Polcz Alaine - Világjáték

Polcz A l a i n e f

Világjáték

Készült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram jának támogatásával

V NT Budapest, 1999 ~~K4.adó

© Polcz Alaine

ISBN 963 8336 79 x Borítóterv: Ungváry Zsófia A kiadásért felel a PONT Kiadó igazgatója PONT Kiadó: H-1300 Budapest 3, Pf. 215. Tel/fax: (36-1) 368-8058 e-mail: [email protected] www.pontkiado.com Nyomás: Komp Nyomda, Solymár, Mátyás király u. 7. Tel: 06-26-361-557, 06-30-420049

Dinamikus játékdiagnosztika és játékterápia

A dinamikus játékdiagnosztika és -terápia a gyermeki cselek­ vésre épül. Eszközrendszere a terelt játékok: a szabadjáték, meghatározott konstruktív, projektív játékok, miliő játékok és a gyermeki művészkedés szokásos formái. Lényege az, hogy a viselkedés és motiváció összefüggéseit igyekszik megragadni, ebben az összefüggésben változást provokál, és így a motiváci­ ós rendszert áthangolja. Ezért nevezzük dinamikusnak. *

*

*

A felnőttkori neurózisok és pszichózisok mélyebb megisme­ rése a kutatás irányát - a korai életévek élményeinek jelentősége miatt - a gyermek pszichikus fejlődése felé terelte. A gyermeki neurózisok, adaptációs zavarok fokozott jelentke­ zése is erősíti, sürgeti ennek a problémának a megoldását. Csakhogy a feladat nehéz. Mindaz, ami a gyermek megnyilvá­ nulásaiból objektíven regisztrálható és mérhető, csak kiegészítő adatokat nyújt a klinikai munkához. Azt, ami a gyermekpszicho­ terápiához szükséges - a közvetlen kontaktust a gyermek gon­ dolat- és emocionális világával - majdnem lehetetlenné teszi az a tény, ami a kisgyermek életkori sajátosságaiból fakad; hogy saját emocionalitásába nem tud betekinteni (az introspekció képessége csak a pubertásban alakul ki), és hogy az elvont fogalmi gondolkodásra nem képes. A fogalmi gondolkodás a kisiskolás kor kezdetén jelenik meg, és a későbbiek folyamán fejlődik, alakul. Tehát adottságai miatt nem képes megfogalmaz­

ni és velünk verbálisán közölni azt, amit emocionálisan átélt. Anna Freud és munkatársai fedezték fel, hogy játékában a gyermek tökéletesen ki tudja fejezni magát. A játékot analitiku­ san értelmezték, és verbalizációval tudatosításra törekedtek ami természetesen a gyermek adottságai miatt nehézségeket okozott. Magyarországon már 1930-ban dr. Schnell János ideggyó­ gyász főorvos, a Gyógypedagógiai és Orvospszichológiaí Intézet igazgatója, az analitikus módszertől függetlenül olyan játékszo­ bát rendezett be, ahol a megfigyelési szempontok diagnosztikai értékkel bírtak, és a játékos foglalkozásnak terápiás, sőt csoport­ terápiás összetevői voltak. A kezdeményezés azonban elszige­ telődött. A pszichoterápia másik közismert és elfogadott formája, a verbális racionális módszer, ritkán vezet eredményre a gyermek verbális gondolkodási sajátságai miatt. Inkább a metakommuni­ káció szokott hatni, a terapeuta verbális közlését kisérő maga­ tartása: a hang, tekintet, mimika, gesztikuláció. A hipnózis és az éber hipnózis alkalmazható ugyan gyerme­ keknél, de nem nevezhető önálló pszichoterápiás módszernek, úgyszintén a foglalkozásterápia sem, noha vannak pszichoterá­ piás összetevői, lényegileg eltér attól, mint ahogy a neve is mutatja. A relaxáció sem támasztja önmagában a gyógyítás igényét, csupán bázisként alkalmazható a gyermekek egyéni pszichote­ rápiájánál. A verbális csoportterápia még távolabb áll azoktól a követel­ ményektől, amikre szükségünk van. Noha dolgozunk gyermekcsoporttal, de ennek a közös játékos cselekvés az eszköze, és nem a beszélgetés. A nondirekt módszerű munka, a gyermek környezetén ke­ resztül való segítségnyújtás különböző formái - a szülők pszi­ choterápiájától a nevelési tanácsig, a környezeti, és szociális változtatásokig - szerintünk feltétlenül szükséges. Számunkra ez az dinamikus játékterápiát kiegészítő módszer, szükség ese­ tén a gyógyszeres kezelés is.

1. A gyerm ek sajátos nyelve a játék A környezet a kicsi gyermekhez viszonyítva aránytalanul, birtokbavehetetlenül, megismerhetetlenül bonyolult és nagy, de a kis, élettelen tárgyak segítségével a gyerek úrrá lehet a fölébe növő dolgokon. Ezt már az ősember is felismerte, és a valóságos világ tárgya­ inak kicsinyített mását adta a kezébe játékként (babát, fazekat, lovat). A dolgok kicsinyített mása veszélytelenebbé teszi, és megszelídíti a világot. A birtokbavétel, a megismerés manipulá­ ción, utánzásos ismétlődő játékon, tanuláson keresztül történik. De nemcsak a tárgyak nőnek a gyermek fölé, hanem a történések és érzelmek, a saját impulzusai kiélésének akadályai, a kötődések és a környezet tagjainak magatartása is. A nehezen feldolgozható élménytől, az erősebb izgalomtól úgyjgyekszik szabadulni, hóav az adott helyzetet cselekvőén megismétli, azaz eljátssza. Azért cselekvően, mert a gondolkodás és verbalitás a gyermeknek nem eszköze. Ezek ugyanúgy fölébe nőnek és kiismerhetetlenek, mint a tárgyak. Mivel a megismétlést a maga teljes valóságában a gyermek nem hajthatja végre, és igénye sincs rá,_áttételeket, dinamikus egységeket használ. Ezek a mutatói annak, hogyjnilyen eszközökkel, milyen nívón és formá­ ban tudja felfogni, feldolgozni és visszaadni környezete szintjeit. Mérei Ferenc hat áttételes dinamikus egységet különít el. (,Aktus és motiváció összefüggése a gyerm ekjátékterápiában’’ Vademecum sorozat, 28. szám.) Ezek a következők: az utalás a képzetáramlásnak olyan dinamikus egysége, amelyberujeJ és jelentés viszonya a rész és egész viszonyának felel meg. Ez természetes összefüggés, az 5-6 éves kor jellemző mechanizmusa. Jelentőségét az adja a terápiás munkánál, hogy az utalással eljátszott helyzet vagy probléma teljes indulati-hangulati telítettséggel reprodukálódik. A szim bólum .kritériuma, hogy a jel és jelzett dolog között, valamilyen lényeges^csak globálisan Tnegadható vonásban ha­ sonlóságivá nTÁ szimbólum ebben a szűk és szigorú keretben egy adott kultúrkör sűrített, érzelmileg színezett tapasztalataira ~Tal^aszkodikr7SzerTntúnl

ÁLLATOK

Rendőr (i) Katona

Kígyó K Krokodil K-to

NÖVÉNYEK

Kutya Ku Mackó Ló

16

Tehén teh Borjú bo-vj Tyúk ly u Elefánt eW Víziló u lé Zsiráf

2sí 103

ÉPÜLETEK Posta Ház

(3

CZD

BERENDEZÉSEK Televízió

0

Rádió

Templom d f |

Asztal I

Kórház l± 3

Szék h

Fogház m®

Szekrény QQ

Iskola cE j

Ágy hH

Pályaudvar

Járóka |£3]

Romos ház

Kerek járóka (©)

Kastély ( B

Babakocsi £3^

Sátor / \

Gáztűzhely föő]

Cirkusz ^

Tűzhely s i P

Saját ház t ü

M osógép [X]

Várrom J \

Seprű dü

Felhőkarcoló f«]

Szemétlapát ^

i

Ennivaló tálon ( T ) JÁRMŰVEK Teherautó ¿ 3

104

EGYÉB TÁRGYAK

Busz C T

Kerítés r “"'

Csónak

Fű - virág ¡nm

Hajó

Híd

kS

Repülő 4— v

Alagút r \

Lovaskocsi

WC (falusi) Q

Biciklista

Városi WC 5SJ

Ágyú £>

WC kagyló 0

Tank ^¿1"

Hinta v /

Vonat C T

Körhinta ÍTpV

AZ ALAP ELEMEI

Pad +-+ Futballkapu ^

Szárazföld O

Telefonfülke 0 Jelzőtábla 4

Domb jjfl

Közlekedési lámpa <

Hegy / V

Vasúti sín

Folyó -

Sorompó

Tó

Újságos bódé 0

Tenger

^

Az építés idejét nem határozzuk meg, szabadon hagyjuk dolgozni az építőt minden időbeli kötöttségtől mentesen. Amerikai szerzők megszabják az építés idejét, 15 percben (német szerzők 20 percben). Ez számunkra különösnek tűnik, mivel a mi építési átlagidőnk alsó határa 17 perc. Valószínűleg Amerikában társadalmi és egyéb adottságok miatt gyorsabb a munkatempó, ami az építési időben is megmutatkozik. Másrészt a megszabott idővel keretek közé és teljesítményre akarják késztetni a probandust. Ez a numerikus értékelésnél jó lehet, sőt, a kötött idő egységesíti részben az összehasonlítási alapot, de a tematikus kivetülését, megjelenítését gátolhatja. Ha a kisgyermek elkalandozik, visszatereljük a világjátékhoz, azaz az építéshez: „Majd azzal is játszhatsz, de most ezt fejezd be.” Ha kivételesen valamilyen okból időhöz vagyunk kötve s a probandus nem tud elszakadni a játéktól (gyermeknél és felnőtt­ nél is előfordul), struktúrát és témát is adott, de tovább zsúfol, vagy csak kirakja a tárgyakat meggondolás nélkül, akkor sürget­ hetjük a befejezést: „Most már csak azt tedd ki, ami nagyon fontos. Nézz körül és döntsd el, hogy mire van még szükséged. Ezt a világot most be kell fejeznünk” - bíztatjuk a befejezésre. A sürgetés, ha megfelelő formában történik, nem zavarja az építmény kiteljesedését. Ami az építő számára fontos, azt úgyis beteszi még. A sürgetés hangsúlya nem a félbeszakítást, nem a türelmet­ lenséget közvetíti, hanem a koncentrálást, a sűrítést, a lényeg felé terelést. Természetesen, ha csoporttal végzünk rutin-vizsgálatot, 10 105

éven felül megszabhatjuk az építési időt. Nálunk a 20 percet vehetjük normál átlag-időnek, tehát ezt az időt adhatjuk meg. A normál építési idő alsó határa 17 perc. Az építési idő alatt kizárólag az építés idejét értjük, a homokozási időt külön számít­ juk. (A mindennapi szóhasználatban a kettőt együtt szoktuk érteni, tehát az amerikai, német szerzők által megadott idő a globális játékidő. Diagnosztikai szempontból mi fontosnak tartjuk az idő felosztását.) Ha az építési idő a normál alsó határ alatt van jó struktúrával, az magas munkaszervezettségre mutat, gyors pszichomotoros tempóval. A struktúra romlása és a tematika csökkenése mellett ugyanez: felületes megragadása a látott dolgoknak, az elmélyülő odafordulás hiánya, mint állandó személyiségi jegy vagy mint pillanatnyi nyugtalansági állapot, esetleg neurotikus, zavart kö­ tődés és odafordulás tünete. Mindenesetre a figyelem, a befo­ gadás terén, az élmények feldolgozott rendszerezésében, kive­ títésében zavar van. Tehát az építési idő a struktúrához és a tematikus mondanivalóhoz viszonyítva a pszichomotoros tem­ póra, munkatempóra, szervezettségre, intelligenciaszintre, él­ ménymegragadásra, odafordulás-, feldolgozás- és visszaadás szintjére, mikéntjére utal. Amennyiben az építmény egyetlen téma megelevenítése, a struktúrát csak másod-harmadsorban értékeljük, ugyanis az energiát kötve tartja, magához vonja a téma, és ezért a struktúra nem alakulhat ki megfelelően. Jobb, ha újból építtetünk és így értékeljük a struktúrát. A tematikus mondanivaló neurotikusoknál gyorsan beugrik. A neurotikusokra jellemző - az egészségesekkel szemben - a gazdag tematika. Valószínűleg azért, mert a betegnek a „kínzó mondanivalókat” kell megfogalmaznia. A gyors beugrás alatt értjük, hogy mindjárt a munka kezdetén, a struktúra kialakulása előtt befut, a tematikus közlés. Lefutása, ismétlése, gazdagítása, bonyolítása lehet az építés folyamatában lassú és gyors, a pszichomotoros tempótól és a gátoltság, szorongás fokától füg­ gően. Hogy ez a beteg állapotával és kórformájával hogyan korrelál, arra még nincsenek kidolgozott adataink. 106

Mindenesetre a tematikus világoknál az időt a téma megjele­ nésének függvényében nézzük és értékeljük.

4. Az értékelés szempontjai Az első tá rg y értelmezése Ember első tárgyválasztásként: fokozott érdeklődés az em­ beri kapcsolatok iránt; pozitív vagy negatív értelemben. Gyako­ ribb, hogy konfliktus megjelenítője, az emberi kapcsolatok gátoltságának jelzője. Rendszerint akkor ugrik be első tárgyválasztás­ ként, méghozzá bizarr alak, mesefigura vagy idegen fajtájú lény választással, amikor konfliktust jelöl. Állat: rendszerint problémára utal, elfordulást az emberektől vagy nagyon erős állat-kapcsolatot. PL: kedvenc kutya, lovaglás stb. Madarak, vízi állatok első tárgyként neurotikus jegyként értékelendők, pszichotikusoknál gyakori. Kisgyermekeknél az állatok az ember szerepét vehetik át, tehát ha kisgyermek elsőként szelíd állatokat rak ki kölykeikkel, áttételként értékeljük, mintha embereket választott volna. Ter­ mészetesen ez is arra utal, hogy probléma a kötődés. Ez a preferált vagy konfliktuózus zóna túlkötöttségre vagy ambivalen­ ciára utal a gyermek-szülő kapcsolatban. Kígyó sokszor jelenik meg első tárgyként, szexuális trauma­ ként; feldolgozatlan traumának a jegye, ami pillanatnyilag is erősen hat. Krokodil: orális agresszió, ami mintegy megszállva tartja az építőt. Hal, oroszlán, víziló, egyéb vadállatok megjele­ nése szintén traumatikus vagy szimptomatikus jegyként értéke­ lendő. Növény: virág első tárgyként infantilis jegy, kislányoknál po­ zitív hangulati, érzelmi telítettségre szokott utalni. Fiúknál első tárgyként nem tapasztaltuk még. Fa ritkán fordul elő első tárgy­ ként, ha mégis használja valaki, a fa milyensége is számít: pl. szomorúfűz, gyümölcsfa, villámsújtotta száraz fa. Utóbbi olyan traumára utaló jegy, ami irreverzibilisnek hat. Tehát mindenkép­ pen probléma jelölésként értékeljük. Ha zöld fát rak ki az építő és struktúra-elemként használja, struktúra részeként értelmez­ zük. Karácsonyfa első tárgyként erős infantilizmus, öröm, meg­ 107

lepetés utáni vágy vagy annak emléke. Házak: érett, felnőttes, biztos választás (európai építkezési típus: az európai felnőtt kezdi házzal az építkezést). Amennyiben a ház specifikus értékű és nem követi a strukturálás, azaz következő ház, akkor struktúra elemként külön értékeljük. Pl.: börtön traumát vagy problémát jelöl, romos vár szintén. Romos ház az otthon irreverzibilis sérülésére utal, ami mint domináns probléma uralkodik, és ezért ugrik be első tárgynak. Közlekedési eszközök: minden jármű-használat gátlásta­ lanságra utal, kisgyermekes választási forma. Amerikai válasz­ tási típusnak nevezi Büchler, mert amerikai felnőttek választa­ nak közlekedési eszközt elsőnek. Ez természetesen nálunk más jelentőségű: az amerikai ember számára az autó sokszor az otthonnal egyenrangú, de mindenesetre az út, az autózás a mindennapi élet velejárója. Harci eszközök: harci eszközöket még fiúk is ritkán használ­ nak első tárgyként. Mindenképp agressziós jegyként értékelen­ dő, méghozzá úgy, hogy az agresszió domináns probléma. Kisgyermekeknél, amennyiben a harci eszköz formája érdekes és szép vagy szokatlan, infantilis válasz gyanánt a járművekkel egy sorban értékelendő. Építmények a természetben: egészséges, érett, normál vá­ lasztás, mert a konstruktív, alkotó ép/'fés jellemzője, hogy először a struktúra alakul ki. A struktúra alapját a valóságos életben is természeti elemek és házak adják, ebben a keretben helyezked­ nek el aztán a továbbiakban az élőlények. Hírközlő eszközök, közlekedési jelzők (nem egészen egy­ értelmű kategória): a hírközlő eszközöket m inta kapcsolatterem­ tés utáni vágyat értékeljük, tehát a vágy fokozott és előtérbe került, preferált zónának tekintendő. Közlekedési jelzők: helyvál­ toztatásra, utazás utáni vágyra és az ezzel kapcsolatos problé­ mára utalnak. Lakásberendezési tárgyak: kislányoknál találjuk, mint első tárgyat, néha nagyobbaknál is előfordul, amikor homogén térben vagy a világ egy elrekesztett részében otthont rendeznek be. Lányoknál normálisnak tekintjük 7-8 éves korig. Mindenesetre a fokozott otthon felé fordulást jelenti, tehát preferált zónának 108

értékeljük. A lakberendezési tárgyakon belül fontos, hogy mihez nyúl elsőnek a gyermek. Pl. kiságyat, járókát vesz elő, mit tesz bele? A járókát, kiságyat infantilis regressziós tünetként kezeljük vagy túlkötésnek a szülők részéről. Ugyanez - épp ellenkezőleg - a védettség utáni vágyat is hordozhatja, visszakivánkozást jelenthet a kisgyermekkorba, ahol a szülő-gyermek kapcsolat még dominált. Kisebb gyermekeknél természetes választás. Ennivalók: egészen ritkán kapjuk első tárgynak, jelentkezése fokozott beállítódás az étkezés, emésztés problémájára. Általá­ ban az orális tendenciák előtérbe kerülését jelenti. Szórakozási eszközök: elég gyakran találjuk első tárgyként, öröm, szórakozás utáni vágy jeleként. Egyéb tárgyválasztás, ami mindazokból a tárgyakból tevődik össze, amit kategóriánként nem tudunk besorolni, mivel nem jellegzetesek, esetenként külön értékelendők. Az első tárgyválasztásnál természetesen mindig számításba vesszük az építő korát és nemét. Amennyiben lány választ első tárgynak harci eszközt, férfit vagy katonát, egészen más az értéke, mint hogyha prepubertáló fiú választja ugyanezt, megint más az értéke és értelme, ha felnőttről van szó. Neurotikusokra jellemző, hogy már az első tárgyválasztás során jelzik a problémát. Még jó struktúra mellett is, a tárgyi építés megkezdése előtt, mert náluk a tudatos kontroll nem elég erőteljesen működik. Extrém esetek pl.: csiga első tárgyként pszichotikusoknál prepszichotikus állapotban fordul elő. Természetesen előfordul­ hat, hogy kicsi gyermek, aki előtte néhány órával csigával ját­ szott, meglátja és kiteszi, mint első tárgyat. De mint többször hangsúlyoztuk, mivel mindig az egész építményt és a személyi­ ség össz-megnyilvánulásait vizsgáljuk, rendszerint nem jelent problémát számunkra az értékelés, ha számításba vesszük azt, hogy egy három éves gyermek nyúl-e csigához normál játéknívó mellett, vagy egy 14-15 éves, sivár struktúra mellett. Példa első választásra: Nyolc éves kislány a homokkupachoz alig nyúl hozzá, éppen csak kézzel érinti, hosszasan nézi a játékszekrényt, 109

majd egy törpét emel ki és elhelyezi a kupac mellé. Megáll, nem szól semmit, nem mozdul. Biztatásra a játékpolc felé fordul, hogy keressen még valamit, de ismét megáll, viszszafordul a tálca felé. Kérdés: „K i ez ” - „Törpe” - válaszolja. „Mit csinál a törpe?” „Sem­ mit, néz. „M it lát?” - „Rögöket és szemetet. ” Hosszasan nézi a törpét, a szeme könnyes lesz, majd elfordul a terepasztaltól. Újabb biztatásra nagyon lassan, tétovázás után megfog egyházat, elengedi, egy másik ház után nyúl. Ez szürkés. Hosszúkás, lapos ház; leteszi a homokkupac mellé, a törpétől nem messze. Újból áll, mimikája merev, tekintete révedező, nem nyúl több tárgyhoz. Újabb bízta­ tásra kivesz egy fehérruhás lányt és leállítja a törpe mellé. Kérdés: „K i ez?” - „Hófehérke” válaszolja. „M it csinál Hó­ fehérke?” - „Nézi a homokot.” - „És szereti a homokot?” Elkönnyesedik a szeme és ezt válaszolja: „N em !” Világé­ pítménye többszöri bíztatás ellenére ezzel befejeződött. Figyeljük itt az első tárgy megjelenését: törpe. Következő tárgy biztatásra ház, a harmadik Hófehérke. Ez asszociációs kapcsolatnak tűnik, mivel a törpéhez hozzátartozik a mesében, de törpe első tárgynak mindig bizarr választási forma, súlyos neurotikus problémára utaló jegy. Az, hogy a törpe nem csinál semmit, áll és néz, nézi azt a homokkupacot, amit a gyermek alig érintett, jelenti a törpe passzivitását. A válasz: „rögöket és sze­ metet lát” - depressziós válasz. Ezt a depressziós választ meg­ erősíti az, hogy Hófehérke is nézi a homokot, amit nem szeret. Tehát mindkét alak, amit kitett, motorosán gátolt, ugyanúgy, mint ahogy a gyereknél motoros gátoltság és depresszió áll fenn. Az első tárgyválasztást csak kettő követi. Az egész világban mindössze három tárgy van, struktúra nincs, történés nincs, az elhúzódó reakcióidő világosan és egységesen mutatja a súlyos depressziós állapotot. Kérdésünkre adott válasz, hogy hol süt a Nap és hol van árnyék: „Itt sehol sem süt a Nap” - megerősíti az eddig nyert jegyeket. Tehát a kislány világa tipikus depressziós kép. Lelassúdott 110

reakcióidőt kapunk, a motoros gátoltság mind az építményben, mind a közvetlen megfigyelésben egyformán érvényesült. Ezt a kis példát azért adtuk, hogy világossá tegyük azt, hogy az első tárgyválasztást, noha értékeljük, ez az értékelés nem önmagában, hanem az építmény egészébe illesztve és a globáígfigyeléséhez igazodva történik.

Normál, egészséges világban, harmonikus személyiségfejlő­ dés mellett a tér jól tagoltan, jó ritmussal van betöltve. A tér kihasználásánál azt nézzük, hogy az adott teret jól kitölti-e az építő, vagy nem tudja felhasználni; esetleg áttöri a kereteket stb. A tárgyak téri elhelyezésében értelmi összefüg­ gés, esztétikai, vitális vagy valamilyen más rendező elv is meg­ mutatkozik. Olyan rend-forma, rend-képlet uralkodik, ami az illetőnek sajátja vagy ami pillanatnyilag vált sajátjává. Kisgyermekeknél a tér tagolása, beépítése még nem alakult ki. Öt éves kor alatt csak a megfigyelés egészében értékeljük a tér kihasználását, és így vesszük számításba. Azt is mindig figyeljük, hogy az életkornak megfelelő, a gyakorlatban ismert, milyen kisgyermekes építési formát használ, mert ez nemcsak a világjátékra jellemző, hanem a kisgyermeknek minden olyan tárgyi manipulálásánál, ahol a hasonló tárgyak sorozatát adják a kezébe. Pl.: egész kicsiknél halomba rakás, majd vertikális vagy horizontális építkezés, sor-kirakás, később szortírozás, csomórakás - jellemző tevékenységek. Amerikai szerzők Büchlert követik, és inkább kvantitatív mód­ szerrel dolgoznak, pontoznak. Megszámolják a felhasznált da­ rabokat annak megállapítására, hogy a világ telt vagy üres. Ez a mód erőszakot tesz a technika „Gestalt” jellegén, és hiányzik belőle a konzekvens megfejtés. Oresnek nevezzük a világot, hogyha a térben itt-ott találunk egy-egy tárgyat, vagy ha a tárgyak száma nagyon kevés. Üres világot nagyon fiatal gyermekek kivételével súlyosan zavart személyek építenek: akik nehezen kezelhetők apátia, meg nem közelíthetőség miatt; tendenciájuk visszautasítani a segélyforrást, mindenfajta közlekedést a környezettel. 111

Ha megtekintjük az építményt és azt látjuk, hogy nagyon kevés tárgy van, vagy megszámláljuk a tárgyakat és úgy állapít­ juk meg, hogy üres, ezzel még csak egy globális megállapítás­ hoz jutottunk. Ugyanis a világ egyes részei lehetnek zsúfoltak és más részei üresek. Pl.: bal alsó sarokban 15-20 tárgy lehet összezsúfolva, amit egy nagy üres tér vesz körül. Vagy: egyes izolált kis csoportokba zsúfolódnak a tárgyak, és közöttük nagy üres terek vannak. Büchler szimptomatikus jegynek veszi az üres világot. A zsúfolt világ szintén az egyensúlytalanság jegye, csak mást jelent. Mint már mondottuk: azt, hogy a világépítmény üres, zsúfolt vagy telített, azaz arányos-e a térkihasználása, azt rátekintésből tudjuk megállapítani, pár hónapos gyakorlat után. De megkapjuk a számszerű mutatókból is. Az alkalmazott tárgyak száma ezt jelöli, de ez a világ térkihasználásának még csak egy szempont­ ja. Annak a megállapítása, hogy az adott teret az építő üresen hagyja, telítetten vagy zsúfoltan építi be, globálisan történik. (Az értelmezése ugyanaz, mint a rajzos vizsgálatoknál és a grafotesztnél.) Ha részeire bontjuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ugyan­ abban a világban egy vagy egyes részek lehetnek zsúfoltak, mások üresek, mint ahogy lehet az egész zsúfolt, üres vagy telített. A zsúfoltság, üresség változása gyakran a kifejezett tartalom függvénye. Pl. egy bekerített farm tele van állatokkal; mozi előtt csoportosulnak az emberek. A tavakon, tengereken, vizeken természetüknél fogva kevesebb tárgy van. A dolog azonban mégsem mindig ilyen egyszerű, mert elég gyakori az is, hogy a tengerben állatok nyüzsögnek, hajók vívnak csatát, emberek potyognak a vízbe, úsznak. Mint ahogy az is előfordul, hogy a farmon csak néhány állat van. Két-három kirakott fát az építő erdőnek nevez, vagy kirakja az összes fát. Tehát a zsúfoltság­ üresség, noha összefügghet a tartalommal, mégis az építő sa­ játos megjelenítési formája, amit személyiségjegynek tekinthe­ tünk. Mindenesetre az is szempont - és mindig számításba kell vennünk az üresség-telítettség felmérésénél - , hogy a zsúfolt­ 112

ság tartalmak hordozója vagy öncélú, s az ürességnek értelme van-e, vagy öncélú? A másik szempontunk: alkalmazhatjuk a térszimbolikát, nem­ csak a telítettség szempontjából, hanem strukturális és tartalmi elemzés során is. Muchielli a Village-tesztnél (falu-tesztnél) értelmezési alap­ ként használja a térszimbolikát, igen bonyolult módon. A szim­ bolikus téri felosztást alkalmazza, az építmény-struktúrákat is szimbólumként fogja fel és ennek megfelelően értékeli. Ezt mi több elvi és gyakorlati szempontból nem vehetjük át a világjátékban. Pl. kisgyermekeknél nemhogy a téri szimbolika, de térbeli tájékozódás sem alakult ki. Ezért fel sem merülhet a szimbolikus értelmezési lehetősége a térnek. A világjátéknál a probandus szabadon dolgozik, tehát, hogyha akarja, körbejárhatja az asztalt. így vagy egy szemszögből épít, vagy több szemszögből, helyváltoztatása szerint, vagy aszerint, hogy merre irányítja a mondanivalóját. Ez részben, de elég erősen befolyásolja a téri szimbolikát, azaz megbízhatatlanná teszi, mivel a páciensnek a térhez való viszonya változik vagy a saját mozgása következtében, vagy aszerint, hogy a tárgyak elhelyezésében milyen téri irányítottságot követ. Ha a probandus egy stabil állásból épít, ami nagyon gyakori 7 éven felül, alkalmazhatjuk az egyszerű és gyakorlati téri felosz­ tást. Ez a következő:

Horizontálisan kétfelé, vertikálisan háromfelé osztjuk az épí­ tési teret. Balról jobbra haladva számozzuk. (Mint már említettük, a balról jobbra haladás kultúránkban az írás-olvasás, a varrás, a rajz haladásának az iránya, a szemünkkel való áttekintésnek, rendszerezésnek az iránya, amikor nyugodtan, szabadon dol­ 113

gozhatunk. Tehát számunkra balról indulni és jobbfelé haladni munka, felmérés és mozgás közben a természetes, a megszo­ kott forma. Ez egy bizonyos fokig az építkezésnél is érvényesül, de csak bizonyos fokig. Nagyon óvatosan kell kezelnünk, ugyan­ így a hozzá fűzött értelmezést is. Mint mindig, a lateralitásra is tekintettel kell lennünk.) Ami baloldalt van, azt elmúltnak tekintjük, a jobb oldal a bekövetkezendő, ami felé haladunk: a jöya Lent, testközelben a mindennapi szükségletek, reális közvetlen igények és célok állnak, felfelé haladva a tervek, vágyak, szellemi irányulások találhatók. Ebből két dolgot mindenképpen elfogadhatunk, ha stabil pont­ ja van az építőnek, ahol áll, akkor a hozzá legközelebb eső alsó rész többnyire hangsúlyozott. Szorongás, félelem, gátoltság esetében ide zsúfolódnak a tárgyak s a felfelé haladó részek üresen maradnak. Ez valóban a közvetlenül jelentkező szükségletek, a jelenbe ható problémák helye. A múlt és a jövő felé haladás lehet gátolt. A múlt esetében - vagy mert olyan kellemetlen emlékek és kínos tartalmak vannak, amik torlaszt képeznek az emlékezetben és az érzelmek megjelenítésében, a jövő felé haladás pedig minden súlyosan szorongó, gátolt személyiségnél szintén megnehezí­ tett. A zsúfoltság és üresség szempontjából is felmérjük ezt, de tartalom és struktúra szerint is , hogy az adott és felosztott térben hogyan helyezkedik el és hogyan dolgozik az illető. Ha egy kört húzunk középre, amelyik magába foglalja az alsó és felső zónák felét, akkor jelölni tudjuk a centrumot (C). A . centrumot hangsúlyozott, kiemelt középnek, központnak tekintjük akkor is, ha változik az építő mozgása a terepasztal körül. Világos, hogy miért fogadhatjuk el: a téglalap alakú tér közepe, bárhonnan szemléljük, mindig ugyanaz. Ami a centrumba kerül, rendszerint fontos, de nem mindig az. Ha az építő például perem-menti építkezést alkalmaz (ami bá­ tortalanság, a vezető szélhez való tapadásnak a jele), akkor rendszerint nem meri a centrumot használni, és nem kerül bele lényeges dolog. Nem azért, mintha nem érezné a centrum fontosságát, de nem meri azt megközelíteni és kitölteni, és ezért 114

lehet, hogy az értékelés szempontjából lényeges dolgok nem kerülnek a centrumba. Ebben az esetben annak van jelentősége, hogy a centrum üresen marad. Tehát az üresség-telítettség eloszlását értékeljük zónák sze­ rint is. A zónák szerinti tárgy-elosztást is fölmérhetjük szemmel, becsléssel vagy kiszámíthatjuk numerikusán, melyik zónába hány tárgy esik. Ennek csak 7 éven felül van értéke, amikor a tér-szimbolika kezd kialakulni. Viszont nem minden gyereknél egyenlő a pszichés tájékozódás fejlődése, tehát 9-10 éves korig óvatosan kezeljük. Az értelmezésnél a szokásos térszimbolikát követhetjük. Az értékelés a tárgyak téri elosztása szempontjából (ha kiszá­ moljuk) a következő: Példa: I. = 4 IV. = 0 (Az arab számok II. = 12 V. = 0 C = 3 a kirakott tárgyak III. = 14 VI. = 2 mennyiségét jelölik.) Summa: 32 Ez egy erősen szorongó és gátolt, aktivitásában és intelligen­ cia-teljesítményben is gátolt személyiségre enged következtetni. Az I. zóna: idegenkedés a múlttól, gátolt, elfojtott élmény-tartal­ mak. A II. és III. zóna telítettsége a szorongás jegyeit adja, amely csak a közvetlen szükségletek kielégítésére mutat tendenciát. A IV. és V. zóna üressége a praktikus és intellektuális gátoltságra mutat, a VI. zóna a jövő felé irányultság szegényességére és gátoltságára. A centrumba jutó néhány tárgy csak a II. és III. zóna szórása. Ebben az esetben itt érzelmileg nem hangsúlyozott, tartalmat nem hordozó tárgyak voltak elhelyezve.

A kategóriák Mutatják, hogy a világ létezői hányfélék, hány nagy csoportba oszthatók, létezésük, szerepük, funkciójuk szerint. Ez alatt a valóságos világot értjük, és ugyanakkor annak a megfelelőjét, a több gyakorlati és pszichológiai szemponthoz alkalmazkodó játékvilágot is. A kategóriák felállítása szerzőnként több-kevesebb eltérést mutat. Ugyanis, ha pontosságra törekszünk, annyira megnőhet

a kategóriák száma, hogy az erősen nehezíti a munkát. Ha egyszerűsítünk, sematizálunk, sok részlet elvész. Továbbá vannak kategorizálhatatlan tárgyak. Kutatómunká­ hoz differenciáljuk a kategóriákat, a gyakorlati munkához az itt megadott kategóriák jól használhatók. A kategóriák számozása egyrészt a munkát könnyíti, más­ részt a fontossági sorrendet jelzi. A fontosabb kategóriákat to­ vábbi részletekre bontottuk. A lényegteleneknél és azoknál a tárgyaknál, amelyek bizonytalanul kategorizálhatók, egyszerűsí­ tés kedvéért összevonás történt. Az Erica kategóriák a következők: 300 darabot 12 kategóriára osztanak: I. Emberek II. Állatok: a) vadállatok, b) szelíd állatok III. Közlekedési eszközök: a) vonat, b) autó, c) lóvontatású kocsik, d) repülőgépek, e) vízi járművek IV. Szórakozási eszközök V. Templomok VI. Házak VII. Kerítések VIII. Fák IX. Bababútorok X. Ágyneműk XI. Benzinkutak XII. Egyéb Noha az Erica-kategóriák jól használhatók, mi változtatásokat eszközöltünk. Pl. számunkra nem indokolt, hogy a benzinkútnak és kerítésnek külön kategóriája legyen. Az általunk felállított kategóriák (redukált rendelőintézeti): I. Emberek: a) Férfiak 7 db b) Nők 9 c) Gyermekek 7 d) Mesefigurák 4 e) Egyenruhások, harcosok 18 összesen 45 db 116

II. Állatok: a) vadállatok b) háziállatok III. Növények: a) fák, bokrok b) virágok IV. Házak: a) lakóházak b) középületek c) templom V. a) b) c) d)

Közlekedési eszközök: autók, kocsik vonat hajók, csónakok repülök

12 db 8 20 db 17 8 25 db 14 db 11 db 1 db 26 db 8 db 1 2 3 14 db 3 db 18 db

VI. Harci eszközök: VII. Építmények a természetben: VIII. Hirdetési eszközök, közlekedési jelzők: 9 IX. Lakberendezési tárgyak... 14 X. Ennivalók 4 XI. Szórakozási eszközök 5 db XII. Egyéb tárgyak plasztilinból vagy másból készült eszközök, esetleg nyersanyagok Amennyiben a világ nem egy, az építő számára fontos tarta­ lom megelevenítése, tehát az építő nem centrál egy problémára vagy mondanivalóra, az alkalmazott kategóriák száma mutatja, hogy az érdeklődés, a kötődés, a kapcsolat az élő és az élettelen világ differenciált csoportjaival milyen tágas, sokrétű, milyen gazdag, normál övezetben van, vagy éppen szegényes, beszű­ kült. A kategória-szám csökkenés nem abszolút értékkel mérhető, 117

mert az egy problémára való szűkítésre csak bizonyos fokig jellemző, ugyanis a szűkítés nemcsak az építés pillanatában, hanem más fontos történések során is előfordulhat. Választási képtelenség esetén sem értékelendő az alkalmazott kategóriák száma. Kisgyermekeknél természetesen - életkori sajátosságaikból adódóan - alacsony az alkalmazott kategóriák száma. Hosszabb ideig tartó krónikus betegségek nyomán rendszerint bizonyos beszűkülés mutatkozik, ez a világ-építésnél szintén magával hozhatja az alkalmazott kategóriák számának csökkenését. Ugyanez vonatkozik a neurotikus, pszichotikus állapotokra is. Pszichotikusoknál a kategória-szám beszűkülésének ellenke­ zőjét is megtaláljuk a beteg magatartásától függően. A kritikátlan kötődés és választani nem tudás esetén emelkedhet az alkalma­ zott kategória-szám. Ez különbözik a választani nem tudástól. A kritikátlan választás kapkodó, kapaszkodó, mindent-akarás, aminek csak egyik eleme az áttekintés hiánya. A kategória-szám növekedése jó struktúrával magas intelligenciaszintet jelez, ezenfelül a tapasztalatok és a tanultak beépítését a személyiség­ be, a mobilizálás lehetőségét, a kézbentartást és a fölöttük való uralkodást fejezi ki. A kötődés, az érdeklődés színességére, gazdagságára utal. Azért írjuk le a kategóriaszámot és az alkalmazott kategóriaszámot, hogy feltüntessük a kettő arányát. Vagyis, hogy az adott mennyiségből mennyit választott az építő. Például.: K T 12, a k t 3 azt jelenti, hogy 12 kategóriából mindössze 3 kategóriával dol­ gozott az építő. Tudjuk, hogy az alacsony kategóriaszám beszűkülésre utal, de mindig meg kell keresnünk ennek a jelenségnek más jegyeit is. Tehát az itt kapott mutatót egyéb mutatókkal - a struktúrával és tartalommal együtt kell értelmezni. Alkalmazott kategória tárgyszáma lehet magas: 80-tól gazdag: 60-80 normál: 40-60 szegényes: 20-40 beszűkült: 10-20 118

Az alkalmazott kategóriák tárgy-száma aránylik a fölhasznált kategória tárgy-számához Ez a mutató azt jelenti, hogy az egyes kategóriák mennyire hangsúlyozottak az építményben; hogy egy-egy kategória tárgy­ számából hányat használ fel az építő, mennyire veszi igénybe egy adott kategória lehetőségeit. A kategória hangsúlyozottsága, fontossága az illető kategóri­ ának az építő élményében jelentkező súlyosságára, fontosságá­ ra utal. Csak a fontosabb kategóriákat szoktuk arányosítani a diag­ nosztikai munkához. De kellő gyakorlat mellett az arány felállítá­ sa nem szükséges, mert ha nem numerikus értékelésre alapoz­ zuk, akkor áttekintéssel fel tudjuk mérni, hogy az egyes kategó­ riák mennyire hangsúlyozottak, és ezt verbálisán tudjuk megfo­ galmazni. Pl. azt mondjuk, hogy: sok ember, kevés állat, nagyon sok közlekedési eszköz, hiányoznak a házak és a növények. Ezzel a numerikus értékelés helyett súly szerinti értékelést hasz­ náltunk. Ha numerikusán értékelünk, akkor viszont ezt így tüntetjük fel: I. kategória: emberek, tárgyszám 44, ebből az építő felhasznált 1-et (I. KT 44: AKT I), vagy mind a 44-et, akkor I. KT 44: AKT 44.

Kategória-hiány Mint láttuk, a kategóriák a világ létezőinek egyszerűsített, összevont csoportosítását adják. A kategória-hiány egyik legjobban használható mutatónk. Jelzi, hogy melyik csoporttal való kapcsolata zavart, melyik cso­ portjelent problémát az építőnek. Ezért az első 4 fontos kategó­ ria közül bármelyik hiányzik, szimptomatikus jegynek tekintjük. Az első négy kategória együttes hiánya csak súlyos zavart állapotokban fordul elő (kivétel: az egy problémára való centrálás esete). Egészen kicsi gyermekeknél természetesen másképpen ér­ tékelünk. Bár még a 20 hónapos gyerek is rendszerint kézbe vesz és kirak különféle tárgyakat - de ha nem tenné, akkor sem tekinthetjük szimptomatikus jegynek. Kivételt képez az az eset, ha több világépítmény során következetesen nem nyúl ember­ 119

hez és babával sem játszik. Első és legfontosabb kategóriánk az ember. Mivel az ember társas lény, személyiségfejlődése - mint azt kísérletek és ta­ pasztalatok igazolták - az intelligencia-fejlődéstől a mozgás fejlődéséig alá van vetve az emocionális fejlődésnek, aminek formálója, magja az első emberi kapcsolatok alakulása. Végig az életben döntő, így a pszichodiagnosztikában is lényeges az interperszonális kapcsolatok alakulásának és a vele kapcsolatos problémáknak a feltárása. Ez nem könnyű feladat. Ebben a vizsgálatban is jegyeket, jeleket kapunk, amiket először külön, azután nagyobb egységbe állítva értelmezünk. Végül a heteroanamnézis segítségével, ed­ digi értelmezésünket feltételezésként kezelve, újból értelmez­ zük. Nevezzük az első értelmezést fiktívnek, a másodikat ellen­ őrzött, reális értelmezésnek. Egy olyan építményt, amiből hiányzik az első kategória, va­ gyis az emberek, még ha a világ egy problémát elevenít is meg, akkor is úgy értékeljük, hogy az interperszonális kapcsolatok zavara áll fenn, méghozzá globálisan. Tehát az építő mindenne­ mű emberi kapcsolatában megzavart. Ennek okát részleteiben tovább keressük. Ha a második kategória van csak jelen, az első hiányzik, az kisgyermekeknél természetes, mert az állatokat sokszor emberek helyett használják. Nagyobbaknál viszont reg­ ressziót jelent vagy fixációt. Ha valaki emberi kapcsolatok helyett állatokkal lép erős érzelmi kapcsolatba, akkor a regresszió vagy a fixáció mögött minden valószínűség szerint az interperszonális kapcsolatok zavara áll. Az állatokkal való kapcsolat kiegészítője lehet, sőt, szükséges kiegészítője az emberi kapcsolatoknak. Ebben az esetben mind­ két kategória képviselve van, azaz képviselve kell legyen. Ter­ mészetesen nem mindegy, hogy mit csinálnak az emberek, az állatok a világban. Ha hiányoznak az emberek, állatok, csak növények képviselik az élővilágot, ez a regressziónak mélyebb, súlyosabb foka. A három élő-kategória hiánya együttesen, még könnyebb panaszok esetén is, ha huzamosan fennáll, kóros személyiségfejlődés jegye, különösen, ha merev struktúrával, tartalmi sze­ 120

génységgel társul. Ilyen esetekben a legnagyobb óvatossággal járunk el, kézben tartva a gyermeket és a családot, igyekezve kiküszöbölni és távol tartani a károsító tényezőket. Ennek egyik világos, meggyőző példáját volt alkalmunk ta­ pasztalni: Könnyű panaszokkal Időnként megjelenő fiú 10 éves korá­ tól merev, Sch-s jellegű világot épített, az élő kategóriák hét esetben is hiányoztak; 18 éves korában skizofrénia incipienssel került zárt osztályra. A negyedik kategória, a házak azért fontosak, mert az emberi „otthon” megjelenítői, az emberi „tevékenységek” színhelyei. Az emberi szerepek (szociálpszichológiai értelemben véve a „sze­ rep” szót) helye, kifejezője a ház, pl. óvoda, iskola, templom, kórház, mozi, gyár stb. Ha a házak hiányoznak a világból, elsősorban n tth n nnal kapcsolatos zavarokra lita l. Otthon, család nincsen civilizatórikus életformában ház nélkül. A házat nevezzük „otthonnak”, és nincs emberi tevékenység, funkció, szerep (kivéve néhányat, amely a modern, civilizatórikus életre nem jellemző) ház nélkül. Kisgyermekeknél, ha az otthonon kívül nem szerepel más ház, természetesnek vesszük, mivel életterük, megismerésük határai, kötődéseik még az otthonra korlátozódnak. Tehát itt az otthonon kívül a házhiánynak nincs jelentősége. Ugyanakkor kirakhat több házat is, mert hiszen nemcsak ő lakik otthonban, hanem a többi gyerek is. Egészen kicsiknél és lányoknál, ahol hangsúlyozottabb az otthon, előfordul, hogy az otthont „belülről” elevenítik meg, bútorokból rakják ki. A világ vagy valamelyik része egy házba rendeződött. Ötödik kategóriánk a közlekedési eszközök - ezeknek hiánya jelenthet közlekedési fóbiát vagy idegenkedést a lármától, helyváltoztatástól, közlekedéstől, nyug­ talan, jövő-menő élettől. Mindenesetre, mivel a modern élet velejárója a közlekedés, teljes hiánya problémát jelent, bizonyos elfordulást a konvencionális városi életformától. Olyan gyerme­ keknél, akik tanyán vagy természetben elvonult helyen laknak, más a jelentése, de ilyen gyerekek ma ritkán kerülnek ambulan­ 121

ciára vagy kórházba. Ezeknél is egy-két jármű vagy erőgép meg szokott jelenni. Nincs az a falusi vagy tanyasi gyerek, akinek képzeletében és ismeretében az autó ne volna jelen. A többi kategória hiánya nem jelent különösebb feszültséget, problémát. Egyszerűen az építés milyensége miatt maradhatnak ki. A jól integrált, gazdag világ gazdagon alkalmazza a kategóri­ ákat, de hiányuk csak az első négy kategóriánál fontos. A többinél nincs diagnosztikai jelentősége. A kategória-hiányt je ­ löljük, név és szám szerint felsoroljuk, ha az első fontos kategó­ riákról van szó; a többinél csak számmal. A numerikus kategória-hiány indirekt módon benne van az alkalmazott kategória-számban. A hiány kiemelése és megne­ vezése a lényeges kategóriáknál azért szükséges, mert szimp­ tomatikus jegy vagy feszültség-jelző, amely je lö li a feszültség, a probléma területét.

5. Diagnosztikai tá m p o n to k Szimptomatikus jegyek A világépítménynél a szimptomatikus jegyek, a hitelesítési eredmények szerint, részben emocionális zavarok következmé­ nyei, részben alkati adottságoknak tekinthetők. Ezeket a jegye­ ket tartalmilag és formailag kiértékeljük, pontozzuk. Büchler szerint az amerikai szerzők öt szimptomatikus jegyet ismertettek: a) agresszió b) üresség c) zártság, izoláció d) dezorganizáció e) rigiditás Később Büchler felveszi az úgynevezett unpopulated (néptelen) világot, ami eredetileg az ürességtől nem volt elkülönítve. Ezeket a szimptomatikus jegyeket a tapasztalatokra támasz­ kodva kiegészítettük a lényeges kategória-hiány jelölésével (ez vonatkozik az élővilág egészére, a ház-hiányra stb., amint azt 122

már ismertettük), azonkívül a traumatikus, szorongásos, reg­ ressziós és depressziós jegyekkel. így a szimptomatikus jegyek száma tíz. Vagyis: 1. dezorganizáció 2. izoláció 3. üresség 4. merevség, rigiditás 5. kategória-hiány (részleteire bontva) 6. traumatikus jegyek 7. agresszió 8. szorongás 9. regresszió 10. depresszió Az üresség vagy a dezorganizáció fokának pontokban történő meghatározása nehéz feladat. A pontozási rendszer csak hoszszabb tapasztalat után alkalmazható. Helyesebb, ha a munka kezdetén így fogalmazunk: „üresség nagyfokú; üresség az egész világra kiterjed; üresség háromnegyed részben, építmény egynegyed részében sűrítés." Ugyanígy a szorongás jelentkezé­ sét is jobb, ha pontozás helyett becslés szerint rögzítjük. Az agresszió, szorongás foka aktuálisan változó. A terápia dinamikájára, folyamatára is ad tájékozódási lehetőséget. Ezért első megközelítésre úgy tűnhet, hogy igen fontos a mennyiségi tényező, tehát feltétlenül pontoznunk kell. Csakhogy a szorongásnak, agressziónak vannak minőségi jellemzői is, pl. az agresszió iránya, elaborációs lehetősége, áttételessége stb. Ezért jó, ha a pontozási módszert igyekszünk bevezetni, de kellő kritikával, és más összetevőkhöz viszonyítva használjuk fel mind a diagnosztikában, mind a terápiában. A pontozás jól használható eszköz, nagyszámú rutinvizsgálatok­ nál valamint dokumentációnál, tudományos munkánál sem nél­ külözhető. De a terápiás munka alapja a differenciált, viszonyított leíró értelmezés. Ez biztosítja a terápiás folyamat vezetését és kontroll lehetőségét is. Vegyük sorra a szimptomatikus jegyeket megjelenési forma és értékelés szempontjából. 123

Dezorganizáció Dezorganizált az az építmény, ahol nincs szervezettség, nem alakult ki struktúra: hiányzik a belső értelem és összefüggés a tárgyak között. Az organizálás részben képesség, lényege: összefüggő min­ tát készíteni különböző, egymástól független részekből (dara­ bok, gondolatok, eszmék, folyamatok). Leleményességet igé­ nyel, szelektálást; összefüggések felismerését; tervezést; ta­ pasztalatot stb. Az organizálásnak van formai és tartalmi része. A forma: a struktúra - elemek részei és összessége. A tartalom ebben az esetben a nyilvánvaló, nyitott összefüggés, a funkció. De lehet a tartalom, az összefüggés rejtett is. Kaotikus a világ, ha a dezorganizáltság olyan fokú, hogy a mikro-részek sem függnek össze, és a tér elrendezése, formája is felbomlik. A tárgyak egymás közti és önálló funkciójukat el­ vesztik, vagy kis mértékben töltik be. Dezorganizációs tünetek léphetnek fel időlegesen: felindultságnál, oppozíciónál, kimerültségnél; huzamosan pszichotikus, prepszichotíkus állapotban; hisztériás talajvesztettség állapotá­ ban, dekompenzált neurotikus állapotokban. Az organizációs képesség romlik, sőt le is épülhet központi idegrendszeri ártalom, megbetegedések esetében. Az organizá­ ció formai része, a struktúra-romlás specifikusan jelenik meg különböző organikus központi idegrendszeri betegségeknél. Azaz: a struktúra-romlás jellegzetességeiből következtethetünk a betegség jellegére. PL: arterio sclerosis cerebrinél a gazdag, szép struktúra elsivárosodik, és kialakul a primitív sorkirakás vagy merev juxtapozició, szegényes tartalommal. Pánenkefalitisnél, és minden olyan organikus központi idegrendszeri megbetegedésnél, ahol nem primer az intelligencia­ szint romlása, hanem az alak-, formalátás és visszaadás jelent­ kezik elsősorban, a beteg küszködve keresi a jó struktúrát, kísérletezik, javít, de nem tudja jól megoldani. Előrehaladott stádiumban, noha fokozódik a struktúraromlás (azaz az organizáció-romlás) a beteg már nem apercipiálja. Az enkefalopátiára is jellemző a gyenge struktúra, viszonyla124

gos jó tartalom és intelligencia-színvonal mellett. Ez úgy mutat­ kozik meg, hogy az explorációs és tartalmi szint rendszerint magasabb, jobb mint a struktúra-szint. A dezorganizáció regressziós jegy is lehet. Kisgyermekeknél még nincs jó organizáció. Lassan, a primitív sorkirakásból, ha­ lomrakásból, laza csoportokból alakulnak ki az egyes részek szerveződései, majd az egész világot egybefogva létrejön a jói organizált teljes egész, melynek gazdagsága, színvonala már egyéni adottság, a személyiség-struktúrának része. A dezorganizáció megítélésénél a következőkre kell (vigyáz­ nunk: az üres világban az építmény nem látszik dezorganizáltnak, néhány tárgy van csak szétszórva a térben. Az agresszív játék miatt is válhat a világ dezorganizálttá. Házak borulnak fel, harcosok esnek el, hidak szakadnak le stb. A zsúfoltság miatt az építés folyamatában válik a világ dezor­ ganizálttá. Az építő számára organizált vagy éppen jól organizált. A szemlélő az építés követésében ezt pontosan le tudja mérni. Utólag viszont már nehéz a folyamatot differenciálni. Előfordul az is, hogy a rendező elv, az organizációs forma hiányzik, de belső összefüggés van, melyet csak a probandus tud feltárni. Tehát a világ látszólag dezorganizált, mert a struktúra gyönge, de a belső organizáció erős (vagy közepes, gyönge de fennáll). A dezorganizációról akkor beszélünk, ha sem jó külső (formai) sem belső (tartalmi) összefüggés nincsen. Arra a kérdésre, miért szimptomatikus jegy a dezorganizáció, a válasz világos: mindazoknak a betegségeknek tünete, ahol a strukturálási készség nagy fokban lazul vagy éppen felbomlik. Más tünetekkel együtt dönthető el, hogy alkati adottságokról, pillanatnyi állapotról vagy folyamatról van szó; önmagában ez a jegy azt jelenti, amit a szó: szervezettség hiánya, szervezetlen­ ség, rend-hiány, jól működő összefüggések hiánya. A hisztériás talajvesztettségnél a dezorganizáció magas tárgyszámmal, „csillogó tartalommal” jár együtt. Pszichotikus, prepszichotikus állapotban bizarr vagy kóros tartalmak, inadekvát összefüggések jelennek meg, túl sok vagy túl kevés tárggyal. 125

Depressziónál kevés tárgy-szám, üres világ mellett szegé­ nyes, nyomott tartalommal találunk dezorganizációt, amit sok­ szor nehéz felfedezni a kevés tárgy miatt. Neurotikus dekompenzációnál neurotikus tartalommal ka­ punk a romló forma mellett dezorganizációs jegyeket. Az értelmi fogyatékosok gyenge struktúrát adnak, de még nem dezorganizáltak. Dezorganizáció az értelmi fogyatékosság súlyosabb eseteiben jelentkezik (vagy erősen nyugtalan állapo­ tokban).

Izoláció Izolált, zárt világot azok építenek, akiknél az elkülönítés, az „elszigetelés” tendenciája erősen érvényesül. Ennek oka lehet: védekezés a saját túlerős impulzusokkal szemben. „Én nem hagyom magamat szabadon kiáramlani a világba.” Vagy meg­ fordítva: védekezés a világ beáramlása ellen, ahonnan túl erős vagy ellentmondó hatásokat kap vagy kapott, melyeket nem tud feldolgozni, nem képes személyiségébe beépíteni. Sem önma­ gát nem tudja integrálni a világba, sem a világ „élményét” önma­ gába. Az izolált világ rendszerint egyúttal dezintegrált világ is, erős gátak, fékek tartják össze, s ez lényegében védekezés a szétesés ellen. Alkati vagy neurotikus jegynek tekinthető. Az izolációt elsősorban a kerítések teszik lehetővé: vadállatok vannak bekerítve, park körülkerítve, saját ház bekerítve stb. Ha a kerítésen nincs kapu, rés, kijárat, az izoláció foka erő­ sebb, regresszív jellegű. Lehet az egész világ bekerítve, és lehetnek az egyes részek körülkerítve vagy egymástól elválasztva. Fák, utak, árkok is körülkeríthetnek egyes részeket vagy szigetek emelkedhetnek ki a tengerből. Ezek nem olyan világosan kifejezve, de szintén izolációs jegyek. Mindenesetre itt a védekezés differenciáltabb, a megjelenítés, a „feldolgozás” formája kulturáltabb és „fedettebb”, de ugyanakkor erősebben mutat az alkati, mint az aktuális felé. Egy házat lehet nagyon tetszetősen is körbekeríteni virágok­ kal - de lehet állatokkal vagy katonákkal is. Büchler és munkatársai closed (zárt) és undosed (nyitott) 126

elnevezést használnak. A zártság, az izoláció a ki- és beáramlásnak, a közvetlen kontaktusnak, a szabad cselekvésnek, a szabad én-érvényesí­ tésnek, élmények szabad beáramlásának és feldolgozásának akadálya.

Üresség Ezzel a problémával a térbeli elhelyezésnél foglalkoztunk. Rigiditás Rigid, merev a világ, amikor a tárgyak elhelyezésében hang­ súlyozott a sorbarakás, a szimmetria: a tárgyak elhelyezése és az egész struktúra mértani merevséget mutat. Természetesen nem minden sor-megjelenés jelent rigiditást, csak ha tartalmilag nem indokolt helyen találunk sort, vagy merev geometrikus formákat, továbbá, ha ez a forma egy építményen belül túl sokszor fordul elő. A rigid, merev formákat elkülönítjük a primitív sorkirakástól, ami nem szükségszerűen merev. Páro­ sulhat rigiditással, de lehet egyszerűen csak a legprimitívebb rendező elv, rend-struktúra megjelenése. A sor-kirakás lényege, hogy a tárgyakat, ahogy jönnek, egy­ más után sorba teszem, egymás mellé helyezem. A sorbarakásé, hogy a választott tárgyakat egy merev sorba rendezem el. A rigid sorok és geometrikus formák megjelenése az építő merevségére, életidegenedésére utalnak. Skizoid világokjellem zője, de magas színvonalú tartalommal a rendszerező elvet, az absztrakciós készséget jelzi. Gyakran találunk rigid világépítményben más jegyekkel társu­ ló bizarr emocionalitást, ez patológiás megnyilvánulásnak minő­ síthető. Tartalmi-, formai- és akció-szegénységgel párosult rigi­ ditás szintén patológiás jegy. A neurotikus kényszeres mechanizmus is létrehozhat merev formákat, mintegy védekezésként a belső széteséssel szemben, vagy a félt tartalom megjelenítése ellen. A kényszer-neurotikus sorbarakásban, rigiditásban többnyire megjelenik a neurotikus tartalom is, rendszerint szorongásos formai jegyekkel (szoros sorbarakás, peremhez tapadás, vala­ mint a szorongás tartalmi jegyeivel). 127

Kategória-hiány Ezzel már szintén foglalkoztunk.

Traumatikus jegyek A múltban lezajlott traumák, melyeknek feldolgozására a probandus képtelen, a jelenben is hatnak és rendszerint megjelen­ nek a világépítményben, ugyanúgy, mint a konfliktusok, továbbá az első- másod- és harmadlagos környezeti feszültségek, ártal­ mak. Megjelenésük vagy a maguk részletes bonyolultságával, vagy utalás útján történik. Ha részleteiben jelenik meg, tovább bontjuk; ha utalásokban, akkor összetevőit felderítjük: kontroll­ és felhívó játékokkal, más tesztekkel is ellenőrizzük, de ami ennél is fontosabb, megkeressük a valóság-fedezetét. Idő hiányában a más tesztekkel való ellenőrzést mellőzhetjük. A traumák és konfliktusok jelentkezési formája lehet struktúrális (pl. minden út zsákutcában végződik, vagy nem vezet sehová, indokolatlan kereszteződések, a saját ház körbe van kerítve stb.). Megfogalmazást nyerhet egyszerű történés formá­ jában: közlekedési balesetet átélt gyermek újból és újból balese­ tet rak ki, vagy egyszerű szimbolikus történésként, pl. a kacsa­ mamát lelövi a vadász (a gyermek élményében az anya fenye­ getett), a vonatot, amin a rendőr ül (az apa rendőr) felrobbantják. Differenciált reális vagy szimbolikus történésben vagy folya­ matos történés-sorban is jelentkezhetnek traumák. Utalást kaphatunk pl. a következő formákban is: a saját ház árnyékban van (ez mindig miliő-ártalomra utal); WC megjelení­ tése (ürítési problémákat vagy onániát jelez). Az én-azonosítás is utalhat problémára: pl. babakocsiban ülő kisgyermek szeretne lenni egy nagyobb gyermek. A trauma jelentkezhetik a világban az én-figurával reális, szimbolikus, egyszerű vagy bonyolult történés útján. A „kivel laksz?” kérdésre adott válaszok utalnak világosan a kötődési, azonosítási konflik­ tusokra. Pl.: a felsorolásból kistestvér vagy szülők kihagyása; apa vagy anya említése előtti meghosszabbodott válaszidő; zavar megjelenése az arcon. (Figyeljünk a verbális közlést kísérő metakommunikációra.) 128

Agresszió Az agresszió megmutatkozhat a tárgykezelésben a tárgyak dobálása, csapkodása, rongálása, durva, agresszív elhelyezés (ez tárgyi agresszió). Mutatkozhat szavakban: felkiáltások, szitkozódások, durva, becsmérlő szavak használata, induiatszavak (verbális agresszió). Az építmény tartalmi részében: támadás, háború, bombázás, katonák vagy indiánok harca. Egymást ölik az emberek, vadál­ latok támadnak meg más embereket, szelíd vagy más állatokat, egymást; szelíd állatok megvadulnak és támadnak; emberek veszekednek, verekednek; rablók támadnak; autók, vonatok, tankok ütköznek össze (cselekvésben megjelenő agresszió). Ismerünk olyan világépítményt, ahol a gyermek a „saját házát” lövi szét, szétbombázza a karácsonyfát és a kutyáját vagy szüleit megöli - saját fegyverével, önmaga teheti mindezt. Átté­ telesen, mint katona, rabló vagy bombázó repülő. Máskor ő a támadott, a fenyegetett fél. Mivel az agresszió és szorongás egymáshoz kapcsolódnak, s mert a szorongás átcsaphat agresszióba, az agresszió pedig szorongássá válhat, az agressziós jegyek értelmezésénél nagy körültekintésre van szükség. Nem mindig különíthető el a félelem és a védekezés a támadástól. Az egyik alapforma a következő: a gyermek defenzív világot épít, vagyis azt rakja ki, hogy minden oldalról támadva érzi magát. Ő valahol az építmény közepén van, s a kör pereméről éri őt támadás, a védelem is a kör vonalán helyezkedik el. Ez lehet várfal, kerítés, katonák, ágyúk, kutyák. Ezt nevezzük defenzív világnak; a gyermek védekező-alapál­ lásban van, de magatartása bármely percben támadásba csap­ hat át. Ez a magatartás-váltás létrejöhet a valóságban, a világ­ ban vagy mindkettőben. Egy felépített és lerombolt világ a globális, minden és minden­ ki ellen forduló agresszió megjelenítése. Itt két szempontot ve­ szünk figyelembe: az agresszió fokának erősségét (ha ponto­ zunk, a maximális pontszámot adjuk), és az agresszió irányát: minden és mindenki ellen ebben az esetben. Tehát az agresszió vonatkozhat globálisan az egész világra, 12 9

ezért kap magas pontszámot, de megjelenhet számos apró részletben, azonos vagy különböző formában. Például vonat ütközik össze, elefánt eltiporja a gazdáját, a vadász lelövi a nyulat. Az agressziós jegyek száma szintén a feszültség erősségére utal. Az agresszió irányára is kapunk jelzést, amit aztán a felhívó kérdésekkel tisztázhatunk. Máskor egyértelmű és világos az agresszió iránya. Pl. a szülő megölése. De az is világos, ha a kistestvért vagy vele azonos korú gyermeket támad meg valaki vagy valami. (Ilyenkor meg szoktuk kérdezni, hogy a megtámadott kisgyermek mennyi idős.) Az agresszív jegyek számán, fokán és irányán kívül még az agresszió megjelenési formáját is figyelembe kell venni. Háború, autó-összeütközés már „civilizálása, humanizálása”, bizonyos fokban elaborálása az agressziónak. Ha állatok nyelnek el állatokat, embereket, minden esetben patológiás jegy, de a következőképpen kell néznünk: a támadás még nem egyenlő az elnyeléssel, tehát ha a gyermek azt mondja, hogy a krokodil bekapja a kisgyermeket, még nem azonos azzal, ha ezt el is játssza. Ugyanígy a repülő megjelenése vagy a bombázás kimondása még csak a potenciális állapot, nem egyenlő azzal, ha el is játssza a pusztítást. Itt még egy közbeeső lépés, egy fal, egy gát van, amely a megjelenő agresszió teljes kifutását visszafogja. Az agresszió megjelenési formája lehet nyers, valóságos, lehet regresszív, patológiás és lehet elaborációs síkra terelt. Máskor az agresszió szublimált, ami már csak visszautalás tulajdonképpen a feldolgozott agresszióra. (Nagy különbség van a regresszív és az elaborált agresszió között, a szublimálásról nem is szólva.) Az agresszió elaborált formája pl.: indiánok és fehér emberek harcolnak egy szigetért. Ezt prepubertáló, pubertáló fiúknál ter­ mészetes, életkori sajátosságnak tekinthetjük. Az agresszió nem mindig negatívum, a személyiség expanzivitására utalhat. A világ megváltoztatásához, átformálásához bizonyos fokú ag­ resszióra is szükség van. Gondoljuk végig, hogy a jogos önvé­ delem nem más, mint a törvény által is elfogadott agresszió. Számunkra is fontos ennek a személyiségtényezőnek az alaku­ 130

lása. Sokat elárul a gyermekről, hogy támadás esetén ő is támadóvá válik-e (azaz védekezik), vagy megadja magát - eset­ leg nem az eredeti támadás síkján, hanem másutt éli ki agreszszióját. Ezek mind az agresszió ismérvei, melybe a pontozásos mód­ szer nem ad betekintést. Az értelmezésnél vissza kell térnünk a verbális megfogalmazáshoz, a lehetőleg pontos leíráshoz és értékeléshez. A nemi és életkori sajátosságokat mindig figyelembe kell venni. Visszatérve az előbbi példára, az indiánok harcára, ami egy prepubertáló fiúnál természetes, az egy huszonnégy éves asszonynál nagyfokú, nem elaborált agresszió. Kisgyermekek­ nél az állatok támadása természetes megjelenési formája az agressziónak és félelemnek. Nagyobbaknál, felnőtteknél csak a szimbolikus állat-támadás adekvát: így a kígyó, a krokodil. Szim­ bolikus a figura és szimbolikus a jelenet. Felnőtt - kivéve a patológiás eseteket - sosem teszi reálisan a krokodil szájába az embert, halat vagy egy gyereket. Az agresszió vizsgálatánál tekintettel kell lennünk arra, hogy az agressziót el lehet fojtani - ilyenkor a világépítményben rendszerint fokozottan érvényesül. Tehát a valóságban elnyo­ mott agresszió a világépítményben nagyfokú agresszió formájá­ ban jelenhet meg. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az agressziós jegyek és a valóságos magatartás között nem egyenes az öszszefüggés, ami természetes is. Lehet éppen ellentétes, de lehet pontról-pontra megfelelő. Elfojtás esetén az építményben lejátszódó agresszió már levezetési mód, az agresszió kiélése játéksíkon. Éppen ez is a célja a játéknak a gyermek pszichés mechanizmusában. Az elfojtott agresszió rendszerint szimbolikusan jelenik meg a világban. Szublimálás esetén áttételesen nyilvánul meg, és csak nagy gyakorlattal követhető a világépítményben. De az agresszió elaborálható, játékkal lereagálható és kanalizálható, ez indulhat spontán vagy valamilyen külső hatásra, de elérhetjük mi is a játékterápiás folyamatban a világjáték építése során. A jelölés akkor használható jól, ha összeszámoljuk a kapott agresszív jegyeket, jelöljük az erősségét, leírjuk irányát és más 131

jellegzetességeit, amelyeket világosan felismertünk. Kérdőjellel jelöljük, ha valamilyen jellegzetesség nem eléggé világos; ezt a továbbiakban igyekszünk hívással, indukcióval, explorációval, szituáció-nyújtással, konfrontáltatással tisztázni. A tisztázásban segít a heteroanamnézis is. Gondolom, fölösleges felhívni a figyelmet arra, hogy exploráció nélkül az agresszív jegyek nem értelmezhetőek kielégítően, de exploráció nélkül nem is szoktunk világot építtetni. Ha a gyermek befejezte az építést, kérjük mesélje, mondja el, mit csinált.

Szorongás A szorongást azért vettük fel a szimptomatikus jegyek közé, mivel önmagában a diagnosztika fontos része (gyermekeknél különösen). Egyes pszichés megbetegedéseknél döntő szerepe van (a szorongásos neurózis, pszichózis kísérője). Továbbá patomechanízmusának feltárása és oldása a terápiának is célja. Szorongásra utalhat a probandus vizsgálat alatti magatartá­ sa: halk beszéd, nedves tenyér, szorongó mimika, kéztördelés, ujjkaparás, szembenézés elkerülése vagy éppen a partner pil­ lantásának állandó kutatása (hogy vajon mit fejez ki), a testtartás tipikus szorongásos formái. Az építményben a szorongás elsősorban a perem-menti épít­ kezésben mutatkozik meg. Ez védelem, biztonság keresése, a vezető formákhoz való tapadás, önállóság hiánya. A tárgyak szoros egymás mellé rakása úgy értékelendő, mint a rajzos és grafoteszteknél. Összehúzódás: szorongó, énszűkítő magatartás. A szoros egymásmellettiséget el kell különíteni a zsúfoltságtól, ami az építés folyamatában jön létre: túl sok tárgyat helyez a tálcára a probandus, kevés a hely, mivel expanzív tendenciáit nem tudja keretbe, az adott térbe jól beilleszteni. A szorongó gyermek vagy felnőtt viszont még üres térfelületek esetén is azonnal szorosan egymás mellé rakja a tárgyakat. Sőt, a nagyfokú szorongásnak éppen az a jellemzője, hogy üresen maradt részek mellett a tálca testközelbe eső részén vannak a tárgyak, szorosan egymás mellé rakva. Az építő nem mer a nagyobb felületre „kilépni”. 132

Ahogy a kinoterápiával még elmebetegeknél is lehet oldani az énszűkítő tendenciákat, úgy a világjátékkal is a teljes térben való laza játékkal és építkezéssel (is) oldható a szorongás. De ez kívülről való megközelítés. A lényeges, amikor a szo­ rongás területét, okozóját megtaláljuk a világépítés tartalmában (iskolai konfliktus, azonosítási zavar, ambivalens szülő-kapcsolat, miliő-ártalmak különböző formái stb., stb.). Célunk az, hogy a szorongást, mint tünetet megállapítsuk, s a szorongás fokát és okozóját is lehetőleg feltárjuk. A „hol üt ki a tűz?” kérdésre adott válaszok a szorongás területét, helyét próbálják felmérni. Pl.: „Ott üt ki a tűz, ahol anya táncol, szórakozik egy fa alatt.” „Az iskolában”.,Apa munkahe­ lyén”. A szorongás fokát és formáját nem tudjuk olyan pontosan vizsgálni, mint ahogy az agressziót, numerikusán nem tudjuk kifejezni; a világépítményben megmutatkozó szorongás-jegye­ ket a terápia folyamatában felhasználjuk, annál is inkább, mert talán egyetlen tesztből sem nyerünk olyan világos utalást a szorongás konkrét okára vonatkozóan, mint a világtesztből.

Regresszió A regressziót olyan irányú történésnek fogjuk fel, ami ellenté­ tes a fejlődés karakterisztikus változásával. A regresszió lehet többé vagy kevésbé időszakos. (Például kisgyermek álmosság, fáradtság esetén is regrediál viselkedésben: már elhagyott kis­ gyermekes vagy éppen csecsemőkori viselkedésformát vesz fel. Artikulálatlanul sír, rúgkapál stb.). A regresszió védekezési mechanizmus. Amikor a gyermek olyan helyzetbe kerül, ami számára megoldhatatlan konfliktust jelent, egy már túlhaladott fázisba csúszik vissza, úgy oldja meg helyzetét. A felnőtt is regrediál, pl. test-sémájába vonul vissza súlyos betegség esetén. Előfordul az is, hogy a szülő tartja a gyermeket kisgyermekes emocionális viselkedési szinten. Számunkra megnyilvánulásá­ ban ez a gyermek is regresszív. Az elfojtott agresszió, általában minden elfojtás, regressziót válthat ki. Pszichotikus gyermek állati szintre regrediálhat, pl.: 133

7 éves, 120-as IQ-s kisfiú himbálózó, állatszerú járást vett fel, habzsolva, nyálát csurgatva kezdett enni, az étel ki­ csordult szája szélén. Ha valami váratlan erős inger érte, hirtelen leguggolt, négykézlábra ereszkedett, megérintve tenyerével a földet.

A világjátékban többféle formában nyilvánulhat meg a regresszió: A viselkedésben: a gyermek minden tárgyat, amit kézbevesz, ujjaival érint, megtapogatja, az ajtókat-ablakokat ki akarja nyitni vagy nyomni, kéményt letörni stb. Úgy viselkedik, mint a megis­ merő manipuláció során. Verbálisán: állandóan kérdez, kisgyermekes sztereotip kér­ déseket tesz fel: „mi ez?” - miközben jól tudja, hogy mi a tárgy, amit a kezében tart. A regresszió mély szintje, ha megszagolja vagy szájával érinti a tárgyakat (csecsemőkori, állati viselkedés). Regresszió az is, ha a homokkal nem konstruál, hanem játszik: ha a tárgyakkal nem épít, hanem rakosgat. A homok destruktív használata (szórás, túrás, temetés) szintén regresszív jegy (2-4 éves szintre utal). Nagyfokú regresszió, ha állatok más állatokat vagy embere­ ket elnyelnek a világban. Ezt patológiás esetekben találjuk, normális gyermekeknél ez a jelenség már 2 éves korban sem fordul elő. Agresszió és regresszió kapcsolatához tartozik az is, hogy minél jobban organizált és szociálisan elismert az agresszió (pl. háború vagy autóbaleset), annál kevésbé regresszív. Egyéb­ ként, mint mondtuk, az agresszió is regresszióhoz vezet. A rendezetlenséget is regresszív jegynek tekintjük, de mégis különválasztjuk a többitől. Ugyanis egyes tüneteket, noha létre­ hozó mechanizmusuk egészében vagy részeiben közös - vilá­ gos, egymástól elkülönülő megjelenési formáik miatt a gyakorlat szempontjából különválasztjuk. Építés közben megjelenő ujjszopás, selypes, kisgyermekes beszéd, naiv, kisgyermekes mimika és mozgásformák megjele­ nése nagyobb gyermekeknél szintén regressziós tünet, de nem 134

szükségszerűen a világ építésével kapcsolatban jelentkező spe­ cifikus jegy. A regresszió foka annál nagyobb, minél nagyobb a különbség a gyermek biológiai kora, intelligenciaszintje és a viselkedési, emocionális színvonal között, amire regrediál. Amint láttuk, a regressziónak vannak „ősi”, „állati” szintjei, amit csak patológiás esetekben találhatunk. Vannak csecsemőkori, kisgyermekes, gyermekes szintjei. Lehet a regresszió állan­ dó, és lehet pillanatnyi. Az is előfordul, hogy épp a terapeuta számára hic et nunc regrediál a gyermek - ez gyakori a világjá­ téknál. A regresszió kiindulhat a gyermekből és kiindulhat a környe­ zetből, de ez a kettéválasztás minden esetben erőltetett, mivel mindig a környezet a kiindulópont; csak az a különbség, hogy a regressziót mint formát a szülő, nevelő vagy a gyermek válasz­ totta, tehát a szülő tartja a gyermeket kisgyermekes szinten vagy a gyermek védekezik a szülő, a környezet ellen kisgyermekes magatartással. Patológiás állapotban, endogén gyermekkori pszichózisok­ nál, valamint az oligofrénia súlyosabb eseteiben előfordul; utób­ binál a külső tényezőket nem szükséges mérlegelni.

Depresszió A felnőttek depressziója aránylag könnyen megállapítható a panaszokból, az explorációból, teszt-vizsgálatokból. Náluk még a kompenzált depressziós neurotikus állapot, elfojtott depresszió is könnyebben diagnosztizálható, mint a gyermekek depresszi­ ója. Ennek oka az, hogy a gyermek hamar regrediál, könnyen válik átmenetileg negativisztikussá, és ezt nehéz elkülöníteni a szó szoros értelmében, klasszikusan értelmezett depressziós állapo­ toktól, melyeknek a hatásmechanizmusa, lefutása, és természe­ tesen a kezelésmódja is más. Az enkoprézis a gyermekeknél depressziós tünetnek számít. Gyakran előfordul, hogy ezenkívül semmi más jegy vagy utalás nincs a depressziós állapotra. A fogyás és alvászavar, amely a felnőttkori depressziós állapotok kísérője, gyermekeknél nehe135

zebben követhető, hiszen a testsúly nem állandó, a növekedés­ sel változik. A fogyás, illetőleg gyarapodás-csökkenés a szaka­ szosság és a könnyű kilengések miatt nem ad biztos támpontot. Mivel a gyermek alvászavarairól nem szokott és nem tud beszá­ molni, ha azok nem zajosak vagy viharos lefutásúak, a felnőttek nem is vesznek róla tudomást. Pavor nocturnus, felsírás, felriadások vagy egyszerűen az, hogy a gyermek nem tud elaludni, igen gyakori panasz, de ezeket más okok is kiválthatják. Felis­ meréséhez szükséges az, hogy a felnőttek elég éberen aludja­ nak, egy szobában a gyermekkel, vagy a közelében legyenek, hogy ezeket megfigyelhessék. A világépítmény során természetesen figyelembe vesszük a gyermek építési ideje alatti magatartását, amely gyakran utal depresszióra. Depressz iós jegyek a tompa, nyomott mimika, fénytelen te­ kintet, lassú mozgás vagy szemmozgás, gyakran.elkönnyesedő szem (a gyermek sírós). _kalkanés_keveset beszél, a reakcióidő megnyúlik. Lassúdik a pszichomotoros tempó. Bizonytalan, jié h a esetleges a tárgyválasztás. A homokozási és építési idő meghosszabbodik, de az ered­ mény ugyanakkor kevés. Ez megnyilvánul abban, hogy a tárgyszám alacsony, sok az üres terület, a struktúra leegyszerűsödött, ^ m ondanivaló szeoénve s .A z is előfordul, hogy a probandus jóformán semmit se csinál, hozzá se kezd az építéshez, egy vagy két tárgyat vesz ki, és azonnal abbahagyja a munkát. A szegé­ nyes tartalom ugyanakkor nyomott, a történés csekély, hiányoz­ nak az emberek vagy csak egy-kettő van, ház is kevés, állat­ többnyire fenyegető vadállatvagy támadóan viselkedő háziállat. Többnyire hiányoznak a növények is, vagy csak növények és állatok vannak, emberek, házak nincsenek. A depressziós gyermek rendszerint egyedül lakik egy házban (ez a magány érzésének a kifejezése) vagy valamilyen állattal. S okszorjiincs ,jelen’^a világban, nem látható, nem é ra lfia g a t akcióképesnek, nem vágyOTarráTTiogy a figyelem központjába kerüljön, nem kíván azonosítani. Bíztatásra sem hajlandó az én-azonosításra, hiszen éppen ez az azonosítás-zavar a gyer­ mek depressziójának egyik fontos tényezője (személyiség-fejlő136

dése az azonosítás fonalán fut). Ha mégis megteszi, akkor rendszerint a szokásostól eltérő figurákkal azonosít, pl.: kisbaba a kocsiban (ez egyúttal regressziós jegy is), törpe vagy néger, esetleg kínai (ez az idegenség, a „másnak érzem magam, mint a többi ember” kifejezése). Ha a gyermek a fantázia világába menekül, vagy kompenzálni igyekszik, irreális mese-figurának rakja ki magát, pl. Mikulás, Télapó, angyal - de egyedül van, és nincs funkciója. A depressziós'gyérmek világépítményében az interperszonális kapcsolatok zavara, az akcióhiány, a jövőre irányultság hiánya, valamint a gyönge struktúra és a kevés tárgyszám szembe­ tűnő. Ha a depresszió nem fedett, mindig megkapjuk ezt az együttes tünetcsoportot. Ehhez járul rendszerint a felhívó kérdésekre adott válaszok depresszív jellege. Pl.: „sehol sem süt a Nap” - mondja, mint láttuk, egy hatéves kislány szünet után a „Hol süt a nap, és hol van árnyék?” kérdésre. A fedett depressziónál - ami gyermekeknél gyakori - a sok­ szor vele járó motoros nyugtalanság nehezenJelismerJnetővé te s z i'a képet. Annál is inkább, m ivef az. építményben a két klasszikus jegyet, a megnyúlt építési időt és a kevés tárgyszámot Ilyenkor a tartalom és a struktúra az, amire támaszkodhatunk. A struktúra lazán összefüggő vagy dezorg anizá lód ott. A tartalon inyomott és félelmes jegyeket mutat. Az én-azonosítás inadekvát. Az interperszonális kapcsolatok zavara mindig megmutatkozik. Néha egyetlen, de specifikus jegyet kapunk a depresszió tipikus megjelenítésére és megfogalmazására. Pl.: ,A pálmafák a tengerparton állanak, mert szeretik a vizet. De ezek már nem élnek, kiszáradtak.” ,A boci csak áll, de nem él, elgázolta egy tank. A tehén nézi, de nem látja, mert oda sem figyel. A tank is azért gázolta el a borjút.” (Anya-gyermek kapcsolat irreverzibilis sérülésének él­ ménye.) Saját házra azt mondja a gyermek: „Süllyed az erkély, az 137

egész ház, mert süllyed a föld alatta.” Anyától válóper miatt elválasztott gyermek a folyón túlra rakja ki az anya házát, és azt mondja: „Csónakkal át lehet kelni a folyón, de kilyukadt a feneke, betör a víz és elmerül a csónak.” (Amiben ő ül, a gyermek, aki az anyához szeretne átjutni, ha lehetne.) Általában a zsákutcák, a sok sorompó, a hajó és vonat, ami nem megy sehova, és nem visz senkit, a híd, ami nem köt össze jól funkcionáló tereket, szintén depresszióra vagy fel nem dolgo­ zott depresszív élménytartalomra utal. Az autoaaresszivitás felnőtteknél gyakori, a depressziós gyer­ mekeknél ritkább. Gyermekeknél, sokszor felnőtteknél is, ez a következő formá­ ban jelenik meg: az én-figurát valamilyen baleset éri, halál, élet vészé Iyes tá m a dási Pl 7: autóbaleset, vad állatok tépik szét, lelövik, felakasztják, vízbe fullad, vihar van a tengeren, elsüllyed a hajó, kisiklik a vonat, és meghal mindenki, aki benne van, közöttük ő. Ezt úgy foghatjuk fel, mint nem tudatos vágyat a megsemmisülés, a halál után. Természetesen előfordul, hogy mindez tudati szinten is lezajlik. *

*

*

Ellenőrzött építésnek nevezzük, ha a probandussal három­ négy világot építtetünk. A svéd Erica-intézet „három világ-mód­ szert” használ, azaz mindig három világot építtetnek, három egymás után következő alkalommal, néha egymás után kettőt. Egy építmény értékelését nem tartják eléggé megbízhatónak. Ez kétségkívül alaposabb módszer, de igen időigényes. Átlag négy­ öt munkaórát igényel. Viszont olyan megbízható és gazdag eredményt kapunk, ami két-három teszt-vizsgálatot pótol, nem azonos értékkel ugyan, de nagyobb gazdagsággal, differenciál­ tabban. Ugyanakkor a probandusnak öröm- és játékélménye van, és a terápiás kapcsolat kiépítésére bőven adódik lehetősé­ günk, nem szólva arról, hogy három-négy világépítmény már önmagában is terápiás hatású. Véleményünk szerint, ha első alkalomra a gyermek nem hoz 138

sablon-játékot - ez részben a vezetőn is múlik megbízható értékelési alapot kapunk. A strukturális elemek aránylag konstansak, tehát elfogadjuk őket, és értékelhetjük. A szimptomatikus jegyek majdnem mindig megmutatkoznak első alkalommal, ha a probandus nincs ellenál­ lásban. Ha a gyermek első alkalommal védekezik és fed, sem­ mitmondó, sablonos az anyaga, ismételtethetünk azonnal vagy a következő alkalommal. Igyekszünk kiléptetni őt ebből az álla­ potból, felhívó kérdésekkel, játékhívással, játékindukcióval, szituáció-nyújtással, téma-adással tisztázzuk, elmélyítjük a játékot. Tehát a megbízhatatlansági tényező a világ-építésnél nem az, hogy hamis eredmény kapunk, hanem hogy nem kapunk eredményt, vagy semmitmondó a játék eredménye. Amennyiben szimptomatikus jegyek jelennek meg a világépít­ ményben, biztosak lehetünk abban, hogy a vizsgálat megbízha­ tóan értékelhető, a gyermek „belement” a játékba, elmerült az építménybe, elfogadta a feladatot, és átadta magát a kreatív tevékenységnek. Az egészséges gyermekek átlagos, érdekte­ len, „normál” világot építenek. Az „egészséget” megállapíthatjuk az építmény strukturális és tartalmi részeiből is. A szimptomatikus jegyeket - többnyire nem egyet találunk egymás közötti összefüggésben értékeljük: egybevetjük az idő-, numerikus- és tartalmi adatokkal, jegyekkel, a probandus vizs­ gálat alatti magatartásával, a heteroanamnézissel. Tehát a je­ gyeket először külön, azután nagyobb egységbe állítva értelmez­ zük, végül a heteroanamnézis segítségével eddigi értelmezé­ sünket feltételezésként kezelve, újból értelmezzük. Feltehetjük a kérdést, hogy mire adnak választ a szimptoma­ tikus jegyek. Következtethetünk az intelligencia színvonalára (számszerű IQ meghatározása természetesen fel sem merül ennél a mód­ szernél). Választ kapunk azokra a kérdésekre, amelyeket az egyes szimptomatikus jegyek elnevezése is mutat, mint pl. a jelenlegi agresszió, regresszió, traumatikus jegyek, konfliktusok, interperszonális kapcsolatok részleteire bontva, a szorongásra, az azt kiváltó tényezőkre, miliő-ártalmakra. A szimptomatikus jegyek száma és kombinációja a jegyek 139

minőségével és ismertető vonásaival egy-egy betegségre vagy magatartászavarra utalhat. Tehát ez a klasszikus pszichodiagnosztikához közelít. Csakhogy a gyermeknél éppen a fejlődés sajátosságai miatt a fejlődés egyes jellemvonásait elnyomhatják, háttérbe szoríthatják a személyiség-jegyek, ugyanakkora beteg­ ség kialakulásának formái nem olyan határozottak és specifiku­ sak, mint a felnőtteknél, tehát a diagnosztika kevésbé egzakt. Még az is vita tárgyát képezi, hogy gyermek-neurózisról, vagy neurotikus fejlődésről beszélhetünk-e. Ehhez még hozzá kell tennünk azt, hogy a gyermek pszichés reakció-módja bonyolul­ tabb, szélsőségesebb, ugyanakkor sokkal rugalmasabb, mint a felnőtté. Éppen ezért nem alkalmazhatjuk a felnőtt pszichodiagnosztikát kisgyermekeknél. így a „leíró” diagnosztikai módszer látszik alkalmasabbnak, mint a definiáló. Ennek jobb hasznát tudjuk venni a gyermekpszichodiagnosztikában, ami egészen sajátos terület, és erősen eltér a felnőttekétől. Ugyanakkor felnőttekkel dolgozó pszichiá­ tereknek az a véleménye, hogy a gyermek-pszichodiagnosztika gazdagabb és differenciáltabb, mint a felnőtté. Pl. az elektív mutizmus, szeparációs félelem stb. elnevezéseket nem használ­ ják a felnőtteknél. Valószínűnek látszik, hogy ez a részben leíró módszernek köszönhető, ami ugyan kezdetlegesebb, de kevésbé sematizál. Vannak iskolák, amelyek ellenkezőleg, szigorúan „skatulyáz­ nak”. Ez a módszer tapasztalataink szerint erősen időigényes, és a pszichoterápia szempontjából kevésbé használható.

A sablon-játék Sablon-játéknak nevezzük, amikor a probandus játékában olyan történést elevenít meg, amit valahol olvasott, látott vagy hallott. Játék alatt itt a három klasszikus játékmódszert értjük, a világjátékot, szceno- és bábjátékot, de vonatkozik ez a miliő- és szabad játékokra és pszichodrámára is. Fontos a sablon felismerése és elkülönítése a projekciós anyagtól, a sablon-alkalmazás motivációjának felderítése, a részlet-változtatások felismerése és értelmezése. A sablonok egy része, a mesék, népmesék könnyen felismer­ ik

hetők; a színpadi-, rádió- és tévé-játékok, regénytörténések valamivel nehezebben. Felismerésük nagyfokú tájékozottságot igényel. Ezenkívül még számolnunk kell a hírekkel, újságcikkek­ kel, a felnőttek és gyermekek beszélgetésében elhangzó törté­ netekkel. Azonos kultúrkörben forgó sablonok ismerete majdnem min­ dig segít a felismerésben. Szinte lehetetlen olyan fokban tájéko­ zódni, hogy az összes kulturális sablont ismerjük; a beszélgeté­ seket pedig természetüknél fogva nem ismerhetjük. A sablon megjelenési formájában általában van valami lekerekítettség, „történet-jelleg-szerűség”, többnyire idegen, kész elemként hat az egészben (de bele is olvadhat). Felismerésében segítenek a jellegzetességek, a pszichológiai és megfigyelési szempontok, segít a rákérdezés. Ha nem tudunk dönteni, meg­ kérdezzük: „Ez megtörtént? Hallottad valahol? Vagy te találtad ki?” Támpont az is, ha a játéktartalom kontrolijánál nem találjuk meg a valóságfedezetet. Az is fontos, hogy a gyermek milyen sablont használ, és az egyes részleteket hogyan változtatja meg. Az építő akkor használ sablont, ha nincs mondanivalója; ha valamilyen okból kitér a válaszadás, az önmegnyilvánulás elől; ha a sablon megragadta, azaz élménnyé lett. Vagyis amit hallott-látott, annak szuggesztivitása traumatikus jellege miatt vált fontossá számára, s esetleg be is épült a személyiségébe. S ami a legfontosabb: azért használja a sablont, mert az ráfelelt a saját konfliktusára, problémájára. Azaz: sablont játszik, sablont ábrá­ zol, de csak annyiban, hogy a kész formát kívülről vette, s az lényegileg megfelel saját problémájának. Ez mártulajdonképpen nem is sablon, hanem sablon segítségével való fogalmazás, így csak formailag sablon. A probléma megfogalmazása játékban invenciózus munka. Az építő eredeti sztorit talál ki, s ha erre nem képes, vagy nem akarja megtenni, akkor választ sablont. Hogy a sablon megfelel valamilyen problémának, annak az eldöntésénél segít az exploráció, a hangsúly, mimika, és az egész kontextus, amibe helyezve kapjuk az anyagot, továbbá a heteroanamnézis. 141

A sablonjáték megjelenésének másik fontos motivációja, hogy áttételesen egy konfliktuózus személyre vonatkozik, vagy globálisan a problémára utal. Pl.: Juciit tíz és fél éves; gazdag emocionalitású, jó tanuló, kitűnő magatartású, jó megjelenésű, rendezett, harmoni­ kus családi környezetben élő kislány erős szorongásos tüneteket produkál. Este nem m er kimenni az utcára, szo­ bája ajtaját nyitva kell hagyni elalvás előtt és a villanyt égve. Sötétedés után nem m er a lakásban egyedül maradni, csak ha vendég, idegen vagy családtag is jelen van. Öreg dajkájával sem m er együtt maradni. Világépítményében a következőket hozza: Egy tevét rak ki, előtte egy férfi-figura fekszik a homokban. Azt mondja: a teve a gazdáját, az ápolót halálra harapta, mert az megütötte egy bottal a lábát; a lábát, ahol egy érzékeny ideg volt, és ettől megvadult a teve. Különben szelíd és jó állat. Most az ápolója halott. A történet megjelenési formájában, előadásában tipikusan projekciós tartalom benyomását kelti. Amikor a kislány az anyjá­ nak megmutatta az építményt, azt mondta: „Tudod, anyu, ez az a történet a tevével." „Milyen történet?” - kérdeztem. „Hát ami az újságban volt” - válaszolta az anya közönyös hangsúllyal. Valóban, az újságban abban az időben jelent meg a hír, hogy egy ápoló a tevét a Nyugati pályaudvar felé hajtotta bevagonírozás céljából, ráütött a lábára, egy érzékeny ideget talált, a teve a nyakszirtjén megharapta, amibe az ápoló a helyszínen bele­ halt. Tehát sablonnak foghatnánk fel a játékot, mint egy újságcikk pontos áttételét a játékba. Csakhogy a következő részletet tudjuk meg a történet kapcsán az anyától: „Jojókát, a kislány öreg dajkáját kizárólag a balesetek, a rémhírek, a halálozások érdek­ lik. Reggelenként, mivel rosszul lát, Judittal szokta felolvastatni magának az újsághíreket, azaz ezeket a rémhíreket.” Utóbb kiderül, hogy a gyermek éppen Jojókával nem mer egyedül otthon maradni, akit különben a rajongásig szeret. 142

A világában egy sírt tett ki a centrumba: „Ott van a temető.” („Valóban közel van a temető” - mondja az anya). Jojókával kapcsolatban még azt közli: „Itt, ebben a világban, ahol minden úgy történhet, ahogy én akarom, Jojóka örökké él.” A verbális explorációnál elmondja az anya, hogy egyszer a gyermek említette: attól fél, hogy amikor ketten vannak otthon, meghal az öregasszony. Az anya szerint azért fél ettől, mert egy öreg nagynéni a gyermek szeme láttára a lakásban halt meg szívrohamban, tehát logikusan fél attól, hogy aki öreg, az várat­ lanul meghalhat. itt a sablon-történet egy újságcikk megelevenítése volt klasszikusan ezt nevezzük sablonnak-, de ez utal egy személy­ re: Jojókára, az öreg dajkára, aki a rémhíreket felolvastatja a gyermekkel. Nyilván azért, mert a halál, a balesetek, tehát kivetítve a saját halála érdekli. A személyre, és egyúttal a prob­ lémára utalást megerősíti az, hogy a középre, a temető helyén, először egy templomot rakott ki Judit. A szülők materialisták, Jojóka vallásos. Majd a templom helyére tette a sírt. Továbbá közli, hogy Jojóka ebben a világban örökké fog élni. Tehát kifejezi a problémát, amitől fél: a Jojóka halálát, megfordítva. De vajon egyszerű fordítás ez? Ha végiggondoljuk, hogy éppen ezt a sablont választotta, hogy a teve (szelíd és jó), amikor egy érzé­ keny idegét találta el a gazdája, megvadult és megölte ápolóját. Kérdésföltevésünk a sablonjáték összefüggéseinek kibontása után a következő: nem a gondozója halálát kívánja a gyermek, és a bűntudat tartja fent azt a félelmet és szorongást, ami miatt nem mer a lakásban a dadával maradni? Második kérdésünk: mi okozza az ambivalenciát a rajongva szeretett dada és a gyermek között? „Milyen érzékeny pontját érintette Jojóka a gyermeknek?” Harmadik problémánk: Judit fél krimit megnézni, és irtózik minden drasztikus, agresszív, halállal foglalkozó problémától és jelenettől, történettől. Mi a Jojóka szerepe - aki a krimit és a halálhíreket szereti - ebben az irtózásban? Judit esetében azt akartuk bemutatni, hogy a klasszikus sablon is (hiszen amit a gyermek megjelenített, az pontosan így jelent meg az újságban), hogyan utalhat áttételesen a konfliktu143

ózus személyre (az újságcikket, híreket Jojóka olvastatja fel), hogyan utal a kulcsproblémára. A gyermek a saját kívánságától fél, tudniillik, hogy jó volna, ha Jojóka meghalna, de az elvisel­ hetetlen, és elfojtásba kerül, viszont fenntartja a szorongást, és ezért nem mer Jojókával kettesben maradni a lakásban. Termé­ szetesen ez a szorongás irradiál más területekre is.

A sablon összefoglalása A sablon kívülről vett kész történés, amit az építő a játékban megelevenít. A sablon vonatkozhat áttételesen arra, aki a konfliktuózus személy az építő életében. A sablon lehet valóságos probléma és tartalom megjelenítője; kívülről nyert, kapott kész formán keresztül. A sablon élménnyé válhat, vagyis a gyermek vagy felnőtt a sablon-történést beépítette, magáévá tette. (Csak a forma sab­ lon, lényegileg saját tartalom a két utolsó esetben.) A sablon utalhat egy részlet- vagy egy egész problémára. A sablon részeinek megváltoztatása utalhat a problémára (miközben az egész nem értékelhető problémaközlésként). Valódi sablon-játék az, amihez az építőnek nincs köze amikor nincs mondanivalója vagy ha kitér a válaszadás, az én-megnyilvánulás elől. A válaszadás elől a következő esetekben tér ki: - ha túl erős az önkontroll - ha valamilyen okból fél - ha rejtegetnivalója van, aminek a felfedését nem kívánja - ha zárkózott, nehezen megnyilvánuló személyiség - ha a vizsgálat vezetőjével vagy a játékkal szemben ellenállást fejt ki - erős gátoltság esetén Természetesen a kitérés nemcsak a sablonban nyilvánul meg, hanem az egész játékban és az egész építményben. Például: első felszólításra megtagadja a világépítést, lassan dolgozik, nem hoz tartalmat, mint már említettük, sablont hasz­ nál, nagyon kevés és konvencionális struktúrát ad. 144

A sablon, még ha valódi sablon is, a személyiségre mint válaszadás jellemző. Következtethetünk belőle a kultúra, a fan­ tázia, emocionalitás, színesség, gazdagság, érdeklődés körére. Tehát a sablon sokszor invenció-hiány, máskor elhárítás, az építő kitérése a válaszadás elől; de mint jelenség, mindenképp értékelhető és értékelendő.

Anticipáló játék A játékot, amely egy jövőben bekövetkező összeütközést, konfliktust, rövidzáriatú cselekményt, acting out-ot, életvezetés­ ben történő változás, fordulat lényegét, formáját és elemeit tar­ talmazza, az alábbiakban anticipáló játéknak nevezzük. Vagyis: a probandus anticipálja a jövőben bekövetkező eseményt, játék­ ban, mivel a feszültséget, a konfliktus lehetőségét, a döntés formáját, ami az eljövendő eseményt determinálja, tudatos vagy nem tudatos szinten megéli, és strukturáltan magában hordja. Vagy: a környezet kényszerítő hatását valamilyen esemény ki­ robbantása irányában tudatosan-nem tudatosan átéli. S. Bach gyermekrajz-szakértő a zürichi gyermekklinikán 1971-ben tartott előadásában ismertetett egy esetet: 6 éves kisfiú autóbalesetet, gyermekgázolást rajzol. A baleset pár hét múlva - vele - úgy, ahogy ábrázolta, megtörténik. A vita során támadták feltevését, hogy a gyermek saját balesetét elevenítette meg rajzában, előre. Ha azonban meggondoljuk, hogy a balesetek egy része tu­ dattalan szándékkal előidézett, Bach feltevése egyáltalán nem meglepő: a gyermek a balesetet maga idézhette elő. A szokatlan az, hogy ezt előre megelevenítette rajzában. Úgy tűnik, itt az anticipálás rajzban történt. Az anticipálás jelensége elég gyakran fordul elő - de mivel egy ismeretlen jelenséget nehéz felismerni, csak extrém esetek­ ben mutatkozik meg egyértelműen. A gyakorlat szempontjából nem az a legfontosabb, hogy az anticipálást felismerjük, hanem az, hogy a felismert feszültséget és problémát - amit a játékos, mint történést anticipál - játéksí­ kon a problémamegoldás irányába tereljük; s a terápia nondirekt részében felderített összetevőket szintén pozitív irányba befo­ 145

lyásoljuk. így a terápiás korrekció még akkor is lehetséges, ha nem ismertük fel a játék anticipáló jellegét. Néhány esetet szeretnénk röviden ismertetni. M. Mona 7 éves, magas intelligencia-nívóval, erősen be­ szabályozott, fegyelmezett gyermek. Kitűnő tanuló, sokat szerepel az iskolában; a pedagógus mintának állítja az osztály elé, aminek nagy komolysággal igyekszik megfe­ lelni. Otthon és iskolában problémamentes. Pavor nocturnus pár hete lépett fel a vegetatív labil gyermeknél, apa ideiglenes letartóztatása után. A tünetek hamarosan ren­ deződtek. Egyéni játékterápia során a következőt hozza az iskolajáték­ kal: egy rossz tanuló (lány), a leghátsó padban ül, levelezik az egyik fiúval, és csúf szavakat mondanak. Az osztálytársak ha­ ragszanak rá, nem szeretik. A tanító néni elfogja a levelet, a rossz tanuló megüti a tanítónőt. Mivel a gyermek tünet- és panaszmentes, a játékot - tévesen - mint iskolai élményt értelmezzük. Hamarosan elbocsátjuk; s bár a pavor nocturnus figyelmeztető, a panaszmentes gyermek­ kel időnyomás, helyhiány, szülők megelégedettsége miatt nem foglalkozunk széles távú pszichoterápiával. Nyolc hónap múlva jelenik meg újból a rendelésen hipertóniás panaszokkal, amit iskolai konfliktus váltott ki: a tanítónő elfogta egy fiúhoz címzett rajzos céduláját, s mikor kihívta maga elé a katedrához, hogy felelősségre vonja, Mona bokánrúgta. Itt a pedagógus ellen kirobbanó agresszió anticipálása a lényeges. Vagyis, mint eminens tanuló és az osztály mintaképe, erős feszültséget érzett a pedagógussal szemben, és ambivalenciát saját magatartásában. A „robbanást” anticipálta. A bokánrúgás erősebb agresszív bántalmazás csak részben fékezett megnyil­ vánulása. Ha a játék menetét elemezzük - az a motívum, hogy ő „rossz tanuló”, a saját szerep irányának megfordítása, s ez arra figyel­ meztet, hogy jótanulósága, mintaszerű magatartása zavarja, szeretné ezt a „szerepet” elutasítani. De nincs bátorsága hozzá, 146

mivel erősen beszabályozott, enyhén kényszeres. Az osztály nem szereti a rosszul tanuló lányt - vagyis őt magát. Ez az osztállyal való feszültségre utal, amit úgy látszik, szintén nehe­ zen visel, ezért eleveníti meg. Arra kell gondolnunk, hogy ez fokozza feszültségét, gyűlöletét a tanítónővel szemben, aki ebbe a szerepbe kényszeríti. Az agressziót ez motiválja. „Menetkész” az egész esemény lefutása. Ugyanígy nem mellékes a fiúval való levelezése sem, amit vagy anticipál, vagy fennállt már a játék elején. Következő esetünk: H. Ilona harmadéves medika, menyasszony. Medikusok csoportvilágjáték vizsgálatánál én-azonosításra egy hoszszúruhás tündért rak ki. „A szoknyája alatt vannak a gyer­ mekek, csak nem látszanak. De két-három gyermek is, az enyémek” - mondja. Kérdésünkre: „És a férje?” - egy távolabbi sarokba férfi figurát helyez: „Nem a királyfi, hanem a férjem, és meglátogat. Külön lakunk. Egy tündér nem lakik együtt mással, de meglátogat, és így lesznek gyermekeink. ” Két év múlva megkötik a házasságot. Előtte depressziós, erős vegetatív szorongásos tünetekkel. Hosszú ideig nem tudnak közösülni, mivel fájdalomérzékeny, vaginális gör­ csöt kap. Végre teherbe esik, szül, de rövidesen válnak. Válás után volt férje meglátogatja, és noha nem szándé­ koznak felújítani a házasságot, teherbe esik, és a terhes­ séget vállalva újra szül. A konfliktus-szituációt végig nagyon nehezen viseli. A játék nyilvánvaló tartalma: a tündér nem lakhat együtt mással, de férje meglátogatja, és így lesznek gyermekei. Vagyis, amit anticipál, az az „asszony”, a „feleség” szerep elutasítása. A gyermekek vállalása anélkül, hogy folyamatosan együtt élne a szexuális partnerrel. Azt hihetnénk, ha a játékot nem ismerjük, hogy nem felel meg a szexuális partner, rosszul sikerült a kapcsolat, és azért ment tönkre a házasság. A játék azonban arra figyelmeztet, hogy az 147

elutasítás preformált, strukturált, készenléti állapotban volt. Nemcsak a partner elutasítása, hanem a gyermekek elfogadása, sőt, az elfogadás módja is. „Meglátogat, és úgy lesznek gyerme­ keink.” Figyeljük a szép és pontos játék-fogalmazást: „Egy tündér nem lakik együtt mással.” A tündéreket nem szokás feleségül venni, legfeljebb a királyfi veszi el a tündérkirálynőt. A tündérség lebegő állapot, földi és testi, szexuális kötöttség nélkül. Ez a szexualitás elutasításának megfogalmazása, szimbolikus formá­ ban. Vagyis itt hozza az alapvető konfliktust, a szex-elutasítást, ami feltehetően korai gyermekkori trauma, specifikus hatások­ nak, élményeknek a következménye. Mindenesetre már kialakult állapot. Többek között gondolhatunk arra, hogy a szeplőtlen fogantatás is minta lehet: mélyen vallásos nevelésben részesült. Ugyanígy figyelemreméltó, hogy a gyermek kizárása és elfoga­ dása is azonnal exponált. A konfliktus ugyanis újabb konfliktust hoz. A tündéreknek nincsenek gyermekei. ,A szoknyája alatt láthatatlanul vannak”. Szimbólum és élmény-minta lehetett a gótikus madonna-ábrázolás: Mária köpenye alatt vannak a se­ gítségére szorulók. A magatartás tehát többszörösen ambivalens. Szeplőtlen tündérség, lebegő állapot, a szex-partner elutasítása, de vala­ mely formában mégis gyermekkel áldottnak lenni; végül a „látogatás”-motívum, amit természetesen nem szószerint kell érte­ nünk, de lényege mégis az, hogy nem él együtt a partnerrel és úgy fogadja el a második gyermeket. Tehát a válás tudatában, a válás perfektuálása mellett lép időleges kapcsolatba vele. A kompromisszum világos: a szexuális kapcsolat elfogadhatatlan­ sága és elutasítottsága, párhuzamosan a gyermek elfogadásá­ val. Az anticipálás jelzései nyilvánvalóak. Harmadik esetünk: G. Györgyit apja 7 éves korától szexuális játékokra kény­ szeríti, anuson és szájon keresztül érintkezik vele. 9 éve­ sen fissura anival sebészeten kezelik, majd 13 évesen ájulás, hasi görcsök, hányinger panaszokkal belgyógyá­ 148

szatra kerül. Kivizsgálás eredménye negatív, pszichológiai vizsgálatra küldik. Világjátéknál első tárgy és motívum: kígyó tekeredik egy fára. A második: kicsi kígyó a fa alatt. A szexuális trauma világos utalással jelentkezik. Rákérde­ zésre azonnal exponálja a problémáját, „hía csak egy kicsit is fáj a hasam, azt hiszem, terhes vagyok. Pedig tudom, hogy szájon át nem lehet. Ha a férfiak sliccére nézek, és oda kell nézzek, hányingert kapok. Ha férfiakkal vagyok társaságban, állandóan szellentenem kell, nem merek megmozdulni, nem merek felállni, úgy érzem, hogy ájulás környékez. ” A gyermek személyiségfejlődése súlyosan megzavart; prepszichotikus állapotban van. Hosszú kezelésre kielégítően ren­ deződik. Szceno-játékkal a következőt hozza 15 éves korában (tehát két évvel az incest szexuális kapcsolat leépítése után): „Itt egy fiú ... nem, a férj. Az áll középen. Az apa ... nem ... a férj fekszik a díványon" - mutat egy másik figurára. „És megüti, megöli a fiút az a p ja ... megöli a férjet. A lány karjába veszi a gyereket, elmegy a rendőrségre, feljelenti az a p á t... az apát becsukják.” „És akkor mi lesz?” - kérdezzük. Tétován felhúzza a vállát: „Nem tudom.” Majd hozzáteszi: „Sír.” (A lány.) A fogalmazás és játék - akkori állapotára jellemzően - végig ilyen szaggatott és töredezett. 17 éves korában szerelmes lesz, tanul, vizsgázik. 18 éves korában újból szerelmes, a fiú el akarja venni feleségül. Az apa megpofozza mindkettőjüket. Györgyi elrohan a rendőrségre, s feljelenti az apát, a vele elkövetett erőszakos nemi közösülés miatt. Utána kétségbeesik. Miután a rendőrség is megkeresi a szakrendelést, rémülten maga jelentkezik nálunk, és segítséget kér. Györgyi játékának antícípált lényege, hogy az apa bántalmaz­ za majd, akit ő szeret, és ezért ő feljelenti az apát. A konfliktus nem a bántalmazás; ez csak következménye az incestnek. Világosan mutatja azt, hogy az apa- és a férj-figurákat összekeveri; ahogy a valóságban is az apa a „férje”, illetőleg 149

szexuális partnere volt. A szerepek felcserélése, azaz a játék arra utal, hogy ezt saját maga is elfogadja. A kezelés kezdetén ezt szóban így fogalmazta meg: „Az a legszörnyűbb, hogy undorodtam tőle, aztán magam is kívántam.” Máskor ingerülten azt mondta: „Minek zárkózik be apu anyuval a fürdőszobába?” Györgyi abban az időben gyűlölte az anyját, rivalizáltak. A játék erről hallgat; viszont közli azt, amit a gyermek előre tud, ti. hogy az apa féltékeny lesz, ha ő mással akar majd szexuális kapcsolatra lépni (férjhezmenni). S akkor ő bosszút áll, feljelenti a rendőrségen. Hiába azonban a bosszú, marad a kötöttség és ambivalencia: a lány sír. Az incest tehát mindkét részről hatni fog a jövőben is - mutatja a játék. Az esethez hozzá kell fűzni, hogy az apa-lány huzamos szexuális kapcsolat általában a lánygyermekek nem tudatos beleegyezésével, kihívásával történik. Felületi racionális, morális síkon teljes az elutasítás, de ösztöni síkon, tudattalanul nagyon erős a vonzás és kihívás is. Az évek folyamán, ameddig az incest aktívan is fönnállt, bármikor menekülhetett volna az anyához vagy orvoshoz, vagy akár a rendőrségre. Vagyis hamarább. Mégis, a feljelentés csak akkor történik meg, amikor az apa az új szexuális kapcsolatnak útját állja. S valóban a bosszút sem akarja igazán - sír. És a feljelen­ téssel is csupán kész, konvencionális társadalmi formához me­ nekül, és így próbálja megoldani a konfliktust. Csakhogy még mindig fennáll az ambivalencia nyomasztó szorítása és feszült­ sége. Ez a három anticipáló játék, úgy vélem, elég világosan mutat rá a játék- és valóság-történés összefüggésére - amit a játékte­ rápia más aspektusban egyébként jól ismer. Az előrejelzéseket - más formában - a primitív népek szoká­ sai, hagyományai és rítusai jól ismerik. S a mélylélektan is. Az álmok, elvétések szövevényében anticipáló elemek is előfordul­ nak. Az eddig ismeretlen jelenség, amire az anticipáló játék mutat, hogy a gyermek (és felnőtt) játékban, azaz pszichésen kész, 150

strukturált történésmódokat hord, illetve őriz, amiket később alkalmaz a valóságban. Jellemzője, hogy a jól strukturált törté­ nés-egészbe gazdagon árnyalt részleteket is beépít, amelyek az összefüggéseket feltárják vagy feltárhatóvá teszik, s mintegy a cselekvés indítóokaiba engednek betekintést. Mindez a valóság-játék összefüggésének egy új aspektusát mutatja: a játéktörténés nemcsak a m ár megtörténtet (ami meg­ ragadta az embert, amit introiciált, a lezajlott konfliktust, a traumatikus élményt, nemcsak a jelen történést (a most ható konflik­ tust, a konfliktus-szituációt, az elhárítási, elaborációs módot, az indulati-érzelmi töltést és irányát, a regressziót, a védekezést), hanem a bekövetkezőt is hozhatja. Vagyis a játék a múlt-jelen-jövőre utal, illetve utalhat. így a játékmód és tartalom mellett az időszempontot is figyelembe kell venni. Ezt eddig nem vettük figyelembe. Az anticipáló játék másik lényeges jellemzője, hogy kész egész, cselekvési minta, ami a pszichés dinamizmusba enged betekintést. Az ismertetett három eset a pszichés robbanások előrejelzését mutatja, strukturált, kész formában: a részletek pedig a struktúra belső összefüggéseit, a robbanás okát. Az, hogy a feszültség következtében felgyülemlett indulatok menetkész, robbanáskész állapotban vannak, érthetővé teszi az anticipálás tényét. A motiváció is világos. Ami még mindig elgon­ dolkoztató: a történés strukturáltsága, a kész forma. Valószínűleg olyan alaptörténések mechanizmusáról van minden esetben szó, ahol a lefutásnak nincs nagy variációs lehetősége. A konfliktusokra adható válaszok nem végtelenek; viszonylag kevés számú reakciót adhatunk. (Ez így van a szo­ matikus történéseknél is.) Az adott variáció előrejelzése pszicho­ lógiai jóslásnak tűnhetik föl. Csakhogy az ember ontológiai fejlő­ dése során úgy alakul, hogy meghatározott, sajátos tényezők az adott helyzetben egy bizonyos történés reakciómódját - egyet a variációk közül - engednek kibontakoztatni. Ez a struktúra az, hogy én valamire hogyan reagálok. A szisztéma, a struktúra azonban az „indeterminisztikus” közbelépését nem szűrheti ki egészen, vagyis közben történhet megoldás vagy elterelés. Az anticipált játéknál, több alternatíva közül - amit az ontoló­ 151

giai fejlődés kialakít - az egyes pszichés háztartáson belül még to vá b b redukálódnak a preferált alternatívák. A motiváció ezt m é g tovább szűkíti, és ezzel önmagát determinálja. így jut el, m integy öntudatlanul a döntésig. Lépcsőzetes, hierarchikus szű­ kítésről van tehát szó; a játszó egy lehetséges, számára preferált alternatívát előlegez meg a lehetséges alternatívák közül, ami megjelenésében, végső formájában determináltnak hat, a jövőt illetően az is, ha nincs az „indeterminisztikus” közbelépése. Ez a m i esetünkben valamilyen terapeutától független esemény, ami a konfliktus-állapotot vagy konfliktus-szituációt átalakítja vagy maga a terápiás beavatkozás. *

*

*

A sablon-játék és az anticipáló játék nemcsak a világjátékra vonatkozik. Bármelyik játékterápiás módszernél, szabadjáték­ nál, pszichodrámánál, sőt, festésnél és rajzolásnál is alkalmaz­ hat a probandus sablont, és előrevetítheti, anticipálhatja a bekö­ vetkező eseményeket, vagy előrejelezheti azt, aminek a folya­ mata megindult, csak még mi nem ismerjük fel - és előtte sem tudatos. Azért tárgyaljuk ezt a két témát a világjáték keretében, mert az itt tapasztaltak birtokában lehet könnyebben megérteni, és aztán a szempontokat más területen is felhasználni.

6. Dinamikus játékterápiás módszer a világjátékkal. Projektív ellenőrzés. Analógiás történés biztosítása A világ-technikát, mint terápiás módszert, azzal fejlesztettük tovább, hogy az én-azonosítás létrejötte után - a gyermek előttünk megelevenített világában - dramatikus játékba kezdünk a felépített világ mondanivalójából kiindulva, annak sajátos kife­ jezéseit használjuk fel, legyenek azok szimbolikusak vagy reáli­ sak. Olyan ez, mintha kettős nyelven beszélnénk a gyermekkel, egyrészt a tudat nyelvén, a konkrétumról, másrészt a tudatalanén. Mintha az álom, éberálom nyelvén szólna a gyermek hoz­ zánk szimbolikus, vizuális, dramatikus, sűrített formában - és mi 152

iiUV*iiuizon a nyelven válaszolnánk, a gyermek által megélt és

kilt>li>/otl jelzésekkel. A szimbolika nemcsak általános, de mindig nti|.ilos és pillanatnyi is. Mi ebben a formában a sajátoshoz és a piil.matnyihoz is alkalmazkodni tudunk. I löször a konfliktus tárul fel, megismerjük a konkrét sérülési l Mátokat. Majd a játék második felében - ez a terápia dinamikus n/íikasza - olyan élményt nyújtunk, ami a gyermeket a saját i'ill.ipotának megfelelő problémamegoldásra készteti. Vagyis já lóktartalmat Indukálunk. A játék-indukciónál természetesen csak nagyon óvatosan, lépésről lépésre haladhatunk, mert minden olyan megoldás, ami nem szabadon fakad a gyermek belső történéséből, erőszakolt, tehát eredménytelen. A kívülről kapott, nem adekvát indítékokat ellenállással fogadja, vagy mint érdektelent elveti. Ez az óvatos, lépésről-lépésre való haladás nem a konkrét időben értendő, hanem a pszichikus történés kiváltására vonatkozik. Vagyis a játékterápia egyes fázisaira, aminek tapasztalataink szerint éppen az időbeli gyorsaság a jellemzője. A játékterápia aktív szakasza a látszattól eltérően erős koncentrációt, nagy tapasz­ talatot, gyors elhatározást és rugalmasságot igényel. Passzív, nondirektív módszerrel is lehet dolgozni, ha van bőven időnk. Direkt módszerrel meglepően rövid idő alatt tartósan jó eredmé­ nyeket kapunk. Ugyanakkor sokszor időt kell hagyni, hogy a gyermek kedve szerint kijátssza magát, s csak a lélektanilag megfelelő pillanatban, illetve pillanatokban szabad és kell a játékba beavatkozni. Egyébként passzív részvétellel, megfelelő visszhang biztosításával kísérjük a gyermek játékát, több alka­ lommal, több órán át. A világépítés dinamikus - mármint az eredeti módszerhez viszonyítva dinamikus - terápiás alkalmazásánál lényeges, hogy minden kezdeményező lépésünk a gyermek előzőleg adott, te­ rápiára alkalmas játéktartalmához kapcsolódjék. A következő lépés pedig, a gyermeknek a mi kezdeményezésünkre adott reakciójához való kapcsolódás. Például: A „tengerre szállott” kisfiú esetében: a tengeren különböző kalandokon esik át; szigeteken köt ki, ahol indiánokat talál.

Ekkor lépünk be a játékba, egy egyszerű fakockát állítva a partra: „Valaki itt áll és kiált a matróznak, hívja vissza a partra. ” Minden bevezetés nélkül ennyit mondok, m ajd megkér­ dem: „K i az?” A gyermek a part felé fordítja a hajót. „Apuka” válaszolja. Most néhány civil és egyenruhás férfi-figurát nyújtok feléje a tenyeremen: „Állítsd apukát a partra. ” Erre egy matrózt választ ki és azt állítja a partra a fakocka helyett. Ebből két dolgot tudunk meg. A kisfiú az apát érzi magához a legközelebb. Ők ketten matrózok. A „visszahívásra” az apát proiciálja. Tehát elsősorban az apával való kapcsolata rendez­ hető. De a játékban egyelőre nem fordul vissza a tengerről. Ekkor az apa is hajóra száll, a tengeren találkoznak, az apa odalép a matrózhoz és valamit súg a fülébe; ez az általunk indukált játék, amelyet manuálisan a gyermek hajt végre. „M it súg a fülébe?” kérdezem feszült érdeklődéssel. „Hívja vissza a szárazföldre” válaszolja a gyermek. Vagyis az indukált játék-tartalmat elfogadja. A következő lépés, hogy a valóságban is rendezzük a gyermek apa-kapcso­ latát. Három hét múlva ezt játsszuk: A matróz kínt van a tengeren. Ezúttal halászik. Egy csodá­ latos halat fog. „Haza kellene vinni. Anyuka nagyon örülne, ünnepi vacsorát főzne” indukálom a játékát. Elfogadja a játék-tartalmat. A hajó elindul a part felé, kiköt, a matróz kiszáll, viszi a nagy halat. Pillanatnyi habozás a házak között. (Három anya, három ház!). Mellékesen, m integy súlytalanul ajánlom-indukálom 154

a megoldást: „Ahhoz az anyukához kellene vinni, aki főzni szokott...” Válasz nélkül elindul a figurával a nevelőanyát jelző ház­ hoz. (Elfogadta az indukciót.) Most a nevelőanya-figurával magam veszem át a játékot, kitárom a karjait és azt mondom: „Mindig tudtam, hogy egyszer nagy meglepetést szerzel nekem. Most ünnepi vacsorát főzök a tiszteletedre. ” A játék további részében a matrózt, aki az ajándékot hozta, az apa és nevelőanya együtt ünnepük. Ugyanakkor ezzel a játék-történéssel analóg történést biztosítunk a való életben. Megbeszélem az apával, hogy kezdemé­ nyezze áz^ájándékozást - a nevelőanyával pedig azt, hogy a megfelelő analógiás szavakkal fogadja a gyermeket, és ünnepi vacsorát főzzön a tiszteletére. S közben a nevelőanya magatar­ tását átállítjuk. _A játékkal analóg valóságos történésre a qyerm ejugndszerint ugyanúgy reagál, mint a játékban. S éppen ezt biztosítja a játék. Á kettő közötti összefüggésre azonban semmilven formában nem utalunk: a gyermek számára éppen ez az egybeesés A probléma megoldására utaló játék-tartalmat viszont pillanatról-pillanatra a lejátszott tartalmakhoz, illetve az indukcióra adott reakciókhoz kell illeszteni. A figura helyett fakockával való jelzés, a „Ki kiált a partról?”, „Mit súgott az apa?” - és ehhez hasonló fogások azt az állandó projektív tájékozódást biztosítják, amire a további játékot építeni lehet. Az indukált játék-tartalom formája egyrészt a konkrét, reális történésekre és tapasztalatokra, ismert pszichés mechanizmu­ sokra támaszkodik; másrészt a mesék, népmesék, mítoszok közismert fordulataira. Vagyis azokat a történés-formákat veszszük segítségül, melyek a gyermek képzelet- és érzelemvilágá­ ban nem ismeretlenek, mint történési sémák, megoldási lehető­ ségek, készen állnak. A gyermek érzelem- és képzeletvilágába - egyéni fejlődése 155

során - beépülnek a mesék, népmesék fordulatai; ugyanakkor magával hoz olyan kollektív tapasztalati anyagot*, ami az általá­ nos emberi történési formák előképeként, a saját élete folyamán, mintegy mintául szolgál. Éppen ezért ezek a képzetek könnyen előhívhatók, és a velük való operálás hatásos. A reális történés anyaga minden gyermeknél más lehet. A kettő azonban - a reális és a szimbolikus - rendszerint össze­ szövődik. Például: H.l. 8 éves általános iskolás fiút naponta jelentkező pavor nocturnussal hozzák kezelésre. A következő jelenetet építi a világban: egy csónakkal megy a tengerre, krokodílusok támadják meg, körülveszik és szét akarják tépni. Menekül, de a helyzet reménytelen. „Ne hagyd m agad!” biztatom. „Próbáld legyőzni őket!” „Nem bírom” válaszolja. „M ajd én segítek. Köss ki a parton, addig távol tartom őket” ajánlom. „Szedjél valamit, adjál nekik enni, akkor biztos megváltoznak. ” Gombát szed. (A valóságban gombagyűjteménye van, az apjával szokott kirándulni menni és gombászni.) Megeteti a krokodilusokat. Itt a gomba képzete - ami a biztonságot adó apával való kirándulásokhoz kapcsolódik, mint konk­ rét, reális momentum - összeszövődik a fenyegető ször­ nyek szimbolikus szelídítésével. „Hogy viselkednek?” érdeklődöm. „Megszelídültek” válaszolja boldogan. „Akkor soha többé nem bántanak téged!” fogalmazom meg szóval a feloldást.

A kollektív tapasztalati anyaghoz kapcsolódó képzetek könnyű előhívására jellem ző, ezzel a történéssel analóg neurófiziológiai történés: kiskacsáknál, am elyek m ég sohasem kerültek kapcsolatba vízzel, vízcsobogás ingerére néhány m egerősítés után kialakítható feltételes reflex; villamoscsengő ingerére viszont száznál több megerősítés kell a feltételes reflex kialakítására. Am i lényeges: a kollektív tudattalan működése. 156

A probléma megoldásának és az ezt követő felszabadító élménynek s megnyugvásnak élőszóval való megfogalmazása fontos pontja a terápiának, („Mindig tudtam, hogy egyszer nagy meglepetést szerzel nekem" mondja az anya. - .Akkor soha többé nem bántanak téged” ti. a krokodilusok.) Ilyenkor arra kell törekedni, hogy a fogalmazás sűrített, ugyanakkor egyszerű és világos, de mindenekelőtt képszerű legyen. Illetőleg a képszerű­ en á té lte közvetlenül utaljon. Előadásmódja pedig olyan, hogy a gyermekre szuggesztiveo hasson. Mimika, hang, mozgás és a figurák mozgatása az élmény döntő jelentőségét kell hogy sugalmazza. Természetesen mindehhez hozzátartozik a szülőkkel folyta­ tott terápia. A kettőt - amikor lehetséges - párhuzamosan foly­ tatjuk. A dinamikus terápiás eljárás lényege, mint láttuk, a Je lh ívó kérdések alkalmazása; játékindukció a reálitás és a mese-törté­ nés elemeinek felhasználásával: az ájlandó projektív ellenőrzés és a jjro b lémamegoldással analóg történés biztosítása a való­ ságban. Ez a játékmódszer a gyakorlatban alakult ki. Azon a felisme­ résen alapul, hogy a gyermek állandó akcióban való megnyilvá­ nulásának az akcióra épülő terápia felel meg. A gyermeki aktivi­ tás fokozottan kívánja az aktív hívásokat, a cselekményben történő indukciót, és mindkettőre jól reagál. Mivel a gyermek tevékenységében és játékában a reális és pszichikus történés erősen keveredik, ezért szükséges mind a terápiánál, mind a kérdezésnél - ami végül is szintén terápia - a projektív és racionális ellenőrzés. így a kettő szövődményében tájékozódni tudunk, és mind a kettővel operálhatunk. A játék-indukciónál a realitás mellett azért alkalmazzuk a klasszikus mesefordulatokat, mert ezek ősi tapasztalaton alapu­ ló pszichikai történéseket fogalmaznak meg, és éppen ezért reagál jól rájuk a gyermek. A konfliktus cselekményben történő feloldását megerősíti a vele analóg valóságos történés. A két sík egybeesését kihasz­ náljuk azzal, hogy koincidenciaként hagyjuk őket érvényesülni. A végső megfogalmazás, noha szóban történik, mindig játék­ 157

szinten marad, és mindig a képszerűségre utal.

A dinamikus terápiás eljárás fázisai tehát a következők: 1. Felhívó-kérdés az „otthon” leképezésére. 2. További kisegítő kérdések a kötődési problémákra vonatkozóan. 3. Felhívó-kérdés az én-azonosítás kiváltására. 4. További kisegítő kérdések az én-problémával kapcsolatban. 5. Játékindukció. 6. Állandó projektív ellenőrzés. 7. Indukció a probléma megoldására. 8. A probléma megoldásának élőszóval való megfogalmazása. 9. Analógiás történés biztosítása a valóságban A fent ismertetett módszer természetesen csupán egy a többféle játékterápiás módszer közül. Jellemzője a dinamizmus. *

*

*

A világjátékot, amint láttuk, többféleképpen lehet alkalmazni. Az alaphelyzet - amit több évtizedes tapasztalattal elfogadha­ tunk - az, hogy a világépítmény elkészítése pszichikus tapasz­ talat az építőnek. Az épített világ emocionálisan hat a páciensre, problémákat tudatosít, megoldási lehetőségeket jelez, amiket azután tudati szinten is felismer. A befejezett világ értelmezése, az építő által adott és a közös értelmezés szintén emocionális és tudati többletet, katarzist, utat, megoldást jelenthet. A sorozatos építés már maga terápiás folyamat. Az a dinami­ kus terápiás módszer, amit kiegészít az együttdolgozás a szü­ lőkkel és a környezettel, a gyorsított rövid terápiás módszerek közé sorolható. Mint diagnosztikai módszernek előnye, hogy nem feladat, hanem öröm és játékélményt nyújt, ugyanakkor a kapcsolatte­ remtés eszköze, továbbá a terápiához szükséges támpontokat ad, többnyire konkréten megragadható formában. 158

A világjáték eléggé elterjedt, és több világrészen használják, de közel sem annyira kidolgozott és ellenőrzött, mint a közismert tesztek. Ugyanakkor sok kiaknázatlan lehetőséget rejt még ma­ gában. (1974)

159

TARTALOM I. D inam iku s já té kd ia g n o sztika és já té kte rá p ia 1. A gyermek sajátos nyelve a játék 2. Együttműködés a szülőkkel és a másodlagos környezettel 3. A gyermek és a terapeuta kapcsolata 4. A játékdiagnosztika és -terápia főbb eszközei, módszerei 5. A játékterápia alapvető felismerései

5 7 10 13 16 19

II. A bábjáték, m int diagno sztikai és terá piá s m ódszer 1. A bábjáték helye a játék- és csoportterápiában 2. A bábjáték alkalmazási lehetőségei 3. Klinikai bábsorozat diagnosztikai és terápiás munkához 4. A bábjáték dinamikus terápiás alkalmazása 5. Rövid bábjáték-terápiás módszerek

21 26 30 44 47

III. A vilá g já té k 1. A világjáték rövid ismertetése 2. A világ tárgyaival kapcsolatos követelmények 3. A vizsgálati módszer technikai követelményei 4. Az értékelés szempontjai 5. Diagnosztikai támpontok 6. Dinamikus játékterápiás módszer a világjátékkal

60 62 78 107 122 152

161