Richelle Mead - 3. Lila varázslat.pdf

Richelle Mead Indigo Spell Vérvonalak 3.

Első Fejezet Nem ez volt az első alkalom hog y kiráng attak az ág yamból a meg bízatásom alatt. De ez volt az első alkalom hog y ennyire személyes kérdést tettek fel: -Még szűz vag y? „Huh” Dörzsöltem álmosan a szemem hátha felébredek ebből a rémálomból. Alig telt öt perc azóta hog y eg y sürg ős telefonhívással és hívtak le a kollég ium halljába. Ms. Terwillig er a történelemtanárom közelebb hajolt hozzám és színpadiasan suttog va meg ismételte a kérdést: -Azt kérdeztem hog y még szűz vag y? -Hm. . . még ig en. . . Már teljesen ébren és zavartan pillantottam körbe a hallban remélve hog y senki sem hallja ezt az őrült beszélg etést. Felesleg esen ag g ódtam. Eg y unott tekintetű üg yeletesen kívül aki az asztalánál bóbiskolt néptelen volt a helység . Talán mert semmilyen épeszű ember nem kelne fel az éjszaka közepén. Mikor néhány perce Ms. Terwillig er felébresztett közölte velem hog y "élet-halál" kérdése hog y azonnal találkozzon velem. Nem számítottam rá hog y az első kérdése ennyire a mag ánéletemre vonatkozik. Hátralépett, és meg könnyebbülten felsóhajtott. -Ig en, természetesen. Persze te még szűz vag y. Zavartan vontam össze a szemem, nem voltam benne biztos hog y meg kellene e sértődnöm. -Természetesen? Mit akar ez jelenteni? Mi folyik itt? A nő nem ig en fig yelt rám a szemüveg ét ig azg atta az orrán. -Mindig lecsúszik. Majd minteg y mellékesen hozzátette: -Nincs idő mag yarázni indulnunk kell. Meg rag adta a karomat, de én ellenálltam, és nem mozdultam. -Asszonyom hajnali három van. -Az most nem számít! Meg fog ta a kezem és a íróasztal felé húzott. -Sidney Melrose-t mag ammal viszem, Ms. Terwillig er vag yok. A kijárási tilalmat majd holnap elrendezem. Az üg yeletes meg lepettnek látszott. De vég ül is csak eg y eg yetemista volt akit arra vettek fel hog y éjszakánként felüg yeljen a kollég iumban, nem a félelmetes Ms.Weathers aki vaskézzel irányította a lányokat .

Csak barátság osan bólintott. Úg y látszik nem volt szokatlan hog y Ms. Terwillig er lányokat rabolt el éjszaka közepén a kollég iumból.. -Pizsamában vag yok. -Tiltakoztam mielőtt elértük a kocsiját ami a leállósávban parkolt. Eg y piros Volkswag en Beetle-t vezetett minek az oldalára virág okat ping ált. Valahog y ez lepett meg a leg kevésbé. -Minden rendben lesz, mondta, miközben kihalászta a kocsikulcsot a hatalmas bársony erszényéből. Körülöttünk, a sivatag i éjszaka hűvös volt és csendes. Mag as pálmafák sötét, pókszerű formái rajzolódtak az ég re. Mög öttük, a telihold és a fényes csillag ok rag yog tak. Mag am köré tekertem eg y puha termo anyag ú köntöst plusz eg y csíkos pizsama és eg y bolyhos papucs eg észítette ki a szerelésemet. Az összeállítás pont meg felelt a hang ulatos kollég iumi szobámba, de nem túl praktikus a Palm Spring s éjszakában. Vag y bárhol máshol. Kinyitotta a kocsit. Enyhén vonakodva szálltam be az anyósülésre mert a Dodg e tele volt mindenféle fajtájú hulladékkal. A szépérzékemet zavarta a rettenetes rendetlenség de ez volt a leg kisebb g ondom most. -Ms. Terwillig er. Próbálkoztam mikor már az elővárosi utcákon repesztettünk keresztül. -Mi az ami ennyire sürg ős? Most hog y már kint voltunk a kollég iumból azt reméltem, hog y vég re értelmesen kezd el viselkedni. Még nem felejtettem el az „élet-halál” meg jeg yzést és kezdett nőni bennem az ideg esség . A szemét az úton tartva óvatosan felém fordult: -Azt szeretném hog y csinálj meg nekem eg y varázslatot. Teljesen ledermedtem amíg meg próbáltam feldolg ozni a szavait. Nem is olyan rég en még ez a felszólítás undort és heves tiltakozást váltott volna ki belőlem. Nem mintha most jobb lett volna, a mág ia még mindig kiakasztott. Ms. Terwillig er nappal a középiskolában tanított mint a történelemtanárom, és éjszakánként mint boszorkány praktizált. Mindenáron meg akart g yőzni róla hog y van tehetség em a mág iához, és sikerült

is belém vernie néhány varázslatot annak ellenére hog y mindent meg tettem hog y meg akadályozzam benne. Ig azából volt pár jó okom hog y miért is vonakodom a dolog tól. Gyermekorom óta arra neveltek hog y a mág ikus képesség ek ellentétessek az ember természetével, eg y Alkimista számára ez mag a volt az eretnekség . Ennek ellenére sikerült meg tanítania néhány varázslatot amiknek nemrég sikerült meg menteniük az életemet. Eg yszóval nem a mág ia volt a leg furcsább dolog ami mostanában körülöttem történt. -Miért kellek én ehhez? Kérdeztem. -Mag a milliószor erősebb dolg okra képes mint amit én eddig valaha is tettem. -Az erő , az eg y dolog . Vallotta be. -De más szabályok és korlátok működnek itt. -Nem én döntöm el hog y képes vag yok az adott varázslatra, vag y sem. Ráhajtottam a fejem a karomra és íg y próbáltam koncentrálni a témára. Nem tudtam nem észrevenni hog y mennyire ag g ódik. -És ez nem ért volna rá reg g el? -Nem,- mondta ünnepélyesen. -Ez reg g el nem sikerült volna. Volt valami a hang jában mitől vég ig futott a hátamon a hideg és inkább hallg attam míg fojtattuk az utunk. Elhag ytuk a a várost és a külvárosokat, és kiértünk a pusztaság ba a valódi sivatag ba, Minél messzebb mentünk a civilizációtól, annál sötétebb lett. Letértünk az autópályáról, és már nem volt ház vag y közvilág ítás a környéken. Tüskés sivatag i bokrok vetettek sötét árnyékot az út mentén mint a g ug g oló állatok, ug rásra készen. Nincs erre senki. . . És senki sem tudja hog y itt vag y. Feszeng ve idéztem fel a szüzesség kérdését. Léhet hog y én leszek az áldozat eg y sötét rituálén? Azt kívántam hog y bárcsak nálam lenne a mobilom, nem mintha meg tudnám mag yarázni a főnökeimnek hog y miért töltök oly sok időt eg y varázsló társaság ában. És hog y mért is tanultam tőle mindenféle varázslatot. Jobb meg kockáztatni, hog y feláldozzák az embert mint szembenézni az alkimisták harag jával.

Húsz perccel később, Ms. Terwillig er vég ül lehúzódott és meg állt a poros eg ysávos úton mely úg y tűnt hog y a közvetlenül a semmibe vezet. Kiszállt a kocsiból, és intett nekem, hog y teg yem ug yanazt. Mikor követtem a példáját meg csapott a jég hideg kristálytiszta sivatag i éjszaka. Felettem az ég en a város fényei helyett a csillag ok rag yog tak teljes erővel, láttam a Tejutat és eg y tucat csillag képet amik általában rejtve maradnak. -Majd később g yönyörködhetsz a csillag okban. Szolt rám kurtán. -Sietnünk kell mielőtt vég leg lenyug szik a hold. A rituálé a holdfényben , a kopár sivatag , szűz áldozat. . . én meg ostobán belesétáltam ebbe? Az, hog y Ms. Terwillig er belekevert a mág iába mindig bosszantott, de nem g ondoltam hog y fenyeg etést is jelenthet rám nézve. Most aztán jól lehordhattam mag am amiért ennyire naiv voltam. Átdobta a táskáját a vállán, és elindult eg y ösvényen a föld, sziklák és csenevész növényzet között. Még a rag yog ó hold sem adott elég fényt, ő még is határozott léptekkel haladt mintha pontosan tudta volna hog y hova tartunk. Kötelesség tudóan követtem. Összevissza bukdácsoltam a sziklás talajon, a bolyhos papucsomat soha nem szánták erre a fajta terepre. -Meg jöttünk. Mondta mikor elértük eg y kis tisztásra. Óvatosan letette a táskáját és letérdelt hog y kipakolja belőle a holmiját. A sivatag kíméletlenül forró a napja után hideg volt az éjszaka, de én még mindig izzadtam. Valószínűleg a saját szorong ásomnak több köze volt ehhez mint a hőmérsékletnek, vag y nehéz pizsamámnak. Összehúztam mag amon a köntöst és szorosabbra húztam a csomót . Ms. Terwillig er kibányászott a táskájából eg y nag y ovális tükröt csipkés ezüst kerettel. Letette a földre a tisztás közepén, felnézett az ég re majd ig azított rajta még eg y kicsit. -Gyere ide, Sidney. Mutatott eg y helyre vele szemben, a tükör másik oldalán. -Helyezkedj el kényelmesen.

Mikor a városba jöttem a Sydney Melrose nevet használtam, Ms. Terwillig er eltévesztette a nevem és azóta ez rög zült benne. Leültem ahova mutatott, bár nem voltam biztos benne hog y ez jó ötlet. Mintha mindenféle állat motozását hallottam volna a sötétből. -Akkor kezdjük. Ms. Terwillig er rám bámult, a szeme sötét és riasztó volt a sötétben. -Ha van rajtad valami fém, akkor azt most inkább le kéne venned. -Nem, én-oh. Várjon. A nyakamhoz nyúltam és kikapcsoltam a finom aranyláncot a kis keresztel. Nemrég kaptam vissza eg y barátomtól. Jill Mastrano Drag omir hozta vissza nekem, majd sértődötten otthag yott. Néztem most a keresztet hog y meg csillant a holdfényben. A feszült érzés tört fel a g yomromból. Adriennek adtam mielőtt bevallotta hog y szeret eng em. Talán nem kellett volna annyira meg lepettnek lennem. Minél többször g ondoltam vég ig a történteket, annál inkább nem értettem hog y hog yan kerülték el a fig yelmemet az árulkodó jelek. Persze ez nem számított. Ez a fajta kapcsolat tiltott volt. Adrian vámpír, ig az, ő eg y Mora. Eg y a jó és élő vámpírok közül, de nem lehetett kivétel. Emberek és a vámpírok nem lehetnek eg yütt. Ez volt az eg yik pont amiben Morák és alkimisták eg yetértettek. Még mindig hihetetlen volt a számomra hog y Adrian felvállalta volna a botrányt. Elképesztő hog y volt bátorság a meg csókolni még akkor is, ha eg y csók után ott hag yott eng em szédülve és kifulladva. El kellet utasítanom persze. Itt Palm Spring s-ben persze eg yütt kellet dolg oznom vele és a társaival. Már a vallomása előtt is nehéz volt a dolog , utána meg kifejezetten kínos. Ő és én barátok voltunk, és sok időt töltöttünk eg yütt. Már hozzászoktam a g únyos mosolyához és az évődéshez, ami mindig is folyt köztünk. . . Míg dolg ok tartottak észre sem vettem, hog y ő mennyire támaszkodott rájuk. És

én is rájuk. Üresnek éreztem mag am belül. . . ami nevetség es volt természetesen. Miért érdekelne eng em annyira eg y vámpír? Ez feldühített. Vajon miért ment tönkre minden jó dolog köztünk? És vajon mire számított, mit teszek? Meg kellett volna értenie hog y lehetetlen eg yütt leg yünk. Nem tudom, hog y érzek iránta. Nem tudom. Most Adrian alig beszél velem. És mindig , látom azt az űzött pillantást a zöld szemében, ez nekem nag yon fáj és...Ah! Mi ez? … Fészkelődni kezem mert Ms. Terwillig er körülöttem kering ett eg y tál szárított g yóg ynövénnyel a fejem fölött. Annyira koncentráltam a keresztre és az emlékeimre hog y nemis fig yeltem oda hog y mit is csinál. -Rozmaring ,válaszolt tárg yilag osan . -Izsóp. Ánizs. Maradj nyug ton. Felnyúlt, hog y kiveg yen néhány levelet a a hajamból. -Erre szükség van a varázslathoz. -Rendben. Feleltem, majd óvatosan letettem a keresztet a földre hog y eltűnjön a fejemből Adrián zöld szeme. -A varázslat amit csak én csinálhatok. -De mért is csak én én? -Mert szűznek kell lenni hozzá, mag yarázta. Próbáltam nem fintorog ni. Szavai azt jelentették , hog y már nem az, és még ha ez is volt értelme eg y neg yven éves nőnél ez nem csoda. -Az akit keresünk elrejtőzött előlem, de rád nem fog számítani. -Lenéztem a csillog ó tükörre és meg értettem. -Ez eg y kereső varázslat. Használtunk már ilyet korábban. Nem mintha szívesen csinálnám újra. Nem tetszett hog y arra használnak hog y meg találjak valakit, és ezért órákig bámuljak eg y tál vizet. Most hog y tudtam mit akar csinálni nem tetszett az ötlet hog y újra használjam. A szavak és a varázsig ék az eg y dolog , de mi kelhet neki még tőlem? Veszélyben a lelkem? Talán a vérem kell? -Az a varázslat csak akkor működik ha ismered azt akit keresel. Mag yarázta. -Ezzel meg találhatsz olyanokat is akiket még soha sem láttál.

A homlokomat ráncoltam. Bármennyire is nem tetszik a mág ia, tetszettek a rejtvények és a rejtélyek. -Honnan fog om tudni, hog y ki kell keresnem? Ms. Terwillig er átnyújtott eg y fényképet. Szemem alkalmazkodott a sötéthez , A képen eg y fiatal csinos nő volt. Feltűnő volt hasonlóság közte és a tanárom közt, de nem volt telhessen azonos. Ms. Terwillig er unalmas barna haja helyett, ez a nő haja sötét volt, majdnem fekete. És nag yon csinosan öltözött, fekete szatén estélyi ruhája, fényévekre volt Ms. Terwillig er szokásos hippi ruhájától. A látszólag os különbség ek ellenére a két nő nag yon eg yforma volt. Visszanéztem rá.. -Ő a rokona? -A nővérem. Ms. Terwillig er hang ja feltűnően halk lett. Nővére? Azt hittem hog y ez a nő leg alább tíz évvel fiatalabb. -Biztos, hog y eltűnt?" Kérdeztem. Ms. Terwillig er ajka meg rándult. -Ezt nem értheted. A feneketlen táskájából előhúzott eg y kis bőrkötésű könyvet és kinyitotta a meg jelölt oldalnál. A lapokra sandítottam és ki tudtam venni a latin leírását a főzetnek és a varázsig ének. - Ez nem tűnik valami bonyolultnak -mondtam g yanakodva, az előző kísérletnél elájultam a szellemi meg erőltetéstől. Bólintott. -Sokkal nehezebb mint az előző. -De amit te nem akarsz hallani: az erőd sokat nőtt azóta, valószínűleg könnyebben meg y mint korábban. Összevontam a szemöldököm. Ig aza volt. Nem akartam hallani. Eg yik részem tudta hog y meg kell tag adnom hog y részt veg yek ebben az őrületben. Eg y másik felem azon ag g ódott hog y otthag y eng em a pusztában, ha nem seg ítek neki. És még eg y részem őrülten kíváncsi volt hog y mi lesz ennek az eg észnek a vég e. Vett eg y mély léleg zetet, és elmondta a könyv varázsig éit, majd majd a képet a tükör közepébe rakta.. Én meg ismételtem a varázsig ét, és eltávolítottam a képet. Előrehajolva, bámultam a csillog ó felületet,vártam hog y kitisztuljon a fejem, és hag ytam, hog y eg g yé váljak a sötétség g el és a holdfénnyel. A mormog ása növelte

az erőt bennem, sokkal g yorsabban, mint amire számítottam. De semmi sem változott a tükörben . Csak az arcom nézett vissza rám. Szörnyen néztem ki: a hajam kifakult és úg y állt mint eg y szénabog lya. Tele mindenféle levéllel és ág g al. Az energ ia tovább nőtt bennem, eg yszerre volt meg lepően meleg és kellemes. Becsuktam a szemem és eg yre mélyebben merültem benne. Úg y éreztem mintha lebeg nék a holdfényben,mintha én lennék a holdfény. ... Örökre..... -Látsz valamit? Ms. Terwillig er hang ja hirtelen rag adott ki a békéből, eng edelmesen kinyitottam a szemem és a tükörbe néztem. És a tükör eltűnt. Eg y szürke köddel takart házat láttam , de tudtam, hog y a köd nem ig azi. Csak eg y mentális akadály amit mag am húztam föl. Koncentráltam és a köd hirtelen eltűnt. -Látok eg y az épület." A hang om furcsán visszhang zott az éjszakában. -Eg y rég i viktoriánus ház. Sötétvörös,hag yományos fedett veranda. Hortenzia bokrok vannak előtte. Van itt eg y jel is, de nem tudok olvasni. -Meg tudod mondani, hol van a ház? Ms. Terwillig er hang ja mintha nag yon messziről jött volna. Próbáltam, hátrálni hog y minél többet lássak a ház környékéből. Beletelt néhány pillanatba, de lassan, a kép hátrált min eg y film, felfedve eg y környéken álló hasonló házakat, mindnek viktoriánus széles előcsarnoka és szőlővel befutott falai voltak. Szép és tökéletes, eg y darab történelem modern világ ban. -Semmi sem biztos- mondtam neki. -Csak néhány furcsa utca. -Húzódj hátrább Lásd a nag yobb képet. Meg tettem, és olyan volt, mintha felszállnék az ég be mintha szárnyaló madár lennék . A házak beleolvadtak a városrészbe, eg yre nag yobb és mag asabbak lettek. Vég ül összeállt a kép: -Los Ang eles, mondtam. -A ház a Los Ang elesben van. Hallottam eg y mély léleg zetet, majd: -Köszönöm, Miss Melbourne. Ez minden. Hirtelen a fejemet kitöltő város képe eltűnt és vele az eufória. Már nem lebeg tem, visszazuhantam a valóság ba: A sivatag i tájba a fülledt pizsamámban. Kimerültnek éreztem mag am, és ing atag nak, mint aki mindjárt elájul. Ms. Terwillig er átnyújtott eg y termoszt tele narancslével, mohón ittam..

A bevitt tápanyag ok hatására kezdtem mag am eg y kicsit jobban érezni. Az intenzív mág ia levitte a vércukorszintemet. -Ez seg ít? Kérdeztem, és letettem a a termoszt. A szűnni nem akaró hang kezdett bennem kiabálni hog y hány kalóriát vittem be,de nem törődtem vele. -Ez volt amit tudni akart? Ms. Terwillig er rám mosolyg ott. -Seg ít? Ig en. Vajon ezt akartam? -Nem, nem ig azán. Azt reméltem hog y minél távolabb lesz tőlem. . . . Felvettem a láncom és feltettem a nyakamba. Az ismerős tárg y hozzákötött a normális világ hoz. Visszatekintve bűnösnek éreztem mag am, az embereknek nem szabadna mág iát használni, és főleg nem szabadna élvezni azt. Vég ig simítottam az ujjammal a kereszten és azon kaptam mag am hog y meg int Adrianra g ondolok. Vajon viselte valaha vag y csak kézbe fog ta néha . Amit én is g yakran meg teszek. Ms. Terwillig er elkezdte összeg yűjteni a holmiját. Választ várva felálltam. -Mit jelent ez asszonyom? -Mit láttam Los Ang elesben? Követtem őt vissza a kocsihoz, nem válaszolt azonnal. Amikor meg tette, a hang ja szokatlanul komor volt. -Ez azt jelenti, hog y ő sokkal közelebb,van mint szeretném. -Ez azt is jelenti hog y szeretnéd e vag y sem, meg kell majd próbálni fejleszteni a mág ikus képesség eidet. -Nag yon-nag yon g yorsan. Meg torpantam. Hirtelen iszonyú dühös lettem. Elég volt! Kimerült voltam, és fájt minden porcikám. Kiráng at ide az éjszaka kellő közepén és ilyeneket mond nekem mikor tudja hog y érzek a mág ia iránt. Ami még rosszabb, a szavaival még rám is ijesztett. Mért kellettem én ide? Ez a varázslat az ő üg ye volt, még is úg y csinált mintha az én érdekem lett volna kijönni ide a sivatag ba. -Anyáám...kezdtem.. Ms. Terwillig er meg pördült, és felém hajolt, úg y hog y már csak néhány centi volt köztünk. Nag yot nyeltem. Visszanyeltem a szavakat amit az előbb ki akartam mondani. Még soha nem láttam ilyennek, nem volt ijesztő de olyan intenzitással nézet mint még soha. Nem látszott annak a szétszórt tanárnak akinek ismertem.

Úg y nézett ki mint aki meg ijedt... de nag yon... -Sydney. Kezdte. Ritkán használata keresztnevemet. -Hadd biztosítsalak róla hog y ez nem valami trükk a részemről. Fejlesztjük a képesség eidet akár tetszik neked, akár nem. És nem azért, mert keg yetlen vag yok . Még csak nem is azért, mert utálom látni hog y elpazarolod a képesség eidet. -Akkor miért?-Kérdeztem halkan. -Miért kell még többet tanulnom? A szél fújt körülöttünk és néhány levelet sodort a hajamba az árnyékok eg yre baljósabbak, és a szép holdfény és a csillag ok eg yre hideg ebbek lettek. -Mert mondta Ms. Terwillig er -Ezzel meg mentem az életed......

Második fejezet Ezek után MS. Terwillig er már nem árult el semmit sem. Némán vezetett vissza ég észen Amberwoodig és úg y látszott szinte meg is feledkezett rólam, csak mag ában motyog ott: -Nincs elég idő..-több bizonyíték kell neki.... Amikor vég re leesett nekem hog y rólam beszél meg próbáltam minnél több információt kiszedni belőle: -Mi az hog y meg kell védenem mag am? Mitől kell meg védenem? Mikor leparkolt a kollég iumban rám vetette még mindig zaklatott pillantását: -Majd később elmag yarázom. -Majd a holnapi különóránkon. -Nem leszek ott, fig yelmeztettem. -Emlékszik? A tanítás után mindjárt elutazom. El kell érnem a repülőmet. Meséltem már a múlt héten. És teg nap is . Ez felkeltette a fig yelmét -Tényleg ? Gondolom akkor majd reg g el találkozunk. Majd meg látom, mit tudok tenni addig . Miután elment már nem tudtam sokat aludni. Mikor másnap feltűnt a történelem órán állta a szavát: Mielőtt meg szólalt a cseng ő, odasétált az asztalomhoz, és átadott nekem eg y kopott piros bőr borítású rég i könyvet. A címe latin volt és alatta a fordítás: A HARC ELEMEI Vég ig futott a hátamon a hideg , fény és láthatatlanság létrehozása varázslattal: az eg y dolog , könnyen meg tanultam őket és még hasznosak is voltak. No de varázslatok a harcban? Valami azt súg ta hog y ez nem normális dolog . -Elolvashatod a repülőn- mondta. Úg y beszélt meg int mint eg y tanár , de láttam a teg napi szorong ást a szemében. Koncentrálj az első fejezetre. Bízom benne hog y a szokásos alapos munkát vég zel, találsz majd benne néhány érdekes varázslatot. Eg yetlen másik diák sem törődött velünk. Ez volt a nap utolsó fakultatív órája: Antik történelem. És ő volt az állandó mentorom, ezt sokszor arra használta föl hog y minden áron mág iára oktasson. Gyakran be az órára hozott nekem mindenféle könyveket, úg yhog y ebben nem volt semmi szokatlan. -És ha már ott vag y, és meg tudnád találni azt a házat az rendkívül hasznos lenne. Szóhoz sem bírtam jutni eg y pár pillanatra. Keressem meg Los Ang elesben azt a házat? Hog y képzeli? -Ez. . . eg y nag yon nag y város. mondtam vég ül. Óvatosan meg válog atva a szavaimat tekintettel a lehetség es tanukra.

Bólintott és feltolta szemüveg ét az orrán. -Tudom. A leg több ember valószínűleg nem tudná meg csinálni. És fog ta a jeg yzeteit visszatért az íróasztalához. -Milyen környéken? -Mit kell meg találnod? Kérdezte eg y új hang . Eddie Castile épp akkor érkezett és becsusszant a szomszédos padba. Eddie Dampyr volt. A dampyrok ember és mora származásúak. Alig lehetett meg különböztetni őket a közönség es emberektől. A haja homok szőke és a szeme barna, és ahhoz elég g é hasonlít rám elhig g yék a mesét hog y ikrek vag yunk. A valóság ban Eddie mint testőr működött az iskolában. Jillre vig yázott aki a saját fajtája elől menekült. A Morák eg y csoportja vadászott rá, bár semmi nyomuk nem volt mióta Palm Spring s be jöttünk. Eddie mindig éber volt és készen állt rá hog y meg védje. Becsúsztattam a piros könyvet a táskámba. -Ne is kérdezd. Kaptam tőle eg y rakás feladatot. Elméletileg csak Adrian tudott arról hog y Ms. Terwillig er mág iára oktat. Na és persze ott volt Jill is. Minden Mora használt Valamiféle mág iát, Adrian eg y különleg es ritka képesség g el rendezett: a lélek erejével. Adrian eszt a képesség ét használtazt mikor visszahozta Jillt a halálból eg y merénylet után. Ez után lett Jill ”Árnyék-csókolta”, létrejött eg y szellemi kötelék közöttük ami lehetővé tette hog y lássa és hallja Adrian érzéseit és néha lásson a szemével. Ezért Jill többet tudott arról ami köztem és Adrian között történt. Fog tam a kocsikulcsomat és vonakodva odaadtam Eddie-nek. Ő volt az eg yetlen akiben bíztam annyira hog y vezethette a kocsimat . Kölcsön adtam neki amikor elhag yta a várost hog y a csapatunk üg yeit intézze. - Tessék.-Eg y darabban hozd vissza. És ne eng edd Ang elinát a kormány közelébe. -Úg y nézek ki mint eg y öng yilkos? -nevetett. -Biztos hog y nem akarod hog y kivig yelek a reptérre? -Nem hiányozhatunk az osztályból mondtam. Nem vag yunk mag ántanulók. -Nem bánnám hidd el. Lesz eg y természettudományi tesztem. Fintorg ott és lehalkította a hang ját: Gyűlölöm a fizikát. Nem tudtam elrejteni a mosolyomat. Eddie és én már elmúltunk tizennyolc évesek és leérettség iztünk én mint mag ántanuló ő meg eg y elit Dampyr-Mora

akadémián. Én nem bántam hog y újra tanulhattam, De Eddie eg yáltalán nem rajong ott az iskoláért. -Nem köszönöm minden rendben lesz. Meg szólalt a cseng ő, és Eddie feleg yenesedett a padból és hog y Ms. Terwillig er kiadta a leckét azt súg ta nekem, -Jill tényleg le van törve hog y nem mehet. -Tudom motyog tam vissza,de mind tudjuk hog y mért. -Ig az. Értett eg yet, csak azt nem értem hog y mért rád harag szik. Meg fordultam és nem vettem róla tudomást. Jill volt az eg yetlen aki tudott Adrian szerelmi vallomásáról. A köztük lévő kötésnek köszönhetően. Örültem volna neki ha az ilyen dolg okat nem osztja meg vele ,de nem tudta befolyásolni. A kapcsolatot. Bár Jill tudta hog y a vámpír-ember kapcsolat tiltott, nem tudta meg bocsátani Adriannak okozott fájdalmat. Hog y a dolg ok még rosszabbak leg yenek valószínűleg vég ig érezte őket. Még ha a többi barátom nem is tudta hog y mi történt aszt rög tön látták hog y valami nincs rendben köztem és Jill között. Eddie fig yelt fel rá a leg hamarabb és rög tön ki is fag g atott. Arra hivatkoztam hog y Jillnek nem tetszenek az új szabályok amiket a fotós eset után vezettünk be. Eddie ezt nem vette be, de Jill is ug yanolyan homályos választ adott. Eddie tehát nem tudott meg többet az esetről. A tanórák vég eztével én már nemsokára eg y Taxi hátsó ülésén utaztam a repülőtérre. Minden csomag om eg y bőrönd és eg y kis táska társaság ában. És mint már százszor ismét elővettem a kis ajándékcsomag ot, és meg vizsg áltam : Eg y kis kristálymedál volt ami két eg ymással szembe repülő g alambot ábrázolt. Felsóhajtottam és visszaraktam a táskámba. Remélem ez meg felelő ajándék lesz a nag y eseményre. Nem mindennap meg y el az ember eg y vámpír esküvőre. Én még soha sem voltam korábban ilyenen. És valószínűleg még eg yetlen Alkimista sem. Bár eg yütt dolg oztunk a Morákkal a létezésük eltitkolásán, világ ossá tettük hog y nem óhajtunk részt venni semmiben ami túlmeg y a szakmai kapcsolatokon. A közelmúlt eseményei azonban rádöbbentették mind a két félt hog y javítani kellene a kapcsolatokon, és mivel ez az esküvő fontos dolog volt néhány Alkimista köztük én is részt vehettünk a rendezvényen. Azt tudtam hog y ők szeretik eg ymást, de örültem hog y vég re mint házaspárt láthatom őket.

De más miatt is ideg es voltam: Ez az esküvő eg y hatalmas esemény, reng eteg Mora és Dampyr lesz jelen. Mi Alkimisták reménytelen kisebbség ben leszünk. Mivel Eddie-vel Eddie-vel és a többiekkel már rég óta eg yütt éltem Palm Spring sben ez sokat javított a helyzetemen , és jól kijöttem a barátaikkal is. De nem sok Alkimista volt olyan szabadelvű az üg yben mint én, és nag yon feszélyezve jártak a vámpír világ ban. Talán a Morák és a Dampyrok nem voltak g onosz lények mint ahog y rég en g ondoltam , de Embernek még sem nevezhetjük őket. Azt kívántam hog y bár velem jöhettek volna a Palm Spring s-i barátaim, de hát azért éltünk a városban hog y elrejtsük Jillt azok a Morák elől akik meg akarták őt ölni. A Morák és a Strig ák inkább elkerülték a napos sivatag os területeket. De ha felbukkannának eg y Mora rendezvényen az eg ész eddig i munkánk kárba veszne. Amberwoodban kellett maradnia ahol Eddie és Ang elina, eg y másik dampyr vig yázz rá. Csak Adrian és én kaptunk meg hívót, de mi is külön g épen utaztunk. Ha valakinek feltűnne hog y eg yütt utazunk az felhívná Palm Spring s-re a fig yelmet. Íg y aztán Adrien eg y másik városból indult hog y ne leg yen köztünk semmilyen kapcsolat. A vég célom emlékeztetett Ms. Terwillig er feladatára hog y keressem meg Los Ang elesben azt a bizonyos házat. Persze nem probléma! Az eg yetlen g ond hog y a Viktoriánus házak annyira hasonlítanak eg ymásra, Ha találnék eg y történelmi társaság ot lenne esélyem rá hog y a leírás alapján leszűkítsük a területet. Sikerült eg y órával korábban kiérni a reptérre, és éppen Ms. Terwillig er könyvét olvasg attam ,mikor meg hallottam a nevem a hang osbemondóban: Fig yelem! Keressük Sidney Merlose nevű utasunkat fáradjon a üg yfélszolg álati munkatársunkhoz! Éreztem, eg y süllyedő érzés a g yomromban. Összeszedtem a holmimat és odasétáltam az asztalhoz, ahol fog adott a lég itársaság mindig vidám képviselője. -Sajnálom de azt kell mondanom hog y a járatát túlfog lalták. Mondta hatalmas mosollyal, és eg yáltalán nem volt zavarban. -Ez mit is jelent pontosan? -kérdeztem. Ismertem a bürokráciát, de azt sosem értettem hog yan lehet eg y repülő helyeit túlfog lalni. Nem tudják hány ülés van?

-Ez aszt jelenti hog y már nem repülhet .Mag yarázta. -Önnek és néhány önkéntesnek át kellene adniuk a jeg yüket eg y családnak. -Önkéntesnek? Ismételtem, Oldalra néztem és eg y család két g yereke mosolyg ott rám, az a fajta mosollyal mivel mindent elérnek. Felháborodva fordultam vissza a pulthoz: -Hog y merték ezt meg tenni,-időben fog laltam le a helyem. -Eg y esküvőre meg yek, azt nem lehet elhalasztani! Az asszony kiállított eg y új beszállókártyát. -Átírtuk a jeg yét eg y másik járatra. Mag yarázta. -Nem közvetlen járat, át kell majd szállni a Philadelphiában. Az első osztályra állítottam ki a kellemetlenség ek miatt. Majd hozzátette: -Én a mag a helyében sietnék. Fog tam a holmimat és szó nélkül elkezdtem rohanni a terminál felé amilyen g yorsan csak tudtam, mag amba meg jeg yezve hog y feltétlenül írjak eg y panaszlevelet a lég itársaság nak. Valamilyen csoda által épp időben elértem a terminált mielőtt bezárták. Az őr meg is jeg yezte hog y leg közelebb időben induljak el otthonról. Nem törődtem vele. Elindultam meg keresni a helyemet. Eg y sokkal de sokkal kedvesebb lég iutas-kísérő fog adott, különösen amikor meg látta az első osztályú jeg yemet. -Ez itt az ön helye Miss Melrose," mondta, rámutatva a harmadik ülésre a sorban. -Köszönjük hog y minket választott. Seg ített nekem feltenni a bőröndömet a csomag tárolóba, ami elég nehéz volt mert g yakorlatilag meg telt a többi utas holmijával. Nem kis tudásra volt szükség mire bepasszíroztuk a csomag om a helyére. A fáradság tól g yakorlatilag beleájultam a ülésemre, ennyit a pihentető utazásról. Épp csak annyi időm volt hog y becsatoljam az övemet, a g ép máris meg kezdte a g urulást a kifutópályára. Nem számít mennyit repültem: mindig zavart a felszállás káosza. Már a leveg őben voltunk mire meg nyug odtam annyira hog y szemüg yre veg yem a szomszéd utast: ADRIAN!

Hitetlenkedve fig yeltem hog y milyen jót mulat a zavaromon, eg ész idáig aszt fig yelte hog y mennyi időbe kerül hog y észreveg yem. Nem is vette a fáradság ot hog y meg kérdezze mit keresek itt: hog yan vetett a sors pont az ő járatára. -Ez lehetetlen, kiáltottam fel. -Az az eg y dolog hog y átköltöztettek erre a járatra. De a pont melléd? -Tudod, mi az esélye ennek? -Ez hihetetlen. -Eg yesek talán azt mondanák hog y ez a sors keze. Felelte. -Vag y talán csak ez az eg yetlen járat Philadelphiába. Felemelte a poharát eg y pirítós mellől. _-Örülök hog y velem tartasz az úton. -Hmm, akkor is. A motorok hang osan dübörög tek körülöttünk meg kímélve eng em a beszélg etéstől. A valóság kezdett eltűnni, és én csapdába estem eg y öt órás repülésen Adrian Ivashkovval. Öt óra. Öt órát kell ülnöm csak pár centire tőle, most mit csináljak? Természetesen semmit. Nincs hová menni. Nincs hová menekülni. Az első osztály utasai nem fog nak velem helyet cserélni. A szívem hevesen kezdett el verni hog y próbáltam kitalálni hog y mit kéne most csinálni. Ő csendben fig yelt eng em, azzal a önelég ült kis mosollyal az arcán, vár rám, hog y elkezdjem a beszélg etést. -Szóval, mondtam vég ül, a kezemet bámulva. -Mi van az autóddal? -Kint hag ytam az utcán, Gondoltam ellesz ott míg visszatérek. Felrántottam a fejemet. -Mit csináltál?-El fog ják vontatni ha tilosban hag yod! Adrian felnevetett mielőtt válaszolt: -Szóval ez kell eg y szenvedélyes reakcióhoz mi? Meg rázta a fejét. -Nyug i Sag e, csak vicceltem. Természetese bezártam a g arázsba. Éreztem hog y ég az arcom, utáltam mag am hog y bedőltem a viccének és kissé zavarban is voltam hog y eg y autó ezt váltja ki belőlem. Ig az ez nem csak eg y autó, ez eg y klasszikus Mustang amit Adrian nemrég vásárolt. Sőt azért vette hog y eng em lenyűg özzön. Úg y tett mintha nem tudna vezetni kézi váltós autót ,hog y minél több időt tudjon velem tölteni míg meg tanítom vezetni. Az autó fantasztikus volt de meg lepett hog y mire képes hog y velem leg yen. Elértük a repülési mag asság ot és az utaskísérő visszatért Adrien italával -Parancsol valamit kisasszony? -kérdezte.

-Eg y diétás kólát kérek. Mondtam Automatikusan. -Még mindig ? -Lassan már át lehet látni rajtad. -Muszáj ezt?-Forg attam a szemem. - Ha a következő öt órában is ezt csinálod, inkább keresek valaki aki olyan szerencsés hog y helyet cserélne velem. Adrian békítő mozdulattal emelte fel a kezét: -Nem, nem folytatom. Én csak szórakoztatom mag am. Kiderült hog y hozott mag ával eg y keresztrejtvényt és azon dolg ozott míg meg nem érkeztem. Elővettem Ms. Terwillig er könyvét, és olvasni próbáltam, de nehéz volt koncentrálni úg y hog y mellettem ült. Folyton fig yeltem a szemem sarkából. Részben azért hog y lássam ha rám néz, és részben csak tanulmányoztam az arcát. Ug yanaz az Adrian volt mint rég en, ideg esítően jól nézett ki a kócos barna hajával és formás arcával. Meg fog adtam,hog y nem beszélek vele, de amikor észrevettem, hog y nem írt semmit és hang osan kopog a tollal a tálcán nem tudtam uralkodni mag amon. -Mi az ? Kérdeztem -Hét betűs szó: a g yapotmag talanító feltalálója. --Whitney, válaszoltam. Lehajolt és leírta. -leg erősebb a Mohs skálán , szintén hét betű. -Gyémánt. Öt szóval később fog tam fel hog y miben mesterkedik: -Hé mondtam neki, ezt ne csináld Rám nézett a csodálatos szemével. -Mit ne csináljak? -Meg próbálsz elcsábítani, tudod hog y nem tudok ellenállni a rejtvényeknek. -Nekem vag y az újság omnak? Elhúzódtam tőle , majd látványosan kinyitottam a könyvem. -Nekem más dolg om is van. Éreztem hog y Adrian fig yeli amint olvasok, de meg próbáltam fig yelmen kívül hag yni a közelség ét. -Látom Jackie még keményen meg hajtja az osztályát. Adrian csak eg yszer találkozott Ms. Terwillig errel és úg y elbűvölte őt hog y azóta is csak a keresztnevén hívja őt. -Ez több mint eg y tanórai anyag . -Tényleg ? Azt hittem nag yon nem akarsz evvel fog lalkozni.

Becsuktam a könyvet. Ez az én dolg om! -Én.. elharaptam a szavakat, emlékeztettem mag am hog y ne beszéljek vele többet a kelleténél. Túl könnyen visszatérünk a rég i szokásokhoz ,és azt nem szabad lenne csinálni. -Akkor mi van? Kérdi szelíden. Felnéztem rá, és nem láttam önteltség et vag y g únyolódást. Én nem is láttam az ég ő fájdalmat ami kínozta az elmúlt néhány hétben. Ő valóban ag g ódni látszott, ami pillanatnyilag elvonta a fig yelmem Ms. Terwillig er könyvéről. Látva hog y mennyire meg bántódott a vallomás után, nem értettem mitől változott meg annyira hog y képes támog atni eng em. Haboztam, nem tudtam, mit kell tennie tennem. Teg nap estét már többször is lejátszottam a fejemben, és még mindig nem tudtam kitalálni hog y mi is történt vég űl . Adrian volt az eg yetlen, aki tudott az én mág ikus tanulmányaimról (eltekintve Jilltől), és eg észen eddig a pillanatig , észre sem vettem, hog y mennyire vág ytam rá hog y meg vitassam a történteket valakivel. Szépen elmeséltem neki a sivatag i kalandomat lépésről-lépésre. Amint befejeztem, meg lepődtem, hog y milyen sötét lett az arckifejezése. -Az eg y dolog hog y próbálja beléd verni a varázslatokat. -De ez eg y teljesen más dolog hog y beleráng at valami veszélyes üg ybe. Az ag g odalomra eg y kicsit meg lepett bár de lehet hog y nem kellett volna. A hang ja elárulta hog y ag g ódik értem. -És ez seg ít valamit? Mutatott rá a könyvre. -Azt hiszem. Vég ig simítottam a kötésén és az arany feliratokon. -Ezek a védekező és támadó varázslatok kicsit keményebbek mint amit eddig próbáltam. De ő azt mondta hog y amiket nehéznek találok azokat nyug odtan hag yjam ki. -Nem szereted a mág iát , emlékeztetett.- Talán jobb nem fog lalkozni velük. Utáltam bevallani hog y ig aza volt. De nem akartam bátorítani, nem akartam újra kezdeni az eg észet. Anélkül hog y észrevennénk ismét visszatértek a rég i dolg ok, könnyű volt

Adriannal beszélg etni. Még tanácsot is kérni, és ez kissé meg zavart. Vettem eg y mély léleg zetet, hog y felfrissítsem mag am. Tudtam, hog y a pillanat eljött, nem számít, mennyire szerettem volna elodázni , de nem volt könnyebb út. -Adrian, beszélnünk kell arról, mi történt köztünk. Vettet eg y pillantást rám míg a válasz fontolg atta: -Nos. . . úg y tudtam, semmi sem történt kettőnk között. -Pontosan. Sajnálom ami történt. . . amit mondtam. De az mind ig az volt . Tovább kell lépni ezen hog y továbbra is működjön a mi Palm Spring s-i csoportunk. -Vicces. Állítólag én élek múltban. Mondta. -De te vag y az eg yetlen aki fog lalkozik vele. Meg int elpirultam. -De miattad! Nem én töltöttem az elmúlt heteket szeszélyesen és duzzog va, szinte soha nem beszéltél velem. És ha ig en, akkor általában jó néhány csúnya szó volt benne. -Ig azad volta viselkedésemmel, mondta bólog atva elég g é rondán viselkedtem, sajnálom. -Te ...túl vag y rajta? Csak bámultam rá -Szóval vég eztél vele? -Uhh ilyen eg yszerű. Nem tudtam hirtelen feldolg ozni Hog y már túllépet rajtam. -Ó nem mondta vidáman -Eg yáltalán nem. -Befejeztem a duzzog ást.Mondta. -Már nem vag yok rosszkedvű...Talán eg y kicsit szeszélyes, De ez Adrian Ivaskov normális állapota. -De vég eztem a túlzásokkal. -Ha nem hív fel többet Rose, akkor te sem fog sz az őrületbe kerg etni. -Én nem kerg etlek az őrületbe! Kiáltottam föl. -Nem tudom. Mondta mereng ve ami eg yszerre volt ártatlan és izg almas. -Te nem vag y annyira veszett üg y mint ő. -Úg y értem nem kell meg küzdeni eg y Orosz félisten szerelmével. Nekünk csak a több száz éves rossz beideg ződéseket, és tabukat kell leg yőznünk a két faj között. -Ez nem lehet nehéz. -Adrian! -Ez nem vicc! -Tudom. Főleg neked. És ezért nem nehezítem meg a helyzeted. -Én csak szeretni fog lak ha akarod ha nem. Mondta drámaian. A utaskísérő érkezése szakította meg a beszélg etést Döbbentem kerestem a szavakat míg összeszedte a takarókat.

-Ha akarom ha nem? -Mi a csudára g ondoltál? Adrian elhúzta a száját. -Ez hátborzong atóbb lett mint g ondoltam. -Ez csak azt jelenti hog y nem érdekel hog y azt g ondolod hog y nem lehetünk eg yütt, nem érdekel hog y a leg g onoszabb természetfeletti lénynek tartasz ami a földön sétál. A szavai visszavittek az időben oda amikor azt mondta nekem : Hog y én vag yok a leg szebb teremtmény aki a földön jár, Elképzeltem milyen lenne eg y g yertyafényes szoba ahol ő úg y néz rám mint senki más.....Hag yd abba Sydney! Koncentráltam. -Te úg yis azt csinálsz amit akarsz, Adrian látta rajtam tépelődést. Komoly és nyug odt volt a hang ja. -Úg yhog y lesz ami lesz, én csak szeretlek, akkor is ha reménytelen. Nem tudom miért de jobban meg döbbentem mint annak idején. Körülnéztem hog y nem fig yel e valaki: -Én... miért?... ezt nem lehet! Oldalra hajtotta a fejét , ahog y fig yelmesen nézet rám. -Miért? Nem fáj, vag y ilyesmi. Mondtam, hog y nem fog lak zavarni ha nem akarod. -És ig en, jól vag yok.-Szóval, mi számít az, ha én csak messziről szeretlek? " -Nem teljesen tudom. -Mert. . . Mert nem lehet! -Miért nem? - Te.... próbáltam hatni a józan eszére. -Tudod hog y én ere nem vag yok képes,csak az idődet veszteg eted velem. -A cég en belül marad.- Az én időm meg y kárba. -De ez őrület! Miért csinálod ezt? -Mert nem tudok változtatni rajta, mondta eg y vállrándítással. -És hé, ha én is szeretlek, talán akkor vég ül te is meg szeretsz előbb-utóbb. A pokolba is, biztos vag yok benne, te már félig szerelmes vag y belém. -Nem vag yok! -Ez nevetség es, ez szörnyű log ika. Adrian visszatért a keresztrejtvényéhez. -Nos akkor g ondolhatsz amit akarsz én mindig itt leszek veled , és mindig szerelmes leszek beléd, és úg y törődök veled, mint bármelyik másik g onosz srác. -Nem hiszem hog y g onosz lennél. -Látod? Már alakul. A mag azint kopog tatta a tollával: -Romantikus viktoriánus költőnő. "Nyolc betűt."

Nem válaszoltam. Nem volt mit mondanom. Adrian nem említette többet a kényes témát. Az út további részében, azt meg tartotta mag ának, a további beszélg etéseink a vacsoráról, az esküvőről szóltak. Bárki aki látott minket nem látott volna semmi furcsát közöttünk. De én tudtam. És ez a tudás belülről rág ott Ez mindent felemésztett. És mire vég ül leszálltunk már nem tudtam Adriant ug yanúg y látni . Minden alkalommal, amikor ránéztem csak a szavaira g ondoltam: „Még itt vag yok, még mindig szerelmes vag yok beléd, és jobban törődök veled, mint bármelyik másik srác valaha is.” Eg y részem meg volt sértve. Hog y merészeli? Hog y merészel szeretni eng em, ha akarom ha nem? Azt mondtam neki hog y nem! Ehhez nem volt jog a! És a többi részem? A többi részem volt ijedve. „Ha tudod hog y szeretlek előbb utóbb te is szeretni fog sz.” Ez nevetség es. Nem lehetett akarni valakit szeretni, csak a szeretni lehet . Nem számított, milyen bájos volt, hog y milyen jól néz ki, és milyen vicces. Az alkimisták és a Morák nem lehetnek eg yütt. „Biztos vag yok benne, te már félig szerelmes vag y belém” Nem ez lehetetlen!

Harmadik fejezet Adrian többet nem tett említést a kapcsolatunkról vag y annak hiányáról. Eg yszer-eg yszer azonban esküdni mertem volna, hog y láttam valamit a szemeiben, valamit, ami a meg nem szűnő szerelmének vallomását visszahang ozta. Vag y talán csak a szokásos szemtelenkedését láttam benne. A repülés után még vag y eg y órát autóztunk mire vég re eljutottunk eg y kis üdülővárosba a Pocono heg ység ben. A kiszállás a kocsiból sokként ért. A december Pennsylvaniában nag yon de nag yon különbözik a Palm Spring s-i. téltől. Az éles hideg leveg ő meg csapott, az a fajta volt amitől befag y a szája és az orra. Ug yanannak a teliholdnak a fényében csillog ott a mindent elborító friss hó ami alatt Ms. Terwillig er és én varázsoltunk. A csillag ok itt ug yanúg y szikráztak mint a rideg sivatag ban, bár a hideg miatt élesebbnek és közelebbinek tűntek. Adrian nem szált ki a bérelt autóból de kihajolt mikor a vezető átadta nekem a bőröndömet. -Seg ítsek cipekedni? Kérdezte Adrian. Ez szokatlan volt tőle. -Minden rendben lesz, de azért kösz. -Gondolom, te nem itt éjszakázol. Mondtam a fejemmel a g arniszálló felé bökve ami előtt az autó meg állt. Adrian eg y nag y kivilág ított hotelre mutatott a dombon. -Odafenn. -A leg több vendég ott szállt meg , és nekünk csak most kezdődik a nap. Meg borzong tam, és ennek semmi köze nem volt a hideg hez. Morák nappala normális esetben a napnyug tával kezdődött, és az eg ész éjszaka tartott. Az emberek között Adriannak alkalmazkodnia kellett a nappali életmódhoz, de itt ebben a városban amit most szinte elleptek a Mora vendég ek visszatérhetett a számára természetesebb életmódhoz. A meg jeg yzését eg y pillanatnyi kínos csend követte, de a hideg lehetőség et adott nekem a menekülésre. -Nos jobb ha bemeg yek a meleg re . Mondtam. -Örültem hog y veled utazhattam. Elmosolyodott. -Én is Sag e. -Viszlát holnap. A kocsi ajtaja bezárult, és hirtelen mag ányosnak éreztem mag am nélküle. Elhajtottak a dombon mag asodó szálloda felé. Bár az én motelem aprónak tűnt hozzá képest de jó állapotban volt.

Az alkimisták fog lalták le nekem pontosan azért mert tudták,hog y a Mora vendég ek máshol szálltak meg . Nos,leg alábbis a leg többjük. -Te itt az esküvőre érkeztél drág ám? Kérdezte a recepciós nő miközben ellenőrizte a fog lalásomat. -Jó néhány új vendég ünk van aki az esküvőre érkezett. Bólintottam, miközben aláírtam a bejelentő lapot. Nem voltam meg lepve de még is sokkal kevesebb Mora szállt meg itt mint a többi hotelben. Alaposan ellenőriztem a zárat az ajtómon. Bíztam Palm Spring s i barátaimban, de az összes többi Mora és dampyr már más tészta volt. Az olyan városokban, mint ez, a fog adók és bennük a szobák mintha direkt romantikus kiruccanásokhoz lettek volna építve. Az enyém sem volt kivétel. Hatalmas franciaág y leterítve eg y fátyolszerű takaróval, valamint volt eg y szív alakú Jacuzzi, és eg y kandalló. A szoba romantikus kisug árzása Adriant juttatta az eszembe de tudtam hog y jobb ha most nem vele fog lalkozok, amennyire tudtam kizártam a fejemből és elküldtem eg y üzenetet Donna Stantonnak a közvetlen Alkimista főnökömnek: „Meg érkeztem Pocono Hollowba. Bejelentkezettem a motelba” A válasza g yorsan jött: „Kitűnő. Holnap találkozunk.” A második szöveg követte eg y pillanattal később: „Zárkózz be.” Rajtam kívül Stantont és eg y másik Alkimistát hívtak meg az esküvőre, de ők itt a keleti parton laktak és eg yszerűen ideutaznak holnap. Irig yeltem őket. Annak ellenére, hog y a nyug talan voltam meg lepően jól aludtam, és mert felkelt a nap nem kellett ag g ódnom Morák miatt, én voltam az eg yetlen ember a napsütötte étteremben. -Milyen furcsa. Jeg yezte meg a pincér mikor kihozta a kávémat és a reg g elimet. -Tudom, hog y sok vendég ünk későn jött haza, de azt hittem leg alább eg y páran lejönnek enni. Aztán hog y hang súlyozza az értetlenség ét hozzátette: -Vég tére is a reg g eli ing yenes.

Mivel a Morák mind ág yban voltak felkerekedtem hog y meg nézzem a várost. Annak ellenére hog y felkészültem az időjárásra csizmát és kabátot is hoztam mag ammal a hideg sokkoló volt. Palm Spring s elpuhított. Hamar visszatértem a szobámba és a nap hátralevő részét azzal töltöttem hog y a délutánig olvastam Ms. Terwillig er könyvét a kandalló mellett. Gyorsan átfutottam az első részén és még a haladó átkokat tartalmazó részbe is belekezdtem, amire a boszorkány azt mondta, hog y hag yjam ki. Talán azért mert tilos volt, de nem tudtam abbahag yni az olvasást. A téma amit a könyv leírt annyira izg almas és ig ényes volt, hog y majd a plafonig ug rottam ijedtemben, amikor kopog tattak az ajtón. Meg dermedtem, talán valami másnapos Mora összetévesztette a szobámat eg y barátjáéval. Vag y ami még rosszabb, eg y etetővel. A telefonom hirtelen meg szólalt, eg y szöveg es üzenetet kaptam: „Mi vag yunk az ajtóban. Stanton ”. Valóban, amikor kinyitottam, ott találtam őt és Ian Jansent, eg y velem eg ykorú Alkimistát, az ő ittléte meg lepetés volt. Nem láttam Iant mióta a Morák őrizetbe vettek minket a Damyrok szökése miatt. Akkoriban Ian nag yon odavolt értem. . . . A kábult mosolyából ítélve a dolg ok nem nag yon változtak. Behívtam őket és fig yeltem hog y milyen g ondosan bezárják az ajtót, mag uk után. Mint én ők is Alkimisták voltak Arany Liliom tetoválással a bal arcukon. Ez a tetoválás át volt itatva vámpír vérrel hog y seg ítse g yors g yóg yulást és meg akadályozza hog y ideg eneknek beszéljünk az Alkimisták céljairól. Stanton felvonta a szemöldökét a szív alakú kád láttán majd letelepedett eg y székre a tűz mellé. -Nem volt semmi baj idefelé? Eltekintve attól hog y eg yütt utaztam eg y jóképű vámpírral aki azt hiszi hog y szerelmes belém? Nem. Feleltem. Ianra néztem. -Nem g ondoltam, hog y eljössz -Úg y értem, örülök, hog y itt vag y de miután utoljára. . .

"Meg álltam, mintha valami meg ütött volna” Körülnéztem. -Ez mindannyiunk számára néz. -Mindannyiunk voltunk, uh, házi őrizetben. Stanton bólintott. -Úg y döntöttünk, hog y ha eljövünk azzal csökkentjük a két fél közötti feszültség et. Ian mog orván, keresztbe font a karral támaszkodott a falnak. Barna szeme, és hozzá illő barna haja dicsérte a fodrászát -Nem akarok semmilyen kárpótlást azok után amit tettek velünk. -El sem tudom hinni, hog y itt vag yunk! -Ez a hely hemzseg a vámpíroktól. -Ki tudja, mi fog történni, ha eg yikük túl pezsg őt iszik este, és meg y keres eg y kis nasit? -És mi ide jöttünk! El akartam mondani neki, hog y ez nevetség es. De az Alkimisták szempontjából jog os volt az ag g odalom. És emlékeztettem mag am hog y nem tudunk semmit leg több itteni Moráról. Talán a félelmei nem voltak teljesen meg alapozatlanok. -Azt hiszem, akkor össze kell tartanunk. Mondtam. Ez hiba volt. Látva Ian boldog mosolyát Az alkimisták ritkán lazítottak, és ez alól Stanton sem volt kivétel. Hamar rátért a feladatunkra az esküvőre, és hog y mi a célunk itt. A jeg yzeteiből tájékoztatott a Sonya és Mikhail hátteréről mintha semmit sem tudnék róluk. Az én küldetésem és kapcsolatom Sonyával még a többi Alkimista előtt sem volt közbeszéd tárg ya. Ian kedvéért, vég ig kellett hallg atnom mindent, mintha a számomra is újdonság lenne a hallottak többség e. -Az ünnepség ek valószínűleg majdnem napkeltéig tartanak. Mondta Stanton azzal összeszedte a papírjait, befejezte az elig azításunkat. -Ian és én eg yütt indulunk majd vissza. -Ha akarod kirakunk a repülőtéren. Nem kell itt töltened még eg y éjszakát.

Ian arca sötét védelmező. -Nem kellett volna itt maradnod eg yedül múlt éjszaka. Valakinek vig yáznia kellett volna rád. -Tudok én mag amra vig yázni! Csattantam fel, eg y kicsit élesebben , mintszerettem volna. Akár tetszett, akár nem Ms. Terwillig er képzése jót tett nekem szó szerint és átvitt értelemben is. Ez és az elvég zett önvédelmi tanfolyamok sokat javítottak az önbecsülésemen. Talán Ian jót akart, de nem tetszett az ötlet hog y ő, vag y bárki más védelmezésére lenne szükség em. . . -Sag e meg tudja védeni mag át. mondta Stanton szárazon. Ian összetört ez nyilvánvaló volt, mint az is hog y hibát követtem el. A tekintete ablakra vándorolt, amin besütött a lemenő nap narancs fénye -Nos, akkor. Már majdnem itt az idő. Nem kellene felkészülnöd? Stanton és Ian már az ünneplő ruháikban érkeztek, de nekem még fel kellett készülnöm. Ők ketten a szobában beszélg ettek, amíg én a fürdőszobában készültem, de minden alkalommal, hog y előjöttem a fürdőből, hog y mag amhoz veg yek eg y fésűt, fülbevalókat vag y valami mást, láttam, hog y Ian elbűvölve mered rám. Remek! Ez most tényleg nem hiányzott. Ez az esküvő biztos nag yon menő volt a városban. Eg y hatalmas fedett kertben tartották mely dacolt a külső időjárással. Sonya nag yon szerette a növényeket és a virág okat, és ez volt nag yjából az álma esküvője. Az üveg falak párásak voltak a nag y hőmérséklet különbség től. Beléptünk az előcsarnokba és itt találkoztunk az első Morákkal. Minteg y két tucat toporg ott a bejáratnál. Hátborzong atóan mag asak vékonyak és sápadtak voltak és mind drág a ruhákba öltöztek. Néhányan a személyzetnek seg ítettek a vendég eket irányítani, de a leg több Mora csak a vendég könyvet aláírni vag y csak cseveg ni állt meg a barátaikkal vag y a rég nem látott rokonokkal. Körülöttük Dampyr testőrök álltak takaros fekete-fehér öltönyben éberen fig yelve bármilyen veszélyre. A jelenlétük fig yelmeztetett arra is hog y sokkal de sokkal nag yobb a veszélyt annál mint hog y néhány részeg Mora összetéveszt minket az etetőikkel. Jelenlétük fig yelmeztetett arra hog y bármikor érhet minket eg y Strig a támadás. A Strig a eg y eg észen más típusú vámpírfajta annyira más hog y majdnem ostobán éreztem mag am amiatt hog y ideg esítettet a Morák csoportja.

A strig ák halhatatlan élőhalottak voltak akik meg ölik az áldozataikat, ellentétben a Morákkal akik eg yszerűen csak annyi vért ittak hog y fennmaradjanak. És azt is csak önkéntes etetőkből. A Strig ák ördög ien erősek és g yorsak voltak viszont csak éjszaka jönnek elő. A napfény amit a Morák csak kényelmetlennek találtak, az a Strig áknak halálos. A strig ák g yakran támadtak meg g yanútlan embereket, de Morák és Dampyrok volt a preferált zsákmányaik. Eg y ilyen esemény g yakorlatilag olyan volt számukra mint eg y svédasztal. A Dampyr őrség et fig yelve azonnal tudtam hog y eg y Strig ának nehéz feladat lenne betörni a rendezvényre. Tudva hog y a Mora királynő is részt vesz az ünnepség en g yanítottam hog y csak a felszínét látom a készültség nek. Az összeverődött vendég ek meg lepődve hallg attak el amikor meg látott minket. Nem minden Mora tudott Alkimistákról, vag y arról hog y eg yüttműködünk a Mora kormányzattal. Szóval három ember jelenléte a rendezvényen elég feltűnő volt. Még azok is akik tudták kik az Alkimisták még ők is meg lepettek voltak mivel a a kapcsolatunk meg lehetősen formális volt. Stanton túl tapasztalt volt ahhoz hog y kimutassa a nyug talanság át, de Ian nyíltan viselte Alkimisták g onosz űző jelét, mit meg érintett amint eg y Mora és Dampyr szembenézett velünk . Én elég jól tartottam mag am de azt kívántam bárcsak látnék leg alább eg y ismerős arcot a tömeg ben. -Stanton kisasszony? Kerek arcú Mora lépet hozzánk. -Colleen vag yok, az esküvői koordinátor. -Már többször beszéltünk telefonon. Kinyújtotta a kezét, és még a kemény Stanton habozott, mielőtt meg rázta. -Ig en, természetesen. Stanton, hang ja hűvös és kimért volt. -Köszönjük hog y meg hívtak minket. -Colleen intett az átrium belseje felé. -Jöjjenek, jöjjenek. -Fenntartottunk helyeiket, odakísérem önöket. Félresöpörte a kíváncsi bámészkodókat. Amikor beléptünk az átriumba meg álltam és eg y pillanatra elfelejtettem a

vámpírokat körülöttünk. A központi üveg ház csodálatos volt. A mennyezet mag as és boltozatos, ug yanabból a különleg es üveg ből készült mint az oldalfalak. Az átrium középső teréből kihordtak mindent és utána virág okba burkolt székek hosszú sorát rakták be helyette, hasonlóan, mint ahog y eg y emberi esküvőn tették volna. De ilyen volt a többi helyiség is. Elállt a léleg zetem, olyan volt, mintha trópusi dzsung elben lennénk. Fák és nag y élénk színű virág ok sorakoznak mindenfelé, az illatuk kitöltötte a párás leveg őt, szinte szédítő volt. Mivel nem volt napfény fáklyákat és g yertyákat használtak. Üg yesen elhelyezve a növényzet, között hog y titokzatosan még is romantikusan világ ítson meg mindent. Úg y éreztem, mintha beléptem valami titkos Amazóniai őserdőbe. És persze a fák és a bokrok, közt meg búvó fekete ruhás őrök fig yelemmel kísértek mindent ami a teremben történt. Colleen elvezetett bennünket, a jobb oldalon a lévő három „FOGLALT” feliratú székhez. A terem közepénél voltak közvetlenül a család mög ött. Meg akarták mutatni milyen nag yra tartanak minket, és nag yon ig yekeztek, hog y elfelejtsük a fog va tartás miatti feszült viszonyt. -Seg íthetek még valami? Kérdezte Collen. Rájöttem hog y a túláradó seg ítőkéség él csak az ideg esség ét álcázza. . . Nem tudom mi lehet vele de biztosan nem miattunk volt ideg es. -Bármi? -Jól vag yunk, mondta Stanton, -Köszönöm. Colleen lelkesen bólog atott. -Nos, ha kell valami, nem számít, mennyire kicsi ne habozzon kérdezni. -Szóljon az eg yik teremőrnek és akkor azonnal itt leszek. Ott állt eg y pillanatig , a kezét tördelve. -Azt hiszem ellenőrzöm a többieket. -Ne feledje, hívjon, ha szükség e van valamire. -Arra van szükség em hog y eltűnjek innen. motyog ta Ian mikor elment. Nem szóltam semmit, mert nem volt erre válasz. Valaki a kezembe nyomott eg y prog ramot, és Ian eg y kicsit közelebb hajolt hozzám mint én szeretettem volna, annak érdekében hog y el tudja olvasni a vállam fölött. Részletes leírása volt a prog ramnak, a résztvevőknek és szertartásnak. Látva Ian arcát tudtam hog y azt várta hog y rög tön az eskü után jön a vérivászat. -Mindent meg tettek hog y normálisnak tűnjön mi? Kérdezte, nem törődve azzal, hog y elrejtse az undort a hang jában. Az eg y kicsit meg lepett, hog y milyen ellenség es volt a hozzáállása. Nem emlékszem rá, hog y

ilyen extrém volt tavaly nyáron. -Úg y csinálnak mintha ez eg y ig azi esküvő lenne. . . Nem is fog ta vissza mag át, én meg ag g ódva néztem körül hog y biztosan senki nem hallja őt . -Szóval azt mondod, hog y ez nem eg y ig azi esküvő? Suttog tam vissza. Ian vállat vont, de leg alább vette a lapot, és lehalkította a hang ját. -Velük? Nem számít. Ők nem ig azi családok, nem ismerik a szerelmet, ezek szörnyeteg ek. Ironikus volt, hog y Ian pont most említse az valódi szerelmet. Pont akkor, amikor Adrian és az apja belépett és a rendezvényszervezők az átrium másik vég ében lévő székeikhez kisérték őket. Adrian mindig szépen öltözött , de én még soha nem láttam őt ennyire ünnepélyesnek. Utáltam bevallani, de jól állt neki a sötétkék öltöny és mellény párosítva eg y halvány kék ing g el és kék-fehér csíkos nyakkendővel. Ezzel kilóg ott a sorból, a leg több férfi komorabb fekete és szürke öltönyt viselt. Adrian felnézett, és meg akadt rajtam a szeme. Elmosolyodott, és felém bólintott. Majdnem vissza mosolyog tam, de Stanton hang ja visszarántott valóság ba. Vetettem rá még eg y hosszú pillantást majd visszafordultam. – Mr Jansen. Kezdte Stanton komoly hang on –kérem, tartsa meg a véleményét mag ának. A tartalmi helyesség e ellenére mi vendég ek vag yunk itt, és civilizált emberi módon fog unk viselkedni. Ian érezhető ellenszenvvel bólintott, s kicsit elpirult, ahog y felém nézett, mintha ha nyílt szidás rontaná az esélyeit nálam. Nem kellett ag g ódnia, tekintve, hog y eddig sem volt semmi esélye. Colleen küldött szervezőt , hog y fig yeljen ránk, és miközben Stantonnal beszélt Ian felém hajolt. -Én vag yok az eg yetlen, aki azt hiszi, hog y ez őrültség , hog y itt vag yunk? Stanton felé biccentett. -Ő azt hiszi,hog y ez íg y helyes, de ug yanúg y fog ság ban volt mint mi. -Ez meg bocsáthatatlan. -Nekem sem nem tetszett annak idején, de azért jöttünk el hog y meg értsük, miért is történt. -Gyűlölöm hog y ezt tették velünk, hazudtam remélve hog y meg g yőzően hang zik.

-Dühös vag yok minden alkalommal amikor csak az eszembe jut. Ian láthatóan elég g é meg könnyebbült ahhoz, hog y ejtse a témát. Csendben ültünk tovább mialatt az átrium lassan meg telt. Mire minden kész volt a szertartásra, már közel kétszáz Mora a szobában. Ismerős arcokat kerestem , de csak Adrian és édesapja voltak az eg yetlenek. Aztán az utolsó pillanatban, eg y fényesen öltözött alak lépett be . Felnyög tem és ug yanakkor Stanton is rosszallóan felmordult. Abe Mazur meg érkezett. Míg Adrian színes ruhái ízlésesek voltak, amit Abe viseltaz csak bántotta a szememet. Ha ig azság osak vag yunk, ez volt az eg yik leg visszafog ottabb ruha amit valaha láttam rajta: Az öltözéke eg y Fehér öltönyből, fényes, kiwizöld ing ből és eg y kasmír sálból állt. A füáében szokásos arany fülbevalóját viselte. Abe volt a leg erkölcstelenebb Mora, és az apja Adrian eg ykori Dampyr szerelmének Rose Hathawaynek. Abe-től én is féltem mert volt a múltban néhány közös üg yünk. Stanton is ideg es volt mert ő volt az a Mora akit az Alkimisták soha nem tudtak befolyásolni. Abe leült az első sorban. és evvel sikeresen meg szerezte Colleen rémült pillantását, az volt a g yanúm hog y ő nem volt része az ő ülésrendnek. Felhang zott eg y trombitaszó. Azok akik a hátsó sorban voltak hirtelen térdre estek. Akár eg y hullám, a többi sor is követte a példájukat. Stanton, Ian, és én zavartan néztünk össze. Aztán meg értettem: -A királynő. Suttog tam. -A királynő jön. Láttam a Stanton arcán, hog y azon g ondolkodik miként döntsön hog yan kezeljük ezt a helyzetet, és hog yan őrizzük meg a "civilizált" vendég látszatát. -Mi nem térdelünk le, maradj úg y ahog y vag y. Suttog ta. Ez eg y nyílt kihívás volt. Bár mi nem voltunk a Mora királynő alattvalói, még is úg y éreztem kissé feltűnő lesz hog y csak mi nem térdelünk a teremben Eg y pillanattal később,eg y cseng ő hang bejelentette: -Őfelség e, Vasilisa királynő!

Még Ian léleg zete is elakadt a csodálattól, amikor belépett. Vasilisa, vag y Lissa, ahog y Adrian és Rose folyamatosan hívta éteri szépség volt . Nehéz volt elhinni, hog y a velem eg ykorú. Annyi királyi méltóság ot árasztott, hog y úg y tűnt, kortalan. Mag as és karcsú lány volt mint minden Mora, a platina szőke haja úg y vette körül sápadt arcát, mint valami túlvilág i fátyol. Bár eg y nag yon modern levendula koktélruhát viselt, az úg y állt rajta mintha valami hatalmas, viktoriánus báli ruha lenne. Christian Ozera eg y átható kék szemű fekete hajú srác ment mellette. Miután a királyi pár leült az első sorban láthatóan nag yon meg lepődött, hog y Abe ott vár rájuk, és nem a kijelőlt helyén ült a tömeg ben. Eg y láthatatlan csellista kezdett el játszani, és mindenki visszafog ta a léleg zetét hog y beleilleszkedett a szertartás ritmusába. -Elképesztő, nem ig az? Súg ta Ian a fülembe. -Milyen törékeny helyzete mi? - Elég eg y rossz döntés és kitör a káosz. Iannek kivételesen ig aza volt, pont ezért volt Jill biztonság a olyan fontos. Eg y ősi Mora törvény kimondta, hog y a mindenkori uralkodónak leg alább eg y élő rokonának kell lennie ahhoz, hog y meg tarthassa trónját. Jill volt az utolsó Lissa vérvonalában. Azok, akik ellenzik Lissa uralkodását a kora és uralkodási stílusa miatt rájöttek, hog y sokkal eg yszerűbb meg ölni Jillt, mint a királynőt. Sokan ellenezték ezt a rég i törvényt és jelenleg is azon dolg oztak, hog y visszavonják azt. Jill halálának politikai következménye monumentális volna. Az Alkimisták, akiknek a feladata a Mora világ elrejtése volt vállalták hog y meg akadályozzák hog y a társadalom úrrá leessen a káosz. És személyesebb szinten, azt kellet hog y meg óvjuk Jillt. Minden valószínűség ellenére, ez eddig sikerült is. Félretoltam a komor g ondolatokat és az esküvőre koncentráltam: A koszorúslányok mély zöld szaténja vezette a menetet, azon tűnődtem,vajon Abe meg próbálta befolyásolni a ruhájukat-Ha ig en úg y tűnik nem járt sikerrel. És akkor meg láttam az első barátság os arcot, eltekintve Adriantól. Rose Hathaway. Nem volt meg lepő, hog y ő is koszorúslány, lévén hog y ő volt a felelős a boldog pár eg ymásra találásáért. Ő örökölte apja sötét haját és szemét, és ő volt az

eg yetlen Dampyr a koszorúslányok között. Nem kellett a meg lepett vendég eket látnom hog y tudjam, hog y ez elég szokatlan. Ha Rose észre is vette nem mutatta ki. Büszkén, emelt fővel haladt és arca rag yog ott a boldog ság tól. Az emberszerű meg jelenésük miatt a Dampyrrok alacsonyabbak voltak mint a Mora társaik, és sportosabb alkatuk volt mint a karcsú kis mellű Moráknak. Rose olyan volt, mint eg y normális és eg észség es ember. Még is amikor összehasonlítottam mag amat a Morákkal, úg y éreztem, óriási vag yok. Tudtam,hog y ez nevetség es, különösen azért, mert az én ruhám kisebb volt mint az övé. Adrian nemrég tett eg y kellemetlen meg jeg yzést velem, kapcsolatban: Azt állította hog y épp határán vag yok az anorexiának. Felháborodtam és azt mondtam neki: törődjön a mag a dolg ával. . . de ez meg változtatta a hozzáállásomat. Meg próbáltam eg y kicsit többet enni. És fel is szettem néhány kilót ami eleinte nag yon zavart amíg a barátom Trey nemrég meg jeg yezte hog y mostanában eg yre jobban nézek ki. Ez meg erősítette azt az elhatározásomat hog y valóban fel kéne szednem még néhány kilót. Nem mintha valaha is elismertem volna ezt Adriannak. Mindannyian felálltunk amikor Sonya belépett. Eg y csodálatos elefántcsont színű selyem ruha volt rajta, apró fehér rózsa díszítette a vörös haját. A királyné is szép volt, de most szinte elszürkült Sonya, hog y rag yog ása mellett. Lehet hog y minden menyasszonyban meg volt ez az éteri szerelem mitől Sonya ennyire rag yog ott. Meg lepett...kissé irig yeltem... Ian valószínűleg eg y kicsit csalódott, de a szertartás nag yon szépre sikeredett és telve volt érzelemmel. Nem tudtam elhinni, hog y milyen rezzenéstelen arccal nézik vég ig az Alkimista társaim. Én vég ig a sírás határán voltam mikor Sonya és Mikhail a fog adalmat mondta. Észrevettem Adriant ő éppúg y elérzékenyültnek tűnt mint én. Közben vég ig küzdenem kellett hog y az arcom üres maradjon, hog y úg y nézzek ki, mint eg y normális Alkimista akit nem érintenek meg a szentség telen vámpír szertartások. Eg yik társam sem fog lalkozott velem, tehát nyilvánvalóan elég jól csináltam. Talán még is pókereznem kellene. A tömeg lelkes éljenzés tört ki mikor Sonya és Mihail meg csókolták eg ymást, ami csak hang osabb lett, amikor pimaszul meg ismételték újra és újra.

Az ünnepély következő lépését, a fog adást, abban a hotelben tartották, ahol Adrian és a Morák többség e is meg szállt. Sonya és Mikhail távozott elsőnek, őket követte a királynő és más mag as rendű nemesek. Stanton, Ian és én türelmesen vártunk, hog y a mi sorunkat is kieng edjék, hog y csatlakozhassunk a szálloda és az üveg ház közötti fél mérföldön kering ő limuzinok előtt sorban állókhoz. Ha nem lett volna fag ypont alatti a hőmérséklet, normál esetben nem lett volna nag y séta az út, még tűsarkúban se. Amikor a mi fordulónk jött, a hármasunk a limuzin vég ébe szállt be. -Most már csak a fog adáson kell túljutnunk, mondta Ian, mikor a vezető becsukta az ajtót. -Leg alább eg yedül vag yunk a kocsiban. Hirtelen kinyílt az ajtó, és Abe ült be mellém. -Van még eg y szabad hely? -Örülök, hog y újra benneteket látlak benneteket szép hölg yek . Mosolyg ott ránk. -És önt is Ian. Abe kinyújtotta a kezét. Eleinte úg y tűnt, hog y Ian nem rázza meg , de Stanton szig orú pillantására még is meg tette. Az út csak öt percig tartott, de láttam rajtuk hog y nekik felért öt órával. -Csodálatos hog y mind a hármótokat meg hívták. Mondta Abe, teljesen nyug odt hang on. -Fig yelembe véve, hog y mennyit dolg ozunk eg yütt, talán többször kellene összejönnünk íg y eg yütt. -Meg hívhatnátok ti is minket eg y újabb esküvőre. Rám kacsintott. -Biztos vag yok benne, hog y a fiatal férfiak sorban állnak nálad. Ezt még Stanton bírta ki rezzenéstelen arccal. Az arckifejezése világ osan jelezte hog y kevés borzasztóbb dolg ot tudott elképzelni mint eg y vámpírt az esküvőmön. Láthatóan meg könnyebbült mikor elértük a hotelt, de nem sikerült Abe-tól meg szabadulnunk. Valaki valószínűleg Collen arra g ondolt jó ötlet hog y eg y mora is leg yen az asztalunknál. Abe-nak úg y tűnt, hog y nag y örömére van a kínos helyzet amit jelenléte biztosított, de el kellet ismernem hog y frissítő ha van valaki felismeri a feszült helyzetet, és nem tesz úg y mintha minden rendbe lenne.

-Nincs benne vér, Mondta Abe mikor a vacsora kézbesítették. Mind hárman hezitáltunk hog y bele merjünk vág ni a Marsala csirkébe. Még én is bizonytalan voltam. -Aki vért akar annak el kell mennie eg y másik szobába az etetőkhöz. Ian és Stanton nem volt meg g yőzve. Úg y döntöttem bátor leszek és nekiláttam a húsnak. Talán a vámpírok természetellenes lények de biztosan kiváló az ízlésük. Eg y pillanattal később a két másik Alkimista csatlakozott hozzám, és be kellett látniuk az étel nag yon jó. Amikor mindennel vég eztünk Ian bátran elindult a fürdőszobába, íg y lehetőség em volt adni Stantonnak eg y rövid jelentést: -Minden rendben volt mikor visszamentél? Akármilyen feszült a kapcsolatunk velük a feladat nem változott, cél a stabil Mora kormányzat. -Rendben mondtam. Minden csendes. Nincs semmi jele a bajnak. Nem kellett tudnia a saját személyes problémámról ezért másra tereltem a szót: -Van valami hír a Harcosokról, vag y Marcus Finc-ről? Stanton meg rázta a fejét. -Semmi. De szólunk ha majd találunk valamit. Udvariasan mosolyog tam miközben erőssen kételkedtem a szavaiban. Sok minden nem tetszett nekem, de életem nag y részében parancsot teljesítettem. Kérdések nélkül. Mert hittem benne hog y a feletteseim tudják mi nekem a leg jobb és mindig aszerint cselekszenek. A közelmúlt eseményei azonban elg ondolkoztattak. Fedezték az őrült vámpírvadászokat akik”A fény harcosainak” nevezték mag ukat. Stanton információkat tartott vissza tőlem, arra hivatkozva, hog y csak azt tudhatom amit tudnom kell Ő eg yszerűen félresöpört eng em. Eg y ig azi Alkimista meg érti hog y ilyen a politika. De én iszonyú dühös voltam, nem szerettem ha valaki bábuként bánik velem. Azt el tudtam fog adni hog y a harcok kemény döntéseket követelnek, de azt nem volt hajlandó eltűrni hog y valaki veszélybe sodorjon mert fontos a látszat.

Az életemet adtam volna a küldetésért mert hittem hog y helyesen cselekszünk, és a bajban mindig seg ítünk eg ymásnak. Már nem vag yok biztos ebben. És még is. . . mit tehettem volna? Az esküm kötött Alkimistákhoz . Akár tetszett akár nem amit csinálnak. Nem volt kiút nem lehet meg kérdőjelezni a döntéseiket. Leg alábbis ezt hittem míg nem hallottam Marcus Finchről. Én csak azt tudtam róla hog y eg yszer szembe szált a Fény harcosaival eg y Clarence nevű Moráért. Bár azok általában csak Strig ákra vadásztak, eg y lázadó csoport Clarence-t. vette célba. Nem akartam elhinni Clarence történetét, de aztán mutatott eg y képet Marcusról. És ekkor kezdtek a dolg ok ig azán furcsák lenni. Úg y tűnt, hog y Marcust ismerik az alkimisták. Sőt, Clarence és az eg yik Harcos utalt rá hog y Marcus annak idején mag a is Alkimista volt, de már nem az. Én ezt nem hittem el míg nem láttam róla eg y fényképet. Nem volt arany liliom az arcán, de volt eg y nag y törzsi tetoválása elég nag y volt ahhoz hog y eltakarja az arany liliomot ha el akarná rejteni. Ismerve az életünket fog almam se volt róla hog y mivel tudná elnyomni az arany tetoválás erejét. Biztos voltam benne hog y senki nem tud meg szabadulni az alkimista rabság ból, hiszen erre készítettek fel g yakorlatilag a születésünktől fog va. Hog yan lehetség es hog y valaki csak úg y kiszáll cég ből? Hova tudna menekülni az Alkimisták elől? Mi történhetett, ami miatt ezt tette? Vajon a tapasztalatai hasonlók voltak az enyémhez? És simán eleng edték? Amikor meg kérdeztem róla, Stanton azt állította, az Alkimisták nem ismerték Marcust, de tudtam, hog y ez hazug ság volt. Nem tudott a képről. A kék tetoválás elég nag y volt ahhoz, hog y elfedje a liliomot, de én láttam a rajta hog y eg ykor valóban közénk tartozott. És ha ő valóban Alkimista volt, akkor minden bizonnyal tudtak róla. A titok érdekelt, sőt eg y kicsit a rabja lettem. Az ösztönöm azt súg ta hog y ő tud a

g ondjaimon seg íteni. Sajnos fog almam se volt hog yan tudnám meg találni. -Fontos, itt senki nem tudja, mit csinálsz, úg y hog y leg yél diszkrét. Eg y kis ránc jelent meg a két szeme közt. -Azt pedig különösen ag g aszt, hog y az Ivashkov fiú eljött az esküvőre . Nem hag yhatjuk, hog y bárki rájöjjön hog y több van köztetek mint eg y múló ismeretség . -Az ilyen kis dolg ok azok amik veszélyeztethetik a küldetésünket. -Ó, nem, mondtam g yorsan. -Nem kell ag g ódni, Adrian meg érti milyen fontos a munkánk. -Nem tenne semmi olyasmit amivel veszélybe sodorná Jill életét. Ian visszatért, és a vitánk ezzel vég et is ért. A hang ulat nyug odtabb lett , több Mora is átjött hozzánk bemutatkozni. Úg y éreztem, majdnem olyan népszerűek vag yunk,mint a menyasszony és a vőleg ény. Ian vég ül immúnis lett asok kézfog ásra. És bármilyen kellemetlen, volt a társamnak , elmondhattuk az esemény valóban elérte a célját. Csökkentette a feszültség et az Alkimisták és a Morák között. Stanton és Ian nem volt felkészülve erre,de eg yértelmű volt hog y kellemesen meg lepődtek, hog y mennyire barátság os és jóindulatú tűnt leg több vendég . -Örülök, hog y itt eg yütt lehetünk. Mondta Ian Mikor éppen szünetet tartottunk. -Nag yon nehéz feladatot kaptál? -Én St. Louis-ban vag yok a központ archívumában. -Te merre jársz? A titoktartás kulcsfontosság ú volt Jill védelmében. -Kinn vag yok a terepen, de nem mondhatom meg hol...Tudod, hog y van ez. -Jó, jó. De tudod, ha valaha is arra jársz...szívesen körbevezetlek. A zavara szinte aranyos volt. -Mint eg y nyaralás? -Nos, ig en. Ööö, nem. Tudta, hog y az Alkimisták nehezen szabadulnak el a munkától. -De, úg y értem, ha eg yszer szabad vag y látog ass meg . -Majd észben tartom. Tartott eg y hosszú szünetet, majd bizonytalanul mondta: -Meg hívnálak táncolni tudod, kár hog y nem lenne helyes az ilyen felkérés. Mereven mosolyog tam. -Természetesen. Nekünk most a Morákkal kell kiépítenünk a jó kapcsolatokat. Ian épp kezdett válaszolni amikor eg y ismerős hang meg zavart minket: -Ms Sag e?

Felnéztünk, Adrian ott állt felettünk, arcán tökéletes ártatlanság g al: Valami csúf dolog ra készült. -Örülök, hog y újra látlak, mondta. És én eg yetértően bólintottam. -Jól hallom hog y a kapcsolatok építéséről beszélg etnek? Én nem tudtam meg szólalni , íg y Ian válaszolt. -Ez íg y van. Azért vag yunk itt, hog y a dolg ok barátság osabban menjenek a népeink között. -A hang ja azonban leg határozottabban barátság talan volt. Adrian teljes komolyság g al bólintott mintha nem vette volna észre Ian ellenszenvét. -Azt hiszem, ez eg y jó ötlet. És eszembe jutott valami, ami eg y kiváló g esztus a jövőre nézve: Adrian arckifejezése ártatlan volt, de láttam a huncut csillog ást a szemében. A kezét nyújtotta nekem. -Felkérhetlek táncolni?

Negyedik fejezet Eg x pillanatra ledermedtem, nem tudtam mit válaszoljak. Hog yan g ondolta ezt Adrian? Még ha nem is lenne köztünk ez a feszültség , akkor meg bocsáthatatlan hiba volt feltenni ezt a kérdést a többi Mora és az Alkimisták előtt. Talán Palm Spring sben ahol a dolg ok eg y kicsit lazábbak nem is olyan hülye kérés. De itt? Ezzel meg kockáztatta azt, hog y valaki rájöjjön az ismeretség ünkre, ami eg yúttal Jill biztonság át is veszélybe sodorta. És ami még rosszabb, az irántam táplált érzéseit is könnyen felfedhette a többiek előtt. Míg ezek a lehetőség ek átszág uldottak az ag yamon hirtelen előtört eg y riasztó g ondolat: Eg y jó Alkimista nem ag g ódott e miatt. Eg y jó Alkimista eg yszerűen csak elszörnyedt volna az ötleten: Eg y Morával táncolni. Felháborodott képet vág tam, remélve hog y élethűre sikeredett a produkcióm.. Szerencsére mindenki annyira meg döbbent, hog y senki nem fig yelt rám. A jó kapcsolatok csak idáig tartottak: Stanton és Ian undorodó képet vág ott. A Morák, bár nem háborodtak fel, mindenképpen elámultak az etikett ilyen fajta meg sértésén. És még is… Pár olyan arcot is láttam, akik nem voltak különösebben meg lepődve hog y Adrian Ivashkov ilyen meg botránkoztató ötlettel álljon elő. Ezt a hozzáállást sokakon észrevettem már Adriannel kapcsolatban. Az emberek csak meg rázták a vállukat Adrian viselkedésére, mintha azt mondanák „Hát ig en, ez Adrian. Ian találta meg a hang ját először. -Ő. . . Nem! Ezt nem teheti! " -Miért nem? Adrian vég ig nézett rajtunk. -Mindannyian barátok vag yunk, ug ye?" Abénak , akit ritkán sokkolt valami , most sikerült vég re lerázni a meg döbbenését.

- Gondolom, ha nem okoz problémát Sidney-nek. A hang ja bizonytalan volt. Tudta, hog y Adrian nem volt teljesen ideg en számomra, de kétség kívül emlékezett a kézfog ásokra, emlékezett a viszolyg ásunkra. Stanton úg y tűnt nag y harcot vív saját mag ával. Tudta hog y ez nem eg y ideg en kérése . . még is mindig tudatában volt a visszautasítás veszélyének. Nag yot nyelt. -Talán. . . Talán ez eg y kedves g esztus. Vetett rám eg y szánakozó pillantást, mintha azt mondta volna: mindent a feladatért. Ian döbbenten felé fordult: -Ezt nem mondja komolyan?! – Mr Jansen! – csattant fel Stanton fig yelmeztetőleg kizárólag Ian vezetéknevét használva. Mindenki felém fordult mikor rádöbbentek hog y vég ül is ez az én személyes döntésem döntésem. Most már nem tudtam, hog y döbbent leg yek-e vag y féljek, és az Adriannel való táncolás lehetőség e mindkettőt jelentette számomra. Rá pillantottam Stantonra és biccentettem. -Persze. Oké. Mondtam -Mindent a barátokért. Ian arca elvörösödött, de Stanton eg y szig orú pillantása visszatartotta, hallg atott. Ahog y Adrian elvezetett a táncparkettre, hallottam néhány kíváncsi Mora suttog ását: -Szeg ény lány. -Nem tudja mibe keveredett. Adrian átkarolta a derekam. Próbáltam nem g ondolni az utolsó alkalomra mikor a karjában voltam. Még ha a meg felelő távolság is volt köztünk, a kezünk össze volt fonva bizalmas volt és még is baráti. Az ag yam hiperérzékenyen reag ált minden érzésre ahol az ujjai hozzáértek a testemhez. Az érintése könnyű és finom volt,de meleg és kellemes. -Mit képzeltél? Kérdeztem mikor már elkezdődött a tánc. Meg próbáltam fig yelmen kívül hag yni a kezét. -Tudod, milyen nag y bajba keverhettél volna eng em? Adrian vig yorg ott.

-Nah. Később talán majd rosszul érzem mag am a kedvedért. -Ha vég re eléred a meg felelő vértanúság ot mert eg y g onosz vámpírral táncolsz, akkor talán majd kapsz veszélyesség i pótlékot az Alkimistáktól. . . . -tudod. . . . Azt hittem íg y akarsz hatni rám. A tökéletes ártatlanság nézett vissza rám: -Szóltam eg y szót is erről? -Ez csak eg y politikai g esztus, ez minden. -Úg y tűnik te vag y az akinek csak ez jár az eszében. -Ne forg asd a szavaimat ellenem! -Ez nincs rendben! Szórakozottan pillantott a hátam mög é: - Stanton állandóan minket néz. jeg yezte meg . -Mindenki velünk fog lalkozik. Morog tam. Termésszettesen nem g yűltek körénk, de mindenki vetett eg y kíváncsi pillantást felénk. Eg y Mora,és eg y ember lány párosa nem volt eg y meg szokott látvány. Bólintott, és és tettünk még eg y kört a teremben. Nag yon jó táncos volt ami nem meg lepő. Adrian lehetett pimasz és szemtelen, de tudta, hog yan kell mozog ni a táncparketten. Talán a táncórák részei voltak a nemesek tanulmányainak a Mora társadalomban. Vag y csak szimplán tehetség es. Ez a csóknál már kiderült ...Őstehetség . . . . Huh. Adrianak ig aza van! Én voltam az aki nem tudta túltenni rajta mag át. Nem sejtve a g ondolataimat Stanton újra rám pillantott. -Úg y nézett rám mint eg y tábornok aki éppen öng yilkos küldetésre küldi a katonáit. -Jó tudni hog y vig yáz rám. Jeg yeztem meg . -Stanton biztosan sejt valamit. -Közelebb is húzhatlak ha szeretnéd. -Csak hog y leg yen miért ag g ódnia. -Én mindig szívesen seg ítek. -Te eg y ig azi csapatjátékos,vag y mondtam.

-Ha közelebb húzódnál már nem tudna olvasni a szánkról. Adrian mosolya elhalványult. Vajon bevallja valaha is hog y ismeri azt a fickót. Martint? -Marcus Javítottam ki. A tag adása eng em is zavart. -Folyton azt állítja, nem ismeri, nem tudom hog y miért hazudik. . . -Azt hiszem tudom hog yan lehetne a nyomára bukkanni, mondta Adrian. Azt g ondoltam viccel de az arca komoly volt. -Tényleg ? Kérdeztem. Az alkimistáknak mindenhol voltak forrásaik és hozzáfértek minden adatbázishoz. Az elmúlt hetekben sok mindent meg próbáltam, sikertelenül. Nem hittem hog y Adrian tudhat valamit amit én nem. -Aha. Meg van még a fénykép, ug ye? Bólintottam. -Használd a mág iát, a múltkor már sikerült ug ye? Annyira meg lepődtem, hog yha Adrian nem szorít mag ához akkor elterültem volna mindenki előtt. Teljesen eg ymáshoz simultunk. A feszültség köztümk hirtelen az eg ekbe szökött. Rájöttem hog y a testünkkel eg yütt a szánk is közelebb került eg ymáshoz. Elakadt a szavam, eg yrészt mert olyan közel voltunk eg ymáshoz, másrészt meg döbbentet amit javasolt. -Ez. . . wow. . . ez nem is eg y rossz ötlet. . . . -Tudom. Mondta. Folyton lenyűg özöm mag am. Valójában a körülmények nem is különböztek annyira Ms. Terwillig er húg áétól. Meg kellett valakit találni akit soha nem láttunk, és csak eg y fényképünk volt róla. Csak az indítékok voltak mások. És bár ez eg y nehéz varázslat de tudtam hog y Ms. Terwillig er alaposan felkészített. De ott volt még a morális dilemma: A lelkiismeretemnek könnyebb dolg a volt mikor úg y éreztem hog y kényszerítenek és nem a saját céljaimra használtam a mág iát. -A könyv nálam van, de ez a varázslat csak teliholdnál működik. -És ma van az utolsó lehetőség . Nekem pedig fog almam sincs hog y hol lehetne

beszerezni a szükség es komponenseket. Bólintott. -Hová menjek kaprot és izsópot venni ebben a hideg ben, ráadásul éjszaka? Gúnyolódtam. -Ez a város tele van különféle üzletekkel. Van néhány g yóg ynövény bolt is. Garantálom hog y minden meg lesz amire szükség edlehet. -És én meg g arantálom hog y zárva vannak. A idő g yorsabban telt mint g ondoltam volna. Elfelejtettem a bámészkodókat. És elfelejtettem hog y eg y vámpírral vag yok. Eg yszerűen csak táncoltam Adriannal, úg y éreztem, minden teljesen normális, amíg nem veszünk tudomást a közönség ről. Huncut pillantás vetet rám. -Ne ag g ódj. Meg találom a módját hog y rábeszéljem a tulajt teg yen kivételt. Felnyög tem. -Nem! Kényszert azt ne! A vámpírok képesek voltak rákényszeríteni akaratukat másokra. Minden vámpír képes volt kismértékben erre, de a szellem képesség űek sokkal többre voltak képesek. A leg több Mora erkölcstelennek tartotta. Alkimisták szerint simán bűn volt . A tánc vég et ért de Adrian nem eng edtet el azonnal. Közelebb hajolt hozzám: -Szeretnél, még eg y hónapot várni hog y meg találd Marcust? Suttog ta. -Persze hog y nem. Ismertem el. -Akkor találkozunk két óra múlva a hotel hátsó bejáratánál. Lehelte. Aprót bólintottam. Hátrébb lépett, és eleng edte a kezem és meg hajolt mintha eg yenesen eg y Jane Austen reg ényből lépett volna ki. -Köszönöm a táncot. -Meg hívhatom eg y italra? Intett a bár felé Szó nélkül követtem, a fejem beleszédült a g ondolatba hog y mennyit is fog inni a következő két órában . Döbbenetemre eg y g yömbért rendelt mag ának. -Helyes. Mondtam mert rájöttem milyen fontos hog y vég ig józan maradjon.

Reméltem még nem ivott sokat az este. Számára az eg yetlen dolog ami jobb volt mint eg y nyitott bárnál: Az két nyitott bár. -Én vag yok ma az önuralom mestere. Jelentette ki. Nem voltam erről teljesen meg g yőződve, de nem mondtam ellent neki. Belekortyoltam a diétás kólámba és élveztük a csendet. Két Mora férfi lépet be a bárba, Beszélg etettek és a hang jukat eg yre jobban felemelték. Látszott hog y nem mondtak nemet az ing yen piának. -Nos, nem számít mennyire liberális attól még nag yon szép. -Nem tudtam levenni róla a szemem. Főleg abban a ruhában. Barátja bólintott. Határozott a javulás Tatiana-hoz képest. -Borzasztó mi vele történt, de talán ideje volt a változásnak. -Tudott valaha eg yáltalán valamin is mosolyog ni az a nő? Mindketten nevettek a tréfán. Adrian mosolya eltűnt. Tatiana, királynő, Christian nag ynénje volt. Keg yetlenül meg g yilkolták ezen a nyáron, és bár Adrian keveset beszélt róla többször hallottam hog y közel álltak eg ymáshoz. Adrian ajkai vicsorba torzultak és kezdett meg fordulni. Habozás nélkül meg rag adtam a kezét és visszafog tam. -Adrian ne. Mondtam halkan. -Sidney nem beszélhetnek íg y róla. Volt valami félelmetes a szemében amit én még soha nem láttam. Még szorosabban fog tam a kezét. -Részeg ek , és hülyék. -Nem érik meg a balhét. -Kérlek, ne csinálj jelenet. -Sonya kedvéért. Haboztam. -És miattam se. Arca még mindig tele van harag g al, és eg y pillanatig azt hittem nem hallg at rám, és hozzávág a srácokhoz néhány üveg et. Vag y ami még rosszabb: Láttam már dühös lélekhasználókat, az valami félelmetes. Mikor a dühe vég re csillapodott el mertem eng edni a kezét. Becsukta a szemét, és mire ismét kinyitotta már teljesen lenyug odott. -Senki nem ismerte őt Sydney. A szomorúság a hang jában összetörte a szívem. -Mindenki azt hitte hog y eg y g onosz boszorkány ,senki nem tudta milyen kedves

és vicces tudott lenni. -Nem lehet. . . el sem tudod képzelni, mennyire hiányzik nekem. Nem érdemelte meg ezt a halált. -Jobban szeretett mint a szüleim, látta bennem a jót ő volt az eg yetlen aki hitt bennem. Ott állt előttem, de még sem volt velem. A szellem képesség e nem volt eg y leányálom. Néha olyan szétszórttá és távolivá tette mint most. Néha kirag adta az embereket a valóság ból, néha önpusztító kétség beesésbe kerg ette őket. -Nem az eg yetlen. Mondtam neki. -Én hiszek benned. -Ő már békére lelt -Kérlek, g yere vissza hozzám. Még mindig a messzeség be nézet ahová nem tudtam követni. Néhány ijesztő pillanat múlva összerezzent és fig yelni kezdett rám. Az arckifejezése még mindig szomorú volt, de leg alább újra ő irányított. -Itt vag yok Sag e. Eleng edte a kezemet és körbenézett nem e látott meg valaki. Szerencsére, a menyasszony és a vőleg ény a ép táncparketten ropta és mindenki velük fog lalkozott. -Két óra. Mondta. Letette a poharát és kisétált a bárból. Fig yeltem míg eltűnt a tömeg ben, majd visszatértem a saját asztalomhoz. Az órára pillantottam: Még két óra. Ian felpattant az érkezésemre. -Jól vag y? Eg y Mora sem volt a közelben úg yhog y csak Stanton halhatta. Úg y tűnt ő is osztozik az ag g odalmában. -Sajnálom, hog y ezt el kellett viselnie Miss Sag e. -Csodálatra méltó az elkötelezettség e a munkánkhoz. -Csak a munkámat vég eztem asszonyom. Feleltem neki. Még mindig ag g ódtam hog y Adrianért, és reméltem, hog y nem csúszik újra vissza a lélek szorításába. -Nem bántott? Kérdezte Ian.

-A kezed? Lenéztem, és rájöttem, hog y még mindig a kezemet dörzsölöm. Még mindig meleg volt hol Adrian meg érintett. -Hog y? . . .Ó, nem. Csak elzsibbadt, épp próbálom ki masszírozni belőle. . . És . . ki is kell mennem a mosdóba, mindjárt jövök. Úg y tűnt meg találtam az eg yetlen ésszerű meg oldást mert nem tartottak vissza. Meg könnyebbülten felsóhajtottam. Nem akartam hog y felmerüljön bennük a g yanú hog y én kedvelem ezt a vámpírt, és főleg hog ymire készülünk az éjszaka. -Sydney? Annyira elmerültem a g ondolataimban hog y nem vettem észre Rose-t. És Dimitri Belikovot. Ott álltak kart karba öltveés vidáman mosolyog va a meg lepetésemen. Még nem láttam Dimitrit ma este, és a fekete-fehér öltözékéből azt is kitaláltam hog y miért: Szolg álatban volt ma este. Ott volt az esküvőt védő árnyak között. Eg y kis szünetet tarthatott mert különben nem lehetett itt volna Rose-val. Feltűnő pár voltak, mindketten elrag adóan vonzóak. Nem csoda, hog y Adrian belezúg ott Rose-ba. Azért az meg lepett hog y mennyire zavart a g ondolat. Mint Sonyanál és Mihailnál, úg y Rose és Dimitri között is szinte tapintható volt a szeretet. -Minden rendben? Kérdezte Rose kedvesen. -Nem tudom elhinni Adrian képes volt ezt tenni. -Jnincs semmi baly. Feleltem neki. -Azt hiszem, a másik két Alkimista jobban ki volt akadva mint én. Eszembe jutott még ha meg késve is, hog y Rose és Dimitri tudnak a Palm Spring s-i kapcsolatunkról. -Még mindig elég g é különc. . . Bár. . . -Az illendőség soha nem volt Adrian erős oldala. -Az öltöny. Mondta Dimitri. -Látványos. Rose nevetett.

-Ha ettől jobban érzed mag ad. -Ti srácok ig azán jól néztetek ki eg yütt odakinn. . -Nehéz elhinni hog y ellenség ek vag ytok. . . vag y akármit is hisznek az Alkimisták. A ruhámra mutatott. -Te is szépen kiöltöztél. Teljesen elfelejtettem, mi van rajtam: Eg y rövid ujjú fekete felső, és eg y királykék szoknya. Ezek voltak a leg merészebb színek, mint azt általában viselek, . Visszag ondolva Adrian kék, öltönyére, rájöttem mi pont illettünk eg ymáshoz. -Srácok ig azán jól néztetek ki eg yütt. Nem tudom, mit láthatott az arcomon, de Rose újra nevetni kezdett. -Ne nézz olyan rémülten. Mondta Rose csillog ó szemekkel. -Jó volt látni hog y ember és Mora ennyire összeillenek. Összeillenek... Miért ilyen feltűnő? Mintha eg y látnok szolt volna a belőle. . .. Tudtam hog y kedvel, és mindenki ő is törekszik fenntartani a diplomáciai látszatot. De még eg y olyan modern pár mint Rose és Dimitri, még ők is meg döbbennének ha ismernék az ig azság ot. Adrian érzéseit, és azt a ferg eteg es csókot. . . . Újra meg jelent a szorong ás bennem: Szerencsére nem kellett rejteg etnem Mora és Alkimista eg yaránt ezt várta el tőlem. Sőt Stanton hamarosan meg kapta a saját részét a diplomáciából mikor eg y középkorú Mora srác felkérte táncolni. Fig yeltek minket és úg y látszik Adrian felháborító viselkedése példa volt. Néhány Mora úg y döntött hog y követik a példát. Stanton nem utasíthatta vissza, íg y fog csikorg atva vette az akadályt a táncparketten. Iant senki nem kérdezte hog y akar e táncolni, ami talán jobb is volt. Eg yáltalán nem nézett ki csalódottnak. Adrian már nem jött vissza, valószínűleg elment hog y beszerezze a varázslathoz szükség es anyag okat. Az idő g yorsan telt: rájöttem nemsokára letelik a két óra. Bár mag ammal hoztam Marcus képét, és az út nag y részén a zsebembe volt. A mostani ruhámban nem tudtam volna hova tenni, vissza kellet térnem a szobámba. Elnézést kértem, Ian-tól.,és szóltam neki hog y visszameg yek a motelembe átöltözni, és meg tenné nekem hog y hívna eg y autót nekem?

Ian azonnal meg próbált meg védeni. -Akarod hog y veled mennyek? Nem biztonság os odakint. Meg ráztam a fejem. -Nem. Itt kell maradnod. Stanton nag yobb veszélyben van. A bárnál állt és Két Mora férfival beszélg etett. -Kíváncsi lennék rá hány táncot kell még lenyomnia. -Különben is még korán van, idebent sokkal több vámpír mászkál mint a városban. Ian nem talált hibát az érvelésemben, még is vonakodva eng edett csak el. Taxit fog ni nem volt nehéz. A motelben átvettem a cipőmet, szükség em volt rá az alibim miatt. Volt nálam tartalék ruha, mindig alaposan felkészülök az ilyen alkalmakra. Mikor visszaértem a hotel hátsó bejáratához rájöttem, az okos tervezés kudarcot vallott: A Taxiban hag ytam a sálam. Most várhatom Adriant a Pennsylvaniai hideg ben. Mag am köré fontam a karom, és csak reménykedhettem hog y nem fag yok meg amíg vég re ideér. Adrian állta a szavát és pontosan a meg határozott időben jelent meg . Eg y zsákot cipelt a vállán, és ami még jobb teljesen visszatért a normális énje. - Rendben indulhatunk. -Komolyan? Kérdeztem fog vacog va.-Meg kaptál mindent? Meg paskolta a táskát. -Itt van minden. Mire van még szükség ed? -Valami távoli helyre. -A hotel parkolóján túl van eg y üres telek, az jó lesz? Kérdezte. -Nem. Vacog tam -Valami távolabbik kell. Bár nem tudom hog yan jutok el oda. Már úg y fáztam hog y a bőröm is olyan kék lehetett mint a ruhám. -Állj meg . Mondta vég ül Adrian. -Nem lehet. Menni kell tovább. Vacog tam. Adrian levette a kabátját, neki volt annyi esze hog y hozzon mag ával. -Vedd fel. Mondta. - Nem fázom. Tiltakoztam, de azért nem álltam ellen amikor hozzám lépet és

seg ített belebújni. Mag asabb volt nálam, a kabát a bokámig ért. Szorosabbra húzta a kabátot rajtam, majd mag ához húzott. -Gyerünk! A hold még mag asan állt amikor vég re találtunk eg y meg felelő helyet. Átnéztem a táskáját. Volt ott minden, tükör, szárított levelek ,és virág ok. Vég ig csendben volt míg én mindent elrendeztem, csak akkor szólalt meg mikor már kész voltam. -Lesz valami dolg om? Kérdezte csendben. - Csak fig yeld a környéket, és kapj el ha elájulnék. -A leg nag yobb örömmel. Felelte. Pontosan meg jeg yeztem a varázslatot amit én és Ms. Terwillig er vég rehajtottunk, most még is izg ultam hog y vég re tudom hajtani eg yedül. Különösen mert a környezet enyhén szólva is zavaró volt. Nehéz volt meg találni a mentális fókuszt a hóban térdelve. Akkor Stantonra g ondoltam és a hazug ság okra miket az Alkimisták mondtak nekem. A harag seg ített hog y rendezzem a g ondolataimat és Marcus képére tudjak koncentrálni. Annyi idős lehetett mint Adrian: vállig érő szőke haja volt és töpreng ő kék szeme. A tetoválásából csak eg y kusza indig ó színű pacni látszott. Lassan eg yre mélyebbre merültem a varázslatban, ug yanazt az eufóriát éreztem mint amikor a várost láttam. Most nem fedett semmit el a köd. Marcus feltehetőleg nem használt semmilyen védőmág iát mint Ms. Terwillig er nővére tette. A kép úg y nézett ki mint eg y szerény g arzonlakás. A földön eg y matrac hevert , és eg y rég i TV állt az eg yik sarokban. A szobában semmi sem utalt annak hollétére. Vég ül az ablakban találtam eg y lehetség es nyomot. A távolban láttam eg y spanyol stílusú házat, úg y nézet ki mint eg y templom vag y kolostor. Fehér stukkó borította és piros kettős kupolás tornyokat láttam. Meg próbáltam közelebb kerülni az épülethez de hirtelen mag amhoz térített Pennsylvania fag yos leveg ője. A kép összetört és én ismét a hóban térdelve találtam mag am. -Huhh. Mondtam és a kezemet a homlokomra szorítottam. -Közel voltam. -Láttad? Kérdezte Adrian. -Nem sokat seg ített. Felálltam. Kicsit szédültem de meg próbáltam nem elvág ódni. Láttam hog y

Adrian fig yelt, ha még is elesnék el tudjon kapni. -Jól vag y? -Azt hiszem ig en. Csak kicsit szédülök. Leesett a vércukrom. Lassan összeszedte a cuccainkat. -Azt hiszem hoznunk kellet volna valami cukros italt. -Ez talán seg ít. Eg y ezüst színű palackot vett elő a belső zsebéből és seg ítőkészen felém nyújtotta. Jellemző. Adrian mit kínál? Alkoholt. -Tudod hog y nem iszom. Mondtam -Néhány kortytól még nem fog sz berúg ni Sag e, és ez Kahlua, kávélikőr. Van benne koffein és sok cukor. -Most vettem, kóstold meg . Kelletlenül, odaadtam neki a táskát, majd átvettem a palackot és elindultunk vissza a szállodába. Vettem eg y nag y leveg őt és belekortyoltam, és vág tam eg y nag y g rimaszt. -Ez nem kávé ízű! Nem számít mennyien próbálták velem meg szeretni az alkoholt, ahányszor meg kóstoltam mindig szörnyűnek találtam. Nem értettem, hog yan tudott annyi fog yni belőle a világ on. De szükség em volt a cukorra, néhány korty után már stabilabban éreztem mag am. Többet nem is ittam, nem akartam berúg ni. -Mit láttál? Kérdezte Adrian mikor leértünk a parkolóba. Leírtam neki a varázslat által mutatott jelenetet ,csalódottan sóhajtott. -Ez bárhol lehet Kaliforniában vag y Mexikóban. Adrian meg torpant, és átvetette a táskát az eg yik vállára. -Talán. . . . Elővette a telefonját a zakójából és bepötyög ött pár dolg ot. -Vajon hasonlít erre? Mutatta meg a telefont. A képernyőt bámultam és éreztem hog y az állam leesik. Bámultam a képernyőt, rajta a látomásom házával. -Ig en! -Mi ez? -Ez a Santa Barbara misszió. -Honnan tudtad? Kérdtem. -Már az épületet? Meg vonta a vállát. -Voltam már ott. Ez seg ített? -Ig en. Ez alapján meg tudjuk határozni az ablak pozícióját. Lehet hog y meg találtuk Marcus Flint rejtekhelyét. -Ujjong tam.

Adrian meg simog atta az arcomat a kesztyűs kezével. Az ilyen pillanatokért kedvellek. -Én is kedvellek csúszott ki mielőtt az eszem utolérte volna a számat. Ez eg y tökéletes pillanat volt , de aztán eg y hang a sötétség ből összetörte a képet. -Ki jár ott? Összerezzentünk és szét váltunk mikor eg y fekete-fehér alak lépett ki a sötétség ből. Eg y testőr. Erre nem számítottam. Pedig g ondolhattuk volna hog y senki nem hag yhatja el a hotelt feltűnés nélkül. Valószínűleg az esküvőt őrizték, ahol ennyi Mora g yűlt össze ott bármikor felbukkanhattak a Strig ák is. A távozásunk nem zavarta őket, de ha ketten be akarnak menni, az már eg y másik dolog . -Szia Pete. Mondta Adrian. -Örülök hog y látlak. -Remélem nincs túl hideg ? A testőr úg y tűnt meg nyug odott mikor felismerte Adriant. De még mindig g yanakodott: -Csak visszakísértem Sag e kisasszony a szobájába, úg y tűnik itt felejtett valamit. Zavartan vetettem rá eg y pillantást, a Motelem nem erre volt. Pete kábán nézett eg y pillanatra, majd meg értően bólintott. -rendben, de ig yekezzetek mielőtt meg fag ytok itt kint. -Köszönöm. Mondta Adrian és elhúzott onnan. -Tarts eg y kis szünetet, hozz mag adnak néhány szendvicset. Valami csodálatosak. -Kényszerítetted. Suttog tam mikor hallótávolság on kívülre értünk. - Csak eg y kicsit. Mondta, büszkén. -Kellett valami indok hog y mért vag yunk kint. -Lenyűg öző hog y eg y kis ig azság mennyire meg könnyíti a dolg ot. -Adrian? Sydney? Már majdnem elértük a bejáratott, mikor eg y elefántcsont ruhájú alak Sonya toppant elénk. Ismét meg döbbentett a szépség e, és a boldog vibrálás ami belőle áradt. Zavartan ránk mosolyg ott. -Mit csináltok itt? Kérdezte. Eg yikünk se tudott meg szólalni. Adriannek most nem voltak pimasz szavak vag y trükkök a tarsolyában. Sonya szintén lélekhasználó volt és a kényszer nem működne rajta. kétség beesetten kerestem olyan kifog ást, ami nem úg y hang zott, hog y „Tiltott mág iát használtunk arra törekedvén, hog y fényt tárjunk a Alkimisták titkaira,

amikről nem akarják, hog y tudjak -Ne mond el senkinek! Tört ki belőlem palackkal a kezemben, Stanton meg öl ha rájön. Sonya döbbenten nézett rám. -Te ittál? -Ez eg y stresszes nap. Mondtam,és ez még csak nem is volt nag y hazug ság . -És ez kávé ízű. Mondta Adrian. -Imádja a kávét. Nem voltam benne biztos hog y Sonya elhitte és ezért próbáltam másra terelni a szót: -Gratulálok, mondtam. - Gyönyörű vag y. -Köszönöm mosolyg ott rám. -Ez annyira hihetetlen.....-Mikhail és én már annyira vártuk.... -Volt idő amikor el sem tudtam volna képzelni hog y lehetség es... -És most itt vag yunk. A g yűrűjére nézett. --Mit csinálsz itt kint Mrs. Tanner? Adrian teljesen mag ához tér ,és visszatért a csintalan modora. -Nem az imádott férjeddel kellene lenned? A lány kuncog ott. -Az már meg van eg y életre. Őszintén csak ki akartam szabadulni a tömeg ből. Vett eg y mély léleg zetet. -Vissza kell majd mennem, Még el kell dobnom a csokrot. Ti is ott lesztek ug ye? Nem hag yhatjátok ki az esélyt. -Azt hiszem ezt kihag yjuk, mára már elég őrült spekulációt okoztunk. - Ó ig en. A hírhedt tánc. Sonya ránk pillantott és visszatért a korábbi zavara. -Ti ketten nag yon jók voltatok eg yütt. Eg y pillanatnyi kínos csend után meg köszörülte a torkát. -Nos ig en, azt hiszem visszameg yek a meleg be, remélem meg g ondolod mag ad Sydney. Eltűnt az ajtó mög ött, és én ellenálltam a kísértésnek hog y a falba verjem a fejem. -Tudja hog y hazudtunk. A lélekhasználók tudtak olvasni a g ondolatok között, és Sonya volt a leg jobb benne. -Valószínűleg , helyeselt Adrian, -De nem fog rájönni hog y mág iát használtunk.

Szörnyű g ondolat jutott az eszembe: -Ó istenem. -Valószínűleg azt hiszi hog y mi eg y...Tudod... romantikus lég yotton voltunk. Adrian jobban szórakozott mint kellett volna. -Látod? Már meg int! Ez az első dolog ami az eszedbe jut. Meg ráztam a fejem. Nem hiszem el hog y folyton evvel vádol. -Nem vag yok meg szállott! Kiáltottam. -Csak levontam a nyilvánvaló következtetést. -Talán a számodra nyilvánvaló, de Sonyának nem az. -De eg y dolog ban ig aza van: Ideje bemennünk. A fejéhez nyúlt: -Meg fag yott a hajzselém. Odaadtam neki a palackot és kinyitottam az ajtót, eg y pillanatig haboztam majd hátranéztem rá: -Adrian? -Köszönöm hog y seg ítettél nekem. -Még is mire valók a barátok? Mondta és kitárta az ajtót és intett hog y menjek be. -Ig en de ez több volt mint elvárhattam tőled. -Köszönöm. Nem kellet volna hog y seg íts. -Nem kellett volna...De nem tudok ellenállni a csinos és nyitott Alkimistáknak. Nem tudtam mit mondani, mert elnyelt minket a meleg és a zaj, de mintha hallottam volna mint azt suttog ja: -De kellett volna, de nem a barátság miatt.

Ötödik fejezet Nem sokkal később otthag ytam az alkimistákat és Adriannal sem találkoztam a továbbiakban. Még néhány napig Pennsylvaniában maradt a többi Morával , íg y már nem találkozhattunk hazafelé a repülőn. A repülőút Kaliforniába csendes és eseménytelen volt A g ondolataim az elmúlt pár nap eseményei körül forog tak. Ms Terwiling er rejtélyes fig yelmeztetésén és Marcus hollétén töpreng tem, ez vég ig lefog lalt a hosszú repülőúton. Már a taxiban ültem mikor eg y SMS-t. Kaptam Eddie-től. Éppen a Marquee étteremben ebédelnek, és meg kérdezte hog y nincs e kedvem csatlakozni hozzájuk. Szóltam a sofőrnek hog y a Amberwood helyett az étterembe vig yen. Éhes voltam. A repülőg épi koszt nem nyerte el a tetszésemet, plusz a kocsimat is minél hamarabb vissza akartam kapni. Amikor meg érkeztem az étterembe már ott találtam Jillt Eddie-t és Ang eline-t. Azonnal tudtam miért jöttek ilyen messzire az iskolától, itt Ang eline és Eddie úg y viselkedhettek mint eg y szerelmespár. Az Ambewoodban mindenki úg y tudta mi eg y család vag yunk. Eddie Jill és én testvérek vag yunk Ang eline pedig az unokatestvérünk volt. Ők ketten nemrég kezdtek randizg atni, és mindent el kellet követniük hog y ne keltsék fel a tanárok és a diákok g yanúját. Úg y tűnt lassan kikerültünk a fig yelem középpontjából és nem lett volna jó újra visszakerülni oda. Jó volt látni mennyire felszabadultak és vidámak. Eddie mindig is nag yon komolyan vette a feladatát és mindent alárendelt neki. Ang eline bár kiszámíthatatlan és bárdolatlan volt és döntései nem mindig voltak helyesek, a védence őrzését mindig komolyan vette. Jill-nél a dolg ok kicsit másmilyenek voltak: Úg y ült ott mint eg y rakás szerencsétlenség . Mint a szerelem mártírja. A karját keresztbe fonta mag a előtt, a barna haja a szemébe lóg ott mely részben eltakarta az arcát. A választásai az utóbbi időben mind rosszul sültek el. Ott volt az a Mora srác aki ismét Strig a akart lenni, és ehhez Jillt is fel szerette volna használni. Majd Eddie emberi szobatársa, vele is szakított a Mora szabályok miatt. Aztán ott volt Eddie. Eddie mindig is szerette jillt, de hosszú ideig csak mint testőr szolg álta

odaadással. Nem hitte volna hog y Jill viszonozná az érzelmeit. És mire vég re felfig yelt Eddie-re, addig ra ő már összejött Ang elinával. Időnként úg y tűnt, mintha valamiféle Shakespeare-víg játék volna. . . Néztem Jill arcát és az érzelmeim ellentétesek voltak: Ha Eddie visszatérne Jillhez,azzal nag yon meg bántaná Ang elinát. Zavart ez a káosz és örültem hog y mentes vag yok mindenféle romantikus bonyodalomtól. -Sydney! Jill arca felrag yog ott a boldog ság tól mikor meg látott. Talán szükség e volt a fig yelemelterelésre, vag y mert a kapcsolatom javulása Adriannel sokat dobott az állapotán. Attól füg g etlenül hog y örült a rég i barátnője visszatérésének, a visszautasításom még mindig bántotta őt. -Sziasztok srácok. Becsusszantam mellé a bokszba és azonnal odaadtam neki mobilomat, tudtam szeretné látni az esküvőn készült fényképeimet. A sok bonyodalom ellenére sikerült fényképeket csinálnom anélkül hog y az Alkimisták észrevették volna. Még ha sok mindent látott Adrian szemén keresztül, szeretett volna mindent személyesen meg nézni. Felsóhajtott a boldog ság tól ahog y a képeket szemüg yre vette. -Nézzétek Sonya mennyire szép. Ang elina és Eddie áthajolt az asztalon hog y vessenek eg y pillantást a képekre. -Ohh és itt van Rose és Lissa. Eg y kicsit furcsa volt a hang ja. Ő és Rose jó barátok voltak, de Lisával mindig eg y kicsit feszült volt a viszonyuk. Ők sokáig nem tudták hog y testvérek, és a politikai helyzet arra késztette Lisát hog y úg y viselkedjen Jillel mint eg y királynő, és nem mint testvér. Ez eg y problémás kapcsolat volt mindkettőjüknek. -Jól érezted mag ad? Kérdezte Eddie. -Csak néha, és csak percekig . A feszültség Morák és Alkimisták között sok furcsa helyzetet teremtett. -Leg alább Adrian ott volt. Mondta Ang elina. -seg íthetett neked. Ó ajó szándékú tudatlanság ! Mutattam néhány képet a szállodáról szándékomba állt többet is készíteni, de a kalandom Adriennel meg akadályozta. -Mindig olyan szép. Ang eline rosszallólag rázta a fejét. -Mindenki ép, sehol eg y sérülés. . . ezek szerint nem volt semmilyen ünnepi verekedés?

Ez is azt bizonyította: Ang alikának nem ment probléma nélkül a beilleszkedés a átlag os amerikai életbe. A népe a keresők West Virg inia elhag yott vadonjaiban éltek, és a nyitottság uk a romantikus kapcsolatok iránt a Dampyrok Morák és az Emberek között csak az eg yik furcsa szokásuk volt a sok közül. Gyakran törtek ki barátság os harcok eg ymás között, és Ang elikának még meg kellett tanulnia hog y ezt nem tolerálja az Amerikai társadalom. -Amíg ott voltam nem volt bunyó, de talán miután eljöttem volt valami. Erre aztán Eddie és Jill szélesen vig yorg ott a reménykedő lányra. A pincérnőtől rendeltem eg y salátát és eg y diétás colát, talán vehettem volna lazábbra a kalóriák számlálását de az esküvői tortával és a narancslével már rég túlléptem a kereteimet. Ang eline meg szorította Eddie karját. -Ha valaha is eljössz hozzánk akkor harcban kell bizonyítanod a bátyámnak hog y méltó vag y hozzám. Alig bírtam visszatartani a nevetést. . . Láttam a közösség üket, és tudtam hog y ezt a leg komolyabban g ondolja. Erősen dolg oztam a fapofán. -Nem szakítottál azzal a reng eteg szabállyal amikor eljöttél tőlük? Ang elina eg y kicsit savanyú arccal bólintott: -Az anyukám biztos nag yon meg botránkozna ha ezt hallaná. -De hát ez eg y különleg es helyzet. Eddie elnézően mosolyg ott rá, néha úg y éreztem azt hiszi hog y a lány túloz a Keresők szokásairól. Hát lesz nag y meg lepetés, ha valaha is meg látog atja a falut. Nem volt ig azán romantikus a beszélg etés, de Jillt zavarta mindent meg tett hog y ne keljen rájuk néznie. Hozzám fordult: -Sydney mit fog unk csinálni Karácsonykor? Vállat vontam, nem tudtam mire g ondol. -A szokásosat azt hiszem, ajándékozás, éjféli mise, ...a szokásos dolg ok. Jill a szemét forg atta. -Nem íg y értettem, van.....van rá mód hog y hazautazzak a szüleimhez? A hang ja olyan panaszos volt hog y Eddie és Ang elina is rám néztek. Rám bízták a döntést. Tudtam hog y Ang elina nem ig azán vág yódik haza, de Jillnek és Eddienek hiányzott a családjuk és a barátaik. Szerettem volna azt a választ adni amit vártak tőlem. -Sajnálom. Mondtam, nem tehetjük meg .

-Nem kell hang súlyoznom menyire fontos a biztonság . -Tudjuk mennyire veszélyben van Jill élete. Azt már nem tettem hozzá amit Ian mondott, hog y mennyire ing atag a Mora trón. Jillnek leesett az álla. Még Eddie is csalódottnak tűnt. -Úg y g ondoltam, mondta. -Reméltem...úg y hiányzik az anyukám. -Talán meg oldhatjuk hog y kapjál tőle üzenetet. Mondtam óvatosan. Tudtam hog y ez nem helyettesíti még a telefonbeszélg etéseket sem. Ha leg alább néha beszélhetne az anyukájával..... Az ezerszer jobb lenne mint valami email üzenet... Én is beszéltem telefonon a nővéremmel Carly-val, ami mindig felvidított, ő annyira kedves és vidám. A húg om Zoe... nos ő már eg y másik történet, a telefont se veszi fel ha keresem. Már majdnem Alkimistává avatták, és ő nag yon komolyan veszi a küldetést. Én mindent meg tettem hog y meg védjem az Alkimistáktól, nem szerettem volna hog y ilyen fiatalon csatlakozzon a szervezethez. Ezen nag yon meg sértődött! Néztem Jill szomorú arcát és a szívem összeszorult. Nag yon meg viselte az új helyzete. A g yilkosság i kísérletek, a g yilkosság , amik miatt kellett az emberek középiskolájába járnia. És most itt van Eddie és Ang elina kapcsolata.... Fig yelemreméltóan kezelte az eg ész helyzetet, határozottan meg tette amit elvártak tőle még ha nem is akarta vég ig csinálni az eg észet. Lisát mindenki dicsérte hog y milyen erős példamutató királynő, de Jill is hasonló erőről tett bizonyság ot. Felpillantva összenéztem Eddie-vel, láttam hog y ő is mennyire csodálja a lányt. Vacsora után visszavittem a csapatot Amberwoodba és elég edetten állapítottam meg , hog y az autóm tökéletes állapotban volt. Eg y barna, Latte névre keresztelt Subarut vezettem és kizárólag Eddie volt az, akit eddig a volán mög é eng edtem. Letettem őt a fiúk kollég iumánál majd a mi szállásunk felé vettem az irányt. A bejáratnál Mrs. Santos beszélg etett a felüg yelőnkkel: Mrs. Weathers-sel. -Gyerünk srácok. Mondtam. -Találkozunk holnap. Meg vártam míg befejezik a beszélg etést és a tanárnőhöz léptem. - Mrs. Santos? -Sydney Melrose vag yok, beszélhetnék a tanárnővel? -Ó ig en tudom ki vag y kedvesem. -Ms.Terwillig er áradozott már rólad. Mrs. Santos kedves kinézetű ezüst és fekete hajú nő volt, azt pletykálták a suliban hog y hamarosan nyug díjba vonul.

Kissé belepirultam a dicséretbe. -Köszönöm asszonyom. Ők ketten voltak az iskolánk történelemtanárai, Mrs. Santos tantárg ya az amerikai történelem volt. -Meg kérdezhetek valamit tanárnő? -Terméseztessen, mit akarsz tudni? Félreálltunk hog y ne zavarjuk a kollég ium forg almát. -A tanárnő mennyit tud Dél-Kalifornia történelméről? Mrs. Santos bólintott.-Itt születtem, és nevelkedtem. - A Los Ang eles-i hag yományos építészet érdekelne. Hazudtam mint a vízfolyás.Hallottam hog y van néhány rég i Viktoriánus városrész is. -Ó ig en! Van néhány. Victorian, Cape Cod, Colonial. . . van mindenféle. -Nem tudom mindet fejből, de ha hazaérek elküldöm neked az anyag okat e-mailben. -Az nag yszerű lenne, asszonyom. Köszönöm szépen. -Mindig szívesen seg ítek eg y kiváló tanulónak. Kacsintott majd elindult hazafelé. -Talán jövőre velem is csinálhatnál eg y tanulmányt, feltéve persze ha sikerül meg szabadulnod Ms. Terwillig ertől. -Köszönöm tanárnő, nem felejtem el. Mondtam. Amint elment üzentem Ms. Terwillig ernek: „Mrs. Santos meg íg érte hog y beseg ít a keresésbe” A válasz g yorsan jött: „Kitűnő. Gyere át hozzám. Most.” Összevontam a szemöldököm és visszaírtam: „Most értem meg . Még szobámban sem voltam.” Amire ő azt válaszolta: „Akkor g yere ahog y tudsz.” Visszatértem a szobámba a bőröndjeimmel és valami kényelmesebb és tisztább ruhát vettem mag amra. Mrs. Terwillig er eg y kicsi bung alowban lakott az iskola szomszédság ában. Türelmetlenül járkált fel-alá a házban mikor vég ül meg érkeztem.. -Vég re! Mondta. Az órámra néztem. -Csak csak eg y fél óra telt el. Meg rázta a fejét, és újra olyan komor volt az arckifejezése mint kint a sivatag ban. -Még ez is túl sok. Mondta.- Gyere velem. Ms. Terwillig erotthona úg y nézett ki mint eg y meg duplázódott a New Ag e bolt, vag y esetleg eg y macskaotthon. Iszonyúan zavart a rendetlenség , mindenfelé kristályokat szobrokat és mindenféle mág ikus tárg yat szórt szét a lakásban.

Csak a dolg ozószobájában ahova vezetett ott volt rend és tisztaság , annyira hog y az még az én tetszésemet is elnyerte. A szoba közepét eg y hatalmas munkaasztal uralta, teljesen üres volt kivéve eg y lenyűg öző nyakláncot amit még soha nem láttam rajta. A lánc arany fog lalatában eg y hatalmas vörös ékkő terpeszkedett. -Gránát? Kérdeztem. -Nag yon jó. Mondta. Felemelte a láncot és úg y tűnt minden porcikája csillog a g yertyák fényében. -Nag yon szép. Átnyújtotta nekem: -Neked hoztam. Feszeng ve hátrébb léptem. -Nekem? -Miért? ...Úg y értem nag yon köszönöm ,de nem tudom elfog adni.... -Ez nem ajándék, erre szükség ed lehet. Talán ez fog ja meg menteni az életed. Vedd fel, hag y teg ye a dolg át. Nem voltam hajlandó hozzányúlni. -Ez g yönyörű. -Ig en az, és ne nézz íg y rám. Ez most más mint bármelyik varázslat amit eddig próbáltál. -Persze bármit is csinál....Nag yot nyeltem ahog y bámultam a nag y vörös követ. -Ez sokkal erősebb mindennél amit mag a létre tud hozni -Pontosan. Ez a lényeg . Annyira közel állt hozzám hog y az arcunk majdnem összeért. Összeszedve mag am a láncért nyúltam és elvettem tőle, de semmi sem történt. Se tűz, se füst, se ég ető fájdalom. Becsatoltam a láncot és hag ytam hog y a keresztem mellé hulljon. Ms. Terwillig er nag yot sóhajtott, szinte látszott rajta a meg könnyebbülés. -Úg y van ahog y reméltem. -Mi az, kérdeztem. Nem éreztem semmi különöset csak a g ránát volt nehéz a nyakamon. -Ez a lánc elrejti a mág ikus képesség eidet, senki aki ért hozzá nem fog ja észrevenni a Mág ikus képesség eidet. -Nem óhajtok Mág us lenni ! Emlékeztettem élessen. -Alkimista vag yok! Eg y kis mosoly jelent meg az arcán. -Ha valaki mág iát használés tehetség e is van, az nyomot hag y a vérében ami az eg ész testet átjárja. -Mi van? Jobban nem is lehettem volna meg döbbenve, mintha most mondták volna meg nekem hog y eg y elkaptam halálos beteg ség et.

-Ezt soha nem mondta el nekem eddig . -Nem volt fontos, mondta kis vállrándítással. -Mostanáig . Fontos hog y véletlenül se ne találjanak rád. Csípőre tettem a kezem. -Ezt nem értem. -Mindent meg fog sz tudni...idővel... -Nem! Mondtam. Abban a pillanatban úg y éreztem mintha Stanton-nal vag y a számtalan másik Alkimistával beszéltem volna, akik elhallg attak vag y hamis információkat adtak, és kihasználtak az eg ész életemben. -Most mindent el fog mondani! Ha már beleráng atott eng em, akkor jog om van tudni mibe keveredtem. Ms. Terwillig er néhány pillanatig csendben bámult rám. -Ig azad van .Tartozom neked eg y mag yarázattal. -Ülj le kérlek. Leültem eg y székre az asztal mellett. Leült velem szemben. És összekulcsolta a kezét mag a előtt. Úg y tűnt nehezen tudja összeszedni a g ondolatait. Türelmet kényszerítettem mag amra és ülve maradtam, éreztem hog y meg int g yűlik bennem a pánik mint a sivatag ban. -Emlékszel, a nőre akit a tükörben láttál?Kérdezte vég ül. -A húg od. Ms. Terwillig er bólintott. -Veronica. -Ő tíz évvel idősebb és pont úg y néz ki, mintha tíz évvel fiatalabb lenne nálam. Nem lehet minden kétség et kizáróan meg állapítani. -Nos nem nehéz létrehozni eg y ilyen illúziót. Ha akarnám lehetnék fiatalabb és szép, de én mindig olyan akartam lenni amilyen vag yok. -De Veronica? -Neki tényleg sikerült fiatalnak és szépnek maradnia. Ez eg y nag yon g onosz és alattomos varázslat. Nem lehet becsapni az időt csak hatalmas áldozatok árán, vag y az ő esetében feláldozva másokat. Összeráncoltam a homlokom, és a szívem hevesebben kezdett verni. Az ifjúság ilyenfajta meg tartása sértett mindent amit az Alkimisták tanítottak nekem. Ez már majdnem olyan rossz volt mint a Strig ák léte, talán még rosszabb is hiszen eg y élő ember használja. Az ilyen torz varázslatnak nincs helye a

világ ban. Az áldozat szó úg y tűnt meg mérg ezte a leveg őt. Ms Terwillig er felállt, az eg yik polchoz sétált és leemelt onnan eg y újság kivág ást, majd szó nélkül nekem adta. -Mi ez? Kérdeztem, de nem voltam benne biztos hog y akarom tudni a választ. -Ez három nappal ezelőtti cikk, eg y tizenkilenc éves UCLA diákról szólt aki kómában találtak a kollég iumi szobájában. Senki sem tudta, hog y mi okozta. A lány kórházba került és az orvosok se tudták meg mondani felébred e valaha. Alaposabban meg néztem a cikket , főleg a képet benne. A képen eg y öreg asszony látszott , aztán elolvastam a kisbetűs részt. Az szöveg szerint a lány a kómában hihetetlenül g yorsan öreg szik, az orvosok jelenleg is vizsg álják ezt a ritka és ismeretlen beteg ség et. Összerezzentem, képtelen voltam elhinni, amit láttam. Annyira borzasztó volt hog y alig bírtam ránézni a képre. És hirtelen meg értettem: Veronika nem áldoz fel senkit ,semmilyen oltáron. Az általa vég zett perverz varázslat elrabolja az életüket, a fiatalság ukat, és ebben a szörnyű állapotba taszítja őket. Felfordult a g yomrom, és az asztalba kellett kapaszkodnom. -Ez a lány Veronika eg yik áldozata. Erősítette meg Mrs. Terwillig er. Elrabolja a fiatalság ot másoktól. -Amikor elolvastam ezt azt hittem, szinte reméltem hog y eg y másik mág us csinálja. Nem mintha az sokkal jobb lenne. -A kereső varázslatod meg erősítette hog y ő ott volt a közelben, ami azt jelenti hog y az én kötelesség em hog y fog lalkozzak vele. Újra lenéztem a képre,éreztem a hánying er visszatérését. A lány tizenkilenc éves volt. Milyen lehet az ha valaki kiszívja az életed ilyen fiatalon?? Talán még szerencse is hog y kómába esett. És milyen perverz és beteg lehet aki képes ilyet tenni valakivel? Nem tudtam, pontosan hog yan értette Ms. Terwillig er hog y neki kell fog lalkozni a nővérével, de azt hiszem nem is ig azán akartam meg tudni. És ha veronika tényleg elkövette ezeket a szörnyűség eket, akkor ig en szükség es hog y Ms. Terwillig er vag y valaki más meg állítsa. Eg y ilyen nag yság rendű

mág ikus összecsapás volt az eg yik leg rosszabb dolog amit el tudtam képzelni. Ez visszahozta a beideg ződött félelmeimet a mág iáról. Hog y tudnám ig azolni a használatát ha ilyen szörnyűség ekre képes. Visszatértek a rég i Alkimista órák emlékei: A Morák azért különösen veszélyesek, mert képesek a mág ia használatára. Nem is kell hog y g onoszok leg yenek, íg y is könnyen elvesztik a Mág ia feletti ellenőrzést. Ez visszahozott a jelenbe. -Hog yan kötődik ez hozzám, már tudjuk hol van, miért vag yok veszélyben? -Sydney. Mondta Mrs. Terwillig er és furcsán nézett rám. -Kevés fiatal nő van akiben eg yütt van a szépség , a fiatalság , és a képesség a mág ia használatára. -És az alapján hog y milyen g yorsan fejlődik a képesség ed, te kedves olyan lennél neki mint valami különleg es fog ás. -Olyan mint eg y Strig a. Motyog tam, nem tudva elfojtani a borzong ást. Bár a Strig ák inkább a Mora vért részesítik előnyben, a benne lévő varázs miatt. Olyan nekik mint az alkohol, a Mora vértől sokkal erősebbek lesznek. Hirtelen eg y dermesztő g ondolat villant belém: -Ő g yakorlatilag eg y emberi vámpír. -Valami olyasmi , értett eg yet Mrs. Terwillig er. -Ez az amulett elrejti a képesség eidet. Még eg y olyan erős lény mint ő sem tud felfedezni amíg ez rajtad van. Mrs. Terwillig er macskája felug rott mellém az asztalra, szórakozottan simog atni kezdtem a hátát. Érdekes mennyire meg nyug tatott a mozdulat. Úg y érzem ideg esnek kellene lennem. -De mért jönne Palm Spring s be? -Tud rólam? -Nem, de tudja hog y én itt vag yok. -És eng em ug yanúg y meg fig yel mint mi őt. -Ezért kell álcáznom tég ed. Meg kell találnom őt, de én nem kereshetem. -Ha rájön arra hog y nyomozok utána, akkor ő tudni fog ja hog y meg találtam. -Nem akarom fig yelmeztetni őt, ha az én oldalamon van a meg lepetés akkor könnyebben meg fékezhetem az ámokfutását. A homlokát ráncolta. -Tényleg meg lepett hog y ennyire közel mert jönni hozzám Kaliforniába. Ms. Terwillig er jelentőség teljesen nézett rám, eg y szorító érzés jelent meg a g yomromban ahog y kezdtem összerakni, amit mond.

-Azt szeretné ha én erednék a nyomába. -Nem! Csak azt kérem tőled szedj össze néhány információt. És csak akkor ha teljesen biztonság os. -Mi ketten meg érezzük ha közel kerülünk eg ymáshoz, nem számít mennyire próbáljuk elrejteni mag unkat. -Tudom hog y ez sokkoló, de azt g ondolom jobb ha harcolok vele, még akkor is ha tég ed kell utána küldenem. -És te elég életrevaló vag y ahhoz hog y elkerüld a veszélyes helyzeteket. -De én azt mondta jó fog ás lennék a számára. -Ig en. És ezért adtam az amulettet, nem fog ja érezni a jelenléted. Ha elég óvatosan vizsg álódol nem lesz semmi oka hog y felfig yeljen rád. Még mindig nem értetem a log ikáját. -De miért én? -A varázslók klánokba szerveződnek, kell lennie nála erősebb varázslónak. Mért nem kéri a seg ítség üket? -Két okból is. Felelte. -Az eg yik az hog y kiváló nyomozói képesség eid vannak, sokkal jobbak mint sok idősebbé. Intellig ens és leleményes vag y . -A másik ok. . . Nos, ha eg y másik boszorkány meg y utána, okkor nag y az esélye hog y meg öli Veronikát. -Ez olyan rossz lenne? Kérdeztem. Én nem szeretem az erőszakot és a g yilkosság ot sem, de előfordulhat olyan eset amikor nincs más meg oldás ha meg kell menteni mások életét. -Ha nincs más választásom. . . Ha meg kell ölni, akkor én is meg teszem. Eg y pillanatra nag yon levertnek látszott. Hirtelen meg értettem a problémáját. Szerettem a nővéreimet. Mit tennék ha valaha is halálos konfliktus lenne közöttünk? Persze nehéz volt elképzelni, Zoe vag y Carly valaha is elkövetne ekkora bűnt. -Van azonban más mód is semleg esíteni a Mág ia használóit. -Mindent meg tennék hog y meg mentsem a nővéremet. A Coven-beli fivéreim és nővéreim nem értik

ezt, ezért van szükség a seg ítség edre. -Nem tudom. Toltam hátra a széket és felálltam. -Kell hog y leg yen más mód is a meg fékezésére. -Tudja mennyire taszítanak eng em a természetfeletti üg yek. Ig azából nem akartam bevallani az ig azi okot: Ez többről szólt mint az életem kockáztatásáról. Eddig csak apróbb varázslatokat vég eztem Ms. Terwillig ernek, de ha belekeverednék a boszorkányok és varázslók dolg aiba, akkor olyasmit tennék amire meg esküdtem hog y soha nem történhet meg . Ms. Terwillig er meg érintette a cikket az asztalon, a hang ja csendes volt amikor beszélt: -El tudnád viselni a tudatot hog y ez történhet más lányokkal is, ha tudnád hog y van rá mód hog y meg akadályozd? -Még soha eg y lány sem ébredt fel a kómából. Veronikának néhány évente meg kell ismételnie a varázslatot, öt áldozatra van szükség e eg y hónapon belül. -Néhány éve már meg tette, és most újra meg teszi. Szeretnéd hog y még nég y lány jusson erre a sorsra? Ez ült! Ismer eng em. Tudja hog y nem hag yhatom annyiban az ártatlanok szenvedését , akkor sem ha ez azt jelentette hog y szembe kell néznem a félelmeimmel és a képzésemmel. Senki sem érdemli meg a lány sorsát a fényképen. -Természetesen nem. Mondtam. -És ne feledkezz meg a többi áldozatról. Meg érintettem a Gránátot. -Tehát ez a medál meg óv? -Meg véd, eg yelőre. Remélem minél tovább íg y is marad. Soha nem láttam ennyire komornak ezelőtt, nyoma sem volt a kétbalkezes szórakozott tanárnőnek. – És itt van még valami, amit sosem mondtam el arról, hog y a varázshasználók hog yan érzékelik eg ymást. Eg y dolog , amit ha meg tanultam az évek alatt az az volt, hog y az olyan mondatok, amik azzal kezdődtek, hog y „És itt van valami, amit sosem mondtam

el”, ritkán vég ződnek jól. Felkészültem a leg rosszabbra. -A tapasztalatlan Mág iahasználóknak van eg y bizonyos jelleg zetesség e. Mag yarázta. -Van eg y vad aura körülötted, amit a képzett varázslók meg éreznek rajtad. -Az én klánom fig yelemmel kíséri a kezdő boszorkányokat, de ez szig orúan titkos . Viktória nem férhet hozzá az adatokhoz, de vannak olyan varázslatok amikkel meg találhatja őket. -Valószínűleg íg y találta meg azt a szeg ény lányt. Intett a képre Ms. Terwillig er. -Amikor elnyeli az áldozata képesség eit, eg y ideig átveszi a vadság ukat. Ez hamar elhalványul, de ameddig tart sokkal könnyebben talál rá a következő áldozatára. -Minél több áldozatot szed, annál erősebb ez a képesség e . -Van rá esély. Mondta Ms. Terwillig er komoran. -Minél több áldozatot szed annál nag yobb rá esély hog y leg yőzze a nyaklánc erejét. -Nem tudom. Tárta szét a kezét. -Szóval azt mondod. . . minden áldozata növeli az esélyét,hog y rám találjon? -Pontosan. -Rendben. Mondtam. -Seg ítek meg találni. Félretettem az összes félelmemet, és kétség emet. Az ár túl mag as... Az én életem és a többi lányé. Valakinek meg kell állítani Veronikát,ez nem mehet íg y tovább. -Van még valami...Tette hozzá Ms. Terwillig er. -Tényleg ? -Rosszabb mint eg y g onosz boszorkány aki el akarja szívni az életemet? -Ha meg akarjuk akadályozni Veronikát abban hog y meg találja a következő áldozatait szükség ünk lesz ezekre: Elővett eg y kis bársony zsákot, és a tartalmát kiborította az asztalra. -Ezek Achát kövek. A varázsuk nem olyan erős mint a Gránáté de néhány lány életét meg mentheted vele. -Ha...Talán? -Sajnálom. Tudom, hog y ez neked nag yon nehéz feladat. Ez eg yre rosszabb és rosszabb lesz. -Nehéz? Ez enyhe kifejezés.

Félretéve a tény, hog y azt akarja, hog y meg találjam azt a nőt aki el akarja szívni életem. Ott van még az a kis probléma is, hog y az Alkimisták kikészítenének ha meg tudnák hog y mibe keveredtem. Ms. Terwillig er nem válaszolt azonnal. Csak nézett rám. Az eg yik fekete macskája felug rott mellé, és csatlakozott a bámulásomhoz A sárg a szemű tekintete mintha azt mondta volna, hog y a helyes dolg ot teszem. -Hol is kezdjem? Kérdezte vég ül. -Hát talán tudnom kellene hol találom meg őket ug ye? -Ig en. Meg adom a nevüket és a címüket, hog y amilyen g yorsan csak lehet fig yelmeztesd őket. -A klánom folyamatosan fig yeli a lányokat, ők olyanok mind te, elutasították a hatalmat és nem hajlandók elfog adni hog y a mentorok vig yázzanak rájuk. -És ha már Veronika nem talál új áldozatot.... Ms. Terwillig er szeme meg keményedett. -Nos, akkor. Akkor közbelépek. Eg y pillanattal később hozzátette: -Ó, és azt g ondoltam hog y jó ötlet lenne ha valahog y álcáznánk amíg ezen dolg ozol. Felélénkültem. Nem tudtam miért de sokkal jobban éreztem mag am. -Ismer eg y csomó ilyen varázslatot ug ye? Láttam néhányat a könyvekben amiket elolvastam. Még ha nem is tudtam használni a varázslatokat, jó volt tudni hog y léteznek és seg íthetnek nekem. -Ig en....Az asztalon dobolt az ujjaival. -De az aktív varázslatok kiolthatják az amulett hatását, és pont az árulóid lehetnek. -Amit valójában remélek hog y esetleg a „testvéred” Adrian tudna seg íteni neked. A lábaim ismét felmondták a szolg álatot, a székbe rog ytam. -Mért kellene Adriant belekeverni ebbe? -Nos úg y tűnik ő sok mindent meg tenne érted. Ránéztem és a szavai kettős értelmén g ondolkodtam. Vajon tudhat a kettőnk kapcsolatáról? A tekintete befelé fordult, a g ondolatai máshol jártak.

-Veronika nem lenne képes felismerni a Vámpír Mág iát. Az ő képesség e a lélek ereje....mesélt róla. Meg zavarja az elmét ug ye? -Tudja befolyásolni mit látnak mások? -Ig en. . . . Elég edetten bólintott. -Ha sikerülne rávenni hog y elkísérjen persze ha nem bánod. -Ez sokat lendítene a védelmi képesség eiden. -Tudja mag a hog y mit kér? Mondtam hevesen. Meg érintettem a Gránátot. -Arra kér hog y teg yem ki mag amat az emberi és Vámpír mág ia hatásainak. Ez mindaz amit mi Alkimisták ig yekszünk elkerülni. Ms. Terwillig er felhorkant, és első alkalommal ma láttam a visszatérését a meg szokott derűs hozzáállásának. -Ha nem tévedek eg y ideje kiteszed mag ad mind a két mág iának, úg y látom eddig nem sok g ondot okozott neked. -Ha valami, akkor ez ellentétes az Alkimisták hitével. -Az Alkimisták hite az én hitem. Mondtam g yorsan Felvonta a szemöldökét. -Valóban? -Én ebben nem vag yok olyan biztos. Soha nem g ondoltam ebbe bele, de most hirtelen döbbentem rá, HOGY MENNYIRE IGAZA VAN!

Hatodik fejezet. Követtem MS. Terwillig er utasításait és nem vettem le a g ránát láncot még akkor sem mikor aludtam vag y zuhanyoztam. Másnap az iskolába menet az ing em alá rejtettem elkerülendő a kényes kérdéseket. Nem ordított róla hog y vig yázat mág ikus amulett, de azért feltűnő lett volna. Ms. Terwillig er nem volt ott az első óránkonami nem volt csoda a múlt éjszaka történtek után. - Ms. T. titkos küldetésen van? Összerezzentem. Talán túlság osan is elmerülhettem a g ondolataimban. Trey Juarez támaszkodott az asztalomra. Az óra még nem kezdődött el. A helyettesítő tanár zavartan próbált elig azodni Ms. Terwillig er asztalán lévő káoszon. -Hog y? Mit? Kérdeztem zavartan.- Mit mondtál? Trey vig yorg ott a zavarom láttán. -Csak vicceltem. mondta a fiú. -Ez a második év, hog y nála vag yok és eddig még eg y órát se hag yott ki. Nézett most rám tanácstalanul, mintha érezte volna hog y nem mondok el valamit. -Kivéve persze ha te tudsz esetleg valamit, amit én nem. -Nem. Mondtam, beszélni akartam vele a különmunkámról. Trey némán tanulmányozott eg y percig . Rég ebben barátok voltunk, de most volt eg y ici-pici probléma köztünk: A családja tag ja volt a Fény harcosainak. Eg y hónapja meg próbálták meg ölni Sonyát eg y brutális kivég zési ceremónián, és Trey volt az eg yik ifjú harcos aki a feladatért küzdött. Bár az utolsó percben vesztett de kész lett volna meg ölni őt. Meg próbáltam meg menteni Sonyát, de ha nem érkezik az utolsó pillanatban eg y Dampyr kommandó és nem g yőzi le a Fény harcosait, akkor eg yikünk sem nem élte volna túl a kalandot. Stanton seg ített a Dampyroknak, de eng em valahog y elfelejtett fig yelmeztetni a veszélyre. Fig yelemelterelésnek használt és nem vette a fáradság ot hog y szóljon. Ez se seg ített növelni a bizalmat köztem és az Alkimisták között.

A harcosok Treyt hibáztatták azért hog y elhozott eng em a rituáléra, és kiközösítették őt meg a családját. Treynek felkészülés töltötte ki az eg ész életét, az apja annyira szég yellte a kudarcot hog y alig beszéltek mostanra eg ymással. Tudtam, hog y Trey mennyire akarta az apja jóváhag yását, íg y ez a hallg atás sokkal fájdalmasabb volt számára mint a kirekesztésük a rendből. Eg yszer már meg próbáltam rendezni a köztünk lévő problémákat,de nem válaszolt csak keserűen felnevetett. -Nem kell ag g ódnod, nem hallg atok el előled semmilyen titkos tervet. -Eg yszerűen nem tudom hog y vannak e ilyenek. Ők már nem mondanak el semmit. Már nem tartozom közéjük. -Örökre ki vag yunk rekesztve. - Csoda lenne ha valaha is visszavennének. -Már nem fog lalkozunk velük tovább. -Te és én már soha nem fog juk meg oldani ezt a dolg ot, úg yhog y akár át is léphetünk rajta. Fig yelmen kívül kell hag ynunk mert minden nap találkozunk a suliban. Szinte hihetetlen, de a barátság unknak sikerült túlélnie minden drámát. A feszültség mindig ott lappang ott köztünk hiába próbáljuk fig yelmen kívül hag yni azt. Bár tudta hog y kapcsolatban vag yok a vámpír világ g al, fog alma sem volt hog y a háttérben mág ia leckéket veszek a történelem tanáromtól. Ha azt is g ondolta hog y hazudok Ms. Terwillig er távollétéről, nem erőltette az üg yet. A tanár felé biccentett: -Na ez is eg y olyan nap lesz. Elráng attam a g ondolataimat a mág ikus problémák mezejéről. Mivel életem túlnyomó többség ében mag ántanuló voltam, a „normális” iskolai élet eg yes részei ismeretlenek voltak a számomra. -Ez mit is jelent pontosan? Általában a hiányzó tanárok hag ynak a beug róknak eg y óratervet, hog y meg mondják, mit csináljanak az osztállyal. Láttam hog y Ms Terwillig er mit hag yott itt: „Fog lald le őket valamivel.” Trey meg rázta a fejét tettetett eg yüttérzéssel.

-Szeg ény nem tudja mi az anyag mára. - Meg fog ja kérdezni,hog y mi a házi feladat mára, bár természetesen olyat itt senki nem kapott . Ig aza volt, nem tudom én mit tennék ebben a helyzetben. -Mért tag adjátok le? Úg y tűnt nag yon jól szórakozott rajtam: -Melbourne, néha te vag y az eg yetlen ok, amiért eg yáltalán bemeg yünk az órára. -Eg yébként láttam a rád vonatkozó utasításait: a mai különórád elmarad, bulizhatsz . Eddie felnevetett mellettünk. -A könyvtárban? Ezen mind nevettünk, de én már a lehetőség eket fontolg attam: Ha nem kell bemennem az utolsó órára, akkor el tudnék menni a Los Ang eles-be meg keresni Veronikát. És nem Adrian még nem jött vissza. Eg y pillanatra eljátszottam a g ondolattal hog y a nyomozásnak a seg ítség e nélkül kezdek neki, de Ms. Terwillig er fig yelmeztetése még ott visszhang zott a fejemben. A vadászat még várhat. De még mindig kereshetem Marcus Finch-t. Santa Barbara alig két órányira van. Ez azt jelentette, hog y volt időm elmenni oda Marcus,-t meg keresni, és még mindig kényelmesen visszaérhetek a kollég iumi takarodóig . Nem számítottam arra hog y azonnal rátalálok, de tudtam nincs sok időm. Ms. Terwillig er meg bízása is rám nehezedett, de nem tudtam semmit tenni amíg Adrian visszatér. Marcus Finch viszont továbbra rejtély volt a számomra amióta meg tudtam róla hog y ő eg y kiug rott Alkimista. Felismerve hog y talán tényleg csak néhány lépés választ el attól hog y meg tudjak eg yet s mást az Alkimistáktól, meg rémisztett a g ondolat hog y mit is tudhatok meg tőle. És vajon ez milyen hatással lesz a további életemre.

A nap folyamán vég ig azon ag yaltam hog yan tudnám fellelni Marcust. Előbbutóbb összefuthatunk Santa Barbarában. És ha felismeri az Alkimista tetoválást, nyomban továbbállhat. Nem akartam meg ismételni a kereső varázslatot még eg yszer. Mikor meg érkeztem a különórámra a helyettes (aki kifejezetten viseltesnek tűnt miután eg y napig Ms Terwillig er cipőiben járt) közölte velem hog y szabad vag yok. Meg köszöntem neki és elsiettem a kollég iumi szobámba. Nem tudtam hog y mire számíthatok Santa Barbarában, ezért mindenre alaposan fel szerettem volna készülni. Sima farmert és hozzá sima fehér blúzt vettem fel, majd letérdeltem, és az ág yam alól előhúztam a sminkes dobozomat. Leg alábbis kívülről úg y nézett ki. Azonban volt rajta eg y bonyolult zár ami a Alkimista kémiai készletemet rejtette. A veg yi anyag okat, amelyek miatt valószínűleg kirúg nának az iskolából ha meg találnák, mivel pont úg y néztek ki mint eg y illeg ális drog labor. És valóban, néhány veg yület használata valószínűleg elég meg kérdőjelezhető volt. Kiválasztottam néhány alapvető dolg ot. Az eg yik veg yszert rendszerint a Strig ák feloldására használtuk. Nem g ondoltam hog y beléjük botlok Santa Barbarában, de az ördög nem alszik, és mellesleg kiválóan feloldja a fémeket is. Kiválasztottam még eg y füstbombának való keveréket és ezt is becsúsztattam ezt is a túlélő táskámba. Aztán bezártam a dobozt, és visszaraktam az ág yam alá. Vettem eg y mély léleg zetet, és elővettem a másik rejtett dobozomat. Ezt nemrég készítettem. Különböző varázsalapanyag okat és varázsitalokat tartottam benne amiket Ms. Terwillig er utasítására szedtem össze. Bámultam a tartalmát, éreztem hog y g örcsbe rándul a g yomrom. Soha, még a leg merészebb álmaimban sem képzeltem azt hog y valaha is szükség em lehetne eg y ilyen készletre. Amikor először találkoztunk csak vonakodva használtam a varázslatokat, mostanra több mint készség esen g yarapítottam a készletemet. És ha amit mondott a húg áról ig az volt, még többre lehet szükség em. Habozva kivettem és elcsomag oltam néhány adag ot az Alkimista anyag ok mellé, majd pillanatnyi habozás után néhányat a zsebembe csúsztattam. Ha szükség lenne rá kéznél leg yenek.

Az út elég könnyű volt ebben a napszakban. Decemberre sokat hűlt a délkaliforniai leveg ő, de a még íg y is meleg ebbnek tűnt mint amilyen valójában volt. Én mindig a teng erparti utakat használtam ahol a sivatag már nem volt olyan forró. Sok eső eset az állam északi részén ebben az évben, íg y a táj buja és zöld volt. Tényleg szeretem Palm Spring s-et és Amberwoodot, de időnként nem bántam volna, ha Jill védelme máshova vetett volna minket. Meg találni a rég i Missziós házat nem volt nehéz. Ez eg y jól ismert turisztikai attrakció, és elég könnyű észrevenni ha a városban járunk. A túldíszített rendház pontosan úg y nézett ki, mint a látásomban, kivéve persze azt, hog y a délutáni napsütés helyett már félhomály uralkodott. Lehúzódtam az út szélére és azt kívántam hog y bárcsak több időm lenne meg nézni a várost és a g yönyörű rendházat. De ahog y oly g yakran tettem: A személyes vág yaimat félretoltam eg y nag yobb cél érdekében. Most jött a dolog nehezebbik része: ki kellett találni merre lehet a látomásomban szereplő apartman. Körbeautózva a környéket kerestem azt a helyet ahonnan hasonló volt a látvány mint a látomásomban. A képet persze nem teljesen azonos szög ben láttam, de ez itt eg y családi házas övezetvolt. Én pedig majdnem biztos voltam benne hog y eg y emeletes házat keresek. Tartva a misszió kinézetét, még néhány utcát vezettem míg elértem eg y több blokkot tartalmazó apartman komplexumhoz. Eg y tűnt ez íg y túl szép ahhoz hog y ig az leg yen. Több épület is szóba jöhetett, körbejártam őket és próbáltam elképzelni melyik háztömb lehetett a leg jobb jelölt. Azt kívántam, bárcsak volna esélye, hog y valóban úg y nézzek le a parkolóra ahog y a látomásomban tettem. Sok töpreng és után úg y véltem a lakás a harmadik vag y a neg yedik emeleten lehetett. Mivel csak az eg yik volt nég y emeletes, bíztam benne hog y meg találtam a meg felelő épületet. Belépve az épületbe azt kívántam, bárcsak csomag oltam volna mag amnak kézfertőtlenítő szereket. A előtér úg y nézett ki mint ahol évek óta nem takarítottak, a falak piszkosak és festetlenek voltak. A földön madárürülék, és a falakon hatalmas pókhálók lóg tak. Imádkoztam hog y ne találkozzak eg yetlen rovarral sem, a csótányokkal ki lehetne kerg etni a világ ból.

Az épületben nem volt porta ahol érdeklődhettem volna, úg yhog y meg szólítottam eg y a középkorú nőt. -Szia . Mondtam, reméltem hog y nem ijesztem meg . -Próbálom meg találni eg y barátom, de nem tudom, melyik lakásban él. -Talán ismeri? A neve Marcus. Van eg y kék tetoválás az arcán. Látva, az üres tekintetét, meg ismételtem a kérdést a Spanyolul. Látszott az arckifejezésén hog y meg értett, válaszul csak eg y rövid fejrázás kaptam. Nem is volt időm hog y meg mutassam neki Marcus képét, máris otthag yott. Avval töltöttem a következő fél órát hog y érdeklődtem minden lakónál akivel csak találkoztam, látta e Marcust? Vég ül inkább kint maradtam a kivilág ított utcán mint a sötét kapuban. Néhányan mintha felismerték volna, de a többség oly módon mér vég ig ami eg yáltalán nem tetszett. Már épp feladni készültem, mikor a fiatalabb fiú odajött hozzám. -Tudom hog y ki az a srác akit keres. mondta . -De a neve nem Marcus. Ez Dave. Fig yelembe véve, hog y mennyire nehéz volt Marcust meg találni, nem voltam meg lepve hog y másik nevet használ. -Biztos vag y benne? Kérdeztem a fiút. Meg mutattam neki a képet. -Ez az a fickó? Lelkesen bólog atott. -Ő az eg yik. -Alig látni. -Anyám azt mondja, ő valószínűleg valami bajba keveredett. -Tudod, hol lakik? A fiú felfelé mutatott. -A leg felső lakása 407-es. Meg köszöntem neki, és visszamentem a házba. A recseg ő lépcsőn felmásztam a neg yedik emeletre, a keresett ajtó a folyosó vég én volt, a mellette levő lakásból hang os zene bömbölt.. Bekopog tam de nem kaptam választ, újra próbálkoztam de nem voltam biztos benne hog y a a bent lakók meg hallották a kopog ásomat. A kilincset méreg ettem számba véve a nálam lévő veg yi anyag okat. De vég ül elvetettem a g ondolatot, még ilyen eg y rossz hírű épületben sem ajánlatos betörni eg y ideg en lakásba. Nem akartam mag amra vonni a fig yelmet, még sem ácsorog hattam az ajtó előtt eg ész nap. Átg ondoltam a lehetőség eimet hátha van valami meg oldás:

Várakozás a folyosón szóba sem jöhetett, nem tudhattam mennyi ideig tarthat hog y Marcus vag y "Dave" meg jelenjen. És őszintén minél kevesebb időt töltök el a piszkos hallban annál jobb. Felnyög tem mikor eszembe jutott a meg oldás. Nem nag yon tetszett, de ez volt a leg jobb lehetőség em a bejutásra a lakásba. Visszamentem az utcára. A g yerek még mindig ott ácsorg ott. -Hello. -Dave hazatért? Kérdezte -Nem A fiú bólintott. -Ig en később szokott hazajönni. Ezt jó volt tudni, ha vég ig akarom csinálni a tervemet. Otthag ytam a fiút és meg kerültem a házat, szerencsére a környék teljesen kihalt volt. Itt kapaszkodott fel a külső falon a leg rozog ább tűzlétra amit valaha is láttam. Fig yelembe véve, milyen merev biztonság i előírások voltak Kaliforniában, meg döbbentett hog y ez még nem bontották le. A ház tulajdonosát úg y tűnik nem nag yon érdekelte az épület biztonság a. Még eg yszer ellenőriztem hog y senki sincs a közelben, nem lenne jó pont most lebukni. . . A táskámból elővettem az eg yik mág ikus tárg yamat eg y achátból és varjú tollakból készült nyakláncot. Felvettem és elmondtam a Görög varázsig ét Éreztem hog y varázslat meleg hullámokban áraszt el, denem vettem észre mag amon semmi változást. Elméletileg láthatatlan vag yok azok számára, akik nem tudják hog y ott vag yok, de hog y valójában működött e azt nem tudtam meg mondani. Reméltem ha senki nem jön erre, és von kérdőre hog y miért mászom be eg y lakásba a tűzlétrán keresztül. Majdnem meg hátráltam mikor felléptem a tűzlétrára a tákolmány ing ott és nyikorg ott. A szerkezet annyira rozsdás volt hog y nem lettem volna meg lepve ha eg yszerűen szétesik a lábam alatt. Dermedten meg álltam ott ahol voltam és próbáltam összeszedni mag amban a bátorság ot hog y tovább menjek. Arra g ondoltam hog y ez lehet az eg yetlen esély hog y meg találjam Marcust.

A fiú a parkolóban meg erősítette hog y itt élt. Nem akartam elveszteg etni ezt a lehetőség et. Nag yot nyeltem és óvatosan tovább indultam emeletről emeletre. Mikor felértem csodálkozva néztem vissza, nem hittem volna hog y a tűzlétra eg ybe marad. És volt még eg y probléma. A látomásban láttam az ablakból a létrát, de onnan ahol álltam csak eg y kis párkány vezetett oda. A távolság nem volt olyan nag y, de a keskeny párkány mintha eg y mérföld hosszú lett volna. Ug yanilyen ijesztő volt a g ond , hog y hog yan jutok át az ablakon. Zárva volt ami az ő szempontjából érthető, de nekem dupla problémát okozott. Volt néhány különleg es anyag a táskámban ami képes szétmarni a falat és az üveg et, de nem bíztam mag amban hog y képes leszek használni őket a vékony peremen állva. Ami azt jelentette hog y ki kellett próbálnom hog y milyen jól célzom. Tudatában bizonytalan helyzetemnek elővettem eg y kis tasak port a táskámból. Felmérve a távolság ot, eldobtam a tasakot az ablak felé. Alaposan mellé trafáltam, A tok szétrepedt az épület oldalán mint eg y poros felhő, és elkezdte marni a stukkót. Összerezzentem mikor a fal eg y darabja leomlott. A reakció vég ül leállt, de maradt eg y szép nag y lyuk falon. Nem fúrta át teljesen, hát reméltem hog y senkinek nem fog feltűnni másik oldalon. Újra próbálkoztam. bár ablak meg lehetősen nag y volt, tudtam másodszorra nem hibázhatok. Elhajítottam, és most vég re eltaláltam az ablakot. A reakció szinte azonnal elkezdte szétmarni az üveg et, úg y olvadt el mint a jég a napon. Ag g ódva fig yeltem, reméltem elég sokáig kitart ahhoz hog y elég nag y lyuk keletkezzen rajta ahhoz hog y én is átférjek rajta. Nem féltem a mag asság tól, de ahog y vég ig oldalaztam a párkányon úg y éreztem mag am mintha eg y felhőkarcoló tetején araszolnék. A szívem a torkomban dobog ott, és eltöpreng tem mag amban mi az esélye annak hog y túléljek nég y emeletnyi esést. Próbáltam erősebben kapaszkodni, nem szerettem volna hog y az utolsó pillanatban meg csússzon a kezem.

Mint kiderült vég ül a lábam csúszott meg . A világ meg pördült körülöttem. Kétség beesetten meg rag adtam az ablakpárkány és eg y nag y adag adrenalin seg ítség ével sikerült felhúzódzkodnom és átvetni a lábam az ablakpárkányon. Vettem eg y mély léleg zetet, és meg próbáltam lecsendesíteni a szívem dobog ását. Néhány pillanattal később már tovább tudtam lökni mag am, és fejjel előre bebukfenceztem a szobába. Meg próbáltam felállni, de a lábam még mindig remeg ett. Kétség beesetten próbáltam leveg őt venni. Ez közel volt. Ha a reflexeim eg y kicsit lassabbak, akkor most meg tapasztaltam volna mi történik az emberi testtel ha nég y emelet mag asból lezuhan. Szerettem a tudományt, de nem voltam biztos benne hog y ezt a kísérletet el kellene vég eznem. Talán a vámpírok között eltöltött idő javított a technikámon. Hirtelen visszatértem a valóság ba, fel tudtam mérni a környezetemet. Ott voltam, pontosan ug yanabban a lakásban amit a látásomban láttam. Eg y pillantással felmértem a környezetet: Ug yanaz volt. Aha. Pontosan ug yanaz, felismertem a kopott matracot és a szeg ényes berendezést. A másik oldalon eg y ajtó vezetett ki szobából, rajta néhány nag yon modern zárral. Ez nem jelentett semmi jót. -Most mi lesz? Motyog tam. Marcus nem volt a szobában, de elméletileg még a lakásban lehetett valahol. Meg vizsg áltam a matracát, de nem vártam sokat a dolog tól. Ebben nem tudta volna elrejteni úg y holmiját mint én az ág yamban. Lehettek azonban bog arak, és isten tudja mi még alatta. Óvatosan felemeltem a sarkát, de hál istennek nem volt semmi alatta. A következő célpontomnak eg y kupac rendetlen ruhát néztem ki mag amnak. Szétszórtság ából szennyesnek g ondoltam , de közelről érezni lehetett rajta az öblítő illatát. Nemrég moshatták ki. Valószínűleg eg y fiatal férfi ruhája lehetett, ami illett Marcus korához: Farmer és short. Már átnéztem a kupac nag yát amikor ráébredtem hog y majdnem elkezdtem összehajtog atni őket. Gyorsan visszakoztam, nem lenne jó ha észrevenné hog y járt itt valaki. Leszámítva persze a elolvadt ablaküveg et. Néhány személyes tárg y feküdt a közelben, eg y fog kefe és dezodor, amelynek az illatát meg mag yarázhatatlan módon Ocean Fiesta-nak hívják. Eltekintve eg y rozog a szék és eg y ősi Tévén kívül, a kényelmet és szórakozást J.D.Saling er Zabheg yező című kopott könyve képviselte.

-Nag yszerű. Motyog tam- Vajon milyen lehet az az ember akinek ilyen a lakása, és ez a kedvenc könyve. A fürdőszobát klausztrofóbiásoknak nem ajánlottam volna: alig fért el a tusoló, WC, és eg y csöpög ő mosdótál. A penészből ítélve jó sok vizet fröcsköltek ki amikor a zuhanyt használták. Eg y nag y fekete pók iszkolt el a lefolyóba, és én sietve kihátráltam. Visszamentem a szekrényhez hog y átnézzem a tartalmát. Sok munkámba került meg találni Marcus Finch lakását, de őhozzá nem kerültem közelebb. Féltem amint hazatér és meg látja a szétolvadt ablakot, azonnal kilép az ajtón és soha nem tér vissza. Ha elhalasztanám soha nem találnék rá többet, odaléptem a szekrényhez és kinyitottam az ajtaját. -Ahhh!! Valami rám vetette mag át, amikor kinyitottam az ajtót. Hála istennek nem csótányok vag y patkányok voltak benne. Eg y férfi volt a szekrényben! Kicsi volta hely, csoda hog y belefért. Nem volt időm elmélkedni a csodán mert meg lendítette az öklét és arcon vág ott. Hátratántorodtam. Annyira meg lepődtem,hog y nem tudtam azonnal reag álni, a srác utánam vetette mag át és meg rag adta a karomat mag ához és húzott. -Hog yan találtatok meg ? Kiáltott fel. -Hányan jönnek? Fájdalom keresztül nyílalt az arcomon, de valahog y sikerült összeszedni mag amat. A múlt hónapban elmentem eg y önvédelmi tanfolyamra, amit eg y kissé instabil Chihuahua tenyésztő tartott aki úg y nézett ki mint eg y kalóz. Ennek ellenére Malakiás Wolfe valóban azt tanította nekünk, hog yan védjük meg mag unkat, a tanultak hirtelen visszatértek hozzám. Belekönyököltem a g yomrába, a szeme elkerekedett a döbbenettől majd a földre esett. Nem maradt ott sokáig Felhúzta a lábát és meg próbált felállni, de addig ra én felkaptam a széket úg y tartva mintha eg y oroszlánszelídítő lennék. _Vissza! Kiáltottam. -Csak azt szeretném tud. . . Fig yelmen kívül hag yva a fenyeg etésemet. Meg rag adta a széket majd sarokba lökött. Annak ellenére hog y Eddie is tanított nekem néhány trükköt nem tudtam

hárítani az ütését. Ennek ellenére folytattam a harcot, mikor meg próbált újra meg rag adni a földre zuhantunk. Rúg tam és karmoltam mint eg y őrült, hog y meg nehezítsem a dolg át. És még mielőtt teljesen lefog ott volna sikerült a zsebembe nyúlnom. -Ki küldött? Kérdezte. -Hol vannak a többiek? Nem válaszoltam. Ehelyett előhúztam eg y kis fiolát, és eg y kézzel összenyomtam: Azonnal, mérg ező sárg a g őz ömlött ki belőle. Undorodva visszahőkölt mikor könnyek szöktek a szemébe. Mag a az anyag viszonylag ártalmatlan , de füst olyan hatású volt mint a paprika spray. Nem eng edett el, nem is tudom hog y volt erre képes. Meg pördültem és lelöktem mag amról. Hátrafeszítettem a karját, mire felmordult a fájdalomtól. Hag ytam neki eg y kis időt hog y átg ondolja a helyzetet, és vég re sikerült vetnem rá pillantást. Meg könnyebbülve láttam hog y vég re elérnem a célom. A srác arcát eg y indig ó színű tetoválás takarta el ami úg y nézett ki mint eg y félhold. A kék vonalak széle halvány ezüst színben csillog ott. -Örülök, hog y találkoztunk, Marcus. Ezután olyasmi történt amire nem számítottam. A könnyein keresztül vetett rám eg y elismerő pillantást. -Sydney Sag e, zihálta.- Hát meg találtál. Meg lepődni sem volt időm, mikor a hátam mög ött eg y pisztoly kattanását hallottam. A csöve meg érintette a fejem, meg merevedtem amint hang szólt hozzám a füstből. -Szállj le róla!

Hetedik fejezet Ellenállhattam volna , de csak nem fog ok vitatkozni eg y feg yverrel. Felemeltem a kezem és lassan felálltam. Óvatosan elléptem Marcus mellől miközben a fiolából a földön még mindig g omolyg ott a füst. Meg fordultam és amikor meg láttam a lányt, aki ott állt mög öttem, alig akartam hinni a szememnek. -Minden rendben? Kérdezte Marcust. Ő bizonytalanul feltápászkodott. Nem ig azán tudtam meg szólalni a döbbenettől. -Te!? A lány aki előttem állt közel eg ykorú volt velem. A szőke haja ziláltan állt.. Még mindig feg yvert fog ott rám, de eg y kis mosoly jelent meg az arcán. Örülök, hog y újra látlak Sydney. Az érzés nem volt kölcsönös. A Fény harcosainak az arénájában láttam utoljára. Mint most akkor is pisztolyt fog ott rám, és ug yanaz a vicsorg ó mosoly ült ki az arcán. Meg fenyeg etett, és nem titkolta különösebben hog y milyen eretneknek tart amikor meg próbáltam meg védeni Sonyát. Bár úg y tűnt ma sokkal nyug odtabb mint amikor azokkal fanatikusok volt , de még mindig nem tudtam hog y az ellenállásnak milyen következményei lehetnek. Meg fordultam és Marcusra néztem hitetlenkedve. -Te. . . te is közéjük tartozol! Te is a fény harcosa vag y Nem hiszem, hog y valaha is íg y cserbenhag ytak az életemben, oly sok reményt fűztem Marcushoz. Eg yre nag yobbra nőtt a fejemben: Ő lett lázadó meg mentő aki hajlandó elárulni minden titkát a világ nak , és seg ít meg szabadulni hog y ne keljen eg y fog askeréknek lennem az Alkimisták g épezetében. De ez az eg ész hazug ság volt. Clarence említette hog y Marcus meg g yőzte a Harcosokat hog y hag yják békén.

Azt hitte, azért, mert Marcus képes volt befolyást g yakorolni a Fény Harcosaira, de úg y tűnik, a leg fontosabb az hog y ő az eg yik volt közülük. – Mi? Mézett fel a csuklójáról Marcus. -Azokhoz az őrültekhez? A pokolba is dehog y. Majdnem rámutattam a lányra, de aztán úg y döntöttem jobb, ha nem teszek hirtelen mozdulatot. Inkább a fejemmel bólintottam az irányába és közben észrevettem, hog y az ajtó összes zárját kinyitották. Annyira lekötött a harc Marcusszal hog y meg se hallottam őket. -Tényleg ? Akkor hog yhog y eg y Harcos mentett meg tég ed? -Valójában nem tartozom közéjük. Mondta a lány lazán, bár a hang ja nem illet a kezében lévő feg yverhez. -Vag yis hát, talán még is . . . -Sabrina eg y kém. Mag yarázta Marcus. Úg y nézett ki már lehig g adt hog y abbahag ytuk a verekedést. -Már több mint eg y éve köztük él, ő beszélt nekem rólad. Ismét nehéz volt eldönteni hog y hog yan reag áljak erre. És nem is voltam biztos benne, hog y beveszem ezt a kémtörténet. -Pontosan mit mondott rólam? Ismét rám villantotta a filmsztár mosolyát, a fog ai olyan fehérek voltak hog y azon tűnődtem hog y vajon ig aziak e. Úg y tűnt a hapsi eg y ig azi szélhámos . Ez a nap sok mindent meg változtatott amiben hittem. -Elmesélte nekem hog y eg y Alkimista lány meg védett eg y Morát,majd seg ített vezetni a Dampyr kommandósok támadását. -Vezettem? -Alig ha. -Stanton még arra sem méltatott hog y felvilág osítson hog y ott leszek a támadás közepén. Az Alkimisták nem akarták hog y bármiről is tudjak. Mondtam keserűen. -Láttam, ahog y beszélt,- mondta Sabrina. A pillantása Marcus és köztem vándorolt. -Ig azán elkötelezettnek tűnt. -Tudod ő nag yon sok időt tölt Dampír és Mora társaság ban Palm Spring s-ben. -Ez a munkám. Feleltem.

Nem ig azán hatottam meg őt, eg y kissé csalódottnak tűnt, amiért nem használhatja a rám fog ott feg yverét. Marcus elmosolyodott. -Abból, amit hallottam, te és a Moráid majdnem úg y viselkedtek mintha barátok lennétek. -És akkor idejössz és nekilátsz kutatni utánunk. Érdekelne hog y miért vag y itt? Hát nem ezt terveztem, sőt ez nag yjából az ellentéte volt annak, amit szerettem volna. Büszke voltam mag amra hog y képes vag yok meg találni Marcust, eszembe sem jutott hog y a férfi már rég óta fig yel eng em. Ez nem tetszett. Kiszolg áltatottnak éreztem mag am még akkor is ha meg tudok néhány dolg ot azok közül amire kíváncsi voltam. Szükség em volt arra hog y irányításom alatt tartsam a dolg okat, meg próbáltam hűvös és kemény lenni. -Lehet hog y elmondtam más alkimistáknak is hog y hova mentem. -Már itt lennének. Mondta. -Blöffölsz. -Ők nem küldenének be eg yedül. . .Bár eg y kicsit meg ijedtem amikor meg láttalak, nem ismertelek meg . -Azt hittem mások is jönnek utánad. Elhallg atott, és felém fordult. -Sajnálom hog y majdnem lelőttünk. -Ha ettől jobban érzed mag ad,talán nem tört el a csuklóm. Sabrina arca tele volt ag g odalommal. -Ó, Marcus. Bevig yelek eg y kórházba? Meg mozg atta a csuklóját, majd meg rázta a fejét. -Tudod, hog y nem lehet. Sosem tudhatod, kik érdeklődhetnek utánad eg y a kórházban. Azokat a helyeket túl könnyen nyomon lehet követni. -Te tényleg bujkálsz az Alkimisták elől. mondtam csodálkozva. Ő bólintott, és szinte büszkén kérdezte: -Kételkedtél benne?-Gondolom,mindent elmondtak rólam. -Próbálkoztam, de nem tudtam meg semmit tőlük, még azt is tag adják hog y léteztél. Úg y tűnt, hog y hog y viccesnek találja. Sőt, úg y tűnt, mindenből viccet csinál, amit én enyhén irritálónak találtam. -Aha. Ezt már hallottam, a többiektől is. -A többiektől?

-Olyanoktól mint te. A kék szemek fog vatartottak eg y pillanatra, mintha látta volna minden titkomat. -Mások is szeretnék otthag yni az Alkimistákat. Mondta. Tudtam hog y a szemeim tág ra nyíltak -Van. . .vannak mások is? Marcus letelepedett a földre, nekidőlt a falnak miközben még mindig a kezét fájlalta. -Íg y mindjárt kényelmesebb. Sabrina tedd el a feg yvert, nem lesz semmi baj. -Nem hiszem hog y Sydney bármi problémát okozna nekünk. Sabrina nem volt ebben olyan biztos, de néhány pillanat múlva csatlakozott hozzá a padlón. Védelmezőn leült mellé. -Inkább állok. Mondtam nekik. Nincs az a pénz amiért leültem volna melléjük a mocsokba ami körülvette őket. Inkább meg fürödtem volna eg y kád kézfertőtlenítőben. Meg vonta a vállát. -Ahog y g ondolod. -Válaszokat akarsz? -De először én várok válaszokat. -Honnan tudtál rólam? Már Alkimisták is rég óta keresnek. Nem tetszett hog y kihallg atnak, de mit lehet tenni? Ha nem válaszolok ők sem seg ítenek nekem. -Clarence mesélt rólad, mondtam vég ül. -Meg mutatta nekem a képed, és észrevettem a liliomot a tetoválásod alatt. -Én nem is tudtam, hog y ez lehetség es. A liliom nekem soha nem fakult ki. -Clarence Donahue? Marcus rám nézett, és látszott hog y őszintén örül. -Ő eg y jó srác. Gondolom, ő is a barátaid közé tartozik, ha te a Palm Spring s-ben vag y mi? Elkezdtem mondani nem voltunk barátok, de aztán abbahag ytam, de valamiért nem tudtam befejezni a mondatot. -Ug ye nem könnyű ellenállni neki? Mondta Marcus és meg érintette e tetoválását. -Sok munkádba fog kerülni ha le akarod g yőzni a hatását. Hátra hőköltem. -Hé én soha nem mondtam hog y ezt akartam, mi okom lenne ezt tenni?

-Mert ezt most ing yen adom. Mondta eg yszerűen. -A tetoválás meg akadályozza hog y beszélünk vámpírokról ug ye? -Nem hiszem, hog y ez lenne minden. -Gondolkodj Mi akadályozza meg őket abban hog y másban is irányítsanak minket. Ez már sok volt nekem. Nem volt semmilyen elvárásom, de ez azért meg lepett. -Még soha nem hallottam ilyesmiről. Azon kívül hog y meg akadályozza a fecseg ést, mást nem tesz. Én döntöm el hog y mit teszek, vag y mit nem. -Valószínűleg . Bólintott. -Kezdetben tetoválás talán nem is tesz mást. - Később keverhetnek a tintához más dolg okat is, ha van okuk ag g ódni érted. -Az emberek néha ráébrednek arra hog y kihasználják őket. És akkor, ig en szükség van a irányítás szig orítására. A szavai felidézték bennem a találkozót amikor meg kaptam a feladatomat. -Nemrég frissítették az enyémet is. . .de ez normális. Semmilyen más hatását nem érzem. -Talán. Felemelte a fejét és vetett rám eg y szúrós pillantást. -Rég ebben nem követtél el semmi rosszat az Alkimisták szerint? -Mint eg y szökevény Dampyr seg ítése? -Ez attól füg g mi a rossz meg határozása. Mindketten felnevettek. Marcus nevetése hang os és vidám, és nag yon rag ályos volt, csatlakoztam hozzájuk. -Lehet, hog y meg erősítették lojalitásodat. Mondta, még mindig kuncog va. -De ez nem lehetett túl erős, különben nem lehetnél itt. -Mit g ondolsz? Kérdezte Sabrinát. A lány kritikus szemmel tanulmányozott. Még mindig nem tértem napirendre a szerepe fölött. -Azt hiszem Ő még mindig az aki volt, talán seg íthet nekünk. . .talán. -Én is úg y g ondolom. Mondta Marcus. Karba tettem a kezem. Nem tetszett hog y úg y beszélnek rólam mintha ott se lennék. -Nekünk? És kik azok a nekünk? -A mi csoportunk: Mondta Sabrina.

-Most már ig azán szükség ünk lenne eg y névre. Marcus felhorkant, és felém fordult. -Mi eg y veg yes csapat vag yunk. Részben rég i harcosok, vag y kettős üg ynökök, mint Sabrina. És eg yesek Ex Alkimisták mint én. -És mit csináltok it? Intettem körbe. -Ez a hely nem úg y néz ki mint eg y hig h-tech bázisa valamiféle titkos csapatnak. -No nézd csak. Nem csak Csinos vicces is. Szólt, örömmel. -Azt tesszük, amit te csinálsz, vag y mit szeretnél csinálni. -Mi kedveljük a Morákat. -Szeretnénk seg íteni nekik -Elméletben az Alkimisták is seg ítik őket, de mindannyian tudjuk, hog y ennek az alapja a félelem. Nem is beszélve az üg ynökök szig orú ellenőrzéséről. -Szóval mi titokban dolg ozunk. -És mivel az Alkimisták nem nag yon kedvelik azokat akik meg szeg ik a szabályaikat, íg y eng em se nag yon szeretnek. Körbeintett. -Kénytelenek vag yunk ilyen helyeken rejtőzni. -Szemmel tartjuk a Fény harcosait is. Mondta Sabrina. Összevonta a szemöldökét. -Utálom a kisded szórakozásaikat. -Azt állítják hog y csak el akarják pusztítani a Strig ákat de.. azt beszélik hog y a Morákkal is vég ezni akarnak. Eszembe villant eg y beszélg etés részlete amit az arénában hallottam: az eg yik, tett eg y titokzatos meg jeg yzést arról, hog y eg y nap majd fog lalkoznak a Morákkal is. -De mit is csináltok valójában srácok? Beszélni mindenféle lázadásról és fedett műveletekről az eg y dolog , de meg valósítani a változást az már más tészta. Eg yszer meg látog attam a nővéremet a főiskolán, és ott láttam néhány diákcsoportot. Meg akarták váltani a világ ot, de inkább beszélg ettek és kávéztak eg y asztal körül, nem sokat tettek eddig a világ meg váltásáért. Marcus és Sabrina összenéztek. -Nem tudtunk cselekedni addig míg rá nem jöttünk hog y hog yan tudnánk semleg esíteni a tetoválásokat. Felelték kórusban. Meg törni a tetoválást, Volt ebben valami baljós. Hirtelen azon kezdtem töpreng eni hog y hog y mit keresek itt. Kik is ezek az emberek valójában? És mért kéne meg kedveljem őket? Aztán eg y ijesztő lehetőség merült fel bennem:

Talán csak azért kételkedem bennük, mert eng em is a tetoválás irányít? Vajon a kételkedés mesterség es? Vajon Marcus ig azat mond? -Nem ig azán értem, mit jelent meg tőrni a tetoválást. Mondtam -Te nem csak simán átfestetted a mintákat? Marcus felállt. -Mindent a mag a idejében. Most el kell tűnnünk innen. Még ha diszkréten is de használtad az Alkimista kapcsolataidat hog y rám találj ug ye? Haboztam. Még ha ezek a fickók szándékai barátság osak a Morák irányába, én biztosan nem árulom el hog y varázslatot használtam a felkutatására. -Valami ilyesmi. Bólintottam. -Biztos vag yok benne, hog y jó vag y, de nem kockáztathatunk. Ez a hely többé már nem biztonság os. Vág yakozva nézett körbe a lakásban. Őszintén szólva, azt hittem hálás lesz, hog y adtam neki eg y okot arra hog y itt hag yja ezt a házat, de nem. Sabrina is felállt. -Meg yek, előkészítem a tartalék lakást. -Eg y ang yal vag y, mint mindig . Mondta neki. -Hé, honnan tudtad, hog y jövök? Kérdeztem. Marcusnak volt ideje elrejtőzni és seg ítség et hívni. Amit ig azán tudni akartam ,az hog y hog yan vett észre a láthatatlanság varázslat ellenére. Éreztem hog y a mág ia működik, és biztos voltam benne hog y jól csináltam mindent, még is fölfedeztek. A varázslat azonban nem működik, ha valaki tudja hog y mit keressen, talán épp kinézett az ablakon mikor elmondtam a varázslatot? Ha ig en, akkor ez volt a leg rosszabb időzítés. -Tony fig yelmeztetett. Marcus rám villantott eg y káprázatos mosolyt. -Rendes g yerek. Tony? Aztán már tudtam. A fiú a parkolóban. Úg y tett, mintha seg ítene, majd feladott. Bizonyára beszélt Marcussal amikor felmásztam a tűzlétrán. Leg alább az az elég tételem meg volt hog y rendesen elmondtam a varázslatot. Eg yszerűen nem működött mert Marust fig yelmeztették, hog y eg y ideg en lány

kérdezősködött utána. Elkezdte becsomag olni a a szűkös holmiját eg y hátizsákba. -The Catcher in the Rye eg y nag yszerű könyv, az úton. Kacsintott. -Talán eg yszer tartunk róla eg y irodalmi vitát. Nem voltam érdekelt. Láttam hog y még mindig fájlalta a sérült csuklóját. Nem hittem hog y ekkora kárt okoztam volna, ennek ellenére eg y kicsit bűnösnek éreztem mag am. -Meg kéne nézetni azt a kezet. Mondtam. Sabrina eg yetértően bólintott. Nag yot sóhajtott. -Nem tudom. Leg alábbis, nem a szokásos módon. -Az alkimistáknak mindenhol van szeme és füle. Hag yományos eszközök. -Én, uh, lehet, hog y tudok seg ít abban, hog y meg g yóg yuljon, nem a hag yományos módon. Mondtam. -Ismersz néhány utcai orvost? Kérdezte Sabrina reménykedve. -Azt nem, de ismerek néhány Mora lélekhasználót, ők meg tudnak g yóg yítani. Marcus meg dermedt, és ezt nem tetszett , mert épp most kapott eg y lehetőség et. -Komolyan? Halottam róluk, de még soha nem találkoztam eg g yel sem. -Az a nő, Sonyának hívták ug ye? Ő az eg yik ug ye? -Elment mielőtt többet meg tudtunk volna róla. Nem beszélhettem volna Adrienről, de Sabrina valószínűleg tudott már a létezéséről, ha vég ig eng em fig yelt. -Ig en, ő volt az eg yik, és van eg y másik Palm Spring sben, Talán rá tudnám venni hog y meg nézze a kezed. Marcust izg alomba hozta a lehetőség . Sabrina rémülten nézett rá. - Nem mehetsz csak úg y el vele! Vajon ag g odalmat vag y féltékenység et hallottam a hang jából? -Miért nem? Ő meg tett eg y lépést mert bízott bennünk, mi sem adhatjuk alább. Különben is alig várom, hog y találkozzak eg y lélekhasználóval. Menj a tartalék rejtekhelyre, és g yőződj meg róla hog y minden biztonság os. Sabrinának nem tetszett a dolog eg yáltalán nem. Nyilvánvaló volt hog y vezetőként tekintett rá, és őrülten védelmezi őt . Sőt azt g yanítottam hog y érzelmei iránta sokkal többek mint védelmezők.

Hang osan vitatkoztak a biztonság fontosság áról pró és kontra. Én mindeközben azon tűnődtem biztonság ban lennék eg y ismeretlen férfival. De Clarence meg bízott benne emlékeztettem mag am, és ő nag yon paranoid. Különben is Mackus a sérült csuklójával nem tudna ártani nekem. Vég ül meg g yőzte Sabrinát hog y induljon, de előbb még rám vicsorg ott. -Ha bármi történne vele, utánad meg yek! Úg y látszik az arénában mutatott keménység e nem csak álca volt. Különváltunk, Marcus és én visszaindultunk, Palm Spring sbe. Próbáltam minél több információt kiszedni belőle, de nem dőlt be nekem. Ehelyett folyamatosan dicsért eng em, és olyan dolg okat mondott hog y csak eg y lépésre vag yok hog y felveg yenek a szervezetbe. Abból ítélve,hog y hog yan bánt Sabrinával , azt hiszem csak el akart bájolni, imponált neki ha felnéznek rá a nők. Aranyos volt, de ennél aszt hiszem nálam sokkal jobban kellene ig yekeznie. Napnyug tára értünk Adrian lakásához, és azon kezdtem ag yalni hog y nem kellet volna fig yelmeztetnem őt? Hát most már késő. Felmentünk a lakásához és bekopog tam: -Nyitva van. Hallatszott hang belülről. Marcussal a nyomomban beléptem az ajtón. Adrian eg y absztrakt festményen dolg ozott , ami úg y nézett ki mint eg y kristályos épület eg y fantasy világ ban. -Minő váratlan öröm. mondta. A szeme Marcusra tévedt és elkerekedett. -Az eszem meg áll. -Meg találtad. -Hála neked. Mondtam. Adrian rám pillantott , és a mosoly azonnal eltűnt a szeméből. -Mi történt az arcoddal? -Oh. Finoman meg érintettem a duzzanatot. Még mindig sajg ott, de nem volt olyan fájdalmas, mint korábban. Minden meg fontolás nélkül mondtam ki. -Marcus kiütött. Soha nem láttam Adriant ilyen g yorsnak. Marcusnak nem volt esélye arra hog y reag áljon, valószínűleg kimerítette az összecsapásunk. Adrian a falhoz lökte Marcust. Teljesen. Adrian eg yszer azzal viccelődött hog y ő soha nem kényszerült rá hog y bepiszkolja a kezét, íg y ez valami olyasmi volt amire nem voltam felkészülve. Sőt ha valaha is meg támadna valakit, akkor arra számítottunk, hog y a Szellem erejét használná.

Még is. . . ahog y néztem őt, láttam, hog y semmi mág iát nem használ. Maradt a hag yományos módszernél: Ha látod a veszélyt ,akkor harcolj ellene. Ez is eg y adalék lett az Adrian Iwashov rejtélyhez. Marcus g yorsan mag ához tért, és ellökte mag ától Adriant. Az arca meg rándult., a sérülése még mindig fájhatott neki. -Mi a fene? -Ki vag y te? -A srác,aki szét fog ja rúg ni a seg g ed. Mondta Adrian. Meg próbált eg y másik ütést, de Marcus kitért, és meg ütötte Adriant, aki neki esett az eg yik festőállványnak. Amikor Marcus ismét meg lendült, Adrian elkerülte őt eg y manőverrel amit még Wolf osztályában tanultunk. Ezért már járt volna eg y dicséretet, ha nem lettem volna annyira felháborodva a helyzeten. Tudtam hog y néhány lány szerint hog y szexi ha a férfiak harcolnak értük, de nem én. -Srácok, állj! Sírtam. -Nem fog od ezt meg úszni. Mondta Adrian. -Hog y mi történt, ahhoz neked semmi közöd. Vág ott vissza Marcus. -Minden ami vele történik, ahhoz nekem is közöm van! Köröztek eg ymás körül, arra várva a másik, hog y lecsapjon. -Adrian, kiáltottam fel. -Baleset volt. Eg y félreérés, mind a kettőnk hibája volt. -Nem úg y néz ki, mint eg y baleset, felelte, nem véve le a szemét Marcusról. -Hallg asd vég ig őt, morog ta Marcus. A laza srác, akivel korábban találkoztam eltűnt, de aszt hiszem mindenkiből ezt váltaná ki eg y támadás. -Lehet hog y ezzel meg menti a képedet, mennyi hajzselé kellene hog y rendbe hozd a frizurádat? -Már úg y is untam, leg alább meg változtatom. Mondta Adrian. Marcus előreug rott de nem Adrian felé. Felkapott eg y festményt az eg yik festőállványról, és azt használta feg yvernek. Adriannak ismét sikerült a hárítás, de a festmény elszakadt. Marcus félredobta, készen áll a következő körre. Adrian a vásznat nézte eg y pillanatig . -Most már tényleg felideg esített. -Elég ! Valami azt súg ta, hog y nem fog nak hallg atni rám, be kellett avatkoznom a harcba. Átszaladtam a szobán és közéjük furakodtam. -Sydney, hog y az útból

-Ig en, mondta Marcus is. -Nem! Kiáltottam , és meg próbáltam szétválasztani őket a kezemmel. -Mind a ketten hag yjátok abba! a hang om Visszhang zott a hang om a lakásban, nem voltam hajlandó meg mozdulni. -Vissza! Ismételtem meg . -Sydney. . . .Adrian hang ja eg y kicsit bizonytalanabb volt mint amikor azt mondta nekem hog y álljak félre. Fig yeltem őket ahog y visszanyerik a józan eszüket. - Adrian, ez tényleg baleset volt. -Marcus, ez az a fickó, aki seg íteni fog neked, úg y hog y Mutass eg y kis tiszteletet. Ez több volt amire számítottak: -Várj, mondta Adrian. Azt mondtad seg ítek neki? Marcus ug yanúg y ledöbbent. -Ez a seg g fej a lélekhasználó? Úg y viselkedtek mind két éretlen tinédzser. Szidtam őket. Azt hiszem be kell szereznem eg y könyvet hog y meg tudjam a tesztoszteron hatását a vámpírokra és a Ex Alkimistákra. -Adrian beszélhetnék veled nég yszemközt a hálószobában? Adrian bólintott, de előtte vetett eg y utolsó fenyeg ető pillantást Marcusra. Vele meg közöltem hog y várjon meg itt a szobában, reméltem hog y nem lép le vag y hív néhány feg yverest seg ítség ül. Adrian bejött utánam a hálószobába és becsukta az ajtót. -Tudod. Mondta, normál körülmények között ez lenne a nap fénypontja hog y bejöttél a hálószobámba. Átöleltem mag amat és lerog ytam az ág yra. Kiütött a fáradság , de néhány pillanattal később rádöbbentem hol is vag yok, ez itt Adrian ág ya. Itt szokott aludni, vajon vesz e fel valamit éjszakára? Felug rottam. -Ez tényleg baleset volt, mondtam neki. Marcus azt hitte az el akartam rabolni. Adrian nyög ve leült mellém. -Ha valaki, mondjuk te bejelentenéd hog y el akarsz rabolni én nem tiltakoznék olyan nag yon. Mondta . Úg y látszik a fájdalom sem vette el a kidvét a viccelődéstől. -Komolyan mondtam. -Ez csak ösztönös reakció volt, és rög tön bocsánatot kért

amint rájött ki vag yok. Ez felkeltette a fig yelmét.-Tudja hog y ki vag y? Elmeséltem neki az történetet, hog yan találtam rá Santa Barbarában. Mohón vég ig hallg atott, az arckifejezése folyton változott a bosszúság és a meg lepetés között. -Nem g ondoltam rá hog y még több g alibát okozok ha elhozom ide. Mondtam befejezve a történetet. -Az erényedet védtem. Mondta azzal a kis nemtörődöm mosollyal az arcán, amivel mindig sikerült mind felbosszantania és rabul ejtenie. -Elég férfias, mi? -Nag yon. Mondtam szárazon. Én nem szerettem az erőszakot, de amit tett értem valóban hihetetlen volt. Nem mintha én valaha is bevallanám neki. -Wolf büszke lenne rád. -Gondolod hog y meg tudod oldani hog y ne leg yen több „Férfias” kitörés amíg itt van. -Rendben? Adrian még mindig mosolyog va meg rázta a fejét, -Amikor azt mondtam hog y bármit meg tennék érted, Csak reméltem hog y valami hasonló lesz mint: -Adrian g yerünk be a forró fürdővízbe, Vag y Adrian menjünk el fondü-t enni. Nem is tudom mit g ondoljak róla. Ez a nap eg yre hosszabb és fárasztóbb. -Sajnálom, hog y nem vag yok olyan elbűvölő, mint az olvasztott sajt, de most többet kell meg tudnunk Marcus csapatáról és a tetoválásáról . Adrian elismerte a helyzetet komolyság át, felállt, és finoman meg érintette a liliomot az arcomon. -Nem bízom benne. Lehet, hog y kihasznál. . . Nem tetszik az ötlet, hog y itt leg yen. -Akkor már ketten vag yunk. Mondtam. Vég ig simította az arcom. -Érdemes lenne seg íteni neki hog y választ kapjunk a kérdéseinkre. -Meg íg éred hog y többé nem verekszel össze vele?-Kérlek? -Rendben . -Amíg rendesen viselkedik veled. -Vele is meg beszélem. Mondtam. Csak azt reméltem hog y a "férfias" jellemek nem élveznének eg y újabb verekedést.

Amíg ezen rág ódtam teljesen kiment a fejemből hog y mire akartam eredetileg meg kérni őt. -Ohh. . Adrian szeretnék kérni eg y szívesség et. . . eg y nag y szívesség et. -Fondü? Kérdezte reménykedve. -Nem. Arról van szó, hog y. . .Ms. Terwillig er húg a. . . Nag y leveg őt vettem és elmondtam mindent eg y szuszra. A derű eltűnt az arcáról, és átváltott hitetlenkedésbe. -Ezt nem mondod komolyan! Kiáltott fel, amikor befejeztem. Ez a lélekszívó boszorkány üg y azért már túlzás. -Nem tudja, hog y létezem. Mondtam védekezően. -És Ms. Terwillig er szerint csak én aki seg íthetek neki, azt hiszi én valami szuper nyomozó vag yok. -Nos ha más nem is, de ez a Sherlock Holmes dolog meg y neked. Mondta. -De még mindig azt mondom hog y fel kellett volna hívnod. -El voltam fog lalva Marcussal és az üg yével. -Akkor rossz a fontosság i sorrended. Ez fontosabb mint ő és a „Vidám fiúk” bandája. -Ha vég eznünk kell néhány g onosz boszorkánnyal mielőtt rád találnak, abban szívesen seg ítek. Eg y pillanatig habozott. -Eg y feltétellel. -Mi lenne az? Kérdeztem óvatosan. -Had g yóg yítalak meg tég ed is. Mintha meg ütöttek volna úg y tántorodtam hátra. -Nem! -Azt nem! -Ő sokkal rosszabb állapotban van. -Íg y akarsz visszamenni Amberwoodba? Ekkora monoklival az arcodon? Nem leszel képes elrejteni Sag e. És ha Eddie meg látja ő aztán tényleg elintézi Marcust. Adrian keresztbe tette a karját. -Ez a g yóg yítás ára. Tudtam hog y blöfföl. Talán önző vag yok, de tudtam hog y nem fog eleng edni eg yedül eg y veszélyes kalandba. Viszont ig aza volt, nem tudtam volna elmag yarázni a sérüléseimet az iskolába. És ig en, jó esély volt rá hog y Eddie szeretné levadászni a támadómat. Ha meg verné eg y bosszúálló Dampyr, akkor nehezen tudnék eg yüttműködni Marcussal. Még is. . . hog yan tehetném meg ? Eddig csak a saját mág iámat használtam, bár a

tetoválásom tartalmazott némi vámpírvért ezek csak a nég y normális képesség et használták. A lélekhasználók képesség e ismeretlen volt mindenkinek újabb és újabb meg lepetések értek minket. Hog yan tudnám kitenni mag amat ennek az ismeretlen vámpír képesség nek. Adrian kitalálta a nyug talanság om okát. Az arca ellág yult. -Ez eg y eg yszerű varázslat, már sokszor használtam. Nincs semmi veszély. -Talán. Mondtam. De minden eg yes alkalommal mikor használod a képesség eidet, mindig közelebb kerülsz az őrülethez. -Már meg őrülök érted, Sag e. Mondta. Na. Már meg int a témánál vag yunk. -Azt mondtad hog y ezt nem hozod többé szóba. Eg yszerűen csak rám nézett meg jeg yzés nélkül. Vég ül széttártam a karom. -Szuper. mondtam, több bátorság g al mint amit éreztem mag amban. -Csak essünk túl rajta. Adrian nem veszteg ette az időt. Előrelépett, kinyújtotta a kezét, és meg érintette az arcomat. Elakadt a léleg zetem és felg yorsult a szívverésem. Semmi problémát nem jelentet volna neki hog y mag ához húzzon és újra meg csókoljon. Bizserg ő meleg et éreztem az arcomon ahol hozzámért, eg y pillanatra azt hittem hog y ez az én reakcióm arra hog y meg érintett. De nem, ez volt a varázslat: Eg y pillanatra úg y éreztem mintha meg állt volna az idő, aztán leeng edte a kezét és hátralépett. -Kész vag yunk. Mondta. -Ug ye hog y nem volt olyan rossz? Nem, ez nem volt rossz. A lüktető fájdalom elmúlt. Nem maradt más csak a belső pánik hang ja. Ug yanaz a hang meg próbálta bebeszélni nekem, hog y Adrian csak ki akar használni. . . de nehéz volt ezt elhinni róla. Kifújtam a visszatartott leveg őt. -Köszönöm, mondtam. - Nem kellet volna ezt tenned. Rám mosolyg ott. -Ó elhiheted szívesen csináltam. Eg y pillanatnyi kínos csend telepedett le közénk, majd meg köszörültem a torkomat.

-Hát, azt hiszem vissza kéne mennünk Marcushoz, talán lesz időnk még eg y vacsorához mielőtt Sabrina ideér. -És talán eltudjuk simítani a dolg ot kettőtök között. -Kétlem, hog y akár eg y Holdfényes séta is seg íteni tudna. Adrian szavai eszembe juttattak valami mást, amit fel akartam hozni, amikor ő visszaért a városba, valamit ami sokkal kevésbé volt fontos. -A kabátod, nem adtam vissza az esküvő után. A kocsimban van. – Tartsd meg – leg yintett Adrian ag g ódás nélkül. Van másik. -Mihez kezdjek eg y g yapjú kabáttal? Kérdeztem. "Különösen itt Palm Spring sben? -Aludjál benne. javasolta. -És g ondolj rám. Csípőre tettem a kezem és meg próbáltam lenézni rá, ami nem volt könnyű, ami nem volt könnyű lévén Adrian sokkal mag asabb volt mint én. Visszatértek hozzám a zavaró érzések, amiket előbb az ág yán éreztem. -Azt íg érted nem lesznek semmilyen romantikus ötleteid velem kapcsolatban. -Szerinted ez romantikus volt? Kérdezte. -Én csak neked akartam ajándékozni a kabátot. -Már meg int valami romantikus hátsó szándékot keresel a szavaimban. -Én nem. Tudod, hog y nem erre g ondoltam. Tettetett eg yüttérzéssel rázta meg a fejét. -Az a g yanúm Sag e, néha azt hiszem kettőnk közül én vag yok az akinek távol tartási vég zést kéne kérnie rád. -ADRIAN! De már elment és csak a nevetése visszhang zott a szobában.

Nyolcadik fejezet Szerintem akkor és ott Adrian is szívesen elindult volna Meg keresni Ms. Terwillig er húg át, de a kollég iumi takarodó meg kötötte a kezünket. És különben ez is olyas valami volt amit jobban szerettem volna nappal csinálni. A javára írható hog y sikeresen meg g yóg yította Marcust anélkül hog y újra eg ymásnak ug ortak volna. Marcus is visszafog ta mag át, meg próbált beszélg etést kezdeményezni Adriannal. Ő óvatosan válaszolg atott a kérdéseire, de szemlátomást meg könnyebbült mikor Sabrina telefonált Marcusnak hog y elindulhat az új rejtekhelyükre. Mielőtt elment csak annyit mondott hog y ne keressem, majd ő jelentkezni fog . Túl fáradt voltam hog y további részletekért nyag g assam, íg y én is elindultam vissza a kollég iumba, és eg yenesen beszédültem az ág yba. Hajnalban arra ébredtem hog y valaki dörömböl az ajtómon. Az órára meredtem és döbbenten láttam hog y eg y órával korább van mint ahog y rendesen szoktam felkelni. Az ág yban maradtam. Abban a reménykedtem hog y bárki is volt, az elmeg y ha nem kap választ. Ha volt valami ig azán komoly dolog lett volna akkor biztosan kerestek a telefonomon, de nem volt eg yetlen nem fog adott hívásom sem. Sajnos, a kopog ás nem maradt abba. Retteg ve hog y mit találok ott az ajtóhoz vánszorog tam és kinyitottam. Ang elina állt ott. -Vég re! Mondta. És bejött a szobámba. -Azt hittem már sosem ébredsz fel. -Sajnálom. Válaszoltam és becsuktam mög ötte az ajtót. -El voltam fog lalva avval hog y aludtam. Odament az ág yamhoz és úg y ült le rá, mintha az övé lenne. Nem ismertem jól a szokásait, de eddig mindig későn kelő típus volt, de úg y látszik ma nem volt az. Iskolai eg yenruhát viselt, csak a rag yog ó vörös haja zavarta a képet amit ma lófarokba kötött. -Van eg y kis problémám . Közölte. A pánik eg yre nőtt bennem. Bekapcsoltam a kávéfőzőt, amit mindig előkészítek a vészhelyzetek esetére. . Valami azt súg ta, hog y szükség em lesz eg y csésze kávéra átvészelni ezt a

letámadást.. -Mi történt? Kérdeztem, Belerog ytam a székembe, és vártam a folytatást. Amikor Ang eline csatlakozott hozzánk nehezen tudta meg szokni a városi szokásokat, az eg yik bajból a másikba keveredett. -Problémám van a Matekkal. Ez kellemetlen volt, de nem lepett meg a hír. Ang elina eg y eldug ott heg yi közösség ből érkezett ahol a g yerekek oktatása nem volt kompatibilis az Amberwood elit képzésével. Nehezen ment neki a tanulás, de eddig valahog y mindig meg oldotta a g ondjait. -Már a Spanyollal is g ondjaim vannak. Tette hozzá. -De a piñátámra kaptam némi extra jeg yet, úg yhog y az úg y néz ki rendben van. Hallottam az esetről. Az osztály azt a feladatot kapta hog y előkészítsék a Spanyol kulturális napot, Olyan masszívra készítette el papírmaséból, hog y eg yik osztálytársa sem tudta kinyitni a szokásos módon. Vég ül Ang eline vetett vég et a műsornak, és a falhoz vág ta mielőtt a tanára meg akadályozta volna benne. -De ha meg bukom matekból, biztos kirúg nak. -Huh. Tértem vissza a jelenbe. Ebből még g ond lehet. Az Amberwood eg y elit iskola volt. Eg y bukást még csak-csak elnéznek, de már kettőt biztos hog y nem. És ha Ang elinát kirúg nák ki vig yázna Jillre, nem beszélve arról hog y eng em okolnának mindezért. -Ms. Hayward szerint szükség em van eg y mentorra. -Azt mondja, hog y ha nem is javul az eredményem de leg alább lássák hog y próbálkozom. Ez biztató g ondolom, ha a tanárnő reménytelennek is tartja az iskola fig yelembe veszi a döntésnél az ig yekezetét. -Oké, Mondtam. Akkor keresünk neked eg y mentort. Összeráncolta a homlokát. -Te mért nem vállalod? Te olyan okos vag y, jól meg y neked a matek. Hog y mért nem vállalom? Nos, azért mert meg kellett állítanom eg y g onosz boszorkányt aki elszívja a mág ikus erővel rendelkező lányok életerejét. Mivel hog y profi vag yok a titkok és hazug ság ok világ ában, ezt még sem

mondhattam neki. -El vag yok havazva, sok a dolg om, -Csináld meg lég y szíves. Kérlelt.- Neked ez nem lenne komoly feladat. -Nag yon elfog lalt vag yok. Mondtam. -Viszont az meg lepett hog y nem Eddie-t választottad. A neve hallatán elmosolyodott.. -Felajánlotta, de ő is csak közepes... Valaki ig azán jó kell. . -Akkor keresek neked valaki ig azán jót, Eg yszerűen nem tudlak belepasszírozni a napirendembe. Ang eline nem ig azán díjazta a választ, de leg alább nem akarta rám borítani az asztalomat. -Oké rendben, csak siess. -Ig en, felség . Motyog tam miközben vég ig néztem hog y meg sértődve parádézik ki a szobámból. Leg alább Ang eline tanulmányi problémáit kicsit könnyebb lesz kezelni, mint a többi bonyodalmat amik elrabolták az időmet. Mivel már felébredtem és túl voltam a kávémon, ezért úg y döntöttem nincs értelme visszamenni az ág yamba aludni . Lezuhanyoztam majd felöltöztem és meg írtam néhány elmaradt házi-feladatot míg az ébresztőre vártam . Elindultam reg g elizni, és közben fig yeltem a jövő-menő diákokat. Nem kellett sokat várnom míg az eg yik barátnőm Kristin Sawyer befutott Ő rendszerint rohanva érkezett az étkezőbe, majd az elsők között távozott a tantermekbe. Ő volt az első jelöltem a mentori posztra. -Szia. Mondtam, tartva a lépést vele.-Hova rohansz? -Mindig rohanok. Mondta, majd csodálkozva vég ig mért. -Még nem láttalak itt ilyen korán. -Nem szoktalak reg g elizni látni. -Ez a nap leg fontosabb étkezése. Zabpelyhet és eg y almát tettem a tálcámra. -Amúg y meg eg y szívesség et szeretnék kérni tőled . Kristin majdnem elejtette a rántottáját, és a a szeme elkerekedett. -Eg y szívesség et tőlem? -Ig en. . .Az unokatestvérem Ang eline ,kéne neki valaki aki Mentorálja Matematikából. Kristine vég ig hallg atott majd tiltakozni kezdett.

-Ki, én? Nem. . . Őt nem vállalom. -Ug yan már. Nem lesz semmi probléma. Követtem őt az asztalhoz. -Seg íteni kéne neki eg y kicsit, elég g yeng e matekból. Kristin vetett rám eg y hosszú pillantást. -Sydney, láttam hog y leütött eg y felnőtt férfit majd áthajította a termen, mindezt néhány szó miatt. -Tényleg azt hiszed elvállalok eg y olyan munkát, amit nem akar meg csinálni?Mi lesz ha nem tetszik neki a stílusom? -Még nem akarok a balesetin kikötni -Ez nem valószínű. Mondtam. Javítani szeretne a besorolásán, különben kirúg hatják a suliból. -Sajnálom. Krisztin valóban úg y nézett ki mint aki őszintén beszél. -Tudod hog y szinte bármit meg tennék érted, de ezt nem vállalom. -Keress valakit olyant, aki nem fél ennyire tőle. Vég ig a szavain töpreng tem miközben elindultam a történelem órára. Ig aza volt, csak két embert ismertem akik nem tartottak tőle: Eddie és jill. De hát ők nem lehettek a mentorai. Azon tűnődtem hog y talán fel kellene ajánlani némi pénzt a munkáért. Még mindig ezen ag yaltam amikor beléptem a történelem terembe. - Melbourne kisasszony? Ms. Terwillig er visszatért. Nem volt kétség es hog y a teg napi laza napunk nem ismétlődik meg . Odaintett mag ához: felemelt a rendetlen íróasztaláról eg y papírlapot és a kezembe nyomta. -Íme a lista amiről beszéltünk. Beleolvastam. A hat lány neve és a címe volt rajta. Mindeg yikük tehetség es varázsló lehetett volna, de ők elutasították a Coven és a tanítóik seg ítség ét. A címeik alapján mind Los Ang eles környékén laktak. -Remélem hog y Mrs. Santos átküldte neked az információt a szóba jöhető városrészekről? -Ig en már átküldte nekem e-mailben amit történelmi városrészekről tudott, és azt hiszem sikerült leszűkíteni eg y-két lehetség es területre. -Talán a hétvég én elkezdhetünk a projekten dolg ozni. Ms. Terwillig er vonta fel a szemöldökét. -Minek várni addig ? -Szereted az utolsó pillanatra hag yni a dolg aidat? Ez eg y kicsit meg lepett. -Nos. . . Általában nem, asszonyom. De ez sokáig el fog tartani. És Los Ang eles

messze van, nekem pedig a tanítási napokon nincs elég időm hog y oda és vissza meg teg yem az utat a takarodóig . -Ah, Mondta, és a lehetőség eken töpreng ett. -Hát akkor a különóránkat is felhasználhatod erre a célra, íg y több időd lesz az utazásra. -És szólok Mrs Weathersnek is, hog y kapuzárás után érkezel. Majd elintézem hog y meg értőbb leg yen veled. Ez a projekt jelenleg a leg fontosabb. Nem lehetett több kifog ásom. -Akkor ma elindulunk Adriannel. Ahog y visszamentem az asztalomhoz, valaki meg szólított: -Jézusom, Melbourne. Amikor azt mondtam hog y felüg yelet nélkül tanulhatsz, nem g ondoltam hog y azt is lehet überelni. . . Most már nem is kell bejönnöd az osztályba? Meg álltam, hog y vessek Treyre eg y mosolyt. Ő volt Ms. Terwillig er asszisztense, ami sok plusz munkával járt járt. -Ez eg y nag yon fontos feladat. Mondtam. -Lehet, és mi lenne az? Ahog y vég ig mértem rájöttem hog yan tereljem el a beszélg etést más témára: -Jesszusom mi történt veled?! Véres szeme és az ápolatlan fekete haja azt sug allta hog y ma reg g el kihag yta a zuhanyt ,a bőre beteg esen sápadt volt. Halványan elmosolyodott, és lehalkította a hang ját. -Craig Lo testvére szerzett néhány sört teg nap este. -Alaposan berúg tunk. Felnyög tem. -Trey, ennél jobban is eltölthetnéd a szabadidődet. Trey olyan felháborodott pillantást vetett rám, ami a másnapos állapotából csak tellett. -Hé! Néhányan közülünk szeretnének a diákéveik alatt még eg y kicsit szórakozni, meg kell rag adni minden alkalmat! Tég ed is bemutattalak Braydennek , de te kihag ytad a lehetőség et. -Nem hag ytam ki semmit!! Braydenn és Trey eg yütt dolg ozott eg y kávébárban mint pultos. A srác szemet vetett rám és többször is randira hívott. Rövid kapcsolat volt, tele tényekkel és kevés érzelemmel. -Ő szakított velem!! -Ezt senki nem mondaná meg . -Tudtad hog y a szüneteiben szerelmes verseket írog at neked?

Meg döbbentem . -Ő. . . ő? Az ok amiért Brayden szakított velem, az volt hog y a vámpír családom állandó elfog laltság ot jelentett nekem. Akárhányszor is randiztunk mindig közbe jött valami ami arra kényszerített hog y mag ára hag yjam és induljak tüzet oltani. Úg y láttam mintha nem vette volna annyira szívére a dolg ot. -Meg lep hog y képes ilyen kirobbanó szenvedélyre, nem is vettem észre rajta. Trey felhorkant. -Nem tudtam hog y ilyen szenvedélyes. Jobban ag g ódnék ha a könyvei között ülne szonettelemzéseket készítene. -Oké, pontosan leírtad. Vissza indultam az asztalomhoz mikor észrevettem valamit Trey asztalán. -Te ezt még nem fejezted be? Az osztály nag y féléves vizsg afeladata volt, beleértve számos bonyolult savbázis problémát. Már esedékes volt a beadása és valószínűtlennek tűnt hog y Trey be tudná befejezni időben mert a leg több papírra csak a nevét írta fel eddig . -Ig en. . . Úg y volt hog y teg nap este befejezem . . de. . . -Tudom, a sör jobb mint a leckeírás. Nem is próbáltam elrejteni a a rosszallásomat. -Nag yon minőség i volt a pia, mi? Eg y sóhaj kíséretében ránézett a papírokra. -Tudom, tudom. Majd befejezem amennyire csak tudom. Beadom részletekben, az még is jobb mintha el sem készültem volna vele. . . Elg ondolkoztam eg y pillanatra ,majd úg y döntöttem meg szeg tem hog y minden elvemet, mag amhoz húztam a táskámat és odaadtam neki a meg írt házi feladatomat. -Itt van nesze! Mondtam. Elvette a lapokat . -Itt van? Mi? - A házim.. -Használd fel a meg oldásokat. -I. . . . Leesett az álla. -Tudod hog y mit csinálsz? -Ig en. -Nem hiszem hog y már meg is írtad, hog y túl vag y rajta.

-Pedig ig en. -És azt mondod hog y másoljam le mintha az én leckém lenne? -Ig en. -De az csalás. -Most akarod vag y sem? Kérdeztem enyhén csalódottan. Elkezdtem visszapakolni, a papírokat de mag ához húzta őket. -Ó persze hog y akarom. Mondta. Csak azt szeretném tudni, hog y mit akarsz cserébe. -Mert ez nem ig azán pótolja azt hog y kiközösítettek eng em és a családomat a „Fény harcosai közül” Mosolyg ott de a keserűség ott volt a hang jában. Nem számít hog y most barátok vag yunk, de a tüske mindig ott marad benne. Az alkimisták és a Harcosok soha nem voltak eg ymás barátai. Lehet hog y most jóban vag yunk. . . de ez bármikor meg változhat. -Kérnék eg y szívesség et. Mag yaráztam. -Eg y kicsit, de tényleg . Semmi köze a dolg ainkhoz. Trey érthetően óvatos volt. -Mi lenne az? Kérdezte. Meg szólalt a cseng ő, úg yhog y Sietnem kellett.. -Ang eline. Bukásra áll matematikából, kellene neki eg y mentor aki seg ít neki felkészülnie a vizsg áira. -Ha meg bukna eltanácsolnák a suliból, nem tudná elvég ezni a feladatát Jill mellett. -Az unokatestvéred eg y kicsit szeszélyes. -De nem mondtad hog y nem. Ezt jó jelnek vettem. -Azt is mondtad hog y nag yon tüzes. Emlékeztettem. -Ig en, ez még előtt volt. . . . Nem fejezte be de tudtam mire g ondol. Mielőtt kiderült volna hog y ő eg y Dampír. A harcosoknak ug yanazok ug yanazt g ondolták a fajok közötti kapcsolatokról mint az Alkimisták. -Oké, mondtam. -Meg értem. -Akkor kérem vissza a házi feladatomat és már meg yek is. Kinyújtottam a a kezem, de ő nem adta a papírokat vissza. -Várj, meg teszem. -Remélem meg úszom épp bőrrel, a kosárlabda szezon csak most kezdődik. És a csapat szét fog esni ha miatta nem tudok játszani. Elvig yorodtam

-Bele fog ok beteg edni az ag g odalomba. Az ebédnél elmondtam Ang elinának hog y mit intéztem. Elvörösödött a dühtől, és úg y nézett ki mint aki épp arra készül hog y hozzávág ja a tálcáját a szemközti falhoz. -Azt várod, hog y . . . hog y tanuljak vele?. . . A vámpírvadásszal? Kérdezte. Kíváncsi voltam hog yan reag ált volna ha nem lettünk volna ennyire szem előtt, de visszafog ta mag át hála a tömeg nek. Különösen azok után amit Szonyával akartak csinálni. -Trey nem olyan, mint a többiek, mondtam védekezően. -Nem volt hajlandó meg ölni őt, és vég ig seg ített nekem, eg y csomó problémát okozott mag ának ezzel. Eddie jót mulatott mag ában annak ellenére hog y ő is neheztelt Treyre. -Azt is hozzá kell tenned, nag yon hiányzik neki a rég i élete, és bármit meg tenne hog y újra a rég i életét élje. Meg fenyeg ettem a villával Edie-t. -Nem hiszem Trey meg bánta hog y seg ített meg menteni Sonnyát. -Ez tuti? Meg rázta a fejét. -Na jól van.Csak azt mondom hog y nem kell mindjárt azt feltételezni hog y minden rendben van vele, tudtommal a rég i barátai még mindig ellenünk dolg oznak. -Ő a barátom. Mondtam, remélve hog y a határozott hang on vég et vet a vitának. Eddie vég ül meg g yőzte Ang elinát hog y fog adja el Trey seg ítség ét, emlékeztetve rá mennyire szükség e van a jeg yei kijavításra. Még is a szavai ott kísértettek bennem. Bíztam benne hog y Trey a barátom, de Eddie-nek még iscsak sikerült elültetnie bennem a kétkedés ördög ét. Mikor Eddie és Ang eline elmentek a délutáni órákra ,leültem Jill mellé eg y pillanatra. -Merre jár Adrian most? -A festészeti fakultáson van. Mondta azonnal. -Ma jó erős a köteléketek mi? A tapasztalataim szerint a kapcsolatuk intenzitása folyamatosan változott: hol g yeng ébb, hol erősebb lett. Vállat vont. - Eg y tízes skálán jó közepes. -Jó. Mondtam, és meg lehetősen ostobán éreztem mag am. De tudnom kellet néhány dolg ot a feladatomhoz. -Meg néznéd kérlek ráér e hog y találkozzon velem az iskola után?

Arra hog y veled menjen, hog y boszorkányvadászatra? -Ig en , de most hag yd inkább hag y fessen. Elég sokáig tartott míg el tudtam fog adni hog y Jill mindent tud amit Adrian is, azért az még mindig eg y kicsit sokkoló volt hallani hog y milyen nyíltan beszél az eg észről. Látva a döbbent reakciómat Jill elmosolyodott. -Ne ag g ódj. Mondta. -Folyton csak kettőtökkel fog lalkozom. Mondta, világ osan kihallatszott a keserűség a hang jából. -Harag szol rám? Kérdeztem, zavartan. -Tég ed . . tég ed is felzaklatott az ami köztem és Adrian közt történt ug ye? -Azt reméltem hog y mostanra már túljut rajta. Bár a bejelentése hog y szeret eng em elég g é nyug talanító volt, az utóbbi időben ismét sokat javult a kapcsolatunk. Eg észen mostanáig . -Adrian az Adrian. Mondta.Eddig nem fenyeg ette az a veszély hog y eg y másik sráccal is meg kell küzdenie. El voltam veszve. -Eg y másik srác? -Nem értem. . . Marcus? Ez hülyeség . -Valóban? Kérdezte Jill. A kötés olyan furcsa dolg okat produkált időnként. Jill volt féltékeny a Adrian helyett is. Ő ember mind te, Mindketten eng edetlenek vag ytok a feletteseitekkel , az alkimistákkal szemben. Láttam őt, tényleg nag yon aranyos. Soha nem lehet tudni hog y mi lehet még a dolog ból. -Nem lehet semmi a dolog ból. Feleltem. -Csak most találkoztam vele, és nem is vag yok biztos benne hog y teljes mértékben meg bízom benne. És biztos hog y semmit nem érzek iránta. -Nézd értem hog y szeretnél seg íteni Adriannak, de ne harag udj rám azért ami történt. Tudod hog y miért fordultam el tőle ,főleg a Micahhal történtek után. Micah volt Eddie szobatársa, és bár Jill tudta hog y az ember vámpír kapcsolat tabu a Morák között eg észen belezúg ott a srácba. Nehéz szakítás volt. -Ig en. . . . A homlokát ráncolta, nem kétség es mindig pontosan meg érezte Adrian érzéseit. -De talán Adriannal. . . -nem is tudom. -Talán másképp is vég ződhetne. . . -Vag y talán van eg y kevésbé fájdalmas módja a felejtésnek a számára. Elfordultam. Nem voltam képes a szemébe nézni.

Nem szívesen g ondoltam arra hog y Adriannak fájdalmat okozok , de mi mást tehettem volna? Mit számít mit szeretnék? Mindannyian ismerjük a szabályokat. -Sajnálom. Mondtam,meg fog tam a tálcámat , és felálltam. -Én nem akartam ezt. -Adrian volt az aki belém habarodott. -Biztos vag y benne hog y csak Adrian aki íg y érez? Kérdezte. -Mi?- Hog y juthat az eszedbe ilyesmi? Jill nem válaszolt, helyette nag y átéléssel kezdte keverg etni a burg onyapüréjét. Rádöbbentem hog y nem fog válaszolni, meg ráztam a fejem és elindultam a kijárat felé. Vég ig úg y éreztem hag y eng em fig yel. És vég ig a kérdése visszhang zott a fejemben: Biztos vag y benne hog y csak Adrian aki íg y érez ?

Kilencedik fejezet Ahog y Jill mondta hog y Adrian már nag yon várta hog y vég re indulhassunk a lányok keresésére, sőt mikor vég re sikerült telefonon beszélnem vele felajánlotta hog y elém jön az iskolába hog y minél g yorsabban el tudjunk indulni Los Ang elesbe. Nem bántam mert azt jelentette hog y az új Mustang ban utazhatom. Bár ami azt illeti szívesebben vezettem volna, de hát ajándék lónak ne nézd a fog át. -Mikor fog od elnevezni az autódat? Kérdeztem, amikor már eg y jó ideje úton voltunk Los Ang eles felé. -Az autó csak eg y élettelen tárg y. mondta ő. – -A neveket értelmes lényeknek és házi kedvenceknek találták fel. Meg vereg ettem a Mustang műszerfalát. -Ne is hallg ass rá, hallottam hog y néha csónaknak hív. -Lehetne az is. . . Ha az apám nem sajnálta volna a pénzt eg y jachtra. Vetett rám eg y g yors pillantást mielőtt visszafordította a fig yelmét az útra. Hog y lehet hog y valaki aki olyan hideg és log ikus mint te annyira meg szállottja leg yen valami olyan dolog nak mint ez a kocsi. Nem voltam biztos benne, hog y mi zavart jobban, hog y hideg nek vag y meg szállottnak nevezett. -Én csak meg adom a kellő tiszteletet eg y ilyen csodálatos g épnek. -eg y kávéfajta után nevezted el az autódat. Ez talán a tisztelet jele? -A leg nag yobb tiszteleté. Erősítettem meg . Olyan hang ot hallatott mint aki meg próbálja visszatartani a nevetését. -Oké , leg yen ahog y akarod. Találj neki eg y nevet, bármi is lesz az meg tartjuk. -Tényleg ? Kérdeztem, eg y kicsit ijedten. Ig az én már Badg ering -nek neveztem mag amban el a a kocsit, de nem voltam benne biztos hog y az én felelősség em kiválasztani a meg felelő nevet. -Ez eg y nag yon nehéz döntés. -Élet vag y halál kérdése. Mondta fapofával. Jobb ha körültekintően választasz nevet neki. -Ig en, de kettőnk közül te vag y a kreatív művészlélek.

-Akkor ez eg y nag y kihívás lesz a számodra. Az út további részében csendben elmélkedtem, meg lepett a dilemma nag yság a. Mit kell eg y névnek tükröznie? Az autó napos sárg a színét? A karcsú vonalait? Erős motorját? A feladat több volt mint nyomasztó. Adrian ráng atott ki vég ül a g ondolataim közül mikor elértük Los Ang eles külvárosait. -Nem kell bemennünk a belvárosba ug ye? -Huh? Épp mentális csatát vívott bennem a Nyári Szellő és a Aranypor, nem g ondoltam volna hog y Adrian ilyen nehéz döntés elé állít. -Ó, nem. Észak felé fordulunk, menjünk le a következő kijáratnál. Mrs. Santos csinált nekem eg y listát az általa ismert Viktoriánus stílusú házakról. Csináltam eg y nag y keresést a neten, még a műholdképeket is meg néztem. Vég ül kiválasztottam eg yet ami a leg jobban hasonlított a látomásbeli házakra. Reméltem meg int lesz olyan szerencsém mint Marcus esetében, az univerzum tartozik nekem még néhány szívesség g el. Sajnos, a dolg ok nem néztek ki túl biztatóan de vég ül meg találtuk a kereset utcát. Eg y csendes lakóövezet volt tele ug yanazokkal a jelleg zetes házakkal, de nem láttam köztük semmi ismerőset a látomásomból. -Huh. Mondtam, és hátradőltem az ülésen. Nincs szerencsénk. Az univerzum szemmel láthatólag nem díjazta a kérésem. -Nézzünk meg eg y másik helyet. -No akkor irány a következő utca. Mondta és csikorg ó g umikkal bekanyarodott a sarkon. -Mit csinálsz? Tönkreteszed a g umikat! -Nézd. Mondta, és eg y újabb kört kezdtünk eg y párhuzamos utcában. A házak nag y része jelleg telen modern épület volt ,de itt már több rég i Viktória korabeli ház is állt. Hirtelen felszisszentem. -Ott van! Az az a ház! Adrian lehúzódott és meg állt a szemközti ház mellett, hog y jobban szemüg yre

vehessem a környéket. Minden ott volt a,tornác a hortenzia bokor. És most a napvilág nál már tudtam mi áll a táblán az előkertben: „SZOBA KIADÓ” ez eg y panzió. -Nos meg érkeztünk. Adrian láthatóan nag yon elég edett volt,annak ellenére hog y majdnem tönkretette az új g umikat. -Talán Jackie húg a még mindig itt lakik. -Furcsa helyet választott mag ának a sötét mág ia g yakorlásához. Jeg yeztem meg . -Nem is tudom. Mondta Adrian. Nem ismerek eg yetlen ódon középkori kastélyt sem a környéken, akkor meg miért ne lakhatna eg y panzióban? Vettem eg y mély léleg zetet. -Oké, akkor menjünk be és próbáljunk felderíteni a helyet. _Biztos hog y nem fog nak emlékezni rám akik látnak bent eng em? -Persze. Mondta. De azért könnyebb lenne ha viselnéd a parókát. -Ó, a francba, elfelejtettem. Lebuktam az ajtó mög é és elővettem eg y vállig érő barna parókát amit még Ms. Terwillig er adott nekem. Még Adrian mág iája mellett is szükség esnek láttuk ezt az óvintézkedést. Jobb lenne ha az emberek eg y szőke nő helyett eg y barnára emlékeznének, aki felkereste őket. Fejemre ráng attam a parókát remélve hog y senki nem látta az átalakulásomat. Felemeltem a fejem. Rendben van? Adrian arcán látszott a tetszése. -Ez aranyos. Te még barnán is jól nézel ki. Elővettem eg y tükröt és meg akartam nézni a barna hajamat. Rég ebben még ezt tartottam volna a leg nag yobb kalandnak, a hajam színének a meg változtatását. Aztán arra g ondoltam, hog y a leg utóbbi tapasztalataim meg változtatták a hozzáállásomat. Nem is beszélve arról hog y most éppen eg y hatalmas és g onosz boszorkányra vadászom eg y vámpír társaság ában aki befolyásolni tudja az emberek viselkedését. Jó, talán még se a hajam színének meg változtatása volt a leg izg almasabb dolog az életemben. Beléptünk a házba és eg y aranyos kis előtérbe jutottunk eg y díszes íróasztal és fonott bútorok közé. A polcokon kitömött nyulak álltak sorban. A falakon valódi Viktoriánus korabeli olajfestmények füg g tek. . .

A tulajdonosok láthatóan nag yon komolyan vették a korhűség et, bár nem voltam biztos benne hog y a nyulak hog yan illenek a miliőbe. Eg y az én korombeli lány ült az íróasztalnál, és meg lepetten nézett föl ránk a mag azinjából. Rövid platinaszőke haja keretezte az arcát. Reng eteg cifra nyaklánc lóg ott a nyakában amelyek sértették minimalista érzékenység emet. Rózsaszín műanyag g yöng yök, eg y csillog ó zöld csillag , eg y arany és g yémánt medál, és ami a leg inkább elképesztő: eg y kutya címke. . . Mindezek tetejébe hang osan kérődzött eg y rág óg umin. -Helló. Mondta. -Seg íthetek? Már belekezdtem volna az előre meg beszélt forg atókönyvbe , De Adrian eg y laza mozdulattal az eg észet a sutba dobta. Körém fonta a karját. -Ig en a hétvég ére keresünk szobát, eg y barátunk esküszik a romantikus Viktoriánus házakra. Közelebb húzott mag ához. -Az évfordulónkat szeretnénk meg ünnepelni. Eg y éve jöttünk össze, de csak néhány napnak tűnt. -Az biztos. Mondtam boldog mosollyal és próbáltam meg akadályozni hog y leessen az állam. A lány arca ellág yult -Ez olyan édes. Mondta. -Gratulálok. -Körbenézhetnénk? Mármint persze ha van szabad szobájuk. -Persze. Mondta, és felállt. Kiköpte a rág óg umit eg y szemetesbe, és odasétált hozzánk. -Alicia vag yok. Nag ynéném és a nag ybátyám a tulajdonosok. -Taylor, mondtam, és meg ráztam a kezét. -Jet. mondta Adrian. Majdnem felnyög tem. A felkészülésünkön próbáltam rábeszélni a Brayenre, de valami ok miatt rag aszkodott ehhez a névhez. Alicia oda-vissza pillantott köztünk, de a zavar az arcán hamarosan kisimult. Kitaláltam, Adrian kényszert alkalmazott rajta eloszlatva a kétség eit. -Jöjjenek.

Van eg y pár szabad szobánk, meg mutatom. Eg y utolsó értetlen pillantás vetett ránk, majd meg fordult és elindult felfelé a lépcsőn. -Hát nem nag yszerű, édesem? Kérdezte Adrian hang osan ahog y felmentünk a nyikorg ó lépcsőn. -Tudom mennyire szereted a nyulakat. -Nem volt neked eg y ilyen amikor kicsi voltál? -Mi is volt a neve Hopper? -Ig en. Mondtam és ellenálltam a kísértésnek, hog y behúzzak neki eg yet. Hopper? Tényleg ? -Ő volt a kedvenc nyulam. -Ó, ez szép, akkor meg mutatom a nyuszi szobánkat. A nyuszi szoba tele volt kitömött nyulakkal mint dekorációval. Még a paplan is a hatalmas king -size ág yon szintén szívekkel és nyulakkal volt kidekorálva. A könyvespolcon a fatüzelésű kandalló fölött is a nyulas téma dominált. Amíg ezt meg nem láttam nem is g ondoltam hog y ennyire túlzásba lehet vinni eg y témát. -Wow. Adrian Leült az ág yra és kipróbálta a rug ózását, majd helybenhag yólag bólintott. -Ez csodálatos. Mit g ondolsz, bog lárkám? -Nem találok szavakat, mondtam őszintén. Meg paskolta az ág yat mag a mellett. -Nem szeretnéd kipróbálni? Csak eg y pillantással válaszoltam és meg könnyebbülten sóhajtottam amikor felállt. Adrian és az ág y túl sok ellentmondó érzelmet kavart fel bennem. Ezek után Alicia még meg mutatta a Morning Glory Suite, a Velvet Suite, és a London Suite, szobákat amelyek mindeg yike meg próbálta felülmúlni a másikat. Mindazonáltal, annak ellenére, hog y az abszurd Adrian csel, a túra adta nekem a lehetőség et, hog y szemüg yre veg yem a többi ajtót a folyosón. Majd követtük vissza Aliciát a földszintre. -Mi a helyzet a Sapphire Suite vag y a Prince Albert Suite szobákkal. Kérdeztem. Alicia meg rázta a fejét. -Sajnálom. Azok már fog laltak. De tudok adni eg y brosúrát néhány képpel, ha szeretnéd. Mondta. Adrian újra körém fonta a karját. -Ezek a szobák. . . -Talán már nincs is itt. Nem vag yok biztos benne, mondtam.

Ez leg alább hasonló volt ahhoz amit beg yakoroltunk. Aliciára pillantottam. -Eg y barátunkat keressük, Veronicát még itt lakik? -Nag yon szép, hosszú, sötét hajú lány. -Ó, ig en, mondta Alicia - Persze hog y emlékszem rá. -A Velvet Suite szobát vette ki, épp teg nap költözött ki tőlünk. Ellenálltam a kísértésnek, hog y felrúg jam az asztalt. Annyira közel voltunk. Mért nem tudott várni még eg y napot? Ig en, az univerzum meg int jó mag asról ejtett. Nem tudom vég rehajtani a kereső varázslatot a következő holdtölténél, és addig meg még eg y hónap van hátra. -Ó! Mondta Adrian, még mindig azzal a könnyed mosollyal. -Karácsonykor úg y is találkozunk. -Köszönöm a seg ítség et. -Szeretnétek lefog lalni a szobát? Kérdezte Alicia reménykedve. -Még körülnézünk néhány helyen. -Nem akarunk semmit elkapkodni -De. Mondta neki Adrian eg y kacsintással. -A nyuszis lakosztály határozottan esélyes lehet. Alicia kikísért minket, és a szeme tág ra nyílt amikor meg látta a Mustang ot. -WoW! Ez aztán szép autó. -Valóban csodálatos autó. Mondtam. Ez az én évfordulós ajándékom Taylornak. -Nem g ondolod hog y nevet kéne adnunk neki?Kérdezte Adrian -Próbálom meg g yőzni róla Taylort. Én meg próbáltam leküzdeni a kísértést hog y ismét meg üssem. -Ó határozottan. Mondta Alicia -Ez az a fajta autó. . . -Ez. . .ez olyan mint eg y királyi hintó! -Látod? Adrian vetett rám diadalmas pillantást. -Köszönöm a seg ítség et, Mondtam neki, és előre eng edtem a volánhoz. -Majd felvesszük önökkel a kapcsolatot. Beszálltunk a kocsiba, és míg Alicia integ etett Adrian elhajtott. Én elképedve bámultam Adriant. Hasonlóan a Nyuszi lakosztályhoz, nem találtam szavakat arra, hog y mi is történt.

-És tényleg ? Évfordulónk van Jet? Kérdeztem. -Úg y nézünk ki mint Jet, és Brian, érvelt. -Különben is, ez eg y sokkal jobb történetet mint amit mi kitaláltunk. -Hog y szeretnénk eg y meg lepetés bulit tartani Veronica számára. -Nem tudom. . . de nem sikerült meg szerezni az információt amire szükség ünk lenne. És ez nem jó. Adrian elkomolyodott. -Biztos vag y benne? -Talán Veronica vég leg elutazott. -Lehet hog y a többi lány túl van a veszélyen. -Ez nem lenne rossz, azt hiszem. . . -Persze ha ez nem azt jelentené hog y más lányok kerülhetnének veszélybe. -És semmit nem tudnánk tenni hog y meg állítsuk. Elővettem a táskámból Ms. Terwillig er listáját a lányok címeivel. -Az eg yikük Pasadenában lakik, épp útba esik hazafelé, leg alább fig yelmeztethetjük. A lányt neve Wendy Stone volt. A Cal tech-nél dolg ozott ami furcsa hivatás eg y leendő boszorkánynak. Ms. Terwillig er azt is elmondta hog y voltak olyan lányok is akik rendelkeztek mág ikus képesség ekkel, de nem akarnak élni a velük született tehetség ükkel. Épp úg y mint én. Wendy eg y kampuszhoz közeli lakásban élt, amit eg yszerű volt meg találni. Az épület eg y jellemzően eg yetemi diákoknak szánt, komoly hely volt, ami Marcus rejtekéhez képest már luxuspalotának számított. A sétálg ató, beszélg ető diákok láttán elfog ott a vág yakozás, én ezt soha nem tapasztalhattam meg . Az Alkimista álcám meg akadályozta a továbbtanulást. A beiratkozásom az Amberwood-ba seg ített enyhíteni a vág yakozásomat az eg yetem után. De most látván ezt a nyüzsg ést féltékenység támadt bennem. Milyen lenne ez a fajta élet? Az hog y csak a tudás meg szerzésére fordíthanám minden energ iámat, és nem az intrikákra vag y az életveszélyes helyzetek túlélésére. Még Adrian is, aki csak a művészeti órákat látog atta képes volt valamiféle normális kapcsolat kiépítésére a társaival. -Ne lég y már ilyen búvalbélelt. Mondta mikor elértünk Wendy emeletét. Lehet hog y eg yszer még te is eljuthatsz valamelyik eg yetemre.

Csodálkozva néztem rá. -Honnan tudod, hog y mire g ondoltam? -Mert látom. Mondta minden g úny nélkül. -Az Aurád teljesen meg változott, és ismerlek már annyira hog y tudom, ilyenkor a kihag yott eg yetemre g ondolsz. Nem tudtam a szemébe nézni. -Nem szeretem ezt. -Mit? -Hog y valaki valóban tudja, mi a fontos az életedben? -Ig en, pontosan. De miért zavart ez ennyire eng em? Mert Adrian volt aki ennyire kiismert. Miért eg y vámpír ismer ilyen jól? Miért nem az eg yik barátom? Eg y ember barátom. -Biztos lehetsz benne hog y Jet azt szeretné. Mondtam nyersen, meg próbáltam visszatérni a küldetésünkhöz. Íg y fedezve az érzelmeimet, elvég re ez most nem Sydney pszichoterápia kezelése volt. -De nem játsszuk el ujjból a szerelmes párt. -Biztos vag y benne? Kérdezte, ar ég i könnyed hang ján. -Mert tudok eg y csomó becézést: Édesem, cukorfalat , és a többi. -Mért becézel mag as kalóriatartalmú ételek neveivel? Nem akartam biztatni őt ,de a kérdés kicsúszott a számon. -És a g uba nem is olyan romantikus. -Azt akarod hívjalak Zelleremnek az édesem helyett? Kérdezte, miközben elértük Wendy ajtaját. -Mert az eg yszerűen nem inspirálja az érzéseimet feléd. -Azt akarom hog y eg yszerűen hívj a nevemen. Bekopog tam az ajtón. -Talán hívj Taylornak. Eg y vörös g öndör hajú szeplős lány nyitott ajtót. Gyanakvóan mért vég ig -Ig en? -Wendy Stone-t keressük mondtam. Összevonta a szemöldökét. Az anyakönyvi hivataltól jöttek? -Már a telefonba is mondtam hog y már befizettem a csekket. -Nem. Mondtam.

Lehalkítottam a hang omat, vig yázni kellet hog y ne maradjanak tanuk. -A nevem Taylor. Azért jöttünk hog y a Mág iáról beszéljünk veled. Az átalakulása a pillanat műve volt. Eltűnt az óvatos g yanakodó arckifejezés, de meg jelent a döbbent és felháborodott. -Nem! Már meg mondtam nektek százszor! -Nem akarok belekeveredni! -Nem hiszem el hog y meg jelentek a lakásom előtt és próbáltok belekeverni ebbe az őrült Coven cirkuszba! Meg próbálta becsukni az ajtót, de Adriannak sikerült a lábával meg akadályozni aszt. -Várj! mondta. -Nem erről van szó. -Veszélyben van az életed. -Szóval most már fenyeg ettek is? Kérdezte hitetlenkedve. -Nem semmi ilyesmiről nincs szó. -Kérlek had beszéljünk veled. Könyörög tem. Hallg ass vég ig minket kérlek aztán elmeg yünk és soha többé nem látsz minket ujjra. Wendy habozott, majd lemondóan biccentett. -Rendben, de paprika spray van nálam! A lakása szép rendezett volt, kivéve a nappalit hol eg y halom papír és mérnöki könyv volt szétszórva a padlón. Szemlátomást a leckeírás közben zavartuk meg . A sok könyv visszahozta a vág yakozásomat az eg yetem után. Beváltotta az íg éretét, elővett eg y riasztó spray-t és mag a elé tartva szembefordult velünk. -Beszéljetek. Parancsolta. Meg mutattam neki Veronika fényképét. -Láttad már ezt a nőt? Kérdeztem. -Nem, még soha. -Helyes! Vag y még sem? Vajon Veronika nem tud róla? Vag y csak a jövőre tartog atja? -Nag yon veszélyes! -Nem vag yok benne biztos hog y hog yan mondjam el neked. . . hog y mit kéne tenned. -Rájött hog y a fiatal mág iában tehetség es lányok életét elcseszve maradhat fiatal. Vág ott közbe Adrian seg ítőkészen. Wendy eg y pillanatra nem is kapcsolt. -Hog y? -Mit mondtál. -Ez nem eg észen íg y van. Mondtam. -De ez elég közel jár a valóság hoz. -Mág iában tehetség es lányokat keres, és elszívja a életerejüket hog y mag át újra meg fiatalítsa.

-De én nem használom a mág iát, és soha nem is akarom használni. -Van eg y boszorkány aki itt él Anaheim-ben, aki mindig azt mondta nekem, hog y mennyi tehetség van bennem és hog y leg yek a tanítványa. -Már többször mondtam neki hog y nem érdekel. Soha nem használtam varázslatot, és nem is akarok a jövőben sem. -Ennek a nőnek semmi oka nincs hog y utánam jöjjön. -Nem számít, mondtam. -Ez nem fog ja meg állítani. Wendy rémültnek látszott , és én nem hibáztattam őt. Az én reakcióm is valami hasonló volt elsőre. Frusztráló volt tudni, hog y ez a dolog utánatok nyúl még akkor is ha nem használjátok. -Akkor most mit teg yek? Kérdezte. -Nos azt hiszem hog y meg kell tenned mindent hog y ne találkozzál vele, és ne maradj soha kettesben a nővel. Ez elég g é béna tanács volt ezt mindhárman tudtuk. -Ha valahol meg látnám Anaheim-ben. . . -És a helyedben lennék. . . -Tudom hog y nem akarod, de azonnal fel kéne keresned azt a boszorkányt és a seg ítség ét kérned. -Ő már valószínűleg tud Veronikáról, talán még van idő hog y meg tanítson néhány védekező varázslatra. -Akik eng em küldtek seg iteni szeretnének neked. Felé nyújtottam az Achát medált. -Vedd ezt fel, seg ít elrejteni a mág ikus képesség eidet a boszorkányok elől. -Én is ilyet viselek, nem vedd le amíg ez az üg y vég et nem ér. Wendy úg y nézett a medálra mintha mérg es kíg yó lenne. -Ez valami trükk hog y rákényszerítsetek hog y mág iát tanuljak az akaratom ellenére, -Idejössz nekem ezzel a történettel, hog y ha nem használom a mág iát elrabolják az életemet? Azt akarod hog y ezt elhig g yem? Ismét jár neki a pont. . -Az ig azat mondom, nem hazudok neked. -Nincs bizonyítékom. . . de ha meg adod az e-mail címedet átküldöm a többi áldozatról meg jelent újság cikkeket.

Wendy úg y nézett ki, mint aki a határán van annak hog y használja a paprika spray-t. -Azt hittem azt mondtad hog y a többi lány lelkét mág ikusan rabolták el. -Ez nem ig azán nyilvánvaló azoknak akik nem ismerik a Mág ikus világ ot. -Hadd küldjem el neked a dokumentumokat , és ha elolvastad őket akkor majd dönthetsz mit teszel. -Ez a leg több amit fel tudok ajánlani neked. Vonakodva beleeg yezett és felírta email címét eg y papírra. Adrian előrelépett hog y elveg ye tőle, de az emberekhez képest túl g yorsan mozog hatott, mert Wendy meg rémült és felé fordította a paprika spray-t. -Ne g yere közelebb! Kiáltott fel. Épp eg y pillanattal előbb ug rottam elé mint használhatta volna a spray-t, meg rémülve attól hog y Adrian arcába fújja a permetet, vég rehajtottam az első varázslatot ami az eszembe jutott. Hirtelen erős fény rag yog ta be a szobát, bár eg y sötétség varázslat sokkal hasznosabb lett volna én még nem használtam ilyen körülmények között semmilyen varázslatot. -Maradj veszteg ! Fig yelmeztettem. A szoba sarkába hátrált. A látványos fény teljesen ártalmatlan volt, de olyan valaki számára aki ennyire ellene volt a varázslásnak mint Wendy rémisztő lehetett. -Mennyetek el. Dadog ta. As szeme telve volt félelemmel. -Kérlek használd ezt, meg mentheti az életed. Mondtam és letettem a medált az asztalra. -Majd átküldöm a újság kivág ásokat e-mailben. -Kifelé! Mondta,de nem mert felénk közeledni. Kimentünk az épületből a napsütötte utcára Hang osan felsóhajtottam. -Ez nem ment valami jól. Adrian elg ondolkozott majd elvig yorodott. -Nem tudom Sag e, minden ki kell próbálni eg yszer. A paprika spray még hiányzott a listámról. Fúú! ! Gondoltam, kár lett volna a csinos arcáért, de óvakodtam ezt hang osan kimondani. A reakcióm ösztönös volt amikor láttam hog y veszélybe került. -Azért ez a varázslat elég g é félelmetesre sikerült. Elmosolyodtam.

-Teljesen ártalmatlan. -Csak azért működött mert Wendy ezt nem tudta. -Ez lehet az oka amiért Veronika ezek a lányokra vadászik, nem tudják meg védeni mag ukat. Nem hiszem hog y a paprika spray seg ít, de remélem ha elolvassa a cikkeket meg g ondolja mag át. -Ó a francba! Majd kell csinálnom eg y hamis e-mail címet Taylor számára. -Nem g ond. Mondta Adrian, én már csináltam eg yet Jet Steele számára. Felnevettem. -Hát persze! Az összes társkereső oldalon ezt használod ug ye? Adrian nem kommentálta a meg jeg yzésemet, ami jobban zavart mint kellett volna. Én viccnek szántam, de lehet hog y több volt benne az ig azság mint g ondoltam volna? Ha pletykák és a saját meg fig yeléseim helyesek Adriannak sok nőismerőse lehetett. Ez sokkal jobban zavart mint ahog y beismertem volna mag amnak. Hány lányt csókolt meg azzal a szenvedéllyel mint eng em? Hány lány volt az ág yában, hányan érezték a testükön az érintését, Hányba szeretett bele? Néhányba talán, de a leg több csak eg y éjszakás kaland lehetett. És én mi lehettem a számára? Talán eg y kihívás, eg y ember aki frászt kap a vámpíroktól. És még is, visszag ondolva a kimondott és kimondatlan dolg okra kettőnk között úg y éreztem, hog y nem erről volt itt szó. Nem számított neki milyen őrültség volt a romantikus kapcsolat eg y emberrel, még is kitartóan próbálkozott. Reménykedtem hog y vég ül feladja és valaki más karjaiba találja meg a boldog ság ot. A zöld szemű ördög azt súg ta hog y már rég ezzel próbálkozik. Az út hátralévő részét némán tettük meg .

Tizedik fejezet Másnap reg g el a tanítás kezdete előtt meg kerestem Ms Terwillig ert hog y beszámoljak az előző napi kalandokról. A tanárnő az asztalának dőlve hallg atta a mondanivalómat miközben a kapucsínóját szürcsölg ette. Ahog y haladtam előre a történtek közreadásában az arca eg yre komorabb lett, majd amikor bejeztem felsóhajtott. -Hát ez pech. mondta. Örülök, hog y sikerült meg találni a lányt, de nem tudjuk mit lép Veronika a következő teliholdig . -Lehet hog y addig ra már túl késő lesz. -Biztos hog y nincs valami más varázslat amivel meg tudjuk találni? Kérdeztem. Meg rázta a fejét. -A leg több varázslatot már én is kipróbáltam, íg y fedezte fel hog y keresem őt. -Tudok eg y varázslatot ami elleplezi a varázslatomat. . . de az is lehet hog y nem képes áthatolni az álcázáson amivel körbevette mag át. -De meg ér eg y próbát, nem ig az? Kérdeztem. Meg szólalt a cseng ő és a diákok elkezdtek beszálling ózni a terembe. Ms. Terwillig er kieg yenesedett és rám mosolyg ott. -Miss Melbourne, soha nem g ondoltam volna, hog y eg yszer te fog sz rábeszélni eg y varázslatra. -De ig azad van. Majd még beszélünk róla délután, ez olyasmi amit szeretném ha látnál. Valahol az elmém hátuljában előtört a mág ia g yűlöletem. . . de ma nem fig yeltem a hang jára. Túlság osan is érintett voltam az üg yben. Én is veszélyben voltam, és a többi lányt is fig yelmeztetni kellett. Szóval csak a szokásos g ondok. Az Alkimisták szemében a varázslás elvetendő dolog volt, de a szememben az ártatlanok cserbenhag yása sokkal rosszabb volt. Meg lepődve vettem észre hog y ha nem kell az életemért küzdenem villámg yorsan elrepül a napom. Mire visszatértem Ms. Terwillig er osztályába hog y folytassuk a keresést, már összepakolt és már várt. -Tanulmányi kirándulásra meg yünk. Mondta. -Dolg unk van. Bánatos pillantást vetett a poharára. -Kár, hog y nem állhatunk meg a Spencernél.

A koffein és a mág ia nem bírták eg ymást, ami eg y újabb jó ok volt távol hog y távolt tartsam mag am a mág iától. Rá akartam mutatni hog y mivel nem én fog om vég rehajtani a varázslatot, rám nem vonatkoznak a tiltások. De aztán úg y döntöttem hog y elég baja van Veronikával a g únyolódásom nélkül is, nem kell még meg nehezítenem is a dolg át. A macskák már az ajtóban vártak minket amikor meg érkeztünk a házához, ami valljuk be azért elég félelmetes. Soha nem láttam még mindet eg yszerre, Tizenhármat számoltam belőlük. Ez biztos hog y több volt mint eg yszerű hóbort. -Meg kell etetni őket. Mondta. -Különben nem lesz nyug tunk tőlük. Bólintottam. Ha hamarosan nem kapnak enni, ezek a macskák minket fog nak felfalni. Nem tetszett az esélyeink. Miután meg szabadultunk tőlük a dolg ozószoba felé vettük az irányt. Nem sok mindent tehettem azon kívül hog y fig yeltem a munkáját. A mág iában g yakran van szükség különféle előkészületekre. Azt már láttam ahog y a múltban használt néhány eg yszerűbb varázslatot, de soha ilyen komolyat. Világ ossá vált számomra, hog y ez eg y nag yon nehéz feladat lesz a számára. Nem volt semmiféle kapcsolata a nővérével. Se haj se eg y fénykép, amire szükség lett volna a sikeres varázslathoz. A g yóg ynövények és eg yéb seg édeszközök általában seg ítik boszorkányt, de most minden feladat Ms. Terwillig erre várt. Az hog y fig yelhettem a ténykedését meg lehetősen veg yes érzelmeket váltottak ki belőlem. Na persze ott volt a szorong ás, de meg lepő kíváncsiság g al fig yeltem a varázslatra való felkészülését is. Amikor minden a helyén volt elmondta a varázsig ét és a szobában meg jelenő hatalmas feszültség től elakadt a léleg zetem. Még soha nem éreztem hasonló erőt, az intenzitása majdnem levert a lábamról. Ms. Terwillig er hosszú percekig némán meredt mag a elé a leveg őbe, hirtelen eg y izzó pont jelent meg előtte és elkezdett növekedni. Eg yre nag yobb és nag yobb lett majd vég ül eg y csillog ó korong alakját vette fel, ami úg y nézett ki mint eg y tükör. Óvatosan elhátráltam előle attól félve hog y nem fér el a szobában, de vég ül stabilizálódott a mérete. Feszült csendben vett körül minket míg a korong felületére koncentrált, majd eg y hosszú perc elteltével a korong zsug orodni kezdett majd eg y pukkanással

teljesen eltűnt. Ms. Terwillig er a kimerültség től meg tántorodott és az asztalra támaszkodott. Odaadtam neki azt a pohár narancslevet amit előre odakészített mag ának, de íg y is percekig tartott mire teljesen mag ához tért. -Látta? Kérdeztem, mert én nem láttam semmit a korong on, persze lehet hog y csak az láthat bármit is aki elmondta a varázsig ét. Meg rázta a fejét. -Nem. A varázslat nem tudott áttörni a védelmén, eg yszerűen túl erős hozzám képest. -Akkor nem tehetünk semmit a jövő holdtöltéig . Éreztem hog y eg y csomó növekszik a g yomromban . Most tudatosult bennem mennyire bíztam a varázslat sikerében, sarokba szorítottnak éreztem mag am. -Leg alább lesz időtök fig yelmeztetni a többi lányt. mondta Ms. Terwillig er. Az arca lassan kezdte visszanyerni az eredeti színét. -Leg alább eg y kicsit meg nehezítjük Veronika ténykedését. Az órámra néztem Ez a varázslat tovább tartott mint g ondoltam volna, nem hiszem belefér a mai napba eg y oda-vissza út Los Ang elesbe. Holnap majd korábban indulunk hog y minél több lányt meg találjunk a listáról. Láttam hog y már eg észen mag ához tért a sokkból, már épp indulni akartam amikor utánam szolt. -Sydney? Visszafordultam. Hirtelen nag yon zavartnak éreztem mag am. Az ismerőseim általában a beceneveimet használják, ha a rendes nevemen szólítanak az mindig valami komoly bajt jelent. -Ig en? -Mi mindig a többi lány fig yelmeztetéséről beszélünk, de kérlek ne felejts el néha mag adra is vig yázni. -Használd a könyvet amit adtam, tanulj meg minél több védekező varázslatot, és soha ne vedd le a medált amit neked adtam. Meg érintettem a g ránátot az ing em alatt. -Rendben asszonyom, nem teszem. Mire visszaértem a kollég iumba eg y e-mail várt Marcustól. Azt üzente hog y találkozni szeretne velem a szomszédos játékteremben. Tudtam hog y hol van a hely, semmi g ondot nem jelentett a meg találása.

A bejáratnál várt rám, szerencsére a feg yverrel hadonászó őrang yala most nem volt a közelben. Nem szerettem a játéktermeket, és nem is sűrűn fordultam elő bennük. Az életem nag y részét csöndes tanulással töltöttem. Számomra ez mag a volt a káosz, nem voltam felkészülve a hely intenzitására. Ég ett pizza illata töltötte be a leveg őt, és reng eteg fiatal g yerekek rohang ált a játékg épek között. Úg y tűnt körülöttem mindent sípolás és villog ás tölt ki. Összerezzentem, lehet hog y apámnak ig aza volt amikor nem eng edett el ilyen helyekre? -Jobb helyet nem találtál hog y találkozz velem? Kérdeztem hitetlenkedve. Rám villantotta az eg yik filmsztár mosolyát. -Itt nem könnyű az embert meg fig yelni, és különben is még nem játszottam a Skee-Ballal. -Azt mondják a játék iszonyú nehéz. -Nem tudom hog y miről beszélsz. -Hog y mi van? Kérdezte döbbenten. -Hog y lehet hog y nem ismered? -Az én életemből kimaradtak az efféle dolg ok. Mondtam. -Ha van eg y kis pénzed meg mutatom neked a játékot. Nocsak. Úg y tűnik a reneg át Alkimista szerep nem fizet valami jól. Hamar meg találtuk a Skee-Ball g épeket, vettem eg y csészényi a zsetont és odaadtam neki. -Tessék próbáld ki. Azonnal bedobta a zsetont a g épbe, és máris eldobta az első labdát. Teljesen mellé ment. -Gyere, ne pazarold itt az időmet. Jeg yeztem meg mog orván. Csak a játékra fig yelt, de a második dobása is kimaradt. -Ez a rejtőzködés hátránya. Ha túl sok időt töltesz bujkálással, akkor ki használod a kevéske szabad pillanatodat. És én eg yszerűen élvezem a csinos lányok fig yelmét. -Honnan tudod hog y nem fig yelnek minket ? -Hog yan lehetsz biztos benne hog y az Alkimisták nem követtek eng em? Kérdeztem. Biztos voltam benne hog y csak le akar tesztelni eng em. - Akkor már a találkozásunk napján simán elkaphattak volna eng em. Csípőre tettem a kezem.

-Kezd elfog yni a türelmem. Fig yelmeztettem. -Meddig fog sz még itt idétlenkedni? -Most akkor beszélünk vag y sem? -Persze beszélhetünk. A következő labda betalált a tízpontos karikába, Marcus felujjong ott örömében. -Tudok játszani és beszélg etni eg yszerre is, mire vag y kíváncsi? Körülnéztem hog y nem e fig yel valaki minket, de ig aza volt. Ebben a zajban eg ymást szavát is alig hallottuk meg , nem holg y más halljon minket. -Mit csináltál? -Mit csináltál hog y az alkimisták kirúg tak a szervezetből? -Nem rúg tak ki, én hag ytam ott őket. Eg y Mora lány miatt. Meg dermedtem, képtelen voltam elhinni, amit hallottam. Marcus Finch lázadása mög ött. . . Vég ig eg y Mora lány állt, Fig yelte a reakciómat, és amikor nem mondtam semmit felém fordult és rám nézett, és meg értette az arckifejezésemet. -Ó nem. Semmi olyasmi. Mondta felismerve a g ondolataimat. -Persze hog y nem. Mondtam , remélve hog y sikeresen palástolom a nyug talanság omat. -Ki volt az? Visszafordult a játékhoz. -Barátok voltunk. -Akkor találkoztunk amikor áthelyeztek Athénba. -Ott lakott a nővérével. Ezzel sikerült elterelnie a g ondolataimat. Athén?. . .Te voltál már Athénban? -Ez az eg yik hely ahova mindig el akartam menni, de helyette St. Petersburg ba kerültem. De közben vég ig abban reménykedtem hog y eg yszer talán áthelyeznek Görög ország ba vag y esetleg Rómába. Csapong tam össze-vissza, de szerencsére nem tűnt fel neki. -Mi a bajod St. Petersburg al? Eltekintve persze attól hog y reng eteg Strig a él a városban. -Hog y mi a bajom? Eltekintve attól hog y nem Görög ország ban van? -Az apám kifejezetten kérte hog y ne küldjenek oda, úg y vélte nem tudnék a munkára koncentrálni. Marcus ismét szünetet tartott a játékban. Vetett rám eg y hosszú pillantást, mint aki mélyen átérzi a családi drámámat. Én nem szerettem ha sajnálnak eng em, és azt kívántam bárcsak csöndben

maradtam volna. Meg köszörültem torkom. -Mesélj még arról a lányról Athénban. Vette a lapot. -Mint mondtam a barátom volt. Nag yon rendes lány volt, mi sokat lóg tunk eg yütt. De tudod hog y van az ilyesmi, az alkimisták az ilyen kapcsolatokat mélyen elítélik. Majdnem felnevettem. Elítélik? Ez enyhe kifejezés, ez inkább szentség törés. Eg y Alkimistának nem lehet semmilyen személyes kapcsolata a Morákkal, hacsak nem feltétlenül szükség es az üzleti üg yekben Az én helyzetem eg y kicsit más, mert a feladatomhoz valóban szükség es a napi kapcsolat védenceinkkel. -Különben is, folytatta. valakinek feltűnt a dolog ,és szaladt árulkodni a főnökeimnek. -Ezzel eg y időben kezdtem hallani a pletykákat az állítólag az alkimisták kezében lévő Mora fog lyokról, és a titkos kapcsolatokról a Fény harcosaival. -Mi? Ezt nem hiszem. Ez lehetetlen.- Hog y Mora fog lyok? Ez ellentmond minden hag yományunknak! -Ezt g ondoltam én is. Mondta, majd ismét bevitt eg y harminc pontos találatot. -De nem tudtam kiverni a fejemből a pletykákat, és elkezdtem nyomozni az üg yben. -És hát, ez volt az, pillanat amikor a dolg ok ig azán rosszra fordultak. A kérdezősködés nem mindig vezet jóra, éreztem hog y eg yre kevésbé bíznak meg bennem. -Szóval akkor leléptem. Pontosabban futottam amerre láttam. Tudtam hog y átléptem eg y határt és bármikor könnyen eltűnhetek eg y átnevelő táborban. Visszafordult a játékhoz. -Új forduló következik, nem teszel eg y próbát? Még mindig döbbenten meg rag adtam eg y labdát, és a játékhoz léptem. Az Alkimisták mindig hideg log ika alapján cselekedtek. Nem tudtam elképzelni hog y lehetnek köztünk olyanok is akik szorg almaznák a harcot a Morákkal és a Strig ákkal. De ha ez ig az is volt, nag yon jól álcázták a ténykedésüket. -Stanton azt mondta, hog y csak elviseljük a Harcosokat. Azt mondta, hog y mindössze szemmel tartjuk őket.

-Pontosan ezt mondták nekem is. A labdára nézett. -Próbáld meg . -Elsőre talán nem fog sikerülni, de g yakorlat teszi a mestert. Elhajítottam a labdát. -Ötven pont! Marcus csak bámult néhány másodpercig , az arcáról eltűnt a vig yor. -Azt mondtad hog y soha nem játszottál! Kiáltott fel. -Még soha. . . És dobtam újabb ötven pontot. -Akkor hog yan csinálod ezt? Kérdezte. -Nem tudom. Újabb ötven pont. - Fig yelembe kell venni a labda tömeg ét, a cél távolság át, ez nem olyan bonyolult dolog . -Ez eg y elég unalmas játék. -De tényleg ! Marcus még mindig meg döbbenten nézett. -Ezt hog yan csinálod, dopping olsz? -Nem kell ehhez különleg es tehetség . Mondtam g únyosan mosolyog va. -De. . . de. A g yűrűkre nézett, majd meg int rám. -Ez lehetetlen. . . -Én már g yerek korom óta játszom. -Apámmal minden nyáron vég ig jártuk a vásárokat, és mindenhol leg alább eg y órát játszottam! -Lehet hog y két órát kellett volna játszanod, újabb labdát dobtam be a g yűrűbe. -És. Váltottam témát. -találtál valaha is valami bizonyítékot Az Alkimisták és a Harcosok kapcsolatára? Eltartott néhány pillanatig míg visszanyerte az eg yensúlyát. -Nem. Pedig próbálkoztam, Clarence adta az első használható nyomot. -Később a csapatom talált néhány nyomot az Alkimistákhoz, és sikerült is kimentenünk néhány Morát a harcosok fog ság ából. De ezidáig nem találtunk semmi kapcsolatot a két szervezet között. Elhallg atott. -Eg észen mostanáig . Mondta drámaian. Felemeltem a következő labdát. Ez a hétköznapi tevékenység seg ített nekem elemezni a szavait. -Mi történt? -Szerencsénk volt.

-Csatlakozott hozzánk eg y srác aki nemrég hag yta ott az alkimistákat és sikerült meg törnie a tetoválását. Mag yarázta Marcus. Bár szerinte ez nem nag y dolog , de eng em még mindig zavart amit a tetoválás meg töréséről mondott. -Az a férfi meg hallott valamit ami illeszkedik a képbe, most már csak meg kell szerezni ezt a bizonyítékot. Mondta. -Hog yan fog játok meg szerezni,? -Nem mi. -Te fog od meg szerezni nekünk. Elhajítottam a labdát. Célt tévesztett. Totálisan. Visszapattant a falról és a közelben játszó lányok közé vág ódott. Marcus felvette a labdát és rájuk villantotta a mosolyát. Bocsánatot kért tőlük a nevemben és integ etett nekik mikor odébbálltak. Amint távoztak Marcushoz fordultam. -Mit mondtál? -Jól hallottad. -csatlakozni szeretnél a csoportunkhoz? Meg akarsz szabadulni a tetoválástól? Ideg esítően önelég ült volt. -Ez az ára. -Valamit valamiért. -Nem mondtam eg y szóval sem hog y ezért kerestelek meg ! Sziszeg tem. -Csak hallani szerettem volna a történetedet, Hog y miért ug rottál ki a rendszerből! -De lefog adom hog y azt nag yon szeretnéd tudni hog y ki dolg ozik a Harcosoknak az Alkimisták között? Mondta. Ig aza volt. Ezt tényleg szerettem volna tudni. Meg fog ta a kezem. -Sydney, tudom hog y ez eg yszerre sok neked. -Természetes dolog hog y kételkedsz bennem, épp ezért kellesz nekünk. Okos vag y és odafig yelsz minden részletre. Olyan vag y mint én és pontosan ezért fog sz közénk állni . -Előbb-utóbb. -Csak most ismertelek meg benneteket. Visszahúztam a kezem. -Nem tag adom meg a csoportot aki felnevelt! Túl messzire mész. Meg fordultam és elindultam a kijárat felé.

Nem akartam hallani a mondandóját de amit eddig hallottam még is beindította a memóriámat. Bár elnézték nekem a részvételemet Rose szökésében, sok mindenről még nem is tudhattak. Mi történik ha az információk összetalálkoznak? Mikor keltem fel Stanton g yanúját? És akkor vajon mit lépnek? Kinyitottam az ajtót és kiléptem rag yog ó napsütésbe, ez kiűzte belőlem a sötét g ondolatokat. Marcus utánam jött és meg érintette a vállam. -Sajnálom Sydney. Nem akartalak meg ijeszteni. A nag yképű viselkedése teljesen eltűnt. Halálosan komoly lett a hang ja. -Én. . . . csak érzem hog y sokban hasonlítunk eg ymásra, szeretném ha csatlakoznál hozzánk. Mi csak szeretnénk eg yüttműködni a Morákkal anélkül hog y hazudnánk vag y kihasználnánk eg ymást. Gyanakodva méreg ettem. -Beszélj. -Gyere hallg ass meg minket. Kérlelt. -Azt hittem hog y most is azt csinálom. Mondtam. -Nem. Azt szeretném hog y hallg asd meg a többieket is. Ismerd meg a történeteiket, azt hog y min mentek keresztül. Meg kocog tatta a tetoválását. .És többet meg tudhatsz erről is. -Elmondok mindent a feladatról is, remélem talán később meg g ondolod mag ad. -Ja. Az életem fő célja hog y leleplezzek az Alkimisták és a „Fény Harcosai” összeesküvését. Nem nevetett., továbbra is ig en komor maradt. -Szóval hog y akarod csinálni? Mindenkit meg hívsz ide a játékterembe eg y csapatépítő tréning re? Meg rázta a fejét. -Túl veszélyes. Majd keresünk eg y másik helyet ami kevésbé nyilvános. Csak közvetlenül a találkozó előtt mondom majd meg a helyét, nem kockáztathatjuk a lebukást. -De. Fig yelmeztettem. -Semmi komolyabb utazást nem vállalhatok, maximum

Los Ang elesbe tudok elmenni. Nem lehetek túl távol a feladatomtól. Nem biztonság os. -Tudom, Tudom. Olyan közelre szervezem meg amennyire csak lehet. -Fő a biztonság . Újra visszatért a vidám énje. -Vállalod? Találkozol velünk? Bár nem nem voltam hajlandó elhinni hog y létezik bármilyen összeesküvés a Harcosok és az Alkimisták között, azért kíváncsi voltam rájuk. Miben hisznek, és mi mozg atja őket. Honnan ez a fene nag y titkolózás. Hog yan is hívta őket Adrian? Marcus és a Vidám fiúk? És ott volt a tetoválás is, Marcus titokzatoskodott, nem mondta el a részleteket. -Oké, elmeg yek. Eg y feltétellel. -Mi lenne az? -Nem eg yedül meg yek. Mondtam. Meg bízok benned. . . eg y határig . De miután Sabrina feg yvert fog ott rám, nem dug om be a fejem az oroszlán torkába. Marcus nézett eg y pillanatig , majd meg kérdezte. -De ug ye nem Adriant akarod hozni? -Nem. A fickó eg y Dampír. Azt hiszem érdekelni fog ja őt a kiug rott Alkimisták csoportja, különösen akkor ha tényleg azon dolg oznak hog y meg védjék a Morákat. -Azt mondod hog y bízol bennem. -akkor hidd el hog y nincs miért tartani tőle. -És ha velem van én is nag yobb biztonság ban érzem mag am köztetek. -Nem kell félned tőlünk, Monsdta Marcus. -Senki nem akar bántani. -Bocsi. De én nem ismerlek benneteket. Szeretnék hinni neked. . . de csak ennyire telik tőlem. Eg y pillanatig csendben nézett, majd kitört belőle a nevetés. -Rendben. Ez jog os kérés. Hozhatod a barátod. Meg rázta a kezem mintha valami nag y üzletet kötöttünk volna. -Majd meg kereslek a részletekkel. Bízhatsz bennünk! Esküszöm!

Tizenegyedik fejezet. Marcus otthag yott a játékterem előtt. Hazafelé vég ig az általa elmondottakon ag yaltam. Elég g é hihetetlennek tűntek a kijelentései, próbáltam úg y tenni mintha eg y szó sem lenne ig az belőlük. Íg y sokkal könnyebb volt a dolg okat kezelni. Amberwoodban a szokásos esti nyüzsg és fog adott, vég re úg y éreztem hog y visszatértem a normális világ ba. Mintha a délutáni találkozóm a misztikával meg sem történt volna. A telefonom abban a pillanatban zümmög ött fel ahog y beléptem a szobámba. Jill küldött eg y SMS-t: „GYERE ÁT HOZZÁNK HA VISSZATÉRTÉL „ Felsóhajtottam. Nincs meg állás, mi a fene történhetett már meg int? Levánszorog tam a második emeletre a két lány szobájához, bekopog tam. Jill nyitott ajtót. Látszott rajta hog y meg könnyebbült amikor meg látott. -Hál istennek hog y meg jöttél. Vészhelyzet van. -Körülöttetek valahog y mindig az van. Válaszoltam ahog y beléptem a szobájukba. Ang eline a földön ült, hátát a falnak vetve mint eg y rakás szerencsétlenség . -Mi történt? Felnézett. -Nem az én hibám volt. Mondta. A g yomrom g örcsbe rándult. -Persze soha nem a te hibád mi? -Mi történt? Amikor látszott hog y Ang eline nem fog meg szólalni, Jill belekezdett -Fejbe vág ta Treyt az alg ebra könyvével. Ag yrázkódás. Ang elina felug rott mielőtt bármit is válaszolhattam volna. -Az orvos azt mondta hog y nincs ag yrázkódása! -Eg y pillanat. Mondtam, vég ig néztem rajtuk félig -meddig remélve hog y csak ug ratnak. -Mit csináltál már meg int? Tényleg az orvoshoz kellett vinni? -Alig értem hozzá! Rag aszkodott hozzá. Lerog ytam Jill ág yára és ellenálltam a kísértésnek hog y hisztériázzak. -Nem! Nem lehet hog y már meg int bajba keveredtél, világ osan meg mondták a motivációs tréning en hog y még eg y stikli és repülsz. Mihez kezdünk akkor?

-Eddie elvitte a balhét Mondta Jill. Eg y kis mosoly suhant át az arcán, miközben beszélt. -Nem volt tanúja az esetnek. Íg y Eddie azt találta ki hog y a könyvtárban labdának használták a könyveket, kicsit túl erősen dobta el az alg ebra könyvet. . és véletlenül fejen találta Treyt. Ang eline bólintott. -Íg y is történhetett volna. -De nem ez történt! Tiltakozott Jill. Én is ott voltam emlékszel? -Felkaptad a vizet amikor Trey azt mondta hog y nem érti hog y miért olyan nehéz meg érteni az x változókat -Arra célozg atott hog y buta vag yok! A Változók nem tűntek nehéz feladatnak a számomra, de tudtam Hog y Ang eline nem ig azán érti a matematikát. Mindig az volt a benyomásom hog y Ang elina félt a nag yvilág tól. A közösség ben ahonnan érkezett ő volt az eg yik leg jobb harcos, de a mi világ unk ismeretlen volt neki. Ha Trey tényleg lehülyézte meg tudtam érteni a reakcióját. - Milyen büntetést kapott Eddie? Kérdeztem. Nem hiszem hog y kirúg ták volna ezért , neki ez volt ez első balhéja. Ezzel meg mentette Ang elinát a kirúg ástól. -Szobafog ság . Mondta Jill. -Nag yon bátran viselte. tette hozzá Ang eline. -Ebben biztos voltam válaszoltam neki, az arcán láttam hog y mennyire rajong Eddie-ért. -Nézd Ang eline tudom, hog y ez a hercehurca nag yon frusztráló, de próbáld meg őrizni az önuralmadat oké? Trey csak seg íteni szeretne. -Rendben? Bizonytalanul nézett rám. -Hát nem úg y viselkedett velem. -Tudom, de miattunk ment tönkre az élete, fordított esetben te hog y viselkednél vele? -Szükség ünk van rád itt ,Eddie és Jill is számít rád, Láttam hog y a kötelesség tudat lassan leg yőzi a harag ot. -Próbáld meg újra oké? Bizonytalanul bólintott. -Rendben, mondtam és otthag ytam őket a szobájukban,

-Hé Sydney! Jill jött ki a folyosóra utánam. -Hog yan sikerült a kirándulás Marcussal? -Jól. Mondtam, persze nem említettem neki az ig encsak riasztó kijelentéseit. -Tájékoztatott a szervezetéről, ja és meg tanultam Skee-Ballt játszani. -Te Skee-Ballt játszottál? Kérdezte felháborodva. -Azt hittem az Alkimisták és a vadászok kapcsolatáról akartál többet meg tudni. -Eg yszerre több dolog ra is tudok koncentrálni! Válaszoltam tömören, nem tetszett a kérdésének hang neme. Alaposan összekaptam mag am mikor elmentem Adrianhoz másnap. Jill valószínűleg már mesélt neki a teg napi találkozómról, ami valószínűleg kicsal majd belőle eg y g unyoros meg jeg yzést mint: „Örülök hog y annyira elkötelezett vag y hog y még azt is hajlandó vag y meg tanulni hog y hog yan lehet eg y ex-Alkimista szemét kidobni eg y labdával.” Adrian már a házuk előtt várt rám. A komor arca láttán majd kiug rott a szívem a helyéből, alig álltam meg máris ug rottam ki a kocsimból és szaladtam oda hozzá. -Mi történt? Kérdeztem elfúló hang on. A vállamra tette a kezét. -Sydney,kérlek ne borulj ki. Nincsenek maradandó károk. Alaposan vég ig mértem. -Minden rendben? Meg sérültél? Eg y néma pillanatig értetlenül nézett eng em, de aztán elmosolyodott. -Ó,azt hitted hog y én? Nem, jól vag yok. Gyere. Hátravezetett a privát parkolókhoz az épület mög é. Döbbenten torpantam meg amikor meg láttam a szörnyű látványt. Néhány lakó toporg ott a helyszínen és eg y rendőr némán jeg yzetelt. A körülöttünk álló összes autó kerekeit összevag dosták beleértve a Mustang éit is. -Nem! Melléje térdelve vizsg áltam a kárt, úg y éreztem mag am mint a katona a fronton aki a társa mellett térdelt. „Ne halj meg nekem itt” Adrian mellém g ug g olt. -Nyug i. A g umiabroncsokat ki lehet cserélni. A biztosító fedezi. -Ki tehette ezt? Kérdeztem elborzadva. Meg vonta a vállát. -Néhány g yerek, azt hiszem.

Már teg nap is meg rong áltak néhány autót. -És miért nem szóltál róla eddig nekem? -Nem g ondoltam volna hog y bejönnek eg y lezárt parkolóba, nem akartalak nyug talanítani vele. -A többi lakóval úg y g ondoljuk hog y fel kéne szerelni eg y kamerarendszert a parkolóban is. -Ez nem rossz ötlet, de ezt a bérbeadóval kellene meg beszélni. -Adrian nem ig azán tűnt lelkesnek Nem hiszem hog y belemeg y, ez eddig nem volt veszélyes környék. -Hát most már az! Mutattam a Mustang ra. Los Ang elesnek várnia kellett arra hog y a rendőrség befejezze a helyszínelést, majd szerezzek eg y vontatót ami a szervizbe viszi a drág át. A sofőr láthatta rajtam hog y jobb ha eg y karcolás sem kerül pluszba rá a karosszériára. Vég ül bánatosan néztem utána ahog y eltűnt a távolban. Adrian hozzám fordult. -Indulhatunk? Van még elég időnk? Meg néztem a mobilom és felnyög tem. Eg y csomó időnket elveszteg ettük a vandalizmus miatt. Még se akartam eg y újabb napot kihag yni a Marcus miatt elveszteg etett után. Felhívtam Ms. Terwillig ert és meg kérdeztem hajlandó lenne fedezni eng em ha a takarodó után érnénk vissza. -Hog yne persze. Mondta olyan hang on mint aki nem érti hog y miért zavarom ezzel. -Csak próbálj minél többet meg találni. Mondta. Ms. Terwillig ertől hat nevet kaptam. Wendy Stone-t. már felkerestük. További három lány élt eg ymáshoz közel, őket akartuk fig yelmeztetni ma este. Az utolsó kettő távolabb lakott a teng erparton, őket holnap terveztük meg látog atni. Adrian meg próbált beszélg etni velem az eg ész úton , de a g ondolataim még mindig a Mustang körül jártak. -Istenem, de idióta vag yok! Kiáltottam fel mikor már majdnem elértük a célunkat. -Hát én ezt soha nem használnám veled kapcsolatban. Vág ta rá Adrian azonnal. -Jól öltözött, Okos, Összeszedett, Gyönyörű. -Ezek illenének rád, az idióta nem jellemző.

Majdnem meg kérdeztem hog y miért a g yönyörű került a sor vég ére, de eszembe jutott a kifakadásom oka: -Meg szállottan rag aszkodom eg y autóhoz amikor néhány lány élete veszélyben van, ez a hülyeség . -Teljesen felborult a fontosság i sorrendem. Nem néztem rá de tudtam hog y mosolyog . -Akkor lenne baj ha a vontatót követnénk, most még is itt vag yunk. -Ez íg y helyes Sag e. -Te is itt vag y. Mondtam. Semmi sem kényszerít erre még is eljössz velem ezekre a kirándulásokra. -Nos ez nem olyan izg almas mint a Skee-Ball, de valakinek ezt is meg kell csinálnia. . . . De most tényleg . Meg tudtál valamit eg yáltalán? -Ja. Meg tanultam Skee-Ballozni. . .Sok hihetetlen dolg ot mondott, persze bizonyítékot eg yikre sem adott. -Majd leg közelebb. Szerencsénk volt, az első két lányt otthon találtuk. A reakciójuk hasonló volt Wendyéhez, de most előrelátóan mag ammal hoztam az újság cikket arra számítva hog y a bennük levő szörnyűség ek maradandóbb hatást váltanak ki mint a szavaim. Tudom hog y ez durva módszer, de íg y rá tudtam beszélni őket arra hog y viseljék az Achát medált. A harmadikkal már nem volt ilyen szerencsénk, szintén főiskolára járt ,újra eg y lánykollég iumban találtuk mag unkat. Ez eg y zárt kollég ium volt, bevallom arra számítottam hog y bolyhos rózsaszín ruhájú lányokat fog ok találni a szobájában akik épp párnacsatát vívnak, de nem sokban különbözött a mi szállásunktól. Mindenfelé lányok jöttek-mentek kényelmes karosszékekben könyveket olvastak és mag oltak. -Lynne? Nézett körül a lány, akit meg szólítottunk. -Hát. . . az előbb még itt volt, vont vállat. Ez várható volt. Ezek a lányok a saját életüket élik, nem várják a látog atásomat, főleg nem a Covent küldöttét. Nyug talanul pillantottam az ablakra, kint már erősen sötétedett az ég . -Nem tudod mikor jöhet haza? A lány meg rázta a fejét. -Sajnálom, nem tudom hog y hova ment.

Összenéztünk Adriennel. -felmentést kaptál a takarodó alól. Emlékeztetett. -Tudom, de ez nem azt jelenti hog y avval akarom tölteni az éjszakát hog y itt ülök és Layne-t. Várom. Kicsit g ondolkoztam. -Na jó, meg várjuk. Mondtam. -Majd néhány óra múlva ujjra meg próbáljuk. Úg y tűnt Adrian örült a lehetőség nek, nem tehetett róla de nag yon kilóg ott eg y főiskolai lánykollég iumból, de az is lehet hog y csak örült hog y több időt tölthet velem. -Milyen szórakozási lehetőség ek vannak errefelé? Kérdezte, körülnézve a csendes szobában. -Nemig en tartotok itt őrült házibulikat mi? A lány rosszalló arcot vág ott. -Ez eg y szolid rendes eg yházi intézmény, ha bulikat keresel át kell menned eg y másik koleszba. Mondta. Adrian vetett rám eg y reménykedő pillantást. -Ug yan már mondtam biztos találunk néhány múzeumot a környéken. -A közelben kell maradnunk arra az esetre ha Lynne hazatérne. Mondta Adrian. -Ha valaha is Főiskolára szeretnél járni meg kell ismerned minden lehetőség et amit a Campusz nyújtani tud. Vonakodva beleeg yeztem, de fig yelmeztettem a szabályokra. A parókám nem bulizásra készült és a piát sem bírom. Nem beszélve arról hog y ha iszik elveszti a képesség eit és nem tud biztonság osan elrejteni, plusz nem akartam őt részeg en látni. Nem volt nehéz dolg unk, a dübörg ő zene ami a házakból áradt elárulta hog y merre keresg éljünk. Az ajtónál eg y fiú és eg y lány fig yelte az érkezőket. -Ez eg y zártkörű rendezvény. Mondta a lány és majdnem leesett a székről. Honnan jöttetek? Kérdezte. Lynne épülete felé intettem. -Hát onnan. -Alpha Yam Erg o, mondta Adrian habozás nélkül. Arra számítottam hog y a képünkbe csapják az ajtót. De talán mert Adrian volt határozott vag y a srác túl részeg , simán beeng edtek a buliba. Eg y pillanatra úg y éreztem mag am mintha újra a játékterembe csöppentem

volna. Alig láttam a a sűrű füsttől, jótékony homályba borítva a mindenütt jelen lévő alkoholt. Több kínálást is el kellet fog adnunk befelé menet, nem hittem volna hog y ennyi részeg lány van a világ on. Nehezen tudtam elrejteni az arcomra kiülő undort. -Micsoda pazarlása ez a tandíjnak, ez taccsra vág ja a főiskolai álmaimat. Kiabáltam Adrian fülébe. -Nincs itt senki aki nem részeg , vag y hülye? Meg szondázta az elméjével a szobát. -Vannak itt normális srácok is . Mondta felderülő arccal. Meg fog ta a kezem. -Gyerünk. Eg y meg lepően szép és tiszta konyhába találtunk rá néhány lányra akik a földön ültek körbe néhány fehér ing társaság ában. Az az alkotásokat látva tudtam már ők is meg ittak jó néhány üveg sört. Az eg yikük mellett két eg yforma pohár állt az eg yikben sör volt a másikban festék, csak remélni tudtam hog y nem keveri össze őket. -Mit csináltok? Kérdeztem. Az eg yik lány felnézett, és elmosolyodott. -Ing eket próbálunk festeni a téli karneválra. Akarsz seg íteni? Mielőtt nemet mondtam volna Adrian már le is ült közéjük a földre. -Persze. Mondta. Vett mag ának eg y fehér pólót és eg y ecsetet, majd közelebb húzta mag ához a festékeket. -Oké, mi a téma? A lányok g yatra teljesítménye jog ossá tette a kérdését. -Valami téli cucc. Mondta az eg yikük. Nekilátott a Póló kidekorálásának,a keze alól nemsokára hópelyhek hullottak az ing re. Nem tudtam türtőztetni mag am mellétérdeltem hog y jobban lássam a ténykedését. Minden hibája ellenére Adrian tehetség es művész volt. Több szint használt a hópelyhek bonyolult szerkezetének meg alkotásához. Eg y pillanatra meg állt hog y rág yújtson eg y szeg fűszeg es cig arettára, meg osztva az eg yik lánnyal a hamutartót. Ez volt a szokása alkotás közben mindig dohányzott. Nem nag yon szerettem a cig arettája szag át, de leg alább a többi cig i füstje elnyomta a bag ója illatát.

Mikor vég zett ráping álta az Alpha Yam Erg o feliratot ing re, azt vettem észre hog y az összes lány köréje g yűlt és a festményt csodálja. -Ez fantasztikus. Mondta az eg yik tág ra nyílt szemmel.- Meg tartod? Kérdezte. -Nekem is tetszik vág ta rá a másik lány is. -Csinálok mindkettőtöknek eg yet-eg yet,nyug tatta meg őket Adrian. Abból ahog y bánt velük kellemetlenül emlékeztetett arra hog y meg lehetősen sok tapasztalata lehetett a nőkkel kapcsolatban. Közelebb húzódtam hozzá, persze csak azért hog y a lányok ne kapjanak ötleteket vele kapcsolatban. Odaadta a fehér ing et az első lánynak, majd nekikezdett a további ing eknek, hog y teljesítse az íg éretét a többi lánynak. Vég ül előkotort eg y fekete férfi ing et amin a” Tiszteld az emberiség et” felirat díszelg ett. -Hát vég ül is jobb mint az Alpha Yam Erg o g únyolódott az eg yik lány. Adrian ünnepélyesen bólintott. -Az eg y nag yon rég i és tekintélyes eg yházi szervezet. -Még soha nem hallottam róla. mondta a lány aki az első ing et kapta. -Nem nyilvános szervezet, mutatott az általa kitalált testvériség nevének a kezdőbetűire. -Nm a kalózok hívták mag ukat testvériség nek? Kérdezte eg y harmadik lány. -Nos az Alpha Yam Erg o teng eri eredetű szervezet. Mag yarázta. Majd a meg döbbenésemre elkezdett festeni eg y motorozó csontváz kalózt. -Ó nem. Nyög tem, ez az a tetoválás. -Ezt a képet választottuk. -Emlékszel? Adrian és én eg yszer elmentünk eg y tetováló szalonba ahol vámpírvért kevertek a festékbe, Adrian elterelte a tulajdonos fig yelmét míg én átkutattam a hátsó szobákat. Ez volt az a tetoválás amit akkor kiválasztott, és most emlékezetből ráfestette az ing re. - Rettenetes mi? -A rettenetes nem elég jó szó rá. Mondtam, de annak ellenére milyen nevetség es volt az eredeti eg ész tűrhető munkát vég zett rajta. Letelepedtem a fal mellé és vártam hog y elkészüljön a festménnyel. Még az ug ratást is abba hag yta úg y elmerült a munkájában, g ondosan meg festette a csontváz minden apró részletét még a papag ájt is odafestette a csontváz vállára. Fig yeltem az arcát ahog y dolg ozott, meg lepett a felszabadult öröm a szemében. A

művészet volt az eg yik azon kevés dolg ok között amik biztonság os kapaszkodót jelentettek neki , mikor a sötétség átveszi felette az uralmat. Úg y tűnt mintha belülről áradna belőle a fény, ami ha lehetség es még fokozta a meg jelenése tökéletesség ét. Ez volt eg y ritka és g yönyörű pillanat amikor a szeretetre méltó természete felülemelkedett a g unyoros énjén a művészet előhozta belőle, akárcsak akkor mikor meg csókolt. Adrian hirtelen felnézett rám, a szemünk néhány pillanatra összekapcsolódott, eg y pillanatra úg y éreztem mintha képes lenne olvasni a g ondolataimban. Vajon milyen g yakran g ondol a csókunkra? Vajon még mindig arra számít hog y több is lehet köztünk? Vajon szokott fantáziálni velem? Miket Gondolhat? Az ajkai a nyakamon? Keze a lábamon? És vajon volt rajtam ruha? Féltem hog y a szemem elárul és g yorsan elfordítottam a fejem. Kétség beesetten próbáltam valami vicces meg jeg yzést találni ami eltereli a fig yelmét rólam. -Ne felejtsd el a Ninjákat és a dobócsillag okat. -Rendben mondta. Még néhány pillanatig mag amon éreztem a tekintetét mintha bekebelezne, majd visszafordult a festmény felé. Nem néztem rá míg biztos lettem benne hog y meg int teljesen a képre koncentrál, ráfestette a csillag okat és elég edetten felsóhajtott. -Elég jó lett, mi? -Nem rossz. Mondtam. Az ig azság az hog y remekül sikerült. -Nem vittem túlzásba? A mosolya ismét felkavarta bennem az érzéseket. Nem tudtam meg állni és vissza mosolyog tam rá. -Nag yon elszaladt az idő. Sikerült meg szólalnom. -Meg kéne nézni hog y Lynne hazatért e már. -Csinálok neked is eg yet g yorsan. -De ne kalózt. Fig yelmeztettem. Talált eg y kis lila ing et és dolg ozni kezdett rajta. -Lila? -Ez a te színed. Állapította meg . Vég ig futott a hátamon a hideg . Adrian látta ez embereket körülvevő fényt az aurát Elmondta hog y az enyémben sok a sárg a mint minden értelmiség i embernek. De azt is hozzátette hog y időnként lobog ó lilára változik ami szenvedélyes, érzelmes embert takart. Mondanom se kell hog y nem ezek a tulajdonság ok amiket a leg többre tartok mag amban. . .

Lenyűg özve néztem ahog y festet eg y láng okkal szeg élyezett ezüst szívet. Olyan volt mint eg y kelta táj, g yönyörű volt. -Honnan vetted a témát? Kérdeztem döbbenten. Sok alkotását láttam, de ilyet még soha. Teljesen belemerült a festésbe. -Nem tudom, csak úg y előjött. -Rád emlékeztet, eg yszerre tüzes és édes. A láng vag y a sötétben, bevilág ítod az utamat. A hang ja. . . A szavai. . . Felismertem, a benne lakozó lélek tehetség e vezérelte a szavait. Máskor ez ideg esített volna, de most volt valami érzéki abban, ahog y beszélt rólam, hog y mit jelentek neki. A láng a sötétben. Kicserélte az ezüst ecsetet eg y feketére. És mielőtt meg akadályozhattam volna a szív fölé festette hog y: „IGEN” alája meg kisebb betűkkel odaping álta hog y: ”Tiszteletbeli tag ja” -Mit csinálsz? Sírtam. -Elrontottad! Huncut pillantást vetett rám. -Remélem örülsz hog y tiszteletbeli festő lettél. -hog yan lehet valaki tiszteletbeli? Kérdezte az eg yik lány. A felháborodásom ellenére elvettem az ing et amikor felém nyújtotta, óvatosan bántam vele nehog y elmaszatolódjon rajta a festék. A tüzes szív még a nevetség es felirattal eg yütt is lenyűg özően festett, szinte láng olt, nem tudtam meg állni hog y elcsodálkozzak rajta hog y valaki ennyire tiszteletlen az általa létrehozott alkotás felé. Mikor vég re újra felnéztem azt tapasztaltam hog y Adrian még mindig eng em fig yel. Azon kaptam mag am hog y szinte képtelen vag yok meg mozdulni. -Még nem festettél semmit. Mondta halkan. -Azért mert nincs bennem semmi tehetség . Válaszoltam -Mindenkiben van némi kreativitást, szög ezte le. Odaadta az ezüst ecsetet és mellém lépett hog y csatlakozzon hozzám a fal mellett. Leült mellém és a saját ing ét az ölembe tette. -Rajta. Bármit festhetsz rá. Meg ráztam a fejem és meg próbáltam visszaadni neki az ecsetet. -Nem tudok rajzolni, vag y festeni. -Tönkre fog om tenni. " -Sydney. Visszatolta az ecsetet a kezembe. -Ez csak eg y kalóz csontváz, nem a

Mona Lisa. -Nem lesz semmi baja ha, nem fog ja elveszteni az értékét. Válaszolta. Talán nem, de nehéz volt elképzelni hog y valami értelmeset tudok hozzáadni a munkájához. Sok mindenre képes voltam, de ezek nag yon csajos dolg oknak tűntek összehasonlítva a tehetség ével. Valami arra késztetett azonban hog y meg próbáljam kifejezni a g ondolataimat, majd a leg jobbat kihozva mag amból a csontváz nyakához festettem valamit. Adrian összevonta a szemöldökét. -Az eg y hurok? -Ez eg y nyakkendő! Sírtam, és ig yekeztem nem meg sértődni. Kedvesen felnevetett. -Az én hibám. -Íg y már bármelyik kalóz g yűlésre beeng edik. -Nag yon helyesen néz ki. Adrian helyeselt. -Persze hog y az. Helyes és veszélyes A nevetése elhalványult és láthatóan elg ondolkozott valamin. Le sem vette rólam a tekintetét. -Csak úg y mint te. Annyira el voltam fog lalva a művészi kihívással hog y nem voltam tisztában vele milyen közel kerültünk eg ymáshoz. Szóval sok részletet szemüg yre vehettem. Az alakját a száját, majd a nyakát. -Nem vag yok veszélyes. Leheltem. Közel hajolt hozzám. -Számomra az vag y. Válaszolt. És valahog y hirtelen meg csókoltuk eg ymást. Becsuktam a szemem és a világ elhalványult körülöttem. A zaj, a füst. . . eltűnt. Csak a szája izét éreztem, a menta és a szeg fűszeg keverékét. Hevesen és kétség beesve csókolt, és én ug yanúg y tetem. Nem tiltakoztam amikor közelebb húzott mag ához, szinte már majdnem az ölében ültem. Én még soha sem kerültem testileg ilyen közel valakihez, meg döbbentett hog y a testem milyen készség esen válaszolt. Az eg yik kezével átkarolta a derekam, a másikkal a nyakamat simog atta. Bele is g abalyodott a keze a hajamba, szinte hihetetlen de a paróka vég ig a fejemen maradt. Vég ig csókolta a nyakamat, én zihálva félrebillentettem a fejemet. Eg y belső Alkimista hang próbált fig yelmeztetni: vig yázzak mert most

táplálkozni fog belőlem. De nem féltem, tudtam Adrian nem fog bántani eng em. Képes úg y meg csókolni a nyakamat hog y nem. . . -Ó istenem! Úg y rebbentünk szét mintha leöntöttek volna minket eg y vödör vízzel. Ijedten néztem körül, félig -meddig arra számítottam hog y Stanton áll felettünk. De nem eg y ismeretlen lány rémült arcát pillantottam meg , lehet hog y még észre sem vett minket. -Srácok nem fog játok elhinni hog y mi történt! Kiáltott fel. A szavai a többi művésznek szóltak. -Az utca túloldalán a Kappa háznál találtak eg y eszméletlen lányt,és nem sikerült még felébreszteniük! -Nem tudom mi történt, de úg y tűnik hog y meg támadták. A rendőrök lezárták a környéket és mindenkit kikérdeznek. Adrian és én döbbenten meredtünk eg ymásra, aztán szó nélkül mindketten felálltunk. Meg fog ta a kezem és a kijárat felé húzott, vég ig támog atott míg remeg ő lábakkal kitámolyog tam az utcára. Vég ig azt mondog attam mag amnak hog y a rettenetes hír miatt vag yok g yeng e, nem pedig eg y vámpír csókjától. De a csókok emléke azonnal elhalványult amint visszaértünk Lynne kollég iumába. Tele volt rémült emberrel, és az eg yetem biztonság i szolg álatának embereivel akik minden ki és belépőt ellenőriztek. Képtelenség volt beljebb kerülni , meg szólítottunk eg y az ajtó mellett támaszkodó barna lányt: -Mi történt? Kérdeztem tőle. -Lynne. Mondta sírós hang on. -Az eg yik sportpálya mellett találtak rá. Volt valami a beszédében ami nyug talanná tett. -Ő. . életben van? A lány bólintott. -Nem tudom. . .azt hiszem ig en. - De azt mondják valami nag yon rossz dolog történt vele. Eszméletlen és olyan volt mintha hirtelen meg öreg edett volna. Találkozott a pillantásunk, és mint eg y mellékesen feltűnt hog y ezüst színű foltok vannak a hajába. Lenéztem. Még mindig a kezemben tartottam az ecsetet, jó alaposan összekentem a festékkel. -A fenébe! Morog ta. -Túl késő! Sikítani szerettem volna csalódottság omban. Pedig milyen közel voltunk hozzá

hog y fig yelmeztessük őt. Állítólag még azelőtt elment a kollég iumból hog y mi meg érkeztünk volna. Mi lett volna ha ide jövünk először és nem a másik két lányhoz, én választottam ki hog y melyikhez menjünk előbb. És ami még rosszabb: meg találhattuk volna ha nem rag adunk le a részeg festő lányok mellett? Mi lett volna ha nem Adriannal jövök? Vag y pont ezért maradtam életben? Veronika a közelben lehetett, és én biztos nem tudtam volna meg védeni mag amat. Bárhog y is itt már semmi dolg unk nem volt, a rendőrök mindenkit kikérdeztek látták e Lynne-t. De senki sem tudta hog y hol van, vag y hog y elment otthonról. Csak eg y lány látta az épületen kívül, a csalódott rendőrség most őbelőle próbált kihúzni valami értelmes választ. -Sajnálom. Mondog atta. Én csak. . .nem emlékszem. . .-Mintha eg y lánnyal ment volna el. . . -Semmire sem? Kérdezte az eg yik tiszt. -A korára, a szeme színére, a mag asság ára se? -A haja színére se? A lány homlokát ráncolta úg y nézett ki mint aki teljesen szétesett. Meg rázta a fejét. -Sajnálom. -Vajon fekete volt haja? Azt javasoltam. A lány arca felderült. -Talán. Ööö, várj. Lehetett volna barna. -Nem. -Vag y talán vörös? Vissza indultunk a kocsimhoz, tudtuk itt már semmit sem nem tehetünk. -Ez a lány borzasztóan zavart mondtam. -Az biztos hog y ez nem normális. Válaszolt.- ismerősen hang zik? -Nag yon. Motyog tam, olvastam erről a varázslatról.. Eg y biztos Veronika itt volt, és esélyünk sem volt meg állítani.

Tizenkettedik fejezet Még mindig hibásnak éreztem mag am mikor másnap elmondtam Ms. Terwillig ernek a a rossz híreket. Az arca sápadt és komor volt, de próbált meg vig asztalni hog y hog y ez nem az én hibám volt. De mag amat még nem sikerült az ellenkezőjéről meg g yőznöm. Még mindig azon rág ódtam hog y mit kelet volna máshog yan csinálnom. Az előző nap talán nem kellet volna találkoznom Marcussal, vag y ha nem töltök annyi időt a tönkretett Mustang al, vag y talán nem kellett volna jelenetet rendezni Adriannal eg y nyilvános helyen. Hag ytam hog y a mag ánéletem elvonja a fig yelmemet a feladatról, és ezért eg y lány az életével fizetett. Arra g ondoltam hog y ellóg ok a suliból és azonnal többi lány után indulok, de Ms. Terwillig er meg nyug tatott hog y Veronika nem tud azonnal újabb áldozatot keresni mag ának, még neki is pihennie kell néha. Kelletlenül bólintottam majd visszatértem az asztalomhoz arra g ondoltam hog y meg próbálok olvasni amíg az óra meg kezdődik. - Melbourne kisasszony? Szólt utánam, visszanéztem és láttam hog y a szomorú arckifejezése eltűnt úg y nézett ki mint aki jót mulat valamin, ami a helyzetet tekintve elég furcsa volt. -Ig en asszonyom? -Azt hiszem csinálni kellene valamit a nyakaddal. Mondta szinte nevetve. -Teljesen elvesztettem a fonalat. -A nyakammal? Benyúlt a táskájába, és a kezembe nyomott eg y kis tükröt. Kinyitottam, és szemüg yre nyakam próbáltam kitalálni hog y miről is beszélt. Aztán meg láttam. Eg y kis barnás-lilás zúzódást oldalt a nyakamon. -Hát ez meg mi a fene? Kiáltottam fel. Ms. Terwillig er felhorkant. Annak ellenére hog y már elég rég volt amikor én is ilyen fiatal voltam, de úg y hiszem a hivatalos elnevezés erre még mindig az hog y kiszívták a nyakadat. Rám nézett és felhúzta a szemöldökét. -Tudod hog y mi az ug ye?

-Persze hog y tudom! Becsuktam a tükröt. -Csak azt nem tudom hog y hog y került oda. Felemelte a kezét. -Nem kell hog y beszámolj a mag ánéletedről nekem, de van még tizenöt perc az óra kezdetéig addig próbáld meg valahog y elintézni hog y a mag ánéleted az is maradjon. Még be sem fejezhette a mondatot máris rohantam vissza a kollég iumba, azt hiszem soha még ilyen g yorsan nem értem le a buszmeg állóhoz, szerencsére épp időben csíptem el a járatot. Úg y éreztem mintha a vég telenség ig tartana az út. Miközben a g ondolataim csak a történtek körül forog tak. Kiszívták a nyakam! Adrian kiszívta a nyakam! Hog yan történhetett ez meg ? A szörnyű hírek Lynne-ról lehetővé tette hog y fig yelmen kívül hag yjam a tettünk következményeit, de most már nem kerülg ethettem tovább a témát. Szembementem az összes szabállyal és elvvel amit belém neveltek, és csókolóztam eg y vámpírral, és azt hiszem ez sokkal több volt mint eg y sima csók. A trag édia ellenére ismét elöntött a forróság . -Nem nem nem! Azonnal hag yd ezt abba, nem szabad erre még csak g ondolnod sem! Ennek nem szabad újra meg történnie. Mi ütött belém? Vég ül is csak eg y Mora. És még ha nem is lenne az , ő pont az a srác aki a leg kevésbé illene hozzám. Eg y komoly kapcsolatra lenne szükség em valakire aki komoly és meg bízható, olyanra mint Brayden. Ja persze. Na és az hog yan vég ződött Sidney? Ami Adrian és köztem történt az hiba volt. Nyilván valamiféle perverz vág y okozta botlást, talán pont azért mert ő tiltott területet jelentett a számomra. Ig en ez lehet az. A nők mindig belezúg nak az ilyenekbe. Mikor a párkapcsolatokról kerestem valamiféle könyvet belebotlottam a „ A Rossz fiúk és a Nők, Akik Bolondulnak Értük” címűbe, akkor félretettem mert Braydent elég eg yértelműen a rosszfiú ellentéteként lehetett definiálni. Talán most itt van az ideje meg keresi azt a könyvet. Gondoltam. Fény a sötétség ben. El kellene felejtenem hog y valaha is íg y hívott. Mivel volt még eg y kis időm mielőtt a kollég iumokhoz ért volna a busz, Gyorsan küldtem eg y SMS-t. Adriannak: „KISZÍVTAD A NYAKAM! EZ TÖBBET NEM FORDÚLHAT ELŐ!” Nem számítottam rá hog y ilyen korán még ébren van, meg lepett a g yors

válaszüzenete: „RENDBEN! MÁSKOR NEM FOGLAK A NYAKADON MEGCSÓKOLNI.” Jellemző! „NEM! SOHOL NEM FOGSZ TÖBBET MEGCSÓKOLNI, AZT IGÉRTED HOGY TARTANI FOGOD A TÁVOLSÁGOT” „PRÓBÁLOM” Írta vissza. 'DE TE NEM TARTOD A TÁVOLSÁGOT TŐLEM” Ezt már válaszra sem méltattam. Mikor meg érkeztünk a kollég iumhoz meg kértem a sofőrt hog y várjon még pár percet amíg visszaérek a szobámból. Felsprinteltem az emeletre majd eg y perc múlva már eg y sállal a nyakamon ug rottam vissza a buszra. Pont a cseng etésre értem vissza Ms Terwillig er tantermébe, a tanár vetett rám eg y sokatmondó pillantást de nem tett meg jeg yzést a sálamra. Miközben az órán ültem kaptam eg y üzenetet Marcustól: „SAN BERNARDINO, DU 4. EL TUDSZ MA JÖNNI?” Hát tényleg meg mondta előre hog y az utolsó pillanatban fog szólni. San Bernardino eg y órányi útra volt tőlünk. Eddie-nek ug yan már szóltam a dolog ról és beleeg yezett hog y elkísér, reméltem hog y ma délutánra nem csinált mag ának semmiféle prog ramot. Visszaírtam Markusnak hog y rendben ott leszünk, mire ő elküldte a találkozó pontos címét. Amikor az órának vég e lett az eg yik ang olos csoporttársam állított meg , a jeg yzeteimet kérte kölcsön mert beteg volt a múlt héten. Mire vég eztem a lánnyal Eddie már továbbállt íg y csak az ebédidőben volt alkalmam meg kérdezni a San Bernadinói útról. -Persze. Felelte a fiú, azonnal a kemény testőr üzemmódba kapcsolva mag át. Jill már tudott az utunkról mert Adriannal már kitárg yaltam a dolg ot. Volt eg y kis lelkiismeret furdalásom hog y ellopom tőle Eddie-t. Jó! Nag y lelkiismeret furdalásom volt. Komoly Veszélynek teszem ki Jillt azzal hog y elrabolom a testőrét. Ig az emlékeztettem mag amat Eddie amúg y sem volt a nap minden percében a Mora lány mellett. Ezt néha eg ész eg yszerűen nem lehetett meg oldani. Ezért szerveztük be Ang eline-t.

De akkor is, ha az Alkimisták rájönnének hog y a Mora herceg nő testőrét mag án célra használom rendkívül nag y bajba keverném mag amat. Bár ig azából íg y is úg y is nag y slamasztikában lennék tekintve, hog y eg y csoport lázadó Alkimistával tervezek találkozni. Ang eline-hez fordultam, aki éppen a jeg yzeteit próbálta értelmezni a másodfokú eg yenletekről. – Ang eline, neked Jillel kell maradnod, amíg vissza nem érünk. Mondtam a lánynak. -Ig azából az lenne a leg jobb ha mindketten a szobátokban maradnátok, és ha lehet ne nag yon mászkáljatok a campuson. Jill nem tiltakozott , de Ang eline felnézett. -Találkoznom kell Treyjel, hog y fog ok íg y átmenni a vizsg án ha nem matekozhatok vele? Kérdezte rosszallóan. Ezzel az érvel képtelen voltam vitatkozni. -Tanulhatnátok a kolesz halljában, annak elég biztonság osnak kellene lennie. -Jill is ott tanulhatna veletek. Válaszoltam. Ang eline nem tűnt túlság osan boldog nak az ötletemtől , de nem ellenkezett. Már épp fordult volna vissza a jeg yzeteihez amikor a nyakamra esett a pillantása. -Minek hordod azt a sálat? Kérdezte csodálkozva. -Dög meleg van ma. Ig aza volt, eg ész nap folyt rólam a víz, de hát nem vehettem le a nyakamról. – Ug yanezen töpreng tem én is. Tette hozzá Eddie a leg nag yobb döbbenetemre. – Oh, hát… „Lég yszi ne pirulj el, lég yszi ne pirulj el,” kántáltam mag amnak. -Reg g e még elég hideg volt, és azóta valahog y elfelejtettem levenni . Válaszoltam. -Ez fura. Jeg yezte meg Jill. A hűvös természeted ellenére elég hamar fel szoktál hevülni. Jill mintha Adriant idézte volna, persze ő pontosan tudta hog y miért van rajtam sál. Vetettem rá eg y fig yelmeztető pillantást. Eddie és Ang eline csodálkozva néztek rám és Jillre. Felálltam az asztaltól annak ellenére, hog y alig értem hozzá az ebédemhez. Bár ezt talán eg yikük sem találta furcsának. – Hát nekem most mennem kell. Jelentettem be. -Majd még meg kereslek Eddie. jelentettem be és elsiettem, mielőtt bármelyikük is tovább kérdezősködhetett volna.

Kissé hezitáltam azon hog y bevonjam-e Eddie-t a Marcus üg ybe. Eddie ug yan biztosan nem adott volna ki se eng em se Marcust az Alkimistáknak eg y kis rejtett szervezkedésért, de azt sem akartam hog y a fiú azt hig g ye hog y a Morák biztonság át veszélyeztető dolog ba keveredtem bele. Az utóbbi jó eséllyel olyan dolog lett volna, amiről azonnal fig yelmeztetné a testőröket, jó sok diplomáciai bonyodalmat okozva ezzel. Még a leg kisebb utalás arra hog y az Alkimisták kapcsolatban állnának a Fény harcosaival sok kockázatot hordott mag ában. Vég ül úg y határoztam , hog y védelmezőként mag am mellett tudni Eddie-t meg éri azt a kockázatot. Eddie a barátom volt és meg bíztam benne. San Bernardino felé autózva beavattam a részletekbe. – Kik ezek az emberek pontosan? Kérdezte a fiú. – Ex-Alkimisták. Válaszoltam. -Eleg ük lett az összes eljárásból és bürokratikus szabályból, eg yszerűen csak a saját meg g yőződésük szerint szeretnék tartani a kapcsolatot a Dampyrokkal és a Morákkal. -Ezzel mi a g ondod? Kérdezte, a hang jában óvatosság bujkált. Eddie profi testőr volt, nehéz volt átejteni. – Miért kértél meg rá hog y elkísérjelek? -Nem tudok róluk valami sokat. -Úg y tűnik a szándékaik tisztesség esek. . . de majd meg látjuk. -Nag yon óvatosan fog almaztam meg a mondandómat, muszáj volt felkészítenem Eddie-t a találkozóra. – Van eg y csomó összeesküvés-elméletük. Néhányan közülük, őőő, úg y g ondolják, hog y pár Alkimista tisztviselő rejtett kapcsolatban áll a Fény harcosaival. – Mi? – Kész csoda volt, hog y Eddie álla a helyén maradt. –Semmiféle szilárd bizonyítékuk sincs. Tettem hozzá g yorsan. -Van a harcosok között eg y kémük aki úg y g ondolja hog y kihallg atott valami fontosat. . . -Az eg ész nag yon zavarosnak tűnik. Azt szeretnék hog y seg ítsek bizonyítékot szerezni, de én nem hiszem hog y eg y csontváz lenne a szekrényben. -Vég ül is aktívan seg ítettek a mentőakcióban. -Csúnyán belerondítottak a kivég zési ceremóniába, a harcosok nem tudták hog y jöttök nem kaptak infót az akcióról, nem hiszem hog y olyan felhőtlen lenne az eg ymás közti viszonyuk.

-Gondolom nem. Értett eg yet velem Eddie, de tisztán látszott hog y nem nyug odott meg teljesen. Biztonság osabb vizekre tereltem a témát. Nincs értelme Marcus és a vidám fiúk miatt ag g ódni (Nem tudtam kiverni a fejemből az Adrian által adott Robin Hood-i elnevezésüket) amíg nem hallg attuk meg szemtől-szembe őket. -Mi van veletek? Kérdeztem -Mi a helyzet a lányokkal? Annyira lefog laltak a „Dolg aim”... ,hog y mostanában nem volt sok lehetőség em beszélg etni velük. Eddie nem válaszolt azonnal. -Jill körül minden csendes. Hál istennek. -Próbáljuk minél eseménytelenebbé tenni az életét. Micah és közte is sokat javult a helyzet. Eleinte Micah barátainak többség e nem volt hajlandó szóba állni Jillel a szakítás után. De vég ül Micah-nak sikerült annyira túljutnia Jillen hog y most már csak szimplán „baráti” a kapcsolatuk. . . . .Szóval vég ül a többiek úg y döntöttek hog y ismét barátkozhatnak vele. -Ez jó hír. Annak idején mikor Amberwoodba érkeztünk Jillnek nehezen ment a beilleszkedés, az hog y randevúzg atni kezdett Micah-al sokat seg ített a társadalmi helyzetén, de én vég ig attól féltem mi lesz vele ha vég ül Jill szakítani kényszerül vele. A dolg okra még rosszabbra fordultak, amikor meg tiltottam neki, hog y a helyi eg y divattervezőnőnek Lia DiStefanónak modellkedjen, a nő nag yon könnyen lebuktathatta volna. Vég ül Jill úg y érezte hog y mindent elvettünk tőle, úg y hog y örültem hog y a dolg ok kezdtek helyrerázódni körülötte. -Jillt könnyű kedvelni. Folytattam. Lefog adom hog y a leg többen örültek neki hog y újra barátkozhattak vele. – Ja. Mondta vég ül, de vég telenül sok érzelem volt ebben az eg y kis szóban. Levéve a szememet az útról Eddie-re pillantottam, aki révedezve nézett előre. Oké. Micah talán túltette mag át Jillen, de Eddie-nek ez még nem sikerült. Eltűnődtem hog y vajon ő tisztában van e ezzel. -És mi van veled és Ang elinával? Eddie összevonta a szemöldökét. -Kiszámíthatatlan. Felelte. -Hát ez ig en találó jellemzés. Nevettem fel. – Ang eline az eg yik vég pontból a másikba esik. Amikor elkezdtünk járni,hát, alig tudott elszakadni tőlem.

Nem nag yon tudtam, hog y ez mit jelenthetett pontosan, de nem is nag yon akartam elg ondolkodni rajta. – Most meg alig tudok eg yütt lenni vele öt percig . Valamilyen okból elkezdett kosármeccsekre járni. Asszem’ lenyűg özi Ang eline-t, hog y milyen sok szabály van abban a játékban, már azokhoz az őrültség ekhez képest amit a családjával játszhatott. -És most nag yon rákapcsolt a matekjeg ye kijavítására is. -Gondolom ez jó hír. Mondta Eddie, de a hang ja nem hang zott túl mag abiztosnak. Én azonban nag yon örültem. -Gondolom a kirúg ás réme nag yon meg ijesztette. Az összes beilleszkedési g ondja ellenére sem akart visszamenni a családjához. Amikor Rose a testőrök és a Morák elől menekült, Dimitrit és őt az Őrzőknél rejtettem el. Akkor találkoztam először Ang eline-nel és már akkor is könyörg ött Rose-nak, hog y vig ye el mag ával a tanyasi világ ából. -Adj neki időt, majd elmúlik ez a hóbortja is, és. . . a lelkesedése is visszatér. Meg találtuk a San Bernardinó-i címet: eg y szerszámboltot,ami azért furcsa helynek tűnt eg y titkos találkához. Beálltam a parkolóba és elküldtem eg y üzenetet Marcusnak. Nem jött válasz. -Ez furcsa. Jeg yeztem meg . -Remélem Marcus nem g ondolta meg mag át. Eddie félretette a lányüg yeit és újra a szokásos éberség látszott az arcán. -Biztos hog y most is fig yelnek minket. Ha tényleg olyan paranoiásak ahog y mondod akkor ez biztos hog y nem a találkozó helye. -Idehívtak, és most valószínűleg azt lesik hog y követett e valaki minket. -Nekem ilyesmi soha nem jutott volna az eszembe. Fordultam meg lepetten Eddie felé. -Ezért hoztál mag addal. Felelte eg y kis mosollyal az arcán. És valóban. Nem telt el tíz perc sem és újabb email-t. Kaptam Marcustól benne eg y másik címmel. Minden bizonnyal átmentünk a teszten. Ez az új találkahely is eg y zajos, emberekkel tömött hely volt: Eg y családi étterem hatalmas állatjelmezekbe öltözött pincérekkel akik az asztalok közt cikáztak. Ha lehetség es ez a hej még abszurdabb volt mint a Játékterem. -A mindig meg találja a leg extrémebb helyszíneket. Állapítottam meg . Eddie szeme felmérte a termet.

-Akárki is a biztonság i főnöke, érti a dolg át. -Túl hang os ahhoz hog y lehallg assanak minket, és nézd több kijárata is van. Ha az Alkimisták meg is lepnék őket nem mernének ennyi g yerek között jelenetet rendezni. -Gondolom ig azad van.-De akkor is furcsa választás. Marcus hamarabb vett észre minket mint mi őt,már messziről integ etett hog y menjünk oda hozzá. Helló g yönyörűm, g yertek fog laltunk asztalt. Kezet rázott Eddie-vel. –Örvendek a találkozásnak. Mindig jól jön eg y új arc az üg yünk körül. Nem tudom mire számítottam a „Vidám fiukkal” kapcsolatban. Talán eg y csapat torzonborz számkivetettre háborús sérülésekkel és kalózos szemkötőkel, mint Wolfe. Ehelyett eg y fiút és eg y lányt találtunk ott, csak éppen mindkettejük arcán ott virított az arany színű tetoválás. Marcus a két üres székhez kalauzolt minket. –Sydney,Eddie, ez itt Amelia és Wade. Kezet ráztunk. – Sabrina nincs veletek? Kérdeztem.- Nem mintha hiányozna. . . – Óh, hát ő is itt van valahol – válaszolt Marcus. Körbenéztem. Tehát nem csak én g ondoskodtam a testőrség ről. Sabrina valahol a tömeg ben rejtőzött, fig yelt és várt. Felmerült bennem, hog y vajon ide is elhoztae az ág yúját? Amelia felénk tolta a tányért. –Kértek belőle? Rendeltünk még eg y tányér mozzarella rudacskát is. Visszautasítottam. Még a fog adalmammal eg yütt is hog y többet eszem meg húztam eg y határt. Ilyen zsíros ételek nem szerepeltek az étlapomon. -Nem enni jöttem. Talán beszélhetnétek a tetoválásról, és arról a feladatról amit a nyakamba akartok sózni. –Nem sokat lacafacázik! Kuncog ott Wade. -Belevaló csaj mi? Kontrázott rá Marcus. Meg várta míg a macskának öltözött pincérnőnk kihozza a mozzarellát és felveszi rendelésünket. Leg alábbis azt g ondoltam hog y nőnemű lehetett, nehéz volt meg határozni a mi rejtőzik a hatalmas jelmez alatt.

-Nem túl bonyolult feltörni a tetoválást. Kezdet bele Marcus a mag yarázatba amint újra mag unk voltunk. -Azt már említettem ug ye hog y az alkimisták Mora bűbájt kevernek a festékbe hog y meg akadályozzák a fecseg ést? . . . És még eg yébb célokra is fel lehet használni ha szükség es. Továbbra sem voltam biztos benne hog y el tudtam hinni a tetoválásba épített ag ykontroll g ondolatát, de hag ytam hog y tovább beszéljen. -Amikor a Morák seg édkeznek a tinta elkészítésében a földmág iát használók adják hozzá azt a komponenst. Ami meg akadályozza hog y a vámpírokról beszéljünk a kívülállók előtt. - A tinta eg y kényes eg yensúly eredménye. Ha sikerül szerezned belőle, és rá tudsz venni eg y Morát hog y hatástalanítsa a benne levő mág iát akkor ez meg bontja az eg yensúlyt. -Használd a festéket a tetoválásod meg újítására és ezzel meg szüntetsz minden ráhatást, amit az Alkimisták beleépítettek a rendszerbe. Eddie és én csak bámultunk. -Ez minden? Ennyi az eg ész? Kérdeztem hitetlenkedve. – Eg yszerűbb, mint g ondolnád. Szólalt meg Amelia. – A nehezebbik része az . . . -Hát szóval Marcus hozzáadott eg y plusz lépést a folyamathoz. Technikailag nem szükség szerű. . . De nag y seg ítség . Még csak tíz perce voltunk még csak itt, de én már éreztem hog y fejfájást fog ok kapni tőle. -Kedvet kaptál improvizálni eg y kicsit, A Marcusból kitörő kacaj ug yanolyan rag adós volt, mint korábban, de most senkinek sem volt kedve vele nevetni. Nem volt olyan a szituáció. Abbahag yta a nevetést és folytatta a mag yarázatot. – Íg y is tekinthetsz rá. De Ameliának ig aza van, tényleg seg ít. -Mielőtt meg változtatnám a tetoválást vég re kell hajtani eg y feladatot. Eg y feladatot ami meg követeli hog y direkt szembefordulj az Alkimistákkal. -Mint eg y beavatási szertartás? Kérdezte Eddie. -Több annál, Mondta Marcus. Azt tapasztaltam hog y ha valami olyasmit csinálsz ami ellentétes a kiképzéssel, az meg g yeng íti a kötést a tetkóban. Jellemzően ez valami információszivárog tatás, ami seg íti az üg yünket. Ez

előseg íti a tinta hatását, és eg yben teszteljük az alany elköteleződését is. Az hog y lekapcsolod a tetoválást nem jelenti azt hog y eg yszerre meg szűnik a több évnyi mentális kondicionálásod is. -Olyan Alkimistákat keresek akik azt g ondolják készek fellázadni a rendszer ellen,de ha konkrét akcióba kerülnek előfordul hog y meg törnek. Jobb ezt előre tudni mielőtt belepiszkálnánk a tetoválásukba. -És ti mindketten átmentetek ezen? Fordultam Amelia és Wade felé. Belementetek hog y tesztelje a bátorság otokat mielőtt meg változtatta a tetoválásotokat? Eg yszerre bólintottak. -Már csak el kell fednünk az indig ó színű festékkel. Látva az értetlenség emet Wade belefog ott a mag yarázatba. -Hiába törölted a kényszerítést, ha elkapnak azt erőszakkal meg lehet újítani a . De ha tönkretesszük mag át a tetkót akkor már nem lehet meg újítani a kötést. Marcushoz fordultam. -És én meg azt hittem hog y csak fel akarsz vág ni a tetkóval. Oda se fig yelve simította vég ig a félholdas mintát. –Óh, olyanra csinálod amilyenre akarod . Csak a tinta a fontos. -Ez eg y speciális festék itt nem lehet hozzájutni, eg y ismerősöm készíti Mexikóban. -Néhány hét múlva mag ammal viszem Ameliát és Wade-et hog y befejezzük a tetoválásukat. Te is eljöhetnél velünk. Ez olyan őrült ötlet volt hog y nem is méltattam válaszra. -Nekem úg y tűnik hog y a kék tinta kissé feltűnő. A többi alkimista eg yből kiszúrja hog y valami nincs rendben. Mondtam. -Ez ig az, de mi otthag ytuk az Alkimistákat. Már nem vag yunk a szervezet része. Eddie ismét nem bírta ki hog y közbe nem szóljon. -De hát az előbb volt szó az információszivárog tatásról, miért nem épültök be a szervezetbe és kémkedtek ellenük? A ti tetoválásotok ug yanúg y néz ki mint Sydeny-é, nem tűnne fel senkinek. Ha tényleg úg y g ondoljátok hog y valami g yanús dolog folyik a felszín alatt akkor dolg ozzatok beépített üg ynökként és várjatok a tetoválás lefedésével. -Túl nag y a kockázat. Reag ált Marcus. -Bármikor elszólhatod mag ad, olyasmit mondhatsz amit a tetoválás rendes körülmények között meg akadályozna. -És ha elkapnak akkor vár rád az átnevelő tábor, azt senkinek sem kívánom.

-Nekem úg y tűnik meg éri a kockázatot, veszély nélkül nincs eredmény. Marcus meg rázta a fejét. -Ismertem olyanokat akik meg próbálták. A komolytalanság ának most nyoma sem volt. -Azt hitték a szervezet nem üg yel a biztonság ra. -Tévedtek. Soha nem kerültek többé elő. -Ezt a hibát nem követjük el még eg yszer. Vég ig simította a tetoválását. -Ez a protokoll: Teljesíted a küldetést, feltöröd a tetoválást, otthag yod az Alkimistákat, és lezárod a kék tintával. -Eg y ideje már csak kívülről próbáljuk bomlasztani a rendszert. -Szóval akkor vannak mások is? Kérdeztem. -Persze. Válaszolta a jó kedélye visszatért. -Ug ye nem g ondoltad hog y csak mi hárman vag yunk? Nem tudtam válaszolni a kérdésére. -Szóval ez az ajánlatod? -Eg y tündérmesét a tetkómról, ha vég hezviszek valami eszement küldetést a számotokra. –Szabadság ot ajánlok – javított ki Marcus. –És, hog y úg y dolg ozhass eg yütt a Morákkal és dámpírokkal, hog y közben nem vag y része eg y összeesküvésnek. -Ezt neked kell eldöntened. Összenéztünk Eddie-vel. -Ha már az összeesküvésnél tartunk. Kezdtem bele. -Itt az ideje hog y mesélj nekünk erről az állítólag os összeesküvésről, és arról hog y mi az amit nekem kellene bebizonyítanom. Nem tűnt fel nekik az irónia a hang omban izg atottan hajoltak közelebb hozzánk. -Pontosan. Helyeselt Marcus. - Mond el nekik Wade. Wade komótosan vég zett eg y csirkerudacskával majd felénk fordult. -Mielőtt csatlakoztam volna Marcushoz a a St. Louis-i intézetbe helyeztek át. Az épületfenntartóknál dolg oztam, látog atók belépőinek kiállítása , ideg envezetés. . . Nem a leg izg almasabb munka, de valakinek ezt is meg kell csinálni. Bólintottam ez leg alább ismerős helyzet volt. Alkimistának lenni annyit jelentett hog y mindenféle feladatot el kellett vállalni. Néha Strig a testeket tüntetsz el, máskor a feletteseidnek főzöl kávét.

-Mindent a mag asabb célért mi? Ironizáltam. Láttam hog y hog yan mennek ott a dolg ok. -Azt hiszem pontosan tudod hog y mire g ondolok. Nézett rám g ondterhelten. –A rideg hozzáállást. A rug almatlan szabályokat.-Néha Morák is jöttek látog atóba. -Soha eg yik se viselkedett velünk ellenség esen. Örültem hog y seg íthetek nekik,még ha többiek körülöttem úg y viselkedtek mintha a „Gonosz lények” seg ítése eg y kibírhatatlan feladat lett volna amibe belekényszerítették őket. -Nem nag yon lázadoztam a dolog ellen, te és én ug yanazt a kiképzést kaptuk úg yhog y tudod miről beszélek. Feltételeztem hog y amit mondanak nekünk az a helyes út, azt kell követni. -Mindeg y. Aztán eljött eg y iszonyú hét . . . Számtalan Strig a támadás történt szerte az ország ban. A testőrök a többség ükkel vég eztek, és a terepen levő Alkimisták pedig keményen dolg oztak azon hog y a szőnyeg alá seperjék a történteket. Bár a fenyeg etés sikerült majdnem teljesen felszámolni, én vég ig azon ag yaltam hog y mi miért mindig csak a következményekkel törődünk, ha eg yszer meg van minden erőforrásunk a Strig ák elleni harchoz. Persze nem arra g ondoltam, hog y nekünk kellene felvenni a harcot Strig ákkal, eg yszerűen úg y tűnt kellene lennie valami más módnak is hog y seg íteni tudjuk a Morákat és a Dampyrokat hog y hatékonyabban hajthassák vég re a tisztog ató akcióikat. -Úg yhog y meg említettem a felettesemnek a dolg ot. Marcus és Amelia halálosan komoly arckifejezést vág tak, még rám is hatott a komor hang ulatuk. –Mi történt?kérdeztem halkan. Wade tekintete a múltba révedezett. –Elég keményen leszúrtak. Ahány főnök csak volt mindeg yik újra és újra elmag yarázta hog y mennyire helytelen volt tőlem még csak g ondolni is ilyesmikre a Morákkal kapcsolatba. Nemhog y még hang osan ki is mondani. -Nem küldtek el ug yan átnevelésre, de két hétre íg y is felfüg g esztettek, és minden eg yes nap előadásokra kellett járnom ahol azt hallg athattam hog y milyen rettenetes ember vag yok, hog y eg y szakadék szélén imbolyg ok. -A vég e felé már inkább elhittem nekik. . . Aztán találkoztam Marcussal.

-Ő seg ített túlélnem az eg észet. -Úg y hog y leléptél . Következtettem ki, hirtelen eg y pillanatra szimpatikusabbnak éreztem Marcust. -Ig en. De csak azután hog y meg szereztem azt Marcusnak amire szükség e volt. -Sikerült ellopnom eg y titkosított látog atói listát. Ez viszont már meg lepett. Mi Alkimisták mindig is derékig álltunk a titkokban. Míg a leg több mozdulatunk szorg almasan feljeg yzésre került, voltak olyan dolg ok, amiket az elit vezetés nem akart a szervezet többi részének tudomására hozni. Persze a mag asabb cél érdekében. A titkosított lista olyan vendég eket sorolhatott fel, akiknek az érkezését a fejesek titokban akarták tartani. Ez nem olyasmi volt amiről az átlag Alkimista tudomást szerezhetne. -Túlság osan fiatal vag y . Állapítottam meg . -Neked még nem lehetett hozzáférésed az ilyen dolg okhoz. – Persze, hog y nem – horkantott fel Wade. -Itt nincsenek könnyű feladatok, minden küldetés veszélyes. -Eg y csomó olyan dolg ot kellett tennem amik után jobb is hog y nem tértem vissza. -Az a lista teremtette meg a kapcsolatot A Fény harcosai és az Alkimisták vezetés között. -– Netán a„Nag yon Titkos Vámpírvadász Találkozó” cím volt a fejlécben? Kérdezte Eddie. Nem számítva a halálos testőr tudását az ilyen hozzászólások miatt szerettem Eddie-t. mag am körül tudni. Wade elvörösödött a g únyos meg jeg yzésre. -Nem. Az eg ész kódolva volt. Csak a nevek a kezdőbetűi voltak rajta. A teljes neveket képtelenség volt meg szerezni, valószínűleg nem is készült róluk lista. -De az eg yik feljeg yzésen meg akadt a szemünk. Eg észen pontosan a Z. J, monog ramon. Marcus és a vidám fiúk várakozva nézett rám, mintha ennek jelentenie kellett volna számomra valami fontosat . Összenéztünk Eddie-vel. Ő ug yanolyan tanácstalan volt mint én.

-És ez kicsoda is pontosan? Kérdeztem -Zebulon Jameson válaszolt olyan hang on mintha ismernem kellene a nevet. Mikor ismét nem válaszoltam Marcus hitetlenkedve csóválta meg a fejét. -Ott voltál az arénában, ne mond hog y nem emlékszel Jameson Mesterre? Valóban. Ő volt a tárg yaláson a vezető bíró. Eg y elég ijesztő küllemű ember őszülő szakállal, aki eg y enyhén szólva is ódivatú szertartási köntöst viselt. -Nem volt időnk bemutatkozni eg ymásnak. Válaszoltam. -Nem túl nag y ug rás eg y monog ramból eg yből rá tippelni.- Bármilyen név lehet, mit tudom én pl. Zachary Johnson. A macska kosztümös felszolg áló újra az asztalunkhoz lépett hog y újratöltse Marcus limonádéját, és eg yúttal bizonyítékot is szolg áltasson arra hog y a jelmez alatt eg y nő rejtőzik. – Köszönöm, szívecském – mondta neki Marcus eg y olyan mosollyal, amitől a pincérnő majdnem elájult és elejtette a tálcáját. Marcus visszafordult felénk, és ismét harci módba kapcsolt. -Itt kerül a képbe Sabrina. -Nem sokkal azelőtt hog y Wade meg szerezte a listát, Sabrina kihallg atta Jameson mestert, amint az eg yik csatlósának mesélt eg y közelg ő útról St. Louisba és, hog y ott fog majd valami infót szerezni eg y eltűnt lányról. -Az időpontok pont összeillenek. -Ez akár még véletlen is lehetett. Válaszoltam. De hirtelen visszaemlékeztem valamire amit még Sonya Karp mondog atott mindig a Morák és Alkimisták világ áról: „Itt véletlenek nem léteznek.” – Miféle eltűnt lányról volt szó? – kérdezte Eddie nyug talanul. Összenéztünk és azonnal meg értettem hog y mi az ami miatt nyug talankodik. Eg y eltűnt lány aki után a Harcosok is érdeklődnek. Mi ismertünk eg yet. Az Alkimisták is nyakig benne voltak Jill elrejtésében. Eredetileg ezért helyeztek át Palm String be, és ezért játszottuk el nap mint nap Eddie-vel és Jillel hog y testvérek vag yunk. Nem szóltam semmit, de minden ideg szálammal Marcusra koncentráltam. -Nem tudom. Vonta meg ő a vállát. -Csak azt hallottam hog y ha meg találnák az nag yon sok g ondot okozna a Moráknak. Nem sikerült meg tudnunk a részleteket. -De ez most nem fontos, először a kapcsolatot szeretnénk ig azolni.

Azok a részletek ig enis fontosak lettek volna nekem és Eddie-nek. De nem tudtam Hog y Marcus és a csapata mennyit tud Jillről. Túl nag y érdeklődést nem mutathattam a téma iránt. -És ezt a munkát akarod a nyakamba sózni? Kérdeztem visszaemlékezve a játéktermi találkozásunkra. -Még is hog yan kellene ezt vég hezvinnem? Látog assam meg Jameson mestert és kérdezzem meg tőle, hátha válaszol? -Mindent rög zítenek a biztonság i kamerák. Válaszolt Wade. -Még a leg titkosabb látog atókat is. A összes anyag ot számítóg épen tárolják, csupán annyi lenne a dolg od hog y ellopj el eg y másolatot a fájlokból. Ezeknek az embereknek eg észen különleg es elképzeléseik vannak a „csupán” jelentéséről! -Én csak eg y terepen dolg ozó üg ynök vag yok. Emlékeztettem őket. -A feladatom Palm String s-hez köt, még csak nem is jártam soha St. Louisban! -Nem is értek az informatikához. -Még is hog yan csinálnám, sétáljak be a főkapun és kérdezzem meg a recepcióst merre vannak a titkos anyag ok? Marcus félrebillentett fejjel tanulmányozott. -Én inkább arra a találékonyság ra alapozok, van hozzá tehetség ed. -Nem tudsz valami indokot találni arra hog y elutazhass St. Louisba? -semmit? -Nem! Semmi esé. . . Elg ondolkoztam, eszembe jutott az esküvő és Ian ajánlata. Meg próbált eg y romantikus hétvég ére átcsábítani St. Louisba. Volt képe még az esküvőt is felhasználni hog y meg próbáljon elcsábítani. Marcus szemei felcsillantak. - Látom máris van valami ötleted, nem ig az? Látjátok ig azam volt. Jól vág az ag ya mi? Ameliát láthatóan meg lepte Marcus dicsérete. -Ez nag yon kockázatos lenne. Mondtam. -Az eg ész vállalkozásunk kockázatos. Vonta meg a válát Marcus. -Nézd, ismerek valakit ott, de ahhoz is eng edélyt kellene kérnem, hog y eg yáltalán elhag yhassam a várost ami nem lenne eg yszerű. Vég ig néztem a három ex Alkimistán.

-Nag yon jól tudjátok, hog yan működik a rendszer. -Mind a hárman a Alkimisták voltatok,tudjátok hog y nem lehet csak úg y elmenni szabira amikor amikor jólesik. Wade- és Amelia láthatólag feszeng ett, de Marcus semmit sem vesztett a lendületéből. –Ki tudnád hag yni ezt a lehetőség et? Kérdezte. -Még ha nem is akarsz csatlakozni hozzánk vag y törölni a tetoválásodat, leg alább g ondolkodj el a következményeken. -Láttad a Fény harcosait, és azt is hog y mire képesek. El tudod képzelni hog y mi történne akkor ha az Alkimisták forrásaihoz is hozzájutnának? -Ez mind csak feltételezés, nincs rá semmilyen kézzelfog ható bizonyíték. Tiltakoztam. -Sydney. Vág ott a szavamba Eddie. A dampyr fiú felé fordultam és olyat láttam a szemében, amit sose: könyörg ést. Őt nem érdekelték az Alkimista összeesküvések,vag y Marcus és a vidám fiúk dolg ai. Őt csak Jill érdekelte, és amit hallott az arra eng edett következtetni hog y a lány élete veszélyben lehet. És ez eg y Dampyr testőr számára ez minden volt csak nem elfog adható lehetőség . Eddie bármit meg tett volna hog y jillt meg védje, de tisztában volt azzal hog y semmi esélye ellopni bármit is az Alkimistáktól. Az ig azság szerint nekem sem volt sok esélyem, de Eddie ezt nem tudhatta, bennem viszont vakon hitt és némán könyörg ött hog y seg ítsek neki. Marcus tovább ag itált. - Nincs semmi vesztenivalód. -Már persze ha nem kapnak el. -Ha sikerül meg szerezni a felvételt és nem találunk rajta semmit. . . hát istenem, előfordulnak téves riasztások. -De ha bizonyítani tudnánk hog y Jameson ott járt. . . nem kell meg mag yaráznom hog y az milyen fontos hír lenne mindenki számára. -Íg y vag y úg y de szerintem érdemes lenne feltörni a tetoválásodat, és meg szabadulnod a szervezettől. -Meg persze eg y ilyen trükk után mennyire akarnál még a cég nél maradni? -Marcus feszülten fig yelt. -De ez a része a dolog nak tőled füg g . Most csak annyit kérek hog y seg íts nekünk meg szerezni az infót.

Minden racionalitásom ellenére mag amban már nekiláttam hog y kidolg ozzam a terv részleteit, a sikerhez eg y valami biztosan hiányzott. -Sokkal többet kéne tudnom az épület működéséről. Motyog tam. -Abban tudok seg íteni – mondta azonnal Wade. Ere már nem is mondtam semmit. Ez eg y képtelen ötlet volt. Eg y őrült ötlet, eg y őrült csapattól. De Marcusra néztem és arra g ondoltam hog y a többiek követték őt, még Sabrina is. Eltökéltek voltak és rendíthetetlenül hittek az üg yben, ennek nem volt semmi köze Marcus idióta flörtöléséhez. Lehet hog y tényleg nem a leveg őbe beszélnek. -Sydney. Szólított meg meg int Eddie, és ez alkalommal hozzátette: -Kérlek. Éreztem hog y az ellenállásom semmivé válik. Ha az eltűnt lány aki g ondot okozhat Jill, hog yan kockáztathatnám meg hog y meg találják? De mi van ha elkapnak? -Ne hag yd hog y elkapjanak. Válaszolt eg y belső hang . Hatalmas sóhajtással néztem fel Wade-re. -Rendben. Mond az infókat.

Tizenharmadik fejezet Wade elmondott nekem mindent, amit tudott. Hasznos is volt mind, csak azt nem tudtam, hog y elég hasznos lesz-e. Először is el kellett jutnom St. Louisba… Először is el kéne jutni St. Louisba. . . Már ez mag ában is elég macerás feladat lesz. Eg y csomó telefonomba fog kerülni, és nem tudom hog y elég g é Alkimista a g ondolkodásom hog y átverekedjem mag am a bürokrácián. De mindennek előtt már csak a szobám normalitását és kényelmét akartam mag am körül tudni. Eddie és én visszaautóztunk Amberwoodba, útközben kianalizáltuk a találkozó minden kis részletét. Őt valószínűleg a Jillre vonatkozó információ izg atta leg jobban, persze meg íg értem neki hog y majd informálom fog om az üg y fejleményeiről. Már éppen nyitottam volna ki a szobám ajtaját mikor meg csörrent a telefonom. Ms Terwillig er hívott. Esküszöm, néha elg ondolkoztam rajta hog y nem telepített-e érzékelőket a szobám elé, valahog y mindig azonnal tudta mikor érek haza. -Miss Melbourne. Mondta. -Találkoznunk kell. Eg y pillanatra kihag yott a szivem. -Ug ye nincsen újabb áldozat? Azt mondta, hog y van még időnk. -Van is. Válaszolta. - Pont ezért kell minél hamarabb néhány különórát venned. -Hasznos dolog a varázslatokról olvasni, de szükség ed lesz némi g yakorlati képzésre is. -Nem eng edhetem meg hog y ha Veronika még is rád talál még meg védeni sem tudd mag ad. A szavai az érzelmek különös keverékét ébresztette fel bennem. Természetesen ott volt az Alkimista iszonyodása mindenféle mág iától. Ezt g yorsan felváltotta az a felismerés, hog y Ms Terwillig er törődik velem és hog y mennyire ag g ódik értem. Plusz ott volt az én elképzelésem is arról, hog y az életem további részét ne kómában keljen leélnem. Ez szintén erősen motiválta a válaszomat. -Mikor szeretné elkezdeni asszonyom? -Holnap reg g el ráérsz? Hopp! Holnap már szombat lesz? Hova tűnt el a hét?

Reg g el Adrianal a szervizbe meg yünk hog y elhozzuk a kocsiját , remélhetőleg nem fog sokáig tartani a hercehurca. -Nem tudnánk inkább délben találkozni? -Rendőrség i üg y. Meg rong álták Adrian új kocsiját, holnap kell elmennünk érte a szervibe. -Hát rendben. Mondta némi vonakodással. -Találkozzunk a házamnál, majd kimeg yünk a Lone Rock Parkba. Már majdnem elaludtam a telefonnal a kezemben, de hirtelen úg y éreztem mag am mintha jeg es vízzel öntöttek volna nyakon. -Miért kellene kimennünk a sivatag ba? A Lone Rock Park a világ vég én is túl volt, turisták csak nag y ritkán tévedtek oda Még nem felejtettem el, hog y mennyire rám ijesztett amikor leg utóbb kivitt a sivatag ba. Most leg alább nappal tervezett kivinni a pusztába. -Hát elég g é feltűnő lenne ha az iskolában kezdenél el g yakorolni. Mutatott rá a problémára. -Háát valóban. . . -Hozd el a könyvet és mindent amivel eddig dolg oztál. . . Letettem a telefont és g yorsan bepötyög tem eg y üzenetet Adriennek: „SIETNÜNK KELL HOLNAP. TALI MS.T-VEL 12-KOR.” A válasza nem ért teljesen váratlanul. „MIÉRT” Adrian elég g é féltett ahhoz hog y mindenről tudni ami velem történt. „MS. T. MEG AKAR TANÍTANI NÉHÁNY TRÜKKRE AMIVEL MEG TUDOM VÉDENI MAGAM.” Ez alkalommal azonban a válaszával sikerült meg lepnie: „ELKISÉRHETLEK? SZERETNÉM LÁTNI HOGY MIRE AKAR MEGTANÍTANI TÉGED.” Azt a mindenit! Adrian tényleg eng edélyt kért tőlem? A múltban inkább eg yszerűen csak meg hívta mag át hasonló kiruccanások alkalmával. Nem tudtam hog y mit teg yek. Még mindig zavarban voltam a szövetség i házban bemutatott erotikus jelenetünk miatt. Ő ug yan soha nem beszélt róla többet, de az ag g odalma most meg hatott. „RENDBEN. JÖHETSZ” üzentem vissza neki, cserébe Adrian meg ajándékozott eg y mosolyg ós szmájlival.

Nem voltam benne biztos hog y hog yan kellene felöltöznöm eg y „Mág ikus edzéshez”, úg yhog y vég ül a kényelmes szabadidőruha mellett döntöttem másnap reg g el. Adrian tetőtől talpig vég ig mért, amikor Lattémhoz ért. – Lazára vetted a fig urát? Nem láttam rajtad ilyen ancúg ot a Wolfe-napok óta. - Nem tudom hog y mire számítsak Mrs. Terwillig er részéről. Mag yaráztam miközben kifordultam Adrianék utcájából. -Ez tűnt a leg jobb választásnak. –Felvehetted volna az AHOJ-os pólódat is. –Kár lenne tönkretenni,. Vig yorog tam rá Adrianre. Még mindig úg y g ondoltam, hog y a tüzes szív, amit festett nekem különleg esre sikerült. De minden alkalommal amikor ránéztem a pólóra túl sok minden jutott róla az eszembe. Mi járt akkor fejemben? Ezt a kérdést vag y százszor feltettem mag amnak, és minden választ ami az eszembe jutott erőltetettnek éreztem. A kedvenc elméletem az volt hog y eg yszerűen csak lenyűg özött hog y milyen komolyan vette Adrian a művészetét, és hog y az érzelmei és a szenvedélye mennyire mag ával tudja rag adni őt. Elvég re a lányok éppúg y szeretik a művészeket mint a rossz fiúkat is. Még most is meg mozdult valami a mellkasomban amikor az elmélyült vonásokra g ondoltam az arcán. Tényleg kedveltem. De, próbáltam mag amnak bebeszélni, ez nem volt kifog ás arra hog y belemásztam az ölébe és hag ytam hog y meg csókoljon. És ráadásul a nyakamon! Meg vettem és elolvastam a „rossz fiú” könyvet, de semmi épkézláb tanácsot nem adott az ilyen helyzetekre. Vég ül úg y döntöttem, hog y a leg jobb meg oldás ha úg y teszek mintha a pillanatnyi kileng ésem meg sem történt volna. Ez persze nem jelentette azt, hog y már túl vag yok rajta. Sőt, ahog y ültem mellette az autóban nehezemre esett nem arra g ondolni, hog y milyen volt szorosan hozzásimulni. Vag y, hog y milyen érzés volt, amikor az ujjai vég ig simították a hajamat. Vag y, hog y az ajkai hog ya. . . . Sydney! állj le! Gondolj valami másra. Rag ozz latin ig éket. Mondd fel a periódusos táblázatot. Nem mintha bármelyik is sokat seg ített volna. Az pedig Adrian becsületére válik hog y továbbra sem kommentálta az akkor

történteket. Vég ül hog y elvonjam a fig yelmemet elmeséltem neki hog y mi történt San Bernardinóban. Az összeesküvések, lázadó csoportok és betörések témájának felmeleg ítése g yakorlatilag minden maradék szenvedélyes érzést kiölt belőlem. Adriennek nem tetszett az a felvetés, hog y az Alkimisták és a Harcosok összedolg ozhatnak, de az még inkább zavarta hog y a tetoválásom irányíthat eng em. A betörési kísérlet ötlete sem nyerte el a tetszését. Meg próbáltam elbag atellizálni a St. Louis-i központba való betörés nehézség eit, de tisztán látszott hog y Adrian nem hitte el eg yetlen szavamat sem. Ms Terwillig er több SMS-t is küldött, hog y nehog y lekéssem a találkozónkat. Szemmel tartottam az órámat, de a Mustang túl drág a autó volt ahhoz hog y csak úg y félvállról veg yem a javítását. És nem lehetett csak úg y kutyafuttában átnézni ,időre volt szükség em a műhelyben hog y meg g yőződjek hog y ismét tökéletes állapotban van e. Adrian az alap abroncsokkal is meg elég edett volna, de én g yőzködtem, hog y lépjen eg y kateg óriával feljebb. Most a kocsin látva őket úg y éreztem g ratulálhatok mag amnak a rámenősség emhez. Vég ül elég edetten eng edélyeztem Adriannak hog y kifizesse a tetemes számlát. Még időben érkeztünk meg a randevúra. Nem késtünk el de Ms Terwillig er már a verandán várt ránk. -Jesszus. Mondtam mikor sietősen beug rott mellém a hátsó ülésre. -Csak nem lemaradunk valamiről? Ms Terwillig er mosolya erőltetett volt, feltűnt hog y mennyire meg viseltnek látszik. Nem, de van eg y menetrendünk, amit tartanunk kell. Elvég eztem eg y nag yon erős bűbájt ma reg g el, aminek a hatása nem fog örökké kitartani. És nem tudom menny időm van még addig míg meg szűnik a hatása. Nem is nag yon beszélg ettünk többet amíg meg nem érkeztünk a sivatag ba. A némaság a meg rémített és eg yúttal ismételten beindította a fantáziámat mindenféle ijesztő befejezésről. Persze meg bíztam Ms Terwillig erben,de hirtelen meg könnyebbültem attól hog y vég ül Adrian eljött velem g ardedámkodni. Jóllehet hog y nem ez volt a leg felkapottabb hely az államokban, a Lone Rock Park soha nem volt teljesen mentes a látog atóktól.

Mr Terwillig er aki ez alkalommal túracipőben jelent meg határozottan meg indult a sivatag mélyére hog y találjon eg y elhag yatott részt ami kellően rejtve volt a turistáktól. Bármit is tervezett szerette volna kerülni a feltűnést. A táj g yönyörű volt, de én nem tudtam élvezi a látnivalókat. Leg inkább az fog lalkoztatott hog y pont a nap leg meleg ebb időszakában kell a sivatag ban kószálnunk, bár most tél volt azért érezni lehetett a nap erejét. Adrianra pillantottam, ag g ódtam hog y a Mora srác hog yan fog meg birkózni a napsütéssel. Meg lepődéssel vettem észre hog y mosolyog , és a kabátja zsebéből előhúz eg y tubus naptejet. -Éreztem hog y eszedbe fog jutni. -Majdnem olyan előrelátó vag yok, mint te. –Majdnem. Értettem eg yet vele. És már meg int meg történt. Néha úg y tűnt hog y olvasni tud a g ondolataimban. Eg y pillanatig úg y éreztem mintha csak mi ketten lennénk eg y kellemes délutáni sétán, úg y látszik a találkozásaink nag y része mindig valamiféle küldetéshez kapcsolódott. Talán nem is lenne rossz néha úg y találkozni hog y nem nyomja a vállunkat valamilyen világ meg váltó küldetés. De persze Ms Terwillig er visszaráng atott minket a szomorú valóság ba. – Ez jó lesz. Mondta, a környéket kémlelve. Azt hiszem sikerült neki a park leg kihaltabb szeg letét meg találnia. Nem lettem volna meg lepve, ha a fejünk felett kőröző keselyűket pillantottam volna meg . -Elhoztad a cuccaidat? -Persze. Feleltem. Letérdeltem a földre és beletúrtam a zsákomba amibe korábban belerámoltam a varázskönyvet és azt pár növényi és folyékony összetevőt,amiket még az ő kérésére kevertem ki. -Arra a g yújtósra lesz szükség ünk amit a tűzg ömbhöz kevertél ki. Adrian szemei tág ra nyíltak. -Tűzg ömb? Azt mondtad hog y tűzg ömb? Nem is tudtam hog y ez is lehetség es. -Te bármikor láthatsz olyat. Vannak Morák akik bármikor meg tudnak idézni neked eg yet. Emlékeztettem. -Persze válaszolt, de soha nem hittem volna hog y az emberek is képesek erre a varázslatra. -Főleg azt nem hittem volna hog y valaha is látlak tég ed ilyesmit csinálni.

Azt kívántam Adrian bárcsak ne nézett volna rám olyan büszke elismeréssel, mert ez ismét emlékeztetett a g yakorlat komolyság ára. Jobban szerettem volna ha inkább viccet csinál az ég ész dolog ból. De láttam rajta hog y ő komolyabban veszi a varázslatot mint én, talán azért mivel többet is tudott a mág iáról. Eg yszer már használtam eg y hasonló varázslatot. De akkor fel kellett használnom eg y amulettet és eg y ig ézést, ami viszont meg semmisült a fellobbanó tűzben. Annak a használatát korlátozta a fizikai komponens nehézkes előállítása. Ennél viszont erős mentális koncentrálást ig ényelt a tűzg olyó létrehozása a semmiből. A g yújtós, amire Ms Terwillig er utalt eg y kis összehúzós szájú szütyő volt, feltöltve ég etett tiszafa hamuval. Kivette a kezemből a szütyőt és meg vizsg álta a tartalmát, közben elég edetten motyog ott. Ig en, ig en. Nag yon jó. Tökéletes állag . Pontosan a meg felelő ideig hevítetted. Mondta, majd visszaadta nekem a zsákocskát. -Nos, elég g yakorlattal már erre sem lesz szükség ed. -Ez az, ami olyan hatásossá teszi ezt a varázslatot: Nag yon g yorsan vég re lehet hajtani, minimális előkészítéssel. -De persze ehhez rendszeresen kell g yakorolnod hog y elérhessed ezt a szintet. Nag yokat bólog attam a mag yarázatra és próbáltam fenntartani az érdeklődő arckifejezésemet. Amit eddig elmondott nag yjából eg yezett a könyvben leírtakkal. Rájöttem ha úg y g ondolok a dolog ra mint eg y iskolai feladatra, akkor sokkal kevésbé tűnt vakmerőség nek. Talán nem is lesz olyan veszélyes és ijesztő az eg ész. Ms Terwillig er oldalra döntötte a fejét és eg y pillanatra elfordította rólam a tekintetét. – Adrian? Talán hátrébb kellene állnod. Jobb ha nem vag y a közelben. Oké, talán kicsit ijesztő. Adrian hátrébb húzódott. A jelek szerint Ms Terwillig er a saját biztonság áért nem ag g ódott ennyire, mivel csak eg y eg y-két méterre maradt tőlem. -Helyes. Kezdett bele. Mártsd bele a kezed a hamuba, majd nyújtsd ki mag ad elé . Belenyúltam a kis zsákocskába és az ujjaimat

belemártottam a hamuba, majd addig dörzsöltem össze a tenyeremet míg az eg észet eg yenletes szürke hamu borította. Letettem a szütyőt és kinyújtottam a karomat mag am előtt, tenyérrel felfelé. Tudtam, hog y mi következik most, de meg vártam míg vég ez a mag yarázattal. –Gyűjtsd össze az erődet,és koncentrálj arra hog y újra felélezd a láng okat a hamuból. -Nem kell semmi ig ézet, csak az akaratodon múlik a dolog . Éreztem hog y a mág ia szétáradt bennem. Eg y természeti elemet előhívni eg y kissé arra emlékeztetett amit a Morák csináltak, ami azért eg y kicsit fura volt. A fáradozásom eredményeképp apró vörös csillog ás jelent meg a tenyerem felett a leveg őben. Eg yre csak nőtt és nőtt amíg teniszlabda nag yság úvá nem terebélyesedett. Eg észen feldobott a dolog , el sem akartam hinni hog y ez sikerülhetett nekem. A vörös tűzg ömb fényei úg y örvénylettek mint eg y tábortűz láng jai, és noha a meleg üket éreztem de nem perzselték meg a kezemet. Ms Terwillig er felmordult , ami eg yszerre tűnt az elég edettség és a meg lepetés hang jának. -Kiváló. Néha meg felejtkezem róla hog y mennyire tehetség es vag y. Ez még csak vörös de valami azt súg ja hog y hamarosan sokkal forróbb kéket is létre tudsz majd hozni. És a hamura sem lesz szükség ed. Úg y bámultam a tűzg ömböt mint aki transzba esett,de lassan kezdtem kifáradni és a láng ok csökkenni kezdtek majd vég képp a semmibe vesztek. -Minél hamarabb eldobod annál jobb. Csak az energ iáidat pazarolod ha meg próbálod fenntartani a láng okat. Mondta. - Amint létrejött azonnal támadd meg a célpontot, és rög tön idézd meg a következőt. -Rendben. Próbáld meg újra, de ez alkalommal dobd is el. Újra előhívtam a tüzet és elég edetten állapítottam meg hog y ezúttal már sokkal világ osabb fénnyel izzott. Még a leg első kémiaóráimon meg tanultam hog y minél világ osabb színű láng g al ég a tűz, annál forróbban ég ett. A kék színű láng ig elérni elég nag y kihívásnak tűnt. És ha már nag y dobásról volt szó. . . Hát eldobtam. Vag yis inkább meg próbáltam. Elvesztettem a kontrollt a g ömb felett, miközben eg y csupasz szikla felé akartam taszítani a láng okat. A tűzlabda szétpattant, a láng ok pedig rög vest füstté váltak,

amit mag ával sodort a szél. - Ez nehéz. Állapítottam meg . El kell hajítanom a tűzg ömböt, miközben vég ig arra kellene koncentrálnom hog y fent tartsam a varázslatot. -Ez nehéz. Ismételtem meg . -Pontosan. Mondta Ms Terwillig er és nag yon elég edettnek tűnt. -És itt jön be a képbe g yakorlás. Szerencsére csak néhány kísérletre volt szükség em míg rájöttem hog y pontosan mit is kéne csinálnom. Adrian persze vég ig szurkolt nekem míg vég re sikerült eltalálnom a kijelölt célt. Eredményül pedig eg y szép koromfoltot kaptam a célba vett sziklán. Meg lepetésemre Ms. Terwillig er közel sem tűnt annyira lenyűg özve a teljesítményemtől mint jómag am. -Csináld meg még eg yszer. Mondta. – Csináld még eg yszer. Mondta. – De ez már meg y. Ellenkeztem. –Meg kéne próbálnunk valami mást is . Érdekes trükköket találtam a könyv másik felében is -Azokat felejtsd el. Szidott le. -a tűzg ömb is kifárasztott nem? -Akár el is ájulhatnál, vag y még rosszabb is történhetne veled ha olyasmit próbálnál meg ami meg haladja a képesség eidet. -És most. Mutatott Ms Terwillig er a kemény sivatag i talajra- -Ha kérhetném újra. El akartam mondani Ms Terwillig ernek, hog y nem tehettem róla, de a számomra eg ész eg yszerűen lehetetlenség nem vég ig olvasni eg y könyvet. Íg y működök és kész. De úg y éreztem hog y ez nem a leg jobb pillanat szóba hozni a dolg ot neki. Újra és újra el kellett hajítanom a tűzg ömböt, míg ő is elég edett nem lett az eredménnyel. Majd a következő feladatom az volt hog y próbáljam növelni a láng ok hőmérsékletét. Vég ül sikerült eljutnom odáig , hog y a láng ok sárg ák leg yenek, de tovább az istennek sem ment . Ezután a hamu használata nélkül kellett meg idéznem a láng okat. Amikor elértem ezt a mérföldkövet ismét visszatértünk a célba dobáshoz, Ms Terwillig er különböző célpontokat jelölt ki a számomra, és addig g yakoroltatott míg mindet különösebb nehézség nélkül sikerült eltalálnom. – Ez ug yanolyan, mint Marcus célba dobós játéka. Mormog tam. -Eg yszerű és

unalmas. –Valóban. –Értett eg yet velem Ms Terwillig er. -Eg yszerű a mozdulatlan tárg yakat eltalálni. De mozg ó célpontokat? Élő célpontokat? Az már nem olyan eg yszerű. -Térjünk át arra, rendben? A döbbenet meg törte a koncentrációmat, a kezembe levő tűzg ömb szertefoszlott. -Ezt hog y érti? Kérdeztem. Ha Ms Terwillig er arra g ondolt, hog y madarakra és eg yéb állatokra fog ok lövöldözni , akkor nag yon elszámította mag át. Az teljesen kizárt, hog y én bármi élőt láng ba borítsak. -Mit kéne eltalálnom? Ms Terwillig er feljebb tolta a szemüveg ét az orrán és hátrébb lépett pár lépést. -Eng em. Vártam a vicc poénjára, vag y leg alább valami mag yarázatra,de nem jött eg yik se. Bizonytalanul Adrianra pillantottam, de a srác leg alább olyan meg lepettnek tűnt mint én mag am. Ismét szemüg yre vettem az összeég ett sziklákat, majd a nőhöz fordultam. – Ms Terwillig er, nem kérheti tőlem, hog y mag án g yakoroljam a célba lövést. . . A szája eg y kis félmosolyra húzódott. -De ig enis, kérhetem. Gyerünk, nem lesz semmi bajom. Pár másodpercig el kellett g ondolkoznom hog y mit is mondhatok erre. -Mindig is jó célba dobó voltam asszonyom, el fog om találni. Ezzel sikerült Ms Terwillig erből eg y jóízű nevetést kiváltani. -Eltalálni, talán. Sérülést okozni? Az nem fog sikerülni. -Gyerünk, próbáld meg . Kezdünk kifutni az időből. Nem értettem hog y pontosan mire g ondolt, de a nap eg yértelműen alacsonyabban járt már az ég en. Visszanéztem Adrianra,és némán könyörög tem neki hog y seg ítsen kikeveredni ebből az őrületből. A válasza csak eg y bizonytalan vállrándítás volt. – Te vag y a tanúm rá. Mondtam neki. – Te is hallottad, hog y ő kérte hog y támadjam meg eg y tűzg ömbbel. -Persze. Eg yedül az övé a felelősség . Bólintott Adrian. Vettem eg y mély léleg zetet és előhívtam eg y újabb tűzlabdát. Annyira kimerült

voltam, hog y a g olyóbis először vörösen izzott és keményen dolg oznom kellett rajta hog y hog y kellően erős leg yen. Mikor elkészültem felnéztem Ms Terwillig erre és próbáltam csak a dobásra koncentrálni. Nehezebben ment mint vártam, és nem csak azért mert féltem, hog y sérülést okozok neki. A sziklákat eltalálni semmilyen morális problémát nem jelentett, csak célozni kellett és eldobni a tűzg ömböt. De eg észen más dolog amikor eg y másik élő ember a célpontod. . . Ez teljesen más dolog volt mint élettelen tárg yakat meg dobálni. A bizonytalanság tól remeg ni kezdett a kezem, nem tudtam hog y képes vag yok még eg yáltalán a varázslatot fent tartani. -Csak az idődet veszteg eted. Fig yelmeztetett Ms Terwillig er. -Már meg int felesleg esen pocsékolod az energ iáidat. -Dobj! A hang jában rejlő parancs mozg ásba lendített. Eldobtam a tűzg ömböt, ami a kezemtől, eg yenesen Ms Terwillig er felé repült. De nem ért célba. Nem hittem a szememnek. Körülbelül eg y fél méterrel a nő előtt valami láthatatlan falnak csapódott a tüzes lövedék és sok kis láng ocskákká robbant szét, amik szinte azonnal kialudtak. Azt hiszem vég ül a földön kellett meg keresnem az állam. -Ezt meg hog yan csinálta? Kiáltottam fel. –Eg y iszonyúan erős pajzsbűbáj. Felelt Ms Terwillig er, és láthatóan jól szórakozott a reakciómon. Előhúzott eg y medált, ami eddig a blúza alatt rejtőzött. Az nem tűnt különleg esnek, csak eg y csiszolatlan karneol volt ezüstös fémszálak közé befog lalva. -Iszonyú fárasztó munka volt létrehozni. . . És még több erőfeszítés kell ahhoz, hog y a hatását eg yáltalán fenn tudjam tartani. -Az eredmény amint nem látjátok, eg y láthatatlan pajzs ami a leg több fizikai és mág ikus támadást el tudja hárítani. Adrian eg y pillanat alatt mellettem termett. -Hog y is van ez?! -Van eg y olyan varázslatod ami g yakorlatilag bármilyen támadással szemben

sérthetetlenné tesz, és csak most jutott az eszedbe meg említeni? - -Eg yfolytában arról papolsz, hog y Sydney veszélyben van! Miért nem tanítod meg simán csak ezt a varázslatot? -Akkor a nővéred hozzá se tudna nyúlni Sydneyhez. Bár nem úg y tűnt hog y Adrian meg támadná Ms Terwillig ert, csaknem olyan mérg es volt mint mikor nekiment Marcusnak. A kezei ökölbe szorultak, nem tudatosan inkább valamiféle ösztönös reakció hatására. Ms Terwillig er szilárdan tartotta mag át Adrian dühével szemben. – Ha ilyen eg yszerű volna, hidd el, azt tenném. Több ok miatt is sem tehetem. Sajnos van számos probléma: -Az első hog y bár Sydney csodag yerek a mag a nemében, közel se elég erős ahhoz, hog y kibírja a mellékhatásait a bűbájnak. -A második az hog y a pajzsbűbáj nag yon rövid ideig létezik, ezért is voltam olyan hajthatatlan a menetrenddel. Mindössze hat órát bír ki, plusz olyan sok erőfeszítést ig ényel hog y nem tudom eg yszerűen csak létrehozni aztán örökre mag amon tartani. Már íg y is fáradt vag yok, és még inkább az leszek amint a pajzs szertefoszlik. És szinte biztos hog y nem leszek képes varázsolni még leg alább eg y eg ész napig . -Ezért van szükség arra hog y Sydney mindig készen álljon bármilyen támadás kivédésére. Nem tudtunk meg szólalni azonnal. Feltűnt hog y mennyire fáradt amikor beszállt az autómba, de nem tulajdonítottam neki jelentőség et. A g yakorlatozás közben is észrevettem hog y milyen hamar kifárad, de mindezt a nap számlájára írtam. Csak most értettem meg az áldozata mértékét, csak azt nem értettem hog y miért teszi. -Miért áldoz ennyi energ iát a képzésemre? Kérdeztem tőle. -Hog y életben tartsalak! Csattant fel . -Folytassuk! Nem kellene elpazarolni a bűbájból még hátra lévő időt. -Már csak eg y óránk van hátra, és te még mindig nem vag y képes eg y emberre célozni anélkül hog y haboznál, vag y ne a morális következményeken elmélkednél. Ig aza van. Még ha tudtam is hog y sérthetetlen nehezemre esett rátámadnom. Eg yszerűen nem tudtam a fizikai erőszakot elfog adni. Minden benső ag g odalmamat el kellett nyomnom és szimplán úg y kezelni, mint eg y vurslis játékot: Céloz, dob. Céloz, dob. Nem szabad g ondolkodni!

Nem sokkal később már képes voltam leküzdeni az ellenérzéseimet és minden habozás nélkül rátámadni. A vég e felé Ms Terwillig er még kicsit mozog ni is kezdett, hog y jobban átérezzem milyen volna eg y ig azi ellenféllel szemben, de mindezt nem találtam túl nag y kihívásnak. Eg yszerűen túl fáradt volt ahhoz, hog y képes leg yen futni vag y félreug orni. Valójában már kezdtem sajnálni őt. Úg y tűnt, hog y szinte bármikor elájulhat a fáradtság tól és erős lelkiismeret furdalással kezdtem neki a következő dobásnak. -Áááh! Tűz lövellt ki Ms Terwillig er kezéből, pont akkor amikor én útjára eng edtem a tűzlabdámat. A lövésem messze elszállt a céltól és semmivé foszlott mielőtt akár közel kerülhetett volna a tanárhoz. A tűz amit Ms Terwillig er hozott létre körülbelül eg y fél méterrel került el eng em. Ms Terwillig er kimerült mosollyal rog yott térdre és -Vég e az órának. Mondta. -Ez mi volt? Kérdeztem. -Rajtam nincs mág ikus pajzs! Ő nem osztotta a nyug talanság omat. -A közeledben sem jártam, ha el akartalak volna találni akkor talán sikerült is volna. -Csak annyi volt a célja, hog y bizonyítsam, bármilyen „unalmas és eg yszerű” a g yakorlás, minden számításodat sutba dobhatod ha a változatosság kedvéért tég ed is meg támadnak. -No akkor. Adrian, volnál olyan kedves, hog y idehozod a táskámat? Van benne eg y adag aszalt datolya, aminek úg y g ondolom, hog y Sydney és én is nag y hasznát vennénk. Persze meg int ig aza volt. Annyira lefog lalt a g yakorlás, hog y észre se vettem mennyire kifáradtam. Ms Terwillig er még rosszabb bőrben volt, de a mág ia rajtam is eg yértelműen érzékeltette neg atív hatását. Még soha nem használtam ilyen intenzíven és hosszan, úg y éreztem mag am mint akit kifacsartak. A vércukorszintem biztos ismét len van a padlón. Kezdtem érteni, hog y miért próbált távol tartani Ms Terwillig er a valóban nehéz varázslatoktól. Mint a leveg őt úg y nyeltem az aszalt datolyákat, és a cukor jót tett, a testem még többet követelt

Adrian visszatámog atott minket a park bejáratához, ahol nag y nehezen bekászálódtunk a kocsiba. -Milyen nag y kár hog y kinn vag yunk a semmi közepén. Mormog tam. -Azt hiszem le lennél lenyűg özne, ha látnád mennyit tudnék enni most. Bár lehet hog y elájulok mielőtt visszatérünk a civilizációba és találunk eg y éttermet. -Lehet hog y ma szerencsés napod van. Mondta Adrian. -Úg y rémlik mintha idefele jövet láttam volna eg y vendég lőt. Én ug yan nem emlékeztem rá hog y láttam volna bármit is, de eng em akkor túlság osan lekötött, az hog y Ms Terwillig er tanórája miatt ag g ódjak. Alig öt perccel azután, hog y rátértünk a főútra láttam hog y Adriannek ig aza volt. A sofőrünk kihajtott eg y sárg ásszürke kis kijáraton és befordult eg y murvás parkolóba, ami eg y kicsi, de frissen festett, fehér épület mellett terült el. Meg rökönyödve bámultam a bejárat feletti névtáblára. -Piték és Cuccok? – Cukrot akartál. Emlékeztetett Adrian. A Mustang kerekei felverték a port és a kavicsokat, és én szisszenve húztam össze mag amat a járg ány helyett is. -És leg alább nem Piték és Cukrosbácsik a neve, vag y valami hasonló. -Ig az, de a „Cuccok” része akkor sem valami biztató. -Én meg azt hittem, hog y a „Piték” rész az, ami kiborít. A rossz előérzeteim ellenére a „Piték és Cuccok” valójában eg y aranyos és tiszta kis létesítmény volt. Pöttyös füg g önyök lóg tak az ablakok előtt, és a pult minden elképzelhető típusú pitével volt kitöltve. Valamint olyan „cuccokkal”, mint a répatorta és a brownie. Ráadásul voltunk az eg yetlen hatvan év alattiak az eg ész étteremben. Meg rendeltük a pitéinket és leültünk velük az eg yik sarki fülkébe. Én barackosat, Adrian krémes francia pitét, Ms Terwillig er pedig pekandiós pitét választott mag ának. Plusz természetesen a tanárom és én olyan g yorsan meg ittuk és rendeltünk még eg y-eg y kávét ami csak emberileg lehetség es volt. Hiszen a mág iahasználat miatt mindkettőnknek le kellet mondania a kedvenc italunkról. Adrian nem kapkodta el a pite bekebelezését, de mi úg y zabáltunk mintha három napja eg y falatot sem ettünk volna. Az illem lényeg telen volt, csak a pite számított.

Adrian meg se próbált közbeszólni, amíg g yakorlatilag tisztára nem nyaltunk a tányérunkat. -Kértek még eg y adag ot? Intett Adrian az üres tányérunk felé. -Inkább több kávéra szavazok. Az üveg pulttal szemezve feltűnt hog y az a kis hang ami korábban a kalóriák miatt nyag g atott mostanában mintha teljesen eltűnt volna. Ig azából úg y tűnt mintha már nem is létezne. Rég ebben iszonyú mérg es voltam Adrian táplálkozási „intervenciója” miatt, de a szavai ég ül nag yobb hatással voltak rám mint g ondoltam volna. Nem mintha ennek bármi köze lett volna hozzá. De meg lazítani a diétázási szabályaimat tőle füg g etlenül helyes lépésnek tűnt. -Most már határozottan jobban érzem mag am. -Remek. Akkor hozok még eg y csészével. Válaszolt. Mikor visszatért, Ms Terwillig er elé is rakott eg y bög rével a fekete italból. -Gondoltam te is innál még eg yett. –Köszönöm. Mosolyg ott Ms Terwillig er hálásan. -Nag yon fig yelmes tőled. Ahog y a kávéját itta észrevettem, hog y ő még mindig nem tért eg észen mag ához, annak ellenére hog y telenyomta mag át kalóriával. Az ájulás veszélye már láthatólag nem fenyeg etette, de eg yértelmű volt, hog y ő nem állt talpra olyan g yorsan mint én. -Biztos hog y nincs baj? Kérdeztem meg tőle. -Ne ag g ódj, rendben leszek. Felelte a kávéját kortyolva. Láttam rajta hog y mélyen elg ondolkozott. -Sok év telt már el azóta, hog y leg utóbb használtam a pajzsbűbájt, és én se leszek fiatalabb. Elfelejtettem hog y milyen sokat kivesz belőlem. Ismét belém nyílalt a bűntudat amiatt a sok g ond miatt amit miattam mag ára vállalt. Mióta Ms. Terwillig er felfedezett mint ifjú tehetség et, én mindig csak ellenkeztem és ellenség esen bántam vele -Köszönöm hog y seg ít nekem, bárcsak lenne mód hog y viszonozzam valahog y. Ms Terwillig er lerakta a bög réjét, hog y még több cukrot kanalazzon a kávéjába. -Szívesen seg ítek . Nincs mit viszonozni. -Habár. . . Ha ennek az eg észnek vég e lesz, örülnék ha meg látog atnád a klánomat.

Nem kérem, hog y csatlakozz, Tette hozzá g yorsan, csak beszélg etni. -Azt hiszem nag yon érdekesnek találnád a Stellét. -Stelle Ismételtem ismételtem meg . -Még soha nem hívta őket íg y, ez a csillag okat jelenti ug ye? – Ig en. Bólintott Ms Terwillig er. -A Coven olasz származású, de mint már láttad is, a mág ia amit használunk számos más kultúrából származik. Elg ondolkoztam. Olyan sok nyűg öt vállalt fel miattam… Csak nem olyan nag y kérés az hog y viszonzásul látog assam meg a többi boszorkányt? De ha nem olyan nag y kérés, akkor miért rémít meg ennyire még a g ondolata is? A felelet pillanatok múlva meg is született a fejemben. Beszélg etni velük, meg ismerni eg y másik szervezetet, ez eg y mag asabb szintre emelné a kapcsolatomat a mág iával. Sok időmbe és energ iámba került elfog adnom a tényt hog y tehetség em van a dolog hoz. Átléptem a félelmemen de eg y rész bennem csak hobbinak tekintette, olyan dolog nak amit bármikor abba lehetett volna hag yni. Ha találkoznák más boszorkányokkal az mindent meg változtatna. Be kellene látnom hog y része lennék valami sokkal nag yobbnak, valaminek ami több mint néhány próbálkozás a témában. Eg y boszorkányklán meg látog atni az szinte már olyasmi mintha én közéjük való lennék. Már pedig én nem tudtam hog y készen állok arra hog y boszorkányként tekintsek mag amra. -Még beszélünk róla. Rendben? Böktem ki vég ül. Szerettem volna többet adni Ms Terwillig ernek, de a mág iát elutasító ösztöneim még nem eng edték ezt meg . -Hát, muszáj lesz ezzel beérnem. Válaszolt eg y kis mosollyal az arcán. Ms Terwillig er mobilja meg csörrent Rápillantott a telefon képernyőjére és nyög ve felállt. -Tessék, kellett nekünk emleg etni őket, beszélnem kell velük. Felhajtotta a kávéja maradékát, és elindult az ajtó felé. -A kocsinál találkozunk. Szólt vissza kifelé menet. – Adrian, hog yan juthattam el idáig ? Az Alkimisták titkai után kutatok és mág iát g yakorolok a sivatag ban? -Mikor néhány éve találkoztam Oroszország ban Rozzal , még a g ondolatát se tudtam elviselni, hog y eg y szobában aludjak vele. Túl sok beideg ződés

fenyeg etett a vámpírok g onoszság ával. -És most itt vag yok, vámpírokkal szövetkezek és meg kérdőjelezem az Alkimista identitásomat. -Az Oroszország i és a Palm Spring s-i lányban szinte semmi közös nincs. -Nem! Ez íg y nem lehet ig az, mélyen belül még ug yanaz az ember vag yok, ug yanaz kell hog y leg yek. . . Mert ha nem, akkor melyik az ig azi Sydney? Adrian eg yütt érzően mosolyg ott rám -Nekem úg y tűnik hog y több különböző dolog összejátszása hozott el tég ed idáig . -Az eg yedi természeted, az eltökéltség ed, hog y a helyes dolg ot cselekedd. -Tudom, hog y az Alkimisták arra tanítottak, hog y mindent feketén vag y fehéren láss, de amit most csinálsz, az nem elítélendő vag y g onosz. -És még is. Mondtam miközben lesimítottam a hajamat. -Mindezek ellenére nem tudom rávenni mag amat hog y találkozzak Ms Terwillig er klánjával. -Neked is vannak határaid. Ig azította meg Adrian az eg yik szökevény tincsemet. -Nincs ezzel semmi g ond. –Marcus erre azt mondaná, hog y ez a tetoválás eg yik hatása. Adrian leeng edte a kezét. -Marcus mindenfélét beszél. -Nem hiszem, hog y Marcus be akarna csapni. Hisz az üg yében. -Talán éppen ezért. -Fanatikus. Válaszolta Adrian. -De őszintén szólva nehéz elhinnem hog y a liliom bármitől is visszatartana, amikor ilyen dolg okat csinálok a szabadidőmben. Intettem valahova a sivatag felé. -Minden szabályunk tiltja a mág iát, természetellenesnek és veszélyesnek tartjuk. Adrian rám mosolyg ott -Akár tetszik akár nem, nekem inkább istenadta tehetség nek tűntél nem természetellenesnek. –Tehetség esnek? Miben? -A tűzg ömbök hajig álásában? Ráztam meg a fejem. -Ez minden csak nem természetes és isteni. -Hát ha te másképp is érzed de. . .

-Ig azából lenyűg öző voltál, úg y dobáltad a tüzet mint valami ókori harcos istennő. -Ne g únyolódj rajtam. Válaszoltam neki bosszúsan, és meg próbáltam kimenni az ajtón. Adrian meg rag adta a karomat és közelebb húzott mag ához. -Ez nem g úny,teljesen komolyan g ondoltam. Nyeltem eg y nag yot, eg y pillanatra képtelen voltam meg szólalni. Az eg yetlen dolog amivel fog lalkozni tudtam, az hog y milyen közel áll hozzám. Hog y Adrian teste csupán néhány centire van az enyémtől. Majdnem olyan szorosan mint ahog y a szövetség i házban voltunk eg ymástól. -Se harcos, se istennő nem vag yok. Próbáltam határozottnak látszani, de vajmi kevés sikerrel. -Ami eng em illet. Hajolt közelebb Adrian. -A számomra mindkettő vag y. Ismertem már ezt a fényt a szemében. Ismertem, mert már láttam korábban. Azt hittem meg csókol, de helyette vég ig futtatta az ujját a nyakam oldalán. -Aha itt is van, a tiszteletem jele. Bele tellett eg y pillanatba, amíg felfog tam, hog y Adrian a kiszívott nyakamról beszélt. A kipirosodás halványabb volt, de még nem tűnt el teljesen. –Nem! Nem az! Távolabb húzódtam tőle.-Azt nem lett volna szabad! -Minden létező szabályt meg szeg tél vele. -Sag e. Vonta fel a szemöldökét Adrian. Ne leg yél ilyen álszent. -Pontosan emlékszem az éjszaka minden részletére. Nekem nem tűnt úg y hog y ellenedre lenne a dolog . -Gyakorlatilag vég ig ölemben ültél. -Nem ig azán emlékszem a részletekre. Hazudtam. Adrian elvette a kezét a nyakamról és helyette meg simog atta az ajkaimat. – De maradhatunk ezeknél is,ha ettől jobban érzed mag ad.- Még nyom sem marad utána. Mondta és közelebb hajolt hozzám. -Ez most nem fog összejönni. mondtam és elhúzódtam tőle.- Ez nem helyes! -Mi a nem helyes? -Meg csókolni tég ed, vag y az hog y az étteremben vag yunk éppen. Körbenéztem, és rádöbbentem arra hog y épp vacsoraműsort adunk a nyug díjas vendég eknek. Kieg yenesedtem, mint aki újból összeg yűjti g ondolatait. -Mindkettő. Válaszoltam, de éreztem hog y a pírtól vörös az arcom.

-Ha már meg kísérled a dolg ot. . Amit amúg y meg íg értél, hog y nem teszel, akkor leg alább választhatnál valami jobb helyet hozzá. Adrian lág yan nevetett, és a pillantása még jobban összezavart. -Rendben. Válaszolt. -Amikor leg közelebb meg csókollak, az íg érem hog y eg y romantikusabb helyen lesz. –Én… Mi? Nem! Én eg yáltalán nem erre g ondoltam! Meg indultam az ajtó felé. -Mi történt azzal a kijelentéseddel hog y a távolból szeretsz? Mi történt azzal, őőő… Hog y többé nem hozod fel ezt az eg észet? Eg y a saját bevallása alapján csak távolról szemlélődő eg yén létére, Adrian nem volt túl sikeres szemlélődésben. Én pedig még sikertelenebb voltam közömbösség ben. A Mora meg állt az ajtóban hog y ne tudjak tovább menni. -Azt mondtam hog y nem fog om ha te nem akarod. -A g ond csak az Sag e, hog y még te mag ad sem tudod hog y mit is akarsz éppen. Nehéz követni a hang ulatodat. Ez nem is ig az. Válaszoltam. Még mag amat is meg leptem vele hog y milyen rezzenéstelen arccal tudok hazudni. Persze ezt még én se hittem el mag amnak. -Öntelt vag y és arrog áns, és eg y rakat más dolog is, ha azt hiszed, hog y meg változtattam a véleményem. -Látod, pont ez az. Mondta, és meg int közelebb lépett hozzám. -Szerintem neked tetszik az a „rakat „más dolog ”. -Nekem az emberek tetszenek! Vág tam rá, és ismét elhúzódtam tőle. Eg y újabb Alkimista mantra jutott eszembe. „Úg y néznek ki mint mi, de ez ne tévesszen meg . A Morák látszatra nem olyan rosszindulatúak mint a Strig ák, de olyan lényeknek akik vért isznak és meg próbálják varázslattal manipulálni a természetet nincs helyük a mi világ unkban. Csak annyi kapcsolatod leg yen velük ami feltétlenül szükség es. Tarts távolság ot tőlük, a lelked üdve lehet a tét.” Úg y tűnt eg y szavamat sem hiszi, de ellépett előlem és kilépett a parkolóba. Pár másodperccel később én is követtem őt. Vég ig az járt a fejemben hog y ma nem csak eg yszer sikerült játszanom a tűzzel.



Tizennegyedik fejezet. A vasárnap hamar meg érkezett, ésa reg g el még ig en csendesnek ig érkezett. Pedig újra közeledett az időpont mikor Veronika ismét g yanútlan lányokra támadhatott. A g yomrom összeszorult az ag g odalomtól hog y vajon mi lesz majd a következő lépése… És hog y g yakorlatilag kudarcot vallottunk a meg találására tett kísérletekkel. És akkor eg y nem várt helyről érkezett a seg ítség . Valaki eg y ismeretlen számról keresett a telefonomon. Normális esetben elutasítottam volna az ilyen hívást, de mostanában az életem minden volt, csak normális nem. Ráadásul a szám Los Ang eles-i körzetkódú volt. -Ig en tessék. Szóltam bele álmosan a telefonba. -Helló, Ms.Taylorrel beszélek? Belekerült néhány másodpercbe hog y leessen : Taylor az álcának használt személyazonosság om volt. Arra viszont nem emlékeztem, hog y a számomat bármelyik meg látog atott lánynak is odaadtam volna. -Ig en, persze. Feleltem óvatosan. -Alicia vag yok a Rég i Világ Garniszállóból. -Üdv. Válaszoltam, még mindig nem értve miért, és főleg hog yan tudott felhívni a lány. Alicia hang ja ug yanolyan vidám és derült volt mint amikor találkoztunk vele. -Csak azt akartam meg kérdezni,hog y döntöttetek e már hog y nálunk ünneplitek e az évfordulótokat? – Ja… Hog y az. Még nem hoztuk meg a vég leg es döntést, de lehetség es hog y eg y a teng erparthoz közelibb szállót választunk. -Tudod, romantikus teng erparti séták, meg ilyenek. -Persze értem én. Mondta, bár a hang ja kicsit csalódottnak tűnt az elszalasztott bevétel miatt. -Ha ne adj' Isten meg g ondolnátok mag atokat csörög jetek rám. Van eg y különleg es akciónk e hónapban, szóval nag yon jó áron ki tudnátok venni a Nyuszi lakosztályt. Úg y rémlik azt mondtad, hog y a házinyuladra emlékeztet a szoba. -Mi is volt a neve a nyuszinak? -Hopper. Dünnyög tem bele a telefonba. -Hopper, tényleg ! Aranyos név. -Ig en, nag yon menő.

Próbáltam udvariasan meg fog almazni a kérdést, de vég ül inkább a közvetlenség mellett döntöttem. -Fig yelj, Alicia, hog yan szerezted meg ezt a számot? -Óh, hát Jet adta meg . –Tényleg ? -Aha. Alicia hallhatóan túltette mag át a csalódottság án és újra vidámnak és csicserg ősnek tűnt. -Kitöltött eg y fog lalási kártyát, amikor itt voltatok és felírta a te számodat is. Felnyög tem. Ez jellemző Adriannra. Nekem bezzeg elfelejtett szólni róla. -Jó tudni. Mondtam és eltűnődtem, hog y Adrian milyen g yakran szokta vajon meg adni ismeretleneknek a telefonszámomat.. -Kösz hog y felhívtál. – Örömmel. -Óh és majdnem elfelejtettem, Visszajött a barátotok. -Eg y pillanatra teljesen ledermedtem. -Hog y mi? -Hát Veronica. Teg nap este jelentkezett be. Az első reakcióm izg alom volt. A második pedig pánik. -Szóltál neki hog y érdeklődtünk felőle? –Óh, dehog y, nem felejtettem el, hog y meg akartátok lepni. Majdnem összerog ytam a meg könnyebbüléstől -Köszönöm szépen. Nem szeretném őőő, lelőni a poént. -Azt hiszem még is csak szükség ünk lehet arra a szobára. -De kérlek ne szólj neki, hag y leg yen meg lepetés.. -Persze. Köszi. Számíthattok rám! Alicia letette a telefont én pedig csak bámultam mag am elé. Veronika visszatért. Pont amikor már azt hittük hog y a nyomát vesztettük. Azonnal felhívtam Ms Terwillig ert, de csak a hang postájáig jutottam el. Hag ytam neki eg y üzenetet, majd azt meg fejeltem eg y SMS-sel, hog y sürg ős híreim vannak. Éppen Adriant akartam hívni amikor a telefonom újra meg szólalt. Először arra g ondoltam hog y Aliciának jutott az eszébe még valami, de Mobilom kijelzője Stanton számát írta ki.

Vettem eg y mély léleg zetet, majd meg próbáltam a lehető leg nyug odtabban fog adni a hívást. -Miss Sag e. Kezdte Stanton, -meg kaptam a teg napi üzenetét. -Ig en, asszonyom. Köszönöm, hog y visszahívott. Teg nap még azelőtt küldtem eg y SMS-t. Stantonnak mielőtt még találkoztam volna Adriannel. Abban a pillanatban Ms Terwillig er mág ikus tréning je prioritást élvezett, de nem felejtettem el Marcusszal kötött meg állapodásomat. -Szeretnék eg y, öhm, szívesség et kérni. Folytattam. Stanton akit ritkán szoktak meg lepni most eg yértelműen meg lepődött. -Természetesen azt hiszem hog y rászolg ált arra szívesség et kérjen… Bár mag a nem az a típus akire jellemző az ilyesmi. -Tudom, és rosszul is érzem mag am miatta. Ha nemet kell mondania, azt is meg értem. Persze ha Stanton most elutasítaná a kérésemet akkor az nag yon meg nehezítené a dolg om, úg yhog y vig yáznom kellett hog y ne hallja ki a hang omból a kérésem fontosság át. -Szóval arról volna szó hog y itt kellene majd töltenem a karácsonyt, a védenceimmel asszonyom. Persze az is része a küldetésemnek. De… hazudnék, ha azt mondanám, hog y nem zavar. -Arra g ondoltam hog y volna-e bármi mód arra hog y az eg yik nag y ünnepi szertartásunkon részt vehessek. Attól talán … Áh, ig azából nem is tudom. Talán eg y kicsit tisztábbnak érezném mag am. Eg yszerűen csak mindig körülöttem vannak, ön is tudja ez mennyire zavaró tud lenni. Néha már úg y érzem hog y leveg őt sem kapok a közelükben. . . . Nevetség esnek tűnhet. . . . Kis szünetet tartottam a panaszáradatban. Amikor Marcus először említette a betörést a St. Louis-i kirendeltség ünkre azonnal Ianre g ondoltam. Persze ez íg y még kevés lett volna. A terepen lévő Alkimisták nem kérhettek csak úg y szabadság ot hog y meg látog assanak eg y barátot. Persze ha valamelyik ünnepi szertartásunkra hivatkoznák azzal jelentősen meg könnyíthetem a dolg om. Ezeken mindig sok a terepen lévő Alkimista szokott részt venni. Ezek a

szertartások meg erősítik a kötést a csoporthoz. Ian ezzel a trükkel akart az esküvő alatt eg y randit kicsikarni tőlem. Szeg ény nem sejthette hog y íg y fog om majd a szaván. -Eg yáltalán nem nevetség es. Mondta Stanton. A válasza biztatónak tűnt, g ondolatban felléleg eztem és kinyitottam az ökölbe szorított kezem. -Arra g ondoltam, hog y talán még azelőtt mehetnék, hog y meg kezdődne a téli szünet. Tettem hozzá. -Jill itt maradna az iskolában, úg yhog y nem lenne túl nag y veszélyben. És Eddie meg Ang eline mindig vele vannak. Íg y át tudnék ug rani St. Louisba eg y g yors hétvég ére. St. Louisba? Szinte látni véltem ahog y összeráncolja a homlokát. -Lesznek szertartások Phoenixben is. Nem kéne annyit utaznia. . . -Tudom, asszonyom. Csak. . . Reméltem hog y az eg yáltalán nem tettetett ideg esség em meg g yőzőbbé teszi a műsort. -Én… Őőő, ott talán találkozhatnák újra Iannal. – Óh, értem. Hosszú ideig eg y szót sem szólta telefonba. -Tudja ezt még meg lepőbbnek tartom mint azt hog y részt kívánna az venni a szertartásokon. -Amennyire láttam az esküvőn Mr Jansenn nem nyerte el ig azán a tetszését. Tehát észrevette! És azt is látta hog y nem viszonozom az érzéseit. Láthatóan Stanton minden kis részletet meg fig yelt. Marcusnak még is ig aza volt amikor arra fig yelmeztetett hog y a szervezet minden lépésünket nyomon követi. Kezdtem meg érteni a félelmeit és, hog y miért távolítja el az újoncait az Alkimisták közül olyan g yorsan. Vajon már ezzel is túl messzire mentem? Az eddig i viselt dolg aim, és most ez a szívesség is. Vajon mikor kezdenek g yanakodni ? Csak reméltem hog y inkább eg y zavarodott, szerelmes fruskának néz és nem sejt sötétebb szándékokat a kérésem mög ött.

Vég ül is St. Louis nem volt annyira messze hog y bármi problémát okozhatott volna az oda utazásom. -Az munka volt, asszonyom. Nem lett volna helyes Csak elvonta volna a fig yelmemet a sok Vámpír között. -Persze. Ig aza van. A következő szünet csak néhány másodpercig tartott, de számomra eg y órának tűnt. -Nos, nem látom akadályát a kérésének. -Lenyűg özően teljesít a munkájában és teljesen érthető ha néha emberekkel is szeretne találkozni. -Több időt töltött el eleddig is a Morák között, mint a leg több Alkimista eg ész életében, és jobban is ismeri őket mint a leg többünk. Akkor sem habozott mikor Adrian Ivashkov felkérte táncolni és. . . láttam hog y milyen szorosan átölelte önt. -Határozottan jól viselte a dolg ot. Puff! Akkor se hezitáltam amikor a szövetség i házban ölelt át. Vag y én öleltem át őt? -Köszönöm, asszonyom. Vég ül hivatalosan is meg kaptam az eng edélyt arra hog y a jövő hétvég én elutazhassak St. Louis-ba, és még az alkimista forrásokat is használhattam. Miután letettük a telefont eltöpreng tem hog y felhívjam-e Iant, de vég ül eg y személytelenebb formát választottam. Elküldtem eg y g yors e-mailt neki, hog y a városban leszek jövő héten, és szaván fog nám, persze csak ha ráér. Majd ment eg y üzenet Marcusnak is: „Rendben, utazom St. Louisba.” Mire mindennel vég eztem már belecsúsztam az ebédidőbe, és hál istennek kaptam eg y újabb SMS-t. Ezúttal Eddie üzent, hog y ha nem g ond szeretnénk ő és Jilll találkozni velem a lánykolesz ebédlőjében. Lerobog tam az étkezdébe és ott találtam Eddie-t eg ymag ában az eg yik asztalnál, most tűnt fel hog y nem látom sehol Ang elinát, és a levélben sem említették meg . Nem tettem szóvá inkább azt kerestem aki szerepelt a levélben. -Szia Eddie. -Hát Jill merre van?

Eddie a fejével az étkező másik vég e felé intett. Követtem a pillantását és meg láttam Jillt az eg yik asztal mellett néhány srác társaság ában. A kezében tálcát tartott; úg y tűnt, hog y a pulttól eljövet szólították meg . Micah és a barátai ültek az asztalnál, örömmel láttam hog y ismét normális a viszony közöttük. –Vég re! Fordultam vissza a saját ebédemhez. -Örülök, hog y leg alább Jillnek sikerült rendbe hoznia a társaság i életét. -Sag e! -Hát nem látod, mi folyik itt? Nézett rám Eddie hitetlenkedve. Épp bele akartam harapni az almámba, de inkább letettem. Nem szerettem az ilyen meg jeg yzéseket mert azt jelentette hog y ismét elsiklott valami felett a fig yelmem, valamit nem vettem észre. Biztosan valami apró társaság i dolg ot, abban úg ysem vag yok valami jó. Visszanéztem Jillre és a leg eg yszerűbb verzióra tippeltem. -Micah újra randizni szeretne Jillel? -Ug yan, dehog yis. Felelt meg lepetten Eddie, mintha eg yértelmű lett volna a dolog abszurditása. -Micah most Claire Ciprianóval van eg yütt. -Bocsi, de nem ig azán tudom követni a szerelmi életeteket. Ha majd lesz eg y kis időm felveszem a listámra, mindjárt a plusz feladataim után. De talán először fényt derítek az Alkimisták összeesküvéseire, és kinyomozom hog y a Harcosok tényleg Jill nyomában járnak e? Eddie vég ig Jillre fig yelt. Bár közben szorg almasan bólog atott, kétlem hog y bármit is hallott volna abból, amit mondtam. – Jillt Travis és Juan akarja randira hívni. -És? Azt hiszem Jill alaposan meg tapasztalhatta hog y semmi jó nem sülhet ki az ember-vámpír kapcsolatokból. Talán nekem sem a saját káromból kéne ezt meg tanulnom. -Nemet fog mondani nekik. –Akkor se kellene molesztálniuk őt. Morog ta ellenség esen Eddie. Jill nem tűnt különösebben zaklatottnak a fiúk fig yelmétől. Valójában szinte

kivirult, örültem hog y vég re mosolyog ni látom. Jól állt neki a mag abiztosság , úg y viselkedett mint eg y ig azi Mora főnemes. Ráadásul a lány eg yértelműen élvezte a trécselést bármi is volt a téma. Látszott hog y nem keveri össze a flörtölést a randevúzással. És ha Jillt ez boldog g á tette, akkor én biztosan nem fog om ellenezni a dolg ot. Úg y tűnt inkább Eddie volt az akit Jill kérői zavarnak. Persze neki elméletileg az volt a dolg a hog y hivatalból ag g ódjon Jill miatt, de nekem túlság osan személyesnek tűnt a dolog . Úg y döntöttem hog y visszaráng atom a földre. -Hol van Ang eline? Kérdeztem. Jill meg látott minket és elindult felénk. Eddie felléleg zett és felém fordult. -Hát, pont erről akartunk beszélni veled. Na, kezdődik meg int. Az ilyen beszélg etésekből soha nem jött ki semmi jó. -Mi történt? Kérdeztem, mikor vég re Jill is leült az asztalunkhoz. -Mármint Ang eline-nel. Jill és Eddie összenézett. -Attól tartunk, hog y Ang eline készül valamire. Mondta a lány. -Valami rosszra. Pontosított. Ne, már meg int. -Még mindig titkolózik? – fordultam Eddie-hez. –Ig en, teg nap eg yütt ebédeltünk mind a hárman. Ráncolta össze a homlokát Eddie. De olyan furcsán viselkedett, nem akarta elmondani, hog y miért olyan elfog lalt mostanában. -Valóban. Minél többet kérdezg ettük annál ideg esebb lett. Értett vele eg yet Jill. -Fura volt. Azt hiszem valami bajba keveredett. Hátradőltem a székemben. -Szerintem csak az a bajotok hog y Ang eline csupa őrült dolog ba szokott belekeveredni, Úg y adjátok elő az eg észet, mintha Ang eline valami titkos összeesküvésbe keveredett volna , de az nem az ő stílusa. Szerintem a leg rosszabb esetben a túl leng e ruhatárát rejteg eti előletek. Eddie meg próbált mosolyog ni, de nem ig azán jött össze neki -Hát lehet benne valami.

Jill nem hag yta mag át meg g yőzni. -Próbálj meg beszélni vele, ag g ódunk. Nem tudjuk mi lehet vele. -Miért nem beszéltek ti vele? Felálltam és rájuk néztem. -Te eg y szobában is laksz vele, Jill. -Meg próbáltuk. Ellenkezett Jill. –De minél többet kérdezg ettük annál ideg esebb lett. -Hát ez valahol érthető, nem g ondoljátok? Mordultam fel. -Srácok sajnálom, ha valami nincs rendben vele. És nem akarom, hog y bajba kerüljön, hig g yétek el. De van eg y határa a pesztrálásnak. Meg oldottam a matek problémáját, de nem csinálhatok meg helyette mindent.. -Az a dolg om hog y biztosítsam a helyét a suliban, és fig yeljem hog y nem veszélyezteti az álcátokat. Nem élhetem helyette az életét, még a sajátomra sincs nag yon időm. Amúg y meg ha nem hajlandó veletek beszélni, akkor miért g ondoljátok, hog y majd velem fog ? Talán eg y kicsit nyersebben beszéltem velük mint kellett volna. De tényleg érdekelt hog y hog yan boldog ulnak, és felesleg es feszültség re sem volt szükség a csoportjukban. Ettől füg g etlenül is frusztráló volt kissé hog y mindig hozzám szaladtak a problémájukkal , elvég re én még sem vag yok az anyjuk. Mind a hárman elég talpraesettek voltak ahhoz hog y meg tudják oldani a g ondjaikat. Nem volt rám szükség ük. Ang eline pedig nem volt eg y bűnöző g éniusz. Nem lehetett olyan nehéz rájönni hog y miben töri a fejét. Eg yikük se tudott meg szólalni azonnal. -De te valahog y mindig úg y meg tudod értetni mag ad másokkal. mondta vég ül Jill. -Meg találod az emberekkel a közös nyelvet. Hát ezt a bókot sem használták g yakran velem kapcsolatban. -Semmi különleg eset nem csinálok. Csak kitartó vag yok. Ne adjátok fel, és akkor talán sikerül szóra bírnotok. Látván, hog y Jill meg int ellenkezni kezdene hozzátettem: -Lég y szíves. Ne akarjátok hog y ezt is intézzem el helyettetek, mind a ketten

tudjátok, hog y már íg y is sok meg oldandó feladat szakadt a nyakamba. Marcusról mind a ketten tudtak, Jill pedig pluszban Ms Terwillig er nővéréről is. Pár másodperccel később, amit mondtam leülepedett és Eddie és Jill is bűnbánóan nézett. – Ig aza van. Bökte meg Eddie bűnbánóan Jillt. -Vég ül is elég felnőttek vag yunk már ahhoz hog y ne keljen pesztrálni minket. -Oké. Eg yezett bele Jill, de a meg könnyebbülésem nem tartott sokáig . -Próbálkozhatunk még eg y kicsit, de ha valami komoly baj lenne az úg yis Sydney nyakába fog szakadni. Erre már csak eg y nyög ésre futotta tőlem. Mikor otthag ytam őket vég ig Marcus meg jeg yzése járt a fejemben: Hog y eg yes Alkimisták milyen alantas feladatokat is kapnak. Azzal nyug tatg attam mag am hog y Jill és Eddie vég ül elrendezik eg yedül is a problémáikat, és nem nekem kell közbeavatkoznom. Feltéve persze, hog y Ang eline tényleg nem tervez semmi kapitális ostobaság ot. Sajnos a kétség eim tovább erősödtek, amikor felszálltam a buszra ami a főépületekhez vitt. Hétvég enként csak ez az eg y járat volt ami az összes iskolai épület között ing ázott, íg y ez a busz az előző meg állójában épp a fiúk kollég iumánál állt meg . Treyt ott ült a buszon és méla arckifejezéssel bámult kifelé az ablakon. Amint észrevett, a mosoly eg y pillanat alatt eltűnt az arcáról. -Szia Köszöntem rá és leültem a mellette levő ülésre. Ettől Trey határozottan ideg esebbnek zünt. . -Tanulni mész? – Ig azából éppen Ang elinával fog ok találkozni. Úg y tűnt hog y ma nem tudom elkerülni az Ang eline témát, de íg y leg alább, tudom hog y matekozik és valószínűtlen volt hog y éppen eg y államcsínyt vag y g yújtog atást tervezg etett volna. Trey ideg esség e viszont zavart. – Ang eline… Ug ye nem ütött meg meg int? Nem láttam színes foltot a fiún, de Dampír lánynál soha nem lehetett tudni. . . -Mi? Nem, nem, mostanában nem. Trey habozott, mielőtt ismét meg szólalt volna. -Melbourne, meddig van még szükség rá, hog y ezt csináljam?

-Nem tudom. Eg yelőre arra koncentráltam hog y Ang eline sikeresen leteg ye a vizsg áit, eg yszerre elég eg y feladat is. -A félévzárója még a szünet előtt lesz. Ha azon átmeg y, akkor azt hiszem ismét szabad ember lehetsz. Persze csak ha nem akarod folytatni a korrepetálást a szünet után is, mármint ha nem fáraszt ki nag yon. Azt hiszem ezzel sikerült komolyan meg rémíteni Treyt. Mire elváltam tőle már komolyan mag a alatt volt, eltűnődtem rajta hog y meg érte-e neki a tortúra a kémia leckémért cserébe. Kedveltem Treyt. Nem számítottam arra hog y amikor a nyakába varrtam Ang eline-t, az ennyire felforg atja az életét. Úg y látszik a lánynak ilyen hatása van a világ ra. Pár másodpercig fig yeltem Treyt ahog y a könyvtár sétált, aztán én is elindultam a természettudományos osztályok felé. Az eg yik tanárom Ms Whittaker amatőr botanikus is volt eg yben, ő seg ített Ms Terwillig ernek beszerezni a szükség es növényeket és g yóg yfüveket. Ms Whittaker úg y tudta, hog y Ms Terwillig er mindenféle kézműves terméket készít otthon, és azokhoz van szükség e az „árúra”. Gyakran nekem kellett elhoznom a friss szállítmányokat tőle. Mikor besétáltam a terembe Ms Whittaker éppen dolg ozatokat osztályozott. -Helló, Sydney. Üdvözölt fel sem nézve a dolg ozatokból. -Ott van minden, odakészítettem a csomag ot az eg yik asztalra. -Köszönöm asszonyom. Az asztalon g yakorlatilag eg y eg ész fűszeres szekrény össze volt készítve, Ms Terwillig er minden féle levelet, növényszárat és nyiradékot kért a kollég ájától. Ez volt a leg nag yobb csomag amit eddig leszállítottam neki. -Jó nag y adag ot rendelt. Jeg yezte meg Ms Whittaker. -Remélem a fokhag ymát nem valamelyik illatosítóhoz használja. -Óh, nem. Úg y tudom vendég eket vár az ünnepekre. Főzni fog . Ms Whittaker bólintott és visszatért a munkájához. Az eg yik dolog , ami g yakorta seg ített az Alkimista (és boszorkányos) üg yletekben az az volt, hog y az emberek ritkán feltételeztek természetfeletti okokat a furcsa

viselkedés és jelenség ek mög ött. Miután mag amhoz vettem a csomag ot arra g ondoltam hog y meg látog atom Treyt és Ang eline-t a könyvtárban. Már csak a biztonság kedvéért persze, de aztán arra jutottam hog y jobb nem belekeveredni az üg ybe. Ez vég ül is Eddie és Jill biznisze. Más dolg om nem lévén azt merészeltem remélni hog y ma kivételesen olvasással tölthetem a nap többi részét. Azonban, amikor visszatértem a kollég iumhoz döbbentem vettem észre Marcust aki a bejárat mellett ácsorg ott és g itározott. Eg y nég yfős lánycsapat álldog ált körülötte és elalélva hallg atták a játékát. Karjaimat a mellkasom elé fonva sétáltam oda a hölg ykoszorúhoz. -Ez most komoly? Kérdeztem. Marcus felpillantott és rám vig yorg ott. Én meg hallani véltem ahog y az eg yik lány szinte dorombolni kezd a látványtól. -Hahó Sydney. Nég y pár szem fordult felém a hitetlenkedés és az irig ység keverékét sug ározva. -Üdv feleltem. Te vag y az utolsó akire itt számítottam volna. -Az a jó. Akkor mások sem számítanak arra hog y itt találkozunk. Hátravetette a haját és elkezdte elpakolni a g itárját. -Sajnálom, hölg yeim. Syndeynek és nekem meg beszélnivalónk van. Válaszul kaptam még eg y adag ot a hitetlenkedő pillantásokból. Ennyire elképzelhetetlen volt hog y eg y jóképű srác épp velem akarna beszélni? Marcus csodálói kénytelen-kelletlen szétszéledtek, én meg meg rag adtam a kezét és elráng attam onnan. -Talán rosszul tudom, de te nem rejtőzködsz éppen ? Kérdeztem. -Hog y fér bele a dolog ba az hog y utcazenészként koldulsz? -Eg yáltalán nem kértem pénzt tőlük. Amúg y pedig álcáztam mag am. Mutatott az arcára. A tetoválása alig volt kivehető. Közelebb hajoltam hozzá és jobban szemüg yre vettem az arcát. -Te kisminkelted mag ad? Vontam fel a szemöldököm. -Ne ítélkezz. Válaszolt az ex-Alkimista. -Íg y szabadabban tudok mozog ni. Szabrina seg ített a színekkel. Eg y viszonylag mag ányos facsoportnál meg álltunk. -Szóval mit keresel itt? Miért

nem hívtál vag y küldtél üzenetet? -Mert hoztam valamit a számodra. Marcus belenyúlt a felsője zsebébe majd a kezembe nyomott eg y összehajtott papírlapot ami úg y nézett ki, mintha körbe utazta volna a világ ot mielőtt meg érkezett volna hozzám. Amikor széthajtottam és sikerült kisimítanom, g ondosan meg rajzolt ábrákat találtam rajta. Kérdőn néztem Marcusra. -Wade alaprajza. Ahog y íg értük. Az önelég ültség e eg y kicsit csökkent és inkább az elismerés jelent meg az arcán. -Tényleg találtál rá módot hog y bejuss a St. Louis-ban lévő központba? -Persze. Rendeletileg eng edélyezve, teljes költség térítéssel meg minden. -Persze csak az ott tartózkodást eng edélyezték, betörést a szerverszobába azt nem. De van néhány ötletem hog yan tudnám meg oldani a dolg ot. Marcus felnevetett. -Persze hog y van! -De inkább nem akarom tudni. -Minden lánynak meg van a mag a kis titka. -Talán eg y nap te is meg osztod velem a tiédet. Mondta. A hang súlyból ítélve Marcus nem ig azán szakmai titkokra g ondolhatott. –Majd ha ennek az eg észnek eg yszer vég e lesz. –Vég e lesz ennek valaha is? Kérdeztem. Ug yan viccnek szántam a kérdést, de az akaratom ellenére inkább enyhén fásultnak hang zott. Marcus vetett rám eg y eg y hosszú, fürkésző pillantást . –Nem, nem ig azán. De semleg esíteni a tetkót Mexikóban nem rossz móka. -Remélem, hog y eljössz majd velünk. Minimum az hog y felkeresünk néhány strandot és meg iszunk jó pár marg arítát mire sikerül hatástalanítani a bűbájt. -Van bikinid? -Nincs. És nem is iszom. -Hát akkor talán kávézni viszünk el. Véletlenül azt pontosan tudom hog y abból bármennyit képes vag y meg inni. -Elég sok dolg om van. Mondtam, mind arra a g ondra g ondolva ami az utóbbi időben a nyakamba szakadt.

-És tudod eg y szóval sem mondtam hog y eg yáltalán el akarom távolítani a tetoválásom. -Pedig meg kéne tenned. Marcus ismét professzionális arcát mutatta és a tetoválásomhoz érintette az ujjait. -Ha mást nem is, ezt leg alább meg kéne tenned. Ne hag yd hog y jobban belenyúljanak az elmédbe mint ami még eg észség es. -Tisztában vag yok vele hog y kicsit lököttnek tartasz bennünket, de ez eg yik olyan dolog amit kifejezetten komolyan veszünk. -Szia Sydney! Köszönt rám valaki váratlanul. Meg fordultam és a barátnőmet Julia Cavendisht láttam közeledni felénk, eg y hatalmas kupac könyvet cipelve. Mikor pár másodperccel később Marcus is meg fordult Julia szemei tág ra nyíltak és meg botlott a saját lábában ,az összes könyv kihullott a kezéből. Zavarában teljesen vörös lett az arca. -Oh, Istenem. De üg yetlen vag yok. Már épp meg indultam volna, hog y seg ítsek neki, de Marcus eg y szempillantás alatt mellette termett, a Hollywood-i mosolyát pedig ismét az arcára varázsolta. -Mindenkivel meg esik. Dave vag yok. -J-Júlia. Hebeg te a lány. Amióta csak ismertem Júliát sose láttam őt ennyire kábultnak eg y srác miatt. Júlia jellemzően jóképű fiúkat evett reg g elire. -No, meg is vag yunk -adta Marcus a lány kezébe a könyveket szépen felpolcolva. – Köszönöm szépen. Nag yon szépen köszönöm. Nem is kellett volna. Úg y értem, az én hibám volt. Általában nem vag yok ilyen kétbalkezes. És neked biztosan van más dolg od is hog y nekem seg íts. Hát ez nem semmi, én eleddig habog ni se hallottam soha lányt. Eddig . Marcus meg simog atta Júlia hátát, és én azt hittem, hog y a lány ott helyben eszméletét veszti. -Mindig örömmel seg ítek a bajban lévő bájos hölg yeknek. . . Marcus felém fordult és búcsúzóul felém fordult. -Mennem kell. Sydney,Majd még felhívlak. Bólintottam. Amint az ex-Alkimista eltűnt a színről. Júlia ismét eldobta a könyveit és hozzám sietett. -Sydney, ki volt ez a srác?

-Már mondta:Dave. -Jó,de kicsoda ő? Meg rag adta a karomat, és már-már úg y tűnt, hog y addig ráz míg ki nem szedi belőlem a válaszokat a kérdéseire. -Csak eg y ismerősöm. Elg ondolkoztam. – Azt hiszem hívhatom a barátomnak. Júliának elakadt a léleg zete. -És ti nem.-Úg y értem -Hog y mi? Nem! Hog y jutott az eszedbe? – Hát, ez a srác g yönyörű. Mondta, mintha ez már önmag ában elég lenne. -Ne mondd, hog y te nem szeretnéd eg yszerűen letépni róla a ruhát! -Uh, dehog y szeretném! -Tényleg ? Júlia úg y mért vég ig mintha eg y szavamat sem hinné. -Eg y kicsit sem? -Aha. Júlia letérdelt és elkezdte felszedeg etni a könyveit a földről. -Jesszusom, Syd. Néha nem tudom, mit g ondoljak rólad, persze örülök hog y dév szabad. . -Mert szabad ug ye? -De a helyedben én már rég rá tettem volna a kezemet. Hirtelen eszembe jutottak Jill meg jeg yzései Marcusról, Talán ideje lenne romantikus lehetőség nek tekintenem őt vag y eg y másik Ex-Alkimistát. Ha volna az életemben valaki, aki nem számít tabunak mint eg y Mora, az sokkal eg yszerűbbé tenné a dolg okat. Meg próbáltam elképzelni mag amban azokat a reakciókat, amiket a Marcust körülvevő lányokon láttam, de nem történt semmi. Mindeg y mennyire is próbálkoztam, eg yszerűen nem éreztem semmi vonzalmat iránta. Túl szőke a haja, vontam le a következtetésemet. És kéne még eg y kis zöld a szemébe. -Bocsi. Mondtam Juliának. De eg yszerűen csak nem érzek iránta semmit. -Ha te mondod. De szerintem akkor sem vag y teljessen komplett. Ez az a fajta pasi,

akiért a pokolba is elmennél, plusz utána vissza is jönnél hozzá. . Minden romantikus g ondolatom szertefoszlott, és rám tört a pánik ahog y visszafelé sétáltunk a koleszhoz. Pokoli jó leírása volt annak amit tenni készültem. -Hát tudod közelebb jársz a valóság hoz mint g ondolnád. -Látod? Derült fel Júlia arca. –Mondtam, hog y nem tudsz ellenállni neki.

Tizenötödik fejezet Az első akit meg pillantottam amint beléptünk a kollég ium halljába: Az Ms. Terwillig er volt. -Most komolyan! Fakadtam ki. Nyomkövetőt szerelt rám, hog y mindig rám talál? Júlia vetett eg y pillantást a tanár komor arcára, majd biccentett nekem és g yorsan elhúzta a csíkot. -Csak időzítés kérdése az eg ész. Válaszolta Ms. Terwillig er. -Azt üzented hog y valami jó hírt kaptál. -Hát eng em is meg lepett a dolog . Ms. Terwillig er arca szig orú kifejezést öltött, éreztem hog y meg int ug rott a mag ánéletem. Manapság már szinte nem is hasonlított arra a szétszórt hippi tanára, akit akkor ismertem meg amikor elkezdtem Amberwoodba járni. -Mond. Parancsolt rám. Beszámoltam neki Alicia hívásáról. A döbbent arckifejezése nem ig azán volt jó hatással rám, erősen reménykedtem benne hog y van néhány épkézláb ötlete a teendőket illetően. -Nos akkor azt hiszem eljött az ideje hog y ellátog assak abba a hotelbe. -Nekem kell elmennem oda. Javítottam ki. Rám mosolyg ott. -Jó munkát vég eztél, talán többet is tettél mint ami elvárható volt tőled. Itt az ideje hog y mostantól én fog lalkozzak Veronika dolg aival. -De eg yszer már elküldött oda. . -Akkor még nem tudtuk hog y hol van. Most viszont van eg y tanunk aki látta őt ott. -Semmiképpen nem hag yhatom ki ezt a lehetőség et. Ránézet az órára az ajtó mellet és felsóhajtott. -Akár ma este is odamennék, de eg yáltalán nem készültem fel a találkozásra. -Azt hiszem ha most nekilátok az előkészületeknek, holnap estére el is készülök vele. -Remélem addig nem szívódik el újra. -NEM! Azt hiszem a reakciómmal még mag amat is meg leptem, én nem sűrűn szoktam

ellentmondani a tanáraimnak. Na jó sosem. -Addig ra akár újra el is tűnhet. Eng edje meg hog y ismét oda utazzak,majd én szemmel tartom a nőt. -Mi lesz ha valami balul sül el és nem lesz kész holnap estére? Valakinek tovább kell fig yelnie őt. Szükség em lesz néhány napra . . .Már persze ha el tudja intézni hog y addig kimaradjak Az iskolából. Eg y ideig csak bámult rám ,majd meg könnyebbülten nevetett fel. -Biztos hog y el tudom intézni, de utálom hog y folyamatosan veszélynek teszlek ki. -Ne felejtse. Mondtam -Én már nem, vag yok g yerek, csak a feladatom miatt adom ki mag am diáknak. Nem tudott mit felhozni a log ikám ellen. Felhívtam Adriant hog y jöjjön értem holnap reg g el, és eg yben le is szidtam hog y „Jet” mindenkinek osztog atja „Taylor” telefonszámát. Másnap reg g el elég edetten tapasztaltam hog y Ms. Terwillig ernek sikerült elintéznie a kimaradásomat a suliból. A varázsszó a „Tanulmányút” volt, ráadásul én voltam az iskola eg yik leg jobb tanítványa a tanárok tudták hog y hamar be fog om pótolni a kimaradt órákat. Útközben elmeséltem Adriannak hog y mit sikerült intéznem a St. Louis-i utamhoz, és beszámoltam neki a Jillel kapcsolatban felmerült g yanúnkról. Adrian arca eg yre komorabb és komorabb lett, de nem vág ott a szavamba. Tudtam hog y mi zavarja őt ennyire: Nem tetszett neki Marcus. Nem tetszett neki hog y beleráng atott eg y ilyen eszement küldetésbe. Mindeközben teljesen meg bízott bennem, és amúg y sem volt jellemző rá hog y meg szabja mit tehetek meg vag y mit nem. Bár én azért titokban örültem volna neki ha meg próbálta volna. Csak eg yetlen meg jeg yzést fűzött a dolog hoz. -Nag yon vig yázz Sag e! -Az Isten szerelmére, lég y óvatos. -Láttalak már fejest ug rani néhány őrült dolog ba, de ez még tőled is sok. Ahog y ismerlek meg oldod ezt is, de akkor is. . . . Lég y nag yon óvatos.

Mikor azt is elmondtam neki hog y hog yan akarom felhasználni Iant, már csak döbbent hitetlenkedést láttam az arcán. -Eg y pillanat! Jól értettem? -El akarsz csábítani eg y srácot hog y rajta keresztül juss be a rendszerbe? -Elcsábítani Iant? Huh! -Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, csak ki akarom használni az érzéseit hog y meg kapjam amit akarok. -Wow! Ez csúnya dolog Sag e! És nag yon kurvás. -Hé! Háborodtam fől a vádjain. -Nem fog ok házasság ot íg érni neki vag y mi, és főleg nem fog om dobni utána! - Meg hívott vacsorázni, és ha már ott vag yok majd meg próbálom a két fog ás közben rábeszélni hog y vezessen körbe a munkahelyén. -Ennyi. -És ha cserébe le akar feküdni veled, Akkor mit csinálsz? Vetettem rá eg y csúnya pillantást. -Adrian, te láttad Iant. Szerinted az a fajta pasas aki képes ilyesmire? -Nos. Láttam hog y visszafog ja mag át hog y ne sértsen meg . -Nem. Nem tűnt olyan pasasnak aki képes az ilyesmire, de rólad se g ondoltam volna hog y te képes vag y erre. -Tudod már hog y milyen ruhát veszel majd föl? Váltott hirtelen eg y új témára Adrian. -Nem mindeg y? Van eg y csomó ruhám, majd valamit fölveszek. Láttam rajta hog y a válaszom nag y lelki konfliktust okozott nála. Vég ül meg jeg yezte: -Aszt hiszem szükség ed lesz néhány öltözködési tanácsra. -Tőled? -Ó azt már nem. Ismét rám nézett. -Pedig szükség lesz rá. Kettőnk közül aszt hiszem nekem van a több tapasztalatom arról hog y mit kell tennie eg y nőnek ha el akar csábítani eg y pasit. -Keress más témát! -Kéne eg y új ruha. -Valami olyasmi ami nem sokat takar, ha lehet akkor pánt nélküli modell.

-És talán eg y push-up melltartó is. Vette a bátorság ot hog y szemrevételezze a a melleimet. -Nem az még sem. De eg y mag assarkúra azért mindenképpen szükség ed lehet. -Adrian! Kiáltottam föl. Már te is láttad hog y milyen konzervatívan öltözködnek az Alkimisták, g ondolod hog y meg jelenhetnék eg y istentiszteleten valami ilyesféle ruhában? Közömbösen meg vonta a vállát. -Tekintsd úg y mint eg y munkaruhát. Még változtathatunk rajta eg y és mást. -De lásd be már vég re, ha azt akarod hog y eg y srác olyasmit teg yen meg amit ig azából nem akar, akkor valamivel el kell terelni a fig yelmét, és erre eg y csinos nő a leg jobb módszer. -Nem vag y valami jó véleménnyel a saját nemedről. Válaszoltam. -Hé! Én csak az ig azat mondom, és nálam bevált. Emlékszel Rose-ra ug ye? Nem ig azán tudtam hog y mit kéne válaszolnom Adrian ötleteire, még soha nem próbálkoztam ilyesmivel. - És ha vég ig csinálom akkor utána mi lesz? Leg közelebb félmeztelenül küldesz be prédának? És ha beválik akkor enyém lesz a világ ? Mindent használj ki ami seg íthet meg szerezni az információt. Elképesztő! Láttam rajta hog y halálosan komolyan beszél. - Viselkedj úg y mintha eg y üzletet akarnál meg kötni, fig yelj rá, éreztesd vele hog y mennyire örülsz hog y találkozhatsz vele. -Ha jól csinálod a képzelete el fog ja vég ezni a munkád felét. Meg ráztam a fejem. Hál istennek már nem voltunk messze a Moteltől, nem tudom mennyi „Tanácsot” tudnék még elviselni tőle. -Ez a leg nevetség esebb tanács, amit valaha is kaptam. Iszonyú szexista vag y ,de azt hirtelen nem is tudom eldönteni hog y kit sért jobban: a férfiakat vag y a nőket. -Nézd, Sag e. Én nem sokat tudok a kémiáról, nem értek a számítóg épes betöréshez sem, vag y photosynthery-hez sem, de ez olyas valami, amiről már sok tapasztalatot szereztem. Azt hiszem a fotoszintézisre g ondolhatott az előbb, de nem javítottam ki. -Használj fel másféle tudást is nem csak a tiédet, ne hag yd hog y kárba vesszen a tapasztalatom.

Úg y tűnt komolyan g ondolja az eg ész dolg ot. Úg y hog y rábólintottam és meg íg értem neki hog y még át fog om g ondolni az ötletét. Maradéktalanul elég edettnek tűnt az íg éretemmel. Mikor vég re odaértünk a hotelhez felvettem a barna parókát, és újra belebújtunk Jet és Taylor szerepébe. Próbáltam összeszedni mag am mialatt az ajtóhoz sétáltunk. -Vajon mibe mászunk bele? Motyog tam mag am elé. Az az ig azság hog y Ms. Terwillig er előtt nag yon bátran beszéltem, de a valóság az hog y erősen tartottam attól hog y szemtől-szembe kerülhetek eg y g onosz boszorkánnyal. Még nem sikerült elérnem hog y felismerjem másokban a mág ikus képesség eket, ha álcázná mag át bármikor meg tudna lepni minket. Csak annyit tehettem hog y bízok Adrian szellemi képesség ében és Ms. Terwillig er mág iájában és abban hog y képesek álcázni minket. Erősen reméltem hog y mindenki számára eg y átlag os párnak tűntünk. Mint múltkor Alicia most is újság ot olvasott, és a pultján most is hatalmas rendetlenség uralkodott. -Hát még is visszajöttetek! Rag yog ott fel az arca, mikor meg látott minket. Adrian átölelte a derekamat. -Mikor hallottuk hog y Veronika ismét a városban van, szerettünk volna találkozni vele. -Ig az Édesem? Fordult hozzám. -Persze! Helyeseltem. Erősen reméltem hog y ezúttal normálisabb beceneveket fog rám ag g atni. -Oh. Alicia mosolya kissé elhalványult. -Talán tíz perce mehetett el. -Ug ye most viccelsz? Kérdeztem. Hog yan lehetünk ennyire pechesek? _Kijelentkezett, -Ó nem , még mindig itt lakik. Aszt hiszem csak az üg yeit intézi a városban . -De. . fordult el szég yenlősen, lehet. . lehet hog y tönkretettem a meg lepetéseteket. -Ig en? Kérdeztem óvatosan. Éreztem hog y Adrian keze meg rándult a derekamon, de most valamiért eg yikünknek sem a romantika járt a fejében.

-Sajnálom, nem tudtam meg állni. Csak annyit mondtam neki hog y hamarosan néhány kedves ismerős fog ja meg látog atni. -Ez ig azán kedves volt tőled. Adrian mosolya túl feszült volt ahhoz hog y őszintének tűnjön. Alicia „seg ítség e” lehet hog y minden tervünket tönkretette. Épp azon tépelődtem hog y mi leg yen a következő lépésünk, mikor eg y középkorú nő lépet be az ajtón. -Hello. Mosolyg ott rá Aliciára, arról lenne szó hog y az unokahúg om az esküvőjét tervezi, önök fog lalkoznak ilyesmivel? -Természetesen. Válaszolta Alicia. De láttam rajta hog y nem ig azán tudott koncentrálni, úg y láttam eg y kicsit tartott tőlünk. -Fig yelj. Mondtam. Ha már itt vag yunk meg néznénk újra a Nyuszis szobát, rendben? Összeráncolta a homlokát -Azt hittem vég ül a teng erpartot választottátok. -Jártunk ott is Vette át a szót Adrien. -De aztán Taylornak eszébe jutott a minap a nyula és inkább ezt választottuk. -Üres most a szoba? Ha nem g ond vetnénk még rá eg y pillantást. Alicia eg y pillanatig habozott majd átadta a kulcsot. -Rendben, ha valami kérdésetek van itt meg találtok. Fog tam a kulcsot és Adriannal a nyomomban elindultam felfelé a lépcsőn. Mög öttünk Alicia épp az esküvő részleteit eg yeztette le, a zavartság a ellenére is profin tette a dolg át. Mikor hallótávolság on kívülre értünk Adrian meg jeg yezte: -Had találjam ki, be akarsz lóg ni Veronika szobájába. Eg y mosollyal jutalmaztam. -Aha jó ötlet mi? Remélem Alicia eg y ideig még nem tér mag ához. -Ha én zavarom össze akkor még sok időnk van míg kijózanodik. -Túl sokat használod a képesség eidet. Meg találtam a Bársony-szobát, és kipróbáltam a kulcsot Amit Alicia adott. Reméltem hog y a Mester-kulcsot adta oda és nem a Nyuszi-szobához valót. Nem úg y készültem, most nem hoztam mag ammal abból a veg yszerből ami

pillanatok alatt szétmar minden zárat. Szerencsénk volt. A zár eg y kattanással kinyílt és feltárult vég re előttünk az oroszlán barlang ja. Első ránézésre nem sokban különbözött a Nyuszis szobától: Ug yanaz az elrendezés, csak ezúttal mindent selyem borított. Selyem ág ynemű, bársonnyal bevont bútorok, és még a tapéta is bársonyos simaság ú. Csakhog y ez a szoba nem volt az érintetlen és üres mint másik. Körben mindenfelé a használat apró jelei látszottak, Az ág y vetetlen és a halvány samponillat azt jelezte hog y nem is oly rég még használták a fürdőszobát. -Alicia szerintem tévedett. Mondta Adrian. -Nézzünk körül. Kihúzog atta a fiókokat de nem talált semmit, Eg yedül a szekrényben talált eg y fél pár mag assarkú cipőt, és eg y ottfelejtett övet az eg yik fog ason. -Itt valaki nag yon kapkodva csomag olt. Itt nincs mit tenni, Alicia „Véletlen” elszólása keresztbe tett minden tervünknek. Veronika láthatóan meg ijedt és sietve távozott. Nem találtunk semmi jelét annak hog y valaha is vissza akarna még térni ide. A nag y kapkodásban sok mindent itt felejtetett: A borotvát a zuhany alatt, eg y üveg parfümöt a pipereszekrényen, és eg y halom kaját az szétszórva a szoba különböző részein. Leültem az ág yra és a széthag yott ételt bámultam. Volt ott Kínai, indiai, mexikói. Leg alább az ételek terén jó volt az ízlése. Ez mag a volt a kudarc. -Elment. Nem lehetett tovább tag adni az ig azság ot. -Elment, az az idióta Alicia elszólta mag át és mi most újra bottal üthetjük a nyomát. Adrian leült mellém, az arca ug yanazt a döbbenetet tükrözte mint az enyém. -Meg fog juk találni, talán az hog y el kellett menekülnie az lelassította annyira őt annyira hog y leg yen időnk elrejteni a többi lányt a következő teliholdig , akkor majd talán újra meg tudod találni.

-Talán. Mondtam,bár nem voltam valami optimista hang ulatban. Félresöpörte a parókát az arcom elől és a szemembe nézett. -Minden rendben lesz. Mondta Veronika még nem tudhat rólad semmit. Tudtam hog y ig aza van, de ez nem sokat seg ített rajtam. A vállára hajtottam a fejem és azt kívántam hog y ez bárcsak mindent meg oldana. -Rohadt eg y munka ez mi? Valaki mindig belehal Veronika dolg aiba,. -Abba kell hag yatni ezt vele eg yszer és mindenkorra. -Ez az , csak bátran biztatott eg y kis mosollyal. Az ujjával vég ig simította az arcom, majd a vállamat. Bárhol is ért hozzám mindig sikerült elg yeng ítenie. Vajon hog yan csinálja? Marcus aki után minden lányt úg y kellett felmosni, nem volt semmilyen hatással rám, de ez a vámpír bármikor le tudott venni a lábamról. Még is hog yan csinálja? -Lehet hog y Eddie futhat a pénze után. Jeg yezte meg . -Hag yd abba! Fig yelmeztettem. -Hog y jön ide Eddie? -Hidd el nem akarod tudni. Válaszolt. A keze eg yre veszélyesebb helyekre tévedt, hirtelen bepánikoltam és ellöktem mag amtól. Teljesen meg lepte a reakcióm, a keze beleakadt a hajamba valamint nyakamba lévő medálokba. Sikerült lerántania a parókámat és mind a két nyakláncot. Sikerült elkapnom a g ránát medált és g yorsan visszatettem a ruhám alá, de a másik valahová leesett a földre. Hál istennek a jó amulettet sikerült elkapnom. -Nincs több csók. fig yelmeztettem újra. És visszaraktam a fejemre a parókámat. -Úg y érted, nincs több csók hacsak nem találunk rá eg y alkalmas helyet. Emlékeztetett. -Azt akarod mondani hog y nem érzed hog y ebből a helyből ordít a szerelem? Intett körbe a kis bársony fészekben. Lehajolt és felvette a földről a kis keresztet. Meg csillantotta rajta a fényt és hozzám fordult. -Ezt valamikor te adtad nekem. -És ne feledd hog y te aztán vissza is adtad. -Dühös voltam. Válaszolt.

-És most? Meg vonta a vállát. -Talán csak eltökélt. -Adrian. Sóhajtottam. -Miért csinálod ezt? -Tudod hog y én nem akarom ezt. -A viselkedésed mást mutat. Az a baj hog y ig aza van., miért nem tudom eg yszerűen meg mondani neki hog y az eg ész milyen visszataszító. . . Oké. . .Én is g yakran elg yeng ültem mint a pitézőben, vag y a diákházban. De ez nem fordulhat többé elő. Elhúzódtam tőle. -Mennyire kellene még világ osabban fog almaznom? -Nem a viselkedésedről van szó. Még mindig a keresztet szorong atta a kezében. -Az Aurád. . . tudod hog y látom. . . Felnyög tem. -Nem. . . Ezt nem akarom hallani. -Pedig komolyan mondom. Vég ig vetette mag át az ág yon és, meg paskolta az ág yat közvetlenül mag a mellett. -Gyere feküdj ide! -ADRIAN! -Ne ag g ódj nem fog lak meg csókolni. -Íg érem. -Ennyire hülyének nézel??? Vetett rám eg y hosszú fürkésző pillantást. -Talán attól félsz hog y rád vetem mag am és itt helyben meg erőszakollak? -Nem persze hog y nem válaszoltam g yorsan. Felsóhajtottam és óvatosan lefeküdtem mellé az ág yra, és vég ül már csak alig néhány centi távolság maradt köztünk. Rám nézett. A szemén láttam hog y nem ig azán eng em néz most.

-Tudod hog y mit látok? Kérdezte. -Csupa aranysárg a aranysárg a itt-ott eg y két lila beütéssel. Ilyen szokott lenni a normális állapotában -De ha ezt csinálom. . . . . A kezét a csípőmre tette. Az eg ész testem meg feszült, ahog y vég ig húzta az ujjait a g erincem mentén. A bőröm láng olt ahol hozzám ért. -Látod? Kérdezte. Eg yszerre volt transzban, és mellettem az ág yban. -Ja. Persze te nem láthatod , de amikor meg érintelek az aurád szinte felizzik. -A színek sokkal intenzívebben rag yog nak és a lila majdnem teljesen elborítja. -Miért? Miért Sydney? Miért reag álsz rám íg y ha nem jelentek neked semmit? Kérdezte eg y kicsit kétség beesett hang on. Az a baj hog y valahol a lelkem mélyén tudtam hog y valahol ig aza van. Nehezemre esett meg szólalni. -Nem tudom. Talán valami ösztön, valami akaratlan Vég ül is te eg y Mora vag y én pedig Alkimista. -Nem vag y közömbös nekem. -A leg több Alkimistából Sydney az ilyen szituáció csak undort és pánikot váltana ki, a leg kevesebb hog y nyakon öntenének eg y vödör szenteltvízzel. -Tied a pont! Nos. . . én. . eg y kicsit nyitottabban viszonyulok a Morákhoz mint a leg több rendtársam. -Valószínűleg ez csupán eg y testi reakció, hormonok és a több-millió éves evolúció. -Talán a testem nem is tud másféleképp reag álni, ug yanúg y fog ékony vag yok erre mint bárki más. -Valami könyvben olvashattam ilyesmit, vag y leg alábbis eg y cikket a Cosmopolitanbam. Halványan elmosolyodott. Újra visszatért a való világ ba. -Nem nem. Úg y értem hog y te is benne vag y a dolog ban, de nem ok nélkül. -És ne tag add tudom hog y elég jól érezted mag ad most. - Te nem az a fajta nő vag y aki fog ékony az ilyesmire anélkül hog y bármit is érezne a másik iránt. Újra meg érintette a csípőmet, majd vég ig simított az ujjaival a lábamon.

Meg borzong tam és ismét felé fordultam. A szemében nem láttam mást csak a feltétlen szeretetet. -Látod? Már meg int. Valóság g al láng olsz a sötétben. -Kérlek ne csókolj meg , suttog tam. Ez volt az eg yetlen védelem amire még képes voltam. Ha meg csókolna akkor elveszett ember lennék. Becsuktam a szemem. -Nem fog lak. Suttog ta alig hallhatóan.- Ha nem akarod. Kinyitottam a szemem, készen arra hog y elmondjam neki hog y nem számít mit lát az aurámban, én nem vág yom erre a kapcsolatra. Vég ül is ő eg y Mora , ez csak valamilyen ősi részem reakciója lehet arra hog y a kezét az ajkamhoz . . . a testét. . . Meg fog ta a karom és mag ához vont, becsuktam a szemem és átkaroltam a nyakát. Éreztem az ajkait érintés enyémen, nem eg észen eg y csók volt de. . . . Az ajtó váratlanul kinyílt és Alicia lépett be a szobába. Ó-ó dadog ta kezeit a szája elé kapva. -Nag yon sajnálom!. . . nem vettem észre. . . Szétrebbentünk. A szívem majd kiug rott a mellkasomból, és tudtam hog y elpirultam. Kapkodva ig azg attam meg a fejemen a parókámat, kicsit meg nyug tatott hog y láthatólag nem mozdult el. Adrian láthatóan hamarabb mag ához tért, és a hang ja is visszatért. -Ne harag udj. . . Kicsit elrag adtattuk mag unkat. . .meg néztük a szobát . . . íg y sikerült. Bár a szavai szég yenlősek voltak , arca eg ész mást mutatott. Alicia úg y nézett ki ahog yan én éreztem mag am. -Észrevettem. . Nos ez a szoba fog lalt. A homlokát ráncolva nézett körbe. Ez Veronika szobája. -Hát úg y néz ki hog y innen elhúzta a csíkot. Válaszolta Adrian. Vég re sikerült meg szólalnom. -Nem volt itt senki, azt hittük eg y üres szoba. Alicia mintha elfelejtette volna hog y milyen helyzetben talált minket. - Ez furcsa. Mondta. Vég ül is előre fizetett. . .de akkor is furcsa.

Futottunk még néhány kört Aliciával mire vég re sikerült meg szabadulnunk tőle. Eg yikünk sem beszélt sokat mire vég re sikerült beszállnunk a kocsimba. Teljesen elvesztem a g ondolataimban aminek eg yenlő része volt Veronika miatti frusztráció és Adrian miatt érzett zavar. Bár ezt nem voltam hajlandó elismerni és ujjra a szokásos tag adásba menekültem. Az nem lehet hog y bármelyik részem is kívánná ezt a kapcsolatot. Vég ül sikerült lehig g adnom és küldtem eg y SMS-t. Ms. Terwillig ernek. „UJABB ZSÁKÚTCA. V. LELÉPETT. ABBAHAGYHATJA BÁRMIT IS CSINÁL.” Válasza néhány percen belül meg érkezett: „RENDBEN. MAJD MEGPRÓBÁLJUK MÁSKÉBB.” Mintha a telefonon keresztül is érezem volna a csalódását. Nem ő volt az eg yetlen. Adrian különösen szórakozottnak tűnt. A kérdéseimre még válaszolg atott, de látszott rajta hog y a g ondolatai valahol eg észen máshol járnak. Mikor vég re visszaértünk Amberwoodba szerencsére úg y találtam hog y vég re minden olyan csendes amilyennek mindig lennie kellene. Nem várt semmilyen veszélyes küldetés vag y meg oldandó személyzeti probléma. Vég re úg y érezhettem mag am mint eg y átlag os tag ja a korosztályomnak. Összeg ömbölyödtem az ág yamon és vég re elnyomott az álom. Hát elég bizarr álom volt. A családunk macskájával voltam aki tudott beszélni, és éppen Adrian Mustang ját vezette. Épp rá akart beszélni eg y Birming ham-i utazásra, de a sok leckére hivatkozva nemet mondtam. Épp az alkudozás közepén tartottunk amikor hirtelen minden elborított a feketeség . Hideg érzés sepert vég ig rajtam, majd olyan retteg és ami vetekedett azzal amit Adrian lakásában éreztem mikor a két Strig a nő ránk támadt. Eg y nő nevetése csapott fel körülöttem,ocsmány és undorító, mint valami mérg ező füst. Eg y hang tört elő a sötétség ből és kering ett körülöttem. -Alaposan elrejtett, de ez nem marad mindig íg y, ekkora erőt nem lehet örökre elrejteni. Már észrevettelek, és ne ag g ódj előbb vag y utóbb rád is fog ok találni!

Két kéz vág ódott ki a sötétség ből és a torkomra fonódott ,. Ordítva tértem mag amhoz a saját ág yamban, a meg nyug tatóan világ ító lámpa eg y pillanatra elűzte az álom borzalmát , de csak eg y pillanatra. Ömlött a víz rólam. A nyakamhoz kaptam de hál istennek nem volt semmi baj vele. A g ránát talizmán ott lóg ott a helyén, csak a keresztem hiányzott. Nincs semmi baj g ondoltam, csak eg y álom volt. Nem jelent semmit. És azok után amin keresztülmentem mostanában, csoda hog y nincsenek g yakrabban rémálmaim. De azért nem sikerült teljesen meg g yőznöm mag amat. Volt valami a rémálomban ami rendkívül élethűvé tette. Nem akartam újra elaludni ezért főztem eg y csésze kávét mag amnak és meg próbáltam újra a könyveimre koncentrálni. Ez eg y darabig működött de aztán g yőzött a fáradság és vég re belemerültem a mély álomtalan alvásba.

Tizenhatodik fejezetet Másnap reg g el találkoztam Ms. Terwillig er-rel és beültünk eg y kávézóba beszélg etni. Beszámoltam neki a fog adóban történt eseményekről. Még félig sem vég eztem mikor befutott Adrian is. -Iskolába meg yek. Mag yarázta. Úg y tűnt a hang ulata most sokkal jobb volt mint teg nap hazafelé a kocsiban. Már nem volt sok mondanivalóm, hamar vég eztem a történetünkkel. Ms. Terwillig er arca fáradtnak és meg viseltnek látszott, de az ig azi pánik csak akkor tűnt fel rajta amikor beszámoltam neki az álmomról, a szeme tág ra nyílt és olyan erősen szorította a csészéjét hog y azt hittem menten összetöri. -Kiderült ! Motyog ta. -Mindeg y hog y hog yan, de Veronika tudomást szerzett rólad. -Nem kellett volna oda küldenem tég ed, azt hittem annyira lefog lalja a többi lány hog y nem vesz észre tég ed. -Tévedtem. -Önző voltam és naiv. Talán jobb lett volna ha az elejétől fog va tudja hog y én állok a dolg ok mög ött. -Biztos hog y nem ismeri Sydney kinézetét? Fordult Adrianhoz. -Persze. Válaszolt Adrian. Senkinek nincs világ os elképzelése arról hog yan is néz ki valójában, se Alicia, se a lányok nem emlékeznek rá pontosan. -De az is lehet hog y ő is kémkedett utánam. Vetettem fel. -Láthatott minket eg yütt, nem ig azán álcáztam mag am itt az iskolában. -Talán. Ismerte el Ms. Terwillig er. -De azt is láttuk hog y milyen aktívan tevékenykedett Los Ang elesben. - Sok időt tölthetett el azzal hog y felkutassa az áldozatait, nem maradhatott sok ideje arra hog y ide utazzon hozzád. -Annyira még nem lehet elég erős hog y teleportálni is tudjon. Arckifejezése meg keményedett. -Nos nincs mit tenni, fel kell készülnünk a védekezésre. -Úg y tűnik még nem tudja hog y hol vag y pontosan, vag y hog y én seg ítek neked. -Kell találnom eg y másik varázslatot, ami meg erősíti

a medál hatását, de ez nem sokat ér ha már tudja hog y hol találhat meg . -Bárhog y is, most ne ag g ódj többet Veronika dolg ai miatt. -Most az a fontos hog y a védelmedre koncentráljunk, különösen a láthatatlanság ra. -A leg jobb védelmet ezen a ponton az jelentheti, hog y Veronika eg yszerűen nem vesz észre ha el találna jönni Palm Spring sbe. Sok g onosz varázslatról olvastam, és Ms. Terwillig er is sokat ismerhetett. Tudtam hog y ezek akár meg is menthetik az életemet. De nem tudtam elnyomni a g yanúmat hog y Veronika talán rajtam keresztül akarja meg fig yelni Ms. Terwillig ert. Ag g ódtam a biztonság áért de persze bizonyítékom az nem volt rá. -Amíg lehet el fog kerülni eng em. Válaszolt a ki nem mondott g yanúmra. -Az erőm hasonló az övééhez, bár én nem vag yok olyan fiatal és szép mint ő. -De még ő is meg húzott mag ának eg y határt, talán ez ez eg yetlen emberi érzés ami még meg maradt benne. -Vajon akkor is íg y fog érezni ha szembe kerül mag ával? Kérdezte Adrian. Ms. Terwillig er meg rázta a fejét. -Nem, akkor aztán bármi meg történhet. Felém fordult. -Szeretnék találkozni veled ma este, g yakorolnunk kéne néhány védekező taktikát. -Biztos hog y készen áll erre? Kérdeztem óvatosan. -Már ne is harag udjon asszonyom de elég ramatyul néz már most is. -Addig ra csak mag amhoz térek. -Találkozzunk a parkban este tíz óra körül, öltözz fel rendesen elég hideg lesz. . . Néhány pillanatig csak a semmibe bámult majd összeszedte mag át és folytatta. . . -Fig yelembe véve a fejlődésedet. . .talán nem lenne rossz ötlet néhány alapvető védelmi eszközt vag y technikát beszerezned. -Alapvető? Kérdeztem zavartan. -Feg yverek Syd. Adta meg a mag yarázatot Adrian. Ms. Terwillig er bólintott. -Ha valaha is szemtől-szembe kerülsz Veronikával, akkor nag y valószínűség g el mág iával fog rád támadni . . . De vég ül is eg y sima feg yver is ér annyit mint eg y

varázslat. Persze csak ha a sikerül meg lepned vele az ellenfeledet. Nem voltam nag y rajong ója az efféle g ondolatoknak. -Fog almam sincs hog yan kellene bánni velük. Válaszoltam. -Nem szeretem a feg yvereket és az erőszakot. -Talán jobban szeretnél kómában feküdni az életed vég éig eg y kis világ os szobában? Kérdezte Adrian. Vetettem rá eg y meg lepett pillantást. -Természetesen nem. De ug yan hol tudnánk ilyen rövid idő alatt bármiféle feg yverhez jutni? Adrian elg ondolkozott. -Azt hiszem tudom. Mondta mosolyog va. -Biztos vag yok benne hog y ti ketten összehoztok majd valamit. Jeg yezte meg Ms. Terwillig er, de az esze láthatóan már eg észen máshol járt. Az órájára pillantott . -Mindjárt kezdődik a tanítás, mennem kell. Felálltunk az asztaltól és ki-ki a mag a dolg a után indult. Visszatartottam Adriant mert ötletem se volt hol tudna ilyen rövid idő alatt ilyesmihez hozzájutni. Meg nyug tatott és meg kért hog y találkozzunk a suli után. Már éppen indult volna amikor eszembe jutott még valami: -Adrian, várj. Szóltam utána. -Fig yelj, véletlenül nem hoztad mag addal teg nap a keresztemet? -Ah -oh. Szinte láttam a szemében ahog y vég ig fut az ag yán a teg napi nap indiszkrét vég kifejlete. -Azt hiszem leesett a földre, nem vetted fel mielőtt haza indultunk volna? Meg ráztam a fejem. -A francba! Sajnálom Sag e! -Nincs semmi baj. Válaszoltam automatikusan. -De baj. Az én hibám. Tudom hog y milyen sokat jelentett neked. Persze sokat jelentett nekem, de én leg alább annyira hibás voltam a dolog ban mint ő. Gondolnom kellett volna a rá de, érthetően elég szórakozott voltam az eg ész visszaút alatt. -Nem g ond. Mondtam neki . -ez csak eg y nyaklánc. Ez láthatólag nem vig asztalta meg . Elég letörtnek látszott mikor elváltak az

útjaink. Erősen reméltem hog y nem feledkezik meg a feladatáról a nag y búbánat miatt. Mikor vég et ért a tanítás már a kollég ium előtt várt a Mustang ja mellett, sokkal optimistábbnak tűnt mint reg g el és a nyakláncomat sem hozta szóba. Mikor elmondta hog y mire g ondolt eg y kicsit meg döbbentem, de néhány pillanat töpreng és után a dolog meg valósíthatónak látszott. Nem eg észen eg y óra múlva már a külváros mag ányos épületei között bóklásztunk. Némi keresés után meg is pillantottuk a keresett helyet: „WOLFE ÖNVÉDELMI ISKOLA” Hirdette nag y betűkkel a plakát. -Nem hittem volna hog y valaha is újra eljövök még ide. Jeg yeztem meg . A ház előtt eg y autó sem parkolt. -Lehet hog y nincs is itthon. Suttog tam. -Lehet hog y fel kellett volna előbb hívni. -Nekem Wolfe nem tűnt olyan srácnak aki csak úg y elmeg y otthonról. Vonta meg a vállát Adrian és bekopog ott az ajtón. Szinte azonnal éktelen ug atás hang zott fel, és reng eteg karom kaparása az ajtón. Elhúztam a számat. Valamiért amit soha nem értettem meg , Wolfe eg y csorda meg vadult Csivavát tartott a házában. Bár valaki eg yszer azt mesélte hog y ezek a kis ördög ök ölni is képesek lennének a g azdájuk védelmében. Vártunk néhány percet , de csak az ug atás jelezte hog y bármiféle élet lehet a falak mög ött. Adrian meg vonta a vállát és újra kopog ott . Ezzel csak annyit sikerült elérnie hog y még nag yobb lett az őrület odabent. -Hát úg y látszik nin. . . . Az ajtó hirtelen kinyílt és eg y szempár lesett ki a beakasztott lánc mellett. -Nocsak ketten vannak. Hallottam a suttog ást. Az ajtó becsukódott, de hallottam hog y kioldja a láncokat. A következő pillanatban újra kinyílt az ajtó majd Wolfe óvatosan kilépett az utcára, nyilván nem akarta hog y a teng ernyi kutyája rászabaduljon a világ ra. -Talán be kellett volna jelentkezniük. Meredt ránk. -Majdnem mag ukra uszítottam a kutyáimat.

Wolf most is a kedvenc ruháit viselte. Eg y bermudát és eg y elég Extrém feliratú pólót. Persze azt már meg tanultam hog y jobb nem meg kérdőjelezni az öltözködési szokásait, még emlékeztem rá hog y az eg yik edzésen alaposan kiütött eg y nőt aki meg kérdőjelezte az öltözködési szokásait. Nos miben seg íthetek srácok? Kérdezte. -Új osztályokat már csak jövőre fog ok indítani. Adrian és én összenéztünk. -Néhány feg yverre lenne szükség ünk. -Persze nem hivatalosan. Wolfe a szakállát vakarg atta. -Nem ig azán tartok feg yvert a tanfolyamokon. Fő a biztonság . Az mindenesetre biztató volt hog y az eg y cseppet sem érdekelte hog y mire kéne nekünk a feg yver. -Meg van hozzá a meg felelő képzésem. Válaszoltam neki. Ami ig az is volt. Az alkimista kiképzéshez tartozott ez is, bár én soha sem rajong tam érte. Ezt soha nem említettem Adriannak, nem voltam büszke a dolog ra. Eg y kést vég ül is másra is lehet használni, de eg y feg yvert. . . az csak eg y dolog ra jó. . . másra nem is lehet használni. Wolfe felvonta a szemöldökét, vég ig mért a jó szemével. Nyilvánvaló volt hog y eg y szavamat se hiszi. -Ért a feg yverekhez? Hitetlenkedett. -Van itt lőtere? Kérdeztem vissza hűvösen. Láttam a szemén hog y eg észen meg sértődött. -Hát persze. Intett. -Gyertek velem. Eg y a g arázs mög ötti épülethez vezetett minket. Mint az összes építménynek Wolfe birtokán ennek se volt eg yetlen ablaka sem. És ha jól emlékszem a tanfolyam alatt eg yszer se vitt be minket ide. Az ajtót elborító zárak tömeg e a leg szőrösebb szívű Alklimista biztonság i elvárásainak is meg felelt volna. Mikor felkapcsolta odabent a villanyt meg döbbenve láttam hog y a hely nem csak lőtérként funkcionál, az eg yik falon eg y kisebbfajta katonai feg yverraktár rejtőzött. Wolfe körbepillantott. - Azt hiszem valahol a házban kell lennie néhány fülvédőnek, mindjárt jövök.

Én továbbra is a falat bámultam. -Kizárt hog y ez mind leg ális leg yen. Hüledeztem. Adrian válasza eg észen váratlan volt. -Sag e, észrevetted a foltot a szemén? Kérdezte. Felé fordultam. -Hmm? Mi? Ja persze már az első nap feltűnt amikor találkoztunk vele. -Nem arra g ondoltam. -Meg esküdnék rá hog y amikor utoljára láttam a másik szemén volt a folt. -Nem. Feleltem -Nem ott volt. -Biztos vag y benne? Kérdezte Adrian. -Mert én nem. Hmm. . .Persze nem voltam biztos benne. Szöveg eket és dokumentumokat pillanatok alatt memorizálni tudtam, ellenben az arcokat öltözékeket. . . az már más kérdés. -Ennek semmi értelme, hog yan változtatta volna meg a szemét? -Ha ő Malakiás Wolfe, miért nem néz ki úg y mint a leg utóbb? Erre már nem volt semmi log ikus válaszom. Wolfe visszatérve átadott nekünk két fülvédőt, majd a feg yverekkel elborított falhoz lépet és rövid szemlélődés után kiválasztott eg y apró pisztolyt. Vég ül a lőszerszekrényhez lépett és kinyitotta az ajtaját. Hát leg alább a biztonság ra adott: nem hag yott elől eg yetlen töltött feg yvert sem. -Ez jó lesz. Mondtam neki, és elvettem tőle a feg yvert és könnyedén betáraztam azt. Jóváhag yólag felmordult, majd a helység másik vég ében lévő céltáblák felé intett. -Amikor csak tetszik. mondta. Élesítettem a feg yvert , majd az eg ész tárat néhány másodperc alatt beleürítettem az eg yik céltáblába. Persze mind el is találta. Wolfe kezébe nyomtam a feg yvert. Eg y pillanatig fürkészve nézett majd visszaadta. -Töltsd meg újra a tárat. Később majd veszel mag adnak lőszert. -Eg y pillanat és meg írom a bérleti szerződést. Mint kiderült a „Bérleti szerződés” mindössze eg y darab papír volt amire felírta a feg yver g yártási számát, és típusát. És már csak az aláírásom hiányzott róla.

-Ez minden kérdeztem meg hökkenve. -Úg y értem örülök hog y ilyen g yorsan ment de. . Nem ig azán tudtam hog y mit mondjak. Wolfe eg y intéssel elhallg attatta a tiltakozásomat. -Elég jó emberismerő vag yok ha azt mondod szükség ed van rá, akkor szükség ed is van rá. A táskámba süllyesztettem a pisztolyt. -Hát. . .remélem soha nem lesz rá szükség em. Válaszoltam -Wolfe Adrianra pillantott. És mi a helyzet veled, neked is szükség ed van feg yverre? Adrian meg rázta a fejét. -Isten ments! Már ez az eg y is bőven több mint elég , meg aztán nem is értek hozzá. -Csak probléma lenne belőle. Wolf újra kinyitotta a feg yverszekrényt , majd hosszas keresg élés után eg y hosszú csövet majd néhány kurta nyílvesszőt kotort elő. -Esetleg ez a fúvócső? Nem kell hozzá annyi g yakorlás mint eg y pisztolyhoz. Persze soha nem fog od olyan könnyedén használni mint az Amazóniai indiánok akiktől szereztem, de a célnak azért meg felel. Adrian mosolyog va rázta meg a fejét. -Kösz. De nekem meg vannak a módszereim hog y hog yan védjem meg mag am. Még mindig éreztem valami furcsát rajta , nem voltam benne biztos hog y elhihetem bármit is mond. -Te jártál az Amazonasnál? Wolfe felém fordult. -Nem hiszel nekem? Kérdezte. -Nem... nem erről van szó, csak soha nem említetted míg ide jártunk a tanfolyamra. Ismét elfordult tőlünk. -Nag yon rég en történt, vannak dolg ok amiket jobb lenne elfelejteni , de a múlt állandóan utánunk nyúl. Hosszú kínos csend követte a kijelentését. Vég ül meg köszörültem a torkom. -Hát. . .köszönöm uram. Köszönöm a feg yvert , remélhetőleg soha nem lesz

szükség em rá. -Tartsd csak meg amíg szükség ed lehet rá. Felelt. Ha majd vissza akarom kapni meg fog lak találni. Visszaindultunk az iskolába. Bár meg értettem Ms. Terwillig er indokait a „Hag yományos” védelemről, úg y döntöttem jobb ha a feg yver Adrian kocsijában marad. A szobám amúg y is tele volt mindenféle Alkimista veg yszerrel, már ezeket is nehezen tudtam volna kimag yarázni. De ha még eg y feg yvert is találnának nálam, hát azonnal kicsapnának. Adrian eg észen a szobámig kísért. Már félig kinyitottam az ajtót mikor meg torpantam és felé fordultam. -Köszönöm. Mondtam neki . -Mindenért. -A fog adóért, Wolfe-ért. Felnevetett. Hé már azért meg érte hog y láttuk a fúvócsövét. Vele nevettem. -Később majd találkozunk. Adrian bólintott. -Ig azából hamarabb mint g ondolnád. -Mi van? Kérdeztem, újra előtört belőlem a g yanakvás. Úg y tett mintha nem is hallotta volna a kérdésemet. Eg észen másról kezdett el beszélni. -Felhívtam Aliciát. Mondta miközben elővett eg y kis dobozt. -Meg kértem hog y nézzen körül a szobában de addig ra már alaposan kitakarították, nem talált semmit. -Ja! És veronikáról is kérdeztem , azóta sem tért vissza. Ez szomorú hír volt, de azért kedves volt tőle hog y próbálkozott. -Kösz hog y meg próbáltad. -Nincs mit . Mosolyg ott. Majd kinyitotta a kis dobozt és kivett belőle eg y láncot rajta eg y kis fakereszttel. -Hoztam helyette eg y másikat. Persze tudom hog y ez nem pótolja az eredetit ,de akartam valamit adni helyette. -És ne kezdj el nekem nyavalyog ni hog y nem fog adhatod el! Vág ott a szavamba mielőtt meg szólalhattam volna. -Kemény öt dollárért vettem eg y utcai árustól, biztos vag yok benne hog y a lánc ráadásul még sárg aréz is. Visszafog tam mag am. Kézbe vettem a keresztet és alaposan meg szemléltem.

A felülete televolt apró festett virág okkal. -A kereskedő olcsón adta. Mondtam -Ez kézzel lett ráfestve. -Nem nézte el. Én festettem rá. Válaszolt Adrian.- Kicsit túl eg yszerűnek tűnt. Vég ig húztam a kezem a festményen. -És mért pont ezek a virág ok? Adrian meg vonta a vállát. -Nem szeretem a liliomot. Elköszöntem tőle. Még mindig mosolyog va becsuktam az ajtót, majd a nyakláncot letettem az éjjeliszekrényemre. Vetettem rá még eg y g yeng éd pillantást , majd meg próbáltam eldönteni mivel töltsem el az időt estig . A látog atásunk Wolfe-nál. Rövidebb ideig tartott mint számítottam rá, úg yhog y bőven volt időm hog y még a vacsora előtt meg próbáljam utolérni mag am. A házi feladat nem készül el mag ától. A vacsorát Kristin és Júlia társaság ában ejtettem meg . Vég re eg yszer már a saját barátaim között lehettem, és nem kellett folyton a védenceimmel fog lalkoznom. Persze Júlia vég ig „Dave” felől fag g atott. A vacsora vég ére már ott tartottak hog y mikor hozom el nekik a srácot. Ahog y közeledett az este kezdtem felkészülni a találkozómra Ms. Terwillig errel. Nem voltam biztos benne hog y milyen varázslatokat akar velem g yakorolni, de g ondoltam jobb ha felkészülök mindenre. Jó alaposan kitömtem a táskámat mindenféle varázslatkomponenssel, és előrelátóan néhány müzliszeletet is bepakoltam a táskámba. Jól jöhetnek még , kellhet az energ iapótlás. Miután mindennel elkészültem átvetettem a táskát a vállamon majd elindultam le a lépcsőn az előtérbe. Már majdnem kint voltam a szabad leveg őn mikor Mrs. Weathers utánam kiáltott. -Sydney! Meg fordultam. -Ig en asszonyom? -Hová indultál? Már majdnem takarodó van. Odasétáltam az íróasztalához. -Kaptam eg y csomó feladatot Ms. Terwillig ertől. Mrs. Weathers zavarba jött.

-Ig en tudom hog y sokat seg ítesz neki . . .de ma nem kaptam tőle semmilyen értesítést. Biztos csak elfelejtette, de hát a szabály az szabály. -Persze. Mondtam -Biztos hog y nem küldött semmit? Meg rázta a fejét. -Semmit, ne harag udj. -Rendben motyog tam. Bár nem voltam benne biztos hog y rendben van. Annak ellenére hog y Ms. Terwillig er elég g é szétszórt természetű volt az ilyesmit nem szokta elfelejteni. Mrs. Weathers meg nyug tatására látványosan visszatértem a szobámba. Bevág tam az ajtót mag am után és a táskámat a sarokba hajítottam. Az este további részét avval töltöttem hog y meg próbáltam elérni Ms. Terwillig ert, de se a telefonra sem a hang postára küldött üzenetre nem válaszolt. Vajon mi történhetett vele? Reméltem hog y még véletlenül sem futott össze Veronikával. Ideg esen járkáltam fel-alá a szobámban a következő órában, a sok probléma kezdett elborítani. Az álom. Veronica. Marcus. St. Louis. Ms. Terwillig er. Újra és újra a leg rosszabb verziókat vizionáltam mag am elé. És mikor már azt hittem hog y tényleg meg bolondulok, vég ül még iscsak meg csörrent a telefon . Ms. Terwillig er volt a vonalban. -Miért nem jöttél el? Kérdezte. Felléleg eztem. Tehát kinn volt a parkban ezért nem válaszolt a hívásaimra. A sivatag ban nincs térerő. -Én meg próbáltam elindulni, feleltem De Mrs. Weathers nem eng edett el. -Elfelejtett neki szólni hog y kimaradok ma este. Eg y pillanatra csend lett a vonal másik vég én. -Én eg ész biztosan. . . A szavai elhalkultak és bizonytalanná váltak.-Vag y lehet hog y még sem? -Minden rendben. Próbáltam csitítani. -Túl sok dolg ot vállalt mag ára, előfordul az ilyesmi. -Ez nem mentség ! Csattant fel a hang ja. Úg y tűnt inkább mag ára dühös mint énrám.

-Akkor hívja fel most Mrs. Weatherst. -Á már késő, épp most értem haza. Talán majd leg közelebb. -Sajnálom. Feleltem. Én ig azán meg próbáltam. Ms. Terwillig er felsóhajtott. -Persze tudom. Nem a te hibád. Én baltáztam el a dolg ot. Túl sokat vállaltam mag amra , és most kezd visszaütni a dolog . -Kezdek szétesni, ez íg y nem mehet tovább. Vég ig futott rajtam a hideg ahog y azokra a kómás lányokra g ondoltam, és arra hog y esetleg csatlakozhatok hozzájuk. A teg nap esti álmom valahog y reálisabbá tette a lehetőség et. Meg álltam a tükör előtt és eg y pillanatra meg láttam mag am sápadtan és öreg en. Félrekaptam a pillantásomat. Nem hag yhattam hog y ez meg történjen velem. Eg yszerűen szükség em volt Ms. Terwillig erre. Lehet hog y eg y csodag yerek vag yok, de még nem vag yok képes meg védeni mag amat. -Pihenjen asszonyom. Mondtam neki. Nag yon úg y tűnt nekem hog y szükség e is van rá. -Hát meg próbálom. -Addig is vig yázz mag adra Miss Melbourne. -Persze válaszoltam. Ennél többet úg y sem tehettem most, csak reménykedhettem hog y ez elég is lesz. Próbáltam nem elaludni. És nem csak azért mert meg rémített a teg nap esti rémálmom. Ms. Terwillig er elmag yarázta hog y Veronika eg yfajta kereső varázslatot használt, ami az álmukban próbálja meg találni a keresett személyt. Ag g ódtam hog y ha újra próbálkozik előbb-utóbb rájön hol bujkálok. A probléma csak az volt hog y már teg nap sem tudtam kipihenni mag amat. Úg yhog y ma még fáradtabb voltam,és mihelyt észbe kaptam volna már el is nyomott az álom. Nem tudom mennyi idő telhetett el mire elkezdtem álmodni. Az eg yik pillanatban még a szobámban ideg eskedtem, a másikban pedig ott találtam mag am Sonya és Mihail esküvőjén.

Pontosan ug yanúg y nézett ki minden. Virág ok mindenütt, az asztalokon fehér lepedő, kristálypoharak. . . . Az eg yetlen különbség az volt hog y ez a terem üres volt és csendes. Elég g é hátborzong ató volt, mint eg y kihalt szellemváros. A csillog ó g azdag ság , és nincs senki aki mindezt élvezné. Lenéztem és láttam hog y ug yanazt a ruhát viseltem mint az esküvőn. Bár a színe nem stimmelt. -Meg változtattam a színét. Hallottam meg Adrian hang ját -A vörös sokkal jobban illik hozzád, nem mintha a kék nem állt volna jól. Adrian elindult felém. Ug yanazt a kék öltönyt viselte mint az esküvőn. Hirtelen meg értettem mi történt velem. Ez eg y szellem-álom volt. A szellem-álom eg y különleg es Mora képesség . a használói be tudtak lépni mások álmaiba, pontosabban nem is beléptek hanem létrehoztak a teljes álmot a környezettel és mindennel eg yütt. -Már rég ebben is meg próbálkoztál ezzel. Mondtam neki. -És nézd meg menyit fejlődtél. Leg utóbb még pánikba estél, rug dostál és sikoltoztál. Kinyújtotta a kezét. -Szabad eg y táncra? Kérdezte. -Nincs zene. Válaszoltam. Nem állt szándékomban táncolni, talán nem fog ok rug dosni és sikoltozni de még nem voltam benne biztos hog y hog yan fog ok reag álni. A félelmeim még mindig meg voltak a Vámpír mág iával kapcsolatban, és eg y olyan világ ban rekedni ahol teljesen ki voltam neki szolg áltatva, az előző alkalommal kitört rajtam a pánik. És most? A jelek szerint elfog adtam a helyzetet, ami a leg jobban zavart az a ruhám kinézete volt. Adrianhoz fordultam. -Meg tudod változtatni? Mutattam a ruhámra. -Próbáld meg . Felelte. -Nem én irányítalak, csak képzeld mag ad olyannak ahog yan most kinézel. Meg próbáltam. A következő pillanatban már farmer volt rajtam és eg y halvány kék kötött top. Ezzel persze némi csalódást okoztam neki. -Te íg y alszol? Felnevettem.

-Nem, meg próbáltam eg yáltalán nem aludni. Úg y látszik ez nem jött be. -Miért hoztál át ide? Felemelte az eg yik kristálykelyhet és a csillog ását fig yelte. -Pontosan ezért hoztalak ide. Láttam hog y menyire félsz az alvástól, ezen a helyen Veronika biztosan nem fog rád találni. Soha nem g ondoltam volna hog y Vámpír mág ia ennyire erős lehet. Újult érdeklődéssel néztem körül a szobában, úg y látszik sikerült találni eg y helyet ahol elrejtőzhetek Veronika elől. Leg alábbis erősen reméltem hog y nem tudja leg yőzni Adrian Mág iáját, és nem fog besétálni az ajtón kezében eg y csokor virág g al. -Köszönöm. Mondtam, és leültem az eg yik asztalhoz. Eza szituáció azokhoz a hihetetlen pillanatokhoz tartozott amikor Adrian szinte tökéletesen olvasott a g ondolataimban, vag y ebben az esetben inkább a félelmeimben. -Nos ez is ösztönző intett a ruhám felé , de én titokban abban reménykedtem hog y újra láthatom rajtad azt a vörös Halloween jelmezt rajtad. -Úg y látszik most nincs szerencsém. Felidéztem mag amban azt a napot. A jelmezt Lia Distefano készítette nekem. Eg y ősi Görög ruhát akart készíteni nekem, de vég ül eg y áttetsző vörös- arany semmiség lett belőle. Ekkor jelentette ki Adrian hog y én vag yok a leg szebb nő aki a föld felszínén sétál. Már többször előfordult hog y nyíltan kifejezte az érzelmeit irántam. Eddig mindig visszautasítottam a közeledését, de most beleg ondoltam hog y mit is tett értem úg y döntöttem adok neki eg y kis kompenzációt. Újra mag amra képzeltem a kék esküvői ruhámat. -Most már jobb? Kérdeztem. Az arca földerült és rám mosolyg ott. -Látod. Máris elértem valamit. Abban a reményben hog y nem kapok néhány félreérthetetlen ajánlatot feltettem neki a nap kérdését. -Akkor most mit fog unk csinálni? -Biztos hog y nem akarsz táncolni ? Ha kell eg y zenekart is ide tudok képzelni. Azt hiszem leolvashatta a választ az arcomról. -Rendben, rendben. Nem is tudom talán játszhatnánk valami társasjátékot. -Melyiket ismered? Monopolyt? Torpedót? Twister?

-Mindeg y hog y melyiket választod, de szó kirakóst nem vag yok hajlandó játszani veled. Vég ül teljesen belemerültünk a játékokba. Miután többször meg vertem Torpedó után jött a Monopoly. Ami azért elég érdekes volt. Adrian a képzeletével létre tudott hozni dolg okat, de se ő sem én nem emlékeztünk pontosan a játék szabályaira. Az ördög meg ug ye a részletekben rejtőzik. Elég kieg yensúlyozottan játszottunk, hol ő került jobb pozícióba hol én. Eg yikünknek sem sikerült komoly előnyre szert tennie. Nem voltak kétség eim afelől hog y én fog ok nyerni, úg yhog y vég ül ott ültem tanácstalanul bámulva az örömünnepet tartó Adriant. -Előfordult már veled hog y valaha is elvesztettél eg y játékot? Kérdezte vég ül. -Hog y?. . . .persze . . .csak nem hittem. . . -Nem hitted hog y én leszek aki meg ver mi? -Nem. . .csak nem szokott előfordulni velem túl g yakran. Felnéztem. -Gratulálok! Hátradőlt a székén és elnevette mag át. -Hát azt hiszem ez a g yőzelem többet javított a renomémon mint bármi amit valaha is tettem. -Nag yon jól tudod hog y mindig is jó véleménnyel voltam rólad. Felálltam és nyújtózkodtam eg yet, meg lepett hog y mennyire elg émberedett a testem. Különös hog y menyire reális az eg ész álom. -Mióta vag yunk már itt? Kérdeztem. -Nem tudom. Még nem lehet reg g el. Úg y tűnt hog y nem is érdekli különösebben a dolog . -Mi leg yen a következő játék? Felálltam az asztaltól. -Mára befejeztük. Én már órák óta alszom de te semmit sem pihentél az éjszaka. -Én vámpír vag yok Sag e . Elfelejtetted?- Az éjszaka teremtménye. -Aki emberi időbeosztás szerin él. Korholtam. Még mindig nem ag g ódott különösebben.

-Csak eg y órám lesz holnap , ráérek kipihenni mag am. -És mi a helyzet a szellemmel? Kérdeztem. Ideg esen járkáltam fel és alá, ahog y vég ig g ondoltam a mág ia következményeit. Márpedig ennek a tehetség nek komoly mellékhatásai voltak. -Tudod hog y mennyire meg viselnek tég ed a mellékhatások. Én élvezem a dolog előnyeit, és a következmények eg yedül a te nyakadba szakadnak. Visszatértem az asztalhoz és lecövekeltem mag am a széke elé. -Lég y nag yon óvatos. Vadászat Veronikára, és most már ez is. . . . Előtört belőlem a bűntudat. Amikor meg kértem hog y seg ítsen nekem elrejtőzni Veronika elől míg rá nem találunk meg felejtkeztem a tettei következményeiről. A szellem mindig meg követeli a fizetség et. -Ne ag g ódj. Vig yorg ott. Amint vég zünk a kurvával akkora bulit csapok hog y napokig nem fog ok utána kijózanodni. -Huh. Ez talán nem a leg eg észség esebb módja a g yóg yulásnak. Miért nem használsz antidepresszánsokat? Tudtam róla hog y néhány hozzá hasonló képesség ekkel „meg áldott” Mora használta őket hog y blokkolja a képesség eit. A mosolya eltűnt, rég láttam ilyen komornak. -Nem éri meg . Felelte. -Lisa próbálkozott vele hog y elfojtsa a képesség eit. Majdnem az őrületbe kerg ette. Rátámaszkodtam az asztalra. -Ig en , de tég ed a túlzott használata fog az őrületbe kerg etni. -De nem ma este Sag e. Ma sikerült meg verni tég ed a játékban. Túlság osan is lazán kezelte a dolg ot, ez ig azán jellemző volt rá. De már ismertem annyira hog y tudjam mikor kell kerülő utat választani. -Rendben. -Akkor küldj vissza aludni a szobámba. -Biztos hog y minden rendben lesz? Hallottam a hang ján hog y iszonyúan ag g ódik értem. Nem is emlékeztem rá hog y valaha is érzett íg y irántam valaki, na jó talán Ms. Terwillig er.

-Valószínűleg ma éjszakára már feladta a dolg ot. . . -Nem tudom, de nem hag yhattam hog y állandó félelemben tartson. A g ondolat hog y Veronika ismét rám talál halálra rémített. . . de az a tudat hog y Adrian az épp elméjét kockáztatja miattam az még félelmetesebb volt. Annyi mindent kockáztatott miattam, ennyi rizikót én is bevállalhattam. -Szerintem már csak holnap este fog újra próbálkozni. Adrian arca felderült. -Rendben akkor holnap találkozunk. Hirtelen az eg ész szoba eltűnt, én pedig visszazuhantam a pihentető alvásba. A távolból még éppen hallottam Adrian halk hang ját: -Szép álmokat Sag e.

Tizenhetedik fejezet Bár a dolg ok nem úg y sültek el ahog y tervezte, Ms. Terwillig er meg kért rá hog y még az órák kezdete előtt keressem fel a szobájában. Épp csak annyi időm volt hog y beug orjak az étkezdébe. Meg lepetten fedeztem fel hog y Eddie, Jill és Ang eline ismét eg y asztalnál ülnek. Az idejét sem tudtam mikor láttam őket íg y eg yütt. Leg alább ők tudnak normális életet élni, olyan volt mint eg y békés szig et a körülöttem háborg ó teng eren. Jill éppen mulatott valamin amit Eddie nem ig aszán tartott viccesnek. -Nem mondott nekem semmit. -Persze hog y nem nevetett Jill. Elég g é zavarban van. -Ki van zavarban? Kérdeztem és letettem a tálcámat. Arra g ondoltam hog y Adrianról beszélnek, bár őt nehéz lehet valamivel is zavarba hozni. -Miach. Felelt Jill. Én beszéltem rá eredetileg hog y álljon modellt a varró klub számára. Most meg Juan és Travis is bejelentkezett a munkára. -Még mindig tart a varroda? Jillt eredetileg Liával szervezte meg az iskolai varró klubot. Rég ebben mikor Miach és Jill még eg yütt jártak a csaj meg g yőzte róla hog y vállalja el néhány enyhén szólva is rosszul tervezett ruha felpróbálását. Miach elvállalta, de nem hiszem hog y nag yon élvezte volna a dolg ot. Jill csillog ó szemmel hajolt előre. -Eg y teljesen új kollekciót mutatunk be, de azt nem tudom hog yan tukmálta rá a dolg ot Juanra és Travisra. -Lehet hog y tartoznak neki eg y szívesség g el. -De az is lehet hog y valami hátsó szándékuk van . Felelte Eddie. Eddie mog orvaság a meg lepett, de aztán eszembe jutott a leg utolsó fejtág ítóm az iskola társadalmi életéről. Hog y is volt? Clarie lett Miach barátnője, Juan és Travis Jill fejét próbálták elcsavarni.

Ezek szerint Eddie nem tartotta meg a véleményét mag ának. Jill a szemét forg atta. -Nincs miért ag g ódnod, rendben? Még mindig mosolyg ott, de a hang jába némi bosszúság is veg yült. -Rendes srácok, És én nem fog ok csinálni semmi hülyeség et . -És arra sincs szükség em hog y kioktassatok az Ember-Mora kapcsolatokról. -Oké? Eg y pillanatra felém villant a szeme, mindent tudó mosolya szerzett néhány nehéz pillanatot nekem. Kíváncsi lettem volna rá hog y mit g ondol a köztem és Adrian között lejátszódott romantikus jelenetekről. Vajon még mindig abban reménykedik hog y vég ül kialakul Adrian és köztem valami komolyabb kapcsolat? Vég ül elfordult tőlem és visszatért a közelebbi problémához. -Én csak meg próbálok vig yázni rád. Morg ott Eddie. -Ők nem sorozatg yilkosok Eddie. És én már nem vag yok g yerek, talán tudok kezelni két rámenős srácot. Rendben? -Különben is ők a leg jobb férfi modelljeink akiket fel bírtunk hajtani. -Ha találnánk még néhányat , be tudnánk mutatni eg y teljes férfi kollekciót. Úg y láttam hog y Eddie még mindig túl komolyan veszi az eg ész dolg ot. -Talán Eddie jelentkezhetne a feladatra. Javasoltam Fog adok hog y jól mutatna a kifutón, és közben szemmel tarthatná a g onosz srácokat. Eddie elpirult, el kellett ismernem hog y jól állt neki. Ha Jillt zavarta is Eddie korábbi túlság osan is óvó viselkedése, az most már nem látszott rajta. Az álmodozó arckifejezéséből arra következtettem hog y rá is hatással Eddie pirulása. Azt hiszem el tudta volna képzelni őt a kifutón. Ang eline eddig eg y percet sem fog lalkozott velünk. Ránéztem és vártam hog y tesz valami tréfás meg jeg yzést a barátja modell karrierjéről, de meg lepett hog y eg yáltalán nem is fig yelt ránk. Eg y g eometria könyv feküdt előtte abba merült el úg y mint aki se lát se hall. -Mit g ondolsz Ang eline? Kérdeztem tőle, csak hog y lássam menyire koncentrál. -Beválna Eddie mint férfimodell? -Hmmm? Nem nézett fel a könyvéből. -Hog yne persze. . . Jill majd felad rád

néhány ruhát. Most meg Jill pirult el, és Eddie ha lehet még tovább vörösödött. Azt hittem már ennél furcsább nem is történhet, De akkor Trey lépett az asztalunkhoz. Meg lökte Ang elina székét a lábával. -Hé McCormick. Bólintott a papírkupac felé. -Ideje meg néznünk azokat a g örbéket. Valami csípős válaszra számítottam, ehelyett felnézett a könyveiből széles mosollyal az arcán. -Eg ész délelőtt ezzel g üriztem, azt hiszem most már eg észen elfog adhatóak .Felelte. -Innen fentről is eg ész elfog adhatónak tűnik. Válaszolt Trey. Onnan ahol én ültem nem tűnt valami kiváló munkának, de g ondolom Trey csak ösztönözni akarta őt. Ismét elcsodálkoztam rajta hog y milyen komolyan kezdte venni a g eometriát Ang eline, még a mag ánéletét is teljesen elhanyag olta. Összeszedte a holmiját majd követte Treyt a könyvtárba. Eddie csalódottnak látszott de nem nag yon tiltakozhatott, a kapcsolatukat még mindig titokban tartották. Trey semmit sem tudhatott a dolog ról. Rápillantottam az órámra és láttam ha nem kapom össze mag amat lekésem a találkozómat Ms. Terwillig errel. Gyorsan vég eztem a banánommal majd elköszöntem Jilltől és Eddietől. Már nem is fig yeltem rájuk. Nem is tudom hog y miről beszélg ettek éppen, Eddie modell karrierjéről vag y Jill szerelmi életéről. Felmentem Ms. Terwillig er szobájához, de zárva találtam és teljes sötétség uralkodott odabent. Arra g ondoltam hog y elég fáradt lehetett a teg napi nap után, és csak késik néhány percet. Letelepedtem eg y székre a folyosón és olvasni kezdtem. Annyira elmerültem a könyvben hog y csak az óra kezdetét jelző g ong szóra riadtam fel. Az osztálytársaim többség e már bent volt a teremben.

Felpillantottam és eg y meg lehetősen zaklatott helyettesítő tanárral találtam mag am szemközt. -Asszonyom! Pattantam fel. -Mi történt Ms. Terwillig errel? -Nincs semmi baja? -Azt én nem tudom .Válaszolt elég g é nyersen. -Eng em csak meg kért hog y helyettesítsem a mai órán. Ismerve Ms. Terwillig ert volt eg y olyan érzésem hog y valami különösen kellemetlen dolg ot fog kitalálni a számomra. Bevánszorog tam a terembe és lerog ytam a székemre. A következő óra eg y kínszenvedés volt. Szinte azt se tudtam miről beszélt a tanár, vég ig a mobilomat fig yeltem hátha kapok tőle valamiféle üzenetet. Nem volt ilyen szerencsém. Az eg ész napom valamiféle szürke ködben telt. Óráról órára jártam és sokkoltam a tanáraimat, nem ezt szokták meg tőlem. Szerencsére néhány nag yobb bakit még idejében észrevettem. Mikor a nap vég én visszatértem Ms. Terwillig er tantermébe, arra számítottam hog y nyug odtan körülnézhetek hátha rájövök hog y mi történhetett vele. Ehelyett ott találtam a tanárnőt az íróasztalánál amint éppen a jeg yzeteit próbálta rendbe tenni. -Merre járt?kiáltottam föl. -Attól féltem hog y valami baj érte. -Semmi bajom felelte. Arca sápadt volt és zaklatott. -De valaki másnak nem volt ilyen szerencséje. Ne! Már meg int? Rog ytam le eg y székre, úg y éreztem hog y szinte minden félelmem a nyakamba szakad. -Azt hittem sikerült meg védenünk azokat a lányokat. A hang om remeg ett a döbbenettől. Ms. Terwillig er leült velem szemben. -Nem a lányok voltak. -A klánom eg yik tag ját Alanát támadta meg . Eltelt néhány pillanat mire sikerült felfog nom a mondandója értelmét. -A covent. . . úg y érti hog y meg támadott eg y képzett boszorkányt? Bólintott. -Ismerte a nőt? Kérdeztem.

Meg se kellet szólalnia, az arcán láttam a választ. -Ig en, a barátom volt. Nem tudtam hog y mit kéne mondanom. -De. . .De hát azt mondta hog y csak fiatal kezdő lányokat támad meg . -Általában ez a szokása. Felelte. -Mag ához rag adja a fiatalság ot és szépség et, a hatalom másodlag os dolog . Hát ettől Ms. Terwillig ernek eg yelőre nem kellett ag g ódnia. A fáradság és a stressz meg tették a hatását, jóval öreg ebbnek nézett ki a koránál. -Most viszont eg y erősebb boszorkányt támadott meg , most nem a meg fiatalodás volt a célja. -Furcsa. Ez soha nem volt Veronika módszere, elég g é felszínes ahhoz hog y csak a szépség re koncentráljon. Nem beszélve arról hog y sokkal könnyebb dolg a is van a kezdő lányokkal. -Eg y képzett boszorkánnyal nehezebben boldog ul, azért is lepett meg mindenkit a lépése. -Akkor ez azt jelenti hog y valami konkrét célja volt a támadással. Lehet hog y most már nem is én vag yok veszélyben hanem mag a! Ms. Terwillig er meg rázta a fejét. -Nem talán csak azért tette hog y elterelje mag áról a fig yelmet, vag y hog y elhitesse velünk hog y te eg yáltalán nem érdekled. -Bármi is az indoka, eng em nem fog meg támadni. Csodáltam hog y Ms. Terwillig er menyire bízik a testvéri szeretetben, abban hog y az erősebb a hatalomvág ynál. -Elnézést hölg yem, ne veg ye sértésnek de mi van ha téved? Ms. Terwillig er nem volt hajlandó meg hátrálni. -Veronika eddig is reng eteg szörnyű dolg ot követett már el, de velem csak akkor keveredett konfliktusba ha elkerülhetetlen volt. Átadott nekem eg y könyvet. -Csak azért mert most eg y idős boszorkánnyal vég zett, ez nem jelenti azt hog y már nem vag y veszélyben. -Bejelöltem az érdekesebb részeket. Van benne néhány varázslat ami különösen hasznosnak bizonyulhat.

-Összeszedtem néhány összetevőt a számodra, a maradékot már te is be tudod szerezni. Csak arra vig yázz hog y valami távoli elhag yatott helyen próbáld ki a varázslatot. -Én addig meg próbálok beszerezni még valami védő amulettet. Nem tudtam mit g ondoljak a dolog ról. Ismét elg ondolkoztam rajta hog y vajon miért pazarol ennyi időt és energ iát rám Ms. Terwillig er. Nem ig azán értettem az indokait. -Talán saját mag áról kéne előbb g ondoskodnia, mielőtt velem fog lalkozna. Halványan rám mosolyg ott. -Nocsak, milyen rámenősek vag yunk ma. -Először meg oldjuk a te problémádat, ez eltarthat eg y darabig . -Ez a varázslat eg y kezdő számára különösen összetett. Mintha a falnak beszélnék. Minden próbálkozással eg yre rosszabbul nézett ki. De nem számítottak az érveim, nem volt hajlandó vég ig hallg atni őket. Otthag ytam az osztályban. Zavartan tanakodtam hog y mit kéne tennem, talán meg kéne beszélnem a dolg ot valakivel. Nem sok választásom volt abban hog y kit is hívjak fel. Küldtem eg y SMS-t Adriannak: „V. MEGTÁMADOTT TEGNAPESTE EGY IGAZI BOSZORKÁNYT. Ms. T. VALAMIÉRTNEM HAJLANDÓ MEGVÉDENI MAGÁT, CSAK VELEM FOGLALKOZIK.” Mint mindig a válasz szinte azonnal érkezett. „AKARSZ BESZÉLNI RÓLA?” Nem ig azán tudtam mit teg yek. Én nem az a típus vag yok aki eg y kanapén elemzi ki az érzéseit, de most tényleg társaság ra vág ytam. Tudtam hog y most talán messzebbre meg yek el mint szabadott volna, de Adrian felé az érzéseim már eddig is elég zűrzavarosak voltak. De ő volt az eg yetlen akivel meg beszélhettem az ilyen problémákat. Újabb SMS-t kaptam: „AKAROD HOGY ÉRTED MENJEK?” Válaszul küldtem neki eg y mosolyg ós arcot. Mikor vég re betoppant a távoli Lone Rock Park felé vettük az irányt. Mikor meg érkeztünk a sivatag ba a sziklák még mindig ontották mag ukból a

délutáni hőség et. Nehezen tudtam elfog adni hog y a karácsonyi ünnepekig már csak néhány hét van hátra. Kicsit túl voltam öltözve, le is vettem mag amról az Amberwood kapucnis kabátját. Adrian szintén levette a pulóverét, és ezzel sikerült is meg lepnie mikor meg láttam hog y mi van alatta. -Tényleg ? Kérdeztem. A szemes póló? Hordod? Rám vig yorg ott. -Hát, vég ül is ez eg y teljesen jó póló. -És én még nem kaptam a Carlton eg yetemen eg yenruhát. A Carlton volt az a főiskola ahová Adrian beiratkozott. Volt művészeti fakultása, oda járt levelező tag ozaton. -Nem kaptál eg yenruhát?! Gúnyolódtam vele. Részt vettél néhány órán, és nem kaptál eg yenruhát?! -Ja. Valahol még is csak el kell kezdeni Sag e. Meg kerestük ug yanazt a helyet ahol Ms. Terwillig errel g yakoroltunk. Meg próbáltam fig yelmen kívül hag yni az előző ténykedésem maradványait, a környéken szétszórt ég ésnyomokat. Adrian úg y döntött hog y ez most eg y sivatag i piknik, hozott mag ával eg y takarót , eg y termosz limonádét és eg y kosár mindenféle ételt. -Arra g ondoltam hog y hazafelé nem állnék meg abban az étteremben. Észrevettem hog y nem ig azán rajong sz a helyért. Mag yarázta kissé dühösen. Miközben töltött nekem eg y csésze limonádét. -Remélem elég kaját hoztam hog y újra formába hozzon ha vég eztünk a g yakorlással. -Ha rajtam múlna, már rég vég eztem volna az eg ésszel. Feleltem. Majd elővettem Ms. Terwillig er kézzel írt latin feliratos viharvert bőrkötésű könyvét. -Nem szeretem a bizonytalanság ot. Nem hiányzott nekem az hog y minden bokorban Veronikát látom utánam leselkedni, az életem elég bonyolult anélkül is hog y még boszorkányok miatt is ag g ódnom kelljen. Adrian felkönyökölt a lepedőn és komolyan meg jeg yezte: -HA UTÁNAD JÖN.

Leültem törökülésben a pokrócra, g ondosan üg yelve rá hog y most tartsam a biztonság os távolság ot. - Ms. Terwillig er eg yáltalán nem hallg at rám, folyton csak az én biztonság omról papol. -Hag yd rá. Felelte Adrian. -Úg y értem. . . én meg értem hog y ag g ódsz érte, én is látom hog y néz ki. Tartott eg y pillanatnyi szünetet. -Viszont azt hiszem el kell fog adnunk hog y tudja mit csinál, sokkal rég ebben fog lalkozik ezekkel a dolg okkal mint te vag y én. Nem tudtam meg állni hog y el ne mosolyodjak. -Mióta fog lalkozol a Mág iával? Kérdeztem. -Amióta elkezdtem seg íteni neked, azt hiszem ez nag yon férfias és bátor dolog tőlem. -Ez érdekes. Mondtam rezzenéstelen arccal. Én úg y emlékszem még az eg yetemre is én seg ítettem bejutni neked. Közelebb hajolt hozzám. -Jó. . akkor maradjunk annyiban hog y kölcsönösen seg ítünk eg ymásnak. Mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott. De ezúttal nem volt semmi romantikus a mosolyában, és hiányzott belőle minden kis aljas trükk. És belőlem is hiányzott minden félelem, eg yszerűen csak két barát ült eg ymással szemben. Arra az időre emlékeztetett mielőtt bevallotta volna hog y mit is érez irántam. Eg észen újszerű érzés volt, nekem ig azából még soha sem volt ig azi barátom. -Nos akkor azt hiszem itt az ideje hog y nekilássunk a g yakorlásnak, Rápillantottam a könyvre. -Még nem ig azán volt rá időm hog y átnézzem. Vetettem eg y pillantást a borítóra. -A címe alapján nem úg y tűnik mintha tele lenne védekező varázslatokkal. -Vég ül is már sikeresen meg tanultad a tűzg olyó használatát. Mondta Adrian. biztos van benne még néhány hasonló trükk. Kinyitottam a könyvet ahol Ms. Terwillig er meg jelölte és hang osan felolvastam a címét:

"Callistana idézése." -Mi lehet a Callistana jelentése? Kérdezte Adrian. Meg próbáltam összehasonlítani a címet az általam ismert nyelvekkel, de nem sok mindenre jutottam -Nem tudom. Feleltem. Hasonlít a g örög „szép” szóra de nem pontosan eg yezik. -Itt az áll alatta hog y „védelem és biztonság ” -Lehet hog y ez olyasmi pajzs lehet mint ami Jackie használt ellened. -Talán eg y könnyebb változata. -Talán, értettem vele eg yet. Nem bánnám ha meg is tudnám védeni mag amat. Nem csak támadni tudnák, hanem védekezni is. Kinyitottam a táskát amit Ms. Terwillig ertől kaptam. Eg y rakás különféle kelléket pakoltam ki belőle a sziklára. -Akkor lássuk: sárkány vér, g yanta, eg y kis üveg g ardénia olaj, ág ak borókabog yó, és eg y csillog ó füstkvarc. Bár Ms. Terwillig er összeszedett mindent ami a varázslathoz szükség es volt, és biztosított róla hog y használni is tudom majd őket időnként meg lepően sajátos módon értelmezte a dolg okat. -Azt mondta hog y minden probléma nélkül vég re tudom majd hajtani a varázslatot. Adrian felült és a vállam felett olvasni kezdte a jeg yzeteket. -Ebből nem ig azán derül ki hog y mi fog történni ha vég rehajtod a varázslatot. Fig yelmeztetett. -Ig en. . . nem ig azán tölt el boldog ság g al hog y a lényeg et mindig elfelejti meg említeni. Nos ha elkezdem akkor valószínűleg kiderül majd mire jó. -Ha ez valamilyen pajzs, akkor talán olyasmi lesz mint ami Ms. Terwillig er körül jelent meg . . . Nos nincs értelme a további időpocsékolásnak, nag yon hamar meg fog juk tudni. Adrian kuncog va fig yelte hog y keresek eg y eg y viszonylag távoli helyet. -Én vag yok az eg yetlen aki csodálkozik azon hog y Sydney Sag e vakon beleveti mag át eg y ismeretlen varázslatba? Kérdezte. -Nem. Feleltem. -Nem te vag y az eg yetlen.

Kiraktam a borókabog yókból eg y teljes kört majd a varázsig e elmondása közben néhány csepp olajat öntöttem a bog yókra, majd a kör közepén meg g yújtottam a füstkvarc tetejére rakott fenyőg yantát. Hátraléptem és még eg yszer elolvastam a varázsig ét hog y pontosan el tudjam majd mondani. Újra ellenőriztem az előkészületeket és minden rendben találtam, vég ül vetettem eg y reménykedő pillantást Adrianra. -Kívánj nekem sok szerencsét. -Neked arra nincs szükség ed. Felelte. Abból neked eg y rakás van tartalékban. Beléptem a körbe. Kitártam a kezem és sorban a nég y ég táj felé fordulva elmondtam az összetett Görög varázsig ét. Meg lepően hamar és könnyen meg éreztem mag amban a mág ia áramlását. Befejeztem a ráolvasást majd rámutattam a füstkvarcra, éreztem hog y az erő belőlem a kristályba áramlik. Hátraléptem és vártam hog y történjen valami. Semmi nem történt. Reménykedve néztem Adrianra, hátha ő észrevett valamit amit én nem. Meg vonta a vállát. -Talán elrontottál valamit. -Működött! Éreztem hog y a varázslat beindult. -Talán csak nem látszik a hatása ha nincs semmi amitől meg védjen. . . A szeme tág ra nyílt. . . . -Hm. Sydney? Az a kő elkezdett füstölni. Visszanéztem a körre. -Az csak a g yanta. . .hirtelen elakadt a szavam. Ig aza volt. Nem a g yanta ég ett hanem a füstkvarc kristály. Elbűvölten fig yeltem ahog y a kvarc lassan meg olvad és eg y tüzes pocsolyába g yűlt a sziklán. De nem maradt sokáig íg y lassan elkezdett újra formát ölteni, de nem az eredeti alakját vette fel. A tócsa helyén eg y miniatűr kristálysárkány terpeszkedett. Kicsi volt, eg y tenyérben is elfért volna, a teste ug yanúg y csillog ott mint az eredeti füstkvarc kristály. Tökéletesen kidolg ozott alkotás volt, a teste leg kisebb porcikája is tisztán látszott.

Nem a Kínai mintát követte, inkább az Európai szárnyas sárkányok leg endáira hasonlított. A meg jelenése lenyűg öző volt. Akár csak az hog y mozg ott!! Rémülten felkiáltottam és Adrianhoz futottam. Bár ő is alaposan meg ijedt még is védelmezően átkarolt és próbált minél messzebb húzni a miniatűr szörnyeteg től. A sárkány kinyitotta a szemeit és az aranyló pillantásával alaposan vég ig mért minket, majd elindult felénk az apró karmaival vég ig karcolva a sziklát. -Mi a fene ez? Fakadt ki Adrian. -Azt hiszed hog y én tudom? Feleltem neki. -Te hoztad létre! Hát csinálj vele valamit! Már éppen rá akartam kérdezni hog y szerinte még is mit kéne tennem. . .de aztán rájöttem hog y a dolog az én felelősség em. Nem számít semmi csak az hog y én idéztem meg a kristálysárkányt, az én dolg om hog y kezdjek is vele valamit. Úg y tűnt ezt a minisárkány is tudta mert csikorog va felém fordult. Kapkodva keresg élni kezdtem a mobilomat hog y felhívjam Ms. Terwillig ert, de itt a sivatag ban nem ig azán volt térerő. Hag ytam a fenébe, és felkaptam a takaróról a varázskönyvet és újra Adrian mellé húzódtam. A sárkányra pillantottam majd felütöttem a könyvet hátul a tartalomjeg yzéknél. Találtam is két bejeg yzést a témában: „Callistana-idézése és Callistana-száműzése” Valami érthetetlen okból a két varázslat nem követte rög tön eg ymást több oldalnyi távolság ra voltak eg ymástól a könyvben. Fellapoztam és elolvastam a bekezdést. Ezúttal világ osan és lényeg re törően volt meg fog almazva az utasítás. „Miután a callistana-t meg etették és kipihenhette mag át, a meg idézője száműzheti a világ unkból eg y évre és eg y napra.” Ezt követte eg y rövid varázsig e. Felnéztem Adrianra.

-Azt írja hog y meg kell etetni. -Vajon mit eszik? Kérdezte és újra átölelte a derekamat. -Őszintén szólva fog almam sincs róla. Talán valamit kihag ytam. Az összes belém nevelt késztetés arra sarkalt hog y minél előbb elrejtsem a természetfeletti jelenést. -Nem eng edhetjük meg hog y eg y túrázó rátaláljon. El kell érni hog y eg yen valamit. -Remélhetőleg Alkimisták és vámpírok nem szerepelnek az étlapján. A meg jeg yzésem cselekvésre késztette Adriant. Felkapta a piknikes kosarat és eg y lendületes mozdulattal belesöpörte a sárkányt, majd rácsapta a kosárra a tetejét. A sárkány ideg esítő nyöszörg ése elhalkult de nem szűnt meg teljesen. -Wow! Mondtam. -Férfias és bátor. Adrian vetett eg y pillantást a kosárra. -Remélem ez a valami nem fúj tüzet, mert akkor nem sokáig marad benne. Most mi leg yen? -Azt hiszem most meg kell etetnünk. Hoztam meg a döntést. -Úg yhog y meg yünk és szerzünk néhány pitét, vag y valamit. Aszt persze nem tudtam hog y a sárkányok szeretik e a pitét de ez volt a leg közelebbi élelemforrás, és abban is biztos voltam hog y ott már működik a mobiltelefonom. Adrian vezette a kocsit vissza az étteremig míg én az ölemben tartottam az enyhén szólva is zajos kosarat. Majd míg bement az étterembe én meg próbáltam felhívni a mobilomon Ms. Terwillig ert, persze meg int csak a hang postával tudtam beszélni. Vajon miért nincs ez a nő soha a mobilja közelében? -Azonnal hívjon vissza! Üzentem neki összeszorított fog akkal. A sárkány ideg esítő visítása tényleg kezdett az ideg eimre menni. Adrian nag yjából tíz perc múlva tért vissza a kocsihoz, beszállt és két hatalmas csomag ot tett az ülésekre. -Kifosztottad az eg ész boltot? Kérdeztem -Nem tudtam hog y a sárkányok melyik fajta pitét szeretik, hoztam mindeg yikből. Kipakolt a csomag okból vag y fél tucat különböző pitét, mindeg yik fajta szépen fel volt címkézve. -Hát akkor próbálkozzunk meg több fajtával. Javasoltam. Adrian felemelt eg y kókuszos pitét a tetején tejszínhabbal és meg szag olta.

-Hát ha én sárkány lennék ettől biztosan kikészülnék. Nem vitatkoztam vele, főleg mert semmi log ikus érvet nem tudtam felhozni a kijelentésével szemben. Levette a pite dobozának fedelét és várakozóan nézett rám. Nag yot nyeltem és leemeltem a kosár fedelét, közben meg halkan imádkoztam hog y a kis dög nek ne jusson az eszébe felmászni a karomon. Adrian g yorsan beleejtette a pitét, majd mindketten előrehajoltunk és belelestünk a kosárba. A sárkány tényleg úg y nézett ki mint aki fel akar mászni hozzánk , aztán észrevette a pitét. Meg szag olg atta a süteményt majd apró harapásokkal elkezdte rág csálni. A leg jobb az eg észben az volt hog y az ideg esítő csikorg ás is abbamaradt. Csodálkozva fig yeltük ahog y belenyal a tejszínhabba is, majd minden fig yelmeztetés nélkül a hátára fordul és horkolni kezd. Adrian és én dermedten fig yeltük majd habozva eg ymásra néztünk. -Azt hiszem ig azad volt a kókuszos pitével kapcsolatban. Jeg yeztem meg . -Mit g ondolsz, most már el tudjuk űzni? Kérdezte . -Vajon eleg et evett és pihent már? Elővettem a könyvet és kinyitottam a varázsig énél. -Ez hamar ki fog derülni. Elmondtam a varázsig ét mire a sárkány teste körül füst kezdett g omolyog ni, és mire eloszlott már csak eg y füstkvarc feküdt a doboz alján. Adrian kivette, de olyan messzire tartotta mag ától amennyire csak lehetség es volt. Biztos ami biztos. A telefonom csörg ése mindkettőnket meg ijesztett, Adrian visszaejtette a füstkvarcot a kosárba. A kijelzőn láttam hog y Ms. Terwillig er keres. -Mag a rávett eng em hog y meg idézzek eg y sárkányt! Kiáltottam bele a telefonba enyhén hisztérikus hang on. -Én biztosan nem tettem ilyet. Felelte nyug odt hang on. A Callistanas ig azából eg yfajta démon. Felelte. Meg dermedtem. -Eg y démon. Mondtam színtelenül. -Nos. Javította ki mag át. Eg y kevésbé fontos és általában jóindulatú lény.

Jó ideig eg y hang sem jött ki a torkomon. -Sydney itt vag y még ? -Nem volt jog a hog y ezt teg ye velem. Feleltem merev hang on. Nag yon jól tudja hog y hog yan érzek a g onosz és a természetfeletti iránt, eddig próbált meg g yőzni arról hog y amit teszünk azzal harcolunk a g onosz ellen. -És akkor előhívat velem eg y szörnyeteg et a pokolból? -Szörnyeteg a pokolból? Horkant fel. -Alig ha. Ug yan mit tudsz te a démonokról és a pokolról? -Nem fig yelsz, világ osan meg mondtam hog y ez eg y jóindulatú seg ítő démon. -Fig yelmeztet rá ha feketemág iát használnak a közeledben, és meg próbál majd meg is védeni. -Nem mintha sok kárt okozhatna a támadódban. Eg y szavát sem hittem el. -Ha ilyen hasznos akkor mag a miért nem használja? -Oh. . nos azon a szinten ahol én vag yok ott már erre nincs szükség em, nekem ott vannak a macskáim. Ez a lény eg y ig azi mág iadetektor, csak a hang ját nehéz elviselni amikor éhes. -Ig en. mondtam. Nekem is feltűnt a hang ja. -Meg etettük pitével és visszaváltoztattam kristállyá. -Tényleg ? Sikerült? A hang ja boldog abb volt mint ma bármikor. -Nem számít hog y mi lesz ennek a káosznak a vég e, azt nézd hog y menyit fejlődtél. - Én úg y látom hog y jó döntést hoztál amikor elfog adtad a seg ítség emet. Ma már túl sok minden történt hog y értékelni tudjam a bókot. -Szóval akkor most mi leg yen? Sikerült száműznöm eg y évre és eg y napra. -Az nem számít, te bármikor visszahívhatod amikor szükség ed van rá. -És meg lehet próbálni az otthoni nevelését is, persze akkor sűrűn kell etetni. Bárhog y is döntesz hűség es lesz hozzád. -Ahhoz rag aszkodik eg ész vég ig akit először pillantott meg . -Sydney?. . . itt vag y még ? Vég re sikerült meg szólalnom. -Az első ember akit meg lát? Nem a varázsló? -Nos általában ez a két ember eg y és ug yanaz.

Adrianra pillantottam aki épp eg y szedres pitét tömött mohón mag ába miközben félfüllel hallg atta a beszélg etést. -Mi történik akkor ha két ember van jelen amikor először nyitja ki a szemét? Adrian is velem volt. Adrian abbahag yta a zabálást, és teli szájjal meg jeg yezte: -Hm. Talán el kellet volna ezt mondania mielőtt nekifog unk a varázslásnak. Ms. Terwillig er kelletlenül adott neki ig azat. -Hát. . .ig en, talán szólnom kellett volna. -Jó, de most kihez kötődik a sárkánydémonja? Hozzám vag y Adrienhez? Kihez köti a szerződés? Ms. Terwillig er eg y pillanatig g ondolkozott. -Fog d íg y fel a dolg ot: - A callistana úg y g ondol rátok mint a szüleire.

Tizennyolcadik fejezet Arra azért biztosan nem számítottam a mai kirándulás előtt hog y elnyerem a közös felüg yeleti jog ot eg y miniatűr sárkány felett. (Nem voltam hajlandó démonként g ondolni rá.) Különben is Adrian már jelezte hog y nem tartozik a leg elkötelezettebb szülők közé. -Rendben akkor őrizd te a kristályt. Mondta nekem amikor visszaértünk Amberwoodba. -Majd elviszem a hétvég én nehog y lebukj a szemlén. -Nem lesz semmi baj. Tiltakoztam -Különben is teljesen ártalmatlan íg y kristály formájában. -Nos én nem hiszem hog y nem lesz vele semmi baj, de én nem fog om meg vizsg álni hog y meg tudjam az ig azság ot. Bedobta a kvarcot a kosárba és lecsukta a tetejét mielőtt átadta volna nekem. -Tudod hog y nem kell újra meg idézned? Ug ye? Elvettem a kosarat és kinyitottam a kocsi ajtaját. -Tudom. De úg y érzem ha már meg idéztük nem a leg jobb dolog kristály formában tartani. Ms. Terwillig er is azt tanácsolta hog y jobb eleven formájában tartom mag am mellett. -Nocsak. Kitört az anyai ösztön belőled Sag e? Elvig yorodott és a kezembe nyomott eg y rakás pitét, mag ának csak néhány darabot tartott meg . -Látod? Ez is eg y indok hog y miért teljesen felesleg es meg törni a tetoválásodat. -Gondoltad volna akár eg y hónappal ezelőtt is hog y eg y bébisárkány anya leszel? -Nem tudom. Kell lennie valahol eg y határnak. Vég ül is a sivatag ban sikoltozva próbáltam elmenekülni előle, és minden meg tettem hog y elűzzem a világ unkból. -Most majd nálam lesz eg y darabig de Ms. Terwillig er szerint mindkettőnknek el kellene tölteni vele eg y kis időt. Hmm- Hmm meg ráztam a fejem. -Mire g ondolsz? Kérdezte Adrian. -Csak arra hog y mit fog ok kezdeni vele ha nem meg yek el Mexikóba.

Adrian rám nézett -Mi van Mexikóban? Kérdezte. Hopp. Öng ól. Adrian csak annyit tudott Marcus dolg airól hog y seg íteni fog meg törni a tetoválásomat ha meg szerzek neki némi információt. Nem volt okom hog y titokban tartsam előtte a részleteket, de hirtelen valamiért úg y éreztem hog y kínos erről beszélnem vele. -Oh. Nos Marcus azt állítja hog y eg y szertartás seg ítség ével meg tudja törni a tetoválás hatalmát, de azt az Alkimisták mindig vissza tudják majd állítani. -Kitalált eg y speciális tetoválási módot arra hog y vég leg tönkreteg ye, de az alapanyag ok rendkívül ritkák és csak Mexikóban találhatók meg . -Arra készül hog y ő és néhány „Vidám fiú” átruccannak a határon hog y vég leg esítsék a bűbájt. -Látom. Mondta Adrian és a mosoly eltűnt az arcáról. -Azt tervezed hog y csatlakozol hozzájuk. Meg vontam a vállam. -Nem tudom. Marcus azt szeretné. -Biztos vag yok benne hog y Marcus nem azt szeretné. Fig yelmen kívül hag ytam a meg jeg yzését. -Már g ondoltam rá. . .de ez komoly lépés lenne. -Nem csak a tetoválás miatt. Ha ezt meg tenném akkor már nem lenne visszaút, akkor vég leg hátat fordítanák az Alkimistáknak. -És nekünk is. Mondta. -Ha csak nem az a célod hog y meg szabadulj Jilltől és tőlünk. -Ez nem rólatok szól. -Na persze. Felelte. Meg int nem tetszett a hang ja. -Tudod hog y törődök vele. Az arca komor volt. -És még is elmennél eg y szökevény fickóval akit nem is ismersz a világ vég ére. -Nem tűnnék el örökre, visszajönnék . Csak eg y konkrét feladat miatt tartanék vele. -És mi lenne az a konkrét ok? Strandok és marg aritha? Eg y pillanatra szóhoz se tudtam jutni a döbbenettől. Amit mondott olyan pontosan rímelt Marcus idióta viccelődésére hog y az nem

lehetett véletlen. -Hog y is van ez? Csattantam fel. -Vég ig fig yeltél eng em , és azt hog y kivel miről beszélek. -Számodra ez rendben van, ellenben ha valami olyasmit hallasz ami nem tetszik akkor aztán itt a világ vég e? -Úg y mint az állítólag os érzelmeid, az is csak akkor működik ha a közelembe vag y és rám tudod tenni a kezed. Ritkán láttam Adriant ig azán dühösnek ,de most ig azán az volt. -Te aztán jó vag y az önmeg tag adásban Sydney! -sikerült elhitetned mag addal hog y nem érzel irántam semmit? - Azok után ami köztünk történt? -Semmi sem történt köztünk. Mondtam automatikusan. -A fizikai vonzalom nem azonos a szeretettel. -te mint az örök csábító ezt nag yon jól tudod. -Jaj. Mondta. Az arckifejezése nem változott, de a szemén láttam hog y most komolyan meg bántottam. -Mi zavar tég ed? -A múltam? Valamiféle szoknyavadásznak tartasz? -Az biztos hog y nem akarok a sokadik lány lenni a hódításaid listáján. Szóhoz sem tudott jutni eg y pillanatig , majd felemelte az eg yik ujját. -Először is nekem nincs ilyen listám. Felemelte a második ujját. -Másodszor, ha lenne ilyen listám akkor azon sokkal több pokolian bosszantó nő szerepelne mint hódítás. Felemelte a harmadik ujját. És vég ül tudom hog y tudod hog y te nem vag y eg y hódítás, azt hiszem nem adtam rá okot hog y íg y vélekedj rólam. Tég ed és eng em már túl sok minden köt össze. Túl szoros a kapcsolatunk -Komolyan g ondoltam amikor aszt mondtam hog y te vag y a láng az éjszakában, és hog y távol tartjuk eg ymástól a sötétség et. Nem számít a múltunk, ami köztünk van az sokkal erősebb. -Szeretlek, és minden babona és log ikus számítás mög ött tudom hog y te is szeretsz. -Hiába menekülsz el Mexikóba az nem oldja meg a g ondjaidat. A vég én csak még ijedtebb és zavarodottabb leszel. -én már íg y is elég ijedt és zavarodott vag yok. Suttog tam halkan. Adrian fáradtan hátradőlt az ülésen.

-Na most aztán alaposan kielemeztem mag unkat! Meg rag adtam a kosarat és szó nélkül elviharzottam a kollég ium felé. Nem akartam hog y meg lássa a könnyeket a szememben amik meg mag yarázhatatlan módon jelentek meg ott. Nem tudtam eldönteni hog y a beszélg etésünk melyik része zaklatott fel íg y. Sikerült elfojtanom a sírást mire visszaértem a szobámba, de még mindig messze voltam attól hog y meg nyug odjak. Nehéz volt napirendre térni a szavai felett. „ Komolyan g ondoltam amikor aszt mondtam hog y te vag y a láng az éjszakában, és hog y távol tartjuk eg ymástól a sötétség et” Ezt vajon hog yan értette? De leg alább van valami közvetlenebb g ond elterelhetem a g ondolataimat. Épp eg y sárkányt készülök becsempészni a szobámba. Hál istennek senkivel sem találkoztam míg felértem a szobámhoz. Az eg y dolog hog y becsempészem a szobámba, de hog yan fog om meg akadályozni hog y elkóboroljon ha netán újra meg idézném? A kosár nem tűnt alkalmasnak a feladat ellátására. Mikor benyitottam a szobámba ott találtam Jillt az ág yamon ülve, mikor meg látott izg atottan pattant fel a zöld szeme tág ra nyílt. -Mutasd meg lég y szíves! Rag adta meg a vállamat. Aha. Ezek szerint akkor vég ig nézte a menekülésünket a sárkány elől Adriannal. Kíváncsi lennék rá hog y az iménti veszekedésünket is látta e. Ha látta is nem látszott rajta, úg y látszik ezt már természetesnek vette. -Nem tudom mit csinálnék vele ha visszahívnám. Feleltem neki. -Szükség lenne valamire amiben biztonság osan tarthatom, nem lenne jó ha kóborolni kezdene a kollég iumban. -Talán holnap tudok szerezni valami kalitka félét. Jill a homlokát ráncolva töpreng ett, majd felderült az arca: -Van eg y ötletem. Az órájára pillantott. -Remélem hog y még nincs túl késő. -Ne menj sehova. -Mindjárt visszajövök. Választ sem várva kiviharzott az ajtón. Lerog ytam az ág yra. Én még mindig élég ing atag voltam a varázslás után, nem volt elég erőm hog y vitatkozzak vele. Leraktam az asztalra a könyvet, majd kipakoltam az ág yamra a mag ammal hozott pitéket. Néhány pillanat alatt behabzsoltam a kókuszos-tejszínes pitét. Persze előtte g ondosan levág tam azt a részt ahol a sárkány meg kóstolta.

Nem tudtam hog y a Callistana hordozhat valami veszélyes baktériumot, de a békesség kedvéért nem kockáztattam semmit. Jill eg y órával később tért vissza kezében eg y nag y szög letes akváriummal. Azzal a fajtával amiben halat vag y más házi kedvenceket szoktak tartani. -Hát ezt meg honnan szerezted? Kérdeztem miközben arrébb toltam a lámpámat az asztalon hog y helyet csináljak neki. -A biológ ia tanárunktól kértem kölcsön. Néhány hete elpusztult a teng erimalaca. -olyan bánatos volt hog y nem is vett mag ának másikat. -Nem kérdezte hog y miért van rá szükség ed? Belenéztem az akváriumba, makulátlanul tiszta volt. Valaki nyilván kitisztította miután a teng erimalac kimúlt. -Biztosan ő is tudja hog y nem tarthatunk állatokat a szobánkban. -Azt mondtam neki hog y eg y diorámát kell építenem. Elhitte. Jill izg atottan rakta le az akváriumot az asztalomra. -Szerzünk eg y másikat, és akkor majd visszaadjuk neki. Mikor meg láttam a szobámban Jillt, már tudtam hog y elvesztem. Beraktam az akváriumba a füstkvarcot ,majd g ondosan visszatettem a tetejét. Bár még nem hevertem még ki az előző idézést eng edtem Jill könyörg ésének és újra elmondtam a meg idéző varázsig ét. Eg y kis füst jelent meg a kvarc körül, majd eloszlott és eg y pillanat múlva ismét meg jelent a kristálysárkány. Szerencsére most nem tett többet csak halkan csikorg ott. Körülnézett majd körbejárta és meg vizsg álta a új otthona minden centiméterét, meg próbált felmászni a falra is de szerencsére az üveg felületen nem tudott meg kapaszkodni. -No ez meg nyug tató. Mondtam Láthatóan nem tudott kijönni az Akváriumból. Jill arca mag a volt a boldog csodálkozás. -Azt hiszem unatkozni ott bent eg yedül. - Szerezni kellene neki valami játékot. -Játékot eg y démonnak? Csodálkoztam. -Nem elég ha adok neki pitét? -Kell neki valami elfog laltság . Rag aszkodott hozzá. Valóban. Visszanéztem a Akváriumra és láttam a callistana rám vetett imádó pillantását. Úg y csóválta a farkát mint eg y kölyökkutya. -Nem! Mondtam szig orúan. -Ez nem eg y Disney film ahol mindig van eg y imádni való feg yverhordozó. -Te nem jössz.

Levág tam eg y darabot az áfonyás pitéből hátha kedvet kap eg y kis éjféli nassoláshoz. Nem vág ytam arra hog y felébresszen a leg jobb álmomból mert rá jött az ehetnék. Eg y pillanatnyi habozás után betettem neki eg y teniszlabdát és az eg yik sálamat. -No. Mondtam Jillnek. -Étel , játék, és ág y. Remélem hog y most elég edett. A callistana láthatólag meg volt elég edve. Vég ig pofozta a labdát az akváriumon, majd fészket készített mag ának a sálamból és összeg ömbölyödött benne. Úg y nézett ki nag yjából elég edett a helyzetével, attól eltekintve hog y továbbra is eng em fig yelt. -Ahh! Lehelte Jill. -Nézd milyen édes! -Hog yan fog játok majd hívni? Kérdezte. -Uhh. Jillnek különös ötletei vannak. -Ezzel már hag y ne én fog lalkozzak. Majd az apja talál neki valami nevet. Vég ül Jillnek sikerült lehig g adnia annyira hog y jó éjszakát kívánt nekem és vég re mag amra hag yott. Nekikészültem a lefekvésnek miközben vég ig fél szemmel a sárkányt fig yeltem. Látszólag azonban nem tett semmi fenyeg etőt, és vég ül sikerült elaludnom. A furcsa helyzet furcsa álmokat szült. A callistana valahog y kiszabadult és meg kérdezte hog y aludhat e az ág yamban, miközben a háttérben valahol Veronika nevetett. Majd hirtelen eg y rántást éreztem és Adrian virtuális világ ában találtam mag am. Tekintettel a korábbi veszekedésünkre nem hittem volna hog y ma éjjel is rám pazarolja az energ iáit. Ez a lehetőség enyhén szólva is elszomorított. A látomás nem volt olyan tiszta és éles mint a múltkor. -Nem hittem volna hog y ma is eljössz. Mondtam. -Csak nem g ondoltad hog y védtelenül mag adra hag ylak Veronikával? Kérdezett vissza. Nem az esküvői ruháját viselte. Ug yanaz a kopott farmer és g yűrött ing volt rajt a mint napközben. -Nem. Ismertem el. Körülnéztem. -Mi baja a szobának?

Úg y nézett ki mint aki kicsit zavarban van. -Ma este eg y kicsit rosszabb a koncentrálóképesség em. -Részeg vag y döbbentem meg . -Ittam. Helyesbített. -ha részeg volnék ez az eg ész hely eg yáltalán nem jött volna létre. Az Oroszok nag yon értenek a piához. -Vodka mi? Majdnem leültem a székre, de féltem hog y eg yszer csak eltűnik alólam. Iszonyúan kíváncsi voltam hog y ma miért ivott. Néha ezzel sikerült elnyomnia a szellem képesség eit, de ma este láthatólag nem ez volt a célja. És persze nem olyan rég en váltunk el ahhoz hog y leg yen ideje jól berúg ni. Mélyen mag amban éreztem hog y a veszekedésünk váltotta ki a piálását, csak azt nem tudtam hog y bűnösnek érzi mag át vag y csak simán harag szik. -És azt hiszem azért is jöttem hog y bocsánatot kérjek tőled. Mondta és leült az eg yik székre, szemlátomást nem osztozott a félelmeimben. Eg y rémítő pillanatig azt hittem hog y a fény és a sötétség re tett meg jeg yzésére utal. De nem arra g ondolt. -Ha el kell menned Mexikóba , akkor el kell menned. -Nem volt semmi jog om ahhoz hog y kritizáljam a döntésedet. Azt vettem észre hog y bármilyen döntést is hoztál eddig , az utólag leg többször helyesnek bizonyult. -Bárhog yan is döntesz én támog atni fog lak.. Pislog tam. Az ideg esítő könnyek ismét visszatértek. -Köszönöm. . . ez sokat jelent nekem, és az ig azat meg valva még nem tudom hog y mit fog ok csinálni. -Tudom hog y Marcus hog y vég ül nem tud az irányítása alatt tartani, másrészt úg y tűnik hog y az Alkimistáktól is eg yre nag yobb szabadság ot kapok. -Ööö. . és benneteket sem szeretnélek elhag yni srácok. Elmosolyodott, és az arca szinte úg y sug árzott mint eg y láng a sötétben. -Ezt örömmel hallom. -Ja és míg el nem felejtem, szívesen vig yáznék a mi sárkány szerelemg yerekünkre amíg te St. Louisba utazol. Visszamosolyog tam rá. Kristály vag y sárkány formájában? -Még nem döntöttem el. Most hol van?

-Jill szerzett eg y akváriumot, g ondolom még ott van. -Arra azért felébrednék ha bemászna mellém az ág yba. Adrian nem tett semmilyen meg jeg yzést, helyette az asztalra mutatott. Ott újra meg jelent a Monopoly társasjáték. -Mehetünk játszani? Odaléptem és szemüg yre vettem a táblát. Látszott rajta hog y ivott, a fele tábla üres volt a többi részen pedig ig en érdekes elnevezések virítottak. Volt ott „Kasztília Causeway" és a "Jailbait Avenue.” -Eg y kissé hiányos. Mondtam diplomatikusan. Adrian nem jött zavarba. -Akkor ez javítja az esélyeimet. Nem tudtam ellenállni, leültem az asztalhoz és nekikezdtünk a játéknak. Olyan volt mintha eg y békésebb és jobb világ ba kerültünk volna.

Tizenkilencedik fejezetet Valahog y mindig én vesztettem. Azt kellet feltételeznem hog y valahog yan befolyásolni tudja a kockadobásokat, hacsak nem titkolta a rejtett matematikai képesség eit. Valószínűleg nem volt semmilyen veleszületett Monopoly képesség e, nem ig azán tudtam elképzelni hog y hog yan csinálja. De mindezek ellenére remekül éreztem mag am, és még veszteni is sokkal jobb volt mint Veronika elől menekülni az álmaimban. A következő néhány napban minden éjszakát Adrian álomvilág ában töltöttem. Bár soha nem éreztem teljes biztonság ban mag amat tőle, de leg alább az álmaimban nem kísértett. Ezek az álmok eg észen addig tartottak míg el nem jött a St. Louisi látog atásom ideje, hirtelen nem is tudtam hova tűntek el a hátralévő napok. Eg yszer csak a repülőg épen találtam mag am. Ez volt az a pont ahonnan már nem volt visszatérés. Palm Spring s biztonság ában még fenn tudtam tartani a hűvös elemző hozzáállásomat a kalandhoz, de St. Louis felé repülve már a feladat inkább tűnt ijesztőnek és örültnek, és persze lehetetlennek. Nem volt semmiféle biztosíték rá hog y nem kerülök valami komoly bajba. Hazudni Stantonnak, betörni eg y szig orúan őrzött szerverterembe, még a hang ulatos vacsora Iannal is bármikor rosszra fordulhat És eg yáltalán honnan lenne bármiféle képesség em arra hog y titkokat húzzak ki belőle. Én nem vag yok Rose vag y Júlia. Ők mindig el tudták csábítani a férfiakat. De én? Szociálisan elég üg yetlen vag yok, nem is beszélve arról ha előtérbe kerül a romantika. Ian talán szeret eng em, de ez nem g arancia arra hog y bármit is ki tudnék belőle szedni. Ha ez a része nem sikerül, akkor lőttek az eg ész tervemnek. Ahog y az ablakon kinézve fig yeltem hog y eg yre közelebb kerülünk St. Louishoz, az ideg esség em is eg yre csak nőtt. A tenyerem izzadt, és eg y falat se ment le a torkomon. És most kivételesen nem valami őrült kalóriaszámlálás okán, hanem a hatalmas csomó miatt amit a g yomrom helyén éreztem

Még a tervezés idején úg y döntöttem hog y eg y szállodában szállok meg arra a néhány napra amíg St. Louisban leszek. Nem akartam ig énybe venni az Alkimisták vendég házát amit direkt ilyen látog atások céljára tartottak fenn. Minél kevesebb időt töltök az éber mesterek szeme előtt annál jobb. Ez persze azt is jelentette hog y nem kellett ag g ódnom hog y a ruhám nemkívánatos fig yelmet vonz mag ára. Nem mindenben követtem Adrian javaslatait mikor meg vettem a ruhát, de még íg y is kicsit pikánsabb volt mint a normális üzleti öltözékem. Na jó, sokkal pikánsabb volt. Szinte kiug rott a szekrényemből amikor betettem a többi konzervatív Alkimista ruhám közé. De amikor vég ül találkoztam Iannal a szálloda halljában azonnal tudtam hog y jól választottam. -Wow. Mondta, tág ra nyílt szemmel. -Csodálatosan nézel ki! Nocsak. Úg y látszik az alkimista ízlését nem sértette a szerelésem. Az eg y testre simuló miniruha volt, alul csak combközépig ért. A háta teljesen nyitott és elől eg y meg döbbentően mély dekoltázzsal rendelkezett. Az eg ész ruha azt az illúziót keltette mintha nem lenne alatta semmi rajtam. Az eladónő biztosított róla, hog y fontos hog y minél testre simulóbb leg yen. (De én az életemben most először kértem eg y számmal nag yobbat.) Szintén ő ajánlotta a hozzáillő mag assarkú cipőt is. És vég ül a fodrászomnak sikerült hosszú kitartó munkával mag asra feltornyoznia a hajamat. Attól féltem hog y elég g é feltűnő lesz a bevonulásom, de senki nem botránkozott meg a meg jelenésemen. Néhányan még jól meg is néztek mag uknak. A szálloda nag yon eleg áns volt, és én csak eg y voltam a számos kiöltözött nő közül. Semmi botrányos nem volt bennem és nem is lóg tam nag yon ki a tömeg ből. Mosolyog va léptem Ian mellé és eg y pillanatra szorosan átöleltem, ami azért eg y kicsit furcsa volt. Eg yrészt mert ez még iscsak Ian volt, másrészt pedig

szinte meztelennek éreztem mag am a leheletnyi ruha alatt. Ez a „femme fatale” dolog nehezebb volt mint ahog yan előre elképzeltem. -Szia. Mondtam.-Örülök hog y látlak. Remélem nem okozott semmi g ondot a látog atásom. Hevesen meg rázta a fejét. -N-nem, eg yáltalán nem okozott g ondot. Elég edetten az eredménnyel kissé összébb húztam a kabátomat a dekoltázsom felett, és a kijárat felé intettem. -Akkor talán indulhatnánk is. Sietve vág ott elém hog y kinyissa előttem az ajtót. A kinti hideg szél néhány hópelyhet sodort a ruhámra. A léleg zetem fag yos felhőként terjedt szét a hideg leveg őben, és eg y pillanatra visszaemlékeztem hog yan bolyong tam Adriannal az esküvőn szintén eg y ilyen vékony estélyiben. Talán eg yszer neki is ki kéne próbálni a szűk és vékony ruhákat. Ian a szálloda előtt parkolt le. Eg y Toyota Corollával érkezett, és ami még inkább unalmassá tette őt az a kocsi színe volt: Ennél konzervatívabb fehéret nem is választhatott volna. A tükrön eg y fa alakú lég frissítő lóg ott, de nem a meg szokott fenyő illatot árasztotta hanem a új kocsik műanyag illatát. Hát Marcus ig azán tartozik nekem eg g yel. -Fog laltam asztalt eg y teng er g yümölcse étteremben. Mondta. -Itt van a szomszédban, úg yhog y nem is kell messzire mennünk. -Jól hang zik. Feleltem. Noha soha az életben nem ettem még semmiféle „teng er g yümölcsét”. Az étterem neve „Fresh Cache” volt, ami nem túlzottan javította a véleményemet róla. De el kellett ismernem hog y meg próbálták minél romantikusabbá tenni a helyet. A helység et g yertyák világ ították meg ,és a sarokban eg y zong orista játszott halk fülbemászó dallamokat. Jól öltözött vendég ek ültek az asztaloknál. Nevetés és beszélg etés hallatszott mindenfelől, a vendég ek előételként bort és g arnélarákot falatoztak. A recepciós eg y sarokban álló bordó abrosszal borított, és orchideával díszített asztalhoz kísért minket. Még soha nem láttam ilyen virág okat de valóban nag yon eg zotikus és érzékiek voltak.

Bárki mással csak nem Iannal. Vonakodva vettem le a kabátom. . . .Hog y mire is kényszerülhet az ember lánya, ha ki akarja deríteni az ig azság ot az Alkimisták és a Fény harcosai közötti összeesküvésről. . . Meg elég edéssel fig yeltem hog y Ian szinte elolvad a ruhám látványától. Meg int. Eszembe jutott Adrian tanácsa a csábításról és vetettem rá eg y édes mosolyt, remélve hog y bekapja a csalit. A leg nag yobb meg lepetésemre úg y tűnt hog y a dolog működik. Még arra is volt időm hog y elg ondolkozzak rajta: Talán nem is a ruha az ami ilyen hatást vált ki. Talán én mag am hatok rá íg y. Felvettem az étlapot és lapozg atni kezdtem, a csirke és a marhahúsos ételek között ing adoztam. -Te mit javasolsz? -A Mahi Mahit nag yon jól csinálják itt. Mondta. -Tehát kardhal. A pincér odalépett az asztalunkhoz hog y felveg ye a rendelést: Előételnek csirkét kértem Cézársalátával. Avval a hátsó g ondolattal hog y ezt talán nem tudják elrontani. Persze az is szempont volt hog y meg próbáljak vitába keveredni vele. Ian nem tudott ellenállni a lehetőség nek. -Gondolom azt továbbra sem fog od elárulni hog y mivel fog lalkozol mostanság ? -Attól tartok hog y nem. Feleltem. -Tudod hog y hog yan működik a dolog . Felemeltem eg y sajtos rudat és belemártottam a szószba, muszáj volt ennem valamit ha nem akartam hog y bolondnak nézzen, és persze a történtek fényében meg is érdemeltem eg y kis nassolást. -Annyit elárulhatok hog y a terepen vag yok, de ennél többet eg yszerűen nem mondhatok. Ian fig yelme elterelődött a dekoltázsomról és az asztalon álló g yertyát kezdte fig yelni.

-Én mindig terepen dolg oztam, hiányzik az az élet. -Te mindig is terepen voltál ug ye? -Mi történt? Ezt még soha nem g ondoltam vég ig . De amikor Stantont és eng em elkísért a Mora bíróság ra eg y küldetésről rendelték vissza. Valahol délen volt, talán Floridában. -Azok a Vámpírok fog ság ba vetettek minket, az történt! Rám emelte a tekintetét és meg lepve láttam mennyire heves a reakciója. -Nem kezeltem túl jól a szituációt. -Eg yikünk sem kezelte valami jól. Tiltakoztam. Meg rázta a fejét. -Nem, nem. -Én tényleg nem tudtam túllépni a dolg on. -Teljesen meg vadított a düh. Miután visszatértünk elküldtek eg y dühkezelő tréning re. Majdnem kiejtettem a kezemből a sajtrudat. Erre aztán tényleg nem számítottam. Ha össze kellett volna állítanom eg y tízes listát azokról az emberekről akikre ráférne eg y dühkezelési tanfolyam, akkor Ian biztos nem lett volna rajta a listán. Az apám viszont biztosan a lista elejére került volna. -Menyi ideig voltál a kezelésen? Kérdeztem habozva. -Két hétig . Utána úg y döntöttek hog y szolg álatra alkalmas vag yok. De nem eng edtek vissza a terepre, azt mondták eg y ideig most nem találkozhatok Morákkal. -Úg yhog y most itt dekkolok St. Luisban, és esélyem sincs rá hog y valaha is kiszabadulok innen. -Az archívumban vag y ug ye? -Ig en. Bólintott. -Nem hang zik olyan rosszul. Feleltem eg y kicsit irig ykedve. -Az a sok könyv. -Én nem ámítom mag amat Sydney! Nem vag yok más mint eg y nyug állományba vonult könyvtáros. Ez ig azán szomorú, de nem az én g ondom. Az én g ondom az volt hog yan jussak be a levéltárba. Wade elmondta hog y a levéltár felett eg y emelettel feljebb található az a szint ahol a biztonság i felvételeket őrzik. Rajzolt nekem eg y térképet és g ondosan

üg yelt rá hog y biztosan meg jeg yezzem a leg biztonság osabb utat a ki és bejutáshoz. -Én mindig szerettem volna látni azt a g yűjteményt. Mondtam. -Úg y értem az ott tárolt anyag ok ig azán különleg esek lehetnek. Ez már meg int nem volt teljesen ig az, úg y látszik a hazudozás könnyebben meg y mint g ondoltam. Az asztalra könyököltem és előre hajoltam, ismét hag ytam hog y belemerüljön a dekoltázsom látványába. Ez nem is volt olyan nehéz! Tényleg nem tudtam hog y miért nem használtam ki eddig a „nőiesség varázsát”. Nem is sejtettem hog y van nekem ilyen. Mostanáig . -Meg tudnál szervezni nekem oda eg y látog atást? -Nekem úg y tűnik te vag y az a srác aki tudna szerezni nekem eg y belépési eng edélyt. Ian félrenyelte a sajtos rudat. Míg a köhög éssel küzdött a szeme a dekoltázsom és az arcom között járt. -sSg ítenék, de nem tudom hog yan lehetne. -Az a hely nem ig azán nyilvános. -Úg y értem még az Alkimisták számára sem az. Csak speciális kutatói hozzáférést eng edélyezett. -De az épület nyilvános részét szívesen meg mutatom neked. -Oh. Kár hog y nem lehet bejutni. Duzzog tam eg y kicsit, de várnom kellett mert a pincérünk meg érkezett a rendelésünkkel. Elkezdtem enni, hag ytam hog y Ian had följön a saját levében. Vég ül nem bírta tovább és meg köszörülte a torkát, talán még kaparta a félrenyelt rúd. -Nos lehet hog y. . . . Nem a biztonság i szint a g ond . . .A probléma az ellenőrző pont. . . ha azon átjutnál már szabadon mozog hatnál az archívumban. . . különösen akkor ha én is dolg ozom. . . -De persze azon nem tudnák átjutni ,ug ye? Hízeleg tem neki. Eg yre jobban ment, mintha minden férfival ezt csináltam volna eddig . -Nem úg y értettem. . . talán. Van eg y barátom aki ott dolg ozik. Nem tudom hog y lesz e műszakja holnap . . .de még íg y is tudhat seg íteni.

-Tartozik nekem eg y kis pénzel, talán íg y letudhatná az adósság át. -Ó Ian. Reméltem a mosolyom hatása vetekedett Marcuséval. -Ez csodás lenne. Eszembe jutott Adrian amit Adrian mondott: Meg érintettem a kezét. -Kimondhatatlanul hálás lennék neked ha ezt el tudnád intézni! Ian reakcióját látva azon kezdtem tűnődni hog y Adriannak valószínűleg mindenben ig aza volt abban amit a nőies vonzerőmtől mondott. -Felhívom a barátomat még ma este miután leadta a szolg álatát. Remélem meg tudja szervezni a dolg ot mielőtt visszatérnél a szolg álati helyedre. A vacsora további részén azzal jutalmaztam hog y úg y csüng tem minden szaván mintha valami csodát hallanák. A monológ alatt vég ig azon tépelődtem hog y sikerült eg y lépéssel közelebb jutnom hog y teljesítsem Marcus feladatát. Ug yanakkor talán az is kiderülhet hog y az a szervezet amit eg ész életemben szolg áltam összeszűri a levet eg y csomó felfeg yverzett fanatikussal. A salátám nem volt túl nag y adag , úg yhog y beleg yeztem hog y rendeljünk valami desszertet is a vacsora után. Ian azt javasolta hog y közösen rendeljünk eg y adag ot, de én azt túl intimnek találtam. Nem is beszélve arról hog y nem is lenne túl hig iénikus. Szóval leg yűrtem az eg ész adag ot abban a tudatban hog y még nem léptem át a mag amnak eng edélyezett kalóriamennyiség et. Még Adrian javasolta nekem hog y eg észség esebben néznék ki ha mag amra szednék még néhány kilót. Minteg y mellékesen azt is meg jeg yezte hog y veg yek mag amnak néhány nag yobb melltartót is, akkor még nem értettem hog y füg g össze a két dolog de mostanra már meg értettem a meg jeg yzését. A St. Louis-i. Alkimista központ eg y hatalmas ipartelepen rejtőzött működő g yárnak álcázva mag át. Azért elég ironikus volt hog y az „éjszaka lényei” a Morák hatalmas parkosított kertekbe telepítették a létesítményeiket, míg mi a „Fény szolg ái „ fénytelen ronda ipari létesítményekben rejtőzködtünk. Belül azonban minden tiszta világ os és jól szervezett volt. A biztonság i szolg álat g yorsan és hatékonyan ellenőrzött minket és a szertartásra érkező többi látog atót.

Amerre csak néztem mindenhol arany liliomok csillog tak. Sokak számára ez eg y vidám családi esemény volt. Az alkimista szülők vonszolták mag uk után a csemetéiket. Furcsa volt látni ezeket a g yerekeket akik úg ymond beleszülettek ebbe a szakmába. Kíváncsi lettem volna hog y vajon tíz év múlva ezek a g yerekek ug yanilyen lelkesek lesznek e mint most. Ha már túlesznek néhány kihallg atáson. A központ három emelet mag as volt a felszínen, és szintén három emelet volt a föld alatt. Alig ha tévedhetett be ide eg y kívülálló, de további biztonság i intézkedésként az alsóbb szintekre csak a fenti irodákon át lehetett lejutni. Ahog y vég ig haladtunk a folyosón hog y lejussunk a szertartási terembe a két oldalon mindenféle iroda vett körül minket. Az alkimisták számára ez ideális volt, hisz senki sem g yanakodhatott arra hog y az unalmas irodák mög ött más is rejtőzhetett. A szervezet irodái már sokkal rejtettebbek voltak, mind a föld alatti létesítményben volt elhelyezve. Voltam már eg yszer ebben a létesítményben eg y szemináriumon, és arra valóban alkalmas is volt a színházterem. Annak ellenére hog y a ma esti rendezvény vallási témájú volt, a helység kevés hasonlatosság ot mutatott eg y templomhoz. Valaki mindent meg tett hog y fokozza a vallásos hatást. A vörös falra zöld koszorúkat akasztottak és a színpadot körberakták mikulásvirág okkal. A szoba fel volt szerelve eg y profi audiovizuális rendszerrel, a hatalmas monitoron az utolsó sorban ülők is láthatták ami a színpadon történik. Ian és én találtunk két üres széket a terem közepén. -Nem veszed le a kabátodat? Kérdezte reménykedve. Meg ráztam a fejem. Semmiképpen sem akartam levenni a kabátomat, a ruhám eg yáltalán nem illett a körülöttünk lévők közé. Különben is ha teljesíthetném a kérését azt hinné hog y mindent elérhet nálam amit akar. Adrian büszke lenne rám ha látná hog yan csavarom az ujjam közé a másik nemet. Nem tudtam meg szabadulni a g ondolattól hog y mit szólna Adrian ha látna ebben a ruhában. Kezdtem eg yre jobban bízni az újonnan felfedezett képesség eimben.

-Fázom. Feleltem, összehúzva mag amon a kabátot. Ez azért elég nevetség esen hang zott, tekintve hog y a színpadot meg világ ító hatalmas reflektorok fullasztó meleg et árasztottak mag ukból. De úg y g ondoltam hog y a kinti hideg jó lesz hivatkozási alapnak. De a következő pillanatban eltűnt minden öltözködési g ondom. -Sydney? . . Te vag y az?. . Meg dermedtem, nem az sokkolt hog y a nevemen szólítottak hanem az ki meg szólított. A hang g azdáját azonnal felismertem. Vonakodva elfordultam Iantól és az apám felé fordultam. Ott állt a folyosón eg y nehéz g yapjúöltönyben, néhány hópehely még mindig ott csillog ott őszülő sötétszőke hajában. -Szia Apa. Mondtam. Aztán meg láttam hog y ki áll mellette: -Zoe? Ez volt minden ami tőlem tellett pillanatnyilag , nem ug rottam fel és nem öleltem meg . Azon az éjszakán láttam utoljára amikor kiráng attak az ág yamból és elküldtek a Palm Spring s-i. Küldetésre. A küldetésre amiről meg volt g yőződve hog y én akadályoztam meg hog y ő hajtsa vég re. Hiába bizonyg attam neki az ellenkezőjét azóta is konokul harag udott rám. Óvatosan felmértem a viselkedését , próbáltam felmérni hog y most éppen milyen a viszonyunk. Nem látszott rajta az a g yűlölet amit a leg utóbbi találkozásunkkor láttam rajta, de sajnos a testvéri szeretet sem látszott rajta. Elővig yázatos volt, látszott hog y nem bízik túlzottan meg bennem. -Nem g ondoltam volna hog y itt látlak. Mondta az apám. Az utolsó szavai hozzám amikor elváltunk az volt hog y:”Ne hozz szég yent rám.” Nem ig azán lepett meg a reakciója. -Szabadság on vag yok. Feleltem. Mosolyt erőltettem az arcomra. Határozottan nehezebb volt a dolog mint Ian esetében. -Részt akartam venni a szertartáson. Ian felé fordultam. -Ő eg y barátom: Ian Jensen. Mutattam be apámnak. Ian felug rott és meg rázta az apám kezét. Eg yértelmű volt hog y nem számított rá hog y ilyen hamar meg kell ismerkednie a családommal. -Örülök hog y meg ismerhetem uram!

Apám komoran bólintott. A pillantása oda- vissza járt kettőnk között. Ha okozott is valami meg lepetést neki hog y itt találkoztunk, azt most felülírta a számára meg lepő helyzet. Ianra pillantottam és meg próbáűltam elképzelni hog y milyennek láthatja őt az apám. Tiszta, eleg áns, és ami az apámnak a leg fontosabb: Alkimista. Kétlem hog y g ondolt volna úg y rám mint aki valaha is férjhez akarna menni, de arra biztosan nem hog y az illető Alkimista is lehetne. -Csatlakozik hozzánk uram? Kérdezte Ian. Hamar leg yőzte a kezdeti meg rázkódtatást. -Meg tiszteltetés lenne. Először azt hittem hog y csak hízeleg , de aztán rájöttem hog y az apám elég jelentős személyiség a rendben. Persze Jared Sag e nem volt eg y rocksztár de meg lehetős hírnévre tett szert az Alkimisták között, a tevékenység e mindig kimag asló volt. Apámnak tetszett a hízelg és, méltóság teljesen helyet fog lalt Ian mellett. -Ülj le a nővéred mellé. Mondta Zoénak és felém bólintott. Zoe leült mellém, de csak szótlanul bámult mag a elé. Meg lepve láttam hog y mennyire ideg es. Látszott rajta hog y hiányoztam neki, még is eg y hang se jött ki a torkán. Neki is olyan barna szeme volt mint az apánknak, de a hosszú barna haját anyánktól örökölte, kicsit féltékeny is volt anyánk hajára. Sokkal összeszedettebbnek látszott mint amikor utoljára láttam. Eg y csinos barna kasmír ruhát viselt, és minden eg yes hajtincse a helyén volt. Valami azért zavart a meg jelenésében, de nem ig azán tudtam hog y mi nem illik a képbe. Aztán persze rájöttem: Idősebbnek látszott a koránál, úg y nézett ki mint eg y ifjú hölg y. Most már azt is tudtam hog y mi bántja. Úg y érezte hog y nem tekintem eg yenrang únak mag ammal, és még mindig annak a kislánynak tekintem ami még néhány évvel ezelőtt is volt. -Zoe. Szólítottam meg halkan. Vig yáztam hog y apám vag y Ian ne fig yeljenek fel ránk. -Már rég óta szerettem volna beszélni veled. Bólintott. -Tudom. Anya mindig szólt nekem amikor beszéltél vele, de én nem akartam beszélni veled.

-Sajnálom. Suttog tam. -Nem akartalak bántani, csak arra g ondoltam hog y jobb lenne ha nem kéne belekeveredned ebbe az eg észbe. Összeszorította a száját és valami meg villant a szemében. -Csakhog y én nem bánom hog y belekeveredtem! Mindig is alkimista szerettem volna lenni! -Ép csak elmúltam Tizenöt mikor benyújtottam a jelentkezésemet. És látnod kellett volna hog y Apa milyen büszke volt amikor értesítettek róla hog y felvettek. Úg y döntöttem hog y óvatosan fog almazok, nem akartam meg bántani. -Ig en, de apa akkor is büszke lesz rád ha vársz még néhány évet. Még íg y is fiatalabb leszel mint a leg több jelölt. Minden szavammal eg yre rosszabbul éreztem mag am, de úg y tűnt Zoe nem veszi mag ára a dolg ot. Minden áron el akarta érni a célját, eg yértelműen mindent meg tett volna azért hog y Apa büszke leg yen rá. -Gondolom ig azad van. Ezért is tanulok olyan sokat. Minél több tudást meg szerzek annál jobb. Még ha csak elméleti is az a tapasztalat. Még apa sem találkozott soha Morával. -Biztos vag yok benne hog y ezt elintézhetem neked. Nem akartam nag yon biztatni, de most leg alább szóba állt velem. A fények elhalványultak, mindenfelé vég et értek a beszélg etések. Org ona zene töltötte be a nézőteret, és tömjén illata áradt felénk a színpad felől. A g yanta és a tömjén nem csak az Alkimista szertartásnak hanem a mág iának is alapvető komponensei voltak. Az elmém szinte azonnal elkezdte visszaidézni az általam olvasott könyveket összeszedve a lehetőség eket. Stop! Állj! Azonnal hag yd ezt abba! Mág iával fog lalkozni eg y Alkimista szertartáson, ez kimeríti a szentség törés fog almát. Nyug talanul fészkelődtem, nem is tudom mit tenne ez a sok ember ha tudnák rólam az ig azság ot: Itt tiltott a mág ia, nem is beszélve eg y vámpír meg csókolásáról. . . . . A színpadon meg jelentek az alkimista papok. Ők osztják az áldást, és erkölcsi tanácsokat is nyújtanak ha úg y érzed szükség ed van rá.

Az átlag os hétköznapokon eg yszerű sötét öltönyt viseltek, de a rang idős pap erre a különleg es alkalomra az ünneplő öltözékét vette fel. A köpeny kényelmetlenül hasonló volt a „Fény harcosai” által viselt eg yenruhához. Le se lehetett volna tag adni a közös g yökereket, és talán a közös jelent és a közös jövőt. -Marcusnak ig aza volt. Ki kellett derítenem hog y mi az ig azság , füg g etlenül attól hog y mit g ondolok a tetoválásom esetleg es semleg esítéséről. Már számtalan hasonló istentiszteleten vettem már részt az eddig i életemben, kívülről tudtam az összes latin nyelvű szöveg et. Eg yütt énekeltem a g yülekezet többi tag jával és elmélyülten hallg attam ahog y a főpap meg erősítette a céljainkat, a hang ja hosszan visszhang zott a hatalmas teremben. Annak ellenére hog y az Alkimisták vallása laza kapcsolatban állt a kereszténység g el kevés szó esik benne Istenről, Jézusról, vag y akár a karácsonyról. A leg több prédikáció arról szólt hog y hog yan kellett meg védeni az emberiség et a kísértő Strig áktól, és az általuk felajánlott szentség telen halhatatlanság tól. A zsoltár ezen részei leg alább nem tartalmaztak semmi túlzó kitalációt. Hallottam különböző történeteket, és én mag am is láttam hog y milyen következményei lehetnek annak ha néhány ember úg y dönt hog y a Strig ák szolg álatába szeg ődik. A Strig a g azda a halhatatlanság jutalmát íg éri a szolg áinak, akik cserébe seg ítettek terjeszteni a Strig ák sötét befolyását. Mindeközben elkerülhetetlenül mag uk is g onosz szörnyeteg g é váltak. A mi feladatunk volt meg védeni a g yeng e emberiség et ami nem volt képes ellenállni a Strig ák befolyásának. Különös fig yelmet szenteltem a főpap beszédének mikor a Morákról ejtett néhány szót. Fölényesen csak eg y eszköznek nevezte őket a Strig ák vég leg es leg yőzéséhez. Ez nem ig azán inspirált senkit a kapcsolatok normalizálására, de leg alább nem biztatott minket a Morák és Dampírok meg semmisítésére sem. Eg yetértettem a prédikáció ezen részével, de a jóérzésem hamar elmúlt mikor búg ó hang on a szervezetthez való örök eng edelmesség ről beszélt. Szinte már azt kívántam hog y bárcsak részt vehetnék eg y „Normális” istentiszteleten, nem bántam volna valami kapcsolatot eg y mag asabb hatalommal.

Néha szinte úg y éreztem mag am mintha a sötét középkorban lennék eg y csomó fanatikus között, akik valamiféle szent küldetésre készülnek. Az istentisztelet vég e felé már úg y éreztem mag am mint valami áruló. Talán Adriannak volt ig aza abban hog y nincs semmi szükség em arra hog y csatlakozzak Marcus csoportjához, és elfog adjam a seg ítség üket a tetoválásom semleg esítéséhez. Vég ig nézve Ianon és a többi alkimistán eg yértelművé vált számomra hog y eg yedül vag yok a teremben az ellenérzéseimmel. A többieken látszott hog y mag ával rag adta őket a prédikáció. Kísértetiesen emlékeztetett eng em a viselkedésük a „Harcosok” fanatikus lelkesedésére. Nem. Nem. Az alkimisták soha nem lennének képesek olyan tébolyult viselkedésre. És még is. . . . a dolog sokkal bonyolultabb ennél. Az Alkimisták nem az „először üss és aztán kérdezz” elvét vallották, és főleg nem harcoltak eg ymással az elsőbbség ért. Mi ennél civilizáltabbak és log ikusabbak voltunk, de az a szemlélet hog y kérdés nélkül eng edelmeskedj a parancsnak túlság osan is hasonló volt. Ez sok veszélyt rejthetett mag ában. A szertartás vég eztével mind a nég yen elhag ytuk a szentélyt -Gyönyörű volt nem? Kérdezte Ian hozzám fordulva. -Mindig meg erősíti a hitemet a küldetésünkben az ilyen szertartás. Ig aza van apádnak amikor a testvéredet is be akarja vonni a rendbe. -Minél több Alkimistát képzünk, annál hatékonyabban tudunk működni. Vajon ez volt apám motivációja? Vag y csak eg yszerűen nem bízik bennem miután belekeveredtem abba a Rose üg ybe. Bosszús voltam hog y mikor vég re beszélhetem Zoe- val, akkor is csak az Alkimista témák kerültek elő, de még ez is több volt mint amit az elmúlt hónapokban elértem nála. A szívem mélyén arra vág ytam hog y úg y beszélhessek vele mint az összeveszésünk előtt. Mindent meg tettem volna hog y visszakapjam őt. Annak ellenére hog y eg y kicsit feleng edett, még mindig ott volt a feszültség

köztünk. -Bárcsak több időnk lenne. . . Mondtam neki mikor leértünk a parkolóba. -Annyi mindent szeretnék elmondani neked. . . Elmosolyodott. Úg y tűnt már nem harag udott rám annyira. -Én is nag yon sajnálom. . . a vitánkat. . . Remélem hamarosan ismét találkozunk. . .Hiányoztál. Hozzám lépett majd szorosan átölelt. -Szia Sydney. Remélem nemsokára találkozunk. Ian akinek úg y tűnt eg yezik a véleménye apámmal az Alkimisták jövő nemzedékéről, az eg ész úton visszafelé arról áradozott hog y milyen meg tiszteltetés volt találkozni a nag y Jared Sag e-val. Ami eng em illett, csak Zoe ölelésére tudtam koncentrálni. Ian meg íg érte hog y reg g el majd felhív a levéltárba tervezett kiruccanás üg yében. Majd becsukta a szemét és furcsán előrehajolt. Beletelt néhány pillanatba míg rájöttem hog y eg y jó éjt puszira számít. Most komolyan? Ez meg honnan jutott az eszébe. Vajon csókolt e meg már valakit az életében? Néha még Brayden több szenvedélyt mutatott mint ő. Nem is beszélve Adrianról. Mikor vég re kinyitotta a szemét g yorsan átöleltem, és mosolyog va biztosítottam róla hog y mennyire boldog g á tesz hog y találkozhattam vele. Úg y tűnt már ennyivel is tökéletesen elég edett volt. Mikor vég re sikerült elaludnom Adrian ismét átrántott a virtuális valóság ába. Természetesen kíváncsi volt a ruhámra, és hog y mit sikerült elérnem Iannál a seg ítség ével. Úg y tűnt jól hog y szórakozik azon a néhány részleten amit úg y döntöttem hog y meg osztok vele. De leg inkább Zoéval való találkozásomról meséltem neki. Eg y idő után feladta a próbálkozást hog y másra terelje a szót, és csak némán fig yelte a feltörő érzelmeimet. -Szóba állt velem Adrian! Izg almamban fel és alá járkáltam a Hallban. -És nem harag udott rám! - örült hog y láthatott! -Tudod milyen érzés ez? -Tudom hog y nincs testvéred, de biztos van valaki akit te is szívesen látnál vissza. -Nem, nem tudom milyen érzés. Mondta csendesen. De el tudom képzelni.

Nem tudtam fig yelni rá a boldog ság tól, de később eszembe jutott amit a bebörtönzött anyáról mesélt nekem. -Örülök hog y boldog vag y, mostanában nem sok ilyesmiben lehetett részed. Nem tudtam meg állni hog y fel ne nevessek. -Úg y g ondolod hog y a g onosz boszorkányok vag y az ipari kémkedés annyira stresszes? Odajött hozzám. -Nem. Az szinte már szinte napi rutin a számunkra. De azt hiszem most már el kell búcsúznunk, nekem pihenésre van szükség em. Adrian azóta vig yázott rám éjszaka mióta Veronika meg próbált betörni az álmaimba. A leg több látog atása rövid volt, de tudtam hog y még ez is erősen ig énybe veszi a képesség eit. -Köszönöm. Úg y érzem nem tudom elég szer meg köszönni. . . -Nem kell meg köszönnöd! Vág ott a szavamba. -Sok szerencsét holnap. Szükség ed lesz rá, nem lesz semmi betörni eg y szig orúan őrzött létesítménybe. -Köszönöm. Mondtam újra. Éreztem hog y kicsit csökkent a lelkesedésem, de azért még maradt rendesen. -Nem számít mi fog történni, úg y érzem a találkozásom Zoéval szerencsét fog hozni. . . -Azért ne bízd el mag ad. -Nem szeretném hog y a leg közelebbi látog atásom eg y börtönben találjon. . .Vag y az Alkimista meg felelőjében. Bánatosan meg rázta a fejét, amitől az álom hirtelen szertefoszlott körülöttem.

Huszadik fejezet Másnap hajnalban a telefonhívás ébresztett, Ian keresett. Először arra g ondoltam hog y sikerült elintéznie hog y minél korábban be tudjunk jutni a Archívumba, de mint kiderült csak reg g elizni szeretett volna elhívni. Tekintve hog y ha akaratlanul is de mennyit seg ített nekem nem nag yon tudtam elutasítani. Ő eredetileg késő délelőttre tervezte a látog atásunkat, de sikerült rábeszélnem eg y későbbi időpontra. Ez ug yan azt jelentette hog y eg y hosszú délelőttnek nézek elébe vele, de meg érte meg hozni az áldozatot. Mára eg y sokkal konzervatívabb ruhát választottam. Ez most nem eg y romantikus randevú lesz, fontosabb volt hog y beleolvadjak a tömeg be. De hog y Ian se érezze csalódottnak mag át az ing em felső két g ombját „elfelejtettem” beg ombolni. Hosszú napnak néztem elébe. Vasárnaponként a központ sokkal csendesebb volt mint az előző éjszaka. Noha az Alkimisták soha nem tartottak szünetet a feladataik ellátásában, azért a leg több irodában nag yjából a normál hétköznapi munkarend szerint dolg oztak. A főbejáratnál nem volt semmi probléma, simán átjutottunk az ellenőrzésen. A belső biztonság i zóna azért már nem ment ilyen eg yszerűen. Az üg yeletes srác Ian ismerőse volt nem az enyém, semmi oka nem volt hog y meg bízzon bennem. Némán várakoztam míg Ian félrehúzódva próbálta meg g yőzni, azt hiszem a srác számára nyilvánvaló volt hog y Ian csak meg próbál lenyűg özni. Hosszas g yőzködés után vég ül is beadta a derekát. Vég ül is én is Alkimista voltam, és csak az Archívumba mentünk volna be. Vég ül is mi baj lehetett volna belőle? A biztonság i vizsg álatot persze nem úszhattam meg . Gondosan átvizsg álták a táskámat, még szerencse hog y az álcázó varázslataimhoz nem volt szükség semmiféle kellékre. Nehezen tudtam volna meg mag yarázni a nálam lévő kristályokat és g yóg ynövényeket. A leg problémásabb a pendrive becsempészése volt, nem kockáztathattam meg hog y esetleg meg találják a táskámban. Még a szállodában elrejtettem a melltartómban, reméltem ha a szkenner ki is mutatja csak ki tudom mag yarázni mag amat valahog y. Eg ész testemben meg feszültem mikor beléptem a fémdetektor folyosójára, készen arra hog y fussak ha szükség es lenne, de ahog y reméltem a Pendrive túl kicsi volt

ahhoz hog y a rendszer felfedezze. Meg könnyebbülten vettem tudomásul hog y az első akadályt sikerrel vettem, még Iannal is volt kedvem beszélg etni eg y kicsit. -El kellett eng edned a tartozását a srácnak? Kérdeztem tőle. -Ig en. Vág ott eg y g rimaszt. -Jól alkudozott. Felajánlottam neki a tartozása felét, de ő rag aszkodott a „Mindent vag y semmit” verzióhoz. -Mibe került ez neked? -Ötven dollárba. De meg érte! Tette hozzá g yorsan. A vacsora is közel ennyibe került tettem hozzá mag amban, ez eg y ig azán drág a hétvég e volt Ian számára. Különösen úg y hog y az eg észből csak én jöhettem ki ig azán nyertesként. Ezen nem tudtam változtatni de azért eg y kicsit rosszul éreztem mag am, még akkor is ha felajánlotta fel hog y mindent ő fizet. De valami azt súg ta hog yha vitatkoznék vele, az erősen g yeng ítené az én”Nőies varázsomat” rajta. A levéltár ajtaja elektronikus zárral volt védve amit Ian a belépőkártyájával hatástalanított. Ahog y kinyílt az ajtó és beléptünk eg y pillanatra el is felejtettem hog y miért is jöttem ide: Mindenhol könyvek és könyvek tekercsek és perg amenheg yek. A rég i és töredezett példányokat üveg lap alatt őrizték, mellettük részletes leírás állt a dig itális másolat elérhetőség éről. Néhány a mi korunkbeli Alkimista dolg ozott a teremben. Különböző dokumentumokat dig italizáltak különböző lelkesedéssel. Néhányan teljesen belemerültek a munkájukba, mások látványosan unatkoztak. Úg y tűnt az érkezésünk üdítő változatosság ot jelentett nekik. Kellően lenyűg özött képet vág hattam mert Ian az arcomat fig yelve büszkén jelentette ki: -Elég jó mi? Úg y tűnt a kiérdemesült könyvtáros eg y izg almasabb feladatot talált mag ának: Az ideg envezetést. -Gyere. Intett nekem. Ezt nem kellett kétszer mondania. Azzal kezdtük hog y vég ig kalauzolt az összes helyiség en, a könyvtár sokkal nag yobb volt mint azt eredetileg képzeltem. Az alkimisták által itt összeg yűjtött tudás sok-sok évszázadot ölelt fel. Alig

tudtam mag amat elszakítani a polcsoroktól, ha rajtam múlna az összes könyv címét vég ig böng észtem volna. Különböző nyelveken írt, tematikus polcsorok követték eg ymást. Jelen volt minden. Kémia, történelem, mitológ ia, a természetfeletti. . . ez mag a volt a paradicsom. . . -Milyen rendszert használtok? Hog yan lehet itt bármit is meg találni? Kérdeztem. Ian rámutatott a kis táblákra a polcokon eddig észre sem vettem őket, mindeg yik számsorokat és vonalkódokat tartalmazott. -Az eg ész precízen van rendszerezve, és természetesen a katalóg ust is lehet használni. Felelt és eg y a falba ág yazott érintőképernyőhöz vezetett. Meg érintettem a panelt és eg y szokásos könyvtári menü jelent meg sorban kínálva a lehetőség eket szerző, dátum, és téma szerint csoportosítva. Eg yre mélyebben merültem a katalóg usba eg yre konkrétabb témák kerültek elém, vég ül is valahog y a Mág ia címszónál kötöttem ki. A g ép kiadott eg y csomó címet a hozzájuk tartozó kódokkal. Alaposan meg lepett hog y ebben a témában milyen nag y g yűjteménnyel rendelkezik az Archívum. Elfog ott a kíváncsiság : Vajon az Alkimistáknak van valamiféle nyilvántartása a boszorkányokról? Vag y csak az elméleti tudást szedtek össze? Az utóbbi tűnt valószínűnek, fig yelembe véve az erkölcsi-világ nézeti álláspontunkat már az is csoda volt hog y ennyi könyvet összeszedtek. -Belenézhetek néhány könyvbe? Kérdeztem, tudom hog y nem jöhetek ide vissza minden nap de annyi minden van itt . . .ez eg yszeri léehetőség . -Majd behajthatod rajtam mint tartozást. Nem hittem volna hog y ez ismét működik, de Ian eng edékeny kedvében volt. -Oké. Eg y hátsó iroda felé mutatott. -Utol kell érnem mag am a munkában. Ott leszek hátul, eg y óra múlva találkozunk ott. Hálálkodtam neki eg y sort majd visszatértem a katalóg ushoz. Ha tehettem volna az összes mág iával fog lalkozó könyvet átnéztem volna, de nem feledkezhettem meg róla hog y miért is jöttem ma ide. Azért némi kutatást meg eng edtem mag amnak az Alkimisták ősi történelméről. Reméltem hog y találok valamit a vámpírvadászokról vag y a fény harcosairól, de úg y tűnt hog y az archívumot is g ondosan meg tisztították az idevág ó témáktól.

Nem volt szerencsém. A leg több mit tehettem hog y találomra próbálkoztam a polcok tömeg eivel, de ez reménytelennek tűnt. A leg rég ibb könyvek többnyire nem ang ol nyelven íródtak. Hamar rájöttem hog y ez sokkal tovább is eltarthat mint amennyi időm még volt, és tíz perc elteltével bekopog tam Ianhoz. -Fig yelj, merre találom a mellékhelyiség et? Mag amba imádkoztam hog y ne kelljen elhag ynom a könyvtárat. -A folyosó vég én a lépcsőnél. Mondta oda sem fig yelve. A munka teljesen elvonta a fig yelmét, jó esélyem volt rá hog y meg feledkezik rólam. -Majd kopog j ha visszajössz, szólok a többieknek hog y eng edjenek be. Már reg g el óta eg y hatalmas csomót éreztem a g yomromban. Eddig meg próbáltam fig yelmen kívül hag yni, de most már nem volt mit tenni. Itt volt az ideje az elképzelhetetlennek: Adatot lopni az eddig i családomtól. A finomkodás nem volt része az Alkimista biztonság i rendszereknek. A folyosó minkét vég én kamerák voltak eg ymással szemben, semmi esélyt nem adtak a rejtőzködésre. A mellékhelyiség bejárata szinte az eg yik kamera orra előtt volt. Bementem a mosdóba és g yorsan ellenőriztem minden zug ot. Szerencsére senki sem volt benn rajtam kívül, és elrejtett kamerát se találta. Ezek szerint a rendszer még iscsak eng edélyez némi mag ánéletet. A láthatatlanság varázslat volt a dolog könnyű része, a neheze majd csak utána következett. A mellékhelyiség természetesen becsuktam mag am után, és a kamera pontosan az ajtó előtti térség et mutatta. Szerencsére az ajtó befelé nyílt, de tudtam hog y a rendszer rög zítette az ajtó kísérteties ki és becsukódását. A lépcsőház volt az ig azi próbatétel. Ms. Terwillig er mikor meg tanította ezt a bűbájt elmondta hog y amíg tart a hatása semmilyen kamera vag y biztonság i rendszer nem fog látni. Szóval attól nem féltem hog y észrevesznek, de a mag ától kinyíló és becsukódó ajtó az biztos az biztos hog y bekerült a rendszerbe. Tudtam hog y a monitorokat állandóan biztonság i őrök fig yelik, viszont olyan sok kamera volt az épületben hog y mindet nem tarthatták eg yszerre szemmel. Ha nem történt valami hirtelen mozdulat, akkor nem hiszem hog y bármit is észrevettek volna. És ha nem történik valami váratlan dolog ezen a szinten, akkor nem hiszem hog y utólag bárki is átnézné a felvételeket.

Nos ha minden terv szerint meg y. . .vég ül is ez eg y álmos vasárnapi nap, mi rossz történhetne? Óvatosan kinyitottam az ajtót majd kicsusszantam a lépcsőházba, üg yelve rá hog y ne teg yek semmi hirtelen mozdulatot. A biztonság i szinten látszott csak ig azán a paranoia: Hatalmas ipari biztonság i ajtó zárta le a bejáratot kétszeres biztonság i védelemmel, kártya és kód nélkül esély se volt a bejutásra. Furcsa hog y a bejutáshoz ug yanannyi szerencse kellett mint amennyi log ika. Amire biztosan számíthattam az az alkimisták pontosság a és a meg bízhatóság a. Nem véletlenül választottam ezt az időpontot, Tizenkettő és eg y óra között volt az ebédidő, majdnem biztos hog y többször is kinyitják majd az ajtót a ki és be járkáló biztonság i emberek. Még öt percet sem kellett várnom mikor lépések hallatszottak, eg y férfi jött fütyörészve a folyosón g yorséttermi hamburg er szag át árasztva. Visszatartottam a léleg zetemet míg az ajtóhoz lépett és hozzáérintette a kártyáját a panelhez, majd beütötte a kódot. A zár halkan kattant és a hatalmas ajtó könnyedén kitárult. Belépett az ajtón és én iszkoltam utána nehog y becsukódjon mielőtt átjutok. Arra viszont nem számítottam hog y hirtelen meg áll. Alig bírtam félreug rani még a hátához is hozzáértem. Azonnal félrehúzódott és ijedten körülnézett. Mag amban ezért fohászkodtam hog y nehog y eszébe jusson hog y eg y láthatatlan ember keressen. Ilyen messzire eljutottam és pont most bukjak le? Szerencsémre a mág ikus trükkök nem olyan dolg ok voltak amire eg y Alkimista először g ondolna, néhány pillanatig még tétovázott majd zavartan meg vonta a vállát és odaköszönt az eg yik ismerősének. Wade tökéletesen írta le a szobát. Az eg yik falát teljesen elborították a monitorok, folyamatosan váltakoztak rajtuk a különböző kamerák képei. Néhány őr a kamerákat tartotta szemmel míg néhány másik a távolabbi számítóg épeken dolg oztak. Wade elmondta hog y melyik munkaállomást kell használnom, a baj csak az volt hog y eg y nő ült ott. Óvatosan mög é lopakodtam, nem szerettem volna ha ismét összeütköznék valakivel, az már talán eg y kissé feltűnő lenne. -Arra g ondoltam hog y valami Thai kaját eszek. Mondta a nő a társainak. -De be kell fejeznem ezt a jelentést.

Nem! Már majdnem vég e az ebédidőnek. Ha most elmeg y ebédelni biztos hog y lezárja a számítóg épét. Akkor pedig lőttek a tervemnek! A nő késésben volt, ami azt jelentette hog y g yorsan kell cselekednem. Ez a terem sem volt mentes a kameráktól, tiszta paranoia. Még a meg fig yelőket is meg fig yeli valaki! Szerencsére itt már csak eg y kamera működött. Kiválasztottam eg y számítóg épet minek a monitora a kamera felé nézett . Mindenféle vezeték kíg yózott a monitor és a berreg ő számítóg ép között. Ez épp meg felelő. Rátettem a kezem a számítóg épházra és eg y g yors pillantással felmértem a termet. Nem lenne jó ha valaki kiszúrná hog y miben mesterkedek. Szerencsére mindenki el volt fog lalva a munkájával. Itt az ideje cselekedni! Meg idéztem a tenyerembe eg y miniatűr tűzg olyót,annyi hőt próbáltam belevinni amennyit csak tudtam. Nem volt tökéletes kék színű, de arra nem is volt szükség em. Beleejtettem a számítóg épházba majd iszkoltam onnan amilyen g yorsan csak tudtam. Épp időben léptem le, a g ép füstölni és ég ni kezdett. A helyiség ben kitört a pánik. Mindenki kiabált és a tűzoltó készülékeket keresték. Senki sem maradt a helyén, beleértve az én g épem mellett dolg ozó nőt is. Nem volt veszteg etni való időm. Leültem a g ép mellé és bedug tam a pendrive-t. Meg rag adtam az eg eret, és „természetesen kesztyűs kézzel” elkezdtem az állományok között kutakodni. Itt már Wade nem sokat tudott seg íteni, abban bízott hog y kellően intuitív leszek a probléma meg oldásához. Mindeközben a körülöttem történő eseményeket is kellett fig yelne, nem lenne jó ha valaki meg látná a mag ától mozg ó eg eret. De még miután el is oltották a g épet, mindenki a füstölg ő roncs körül tolong ott. A túlmeleg edés nem volt ritka dolog az ilyen g épeknél, ellenben az hog y kig yullad az már nem volt szokványos dolog . Nem beszélve arról hog y ezek a g épek reng eteg kényes információt tároltak. Úg y éreztem mintha a világ összes könyvtára ezen a g épen lenne. Több lehetség es jelöltet is meg néztem átkozva a balszerencsémet, mire ráakadtam a meg felelő mappára: A „rég i meg fig yelések” fájlra. Meg nyitottam. Itt volt az összes meg fig yelő kamera biztonság i mentése beleértve a bejárati kamerát is.

Wade azt mondta hog y a felvételeket előbb-utóbb törlik, de szerencsére az eng em érdeklő időpontok felvételei még meg voltak Nosza! Fog tam a fájlt és áthúztam a pendrive ikonjára. Elkezdődött a másolás. A kapcsolat g yors volt, de a g ép szerint még vag y tíz másodperc van hátra. Tíz másodperc! Addig bármi meg történhet. Vetettem eg y pillantást az Alkimisták felé. Még mindig a kiég ett g ép körül tolong tak, izg atta őket a rejtélyes tűz. Mag asan képzett természettudósok voltak valamennyien, lenyűg öző volt a számukra az ilyen technológ iai hiba. Az hog y természetfeletti mag yarázatot keressenek eszükbe sem jutott. Néhányan elkezdték szétszedni a szétolvadt g épet hátha rájönnek a hiba okára. Közben a g épem vég zett a fájlok USB kulcsra másolásával, kiléptem a rendszerből és felug rottam g ép mellől. Még épp időben, a fiatal nő meg unta a roncs körüli tanakodást és elindult vissza a munkájához. Az óvatosan bejárathoz settenkedtem, nem akartam meg kockáztatni hog y valaki újra szellemet lásson az ajtónál. Szerencsémre a tűzriadó reng eteg embert vonzott a biztonság i terembe, senki sem vette a fáradság ot hog y a biztonság g al fog lalkozzon. Futva tettem meg az utat a levéltár szintjére és visszamentem a mosdóba. Meg szüntettem az álcázó varázslatot és zihálva vártam hog y visszanyerjem a nyug almamat. A pendrive-t. Visszatettem a melltartómba, a kesztyűmet lehúztam és a táskámba süllyesztettem. Vég ig mértem mag amat a tükörben és úg y döntöttem hog y mostanra már elég nyug odt vag yok ahhoz hog y visszatérjek az archívumba. Az eg yik fiatal könyvtáros eng edett be. A lány rám vetett pillantása elárulta: Az hog y fel kellett állnia a munkájától és beeng ednie tiszta időpocsékolás a számára. Úg y tűnt Ian teljesen elmerült a munkájában a hátsó szobában. Szerencsére nem jutott az esszébe hog y eng em keressen. Sokkal tovább voltam távol mint amennyi időre szükség em lehetett a mosdóban. Nag y baj lehetett volna belőle ha a kollég anőjét utánam küldi hog y keressen meg . Nem ig azán talált volna meg . Eg y élet kevés lett volna rá hog y kimag yarázkodjam mag am. Az idő további részét a földön ülve töltöttem eg y találomra kiválasztott könyv felett. Úg y csináltam mint aki olvas, de többszöri nekifutásra sem tudtam

meg érteni a szöveg et. Kívülről talán nyug odt voltam, de belülről az ideg esség majd szét vetett. Hiába próbáltam meg nyug tatni mag am hog y az Alkimistáknak semmi okuk nem volt g yanakodni rám hog y én okoztam a tüzet, az adatlopásról nem is beszélve. Azért sikerült elég g é csalódott arcot vág nom mikor Ian vég ül rám talált. A valóság azonban az volt hog y nem tudtam elég g yorsan kimenekülni az épületből. Később ő vitt ki a repülőtérre is, az eg ész úton arról fecseg ett hog y mit is csinálhatnánk a következő randinkon. Mosolyog va bólog attam, de nem mulasztottam el emlékeztetni hog y nem tudom mikor tudok újra elszabadulni. Az alkimista küldetések meg lehetősen időig ényesek. Látszott rajta hog y csalódott, de nem tag adhatta az érvelésemet. Alkimista volt, és az Alkimisták mindig a rend érdekeit helyezik a mag uké elé. Nag y meg könnyebbülésemre nem próbált ismét búcsúcsókot adni, ezért hog y jutalmazzam is valamivel javasoltam hog y tartsuk a kapcsolatot: Javasoltam neki a videokonferenciát. De mag amban erősen meg fog adtam hog y eg yetlen üzenetét sem fog om soha meg nyitni. Eg y pillanatig sem tudtam lazítani míg a g ép a leveg őbe nem emelkedett, ott már nem kellett ag g ódnom hog y lecsap rám eg y Alkimista kommandó. A paranoid oldalam már azon ag g ódott hog y Palm Spring s repülőtéren fog nak elkapni. De addig volt hátra pár békés órám. Eredetileg az volt a tervem hog y Marcusnak adom a felvételeket, csináljon vele azt amit akar. De most hog y még a birtokomban volt, eg yre jobban elhatalmasodott rajtam a kíváncsiság . Meg kellett tudnom hog y mi az ig az Marcus vádjaiból. Vajon az a titokzatos ZJ. aki felkereste az Alkimista központot, az tényleg Jameson Nag ymester volt a „Fény harcosainak” a vezetője? Eg y pohár kávéval meg támog atva mag amat elővettem a laptopomat és mindenre elszántan meg nyitottam a lopott fájlokat. Még úg y is hog y a kamerák másodpercenként eg y képkockát készítettek úg y tűnt nekem hog y soha nem érek a felvétel vég ére. Az anyag nag y része teljesen érdektelen volt, szinte alig voltforg alom. Eg yszer

még Iant is meg pillantottam, feltehetőleg műszakkezdésre érkezett. Még a felénél sem jártam mikor a g épem ereszkedni kezdett. Csüg g edten mondtam le mag amban az esti pihenésemről a kollég iumi szobámban, még az is felmerült bennem hog y hag yom a francba az eg észet és hag yom hog y Marcus és a „Vidám fiúk” fárasztják mag ukat a videó átnézésével. . . . De eg y zsémbes hang eg yre biztatott hog y én leg yek az első aki meg tudja az ig azság ot. Főleg csak kíváncsi voltam. Nem ig azán hittem el Marcus meséjét, de nem tudtam hog y mi lehet. . . Ott volt a képernyőn! Most nem azt a szertartási ruhát viselte amiben láttam, de Jameson mester jelleg zetes szakállát nem lehetett összekeverni senkivel. A ruházatát bármelyik üzletember meg irig yelhette volna. Úg y tűnt hog y mosolyog va beszélg et az őt kísérő férfival. A számomra ismeretlen férfival aki ug yanolyan liliomot viselt az arcán mint én. Jameson mester és az Alkimisták! Marcusnak és a „Vidám fiúknak” az összeesküvéssel ig azuk volt! A g yanakvó felem nem akarta elhinni hog y a felvétel valódi lehet, ez biztosan eg y előre beállított jelenet. A log ikus felem viszont tudta hog y a felvétel valódi, elvég re mag am töltöttem le az Alkimista biztonság i szerverről. Marcusnak nyilván vannak bennfentes emberei, de oda bejutni szinte lehetetlen volt. Nekem is csak hathatós Mág ikus seg ítség g el sikerült. Különben is miért tett volna ilyet Marcus? Miért szervezett volna meg eg y ilyen bonyolult csapdát? Millió más módszer is lett volna hog y rákényszerítsen a csatlakozásra. Sokkal eg yszerűbb lett volna simán hamisítani néhány bizonyítékot. Valami a lelkem mélyén meg volt g yőződve arról hog y a dolog ig az. Még nem felejtettem el hog y mennyire hasonlítanak eg ymásra az Alkimisták és a „Fény harcosai” szertartásai eg ymásra, vag y hog y hog yan próbáltak eng em is beszervezni a rendűkbe. Talán a két csoport nem volt a leg jobb viszonyban eg ymással, de volt valaki akinek sikerült meg szerveznie ezt a találkozót. Minden meg adtam volna azért hog y tudjam mi történt a meg beszélésen, vajon

eg yesség re jutottak eg ymással? Füg g etlenül az eredménytől a kapcsolat tag adhatatlanul létezett. Stanton arról próbált meg g yőzni eng em hog y csak szemmel tartjuk őket, nem áll az érdekünkben semmilyen tárg yalás velük. Stanton meg int hazudott nekem! Már nem is tudom hog y hányadszor!

Huszonegyedik fejezetet A lelkem eg y része azért könyörg ött bárcsak ne lenne ig az ez az eg ész. Háromszor is visszanéztem a felvételt, és őrültnél is őrültebb ötleteket eszeltem ki: Talán ez nem is Jameson Mester volt hanem a normálisabb ikertestvére aki nem fanatikus, és nem g yűlöli a vámpírokat. De nem. A videó nem hazudik. Csak az Alkimisták! Nem tudtam túltenni mag am a felvételen. Minden porcikám azonnali cselekvésre biztatott, nem lehetett félvállról venni a dolg ot. Amint földet ért a g épünk küldtem eg y szöveg es üzenetet Marcusnak: „Még ma este találkoznunk kell. Ez most nem vicc. Kell eg y hely és időpont.” Már a kollég iumi szobámnál jártam, de még mindig nem kaptam semmilyen választ tőle. Most meg hol van? Máskor kérés nélkül is fel tud bukkanni. . . Nem volt mit tenni, várnom kellet. Fig yelemelterelésként felhívtam Ms. Terwillig ert hog y elintézzek nála eg y kis esti kimenőt. -Nincsen semmi újdonság . Válaszolt mikor felismerte a hang omat. -Még mindig csak rejtőzködik és vár. Az idő neki dolg ozik. -Nem. Nem ezért hívtam. Mondtam. -Azt szeretném ha elintézné nekem hog y ma este elhag yhassam a kollég iumot. -Ó?! csak nem akarsz meg látog atni?! - Ehh. Nem, ez most privát üg y lenne. Halottam a hang ján hog y jól mulat. -Szóval már csak erre vag yok jó? Hog y meg oldjam a személyes üg yeidet. -Nem g ondolja hog y meg dolg oztam érte? Vág tam vissza. Nevetett. Ilyesmit még nem is hallottam tőle. -Rendben. Eg yezett bele. -beszélek az üg yeletes nevelővel. Amint meg szakítottam a vonalat a telefonom ismét jelzett. Marcus vég re válaszolt, az eg ész üzenet csak eg y cím volt kocsival eg y fél óra alatt oda is érhettem. Feltételeztem hog y a találka mostanra szól, fog tam a táskámat és levág tattam a kocsimhoz a parkolóba. Az eddig i tapasztalataim alapján nem lettem volna meg lepve ha Marcus eg y

karaoke bár címét adta volna meg . Ehelyett eg y bezárt hang lemezbolt mellett kötöttem ki, a tábla az ajtón és a sötét kirakatok eg yértelművé tették az elhag yatottság át. Kiszálltam és újra ellenőriztem a címet nem e vitt tévútra a GPS-em. Az elszántság om helyét átvette az ideg esség . Lehet hog y még se kellett volna ide jönnöm? Wolfe eg yik első leckéje volt hog y kerüljük az ilyen szituációkat, én még is simán belesétáltam. Az árnyékból valaki a nevemen szólított. Meg fordultam és Sabrinával és az elmaradhatatlan pisztolyával találtam szemközt mag amat. -Menj a hátsó bejárathoz és kopog j be. Mondta és visszahúzódott az árnyékok közé. A sikátor pont olyan volt mint amit eg y rabláshoz terveztek volna. Eltűnődtem, ha meg támadnának vajon Sabrina a seg ítség emre sietne e? Hát nem valószínű. Bekopog tam az ajtón. Félig -meddig arra számítottam hog y valamiféle jelszót kérnek majd tőlem mint valami húszas évekbeli zug kocsmában. Ehelyett Marcus nyitotta ki az ajtót, és rám villantotta a nőknek fenntartott mosolyát. Azért még is furcsa hog y valaki minden helyzetben tudjon mosolyog ni. -Szia szépség em g yere be.

Nem tétováztam, elmentem mellette és beléptem az ajtón. Körülnéztem. A bolt raktárában voltunk,a polcokon lemezek mag nókazetták és mindenféle papírosok porosodtak. Nem voltunk eg yedül, a fal mellett Wade és Amelia állt karba tett kézzel. Marcus becsukta majd be is zárta mög öttem az ajtót. -Örülök hog y épp bőrrel meg úsztad. . . .az üzenetedből és az arcodból ítélve találtál is valamit. Nem tetszett a mohó pillantása. Kivettem a táskámból a laptopomat, és ellenálltam a kísértésnek hog y odavág jam az asztalhoz. -Ig en! -Nem hiszem el! -Ig azad volt! -Az őrült összeesküvés elméleted ig az volt! -Az alkimisták hazudtak nekem! -Vag y leg alábbis eg y részük. -Nem tudom! -Már nem tudom hog y a másik része mivel is fog lalkozhat. Azt vártam hog y tesz néhány önelég ült meg jeg yzést, vag y leg alább eg y „én meg mondtam” ot. De a szép arca csak feszültség et és szomorúság ot tükrözött, emlékeztetett arra a képre amit még Clarence mutatott róla. -A fenébe. Mondta halkan. -Vég ig abban reménykedtem hog y csak néhány unalmas videót hozol vissza. -Amelia lég y szíves menj és váltsd le Sabrinát, szeretném ha látná a felvételt. Amelia csalódottnak tűnt hog y kiküldik és nem láthatja a felvételt de nem ellenkezett, első a küldetés. Mire Sabrina bejött én már beállítottam a videólejátszót. -Készen vag ytok? Kérdeztem mikor körém g yűltek. Bólintottak, az arcukon meg lehetősen veg yes érzelmek tükröztek. Az összeesküvés elméletük eddig csak eg y teória volt , most láthatták a bizonyítékot. Ug yanakkor tisztában voltak a meg döbbentő következményekkel, és mindhárman tudatában voltak a rájuk leselkedő veszélyekkel. Lejátszottam a felvétel, csak néhány másodperc volt -Sabrina hang osan felszisszent mikor a szakállas alak meg jelent a képernyőn. -Ig en ez ő. Ez Jameson nag ymester. Felém fordult. -Ez tényleg eg y Alkimista épület? Valódi?

-Ig en. Mondta Wade. -És az ott vele Dale Hawthorne az eg yik ig azg ató. A remek memóriámnak hála tudtam hog y ki a fickó. -Ismerem a nevét. Ő Stanton eg yik közvetlen felettese ug ye? -Pontosan. -Az lehetség es Hog y Stanton erről nem tud? Az ő beosztásában? Marcus válaszolt Wade helyett. -Lehetség es. Felelte. -Bár ez a bevonulás nag yon látványosra sikeredett. -Még ha ő nem is tudott a dolog ról, az biztos hog y volt valamiféle találkozó és azon többen is részt vehettek. Persze hog y kik voltak ott az soha sem fog kiderülni, mindenki letag adná a hog y részt vett rajta. Tehát lehet hog y nem hazudott nekem, leg alábbis ebben az üg yben. Marcussal kapcsolatban biztos hog y nem mondott ig azat nekem. Még ha ő nem is tudott Jameson Nag ymester látog atásáról, az nem változtatott a tényen hog y néhány mag as rang ú Alkimista vezető lepaktált vele. Ez nem tetszett. Nag yon nem. Talán nem mindenben értettem eg yet a módszereikkel , de eddig abban a hitben éltem hog y jobbá próbáljuk tenni a világ ot. Mikor vég re elfordítottam a szemem a képernyőről azt találtam hog y Marcus fig yel eng em. -Készen állsz? Kérdezte. -Készen? Mire? Odament a másik asztalhoz, és mag ával hozott eg y kis dobozt. Kinyitotta és kivett belőle eg y ezüst folyadékkal teli fiolát és eg y tetováló tűt. -Mi? Oh! -Te át akarod írni a tetoválásomat! Bólintott. -A benne lévő anyag ok elfedik az ezüst színt, és néhány év múlva az arany festék is elhalványul majd. Várakozóan néztek rám. Elhúzódtam tőlük. -Eg y szóval se mondtam hog y erre vág yom! -Mire vársz még ? Kérdezte Marcus, és a laptopra mutatott. -Láttad a felvételt, tudod hog y mit jelent ez? -Meddig akarsz még hazudni mag adnak? - Nem szeretnél tenni ez ellen valamit? -Nos. . . . ig en, de benned nem bízok meg annyira hog y mindenféle ismeretlen

anyag ot tetoválj belém. Marcus felszívta a fecskendőbe az ezüst folyadékot. -Ha ettől jobban érzed mag ad akkor először mag amnak csinálok eg y tetoválást hog y lásd nincs semmi mellékhatása, és nem is fájdalmasabb mint az átlag os tetoválás. -Nem biztos hog y manipuláltak a tetoválásommal! Tiltakoztam. Ez lett volna a log ikus lépés, de én mindig ódzkodtam ettől. -Nincs bennem semmiféle kényszer. De akkor is! Nem lehetsz biztos benne! Vág ott vissza. -Ha más nem is de az alap kondicionálások benne vannak. -Persze ez nem elég hog y zombit csináljanak az emberből, de nem szeretnél meg szabadulni tőle? Nem tudtam levenni a szemem a tűről. -Fog ok mag amon valami változást tapasztalni? -Nem. Nem fog sz tőle senkihez sem odamenni és a vámpírokról ordibálni. -Vag y ha ig en akkor simán bevág nak valami pszichiátriai intézetbe. Készen álltam erre? Vajon tényleg csatlakozni akarok Marcushoz és a „Vidám fiúk” bandájához? Vég ül is bebizonyította hog y nem a leveg őbe beszélt: nem szívlelte a Harcosok és az Alkimisták szövetkezését. És látszólag nem akart a Moráknak ártani. A Moráknak, vag y pontosabban Jillnek. Nem felejtettem el Sabrina mellékes meg jeg yzését hog y a Fény harcosait nag yon is érdekli eg y eltűnt Mora lány sorsa. Ki másra g ondolhattak ha nem Jillre? És ez a Hawthorne nevű Alkimistának pedig tudnia kell hog y hol rejtőzik. Vajon átadta e az információt Jameson nag ymesternek? Mert ha ig en akkor Jill és a körülötte lévők hatalmas veszélyben vannak! Ezekre a kérdésekre mindenképpen választ kellett kapnom. -Oké. Mondtam -Csináld. Marcus nem veszteg ette az időt, azt hiszem félt hog y meg g ondolom mag am. És ez nem is volt alaptalan feltevés. Leültem az eg yik székre és oldalra billentettem a fejem hog y jobban hozzáférjen a

tetoválásomhoz. Wade g yeng éden meg fog ta a két kezével a fejemet. -Csak azért hog y mozdulatlan maradj. Mondta bocsánatkérő hang on. Hol tanultál tetoválni? Kérdeztem mielőtt nekilátott volna. Már a feladatra koncentrált, de a kérdésem mosolyt csalt az arcára. -Technikailag nincs semmilyen vég zettség em a szakmáról de ez miatt ne ag g ódj, nem te leszel az első kuncsaftom. Valójában eg y csomó dolog miatt ag g ódtam, a tű volt a leg kisebb g ondom. Vajon mi lehet a keverékben? Meg kellett volna kérdeznem, de olyan hirtelen történt minden hog y esélyem se volt rá. -Eg y Mora barátom ötlete volt a szer, ő vállalta a teng erimalac szerepét is. Felvette a hivatalos arckifejezését: -Készen állsz? Vettem eg y nag y léleg zetet, úg y éreztem mag am mintha eg y szakadék szélén eg yensúlyoznák. Itt volt az ug rás ideje. -Csináld! Nem fájt jobban mint mikor az eredeti tetoválást készítették, éreztem hog y a sok apró tű a bőrömet bökdösi. Kényelmetlen volt de nem fájt ig azán. Ig azából nem volt hosszú procedúra, de én úg y éreztem hog y a vég telenség ig tartana. Vég ig azt kérdezg ettem mag amtól hog yan mehettem ebbe bele. Vég ül Marcus hátralépett és elég edett pillantást vetett rám, Sabrina és Wade szintén elmosolyodott. -Tessék, Mondta Marcus. -Üdvözlünk a családban. Elővettem a tükrömet sminkes táskámból hog y ellenőrizzem a tetoválásomat. A bőröm vörös volt ahol a tűk meg szúrtak. De ha ez a festék is úg y viselkedik mint minden más, akkor hamarosan meg szűnik az irritáció. Ellenkező esetben sokáig nem mehetnék emberek közé. Nem éreztem mag amon hog y meg változtam volna. A lehetőség hog y szembe tudok szállni az Alkimista szervezettel nem ig azán dobott fel. Lehet hog y meg változtam, de nem ig azán voltam oda a dolog ért. -Ennyi? Kérdeztem.

-Ennyi. Mondta Marcus Amint vég leg esen töröljük a bűbájt már nem lesz miért a. . . -Nem fog om vég leg esen törölni! Vág tam a szavába. A mosoly eg ycsapásra eltűnt az arcáról. Zavartan nézett rám mintha attól félne hog y rosszul hallotta volna amit mondok. -Meg kell csinálni. -A jövő hétvég én átug runk Mexikóba, és ha vég eztünk az Alkimisták már nem lesz. . . Újra a szavába vág tam. -Nem fog om törölni, és nem meg yek veled Mexikóba. A laptopom felé intettem. -Meg szereztem neked amit kértél. Bebizonyítottam hog y ig azad volt, érd be ennyivel! -Nekem már van eg y feladatom! -Vannak akik számítanak rám és nem fog om őket cserbenhag yni. A tudás hog y Jill esetleg veszélyben lehet nem hag yott nekem választást, az hog y meg ölik nem volt elfog adható opció. -Nem fog om eltörölni. Ismételtem meg . Marcus meg se tudott szólalni. Wade vette át a szót, és próbált meg g yőzni. -Nincs visszaút. A monitor felé intett. -Biztos hog y hag ytál hátra mindenféle nyomot. -Marcust már fig yelik eg y ideje. És ha nem is sejtik hog y jóban van a Morákkal, azt már biztosan tudják hog y kapcsolatba lépett veled. -És valakinek előbb-utóbb fel fog tűnni hog y ott voltál mikor az adatokat ellopták. -Senki sem tudja hog y az adatokat ellopták! Mondtam g yorsan. -Pontosabban, csak reméled hog y nem. Helyesbített Wade. -Csak idő kérdése. Rá fog nak jönni, és akkor neked vég ed. A vég szóra Marcus is mag ához tért a kezdeti sokkból. -Pontosan. Értett eg yet Wade kirohanásával. -Nézd, ha biztonság ban érzed mag ad ott ahol most laksz, rendben maradhatsz ott. De a jövőd érdekében el kell jönnöd velünk Mexikóba.

-Mostantól a békesség kedvéért folyamatosan rejtőzködnöd kell. -Te azt csinálsz amit akarsz. Mondtam, és elkezdtem elcsomag olni a laptopomat. -Van eg y meg bízatásom, azt nem fog om senki kedvéért félbeszakítani. Marcus elkapta a karomat. -A vesztedbe sétálsz Sydney! Mondta szig orúan. -El fog sz bukni! Elhúzódtam tőle. -Óvatos leszek. -Mindenki követhet el hibákat. Jeg yezte meg Sabrina. Érdekes eddig mintha nem is vett volna tudomást rólam. -Vállalom a kockázatot. Átvetettem a táskám szíját a vállam fölött. -Meg próbáltok erőszakkal itt tartani? Az érdekes lesz! Eg yikük sem válaszolt. -Akkor meg yek. Nem félek az alkimistáktól. -Ja és nag yon köszönöm amit tettem értetek, ig azán értékelem a dolg ot. -Köszönöm. Mondta Marcus vég ül, és meg rázta a fejét majd Wade-ra nézett akin látszott hog y tiltakozni akar. -Meg szerezte az adatokat. Őszintén szólva nem hittem volna hog y képes lehet rá. -Arra számítottam hog y üres kézzel tér vissza, persze akkor is töröltem volna a tetoválását. A szándék volt a fontos és nem az eredmény. -Ehelyett eg yszerűen csak bebizonyította hog y méltó a bizalmunkra. -Nos tudod hog y hog yan lépj kapcsolatba vele. -Akárcsak te. Válaszoltam neki. -A városban leszünk az eg ész héten ha meg g ondolnád mag ad. Kinyitottam az ajtót. -Nem fog om. Nem fog ok elfutni. Amelia barátság osan integ etett nekem miközben beszálltam a kocsimba és elhajtottam a sikátorból. Szemmel láthatóan nem zavarta különösebben hog y épp most szálltam szembe szeretett vezérükkel. Ahog y visszaindultam Amberwoodba elcsodálkoztam hog y mennyire füg g etlennek és szabadnak éreztem mag am. És ennek semmi köze nem volt a tetoválásomhoz. Annál inkább ahhoz hog y szembe mertem szállni az Alkimistákkal, a Fény harcosaival, és Marcussal és a Vidám fiúkkal. Senki nem kényszerített rá, önként tettem. A saját akcióim voltak.

A imént már épp azon voltam hog y valami drasztikus lépésre szánom el mag am. Őszintén szólva nem hittem volna hog y Marcus és a bandája ilyen könnyedén futni hag y. Amint visszaértem Amberwoodba azonnal a szobámba siettem, és eg y belső hang biztatására felhívtam Stantont. A hívásom hallhatóan váratlanul érte. -Sag e kisasszony? Tetszett a szertartás? Kérdezte meg lepetten. -Ig en. Feleltem, már szükség em volt erre. -De nem ezért hívtam, van eg y komoly problémánk: A Fény harcosai Jillt keresik. Tértem azonnal a tárg yra. -Mi a fenéért tennék? A hang ja meg lepettnek tűnt, de valamiért nem tudtam hinni neki. Úg y állt a dolog hog y az Alkimisták profik voltak a hazudozásban. -Mert tudják ha kiderül Jill holléte, annak beláthatatlan következményei lennének a Mora társadalomra. -A fő céljuk továbbra is a Strig ák pusztítása, de nem bánnák ha közben a Moráknak is oda-oda csapnának. -Értem. Tartott eg y pillanat szünetet. Kíváncsi lettem volna hog y vajon csak a hatás kedvéért, vag y tényleg nem tudta hog y mit mondjon. -És pontosan kitől hallottad ezt? -Meg keresett eg y reneg át „harcos”aki mindenféle „furcsa „ dolg ot mesélt a szervezetről Ő említette hog y eg yszer hallotta Jameson Nag ymestert eg y eltűnt Mora lányról beszélni akit élve vag y halva de mindenképpen elő kell keríteni. -És úg y g ondolod hog y a Drag omir herceg nőről beszélt? -Ug yan ki másról? Kiáltottam fel. -Ki más is lehetne? Talán hallottál más eltűnt Mora lányról? Persze hog y róla beszélt! -Nyug alom Miss Sag e. A hang ja nyug odt volt. -Nem kell pánikolni. -Cselekedni kell! Minél hamarabb el kéne hag ynia Palm Spring s városát. -Ez fel sem merülhet. -El tudja képzelni Miss Sag e mennyi időnkbe és energ iánkba került hog y létrehozzuk ezt a búvóhelyet? Nem hittem volna hog y ilyen g yeng e érvre fog hivatkozni. Az Alkimisták mesterei voltak a váratlan helyzetek kezelésének.

-Ig en? Vag y az is lehet hog y ön ezt már rég en tudta? Fig yelmen kívül hag yta a meg jeg yzésemet. -Van valami konkrét bizonyítékod? Valami kézen fog ható adat? Kaptál valami használhatót a barátodtól? -Nem. Ismertem el. -De a lehetőség et hog y ig az nem szabad fig yelmen kívül hag yni! -Semmit sem kell tenni! Felelte hideg en. -Nem az ön dolg a hog y döntéseket hozzon! Majdnem visszafeleseltem neki, majd azon kaptam mag am hog y meg rémülök a saját viselkedésemtől. Mit művelek itt én? Eredetileg csak annyit akartam hog y elmondom neki az információt. Remélve hog y talán elszólja mag át. Azt azért még se mondhattam el neki hog y féltettem Jill életét. Még is valahog y félresiklott ez e beszélg etés, g yakorlatilag kiabáltam vele. Ez a viselkedés nem volt jellemző Sydney Sag e-re, és főleg nem az Alkimista üg ynökökre. Mit is mondott Wade? Mindenféle hibát fog sz véteni, kenyérmorzsát szórsz mag ad után. Vajon mindenről a tetoválásom meg törése tehet? Ez nem kenyérmorzsa, ez eg y hatalmas cipó volt. Nag yon közel voltam az eng edetlenség hez. Marcus eg yszer említette hog y a feletteseink listát vezetnek a hibáinkból, vajon most Stanton húzott eg y újabb strig ulát a nevem mellé? Itt valamit csinálni kell! De mit? Hog yan lehet ezt helyrehozni? Ag yam rémülten zakatolt, beletelt néhány pillanatba mire újra tudtam log ikusan g ondolkozni. A feladatra kell hivatkoznom, a küldetésre. Stantonra csak ezzel lehet hatni. -Elnézést kérek asszonyom. Üg yeltem hog y a hang om nyug odt és tiszteletteljes leg yen. -Én csak. . . én csak annyira ag g ódok a biztonság miatt. -Láttam az apámat és a húg omat a szertartáson. Ennek utána fog majd nézni. -Nag yon csúnya dolg ok hang oztak el köztünk mikor meg kaptam ezt a küldetést. -Én csak szeretném hog y büszke leg yen rám. Ha rosszra fordulnak itt a dolg ok azt soha nem fog ja meg bocsátani nekem.

Nem válaszolt. Mag amban azért imádkoztam hog y hig g yen nekem. -Szeretnék jó munkát vég ezni itt, Jillt minél tovább biztonság ban tartani. -De annyi probléma volt már eddig is amit senki nem jósolhatott meg előre. -Itt volt Keith, Majd a fény harcosai. -Valahog y sosem érzem hog y teljes biztonság ban lennénk, pedig Eddie és Ang eline állandóan a nyakunkon lóg . . . Nem voltam színésznő, de reméltem hog y a hang om kellően meg g yőzőre sikeredett. -Soha nem érzem mag am biztonság ban. Ezért is kértem hog y elmehessek az istentiszteletre. -Állandóan össze vag yok zárva velük, az iskolában a szálláson még ennem is eg yütt kell velük. . . .a találkozás a többi Alkimistával életmentő volt. -Nem akarok kibújni a felelősség alól. Meg értem hog y valakinek ezt a munkát is el kell vég eznie, csak néha a feszültség elviselhetetlen. Aztán mikor hallottam ezt a dolg ot a fény harcosairól mit szépítsük: eg y kicsit kiakadtam. -Elnézést kérek asszonyom, nem kellett volna kiabálnom önnel. -Elvesztettem az önuralmamat. Ez elfog adhatatlan. Vég eztem a monológ ommal és feszülten vártam a választ. Reménykedtem hog y sikerült meg g yőznöm hog y nem akarok szembefordulni vele. Persze a másik lehetőség sem a leg jobb, ha g yeng e és instabil üg ynöknek hisz visszahívhat a küldetésből. Ez esetben. . . . talán még is csak jó ötlet lehet a Mexikói út Marcussal. A szünet ezúttal tényleg hosszúra nyúlt. -Rendben. Mondta. Fig yelembe vesszem amit elmondott nekem. Ez eg y rendkívül fontos küldetés, nem lehet semmi fennakadás. -Vég ig g ondolom hog y mit lehetne tenni. Nem eg észen ezt vártam, de nem volt mit tenni. Csak reménykedhettem benne hog y ő nincs benne az összeesküvésben. -Köszönöm hölg yem. -Van még valami, Miss Sag e? -Nem asszonyom. És. . . és sajnálom hölg yem. -elfog adom a bocsánatkérését.

Kattanás. Némán bámultam a telefont. Az ösztönöm leg belül azt súg ta hog y eg y kicsit elkapkodtam a dolg ot. Lehetetlen volt meg jósolni mi lesz a vég eredmény: katasztrófa vag y valami részleg es siker. Nehezen sikerült elaludnom, de nem Veronika miatt. Túlság osan izg atott és ideg es voltam Marcus és Stenton miatt. Próbáltam újra meg rag adni a szabadság érzését, de csak bizonytalanság ot találtam. Adrian ismét a fog adószobában várt rám. -Vég re! Már azt hittem nem is jössz el. A szokásos farmerjét viselte a fekete ing ével. -Én is! Ideg esen járkáltam fel és alá. -Mozg almas napom volt. A környezet ezúttal teljesen stabil volt, Adrian ezek szerint ma este még nem rúg ott be. -Nem viccelsz? Ug yan mi történhetett volna? Mikor beszámoltam neki a viselt dolg aimról csodálkozva rázta meg a fejét. -Ember. . .Sag e. . .Mindent vag y semmit játszol? -Melletted aztán nem unalmas az élet. . . Meg álltam előtte és nekitámaszkodtam az asztalnak. -Tudom, tudom. . . -Mit g ondolsz hibát követtem el? Talán Marcusnak ig aza volt, tényleg létezhetett valami tudatalatti befolyás ami irányítja az alkimistákat? -Alig eg y órája vag yok szabad és máris majdnem ráborítom az asztalt a felettesemre. -Alaposan beolvashattál neki. De azért alaposan meg lepne ha valami kevésbé stresszes feladatot sóznának rád. -Nem hiszem hog y meg akarnának jutalmazni. Felnevettem. A hisztéria eg yértelműen kihallatszott a hang omból. -Mi a fene baj van velem? -Már azelőtt is csináltam marhaság okat hog y Marcus meg törte volna a tetoválásomat. Kőrözött Dampírok rejteg etése, eg y g onosz varázslónő hajkurászása,plusz annak botrányos a ruhának a meg vásárlása . Az hog y ordibáltam Stantonnal csak még eg y bejeg yzés az őrültség eim hosszú listáján.

-Néha már nem is tudom hog y ki is vag yok. Adrian elmosolyodott majd meg fog ta a kezem és felém lépet. -Először is az őrületről van szó én vag yok a szakértő, és ez szinte semmi. -Ami pedig aszt illeti hog y ki vag y, meg mondom: -Ug yanaz a szép, okos, bátor, és nevetség esen mag as koffeintartalmú harcos vag y akiről halottam mielőtt találkoztam volna veled. Már meg int a „Szép” jelzővel kezdte a jellemzésemet, erről úg y látszik nem tudott leszokni. -Szép kis szónoklat! Gúnyolódtam vele. -Semmit sem tudtál rólam mikor először találkoztunk. -Azt tudtam hog y szép vag y, a többiben csak reménykedtem. Már meg int ott volt az a csillog ás a szemében amit akkor szoktam látni mikor a külsőmet szokta dicsérni, tudtam hog y a képesség ének köszönhetően sokkal többet lát belőlem mint csak a meg jelenésemet. Ez eg yszerre volt zavaró és mámorító . . . .de most valahog y nem bántam. És nem ez volt az eg yetlen dolog amit hirtelen nyomasztónak találtam. Hog yan került hirtelen ilyen közel hozzám? Nem is láttam hog y meg mozdult volna, úg y tűnik vannak még ismeretlen képesség ei. . . A meleg keze körbefog ta az enyémet. Az öröm hog y újra láthatom tovább fokozta az érzéseimet. A zöld szeme g yönyörű volt mint mindig , azon tűnődtem hog y vajon én is ilyen hatást g yakorolok e rá? Ő volt az eg yetlen aki soha nem akarta meg mondani nekem hog y mit csináljak. Ó persze voltak ötletei neki is, de soha nem akart rám kényszeríteni semmit. Bezzeg az Alkimisták. . . . Nem is beszélve Marcusról. Még jill és Ang elina is irányítani akart. De. . -Apropó ruha. Szakított félbe. -Én még nem is láttam. Felnevettem. -Nem tudnád visszafog ni mag ad. Felvonta a szemöldökét. -Ez kihívás akart lenni Sag e?- Állok elébe. -Nem! A történelmi tapasztalat az hog y ha eg y kicsit is csábos ruhát látsz rajtam azonnal elveszted a fejed. -Ez azért nem teljesen ig az. Felelte. -Elvesztem a fejem bármilyen ruha van is rajtad. Az a piros pedig nem csak „kicsit is csábos” volt. Az mag a volt a földre szállt mennyország .

Meg kellett volna sértődnöm. Meg kellett volna mondanom neki hog y nem az ő szórakoztatása miatt vag yok most itt. Meg kellett volna. De volt valami abban ahog y rám nézett, és ma valahog y eng em se zavart a dolog . Szerettem volna látni a reag álását a ruhára. A tetoválás elitőrlése nem változtatott semmit a viszonyunkon, de ez és a mai dolg aim eg y rakás merészség g el ajándékozott meg . Ez volt az első alkalom hog y vállaltam a kockázatot,a log ikus érvek ellenére is. Különben is nincs abban semmi veszélyes ha hag yom eg y kicsit g yönyörködni. Becsuktam a szemem és meg változtattam az álmomat ahog yan tanította. Eg y pillanattal később a farmerem és ing em eltűnt hog y átadja a helyét a csipkés miniruhának. A cipőm is jó néhány centit emelt a mag asság omon. Még mindig alacsonyabb voltam mint ő, de az arcunk sokkal közelebb került eg ymáshoz. A szeme elkerekedett. Még mindig a kezemet fog va tett eg y lépést hátrafelé hog y jobban lásson. Szinte fizikailag is éreztem ahog y a szeme a bokámtól a fejem búbjáig vég ig mért. Olyan volt mintha a szeme a testem minden porcikáját vég ig simította volna. Mire újra a szemembe nézett a léleg zésem nehézzé és lassúvá vált, nag yon is tudatába voltam hog y milyen közel áll hozzám és milyen kevés ruha van közöttünk. -A mennyország ? Tettem fel a kérdést mikor sikerült vég re meg szólalnom. -Nem. Rázta a fejét. -A másik hely. És én sokáig fog ok ég ni a tűzben azért amire most g ondolok. Átkarolta a derekamat. Észrevettem hog y nem csak én vesztettem el a fejemet. Mag ához húzott és szorosan átölelt. Éreztem hog y eg yre növekszik köztünk a feszültség , elég eg y szikra és minden felrobban körülöttünk. Eg y szakadék szélén eg yensúlyoztam, éreztem hog y elég eg y rossz mozdulat és menthetetlenül lezuhanok. A nyaka köré fontam a kezem, és ezúttal én voltam az aki közelebb húzta mag ához. -A fenébe! Morog ta. -Mi az? Kérdeztem eg y pillanatra se hag yva abba amit épp csináltam.

Elrántotta a kezét a csípőmről. -Nem csókolhatlak meg , meg tiltottad. -Rendben. Feleltem. -Mi? -Majd én csókollak meg tég ed. Be is váltottam a fenyeg etésem. Adrian Ivashkovot nem volt könnyű meg lepni bármivel is de most az eg yszer sikerült. Annyira meg döbbent hog y eg y pillanatra nem is tudta hog y mit is csináljon. Eg y pillanatra. Aztán olyan intenzitással ölelt át és csókolt vissza hog y a léleg zetem is elállt. Eg y mozdulattal felültetett az asztalra, körülöttünk mindenfelé tányérok és poharak zuhantak csörömpölve a földre. Minden log ikám és értelmes g ondolatom a semmibe veszett, nem hazudhattam mag amnak tovább. Leg alábbis ma este. Hátra dőltem. . .Tudtam mennyire sebezhető vag yok íg y, de még is adtam neki eg y meg hívót. Elfog adta. Felém hajolt és hosszan meg csókolt, majd az ajka vég ig vándorolt a nyakamon és a tarkómon. A kezével lehúzta a vállamról a ruhámat eg észen a melltartómig , az ajka nyomban felfedezte a szabaddá váló területeket. Újabb poharak zuhantak a földre. Adrian eleng edett és elhúzódott tőlem. -Mi az? Kérdeztem kétség beesett arccal. -Eg y asztal. Mondta. -Eg y istenverte asztal! Eg y pillanattal később az asztal már sehol sem volt, a lakásában voltunk a hatalmas franciaág yán. Hát leg alább nem kellett tovább evőeszközökön feküdnöm. Szinte azonnal elkezdett csókolni. A hevesség e erősen hatott rám is. Soha nem hittem volna hog y eg y ilyen ősi késztetés intenzív lehet. Szóval ezért blokkolták, nem szerették volna hog y ez irányítja a tetteimet. Belevájtam a körmeimet a hátába, ő most a szám helyett anyakamat kezdte csókolg atni, szép lassan haladt lefelé eg észen a ruhám dekoltázsa aljáig . A zihálásomat halva még ug ratni is volt ideje. -Ne ag g ódj, a ruha marad. Suttog ta

-Ó?! És ez már biztos? -Ig en Felelte. -Nem veszítheted el a szüzesség edet eg y álomban. Ha ez eg yáltalán lehetség es. Ez már filozófiai vita lenne. Evvel most nem akarok fog lalkozni. -Néha az út sokkal fontosabb mint mag a a cél. Metaforák! Íg y jár az ember ha eg y művésszel kezd. Majdnem ki is mondtam amit g ondoltam, de aztán a keze a lábamra tévedt és elindult felfelé, ennyi elég is nekem volt hog y tökéletesen elfelejtsem a meg jeg yzésemet. Lehet hog y a ruhámat eddig túl leng ének találtam de most eg yáltalán nem bántam, szabad utat eng edett a kezének a combomon felfelé eg észen a csípőmig . A bőröm láng olt a keze érintésétől, minden érzékem a mozdulatára koncentrált. Meg rag adtam a kezét hog y g yorsítsam a tempót. Adrian felnevetett és a kezét a háta mög é rejtette. -Soha nem g ondoltam volna hog y te leszel az aki lassúnak találja a tempót. Kinyitottam a szemem és belenéztem az övébe. -Ha már nekikezdtünk akkor csináljuk is vég ig ! Hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról. Eleng edte a csuklómat és a fejéhez kapott. -Te jó ég Sydney! Valami g ond van a szobádban. A szenvedély még mindig túlság osan is lekötött. -Mi a baj? Kérdeztem.-Ez is része a dolog nak? Elfintorodott és kezdett eltűnni a szemem elől. - Sydney. Most fel fog sz ébredni. . . .Felelte elhalkuló hang on.

Huszonkettedik fejezetet Kinyitottam a szemem, még kába voltam a hirtelen sokktól amit az okozott hog y hirtelen kirúg tak a saját álmomból. A testem nehezen reag ált a külső ing erekre, a szemem könnyezett az éles fénytől. A lámpa még mindig ég ett és a fényözönhöz csatlakozott az ablakon át a felkelő nap fénye is, de az ébresztőórám eg y borzalmasan korai időpontot mutatott. Valaki dörömbölt az ajtómon. Aha hát akkor ez ébresztett fel. Beletúrtam a borzalmasan összekócolódott hajamba, és bizonytalanul kikászálódtam az ág yból. -Ha valakinek most eg y Földrajztanárra lesz szükség e, akkor azonnal elhúzom a csíkot Marcussal Mexikóba. Morog tam. De amikor kinyitottam az ajtót nem Ang eline állt ott hanem Jill. -Valami nag yon rossz történt. Hadarta el sietve. Tessék már meg int. . . -Nem, nem akarom . Most nem. Ha észre is vette a bosszúság omat nem mutatta ki. Ellépett mellettem és meg állt a szobám közepén. Meg könnyebbülten állapítottam meg hog y valószínűleg fog alma sem volt (Még ) arról ami Adrien és köztem történt. Úg y tűnik a szellem-álmokat az „Árnyék-csókolta” Morák nem látták automatikusan, persze ha Adriannak eszébe jut a dolog míg ébren van akkor Jill mindent meg fog tudni. Felsóhajtottam és lerog ytam az ág yam szélére. Azt kívántam bárcsak újra el tudnák aludni. Az álom okozta izg alom kezdett elhalványulni, és nem maradt utána más csak fáradság . -Rendben,ne kímélj. -Mi a baj? -Mi lenne? Felelte jill. -Már meg int Ang elina és Trey. Felnyög tem. -Ó istenem! -Most mit csinált vele? Jill letelepedett az ág yam szélére és vetett rám eg y acélos pillantást, látszott hog y

keresi a szavakat a mondandójához. -Teg nap meg próbált besurranni a kollég iumi szobájába. -Na és? Tényleg többet kellene aludnom, az ag yam nem akarta felfog ni a mondandója értelmét. -Ang elina meg kedvelte a matekot? Jill úg y nézett rám mint eg y g yeng eelméjűre. -Sydney, ők nem a matekkal fog lalkoztak. -Akkor miért voltak-oh. A döbbenettől hátra estem az ág yon. -Ez nem lehet ig az, nem hiszem el! -Én is ezt ismételg etem mag amban. Mondta. -Nem seg ít a dolg on. Az oldalamra fordultam hog y rá tudjak nézni. -Oké. Feltételezve hog y ig az, mióta tart a dolog köztük? -Nem tudom. Jill hang ja fáradt volt de ug yanakkor ing erült is. -Tudod milyen. Próbáltam kicsikarni belőle valami mag yarázatot, de nem hajlandó beszélni a dolog ról. -És Trey mit mondott? Kérdeztem. -Nem volt lehetőség em beszélni vele, ha meg lát mindig úg y húzza el a csíkot mintha kerg etnék. Elmosolyodott, de a mosolyában nem volt semmi vidámság . -Nézzük a jó oldalát a dolog nak. Most már biztos hog y nem fog ják kicsapni a suliból. -Ó ne meg int ki akarták csapni? -Ig en hallottam hog y voltak akik el akarták küldeni, de vég ül csak szobafog ság ot kapott. Kis öröm. Leg alább Ang elina nem járkál eg y ideig szabadon, leg alább elg ondolkozhat a történteken. -Nos akkor nincs sok dolg unk az üg g yel. Persze érzelmi komplikációk lesznek majd dög ivel. -Nos. . .fészkelődött ideg esen. -Éppen ez a probléma. -Eddie még nem tud semmit a dolog ról. Felug rottam az ág yról.

-Rám ne számíts! -Ó persze. Nem is várom el hog y te beszélj vele. De Ang eline előbb vag y utóbb lebukik. . . Ez a leg jobb dolog amit tehetünk. -Ig en. értettem eg yet vele kelletlenül. -És valakinek tartania kell benne a lelket a dolog után. -Nem szabadna mag ára hag yni, szükség e lesz eg y barátja támog atására. -Nem akarsz te lenni véletlenül a barátja? Kérdeztem. Elpirult. -Nos. .ig en. .persze. De nem hiszem hog y neki könnyebb lenne ettől. . .Tudod hog y hog yan érzek iránta, jobb lenne ha valaki olyan seg ítene neki akiben több az ésszerűség és az objektivitás. -Különben is nem tudom hog yan szerepelnék ebben a szerepben. -Valószínűleg jobban mint én. -Jobb vag y az ilyesmiben mint g ondolnád. Te képes vag y a dolg okat log ikusan lát. . . . Jill hirtelen meg dermedt és a szeme elkerekedett, mintha olyasmit is látna amit én nem. Eg y pillanattal később már rá is jöttem mit csinál: Az ag ya épp szinkronba került Adrian elméjével, majd néhány pillanat múlva lassan visszatért a valóság ba. A szemét rám emelte és elsápadt, és én biztosan tudtam hog y mi az amit láthatott. Rose eg yszer azt mesélte hog y a kapcsolatok alatt sokszor látott olyan dolg okat is amelyek rég ebben történtek meg , az is elég volt ha csak erősen g ondoltak rájuk. Jill pillantásából tudtam hog y vég ig nézte az ég ész éjszakai műsort, mindent ami Adrian és köztem történt. Nehéz volt eldönteni hog y kettőnk közül melyikünk volt a rémültebb. Adrian szemén keresztül páholyból fig yelhette az eseményeket, minden kis apró részletet. . . ez volt az a helyzet amire eg yikünk sem lehetett felkészülve. Biztosan tudott az eddig i baleseteinkről, de eddig Adrian g ondosan vig yázott nehog y Jill olyasmit is lásson amit nem kéne látnia. Az éjszakai kalandunk azonban eg y új szintre emelte a kukkolás definícióját.

Döbbenten és szótlanul meredtünk eg ymásra. Fájt hog y ennyire kontrollját vesztetten látott, az óvó részem még mindig meg akarta védeni a következményektől. Ő tért mag ához elsőként. Mélyen elvörösödött, és felpattant a székből. -Hmm. Azt hiszem most jobb ha elmeg yek Sydney. Nem tudott a szemembe nézni. Bocs hog y ilyen korán zavartalak. -Ang eline valószínűleg elmondja Eddie-nek ma reg g el a dolg ot. Meg fog ta a kilincset. Ha beszélnél vele az sokat seg ítene neki. Továbbra sem volt hajlandó a szemembe nézni. Vett eg y mély léleg zetet és kinyitotta az ajtót. -Mennem kell, majd később találkozunk. -JillBecsukta mag a mög ött az ajtót, én meg visszarog ytam az ág yamra. A lábaim képtelenek voltak álló helyzetben meg tartani.

Ez borzasztó. Bármit is éreztem Adrian iránt az éjszaka, az most nyomtalanul eltűnt Jill arckifejezése láttán. Eg észen idáig nem is fog tam teljesen fel hog y mit is jelent Jillnek az hog y mindent látott ami eddig Adrian és köztem történt. Minden érzelem amit érzett azt ő is meg tapasztalta, mikor Adrian meg csókolt olyan lehetett neki mintha eng em csókolt volna meg . . . . Eg y pillanatig azt hittem hog y összeomlik. Hog yan volt képes Rose és Lisa kezelni ezt a helyzetet? Felmerült bennem eg y rég i beszélg etésünk Mikor Rose elmondta hog y eg y idő után meg tanulta kizárni a fejéből az ilyen látomásokat, de nekik éveik voltak arra hog y ezt elérjék. De Adrian és jill még csak néhány hónapja voltak összekapcsolva. . . . A jillel való további kapcsolatomra sötét árnyékot fog vetni az iménti erotikus nag yjelenet, mintha eg y pornófilmben szerepeltem volna. Borzasztóan éreztem mag am, különösen ha eszembe jutott a saját kezdeményező szerepem a dolog ban. Éreztem hog y a g yomrom g örcsbe rándul, nem volt meg állás a g ondolataim csak e körül forog tak. Hag ytam hog y elveszítsem a kontrollt mag am felett, hag ytam hog y elrag adjon a szenvedély. Ez oltári nag y baklövés volt. És nem csak azért mert Adrian Mora volt. (Bár ez is elég nag y probléma ) Az eddig i életem az ész és log ika alapján volt meg szervezve, és most mindezt kihajítottam az ablakon. Ezek voltak az erősség eim, nélkülük teljesen kivetkőztem mag amból. Hát sikerült meg tapasztalnom a fene nag y szabadság kockázatait. És vég ül sikerült Adriant is beleráng atnom a katasztrófámba. Nem kis erőfeszítés árán sikerült kimásznom az ág yamból, és betántorog nom a zuhany alá. Olyan sokáig áztattam mag am hog y mire vég re felöltöztem és levánszorog tam az étkezdébe addig ra már sikerült lekéstem a reg g elit. Nem számított. Úg ysem tudtam volna enni a g yomromban feszülő g örcs miatt. Alig vettem észre a körülöttem lévő embereket. Már Ms. Terwillig er tantermében ültem a szokott helyemen mikor feltűnt hog y mások is léteznek a világ on rajtam kívül és mindnek meg vannak a saját problémáik. Ott volt Eddie és Trey esete. Biztos voltam benne hog y őket nem érte olyan trauma mint Jillt és eng em a teg nap esti események következtében, de nyilvánvaló volt hog y a srácoknak

durva volt a mai reg g elük. Nem beszéltek senkivel, és ez volt az első alkalom hog y Eddie láthatóan elhanyag olta a testőri feladatait. Láthatóan nem csak én fig yeltem ag g odalommal őket, de szerencsére úg y tűnt eg yikük sem tervez valami tesztoszteron fűtötte őrültség et. Az Eddie miatt érzett ag g odalmam sikeresen elnyomta a saját búbánatomat. Mikor vég et ért az óra szerettem volna beszélni vele,de Ms. Terwillig er meg előzött. Elkapott és eg y nag y sárg a borítékot nyomott a kezembe, éreztem hog y eg y könyv rejtőzik benne. Nem menekülhettem: újabb varázslatokat akart rám sózni. -Néhány dolg ot meg kell beszélnünk. -Rendben asszonyom. Feleltem és a táskámba csúsztattam a borítékot. Körbepillantottam. Eddie-t Kerestem, de ő már kiment a teremből.

A következő órán Trey mellé ültem le. Vetett eg y oldalpillantást rám majd elfordult. -Szóval, Kezdtem. Meg rázta a fejét. -Ne kezd te is. -Nem kezdek semmit. Feleltem. Néhány pillanatig csendben maradt majd odafordult hozzám, vetett rám eg y kétség beesett pillantást. -Nem tudtam! Esküszöm nem tudtam róla és Eddie-ről. Soha nem említette, Ha tudtam volna soha nem keveredek bele a dolog ba. El kell nekem hinned! Hittem neki. Nem számít hog y mit g ondolnak a többiek a dolog ról, Trey őszinte és jószívű srác volt. Ha valaki hibás akkor az Ang eline, képtelen fékezni mag át. -Azért az meg lepett hog y valaki olyan háttérrel mint te, viszonyba keveredsz eg y Dampyrral. Trey a fejét rázta. -Tudom, tudom. Az eg ész olyan g yorsan történt:az eg yik nap hozzám vág ott eg y könyvet, aztán meg csináljuk mint a nyulak a könyvtárban. Huh. Ez eg y kicsit több volt mint amit tudni akartam. Felpillantottam és láttam hog y a kémiatanár még mindig az asztalát rendezg eti, adott nekünk még eg y kis időnk a beszélg etésre. -Mit fog sz most csinálni? -Még is mit csinálhatnék? Lezárom a dolg ot. -nem lett volna szabad hag ynom hog y idáig fajuljanak a dolg ok. A rég i Sydney azt mondta volna hog y: persze ez a racionális lépés, de a mostani énem eg yszerűen csak visszakérdezett. -Szereted őt? -Ig en én. . . Lehalkította a hang ját. -Aszt hiszem szeretem. -Szerinted lehetség es ez ilyen rövid idő után? -Nem. . .nem tudom. Nem ig azán vag yok jó az ilyen dolg okban. És ez tényleg azt jelentette hog y ig azán szörnyű vag yok a romantikus kapcsolatokban. -De. . .ha. . .íg y érzed akkor talán. . . nem kéne szakítanod vele. Trey szeme elkerekedett és a meg lepetés teljesen felváltotta a depressziós hang ulatát.

-Ez most komoly? Hog y mondhatod eszt? Mindketten emberek vag yunk. -Te is tudod: hátterünk ellenére ebben a témában azonos szabályok vonatkoznak ránk. Alig tudtam elhinni amit mond. -Ő csak eg y bolond tini, a viselkedése tipikusan emberi. Eg y pillanatra azt hittem meg g ondolja mag át, de aztán meg rázta a fejét. -Nem tudom Sydney. Tudod hog y nem tehetem. -A dolog vég e íg y is úg y is óriási katasztrófa lenne. -Jó oka van annak hog y a két faj ne keveredjen össze. És ha a családom valaha is beleeg yezne a dolog ba, esélyünk sem lenne visszaszerezni a rang unkat. -Tényleg ez a leg fontosabb? Nem válaszolt a kérdésemre. -Ez nem működne Sydney, nincs mit tenni: vég e van. Még soha nem láttam ennyire szerencsétlennek. Az óra elkezdődött és ez lezárta a beszélg etésünket. Eddie nem volt ott az ebédlőben, csak Ang elinát és Jillt láttam eg y távolabbi asztalnál, úg y tűnt nag yon próbálja meg g yőzni őt valamiről. Talán Jill zavarban lett volna ha neki kellene vig asztalni Eddie-t ,de láthatóan a rábeszélés az ment neki. Nem ig azán akartam hallani Ang elina kifog ásait vag y szembenézni Jillel, ezért fog tam eg y szendvicset és kifordultam az étkezdéből. A keresg élés helyett küldtem eg y SMS-t. Eddie telefonjára:”NEM AKARSZ ESTE BEÜLNI VELEM VALAHOVÁ EGY KÁVÉRA?” „NINCS SZÜKSÉGEM HOGY SAJNÁLJANAK.” érkezett szinte azonnal a válasza. „CSAK BESZÉLGETNI SZERETNÉK VELED. KÉRLEK?” A válasza nem érkezett meg olyan hamar mint az előbb, szinte láttam a fejében dúló mentális csatát. „OKÉ,” Érkezett a válasza. „VACSORA UTÁN . MOST EGY TANULÓKÖRBEN VAGYOK.” Eg y pillanattal később hozzátette:” ÉS NEM A SPENCERBEN” Trey dolg ozott a Spencernél. Most hog y az Ang eline- dráma nyug vópontra jutott újra volt időm a saját elcseszett szerelmi életemmel is fog lalkoznom. Nem tudtam kiverni a fejemből Jill arckifejezését,és nem tudtam meg bocsátani mag amnak az önkontrollom teljes

elvesztését. Trey szavai jártak a fejemben: „ és a vég e katasztrófa lesz, oka van annak hog y tiltott a két faj keveredése.” Mintha tudná hog y vele fog lalkozom Adrian küldött eg y üzenetet nekem: „NEM KERÜLHETNE VÉGRE VISSZA HOZZÁD A MINISÁRKÁNYOD?” Hopsz! A Calistana teljesen kiment a fejemből! Adrianhoz került arra az időre míg St. Louis-ban jártam , és meg nem hoztam el tőle. És mivel Adrian nem tudta visszaváltoztatni az eredeti formájába, kénytelen volt az eg ész hétvég ét eg y minisárkány társaság ában tölteni. „PERSZE” írtam neki vissza. A csomó újra meg jelent a g yomromban a lehetőség re hog y találkoznom kell Adriennel, és eg ész addig kitartott míg be nem csöng ettem a lakása ajtaján. Az arca felrag yog ott mikor meg látott az ajtóban, majd a mosoly átadta a helyét az ing erültség nek és szomorúság nak. -Ohh ne, most jön. Mondta. -Mi jön most ? Kérdeztem vissza. -Az a rész amikor közlöd velem hog y a teg nap este eg y hiba volt,és t nem fordulhat elő többet. Elfordultam. Pont eszt akartam mondani. -Adrian ug ye tudod hog y ez íg y nag yon nem jó? -Mivel én Mora vag yok, és a Morák és emberek nem lehetnek eg yütt? És mert nem viszonod az érzelmeimet? -Nem. Feleltem. -Azaz hog y nem eg észen. -Adrian. . . .Jill vég ig nézte az eg ész műsort! Beletelt néhány pillanatba míg meg értette a dolg ot. -Mi. . .Ó a francba! -Pontosan! -Erre nem g ondoltam! Lerog yott a kanapéra és csak bámult a semmibe. A callistana bejött a szobába és felmászott a kanapé karfájára. -Úg y értem tudtuk hog y ez meg történik, beszéltem már Jillel a dolog ról. Mikor más lányokkal randiztam. -Komolyan?! Kiáltottam fel elborzadva. -Adrian! Ő még csak tizenöt éves még szinte g yerek, hog yan érthetné ezt meg ? -Lehet hog y tizenöt éves, de már nem g yerek. Szerintem többet tud a világ ról

mint te. Nem hittem el amit halottam. -Nos én nem vag yok a számára eg y másik lány! -Minden nap találkozok vele. El tudod te képzelni milyen nehéz a szemébe néznem? Mi lett volna ha még tovább jutunk? -Szóval mi is ez eg ész pontosan? Kérdezte mikor vég ül teljesen mag ához tért. -Találtál mag adnak eg y jó kifog ást, és most az eg észet Jillre és rám akarod kenni? -Vég ig nézte hog y meg csókoltalak! Adrian hideg en vég ig mért. -Azért ez kicsit több volt eg y csóknál Hölg yem. Én vag yok rá az eleven tanú. Próbáltam nem mutatni hog y menyire zavarban is vag yok. -És pontosan ezért nem hag yhatom hog y Jillnek újabb hasonló élményei leg yenek! -Ezek szerint bármikor meg történhet újra? -Elméletileg ig en, de nem adom meg neki az esélyt. -Nem akarsz eg yedül maradni velem többet? -Eg yáltalán nem akarok találkozni veled többé. Vettem eg y nag y léleg zetet. -Úg y döntöttem elmeg yek Marcussal Mexikóba!

-Mi van?! Adrian felug rott és odajött hozzám. -Mi történt veled? Úg y látom nem tett jót neked a g átlásaid eltörlése. -Csak akkor tudok normálisan élni tovább ha titokban tudom tartani, azt hiszed seg ít a dolg on ha eg y tiltott kapcsolatba bonyolódom? -Az időd felét már íg y is velem töltöd, és eddig soha senki nem fog ott g yanút! Nem tudtam eldönteni hog y dühös volt rám vag y sem, de nem tűnt különösebben feldúltnak. -Senkinek nem fog feltűnni ha óvatosak leszünk. Győzködött. -Minden flottul meg y mi? Mondtam. -Nem fog om kockáztatni a lebukást, nem hajtom kitenni annak Jillt hog y vég ig nézze a viszonyunkat. -Küldenek majd eg y másik Alkimistát hog y vig yázzon rá, és remélhetőleg Stanton meg teszi a kellő óvintézkedéseket a fény harcosai ellen. -Jill tudja hog y nem tud kimaradni az életem filmjéből. -Pedig ki kell maradnia! Csattantam fel. Most eg yértelműen dühös volt. -Nos ezt te biztosan tudod! Elvég re szakértője vag y a saját mag ad becsapásának. -Azzal hog y elhag yod az ország ot is az eddig i leg nag yobb hazug ság ot követed el mag ad és a barátaid ellen! Odamentem a sárkányhoz és elsuttog tam a varázsig ét. A kristályt betettem a táskámba , ott ellesz addig míg újra szükség em lesz rá. Mag amra öltöttem a leg hideg ebb pillantásomat amit csak elő tudtam hívni. Ig azán jóra sikeredhetet mert Adrian eg y pillanatra úg y nézett ki mint akit pofon vág tak. A fájdalmát látva eg y pillanatra elakadt a léleg zetem. Nem akartam fájdalmat okozni neki, de nem volt más választásom. Mit tehettem volna? Túl nag y volt a tét! -Íg y döntöttem, még a hétvég én elutazok. -Kérlek ne tedd nehezebbé mint amilyennek feltétlenül lennie kell. -Szeretném ha továbbra is barátok maradnánk. A hang om olyan nyug odt volt mintha eg y üzleti meg állapodást kötöttem volna. Elindultam az ajtó felé és mag amban meg fog adtam hog y nem fog ok visszanézni.

Nem tudtam volna elviselni ha a szemébe kelet volna néznem, és látni a szenvedést benne. Talán még a visszakozásra is rá vett volna. -Sydney! Ne csináld ezt! Valahol leg belül te is tudod hog y ez hatalmas hiba. Nem válaszoltam Nem tudtam válaszolni. Kényszerítettem mag am hog y ne forduljak vissza. Attól féltem hog y az elhatározásom azonnal semmivé omlana. És ez volt a leg főbb ok amiért el kell hag ynom Palm Spring s-et. Nem voltam biztonság ban körülötte. Senkinek nem lehet ilyen hatalmas befolyása felettem. Csak el akartam rejtőzni a szobámban és eg y hétig sírni miután hazaértem, de ez a luxus nem adatott meg nekem. Az érzelmeimet félre kellett tolnom és a feladataimra koncentrálnom. Következésképpen nem én voltam a leg jobb választás arra hog y szerelmi tanácsokat adjak Eddie számára. Szerencsére mikor találkoztunk az este ő is annyira el volt merülve a mag a fájdalmában hog y fel sem tűnt neki az én búbánatom. -Nem kellett volna belemennem ebbe a kapcsolatba Ang elinával. Mondta nekem. Eg y kávézóban ücsörög tünk. Eddie rendelt mag ának eg y forró csokit és azt keverg ette már eg y órája. -Nem tudom. Feleltem. Nehéz volt fenntartani a beszélg etés látszatát, ha folyamatosan Adrian fájdalmas arcát láttam mag am előtt. -Nem tudhattad előre, Ang elina elég g é kiszámíthatatlan. -És épp azért nem lett volna szabad belekeverednem! Letette a kanalát az asztalra. -A romantikus kapcsolatok amúg y is elég zűrösek, ő meg még rá is tesz eg y lapáttal. Túlság osan is elterelte a fig yelmemet a munkámról. -Itt van nekem Jill, pont elég rá vig yázni. -Nem kellett volna belekeveredni. Ismételte meg mag át. -Nincs semmi baj azzal ha az ember kapcsolatra vág yik. Feleltem diplomatikusan. -Feltéve ha az illető nem veszti el teljesen az eszét. -Talán ha majd visszavonulok a testőrködéstől. -De most nem. -Most Jill a leg fontosabb. Nem akartam profi kerítőnővé válni, de meg kellett említenem a dolg ot: -Talán Jillel kéne randiznod. . . Indulatosan félbeszakított.

-Ilyesmi még csak az eszembe sem juthat! Én a testőre vag yok. -Képtelen lennék úg y g ondolni rá! -Ő nem íg y vélekedik a dolog ról. Csúsztak ki a szavak a számból mielőtt meg g ondolkodtattam volna mag am. A saját katasztrófám után eg y részem vág yott rá hog y leg alább ő boldog leg yen. Eddie meg dermedt. -Ő. . . sze. . .Az kizárt! -Ő nem. . . Eg ész csomó érzelem villant át az arcán: hitetlenkedés, remény. És akkor. . . hirtelen visszazuhant a depressziós hang ulatába. Felvette a kanalat és újra elkezdte kavarg atni a kakaóját. -Sydney eszt nem hiszem el. Te is tudod milyen érzés csak a munkára koncentrálni, nekem csak ez lehet most a dolg om. -Leg alább ne vesd el teljesen az ötletet. Ha leg közelebb eg yütt vag ytok leg alább fig yeld meg hog yan reag ál rád a csaj. -Úg y nézett ki mint akit sikerült eg y kicsit elbizonytalanítanom, de hirtelen éber feszültség jelent meg az arcán. -Mi történt közted és Marcus között? Meg tudtál valamit a St. Louis-i utazásod alatt? Veszélyben van Jill? Úg y döntöttem hog y nag yon óvatosan fog almazom meg a válaszomat. Nem akartam meg rémíteni , és nem akartam hog y valami drasztikus lépésre szánja el mag át. Még a vég én leleplezi a kapcsolatomat Marcussal. -Találtunk néhány nyomot arra hog y volt valamiféle találkozó a két fél között, de annak nincs nyoma hog y bármiféle közös akciót terveznének. -Én is tettem néhány intézkedést hog y teljes bizonyosság g al lezárhassuk ezt az üg yet. Ug yan ma még semmit nem halottam Stenton felől, íg y a kijelentésem felért eg y költői túlzással de Eddie láthatóan meg könnyebbült. Felpillantott valahová a hátam mög é, majd eltolta mag ától a kakaós csészét és felállt az asztaltól. -Azt hiszem itt az ideje hog y elinduljunk haza. Az órámra pillantottam és láttam hog y ig aza van. Még volt annyi időnk hog y

kényelmesen visszaérjünk a kollég iumba a takarodó előtt, de jobb nem meg kockáztatni eg y büntetést. Kihörpintettem a kávém maradékát és követtem a kijárat felé. -A nap a látóhatár peremére süllyedt vörös fénnyel borítva be a világ ot. A hőmérséklet vég re a normális szintre hűlt, de nekem még mindig túl meleg volt a télhez képest. A kocsim a parkoló túlsó részén állt, íg y kénytelenek voltunk kerülg etni a később érkezett vendég ek autóit is. Már alig néhány méterre voltunk csak mikor Eddie meg torpant és felém fordult: -Kösz hog y meg próbáltál seg iteni. Mondta nekem. -Néha tényleg úg y érzem mintha a testvérem lennél. . . . ÉS AKKOR AZ AUTÓM EGYSZERÜEN FELROBBANT!! DE FRANKÓN! Be kell vallanom Eddie reakciója iszonyú g yors volt. Lelökött a földre és a testével védett meg a robbanástól. A robbanás fülsüketítő volt, majd valami folyékony hab folyt le az arcomon. Hab? Eddie óvatosan felállt és én követtem a példáját. Az autóm nem robbant fel vag y g yulladt ki, helyette valami fehér hab ömlött ki belőle de olyan erővel hog y leszakította az ajtókat és a szélvédőt. Közelebb óvakodtunk a roncshoz, a hátam mög ül halottam a kávézóból kiözönlő emberek lármáját. -Mi a fene lehet ez? Kérdezte hitetlenkedve Eddie. Lekapartam az arcomról némi habot és alaposabban meg vizsg áltam: -Olyasfajta anyag nak tűnik mint amit a tűzoltókészülékekbe töltenek. Találg attam. -Hog yan kerülhetett a kocsidba? -És hog yan robbanhatott fel ilyen hirtelen? -Idefelé még nem volt a kocsidban semmiféle tűzoltópalack. -Te vag y szakértő a kémiában, van olyan reakció ami ilyen g yorsan szétvethet eg y palackot? -Talán. Ismertem el. De túl döbbent voltam ahhoz hog y bármi is az eszembe jusson. Rátettem a kezem a motorháztetőre és majdnem sírva fakadtam. Az érzelmeim kezdtek túlcsordulni:

-Én szeg ény autóm. Először Adrian kocsija, most meg az enyém, mi vesz rá embereket az ilyesmire? -A vandáloknak semmi sem szent. Válaszolt eg y hang nekem a hátam mög ül. Odafordultam és eg y idősebb férfit láttam a kávézó eg yenruhájában. A kora alapján a bolt tulajdonosa lehetett. -Sok furcsa dolg ot láttam már itt. -A fenébe srácok, meg yek és kihívom a kocsitokhoz a rendőrség et. Elővette a mobilját majd visszaindult a épületbe. -Azt hiszem le fog juk késni a takarodót. Fordultam Eddie felé. Elvig yorodott és hátba vág ott. -Azt hiszem ha meg mutatod a rendőrség i jelentést akkor elnézőbbek lesznek veled. -Ig en. Pont ez hiányzott most nekem. Meg kerültem a roncsot és riadtan bámultam befelé az első ajtó helyén. -Mi a baj? Kérdezte Eddie. -Már a nyilvánvaló dolg okon kívül? -A kesztyűtartó feleltem és lehalkítottam a hang om. -Van benne eg y pisztoly. -Hog y mi? Kérdezte, majd szó nélkül nekiállt seg íteni kiásni a feg yvert a habteng erből. Mikor vég re meg találtam elém állt üg yelve arra hog y senki sem lásson minket és a pisztolyt g yorsan a táskámba csúsztatta. Már azon voltam hog y elhátráljak a kocsimtól, mikor valami fényes mag ára vonta a fig yelmemet. -Ez lehetetlen! Leheltem. Az a kereszt volt amit még Adriannal közösen hag ytunk el. Felkaptam, de rög tön el is ejtettem a kezembe belehasító fájdalomtól. A fém kereszt meg ég ette a kezemet. Mivel a hab szinte teljesen hideg volt, nem valószínű hog y az meleg ítette fel. Bebug yoláltam a ruhámba a kezem majd óvatosan újra felemeltem. Eddie átlesett a vállam felett majd meg jeg yezte: -Hog y kerül ez ide? Amióta ismerlek mindig a nyakadban volt. Bólintottam és tovább bámultam mag am elé. Eg y szörnyű balsejtelem kezdett elhatalmasodni rajtam. Addig turkáltam a táskámban míg találtam eg y zsebkendőt amibe bebug yoláltam a keresztet és a táskámba süllyesztettem. Előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Ms. Terwillig er számát: -Már meg int hang posta!

Nem hag ytam üzenetet, bontottam a vonalat és eltettem a telefont. -Sydney Mi folyik itt? Mi a baj? Kérdezte Eddie. -Nem vag yok biztos benne, de azt hiszem valami nag yon borzasztó dolog készülődik. Feleltem. Odáig még nem fejlődött a tudásom hog y meg érezzem a mág ikus tevékenység nyomait, de biztos voltam benne hog y történt valami a kocsimban ami a Latte g yors kimúlását eredményezte. Alicia nem találta meg a keresztet. Vajon Veronika még előtte visszament és meg szerezte aszt? És ha ig en akkor hog yan talált meg eng em? Tudtam hog y bizonyos tárg yak seg ítség ével fel lehet kutatni valakit, de azt még nem halottam hog y eg y élettelen tárg y meg felel a célnak. Eg y ilyen erős varázsló nyilván elboldog ul az élettelen tárg yakkal is. Veonika úg y látszik pontosan tudja hog y merre járok, de akkor miért akart felrobbantani ahelyett hog y elszívná az életerőmet? A rendőrség néhány perc múlva meg érkezett és nekiállt felvenni a vallomásunkat, majd őket követte a rendőrség i vontató. A sofőr arcán látszott hog y nem sok esélyt ad az én szeg ény autómnak. Vég ül az eg yik tiszt visszafuvarozott minket Amberwoodba. Minden akadály ellenére még időben sikerült visszaérnünk a kollég iumba. Mikor vég re sikerült bezárkóznom a szobámba meg próbáltam újra felhívni Ms. Terwillig ert, még mindig semmi válasz! Kiborítottam a táskámat az ág yamra és elkezdtem rendszerezni a mai nap összeg yűlt kacatokat. Az eg yik eg y fánk volt amit még a kávézóból hoztam el. Fog tam a kvarckristályt majd betettem az akváriumba majd mag amhoz hívtam a Callistanát. Azonnal nekilátott a fánknak majd mély álomba merült. Kicsomag oltam a kis keresztet de az már teljesen kihűlt. Bármilyen mág ia is volt rajta az már teljesen eltűnt, már csak eg y közönség es kereszt volt. A pisztolyt g yorsan visszasüllyesztettem a zsákba, és már csak Ms. Terwillig er borítékja maradt elől. A mai napot elborító személyes problémák miatt eddig eszembe se jutott hog y kibontsam és meg nézzem hog y mit rejt. Pedig talán a kocsimat is meg menthettem volna. Kibontottam a csomag ot, eg y kis csomag lapult benne meg eg y kézzel írott levél

a tanárnőtől. Széthajtottam a levelet és olvasni kezdtem: „Csináltam neked eg y másik medált neked hog y seg ítsen elrejteni a mág ikus aurádat. Ez az általam ismert leg erősebb varázslat, eg y csomó munkám volt vele, úg yhog y nag yon vig yázz rá.” Meg int rám tört a bűntudat amit mindig éreztem iránta amikor seg íteni próbált nekem. Kinyitottam a kis csomag ot és eg y ezüst fog lalatú olivin medál csusszant a kezembe. A döbbenettől és a rettenettől alig kaptam leveg őt! Láttam már ezt az aprólékos g onddal készült medált. Láttam már! Alicia nyakában!

Huszonharmadik fejezetet Eg y pillanatig arra g ondoltam hog y ez csak eg y furcsa véletlen lehet, mi olyan különleg es az olivin medálban? Vég ül is csak annyit tudtam róla hog y valószínűleg valamikor aug usztusban születhetett. Erre utalt a nyakában hordott reng eteg medál és bizsu között látott állatövi jeg yet ábrázolt nyakék. És még is ha van valami amit a tapasztalat meg tanított nekem az az hog y komolyan veg yem Sonya eg y meg jeg yzését arról hog y a mág ia világ ában nem léteznek véletlenek. Lerog ytam a földre és próbáltam mag amban log ikusan vég ig g ondolni a dolg okat: Ha Alicia eg y ilyen medált viselt az azt jelentette hog y erős mág ikus potenciállal rendelkezik, amit próbál a világ elől elrejteni. Vajon tudott Veronikáról, és íg y próbálta meg védeni mag át tőle? Ha ig en akkor vajon miért vette olyan félvállról Veronika jelenlétét a fog adóban? Szóval ez azt is jelenthette hog y Alicia nem tudott veronika képesség eiről. Ez már meg int eg y nag yon g yanús véletlen lenne. Biztos hog y tudniuk kellett eg ymás képesség eiről. Lehet hog y a két boszorkány szövetkezett eg ymással? Ez tűnt a leg valószínűbb lehetőség nek a számomra. Bár veronika kitartóan vadászott a fiatal és tehetség es mág iahasználókra, biztos átlátta az előnyeit ha az eg yiküket az asszisztensének fog adja. Veronika reng eteg áldozat között válog athat, a biztonság ért cserébe Alicia seg íti a rejtőzködésben és az információszerzésben. Teszem azt mikor eg y furcsa fiatal pár érkezik a panzióba és kíváncsi kérdéseket tesz fel az ott lakókkal kapcsolatban. Felnyög tem. Tehát Alicia vég ig a bolondját járatta velünk! Attól a pillanattól kezdve hog y beléptünk a panzióba és előadtuk a mesét az évfordulóról, és meg említettük Veronikát a „barátunkat”tudta hog y nem azok vag yunk akinek mondjuk mag unkat. Átlátott rajtunk és ha elég erős lett volna hog y leg yőzze Adrian „kényszerét”,

akkor nem szabadultunk meg volna ilyen könnyen tőle. Mikor kikísért minket a kocsinkhoz még azt is meg íg érte hog y felhív minket ha Veronika visszatérne. Most íg y utólag nem tudtam volna eldönteni hog y a nő eg yáltalán elutazott e,vag y vég ig a panzióban tartózkodott. Volt eg y olyan g yanúm hog y nem csak az én autóm meg rong álásáért volt felelős. Nem tudtam elképzelni hog y hog yan talált meg eng em vag y a kocsimat. Honnan a pokolból tudhatta hog y hol parkol Mustang ? Adrian szellemi képesség einek teljesen össze kellett volna zavarnia őt, miután kikísért minket a kocsihoz és mi elhúztuk a csíkot, azt is el kellett volna felejtenie hog y valaha is ott jártunk. És már tudtam is hog y miként talált ránk: Felírta a Mustang rendszámát és az alapján már könnyű volt Adriant meg találni. De miért vág ta szét a g umikat? Késleltetni akart minket! Az volt az az éjszaka mikor Lynne a támadásuk áldozatául esett. Nem akarták hog y időben fig yelmeztessem a lányt. Minél többet g ondolkoztam az elmúlt néhány hét eseményein annál inkább éreztem hog y mennyire fig yelmetlenek voltunk. Elég edettek voltunk mag unkkal hog y milyen óvatosan jártunk el és nem hívtuk fel mag unkra Veronika fig yelmét. Se Ms. Terwillig er, se én nem g ondoltam arra hog y lehet neki eg y szövetség ese. . . . . és az álmok. . . . akkor kezdődtek mikor a panzióban „elvesztettük” a nyakláncomat. . . . a g ránát kristály eg y pillanatra lecsúszott a nyakamból. . .ez elég lehetett hog y felismerje és meg jeg yezze a mág ikus aurámat. Kinyitottam a szemem és visszatértem a valós világ ba. Szükség em volt Ms. Terwillig erre, el kellett mondanom neki hog y mit is fedeztem fel. Újra meg próbáltam felhíni: ismét sikertelenül. Ez már a harmadik alkalom volt a mai nap. Ms. Terwillig er g yakran vég zett a késő estébe nyúló rituálékat, log ikus volt hog y ilyenkor már alszik. De vajon rá érek e reg g elig ? Nem! Döntöttem el szinte azonnal, ez nem várhat. Veszélyben voltunk. Veronika és csatlósai már ismerték a tartózkodási helyünket, és a kocsimat se véletlenül robbantották fel éppen most. Valami zajlik a háttérben, talán éppen most miközben tétlenül ácsorg ok a szobámban. Fel kellett ébresztenem. . . . .feltéve hog y még . . . . . Beletelt néhány percbe mire rászántam mag am a következő lépésre: Felhívtam

Adrient. Jó néhány másodpercbe telt mire felvette a telefont. -Halló? Szolt bele óvatosan. A hang ja alapján úg y kezelt mint eg y időzített bombát, és nem is hibáztathattam érte tekintve hog y milyen csúnyán elbántam vele. Mag amban imádkoztam hog y az a rendes srác leg yen akit eddig ismertem. -Adrian tudom hog y nincs jog om hozzá, de szeretnék eg y szívesség et kérni: -Arról van szó hog y veronika. . . . . -Mire van szükség ed? Vág ott a szavamba habozás nélkül. -Értem tudnál jönni Amberwoodba? Seg íts kijutnom a kollég iumból, Menekülnöm kell. Néhány másodpercig hallg atott. -Hónapok óta csak erre várok. Mit hozzak, létrát? Vég ig g ondoltam hog y mit kéne tennem. A kollég iumot és a parkolókat viszonylag jól őrzik, de a hatalmas hátsó területet már nem őrizték annyira intenzíven. - A kollég iumból kijutok eg yedül is. Ha a főúton jössz Amberwoodba akkor menj tovább míg eg y keskeny mellékútra jutsz, menj tovább rajta addig míg eg y kis fészerhez érsz. Ott találkozunk. . .Ha kijutok. Amikor meg szólalt halványan visszatért a rég i csipkelődő énje. -Ez most nem eg y éjszakai kaland lesz, valami nag yon rosszul sült el ug ye? -Nag yon rossz. Értettem eg yet vele. -Majd az autóban elmondom. Mag amra kaptam eg y tiszta farmert és pólót, plusz eg y velúr kabátot a hideg ellen. A biztonság om érdekében úg y döntöttem hog y néhány alkimista és Mág ikus kelléket is mag ammal hozok. Ha minden jól meg y akkor csak felverem a leg mélyebb álmából Ms. Terwillig ert, és miután kidühöng te mag át tájékoztatom a helyzetről. De az utóbbi időben a dolg ok már eg yáltalán nem mentek jól, azt kellett feltételeznem hog y szükség em lesz a cuccaimra. De persze nem vihettem mag ammal eg y eg ész bőröndöt. Kiválog attam néhány alapvető kelléket és a táskámba meg a zsebeimbe g yömöszöltem őket. Mikor kész voltam az irányt Julia és Kristin szobája felé vettem. Már pizsamában

voltak de még nem aludtak. Mikor Julia meg látta a ruháimat és a táskámat a szemei tág ra nyíltak. -Tetszik az új pizsamád Sydney. Mondta. -Julia. Mondtam. Tudom hog y te már többször is kiszöktél a kollég iumból. -Hog yan csinálod? A pletykák szerint Julia rendszeresen kilóg ott a takarodó után az iskolából, a két lány sűrűn járt a tilosban. Reméltem hog y Julia ismer eg y titkos utat kifelé a kollég iumbólés nem lesz szükség em mindenféle őrült mutatványra. Ő és Kristin odasétált velem az ablakhoz és közvetlenül az ablak előtt növő hatalmas fára mutatott. -Íme! Nézett Kristin büszkén az ablakra. -Gyönyörű a kilátás, és könnyedén ki lehet jutni rajta. -Ez nektek könnyű? Mondtam és óvatosan vég ig mértem a fát. -A fél kollég ium ezt használja. Úg yhog y te is meg fog od oldani a dolg ot. -Mindenkinek szükség e van eg y kis szabadság ra. Mereng ett Julia. Rám villantotta a mosolyát. -Ne ag g ódj, nem lesz semmi probléma. Elképesztő. Az mondja nekem ezt aki szerint a tornaórán a tollaslabda különösen veszélyes sportnak számít, és akkor különösebb lelkifurdalás nélkül kiküldene az ablakon a harmadik emeletről. Persze ő nem tudhatta hog y már mag asabbra is másztam felfelé. Marcus lakása a neg yediken volt, de az a ócska tűzlétra sokkal veszedelmesebb volt mint ez a fa. -Rendben. Bólintottam. Csináljuk. Julia felkurjantott izg almában és kitárta az ablakot. Kristin izg atottan fig yelte hog y átvetem a lábam az ablakpárkányon. -Kérlek. Rag adta meg a kezem. -Kérlek mond azt hog y eg y léleg zetelállítóan jóképű srác után futsz. Eg y pillanatra meg álltam úg y ahog y voltam félig kint az ablakon ,és felé fordultam. -Valóban feleltem. De nem úg y ahog y te g ondolod. Meg rag adtam azt az ág at amit Julia mutatott. Rájöttem hog y ig aza volt ez tényleg eg yszerű. Talán túl eg yszerű is, nem értettem hog y a vezetőség miért nem vette észre ezt a nyilvánvaló ki és bejáratot. Simán lejutottam a földre és búcsút intettem az ablakból fig yelő barátaimnak.

A kollég iumi épület háta is ki volt világ ítva, pontosan azért hog y meg akadályozza az önfejű diákokat abban amire most én is készültem. Eg y biztonság i őr rendszeresen vég ig járta a hátsó traktusokat, de szerencsére most épp nem volt a környéken. Az udvar elég sötét volt ahhoz hog y minden feltűnés nélkül elérjem a hátsó kerítést. Ez viszont már nyílt terepen volt csak abban reménykedhettem hog y sikerül g yorsan átmásznom rajta anélkül hog y felfedeznének. Az univerzum vég ül is tartozik nekem eg y szívesség g el azok után hog y olyan csúnyán átvág ott Aliciával kapcsolatban. Vettem eg y nag y léleg zetet és g yorsan átmásztam a falon. Se riadó se kiabálás nem hallatszott mikor földet értem a másik oldalon. Meg könnyebbülten felsóhajtottam. Ez sikerült. Persze visszafelé nehezebb dolg om lesz, de avval ráérek majd később fog lalkozni. Abban már remélhetőleg Ms. Terwillig er seg ítség ére is számíthatok. Adrian ott várt rám a Mustang al ahol meg beszéltük, vetett rám eg y oldalpillantást miközben beszálltunk a kocsijába. -Nem a fekete catsuit? -Az most éppen a mosodában van. Feleltem. Elmosolyodott. -Hát persze. -Most hová meg yünk? És most mibe keveredtél bele? -Ms. Terwillig erhez meg yünk. Mondtam. -Fig yelmeztetjük. Az ellenség vég ig körülöttünk járkált anélkül hog y észrevettük volna. . . Fig yeltem Adrian arcát míg vázoltam neki a helyzetet. A hitetlenkedés és a félelem váltog atta mag át rajta míg beszéltem. -Az aurája túlság osan is tökéletes volt. Fakadt ki mikor befejeztem a beszámolót. -Túlság osan is tökéletes és átlag os. Senki sem ilyen,de én félresöpörtem a dolg ot: Gondoltam hog y eg y különleg es emberi eset. -Ismersz olyat aki ennyire befolyásolni tudja az auráját? Kérdeztem. -Ennyire nem. Felelte. -Nem értek ezekhez a dolg okhoz. Számomra teljesen valódinak tűnt. Elg ondolkoztam. Még mindig dühös voltam mag amra mert nem ismertem fel idejében a fenyeg etést. -Nézzük a dolg ok jó oldalát: Még nem tudjál hog y felfedeztük a kapcsolatot közöttük.

-Kihasználhatjuk ezt az előnyt. Mikor meg érkeztünk Ms. Terwillig er házához az összes lámpát ég ve találtuk. Erre nem számítottam, arra g ondoltam hog y már lefeküdt aludni. Ezek szerint tévedtem, vég ül is már többször előfordult hog y nem fog adta a hívásaimat. Csak akkor kezdtem ag g ódni mikor elértük a házat és hiába kopog tattunk percekig az ajtón. Összenéztünk Adriannal. -lehet hog y sürg ősen el kellett utaznia. Mondta. A hang jából kihallottam azt amit nem akart kimondani. Mi van ha Ms. Terwillig er mag ától is rájött a dolog ra és szembe is szált velük? Fog almam se volt milyen erős Alicia, de a lehetőség nem töltött el feltétlen boldog ság g al. Adrian újabb kopog ására sem érkezett válasz. Ideg esség ében majdnem betörte az ajtót. -Most mit csináljunk, Kérdezte. -Nem tudom. Adrian lenyomta a kilincset mire az ajtó könnyedén kinyílt. -Mi lenne ha meg várnánk odabent. Javasolta. Elhúztam a számat. -Nem tudom. Én nem díjaznám ha ideg enek tőrnének rám kéretlenül a lakásomban. -Nyitva hag yta az ajtót. Mondta. Amúg y is ismer bennünket. Kitárta az ajtót és várakozóan nézett rám. Nem akartam dolg avég ezetlenül visszamenni Amberwoodba. Meg várhatnám a küszöbön ücsörög ve is, de bíztam benne hog y nem bánja hog y betörünk az otthonába. Beleeg yezőleg bólintottam mire Adrian belépett a házba, némi habozás után követtem én is. A ház pontosan ug yanolyan volt mint az előző látog atásaimkor: kicsi, zsúfolt és illatos. Tömény tömjén illat terjeng ett mindenfelé. Hirtelen meg torpantam. -Várj. Rag adtam meg Adrian kezét. -Valami meg változott. Csak néhány pillanatba került mire rájöttem hog y mi az ami zavar. -Eltűntek a macskák. Az összes!

-Szent szar. Mondta Adrian. -ig azad van. Leg alább az eg yikük mindig kijött meg nézni a látog atókat, a többiek meg folyton láb alatt voltak. Most viszont eg y sem jött minket üdvözölni. Hitetlenkedve néztem körül. -Mi a fene! Sikoltottam fel hirtelen. Valami mozg ott az oldalamon. Lenéztem és a sárkányomat pillantottam meg amint teljes erejével azon volt hog y kiszabaduljon a táskámból. Úg y látszik elfelejtettem rázárni az akvárium tetejét. Fog ta mag át és visszamászott a táskámba! Eg y rántással kiszabadult a táskámból és csikorg ó hang ot hallatva lefutott a lábamon a bokámig . Aztán eg yszerűen beleharapott a bokámba! -Aú! Kiáltattam fel. -Mit művelsz? Lehajoltam és meg próbáltam letépni a lábamról. Valami elrepült a fejem felett és nag yot csattanva a falnak ütközött. Néhány csepp az arcomra fröccsent és azonnal ég ő fájdalom hasított belém. Sav! Hallottam ahog y a folyadék serceg ve marni kezdi a falat felettem. -Sydney!? Hallottam Adrian kétség beesett hang ját. Felálltam és melléje léptem, a szememmel követtem a kinyújtott karja irányát. A konyhába vezető ajtóban Alicia állt! A felemelt kezében ug yanaz az anyag volt mint ami az arcomat perzselve csordog ált le. Majdnem odakaptam hog y letöröljem ,de még idejében észbe kaptam csak még jobban szétkenném. Összeszorítottam a fog am és meg próbáltam fig yelmen kívül hag yni a fájdalmat. -Sydney. Mondta Alicia kedvesen. -Vag y hívjalak Taylornak? Gondoltam hog y találkozunk még , de azt nem hog y ilyen hamar. Azt reméltem hog y a kalamajka az autóddal elég sokáig távolt art ma este. -Rájöttem mindenre! Mondtam neki miközben szemmel tartottam a kezében lévő rag acsos anyag ot. -Tudjuk hog y Veronikának dolg ozol! Önelég ült arckifejezését eg y pillanatra felváltotta a meg hökkenés. -Neki dolg ozom? -Dehog y! -Már rég en meg szabadultam tőle!

-Meg szabadultál. . . . . . . Néhány másodpercig döbbenten meredtem mag am elé, majd eg y villanással a helyére kerültek a kirakós darabjai. A döbbenettől csak dadog ni tudtam. -Te voltál aki vég zett azokkal a lányokkal. . . .És az a boszorkány San Dieg oban. . . ..És. . . Veronica Terwillig er. . . . Már az is felér eg y kisebb csodával hog y követni tudtam Veronika nyomát a panzióba, mikor Ms. Terwillig er és a coven próbálkozott csak a nag y üresség et kapták eredményül. Arra g ondoltak hog y valamiképpen álcázza mag át, de én hirtelen biztos lettem benne hog y akkor már Veronika rég kómában volt. A tudata már nem működött, íg y Ms. Terwillig ernek nem volt mit meg találnia. Ms. Terwillig er. . . . . -Te miatta vag y itt. Döbbentem rá. Nem miattam jöttél. -A képzetlen boszorkányok valóban könnyű célpontok. Ismerte el Alicia. -De nem érnek fel a képzett boszorkányok erejével. Őket ug yanolyan könnyű elkapni ha nem számítanak a támadásomra. -Eng em nem érdekel az örök fiatalság mint Veronikát. Nem vag yok olyan hiú. -Eng em csak a hatalom és a tudás meg szerzése hajt. -Eg yszer veronika óvatlanul meg mutatta a trükköt, és utána már csak az alkalomra vártam hog y vég ezzek vele. -Míg te mindenféle főiskolás csitri után szaladg áltál hog y fig yelmeztesd őket, addig én levadásztam Alana Kale-t. Hol is hallottam ezt a nevet? Alana. . . Aha. Ő volt Ms. Terwillig er meg támadott covent-beli nővére. -És vég ül a nag y fog ás: Jaclyn Terwillig er. Ig azából nem voltam benne biztos hog y sikerül őt is meg szereznem mag amnak, de az elmúlt hetekben ig azán csodás munkát vég zett mikor minden védelmét átruházta az ő édes kis tanítványára. -Nem vag yok a ta. . .Nem tudtam befejezni a mondatot. Nem voltam a tanítványa, vag y még is? Úg y tűnt nem mondhatom többé hog y csak meg ismerkedek a mág iával aztán visszakozok.

És most meg kellett védenem a mentoromat, úg y ahog y ő is próbált meg védeni eng em. Ha ug yan nem volt már túl késő. -Hol van? Kérdeztem. -Ó itt van valahol a környéken. Felelt Alicia. Látszott rajta hog y élvezi hog y fölényben van velünk szemben. -Bár csak ne jöttél volna rá az eg észre. Semmi bajom sincs veled, te itt csak eg y kis szikra vag y Jaclyn láng ja mellett. - Ő az est fénypontja. -Mond meg hog y hol van. Parancsolt rá Adrian, a hang jából csak úg y sütött a kényszerítő erő. -Alicia tekintete Adrian felé villant. -Ó kérlek. Gúnyolódott. -Ne pocsékold el rám a vámpír mág iát. -Nem tartott sokáig hog y rájöjjek hog y mi vag y és mit használtál ellenem az első találkozásunkkor. Miután elmentetek kutattam eg y kicsit, és sikerült meg szereznem ezt. A nyakláncai közül kiemelt eg y jáde g yűrűt. Ez meg véd minden vámpír mág ia ellen. Erre már felkaptam a fejem. Eg y medál ami meg véd a vámpír mág ia ellen? Jól jönne nekem eg y ilyen. . . .feltéve persze hog y túlélem a mai estét. Alicia keze meg lendült és újabb adag savat hajított felénk. Adrian még időben félrerántott miközben meg próbált a nappali felé vonszolni. A rag acs nag y része a hátam mög ött falon kötött ki. Előhúztam a zsebemből eg y szárított bog áncs virág ot összetörtem és eg y varázsig e kíséretében Alicia felé dobtam. Nem ért el hozzá. Eg y laza mozdulattal semleg esítette a mág iát, majd g únyosan felnevetett. -Most komolyan? Kérdezte. A vakság varázslata? -Hibás a kiejtésed. Talán nem is vag y olyan csodag yerek mint ahog y pletykálják. Adrian hirtelen kinyitott eg y kis panelt a bejárat mellett amit én még csak észre sem vettem, túlság osan is lefog lalt hog y meg akadályozzam hog y elolvadjon az arcom. Hirtelen az eg ész lakás sötétbe borult. -Na ez az ig azi sötétség varázslat, Jeg yezte meg suttog va.

Alicia hang osan káromkodott. Én pedig teljesen ledermedtem a lakást elborító vaksötétben. Bármennyire is értékeltem minden ötletet ami lelassította Aliciát, de a fény hiánya eng em is mag atehetetlenné tett. De nem Adriant. Meg rag adta a kezemet és a nappali felé vonszolt. Eng edelmesen követtem, teljesen rábíztam mag am a Vámpír éjszakai látására. Nem halottam Alicia hang ját, de biztos voltam benne hog y hamarosan talál valami módot hog y fényt teremtsen mag ának. Vag y leg alábbis visszakapcsolja a biztosítékot. -Vig yázz! Szólt hátra Adrian halkan. -Lépcsők. Amilyen g yorsan csak tudott vég ig vezetett eg y fa lépcsősoron. Az irányból ítélve valahol az alaksorban voltunk. A szemem még mindig nem alkalmazkodott a sötéthez, nem tudtam pontosan felmérni a körülöttem mindenfelé szétszórtan heverő limlomot. Mivel már korábban is láttam Ms. Terwillig er finoman szólva is túlzsúfolt és rendetlen lakását, kíváncsi lettem volna mi mindent tárolhat még itt. Adrian vég ül meg állt a pince leg hátsó sarkában. Mag ához húzott, szorosan átölelt. Halottam a szíve szapora verését ami tükörképe volt az ínyemnek. Az arcunk pont eg ymás mellé került. -Ez jó ötlet volt. leheltem olyan halkan ahog yan csak bírtam. -De most csapdába kerültünk. A kijárat azt hiszem még jobb ötlet lett volna. -Tudom. suttog ta vissza. - De túl közel állt a kijárathoz, az ablakkal meg nem volt időm vacakolni. Felettünk meg nyikordult a padló ahog y Alicia elkezdett keresni minket a házban. -Csak idő kérdése,és ránk talál. Mondtam. -Reméltem hog y kitalálsz valamit amivel kijuthatunk a házból. -Nem vennénk hasznát eg y tűzg olyónak? Elég jó voltál benne. Meg ráztam a fejem. -Itt a házban nem. Csak mag unkra g yújtanám, ez a pince tele lehet ég hető dolg okkal. -És Ms. Terwillig er sincs meg . Még halálra ég ne itt nekünk. Próbáltam g ondolkozni. A ház nem volt túl nag y Alicia nem rejthette el túl sok helyen. Azt kellett feltételeznem mivel nem sietett a seg ítség emre, minimum eszméletlen.

-Ki fog sz találni valamit. Mondta Adrian és mag ához szorított. -Te nag yon okos vag y, és sok mindent összeolvastál azokból a bűbájkönyvekből. Ez ig az volt. Az elmúlt pár hónapban reng eteg mindent meg tanultam a könyvekből, de ebben a rémült pillanatban eg yikre sem tudtam koncentrálni. -Nem. . .nem emlékszem semmire. -Nem felejtetted el. A hang ja a sötétben nyug odt volt és meg nyug tató. Hátrasimította a hajam és adott eg y puszit a homlokomra. -Csak nyug i. Koncentrálj. Előbb-utóbb rájön hog y hová tűntünk és lejön utánunk, valahog y le kell lassítanunk hog y leg yen elég időnk elmenekülni. A ésszerű szavai hatottak rám. Az ag yam ismét elkezdett a meg szokott log ikus módján működni. Sokat seg ített az a fény is ami a pinceablakokon szűrődött be, íg y vég re ismét láthattam az eng em körülvevő tárg yakat. Alicia továbbra sem adta fel a keresésünket a fejünk felett, óvatosan otthag ytam Adriant a sarokban és a lépcsősorhoz osontam. Néhány kézmozdulat és eg y bűbáj elsuttog ása, erre volt csak merszem és már is húztam vissza a sarokba Adrian karjai közé. -Oké. Mondtam. -Azt hiszem ezzel szereztem mag unknak némi előnyt. -Mit csináltál? Kérdezte. Már nem volt időm válaszolni. A pinceajtó feltárult és fény áradt befelé. Szerencsére a lépcsősor még mindig homályba burkolózott. -Már mindenütt kerestelek titeket. Hallatszott Alicia hang ja. -Már csak ez a hely maraadt-ahh! Hang os dübörg és hallatszott, valaki nag yot eshetett és leg urulhatott a lépcsőn. -Jég pályát csináltam a lejáratból . Szóltam oda Adriannak. -Tudom hog y nem kéne ezt mondanom. Felelte. -De most jobban imádlak mint eddig bármikor. Meg fog tam a kezét és nem próbáltam arra g ondolni hog y mennyire boldog g á tettek a szavai még ebben az élet-halál helyzetben is. -Gyerünk. Elhag ytuk a rejtekhelyünket, Alicia kábán hevert a padlón és próbálta mag át összeszedni. Eg y fénylő g ömb lebeg ett mellette a leveg őben eng edelmesen követve minden mozdulatát. Mikor meg látott minket ellenség esen ránk vicsorg ott ,majd tett eg y dobó mozdulatot a kezével.

Számítottam a dolog ra, kimondtam eg y varázsig ét mire eg y pillanatra csillog ó pajzs jelent meg kettőnk között, épp csak addig tartott míg felfog ta felém hajított izzó lövedéket. A pajzs hasonló volt ahhoz amit Ms. Terwillig er alkalmazott mikor a tűzg olyó létrehozását tanította meg nekem, de eg yszerűbb volt létrehozni és nem is tartott olyan sokáig . Nem tudom mire készülhetett még Alicia, de nyilvánvalóan valami pusztítóra számíthattunk tőle. Elindítottam az eg yik előkészített varázslatomat, azt még soha sem használtam , de Ms. Terwillig er azt tanácsolta hog y vég szükség ben nyug odtan használhatom. Elszív eg y csomó energ iát, de ha helyesen használom rendkívül hatásos. A pince mintha felrobbant volna, a pusztítás hullámokban terjedt szét mag ával sodorva Aliciát. Eg észen a sarokig repült, majd nag yot csattanva vág ódott a falhoz. Rám tőrt a rosszullét, de nem volt veszteg etni való időm meg idéztem eg y tűzg olyót és készenlétben tartottam a kezemben. Közben azért imádkoztam hog y a jég már elolvadjon a lépcsőn. -Vig yázz. Mondtam . -Lehet hog y csúszós. Adrian tétovázás nélkül felráng atott a lépcsőn. Elértük az ajtót. Már éppen kezdtem reménykedni hog y kijutunk, de nem volt szerencsénk. Alicia kirontott a lenti káoszból és ug yanazt a varázslatot használta ellenünk mint amit én is ellene. Mikor a varázslat közénk robbant Adriant és eng em a nappaliig sodort, a tűzg olyó kirepült a kezemből és az ósdi kanapéba csapódott. Az szinte azonnal láng ra lobbant, a hetvenes években nem sokat törődtek a biztonság g al. A jó oldala a tűznek az volt hog y újra láttam, a rossz oldala pedig az hog y valószínűleg porrá ég etem Ms. Terwillig er házát. A callistana aki nem volt elég g yors ahhoz hog y követni tudjon minket le a pincébe, most amilyen g yorsan csak tudott mellém húzódott. Alig eg y szívdobbanásnyi idő alatt felmértem a helyzetet: -Menj és nézd át a ház többi részét. Utasítottam Adriant. -Keresd meg Ms. Terwillig ert, addig én meg próbálom feltartani Aliciát. A növekvő tűz furcsa árnyékokat vetett az arcára. -Sydney. . . -Adrian, bízz bennem kérlek. Tedd amit mondok, és ha meg találtad próbáld

kivinni a házból. Vetett rám eg y ag g ódó pillantást majd eng edelmeskedett. Elrohant a ház még éppen álló részei felé. A tűz varázslatos g yorsaság g al terjedt szét a nappaliban a füst lassan elborította az eg ész szobát. A füst adott még eg y ötletet, eg y varázsig ével tovább fokoztam a homályt a pincelépcső bejáratánál. Ez eg y ideig jótékonyan eltakart eng em és a sárkányomat,de csak eg y ideig . Alicia meg jelent a lépcsőn, és a füst úg y vált szét előtte mintha eg y füg g önyt húznának szét. -Ez fájt! Jelentette ki. Eg y varázslattal meg próbáltam pókhálót tekerni köré, de a varázslatom még a közelébe sem ért. A jeg es lépcső meg lepte,de most már számított rám. Meg értettem hog y miért csak rejtő és álcázó varázslatokat akart nekem meg tanítani Ms. Terwillig er, és azt is hog y miért javasolta nekem hog y szerezzek be eg y feg yvert. Alicia eg yszerűen eg y másik súlycsoport volt. Kár hog y a pisztoly a kocsiban maradt. Ez erőkitörés amit a pincében használtam ellene az hatásos volt, de nem volt hozzá elég erőm. De nem volt mit tenni meg kellett próbálnom új. . . Felordítottam! Mintha több ezer volt szaladt volna át a testemen. Alicia g yakorlatilag a leg kisebb nehézség nélkül ütött ki. Elestem a testem vonag lott a fájdalomtól. Alicia elindult felém diadalmas mosollyal az arcán, a sárkányom közénk vetette mag át de eg y rug ással félrependerítette. -Talán még iscsak el kéne vennem az életerőd. Jeg yezte meg tűnődve. -Te lennél az ötödik áldozatom. - Jaclynért majd visszajövök néhány év múlva. -Sokkal erősebb mint amire számítottam, és ideg esítően találékony. De te még hasznossá teheted a számomra ezt az estét.

-Hol hallottad hog y már vég eztél velem? Sikerült vég re válaszolnom. Eszembe jutott a leg fejlettebb varázslat amit csak ismertem, talán a törött karácsonyi díszek inspiráltak az ag yam szinte tőlem füg g etlenül vég rehajtotta a bűbájt. Nem volt szükség fizikai összetevőkre vag y szavakra csak némi koncentrációra és kézmozdulatra. A varázslat eg yszerű . . . .de az eredmény az léleg zetelállító volt. Ms. Terwillig er a dohányzóasztalán (Ami időközben szintén kig yulladt.) öt apró önálló életet élő tűzg olyó jelent meg ,és mind az akaratomnak eng edelmeskedett. Ez volt a dolog könnyebbik része. A nehezebbik az hog y meg fog adjam Ms. Terwillig er tanácsát és meg támadjak vele valakit. Nem számított hog y Alicia milyen g onosz volt, hog y meg próbált meg ölni eng em és Ms. Terwillig ert. Eg y élő emberi lény volt , és nekem nem volt kenyerem az erőszak, és főleg elvenni mások életét. Azonban most az életem és a szeretteim élete volt a tét. Összeszedtem mag am és ráuszítottam a varázslatot. Mind az arcába csapódott. Felsikoltott, kétség beesve próbálta félrelökni őket de elvesztette az eg yensúlyát és hátratántorodva a pincébe zuhant. Már nem láttam őt de az általa meg idézett fényg ömb továbbra is hűség esen követte őt a pincébe jelezve a tartózkodási helyét. A diadalom rövid életűnek bizonyult. A varázslat amire semmilyen módon nem voltam még felkészülve szinte minden erőmet elszívta,tehetetlenül a földre rog ytam. A körülöttem tomboló tűz ellenére a szememre sötétség borult, nem kívántam mást csak békésen összeg ömbölyödni a padlón a kellemes meleg . . . . -Sydney! Adrian hang ja ráng atott vissza a valóság ba, sikerült kinyitnom a szemem és felnéznem rá. Átölelt és meg próbált felseg íteni, de mikor látta hog y a lábaim nem tartanak meg eg yszerűen felkapott és úg y vitt a kijárat felé. A sárkányom aki nem szenvedett maradandó sérüléseket a rúg ástól belekapaszkodott az ing embe és bemászott a zsákomba ami még mindig a vállamon lóg ott. -Hol. . . . Ms. Terwillig er. . . . .

-Itt nincs. Felelte Adrian és célba vette velem a bejárati ajtót. A láng ok már átterjedtek a falakra és a plafonra is, mindketten fulladoztunk és köhög tünk a sűrű fekete füsttől. Adrian elérte az ajtót és meg próbálta kinyitni, de a kilincset már nem lehetett meg fog ni olyan forró volt. Vég ül csak eg y jól irányzott rúg ással sikerült eng edelmesség re bírni, az ajtó kitárult és vég re sikerült kitántorog nunk a friss hűvös éjszakai leveg őre. A távolból szirénázás hallatszott, néhány szomszéd kíváncsian vett szemüg yre minket de a töbség meg babonázva bámulta a poklot amivé Ms. Terwillig er háza vált. Adrian a kocsijához vitt óvatosan felültetett a motorházra de még mindig átölelve tartott nehog y leszédüljek a földre. Onnan fig yeltük elszörnyedve mindketten a tűz fékevesztett tombolását. -Mindent meg néztem Sydney. Találta ki a g ondolatomat. -Nem volt a házban. Talán még idejében sikerült elmenekülnie. . . . -Mi történt Aliciával? -Visszazuhant az alaksorba. Onnan biztos hog y nem juthatott ki. -Adrian Mit tettem? -Meg mentetted a mag ad az enyém és valószínűleg Jackie életét is. Alicia g onosz volt. Te is láttad hog y mit művelt más boszorkányokkal és azokkal a g yerekekkel. Meg érdemelte a sorsát. -Nem vettem észre hog y mit művel, ahányszor csak találkoztam vele eljátszotta a bolond kétbalkezes lányt. Közben meg csak nevetett rajtam és keresztbe tett nekünk. Ez meg alázó, nem sokan tudtak ennyire kifog ni rajtam. -Mint Moriarty és Holmes? Kérdezte. -Adrian! Jeg yeztem meg meg rovóan. Nem törődött a rendreutasításommal, csak az ing emet nézte. Felvetted a pólót amit festettem neked? Kérdezte csodálkozva. -Ig en! Mág ikus katasztrófák esetén ez a meg felelő viselet! Vág tam rá kicsit ing erülten. Hirtelen eg y halk nyávog ás vonta mag ára a fig yelmemet, körbenéztem és az út másik oldalán eg y zöld macskaszemet pillantottam meg . Lecsusszantam az autóról örömmel állapítottam meg hog y még ha rog yadozva is de ismét meg tudok állni a lábamon.

-Mit csinálsz? Szaladt oda hozzám adrian. Tettem néhány rog yadozó lépést a macska felé. -Alig bírsz menni. Rámutattam a macskára. -Sydney! -Kérlek seg íts. Könyörög tem. Nem tudott ellenállni nekem. Belekapaszkodtam a karjába és közösen elindultunk a macska után, az előrefutott majd visszafordult felénk és szótlanul várt ránk. -Azt akarja hog y kövessük. Mondtam neki. Szótlanul meg -meg állva haladtunk vég ig az éjszakai városon, alig nég y saroknyira a láng oló háztól a macska meg int ránk nézett majd berohant eg y sötét parkba. Ez a rövid út ismét teljesen kimerített, liheg tem és szédültem szinte csak Adrianba kapaszkodva tudtam tovább menni. Adrian vette őt észre először. Ms. Terwillig er. Ott feküdt a fűben a park közepén. Eszméleténél volt szerencsére, de majdnem olyan rosszul nézett ki mint ahog y én éreztem mag am. Tehát sikerült elmenekülnie Alicia elől, de az látszott hog y ő sem úszta meg harc nélkül a dolg ot. Meg lepetten pislog ott amikor meg látott. -Életben vag y. Mondta. -És még rám is találtál. -A macskák vezettek ide. Válaszoltam az állatokra mutatva. Mind a tizenhárman ott voltak és vig yázták a leg yeng ült g azdájuk biztonság át. Eg y fáradt mosollyal vég ig mérte a macskáit. -Látod? Mondtam hog y hasznos seg ítők. -A Callistanas is meg tette a dolg át. Mondtam lenézve a táskámra. -Az a kis seg g dug asz meg mentett attól hog y eg y maréknyi sav szétmarja az arcom. Adrian tettetett szörnyülködéssel a szivére tette a kezét. -Sag e! Nem is tudtam hog y ilyen szavakat is ismersz. Eg y világ omlott össze bennem. Ms. Terwillig er csodálkozva nézett fel Adrianra.

-Te is eljöttél? Sajnálom hog y belekevertelek ebbe az eg ész dolog ba. Nem kellett volna részt venned benne. -Nem számít. mondta Adrian mosolyog va. A keze meg pihent a vállamon. -Vannak dolg ok amik meg érik a fáradság ot!

Huszonnegyedik fejezet

Sokáig elég rosszul éreztem mag am amiért leég ettem a tanárom lakását, bár úg y tűnt Ms. Terwillig ernek éppen ez most a leg kisebb g ondja. Nem volt biztos benne hog y a biztosítója fedezni fog ja a teljes kárát, de a cég viszonylag hamar küldött valakit aki felmérte a pusztítás mértékét. A rendőrség i vizsg álat nem talált emberi maradványokat a pincében. Az eg yik részem meg könnyebbült hog y vég ül nem öltem meg senkit abban a felfordulásban. A másik részem viszont retteg ett: Biztos voltam benne hog y még látni fog juk Aliciát, nem fog ja a dolg ot annyiban hag yni. Adrian buta összehasonlítása járt a fejemben Moriartyról. Ha valakinek peng ékkel elcsúfítják az arcát és utána még ott is hag yják eg y ég ő épületben, az biztos hog y sokáig fog harag udni az elkövetőkre. . . Eg y kis nyomozás árán rábukkantunk Veronikára eg y Los Ang eles-i kórházban, ahol Jane Doe néven vették fel mint eg y ismeretlen női beteg et. Azonnal elutazott hog y a kómás húg a mellett leg yen, érthetően most ez volt a számára a leg fontosabb. Nem adta fel a reményt hog y talál valami meg oldást a varázslat visszafordítására. Annak ellenére hog y mennyire lekötötték a rászakadt g ondok vég ig arról g yőzködött hog y beszéljek a klánja vezetőivel. Rá hag ytam a dolg ot. Vég ül is nem viselkedhetek úg y többé mintha semmi közöm nem lenne a mág iához, és különben sem maradok már sokáig a városban. Még mindig azt terveztem hog y a hétvég én elutazok Marcussal Mexikóba. A hátralevő leg nehezebb feladat az volt mikor elmondtam a barátaimnak hog y vég leg itt fog om hag yni őket. A leg biztonság osabb az lett volna ha minden nyom nélkül tűnök el az életükből, de bíztam bennük hog y meg tartják a titkomat. Még Ang elina sem fecseg ne ki semmit amikor a feletteseim rájönnének arra hog y mit is műveltem. Még Treynek is elmondtam hog y mire készülök. Nem számít hog y mi történt közöttünk: ő még mindig a barátom, és nag yon fog hiányozni. A kollég ium eg yre halkabb és üresebb lett körülöttem. A folyosóról vég telen karácsonyi dalok szűrődtek be. A más felekezetűekre tekintettel Mrs. Weathers időnként Zsidó és más vallásos zenéket is bekevert a felvételek közé. Holnap volt hivatalosan az utolsó tanítási nap, de sok diák már ma hazautazott a családjához a téli szünetre.

Mostanra már én is vég eztem a csomag olással. Csak a leg szükség esebbet viszem mag ammal. Nem akartam túlterhelni mag am,főleg mert nem tudtak hog y mire számíthatok Mexikóban. Eg yedül Adriantól és Jilltől nem sikerült még búcsút vennem. Eddig halog attam a dolg ot de most már cselekednem kellett. Jill volt a könnyebbik eset: hozzá csak néhány lépcsőt kellett meg másznom, Adrian már más kérdés volt. A tűz után még beszéltünk eg yszer hog y tisztázzuk mi lesz a sztori ha a rendőrség ránk talál, de aztán teljesen eltűnt az életemből. Se hívások se SMS üzenetek, se álmok. Talán hálásnak kellett volna lennem neki hog y meg spórolta nekem a fájdalmas búcsúzkodást. . . .de nem ig azán tudtam örülni neki. . . . A szívem fájt a g ondolatra hog y vég ül nem fog ok tudni elbúcsúzni tőle. Olyan sokáig próbált meg tenni mindent a barátság unk érdekében hog y nem tudtam elhinni hog y most még csak nem is válaszol.

Ellenálltam a kísértésnek hog y újra felhívjam, elhalasztottam a dolg ot míg nem beszélek Jillel. Elég kínos feladat lesz ez is, és nem csak az miatt amit a kötődésen keresztül láthatott. Az az ig azság hog y ha itt maradok és miattam Adrian lebukik akkor rajta keresztül Jillt is könnyedén meg találhatják. Míg ha távol vag yok tőlük akkor esetleg a lebukás nélkül is seg íthetek nekik. Reméltem hog y jill meg fog ja érteni az indokaimat. A reng eteg szabadidőmet kihasználandó úg y döntöttem hog y visszaviszem a kölcsönkapott pisztolyomat Malakiás Wolfe -nak. Még soha nem látog attam meg Adrian nélkül. Bár tudtam hog y Wolfe részéről semmi veszély nem fenyeg et, még is volt valami határozottan nyug talanító a férfi személyiség ében. Mikor vég re beeng edett döbbentem vettem tudomásul a tökéletes néma csendet. -Hol vannak a kutyák? Tört ki belőlem a kérdés. - Kutyaiskolában. Felelte. -Van eg y barátom aki rendőrség i K9-es kutyakiképző. . . .épp a csendre próbálja meg tanítani őket. Nem hittem benne hog y erre valaki valaha is képes lehet, ennek a fajtának a g enetikai kódja eg yszerűen képtelenné teszi őket a csendben maradásra. . . . De bölcsebbnek éreztem hog yha ezt a véleményemet meg tartom mag amnak. . . .helyette inkább a konyháját vettem szemüg yre. Bevallom nem erre számítottam. Valami zord mag asztos dolg ot vártam, viszont ez. . .ez valami elképesztően vidám kialakítású volt. Kék kockás tapéta, eg y mókust formáló süteményes doboz. Ha valaki meg kért volna rá hog y írjam le hog yan képzelem el Wolfe konyháját, az biztos hog y nem ez jutott volna az elsőre az eszembe. A hűtője ajtaján néhány ninja dobócsillag alakú mág nes díszelg ett. Arra g ondoltam hog y milyen jót fog nevetni a dolg on Adrian ha elmondom neki. . . .de aztán rádöbbentem hog y már napok óta nem beszéltem vele. . . és ez a felismerés vég képp kiölt belőlem mindenfajta vidámság ot. . . . -Szóval miért is jöttél? Kérdezte Wolfe. Rámeredtem. Hirtelen az a furcsa érzésem támadt hog y a folt a szemén múltkor a

másik oldalon volt. . . Furcsa. Talán múltkor nem fig yeltem oda elég g é. . . -Eg y másik feg yverre lenne szükség ed? Visszatértem a valóság ba. -Nem uram. És nincs már szükség em az elsőre sem. -De nag yon hálás vag yok hog y kölcsönadta nekem. Benyúltam a zsákomba és átadtam a feg yvert neki. Elvette a feg yvert, eg y pillantást vetett a szerkezetére majd elsüllyesztette az eg yik fiókja mélyére. -Sikerült meg oldanod a problémádat? -Nem. De néhány napon belül elhag yom az ország ot, és a határon csak problémám lenne belőle. Meg értően bólintott. -Rendben van. Felkapta a csokis dobozt és felém nyújtotta. -Kérsz? Veg yél eg yet. -Oh. Nem. -Azt hiszem az elmúlt hetekben több mint elég édesség et tömtem mag amba. Azt hiszem lassan törzsvásárlói kártyát kapok az autópálya melletti pite étterembe. Helyeslően bólintott. -Leg alább nem vag y olyan csont és bőr többé. Hát ez elég g é fura és hátborzong ató volt, mintha Adriant halottam volna. -Szóval hova utaztok srácok? -Mexi-oh, Adrian nem jön velem, valaki mással meg yek. -Tényleg ? Visszarakta az asztalra a csokis dobozt. -Most meg leptél. Ahog y elnéztelek benneteket meg voltam g yőződve róla hog y amikor hazamentek otthon is folytatjátok a privát edzést. Éreztem hog y elvörösödik az arcom. -Nem! Mi nem. . . Mi csak barátok vag yunk. -Volt eg yszer eg y barátom. Kezdte. Az arca távoli álmodozó kifejezést öltött, mint mindig amikor eg y anekdotát akart meg osztani velünk. -Sallynak hívták. . . -Soha nem találkoztam olyan nővel mint Sally, éveken át harcoltunk a világ

különböző csataterein vált vállnak vetve. -Mikor vég et ért a küldetésünk ő vissza akart térni az államokba. Hívott eng em is, de nekem az életem volt a kaland. -Otthag ytam és elmentem tanulni eg y Orcadian sámánhoz, mikor két év múlva vég eztem a tanulmányaimmal és hazatértem őt már nem tudtam többé meg találni . -Ha behunyom a szemem még most is látom az arcát mag am előtt. Összeráncoltam a homlokomat. -Nem hiszem hog y Mexikóban sámánokkal fog ok találkozni. Feleltem. Wolfe előrehajolt és meg fenyeg etett az ujjával. -Tanulj a hibáimból te lány. Ne dobj el mindent, valami misztikus látomás miatt mint én. -Mi van veled kislány, jól vag y? Hallasz eng em? Nyeltem eg y nag yot. -Ig en uram. Pánikszerűen menekültem ki az utcára, közben arra g ondoltam hog y eg y másik életben Malakiás Wolfe tanácsát még meg is fog adhatnám. Úg y terveztem hog y másnap reg g el vég re elbúcsúzok Jilltől, de ő meg előzött és szinte rám törte az ajtómat. Ez volt az első alkalom mióta vég ig nézte az afféromat Adriannal hog y közvetlenül hozzám fordult. Meg állt a szoba közepén és összevonta a szemöldökét mikor meg látta a bőröndömet. -Tényleg elutazol? -Ig en. És biztos vag yok benne hog y tudod miért. Összefonta a karját mag a előtt és mélyen a szemembe nézett. Néhány kellemetlen pillanat után vég ül kibökte: -Sydney, miattam ne hag yd ott Adriant. -Ez ennél sokkal bonyolultabb. Vág tam rá reflexszerűen. -Szerintem pedig nem! Vág ott vissza. -Abból amit láttam és hallottam arra következtettem hog y te csak eg yvalamitől félsz: -Te mindig is tökéletesen irányítottad az életed, és most attól félsz hog y az Alkimisták rájönnek hog y mit tettél és meg próbálják visszaszerezni az irányítást feletted.

-Nincs semmi baj azzal hog y irányítani akarom az életem! Csattantam fel -Kivéve ha néha túlzásba viszed a dolg okat. Ez a g ond Adriannal. Mindeg y hog y mennyire próbálkozol, akkor se tudod irányítani az érzelmeidet. -Meg próbálsz elmenekülni, és ehhez eng em használsz fel ürüg ynek. Még is hog y képzelte hog y kioktathat eng em? -Azt hiszem hog y most nem mondasz ig azat. Vág tam vissza. -Nem hiszem el hog y számodra eg yáltalán nem zavaró az ami Adrian és köztem történik. Minden intim részletet vég ig nézel, tudod hog y ez számomra mennyire frusztráló? -Adrian meg tanult eg yütt élni ezzel, próbálj te is íg y tenni! -Ő kénytelen volt erre. -Pontosan! Vett néhány mély léleg zetet hog y meg nyug odjon. -Sydney, ő visszahozott eng em a halálból. Ennél többet senki nem tehet meg értem. Soha nem fog om tudni visszafizetni neki, a leg több amit tehetek érte az hog y hag yom a lehető leg normálisabb életet élni. -Nem várom el tőle hog y próbáljon meg kímélni csak azért mert össze vag yunk kötve. -Eg y nap majd meg tanuljuk hog y hog yan blokkoljuk eg ymást. -Majd eg y napon. Ismételtem meg nyomatékosan. -Ig en. És addig a leg jobb amit tehetünk az hog y elfog adjuk minden amit teszünk arról mind a hárman tudni fog unk. -Hárman? Ráncoltam össze a homlokom. Épp ettől akarlak meg védeni. -Tényleg azt hiszed hog y akkor leszek boldog ha látom hog y szenved? Gondolom hog y szeretem a sötétség et ami eluralkodik felette? Mikor látta hog y nem tudok mit mondani folytatta a leteremtésemet: -Nézd nem mondom hog y testileg ug yanazt érzem mint ő amikor veled van, de ő annyira boldog amikor veled van. . . . ez sug árzik át nekem. Ez a leg szebb élménye, még soha nem volt ig azán szerelmes mint más srácok. . . .

-Én nem va. . . Nem tudtam befejezni a mondatot. Mire vetett rám eg y sokatmondó pillantást. Másképp próbáltam: -Mindenkire veszélyt jelentek ha itt maradok, különösen őrá. -Ha az Alkimisták rájönnek hog y mit tettem, akkor veszélyt fog nak jelenteni rá, rád és Ms. Terwillig ere, és még isten tudja hog y kire. -De ha nem jönnek rá akkor nézd meg hog y mit nyerünk a dolog g al: Te, Adrian, és a mág ikus képzésed. Mi vállaljuk a kockázatot, te miért nem? -Tudom hog y mennyire szereted ezt az életet, miért adod fel? Túl okos vag y ahhoz hog y csak úg y simán elkapjanak, ug ye tudod hog y mindenben seg ítünk? -Tényleg aszt hiszed hog y Marcus és a „vidám fiúk” bármiben is seg íthetnek neked amikor nem tudnak mást csak menekülni? Meg ráztam a fejem. -Olyanok mint én, meg értik a problémáimat. -Nem tetszik hog y ennyire szeretnél hasonlítani rájuk. Nem jutottam szóhoz. Mikor lett ennyire bölcs? És akkor miért nem érti meg a dolog kockázatát? -Jill akárhog y csavarjuk a szót, ez akkor is iszonyú kockázatot jelent. -Persze hog y kockázatos! Kiáltott fel ing erülten. -Az élet tele van kockázattal. Ha elmész Mexikóba azt később nag yon fog od bánni, és azt hiszem ezt te is tudod. . . . A telefonom csörg ése szakította félbe a válaszomat. Eddie volt az. Elfog ott a pánik. Ő nem szokott csak úg y felhívni, annak biztos valami jó oka van hog y most meg tette. -Mi a g ond? Kérdeztem. -Gond? A hang ja értetlenül cseng ett. -Gond az nincs. . . . .csak meg lepődtünk. Ott van veled Jill? Gyertek le a kollég ium elé. . . .ott leszünk lent.

Letette a telefont és én ott maradtam teljesen összezavarodva. -Mi történt? Kérdezte Jill. -Fog almam sincs. . .valami meg lepő. . .nyilván. . . Lementünk az épület elé. Ott volt Eddie és Ang elina akik határozottan kerülték azt hog y eg ymásra nézzenek. Mellettük eg y mag as és jóképű srác állt, szépen nyírt fekete haja és rag yog ó kék szeme volt. Komor arccal fig yelte a körülöttünk járkáló embereket. -Ő eg y Dampír. Suttog ta a fülembe Jill. A srác felénk fordult és nyug odt arckifejezéssel fig yelte a közeledésünket. -Jill, Sydney, ő itt Neil Raymond. Mutatta be a srácot Eddie. -Azért küldték hog y csatlakozzon hozzánk az iskolában. Neil mélyen meg hajolt. -Jillian Herceg nő. Mondta meg lepően mély hang on. -Meg tiszteltetés hog y önt szolg álhatom, biztosítom hog y akár az életem árán is meg védem a biztonság át. Jill eg y lépést hátrált. Nem volt hozzászokva az ilyen fokú imádathoz. -Kö. . .köszönöm. Nyög te ki vég ül. Eddie szeme oda-vissza cikázott közöttük és eg y kis ránc jelent meg a homlokán. -Neilt azért küldték hog y meg erősítse a védelmünket. Valaki panaszt nyújtott be hog y nem elég hatékony a védelmünk. Nyilván valami elkerülte a fig yelmemet. A hang jában eg y cseppnyi neheztelést sem éreztem. -Nem. Öhh, ez az én hibám. Nyög tem ki. Mikor Stantonnal beszéltem és próbáltam menteni a menthetőt az eg yik érvem az volt hog y nem érzem hog y Jill kellőképpen biztonság ban volna. Azt hiszem ez volt Stanton válasza. Váratlan volt és meg lepő, pont ahog y Eddie fog almazott. De vég ül is több fig yelő szem nem árthat. És ahog y eddie méreg ette a srácot látszott hog y ő sem bánja a dolg ot.

Kezet fog tam vele. -Örülök hog y itt vag y Neil. Te mi leszel? Szintén eg y unokatestvér? -Csak eg y új diák felelte mosolyog va. Még valakinek feltűnhet hog y a „Család” átveszi a hatalmat az eg yetem felett. Örültem volna ha eg y kicsit többet tudnék meg róla de nem volt már több időm. Marcus hamarosan értem jön hog y kivig yen a vasútállomásra. Búcsút mondtam nekik és vissza indultam a szobámba a bőröndömért. Ang eline Eddie és Jill tudták az ig azság ot és láttam a szemükben hog y fájdalmas nekik a búcsú. Különösen Jillen látszott a dolog , de reménykedtem benne hog y ő is hamarosan túlteszi mag át a dolg on. Mikor visszatértem a földszintre már csak Jillt találtam ott. -Majdnem meg feledkeztem erről. Mondta és eg y borítékot nyújtott át nekem. A címzett helyén a nevem volt, és az írást is azonnal felismertem. Próbáltam felhívni, de vég ig úg y éreztem hog y kerül eng em. -Ez a búcsúja ug ye? Elárasztott a csalódottság . Örültem volna ha személyesen jön el elköszönni, de eg y levél is jobb mint a semmi. -Ő. . .Ő nag yon elkeseredett? Fájt hog y fájdalmat okoztam neki. -Olvasd el a levelet. Mondta titokzatosan. -És Sydney ne feledd ez a dolog nem rólam szól, Ez a ti kettőtök dolg a srácok. Sok mindent irányíthatsz de a szerelmet azt nem, bárhog y is döntesz én is viselem a következményeit. Sarkon fordult és visszament az emeletre. És mivel már nem maradt más dolg om leültem eg y padra az út mellett hog y kivárjam Marcus érkezését. Tétován forg attam a kezemben Adrian búcsúlevelét. Háromszor is majdnem kinyitottam, de aztán nem tudtam rászánni mag am hog y feltépjem a borítékot. Mikor vég ül feltűnt Marcus kocsija a levelet a táskám mélyére süllyesztettem. Alig szálltam be a kocsijába máris elkezdett izg atottan fecseg ni arról hog y mi mindent fog unk eg g yüt vég hezvinni. . . Szinte nem is hallottam hog y miről beszél, minden g ondolatom Adrian körül forg ott és hog y milyen üres lett nélküle

az életem. Marcus szerint Wade és Amelia a vasútállomáson fog majd velünk találkozni, de nem tudtam elképzelni hog y ők valaha is pótolni tudják Adriant. Az a fajta fanyar humorérzék teljesen hiányzott belőlük ami nála alapfelszereltség volt. És a felszín alatt ott voltak a közös emlékeink: A kalandok, a tiltott csókok, és ahog y átölel. . . . . . -Hahó! Sydney! Te nem is fig yelsz rám. Pislog tam eg yet és Marcus felé fordultam. Láttam rajta hog y nehezen tudja meg emészteni a dolg ot hog y valaki aki nő nem csüng minden kimondott szaván. -Sajnálom, az ag yam valami eg észen máson járt. Feleltem neki. -Nos. Vig yorg ott. A strandok és az italok majd elterelik a fig yelmedet, az életed teljesen meg fog változni. Már meg int a strand és a pia. Kezd a dolog eg y kicsit unalmassá válni! -Kihag ytad a felsorolásból a tetoválás eltörlését. Kivéve persze ha a csapos csinálja a dolg ot. -Ó szép és vicces. Ez izg almas útnak íg érkezik! -Meddig fog tartani ez az eg ész hercehurca? -Nos először meg szabadulunk a tetoválásoktól. Ez most a leg fontosabb. Meg könnyebbülten vettem tudomásul hog y vég re komolyan beszél. -Aztán néhány hétig a környéken bujkálunk és játsszuk az Amerikai turistát míg az alkimisták vég leg a nyomodat vesztik. -És akkor kezdődik minden elölről? A visszapillantó tükörben láttam ahog y Palm Spring s városa vég leg a homályba veszik. Furcsa, nem is g ondoltam hog y honvág yam lesz a hely után. -Meg próbálsz másokat is beszervezni hog y kritikus információkat szerezzenek meg neked? -Pontosan.

Néhány percig csendben fig yeltem a tájat míg próbáltam meg emészteni a szavait. -Marcus. Szólaltam meg vég ül. -Mit fog sz kezdeni az információkkal amiket meg szereztél? Úg y értem mit fog sz kezdeni Jameson Mesterrel? -Gyűjtjük a bizonyítékokat. Vág ta rá szinte azonnal. -Ez a leg erősebb bizonyíték amit valaha is találtunk, most már leg alább látjuk hog y van valami értelme a munkánknak. -Ez több mint eg y nyom. Miért nem juttatjátok el az információt a Moráknak? - Úg y is letag adnák, különben is nem akarunk elsietni semmit. -És akkor mi van ha letag adják? Akkor leg alább a Morák is tudnák hog y mire számíthatnak tőlük. Olyan pillantást vetett rám ami arra emlékeztetett mikor az apám próbált türelmes lenni velem ha túl sokat kíváncsiskodtam. -Sydney tudom hog y seg íteni szeretnél, de értsd meg mi mindig is íg y intéztük az üg yeinket. -Nem tudom. Feleltem. Nekem ez nem tűnik helyesnek. -Az ujjaknak mindig van eg y csomó ötletük. Kuncog ott. Azt kívántam bár csak ne csinálná ezt. -Türelem előbb-utóbb meg fog od érteni. Nem tetszett a leereszkedő modora. -Azt hiszem értem, és tudod mit? Szerintem ti srácok nem csináltok semmi értelmeset. -Úg y értem elég sok bizonyítékot összeszedtetek. . . . és mit kezdtek velük? Csak ültök a babérjaitokon, és kifejlesztettétek mag atokban a paranoiát. . . . . A szándékaitok jók. . . . de ez nem elég . Szinte hallottam Jill hang ját: „Úg y beszélsz és úg y viselkedsz mint ők” Azt hiszem hog y az életében először Marcus szóhoz se bírt jutni. -Te és a csapatod nag yon sokat tudnátok tenni, Folytattam. -Amikor először találkoztunk úg y éreztem hog y van bennetek lehetőség ,. Elméletileg ez talán még mindig íg y van, de ti elpocsékoljátok a tehetség eteket.

A döbbenettől alig sikerült beállnia a vasútállomás parkolójába. Mikor vég re sikerült neki a dolog felém fordult: -Hol a pokolban szetted össze ezt a marhaság ot? Követelte tőlem. -Saját mag amtól. Feleltem. -Lég y erős. Eg yáltalán nem kedvellek benneteket srácok. Én nem fog ok vég nélkül menekülni. . . . Ezért nem is meg yek veletek Mexikóba. Jó érzés volt hog y vég re sikerült ezt kimondanom. . . .és leg belül éreztem hog y helyesen döntök. Az eszem eg ész vég ig azt tanácsolta hog y utazzak el mielőtt az eg ész üg y az alkimistákkal a nyakamba szakad, és ig en ez tűnt a leg okosabb döntésnek. . . . A szívem viszont eg ész vég ig valami mást súg ott, de én próbáltam nem tudomást venni róla. . . .de Jill fejmosása és Marcus ömleng ése átbillentette a mérleg nyelvét. És ezeg yszer nem a leg log ikusabb meg oldást választottam. Viszont Marcust sem vehettem félvállról, ő valóban ag g ódott értem. -Sydney tudom hog y menyire kötődsz ehhez a helyhez és a barátaidhoz, de itt nem vag y biztonság ban. Ig azából sehol nem vag y biztonság ban amíg nem távolítjuk el vég leg az Alkimista tetoválást. -Valaki azt mondta nekem hog y kockázat nélkül nincs élet. Nem tudtam elrejteni a mosolyomat. Nem g ondoltam volna hog y eg yszer még Jilltől fog ok idézni. Marcus öklével a műszerfalra csapott. -Ez eg y szentimentális baromság ! Elméletben jól hang zik, de a valóság eg észen más. -Miféle valóság az ahol bujkálunk és meg tartunk minden információt füg g etlenül attól hog y ezzel mennyi kárt okozunk? -Ha rajtam múlik akkor semmit sem hozunk nyilvánosság ra. És nem számít hog y milyen haszontalannak is tartasz minket, már eddig is reng eteg Alkimistát szabadítottunk ki, nem is beszélve Clarence és más Morák meg seg ítéséről! -Te nem vag y haszontalan Marcus! Te jó munkát vég zel és tényleg tűzöm-vízen át véded az embereidet. -De az én utam más mint a tiétek. Ennyi az eg ész. Nem emlékszel mit mondtál

nekem mikor először találkoztunk? Úg y seg ítsük a Morákat ahog yan tudjuk. -Hát nekem ez a módszerem. -Csak az idődet veszteg eted! Tört ki belőle. -Lehet. Feleltem. De ez az én időm. Adrian az esküvő felé menet a repülőn azt mondta hog y nem tud lépést tartani velem, most ug yanezt láttam Marcus arcán is. Eg y kicsit rosszul is éreztem mag am amiatt hog y számított rám és most cserben hag yom. Meg fog ta a kezem. -Sydney ne tedd ezt. Könyörg ött. -Nem számít hog y mennyire vag y óvatos, a dolg ok előbb-utóbb biztosan kikerülnek az irányításod alól. -Már kikerültek az irányításom alól, csak úg y döntöttem hog y nem harcolok ellenük. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam a kocsijából. -Köszönök mindent Marcus. Ha szükség ed van rám tudod hog y hol találsz meg . -Várj Sydney! Csak eg y dolg ot árulj el nekem. Visszafordultam és vártam a folytatást. -Mi történt? Mikor felhívtál azt mondtad hog y ez volt a helyes döntés. Mi változott meg ? Vetettem rá eg y káprázatos mosolyt. -Rájöttem hog y szerelmes vag yok. Marcus meg lepetten nézett körbe az autójában, mintha a szerelmem tárg ya ott lenne velünk. -És erre csak most jöttél rá? Miért? -Ne feledd Marcus te törted meg a tetoválásomat! Ezzel felszabadítottál az érzelmi béklyók alól is!

Huszonötödik fejezetet Vég ül Marcus elfog adta a tényt hog y nem meg yek vele Mexikóba. Még mindig a döbbenettel küszködve sok szerencsét kívánt nekem. A terve az volt hog y az állomáson hag yja az autóját, de most mint eg y jelképes búcsúajándék képen átadta nekem a kulcsait. Néztem ahog y elsétál és közben azon tűnődtem hog y nem követek el e eg y óriási hibát. De aztán eszembe jutott Adrian zöld szeme, és az hog y eddig minden veszélyes munkát eg yütt csináltunk vég ig . Ez volt a helyes választás. . . .Csak reménykedhettem benne hog y nem döntöttem túl későn. Még mindig nem válaszolt a hívásaimra. Vajon vég leg lemondott rólam, vag y csak félrevonult eg y biztos helyre ahol, reng eteg alkoholba fojthatja a bánatát. Visszaültem az autóba és kihalásztam a táskám mélyéről a délután kapott levelet. Adriant ismerve valamilyen szentimentális üzenetre számítottam amiben kifejezi az irántam érzett szeretetét, de ehelyett csak eg y hosszú értelmetlen számsort találtam. A számsor semmit sem jelentett a számomra. Néhány percig elmélyülten tanulmányoztam őket, összevetettem az általam ismert néhány kódrendszerrel. Nem voltam teljesen meg lepett mikor nem jutottam semmi eredményre. Ismerve Adriant tudtam hog y a matematika és a rejtjelezés nem az erős oldala. De akkor miért használta ezeket a számokat? Biztos lehetett benne hog y meg tudom fejteni a rejtvényét. A meg oldás nem lehetett túl nehéz. Távolabb tartottam mag amtól a papírokat hátha valami vizuális képet ábrázol. És valóban kellő távolság ból nézve már fel lehetett ismerni a számok rendszerét. Eg y GPS. Koordináta rejtőzött a papíron. Beg épeltem a számsort a mobilomba és néhány pillanattal később már eg y Malibui címet bámultam a képernyőn. Véletlen lenne? Gondolkodás nélkül indítottam és húztam ki az autóval a parkolóból és elindultam a partvidék felé. Öt óra volt az út Malibuig a kollég iumunkból , de szerencsére abból már két és fél órát már meg tettem. Pont jó irányban mentem eddig .

Véletlen lenne? Ebben nem hittem. Nincsenek véletlenek. Úg y éreztem ez volt életem leg hosszabb vezetése. Vég ig g örcsösen szorítottam a kormányt, úg y éreztem hog y már soha sem érek oda a meg adott címre. Mikor már csak néhány mérföldnyire lehettem a mobilom kiírta a pontos címet is, eg y Getty villa nevű helyet kellett keresnem. Néhány pillanatra teljesen összezavarodtam: A Getty-center eg y nag yon híres múzeum volt, de az LosAng elesben volt. Nem értettem az összefüg g ést hog y vajon mit is keresek Malibuban, de azért pontosan követtem az utasításokat. Vég ül eg y nag y épület parkolójába jutottam, és a bejárat felett levő tábla meg oldotta a rejtélyt. A villa eg y aleg ység e volt a híres múzeumnak, az ókori Görög ország ra és Rómára szakosodva. A múzeum csak előzetes meg beszélés alapján fog adott vendég eket, de mivel ma nem volt nag y forg alom a mobilomon keresztül online azonnal sikerült belépőjeg yet váltanom. Mikor vég ül bejutottam majdnem elfelejtettem hog y miért is jöttem ide. A múzeum eg y paradicsom volt az olyanok számára mint én, akik imádták a ókori történelmet. Szoba szoba után mind telezsúfolva az ókori világ kincseivel. Ékszerek, szobrok, ruhák. . . . olyan volt mintha eg y időg éppel visszamentem volna a múltba. A bennem rejtőző tudós szeretett volna minél többet tanulni, elolvasni az összes tájékoztató anyag ot, vég ig nézni az eg ész kiállítást részletesen. . . .A másik énem heves szívdobog ással küszködve éppen csak vég ig szaladt a kiállítás termein csak eg yetlen embert keresve. . . . Miután a termekkel vég eztem kiléptem a parkba eg y hatalmas kettős oszlopsor közé. Elakadt a léleg zetem. A kert eg y hatalmas medence köré épült, az eg ész volt vag y hetven méter hosszúság ú. A víz felszínét szökőkutak és szobrok tették változatossá és az eg ész tavat hatalmas fák és zöldellő bokrok vették körül.

A tél ellenére a nap meleg en sütött, mindenfelől rovarok zümmög ése, madarak dalolása, és halk beszélg etés hallatszott. Turisták nyüzsög tek fényképeztek és meg -meg álltak hog y meg csodálják a park látnivalóit. Nem fog lalkoztam velük mivel vég re meg pillantottam azt akit eg ész eddig kerestem. A park átellenes vég ében ült eg y padon, pontosan szembe azzal a hellyel ahol beléptem a kertbe. Háttal volt nekem, de még íg y sem tévesztettem volna össze senkivel. Furcsa keverékét éreztem a lelkemben a félelemnek és a mohóság nak, minél közelebb értem hozzá annál tisztábban ki tudtam venni a vonásait. A mag as karcsú alakját, és a napfényben csillog ó g esztenyebarna haját. Mikor elértem a medence másik oldalát nem ig azán volt merszem tovább menni, félénken álltam meg mög ötte néhány lépésnyire . -Sag e. Szólított meg anélkül hog y hátrafordult volna. -Azt hittem hog y mostanra már rég a határ túloldalán jársz. -Ez nem ig az. Feleltem. -Akkor soha nem bíztad volna Jillre azt a borítékot hog y juttassa el nekem, biztos voltál benne hog y vissza fog ok jönni hozzád. Meg fordult és vég re felnézett rám kissé hunyorog va a vakító napsütésben. -Biztos éppen nem voltam benne, csak reménykedtem a dolog ban. Jillel alaposan meg tárg yaltuk a dolg ot. -Mit g ondolsz a rejtvényemről? Zseniális volt mi? -Zseniális. Feleltem, és meg próbáltam visszatartani a mosolyom. A félelmeim nag y része eg y pillanat alatt tovaszállt. A kapcsolatunk hamar visszazökkent a rég i kerékvág ásba. -Ezzel azért nag y kockázatot vállaltál. Jeg yeztem meg . -Ha nem sikerült volna rájönnöm a meg oldásra akkor akár napokig is ücsörög hettél volna itt. -Áhh! Vág ta rá Adrian, felált és tett eg y lépést közelebb felém. -Te eg y okos lány vag y, tudtam hog y rá fog sz jönni a meg oldásra. -Hát okos az biztos hog y nem.

Minél közelebb jött hozzám a szívem annál hevesebben kezdett el verni. -Jó sok időbe beletelt míg rájöttem hog y mi a helyes döntés. A kezemmel a park felé intettem. -És az hog yan lehetség es hog y te ismerted ezt a helyet, de még soha nem beszéltél róla? A kezével vég ig simította az arcomat, hirtelen meleg ség öntött el aminek semmi köze nem volt a felettünk rag yog ó decemberi napnak. -Nem volt nehéz eltitkolni, én még soha sem jártam itt. -Keresnem kellett eg y helyet ahol találkozhatunk, úg yhog y bepötyög tem a mobilomba az „ókori Róma” és a „California” szavakat. Ez volt az első találat amit kaptam. -A Neten kertestél eg y címet? Elmosolyodott. -Azért ez romantikusabb mint az a Pite étterem nem g ondolod? Adrian hozzám hajolt és meg csókolt. Mint mindig most is meg szűnt körülöttem a világ . Semmi nem létezett csak Adrian. A csókja ug yanolyan észbontó volt mint mindig . . . és ug yanolyan szenvedélyes. Eddig mindig visszafog ták őt a fóbiáim. . . .De nem ma. . . Már nem voltak kétség eim afelől hog y helyes vag y helytelen amit teszünk, ez volt a csúcspontja eg y nag yon hosszú útnak. . . .Vag y épp kezdete eg y másiknak. Átöleltem és közelebb húztam mag amhoz. Már nem érdekelt hog y nyilvános helyen vag yunk ,vag y hog y ő eg y Mora. Adrian volt . . .az én Adrianom, és most csak ez számított. Hosszú út vezetett idáig , közösen meg szeg tünk minden tabut és szabályt amit a Mora és Alkimista társadalmakat szabályozta. Marcusnak valószínűleg ig aza volt abban hog y most követtem el az életem leg nag yobb hibáját, de most ez sem érdekelt. Ebben a pillanatban úg y tűnt hog y míg eg yütt vag yunk Adrian és én addig semmilyen probléma nem jelentett túl nag y kihívást a számunkra.

Nem tudom meddig álltunk ott összefonódva. Nem érzékeltem a múló időt. Teljesen elborított az az érzés amit Adrian hozzám simuló teste váltott ki. Ez volt minden ami most számított. Úg y éreztem hog y eg y rég i álmom teljesült most be. Ami vég ül elterelte a fig yelmemet Adrianról az eg y halk kuncog ás volt mellettünk. Anélkül hog y elhúzódtam volna tőle a hang forrása felé fordultam. Két g yereket pillantottam meg akik mosolyog va mutog attak felénk. Mikor észrevették hog y fig yelem őket integ ettek majd nevetve elszaladtak. Visszafordultam Adrian felé és rög tön úg y éreztem hog y menten elolvadok a pillantásától. -Ez sokkal jobb volt mint képzeltem. Böktem oldalba. Félresöpört néhány hajszálat a szememből és belenézett a szemembe. -Miért g ondoltad meg mag ad? -Ne érts félre tudtam hog y nem leszel képes távol maradni tőlem, de nem fog ok hazudni. . . .tartottam tőle hog y vég ül még is lelépsz Mexikóba. A mellkasára hajtottam a fejem. -Sok minden kellett hozzá. . .De tényleg . -Kaptam néhány meg lepően jó tanácsot Jilltől, plusz ott volt Wolfe eg y bájos kis anekdotája. . . ja és még emlékeztem hog y mit műveltünk az álmodban az asztalon. . . . Adrian eg y kicsit eltolt mag ától és vég ig mért. -Hag y tisztázzam ezt a kapcsolatunk jövőjére nézve. . .Az eg észet eg y tizenöt éves lány tanácsaira, eg y félszemű Chihuahua tenyésztő meséjére, és eg y finoman is fog almazva pornog rafikus álomra alapoztad? -Ja. Feleltem némi g ondolkodás után. -Ez volt minden indokod? És én még azt hittem hog y nehéz dolg om lesz veled. . . Eg y pillanattal később úg y tűnt ismét a komoly fele kerül fölénybe. Eg y könnyű csókot nyomott a homlokomra. -És most mi lesz? Kérdezte.

-Mi lenne? Kérdeztem vissza. -Most fog juk mag unkat és vég ig nézzük ezt a fantasztikus múzeumot. Meg fog od szeretni az ókori művészetet. . . Imádtam a huncut mosolyát. -Biztos vag yok benne hog y tetszeni fog . De mit fog hozni a számunkra a jövő? Elkaptam a kezét és mag amhoz húztam. -Mióta ag g ódsz a jövő miatt? -Én? Soha! Felelte. -Amíg velem vag y nincs miért ag g ódnom. Azt viszont tudom hog y te szeretsz problémázni az ilyen jelleg ű dolg ok miatt. A lág y szellő felborzolta a haját. Hősiesen ellenálltam a kísértésnek hog y lesimítsam, tudtam hog y abból eg y újabb hosszú ölelkezés lenne. Ezekre a kérdésekre most kellett választ találnunk. -Akkor a hősies menekülést válasszuk az üldözőink elől? -Természetesen nem! Vág tam rá g únyosan. -Az nag yon g yáva meg oldás lenne. Én még csak-csak kibírnám valahog y, de te mihez kezdenél a hajzseléd nélkül? -Akkor mihez fog unk kezdeni? Érdeklődött. -Meg teszünk mindent azért hog y a dolog titokban maradjon. -Ez nem g yávaság ? Kuncog ott. -Ellenkezőleg ! Vág tam rá. Nag yon izg almas és bátor, és mellesleg nag yon férfias is. -Sag e. Nevetett fel. Ki számára férfias? Neked vag y nekem? -Tudom hog y mire vag y képes. De vajon ez elég lesz? -Én is tisztában vag yok a döntésed következményeivel. -Tudom hog y menyire tartasz a korábbi főnökeidtől, és tisztába vag yok azzal is hog y mennyire zavar az hog y Jill is mindent lát és hall. -Hát ig en ez probléma, de biztos vag yok benne hog y ebben a pillanatban is éppen utánunk leselkedik. -Meg fog juk találni a módját hog y a seg ítsünk neki meg birkózni a víziókkal. Mondtam vég ül.

-remélem én is olyan jól fog om viselni a dolg ot mint ő. -Ami pedig az Alkimistákat illeti: Csak óvatosnak kell lennünk, vég ül is nem fig yelhetnek éljel-nappal. És különben is, az időm nag yobbik részét Morák társaság ában töltöm. . . .Ennyinek elég nek kellene lennie. . . . És akkor újra eg ymásnak estünk. . . .Vég ül is ritkán lehetünk ennyire távol a kötelesség einktől, a valós világ tól. A helyszín tökéletes volt. . . Adrian volt tökéletes. És én már eddig is túl sok időt elveszteg ettem a kétség ekre és a kifog ásokra. Az eg yetlen dolog amit jól meg tanultam az utóbbi hónapok eseményeiből: Az az hog y ha állandó életveszélyben élünk, akkor jobb ha nem pazaroljuk a drág a időnket. Még Marcus is valami ilyesmit említett az első találkozásunk alkalmával. A nap többi részét a múzeumban és a parkban töltöttük. . . . többnyire csókolózással. . . . Talán szerelmes voltam, de a természetemet nem hazudtolhattam meg eg y ilyen hatalmas múzeumban. És mikor vég ül bezárt a kiállítás eg y Fondü étteremben kötöttünk ki a teng erparton, a vacsora után csendben fig yeltük a növekvő hold rag yog ását az óceán felszínén. Már teljesen elmerültem a látványban mikor Adrian meg jeg yzése mag amhoz térített: -Mit csináltál a sárkánnyal? Nehezemre esett meg szólalni. -Neve is van ha nem tudnád. Adrian felém fordult és vetett rám eg y kíváncsi pillantást. -Nem tudtam. Vég ül mit választottál? -Hopper. Feleltem habozva. Mikor Adrian felnevetett még hozzá fűztem: -Ő volt a kedvenc nyulam. Büszke lenne rá ha tudná hog y nem feledkeztem meg róla. -Biztos vag yok benne. Felelte mosolyog va. -Vajon a Mustang omnak is kitaláltál már valami nevet? Azt hiszem hog y az „ Ivashkinator” név jó lesz neki. . . Csodálkozva nézett rám. -Mondtam már hog y szeretlek, ug ye? -Ig en. Biztosítottam róla.

-Sokszor. Közelebb húzódott hozzám. -Hölg yem ezt alaposabban ki kellene vizsg álnom. Felnyög tem. -Adrian, késő van! -A pokolba is! Ig az! Gyorsan haza kell hog y vig yelek. Biztos voltam benne hog y Marcus Malibuban hag yott autóját már rég en ellopták, ezért Adrian fuvarozott haza. Mielőtt kiszálltam volna meg csókolt és meg íg érte hog y reg g el az első dolg a lesz felhíni. Nehezemre esett elválnom tőle, persze butaság volt hisz néhány órán belül úg y is látni fog juk eg ymást. Úg y mentem be a kollég iumba mintha a leveg őben jártam volna, az ajkaimon még mindig éreztem a búcsúcsókja helyét. Az eg ész kapcsolat eg y hatalmas őrültség volt, annyira veszedelmes, hog y azt a eufóriám mellett is kénytelen voltam ezt elismerni. Mondhattam Adriannak hog y a dolog g yerekjáték lesz,de mag amat még sem csaphattam be. Az Alkimisták szig orúan szemmel fog nak tartani, erre fel kellett készülnöm. . . . -Melrose kisasszony? Mrs. Weathers hűvös hang ja rántott vissza a valóság ba. Meg álltam a terem közepén, ő pedig felállt az íróasztala mellől és hozzám lépett. -Ig en asszonyom? -Már elmúlt éjfél is. Meg lepetten pillantottam az órámra. Ig aza volt. -Valóban asszonyom. -Annak ellenére hog y már elkezdődött a téli szünet a kollég ium csak holnap reg g el zár be, ez aszt jelenti hog y a takarodó szabálya még mindig érvényben van. Itt nem volt mit tenni. -Valóban azt jelenti asszonyom.

Mrs. Weathers várt eg y pillanatot mintha valamilyen választ várt volna tőlem. -Te. . . Ms. Terwillig ernek seg ítettél ug ye? Az arca szinte komikusan kétség beesett volt. -Nem tájékoztatott de bizonyára elfelejtette, majd visszamenőleg rendezzük vele a dolg okat. Ekkor jöttem rá hog y Mrs. Weathers nem szeretne Ms. Terwillig errel konfliktusba keveredni. Szemlátomást tartott tőle. Meg akarta adni nekem a lehetőség et a büntetés elkerülésére. Hazudhattam volna. Ms. Terwillig er biztosan kihúzott volna a slamasztikából, de nem vitt rá a lélek. Nem akartam ezt a remek napot eg y hazug ság g al befejezni. És én valóban meg szeg tem a szabályokat.

-Nem. Feleltem Mrs. Weathersnek. -Nem vele voltam. . . .Én csak meg felejtkeztem a takarodóról. Mrs. Weathers várt néhány pillanatig majd lemondóan az ajkába harapott. -Ebben az esetben ismered a szabályokat. -Szobafog ság . Amint újra kezdődik a tanítás. Bólintottam. -Értettem asszonyom. Úg y nézett ki mint aki még mindig abban reménykedik hog y találok valami kibúvót a büntetés alól. Vég ül lemondóan sóhajtott és visszaindult az asztalához. Eg yszer csak meg torpant és visszafordult: -Ó. . .majdnem elfelejtettem. Kiáltott fel. -Csak túl meg döbbentem a kihág ásán. . . . -Meg kérték hog y tudassam önnel hog y az unokatestvére néhány napig önnel fog lakni míg ki nem utalnak neki eg y saját szobát. Zavartan pislog tam. -Miért lakna velem Ang eline? Mit csinált már meg int? -Nem neki. Vág ott a szavamba. A másik unokatestvére. Már majdnem elkezdtem mag yarázni neki hog y nincs több unokatestvérem. . . .de eg y belső hang még idejében fig yelmeztetett hog y jobb ha nem hazudtolom meg . Fog almam sem volt mi történhetett, de bármi is volt az nyitva kellett hag ynom a lehetőség eket. -Minden papírmunkát elvég eztek már, de mivel már éjszaka van ideig lenesen nálad helyeztem el. Nyeltem eg y nag yot. -Csak a szünet vég éig ? -Természetesen. Amint visszajön a személyzet az ünnepekről meg kapja a szobáját. -Majd akkor meg beszéljük a szobafog ság részleteit is. -Rendben asszonyom. Feleltem, majd elindultam felfelé az emeletre a szobám felé. A pánik eg yre jobban elhatalmasodott rajtam.

Vajon kit sóztak meg int a nyakamba? Ki lehet a képzeletbeli családom új tag ja? Amire nem számítottam az az volt hog y valaki a valódi családomból. Mikor beléptem a szobámba Zoe ült az ág yamon. Mikor meg látott felrag yog ott az arca, odafutott hozzám és hevesen átölelt. -Sydney! Kiáltott fel hevesen. Annyira ag g ódtam hog y már nem is jössz haza ma este! -Nem sokon múlott. Mondtam mereven. Annyira ledöbbentem hog y eg y pillanatig nem is bírtam viszonozni az ölelését. -Mit csinálsz itt? Eltolt mag ától. Felnézett és rám vig yorg ott. Semmi harag nem volt benne, és nyoma sem volt a St. Louis-i óvatosság nak. Csak öröm volt benne hog y vég re meg int láthat. Nem tudom hog y miért jött, de a remény felláng olt bennem hog y vég re rendezni tudjuk a viszonyunkat. -Ide vezényeltek. Elfordította a fejét hog y meg mutassa az arany liliom tetoválást az arcán. Eg y pillanatra elsötétült előttem a világ . Nem vag yok teljes jog ú Alkimista, folytatta. -Csak próbaidőn vag yok . Még reng eteg et kéne tanulnom, de úg y g ondolták hog y jobb ha melletted is eltöltök némi időt. -Aszt látom. Mondtam. Úg y éreztem hog y forog velem a szoba. Zoe mint Alkimista. . . .És a nyakamba sózták. Az arcom láttán eg y kissé összezavarodott. -És. . . .valami olyasmiről is beszéltek hog y te kértél seg ítség et Stantontól. Azt mondta hog y elég g é meg visel tég ed a sok Mora aki körülvesz az iskolában. Meg próbáltam elmosolyodni, de nem ig azán jött össze. -Valami ilyesmi. . . . Vég ül is az eg ész az én hibám. Én mondtam Stantonnak hog y nem érzem biztonság ban Jillt. . . .Hát most meg kaptam az erősítést. . . .

Zoe lelkesedése visszatért. -Már nem vag y eg yedül. Majd vig yázunk eg ymásra hog y ne keveredjünk semmiféle bajba! Hát milyen bajba is keveredhetnék? Csak eg y titkos románcom van eg y Mora sráccal, talán még a Boszorkány Covent is felvesz a tag jai közé. . . .Ja és az Aslkimisták titkai után is nyomoznom kell. Hog y a csodába fog om mindezt titokban tartani előtte? Zoe újra meg ölelt. -Ó Sydney! Kiáltott fel. -Ezután minden szabad percünket eg yütt tölthetjük majd! Vég e. Tartalomjeg yzék Első Fejezet 2 Második fejezet 21 Harmadik fejezet 44 Neg yedik fejezet 75 Ötödik fejezet 103 Hatodik fejezet. 131 Hetedik fejezet 154 Nyolcadik fejezet 183 Kilencedik fejezet 202 Tizedik fejezet 225 Tizeneg yedik fejezet. 245 Tizenkettedik fejezet 270 Tizenharmadik fejezet 304 Tizenneg yedik fejezet. 341 Tizenötödik fejezet 370 Tizenhatodik fejezetet 395

Tizenhetedik fejezet 425 Tizennyolcadik fejezet 453 Tizenkilencedik fejezetet 468 Huszadik fejezet 498 Huszoneg yedik fejezetet 517 Huszonkettedik fejezetet 548 Huszonharmadik fejezetet 578 Huszonneg yedik fejezet 610 Huszonötödik fejezetet 635