RaeLynn Blue - Angol Rózsa

RAELYNN BLUE

Angol rózsa

Fordította: Alysia

A rohanó taxik, az emeletes buszok morajlása és az ezek után rikoltozó gyalogosok fojtott lármája magához térítette időeltolódástól szenvedő lelkét. Evelyn alig hitte el, hogy újra Londonban van. Lelkesedés cikázott végig a bőrén. A túlzsúfolt város sajátos zenéjével, étvágyerjesztő illataival, és hűvös levegőjével üdvözölte őt. Az alkony pírját ragyogó csillagok és fényes neonjelzések tarkították. Külföldön, szilveszter éjjelén. Megcsípte magát és elfintorodott. Igen, ébren volt. IGEN! – Maga Miss James? Miss Evelyn James? – A mély, rezonáló hang szinte meglepetésként érte, mert a zajos hely ellenére is hallotta. Libabőr jelent meg Evelyn karján, mellkasán, egészen le a háromszögig a combjai találkozásánál, mely bizseregni kezdett. Csak egy férfi volt rá ilyen hatással. Liam Teutorigos, a Tudor Városi Ruházat tulajdonosa – és az ügyfele. Átható, kék tekintete a szívéig hatolt, felmelegítve őt belül a csípős Londoni szél ellenére. Ébenfekete pantallójában, ropogósra vasalt, elefántcsontszínű ingében és szemébe hulló, csokoládébarna hajával lélegzetelállító volt, mint mindig. – Abbahagynád ezt a hálószobás tekintetet? – csattant fel. – Ó, bizonyára örülsz, hogy látsz? – mosolyodott el önelégülten Liam. Fertőző és szexi, akár akarta, akár nem, akkor is beindította őt a férfi. A köztük lévő kémia félreérthetetlen és tagadhatatlan volt találkozásuk pillanatától kezdődően. – Nem hagyhattad volna, hogy fogjak egy taxit a hotelig? Már utaztam azelőtt Heathrow-ba. – Karját összefonta a mellkasa előtt, hagyva, hogy a bőröndje a csípőjéhez dőljön. Dudák harsogtak a fényes, fekete sportkocsira, mely elállta a forgalmat. – Te jó ég, ez a tiéd? Úgy pillantott hátra, mintha nem lenne benne biztos. – Naná. A lány a kocsi felé indult, mielőtt még az emberek hívják a rendőrséget. Maga után húzva a bőröndjét ügyesen kikerülte a férfi kísérleteit, hogy elvegye tőle. A fenébe azzal, hogy úriember akar lenni. Bemászott az anyósülésre, de még előtte hülyét csinált magából azzal, hogy a rossz oldalon akart beszállni – nos, nem a rossz oldalon, hanem az amerikai oldalon. A hátsó ülést teljesen elfoglalták a selyempapírba

csomagolt, vágott rózsák. Az illatuk elnyomta a fényezett fa, és a rugalmas, új bőr szokásos szagát. – Mit keresel itt? – kérdezte, ahogy Liam lehajtott a sportkocsival a járdáról. – Nem egyértelmű? Azért jöttem, hogy felvegyelek. – Nem egy zacskó áru vagyok, és nem is valami küldemény. – Minden bizonnyal nem – mondta. – Egy angol rózsa vagy. – Most már virágüzletet is nyitottál? – kérdezte. – Természetesen nem. Az mind a tiéd – felelte a férfi. A lány szája tátva maradt. – Azta. Liam vállat vont. – Hiányoztál, angol rózsám. A lány felnevetett. A férfi először kilenc hónappal ezelőtt hívta őt Londonba, hogy megvitassák az üzleti tervét. Aztán felbérelte a lány amerikai üzletcégét, a CAKE-et, hogy foglalkozzanak a ruhakollekciójának dél-amerikai kampányával. Gyakran repültek, videótelefonáltak, üzeneteket váltottak és hívták egymást. A férfi lett a CAKE legfőbb ügyfele, így a főnöke nem hezitált őt visszaküldeni Londonba. – Be kell fejeznem a nyári kollekció kampányát, vagy Mr. Silver megbíz valaki mást – mondta a lány, ahogy elsuhant mellettük London városa. Liam felé fordította lenyűgözően kék szemét és önelégülten elmosolyodott. – Szilveszter éjjel van. Nem fogunk a munkáról beszélni. – Szóval, mit fogunk csinálni? – Szíve hevesen vert, tenyere izzadt a várakozástól, és szétnyitotta a lábát. Talán a hűvös levegő majd csillapítja a tüzet, amit Liam szított fel benne. – Ne aggódj, szerelmem. Ígérem, csillagokat fogsz látni. *** A fehér rózsa halvány illata, mely átszökött Evelyn meztelen válla felett, felébresztette őt. Azonnal felült a hihetetlenül puha, vastag matracon. A hőség úgy sistergett, mint az elmormolt vágy apró hullámai. A homályosan megvilágított hotelszoba a Temzére nézett. Evelyn lélegzete elakadt az angol hotelszoba láttán. Az árnyakon keresztül kivette a fényes, ametiszt foltokra simuló eleven, csontszínű dekorációt. Egyiptomi takarók hullámzottak a dereka körül, melytől szintén kihagyott a légzése.

De ami miatt igazán elakadt a lélegzete, ami igazán megérintette és elnyomott minden légzésre tett erőfeszítést, ott feküdt mellette. A férfi behajlított, izmos karja birtoklón simult a combjára, mintha azt mondaná, enyém – még álmában is eltulajdonítja. Emiatt esett le az álla és kezdett úgy száguldani a szíve, mint egy tehervonat, mikor felébredt. A meztelen Liam, ahogy haja szétterül a fehér párnákon, napbarnított, izmos teste, mely itt-ott kilógott a takarók alól. Mindezek olyan hatással voltak rá, hogy alig kapott levegőt. Behunyta a szemét és kényszerítette magát arra, hogy beszívja az oxigént, majd lassan újra kinyitotta. Igen. Liam még mindig ott volt. Francba. Minden szent nevére, hogy bújhatott végül ágyba Liammel – megint? Evelyn hangosan felsóhajtott, majd taszított egyet a karon, mely elzárta a menekülés útját. Minden alkalommal, mikor megmozdult, a férfi szorítása erősebb lett, mintha azt mondaná: Nem engedlek el. Csupán néhány órája mondta ki ezeket a bizonyos szavakat, mikor kimerülten álomba zuhantak, de nem gondolta, hogy valóban komolyan is gondolta. Csinálták ők ezt már az előtt is, de mindig alkalomszerűen. Szóval mire ez a ragaszkodás? A legutóbbi alkalommal megígérte magának, hogy az lesz az utolsó alkalom. Megrázta a fejét. Valami ebben a vonzó britben csapdába ejtette a józan eszét és több gallonnyi feromonba merítette, valamint csupasz, nyers vágyba. Nem fog érte bocsánatot kérni. Megérdemelte a jó szexet, Liam pedig ezt nyújtotta. Most viszont mennie kellett. – Mozdulj – mondta, sokkal erélyesebben, mint ahogy valójában érezte. Az ajka lehet, hogy kimondta a szavakat, de a benne tanyázó tűz azt akarta, hogy a férfi egy újabb rétegnyi testhőt tegyen saját gyűlő vágyaira. Egek, hogy tehette ezt megint? Tegyél lóvá egyszer… – Nem – motyogta Liam álmában. Megint taszított egyet a karján. – Engedj felkelni. Most. – Nem, Evie. Feküdj még néhány percet. – Akkor szép kis aranyzuhanyban lesz részed… A férfi a szemét forgatta és felemelte a karját. – Véres pokol. ***

Liam lenyelte annak maradékát, amit mondani szándékozott. A szoba túlfelében a kandalló lángja már alig pislákolt, úgy zümmögött, mint a türelme. Evelyn gyakori látogatásai Londonba nagy izgalmat okoztak. Elhalasztotta a munkáját, csak hogy láthassa. Elrepült a szuper-izzasztó Észak-Karolinába, hogy találkozzon a főnökével. Liam ruhakollekciója tetszett a délvidéki amerikai városoknak. De Evelyn – bár az Államokban született, egy rózsa volt. Gyönyörű, barátságos és törékeny. Olyan kisugárzása volt, mely mindenkit rávett, hogy azt tegye, amit ő akar. Másrészről azonban a puha, de kemény külső alatt létezett egy bizonyos elidegenedés és magányosság, mely a férfit kísértette. Érzelmek, melyeket sóvárogva rendbe akart hozni. Mikor nevetett vagy mosolygott, Evie megnyílt, akár egy rózsa, kisugározva a körülötte lévőkre édességét. Elkezdett rá úgy hivatkozni, mint az ő rózsája. Bárcsak adna nekik egy esélyt. A lány ujjával körberajzolta a jobb bicepszén lévő tetoválást. A rózsa belül egy kisebb, fehér rózsát tartalmazott. A lány elmosolyodott. – Egyesített rózsa. – Nem, szerelmem. Az Egyesülés Rózsája. A lány felhorkant. – Mi? Elvigyorodott az elutasításon. A tapintatlan kíváncsiságtól ragyogott mézbarna szeme. Igen. A találkozásuk napján ráébredt, hogy nem is élt igazán addig, míg a lány rá nem pillantott. Csak akkor és csakis akkor világította meg életét a jelentés, szándék és fény. – Az Egyesülés Rózsája Anglia címer-jelképe. Néha úgy nevezik, hogy Tudor Rózsa – magyarázta. Élvezte, ahogy a lány ujjai láthatatlan vonalakat rajzolnak a tetoválására. – … Vagy úgy, hogy Angol Rózsa. – Néha igen. – Liam jutalomként egy gyors csókot nyomott az arcára. – A vezetéknevem a Tudor latinosított változata. – Tudor? Mint VIII. Henrik? – Kezét a férfi karja alá csúsztatta, felemelte és a válla köré fonta. A kíváncsiságtól kissé érdes lett a hangja. – Jobban szeretjük a szenvedélyes kifejezést. De igen, azok a Tudorok. A szüleim úgy hitték, hogy távoli leszármazottai vagyunk annak a legendás vérvonalnak. Úgy gondolták, hogy azért változtatták meg a nevünket, hogy megvédjenek bennünket.

– Ez hihetetlen. Egy királlyal szeretkeztem – nevetett. – Szeretnél még egy menetet? A lány hozzá simult és egyik lábát átvetette a férfi combján. – El vagyok havazva. Le kell zuhanyoznom, aztán mennem kell. – Maradj. – Liam kényszerítette a hangját, hogy nyugodt maradjon, összeszedett, de minden erőfeszítésére szüksége volt, hogy ne kiáltson fel mérgében. A lány ránézett. Tessék! A túláradó rajongás a szemében ellentmondott a szándékainak. – Mennem kell. – Szilveszter van – mondta, és észrevette, hogy megemelkedett a hangja a szó hallatán. – Majd holnap dolgozunk. – Mr. Silver egyértelmű volt. Meg kell csinálnom a tavaszi ruhakollekció reklámját, vagy többé nem utazhatok. – Evie nem nézett rá. Úgy érezte, mintha a nap eltűnt volna egy halom felhő mögött. – Miért nem tudod elfogadni, hogy összetartozunk? – Tökéletesek voltak együtt. A lány felkapta a fejét. – Mi? – Nem csak egy alkalmi szex partner vagyok. – Nem, ez nem ilyen. – Eve-nek elakadt a lélegzete és a férfi vállába temette az arcát. Érezte, hogyan remeg mellette. Máris bevéste magát a férfi lényébe. Ez csak egy újabb réteg volt. Ő pedig élvezte. – Akkor mondd el nekem, milyen? – kérdezte halkan. – Én… Nekem ki kell mennem a mosdóba. – Nem várta meg, míg a férfi válaszol, hanem végigkúszott az ágyon, míg a lába le nem ért a márványozott padlóra. Liam sajgó büszkeséggel figyelte, ahogy eltűnik a fürdőszobában. A lány megolvasztotta kemény határait, és hatalmas lyukakat ütött érzelmi védvonalába. Nem kezdhet új évet anélkül, hogy a lány ne tudná meg, hogyan érez iránta igazából. Higgadtan, szinte egykedvűen játszott világjáró kapcsolatukban. Ma este mindent el fog mondani neki. Az ágy mellett ott várt az eljegyzési gyűrű. Igen, ennyire komoly volt. Tudta, hogy Evelyn kedveli őt, de hogy szereti-e? Lerázta magáról a kétségeit, megacélozta riadt elméjét. A szíve tudta, és ez elég volt. ***

A legtöbb hotel, amiben Evelyn megszállt londoni tartózkodása alatt, zsúfolt kis doboz volt. De ez a lakosztály, nos, olyan volt, akár egy kastély. Hatalmas és dekadens, a hely bizonyára több ezer fontba kerülhetett. Még a fürdőszoba is ragyogott. Nem rejtőzhetett az igazság elől. Hagyta, hogy megrepedezzenek a falai. Liam nem volt egy éve az alkalmi fiúja. Ez hirtelen történt. Az első találkozásuk után Evelynt legyőzte lezser, fesztelen és brit hencegése. A munkája miatt az egész világban megfordult. Ez nem adott neki időt a hosszú kapcsolatokra. Vagyis semmilyenre. Két óra múlva egy új év kezdődik számára. A zuhanyból robajló vízsugár ömlött ki, miután megengedte a csapot. Ahogy becsusszant a vízsugár alá, azon töprengett, vajon hogyan távozhatna leghatékonyabban, hogy visszatérhessen a folyó túloldalán lévő kabinszerű szobájába. Nem mintha annyira menni akart volna, de minél tovább maradt Liammel, annál nehezebb volt elválnia tőle. ÉszakKarolinában élt. A férfi itt élt a tó túloldalán. A videótelefonálás ellenére ő nem bonyolódott távolsági kapcsolatokba. Az túl bonyolult. – Túl sokat gondolkozol – vádaskodott Liam. A lány ugrott egyet. – Megijesztettél – biggyesztette le a száját, kezét hevesen kalapáló szívére szorította. – Te pedig túl sokat aggódsz. A vád végigsiklott nedves, szappanos testén. A férfi nagy, puha keze a hasára simult, körkörös mozdulatával éles, nyilalló érzést keltett egyenesen a csiklójában. Feltüzelte, lüktetett a vágytól. Liam csak még jobban fokozta a testében a meleget minden egyes szirompuhaságú csókkal, amit a vállára nyomott. Ajka cuppant átnedvesedett bőrén. A férfi ajka felfelé kúszott a nyakán, majd vissza. Nagyon jó illata volt – szantálfa és szex keveredve az ő levendula illatú szappanjával. Liam kemény testéhez húzta őt – acélkeménységéhez. – Te pedig nem gondolkozol eleget – felelte neki, egy hullám futott végig rajta. Csapdába esve a masszírozó zuhany és erős, vastag farka között, Evelyn engedte magának, hogy elolvadjon tőle. A zuhanyzó akkora volt, hogy akár a római tanács is elfért volna benne. De hála az égnek, Liam közel húzta magához. Kezébe fogta sajgó mellét, meghúzta megkeményedett mellbimbóját, ide-oda lökdösve szappanos

hüvelykujja és mutatóujja között. Minden egyes húzástól lábujjhegyre kellett állnia. A férfi farka végigsiklott a fenekén, nyögést préselve ki belőle. Lélegzetének melegétől végigfutott rajta a hideg. Átvették felette az uralmat a reflexek, keze kinyúlt és valami szilárd után kapott. A zuhanyzó csempézett borításán landoltak. Liam felemelte a lány lábát, és kezét végigfuttatta a vádliján, fel egészen combjának felső feléig. A hátát harapdálta. A víz továbbra is zúdult rájuk, de Evelynt már átkozottul nem érdekelte. – Olyan elképesztő illatod van – morogta Liam néhány vad csók között. Kezét a lány hajába temette, belemarkolt, a lány ettől csak izgatottabb, csiklója még nedvesebb lett. Imádta, mikor a férfi belefeledkezett az egyesülésükbe. Kétségei semmivé váltak őrjítő vágyának tüzében. Mind eltűnt Liam ajkainak rohamában. Lenyúlt, hogy enyhítse égető sóvárgását. Folyamatos, körkörös mozdulatokkal simogatta szerelmi gombját, közben résnyire szűkölt szemekkel a férfira nézett, aki lángra lobbantotta a vágyait. Liam belecsusszant nedves melegébe, Evelyn pedig megremegett hosszától. Puncija mohón szorította körbe a férfit. Körül zárta őt belső izmaival, és mérhetetlen gyönyör futott végig Evelyn testén a férfi minden egyes döfésével. – Igen! – Fejét hátra vetette az extázis hatására. Olyan hihetetlen érzés volt. Olyan vastag, olyan hosszú, annyira kitöltötte, Liam farka otthon volt benne. Liam oldalra billentette a fejét és megharapta a nyakát. Fogai szúrása forró bőrén újabb gyönyörörvénybe taszította a lányt. Melleivel a nedves csempéhez nyomva, kihegyesedett bimbója megnedvesítve és érzékenyen, túlterheltek voltak az érzékei. A férfi húzta az időt, farkát ki-be húzogatta, duzzadt hegyével húzva a lány agyát. Halvány rózsaszín, mint egy virág szirma, végigsimított vele duzzadt csiklóján, mielőtt újra elmerült volna barlangjában. Egek, a férfi aztán tudta, hogyan töltse ki és késztesse sóhajra. Mikor így voltak – ilyen összhangban – egy ritmusban – tökéletes harmóniában, mintha az idő is megállt volna, hogy szemtanúja legyen. Az Atlanti-óceán csupán egy tó lett, olyan jelentéktelen, mintha átugorhatná. A távolság nem számított. Tudta, hogy szereti Liamet.

Megértette minden mély döféssel, minden szellemes megjegyzéssel a telefonon, a szívéig hatolt. – Evie – suttogta Liam és elengedte a haját. Úgy mondta ki a nevét, mint egy imát, mintha minden alkalommal meg lenne áldva, mikor kiejti. Kezét lecsúsztatta a csípőjére. Egyhelyben tartotta őt a zuhany nedves csempéjének támaszkodva. Ráadásul ez kitűnő pozíció volt a behatolásra. Tempója gyorsult, és Evelyn felnyögött, ahogy az ő testének zúgása is felzárkózott hozzá. Édes isten! Nyögéseikkel és kiáltásaikkal társulva, nedves testük csattogása visszhangot vert a zuhanyzóban. A benne lévő zűrzavar feloldódott. Addig folytatták ezt, míg el nem fogyott a meleg víz. – Evie – kiáltotta Liam, szorítása erősödött a lány csípőjén, ahogy vágya elhatalmasodott rajta. – Élvezz! El! Nekem! – Még – könyörgött a lány, orgazmusa lassan kiteljesedett. – Liam! Elérte a csúcsot. A csempébe kapaszkodva sikoltott egyet a gyönyörtől. Képtelen volt benn tartani és igazából rohadtul nem érdekelte. Mögötte Liam tovább folytatta nyaktörő tempóját. Az utórezgések végig futottak rajta, percekkel később pedig Liam is elengedett egy mordulással. Szorítása egyhelyben tartotta a lányt, nem fájdalmasan, de nem engedte el. A lány gyönyörének hangja lassan elhalt; Evelyn hátra tűrte nedves haját. Pont az előtt, hogy Liamnek sikerült elakasztania a lélegzetét és elérnie, hogy még többre sóvárogjon. A hideg víztől felsikoltott. Liam köré fonta a karját, majd félre vonta őt a vízsugár alól, hátát a hideg permet felé fordította. Gyengéden megcsókolta a lány fülét. – Szóval, vettem a bátorságot, és rendeltem szobaszervizt. Rendeltem abból az ír vörös sörből, amit úgy szeretsz, valamint ínyenc burgert szalonnával. A lány válla meggörnyedt, kerülte a pillantását. – Tudnál adni egy percet? – Persze – felelte a férfi, és elhagyta a fürdőszobát. *** Percekkel később Evelyn visszajött a szobába, egy törölközőbe csavarva. Nem nézett rá, egyenesen a bőröndjéhez ment. Le akarta róla

tépni a törölközőt. Most egyenes, göndör fürtjei az arcába hullottak, takarva elől az arckifejezését. – Miért mész el? Jó okot akart. Nem kellett sehol lenniük. Szilveszter éjjel volt. Minden alkalommal, mikor a lány elment, magával vitt egy darabot a szívéből. Egyetlen másik nő sem bukkant fel a radarján. Londont elöntötték a csinosabbnál csinosabb dolgok, de egyik se volt olyan, mint Evelyn, tű a közmondásos szénakazalban, üres emberek. És, mint az a tű – egyedi és ragyogó – Evelyn a szívébe szúrt, ő pedig vérzett érte a szerelemtől. – Nem maradhatok. Átszelte a köztük lévő távolságot. – Miért? A lány behunyta a szemét, majd lassan kinyitotta. – Mit akarsz tőlem, Liam? Egy teljes kontinenssel távolabb élek. Nem maradhatok csak úgy… – Ssss – suttogta és átkarolta. Egy csókkal hallgattatta el. Aztán a csók elmélyült, ezzel jobban hozzáférhetett a lány édességéhez. Nem tetszett neki a hangjában csengő félelem. Rettegett. Félt szeretni őt. Ez csak még jobban erősítette szomját. Nem tudja csökkenteni az iránta érzett vágyát. Úgy sóvárgott a lányra, mint más egy jó borra, de ez több volt, mint egyszerű nemi vágy. Evie egy teljes életet megváltoztató élmény volt számára. – Hadd legyek őszinte. Szilveszter éjjel van. Nem akarok egy újabb évet kezdeni nélküled. – Micsoda? – Úgy meredt az arcára, mintha valami idegen nyelven beszélt volna. – Szeretlek, Evelyn, az én Angol Rózsám – vallotta be. – Tudom, hogy szeretsz. Ne hagyd, hogy a félelem szétszakítson minket. – Szeretsz? – A lány a homlokára tette a kezét és kényeskedve elvigyorodott. – Most csak tréfálsz, ugye? – Jobban ismersz annál. – A férfi a fiókhoz ment és elővette a bársonydobozt. Evelyn tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy letérdelt elé. – Légy a feleségem. Hitetlenség ült ki a lány arcára. Könnyek gyűltek a szemében. – Most komolyan mondod? – Igen, hát persze. Szeretlek, Evelyn. – Én is szeretlek, Liam, de ez – ez túl sok – mondta elhátrálva.

– Szeretsz. – Igen. A férfi átölelte, ő pedig hagyta. A digitális órán az világított, hogy 11:59 volt. – Tíz másodperc múlva új év kezdődik. Azt szeretném, ha az enyém lennél. Mondd, hogy az leszel. A lány az arcát kutatta. – 10, 9, 8, 7, 6… – számolt halkan Liam, kezébe szorítva a gyűrűs dobozt. – Az leszek – mondta a lány. – Igen. Liam mellkasában engedett a szorítás. A lány szerette! Ujjára csúsztatta a gyűrűt. – Boldog újévet! – suttogta, beleharapott a lány fülébe, majd a fülcimpájába. Gyengéden megszívta, és azt suttogta. – Menjünk, ünnepeljünk.