jó pár ingatlant tudhatott a magáénak. Egy régi, vörös téglás épületben álltunk, amit a kicsi, piszkos, lőrésszerű ablakai miatt inkább lehetett raktárnak nézni, mint művészeti galériának. A belső rész persze teljesen más tészta volt. A parkettának, a pazar megvilágításnak és a válaszfalaknak köszönhetően ideális kiállítási helyszínnek számított. Malcolm egy évvel a lottónyeremény előtt vált el, de jóképű, gazdag férfiként természetesen mágnesként vonzotta a hozzám hasonló fiatal nőket. Hamarosan össze is jött Beccával, a talpraesett, huszonhat éves ír festőnővel. Csak pár hónapig jártak, de a szakítás után is jó viszonyban maradtak. Malcolm anyagilag is támogatta Beccát, és saját galériát bérelt neki, alig néhány háztömbnyire a régi leithi lakásomtól. El kellett ismernem, hogy a galéria és a kiállítás is lenyűgöző. Még akkor is, ha nem sok mindent tudtam kihámozni a képekből. Malcolmnak sikerült összecsődítenie egy csomó magángyűjtőt Becca új kiállításának a megnyitójára, és ők szerencsére értették a dörgést. Alighogy megérkeztünk, máris magamra maradtam. A metálszínű macskanadrágot és túlméretezett pulóvert viselő Becca rögtön elénk sietett, meztelen talpa hangosan cuppogott a jéghideg parkettán. Ideges mosollyal karon ragadta Malcolmot, és ráparancsolt, hogy mutassa be a megjelenteknek. Ekkor indultam felfedezőútra a galériában, miközben azon morfondíroztam, vajon nekem nincs ízlésem, vagy a képek szörnyűek. Gondoltam, veszek valamit a lakásba, de... - Rittyentett halkan Braden, amikor meglátta a vászonra ragasztott árcédulát. - Nem adok ki ennyi pénzt ezért a szarért. Joss egyetértőén horkant fel. Úgy döntöttem, legjobb, ha témát váltok, mielőtt végképp elszalad velük a ló. Hol van Ellie és Adam? - kérdeztem. Ellie igazi tündér, az a fajta ember, aki mindig pozitívan áll a dolgokhoz. Még a legjobb barátnője és a bátyja nyelvét is sikerült megfékeznie, tulajdonképpen ezért hívtam meg ma estére. Otthon maradtak - felelte Joss ijesztő komorsággal. - Ellie ma kapta meg az MRI-vizsgálat eredményeit. Persze minden rendben, de előjöttek a régi emlékek. Ellie agyából több mint egy éve távolították el a fizikai tüneteket és rohamokat okozó jóindulatú daganatokat. Akkoriban még nem nagyon ismertem őt, de Joss egyszer felugrott hozzám, amikor Ellie még lábadozott, és tőle tudom, hogy az eset mindenkit megviselt. Majd valamikor benézek hozzá - motyogtam, de közben az járt a -

fejemben, hogyan fogok időt szakítani a látogatásra. A két állásom, anya és Cole gondozása meg Malcolm kísérgetése mellett elég hektikus volt az életem. Joss aggodalmasan ráncolta a homlokát. Jobban aggódott Ellieért, mint bárki más. Oké, lehet, hogy ez nem teljesen igaz, gondoltam, miután Bradenre pillantottam, aki szintén nyugtalanul vonta össze a szemöldökét. Nem ismertem még egy embert, aki ennyire féltette volna a kishúgát, de mivel jól tudtam, milyen az, amikor valaki halálra aggódja magát a testvére miatt, nem volt jogom gúnyolódni. Hogy kiragadjam őket a sötét gondolatok fogságából, nevetve előadtam, milyen szar napom volt a melóhelyen. Kedden, csütörtökön és pénteken este a Club 39-ben dolgoztam. Hétfőn, kedden, és szerdán a Meikle & Young számviteli cégnél töltöttem a napot Thomas Meikle könyvelő úr személyi asszisztenseként. Mr. Meikle igazi hangulatember volt, és mivel nála a „személyi asszisztens” tulajdonképpen a „csicska” elegánsabb megfogalmazása, nem győztem kapkodni a fejem a főnököm változékony temperamentuma láttán. Amikor normális volt, egész jól kijöttünk egymással, de akadtak napok, amikor a főnököm szavaival élve - a seggemet sem tudtam megkülönböztetni a könyökömtől, és mindent összekavartam. Ma a jelek szerint új rekordot döntöttem, kispóroltam a cukrot a kávéból, többszöri kérésre sem tudtam elérni, hogy a lány a pékségben kivegye a paradicsomot a szendvicsből, és nem adtam postára egy levelet, amit Mr. Meikle elfelejtett az asztalomra tenni. Hálát adtam az égnek, hogy másnap megmenekülök a fickótól meg a vitriolos nyelvétől. Braden megint próbált rávenni, hogy hagyjam ott Meikle-t, és dolgozzak inkább az ingatlanirodájában, de Joss ajánlataihoz hasonlóan az ő segítségét sem fogadtam el. Hálás voltam az igyekezetükért, de jobb szeretem önállóan megoldani a problémáimat. Ha az ismerőseidre támaszkodsz, pláne egy ilyen nagy horderejű dologban, a végén úgyis megszívod. Márpedig én nagyon nem akartam, hogy Joss és Braden csalódást okozzon. Braden, aki láthatóan nem akarta annyiban hagyni a dolgot, hosszasan ecsetelte, milyen előnyökkel járna, ha neki dolgoznék. Hirtelen arra ocsúdtam, hogy feláll a hátamon a szőr. Az izmaim megfeszültek. Alig észrevehetően oldalra fordítottam a fejem, és miközben Braden szavai egyre elmosódottabban értek el hozzám, körülnéztem, hogy ki vagy mi kelthette fel a figyelmemet. A pillantásom a helyiség túlsó végébe vándorolt, és még a lélegzetem is elakadt, amikor egy fiatal srácon állapodott meg a tekintetem. Engem bámult. Összefonódott a pillantásunk, és valami teljesen bizarr oknál fogva olyan érzés fogott el, mintha földbe gyökerezett volna a lábunk egymás láttán. Felgyorsult a szívverésem, a vér a fülembe tolult. Elég messze álltunk egymástól, úgyhogy a szeme színét nem tudtam megállapítani, de komoran, fürkészően nézett rám, és úgy ráncolta a homlokát, mintha őt is megdöbbentené a köztünk vibráló feszültség. Miért figyeltem fel rá? Ez a típus általában nem szokta megdobogtatni a szívemet. Igen, a srác nagyon

jól nézett ki. Kócos sötétszőke haj és szexi borosta. Magas, de nem annyira, mint Malcolm. Maximum száznyolcvan centi, nem több. Ebben a tűsarkúban biztosan fölé tornyosulnék. Szemügyre vettem a bicepszét meg a karját átszövő vastag ereket - ez az idióta képes volt rövid ujjú pólót felvenni télvíz idején -, de alkatra egyáltalán nem hasonlított az exeimre. Nem volt egy izomkolosszus. Inkább sovány és szálkás. Igen, a „szálkás” a legjobb jelző. És akkor a tetoválását még nem is említettem. Azt nem tudtam kivenni, mit ábrázol, de láttam a karján virító színes mintát. Nem rajongtam a tetkókért. Amikor a srác lesütötte a szemét, és tetőtől talpig végigmért, majdnem felkiáltottam a döbbenettől. Kényelmetlenül feszengtem, zavart, hogy az idegen ilyen leplezetlenül mustrál, holott máskor kacér mosollyal nyugtáztam, ha egy pasi áthatóan nézett rám. A srác végül ismét a szemembe nézett, hogy még egy utolsó perzselő pillantást küldjön felém - amitől olyan érzés fogott el, mintha egy kérges tenyér siklana végig a testemen -, majd elfordította a tekintetét. Kábultan és határozottan felajzva néztem, amint eltűnt az egyik válaszfal mögött. Ki volt ez? - hatolt át Joss hangja a ködön. Összerezzentem, és valószínűleg elég bamba arckifejezéssel nézhettem a barátnőmre. Fogalmam sincs. Jó pasi - vigyorgott Joss. Micsoda? - köszörülte meg valaki a torkát a háta mögött. Joss szeme kajánul csillogott, de amikor hátrafordult, és a morcos párjával találta szemben magát, úgy tett, mintha ő lenne a megtestesült ártatlanság. Pusztán esztétikai szempontból, természetesen. Braden felhördült, és még szorosabban vonta magához Josst. Joss rám vigyorgott, és én önkéntelenül is viszonoztam a mosolyát. Braden Carmichael kőkemény, szókimondó, rettegett üzletember volt, Jocelyn Butlernek mégis sikerült az ujja köré csavarnia. Egy órát ácsoroghattunk ott, buzgón nyakaltuk az ingyen pezsgőt, és összevissza locsogtunk. Néha egészen elbátortalanodtam Joss és Braden jelenlétében, mert ketten együtt bámulatosan intelligensek és műveltek voltak. Sokszor úgy éreztem, képtelen lennék bármiféle mélyenszántó vagy érdekes gondolattal gazdagítani a társalgást, ezért inkább vihogva hallgattam, hogyan oltják egymást. Persze amikor kettesben voltunk Joss-szal, másképp viselkedtem. Őt jobban ismertem, mint Bradent, és előtte nem kellett megjátszanom magam. Ebben a tekintetben ő volt az üdítő kivétel az ismerőseim között. Néhány vendéggel is beszédbe elegyedtünk, és igyekeztünk nem zavarba jönni a festmények iránti lelkesedésük láttán, de egy óra elteltével Joss sajnálkozó arckifejezéssel fordult felém. Mennünk kell, Jo. Bocs, de Bradennek nagyon korán kell kelnie. -

Nyilván nehezen tudtam leplezni a csalódottságomat, mert hirtelen megrázta a fejét. - Tudod mit? Én maradok. Braden hazamehet, ha akar. Én maradok. Nem. Szó sem lehet róla. Nagylány vagyok már. Joss, nyugodtan menj haza Bradennel! Nincs semmi baj. Unatkozom. De elvagyok. Biztos? Persze. Joss kedvesen megpaskolta a karomat, majd kézen fogta Bradent. Braden kurta biccentéssel köszönt el tőlem, amit én széles mosollyal viszonoztam, és néztem, ahogy a páros odasétál a ruhaállványhoz, ahol a vendégek kabátjai lógtak. Braden igazi úriemberhez méltóan felsegítette Jossra a kabátját. Mielőtt ő maga is felöltözött volna, futó csókot lehelt a kedvese hajára. Aztán átkarolta a vállát, és kivezette a hideg februári éjszakába, én pedig egyedül maradtam a galéria kellős közepén, és ismeretlen fájdalom nyilallt a mellkasomba. Az arany Omega karórámra pillantottam, amit Malcolm vett nekem karácsonyra, és mint mindig, most is belém hasított, milyen kár, hogy nem tudom pénzzé tenni. Ez volt a legköltségesebb ajándék, amit valaha kaptam, csodákat tett volna a takarékszámlánkkal. Abban bíztam, ha sikerül elmélyítenem a kapcsolatomat Malcolmmal, soha többé nem kell az óra miatt aggódnom. De azért nem tápláltam túlzott reményeket. Negyed tíz. Kalapáló szívvel túrtam bele a hamis Gucci borítéktáskámba, hogy előhalásszam a telefonomat. Nem jött üzenet. A francba, Cole! Épphogy sikerült elküldeném az SMS-t Cole-nak, amiben arra kértem, hívjon fel, amint hazaért, amikor valaki a derekam köré fonta a karját. Malcolm kölnijének kesernyés-fás illata csapta meg az orromat. A tűsarkúnak hála éppen szemmagasságban volt velem. Megfordultam, és amikor találkozott a tekintetünk, széles mosollyal próbáltam leplezni a Cole miatt érzett aggodalmamat. Dámásra vettem a figurát, és abban a szűk, piros Dolce & Gabbana ruhában jöttem, amit Malcolmtól kaptam a legutóbbi bevásárló túránkon. A ruha gyönyörűen kihangsúlyozta karcsú vonalaimat. Imádtam. Kár, hogy ezt is fel kell tennem a netre, gondoltam magamban. Hol bujkáltál? - vigyorgott rám Malcolm, akit a csillogó barna szeme sarkában megjelenő szarkalábak csak még sármosabbá tettek. Dús, fekete hajkoronájába szexi ősz szálak vegyültek a halántékánál. Mindig öltönyt viselt, ma este éppen a Savile Row egyik műremekét. - Azt hittem, a barátaid is itt lesznek. Különben nem hagytalak volna egyedül. Mosolyogva simogattam meg a mellkasát. Nyugi! Semmi baj. Jossék itt voltak, csak korán haza kellett menniük. Lopva a markomban szorongatott telefonra sandítottam. Hol a csudában lehet Cole? A gyomromban ébredezni kezdtek a szörnyecskék, és egyre erőteljesebben mardosták a bensőmet. Megveszem az egyik festményt. Gyere oda Beccához, és tegyél úgy, mintha zseniális művész lenne.

Felkacagtam, de azonnal meg is bántam, és gyorsan az ajkamba haraptam. Örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki elvesztette a fonalat. Malcolm szórakozott mosollyal nézett körül a teremben. Még szerencse, hogy vannak, akik jobban értenek a művészethez, mint mi. Így legalább biztos lehetek benne, hogy megtérül a befektetésem. Azzal, karját továbbra is a derekam köré fonva, bevezetett az egyik fal mögé, ahol Becca egy hatalmas, festékfoltokkal telefröcskölt vászon alatt ácsorgott. Amikor megláttam, kivel vitatkozik, majdnem hasra estem. Hiszen ez a tetovált srác! A francba! Jól vagy? - ráncolta a homlokát Malcolm, megérezvén a testemben támadt feszültséget. Kedvesen rámosolyogtam. Első számú szabály, történjen bármi, őrizd meg a pozitív kisugárzásodat. Hát persze. A tetovált srác rávigyorgott Beccára, és békülékeny arckifejezéssel csúsztatta a kezét a lány csípőjére, hogy magához vonja. Próbáltam nem tudomásul venni, hogy elakad a lélegzetem csibészes mosolya láttán. Becca még mindig ki volt akadva, de nem csodálkoztam, hogy megadja magát az ölelésnek. Mi, nők, bármilyen stiklit hajlandóak vagyunk megbocsátani, ha egy pasi ilyen szépen mosolyog ránk. Lesütöttem a szemem, és követtem Malcolmot, aki megállt a pár előtt. Becca kipirult arccal, lázas tekintettel fordult felénk. Ne is figyeljetek ránk! Éppen most csesztem le Camet, mert akkora barom! Nem néztem a srácra, de hallottam, hogy felnevet. Nem, azért cseszett le, mert nem egyezik az ízlésünk. Camnek nem tetszenek a képeim - jelentette ki Becca durcásan. - Hiába a pasim, még egy kegyes hazugságra sem futja tőle. Nem. Ő brutálisan őszinte. Mal szerencsére más véleményen van. Jo, neked is mondta, hogy megveszi az egyik festményemet? Most nyilván azt hiszitek, hogy féltékeny voltam Beccára, amiért Malcolm ilyen leplezetlenül rajongott érte, és tudom, hogy szörnyen hangzik, de amíg meg nem láttam a képeket, egy kicsit tényleg féltékeny voltam a csajra. Nem vagyok különösebben okos. Nem tudok rajzolni. Nem tudok táncolni. Nem tudok énekelni. Főzni is csak úgy-ahogy... Még szerencse, hogy csinosnak születtem. Magas vagyok, hosszú combú, és az emberek folyton arról áradoznak, milyen jó az alakom és milyen szép a bőröm. Ehhez még adjátok hozzá a hatalmas, zöld szemeimet, a hosszú, dús vörösesszőke hajamat meg a finom vonásaimat, és elég kellemes kis csomagot kaptok - nem csoda, hogy kamaszkorom óta minden pasi megfordult utánam az utcán. Eddig nem sok mindent tudtam felmutatni, de azt a keveset mindig a család javára fordítottam. A tudat, hogy Becca aranyos és tehetséges, tényleg aggasztott egy kicsit. Mi

lesz, ha Malcolm rám un, és visszamegy hozzá? Malcolm hízelgőnek egyáltalán nem nevezhető véleménye hallatán azonban megnyugodtam. Nem mintha komoly okom lett volna rá. Igen, mondta. Jó ízlése van - mosolyogtam rá Malcolmra, és láttam rajta, hogy alig bírja visszafojtani a nevetést. A derekamról a csípőmre csúsztatta a kezét. Szorosan hozzásimultam, és lopva a telefonomra sandítottam. Még mindig semmi. Jo, bemutatom Becca barátját, Cameront - szólalt meg hirtelen Malcolm. Gyorsan felkaptam a fejem, hogy végre közelebbről is szemügyre vegyem ezt az embert, akire eddig rá sem mertem nézni. Amikor találkozott a tekintetünk, a már ismerős borzongás futott végig a gerincemen. A pasi másodszorra is levetkőztetett kobaltkék szemével. Néztem, amint a tekintete sebesen végigsiklik a testemen, hogy végül a derekamon és Malcolm kezén állapodjon meg. Cameron sokáig méregetett minket, majd miután levonta a szükséges következtetéseket, közömbös arckifejezést öltött, és szigorúan préselte össze a száját. Szia - böktem oda neki, amire csak egy kurta biccentés volt a válasz. Cameron szemében kihunyt a tűz. Becca a festményről kezdett fecsegni Malcolmmal, úgyhogy kaptam az alkalmon, és újra megnéztem a telefonomat. Megvető horkantást hallottam, és amikor felkaptam a fejem, a tekintetem Cameronéba ütközött. Nem értettem, miért néz rám ilyen leplezetlen undorral, és én miért akarom elküldeni őt a búsba. Általában amikor gyűlölettel és agresszióval szembesültem, inkább visszavonulót fújtam, és mukkanni se mertem. Most azonban, a buta arcára kiülő rosszallás és megvetés láttán, legszívesebben betörtem volna Cameron távolról sem tökéletes orrát. Az orrnyergén kis dudor éktelenkedett, aminek elvileg rontania kellett volna a külsején, de csak még egzotikusabbá tette. Az ajkamba haraptam, még mielőtt úrinőhöz méltatlan megnyilvánulásra ragadtattam volna magam, és Cameron tetoválásaira siklott a tekintetem. A jobb alkarját kalligrafikus fekete írás díszítette, két szó, amit ilyen távolságról hiába is próbáltam volna elolvasni. A bal karján színes, szépen kidolgozott kép virított. Talán sárkányt ábrázolt, de nem voltam biztos benne, és mivel Becca közelebb húzódott Cameronhoz, el is takarta előlem. Hirtelen szöget ütött a fejembe, hogy köthetett ki Becca a harmincas, öltönyös Malcolm után a huszonéves, retró karórát, bőr karkötőt, agyonmosott Def Leppard-pólót és ócska farmert viselő Cameron mellett. Mal, szóltál már Jonak a munkáról? Milyen munkáról? - néztem zavartan a barátomra. Becca, hagyjuk ezt - dünnyögte Cameron, és mély hangja hallatán különös borzongás futott végig a testemen. Megint összeakadt a tekintetünk, és láttam, hogy Cameron kifejezéstelenül néz rám. Ugyan már - felelte Malcolm jóindulatúan, majd fürkésző pillantást vetett

rám. - Ugye, még nem töltötték be azt a pultos állást a klubban? Még nem. Craig haverom és kollégám - egyben életem egyetlen egyéjszakás kalandja, lévén Callum után totál összezuhantam - lelépett Ausztráliába. Kedden dolgozott utoljára, és Su, az üzletvezetőnk, már egy hete interjúztatta a jelentkezőket. Sajnáltam, hogy Craig elment. Néha az agyamra ment a kétértelmű célozgatásaival, és Joss-szal ellentétben én soha nem mertem rászólni, hogy fogja be, de legalább mindig jókedvű volt. Igen, miért? Becca elkapta a karomat, és esdeklő arckifejezéssel nézett fel rám. Hirtelen rádöbbentem, annak ellenére, hogy jó pár évvel idősebb nálam, tágra nyílt, kék szemével, sima bőrével és vékonyka hangjával inkább tűnik kislánynak, mint felnőtt nőnek. Ennél jobban már nem is különbözhettünk volna egymástól. Cam grafikus. Egy marketinggel és arculatkialakítással foglalkozó cégnél dolgozott, de aztán jöttek a leépítések. Azokat küldték el, akiket utolsóként vettek fel, és Cam csak egy éve került hozzájuk. Óvatos, de sajnálkozó pillantást vetettem Camre. Nem könnyű megemészteni, ha valaki elveszíti a munkáját. Viszont továbbra sem értettem, mi közöm nekem mindehhez. Becca! - csattant fel Cam. - Mondtam már, hogy majd én elintézem. Becca elpirult Cam átható tekintete láttán, és hirtelen úgy éreztem, mégiscsak van bennünk valami közös. Nemcsak én jöttem zavarba. De jó! Cam, én csak segíteni akarok. - Becca ismét felém fordult. - folyamatosan próbálkozik... Grafikusként akarok elhelyezkedni - szakította félbe Cam, és kék szeméből csak úgy sütött a megalázottság. Hirtelen felmerült bennem, hogy a látszólagos rossz hangulatának talán nem is hozzám, hanem a szorult helyzetéhez van köze. - Malcolm mondta, hogy a Club 39 teljes munkaidős pultost keres, nekem pedig van némi tapasztalatom ezen a téren. Kellene valami átmeneti meló, amíg másik állást találok. Nagyon megköszönném, ha kérnél nekem jelentkezési lapot. Rejtély, miért döntöttem úgy, hogy a szárnyaim alá veszem, annak ellenére, hogy sem ő, sem a stílusa nem nyűgözött le különösebben. Jobbat mondok - feleltem. - Beszélek az üzletvezetővel, és megadom neki a számodat. Cameron rám meredt, de az istennek sem tudtam rájönni, mi járhat a fejében. Jó, kösz - bólintott végül. - A számom... Ebben a pillanatban rezegni kezdett a telefonom. Felemeltem, és a kijelzőre pillantottam. Hazaértem Jamie-től. Nyugi. Cole. Azon nyomban felengedett bennem a feszültség. Felsóhajtottam, és gyorsan elkezdtem bepötyögni a választ. Jo! - Felnéztem, és Malcolm felvont szemöldökével találtam szemközt magam.

A francba! Cam száma. Elvörösödtem, mert Cole üzenete szemmel láthatóan minden mást kitörölt az agyamból. Kínomban szégyellős mosolyt küldtem Cam felé, de az rögtön gellert kapott rideg arcán. Bocs. Mi a számod? Cam kongó hangon eldarálta a számot, amit én annak rendje és módja szerint bepötyögtem a telefonomba. Holnap szólok is az üzletvezetőnek. Jó, persze - válaszolta Cam unott hangon, mintha kételkedne benne, hogy az agysejtjeim képesek eltárolni ennyi információt. Bökte a csőrömet, hogy így viszonyul hozzám, de úgy döntöttem, nem foglalkozom a dologgal, és most, hogy Cole biztonságban hazaért a London Road-i lakásunkba, boldogan bújtam oda Malcolmhoz.

2. FEJEZET MIALATT

BECCA MINDEN FEGYVERÉT BEVETVE próbálta rábeszélni Malcolmot, hogy hosszabbítsa meg a galéria bérleti szerződését, én a ruhaállvány mellé húzódtam, hátat fordítottam a vendégseregnek, és felhívtam Cole-t. Mi van? Elhúztam a számat, mert nagyon nem tetszett az öcsém új stílusa. Úgy tűnt, a kamaszkor beköszöntével már az alapvető illemszabályokhoz - amiket pedig olyan nagy odafigyeléssel próbáltam belesulykolni - sem akarta tartani magát. Cole, ha még egyszer így szólsz bele a telefonba, felteszem a PS3-at az eBayre. Karácsonyra vettem meg neki a játékkonzolt a megtakarított pénzemből. Akkor még azt hittem, megéri. Ahogy Cole kamaszodni kezdett, egyre kevesebb dologért lelkesedett. Kiskorában mindent elkövettem, hogy minél izgalmasabbá tegyem a karácsonyait, és könnyekig hatódva néztem, milyen boldogan várja a Mikulást. Ennek az időszaknak azonban, legnagyobb bánatomra, hamar vége szakadt. Igaz, amikor Cole szégyenlős vigyorral kicsomagolta a PS3-at, egy pillanatra feltámadtak bennem a régi érzések. Cole szabály szerint vállon veregetett, és közölte velem, hogy jó fej vagyok. Pofátlankodj csak, te csipszar, gondoltam magamban ellágyulva. Cole felsóhajtott. Bocs. De már megírtam, hogy itthon vagyok. Jamie faterja hozott haza. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Kész a leckéd? Most próbálom megcsinálni, de valaki mindig félbeszakít a paranoiás SMS-eivel meg a telefonjaival. Ha akkor jelentkezel, amikorra ígérted, nem macerálnálak ennyit. Kurta morgás volt a válasz. Már kezdtem megszokni. Idegesen rágcsáltam az ajkamat, és kellemetlen szorítást éreztem a gyomorszájamnál. Anya hogy van? Kiütötte magát. Vacsoráztál? Jamie rendelt pizzát. Van otthon töltött keksz, ha éhes vagy. Kösz. Ugye, már nem maradsz fenn sokáig? Nem. Megígéred? Hatalmas sóhaj.

Megígérem. Megnyugodva bólintottam. Cole meg a haverjai általában videojátékokkal múlatták az időt, és egyáltalán nem voltak balhésak. Az öcsém szorgalmasan tanuk, és időnként még a házimunkába is besegített. Kisfiúként én voltam a szeme fénye. Alig bírtam levakarni magamról. De kamaszként már nem menő nyíltan kimutatni a nővéred iránti érzelmeidet. Még nem sikerült teljesen megszoknom ezt a változást. Ennek ellenére nem múlhatott el nap anélkül, hogy Cole tudtára ne adtam volna, mennyire szeretem. Én szeretetlenségben nőttem fel, és nem akartam, hogy Cole is hasonló sorsra jusson. Még ha ő hülyének nézett is emiatt. Szeretlek, öcsi. Holnap találkozunk. Gyorsan kinyomtam a telefont, még mielőtt Cole újból rám mordult volna, aztán hátrafordultam, és rögtön el is akadt a lélegzetem. Cam állt előttem. Rám nézett, és egy telefont halászott elő Becca kabátzsebéből. Pillantása lesiklott a testemen, majd a földön állapodott meg. Nem kell ám szólnod a főnöködnek - mondta. Összeszűkült szemmel néztem rá. Kezdtem felkapni a vizet. Ki ez az alak? És miért idegesít ennyire? Amikor magasról tojnom kéne rá, mit gondol rólam. Nem arról volt szó, hogy munkát kell találnod? A mélykék szempár ismét az enyémbe fúródott. Láttam, hogyan feszül meg Cam állkapcsa és bicepsze, amikor keresztbe fonja a karját a mellkasa előtt. Valahogy az az érzésem támadt, hogy a pólója alatt is csupa izom. A testével üzent, mint aki biztos benne, hogy ennyiből is értek. Akkor szólok neki. Amikor Cam egyetlen szó - sőt, biccentés - nélkül hátat fordított nekem, éreztem, hogy kezd elpárologni belőlem a feszültség. De miután a srác megállt, és lassan visszafordult, megint elfogott az idegesség, mintha valaki elzárt volna egy szelepet. Bár Camnek nem volt csókos szája, felső ajkának lágy, kifejező íve erős érzékiségre vallott. Ennek az érzékiségnek azonban nyoma sem maradt, amikor éppen nekem bökött oda valamit. Ilyenkor elvékonyodott a szája. Malcolm jó srác. Rögvest felgyorsult a pulzusom, mert pontosan tudtam, mire megy ki a játék. Nem akartam, hogy ezzel a pasival is ide lyukadjunk ki. Igen, az. Tudja, hogy mással kavarsz a háta mögött? Na jó, erre azért nem számítottam. Azon kaptam magam, hogy önkéntelenül is leutánzom Cam mozdulatait, és védekezőn fonom össze a karomat a mellkasom előtt. Tessék?! Cam elmosolyodott, és kábé tizenötödször mért végig. Láttam a tekintetében felvillanó leplezetlen vágyat, de az undor a jelek szerint magasan felülírt minden zsigeri elismerést, amit a külsőm váltott ki belőle. Megkeményedett a tekintete. -

Ismerem a fajtádat. A nagybátyámnál egymásnak adták a kilincset a bombázók. Felmarkolták a szajrét, közben meg fűvel-fával keféltek az öreg háta mögött. Nem ezt érdemelte, és Malcolm is többet érdemel egy ilyen üresfejű ribancnál, aki azt hiszi, teljesen elfogadott dolog SMS-ezni egy komoly beszélgetés közben, és sem erkölcsileg, sem érzelmileg nem feszélyezi magát, amikor randit beszél meg egy másik pasival, miközben a szerelme alig háromlépésnyire áll tőle. Igyekeztem nem észrevenni, milyen hevesen rándul össze a gyomorszájam az alaptalan vádak hallatán. Annak ellenére, hogy egy seggfejjel álltam szemben, találva éreztem magam. Ám ahelyett, hogy átadtam volna magam a mardosó szégyennek, mélységesen felháborodtam. Máskor általában lenyeltem a sértődöttségemet meg a dühömet, ezúttal azonban a hangom sehogy sem akart engedelmeskedni az agyamnak. Mindent vissza akart okádni a támadómra. Nekem viszont feltett szándékom volt, hogy keresztülhúzom a pasi számításait, és nem egy üresfejű ribanc stílusában fogok visszavágni. Mi történt a nagybátyáddal? - vontam össze a szemöldököm. Láttam, hogyan sötétül el Cam arca, és lélekben már fel is készültem a következő menetre. Elvett egy hozzád hasonló libát. A csaj mindenéből kiforgatta. Végül elváltak. Az öreg azóta is úszik az adósságban. És ez szerinted feljogosít téged arra, hogy mindenféléket összehordj rólam? Mielőtt még közelebbről megismernél? Minek ismerjelek meg közelebbről, édes? Egy nagy közhely vagy. Ettől már tényleg forrni kezdtek bennem az indulatok, de megfékeztem és takaréklángra vettem őket, nehogy túlcsorduljanak. Közelebb léptem Camhez, és halk, száraz kacajt hallattam. Csupán karnyújtásnyira voltunk egymástól, és nem tudtam nem észrevenni a kettőnk között vibráló feszültséget. Egyszer csak arra ocsúdtam, hogy megkeményednek a mellbimbóim. Örültem, hogy a karba font kezem miatt Cam semmit sem érzékel ebből. Cam hangosan szívta be a levegőt, és perzselő tekintete mintha benyomakodott volna a lábam közé. Az abszurd szexuális vonzalom ellenére igyekeztem dühös képet vágni. Akkor jó kis páros vagyunk. Én, a buta, romlott, pénzéhes picsa, és te, a felkapaszkodott, nagyképű, műmájer fasz. - Egész testemben remegtem nyilván az adrenalin borzolta fel ennyire a kedélyemet, most, hogy életemben először kiálltam magamért -, de próbáltam uralkodni magamon, aztán hátraléptem, és elégedetten figyeltem, hogyan villan fel Cam szemében a döbbenet. - Én is átlátok ám rajtad. Esélyt sem hagyva Camnek az újabb szellemes beszólásra, egyetlen kecses csípőmozdulattal sarkon fordultam, kihúztam magam, és laza léptekkel eltűntem a válaszfal mögött, hogy megkeressem a barátomat. Becca már amúgy is túl sokáig molesztálta Malcolmot. A barátomhoz simultam, és megsimogattam a hátát, veszélyesen közel csúsztatva a kezem csábítóan domborodó fenekéhez. Malcolm azonnal elszakadt Beccától, hogy elmerüljön csillogó tekintetemben. -

Kihívóan nyaltam meg az ajkam. Unatkozom, édes. Menjünk! Malcolm, ügyet sem vetve Beccára, aki bosszúsan kapkodott levegő után, még egyszer megdicsérte a csodálatos kiállítást, aztán fürgén kiterelt a teremből, alig várva, hogy beváltsam a tekintetemben rejlő ígéretet. Malcolm felnyögött, és heves csípőrángások közepette élvezett el. Hátizmai elernyedtek a kezem alatt, és egy pillanatra rám hanyatlott, hogy kifújja magát. Amikor gyengéden megcsókoltam a nyakát, felkönyökölt, és leplezetlen szenvedéllyel nézett rám. Jó érzés volt. Nem élveztél el - jegyezte meg csendesen. Hát nem. A gondolataim egyfolytában az este, Cam meg a veszekedésünk körül forogtak, nem bírtam szabadulni a fogságukból. De igen. Malcolm szája megrándult. Szívem, előttem nem kell megjátszanod magad. - Lágyan megcsókolt, majd vigyorogva húzódott el tőlem. - Mindjárt megoldjuk. Azzal már csúszott is volna lefelé, de gyorsan elkaptam a karját, hogy megakadályozzam a mozdulatot. Nem kell - ültem fel, mire Malcolm kicsusszant belőlem, és előzékenyen az oldalára fordult. - Hosszú napod volt. Aludj szépen! De még mielőtt kikecmereghettem volna az ágyból, Malcolm a meztelen csípőmre csúsztatta péklapát tenyerét. Rásandítottam, és láttam, hogy megszeppenve néz rám. Történt valami? Ugye, nincs semmi baj? Úgy döntöttem, nem mondom el az igazat. Amikor este felhívtam Cole-t, az volt az érzésem, hogy anya nincs jól. Aggódom érte. Malcolm összevonta a szemöldökét. Miért nem szóltál? - ült fel. Mivel nem akartam felizgatni, és a kapcsolatunkat sem szerettem volna veszélybe sodorni, odahajoltam hozzá, cuppanós puszit nyomtam a szájára, és egyenesen a szemébe néztem, hogy lássa, őszintén beszélek. Veled akartam lenni. Ezzel sikerült leszerelnem. Rám mosolygott, és futó csókot lehelt a számra. Tedd, amit tenned kell, szívem! Bólintottam, és bágyadtan rámosolyogtam, aztán rohantam a fürdőszobába, hogy minél előbb elindulhassak. Soha nem töltöttem Malcolmnál az éjszakát. Szex után rögtön hazamentem, mert az volt az érzésem, Malcolm ezt szeretné, ezzel teszem boldoggá. És mivel soha nem marasztalt, nyilván helyes volt a feltételezésem. Mire összeszedelőzködtem, Malcolm már mélyen aludt. Néztem az ágyon elterülő izmos, csupasz testet, és imádkoztam, hogy végre ne legyen semmi

gikszer. Hívtam egy taxit, és amikor a sofőr kétszer megcsörgetett, halkan kiosontam az ajtón, ügyet sem vetve az időközben rám telepedő nyugtalanságra. Egy éve költöztettem át a családot a Leith Walk-i nagy lakásunkból a London Road-i - jobban mondva a Külső London Road-i - kis albérletbe. Kétszer annyi időt kellett utazással töltenem, vagyis már nem gyalog, hanem busszal jártam munkába. Persze megérte, mert rengeteget spóroltunk a bérleti díjon. Tizennégy éves voltam, amikor anya kivette a Leith Walk-i lakást, de végül úgy alakult, hogy nekem kellett előteremtenem a lakbérre valót, és ez a mai napig így maradt. Az új lakás elég siralmas állapotban volt, de a tulaj beleegyezett, hogy saját zsebből felújíttassam. Már amennyire a szűkös költségvetés engedte. Alig tíz perccel azután, hogy eljöttem Malcolmtól, a taxis már le is tett a házunk előtt. Kinyitottam a kaput, és lábujjhegyen osontam fel az emeletre, nehogy zajt csapjak. A keskeny, sötét csigalépcső nyirkos, telefirkált falak között kanyargott, amit már úgy megszoktam, hogy egy pillanatra sem akadtam fenn rajta. A régi lépcsőházunk is ilyen volt. A falak minden apró zajt visszavertek, és mivel pontosan tudtam, milyen bosszantó a részeg szomszédok cipőkopogására, alkoholgőzös viháncolására ébredni, igyekeztem nesztelenül fellopakodni a harmadik emeletre. Beléptem a sötét lakásba, lerúgtam a tűsarkúmat, és egyenesen Cole szobájához osontam. Résnyire nyitottam az ajtót, de a függöny alatt beszivárgó fényben csak annyit láttam, hogy szinte teljesen bebújt a paplan alá. Most, hogy a saját szememmel is meggyőződhettem róla, az öcsémnek kutya baja, kicsit felengedtem, de az aggodalmam sosem múlt el teljesen - egyrészt azért, mert minden szülő félti a gyerekét, másrészt pedig, mert nem egy átlagos nő aludt a szemközti szobában. Anyához is bekukkantottam, és láttam, hogy keresztben fekszik az ágyon, a paplan gombócba gyűrve hever a lábánál, és egy rózsaszín pamut bugyi virít ki felcsúszott hálóinge alól. Még szerencse, hogy volt rajta bugyi. Nem akartam, hogy megfázzon, így hát gyorsan ráterítettem a paplant. Ekkor vettem észre az ágya mellett heverő üres üveget. Halkan felvettem, és kivittem a zsebkendőnyi konyhába. Betettem a többi közé, és megállapítottam, ideje levinni a dobozt a konténerhez. Egy pillanatig elcsigázottan meredtem az üvegekre, aztán az elcsigázottság lassan nehezteléssé fajult, haragudtam az üvegre, amiért ennyi bajt hoz a fejünkre. Amint világossá vált, hogy anyát már nem érdekli a külvilág, a saját háztartását is beleértve, én vettem át az irányítást. Végre pontosan tudtam fizetni a háromszobás lakás, bérleti díját. Beosztottam a pénzt, rengeteget dolgoztam, és ami a legfontosabb, anya nem tudott hozzáférni a megtakarításaimhoz. Ez persze nem mindig volt így. Régebben súlyos anyagi gondokkal küszködtünk, még ennivalóra meg ruhára is alig futotta. Nem akartam, hogy még egyszer ilyen helyzetbe kerüljünk. Bár volt egy kis megtakarított pénzünk a bankban, pontosan tudtam, meddig nyújtózkodhatunk.

Igyekeztem kitörölni az agyamból a korábbi életünkről őrzött emlékeket. Kamasz koromban a nagybátyám - aki szobafestőként dolgozott - gyakran magával vitt, amikor a barátoknak vagy a családtagoknak kellett megcsinálni valamit. Sokat dolgoztunk együtt, de aztán kivándorolt Amerikába. Mick bácsi mindenre megtanított, én pedig rettenetesen élveztem az együtt töltött perceket. Van valami megnyugtató, valami felszabadító a lakásfelújításban. Hébe-hóba én is felkutattam pár régiséget, és helyrepofoztam a lakást, például amikor beköltöztünk az új albérletbe. Alig pár hónapja ragasztottam fel a nappali főfalára ezt a nagy kékeszöld virágokkal díszített merész csokoládébarna tapétát. A másik három falat krémszínűre festettem, és kékeszöld meg csokoládébarna díszpárnákkal dobtam fel a régi krémszínű bőrkanapénkat. Noha jól tudtam, hogy anyagilag semmi hasznunk nem lesz az átalakításból, a beköltözés után első dolgom volt felszedni a szalagparkettát, hogy a padló a régi pompájában tündökölhessen. Ez került a legtöbbe, de megérte, mert igazán büszke lehettem az otthonunkra, még ha átmeneti volt is. Annak ellenére, hogy a berendezési tárgyakra egy fillért sem költöttem, a lakás modern, tiszta, ápolt otthon benyomását keltette. Cole-nak nem kellett szégyenkeznie a barátai előtt... ha anyát nem számítjuk. Cole-nak hála, úgy-ahogy kézben tartottuk a dolgokat. Ma viszont eléggé kiakadtam. Úgy éreztem, egyre távolabb sodródom a hőn áhított békétől és biztonságtól. Biztos agyamra ment a fáradtság. Úgy döntöttem, ideje aludnom egyet. Halkan végiglopóztam a folyosón, és közben igyekeztem nem meghallani az anyám szobájából kiszűrődő részeg horkolást. Nesztelenül besurrantam a szobámba, és kizártam a külvilágot. Én kaptam a legkisebb szobát. Csak egy rekamié, egy ruhásszekrény - a ruháim zöme, az eladásra váró darabokat is beleértve, Cole szekrényében pihent - meg két roskadozó könyvespolc volt benne. A paranormális szerelmes regénytől kezdve a szépirodalmon át a történelemkönyvig minden volt a gyűjteményemben. Bármit elolvastam, ami a kezem ügyébe került. Szó szerint bármit. Örültem, ha kiszakadhattam a valóságból, még ha vissza is kellett repülnöm az időben. Lehámoztam magamról a Dolce & Gabbanát, és betettem a huzatába. Majd az idő eldönti, megtarthatom-e. Majdnem megfagytam, úgyhogy gyorsan magamra kaptam a meleg pizsamámat, és bebújtam a takaró alá. Azt hittem, egy ilyen hosszú nap után rögtön álomba zuhanok. De csalódnom kellett. Azon kaptam magam, hogy a plafont bámulom, miközben Cam szavai visszhangoznak a fejemben. Azt hittem, már megszoktam, hogy mindenki lesajnál, de Cam viselkedését így is övön alulinak éreztem. Pedig csak magamnak köszönhettem az egészet. Én választottam ezt az utat. Az oldalamra fordultam, és a fejemre húztam a paplant. Idáig nem tűnt fel, hogy boldogtalan lennék. Oké, azt sem jelenthettem ki biztosan, hogy boldog vagyok.

Persze, gondoltam magamban, nem is ez a fontos, hanem az, hogy Cole boldog legyen. Anya sosem állt a helyzet magaslatán, ezért is fogadtam meg tizennégy évvel ezelőtt, hogy mindenben támogatni fogom a kisöcsémet. Ha nincs miért szégyenkeznie, és mindent meg indok adni neki, amire csak szüksége van az életben, nem lehet baj.

3. FEJEZET KÉTSÉGBEESETTEN MEREDTEM A VILLANYSZÁMLÁRA, aztán Úgy döntöttem, majd átnézem, ha kipihentem magam. Alig aludtam valamit, mert Cole korán kelt, és én mindennap elkísértem őt az iskolába. Aztán hazajöttem, és egész nap a lakást glancoltam. Anyát is felkeltettem, segítettem neki megmosakodni és felöltözni, aztán leültettem a tévé elé, hadd nézze a gagyi talkshow-ját, amíg én bevásárolok. Zavartan bámultam a villanyszámlát. Sehogy sem igazodtam ki rajta. Sosem értettem, mi alapján számláz a szolgáltató. Akárhogy igyekeztem, mindig kiforgattak a vagyonomból. Kapjátok be! - sziszegtem, azzal a dohányzóasztalra hajítottam a számlát, és úgy tettem, mintha nem venném észre, milyen riadt pillantást vet rám Cole, aki még mindig nem volt képes levenni az egyenruháját. Amióta elég nagy lett ahhoz, hogy versenybe szálljon velem, jobban vigyáztam a számra. A becsületem forgott kockán. Ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, talán nem fogja feszegetni a dolgot. Hátrahanyatlottam a kanapén, és becsuktam a szemem, hátha a sötétben elmúlik a fejfájásom. Hallottam, hogy Cole odacsoszog a komódhoz, és kihúz egy fiókot, aztán hirtelen egy kisméretű izé landolt a mellkasomon. Lassan kinyitottam a szemem, és jól megnéztem magamnak a parányi lövedéket. Nicorette rágó. Halvány mosoly bujkált a szám szögekében, ahogy Cole-ra sandítottam a szempillám alól. Már nem élek vele. Cole a szokásos horkantással és vállrándítással válaszolt, ami már kezdett az agyamra menni. Akkor káromkodtál ennyit, amikor megpróbáltál leszokni a cigiről. Már három hónapja leszoktam - vontam fel a szemöldökömet. Újabb pimasz vállrándítás. Csak úgy mondom. Nem cigire volt szükségem. Hanem alvásra. Oké, néha tényleg szívesen rágyújtottam volna, de a csillapíthatatlan sóvárgás szerencsére elmúlt - az a legyűrhetetlen nyugtalanság, amikor mintha minden idegvégződésem cigarettáért kiáltott volna. Esküszöm, az első pár hétben szabályosan ki akartam kapni a cigit az emberek szájából. Szívesen mondanám, hogy a saját jól felfogott érdekemben szoktam le a dohányzásról, de hazudnék. Láttam, min mennek keresztül a barátnőim, és nem hittem, hogy el tudnék viselni egy ilyen komoly megpróbáltatást. Így is megvolt a magam baja, már csak az hiányzott, hogy a függőségemmel is le kelljen számolnom. Nem, kizárólag annak az illetőnek a kedvéért szoktam le, akit mindenkinél jobban szerettem, és aki most szépen visszakuporodott a földre, a szanaszét hajigált képregény vázlatai meg a tévé elé.

Cole kért meg, hogy szokjak le, még évekkel ezelőtt, amikor megtudta, hogy a „dohányzás káros az egészségre”. Először nem vettem komolyan, mert nem erőltette a dolgot, hiszen csak hétéves volt, és az Iron Man jobban érdekelte, mint a rossz szokásaim. Aztán pár hónappal ezelőtt egy elég brutális filmet vetítettek le nekik a suliban, ami azt mutatta be, hogyan károsítja a dohányzás a tüdőt, és milyen következményekkel járhat... tüdőrák, satöbbi. Cole okos fiú. Világéletében tudta, hogy a dohányzás halálos is lehet. Mivel minden cigis dobozon vastag felirat hirdeti, hogy A DOHÁNYZÁS ÖL, furcsa is lett volna, ha nincs tisztában a dolgokkal. Ennek ellenére szerintem csak a film megnézése után esett le neki, hogy akár én is belehalhatok a cigizésbe. Forradalmi hangulatban rontott be az ajtón, és az összes cigimet lehúzta a vécén. Ez volt az első eset, hogy így felhergelte magát - lila volt az arca, dühösen szikrázott a szeme. Rám parancsolt, hogy azonnal szokjak le. Nem is kellett többet mondania, minden az arcára volt írva. Nem akarom, hogy meghalj, Jo. Nem bírnám ki, ha elveszítenélek. Úgyhogy leszoktam. Vettem tapaszt meg rágót, és rettegve vártam az elvonási tüneteket. Most, hogy már a tapaszt és a rágót is elhagytam, jóval több pénz maradt a zsebemben, főleg, hogy a cigaretta ára folyamatosan emelkedett. A környezetem amúgy sem nézte jó szemmel, hogy dohányzom. Joss magánkívül volt az örömtől, amikor közöltem vele, hogy leszokom, és az igazat megvallva jó érzés volt, hogy nem kell többet a fancsali képét néznem, amikor dohányfüsttől bűzölögve jövök vissza a cigiszünetről. Jól vagyok - nyugtattam meg Cole-t. Az öcsém elmélyülten rajzolta tovább a saját készítésű képregényét. Született tehetség volt. Akkor miért káromkodtál? Felemelték az áram árát. Mit nem emeltek fel? - horkant fel Cole. Ő aztán tudja. Négyéves kora óta kocsányon lógó szemekkel bámulja a híradót. Ez igaz. Nem kell készülődnöd? De igen, apuci - dünnyögtem. Cole újabb vállrándítással jutalmazott, majd a vázlatfüzete fölé hajolt, így jelezvén, hogy nem kíváncsi a hülyeségeimre. Vörösesszőke haja a szemébe hullott. Viszketett az ujjam, hogy hátrasimítsam. Ráfért volna egy alapos vágás, de egyszerűen nem bírtam elvonszolni a borbélyhoz. Kész a leckéd? Ühüm. Hülye kérdés. A kandallópárkányon álló órára pillantottam. Cole-nak igaza van. Ideje

készülődnöm, ha nem akarok elkésni a Club 39-ból. Joss mellé voltam beosztva, hála az égnek. Megvan az előnye, ha a kollégád a legjobb barátnőd is egyben. Igazad van. Ideje... Csatt! Au, a fenébe! A csörömpölés meg a szitkozódás hangjai villámként hasítottak bele a lakás csendjébe. Gondolatban hálát adtam az égnek, hogy az alsó szomszéd nemrég költözött ki a lakásából, ami egyelőre üresen állt. Előre rettegtem attól a naptól, amikor új bérlő költözik a helyére. Jooooo! - visította anya kétségbeesetten. - Johannaaaaa! Cole rám bámult, fájdalmasan megfeszülő kisfiús arcvonásai ellenére dac sugárzott a tekintetéből. Ne menj be hozzá, Jo! Görcsbe rándult a gyomrom, de hősiesen megráztam a fejem. Inkább elrendezem, hogy neked már ne legyen rá gondod. JOOOOOO! Jövök már! - kiáltottam, azzal kihúztam magam, és lélekben felkészültem a rám váró megpróbáltatásokra. Feltéptem az ajtót, és szemrebbenés nélkül néztem le anyámra, aki a földön fetrengett, és a lepedőbe kapkodva próbálta visszatornázni magát az ágyra. Az éjjeliszekrény mellett egy ripityára tört gines üveg hevert, a szilánkok szanaszét szóródtak a padlón. Amikor észrevettem, hogy anya majdnem beletenyerel az egyik üvegcserépbe, odarohantam hozzá, és határozottan elkaptam a karját. Ne! - szóltam rá halkan. - Üveg. Elestem, Jo - nyöszörögte anya. Bólintottam, és a hóna alá nyúltam. Az ágyhoz vonszoltam ösztövér testét, aztán felhúztam és a paplan alá csúsztattam a lábát. Mindjárt feltakarítok. Hozzál inni, Jo! Sóhajtva horgasztottam le a fejem. Anyám, Fiona, idült alkoholista volt. Mindig is szerette az italt. Kiskoromban még úgy-ahogy tartotta magát. Miután Glasgow-ból Edinburghba költöztünk, két évet húzott le egy nagy takarítócégnél. Már Mick bácsi elutazása után is masszívan ivott, de igazából akkor fajultak el a dolgok, amikor porckorongsérvet diagnosztizáltak nála. Otthagyta az állását, és leszázalékoltatta magát. Tizenöt éves voltam. Tizenhat éves koromig nem vállalhattam munkát, úgyhogy egy évig csak tengtünklengtünk, és a rokkantsági segélyből meg anya kevéske megtakarított pénzéből éltünk. Anyának nem lett volna szabad elhagynia magát, legalább sétálni lemehetett volna. De ő egyre jobban begubózott, amivel csak tovább tetézte a kínjait, ha éppen nem az ágyat nyomta és vedelt, vagy alkoholmámorban úszva rikácsolt a tévé előtt. Tizenhat évesen kimaradtam az iskolából, és egy fodrászatban vállaltam munkát, mint recepciós. Éjt nappallá téve dolgoztam, hogy megéljünk valahogy. Öröm az ürömben, hogy míg a középiskolában nem

nagyon találtam a helyem, a szalonban sok barátnőm lett. Miután elolvastam néhány zavaros cikket a krónikus fáradtság szindrómáról, mindig azzal az ürüggyel lógtam el a munkából - hiszen Cole-ra is vigyáznia kellett valakinek -, hogy anya ebben a betegségben szenved. Mivel vajmi keveset tudtam erről a komplikált tünet együttesről, úgy tettem, mintha nehezemre esne szóba hozni a témát. De ez a sok hazugság még így is elfogadhatóbb volt, mint az igazság. Komoran néztem fel, de a tekintetemből sugárzó parázs düh ellenére az ágyon elnyúló perszónának arcizma sem rándult. Anya régen gyönyörű nő volt. Tőle örököltem a magasságomat, a sudár alakomat és az arcszínemet. Most azonban, a ritkuló hajával meg a petyhüdt bőrével, hamarabb saccoltam volna hatvannak, mint negyvenegynek. Nincs több gin. Anya szája megremegett. De hozol? Nem. - Eszem ágában sem volt, és Cole-nak is megtiltottam, hogy alkoholt vegyen anyának. - Különben is készülődnöm kell - húztam ki magam. Anya megvetően biggyesztette le a száját, véreres zöld szeme összeszűkült a gyűlölettől. Még a beszéde is megváltozott mérgében. Egy kibaszott pohár italt se tucc hozni anyádnak! Lusta dög! Asszed, nem tóm, mibe sántikálsz?! Kurválkodsz. Bárkinek szétteszed a lábad, aki csak szembejön az uccán! A lányom egy kurva! Egy rohadt kurva! Már hozzászoktam anya „tudathasadásos állapotához”. Kisomfordáltam a szobából. Ahogy elhaladtam a nappali ajtaja előtt, tisztán éreztem, hogyan füstölög magában Cole. Bementem a konyhába a partvisért. Anya fejhangon pörölt meg káromkodott, és amikor lopva Cole-ra sandítottam, láttam, mekkora hévvel gyűri össze a kezében szorongatott papírlapot. Csitítóan ráztam meg a fejem, és folytattam az utamat anya szobájába. Micsinász? - hagyta félbe a tirádát anya, amikor lehajoltam, hogy felsöpörjem az üvegcserepeket. Nem válaszoltam. Ne nyúlj hozzá! Anya, ha itt hagyom, megvágod magad. Nyöszörgést hallottam, és tudtam, hogy anya hangulata megint száznyolcvan fokos fordulatot vett. Elég régóta ápoltam már, hogy kitaláljam, éppen melyik arcát fogja mutatni. A repertoár csupán két karakterből állt, nyalizó mártír vagy cinikus picsa. Most a nyalizó mártír készült színre lépni. Ne haragudj - mondta anya elfúló hangon, és halk zokogásba kezdett. Nem akartalak megbántani. Szeretlek. Tudom - egyenesedtem fel. - De tőlem nem kapsz piát, anya. Anya felült, összevonta a szemöldökét, és reszkető ujjakkal nyúlt az éjjeliszekrényen heverő pénztárcája felé. Akkor kérd meg Cole-t! Adok pénzt. Anya, Cole még kiskorú. Nem fogják kiszolgálni.

Igyekeztem abban a hitben hagyni anyát, hogy Cole nem tehet semmit. Nem akartam, hogy amíg dolgozom, ő váljon anya céltáblájává. Anya kétségbeesetten tárta szét a karját. Akkor felsegítesz? Ez azt jelentette, hogy ő maga megy le a boltba. Az ajkamba haraptam, mert nem akartam vitába szállni vele. Jó hangulatban kell itt hagynom. Persze, csak kidobom a szemetet. Amikor kiléptem a szobájából, Cole az ajtóban várt. Add ide! - nyúlt az üvegszilánkokkal teli lapátért. - Menj vissza, és segíts neki! Elszorult a szívem. Milyen rendes gyerek! Ha végeztél, vidd be a képregényedet a szobádba! Jobb, ha ma este nem kerülsz az útjába! Cole bólintott, de láttam, hogyan feszül meg a teste, amikor elfordul tőlem. Ahogy idősödött, egyre jobban frusztrálta a helyzet, és az, hogy nem tud közbeavatkozni. Már csak négy évet kell kibírni, gondoltam magamban. Amikor Cole betölti a tizennyolcat, többé a törvények sem gátolhatnak meg abban, hogy elküldjem innen, és minél távolabb tartsam őt anyánktól. Amikor Joss rájött az igazságra, rögtön azt kérdezte, miért nem kapom a hónom alá Cole-t, és költözöm el a lakásból. Nos, erre azért nem kerülhetett sor, mert anya többször is megfenyegetett, hogy ha meg merem tenni, kihívja a rendőrséget. Ez volt az egyetlen ütőkártyája, amivel rá tudott bírni minket, hogy etessük és ellássuk. Hiába is próbáltam volna bíróság elé vinni az ügyet, mert senki sem garantálhatta, hogy nekem ítélik Cole-t, sőt, ha a gyámügynél megneszelték volna, mi történt anyánkkal, rögtön állami gondozásba veszik az öcsémet. Vagy felhívják apámat, és őt aztán végképp nem akartam viszontlátni. Fél órába telt, mire valamelyest kikupáltam anyát, és sikerült lelépnem otthonról. Amiatt szerencsére nem kellett aggódnom, hogy az összes kocsmát vagy éttermet körbejárja a forgalmas utcánkban, mert ő is ugyanúgy szégyellte az állapotát, mint mi. Csak az alkohol miatt volt hajlandó kidugni az orrát a lakásból, de újabban rákapott az online vásárlásra, hogy ne kelljen elmennie otthonról. Mire lezuhanyoztam és felöltöztem, anya már meg is jött a ginnel, és rögtön befészkelte magát a tévé elé. Örültem, hogy Cole a szobájában van. Benéztem hozzá, és ugyanazt mondtam neki, mint mindig, hívjon fel a bárban, ha baj van. Anyától nem köszöntem el. Hiába is törtem volna magam. Kiléptem a kapun, és lélekben felkészültem az estére, az agyam legmélyére száműztem a szorongást meg a dühöt, hogy százszázalékosan a munkámra koncentrálhassak. Korábban indultam el otthonról, mert ki akartam szellőztetni a fejem. Fürgén lépdeltem végig a London Roadon, tízpercesre rövidítve a tizenöt perces sétát, de amint kiértem az ismerős Leith Walkra, lelassítottam. A régi lakásunk alatti indiai étteremből kiszűrődő ínycsiklandó illatok és a kristálytiszta, hűvös esti levegő kicsit felráztak az apátiából. Elindultam az

éttermekkel és üzletekkel tűzdelt forgalmas, széles utcán. Amikor elhaladtam az Edinburgh Playhouse meg az Omni Centre előtt, arra gondoltam, milyen jó lenne kicsípve igyekezni valamelyik színház vagy mozi felé. Az utca végén átmentem a túloldalra, befordultam a Picardy Place-re, és miközben a George Street felé vettem az irányt, azt kívántam, bárcsak meg nem történtté tehetném az otthoni jelenetet. Az üzletvezetőnk, Su, a leglehetetlenebb időpontokban dolgozott. Hétvégén csak nagy ritkán ugrott be a bárba, annyira megbízott a hűséges alkalmazottaiban meg a kidobókban. A hétfő, kedd és szerda estét bent töltötte, a csütörtököt, a pénteket és a szombatot - a legforgalmasabb estéket - viszont rendszerint elbliccelte. Engem ugyan nem zavart. Sőt, még örültem is, hogy senki sem liheg a nyakamba, főleg, hogy a másik munkahelyemen egy igazi seggfej parancsait kellett lesnem. Meg sem fordult a fejemben, hogy ne adjam meg Cam számát Sunak. Jól kiakasztott a srác, de ettől még sajnáltam, hogy munka nélkül maradt. Nyilván a sors is hasonlóképpen érzett, mert hosszú idő óta először sikerült elcsípnem a távozó Sut. A George Streeten botlottunk egymásba, a lépcső tetején, és majdnem el kellett gáncsolnom, olyan kétségbeesetten iszkolt kifelé a klubból. Mizu, Jo? - kérdezte, veszélyes szögben dőlve hátra. A százötven centi magas, törékeny, göndör hajú, negyvenes éveiben járó, energikus Sunak mindig máson járt az esze, mint amin kellett volna. Csodáltam, hogy ő irányítja a Club 39-et, de a tulaj, egy Oscar nevű, rejtélyes alak, közeli barátja volt. Találtatok már új pultost? - néztem le rá sugárzó mosollyal. Su nagyot sóhajtott, és idegesen vágta zsebre a kezét. Még nem. Olyan srácot képzeltem el, mint Craig, de persze szinte csak lányok jelentkeznek, a fiúkból meg valahogy hiányzik az érzékiség. Hát ez jó. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a Club 39 pultosai mind nagyon vonzóak, de most, hogy Su, fittyet hányva a munkahelyi etikára, kerek perec kimondta, mi a pálya, azért egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Szomorkás mosollyal próbáltam leplezni az érzelmeimet. Hát, lehet, hogy tudok segíteni. - Elővettem a mobilomat. - Camnek hívják a srácot, van gyakorlata, akár azonnal tud kezdeni, és elég jól néz ki. Oltári nagy paraszt, de jóképű. Su széles mosollyal írta fel a telefonszámot. Ígéretes jelöltnek tűnik, Jo. Kösz! Nincs mit. Miután elbúcsúztunk egymástól, lesiettem a lépcsőn, és kedvesen rámosolyogtam Brianre, a biztonsági őrre, meg Philre, az aznapi kidobóra. Szép jó estét, Jo! - kacsintott rám Brian, amikor elmentem mellette. Neked is. Na, megbocsátotta az asszony, hogy elfelejtetted a szülinapját?

- és lelassítottam, hogy halljam a választ. Szombat este szegény Brian pocsék hangulatban jött be. Megfeledkezett a felesége születésnapjáról, és Jennifer, akivel már tíz éve voltak házasok, ahelyett, hogy jelenetet rendezett volna, egész egyszerűen megsértődött. Még sírt is. Brian, aki úgy nézett ki, mint egy grizzly medve, de inkább a dögönyözni való fajtából, teljesen fel volt dúlva. A vigyorából ítélve azóta megváltoztak a dolgok. Aha. Megfogadtam a tanácsodat, és levetítettem a filmet. Ment, mint a karikacsapás. Ezt örömmel hallom - kuncogtam. Azt javasoltam Briannek, hogy környékezze meg Sadie-t, az egyik kisegítőnket, aki tagja volt az Edinburghi Egyetem filmklubjának. Gondoltam, a csaj talán kölcsön tudja kérni az egyik vetítőgépet, hogy Jennifer igazi mozivásznon nézhesse végig a kedvenc filmjét, a Garni-zónát. Még mindig azzal a lottónyertessel kavarsz, Jo? - mért végig Phil tetőtől talpig. Nem mintha sokra ment volna vele, tekintve, hogy a vastag télikabátom volt rajtam. Kacér mosollyal billentettem félre a fejem. Phil csak pár évvel volt idősebb nálam, egyedül élt, jól nézett ki, és többször is bepróbálkozott, persze hiába. Igen, Philip. Phil nagyot sóhajtott, sötét szeme megcsillant a klub ajtaja mögül kiszűrődő fénysugárban. Majd szólj, ha szakítottatok! Nyugodtan sírhatsz a vállamon. Ha nem hordanál össze ennyi baromságot, talán több esélyed lenne horkant fel Brian. Phil erre felhúzta magát, és nagyot káromkodott. Mivel ez már szinte rituálészámba ment náluk, elnevettem magam, és hagytam, hadd civakodjanak. Na, végre! - vigyorgott rám Joss, amikor beléptem az üres klubba. A bárpultra támaszkodott, de amikor meglátta az arckifejezésemet, elkomorult. Történt valami? Hát... - Körbesandítottam, hogy megbizonyosodjam róla, tényleg kettesben vagyunk-e. - Anya ma megint kitett magáért. Bebújtam a pult mögé, és lebaktattam a lépcsőn. Átpasszíroztam magam Joss mögött, aki követett a szűk személyzeti helyiségbe. Mi történt? - kérdezte Joss suttogva, miközben bevágtam a táskámat az öltözőszekrénybe. Hátrafordultam, és kibújtam a kabátomból, ami alatt ugyanaz az egyenruha lapult, amit Joss is viselt, fehér trikó, a jobb mell fölött CLUB 39 felirattal, és fekete csőfarmer, ami, ha lehet, még hosszabbnak mutatta a lábaimat. Joss teljes testi valójában állt előttem. Dús szőke sörényét kusza lófarokba fogta, és telt ajkát lebiggyesztve, ijedten meredt rám egzotikus, szürke macskaszemével. Josst hagyományos értelemben nem lehetett szépnek nevezni, de áradt

belőle az érzékiség. Pontosan tudtam, mit eszik rajta Braden. Hűvös nyeglesége olyan éles ellentétben állt mesterkéletlen, mégis nyilvánvaló csáberejével, hogy bármelyik pasit az ujja köré csavarhatta volna. Igen. Jól kiegészítettük egymást. És egy csomó borravalót kaptunk. Anya kiesett az ágyból, eltörte az utolsó üveg gint, és amikor közöltem vele, hogy tőlem aztán nem kap semmit, szokás szerint kiverte a hisztit. Később lenyugodott, de rendbe kellett raknom, hogy le tudjon ugrani piáért. És Cole most egyedül van vele - horkantam fel keserűen. Nem lesz semmi baj. Egész éjjel ezen fogok parázni - csóváltam meg a fejem. - Nem baj, ha felviszem magammal a mobilomat? Joss döbbenten ráncolta a homlokát. Dehogy baj. De, ugye, tudod, mi a megoldás? Egy tündérkeresztanya? Aha - mosolyodott el csúfondárosan Joss. - Bár én inkább öltönybe bújt őstuloknak nevezném. Hirtelen nem esett le a tantusz. Braden! Annyit rágja a füled, hogy dolgozz nála, Jo. Részmunkaidőben, vagy akár teljes munkaidőben. Fogadd el az ajánlatát! Ha teljes munkaidőben dolgoznál, estére hazaérnél, és nem kellene folyton Cole miatt aggódnod. Igyekeztem hálás képet vágni, és felsiettem a lépcsőn, hogy elfoglaljam a helyem a bárpult mögött, de nehezemre esett legyűrni a bosszúságomat. Joss, ne! Joss persze utánam jött, és látatlanban is tudtam, hogy az a csökönyös arckifejezés van az arcán, amit azokra az esetekre tartogat, amikor őt bombázzák keresztkérdésekkel. Minek nyavalyogsz állandóan, ha végül úgysem fogadod meg a tanácsomat? Ez nem megoldás - válaszoltam halkan, miközben a derekamra kanyarítottam a rövid, fehér kötényt. - Hanem könyöradomány. Kurta mosollyal próbáltam elvenni a szavaim élét. A barátnőm viszont nem volt vevő erre a dumára. Nekem is nehéz volt elfogadnom, hogy nem tudok mindent egyedül megoldani. Én nem vagyok egyedül. Cole sokat segít. Na, jó - csóválta meg a fejét Joss, azzal közelebb lépett hozzám. Óvatosan hátrasandítottam, és összerándult a gyomrom, amikor meghallottam, milyen kimért lett a hangja. - Akkor kimondom. Felkészülni, Jo! Miért van az, hogy Malcolmtól meg a többi pasidtól elfogadod a segítséget, csak éppen a barátnődtől nem? Mert össze sem lehet hasonlítani a kettőt! Mert ez két különböző dolog - feleltem halkan. - Ha pénzes pasid van, ez

is része a megállapodásnak. Én nem értek semmihez, Joss. Nem vagyok tudós, mint Ellie, vagy író, mint te. Csak valakinek a barátnője. Megteszem, amit kell, és a barátom úgy fejezi ki az elismerését, hogy bőven ellát pénzzel. Meglepődve fedeztem fel a Joss tekintetén átcikázó haragot, és önkéntelenül is hátrébb léptem. Egy, te sokkal több vagy ennél. Kettő, észrevetted, hogy pont úgy beszélsz, mint egy önelégült prosti? Mintha gyomorszájon vágtak volna. Metsző fájdalom hasított belém, és szó szerint hátrahőköltem Joss szavainak hallatán, miközben könnyek szöktek a szemembe. Joss... Láttam, hogyan ül ki a megbánás a barátnőm arcára. Lemondóan csóválta meg a fejét. Te sokkal többet érsz ennél, Jo. Örülsz, hogy az emberek szarba se vesznek? Mielőtt megismertelek, én is azt hittem, hogy csak egy cicababa vagy, aki pénzért bármire képes. Minden létező rosszat el tudtam volna képzelni rólad, ahogy mások is. És te semmit sem teszel ez ellen. Tudod, hányszor akartam tökön rúgni Craiget, amikor meghallottam, milyen stílusban beszél rólad? Mindenki lenéz téged, Jo, mert semmit sem teszel, hogy kivívd az emberek tiszteletét. Én csak egy éve tudtam meg az igazat, de azóta sem bírom megemészteni. Nem értem, te hogy vagy képes rá. Mondjuk, a jelek szerint neked sem megy igazán. Nevetés- és beszédfoszlányok szűrődtek be az ajtóból. Joss odébb húzódott, hogy felkészülten várhassa az első vendégeket. Sértődött döbbenettel meredtem rá... olyan érzés volt, mintha lenyúzták volna a bőrömet, és most az egész testem vérezne. Én felnézek rád - mondta Joss halkan. - Hidd el! Tudom, mit miért csinálsz, és tökéletesen megértelek. De csöbörből vödörbe kerültél... hagyd már ezt a baromságot, és kérj segítséget! Széles műmosollyal fordultam az érkező vendégek felé, és igyekeztem elfelejteni, hogy a legjobb barátnőm épp az imént olvasta a fejemre mindazt, amit még én sem mertem bevallani magamnak. Idővel sikerült az agyam legmélyére száműzni Joss véleményét, hevesen flörtöltem a jóképű vendégekkel, a pulton áthajolva sugdolóztam velük, nagyokat nevettem a jó vagy éppen béna poénjaikon, és úgy általában próbáltam azt a látszatot kelteni, mintha remekül szórakoznék. Villámgyorsan megtelt a jattos üveg. Két másodperccel azután, hogy egy Breitling sportórát viselő jóképű, harmincas pasi távozás előtt odacsúsztatta nekem a számát, Joss már mellettem is termett a shakerrel. Mintha tegnap este azt mondtad volna, hogy szereted Milcolmot - vonta fel a szemöldökét. Csak nyitott szemmel járok - vontam meg hanyagul a vállam, mivel még

mindig haragudtam rá az élveboncolásért. Bocs, ha az előbb megbántottalak - sóhajtott fel Joss. Én azonban, ahelyett, hogy elfogadtam volna a bocsánatkérést még nem álltam készen rá -, a bárpult felé intettem a fejemmel. A vendéged már türelmetlen. Egész este kerültem Josst, és állandóan a telefont lestem, hátha Cole felhív. De nem hívott. Miután bezártunk és elpakoltunk, Joss sarokba szorított az öltözőszekrénynél. Nem vagy könnyű eset, ugye, tudod? - ráncigálta fel magára fújtatva a kabátját. Ez a legbénább bocsánatkérés, amit valaha hallottam - csattantam fel. Bocs, ha nyersen fogalmaztam. De nem fogom visszaszívni, amit mondtam. Fogtam a táskámat, és csüggedt pillantást vetettem a barátnőmre. Régebben nem pofáztál bele mások életébe. Nem ütötted olyasmibe az orrod, amihez semmi közöd. Pont ez tetszett benned. Most Josson volt a sor, hogy felhördüljön. Igen, tudom. Én is jól elvoltam magammal. De Braden mellett megváltoztam - húzta el a száját. - Ő nagy előszeretettel üti bele az orrát a számára fontos emberek életébe, akár szívesen látják azt az orrot, akár nem. A fájdalom lassanként tompulni kezdett, mintha meleg balzsamot csöpögtettek volna a sebemre. Azt akarod mondani, hogy fontos vagyok neked? Joss felkapta a táskáját, és odasietett hozzám. Dacos, szürke szeme egészen ellágyult a tőle szokatlan érzelmességtől. Te vagy a legrendesebb ember, akit ismerek, ezért is bánt annyira, hogy ilyen szar helyzetben vagy, és nem engeded, hogy segítsünk. Ellie egyszer azt mondta nekem, kár, hogy nem bízom meg benne. Csak most értettem meg, mennyit bosszankodhatott miattam. Látta, hogy szükségem lenne valakire, de nem engedtem, hogy ő legyen az az illető. Én is ugyanezt érzem veled kapcsolatban, Jo. Látok egy jólelkű embert, aki előtt még ott az egész élet, de ő olyan útra tévedt, aminek, bárhogy nézzük is, csalódás lesz a vége. Szeretném, ha nem követnéd el ugyanazokat a hibákat, amiket én... úgyhogy kösd föl a fehérneműt - mondta pimasz vigyorral. - Mert rajtad tartom a szemem. A legjobb mestertől tanultam. - Izgatottan csillogott a szeme. - Már vár, úgyhogy mennem kell. Azzal, meg sem várva a válaszomat, elviharzott. Nem igazán értettem, mit akart ezzel a fenyegetéssel, de tudtam, hogy ő a legkonokabb ember az egész földgolyón. Nem akartam, hogy én legyek a következő áldozata, akit mindenáron meg akar menteni. Még belegondolni is borzasztó volt.

4. FEJEZET -

BOCS, Malcolm. Nem megy.

Felgyorsult a pulzusom, és a szorongás szép lassan bekúszott a bőröm alá, hogy bokszmeccsbe kezdjen a zsigereimmel. Nem szívesen utasítottam vissza Malcolm nagylelkű ajánlatát. Tudtam, hogy a „nem” szócska kisebb lavinát fog elindítani. Biztos? - kérdezte Malcolm halkan a vonal túlsó végén. - Áprilisban mennénk. Addig csak találsz valakit, aki ellátja anyádat meg Cole-t. Malcolm Párizsba akart vinni. És én szívesen el is mentem volna Párizsba. Még életemben nem tettem ki a lábamat Skóciából, és a legtöbb korombelihez hasonlóan én is szerettem volna világot látni. De hiába. Nem merem idegenre bízni őket. Malcolm sóhaja szerencsére nem hatott túl elkeseredettnek. Megértem, drágám - folytatta Malcolm legnagyobb meglepetésemre. Semmi baj. Ettől persze nem éreztem jobban magam. Biztos? Nyugi - nevetett halkan Malcolm. - Nem dől össze a világ, Jo. Tetszik, hogy így a szíveden viseled a családod sorsát. Sőt, csodállak érte. Egészen elpirultam örömömben. Komolyan? Komolyan. Hirtelen nem is tudtam, mit mondjak. Megkönnyebbültem, hogy Malcolm ilyen lazán fogadta az elutasítást, de még mindig nem sikerült megnyugodnom. Igaz, teljesen más okból. Napról napra egyre erősebben kötődtem Malcolmhoz. És egyre bizakodóbb lettem. Pedig a sors már többször is bebizonyította, hogy nem szabad túl merész álmokat dédelgetni. Jo! Jaj! Bocs. Kicsit elkalandoztam. Remélem, rólam ábrándoztál. Elvigyorodtam, és elővettem a dorombolós hangomat. Munka után felugranék hozzád, hogy ne csak ábránd legyél. Malcolm is elmélyítette a hangját. Alig várom. Miután elbúcsúztunk, sokáig bámultam a telefont. A francba! Már megint reménykedem.

Reménykedem, hogy ez a pasi lesz az igazi. Braden szerint csúnyán letámadtalak. Éppen a táskámat tettem be a szekrénybe, de most meglepetten pillantottam fel. Péntek este volt, és a bárban már javában zajlott az élet. Elkéstem, úgyhogy még nem volt időm komolyabban elbeszélgetni Joss-szal meg Alistairrel, aki Craiget helyettesítette a pult mögött. Két roham között gyorsan leszöktem a személyzeti helyiségbe, hogy igyak egy korty gyümölcslevet, és kivegyem a rágót a táskámból. Tessék? Joss az ajtófélfának támaszkodott, a háta mögött hangosan lüktetett a zene. Morcosan nézett rám. Elmeséltem Bradennek a tegnap estét, és ő azt mondta, hogy csúnyán letámadtalak. Elmosolyodtam. Hát, lehet. Azt is mondta, hogy még sokat kell tanulnom. Ettől végképp felszaladt a szemöldököm. De neki is. Ja-ja - füstölgőit Joss. - Most egy öklömnyi méretű véraláfutás van a karján. Nagyképű majom - vonta meg a vállát. - De azért talán van valami igazság abban, amit mondott. Megmosolyogtató látvány volt, milyen nehezére esik elismerni, hogy tévedett. Joss, te csak jót akartál. Braden szerint úrinő nem viselkedik így. És soha, semmilyen körülmények között nem ejti ki a száján azt, hogy „prosti”. Összerezzentem. Igen, ez így igaz. Joss olyan óvatosan lépett oda hozzám, mintha hirtelen minden önbizalma elszállt volna. Tegnap este nagyon elszúrtam. Ugye, tudod? Ezt vegyem úgy, hogy soha többé nem ütöd az orrod más dolgába? Igen, persze - nyögte ki nagy nehezen a barátnőm. Joss... Majd jobban odafigyelek. Nem foglak lerohanni, inkább csak terelgetni próbállak. Már megint kezdi. Tudod, ha úrinőként szeretnél viselkedni, nem kéne felhívnod a figyelmemet, hogy a helyes útra akarsz terelni. Joss összeszűkült szemmel fonta karba a kezét. Ne forgassa ki a szavaimat, kisasszony! Bocs, csak úgy mondom - tártam szét a karom. Hölgyeim! - Alistair feje jelent meg az ajtónyílásban. - Elkelne egy kis -

segítség! Fogtam a rágót, és sietve faképnél hagytam Josst. Aztán elmosolyodtam, mert végre rájöttem, mi is zavarja tulajdonképpen. Nem haragszom rád - néztem hátra a vállam fölött. Joss bólintott, és úgy vonogatta a vállát, mintha hidegen hagyná a dolog. Pedig nem hagyta hidegen, és éppen ezért nem tudtam neheztelni rá. Jó, szuper. A bárpult előtt hosszú tömött sorokban tolongtak a vendégek. Akkor vasárnap jöttök ebédre Cole-lal? A Nichols család és Elodie pazar sült húsának gondolata rögtön mosolyt csalt az arcomra. Hülyék lennénk kihagyni. Nicholsék otthona pontosan olyan volt, amilyenről gyerekként álmodtam. Nem azért, mert a gyönyörű polgári lakás Stockbridge-ben helyezkedett el - bár nyilván ennek is örültem volna -, hanem mert melegség és igazi családias hangulat uralkodott a falai között. Ellie anyját Elodie Nicholsnak hívták. Fiatalkorában teljesen belezúgott Braden apjába, Douglas Carmichaelbe, majd gyorsan teherbe is esett a pasitól. Douglas azonnal dobta, viszont anyagi támogatást ígért, és ímmel-ámmal ugyan, de az atyai feladatokat is magára vállalta. Később Braden is erre kényszerült, amikor a szárnyai alá vette a féltestvérét, és egyszerre látta el a fiatalkorú apa és a báty szerepét. A két testvér nagyon közel állt egymáshoz, olyan közel, hogy Braden jobban kedvelte Elodie-t meg a férjét, Clarkot, mint a saját anyját. Ami Douglast illeti, ő pár éve halt meg, és a pénzét Ellie-re, a vállalkozásait pedig Bradenre hagyta. Ellie két imádnivaló féltestvérrel büszkélkedhetett, Hannah-val, aki másfél évvel volt idősebb Cole-nál, és a tizenegy éves Declannel. Hannah és Cole, félénk tinikhez illő módon természetesen rá sem nézett egymásra, amikor beállítottunk hozzájuk. Declan viszont szinte kisajátította magának Cole-t, óriási videojáték-gyűjteménye volt, ami előtt kedvükre bambulhattak. Úgy nyolc hónapja hozott össze Joss Ellie-vel. Öt perc sem telt el, máris az a határozott benyomásom támadt, hogy a két csaj a szárnyai alá vett. Ellie azonnal meghívott, hogy ebédeljek náluk vasárnap délben - Joss boldogan somolygott az orra alatt, hogy ezentúl nemcsak ő részesül majd az „Ellie-féle kezelésben” -, és ragaszkodott hozzá, hogy Cole-t is magammal vigyem. Két hónapon át próbáltam elhárítani a meghívást, de végül eljutottam arra a pontra, ahol már cikinek éreztem nemet mondani. Cole-t is elrángattam magammal, és a végén olyan jól éreztük magunkat, hogy amikor csak lehetett, Nicholséknál költöttük el a vasárnapi ebédet. Örültem, mert ez volt az egyetlen alkalom, amikor kicsit kirúghattunk a hámból. Nem tudom, mit mondhatott Joss a vasárnapi bandának, de senki sem faggatózott anyáról, így, ha csak néhány órára is, de kifújhattuk magunkat.

Elodie ráadásul tipikus tyúkanyó típus volt, és mivel Cole-lal soha nem volt részünk ilyen bánásmódban, nagyon élveztük, hogy végre körülugrálnak minket. A vasárnapi ebéden Nicholsék, Ellie, a barátja, Adam, Braden és Joss alkották a törzsközönséget. Amíg az ételre vártunk, én szinte mindig Hannah-val vonultam félre. Kinézetre Hannah kicsinyített mása volt gyönyörű nővérének. Elég magasra nőtt a korához képest, és jól látszott, hogy ha a nővére nyomdokain halad, akkor már el is érte a teljes magasságát, a százhetvenöt centit. Rövid, hirtelenszőke hajával, a divatosan vágott frufruja alól kikandikáló barna őzikeszemeivel, finom vonásaival és imádni való, hegyes állával mindenkit lenyűgözött. Látszott rajta, hogy kicsivel gömbölydedebb lesz, mint én, hiszen már most csábítóan domborodott a dekoltázsa, a szépen ívelt csípőjéről nem is beszélve. Bakfis létére akár tizennyolc évesnek is elment volna, és ha nem olyan félénk, a fiúk egymásnak adták volna a kilincset, nem kis fejfájást okozva ezzel Clarknak. Ami a könyvmolyságot illeti, abban Hannah még rajtam is túltett, állandóan a regényeket meg a tankönyveit bújta. Bevallom, sajnáltam, hogy nem az a bulizós típus, mert elragadó személyiség volt. Éles eszű, kedves, humoros és kicsivel nagyszájúbb, mint a nővére. Alig vártam, hogy beülhessek a tágas szobába, és kedvemre szemezgethessek a könyvek között, miközben Hannah megállás nélkül csacsog. Az jó könyv - jegyezte meg Hannah, és amikor hátrafordultam, láttam, hogy engem néz a laptopja mögül. A jelek szerint sokkal érdekesebbnek tartott, mint a facebookos barátait. Ez? - böktem rá az egyik tinikönyvre. Nem szoktam ifjúsági regényeket olvasni, de Joss annyit áradozott róluk, hogy úgy döntöttem, próba szerencse. Egy rakás pénzt spóroltam meg azzal, hogy rájártam Hannah könyvtárára. Hannah bólintott, és amikor elmosolyodott, kis gödröcske rajzolódott ki a bal arcán. Zabálnivaló volt. Az egyik szereplő nagyon jó pasi. Kora? - vontam fel a szemöldökömet. Huszonnégy. Rosszabbra számítottam. Mosolyogva pörgettem végig az oldalakat. Hű! Ki gondolta volna, hogy az ifjúsági könyvek ilyen merészek? A főszereplő tizennyolc. De semmi durva nincs benne. Jó tudni. - Eddig térdeltem, de most felálltam, és lehuppantam Hannah mellé a hatalmas franciaágyra. - Nem akarom, hogy megronts. Szerintem Malcolm már megtette helyettem - kuncogott Hannah. Meglepetten szisszentem fel. Nézzenek oda! Csak nem fiú van a dologban? Persze azt vártam, hogy Hannah, mint mindig, most is komoran csóválja meg a fejét. Legnagyobb döbbenetemre azonban vörös foltok ütköztek ki sápadt arcán.

Mi a szösz! Felegyenesedtem, és félretoltam a laptopot, hogy Hannah csak rám figyeljen. Mindent tudni akarok. Hannah óvatosan rám sandított a szeme sarkából. De nem mondhatod el senkinek. Sem Ellie-nek, sem Jossnak, sem anyának... Megígérem - vágtam rá sietve, és tűkön ülve vártam a folytatást. Az első szerelem olyan szívmelengető. Leplezetlen izgalmam láttán Hannah rosszallóan húzta el a száját. Nem járok senkivel - csóválta meg a fejét. Akkor mi van? - kérdeztem vigyorogva. Hannah tanácstalanul vonogatta a vállát, majd hirtelen elborult a tekintete. Ő nem úgy néz rám. Ki az az ő? És honnan tudod? Idősebb nálam. Szúró fájdalmat éreztem a gyomromban. Idősebb? Hannah meghallhatta a hangomban bujkáló szemrehányást, mert sietve elhessegette az aggodalmamat. Csak tizennyolc éves. Most fog érettségizni. És hol ismerkedtetek meg? Habár barátnőként tekintettem Hannah-ra, kíváncsian vártam a folytatást, hogy kiderüljön, van-e ok aggodalomra. A tizenöt éves Hannah pasizás szempontjából teljesen kezdőnek számított, és nem akartam, hogy bárki is kihasználja. Hannah kezdett felengedni, és egyre nagyobb bizalommal mesélte a sztorit. Tavaly néhány srác cikizni kezdett engem meg a barátnőimet. Persze mi nem nagyon foglalkoztunk velük. Egy rakás lógós. Mindenkinek beszólnak, aki szereti a sulit. Csak a szájuk járt - emelte égnek a szemét, hogy ezzel is érzékeltesse, milyen ostobák tudnak lenni a fiatal hímneműek. - Aztán egyik nap lekéstem a buszt, és gyalog indultam haza. Utánam jöttek. Tágra nyílt szemmel markoltam meg a paplant. De... Nyugi - vágott közbe Hannah. - Marco leállította őket. Megrándult az ajkam. Hannah olyan ábrándosán ejtette ki a srác nevét, hogy alig bírtam visszafojtani a nevetést. Marco? Hannah szégyenlős mosollyal bólintott. Apukája afroamerikai, anyukája pedig félig olasz, félig amerikai, de a családja Skóciában él. Marco tavaly költözött ide Chicagóból, a nagybátyjáéknál lakik. Éppen a haverjaival volt, és látta, hogy azok a szemetek követnek meg csúfolnak. Elzavarta őket, aztán bemutatkozott, és hazakísért, pedig a város másik végében lakik. Eddig jó.

Bátorítóan biccentettem. Azt mondta, máskor is szívesen hazakísér, ha lekésem a buszt. Tanítás után folyton ott lógott a haverjaival a kapu előtt, hogy lássa, elérem-e a buszt. Ha véletlenül lemaradtam, mindig hazakísért, ahogy megígérte. Mit akarhat ez a gyerek? És elhívott már valahova? Hannah színpadias sóhajt hallatott. Hát éppen ez az! A kísérgetésen kívül semmit nem csinál, mintha csak a húga lennék, vagy ilyesmi. Oké, lehet, hogy csak udvarias. Nem lehet, hogy túlságosan visszahúzódó vagy? Mennyit beszélgettek? Hannah olyan fanyar, felnőttes kacajt hallatott, hogy egy pillanatra azt hittem, nem is egy tini ül velem szemben. Na, hallod! A többi fiú mellett csak hallgatok, mint a sült hal, és ha látnád, Marco milyen jól néz ki, azt hinnéd, hogy vele is ilyen vagyok. De ő annyira más. Nagyon normális. Honnan veszed, hogy nem tetszel neki? Hannah rákvörös lett, idegesen rágcsálta az ajkát, és kerülte a tekintetemet. Hannah! Hát úgy, hogy mehhommholtamm - motyogta a kiscsaj. Közelebb hajoltam, de már előre tudtam a választ a következő kérdésemre. Micsoda? Hát úgy, hogy megcsókoltam - vágta rá mogorván Hannah, és megint elpirult. Kaján vigyor jelent meg az ajkamon. Megállapítottam, hogy szerelmi ügyekben a kis Hannah legalább olyan impulzív, mint a nővére. Ellie egyszer elmesélte, hogyan vetette rá magát Adamre. Adam Braden legjobb barátja volt, aki a Braden iránti tiszteletből szépen elhárította Ellie közeledési kísérleteit. Ellie azonban nem hagyta, hogy ilyen könnyen megússza. És hogy ment? Hannah a homlokát ráncolta, és a földre szegezte a tekintetét. Visszacsókolt. Hurrá! - bokszoltam a levegőbe, mint egy idióta. Várj - folytatta Hannah fejcsóválva. - Aztán ellökött magától, szó nélkül faképnél hagyott, és azóta nagy ívben elkerül. Elszorult a szívem csüggedt arckifejezése láttán. Átkaroltam a vállát, és magamhoz vontam. Hannah, te szép, vicces és okos lány vagy. Fogadok, hogy egy csomó fiú van, aki nem lökne el magától. Jól tudtam, hogy a szavaim csak üres frázisok. Amikor az ember kamasz, semmi sem tudja enyhíteni a reménytelen szerelem fájdalmát, Hannah ennek ellenére viszonozta az ölelést, jelezve, hogy értékeli az igyekezetemet. Mi van veletek?

Az aggodalmaskodó hang hallatán mindketten felkaptuk a fejünket. Ellie, karcsú kezét szorosan karba fonva, összeszűkült szemmel állt az ajtóban. Szőke haja sokkal rövidebb volt, mint egyébként. Még hetekkel a műtét után is kendőt viselt, hogy eltakarja a kopaszra borotvált foltokat. Miután kinőtt a haja, szexi frizurát vágatott magának, amit szívből gyűlölt. Most már az álláig értek a tincsei, és ugyanolyan cukin festett, mint Hannah. Éreztem, hogy Hannah megmerevedik mellettem, nyilván attól tartott, hogy világgá kürtölöm az elérhetetlen Marco iránti szerelmét. Együtt éreztem vele. A srác tényleg érdekesnek tűnt. Viszont ha már amúgy is krokodilkönnyeket hullatunk egy dögös és titokzatos afroamerikai, olasz-amerikai, skót-amerikai pasi miatt, fölösleges azzal tetézni a bajt, hogy a minden lében kanál családtagjainkat is beavatjuk a dologba. Épp most mesélem Hannah-nak, hogyan bánt el velem John, az első szerelmem. Csak meg akart vigasztalni. Hannah hálásan szorította meg a derekam. Engem nem avatsz be? - nyílt tágra Ellie szeme. Nem akartam még jobban belebonyolódni a hazugságba, úgyhogy felültem az ágyon, és Hannah-t is magammal rántottam. Majd máskor. Már érzem a kajaszagot, ami azt jelenti, hogy nemsokára eszünk. Ellie kissé csalódottan fordult ki a szobából. Tudom már! Rendezünk egy csajos estét, és mindenki elmeséli, milyen volt az első szerelme. Én azt hittem, neked meg Jossnak a mostani pasijaitok az elsők. Akkor csak te mesélsz, jó? - somolygott Ellie. Szórakoztató este lesz - húztam el a szám. Minél több időt töltesz Hannah-val, annál cinikusabb vagy. Vigyázz, mert eltiltalak tőle! Hannah boldog mosollyal nyugtázta, hogy ekkora hatalma van fölöttem, én pedig önkéntelenül is elnevettem magam, és éreztem, hogy a szeretet melege szétárad a mellkasomban. Csak szeretnéd, Ellie. Csak szeretnéd. Amint körülültük az asztalt, Elodie máris ott sertepertélt körülöttünk, nehogy hiányt szenvedjünk valamiben. Biztos nem kérsz még mártást, Jo? - ingott meg a szószkiöntő erőtlen szorításában. Fejcsóválva mosolyogtam ki a villámra tűzött krumpli mögül. Cole? Köszönöm, nem kérek, Mrs. Nichols. Szinte fájt, hogy ilyen udvarias öcsém van. Vigyorogva böktem oldalba. Cole lopva rám sandított, majd folytatta az evést. Tiszta hülye vagy, üzente a pillantása.

Miről sutyorogtatok Hannah-val ilyen sokáig? - dőlt hátra Elodie az asztal végén. Clark a feleségével szemközt ült. Ellie, Adam, Joss és Braden a túloldalon foglalt helyet, én Cole és Hannah közé szorultam, Declan pedig Cole mellé került. Elodie úgy tett, mintha nem érdekelné a válasz, pedig valójában nagyon is fúrta az oldalát a kíváncsiság. Könyvekről - vágtuk rá kórusban, mire Clark kuncogni kezdett. Hiszi a piszi - jegyezte meg Adam kisfiús mosollyal. Hannah elpirult. Ezek a lányok, hogy odavannak a skót szívtiprókért... Hirtelen hálásan gondoltam Malcolmra, aki egészen más típus volt. Kinek hiányzik az a sok idegeskedés meg huzavona? Ugye, szeret? Vagy csak flörtöl velem? Na, ne! Ez aztán az elmés megállapítás, Adam! - kortyolt bele somolyogva Braden a kávéjába. Joss pimaszul mosolygott a villája mögött. Adam közönyös pillantást vetett a barátjára. Ideje lenne gyermekbarát kifejezést találnunk a „kapd be” szófordulatra. Csapd be? - javasolta Cole. Kiváló. Braden, csapd be, te cinikus hattyú! - hadonászott Adam a villájával. Cinikus hattyú? - kuncogott Ellie. Fattyú „h”-val, érted?! - magyarázta segítőkészen Hannah. Clark hahotáját Elodie felháborodott kirohanása szakította félbe. Hannah Nichols! - szívta be mélyen a levegőt. - Meg ne halljam még egyszer! Ez csak egy szó, anya - sóhajtott fel elcsigázottan Hannah. - Arra mondják, akinek a szülei nem voltak megesküdve, amikor született. Csak akkor sértő, ha valami erkölcstelenséget sejtünk mögötte. Erkölcstelennek tartod, ha egy gyerek házasságon kívül születik? Csend telepedett az asztal köré. Mindenki huncut mosollyal meredt Hannahra. Végül Elodie törte meg a hallgatást, felszisszent, és ádáz tekintettel fordult a férje felé. Mondj már valamit, Clark! Clark megadóan biccentett, majd a lányára nézett. Kár, hogy nem jársz a vitakörbe, szívem. Braden öblös nevetése hallatán nekünk sem kellett több. Egy emberként nyerítettünk fel, és kirobbanó jókedvünk láttán végül Elodie is megenyhült. Kellett nekem ilyen okos lányt szülnöm - sóhajtott fel lemondóan. Hannah nem egyszerűen okos volt, hanem igazi szupersztár, és örültem, hogy csupa olyan emberrel van körülvéve, akik naponta megerősítik ebben. Elénk zsivaj töltötte be a szobát, ahogy szép sorban beszédbe elegyedtünk az asztalszomszédunkkal. Cole-hoz fordultam, hogy megkérdezzem tőle, befejeztee már a képregényét, amikor Joss a nevemen szólított. -

Ránéztem, és láttam, milyen pajkosan csillog a tekintete. Azonnal sündisznóállásba vonultam. Tessék. Találd ki, ki volt benn a bárban tegnap este - kérdezte Joss pimasz mosollyal. Sosem szerettem barkochbázni. Ki? Az a jó kis pasi arról a szar kiállításról. Jó kis pasi? - kapta fel a fejét Braden, aki éppen Clarkkal beszélgetett. Joss a plafonra nézett. Csupán egy egyszerű jelzős szerkezet hagyta el a számat. Milyen pasiról van szó? - hajolt előre Ellie. Egy picit sem zavarta, hogy éppen az anyjával beszélget. Hát arról a jó kis... - Joss hirtelen elhallgatott. - Úgy értem, egy pasiról, aki talán egy mákszemnyit vonzó, bár ki tudja? Én nem tudhatom, mert senki sem érdekel a káprázatosán jóképű barátomon kívül, aki minden tekintetben... Oké, azért ne fényezz agyon - bökte oldalba Braden. Joss szendén rebegette a szempilláit, majd ismét Ellie felé fordult. A kiállítás megnyitón találkoztunk vele, és rögtön kiszúrta magának Jot. Joss tekintete végigsiklott az asztaltársaságon, és végül rajtam állapodott meg. Kiderült, hogy Cam állást keres, és Jo beajánlotta hozzánk. Tegnap este tanítottam be. Hát, ez gyorsan ment. Amikor tudatosult bennem, hogy együtt kell dolgoznom Cammel - hogy mindennap találkozni fogok vele -, elfogott az émelygés. Becca pasija. A csaj protezsálta be. Tudom - bólintott Joss. - Rendes srácnak tűnik. Hiába is próbálta volna leplezni a hangjából áradó lelkesedést. Pontosan tudtam, miben sántikál. Vajon erre célzott, amikor azt mondta, a helyes útra fog terelni? Össze akar hozni az első jött-menttel, mert látta, hogy szemezünk? Ez Ellie hibája. Ő van ilyen hatással Jossra. Kezdjek aggódni? - nézett végig Braden a jelenlévőkön, mire felnevettem, és máris oldódni kezdett bennem a feszültség. Joss bosszúsan intette le. Én csak annyit mondtam, hogy az új kollégánk nagyon dögös, és Jonak is jót fog tenni a vérfrissítés. Miket beszélsz? - vonta össze a szemöldökét Ellie. Joss össze akar hozni Cammel, annak ellenére, hogy már van barátom. És Cam is foglalt. Ráadásul szarba se vesz. Nesztek! Kimondtam. Braden a homlokát ráncolta, és elsötétült a tekintete, ahogy nyilván Adamé is, de erről nem volt időm meggyőződni. Hogy mi?

Igen - hajolt előre Joss a „kinek a seggét rúgjam szét?” arckifejezésével. Mi van? Vállat vontam, mert kezdett kínossá válni, hogy minden szempár rám szegeződik. Főleg az zavart, hogy Cole milyen karót nyelten ül mellettem. Várakozóan emelte rám a tekintetét. Elég bunkón viselkedett. Akkor miért szereztél neki állást? - értetlenkedett Elodie. Mert bajban volt. Hát, tegnap este kifogástalanul viselkedett, és azt mondta, hálás neked, amiért beajánlottad Sunál. Most rajtam volt a sor, hogy elkomorodjak. Tényleg? Joss bólintott, és megnyugodva dőlt hátra a székén. Lehet, hogy félreértettél valamit. Én ugyan semmit sem értettem félre, de mivel két aggódó férfival, egy aggódó öcsikével és egy aggódó barátnővel voltam körülvéve, úgy döntöttem, jobb a békesség. Talán igazad van. Egy pillanatra csend telepedett az asztal köré, aztán... Nagyon érdekes fickó - dünnyögte Joss két falat omlós csirkehús között. Kicsoda? - kérdezte Ellie. Cam. Braden félrenyelte a kávét. Joss! - nyögtem fel. - Hagyd már abba! Én Malcolmmal járok. Ja, Joss össze akar boronálni valakivel? - esett le végre a tantusz Elodienak. Amikor bólintottam, fancsali képpel nézett Jocelynra. - Pocsékul csinálod. Joss sértődötten húzta fel az orrát. Szállj le rólam! Még nincs benne rutinom. Jó duma - dünnyögte bele Hannah a poharába. Mindenki megdermedt, de csak addig, amíg Adamből ki nem pukkadt a nevetés. Mert aztán beindult a dominóeffektus. Dőltünk röhögéstől, kivéve Elodie-t, aki megütközve dőlt hátra a székén. Mi van? Miről maradtam le? -

5. FEJEZET MIRE

sikerült kellőképpen felhúznom magam. Mint mindig, most is hanyatt-homlok rohantam haza az irodából, gyorsan belapátoltam Cole sajtos makaróniját, lezuhanyoztam, felvettem az egyenruhámat, leellenőriztem Cole leckéjét, megnéztem, anya életben van-e még, aztán már indultam is a bárba. Egész nap rettegve vártam ezt a pillanatot. Idegesen rámosolyogtam Brianre meg a kidobófiúra, és éreztem, hogy liftezni kezd a gyomrom. Nem álltam le beszélgetni, mert minél hamarabb túl akartam lenni az első találkozáson. Megacéloztam magam, és benyitottam az ajtón, ám alighogy beléptem a klubba, gyökeret vert a lábam, és döbbenten meredtem a pult mögött álló alakra. Cam. A fekete gránitpulton könyökölt, és elmélyülten hajolt egy szalvéta fölé - talán rajzolgatott. Rendetlen sötétszőke haja hanyagul a szemébe lógott. Ahogy hátrasimította a fürtjeit, férfias indiai ezüstgyűrű csillant meg a jobb kezén. Pontosan úgy nézett ki, mint legutóbb, ugyanaz a hanyagul érzéki külső, ugyanaz a pilótaóra és bőr karkötő. Csak a pólója különbözött. A feszes fehér trikó mellrészét a CLUB 39 felirat díszítette, ezt viselték nálunk a srácok. Cam mellkasa és válla még így görnyedten is sokkal szélesebbnek tűnt, mint amire emlékeztem. Előreléptem. Cam, amint meghallotta a csizmám koppanását, felkapta a fejét. A tekintete láttán elakadt a lélegzetem. Lányos zavaromban az összes vér az arcomba tolult. Megduzzadt a mellem, összerándult az alhasam, és ahogy síri csöndben bámultuk egymást, az agyam és a testem szép lassan bírókra kelt egymással. De jó pasi! Nem kaphatnám meg?- lihegte a testem, miközben az agyam teli torokból üvöltött, Atyavilág, szó sem lehet róla! Minden elhomályosult körülöttem, csak Camre tudtam koncentrálni, és arra, hol szeretném érezni a simogatását. Ám ekkor Malcolm arca jelent meg lelki szemeim előtt. Összerezzentem, és ezzel meg is tört a bizarr varázs. Fanyar mosoly ült ki az arcomra, és mereven előreszegezett tekintettel indultam el Cam felé, vigyázva, hogy még véletlenül se nézzek rá. Cam azonban keresztülhúzta a számításaimat. Amikor felemeltem a csapóajtót, hogy belépjek a pult mögé, elállta a személyzeti bejáratot. Hosszasan bámultam a fekete motoros csizmáját, aztán amikor eszembe jutott, milyen hülyén festhetek, lassan felemeltem a tekintetem. Cam karba font kézzel, kifürkészhetetlen arckifejezéssel dőlt az ajtófélfának. Rosszabb volt, mint Joss. A barátnőm szokta ilyen ügyesen játszani a flegmát, ha éppen nem óhajtotta kiadni magát. Úgy tűnt, Joss és Cam ugyanabból a boltból szerzik be az álarcaikat. KEDD ESTE MEGKEZDTEM A MŰSZAKOMAT,

Helló! - intettem oda Camnek. Képes voltam integetni! Jézusom, miért nem nyílik meg alattam a föld, hogy végleg elnyeljen? Cam ajka megvonaglott. Szia! Nem értettem, miért érzem feszélyezve magam. Általában minden pasit le tudtam venni a lábáról. De most úgy viselkedtem, mint egy riadt hétéves. Ezek szerint, megkaptad az állást. Nem, Jo, csak merő passzióból ugrott be, torkolltam le magam gondolatban. Ha Cam cikinek is találta a viselkedésemet, volt annyira tapintatos, hogy ne öntse szavakba a véleményét. Meg. Mik ezek az egyszavas válaszok? Komoran idéztem fel magamban, legutóbb mennyire nem rejtette véka alá a véleményét. A múltkor mintha bőbeszédűbb lettél volna. Bőbeszédűbb? - vonta fel Cam a szemöldökét. - Látom, gyakran lapozgatod a szinonimaszótárt. Ennyit a tapintatról. Próbáltam úgy tenni, mintha nem talált volna telibe a beszólásával, de nehezen ment, tekintve, hogy a megjegyzés sokkal gúnyosabbnak hatott egy humoros beköpésnél. Igen - feleltem villámló tekintettel, és a könyökömmel törve utat magamnak, benyomultam a személyzeti helyiségbe. - Tegnap például azt a szót találtam, hogy seggfej! Amint kinyitottam a szekrényemet, büszkeség töltött el, hogy másodszor is sikerült kiállnom magamért. Ennek ellenére egész testemben remegtem. Ha egy mód volt rá, kerültem a konfliktusokat. Máris megbántam, hogy beengedtem Camet az életembe. Oké, egy-null oda. Hátrasandítottam a vállam fölött, és láttam, hogy Cam utánam jött az öltözőbe. Kobaltkék szeme igézően csillogott az erős fényben. Borostás volt az arca. Lehet, hogy nem is borotválkozik? Mindegy, felőlem elmehet a búsba. Lesütöttem a szemem, és hátat fordítottam neki. Csak meg akartam köszönni, hogy beajánlottál Sunál. Bólintottam, és félig kihúztam a táskámat a szekrényből, mintha lázasan keresnék valamit. Azt mondta, szóltál pár jó szót az érdekemben. Mennyi érdekesség van ebben a táskában! Éttermi blokk Mr. Meikle ebédjéről, rágó, tampon, golyóstoll, egy szórólap, amit az utcán nyomtak a kezembe... Szó szerint idézem, mit mondott, „Jonak igaza volt, tényleg jól nézel ki.” Elvörösödtem, és alig bírtam elfojtani a torkomból felszakadó panaszos nyögést. Visszatoltam a táskát a szekrénybe, és a zsebembe csúsztattam a mobilomat. Mély levegőt vettem, és azzal nyugtatgattam magam, hogy nem lesz -

baj. Majd csak kibírom valahogy ezzel a gyökérrel. Sarkon fordultam, de majdnem elájultam, amikor megláttam a Cam arcán ülő pimasz vigyort. Nagy valószínűséggel ez volt a „legkedvesebb” gesztus, amire eddig méltatott. Szívből gyűlöltem. Nem először fordult elő velem, hogy fizikai vonzalmat éreztem egy velejéig gonosz pasi iránt. De mára megtanultam, hogy minél több időt töltök az ilyenekkel, annál gyorsabban rombolják le az érzelmeimet a taplóságukkal. Csak idő kérdése. Úgyhogy szépen kihúztam magam, és hamiskás mosollyal vonultam el mellette. Én csak annyit mondtam, hogy elég jól nézel ki. Van különbség? - jött utánam Cam. Ekkor jutott eszembe, hogy kedd este van. Alig lesz forgalom. Vagyis csak ketten leszünk Cammel. Csúcs. Az „elég jól néz ki” sokkal lejjebb van a skálán, mint a „jól néz ki”. Lesütöttem a szemem, de miközben a derekam köré kanyarítottam a kicsike kötényt, végig ott éreztem az arcomon Cam perzselő tekintetét. Hát, bármit is mondtál, azért kösz. Bólintottam, de továbbra is kerültem a tekintetét. Előhúztam a mobilomat, hogy a biztonság kedvéért megnézzem, Cole nem üzent-e véletlenül. De semmi. Szabad ezt? Nagy nehezen felpillantottam, és értetlenkedve vontam össze a szemöldökömet. Mit? Cam a telefonom felé intett a fejével. Mindig nálam van. Eddig senki sem szólt érte. Cam elvigyorodott, és magához vette a pulton felejtett szalvétát meg tollat. Gyorsan a farmerzsebébe gyömöszölte a szalvétát, nehogy meglássam, mi van rajta, a tollat pedig a füle mögé csúsztatta. Hát persze. Nehogy lemaradj a legfrissebb pletykákról. Felmordultam, és fogtam a konyharuhát, hogy elfoglaljam magam valamivel. Legszívesebben Cam nyaka köré tekertem volna. Vagy hogy buja üzeneteket küldözgess Malcolmnak, alias Mr. Pénztárgépnek. Ez már tényleg vérlázító volt. Nem is emlékszem, utoljára kinek sikerült így bepöccentenie. Várjunk csak! Visszaszívom. Hogyne emlékeznék! Alig egy hete történt, és Camnek hívták az illetőt. Szembefordultam vele, és tajtékozva néztem, amint gúnyos, arrogáns arckifejezéssel támaszkodik a bárpultnak. Mondták már neked, hogy te vagy a legaljasabb, legkegyetlenebb, legönelégültebb, legellenszenvesebb faszkalap a világon? Szaporán kapkodtam a levegőt dühömben. Cam elkomorult, tekintete először a mellkasomra, aztán az arcomra siklott. Átható pillantásától csak még jobban elvörösödtem.

Vigyázz, édes! Ha így folytatod, lassan a teljes szókincsedet kimeríted. Lehunytam a szemem, és éreztem, hogy mindkét kezem ökölbe szorul. Nem voltam az az agresszív típus, sőt, kifejezetten irtóztam az erőszaktól. Mivel gyerekkoromban apám nem fukarkodott a pofonokkal meg az ütlegekkel, szó szerint ledermedtem, ha valaki túl agresszíven közeledett hozzám. Ennek ellenére szinte viszketett a tenyerem, hogy jól ellássam Cam baját. Már most szólok - remegtette meg Cam mély hangja az idegszálaimat -, nehogy váratlanul érjen a dolog, Disney hazudott, és bármennyire szeretnéd, amikor kinyitod a szemed, még mindig itt leszek. A lekezelőt kifelejtettem - motyogtam megsemmisülten. - Aljas, kegyetlen, önelégült, ellenszenves, lekezelő faszkalap. A kedélyes kuncogás hallatán felpattant a szemem. Cam rám mosolygott. Nyilván észrevette, hogy meglepődöm, mert zavartan vonta meg a vállát. Lehet, hogy nem is vagy olyan ostoba. Nem, nem vagyok ostoba. De művelt sem. A középiskolát sem fejeztem be, nemhogy továbbtanultam volna. És ettől csak még kiszolgáltatottabbnak éreztem magam. Ha ez kiderül, Cam irgalmatlanul kicikiz. Szerencsére megmenekültem a további kínoktól, mert beszélgetés hangjai szűrődtek be az ajtón. Megérkeztek az első vendégek, és hamarosan úgy belemerültünk a munkába, hogy ha akartuk volna, sem lett volna időnk beszélgetni. Suttyomban azért Camen tartottam a szemem, mert kíváncsi voltam, hogyan boldogul, de tökéletesen értette a dolgát. Profi pultos volt. Párszor egymáshoz ért a testünk, és ilyenkor mintha áramütés ért volna. Végre Cam tetkóját is szemügyre tudtam venni. Félelmetes fekete-lila sárkányt ábrázolt, a teste meg a szárnya teljesen körülfogta Cam bicepszét, a hosszú, pikkelyes nyak és fej pedig az alkarján terült szét. Elképesztően művészi volt. A másik karjára tetovált írást azonban nem tudtam volna feltűnés nélkül kisilabizálni. Nem mintha Cam ne vette volna észre, hogy nézem. Ahogy én is pontosan tudtam, hogy szemmel tart. A mélypontot az jelentette, amikor a sörcsapnál álltam, Cam pedig lehajolt mellettem, hogy kivegye a szalvétákat a legalsó polcról. A teste az enyémhez tapadt. Amikor lehajolt, beszívtam a férfias arcszesz- és szappanillatot, és hirtelen elakadt a lélegzetem. Cam pont szemmagasságba került a mellemmel. Egész testemben megfeszültem a közelségétől. Cam, mintha csak el akarná nyújtani a gyötrelmes pillanatot, esetlenül nyúlkált a szalvéták után, és ahogy még jobban előrehajolt, az arca szinte súrolta a jobb mellemet. Mély levegőt vettem, mire Cam megdermedt. Amikor felegyenesedett, rásandítottam, és olyan érzésem támadt, mintha a szemében felvillanó érzéki fény gyengéden simítaná végig a hasamat, feltartóztathatatlanul haladva az ágyékom felé. Érzékeny mellbimbóim megkeményedtek a melltartó alatt. Jaj! Csak ezt ne! Cam összeszorította a fogát, és hátrálni kezdett. Hirtelen arra ocsúdtam, hogy a sör már az ujjaimon meg a pohár falán csorog. Kezdhettem elölről az egészet. -

Ezek után igyekeztem kerülni a fizikai kontaktust. Soha életemben nem vonzódtam még így senkihez. Először meg kellett ismernem a pasikat, hogy minden porcikámat átjárja ez a mélyről jövő bizsergés. Miért pont ettől a sráctól kell így beindulnom? Lassan telt az idő, a vendégek rohamát hosszabb szünetek szakították meg. Az egyik ilyen szünetben előhalásztam a telefonomat, és rásandítottam a kijelzőre. Cole SMS-ben tudatta velem, hogy a kenyérpirítóban kiégett a biztosíték, és nem tudja kicserélni. Visszaírtam neki, hogy majd másnap elintézem. Őszintén reméltem, hogy nem felejtem el. A múltkori delikvens vagy Malcolm? Eltettem a mobilt, és farkasszemet néztem a gúnyosan mosolygó Cammel. Ha már úgyis a legrosszabbat feltételezi rólam, hadd legyen meg az öröme. A múltkori delikvens. Cole-nak hívják. A gúnyos vigyor mogorva arckifejezéssé fajult. Hogy lehetsz ilyen pofátlan? Tőled tanultam, te pöcs. Vaóó, Jo! Az ismerős hang hallatán ijedten kaptam fel a fejem. Joss állt a pult túloldalán, mögötte Ellie. A két lány tátott szájjal bámult rám, bár Joss ajka minta kissé felfelé görbült volna. Utánam Camre nézett. Nem tudom, mivel húztad fel. Jo nem szokott csak úgy káromkodni. Nagyon vicces - horkant fel Cam. - Kiáll a kapanyél a szájából. Joss újra felém fordult, szürke szeme ragyogott a büszkeségtől. Johanna Walker, ma felülmúltad önmagad. Kuncogni kezdtem, de még mindig égett a pofám, hogy káromkodáson kaptak. Nem is tudom, ki dicsérne meg rajtad kívül, hogy lepöcsöztem valakit. Például én - húzódott közelebb a bárpulthoz Ellie, miközben gyanakodva méregette Camet. - Főleg, ha rászolgált az illető. Megmosolyogtató volt ez a szerepcsere. Rendszerint Ellie volt a megbocsátóbb, de Cam mintha óvatosságra késztette volna. Ha jól sejtem, azért, mert még sosem látott ilyen állapotban, és úgy gondolta, nyilván nem véletlenül borultam ki. Igaza is volt. Joss először az én arcomat vette szemügyre, aztán Camét. Els, bemutatom Cameron MacCabe-et. Nyugodtan szólítsd Camnek! Cam, ő a barátnőm, Ellie. A barátod húga? - lépett előre flegmán Cam. Igen. Cam barátságos fogpasztamosollyal nyújtott kezet Ellie-nek. Összefacsarodott a szívem. Égő fájdalom nyilallt a mellkasomba. Rám miért nem mosolyog így? Örülök, hogy megismertelek, Ellie. Úgy láttam, Ellie sem tud ellenállni a sármjának, sugárzó mosollyal nézett fel rá, és egy csapásra elpárolgott az idegenkedése. Kezet rázott Cammel.

Joss mondta, hogy grafikus vagy. Mialatt Cam a barátnőimmel csevegett, én kiszolgáltam a pulthoz lépő vendéget. Azért fél füllel sikerült kihallgatnom a beszélgetésüket. Igen, de nehezen találok állást a szakmámban. Előbb-utóbb muszáj lenne elhelyezkednem, különben el kell költöznöm Edinburghból. Ó, az nagy kár lenne. Igen. Sikerült albérletet találnod? - kérdezte Joss, mire hirtelen belém villant, hogy ezek ketten nagyon jól megérthetik egymást, ha még a szombat esti tumultusban is így össze tudtak melegedni. Már érdeklődtem pár helyen. Bár egyik sem olyan szép, mint ahol most lakom. De hát addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér, nem igaz? És mi van Beccával? - csúszott ki a számon. Leszámoltam a vendégnek a visszajárót, és kíváncsian vártam a választ. Hogy jön ide Becca? - fordult felém homlokráncolva Cam. Egyszer már jártam Beccánál. Hatalmas lakást bérelt Bruntsfield-ben, igaz, négyen osztoztak rajta. De Cam még így is kényelmesen elfért volna náluk. A Leamington Terrace-on lakik abban a nagy bérlakásban. Neked is jutna ott hely. Cam bosszús fejrándítással adta tudtomra, hogy nem díjazza a javaslatot. Csak egy hónapja járunk. Hol ismerkedtetek meg? - kérdezte Ellie. Nem voltam meglepve. Ellie, a javíthatatlan romantikus, minden mögött lángoló érzelmeket szimatolt. Összerándult a gyomrom, amikor elképzeltem, hogyan lángol együtt Cam és Becca. Mi ütött belém? Hiszen Malcolmmal jártam, és a hátam közepére sem kívántam Camet. Egy közös ismerősünk buliján. Biztos jól megértitek egymást, hiszen Becca is igazi művészlélek. Cam szája mosolyra húzódott. Azért van egy kis nézetkülönbség köztünk a művészet mibenlétét illetően, de ettől eltekintve tényleg jól megvagyunk. Vaóó, ezek szerint a csajoddal is ugyanolyan lekezelően bánsz, mint velem - dünnyögtem, és az sem érdekelt, hogy Joss döbbenten nyög fel. Cam meglepően behízelgő mosolyt villantott rám. Te is ott voltál, Jo. A nyakamat rá, hogy te is hányingert kaptál Becca képeitől. Joss felnyerített, de én továbbra is megjátszott komorsággal ingattam a fejem, nehogy lovat adjak Cam alá. De hát együtt jártok. Támogatnod kellene, ahelyett, hogy savazod itt nekünk. Ismered Beccát. Már így is épp elég nagy az arca. Ő a legarrogánsabb csaj, akivel életemben találkoztam. Hé - pislogott zavartan Ellie. - Az alapján, amit mondasz, mintha nem -

lennél túlságosan oda érte. Dehogynem - horkant fel Cam. Vállat vont, és csibészes mosollyal nézett Ellie-re. - Szeretem, ha egy csaj arrogáns... beindulok tőle. Gyorsan félrekaptam a tekintetemet, és úgy tettem, mintha elmélyülten figyelném a kis táncparketten vonagló vendégeket. Azon tűnődtem, vajon Malcolm is ugyanezt gondolja-e Beccáról. És ha igen, vajon milyennek lát a vetélytársamhoz képest? Szürke kisegérnek? Őszintén reméltem, hogy nem. Jól vagy, Jo? - kérdezte Joss. Ijedten fordultam a többiek felé. Mind engem bámultak, Camet is beleértve. Persze - bólintottam, és kedves, megnyugtató mosolyt küldtem Joss felé. A barátnőm a homlokát ráncolta. És Cole is jól van? Összerezzentem, mert tisztán láttam, hogyan feszül meg Cam leste a név hallatán. Nem akartam, hogy megtudja az igazat. Ha Ő is olyannak akar látni, mint a többi ember, ám tegye, én nem fogom megingatni a hitében. Igen. Nem akartam részletekbe bocsátkozni, remélve, hogy Joss végül ejti a témát. Persze hiába. Vasárnap kicsit csendesebb volt, mint máskor. Biztos, hogy nincs baj? Nincs, és most már pofa be! Biztos. Ellie együtt érző arckifejezéssel nézett rám. Hannah is tizennégy évesen kezdett kamaszodni. Teljesen magába fordult. A félénkebb gyerekeknek sokkal nehezebb, mert magukban őrlődnek. Ó, a francba! Cam teljes testében kihúzta magát, hogy pár centivel fölém magasodhasson. Tizennégy évesen? - szaladt fel a szemöldöke. Köszi, lányok! Cole-ról van szó - magyarázta Joss, aki a jelek szerint alig várta, hogy minden lényeges információt kikotyoghasson rólam. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy karácsonykor egy nagy köteg virgáccsal lepem meg Ellie-t meg Bradent, amiért sikerült normális embert faragniuk Jossból, aki azzal bosszantja a barátait, hogy rettenetes érzékkel igyekszik párt találni nekik. - Jo öccséről. Cam szinte felnyársalt a pillantásával, és vészjósló arccal próbálta feldolgozni a hallottakat. Látod, Cam, nem is vagyok analfabéta, sőt, kifejezetten gazdag szókinccsel rendelkezem. És nem csalom meg a gazdag barátomat. Komoly felnőtt nő vagyok, és rendesen ellátom a felügyeletem alatt álló kiskorút. Dugd fel a hülye előítéleteidet! Seggfej! Cam kérdő tekintete láttán durcásan vontam a meg vállam. Joss meg csak mondta, mondta. Jo a mi engedélyünkkel tartja magánál a mobilját, hogy Cole bármikor

utolérhesse. Nyugodtan piríts rá, ha túlzásba vinné az aggodalmaskodást. Agyonfélti azt a gyereket. Nagyon rendes lány. Jól van, ne fogd vissza, magad! Vádló tekintettel néztem Ellie-re, akinek zavarában kikerekedett a szeme. Kösz! Ezt neked köszönhetjük - közöltem vele. Ellie felsóhajtott. Kapcsolt végre, és hirtelen leolvadt róla a zavarodottság máza. Majd megnevelem. Inkább telepítsd újra! Hé! - méltatlankodott Joss. Ellie hevesen rázta a fejét. Nem, nekem tetszik az új Jocelyn. Na, most már végképp elvesztettem a fonalat. Cam tekintete ide-oda cikázott köztünk. Isten tartsa meg a jó szokásodat! Nem is baj - ráztam meg a fejem. - Amúgy mit kerestek itt ma este? néztem Jossra. Csak beugrottunk - felelte Joss gonosz mosollyal. A tekintetemben felvillanó indulat láttán Ellie-nek torkán akadt a nevetés. Na, lépjünk! - rángatta meg a vonakodó Joss karját. Oké - motyogta Joss, miközben elgondolkodva méregetett minket. - Jo, meséld el Camnek, milyen képregényeket rajzol Cole! Gondolatban felnyögtem. Jó éjszakát, Joss! Jó éjt, Els! Ellie búcsút intett nekünk, és kikísérte Josst. Annak ellenére, hogy a zenét is túlharsogó beszélgetés zaja érthetetlen ricsajjá olvadt össze, a bárpult mögötti buborékban síri csend honolt. Egyetlen hang sem bírt áthatolni a feszültség vastag falán. Végül Cam tette meg az első lépést. Kivételesen - döbbenten állapítottam meg, hogy összesen kétszer találkoztunk, pedig úgy tűnt, mintha már évek óta ismernénk egymást - ő feszengett jobban. Szóval... Cole az öcséd? Rohadj meg! Kifejezéstelen tekintettel néztem rá, és hirtelen nem is tudtam, mit mondjak. Végül arra jutottam, az lesz a legokosabb, ha továbbra is megtartjuk a három lépés távolságot. Joss hiába próbálta megpuhítani Camet, engem nem igazán érdekelt, sikerül-e bevágódnom a pasinál. Ő is ugyanolyan elhamarkodottan ítélt, mint a többi ember, és az igazat megvallva, nem volt kedvem egy olyan alaknak pitizni, aki már azelőtt leírt, hogy közelebbről megismert volna. Felsóhajtottam, és faképnél hagytam Camet. Kiugróm egy percre. Cam nem válaszolt. Az este hátralévő részében pedig némán tűrte szemrehányó hallgatásomat.

6. FEJEZET AHOGY MINDEN SZERDÁN,

most is totál szét voltam csúszva. A kedd esti műszakom után a Meikle &C Youngnál kezdtem a reggelt - ez volt a hét mélypontja. Mr. Meikle irodájában egy Lucy nevű lánnyal láttuk el az asszisztensi feladatokat. Személyesen nem ismertük egymást, de mindig kis cédulákra jegyeztük fel, mivel sikerült végeznünk és mivel nem, ezért olyan érzésem volt, mintha régi barátnők lennénk. Lucy mindig smileykkal zárta a kéréseit, nehogy úgy érezzem, basáskodni akar fölöttem. Ezt kedves gesztusnak tartottam. Kíváncsi voltam, vajon Mr. Meikle kesztyűs kézzel bánik-e ezzel a csupa mosoly lánnyal. Őszintén reméltem, hogy igen. Mert engem aztán nem kímélt. Pedig aznap reggel majdnem jól jött ki a lépés. Már csak három óra volt hátra a munkaidőből, éppen azzal foglalatoskodtam, hogy lebélyegezzem a kimenő postát, és valahogy kiverjem a fejemből Cam ostoba, arrogáns hangját, amikor Mr. Meikle rontott ki az irodájából, és ádáz tekintettel lobogtatott meg egy levelet az orrom előtt. Ahogy felnéztem rá, egy pillanatra eltűnődtem, vajon a probléma gyökere nem a magasságomban keresendő-e. Majdnem tíz centivel nőttem túl Mr. Meikle-t, aki, ha éppen egymás mellett álltunk, kissé gyámoltalannak tűnt, ha viszont ülő helyzetben talált és fölém tornyosulhatott, azonnal fölényeskedni kezdett. Uram? - kérdeztem, és bandzsítva próbáltam kivenni, mi a fészkes fenét lóbál előttem. Most akartam aláírni ezt a levelet, Joanne, de rögtön két hibát is felfedeztem benne. - Vörös fejjel rántotta el a papírlapot, hogy az arcomba nyomja két feltartott ujját. - Két hibát. Elsápadtam. Rohadt macskajaj! Elnézést, Mr. Meikle! Máris kijavítom. A főnököm felháborodott horkantással csapta le a levelet az asztalomra. Ajánlom, hogy kifogástalan legyen. Lucy miért tud odafigyelni, az ég szerelmére? - Öles léptekkel az irodája felé indult, de az ajtóból még hátrafordult. A szeme résnyire szűkült a szemüvege mögött. - Ugye, ma délután két találkozóm lesz, Joanne? Mivel már majdnem két éve dolgoztam Mr. Meikle-nek, eszemben sem volt azzal bajlódni, hogy kijavítsam a nevem. Kezdettől fogva Joanne-nak hívott, annak dacára, hogy minden áldott hónapban tőle kaptam meg a bérpapíromat. Amin ez állt, „Miss Johanna Walker”. Gyökér! Igen, uram. - Az egyik látogató történetesen Malcolm volt. - Mr. Hendry tizenöt perc múlva érkezik, Mrs. Drummond pedig négykor.

Mr. Meikle szó nélkül bevágtatott az irodájába. Először az ajtóra meredtem, aztán az asztalomon heverő levélre. Felfordítottam, és szemügyre vettem a piros tollal bekarikázott hibákat. A „Meikle & Youngs”-ból kihagytam az aposztrófot, és nem tettem kettőspontot a „telefonszám” után. Szőröző barom - motyogtam, azzal közelebb húztam a székemet az asztalhoz. Két másodpercbe telt, hogy megkeressem a kérdéses fájlt, kijavítsam a hibákat, és kinyomtassam a javított változatot. Szó nélkül letettem Mr. Meikle asztalára, majd becsuktam az ajtót magam mögött. A cég a Melville Streeten, egy régi György korabeli épület első emeletén bérelt irodát. Az utca - az impozáns lakóházaknak, kovácsoltvas kerítéseknek és fényesre lakkozott ajtóknak köszönhetően - hamisítatlan edinburghi hangulatot árasztott. Mr. Young irodája és recepciója egy átalakított lakásban kapott helyet, és két másik könyvelőiroda is működött a folyosó túlsó végén. A recepció panorámaablaka az utcára nézett. Ahogy az irodáé is. Kár, hogy Mr. Meikle személye sehogy sem illett a cégközpont kifinomult eleganciájához. Amikor Malcolm belépett, sietve eltüntettem a pasziánszot a számítógép képernyőjéről, nehogy úgy tűnjön, csak lopom az időt, és boldog mosollyal fogadtam a szerelmemet. Ebben az irodában ismerkedtünk meg. Miután elhagytam Stevent, randizgatni kezdtem. Malcolm pár hónappal ezután jelent meg Meikle irodájában. Miközben bebocsátásra várt, fanyar humorával és széles mosolyával majdnem sikerült ledumálnia rólam a bugyit. Elkérte a számomat, a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem. Szia, édes! Malcolm vigyorogva közeledett az asztalom felé, én pedig elégedetten legeltettem rajta a szemem. Megint egy szép szürke Savile Row öltönyt viselt, még télen is napbarnított bőre pedig sima volt, mint a baba popsi. Hiába, a szerelmem igazi úriember, gondoltam magamban elismerően. És még ajándékot is hozott. Egy kávéscsészét meg egy barna zacskót nyomott a kezembe. Csokiforgácsos latte és fehér csokis keksz. Forró ajka lassan, finoman, csábítóan tapadt az enyémre. Csalódott voltam, amikor elhúzódott tőlem, de így sem lehetett okom panaszra, hiszen a kedvenc kávémmal és sütimmel lepett meg. Majdnem elolvadtam. Gondoltam, jól fog esni egy kis nasi. Ha már ennyit robotolsz. Köszönöm - néztem rá hálás mosollyal. - Pont erre van szükségem. Majd később meghálálod - kacsintott rám Malcolm. Elhúztam a számat, de a kisfiús mosoly láttán kibuggyant belőlem a nevetés. Fejcsóválva hessegettem ki az íróasztal mögül. Szólok Mr. Meikle-nek, hogy itt vagy. Meikle azonnal kijött, hogy üdvözölje Malcolmot, majd mind a ketten eltűntek az irodában. Elégedett sóhajjal dőltem hátra, hogy szép nyugodtan elfogyasszam a lattét meg a sütit. Mosolyogva pillantottam le a csészére, majd

az irodaajtó felé sandítottam. Sínen vagy, Jo. Nehogy elcseszd! Kicsit élénkebben, de továbbra is unottan meredtem a monitorra. Minden feladatommal végeztem. Az iratszekrényre tévedt a tekintetem. Már jó ideje nem kukkantottam bele, pedig időnként nem árt rendbe rakni. Fogtam a kávét, és az iratszekrényhez vittem, hogy módszeresen átrágjam magam a nyilvántartáson. Találtam is pár kóbor aktát. Az én saram, vagy Lucyé? Valószínűleg mindkettőnké. Húsz perc múlva Malcolm egyedül lépett ki az irodából. Párás tekintettel mért végig. Szűk, magas derekú ceruzaszoknyát viseltem halvány rózsaszín selyemblúzzal. Meg fekete törpesarkú cipőt, hogy ne tornyosuljak Mr. Meikle fölé. Malcolm odaballagott hozzám, én pedig rögtön felé fordultam, nem érdekelt, mennyire amatőr húzás az irodában csókolózni. Bizsergett az ajkam, amikor - immár lángoló tekintettel - elhúzódott tőlem. Akkor holnap megyünk vásárolni? Persze. Mi legyen szombaton? Ráérsz? Becca meghívott minket vacsorázni. Meg akarja köszönni a kiállítást, meg azt, hogy benyomtad Camet a bárba. Próbáltam laza maradni. Négyesben mennénk? Malcolm bólintott, és a fülem mögé simított egy meglazult tincset. Mi lenne, ha érted mennék? Csak azt ne! Már a puszta gondolattól is elszorult a torkom. Malcolm még egyszer sem járt nálunk. Még egyszer sem találkozott Cole-lal. És ez egyelőre így is marad. Majd ott találkozunk - kockáztattam meg. Malcolm halvány mosollyal simított végig a karomat elfedő vékony szöveten. Meg akarom ismerni a családodat, Jo. Egyfelől örültem, hogy Malcolm ilyen komolyan érdeklődik irántam, másfelől viszont - és ez az érzés volt az erősebb - legszívesebben az utcánk nevét is kitöröltem volna az emlékezetéből, hogy még véletlenül se bukkanjon rá az otthonunkra és anyámra. Soha. Lelkes mosolyt erőltettem az arcomra. Ühüm. Majd annak is eljön az ideje. Nem tudtam eldönteni, Malcolm hisz-e nekem. Mindenesetre cuppanós puszit nyomott az arcomra, ami ígéretes kezdetnek számított, aztán magamra hagyott, hogy nyugodtan befejezhessem a munkát. Még akkor is az iratszekrénynél ácsorogtam, kezemben a kihűlt kávéval, amikor Mr. Meikle pár perccel Malcolm távozása után kilépett az irodájából. Óvatosan rásandítottam. Meikle csak állt és bámult. Szinte meghunyászkodva. Hova lett a vasvillatekintet? Ez még mindig néz. Na, jó. Kezdek félni. Meikle megköszörülte a torkát. Nem is tudtam, hogy maga Malcolm Hendry barátnője.

A franc egye meg! Kösz, Malcolm! Én is megköszörültem a torkom. Igen, uram. Három hónapja? Igen. Értem. - Meikle egyik lábáról a másikra állt, feltűnően tanácstalannak tűnt. A szemöldököm önkéntelenül is eddig nem tapasztalt magasságokba szökött. Idáig semmi sem tudta megingatni a főnököm magabiztosságát és nagyképűségét. - Hát, akkor, ööö, nos, én, ööö, nagyon köszönöm, hogy ilyen profin áll a dologhoz. Álljunk csak meg egy pillanatra! Mi van?! Uram? Ismét harákolás következett. Meikle kétségbeesetten kerülte a tekintetemet. Mr. Hendry fontos ügyfelünk. - Mire megemésztettem a hallottakat, Meikle-nek is sikerült bátran a szemembe néznie. - Maga könnyedén kihasználhatta volna a helyzetet, hogy bebetonozza magát ide, de nem tette. Nagyon köszönöm a professzionalizmusát és a diszkrécióját. Most először fordult elő, hogy azért állt el a szavam, mert Mr. Meikle dicsérően nyilatkozott rólam. Rendszerint a hányinger kerülgetett a visszataszító fölényessége meg a leereszkedő modora miatt. A főnököm kivételesen fintorgás nélkül nézett rám, és nem vágott olyan fancsali képet, mintha előre tudná, hogy történjen bármi, úgysem fogok megfelelni a szigorú elvárásainak. Már kezdtem megszokni ezt a viselkedést, így hát nem igazán tudtam hova tenni a bókokat. Végül persze visszatért a hangom. Mr. Meikle, szeretném, ha továbbra is úgy kezelnénk a magánéletemet, mint eddig. Bizalmasan. Nos, ezt örömmel hallom. Lucy folyton a vőlegényéről fecseg - borult el Meikle tekintete. - Mintha bárkit is érdekelnének a piszlicsáré ügyei. Azzal eltűnt az irodájában, én pedig hirtelen megsajnáltam Lucyt. Éreztem, hogy a smiley-k ideje leáldozóban van. Cole azt mondta, másnap kiselőadást tart angolból, úgyhogy nem akartam a vacsorafőzést is a nyakába varrni. Még délután megüzentem neki, hogy hazafelé veszek egy adag sült halat krumplival. Anyának hurkát kértem, hátha ő is megéhezik. Siettem, mert egy Leith Walk-i büfében vettem meg a kaját, és nem akartam, hogy kihűljön. Amint beléptem az ajtón, egyenesen a konyha felé vettem az irányt, bekapcsoltam a vízforralót, és megterítettem. Cole jelent meg az ajtóban, és mohó tekintettel meredt a zacskókra. Segítsek? Szólj anyának, hogy hoztam neki hurkát! Ha van kedve, jöjjön ki a nappaliba, vacsorázzon velünk. Cole elkomorult a kérés hallatán, de nem ellenkezett. Aztán lekuporodott a dohányzóasztalhoz, és amíg a kajára várt, valami vígjátéksorozatot nézett a

tévében. Épphogy feltálaltam a vacsorát gyümölcslé (Cole-nak), tea (nekem) és víz (anyának) kíséretében, amikor végszóra anya is megjelent az ajtóban. Palaszürke macskanadrágja laza redőkben harmonikázott a lábán, és olyan nehézkesen csoszogott, mintha komoly fájdalmai lennének. Lehet, hogy tényleg rosszul érezte magát. Letelepedett a kanapé szélére. A szeme körüli sötét karikák mintha az egész arcát elhomályosították volna. Nem nyúlt az ételért, megkövültén meredt a kipukkadt hurkára meg a sült krumplira. Vacsora - toltam közelebb a tányérját, és közben bekaptam egy szem krumplit. A megvető morgás hallatán én is a tévé felé fordultam. Az öcsémmel együtt úgy tettünk, mintha a sorozatot néznénk, de Cole pattanásig feszült izmai arról árulkodtak, hogy anya jelenléte őt is legalább annyira feszélyezi, mint engem. Öt perc telt el így, és már éppen kezdett volna felengedni a feszültség - hiszen anya, ha csigalassúsággal is, de végre belekóstolt az ételbe -, amikor hirtelen minden a visszájára fordult Mint mindig. Cole, aki végül egészen belemerült a sorozatba, hangosan felnyerített egy poénon, és felém fordult, hogy lássa, én is nevetek-e. Kicsi korától kezdve ez volt a szokása. Amikor valami vicceset látott vagy hallott, rögtön rám nézett, hogy meggyőződjön róla, én is ugyanolyan jól szórakozom, mint ő. Szokás szerint rámosolyogtam. Pfffl A hang hallatán rémülten húztam ki magam, csakúgy, mint Cole. A „pfff”-t rendszerint kellemetlen események követték. Nézzék meg ezt a kölyköt! - gúnyolódott anya. Cole-lal a földön ültünk, úgyhogy hátra kellett néznem a vállam fölött, hogy kiderítsem, min rinyál már megint anya. Amikor megláttam, milyen gonosz tekintettel mered Cole-ra, majdnem agyvérzést kaptam. Anya... - szóltam rá. Anya arcát csúnya ráncokba gyűrte a rosszindulat. Úgy röhög, mint egy kibaszott strici. Lopva Cole-ra sandítottam, és gyászos arckifejezése láttán éles fájdalom nyilallt a mellkasomba. Az öcsém lehajtott fejjel bámulta a szőnyeget, mintha így próbálná kivédeni anya szavait. Tiszta apja. A kis szarházi. Mintha csak az apját látnám. Mekkora egy... Fogd be a szád! - förmedtem rá, és villámló tekintettel fordultam szembe vele. - Szép csendben megeszed a vacsorádat, vagy kotródsz vissza az ágyba a piásüvegeid mellé! Tartsd meg magadnak a szemét, gingőzös gondolataidat! Anya összefüggéstelenül dohogott, és olyan erővel csapta az asztalra a tányérját, hogy szanaszét repültek róla a krumpliszemek. Miközben feltápászkodott a kanapéról, a hálátlan gyerekekről és a tiszteletlenségről motyogott az orra alatt.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor eltűnt a szobájában. Ne is törődj vele, Cole! Egyáltalán nem hasonlítasz apára. Cole vállat vont. Nem nézett rám, de lángolt az arca. Kíváncsi vagyok, hol van most. Végigfutott a hátamon a hideg. Felőlem akárhol lehet, csak minket hagyjon békén. Miután kitakarítottam, elmosogattam, és légfrissítővel eltüntettem a kajaszagot a nappaliból meg a konyhából, leheveredtem Cole mellé a kanapéra. Az öcsém már megírta a kiselőadását, és most képregény vázlatokkal bástyázta körül magát. Egy bögre, forró csokit nyomtam a kezébe, és óvatosan, nehogy lesodorjam a rajzokat, bevackoltam magam a kanapé túlsó végébe. Rásandítottam az egyik fejjel lefelé fordított lapra, és próbáltam rájönni, mi van rajta. Ez meg mi? Cole komoran vonta meg a vállát. Még nem tudom, mi lesz belőle. Hogyhogy? Jamie és Alán segített volna megcsinálni, de... Ajaj, gondoltam magamban, ez a bosszús hang nem sok jót ígér. De...? - kérdeztem homlokráncolva. Most, hogy jobban belegondoltam, Cole már egy hete nem kérdezte meg, átmehet-e Jamie-hez. - Összevesztetek? Lehet. Én legalábbis valami ilyesmit tudtam kihámozni az öcsém motyogásából. Ó, jaj! Cole laza srác volt, ritkán kapott össze a barátaival, úgyhogy ha rajtam múlt, nem ártottam bele magam az ilyen típusú dolgaiba. De mégiscsak a testvéremről volt szó... Mi történt? Az öcsém arcára kiülő pír komolyan megrémített. A fenébe, remélem, nem valami kamaszos idétlenségről van szó. Cole! De ő csak a vállát vonogatta. Na, jó! Ha így folytatod, beíratlak súlyemelésre. Kíváncsi leszek, utána marad-e erőd vállat vonogatni. Ezerszer megmondtam, hogy ez nem válasz. Ahogy a motyogás sem. Az öcsém morcosán nézte a plafont. Erről nem is beszélve. Inkább hagyjuk, jó? - fakadt ki Cole. Durcásan dőlt hátra a kanapén, hogy megigya a forró csokiját, és végig kerülte a tekintetemet. Nem, hallani akarom. Cole hatalmas, lemondó sóhaja egy hőlégballont is simán megtöltött volna. Jamie beszólt, én meg felkúrtam az agyam. Hé! - förmedtem rá. - Vigyázz a szádra!

Kiakadtam rá. Mit mondott? Cole makacsul szegte előre az állát, és egy pillanatra sokkal idősebbnek tűnt a koránál. Te jó ég, hogy repül az idő! Csúnyákat mondott rólad. Rólam? - rezzentem össze. Igen. Elég mocskos dolgokat. Jesszusom!- rándult meg az arcom. Vannak szavak, amiket az ember nem szívesen hall a kisöccse szájából. A „mocskos” jelző is határozottan ebbe a kategóriába tartozik. Értem. Cole óvatosan rám emelte a tekintetét, és ingerülten húzta el a száját. Az összes haverom odavan érted, de Jamie túl messzire ment. Nem érdekeltek a részletek. Aztán eszembe jutott, Cole mennyire ragaszkodik Jamie-hez. És Jamie nem kért bocsánatot, amikor kiderült, hogy elvetette a sulykot? Bocsánatot kért, de nem ez a lényeg. Dehogynem. - Előrehajoltam, és mélyen Cole szemébe néztem, hogy ezzel is világossá tegyem, komolyan beszélek. - Az élet túl rövid ahhoz, hogy butaságok miatt haragudjunk egymásra. Jamie-nek volt vér a pucájában, és bocsánatot kért. Legyél te is nagyvonalú, bocsáss meg neki! Cole elgondolkodva igyekezett megemészteni a tanácsomat. Jó - bólintott végül. Mosolyogva dőltem hátra. Ez a beszéd! Amikor Cole ismét elmerült a képregényében, az éppen aktuális könyvem után nyúltam, hogy egy kis időre kiszakadjak a valóságból. - Jo! Hmmm? Rákerestem a pasidra az interneten. Malcolm Hendryre. Idegesen kaptam fel a fejem. Hirtelen felgyorsult a szívverésem. De minek? Cole vállat vont. Már megint. Nem sokat mesélsz róla - nézett rám mogorván. - Kicsit öreg hozzád, nem? Ez azért túlzás. Tizenöt évvel idősebb nálad. Ezt a témát végképp nem Cole-lal akartam megvitatni. Attól még nagyon szeretem őt. Meglátod, neked is szimpatikus lesz. Ja, ha egyáltalán bemutatod - horkant fel Cole. - Callummal se nagyon találkoztam, pedig két évig jártatok. Nem akarok minden jöttmentet felcipelni ide. De Malcolmmal elég jól alakulnak a dolgok. Cole óvatosan tette fel a következő kérdést, de a hangjában bujkáló megvetés -

így is szíven ütött. Azért, mert tele van pénzzel? Nem - válaszoltam kurtán. - Nem azért. Eddig csupa idiótával jöttél össze, Jo. Gondolom, azért, mert gazdagok voltak. Hülyén csinálod. - Cole-nak vörös volt a feje az elfojtott haragtól. - Ez a pasi is csak kihasznál. Nem kell feláldoznod magad miattunk. Amint betöltőm a tizenhatot, keresek magamnak valami állást, hogy én is beszállhassak a költségekbe. Azt hiszem, egy éve nem fordult elő, hogy Cole ennyit beszélt volna egy ültő helyében. Ez a megjegyzése viszont érzékeny ponton érintett. Felpattantam, és én is rákvörös lettem dühömben. Jó, hogy le nem kurvázol! És a kérdésedre válaszolva, igenis szeretem a barátomat. Az más lapra tartozik, hogy történetesen pénze is van. Amúgy meg nem engedem, hogy tizenhat évesen munkába állj. Szépen leérettségizel, és jelentkezel az egyetemre, vagy egy művészeti iskolába, vagy ahova kedved lesz. Nem engedem, hogy egész életedben kulimunkákból kelljen eltartanod magad, csak mert hülye fejjel kimaradtál az iskolából! Már a puszta gondolattól is elállt a lélegzetem. Cole döbbenten bámult rám, zöld szeme egészen kikerekedett a hisztim láttán. Jézusom, higgadj már le, Jo! Csak egy ötlet volt. Még viccnek is rossz. Oké, vágom. A csipkelődő hang végül észhez térített. Hátradőltem a kanapén, és a könyvembe temetkeztem. Inkább rajzolgass, te átokfajzat! Cole pukkadozott a nevetéstől. Letette a bögrét, és folytatta a rajzot. Kisvártatva rásandítottam a könyvem mögül. Csak, hogy tudd... szeretlek, öcskös. Ühüm, éis szrtlk. Kamasznyelven ez annyit jelentett, „Ühüm, én is szeretlek.” Gyorsan elnyomtam egy mosolyt, és boldog elégedettséggel bújtam vissza a könyvem mögé.

7. FEJEZET BÁR FEBRUÁR VÉGÉN JÁRTUNK, és mindössze egy nap volt hátra márciusig, Edinburgh még mindig a tél fogságában vergődött. A hideg tengeri levegő egészen New Townig hatolt, és kíméletlenül elsöpörte mindazokat, akik szerencsétlenségükre épp észak felé haladtak, kívül maradva az épületek takarásán. Én megúsztam a jeges szelet, mert először a George Streeten jártuk végig a butikokat Malcolmmal, aztán a Frederick Streeten folytattuk az utunkat, végül befordultunk a kedvenc utcámba, a macskaköves Rose Streetre, ahol egymást érték az éttermek, a kocsmák meg a butikok. Egy sörözőben ebédeltünk, aztán betértünk a St. Andrew Square-i Harvey Nicholsba. Nem, nem, ez borzasztó - szóltam ki Malcolmnak a próbafülke függönye mögül. Legalább tizenöt ruhát próbáltam fel, de eddig egyet sem találtam, ami mindkettőnknek egyformán tetszett volna. Becca a Michelin-csillagos Martin Wishart étterembe hívott meg minket, ezért Malcolm ragaszkodott hozzá, hogy új ruhában menjek. Miért? Mi a baj? - húzódott közelebb Malcolm a függönyhöz. Nem akartam elhinni, hogy nem unja halálra magát, de elég jól bírta a gyűrődést. Sőt, egyre inkább az volt a benyomásom, hogy kifejezetten élvezi a vásárlást. Vagy legalábbis élvezi, hogy kedvére kényeztethet... ami boldogsággal töltött el. Fintorogva bámultam a tükörképemet. A ruha olyan vékony anyagból készült, hogy kilátszott alóla a mellbimbóm. Ha ehhez még hozzávesszük a merész hátkivágást meg a kurta szoknyarészt, akár táblát is akaszthattam volna a nyakamba, ELADÓ felirattal. Hadd nézzem! Nem - próbáltam elkapni a függönyt, de Malcolm megelőzött. Bedugta a fejét a függöny résén, tetőtől talpig végigmért, majd a mellemre szegezte buján csillogó sötét szemét. A pajkos fény lassan kihunyt, és Malcolm rám emelte tüzes tekintetét. Ha nem egy próbafülkében lennénk... Mocorgást éreztem a gyomromban, és enyhe csalódottság lett úrrá rajtam. Arra gondoltam, ha Joss és Braden vagy Adam és Ellie kerülnének hasonló helyzetbe, fütyülnének rá, hogy próbafülkében vannak. Braden és Adam azonnal rávetné magát a barátnőjére, mit sem törődve a következményekkel. Gyorsan észre térítettem magam. Lehet, hogy Malcolmmal nem túl szenvedélyes a kapcsolatunk. De ez még nem jelenti azt, hogy nem illünk össze. Valahogy sikerült kipréselnem magamból egy méltatlankodó vigyort. Szerinted jól áll?

Igen, de inkább a hálószobába való. Kösz, nem - tekintettem végig magamon kétkedve. Próbáld fel a zöldet! Kiemeli azt a gyönyörű szemedet. A bók hallatán hálásan szorítottam az ajkamat Malcolm szájára, majd visszabújtam a függöny mögé, hogy végre megint egyedül lehessek. Malcolmnak igaza volt. A smaragdzöld Lanvin ruha káprázatosán állt. Malcolm taxival ment ki az építkezésre, és egyúttal hazavitt engem. Tudta, hogy nem fogom behívni. Úgy éreztem, felkészültem a szombat esti vacsorára. Legalábbis azzal nyugtatgattam magam, hogy divatos páncélzat lesz rajtam, és Malcolm úgyis magára vállalja a villámhárító szerepét. Csakhogy este, a bárban, egyedül kellett boldogulnom. A gondolatra, hogy ismét Cammel fogok dolgoznom, aki nyilván megint szemét beszólásokkal rombolja majd a már amúgy is ingatag önbizalmamat, idegesen rándult össze a gyomrom. Nagyon úgy tűnt, hogy megint kénytelen leszek felvenni a pléhpofát. -

Mire beértem a bárba, pillangók egész hada randalírozott a gyomromban, amikor pedig a nagyterembe lépve azt kellett látnom, hogy Cam és Joss nevetgélve törölgetik a poharakat, a lepkék olyan erővel nyomakodtak fel a mellkasomba, hogy egy pillanatig nem kaptam levegőt. Ez meg mit jelentsen? Leóvakodtam a lépcsőn, behajoltam a pult alá, és már rohantam is az öltözőbe, épp csak egy kurta mosolyt küldve a többiek felé. Joss egy szempillantás alatt ott termett mögöttem, pont mikor odakint bömbölni kezdett a zene. Brian üvöltve követelte, hogy halkítsák le, mire a zaj elviselhető szintre mérséklődött. Mi van? Az előbb úgy néztél ránk, mint aki citromba harapott - jegyezte meg Joss. Halvány mosollyal bújtam ki a kabátomból. Tényleg? És mégis, miért tennék ilyet? Félsz, hogy össze akarlak hozni Cammel. Tényleg? Miért félnék ettől? Ne gúnyolódj! - húzta el a száját Joss. - Nézd! Én semmit sem akarok rád erőltetni. Szembefordultam vele, és a farzsebembe dugtam a mobilomat. Váó, tényleg? Már nem játszod a kerítőnőt? Joss álla megfeszült. Nem. Becsszó. És hogyhogy meggondoltad magad? Na, nem panaszképpen kérdezem nyugtattam meg sietve. Joss teljesen paff lett, de azért állta a tekintetemet. Ellie megnézette velem az Emma tévéfilmváltozatát, hogy a saját szememmel lássam, miért nem szabad erőltetni a társkeresést. Aztán a Spinédzserekkel folytattuk, persze teljesen fölöslegesen, mivel ez is a Jane

Austen-könyv alapján készült. Itt jelentőségteljesen elhallgatott, mintha azt várná, én is olyan felháborítónak fogom tartani a dolgot, mint ő. Becsszó, igyekeztem megőrizni a komolyságomat! De nem nagyon ment. Hátravetettem a fejemet, és úgy röhögtem, hogy nekiestem az öltözőszekrénynek. Vizuális típus vagyok, és nem esett nehezemre elképzelni, Ellie mekkora feneket keríthetett a dolognak. Atyaég! - lihegtem két roham között. - Biztos kiakadtál. A felelevenedő emlékek hatására szenvedés suhant át Joss arcán. Az nem kifejezés. Tudod, mi az, amit még a romantikus drámáknál is jobban utálok? Nem. Ha beszélgetni kell róluk. Ettől megint röhögő görcsöt kaptam. Hagyd abba! Nem értem, mi ebben a vicces. Minden. Egyébként meg, úgy kell neked! Lehet, hogy igazad van - nyögött fel Joss. Miután sikerült lecsillapodnom, fejcsóválva töröltem meg a szememet. Még mindig nem fér a fejembe, hogy ha ennyire nem bírod a romantikus filmeket, miért írsz romantikus regényt. Az nem romantikus regény - torkollt le Joss. - Hanem a szüleim története. Igen, a szüléidé, akik között halálukig dúlt a szerelem. Joss fenyegetően vonta össze a szemöldökét. Azt akarod, hogy megint kerítőnő legyen belőlem? Hogyisne! - borzongtam meg a gondolatra. Akkor fogd be a szád! Joss olyan harciasán nézett rám, hogy az már fájt. Lerítt róla, hogy dúl-fúl, amiért ilyen hamar kútba esett a terve, és nem sikerült letérítenie a „rossz útról”. Ha ettől jobban érzed magad, én tényleg nagyon szeretem Malcolmot. És nem vagyok szomorú. Jossnak elhomályosult a tekintete, és ettől rögtön leült a hangulat. De nem vagy boldog, Jo. Legalábbis szerintem. Egy pillanatra megint elállt a lélegzetem. Elnéztem Joss válla fölött, és a szemközti faliújságra szegeztem a tekintetem, ahova a heti beosztást, az üzeneteket, a koktélrecepteket és a fontos telefonszámokat szoktuk feltűzni. Amikor ismét levegőhöz jutottam, kénytelen-kelletlen viszonoztam Joss pillantását. Érzem, hogy Malcolm boldoggá fog tenni. Joss úgy nézett rám, mintha azt sikítaná, Ugye, csak viccelsz? Micsoda szenvedély! Három hónapja vagytok együtt. Most már azért illene eldöntened, szerelmes vagy-e belé. Dühösen vágtam be a szekrényajtót, és már indultam is, hogy elfoglaljam a helyemet a bárpult mögött. Eszembe jutott, mi történt ma a próbafülkében, és

hirtelen azon kaptam magam, hogy görcsösen magyarázom a bizonyítványom. Nézd, nem minden kapcsolat olyan, mint a tiétek. A szenvedélyes szex és az elvakult szerelem még nem minden. Van, aki a kiegyensúlyozott, stabil, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat szereti. És ez sem elítélendő. Joss arca egészen eltorzult a dühtől. Kiegyensúlyozott, stabil, kölcsönös tiszteleten alapuló?! Itt most nem a nyugdíjas évekről van szó. Hanem a szexről meg a szerelemről. Ki beszél itt szexről meg szerelemről? Cam mély, rekedtes hangja hallatán megvonaglott a bensőm. Lesütött szemmel álltam be a pult mögé. Idáig abban reménykedtem, hogy az érzések, amiket keltett bennem, csak valami szerencsétlen véletlennek köszönhetőek, de most már egyértelműen látszott, hogy tévedtem, a testem egyszerűen önálló életre kelt a jelenlétében, és egyre jobban idegesített, hogy ilyen feltűnően vonzódom hozzá. Hát mi - válaszolta Joss. A hangja még most is remegett a felháborodástól. A bárpultnak dőlt, és kifürkészhetetlen arckifejezéssel meredt rám a félhomályban. Cam felvonta a szemöldökét, és hasonlóan sejtelmes pillantást vetett rám. Vihar a biliben? Mivel ezúttal nem bujkált gúny a hangjában, megráztam a fejem. Nem, semmi gond - feleltem nagy kegyesen. - Jossnak rossz napja van. Joss halkan dünnyögött az orra alatt, de ahogy szállingózni, aztán özönleni kezdtek a vendégek, nem sok időnk maradt a csevegésre. Az első két órában, csodával határos módon, sikerült elkerülnöm Camet. Joss állt középen, én a pult túlsó végében dolgoztam. Váltottunk ugyan pár szót a barátnőmmel, de csak ha éppen olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy túl tudjuk kiabálni a zenét. Bradenék is elfoglalták a helyüket a törzsasztaluknál, a bárpulttal szemben, hogy Braden és Joss érzéki pillantásokat válthasson egymással. Én, velük ellentétben, úgy tettem, mintha nem követném Cam minden egyes rezdülését, nem látnám, milyen csibészesen mosolyog a vonzó vendégekre, hogyan feszül meg a farmer fokhagyma alakú fenekén, amikor lehajol valamiért, és hogyan villan ki a kockahasa a pólója alól, amikor felnyúl egy új üveg Jack Dánielért. Lent is csupa izom volt. Elképzeltem, amint anyaszült meztelenül elnyúlik az ágyon, hogy kedvemre gyönyörködhessek kisportolt testében és aranybarna bőrében. A szexi csípőjénél kezdeném, lassan nyalogatnám végig a szépen kirajzolódó medencecsontját, nedves csókokkal borítanám be tökéletesre formált törzsét, aztán megbirizgálnám a mellbimbóját, de úgy, hogy rögtön felálljon tőle a... Jo! Ijedtemben szanaszét locsoltam a friss narancslevet, amit alig egy perce vettem ki a hűtőből. Rákvörös arccal néztem Jossra. Látom, elkalandoztál - bámult rám sejtelmes mosollyal. - Merre jártál?

Ettől végképp fülig pirultam, és lopva Camre sandítottam, aki éppen egy vendéget szolgált ki. Örültem, hogy a jótékony félhomály elrejti céklavörös arcomat, de Joss sajnos észrevette, hogy zavarban vagyok, és hogy gyors, nem is annyira burkolt pillantást vetek Camre. Követte a tekintetemet, végül ismét felém fordult. Ja, már értem - mondta vigyorogva. Panaszosan felnyögtem, és a vendég elé toltam az Alabama Slammert. Két perc múlva fogyatkozni kezdett a tömeg. Már vártam, Joss mikor kezd el oltani, de ő csak halkan szitkozódott az orra alatt. Ijedten néztem fel rá, és láttam, hogy fogcsikorgatva, összevont szemöldökkel néz valamit. Követtem a tekintetét. Egy barna hajú bombázó ücsörgött Braden mellett, és mindenáron szóra akarta bírni. A jelek szerint Braden csak merő udvariasságból válaszolgatott neki, de a csaj vészesen közel húzódott hozzá. Ellie-re néztem. Ajaj!- üzente a tekintete. Joss úrinő volt, és nem akart cicamica-háborúba keveredni, pláne olyan ürüggyel, hogy valaki egy icipicit közelebb ült a barátjához, mint illendő lett volna. Ahhoz azért... Jaj, ne! A plázacica keze Braden combjára vándorolt. Mindjárt jövök - motyogta Joss dühösen, azzal elviharzott. Miközben jeges tekintettel, elborult aggyal vágtatott az asztal felé, észre sem vette, hogy Braden már lesöpörte a combjáról a csaj kezét. A bárpultra könyököltem, és kíváncsian vártam a műsort. Hallani sajnos semmit sem hallottam, ahhoz túl messze álltam. Joss két másodperc alatt földbe döngölt bárkit, méghozzá úgy, hogy egy pillanatra sem vesztette el az önuralmát. Mindig is irigyeltem emiatt. Még a legelvetemültebb ellenfél láttán sem sápadt el és makogott összevissza, mint egy idióta. Újabb vendég közeledett a bárpult felé, így hát kénytelen-kelletlen visszarángattam magam a valóságba. Miközben whiskyt töltöttem a srácnak, Cam ismerős, érzéki illata kúszott fel az orrjáratomon, és esküdni mertem volna, hogy megszédültem. Éreztem, hogy a lehelete melegen csiklandozza a fülcimpámat, és dermedten, remegő ujjakkal húztam vissza az üveget. A bal oldalam úgy átforrósodott, mintha Cam szorosan hozzám simult volna. Bocs, hogy olyan bunkón viselkedtem - dünnyögte őszinte megbánással. A búgó hang hallatán finom borzongás futott végig a gerincemen. Teljesen beindultam. Csak a szerencsén múlott, hogy sikerült elfojtanom egy meglepett sóhajt. Mivel éreztem, hogy pengeélen táncolok, óvatosan sandítottam hátra a vállam fölött, és döbbenten láttam, hogy tényleg csak egy hajszál választ el minket egymástól. Időbe telt, mire felfogtam a szavai értelmét. Cam felsóhajtott, és ahogy leszegte az állát, majdnem összeért az orrunk. A tekintetünk egymásba gabalyodott, és rájöttem, ha akarnék, sem tudnék megmozdulni. Nem is ismerlek téged - folytatta Cam, és közben végig az arcomat fürkészte. - Nincs jogom ítélkezni fölötted.

Amikor vágytól elhomályosult tekintete megpihent az ajkamon, hirtelen megbizsergett a lábam köze. Megnyaltam a szám szélét, és közben végig az járt a fejemben, vajon milyen íze lehet a csókjának. Camnek elakadt a lélegzete. Hátrahőkölt, és alig mert rám nézni. Döbbenet villant a tekintetében. Minden porcikám megfeszült. Cam legalább annyira vonzódott hozzám, mint én hozzá, de nem akarta, hogy így legyen. Vajon miért? Talán mert nem érhetek fel hozzá? Éles fájdalom hasított a mellkasomba. Lesütöttem a szemem, és ismét az italnak szenteltem a figyelmemet. És mivel alig múlt egy napja, hogy a megbocsátásról papoltam az öcsémnek, megadóan bólintottam. Fátylat rá. Hogyhogy te neveled a testvéredet? Mi történt a szüléiddel? Megfordultam, és elléptem Cam mellől, hogy odacsúsztassam az italt a vendégnek. Elvettem a pénzt, beütöttem a végösszeget a kasszába, végül leszámoltam a visszajárót. Hátrapillantottam, hogy végre megválaszoljam Cam kérdését, ám ekkor újabb vendég jelent meg a pultnál. Megint felélénkült a forgalom. Joss rögtön vissza is állt a pult mögé. Éppen az egyik vendéget szolgáltam ki, amikor észrevettem, hogy Ellie, Adam és Braden szedelőzködni kezd. Kirúgtad? - kérdeztem Josstól hamiskás mosollyal. Ha mindenféle ribancokkal kavar, akik fütyülnek rá, hogy barátnője van, akkor úgy kirúgom, hogy a lába se éri a földet - vont vállat Joss. Mi van, ha átmegy egy másik bárba? Ott még több ribanc fog ráakaszkodni. Igaz, de legalább nem a szemem láttára. Mondasz valamit - motyogtam, de közben Camet figyeltem, amint áthajol a pult fölött, hogy odasúgjon valamit az egyik csinos vendégnek. A váratlanul belém hasító féltékenység hatására, amit Cam kihívóan érzéki mosolya keltett életre, kis híján padlót fogtam. Mi ütött belém? Mi ütött a testembe? Hiszen én Malcolmmal járok. És boldog vagyok vele. Úgy döntöttem, ideje szünetet tartanom, úgyhogy szóltam Joss-nak, és tíz percre elrejtőztem a személyzeti helyiségben. Egy darabig csendben átkoztam magam, hogy aztán újult erővel térhessek vissza a pult mögé. Amikor kiléptem az ajtón, láttam, hogy megint visszaesett a forgalom, és Joss a pultnak támaszkodva beszélget Cammel. Mély levegőt vettem, és elhatároztam, hogy ezúttal felnőtt módjára fogok viselkedni. Mizu? - léptem oda hozzájuk barátságos mosollyal. Joss feltűnően nyugtalan pillantást vetett rám. Cam a családodról kérdezősködött. Azt hittem, már elmondtad neki. Bocs! A szívem vadul kalimpált, és olyan erős émelygés fogott el, hogy libabőrös

lett tőle a hátam. Mit mondtam el? Joss, látván, hogy félreértem a helyzetet, mindent elkövetett, hogy tisztázza a dolgot. Anyukád betegségét, és hogy te látod el őt meg Cole-t. Hatalmas kő esett le a szívemről, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ja, persze. Sajnos így is elárultam magam. Amikor lopva Camre sandítottam, láttam, milyen gyanakvó tekintettel méreget minket. Már nyitotta volna a száját alighanem kérdezni akart valamit -, de Joss eltérítette. Hát a te családod, Cam? Idevalósiak vagytok? Cam, bár még mindig kíváncsian ráncolta a homlokát, bólintott. A szüleim Edinburgh mellett laknak. Longniddryben. Jó nekik, gondoltam magamban. Longniddry festői tengerparti falucska volt. A szépségesen zord táj és a régi parasztházak jellegzetes bájt kölcsönöztek neki. Kíváncsi voltam, milyen lehet azon a környéken felnőni. Erőszakos testvérek? - faggatózott tovább Joss. - Autóbaleset, drogok, egészségügyi problémák? Nehezen tudtam visszafogni magam. Tudtommal semmi - vont vállat vidáman Cam. Az elképedt Joss gyanakvó tekintettel mérte végig. Azt akarod bemesélni nekünk, hogy egy igazi úriemberrel van dolgunk? Cam szívdöglesztő mosolya láttán újból feltámadt bennem a zsigeri vonzalom. Valami olyasmi. Joss hirtelen rám nézett. Hát, ha más nem, legalább te megértesz, üzente a pillantása. Lemondóan csóválta meg a fejét, mintha mélységesen csalódott volna Camben. És én még azt hittem, hogy haverok leszünk. Ha akarod, gyorsan kitalálok valamit, hogy kellőképpen tragikusnak találd a múltamat. Egy mély, sötét családi titok is megteszi, amit később felhasználhatok valamelyik könyvemben. Majd gondolkodom rajta - mosolyodott el Cam, aztán óvatosan rám sandított félig lehunyt szemhéja alól. Férfi létére émelyítően hosszú szempillái voltak. Elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam Beccának a beosztásomat. Hallom, rögtön le is foglalt egy asztalt négyünknek holnap estére a Martin Wishartban. Ja, gondolom, nem rajongsz az ötletért, hogy velem kell vacsoráznod. Igen, Malcolm már mondta. Szóval, együtt fogunk vacsorázni. Joss felkacagott, és miközben hátrafordult, hogy kiszolgálja a vendéget, csak

úgy mellékesen odavetette, Ha lehet, ne harapjátok át egymás torkát! Gúnyos mosollyal néztem Camre, de rögtön meg is bántam. A pasi olyan elmélyülten fürkészte az arcomat, mintha egy kacifántos rejtély lennék, amit mindenáron szeretne megoldani. A testem átforrósodott örömében, az agyam viszont azt sikoltozta, hogy fussak, amerre látok.

8. FEJEZET HIÁBA

VÁLLALTA MAGÁRA

JOSS A VILLÁMHÁRÍTÓ SZEREPÉT, csak nem oldódott a feszültség köztem és Cam között. Pénteken úgy menekültem előle, mintha leprás lenne, mert nem akartam megint ugyanabba a hibába esni, mint az előző este. Joss, akinek rögtön feltűnt, milyen furcsán viselkedem, úgy méregetett, mintha a Marsról csöppentem volna közéjük. Amikor Malcolm napközben felhívott, már a hangjától elfogott a bűntudat, mintha legalábbis elárultam volna a tisztátalan gondolataimmal. Hát, igen, én sem voltam tökéletes. Sajnos sokszor én is tisztességtelen eszközökkel vadásztam le a férfiakat. Igyekeztem nem gondolni azokra a lányokra, akiket érzékenyen érintett a párjuk árulása, de azzal nyugtatgattam magam, egyszerűen muszáj ilyen módszerekhez folyamodnom, mert Cole érdekében egy Malcolmszerű pasihoz kell feleségül mennem. Persze nem volt igazam. Hiszen úgy tettem, mintha nem lenne más választásom, pedig igenis volt. A döntés az én kezemben volt. Ám engem kizárólag önző indokok vezéreltek. A fizikai megcsalás viszont már az én világképembe sem fért bele. Főleg úgy, hogy én csalom meg a másikat. Márpedig azzal, hogy Cam után csorgattam a nyálamat, egy lépéssel közelebb kerültem a rettegett végkifejlethez. Szerencsére, mint minden pénteken, most is akkora volt a forgalom, hogy nem értem rá a kollégáimmal cseverészni. Cam eleresztett ugyan néhány viccet, amivel sikerült megnevettetnie minket, és Joss is formában volt. Én azonban elhatároztam, hogy levegőnek nézem Camet, és inkább a jattos üvegre összpontosítok. Boldog-boldogtalannal leálltam flörtölni, és nem foglalkoztam Joss-szal, aki folyton a plafonra nézett ostoba vihogásom hallatán. Egyszer azt mondta, kajakra meg tudja állapítani, mikor nevetek szívből, és mikor nem. Kijelentette, hogy az igazi nevetésem „imádnivaló”, a kényszeredett kuncogásomtól viszont ezzel próbáltam meggyőzni az aktuális lovagomat, hogy ő a legjópofább ember a világon - a falra mászik. Ha tudta volna, hogy ez csak olaj a tűzre. Éppen három srácot szolgáltam ki, akik ugyan nem voltak észvesztőén vonzók, de a maguk módján sármosnak és szexinek lehetett nevezni őket. Szinte lubickoltam a csodálatukban. De most komolyan, pattanj ki onnan, és töltsd velünk az estét! - próbált megdumálni az egyikük, csibészes mosolyt villantva rám. Általában könnyedén meg tudom állapítani, ha egy srác be van indulva rám, de ezek itt csak szórakoztak velem. Rákönyököltem a pultra, belenyomtam a visszájánk a legalacsonyabb srác markába, és közben elgondolkodva fektettem az államat a tenyerembe. Hmm, és hova vinnétek?

A Tűz állítólag nagyon jó kis hely - csillant fel a középső srác szeme. Gúnyos horkantással mutattam körbe. Egyik klubból a másikba? Na ne, ennél azért többet várok tőletek. Lusta mosollyal néztem, ahogy a három lovag közelebb hajol hozzám, és mohón tapasztja a szemét az ajkamra. Voodoo Rooms. A törpe olyan diadalmasan nézett körbe, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt. Ez így nagyon karcsú, fiúk - ingattam a fejem. A pimasz képű - az, amelyik olyan érzékien vigyorgott - egészen közel hajolt hozzám. Derűs mosollyal álltam a tekintetét. De amikor rájöttem, hogy ennek a fele sem tréfa, leolvadt az ajkamról a mosoly. Oda viszlek, kiscicám, ahová csak akarod, ha megadod a számod. Hallottam, hogy valaki megköszörüli a torkát a hátam mögött, és hirtelen egy forró tenyér préselődött a hasamhoz. Döbbenten hőköltem hátra, és amikor megfordultam, láttam, hogy Cam hajol fölém. Az ö nagy, forró tenyere simult a hasamra. Erőszakkal elrántott a pulttól. Bocsánat - motyogta kifejezéstelen arccal. Csak az álla vonaglott meg egy kicsit. Cam érintésére szikrákat hányt a testem, a bőröm átforrósodott az izgalomtól, és végső döbbenetemben szó nélkül hagytam, hogy hátrarántson, majd liánként rám tekeredve átnyúljon fölöttem. A keze a derekamra csúszott, és besiklott a trikóm alá, kérges tenyere a csupasz bőrömhöz tapadt, miközben lehajolt egy üveg piáért. Amikor felegyenesedett, egymásba fonódott a tekintetünk, és minden akaraterőmet össze kellett szednem, nehogy viszonozzam az érintését. Cam, mintha csak most eszmélt volna rá, hogy még mindig a karjában tart, hirtelen elhúzódott tőlem, és szapora léptekkel elindult a pult túlsó vége felé. Hosszasan bámultam utána, és közben azon töprengtem, vajon miért érezte szükségét, hogy megérintsen, amikor meg is kérhetett volna, hogy menjek odébb. Más esetben úgy értelmeztem volna a dolgot, mint felhívást keringőre, de Cam folyton egymásnak ellentmondó jeleket küldözgetett felém. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy mire visszafordultam, a srácok, akiket szorgalmasan próbáltam megpuhítani, felszívódtak. És velük együtt a jó kis jattom is ugrott. Csúcs! Hülye Cam! Hamar elrepült az idő, és ahogy újabban mindig, zárás után most is hanyatthomlok menekültem a bárból, hogy minél távolabb kerüljek Camtól. Gyors léptekkel siettem hazafelé a fagyos éjszakában, széles ívben elkerülve a részegeket, akik nagy előszeretettel pécézték ki maguknak a magányos nőket. Joss haragudott, ha egyedül mentem haza műszak után, de én már megszoktam. A kulcstartómon mindig ott függött a segélyhívó, és - biztos, ami biztos - egy kis -

doboz paprikaspray-t is tartottam a táskámban. Halkan felkapaszkodtam a nyirkos lépcsőn, hogy aztán kimerültén, de megkönnyebbülten dőljek neki az ajtónknak. Otthon, édes otthon! Úgy döntöttem, jólesne egy finom tea, úgyhogy a konyha felé vettem az irányt, hogy bekapcsoljam a vízforralót, de a küszöbre érve rémülten torpantam meg. Amikor megpillantottam anyát, ahogy kiterülve feküdt a konyhapadlón, elöntött a keserű epe. Még szerencse, hogy pizsamában volt. Régebben olyan is előfordult, hogy pucéran fetrengett a földön. Azon tűnődtem, vajon mióta fekhet ott, mert félő volt, nem elég, hogy felfázik a hideg kövön, még a dereka is kimegy. Tehetetlen dühömben fejcsóválva, könnyeimet nyeldesve bújtam ki a kabátomból, és hirtelen nem is tudtam, hogyan cipeljem vissza a szobájába anélkül, hogy kárt tennék a hátában, és felébreszteném Cole-t. Végül úgy döntöttem, amilyen óvatosan csak bírom, keresztülvonszolom a lakáson. Így is tettem, próbáltam olyan csendesen mozogni, mint egy kisegér. Anya hóna alá nyúltam, és kivonszoltam a testet a konyhából. Anya lába beakadt az ajtóba, ami hatalmas robajjal csapódott a falnak. Összerezzentem, és egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Őszintén reméltem, hogy nem ébresztettem fel Cole-t. Sajnos alighogy újból nekiduráltam magam a feladatnak, hallottam, hogy nyílik a hálószoba ajtaja. Hátrafordultam, és láttam, hogy Cole álmos szemmel bámul befelé a folyosóról. Ne haragudj, édesem! Feküdj csak vissza - suttogtam. De Cole durcásan rázta meg a fejét, és botladozva elindult felém. Segítsek? Köszi, megoldom. Cole halkan dünnyögött valamit az orra alatt, aztán megkerülte anyát. Könnyedén felemelte a lábát, és segített becipelni a szobájába. Miközben óvatosan tipegtem hátrafelé, fél szemmel az öcsémet figyeltem. Cole már most olyan magasnak tűnt, mint én, és még növésben volt. Értelmes gyerek volt, és nem okozott sok fejfájást. A megtört tekintete miatt viszont kicsit koravénnek tűnt. Elszomorított a tudat, hogy a drága kistesómnak az átlagosnál gyorsabban kell felnőnie. Természetesen nem ez volt az első alkalom, hogy segített lefektetni anyát. Amikor anya már az ágyon hevert, szorosan bebugyoláltam a paplanba, nehogy még jobban felfázzon. Miután meggyőződtem róla, hogy nem hűlhet ki, kiosontam a szobából. A folyosón Coleba botlottam. Rámosolyogtam, de a szám széle fáradtan, szomorúan remegett. Cole-t nem lehetett becsapni, bánat suhant át az arcán, amit végül kaján vigyorba fojtott. Kitaláltam egy új edzésfajtát. Ha szabadalmaztatjuk, dőlni fog a lé. Megrándult az ajkam. És mi az? Az a neve, hogy Részeg Muter. Súlyemelés és kardio ötvözete. Egy

pillanatig döbbenten meredtem rá, de aztán leesett a poén. Vihogva vontam magamhoz az öcsémet. Könnyek szöktek a szemembe, amikor éreztem, hogy viszonozza az ölelésemet. Ő volt az én megmentőm. Nem is tudom, mihez kezdtem volna nélküle.

9. FEJEZET MÁSNAP

Sokáig feküdtem a paplan alatt, nem volt kedvem felkelni. Hogy spóroljak a fűtésen, időzítőt szereltettem a radiátorra. Először reggel kapcsolt be két órára, aztán délután öt órakor. A meleg selyemgubómon kívül csontig hatolt a hideg, és panaszos nyöszörgéssel próbáltam hangot adni elégedetlenségemnek, hogy előbb-utóbb muszáj lesz felkelnem. Cole pár órája már felrázott egy percre, hogy szóljon, átmegy Jamie-hez, és éjszakára is ott marad. Válaszul azt motyogtam, hogy vegyen ki húsz fontot a táskámból vészhelyzet esetére, aztán ismét mély álomba zuhantam. Az éjjeliszekrényre sandítottam, hogy megnézzem az órát. Fél tizenegy volt. Muszáj volt felkelnem, hogy kényelmesen bevásárolhassak, mielőtt felkészülök a szörnyűséges vacsorára. Bah! Na, jó. Egy, kettő, három! - számoltam. Háromra lerúgtam magamról a paplant, és kiugrottam az ágyból. Nem volt más választásom. Nem aprózhattam el a dolgot, különben rögvest visszaalszom. Dideregve, sóvárgó tekintettel néztem le a matracra. Durcásan siettem végig a folyosón, hogy megnyissam a forró vizet. Míg a fürdőmre vártam, egy csésze teával próbáltam felmelegíteni magam, és közben anyához is bekukkantottam. Ébren volt. Jó reggelt! Jó reggelt! - motyogta anya, és magára húzta a takarót. - Kurvára fázom. Talán azért, mert ki tudja, meddig feküdtél a hideg konyhakövön. Kérsz egy kis teát meg pirítóst? Aha, az jólesne, drágám. Anya lejjebb csúszott az ágyon, és összegömbölyödött a takaró alatt. Bevittem neki a teát meg a pirítóst, és addig ott ültem mellette, amíg az egészet el nem tüntette, aztán magára hagytam, és összeszedelőzködtem. A szokásos bevásárláson kívül születésnapi képeslapot is kellett vennem Angié barátnőmnek, akivel még a fodrászszalonban dolgoztam együtt. Joss előtt nem sok barátnőm volt, mert... izé... elég zárkózott vagyok, de Angie-vel és Lisával rendszeresen eljártam bulizni, és a végén jól összemelegedtünk. Igaz, már hónapok óta nem találkoztunk, viszont SMS-ben tartottuk a kapcsolatot. Belebújtam a karcsúsított gyapjúkabátomba, vastag sálat kötöttem a nyakamba, és irhacsizmát húztam a testhez tapadó farmeromra. Frissen mosott hajam dús fürtökben omlott le a vállamra meg a hátamra, és bár kényelmesebb lett volna, ha felkötöm, még a gondolattól is irtóztam, hogy fedetlenül hagyjam a fülem. Fogtam a kesztyűmet meg a táskámat, és máris indulásra készen álltam. KÉSŐN ÉBREDTEM.

Beköszöntem anyának, és már iszkoltam is kifelé, szokás szerint alig vártam, hogy kiszabaduljak a lakásból. Miközben felhúztam a kesztyűmet, lassan baktattam lefelé a lépcsőn, ám a fordulóhoz érve öblös nevetés ütötte meg a fülem, aminek hallatán ijedten torpantam meg. Az alattunk lévő üres lakás már nem tűnt üresnek. Az ajtó tárva- nyitva állt, én pedig kikerekedett szemmel néztem, ahogy két pasi egy dohányzóasztalt cipel fel a lépcsőn. Odaütötted a lábát - vigyorgott rá a társára a hórihorgas, sötét hajú, rögbimezt viselő srác, amikor mindketten felértek az emeletre. A másik srác kicsit alacsonyabb és szélesebb vállú volt, borzas, sötét haját kötött sapka fedte. Amikor megfordult, hogy pimasz mosolyt villantson a haverjára, rögtön láttam, hogy nem kispályás. Jól nézett ki, és a mosolya arról árulkodott, hogy tisztában is van a vonzerejével. Úgysem veszi észre. Lepattant egy szilánk. Ez a legújabb dizájn. Elindultam a lépcsőn, amivel rögtön sikerült magamra vonnom a figyelmet. Ahogy a nyitott ajtón át bekukkantottam a lakásba, kellemetlen szorítást éreztem a gyomorszájamnál. Új szomszédunk lesz. Most már ő is sztereóban élvezheti anyám részeg siránkozását. Csúcs! A sapkás elismerően vigyorgott rám, és jó alaposan végigmért, a fejem búbjától egészen a csizmám talpáig. Amikor a barátjára sandítottam, láttam, hogy ő is mosolyogva stíröl. Beindultak az ösztöneim, és kacér félmosollyal intettem oda nekik, Helló! Te is itt laksz? - kérdezte a sapkás, miközben fogást váltott az asztallapon. Egy emelettel feljebb. A sapkás felszisszent, és fejcsóválva nézett a haverjára. Ez a Cam kibaszott mázlista. A név hallatán rögvest befeszültem. Mi tart ennyi ideig? - kérdezte egy mély és nagyon ismerős hang a lakás mélyéről. Tátott szájjal néztem, amint Cam kilép a lakásból, hogy üdvözölje a barátait. Cam? - cincogtam megrökönyödve. Cam elhűlve nézett rám, szabályosan megnyúlt a képe a döbbenettől. Jo? Á... - fordult az égimeszelő a sapkás felé. - Kibaszott mázlista. Már ismeri is a csajt. Én azonban se nem láttam, se nem hallottam, a szívem hangosan kalapált, és szinte felnyársaltam Camet a tekintetemmel. Ott állt előttem a szakadt pólójában, a farmerjában meg a motoros csizmájában, égnek állt a haja, és sötét

árkok húzódtak a szeme alatt. A nyilvánvaló fáradtság ellenére delejes erő áradt belőle. Amint belépett valahova, életerővel, energiával töltötte meg a helyiséget. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy igazi jelenség. Esetleg Braden Carmichael. És persze Cameron MacCabe. Pont neki kell ideköltöznie? A gondolatra, hogy Cam ilyen közel kerül a piszkos kis titkaimhoz, azonnal az egekbe szökött a vérnyomásom. Te leszel az új lakó? Cam tekintete a lépcső tetejére vándorolt. Csak nem itt laksz? Mázsás kövek nehezedtek a gyomromra. Pont fölötted. Jézusom! - sóhajtott fel Cam, akit a jelek szerint éppúgy lesújtott a felfedezés, mint engem. - Kicsi a világ. Inkább a város. Bizony - motyogtam. Miért pont én? Mit vétettem? Ha a sors nagy előszeretettel is űz csúfot belőlem, miért kell rögtön a pöcegödör aljára löknie? Á, ez egyre nehezebb! - nyavalygott az égimeszelő, a dohányzó- asztal felé intve a fejével. A bicepszét elnézve ez nem tűnt túl valószínűnek. Vigyétek be, srácok! - intett Cam a lakás felé. - Kösz! Azt már nem - rázta meg a fejét vigyorogva a sapkás, aki egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. - Előbb mutass be minket Miss Skóciának! A bók hallatán elpirultam, de közben nem győztem átkozni magam, hogy ennyire be akarok vágódni Camnél. A sóbálvánnyá meredt Cam elutasítóan fonta karba a kezét. Na, indulás! Atyaég, ezek szerint még arra sem vagyok méltó, hogy bemutasson a barátainak. Éles fájdalom hasított a szívembe, de konokul tartottam magam, és rámosolyogtam a sapkásra. Jo vagyok. A két srácnak leesett az álla. Jo? - visszhangozták kórusban... mintha már hallottak volna rólam. Zavartan vontam össze a szemöldököm, és kérdőn sandítottam Camre. Amikor láttam, hogy Cam a barátaira néz, és alig észrevehetően megrázza a fejét, totál ledermedtem. De a haverjai nem vették a lapot. Jo a bárból? Az a Jo? Ezek szerint már hallották a nevemet? Kényelmetlenül feszengtem, mert nem tudhattam, milyen képet festett rólam Cam. Igen, az. A két srác elvigyorodott.

Én Nate vagyok, ő pedig Peetie - biccentett felém a sapkás. Peetie? - mértem végig elképedve az égimeszelőt. Elég fura név egy ekkora embernek. Peetie-nek bizalomgerjesztő arca volt, barátságos és őszinte. Gregor. A vezetéknevem Peterson. Ja, már értem! Cam sokat mesélt rólad, Jo - folytatta Nate, ügyet sem vetve Cam mogorva pillantására. Kissé megrázott, hogy Cam mesélt rólam a barátainak, és bár nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság, vajon milyennek írt le, úgy döntöttem, inkább lelépek, hogy legyen időm megemészteni, ő lesz az új szomszédom. Jut eszembe, a múltkor mintha említette is volna Jossnak, hogy olcsó lakást keres. De akkor is... miért pont a mi házunkat kellett kipécéznie? Elhatároztam, hogy úgy fogok tenni, mintha nem érdekelne, mit mondott rólam Cam. Egy szavát se higgyétek el! - Azzal szó nélkül faképnél hagytam Camet, és kedvesen rámosolyogtam a haverjaira. - Sajnos hajlamos rá, hogy az első benyomás alapján formáljon véleményt az emberekről. Igen, mesélte, milyen bunkó volt veled - bólintott Nate. Megtorpantam, és döbbenten fordultam hátra. Cam vállat vont, és továbbra is kifejezéstelen arccal nézett rám. Már bocsánatot kértem. A vigyorgó haverjaira néztem, aztán megint rá. Hát, akkor, azt hiszem, nincs mitől tartanom. Szomszéd. - Azzal búcsút intettem a társaságnak, és óvatosan letipegtem a lépcsőn. Ez volt Jo? - bődült el Nate, miután eltűntem a szemük elől. Zengett tőle a lépcsőház, én pedig önkéntelenül is hegyezni kezdtem a fülem. Fogd már be! - sziszegte Cam. - Hozzuk a többi cuccot! Basszus, most már látom, hogy nem túloztál. Azok a combok! Nate... Hogy bírod ki, haver? Ha neked nem kell, én szívesen rárepülök. Húzzatok már befelé! - hallatszott le Cam morgása az emeletről. Az ajtócsapódásra összerezzentem, és tanácstalanul torpantam meg az utolsó lépcsőfordulóban. Ez meg mi a fenét jelentsen? Mit mondott rólam Cam? -

Az étterem, a maga keresetlen egyszerűségével, puha fényű fafelületeivel és kellemes bézs-fehér dekorációjával, akár megnyugtatóan is hathatott volna rám. De nem. Az asztalnál ülve - velem szemben Becca és Cam, mellettem Malcolm - végig azzal győzködtem magam, biztosan csak én érzem úgy, hogy émelyítő feszültség vibrál a levegőben. Már túl voltunk az előételen, de végig Becca és Malcolm vitte a prímet. Miközben a főfogásra vártunk, kényelmetlenül feszengtem a kínos csendben.

Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk, kétségbeesetten kerültem Cam tekintetét. Egész nap ő járt a fejemben, és mióta megtudtam, hogy ő lesz az új szomszédunk, az agyvérzés kerülgetett. Semmi jóra nem számítottam. Bele sem mertem gondolni, mi lesz, ha Cam meghallja anyám rikácsolását, rájön, mi a ribillió oka, és elkotyogja a dolgot egy közös ismerősnek... mondjuk, Malcolmnak. És igen, ha őszinte akarok lenni, az is aggasztott, hogy Cam, aki már eddig is elég rossz véleménnyel volt rólam, végképp padlót fog, ha megtudja az igazat. Bár fogalmam sem volt, miért érdekel ennyire a véleménye. Hiszen nem is ismertem. Nem is tudtam, milyen ember valójában. Tetszik a ruhád, Jo. Malcolmnak jó az ízlése - mosolygott rám Becca a borospohara fölött. Nagy nehezen sikerült kipréselnem magamból egy mosolyt, bár nem igazán tudtam eldönteni, Becca piszkálódik, vagy komolyan gondolja, amit mond. Te is csinos vagy. Az én bókom legalább őszinte volt. Becca óarany, mélyen dekoltált flitteres ruhát viselt, ami jóval a térde fölött végződött. Egy drága és ízléses modellt. Malcolm szokás szerint nagyon fess volt a háromrészes öltönyében meg a ruhámhoz illő smaragdzöld nyakkendőjével, Cam viszont... nos... nem hazudtolta meg önmagát. Bár kerültem a tekintetét, önkéntelenül is szemügyre vettem a ruházatát. Az ő ünnepi öltözéke egy fekete pantallóban merült ki, amit mintás pólóval, egy agyonkoptatott fekete bőr motoros dzsekivel és az elmaradhatatlan motoros csizmával egészített ki. Annyi jóérzés azért szorult belé, hogy az étterembe lépve levegye a dzsekit. Nem tudom, miért, de titokban irigyeltem őt. Úgy öltözött fel, ahogy neki tetszett, és fütyült rá, mit szólnak mások. Talán ezért volt olyan piszkosul vonzó. A cipőd is csinos - bazsalygott Becca. - Rögtön kiszúrtam, amikor beléptél. Cam felhorkant, és leplezetlen undorral törölte bele a villáját a szalvétájába. Malcolm, gyönyörű ez a nyakkendő - mondta gúnyos mosollyal. Kiemeli a szemed színét. Malcolm vette a lapot, és Cam tetoválására bökött, Nagyon művészi. Mi az az írás? Előrehajoltam. Már az első találkozásunk óta furdalt a kíváncsiság. Legyél Kaledónia - válaszolta Becca, bosszúsan méregetve Cam karját. Ne is kérdezzétek, mit jelent, mert úgysem fogja elárulni. Meg sem lepődtem, amikor Cam csibészes mosolya láttán felforrósodott a lábam köze. Úgy tűnt, bármit csinál is, rögtön beindulok tőle. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, de lángoló arccal sütöttem le a szemem. És a sárkány? - kérdezősködött tovább Malcolm. - Annak is van valami jelentősége? Cam bólintott. Jelentős mennyiségű pia volt bennem, amikor megcsináltattam.

Jaj, ne! - nevetett fel Malcolm. - Csak nem? De igen. Huszonkét éves voltam, és éppen egy idősebb csajjal kavartam, aki történetesen tetováló művészként dolgozott. Jól berúgtunk, és végül a szalonban kötöttem ki. A csaj megkérdezte, milyen tetkót akarok, én meg azt feleltem, hogy tökmindegy... - vonta meg a vállát. Ciki lehet, gondoltam magamban, ha az ember arra ocsúdik, hogy egy vérszomjas sárkány terpeszkedik a karján. Pont egy lila-fekete sárkányt kellett rád varrnia? Szerette a misztikus könyveket. Kár, hogy ez csak utólag jutott eszembe nézett rám Cam bugyi olvasztó mosollyal. Csodálatos alkotás. Anna is csodálatos volt. Állj le, különben féltékeny leszek - szólt közbe Becca nevetve, de látszott rajta, hogy csak megjátssza magát. Már eleve féltékeny volt. Belekortyolt a borába, majd mélyen a szemembe nézett. - Cam most mesélte, micsoda szerencsés véletlenek vannak. Szerencsés véletlenek? - sandított rám Malcolm. Cam új lakása... Ugyanabban a házban van, ahol Jo is lakik. Szomszédok lettek. Tényleg? - nézett rám Malcolm csúfondárosan. - Majd meséld el, milyen! - fordult Cam felé sanda vigyorral. - Én be sem tehetem a lábam abba a házba. Cam fürkésző pillantást vetett rám. Basszus, és ezt nevezed te komoly kapcsolatnak? - üzente a tekintete. Ugyanolyan, mint a többi bérház. Kösz, Cam, magamtól rá nem jöttem volna. Ugyanolyan vagy, mint Jo. Könnyen be tudtál cuccolni? - kérdezte Becca, amikor kihozták a második fogást. Cam megvárta, amíg a pincér az összes tányért leteszi az asztalra. Belekóstolt az ételbe, és csak utána válaszolt. Az egész napom ráment. Talán hamarabb végeztél volna, ha veszed a fáradságot, és megszabadulsz az ócska képregényeidtől. Ezt a javaslatot már elvetettük - felelte Cam lustán. Becca a fejét rázta, és őszinte felháborodással fordult felénk, Több száz képregénye van, lefóliázva tárolja őket egy dobozban. Nevetséges. Tudom, hogy lelkesednem kéne értük, hiszen én is művész vagyok, de nem megy. Bevallom, sosem értettem, mit esznek az emberek a képregényeken bólintott Malcolm. Nem is tudom - csúszott ki hirtelen a számon, mert eszembe jutott, mennyi varázslatos világgal ismertetett már meg Cole a képregényein keresztül. - Szerintem van bennük valami lenyűgöző. Legtöbbször arról szólnak, hogy egy hétköznapi ember rendkívüli magasságokba tör. Naponta olvasunk ilyen -

könyveket. A gyönyörű képek pedig megmutatják mindazt, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Nem voltam kíváncsi Cam reakciójára, de szinte perzselt a tekintete, és amikor összeakadt a pillantásunk, mélyen a szemembe nézett. És nem tágított. Lágy mosolya, meleg, fürkésző tekintete láttán egyre szaporábban kapkodtam a levegőt. Joss mesélte, hogy az öcséd képregényeket rajzol. Ezzel sikerült felszabadult mosolyt csalnia az arcomra. Nagyon tehetséges. Szívesen megnézném a munkáit. Cole biztosan örülne. Nem tudom, miért mondtam ezt. Még csak az hiányzott volna, hogy Cam az öcsém vagy a lakásunk körül sündörögjön. Azt hiszem, Cam tekintete lágyította meg a szívemet. Mintha felfedezett volna bennem valamit, aminek semmi köze nem volt a szép pofimhoz, a hosszú combomhoz vagy a hetyke cicimhez. A szavaimmal bűvöltem el, és most elégedetten sütkéreztem a csodálatában. Mekkora hülye voltam. Jo! - billentett ki egy hang az ábrándos hangulatból. Nem! Sóbálvánnyá merevedtem. Ez nem lehet igaz! Hátrafordultam, és belenéztem az ismerős szempárba. Heves fájdalom nyilallt a szívembe, és azon nyomban elborítottak az emlékek. Te jó ég! Ennyire nem lehetek szerencsétlen! Hány véletlen jut még a mai napra? Callum? - siklott végig a tekintetem az exem kellemes arcán. Már vagy egy éve nem találkoztunk. A szakítás óta eltelt három évben többször is összefutottunk, de mindig olyankor, amikor nem volt időnk beszélgetni. Felfedeztem ugyan pár szarkalábat a szeme körül, de ezek csak tovább növelték a vonzerejét. Selymes, sötét haja makulátlan volt, elegáns öltönyét pedig kifejezetten az ő tökéletes alakjára szabták. Egy alacsony, barna hajú, hamvas bőrű, nagyjából korombeli szépség kapaszkodott a karjába. Jo, de jó, hogy látlak! Ellépett a barátnője mellől, és mintha őszinte érdeklődés csillant volna a szemében. Felpattantam az asztaltól, és minden átmenet nélkül a nyakába borultam. Még mindig ugyanazt a kölnit használta, ami buja emlékeket idézett fel bennem. Callummal mindig is mesés volt a szex, nem perverz, nem is hajmeresztőén bizarr, de nagyon érzéki és kielégítő. Kár, tűnődtem el, hogy szinte csak ez tartott össze minket. Callum a már jól ismert mozdulattal ölelt magához, egyik kezét a derekamra csúsztatta, míg a másikkal a fenekemet cirógatta. Hiányoztál - súgta a fülembe, miközben jó erősen magához szorított. Idegesen felkacagtam. Te is - bontakoztam ki a karjából.

Valaki hangosan megköszörülte a torkát, és amikor hátranéztem, láttam, hogy Malcolm meredeken felfelé ívelő szemöldökkel néz ránk. Jaj, Malcolm, ő itt Callum Forsyth. Callum, ő a barátom, Malcolm Hendry. Malcolm félig felemelkedett ültéből, hogy kezet rázhasson Callummal. Callum gyanakvóan méregette. Örvendek - dünnyögte udvariasan, majd ismét rám siklott a tekintete. Jól nézel ki. Köszönöm! A csajra sandítottam. Kíváncsi voltam, Callum vajon bemutat-e minket egymásnak. Callum követte a pillantásomat, és hirtelen észbe kapott. Jaj, hadd mutassam be Meaghant! A menyasszonyom. Gratulálok, így kell üdvözölni egy exbarátnőt a menyasszonyunk előtt. Legszívesebben felpofoztam volna Callumot. Örülök, hogy megismerhetlek. Én is - felelte a csaj udvariasan, bájos mosolyt villantva Callumra. Én totál kiakadtam volna, ha azt látom, hogy a vőlegényem egy másik nő seggét markolássza. A csaj helyében... Most mit pattogsz, Jo?- hűtöttem le magam. Hasonló helyzetben te is szemet hunynál a dolog fölött, nehogy a pasid felhúzza magát. Ahogy elnéztem az exemet meg az újdonsült menyasszonyát, megállapítottam, hogy semmi sem változott. Lehet, hogy a csaj alacsony és barna hajú, de amúgy a kiköpött másom. A Callum szemében felcsillanó vágy pedig az izgalmas szexuális életünknek volt köszönhető, semmi többnek, hiszen... az exem nem is ismert engem. Én voltam a tökéletes barátnő. Utólag visszagondolva egyetlen olyan esetet sem tudtam felidézni, amikor összekaptunk volna. Hogy miért? Mert kerültem a konfliktust. Mindenben egyetértettem Callummal, és ha mégsem, hát szépen befogtam a szám. Semmi más nem érdekelt, csak az, hogy boldoggá tegyem őt. Kenyérre lehetett kenni. És amikor már nem szolgáltam ki minden szeszélyét, mert a családomat helyeztem előtérbe, páros lábbal rúgott ki. Megborzongtam, és elhúzódtam Callumtól. A kedves emlékek szertefoszlottak. Vajon Cam most is ugyanezt látja rajtam? Lehet, hogy Malcolmmal is ugyanígy viselkedem? Sosem veszekszünk. Mindenben egyetértek vele... de ha csak így tudom megtartani? Lopva oldalra sandítottam, és láttam, hogy Malcolm komoran néz rám. Azt akarom, hogy ez az ember egy szép napon megkérje a kezemet. Kit érdekel, hogy az igazi énemet szereti-e? Felkavarodott a gyomrom. Hát nem? Kit érdekel? ... hát nem? Hűvös mosollyal néztem Callumra. Elnézést, vissza kell mennem a többiekhez. Jó, hogy végre össze-

futottunk, és örülök, hogy megismertelek Meaghan - búcsúztam el tőlük, azzal visszaültem a helyemre. Amikor Callumék felszívódtak, Malcolm rögtön felém fordult, Jól vagy? Persze. Ki volt ez? Az exem. A tapizós exe - kuncogott Becca. Az nem kifejezés - dünnyögte Cam, és amikor felkaptam a fejem, mélyen a szemembe nézett. Kifürkészhetetlen volt a tekintete. És talán egy kicsit dühös. Hát, igen - jegyezte meg Malcolm feszülten. - Még az sem érdekelte, hogy a menyasszonya ott áll mellette. És téged, Malcolm? Téged érdekelt? - néztem rá sötéten, és majdnem elkáromkodtam magam, mert észrevettem, milyen pillantást vet Camre. Nem Callumra. Camre. Most már végképp elvesztettem a fonalat. Haragszol? Malcolm sunyi pillantást vetett Camre, aztán elmosolyodott, és a székem támlájára csúsztatta a kezét. Ma éjszaka úgyis az én ágyamban fogsz kikötni, nyuszikám. Miért haragudnék? Nem tudtam hova tenni ezt a furcsa beszólást, így hát zavartan mosolyogtam, és lopva megint Camre sandítottam. Úgy tűnt, csak a tányérja tartalmával van elfoglalva, és mivel a szeméből semmit sem sikerült kiolvasnom, inkább a testbeszédére összpontosítottam. Dühösen szegte előre az állát, a válla megfeszült, és olyan erővel szorította a villáját, hogy még az ökle is belefehéredett. Csak nem húzta fel magát? Jézusom, mibe keveredtem?

10. FEJEZET -

HOVA MÉSZ? - csúsztatta a kezét Malcolm a derekam köré, amikor fel

akartam kelni. Lányos zavaromban totál ledermedtem. Mindig ilyenkor szoktam hazamenni. Maradj! Maradj itt éjszakára! Callum felbukkanása után a vacsora meglepő fordulatot vett. Malcolm teljesen elengedte magát, végig lekezelően bánt velem, közben meg úgy viselkedett, mintha a tulajdona lennék, amivel elérte, hogy Becca és Cam hangulata meredek zuhanásba kezdjen. Hálát adtam az égnek, amikor végre asztalt bontott, és felvitt a lakására. Alig léptünk be az ajtón, máris rám mászott. Szenvedélyes, követelőző csókjai forró, csillapíthatatlan vágyról árulkodtak. Végül a nappaliban kötöttünk ki, a kanapén. Most először fordult elő, hogy nem Malcolm ágyában szexeltünk. Azt hittem, ettől végre én is felizgulok, de csalódnom kellett. Úgy éreztem magam, mintha megerőszakolnának, és mivel amúgy is szét voltam esve, egyszerűen nem bírtam elengedni magam. Mivel hónapok óta vártam ezt a pillanatot, szinte felfoghatatlannak tűnt, mennyire nem vagyok biztos az érzéseimben. Malcolm később átvitt a hálószobába, és ezúttal finoman, gyengéden nyúlt hozzám... de hiába igyekeztem, a gondolataim továbbra is felbolydult méhkasként zümmögtek az agyamban - egyfolytában bolygattak, mégsem vezettek sehova. Olyan furcsa vagy ma - vont magához Malcolm a derekamnál fogva. Nyugodtabban aludnék, ha maradnál, de nem akarom erőltetni. Mély levegőt vettem, és azzal győzködtem magam, hogy végre ez a pillanat is eljött. Malcolm mégsem ismer olyan jól, mint képzeli. Ami biztató. És Cole úgyis Jamie-nél alszik. Egyedül anya miatt kellett aggódnom, de őszintén reméltem, hogy nem gyújtja magára a házat. Elernyedtem, és Malcolmhoz bújtam. Jó. Malcolm szorosan magához ölelt, és vigasztalóan cirógatta meg a karomat. Mondd el, mi a baj! Semmi - merevedtem meg. Egész este ezt hajtogatod, de nem hiszek neked. Lázasan kutattam az agyamban valami jó kis kifogás után. Anya nincs túl jól mostanában. Miért nem engeded, hogy segítsek? Teljesen elolvadtam a kedves szavak hallatán, és lágy csókot leheltem Malcolm torkára. Már így is sokat segítesz. Azzal, hogy veled lehetek.

Malcolm a hajamat puszilgatta. Ma este nem voltál velem. És ez már nem először fordul elő, hanem zsinórban harmadszor. Szent ég! Megint észrevette, hogy nem mentem el. Ha ilyen pocsék vagyok az ágyban, a végén még kidob. Minden izmom megfeszült. Nem panaszképpen mondom. Csak aggódom érted. - Malcolm elhúzódott tőlem, és az állam alá csúsztatta a kezét, hogy a szemembe nézhessen. - Fontos vagy nekem, Jo. Remélem, én is az vagyok neked. Hát persze - feleltem őszintén, és közben szaporán bólogattam. - Csak kicsit összejöttek a dolgok. De ígérem, minden rendben lesz. Malcolm lágy csókot lehelt az arcomra, és hozzám bújt a paplan alatt. Először is kezdjük azzal, hogy szépen kialszod magad. Túl sokat dolgozol. Hálásan kapaszkodtam belé, a türelme és a kedvessége gyógyír volt megtépázott idegeimre. Már félálomban voltam, amikor halkan megkérdezte, Jól kijöttök Cammel? Azonnal felpattant a szemem. Hát, nem igazán. Hmm. - Malcolm a csípőmre csúsztatta a kezét, és magához vont. - Nem tetszik nekem az a pasas. Nem tetszik, ahogy rád néz. És az sem tetszik, hogy egy házban laktok. A testem kis híján görcsbe rándult Malcolm vádló hangja hallatán, minden erőmet össze kellett szednem, hogy nyugodt maradjak. Malcolm egyre furcsábban viselkedett. Kicsit megborultál ma este. Azt hittem, Callum miatt... Ugyan már! - horkant fel Malcolm. - Mindenki látta, milyen idegenkedve nézel rá. Engem nem ő zavart. Hanem Cam. Az, hogy Malcolm enyhén szólva kisajátított magának, és gyakorlatilag megerőszakolt a kanapén, nem Callumnak volt köszönhető. Hanem Camnek. Malcolm észrevette, hogyan néz rám Cam, és ettől feltámadt benne a versenyszellem. És bár Callum a többiek szeme láttára simogatta meg a fenekemet, Malcolm nem háborodott fel, mert az exem nem volt hatással rám. Ő Cam miatt bosszankodott. Mert Cam hatással volt rám. Malcolmhoz simultam, és minden erőmmel azon voltam, hogy megzabolázzam a pulzusomat. Cam nekem is a bögyömben van. - A vonzalmamat leplezendő, kétségbeesetten próbáltam tisztára mosni magam. - Két szót, ha beszéltem vele idáig. Csak akkor döbbentem rá, mekkora feszültség dúlhatott Malcolmban, amikor szép lassan elernyedtek az izmai. Kerítek neki valami rendes állást. Becca kedvéért. Aha. Becca kedvéért.

Talán nem csoda, hogy ezek után nehezen jött álom a szememre. Felpattant a szemem, a szívem összevissza kalimpált. Rögtön éreztem, hogy valami nem stimmel. Hol vagyok? Szapora pislogással próbáltam eloszlatni az álom foszlányait. Miért van ilyen rohadt melegem? Malcolm! Az ö szobájában vagyok. Tekintetem végigsiklott a derekamon nyugvó férfikaron, és ahogy hátrapillantottam a vállam fölött, Malcolmot vettem észre, aki édesdeden aludt a hátam mögött. Hunyorogva néztem a redőny résein beszüremlő fénycsíkokat. Hány óra van? Amilyen finoman csak tudtam, lefejtettem magamról Malcolm karját, kicsusszantam a paplan alól, és lábujjhegyen odaosontam a fekete lakkozott szekrénykéhez, ahol a karórám hevert. Basszus! - szisszentem fel, amikor megláttam, mennyi az idő. Már dél is elmúlt. Vasárnap volt. Cole nyilván korán hazaért, mert arra számított, hogy ma is elviszem őt Nicholsékhoz a családi ebédre. És nem talált otthon. Hol a telefonom? Hol a ruhám? A jó büdös francba! Jo! - motyogta Malcolm. Ijedten fordultam az ágy felé. Malcolm álmosan bámult rám. - Hova mész? Elaludtam. Már rég otthon kéne lennem. A fenébe! - dörmögte Malcolm. - Mennyi az idő? Negyed egy. Azt hittem, még délelőtt van. Rosszul hitted - vágtam rá ingerülten. Hirtelen nem is tudtam, kire haragszom. Odasiettem Malcolmhoz, futó csókot nyomtam az arcára, és már rohantam is. - Majd hívlak! - kiáltottam, azzal felkaptam a ruhámat a földről. A cipőmre, a bugyimra, a melltartómra és a táskámra a nappaliban bukkantam rá, és miközben sietve felöltöztem, hívtam magamnak egy taxit. A kocsi egy pillanat alatt megérkezett. Kirohantam az utcára, és egy pillanatra megborzongtam a tenger felől fújó hideg szélben, hogy aztán a taxi fűtött belsejében keressek menedéket. Kihasználtam az alkalmat, és elolvastam a bejövő üzeneteimet. Az egyik Josstól jött, aki azt kérdezte, megyek-e az ebédre. És, a rohadt életbe, Cole is küldött egy SMS-t, méghozzá órákkal ezelőtt. Nem vettem észre. Azt írta, hogy Jamie szülei csúnyán összevesztek, úgyhogy már tegnap este hazajött. Basszus! Amilyen rémes idegállapotban voltam, a hátam közepére sem kívántam a vasárnapi ebédet. Visszaírtam Jossnak, hogy inkább kihagynánk ezt a hetet. Amikor a taxi megállt a házunk előtt, úgy vágtattam fel a lépcsőn a tizenkét centis körömcipőmben, mint egy dúvad, és cseppet sem zavart, hogy az egész lépcsőház visszhangzik a csattogástól. Menet közben gyilkos pillantást vetettem

Cam ajtajára, majd, kettesével véve a hátralévő fokokat, szó szerint berobbantam az ajtón, és az első hang, amit meghallottam, Cole kacagása volt. Amit öblös férfinevetés követett. Cole! - viharzottam be a nappaliba, de már a küszöbön földbe gyökerezett a lábam. Az öcsém a földön ült, a rajzai között, és rötyögve nézett fel Cameron MacCabe-re. A szeme már régóta nem ragyogott ilyen fényesen, és hirtelen az jutott eszembe, milyen kár, hogy csak ritkán látom ennyire felszabadultnak. Aztán lassan az is eljutott a tudatomig, hogy nem más terpeszkedik a lakásomban, mint Cam. Cam az én lakásomban. Egy légtérben anyámmal. Hányinger kerülgetett. Jo! - ugrott talpra Cole elkomorulva. - Úgy aggódtam miattad. Ne haragudj - ráztam meg a fejem. - Csak húsz perce olvastam az SMSedet - mutattam fel a mobilomat. Semmi gond - vonta vállat az öcsém. - Minden rendben. Cam felállt, és rámosolygott Cole-ra. De amikor felém fordult, leolvadt róla a máz, és a nyájasságot a teljes szenvtelenség váltotta fel. Jo. Cam, te meg mit keresel itt? - kérdeztem lélegzet-visszafojtva. Rémülten sandítottam a folyosó felé, és csak arra tudtam gondolni, hogy anya most is ott kuksol a szobájában. Talán sikerül kipaterolnom innen Camet, mielőtt a nagyasszony megjelenne. Cam már-már atyáskodva veregette meg Cole vállát, aztán az ajtó felé indult. Beszélni akarok veled. Kint a lépcsőházban. Döbbenten néztem, amint elsiet mellettem. Csipkedd magad, Jo! Az ellentmondást nem tűrő hang hallatán összerezzentem, és a zavarom hirtelen ingerültségbe csapott át. Hogy merészel így beszélni velem? Nem vagyok a kutyája. Mi történt? - néztem zordan Cole-ra. Johanna! Mi lesz már? - bődült el Cam. Felháborodottan húztam ki magam. Mi van, lecsatolja a nadrágszíját, és elfenekel? Fenyegető pillantást vetettem Cole-ra - még számolunk, amiért beengedted Camet a lakásba -, azzal sarkon fordultam, és én is kimentem az ajtó elé. Cam a lépcsőfordulóban állt. A miheztartás végett csípőre tettem a kezem, és vasvillatekintettel néztem le rá. Mi van? Gyere ide! - A tekintélyt parancsoló hang hallatán alaposabban is szemügyre vettem Cam arcát. A vonásai megkeményedtek, dühösen izzó kék szeme szikrákat hányt. Látszott rajta, hogy mindjárt eldurran az agya. - Nem

akarok kiabálni. Bosszús sóhajjal kaptam le a lábamról a kényelmetlen tűsarkút, és behajítottam az előszobába. Mezítláb szaladtam le a jéghideg betonlépcsőn, amitől kicsit magamhoz tértem. Egyben arra is rádöbbentem, hogy teljesen szét vagyok esve. Mi van? Mit kerestél a lakásomban? Cam egészen közel hajolt hozzám, hogy szemmagasságba kerüljön velem. Felső ajka, amelyen nyoma sem volt az iménti nyájas mosolynak, szigorúan préselődött az alsó ajkához. Igéző kobaltkék szeme vérben forgott, és ha lehet, még nyúzóttabbnak tűnt, mint előző este. Annak ellenére, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva totál ki volt akadva rám, legszívesebben a karjaiba omlottam volna, hogy mélyen beszívjam az arcszesze illatát. Előbb áruld el, légy olyan kedves, milyen testvér az, aki egész éjszakára egyedül hagyja a kisöccsét a részeges anyjával, aki nagy előszeretettel emel kezet a fiára. Mi? Milyen testvér az, aki egyedül hagy egy kiskorút, hogy széttárhassa a lábát egy ostoba alaknak, aki szemmel láthatóan kutyába sem veszi? - sziszegte undortól eltorzult tekintettel. - Már kezdtem azt hinni, hogy teljesen félreismertelek, de most sikerült bebizonyítanod, hogy mégiscsak egy önző némber vagy. Köpni-nyelni nem tudtam. Hogyhogy anyám nagy előszeretettel emel kezet a fiára? Tegnap este nekem kellett megmentenem Cole-t. Kiabálást hallottam, és feljöttem, hogy megnézzem, minden rendben van-e. Kiderült, hogy nem vagy itthon. Magára hagytad szegény srácot! - Kétség sem férhetett hozzá, hogy Cam mélységesen csalódott bennem. Sőt, úgy tűnt, elsősorban az dühíti, hogy csalódást okoztam neki. - Szégyelld magad! Szóhoz sem jutottam. Éreztem, hogy könnybe lábad a szemem, de erőt vettem magamon, mert nem akartam, hogy Cam sírni lásson. A támadás olyan váratlanul ért, hogy időbe telt, mire összeszedtem magam, és eldöntöttem, hogyan reagáljak. Az első gondolatom Cole volt. Vajon mire célozhatott Cam? Félelem és lappangó düh mardosta a gyomromat. Ami Camet illeti, nyugodtan bekaphatja. Már számtalanszor bebizonyította, hogy elhamarkodottan ítél, és mindenáron ízekre akar szedni. Hiába vonzódtam hozzá, a zsigereimben éreztem, hogy nem akarok közel kerülni ehhez az emberhez. Folyton azt leste, mivel tud megbántani. Így hát válaszra sem méltattam. Sarkon fordultam, hogy csendes méltósággal vonulhassak vissza a csatatérről, de Cam még ezt az örömöt sem akarta megadni nekem. Durva mozdulattal kapta el a karomat, aztán leráncigált a lépcsőről, és maga felé fordított. Az erőszakos fellépés hatására falfehér lettem, és elborítottak az emlékek. Add ma ide, te büdös ribanc!

Apa megragadja a karomat, ujjai a húsomba vájnak, ahogy magához ránt, és kitépi a kezemből a távirányítót. Megdermedek a félelemtől, és rémülten várom a következő ütést. Nem értöl a szóból, rohadék? - Apa lehelete bűzlik a sörtől. Egészen közel hajol hozzám, az arca lila a szesztől mega méregtől. A szeme villámokat szór. - Ha mit képzelsz te magadról! Felemeli a kezét, én pedig felkészülök a legrosszabbra, de a hólyagomnak nem tudok parancsolni, ijedtemben még azelőtt összepisilem magam, hogy apám visszakézből szájon vágna. Elterülök a földön, lángol az arcom, az égő fájdalom felkúszik a szemembe meg az orromba. A bugyim csuromvíz. Tűnj a szemem elöl, mielőtt elfenekellek! Tehetetlenül nyöszörgők, a szemem csupa könny. Kelj föl! - indul felém apám, én pedig hason csúszva menekülök előle... Ne bánts! - suttogom rémülten. - Könyörgök, ne bánts! Cam azonnal leengedte a kezét. Jo! Megráztam a fejem, és zavartan meredtem Camre. Láttam rajta, hogy ő is elsápadt, és az undor helyett tehetetlen aggodalom sugárzik a szeméből. Jo, én nem akarlak bántani. Gúnyosan horkantam fel. Kár a gőzért! Ne merészelj a közelembe jönni, Cam! - suttogtam remegő hangon, és ezúttal szabadon távozhattam. Amikor beléptem az ajtón, Cole az előszobában állt, és elég volt egyetlen pillantást vetnem haragtól eltorzult kisfiús vonásaira, hogy rájöjjek, fültanúja volt a veszekedésünknek. Ökölbe szorult a keze. Ne haragudj - csóválta meg a fejét, miután becsuktam magam mögött az ajtót. - Segített leszerelni anyát, és aztán... megkért, hogy mutassam meg neki a képregényeimet. Hülye voltam. De olyan jó fejnek tűnt. Bocsánatot kérek, Jo! Egész testemben remegve dőltem az ajtónak. Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de nem voltam biztos benne, tényleg hallani akarom-e a válaszokat. Miért engedted be? Cole nagyot sóhajtott, és zavartan túrt bele a hajába. Későn értem haza, és valószínűleg felébresztettem anyát. Megint rajta volt az ötperc. Ordibálni kezdett, egyszerűen nem lehetett leállítani. És akkor hallottam, hogy valaki dörömböl az ajtón. Cam volt az, téged szólongatott. Gondoltam, beengedem, mielőtt felveri az egész házat. Megfeszült az állam. Cam pontosan tudta, mi az ábra. Ennél mélyebbre már nem is süllyedhetnék. Hát, most már mindent tud rólunk. Cole, mintha csak most jutna eszébe, mit vágott a fejemhez Cam a lépcsőházban, bosszúszomjasan vonta össze a szemöldökét. A rohadék!

Vigyázz a szádra! Cole némán bámult rám, én pedig lázasan fürkésztem az arcát, árulkodó nyomok után kutatva. Tényleg piros az arca, vagy csak képzelem? Mázsás súly nehezedett a mellkasomra. Cam szerint... - dadogtam - .. .Cam szerint anya megütött téged szorítottam ökölbe reszkető ujjaimat. Á, nem volt olyan vészes - vont vállat Cole. És ezt csak így mondja? Éreztem., hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. Tehát megütött? Máskor is előfordult már? Dühömben könnyek szöktek a szemembe, és ezt Cole is észrevette. Ezúttal megremegett a szája. Párszor meglegyintett, Jo. Nem nagy ügy. A gyomromhoz kaptam, majdnem kidobtam a taccsot, és potyogni kezdtek a könnyeim. Nem! Nem! NEM! Zokogva tántorodtam az ajtónak. Azt hittem, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megvédjem az öcsémet a fizikai és érzelmi bántalmazástól. De most úgy tűnt, mindez meddő próbálkozás volt csupán. Jo! - lépett előre bátortalanul Cole. - Pontosan ezért nem akartam szólni. Nagyon rosszul tetted - kapkodtam levegő után. - Szólnod kellett volna. Cole átölelt, és mint az utóbbi időben oly sokszor, most is arra ocsúdtam, hogy a kisöcsém vigasztal engem, nem pedig fordítva. Amikor nagy nehezen elapadtak a könnyeim, bementem a nappaliba, és Cole hozott nekem egy csésze teát. De a gyomromba lecsurgó meleg ital csak tovább szította fortyogó dühöm lángjait. Igaz, ami igaz, tényleg cserbenhagytam Cole-t. De anyámnak ettől még nincs joga fizikailag bántalmazni az öcsémet. Hányszor? Jo... Hányszor, Cole? Csak egy éve kezdődött. Néha kaptam egy-két fülest. Anya szerint pont úgy nézek ki, mint apa. De én nem ütöttem vissza, Jo. Esküszöm! Hirtelen eszembe jutott, hogy anya a múltkor is azon dünnyögött, milyen kár, hogy Cole az apjára ütött. És keserűség, szemrehányás, gyűlölet bujkált a szavai mögött. Résen kellett volna lennem. De ami még ennél is rosszabb, eszembe jutott, hogy pár hónapja csúnya véraláfutást fedeztem fel az öcsém jobb szeme és arccsontja körül. Cole váltig állította, hogy véletlen volt, Jamie ütötte meg a videojáték hevében. És az a véraláfutás? - néztem az arcára. Cole pontosan tudta, miről beszélek. Szégyenkezve sütötte le a szemét. Aznap totál bepörgött. Egyfolytában csépelt, én meg próbáltam elmenekülni előle, nehogy véletlenül kárt tegyek benne, de elestem, és bevertem a fejem a konyhaszekrény sarkába. -

Mivel agresszív apa mellett nőttem fel, a végsőkig kerültem a konfliktust, a vitát, a veszekedést. Teljes passzivitásba vonultam. Nem hagytam, hogy bárki is kihozzon a sodromból. Amíg meg nem ismertem Camet. De még ő sem tudott úgy felhúzni, mint most anya. Mindig is úgy éreztem, mintha Cole a saját gyerekem lenne. Az én édes kisfiam. Mégsem tudtam megvédeni. Tévézek egy kicsit - szólaltam meg halkan. Még nem sikerült felfognom a hallottakat. Jo, ne izgasd fel magad! Jó. Gondolom, ma nem megyünk át Nicholsékhoz - állt fel sóhajtva Cole. Nem. Oké. Hát akkor a szobámban leszek, ha kell valami. Nem tudom, meddig meredhettem üveges tekintettel a tévé képernyőjére, azon lamentálva, vajon rontsak be anyám szobájába, és fojtsam meg egy párnával, vagy egyszerűen fogjam Cole-t meg a cókmókomat, és fussak, amerre látok, remélve, hogy anya csak a levegőbe beszélt, amikor a rendőrséggel fenyegetett. Furcsa neszezés hallatszott a hátam mögül. Riadtan fordultam hátra. De semmi. Megesküdtem volna, hogy a zár kattanását hallottam. Kezdtem becsavarodni. Az elmúlt huszonnégy óra érzelmi kavalkádja úgy kimerített, hogy eldőltem a kanapén, és lehunytam a szemem. Tudtam, hogy ideje lenne lezuhanyozni és átöltözni, de nem mertem anyám közelébe menni. Féltem, hogy a passzív régi énemnél elszakadna a cérna - méghozzá örökre. De így is beütött a mennykő. Anya szobájának az ajtaja nyikorogva kinyílt. Felültem, és ugrásra készen néztem, amint anya megjelent az előszobában. Szanaszét állt a haja, és bolyhos rózsaszín köntösét szorosan összefogva, egy üres üveggel meg egy bögrével a kezében csoszogott ki a konyhába. Az összes vér a fülembe tolult, és hirtelen arra ocsúdtam, hogy valami úton-módon felpattantam a kanapéról. Még a tudatomnál voltam, de a tagjaim fölött már elvesztettem az uralmat. Kalapáló szívvel követtem a konyhába. Lépteim zajára hátrafordult, a pultra támaszkodott, és letette a bögrét. Szia, drágám! - mondta reszketeg mosollyal. Ahogy ránéztem, csak arra tudtam gondolni, hányszor alázott porig apám a váratlan ökölcsapásaival meg az állandó fröcsögésével. Az az alak rombolta le az önbecsülésemet. Honnan veszi a bátorságot anya, hogy így bánjon Cole-lal, és tönkretegye mindazt, amit véres verejtékkel építettem fel az öcsém védelmében? Elviselhetetlen érzés, ha még a saját szüleid is olyan semmirekellőnek és utálatosnak tartanak, hogy nem átallnak kezet emelni arra, akit a természet rendje szerint óvniuk és védeniük kellene. Nem akartam, hogy Cole is

megismerje ezt a fájdalmat... ...ez a ribanc megfogja magát, és beleköp a levesembe. Úgy elkapott a gépszíj, hogy mélyről jövő, állatias üvöltéssel vetettem rá magam anyámra. Lendületből a pultra tepertem, és amikor a feje hangosan koppant a konyhaszekrényen, elégedetten néztem, hogyan torzul el az arca a fájdalomtól. Milyen érzés? NAAA, milyen érzés? Laza, de fenyegető mozdulattal kaptam el a torkát, ő pedig tágra nyílt szemmel meredt rám. Egész testemben remegve, felbőszülve hajoltam fölé. Igen, felbőszülve. Mert elárult minket egy korty ginért. Mert elárult engem, és kezet emelt arra, akit a legjobban szerettem a világon. Próbáltam mélyeket lélegezni, és lihegve kulcsoltam a nyaka köré az ujjaimat. Ha még egyszer... - csóváltam meg a fejem fenyegetően - .. .ha még egyszer hozzá mersz érni Cole-hoz... megöllek - ráztam meg teljes erőből. Megöllek, te ribanc! Anya szemében rémület villant. Ijedten bólogatott és nyeldekelt. Farkasszemet néztem vele, egyszerűen nem bírtam elengedni a gigáját. Jo! - fogta meg valaki a karomat. Szép lassan magamhoz tértem. Megborzongtam, aztán oldalra sandítottam, és elernyesztettem az ujjaimat. Cole állt mellettem, falfehér volt, és úgy bámult rám, mintha kísértetet látna. Te jó ég! Hátrapillantottam a vállam fölött, és láttam, hogy Cam zord arckifejezéssel áll a konyhaajtóban. Te jó ég! Amikor visszafordultam, anya rémülten húzta össze magát. Mit művelek én itt? Elöntött a szégyen... és futásnak eredtem. Faképnél hagytam Cole-t, és félrelöktem Camet, aki kétségbeesetten kiáltozott utánam. Feltéptem az ajtót, és csak úgy mezítláb lerohantam a lépcsőn, fogalmam sem volt, merre megyek, csak az zakatolt a fejemben, hogy minél messzebb kell kerülnöm attól az embertől, aki a konyhában lett belőlem. Valaki elkapta a karomat, és erőszakkal megállásra kényszerített. Cam homályos arca derengett fel előttem. Hiába próbáltam kiszabadítani magam, egy pillanat alatt leszerelt. Dúlva-fúlva, szitkozódva estem neki, de minél hevesebben kapálóztam, ő annál szelídebb hangon csitítgatott. Engedj már el, Cam! - könyörögtem, miután a kimerültség az összes erőt kiszívta a tagjaimból. - Kérlek! Mire felocsúdhattam volna, már sírva is fakadtam, torokhangú, panaszos, könnyes, fojtott zokogással, és megadóan tűrtem, hogy Cam a meleg karjába zárjon. Teljesen elernyedtem a szoros ölelésben, sűrű könnyekkel áztatva Cam pólóját és bőrét.

-

Sírjál - súgta a fülembe Cam vigasztalóan. - Sírd ki magad!

11. FEJEZET IDŐVEL AZTÁN

- Cam szoros ölelésének és a testéből áradó melegségnek köszönhetően, ami igazi gyógyírt jelentett a fájdalmamra - alábbhagyott a zokogásom, és a légzésem is könnyebbé vált. Csak most döbbentem rá, hogy pont annak az embernek a szeme láttára borultam ki, aki előtt nem szabadott volna. Igaz, nagyon kedvesen viselkedett. Elhúzódtam Camtől, és gyorsan kibontakoztam az öleléséből, de ő még ekkor sem engedte el a karomat. Nem bírtam a szemébe nézni, ezért balra sandítottam, mert láttam, hogy a háttérben megmozdul valami. Elakadt a lélegzetem, amikor Cole-t pillantottam meg a lépcső tetején. Mély barázdák szabdalták a homlokát, és a tekintete elsötétült az aggodalomtól. Amikor Cam vigasztalóan dörzsölte meg a vállam, éreztem, hogy már nem kerülhetem tovább a pillantását. A szemébe néztem, és érzelmek egész sora támadt fel bennem. Megalázottság. Szégyen. Düh. Hála. Szorongás. Félelem. Ne haragudj - motyogtam, és ismét Cole-ra sandítottam. - Bekísérem az öcsémet. Nem. Döbbenten néztem Camre. Zaklatott, ugyanakkor határozott arckifejezéssel rázta meg a fejét. Gyere be hozzám! Főzök egy kávét. Beszélnem kell Cole-lal. Az öcsém a saját szemével látta, hogyan támadom le anyámat. Bele sem mertem gondolni, minek tarthat most engem. Valahogy el kellett magyaráznom neki, mi történt. Majd később beszéltek. Először meg kell nyugodnod. Még a puszta gondolattól is elszorult a gyomrom, hogy egyedül hagyjam Cole-t anyámmal. De Cole nem maradhat egyedül. Nesze! - Cam végre elengedett, de csak azért, hogy előhúzza a tárcáját a farzsebéből. Gyanakvóan néztem, amint egy húszfontost vesz ki belőle, és meglobogtatja Cole előtt. - Hívd fel a haverjaidat, és nézzetek meg egy filmet az Omni Centre-ben!

Cole, végig szemmel tartva Camet, lélegzetelállító magabiztossággal jött le a lépcsőn. Napról napra érettebben viselkedett. Mondjuk, nem csoda, ha ilyen eseményekben volt része. Együtt érző, komoly tekintettel állt meg Cam előtt, és óvatosan elvette tőle a bankót. Oké. De... Hiába tiltakoztam, mert Cole, aki úgy viselkedett, mint türelmes szülő a hülye gyerekével, egyetlen kurta fejrándítással belém fojtotta a szót. Rögtön el is akadt a szavam - alighanem a döbbenettől -, és szorongással, vegyes büszkeséggel néztem, amint az öcsém sokat- mondóan Camre hunyorít. Rád bízhatom a nővéremet? Cam nagyot sóhajtott, de úgy válaszolt Cole-nak, mintha legalábbis egykorúak lennének. Megértem az aggodalmadat, de ígérem, mától kezdve olyan bánásmódban fogom részesíteni a nővéredet, amilyet megérdemel. Enyhén szólva leesett az állam az eszmecsere hallatán. Az, hogy már amúgy is kész idegroncs voltam, csak tovább rontott a helyzeten, talán ezért is engedtem meg Cole-nak, hogy elfogadja a pénzt Camtől - akinek minden fillérre szüksége lett volna -, és szó nélkül kisétáljon az épületből. És talán ezért hagytam, hogy Cam bekísérjen a lakásába. Hozzánk hasonlóan ő is bérelte a lakást, amire, bár semleges színekkel lett kifestve, már nagyon ráfért volna a felújítás. Cam praktikus és kényelmes, de nem kifejezetten stílusos bútorokkal rendezte be, ami alól csak a jókora fekete velúrkanapé meg a hozzá illő fotel volt a kivétel. Mire felocsúdhattam volna, máris a kanapé előtt találtam magam. Dermedten ültem le, és körülnéztem a szobában, ahol még most is egymás hegyén-hátán álltak a kartondobozok. Teát? Kávét? Vizet - ráztam meg a fejem. Amikor Cam behozta a vizemet meg a kávéját, néztem, ahogy leül velem szemben, és hirtelen meglódult a szívem. Mit keresek én itt? Miért ilyen kedves velem Cam? Mit akar tőlem? Vissza kellene mennem a lakásba, hogy szembenézzek a tetteim következményeivel. Jo! - A mély, reszelős hang végre magamhoz térített. Észre sem vettem, hogy egész idáig a plafont néztem. Camre pillantottam, és megfeszültek az izmaim. Olyan átható tekintettel fürkészte az arcomat, mintha egészen a lelkemig akarna hatolni, hogy felfedje az összes titkomat. A lélegzetem is elakadt szigorú arckifejezése láttán. - Mi a fene történt veled, Jo? Hogy jutottál idáig? Keserű kacaj hagyta el az ajkamat. Válasz helyett csak a fejemet ráztam. Én is naponta felteszem magamnak ezt a kérdést. Nem bízom benned, Cameron. Miért pont téged avatnálak be a dolgaimba? Cam aggodalma helyére bűnbánat költözött, a szeméből őszinte megbánás

sugárzott. Jogos. El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy úgy neked estem Cole miatt. A srác személyesen jött le hozzám, hogy jól helyre tegyen. - A váratlanul felvillanó szomorkás vigyor láttán a szívem turbósebességbe kapcsolt. - A végén már attól féltem, hogy be is pancsol egyet. Nem mondhatnám, hogy repestem az örömtől, és ez Camnek is feltűnhetett, mert hirtelen elkomorodott. Ne félj, te soha nem fogsz csalódást okozni neki, Jo. Imád téged. Ami pedig a konyhai jelenetet illeti, nincs rajta semmi szégyellnivaló. Egy anya megvédte a kisfiát. Mert Cole így tekint rád. Inkább az anyja vagy, mint a testvére, és erre csak most jöttem rá - mondta bűnbánó sóhajjal. - Szörnyen viselkedtem veled. Szégyellem, hogy így kellett megtudnod, mi történt Cole-lal. A földre szegeztem a tekintetem, és egy hang sem jött ki a torkomon. Nem tudtam, hogyan reagáljak Cam bocsánatkérésére - részben azért, mert a bennem lakó kisördög azt súgta a fülembe, Szuper! Örülünk, hogy szarul érzed magad. Muszáj kibeszélned magad. Ami a lépcsőházban történt, annak is az az oka, hogy a jó ég tudja, mióta gyűlik benned a feszültség... hónapok... vagy évek óta? Jo, szépen kérlek, mondj már valamit! Válasz helyett ittam egy korty vizet. Remegett a kezem. Vajon az adrenalintól vagy Cam ijesztő közelségétől? Ki tudja? Na, jó. - Cam előrehajolt a fotelban, amivel sikerült felhívnia magára a figyelmet. Még sosem láttam ilyen nyíltnak. - Talán könnyebben fog menni, ha egy kicsit megismersz. Egykedvű morgás volt a válasz. Mi van? Előző életedben terapeuta voltál? Most először vádolnak meg ilyesmivel - húzta el a száját Cam. - Tudod, általában a nők szoktak könyörögni nekem, hogy nyíljak meg végre. Te vagy az első lány, akit szívesen megismernék, erre harapófogóval sem tudok kihúzni belőled semmit. Nem tesz jót az egómnak. Hízelgő mosollyal nézett rám, amiről eszembe jutott az első találkozásunk, amikor ugyanilyen szépen nézett Beccára, én pedig azt gondoltam magamban, egy ilyen vigyornak egyszerűen nem lehet ellenállni. Furcsa, hogy alig pár hét leforgása alatt így a visszájukra fordultak a dolgok. Amikor Cam észrevette, milyen sötéten nézek rá, megnyúlt az arca. Oké, Jo, kérdezz! Bármit, amire kíváncsi vagy. Felvontam a szemöldököm. Bármit? Mi a szösz, ez a pasi tényleg segíteni akar? Nos, ezt csak egyféleképpen deríthetjük ki. Cam tetoválására siklott a tekintetem, a fekete írásra, ami azt hirdette, LEGYÉL KALEDONIA. Becca dallamos nevetése még most is ott visszhangzott a fülemben... ...ne is kérdezzétek, mit jelent, mert úgysem fogja elárulni. Jo! Cam elgyötört arcára néztem. Mit jelent az a tetoválás? A „Legyél Kaledónia”?

Cam szája halvány mosolyra görbült. Ügyes! - jegyezte meg csillogó szemmel. Lélekben már fel is készültem a csalódásra. Cam nyilván nem tart méltónak arra, hogy felfedje előttem a tetoválás titkát, gondoltam magamban. A kérdés kizárólag arra szolgált, hogy egyszer és mindenkorra bebizonyítsam, Cam merő kíváncsiságból állt le velem, és a végén úgyis megbánom, hogy többet árultam el magamról a kelleténél. Ezek után képzelhetitek, mennyire meglepődtem, amikor Cam hátradőlt a fotelban, egyenesen a szemembe nézett, és így szólt, Ezt még apám mondta nekem. Apád? - kérdeztem lélegzetvisszafojtva. Még most sem akartam elhinni, hogy Cam válaszol a kérdésemre. - Hogyhogy? Cam a távolba révedt, ami egyértelműen arra utalt, hogy az emlékeit próbálja felidézni. Longniddryben nőttem fel a csupa szív anyám meg a jóságos apám mellett. Halálosan szerették egymást, engem pedig egyenesen a tenyerükön hordoztak. Arról nem is beszélve, hogy apám testvére, a nagybátyám, akiről már meséltem neked, úgy bánt velem, mintha a pótapám lenne. Mindenben számíthattam rá. Elválaszthatatlanok voltunk. Kamaszként viszont én is beléptem abba a korszakba, amin mindenki keresztülmegy. Próbálsz rájönni, ki vagy, és mindent elkövetsz, hogy hű maradj önmagadhoz, de közben sehogy sem találod a helyed. Folyton az jár a fejedben, Ez lennék én? A pubertáskor eleve nyomasztó, úgyhogy képzelheted, mit éreztem, amikor a szüleim tizenhat éves koromban közölték velem, hogy örökbefogadott gyerek vagyok. Erre azért nem számítottam. Tátva maradt a szám. Cam... - motyogtam együtt érzőén. Cam tekintete megkeményedett. Aztán alig észrevehetően megrázta a fejét, mintha azt mondaná, Már túl vagyok rajta. Teljesen összezavarodtam. Hirtelen rájöttem, hogy él két ember a világon, aki nem kért belőlem, aki valamilyen oknál fogva nem szeretett annyira, hogy tisztességgel felneveljen. Vajon kik lehettek? És milyenek voltak? Ha anya és apa nem az igazi szüleim, akkor ki a franc vagyok én? Ezek szerint nem apától örököltem a nevetésemet... Nem örökölhetem a szüleim álmait, nem örökölhetem a tehetségüket... a kedvességüket, az intelligenciájukat, a szenvedélyüket. Ki vagyok én? - nézett rám Cam bánatos mosollyal. - Csak akkor döbbensz rá, milyen fontos, hogy tartozz valakihez, hogy úgy érezd, te is része vagy a családi örökségnek, ha egyik sem adatik meg neked. Hiszen nagyrészt ebből áll az identitásod. Ezt kár is lenne vitatni. Gondolom, ezért is fájt annyira az igazság. Tisztára becsavarodtam. Egyre többet lógtam a suliból, drogozni kezdtem, és úgy lerontottam a jegyeimet, hogy félő volt, nem fogok bejutni a grafikus szakra. Anyámat rendszeresen vérig sértettem, apámat meg levegőnek néztem. Egyfolytában azon agyaltam, hogyan tudnám felkutatni a vér szerinti szüléimét. Csak erre tudtam gondolni, és közben szántszándékkal el

akartam pusztítani mindent, ami a régi énemre emlékeztetett, hátha végül rájövök, ki is vagyok valójában. Nem sokkal ezután elkötöttem apám kocsiját. Szerencsére nem kaptak el, de nekimentem egy falnak. A kocsi totálkáros lett, apámnak kellett értem jönnie. Részeg voltam. Borzasztóan felzaklatott az eset. Apám, miután annak rendje és módja szerint lekapott a tíz körmömről, amiért nemcsak a saját életemet tettem kockára, hanem egy csomó ártatlan emberét is, kivitt a tengerpartra. Ott hangzott el a szájából az a mondat, ami örökre megváltoztatta az életemet. Legyél Kaledónia - válaszoltam halkan. Legyél Kaledónia - mosolygott Cam ellágyulva. - Azt mondta, a Kaledónia nevet nem a skótok találták ki, hanem a rómaiak. Már megszoktam, hogy apám lépten-nyomon történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik, így azt hittem, újabb unalmas kiselőadásra készül. De az, amit akkor hallottam tőle, mindent megváltoztatott, egy életre helyre tett. Tudod, a világ mindig arra törekszik, hogy a saját képére formáljon téged. Az emberek, a történelem, az események mind, mind hatással vannak rád, és ettől könnyen az az érzésed támadhat, hogy nem tudod, ki vagy. Pedig nem számít, milyennek akar látni a környezeted, ahogy az sem, milyen címkéket aggat rád. Ha hű maradsz önmagadhoz, úgyis lefüleled őket, és nem hagyod, hogy megmérgezzék a lelkedet. Legyél Kaledónia. Lehet, hogy ez a név egy idegen néptől származik, de az ország ettől még ugyanaz marad, ami volt. Elfogadtuk a nevet, meg is tartottuk, de nem próbáltunk hozzáidomulni. Legyél Kaledónia. Tizennyolc évesen varrattam magamra ezt a mondatot, hogy sose felejtsem el apám intelmét. Ha tudom, hányan fognak rákérdezni, biztosan valami eldugottabb helyre tetetem - mondta Cam fanyar mosollyal. Könnybe lábadt szemmel néztem Cam kisimult arcát. Ritkán tapasztalt teljességet éreztem - egészen belesajdult a szívem -, és rájöttem, hogy ez bizony az öröm hatása. Együtt örültem Cammel. Örültem, hogy ő legalább megízlelhette ezt a fajta szeretetet. Úgy beszél, mint egy vén bölcs. Tudtam, ha annak idején én is kaptam volna ebből a szeretetből, talán másképp alakul az életem. Cam bólintott, és mosolyogva emelte rám a tekintetét. Csodálatos szüleim vannak. - A szeme a mennyezetre siklott, és még ebből a szögből is jól látszott, hogyan sötétül el a pillantása. - Az ilyen esetek csak még jobban megerősítenek benne. Amint kiteszem a lábam, felhívod őket, ugye? Cam szégyellős mosollyal nézett rám. Torokszorító volt látni az arcán kiütköző piros foltokat. Nagyon valószínű - dünnyögte. Örülök, hogy minden rendbe jött, Cam - igazítottam meg idegesen a tegnap estéről rajtam maradt ruhát. - El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet azon agyalni, kik lehetnek az igazi szüleid. De azért nekem is van némi fogalmam arról, milyen érzés, amikor pont az a két ember hagy cserben, akinek

két kézzel kéne kapnia utánad. Nem valami kellemes. Ha úgy adódna, gondolkodás nélkül cserélnék veled. Cam szinte felnyársalt a tekintetével. És pontosan mi a probléma? Remegő kézzel simítottam le a ruhámat a combomon. Az az igazság, hogy egyedül Josst mertem beavatni a dolgaimba. És Malcolmot? És Ellie-t? Őket nem. Csak Josst. Nem akarom kiadni magam. Nehéz lehet ilyen óriási terhet cipelni. Cam - hajoltam előre, miközben könnyben úszó szemmel fürkésztem az arcát. Vadul kalapált a szívem, és azon vívódtam magamban, vajon megbízhatok-e benne. - Én... Jo - hajolt előre Cam is, és olyan komolyan nézett rám, hogy teljesen befeszültem. - Amit az előbb meséltem neked az örökbefogadásomról meg a tetoválásomról, nem sokan tudnak róla. Anya, apa, Peetie meg Nate. És most már te is. Kezdjünk tiszta lappal! Én nem az a seggfej vagyok, aki látatlanban ítélkezik fölötted, és mindig azon mesterkedik, hogy meghazudtoljon. Higgy nekem! Szépen kérlek! De miért? - ingattam a fejem. Teljesen összezavart ez a hirtelen támadt érdeklődés. Persze éreztem én, hogy szexuálisan vonzódunk egymáshoz, még ha nem is mondjuk ki, de ez valami más volt. Valami különleges... valami sokkal intenzívebb. Nem gondoltam volna, hogy létezik annál intenzívebb érzés, mint amikor a testem életre kel Cam közelében. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs - rántotta meg a vállát Cam. - Én csak azt tudom, hogy nem ismerek még egy embert, aki jobban rászolgált volna erre. Bírlak téged, Jo. És akár bevallod magadnak, akár nem, neked is kell egy barát. Azok a rohadt könnyek megint felgyűltek a szemem sarkában, és félő volt, hogy bármelyik pillanatban kicsordulhatnak. Mély levegőt vettem, és ahogy elfordítottam a fejem, a sarokban álló jókora íróasztalra tévedt a tekintetem. Egy rézsútosan feltámasztott rajztábla állt rajta. A rajztáblán ceruzavázlat, de sehogy sem tudtam kivenni, mit ábrázol. Azért tovább méregettem, és közben azon morfondíroztam, kitálaljak-e Camnek. Hol van az apád, Johanna? Miért te neveled Cole-t? Nem tudom, hol van - sandítottam Camre, és közben az járt a fejemben, vajon a tekintetem is olyan űzött-e, mint a lelkem. - Erőszakos ember volt. Cam dühösen szegte előre az állát, és mintha az ujjai is szorosabban kulcsolódtak volna a bögréje köré. Veletek is erőszakoskodott? Cole-t sikerült megvédenem - ráztam meg a fejem. - Az öcsém nem is nagyon emlékszik rá, és arról sem tud, hogy apám rendszeresen vert. Cam halkan szitkozódott az orra alatt, és lesütötte a szemét, nehogy

felkészületlenül szembesüljek a haragjával. Valahogy jólesett, hogy dühös. Jólesett, hogy ő is így érez. A sztorinak ezt a részét még Joss sem hallotta. Meddig? Kiskoromban kezdődött. - A szavak felfeszítették az ajkamat, és vastag sugárban csorogtak le az államon. Bár szégyelltem magam, nem mertem megálljt parancsolni nekik. - És tizenkét éves koromban lett vége. Apám agresszív, erőszakos, ostoba alak volt. Röviden így lehetne összefoglalni Murray Walker jellemét. Sokszor napokra eltűnt, olyankor kicsit fellélegezhettünk, de amikor otthon volt, agyba-főbe vert minket. Kivéve Cole-t... őt mindig sikerült elpaterolnom az útból, amikor rájött az ötperc, végső esetben elvontam az öreg figyelmét, hogy engem üssön meg az öcsém helyett. Jézusom, Jo... Cole kétéves volt. Apa egy csapással agyonüthette volna, úgyhogy nem maradt más választásom. Mi lett vele? Mármint apáddal? Cam úgy ejtette ki a szót, mintha apa nem lenne méltó erre a titulusra. Igaza is volt. Undorodva húztam el a számat, amikor felidéztem magamban apa legnagyobb ballépését. Súlyos testi sértés és fegyveres rablás. Tíz évet kapott a Barlinnie Börtönben. Nem tudom, végül leülte-e a büntetését, vagy korábban szabadult. Én csak annyit tudok, hogy mire kikerült, mi már elköltöztünk Paisley-ből, és nem hagytuk meg az új címünket. Anya soha senkinek nem beszélt a régi életünkről. Én sem. Anyád mindig ilyen volt? Régen is ivott, de nem ilyen masszívan. Azért el tudta látni magát. Gondolom, azután kezdődött, hogy apád börtönbe került. Nem - vágtam rá keserűen, mert pontosan tudtam a választ. - Nem volt egy mintaanya, de régen azért elment. Nem - hunytam le a szemem, és tompa sajgást éreztem a mellkasomban. - Más miatt indult el a lejtőn. Gyerekkoromban egyetlen emberben bízhattam meg igazán. Mick bácsiban. Nem a nagybátyám volt. Hanem apám legjobb barátja. Nagyon jó ember. Őszinte, egyenes. Festőmázolóként dolgozott, jól megélt belőle. Mégis az én seggfej apámat szúrta ki magának. Sosem értettem, ők ketten hogy lehetnek barátok, de gyerekkorukban állítólag sokat lógtak együtt. Apának mindig sikerült felhúznia valamivel Mick bácsit, de ő nem tágított mellőle. Amikor csak tudott, beugrott hozzánk, hogy megnézze, hogy vagyunk. Néha elvitt magával melózni. - Mick bácsi hiánya egyre erősebben mardosta a szívemet. - Nem tudta, hogy apa ver engem. Apa nagyon vigyázott, nehogy lebukjon. Azt hiszem, mindig is tartott Mick bácsitól. De tizenkét éves koromban fordult a kocka - megborzongtam az emlékek hatására. - Szombat volt, apa ivott, és a meccset nézte a tévében. Anya dolgozott. Elkövettem azt a hibát, hogy egy stratégiailag fontos pillanatban mentem el a tévé előtt. Apa visszakézből pofonütött, mire elterültem a padlón...

- Nagy levegőt vettem, Cam szőnyegére szegeztem a tekintetem, és éreztem, hogy újra feltámad bennem a régi fájdalom. Még soha nem voltam ilyen rosszul. Valami egyfolytában mardosott, szúrt, fojtogatott... - Lecsatolta a nadrágszíját, és csépelni kezdett... Még ma is magam előtt látom az arcát, mintha nem is a lánya, mintha nem is egy emberi lény feküdt volna előtte. - Megrázkódtam, és felemeltem a tekintetem. Cam holtsápadt volt, vonásai megfeszültek a nehezen kordában tartható érzelmek hatására. - Azt hiszem, az volt a szerencsém, hogy Mick bácsi éppen arra járt. Meghallotta a sikoltozást, és ránk törte az ajtót. Nagydarab fickó volt, és... apát a mentők vitték el. Mick bácsit letartóztatták, de sem ő, sem apa nem említette az okokat, nehogy ránk szabadítsák a gyámügyet. Apa egyszerűen ejtette a vádat, Mick bácsi pedig megúszta pénzbírsággal. Apa felszívódott. Legközelebb akkor hallottam róla, amikor börtönbe került fegyveres rablásért. Amíg ült, Mick bácsi sokszor átjött hozzánk, és ott segített, ahol csak tudott. Életemben először úgy éreztem, igazi apám van, akire mindenben számíthatok. Még anyára is jó hatással volt. - Nagyot sóhajtottam, és ismét feltört belőlem a neheztelés. - Persze, ilyen csak a mesében van. Anyád szerelmes lett belé - szólt közbe Cam. Szerintem kezdettől fogva oda volt érte - bólintottam -, de tudomásom szerint nem történt köztük semmi. Mick bácsi szerette anyámat, de nem úgy. Mi történt? Valaki elvette tőlem. Egy év múlva Mick bácsi kivándorolt Amerikába. Amerikába? Annak idején viszonya volt egy amerikai diáklánnyal. A csaj a Glasgow-i Egyetemen tanult, és jó pár hónapig együtt jártak. De a lány végül hazautazott, és Mick nem ment vele. Tizennégy év múlva Micket megkereste a tizenhárom éves lánya, akiről nem is tudott. Mick bácsi elrepült Amerikába, hogy megcsináltassa a DNS-vizsgálatot, és beszéljen a gyerek anyjával. Aztán hazajött egy időre, de az eredményekből kiderült, hogy a gyerek az övé... úgyhogy felszámolta az itteni életét, és rohant a lányához. Cam, mintha megérezte volna, milyen fájó sebek szakadtak fel bennem, azt suttogta, Sajnálom, Jo. Némán bólintottam, és éreztem, hogy elszorul a torkom. Azt mondta, ha tehetné, minket is magával vinne. - Köhögéssel próbáltam visszaszorítani a fájdalmat. - Később küldött egy e-mailt, de mivel nem válaszoltam neki, szép csendben elmaradt. Anyád pedig összeomlott. Igen. Azt hiszem, nagyon megviselte a dolog. Egyre többet ivott, de igazából csak akkor szabadult el a pokol, amikor ideköltöztünk. Egy darabig elvolt, rendesen dolgozott, de aztán tönkrement a dereka, és leszázalékoltatta magát. Unalmában rákapott az italra, és alkoholista lett. A végén már nem is tudott magáról.

De nem veheted el tőle Cole-t, mert ő nem a te gyereked, és ha a gyámügy rájön, mi az ábra, az öcséd nagy valószínűséggel állami gondozásba kerül... Vagy ami még ennél is rosszabb... apámhoz. Basszus, Jo! Hát igen. Tizenhat évesen otthagytam a sulit, munkába álltam, megpróbáltam eltartani a családot, de nem ment könnyen. Néha még egy doboz babkonzervre se futotta. Felforgattuk a kanapét, hátha találunk pár elkallódott érmét a párnák között, centire kimértük a tejet. Nevetséges! Aztán... megismerkedtem valakivel. Attól kezdve ő fizette a lakbért, és hála neki, még félre is tudtam rakni valamennyit. De fél év múlva rám unt, úgyhogy nagyot koppantam. Viszont rajta keresztül megismerkedtél egy új életformával. És onnantól pénzes pasikra hajtottál, hogy ne kelljen nélkülöznötök? - kérdezte Cam karót nyelten. Elfordultam, és bár Cam nem rosszallóan tette fel a kérdést, rettenetesen szégyelltem magam. Soha nem fekszem le olyannal, akihez nem vonzódom, vagy akit nem tudok megérinteni. - Amikor összeakadt a tekintetünk, őszintén reméltem, hogy Cam végre hisz nekem. - Szerettem Callumot. És Malcolmot is szeretem. Cam megadóan tartotta fel a kezét, és gyengéd pillantással próbálta eloszlatni az aggodalmaimat. Én nem ítéllek el. Becsszó! Meglepetten vontam fel a szemöldököm. És ez így is marad - dünnyögte Cam. - Örökre. - Komor képpel rázta meg a fejét. - Eddig biztosan azt hitted, hogy egy önelégült pöcs vagyok. Azt hiszem, említettem is neked - feleltem kuncogva. Camnek felcsillant a szeme. Jól tetted - mondta elismerően. - Úgy kell nekem. Általában kerülöm az összetűzéseket, de téged nagyon jólesett helyre tenni - feleltem bátortalan mosollyal. A szavaim éppen az ellenkező hatást érték el, mint amire számítottam. Cam nem nevetett velem. Hanem elkomorult. Az előbb, még kint a lépcsőházban, amikor elkaptam a karod... Lesütöttem a szemem, mert eszembe jutott, milyen hülyén viselkedtem. Ha valaki agresszív velem, teljesen leblokkolok. Régi reflex, még apám idejéből. Nem akartam erőszakoskodni. Tudom. Harcművész vagyok. A tekintetem végigsiklott Cam sovány, ugyanakkor szálkás testén, és annyira belefeledkeztem a látványba, hogy fel sem tűnt a hirtelen témaváltás. Azt látom. Cam nagyképűen mosolygott rám. Égnek emeltem a tekintetem, amivel -

sikerült megnevettetnem. De aztán megcsóválta a fejét, és igyekezett komolyságot erőltetni magára. Dzsúdózom. Nate is le szokott nézni az edzésre. Gyere velem, Jo! Érdemes lenne megtanulnod, hogyan védheted meg magad, hátha attól összeszedettebb leszel. Nem is tudom. - Idegesen rándult össze a gyomrom. - Hétfőtől szerdáig napközben is dolgozom. Nincs sok szabadidőm. Ezzel ismét sikerült meglepnem Camet. Két állásod van? Akár hiszed, akár nem - nevettem fel keserűen, amikor leesett, Cam miért döbbent meg annyira nem pumpolom Malcolmot. Elfogadom az ajándékait, de a csekkeket nekem kell befizetnem. És van egy kis megtakarított pénzem is, hogy Cole-nak legyen miből egyetemre mennie. Tényleg, jut eszembe, felmegyek a pénztárcámért, és visszaadom a húsz fontot. Szó sem lehet róla - csóválta meg a fejét Cam, és amikor látta, milyen makacsul szegem előre az állam, szigorúan vonta össze a szemöldökét. Komolyan mondom. Hmm. Akkor máshogy kell viszonoznom a szívességet. Cam, mintha olvasna a gondolataimban, farkasszemet nézett velem, és a már ismerős feszült csönd szép lassan sűrűsödni kezdett, felforrósítva a testünket. A tekintetem Cam szájára, puha, felfelé ívelő ajkára tapadt, amit olyan szívesen megkóstoltam volna... többek között. Kíváncsi voltam, vajon milyen ízű lehet a szája, milyen érzés lenne, ha finom puszikkal borítaná be a nyakamat, hogy aztán forrón rácuppanjon a mellbimbómra... Minden izmom megfeszült, lángnyelvek nyaldosták az arcomat meg a lábam közét. Amikor felpillantottam, láttam, hogy Cam szeme is elsötétült, az ő teste is görcsbe rándult az izgalomtól. Mennem kell - pattantam fel fürgén. Cam ruganyos mozdulattal állt fel a fotelból. Biztos, hogy nem lesz gond? El is felejtettem, hogy alig pár órája még az anyámat fojtogattam. Pánikba estem. Jaj, nem is tudom, hogyan... Először is... - lépett közelebb hozzám Cam óvatosan, és amikor érdes kezével az állam alá nyúlt, alig bírtam elleplezni a gerincemen végigfutó kéjes borzongást. Egymás szemébe néztünk. Cam egyre ellenállhatatlanabbul vonzott. Legszívesebben a húsába vájtam volna a körmömet, hogy örökre magamhoz láncoljam, és a mindent elsöprő vágy már a testem legbensőbb zugában dübörgött. Ki látott már ilyet, hogy egyetlen beszélgetés így a feje tetejére állítson mindent? Egy új és jóságos Cam állt előttem, akit egészen közel éreztem magamhoz, közelebb, mint bárki mást. És hirtelen rájöttem, hogy nem elég a puszta közelsége, egészen mélyen magamba akarom fogadni.

Ez a felismerés kissé fejbe kólintott. Egy percig se vádold magad - suttogta Cam nyomatékosan. - Nehogy bocsánatot kérj tőle! Mindenki ezt tette volna a helyedben. Emlékezz rá, mit csinált Mick bácsi, amikor megtudta, hogy apád megvert. Ösztönösen óvjuk azokat, akiket szeretünk. És a pillanat hevében néha olyan dolgokra vetemedünk, amiket korábban nem is feltételeztünk volna magunkról. Az erőszak nem megoldás. Igen, egy tökéletes világban. De az állatok sajnos nem értenek a szóból. Nem akarom, hogy Cole azt higgye, ez a helyes viselkedés. Nem fogja - nyugtatott meg Cam. - Természetes emberi reakció volt. Cole tudja, hogy azért viselkedtél így, mert szereted őt. - Azzal átkarolta a vállamat, és magához vont, amitől hirtelen elakadt a lélegzetem. Cam kifürkészhetetlen tekintete csak tovább feszítette a már amúgy is cafatokban lógó idegeimet. - Ez a srác is könnyen úgy járhatott volna, mint te. Képzeld el, mi lett volna vele, ha szülők, odafigyelés és szeretet nélkül nő fel. De te megmentetted, Jo. És ezt ő pontosan tudja. Éreztem, hogy a vallomások súlya szép lassan a vállamra nehezedik, és hirtelen semmire se vágytam jobban, mint bedőlni az ágyba. Köszönöm, Cam! Tőlem senki nem tud meg semmit. Ígérem. Én is. - Hátraléptem, mert már kezdett nyomasztani Cam közelsége. Hirtelen szörnyű balsejtelmem támadt. - Nem is tudom, ezek után egyedül merjem-e hagyni Cole-t anyával. Erős gyerek. Kibírja. Jó, de velem mi lesz? - fújtam ki a levegőt. Cam úgy mosolygott rám, mintha elment volna az eszem. Jo, ezennel kijelentem, hogy te vagy a legerősebb nő, akit ismerek. Bízz már egy kicsit magadban! A hosszúra nyúlt csendben lázasan emésztgettem a hallottakat. Ez volt a legszebb bók, amit életemben kaptam, és egyszerűen nem fért a fejembe, egy ilyen kellemetlen fráter hogy képes egyik pillanatról a másikra háromszázhatvan fokos fordulatot venni. Tulajdonképpen miért baszogattál annyit? Cam alig észrevehetően szegte előre az állát, mintha kissé nyersnek találná a kérdést a „nagy vallomás” után. Nem is tudom... én csak... - túrt bele kusza hajába. A gyűrűje megcsillant a lámpafényben. Gyönyörű, férfias keze volt. - Amikor megláttalak Malcolmmal, azt hittem, kajakra ugyanolyan vagy, mint a nagybátyám exfelesége. Miért? Cam elvigyorodott. Mert meg voltam győződve róla, hogy egy idősebb pasi csak a pénzével tudja felkelteni egy magadfajta lány érdeklődését - mutatott végig rajtam.

Bókba csomagolt sértés. Szép kis alak vagy, Cam. Igyekszik az ember. És aztán...? - húztam el a számat. Elég hamar rájöttem, hogy nem is vagy olyan ostoba, és ettől csak még jobban felkaptam a vizet. Zavart, hogy egy ilyen okos, vonzó nő semmire sem becsüli magát, és képes egy gazdag muksó játékszereként leélni az életét. Aztán? Cam morcos tekintettel fogadta a keresztkérdést. Aztán azt hittem, tévedtem. Úgy tűnt, nagyon is odavagy Malcolmért. Ám ekkor felbukkant Callum, aki tök ugyanolyan volt, mint Malcolm, csak fiatalabb kiadásban, és első ránézésre megállapítottam, hogy régi motoros vagy a szakmában. Értem - kaptam félre a tekintetemet. Komolyan mondom. - A nyájas hang hallatán felpillantottam. Idegesített, hogy teljesen kifordulsz önmagadból. Kifordulok önmagámból? Igen, Joss-szal, velem meg a többiekkel tök normálisan viselkedsz, olyankor nem játszod meg magad. Malcolmmal, Callummal meg a férfi vendégekkel viszont teljesen más vagy. Mintha kevesebbnek akarnál látszani. És az az idióta vihogás... Felkacagtam. Ezek szerint tudsz róla? - vonaglott meg Cam ajka. Joss már felhívta rá a figyelmemet. Őt is kiakasztom vele. Néha csak azért csinálom, hogy bosszantsam. Hát, csak gratulálni tudok - nevette el magát Cam. - A falra mászunk tőle. Ebben a pillanatban valami megfoghatatlan érzés lett úrrá rajtam. Cam tényleg bírt engem. Úgy, ahogy voltam. A művihogás nélkül is. Éppen úgy, mint Joss. Most már tényleg mennem kell, Cam. Kösz a mai napot! Cam ellágyult tekintettel fürkészte az arcom. Akkor megbocsátasz? - kérdezte pajkosan csillogó szemmel. Gondolkodás nélkül bólogatni kezdtem. Attól, hogy a bizalmamba avattam Camet, máris megkönnyebbültem, és mivel a gyónás kölcsönös volt, úgy éreztem, egyikünk sem használta ki a másikat. Egy picikét sem aggasztott, hogy kitárulkoztam Cam előtt, ami szinte felfoghatatlannak tűnt. Kezdjünk tiszta lappal! Éljen a barátság? Nevetséges, hogy ez a megfogalmazás milyen tökéletlenül adta vissza azt a rengeteg érzést, amit ez a vadidegenből legfőbb bizalmasommá avanzsált ember váltott ki belőlem. Éljen a barátság! -

12. FEJEZET LEZUHANYOZTAM, BELEBÚJTAM A PIZSAMÁMBA - anya nem jött ki a szobájából -, és mire Cole hazaért, egész tűrhetően éreztem magam. Az öcsém megállt a kanapé előtt, megsimogatta a vállamat, majd eltűnt a konyhában, hogy harapjon valamit. Nincs harag? - kérdeztem, amikor visszajött, és lehuppant a földre. Nincs hát - vonta meg a vállát, és közönyösen bámulta a tévét. Persze csak színészkedett. - Jól vagy? Cam rendes volt? A név hallatán elmosolyodtam, és igyekeztem nem mutatni, mennyire liftezik a gyomrom. Nagyon. Mit mondtál neki? Állítólag úgy néztél rá, mintha be akarnál pancsolni neki. Ok nélkül nem verekszem - dünnyögte Cole. - Pláne nem Cammel. Ő jó fej. Nagyon szarul érezte magát, amikor megmondtam neki, mennyire félreismert. Vigyázz a szádra! - vágtam hozzá egy párnát, amit ő halk bocsánatkérés kíséretében védett ki. - Miért kellett lemenned hozzá, hogy tisztázd a dolgokat? Fütyülök rá, mit gondol rólam. Amikor Cole rám nézett, láttam, hogy számomra ismeretlen érzés színezi mohazöldre a szemét. Nem engedem, hogy mindenféléket összehordjanak rólad, pláne közönség előtt, a kur... - Még időben elharapta a káromkodás végét. - A mindenit! Sírhatnékom támadt, mert az öcsém tulajdonképpen most mondta ki, milyen szeretetre méltó és klassz csajnak tart, de a könnyek láttán nyilván bosszúsan forgatta volna a szemét. Jó - suttogtam. Cole elégedetten biccentett, majd ismét a képernyő felé fordult, Comedy Channel? Éppen csatornát akartam váltani, amikor megcsörrent a telefonom. Cole kezébe nyomtam a távirányítót, felálltam, és követtem a csengőhangot a konyhába, mert ott tettem le a táskámat. Joss keresett. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem Malcolm hív. Nem akartam belegondolni, hogy miért. Szia! - mondtam halkan. Na, helló! - Joss mély, rekedtes hangja jólesően cirógatta az idegszálaimat, és csak ekkor tudatosult bennem, milyen kár, hogy kihagytam az ebédet. - Gondoltam, rád csörgők. Jól vagy? Hm, nem igazán. Le vagy törve, mint a bili füle.

Hát. Oké, már indulok is. Joss, ne fáradj! Van egy üveg borom. Ki tudna ellenállni egy üveg bornak az én társaságomban? Elmosolyodtam. Én biztosan nem. Okos kislány! Tíz perc múlva ott vagyok. - Azzal letette. Égnek emeltem a tekintetem. Mindig is sejtettem, hogy Joss tüskés páncélja alatt egy igazi „medveanyó” rejtőzik. Amikor megérkezett, rám nézett, és komoran csóválta meg a fejét. Jézusom, Jo, mi történt? Betessékeltem a lakásba. Először igyunk - intettem a fejemmel a borosüveg felé. - Ránk fér. Cole rideg biccentéssel köszöntötte Josst, és már indult is a szobájába, hogy kettesben maradhassunk. Joss befészkelte magát a kanapé csücskébe. Mondjad, ne kímélj! A stílus hallatán megvonaglott az ajkam. Hát, ha már ilyen kedvesen kéred... Amikor a sztori végére értem, szó szerint le kellett fognom Josst, nehogy átvágtasson a szomszéd szobába, és bepancsoljon egyet anyámnak, majd további öt percbe telt, mire sikerült megnyugtatnom, hogy nem lesz semmi baj. Még akkor is vadul villogott a szeme, amikor belekortyolt a borába. Szóval, Cam közbelépett. Igen. Nagyon rendes volt. Az arckifejezésem láttán Joss felvonta a szemöldökét, és szikrázó mosollyal ajándékozott meg. Ismerem ám ezt a nézést! Ellie is ilyen boci szemekkel szokta bámulni Adamet. Ne már! - motyogtam, és kerültem Joss tekintetét, nehogy a pillantásom megerősítse a gyanúját. Totál belezúgtál Cambe. Nekem már semmi dolgom. Nem zúgtam bele Cambe. Ismerem ezt az arckifejezést. Csak barátok vagyunk - néztem farkasszemet a barátnőmmel. - Joss, én tényleg bírom Camet, de egyikünk sem független, és... Még mindig a biztos háttér után ácsingózol, amit csak Malcolm tud megadni neked - sóhajtott fel Joss. Nem is kellett válaszolnom, mind a ketten tudtuk, hogy ez az igazság. Gyomorideged van, ha meglátod Camet? Bólintottam. Árgus szemekkel figyeled minden mozdulatát? Naná. -

A leglehetetlenebb dologról is ő jut eszedbe? Aha. Totál belezúgtál. Nem igaz - méltatlankodtam. - Tökéletesen ura vagyok a helyzetnek. Ja, persze - hördült fel Joss. - Én is így gondoltam, aztán egyszer csak Su íróasztalán találtam magam széttett lábakkal. Másfél év telt el azóta, most meg ágyneműt válogatok Bradennel, és ha naponta legalább egyszer nem jelenti SMS-ben, hogy alakul a napja, vagy nem szól, hogy későn ér haza, tövig rágom a körmömet. Nem tudok úgy elaludni, hogy nem fekszik mellettem. Hogy én ne tudjak elaludni a pasim nélkül? Függő lettem, Jo. És nálam is ilyen tekintettel indult az egész. Örülök, hogy ilyen boldog vagy, Joss. Komolyan. De ez két külön dolog. Én Malcolmot szeretem. Cam csak fizikailag vonz. Ennyi. Joss felnyerített, én pedig megrökönyödve néztem, amint szabály szerint fetreng a röhögéstől. Mi van? Joss széles kézmozdulatokkal kapkodott levegő után. Jaj, csajszi, semmi. Semmi. - Megint rám nézett, és úgy totyogott az orra alatt, mintha már előre sejtene valamit, amit én nem. - Csak déjá vum van. -

Most először lógtam el a munkahelyemről. Azt mondtam Mr. Meikle-nek, hogy szörnyen hasogat a fejem, és mivel amúgy is betegre aggódtam magam Cole miatt, nem nagyon kellett győzködnöm a főnökömet, hogy korábban hazaengedjen, igaz, morogva nézett, amíg összepakoltam a cuccomat. Szinte egyszerre értünk haza Cole-lal. Az öcsém meglepetten torpant meg az előszobában, és összeszorított szájjal nézte, hogy lerúgom az utcai cipőmet. Mindennap nem jelenthetsz beteget - jegyezte meg. Rögtön levette, mi történt. - Hidd már el, hogy egyedül is elboldogulok vele. Amúgy is be van szarva tőled. Anya éppen ebben a pillanatban dugta ki a fejét az ajtón. Amikor találkozott a tekintetünk, ellenségesen biggyesztette le a száját. Felhorkant, és a fal mellett tapogatózva kitántorgott a fürdőszobába. Amint becsukódott mögötte az ajtó, Cole-hoz fordultam, Látod, hogy nem hagyhatlak egyedül vele. Az öcsém ijedten rezzent össze, mert eszébe jutott, hogy idáig is elhallgatta előlem a veréseket. Nem akartalak felizgatni. Jelentőségteljesen köszörültem meg a torkomat, és kimentem a konyhába, hogy főzzek magamnak egy csésze teát. Mire befészkeltem magam a kanapéra a könyvemmel, Cole már a fotelban ülve írta a leckéjét, anya pedig visszavonult a szobájába.

Egy órája ülhettünk a nappaliban, amikor úgy elöntöttem, előkészülök a vacsorához. Éppen a konyhából jöttem ki, amikor kopogtak. Egy szörnyű pillanatig azt hittem, Malcolm végül mégis elunta a várakozást, és most itt toporog a küszöbömön. Ma már írt egy SMS- t, amire válaszoltam is, de nem erőltettem a beszélgetést. Lehet, hogy fogta magát, és idejött, hogy megnézze, minden rendben van-e? Kalimpáló szívvel nyúltam a kilincs felé, és majdnem elájultam, amikor megláttam, ki áll a küszöbön. Cam! - mosolyodtam el örömömben. Cam szokás szerint mintás pólót és farmert viselt. Legszívesebben egy mozdulattal berántottam volna a jéghideg lépcsőházból. Minden rendben? - kérdezte ideges mosollyal. Gyere be - húzódtam félre. Cam fülig érő szájjal lépett be az előszobába. A válla egy pillanatra súrolta az enyémet, ami illetlen gondolatokat szült a már amúgy is túlterhelt agyamban. Kérsz egy kávét? Igen, az jólesne. - Utánam jött a konyhába. - Csá, haver, hogy vagy? intett be a szobába Cole-nak. Jól - vigyorgott Cole. - Hát te? Megvagyok. Cam szinte belökött a konyhába. Mivel iszod a kávét? Tejjel, cukor nélkül. Feltettem a kávét, és éreztem, hogy Cam végig szemmel tart. Zavart ez a megkülönböztetett figyelem. Lángolt az arcom, és igyekeztem minél hamarabb az asztalra varázsolni a bögrét. Ugye, dolgozol ma este? - nyújtottam át Camnek a kávét. Igen. Csak be akartam adni nektek valamit. - Cam belekortyolt a kávéba. - Mmm, nagyon finom. A férfi szívéhez a kávén át vezet az út - válaszoltam nevetve. Férfija válogatja - vágott vissza Cam csibészes mosollyal, ami egyértelműen arra utalt, neki aztán nem olyan könnyű a kedvére tenni. Jó-jó, sejtem, hogy téged mivel lehetne boldoggá tenni, Cam, de figyelmeztetlek, hogy itt kiskorúak is laknak. Cam harsányan felnevetett, amivel ismét sikerült megdobogtatnia a szívemet. Széles mosolyra húzódott az ajkam. Még szerencse, hogy az alsó lakásban senkit sem feszélyez a tizennyolcas karika. Rákvörös arccal csóváltam meg a fejem. Na jó, lapozzunk... Mi van? A bárban sokkal cifrábbakat hallasz, mégsem jössz zavarba. Ez tényleg kémkedik utánam.

Azok a csávók nem a barátaim - vontam meg a vállam. Ezek szerint még mindig barátok vagyunk? - lágyult el Cam tekintete. Nem gondoltad meg magad? Nem, nem gondoltam meg magam. Akkor jó. Mert örülnék, ha bizalmad jeléül odaadnád ezt Cole-nak - nyúlt Cam a farzsebébe. Egy kulcsot lengetett meg az orrom előtt. Meglepetten vontam fel a szemöldököm. - Pótkulcs a lakásomhoz. Szeretném, ha Cole nálam lenne, amikor nem vagy itthon, így biztonságban lesz, és nem kell halálra aggódnod magad miatta. Ez volt a legszebb ajándék, amit életemben kaptam. Esküszöm. Cam - pillantottam fel biztosan -, ezt akarod? Úgy értem, nem nagy áldozat ez tőled? Nem, ha ezzel megkönnyítem a dolgod. A kulcs után nyúltam, de ahelyett, hogy egyszerűen elvettem volna, melegen megszorítottam Cam kezét. Cam egész testében megfeszült, én pedig mélységes hálával néztem rá. Ez a legszebb ajándék, amit életemben kaptam. Cam tekintete bebarangolta az arcomat. A nő szívéhez a lakáskulcson át vezet az út - görbült mosolyra az ajka. Nője válogatja. Cam megint elnevette magát. Mi olyan vicces? - zökkentett ki minket az évődésből Cole hangja. Elhúztam a kezem, és meglengettem a kulcsot Cole orra előtt. Meglepi! Ó! Mindjárt megmagyarázom. Itt maradsz vacsorára? - fordultam Camhez. Sajtburgert készítek. Erre nem lehet nemet mondani. Hát nem. Nem engedem. - Azzal Cole kezébe nyomtam a kulcsot. Kísérd át Camet a nappaliba, ő majd elmeséli, miről van szó. Mindjárt kész a vacsora. Miután a fiúk távoztak, a szekrényre meredtem. Cam akkora hatással volt rám, hogy remegett a gyomrom. Komoly volt és megfontolt, úgy viselkedett, mint egy igazi barát, és ettől csak még vonzóbbnak tűnt a szememben. Eltöprengtem - persze nem először -, vajon milyen lehet az ágyban. Már a puszta mosolyával meg tudott bizsergetni, akkor mire lehet képes a nyelvével? Végül a telefon rezgése oszlatta el az érzéki homályt. Malcolm. Azonnal elfogott a bűntudat, és idegesen nyomtam meg a válaszgombot. Szia, Malcolm! Édesem! Hogy vagy? Éppen vacsorát főzök Cole-nak. - Kicsit restelltem, hogy a vendégünket -

kihagytam a felsorolásból. - Visszahívhatlak? Persze. Addig is puszi. Reszkető ujjakkal gyömöszöltem vissza a készüléket a farzsebembe. Most őszintén. Mi van velem? Másnap este Cam korán felcsöngetett, hogy elkísérjen a bárba. Most, hogy sikerült tisztáznunk a félreértéseket, egész könnyen megtaláltam vele a hangot. Megint megpróbált rábeszélni, hogy nézzek le a dzsúdó edzésre, de továbbra sem rajongtam a gondolatért, hogy leteperjenek egy matracra, már ha egyáltalán ez a dzsúdó lényege. Mit keresnék én ott? - kérdeztem cinikusan. - Öt másodpercen belül hisztériás rohamot kapnék, mert letört a körmöm. Cam kinyitotta előttem a pincelépcsőhöz vezető kovácsoltvas kaput, és sötét pillantást vetett rám. Látod, ezzel csak megerősíted azt a sok baromságot, amit összehordanak rólad. Én nem ilyennek ismerlek. Na, ne mondd! Tegnap este is tövig rágtad a körmöd vacsora után. Igen, de ma reggel lereszeltem és újralakkoztam. Tökmindegy, Walker - felelte széles vigyorral Cam. - Tudom, amit tudok. Jó estét, Jo! Cam! - üdvözölt minket Brian, amikor leértünk a lépcső aljára. Phil is ott állt mellette, és szokás szerint úgy vigyorgott rám, mint a fakutya. Szevasztok! Brian! Phil! - biccentett Cam. Indultam volna tovább, de Phil elkapta a karom. Tetőtől talpig végigmért. Még mindig Malcolmmal kavarsz? Látom, a lelkesedésed lankadatlan, Philip, de igen, még mindig Malcolmmal kavarok. A lankadatlanság fél siker - kacsintott rám Phil. Ezt mondd a nemibeteg-gondozóban - nyögte be Cam, azzal a derekamra csúsztatta a kezét, és finoman előretaszított, hogy Phil kénytelen legyen beengedni. - Vagy már megtörtént, Phil? Pukkadoztam a nevetéstől, és az ajtóból még hallottam, amint Brian harsány hahotában tör ki, Phil meg cifra káromkodásba kezd. Csak egyetlenegyszer fordult elő, basszátok meg! Soha többé nem mondok el neked semmit, Bri. Juj! - súgtam oda Camnek. - Ez igazán nem rám tartozik. Helyesbítek, ez az egyetlen dolog, ami rád tartozik. Nevetve ballagtunk le a személyzeti helyiségbe, és épp csak odaköszöntünk Sunak, aki szélvészként száguldott ki az irodájából, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Csodálom, hogy ilyen jól megy a hely - bújt ki a dzsekijéből Cam. - Ez a

nő sosincs itt, amikor szükség lenne rá. Zavartan hümmögtem, mivel én már teljesen megszoktam Su hiányát, sőt, hálás voltam érte. A bár kezdett megtelni. Kedd lévén most sem tolongtak a vendégek, de azért nem unatkoztunk. Ahhoz viszont nem fáradtunk le eléggé, hogy megfeledkezzünk a másik vonzerejéről. Valamilyen oknál fogva a pult mögött csak még tovább fokozódott a feszültség. A zárt tér hatása? Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy fél szemmel végig Camet figyeltem. Igen, Jossnak igaza volt. Árgus szemekkel lestem a pasi mozdulatait. Apropó Joss! Már meg sem lepődtem, amikor a barátnőm fél tíz körül beállított. Furcsálltam, hogy egyedül van, de azt a választ kaptam, hogy Braden túlórázik, Ellie és Adam pedig elmentek valahova. Szóval, annyira unatkoztál, hogy bejöttél dolgozni? - csúsztattam át a pulton egy diétás kólát, miután Joss elhelyezkedett a bárszéken. Persze nem voltam ennyire naiv. Tudtam, hogy a barátnőm aggódik értem. Joss sejtelmesen mosolygott, majd odabiccentett Camnek, aki csak most vette észre, de éppen egy vendéggel beszélgetett, úgyhogy nem tudott közelebb jönni. Nem, rosszul mondom. Jó alaposan megnéztem magamnak a lányt, mert kíváncsi voltam, kire bazsalyog Cam ilyen lelkesen. Hiszen ez Becca meg a barátnője, állapítottam meg magamban. Becca éppen a pilótaóráját nyújtotta át Camnek, aki áthajolt a pulton, és lágy csókot lehelt a csaj ajkára. Eddig ismeretlen, ám brutális fájdalom hasított a szívembe. Jossra sandítottam, aki sokatmondóan vonta fel a szemöldökét. Amit most érzel... azt úgy hívják, hogy féltékenység. Undorító egy érzés, mi? Viszont biztos jele annak, hogy ez több fizikai vonzalomnál. Hiszen alig ismerjük egymást. Az alapján, amit a múltkor meséltél, jobban ismeritek egymást, mint a többség. Ebben volt valami. Áthajoltam a pulton. Hogy hagyhattam ezt? - kérdeztem homlokráncolva. Micsodát? Megfordultam, és láttam, hogy Cam közeledik felénk. Éppen az óráját csatolta fel a csuklójára. Becca meg a másik lány eltűnt. Cam kíváncsian várta a választ. Úgy döntöttem, hogy szétbeszélem a dolgot. Mit hallgatózol? - kérdeztem csúfondárosan. Cam félrebillentett fejjel fürkészte az arcom. Elterelő hadművelet? - Úgy csillant fel a szeme, mintha hirtelen megvilágosodott volna. - Rólam sugdolóztatok, mi? Szíves örömest letöröltem volna az öntelt vigyort a képéről. Joss felnyögött. Látom, nemcsak Bradent kellene befizetni a nagy arcok átnevelő táborába.

Ahol azzal büntetik a kirívóan egocentrikus delikvenseket, hogy egy szál fürdőgatyában bezárják őket egy jégverembe - néztem kaján tekintettel a barátnőmre. És megvonják tőlük a kaját. Nem. A szexet. A szexet vonják meg. Joss az ajkába harapott. Nem tudom, kibírnám-e. Azt állítod, hogy egy napig se bírnád ki szex nélkül? - mértem végig elhűlve. Bizony ám. Hova lett az akaraterőd? A barátnőm belekortyolt a kólájába. Hé, te még nem szexeltél Braden Carmichaellel. Valóban nem, habár, ismertem el magamban pironkodva, sokáig mesterkedtem rajta. Jó, az én szexuális életem is tökéletes, de ha muszáj, azért meg tudnám tartóztatni magam. Tökéletes szex? - szólt közbe Cam, amivel villámgyorsan sikerült magára vonnia a figyelmünket. Mély hangja számomra ismeretlen érzelemről árulkodott. - Önmegtartóztatás? - Perzselő tekintettel mért végig, majd egyenesen a szemembe nézett. - Valami nem stimmel a pasival. Megállt bennem az ütő, köpni-nyelni nem tudtam. Aztán a szívem kibillent a tetszhalott állapotból, és őrült sebességbe kapcsolt. Elöntött a forróság, és éreztem, hogy átnedvesedik a bugyim. Jézusom! - krákogta Joss. - Totál beindultam. - Leugrott a székről, és a telefonjára pillantott. - Megyek is, hátha Braden már hazaért a munkából. Azzal szó nélkül faképnél hagyott minket, hadd főjünk a levünkben. Hogy van Becca? - fordultam Camhez halvány mosollyal. Vendégek várakoztak a pultnál, ideje volt kiszolgálni őket. Már javában a koktélokat kevertük, amikor Cam végre válaszolt a kérdésre. Becca jól van - mondta kurtán. - És Malcolm? Ő is. Aznap délben Malcolmmal ebédeltem, és sikerült meggyőznöm, hogy minden frankó. Cole hazaért már? Azon kaptam magam, hogy úgy vigyorgok, mint a tejbetök. A vendégem, aki nyilvánvalóan azt hitte, hogy a mosoly neki szól, lelkesen viszonozta a gesztust. Gyorsan a kezébe nyomtam a visszajárót, és Camhez fordultam. Igen, már otthon van. Cam szeme sarkában elmélyültek a nevetőráncok, újabb tétellel bővítve a kedvenc arckifejezések sorát. Akkor jó. Hamar elrepült az este. Dolgoztunk, beszélgettünk, poénkodtunk, de az érzéki -

vibrálás sehogy sem akart alábbhagyni. Zárás után síri csöndben ballagtunk haza. Mondhatnám, hogy fáradtak voltunk, de a testem már Cam puszta közelségétől is úgy remegett, mint a hangvilla. A lakásához érve elköszöntünk egymástól, és ahogy felkapaszkodtam az emeletre, végig a hátamon éreztem a tekintetét. Immár sokadszorra, egy alternatív valóságról ábrándoztam, amiben Cam szingli, amiben Malcolm nem része az életemnek, mert nem szorulok rá, és amiben végre azt csinálhatom, amihez kedvem van. Mert csakis Cameron MacCabe-hez volt kedvem. Bekukkantottam Cole-hoz, és láttam, hogy mélyen alszik. Anyára is vetettem egy pillantást, csak hogy megbizonyosodjam róla, nem fulladt meg a saját hányásában, de ő is békésen hortyogott. Miután ezt is letudtam, pizsamába bújtam, és bemásztam az ágyba. De nem bírtam elaludni. Mintha tűz lüktetett volna az ereimben, az idegeim szikrákat hánytak, és még most is ott éreztem az orromban Cam kölnijének illatát. Úgy fel voltam ajzva, hogy megijedtem magamtól. Mennyivel másképp alakul az este, ha Cam beosont volna utánam Su irodájába, amikor bevittem a készletjelentést. Elképzeltem, amint mögém kerül, félresöpri a hajamat a nyakamból és a bőrömre tapasztja forró ajkát, miközben a derekamra csúsztatja a kezét, hogy kigombolja a farmeremet... ... kigombolja a farmeremet, és a hosszú ujjaival benyúl a bugyimba Az ujjaim lesiklottak a hasamon, és eltűntek a pizsamanadrágom alatt, hogy saját kezűleg juttassam el magam a csúcsra, miközben arról fantáziálok, hogyan dug meg Cam Su íróasztalán. Tompa nyögéssel élveztem el, de amikor elcsitult a remegés, az oldalamra fordultam, összekuporodtam, és azt sem tudtam, hova legyek szégyenemben. Hát milyen barátnő vagyok én?

13. FEJEZET Az

amit még magamnak sem mertem bevallani, az elkövetkező hetekben újra meg újra előtérbe tolakodott. Az igazság, vagyis az, hogy évek óta minden napom ugyanúgy telt, beszűkülten, unalmasan, egy fal árnyékában, tompa színek fogságában. És a fal mögött minden áldott nap ugyanazt az egyenruhát hordtam, ha drámaian akarok fogalmazni, azt mondanám, ugyanazt a fakó narancssárga kezeslábast. De a hetek múlásával egyre inkább úgy éreztem, a kezeslábas szép lassan leolvad rólam, és apró foszlányokban szakad le a testemről, amint sikerül átmásznom a túloldalra. A fal egyre gyorsabban távolodott, és ahogy az árnyék oszladozni kezdett, a színek is egyre élénkebbek lettek. Mindez csak azért, mert Cam belépett az életembe. Hét közben folyton együtt lógtunk. Cam minden este felugrott hozzánk egy kávéra vagy egy közös vacsorára, még akkor is, ha Malcolmnál voltam. Együtt jártunk melózni, és minden műszakot végigröhögtünk. Hétvégén nem találkoztunk, mert Cam vagy dolgozott, vagy dzsúdó edzésen volt a haverjaival, vagy Beccával lógott. Egyszer Cole-t is levitte az edzésre, hátha a fiatalúr kedvet kap a sporthoz, és az öcsém, legnagyobb meglepetésemre, rá is harapott a dologra. Állandóan a dzsúdóról áradozott. Cam lett a legfőbb bizalmasom. Egyre bátrabban avattam be a dolgaimba, és Cole jövőjéről is sokat beszélgettünk. Cole igazi barátra lelt Camben. Együtt rajzoltak, képregényekről beszélgettek, ugyanazt a zenét, ugyanazokat a filmeket szerették, és, ha nem csal a szimatom, Cam válaszolta meg azokat a kérdéseket, amiket Cole soha nem mert volna feltenni nekem. Olyanok voltunk, mint egy igazi család, gyorsan megkedveltük egymást, és összetartottunk. Egyre erősebben kötődtem Camhez, ami miatt hosszú csatákat vívtam a lelkiismeretemmel. Egymás után sorakoztattam fel az ellenérveket, és úgy tettem, mintha semmi sem változott volna. A lelkem mellett a testem is majd belepusztult az epekedésbe. Nem tudom, hogy sikerült eltitkolnom az érzelmeimet, de szerencsére nem buktam le. Nem akartam, hogy bármi is megmérgezze a barátságunkat. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem találtam meg a módját, hogyan vezessem le a felgyülemlett szexuális feszültséget, de ez csak tovább mélyítette a már amúgy is elviselhetetlen bűntudatomat. Ritkábban találkoztam Malcolmmal, de a négy alkalomból háromszor hatalmasat szexeltünk... és én mind a háromszor... megtettem azt, amit soha nem lett volna szabad. Behunytam a szemem, és azt képzeltem, hogy Cammel vagyok. Mind a háromszor elélveztem. Malcolm ebből azt a következtetést vonta le, hogy végre visszazökkentünk a IGAZSÁG,

régi kerékvágásba, és bármi aggasztott is idáig, sikerült túltennem magam rajta. Undorodtam magamtól. Hát, igen. Új színekkel gazdagodott a világ. Vörös - vágy. Sárga - szégyen. Zöld - féltékenység. Igen, az utolsó pár hétben a zöld szemű szörny is felütötte ocsmány fejét. Valahányszor meghallottam Becca nevét, elszorult a szívem, és mire eljött a vasárnap, már több sebből vérzett. Megint Nicholséknál ebédeltünk Cole-lal, és jó hangulatban tértünk haza. Cole bekopogott Camhez, hogy meghívja egy csésze kávéra, én pedig úgy dudorásztam magamban, mint egy szédült kamaszlány. Izgatottan vártam Camet, a gyomromban örömtáncot jártak a szárnyas lények, de Cole egyedül jött vissza. Éppen Cam csészéjét töltöttem tele. Nem jön? - néztem zavartan az öcsémre. Cole megrázta a fejét, és kissé értetlenül ráncolta a homlokát. Nincs itthon? Cole vállat vont. Te jó ég, már megint kezdi! Hahó! Az öcsém sóhajtva dőlt a konyhapultnak, és kérdőn nézett rám. Csak barátok vagytok Cammel? Az utóbbi időben szemrebbenés nélkül tudtam hazudni. Hát persze. Én Malcolmmal járok. Miért? Két vörös folt jelent meg Cole arcán. Ha nem csal a szimatom, Cam most nem fog velünk kávézni, mivel éppen egy visítozós punát kefél - húzódott kaján vigyorra az öcsém szája. Totál ledermedtem, és az ébredező féltékenység hatására kalapáló szívvel meredtem az öcsémre, miközben a hányinger kerülgetett. Jo! Komor képpel próbáltam ürügyet találni furcsa viselkedésemre. Meg ne halljam még egyszer, hogy „kefél” meg „puna”. „Puna”, „tyúk”, „ribi”, ezeket szépen felejtsd el. Mi „nők”, „hölgyek” vagy „lányok” vagyunk. Kösz a nyelvtanórát - mordult rám Cole. Néztem, ahogy átment a nappaliba. Elég volt arra gondolnom, hogy Cam Beccával szexel, és máris lőttek a jókedvemnek. Azt hiszem, a végén már nem igazán tudtam megbirkózni ezzel a hatalmas szín kavalkáddal, mert a következő csütörtökön, kora hajnalban, letéptem a tapétát a nappali faláról. Valahogy muszáj volt levezetnem a feszültséget. Előző este Malcolmmal randevúztam, de - azzal az ürüggyel, hogy nem érzem jól magam - korán hazavitettem magam. Felrohantam a lakásba, bekapcsoltam a számítógépet, megkerestem a helyi barkácsbolt honlapját, megrendeltem a szükséges anyagokat, és előkészítettem a falat.

Csütörtök reggel útjára indítottam Cole-t, aki végig a csupasz fal miatt dünnyögött, majd felkerekedtem, hogy átvegyem a rendelésemet, a három tekercs tapétát. Egy vödör ragasztót meg egy doboz fánkot is vettem. Elég volt belebújnom a festékfoltos farmerembe meg pólómba, lófarokba fognom hosszú sörényemet, kendőt csomóznom a fejem köré, és máris jobban éreztem magam. Lehiggadtam. Éppen a tapétázó asztalt raktam össze, amikor anya jelent meg az ajtóban. Egy pillanatig farkasszemet néztünk. Három hete, a verekedés óta nem szóltunk egymáshoz. Anya fáradt szeme végigpásztázta a nappalit, a védőhuzatokat, a tapétatekercseket, a ragasztóval teli vödröt. Már megint? - mordult fel. Cole példáját követve némán vontam meg a vállam. Anya felsóhajtott, és csüggedten csóválta meg a fejét. Van valami kaja? Maradt egy kis tészta tegnap estéről. Egyedül is meg tudod melegíteni, vagy hívjam a tűzoltókat? Anya rezignált legyintéssel nyelte le a maró megjegyzést, és kissé bizonytalan léptekkel indult a konyha felé. Hidegen is jó lesz. Nemsokára visszament a szobájába. Hála az égnek. Annak ellenére, hogy a körülményekhez képest igyekeztem civilizáltan viselkedni, még most is viszketett a tenyerem, amikor eszembe jutott, mit művelt anya Cole-lal. Valahányszor megláttam, csak erre tudtam gondolni. Bekapcsoltam a rádiót, de nem tekertem fel a hangerőt, nehogy megzavarjam Mrs. Alkohol pihenését, és felraktam az első csík tapétát. Krémszínű volt, egészen halvány pezsgőszínű, ezüstszürke és csokoládébarna csíkokkal. Tudtam, hogy új díszpárnákat kell vennem a kanapéra, és az állólámpát is le kell cserélnem, de nem érdekelt. A lakásfelújítás mindig üdítően hatott rám, és most nagyon rám fért a lazulás. Tízkor álltam neki a munkának, és tizenegyre részben a két elfogyasztott fánknak köszönhetően - már halálos nyugalommal, tökéletesen jóllakottan végeztem a dolgom. Éppen egy újabb tapétacsíkot simítottam fel a falra - közben azon morfondíroztam, hogy a konyhaszekrényre is ráférne már a festés -, amikor kopogtak. Két kézzel a fejem fölé tartva a tapétát, hátrafordultam, és lekiáltottam a létrától, Ki az? Cam! Na, ne! Nem engedem, hogy ez az alak feldúlja a lelki békémet. Mély levegőt vettem, és szemügyre vettem a falat. Az utolsó tapétacsíknál tartottam, és a szoba máris világosabbnak, frissebbnek hatott. Gyere be! Felragasztottam a tapétát, és a kefével lesimítgattam a szélét.

Te meg mit művelsz? - hallottam kisvártatva a hátam mögül. Próbáltam nem észrevenni, milyen hatással van Cam hangja a testemre. Kissé elcsúsztattam a tapétát, hogy egyenesen álljon, és újabb szakaszt simítgattam le a kefével. Tapétázom. Egyedül? - Cam hangjában kétkedés bujkált. Bólintottam, és egy fokkal lejjebb léptem, hogy a középső részt is kisimítsam. Tökéletesen illeszkedett. Gyakorlat teszi a mestert. Szerinted ki pofozta helyre ezt a lakást? Ki tapétázott, meszelt, csiszolta fel a padlót... Miután ezzel a szakasszal is végeztem, hátrébb léptem, és mosolyogva vettem szemügyre az új dizájnt. Aztán hátrafordultam, és meglepetten láttam, hogy Cam enyhe megrökönyödéssel néz körül a szobában. Tudod, milyen nehéz munka a tapétázás? Profi vagy - nézett rám végül. Közömbösen biggyesztettem le a számat. Nem értettem, mit van úgy oda. Mick bácsitól tanultam. Tízévesen? - tudakolta Cam kíváncsi mosollyal. - Mikor álltál neki? biccentett az összecsukható asztal felé. Egy órája. Cam döbbenten meregette gyönyörű szemét. És már készen is vagy? Jo, nagyon ügyesen helyrepofoztad a lakást. Profi munka. Ugye, tudod? Mosolyogva fogadtam a bókot. Örültem, hogy Cam ilyen jó véleménnyel van rólam. Köszönöm. Cole utálja a felfordulást. Majdnem agyvérzést kapott, amikor meglátta a csupasz falat. Tulajdonképpen - lépett közelebb hozzám Cam - pont miatta jöttem. Ezt a furcsa SMS-t kaptam tőle, „Jo tapétázik. Tuti, hogy történt valami. Nem tudod, mi baja?” Áruló! Sóhajtva kaptam félre a tekintetem. Szóval, odáig süllyedtünk, hogy Cole már minden hülyeség miatt a szomszédot zaklatja... akkor is, ha velem van valami. Itt semmi sem maradhat titokban? Na? Egyszerű kikapcsolódás - vontam meg a vállam. Széles mosollyal próbáltam leszerelni Camet. - Pontosan tudod, milyen stresszes az életem. Én így eresztem ki a gőzt. Cam szerencsére megkönyörült rajtam. Értem - bólintott lassan. Leszegte a fejét, tekintete végigsiklott a padlón, és végül a lakkozott szegélylécen állapodott meg. Szó nélkül faképnél hagyott, és eltűnt a konyhában. Egy darabig kint motoszkált, majd előjött, és először a hálószobák, aztán a fürdőszoba felé vette az irányt. Három ajtó nyílt ki és csukódott be. A fürdőszobáé, Cole szobájáé és az én kuckómé. -

Amikor Cam visszajött a nappaliba, fenyegetően fontam karba a kezem. Megvonaglott az ajka. Az enyém nem. Na, felmérted a terepet? Jó sok könyved van - vigyorodott el Cam. Vészjóslóan köszörültem meg a torkomat. Már értem, miért ilyen hatalmas a szókincsed. Tessék? Nagyon választékosán fogalmazol. Művelt lány vagy. Hogy lehet az, hogy Cam mindig az elevenembe talál a bókjaival? Bosszantott, hogy pont az az ember viselkedik így, akit kétségbeesetten próbálok kiverni a fejemből. És tehetséges. Én? Tehetséges? - rezzentem össze a döbbenettől. Ez beszívott? Jo, ezzel kéne foglalkoznod - mutatott körbe Cam. Ööö, mivel? Festés-mázolással. Hangos kacajra fakadtam az abszurd ötlet hallatán. Ja, persze. Ki az a barom, aki egy nyolc általánost végzett amatőrrel újíttatná fel a lakását? Nézzünk szembe a tényekkel. Egy nagy nulla vagyok, Cam. Cam vonásai megkeményedtek, majdnem felnyársalt a tekintetével. Ez nem igaz. Ne merj így beszélni magadról a jelenlétemben! Mert mindjárt felrobbanok. - Még szerencse, hogy nem hagyott szóhoz jutni, mert fogalmam sem volt, hogyan reagáljak a szívemet átjáró melegségre. - Igenis ügyes vagy. Nagyon ügyes. Nate-nek van egy vállalkozó ismerőse. Ha akarod, beajánlalak hozzá segédnek. Á! Huszonnégy éves vagyok. Kinek kéne egy huszonnégy éves segéd? Annak, aki szívességet akar tenni a barátjának. Cam, ne! Jaj, Jo, ne mondj rögtön nemet! Ezt legalább szívesen csinálod, és értesz is hozzá. Mégiscsak kellemesebb, mint két munkahelyen gürizni és mindenféle pasikkal... - Amikor rájött, hogy majdnem elvetette a sulykot, hirtelen elhallgatott, és falfehér lett. Illetve, nemcsak „majdnem”. Túl messzire ment. Fogcsikorgatva tartottam magam, de mivel rádöbbentem, hogy Cam még mindig útszéli ribancnak tart, aki gazdag pasik pénztárcája után ácsingózik, könnyek szöktek a szemembe. Letöröltem a ragasztót az összecsukható asztalról, és úgy döntöttem, válaszra sem méltatom a megjegyzést. Jo, gondold meg! Légyszi! Már mondtam, hogy nem. Tudtam, hogy úgysem kellenék senkinek, és nem akartam újabb megaláztatásnak kitenni magam.

Jo... Cam, miért rontod itt a levegőt? - vágtam közbe élesen. Persze azonnal megbántam, de már nem lehetett visszaszívni. Cam felszisszent, és lázasan kereste a tekintetem, aztán csalódottan lépett hátra. Nem is tudom. Akkor én megyek is. Még... Jo! Ezúttal anyám fojtotta belé a szót. Mind a ketten összerezzentünk a velőtrázó sikoly hallatán. Anyám a múltkori incidens óta most először kérte a segítségemet. Lemondó sóhajjal hajítottam a vödörbe az ecsetet. Cam, maradj nyugodtan! Én megnézem, mi van anyával. Főzz magadnak egy kávét! És csinálj egy csésze teát is, ha megkérhetlek. Jo! Jövök már! - kiáltottam el magam, mire Cam meghökkenve nézett rám. Mi van? - kérdeztem tőle kifelé menet. Még sosem hallottalak kiabálni - felelte vigyorogva. Akkor még nem láttad, mit művelek, ha pók kerül a közelembe. Megyek, felteszem a kávét - intett Cam a konyhaajtó felé. Megkönnyebbültem, hogy mégis marad, és siettem anyához, hogy kiderítsem, mit akar. Legnagyobb meglepetésemre anya békésen feküdt az ágyban, és látszólag nem csinált semmi „galibát”. Őszintén reméltem, hogy nem a hólyagja mondta fel a szolgálatot. Nem ez lett volna az első eset. Mi van? - álltam meg az ajtóban. Ki ez? - kérdezte anya hangosan, az előszoba felé intve a fejével. Mostanában sokszor hallom a hangját. Ki ez? Most először mutatott érdeklődést a gingőzös, elbaltázott életén kívüli világ iránt. Camnek hívják - vágtam rá automatikusan. - Barátok vagyunk. Kúrtok? Anya! - csattantam fel bosszúsan, mivel egyáltalán nem tette fel a hangfogót. Na? - kérdezte anya gúnyosan. - Szégyelld magad! Már be se jössz hozzám, csak kintről meregeted a szemedet. Szállj magadba, te lány! Asziszed, különb vagy nálam? Jössz nekem a hülyeségeiddel, hogy megpofoztam Cole-t, úgy csinálsz, mintha egy nagy nulla lennék. Hát akkor nézz a tükörbe, te lány, mer’ te is csak egy nagy nulla vagy! - Olyan mély megvetés sugárzott a szeméből, hogy rögtön tudtam, már napok óta erre a pillanatra várt. Így vágott vissza a múltkori esetért. Le akart járatni Cam előtt. - Egy senki vagy, és ennek a szardarabnak is csak addig kellesz, amíg meg nem unja azt, ami a lábad között van! Bevágtam az ajtót, aztán nekidőltem, és egész testemben remegve kapkodtam -

levegő után. Hallottam, hogy anyám sírva fakad. Jo! Mély levegőt vettem, és lassan hátrafordultam. Cam a folyosón állt, dühösen szikrázott a szeme. Hozzám lépett. Nehogy elhidd, amit mond! - szólalt meg fennhangon, gondolom azért, hogy anya is tisztán hallja. - Ne hagyd, hogy mások mondják meg, ki vagy! A tetoválására pillantottam. Legyél Kaledónia. Amikor felemeltem a tekintetem, és láttam, Cam milyen mélységes együttérzéssel néz rám, rájöttem, hogy ő az egyetlen, aki olyannak lát, amilyen vagyok. Sőt, többnek lát, mint én saját magamat. Cam értékes embernek tartott. Legszívesebben kézen fogtam volna, hogy bevezessem a szobámba, anyaszült meztelenre vetkőzzek előtte, és elhalmozzam a kincseimmel. És hagyjam, hogy ő is ugyanezt tegye velem. Mivel erről szó sem lehetett, szomorkás, ugyanakkor hálás mosollyal néztem rá. Gyere, igyuk meg azt a kávét!

14. FEJEZET A KÖVETKEZŐ SZOMBATON MINDEN RETTEGETT ÉRZÉS, minden, amiről addig mélyen hallgattam, ellenem fordult. A héten Malcolm elhívott egy buliba, amit Becca lakótársa szervezett. A helyszín a bruntsfieldi albérlet volt, és Malcolm azt mondta, egyszerűen muszáj tiszteletét tennie. Viszont nem akarta úgy érezni magát, mint a partra vetett hal, úgyhogy szó szerint térden állva könyörgött, hogy kísérjem el. Nem rajongtam az ötletért, hogy élő egyenes adásban lássam együtt Camet és Beccát, de mivel gondolatban már többször is megcsaltam Malcolmot, úgy éreztem, ennyivel igazán tartozom neki. Szombat reggel korán keltem, mert anya olyan hangosan hajigálta bele az üres üvegeit a mosogatóba, hogy mindenkit felvert. Gyorsan kimentem hozzá, mielőtt teljesen összevagdossa magát, bekötöztem a kisebb karcolásokat, magamhoz szorítottam, és megvártam, amíg kizokogja magát, végül Cole segítségével visszafektettem az ágyba. Anya lábizmai már régen felmondták a szolgálatot, csoda, hogy egyáltalán tudott még járni. Cole-lal hiába próbáltuk lecsalogatni az utcára, de a súlyos következmények láttán elfogott a bűntudat. Hogy eloszlassam a sötét szomorúságot, ami mindig hatalmába kerített, amikor anya azt éreztette velünk, hogy ő is legalább annyira el van keseredve az alkoholfüggősége miatt, mint mi, úgy döntöttem, kihasználom az alkalmat, hogy Cole leszaladt Camhez, és olvasással töltöm a szombat délelőttöt. Mivel még mindig nem sikerült eldöntenem, megengedhetjük-e magunknak, hogy Cole harcművészetet tanuljon, egyelőre Cam tanítgatta az öcsémet szombat délelőttönként. Cole rettenetesen élvezte az órákat, és szerintem Cam is szívesen adta tovább a tudását. Alig pár perce merülhettem el a kedvenc japán íróm szerelmes regényében, amikor egyszer csak csengettek. Jamie volt az, Cole haverja. Ajtót nyitottam, és az alacsony, kissé pufók srác céklavörös lett. Az ajkamba haraptam, nehogy elvigyorodjak. Szia, Jamie! Szia, Jo! - Jamie nagyot nyelt, és nem mert a szemembe nézni. - Cole itthon van? Úgy volt, hogy találkozunk, már negyed órája várok rá. Cole nyilván megfeledkezett az időről. Bosszús sóhajjal léptem ki a lakásból, és halkan behúztam az ajtót magam mögött - pont a könyv legizgalmasabb részénél tartottam. Gyere velem! Bekopogtam Camhez, ő pedig kikiabált, hogy menjek be. Jamie-t a lépcsőházban hagytam, és beléptem a lakásba. Cam és Cole a nappali közepén állt egy tornaszőnyeg mellett. Az összes bútort félretolták. A vigyorgó Cole-ról patakokban folyt az izzadság, és a trikóját is nedves foltok tarkították. Cam

pólója és mackónadrágja nem tűnt annyira viharvertnek. Nem felejtettél el valamit? - néztem kérdőn Cole-ra. Nem - olvadt le az ajkáról a mosoly. A haverod másképp gondolja. Bassz... - harapta el a szót az öcsém. - Jamie! Kint vár az ajtó előtt. Cole sietve felrángatta a zokniját meg a tornacipőjét. Kösz az órát, Cam! Nincs mit, haver. Mosakodj meg és öltözz át, mielőtt elmész! - kiáltottam Cole után, mielőtt eltűnt volna a lépcsőházban. - És üzend meg, hova mentek! - De az ajtócsapódás belém fojtotta a szót. - Minek is tépem a számat? - fordultam Camhez. Cam kaján vigyorral nézett rám - a negyedik kedvenc arckifejezésem az ajakrángatózás után -, és intett, hogy menjek közelebb hozzá. Nem akarod kipróbálni? Azonnal hátrahőköltem. Nem hinném - ráztam meg a fejem. Na, gyere! - Cam hirtelen elkomolyodott. - Láttam, hogyan néznek rád a vendégek, és ha jól tudom, már többször is előfordult, hogy Jossnak kellett elhajtania a begerjedt lovagjaidat. Megtanítalak, hogyan kezeld a veszélyes helyzeteket. Nyilván nagyon hasznos, ha az ember egyedül is le tudja szerelni az agresszív seggfejeket, és nem kell a barátaira szorulnia. De Cammel edzeni? Na, ne! Az csak olaj lenne a tűzre. Kösz, nem. Cam nagyot sóhajtott, de nem erőltette a dolgot. Jó. Kérsz egy teát? Bólintottam, és követtem Camet a konyhába, miközben erőnek erejével próbáltam elterelni a figyelmemet az izmos válláról és a feszes fenekéről. Persze ez nem ment olyan könnyen. A konyhapultnál állva, mialatt Cam megfőzte a teát meg a kávét, éppen az előttünk álló estén morfondíroztam, amikor valami megmozdult a háttérben. Oldalra sandítottam, és majdnem megállt bennem az ütő, mert észrevettem, mekkora pók mászik felfelé a csempén. Úristen! - ugrottam hátra visítva, és ijedtemben egy Kanada méretű gombóc nőtt a torkomban. Mi van? Mi van? - perdült hátra Cam tágra nyílt szemmel. Üveges tekintettel meredtem a nyolclábúra. Tüntesd el innen, különben rosszul leszek! Nem túloztam. Szó szerint megdermedtem a félelemtől. Nem tudom, miért rettegtem annyira a pókoktól, de a fóbiám miatt a végén már elektromos pókriasztókkal kellett felszerelnünk az egész lakást. Néha még így is

beszabadult egy-egy példány, Cole vadászta le őket. Cam tekintete a pókra vándorolt, majd megint rám. Láttam, hogy halvány mosoly bujkál a szája sarkában. Ne merj kiröhögni! Ez egyáltalán nem vicces. Cam, látván, hogy úgy reszketek, mint a nyárfalevél, ellágyulva nézett rám. Jó. Csak semmi pánik. Mindjárt elintézem. Azzal egy lábast húzott elő a szekrényből. Mit művelsz? - vontam össze a szemöldököm. - Nehogy megöld! Cam megdermedt, és zavartan billentette félre a fejét. Miért ne? Azt hittem, félsz tőle - meredt rám. Nem félek, rettegek - helyesbítettem. - De micsoda dolog halomra gyilkolni az állatokat, csak mert félünk tőlük? Hát nem túl szép, az biztos. Cam gyönyörű szeme egyre áthatóbban ragyogott, én pedig hirtelen azon kaptam magam, hogy félni is elfelejtettem. Mi van? - suttogtam, és majdnem szétrepedt a mellkasom Cam tekintete láttán. Még soha senki nem nézett így rám. Semmi - rázta meg a fejét Cam. - Csak... Semmi. Cam! Mmm-hmm? A pók. Cam mintha kissé szaporábban pislogott volna a kelleténél, amikor bemérte a nyolclábút. Ja, persze. - Leemelte a lábas fedelét. - Nem ölöm meg. De muszáj befognom. Miközben Cam azon ügyködött, hogy megmentse tőlem a pókot, és fordítva, rémülten lapultam meg a sarokban. Attól féltem, ha Cam nem elég szemfüles, a pók képes, és rám veti magát a konyha túlsó végéből. Persze feleslegesen aggódtam. Egyre növekvő megkönnyebbüléssel néztem, amint Cam rekordidő alatt begyűjtötte a pókot, az ablakhoz vitte, és szépen kitessékelte a szabadba. Köszönöm - leheltem. Cam nem válaszolt. Gondosan becsukta az ablakot, a mosogatóba tette a lábast, majd felém fordult. Hirtelen izzani kezdett a levegő, majdnem úgy, mint a bárban, a pult mögött. Kínosan ügyeltem rá, hogy a magánéletben ne ismétlődhessenek meg ezek a pillanatok, ezért a báron kívül enyhe közömbösséget színleltem. Láttam, hogy ma hiába is próbálkoznék ilyesmivel. A lélegzetem is elállt, amikor Cam rám emelte átható tekintetét, és szép lassan elindult felém. Amikor megállt előttem - jócskán túllépve azt a határt, ami két, egyébként kapcsolatban élő barát között illendőnek mondható -, kérdőre akartam vonni, hogy ezzel is feltartóztassam, de ahogy a mellem a mellkasához ért, elállt a szavam, és ezzel együtt mintha az összes levegőt kiszívtam volna a

helyiségből. Cam ujjai gyengéden kulcsolták át a karomat, és az ismerős, bódító arcszeszillat fogságában a testem ernyedten adta meg magát a perzselő forróságnak. Nem mertem Cam szemébe nézni, így amikor előrehajolt, hogy édes csókot nyomjon a homlokomra, az ádámcsutkájára szegeztem a tekintetem. Olyan kínzó vágy tört rám, hogy majdnem elaléltam, és Cam ajkának érintésére finom borzongás futott végig a bőrömön. A következő pillanatban Cam homlokát éreztem a homlokomon. Lehunyt szemmel dőltünk egymásnak, és mélyen beszívtuk a másik illatát. Remegtem a vágytól, amit csak még tovább szított a tudat, hogy a vonzalom kölcsönös. Cam! - suttogtam, és bár az eszem azt súgta, most már igazán elhúzódhatna tőlem, a szívem arra vágyott, hogy soha többé ne engedjen el. Cam felnyögött, és finoman csúsztatta le a homlokát a halántékomon, az orra végigsiklott az arcomon, majd, az állkapcsom vonalát követve, a torkomon állapodott meg. Lélegzet-visszafojtva vártam a folytatást. Cam forró ajka a bőrömhöz ért. Egyszer. Kétszer. Nedves, érzéki nyelvének érintésére megborzongtam, és a karjába omlottam. A mellbimbóm esdeklőn keményedett meg a vékony póló alatt. Éles, fülsiketítő hang törte meg a csendet. Összerezzentem, és hirtelen észre tértem. Cam elkáromkodta magát, és olyan erővel szorította össze az állkapcsát, hogy majdnem szétrepedtek a csontjai. Felkapta a mobilját a konyhapultról, a kijelzőre pillantott, és rögtön lesápadt. Kifürkészhetetlen pillantást vetett rám. Becca - mondta komoran. Nagyot nyeltem, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen közel engedtem magamhoz ezt a férfit. Csak egy hajszál választott el minket attól, hogy megalázzunk két ártatlan embert. Nem győztem hüledezni, milyen felelőtlenül viselkedtem - önző módon csak Camre koncentráltam. Nem voltam büszke magamra. Kívülállóként biztosan azt tanácsoltam volna magamnak, hogy ezentúl tartsam meg a három lépés távolságot. De Camről volt szó. Nem bírtam elszakadni tőle. Mennem kell. Malcolm mindjárt itt lesz. Lesimítgattam a pólómat, és szorosabbra húztam a lófarkamat. Nem mertem Cam szemébe nézni. Szóval, ezután is tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna? Ijedten húztam ki magam a nyers kérdés hallatán. Felnéztem, és hátrahőköltem Cam villámló tekintete láttán. Basszus! Nem akartam kockára tenni a barátságunkat. Cole után Cam volt a második legfontosabb ember az életemben. Cam, nagyon kérlek, ne csináld ezt! Én Malcolmmal járok, te meg Beccával.

Cam szólásra nyitotta a száját, de én fogtam magam, és hanyatt-homlok elmenekültem a válasza elől. Egész nap a hányinger kerülgetett. Minden erőm elhagyott, csak Cole-nak írtam egy válasz SMS-t, amikor megüzente, hogy Jamie-nél tölti az éjszakát. Tőlem szokatlan igénytelenséggel válogattam össze a ruháimat, fekete sztreccs miniszoknyát vettem fel a gagyi, nyomott mintás pólómhoz. Hogy ne fagyjak agyon, térdig érő, gyapjúbéléses csizmával és az akciós fekete műszőrme bundámmal - ez utóbbit inkább elegáns ruhákhoz szoktam felvenni egészítettem ki az öltözékemet. Ma este senkit sem akartam elkápráztatni. Kényelemre, fiatalos hangulatra vágytam, arra, hogy a jelentéktelen külső ellenére önmagamat adhassam. Síkideg voltam, és végig az járt a fejemben, vajon mit csinálhat most Cam, és szóba fog-e még állni velem. Még most is a nyakamon éreztem a perzselő ajkát, kéjesen bizsergető nyelvét. Miért akarja, hogy megadjuk magunkat a vágynak, amikor mind a ketten kapcsolatban élünk? El akarja hagyni Beccát? És engem is rá akar venni, hogy hagyjam el Malcolmot? Persze itt elsősorban az a kérdés, képes lennék-e szakítani Malcolmmal? Faképnél tudnám-e hagyni azt az embert, aki szeret engem, aki biztos hátteret tud nyújtani nekem? Rúgjak fel mindent Cam kedvéért? És ha megteszem, és utána kiderül, hogy csupán fizikai vonzalomról van szó? Csak egy rövid fellángolásról, minden különösebb érzelem nélkül. Úgy éreztem, mindjárt szétrobban a fejem. Malcolm taxival jött, és a ház előtt várt rám. Amikor megláttam, milyen tekintettel méri végig a szerelésemet, totál ledermedtem. Halvány mosollyal fogadott, és gyors puszit nyomott a számra. Mi van? - kérdeztem ingerülten, mert éreztem, hogy valami nem stimmel. Már most görcsbe rándult a gyomrom a gondolatra, hogy hamarosan viszontlátom Camet. Nem akartam, hogy Malcolm miatt is aggódnom kelljen. Malcolm sietve betuszkolt a taxiba, és amikor elindultunk, jó alaposan szemügyre vette a lábamat. Látom, tinire vetted a figurát - nézett a szemembe. Durcásan pillantottam végig magamon. A koromnak megfelelően öltöztem fel. Nem volt miért szégyenkeznem. Nem tetszik, mi? - dünnyögtem. Édesem - felelte Malcolm kesernyés nevetéssel -, szívdöglesztő vagy, de úgy nézel ki, mint egy lázadó kamasz, aki egy mocskos vénemberrel kavar. Erre már én is felkaptam a fejem. Mintha nyugtalanság villant volna Malcolm tekintetében. Látszott rajta, hogy aggódik. Cam arca derengett fel lelki szemeim előtt, és majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Miért lennél mocskos vénember? Szerintem nagyon is vonzó, érett férfi vagy. Malcolm szemmel láthatóan megkönnyebbült.

Hát, ha te mondod. Ezentúl jobban odafigyelek, mit veszek fel. Jó - mormolta Malcolm, és hozzám hajolt, hogy két puszit nyomjon az arcomra. - Nekem azok a ruhák tetszenek, amiket együtt vettünk. Sokkal komolyabbak és elegánsabbak. Korábban a szemem sem rebbent az efféle megjegyzések hallatán, de ma este mintha nehezebben tudtam volna uralkodni magamon. Álságos mosollyal hagytam, hogy Malcolm a kezemet szorongassa, de közben azt kívántam, bárcsak otthon üldögélhetnék egy jó könyv társaságában. Amikor a taxi megállt Beccáék háza előtt, felkavarodott a gyomrom. Visszafojtott lélegzettel próbáltam legyűrni az émelygést. Minden rendben? - fordult felém aggodalmas arccal Malcolm. Tudod, hogy nem érzem jól magam - hazudtam. - Valami bujkál bennem. Hazavigyelek? IGEN-IGEN-IGEN! Á, ne! - intettem a fejemmel a Malcolm kezében lévő borosüveg felé. Egyet azért koccintsunk velük. Mire felértünk, már javában folyt a buli. A hatalmas, kissé lepukkant lakás a régi edinburghi albérleteket idézte. Beccát és a vendégeit nem zavarták a lomok, a foszladozó szőnyegek, a kopottas bútorok, a sárguló falak. Minden szabad falfelületen Becca festményei virítottak, de a vendégek ezen sem akadtak fenn. Bevallom, nagyot néztem a rengeteg csík, folt és szín láttán. Azokra az értelmetlen rajzokra emlékeztettek, amiket addig kell bámulni, amíg fel nem sejlik alattuk a valódi kép. Mal, Jo! - rikkantotta el magát Becca, amikor beléptünk a tágas nappaliba. Azonnal faképnél hagyta a barátait, és Malcolm nyakába vetette magát. Aztán hátralépett, és úgy csapta össze a kezét, mint egy kislány. Micsoda bor! Ezt nevezem! Hát igen - vigyorgott Malcolm, azzal átnyújtotta a palackot. Jó alaposan megnéztem magamnak Beccát, úgy méregettem, mintha most látnám először. Ott állt előttem, kedvesen mosolygott, értelmes tekintete vidáman szikrázott. Vajon mit ehet rajta egy olyan pasi, mint Cam? Becca pozitív tulajdonságai egyre kínosabban érintettek, és szégyenszemre heves irigységet váltottak ki belőlem. Becca is tetőtől talpig végigmért engem. Jól nézel ki, Jo - bazsalygott. Köszönöm - feleltem halkan, és közben mardosott a bűntudat, hogy majdnem... nos... majdnem olyasmire vetemedtünk Cammel, amit soha nem szabad megtennünk. Cam! - fordult hátra hirtelen Becca. - Gyere már ide! - integetett. Amikor megpillantottam a közeledő Camet, éreztem, hogy a nyakamban hevesen lüktetni kezd egy ér. Valamelyest elárulhattam magam, mert Malcolm a derekamra csúsztatta a kezét, és szorosan magához vont. -

Mi van veled? - súgta a fülembe. - Látom, hogy feszült vagy. Basszus! A jó büdös életbe! Majdnem lebuktam. Mély levegőt vettem, majd Malcolmhoz fordultam, és úgy döntöttem, az lesz a legokosabb, ha úgy teszek, mintha azon rágnám magam, hogy felidegesítettem. Másik ruhában kellett volna jönnöm. Malcolm elhúzta a száját, és gyengéden simogatta meg az arcomat. Nyugi! Ha tudom, hogy így a szívedre veszed, inkább nem mondok semmit. Gyönyörű vagy. Mint mindig. Amikor megláttam, milyen szeretettel néz rám, még nyugtalanabb lettem. Úgy döntöttem, kiköszörülöm a csorbát, és ezentúl mindenben a kedvét fogom keresni, még akkor is, ha az önbecsülésem látja kárát. Nem akarok csalódást okozni neked. Malcolm ellágyult - sőt, nem túlzás azt állítani, hogy szinte perzselő tekintettel vont közelebb magához. Nem okoztál csalódást. De már alig várom, hogy levetkőztesselek. Még soha nem fordult fel ennyire a gyomrom a hazugságaim hallatán. Hiszen én magam teremtettem meg ezt a mintabarátnőt, olyanná váltam, amilyennek Malcolm szeretett volna látni. Vagyis megjátszottam magam. De még a legsötétebb boldogtalanság közepette is sikerült kipréselnem magamból egy hamis kacajt. Malcolm elvigyorodott. Hahó! - Becca kuncogása hallatán riadtan kaptuk fel a fejünket, és Cammel találtuk szemben magunkat. - Ennyire nem bírtok magatokkal? Cam leplezetlen megvetéssel nézett rám, pattanásig feszült arcizmairól szinte ordított, hogy pocsékul érzi magát. Szó szerint letaglózott a tekintetével. Ha tehetem, biztosan elhúzódom Malcolmtól, hogy térden csúszva kérjek bocsánatot tőle. Vagy hanyatt-homlok kimenekülök az utcára. Egy szó, mint száz, kész idegroncs voltam. Legnagyobb megkönnyebbülésemre Becca hamar elrángatta tőlünk Camet, hogy együtt üdvözöljék az utánunk érkezőket. Egyedül maradtam Malcolmmal, egyedül kellett bebizonyítanom, hogy minden rendben. Velem is, és velünk is. Harsányan nevettem a viccein, szemérmetlenül fogdostam, és csak rá figyeltem, még akkor is, ha Cammel, Beccával meg a többi vendéggel beszélgettünk. Hiába éreztem magamon Cam perzselő tekintetét, minden figyelmemet Malcolmnak szenteltem. Alig egy óra leforgása alatt teljesen kimerültem, és kisurrantam a fürdőszobába. Ám hiába csuktam be az ajtót, valaki rögtön feltépte. Döbbenten hőköltem hátra, amikor láttam, hogy Cam lép be a fürdőszobába, és hangosan bevágja maga mögött az ajtót. Kulcsra zárta, aztán felém fordult. Azt kívántam, bárcsak tűsarkú lenne rajtam. A lapos csizmámban csak százhetvenöt centi voltam, ami öt centi előnyt jelentett Cam javára. Ez persze nem sok, de Cam csupa izom volt, és amikor elkapta a gépszíj, fenyegetően tornyosult fölém. -

Remegő kézzel mutattam az ajtóra. Te meg mit művelsz? És ha meglátnak? Cam kék szeme dermesztő tüzet nyitott rám. Úgy érted, ha Malcolm meglát. Vagy Becca - figyelmeztettem fogcsikorgatva. - Nem rémlik? Így hívják a barátnődet. Cam válaszra sem méltatott. Libabőrös lett a hátam, amikor a tekintete szép lassan végigsiklott a testemen, végül újra megállapodott az arcomon. Minden porcikám bizseregni kezdett. Gyönyörű vagy ma este - húzódott mosolyra Cam ajka, amikor találkozott a pillantásunk. - Még sosem láttalak ilyennek. Miközben némán bámultuk egymást, hangosan kalapált a szívem, és a lélegzetem is felgyorsult. Na, húzzunk innen, mielőtt még valami ostobaságba keveredem! Engedj ki, Cameron! - indultam el az ajtó felé, remélve, hogy kellőképpen határozottnak és dühösnek tűnök. Cam megadóan emelte fel a kezét, és félreállt az útból, de amikor a kulcs felé nyúltam, háttal az ajtóhoz szorított, és két kezével satuba fogta a fejem. Mi... Csitt! - lehelte Cam az ajkamra, azzal leengedte a kezét, és átkarolta a derekamat. - Te is kívánsz. Az első pillanattól fogva. Szóhoz sem jutottam, egyrészt a diadalmámortól, hogy Cam is kezdettől fogva benne volt a buliban, másrészt a szorongástól, hogy a tilosba tévedtünk, és le fogunk bukni. Idegesen nyaltam meg az ajkamat. Amit Cam úgy értelmezett, mint felhívást keringőre. Forró csókkal tapasztotta be a szám, és a nyelvemre csúsztatta a nyelvét. Egyre szenvedélyesebben csókolt, és miközben borostás álla jólesően csiklandozta a bőrömet, jobb keze felsiklott az oldalamon, és áthaladt a bordáim fölött, hogy végül a mellemen pihenjen meg. Hüvelykujjával csábítóan cirógatta végig a domborulatot. A bőröm azonnal lángra kapott, és Cam nyaka köré kulcsoltam a karom, hogy közelebb húzzam magamhoz. Tompa nyögéssel adtam át magam a csóknak, és felajzott érzékeim hatására a szívem hangos kalapálásba kezdett. Tisztán éreztem a Cam nyelvén megtapadt kávéízt, a bőre illatát, a testéből áradó forróságot, izmainak erejét. Bekerítettek. De én még többre vágytam. Elfelejtettem, hol vagyunk. Kik vagyunk. Csak az érdekelt, hogy eggyé forrhassak Cammel. Szinte fájt, ahogy egymásba kapaszkodtunk, és durván, felszabadultan, őrjöngve csókolóztunk. Ez az! Cam felnyögött, és amikor a rezgés a mellkasomon át lehatolt a lábam közé, egész testemben megvonaglottam. Cam vette az adást, és szorosan hozzám simult, erekcióját a hasamnak nyomta, a lábával egyre erőszakosabban feszítette

szét a combomat. A mindent elsöprő vágy hatására felnyüszítettem, mire Cam kissé elhúzódott tőlem, és a duzzadt ajkaimra meredt. Soha nem láttam még olyan férfit, akit ennyire megrészegített volna a szexuális izgalom, és kéjes borzongás futott végig rajtam, amikor rájöttem, mekkora hatalmam van fölötte. Az átnedvesedett bugyim jelezte, hogy a testem készen áll a folytatásra. Cam az alsó ajkamat harapdálta, majd körbenyalta a számat. Legalább egymilliószor ábrándoztam már erről a szájról - szólalt meg rekedtes hangon, mielőtt ismét az ajkamra szorította a sajátját. Ha lehet, még vadabbul öleltük egymást, és amikor a belső combomon éreztem Cam ujjait, szenvedélyes csókkal biztattam a behatolásra. Amikor Cam benyúlt a bugyimba, majdnem szétrobbantam. Cam ujjai kínzó lassúsággal haladtak előre, én pedig, ajkamat továbbra is Cam ajkára szorítva, hangos kiáltással toltam feljebb a csípőmet. Cam hátrébb húzódott. Ha nem hagyjuk abba, itt foglak megdugni - lihegte a nyakamba. Hideg zuhanyként értek a szavai, és a jeges löket hirtelen észhez térített. Soha nem tapasztalt bűntudat és szégyen fogott el, amikor Cam felemelte a fejét, és rám nézett. Észrevette, milyen arckifejezéssel bámulok rá, és lassan az ő szeméről is felszállt a köd. Jo... - húzta ki belőlem az ujját. Fejcsóválva löktem el magamtól, miközben sírás markolászta a torkomat. Ezt nem tehetjük. Mi ütött belénk? Cam álla megvonaglott. Hirtelen elengedett, de csak azért, hogy megragadja a karomat. Ismeretlen érzés keményítette meg az arcvonásait. Szakítok Beccával. Még ma. Még ma? Most? Amikor felfogtam a szavak értelmét, ijedtemben az összes vér a fülembe tolult... Tudom. Tudom, hogy szemétség. De ez így nem mehet tovább. Én nem szoktam átverni a barátnőimet. És nem szoktam úgy kefélni velük, hogy közben valaki másra gondolok. Egyszerre fogott el a mámor és a rémület. Cam, én... Te is akarod. Tudom. - Amikor összeért a homlokunk, lehunytam a szemem, és mélyen beszívtam Cam illatát. - Szakítasz Malcolmmal? Megfeszültek az izmaim, és ezt Cam is megérezte, mert egyre erősebben szorította a karomat. Johanna! Őszintén szólva, nem tudtam, mit válaszoljak a kérdésére. A kapcsolatom Malcolmmal nemcsak rólam szólt. Hanem Cole-ról és a jövőnkről is. Ezt értsem úgy, hogy együtt akarsz maradni a pasassal? - kérdezte Cam élesen. - Egész életedben pincsikutyaként loholsz a nyomában, idétlenül vihogsz, és valahányszor kinyitod a szád, mindig mást mondasz, mint amit a

szíved diktál? - rázott meg a vállamnál fogva. Amikor elhúzódott tőlem, olyan undor sugárzott a szeméből, hogy az már fájt. - Ez nem te vagy, Jo. Nem tudom, ki az az ostoba liba, akit odakint láttam, de rohadtul idegesít. Egy agyatlan, műmájer plázacica, egy ócska kurva. Nem hiszem el, hogy ilyen vagy. Síri csend telepedett ránk, csak a szapora, hangos lihegésünket lehetett hallani, miközben arra vártunk, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Bár sértőnek éreztem Cam szavait, kicsit találva éreztem magam, és zúgó fejjel vettem számba a lehetőségeket, illetve azok következményeit, és próbáltam eldönteni, mi a helyes és mi nem. Nem akartam elkapkodni a választ. Amikor Cam elengedett, megborzongtam, és azonnal dideregni kezdtem. Cam megsemmisítő pillantást vetett rám, majd szó nélkül elfordította a kulcsot, és minden teketória nélkül félretaszított, hogy feltépje az ajtót, és eltűnjön a tömegben. Sírás markolászta a torkomat, de elhatároztam, hogy nem engedek szabad folyást a könnyeimnek. Elszántan szorítottam ökölbe a kezem. Hiszti nélkül is meg tudom oldani a helyzetet, győzködtem magam. Rogyadozó lábakkal léptem a mosdóhoz, hogy megkapaszkodjak benne, de amikor belenéztem a tükörbe, még a lélegzetem is elakadt. Az arcom kipirult, a szemem gyanúsan csillogott, a szoknyám pedig még most is fel volt csúszva, pontosan ott, ahol Cam benyúlt a lábam közé. Az emlékek hatására rémülten markoltam meg a mosdó szélét, és olyan erősen szorítottam, hogy elfehéredtek az ujjaim. A mellbimbóim majdnem kiszúrták a pólómat, és még mindig rákvörös voltam. Tudtam, ha nem kapom össze magam, mindenki leveszi, mi történt. Tíz percet adtam magamnak, aztán megkerestem Malcolmot. A szemem sarkából láttam, hogy Cam átverekszi magát a tömegen, és a kijárat felé indul. A bejárati ajtó döngve csapódott be mögötte. Jól vagy? - fordultam hátra Malcolm hangjának hallatán. Aljas szemétláda! - kiabálta túl Becca a zene és a beszélgetés moraját. Rögtön a keresésére indultunk. A sarokban állt, a barátai gyűrűjében, éppen vigasztalták. Csak nem szakítottak? - súgta a fülembe Malcolm. - Összekaptak valamin, amíg a fürdőben voltál. Nem mertem Malcolmra nézni, úgy szégyelltem, hogy pontosan tudom a választ. Úgy tűnik. Jól vagy? - kérdezte újból Malcolm. Elég lapos a hangulat - vonogattam a vállam. Igen, és Beccát elnézve nem sok jóra számíthatunk - sóhajtott fel Malcolm. - Szerinted nagy pofátlanság lenne, ha angolosan távoznánk? Nem, sőt - néztem rá erőtlen mosollyal. Malcolm rám adta a kabátomat. Két másodperc múlva már lent is voltunk az

utcán. Némán mentünk végig a Leamington Terrace-on a főutca felé, és a Bruntsfield Place-hez érve letáboroztunk, hátha arra téved egy szabad taxi. Mivel nem volt szerencsénk, Malcolm elővette a mobilját. Beszólok a központba. Aztán felmegyünk hozzám, jó? Amikor elképzeltem, hogy Malcolm felvisz a lakására, szokás szerint bevezet a szobájába, lassan levetkőztet, és hanyatt fektet az ágyon... Jeges kéz markolászta a szívemet. Furdalt a lelkiismeret. Hiszen valahol ez is megcsalás... Malcolm a füléhez emelte a telefont. Ne! - szaladt ki a számon. Malcolm első döbbenetében azonnal leengedte a telefonját, sőt, rögtön ki is kapcsolta. Kíváncsian fürkészte az arcomat, és nem tudom, mit látott rajta, de elkeskenyedett a szája. Mi folyik itt? - szólalt meg kisvártatva. A gyakorlatias énem nekifutott, és gondolkodás nélkül levetette magát a legközelebbi szikláról. Az érzelmeim vették át az irányítást. Nem mehetek fel hozzád - feleltem. Cam miatt. Nem hittem a fülemnek. Hiába próbáltam kordában tartani őket, azok a rohadt könnyek végül mégis ellepték a szemem. Ne haragudj! Malcolm nagyot sóhajtott, és mintha fájdalom villant volna a tekintetében, amikor rám nézett. Nagyon sokat jelentesz nekem, Jo. Te is nekem. Látom, hogy néz rád az az alak. És te hogy nézel rá. Sejtettem, hogy van valami köztetek... Sajnálom. Ne! - fojtotta belém a szót Malcolm egyetlen kézmozdulattal. Megcsóválta a fejét. Pocsékul érzem magam. Azt látom. Nem feküdtem le vele. Malcolm előreszegte az állát. Tudom - szűrte a fogai között. - Te tisztességes lány vagy. Reszkető kézzel tűrtem fel a kabátom ujját, hogy lecsatoljam a csuklómról a karácsonyra kapott Omega karórát. Malcolm nem mozdult, úgyhogy gyorsan a markába nyomtam, és rászorítottam az ujjait. Mindent köszönök, Malcolm! Amikor láttam, milyen leverten néz rám, szúró fájdalom nyilallt a szívembe. Az a taknyos nem is tudja, milyen kincs van a kezében, de ha kiszórakozta magát, és elköveti azt a hibát, hogy kidob, remélem, visszajössz hozzám. - Dermedten néztem, ahogy Malcolm hozzám lép, és lehajol, hogy lágy

csókot leheljen hideg ajkaimra. - Én boldoggá tudnálak tenni. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy eltávolodjon tőlem. Hirtelen felemelte a kezét, hogy leintsen egy taxit. A kocsi éles kanyart vett, és megállt a járda mellett. Malcolm előzékenyen nyitotta ki előttem az ajtót. Ha kidob, keress meg! A járdáról nézte, amint a taxi elindul velem a London Road felé. Szakítottam Malcolmmal. Atyavilág! Mintha ólomból lett volna a szívem. Furdalt a lelkiismeret. Féltem, hogy rosszul döntöttem. De a legnagyobb felfordulás ellenére is kétségbeesetten vágytam rá, hogy megtaláljam Camet, és elmondhassam neki, én is ugyanúgy érzek, mint ő. Hosszú idő óta először végre a szívemre hallgattam. Lehet, hogy holnapra mindent megbánok, gondoltam magamban, de ma este tobzódni akarok. Szó szerint a taxishoz vágtam a viteldíjat, és már rohantam is befelé. A csizmám hangosan kopogott a betonon, ahogy felszaladtam az emeletre. A lépcsőfordulóba érve hallottam, hogy valahol kinyílik egy ajtó. Amikor felértem az emeletre, Camet pillantottam meg, mezítláb állt a küszöbön, és engem várt. Már a puszta látványtól úgy elérzékenyültem, hogy majdnem megszakadt a szívem, és botladozva repültem a karjába. A csizmám alig érintette a küszöböt. Cam egy szót sem szólt. Rám nézett, és minden porcikája megfeszült. Cam... De rögtön torkomon akadt a szó, mert Cam elkapta a csuklómat, durván magához rántott, és mohón csókolni kezdett. Azonnal hozzásimultam, és pihés tarkójába mélyesztettem a körmömet, miközben a nyelvünk felajzva incselkedett egymással. Olyan vadul smároltunk, hogy amíg az ajtó be nem csapódott mögöttünk, észre sem vettem, hogy már a lakásban vagyok. Cam egy pillanatra elhúzódott tőlem, és két kézzel lerántotta a kabátomat a vállamról. A kabát a földre hullott, én pedig tobzódtam az érzésekben. A mellem megduzzadt, lángolt a bőröm, és döbbenten állapítottam meg, hogy már a csókolózástól és a kéjes izgalomtól is totál benedvesedtem. Cam... - suttogtam követelőzőén, mert egy percre sem bírtam levenni róla a kezem. A pólója alá csúsztattam a kezem, hogy a tenyeremen érezzem selymes, kemény, forró bőrét. - Szakítottam vele. Cam bólintott, és a derekamnál fogva magához rántott. A mellem csábítóan simult a mellkasához. Megborzongtam, mire Cam, aki végre tökéletesen megbizonyosodhatott róla, mekkora hatalma van fölöttem, önelégülten elmosolyodott. Hogy móresre tanítsam, végigsimítottam kockahasán, kihúztam a kezem a pólója alól, és egyre lejjebb merészkedtem. Amikor a farmeren keresztül megdörzsöltem az ágyékát, levegő után kapkodott, és vörös foltok ütköztek ki az arcán. Vágom, kiscicám - nyöszörögte. - Különben nem lennél itt. Biztos, hogy nem álmodom? - leheltem az ajkára. Cam derékon ragadott, és amikor felnéztem rá, láttam, hogy a perzselő

forróság szinte tintakékre színezte a szemét. Biztos. Nincs visszaút. - Cam ajka végigsiklott az állkapcsomon, majd megpihent a fülemen. - Úgy megduglak, olyan mélyen beléd fogok hatolni, hogy soha többé nem tudsz kiverni a fejedből. Soha többé. Minden porcikám belebizsergett a vallomásba. Hozzáhajoltam. Imádtam az ízét, az érintését, a csókját, a fenomenális szexszel kecsegtető mozdulatait. Mohón beszívtam a nyelvét, mire megborzongott, és nyögdécselve követelte a folytatást, a legnedvesebb, legmocskosabb csókot, amiben valaha részem volt. Cam úgy meglökött, hogy hangos nyekkenéssel csapódtam a falnak. Nem bírom tovább - lihegte. Kétségbeesetten kapkodtam levegő után. Megráztam a fejem, és Cam fülébe súgtam, hogy én sem. Forró, érdes keze a külső combomra vándorolt, és miközben felrántotta a szoknyámat, jólesően cirógatta a bőröm. Szinte állatias morgással markolta meg a bugyimat, és nagyot rántott rajta. A recsegő hang és a lábam közét megcsapó hűvös levegő robbanáspontig fokozta a feszültséget. Ez letépte rólam a bugyit! Szent ég! Majdnem meggyulladtam. Azt hittem, kényelmetlenül fogok feszengeni a feltűrt szoknyámban, a lecsupaszított alfelemmel. De tévedtem. Nem éreztem mást, csak sürgető vágyat. Az ajkunk egymásnak feszült, vadul csíptük, martuk, nyaltuk egymást, és egyszerre nyúltunk Cam slicce felé. Cam egy mozdulattal letolta magáról a farmert meg a bokszeralsót, felfedve előttem a farkát. Néztem, amint kiveszi a tárcáját a farzsebéből, és egy óvszert húz elő belőle. Lélegzet-visszafojtva figyeltem, ahogy felhúzta meredező fütykösére. Camnek hatalmas dákója volt, de nem is ez lepett meg igazán. Nem ez váltotta ki a csodálatomat. Hanem a körmérete. Hűha! - leheltem, és a lábam között támadt bizsergés csak tovább ajzotta a már amúgy is felkorbácsolódott érzékeimet. Kösz - nézett rám Cam pimasz vigyorral. Elnevettem magam, de rögtön fel is szisszentem, mert Cam megragadta a combomat, szétfeszítette, és belém hatolt. Cam! - visítottam fel kéjesen, amikor a Cam lüktető szerszámából áradó forróság szétáradt a testemben. Minden rezdülésem, minden gondolatom, minden mozdulatom kizárólag arra szolgált, hogy Cam még mélyebbre hatolhasson bennem, és kétségbeesetten kapkodtam levegő után, amíg a testem végleg be nem fogadta vastag farkát. Mintha minden idegvégződésem lángra lobbant volna, és már a legapróbb mozdulatára is jóleső feszültség támadt a testemben. Egyszerűen nem bírtam betelni vele. Cam azonban mozdulatlanul feszült nekem, és mélyeket lélegzett, mintha így

fékezné meg magát. A testem viszont nem tudott várni. Ki akartam elégülni, méghozzá azonnal. Amikor előretoltam a csípőmet, Cam úgy markolta meg a combomat, hogy az már szinte fájt. Várj! - mondta rekedten. - Még ne! Olyan régóta várok már erre a pillanatra, és olyan csodálatos vagy. Csak egy perc türelmet! - Az erotikus vallomás hallatán megfeszültek az izmaim, és Cam élesen felszisszent. Meglepetten vetette hátra a fejét, és egyenesen a szemembe nézett. - Bébi, ne csináld, mert mindjárt eldurranok! Én azonban fejcsóválva mélyesztettem a körmömet a hátizmaiba. Nem érdekel. Gyere már, siess! Annyira kívánlak! Erre elszabadult a pokol. Cam felrántotta a térdem, én pedig a dereka köré fontam a lábam, és teljesen rábíztam magam. Jó erősen belekapaszkodtam, és izgatottan lihegtem, amikor a falhoz nyomott, keményen belém hatolt, és ki-be mozgott a szűk csatornában, miközben a nedves hús csattogása villámgyorsan repített minket a csúcspont felé. Amikor Cam hüvelykujja a csiklómhoz ért, kéjes sikolyok közepette robbantam fel, ami végképp feltüzelte Camet. Hátravetette a fejét, és ahogy rám nézett, megfeszültek az izmai, majd tompa nyögéssel adta meg magát pulzáló hüvelyemnek, hogy egész testében remegve elélvezzen bennem. Ajkát a vállamhoz érintve, mellkasával a mellkasomhoz simulva rogyott rám, miközben továbbra is szorosan öleltem. Elfordította a fejét, és megcsókolta a nyakam. Tudod, hányszor ábrándoztam arról, hogy a derekam köré fonod a hosszú, pazar combjaidat, én meg jól megfarkallak? Megráztam a fejem. Még most sem tudtam megszólalni. Mindennap. De a valóság a legszebb álmaimat is felülmúlta. Szelíd mosollyal adtam át magam Cam csókjának. Ki akart bontakozni az ölelésből, de én nem engedtem. A tarkójára csúsztattam a kezem, lehúztam a fejét, belecsimpaszkodtam, és hevesen szájon csókoltam, hogy így adjam a tudtára, már jöhet is a második menet. Hátradőltem, és egyenesen Cam gyönyörű szemébe néztem. Nem ismertem magamra, mintha belém bújt volna a kisördög. Megint felizgultam. Én ugyanolyan kemény, durva menetre vágytam, mint az előbb. Tudod, hányszor kellett magamhoz nyúlnom az elmúlt hetekben, mert annyira felizgattál? Cam lélegzete felgyorsult, és éreztem, hogy a farka rángatózni kezd bennem. Jézusom! - lehelte tágra nyílt szemmel. - Ha így folytatod, holnap nem bírsz majd lábra állni. Vigyorogva néztem fel rá, és jól megfeszítettem a rejtett izmaimat. Ez minden vágyam.

15. FEJEZET CAM LÁGY CSÓKOT LEHELT AZ AJKAMRA, majd hátradőlt, és kihúzta belőlem a szerszámát. A testem még javában lángolt, de az agyamat ellepő köd már oszladozóban volt, egyre nagyobb teret engedve a valóságnak. Ma este kirúgtam Malcolmot. Aztán hagytam, hogy Cam falhoz állítson, és jól megdugjon. Csodálatos volt. Egyszerűen észbontó. Ezt nehéz lesz felülmúlni. Valamivel meg kellett ünnepelni, hogy összejöttünk. Egy pillanatra szédült pillangók özönlötték el idegesen liftező gyomromat. Már hetek óta csak Camről ábrándoztam, és az álom végre valóra vált. Egy pár lettünk. Hirtelen - fogalmam sincs, miért - elbátortalanodtam. Nem tudom, mi jár a fejedben, de jó lehet - vigyorodott el Cam, és lesimította a szoknyámat. Lehúzta a használt óvszert és visszarángatta magára a farmert, de közben egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. - Maradj itt! Mielőtt még válaszolhattam volna, sarkon fordult, és eltűnt a fürdőszobában. Miután lehúzta a vécét, nyitott sliccel, perzselő tekintettel indult vissza hozzám. Cole Jamie-nél alszik? Bólintottam. A szívem a torkomban dobogott. Cam megállt előttem, és felém nyújtotta a kezét. Jó. Akkor maradj itt éjszakára! Soha nem rajongtam a tetkós pasikért, de most, ahogy Cam karjára meredtem, és a tekintetemmel végigkövettem a LEGYEL KALEDONIA feliratot, mohó vágy fogott el. Valahogy a sajátomnak éreztem a rajzot, én is igényt tartottam rá, és legszívesebben a nyelvem hegyével követtem volna végig a betűket. Heves érzelmek gyújtották lángra a lelkemet, amikor Cam kézen fogott, és bevezetett a hátsó szobába. Körülnéztem. Még sosem jártam itt. Ez magánterületnek számított. Nem volt sok látnivaló. Széles franciaágy, halványkék ágynemű, többnyire csupasz falak, egy nagy, bekeretezett poszter, amin két rohamosztagos éppen egy DeLoreanbe vágja be magát, komód, ruhásszekrény, könyvekkel meg DVD-kkel teli polcok. Itt is ugyanolyan tisztaság és rend van, mint a lakás többi részében, állapítottam meg, hogy eltereljem a gondolataimat az egyre szaporábbá váló szívverésemről. Mivel az előbb szexeltünk, nem értettem, miért szökik az egekbe a pulzusom az újabb szeretkezés gondolatára. Pedig pontosan ez történt. Amikor az ágyhoz értünk, Cam elengedte a kezem, és felém fordult. Villámgyorsan lekapta magáról a pólót, és a földre hajította. Esküszöm, már a meztelen felsőteste láttán nyáladzani kezdtem.

Igen, jól sejtettem. Cam csupa izom volt, sovány és szálkás. Lángolt az arcom, amikor a kockahasáról a szexi csípővonalára siklott a tekintetem. Azt hittem, a farmerját is ledobja, hogy kedvemre gyönyörködhessek benne, ehelyett azonban leült az ágy szélére, és rám nézett. Na... mit szeretnél? Ööö, ez elég hülye kérdés, nem? Hiszen szó szerint csörgött a nyálam. Hát nem nyilvánvaló, mit szeretnék? Mi? Cam olyan lazán vonta meg a vállát, mintha legalábbis teázni ültünk volna le, nem pedig arra készülnénk, hogy megismételjük az előszobái menetet, ezúttal az ágyban. Elvárom, hogy őszinte legyél hozzám. Mindenben, a szexet is beleértve. Velem nem kell jópofizni, nem akarom, hogy feladd önmagad meg a vágyaidat. Nálam oda-vissza alapon működnek a dolgok, és én már megkaptam, amit akartam. Most te jössz. Szóval, mit szeretnél? Az első gondolatom az volt, hogy rávetem magam, és jól megerőszakolom. Megint sikerült lenyűgöznie a viselkedésével, egyszerűen nem hittem a fülemnek. Végre sikerült találnom valakit, aki nem szarik nagy ívben a fejemre? Hát ilyen is van? Azért próbáltam visszafogni magam, nehogy túlságosan elszaladjon velem a ló, már ami a hiú ábrándokat és reményeket illeti, de egy ilyen fantasztikus pasi mellett ez nem is olyan könnyű feladat. Persze én sem most jöttem le a falvédőről. Pontosan tudtam, hogy Camnek is megvannak a maga hibái - ezt már az első találkozásunkkor sikerült bebizonyítania -, de végig az motoszkált bennem, hogy ez a pasi már-már mesébe illően tökéletes. Végre valaki, aki önmagamért szeret, az igazi önmagamért. Sőt, még ő biztat, hogy legyek önzőbb. Szégyen, nem szégyen, kicsit zavarba jöttem Cam kérdése hallatán. Nem vagyok prűd. Rengeteg pasival volt már dolgom. De egyikük sem beszélt velem ilyen nyíltan a szexről. Nem érdekelte őket, mit szeretnék és mit nem. Cam azonban nem kerülgette a forró kását, és hirtelen azon kaptam magam, hogy ideges vigyorral leplezem a félénkségemet. Azt hittem, te az a típus vagy, aki szereti kézben tartani a dolgokat. Az a típus vagyok, aki szereti kézben tartani a dolgokat. És nem jártatja a száját fölöslegesen. De nem akarom, hogy félreértsük egymást. Mert fontos vagy nekem. Igen, ha tehetném, most levetkőztetnélek, és letepernélek az íróasztalra, de ma este rád bízom magam. Az asztal várhat - sötétült el a tekintete. A gondolattól, hogy Cam az íróasztalon tesz a magáévá, csak még jobban beindultam. Orgazmikus ötlet volt. Megnyaltam az ajkam, és vágyakozva legeltettem a szemem Camen, aki türelmesen várta, hogy eldöntsem, mi legyen. Minél tovább gyönyörködtem a meztelen felsőtestében, annál jólesőbb bizsergés fogott el. Igaza van. Az íróasztal várhat.

Vetkőzz! - suttogtam halkan. Cam felállt, egyenesen a szemembe nézett, és letolta magáról a farmert meg a bokszeralsót. Meredező szerszáma bevetésre készen bukkant elő a ruhák fogságából. Egy cseppet sem zavarta, hogy anyaszült meztelenül áll előttem, én pedig lelkesen igyekeztem elraktározni magamban a pillanatot. Reszkető ujjakkal húztam le a pólómat meg a csizmámat. A szoknyám következett, és végül a melltartóm is a ruhakupac tetején landolt. Megborzongtam, amikor Cam lassan végigmért. Lüktetett a farka, lángolt az arca. Amikor kék szemébe néztem, olyan leplezetlen vágy sugárzott a tekintetéből, hogy akaratlanul is felszisszentem. Csodaszép vagy - suttogta rekedten. - Meg sem érdemellek. Szent... Hű! Bukfencet hányt a gyomrom. Cam! - suttogtam én is. A gyönyörű szavai hallatán úgy elérzékenyültem, hogy gombóc nőtt a torkomba. Minden jel arra mutatott, hogy Cameron MacCabe romantikus alkat. Tanácstalanul ráztam meg a fejem, fogalmam sem volt, mit mondjak erre. Feküdj hanyatt! - mutattam végül az ágyra. Észrevettem, hogy Cam állán rángatózni kezd egy izom, és önelégülten mosolyogtam az orrom alatt. Nem, Cam tényleg nincs hozzászokva, hogy a nő irányítson. Mivel gyanítottam, hogy nem mindennap lesz részem ekkora kegyben, úgy döntöttem, hogy maximálisan kihasználom a helyzetet. Várakozón vontam fel a szemöldököm, mire Cam engedelmesen elnyúlt az ágyon. A dákója azonban a katonás stílusom ellenére sem lankadt le, sőt, meredezve próbálta magára vonni a figyelmemet. Cam rám nézett, és laza mozdulattal kulcsolta tarkóra a kezét. Na? - üzente a tekintete. Enyhén remegő tagokkal ugyan, de szép lassan elindultam az ágy felé. Karcsú csípőm, lágyan ringott, hetyke mellem ruganyosán pattogott, de amikor észrevettem, hogyan feszül meg Cam teste, egy pillanat alatt leolvadt rólam a beképzeltség máza, és a kacér májerség helyét jóleső izgalom vette át. Ahogy felfelé kúsztam, jól láttam, milyen szaporán emelkedik és süllyed Cam mellkasa. Meredező férfiasságához érve én is gyorsabban kapkodtam levegő után. Jo... - nyögött fel Cam, amikor fölé hajoltam. Nem utálok szopni, de nem is rajongok érte különösebben. Camet azonban feltétlenül meg akartam kóstolni. Minden elképzelhető módon birtokba akartam venni. Azt akartam, hogy velem együtt égjen. Az ajkaim közé vettem perzselő keménységét, és éreztem, hogyan feszül meg a combja az ujjbegyeim alatt. Amikor a nyelvem hegye végigsiklott a farka alsó felén húzódó vastag éren, először szaggatottan vette a levegőt, aztán, amikor szopni kezdtem, és úgy emelgettem a fejem, hogy a szám kínzó lassúsággal csússzon fel és le, még lélegzetet venni is elfelejtett. -

Jézusom! - morogta összeszorított fogakkal. - Ha így folytatod, ááá, bébi, mindjárt elmegyek, és akkor vége a dalnak. Szó sem lehet róla. Egy darabig még eljátszadoztam vele, aztán elengedtem. Rásandítottam a félig leeresztett szempillám alól, és döbbenten állapítottam meg, mennyire élvezi a helyzetet, és a testem milyen érzékenyen reagál a látványra. A feszült várakozás úgy hatott rám, mint a legerősebb afrodiziákum, és mialatt azon tűnődtem, eddig miért maradt ki az előjáték az életemből, Cam érzékien dudorodó csípőcsontjára szorítottam az ajkamat, majd, egyre feljebb haladva, csókokkal borítottam be a felsőtestét. Fölé térdeltem, és megborzongtam, amikor a farka a belső combomhoz ért. A jobb mellbimbójára tapasztottam a számat, és becézni kezdtem a nyelvemmel, majd tompán felnyögtem, mert érdes tenyere a mellemre simult. A mellbimbóm azonnal megkeményedett, és sóváran várta Cam érintését. Ő cirógatni kezdte a hüvelykujjával, mire megborzongtam, és halk sóhaj szakadt fel a torkomból. Nagyon érzékeny vagy - dünnyögte Cam elégedetten, a hüvelyk- és a mutatóujja közé szorítva a mellbimbómat. Alig tértem magamhoz az ágyékomon keresztülsistergő villámcsapásból, Cam jobb keze máris vándorútra indult a hasamon, és besiklott a lábam közé. Amikor két ujjal benyúlt a síkos hüvelyembe, ívben megfeszültem, hogy minél könnyebben hozzáférhessen a mellemhez a bal kezével, miközben a jobbal a hevesen rángatózó csípőmet simogatta. Zihálva kapkodtam levegő után, és egyáltalán nem zavart, hogy Cam vette át az irányítást. Már az is kész csoda volt, hogy idáig bírta. Jézusom! - emelte fel az alsótestét az ágyról. - Hadd jöjjek! Óvszer a fiókban... Vaksin tapogatóztam az érzéki ködben, és ügyetlenül kiráncigáltam az éjjeliszekrény fiókját. Felhúztuk Camre a gumit, és együtt vezettük be a dákóját a nyílásba, miközben a lábizmaim vadul remegtek a vágytól. Amikor beleültem a farkába, kórusban kiáltottunk fel, és Cam izgatottan tolta fel a csípőjét. A kínzó vágynak köszönhetően hamar egy ritmusba lendültünk. Az ágyra támaszkodtam, és enyhén hátradőltem, hogy Cam cerkája a legédesebb szögben hatolhasson belém. Lassan mozogtam, és éreztem, hogy eget rengető orgazmus készülődik bennem. Mereven bámultam Cam arcát, csillogó tekintete láttán dögösnek és csábítónak éreztem magam. Néztem, hogyan sötétül el a szeme a mellem, az ideoda himbálózó hajam láttán. Mohón markolászta a csípőmet, és amikor a pillanat hevében vékony izzadságfátyol ült ki a bőrünkre, türelmetlenül szorította össze a fogát. A csúcspont felé közeledvén semmi másra nem tudtam figyelni, csak az alhasamban csiklandozó érzésre, a hangos lihegésre, a buja sikolyokra, a szex bódító illatára, és akkor Cam rekedtes hangon felkiáltott. Kéjes öröm fogott el, becsuktam a szemem, és teljesen átadtam magam az érzésnek, egyre hevesebb -

mozdulatokkal hajszolva a kielégülést. Fények villantak fel lehunyt szemhéjam alatt, amikor az orgazmus végigcikázott a testemen. Minden izmom megfeszült, és az öröm hullámai lüktető gyűrűbe fogták Cam szerszámát. Hideg fuvallat csapta meg a bőröm, mert Cam váratlanul hanyatt fordított. Felpattant a szemem. Cam rám nehezedett, és erőszakkal a fejem fölé nyomta a karom. Vonásai eltorzultak a féktelen vágytól, és ahogy mohón az ajkamra tapasztotta a száját, mélyen belém hatolt, durva, kemény mozdulatokkal. Tompa nyögése minden idegszálamat megrezegtette, és éreztem, hogy újabb orgazmus készülődik. Ekkor Cam elhúzódott tőlem, csodálkozva néztem fel rá. Visszhangzott a szoba a lihegésünktől, és miközben Cam buzgón ügyködött rajtam, sóvárogva toltam fel a csípőmet. Cam elengedte a karomat, a két összefonódott test közé csúsztatta a kezét, és abban a szent pillanatban, hogy a hüvelykujja a csiklómhoz ért, már el is mentem. A sikoltozásom betöltötte a lakást. Jo! - kiáltott fel Cam tágra nyílt szemmel. Az orgazmusom láttán szaggatott, mélyről jövő üvöltéssel élvezett el. Rám rogyott, és a nyakamba temette az arcát, miközben a keze szelíden pihent a karomon. A farka tovább rángatózott bennem, a lehető legtovább nyújtva az örömömet. Mintha cseppfolyóssá váltam volna, egyszerűen nem éreztem a tagjaimat. A tökéletes kielégültség mámorában lubickoltam. Szinte sugárzott belőlem a jóllakottság. Hű! - fújtam ki a levegőt. Legszívesebben tíz ujjal túrtam volna bele Cam hajába, de még mozogni is elfelejtettem. Cam helyeslőén bicegetett. Kisvártatva felkönyökölt, és fölém tornázta magát. Teljesen kisimultak a vonásai, és szelíd bágyadtsággal nézett le rám. Ez volt életem legdurvább orgazmusa - vallotta be csendesen. Jóleső elégedettség fogott el, amitől rögtön erőre kaptam, és felemeltem a karomat. Megcirógattam Cam izmos hátát, aztán a hajába túrtam, és gyengéden simítottam félre a fürtjeit. Nekem is. Sőt, eddig azt hittem, hogy a többszörös orgazmus csak mese. Cam felnevetett, és szenvedélyesen húzta végig a hüvelykujját az arccsontomon. Itt maradsz éjszakára? Ha akarod. Cam elkomorult, szinte filozofikus arckifejezéssel nézett rám. Ez minden vágyam. Mosolyogva állapítottam meg, hogy hiszek neki. Még nem bíztam meg benne száz százalékosan, de ott és akkor nagyon is őszintének tűnt. Lehúztam a fejét, hogy forró csókot nyomjak az ajkára, amit nemcsak a fergeteges szex miatti elégedettség édesített meg, hanem az érzelmek is. Amikor Cam végre lélegzethez jutott, úgy vigyorogtam, mint az egyszeri

kisgyerek, miután rájött, hogy a Mikulás igenis létezik. Szólj, ha horkolok! Eddig senki sem szólt? - vonta össze Cam a szemöldökét. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy idegen helyen aludtam, de akkor is korán leléptem. Úgy érted, csak egyszer aludtál együtt a pasiddal? A szúrós tekintetből világosan kiderült, hogy sikerült levonnia a szükséges következtetéseket. Vállat vontam, és zavartan fordítottam el a fejem. Már bántam, hogy felhoztam a témát. Igen. Jo! - Cam az állam alá nyúlt, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Az ilyen gyökerekkel nem kell foglalkozni! Mind hülyék. Ne is beszéljünk róluk! Azért majd beszélünk, de nem most. Cam ezzel a baljós figyelmeztetéssel húzódott el tőlem, hogy megszabaduljon az óvszertől. Amikor visszajött a fürdőből, fürgén kihúzta alólam a paplant, hogy kényelmesen elnyúlhassak a lepedőn, aztán bebújt mellém az ágyba, és mind a kettőnket betakart. Az oldalamra fordultam, Cam párnájára hajtottam a fejem, mélyen beszívtam a kölniillatot, és éreztem, hogy megint felgyorsul a szívverésem. Fogalmam sem volt, mitévő legyek. Hamarosan kiderült, hogy fölöslegesen aggódtam. Cam hátulról a derekam köré fonta erős karját, és úgy helyezkedett, hogy a pucér fenekem az ágyékához simuljon, a lábaink pedig egymásba fonódjanak. Jó éjt, kicsim! - dünnyögte. Ez a három szó olyan erős birtoklási vágyról árulkodott, hogy elszorult a gyomrom. Gyengéden simítottam végig a két védelmező kart, bevackoltam magam Cam mellé, és elernyesztettem az izmaimat. Jó éjt! A pillangók a gyomromban persze nem hagytak aludni. Arra ébredtem, hogy összegömbölyödve, karomat Cam hasán pihentetve fekszem az ágyon, az arcom a csupasz mellkasához simul, miközben a keze a derékhajlatomon nyugszik. A hányinger egyre elviselhetetlenebbé vált. Cam nyilván beszivárgott a tudatalattimba, és az aggodalom meg a túláradó jókedv megtette a hatását. Egyfelől örültem, hogy vele lehetek, másfelől viszont folyton azon görcsöltem, hogy egy stabil kapcsolatot rúgtam fel ezért a szenvedélyes, ugyanakkor kissé kétes kimenetelű kalandért. Az összes eddigi pasim közül egyedül Cam volt képes arra, hogy egy szempillantás alatt kihozzon a sodromból, felcsessze az agyamat, és addig hergeljen, amíg lila nem lesz a fejem..., ami nem sok jóval kecsegtetett. A nyilvánvaló vonzalom, a lélegzetelállító szex, a bunkó beszólásokat felváltó törődés és féltés, a sok-sok türelem és az üdítő józanság viszont mind Cam

mellett szólt. Tetszett, hogy ő mindig kész elismerni, ha téved, tetszett, hogy másképp néz rám, mint a többség, és az is tetszett, hogy őszintén érdeklődik Cole iránt. Tetszett a pasi, na. Nem is kicsit, és ahogy ott feküdtem mellette, hirtelen rájöttem, ha mégis menekülőre fogtam volna, és a gazdag pasi mellett döntök, hogy stabil hátteret teremtsek magamnak és Cole-nak, a maradék önbecsülésemet is elvesztettem volna. Cole. Amikor eszembe jutott az öcsém, elfogott az idegesség. Még közel sem sikerült megalapoznom a jövőjét. Új állást kell keresnem, hátha találok valamit, ami jobban fizet, mint a Meikle &C Youngs. Akármi jár is a fejedben, szerintem nem fogok örülni neki - mormolta Cam álmosan. Ijedten hőköltem hátra. Micsoda? - néztem rá a kótyagos Camre. Eddig meleg és laza volt a tested, de most teljesen be vagy feszülve szorította meg a derekamat. - Mi van? Aggódom a munkám miatt. Lehet, hogy másik állást kell keresnem, valamit, ami jobban fizet, mint a mostani. A pénz másodlagos. Olyan helyet keress, ahol jobban megbecsülnek, mint most. Egyetértőén hümmögtem. Szóval, te így kezded a napot? Görcsöléssel? Mosolyogva bólintottam. Ha együtt maradunk, kénytelen leszel megszokni. Cam szorosan magához ölelt. Ha együtt maradunk, mindent el fogok követni, hogy soha többé ne kelljen semmi miatt görcsölnöd. Elakadt a lélegzetem. Basszus, remélem, Cam nem fog állandóan ilyen romantikus közhelyekkel bombázni. Most mit mondjak erre? Jó duma - feleltem rekedtes hangon. Cam ajka megvonaglott, mintha az arrogáns pöcs pontosan tudná, mivel lehet megpuhítani. Mennyi az idő? Nem tudom. Visszaadtam Malcolmnak az Omega órát. De rendes vagy! Ez így korrekt. - Hirtelen összerezzentem. Megint elfogott a bűntudat. Úgy éreztem, nem szép dolog itt édelegni Cammel és lubickolni a boldogságban, miközben Malcolm egyedül nyalogatja a sebeit. - Neked nincs lelkiismeret-furdalásod? - motyogtam, Cam meleg bőrére szorítva az ajkamat, miközben szórakozottan simogattam a kockákat a hasán. Bébi, amikor hozzám érsz, csak a merevedésemre tudok gondolni - felelte Cam mogorván. Ugye, milyen telhetetlenek vagyunk? - kuncogtam.

Ez a te hatásod. Már megint hízelegsz. Hogy fogom én ezt viszonozni? Miért kéne viszonoznod bármit is? Hát, tudtommal nem szórod két kézzel a bókokat, Cam - feleltem kaján vigyorral. Cam olyan bosszúsan sóhajtott fel, hogy még a mellkasa is beleremegett. Hányszor dörgölöd még az orrom alá, hogy szemét voltam veled? Nem tudom. Még kapóra jöhet, ha meg akarlak rendszabályozni. Cam játékos morgással fordított hanyatt. Első meglepetésemben kuncogva néztem bele a szikrázó szempárba, miközben Cam majdnem felnyársalt a tekintetével. Aztán szétfeszítette a combomat. Az arca még kipihent volt, érzékien lágy ívű ajka mágnesként vonzotta a tekintetet. Eláruljam, miért bunkóztam annyit veled? Már elmondtad, miért... jaj - akadt el a lélegzetem, amikor Cam kemény szerszáma a lábam közé nyomult. Ösztönösen széttártam a combomat, Cam pedig lassú, őrjítő mozdulatokkal dörgölőzött hozzám. De most komolyan - hajolt hozzám Cam, és lágy csókokkal borította be az állam vonalát, míg végül a fülemnél kötött ki. Megborzongtam, amikor finoman harapdálni kezdte a fülcimpámat, hogy aztán a nyelvével csillapítsa a fájdalmat. Hangosan ziháltam, és a mellem csábítóan cirógatta Cam mellkasát. Egyre szaporábban vettem a levegőt. Amikor összeért a testünk, Cam egy pillanatra megdermedt, és tompa nyögés szakadt fel a torkából, ami forró fuvallatként melengette a nyakamat. Felhúztam a térdemet, így szólítva fel Camet, hogy tegye meg azt, amire mind a ketten olyan kétségbeesetten várunk. Cam a komód felé nyúlt, hosszasan matatott a fiókban, majd egy óvszert varázsolt elő belőle. Mire Cam felhúzta a gumit, kobaltkék szeme szinte koromfeketévé változott. Na, tényleg, komolyan. Mondd! - suttogtam megadóan. Kívántalak, de azt hittem, sosem kaphatlak meg. Leesett az állam a döbbenetes vallomás hallatán. Ezért baszogattál annyit? Magamnak sem mertem bevallani, mennyire kívánlak, és amikor még azt hittem, hogy az a fajta nő vagy, akit soha nem tudnék tisztelni vagy szeretni, ebbe kapaszkodtam. De te egymás után cáfoltál rá az előítéleteimre, amitől csak még jobban vonzódtam hozzád. Amikor Cameron egyenesen a szemembe nézett, mintha vastag selyemgubó fonódott volna körénk, hogy megóvja az egyre gyorsabban mélyülő kapcsolatunkat. Akkor most már leszállhatsz rólam - seppegtem, mivel alig bírtam szóhoz jutni a meghatottságtól. Nem értem - vonta össze Cam a szemöldökét. -

Többé nem fogsz kívánni, hiszen megkaptál. Cam szemében kaján fény villant. Olyan nincs - vigyorgott rám. - Mármint hogy ne kívánjalak. Azzal minden előzetes figyelmeztetés nélkül, még mielőtt válaszolhattam volna, belém hatolt. Felkiáltottam, és görcsösen markolásztam a hátizmait, várva, hogy a testem befogadja vastag cerkáját. Cam lehelete lágyan cirógatta az ajkamat, ki-be húzogatta a szerszámát, és mielőtt megcsókolt volna, a nyelve csábító játékba kezdett az enyémmel. Forró, édes csókok közepette vette birtokba a testem, hogy újabb földrengésszerű orgazmussal ajándékozzon meg mindkettőnket. Épp végeztünk a zuhanyozással - végre a nyelvemmel is sikerült felfedeznem Cam tetoválásait -, és már a reggelihez készülődtünk a konyhában, amikor megcsörrent a telefonom. Az előszobában találtam meg, a műszőrme kabátom zsebében, amit még Cam hámozott le rólam előző este. A hívókép Josst ábrázolta, amint sunyi vigyorral néz el a vállam fölött. Pár hónapja kaptam le a barátnőmet a bárban, és csak utólag tudtam meg, hogy amíg én a fotóval voltam elfoglalva, Craig abszurdan „szexi” táncelőadást rögtönzött a hátam mögött. Elmosolyodtam. Halló! Na, helló! - felelte Joss könnyedén. - Hogy vagy? Jól. - Az nem kifejezés! Most kúrtam szét az agyamat a Tetkóssal! Úgy vigyorogtam, mint a fakutya, de igyekeztem uralkodni magamon, és visszaballagtam a konyhába, ahol Cam félmeztelenül, kielégült fejjel állt a vízforraló fölött. - És te? Jól. Olyan fura a hangod. Fura? Igen. Fura. Fogalmam sincs, miről beszélsz. - Cam rám nézett, és amikor elmosolyodott, szexi szarkalábak jelentek meg a szeme sarkában. - Nem értem, honnan veszed ezt - mondtam vigyorogva. Hmm. - Úgy tűnt, nem sikerült meggyőznöm a barátnőmet. - Jöttök ma ebédre? Hirtelen nem is tudtam, mit feleljek. Sűrű nap várt rám. Tudtam, hogy mindent el kell mesélnem Cole-nak, és a Malcolmtól kapott ruhákat is fel akartam tenni a netre. Már a puszta gondolatra görcsbe rándult a gyomrom. Furdalt a lelkiismeret, hogy így kellett véget érnie a szerelmünknek. Vajat kérsz a pirítóshoz vagy lekvárt? - kérdezte Cam fennhangon. Felszisszentem. Cammel vagy? - kérdezte halkan Joss, persze nem csak merő udvariasságból. Igen. Délelőtt fél tízkor? Mintha valami pirítóst emlegetett volna. Aha. -

Úristen, te lefeküdtél vele! Ne fogd vissza magad, Joss! - emeltem égnek a tekintetemet. De, gondolom, először Malcolmtól szabadultál meg, és csak utána támadtad le a Tetkóst. Szegény Malcolm! De hát, ilyen az élet. Joss összegzése hallatán váratlan melegség öntötte el a szívemet. A barátnőmnek eszébe sem jutott megkérdezni, megcsaltam-e Malcolmot. Alapból tudta, hogy egyenes ember vagyok. Örültem, hogy ilyen jó véleménnyel van rólam. Tegnap este szakítottunk. - Kezdtem terhesnek érezni Cam fürkésző tekintetét. - Figyu, majd később megbeszéljük. Hozd el Camet is ebédre! Hogy micsoda?! Mi? A hisztéria legapróbb jelét is igyekeztem kiiktatni a hangomból. Ha úgyis ott van veled, gyertek el együtt ebédre! Elodie örülni fog. Malcolmot egyszer sem hívtad. Cam kérdő pillantást vetett rám. Hát, ha az a találkozás is olyan érdekes lett volna, mint amilyennek ez ígérkezik, akkor lehet, hogy másképp döntök. Ne azért hívj meg minket, hogy legyen kit körberöhögnötök! Megrökönyödve néztem, amint Cameron kikapja a kezemből a telefont, és a füléhez tartja. Szia, Joss, itt Cam. Ott leszünk. Hánykor? Jó - bólintott a válasz hallatán, akármi volt is az. - Viszlát! Visszavettem tőle a mobilt. Nem tudom, mi ez az egész, de még számolunk - fenyegettem meg az ujjammal. - Joss! - emeltem a fülemhez a készüléket. Ez a bársonyos hang! - kuncogott a barátnőm. Nagyon vicces. Akkor ebédnél találkozunk. Oké! Jaj, Jo, csak még valamit! Igen? Jó az ágyban? Önkéntelenül is elnevettem magam, mert eszembe jutott, menynyit nyaggattam Josst Braden miatt, miután rájöttem, hogy lefeküdtek egymással. Most már kvittek voltunk. Mit is mondtál anno? Ha szakítottunk, a tiéd lehet. Joss elkínzott nyögése hallatán, ha lehet, még jobban felvidultam. Mekkora szemét voltam! De nehogy elkotyogd Bradennek! Esküdj! könyörgött. Esküszöm! Jó. Ha nem fogadsz szót, beterellek egy szobába Ellie-vel meg a romantikus filmgyűjteményével, és rátok zárom az ajtót. Tudod, ezt nem mindenki fogja fel büntetésként. -

-

Jó. Akkor meg rászokom a cigire, csak hogy az őrületbe kergesselek. Egy igazi szadista veszett el benned. Amúgy meg hidegen hagyna a

dolog. Még a cigi füst szaga is? - kérdezte Joss diadalmasan. Basszus!Ez igaz. Ha cigifüst csapta meg az orromat, a kínok kínját álltam ki, és sürgősen elő kellett kapnom a rágót, hogy megfékezzem a nikotinéhségemet. Ezen kár hajba kapnunk, mivel úgysem fogom elmondani neki. Hajba kapnunk? Micsoda választékos megfogalmazás. Ahhoz képest, hogy vasárnap reggel van, jól forog az agyad. Fogadjunk, hogy Cam indította be a fogaskerekeket. Na, szia, Joss! Ja, és ha bármit is elkotyogsz rólunk a többieknek, mielőtt én engedélyt adok rá, mindent kitálalok Bradennek. Elégedett mosollyal nyomtam ki a telefont. Cam álmélkodva nyújtotta át a kávésbögrét. Ez meg mi volt? Kompromittáló információim vannak Jossról. A csaj megfenyegetett, hogy cigifüsttel fog kínozni, ha lebuktatom. Cam zavartan ráncolta a homlokát, és egy pirítóssal megrakott tányért tolt elém. A szeletek fele vajas volt, a másik fele lekváros. Az édes kényeztetés mellett döntöttem. Cigiztél? Fél éve szoktam le. Hála az égnek - dünnyögte Cam. Szorongással töltött el a gondolat, hogy Cam egy olyan jelentéktelen dolog miatt is kiábrándulhat belőlem, mint a dohányzás. Ennyin múlna a vonzalma? Kényszeredett vihogással próbáltam leplezni a bizonytalanságomat. Miért? A dohányzás kizáró ok? Nem - húzódott pimasz mosolyra Cam szája. - Valahogy csak meggyőztelek volna, hogy hagyd abba. De azért örülök, hogy nem kell végigélveznem az egész tortúrát. Gondolom, Cole-nak lenne mit mesélnie. Cam válasza hallatán óriási kő esett le a szívemről, és ezúttal a nevetésem is őszinte volt. Jó, annyira nem volt vészes. Ja-ja. Azért én Cole verzióját is meghallgatnám. Apropó... - motyogtam, és kikerestem Cole számát. Mizu? - vette fel az öcsém három csengetés után. Elindultál már? Öt perc, és otthon vagyok. Jó. Meg kell beszélnünk valamit - néztem mosolyogva Camre, de a szívem mélyén kicsit tartottam Cole reakciójától. Már előre félek. Ne mondj ilyet! Cole épp csak odahorkantott valamit, amivel ismét sikerült kiakasztania. -

Akkor várlak. Újabb horkantás, és az öcsém már ki is nyomott. Valaki írhatna már egy tini értelmező szótárt - sóhajtottam fel. - Én sosem voltam ennyire szűkszavú. Sejtettem - somolygott Cam a bögréje fölött. Tudod, hogy értettem - csaptam rá a fejére játékból. Az öcséd most kamaszodik - vonta meg a vállát. - Fiú létére egész közlékeny. Helyeslőén bólintottam, és kivettem még egy szelet pirítóst. Kíváncsi vagyok, hogyan fogom beadni neki ezt az egészet. Cam ördögi vigyorral hajította bele a bögréjét a mosogatóba. Hát, a tegnap esti meg a ma reggeli sikoltozásodból kiindulva szerintem nagyon is ügyesen kommunikálsz. Beképzelt pöcs! Akkor állj le a sikoltozással! Csak fölöslegesen pumpálod az egómat. Hogy mást ne említsek. Jó. Mától kezdve olyan halk leszek, mint egy kisegér. Cam nevetve vont magához, de olyan hevesen, hogy majdnem félrenyeltem az utolsó falat pirítóst. Ahogy megcsókolt, csupa morzsa meg lekvár lett a szája. Meg ne próbáld! Kiabálj csak nyugodtan. Az teszi izgalmassá a dolgot. A mellkasára támaszkodtam, és egészen közel hajoltam hozzá. Éreztem, ahogy a farka megkeményedik a farmer alatt. Az ajkamba haraptam, és halvány mosollyal meredtem érzéki szájára. Na, jó, üsse kavics - sandítottam rá kajánul. - De nem hagyom, hogy dróton rángass. Cam egyre szorosabban ölelt. A jutalmat ki kell érdemelni, ugye? Élvezni fogod. Camnek fülig ért a szája. Nem is értem, miért vártunk idáig - csóválta meg a fejét. Egyetértőén bólogattam. Mikor olyan jó buli, legalábbis egyelőre - jegyeztem meg mosolyogva. Bár Cam viszonozta a mosolyt, kissé elkomorult az arca, és jó mélyen a szemembe nézett. Igen, kicsim. Egyelőre nagyon is az. -

16. FEJEZET HIHETETLENÜL JÓ ÉRZÉS VOLT, ahogy az ujjaink egymásba fonódtak, és Cam az ajkához emelte a kezemet. Gyengéd csókkal köszöntött, és a testem úgy viszonozta az üdvözlést, hogy rögtön libabőrös lett. Mialatt Cam felkísért az emeletre, úgy bámultam, mint egy szürreális csodát, és a betonlépcsők mintha vattacukorfelhőkké változtak volna a talpam alatt. Nem értettem, egy egyszerű kézfogás miért van rám mámorítóbb hatással, mint a szex. A pillanat szépsége még azt is elfeledtette velem, hova igyekszünk. Anyához. Amikor beléptünk a lakásba, anya a kanapén ült és tévét nézett. Minden idegszálam megfeszült a nappaliból kiszűrődő fojtott hangok hallatán, mert rádöbbentem, hogy Camnek most először kell szembenéznie anyával azóta, hogy a távollétemben Cole segítségére sietett. Jaj! Cam, mintha olvasna a gondolataimban, határozott mozdulattal csúsztatta a kezét a derekamra, és betaszigált a nappaliba. Anya az ócska köntösében heverészett a kanapén, gyérülő haja nedvesen tapadt a fejére. Döbbenten állapítottam meg, hogy képes volt a saját elhatározásából beállni a zuhany alá. Gőzölgő bögrét szorongatott a kezében, amit reszkető kézzel emelt a szájához, amikor lassan beóvakodtunk a szobába. Anya! - köszöntöttem ideges biccentéssel. Cam a derekam köré fonta erős karját, és szorosan magához vont. Anya is észrevehette a mozdulatot, mert kikerekedett a szeme. Ismerjük egymást? - kérdezte halkan, a várakozásaimmal ellentétben inkább enyhe kíváncsisággal, mint vádlón. A jelek szerint nem emlékezett rá, hogy Cam is ott volt a lakásban azon a szörnyű estén. Cameron MacCabe - mérte végig Cam mogorván, miközben bátorítóan szorította meg az oldalamat. Anya dünnyögött valamit, majd ismét rám emelte kivörösödött szemét. Senkit sem találtam itthon ma reggel. Egész testemmel Camhez simultam, és úgy markolásztam a pólóját, mint egy kislány. Cole Jamie-nél aludt - bólintottam. Elestem - biggyesztette le a száját anya. - Elestem. Nagyon fáj a hátam. És senki sem segített. Legalább az a kis buzi maradna itthon, ha te csavarogni mész. A sértés hallatán mintha acélrudat döftek volna a gerincembe. Kihúztam magam, és előrébb léptem. Eltorzult arccal meredtem anyára, és próbáltam

elnyomni a fájdalmat a szívemben - a fájdalmat, amit akkor szoktam érezni, amikor anyám valami önző, nemtörődöm vagy szülőhöz teljesen méltatlan kijelentésre ragadtatta magát. A gin nem segített, anya? Fura, mert úgy tűnik, mindent azzal oldasz meg. Anya gyűrött arcát megpattant erek tarkították, de a beszólásom hatására még a maradék szín is kifutott belőle. De kinyílt a csipád, most, hogy ez is itt van veled. Mély levegőt vettem, mert rájöttem, ha így folytatjuk, Cam előtt fogunk egymásnak esni. Nekünk is megvan a magunk dolga, anya - folytattam valamivel szelídebb hangon. - Kicsit erőltesd meg magad, jó? Mialatt a válaszra vártam, hátrébb léptem, hogy magam mögött érezzem Camet. Hálás voltam neki, hogy nem avatkozik közbe, és hagyja, hogy egyedül küzdjek meg anyámmal. Anya reszkető térdekkel tápászkodott fel a kanapéról, és az asztalra tette a bögrét. De ha egyedül nem megy - felelte halkan, amivel persze rögtön az elevenemre tapintott. Hiába küzdöttem, kezdett elhatalmasodni rajtam a bűntudat. Akkor legközelebb hívj fel telefonon! - sóhajtottam. Legszívesebben felpofoztam volna magam, amiért ilyen könnyen beadtam a derekamat. Jól van, drágám. - Anya leszegett fejjel csoszogott el mellettünk. Örülök, hogy megismertelek, Cameron. Ennyire volt képes azok után, hogy megütötte Cole-t. Eszembe jutott, mekkorát csalódtam benne, és máris megbántam, hogy ilyen udvarias voltam. Megint bepalizott, gondoltam magamban keserűen. Cam épp csak odaböffentett neki valamit. Pont mint Cole szokta. Megvártam, amíg anya átmegy a szobájába, és becsukja maga mögött az ajtót. Na? - néztem Camre. Nagy spíler az öreglány, pontosan tudja, mivel fogjon meg. - Azzal sarkon fordult, és elindult a konyha felé. Utánamentem. A szívem a torkomban dobogott. Látod, ilyen. Igen, az egyik pillanatban eljátssza a gonosz boszorkányt, a következőben meg azt sem tudja, hogyan nyalizzon. Szándékosan csinálja. Amikor szemétkedik, kiakadsz rá. Amikor kedves, beadod a derekadat, és ezt ő is tudja. Dróton rángat téged. Tudtam, hogy Camnek igaza van, és amúgy sem akartam elrontani ezt a gyönyörű reggelt, úgyhogy szó nélkül segítettem megfőzni a teát meg a kávét. Miután arra a kimondatlan egyezségre jutottunk, hogy egyelőre nem beszélünk anyámról, visszamentünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Cam azonnal az ölébe húzott, és maga felé fordított.

Mit csinálsz? - kérdeztem somolyogva. Kényelembe helyezem magam. Azzal előrehajolt, és a kezembe nyomta a bögrémet. Elvettem tőle. Cam közelsége teljesen összezavart. Olyan közel ültünk egymáshoz, hogy tisztán láttam a Cam kobaltkék íriszét tarkító rézvörös barázdákat. Szerinted ez kényelmes? - néztem rá, miközben lazán belekortyolt a kávéjába, és átkarolta a csípőmet, hogy a keze a fenekemen nyugodjon. Naná - mormolta. Vállvonogatva dőltem rá, és belekortyoltam a teámba. Ennél tovább sajnos nem jutottunk. Hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, és ijedten húztam ki magam. Megpróbáltam kiszabadulni Cam öleléséből. Cam fél kézzel lefogott. Mit csinálsz? - sziszegtem dühösen, és közben végig azon görcsöltem, mit fog gondolni rólunk Cole, ha ilyen félreérthetetlen helyzetben talál minket. Ööö, mi folyik itt? Már késő. Megsemmisülten hunytam le a szemem, és amikor kinyitottam, gyilkos pillantást vetettem Camre. Bocsánatkérő mosollyal sandítottam az öcsémre, aki suttyomban úgy megemberesedett, hogy szinte teljesen kitöltötte az ajtónyílást. Zöld szemét egyenesen Cam tarkójára szegezte. Aztán rám nézett. Ezt akartad megbeszélni velem? Bólintottam, és amikor Cole belépett a szobába, újabb kísérletet tettem, hogy kimásszak Cam öléből - persze sikertelenül. Cole a fotelhoz ment. Cam rámosolygott, majd lazán belekortyolt a kávéjába. Egy cseppet sem zavartatta magát, csak az a karja feszült meg, amivel engem ölelt. Cole sóhajtva vetette le magát a fotelba. Szóval, együtt vagytok? Egyszerre szólaltunk meg. Csak, sajnos, nem ugyanazt a választ adtuk. Igen. Majd meglátjuk. Cole kaján mosollyal vonta fel a szemöldökét. Majd meglátjuk? - fordult felém Cam villámló tekintettel. Basszus! Most biztosan azt hiszi, hogy nem akarok vele lenni. Pedig épp ellenkezőleg. Csak nem akarok nyomulni, nehogy elijesszem. Nem akarom, hogy elsiessük a dolgokat. Baromság. Te nem akarod elsietni a dolgokat, hátha megijedek. Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Leesett az állam. Cam eddig ritkán érzett rá a dolgokra, de úgy tűnt, minél közelebb kerül hozzám, annál inkább a vesémbe lát. Vagy ennyire átlátszó lennék? Hirtelen nem is tudtam, mit gondoljak. Hát, ha csak ezen múlik, áldásom rátok - dörmögte Cole, azzal felállt. Látom, komoly a dolog - mosolygott rá Camre, mielőtt faképnél hagyott volna -

minket. Nagyon vicces - húztam fel az orrom az övön aluli beszóláson, és dühösen forgattam a szemem, miközben az öcsém röhögve eltűnt a szobájában. Camre néztem, és láttam, hogy vigyorogva méreget. - Ne merj lovat adni alá! Cam felnyerített, és a nevetőráncai láttán azonnal olvadozni kezdtem. Dehogyis. - Letette a bögréjét, majd az enyémet is kivette a kezemből, és magához vont. A nyaka köré csúsztattam a karom, és szorosan hozzásimultam. Ez jól ment. Ez a beszélgetés is olyan volt, mint a többi. Milyen? Gyors. Éreztem, hogy Cam válla hevesen rázkódik alattam. A fiúk már csak ilyenek. Nem kerülgetik a forró kását. Elégedettséggel vegyes izgalommal omlottam el Cam karjaiban, és egyre szorosabban simultam hozzá, miközben a farka keményen a fenekemhez préselődött. Könnyedén az ajkához érintettem az ajkamat, és amikor elakadt a lélegzete, diadalmasan húztam ki magam. Ma reggel sokáig kerülgetted. Egy szempillantás alatt a kanapén találtam magam. Cam megmarkolta a combomat, és szétfeszítette a térdeimet, hogy benyomakodhasson közéjük. A dereka köré kulcsoltam hosszú lábaimat, ő pedig lassan, ráérősen megcsókolt. Úgy smároltunk, mint két tinédzser. Fantasztikus volt! Miközben Cam erős keze felsiklott a külső combomon, mélyen beszívtam az ismerős illatot, és azt kívántam, bárcsak ne fogadtuk volna el az ebédmeghívást. Cam, mintha olvasna a gondolataimban, elhúzódott tőlem, én pedig akaratlanul is megcirógattam az ajkát az ujjam hegyével. Életemben nem láttam ilyen észbontó férfiszájat. Úgy folytattuk a beszélgetést, mintha az előbb nem is mi nyaltuk-faltuk volna egymást kerek öt percig. Nem panaszképpen mondom - suttogtam. - Nagyon élveztem ám. Akkor ezentúl ügyelek rá, hogy minél később térjek a tárgyra. Oké, azt mondtam, hogy áldásom rátok, de azért ne előttem csináljátok dünnyögte Cole a fejünk fölül. Riadtan néztünk fel, és láttuk, hogy Cole komor tekintettel áll a kanapé mellett, és egy tányér szendvicset meg egy pohár kólát szorongat a kezében. Hé, mit csinálsz? - förmedtem rá, és lelöktem magamról Camet. Nicholséknál fogunk ebédelni. Ne edd tele magad! Hű! - mondta Cam könnyedén. - Mit látnak szemeim! Mi van? Cam felnevetett, és fejcsóválva fordult Cole felé. Én is kérek - bökött a szendvicsekre. Cole előrenyújtotta a tálat, amiről Cam laza mozdulattal emelt le egy kenyérszeletet.

Néztem, amint két pofára zabálják a szendvicset, nehogy véletlenül jó étvágyuk legyen az ebédnél. Jézusom! Most már ketten vannak. Cam és Cole cinkos mosollyal nézett össze. Melegség - kellemes, simogató, lélekemelő melegség - öntötte el a szívemet, és eddig ismeretlen boldogság áradt szét a testemben. Ettől aztán végképp begyulladtam. Egész úton be nem állt a szám. Szerintem még levegőt se vettem. Cole mögöttünk ült a buszon, és hangoskönyvet hallgatott, így ő végül is kimaradt a minden részletre kiterjedő okfejtésemből, aminek során azt vázoltam Camnek, milyen előnyökkel jár, ha nem teregetjük ki a kapcsolatunkat. Nem is tudom, miért akartam titokban tartani, hogy együtt vagyunk. Azt hiszem, azért, hogy ha véletlenül mégis félrecsúsznának a dolgok, minél kevesebben kárörvendjenek a pofára esésemen, de ezt mégsem köthettem Cam orrára. Inkább lyukat beszéltem a hasába. Mire leszálltunk, gondolom, már torkig volt a hülyeségeimmel, de semmit sem bízhattam a véletlenre. Ragaszkodtam hozzá, hogy titokban tartsuk a kapcsolatunkat. Összejöttünk. Alig tíz perce szálltunk le a buszról, és éppen Elodie Nichols nappalijában ácsorogtunk. A Nichols család, Adam, Braden és Joss sóbálvánnyá meredve bámult ránk. Cam ezt csak úgy mellesleg vetette oda, miután Ellie a hogylétünk felől érdeklődött. Joss szavaival élve, mintha hasba lőttek volna. Elképedve meredtem Camre. Nem hallottad, mire kértelek a buszon? Cam széles, megnyugtató mosolyt villantott rám, amitől furán bizseregni kezdett a bensőm. Szelektív a hallásom, kiscicám. - Azzal a csípőmnél fogva magához rántott. - Szerencsére, különben a fülemen folyt volna ki az agyam. Nem is értem, hogy lehet ennyit beszélni. A barátaimra néztem, akik sunyi vigyorral bámultak minket. Máris szakítottunk - szóltam durcásan. Cam nevetve szorított magához. Prüszkölve próbáltam kiszabadulni az öleléséből. Mit csinálsz? Visszahódítalak. A fojtott kuncogás hallatán fülig vörösödtem. Úristen, mások szeme láttára „bájolgunk”! Lopva Jossra sandítottam. Naná, hogy fölényes mosollyal nézett minket. Tudtam, hogy ebből már nem lehet jól kijönni, de azért próbáltam menteni a menthetőt. Marha jó - dörmögtem barátságtalanul, de nem kapálóztam tovább. Elodie és Clark, akik csupán három perce ismerték Camet, addig faggatták a

pasit a grafikusi munkájáról, Longniddryről meg a szüleiről, hogy végül már nem bírtam tovább cérnával, és faképnél hagytam őket, hogy Hannah-val együtt eltűnjek a balfenéken. Mivel Joss nem nyársalt fel a tekintetével, arra a következtetésre jutottam, hogy a barátnőm örül nekünk, és nem akar vájkálni a magánéletünkben. Ellie már más tészta volt. Fúrta az oldalát a kíváncsiság. A hátamon éreztem a tekintetét, és szinte hallottam, amint némán kérlel, hogy forduljak felé. Esdeklő tekintettel néztem Hannah-ra. Az én kis megmentőm persze rögtön talpra ugrott. Jo, mutatni akarok valamit. Négyszemközt- tette hozzá nyomatékkal, ellentmondást nem tűrő pillantást vetve a nővérére. Ellie-nek szikrákat hányt a szeme. De... Mire Ellie befejezhette volna, mi már ki is menekültünk a szobából. Halk kuncogással estünk be Hannah szobájába. Te vagy a legaranyosabb ember a világon - mondtam vigyorogva. Hannah viszonozta a mosolyomat. Tudod, hogy úgysem úszód meg a kihallgatást - huppant le az ágyra. Tudom. De minél később kerül rá sor, annál jobb. Jó pasi - pirult el hirtelen Hannah. Nevetve ültem le mellé, és amikor eszembe jutott a ma reggel meg a tegnap este, én is elvörösödtem. Az. Nem akarok kíváncsiskodni, de... kihallgattam Ellie-t meg Josst, és azt mondták, Cam nem is az eseted. Szerintem az a lényeg, hogy boldogok legyetek. Imádtam ezt a kiscsajt. Őszintén. Boldog vagyok. Fosok. De boldog vagyok. Cam meggyőzött, hogy most az egyszer magamat nézzem, ne Cole-t. - Eszembe jutott Malcolm, akivel együtt a biztos hátteremet is sikerült elveszítenem tegnap este, és belém hasított a félelem. Hogy eltereljem a gondolataimat, oldalba böktem Hannah-t. - Marco hogy van? Hannah hatalmas sóhajjal dőlt hanyatt a matracon, és a plafonra szegezte a tekintetét. Kibékültünk. És ezt csak így mondod? Igen, mert úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Mintha csak barátok lennénk. Arról nem is beszélve, hogy ott van az a felsős lány, aki mindenkinek szétkürtölte, hogy a múlt hétvégén összejött Marcóval egy buliban. Nagyon csinos. Te meg gyönyörű vagy, úgyhogy egy-null a javadra. - Amikor Hannah kétkedve horkant fel, megveregettem a térdét. - Egy nap majd belenézel a tükörbe, és ugyanazt fogod látni, amit én. Egy buzgómócsingot, akinek magatartászavarai vannak? Micsoda? - nyúlt meg az arcom.

Volt egy kis összetűzésem a héten. Anyáék nem örültek neki. Az én betegesen félénk Hannah-m összetűzésbe keveredett? Micsoda? - visszhangoztam hitetlenkedve. A tesitanár kiakadt rám, mert nem akartam részt venni a fiú-lány kosármeccsen. Közöltem vele, tudományosan bizonyított tény, hogy a fiúk erősebbek és gyorsabbak, mint a lányok, és ha az összes lányt egy csapatba teszi, eleve kudarcra ítél minket. Ő meg azt válaszolta, hogy lenézem a saját nememet. Mondom neki, én csak realista vagyok, és szerintem direkt azt akarja, hogy a fiúk nyerjenek. Erre bemószerolt az igazgatónál, aki ugyan kiadta, hogy ezentúl minden órán vegyes csapatokat kell kialakítani, de utána felhívta anyát, és közölte vele, hogy magatartászavarom van. Amikor láttam, milyen elkínzott a tekintete, komolyságot erőltettem magamra, és elképedve ráztam meg a fejem. Hova tűnt a beteges félénkség? Hannah-nak még fekvő helyzetben is sikerült megvonnia a vállát. A félénkség csak visszahúz. Marco miatt vagy ilyen? Nem, nemcsak miatta. Bár az az érzésem, hogy kicsit lenéz, mert nem vagyok „bevállalós”... Akkor kapja be! Inkább az zavar, hogy nem jelentkeztem a vitakörbe, mert nem merek közönség előtt beszélni. Pedig tudom, hogy jól tudnék érvelni. Az tuti. Hannah hozzám vágta a párnáját, de aztán úgy folytatta, mintha mi sem történt volna. És a karácsonyi bulira sem mentem el, mert a barátnőim azt mondták, ciki lenne, ha csak egy gruppban álldogálnánk. És írtam egy verset is, ami nagyon sokat jelent nekem, és be akartam nevezni vele a regionális versenyre, de aztán meggondoltam magam, mert... Féltél, hogy beégsz - veregettem meg újból a térdét. - És aztán mi történt? Egyik nap felébredtél, és úgy döntöttél, hogy megváltozol? Hannah felült. Az érett emberek bölcsessége sugárzott a tekintetéből. Nem. Megcsókoltam egy srácot, aki nagyon tetszik, de ő visszautasított. Ha ezt kibírtam, akkor miért ne merjem kinyitni a számat egy rakás ember előtt, akivel évek óta ugyanabba az iskolába járok, és miért ne mondjam el a véleményemet? Lassan bólintottam, és biztató mosollyal néztem Hannah-ra. Csak hogy tudd, te vagy a legmenőbb arc, akit ismerek. Még Camnél is menőbb vagyok? Cam az a fajta rafinált, kissé különc, dögös pasi volt, aki a saját szabályai szerint élt. Igen. Olyan laza volt, hogy teljesen oda meg vissza voltam tőle, de tudtam, hogy ezt nem szabad egy szerelmes csitri orrára kötni. Gúnyos horkantással keltem fel az ágyról. -

Á, ő csak azt hiszi, hogy menő. De azért menő, nem? - vigyorgott hátra Hannah a válla fölött, miközben kinyitotta az ajtót. Ahogy követtem őt, éreztem, hogy semmi sem maradt a hamis fölényességemből. Aha. De nehogy elmondd neki! Kiről van szó? - állta az utamat Ellie, aki mintha a semmiből toppant volna elő. Ellie és Joss két pillanat alatt visszaterelt minket Hannah szobájába. Én próbáltam lebeszélni - mosolygott rám együtt érzőén Joss. Lélegzet-visszafojtva vártam Ellie következő lépését. És hamarosan záporozni kezdtek a keresztkérdések. -

Az ebéd kifejezetten jól sikerült. Cam udvarias, kedves, intelligens, érdekes ember benyomását keltette. Én eddig is tudtam róla, hogy ilyen, de örültem, hogy Nicholsék, valamint Joss és Braden is hasonló véleményen vannak. Annak is örültem, hogy Cam és Cole ilyen jól összemelegedett. Egymás mellett ültek, és amikor éppen nem vettek részt a beszélgetésben, összedugták a fejüket, és halkan beszélgettek Cole könyvéről. Mint kiderült, Cam ajánlotta a művet. Mivel Camnek is ugyanolyan fanyar humora volt, mint Bradennek és Adamnek, egy percig sem kellett attól tartanom, hogy a három pasi nem fog kijönni egymással. Braden végig elégedetten vigyorgott rám, amit én úgy fordítottam le magamnak, „Minden elismerésem.” Jólesett a dicséret. Komolyan. Ám ez is csak tovább erősítette a szorongásomat, és a kisördög egyre hangosabban sopánkodott a fülembe, hogy jaj, mi lesz velem, ha ez az „izé” mégis balul sül el. Nekem még sosem volt részem abban az elviselhetetlen szánalomban és együttérzésben, amivel egy-egy szakítás után kell szembesülnie az embernek, mivel eddig senki sem vette komolyan a kapcsolataimat - akár komolyak voltak, akár nem -, most viszont előre éreztem, milyen gyötrelmes pillanatokban lesz részem, és féltem, hogy nem tudok majd megbirkózni ekkora teherrel. Már most a kapcsolatunk hanyatlásán spekuláltam. Tisztára megbuggyantam. Amikor később a London Roadon andalogtunk Cammel, aki a tenyerembe csúsztatta erős, kissé kérges kezét, és bársonyos, szeretetteljes hangon duruzsolt a fülembe, kétség sem férhetett hozzá, hogy megbuggyantam. Hiszen olyan jól éreztem magam. Alig ismertük egymást, de már jól éreztem magam. Rögtön el is határoztam, nem hagyom, hogy a bizalmatlanságom megmérgezze a kapcsolatunkat. De nem ám. Amikor beléptünk a kapun, hálásan szorítottam meg Cam kezét. Mély hangja betöltötte a lépcsőházat, éppen arról mesélt, milyen álláshirdetéseket látott az újságban. Mindenképpen pályázd meg őket - válaszoltam, és lesújtó pillantást vetettem Cole-ra, aki leffegő cipőfűzővel baktatott előttünk a lépcsőn. Még a

végén a nyakát szegi. - Cole, kösd be a cipődet! De már mindjárt otthon vagyunk - szájait az öcsém. Kösd be a cipődet! Testületileg megálltunk, és megvártuk, amíg Cole teljesíti a parancsot. Most boldog vagy? - mordult rám, mielőtt továbbindult. Hát persze, pláne amikor ilyen hangon beszélsz velem, öcsi. Hallottam, hogy Cam halkan pukkadozik a röhögéstől a hátam mögött, úgyhogy a fordulóhoz érve jelentőségteljesen ránéztem. És majdnem hasra estem Cole-ban. Mi a... - fordultam vissza dühösen, hogy megnézzem, mi a baj, de rögtön belém fagyott a szó. A baj forrása Becca volt, aki Cam ajtaja előtt ácsorgott, kezében egy reklámszatyorral. Add vissza a cuccaimat! - dugta Cam orra alá a szatyrot, aki előrement, hogy intézkedjen. - Nesze, itt vannak a te szarjaid! Sosem mertél normálisan berendezkedni nálam, úgyhogy csak egy könyvet meg egy MP3-lejátszót találtam. Jaj! Zengett a folyosó Becca keserű hangjától. Azonnal elfogott a bűntudat, és szorosan Cole-hoz simultam, aki már-már féltőn dőlt nekem. Csak egyszer találkozott Beccával, de megismerte a csajt, és rögtön tudta, mi a pálya. Cam higgadt mozdulattal vette el a szatyrot. Milyen cuccokról beszélsz? Fogalmad sincs, mi? - nézett rá gúnyosan Becca. - Alighogy szakítottál velem, már rohantál is haza ezzel - mutatott rám, de úgy, mintha egy darab szemét lennék. - Igen, Malcolm mindent elmesélt - fordult szembe velem villámló tekintettel. - Ne aggódj, ribanc! Tegnap este szépen megvigasztaltuk egymást. Remélem, ettől jobban érzed magad! Elég! - csattant fel Cam, és sietve Becca elé lépett. Majdnem felrobbant mérgében, és Becca okosan be is fogta a száját. - Ne merj így beszélni vele! Megértetted? Becca szeme résnyire szűkült. Kérem a cuccaimat! Majd körülnézek, és ha találok valamit, elküldöm neked. De... Elküldöm, Becca. Most pedig tűnés! Kíméletlen volt, de valahol érthető, hogy így reagált. Nyilván nem akart jelenetet rendezni a szomszédok - vagy ami még rosszabb, Cole - füle hallatára. Az tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, ha elkergeti Beccát. Félreálltam az útból, de a távozó Becca egy pillanatra még megállt mellettem. Minden pasimat le akarod szopni? Összerezzentem. Vigyázz a szádra!

Becca úgy nézett rám, mintha egy kő alól másztam volna elő. Jó nagy hülye vagy, hogy otthagytad Malcolm Hendryt ezért az alakért. Mindenki tudja, hogy Cameron MacCabe csak addig marad meg egy csaj mellett, amíg jól ki nem szórakozta magát. Rossz lóra tettél. De nem tudlak sajnálni. - Gonosz mosollyal nézett Camre, de tudtam, hogy csak a sértettségét leplezi. Mindig is egyértelmű volt, hogy Becca jobban odavan Camért, mint fordítva. - Azt hiszem, rám fér egy kis vérfrissítés. - Sátáni vigyorral hajolt közelebb hozzám, és a fülembe súgta, - Fel is hívom Malcolmot. Némán bámultunk utána, míg végül Cole, kissé remegő léptekkel, felbotorkált az emeletre. Aggódó pillantást vetett rám, majd eltűnt a szobájában, Cam pedig szinte nesztelenül lopakodott be utánam a konyhába. Amikor a hátamhoz simult, elöntött a forróság. A vízforraló után nyúltam, de lefogta a kezemet, és átölelte a derekamat. A kézfejére csúsztattam a tenyeremet, és nekidőltem. Jól vagy? - kérdezte halkan, őszinte aggodalommal a hangjában. Vállat vontam, mert magam sem tudtam, mit érzek. Azt hiszem. De azért furdal a lelkiismeret. Ha ez megnyugtat, én nem ígértem semmit Beccának. Nem vettem túl komolyan. Én viszont komolyan vettem Malcolmot. Cam karja megfeszült. Becca megbántott? Azzal, amit Malcolmról mondott? Nem tudtam, mit feleljek. Azt hiszem, igenis fájt, amit hallottam. Csak abban nem voltam biztos, vajon azért, mert még mindig érzek valamit Malcolm iránt, vagy mert csorba esett a hiúságomon. Csak felkavarta az emlékeket. Nem voltam szerelmes Malcolmba. Ahogy Cam meleg ajka az állkapcsomra tapadt, jólesően borsódzni kezdett a hátam, és egy pillanatra minden elhalványult az agyamban. Hol aludjak ma este? Már a puszta gondolattól is felforrósodott a bőröm. Az én ágyam túl kicsi kettőnknek, de nem hagyhatom egyedül Cole-t. Mi lenne, ha én mennék le hozzád? De nem maradok éjszakára. Oké, kicsim. Figyelj, megígértem Nate-nek, hogy beülünk valahova egy italra - fordított maga felé Cam. - Este találkozunk? Igen. Mondjuk, fél tizenkettő körül? Várlak. Cam illedelmes puszit nyomott az ajkamra, de én megragadtam az állkapcsát, és lehúztam a fejét, újabb csókokat követelve. Hosszasan kényeztettem a nyelvemmel, és óvatosan húztam végig a körmömet borostás állán, hogy aztán két kézzel ragadjam meg a tarkóján meredező szőrszálakat. Kifulladásig csókolóztunk. Cam alig akart elengedni, és tágra nyílt, kissé üveges szemmel nézett rám. Legyen inkább fél tizenegy - biccentett.

17. FEJEZET ARRA

kivizsgáltathatnánk magunkat, hogy ne kelljen az óvszerrel bajlódni. Te úgyis fogamzásgátlót szedsz, nem? A hajam halk suhogással terült szét a párnán, ahogy Cam felé fordultam, akinek halvány verejtékcseppek csillogtak a bőrén. Még javában lihegtem a megerőltetéstől, és időbe telt, mire felfogtam a szavak értelmét. Igen. Még a héten elmegyek orvoshoz. Én is. Szerintem nem lesz gond. Becca előtt is megnézettem magam, és végig védekeztünk. Csak egy baráti tanács - néztem fel sóhajtva a mennyezetre. - Nem szép dolog közvetlenül szeretkezés után a régi szexpartnereiddel példálózni az új barátnődnek. Nincs okod a féltékenységre, kiscicám. Te tízes vagy, Becca meg ötös. Na jó, talán hatos. Dühösen forgattam a szemem, mintha az nem is érdekelne, hogy Cam jobb szeretőnek tart Beccánál. És a pontozást is hanyagold, ha kérhetem! Cam nevetve hemperedett az oldalára, hogy magához húzhasson. Próbált megcsókolni, de mivel még mindig haragudtam rá Becca miatt, morcosan takartam el a számat. Cam a kezemre szorította az ajkát, és mondott valamit, amit persze nem értettem, mert a bőröm elnyelte a szavait. Tessék? - húztam el a kezem. Cam derűs mosollyal fürkészte az arcomat. Csak bocsánatot kértem. Jó. Cam hirtelen elkomorult, majd fölém hajolt. Ajka lágyan súrolta az enyémet. Ha még egyszer eltakarod előlem a szádat, válogatott kínzásokkal foglak móresre tanítani. Megborzongtam. Ettől az énjétől mindig beindultam. Az én szám. Én döntöm el, kit engedek a közelébe. Ez igaz - helyeselt Cam, azzal a csípőmről a lábam közé csúsztatta a kezét. Önkéntelenül is megvonaglottam, amikor a hüvelykujja a csiklómhoz ért. - De tegnap este megegyeztünk, hogy ezentúl egy pár vagyunk, ami azt jelenti, hogy ez a száj most már az enyém is. És én nem szeretem, ha dugdossák előlem a dolgaimat. Csibészes mosollyal zárta az okfejtést. Amikor körkörösen simogatni kezdte a csiklómat a hüvelykujjával, elakadt a lélegzetem, és mohón ragadtam meg a csuklóját. Szívesen visszavágtam volna neki, de nem bírtam megszólalni. Lefagyott az agyam. A testem már túl volt egy hatalmas orgazmuson, de máris repesve várta a következő földindulást. Pillanatok alatt elmentem, és mialatt -

GONDOLTAM,

hevesen rángatóztam, Cam a szájával próbálta tompítani a hangos sikoltozásomat. A nedves, buja csóknak kettős célja volt, lehetővé tenni, hogy Cam is osztozzon az orgazmusomban, és teljesen az uralma alá hajtani. A rohadéknak mázlija volt, mert én is csak őt akartam. Lehúztam a fejét, mohón viszonoztam a csókjait, és amikor levegő után kapkodott, beleharaptam az ajkába. Jó keményen. Cam felszisszent, és tágra nyílt szemmel nyalogatta a sebet. Ami az enyém, az a tiéd is, és fordítva. Cam teljesen odavolt tőlem. Láttam, mert a szeme sarkában elmélyültek a szarkalábak. Áll az alku. Ez tetszett. Tetszett, hogy Cam mellett végre önmagam lehetek. Hálából bocsánatkérően simogattam meg a harapásnyomot a hüvelykujjammal. Mennem kell - hemperedtem oldalra, de Cam azon nyomban elkapta a derekamat. Maradj még! Csak egy kicsit. Azonnal befeszültem, és az újonnan támadt aggodalom az összes örömteli gondolatot kiradírozta az agyamból. Minden olyan rémisztőén ismerősnek tűnt, hanyatt-homlok rohanok haza Colehoz, miközben a magára hagyott pasim csalódottan duzzog az ágyban. Régebben csak azért zavart a dolog, mert nem akartam kockára tenni a jövőmet. Camnél viszont minden zavart. Tehetetlen dühömben idegesen vontam össze a szemöldököm. Azt hittem, Cammel minden más lesz. Hogy ő majd megért engem. Az előbb még olyan laza voltam, hogy majd szétestem, most meg hirtelen az élettől is elment a kedvem. Mi van? - rángatta meg a derekam Cam türelmetlenül. - Mi történt veled? - simította végig ujjhegyével a felhős homlokomat. Semmi. Na, ne kábíts! - Cam erőszakkal maga felé fordított. - Tiszta ideg vagy. Miért? Alapjában véve persze én is azt akartam, hogy minden jól alakuljon köztünk. Hogy ne legyenek titkaink egymás előtt. Hogy mindent őszintén meg tudjunk beszélni. Másrészről viszont nem akartam, hogy Cam azt higgye, már az elején megingott benne a bizalmam. Nem akartam, hogy haraggal váljunk el. Idegesen rágcsáltam az ajkamat, és éreztem, hogy a csend kezd gyanúsan hosszúra nyúlni. Jézusom, Johanna! - húzódott el tőlem Cam, mielőtt bármit is mondtam volna. Dühösen vonta össze a szemöldökét. - Én nem vagyok olyan, mint őkdobta le magáról a paplant széles mozdulattal. Basszus! Én csak aggódom - válaszoltam fújtatva, és éreztem, hogy a kikívánkozó vallomás hatására fülig vörösödöm. Cam megmerevedett, és hátranézett a válla fölött. Folytasd!

A nyers hang hallatán bosszúsan húztam el a számat, aztán felültem, és védekezőn kulcsoltam át a térdemet. Aggódom, hogy előbb-utóbb elunod, hogy nem tudok... mindig a rendelkezésedre állni. Mert Cole-ról is gondoskodnom kell, és mert megacéloztam magam, hiszen fogalmam sem volt, hogyan reagál majd Cam a brutális őszinteségemre - mindig ő lesz az első. A következő pillanatban már a hátamon feküdtem, és láttam, hogy Cam gyengéden, sőt, kifejezetten ellágyulva néz le rám. Egy percig se aggódj emiatt! Felfogtam. És megértem. Cole mindennél előbbre való. Naná, hogy az. Hiszen még gyerek, és szüksége van rád. Nem fogom elunni a dolgot, és nem fogok haragudni rád. De ha mégis, akkor nyugodtan rúgd szét a seggem! Valami megmozdult bennem, és hirtelen mintha az összes nyomasztó félelmem elpárolgott volna. Ez a valami a Cam iránt érzett szeretetem volt. Végérvényesen beköltözött a szívembe, hogy mélyen gyökeret verhessen. Ez most komoly? - kérdeztem, és bátortalan mosollyal próbáltam leplezni a meghatottságomat. Cam visszamosolygott rám, és futó csókot lehelt az ajkamra. Halálosan komoly, kiscicám. De ha bizonyíték kell... Azzal a lábam közé nyomakodott, és a térdével feszítette szét a combomat. Csibészes tekintete azt üzente, halvány fogalmam sincs, mennyire komolyan beszél. Azok után, amin Cole-lal keresztülmentünk, szinte szentségtörésnek hatott, hogy boldog merek lenni. Totál belezúgtam Cameron MacCabe-be, de bár a fellegekben jártam, az énemnek az az icike-picike része, amelyik sehogy sem bírta elengedni a múltat, egyfolytában rettegett. Szerencsére annak idején a saját szememmel láttam, Joss és Braden kapcsolatát hogyan ássa alá ugyanez a hozzáállás, és eszemben sem volt a barátnőm nyomdokaiba lépni. Csak két napja voltunk együtt Cammel, de úgy éreztem, hat lóval sem tudnának elvontatni a Tetkóstól. Az, hogy ő meddig tart ki mellettem, más lapra tartozott, de elhatároztam, hogy még csírájában igyekszem elfojtani a negatív gondolatokat, mielőtt mindent tönkreteszek. Azt is megfogadtam, hogy nem borítom ki a bilit, úgyhogy amikor Malcolm hétfőn reggel rám írt, nem szóltam Camnek. Így persze azt sem árulhattam el neki, hogy válaszoltam is Malcolm SMS-ére. Malcolm mindig jól bánt velem. Mint egy úriember. Mint egy igazi barát. Még az sem érdekelt, hogy Becca karjaiban kereseti vigaszt. Csak az számított, hogy amíg együtt voltunk, végig a tenyerén hordozott. Még most sem tudtam eldönteni, okos húzás volt-e lemondani róla, így amikor Malcolm a hogylétem felől érdeklődött, megírtam neki, hogy jól vagyok. Még egyszer bocsánatot kértem, és én is megkérdeztem tőle, hogy van. Majd csak túlélem valahogy, édesem. Hiányzol. Örülök, hogy még szóba állsz

velem. Puszi Amikor elolvastam az üzenetet, enyhén szólva bűntudatom támadt. Azért barátok maradunk? Persze. Szólj, ha szükséged van valamire. Remélem, boldog vagy, Jo. Puszi Ez gyorsan ment. Igen. Remélem, te is. Puszi Lehet, hogy Camet nem zavarta volna, hogy Malcolmmal SMS-ezgetek, de úgy éreztem, még korai lenne felhozni a témát, pláne az előző esti könnyes vallomásom után. Cam feljött hozzám műszak előtt, én pedig mélyen hallgattam a dologról. Kedd estére együtt osztottak be minket, ez volt az első alkalom azóta, hogy összejöttünk. Előre megállapodtunk, hogy továbbra is flörtölni fogunk a vendégekkel, mert úgy több jattra számíthatunk. Nem repestem az örömtől, de mindkettőnk szempontjából így volt logikus. A kedd este még az átlagosnál is laposabbra sikeredett. Semmi flört, semmi izgalom. Nem úgy a csütörtök. Azzal kezdődött, hogy Phil volt az ajtónálló. Ahogy kedden, most is kézen fogva sétáltunk le a klubhoz. Cam törte az utat, meleg ujjait szorosan az enyéim köré fonva segített le a lépcsőn. Ezzel a gyökérrel kavarsz? - hallottuk a bejárathoz érve. - Még én is többet keresek nála. Phil poénnak szánta a dolgot, én viszont kétségbeesetten próbáltam lenyelni a sértést. Elengedtem Cam kezét, és hűvös mosollyal léptem be a klubba, de Cam éles kiáltása még az előtérbe is behallatszott. Haver! Vigyázz a szádra! - mordult rá Philre. Nem voltam kíváncsi Phil válaszára. Kissé paprikás hangulatban vágtattam el Joss mellett. Még köszönésre sem méltattam. Mi van? - kiáltotta a barátnőm, és könnyű léptekkel szaladt utánam a személyzeti helyiségbe. Kibújtam a kabátomból, és igyekeztem megfékezni forrongó indulataimat. Jo! Cammel szívózzatok! - válaszoltam savanyúan. Mit vétettem? - rontott be az ajtón Cam, és egyenesen a szekrényéhez lépett. Amikor felém fordult, legalább olyan komor volt az arca, mint az enyém. Joss mellésomfordált, és értetlenül vonta össze a szemöldökét. Vasvillaszemekkel mértem végig őket. Igazad volt - közöltem Jossal. - Hagytam, hogy az emberek a legrosszabbat feltételezzék rólam. De jól elvoltam. Aztán jött ez a Tetkós, itt, és azt mondta, legyek öntudatosabb, most meg sorra kapom a rosszindulatú megjegyzéseket, méghozzá pont azoktól, akikről azt hittem, kedvelnek engem, pedig a jelek szerint pontosan azt gondolják rólam, amit régebben te is. Úgyhogy, kösz szépen, Cam! Innentől kezdve akár céltáblát is akaszthatok a

nyakamba. Joss sokféleképpen válaszolhatott volna a kirohanásomra. De az, hogy vigyorogva hátba veregeti Camet, nem szerepelt a listámon. Nagyot nőttél a szememben. Cam, mentségére szóljon, úgy meregette a szemét, mintha a barátnőmnek elmentek volna otthonról. Sőt, még magához is vont. Hozzábújtam, és majdnem máris megvigasztalódtam erős, szilárd, védelmező ölelésében. Mélyen beszívtam az illatát, és, ha lehet, még szorosabban hozzásimultam. Most mit lógatjátok az orrotokat? Végre egy jó hír - kötötte az ebet a karóhoz Joss, látszólag halálosan komolyan. Ennyi hiányzik ahhoz, hogy elküldjelek a sunyiba - mordultam rá villámló tekintettel, továbbra is Cam vállán pihentetve az államat. Joss, akit egyáltalán nem hatott meg a fenyegetésem, végképp megmakacsolta magát. Sajnálom, hogy beszóltak neked. Mutasd meg, ki volt az, és akkora pofont adok neki, hogy leszáll a feje. De én akkor is örülök, Jo. Cam elérte azt, amivel én már egy éve hiába próbálkozom. Felrázott téged. Cam vigyorogva húzódott el tőlem. Ez így elég nyálasán hangzik, Joss. Mintha azt mondta volna, hogy Joss kutyaszarba lépett. A barátnőm fintorogni kezdett, és egész testében megborzongott. Elegem van belőle, hogy mindig Ellie mondja meg, milyen filmeket nézzünk - ült ki az undor csinos kis pofijára. - Kezdek érzelgős lenni. - Azzal sarkon fordult, és Jason Bourne-ról motyogott valamit az orra alatt. Ez szép volt - súgtam oda Camnek, és nem győztem ámuldozni, milyen könnyedén leszerelte Josst. Cam ajka lágyan cirógatta az arcomat. - Okos dolog olyan nőkkel mutatkoznod, akik nem sokban különböznek egy luxusprostitól? Rögtön éreztem, hogy rosszat szóltam, amit megerősített, hogy Cam dühösen szorította össze a fogát. Megragadta az államat, hogy ne tudjak félrenézni. Ne! Ne merj így beszélni saját magadról! És ne kérdezz hülyeségeket! Ha bárki ezt meri mondani rád... csak szólj! Megkeserüli. Cam megint az alfahím szerepében tetszelgett, de engem nem tudott átverni. Hiába játszotta a macsót, jól emlékeztem, hogy alig néhány hete még ő is ugyanazzal vádolt, mint Phil. Pedig én meg akartam bocsátani neki. Komolyan. De hiába áltattam magam, még most is bolygatott a dolog. Cam, akinek tekintetéből szép lassan eltűnt a harag, elcsigázott sóhajjal bontakozott ki az ölelésből. Velem van baj? Azzal, ahogy korábban viselkedtem? - kérdezte lebiggyedő szájjal. Vállat vontam, mert nem akartam a szemébe hazudni. Egyáltalán meg tudsz nekem bocsátani azért, amit a megismerkedésünk után mondtam? Másodszor is vállat vontam. Cole büszke lett volna rám.

Már megbocsátottam. De elfelejteni nem fogom. De nem tudod elfelejteni. Gondolatolvasó. Cam hatalmas sóhajjal ragadta meg a csípőmet, azzal magához vont, fölém hajolt, és lágy csókot lehelt az ajkamra. Jobb kezével benyúlt a trikóm alá, és ahogy hűvös tenyere a csupasz bőrömhöz ért, borzongás futott végig a gerincemen. A mellbimbóm megkeményedett a melltartó alatt, miközben Cam a hüvelykujjával cirógatta az enyhe domborulatot. Remegő térdekkel kaptam el Cameron derekát. Nem tudod elfelejteni - ismételte Cam nyersen. - De én teszek róla, hogy elfelejtsd. Az ajkamra szorította a száját, és olyan mohón csókolt, hogy szinte fájt. De nem haragudtam rá. Fogalmazzunk úgy, hogy teljesen megbabonázott az íze, az érintése. Vendégek! - kiáltott be Joss a pult mögül. Ijedten rebbentünk szét. Cam kelletlenül húzta ki a kezét a felsőm alól, amit aztán szépen le is simított. Te menj ki előbb! Dudorodó ágyéka láttán elvigyorodtam, Majd tartom a frontot. Cam játékos morgással vicsorított rám, amikor kacér csípőriszálások közepette elszambáztam mellette. -

Az első két bugyiolvasztó mosoly után hátat fordítottam Camnek. Mint mindig, most is tapintható volt a közelsége, de elhatároztam, hogy nem vagyok kíváncsi a csajozási trükkjeire. Talán az lett volna a megoldás, ha bosszúból én is vad flörtölésbe kezdek, de ha csak egy kicsit is kedvesebben néztem valamelyik vendégre, máris a hátamon éreztem Cam perzselő tekintetét, és rögtön elment a kedvem az egésztől. Mire elfogytak a vendégek, nálam is elszakadt a cérna. Kevés a jatt, haver! Ez miattad van - vágtam hozzá Camhez a törlőrongyot. Cam röptében elkapta a rongyot, és nevetve itatta fel vele a pultra löttyent piát. Mit csináltam már megint? Érzem, hogy figyelsz. Így nem tudok flörtölni. Az öblös kacaj jólesően csiklandozta testem eldugott zugait, és szégyenszemre totál elolvadtam, amikor megláttam, Cam milyen dögös mosollyal fordul Joss felé, Te érted, miről beszél? Joss vállat vont. Fogalmam sincs, mit csinálsz, de csak így tovább. Nem hallom a

művihogást - bökött rám lustán -, úgyhogy én már boldog vagyok. Újabb lázadás? Dühösen fontam karba a kezem, remélve, hogy így kellőképpen marcona hatást keltek. A művihogás nem is olyan idegesítő. Á, csak olyan, mintha Miss Röfinek egy géppuska akadt volna a torkán hördült fel a barátnőm. Cam a térdét csapkodta a nevetéstől, így hiába is próbáltam felnyársalni a tekintetemmel. De minél tovább néztem, annál nagyobb erőfeszítésembe telt, hogy megőrizzem a komolyságomat, hiszen Joss hasonlata nagyon is találó volt. Persze nem akartam lovat adni alájuk, mert akkor Cam nemcsak otthon oltott volna szét Cole-lal, hanem a melóhelyen is Joss-szal. Hangosan megköszörültem a torkomat, aztán elfordultam, hogy kiszolgáljam a következő vendéget. Aki férfi volt. Magas. Egész helyes. Mialatt kitöltöttem a sörét, megkérdeztem tőle, hogy telik az estéje, és jó öt percig nevetgéltünk meg flörtölünk, amíg a haverjai vissza nem parancsolták az asztalukhoz. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindezt a művihogás nélkül abszolváltam. Mivel Cam már bebizonyította, hogy nagyon is hajlamos a féltékenységre, direkt fel akartam bosszantani, hogy végre észbe kapjon. Amikor hátrafordultam, arra számítottam, hogy egy tajtékzó vadállattal találom szemben magam. Cam azonban lazán könyökölt a pulton. Nem rossz - vigyorgott rám. Basszus! Ez egy kiszámíthatatlan alak. A hülyéje mindig másképp reagál, mint hinném. Hogyan fogom kézben tartani a dolgokat, ha azt sem tudom, kivel állok szemben? Ajaj! Ez a kapcsolat tényleg más, mint a többi. Cam következő szavai még inkább megerősítettek ebben. Valamelyik hétvégén meglátogathatnánk a szüleimet. Első döbbenetemben olyan ijedten pislogtam, mint egy kisnyuszi, és még Jossra is elfelejtettem rászólni, aki úgy tett, mintha a szalvétatartót akarná megigazítani, pedig valójában ezerrel kagylózott. Mi?! Szombathoz három hétre szabadnapos leszek. Akkor elmehetnénk. Ott is aludnánk. Te, én meg Cole. Csajszi, ez be akar mutatni a szüleinek - dünnyögte Joss az orra alatt. Jól gondold meg, mit válaszolsz! Szülők. Máris... brrr - borzongott meg a gondolatra. Jo! Láttam, hogy Cam feszülten várja a választ. Nem hagyhatom egyedül anyát. Őt nyugodtan rám bízhatod - ajánlkozott Joss fennhangon. Tátott szájjal meredtem rá. Köpni-nyelni nem tudtam. Mintha az előbb azt mondtad volna, hogy jól gondoljam meg, akarok-e találkozni a szüleivel.

Igen. De egy szóval sem mondtad, hogy nem akarsz találkozni velük. Csak megneveztél egy problémát, én pedig felajánlottam, hogy megoldom. Amikor elfordult, láttam, hogy sunyi vigyorra húzódik a szája. Te meg vagy húzatva - sziszegtem. Cam hozzám vágta a törlőrongyot, hogy így hívja fel magára a figyelmet. Na? Jó - feleltem reszketeg mosollyal. - Miért ne? Picsába! -

18. FEJEZET MIUTÁN KIDERÜLT, hogy anya kezet emelt Cole-ra, nem bírtam a közelébe menni, alig szóltam hozzá, hosszasan dagonyáztam a gyűlölet meg a bűntudat keserű posványában. De most, hogy szinte minden szabadidőmet Cammel töltöttem - akár felszabadultan szexeltem, akár csendesen olvasgattam, amíg a fiúk a közös képregényükön dolgoztak -, megfordult bennem a borjú. Lassan felengedett a feszültség. A súly, amit gyerekkorom óta cipeltem a vállamon, nem tűnt el teljesen, de azért jócskán megcsappant. Az utcán járva könnyebbnek éreztem a lépteimet, szabadabbnak a légzésemet. Már nem úgy vonszoltam magam, mint egy fáradt öreganyó. Megfiatalodtam. Kivirultam. Szerelmes voltam. Szinte már... elégedett. Azt is elhatároztam, hogy nem görcsölök annyit az anyagi helyzetünkön. Bár nehezemre esett, végül csak beadtam a derekamat, és befizettem Cole-t a dzsúdó tanfolyamra. Ami azt jelentette, hogy a fiúk házon kívül töltötték a szombat délelőttöt, és így persze eggyel kevesebbszer találkozhattam Cammel, de nem lázadoztam. Lehet, hogy giccsesen hangzik, de a látvány, hogy Cole mosolyogva lép be az ajtón, sugárzik a boldogságtól és felszabadultan beszélget Cammel... földöntúli nyugalommal töltött el. Cameron MacCabe. Te varázsló, te! Mit tettél velem? A frissen becsomagolt dobozon pihentettem a kezem, és idétlen vigyorral gondoltam vissza az előző estére. Vagyis inkább a ma hajnalra. Amikor hazaértünk a melóból, a fáradtság ellenére eléggé fel voltunk ajzva, és végre megtörtént az, amit Cam már régóta ígérgetett, felavattuk az íróasztalt. Lassú, érzéki, gyönyörteljes, észbontó élmény volt. Esküszöm, hogy ezek az endorfinlöketek tartottak egyensúlyban. Azt hiszem, a szép ruháimról is ezért tudtam viszonylag könnyen lemondani. Ujjaimmal végigsimítottam a barna csomagolópapíron. A kedvenc Donna Karan ruhám lapult alatta - még Malcolmtól kaptam. A neten nagy keletje volt, ezért úgy döntöttem, ideje új gazdát keresni neki. Unott sóhajjal méregettem a ruhakupacot. Pár cuccot már sikerült eladnom, de egy csomót fénykép híján még fel sem tettem az eBayre. A nyereségből akartam kigazdálkodni Cole dzsúdóóráit, úgyhogy egyre jobban szorított az idő. Csipkednem kellett magam. Egy pár Jimmy Choo cipő következett. Ahogy alaposan szemügyre vettem, rájöttem, hogy ehhez a fiúk is kellenek. A gyönyörű tűsarkú egy csomó vékony pántból állt. Önmagában semmit sem mutatott. Felhúzva azonban őrjítően szexi volt. Úgy döntöttem, én leszek a modell, de ez azt jelentette, hogy fotóst kell szereznem. Felnyaláboltam a cipőt, kitrappoltam Cole szobájából, és megálltam anya ajtaja előtt. A bentről kiszűrődő hangos horkolás hallatán megnyugodtam, és

már indultam is Camhez. Cole SMS-ben üzente meg, hogy edzés után még beugrik Camhez, hogy tovább rajzolják a képregényt. A Cam lakásából kiszűrődő géppuskaropogás hallatán rögtön rájöttem, hogy átvertek. A Call of Dutyval játszottak. Kopogás nélkül nyitottam be a lakásba, és csendben a nappali ajtajához osontam. Cam, Cole és Nate a kanapén ült, Nate és Cole kezében joystick. Peetie az ajtóval szemközti fotelben terpeszkedett. Amióta Cam ideköltözött, már többször is összefutottam Nate-tel meg Peetie-vel, de nem sokat bandáztunk együtt, mert főleg a számítógépes játékok miatt jöttek át, és csak akkor vettek tudomást rólam, ha vettem a fáradságot, és összeütöttem nekik valami harapnivalót. Peetie persze rögtön észrevett, és integetni kezdett, amire Cam is felnézett. Megfordult, és szívmelengetően barátságos mosollyal fogadott, amitől az összes hülye pillangó életre kelt a gyomromban. Szia, kicsim! Ez lenne a képregényetek? - néztem felvont szemöldökkel a síkképernyős tévére. Nate és Peetie felugrott edzés után. Mintha ez bármit is megmagyarázna. Szia, Jo! - kiabálta túl Nate a lövöldözés hangjait, és egy röpke pillanatra sikerült elszakadnia a képernyőtől. - Hoztál szenyót? Szóval, ez vagyok én. A büfés csaj. Nem. - Amikor Cam kérdőn nézett rám, meglengettem előtte a cipőt. Lefotóznál ebben? Cameron alaposan megvizsgálta a lábbelit. Hűha! - vonta fel a szemöldökét. - De nem a srácok előtt - bökött a haverjaira. Nem olyan kép lesz, te perverz szexmániás - feleltem résnyire szűkült szemmel. Ööö, mielőtt folytatnátok - szólt közbe Cole fennhangon -, felhívnám a figyelmeteket, hogy Jo öcsikéje is a szobában van. Az eBayre kell? - állt fel Cam vigyorogva. Bólintottam, majd a kezébe nyomtam a fényképezőgépet, és levettem a cipőmet, hogy felcsatoljam a tűsarkút. Amikor végeztem, ide-oda forgattam a bokám, hogy fájó szívvel ugyan, de még egyszer szemügyre vegyem a modellt. Cica, ha ennyire a szívedhez nőtt, inkább tartsd meg! Nem lehet - biggyesztettem le az ajkam. - Csillagászati összeget kapok érte. Hülyeség lenne megtartani. Öcsém! - lehelte Nate, hirtelen a cipőre és a lábamra szegezve a tekintetét. - Nehogy eladjátok! - Szinte felfalt a szemével. - Állati dögös! Most már tényleg pofán váglak - mordult rá Cam fenyegetően. Nate vállat vont, és szemtelen vigyorral fordult a képernyő felé. Nem én tehetek róla, hogy ilyen édes kis pinát szedtél össze.

Mielőtt Cam észbe kapott volna, Cole már oldalba is taszította Nate-et. Hé, öreg, a nővéremről beszélsz! És hé, öreg, vigyázz a szádra! Igyekeztem nem elpirulni. Nate megátalkodott mosolya ellenére úgy fordítottam a lábam, hogy Cam jól le tudja kapni a cipőt. Peetie-re tévedt a tekintetem, aki buzgón SMS-ezett valakivel. Abból, amit Camtől hallottam, nyilván Lynnel, a menyasszonyával eseteit. A csaj állítólag teljesen az ujja köré csavarta Peetie-t. Aki rendes srácnak tűnt. Legalábbis a szeszélyes, nyers, hőbörgős Nate-hez képest. Nate igazi szépfiú volt, nem darabosan szexi, mint Cam, vagy fanyarul érzéki, mint Braden. Sűrű, fekete haja és még feketébb szeme filmsztáros külsőt kölcsönzött neki, és ő tisztában is volt az adottságaival. Most Cole-ra pillantottam, aki napról napra jobban hasonlított apára. Apám igazi vadállat volt, de jóképű. Tudtam, elsősorban rajtam múlik, hogy Cole - ha egyszer rájön, mennyire jól néz ki mire használja majd a külsejét és a lányokat. Nem akartam, hogy Nate nyomdokaiba lépjen. Remélem, nem rontod el a testvéremet. Na, ne viccelj! - fortyogott Nate. - Inkább ő ront el engem. Cole elvigyorodott, aminek láttán furcsa érzés, boldogsággal vegyes aggodalom fogott el. Mintha az öcsém megváltozott volna az elmúlt pár hétben. Most is sokat morgott meg nyegléskedett, és az alaphangulata is melankolikus maradt, de már nem csak Cammel volt hajlandó szóba állni, amit biztató jelként könyveltem el. Csak azon drukkoltam, nehogy olyan beképzelt legyen, mint Nate. Igaz, ez a veszély Cam mellett is fennállt. Kész - adta vissza Cam a fényképezőgépet egy gyors puszi kíséretében. Köszönöm. Már éppen lehajoltam, hogy kicsatoljam a szíjat, amikor Cam ajka súrolta a fülcimpámat. Gyere le hozzám ma este, és várj meg, de csak ez legyen rajtad! Elpirultam a gondolatra, és gyorsan hátrasandítottam a vállam fölött, hogy megbizonyosodjak róla, a fiúk nem hallgatóznak-e. De teljesen belefeledkeztek a játékba. Mélyen Cam szemébe néztem, és megadóan bólintottam. A telefonzümmögés hallatán nagy nehezen elszakadtunk egymástól. Az enyém - emelte fel Cole a mobilját. - Mennem kell. Várnak a moziban. Még nem fejeztük be - reklamált Nate. Hé, Nate, valamit nagyon elcseszhettél, ha már a kiskölyök sem hajlandó játszani veled - röhögött Peetie. Kitört a nevetés, mire Nate egyenként bemutatott nekünk. Majd sietek - közölte velem Cole halvány mosollyal, mielőtt távozott volna. Ez a mosoly jobban felmelegített, mint egy bögre forró csoki. Most már ti is menjetek! - indult el hadonászva a többiek felé Cam. Peetie sokatmondó vigyorral tápászkodott fel.

Persze, igazad van. Lyn a Princes Streeten vár. Nate morogva kapcsolta ki a konzolt meg a tévét. De be vagytok sózva! Láttad a cipőt? - kérdezte Cam, de olyan önelégülten, hogy belepirultam. Ha eddig nem jöttem volna rá, hogy meg akar dugni, most már szemernyi kétségem sem maradt. Ahogy a barátainak sem. Mázlista! - dünnyögte Nate, amitől még jobban elvörösödtem. Szia, Jo! - biccentett felém a távozó Peetie. Azért vigyázz azzal a sarokkal - tanácsolta Nate, és ököllel Cam karjára csapott. - Nehogy felsértse a hátad. Megsemmisülten nyögtem fel, de Cam csak nevetett. És védekezzetek! - kacsintott rám Nate. - Jó mulatást, gyerekek! Amikor becsukódott az ajtó, villámló szemekkel fordultam Cam felé. Nem fogunk szexelni. Camnek leesett az álla. Miért nem? Végre kidobtam őket. Órákig egyedül leszünk, senki sem fog megzavarni minket. Igen, de most már mindenki tudja, mit fogunk csinálni. És miért érdekes ez? Nem tudom. De zavar. Női logika - billentette félre a fejét Cam. - Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta. Hívjuk meg Peetie-t és Lynt vacsorára. Oké, lehet, hogy csak Jo-féle logika - nyerített fel Cam a hirtelen témaváltás hallatán. Vállat vontam, és egy bekeretezett képet emeltem le a kandallópárkányról. A fotó Camet, Nate-et és Peetie-t ábrázolta, mind a hárman szuperhősjelmezben feszítettek. Cam Batmannek öltözött. Természetesen. Szeretném közelebbről is megismerni a barátaidat. Olyanok, mintha a testvéreid lennének. Oké, nem rossz ötlet. Majd beszélek vele. Nate-et is szívesen meghívnám, de ha kikötjük, hogy hozzon magával valakit, talán akaratlanul is félrevezetné a... partnerét. Nem jársz messze a valóságtól - hümmögött Cam. Homlokráncolva tanulmányoztam az Iron Mannek öltözött Nate fotóját. A pasi tényleg elképesztően jól nézett ki. És volt benne valami. A nagy hang mögött valami mély titok lappangott. Látszott a szemén. Szelíden nézett a kamerába. Tényleg ellene van minden kapcsolatnak? Ha igen, kár érte - fordultam halvány mosollyal Cam felé. - Jó fejnek tűnik. Az is - bólintott Cam, és hirtelen elkomorodott. - De... nagy veszteség érte. Éles fájdalom hasított a szívembe, amikor felfogtam a szavak értelmét. -

Egy lány? Cam elfordította a tekintetét, ami egyértelműen arra utalt, hogy bármi történt is, az mindkettőjüket érzékenyen érintette. Már régen volt, de Nate azóta sem heverte ki. Döbbenten ráztam meg a fejem, és a vigyorgó Nate-re pillantottam. Az ember sohasem tudhatja, mi bántja a körülötte élőket. Mindenki csak színészkedik. Veled az élen. Igen, ezt kár is lenne tagadni. Elgondolkodva bámultam a fényképet, és őszintén együtt éreztem a szerelmétől megfosztott Nate-tel. Arra ocsúdtam, hogy Cam a hátam mögött áll. A testéből áradó forróság és jellegzetes illat rögtön kibillentett a melankóliából, az ujjaim ernyedten csúsztak le a képkeretről, és a testemben felizzott a vágy. Cam keze a csípőmre vándorolt. Már ennyi elég volt, hogy a megremegjek az izgalomtól. Erős ujjak markolták meg a pulóverem szegélyét, és lassan felhúzták a törzsemen. Nem volt más választásom, mint felemelni a karomat, amit meg is tettem. Síri csend borult a szobára, csak a halk lihegésünket meg a ruhák suhogását lehetett hallani. Ahogy Cam lerángatta rólam a pulóvert, egy pillanatra elsötétült előttem a világ. A hideg levegő lágyan cirógatta a bőröm, libabőröket csókolva rá. Megborzongtam, és ahogy a pulóver a padlóra hullott, lassan leengedtem a karom. Cam lágyan simogatta a hátam, és forró kezével hátrasöpörte a hajamat a vállam fölött. Ujjai gyengéden cirógatták a bőröm, majd, a melltartóm pántját követve, a vállamról a lapockámra siklottak. Enyhe rántást éreztem, aztán Cam a földre lökte a melltartómat. Újból megborzongtam, és a mellbimbóm megkeményedett az izgalomtól. Fészkelődni kezdtem, a bugyim nedvesen dörzsölődött a bőrömhöz. A kínok kínját álltam ki, amint Cam ügyes ujjaival végigsimított a derekamon, a bordáimon, a mellemen. Nyöszörögve vetettem hátra a fejem, és ívben megfeszültem, a mellem szinte esdekelt, hogy markolják meg. Cam azonban nem törődött a néma könyörgésemmel, keze szelíden siklott le a hasamon, egészen a szoknyám korcáig. Közelebb lépett hozzám, a hátamhoz préselte a mellkasát, majd, a derékpántba akasztva az ujját, egyszerre tolta le rólam a szoknyát meg a bugyit. De még mielőtt a ruhadarabok a földre hullhattak volna, a tenyerével tapasztotta az oldalamhoz a textilt, hogy az ujjai végigszánkázhassanak a csupasz bőrömön. Követte a szoknya útját, és lassan térdre ereszkedett, miközben érzéki mozdulattal simította végig a külső combomat, a térdemet, a vádlimat, végül pedig a bokámat. Izgatottan kapkodtam levegő után, és remegve kiléptem a ruháimból. A Camből áradó forróság felkúszott a testemen. Cam megsimogatta a farpofámat, és ha nem rántott volna vissza a derekamnál fogva, biztosan nekitántorodom a kandallónak. Valami kemény bökdöste a fenekemet. Ha nem hallom, hogyan akad el Cam lélegzete, akkor is kitaláltam -

volna, hogy a farka az. Forró ajkak cirógatták a vállamat, majd Cam leengedte a karját, de a perzselő forróság egy pillanatra sem szűnt meg. A lecsúszó cipzár hangjától teljesen benedvesedtem, és a lihegésem egyre hangosabban visszhangzott a csendes szobában. Ruhasuhogást hallottam, és a szemem sarkából láttam, amint Cam pólója a földre hullik, a farmer helyett pedig már Cam forrón lüktető, csupasz dákója préselődött a fenekemhez. Aztán már az sem. Zavartan néztem hátra a vállam fölött, és pillantásom az üres kandalló előtti szőnyegre tévedt. A pucér Cam keményen meredező fütykössel, perzselő tekintettel bámult fel rám. Felhúzott térddel, hanyatt fekve könyökölt a padlón. Amikor szótlanul felém nyújtotta a kezét, engedelmesen hátrafordultam. Terpeszállásban fölé magasodtam, és pirulva, remegve tártam fel magam előtte. Cam megrántotta a kezem, én pedig követtem a mozdulatot, és a süppedős szőnyegre térdeltem. Cam a hüvelynyílásomhoz vezette kőkemény dákóját. Lejjebb ereszkedtem, teljesen kitöltött a szerszámával, ami - mindkettőnk legnagyobb megelégedésére - angolnaként siklott be a nedves csatornába. Cam vállába kapaszkodtam, és ahogy enyhén hátradőltem, a finom súrlódás egyre jólesőbb feszültséget keltett a medencémben. Elragadtatott sóhaj hagyta el szétnyílt ajkamat, és miközben a tekintetünk egymásba fonódott, a csípőm tökéletes összhangban hullámzott együtt Camével. Felvillanyozó volt látni, Cam szeme hogyan homályosul el a kéjtől. Lángolt a bőröm, a testem pedig egyre sebesebben hajszolt az orgazmus felé, de Cam lelassított, két kézzel markolta meg a csípőmet, hogy feltartóztasson. Fürkésző pillantással bámulta az arcomat, mintha minden apró részletet el akarna raktározni magában, amitől, ha lehet, még pőrébbnek éreztem magam. Megráztam a fejem, és némán esdekeltem, hogy hagyja abba, ám ő csak még erősebben szorította a csípőmet. Nem bírtam elszakadni tőle. Pedig zavart, hogy farkasszemet kell néznem vele. Ez már sok volt. Túl sok. Könnybe lábadt szemmel hajoltam előre, és Cam nyaka köré fontam a karom. A mellem szorosan a törzséhez préselődött, ahogy, ajkamat a hajába temetve, kínzóan lassú mozdulatokkal lovagolni kezdtem rajta. Amikor finoman megcibálta a hajam, hagytam, hogy felhúzzon, és előretoltam a mellkasomat. Forró nedvesség öntötte el a mellbimbómat, ahogy Cam a szájába vette a jobb mellemet. A másik kezével a balt simogatta, és két ujja közé vette a mellbimbómat. Felkiáltottam, és a lábam köze kéjesen rándult össze. Tarkón ragadtam Camet. és minden erőfeszítése ellenére gyorsabb fokozatra kapcsoltam. Amikor Cam nedves csókokkal borította el a mellemet, ráborultam, és lázasan követeltem a folytatást. Cam tompán felnyögött, és a hátizmaimba vájta a körmét. Cameron! - leheltem. A feszültség nőttön nőtt, a csípőm egyre hevesebben mozgott. - Mindjárt elélvezek. Mindjárt... Hogy csókkal pecsételjük meg az orgazmust, gyengéden megcibáltam Cam

haját, és lehúztam a fejét. Összeért az ajkunk, a nyelvem mélyen Cam szájába hatolt, és az a csók maga volt az erotika, a tiszta vágy. Akkor elpattantam. Fojtott kiáltást hallattam, és az izmaim egy pillanatra megfeszültek Cam farka körül, miközben hullámokban zúdult rám a hevesen lüktető kéj. Camre rogytam, és a vállához szorítottam a homlokom, majd néhány lökés után nedves melegség áradt szét a testemben, és Cam hangos nyögéssel élvezett el, aminek hallatán az izmaim újból lüktetni kezdtek a dákója körül. Sokáig feküdtünk ott, szorosan egymáshoz simulva. Egy szót sem szóltunk. Nem volt rá szükség. Egy óra múlva indulnom kell - nyögött fel Cam. A szőnyegen feküdtünk, a műszőrme takaró alatt, amit Cam még Beccától kapott a beköltözése alkalmából. A fejem Cam mellkasán pihent, a lábaink kuszán egymásba fonódtak. Cam lágyan cirógatta a hajamat. Az a hülye munka - mondtam duzzogva, és ujjbeggyel végigsimítottam a Cam jobb karját díszítő kacskaringókon. Hát igen. Legszívesebben örökre így maradnék. Cam bőrére tapasztottam az ajkamat, és felszabadultan mosolyogtam. Tudod, mi tenné még tökéletesebbé ezt az egészet? Ha igazi tűz lobogna a kandallóban. Majd gyújtunk gyertyát - válaszolta nevetve Cam. Helyes. Mondták már neked, hogy romantikus alkat vagy? Nem. Most hallom először. Meglepetten billentettem félre a fejem. Komolyan? - néztem fel. Komolyan. Szerinted én romantikus alkat vagyok? - rándult meg Cam ajka. - Kicsim, ez elég rossz fényben tünteti fel azt a sok barmot, akivel jártál. Azért van érzéked hozzá - feleltem vigyorogva. A te hatásod - szorította meg Cam szelíden a vállamat. Tessék! - kiáltottam fel fojtott hangon. Elégedetten csillogott a szemem. Ez is romantikus volt. Tényleg? Igen. Biztos, hogy a volt barátnőid is ezt mondanák. Jaj, ezt most miért kellett? Ki akar a pasija exbarátnőiről hallani? Cam szerencsére megkerülte a kérdést. Viszont, legnagyobb sajnálatomra, rögtön ellenem is fordította. Malcolm romantikus alkat volt? Vagy az a Callum nevű arc? A kérdésnek határozott éle volt, ezért úgy döntöttem, óvatos leszek. De azért őszinte. Callum nagyon romantikus tudott lenni, ha akart. Szívecskék meg virágok meg a többi hülyeség. Meg a többi hülyeség? - horkant fel Cam. Vállat vontam, mert úgy éreztem, most, hogy egy igazi férfi karjaiban fekszem, akár nyíltan is beszélhetek.

Így utólag visszatekintve nem volt olyan nagy szám. Két évig jártunk együtt. Callum csak párszor találkozott Cole-lal. Anyát pedig nem is ismerte. Minden második hétvégémet vele töltöttem. Virágcsokrokat küldözgetett, ajándékokkal halmozott el, Valentin napon vacsorázni vitt. Bemutatott a szüleinek, de alig ismertem őket. Néha együtt buliztunk a barátaival, de róluk aztán végképp nem tudtam semmit. Talán még őt magát sem ismertem igazán. Az tuti, hogy ő nem ismert engem. Szóval, igen... valahogy így. Ha választanom kellene, hogy az íróasztalon szexelek-e egy sráccal, aki pontosan tudja, mit akar, persze átvitt értelemben, vagy virágokkal és csokoládéval halmoznak el, gondolkodás nélkül az előbbi mellett döntenék. Amikor Camre sandítottam, láttam, hogy fülig ér a szája. Azt hiszem, sikerült előcsalogatnom belőled az ősasszonyt, Johanna Walker. Én is úgy gondolom - vigyorogtam. Cam a lábszáramhoz dörgölőzött, és még közelebb húzott magához. És Malcolm? Ő azért igyekezett. Róla se tudtam meg túl sokat, de úgy tűnt, nem különösebben zavarja a dolog. Tudom, hogy elvált, hogy az anyukája meghalt, de az apukája még él. A bátyjával elég szoros kapcsolatban áll, de annyira azért nem, hogy bemutasson neki. Azt hitte, ismer engem, pedig nem... ettől függetlenül igazi úriember volt. Cam egész testében megfeszült alattam, majd lassan kifújta a levegőt. Szeretted őt. Mielőtt bólintottam, vigasztaló csókot nyomtam a mellkasára. Beszédes, feszült csend telepedett ránk, elektromossággal töltve meg a levegőt. Amikor rájöttem, hogy ez mit jelent, mázsás súly nehezedett a mellkasomra. Mivel semmit sem akartam elkapkodni, ostoba módon arra kérdeztem rá, ami a legkevésbé sem érdekelt. Te voltál már szerelmes? Amikor Cam nagyot sóhajtott, igyekeztem fegyelmezni magam, és amikor halkan azt felelte, hogy igen, próbáltam legyűrni az émelygésemet. Éles fájdalom hasított a szívembe, görcsbe rándult a gyomrom, az agyam pedig felsikoltott, Neem! Ami persze butaság volt, de egyszerűen nem bírtam uralkodni magamon. Cameron már volt szerelmes. Vigyázva, hogy ne remegjen a hangom, mély levegőt vettem, majd megkérdeztem, Mikor? Kibe? Tényleg tudni akarod? - kérdezett vissza Cam rekedtes hangon. Ha nem titok. Jó - felelte Cam szelíden, és megsimogatta a karomat. - Már régen volt. Tíz éve ismerkedtem meg vele, tizennyolc éves koromban. Blairnek hívták, és az egyetemen jöttünk össze, az első félévben. Blair. -

És Cam szerelmes volt belé. Lelki szemeim előtt már meg is jelent a magas, fekete hajú, átható tekintetű, Joss hűvös vagányságát idéző szépség. Gyorsan elhessegettem magamtól. Mi történt? Három és fél évig voltunk együtt. Azt hittem, eljegyezzük egymást, veszünk egy házat, összeházasodunk, összehozunk pár gyereket. Igen... azt hittem, ő is ezt akarja. Mintha kést forgattak volna az oldalamban. Próbáltam tartani magam, és legyűrni a vallomás nyomán támadt mardosó féltékenységet és fájdalmat. De aztán jött a lehetőség, hogy Blair egy franciaországi egyetemen szerezzen másoddiplomát francia irodalom szakon. Úgyhogy szakítottam vele. Csak azért, hogy megelőzzem, mert tudtam, hogy úgyis Franciaországot fogja választani, én meg nem akartam elköltözni Skóciából. Nem akartam itt hagyni a szüléimét, a barátaimat. Blair úgyis kidobott volna, úgyhogy megkönnyítettem a dolgát. Annyi érzelem sűrűsödött össze ebben a vallomásban, hogy elszorult a torkom. Nem szóltam, csak megfogtam Cam kezét, és vártam, hogy elmúljon a fájdalom. De nem múlt el. Később lezuhanyoztunk, és Cam elment a bárba. Azon kaptam magam, hogy a teljes reménytelenség ködében kaptatok fel az emeletre. Pedig mindent megtettem, hogy kirángassam magam a komor hangulatból, kedvesen mosolyogtam, nem fukarkodtam a puszikkal, és azzal nyugtatgattam magam, Cam egyszer sem adott okot arra, hogy kételkedjek benne, hiszen a jelek szerint ugyanolyan jól érzi magát velem, mint én vele. Mire felértem a lakásba, majdnem sikerült is meggyőznöm magam, de alighogy becsuktam az ajtót, anya toppant elém. Enyhén dülöngélt, mezítláb volt, a hálóing pedig úgy lógott ösztövér testén, mint tehénen a gatya. Zavaros tekintete és remegő térde láttán rögtön kitaláltam, hogy alaposan felönthetett a garatra. Addig nem nyugodott, amíg teljesen ki nem ütötte magát. Hunvótá? Mivel semmi kedvem nem volt a beszélgetéshez, kurtán odavetettem, Camnél - és már indultam is a szobámba. Hóvá? Ha jól értelmeztem a szavait, azt akarta kérdezni, hol van Cam. Dolgozik - pillantottam hátra a vállam fölött. A bárba - gúnyolódott anya. - Mer egy senki. Ugyan én is a bárban dolgoztam, de próbáltam nem mellre szívni a megjegyzést. Az eredeti szakmája grafikus, anya. Pfff, még egy majom - kuncogott anya, majd a konyha felé indult. - Mi a faszt akar tőled?

Megdermedtem. Eccer úgyis rád un. Mer’egy ostoba liba vagy. Már a küszöbön álltam, de most visszafordultam, berohantam a fürdőszobába, magamra zártam az ajtót, és hagytam, hogy a kisördög csupa lekicsinylő dolgot sugdosson a fülembe. Ő sem volt sokkal kíméletesebb, mint a részegen fröcsögő anyám. De hát csak az igazat mondta, nem igaz? Cam szerelmes volt egy intelligens és érdekes lányba, aki nekivágott Európának, hogy másoddiplomát szerezzen francia irodalom szakon. Szerelmes volt egy lányba, aki nyilván mindenben az ellentétem. Ráadásul nem azért szakított vele, mert kiábrándult belőle. Hanem mert úgy érezte, elárulnák. Belenéztem a tükörbe, és kétségbeesetten kerestem valamit, valami érdekeset, valami egyedit, ami Cam méltó párjává tehetne. Semmit sem találtam. Sírásra görbült a szám, és potyogni kezdtek a könnyeim. Ma beleszerettem Cameron MacCabe-be. De hogy is várhatnám el tőle, hogy viszontszeressen, amikor még én sem találok magam bán semmi szeretetre méltót?

19. FEJEZET -

PALACSINTÁT IS SÜTÖTTEM - jelentette be Helena MacCabe vidáman, és a

férje tányérjáért nyúlt. Rögtön fogtam a saját kiürült tányéromat, és Cole-éra tettem, majd Cameronét is megkaparintottam. Hadd segítsek! - mondtam udvarias mosollyal. Helena és Anderson MacCabe az első perctől fogva barátságosan és közvetlenül viselkedtek velünk, mégsem tudtam legyűrni az idegességemet. Nemcsak azért, mert a barátom szüleinél vendégeskedtünk, és jó benyomást akartam kelteni. Hanem azért is, mert Cam imádott szüleiről volt szó, és én mindenáron be akartam bizonyítani nekik, hogy méltó vagyok a fiukhoz. Az előző hét elég furán alakult. A hét elején - miután Cam bevallotta, hogy szerelmes volt egy Blair nevű, nyilván roppant egzotikus lányba - kicsit bizonytalannak éreztem magam, de mivel Cam minden szabad percét velem töltötte, és még a bárban is folyton bizalmaskodott - öt percre sem bírta levenni rólam a kezét -, a gyötrő gondolatok olyannyira háttérbe szorultak, hogy szinte meg is feledkeztem róluk. A szombat közeledtével - miközben Cole-lal felkészültünk a longniddry-i látogatásra -, egyre idegesebben vártam a nagy találkozást. Camnek is beszámoltam az aggályaimról, de ő csak nevetett. Úgy tűnt, teljesen biztos benne, hogy jó benyomást fogok tenni a szüleire. Malcolm is az volt. Még mindig rendszeresen üzengettünk egymásnak, sőt, Malcolm szerdán fel is hívott - először a szakítás óta. Az elején eléggé zavarban voltam, de amikor elújságolta, hogy megismerkedett valakivel, kicsit felengedett a feszültségem. Az illető idősebb volt nálam, és kisgyerekes anyuka, így Malcolm nem nagyon tudta, mit kezdjen vele. Felvetettem, hogy halmozza el ajándékokkal a dolgozó anyát, és máris nyert ügye van. Mire ő azzal a javaslattal állt elő, hogy viselkedjek természetesen, és Cam szülei odáig lesznek értem. Amikor letettem a telefont, eltöprengtem, vajon mikor látott Malcolm természetesen viselkedni, mert én nem emlékszem ilyen esetre. Szombat reggel Cam autót bérelt, hogy legyen mivel leruccannunk vidékre, és mire felocsúdtam, már Longniddry főutcáján jártunk, a homokszínű téglából épült, vörös palatetős mesebeli házikók között. Elhaladtunk a látszólag nagy forgalmat bonyolító helyi kocsma előtt, de én valahogy nem tudtam átadni magam az idilli hangulatnak. Hűvös, de verőfényes tavaszi nap volt, és a kis faluban pezsgett az élet. Én viszont? Idegesen rágcsáltam az ajkamat. Cam és Malcolm biztató szavai ellenére a kis manók kórusban hisztiztek és toporzékoltak a gyomromban.

Mindössze arra emlékszem, hogy a körforgalomnál balra fordulunk, és Cam rámutat a Gosford-birtok nagy, vöröstéglás kapuslakjára, majd arról kezd hadoválni, mit mesélt az épületről az apja. Cole még megjegyzést is fűzött a hallottakhoz, úgyhogy, gondolom, ő legalább figyelt. Én viszont végig azon imádkoztam, nehogy kidobjam a taccsot. Amikor bekanyarodtunk a rendezett lakótelepre, és megálltunk a közepes méretű, fehérre meszelt, piros tetős ház előtt, végképp elakadt a lélegzetem. Cam persze kinevetett, és mielőtt beterelt minket a házba, gyors, cuppanós puszit nyomott az arcomra. A szülei nagyon kedvesen fogadtak. Helena - becenevén Léna - melegszívű, kedves, fanyar humorú asszonyka volt, a hallgatag, de barátságos Anderson Andy - pedig őszinte érdeklődést mutatott irántunk. A család kutyája, Bryn, az energikus tizennégy hónapos spánielkölyök, azonnal beleszeretett Cole-ba, és az érzései hamar viszonzásra találtak. A helyi fogadóban ebédeltünk, és a munkáról, az én munkámról, Cam munkájáról, a szülők munkájáról, továbbá Cole rajzolói és írói tehetségéről beszélgettünk. Cam nyilván felvilágosította a szüleit anyával kapcsolatban, mert feltűnően kerülték a témát. Fura, de nem zavart, hogy tudják a titkomat. Láttam, hogy Cam nagyon ragaszkodik hozzájuk, és szinte mindenbe beavatja őket. Ha ebbe a „mindenbe” én is beletartozom, annak csak örülhetek, hiszen ezek szerint jó irányba tart a kapcsolatunk. Este együtt tévéztünk. Cole-t teljesen magával ragadta az ismeretterjesztő műsor, valamint Andy lenyűgöző történelmi műveltsége. Miközben Andyt hallgatta, egyfolytában Brynt nyúzta, aki vidáman lubickolt a hirtelen őt körülvevő figyelemben. Én a konyhaasztalnál ültem Cammel meg az anyukájával, aki régi gyerekfotókat mutogatott nekem. Jókat nevettem rajtuk. Cam mókás kisfiú volt. Egyenesen zabálni való. Minden olyan normális volt. Teljesen hétköznapi. Egyszerűen csodálatos. Cole a kanapén aludt, mi ketten pedig Cam régi szobájában húztuk meg magunkat. A szülők pontosan úgy hagyták a szobát, ahogy Cam kamaszkorában festhetett, egy évtizeddel korábbi együttesek poszterei, filmes magazinokból kivágott képek és Cam saját rajzai díszítették a falakat. Ezeket a skicceket is jópofa, kissé paradox rajzfilmfigurák népesítették be. Cam már kamaszként is olyan tevékenységek közben ábrázolta a figurákat, amik teljesen ellentmondtak a testfelépítésüknek. Nemrég elcsórtam az egyik vázlatát, amit a bárban skicceit fel egy szalvétára. A rajz egy zsoldos katonát ábrázolt, hatalmas, duzzadó izmok, bőrmellény, motoros csizma, láncok, töltényszíjak, kalózkendő, fegyvertokok, csizmaszárba dugott kés. A pasas egy nagy, szív alakú bonbonos dobozt szorongatott a kezében, és bárgyú, álmatag mosollyal majszolta a csokoládét. Ez lett a könyvjelzőm. Nagyon tetszett, hogy Cam régi szobájában minden a kamaszkort idézi.

Amikor csendben smárolni kezdtünk az ágyban, szinte visszavedlettem csitrivé. De nem engedtem, hogy túlságosan belemelegedjünk a dologba, mert nem volt kedvem a szülői házban szexelni. Cam nem repesett az örömtől, de mivel az övé volt a világ legnyikorgósabb matraca, hajthatatlan maradtam. Persze azért jólesett összebújva elaludni. Cuki volt. Már-már megható. Megnyugtató. Kipihenten ébredtem. A reggeli illata beszűrődött a szobába. Alaposan belakmároztunk a többfogásos reggeliből, még finom véres hurkát is kaptunk. Lénának láthatóan feltett szándéka volt, hogy addig tömjön minket, amíg ki nem pukkadunk. Vagyis engem. A fiúk zokszó nélkül nyomták be a palacsintát. Majd később megeszem - mondtam fanyar mosollyal. - Tele vagyok. Ugyan már! - tette le Léna vigyorogva a tányérokat a mosogató mellé. Akinek olyan alakja van, mint neked, az ne fogja vissza magát. Sugárzó arccal nyugtáztam a bókot, majd gyorsan leöblítettem és a mosogatógépbe pakoltam a tányérokat. Mire megfordultam, Léna már két púpozott tányér palacsintát tartott a kezében. Hozd az önteteket! - intett a fejével a juharszirup meg a csokiszósz felé. Visszamentem az ebédlőbe, leültem és néztem, ahogy a többiek mohón nekilátnak a palacsintának, ügyet sem vetve Brynre, aki széktől székig vándorolt, és gyönyörű barna szemét az áldozatára szegezve próbált kikönyörögni magának néhány finom falatot. Merő udvariasságból kivettem egy palacsintát, letéptem belőle egy darabot, és suttyomban az asztal alá lógattam. A szelíd kutyus persze azonnal bekebelezte, és a biztonság kedvéért még az ujjaimat is lenyalogatta. Gyorsan az asztal közepén álló szalvétatartó felé nyúltam, nem foglalkozva Cam sejtelmes mosolyával. Cam azt mondja, megpályázott egy grafikusi munkát a városban újságolta Andy, amikor Léna is asztalhoz ült. Jól tetted, kisfiam. Melyik cégnél? Egy weboldalfejlesztő vállalkozásnál - válaszolta Cam, miután lenyelte a falatot. - Nem keresnék sokkal többet, mint a bárban, de legalább azt csinálhatnám, amit szeretek. És még mindig jobb, mint Glasgow-ba járni vagy délre költözni - tettem hozzá, és elszorult a szívem, amikor arra gondoltam, hogy Cam esetleg itt hagyja Skóciát. Bizony - helyeselt Léna. Nem akarok elköltözni - nyugtatott meg Cam minket, vagyis inkább engem, és olyan perzselő tekintettel mosolygott rám, hogy egészen elszégyelltem magam. - Imádom a szomszédokat. Félszegen elmosolyodtam. Öcsém! - motyogta fejcsóválva Cole. Most mit vagy úgy oda? - kérdezte Cam sértődötten, amikor rájött, hogy Cole cikinek tartja a viselkedését. - Tökre visszafogott voltam. Aha - bólogatott Andy, jókora falatot kanyarítva le a sziruptól csöpögő

palacsintájából. - Volt kitől tanulnia - kacsintott rá a feleségére. Indulás előtt még levittük Brynt a tengerpartra, ami bizony sok kívánnivalót hagyott maga után. A környékbeli partszakaszokhoz hasonlóan kavics, kagylóhéj, nyálkás hínár meg egy csomó sirály borította. Bryn azonnal a sirályok után vetette magát, és lógó nyelvvel, óriási lelkesedéssel gázolt be a hideg vízbe. Botor módon azt hitte, a sirályok játszani akarnak vele, holott a madarak végig levegőnek nézték, és csak akkor neszeltek fel, amikor rájuk vakkantott, sietős távozásra kényszerítve őket. Braden is így érezhette magát, amikor megismerkedtünk. Pincsikutyaként loholtam a nyomában, és akkora elánnal próbáltam megkaparintani, hogy észre sem vettem, a tökéletes pasi szíve Jossért dobog. Miközben Andy mellett andalogtam a parton - Léna, Cole és Cam lehagytak minket, és éppen Brynnel játszottak -, azon töprengtem, vajon ki volt az a némber, aki képes volt hülyét csinálni magából egy pasi miatt. Már nem ismertem. Nem tudtam, ki ő, és soha többé nem akartam viszontlátni. Camnek hála, nem sok esélyt láttam rá, hogy valaha is visszatérjen. Nagyon boldog - szólalt meg hirtelen Andy. Halk hangja szinte teljesen beleveszett a fürtjeimet cibáló szélbe. A fülem mögé simítottam a hajam, és kérdő pillantással néztem Andyre, Cameron? Andy bólintott, és derűs, meglepően érzelmes mosolyt villantott rám. Már a telefonbeszélgetésünk után sejtettem, hogy te más vagy, mint a többi. De most, hogy megismertelek és együtt láttalak titeket, biztosan tudom. Zavaromban lelassítottam, a szívverésem viszont annál inkább felgyorsult. De mit? A fiam mindig is magának való volt. A családon, Nathanielen és Gregoron kívül nemigen tűr meg mást maga mellett. Persze voltak barátnői, és egyikhez-másikhoz ragaszkodott is, de valahogy őket sem engedte közel magához. - Andy mosolyogva nézte Camet, aki karját az édesanyja vállán nyugtatva, vigyorogva ballagott lefelé a parton. - De neked sikerült. Téged közel engedett. Cameron... nos, szerintem még sosem volt ilyen boldog. Nagyot dobbant a szívem, és pihegve vettem szemügyre Camet. Egyszerűen imádtam a határozott, laza, magabiztos fellépését. A közvetlenségéről már nem is beszélve - sosem rejtette véka alá a véleményét, és fütyült rá, mit gondolnak róla a többiek. Úgy látja? Aha - taszított oldalba Andy a vállával. Cameron is nyilván az apjától tanulta el ezt a mozdulatot. - Örülök, hogy rád talált, Johanna. Mintha mázsás kő gördült volna le a vállamról. Teljesen ellazultam. Én is - suttogtam rosszul leplezett meghatottsággal. Mielőtt Andy feltehette volna a tekintetében körvonalazódó keresztkérdést, megcsörrent a mobilom. Szabadkozva halásztam ki a készüléket a dzsekim

zsebéből. Joss keresett. Megállt bennem az ütő. Anya? Halló! - mondtam visszafojtott lélegzettel. Na, szia! - Joss hangja mintha a szokásosnál halkabban, bizonytalanabbul csengett volna. Rossz előéreztem támadt. Minden rendben? Anya jól van? Ja, persze - nyugtatott meg Joss sietve. - Csak azért hívtalak, hogy bejelentsek valamit. Ez elég baljóslatúan hangzott. De mit? Hát... Braden tegnap megkérte a kezemet. MICSODA? Te jó ég! És igent mondtam. Mia...? - visítottam fel boldogan Joss rekedtes és nyilvánvalóan elégedett kacaja hallatán. - Jaj, úgy örülök! Gratulálok, drágám, és üzenem Bradennek, hogy már éppen ideje volt! Joss nevetése felmelegítette átfagyott arcomat. Jó. Figyu, Ellie már gőzerővel szervezi a rettegett eljegyzési bulit, úgyhogy, ööö, mindenképpen csörögj rám, ha hazaértél! Remélem, jól sikerült a pofavizit. Nagyon jól. De azért nem annyira, mint a te hétvégéd. Hát, igen. Braden beszervezett egy taxisofőrt, és Bruntsfieldben kérte meg a kezem, pontosan azon a helyen, ahol megismerkedtünk. Elővett egy gyűrűt, szerelmet vallott, és azt mondta, ha nem cseszem el, ő sem fogja elcseszni, úgyhogy kénytelen voltam igent mondani. Naná - röhögtem. - Testhezálló lánykérés volt. Az bizony - lágyult el Joss hangja. Úgy örülök nektek! Kösz, Jo! Mikor találkozunk? Nemsokára. Amikor Joss letette, Andy kíváncsian vonta fel a szemöldökét. Jó hír? Bólintottam. Most jegyezték el a legjobb barátnőmet. Nincsenek rokonai, úgyhogy már nagyon ráfért. Amikor rádöbbentem, mi is hullott Joss ölébe, hirtelen könnybe lábadt a szemem, és bár nevettem, közben sírás markolászta a torkomat. Elég hülyén éreztem magam. Mi folyik itt? - lépett hozzánk Cam mogorva tekintettel. - Felizgattad magad?

Nem izgattam fel magam - intettem le, és bárgyú mosollyal lengettem meg a mobilomat. - Joss hívott. Braden megkérte a kezét. Cam elvigyorodott, a nyakam köré fonta a karját, és magához vont. Gyere ide, te bőgőmasina! Az élénk tengerparti szél majd felszárítja a könnyeidet. Nem is örülsz? - bújtam hozzá. Cam csillogó szemmel nézett rám. Dehogynem - bólintott. - Joss jó fej, megérdemli, hogy boldog legyen. Úristen, néha meg tudtam volna zabálni! Braden bátor ember. Ha hazaértünk, meghívom egy sörre. Egy korsóval a kiskatonának, mielőtt harcba indul - dünnyögte Andy. Camnek hevesen rázkódott a válla. Pontosan. A tábornoknak, mielőtt felméri a terepet, hogy a logikájával győzze le a minden logikát nélkülöző ellenséget. Aha. A harcosnak, mielőtt belép a sárkány barlangjába. Úgy bizony. A... Oké, oké, vettem a poént - szóltam közbe durcásan. - Mit nekem a parti szél, amikor MacCabe-ék humora is legalább olyan jól felszárítja a könnyeimet? Andy fanyar mosollyal nézett rám, majd széles vigyorral fordult Cam felé, miközben egyre közelebb értünk Cole-hoz, Lénához és Brynhez. Becsüld meg ezt a nőt, fiam! -

20. FEJEZET -

HELLÓ, GYÖNYÖRŰM!

A mély, ismerős hang hallatán felpillantottam a levélről, amit éppen a borítékjába próbáltam betuszkolni. Elmosolyodtam, mert Malcolmot pillantottam meg a küszöbön. Amikor Malcolm, akit mintha skatulyából húztak volna ki, gyengéd mosollyal nézett vissza rám, kissé felgyorsult a szívverésem. Malcolm! - válaszoltam melegen. Csillogó szemmel, ruganyos léptekkel indult el felém. Örülök, hogy látlak. Egy pillanatig dermedten ültem, mert hirtelen nem tudtam, mitévő legyek, hogyan üdvözöljem a vendéget. Malcolm felvont szemöldökkel várakozott az asztal túloldalán. Amikor reggel megláttam a nevét az előjegyzési naptárban, liftezni kezdett a gyomrom. Igaz, hogy SMS-kapcsolatban álltunk, de a szakítás óta most először találkoztunk személyesen. Most, hogy Malcolm teljes testi valójában állt előttem, nem is tudtam, hogyan reagáljak. Ideges nevetéssel toltam hátra a széket, és kitárt karral kerültem meg az asztalt. Malcolm azonnal magához szorított, én pedig viszonoztam az ölelését. Magam is meglepődtem, mennyire örülök, hogy látom. Amikor azonban a keze lassan lesiklott a gerincemen, kénytelen voltam elhúzódni tőle. Égett a pofám, hogy Malcolm ilyen büntetlenül taperol. Már hat hete jártunk Cammel, és két hét telt el azóta, hogy megismertem a szüleit. Hat hét nem túl hosszú idő, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Ahhoz mindenesetre elég volt, hogy pontosan tudjam, a barátom tutira felkapná a vizet, ha ilyen félreérthető helyzetben kapna rajta egy másik pasival. Jól nézel ki - mosolyogtam rá Malcolmra, hogy jóvátegyem hirtelen visszakozásomat. Te is. Látom, minden a legnagyobb rendben. Bólintottam, aztán hátradőltem a széken, és őszinte érdeklődéssel néztem Malcolmra. És nálad? Nálam is. Hiszen ismersz. És mi van azzal a gyermekét egyedül nevelő anyukával? Á, annak már vége - nevetett fel szárazon Malcolm. - Nem illettünk össze. Ezt sajnálattal hallom. És Cameron? Megint elvörösödtem, és nehezen álltam Malcolm tekintetét. Ő is jól van.

Rendesen bánik veled? - vonta össze Malcolm a szemöldökét. Igen. Akkor jó. - Malcolm hangosan kifújta a levegőt, és körülnézett. Gondolom, így próbálta leplezni az idegességét. - Ha jól sejtem, már be is mutattad Cole-nak meg az édesanyádnak. Basszus! Úgy elfogott a bűntudat, hogy alig bírtam kinyögni a választ. Hirtelen belém villant, ha töredelmesen bevallom neki, hogy Cam máris többet tudott meg rólam, mint ő az egész ismeretségünk alatt, még fájdalmasabb sebeket ütök rajta. Hagytam, hogy a csend beszéljen helyettem. Ezt igennek veszem - nézett rám megtört tekintettel Malcolm. Malcolm! - harsogta Mr. Meikle, és sarkig tárta az irodaajtót. - Joanne nem is szólt, hogy megérkeztél. Parancsolj, fáradj be! Életemben először voltam hálás a zsarnok munkaadómnak. Neki köszönhettem, hogy nem kellett Malcolm savanyú arcát bámulnom. Amíg Malcolm odabent volt, árgus szemekkel figyeltem az ajtót, és az ajkamat rágcsálva, idegességtől remegő térdekkel vártam a megbeszélés végét. Húsz percbe telt, mire sikerült összeszednem magam, de Malcolm végül laza mosollyal ballagott ki az irodából, és azt mondta, majd felhív. Aztán elment. Megkönnyebbülten dőltem hátra, és éreztem, ahogy a feszültség szép lassan elpárolog a testemből. Johanna! Riadtan kaptam fel a fejem. Nem elég, hogy Mr. Meikle eltalálta a nevemet, de ráadásul olyan metsző hangon szólt hozzám, ami még az ő mércéjével mérve is meghökkentő volt. Összeszűkült szemmel állt az ajtóban, és az arckifejezése őszinte megrökönyödésről árulkodott. Uram? Maga szakított Malcolm Hendryvel? A tolakodó kérdés hallatán a tenyerembe vájtam a körmöm, és hirtelen a pokolba kívántam Malcolmot. Uram. Maga ostoba! - Meikle már-már szánakozva csóválta meg a fejét. Kalapáló szívvel vártam a következő sértést, és már előre forrt a vérem. Egy ilyen korlátozott képességű lánynak, mint maga, gondolnia kellene a jövőjére, és nem szabadna elszalasztania egy olyan lehetőséget, amilyet egy Malcolm Hendryhez hasonló jómódú férfi biztosíthat a számára. A kegyetlen inzultus hatására visszarepültem a múltba. Takarodj innen! - üvölt rám apa, és teljes erőből fenékbe rúg a munkásbakancsával. Megbotlom, és a fájdalom meg a megalázottság hatására dacosan fordulok szembe vele. Apa elsötétült arccal, fenyegető léptekkel indul felém. Te, ne nézz így rám! Mit nézel? Te kis senki! Te nulla! Az emlék, ami Mr. Meikle hegyi beszéde hallatán elevenedett fel bennem, szó szerint a székhez szegezett. Lángolt az arcom az újraélt megaláztatástól. Nehéz -

elhinni magadról, hogy értékes ember vagy, ha a szüleid már zsenge gyerekkorodtól azt sulykolják beléd, hogy lúzer vagy. Egy nagy nulla. Tudtam, hogy ez az én keresztem. A hülye is láthatta, miért nincs önbizalmam, és miért nem hiszek magamban. És hogy ez miért nem fog soha megváltozni. Már annyira megszoktam, hogy így gondolok magamra, hogy zokszó nélkül elfogadtam, ha mások is így nyilatkoztak rólam. Joss hiába próbált ráébreszteni, hogy ez így nem kóser, nem nagyon foglalkoztam a dologgal. De aztán jött Cameron. Aki folyton azt hajtogatta, hogy legyen tartásom. Dühítette a szelídségem, és szinte tombolt mérgében, amikor a környezetem lekicsinylőén nyilatkozott rólam. Finoman ugyan, de lépten-nyomon az erényeimről áradozott. Dicsérte az eszemet, a természetemet, és bár még most is gyakran elbizonytalanodtam, Camnek hála végre kezdtem magamra találni. Az ártó gondolatok napról napra egyre mélyebbre süllyedtek az aggodalmaim vermében. Cam váltig állította, hogy értékes ember vagyok. Hogy veszi magának a bátorságot egy vadidegen, hogy ilyen lekezelően bánjon velem? Olyan erővel pattantam fel, hogy a székem nekicsapódott a fém irattartó polcnak. Felmondok. Mr. Meikle szaporán pislogott, és az arca lilás árnyalatot vett fel. Tessék? Gyilkos pillantással kaptam fel a táskámat, majd a dzsekimet is lerángattam az íróasztal melletti fogasról. A küszöbön még megálltam, és dacos tekintettel kaptam magamra a kabátot. Nem hallotta? Felmondok. Köszörüld máson a vitriolos nyelved, te vén, pöffeszkedő seggdugasz! Azzal sarkon fordultam, és - faképnél hagyva a hápogó Meikle-t - remegő lábakkal levágtattam a lépcsőn, majd kiviharzottam a kapun. Dúlva-fúlva, jogos felháborodástól fűtve trappoltam végig az utcán. A hajamba kapó hideg szél hatására a tűz végül szelídülni kezdett, átadva helyét a jeges rémületnek. Felmondtam. Otthagytam a munkahelyemet, amikor pedig nagy szükségünk van a pénzre. Panaszos nyögéssel dőltem neki a kovácsoltvas kerítésnek, és kétségbeesetten próbáltam levegőt préselni a tüdőmbe. Most mi lesz velünk! A fizetés, amit a bárban kapok, nem lesz elég, és olyan nehéz munkát találni. Volt egy kis megtakarított pénzem, de azt Cole-nak tettem félre, nem pedig azért, hogy legyen mit eltapsolni, amíg új állást keresek magamnak. A francba! - motyogtam, és könnybe lábadt szemmel toltam el magam a kerítéstől. Amikor hátrapillantottam, láttam, hogy a járókelők megérezték a szorongásomat, mert kíváncsian, már-már ugrásra készen fürkészték az arcomat. Vissza kell mennem.

Elindultam az iroda felé, de hirtelen megtorpantam, és ökölbe szorítottam a kezem. A büszkeségem nem engedte, hogy visszamenjek. Micsoda? Én meg a büszkeség? Hisztérikus kacajt hallattam, majd a gyomromhoz kaptam, mert hirtelen émelygés fogott el. Nem mehetek vissza. Meikle úgysem bocsátana meg azok után, amit a képébe vágtam. Jézusom! - túrtam a hajamba remegő kézzel, és kétségbeesetten kapkodtam levegő után. És akkor rájöttem. Ezt is Camnek köszönhetem. Az iránta érzett vonzalom hatására képes voltam kirúgni a gazdag, kedves, jóképű pasimat, aki a tenyerén hordozott. Most meg felmondtam! És mindezt miért? Mert az az álnok Cameron elhitette velem, hogy különleges vagyok, hogy bíznom kell magamban. Miért nem valami kézzelfoghatóbb indokkal állt elő? Mondjuk azzal, hogy szeret. Bár csak hat hete jártunk, fülig szerelmes voltam Cambe. O miért nem tudja eldönteni, hogy szeret-e? Hiszen ismeri az érzést. Blairt is mennyire imádta! Könnycseppek himbálóztak a szempillámon. Cam teljesen feldúlta az életemet. Meggondolatlan, ostoba döntésekre késztetett, és most végleg elúszott a remény, hogy biztos anyagi hátteret teremtsek Cole-nak. Úristen... Cole! Cole-t is kiszolgáltattam neki. Ki képes ilyesmire? Az, aki nemcsak a saját érzelmeivel hazardíroz, hanem egy szerencsétlen gyereket is orosz rulettre kényszerít. Tennem kellett valamit. Méghozzá gyorsan. Egy csendes zugra volt szükségem. Ahol átgondolhatom a dolgokat, mielőtt túl késő lenne. Először is Cammel akartam beszélni. Az őrült tempó ellenére a negyvenperces út - amit huszonöt perc alatt tettem meg - egy örökkévalóságig tartott, és amikor a Dublin Streetre értem, úgy kellett visszafognom magam, nehogy felugorjak Josshoz. Talán jót tett volna, ha kiönthetem a szívemet és rendezhetem a gondolataimat, de attól féltem, hogy Joss, aki Cameron csapatában játszott, végül belém beszélné, hogy az egész csak hiszti. És nem alaptalanul. Tény és való, valahol a szívem mélyén én is éreztem, hogy túlreagálom a dolgot, de a düh meg a pánik teljesen elvette a józan eszemet. Joss is a józan eszére hallgatva próbált volna megnyugtatni. De ő most Ellie elől bujkált, mert a csaj gőzerővel szervezte a két hét múlva esedékes eljegyzési bulit. Joss, akinek már az agyára ment a felfokozott ünnepi hangulat, épp az előző este súgta meg nekem, hogy napközben ki sem nyitja az ajtót. Öt héten át tartó előkészületek? Joss helyében én is elbújtam volna. Mivel senkitől sem tudtam tanácsot kérni, az indulatok viszont robbanásra készen fortyogtak bennem, beviharzottam a kapun, feltrappoltam a lépcsőn, és lihegve álltam meg Cam lakása előtt. Lehet, hogy a kelleténél kicsit

hangosabban dörömböltem az ajtón. Jézus Má... - nyitott ajtót Cam, de rögtön beléfagyott a szó, amikor meglátott a küszöbön, kócosán és kifulladva. - Jo! Hát te... Azt hittem, dolgozol. Gyorsan végigmértem. Mintha kicsit elegánsabb lett volna a szokásosnál. A vadonatúj Diesel póló szűkebb szabású volt, mint Cam többi trikója, és szépen kiemelte kisportolt testének áramvonalait. Jé, a farmer is új? A fekete Levi’s vonzotta a tekintetet. Szinte megkönnyebbültem, amikor észrevettem, hogy a fekete motoros csizma még a régi. Ez meg kinek a kedvéért csípte ki magát? Dögös! Egészen beindultam, amikor Cam rám szegezte meleg, kék szemét, még az sem érdekelt, hogy őszinte aggodalom sugárzik belőle. Jo! - lépett ki az ajtón Cam, és elkapta a karom. Legszívesebben hozzásimultam volna, hogy egészen közelről érezzem őt, hogy beszívjam az illatát, hogy az ajka a bőrömre tapadjon. Azt akartam, hogy Cam örökké szeressen. Na, álljon meg a menet! Hátrahőköltem, amivel sikerült zavarba hoznom Camet. Térre volt szükségem. Hiszen valahányszor a közelébe kerültem, összekuszálódtak a gondolataim. Mi a baj? - engedte le a karját zavartan. Hirtelen elfogott a sírhatnék. De tartottam magam, és kétségbeesetten kerültem Cam tekintetét. Felmondtam. Síri csend telepedett ránk, majd Cam így szólt. Az jó. Kis híján a falhoz szegeztem a tekintetemmel. Nem. Egyáltalán nem jó. Rohadtul nem jó, Cam. Jól van, kicsim, nyugodj meg! Meséld el, mi történt - túrt bele sóhajtva a hajába. - Aztán majd én is mondok valamit. Hátha megvigasztalódsz. Megráztam a fejem, és már indultam is, hogy felmeneküljek a lakásba. Nem vagyok kíváncsi rá. Cam! - Mély levegőt vettem, minden lelkierőmre szükségem volt, hogy kimondjam, amit akarok. - Nekem most nyugalomra van szükségem. Cam úgy meredt rám, mintha pofon vágtam volna. Nyugalomra? Bólintottam, de közben idegesen rágcsáltam az ajkamat. Cam szeme elsötétült. Vészjóslóan feszültek meg a vonásai. Amikor láttam, milyen fenyegető arccal lép felém, az ajkamba haraptam. Szóval, hagyjalak békén? Bólintottam. Ó, hogy az a... - mordult fel Cam. Felém nyúlt, de aztán félúton meggondolta magát. - Mi a franctól borultál ki ennyire? Tőled - válaszoltam erőltetett nyugalommal. Cam szeme egyre kékebben lángolt. Úgy tűnt, a flegmaságom csak olaj a

tűzre. Tőlem? Felelőtlenül ugrok bele dolgokba, és csak magammal törődöm. Cole nem ezt érdemli. Cam arca eltorzult a dühtől. Felelőtlenül ugrasz bele dolgokba? Például a kapcsolatunkba? Ezt akartad mondani? Nem! - kiáltottam elborzadva Cam szenvedő tekintete láttán. - Nem. Nem tudom - tártam szét a karom, és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. - Te mit gondolsz? Mi értelme ennek az egésznek? Már várom... Mit vársz? Már várom, mikor találod ki, hogy halálra untatlak, és szakítasz. Feszült csend telepedett közénk. Egyre növekvő aggodalommal néztem, hogyan próbál Cam úrrá lenni az indulatain. Végül mélyen a szemembe nézett. Komolyan ezt gondolod? - kérdezte halkan. - Hogy csak szórakozom veled? Az ég szerelmére, bemutattalak a szüleimnek, és akkor a mairól még nem is beszéltünk. Ez a baromság csak a te fejedben létezik, szerinted én mit tehetek ellene? Könnyes szemmel tártam szét a karom - immár másodszor. Nem tudom. Haragszom magamra, mert felmondtam a munkahelyemen, de rajtad töltöm ki a dühömet! Menstruálok, lehet, hogy azért vagyok ilyen érzékeny - szipogtam. A Cam szája szögletében bujkáló mosoly nyomán a zord vonások is kisimultak. Most mit röhögsz? - toppantottam, mint egy hisztis gyerek. Cam válasz helyett tompa morgással rántott le a lépcsőről, és a karjába kapott. Ösztönösen átöleltem, és a nyakába temettem lángoló arcomat. Na, már nincs szükséged nyugalomra? - kérdezte rekedtes hangon. A lehelete melegen csiklandozta a fülemet. Megráztam a fejem, mire még szorosabban magához ölelt. Miért mondtál fel? Amikor elhúzódtam tőle, letett, de nem engedett el. Most, hogy ilyen közel kerültem hozzá, én sem akartam elengedni őt. Jézusom, hogy én mekkora lúzer vagyok! Megtudta, hogy dobtam Malcolmot, és szörnyű dolgokat vágott a fejemhez. Cam elkomorult. Például? Vállat vontam. Azt ecsetelte, mekkora barom voltam, hogy lemondtam egy ilyen dúsgazdag fasziról, amikor ő lehetett volna a jövőm záloga. Kitekerem a nyakát. Először feljelented hivatali visszaélésért, aztán kitekerem a nyakát. -

Örülök, hogy végre megszabadultam tőle. Jo, túllépett a hatáskörén. Igen, igazad van. De nem vagyok időmilliomos, hogy bíróság elé ráncigáljam valami soványka végkielégítés reményében. Munkát kell találnom. Braden. Nem - préseltem össze az ajkamat. Makacs vagy, mint az öszvér - csóválta meg a fejét Cam. Aztán csókkal feszítette szét összeszorított ajkamat, és először gyengéden, majd egyre erőszakosabban ostromolt, míg végül bennem is sikerült felkorbácsolnia a vágyat. Amikor végre levegőhöz jutottam, elkínzottan nézett rám. Ne csináld ezt velem, jó? Szégyenemben megfogadtam, ezentúl nem dobok fel meggondolatlanul olyan nagy horderejű témákat, mint a szakítás, és újabb puszit leheltem Cam szájára, majd óvatosan a két tenyerem közé vettem borostás arcát, remélve, hogy a csók mindent elmondott helyettem. Ne haragudj - suttogtam. Nem haragszom - szorította meg a derekamat. Lesimítottam a pólóját, és komoran vontam össze a szemöldököm. Miért vagy ilyen elegáns? És mit jelentsen az, hogy „és akkor a mairól még nem is beszéltünk”? Ja, igen - tolt el magától szelíden Cam. - Van egy meglepetésem. -

21. FEJEZET AZT

Cam volt olyan előrelátó, hogy elárulja, mi vár rám a lakásban. De nem. Nem akarta elrontani a meglepetést. Kicsit izgultam, vajon mi várhat rám odabent, de azért követtem őt a nappaliba. Döbbenten meredtem a Cam kanapéjáról felpattanó fiatal lányra. Alacsonyabb volt nálam, de azért nem annyira, mint Joss, és ahogy megállt előttem, rögtön észrevettem, milyen dús idomokkal és gyönyörű frizurával büszkélkedhet. Fogalmam sincs, miért, de az első gondolatom az volt, hogy Blairhez van szerencsém. Mélyen belenéztem a szinte aranyba hajló halvány mogyoróbarna szempárba, és elszorult a torkom. A nő kicsit túlsúlyosnak tűnt, de én csak a nagy melleit meg a kerek fenekét láttam. Jól nézett ki. Koromfekete haja dús, lágy hullámokban omlott a hátára. Mivel azt hittem, Blair áll előttem, első pillantásra meggyűlöltem a nőt, és észre sem vettem, hogy az arcvonásai inkább átlagosnak mondhatók. A haja, a szeme és az alakja tette igazán különlegessé. Aztán elmosolyodott. Káprázatos mosolya volt. Jo? Amerikai akcentussal beszélt. Ööö... most mi van? Johanna? A rekedtes hang hallatán oldalra sandítottam, és tágra nyílt szemmel meredtem a kandallónál álló nagydarab férfira. A súlyos mogyoróbarna tekintet láttán rémülten tántorodtam hátra. A féltékenység úgy elvette az eszemet, hogy csak most jöttem rá, miért olyan ismerős ez az egzotikus szempár. Mick bácsi? - leheltem, és sóbálvánnyá merevedve mértem végig a látogatót. A férfi idős volt, sötét hajába és szakállába ősz szálak vegyültek, de kétség sem férhetett hozzá, ki ő. A közel kétméteres, széles vállú hústorony most is ugyanolyan fittnek és egészségesnek tűnt, mint tizenegy éve. Régen mindenki azt mondta, hogy Mick bácsi olyan kemény, mint a kőszikla. Ez máig sem változott. De mit keres itt? Jo! - rázta meg a fejét, és úgy vigyorgott, hogy azonnal honvágyam támadt. - Mindig is sejtettem, hogy igazi bombázó lesz belőled, de erre még én sem számítottam. Egy pillanatig nem tudtam hova tenni az akcentusát, a skótokra jellemző, meredeken hullámzó hanglejtést az amerikaiak vontatott orrhangja enyhítette. Pont fordítva, mint Jossnál. HIHETNÉTEK, HOGY A HISZTIM UTÁN

Mivel köpni-nyelni nem tudtam, csak ennyit bírtam kinyögni, Mick bácsi? - Tátott szájjal néztem Camre, a szívem a torkomban dobogott. - Ez meg mi? Cam előrelépett, és gyengéden fogta meg a kezem. Tőled tudtam meg Mick vezetéknevét, és azt, hogy Arizonába költözött. Még fényképeket is mutattál róla. Mick fent van a Facebookon, ott találtam rá. A Facebookon? Elképedve bámultam Micket, még mindig nem akartam elhinni, hogy őt látom. Minden jót, ami gyerekként történt velem, neki köszönhettem, de hirtelen nem is tudtam, mitévő legyek, a nyakába vessem magam, vagy hanyatt-homlok elmeneküljek előle. Cam felhívott, és elmesélte, milyen nehéz helyzetbe kerültél, drágám. Nagyon sajnálom - duruzsolta Mick, mintha egy rémült állathoz beszélne. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem melletted. Nagyot nyeltem, és aznap már századszor próbáltam visszafojtani a könnyeimet. Mit keresel itt? Pár éve hazaugrottunk Paisley-be, de senki sem tudta, hova költöztetek. Apáddal is találkoztam. Már a gondolattól is összerezzentem. Szóval, még mindig ott lakik. Mick bólintott, és közelebb lépett hozzám. Örülök, hogy Fionának sikerült elmenekülnie. Örülök, hogy apátoknak fogalma sincs, hol vagytok, és amilyen ostoba, nem is tud megtalálni titeket. A feltartóztathatatlan könnyek már az orromat mardosták. Képes voltál átrepülni az óceánt, hogy találkozz velem? Te minden pénzt megérsz, hugi - vigyorgott Mick. Hugi. Mindig így hívott. Imádtam. Én is ezért szólítottam öcsinek Cole-t. Önkéntelenül is felzokogtam, és Mick bácsi, nem tudván tovább türtőztetni magát, hangos horkantással vágott át a szobán, hogy szorosan magához öleljen. Mackós testéhez simultam, és mélyen beszívtam az illatát. Mick soha nem használt arcszeszt. Szappan- és földszag áradt belőle. A szívem egyre elviselhetetlenebből sajgott, és úgy éreztem, mintha megint tízéves lennék. Sokáig álltunk így, aztán amikor nagy nehezen abbahagytam a hüppögést, Mick elengedett, és kifényesedett szemmel - Cole után neki volt a leggyönyörűbb szeme a világon - nézett rám. Hiányoztál. Nevetéssel próbáltam megfékezni az újabb bőgésrohamot. Te is nekem. Az érzelmes jelenet súlya alatt feszengő Mick megköszörülte a torkát, majd a fiatal lány felé fordult. Bemutatás nélkül is kitaláltam, ki ő. A szeme mindent elárult. Jo, bemutatom Oliviát, a lányomat. Olivia könnybe lábadt szemmel lépett közelebb hozzám.

Örülök, hogy megismerhetlek, Jo. Apa rengeteget mesélt rólad, úgyhogy kicsit úgy érzem, mintha évek óta ismernénk egymást. Úristen, ez nagyon közhelyesen hangzott, ugye? Félszegen mosolyogtam, nem tudtam eldönteni, hogyan viszonyuljak hozzá. Örültem, hogy Mick bácsi ilyen büszke a lányára. És annak is örültem, hogy végül sikerült családot alapítania. De a bennem lakozó tizenhárom éves kislány neheztelt Oliviára, neheztelt rá, amiért elragadta tőlünk Micket. Próbáltam úrrá lenni a sértődöttségemen, ezen az értelmetlen, gyerekes, kicsinyes érzésen, de csak nem tudtam megszabadulni tőle. Miután Paisley-ben hiába kerestünk, a Facebookon próbálkoztunk, de ott sem találtunk. Gondoltuk, Cole-on keresztül esetleg a nyomotokra bukkanhatunk, de apa aggódott, hogy talán nem is akarjátok viszontlátni. Mickre néztem. Bocs, hogy nem válaszoltam a leveleidre - szorítottam meg a karját. Gyerekesen viselkedtem. Mert gyerek voltál, hugi. Cam viszont azt állította, hogy szívesen találkoznál apával - fordult hátra Olivia hálás mosollyal. Egyenesen Cameron szemébe néztem. Nem térek magamhoz - suttogtam, és az sem érdekelt, hogy a lelkem összes titka ott tükröződik a szememben. Cam ellágyulva cirógatta végig az állam vonalát. Örülsz? Bólintottam, és közben meghatottan nyeldekeltem. Örültem. Mick puszta jelenlététől... biztonságban éreztem magam. A dohányzóasztal köré telepedtünk, majd Cam kiment, hogy hozzon egy kis frissítőt. A két vendég között ültem, és nem győztem csodálkozni, Olivia milyen barátságosan és felszabadultan viselkedik. Azt hittem, dühös lesz rám, amiért életünk első tizenhárom évében csak én élvezhettem az apja társaságát, de tévedtem. Úgy tűnt, örül, hogy az apja végre rám talált. Meddig maradtok? - tudakoltam, miután Mick kényelmesen hátradőlt, és a kanapé támlájára fektette hosszú karját. Még nem tudjuk - sandított Oliviára. Amikor Cam is csatlakozott hozzánk, ömleni kezdtek belőlem a kérdések. Akadt pár válasz, ami elszomorított, de egyre kevésbé nehezteltem Oliviára. Kiderült, nemcsak nekem vannak problémáim. Mick Phoenixbe költözött, hogy megismerje a lányát, és az anyukával, Yvonne-nal is sikerült újból összemelegednie. Mick munkát vállalt, elvette Yvonne-t, és boldogan élt a családjával. Aztán Yvonne-nál mellrákot diagnosztizáltak. A nő három éve halt meg, és Mick egyedül maradt Oliviával. Yvonne édesanyja és nővére Új-Mexikó-ban él, de nemigen tartották a kapcsolatot. Cameron e-mailje olyan volt, mint egy égi jel - mondta Olivia csendesen. -

- Úgy éreztük, ránk fér egy kis környezetváltozás... - vonta meg a vállát. Gondoltuk, az lesz a legokosabb, ha idejövünk, és megnézzük, mi van veled. De mi lesz az otthoni dolgaitokkal? - kérdeztem homlokráncolva. - Mick bácsi vállalkozásával? A munkátokkal? Már régóta nem találtuk a helyünket Phoenixben - felelte Mick halkan. Mind a ketten úgy gondoltuk, jól jönne egy kis pihenés. - A tekintetében bujkáló szomorúság azt sugallta, Yvonne halála miatt nem találják a helyüket. - Mick rám mosolygott. - Járunk egyet, Jo? Annyi megbeszélnivalónk van. Ez volt életem legbizarrabb napja. Ahogy a termetes Mick oldalán lépkedtem, hosszú idő óta először éreztem úgy, hogy eltörpülök a környezetem mellett. Mick figyelmesen végighallgatott, de láttam, hogy a tekintete mohón pásztázza a Leith Walkot és az abból nyíló Princes Streetet. Mick alaposan megbámulta az út túloldalán magasodó Balmoral Hotelt. Hiányzott ez a város. Pedig nem is itt laktam. Végig honvágyam volt. Arizona nagyon más lehet, mint Skócia. Hát, igen. Ez igaz. De azért boldog voltál, nem? Egy pillanatra elszakadtunk egymástól a járókelők tömegében, és Mick lopva rám sandított. Amikor újra egymás mellé kerültünk, így szólt, Igen, amíg Yvonne élt, boldog voltam. De nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rátok. Két dolgot bánok, Jo. Az egyik az, hogy lemaradtam Olivia első tizenhárom évéről, a másik pedig az, hogy cserbenhagytalak. Nem is sejtettem, min mentél keresztül. Ezek szerint Cam mindent elmesélt. Elmondta, mi van Fionával. Hogy milyen keményen helyt kell állnod. Elmondta, hogy te neveled Cole-t, aki nagyon rendes gyerek. Nem könnyű az életed, hugi, de örülök, hogy találtál valakit, aki törődik veled. Eszembe jutott, miket vágtam Cam fejéhez, és újból fellángolt bennem a bűntudat. Ki kell engesztelnem! Találkozni akarok Fionával. Nem tudom, jó ötlet-e. Látnom kell őt. Soha nem volt egyszerű vele, de mégiscsak a barátom. Felsóhajtottam, és eltűnődtem, vajon mekkora cirkuszt fog kirobbantani Mick váratlan felbukkanása. Viszont az öreg több ezer kilométert tett meg, hogy találkozhasson velünk. Nem mondhattam nemet. Rendben. És Cole-t is szeretném megismerni. Jó. Nem tudom, meddig maradunk, de azt a kis időt szeretném veletek tölteni. Kész szerencse, hogy épp ma mondtam fel a munkahelyemen válaszoltam fanyar, aggodalmas mosollyal.

Összegömbölyödve feküdtem Cam ölében, és némán bámultam a tévét. Miután hazaértünk, Mick bácsi és Olivia azonnal felkerekedett. Nem sokkal ezután befutott Cole, és persze őt is be kellett avatni a dolgokba. Cam ragaszkodott hozzá, hogy nála vacsorázzunk, és amikor szedelőzködni kezdtem, hogy Cole időben lezuhanyozhasson és megírhassa a leckéjét, egyszerűen nem engedte, hogy hazamenjünk. Mivel nem szívesen bíztam volna Cole-t anya gondjaira, nem ellenkeztem, és megvártam, amíg az öcsém lezuhanyozik Cam fürdőszobájában. Olyan szótlan vagy - törte meg a csendet Cam, lustán cirógatva a karomat az ujjbegyével. - Az előbb azt mondtad, örülsz, hogy felvettem velük a kapcsolatot. Meggondoltad magad? Nem - nyugtattam meg. - Jó tudni, hogy minden rendben van velük. És Olivia is kedvesnek tűnik. Köszönöm - néztem Cam szemébe. Cam vállat vont, és a tévéképernyőre szegezte a tekintetét. Nekem csak az a fontos, hogy boldog légy. Idegesen rándult össze a gyomrom. Boldog vagyok. Biztos? Ez a délutáni műsor tényleg csak... izé... a hormonok miatt volt...? Nevethetnékem támadt, de a hiszti, amit a lépcsőházban vágtam le, minden volt, csak nem vicces. Bocs, hogy úgy letámadtalak. Nem kellett volna. De nagyon ki voltam akadva Meikle-re meg saját magamra, és addig csűrtem-csavartam a dolgokat, amíg sikerült meggyőznöm magam, hogy nem én vagyok a hibás. Valaki máson akartam levezetni a dühöm. De miért pont én lettem az a valaki? - hördült fel Cam. Bocs! - simogattam meg gyengéden a mellkasát. Lehet, hogy nem most kéne bejelentenem, de sikerült állást szereznem nézett rám félénken. Megrökönyödve ültem fel. Grafikusit? Igen. Azonnal felvidultam, és azon kaptam magam, hogy úgy vigyorgok, mint a tejbetök. Hol? Itt. Visszavettek a régi helyemre. Nem sikerült a szerkezetátalakítás, és rájöttek, hogy kevés az emberük. Annyi a munka, hogy muszáj még egy grafikust felvenniük. A főnököm szólt pár jó szót az érdekemben - vonta meg a vállát Cameron. - Nagy lutri visszamenni hozzájuk, de jól fizetnek, és azt csinálhatom, amit szeretek. Hozzásimultam, és lágy csókot leheltem az ajkára. Cam, úgy örülök! Mikor kezdesz?

Hétfőn - feszült meg a karja. - Su ki volt akadva, hogy nem akarom letölteni a kéthetes felmondási időt, de nem szeretnék lecsúszni egy ekkora lehetőségről. Su majd megoldja. Legfeljebb több műszakot vállalok. De már a túlóra puszta gondolatára szomorúan biggyedt le a szám. Szerintem sokkal jobban járnál, ha elfogadnád Braden ajánlatát. Mondtam már, hogy nem. Majd csak találok valamit. Ne izgulj! Cam teste megfeszült. Makacs vagy, mint az öszvér. Folyton azon nyavalyogsz, miből fogod megalapozni Cole jövőjét. Lefogadom, hogy a mai cirkusz is miatta volt, mert úgy érzed, cserbenhagytad a srácot. Ha annyira aggódsz miatta, fogadd már el azt a kibaszott állást! Rákvörös arccal bontakoztam ki az öleléséből, égett a pofám, hogy így leteremtettek. A távkapcsoló után nyúltam, és felhangosítottam a sci-fit, amit néztünk. Nemcsak Cam stílusa bosszantott, hanem az is, hogy tökéletesen igaza volt. Cam lemondó sóhaja betöltötte a nappalit. Jó - dünnyögtem. - Holnap felhívom Bradent. Bejelentésemet síri csend fogadta. Lopva Camre sandítottam, majd ismét a tévére összpontosítottam. Az erőszakos strici próbálta megőrizni a komolyságát. Jó. Ezt örömmel hallom. Muszáj úgy viselkedned, mint egy önelégült majom? Hé, én hoztalak össze a családoddal! - hördült fel Cam. - Most meg önelégült majom vagyok? Az előbb még hozzám bújtál, most meg úgy ülsz ott, mint a faszent. Gyere vissza! - fogta meg a lábamat. Hagyj békén! - rúgtam el magamtól a kezét. Jó, akkor én megyek oda. Sikítozva hagytam, hogy rám vesse magát, és a kanapéhoz szegezzen. Szállj le rólam! - kiáltottam nevetve, amikor a nyakamba temette az orrát, és csiklandozni kezdte az oldalamat. Csak ha aranyos leszel velem - dünnyögte Cam, és a bőrömhöz préselte az ajkát. Én mindig aranyos vagyok - feleltem duzzogva. Cam felemelte a fejét, hogy lecsókolja a számról a rosszkedvet, de az ártatlan játék hamarosan forró incselkedésbe torkollt. Egyre hevesebben csókolt, és a mellkasa érzékeny mellemhez tapadt. Amikor finoman felém tolta a csípőjét, és kőkemény szerszáma a lábam közé hatolt, gyorsan elhúzódtam tőle, még mielőtt az egész testem lángba borult volna. Ne! - lihegtem, és két kézzel ragadtam meg Cam érzékien mozgó csípőjét. - Ma nem lehet, pedig nagyon be vagyok indulva. Ez kegyetlenség. Igen? - kérdezte Cam sátáni vigyorral, és a derekamról a mellemre csúsztatta a tenyerét. Jól megszorított, az enyhe fájdalom és a kéjes öröm furcsa elegyét engedve -

szabadjára a testemben. Jaj, a szemem! - kiáltotta Cole. Ijedten rebbentünk szét, és amint hátrafordultam, csak annyit láttam, hogy az öcsém pizsamában áll a küszöbön, és a haja nedves fürtökben tapad a homlokára. A karjával takarta el a szemét. Megvakultam, vaze! - morogta, azzal sarkon fordult, és mivel a karját elfelejtette leengedni, rögtön neki is ment a falnak. Feldúltan trappolt ki a lakásból, és hangosan bevágta maga mögött az ajtót. Elszörnyedve, tágra nyílt szemmel meredtem Camre. Azt hiszem, kivételesen nem fogom leszúrni a káromkodás miatt. Cam felnyögött, és kirobbant belőle a nevetés. A mellemre dőlt, és az egész teste rázkódott a röhögéstől. A szégyenteljes epizód ellenére belőlem is kibuggyant a kacagás. Nagyon vicces. Halálra rémítettük szegényt. Megyek is, megnézem, mi van vele. Cam kaján tekintettel rázta meg a fejét. Szerintem most te vagy az utolsó, akit látni akar. De egyedül van anyámmal. Nyilván elbarikádozta magát a szobájában, és nagykalapáccsal próbálja kiverni a fejéből a képet, amint vadállat módjára hentergek a nővérével. Miért van az, hogy te mindig fején találod a szöget? Olyan bosszantó. De Cam csak mosolygott. Nem, most komolyan. Vagy abbahagyod, vagy száműzlek a kanapé túlsó végébe. Oké - nézett rám Cam felhevült mosollyal. - Inkább béküljünk ki! A válasz hallatán szenvedélyesen szájon csókoltam, és nagy elborultságomban még az sem érdekelt, hogy Cam most már azt is tudta, egy pimasz megjegyzés is elég, hogy felizguljak. Amikor végre levegőhöz jutott, megsimogattam a száját, remélve, hogy sosem olvad le róla a szexi mosoly. Hálásan köszönöm a mai napot. Mindent köszönök. Köszi, hogy kesztyűs kézzel bántál velem, és azt is, hogy felkutattad Mick bácsit. Cam tekintetében szenvedély és gyengédség villant. Hosszasan fürkészte az arcomat, mintha örökre az emlékezetébe akarná vésni a vonásaimat. Szívesen, kiscicám. Magamhoz vontam, és egy darabig némán feküdtünk egymás mellett. Aztán a hajába túrtam. Cam? - kérdeztem bátortalanul. Igen? Tudom, hogy azt mondtad, nem hiszed, hogy valaha is megtalálod a vér szerinti szüléidét, de most, hogy rábukkantál Mick bácsira... nem gondoltad meg magad? Az én helyzetem teljesen más. - Cam lehelete jólesően cirógatta a vállamat. - Ti jóban voltatok Mickkel. Én meg még azt sem tudom, kik adtak

örökbe. És, hogy őszinte legyek, nem is akarom megtudni. Anderson és Helena MacCabe mindent megadott, amire vágytam. Nem vagyok kíváncsi az okokra meg a kifogásokra, mert... khm... még ha jogosak is, ez nem változtat a tényen, hogy én csak második voltam a sorban. A szüleim lemondtak rólam. Lehet, hogy meg tudnák indokolni a döntésüket... De ez nem változtat azon, mit éreztem, amikor megtudtam az igazat. Á, semmi értelme. Vigasztalóan simogattam meg a hátát, és legszívesebben örökre magamba zártam volna, hogy érezze, mennyire szeretem. Ez a hajó már elment, kicsim. Nincs mese.

22. FEJEZET COLE MÁR MINDENT TUDOTT MICK BÁCSIRÓL. Hároméves volt, amikor Mick elköltözött, így nem emlékezhetett rá, de mivel az évek során kiderült, hogy annak idején szinte bálványként tekintettem az öregre, nem ellenezte a találkozót. Anya már más tészta volt. Alig mertem elmondani neki, mi történt, mert féltem, hogy teljesen letaglózza a hír. Legnagyobb meglepetésemre azonban higgadtan fogadta a bejelentést, és azt mondta, hajlandó elbeszélgetni Mickkel. Ha jól hallottam, még le is zuhanyozott, amíg én az álláshirdetéseket böngésztem Cole számítógépén. Mire Cole hazaért a suliból, izzadt a tenyerem. Anya teljesen magába szállt, de féltem, hogy Mick láttán leolvad róla a máz. Amikor kopogtattak, elállt a szívverésem. Nem tudom, a romantikus szerzők miből gondolják, hogy ez jó dolog. Amikor eláll a szívverésünk, légszomj lép fel, émelyegni kezdünk, és pocsékul érezzük magunkat. Hát, itt vagytok - köszöntöttem kényszeredett mosollyal Mick bácsit és Oliviát, amikor ajtót nyitottam nekik. Rosszkor jöttünk? - nevette el magát Olivia. Nem, nem, nem - siettem megnyugtatni, és betereltem őket a lakásba. Nem miattunk izgul - súgta oda a lányának Mick bácsi. Hálás, de elcsigázott mosollyal néztem rá a vállam fölött, miközben bevezettem őket a nappaliba. Tegyétek le a kabátotokat! Foglaljatok helyet! Teát, kávét? Vizet, gyümölcslevet? Kávét - felelték kórusban. Máris - biccentettem idegesen. De rögtön meg is torpantam, mert Cole jelent meg az ajtóban. Átkaroltam a vállát, és odavezettem a vendégekhez. Cole, bemutatom Micket és a lányát, Oliviát. Mick vigyorogva nyújtott kezet az öcsémnek. Cole elfogódottan viszonozta a mozdulatot. Nagyon örülök - dünnyögte, de nem simította ki a haját a homlokából, nehogy farkasszemet kelljen néznie a látogatókkal. Én is. Jézusom, ez a gyerek kiköpött apja! Egyáltalán nem olyan, mint apa - jegyeztem meg kurtán. Olivia meglepetten vonta fel a szemöldökét, majd korholó pillantást vetett az apjára, Na, ezt szépen elintézted, apa. Nem úgy értettem - sóhajtotta Mick fancsali képpel. Na, ezt szépen elintézted, Jo.

Tudom - legyintettem. Nagyon restelltem, hogy ilyen harapós kedvemben vagyok. - Egy kicsit érzékenyen érint a téma. Megértjük. Cole, én Olivia vagyok - nyújtotta előre a kezét Olivia, amit Cole kissé pironkodva rázott meg. - Örülök, hogy megismerhetlek. A lány elismerő tekintettel nézett körül a nappaliban. - Nagyon szép ez a lakás. Jo újította fel. - Cole tőle szokatlan lelkesedéssel osztotta meg a vendégekkel az információt. - Mindent ő csinált, a tapétázást, a festést, a csiszolást. Le vagyok nyűgözve. Mick bácsi derűsen nézett rám. Látom, ragadt rád valami a koszon kívül. Szívesen csinálom - vonogattam a vállam zavartan. Azt tudjuk. - Anya hangjának hallatán ijedten szisszentem fel. Mindenki az ajtó felé fordult, és dermedten nézte a nappaliba becsoszogó Fionát. - Mást se csinálsz. Anya toalettje láttán döbbenten néztünk össze Cole-lal. Nemcsak lezuhanyozott, hanem még ki is csípte magát. Szépen beszárította a haját, kifestette az arcát, szűk farmerba bújt, ami lazán lógott törékeny testén, és azt a fekete selyemblúzt vette fel hozzá, amit tőlem kapott karácsonyra, bár sosem hittem volna, hogy egyszer viselni is fogja. Évek óta nem nézett ki ilyen jól, de amikor Mick bácsira sandítottam, láttam, hogy megrökönyödve méri végig Fionát. Ellépett mellőlünk, és anya fölé tornyosult, aki kedvesen rámosolygott. Fiona! Örülök, hogy látlak. Anya bólintott. Kicsit remegett a szája. Jól eltűntél, Michael. Igen. Semmit sem változtál. Te viszont rengeteget, drágám - felelte Mick halk, kissé elkínzott hangon. Anya lemondóan vonta meg a vállát. Ennyire telt tőlem. Mick bácsi nem szólt, de mereven előreszegett álla arra utalt, hogy szerinte anya jobban is megerőltethette volna magát. Vagyis egy véleményen voltunk. Apa! - lépett mellé Olivia, és vigasztalóan fogta meg a kezét. Ez volt az a pillanat, amikor az utolsó csepp rossz érzésem is elpárolgott vele kapcsolatban. Hogy is haragudhattam volna valakire, aki ilyen leplezetlenül imádta Micket? Mick bácsi megszorította a lánya kezét. Fiona, bemutatom a lányomat, Oliviát. És ezzel elszabadult a pokol. Anya durcásan mérte végig Oliviát. Ja, pont úgy néz ki, mint az az amerikai lotyó, akivel összejöttél. -

Megsemmisülten hunytam le a szemem, és hallottam, amint Cole tompán felnyög mellettem. Fiona! - felelte Mick vádlón. Semmi baj, apa. Pfff! - nézett rám anya. - Azt mondtad, csak ő jön. Na, én megyek vissza aludni. Azért hagyjatok valami kaját. Bólintottam, majd feszült csendben néztük, ahogy anya távozott. Amikor becsapódott mögötte az ajtó, felsóhajtottam. Ne haragudj, Mick bácsi! Egyszerűen nem bírunk vele. Olivia, nagyon sajnálom... Semmi baj - legyintett Olivia. - Ne szabadkozz! Mintha egy idegen nőt látnék - ingatta a fejét Mick, és ahogy a kanapé felé indult, a teste szinte elnehezült a döbbenettől. - Egyszerűen nem akarom elhinni. Már a nyelvemen volt, hogy anya még egész normálisan viselkedett legalábbis amíg meg nem látta Oliviát -, de végül nem szóltam semmit. Pedig muszáj lesz. Mint egy teknős, aki nagy nehezen kidugja a fejét, de a vágyott napsütés helyett bőrig ázik, anya, ha lehet, még sértődöttebben bújt vissza a páncéljába. Ritkán hagyta el a szobáját, házhoz szállíttatta a szeszt, és csak az üres tányérok utaltak arra, hogy életben van. Hiába kopogtam be hozzá, mindig elhajtott. Azt kívántam, bárcsak pontosan tudnám, hányadán állok vele. Azt kívántam, bárcsak szívből gyűlölhetném, amiért megütötte Cole-t, és leszarhatnám a fejét, de tudtam, hogy nem hagyhatom magára. Cam azt mondta, eljön az a pillanat, amikor el kell engednünk bizonyos embereket. Hiszen úgysem tudunk segíteni rajtuk, és ha megpróbáljuk, csak minket is lerántanak a sárba. Persze ő könnyen beszélt. A csúnya veszekedések ellenére Fiona mégiscsak az anyám volt, és a szívem mélyén még most is arra vártam, hogy végre félretegye az önzőségét. Tudtam, hogy előbb-utóbb el kell engednem őt. Tudtam. Már csak a saját érdekünkben is ezt kell tennem. Ha eljön az ideje, lépni fogok, fogadkoztam magamban. De ettől még nem éreztem jobban magam. Mick bácsi azt mondta, minden idejét velem akarja tölteni, és nem hazudott. Szombaton egy grassmarketi pubban ebédeltem Cole-lal, Cammel, Oliviával és Mickkel. Kiderült, hogy Olivia könyvtárosként dolgozott, de Camhez hasonlóan őt is leépítették a költséghatékonyság nevében. Olivia kedves, vicces, szeretetre méltó lány volt. Biztosra vettem, hogy Joss-szal és Ellie-vel is ki fog jönni. Az ebéd nagyon jól sikerült, és a sokatmondó pillantások azt sugallták, hogy Mick nagyon örül Cole és Cam barátságának. Sokáig lófráltunk a tavaszi színekbe öltözött, nyüzsgő belvárosi utcákon, a Victoria Streeten lementünk a IV. György hídig, majd megmutattuk Oliviának a Royal Mile-t. Csináltam pár

fotót, aztán ismét New Town felé vettük az irányt. Körbejártuk a Princes Street Gardenst, ahol sikerült néhány klassz fényképet készítenem róluk a Ross szökőkútnál, háttérben a méltóságteljesen tornyosuló várral. Jó kis nap volt. Pihentető. Ahogy szerelmesen andalogtunk Cammel, kicsit lemaradva a többiektől, minden gondomat elfelejtettem. Vasárnap Elodie alaposan kitett magáért. Miután Ellie elkotyogta neki, mi a pálya, Mick bácsit és Oliviát is meghívta ebédre. Amikor megérkeztünk, döbbenten láttuk, hogy Elodie szerzett valahonnan egy második asztalt, és összetolta az elsővel. Az ebéd zajos, vidám ismerkedési délutánba torkollt. Végig Oliviát néztem, és elszorult a torkom sugárzó, kipirult arca, csillogó szeme láttán. Ellie szinte azonnal lecsapott rá, és már most látszott, hogy a két lány teljesen egymásra kattant. Ellie mindenkire ilyen hatással volt. Amikor az asztalnál ültünk, Joss oldalba bökött, és a fülembe súgta, Gondoltad volna, hogy egyszer ilyen élményben lesz részed? Szemügyre vettem az ismerős arcokat, és végül Camen állapodott meg a tekintetem, aki éppen harsányan nevetett Braden benyögésén. Soha életemben - ráztam meg a fejem. Joss elmosolyodott. Fura volt látni, milyen meghatottan pillant le az ujján csillogó, szolid, gyémánt eljegyzési gyűrűre. Én sem. Jól vagy? Naná - bólintott Joss. Elvigyorodtam, és már éppen azon voltam, hogy - a hangulatot oldandó elsütök egy poént, amikor Braden elkiáltotta magát, Jo, jössz hozzám dolgozni? Ingerült pillantást vetettem Camre. Én akartam megkérni. Hát, mit mondjak, nem sietted el. Sóhajtva bólintottam, de közben égett a pofám, hogy idáig süllyedtem. Ha van valami részmunkaidős állás, szívesen elfogadom. Braden világoskék szeme olyan fürkészően tapadt rám, hogy kezdtem kényelmetlenül érezni magam. A pasi értette a módját, hogyan hozhatja zavarba az embert. Mintha a vesémbe látott volna. Nem is értem, Joss hogy tudta olyan sokáig eltitkolni előle az érzéseit. Braden nyilván már az első percben felmérte a helyzetet. Jo, bármi gondod van, hozzánk nyugodtan fordulhatsz. Megadóan bólintottam. Holnap intézkedem, és ha minden jól megy, kedden már kezdhetsz is. Köszönöm - suttogtam hálásan. Az újraéledő zsivaj közepette Joss halkan kuncogott az orra alatt. Elég ijesztő, nem? Braden? Igen. Rögtön kiszúrja, ha valami nincs rendben. Történt valami, amiről

nem tudok? - mért végig figyelmesen. - Jól megvagytok Cammel? A kétségeimre gondoltam, meg az ádáz harcra, amit naponta vívok velük. Próbálunk összecsiszolódni. Aha. Szerintem Cam egész jó fej. Azelőtt a világért sem fogadtad volna el Braden ajánlatát. Persze, dörgöld csak az orrom alá! Jézusom, csajszi, azt hittem, nincs nálam gőgösebb és makacsabb nő a világon. Akkor tévedtél - válaszoltam szárazon. Joss felkacagott. Ja, de most már neked is megvan a saját külön bejáratú őstulkod, aki... majd szépen betör. Elképzeltem, Cameron milyen módszerekkel fog betörni, és fülig vörösödtem. Szép napoknak nézünk elébe. Nehogy elmondd, mi jár a fejedben! - pirított rám Joss.

23. FEJEZET VANNAK IDŐSZAKOK AZ ÉLETBEN, amikor úgy összejönnek a dolgok, hogy az embernek szusszanásnyi ideje sem marad. Felkelsz, megmosakszol, felöltözöl, aztán hipp-hopp eltelik a nap, dolgozol, lótsz-futsz, elvégzed a házimunkát, és a végén holtfáradtan zuhansz az ágyba. Két pillanat múlva azonban már csörög is a vekker. A következő hetekben így zajlott az életem. A nagy fejetlenség közepette egyik este úgy döntöttem, pokolba a neurózissal, és Camnél töltöttem az éjszakát. Ez a Mickékkel közösen töltött hétvége utáni szerdán történt. Amint megcsörrent az ébresztőóra, panaszos nyögéssel dobtam le magamról a paplant, és kipattantam az ágyból. Cameron a jelek szerint roppant szórakoztatónak találta a mozdulatot. Meztelen válla hevesen rázkódott, és a párnába temette a fejét. Mivel majd eldőltem az álmosságtól, és újabb idegölő munkanap várt rám a Douglas Carmichael & Co-nál, kissé híján voltam a türelemnek. Mit röhögsz? Haláli vagy, kicsim - bukkant elő Cam álmos, vigyorgó feje a párna alól. A szexi, álomittas hang hallatán legszívesebben rögtön visszabújtam volna a paplan alá, de készülődnöm kellett. Ha nem pattanok ki az ágyból, tutira visszaalszom. Mit művelsz... Ne már! Cam feltornázta magát, és olyan gyengéden nézett rám, hogy földbe gyökerezett a lábam. Kibaszottul édes vagy. Ugye, tudod? Nevetséges, hogy így zavarba tud hozni, bosszankodtam. Eddig még egy férfi sem volt rám ekkora hatással és tett a rabjává, de úgy, hogy közben hű maradhattam önmagamhoz. Elfordítottam a fejem, és kislattyogtam a fürdőszobába. Kibaszottul el fogok késni. Nagyjából ennyi magánélet jutott nekünk a következő két hétben. Az első héten újult erővel vetettük bele magunkat a hétköznapokba, Cam visszakerült a régi munkahelyére. Mickék étterembe vittek minket, elfogadták Cam vacsorameghívását, mind a hármunkat elcsaltak moziba, Cole-lal és velem lógtak, amíg Cam Peetie-vel meg Nate-tel találkozott, és úgy általában minden szabadidejüket velünk töltötték. Igyekeztem kihasználni az alkalmat, hiszen nem tudhattam, mikor utaznak vissza az Államokba. Bele sem mertem gondolni, mennyi pénzt szórnak el a szállodai szobára. Mick azt mondta, Yvonne sok pénzt örökölt a nagyanyjától - részben ez szította a viszályt Yvonne meg a rokonok között -, amit a nő a halála után Mickre és Oliviára hagyott. Persze Mickék így sem vigéckedhettek, és a skóciai út jócskán felemészthette a vagyonukat. Ismertem Micket, és tudtam, hogy nyilván nem szívesen pazarolja a

pénzét szállodai számlákra. Bár egy szavam sem lehetett Oliviára, elsősorban mégis Mick társaságára vágytam. Igazi gavallér lévén nem engedte, hogy akár egy fillért is költsék rá, atyai jó tanácsokkal látott el, és közben ugyanolyan kegyetlenül oltott, mint gyerekkoromban. Mellette megint biztonságban éreztem magam, olyannak fogadott el, amilyen vagyok. A lakást is tüzetesen megvizsgálta, és Camhez hasonlóan ő is arra a megállapításra jutott, hogy van érzékem a dologhoz. Korábban senkitől sem hallottam, hogy bármihez is tehetségem lenne, most meg életem két legfontosabb szereplője is erről próbált meggyőzni. Baromi jó érzés volt. A második héten kevesebbet találkoztam a vendégeinkkel. Mick úgy döntött, hogy megmutatja a lányának az őshazát, úgyhogy gyorsan be is jelentkezett egy Loch Lomond-i fogadóba, és pár napra eltűnt Oliviával. Így legalább több időm maradt, hogy belerázódjak az új munkámba. Ami nem volt túl nehéz. Braden adminisztrátorként vett fel, de a recepción is besegítettem. Pörgős munkahely volt, az egyik irodában az ingatlanközvetítők dolgoztak, a másikban az adminisztrátorok. Mindig nagy volt a jövés-menés, és a fiatal, jóképű ingatlanügynökök nagy előszeretettel flörtöltek az irodai személyzettel. Már az is komikus volt, ahogyan az érkezésemet fogadták. Mintha új játékot kaptak volna! Igaz, amióta megismertem Cameront, sokkal visszafogottabb lettem. A hangadókkal persze most is szívesen évődtem, de a tüzes tekintet és a sokat ígérő, kacér mosoly kikerült a repertoárból. Már nem akartam mindenütt bebiztosítani magam. Nem éreztem szükségét. A bosszantóan józan, kissé arrogáns, kedves, vicces, türelmes tetkósom minden tekintetben megfelelt az elvárásaimnak. Az új munkabeosztásom miatt - hétfőn, szerdán és csütörtökön az ingatlanirodában dolgoztam, a kedd, csütörtök és péntek estéket pedig szokás szerint a bárban töltöttem - szinte alig találkoztam Cammel, főleg, hogy időközben ő is új projektbe kezdett, ami mellett nem sok szabadideje maradt. Esténként dzsúdózni járt, így leginkább akkor futottunk össze, amikor edzés előtt felugrott Coleért. Szerda este ugyan lementem hozzá, de mire odaértem, a rajzasztalra borulva aludt. Kénytelen voltam óvatosan felébreszteni, és ágyba dugni. A derekam köré fonta meglepően erős karját, és magával rántott. Nem ellenkeztem, sőt egyenesen élveztem a közelségét, annak ellenére, hogy nem igazán tudott magáról. Amikor elernyedt a karja, észrevétlenül kicsusszantam alóla. Szombatra már elvonási tüneteim voltak. Nem akartam eljátszani a követelőzős, hisztis picsát, hiszen nem is voltam az. De egyre jobban hiányoltam Camet, pláne miután megszoktam, hogy minden szabad percünket együtt töltjük, beszélgetünk, nevetgélünk, jókat hallgatunk egymás mellett, vagy hatalmasakat szexelünk. Pedig csak egy hét telt el. Teljesen kész voltam. Jossék szombat este tartották az eljegyzési bulijukat, és mivel szinte az összes alkalmi ruhámat eladtam a neten, úgy döntöttem, beszerzek pár holmit, már

amennyire az új, szűkösebb költségvetés engedi. Legnagyobb meglepetésemre Cameron felajánlotta, hogy elkísér. Hamar kiderült azonban, hogy utál vásárolni. Akkor minek jöttél el? - kérdeztem nevetve, miután láttam, hogy végig a sarokban duzzog. Azonnal kézen fogott, és kivezetett a boltból. Mert hiányzol - közölte nemes egyszerűséggel. - Ha ez az ára, hogy veled lehessek, ám legyen. Úgy döntöttem, egy ilyen bátor vallomás minimum csókot érdemel, úgyhogy ott, a Princes Street kellős közepén lesmároltam Camet. Amikor azonban szorosan átölelt és magához vont, kénytelen voltam megállapítani, hogy elhamarkodottan cselekedtem. Mire elhúzódtunk egymástól - a fülünk botját sem mozdítva, amikor egy csapat éretlen, füttyögő kamasz arra próbált rávenni minket, hogy menjünk szobára -, lángolt a testünk. Egy hete nem szeretkeztünk. Ami nálunk rekordnak számított. A jelek szerint mind a ketten véget akartunk vetni a kényszerű cölibátusnak, méghozzá minél hamarabb. De sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas erre. Ma este - leheltem Cam ajkára, és vonakodva kibontakoztam az öleléséből. Igyekeztem rövidre fogni a vásárlást, hogy ezzel is enyhítsek Cam szenvedésén. Beugrottunk az egyik kedvenc butikomba a Castle Streeten, és miközben Cam azon zsörtölődött, hogy az üvöltő zene miatt a saját hangját sem hallja, gyorsan összeszedtem pár ígéretesnek tűnő ruhát. Az eladónő nem akarta megengedni, hogy Cam is bejöjjön velem a próbafülkébe, de elővettem a legbűbájosabb modoromat, és sokatmondó kacsintások közepette kifejtettem, nagyon szeretném kikérni a barátom tanácsát, mert különleges estére készülünk. Az eladónőre bíztam, hogyan értelmezi a kacsintást, de szerencsére vette a lapot, mert vigyorogva állt félre az útból. Őszinte örömömre pont a legtágasabb próbafülke jutott nekünk, úgyhogy gyorsan be is dobáltam az összes ruhát. Ülj le oda! - mutattam a függöny előtti kisszékre. Cam sóhajtva kuporodott le a székre. Amikor rámosolyogtam, megvonaglott az ajka. Most először neveztél a barátodnak. Á-á! - fújtam fel az arcom méltatlankodva. Mmm-hmm. Komolyan? Komolyan - vigyorgott Cam. És milyen érzés? - kérdeztem némi habozás után. Cam mosolya ellágyult. Nagyon jó - biccentett. Mélyen egymás szemébe néztünk, és hirtelen azon kaptam magam, hogy majdnem szétrobbanok a boldogságtól. Akkor jó - sóhajtottam ábrándosán, mint egy szerelmes tini, de gyorsan

összekaptam magam. - Sietek. Miután összehúztam a függönyt, fürgén kibújtam a ruháimból, és magamra ráncigáltam az első modellt. Túl rövidnek találtam. Cam is osztotta a véleményemet. Látom, könnyű dolgom lesz - mondtam mosolyogva, és már rohantam is vissza a függöny mögé. „Nemek” és „talánok” röpködtek a levegőben, míg végül egy szűk, sötétkék csipkeruha került sorra, ami klasszikusan elegáns szabása ellenére nagyon szépen kiadta az alakomat. Hogy tetszik? - forogtam körbe Cam előtt, miután kiléptem a fülkéből. Cam tetőtől talpig végigmért, és perzselő tekintettel nézett rám. Aztán némán bólintott. Jó? - vontam fel kérdőn a szemöldököm. Az újabb kurta biccentés láttán vállat vontam, és visszabújtam a függöny mögé. Hosszasan bámultam a tükörképemet. Hát, nekem tetszik. Éppen a cipzár után nyúltam, amikor meglibbent a függöny, és Cameron surrant be a fülkébe. Felgyorsult a szívverésem, a bőröm jólesően bizsergett. Tudtam, mit akar Cam. Lerítt róla. Hirtelen még arról is megfeledkeztünk, hogy egy bolti próbafülkében vagyunk, nyilvános helyen. Cam végigsimított az állkapcsomon, majd a tarkómnál fogva magához vont, és úgy csókolt, hogy szó szerint szikráztak az idegvégződéseim. Remegtem, mintha először csókolóznánk, felajzva merültem el Cam buja, nedves, forró szájában, izgatottan kóstolgatva a nyelve meg a mentolos rágó ízét. Ahogy belecsimpaszkodtam, megbotlottunk a ruhakupacban, és háttal a tükrös falnak ütköztem. Cam elhúzódott tőlem, a szemhéját félig leeresztette, a szája felduzzadt. Fordulj meg! - súgta a fülembe nyersen, hogy a zene ellenére is tisztán halljam, mint mond. Az izgalomtól fűtött, rekedtes hangra a testem úgy reagált, mintha Cam legalábbis a hüvelyembe dugta volna az ujját. Pihegve fordultam hátra. Cam lerángatta cipzárt, és kihámozott a ruhából. A tükörből néztem, amint a textilkupac tetejére hajítja. Vedd meg! - mondta. Megborzongtam, amikor a forró kezével átfogta a meztelen mellemet, miközben a lehelete finoman csiklandozta a bőrömet. Az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a kikívánkozó nyögést, ívben megfeszültem, és amikor Cam a két ujja közé vette a mellbimbómat, elkaptam a kezét. Cam a hátamhoz simult, és zihálva húzta le rólam a bugyit. A szétnyíló cipzár hangjának hallatán sietve toltam le a combomról az alsóneműt, majd egyetlen mozdulattal odébb rúgtam. Cam, miközben fekete farmerja hangos suhogások közepette csúszott le a bokájáig, lassan a hüvelyembe dugta két erős ujját. A tükörnek támaszkodtam, és mereven bámultam. Ő megbabonázva figyelte az ujjak mozgását, amitől csak még jobban benedvesedtem.

Cam! - nyöszörögtem elhaló hangon, mire Cam felkapta a fejét, és rám nézett a tükörben. Az arckifejezésem láttán felcsillant a szeme. A tükörhöz szegezett, egyik tenyerét a kézfejemre szorította, a másikat a csípőmre csúsztatta. Fojtott nyögéssel hatolt belém, de úgy, hogy elakadt a lélegzetem. Ahogy lassú lökésekkel mozogni kezdett bennem, hátra toltam a fenekemet, és dugás közben végig farkasszemet néztünk a tükörben. Amikor a feszültség a tetőfokára hágott, Cam megragadta a csípőmet, és olyan mélyre tolta a farkát, hogy szinte fájt. Hirtelen térdre ereszkedett, és magával rántott. Az ölében ültem, és a tükörnek támaszkodva lassan mozogni kezdtem, miközben Cam a mellemet simogatta. A csúcsponthoz közeledvén Cameron a hátamhoz szorította az arcát, és mély, buja, torokhangú nyögései csak még sebesebben repítettek az orgazmus felé. Cam, megérezvén, hogy közel járok a csúcshoz, mögém került, és a mellemről a számra csúsztatta a kezét. A bőrömet és az izmaimat burokba záró forróság elhamvadt, és egyszer csak felrobbantam, de Cam tenyere felfogta a kiáltásomat. Kisvártarva ő is elélvezett, a tükörből néztem, ahogy megmerevedik, és a nyakán kidagadnak az izmok. Halk nyögés hagyta el szétnyílt ajkát, csípője a fenekemnek ütközött, és hirtelen szétáradt bennem a forróság. Basszus! - suttogta, miközben összekoccant a fejünk. Ööö, minden rendben? - kurjantott be a fülkébe az eladónő. Közvetlenül a függöny mögül szólt a hangja, úgyhogy mind a ketten sóbálvánnyá dermedtünk a váratlan kérdés hallatán. Szentséges ég! El is felejtettem, hol vagyunk. Igen - válaszoltam. A hangom kissé megbicsaklott a posztkoitális kimerültségtől meg a szégyentől. A pasim úgy elvette az eszemet, hogy csak most esett le, egy próbafülke padlóján dugtunk. Hozzak másik méretet, vagy jó lesz a ruha? Tűnj már innen! Tágra nyílt szemmel néztem a tükörbe, és a pillantásom összetalálkozott Cameronéval, aki a kisujj át sem mozdította, hogy a segítségemre siessen. Sőt, még bennem volt, az ég szerelmére! Kis híján elnevettem magam. Minden rendben - pillantottam a függöny felé. - Ez a méret... egyszerűen tökéletes. A poén hallatán Cameron a hátamra rogyott, és a hajamba temette az arcát. Hevesen rázkódott a válla. Ennek köszönhetően a cerkája is beljebb nyomult, apró utórengéseket keltve bennem. Rendben... Az eladónő hangja egyre távolabbról hallatszott. Szerinted hallott minket? Leszarom - röhögött fel Cam. -

És komolyan is gondolta. Gyengéden kihúzta belőlem a farkát, és felsegített. Két tenyere közé szorította az arcomat, magához vont, és olyan buja, érzéki csókkal jutalmazott, hogy belesajdult a szívem. Szeretlek. Amikor Cam rám nézett, gyorsan elhessegettem a gondolatot. Még szerencse, hogy sikerült választanunk, mert ezek után muszáj lezuhanyoznom. Cam tekintete sötéten parázslóit, ami arra utalt, a pasim izgatónak találja, hogy csatakosan, telelövellve kell hazamennem. Jossnak igaza van - motyogtam. - Minden férfi őstulok. De Cam nem sértődött meg. Segített felöltözni, és addig birizgálta az érzékeny pontjaimat, hogy a végén kénytelen voltam rácsapni a kezére, nehogy megint rávessem magam. Lángoló arccal adtam vissza a ruhákat a gyanakvó eladónőnek. Részben a feldobottság, részben a szégyen számlájára írom, hogy nem mertem Camre nézni, mert valahányszor összeakadt a tekintetünk, a röhögőgörcs kerülgetett megátalkodott vigyora láttán. Alighogy kitántorogtunk az üzletből az új ruhával, nevetve dőltem Camnek, aki rögtön átkarolt. Ezt nem hiszem el! - mondtam lihegve. Még soha nem csináltam ilyet. Nehogy elmondd Nate-nek meg Peetie-nek! Nem is értem, Cam hogy vehette volna komolyan a fenyegetőzésemet, hiszen úgy vigyorogtam, mint a fakutya. Miért ne? Jó perverz kis sztori. Amikor elvörösödtem, Cam nevetve húzott magához. Kuncogva simultam a mellkasához. Cam féktelen jókedve teljesen magával ragadott, talán ezért is fájt annyira a pofára esés. Cam olyan hirtelen torpant meg, hogy majdnem eltaknyoltam. Első meghökkenésemben bosszúsan mértem végig. Cam falfehér lett, és döbbenten meregette a szemét. Cam! - suttogtam, és szép lassan elnehezült a gyomrom. Követtem a pillantását, és egy csinos lányra lettem figyelmes, aki tágra nyílt szemmel bámult minket. Cameron? - lehelte, és közelebb lépett hozzánk, de engem persze levegőnek nézett. Blair! - felelte Cam rekedtes hangon. A név hallatán felkaptam a fejem, és tetőtől talpig végigmértem a csajt. Egyetlen részlet sem kerülte el a figyelmemet. Legnagyobb meglepetésemre Blair közel sem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Az én fejemben magas, egzotikus szépségként élt, akit a titokzatosság levegője leng körül. A valóságban viszont még Jossnál is alacsonyabb volt, és kifejezetten törékeny alkatú. Nyomott mintás trikót viselt a hosszú ujjú, fehér felsője fölött, szakadt farmere szorosan tapadt a testére, a csizmája pedig megszólalásig hasonlított Camére.

Rövid fekete haja szépen kiemelte bájos, tündérszerű arcát. Nagy őzikeszemét amire joggal lehetett büszke - hosszú fekete szempillák keretezték. A szép szemekből rémülettel vegyes sóvárgás sugárzott, aminek láttán dühösen markoltam meg Cam vékony dzsekijét. De jó, hogy összefutottunk! - mondta Blair mézédes mosollyal. Cam bólintott, majd megköszörülte a torkát, és megpróbált úrrá lenni megrökönyödésén. Ööö, igen. Mióta vagy Edinburghban? Csak pár hónapja. Meg akartalak keresni, de nem tudtam... - halt el a csaj hangja, amikor végre tudatosult benne, hogy én is ott virítok Cam oldalán. Csüggedt arckifejezéssel mért végig, és csalódottnak tűnt. Csalódott Camben? Mert egy ilyen nővel fut, mint én? Már a gondolattól is befeszültem, de Cam szorosan magához vont. Nyugodtan felhívhattál volna - felelte váratlanul. Blair arca felragyogott. Tényleg? Persze. - Cam elengedett, és a zsebébe nyúlt, hogy elővegye a mobilját. Add meg a számod, és megbeszélünk egy találkozót. Mi van? Néztem, ahogy összedugják a fejüket és telefonszámot cserélnek. Az agyamban vijjogni kezdett a sziréna. Mi a frász folyik itt? Cam a szemem láttára beszél meg randit élete nagy szerelmével? Hova kerültem? Tovább rontott a helyzeten, hogy Cam még csak be sem mutatott a csajnak. Ott álltam, és próbáltam közömbös arcot vágni. Amikor Cam halkan felnevetett egy beszóláson, a csaj úgy nézett fel rá, mint valami félistenre. Igen, Cam maga a csoda. De az én külön bejáratú csodám, és ha nem hajlandó bemutatni... Blair, ő itt a barátnőm, Jo - mondta Cam, és eltette a telefonját. Biztató mosolyt küldött felém, amit én persze nem viszonoztam. Örvendek - préseltem ki magamból egy halvány kis mosolyt, de gondolatban a legcifrább sértésekkel illettem a csajt. Én is - felelte a csaj fapofával. Csak a tekintetünkkel kommunikáltunk. Mélységesen megvetlek, mondta Blair. Azt hiszem, gyűlöllek, feleltem. Én láttam meg először, válaszolta a csaj. Most már az enyém, mordultam rá. Síri csend telepedett ránk, amit végül Cam tört meg néhány udvarias kérdéssel. Miután Cam megdumálta Blairrel, hogy még keresik egymást, elbúcsúztunk tőle, és hazafelé indultunk a Princes Streeten. Cam, legnagyobb rémületemre, nem karolt át. Némán baktattunk egymás mellett, egy ujjal sem értünk egymáshoz. Cam teljesen magába zárkózott, én pedig bele sem mertem gondolni, vajon merre járhat.

24. FEJEZET AMIKOR

Cole rögtön levette, hogy baj van. Minél tovább győzködtem, hogy nem történt semmi, annál jobban felcsesztem az agyát. Ezt onnan tudom, hogy kereken megmondta. Megtorlásul hosszú előadásba kezdtem a csúnya beszéd hatásairól, amivel, mint kiderült, csak még jobban felcsesztem az agyát, úgyhogy mire elkészültem a bulira, rettenetesen pipa voltam Camre, aki úgy viselkedett, mint egy tapló, de közben rettegtem, hogy a kapcsolatunk napjai meg vannak számlálva, és Cole-ra is haragudtam, aki köszönés nélkül indult el Jamie-hez. Egy szó, mint száz, igazi parti hangulatba kerültem. Az sem tett jót a letargiámnak, hogy amikor lesiettem Camhez, a pasim pillantásra sem méltatta a ruhámat. A ruhát, amit Blair megjelenése előtt még olyan dögösnek talált, hogy képes volt rám mászni egy nyilvános próbafülkében. Elszorult a szívem, amikor rádöbbentem, hogy Cam egész úton egy büdös szót sem szólt Oliviához meg Mick bácsihoz. Olivia meg is kérdezte tőle, hogy jól van-e. Ő persze váltig állította, hogy jól, de mindenki látta - engem is beleértve hogy az exbarátnője - azaz az egyetlen szerelme - kissé megzavarta az agyát. Amikor megérkeztünk Joss és Braden Dublin Street-i lakására, már javában folyt a buli. Hannah és Declan a barátainál aludt, így Elodie-nak és Clarknak sem kellett korán hazarohannia. Elodie elég pityókás hangulatban volt, amitől csak még kotnyelesebb lett, mint józanon. Folyton a vendégek körül sertepertélt, itallal kínálta őket, és harsány „Hoppá!” kíséretében töltötte túl a poharaikat. Én egy csendes sarokba húzódtam Cammel, Oliviával, Adammel és Ellie-vel. Próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe, és úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, együtt nevettem a többiekkel, amikor Adam az elkínzott Jossra mutatott, aki nagy pofavágások közepette vegyült el a tömegben. Kíváncsian néztük, hogyan próbálja kiszabadítani a kezét, amikor az egyik nővendég - Braden ismerősének a felesége - megcsodálta az eljegyzési gyűrűjét. Joss igyekezett udvariasan kibontakozni a szorításból, de miután ez a módszer nem vezetett eredményre, szó szerint rácsapott a nő kezére, majd, mintha mi sem történt volna, kedves mosollyal libbent tova, magára hagyva a fulladozó Bradent. Harsányan felröhögtünk, de amikor Cam felé fordultam, láttam, hogy lázasan skubizza a telefonját. Jól vagy? - kérdeztem, és elszorult a szívem, amikor észrevettem, hogy éppen egy SMS-t pötyög be a készülékbe. Cam felpillantott, és szórakozottan rám mosolygott. Aha, és te? Én is. Kinek írsz? HAZAÉRTEM,

Csak Blairnek. Elkérte a címemet. Ühüm - bólintottam, remélve, hogy a szemem nem hány szikrákat a dühtől. Elfordultam, és gondolatban súlyos átkokat szórtam Cam fejére. Itt vagyunk a barátnőm eljegyzési buliján, te meg itt állsz, mint egy fasz, és ahelyett, hogy velünk beszélgetnél, a rohadt mobilodat babrálod, és az exeddel cseverészel, akibe merő véletlenségből halálosan szerelmes voltál, és ezek után még elvárod, hogy aranyos legyek veled, te mocskos disznó, te szerencsétlen... Na, Jo, hogy tetszik az új munka? - szakította félbe Adam a cifra belső monológot. Jaj, nagyon. Adam udvariasan várta a folytatást, de teljesen leblokkoltam. Forrt a vérem, sajgott a szívem, és melankolikus gondolatok lepték el az agyamat. Adam, miután rájött, hogy ennél többet nem tud kihúzni belőlem, Oliviához fordult, én pedig úgy tettem, mintha nem venném észre, Ellie milyen aggodalmas pillantásokat vet rám. Körülnéztem a szobában, és azt kívántam, bárcsak leléphetnék, hogy bezárkózzak a fürdőszobába, és jó alaposan kibőgjem magam. Lehet, hogy túlreagáltam a dolgot, főleg hogy Cam nem is csinált semmit. Az ingatag önbizalmam az oka, nem igaz? Elkaptam Mick bácsi tekintetét, és elmosolyodtam. Mick rám vigyorgott, majd ismét Clark felé fordult. A két férfi szöges ellentéte volt egymásnak - a tudós meg a melós -, de úgy tűnt, megtalálták a közös hangot. Ennek örültem. Jossék nagyon kedvesen Micket és Oliviát is meghívták az eljegyzési bulijukra, én pedig féltem, hogy a vendégeim nem fogják jól érezni magukat. Most meg kiderül, hogy egyedül én nem találom a helyem. Fél füllel Ellie-t hallgattam, akinek végre sikerült szóra bírnia Camet. Bár Cam elárult néhány részletet az új projekttel kapcsolatban - egy újonnan nyíló független csokoládéboltnak készített grafikákat -, egy csepp lelkesedést sem fedeztem fel a hangjában. Rögtön tudtam, honnan fúj a szél. A gondolatai egész máshol jártak. Vajon tényleg az ingatag önbizalmam mondatja velem, hogy Cam gondolatai Blair körül forognak? Vagy az ösztönöm? Ennek eldöntéséhez egy nyers, egyenes, talpig becsületes pár véleményét kellett kikérnem. Körülnéztem a zsúfolt nappaliban, de Jossnak és Bradennek nyomát sem láttam. Elnézést kértem a többiektől, és kimentem az üres előszobába, aztán bekukkantottam a konyhába, ahol rengeteg ember csoportosult. Jossék nem voltak köztük. Egymás után benyitottam a hálószobákba. Mind a kettő üres volt. Arra jutottam, hogy a barátnőmék nyilván kiszellőztetik a fejüket, és a bejárati ajtó felé indultam, amikor dörmögő nevetés ütötte meg a fülemet. Megtorpantam, és felszaladt szemöldökkel fordultam a fürdőajtó felé. Nem. Az nem lehet. Vagy mégis? -

Hé, várj, azt hiszem, begörcsölt a lábam - hördült fel Joss, majd kuncogni kezdett. Szó szerint kuncogni. Nem tudom, hogy csinálta. Mitől görcsölt be? - dünnyögte Braden. Nos, nem tudom, mit hittél, drágám, de nem vagyok gumiból. Leesett az állam, és akaratlanul is a szám elé kaptam a kezem. Vajon milyen pozitúrában lehetnek? Megmasszírozzam? Síri csend, majd kisvártatva... Igen-igen, ott! - nyöszörögte Joss. Basszus! - mérgelődött Braden. - Megint bepörgettél. Komolyan? - álmélkodott Joss. - De hát csak egy nyögés volt. Az épp elég, bébi. Joss megint kuncogni kezdett. Jólesett hallani. Hirtelen belém villant, hogy nem szép dolog suttyomban kihallgatni mások „szex a fürdőben a saját kibaszott eljegyzési bulinkon” játékát. Bekopogtam az ajtón. Ööö, egy pillanat! - kiáltotta Joss. Én vagyok - mormoltam félhangosan. - Végeztetek már? Ööö, még nem. Várj! - Ruhasuhogást hallottam, aztán tompa fújtatást. Valami csörömpölve a padlóra zuhant. - Meg akarsz ölni? Te akartál a fürdőszobában dugni - nevetett Braden. Sss! - sziszegte Joss. - Jo odakint vár. Szerintem tudja, miben mesterkedtünk. Igen, tudja - kotyogtam közbe készségesen. Braden felnyerített. Nyílt az ajtó. Braden kócos hajjal tornyosult fölém az ügyetlenül betűrt ingében. A háttérben Joss fél lábon ugrálva próbálta felhúzni a cipőjét. Piros volt az arca, és a kontya is csúnyán szétcsúszott. Nahát! - néztem körül, hogy megbizonyosodjak róla, nem ólálkodik-e valaki a közelben. - A fürdőszobában malackodtok, ráadásul a saját eljegyzési bulitokon? Joss dühösen forgatta a szemét. Mintha te még sosem jártál volna a tilosban. Amikor eszembe jutott, hogy erre épp ma délelőtt került sor, rákvörös lettem. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta. Hülye Blair! Braden fürkészően nézett rám. Tutira járt - biccentett hátra Jossnak diadalmas képpel. Joss, aki végre felhúzta a cipőjét, és sikeresen elmozdult a holtpontról, rám vigyorgott. Azt hiszem, igaza van, Mr. Carmichael. Nézze csak ezt a rózsás arcocskát! -

Bosszúsan sóhajtottam fel, így próbálva leplezni a zavaromat. Nem azért jöttem, hogy lebuktassalak titeket. - Azzal benyomakodtam a fürdőszobába, és intettem Bradennek, hogy csukja be az ajtót. Braden kíváncsian vonta fel a szemöldökét, de azért engedelmeskedett. Minden rendben? Igyekeztem a lehető leghiggadtabban előadni a mondókámat. Cam és Blair történetét, a csaj hirtelen felbukkanását és Cam zavarba ejtő reakcióját. Szerintetek jogosan aggódom? - néztem rájuk, és közben idegesen rágcsáltam az ajkamat. Te mit gondolsz? - fordult Joss Bradenhez. Azt, hogy én egy szent vagyok - kacsintott rá Braden. Joss, mintha olvasna a gondolataimban, dühösen csapott rá a karjára. És ki nem szarja le, te nagyképű barom! Braden felmordult, de továbbra is önelégülten mosolygott, amikor azonban felém fordult, és látta, hogy nem vagyok vevő a humorára, rögtön leolvadt az arcáról a vigyor. Felsóhajtott, és ellágyult a tekintete. Jo, nincs miért aggódnod! Pontosan erre a válaszra vártam, de persze nem értem be ennyivel. Biztos? Nézd, Cameron összefutott a régi csajával. Nyilván megviseli a dolog. De ez még nem jelenti azt, hogy érez is valamit a nő iránt. Ha Joss-szal sétálni mennénk, és összeakadnánk az exemmel, valószínűleg én is letörnék, de nem azért, mert még mindig szerelmes vagyok a ribancba. Csodálkozva vontam fel a szemöldököm, kíváncsi lettem volna, vajon mi mondatta ezt Bradennel. Világos - sandítottam Jossra. Joss teljes lelki nyugalommal simogatta meg Braden karját. Tényleg ribanc. Ezúttal én sóhajtottam fel. Szóval, szerintetek rémeket látok? Igen - válaszolták kórusban. Bár azért hozzátenném - csóválta meg a fejét Joss csalódottan -, igen fejletlen empatikus készségre vall, hogy Camnek meg sem fordul a fejében, milyen rosszul érinthet téged, hogy a volt barátnőjével cseveg. Egyetértek - dünnyögte Braden, akit szintén megbotránkoztatott Cam tapintatlansága. Én is - biggyesztettem le az ajkam. - Bocs, hogy pont az eljegyzési bulitokon traktállak titeket a nyűgjeimmel - húztam el a szám. - Olyan önző vagyok! Istenem! - emeltem égnek a kezem. - Még a végén skizofrén leszek! Üdv a klubban - nézett rám együtt érző mosollyal Joss. Amikor visszamentem a szobába, elhűlve láttam, hogy Cam a sárga földig leitta magát, méghozzá megdöbbentően rövid idő alatt. Mindig igyekezett

mértéket tartani, de az este végére olyan állapotba került, hogy az elfeledtette velem Braden sovány vigaszait. Mick segített taxiba dugni, és még az emeletre is felkísért minket. Elbúcsúztam Mickéktől, aztán levetkőztettem Camet, vizet és aszpirint készítettem az éjjeliszekrényre, végül bebújtam mellé az ágyba, hogy szemmel tarthassam. Nem jött álom a szememre. Mintha a világ legmagasabb épületének a tetejéről csodáltam volna az élet kincseit, arra várva, hogy egy szélroham végre a hátára kapjon, és lefújjon a tökéletes kilátóhelyről. Amikor oldalra fordultam, és szemügyre vettem az alvó Camet, elfogott a gyűlölet. Gyűlöltem Camet, mert magába bolondított, és közben rettenetesen el is bizonytalanított. Egész életemben a férfiaktól vártam az anyagi biztonságot, és még ezt is feladtam a kedvéért. Azt hittem, helyesen cselekszem, de hirtelen úgy tűnt, nem érte meg érzelmekre cserélni az anyagi jólétet. Miután megbizonyosodtam róla, hogy a részeg disznó édesdeden alszik, felkeltem, és magamra ráncigáltam a csizmámat. Talán okosabb lenne, ha most egy darabig egyedül próbálnék boldogulni.

25. FEJEZET Hol vagy? Puszi Sóhajtozva bámultam Cam SMS-ét, és gyorsan bepötyögtem a választ. Mickkel és Oliviával ebédelünk. Nem vagy másnapos? Puszi Tudom, hogy nem tartozik rám, de bánatosnak tűnsz - jegyezte meg halkan az oldalamon lépkedő Olivia. Mick bácsi és Cole előttünk baktatott, és láttam, hogy az öreg élénk beszélgetésbe bonyolódott az öcsémmel. A Bufíalo Grillben ebédeltünk, az egyetem mögött. Aztán úgy döntöttünk, hogy kellemes vasárnapi sétával járjuk le a hamburgert. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik az egyetem mögötti Meadows parkban múlatták az időt. Családok és baráti társaságok lepték el a ligetet, egyesek fociztak vagy teniszeztek, mások a kutyájukkal kergetőztek, úgy általában mindenki igyekezett kiélvezni a gyönyörű tavaszi időjárást. Reggel elhatároztam, hogy nem fogok Cam viselkedésén meg a problémáinkon rágódni. Amikor Cole hazaért, azonnal lecsaptam rá, és meghívtam Mick bácsiékat ebédre. Amint kiléptünk a kapun, máris fellélegeztem, és amíg Cam meg nem zavart az SMS-ével, egész jól éreztem magam. Már nyitottam volna a számat, amikor megrezzent a mobilom. Cam válaszolt, Egy kicsit. Jól vagy? Puszi Egy pillanat, Olivia - motyogtam bocsánatkérően. Megírtam Camnek, hogy minden rendben, és majd benézek hozzá, ha hazaértem. Cam? - intett a fejével Olivia a telefon felé. Aha. - Hiába reménykedtem, hogy Cam fetreng a fájdalomtól. Még ezt az örömet sem szerezte meg nekem. - Soha nem láttam ilyen részegen. Jól van? Elgondolkodva néztem Oliviára. Alig ismertük egymást, nem tudtam, megbízhatok-e benne. Josstól és Bradentől kértem segítséget, mert ők mindig őszinték voltak hozzám, de azzal, hogy Cam tegnap este alaposan a pohár fenekére nézett, minden reményem szertefoszlott. Erős késztetést éreztem, hogy kiöntsem valakinek a szívemet, de pont Olivia legyen az? Annyira azért nem voltunk jóban. Olivia, mintha olvasna a gondolataimban, elnéző mosollyal nézett rám. Vágom ám. Nem tudod, megbízhatsz-e bennem. Semmi gond, de hadd mondjam el, hogy nagyon megértő vagyok, és tudok titkot tartani. Ha nem könyvtárosnak tanultam volna, nappal a lelkisegély-rovat vezetője lennék, éjszaka pedig kém. Jó tudni - kuncogtam. - Komolyan, nem is tudom, mit mondjak. Nem tudom, tényleg baj van-e, vagy csak beképzelem magamnak. Olivia megköszörülte a torkát.

Látom, hogy bánt valami, és... hát... én a saját káromon tanultam meg, hogy nem szabad félvállról venni az aggodalmakat. Ez egy pillanatra kizökkentett a töprengésemből. Mi történt? - puhatolóztam. Olivia őzikeszeme résnyire szűkült. Anya - szorította ökölbe a kezét. - Csak utólag tudtuk meg, miért viselkedett olyan furcsán. Nyers volt, indulatos, türelmetlen. Mielőtt kimondták a diagnózist, ő volt a leglazább nő, akit ismertem. A szívem mélyén éreztem, hogy nagy a baj, de nem akartam okvetetlenkedni. Rosszul tettem. Ha akkor bátrabb vagyok, talán sikerül rávennem anyát, hogy mutassa meg az orvosának a mellében lévő csomót. Annyira ledermesztette a félelem, hogy mire összeszedte a bátorságát, és a tettek mezejére lépett, már késő volt. Jézusom, Olivia, nagyon sajnálom! Olivia vállat vont. A mai napig nem tudtam megbocsátani magamnak, úgyhogy hallgass csak a szívedre! Az Olivia tekintetében bujkáló sötét árnyékok úgy elvonták a figyelmemet, hogy meg is feledkeztem a problémámról. Mick bácsi tudja, hogy magadat okolod anyukád halála miatt? Igen - bólintott Olivia. - És persze aggódik. Pedig nem kéne. Ha bármiben segíthetek... Olivia szomorú mosollyal nézett rám. Kösz, Jo! Komolyan. Szeretettel fogadtál, ami nem lehetett könnyű. Látom, hogyan nézel Mickre, tudom, hogy szereted őt, és amikor megláttam anyukádat, elszégyelltem magam, hogy így kisajátítottam magamnak apát, amikor másnak is szüksége lett volna rá. Emiatt ne izgasd magad! Hiszen a lánya vagy. És neki volt szüksége rád. Most már tudom. A csitri énem nem tudta, de a felnőtt énem igen. És tökéletesen elfogadta a helyzetet. - Mickre pillantottam, aki éppen harsányan nevetett Cole benyögésén. - De azért jó újra látni. Cameron nagyon szerethet téged, ha még minket is képes volt felkutatni. A kijelentés inkább kérdésnek hatott, amiből rögtön kiderült, hogy Olivia pontosan tudja, bármi is bánt, annak Camhez lehet köze. Úgy éreztem, ha meg akarok szabadulni a tehertől, muszáj a bizalmamba avatnom. Idáig mélyen hallgattam, és nem panaszkodtam, de azt hiszem, kezdtem belefáradni a néma szenvedésbe. Cam tegnap összefutott a volt barátnőjével. Olivia nagyot sóhajtott. Ó! Még ő mesélte, hogy régen szerelmes volt a csajba. Blairnek hívják. Nem azért szakítottak, mert kiábrándultak egymásból, hanem mert Blairt felvették egy francia egyetemre. És alighogy hazaért, máris SMS-eket küldözgetnek egymásnak. Biztos észrevetted, Cam milyen visszafogottan és furcsán -

viselkedett tegnap este, sőt, berúgott, pedig soha nem látni részegen. Csak a legrosszabbra tudok gondolni. Blair hazajött, és Cam azért van így megzavarodva, mert még mindig szereti a csajt. Hú, oké, lassítsunk egy kicsit! - húzta ki magát Olivia, és az ujjain számlálta az érveket. - Egy, nem tudhatod, Cam tényleg szereti-e a csajt. Kettő, ha valaki belebotlik az exébe, akihez sok közös emlék fűzi, nem csoda, ha összezavarodik. Három, ha barátkozni akar a csajjal, abba nyilván neked is van némi beleszólásod, amiből logikusan következik a negyedik pont, beszélj vele! Ne várd meg, amíg a bizalmatlanság szétcincálja a kapcsolatotokat! Igazad van - bólintottam. - Jó meglátások. Tudom. Akkor megfogadod a tanácsomat? Az önbizalmam a béka segge alatt van, szóval, minden bátorságomat össze kell szednem, hogy fel merjem dobni a témát. Vagyis félsz, hogy Cam a képedbe vágja, még mindig Blairt szereti. Látom, gondolatolvasó is vagy - feleltem homlokráncolva. Igen, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy fantasztikus nő vagyok - vigyorgott szemtelenül Olivia. Simán - mosolyogtam vissza rá. Olivia hirtelen elkomorodott. Legyen már annyi vér a pucádban, hogy elbeszélgetsz vele, Jo, mielőtt végképp elfajulnak a dolgok. Azt mondod? - vontam össze a szemöldököm. - Mi lenne, ha az internetről próbálnék letölteni egy kis bátorságot? Megpróbálhatod. De szerintem csúnyán ráfáznál. Ezek szerint másoktól kell lopnom? Micsoda, másoktól akarsz bátorságot lopni? Johanna Walker, te vagy a legbátrabb, legerősebb ember, akit ismerek, pedig ez nagy szó ám. Arizonából származom, ahol májustól szeptemberig hatmillió ember önként és dalolva senyved a gyötrelmes kánikulában. Cam is azt mondja, hogy erős vagyok - motyogtam elképedve. Beszélj vele, csajszi! Nem hiszem el, hogy egy pasi, aki úgy néz rád, hogy még nekem is meghozza a kedvem a romantikához, másba legyen szerelmes. Mély levegőt vettem. Jó. Beszélek vele. Ez az! - vágott hátba Olivia, de úgy, hogy összerezzentem. Néhány óra múlva azzal váltam el Mick bácsiéktól a Princes Streeten, hogy valamelyik nap feltétlenül beülünk valahova vacsorázni, aztán elkísértem Cole-t az Omni Centre-be, ahol az öcsémnek a haverjaival volt találkája. Mielőtt magára hagytam volna, elkapta a karomat. Jo, minden rendben? - kérdezte komor aggodalommal. Nem győztem ájuldozni, hogy egyenesen a szemébe tudok nézni. Azt

kívántam, bárcsak ne lenne magasabb az átlagnál. Ha megőrizte volna kisfiús vonásait, azzal áltathatnám magam, hogy még nem lépett be a kamaszkorba. De magasság ide, magasság oda, Cole valahogy mindig ráérzett a dolgokra. Ez is hozzátartozott a jelleméhez. Ez is hozzátartozott a kapcsolatunkhoz - mindig átlátott rajtam. Persze - vontam meg a vállamat. Cole zsebre dugta a kezét, előrehajolt, és mélyen a szemembe nézett. Lemaradtam valamiről? Nem érzem jól magam. Női dolog - próbáltam megnyugtatni, majd kedvesen rámosolyogtam. - Na, indulás! Rúgjatok ki a hámból! De csak okosan - tettem hozzá sietve. Cole elhúzta a száját. Ez nem ellentmondás? Ha túlzásba viszitek az ökörködést, akkor természetesen az. Ekkora baro... badarságot! - dünnyögte Cole. Ugye, „baromságot” akartál mondani, öcsi? Jól van, akkor büntetésből én eszem meg az összes kekszet. Nagyon kemény, Jo - csóválta meg a fejét Cole, de közben elnézően mosolyogott. - Nagyon kemény. Sértődötten forgattam a szemem, majd búcsút intettem Colenak, remélve, hogy mire hazaérek, megjön a bátorságom. Amikor megálltam Cam ajtaja előtt, úgy éreztem, jöhet a tetemrehívás. Mivel SMS-ben már megüzentem neki, hogy úton vagyok, kopogás nélkül léptem be a lakásba. Én vagyok! - kiáltottam el magam, miután becsuktam az ajtót. Erre! Elindultam a hang irányába, és ahogy beléptem a nappaliba, meglepve láttam, hogy Nate is a szobában van. Viszont nem ment a tévé, amit elég gyanúsnak találtam. A kávéscsészék meg a félig megevett szendvicsek láttán arra a következtetésre jutottam, hogy Nate felugrott beszélgetni. A szívem hangosan kalapált. Ajaj! Ez nem jó jel. Szia, Nate! - köszöntem reszketeg mosollyal. Jo! Gyönyörű vagy, mint mindig, bébi - vigyorgott rám, és gyorsan lesöpörte a morzsákat az ujjáról. Hirtelen nem is tudtam, hogyan üdvözöljem Camet. A Blair-féle affér óta hozzám sem ért. Cam, aki eddig levegőt sem tudott venni nélkülem, teljes passzivitásba vonult. Nem fogta meg a kezem, nem szorította meg a derekam, nem puszilgatta a nyakam. Mióta összejöttünk, el sem tudtam képzelni, hogy ne puszilgassa folyton a nyakam. Mivel semmi kedvem nem volt a hirtelen támadt idegenkedés újabb bizonyítékaival szembesülni, úgy döntöttem, juszt se csókolom meg. Egyik lábamról a másikra álltam, és félszegen bámultam rá. A mázlista a legkevésbé

sem tűnt másnaposnak. Hogy érzed magad? Cameron nem válaszolt azonnal. Mintha egy örökkévalóságig ült volna ott, a kávésbögrét szorongatva. Tekintetével bebarangolta az arcomat, és mohón itta magába a vonásaimat. Lassan mosolyra húzódott az ajka, és gyengéd pillantása láttán tompa fájdalom áradt szét a mellkasomban. Már sokkal jobban, kicsim. Sokkal jobban. Az volt a benyomásom, hogy a szavai nemcsak a fizikai állapotára utalnak. Csak arra nem tudtam rájönni, miért rejtélyeskedik. Na, én végeztem is - csapott a térdére Nate, azzal felállt. Zavartan követtem a mozdulatait. Mivel? Jaj! - rázta meg a fejét Nate titokzatos mosollyal. - Hát gatyába ráztam a nagy piást. - Derűs arccal lépett hozzám, és lágyan megpuszilta az arcomat. Amikor elhúzódott, láttam, hogy vidáman csillog a szeme. - Nagyon örültem, Jo. Na, szia! Szia! - válaszoltam csendesen. Egyszerűen nem tudtam hova tenni Nate bizalmaskodását, amit Cam titokzatos viselkedése csak még tovább tetézett. Kíváncsi lettem volna, mibe gyalogoltam bele. Csá, haver! - rikkantotta Cam. Nate búcsút intett, majd magunkra hagyott minket a hátborzongatóan csendes lakásban. Zavartan ráncoltam a homlokom. Mi volt ez az egész? - fordultam Camhez. Cam megrázta a fejét, és letette a bögrét a dohányzóasztalra. Csak dumáltunk egyet - görbült mosolyra az ajka. - Miért nem jössz ide? - kezdett csalogatni érzéki magabiztossággal, aminek láttán azonnal felgyulladt a zöld lámpa az erogén zónáimban. A felpörgő szexmotor már ott duruzsolt a fülemben, zászló felemel... Szó szerint megráztam magam, nehogy elfelejtsem, én most beszélgetni jöttem, nem azért, hogy az első füttyentésre odadobjam magam Camnek. Attól, hogy a pasi hirtelen csupa bűbáj lett, még nem kell rögtön beadnom a derekamat. Magyarázatot akartam kapni a korábbi viselkedésére. Vagy nem? Jo! - vonta fel Cam a szemöldökét. - Gyere ide, kiscicám! Nem - szegtem előre az államat. A szemem résnyire szűkült. Mit képzel ez magáról? - Gyere ide te! A halk morgás volt az utolsó dolog, amit hallottam, és Cam - ahhoz képest, hogy másnapos volt - egy szempillantás alatt mellettem termett. Az egyik percben még a fotelban üldögélt, a következőben meg már a szoba túlsó oldalán szorított az íróasztalhoz. Durván letepert, megragadta a combom, és a csípője köré tekerte a lábam, hogy kényelmesen hozzám dörgölőzhessen kemény

szerszámával. A derekába csimpaszkodtam, és kéjesen vetettem hátra a fejem, hogy végigcsókolhassa a nyakam. Cam! - nyögtem fel, és éppen azt próbáltam felidézni magamban, tulajdonképpen mi is volt a célja a látogatásomnak, amikor Cam előretolta a csípőjét, és a farmerem belső varrásához dörzsölte a sliccét. Tiszta lucsok lettem, és buján lihegtem. Mi folyik... hát ez meg... mi ez? Cam a torkomat nyalogatta, és egyre durvábban nyomott le az asztalra. Apró csókokkal borította be a nyakamat, majd a fülemhez hajolt, Hiányoztál ma reggel - suttogta rekedten. Tényleg? Azt hittem, olyan másnapos leszel, hogy észre sem veszed. -A nyaka köré fontam a karomat, és jól belemarkoltam a hajába. Lehúztam a fejét, hogy egyenesen a szemébe nézhessek, hátha kiolvasom belőle az igazságot. Mély levegőt vettem, mert nagyon féltem, hogy azzal, amit mondani készülök, örökre elűzöm magamtól. - Tegnap nagyon magad alatt voltál. Azután... hogy Blair... Cam félénken bólintott, és szinte vigasztalóan simogatta meg a külső combomat. Kicsit megrázott, hogy itt látom. Muszáj volt rendezni a gondolataimat. De bepiáltál - feleltem halvány mosollyal. - Biztos, hogy minden rendben? Mármint... köztünk. Cam párás tekintettel fogta meg az államat. Kicsim, hát persze hogy minden rendben. Azzal megcsókolt, és szorosan magához vont. Tompa nyögéssel simultam hozzá. Még soha senkiben nem bíztam ennyire. Cam nyelve az alsó ajkamat izgatta, míg az ujjai a farmerem gombja után tapogatóztak. Elhúzódtam tőle, és a kéjes izgalom minden kérdést kisöpört a fejemből. Cam megnyugtatott, hogy minden rendben. Ennyi elég volt. Megnyaltam az ajkamat, amit az imént még Cam nyelve kényeztetett, és néztem, amint Cam perzselő tekintettel kigombolja a nadrágom. Miután az utolsó gombot is kibújtatta a lyukból, csípőn ragadott, és finoman előrehúzott, úgy, hogy a fenekem az íróasztal szélén támaszkodjon. Amikor a farmerem korca alá csúsztatta forró ujjait, az asztalba kapaszkodtam, és felemeltem a csípőmet, hogy kényelmesen lehúzhassa rólam a nadrágot. Egyúttal a piros balerinacipőm is leesett a lábamról. Cam kínzó lassúsággal húzta le rólam a bugyit, és amikor ezzel is végzett, a farzsebébe gyömöszölte az alsóneműt. Perverz állat! Cam halkan felnevetett, és rezzenéstelen tekintettel cipzározta ki a sliccét. A bokszeralsójával együtt letolta magáról a farmert, majd kipirult arcomra szegezve a szemét, lassan simogatni kezdte a farkát. Előrecsúsztam, és automatikusan széttártam a combom. Cam előrelépett - a farmer halkan suhogott a bokájánál -, és amikor már azt hittem volna, hogy belém hatol, váratlanul letérdelt, szétfeszítette a combomat, és a lábam közé tolta az arcát.

Istenem! - nyögtem fel, és felvillanyozva vetettem hátra a fejem, amikor Cam szája a csiklómhoz ért. A hajába markoltam, és finoman ringatóztam, miközben Cam elmélyülten nyalogatott, és fénysebességgel hajszolt a csúcspont felé. Aztán beszívta a csiklómat. Keményen. Felkiáltottam, és amikor elmentem, éles fényfoltok cikáztak át a szemem előtt. Épp hogy elernyedtem, Cam már fel is pattant, felrántotta a csípőmet, és olyan mélyen belém vágta a fütykösét, hogy szinte fájt. Zihálva csimpaszkodtam belé, mialatt a kis utórengések hatása alatt álló belső izmaim lüktetve fogták körül a szerszámát. Cam fájdalmasan szorította a karom, és a mozdulatai is durvák, kemények, erőszakosak lettek, de nem érdekelt. A feszültség ismét a tetőfokára hágott, miközben kéjes zihálásom és kiáltásaim összekeveredtek Cam állatias hörgésével és morgásával. Forrón izzott a testem. Majdnem meggyulladtam. Legszívesebben mindkettőnkről letéptem volna a pólót, de az azt jelentette volna, hogy meg kell állnunk, engem pedig semmi sem állíthatott meg. Cam a csípőmről a tarkómra csúsztatta a kezét, majd erőszakosan szájon csókolt, ajkunk és nyelvünk hangos zihálások és lihegések közepette gabalyodott egymásba... semmi finomság, csak az állatias késztetés, hogy a szánkkal is leutánozzuk azt, amit Cam dákója művelt bennem. Cam még feljebb rántotta a csípőmet, és az ajkam egy pillanatra elszakadt az övétől. Vágytól sötétlő tekintettel ereszkedett rám. Úgy éreztem, az egész testemben tüzesen izzanak fel a törésvonalak, és minden egyes lökés egyre közelebb juttat a robbanásponthoz. Míg végül... Millió darabra hulltam. Az orgazmus hullámokban tört rám, és ahogy átadtam magam a rendkívüli pillanatnak, szinte meg is feledkeztem Camről, aki egyszer csak felmordult, Bassza meg! - és hevesen rángatózva élvezett el. A kezem az asztalra csúszott, az izmaim cseppfolyóssá váltak. Cam átkarolta a derekamat, felrántott, és lihegve szorította az arcát a vállamhoz. Ez volt a legdurvább szex, amiben valaha részem volt, igazi szado-mazo élmény. Nem tudtam eldönteni, hogy heves reakcióm az állatias mozdulatoknak, vagy annak a perzselő, szinte nem is evilági szenvedélynek köszönhető, amivel Cam igyekezett birtokba venni, leigázni engem. Máskor is hajlamos volt erre, de ez most valahogy... más volt. Szinte ijesztő. Fájt? - kérdezte halk, bűnbánó hangon. A vállához szorítottam az arcom, és megráztam a fejem. Az átizzadt póló finoman dörzsölte az arcomat. Az arcszesz, a kék öblítő és a friss izzadság illata megnyugtatta az idegeimet. Nem. Biztos? Persze - kuncogtam. - Bár most akkorát tudnék aludni! Én is - horkant fel Cam. - Gyengéd mosollyal húzta ki belőlem a cerkáját, -

és megsimogatta az arcomat. - Legszívesebben örökre benned maradnék. És ezzel az összes bizonytalanságom eloszlott. Legszívesebben örökre magamban éreznélek. Cam csókja forró volt és édes, a szexszel összehasonlítva feltűnően szelíd... mintha az, ami köztünk történt, minden feszültséget elsimított volna. Eszembe jutott, hogy Andy azt mondta, még soha nem látta ilyen boldognak Camet, és hirtelen elszégyelltem magam, hogy kételkedtem a kapcsolatunkban. Hogy kételkedni mertem a szerelmemben. Mint egy jóllakott kiscica, a könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy Cam felhúzza a farmerét. Rám parancsolt, hogy ne mozduljak. Azzal kiment a szobából, és kisvártatva egy mosdókesztyűvel tért vissza. Korábban mindig zavarban voltam, hogy Cam szeme láttára kell megmosakodnom szeretkezés után, de azóta változott a helyzet, és biztonságban éreztem magam. Ha lehet, még jobban, mint annak előtte. Már nem feszengtem. Inkább... erősnek éreztem magam. Kacér mosollyal tártam szét a combom. Cam kék szeme izgatottan villant fel ekkora pimaszság láttán. Rohadt szexi vagy - dünnyögte, azzal a lábam közé nyomta a mosdókesztyűt. A hideg érintés nyomán megrebbentek a szempilláim. Kicsit megemeltem a csípőm, hogy Cam könnyebben hozzám férjen. Cam forró ajka az enyémre tapadt, nyelve erőszakosan hatolt be a számba. A mosdókesztyű eltűnt, én pedig kéjesen kiáltottam fel, amikor Cam két vastag ujja besiklott megduzzadt hüvelyembe. Ez már nekem is sok volt. Megráztam a fejem, és nyöszörögve húzódtam el Camtől. Nem megy. Cam azonban más véleményen volt. Ki-be húzogatta az ujjait, és közben mereven nézett. Azt hittem, ekkora orgazmus után eltart egy darabig, mire megint izgalomba jövök, de a testem görcsösen megfeszült, és a behatolás meg a kínzóan gyengéd mozdulat, ahogy Cam a csiklómat simogatta a hüvelykujjával, fénysebességgel repített a csúcspont felé. Ez már szelídebb volt, de a bőröm majdnem meggyulladt a túlzott igénybevételtől. Megölsz. Cam újból megcsókolt, és visszadugta a mosdókesztyűt a lábam közé. Még akkor is remegtem, amikor lesegített az asztalról, és felráncigálta rám a farmert. A bugyim miatt már nem is izgattam magam. Tudtam, mi lenne a vége. Valamivel később már a kanapén heverésztünk. Bevackoltam magam Cam lába közé, hátamat a mellkasának vetettem, és így néztük a tévét. Napok óta először sikerült ellazulnom. Alig akartam elhinni, hogy csak egy nap telt el Blair felbukkanása óta. Mintha már hetek óta gyötrődtem volna. Amikor Cam hangosan felnyerített a filmen, mosolyogva néztem fel rá.

Látom, már jobb hangulatban vagy. Cam karja megfeszült. Mert jó napom volt. Fergeteges szex, jó társaság, készséges barátok. Jut eszembe, mondtam már, hogy a jövő héten bulit rendezek? Mosolyogva ráztam meg a fejem. Igen, csak Nate meg Blair tud róla. Minden ismerősömet összetrombitálom a hétvégére. Oliviának is szólhatsz. De én csak ennyit hallottam, „...meg Blair tud róla.” Blair? Cam bólintott, és ismét a tévéműsornak szentelte a figyelmét. Ma délelőtt beszéltem vele, mielőtt Nate ideért. Gondoltam, szívesen találkozna Nate-tel meg Peetie-vel. Nem azt mondtad, hogy sokkot kaptál, amikor megláttad? Kétségbeesetten próbáltam megfékezni hangosan kalapáló szívemet, és őszintén reméltem, hogy Cam nem érzi a dübörgést. Hát igen. De jó értelemben. Pont erre volt szükségem... Ez meg mit csinál? - horkant fel Cam a képernyőre tapadva. A nagy izgalomban félbehagyta a mondatot. „Pont erre volt szükségem.” Hát ez meg mit jelentsen? Megint ott tartottam, ahonnan elindultam. Most jött el a pillanat, hogy kerek perec rákérdezzek Camnél, mit szól, hogy Blair újra megjelent az életében. Hogyan befolyásolja ez a kapcsolatunkat? Mit érez Blair iránt? Szerelmes még belé? Te jó égi Csak nem ennek köszönhetem a felszabadult, durva szexet? Elszorult a torkom, egyszerűen nem kaptam levegőt. Cam azért van ilyen jó hangulatban, mert felhívta Blairt? És azért rajtam élte ki az önző, szerelemittas vágyait, mert éppen én voltam kéznél? Vagy inkább arról van szó, hogy a nagy, ronda, logikátlan, pszichotikus agyrémeim megint kezdik felütni a fejüket, hogy mindent összezavarjanak? Jól vagy? - kérdezte Cam halkan, és megsimogatta a karomat. Mondd meg neki! Kérdezd meg tőle! De lefagytam. Ha rákérdezek a dologra, okoskodtam, és Cam még mindig Blairt szereti, kötelességének fogja érezni, hogy elmondja az igazat, és akkor bizony örökre nélkülöznöm kell ezeket az ölelő karokat. Szánalmas, hogy inkább homokba dugom a fejem, csak hogy közelről hallhassam Cam szuszogását. Jól - suttogtam halkan, és Cam mellkasához bújtam. Lehunytam a szemem. - Csak elfáradtam. Cam ujjai lágyan cirógatták a hajamat, én pedig erőszakkal próbáltam megfékezni a kételyeimet. Az előbb szexelt velem, most meg kedvesen simogat, azért csak nem vagyok közömbös a számára. Cam igenis kedvel engem. Sőt. -

Jo! Rögtön megérzem ám, ha nem stimmel valami. Totál befeszülsz. Basszus! Sóhajtva könyököltem Fel, és Cam mellkasára támaszkodva fürkésztem az ismerős, káprázatos arcot. Megint liftezni kezdett a gyomrom. Csak azon gondolkoztam, aggódjak-e, hogy életed szerelme hirtelen újra felbukkant? Cam komoran vonta össze a szemöldökét. Úgy tűnt, sikerült zavarba hoznom a kérdésemmel. Soha nem állítottam, hogy ő volt életem szerelme. Én csak annyit mondtam, hogy voltam már szerelmes. Régen. Azóta mind a ketten más emberek lettünk. Én legalábbis biztosan - simogatta meg az ajkamat a hüvelykujjával, és a tekintetével is lekövette a mozdulatot. Végül mélyen a szemembe nézett, - Nincs miért aggódnod. Már megmondtam. Ugye, hiszel nekem? - csúsztatta a tarkómra a kezét, majd fölém hajolt. - Bízol bennem? Amikor Cam így nézett rám - ilyen áthatóan, ilyen őszintén -, nem is tudtam volna mást tenni, mint halkan megerősíteni a feltételezését, Bízom. -

26. FEJEZET CAM,

hogy megerősítésre van szükségem, bokros teendői ellenére folyton SMS-ekkel bombázott. Mind a ketten el voltunk havazva. Legnagyobb örömünkre Mick bácsiék úgy döntöttek, határozatlan időre Edinburghban maradnak. Segítettem nekik albérletet keresni az interneten, és szabad perceimben szorgalmasan küldözgettem a linkeket, mivel Mick bácsinak minden idejét lekötötte, hogy festő-mázoló vállalkozást alapítson Edinburghban. Gyorsan össze is hoztam Bradennel, hogy közösen alakítsák ki a profilt meg a vevőkört, de Micknek pénzügyi fronton is rengeteg elintéznivalója volt, így Oliviával szíves örömest magunkra vállaltuk a lakásvadászatot. Kicsit meglepődtem, amikor Olivia közölte velem, hogy két lakásra lesz szükségük, de aztán megtudtam, Olivia az utóbbi időben a kelleténél többször szorult Mick bácsi segítségére, vagyis éppen ideje volt, hogy a saját lábára álljon - és első lépésként külön albérletbe költözzön. Joss esküvője kapcsán is én lettem a békebíró. Ellie még mindig nem mondott le arról a tervéről, hogy előcsalogatja Jossból a romantikus énjét, és rám hárult a feladat, hogy elhitessem Joss-szal - akiben kezdtek túltengeni a gyilkos indulatok -, nagyon is szereti Ellie-t, és sosem bocsátaná meg magának, ha „merő véletlenségből” saját kezűleg tenné el láb alól a nyoszolyólányt. Szóval, mivel kicsit túlhajtottam magam a héten, és Cammel sem tudtam annyiszor találkozni, ahányszor szerettem volna, nagyon örültem, hogy a pasim ilyen intenzíven tartja velem a kapcsolatot, pláne, hogy csütörtökön még ebédelni is elvitt. Éppen a recepción ültem, amikor dögösen, macsósan, teljes magabiztossággal berongyolt az ingatlanfejlesztők irodájába a kopott farmerében, a motoros csizmájában meg az agyonmosott Def Leppardpólójában. Láttam, hogy Anna, a kolléganőm, azonnal félbehagyja a beszélgetést Ollie-val, az egyik ügynökünkkel, és sóvárogva néz Cam után. Széles vigyor terült szét az arcomon, és gyorsan kipattantam a pult mögül. Még az sem zavart, hogy Cam szenvedélyes csókkal üdvözöl. Nagyon örültem, hogy végre láthatom. Na, szia! - mormoltam, miután elhúzódtam tőle, és kedvesen megsimogattam borostás arcát. Cam tetőtől talpig végigmért, majd őszinte elismeréssel nézett rám. Jól nézel ki, bébi! - Fekete, magas derekú, vádliközépig érő ceruzaszoknya és ujjatlan fehér selyemblúz volt rajtam. A tízcentis fekete-fehér tűsarkúm miatt enyhén Cam fölé magasodtam. De ő egy szóval sem panaszkodott. - Irtó szexi titkárnő vagy. Úristen, ő a barátod? - szólalt meg incselkedve Ryan, az egyik fiatal ingatlanügynökünk Cam háta mögött. Cam hátrafordult, és felvont szemöldökkel mérte végig a jól szabott MINTHA MEGÉREZTE VOLNA,

öltönyben feszítő, megnyerő külsejű srácot. Ryan pontosan az a fajta fickó volt, akivel szingliként szívesen randiztam volna, és azt hiszem, ezt Cameron is megérezte. Minden porcikája megfeszült. Szorosan hozzásimultam, hiszen az ingatag önbizalmam meg a féltékenységi rohamaim - egyik sem múlt el teljesen - ráébresztettek, milyen sokat javít az ember lelkiállapotán, ha a párja egyértelműen kimutatja az érzéseit. Hogy világossá tegyem, én már csak Cammel tudom elképzelni az életemet, még a derekát is átkaroltam. Igen, bemutatom Cameront. Cam kurta biccentéssel üdvözölte Ryant. Ryan elvigyorodott. Nem hittük volna, hogy tényleg létezel, haver - nézett rám Cam válla fölött, és csibészes fény villant fel a tekintetében. - Azt hittük, Jo csak úgy tesz, mintha foglalt lenne, hogy könnyebben lekoptathasson minket. Atyavilág! Tessék? - dünnyögte Cam, azzal a derekamról a csípőmre csúsztatta a kezét, és még szorosabban magához vont. Ryan felnevetett, és bocsánatkérőn tartotta fel a kezét. Nyugi! Tudjuk, hogy Jo érinthetetlen. Nagy mázlista vagy. Anna ideges kuncogásban tört ki, amikor látta, hogy Cam arca ijesztően közömbös marad. Úgy döntöttem, ideje indulnunk. Hát, akkor mi megyünk is - rikkantottam vidáman, és kivettem a táskámat a pult mögül. - Majd jövök. Cam, aki egy pillanatra sem engedte el a derekamat, kivezetett az irodából. Némán kaptattunk fel a Queen Street Gardens melletti dombra. Amíg eljutottunk az étteremig, ebbe a Thistle Street-i gyöngyszembe, mind a három kérdésemre ingerült morgás volt a válasz. Amikor asztalhoz ültünk, Cam hosszasan bámult rám, majd csendesen így szólt, Legalább öt korunkbeli srácot számoltam össze. Próbáltam uralkodni magamon, hiszen a hétvégén én is úgy viselkedtem, mint egy fúria - legalábbis lélekben. Némán bólintottam. És gondolom, mindegyik ezerrel hajt rád, nemcsak az a nyikhaj. Vállat vontam. Szerintem ez nem újdonság, Cam. A bárban is flörtölök a vendégekkel. Az más. Ott a jatt miatt dobod be magad. Soha nem bátorítottam őket. Ezért is szólt be Ryan. Sosem láttak, mégis állandóan rólad beszélek. A múltkor azt kérted, bízzak benned - hajoltam előre. Nagyra értékelném, ha viszonoznád ezt a gesztust. Cam mintha megkönnyebbült volna. Fél kézzel rákönyökölt az asztalra, és idegesen túrt bele a hajába. Fáradt vagyok. Bocs! Meg amúgy is szar kedvem van. Semmi gond - fogtam meg a másik kezét. - Jogod van hozzá. De nem ma. Hétfő óta nem is találkoztunk. Nem kéne leharapnom a

fejed, csak mert kibaszottul gyönyörű vagy. Örömömben elnevettem magam, és ettől máris felengedett a hangulat. Mire kihozták az ételt, kölcsönösen beszámoltunk egymásnak a hét történéseiről. Szerintem Cole-nak hiányzik a dzsúdó - mondtam. Camnek annyi dolga volt, hogy már nem tudott lejárni az edzésre, így Cole is kimaradt. Ebből következően egész héten halálra unta magát. Amikor nem érkezett válasz, felpillantottam a lazacomról, és láttam, hogy Cam éppen SMS-t ír. - Valami baj van? Nem, csak Blair - rázta meg a fejét. Sötét fellegek sodródtak az asztalunk fölé, és hideg, nedves szomorúságot zúdítottak a nyakamba. Türelmesen vártam, de Cam teljes lelki nyugalommal nyomogatta tovább a gombokat. Egyszer csak elszakadt a cérna. Nagy gond lenne, ha később válaszolnál? Úgy volt, hogy együtt ebédelünk. Bocs - sandított rám megszeppenve Cam, azzal megnyomta a KÜLDÉS gombot, és a farzsebébe csúsztatta a telefont. - Tegnap este nálam hagyta a Kindle-jét. Mintha gyomorszájon vágtak volna. A lélegzetem is elállt a foghegyről odavetett megjegyzés hallatán. Időbe telt, míg sikerült magamhoz térnem. Blair nálad járt tegnap este? A szemrehányó hangsúly hallatán Cam morcosán vonta össze a szemöldökét. Miért, baj? Agyvérzés kerülgetett, és hirtelen elfogott a kísértés, hogy Cam arcába vágjam a lazacot meg a krumplit, miközben azt sikítom, „Igen, rohadt nagy baj!” Ehelyett félretoltam a tányért, és az arckifejezésem láttán Cameron rögtön kitalálhatta, mekkora ökörnek tartom. Lássuk csak... a volt csajod nálad töltötte a tegnap estét. Nem is értem, miért zavar ez engem. Semmi sincs köztünk. Csak barátok vagyunk. És ha én nem örülök ennek a barátságnak? Azt mondtad, bízol bennem. Áthajoltam az asztal fölött. Nincs tíz perce, hogy bunkó módon felelősségre vontál, mert a munkahelyemen néhány pasi flörtölni akar velem - mondtam fojtott hangon, mert nem akartam jelenetet rendezni. - Miért nem bírod felfogni, hogy ha felhívod magadhoz a volt csajodat, és egy mukkot sem szólsz róla az aktuális barátnődnek, az igenis kurva nagy probléma? - Az utolsó három szónál sajnos felemeltem a hangom, így most mindenki minket nézett. Lángoló arccal álltam fel az asztaltól. - Visszamegyek az irodába. - Johanna! - próbált feltartóztatni Cam, de én már magamhoz vettem a táskámat, és a kijárat felé indultam, szó nélkül faképnél hagyva őt. Tudtam, addig nem mozdulhat, amíg ki nem fizeti az ebédet. Olyan ideges voltam, hogy nem akartam egyenesen az irodába menni.

Kerestem egy parkot, leültem egy padra, és szipogva gubbasztottam egy fa mögött. Cameron mellett kész idegroncs lett belőlem. Megcsörrent a mobilom. Cam keresett. Nem vettem fel. Kisvártatva SMS-em érkezett. Sajnálom, kiscicám. Igazad van. Én is dühös lennék a helyedben. Gyere fel hozzám munka után, hogy megbeszélhessük a dolgot. Nem akarok veszekedni. Puszi Megtöröltem a szemem, aztán bepötyögtem a választ. Oké. Puszi Nem vittem túlzásba a dolgot. Hiszen én voltam a sértett fél, és még mindig haragudtam Camre a taplósága miatt. Bár nem szokásom mindenkit megfertőzni a rossz hangulatommal, aznap délután úgy magamba roskadtam, hogy a kollégáim, akik nyilván megneszelték, milyen nyomorultul érzem magam, széles ívben elkerültek. Fogalmam sem volt, mit mondjak Camnek. Próbáljam túltenni magam a dolgon? Ezt nem tartottam jó ötletnek. Adjak ultimátumot neki? Legszívesebben ezt tettem volna, de nem akartam lejáratni magam. Hülyén jött volna ki, ha én szabom meg, kivel barátkozhat a pasim. Mire bekopogtam Camhez, szabály szerint rosszul voltam az idegességtől. Amikor Cam ajtót nyitott, látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Köszönés nélkül vágtattam be a lakásba. A nappaliba rohantam, és az első dolog, amit megpillantottam, Blair rohadt Kindle-je volt. A dohányzóasztalra hajítottam a táskámat meg a mobilomat. Még nem vitte el? Jo... A panaszos hang hallatán dühösen pördültem meg a tengelyem körül. Tudod - vontam fel a szemöldököm -, én tényleg el akartam hinni, hogy csak engem szeretsz. Engem meg a hülye komplexusaimat. De nagy szemétség volt suttyomban találkozni vele, Cam. Rég láttam ilyen bűnbánónak. Legutoljára akkor nézett így rám, amikor rájött, hogy tévesen ítélt meg - amikor itt ültünk, ebben a szobában, és én elmeséltem neki az életem történetét. Most is ugyanolyan képet vágott. Ne haragudj, hogy nem mondtam el! De teljesen ártatlan találkozás volt. Az ajkamba haraptam, és felkavarodott a gyomrom. Nem szimpi a csaj - vallottam be. Mit ártott neked? Jo, Blairrel már azelőtt barátok voltunk, hogy összejöttünk volna, és én tényleg úgy tekintek rá, mint egy régi ismerősre. Ennyi. Nőj már fel végre! Hú, de gyűlöltem! Akkor, abban a pillanatban szó szerint undorodtam Camtől. Ne merj így beszélni velem, te nagyképű fasz! Jo... Miért nem mondtad el, hogy Blair nálad járt?

Én nem hazudtam neked. Ebédnél akartam elmondani. Ha gond lenne, te lennél az első, aki megtudná, baszki! - emelte fel a hangját, mintha csak engem utánozna. Azt mondtad, szerelmes vagy belé. Voltam. Múlt időben. Fittyet hányva Cam egyre növekvő ingerültségére, dacosan karba fontam a kezemet, úgy próbáltam tiszta vizet önteni a pohárba. Nem azért szakítottál vele, mert kiábrándultál belőle, Cameron. Hanem azért, mert féltél, hogy elhagy. Féltél, hogy nem téged fog választani, úgyhogy inkább leléptél. Cam szikrázó szemmel lépett közelebb hozzám. Fingod sincs az egészről - förmedt rám. Most az egyszer nem fújtam visszavonulót. Majd megpukkadtam mérgemben. Tudom, hogy igazam van. Cameron elkáromkodta magát, majd az asztalon heverő Kindle-re nézett. Te tisztára megbuggyantál. Mielőtt kielemezhettem volna a fel sem tett kérdésemre adott válaszkezdeményt, megszólalt a mobilom. Már indultam is, hogy kinyomjam, de Cam arckifejezése láttán sóbálvánnyá merevedtem. Cameron résnyire szűkült szemmel bámulta a telefonomat, ha jól láttam, a betűket próbálta kisilabizálni. Óvatosan félretolt, és a készülék után nyúlt. A kijelzőre meredt, és megfeszült az álla. Az arcán kidagadt egy ér, és gyilkos pillantást vetett rám. A szívem a torkomban dobogott. Cam felém fordította a mobilt. A kijelzőn ez állt, MALCOLM HÍV. Ez meg mit akar tőled? Mi? Az első probléma után futottál vissza apucihoz? Ijedten rezzentem össze a vád hallatán. Nem. Néha fel szokott hívni. Ezt nem kellett volna. Rendszeresen beszéltek, és nem is szóltál róla? Ajaj! Vállat vontam. Cam ingerülten fújtatott. Itt rugózol Blairen, közben meg Malcolmmal kavarsz a hátam mögött? Miért? Miért nem mondtad el? Kétségbeesetten tártam szét a kezem, egyszerűen nem értettem, hogyan fajulhatott idáig a vita. Mert nem számít. Csak barátok vagyunk. Cam fagyos arccal nézett rám, féltékenység, düh és undor sugárzott a szeméből. Amit pedig ezután mondott, azzal végképp kiverte a biztosítékot. Nem. Blair meg én vagyunk barátok. Malcolm egy dúsgazdag pojáca, aki még mindig utánad csorgatja a nyálát, és ugrásra készen várja, mikor Rittyentesz neki. Zavar, hogy néha találkozom Blair-rel? Azt hiszed, talonban tartom őt arra az esetre, ha mi ketten szétmennénk? És én miért higgyem el, hogy nem teszed -

szét a lábadat Malcolmnak, ha mégsem jövünk ki egymással? Ezért nem jó, ha egészen közel engedsz magadhoz valakit. Az illető hamar rájön, mivel tud manipulálni téged, és ha harcra kerül a sor, tutira minden tudását beveti. Camnek közvetlen hozzáférése volt a könnycsatornáimhoz, és a sós víz máris patakokban folyt le az arcomon a fájdalmas csendben. Hátrahőköltem, és közben a hányinger kerülgetett. Nem érdekelt, hogy Cam bűnbánóan süti le a szemét, csak a csúnya szavakra meg a jelentésükre tudtam koncentrálni. A szavak arra utaltak, hogy Cam még mindig felszínes ribancnak tart. Nem hiszi, hogy megváltozhatok. Lenéz. Lehet, hogy végig hazudott nekem? Amikor a fájdalom már tarthatatlanná vált, hangosan felzokogtam. Basszus, Jo! - szentségeit rekedtes hangon Cam, és utánam nyúlt. - Én nem... Ne érj hozzám! - kaptam ki a mobilt a kezéből, majd a vállamra kanyarítottam a táskámat. Jo, én nem úgy értettem - kapta el a karom Cam. - Én csak... Engedj el! - üvöltöttem rá, és gyorsan kitéptem magam a szorításából, mert attól féltem, ha hagyom, hogy hozzám érjen, a végén megint beadom a derekamat. Összetörve hátráltam ki az ajtón. Nem úgy értettem. Cam szeméből kétségbeesés sugárzott, amit nem nagyon tudtam hova tenni. Mi értelme ennek az egésznek? - ráztam meg a fejem. - Biztos, hogy megéri? Megéri, hogy hetek óta csak szenvedek? Nem találom a helyem, mintha egy vágódeszkára tették volna a szívem, és te kalapáccsal ütnéd. Azt hittem, bennem van a hiba. Hogy nem vagyok elég okos, nem vagyok elég érdekes. Folyton az járt a fejemben, „Egyik reggel majd felébred, és megkérdezi magától, mi a frásznak vagyunk még együtt.” Cam felszisszent. Nem... Azt, hittem, bennem van a hiba - daráltam tovább. - Hogy azért érzem rosszul magam, mert nincs önbizalmam. Hogy Blair nem tehet semmiről. De tegnap este együtt voltál vele... és egy szóval sem említetted az egészet. Azt hitted, ilyen könnyen megúszod? Jó, nem szép dolog, hogy a hátad mögött beszéltem Malcolmmal. De most már úgysincs jelentősége - töröltem meg az arcom a kézfejemmel, hogy eltüntessem a sírás nyomait. De alighogy megszólaltam, újra potyogni kezdtek a könnyeim. - Azt mondtad, sokkal több van bennem, mint gondolnám. Te voltál az első, aki okosnak, tehetségesnek és bátornak nevezett, aki azt állította, hogy többet érdemiek. És most kiderül, hogy te sem hiszel bennem. A szíved mélyén máig felszínes nőnek tartasz, aki képes a testéből élni. Nem - ellenkezett Cam. Elkapta a karomat, és teljes erőből megrázott. Csak ki voltam akadva rád. Rosszul jött ki a lépés. Nem akartalak megbántani. -

Megpróbált magához vonni, de ellenálltam. - Kicsim, állj le, állj már le! Ne... Addig lökdöstem, amíg el nem engedett. Gyilkos pillantást vetettem rá, már amennyire a megtépázott önbecsülésem engedte. De kimondtad. Tehát mégiscsak ott bujkált benned valahol. És láttam, hogyan néztél Ryanre - vágtam a képébe. Cam a hajába túrt, és a bűnbánat helyét az izgatottság vette át. Mert pont az ilyen hülye faszokra buksz. Elképedve ráztam meg a fejem. Tényleg azt hiszed, hogy azok után, ami köztünk történt, képes lennék egy ilyen pasival összejönni? Tényleg azt hiszed, hogy azok után, ami köztünk történt, képes lennék megcsalni téged Blairrel? Beccát is megcsaltad, méghozzá velem. Ettől még én is megrezzentem, de már nem lehetett visszaszívni. Ez bizony övön aluli ütés volt. Cam bosszúsan fújtatott. Te is megcsaltad Malcolmot. Ezt most komolyan mondod? - vágtam vissza. Ismét könnyek szöktek a szemembe, és rettenetesen szégyelltem magam, hogy Cam ilyen hisztis picsát csinált belőlem. - Komolyan azt hiszed, hogy talonban tartom Malcolmot arra az esetre, ha szakítanánk? Cam ridegen vonta meg a vállát. Komolyan azt hiszed, hogy az első adandó alkalommal lecserélnélek? Hogy csak kihasznállak? Megtöröltem az orromat, és lesütöttem a szemem. Nem bírtam Cam szemébe nézni. Szerintem te még most is olyan csajnak tartasz - feleltem rekedten -, aki nem érdemli meg a tiszteletet. Igazad van, tényleg butább vagy, mint hittem - vágta a fejemhez Cam dermesztő hangon. Életemben nem bántottak meg ennyire. Nagyon fájt, hogy Camnek ekkora hatalma van fölöttem. Cam felsóhajtott, és amikor lopva rásandítottam, láttam, hogy elkínzottan dörzsöli meg az arcát, aztán hátat fordít nekem. Menj el, mielőtt még olyat találok mondani, amit mind a ketten megbánunk! Válaszra sem méltattam. Csak csendben távoztam.

27. FEJEZET AZNAP ÉJJEL NEHEZEN JÖTT ÁLOM A SZEMEMRE. Hajnaltájt sikerült elaludnom, és délelőtt fél tizenegykor a telefon sípolása ébresztett, jelezvén, hogy SMS-em jött. Mick bácsi üzent, azt kérdezte, áll-e még az ajánlatom, hogy segítek neki albérletet keresni. Rögtön felélénkültem. A tegnapi veszekedés után a legjobb, ha elfoglalom magam, gondoltam. Egész éjszaka a történteken agyaltam. Valahol nevetségesnek tartottam, hogy ilyen csúnyán összekaptunk egy ostoba félreértésen. Azon tűnődtem, vajon ez a félreértés is az én agyszüleményemnek köszönhető-e. Háromszor nyúltam a telefon után, hogy felhívjam Camet, és szép higgadtan átbeszéljük a dolgot. A tévében meg a könyvekben folyton ilyen szarokat lát meg olvas az ember, és bár szeretem az izgalmakat, régen kissé szkeptikus voltam, mert azt hittem, a valóságban nincsenek ekkora drámák. Az emberek nem hülyék. Á, de mennyire, hogy azok! Velem az élen. Végül mégsem hívtam fel Camet. Úgy döntöttem, még túl friss a seb. Tizenhat éves korom óta nem voltam egyedül, és két kapcsolat között is a pasivadászat töltötte ki minden időmet. Anya és apa úgy belém nevelte a kishitűséget, hogy a végén már nem is volt kedvem rácáfolni arra a sok baromságra, amit összehordtak rólam, és olyan pasikba kapaszkodtam, akikben felfedezni véltem a belőlem hiányzó tulajdonságokat. Cammel másképp indult a dolog, de ebbe a kapcsolatba is meggondolatlanul ugrottam fejest. Teljesen feladtam magam. Sőt, attól éreztem jobban vagy rosszabbul magam, hogy Cam éppen milyen véleménnyel volt rólam. Rettenetesen bántott, hogy lejárattam magam Cam előtt, vagy ami még rosszabb, hogy talán soha nem is volt jó véleménnyel rólam. Bánatosan csóváltam meg a fejem. Annak ellenére, hogy teljesen ki voltam akadva, nem akartam elhinni, hogy Cam nem látott bennem perspektívát. Az nem lehet, hogy minden cselekedete, minden gesztusa, minden szeretetteljes, gyengéd megnyilvánulása hamis volt. Ebben az egyben biztos voltam. Talán az lesz a legokosabb, ha egy napig békén hagyjuk egymást, hogy mind a ketten lehiggadjunk. Aztán majd holnap beszélünk. Fájó szívvel győzködtem magam. De ez így egész elfogadhatónak tűnt. Felkeltem, hogy elkísérjem Cole-t az iskolába. Az öcsém egy pillanat alatt levette, mi történt. Összevesztetek? Nézd, a kis gondolatolvasót! - dünnyögtem ingerülten az orrom alatt, és a vízforralóhoz léptem. Ezt igennek veszem. Felhorkantam. Ennyire komoly a helyzet? - aggodalmaskodott Cole, és egy

szempillantás alatt visszavedlett kisfiúvá. Hátranéztem a vállam fölött. Cole igyekezett pókerarcot vágni, mintha nem érdekelné, mi történt köztünk, de tudtam, hogy félti a barátját. Ne izgulj! - ráztam meg a fejem. - Mindenre van megoldás. Cole megkönnyebbülten nézett rám, és közben együtt érzőn mosolygott. Ez sem sűrűn fordul elő. Ilyen szarul nézek ki? Lehunytam a szemem. Őszintén reméltem, hogy a végén kibékülünk Cammel. Szerettem őt. Hatalmas sóhaj kíséretében nyitottam ki a szemem, és felsikoltottam. Pók! A bögrémen! Cole! - kiáltottam sóbálvánnyá dermedve. Pók? - kérdezte lazán az öcsém, és közelebb lépett. Pontosan tudta, mit jelent ez a visítás. A bögrén. Mereven néztem, amint Cole kissé megdönti a bögrét, és az ablakpárkányra helyezi a pókot. Cam is ugyanígy járt el azzal a bazi nagy pókkal, ami a konyhájában ütött rajtunk. Enyhe nosztalgiával gondoltam vissza arra a napra, de villámgyorsan el is hessegettem magamtól az emléket. Cole meglengette a bögrét. Dobd ki a szemétbe! - fintorogtam. Elég, ha kiöblíted meleg vízzel - meregette a szemét az öcsém. Ha azt hiszed, hogy a számhoz merem emelni azt a bögrét, azok után, hogy egy hosszú lábú, szőrös... bleeeee... izé trappolt végig rajta, akkor nem vagy normális. Cole bosszúsan vágta bele a bögrét a kukába. Megkönnyebbülten lélegeztem fel. Fenébe a pókokkal! Komolyan veszélyt jelentenek a függetlenségemre. Amikor Cole indulás előtt hozzám lépett, és óvatosan megpuszilta a hajamat, szemernyi kétségem sem maradt afelől, hogy elértem a szánalmasság legvégső stádiumát. De azért jólesett, hogy így törődik velem, egy pillanatra még Camről is megfeledkeztem. Mielőtt elindultam volna a lakásvadászatra, gyorsan lezuhanyoztam, és kényelmes ruhába bújtam. Elkeseredett sóhajjal haladtam el anya szobája előtt. Már napok óta odabent kuksolt, és csak a horkolása utalt arra, hogy életben van. Ott, a lakás csendjében döbbentem rá, hogy egy hete nem szóltam hozzá. Egyetlen szót sem. Talán jó is így, gondoltam, és hirtelen elfogott a szomorúság. Soha nem fogom tisztelni magam, ha hagyom, hogy anya állandóan kudarcba fullassza a próbálkozásaimat. És ha magabiztosabbá válók, talán Blair és Cam barátságát sem fogom ekkora gyanakvással kezelni. Persze lehet, hogy ez is csak önáltatás. A kétszobás Heriot Row-i lakás parkettáján feküdtünk Mick bácsival. Az utca, ami csupán pár percre volt a Dublin Streettől, északról határolta a Queen

Street Gardenst. De ami még ennél is fontosabb, egysaroknyira volt a Jamaica Lane-től, ahol Olivia már le is foglalt egy kis garzont az egyik kávézó fölött. A csajnak óriási mázlija volt. Clark, bebizonyítva, mennyit számít a protekció, beajánlotta Oliviát az egyetemi könyvtárba. Olivia mindenkit lenyűgözött az amerikai diplomájával meg a hatéves szakmai gyakorlatával. Azonnal felvették, egyelőre határozott időre, de azt ígérték, ha minden jól megy, fél év múlva véglegesítik a szerződését. Olivia boldognak tűnt. Idegesnek, de boldognak. Mick persze aggódott. Mivel Olivia aznap kezdett az új munkahelyén, felajánlottam, hogy elkísérem Micket a bútorozatlan lakásba, ami alig pár lépésnyire volt a lánya új otthonától. A kopár lakás lehangoló volt, a környék viszont ideális. Carmichaelék intézték a bérleti szerződést, így Ryan is elkísért minket. Amikor se szó, se beszéd lehasaltunk a földre, hogy alaposabban szemügyre vegyük a festést, Ryan hatalmas szemeket meresztett, majd így szólt, Ööö, kint leszek. Régen is ezt csináltuk, amikor még együtt dolgoztam Mick bácsival. Ebédszünetben elnyúltunk a takarófólián, és jókat beszélgettünk. Ma nem voltam beszédes kedvemben. Inkább kérdezgettem. Elmondod végre, miért félted ennyire a felnőtt lányodat? Nem fog felszívódni. Mick nagyot sóhajtott, majd felém fordult. Mélységes szeretet sugárzott aranybarna szeméből, de a gyengédség mögött halvány szomorúság bujkált. Hiszen az apja vagyok. Aggódom érte, hugi. Azért, mert lelkiismeret-furdalása van Yvonne miatt? Elmesélte? Igen. Ugyanolyan keményfából faragták, mint téged. Helyre fog jönni. Tudom. De én vagyok az apja. Olivia idegen országba költözött, elvesztette a barátait, és most a nulláról kell újrakezdenie. Nem akarom, hogy bántódása essen, és rosszul érzem magam, ha nem lehetek mellette. Mit nekem csíkos festés? - bökött a főfalra, ahova egyenetlen ecsetvonásokkal hordták fel a festéket. - Ha gond van, ha Oliviának szüksége van rám, csak egy telefon, és máris ott vagyok nála. Akkor kiveszed a lakást? Igen. - Mick felült, és engem is magával rántott. - Nincs kedved elugrani az IKEA-ba? Még szerencse, hogy ma kaptam fizetést - feleltem vigyorogva. Mick zavartan nézett rám. - Imádom az IKEA-s kiegészítőket. Aha - segített fel az öreg kuncogva. Ahogy leporoltam a fenekemet, arra lettem figyelmes, hogy Mick kíváncsian méreget. Mi van? - vontam fel a szemöldököm komor arckifejezése láttán. Miattad is aggódom - söpörte félre Mick bácsi a hajamat, és kedvesen megcirógatta az arcomat kérges hüvelykujjával. - Fáradtnak tűnsz.

Megráztam a fejem. Összevesztem Cammel - feleltem gyászos mosollyal. Miért? - ráncolta a homlokát az öreg. Mindent elmeséltem, hogy nem nézem jó szemmel Blair és Cam barátságát, és hogy attól tartok, Cameron sosem fog úgy tisztelni, mint a volt barátnőjét. Ilyen hülyeségeken eszed magad? - kérdezte Mick elképedve. Zavartan bólintottam. Jézusom, te lány! Erősen kétlem, hogy Camnek valaha is megfordult volna a fejében az a sok baromság, amit tegnap este rázúdítottál. Nyilván készületlenül érte a dolog. Tudod, a férfiak nem úgy gondolkodnak, mint a nők. Hát... - húztam el a számat. - Talán mert annyi érzelem sem szorult belétek, mint egy pálinkáspohárba. Mick durcásan fújtatott, majd kimentünk Ryanhez. Kiveszem, fiam - biccentett Mick bácsi. Nagyszerű! - vidult fel Ryan. - Menjünk vissza az irodába, és máris aláírjuk a papírokat! Követtük Ryant, aki egész úton mobilozott. Úgy viselkedett, mint egy pojáca. Nem akartam elhinni, hogy négy hónapja még el voltam ájulva a kis pöcstől. Kis pöcs? Jézusom, Cole megfertőzött! Az előbbi témához visszatérve - szólalt meg hirtelen Mick bácsi, elvonva a figyelmemet Ryan jól szabott zakójától -, szerintem túl sokat agyalsz. A végén majd te is rájössz, hogy az a fiú nagyon szeret téged, és igenis hajlandó a kompromisszumra. És egészen biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan, amit tegnap este mondott. Tudod, az ember sok hülyeséget összehord dühében. Tényleg úgy látod, hogy Cam szeret engem? Mick bosszúsan emelte égnek a tekintetét - Cole nemcsak engem fertőzött meg-, majd felsóhajtott. Hát persze. Jézusom! Ne kombinálj már annyit! Úgy terveztem, hogy az esti műszak előtt leugrom Camhez, de amikor bekopogtam hozzá, nem nyitott ajtót. Mivel nem üzent és nem is hívott, arra jutottam, hogy talán jobb is így. Nyilván szándékosan kerül, hogy nyugodtan átgondolhassa a dolgokat. Mielőtt elindultam volna a bárba, SMS-t kaptam Josstól, aki azt üzente, otthon marad, mert elkapott valami nyavalyát, amit még Declan szedett össze az iskolában, és egyfolytában rókázik. Na, szép! Azt írta, hogy Sadie ugrik be helyette. Brian vidáman üdvözölt a bejáratnál, és bemutatta Vicet, az új kidobót. Magas, tagbaszakadt lengyel srác volt, láttam, hogy nem érdemes kötözködni vele. Amikor rámosolyogtam, sztoikus biccentés volt a válasz. Hol van Phil? - kérdeztem Briantől.

Nem mintha hiányzott volna. Lelécelt - felelte Brian közönyös vállrándítással. Én is megvontam a vállam, és beléptem a bárba, ahol Sadie és Alistair már a pult mögött szorgoskodott. Su még mindig nem talált új embert Cam helyére, így átmenetileg Alistair ugrott be helyette, amikor tudott. Sadie, a huszonegy éves egyetemista, hétfő esténként dolgozott. Jó fejnek tűnt. Nagyszájú volt, vicces és nagyon okos. Nem sokat dolgoztunk együtt, úgyhogy nem ismertem olyan jól, és mivel az este húzósnak ígérkezett, gyanítottam, hogy ez nem is fog megváltozni. A bár három óra alatt megtelt. A belünket is kihajtottuk. A szünetben Su irodájában bújtam el, mert ott sokkal elviselhetőbb volt a zajszint. Mániákusan nézegettem a mobilomat, de Cam még mindig nem jelentkezett. Idegesen harapdáltam az ajkamat, és azon töprengtem, vajon ez rosszat jelent-e, de aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én sem adtam életjelet magamról, és talán Cam is egyfolytában a telefon mellett kuksol, azon rágódva, miért nem üzentem még neki. Bárcsak így lenne! gondoltam magamban. Amikor visszaálltam a pult mögé, hirtelen annyi dolgom lett, hogy szerencsére nem maradt időm a kapcsolatunkon morfondírozni. Sőt, úgy belemerültem a munkába, hogy amikor a fickó előreverekedte magát a tömegben, és rákönyökölt a pultra, először fel sem ismertem. Gyors, ingerült pillantást vetettem rá, mert nem igazán kedveltem a tolakodós vendégeket, de már ugrottam is, hogy kivegyem a sört a hűtőből, és nem nagyon foglalkoztam a pasassal. Amikor felegyenesedtem, döbbenten láttam, hogy a férfi ide is követett. Most már jó alaposan megnéztem magamnak. Szürkéskék szempár meredt rám a robusztus, idősebb férfi arcából. A haját egészen rövidre nyírták, de így is látni lehetett, hogy a sötét szálak között szürke tüskék csillognak. Vonzó ráncok keretezték a szemét, és az évek az arca körvonalait is meglágyították. A vonásai viszont durvák maradtak. Széles válla és mellkasa arra utalt, hogy ma is olyan szívós, mint régen. Amikor észrevettem, hogyan villan felém a szigorú tekintet, a világ a feje tetejére állt. Apa? - suttogtam, és nem akartam elhinni, hogy apám áll a bárpultnál. Legszívesebben futásnak eredtem volna. Hogy elrejtőzzek. Nem. Hogy hazaszaladjak, a hónom alá kapjam Cole-t, és aztán elrejtőzzek. Jo! - hajolt át a pult fölött Murray Walker. - Örülök, hogy látlak, kislányom. Botladozva léptem előre, a beszélgetés zaja és a lármás zene halk morajjá szelídült. Remegő kézzel tettem le a sört a bárpultra. Murray gúnyos mosollyal pillantott reszkető ujjaimra, majd ismét a szemembe nézett. Régóta nem találkoztunk. Jól megnőttél. Szebb vagy, mint anyád volt

ilyen idősen. Hé, rendelhetnék végre? - kérdezte ingerülten a Murray mellett álló lány. Ám amikor Murray vasvilla tekintettel fordult felé, rögvest meghunyászkodott. Mit keresel itt? - kiabáltam túl a hangzavart, és remegő hangom hallatán elfogott a szégyen. Már ezer éve kereslek titeket. Azóta, hogy kijöttem a sittől - morogta Murray eltorzult arccal, amin időközben felvillant a már jól ismert gyűlölet. - Az a ribanc fogta magát, és lelépett, de nekem persze nem árulta el, hova mentek. Aztán nemrég rátok kerestem az interneten, és kit láttak szemeim? A lányomat egy edinburghi multimilliomos oldalán. A cikkben az is benne volt, hogy itt dolgozol. Régi cikk volt, de gondoltam, próba szerencse - felelte dermesztő mosollyal. Egész testemben remegtem. A vér a fülembe tolult, szaporán lüktetett a pulzusom, és a gyomrom is felkavarodott. Hátradugtam a kezem, hogy megfékezzem a remegést. Mi-mit akarsz? Murray résnyire szűkült szemmel hajolt át a pulton. Ösztönösen hátrahőköltem. A fiamat akarom, Jo. A legborzalmasabb félelmem vált valóra. Jobban rettegtem tőle, mint Murray Walkertől. Nem. Mi? - húzta el a száját apa. Szikrázó szemmel ráztam meg a fejem. Soha. Nem engedem, hogy a közelébe menj. Apa döbbenten fújtatott ekkora vakmerőség láttán. Fanyar mosollyal csapott a pultra. Jól gondold meg, mit mondasz, te lány. Még visszajövök. - És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vegyült a tömegben. A ricsaj és a zene hirtelen rám törő áradatában kábultan tántorodtam a pultnak. Jo, minden rendben? Szaporán pislogtam, és kis fekete foltok táncoltak a szemem előtt. Amikor rogyadozó lábakkal hátrafordultam, láttam, hogy Alistair ijedten fürkészi az arcomat. Nem érzem... Hé! - kapott el Alistair, amikor előredőltem. - Na, jó, most szépen leülsz egy kicsit. Sok a vendég... - mormoltam. Hideg tárgy nyomódott a tenyeremhez, miközben Alistair átkísért a személyzeti helyiségbe. Kábán pillantottam le az ásványvizes üvegre. Sadie-vel majd tartjuk a frontot, amíg kifújod magad. Lehet, hogy

kiszáradtál. Nagyon meleg van ma este. Gyerünk, idd meg! - parancsolt rám a kollégám, és miután meggyőződött róla, hogy követem az utasítását, sietett vissza a bárba, hogy Sadie ne maradjon egyedül a vendégekkel. A szívem még most is hevesen vert. Mereven bámultam a falat. Csak most fogtam fel igazán, mi történt. Murray Walker visszatért. Ma is ugyanaz a gazember, mint régen. És... Cole. Cole-t akarja látni. Megráztam a fejem, és könnyes szemmel görnyedtem előre. Nem. Soha. Basszus! Most mitévő legyek? Aznap este taxival mentem haza, mert féltem, hogy Murray megvár a bár előtt. Nem várt meg. De azért... Feküdtem az ágyon, és a plafont bámultam. Erősen rezgett a léc. Tudtam, ha most összegömbölyödöm és sírva fakadok, megint az a bántalmazott kislány leszek, aki régen voltam. Cam biztosan megvédett volna. De Cole-t nekem kellett megvédenem. Mint mindig. És különben is, gondoltam magamban, Murray csak játszadozik velem. Hiszen soha nem törődött Cole-lal, még akkor sem, amikor együtt éltünk. És engem keresett meg. Nem anyát. Engem. Aztán nemrég rátok kerestem az interneten, és kit láttak szemeim? A lányomat egy edinburghi multimilliomos oldalán. A rohadék nem Cole-t akarja. Hanem a pénzemet. Meg akar zsarolni. Idióta seggfej! Hiszen nincs is pénzem! Megráztam a fejem, aztán az oldalamra fordultam, és magamra húztam a takarót. Majd megmondom apámnak, hogy szakítottam Malcolmmal, és már nem férek hozzá a pénzéhez. Bújjon csak vissza a glasgow-i odújába. Ezzel elintézettnek vettem a dolgot. Úgy döntöttem, senkinek sem szólok a történtekről. Murray úgyis villámgyorsan eltűnik a színről. Ez már a második éjszaka volt, amit álmatlanul hánykolódtam végig.

28. FEJEZET SZERENCSÉRE

COLE A CAM-FÉLE MOSOLYSZÜNETNEK tudta be a másnap reggeli letörtségemet. Beszélj vele! - tanácsolta az öcsém, mintha ez lenne a legkézenfekvőbb megoldás a világon. Válaszul bólintottam, és megígértem neki, hogy este, mielőtt munkába megyek, leugrom Camhez. Aki még mindig nem üzent. Igaz, én sem üzentem neki. Aznap nem sok hasznomat lehetett venni, mivel az alváshiány miatt igazi zombivá változtam. Amikor leugrottam vásárolni, olyan érzésem támadt, mintha leskelődnének utánam, Murray felbukkanása kicsit paranoiássá tett. Hazasiettem, és egész nap ki sem dugtam az orromat. Amikor már biztos voltam benne, hogy Cam hazaért a munkából, feldobtam egy kis korrektort a szemem körüli sötét karikákra, és remegő lábakkal indultam le a lépcsőn. Fogalmam sem volt, mit mondjak Camnek, mivel indítsak... Sikerült úgy feltúráznom magam, hogy elsőre szinte megkönnyebbültem, amikor nem találtam otthon. Ugyanakkor meg egyáltalán nem számítottam erre, amikor elképzeltem, milyen fordulatot vesz majd a beszélgetésünk. Alapvetően abban reménykedtem, hogy kölcsönösen bocsánatot kérünk egymástól, Cam megígéri, hogy soha többé nem találkozik Blairrel, majd vadul magáévá tesz a kanapén. Ha viszont nincs otthon, ezek egyike sem fog bekövetkezni, gondoltam magamban. Kicsit elszontyolodva, rosszkedvűen tértem vissza a lakásba. Cole Jamieéknél ebédelt iskola után, és csak estére ígérte magát. Persze szigorúan meghagytam neki, hogy üzenje meg, ha hazaért. Szigorúság ide vagy oda, az utóbbi időben kezdte kicsit félvállról venni a dolgokat. Most, hogy egész nap Murray miatt paráztam, elhatároztam, az öcsém bizony nem viszi el szárazon, hogy ma még egy hangot sem hallottam felőle. Rátapadok, mint a pióca. Abban a reményben, hogy legalább egy percre találkozhatok Cammel rohadtul hiányzott a szemétláda -, munkába menet ismét bekopogtam hozzá. Megint hiába. Az ajtóra tapasztottam a fülemet, de nem hallottam neszezést, nem ment a tévé, és zene sem szólt. Hol lehet? Ahogy kiléptem a kapun, a mobilomra pillantottam. Azon töprengtem, vajon megtegyem-e az első lépést, és ráírjak-e Camre, amikor hirtelen megrezzent a kezemben a készülék. Nagyot dobbant a szívem, amikor a kijelzőn felvillant a kis boríték. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mert Cam nevét pillantottam

meg a képernyőzár feloldása után. Szerintem beszélnünk kéne. Holnap reggel le tudnál jönni hozzám? Lécci! Puszi Mélyen beszívtam a friss levegőt, és hatalmas kő gördült le a szívemről. Bólintottam, mintha Cam ott állna előttem, és gyorsan elküldtem a választ. Ott leszek. Puszi Alighogy felszálltam a buszra, megint rezegni kezdett a telefonom. Kuncogva dőltem hátra az ülésen. Egy mosolygós arc. A mosolygós arc jó jel, nem igaz? Joss még mindig beteg volt, úgyhogy aznap este is Sadie-vel meg Alistairrel dolgoztam. Alistair azonnal megkérdezte, jobban vagyok-e. Azt hazudtam neki, hogy igen, ha már ilyen kedvesen érdeklődött. Alistair helyes pasi volt. De azért örültem, hogy előző este nem vette észre Murrayt a nagy tolongásban. Ha meglátja, milyen feszülten beszélgetünk, rögtön levette volna, hogy valami nem stimmel, és most egész este keresztkérdésekkel bombázna. Ja, helyes pasi volt, ugyanakkor kissé kotnyeles is, és jól tudtam, ha nem avatnám be a dolgokba márpedig nekem eszembe sem jutna ilyet tenni -, kapásból beárulna Jossnál. Joss pedig... nos, pontosan tudta, hogyan szedje ki belőlem a titkokat. Ez az este is ugyanolyan pörgős volt, mint az előző, ami nem tett jót az idegrendszeremnek. Összekevertem a rendeléseket, nem is egy, hanem két poharat ejtettem el, és összességében sikerült úgy megbotránkoztatnom Alistairt, hogy nem győzte tologatni az állát. Amikor eljött a kávészünet, nem is lehettem volna boldogabb. Benyakaltam egy üveg vizet - a koffeines italoktól tartózkodtam, mert csak még jobban felspannoltak volna és elővettem a telefonomat. Cole még mindig nem üzent. Felhívtam. Ööö, halló! Ööö, halló? - csattantam fel. Az aggodalom néha egy csöppnyit zsémbessé tett. - Úgy volt, hogy üzensz, ha hazaértél. Otthon vagy már? Amikor Cole hatalmasat sóhajtott, erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne üvöltsem le a fejét. Igen, itthon vagyok. Jó lenne, ha kibékülnél Cammel, mert kezdesz... Ha még egy szót szólsz, megöllek. Síri csend támadt a vonal túlsó végén. Itt vagy? - vontam össze a szemöldököm. Fojtott morgás volt a válasz. Ezt igennek veszem. - Megmarkoltam a lófarkam végét, és az öklöm köré csavartam. - Ugye, bezártad az ajtót? Persze - sóhajtott fel újra az öcsém. - Jo, valami baj van? Nem - feleltem gyorsan. - Csak aggódom érted, úgyhogy legközelebb ne felejts el SMS-t küldeni! Rendben.

Na, jó. Reggel találkozunk. Cole morgott valamit, aztán letette. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam magamban, hogy az öcsém biztonságban van. Csak ekkor vettem észre a kis borítékot a kijelző bal felső sarkában. Rákattintottam az olvasatlan üzenetre. Josstól jött. Vége a hányás uralmának! Remélem, nélkülem is boldogulsz. Halkan felnevettem, majd bepötyögtem a választ. Csak nem azt akarod mondani, hogy már jól vagy, de nem jöttél be dolgozni? Ejnye, Mrs. Carmichael, ejnye! Puszi Két pillanat alatt becsippant a mobilom. Jól voltam, amíg meg nem láttam a megszólítást ,\ Még szokni kell. Puszi Basszus! Most már teli torokból kacagtam, és megcsóváltam a fejem. Joss még a pasikon is túltett. Szegény Braden jól kikapta. Máris jobb hangulatban tértem vissza a pult mögé, és imádkoztam, hogy minél hamarabb véget érjen az este. A következő órákban önkéntelenül is a tömeget pásztáztam a tekintetemmel, nem bukkan-e fel Murray arca, de miután apa egész este nem mutatkozott, kezdtem lehiggadni. Valahol örültem volna, ha bejön, hogy gyorsan túlessünk az egészen. Minél hamarabb tudja meg, hogy már nem vagyok együtt Malcolmmal, vagyis pénzt sem tudok szerezni neki, annál előbb húzza el a belét Edinburghból. Előző este a bár bejáratához rendeltem a taxit, de ma este fellázadtam. Még mindig haragudtam magamra, amiért úgy viselkedem, mintha megint tízéves lennék, teljesen kiszolgáltatva Murray ütlegelnek. Nem akartam, hogy apám megérezze a félelmemet. Nem akartam, hogy azt higgye, hatalma van felettem. Azt a benyomást akartam kelteni, hogy már nem fog rajtam a fenyegetése. Úgyhogy a szokásos útvonalon indultam haza, ami, így utólag visszatekintve, nagyon ostoba döntés volt. Kimentem a Leith Walkra, hátha arra téved egy szabad taxi. Öt percig ácsorogtam a Leith Walkon, és vártam, mikor kanyarodik be egy taxi a széles utcába. Az egyetlen kocsit egy kamaszokból álló banda happolta el előlem. Miután elhajtottak, tanácstalanul hallgattam, amint két részeg lány válogatott sértéseket kiabál át egymásnak az utca két oldaláról. Kezdtem megszeppenni, hogy egyedül maradtam. Alapjában véve nem szoktam félni, mert ezen a környéken még késő éjszaka is zajlott az élet, csapatostul járkáltak az emberek, vagyis a lehetséges tanúk, akik könnyen megálljt parancsolhattak volna az aljas szándékkal közeledő idegeneknek. Ennek ellenére libabőrös lettem, és a tarkóm is bizseregni kezdett. Hátrafordultam, és ijedten fürkésztem a mögöttem elterülő utcát. Senki sem leselkedett utánam. Elcsigázott sóhajjal fordultam vissza, és úgy döntöttem, hazagyalogolok. Jó kis sétának ígérkezett ez éjnek évadján, és nem sok kedvem volt végigcaplatni a hosszú London Roadon, de eluntam a téblábolást. A Blenheim Place sarkán ösztönösen hátrasandítottam. Talán ezt nevezik hatodik érzéknek, rossz előérzetnek, intő jelnek... A szívem a torkomban -

dobogott. Egy sötét árnyra lettem figyelmes, alig néhány méterrel a hátam mögött. Először a járást ismertem fel. Gyerekkorunkban „cowboy- járásnak” neveztük. Egyenes, mégis ruganyosán mozgó váll, kidüllesztett mellkas, döngő léptek. Azok lépkednek így, akik „csatába” készülnek. Apám viszont egész életében így járkált. Igaz, életének minden egyes másodpercét csataként élte meg, amiben bárki bármikor ellenséggé válhatott. Murray Walker követett. Gyorsan előrefordultam, és a London Road helyett ösztönösen a Royal Terrace macskaköves utcái felé vettem az irányt. A Royal Terrace a London Roaddal párhuzamosan futott, csak magasabban, és tudtam, ha a templom mellett megyek el, a Royal Terrace Gardensnél lyukadok ki. A park bejáratához rohantam, és bár az emelkedő miatt már sajogtak az izmaim, folytattam az utat, és rákanyarodtam a Calton Hill szélén haladó meredek ösvényre. Az emelkedő egy idő után lejteni kezdett, és a Waterloo Place-be torkollt, ahonnan visszajuthattam a Princes Street nyugati szakaszára. Aztán a Dublin Street északi szakasza következett. Az volt a célom, hogy összezavarjam Murray-t. Apám nem tudhatta meg, hol lakunk. Páni félelmemben, hogy Murray végül mégis eljut a lakásunkhoz, képtelen voltam logikusan gondolkodni, és szinte fel sem fogtam, mibe keveredtem. Én. Egyedül. Egy sötét, hepehupás, sáros ösvényen. Éjszaka. Teljes elánnal meneteltem felfelé. Éberen hegyeztem a fülem, hátha meghallom az üldözőm lépteit, de a szívem olyan hevesen kalapált, hogy az összes vér a fülembe tolult. Hideg veríték lepte el a tenyeremet meg a hónaljamat, és kétségbeesetten kapkodtam levegő után. Úgy féltem, hogy majdnem elhánytam magam. Amikor végre meghallottam a súlyos lépteket, hátranéztem, és apám arca derengett fel a sápadt holdfényben. Nagyon dühös volt. Az összes fogadkozásom, hogy bátran elé állok, és megmutatom neki, hogy nem félek tőle, hiábavalónak bizonyult. Sehogy sem tudtam megszabadulni a kislánytól, aki halálosan rettegett tőle. így hát futásnak eredtem. A talpam hangosan csattogott a lépcsőn, miközben inamszakadtából rohantam felfelé, és azon imádkoztam, bárcsak elővarázsolhatnék valahonnan pár tanút. De senkivel sem találkoztam. Egyedül voltam. A döngő bakancsokat leszámítva. Amikor apám durva, forró keze a karomhoz ért, hangosan felsikoltottam, de Murray másik keze, ami szorosan tapadt a számra, hamar elfojtotta a kiáltást. Miközben vadul kapálóztam, izzadság- és nikotinszag kúszott fel az orromba. Murray karjába vájtam a körmömet, és kétségbeesetten kalimpáltam, miközben apám levonszolt az ösvényről. A dulakodásban a táskám is kiesett a kezemből, így nem tudtam elővenni a paprikasprayt. Amúgy sem voltam valami erős, de ezzel aztán végképp lefegyvereztek.

Amikor Murray egy sziklás, füves kiszögelléshez lökött, éles fájdalom nyilallt a koponyámba, ami egészen a lábujjam hegyéig hatolt. Még a könnyem is kicsordult, ahogy apám lapátkeze satuként fogta körül a torkomat. A másik kezét továbbra is a számra tapasztotta. Tompán felnyögtem. Apám fojtogatni kezdett, mire feladtam a küzdelmet. Annak ellenére, hogy Murray arca szinte végig árnyékban maradt, tisztán láttam dühtől eltorzult vonásait. Be akartál ültetni a hajóhintába? - sziszegte. Nem válaszoltam. Beteges vagy sem, azt próbáltam kitalálni, vajon mi vár rám. Remegtem, mint a nyárfalevél, és hangosan ziháltam. Murray megérezte, milyen görcsösen kapkodom a levegőt, és gúnyosan elvigyorodott. Nem foglak bántani, Jo. Én csak a fiamat szeretném látni. Fittyet hányva a fájdalomra, hevesen ráztam a fejem. Murray vigyora önelégült mosollyá változott, mintha az imént ütötte volna meg a főnyereményt. Akkor kössünk egyezséget! Elveszem a kezemet a szádról, de nem fogsz sikítani. Ha sikítasz, agyonverlek. Bólintottam, mert semmi másra nem vágytam, mint hogy apám legalább az egyik undorító mancsát levegye rólam. Amikor ránéztem, ismét rá kellett döbbennem, hogy teljesen üres a tekintete. Nem volt még egy ember a föld kerekén, aki olyan érzéketlenül önző lett volna, mint Murray. Biztos, hogy ő az apám? Hiszen semmi másról nem szólt az életünk, csak a bántalmazásról. Már attól görcsbe rándult a gyomrom, ha megállt a ház előtt az ócska tragacsával. Mick volt az, akihez igazán ragaszkodtam, örültem, ha benézett hozzánk, és mellette teljes biztonságban éreztem magam. Apám iránt is így kellett volna éreznem. De én csak azt láttam benne, amilyennek mutatni akarta magát. Egy elvetemült tekintetű és még elvetemültebb öklű férfit. Sokáig teljesen kétségbe voltam esve, hogy Murray nem apaként bánik velem. Azt hittem, bennem van a hiba. De most, ahogy ránéztem, arra gondoltam, hogy is kételkedhettem magamban. Nem bennem volt a hiba. Hanem benne. Neki volt oka a szégyenre, nem nekem. Amikor Murray levette a kezét a számról, mélyen beszívtam a levegőt, de apám ujjai egyre erősebben szorították a torkomat, nehogy véletlenül is megmukkanhassak. Szóval - hajolt fölém. Sör- és nikotinszag áradt belőle. Aznap este nem járt a Club 39-ben, nyilván valamelyik környékbeli bárból leselkedett utánam. Talán hajlandó leszek lemondani az öcsikédről, ha a barátod kárpótol a veszteségemért. Mondjuk száz ronggyal. Tudtam! Egyenesen a közepébe. Más nem is érdekli. Ugyanolyan lelketlen, mint régen. Hogy lehet valaki ilyen szemét? Eleve így született, a velejéig romlottan? Vagy az élet hozta így? Hogy bírtál kezet emelni a saját gyerekeidre, és hogy bírtál utána tükörbe nézni? Lehet, hogy az ilyen szörnyetegek már annyira menthetetlenek, hogy fel sem fogják, mi történt velük...

Már hónapokkal ezelőtt szakítottunk. Peched van. Apám fojtogatni kezdett. Elfogott a pánik. Gépiesen megragadtam a kezét, és a húsába vájtam a körmömet. Meg sem érezte. Biztosan meg tudod fűzni valahogy. - Apám az arcomba tolta a képét. Nikotintól és állott sörtől bűzlött a lehelete. - Van egy szép lányom. Kibaszott ostoba, de szép. Becsüld meg magad, Jo! Használd ki, amid van, vagy magammal viszem Cole-t! - Amikor elengedett, mélyen beszívtam a levegőt, és megtapogattam a torkomat, hogy biztos lehessek benne, Murray tényleg levette rólam a mocskos kezét. - Ha akarnám, pokollá tehetném az életeteket. Mérgemben, hogy Murray annyi nyugalmas év után megint ezt teszi velünk, még félni is elfelejtettem, és a rettegésem porrá hamvadt a harag lángjában. Micsoda szavak, Murray! Végre megtanultál olvasni? - Fűtött a forradalmi hangulatom, és azt reméltem, még az árnyékban is jól látszik, milyen megvetően csillog a szemem. - De az olvasás önmagában még nem tesz okosabbá. Nincs pénzem. Pumpold a köcsög sittes haverjaidat! A szemem sarkából még láttam, hogy Murray előrelendíti az öklét. Hátrabicsaklott a fejem, a nyakizmaim sikoltozva feszültek meg, és az égő fájdalom, ami apám ökle nyomán nyilallt a számba, továbbterjedt az arcomra meg állkapcsomra. Potyogtak a könnyeim, és lassan felemeltem a fejem, hogy farkasszemet nézzek apámmal. Az ajkam a milliószorosára duzzadt. Meleg vér szivárgott az alsó ajkamat elcsúfító, már amúgy is lüktető sebből, ott, ahol a fogaim átütötték a bőrömet. Murray üres tekintettel lendítette előre a másik öklét, és gyomorszájon vágott. Hétrét görnyedtem a fájdalomtól, lehetetlenül vergődtem, és kétségbeesetten kapkodtam levegő után. Amikor térdre rogytam, és Murray oldalba rúgott, elviselhetetlen fájdalom cikázott keresztül a bordáimon. Elterültem a sáros ösvényen, kavicsok és apró rögök fúródtak a bőrömbe. A testem nem tudta eldönteni, a légzőrendszerem állt le, vagy mindjárt kidobom a taccsot. Durva ujjak ragadták meg az államat, és ahogy felkiáltottam, friss levegő áramlott a tüdőmbe. Mintha minden izmom, minden idegszálam, minden csontom lángra kapott volna. Az oldalamra szorítottam a kezem, és hagytam, hogy Murray az állam alá nyúljon. Megszerzed azt a pénzt! A Halfway House fölött bérelek lakást a Fleshmarket Close-on. Két napot kapsz, hogy elhozd a lóvét. Megértetted? A bordáimba hasító fájdalom kibírhatatlan volt. Szinte fel sem fogtam, mit mond Murray. Azt kérdeztem, megértetted? Erőtlenül bólintottam, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor apám minden átmenet nélkül elengedte az államat. Aztán elment. Már nem éreztem a súlyos sör- és nikotinbűzt. Csak feküdtem a hideg földön, az ajkam hevesen lüktetett, fájtak a bordáim, elborult agyam fejhangon sikoltozott. Miatta. Miattam. -

Kár, hogy nem hallgattam Camre, és nem tanultam meg, hogyan védhetem meg magam. Hirtelen sírva fakadtam, majd kezemet a fájós oldalamra szorítva, remegő lábakkal feltápászkodtam a földről. Kábultan dőltem a domboldalnak. A testem egyfolytában remegett. Azt hiszem, sokkot kaptam. Megráztam a fejem, hátha kitisztul az agyam. Most nincs idő hisztizni. Két napom van, hogy elvigyem a pénzt Murray-nek. A fájdalom hajtott előre. Malcolm biztosan ideadja a pénzt. Ha meglátja, milyen állapotban vagyok, szó nélkül kicsengeti. Nagyon rendes ember. Lebotorkáltam az ösvényen, és lehajoltam az elejtett táskámért. A kétségbeesésnek meg az adrenalinnak köszönhetően gyorsan haladtam, pedig pokoli kínokat éltem át. Szólnom kéne Malcolmnak, hogy jöjjön el értem. Még akkor is Malcolm neve kavargott a fejemben, amikor kiértem a parkból, és a Leopold Place-nél befordultam a London Roadra. Igyekeztem a fák árnyékában maradni, hátha szembejön egy ismerős. Nem akartam, hogy rendőrségi ügy legyen a dologból. Ha feljelentést teszek, a rendőrség megvizsgálja a családi körülményeimet és... nem vállalhattam ekkora kockázatot. Ha Malcolm ideadja a pénzt, minden megoldódik. Arra ocsúdtam, hogy egy ismerős épület előtt állok. Görcsös zokogásban törtem ki, és a levegő sziszegve távozott a felszakadt ajkam meg a fogsorom közötti résen. Malcolm nem fogja ideadni a pénzt. Malcolm nem fogja ideadni a pénzt, mert nem akarom, hogy segítsen. Nekem Cameron kell. Beléptem a házunk kapuján, és felvonszoltam magam a lépcsőn. Eltökélt szándékom volt, hogy bekopogok Camhez, és a nyakába vetem magam. Egyre keservesebben zokogtam. Nyugalomra volt szükségem, amit csak Cam adhatott meg nekem. Bedörömböltem az ajtaján, és az éles fájdalom hatására bennem szakadt a lélegzet. Ahogy felemeltem a karom, mintha kötőtűvel szurkálták volna a bordáimat. Gépiesen előreléptem, és az ajtófélfának támaszkodtam. Hirtelen kivágódott az ajtó. És vele együtt mintha a szívemet is kitépték volna a helyéről. Szaporán pislogva próbáltam felfogni az elém táruló képet. Megráztam a fejem, de az agyam csak nem akart kitisztulni. Blairnek a lélegzete is elakadt a vérző, zokogó alak láttán. Jo! Mi történt? Tetőtől talpig végigmértem a csajt. Rövid haja nedvesen kunkorodott fel az állánál, és Cam QOTSA pólóját viselte. Olyan alacsony volt, hogy a póló a térdéig ért. A meztelen térdéig. A meztelen lábán. Blair Cam lakásán, nedves hajjal, egy szál pólóban, hajnali fél háromkor? Úristen! - kapott felém, de én imbolyogva hátrahőköltem. - Cam a

fürdőben van. Mindjárt szólok ne... Jo! Futásnak eredtem, botladozva, szédelegve bukdácsoltam le a lépcsőn. Egyszerűen nem bírtam megmaradni az épületben. Nem mehettem haza ilyen állapotban, Cam pedig... A kukák mellett kidobtam a taccsot. Megtöröltem a számat a kezem fejével, és kinéztem az útra. Taxiba akartam szállni. Hogy elmehessek a barátomhoz. Ha Cam... Fojtott zokogással fordultam be a London Roadra... Ha Cam nem... akkor más megoldást kell keresnem. Az egyetlen jó dolgot, ami aznap éjjel történt velem, egy arra cirkáló szabad taxi jelentette. Leintettem, és a kocsi megállt a járdánál. A bordáimat tapogatva, remegve szálltam be. A Dublin Streetre - dadogtam nehézkesen a felhasadt számmal. Jól van? - méregetett gyanakvóan a taxis. - Ne vigyem kórházba? A Dublin Streetre. Elég rossz bőrben van... A Dublin Streeten lakik a családom - magyaráztam könnyes szemmel. Majd ők bevisznek a kórházba. Amíg a taxisofőr tétovázott, Cam fordult be a sarkon egy szál pólóban és farmerben. Tekintete zaklatottan pásztázta végig az utcát, végül összeakadt az enyémmel. Cam sápadtan, elkínzott arccal indult el felém, de a taxisofőr gázt adott, és a motorzúgás elnyomta Cameron tompa kiáltását. Kisvártatva megcsördült a mobilom. Felvettem, de nem szóltam bele. Jo! - üvöltötte Cam lihegve, ami arra utalt, hogy alighanem megpróbált utánam szaladni. - Hova mész? Mi történt? Blair azt mondja, megtámadtak. Mi folyik itt? Hiába áradt félelem a hangjából, már ez sem jelenthetett gyógyírt több sebből vérző szívemre és a lelkemet elöntő keserűségre. Azt hiszem, ez már nem a te gondod - feleltem fásultan, és kinyomtam a kétségbeesetten kiabáló Camet.

29. FEJEZET -

KINYÍROM - FENYEGETŐZÖTT BRADEN, de olyan higgadt eltökéltséggel,

hogy a hideg futkosott a hátamon. Braden szemében csillapíthatatlan bosszúvágy égett. Ahogy Joss felitatta a vért a számról, megint megborzongtam. A fertőtlenítő kellemetlenül csípte a sebemet. Felszisszentem, és sértődött pillantást vetettem Jossra. Bocs! - rezzent össze a barátnőm, és elhúzta a vattát. Braden fortyogó dühvel lépett közelebb hozzám, a melegítőgatyája ellenére igencsak rémisztő látványt nyújtott. Hol van? Megráztam a fejem. Mondd meg, Jo! Makacsul hallgattam, mire Braden még közelebb nyomult. Mondd meg! - követelte fagyosan. Hé, vegyél már vissza! - förmedt rá Joss. Az ő tekintetéből is düh és aggodalom sugárzott. - Csak még jobban megijeszted. Szerintem ennyi izgalom épp elég volt neki egy napra, nem gondolod? - folytatta nyugodt, de továbbra is parancsoló hangon. Braden egy pillanatig farkasszemet nézett vele, aztán dünnyögött valamit az orra alatt, és hátralépett. Nem győztem csodálni ezt a nőt. Kicsi a bors, de erős szerintem mindenki ilyen barátnőről álmodozik. Amikor a pizsamás Joss ajtót nyitott - miután legalább öt percig dörömböltem rajta egy pillanatig dermedten, álmosan, kócosán bámult rám. Aztán amikor botladozva, fájdalmas arckifejezéssel közelebb léptem hozzá az alvadt vérfoltokkal tarkított ruhámban, végleg bebizonyosodott, hogy rá mindig számíthatok. Berángatott az ajtón, egész testében remegve betámogatott a nappaliba, majd Bradent kezdte szólongatni rekedtes hangján. Kimerültén rogytam le a kanapéra. Most, hogy végre biztonságban voltam, a maradék erő is elszállt belőlem. Mialatt Joss az ajkamon lévő vágást próbálta kitisztítani, részletesen beszámoltam a történtekről. Braden ekkor kezdett őstulok módjára fenyegetőzni. Nagyon felszakadt? - kérdeztem halkan, és remegő ujjakkal tapogattam körbe az ajkamat. A bőr érzékeny volt, és duzzadt. Még szerencse, hogy nem rúgta ki a fogadat - füstölgőit Joss. - Meg kell nézetned a bordáidat - pillantott a bal oldalamra. Nem hiszem, hogy eltörtek. Miért, röntgenszemed van? Joss - feleltem sóhajtva -, ha kórházba kerülök, ki fognak hallgatni, és nem örülnék neki, ha a gyámügy pont most kezdene szaglászni. Anya egyre

rosszabbul van. Még a végén elveszik tőlünk Cole-t. Jo, anyukád nem tehet róla, hogy beteg, és amúgy is lelkiismeretesen gondozod - szólt közbe Braden megnyugtató hangon. Elismerő pillantást vetettem Jossra. Megtartotta a titkomat, még Braden előtt sem szólta el magát. Mélységes hálával tartoztam neki, de már belefáradtam a folytonos titkolózásba. Miért én szégyelljem magam? Braden, anyám nem beteg. Hanem idült alkoholista. Az enyhe csodálkozáson kívül Bradennek a szeme sem rebbent. Egy darabig hallgattunk, majd Braden előrelépett, leült a dohányzóasztalra, és egyenesen rám nézett. Egy pillanatra elvesztem a szánakozó halványkék szempárban. Reggel kihívom a háziorvosomat. Nagyon diszkrét pasas. Megengeded, hogy megvizsgáljon? Naná, hogy megengedi - válaszolt helyettem Joss harciasán. Rá sem kellett néznem, hiszen látatlanban is tudtam, hogy szúrós tekintettel méreget, nehogy véletlenül ellentmondhassak neki. Bólintottam, mire megmozdult alattam a kanapé, Joss megkönnyebbülten dőlt hátra. Addig is gyorsan ki kell találnom, mi legyen. - A pillantásom ide-oda vándorolt Braden és Joss között, miközben a kétségbeesés és az eltökéltség birokra kelt a lelkemben. - Nem hagyhatom, hogy apám Cole nyomára bukkanjon. Meg akarja zsarolni Malcolmot? - húzta el a száját undorodva Joss. Igen. Akkor miért nem mentél el Malcolmhoz? - kérdezte rosszul leplezett kíváncsisággal. - Biztosan odaadná a pénzt. Biztosan - helyeseltem halkan, bár a hangomba némi idegesség vegyült. De ő egy olyan világból származik, amit már nem érzek a magaménak, úgyhogy nem akarok visszamenni hozzá. Ha megkeresném, ha kihúzna a bajból, megint le lennék kötelezve neki. És én nem akarom, hogy így legyen. Végre magamra találtam. És most már azt is tudom, hogy nem lehet mindent egyedül megoldani - magyaráztam reszketeg mosollyal. - Szerencsére rájöttem, hogy vannak barátaim, akikre mindig számíthatok. Joss nagyot nyelt, és megfogta a kezem. Így van. - Szúrós tekintettel nézett Bradenre, - Majd mi megszabadítunk ettől a seggfejtől. Odaadjuk neki a pénzt, aztán tűnjön a fenébe! Bradenre sandítottam, aki vonakodva bólintott. Láttam rajta, hogy nem pénzzel akarja megváltani a szabadságomat. Hanem ököllel. A fájós oldalam és a megtépázott büszkeségem arra késztetett, hogy inkább Bradennel értsek egyet. Nem valószínű, hogy pénzzel le lehet szerelni Murray-t, lehet, idővel egyre többet követelne. Már gyerekkorunkban is ilyen volt. Ha anya egy kis pluszjövedelemre tett szert, rögtön elszedte tőle, napokra eltűnt, aztán amikor elfogyott a pénz, hazajött. Akkor szívódott fel végleg, amikor Mick bácsi laposra verte, és a védelmébe vett bennün...

Mick bácsi! - kiáltottam fel izgatottan, és a hirtelen felismerés hatására teljes erőből megszorítottam Joss kezét. Mick? - ráncolta a homlokát Braden. Mick - bólintottam. - Nem engedem, hogy pénzt adjatok Murraynek. Attól csak még jobban elszemtelenedik, és állandóan zsarolni fog minket. Nem néztem rájuk diadalmasan, és csak azért nem mosolyodtam el, mert sebes volt a szám. - Van egy ember, akitől még Murray Walker is retteg, de azt hiszi, hogy ez a személy most az Egyesült Államokban él. Mick - vigyorodott el Braden. Mick. Öltözz fel! - fordult Braden Josshoz, majd az ajtó felé intett a fejével. Elvisszük Jot Mickhez, aztán Mickkel együtt meglátogatjuk ezt a bizonyos Mr. Walkert. Nem, Braden, nem akarom, hogy te is... Nem verjük meg - emelte fel a kezét Braden. Majd elsötétült a tekintete. Csak... elbeszélgetünk vele. Ne hívjuk fel Camet? - kérdezte Joss, amikor Braden felállt. A név hallatán éles fájdalom cikázott végig a testemen, ami sokkal elviselhetetlenebb volt, mint a fizikai sérüléseim. Rákvörös lettem. Elmentem hozzá - vallottam be halkan. - De Blairrel volt elfoglalva. Jossék elhallgattak, majd Braden halkan szentségeim kezdett. Elsietett Joss mellett, és menet közben megszorította a barátnőm vállát. Hozom a bokszkesztyűmet - mondta ördögi vigyorral, de látszott rajta, hogy nincs vicces kedvében. - Úgy tűnik, óriási vérengzésnek nézünk elébe. Azzal kiment, feltehetően azért, hogy átöltözzön. Utána néztem, és azon töprengtem, vajon jól értelmezem-e a szavait. Nem mondja ám komolyan - szólalt meg Joss halvány mosollyal. Braden nem az a verekedős fajta. Legalábbis... normál körülmények között... Elgondolkodva vonta fel a szemöldökét. - Bár néha őt is elkapja a gépszíj. Az biztos, hogy mélyen megveti azokat a férfiakat, akik kezet emelnek egy nőre, és a megcsalást sem díjazza... de most tényleg csak viccelt... - fordult az ajtó felé. Azt hiszem. -

A Caledonian a Waldorf Astoria-lánchoz tartozott, vagyis elit hely volt. A zavartalan bejutás érdekében Jossék igencsak kicsípték magukat, én pedig a barátnőm háta mögé bújva lopakodtam keresztül a csendes előcsarnokon. Hajnali fél öt volt. Braden gyors, határozott biccentéssel üdvözölte az éjszakai portást, ami a külső jegyek mellett - fekete Armani ballonkabát, szövetnadrág és ing -, úgy tűnt, sikeresen meggyőzte a recepcióst, hogy a szálloda vendégeivel van dolga. Lifttel mentünk fel a negyedik emeletre. Útközben majdnem kidobtam a taccsot. Furdalt a lelkiismeret, hogy Josst, Bradent és Micket is belerángatom ebbe a szarba, de persze nem jókedvemben tettem. Végig Cole érdekeit tartottam

szem előtt, márpedig amikor az öcsémről volt szó, nem ismertem se istent, se embert. Szerencsére Joss, Braden és Mick a szívén viselte a sorosomat, és tudtam, hogy kérés nélkül is a segítségemre sietnének. Amikor megálltunk Mick szobája előtt, Braden hangosan bekopogott, Joss pedig átkarolta a vállamat, és szorosan magához vont. A hirtelen nyomás hatására összerezzentem, mire Joss hosszas szabadkozásba kezdett. Ha nem vagyok olyan ideges, talán még viccesnek is találom, hogy a barátnőm minden mondatában ott szerepel a „hülye picsa” kifejezés. Kivágódott az ajtó, és legnagyobb meglepetésemre, Mick teljesen felöltözve, éberen állt a küszöbön. Ahogy rám nézett, résnyire szűkült a szeme, és láttam, hogy dühösen szorítja össze a fogát. Egész éjjel téged hívogatlak - közölte velem nyersen. Ööö... ki vagyok kapcsolva - pislogtam zavartan. Akkor kapcsoltam ki a mobilomat, amikor Cam másodszor is felhívott. Mick bólintott, majd hátralépett, hogy beljebb mehessünk. Braden haladt elöl, de ijedten torpant meg a küszöbön. Amikor Joss-szal felsorakoztunk mellette, rögtön meg is tudtuk, hogy miért. Olivia és Cam is a szobában volt. Braden mélyen a szemembe nézett. Akarod, hogy szétverjem a pofáját? Nem akarok hazudni, megfontoltam a javaslatot, de aztán felsóhajtottam, Fölösleges. Jo! - szólalt meg Cam rekedtes hangon. Ránéztem, és éreztem, hogy Joss egyre szorosabban ölel. Cam lázasan fürkészte az arcomat kék szemével, és Mickhez hasonlóan ő is elkomorult. Mélységes düh sugárzott a tekintetéből. Ki tette ezt? - kérdezte fogcsikorgatva. Válaszra sem méltattam. Épp elég volt elviselni, hogy ott van a szobában. A harag, amit láthatóan a történtek keltettek benne, elég művinek hatott, ha figyelembe vesszük, hogy képes volt megcsalni Blairrel. Menj innen! Cam olyan elkínzottan hunyta le a szemét, mintha őt érte volna támadás. Jo, ne csináld ezt, amit az előbb láttál... Tűnj már el! Jo! - lépett előre Olivia. - Legalább hadd magyarázza meg! Az ráér - csattant fel Mick, sebes számra szegezve aranybarna szemét. Egy nevet akarok hallani! Gyerünk! Nagyot nyeltem, és éreztem, hogyan sűrűsödik össze a levegő a szobában. Nemcsak Mick volt dühös, a haragja Camet és Bradent is megfertőzte. Murray. Mick orrlyukai kitágultak. Apa tette - pontosítottam. Micsoda? - kiáltott fel Mick, de alig értettem a kérdést, mert Cam hangos

szitkozódásban tört ki. Olivia közéjük lépett, hogy valamelyest megfékezze őket. Kidobnak minket a szállodából - förmedt rájuk. Majd felém fordult. Meséld el, mi történt! Aznap éjjel már másodszor adtam elő a sztorit, és amikorra a végére értem, a levegő elnehezült a tesztoszterontól. Cam végül nem bírta tovább, átvágott a szobán, és remegő kézzel az állam alá nyúlt. Undorodva kaptam hátra a fejem, de rögtön el is fintorodtam, mert éles fájdalom nyilallt a nyakamba, ott, ahol beütöttem. Jo, semmi rosszat nem csináltam - győzködött Cam. Rá sem bírtam nézni. Lelki szemeim előtt megjelent a kép, amint Cam fölém hajol szeretkezés közben, és mélységes jóság sugárzik a tekintetéből, de hirtelen minden elsötétült, és a következő pillanatban már azt láttam, hogy Cam és Blair meztelenül vonaglik az ágyon. A gyomrom is felfordult a gondolatra, és elviselhetetlen fájdalom hasított a mellkasomba. Nyilván ilyen az, amikor az embernek megszakad a szíve. Egyáltalán miért jöttél ide? Azért, mert sejtettem, hogy ide menekülnél, ha baj van. Meghökkentett a válasza. A tekintetem akaratlanul is az övébe fúródott. Cam kitalálta, hogy ide jövök? Nem Malcolmhoz? Cam kétségbeesetten rázta meg a fejét. Ezzel sikerült zavarba hoznia. Mit mondjak, nem repestem az örömtől. Lesütöttem a szemem, és hirtelen megfájdult a fejem. Cam tartott annyira, hogy feltételezte, nem Malcolmnál keresnék vigaszt. A vesémbe látott. Pontosan tudta, ki vagyok. De hiába a halvány reménysugár, ez is csak gúnyos megvetést váltott ki belőlem. Ettől még simán megkettyintette Blairt. Csüggedten engedtem le a vállam. Hol van? - fogott vallatóra Mick. - Egyszer és mindenkorra elintézem azt a trógert. Nem vagyok az erőszak híve. Aki ismer, tudhatja. De amikor megláttam Mick bácsi feldúlt, vérszomjas pillantását, nem mertem hazudni neki. Az az elvem, hogy az erőszak csak újabb erőszakot szül. Szeretném azt hinni, hogy nem ez az egyetlen megoldás. És alapjában véve talán igazam is van. De Murray Walkert sajnos meg kellett leckéztetni. Igazi zsarnok, és a zsarnokok tulajdonképpen gyávák. Murray is gyáva... de csak Micktől tartott. Egyszer majd megkérdezem Micktől, miért, gondoltam magamban. De most más dolgunk volt. A Fleshmarket Close-on lakik a Halfway House-ban. Mick felkapta a mobilját az éjjeliszekrényről, és a zsebébe gyömöszölte, aztán Oliviához fordult. Kísérd haza Jot! Majd hívlak, ha végeztünk. Ti ketten velem jöttök intett Camnek és Bradennek.

A tekintetem ismét önálló életre kelt, és Camre siklott. A kék szempárban kavargó indulatok olyan hatással voltak rám, mint egy elektromos csapda. Cam mélyen a szemembe nézett, hozzám lépett, gyengéden a két tenyere közé fogta az arcomat, majd némán a homlokomhoz koccantotta a fejét. Az ismerős illat, a testéből áradó forróság, a bőre érintése mind-mind kínzó vágyakozással töltött el. Tudod, hogy nem feküdtem le vele, Jo - lehelte a számra, és hirtelen elsüllyedt körülöttünk a világ. Olyan jó lett volna hinni neki. Cam elhúzódott tőlem, de nem engedett el. Mélyen a szemembe nézett, a pillantásunk beszélt helyettünk. Bízz bennem. A csaj nálad volt. A te pólódban. Mégis mit higgyek? Hogy soha nem tudnálak megbántani. Képek hosszú sora pergett le a szemem előtt, színek és érzések egész kavalkádja. Cam gyengéd pillantása, az őszinteség, amit tőle tanultam, a jóízű nevetések, a mohó kezek, amik egy napot sem bírtak ki anélkül, hogy ne érezzék a testemet... Rosszul érintett, hogy Blair újra felbukkant Cam életében. De nem azért, mert attól féltem, hogy Cam képes, és megcsal a csajjal. Igen, aggódtam, hogy a végén majd elhagy Blairért, de azt sosem gondoltam volna róla, hogy átvág. Reménykedtem, hogy nem fog átvágni. Vajon megvan még ez a bizalom? Cam arcából próbáltam kiolvasni a választ. Nem. Cam soha nem vágna át. Láttam, hogy Cam megérzett valamit, mert megkönnyebbült tekintettel lélegzett fel. Na, végre! A szigorú tekintetem azonban azt üzente neki, hogy még nem végeztünk. Később mindent megbeszélünk. Cam bólintott, és a számra pillantott. Sebes, feldagadt ajkam láttán elkeskenyedett a szája, és fagyos fény villant a szemében. Megmagyarázná valaki, mi folyik itt? - kérdezte Mick ingerülten. Azt hiszem, Jo már nem hiszi azt, hogy Cam lefeküdt azzal a Blair nevű csajjal - dünnyögte Joss. Bárcsak kettőnkkel kapcsolatban is ilyen jók lennének a megérzéseid mordult rá Braden. Ha nem féltenélek ennyire, most tutira szétrúgnám a segged - felelte gyilkos pillantással Joss. Kíváncsian néztem a vőlegényre. Braden szeme résnyire szűkült, és újabb néma eszmecsere vette kezdetét. Nem tudom, mit mondhatott Braden, de Joss ijedten rezzent össze. Jó, most már elég legyen ebből! - zsörtölődött Mick, azzal feltépte az ajtót, és Bradennel a nyomában, kiviharzott a folyosóra.

Cam sokatmondó, érzelgős pillantást vetett rám, majd követte a többieket. Elszorult a gyomrom, amikor eszembe jutott, mire készülnek. Mi, lányok, taxival mentünk haza. Bár alig álltam a lábamon, azért nem felejtettem el gyilkos pillantást vetni Cam ajtajára. Csodálom, hogy a haragom nem borította lángba a küszöböt. Cam mindent megmagyarázott - szólalt meg hirtelen Olivia, aki nyilván elkapta a pillantásomat. - Feltétlenül beszélj vele! Jonak most pihenésre van szüksége - vágott közbe halkan Joss, és menet közben előhalászta a kulcsot a táskámból. Nyugi - motyogtam. - Hiszek neki. Amikor megláttam a csajt, sokkot kaptam, és teljesen összezavarodtam... de Cam sosem tenne ilyet. Persze ettől még megfordulhatott a fejében. Kizárt dolog - nyugtatott meg Olivia, de nem bírtam rá figyelni. Igyekeztünk csendben letelepedni a kanapéra Oliviával, miközben Joss feltette a teavizet, de Cole ennek ellenére mégis előbújt a szobájából. Lehunytam a szemem, és nagyot sóhajtottam. Mi folyik itt? - hallottam az öcsémet, nyilván Josst faggatta. Joss seppegni kezdett, és a következő pillanatban már halk léptek zaja visszhangzott a parkettán. Ez meg mi a franc? Felpattant a szemem, és láttam, hogy Cole hajol fölém a pizsamájában. Tágra nyílt szemmel, rémülten fürkészte az arcomat, és pillanatok alatt visszavedlett kisfiúvá. Jól vagyok - próbáltam megnyugtatni, és rezzenéstelen arccal húztam le magam mellé a kanapéra. Az öcsém szeméből lassan elpárolgott a félelem, és egy nagyon ismerős érzelem költözött a helyére, a macsós bosszúvágy. Ki volt az? Az elmúlt huszonnégy óra megpróbáltatásai ellenére kezdtem úgy érezni, mégiscsak szerethetnek az emberek, ha az eset ekkora haragot és berzenkedést vált ki belőlük. Apa - feleltem őszintén, mivel úgy döntöttem, nem fogom elhallgatni az igazságot. Mindent elmeséltem Cole-nak. És nem csak a ma estével kapcsolatban. Megacéloztam magam, és töredelmesen bevallottam, apám miket művelt velem gyerekkoromban. Amikor az utolsó szó is elhalt az ajkamon, síri csend támadt. Némán ültünk a nappaliban. Kalapáló szívvel vártam az öcsém válaszát. Joss szólalt meg elsőként. Hát, remélem, Mick agyonveri azt a barmot. Ezt nem mondhatod komolyan - motyogtam. Miért nem? - kérdezte Olivia meglepő harciassággal. Pedig ő mindig olyan lazán vette a dolgokat. - Az emberek... nos, alapjában véve csodálatosak.

De néha, sajnos, szörnyekké változnak, akik elől az otthonainkban keresünk menedéket. Rettegünk, hogy a szörnyek betörnek a lakásunkba. És nincs annál szomorúbb, ha már eleve bent vannak. A szüleink azért vannak, hogy óvjanak és védelmezzenek minket. Régen rossz, ha ők maguk válnak szörnyeteggé. Igaza van - könyökölt a térdére Cole, és leszegett fejjel bámulta a földet. Remélem, Mick bácsi ad neki. Hogy örökre elmenjen a kedve a szemétkedéstől. Borzalmas érzés volt ilyen szomorúnak látni az öcsémet. Megsimogattam a hátát, és lassú köröket írtam le a tenyeremmel a lapockái között. Szóval, ezért kapsz agyvérzést, amikor anya azt mondja, apámra ütöttem - nézett rám Cole. Elkomorodtam. Semmiben sem... Hasonlítok rá - fejezte be a mondatot Cole. - Igen. Most már tudom. Megint a gondolatainkba mélyedtünk, végül az öcsém rám nézett. Ezentúl ne pátyolgass, Jo! Már nem vagyok gyerek. Mindent egyedül akarsz megoldani, és ez nem fair saját magaddal szemben. Úgyhogy ne csináld! Egy csapat vagyunk. A büszkeséggel vegyes hála hatalmas gombóccá állt össze a torkomban, úgyhogy válasz helyett csak némán bólintottam, és szeretettel simogattam meg Cole haját. Az öcsém lehunyta a szemét, és, mindenki legnagyobb döbbenetére, hozzám bújt, majd vigyázva, nehogy fájdalmat okozzon, átölelt. Olyan sokáig ültünk így, hogy a végén elszundítottam...

30. FEJEZET A FOJTOTT, DE IZGATOTT SUTTOGÁS beszivárgott a tudatomba, és legnagyobb megkönnyebbülésemre, kirántott a nedves avarral, vérrel és döngő léptekkel tarkított borongós álomból. Felnyitottam égő szememet, és miután az elmosódott színek túl élessé váltak, arra ocsúdtam, hogy a nappalinkban nyüzsögnek az emberek. Olivia és Cole még mindig ott ült mellettem, Joss a fotelban gubbasztott, Braden pedig a karfán trónolt, és a menyasszonya tarkóját masszírozta. Cam és Mick a kandallónál állt egy idősebb férfi társaságában, akit nem ismertem. A másik fotelt anya foglalta el. És mindenki engem bámult. Mickre meredtem. Sistergett körülötte a levegő, és bár láttam, hogy valamelyest sikerült megnyugodnia, olyan aura lengte körül, mint a csatából hazatért harcosokat. A karjáról a kezére siklott a tekintetem. Sebes volt az ökle. Nagyot nyeltem. Soha többé nem fog bántani, hugi. Ahogy egymásba fonódott a pillantásunk, minden félelmem elpárolgott. Nem számított rátok. De nem ám - húzódott mosolyra Mick szája. - Kicsit... elbeszélgettem vele - sandított az ismeretlen férfira. - Visszament Glasgow-ba, és ha még egyszer ide meri tolni a képét, erőszakkal fogom hazatoloncolni. Mivel tudtad meggyőzni, Mick? - kérdeztem kíváncsian. A hangom reszelős volt a kimerültségtől meg a fájdalomtól. Mick felsóhajtott, és elsötétült a tekintete. Nem ezen múlt. Hanem azon, hogy ismerem, mint a rossz pénzt. Tudom, mivel lehet sakkban tartani. Zavartan ráztam meg a fejem. Legyen elég annyi, hogy az ő apjának is gyorsan eljárt a keze. Egy pillanatra megdermedtem ültömben. Murray Walkert is bántalmazták? Bár ez nem is olyan meglepő. Az erőszak köre. Hát persze. Cole felé fordultam, és kisimítottam a haját az arcából. Lehet, hogy anya pofonjaitól nem tudtam megmenteni, de apa brutális ütlegeitől biztosan. Ez azért vigasztaló volt. Erről eszembe jutott anya. Felkeltettünk? - kérdeztem tőle epésen, nem mintha érdekelt volna a dolog. Apám támadása megint felszínre hozta azt a csalódottságot és haragot, amit akkor éreztem, amikor megtudtam, hogy anya kezet emelt Cole-ra. Fiona aggodalmas tekintettel fürkészte az arcomat. Azt se felejtsük el, hogy annak

idején pontosan tudta, mit művel velem apám, és sokkal tovább tűrte, mint kellett volna. Megmerevedtem. Hiszen én is ugyanezt csinálom Cole-lal. Annak ellenére, hogy anya, mióta felelősségre vontam a konyhában, nem emelt kezet az öcsémre, alapvetően semmi sem változott. Cole-nak továbbra is olyan környezetben kellett élnie, ahol nem mertem egyedül hagyni anyával. Hát nem önzőség, hogy itt tartom, mert félek, hogy elvesztem őt? Ha anya nem fenyegetett volna meg, hogy feljelent, ha elszakítom tőle Cole-t... Ahogy az elhatározás beszivárgott a csontjaimba, résnyire szűkült a szemem. Kicsit untam már a fenyegetőzéseket. Csak látni akartam, jól vagy-e - motyogta anya, majd óvatosan körbepillantott. Ösztönös mozdulattal a zsírosán lógó hajához kapott. Ritkán jött zavarba, de most szorosan összehúzta a köntösét törékeny teste előtt. - De nincs baj, úgyhogy azt hiszem, visszafekszem. Néztem, amint csendben kicsoszog a szobából, és tudtam, hogy a történtek ellenére nehéz döntés előtt állok. Jo, bemutatom dr. Hendersont - szólalt meg halkan Braden. Anyámról az előkelő megjelenésű öregúrra siklott a tekintetem, aki azonnal közelebb lépett hozzám. Tudtam, hogy Cam ott áll mellette, de egyelőre nem akartam vele foglalkozni. Annyi minden történt, és mivel hullafáradt voltam, úgysem tudtam volna logikusan gondolkodni. Azért jött, hogy megvizsgáljon. Köszönöm - néztem fel a dokira halvány mosollyal. A férfi barátságos szeme az ajkamra siklott. Hol végezzük el a vizsgálatot, Jo? Valami félreeső helyen? Menjünk a szobámba! Dr. Henderson némán követett az odúnyi szobába, ahol először a számat vizsgálta meg - amit Joss már lefertőtlenített -, aztán a hasamat és bordáimat. Az enyhe véraláfutások láttán megvetően biggyesztette le a száját. Úgy tűnik, inkább csak magára akart ijeszteni, Miss Walker - mormolta enyhe ingerültséggel. Rögtön kitaláltam, hogy apámra céloz. - Ha nagyobbat rúg, komoly belső sérüléseket okozhatott volna. A jelek szerint ezek csak egyszerű véraláfutások, bár nem kizárt, hogy pár helyen megrepedt a bordája. Néhány hétig enyhe diszkomfortérzet jelentkezhet. Azt tanácsolom, szedjen gyulladáscsökkentőt, és rendszeresen jegelje a sérült területet. Kiírom táppénzre. Az lenne a legjobb, ha legalább egy hétig itthon maradna. Nem dohányzik, ugye? Nemrég szoktam le - ráztam meg a fejem. Jó. Nagyon jó. Ha légszomj jelentkezik, vagy erős alhasi fájdalmat érez, hívjon fel - nyújtott felém egy névjegykártyát, amit annak rendje és módja szerint el is vettem. Köszönöm.

Most pedig pihenjen! Próbáljon aludni! Ezt nem kellett kétszer mondani. Vigyázva bebújtam az ágyba, és amikor becsukódott az ajtó, lehunytam a szemem. Lehámoztam magamról a farmert, és felszisszentem, amikor éles fájdalom hasított a bordáimba. A földre rúgtam a famert, és jól betakaróztam. Hosszú idő óta először teljes biztonságban éreztem magam. Nem is csoda, hiszen egy kisebb hadsereg tolongott a nappaliban, aminek a tagjai az utolsó leheletükig hajlandóak lettek volna kitartani mellettem. Tegnap éjjel rettenetesen féltem, de ők végig mellettem álltak - Joss, Braden, Mick bácsi, Olivia, Cam és Cole. A családom. Fáradt izmaim ernyedten süppedtek bele a kényelmes matracba, és szép lassan lecsukódott a szemhéjam. Napok óta először mély álomba merültem. Arra ébredtem, hogy melegem van. Ingerülten dobtam le magamról a takarót, de máris csillagokat láttam a fájdalomtól, és panaszos nyögéssel nyitottam fel a szemem. Johanna! - hallottam Cam hangját. Fátyolos tekintettel, zavartan pislogva néztem a szemébe. Cam a földön ült, hátát a falnak vetette, karja élettelenül csüngött le felhúzott térdéről. Sötét karikák húzódtak fáradt, mégis nyugtalanul csillogó szeme körül. Felkönyököltem, és az oldalamhoz kaptam. Odakint világos volt. Mennyi az idő? - kérdeztem elcsukló hangon. Ragadtam az izzadságtól, és a szám is kiszáradt. Reggel nyolc. Vasárnap. Te jó ég! Egy teljes napig aludtam. Kábultan mértem végig a viharvert Camet. Te nem is aludtál, bébi? Camnek mintha felcsillant volna a szeme a kérdés hallatán. Csak szunyókáltam. Nem akartalak egyedül hagyni. Azok után, ami tegnap történt. Nem te tehetsz róla - keskenyedett el az ajkam, de a szúró fájdalom hatására rögtön felszisszentem. Meg is feledkeztem a sebről. Legszívesebben megint bepancsolnék neki. Cam szavai hallatán kíváncsian szaladt fel a szemöldököm. Kiröppent a szememből az álom. Te is megütötted Murrayt? Ha rajtam múlik, meg is ölöm, de Mick nem rajongott az ötletért. Á, Mick bácsi. A racionalitás papja. Ő aztán nem szokta felkapni a vizet. Cam ajka megvonaglott. Örülök, hogy a humorérzéked a régi. Fintorogva próbáltam leküzdeni az ébredés utáni fájdalmakat. De én már nem vagyok az. Hozhatok valamit? - hajolt előre Cam. Egy pohár vizet. - Cam bólintott, majd felállt. - Hol van Cole? -

Ágyban. Jossék felajánlották, hogy ma felugranak érte, és elviszik Nicholsékhoz. Jó - hunytam le a szemem. Pár perc múlva Cam gyengéden felrázott. Igyál egy kicsit! Vonakodva hagytam, hogy felültessen. Minden akaraterőmet össze kellett szednem, hogy ne boruljak a nyakába. Még sok megbeszélnivalónk van, az etyepetye várhat, gondoltam magamban. Nagyot kortyoltam a jéghideg vízből, és megköszöntem a segítségét. Mire ő, mielőtt még bármit is mondhattam volna, finoman megbökött, mellém feküdt, átkarolta a vállamat, és a mellkasára húzott. Mit csinálsz? - morogtam, de nem tiltakoztam különösebben. Cam nagyot sóhajtott, és cirógatni kezdte a hajamat. Az elmúlt napokban a kínok kínját álltam ki, Jo. Hadd szorítsalak magamhoz! Könnybe lábadt a szemem. Tudom, hogy nem feküdtél le vele. Rosszul jött ki a lépés, és amilyen állapotban voltál, csak a legrosszabbra tudtál gondolni. Ökölbe szorult a kezem. Észre sem vettem, csak amikor Cam erőszakkal kifeszegette az ujjaimat. Kedvesen megsimogatta a tenyeremet a hüvelykujjával, ott, ahol a körmöm belevájt a húsomba. Szinte félek megkérdezni, de... mit keresett nálad Blair? - Cam habozott, mire a szívem önkéntelenül is bánatos kalimpálásba kezdett. - Cam? Cam felém fordult, a homlokomra szorította az ajkát, és mélyen beszívta az illatomat. Aztán elhúzódott, és csendesen így válaszolt, Késő este beállított hozzám, zaklatott volt, és egy kicsit részeg is. Beengedtem. Rám vetette magát. Semmi kétség. Gyűlöltem Blairt. Ellöktem magamtól, és közöltem vele, hogy köztünk soha többé nem lehet semmi. Megkértem, hogy menjen el, de sírva fakadt, és ettől bűntudatom támadt. Mégsem dobhattam ki csak úgy. Gombóc nőtt a torkomba. Még mindig szerelmes beléd? Nem is ismer engem - csattant fel Cam. Ezt igennek veszem. Sokáig beszélgettünk, újra meg újra átrágtuk a dolgokat, amíg Blair ki nem józanodott. Megkérdezte, megengedem-e, hogy lezuhanyozzon és nálam aludjon. Mivel egy csónakban eveztünk, és amúgy is sajnáltam őt, igent mondtam. Egy darabig hallgattam, de aztán mégis megkérdeztem, Egy csónakban eveztetek? Cam óvatosan eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. Életemben nem -

láttam szebbet ennél az elgyötört arcnál, amitől csak még erősebben sajgott a szívem. A lágy, érzéki ívekkel keretezett felső ajkáról Cam szemére siklott a tekintetem, és a lélegzetem is elakadt az arckifejezése láttán. Cam alázatosan, elkínzottan, őszinte megbánással nézett rám... Pőrére vetkőztette a lelkét. Évekkel ezelőtt mondtam neki valamit, amit inkább neked kellett volna mondanom. - Két erős kezével átfogta a nyakamat, és magához húzott. - Nem ismerek nálad bátrabb, erősebb nőt. Aki ugyanakkor szerény, kedves és önzetlen. Nagyon összetett személyiség vagy - húzódott mosolyra Cam szája. Okos, szenvedélyes, vicces, izgalmas, és mindig leveszel a lábamról. Amint megláttalak, azonnal megkívántalak, de úgy, mint még senkit azelőtt. Amikor először küldtél el a fenébe, közelebbről is meg akartalak ismerni. És amikor megismertelek, amikor ott álltam a konyhában, és te rám szóltál, hogy ne csapjam agyon a pókot, mert hogy nézne az ki, ha mindent megölnénk, amitől félünk, már mindent tudtam. Tudtam, hogy nincs nálad szebb, lelkiismeretesebb, eltökéltebb ember. Már régóta szerelmes vagyok beléd, Jo. Kár, hogy nem mondtam el ezt előbb. Patakokban folytak a könnyeim, és Cam a hüvelykujjával próbálta letörölni őket. Remegő állal kérdeztem, Miért nem mondtad? Cam tűnődve nézett rám. Lehet, hogy ugyanazért, amiért te sem. - Azzal előrehajolt, hogy különösen gyengéd, ám szeretetteljes csókot leheljen a számra. Aztán elhúzódott tőlem, és így folytatta, - Emlékszel, amikor a múlt héten, szombaton, miután összefutottunk Blairrel, egész nap nem szóltam hozzád? Igen. Az nem Blair miatt volt, kiscicám. Hanem miattad. Kettőnk miatt. Nem értem. Cam keze lecsúszott a karomon, és körkörös mozdulattal simogatta a bőrömet. Amikor összefutottunk Blairrel, megijedtem, és kicsit zavarba is jöttem. Amikor még együtt jártunk, azt hittem, szerelmes vagyok belé. Három évig voltunk együtt, és amikor szakítottunk, teljesen összetörtem. De ahogy megláttam Blairt, nem éreztem mást, csak enyhe rokonszenvet. Nem szenvedtem, nem vonzódtam hozzá, csak örültem, hogy látom. - Elsötétült a tekintete. - Viszont ahogy néztem őt, hirtelen felsejlett bennem egy gondolat... egy gondolat, hogy mi lesz, ha tíz év múlva a Princes Streeten sétálok, oldalamon egy arctalan nővel, véletlenül összefutok veled, és te már nem leszel az enyém. Mert a végén mindenki lelép, gondoltam magamban. Elkámpicsorodott sóhajt hallatott, és megszorította a kezemet. - Ez szíven ütött. Sőt, padlóra küldött. Azt hiszem, már a konyhában beléd szerettem, de csak a múlt szombaton tudatosult bennem, hogy mennyire megbabonáztál. Hogy mennyire odavagyok érted... - Amikor Cam mélyen beszívta a levegőt,

önkéntelenül is megcirógattam az arcát. Kalapáló szívvel néztem ezt a férfit, ezt az erős, vagány férfit, amint az érzelmeivel viaskodik... az érzelmeivel, amiket én keltettem benne. - Ez a szerelem teljesen felemészt - lehelte, ismét a homlokomhoz koccantva a fejét. - Szinte megbénít. Túl sok. Én... nem is tudom, mit mondjak, de amikor veled vagyok... szinte megőrjít ez a feszültség... ez az állandó vágyakozás, ez a kétségbeesés... mintha billogot nyomtál volna rám. És a helye egyfolytában ég. Tudom - suttogtam vigasztalóan, miközben egyre sűrűbben záporoztak a könnyeim. - Tudom. Én is ugyanezt érzem. Mégsem szóltál - felelte Cam némi éllel. - Vigyáztál, hogy ne add ki magad teljesen, úgyhogy sosem tudhattam, hányadán állunk. Nem tudhattam, te is ugyanígy érzel-e irántam. Ezért is rúgtam be szombat este. Ezért jött fel Nate másnap délelőtt. Sikerült meggyőznie, hogy te is szeretsz engem. Hogy csinálta? Kikértem a véleményét, mire azt mondta, „Nyugi, haver. Te vagy neki a nagy ő, erre mérget vehetsz.” Hirtelen eszembe jutott, hogyan viselkedett Cam, miután Nate magunkra hagyott minket. Mintha száznyolcvan fokos fordulatot vett volna. Nyoma sem maradt az előző esti kummogásnak, visszafogottságnak, morózusságnak. Előlépett a csábító. Hatalmasat szexeltünk az íróasztalon... Emlékszem, akkor az volt a benyomásom, teljesen ki akar sajátítani. Hát, nem is jártam olyan messze az igazságtól. Megkönnyebbülés, jóleső megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, és Cam forró mellkasára hajtottam a fejem. Ezt Blairnek is elmondtad? - dünnyögtem. Elmondtam neki, hogy szeretlek, és hogy szerintem ne erőltessük a barátságot. Újabb könnycsepp fröccsent szét Cam bőrén. Remélem, ezek örömkönnyek. Most már hangosan zokogtam, és a sok viszontagság után végképp túlcsordultak bennem az érzelmek. Szeretlek - bömböltem, és szorosan magamhoz öleltem Camet. - Annyira, hogy néha legszívesebben kitekerném a nyakad - hüppögtem finoman és nőiesen. Cam halkan felnevetett. Az érzés kölcsönös, bébi. És most mi lesz? - szipogtam. Most? Erőt veszek magamon, és türelmesen kivárom, amíg meggyógyulnak a bordáid, hogy utána kedvünkre hancúrozhassunk, és végképp bebizonyíthassam neked, mennyire szeretlek. Együtt érzek veled - feleltem könnyes mosollyal. Cam halkan füstölgött az orra alatt.

Egy darabig némán feküdtünk, aztán felkönyököltem, és belenéztem a gyönyörű arcába. Azt hiszem, el kell költöznöm innen, Cam. De még nem tudom, hogyan fogom rászánni magam. Cam ajka lágyan cirógatta a számat. Fittyet hányva a fájdalomra, szorosan magamhoz vontam, és hosszú, buja, szenvedélyes csókban forrtunk össze. Lihegve húzódtunk el egymástól. Az isten verje meg ezeket a hülye bordákat! Ezen még ráérsz aggódni - felelte Cam. - Most az a legfontosabb, hogy meggyógyulj. Mondtam már, hogy szeretlek? Cam lassan bólintott. Igen, de nem lehet megunni - nézett rám komolyan.

31. FEJEZET

-

ÉS MI ÚJSÁG A TITOKZATOS MARCÓVAL? - kérdeztem Hannah-tól, és a

falnak dőlve figyeltem, amint a csaj a világ egyik legmenőbb indie rockénekesének a poszterét ragasztja fel az ágya fölé. Jó ízlése van. Hannah hangosan kifújta a levegőt, és hátralépett, hogy szemügyre vegye a művét. Én korrepetálom, úgyhogy elég gyakran találkozunk. A hangsúlyod alapján nem történt semmi említésre méltó. Hát, szerintem eléggé egymásra vagyunk kattanva - pillantott hátra Hannah. Egymásra vagytok kattanva? - fulladoztam a csak úgy mellékesen odavetett válasz hallatán. Hannah most már teljesen felém fordult, és olyan őszinte megrökönyödéssel bámult rám, mint egy tudós, amikor egy számára ismeretlen elmélettel szembesül. Hát, én totál be vagyok halva tőle, szóval, nem tudom, csak a saját érzelmeimet vetítem-e ki a helyzetre, vagy azért izzik körülöttünk a levegő, mert az érzés kölcsönös. Eszembe jutott, hogyan kerülgettük egymást Cammel, mielőtt összejöttünk, majd alaposan szemügyre vettem Hannah-t. Káprázatosán szép volt, és a korához képest egész fejlett idomokkal rendelkezett. Minden kamasz ilyen lányról ábrándozik. Szerintem kölcsönös - feleltem somolyogva. Gondolod? - csillant fel Hannah szeme. Naná. Hannah lelkesen ragasztotta fel a következő posztert. Úgy vigyorgott, mint a fakutya. Fáj még az oldalad? Sajnos igen. Egy hét telt el a támadás óta, és miután hét napot töltöttem teljes ágynyugalomban, szabály szerint könyörögtem Camnek, hogy vigyen el a vasárnapi ebédre. A kétségbeesésemet látva Cam beleegyezett, hogy végre kimerészkedjek a lakásból. Mivel másnap úgyis vissza kellett mennem, dolgozni, egyfajta főpróbaként fogtam fel a dolgot. Amikor Cam és Cole kíséretében kiléptem a lakásból, meglepve tapasztaltam, hogy még mindig nem nyugodtam meg teljesen. Miután buszra szálltunk, azon kaptam magam, hogy idegesen fürkészem az utcát, attól tartva, Murray Walker arca bármelyik

pillanatban felbukkanhat a tömegben. Cam rögtön levette, mi bánt. Borongós tekintete arra utalt, hogy szeret, de nagyon zavart, hogy a sötét pillantás részben annak köszönhető, hogy nem igazán tudja kezelni a helyzetet. Még most is furdalta a lelkiismeret, hogy nem tudott megvédeni, ami kedves volt tőle, ugyanakkor mélységes ostobaságra vallott. Mint kiderült, mind a kettőnknek időre volt szükségünk, hogy túltegyük magunkat a megpróbáltatásokon. Megfogtam a kezét, hogy ezzel is tudatosítsam benne, megértem az aggodalmát, ő pedig szorosan magához vont, így jelezvén, hogy ő is megérti az enyémet. A kapcsolatunk észrevehető változáson ment keresztül az elmúlt hét során. A szerelmi vallomások végre meghozták a várva várt nyugalmat. A birtoklási vágyunkat persze nem csillapították, és a volt szerelmek nevének hallatán még most is fellángolt bennünk a féltékenység, de megbíztunk egymásban, és ez erősebbé tette a kapcsolatunkat. Tomboltak bennem a hormonok, és rettenetesen szenvedtem, hogy kímélnem kell magam. Csak az vigasztalt, hogy Cam is a falat kaparta kínjában. Kész - lépett hátra Hannah. Szemügyre vettük a tele plakátolt szobát. Na, hogy tetszik? Elodie kitekeri a nyakad. De hát megengedte. Egy posztert mondott. Én csak arra emlékszem, hogy megengedte. Na, gyere! - intettem vigyorogva az ajtó felé. - Együnk, mielőtt Elodie felfedezi, hogy egy őrült tinipicsával van dolga. Mielőtt kiléptünk az ajtón, Hannah halkan megkérdezte, Tényleg minden rendben, Jo? Hátranéztem a vállam fölött, és elöntött a melegség, amikor észrevettem, Hannah milyen komoran néz rám. Nyugi, szívem, jól vagyok. Sőt, tudod mit? Soha nem voltam jobban. Minden szuper. De apád... Joss, hogy könnyítsen magán, Ellie-t is beavatta a történtekbe, Ellie pedig rögtön továbbadta a sztorit Elodie-nak és Clarknak. Hannah nyilván kihallgatta a szülei beszélgetését. Vigasztalóan szorítottam meg a kezét. Tudom, hogy nehéz megértened, hiszen a te apukád fantasztikus ember. Igen, úgy is felfoghatnám a dolgot, hogy az apám válogatás nélkül átgázol mindenkin, a saját gyerekeit is beleértve. De én inkább arra összpontosítok, mit nyertem a dolgon. Mick bácsira mindig számíthatok. És ti mind olyanok vagytok nekem, mintha a családtagjaim lennétek. Ez persze nem változtat azon, hogy apám egy gazember, de tudod, így sokkal könnyebb túltennem magam a dolgon - magyaráztam magabiztos mosollyal. - Vannak, akik jó családba születnek, és vannak, akiknek magunknak kell kitaposniuk az utat - vontam meg

a vállam. - De nekem ez a cinikus népség is tökéletesen megfelel. Hannah felkacagott, és máris elillant a szeméből a szomorúság. Válaszul ő is megszorította a kezem, majd átmentünk az ebédlőbe, ahol már ott nyüzsgött a családunk, Cam, Cole, Mick bácsi, Olivia, Joss, Ellie, Braden, Adam, Elodie, Clark és Declan. Milyen szívderítő látvány! Camre mosolyogtam, aki udvariasan kihúzta a székemet. Miután asztalhoz ültünk, és a többiek hangos fecsegésbe kezdtek, Cam hozzám hajolt. Hogy vannak a bordáid? Mélyen a szemébe néztem, és egy szem sült krumplit emeltem a számhoz. Pontosan ugyanúgy, mint húsz perccel ezelőtt. Bocs, hogy aggódom érted. Elhúztam a szám, és újabb néma eszmecsere vette kezdetét. Csak az izgat, hogy mikor szexelhetünk végre. Cam ajka megvonaglott a falat körül. Ráhibáztál. Mulattatott a helyzet, de kicsit fel is izgultam, ezért Ellie-nél kerestem menedéket, aki éppen azt ecsetelte, milyen ruhában lesznek a koszorúslányok Joss és Braden esküvőjén. Egy spanyol weboldalon láttam ezeket a gyönyörű fukszialila ruhákat. Arra gondoltam... Hogy megeszem a kalapom, ha Joss beleegyezik, hogy bárki is fukszialila ruhában jelenjen meg az esküvőjén - fejezte be a mondatot Joss szárazon. Braden és Adam jól nevelten hajolt a tányérja fölé. Azon tűnődtem, vajon hányszor keveredhettek nézeteltérésbe a menyasszony és a nyoszolyólány miatt. Szerintem hagyjuk most a nyoszolyólányokat - javasoltam, és esdeklő pillantást vetettem Ellie-re. Ellie olyan aranyosan horgasztotta le a fejét, hogy legszívesebben a keblemre öleltem volna. De a fukszialila olyan romantikus szín! Milyen is az a fukszialila? - kérdezte Clark homlokráncolva. Hát lila - felelte kurtán Joss. Braden felhördült, és magából kikelve meredt a húgára. Nem mondod, hogy lila ruhát akarsz becsempészni az esküvőnkre? Az én esküvőmre... ahol Joss is jelen lesz? Ez nem közönséges lila - magyarázta Ellie, mintha csupa gyengeelméjű venné körül. - Hanem egy nagyon elegáns rózsaszínes-lilás-magentás árnyalat. Vagyis lila - vonta fel Joss a szemöldökét. Eddig minden ötletemet lefújtad - duzzogott Ellie. Ellie, hidd el, hogy imádlak, de ez a sok cukiság megfekszi a gyomromat! Mi lenne, ha valami metálos anyagot választanánk? - hozakodtam elő az ötletemmel. Ellie egy darabig puffogott, de aztán felderült az arca.

A pezsgőszín mindenkinek jól állna. Szerintem még Rhiannek is. Joss még az egyetemről ismerte Rhiant, a legjobb barátnője volt, de mostanában ritkán találkoztak, mert Rhian Londonban élt. Ennek ellenére tartották a kapcsolatot, és lázasan készültek egymás esküvőjére. Hmm - nyelte le Joss a falatot. - Miért ne? - vonta meg a vállát. Mindenki abbahagyta az evést, és döbbenten meredt a barátnőmre. Joss felnézett, és elkerekedett a szeme. Elhúzta a száját, és lesújtó pillantást vetett Bradenre. Mi van? Néha én is köthetek kompromisszumot. Ez az első eset, hogy egyetértesz valamivel az esküvőnkkel kapcsolatban - nevetett Braden. Mert szar a szervezés. Ne vedd sértésnek, Els! Akkor szervezd meg magad! - forgatta a szemét Ellie. Jó, de én azzal a feltétellel mondtam igent Bradennek, hogy nekem a kisujjamat sem kell mozdítanom. Cam pukkadozott a nevetéstől. Braden szeme résnyire szűkült. Akkor majd én megszervezem. Nem győztük tologatni az állunkat. Te? - hápogott Joss. Én - vont vállat Braden. Ivott egy korty vizet, majd hozzátette, Egyforma az ízlésünk, úgyhogy nem érhet meglepetés. És talán gyorsabban is végzünk, ha nem kell állandóan a marakodásotokat hallgatnunk. De már így is rengeteg a dolgod. Ezt nem várhatom el tőled. Braden ismét vállat vont, és kihívó mosollyal nézett a menyasszonyára. De csak akkor, ha én is segíthetek - jelentette ki Joss határozottan. - Majd összedolgozunk. Biztos? Biztos. De... - Ellie hiába is próbált ágálni, hogy így kiütötték a nyeregből, mert Adam fürge csókkal fojtotta belé a szót. Amikor Adam elhúzódott, Ellie is csak a pillantásával üzent neki. Úgy látszik, divatot teremtettünk. Bármi is történt köztük, Ellie végül csüggedten engedte le a vállát, és megadóan bólintott. Örülök, hogy ez is elrendeződött - nézett ránk Elodie sugárzó mosollyal. Ha még egyszer engem kérnek fel békebírónak, sikítok. Lám-lám - mormoltam, ügyet sem vetve Ellie sértődött pillantására. Mick, Olivia - váltott hirtelen témát Braden -, Jo mesélte, hogy sikerült albérletet találnotok. A Jamaica Lane-en - bólintott Olivia. - És apa csak egy saroknyira lakik tőlem. Hamarosan beköltözünk. Kicsit unom már a szállodai létet. Ja, és apa megkapta az első megbízását, hála neked, Braden. Ez még nekem is új volt. -

Tényleg, Mick bácsi? Hol? Mintalakásokat készítünk egy új newhaveni beruházáshoz - felelte Mick leplezetlen büszkeséggel. - Két hónap múlva kezdünk. Addig összeszedem a brigádot. Mit gondolsz, Jo? - nézett rám az asztal túlsó végéből. - Hajlandó lennél otthagyni a bárt meg az ingatlanirodát, és beállni hozzám segédnek? Ijedten ejtettem el a villámat, ami csörömpölve csapódott a tányéromnak. Most... izé... Mick bácsi tényleg azt szeretné, hogy neki dolgozzak? He? - válaszoltam intelligensen. Azt kérdeztem, nincs-e kedved nekem dolgozni. Új vállalkozásról van szó, tehát nagy a kockázat, de én bízom a sikerünkben. Már harmadszor kezdem újra. Na, mit szólsz? Eljössz hozzám segédnek? Festősegédnek? Hozzád? Úristen, Mick bácsi tényleg alkalmasnak tart a feladatra? Tudom, hogy első hallásra nem egy nagy karrier festősegédként dolgozni egy brigádban. De ez a munka szakértelmet és sok-sok türelmet kíván, és én mindig is szívesen csináltam. Végre igazi szakmám lehet, gondoltam magamban. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ez a pillanat is elérkezik. Mert nem hittem el magamról, hogy bármiben is jó lehetek. Megint feltámadt bennem a jól ismert bizonytalanság, és azonnal görcsbe rándult a gyomrom. A kisördög azt súgta a fülembe, hogy nemet kell mondanom, mert a végén úgyis kudarcot vallanék. Ez is elképzelhető volt. Nemcsak miattam, hanem - ahogy Mick bácsi is rávilágított - azért is, mert új vállalkozásról volt szó. Két biztos állást kellett volna feladnom a bizonytalanért. Ez mi, ha nem önzőség? Tudtam, hogy ésszerű döntést kell hoznom, már csak Cole érdekében is... Cam hirtelen a tenyerembe csúsztatta a kezét az asztal alatt, és amikor ránéztem, a tekintete mindent elárult. Az összes kétségem és aggályom szertefoszlott. A gyomrom csak nehezen nyugodott meg, ennek ellenére szaporán bólogattam, és széles mosolyra húzódott az ajkam. Ezer örömmel - néztem Mick bácsira. -

Mick bácsi ajánlata úgy letaglózott, hogy egész nap nem tudtam magamhoz térni. Cam íróasztalánál ültem a nappaliban, és miközben Cole a szentségelő Olivián röhögött, aki éppen Nate-tel vívott videojáték-csatát, lélekben még mindig Elodie-éknál voltam. Cole, Olivia és én Camnél tanyáztunk Nate-tel és Peetie-vel, akik jó pár doboz sörrel, gyorskajával, valamint a legújabb harci videojátékkal a hónuk alatt állítottak be hozzánk. Legnagyobb meglepetésemre Olivia villámgyorsan összehaverkodott Nate-tel, és a páros tagjai most különféle korhatáros jelzőkkel illették egymást - azért figyeltem, hogy rögtön leszúrhassam őket, ha túl messzire mennek -, miközben szarrá verték virtuális ellenfelüket. Gáz vagy, haver! - vigyorodott el Olivia, amikor a fejhangon rikoltozó

kommentátor felüvöltött, KO! Nate megjátszott sértődöttséggel nézett rá. Várj csak, jenki! Most próbáltam ki először ezt a játékot. Én is. Jó, de neked kisebb az ujjad. Gyorsabban tudod nyomogatni a gombokat. Oliviából kitört a nevetés. Még a kifogásaid is bénák. Haver! - ingatta rosszallóan a fejét Cole. Kuss legyen! - mutatott be neki Nate leverten. - Igen nagy a szád. - Majd Oliviára nézett, és résnyire szűkült a szeme. - Csak tíz perce vagy itt, és máris sikerült lerombolnod a renomémat. Jaj, ne már! - vágott vissza Olivia vidáman. - A gyerek hálás lehet nekem. Előbb-utóbb úgyis rájött volna, mi a pálya. Nate szája megvonaglott. Oké, Liv - fordult a képernyő felé. - Készülj a halálra! Csak szeretnéd. Kíváncsi voltam, a felnőttek mikor engedik a géphez Cole-t. De ahogy az öcsémre néztem, láttam, hogy nagyon is jól érzi magát, és élvezettel hallgatja, hogyan oltja Olivia Nate-et. Az volt a sanda gyanúm, hogy Cole kicsit belezúgott Oliviába, de nem feszegettem a dolgot, mert nem akartam zavarba hozni. Miközben a többiek hangosan vigadtak, felálltam, és csendben átlopóztam Cam szobájába, hogy nyugodtan végiggondolhassam, alig pár hónap múlva új karrierbe kezdek. Új karrierbe! Hitetlenkedve ráztam meg a fejem, majd becsuktam magam mögött az ajtót, keresztülosontam a szobán, és óvatosan elnyújtóztam az ágyon. Kényelembe helyeztem magam, lerúgtam a cipőmet, és lázasan tervezgettem a jövőt. Nyílt az ajtó, és a tekintetem lesiklott a mennyezetről. Egyáltalán nem voltam meglepve, amikor azt láttam, hogy Cam surran be a szobába, majd becsukja maga mögött az ajtót. Az ágyhoz lépett, és mosolyogva ült le mellém. Minden rendben? Bólintottam, és megsimogattam az arcát. Csak egyedül akartam lenni. Cam hozzám bújt, én pedig ráhemperedtem, és boldogan adtam át magam az ölelésnek. Mélyen beszívtam az arcszesze illatát, és borostás állához dörgöltem a homlokomat. Ez jó nap volt - motyogtam elégedetten. Hát, nem tudom, mit fogsz szólni ahhoz, amit mondani akarok. Eszembe jutott, hogy Cam már nem először jön ezzel, és az előző alkalommal is a frászt hozta rám. Ez még azelőtt volt, hogy Mick bácsiba és Oliviába botlottam a nappalijában. Reméltem, hogy most is hasonlóan kellemes

meglepetésben lesz részem. Nagyon drukkoltam. Értem - feleltem óvatosan. Cam nagy levegőt vett. A múlt héten azt mondtad, el akarsz költözni otthonról, de nem tudod, mitévő légy. Igen. Máris lőttek a jó hangulatomnak. Azt hiszem, van megoldás, de nem tudom, mit fogsz szólni hozzá. Kivártam. Cam átfogta a csípőmet. Költözzetek hozzám - dünnyögte a fejem fölött. - Te meg Cole. A hajmeresztő javaslat hallatán rémülten hőköltem hátra, és azonnal eltorzult az arcom, mert éles fájdalom nyilallt az oldalamba. Igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra, nehogy Cam azt higgye, a közös élet gondolata ijesztett meg ennyire. Azt kéred, hogy költözzünk hozzád? - fürkésztem Cam hirtelen elbizonytalanodó arcát. Igen. Kényelmesen elférnénk - mutatott körbe. - Többé nem kéne aggódnod, hogy Cole egyedül van a lakásban, viszont bármikor meglátogathatod anyukádat. De a lakbér... anya nem tudja egyedül fizetni. Majd mi fizetjük. Akár raktárnak is használhatjuk a szobákat. Nem tudok két albérletet fizetni. Nem is kell. Itt továbbra is én fizetem a lakbért. Neked csak a kajába meg a rezsibe kell beszállnod. Hangosan kalapált a szívem, és amikor elképzeltem, hogy minden reggel Cam mellett ébrednék fel, az érzelmesebbik énem - meg a testem - azt sikította, Igen! Az eszem viszont egészen mást diktált. Nem akarom felforgatni az életedet, Cam. Itt most nem csak a barátnődről van szó. Egy kamasz is jár a csomaghoz. Cam tökéletes szája elnéző mosolyra húzódott. Kicsim, hiszen már most is így élünk. Legalább ugyanannyi időt töltök az öcséddel, mint veled. Cole jó gyerek. Szeretem. Szeretlek titeket. Na, hozzám költöztök? Könnyek lepték el a szemem, és majdnem szétrepedt a mellkasom. Szereted Cole-t? Jézusom, most megríkattalak! - csóválta meg a fejét Cam a könnyeim láttán. Ne rontsd el ezt a romantikus pillanatot! - csaptam a kezére játékosan. Akkor igent mondasz? Az összeköltözés komoly dolog, de a rengeteg viszontagság csak még jobban összehozott minket. Éreztem, hogy sikerülni fog, hogy készen állok a változásra, és anya szempontjából is ez a legjobb megoldás.

Szorosan Cam mellkasához simultam, és lehunytam a szemem, amikor a szerelmem önkéntelenül is a karjába zárt. Naná, hogy igent mondok! Cam elernyedt alattam, és csak ekkor jöttem rá, mennyit idegeskedhetett, mire fel merte tenni a kérdést. Elöntött a szeretet. Ami kisvártatva kéjes bizsergésbe fordult, méghozzá a legintimebb helyeken. Cam teste szinte perzselt a póló alatt. A fene essen a bordáimba! - dünnyögtem kielégítetlenségtől rekedt hangon. Cam panaszosan nyögött fel. Jaj, bébi, csak ezt ne! Így is alig bírok magammal. Tudom - keseregtem, de a buja gondolatok hatására a kezem önálló életre kelt, és lassan Cam farmere alá siklott. Cam hangosan szívta be a levegőt, amikor simogatni kezdtem keményen duzzadozó dákóját. Miért kínzol? De én csak a fejemet csóváltam. Ha szereted a kézimunkát - gomboltam ki a farmert, és húztam le a cipzárt -, épp hogy enyhíthetek a kínjaidon. Jo, nem kell - ellenkezett Cam, de nem túl sok meggyőződéssel, hiszen egyre szaporábban vette a levegőt. De én szeretném. Ezzel sikerült is megdumálnom a pasit. Készségesen segített kiszabadítani magát a farmer meg az alsónadrág fogságából. Több napnyi levezetetlen szexuális feszültség sűrűsödött össze a lüktető, vastag, erekkel szabdalt szerszámban, ami szálegyenesen dőlt a hasa felé. Amikor hűvös tenyerembe vettem, Cam tompán felnyögött, és kéjes arckifejezéssel vetette hátra a fejét. Feszes, de komótos mozdulatokkal simogattam a farkát. Nem tudtam gyorsabban mozogni, mert féltem, hogy megerőltetem magam, de a gyötrelmesen lassú tempó csak még jobban felkorbácsolta Cam vágyát. A kezem helyett a szerelmem arcára koncentráltam. Cameron olyan szorosan hunyta le a szemét, hogy a szempillái a bőrét söpörték, és az arca is egyre vörösebb lett. Az ajka kéjesen nyílt szét. Nagyon dögös volt. Amint összeszorítottam a lábam, éreztem, hogyan lüktetek és nedvesedem be a kéjtől. Bébi - szívta be Cam hangosan, élesen a levegőt, és hirtelen nagyon megörültem, hogy a nappaliban teljes hangerőn szól a tévé. - Elmegyek vicsorgott Cam, majd torokhangú nyögések közepette spriccelte tele a markomat meg a saját pólóját. Egy darabig türelmesen hallgattam a lihegését, majd az ajkamba haraptam, és a pólóra mutattam. Remélem, nem új - jegyeztem meg félhangosan. Cam szomorkás képpel fetrengett alattam. Reszkető kézzel túrt a hajába.

Csak egy zöldfülű élvez el ilyen gyorsan - nézett rám csillogó szemmel. Fürge ujjak - poénkodtam. Cam megrázta a fejét. Jo ujjak - helyesbített, majd lágyan megcsókolt. Miután alaposan megmosakodtunk, és Cam pólót cserélt, visszabújtunk az ágyba, de ezúttal Cameron lovagolt meg engem. Mit csinálsz? - lihegtem fájdalmas hangon. - Még nem lehet. Cam hevesen rázta a fejét. Te ne mozdulj, csak maradj szépen egy helyben. - Azzal szó nélkül nekem esett, és óvatosan lehúzta rólam a farmert meg a bugyit. Szétfeszítette a combomat, és úgy helyezkedett el az ágyon, hogy a feje a lábam között legyen. Óvatosan feldugta az ujját. Basszus, tiszta lucsok vagy! - hörögte. Élveztem a kézimunkát - suttogtam, és igyekeztem nem nekifeszülni az ujjának, pedig az egyre jólesőbb érzéseket keltett bennem. Azt látom. - Cam mélyen beszívta a levegőt. - Ez kész gyötrelem mondta remegő hangon. Tudod, mi az igazi gyötrelem? Hogy a nyelved ilyen közel van hozzám, és mégsem érezhetem. Cam ördögi mosollyal nézett rám, és máris munkára fogta eddig parlagon heverő nyelvét. -

EPILÓGUS VALAHÁNYSZOR VISSZATEKINTEK AZ ÉLETEMRE, és nem látom azt a bizonyos falat, amit Cam segítségével romboltam le, földöntúli nyugalom tölt el. Soha többé nem akarok visszakerülni a fal mögé, ahol fakók a színek, és a lelkem a kételyeim fogságában vergődik. Köszönöm, elég volt! Mostantól kezdve teljes életet akarok élni, ami ijesztő ugyan, de felszabadító is egyben. Ennek a hozzáállásnak köszönhetően szép lassan minden a helyére került az életemben. Cole úgy tett, mintha hidegen hagyná a hír, hogy Camhez költözünk, de látván, milyen lelkesen csomagol, és milyen aprólékos gonddal hordja át a cuccait az új lakásba, arra a következtetésre jutottam, hogy örül a változásnak. Ami anyát illeti... hát... először persze nekünk esett, hogy cserbenhagyjuk, és ezt nem tehetem vele, mert úgysem mond le Coleról, és különben is egy önző lotyó vagyok, blablabla... Hagytam, hadd tombolja ki magát, hátha akkor könnyebben bírunk vele. Így is történt. Végül úgy megviselte a hajcihő, hogy amikor közöltem vele, ha nem engedi el velem Cole-t és ki meri hívni a rendőrséget, soha többé nem nyitom rá az ajtót, már nem is ellenkezett. Megígértem neki, hogy rendszeresen benézek hozzá, és mindig a közelben leszek, ha szüksége van rám. Némasága keserédes megkönnyebbülést jelentett a számomra, és nehéz súlytalanságával is azt bizonyította, hogy én kerekedtem felül. Anya három hétig nem szólt hozzánk. Megtöröltem izzadt homlokom, hangosan kifújtam a levegőt immár teljesen behegedt számon, és körülnéztem Cam nappalijában. Minden oldalról dobozok vettek körül. Másnapra - szombatra - terveztük a végleges költözést, hogy Cam és a fiúk is segítsenek a cipekedésben. Enyhe izgalommal vártam a nagy napot, és miközben nyugtalanul járkáltam fel-alá, úgy döntöttem, kihasználom, hogy Cam még dolgozik, és az egyik könnyebb dobozt már most lehozom a lakásba lakásunkba. Késő délutánig szorgoskodtam, és az oldalam is megfájdult egy kicsit, de a dobozok nagyját sikerült átszállítanom az új otthonunkba. Tudtam, hogy Cam egy óra múlva ér haza a munkából, aztán indulnom kell a Club 39-be, hogy lehúzzam az utolsó műszakomat. Nem szívesen váltam meg a kollégáimtól. Joss-szal persze minden marad a régiben, de hosszú ideig ez a bár volt a második otthonom, és életem két legfontosabb szereplőjét is itt ismertem meg. Lezárult egy korszak. Viszont máris új és izgalmas dolgok vártak rám. Mick bácsitól megkaptam a cégjelzéses munkáspólóimat. M HOLLOWAY SZOBAFESTŐ ÉS MÁZOLÓ hirdették. Nem győztem betelni velük. Tökéletesen illettek az új overallomhoz, amit Camtől kaptam ajándékba. Dudorászva húztam elő az iPodomat, majd bedugtam Cam hifijébe, csutkára

tekertem a hangerőt, és nekiláttam a pakolásnak. Gyorsan telt az idő, vidáman énekeltem, táncoltam, ráztam a seggem, és közben megpróbáltam helyet találni a cuccaimnak, úgy, hogy lehetőleg ne túrjam ki Camet. Éppen az üres dobozokat tépkedtem össze, amikor valaki a derekam köré csúsztatta erős karját, és ezzel sikerült a frászt hoznia rám. Felkiáltottam, és ahogy megpördültem a tengelyem körül, a csúfondárosan vigyorgó Cameronnal találtam szemközt magam. Némán mutatott körbe az új holmikkal telepakolt szobában. Kicsit elragadtattam magam - kiabáltam túl a bömbölő zenét. Cam bólintott, majd a kandallópárkányra siklott a tekintete, ahol egy hármunkat ábrázoló fotó virított a régi fényképek között. Most az elegáns állóóra uralta a terepet, körülötte az ízlésesen elrendezett képek. Azt látom. Legalább holnap kevesebb dolgunk lesz. A kék szempár az oldalamra vándorolt, majd Cam óvatosan a bordáimra szorította a tenyerét. A keze olyan közel került a mellkasomhoz, hogy a mellbimbóm majdnem átdöfte csatakos trikómat. A támadás óta nem szexeltünk. Amíg lábadoztam, valahogy elhülyéskedtünk egymással, de a hormonjaim már türelmetlenül várták, hogy visszazökkenjünk a régi kerékvágásba. Ugye, nem erőltetted meg magad? - ráncolta a homlokát aggodalmaskodva Cam. Hogy megnyugtassam, csendben megráztam a fejem. Cam, mintha megérezte volna, hogy füllentettem, lesújtó pillantást vetett rám. Jó, egy kicsit elkapott a gépszíj. De csak azért, mert már úgy várom, hogy összeköltözzünk, bébi - próbáltam kidumálni magam szorult helyzetemből. A módszer bevált. Cam bosszúsan nyúlt előre, és magához rántott. A nyaka köré fontam a karom, és a vállába fúrtam az állam. Ahogy beszívtam az illatát, ahogy megéreztem az erejét, ahogy tudatosult bennem, hogy ez most már örökre az enyém, még odaadóbban tapadtam hozzá. A szikár, izmos karok megfeszültek körülöttem, és ahelyett, hogy megnyugtattak volna, felpezsdítették frusztrált, elhanyagolt hormonjaimat. Ösztönösen ringatózni kezdtünk a zenére, miközben Rihanna gyászos hangon énekelte a „Stay”-t. Libabőrös lett a karom, egyre szorosabban simultam Camhez, és úgy fordítottam a fejem, hogy összeérjen az arcunk. A dal olyan jól passzolt a helyzethez, hogy elállt a lélegzetem, és a refrénhez érve Cameron azt suttogta a fülembe, ...Nem tudok élni nélküled... Az őszinte, romantikus vallomás hallatán a szívem egyre hangosabban lüktetett, és amint lassan, egyfolytában a szerelmem vonásait fürkészve, kibontakoztam az ölelésből, Cam mélyen a szemembe nézett. Komolyan beszélt. Minden szava igaz volt. Megteltem. Túlcsordultak bennem az érzelmek. Túlcsordult bennem a

szerelem. A szavaknak már nem maradt hely. A csókban, amit Cam szájára leheltem, minden érzésem benne volt, mialatt szomjasan szívtam magamba a nedves, buja szenvedély ízét. Cam hátrálni kezdett, és tapogatózva vezetett ki a nappali ajtaján. A hálószoba felé fordult, de én kurta fejrándítással szakadtam el tőle, és megrángattam a kezét. Az előszoba falának vetettem a hátam, és magamhoz rántottam Camet. Átható tekintete láttán fülig pirultam, gyorsan lekaptam magamról a pólót, és a leggingemet is letoltam magamról. Tessék - szólaltam meg idegességtől remegő hangon. - Vissza a kezdetekhez. Camnek rögtön leesett, miről van szó. Leplezetlen rajongás sugárzott a szeméből, olyan rajongás, amit életem végéig sem tudtam volna megunni. Közelebb lépett hozzám, és nézte, ahogy levetkőzöm előtte. Mi van az oldaladdal? - mormolta. - Nem akarok fájdalmat okozni. A mellkasára csúsztattam a kezem, leráncigáltam róla a pólót, és mohón legeltettem a szemem kigyúrt, meztelen felsőtestén. Ez minden szenvedést megér - nyúltam hátra, hogy kikapcsoljam a melltartómat, és amikor az is a padlóra hullott, Cam akcióba lendült. Lerúgta a csizmáját, és kigombolta a farmerét. Az alsónadrágjával együtt letolta magáról, aztán őrjöngve markolta meg a fenekemet. Izmos csípője köré fontam a lábam, és a vállába kapaszkodva hagytam, hogy a falhoz nyomjon. Hirtelen elnevettem magam. Cam megdermedt, és értetlenül vonta össze a szemöldökét. Rihanna? - kuncogtam magyarázatképpen. - Szereted Rihannát? Cam szája érzéki, arrogáns mosolyra húzódott. Egy pillanatig sem zavartatta magát. Te szereted Rihannát. Én csak miattad hallgatom. Mindenre van válaszod, te beképzelt majom! Cam elnevette magát. Ezért szeretsz annyira. - Camnél végképp elfogyott a cérna, mert durván belém hatolt. Az erős nyomás hatására a belső izmaim mohón tapadtak a farkára, ami egyszer csak kicsusszant a hüvelyemből, hogy a következő pillanatban újult erővel térjen vissza. - Hiányoztál, kiscicám - dünnyögte Cam, miközben fél kézzel támaszkodott a falnak, a másik kezével pedig vadul markolászta a fenekemet. Te is nekem - nyöszörögtem az újabb behatolás közben, és mélyen Cam hátába vájtam a körmömet. - Erősebben! - könyörögtem, mert éreztem, hogy Cameron szándékosan visszafogja magát, nehogy kárt tegyen bennem. Jo... - rázta meg a fejét. Kérlek! - doromboltam. A fülcimpájába haraptam, és ezzel elszabadult a pokol. Később Cam átvitt a hálószobánkba, az ágyra fektetett, és tetőtől talpig végigcsókolt. Miután megnyugtattam, hogy Cole pár napig Jamie-éknél vakációzik, kijelentette, hogy miénk a világ. Addig csókolt, nyalt és szopott,

amíg az összes nedvességet ki nem szívta belőlem. A maratoni előjáték után a dereka köré kulcsolta a lábamat, fölém tornázta magát, és megpuszilt. Lassan, szenvedélyesen csókolt. Az egyik pillanatban finoman cirógatott az ajkával, a másikban forró csókkal tapasztotta be a számat. Nem sietett, nem erőszakoskodott... Elvezettel adta át magát az egyre fokozódó kéjnek, miközben a nyelvünk fáradhatatlanul járta a lélegzetelállító, sikamlós keringőt. Végül mélyen beszívta a nyelvemet, apró rángásokra késztetve az alhasamat. Persze nem értem be ennyivel. Nem értem, hogyan, de máris készen álltam az újabb orgazmusra. Fogalmam sincs, mennyi ideig csókolózhattunk az ágyon. Cam a puncimhoz dörgölte kemény fütykösét, hosszasan becézte a csiklómat, és miközben megállás nélkül csókolt, lassú vonaglásba kezdett. Megmarkolta a mellemet, hüvelykujjával végigsimított az érzékeny mellbimbón, amit az imént még olyan nagy kedvvel szívogatott. Úgy felizgatott, hogy a hüvelykujja legfinomabb érintése is elég volt ahhoz, hogy szétrobbanjon a csiklóm. Az őrületbe kergetett keményen meredező farkával, és amikor tompán felnyüszítettem, önelégült mosoly volt a válasz. Cam elhúzódott tőlem, megcirógatta az arcomat, majd lassan a hüvelyembe tolta a dákóját, és közben egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Fölém tornázta magát, megtámaszkodott, majd mozogni kezdett. Ezúttal gyengéden, komótosan dugott, és az izgalom lassan a tetőfokára hágott. Szeretlek - lehelte rekedtes hangon. Felhúztam a térdemet, hogy még mélyebbre hatolhasson, és két tenyerem közé fogtam az arcát. Én is szeretlek. Amikor Cam tekergetni kezdte a csípőjét, elakadt a lélegzetem, és olyan gyönyört éltem át, hogy majdnem elaléltam. Jól dugsz - suttogta a fülembe Cam érzelmektől fűtött hangon. - De amúgy is jó vagy. Bólintottam, mert pontosan tudtam, mire céloz. Cam szenvedélyesen csókolt, és a feszültség fokozódásával a behatolások is egyre hevesebbek lettek. A bőrünk csatakos volt az izzadságtól, és ahogy ügyetlenül csúszkáltunk egymáson, szaggatott légzésünk összekeveredett, ajkaink pedig az ütemes mozgással teljes összhangban siklottak előre-hátra. A csúcsponton teljes eksztázisban toltam fel a csípőmet, és Cam következő behatolása meg is tette a hatását. A robbanást heves szikraeső kísérte, és ahogy elmentem, Cam nevét kiáltottam. A hüvelyem lüktetve fogta körül a szerszámát, miközben az alhasam egyfolytában remegett. Cam hirtelen a fejem fölé emelte a karomat, lefogott, és egyre keményebben döngölt. Mély, torokhangú morgással élvezett el, ő is a nevemet kiáltva. A csípője rángatózva feszült az enyémhez, mialatt telelövellte a méhemet. Ahogy rám rogyott, szúró fájdalom hasított a bordáim közé. Cam, mintha megérezte volna, hogy baj van, az oldalára hemperedett, de nem húzta ki a farkát, hanem magához vont, és a csípője köré kulcsolta a lábamat.

Amikor a cerkája megrándult bennem, a lábam között megint felszikrázott a gyönyör. Hát, ezért megérte várni - sóhajtotta boldogan. Bólintottam, és közben arra gondoltam, mennyi hülyével hozott össze a sors, mire megismertem Camet. Az biztos. Két hét múlva Cam és Jo lakása Izzadtan, fáradtan, apró festékpöttyökkel tarkítva léptem be a lakásba, és elégedett sóhajjal dőltem az ajtónak. Mick bácsi most tett ki a ház előtt az első közös munkanapunk után. Az egyik mintalakást festettük ki abban a lakóparkban, aminek a kivitelezőivel Mick bácsi alig pár hónapja szerződött le. Ma a mennyezetet festettük le. Másnap és harmadnap is festés várt ránk, hogy aztán a tapétázással folytassuk. Megjöttem! - rúgtam le magamról a bakancsot, és az ovarállomat is kikapcsoltam, ami most úgy lógott rajtam, mint tehénen a gatya. Itt vagyok! - szólt ki Cam a hálószobából. Végigcaplattam a folyosón, lerántottam a fejemről a kendőt, és kellemes fáradtság lett úrrá rajtam. A jól végzett munka örömével tértem haza. Megálltam a küszöbön, és láttam, hogy Cam az ágy végében könyököl. A szobában fura összevisszaságban sorakoztak a cuccaink, de ez cseppet sem zavart. Imádtam, hogy amikor reggel felébredek, egy meleg kar fonja körbe a derekam, és Cam keményen meredező fütyköse bökdösi a fenekem. Ennél többet nem is kívánhattam volna. Mindent egybevetve jól tettük, hogy összeköltöztünk. Mind a ketten lazán álltunk a dolgokhoz, úgyhogy nem esett nehezünkre az alkalmazkodás, és Cole is rekordidő alatt rendezte be a kuckóját Cam vendégszobájában. Úgy tűnt, remekül érzi magát az új otthonában, és nagyon örül, hogy a mi szobánk a lakás túlsó végében van. Ennek spéciel én is örültem. Anya viszont még mindig neheztelt ránk, és egyszer sem volt hajlandó szóba állni velem, amikor felvittem neki a kaját, és gyorsan kitakarítottam. De nem éreztem bűntudatot. Már nem. Igaz, néha én is nehezen viseltem a helyzetet. Ezt leszámítva jól alakultak a dolgaink. Mindenki örült nekünk. Kivéve Blairt, ha jól sejtem, de mivel Cam megtartotta a szavát, és minden kapcsolatot megszakított a csajjal, ezt az egyet nem tudhatom biztosan. Egyetlenegyszer kaptunk össze, kábé egy hete, éppen a tévé előtt ültünk, amikor Malcolm rám csörgött. Nem nyomtam ki. Malcolm csak beszélgetni akart, úgyhogy azon frissiben el is újságoltam neki, hogy összeköltöztem Cammel. A vonal túlsó végén síri csend lett, és amikor Malcolm végre megszólalt, hogy gratuláljon nekem, olyan hamisan csengett a hangja, hogy rögtön tudtam, csúnyán

megbántottam. Már megint. Mielőtt válaszolhattam volna - nem igazán tudtam, mit mondhatnék -, valami átlátszó ürüggyel le is tette a kagylót. Amikor kijöttem a konyhából, Cameron szabályosan berángatott a hálószobába, ahol erőltetett nyugalommal - persze hiába próbálta megjátszani magát - megkérdezte, mit akart tőlem Malcolm. Aminek az lett a vége, hogy jól összevesztünk. Cam azzal érvelt, most, hogy kénytelen-kelletlen megszakította a kapcsolatot Blairrel, én is hanyagolhatnám Malcolmot. Azzal vágtam vissza, hogy a kettő nem ugyanaz, mivel Blair szerelmes Cambe. Mire Cam azt válaszolta, hogy Malcolm is szerelmes belém. És mivel felmerült bennem a gyanú, hogy talán igaza van, végül is meghunyászkodtam, és ünnepélyesen megígértem, hogy többé nem állok szóba Malcolmmal. Nem kerítettem nagy feneket a dolognak. A nyakamat tettem volna rá, hogy Malcolm most hívott utoljára. A parázs vita ellenére hamar túltettük magunkat a történteken. Gyorsan visszazökkentünk a régi kerékvágásba, és úgy tűnt, az összeköltözés jó ötletnek bizonyult. A következő szombatra lakásavató bulit szerveztünk, hogy az összes barátunk kedvére köszörülhesse rajtunk a nyelvét, amiért ilyen gusztustalanul boldogok vagyunk. Máris tűkön ültem! Gyanakvóan méregettem Camet, kicsit furcsálltam, hogy olyan sejtelmes arccal üldögél az ágy végében. Mit csinálsz itt? Hol van Cole? - kérdeztem. A McDonald’sba ment a haverjaival. Elengedtem. Jó. Akkor rendelhetnénk valamit. Nincs kedvem főzni. Részemről rendben. Cam kissé szórakozottnak tűnt. Minden oké? Milyen volt az első munkanapod? - hárított Cam, és vigyorogva mért végig. Pazar. Igaz, beállt a nyakam, mindjárt leszakad a hátam és festékes a szempillám, de ezt leszámítva minden oké - oldalaztam be a szobába. Lerogytam Cam mellé, és lágy csókot leheltem a szájára. Amikor elhúzódtam, Cam félszeg mosollyal nézett rám. Jó alaposan végigmértem, mert most már határozottan az volt a benyomásom, hogy valami nem stimmel. Mintha kissé ideges lenne. Na, jó, mi folyik itt? Van egy meglepetésem a számodra. - Azzal egy szépen becsomagolt négyszögletes dobozkát varázsolt elő a háta mögül. Ez meg mi? - kérdeztem vigyorogva. Átvettem az ajándékot, és megtapogattam, hátha rájövök, mit rejt a doboz. Cam somolyogva nézett. Csak egy kis semmiség az első munkanapod alkalmából. Felkacagtam, gyorsan megpusziltam Camet, aztán az ajándéknak szenteltem a

figyelmemet. Lassan bontottam ki, majd a hátam mögé hajítottam a csomagolópapírt, és szemügyre vettem a meglepetést. Egy ecset volt, méghozzá nem is akármilyen. Hanem az egyik legjobb, legdrágább, legprofibb mázolóecset. Jaj, Cam! - érzékenyültem el ekkora figyelmesség láttán, és gyorsan felpattintottam a műanyag tokot. - Nem kellett vol... - akadt el a szavam, amikor észrevettem, hogy az ecset végén megcsillan valami. Elképedve meredtem Camre, majd alaposan szemügyre vettem a nyelet. Óvatosan kihúztam az ecsetet a tokjából, és leesett az állam, amikor megláttam, mit biggyesztettek a végére. Egy gyémántgyűrűt. Egy fehérarany gyűrűt, a közepén egy egyszerű, csiszolt gyémánttal. Meglódult a szívem, és meghökkenve fordultam Cam felé. Ő lazán kivette a kezemből az ecsetet, és lehúzta róla a gyűrűt. Aztán felállt, és fél térdre ereszkedett előttem. Úristen! - leheltem, és a torkomhoz kaptam, miközben szaporán lüktetett a pulzusom. Cam megfogta remegő bal kezemet, és mélyen a szemembe nézett. Johanna Walker, életem szerelme, minden reggel melletted akarok felébredni. Hajlandó vagy összekötni velem az életed? - tartotta elém a gyűrűt. Hozzám jössz feleségül? Hirtelen belém villant, Cameron előtt hányszor ábrándoztam arról, hogy valaki egyszer majd felteszi nekem ezt a kérdést, de most már tudtam, ha akkor igent mondok, az végzetes következményekkel járt volna. Egyvalamit örökre megtanultam, ha egy férfi feleségül kér, csak egyetlen kérdést kell feltenned magadnak. Meg tudnék lenni nélküle? Ha a válasz nem, akkor a válasz igen. Remegő szájjal bólintottam, és potyogni kezdtek a könnyeim. Igen. Hozzád megyek. Cam ujjongva vont magához, és olyan szenvedélyes csókban forrtunk össze, hogy amikor szétváltunk, szó szerint alig kaptam levegőt. Tudod, mit jelent ez? - lihegtem pimasz mosollyal. Cam csillogó szemmel nézett rám. Nem győztem ámuldozni, milyen boldog. Mit? Joss halálra fog szekálni minket. Lépten-nyomon azzal fog dicsekedni, hogy ő hozott össze minket. Majd beszélek Bradennel, hogy tartsa kordában a csajt - felelte szégyellős mosollyal Cam. - Mégiscsak ő a főnök. Nem gondolod, hogy kicsit el vagytok szállva magatoktól? Cam zavartan vonogatta a vállát, de a tekintete azt üzente, Egyáltalán nem.. Két tenyerem közé szorítottam az arcát, és gúnyos, mégis megértő mosollyal néztem rá. Jaj, bébi, olyan naiv vagy!

Cam nevetve karolta át a derekamat, majd ölbe kapott, és az ágyra hajított. Ma este én vagyok a főnök. - Amikor lassan vetkőzni kezdett, felkönyököltem, és mialatt vágyakozva néztem, éreztem, hogy a testem új életre kel. - Most pedig szeretném megkérni a leendő Mrs. MacCabe-et, mondja ki végre, hogy szeret. A leendő vezetéknevem és a cipzár nyikorgása hallatán boldogan sóhajtottam fel. Örömmel engedelmeskedtem Cam parancsának, és magam is meglepődtem, ahhoz képest, hogy kezdetben milyen nehezemre esett megvallani az érzéseimet, most milyen könnyedén teszem meg ugyanezt. Csakúgy, mint Cole esetében, ezúttal is megfogadtam, egyetlen nap sem telhet el anélkül, hogy Cam tudomására ne hoznám, mit érzek iránta. Szeretlek, Cameron MacCabe. Cam pimasz vigyorral dobta le magáról a farmert. Én is szeretlek, Miss Walker, alias leendő Mrs. MacCabe. Amikor már az ágyon feküdtem, és szemügyre vettem Cam ismerős, csinos arcát, rájöttem, hogy igazi kincs van a birtokomban. Rátaláltam arra az emberre, aki pontosan tudja, egyetlen nap sem telhet el anélkül, hogy a tudomásomra ne hozza, mennyire szeret. Azt hiszem, az tetszett a legjobban, hogy mindent megkaptunk, és egy fillérünkbe sem került. Ööö... kivéve az eljegyzési gyűrűt meg az új mázolóecsetet.