Részletes olvasónapló - Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

MIKSZÁTH KÁLMÁN: A NOSZTY-FIÚ ESETE TÓTH MARIVAL

Szereplők:  Noszty Ferenc – ősrégi bontó vármegyei nemesi család sarja, huszárhadnagy Trencsénben, majd szolgabíró … járásban  Noszty Pál – Feri apja, Bontó megye országgyűlési képviselője  Noszty Vilma – Feri húga, Kopereczky felesége, Malinkába szerelmes  Velkovics György gróf – Trencsén polgármestere, Tóth Mihály és Stromm ezredes gyerekkori barátja  Velkovicsné Kohlbrunn Zsuzsanna – egy kékfestő lánya  Velkovics Rozália – leányuk, Mari barátnője  Kozsehuba Tivadar – Rozi gazdag kérője, a trencséni Nagy Szamár vendéglő tulajdonosa (innen csúfneve: „Nagy Szamár”)  Stromm Adalbert – a trencséni huszárezred alezredese, majd ezredese, Tóth Mihály és Velkovics György gyerekkori barátja  Kopereczky Izrael Izsák báró – Vilma férje, a Takarékpénztár elnöke Trencsénben, majd főispán Bontó vármegyében (csúfneve: „Kéti” báró)  Bubenyik – Kopereczky báró éles eszű komornyikja  Tóth Mihály – Amerikában hatalmas vagyonra szert tett, jó eszű mesterember, Velkovics és Stromm gyerekkori pajtása  Tóthné Kohlbrunn Krisztina – egy kékfestő lánya  Tóth Marianna – Velkovics Rozi barátnője  Malinka Kornél – Noszty egy korábbi katonatársa, de kilépett, hogy ügyvédnek tanuljon; Vilma szerelme, feleségül akarta kérni a lányt  Poltáry György – Bontó megye alispánja  Wild Fanny – Poltáry felesége, egykori kaszírosnő  Homlódy  Homlódyné Labikán Amália, „Máli néni” – Noszty Pál megboldogult feleségének testvére, Feri nagynénje, a Tóth Mari megszerzésére irányuló terv kitalálója

1. fejezet – Csodálatos, hogy az emberek rendesen többet költenek, mint kellene Noszty Ferenc, trencséni huszárhadnagy a polgármester lányának, Velkovics Rozáliának udvarol. Rozinak már régebb óta udvarol egy gazdag, de nem nemesi származású úr, Kozsehuba Tivadar, s míg Feri fel nem tűnt, biztos volt, hogy ő lesz a férj. Velkovicsnét azonban megszédíti a hadnagyi egyenruha és a magas rang, ezért még nem eldöntött, ki lesz a szerencsés. Velkovics váltig tiltakozik Noszty ellen, mondván, hogy ilyen magas nemesi család semmibe fogja őket nézni (pénzen vette a nemességét a trencséni polgármester). A huszárhadnagy egyébként link alak, iszik, kártyázik, rengeteget költ, már nem is akarnak hitelt adni neki a városban, mert ismerik és tudják, hogy nem adja meg. Így mikor megszorul, kénytelen vetélytársától, Kozsehubától pénzt kérni, mivel parádés udvarlást akar Rozinak rendezni, mikor elmegy a lány a szüleivel nyaralni. A fiú 200 Ft-ot kér, ám Kozsehuba szokatlanul szívélyesen 1.000-et ígér, csak kell neki egy kezes a váltóra. Noszty először nem akar belemenni, mert ahhoz alá kellene hamísítania valakinek a nevét, később azonban mégis ráviszi a kényszer. A másik férj-jelölt azonban nem akárkinek a nevét kéri, hanem Noszty alezredesét, Stromm Adalbertét- Feri nagy nehezen rááll erre is. Feri elmegy Rajecre, a fürdőbe, s a lány körül legyeskedve tölti a nyarat. Mikor eljön az ősz, mindnyájan hazatérnek a fürdőből, s Noszty megkéri a lány kezét, az apa halogatja a döntést. Közben vészesen közeledik a váltó lejárati ideje, s Nosztynak semmi pénze sincs. Végső kétségbeesésében ír apjának, hogy jöjjön Trencsénbe, mert személyesen akar valamit meggyónni neki, olyan problémája van, amit ha nem sikerül megoldani, főbe lövi magát. Noszty Pál hanyatt-homlok leutazik másik gyerekével, Vilmával a fiához, aki bevallja, miről van szó. Apja megharagszik rá, de megígéri, hogy megpróbál segíteni, fiát elzavarja szeme elől, s lemegy lányával a vendéglőjének éttermi részébe. Ott találkoznak báró Kopereczky Izrael Izsákkal, egy negyven év körüli úrral, aki kissé otrombán udvarolni kezd Vilmának. 2. fejezet – A Kopereczky-család s főleg néhány szó az előző fejezetben szerepelt báró Kopereczky Izrael Izsákról Kopereczky báró egyik felmenőjének volt hajdanán egy zsidó vallású szeretője, s ebből a viszonyból született egy fia, Móric. A gyereket csak halálakor ismerte el, aki kereskedő lett, s óriási vagyonra tett szert, de nem született utódja. Bolondos végrendeletében olyan rokonára hagyja a javait, akit Kopereczky Izrael Izsáknak keresztelnek. Kis ideig nem reagáltak rá a rokonok, mert senki nem akarta ilyen zsidó nevűre keresztelni gyermekét, de később a sok pénz kezdte megszédíteni az embereket, s sorra születtek a Kopereczky Izrael Izsák nevű gyermekek. A szülők, mivel a törvény nem engedte, hogy ugyanolyan nevű utód legyen a családban, a második fiúgyermekeket Izsák Izraelnek keresztelték. A fent említett báró buta gyermek volt, olvasni is alig tudták megtanítani, felnővén csak a kártyázáshoz, s lókupeckedéshez értett. Megigényelte a hatalmas örökséget, azt gondolván, hogy ő a legidősebb az Izrael Izsákok között, ám kiderült, hogy már van egy másik jelentkező is, egy nála néhány hónappal idősebb Izsák Izrael. Nagy vita lett belőle, hogy a másik jogosan igényli-e, s az ügy itt megakadt. Közben az örökség hírének köszönhetően Izrael Izsákot megválasztják a Takarékpénztár elnökének. Olyan tájékozatlan, hogy mikor ismertetik vele feladatait, hogy az emberek kölcsönért

folyamodnak, s azokat el kell bírálni, felkiált: no hiszen, majd adok én azoknak kölcsönt! Ez az ostoba mondása hamar elterjed. 3. fejezet – Valahogy mindig rendbe jönnek még az eligazíthatatlan dolgok is Az öreg Nosztynak egész éjjel Kopereczky jár a fejében. Másnap el is megy hozzá, és 2.000 Ft-ot kér kölcsön tőle. Zálogul kell hagynia az óraláncán csüngő medaliont, ami Vilmát ábrázolja, Kopereczky azonban a zálog alatt a medál eredetijét érti... Kozsehuba alig várja a határidő végét jelentő delet, mert Velkovicséknál már nagy a sütés-főzés, várják Noszty Pált és Vilmát, azt hiszik lánykérőbe jöttek. Délre nem érnek oda Nosztyék Kozsehubához, mert feltartja őket egy ismerősük, így elmegy Strommhoz, hogy behajtsa rajta a tartozást. Az alezredes mikor megtudja miről van szó, s megnézi a váltót, nem szól semmit, csak elvörösödik, benyúl a fiókjába, s kifizeti az összeget, Kozsehuba legnagyobb megrökönyödésére és bosszúságára. Hazaérve Nosztyékat már ott találja a házában, elmondja mi történt. Feri majdnem nekiugrik, apja leinti, s elmegy Stromm-hoz, elrendezi a dolgokat. A fiatal Nosztynak mennie kell a katonaságtól. Kopereczky Pesten sokszor meglátogatja őket, s fél év múlva kéri a zálogot: Vilmát. Kéri, hogy a házasságot az apa beszélje meg a lányával, ne ő. Az öreg visszahívja estére, de csak Vilmát s a nagynénit találja ott. Hosszú ideig kínos csendben és akadozó mondatok között ülnek, míg végül nagy nehezen kiderül, hogy a lány igent mondott. (Csak azért kínozták Nosztyék, mert udvariatlanul kért meg egy úri lányt.) 4. fejezet – Néha a szerencse istenasszonya ellen is sequertomot lehetne kérni Noszty pál a vőjét akarja megtenni Bontó vármegye főispánjának. Fia születése után ez a harmadik nagy szerencse, ami éri Kopereckyt, ugyanis nem sokkal örökösének megérkezése után meghalt az a Kopereczky Izsák Izrael egy lovas balesetben, aki előtte igényelte a mesés örökséget, így ő fogja majd kapni azt. Mikor Pesten jár, s összefut Ferivel (aki kisebb kölcsönt kér tőle), s tőle is segítséget kér, ugyanis titkárt keres. Noszty beajánlja korábbi katona-társát, Malinka Kornélt, aki ügyvédnek tanul. Akkoriban szokás volt a jobb házból való lányokat egy évre valamely nevesebb vendéglőbe küldeni, hogy tanuljanak sütés-főzést, Noszty Vilma így került Malinka anyjának éttermébe, ahol a két fiatal egymásba szeretett. Anno a fiú meg akarta kérni a lány kezét, de azt hamarabb odaígérték Koperczkynek. Feri szerint „szép vígjáték lesz belőle”, ha húgának férjéhez annak volt szerelmét küldi titkárnak. Malinka szívdobogva elfogadja az állást, a báró pedig meg van vele elégedve, ugyanis szép köszöntőbeszédet írt új titkára a főispáni beavatásra. Elhatározza, hogy a beszédet otthonában tanulja meg, s a nyugalom miatt, valamint, hogy Nosztyék ne zaklassák folyton kölcsönökért, a Kopereczky kastélyba indul Malinkával. 5. fejezet – A krapeci uradalom és a nélkülözhetetlen Bubenyik Megérkeznek Krapecre, a toldott-foldott kastélyba, ahol már Noszty Pál levele várja: Bontó megyében forrong a nép, nem akarnak idegen, ráadásul buta és tót főispánt, ezért merényletet terveznek Kopereczky ellen, megérkezésekor meg akarják dobáli, kifütyülni,

hogy elzavarják. Továbbá Noszty kér 2.000 Ft-ot. Kopereczky mérges lesz, hivatja komornyikját, Bubenyiket. Csak később jön, mert a jégveremmel van elfoglalva. A báró meglepődik, ugyanis ő nem adott ki engedélyt semmiféle jégverem ásására. A megérkező Bubenyik elmeséli a cselt: ingyen ásatta meg a parasztokkal. Ezt úgy tudta megtenni, hogy elhintette a faluban, hogy a kastély parkjában nagy kincs van elásva, s egy viharosabb éjjelen kitett egy- két mécsest arra a helyre, ahová gondolta a vermet. Másnap meg is jelentek a parasztok, akik a szolgálóktól értesültek a helyről, s még fizettek is Bubenyiknak, hogy áshassanak. Kopereczkynek tetszik a furfang, s kéri, hogy ha már ilyen okos, mondja meg, hogy honnan vehetne 2.000 frankot gazdája, mert hitele már nincs sehol a környéken. A komornyik azt javasolja, hívják össze a főkötő-őröket. A báró rettenetesen megrémül, de jóvá hagyja, és Bubenyikra hárítja az egész ügy lebonyolítását. 6. fejezet – A ravasz komornyik cselvetése Az ominózus főkötő bizonyos Kopereczky Orsolya asszonyé, a báró egyik fölmenőjéé volt, sok-sok évvel ezelőtt. A családi legenda szerint akkor viselte, mikor Lajos király utódját tartotta keresztvíz alá. A főkötőn votl húsz darab szurokfekete keleti igazgyöngy, az időnként megszorult Kopereczky család sarjai azokat adogatták el, hogy rendbe jöjjenek anyagi ügyeik. Mostanra már csak négy darab maradt, amit Izrael Izsák anyja három lakattal lelakatoltatott a kék szobában, s a kulcsok közül egyet a Kopereckykre hagyott, kettőt pedig odaadott a kulcsárnéjának és egy szegény rokonának, egy dzsidáskapitány özvegyének. A két öreg hölgy évi 200- 200 Ft járadékot kaptak őrködésükért, így rettenetes nehéz volt a gyöngyökhöz jutni, Kopereczky eddig hiába próbálta, ugyanis az egyik asszony rögtön jajveszékelni, sopánkodni és rimánkodni kezd, a másik ellenben ráförmed, és iszonyatos prédikációt zúdít a nyakába, hogy hogyan merészeli eltékozolni a családi ereklyét, s nem gondol utódaira. A báró emiatt retteg annyira, s bízza Bubenyikra az ügyet. A komornyik átveri a két matrónát: Malinkával sétál egyet a faluban, s közben elhiteti a bámészkodó parasztokkal, hogy a báró vendége vasfúró ember, ez a hír eljut a két nőhöz is, akik rögtön kikombinálják, hogy Kopereczky ki akarja szedni a gyöngyöket a tudtuk nélkül a ládából. Malinka elmegy hozzájuk egy mondvacsinált ürüggyel, s kifaggatja, mi bajuk van. Mikor meghallja, még rá is tesz egy lapáttal, hogy kétségbe ejtse őket, majd azt tanácsolja nekik, hogy adjanak önszántukból Kopereczkynek egy gyöngyöt, és így megmenthetik a maradékot, s járandóságukat. Kopereczky megdöbbenése határtalan, mikor beállít hozzá a két nő, s új kinevezéséhez segítségül önként felajánlják, hogy kinyitják a ládát. A báró két gyöngyöt is kivesz. 7. fejezet – Különféle előkészületek és intézkedések Kopereczky rosszkedvű a beszédtanulás miatt. Malinka megtudja, hogy melyik a báróné szobája, s hirtelen ötlettől vezérelve az ott dolgozó kőművesekkel felhúzatja magát a kastély tetejére, így az ablak előtt elhaladva láthatná szerelmét. Látja is, de csak hátulról, mert az éppen fésülködik. Később megtudja, hogy Vilma szellemnek vélte, s elájult, mikor megpillantotta a tükörben, de megnyugvással tölti el, hogy nem árulja el korábbi viszonyukat a nő. Jóskát, a báró kosát megharapja egy veszett kutya, mire rögtön megjelennek a cigányok, hogy adja nekik, megeszik. A báró odaadja, de csak megfigyelésre, és ha két hónap múlva

sem jelentkezik semmi tünet, pénzt kapnak, ellenben ha megveszne, megehetik, de annyit kér, hogy akkor a veszett cigányokat ő lőhesse le, mert már sokféle jószágot lőtt, de cigányt még nem. Megkapja a pénzt a zálogba tett gyöngyökért, Malinkát előreküldi Bontóvárra, majd maga s Bubenyik Pestre megy, ahol néhány ügy elintézése után továbbindulnak Bontóvárra. Útközben száll föl Malinka, s tájékoztatja a leendő főispánt a várható ellenséges fogadtatásról, mely olyan mérteket ölt majd valószínűleg, hogy tanácsosabb csellel bejutni Bontóvárra. A város előtt egy állomáson leszáll, mert meglátja egy kedves ismerősét, s elbeszélgeti az időt, a vonat ”véletlenül” elindul, ő meg lemarad. Az estét Tóth Mihálynál, az újgazdag Amerikánusnál tölti, akinél most vadásztársaság van. Bontóvárra majd csak később vonul be. 8. fejezet – Mikor a tens vármegye ballábal lép ki A tömeg feloszlik arra a hírre, hogy később jön a főispán, így a beszervezett csúzlisok, záptojásosok a házakra lődöznek. A Rágányos-kastélyban gyűlnek össze a környékbeli előkelők, meghívják az alispánt, Poltáry Györgyöt is, így felesége, az egykori kaszíros kisasszony bekerülhetett a zárt nemesi társaságba. Az alispán az utolsó pillanatban vállalta el a köszöntőbeszédet, az ellenséges közhangulat miatt senki sem vállalkozott erre a posztra szívesen. Éjfél előtt hazaindulnak nejével, hogy a férfi még meg tudja írni a beszédet, útközben beléjük köt egy katona, s összeverekszik Poltáryval. Mikor hazaérnek, házuk összes ablakát betörve találják, a főispán-ellenesek garázdálkodtak. Lefekvéshez készülődve veszi észre Fanny asszony, hogy eltűnt a gyémánt hajtűje, Poltáry egész éjjel azt keresi, hazaérve pedig azonnal elalszik, s másnap a hajdúja ébreszti föl. A beszédet nem írta meg. (Felesége nyaklánca meglett, az asztalkája alatt volt egész éjjel.) 9. fejezet – Kifürkészhetetlenek a hatás csodálatos titkai és rugói A megyeházára közben sorra érkeznek az urak, köztük van Tóth Mihály is feleségével és lányával. Egy kofaasszony záptojást kínál neki (a dobáláshoz), ami most drágább, mint a jó. Szolgálójával felvásároltatja az összest, s elviteti. Az épületben Noszty Pál felhívja fia figyelmét Tóth úr lányára, aki „olyan deszka, amelyen mindnyájan kiúszhatnak a partra”. A szép lányt sokan megbámulják. Nagy nehezen elkezdődik a ceremónia. Az alispán kínjában egy régi beiktatási beszédet vett elő, s azt mondja el. Nagy szerencsétlenségére Malinka is azt írta le a főispánnak. Miután Poltáry elmondja a beszédet, a leendő főispán, Kopereczky emelkedik szólásra, s szóról szóra elkezdi elismételni, amit az előtte szóló elmondott. Mindenki azt hiszi, hogy az alispánt gúnyolja vele, csodálják, hogy milyen emlékezőtehetsége van, hiszen nem is láthatta az alispán beszédét, mert Poltáry csak előző nap vállalta el a megírást. Kopereczkyt a beszéd után megéljenzik, s a vállukra véve körbehordozzák. Ferit be akarja mutatni egy ismerőse, Homlódy Tóth Marinak, de a fiú az utolsó pillanatban meggondolja magát, mert taktikát akar előtte kidolgozni, ugyanis Homlódy mesélt pár furcsa dolgot a lányról. Megtudja, hogy a lány minden kérőjét visszautasítja, ugyanis csúnyának véli magát., s azt hiszi, a férfiak csak hozományáért szerethetik. Közben Kopereczky, aki buta, mint a föld, zseninek lett kikiáltva. Sürgönyt kap: rokona,

K. Izsák Izrael, a másik igénylő, lóról leesve nyakát törte, így az övé a vagyon, 40.000 Ft évi járandóság. A hírt komolyan, nyugodtan fogadja, amit a körülállók annak tulajdonítanak, hogy sajnálata rokona halála fölött nagyobb, mint kapzsisága- pedig csak azért volt savanyú, mert már előre látta, hogy mekkora eret akar majd rajta vágni apósa és sógora. 10. fejezet – Ahová maga nem mehet az ördög, asszonnyal helyettesíti magát Ferinek nagynénje, Homlódyné ad tanácsot a Tóth családdal kapcsolatban, a náluk tett látogatás után. Az apa megkörnyékezhetetlen, egyenes, becsületes ember, felesége nagyravágyó (könnyű célpont), a leányuk pedig rögeszmés. Egy olyan helyen kellene találkoznia a lánnyal, ahol nem ismerik őket, majd újságban hirdetést feladnia, hogy ekkor és ekkor látott egy lányt, ilyen és ilyen ruhában, aki mély benyomást tett rá, szeretné megtalálni, szándékai becsületesek, stb. Ez lenne az első lépés, addig nem szabad találkozniuk. Tóthék egyébként most a Somló-hegyi szőlőjükben vannak. Feri rögtön indul. 11. fejezet – Az olvasó visszavitetik a régi időbe, mikor még a méz is édesebb volt Tóth régen egy pipakészítőnek volt a segédje, fizetéséből rengeteg könyvet vett, ki nem hagyta volna a Nemzeti Színház egy előadását sem.Gyerekkori barátja Velkovics György és Stromm Adalbert. Mihály mérnöknek tanult, Velkovics orvosnak, Stromm katonának. Egy pipakészítőnél laktak tanulmányaik alatt, mikor Mihály szülei meghaltak. Ott kezd el dolgozni a műhelyben, tehetségesen farag, így hívták Pestre Nagy úr műhelyébe. Később barátai is oda kerülnek, s mikor Velkovics szülei halnak meg, Tóth fizeti a tanulmányait, miután barátjának rokonai megtagadják a fiútól a segítséget. György később egy bolond öreg báró mellé szegődik ápolónak, rengeteget utazgat vele. Később, mikor visszatér (a báró megbolondult, intézetbe kellett zárni) hazatér, s barátai meglepve látják, milyen arrogáns lett, Mihály mégis tovább dolgozik rá. Egyszer Gyuri kikönyörgi, hogy csapjanak egy görbe napot. Mihály nagyon nehezen egyezik bele, és csak úgy tud elég pénzt szerezni, hogy zálogba adja apjától örökölt óráját. Úriasan megebédelnek, kocsikáznak, pezsgőznek, beszélgetnek a régi időkről. A nap végén Gyuri beráncigálja Mihályt egy ékszerboltba és kiválaszt neki egy méregdrága órát, viszonzásul a mai kedvességéért. A pénzt pedig csak úgy előhúzza a mellényzsebéből. Tóth megrökönyödve hazaszalad, nem lehet becsületes úton szerinte ennyi pénzt szerezni, nem is akar beszélni barátjával, hiába kéri az. Végül Velkovics nagy nehezen ráveszi, hogy legalább egy papírt olvasson el: az orvostanhallgató nagybátyjának végrendelete, aki mindenét Gyurira hagyta. Ő pedig a felét rögtön barátjának adja, amit az nagyon nehezen fogad csak el. Üzleteken törik a fejüket, elmennek szétnézni Európába, első állomásuk Bécs. Megismerkednek egy magyar nyugdíjas kékfestő öregúrral a szállójukban, akinek később elveszik két lányát, Zsuzsát Velkovics, Krisztinát pedig Tóth Mihály. Velkovicsék hazautaznak, Tóthék pedig tovább mennek. Tóth elvei szerint megállnak minden olyan országban, ahol nyakaztak már királyt (Mihály demokratikus érzületű), s végül letelepednek egy olyanban, ahol soha nem is volt király: Amerikában. Pipákat kezd faragni, de nincs nagy keletje. Meglepve látja, hogy Amerikában nincs sem kifli, sem perec, ezért sütödéket nyit, nagy

reklámot csap, s hatalmas sikere lesz. Már első éven visszafizeti barátjának a kölcsönt, aki közben itthon nemességet szerzett, s elszegényedett. Később is folyamatosan küld pénzt neki, a kamatokat. Velkovicsot idővel Trencsén polgármesterének választják. A Tóth család csak 20 év múlva jön vissza, mikor feleségének apja haldoklik. Örökségük egy értékes szőlő a Somlyó-hegyen. Tóth Mihálynak úgy a szívéhez nő a szőlő az 1-2 hét itthon töltött idő alatt, mikor folyamatosan ki-kijár megnézni, hogy elhatározza, hogy itthon marad. Megveszi a Bontó-megyei alsó rekettyési birtokot. 12. fejezet – Bizonyos vadász különös tapasztalatokra tesz szert Feri vadásznak öltözve és álnévvel Pápán, a Somló hegy mellett száll meg egy fogadóban. Meglesi Tóthékat és Marit, aki szolgálójával sétálni megy. A szőlőben lévő egyik kis házban ruhát cserél a két lány, s a közeli szüreti mulatságra mennek, amit néhány pápai diák szervezett. Feri követi őket. 13. fejezet – Melyben leiratik, milyen finoman mulat a kisvárosi polgárság, ha úgy esik a sora A mulatságon táncra kéri a zavartan álldogáló „szobalányt” a „vadász”. Valóban megtetszenek egymásnak. Mari előadja, hogy ő egy szobalány, ki még olvasni sem tud, így hárítva el Feri ajánlatát, hogy levelezzenek. A fiú kis taktikázással magába bolondítja a lányt. Mikor a négyes (tánc) következne, Mari eltűnik, s mikor Noszty meglátja, épp’ Velkovics Rozival beszélget. A „vadász” nem meri kockáztatni a tervét, ezért egy árkon keresztül elszökik, otthagyva tarisznyáját és puskáját. Sehogy sem fér a fejébe, hogy honnan ismerheti egymást a két lány. 14. fejezet – A Patkó-legenda keletkezése és szétfoszlása Velkovicsék egy nappal hamarabb érkeztek a vártnál Tóthékhoz, azok éppen ebédeltek, Mari pedig már elment sétálni. Rozi utánamegy, s Bliginek, Mari dogjának a segítségével meg is találja barátnőjét a táncos mulatságban. Pár szót váltanak, majd Mari visszamegy táncolni, de nem találja partnerét. A jelenlevők közt elterjed a pletyka, hogy Patkó volt az, a híres betyár, csak látott valakit, aki felismerhette volna, s elinalt. Mikor egy vénasszony gonoszkodva felvilágosítja erről Marit, szegény elájul. Rozi és Klári, a szobalány hazakísérik, közben mulatságos történeteket mesélnek, hogy felvidítsák, de sikertelen minden próbálkozásuk. A mulatság folyt tovább, s mikor a pápai fogadós a „vadásztól” kap egy üzenetet, hogy sürgős dolga támadt, azért kellett eljönnie, és arra kéri, hogy puskáját és tarisznyáját küldje majd be a szállóba, a Patkó-legenda szertefoszlik. 15. fejezet – Mikor a leányok a gyertyát eloltják Aznap este az asszonyok és Velkovics féltek a kastélyban aludni, ezért különleges óvintézkedéseket tettek Patkó betörése ellen. Másnap Tóth Pápára megy bevásárolni, s ott megtudja, hogy csak egy vadász volt a bálon, és nem a betyár. A férfi belebolondult egy szép leányba a mulatságon, majd eltűnt, de a fogadóban aludt, másnap reggel fizetett és távozott. Róza élénken tudakozódik a részletek iránt, Mari hol sápadva, hol fülig vörösödve hallgatja. Este, lefekvés után bevallják egymásnak titkukat a lányok: leírják a férfit, akibe szerelmesek, miközben nem is sejtik, hogy ugyanarról a személyről beszélnek. A szüreti mulatság óta Mari jókedve eltűnt, állandóan egyedül kószál, magába

mélyed. Mikor hazamennek a rekettyési birtokra, Tóthné fűtől-fától tanácsot kér, mit tegyen leányával. Kap is rengeteg ostobaságot, kezelje szemmel verés, rontás és egyéb balgaságok ellen. A tiszteletesné mondta meg végül a valót: „ilyen időtájt úgy szokott ez lenni, és aki ellopta az arca pirosságát a lánynak, az vissza is hozza majd”. 16. fejezet – Egy kis kórtoló az önkormányzati tevékenység mezejéről Két ügy van napirenden Bontó vármegyében: csak magyar nyelvű iskolák bevezetése, illetve hogy ki legyen a voglányi járás szolgabírója. Kopereczky mint főispán elnököl. Az első pont ellen a szászok és a tótok órákig érvelnek és hadakoznak németül és tótul, a végén Kopereczky kihirdeti az eredményt: mivel semmi ellenvetést nem hallott a magyar anyanyelvű iskolák ellen, a kérdést lezártnak tekinti, s nem lesznek más nyelvű iskolák Bontó vármegyében. A nem magyar csoportok heves tiltakozásba kezdenek, erre Kopereczky kijelenti, hogy ő nem tud se németül, se tótul, úgyhogy az elhangzottakból egy szót sem értett. Erre nagy fölzúdulás támad, hiszen köztudomású, hogy a főispán beszéli a nyelveket- de a főispán kivágja magát: mikor felveszi hivatali egyenruháját, onnantól csak egy nyelv létezik számára, a magyar. A magyar tömeg erre nagy éljenzésben tör ki, a nemzetiségiek lázongása csökken, nem tehetnek semmit. Mikor csendesedik a terem, felvezeti a második pontot, ami a szolgabíró kijelölése. A járás magyarjai Kaby József nevét kezdik kiáltozni (azért akarják őt, mert szépen énekli a Marseilles-t), a nemzetiségieket nem érdekli a kérdés. A magyarok nagy megrökönyödésére a főispán bejelenti, hogy úgy hallja, a többség Noszty Ferencet akarja, ezért ő lesz az új szolgabíró. Nagy zúgolódás támad, de egy Kaby-párti leinti őket: ha lenyelték a fácánt, ami nagyon ízletes falat volt, le kell nyelniük a békát is, ami pedig nagyon keserű (azaz, ha az egyik jogtalanságot megéljenezték, mert nekik kedvezett, a másikat el kell fogadniuk). Kopereczky apósa kérésére nevezte ki vőjét. Nemsokára megjön Feri, sógora tanácsokkal, némi pénzzel és egy fogattal, szolgákkal látja el, de csak kölcsönbe ad mindent. Valamint ad neki egy kis könyvet a járásában lakó nagyobb urak jellemzésével. 17. fejezet – Nagy mulatság a drenki öregeknél Noszty el is kezdi a látogatásokat. Palojtay Istvánhoz megy először. Gazdag öregúr, aki felesége halála után annak anyját vette el. Az öregek ott tartják másnapra is, az anyósfeleség, Fruzsina asszony születésnapját ünneplik. Nagy mulatság készül, rengetegen meg lettek hívva. A fiatalok vacsoráig a közeli tavon korcsolyáznak, Feri nézegeti őket. Egy közelében eleső hölgynek a segítségére siet, s meglepve pillantanak egymásra Marival. Épp’ csak bemutatkozik, mikor a lány két udvarlója, akikre anyja bízta, már el is ragadják, s tovasiklanak a lány bánatára, aki szeretett volna bizonyságot szerezni arról, hogy a férfi azonos volt-e a szüreti báli táncosával. Később, még a vacsora előtt külön szobában beszélgetnek az öregek és a fiatalok, Feri az öregekkel tart, egy nagy csoportban beszélgetnek. Mari kijön az anyjához, hogy segítsen neki, mert kiszakadt a szoknyája. Közben bemutatják az új szolgabírónak, kiderül, hogy már ismeri, fölsegítette a jégen, mikor elesett. Tóthné rögtön sopánkodni kezd, a házigazda tréfásan elzavarja a lányt: menjen, mert anyja még látleletet talál vetetni a sérült helyekről, s arra személy szerint ő

is szívesen vállalkozna. Mari zavartan kiszalad, az öreget felesége leteremti, erre az bocsánatkérésként egy szál virágot küld utána, Ferit kérve a követségre. 18. fejezet – Csigabiga nyújtsd ki szarvacskádat Feri teljesíti megbízatását. Mari egész este alatt azon töri a fejét, hogy a szolgabíró azonos-e a vadásszal. Noszty direkt kerüli a lányt, mindez a taktikája része. Egy beszélgetésük során a lány bevallja, hogy ő volt Somlón „Klári, a szobalány”, ugyanis Noszty említette neki, hogy emlékezteti a lány egy másikra, akivel az ősszel ismerkedett meg, és nagy hatással volt rá. Pótolják a négyest, amit Noszty még a Somlyó-hegyen ígért. A lány szülei menni akarnak, de ő kikönyörgi, hogy maradjanak még. Apja sejti, hogy egy férfi van Mari hangulatváltozásai mögött. 19. fejezet – A Szt.-Sebestyén pihenőház és a rekettyési kúria, valamint lakói A pihenőházat Tóth Mihály építette, öregasszonyok az ápolók benne, s alkalmazott egy öreg orvost is. A doktor egyszer egy statisztikát mutat neki: a közeli gyáraiban többen halnak meg, mint amennyit itt meggyógyítanak, Tóth úr erre bezáratja gyárait. Noszty Feri kötelező látogatásai során elmegy a rekettyési birtokra is, szívesen látják. (Tóth úr és családja nem a birtokhoz tartozó kastélyban rendezkedett be, hanem egy melléképületben. Minden polgáriasan egyszerű, kivéve ami Marihoz kapcsolódik, az fényűző.) Feri titkon odaadja a lánynak azt az újságot, amiben hirdetést adott föl, hogy megtalálja a szüreti báli lányt. Mari jókedve visszatér, szívesebb az udvarlóival, mint eddig bármikor. Azok rengetegen vannak, gazdagok, szegényebb nemesek, nagy nevűek is. Mari nem élvezi a sürgölődésüket, anyja azonban annál inkább. 20. fejezet – Noszty Ferenc emelkedőben Noszty is gyakran megfordul a Tóth-házban, egyszer beleköt az egyik legelőkelőbb kérő, párbajra kerül sor, Noszty eltalálja Palásthy jobb kezét, amit amputálni kell. Palásthy nem megy többet Tóthékhoz. Noszty mint szolgabíró, egyre több időt tölt Rekettyésen. A kérők fokozatosan maradoznak el Maritól, az apa ebből arra következtet, hogy Nosztyt „befutónak” tartják az emberek. Tóth is szimpatizál vele. 21. fejezet – Az ember néha egy szalmaszálban botlik meg Noszty elmegy Marit meglátogatni, de csak az apját találja otthon, a lány anyjával egy temetésre ment. Beszélgetésük során, amibe később bekapcsolódik a két hazatérő hölgy is, a katonaságra terelődik a szó. Mikor kiderül, hogy Trencsénben szolgált, Tóth úr megkérdi, ismeri-e Velkovicsékat, Rozáliát, Stromm alezredest. Feri rettentő zavarba jön, a kitérő válaszokat ad, még a fejfájás is rájön. Feri apja és Kopereczky aggódnak, hogy elszúrja a házasságot, ugyanis néha napokig fenn van Pesten, kártyázik, mostanában pedig egy csinos Bontóvári színésznőt pezsgőztet. Félnek, hogy ezek a hírek eljutnak Tóth úr fülébe is. Feri alapos fejmosást kap, és sürgetik, hogy vigye minél hamarabb dűlőre a dolgot. Nagynénje, Máli néni meglátogatja a családot (s mivel előkelő származású, Tóthnét lenyűgözi a látogatás), s megnyugtatja a fiút. Feri is átlátogat Rekettyésre, Tóth Mihály éppen vadászni indul a doktorral, a szolgabírót is invitálják, Ferinek puskát majd a szolgálóval hozatnak utánuk. A fiú az erdőszélen megáll, hogy bevárja a fegyvert, a másik kettő továbbmegy. Leül egy kis tisztásra, véletlenül egy

rókalyukra bukkan, egy anyaróka lakik benne a kicsinyeivel. Az öreg róka elmegy vadászni, a kölykök visszabújnak a lyukba. Megjön a puska, ám azt Mari hozza, szobaleánynak öltözve, a tréfa kedvéért. A fiú megmutatja neki az állatokat, mikor anyjuk egy kakassal tér vissza, s újra előbújnak. Le akarja lőni az idős jószágot, Mari kéri, ne tegye. Feri csak akkor teszi meg, amit kér, mikor a lány beleegyezik, hogy a felesége lesz. 22. fejezet – Tóth Mihály fölszippant valamit Feri elmondja családjának, hogy megkérte a lány kezét. Mindenki büszke rá. Sógóra, Kopereczky megy lánykérőbe, azonban az apát nem találja otthon, mert ő Trencsénbe utazott, mivel Velkovicsot megütötte a guta, segít az özvegynek és az árvának ügyeiket elintézni. Már tudott a lánykérésről, Mari ugyanis elmesélte szüleinek az erdőben történteket. Feri aggódni kezd. Tóth azt üzeni családjának, addig nem jön haza, míg rendbe nem hozta megboldogult barátja családjának ügyeit. Közben a házasság híre már kiszivárgott (nyílt titok, hogy Feri megvette a monogrammos jegygyűrűket), a Nosztycsaládot megrohamozzák a hitelezők, uzsorások. Egy reggel a főispánhoz beállít a hazaérkezett Tóth Mihály, s közli, hogy a házasságból nem lesz semmi, s nem törődve a másik dühével, kimegy az ajtón. Kopereczky hívatja Bubenyikot, s egy hatalmas pofont ad neki, hogy kissé lecsillapodjon saját kedélye. 23. fejezet – Mit csinál a pók, ha hálóját összetépik Nagy a Noszty-család fölháborodása, összesereglenek a rokonok tanácskozni, de úgy tűnik, az eseten semmi sem segíthet. Egyedül Máli néni mosolyog titokzatosan, aki később Vilmával és Ferivel titkolózva sugdos valamit, de velük nem törődnek. Ez a titok azonban a kétségbeesett fiú életkedvét visszaadja. Homlódyné továbbra is fönntartja a kapcsolatot a Tóth-családdal, Tóthné nagy büszkeségére. Feri közben másik járásba kéreti át magát. Eljön az ősz, Tóthék Somlyón szüretelnek. Beszakad egy bánya Bontó megyében, Homlódyné kitalálja, szervezzenek jótékonysági rendezvényt az özvegyek és árvák megsegítésére. Egy élőképet fognak előadni, s Marit választják az egyik szereplőnek. A lány szülei még örülnek is, s remélik, hogy lányukat kicsit jobb kedvre deríti a szereplés. Marit Homlódyné hozza-viszi a próbákra, ugyanis apjának ismét Trencsénbe kellett utaznia, anyja pedig beteg. Az egyik próba után vacsora van, amin Feri is részt vesz. Késő este indulnak csak haza a vendégek, Feri a Máli néni hintója mellé hajtat, s átugrik, hogy beszélhessen a lánnyal, aki azonban nem áll szóba vele. Közben a néni rosszul lesz, előbb őt kell hazavinni, nem a lányt. A Homlódy-háztól Feri kíséri Marit haza, ám nem kelhetnek át a két ház közti hídon, mivel az átszakadt, s meg is van duzzadva a víz. (Malinka, az új szolgabíró szedette fel a deszkákat, Homlódyné tervének megfelelően.) Feri úgy dönt, átviszi a lányt Mezernyére, a Szt. Sebestyénbe, így a lány apja szobájában alhat nyugodtan. A lány először kétségbe esik, tiltakozik, majd meghallva a pontos úticélt, megnyugszik, s elnézést kér, de annyi rosszat hallott Feriről, hogy nem tudja mit gondoljon róla. Sírva fakad, mikor apja szavait eszébe idézi, hogy a fiú nem becsületes, ezért soha nem lehet majd a felesége. Ferinek kedve lenne kiugrani a kocsiból, s elbujdosni. 24. fejezet – A botrány

Marit elhelyezik apja szobájában, Feri pedig Voglányba, Máli nénihez kíséri Pázmán doktort, majd kisurran, s visszahajtat Mezernyére, öregembernek álcázza magát és besurran az alvó lányhoz. Óvatosan fölkölti, a lány ki akar ugrani az ablakon szégyenében, de a fiú addig rimánkodik, míg a másik visszabújik az ágyba, állig betakarózik (a fiú nem hagyja, hogy fölvegye felsőruházatát), s bevallja neki a váltóhamisítást, valamint, hogy most kompromittálni akarja. A lány fölháborodik, Feri pedig azzal védekezik, hogy nagyon szerelmes belé, s nem maradt más esély arra, hogy feleségül vegye. Közben megvirrad, s kopognak az ajtón, Feri leveti csizmáját, kabátját, s ajtót nyit, majd visszaül a székre, s komótosan öltözni kezd. Az ajtóban álló doktor és a rekettyésről küldött nevelőnő és a kasznár megdermednek az eléjük tároló látványtól. A nevelőnő elájul, Igali, a Tóthékhoz hű kasznár pedig meg akarja verni Ferit, de az közben már kisurrant a szobából. 25. fejezet - Disputa A történtek híre gyorsan elterjed, rengeteg verziót találnak ki rá az emberek. Klementy főszerkesztő is megírja a megye lapjában, a neveknek csak kezdőbetűit használva. Ennek a következménye az lett, hogy Igali, mikor a városban találkozott vele, úgy elverte, hogy hordágyon kellett hazavinni. Tóth Mihály bezárkózott az esztergályos műhelyébe, nem beszélt senkivel, nem evett. A szomorúan ünnepelt Karácsonyuk után átment szomszédjához, Topisch grófhoz, s olcsón eladásra kínálta rekettyési birtokot, de az nem akarja megvenni. Ott van még Palojtay és Podwolski gróf is, marasztalják a kedvtelen férfit. Kérdik, gondolt-e már a felelősségre vonásra, vagy tett-e már valamit az ügyben. Tóth feleli, hogy nem, mert nincs értelme, ha például párbajban lelőné, akkor lecsuknák, ha ő kapna halálos sebet, akkor az megint csak a családjának lenne rossz. Mikor Podwolski azt mondja nem kell annyira félni a párbajtól, Tóth közli, hogy nem fél ő, Rágványos gróf arcán a sérülés is az ő keze nyoma. Egy másik megoldás is kínálkozik: el kell vetetni Nosztyval Marit. Tóth úr előhúz egy levelet, amit Feri írt, hogy elveszi a lányt. A grófok rögtön megkönnyebbülnek, oda kell adni neki, mert ő az egyetlenkérő, más nem venné el, mert „hibás áru” már Mari. Tóth feldühödik, hogy milyen logika az, miszerint annak, aki elrabolta a lány becsületét, még szaladjunk is utána, hogy vigye a lányt s a hozományt is. Tóth Mihály ezt dohos európai gondolkodásnak tartja, s nem hajlandó e szerint cselekedni. Nem fogja csak azért odaadni a lányát egy értéken aluli kérőnek, hogy a pletyka száját befogja. Még sokáig vitatkoznak, Tóth azonban továbbra is undorítónak tarja azt a szokást, hogy kompromittálják a lányt, s úgy veszik el. A marasztalás ellenére nem marad vacsorára. „- Nem vagyok én grófi asztalhoz való ember- mondá, szerényen lehajtva a fejét, s csak úgy dőlt a gőg minden szavából. Befogatott… hazament.” 26. fejezet – A regény véget ér Hazaérve otthonába, hol már nyoma sincs a régi nyugodt boldogságnak, Mari csak árnyéka önmagának, felesége pedig folyton sír. Hívatja őket. Kérdi Marit, hozzámenne-e Ferihez, ha az kérné. Feleli, hogy igen. Erre apja azt kérdi, akkor is hozzámenne-e, ha csupán hozományvadász lenne. A felelet erre: nem. A lány ezt nem hiszi el, s bevallja, a szüreti mulatsági kalandját, szülei nagy megrökönyödésére. Tóth Mihály kiküldi lányát.

Feleségének elbeszéli, mit tudott meg Trencsénben Nosztyról (váltóhamisítás), s ő nem adja a lányát egy ilyen alaknak. Krisztina asszony tiltakozik, szégyelli, hogy az újságok azt írták, hogy ők szaladnak a nemesi család után- adják hát hozzá Ferihez lányukat. Mihály azonban hallani sem akar róla, s azt feleli, hogy felesége hiúságának nem fogja áldozatul vetni egyetlen gyermeküket, mert Feri kiforgatná minden vagyonából. Ezután a beszélgetés után Tóth úr egyre a határt járja vadászpuskájával, alig látják otthon, felesége magatartása is változik: nem sír többet, viszont furcsán kezd viselkedni: dolgait elkezdi szétosztogatni ismerősei, cselédei közt. Mikor férje értesül arról, hogy nagy adag patkánymérget kért az orvostól, hazarohan. Bocsánatot kér az asszonytól, s megígéri, hogy fele részben a Krisztina, fele részben a saját akarata fog teljesülni, ezért ír Nosztynak, hogy találkozzanak Bontóváron. Kitűzik az esküvő napját, Feri csendes lakodalmat akar, Tóth úr feleségére hivatkozva országra szólót szervez. Közben ír Pápára, s tudakozódik a vadász felől. A vendéglős mindent elmond, amit tud, sőt még küld egy levélfoszlányt, amit egyik lánya szedett ki a vadász szemeteséből, mert szerelmes lett a férfiba. A levél bár csak töredék, de így is kiderül belőle Feri és Homlódyné terve. Innentől kezdve, környezete nagy meglepetésére, visszatér Tóth úr jókedve. Eljön az esküvő napja, a virágvasárnap, hatalmas és pompás esküvői menet igyekszik a Rekettyésbirtok felé. A környék minden nemese, Nosztyék rokonsága sosem látott eleganciával vonul föl ott. A Tóth-házaspár szívélyesen fogadja mindnyájukat, az asszony jószívűen kínálgat, s nemsokára eltűnik- biztos a ruhát megy segíteni fölvenni a menyasszonynak. Az idő múlik, a lány még sehol, Feri egyre türelmetlenebb, cselédeket küld sorba megkérdezni, mikor jön már, de egyikük sem jön vissza. Végül maga indul megkeresni, ám a szobákat zárva találja. Kinéz az ablakon, Tóthné épp’ akkor száll be egy zárt utazóbatárba, körülöttük pedig kaszákkal, vasvillákkal fölfegyverzett parasztok állnak. Visszaszalad a terembe, Tóth Mihályba ütközik, rögtön kérdőre vonja. Az elmondja, hogy lánya már tegnap elutazott Velkovicsnéval, felesége pedig most követi. A hatalmas megdöbbenésre elárulja, hogy elégtételt akart venni a lányát ért gyalázat miatt. Noszty rá akarja vetni magát, ám hirtelen elhallgat, szinte összeroskad, mikor a szomszéd szobából előlép Stromm ezredes, s megkérdi, hogy akar-e valamit. Csak annyit tud kinyögni a fiú, hogy haza szeretne menni. Nemsokára magányos fogat száguld Bontóvár felé, s körülbelül tíz perccel utána az egész esküvői menet. Aki látta, csodálkozott, hogy milyen hamar megvolt a lagzi, s milyen furcsa, hogy nem hozzák a menyasszonyt. Noszty Feri egy darabig megtörve ült a kocsiban, de a friss tavaszi napsugár enyhítő, vigasztaló gondolatokat lopott a levertségébe. ”… Hiszen elég nagy a világ. És van benne elég leány. Szebbnél szebbek, édesebbek. A hozományok se vesztek még ki. Ej, csak egészség legyen és egy kis tűrhető kártyajárás.”

 Vége 