Pataki Zwickl Jegyzet

Andrási Gábor – Pataki Gábor – Szücs György – Zwickl András: Magyar Képzőművészet a XX: században 1896-1919 A múlt és jövő határán – a millenniumi ünnepségek 1896- hagyományos határ a művtört írásban (Nagybánya alapítása, millennium) 1900-hoz is köthetők szimbolikus események: Munkácsy halála, Rippl-Rónai (Munkácsy „hűtlen” tanítványa) első nyilvános bp.-i kiállítása; párizsi világkiállításon Magyarorszég művészetét is képviselteti (összetett kép: Benczúr, Munkácsí, Lotz, Székely vs. Fényes, Körösfői, Ferenczy, Rippl-Rónai, Vaszary). Ezredfordulós ünnepségek kapcsán születő műalkotások: Műcsarnok (Schickedanz Albert, előcsarnokban Deák-Ébner Lajos falképei), Parlament (Steindl Imre, Munkácsy: Honfoglalás- 1893), Iparművészeti Múzeum (Lechner Ödön, Pártos Gyula). Mérnökép. Szabadság-híd (akkor Ferenc József híd), földalatti. Még kevés a köztéri szobor, de az 1894-ben elhunyt Kossuth több emlékművet is kap. Ferenc József a millenniumi ünnepségek után 10 szobrot akar finanszírozni, ezek közül kiemelkedik Ligeti Miklós: Anonymusa. Fadrusz János : pozsonyi Mária Terézia emlékmű, Mátyás-szobor Kolozsvárott. 1896-tól plakátművészet erősödése, jellemző a zsúfolt szerkesztés a historizáló közelítés és a reklámozott termék formavilágához való ragaszkodás. * Deák-Ébner Lajos: Hungária – oklevél-terv, rajta a mezőgazdaság, ipar, közlekedés, művészetek allegóriái. Közönségsiker ebben az időben a hatalmas méretű történelmi tablók, színpadszerű térben (illúzió). Pl.: Munkácsy: Ecce homo, vagy Feszty Árpád: A magyarok bejövetele. Thorma János: Aradi vértanúk.(lévén történelmi indiszkréció, a festő visszavonta a Műcsarnok kiállításáról). Film is már jelen van, 1897-től Lumière testvérek állandó képviselete a fővárosban. Új Műcsarnokot felavató millenniumi képzőművészeti kiállítás – 1500 mű, elmúlt 50 év főleg. Nagyrészt történelmi festészet (ott nem számít az esztétika, lényeg a nemzeti eszme), de volt reprezentatív portré (László Fülöp), szalonfestészet (Margitay Tihamér), népi zsánerjelenet (Zemplényi Tivadar), orientalizáló piktúra (Tornai Gyula). Országos Magyar Képzőművészeti Társulat – az akadémizmus normáihoz igazodott, egyeduralma ekkor még töretlen.

1

Útkeresők a Hollósy köré csoportosuló fiatalok Münchenben: Ferenczy, Réti, Thorma, Glatz Oszkár, Csók, Iványi-Grünwald. (Intim hangulatok megragadása, természetelvűség) Hollósy-kör nagy művészeti élménye a Szinyei művészetével való találkozás. Majális (1873) – Szinyei kései sikere- millenniumi nagy aranyérem, és az állam megvette a Majálist. Millenniumi forgatagból Szineyi és Munkácsy oeuvre-je emelkedik ki, a 20. század két vonulatát határozzák majd meg (nagybányaiak és alföldiek). Az új természetlátás iskolája – Nagybánya 1886- Hollósy Simon szabadiskolát alapított Münchenben. Hollósy a Tengerihántással (1885) vált elismertté, ekkor kb. 30 éves. Oktatási módszere. a természetesség előtérbe helyezése, a kimódoltság elvetése, a látvány átlényegítése. Jellemző a korban divatos francia festő, Jules Bastien-Lepage hatása – gyöngyháztónusú finom naturalizmus, vagy „művi plein air” (Németh Lajos sz.). Hollósy sosem járt Párizsban. Tanítványai, barátai, túlléptek az őt foglalkoztató problémákon, a plein air saját változatait hozták létre. Pl.: Csók: Árvák, (1892, hideg kékek skálája), Réti: A bohémek karácsonyestje idegenben (1893, meleg barnék, derengő hangulat, egyetlen pontból áradó fény). ezek elfogadhatóak voltak, megvette a magyar állam. Iványi-Grünwald: Ave Mária (1891) – merészebb, szimbolista felfogás (körben a virágokkal, lány arcának spirituális fénye). Ferenczy: Madárdal (1892, vörös-zöld szimultán-kontraszt). 1896 május – Hollósy vezetésével érkeznek Nagybányára a müncheni szabadiskolájában tanulók és barátai, és mások a világ minden tájáról. Thorma János és Réti István javasolták (ő Nagybányán született), Hollósynak megbízása volt a közeli huszti vár romjainak megörökítésére (Huszt – 1896), és szeretett volna egy Magyarországon megszervezett privát művészeti akadémiát. Erős fény, természetben szerzett benyomások gyors rögzítése. Síkság és hegyvidék találkozásánál fekszik. Elsőként Ferenczynek és Glatznak sikerül alkalmazkodnia a helyhez. Ferenczy: Hegyibeszéd (1897) – Uhde párhuzam, a kép modelljei Ferenczy családtagjai, festőtársai, környékbeli parasztok. Glatz: Est a havason (1897) – alkonyi fény, pásztorjelenet, felköltözött a hegyekbe. A Hét – 1890-ben indult a lap, a szerkesztő, Kiss József költő 1896-ban meglátogatta Nagybányát, hogy illusztrátorokat keressen. A lap mindvégig támogatta a fiatal tehetségeket. 2

1897 – a nagybányaiak bemutatkozása Bp.-en, a régi Műcsarnokban – a tárlatot Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter nyitotta meg. Belátták, hogy a magyar helyszíneket támogatni kell, később máshol is létesülhettek művésztelepek a támogatásukkal (Szolnok, Gödöllő, Kecskemét). Kritikusok egy részének tetszett a tárlat (pl. Bródy Sándor – Magyar Hírlap). A nekik leginkább elkötelezett kritikus Lyka Károly (Hollósy-tanítvány volt ő is, csak inkább műkritikus lett) volt, 1902-ben indult Művészet c. folyóirat szerkesztője. Nagybánya fokozatosan egyre elismertebb, „jelszóvá” válik. 1898-99 telén ismét a régi Műcsarnokban állítottak ki, de 1899 végén már az újban – Hollósy ekkor tanítványaival külön a Nemzeti Szalonban állított ki. 1896-ban a művésztelepre látogató Szinyei leginkább Ferenczyt értékelte, Hollósynak nem sikerült kibontakoznia Nagybányán, fokozatosan háttérbe szorult, a Rákóczi-induló foglalkoztatta, azzal küszködött. A meglévő változatot sem a véglegesnek szánta, de ez még a legteljesebb. Kép felülete finoman, sejtelmesen vibrál, az oldott festésmód Nagybányára utalnak. Történelmi és plein air festészet megismételhetetlen szintézise. 1901 nyara után Hollósy többet nem ment Nagybányára, személyes ellentétek miatt. Fenntartotta a müncheni szabadiskoláját, és Técsőn (Felső-Tisza menti) szervezett nyári művésztelepet. 1902 – Réti, Thorma, Iványi-Grünwald és Ferenczy megnyitották a Nagybányai Szabad Festőiskolát. A művésztelepen való tanulást nem kötötték előzetes művészeti stúdiumokhoz. 1906-tól Réti és Thorma vették át az irányítást. Ferenczy Nagybányán felszabadult Bastien-Lepage hatása alól (ellentmondást látott az aprólékosság, a kiszámított atmoszferikus hatások és a természetábrázolás között). Még voltak szeci próbálkozások (Pl. Kiss Józsefnek készített illusztrációk), de egyre inkább a természeti hangulatok megragadása foglalkoztatta – bibliai témákból kiinduló, panteisztikus képek. A konkrét természeti élményből indult ki, ezt lelkesítette át. 1898 – Háromkirályok 1900 – Józsefet eladják testvérei: színek tompítása, jelenetek sommázása, plein air naturalizmus és kompozíciós rend egysége. Ferenczy – 20. sz. elején napfény és környezet ember és táj kölcsönhatását vizsgálja– 1903: egyéni kiállítás – Keresztlevétel – sok fény, élénk zöld, túlcsorduló sárga, Csúcspont/fordulópont Petrovics Elek szerint (tiszta festőiség, autonóm képi nyelv?). Vannak impresszionista eszközök: valőrök, reflexek, véletlen elvágások, egyensúly kibillentése; de alapvetően az impressziót a kompozíción keresztül próbálja megragadni, nem a látvány optikai felbontása érdekli. 3

1906 – Szinyei (rektor) meghívta Ferenczyt tanítani a Mintarajziskolába (1908-tól Képzőművészeti Főiskola). Bp-re költözik, festői stílusa is megváltozik. 1908: Kettős arckép (ikrek: Béni és Noémi) – sziluettként megjelenő formák, dekoratív összegzés, redukciós kísérlet. 10-es évek sárgás aktok sötét drapériák előtt (plaszticitás és síkszerűség ellentmondását vizsgálta). Eljut a látványon túli objektivitáshoz (Fiedler, Hildebrand – önelvű vizualitás) pictor doctus – a festészet etikai cselekedet – kutató tevékenység Thorma és Réti voltak a legkevésbé a tájfestészetnek elkötelezve. Thorma – először dekoratív szimbolizmus, de aztán a hollandiai Rembrandt-élmények hatására drámaibb, súlyosabb hangvétel. Thorma: kocsisok között (1902), van népi zsánerszerű is, pl.: Kártyázók (1904). A nagy mű, a 48-as forradalomnak emléket állító Talpra magyar! foglalkoztatta. Cél a történelmi festészet megújítása, nagy tablókon, plein air naturalizmussal. Réti elsősorban portretista volt. (Öregasszonyok, 1900) – melankolikus szobabelsőben. 1899Honvédtemetls – plein air nat., később nem nyúlt hasonló pol.-i témához. Keveset festett, jelentős pedagógusi munkássága, a nagybányai elvek megfogalmazására tett kísérletei, és a művésztelep történetének megírása. Iványi Grünwald is próbálta megújítani a történelmi festészetet, a nagybányai tájat kosztümös figurákkal népesítette be (Bércek között, 1901). 1903 k. sugárzó napfény hatásait vizsgálja, gyors, apró ecsetvonások – néhány év múlva nagy, egynemű, dekoratív síkokat fest (Nagybányai táj a Gutinnal, 1906). Párizs felé tájékozódó fiatalok köré csoportosultak. Csók István – a nagybányaiak baráti köréhez tartozott, csak rövid időt töltött a telepen. Hosszú pálya – napfényes plein air, misztikus szimbolizmus, szecesszió, historizáló naturalizmus. Francia impr.+magyar népműv. ötvözése (Tulipánosláda, 1910). Nagybányán előbb alakult ki a gyakorlat és csak később az elmélet – Réti naturalista esztétikája, ami Taine miliő- és Bergson intuíció elm.-én nyugszik. Lyka – Ferenczyről – a ktlen term. szemléletből merített, közé és a term. közé nem ékelődött még egy rsz., egy stílus. Csak a festő saját érzései szolgálnak szűrőként a világ jelenségeihez. Ezt a felfogást a nagybányai fiatalok kérdőjelezik meg 1906 k., mikor önálló stílus igényével lépnek fel. Így Nagybányából sarjadt az azt meghaladó neoimpresszionizmus is, a „neósok” (kecskeméti művésztelep megalapítása, Nyolcak szerveződése). A nemzeti hagyomány ösvényein – az Alföld vonzásában Alföld motívumai 19. sz. közepétől kedveltek – Markó, Lotz – nemzeti romantika, irodalmias érzések (lélek szabadsága). A század végén a topografikus hűségre törekvést háttérbe 4

szorítják a festői mo.-ok. (Munkácsy: Poros út I., 1874 és Poros út II., 1883, vagy Mednyánszky, akit mindvégig foglalkoztat a köd, az eső, az alkonyat). August von Pettenkoffen – a szabadságharc alatt osztrák tisztként állomásozott Mo.-n, megragadta a Szolnok környéki táj hangulata. (vasút vége, betyárok, vándorcigányok). 1870-es évektől Munkácsy tanítványok látogatásai Szolnokra: Deák-Ébner Lajos és Bihari Sándor. (tipikus motívumok: folyópart, piacozás, cigánytábor). 1899 a művészek egy csoportja (Mednyánszky, Vaszary és Kernstok is aláírták) a főispán szavain felbuzdulva a kultuszminiszterhez fordul, hogy legyen Szolnokon művésztelep, alkalom a művészeknek az állandó letelepedésre. 1902-ben adták át a műtermeket. Meghatározó volt Bihari, majd a következő években Fényes. Rajtuk kívül: Szlányi Lajos, Olgyay Ferenc, Mihalik Dániel, Zombory Lajos. (plein air naturalizmus, csak kevésbé erőteljes, mint Nagybányán). Fényes Adolf – a szolnoki telep egyik alapítója. 1897-től kb. 50 kép: Szegényemberek élete, ciklussá áll össze, megrázó. Szociális érdeklődés, elmélyült jellemábrázolás. (Anya, 1901). Testvérek (1906) – a napfényes, dekoratív festészet felé való továbblépést tükrözi. Feszes komp. rend, a lényeges pillanat ábrázolása, az alapszíneket (kék, sárga, vörös) azonos tónusfokozatban tartja. 1910 k. falusi csendéletek, látási és ízlelési ingerek, élénk színek (pl. Mákoskalács, 1910) I. vh alatt bibliai jelenetek visszafogott, színtelen kolorit.(Pl.: A zsidók megverik Amalik seregét) Szolnokra látogató vendégek: Koszta József, Perlmutter Izsák. Koszta József – első nagy sikere: Hazatérő aratók (1897), 1900-es párizsi világkiáll.-on Mention honorable-t kapott.Bastien-Lepage és Millet ismerete. Nem az időtlent, a kimerevítést keresi, hanem igyekszik megragadni a jelenet kifejezőerejét. Nagybányán is megfordult, az ott festett képein Ferenczy hatása érződik (lombokon átszűrődő fénypászmák). Vihar előtt (1909) – alkonyatkor hazatérő nőalak színes foltjai, fényviszonyok változásának érzékeltetése Utazások (Olaszo., Hollandia, Párizs, Belgium.), főleg Goya és Delacroix festészete erősíti meg. 10-es évek közepére érett művészete. sötét háttérből kiemelkedő szuggesztív, drámai színvilág. vastag festékfelhordás, fehérek és vörösek használata. A téma csak ürügy, az igazi témája a szín. Perlmutter Izsák – Fro. és Hollandia után 1904-ben jött haza. Külföldi képei borongós hangulatúak (Israels? hatása), az itthoniak derűsek (falusi szobabelsők, városi szalonok). 5

Leíró, részletező (naturalista jelleg), ugyanakkor impresszionisztikus, tarka képek. (pl. Sárgakendős asszony). Perlmutter Szolnok után Rákospalotán dolgozott. Iskolaellenes volt, de látszik festészetén Iványi Grünwald és Csók hatása. Rudnay Gyula – ő is Hollósy környezetéből indult, sokat volt Nagybányán, de az alföldi környezetben teljesedett ki. Pihenő hegedűs (zsíros barnák, Munkácsy tradíció vállalása). Kutatja a nép lelki sajátosságait, a tragikus kuruckor érdekli. Németalföldi, spanyol (Goya) művészethez vonzódik, hat rá Rembrandt is. Alakjait a történelem, elődök és élők közössége fűzi össze. (Gulácsy fehér élfényekkel kiemelt, álomszerű figurái is felderengenek). Tornyai János – Párizsból Munkácsy ajánlólevelével ajánlja Hódmezővásárhelynek, hogy megfesti Rákóczi Rodostóban c. (1904) képét. 1904-től Juss című képének további változatai izgatták. Próbálta megfesteni a paraszti világ lelki mélységeit. A század elején Hódmezővásárhely szellemi felvirágoztatásáért küzd (a „paraszt Párizs”). Művészeti kp. néhány évig: akkor ott élt Rudnay, Endre Béla festő, Pásztor János szobrász, Kiss Lajos néprajzkutató. Majolika és agyagipari telepet is csináltak. Néprajzi gyűjtés, múzeum és lapalapítás (Jövendő 1910, Ady üdvözölte Párizsból). 1911 Budapest – Tornyai kiáll. – Lyka, Elek és Malonyay elismerő kritikái. Környezet nyomasztó realitása nem engedte a derűsebb színeket. 1918-ban Bp-re költözött. Itt is a végeláthatatlan vidéken kallódó teremtményeket festett, pl: Bús magyar sors, önéletrajz, 1910 Holló László – debreceni. A Hollósy-tanítványok kiállításán mutatkozott be a Könyves Kálmán Szalonban 1910-ben. Keveredik szent és profán, néha groteszk, expresszionizmus és plein air. Gyorsan fest, a kedvező pillanatot. Az arc domborzata is érdekelte, sok önarcképet festett (Szerepjátszó portrék, színek változatossága). Nagy Balogh János – Mindvégig Kispesten élt, autodidakta művész. Szűkszavú, puritán életmű. Jelentős. Darabos anyák, szerszámaikkal eggyé váló kubikusok, egzisztenciális állapot átélése. Olyan konok monotóniával festett, mint ahogy a földeken dolgoznak. Csak annyi színt, festéket használt, amennyi feltétlen szükséges volt. Nem kategorizálható. Szűk kivágatú önarcképei Mednyánszkyt idézik, parasztábrázolásai Nagy István képeivel rokoníthatók. A lélek és formái – Mednyánszky, Csontváry, Gulácsy 19. sz. végére megbomlik az egyén- társadalom viszony, a vallásos világkép válságba jut, az ember nem találja biztos helyét a világban. Két módszer a trauma feldolgozására: új közösség alakítása, vagy ha ez kudarcot vall, az egyéni önépítés, valami felsőbb rend iránti vágyódva. 6

A kialakuló stíluspluralizmus ellenére hittek a szintézisteremtés lehetőségében, az elveszett harmónia újra-feltalálásában. A századelőn az átfogó stílust, a nagy motívumot keresték. (Mednyánszky 1896-ban a túlélt szimbolikától a realizmuson át akart eljutni az új szimbolikáig.) Lukács György: A lélek és a formák c esszékötet (1910). Vajon a formát vesztett korban a mindennapi élet és a felsőbb létezés harmóniája megvalósítható-e? Az alkotó nem tehet mást, minthogy írásaival elhallgattat és a képletes szakadék szélére vezet. Az egyéni élet csak nyersanyag, amiből csak a művészet formálhat szimbólumot. Az egyéni élet nem megformálható, lényege szertefoszlik. Budapesten is fellelhetők a századfordulón azok a magatartásformák, amelyeket a társadalomból való kivonulás, az esztétikum felé fordulás jellemez (mint Klimt Bécsben) – pl. Mednyánszky, Csontváry, Gulácsy individuális útja. Mednyánszky László – csavargók és ködös tájak festője. Hollósy próbálta Nagybányára csábítani, nem sikerült. Vagabund, nyughatatlan természetű volt. A „komplementer” embereket kereste, barátai a katonák, csavargók, földművesek között voltak. 1897 Párizs, önálló kiállítás, kb. 50 kép, a párizsi szegénynegyedeket ábrázolta. Író barátja Justh Zsigmond. Társadalom-átalakító terveik voltak (ápoló és segélyező egylet). (Farkas István a tanítványa volt) Az I. vh alatt felerősödő vizionárius szemlélet. Buddhista és teozófiai munkákat olvasott. Hitt a világ egységében. A legnagyobb öröm és szenvedés összefolynak ott, ahol egy magasabb rendű öntudat kezdődik. Kereste a veszélyt, a szélsőséget. Természet, emberek – világlélek megnyilvánulásai. A belső életben talál menedéket, annak keretei véghetetlenül tágabbak, mint a külső, reális életéi. Tucatnyi képen dolgozott egyszerre, hogy mindig a megfelelő lelkiállapotot tudja rögzíteni. A színek fiziológiája izgatta. Színhangzatok, hangulatskálák a naplójában. Képein a levegő anyagivá sűrűsödik, a formák pedig áttetszőekké válnak. A természeti látvány csak kiindulópontja a belső folyamatoknak. Szerette a különleges, nehezen megfesthető hangulatokat – összetett színhasználat, változatos technika (puha ecset és festőkés). Utolsó években gyakori az akvarellel való aláfestés, vagy a még nedves részek visszatörlése, kidörzsölése. Ellentétpárokban gondolkodott, amik a képein összeolvadtak (pl.: tiszta levegő – köd). Csontváry Kosztka Tivadar – a felvidéki Iglón dolgozott patikusként. 1880-égi szózatot hall… „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.” Innen a profetikus küldetéstudat. Egyik első főműve: Önarckép (1896-1902), a munkájára koncentráló festő. 7

(Már megjelennek a kobaltkékből induló színek, amik később a monumentális képek hátterét adják.) Munkácsy Krisztus-trilógiája és a KHM plafonja inspirálják a nagy mű megalkotására. 1894ben Münchenben találkozik Hollósytól, tőle tanulja a természet közvetlen átélésének szükségességét. Más a plein air értelmezése mint a nagybányaiaknak (napút festészet). Olyan helyszíneket keres, ahol az emberi kultúra nagy alkotásai az isteni teremtést hordozzák magukban. (pl.: A taorminai görög-színház romjai, 1904-1905). 1900 k.: „Naiv-realista korszak”: tavaszi jelenetek, többféle festésmóddal (házak, virágfürtök, stb.) – pl.: Selmecbánya látképe, 1902. Egy képen belül a síkok nagyvonalú kezellése és a szubtilis vonalkázás. Foglalkozik az éjszakai fényárnyékkal, a tengerparti tükröződésekkel, az architekturális elemek tájba illesztésével. Tudatosan készült. 1903-1904 – szaharai élmény – megidézi a napút színeinek világító fokozatait. Vihar a Nagy Hortobágyon (1903), A Nagy Tarpatak a Tátrában (1904-1905) – vizionárius szemlélet és expresszív kolorit egymásra találása. Baalbek (1906), ezt tekintette művészete csúcspontjának. Monumentális. A jelen, a történelem és az örökkévalóság rétegződnek egymásra. Jelképes elemek: cédrus, áldozati kő. A látvány dekoratív összefoglalásának és felbontásának problémája is jelen van. Fénnyel telített színezés. Magyarság gyökereit itt a keleti romok közt keresi. A couleur locale a couleur universelle szintjére emelkedik. Evilági életet próbálja egy szintre hozni a történelmi és az egyetemes örök értékekkel. 1907 – két enigmatikus kép: Magányos cédrus, Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban. Elkötelezett művészsors, lángész kitartó munkájának beteljesülése? A cédrus csak a harmadik évezredében érik be (Csontváry: Energia és művészet, 1912) Mária kútja Názáretben (1908) – a művész arcvonásit viselő alak önti a vizet – élet forrása? olyan mint egy új vallás főpapja. Vannak még itt kariatidák, liliomos nő, vörös köpenyes lovag (de hogy melyik mit jelent, az itt a könyvben nem derül ki…) 1910 után nem festett, megroppant. Megváltás képzetének utolsó pszichotikus megnyilvánulása – Magyarok bejövetele karton (Árpád teveháton az ő arcvonásaival). Groteszk, szürreális hangulatú, megbomlott intellektus dokumentuma. Gulácsy Lajos – a preraffaeliták nyomdokain indult. Képzeletvilágát már fiatalon megteremtette, később maga is átköltözött ebbe a mese-világba. Sok szerepportré (bolond, zarándok, szerzetes). (Pécsi József 1914-es fotóján Gulácsy Hamlet jelmezben van.) Eleinte 8

lokalizálható tájak (Firenze, Verona, Como-i tó), később a Japán és a Hold között található Na’Conxipan. 1922- Gulácsy kiállítás – Lyka (az Új Időkben): testetlen asztrál lények lakják, sápadt formájuk csak feldereng, imbolyognak, olyanok mint a színné vált illat… Kulcsfogalom a színesztézia Gulácsy művészetében (színek, hangok, illatok együttes érzékelése) Költői címeket adott (pl.: Dal a rózsatőről, Don Juan kertje, stb.), gyakran ciklusokba sorolta képeit a kiállításokon (Uránia kiáll. 1909 – veronai álmok, őjabb impressziók, stb.). Áttetsző színrétegek, lazúros festésmód, érlelt felületek. Kettős művészi habitus, vannak aprólékos részletek (pl. a Zarándok hazatérése c. kép hátterében lévő templom kupolájának osztását adó ezüst lemezkék), de vannak ecsetnyéllel igazított, karcolt felületek is (Vasárnap délután Comóban). Rajongott a Raffaello előtti olasz műv.-ért (fra Angelico, Botticelli), de a kortársak is hatottak: Puvis de Chavannes, Klimt, Rippli, Kernstok. Szívesen látták volna művészcsoportokban, de mindig csak vendég maradt. Együtt szerepelt Márffyval 1908 és 11 között. A kor irodalmi szimbolizmusának megtestesítőjét is látták benne (Paolo és Francesca, 1903) A háborút nem bírja, kiborul, utolsó éveit depresszióban töltötte. Nyomasztó képzettársítások jelentek meg a képein. Átfesti a képeit – lélek lenyomatok, a szürrealizmus előfutárai (transzparencia-elv, onirikus látásmód?) A szecesszió változatai – Gödöllő, Budapest A szecesszió Európában a korstílus igényével lép fel. Képzőművészeti formanyelv, a teljes környezetet átalakító stílus, dekadens életérzés. Elmosódtak a képző- és iparművészet korlátai, a műfaji határok is, Gesamtkunstwerk (pl. Vágó József Schiffer-villája Bp.-en, 191012. , itt voltak Rippl Iványi és Csók pannói, ebédlője, Kernstok üvegablakai, a hallban Kisfaludi Strobl Zsigmond: Finálé c. szob.csop.-ja és Fémes Beck Fülöp Fiúaktja) Gödöllői művésztelep – kivonulás Az 1890-es években az erdélyi Diódon szövődő barátságból indult. Házigazda Boér Jenő – tolsztojánus életfelfogás. Körösfői Kriesch Aladár eredetileg rokonlátogatásra ment, de lassan összegyűltek körülötte a hasonló felfogású művészek. (Nagy Sándor, Edvi-Illés Aladár, az angol Tudor-Hart, a svéd Leo Belmonte, és az osztrák Tom von Dreger. Ego sum via veritas et vita c kép a diódi évek önéletrajzi ihletésű összefoglalása, és a művészcsoport hitvallásának megfogalmazása. A gyermeke halála miatt búsuló festőt Jézus 9

vigasztalja. Az őket körülvevő, portrészerűen ábrázolt barátok pedig bizakodnak a művészet megváltó erejében. Konkrét a környezet, a háttérben látszik a Boér-kúria galambbúgos kapuja. Művészetvallás, közösségteremtés, természettel való azonosulás (párhuzam Ferenczy Hegyi beszédével, 1896). 1901 – Körösfői és családja Gödöllőre költöznek, innen számíthatjuk a művésztelepet. Első időszak – iparműves tevékenység, kézműves technikák iránti érdeklődés, szőnyegszövés. Népművészeti formakincs felhasználása. (*hatott rájuk Schmitt Jenő A gödöllői művészek Erdélybe utaztak új inspirációért (balladék, népdalok, népművészeti tárgyak, építészet, stb.) Szecessziós vonalkultúra + népművészeti motívumok = „magyaros stílus” Sokfélét csináltak, pl. könyvfedelet (Körösfői: Malonyay: a magyar nép művészete), vagy ablakot – Nagy Sándor a lipótmezei kápolna ablakai. Vallási eszme, megjobbítható lélek – ennek megfelelően a művészet és az élet átalakítása. Század első évtizedében újabb festő (Remsey Jenő) csatlakozott, szobrászok is (Moiret Ödön, Sidló Ferenc). Nemzetközi kapcsolatok – az angol grafikussal, Walter Crane-nel, a finn Akseli Gallen-Kallelával (finn szec. nagymestere). Leglátványosabb gesamtkunstwerkjük: marosvásárhelyi kultúrpalota (Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, 1910-13) – homlokzati díszek, falfestés, üvegablakok. (Körösfői Kriesch, Nagy S., Torockai Wiegand Ede, Sidló Ferenc). Program – híres magyar ősök, események, magyar kultúra apoteózisa. (Kossuth, Bethlen, Petőfi, Munkácsy). Budapest 1907 – a Kéve művészcsoport megalakulása. Szellemi irányítója Szablya Frischauf Ferenc. Sok volt nagybányai csatlakozott – Dénes Valéria, Benkhard Ágost. És voltak gödöllőiek is (Moiret Ödön, Remsey Jenő). Így aztán nem volt egy darab, követendő stílusirányzat. Szablya mestere is Hollósy Simon volt, Szablya a példája nyomán szabadszellemű magániskolát működtetett Budapesten. Szecessziós ir., természetlátás, enteriőr-kiállítások – képzőműv. iparműv.-i környezetben (a kiáll. belsők: Kozma Lajos, Málnai Béla). Kiadványuk: Kéve könyvek, az első 1912-ben (témái: Marinetti fut. kiáltványa, Szablya Nagybánya-idézése, Kandinszkij: A szellemiről a művészetben, Csontváry: Energia és műv. c. ea.) Szecesszió vonalkultusza miatt a grafikai műfaj megerősödik, önállósul, Szinyei javaslatára Olgyai Viktor önálló grafikai tanszéket indíthat a Mintarajziskolában (1906), 1908 – Magyar Grafikusok Egyesülete megalakul. 1907: Aubrey Beardsley, 1908: Gallen-Kallela grafikai kiáll. Bp.-en. Önálló grafikai albumok megjelenése. 10

Tichy Gyula – elsősorban grafikái jelentősek, példaképei Walter Crane, Alfonz Mucha, Gustav Klimt. Meghökkentő képi ötletek jellemzik. Gyakori irodalmi utalások (Bródy Sándor, Ady a barátai voltak). Érzéki nőalakok (elevenek v. tartózkodóak), szépség-metaforák – túlfinomultak? Mérnök volt, későbbi rajzain mindenféle szerkentyűk. Sassy Attila (L’Aiglon) : Ópium-álmok c. album – metszetek, álom és valóság határán, ideges vonalak. Érzékek zavara. Kozma Lajos - építészként csatlakozott a Kévéhez, de jelentősek grafikai munkái is. Az utolsó ábrándok c. album (1908) – őszi hangulatok, melankólia, melódiák?, hullámzó, hajlékony vonalak és statikus népi motívumok (mozgás érzete), lírai hang. Társadalomjavító szándék, baloldali – Galilei kör (Népszava szerkesztőjének illusztrál, Révész Bélának). Kós Károly – a Fiatalok építészcsop. tagja (Kozma L. is). Kevésbé lírai. Szerette a vastag nádtollat, a rusztikus linómetszetet. ruskini, morrisi elvek alapján a hazai kézműves és építészeti hagyományok feltárásán és felhasználásán dolgozott. Néprajzi gyűjtőmunka (Főleg szűkebb hazája, Kalotaszeg környéke). Épületek (Budapesti Állatkert - Madárház, 19091910) grafikák. (1907: Erdélyország népének építése címlapja). Vh. után hazament Erdélybe, kulturális mindenesnek. Festőiség és dekorativizmus – Vaszary, Rippl-Rónai Alexander Bernát: A vonalról (1909): vonal – kontemplatív/gondolati (apollói) értelmezése vs. a szín szenzuális/indulatkifejező (dionüszoszi). A szélsőségek összehangolását javasolja. Gyakorlati példák Vaszary és Rippli. Egyszerre voltak kemény-rajzos és oldott festői alkotásaik – önelvű festészet, közös gyökerek. Vaszary János – 1898-ban mutatja be az Aranykor c. képét (dekoratív keret – japáán tekercsképekhez has., antik Vénusz-kultusz, szobrok hűvöse, testek melege, összesimuló pár Vénusznak mutat be áldozatot – elhamvadó rózsaszirmok) – égi szerelem dicsőítése???? 1899: Eleven kulcs – a földi szerelem dicsőítése? –széttárt karú nőalak, adoráció Priapus szobra (fallikus isten) előtt. 1900: Ádám és Éva - a bűnbeesés utáni pillanat. Néhány év múlva – a pillanatnyi érzések, az impresszió elsődlegesek. Minden technikára és művészeti irányra (stílusra) nyitott volt. 1897 – plakát Thék Endrének (ő csinálta a Rippli által tervezett Andrássy ebédlő bútorait), Mucha hatása. Iparművészeti elképzelések – leginkább textilek valósultak meg, Gödöllőn szőtték őket. (ált. népi életképek: Jegyespár, Mézeskalácsárus) 11

1906 – kiáll. a Nemzeti Szalonban (kilép az Iparművészeti Társulatból, első a festészet). Olasz, spaynol út hatásai, mediterrán élmények, körvonal nélküli puha formák, élénk színek. (Reggeli a szabadban, Álarcosbál, Séta a parkban). érzéki öröm felszabadult festője. 1910 k. – fiatalok radikális fellépés, sokadszori megújulás. Megint vonalasság, szerkesztettség (kubisztikus, bizánciasan archaikus). Komor puritanizmus, alig színezett képek. 1912 – kiáll. a művészházban – kísérletezik, alapelemeire bontja a képet, tisztán vonalas és tisztán festői hatásokra. I. vh tragikus élményei, színredukció marad. Rippl-Rónai József – 1880-as években, Münchenben kezd festészetet tanulni. Nincs közeli kapcsolata a magyar kolóniával. Párizsba költözik. Munkácsy megosztja vele műtermét (?), a befutott akadémiai festők világa. Munkácsy tanítványa, legtehetségesebb másolója – erkölcsi és anyagi megbecsülés. Túl gyors siker. 1890-es évek – Munkácsytól való elszakadás. A Revue Blanche közege inspirálta (Denis, Vuillard, Bonnard, stb.) A Nabis csoport tagja, részt vesz a kiállításaikon. Művészet szimbolista felfogása. Első fázis – a vonal fekete-fehér képi hatásának megértése. (dinamikus vonalvezetés, a teret csak egy kis barna jelzi, borongós összhatás). A hangulatok megragadása mindvégig elsődleges. Párizsban összeszedte a módszereket. Kalitkás nő (18902) – Whistlert idézi. Carrière-t: Patakiné képmása. züleim negyvenévi házasság után (1897) – kontúros, szürkés-barnás. 1895 – Siegfried Bing megnyitja Párizsban galériáját, a Salon de L’Art nouveau-t – az új törekvések fóruma lesz,. A belső kialakítása: Van de Velde, Denis, Vuillard. 1897-ben Rippli itt mutatkozik be. 1895-re a megnyitóra elkészül litografált könyve: A szűzek (J.P. Knowles: A sírok c. fametszetes könyve is ekkorra). Századfordulós élet-halál tematika (Erosz és Thanatosz harca). Utólag Rodenbach írt a füzetekhez szimbolikus verseket. 1899 – Aristide Maillol meghívására Rippli Banyuls sur-Mer-be megy. Fordulópont, átmenet a napos, harsogóan színes sorozathoz. 1911: Emlékezéseim Összművészeti munkája: Andrássy Tivadar Duna-parti palotájába tervezett ebédlő (18971898). – üvegablakok, bútorok, kerámiaedények, faliszőnyegek. 1900: Bp-en vegyes fogadtatású visszatekintő kiállítás – 1906: Könyves Kálmán Szalon sikeres aukciója – végleges hazatelepülés. Kaposvári emberek, kisváros világa érdeklik. Képein megáll az idő, nincs mozgás. Állandó családtörténeti szereplők: Lazarine, Anella, Piatsek bácsi. Melankolikus hangulat, derűs színek, otthonosság. 12

1910 k. – kukoricás stílus – a színkeverésnek már a palettán meg kell történnie, a kép felületén már semmit nem szabad változtatni. („a színtüzesítés negatív parancsa”). Nincs alap. Ecsetvonások – mozaikszemcsék. „Egyszerre festés” végeredménye egy tisztán dekoratív képi világ. Eljut a figurális és absztrakció határáig (Mezei munka), ahogyan végigviszi a kép minden részletét egyforma hangsúllyal kezelő festői elvet. Utolsó korszakában felhagy az olajfestéssel, pasztell-portrékat készít. Impresszionizmus és neoimpresszionizmus – a MIÉNK és a Művészház Század első évtizede- felzárkózás Eu.-hoz, itthon is megjelennek a külföldi irányzatok, a modern művészet támogatókra lel. szabad szellemi légkör, nyitottság, utazások. Nagybányáról (is) sokan utaztak Párizsba. Tanultak a Julain Akadémián, aztán: La Palette, Colarossi, Grande Cahumiére, 1905-től részt vettek a Salon d’Automne és a Salon des Indépendants kiállításain. (Czóbel 1905-ben a Salon D’Autonme-on a Matisse vezette Vadak teremben állított ki (?)). 1906 nyara – Czóbel Nagybányán. (Pl: Festők a szabadban – alapot szabadon hagyó, élénk festékfoltok egymás mellé helyezése). Idősek megdöbbennek, valamennyire sikerül integrálni (nem egyértelmű törésvonalak). 1905-1906-ban sokan jártak Párizsban: Czigány, Bornemisza, Boromisza, Perlrott, Mikola András. Matisse-hatása (próbálták volna összeegyeztetni a nyagbányai st.-sal?) Perlrott Csaba Vilmos – 1906 jelne volt Matisse iskolájának indulásakor, rendszeresen kiállított a Salon d’Automne-ön. Jellemző rá a cézanne-i stabil szerkesztettség és a színes festőiség viaskodása (Fiúk a folyóparton). Ziffer Sándor – a fauvizmust, később a német expresszionizmust vegyíti a konkrét nagybányai táji elemekkel. (Önarckép, Tájrészlet kerítéssel). Színek szinte brutálissá fokozódnak, nagyon harsány. Ő mindvégig Nagybányán maradt, a neósok következetes képviselője. A nagybányai műveken mindvégig megmaradt kiindulópontnak a természeti élmény. Az itt működő festők (Tihanyi Lajos, Huszár Vilmos, Réth Alfréd) csak később, külföldi emigrációjukban jutnak el az absztrakcióig. 1907 – Könyves Kálmán Szalon – fiatal festők, új irányzatok bemutatkozása (neósok (Perlrott, Boromisza), alföldiek (Rudnay, Tornyai), Márffy, Czigány). 1907 – MIÉNK megalakulása, Japán kávéház művészasztalának három vezéralakja: Szinyei, Ferenczy és Rippli kezdeményezik, szembemenve az Országos Magyar Képzőművészeti 13

Társulat monopóliumával. A konzervatív Műcsarnokkal szembenálló festőket tömörítette. Nem volt saját kiállítóhelyük, sem határozott programjuk. Sok belső ellentét. Szinyei, Rippli és Ferenczy más-más mértékben támogatták a modern irányzatokat. Túl heterogán, nem képviselhették egyszerre aneósokat és a nagybányai alapítókat, meg Ripplit és Vaszaryt is. Egyre több tag, növekvő feszültség. Az addig őket befogadó Nemzeti Szalon 1909-ben kiutasítja őket (irigyek az idősek sikereire, félnek a fiatalok radikalizmusától). A MIÉNK fiataljai Ripplivel erdélyi vándorkiállítást szerveztek. (Kolozyvár, Nagyvárad, Arad) – neósok diadala. 1909 december: Rózsa Miklós műkritikus megalapítja Művészházat. Ez az egyesület önálló kiállítóhelységgel rendelkezett. Művészeti progresszióra törekvés, az öregek tiszteletbeli tagok. Sok tárlatot szerveztek vidéki városokban, figyelmet szenteltek a nemzetközi törekvéseknek is. 1910 – Nemzetközi Impresszionista kiállítás – a műveket magyar magángyűjteményekből kölcsönözték (Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Picasso, Matisse, Kernstok, Iványi Grünwald, Rippli). 1910 szeptember – zsűrimentes kiállítás az egyesületi tagoknak, 1910 december „ellenszalon” (a Műcsarnoktól kizsűrizetteknek). A „kereső” Nyolcak – az avantgárd kezdetei 1909 dec. 30 – Könyves Kálmán Szalon – Új képek kiállítás, a MIÉNK-ből kivált legradikálisabb fiatalok (Keresők néven (?)). 1911 – 2. kiáll. – már Nyolcak, első magyar avantgárd művészcsop. 1910 január – Kernstok Károly a Galilei körben – Kutató művészet c. ea. – Nyíltan szembefordul az impresszionizmussal, és a szenzualizmus helyett értelmet követel a festészetben. Kutató művészet: a művészi evolúció munkáját végzi, szemben áll az alkalmazkodó művészettel. Nem másolja a természetet, nem szolgája osztályharcoknak, ideológiáknak. Válasz: Lukács György (filozófus): Az utak elváltak c. ea. Kernstokék mellé áll, művészetükben az állandóságot és a rendet emeli ki, azt hogy a dolgok lényegét akarják ábrázolni. 1911 – Fülep Lajos – az impresszionizmus párhuzamaként értékelt crocei intuícióelmélettel szemben kritikus, olyan új művészet létrehozását tekinti szükségesnek, amelynek etalonja Cézanne. Kernstok – szellemi vezér. Nyergesújfalui villájában kezdte szervezni a csoportot. Megfordultak itt Czóbel és Márffy mellett más radikálisok. (Kernstok szabadkőműves is volt…) 14

Századelő – gazdasági fellendülés, Bp. világvárossá válik, változás a levegőben, tudományban, irodalomban, zenében, művészetekben is. Ebbe kapcsolódtak be Kernstokék is. A csoport nem volt homogén. Az elméletet át kellett ültetni a festői gyakorlatba – a szubjektív látványfestészet meghaladására tett kísérletek. Előélet: Kernstok (szociális érzékenység, sötét tónusú életképek (?); Pór: realista portrék és önarcképek; Czigány, Tihanyi és Czóbel: nagybányai neós előélet; Márffy, Berény, Orbán (és a többieknek is): a párizsi tartózkodás volt meghatározó. Többalakos kompozíciók – társadalmi elkötelezettség, monumentalitásra való törekvés. Pór: Család (1909) – van naturalizmus a portrékban, de az állandót, a megmásíthatatlant akarta megragadni, kiszolgáltatottság, magány. Többiek – természetbe helyezett sokalakos akt kompozíciók (Kernstok: Két fiúakt, Márffy: Hármas akt). Meg nem értés, felháborodás fogadta a kiállítást (kicsavarodó csokoládéemberek…) 1911 – Pór kiállítása – Tisza István miniszterelnök kirohanása 1911 – Nyolcak kiáll. rendezvények kísérik, más műv.-i ter.-ekkel való kapcs. (*1912-es kiállításukon ismerkedett meg Ady és Bartók). „festészeti adyzmus”. Támogatik Bölöni György, Feleky Géza. (Aurora, Nyugat) 1911. április – 2. kiáll. ez is Új képek címmel (?) – Nemzeti Szalon Vendégek: Lesznai Anna (népies hímzések), Fémes Beck Vilmos – archaizálóan leegyszerűsített plasztikák, Vedres Márk – kecses kisbronzok (később ő is a kubizmus szelídített változatához közelít). A kiállítás programképe: Kernstok: Lovasok a vízparton (1910). Modern utópikus Árkádia, tetterős alakokkal. Különböző stílusok keveredése: plein air tájháttér, szecessziót idéző stilizált aktok. A Fához támaszkodó fiúakt c. képen már szintetizálja ezeket. Szerkezetet hangsúlyozó komponálás és laza, fauve-os kolorit. Kernstok kb. ennyi, inkább szervezői, publicisztikai tevékenysége jelentős. Nyolcak társadalomformáló művészeteszményének egy új közösségi műfaj (falképek) felelt volna meg, de nem kaptak ilyen megbízást. (Kernstok – üvegablak tervek –Schiffer-villa, freskó: Ősvadászok). Pór – Népoperának készített freskótervek. Pór – 1911-es kiáll.-on: Hegyibeszéd – korabeli kritikusok sz. agitatív. Kevésbé hatott rá a fauvizmus, ő kötődött a legerősebben a régi korok művészetéhez. Erősen hangsúlyozta a figurák plaszticitását. Duzzadó izomkötegek, klasszikus csoportfűzés (reneszánsz freskókat idéz- olasz út). Czóbel és Márffy – függetlenítették magukat korábbi stílusoktól. Czóbel csak nevével vett részt a csoportban, második két kiáll.-ra nem küldött képet. Ekkortájt Párizsban élt, 1914-ben Hollandiába menekült. Fiú labdával c. kép – festészete letisztult. Leegyszerűsített formák, 15

markáns színek, összefogottság. Márffy – oldott festőiség, érzéki-derűs kolorit. Aktos kompozíció – háttérbe szorul a megépített jelleg, összemosódó formák. Czigány és Orbán – közvetlenebb a mintaképek hatása. Czigány – klasszikus nyugalmú csendéletek, Cézanne hatása. Zártabb, drámai töltés. Kiegyensúlyozott statikus felfogás, konzekvens fejl. Önarcképein aszketikus egyszerűséggel örökíti meg magát, fürkésző (???). Ady baráti köre, őt többször is megfestette. Orbán – csendéleteken nála is Cézanne puritanizmusa, de aktfiguráin Matisse hatása érezhető. 1912 – már csak négyen állítanak ki – a távolmaradóknak (Kernstok, Czóbel, Czigány, Márffy) másnemű művészeti elfoglaltságaik voltak. Berény és Tihanyi – ők voltak a legfiatalabbak, legprogresszívebbek. Berény – nyitott, sokféle hatást asszimilált, sokszínű. Korai munkáin – cézanne-i képszerkesztés és fauve-os kolorit. Később hatott rá az expresszionizmus és a kubizmus is. Van csendélete, sokalakos aktkomp.-ja. Önarcképei – ironikus hangvétel. Teoretikus, műkritikus is, érdekelte a pszichoanalízis és a zene. Weiner Leó (zeneszerző) portréja – robosztus figura, leegyszerűsített formák, összefogott tömegek. Vörös háttérből kiemelkedik a fej tömege, fehér ing leválni látszik. Bartók portréja (1913) – expresszív hangvétel. Strukturálatlan, sötét háttérből felfénylik az arc. Szuggesztív szempár, pszichologizáló megközelítés, zaklatott ecsetkezelés. Tihanyi Lajos – különös perspektíva, torzított arányú alakok, groteszk arcképek. Főleg portrék. Kubizmus szerkezetes látásmódja és expresszionista lélekábrázolás. Pl. Fülep Lajos portréja . a karikatúraszerűen jellemzett arc még megőrzi az integritását de a testnek nincs sok köze az anatómiához,k a képfelület szerkezetének rendelődik alá. Kasák Lajos arcképe (1918) – Tihanyi kapcsolatba került az aktivizmussal, 1918-ban önálló tárlatot rendezett a MA kiáll. helységében. Beck Ö. Fülöp – nem tartozott a Nyolcakhoz, de rokon szellemben alkotott. Eredetileg ötvösnek tanult. Eleinte érmek, plakettek. Összefogott, tiszta formai megoldásokra törekedett. Mikes Kelemen érem (1908) –a Nyugat emblémájává vált. Szobrait maga faragta, az érmeihez a mintát eredeti méretben véste ki. Dekoratív sziluett-hatás, formai ritmusok tisztasága (pl.: Vonósnégyes). Nagyméretű kőszobrain (pl. Szt. Sebestyén) – rusztikus felületalakítás, barbár monumentalitás, túlhangsúlyozott tömbszerűség. A Nyolcak nem hoztak létre koherens festői stílust mégis koncentráltabban közvetítették a modern irányzatokat, és ők voltak az első magyar avantgárd művészcsop. 16

A Nyolcak után – a Fiatalok 1909 – Kecskeméti művésztelep – Nagybányáról kiszakadó Iványi Grünwald és csapata. Nagybánya hagyományát és a gödöllői mintát (Arts and Crafts) akarták összehangolni. Falus Elek is közreműködött (1909-ben Nagybányán dolgozott) a program megírásában (Iványi: A kecskeméti művésztelep). Elkülönítik a tisztán képzőművészeti és a dekoratív művészetet művelő részlegeket. I. vh-ig a képzőművészet kerül túlsúlyba, holott a szőnyegszövésnek is fontos eredményei vannak (1911-es Művészházbeli Rippli kiáll.on Falus szőnyegei). Sokan érkeztek Szolnokról: Pólya Tibor és Iván, Herman Lipót, Olygay Ferenc, Faragó Géza). Az iskola bár azt kritizálta, mégis Nagybánya mintájára szerveződött. Műtermek csak 1912-re készültek el, addigra leül a kezdeti lendület. 1911- Nemes Marcel adománya – egy gyűjtemény, kvázi mintakollekció, amihez fel kellet érni (Gulácsy, Vaszary, Kernstok, Rippli, Czóbel, Thorma, Ferenczy). Bornemisza Géza és Perlrott (kecskeméti városképek. rusztikus faragásokat idéznek)– neós múlt, megőrzik az expresszionista túlfűtöttséget. Ivényi Grünwald művészete változik. A bevált motívumokról variációkat fest. Pl. kálvária. Schiffer-villa pannója – Nyár – bárány, gyümölcsös kosár, vízpart. Kettős stílus – a téma Herman Lipót árkádiás-barokkos erdei jeleneteit idézi, kemény vonalvezetése meg olyan, mint a kontúros-dekoratív Perlrott. A Művészházban az idősebb generáció lassan lelép (Szinyei és Ferenczy kilépnek, Iványi lemond, Rippli marad, Kernstok ig. tag lesz). 1913-ban új épületbe költöznek, „palota felavató kiáll.”. 1913-ban szintén: Nemzetközi posztimpresszionista kiállítás. Hazai progresszió színe javának kiállításai. Ekkorra a Nemzeti Szalon is próbál korszerű tárlatokat csinálni: 1913 – A futuristák és expresszionisták kiállítása. (olasz futuristák, Kandinszkij, Kokoschka, stb.) 1912 – a Művészház Új művészet címmel új folyóiratot indított. 1913 –a Művészház szabadiskolát indított (tanít Rippli, Kernstok). A neósok mellett volt egy másik irányzat, amelyik visszafogottabb színekkel, szerkezetesebb felfogással inkább a kubizmushoz igazodott. Perlrott-Csaba Vilmos – szerepelt a két első MIÉNK kiáll.-on. 1909-ben ott volt Kecskeméten Iványival, de rendszeresen visszajárt Nagybányára. Vastagon kontúrozott, erős színhatású város- és tájképek. 1910-re már érződik rajta a kubizmus hatása – szobabelsők, öltözködő nőkkel. A kubizmus a motívumok felfogásában jelenik meg, de marad a klasszikus kompozíciós rend. Spanyol út – El Greco hatása – expresszív elemek, bibliai jelenetek. 17

Dénes Valéria – Matisse-nál tanult. 1913-ban összeházasodott Galimberti Sándor festővel. Nagybányai neósok, Párizsba mentek. Megemelt nézőpont, egymásra torlódó háztetők, nlző felé billenő csendéletek (analitikus kubizmushoz közelítő saját mo.ok). Kiállításuk volt 1914ben a Nemzeti Szalonban. Amszetrdam (Galimberti) – végletekig fokozódó többnézőpontúság, barnás tónusok. Montázsszerű, zsúfolt, mértani rend fogja keretbe. Négyzetben kör komp. - archaikus alapsémára utal vissza (sziget). 1915- hazajöttek Hollandiából, Valéria meghalt tüdőgyusziban, a férje a temetés napján öngyilkos lett. Kubista hatások Párizsban: Réth Alfréd – 1905-ben Nagybányáról ment Párizsba, ott érett 1911-re kubista művésszé. (Kiáll.: Salon d’Automne, berlini Sturm Galéria, Bp. – Nemzetközi posztimpr. kiáll.) Csáky József – szobrász. 1908-tól élt Párizsban. Első kubista plasztika 1913-ban. 1910-es elej: Ferenczy Béni Archipenkonál, Farkas István a La Palette akadémián. Szobotka Imre – az I. vh előtt eljut az analitikus kubizmusig kisméretű arcképein. De maradt valami festőiség, színesség (pl. Pipázó férfi). Mo-ra a vegytiszta kubizmus nem került át. I. vh – Volt aki Párizsban maradt végleg (pl. Csáky), aki hazajött (Farkas István), aki internáló táborba került (Szobotka, Réth Alfréd). 1910-es eleje – újabb csoportosulás körvonalai – a Nyolcak nyomdokain haladó fiatalok. Az Iparművészeti Iskolában tanultak, az Epreskertbe jártak rajzórára Ferenczy Károlyhoz. Együttes fellépésük az I. vh alatt. (előtte egy-két művük a művészház kiáll.-ain). Kmetty János – 1911-ben a Nyolcak hatására ment Párizsba, hogy a rájuk ható művészetet eredetiben tanulmányozhassa. Nem az analitikus irányba indul. Tájkép c. kép – racionalitás, a látványt geometrikus vázzá redukálta. Redukált formák, síkból kiugró hengeres fák, hideg kékes-zöldes kolorit. Fémes-türkizes színek szoborszerűen beállított portréin is. Kecskemét látképe (1912) – a formák zártságát széttördeli, prizmaszerű. Rend állandóság nála is, de többalakos, tájba helyezett kompozícióin megőrzi a biblikus-mitologikus ikonográfiai keretet. Uitz Béla - 1914 – Ifjú Művészek Egyesületének kiáll.-sa a Nemzeti Szalonban. Uitz rajzkollekcióját Nemes Marcell vette meg. (szénrajzok, leszegett fejű, akaratos önarcképek, líraibb anya-gyerek komp.-ók, expresszivitás) Expr. marad, egyre inkább a háború poklát festi. Kirobbanó feszültség. Az ellentétes témákhoz a grafikai technika is alkalmazkodik. Idilli ecsetrajzok, dinamikus, drámai tusrajzok (rövid vonalak vibrálása). Kubizáló formaképzés, szerkezetesség. Siratás c. hidegtű lap – záporozó vonalak földhöz szegeznek egy pietá szerű csoportot?- apokaliptikus vízió. 18

1910-es évekre Uitz és Kmetty hasonló grafikákat csinálnak (geometrikus formákra redukált emberalakok, szerkezetesség, mozgalmas kompozíció, stb.)- kuboexpresszionista stílus – 1910-es évekre alakult ki Mo.-n. 1916 – Fiatalok nevű csoport kiállít a Nemzeti Szalonban, külön teremben a tavaszi tárlaton. A kritika Hetek néven emlegette őket. Kat.-ban szereplő programjuk alapján profetikus elhivatottság: szintézisre, egy új akadémia megteremtésére törekedtek. Köv. katalógusban azt írják, megvan az első lépés a 20. sz. nagy monumentális művészete felé. Fiatalok előélete Kecskeméthez köthető (Kmetty, Diener-Dénes Rudolf, Dobrovics Péter – 10-es években voltak a telepen, Uitz Béla később, 1916-ban, Kassákkal) (Nemes Lampérth megfordult Nagybányán és Párizsban is). Perlrott szerepelt egy képpel az első kiáll.ukon, de kb. egy évtizeddel idősebb volt, inkább összekötő kapocs egy másik generációhoz. A hetedik Gulácsy volt, nem stílusa, hanem baráti kötődései révén. 1917 a Fiatalok második kiáll.-sa. Cserélődtek: Nem volt Uitz, Perlrott és Gulácsy, helyettük Schönberger Armand és Erős Andor, meg a szobrász Csorba Géza. Itt Nemes Lampérth volt a szenzáció. Hiányzik a hagyományos ikonográfia. A szűkszavú műfajokat kedvelte (táj, csendélet, aktok, portrék). Már 1911-ben kiforrott stílusa volt (Önarckép). Háttal álló akt – rajz. Mintha baltával hasítaná ki a térből, formák architektúrává egyesülnek. Nincs jelképes, sem hétköznapi tartalom. Tömör, szuggesztív stílus. A festményein is megfigyelhető a grafikák satírozó felületkezelése. Vastag, pasztózus, reliefszerű festményfelületek. Horgony utcai részlet – szűk kivágatú táj – a Gellért-hegy oldalában készült. Azaklatott lelkivilága látszik. Házak kubusosak, a domboldal strukturálatlan láva. Nyugtalanító kolorit (narancssárga, tört zöldek, lilák). A Fiatalok a Nyolcak célkitűzéseit folyatatták, de közülük már többeknek (Uitz, Nemes Lampérth, Kmetty) sikerült új egységes stílust teremteni (kubizmus és expr. egybeolvasztása és klasszicizálása). Kassák támnadta a programjukban megjelenő új akadémiát, az ellenkezett az avantgárd törekvésével a folytonos megújulásra. Ráadásul apolitikus magatartásukat sem szerethette. Kasák azért a folyóirataiban (Tett, MA) reprodukálta a műveiket (Uitz, Dobrovics). Később, 1918-ban már mint aktivisták szerepeltek közülük többen a MA kiállításán, ekkorra Kassák mozgalma olvasztotta magába a leghaladóbb erőket. Utópia épül – a magyar aktivisták 10-es évek elején, közepén pályára lépő fiatal művészek – radikális avantgárd (ált. szegény háttérből jöttek, szociális eszmék iránt fogékonyak, a kollektívum akaratára épülő társadalmat 19

álmodnak). Új attitűd, összekapcsolódik a társadalmi és a művészeti forradalom. Programjuk túllépett a nemzeti kereteken. A magyar mozgalom, az aktivizmus az európai avantgárd szerves részévé vált. Voltak itt is ellentmondások (Kaasák a dühös proletár-költő, autodidakta acélmunkás a német expresszionista lapokat tekinti példának (Sturm, Aktion). Folyóiratai: A Tett (1915-16) – szembefordult a világháborús nacionalista hőzöngéssel, betiltották és a MA (1916-1925) – a várt művészi forradalomra nagyobb hangsúlyt fektet. Kassák: A plakát és az új festészet (manifesztumszerű írás – új kifejezési formák kellenek). Fiatalok közül csatlakozott Kmetty, Nemes Lampérth és Uitz. Ok a formai újítás széndéka de nem égettek fel mindn hidat (quattrocento – sacra conversationek, Nyolcak árkádiái, Cézanne fürdőzői). Uitz – par excellence aktivista művész. Nyíltan kifejezésre juttatott politikai nézetek. Klasszikus képkomponálás, fegyelmezett racionalitása. Titkolni vágyott érzelmessége gyakran szétfeszíti a kereteket. Feszültség – a formák expresszív dinamizmusa és a szerkesztett reneszánsz kulisszatér között. 1918-19-es freskótervek –sémákba rendezett, a megjeleníteni kívánt eszmének alárendelt koncepció. Nemes Lampérth József – expresszív naturalista?, tény, hogy sosem szakadt el a tárgytól. Nála a kubizmus-expresszionizmus plaszticitást jelző, keretező sávjai nem halványak, hanem önálló életre kelnek. Képalkotás fegyelma és az összeomlás előtt álló psziché küzdelmének nyomai. Nádtoll rajzain is (itt színpászmák helyett tónusok). Sokan támogatták, kapcs. a szellemi élet jelentős alakjaival (Hauser Arnold, Antal Frigyes, Mannheim Károly). A Tanácsköztársaság után Berlinbe emigrált, onnan rövid svéd kitérővel hazatér, elmebaj, tüdőbaj végeznek vele. Az övé külön út. a tematikától függetlenített tektonikus formáké. Az új kifejezésmód elkötelezettjei általában biblikus-árkádikus komp.-ban gondolkodtak. Dobrovics Péter – kulcsszerepe volt a Pécs Baranyai Köztársaságban, később a jugoszláv művészeti életben. Krisztus siratása (1915) c. művén a szent asszonyok bacchánsnőkké válnak (emiatt tiltották be A Tett egyik számát). Kmettynél viszont a szakrális idill marionettszerű bábuk terepévé válik. Schadl János – kubizmus, expr, lassan dülöngélő házak. Spangher Ferenc, Gergely Sándor (Szobrászok) ők is a kubizmus és az expr. között ingáznak. Mattis Teutsch János – csk ő volt tételesen expresszionista az aktivisták közül. Hajladozó fák, lágyan ívelő dombvidékek. Van benne a szecessziós vonalkultúrából. Linómetszetein: a formák mind összefogottabbá válnak. 18-19: színei tüzesebbek, formái elvontabbak. Képei Franz Marc panteisztikus szemléletét idézik. Lelki virágok c. sorozata – lírai nonfigurativitás. 20

Színezett faszobrokat is csinált (olyan mint a képei 3d-ben). A MA legtöbbet publikált művésze, részt vett a kiállításaikon (felbukkan a Sturm hasábjain és galériájában is). 19 után visszatér Brassóba (szülővárosa). Évtized közepére art decos formavilág. Bortnyik Sándor – aktivizmus plakátszerű jellege, Naturalista újságrajzoló volt. A MA körébe kerülve váltott. Gyerekrajzszerűen leegyszerűsítette a figuráit, és egy megmozgatottszétszabdalt térbe helyezte őket. (párhuzam – Bohacsek Ede festészete – tömbös táj, terepasztal idill). „Primitív” kezdeti szakasz után művészete zaklatottabbá, expresszívebbé vált 8grafikákon átlósan, ékként behasító formák). 19-es festményei- érződik a korai kubista Picasso és Braque hatása. A motívumokat legyezőszerűen teríti szét egy ritmizált síkra. Vörös színnel és gyárkéménnyel aktualizálja a képeit. I. vh – nyomasztó realitás – Humanizmus tiltakozik. Haditudósító, hadirajzoló művészek. – Császári és királyi sajtóhadiszállás kiállítása (1916,17 – Nemzeti Szalon, 1918 Műcsarnok) – újságokhoz szerződött illusztrátorok rajzai (Rippli, Vaszary, Rudnay, Mednyánszky). 1915 – Ernst Múzeum – a Fro.-i deportálásból hazatérő Rippli kiállítása (Menetelő francia katonák, 1914) Rudnay: Menekülő asszony (1917) – gyermekét óvó anya drámája. Vaszary kevésbé szenvedélyes – redukált színek, füstös felületek (Katonák hóban, 1916). Mednyánszky – utolsó korszaka – már nem foglalkozik az emberi lét spirituális vetületével (Pusztulás kerül túlsúlyba): Enyészet, 1917 k. 1918 – Belgrád, a 37-es közös gyalogezred kiállítást kezdeményez a hadiárvák megsegítésére. Nemcsak katonák, hanem civil művészek is beküldték a műveiket, a kiáll. túlnőtt a célján, etikai állásfoglalássá vált. Szerepeltek: Márffy, Czigány, Kernstok, Vaszary, Rippli, Rudnay, Tihanyi, Thorma, Csók, Ziffer, és a szobrászok: Vedres, Fényes Beck, Pátzay, Fémes Beck. Ady: „az egész világ szőttje kibomlott” – megrendült világrend – de volt aki reménykedett hogy új rend születik a káoszból. Új eszmék, egyre radikálisabb magatartásformákkal – forradalomhoz vezetett. Tanácsköztársaság (133 nap). Sok jelentős változás a képzőművészeti életben. Szervezeti keretek átalakításában részt vettek: a volt Nyolcak művészei, az aktivisták, és a Vasárnapi körhöz tartozó fiatal művészettörténészek (Antal Frigyes, Pogány Kálmán, Wilde János). A Képzőművészeti Főiskolán nyugdíjazták Benczúrt, és kinevezték Pórt, Csókot, Beck Ö.-t, Vedrest. (nyári szünet volt, jól megkapták a Horthy korszakban). A nyári művésztelepek és proletár tanműhelyek vezetése – Uitz és Nemes Lampérth. Efemer művek - május 1.-i diadalkapuk (láncaikat tépő munkáshősök Zala György műhelyéből...). A progresszív művészet terepe a plakát maradt: Berény – zászlót lobogtató emblematikus matróza, Uitz menetelő katonái. („aktuális freskók”) 21

A mérleg mégis tragikusan negatív: 1919 július – a MA betiltása (kispolgáriízlésű Kun Béla és Kassák vitája nyomán). Tanácsközt. utáni boszorkányüldözés, a magyar avantgárdot lefejezték. Kernstok, Pór, Tihanyi, Berény és az aktivisták emigráltak. 20-as évektől a magyar progresszív művészet Bécsben, Berlinben születik. 2 vh közti műv. Mo.-n bezárkózóbb, konzervatívabb lett.

22

1919-1945 Hídak a jövőbe – a magyar avantgárd az emigrációban Tanácsköztársaság bukása után a művészek emigrálnak, legtöbbjük első állomása Bécs. Nem éppen művészeti kp., de a sok magyar hozzájárul, hogy Kassák újra tudja indítani a MA c. folyóiratot (1920 június). Rövid idő alatt internacionális folyóirattá vált (de Stijl-lel Sturmmal és közép-európai avantgárd folyóiratokkal ápolt kapcsolatok). Jelentősége, hogy fórumot biztosít az avantgárd művészek megjelenésére (nincsenek kiállítóhelyek és katalógusok). Bécs után a legtöbben Berlinbe mennek, de a Bauhaus kapcsán sokan mennek Weimarba és Párizsba is. Az utódállamokhoz került jelentős városokban is avantgárd folyóiratok népszerűsítik a progresszív művészetet: Pozsony (Tűz), Kassa (Kassai Munkás), Arad (Periszkóp), Újvidék (Út). Aktivistáknak kapcsolataik voltak a hasonló cseh, lengyel, szerb mozgalmakkal. A MA és a köréhez tartozó művészek, párhuzamosan a no.-i tendenciákkal távolodni kezdtek az expresszionizmustól. 1921-ben dadaisztikusnak, vagy „vitális konstruktivistá”nak nevezhető művek születtek. Kassák is képzőművészkedni kezd: képversek, kollázsok. Moholy-Nagy László: igazán a berlini emigrűcióban ért nagy művésszé. Korai rajzain expresszív görcsösség érződik. A 20-as évek elején készült munkáira (metszetek, festmények) a „hetyke” öröm, játékosság, céltalan felszabadultság jellemző – mechano-architektúrák (Passuth K.). Néhány év múlva Kassák, Bortnyik és Moholy-Nagy az oroszok által közvetített konstruktivizmus felé fordul (körök, négyzetek, háromszögek, ferde vonalak egyensúly vagy dinamizmusa). Programjukként felfogható: Kassák 1922-ben publikált Képarchitektúra Manifesztuma. Hitvallás jellegű szöveg: Kassák már nem bízik egy újabb forradalomban, nem várja Árkádiát, inkább az önmagukat értelmező képarchitektúrákhoz fordul (nem a mo.-t vetíti a jövőbe, hanem fordítva – Perneczky G.). A többiek azért hamar továbblépnek (Bortnyik – első non-figuratív album megjelentetése, Moholy-Nagy – formák transzaprenciájának felfedezése). Azért Kassák képírchitektúrái is fejlődnek: kezdeti vörös-fekete egyszerűbb idomok, utána palettaszerű, teret érzékeltető alapból induló sugárszerűen szétterülő formák, úszó diagonálisok (Vörös-arany, sárga-kék), húszas évek közepére zsúfoltabbak, sötétebb, barnásabb tónusokkal. Vannak technikai bizonytalanságok, hiányzik a perfekcionizmus (Korniss sz. „Kassák a konstruktivizmus primitívje”)

23

Elmúlt a forradalom, döntési helyzet: vagy elfogadják a konstruktivizmus racionalizálását, a tipográfiában, hirdetésekben való alkalmazását, vagy továbbra is az irrelevánssá vált radikális megoldásaikat, a mozgósítást hirdetik. 1926-ban Kassák hazatér. Új folyóirata (Dokumentum) és képarchitektúra kiállítása visszhangtalanok

maradnak.

Megszervezi

a

Munka-Kört,

ami

főként

munkások

művelődésének segítésével, felvilágosító programokkal foglalkozik. Bortnyik Sándor – 1922- Képarchitektúra c. műve, kimagasló szintézise a magyar konstr.nak, de ő maga csakhamar megcsömörlik a nyelvezettől, szembefordul Kassákkal. Weimarba megy, de a Bauhaus-zal szemben is szkeptikus marad (új életforma kísérletek). 1924-25-ben született művei: a konstruktivizmust Neue Sachlichkeittal vegyítik, kiábrándultságot fejeznek ki, szatirikusan Pl: Új Ádám, 1924, Új Éva, 1924, Zöld szamár, 1924. Hazajön, tesz néhány avantgárd kísérletet (Zöld Szamár Színház, Új Föld). Aztán reklámgrafikusként dolgozik. A Műhely nevű iskolát vezeti (kisszerű, közép-európai Bauhaus), majd az 50-es években a Képzőművészeti Főiskola rektora (ironizál ifjúkori eszményein). Uitz Béla – ő is szakított Kassákkal. 1920- Moszkvai tartózkodás – analízisek (non-fig. komp.-ók). Ezeket az általa keresett „szintetikus realizmus” (kör-háromszög formaképlettel megvalósítható) előtanulmányainak tekintette. General Ludd-sorozat (1922-23) – drámai emléket állít az elbukott forradalomnak. Később Moszkvába költözik, nem vesz részt a magyar művészeti életben. Moholy-Nagy László – a nemzetközi avantgárdot választotta. Művészetében nagyobb szerep jut a mozgásnak, dinamizmusnak – kinetikának (dinamikus-konstruktív erőterek). A mű önálló organikus, szabad a ráció által szabályozott rsz. 1923: Moholy-Nagy, Péri László, Kállai Ernő és Kemény Alfréd (kritikusok) a Kassák-ellenes Egység c. folyóiratban Nyilatkozat-ot jelentetnek meg, amiben kommunista konstruktivizmust követelnek. Hamar belátják ennek doktrinér voltát. 1922: Új művészek könyve – a fotók a konstruktivizmus nemzetközi beágyazódottságát sugallják (léghajók a háttérben). Moholy-Nagy – a nyugati modern művészet optimizmusa, a metropolisz élmény magával ragadta, egy kicsit talán azért félt az elgépiesedéstől. Minden újat kipróbált (fotó, zománckép, film), lelkes. 27 éves korában Gropius meghívta a Bauhausba tanítani. Szakít a magyra műv.-re jellemző patetikus-kesergő hangvétellel. Nagyhatásúak a könyvei: a Bauhaus sorozatban: Festészet, Fényképészet, film; Az anyagtól az építészetig. Fény-tér modulátor (1922-30) – a variálhatóságot művészeti alapelvvé teszi. 1930-ben jött utoljára haza, a magyar művészettel való kapcsolata lazult. Péri László – a MA-kör egykori színésze, képzőművészként Berlinben bontakozott ki. Linómetszetek, aztán barnás-vörös, egymásra applikált falemezekből, majd betonból öntött 24

sziluett-hatást hangsúlyozó reliefek, majd a 60-es években formázott vásznak (shaped canvas). Sok magyar fiatal ment a Bauhausba. Voltak akik otthon a Fiataloktól kaptak indíttatást, pl. a pécsiek Dobrovics Pétertől. Molnár Farkas és Stefán Henrik – 1921-es itáliai út, a róla készült mappát már Weimarban adták ki, litográfiák, szerkezetesebb, kubista formanyelv. A pécsiek: Breuer Marcell, Molnár Farkas, Forbát Alfréd, Weininger Andor, Stefán Henrik, Johan Hugó. Molnár Farkas: Vörös kockaház – a konstruktív racionalizmus alapján elképzelt etalon lakóegység. Mellette klasszicizáló biblikus-heroikus festményeket festett. Később építészettel foglalkozik (Congres International d’Architecture Moderne) Nyolcak közül emigráltak: Czigány, Kernstok, Berény és Tihanyi. Tihanyi Lajos – folytatja a portréfestést – expresszív fiziognómia és pszichika. Konstruktív fegyelem. Olajképei a késői Derainre emlékeztetnek, itt expresszív torzításokkal ábrázolt motívumok kimerevítése jellemző. Utolsó periódusában, Párizsban eljut az absztrakcióhoz. 1920-22 körül több expresszionista próbálkozás is volt. Sok magyar (Moholy-Nagy, Péri, Ferenczy Béni) állított ki Herwarth Walden galériájában (Sturm) és a lapjában is megjelentek). Ferenczy Béni – Többek között Archipenkonál tanult 1920-22 k. szobrai: nagyfejű, rogyadozó lábú aktok, híd a Die Brücke szekercés faragványai és a klasszikus szobr. között. Bernáth Aurél – Graphik mappa – nincsenek illúziók. Diagonálisok szabdalják szét a teret, vergődnek az épületek, groteszkek az alakok. Festményei (sok elpusztult) – kesernyés, rosszkedvű panteizmus, romantikus festőiség és dinamikus expr. térszerk. Elégedetlen, megtagadja a képeit és néhány év múlva a Gresham vezéralakja lesz. Expresszionizmus könnyedebb, hajlékonyabb változatai: Kádár Béla – nála kecsessé, tablószerűvé válik az expresszionista dráma (Campendonk? mesevilágát idézi). Modoros falusi idillek, art decos színpadi jelenetek, non-fig. komp. is. Scheiber Hugó: ő is állított ki a Sturmban. Robosztus expresszivitás. Tájak, fintorgó önarcképek. Inkább kötéltáncosokat, dzsessz-zenészeket fest – felszínes modernség-élmény. Ők ketten Bp-en is gyakran kiállítanak – dekoratív avantgárd/art decós modernség. Sok követőjük akadt: Hincz Gyula, Gyenes Gitta, Klie Zoltán, Gábor Jenő és Schönberger Armand: kubisztikus tördeltség, kávéházi jelenetek, városképek (nemzetközi metropolisz-festészet). Értékőrzés és progresszió – Szinyei Társaság, KUT, UME 25

I. vh hatásai a magyar művészetre – veszteségek (művészek, terület 2/3-a, kulturális központok, stb.), itthon a Tanácsközt. u. légüres tér. A 90-es években született generáció pályáját félbeszakította a háb. Azért a háb. alatt is többen jártak Nagybányán, Kecskeméten. 20-as évekre kiábrándultság, a lázadásnak nincs igazán aktualitása. A modell a csendes rezignáltság (Gresham-kör egyik emblematikus értéke). Stilárisan sokszínűség jellemző: konstruktivizmus, lassan hűlő expresszionizmus, dekoratív kubizmus, új klasszicizmus, art deco, posztimpr. A gazdasági válság hatott a művészeti életre is – közös fellépés kellett az érdekérvényesítéshez – társaságok, egyesületek alakulnak. 1920 – Réti és Lyka elkezdik megreformálni a Képzőművészeti Főiskolát. Új tanárok (frissebb szellemiség (Vaszary, Csók, Rudnay – de igazán csak Vaszary tart lépést Eu.-val). 1932-ben a konzervatív köröknek a növendékek destruktív műveire hivatkozva (Kassák Munka-köréhez tartozó festők művei) kirúgatják Csókot és Vaszaryt. Frissebb szellemű tanárok csak 1938-ban: Aba-Novák és Szőnyi. 20-as évek közepére élénkül a művészeti élet. Tiszavirág életű folyóiratok – Ars Una (192324, Kállai Ernő, Hevesy Iván, Tolnay Károly), Műbarát (1921-23). 1925-ben indult a Művészet utódjaként a Magyar Művészet (1925-1938). Ez utóbbi átfogó képet adott a magyarokról, de inkábba természetelvű festészet hangsúlyos, és a külföldi fejlemények csak szórványosan jelentek meg. A Szinyei Merse Pál Társaság adta ki. 1920: Szinyei Társaság alapítása. Két vh. közötti időszak egyik meghatározó tényezője, rendszeres kiállítások (25-től itthon évente Tavaszi Szalon, magyar műv. repr. bemutatása külföldön), díjak, fiatalok támogatása. Alapító tagok: Réti, Iványi, Thorma – a célok között szerepelt a nagybányai hagyományok ápolása. Vannak kritikusok és művtört-ek is a tagok között. Finanszírozták gyűjtők is, pl: Nemes Marcell, Beczkói Bíró Henrik. Tagjai máshol is lehettek tagok. Egyfajta összekötő szerep, ellensúlyozta a még mindig nagy hatalommal bíró Országos Magyar Képzőműv.-i Társulatot. 1924 – Képzőművészek Új Társaságának megalapítása . az itthon maradt progresszív művészek. (mint a MIÉNK). Nem volt egységes program, sem önálló kiállítóhelység. A tagság egyre bővült. Sok meghívott, sokszínűség, feszültségek. Elnök: Rippli, alapítók: Vaszary, Bornemisza, Czigány, Márffy, Kmetty. Olyan tagok akik már a háb. előtti művészeti múlttal rendelkeztek. Kiv. új klasszicisták (Aba-Novák, Szőnyi, Pátzay Pál). 1925 – csatlakozott a KUT-hoz az UME (Új Művészek Egyesülete – fiatal, még főiskolás művészek). Legfrissebb törekvések széles választéka, kortárs világra való reflektálás (nagyvárosi kulisszák, mondén szereplők). Námeto.-i „újtárgyilagosság” (Neue Sachlichkeit) 26

– mágikus realista festmények, steril formaadás. Háború utáni nyomor, szépítés nélk. Mo.-n ez az irány az UME-n belül jelentkezett. Vaszary tanítványok – fiatal festőnők: Kiss Vilma, Czilllich Anna, Járitz Józsa – ők komorak, Vaszary színes. expr. st.-át folytatta: Futásfalvi Márton Piroska. Van ahol az újtárgyiasságot metafizikus vagy expr. komponensek színezték (Rauscher György, Cselényi Walleshausen Zsigmond, Ecsődi Ákos). 1925 – Párizs, art deco kiállítás, Mo. nem vett részt, de a st. itt is hatott. Pl.: Batthyány Gyula (szélsőséges vonaljáték, hideg színek, élveteg figurák), Jaschik Álmos (késő szecessziós álomvilág, aprólékos rajz, művészeti nevelő is), Molnár C. Pál (frivol grafikák), Kövesházi Kalmár Elza (szecessziósan indul, kisplasztikák, pl: Lélegző tánc – lányának a mozdulatai ihlették a Palasovszky-féle Lényegretörő Színház előadásán). KUT szobrászai – itt is sokszínűség: klasszicizálás (idősebbek: Medgyessy Ferenc, Beck Ö. Fülöp, fiatalok: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Csorba Géza), geometrizáló stilizálás (Vedres Márk), fanyarabb, archaizáló (Bokros Birman Dezső). 1926 – megszűnt az OMKT kizárólagos joga a műcsarnok használatára. A KUT már 90 művészt mutatott be. Politikai amnesztiát kaptak az emigránsok, hazatér: Kassák, Berény, Kernstok. A KUT-hoz csatlakoztak, aki vállalata a modern műv. képviseletét. KUT – gyűjtőmedence (késő kubizmus (Perlrott, Kmetty, Szobotka – akik a term. elvű plein airhez visszakanyarodtak), új expresszívek (Vaszary, Márffy, Egry), voltak akik az art decospurista, síkra terített formavilág lazításával próbálkoztak (pl. Gadányi Jenő, Bor Pál). De itt már nem a modern törekvések feltalálása, hanem az átmentése a cél. A KUT tagjai művészi, esztétikai problémákra koncentráltak. 1927 – az UME kivált a KUT-ból, a következő évtől önállóan rendezték kiállításaikat. A KUT ezután gesztus értékkel meghívta Moholy-Nagyot, Huszár Vikmost és Csáky Józsefet vendégként, de ennek nem volt jelentős hatása. A KUT_UME kapcsolat azért nem szakadt meg teljesen, voltak kettős tagok, és 32-ben még egyszer megpróbálták együtt, Modern Művészeti Egyesületek Szindikátusa néven rendeztek közös kiállítást. A Műcsarnok nem sokat változott (maradt a szalonfestészet). A Nemzeti Szalon „hivatalos” művészegyesületek tárlatainak adott otthont (Céhbeliek, Kéve, Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete). A progresszív művészet fellegvárának számító Művészház megszűnt. Az 1912-ben Ernst Lajos műgyűjtő által alapított Ernst Múzeum maradt. Modern művészek közös fellépésének jelentősége – egyéni, vagy kisebb csoportos kiáll.-ok. A művészház szerepét kis galériák próbálták átvenni, pl.: Belvedere (egy festő egy szobrász), Helikon (rövid életű), Alkotás Művészház (ugyanaz alapította, aki a Helikont). A megcsappant vásárlóerő miatt kiemelten foglalkoztak grafikával. Ebbena műfajban ezidőtájt 27

megújulás, rézkarcok: Szőnyi, Aba-Novák, Kmetty, Derkovits – 1923 Helikon kiállítása fiatal rézkarcolók. Az anyagi nehézségek miatt ezek a galériák 1924-ben bezártak 1924-28 között a Mentor Galéria (könyvesbolt kirakata, hátsórésze) volt az egyetlen alternatív kiállítóhely. 1928 – Tamás Galéria alapítása; a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának kiállítása a Régi Műcsarnokban (Petrovics Elek 1924-től Szépmű igazgató). Árkádia illúziója – újklasszicista törekvések I. vh után elveszik a világ jobbíthatóságába vetett hit, nincs értelme az utópiáknak, múltba fordulás, nosztalgia – Aranykor utáni sóvárgás. Európa-szerte felerősödtek a klasszicizáló tendenciák. Ilyen Árkádia világ Mo.-n is a fiataloknál. Szőnyi István – kezdetben a grafikáin kuboexpr. st. (Uitz, Nemes Lampérth mintájára). Rembrandt egyre erősebb hatása – tájba helyezett aktkompozícióin – fellazuló, festői fényárnyék hatások. Nagybányai iskolázottság, de sommázó előadásmód, expr. Képein idilli (női akt enteriőrben) és heroikus (szabadban ábr. mitológiai/bibliai című jelenetek) hangulat. 1920- díjat nyert a Szinyei Társaságtól, 1921 az Ernst M. tárlatán sikere volt. a rézkarcoló nemzedéknek is kívülről csatlakozó tagja – ezek a Képzőn Olgyay Viktor grafikai tanszékek körül tömörültek, kettős mintakövetés jellemző: avantgárd vívmányok a régi művészet stíluselemeivel keverednek. Tagok: Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Varga Nándor Lajos, Barcsay Jenő, Bene Géza, Hincz Gyula, Nagy Imre, Tarjáni Simkovits Jenő. A legtöbben a rézkarcokon kiérlelt stílust átemelték festészetükbe, de a két technika eltérő adottságaiból nyilván akadnak különbségek. Ált. sárgásbarna, kékeszöld kolorit, vonalkázott árnyékok helyett pasztózus festékréteg, Aba-Novák Vilmos – grafikáin kuboexpr. öröksége érezhető, feszültség, sokalakos akt komp.-it fénynyalábok hasítják szét, szálkás síkok. Pl.: Keresztvitel – a testek mégis kerek idomú tömbökké állnak össze. A robosztus figurák aztán lehiggadnak, egyre nagyobb szerep jut a kezeknek és a torzított arcoknak. Festményein összefogott, sima felszínű tömegek, súlyos testek – drámai hatású fény. Inkább magasztos nyugalom (nem feszültség mint a grafikáin). Portrék, aktok. szűk kivágat, sötét tónusok, csaknem monokrómok. Patkó Károly – rézkarcaira a zárt kontúrok, legömbölyített tömegek jellemzők. Sűrű vonalhálója egyenletes, megszakítatlan szövetet képez, egybemossa a komp. elemeket. Korb Erzsébet – ő is újklasszicista de nem tartozott a rézkarcoló nemzedékhez. Pályája mindössze hat évet ölel fel (1925-ben halt meg). Korai művek – kubizáló formanyelv; később: 28

klasszikus előképek, reneszánsz reminiszcenciák. Pl.: Önarckép – szoborszerű, egyszerű öltözék, magányos művész-aszkéta szerepében. Feje mögött vibráló napfény. Akt komp.-in – elvont tartalmak megjelenítése, misztikus hangulat (pl: Kinyilatkoztatás, Áhítat). Sokan képviselték ezt a spirituális töltésű újklasszicizmust. Pl. a Nagybányán dolgozók közül: Jándi Dávid, Deli Antal; pécsi művészkörből: Stefán Henrik, Gábor Jenő; Derkovits Gyula idilli hangulatú aktkomp.-i, vagy Utolsó Vacsora c. képe, vagy a művész profetikus küldetéstudatát megjelenítő önarcképek; Paizs Goebel Jenő: Szt. Sebestyén (ez is önarckép). 1925 – Műcsarnoki kiállítás: Szőnyiék újklasszicizmusának csúcsa és egyben lezárása. Szőnyi: Hegytetőn c. képe- jelképes kettős önarckép (a Szépmű megvette). Szerepelt itt Patkó Károly: Szüreti pihenő (1925) – mozdulatlanság, lekerített alakok, hasonló az edények, korsók formanyelve. Puha fény-árnyékok. Bukolikus jelenet, régi korokat idéz, de egyre realisztikusabb. 25 után az újklasszicisták festői stílusa megváltozott: képeik kiszínesedtek, kivilágosodtak, oldottabb ecsetkezelés, időtlen Árkádia helyett hétköznapi témák, a falusi élet felé fordultak. Szőnyi 1924-től élete végéig Zebegényben élt. Témája a Duna menti táj, családja, a falusi emberek.

Fokozatosan visszatér

a nagybányai

hagyományokhoz,

oldott

festőiség,

kompozicionális problémák előtérbe kerülése, lírai, bensőséges – Zebegényi temetés (1928) – egymásba csúszó térrétegek, csöndes visszafogott, megmásíthatatlan hétköznapi esemény. 1927-28 nyarán Aba-Novák és Patkó Igalon dolgoztak. „A gazda bekeríti házát” – a Gresham-kör művészete Bernáth Aurél – visszaemlékezése 1967-ből – szakítás az expr.-absztrakt korszakával való szakításra („se jobbra se balra nem nézek, bármilyen áramlat vonzása környékez is”) Dezilluzionista, rezignált magatartás gyakori a 20-as évek közepén. Konstruktivisták által megálmodott harmonikus rend megvalósíthatatlan, az Árkádiába menekülők érzik, hogy a kor nem viseli jól a minduntalan elé tartott etikai tükröt. A kritikák nyugalmat, békét, rendet akarnak. Megnyugvásra, belefeledkezésre vágyó közeg. Gresham-kör – a két vh. közötti magy. műv. egyik meghatározó csoportja. Gyökerek – válságból kilábalni igyekvő magatartás. 20-as évek közepe táján először a Centrál, majd a Gresham kávéházban találkozgató baráti társaság. Tagok: művészek: Berény, Szőnyi, Pátzay, Bernáth, Egry, Szobotkka, Vass Elemér; művtört.-ek: Genthon István, Oltványi-Ártinger Imre; műgyűjtők is. Sosem szerveződtek tényleges csoporttá, nem elit klub, de nem is a modern festészet egyedüli letéteményese. A 30-as évektől véleményformáló erő lett (Szinyei 29

Társaságon,

Magyar

Művészeten,

Ars

Hungarica

könyvsorozaton

keresztül).

A

művészetpolitikára inkább később 1945-48 és 1957-69 között hatottak, mikor már a társaság széthullott. Nincs Gresham-stílus, a 30—as évek közepétől többük festészete bágyadt posztimpr. Művészeti nézeteik között is voltak számottevő különbségek. Pátzay Pál – szobrász, indulása az aktivistákhoz köthető, de utána nagyon következetesen ragaszkodik a kalsszicizmushoz, elutasít minden (más) -izmust. Ideái: Kolbe, Despiau, Andreotti. Kiegyensúlyozott figurák, derűs harmónia. Pl.: székesfehérvári Huszáremlékmű. Konzervatív álláspont, természetelvűség. Bernáth Aurél – Expr. korszaka csúcsán, a Sturm-beli sikereket követően torpan meg, hogyan tovább. Úgy gondolta panteizmusát, a totalitás megragadására tett kísérleteit nem lehet fokozni. Vagy folytonos kísérletezgetés jön, vagy a látvány rangjának visszaállítása. 1926-35 közötti periódusa: a valóság és a művész képzeletében élő idea ütköztetése, pl: Riviéra – tömör összefoglalás, vergődő emberalakok, nyugtalanító hatások. A tárgyak, motívumok átszellemítésére törekedett. Melankolikus kontemplativitás kifejezése a cél? 192830-ig még jellemző képeire az expr. örökség: feszes képszerk., szétszabdalt fénypászmák, testetlen, kártyalapszerű motívumok. Később színhasználata belülről világítóvá válik (Genthon). Németh Lajos sz. legjobb művein felvillan egy egzisztenciális képlátás lehetősége (Reggel, Önarckép rózsaszín szobában). Később művei veszítenek enigmatikus jellegükből. Berény Róbert – ő sokat foglalkozott a szellemi-formai problémák és a természetelvűség összekapcsolhatóságával. Nem akart a non-figurativitás útjára lépni. 1920-26 – Berlin: a formák dekoratív ritmizálásával próbálkozott. Aztán hosszú ideig nem fest. Hazatérése u. Bortnyikkal a reklámgrafika egyik megújítója lett. Kései csúcsműve: Csellózó nő – éles, merész összhang – fekete és vörös színellentét, feszes, diagonális ritmus. Később nincs ilyen feszes képszerkesztés, képei szomorkásan kisszerűvé válnak, végül egy kulturált de az addigiakhoz képest másodlagos posztimpr. látványfestészet képviselőjévé válik. Szőnyi István – indulásakor őt is megérintette az expr. (annak az egyszerűsített kubizmussal érintkező változata). Aztán újklasszicista periódus. Aztán megjelennek az irizáló színek, egyre hangsúlyosabbak az atmoszferikus hatások. Később nála is rezignált, szomorkás líraiság. Temperatechnika következményei a meszes visszafogott színek, a a vaskos, de a plaszticitást alig érzékeltető formák. Zebegényi Árkádia hasonlít a 20-as évekbelihez, a képek szereplői nem egyénítettek, nem cselekszenek. Kortól való távolságtartás a legfontosabb ihlető. Ebből fakadó időtlenség, méltóság, meditatív érzékenység – a 30-as évek közepéig jellemzi Szőnyit. Utána fényben fürdő formák megörökítője (eltűnik a humánum rezignáltságának kifejezése). 30

Fentiek pályaképe kiadja az ú.n. Gresham-modellt: avantgárd indulás, túlfeszített célokból való kiábrándulás, utána látványból kiszűrhető szellemiség, aztán viszonylagos törés a szokványos posztimpr.-hoz való megtérés. Voltak olyan tagok akikk ebbe nem illenek bele: Egry József – napszámos-ivadék, nagy erőfeszítés volt neki a pályára kerülni. Kezdetben plebejus

dühvel,

Mednyánszky-féle

együttérzéssel,

Meunier-féle

pátosszal

átitatott

szegényember-festészet izgatta. (rakodómunkások, az utca kitaszítottjai). Háborúban szerzett betegség, csömör után a Balaton mellett gyógyul. Felfedezi a formákat szabdaló fénnyel telített színcsíkokat. 18-19 körül megtalált modell (legyezőszerűen szétnyíló szerkesztésmód), rokon az expr. lírai panteista ágával (Christian Rohlfs). Badacsonyban való végleges letelepedés. Felületei kivilágosodnak. Fény erejét festi,. Kedvelt technikája az olajpasztell. Megvilágítás szabályozta erővonalak érzékeltetése. Figurái staffázsok (biblikus szereplők, vagy parasztok). Az atmoszférát „abroncsba tudta fogni, feszes szerkezetté alakította. Cézanne-hoz hasonló stabil, szerkezetes műv. Greshammel rokonítja: humanista értékek, panteizmus, szín átalakító hatása, de távolítja tőlük a a konstruktív-expr. karakterű komponálásmód, a csendes derű a rezignáltság helyett. Életművében nincs törés, mindvégig a megtalált modell szerint dolgozik. 45 után a Gresham tagjai harcba szállnak a modern művészet ellen, Egry épp ekkor az általuk támadott Európai Iskola tagja lesz. Ferenczy Béni – szobrász. Az ő érett korszaka is a Greshamhez sorolható. csak 36-ban települt haza. Először (24, Sturm kiáll.) kubizáló expr. stílus. A Mailloltól induló klasszikum felfogáshoz csak fokozatosan jutott el. Szobrai a plasztikai tömeg zártságát hansúlyozzák, nem teremtenek kapcsolatot a környező térrel, a kor baloldali, kommunista m,ozgalmainak részese. 1932-35: Moszka – a humanista művészet sáncaiba vonul, távol a napi aktualitásoktól. „új hellenizmus” – valóban a klasszikus görög szobr. által felvetett problémákkal

foglalkozik:

ponderáció,

mozdulat

megragadása,

klasszikus

kánon

érvényesíthetősége, a zavaró mozzanatok kiszűrése a mozdulat harmóniájából, aranykor felidézhetősége. Öntudatlan, reflektálatlan létezés paradicsomi állapota. Szobrok szépen csiszolt, de a szobrász kéznyomait is őrző felülete. Ez az érzéki klasszicitás végig marad kp.ban. 56-ban lebénul, utána bal kézzel mintáz. A művészettörténeti irodalom ált. élesen szétválasztja a Greshamet az École de Paris magyar képviselőitől. Nincs éles esztétikai distinkció, a 30-as években sok franciás igazodású művész egészen lazán festett. Voltak baráti kötelékek is a két iskola között, Márffy és Czóbel, ha itthon jártak, gyakran csatlakoztak a Gresham asztalához. Nem a francia példákkal lehet megmagyarázni elkülönülésüket (Márffy elegáns festőisége – Dufy, Czóbel színpöttyei és 31

erős kontúrjai – Marquet), hanem a festmény érzéki felületének esztétikáját hangsúlyozó, a tartalmi vonatkozásokkal keveset törődő stílussal. Márffy „a szem hedonistája”. Márffy Ödön – tájképek, csendéletek, világi dámák. Könnyed, biztos ecsetkezelés, látszóleg esetleges, de kifinomult kompozíciók, gazdag atmoszferikus hatások, színkavalkád. Vaszary János – a 20-as évek második felében és a 30-as években: szinte nemtörődömnek ható, nagyvonalú (laza csuklómozdulatok) ecsetkezelés, használja a fehéren hagyott felületek ritmusát, frivol, neon-világította nagyvárosi tájképek (Városi fények) Czóbel Béla – az ő művészetében fontosabb a szerkezet. I. vh-t Hollandiában töltötte, aztán Berlinbe ment, folytatódtak a fauve-os képek, a portréin kissé a groteszk felé hajlott. Tájképein és enteriőrjein elhagyta a kétdimenziós dekorativitást és egy emelt nézőpontú perspektívát alkalmazott, ami klausztrofobikus hatásúvá teszi képit. A színei maradtak élénkek. Visszaköltözött Párizsba, a színei őrzik intenzitásukat, a vastag feketés-barnás kontúrok is maradnak, de a képei olajosabbak, sűrűbb, koncentráltabb színeket használt. A 30-as években ő sem kerülhette el a magyar művészeknél megfigyelhető lanyhulást. Az évtized végére szinte az alföldi festőkhöz hasonlít, Koszta színhasználatára – élénk foltok tűnnek elő barnás tömegekből. Mindvégig kerülte viszont a drámát. Farkas István – az egyik legnagyobb magyar sajtó és könyvkiadó birodalom örököse, cégigazgatóvá válik. Utálja a polgári életformát. I. vh alatt hadi illusztrátorként dolgozott. A 20-as években próbált önállóan élni, Párizsban festett, Mednyánszky volt a barátja. Mindenfélét festett (mélytengeri csendélettől portréig, és art decóig, míg a 30-as évekre rátalált saját stílusára, amely a hideg és meleg színek kontrasztjára épül, a pasztózusan vázolt formák, és egy-két nyugtalanító részlet jellemzik. Holokauszt áldozatként halt meg 1944-ben. Állandóan jelenlévő szorongás, a hontalanság érzés jellemzők műveire (Szirakuzai bolond). A korszerű reprezentáció kísérlete – a római iskola A 20-as évekre kezd oldódni Mo. kulturális elszigeteltsége, kezdik felderyteni a külföldi kulturális megjelenés lehetőségeit. A KUT és az UME progresszív külföldi kiállítóhelyeken rendez tárlatokat, de a hivatalos kiállításokon, mint a velencei biennálé, továbbra is a műcsarnoki, konzervatív szalonfestészet jelenik meg, legjobb esetben a nagybányai első generáció. 1922- Klebelsberg Kunót nevezik ki oktatásügyi miniszternek. A kulturális eredményeknek fontos szerepet szánt az ország nemzetközi elismertetésében. Nagy hangsúlyt fektetett a kultúr-exportra. Fiatal értelmiségieket akar külföldre küldeni posztgrad. tanulmányokra, erre a 32

célra Collegium Hungaricumokat hoz létre. A képzőművészeknek csak 1928-tól volt ösztöndíj. 1928 – Gerevich Tibort – köztudottan olaszos kötődésű művészettörténészt kinevezik a római magyar akadémia kurátorának és a velencei biennálé kormánybiztosának. Nem maradhatott a konzervatív műcsarnoki festészet a modern magyar műv. képviselője külföldön, de Gerevichnek nem felelt meg a politikailag kompromittált, radikális avantgárd sem, és a franciás párizsi iskolát szintén elvetette. Úgy vélte a fiatal művészek számára kortárs olasz képzőművészet modellként szolgálhat, így valamifajta neo-klasszicista irányultság vált a fő válogatási kritériummá. Róma és Olaszország nagy művészi vívmányit látva

afiatal

művészek letisztult, lehiggadt ízléssel fognak hazatérni. A legkorábbi ösztöndíjakat fiatal, de már gyakorló művészek kapták. Az első triász: AbaNovák, Szőnyi és Patkó. Olyan művészeket választott melléjük, akiknek neoklasszicizmusa nem kötődött avantgárd gyökerekhez, inkább historizáló. Ilyen volt Medveczky Jenő is (a quattrocento bűvöletében készült komoly, klasszicizáló, monumentális aktok és akkurátusan beállított portrék). Molnár C. Pál -

art deco eleganciával festett bibliai jeleneteket,

tündérmesékbe illő, anekdotikus stílusban, sematikus tájakba helyezve, a la trecento. Kontuly Béla – bábszerű figurák, inkább a neue sachlichkeit mágikus realizmus vonalára hasonlít, metafizikus hangulatú. A római iskolásokat különféle csoportokból válogatták: Szinyei Társaság, KUT, UME. Az évtized végére sok olyan művész is akadt, aki nem nyert római ösztöndíjat, de követte ezt a stílust (pl. Domanovszky Endre, Ohmann Béla). AZ 1928-ban alakult szentendrei művésztelepnek is több tagja alkotott ebben a stílusban (pl. Jeges Ernő). A 20-as évek szobrászatában az örök klasszicizmus mellett archaizáló tendenciák jelentkeztek. Vilt Tibor szuggesztív önarcképe az egyiptomi művészetre hajaz, archaizál, hieratikus. Néhány évvel később római ösztöndíjasként a reneszánsz előtti itáliai művészethez fordult. Hasonló igazodás érezhető Mészáros László monumentális szobrain (pl.: Tékozló fiú). Ő is római ösztöndíjas volt, szobrain visszafojtott feszültség érezhető. A római ösztöndíjasok munkáiban az archaizálás nemcsak a formák leegyszerűsítésében jelenik meg, hanem a fa használatában. A klasszicizáló irányt Pátzay Pál és Jálics Ernő képviselték – aktjaik harmonikus arányúak, míves felületképzésűek. Mindkét irány képviselőire jellemző, hogy egyre inkább a köznapi témák, a paraszti élet felé fordulnak. Ez a trend a grafikában is megfigyelhető, ahol a rézkarcot felváltja a fametszet (pl. Molnár C. Pál naív, vallásos illusztrációi). 33

A római ösztöndíj különbözőképpen hatott a művészekre, az érettebbekre kevésbé. Hatott a környezetváltozás és hatott a tempera technika felfedezése is (Patkó). Volt valamifajta megújulás de a római ösztöndíj nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: egyrészt a művészek fejlődése nem volt előrejelezhető, másrészt az itthoni fogadtatás is alatta maradt a vártnak. Szőnyi nem sokáig maradt kinn, csomagolt és ment haza Zebegénybe. Patkó a festés helyett inkább a tanítást választotta. Bár az 1930-as velencei biennálén a nemzetközi bemutatkozás egyértelműen sikeres volt, itthon a Nemzeti Szalon 1931-es kiállításán már túl szokatlannak, túl modernnek tartották őket. Az 1933-as Klebelsberg Kunó emlékére rendezett kiállításon a római iskolások külön termet kaptak, de az állam néhány vásárláson kívül nem támogatta őket. Első monumentális megbízásaikat

a

katolikus

egyháztól

kapták.

Egy-két

freskót

követően

jött

a

Gesamtkunstwerk, a városmajori plébániatemplom, ahol az épület tervezésétől az oltáron át az üvegablakokig mindent római iskolások csináltak – heves vitákat szült… Később jelentős állami megbízásokat is kaptak, pl. az 1937-es párizsi világkiállítás pannói (Aba-Novák?). 1936-tól Gerevich háttérbe szorult, a római ösztöndíjak erodálódtak, nem volt már egységes koncepció. Aba-Novák Vilmos – a legmarkánsabb egyéniség a római iskolások között. Eleinte folytatni akarta korábbi festői stílusát. A fordulópontot Utcai koncert c. képe jelentette. A mediterrán kockaházak organikus rendezetlensége találkozik a hétköznapi élet élénk forgatagával. Cefalú látképe c. kép – széles pigment foltok, az alap sok helyütt kilátszik, Egy láthatatlan térháló szabdalja át a kompozíciót, megemelt a nézőpont. Vékony, száraz temperaképein grafikai kvalitások térnek vissza, lazán, könnyedén felvitt színek jellemzik. A 30-as évek második felére izgalmas festői problémákig jut el: önállósuló egyenrangú képelemek szinte absztrakt jelekké transzformálódnak az impulzív ecsetjárás felületi hatásai révén. Az évek múlásával, a szolnoki művésztelepet rendszeresen meglátogató Aba-Novák festészetének másik vonulata került előtérbe a népi életkép. Cirkuszi komédiások, groteszk, harsány színek, vásári jelenetek. Murális munkái is jelentősek – az első a jász-szentandrási plébániatemplom (1933) volt. Itt még a táblakép festészetből indul ki, sok vitát generált ez a munkája. Az ezt követő állami megbízásán archaizáló monumentális stílust fejleszt ki, ami már sikeresebbnek bizonyult (Szt. István Mauzóleum, Székesfehérvár, 1938). II. vh, halálos betegség, a vidám életképek helyett torz, gúnyos vigyor. 1941 halálának éve – Álarckészítő – ő nincs az asztalon lévő álarcok között… Ősi formák nyomában – expresszív és archaizáló tendenciák 34

A római iskolás művek erősödő archaizáló tendenciát mutatnak. Alapvetően a hagyományos népi kultúra újrafelfedezése motiválja ezt. A 20-as évek elejének technikája ég a rézkarc, a finom hajszálszerű vonalhálóval. Az évtized végén a társadalmi és politikai disszonanciák a valóság nyersebb ábrázolását tették szükségessé. A fametszet kerül előtérbe. Gáborjáni Szabó Kálmán – debreceni születésű, Vaszary tanítvány, az egyik első római ösztöndíjas. Az alföldi paraszti életet ábrázolta és az olasz tájat (nagyméretű metszetek). (Parasztok, 1936, Visioni d’Italia 1939 – mappák) Buday Görgy – 1936-37-ben római ösztöndíjas. Akkori huszonéves. Nem volt megelégedve a paraszti világ vissza-visszatérő romantikus ábrázolásával. Fel akarták fedezni a falvakat, dokumentálták és publikálták a tapasztalataikat. Fametszetes könyve: Boldogasszony búcsúja – a falukutató Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma első kiadványa 1931-ben. Illusztrálta Arany balladáit, Ortutay Gyula mesegyűjteményét, Radnóti verseit. 30-as évek metszetei – súlyos, sötét térbevetülő fény, falusi élet tragikumát jeleníti meg (Illusztráció népmeséhez) Nagy István – alföldi vagy erdélyi művész. Örökké vándorló művész típusa, de végérvényesen kötődik szülőföldjéhez, az alföldön is az erdélyi dombokat festi. A pasztelt és a szenet szerette, a lassan száradó olajfestéket kevésbé. Gazdag munkássága két részre osztható: fentről nézett tájképek és szűk kivágatú, közeli portrék. A felületeket a kontúrok meghúzásával (dombhajlat, arcélek) különíti el. Kalapos öregasszony– egyik legismertebb műve. világító kék szemek. Meleg és hideg tónusok ellentétei. Egyszerű kompozícióinak belső ritmusa, és a színek változatossága, szűkszavú, barbár művészet. 1937-39 – Barabás Miklós céh bemutatkozása Bp.-en, az erdélyi művészek legjobbjait tömörítette: Bordy András, Szolnay Sándor, Fülöp Antal Andros, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre, Szervátiusz Jenő szobrász. Az expresszionizmus tanulságait hasznosító autonóm irány, egyedi jegyekkel. Gy. Szabó Béla – Kós Károly biztatására kezdett fametszettel foglalkozni. Illusztrációkat készített az erdélyi szépmíves céh köteteihez. Siker – Liber miserorum c. könyv, 1935. A nyomófelület minimális megmunkálásával ért el drámai hatásokat. Témái: gyárba igyekvők, külvárosok. Olaszo.-i távol-kalati utak után rátalál egyedi festői stílusára. Nagy Imre – Aba-Novákkal, Szőnyivel, Patkóval indult. Otthonosan mozgott festészetben és grafikában is. 20-as évek közepétől széles vésővel szögletesen metszett, erős kontrasztokra építő metszeteket készít. Téma: csíki székely mindennapok. Szenvedélyesen megmozgatott felületek, pl: Ferenczy Noémiről készített grafika. 35

Szervátiusz Jenő – szobrász. Nyers, expr. kifejezés, puha felületképzés. Balladák, népmeséj világa. Hosszú, hántoló vésőmozgás. Járt Párizsban, ismerte Brancusi művészetét, de megmaradt mindvégig a figuratív valóságábrázolásnál. (Saját végtelen oszlopa – bimbókból kibomló női fejekből – Az élet fejlődése, 1935). Medgyessy Ferenc – Mo.-n alkot, Szervátiusszal szemben rá a sommázó formázás jellemző. Debreceni születésű, a 10-es évektől Bp-en él, de művvészete az Alföld tradícióiban gyökerezik. Kisméretű plasztikák, köztéri szobrok. Egyaránt nyugalmat árasztanak (archaikus görög szobrászat tanulságai?). Gyakori témái: ló és lovas, Támaszkodó nő, szoptató anya. Foglalkoztatta a mozgás és a tömbbe zárás is. Portréi lekerekítettek, pl.: Móricz Zsigmond. Debreceni Déri Múzeum előtt felállított allegorikus szobrok (Régészet, Művészet, Néprajz, Tudomány) – 1937-ben a világkiáll.-on grand prix-t kapott értük (a zsűriben Despiau és Maillol – távoli rokonukat ismerhették fel). Hatott a következő generációra: Borbereki Kovács Zoltán, Boda Gábor, Szabó Iván). Csorba Géza – szintén szobrász. Gyakran szerepelt a KUT kiállításain, Medgyessyvel együtt. Őt Ady mégis-magyarsága nyűgözte le. Pálakezdő szobor, 1913: Góg és Magóg fia, kisbronz. 1960-ban Bp.-en felállított Ady-szobor (monumentális). Fiatalkorától a magyar nemzet nagyjainak pantheonját akarta megalkotni (Arany, Petőfi). 1930 – Ady síremléke. Feszesebb, az izmokat hangsúlyozó, klasszicizáló mintázás jellemzi. Statikus őrálló katonák, a turáni mítosz miatt keletiesek, végsőkig leegyszerűsített vonalvezetés. Magyarországon, ahogy ebben az időben másutt is, felerősödött az érdeklődés a naiv művészet iránt. A mindenkori akadémizmussal, a kanonizált szemlélettel szemben álló alkotások. AZ avantgárd kezdett először érdeklődni irántuk – Kassák a MA-ban szentelt Bohacsek Edének emlékkiáll.-t. Mokry Mészáros Dezső Bortnyikkal állított ki a Tamás Galériában 1930-ban. Csoportos, szervezett felléptetésük a 30-as évek elején más ideológián alapult. Népi írók mozgalma- a parasztság felemelkedését tűzték célul, az elmaradottság ellen küzdöttek. Jobboldali-populista áramlatok megerősödésének ideje. Mia magyar? – kérdésfelvetés. Születnek higgadt és nacionalista válaszok egyaránt. (Szekfű Gyula: „kismagyar út”). A kulturális kirakatpolitika igyekezett a naiv művészeket kisajátítani, és azokat, mint par excellence magyar beállítani. 1934 – Nemzeti Szalon, Magyar őstehetségek kiáll. Bálint Jenő szervezésében (ő volt az Alkotás Művészház és a Helikon vezetője, a Henri Rousseau-t támogató Wilhelm Uhde szerepére vágyott Mo.-n., de felfedezettjei csak másodvonalbeliek) (Benedek Péter, Káplár Miklós, Győri Elek és mellé azért Nagy Balogh János és Nagy 36

István). A legmesszebbre Benedek Jenő (?) jutott, 29-ben önálló kiáll.-sa volt a Künstlerhausban. Falusi hétköznapi életből vett témák Bécsben egzotikumként hatottak. Mokry Mészáros Dezső – ősi kultúrák iránti érdeklődés és népművészet. Élet idegen planétán – sorozat része (Óceánia, Misztérium), képzeletvilágának dokumentumai. Gyűjtötte a prehisztorikus múlt leleteit. Készített apró állat- és emberfigurákat, bálványokat, maszkokat. Archaizáló, primitív formakeresése nem egyedülálló ekkoriban – Czimra Gyula – afrikai faragványokat alkot (Cifrálkodó nő, 1932). 1933-tól Mokry a Magyar Képírók Társasága kiállításain szerepelt, akik az autochton magyar művészetet akarták megteremteni. A teória és praxis szorításában – baloldali törekvések 30-as elejére megerősödött szocialista törekvések – különböző stiláris források. A legjelentősebb: Derkovits Gyula – pályája elején új-klassz. árkádia. 19-ben a Tanácsköztársaság alatt Kernstoknál tanult. 1923-26 Bécsben dolgozott. Szabadabb légkör, kommunista emigráció esztétikai és politikai vitái hatottak rá – 20-as évektől mozgósító erejű alkotások. 1514 c. fametszet-sorozat (1929)– egyik főműve, a német expr. grafika legjobbjaival vetekszik. Téma a Dózsa-féle parasztfelkelés, az osztályos elköteleződést példázza. Anyag-látvány és formakísérletek, tovább fejleszti művészi formanyelvét. Halas csendélet (egyedül áll az életműben) – van benne sztaniolpapír, aranylemez, számoló-cetli, celofán, ragasztott és festett. Proletárlét jelképpé emelt tárgyi együttese. 20-as évek végére az otthon-képek szubjektív realizmusáig jut. Tükrözve megsokszorozott lakásbelsők, meghittség érzete. Illúzió – az egymásba kapaszkodó két ember megteremtheti saját (szoba-konyhás) univerzumát. Hentes és csendőr – képletes-valódi figurák – a hatalom. Oltalmat csak a személyes létezés harmóniája kínál (Mi ketten, 1929). A proletariátussal közös sorsvállalás a helyzet keményedésével politikai cselekvésre késztette. (1930 szept. 1.-ei tüntetést szétverték. 1932 az illegális kommunista párt vezetőit (Sallai Imre, Fürst Sándor) kivégzik. A Kivégzés c. kép állít emléket nekik. Derkovits megfesti a hatalom önelégült képviselőinak szatirikus képeit. Keserű, tőmondat tömörségű képek. Az esztéták mentegetik agitatív voltát. A tartalom vállalását proletár-manírnak látták. Első monográfusa Oltványi Ártinger Imre – szerinte Derkovitsnak sikerült meghaladnia a téma elsődlegességét. Szigorú etikai alapállása miatt nem fogadja el a neki felajánlott római ösztöndíjat. Művész tartózkodó viszonya, gyanakvása a polgári mecénások iránt. Vattásan puha, oldott opálos 37

festésmód – alkalmas a periféria élményvilágának ábrázolására is. (Három nemzedék, 1932). Ugyanebben az évben (1932) a Vasút mentén c. képével elnyerte a Szinyei Társaság díját (hideg-meleg színek, erős dinamikája, organikus és mechanikus formák). Újpesten gyakran figyelte a kikötő munkásait (Rakodómunkások, Csónakosok) Híd télen – hengerekből és hasábokból összerakott, ingatag struktúra, szintetikus kubizmus emléke. Ferenczy Noémi – textilművész. Lényegi azonosság Derkovits művészetével: a dolgozó ember alakja az egyetemesség szintjére emelkedik. Archaizáló tendencia. Első műve: Teremtés, 1913 – francia katedrálisok ablakainak kiosztását követi. Múzsa – rejtett önarckép. A gobelint a festészettel egyenértékű médiumnak tartotta. A munkás monumentális alakja lesz a központi témája. Derkovits és Ferenczy Noémi politikai elkötelezettségük ellenére magas mávészetet alkottak, nem ktlen pol.-i propagandát. A fiatalok politikai röppcédulákat készítettek, egy második Tanácsköztársaságra buzdítva. A politikai propaganda követelményeit a dada és kubista formajegyekkel ötvözték. Mobilizáló jellegű munkák, olcsó papírra nyomtatva. Montázsok: fotók, feliratok és jelszavak kombinációi. Sokat kölcsönöztek a Tanácsköztársaság szimbólumaiból – zászlót lengető munkások. 1934 – Szocialista Képzőművészek Csoportja a nyilvánosság és illegalitás problémájával találta szemben magát. Művészet és munkásmozgalom, stílus és világnézet? A társaságot hivatalosan a Szociáldemokrata Párt égisze alatt hozták létre. A montázs csoport tagjaiból, A Simplon kávéház önművelő társaságából, és Madzsar József tanítványaiból állt: Goldman György, Sugár Andor, Bán Béla, Fenyő A. Endre, Fekete Nagy Béla, Háy László Károly, Berda Ernő, Vértes György (a későbbi Gondolat c. folyóirat szerkesztője), Major Máté (építész). És voltak körülöttük alkalmi résztvevőként sokan mások. (pl. a korábbi Munkakörös Schubert Ernő és Kmetty János). Dési Huber István bábáskodott a csoport létrejötténél, de végül betegsége és a Vértessel folytatott esztétikai vita eldurvulása miatt nem csatlakozott. Dési Huber István – a 20-as évek elején Podolini Volkmann Artúr szabadiskolájába járt (együtt Trauner Sándorrsl, Sugár Andorral és Korniss Dezsővel). De igazán itáliai útján szerezte iskolázottságát. 1927-ben jött haza, utána kezd komolyan festeni. Hatott rá Juan Gris, Lyonel Feiningerés Masereel is (linó metszetek – a IV. rend).Tiszta, racionális művészetet akart, ezért fordult a kubizmushoz. Lineáris, síkba transzponált kompozíciók, az ábrázolt tárgyak árulkodnak elkötelezettségéről. (Ezüstkovácsok). Később expresszívebbé vált, a stílusa Barcsayéhoz és Gadányiéhoz közelített. (Kállai: Új, dinamikus realizmus). 1938 – Ernst Múzeumban kiáll. – Önkínzó önarckép (tépelődő, kereső festő). 1939-40 – Csendélet – halálosan beteg festő búcsúja (Vándor szobra az országút felé tart). 38

Sugár Andor – Dési Huberrel párhuzamos fejlődés. Együtt voltak Olaszo.-ban, itthon kubizmus iránti vonzalom, balos világnézet. Konkrét, fizikai tevékenységből kiinduló munkásábrázolások. Szicíliai út után színes olajat használ, egyre expresszívebb. (Hollókői vörös feszület – újabb háború víziója). Háy Károly László – neki a korai képei absztraktak, síkok áthatásával foglalkozott, onnan tért vissza a fig. ábr.-hoz. 20-as évek második felében expresszív-realista művek. (Börötnudvar) Fenyő A. Endre – 27-28 k. még az új tárgyiasság jegyében fest portrékat a 30-as évekre már a kubizmus érdekli. Goldman György – Korniss és Trauner barátja a főiskolán 29 k. portrét készít róluk, 30-ban szerepel a Progresszív Művészek tárlatán, de aztán nem a művészetet hanem a társ.-at akarta megújítani. Keveset alkotott. Plasztikus tömörség, formák átgondolt redukciója. Kevés, emblematikus munka (pl: Horthy-rendőr). Mészáros László – lazábban tartozott a csoporthoz, volt Rómában ösztöndíjjal, aztán Moszvába ment. Goldman és Vilt barátja, hatottak egymásra. (pl. Fiatal munkás 1928). Főműve a Tékozló fiú – teljesalakos, félmeztelen, zárt körvonalak, szándékos archaizálás és visszafogottság. Tudott statikust (ülő parasztfiú) és dinamikust is (Lázadó). Bokros Birman Dezső - Eleinte klasszikus stílus (Kalapos önarckép 1927), aztán egyre expresszívebb (Beczkói Bíró Henrik portérja), már-már groteszk. Don Quijote – fanyar ironikus emberábr., sáskatest, hetykeség. Későbbi változata a Napba néző bányász (a 37-e smecseki bányászsztrájk emlékére készült). A szocialista művészek stílusában is volt vmi közös (stiláris konvergencia – mint a Greshamnél, kubizmus és expr.) – kifejezte koruk ellentmondásait. 1936 – Tamás Galéria – Újrealista Csoport tárlata (Goldman, Bokros Birman, Szántó Piroska, Sugár A., Fenyő A. Endre, stb.) – Kállai az új valóságlátást üdvözli, de kritizűlja a égeredményt az omló színhasználatot, az érzelmességet. Felszíanre kerülnek az ellentétek: akik közérthetőséget akarnak (Goldman, Fenyő, Sugár) és akik a formai kísérletezést, a szélesebb spektrumot választják (Pl.: Fekete Nagy Béla, Bán Béla). Letartóztatások,

háború

(szétzilálódás,

újjászerveződés),

kapcsolat

az

antifasiszta

értelmiséggel. Támogatják a 42-ben megalakuló Magyar Történelmi Emlékbizottságot, akik a 48-as forr. emlékeit ápolnák, de igazából a cél Mo. függetlensége, a háborús irányvonal megváltoztatása. (Pátzay, Bernáth és Szőnyi tagok). Pátzay Petőfi jelvényt tervez, aminek a háto.-a Lenin . 39

42 márc. 15 tüntetés. Pár hét múlva tárlat a Vasas Székházban: A Művészet szabadságáért c. 48 rajz 18 művésztől c. albumot árusítják. A kiáll.-t néhány napon belül betiltották. Többen elvont irányba mozdultak el (Szántó P., Bán Béla, Nagy Fekete Béla) többiek maradtak az újrealizmusnál (Háy, Berda Ernő). Az álom szerkezete – a Munka-kör és a szentendrei fiatalok 20-as évek végére már nincs forradalmi útkeresés. Mo. művészeti kapcsolatai a külfölddel erodálódnak, alkalmivá, szórványossá válnak. Míg Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában tarolt a szürrealizmus, a magyarok a kevés ide is eljutó repro alapján nem értették a lényegét. A magyar avantgárd harmadik generációja (Korniss, Vajda Lajos, Kepes György, Veszelszky Béla, Trauner Sándor, Hegedüs Béla és Schubert Ernő) együtt járt a Képzőműv.-i Főisk.-ra 26-29-ig. 29-30.ban csoportot alkottak, de nem volt elég támogatásuk. A liberális tanárok (Csók és Vazsary) tolerálták a kubizmussal, kollázzsal, montázzsal, konstruktivizmussal való kísérleteiket, de a konzervatívok botrányt csináltak, kirúgták őket. 1930 – Új Progresszív Művészek néven kiáll., beléptek a Kassák-féle Munka-körbe (ekkorra ismeretterjesztő funkció főleg). Próbálták a konstruktivizmust és a szürrealizmust integrálni, nem ment maradéktalanul. Jó művek (vonalhálót a kollázs enyhíti). Szociális elkötelezettségű művészet. Agitálni jó, de nincs szintézis. A Munka-kör fiatal művészei hamarosan emigráltak. Kepes György rövid kitérő után a Massachusettes Institue of Technology világhírű tanára lett. Trauner Sándor, egy darabig fotózott és filmezett, aztán díszlettervező lett. Hegedűs bÉla meghalt a II. vh-ban. Korniss és Vajda hazajöttek, és Szentendrén kötöttek ki. 35-től kezdik a kisváros sokféleségét felmérni (Barokk, szerb ortodox, német, magyar). Motívumgyűjtésnek szánták, csak organikus alapokból születhet új, igaz modern művészet. A motívumok gyakran egymásba metsződnek, furcsa átlátszóság. Korniss ekkori művein (Szendrei motívum I-IV., 1935), külső és belső konstruktív harmóniában olvadnak össze. Vajda személyesebb,a dolgok titkos, belső lényegét akarja megszólaltatni. Módszerét „Konstruktív szürrealista tematika”ként határozta meg (ez a vágyott szintézis). Körvonalazzák elképzeléseiket: „Szentendrei program”. A tradíciókhoz való visszanyúlás és az avantgárd formanyelvi módszerei segítségével egy új közép-kelet-európai művészet alakítható ki, amely híd lehet nyugat és kelet között (Fro. –s Oroszo.). Bartókra hivatkoznak népdalokból csinált modern hangzást. Ők nem szisztematikusan, hanem intuitív módon válogatták ki a motívumokat. Befolyásolta 40

őket Fülep Lajos Magyar művészet c. könyvének gondolatmenete egyetemes és nemzeti műv. kölcsönhatásáról (?). Reménykednek abban, hogy elképzeléseikből mozgalom lesz, bár kívül állnak az intézményrsz.-en. 35-36 mindekttejük kiegyensúlyozott korszaka (Korniss- olyan mint Matisse és Braque, Vajdánál találkozik érzelem és értelem). Vajda 15-20 motívummal kísérletezik, új környezetbe teszi őket, az így keletkező asszociációs mező variabilitása érdekli. Próbál minden irányból zárt, kompozicionális egészet alkotni (forgathatóság). Szintén érdekelte az emberi arc ábrázolása az ikonok alapjául szolgáló geometrikus sémák felhasználása mellett (Felmutató ikonos önarckép)- pasztell, önarckép és gömbfej találkozása, a metszetükben lévő az igazi. test-szellem-lélek, ember-Isten-Istenember – metaforikus önvallomás (kedvelt filozófusai nyomán – Bergyajev és Max Picard). Fenyegető Pantokrátor kéztartás, a harmadik arcra mutat. (nem csak apoteózisról van szó.) A harmónia, a szentendrei program átmenetinek bizonyult. Korniss kevésbé ambiciózus, pasztózus csendéleteket fest 1944-ig, művészi megújulásáig. 37-től Vajdánál a szürrealizmus kerül túlsúlyba a konstruktivizmus ellenében. Megcsonkított motívumok közötti hierarchizált viszony. A portrék kristálytiszta, metsződő arcai groteszk, zaklatott fiziognómiákká válnak. (szürrealista fotók egymásra exponált arcaira hasonlító, világító fejek. Rémisztő, pasztellbe csomagolva.) Reményei, társai és egészsége fogytán Vajda egyre távolabb kerül a keletinyugati konvencióktól. Utolsó művei kívül állnak téren és időn, mint a homokba írt jelek. Van egy-egy felismerhető motívum, de kavarog az egész, hideg idegenség. Civilizálatlan tájak. Utolsó szénrajz sorozatán már táj sincs, csak rostos szövedékek. (Kállai: bio-romantika elmélet, lélek mélységeibe vezet). Nem teljesen társtalan, de páratlan ezen az úton. A 30-as évek második felében Mo.-n is volt egy expr. szürrealista új-romantika. 43-ban halt meg, 45 retrosp. kiáll. Utána az új törekvések enigmatikus példája lesz. Mikor Vajda és Korniss Szentendrére mentek már dolgoztak festők a városban (Jeges Ernő, Heintz Henrik, Bánovszky Miklós), koherens stílus nélkül. Kivétel Paizs-Goebel Jenő, aki körül a 20-as évek végére kialakul egy kör (Modok Mária, Vörös Géza, Miháltz Pál): vékony, hajlékony vonalak, zománcos felületek. Paizs-Goebel eleinte romantikus expr., aztán hermetikus, meseszerű. Aranykor – árkádikus létforma valóság által fenyegetett vágyképe. Motívumok szürrealista összekapcsolása. Barcsay Jenő – Rudnay volt a mestere. A szentendrei dombok tektonikáját, a hézakat rendezte geometrikus rendbe. Kontúrok közé szorított felületek lüktetése, földszínek gazdag tárháza. Később beleillik az új-romantikus vonulatba, a felületei vastagabbakká, rücskösekké válnak. 41

Ámos Imre – akárcsak Vajda, rezignált, befelé forduló, szomorkás alkat. Holokauszt áldozat. A posztnagybányaiak igézetében kezdte pályáját. A 30-as évek végéig a hivatalos művészeti életbe próbál bekerülni. Korai művek – mint a Nabis-k, tömegek síkba kiterítve. Korsót hordó vaskos asszonyok, de derengés veszi körbe őket. 36-37-től szubjektív álomképekre támaszkodó víziós képek. Chagallt követi (személyesen is ismerte) csak nem olyan élénk, és hiányzik a csipetnyi humor. „asszociatív expresszionizmus”-nak nevezi képalkotó módszerét. Sötét idők – rajzsorozata a 40-es években. Addigi gyerekkorából, haszid zsidó kultúrából táplálkozó szimbólumrendszere, a humanista elvek és önmaga fenyegetettsége miatt a kínoknak, rettegésnek ad helyet. Kifejező eszközei is egyre expr.-ebbek. Szürreális képzettársítások, vastag kontúrok, a színekről eltűnik a derengés. Anna Margit – Ámos felesége. Indulásakor férje hatása alatt állt, aztán a 30-as években elkezdi a bújócskázó-ironizáló szerepjátszó önarcképeket. A II. vh után teljesedik ki. 1944 március - új romantika kiállítás (Vaszkó Erzsébet, Bálint Endre, Fekete Nagy bÉla, Bán Béla).

42

1945-től a hetvenes évekig A remény és a szorongás évei (1945-49) 45 után felbomlottak a művészeti élet keretei. 45-47 nincs hivatalos művészet. Mindaddig háttérbe szorított modern áramlatok rehabilitálásának szándéka. 1945.10.18.- megalakult az Európai iskola. Már a programja is különböző irányzatok célkitűzéseit vállalta (kubizmus, absztrakció, konstruktivizmus, fauvizmus, etc.). Alapítói között ott volt Kállai Ernő, a progresszív műv. fáradhatatlan támogatója. 1946-ban az ő vezetésével váltak ki az európai isk.-ból az absztraktok (Elvont művészet magyarországi csoportja néven), baráti viszony maradt. Pán Imre és Mezei Árpád az eu.-i isk. előtt a 20-as években egy dadaista lap az IS szerkesztői voltak. Volt orvosprof. tag is (Kiss Pál, gyűjtő és érdekli a művészetpszichológia). 46 és 48 között 38 kiállítást rendeztek. Kiadványokat jelentettek meg, ea. sorozatokat rendeztek. Űrt töltöttek be. Nem alakult újjá sem a KUT, sem az OMKT, sem a Szocialista Művészek Csop.-ja. A Szinyei társ. vezetői (volt Gresham) magas pozíciókba kerültek – Pátzay főisk tanár és államtitkár is, Berény és Bernáth is főisk. tanárok), de amga a társaság csak megkésve lépett a nyilvánosság elé. Művészek többsége balos, a Szocdem és a kommunista párt is szimpatizált egy darabig a modern törekvésekkel. A Művészeti Tanácsban helyet kaptak a Szinyei Társ. és az Eu-i isk. tagjai is. Rövid ideig úgy tűnt lehet egy, a kortárs eu.-i fejleményekkel lépést tartó magyar művészeti életet teremteni. 1946-48 – absztrakció vita. kezdetben esztétikai érvek az eu.-i isk és a nonfiguratívok ellen 8Gresham, népi oldal, konzervatív kommunisták is), később politikai síkra terelődött. MKP ideológusai (Lukács György, Pogány Ö. Gábor és Horváth Márton) szerint a népi demokráciában, útban az egypártrsz. felé, nem kell kapcsolat a múlttal, nincs létjogosultsága a múlttal való felelős szembenézést hirdető zavaros polgári eszméktől befolyásolt művészetnek. 1948 június – a két munkáspárt egyesült, felgyorsult a kiszorítósdi. Eu.-i isk. ellenséges térbe került, 48 novemberben kénytelen volt beszüntetni a tev.-ét. Eu.-i isk. a sok izmus közül ami igazán jelentős volt az a szürrealizmus és a manifesztumukban nem szereplő posztexpr. 47-ben felvetődött egy az isk.-án belüli szürrealista csop. létrehozásának lehetősége, aztán csatlakozni akartak a COBRA előzményének számító szürrealista Breton-ellenes csop.hoz is. Mégsem nevezhető az eu.-i isk. szürrealista isk.-nak, inkább „közös élmény”, progresszió öröksége. Posztumusz tagok Vajda és Ámos. Próbálják rehabilitálni Csontváryt, Derkovitsot és Gulácsyt. Meghívják 43

tagnak Egryt, Czóbelt és Márffyt (ők inkább emblematikusak, már nem változtak). Sokaknál fordulópont volt 45, másoknál a szobrászatban 45-48 a kísérletezés időszaka. Vilt Tibor – ebben az időben zaklatott, tépett, expr. plasztikák. Köztéri szobrot is akart, alkalmazkodott a hivatalos normákhoz (Krisztust és Sztálint is mintáz). Műhelyében, titokban csinálta az 50-es években a ketrecbe zárt, csupa ideg, csupa félelem embereket ábrázoló szobrait. Forgách-Hahn Erzsébet – szintén szobrász. Klasszikusnak indult aztán expr.-eket csinál. Hepehupás, göcsörtös arcok. AZ emberi kapcsolatok plasztikai kifejezése izgatta. Bokros Birman Dezső – ő kevesebbet változott. Ulysses – a nő öléhez megtérő világvándor. Próbált egyivású parasztfiúkat is csinálni Közép-Európa egységét sugallva… Martyn Ferenc – organikus szürrealisztikus szobrok, paraszti szerszámok kézbe simuló alakját idézi. Jakovits József – autodidakta. Szembement a szobrászati kánonnal. Olyan eretnek problémákat feszeget, mint negatív tér, héjfelület. Imaginatív jellegű, a művészet kultikus funkcióit idézi. Az anyagokkal is kísérletezett (csont, fa kerámia, drót, stb.) Barta Lajos – az első nonfiguratív magyar szobrász. lehetetlen téri helyzeteket próbál teremteni, csavarodó organikus formák. Barcsay Jenő – figuráit és tájait egy lüktető, nyugtalan felszínű pszeudo-geometrikus térbe zárja. Érzéki festőiség és léptéket adó szerkezetesség egyensúlya. Még többen nyitottak a szürrealizmus, annak vh utáni, helyi változata felé. Bálint Endre – Vajda körül tömörült már Szentendrén. Világháborús élmények expresszív rögzítése. 47 –párizsi út, utána tételes szürrealizmus. Igazi stílusát majd csak az 50-es évek második felében (Sárospatak, Párizs) találja – gyerekkorából, ffikori csavargásaiból építkező montázsok. Anna Margit – az önarcképek helyét egy nagyfejű, esetlen bábu veszi át, aki sorra elszenvedi a történelem megpróbáltatásait. Korábbi lazúros festésmódja harsánnyá, nyerssé válik. Közel kerül a COBRA-féle elementaritáshoz. 50-es évek – rövid meditatív, lírai periódus. Aztán narratívabb, felszínesebb festészet, vásári portékák inspirálják. Bán Béla – jó példa a stílusok között hullámzó pályára. Szocialista művészek csoportjában tűnik fel – erőteljes, földszagúan drámai, az új-romantika kiáll. egyik fő attrakciója, aztán szürrealista (kiméra-szerű asszonyok, fakéreg-lények, aztán 48 után eljut a kincstári szocreálig. Korniss Dezső – kétfélét csinált: expresszív, változékony, bársonyos felületű, kalligrafikusgesztusjeles munkák és az egymástól élesen elkülönülő felületekből álló, szentendrei 44

motívumokat, rovarokat, meselényeket használó szürrealista világot teremtő képek. Techniaki perfekció, groteszk hangvétel. Félabsztrakt, csurgatásos kompozíciói is voltak, informelhez közelít, de a kalligrafikus sorozat az 50-es évek végére teljesedett ki. A szentendrei program továbbvivőjeként európaiság és népiség szintézisére törekszik. Tücsöklakodalom - szintézis jellegű, gyerekdal pattogó ritmusa (?) – ember utáni világ keserű kacajú víziója. Vajda Júlia – hasonló vonulat, mint Korniss Groteszk-nosztalgikus kompozíciók, homogén színfoltokból építve - Szentendre c. kép- a szentendrei sikátorokból mennyei Jeruzsálem lesz. Gadányi Jenő – békásmegyeri házba költözik, kert, vegetatív élet élményei. Kevésbé kiszámított, expresszívebbé válik. Látvány mögötti természet megidézésére törekszik (II Barcsay, Nagy István) Bene Géza – soha nem tartozott csoportokhoz. Sűrű, érzékletes festékfelhordás, kompozíciós erővonalak hangsúlyos jelenléte, sötét alap, világos színek. Szántó Piroska – naiv érzelmesség és a természeti jelenségeket számba vevő objektivitás kettőssége jellemzi. Érzékeny, metamorfózisokon alapuló művészet. A mikro-realista hűségű részletek játékos módon megkettőződnek, antropomorfizálódnak. A non-figuratívok a háború után jutottak el a közös fellépésig. A 45 utáni második hullám Kállai szerint romantikus, érzelmi hangsúlyozottságú, szürreális-expresszív absztrakció (ilyen volt nyugaton is). Elvont művészek csoportja (46-48 között különböző nevek alatt működtek): Fekete Nagy béla, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Lossonczy Tamás, Makarius Sameer, Marosán Gyula, Martinszky János, Martyn Ferenc, Zemplényi Magda. Részt vettek 47-ben az abasztraktok nemzetközi seregszemléjén, a párizsi Réalitées Nouvelles kiállításon. A szocreál kultúrpolitikai fordulat miatt választásra kényszerültek: vagy elhallgatnak, vagy amúgy balos beállításukat követik, de művészeti elveiket nem. Elzárják őket a művészeti információktól, Bazaine, Wols és Fautrier csak a 60-as években jelenthetnek majd inspirációt. Martyn Ferenc – hosszabb időt töltött Párizsban, az abstraction-création körében szerzett tapasztalatokat, doyennek számított. (metafizikus bébuk, mintlovagok, akik a fasizmus rémével küzdenek…)Az absztrakt formák mögött gyakran felsejlik vmilyen természeti előkép. Nem hagyott fel soha a term. tanulmányozásával. 50-es évek: tájképek és lovas csatajelenetek. 45-50 – kiemelkedő periódusa. Lossonczy Tamás – 20-as években rövid konstruktív periódus. Utána romantikusapokaliptikus vásznak. Két pólust egyszerre képviseli – expresszív, sistergő képek vs egynemű színfelületek, úszó, időtlen harmónia. Temetés c. – magyar nonfig-ra jellemző ikerháromszöges komp. 45

Hamvas Béla – művészetfilozófus. A világban tapasztalható értékválságból indul ki, az absztrakcióban morális magatartást lát, a látványt meghaladó látásmódot. Gyarmathy Tihamér – talán ő azonosult leginkább Kállai bio-romantika elméletével (mikroés makrokozmosz egysége, ráció és ösztön egyensúlya – a belső rend). Állandó mozgásban lévő ritmus jellemzi. Szürrealista jegyek az 50-es években, izoláltságban alkotott képein tűnnek fel. 60-as évektől az univerzális tér-idő összefüggéseket sejtető színrács-hálók jönnek. Amőbaszerű lények Gyarmathynál és máshol (Aba-Novák tanítványoknál) is megjelennek, pl. Marosán Gyulánál. Martinszky

János

–

kisvárosi

rajztanár,

Aba-Novák

csodálója

volt.Félkubista

csendéletkorszak után lett nonfig. Sűrű, görcsös, darabos képi világ. 48-49 amorf-organikus formák. Korán meghalt. Fekete Nagy Béla – 45 után hűvös, intellektuális játékosság jellemzi. 49 után hosszú időre felhagy a képzőműv.-tel. A díjak,nemzetközi megjelenési lehetőségek most arra érdemes művészeknek jutottak, akik nagyrészt a Gresham körből kerültek ki: Bernáth, Pátzay, Szőnyi, Ferenczy Béni. Néhány kritikus (akik a plebejus modernitást szerették, mint pl. Pogány Ö. Gábor vagy Rabinovszky Máriusz) sem a posztnagybányaiakat sem az európai iskolásokat nem tartották elég jónak. Az újrealizmust képviselő művészek, különböző irányokból érkeztek (A szakir.-ban néha szerdások-ként nevezik őket). Szalay Lajos (grafikus, társadalmi érzékenységgel) ide illett volna, de 46-ban elment külföldre. Az itthoniak közül Koffán Károly – a társ. számkivetettjeit ábr., Kohán György festő – nyers, erőteljes színtömbök, Bencze László (hidegebb színekkel), Duray Tibor, Domanovszky Endre (volt római iskolás, expresszív, aztán a kultúrirányítás egyik kedvence lett). 1948 végén Közösségi művészet felé címmel rendeznek kiállítást. Korszak záróakkordja, jelzi a szocreál beköszöntét is egyben. (Fentiek mellett kiállít Bán Béla, Vilt Tibor, és fiatal szobrászok, pl. Tar István). A szervező Rabinovszky Máriusz. A középületek falaira, azok elé díszítő-mozgósító céllal tervezett műveknek akart fórumot adni. Igyekeztek. Megjelenik a téma: az öntudatos dolgozó naiv heroizálása. Fogadtatás: a harcos optimizmust és a nacionalista részletezést kérik számon. Új művészet – régi köntösben 1949 ősz – Szovjet festészet kiállítás a Nemzeti Szalonban. sokszázezer ember látta – a művészet demokratizálása (hozzáférhetővé tétele sok ember számára). A prominens szovjet 46

művészek illusztrálták, hogy milyen a szocialista realista művészet. Ideologikus hangvételű katalógus – a nyugati művészetben a hanyatló társadalmak tükröződnek… Egy évvel korábban spanyol és francia, valamint Fro.-ban élő magyar művészek állítottak ki a Nemzeti Szalonban. (Beöthy István, Victor Vasarely, Csáky József, Szenes Árpád és Picasso, Braque, Léger, Manessier, etc.). Nem volt folytatása. A rendszerhez nem idomuló művészeket és értelmiségieket eltávolították (Hamvas, Kállai). Gadányi és Kassák visszavonult magányukban festenek az európai iskolások közül sokan a bábszínháznál találnak menedéket. 1950 augusztus – I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (új alkotmány 1. évfordulója). Hazai művészek küldhették be új műveiket. Révai József megnyitója (kommunista főideológus, akkor népművelési miniszter) szerint még látszanak a stiláris különbségek, hogy ki honnan jött. A témaválasztásban igyekeztek megfelelni az elvárásoknak, vagy próbáltak ideológiailag semleges témát találni (portré, táj, stb.). Nem bízták a véletlenre, az év elején a kultúrkormányzat csinált egy 70 tételes témajavaslatot, abból sok visszaköszönt az évente rendezett képzőműv.-i kiáll.-on (Pór Bertalan, Bencze László, stb.). Tragikomikus felhang, gyorsított tanfolyamszerű. A gyors eredmények történelmi lelkiismeret furdalásból adódhattak (a vh-ban Mo. még a Szovjetunió ellen harcolt). Szovjetunióban kidolgozott ú.n. tematikus festészet – a tartalom elsődlegessége. Tömegekhez szóló képi üzenet, az új szovjet valóság, az új embertípus bemutatása a cél. Kötelező minták: Joganszon, Laktyionov, Geraszimov. A szovjet művészek, tudósok jöttek Mo.-ra okosítani. 1952 Ernst Múzeum – Magyar-Szovjet barátság c. tárlat. a „felejthetetlen találkozások élményeit dokumentálta”. A szovjet művészeti vitákat a szovjet arculatot felvevő folyóiratok közvetítették: Szovjet iparművészet, Szabad művészet, stb. Jelszavak agresszivitása, igényszint alázuhanása- leginkább a plakátokon: jelképhalmozás, didaktikus tálalás, primer érzelmekre kíván hatni, sematizmus. Vannak kivételek, pl.: Konecsni György: Szabad Nép – a dolgozók legjobb újsága c. plakátja (1950). 1951 – retrospektív magyar tárlat Moszvában (Markó Károly, Munkácsy, kortársak) Félegyházi László: Bútorgyári sztahanovista c. képét az oroszok is elismerték. A szocialista realizmus képzőművészetének elméletét nem sikerült kidolgozni. Az irodalmi realizmus fogalmait nem lehetett közvetlenül alkalmazni a vizuális művészetekre és kevés idő volt a teóriának a gyakorlatba való átültetésére. A képzőművészeti államosítás kevésbé volt radikális mint a gazdasági. A képzőn a Greshamesek voltak és Háy K. László, meg Pór, Kádár László. A korszak műtermésében van egy dominánsnak nevezhető szocreál műcsoport: vezér-portrék, Rákosi szülinapjára készített ajándékok, kormányhivatalokban függő festmények (gyakran 47

szovjet művek másolatai). Sematikus zsánerjelenetek, napfényben fürödve. Kelemen László – a székesfehérvári vasútállomás összművészeti programja (dokumentum értéke van, 1952-57), a színes üvegablakokat Z. Gács György csinálta, a fogadócsarnokban pannók voltak az üdülők Balatonra érkezéséről, az ipari szállításról. A legprogresszívebb művészek kiszorulása ellenére volt egy furcsa folytonosság a II. vh előtti folyamatokkal: a munkásokat, földműveseket ábrázoló kompozíciókat utolérte az idő. Az egykori római iskolások plaszticitásának és figuralitásának kedveztek a tematikus igények. A Gresham művészei sosem voltak eléggé elkötelezettek – erőlködés. A nagy építészeti beruházásokhoz monumentális feladatok kapcsolódtak. Pl. Szőnyi és Domanovszky a moszkvai Magyar Mg.-i pavilonhoz csinált pannósorozatot, Bernéth a Népstadionok megállóba tervezett falképet. Szakmai tudás és közéleti elköteleződés nem estek egybe. Egyre több üzemi szabadiskola jött létre - 1950 –a 19 éves villanyszerelő, Kondor Béla csoportos bemutatkozása. A művészeti oktatásban nagyobb figyelmet kap a grafika. Mácsai Istvén későbbi fotürealizmus is merített a szocreál stílusgyakorlatból. Csernus Tibor – Bernáth tanítvány. Pátoszmentes, fanyar képekkel kezd (Munkás), aztán a Bernáth-féle oldott festőiség jelenik meg (pl. Három lektor), majd eljut a szürnaturalizmusig. A történelmet is átdolgozták ideológiai alapokon, csak az maradhatott része, aki beillett a kommunizmushoz vezető fejlődési sorba: pénzeken Petőfi, Rákóczi, Dózsa, Kossuth. 48-tól a legmagasabb állami kitüntetés a Kossuth-díj. Kimódolt, plebejus historizmus születik, pl: Konecsni György: Vihar előtt, Ék Sándor: Bem és Petőfi a segesvári csatában-, stb. Kisfaludi Strobl Zsigmond – portré és köztéri szobrászat nagymestere. Már a Horthy korszakban is keresett volt. 1929-es városligeti Íjász-át látva Vorosilov marsall javasolta, hog őt bízzák meg a Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű (1947) elkészítésével. Utóbbi Bp. jelképévé vált, bár a szovjet hadsereg állandó jelenlétére emlékeztetett. Rákóczi és Kossuth szobrával (II. Lipót és Ferenc József helyett) kiigazította a millenniumi emlékművet is (1952). Szintén 1952-ben csinálta a Kossuth emlékművet a Parlament előtt (Szabadság tér?). Ezért és a felszabadulási emlékműért is Kossuth-díjat kapott. 1955 novemberétől két évig tartó gyűjteményes kiállítást szerveztek neki a SZU-ban. Mikus Sándor – munkás származású. 3 éves olasz út, 37-es párizsi világkiállításon szerepelt. 45 után több köztéri szobrát állították fel (pl. Steinmetz kapitány). De ő csinálta Sztálin 8 méteres szobrát is. Borsos Miklós, Kisfaludi és Farkas Aladár előtt nyert a „tanító Sztálin”. Előtte járt a SZU-ban, személyesen találkozott Vera Muhinával. 51 dec.-ben Sztálin szülinapján avatták fel… 48

1953 – Sztálin halála, induló politikai enyhülés. Nagy Imre – júliusi kormányprogram. A művészeti életben feléledtek az esztétikai szempontok. Figyelem irányul olyan ábrázolásokra, ahol az idealizálás elvetése hitelességhez vezetett, pl. Ferenczy Béni: Petőfi, Somogyi József: Martinász. 1956 február, a SZU-ban a XX: kongresszus kimondja a személyi kultusz megszüntetését. Megkérdőjeleződik a vezér tévedhetetlenségének dogmája, itthon is inognak a székek, korábbi tettek bírálata, kulturális irányítás szigora enyhül. 56 tavasz Nemzeti Szalon plakátkiállítása, érződik a korábbiakkal való szakítás vágya. Elmaradt a VII. Képzőműv.-i Kiáll., így a plakát-kiáll. lett az év eseménye. 56 ősz, esztergomi Keresztény Múzeum – Bálint Endre előadása – sajátjai mellett Vajda Északi tája, Anna Margit, Jakovits, Gadányi, Barta Lajos, Korniss Dezső. 56 szeptemberben megalakult a Formalista Művészek Csoportja, kiáltványukban követelik, hogy az európai iskolások kapjanak helyet a művészeti életben (nem lett belőle semmi). Szintén 56 szeptember a Műcsarnok Kertészet a magyar képzőművészetben c. kiállításán Csontvárytól Gadányiig a valós művészettörténeti folyamatokat mutatják be. 56 október- Mikus Sztálinja és a felszabadulási emlékmű szovjet katonája meg mások is áldozatul estek a népharagnak. Ferenczy, Medgyessy és Makrisz Agamemnon emlékművet akartak a vérmezőre (19 megye földjéből domb, 19 facsemete, elesettek emlékére – nem valósult meg. A forradalmat leverték, a felszab emlékmű katonáját újraöntötték. A forradalom képzőművészeti ábrázolásai nem kaphattak nyilvánosságot. Szalay Lajos Buenos Airesben a rádióból értesülve készít rajzsorozatot – El drama de Hungría. Kondor: Kivégzés – az elpusztított ember naturális látványa. Vilt Tibor: A kentaur halála – saját ikonográfiájába illesztette a forradalom képét. Minden egyszerre – művészet és művészeti élet az ötvenes-hatvanas évek fordulóján A forradalom leverése után vákuum a művészetirányítási rsz.-ben. Feloszlatták a Magyar Képzőművészek Szövetségét. Kormánybiztosnak Makrisz Agamemnon emigráns görög szobrászt nevezték ki, aki kommunista kötődésű volt, de stiláris kérdésekben liberálisabb. 1957 MNG. 57 – Tavaszi tárlat a Műcsarnokban –a magyar képzőműv. széles spektruma vonulhatott fel (négy, különböző szemléletű zsűri…). Ez a pluralizmus utána hosszú ideig elérhetetlen maradt. Újraéledő ideológiai szigor. 57-ben újra életre hívják a képzőművészek szövetségét – a nyolcvanas évekig pártirányítás alatt maradt. Igyekeztek megakadályozni a csoportok kialakulását. Az értékesítési céllal létrejövő művészi munkaközösségeket 49

integrálták a Művészeti Alapba. Ebből vált ki 64-ben a képző- és Iparművészeti Lektorátus. Eredetileg köztéri művekkel foglalkoztak, később cenzori feladatok (zsűrizés). 1958 – Fiatal Képzőművészek Stúdiója – ez is a Művészeti Alap felügyelete alatt működött, az utánpótlás nevelését (tesztelését) szolgálta. 56 után azért több, korábban a perifériára szorított törekvés, életmű mutatkozhatott be. (Barcsay, Gadányi, Szántó, Miháltz Pál). Ekkkor válik ismertté Csontváry. Bizonytalan nyitás – Vasarely, Moore, Picasso kiállítások. 58-60 Műterem folyóirat – a modern művészet óvatos propagálója – 60-tól felváltja az elvhű Művészet, 72-ig Pogány Ö. Gábor a főszerk. kiszámíthatatlan ütemben fórum a modern művészet elleni kirohanásoknak. Szakítottak ugyan a szocreál kánonnal, de helyette próbáltak egy szocialista művészeti kánont teremteni (részben a Nyolcak és a két háb. közötti progresszív művészet tanulságaival). Munkácsy helyett Uit, Derkovits és Dési Huber lettek volna a minták. A szocialista művészeket foglalkoztató problémák nem voltak adaptálhatók, nem sikerült mozgósítani erre egy generációt. Maradt az 50-es évek poszt-ipresszionistás szocreálos váéltozata (idősebb és ifjabb posztnagybányaiak, szelídült romantikus expr.-ák – csendéletek és tájképek mellett néha bányászokat is festettek. (vastag kontúrok, ritmikus-geometrikus kompozíció) Ez lett a generálstílus – állami megbízásokon is. A 60-as években ezt próbálják megújítani: Bartha László pl. a kurrens témák (ld. Állomás) vagy a tájképi motívum örvén fehéres-szürkés háttér elé tesz színes, ritmikus foltokat. A festészete később a lírai absztrakció felé fejlődött. Voltak más foltfestős próbálkozások is, pl. az állami absztraktok: nem voltak csoprt, elfogadható címeket adtak és a foltfestéssel a non-figurativitásig oldották a képeiket. Nesztoruk Hincz Gyula, képviselők: Urbán György, Somogyi János, Óvári László. Az óvatos posztimpresszionizmustól nem lehetett elütni nagyon, megkapták a kispolgáriság bélyegét. Feszültségek: a szocialista realizmus elveinek és gyakorlatának különbözásége, a szőnyeg alá söpört, de teljesen el nem távolított modern törekvések – művészeti vitákban tükröződtek, a folyóiratokban. Legfontosabb: Németh Lajos: Megjegyzések képzőművészetünk helyzetéről c. írásához kapcsolódott (1961, Új Írás). Németh a 45-48 közti stílusprularizmust tekintette pozitív kiindulópontnak, harcba szállt az európai iskolások, és az ideológiailag problémások (Korniss, Csernus) rehabilitálásáért. Dogmatikus válaszok érkeztek, a szocreál gyakorlatot nem tudták igazolni. A modern művészet tiltott gyümölcsként terjedt. A 60-as évek második felében egyfajta fellazulás, elbizonytalanodás a hivatalos művészetpolitikában. 3t-s felosztás (támogatott-tűrt-tiltott). Próbálták támogatni a Kilenceket, 50

akik magukat a korszerű szocialista műv. letéteményeseinek tartották. 1966- Műcsarnok, 1. kiáll., kilencen (pl: Reich Károly, Szabó Zoltán), 1968 – 3. tárlat szobrászokkal 13-ra nő a létszám. Addig is elismertek voltak (szereplések a velencei biennálékon, Munkácsy-díjak). Nem voltak nagyon invenciózusak, kvázi realizmus. Politika: a táblakép és kisplasztika visszaszorítása, a köztéri szobrok, murális munkák előtérbe helyezése. Utóbbiak inkább csak kordokumentumoknak tekinthetők. A szobrászok viszont fel tudták venni a 48-ban elejtett fonalat (Közösségi művészet felé kiállítás). Pl. Somogyi József hiteles köztéri emlékműveket csinált (Zrínyi – Szigetváron, 1966) Kerényi Jenő – 50-es években szocreál kitérő, aztán tömzsi formákat geometrikus kiszögellésekkel – köztéri modernség akkor mximuma… Vilt Tibor életművében maradt a kettőség – köztéren alkalmazkodik, a mátermében nem (Merengő – szobor és tér viszonya érdekelte) Borsos Miklós ugyanígy kettős. Kisplasztikáin a Brancusi-féle humanista trad. látszik folytatódni (Fekete torzó). Van ahol alig nyúl a bazalttömbhöz – végtelen nyugalom és végtelen szorongás egyszerre (pl. Godot-ra várva). Schaár Erzsébet – Vilt Tibor felesége, szobrász. A 60-as években kis méretek. Kor hidegháborús félelmeit tükrözi, giacomettisen elvékonyított egzisztencialista dialógust folytató alakok, ujjal tapasztott törékeny figurák, stb. Tudósok – Tihanyban van, pszeudoarchitekturális részletek, geometrikus hasábokra ültetett fejek és kezek. Vigh Tamás – már az újabb nemzedék, pályáját a szocializmusban kezdte. Ferenczytanítvány. Tömegek dinamikus elrendezése foglalkoztatta. Varga Imre – Prométheusz – hegesztett rücskös varratok – megütközést váltott ki, deheroizáló emlékmű. Simulékony, formailag sokszínű. A 70-es 80-as évek legfőbb hivatalos szobrásza. Melocco Miklós – barokk Theatrum mundi elv és popos részletek. Vásárhelyi festők – az alföldi iskola örökségét akarták neorealista eszközökkel megújítani. az akkori művészetirányítás nem ismerte fel a bennük rejlő lehetőséget és ellenszenvvel fogadta. Ide sorolhatók: Kohán György (mexikói muralistákat idéző éles realizmus), Kurucz D. István (mikrorealista tanyafestészet), de a vezéregyéniségek: Szalay Ferenc (quattrocento kismesterek száraz festésmódja) és Németh József (Nagy István-i sommázóbb formaadás). Később mesterséges szakralizálásba menekültek,

a megújítási kísérletek ellenére

középszerűvé váltak, elsikkadtak.

51

Kokas Ignác – Bernáth tanítvány, túljut a szinte kötelező posztimpr. szakaszon, szülőfalujának

tájait

változtatja

mitikus

expresszív

látomásokká.

Kaparások,

festékcuppantások, széles ecsetvonások. Romantikus, drámai hangvétel. Tóth Menyhért – Vaszary tanítvány, sokáig szobafestő és paprikatermesztő az Alföldön. Csak a 60-as évek közepétől jutott kiállítási lehetőséghez. Kezdetben szürreális falusi víziók, organikus szövedék. Hullámzó formák. Később bumfordi, monumentális hatású figurák. Parasztok állatok – paradicsomi lét szimbólumai. Utolsó korszak, vastag fehér pigmenttel vonja be a képeit – ez alól csak halványan derengenek elő az egykor élénk színek. Hasonlóan magányos művészek: Román György – sokszor felfedezték és elfelejtették. Értelmiségi család, beteges, kalandos élet. Író és festő. Festészete gyerekkori élményvilágából táplálkozik: cirkusz, ólomkatonák, bogarak, zsíros barnásvörös színvilág, gyermekien elrajzolt figurák, ironikus viszolygás. Schéner Mihály – bővérű, csorgatást, gyűrést, ragasztást használó faktúrafestészet. Hasonlít Dubuffet-hez a bumfordi kalligráfiájú pásztorokkal mézeskalács figurákkal. 60-as évek első fele – az itt és most vállalása – több generáció kísérletezik egyszerre, az aktuális traumák feldolgozásával. Volt egy, a hivatalos kultúrpolitikával szembeforduló közeg: Szfehérvárra, vagy külvárosi művházakba mentek kiáll.-t nézni, Balázs Béla Stúdióban nézték a fiatal filmesek munkáit, Egyetemi Színpad programjai, Modern Könyvtár köteteinek olvasása. Fontos lett az idősebb generáció szerepe (bortnyik cinikus) így a magyar avantgárdot Kassák képviselte. 57-58-ban kezdi elhinni, hogy a 20-as években készült művei érdekelhetnek vkit. (1960 – párizsi kiállítás) Lágyan geometrizáló (a kortársak sz. konstruktivista) műveket fest. Derűs színvilág. Kialakult körülötte egy baráti társaság (pl. Rafael Viktor, Monostory-Moller Pál), akik nonfiguratív műveikkel illegálisan szerepeltek egy-egy külf.-i tárlaton. Jelentősebb volt életútjának, mint példának a hatása a 60-as évektől (Nádler Istvánra, Bak Imrére). Veszelszky Béla – bár nonfig avantgárdnak számított, mindvégig szigorúan ragaszkodott az elé táruló látványhoz. Hófehér, gipsszel alapozott vásznakon gondos mérlegeléssel elhelyezett pettyek. Gnosztikus filozófiából ismert végtelen tértudat (?). 2d-3d feszültséget próbálja megragadni. Nincs köze a Seurat-féle divizionizmushoz. Vannak önarckép kísérletek, növány motívumok és visszatérő mot. a Küzdő Ádám. Lossonczy Tamás – ő is nonfig. 58-ig nem festett, akkor kezdte festeni a Tisztító nagy vihart (addigi csalódások, újrakezdés öröme, enciklopédikus teljesség). Képeire a formák és fetsői problémák változatossága jellemző. 52

Gyarmathy Tihamér – ő is nonfig. Képei kevésbé változatosak, fegyelmezettebben strukturáltak. Rácshálók, körök és négyzetek. Tér állandó mozgásban, színek lüktetése. Vaszkó Erzsébet – nem tartozott csoportokhoz. újromantikus tájak után a 60-as években komor hangokkal telített asszociatív lírai absztrakció. Az idősebb generáció bízott a művészet szakrális erejében, a világ megismerhetőségében. A II. vh után induló újabb generáció már nem. Idősebb generáció példa és híd szerepe. Korniss Dezső – 50-es évek közepe – nyomhagyásos, csorgatásos komponálásmód, expresszívebb (pl.: Illuminációk, Ellentét). 56 után születnek a kalligráfiák, utána a Metamorfózis – sorozat. Nonfig, csurgatás fröcskölés és kaparás úttörője (kor kedvelt eljárásai). De mindig csak irányított! véletlen van, marad ritmus, centrum, elrendezés. Michautval és Sonderborggal rokon (európai kalligrafikus nonfig.) és nem Pollock-kal. 60-as évek második felétől újabb fordulat: Tulipános szűr-motívum, nemzeti színek és hard edge + koncept tanulságai. Meghatározó az Iparterv generáció számára. Szuverén művészi magatartás, technikai perfekció. Bálint Endre – 1958-62 Párizs, ekkor festi addigi legjelentősebb műveit. Szubjektív érzések szorongások, gyerekkori emlékek. Motívum-szótáras módszer (Vajda és Korniss) alkalmazása – cégérek, angyalszobrok, sirató asszonyok, kapuk, rácsok – epikus montázs, a képzelet emlékművei. Módszere nagyjából marad, de szürrealista objet-i groteszkebbek. Ország Lili – Bálint szellemi környezetében. 50-es évek – szürrealsita képek, utána a málló, pusztuló felületek érdeklik (falak, ikonok). Visszakapart, monotípiával felvitt írásjelek. Barcsay Jenő – ő is példaadó. Főisk. tanár, világszerte elterjedt anatómiai albumok szerzője. 60-as évek – geometria mentén elrendezett motívumok (oromfalak, festőállványok). Utolsó korszak – fekete-fehér nonfig. kompozíciók. Deim Pál – akkor indult. Foglalkoztatta a Barcsay-féle szerkezetes képépítés. Hamar rátalál saját motívumára, a térsíkok közé szorított bábu. Kondor Béla – ennek az időszaknak emblematikus (mitikus-legendás) egyénisége. Szembeszegül a hivatalos képzőműv.-tel, ugyanakkor baráti kötődései ellenére elveti a neoavantgárdot, ellenez minden formai prekoncepciót. Alapvető etikai problémák foglalkoztatták. Kísérletet tett a régebbi korok reprodukálhatatlan, zárt ikonográfiai rendszerének egyéni, részleges újrateremtésére. Ikonok, Dürer, Grünewald és Rembrandt. Dózsa-sorozat, Romantikus tanulmányok – grafikai sorozatok – a jó és rossz közt vergődő emberiségről. Korai festményein nyúlánk alakok, új attribútumokkal (helikopter, darázs) ellátott profán szentek. Később grafikái megtörtebbek, vonalai kuszábbak. Képeinek színvilága fátyolosabb. Töredékekre hullás réme, alkotói magatartás morális dilemmái 53

(Ítélkező). Halála előtt katasztrófákat modellező fotók, saját maga által konstruált modellekkel (?). Magyra rajzművészet kitüntetett korszaka – ehhez Kondor is hozzájárult. A grafikai a megtűrt kísérletezés terepe lett. A legtöbben az ekkor alkotók közül Barcsaytól és Koffántól tanultak – biztos technikai felkészültség. Maurer Dóra, Major János, Pásztor Gábor – korai műveik (gyűrt felületek, montázs-elv), a szürnaturalizmus grafikai párhuzamai. Leggyakoribb a grafikában ekkor az apró részletekben bővelkedő szürrealisztikus jelenet. Major János – szürrealisztikus rézkarcok, látványelv és absztrakció határán. Emelett naturalisztikusan aprólékos ceruzarajzain karikaturisztikusan eltorzított figurák (Önarckép). egjelenik az akkoriban tabu téma – a közép-kelet-európai zsidó identitás. Gross Arnold, Gácsi Mihály, Rékassy Csaba, Kovács Tamás – közös bennük: elfordulnak a mindennapoktól, romantikus álomvilág ábrázolása. Anekdotikusság. Stílusuk különböző. Fontos a szerepük a szocreál dogmák lebontásában, békésebb, képzeletbe, magánszférába visszahúzódó értékrsz. Ekkor alakul ki a neoavantgárd, a szubkultúra, ők tették a legtöbbet a hivatalos művészetfelfogás radikális megváltoztatásáért. Alapját kisebb közösségek (Muskátli presszó – Végh László körül – Kovásznai György, Kecskeméti Kálmán) és baráti társaságok (1.: Lakner László, Gyémánt László, Szabó Ákos (bernáth-tanítványok) éés Csernus; 2.: Molnár Sándor, Deim Pál, Nádler István és Bak Imre. Túl a táblakép keretein – a szürnaturalizmus, a Zuglói kör és a gesztusfestészet 50-es évek – művészeti megtorpanás, szocreál – az új generáció elzárva mind a korábbi avantgárd eredményektől, mind a nemzetközi törekvésektől. Voltak, akik ennek ellenére új utat kerestek: Csernus Tibor – 50-es elején szocreálnak próbált megfelelni. Utána Bernáth stílusában fest (tanítvány) – zománcos kékek, barnás vörösek és szerkesztettség. Bár ez az út először folytathatónak tűnt, mégis változtatott. Az ábrázolt motívumok anyagszerűségének fokozása érdekli, részletek egyre naturálisabb megfestése. (Újpesti rakpart – kromofággal lemaratott felületek – pigment törmelékekkel) 1958-ban kijut Párizsba – Hantai Simon és Max Ernst művészete hat rá, szürrealista frottázs, kalligrafikus ecsetkezelés- képfelület új eszközökkel való formálása – Saint Tropez (mozgalmas komp. anyagszerűen fakturális hatások). Egyre kaotikusabb, szürreálisabb – Lehel téri piac – absztrakt gesztusfestészetnek hat. (zsilettpengés kaparás, fésűvel fodrozás, nejlonnal cuppantás). Festői szempontból egyenrangú, egymás 54

mellé rendelt képelemek. Egyre gyakrabban kizsűrizték, inkább illusztrációi révén vált ismertté. Hatott Laknerre, Szabó Ákosra. Lakner László – ő is Bernáth tanítvány. Nála nincs nosztalgia, fanyarabb, intellektuális. 60as elején – steril hatású gépcsendéletek. Nála is a motívumok anyagszerű megfestése dominál (Politechnikai szertárszekrény). Részletek naturalista megfestése +összkép irrealitása – először a kritikusok mágikus realizmusnak nevezték, utána szürnaturalizmusnak keresztelték. 64-ben ért a csúcsára. Csernus újabb párizsi útja, végleg külföldön maradt. Festészete is megváltozik, fokozatosan meleg tónusú realizmushoz tér vissza, 80-as évekre caravagieszk bibliai-mitológiai kompozíciók. A szürnaturalizmust nem lehetett tivább fejleszteni, csak az absztrakció felé lehetett volna elmozdulni, ezt nem vállalták. Stílusváltás – Lakner 64-es velencei biennálén találkozott Robert Rauschenberg művészetével, a pop art felé ment tovább. A 30aa években született generáció el volt zárva az információktól, nem is ismerhette a szocreál előtti művészetet. Ny-Eu-ba utazni is csak a 60-as évek elejétől lehetett. Zuglói kör – Molnár Sándor 56-ban főiskolásként szerzett néhány klasszikus avantgárd művésszel foglalkozó könyvet, epreskerti műtermében 58-59-től több hasonló érdeklődésű művész is összejárt – önképzés. 1962-től a bővülő társaság Molnárék zuglói lakásán találkozott. Az összegyűjtött szövegeket maguk fordították és másolták. Kisebb könyvtár lett belőle (Mathieu-től Kandinszkijig). Elkezdték feltárni a hazai avantgárd gyökereit, megkeresték az idősebb művészeket (Kassák, Korniss, Gyarmathy). Hatott rájuk az európai iskola és Hamvas Béla is. AZ elméletben megismert stílusokat a gyakorlatban is kipróbálták. A látvány szisztematikus analízisével eljutottak az absztrakcióig. Négy fős mag (Molnár Sándor, Nádler István, Deim Pál, Bak Imre). (Újabb tagok: Attalai Gábor, Hencze Tamás, Halmy Miklós). Szobrászok is kapcsolódtak (Csiky Tibor- fareliefek, organikus formák, a vésőnyomok olyanok mint az ecsetvonások negatív formái, Csutoros Sándor). Bővülés, nőtt a heterogenitás. Többség a lírai absztrakciót képviselte, francia minták (Jean Bazaine és Alfred Manessier). Képi egységet szem előtt tartják, zárt, lehatárolt rendszerek. Nem tudtak szervezett keretek között a nyilvánosság elé lépni (pl. 63-ban a Főisk KISZ klubjában, v. 66ban a ferihegyi reptéren) – zártkörű rendezvények (műtermek, magánlakások, pl. Petri-Galla Pál belvárosi lakása – 63-64 irodalmi és zenei estekkel). Közös tevékenységük 68-ra lezárult. Ezután Nádler és Bak – geometrikus absztrakció; Molnár Sándor – monokróm festészet. A francia irányultságú tachizmuson kívül volt más is. Frey Krisztián és Tót Endre az amerikai absztrakt expresszionizmus stílusában, a szabadabb nyugat-európai gesztusfestészetet követve alkotott. 55

Tót Endre – kirúgták a képzőről. 63 k. kezdett absztr. expr. képeket festeni. Sponetaneitás, indulatosság. 66-tól zsúfoltabb képek, testesebb tónusok. Harsogó színek – Jasper Johns-ra rímel, kicsit popos (számok, betűk). Utána lecsorgó festéken ét tűnnek elő fotók. 68-ra gesztusfestészeti korszaka lezárult. Frey Krisztián – ő sem járt a Képzőre. Líraibb, monokrómiába hajló. Sápadt színkeverás, válatkozó tempójú gesztusfestészet, meditatívabb. Keserü Ilona – a Képzőre kerülése előtt Pécsett Martyn Ferenc tanítványa volt. az 50-es évek végén festett először absztrakt képeket. 62-63 –olaszo.-i út – döntő változás. alapélménye: az organikus formák folytonos mozgásban lévő világa. gesztusfestészeti korszak – számozott képek. 10. kép a záródarab – kavicsszerűen legömbölyített korongok. Körök élete, szaporodása (sejtosztódás). erős érzéki-érzelmi töltés, fegyelmezett kompozíció. 67-ben rátalált a balatonudvari temető sírköveire (hármasívű, hullámzó formájuk sokáig meghatározó volt). 1966- hirtelen lehetőség korlátok nélküli csoportos bemutatkozásra. Fiatal Képzőművészek Stúdiójának éves kiállítása, külső zsűri nélkül. új törekvések külön teremben (szürnat, zuglói kör, absztr. expr., pop). A következő évben ez a zsűrimentes bravúr nem ment, a Művészeti Alap eltávolítja a vezetőséget. A neoavantgárd jelentkezése – az Iparterv, a Szürenon és Balatonboglár. 1968 - Műegyetem Vásárhelyi Pál Kollégiuméban kiáll. –idősek és fiatalok együtt. 1968 – Műcsarnok – Fiatal Képzőműv.-ek St.-jának jubileumi kiáll. (itt ismét megjelentek az avantgárd fiatalok). 1968 – Iparterv kiállítás (azóta az egész nemzedék névadójává vált). – egy építőipari vállalat belvárosi székházának dísztermében nyílt. először 11 művész. Zuglói kör, gesztusfestők, és pop artosok (Konkoly és Lakner). A kiáll.-t Sinkovits Péter művtört. rendezte, cél kapcsolódni a legjobb avantgárd ir.-okhoz. Egy-két éven belül ismertek meg minden irányzatot, torlódás, keveredés egy-egy művön belül is. 1. Iparterv kiáll. leghomogénebb, új jelensége – geometrikus-minimalista vonulat. Nádler István – 64-ben Bak Imrével közös ny-eui út, 65 újabb út, Stuttgartban megismerik az amerikai és a német új-geometrikus művészetet (Frank Stella, Kenneth Noland). 68-ban a stuttgarti Galerie Müller rendez műveikből kiáll.-t. Szirommotívum I. (az iparterv-kiáll.-on is szerepelt) – átlós komp. mozgás, térbeliség érzékeltetése elvágással, kitakarással. Virág-mot. 56

– magyar népműv. Hard edge, szerialitás (zeneiség). 70-es évekre eltűnnek a hajlékony formák, jönnek a hegyesszögek. Bak Imre – hasonló utat járt be. Hűvösebb, kevésbé érzéki hatású. Hencze Tamás – szintén a zuglói körből indult. Először kalligrafikus gesztusfestészet, aztán egyre személytelenebb. Ő messzebb ment. A kép alkotóelemeit a végletekig redukálta. Nincs szín, kompozíció vagy forma. Álló képformátum, fehér felületen elmosódó körvonalú foltok, csíkok ritmusa. Rács, háló, vibrál. (pl.: Dinamikus struktúra) Nem op art festő, egyszerűen megfesti magát az illúziót. Festőhengerrel sokszorosította a foltot. Fajó János – az Iparterv kiáll. keretein kívül, de azzal párhuzamos fejlődés. Tudatosan fordult Kassák konstruktivizmusa felé, de a nemzetközi új-geometrikus törekvések hatottak rá. 60-as közepétől egyre erősebb a pop-art hatása, Ny-eu-ban ismerik meg. Lakner László – szürnaturalista periódusa után popos. figuratív marad, de nincs hagyományos kompozíció. Megsokszorozott fotórealisztikus elemek. Magas és alacsony kultúra közös nevezője – hétköznapi és klasszikus művészetből vett elemek. „rembrandti igényű emberábr. Rauschenberg nyelvén” Konkoly Gyula – rövid szürnat. periódus után 65-ben ő is nyeu-i utazás után lesz pop artos. harsány színek, elfolyó festék – magazinok képi világa. 67-ban nagyméretű, több részes combine paintingek (klasszikus művtört-i kivágatok és textil appl., hulladékag.-ok). Fokozatosan kilép a térbe. Ketrec – szerepelt az 1. iparterv kiáll.-on. (az olaj és a vászon hagyományos használatén viccelődik, rámutat a hagyományos művészképzés korlátaira. Emlékmű (gézbe csomagolt vattatömb, benne jég, ahogy olvadt, hipermangánt „vérzett”, betiltották). Altorjai Sándor – Süllyedjek felfelé c. kétrészes, monum. festm – ezt is betiltották. – Erdély Miklós (barátja) portréja – egyik o.-n sokszor felbukkan, kalapos-szakálls figura – másik o.-n főszereplő. Szegény zsidó tabutéma, felragasztott papírpénzek, sz.ig. másolat - túl provokatív. Pop-art hatás – festékszóró pisztoly használata. De az a kulturális közeg és vizuális kultúra, amiből nyugaton a pop-art született nálunk teljesen hiányzott. Nincs árufetisizmus. 60-as vége – új gazdasági mechanizmus – indul a gyűjtögető-fogyasztó modell: „fridzsiderszocializmus”. A popos vonások (formai-stiláris jegyek, irónis és társadaéomkritika, figuralitás) ezért itt transzformálódtak, más jelentést kaptak. Nagyváros helyett vidéki közeg, népművészet. Jellemző a régebbi korszakok örökségének kortárs közegbe emelése. Jovánovics György – az 1. Iparterv kiáll. egyetlen szobrásza. Tanult Bécsben és Párizsban. Szinte csak gipsszel dolgozik, lenyomatokat készít. Drapériaöntvényekből kezdett figurális 57

szobrokat építeni (pop artos realizmusnak tűnhet, de a témák nem hétköznapiak!) Nem embereket ábrázol, drapériák héjazatait. Az arcok öntőformája sem valódi ember, hanem a művész által készített tanulmányfej. Sok ellentmondás – textilmintázatú bőrfelület, szobrászati-anatómiai következetlenségek, egy nézőpontra komponáltság, ellenszobrászat. Fekvő alak (a 2. Iparterven szerepelt) – korszak utolsó figurális műve. 1969 – második Iparterv kiáll. 5 új résztvevő: Baranyay András, Major János, Méhes László, Erdély Miklós, Szentjóby Tamás. A régiek is változtak egy év alatt, pl. Tót legutóbb még gesztusfestészet, most hard edge színsávok közé ékelt motívumok (pl.: Cipők). Keserü – jelekké sűrítette korábbi mot.-ait, aztán kilép a hagyományos táblaképfestészet keretei közül. Plasztikusan formált, varrott, részben festett textilfelületek, pl.: Közelítés 2. Az ő művészetében is feltűntek popos elemek – magyar népművészetből, vásárokról (mézeskalács). Frey is pop irányba lépett tovább – Cipők (Alles Vergaengliche ist nur ein Gleichnis”) – ráípplikált cipők – combine painting. Többen a hiperrealizmus (fotografikus igényű valóságábrázolás) irányába mentek: Lakner László – kivágásszerűen felnagyított motívumok (pl. száj, bajusz). Kötél-mű (valós és festett) – már a koncept felé mutat. Baranyay András – grafikus, Részletek egy kézből – litográfia sorozat, kerek lyukon át felnagyított ujjak. Major János – szintén grafikus, anatómiai-patológiai tanulmányok, a kubista család sírkőfotója. Nem sokkal később évtizedekre felhagy a műv.-i tev.-gel. Méhes László - a kiáll.-on groteszk tésztaszobrok (fűzővel, sapkával). Festészetében „monopoltípia” – frottázs továbbfejlesztése (?) – tárgylenyomatok. Évtized végére objektív hiperrealista hétköznapi jelenetek. 60-as évek végére Amerika felé fordulás. Képzőművészeti Almanach – 69-ben induló új művészeti kiadvány. Kiállítás kritikák, nemzetközi kiáll.-okról, trendekről beszámolók. Szabadi Judit szerkeszti, Perneczky Géza is írt bele. Szemlélete miatt a kultúrpolitika megvonta a támogatást a 4. szám már nem jelent meg. Az ipartervesek nem alkottak egy csoportot, inkább kisebb csoportok voltak (2-3 fősek). Egy másik csoport körvonalai: 69 – Csáji Attila szervezett kiáll.-t - Progresszív törekvésű festők és szobrászok címmel 69 – Szürenon kiállítás (ezt is Csáji szervezte???): szürrealizmus és nonfiguráció, a szürrealizmus tagadása, és mindkettő meghaladása egyszerre. Kevésbé szoros a kapcs. a nyugati művészettel, a felzárkózás igénye mellett hangsúlyosabbak a helyi hagyományok. 58

Stilárisan, szemléletben koherensebb, viszont nem egy generáció, mint az Iparterv, hanem többféle életkor, közeg. Volt átjárás a csop.-ok közt. A Szürenon résztvevőinél az organikus non-fig. és a szürrealizmus dominált: Veress Pál – mitologikus, szimbolikus töltés, archaizáló figurák, salak-reliefek. Papp Oszkár – létezés különböző szféráinak ezoterikus átalakulása (növényi és kristály metamorfózisok. Karátson Gábor – spirituális töltés nála is, hagyományos mesterségbeli tudás tisztelete, temperaképek, törékeny finomságú figurális jelenetek (12 éves Jézus a templomban…) Vezéralak: Csáji Attila – már az 50-es, 60-as években, mint a zuglói kör, barátaival művészeti írásokat fordított magyarra. 64-ben festette Szürenon képeinek sorozatát, ez lett a címadó. Később egyre inkább az absztrakt festői jelek irányába mozdult. Jelrács-sorozat – a rend belső igénye, nem spontán. Üledékszerű. Később a tudomány és technika új vívmányai iránt érdeklődik, lézert is használ. A Szürenonon a festőkkel azonos súllyal szerepeltek szobrászok is: Csutoros Sándor (absztrakt faszobrok, felfüggesztve) és Pauer Gyula (nonfiguratív, de hagyományos plasztikai problémák – később a pszeudó illuzionisztikus világa jött) (már a Progresszívek között is ott voltak). Haraszty István (kézi erővel mozgatható mobil szobrok, szatirikus kinetikus szobrászata ekkor indult. Szürenon jelentősége a szabad utat engedés – bár a kiáll. felelőseit, akárcsak Sinkovitsot, kirúgták állásából. 1970 – a különböző irányzatok összekapcsolódása. Csáji Attila nyárra lenygelo.-i vándorkiállítást tervezett (Szürenon, Iparterv, hasonló szellemű fiatalok és az öregek közül Bálint, Gyarmathy). Fordulópont: R-kiállítás – 1970 végén a Műegyetem R épületében szervezték. A kiállítás annak ellenére, hogy betiltották, megnyílt. Iparterv és SZürenon egységfrontja - progresszívak áttörése. Volt más előzménye is: Balatonboglár – Galántai György 68-tól máterem céljára bérelt Bogláron egy katolikus kápolnát. Csáji Attila javaslatára 70-ben kiállítóhellyé avatta, megalakult a Balatonboglári Kápolna Alkotócsoportja – egyhetes kiállítások, cél, demonstrálni, hogy az avantgárd Mo.-n széles mozgalom. Voltak zenei, irodalmi kísérő rendezvények. Következő nyáron bővülnek (Swierkiewicz). Művészcsoportok bemutatkozására is lehetőség volt, pl. Pécsi Máhely, vagy No. 1. Folyamatos megfigyelés, zaklatás. 72 – direkt hét, itt mér nem a tűrt, hanem a tiltott kategória jelent meg (Háy Ágnes, Bódy Gábor??). Új művészeti formák fokozatos előtérbe kerülése Beke László: Utcakövek és sírkövek akció eredményeit bemutató kiáll. – a konceptuális művészet első hazai kiáll.-sa. Balatonboglári tárlatokon fellépnek a fluxus, az akcióművészet képviselői: 59

Erdély Miklós – a Képzőre járt szobrász szakra, aztán építész diplomát szerzett. Interdiszciplinaritás, intermedialitás. Filmmel is próbált foglalkozni (kétszer felvették és kirúgták a Filmművészetin. (Rejtett paraméterek – első filmje, vágás után visszamaradt filmhulladékból, 1968)60-as évektől jelennek meg írásai fotó, film és képzőműv.-ről. Teoretikus és pedagógiai munkássága jelentős. Azonosság, hasonlóság-ismétlés, tautológia, paradoxon. Hétköznapi tárgyakat felhasználó objektek – láthatóság, ábrázolhatóság problémája. Már 56-ban a forradalom idején felmerült az akció lehetősége (Őrizetlen pénz), de első akcióját 68-ban az Iparterv vállalat épületében rendezte: Három kvarkot Marke királynak c. 1966 – első magyar happening – Szentjóby Tamás (költészet felől érkezik) és Altorjay Gábor, cím: Az ebéd. In memoriam Batu kán. Szentjóby az Iparterv kiáll.-on brutális objektekkel szerepelt: Új mértékegység (gumibotszerű), Háromszemélyes hordozható lövészárok) - gondolati frissesség, szatirikus hang. 1972 – balatonboglári Kizárás-gyakorlat – mint Haraszty látszólag nyitott Kalitkája – szabadségtól megfosztó, érthetetlenül büntető rsz. kritikája. Betiltották őket. A boglári programokat próbálták betiltani, az közben nemzetközi együttműködéssé nőtt – jöttek Csehszlovákiából, Jugoszláviából. 73-ban átfogó rendezvénysorozatot szerveztek – kísérleti színházak, első magyar vizuális költészeti kiáll. Végül a hatóság a plébánost a bérleti viszony felmondására kényszerítette, bezáratták a kápolnát.

60

A hetvenes évek A valóság meghatározása – figuratív tendenciák Az 1970-es évtizeddel gyorsan lezárulta után foglalkozni kezdtek. Jelentős volt a szemléletváltás. A korszak elején még élt a realista és absztrakt dichotómia világnézeti konfliktussá növelt ellentéte. A 70-es években a korszerű ábrázoló törekvések – a kultúrpolitika számára követhetetlen módon – szerteágaztak. Kiszámíthatatlan személyi politizálás. A magyra modernizmus legitimációja azonban megállíthatatlanná vált. Konfliktusok a valóság értelmezése körül. A valóság meghatározása nemcsak filozófiai kérdés, hatalmi monopólium. Magyar hiperrealizmus – az ő realitásukat sem szerette a politika – témaválasztás kétértelműsége, célzatosság, képkivágatok miatt. 1970-es eleje: Lakner László és Méhes László – szocializmus történeti toposzai és a 70es Mo.-ának valódi valósága jelent meg. Csoportkép műfaj felelevenítése (Lakner: Doszvidányijá – bolsevik forradalmárok tablója óriás képeslapként; Méhes: Langyos víz I. – szakszervezeti üdülésen vidáman fürdőző dolgozók, infantilizált szellemi mivoltuk, és kendőzetlen fizikai realitásuk jelenik meg). Láthatatlan idézőjelek – valódi és fiktív valóság érzékeltetése. Hozzájuk kapcsolhatók: Kocsis Imre (üres kirakat, málladozó bérházak, Külváros, Szanálás), Birkás Ákos (sátortetős kockaházak - Kerítés), Kéri Ádám (pszeudo-ready made-ek – falrészletek, elektromos szekrények mimikrijét állítja elő megtévesztő hűséggel). 74-75-től Méhes új eljárást dolgoz ki – selyem-akril lenyomatok – női testekről. Klasszikus elnevezések ellenére primer erotika. Háromd-s valóság illúziója a táblakép síkján (műfajilag is határeset). A hiperrealista formanyelvet aztán egyre többen használták. Hiperrealizmus a szobrászatban – öntvény, lenyomat. (pozitív/negatív felületrögzítő eljárások). Pl.: Jovánovics: drapériaöntvények ablak-szituációban. Ezek a szobrok is hordoztak kétértelműséget, a valóság itt is idézőjelbe került. Schaár Erzsébet – 1974 – Utca, halála előtt egy évvel készült, ez tekinthető főművének. Environment, az eredeti efemer anyagokat használt (Szfehárvár, Csók I. Képtár), rekonstrukció látható Pécsett. A mű esztétikai igazságának és a hétköznapok elbizonytalanító realitásának ütköztetése. Ablak és ajtónyílásokkal áttört síkokból alkotott képi rendszer. Folyamatmű. A megnyíló kulisszákból halotti maszk szerű figurák, a magyar kultúrtörténet 61

meghatározó alakjai bukkannak fel. Figurák egyszerre sematikusak és naturalisztikusak (tömb-test és élethű fejek, kezek). Melocco Miklós: Ady oltár – a PIM-ben van. barokkosan mozgalmas, gipsz-vászon. A költő születésének 100. évfordulójára készült (1977). A főalak Latinovits. 70-es évek grafikáin – valósághoz való viszony Több tendencia párhuzamosan 1. Képzelet és mese esztétikai igazságát a a hitelét vesztett valósággal szembeállítók: -

gyerekrajzok világlátása + firkák és graffitik spontaneitása (Banga Ferenc, Szabados Árpád, Ujházi Péter)

-

Szürreális fikció manierisztikus változatai (Kovács Tamás, Rékassy Csaba, Balla Margit, stb.)

-

tudattalanból felmerülő antropomorf lények (Almásy Aladár, Szemethy Imre)

2. jelentéktelen részletek hiperrealista ábrázolása (Lakner égésnyomai és hálói után Fillenz István és Molnár László József). 3. hazai grafika derékhada (1972-halála) modorát próbálta elsajátítani Somogyi Győző – fekte-fehér szitanyomatok (pl. Kőmíves Kelemen) Szomorú tekintetű, torz figurák. Torzaka nyomorúságtól. Nem csak szociografika, a személyiséget pusztító elidegenedés is megjelenik. Folklorizmus – ragaszkodás a népi kultúra motívumaihoz. A harmadik utas megoldás – a hivatalos realizmus és az avantgárd mellett. Népi tradíció korszerűsítése az izmusok tanulságainak felhasználásával. Pl. Kokas Ignác (természeti reminiszcenciák és belső pszichikai terek), Orosz János (trecento, világító színek, expr. figurafelfogás). Anna Margitnál és Schéner Mihálynál is megjelenik. Samu Géza – szobrász, népi tárgykultúrában fellelhető archaikus formakészlethez nyúlt (teknővájás, csapolások). Modern mítoszteremtés szándéka. Paraszti eszközök formáit őrzi, azokat kiegészíti. Bukta Imre – a vidéki élet, mg.-i munkások, Tsz-ek világa. Buheráló vidéki ember és tárgyai. Természetesen mozog a legkülönbözőbb technikák és műfajok között (rajz, festm., fotó, film, objektek, installációk, land-art és akcióművek) Fanyar, együttérző humor, az abszurd iránt fogékony. Szeift Béla – 70-es évek elejétől a vegetáció iránti érdeklődés, a képein hernyók, bogarak – csápot-lábot eresztett foltok. Kavicsot, dióhéjat, gallyat épít a képbe, befesti. (vagy alkalmasint kaptafa, cumi, fakanál…) Antropomorfizálja a tárgyait. 62

Földi Péter – 76-77-től világítóan tiszta tónusokkal (vörös, kék, sárga) festett állatábrázolások. Erősen stilizált, síkszerű forma. Emberek csak az állatuniverzum határán. Tóth Menyhért – pályavégi fehér korszakában van. Paraszti kultúra, mint természetközeli létélmény+progresszív formafelfogás. Vastag, üledékszerű faktúra. Fehérrel fehérre fest. Rokon az informellel és az art brut-vel!!! (pl. Afrika) 76-ban életműkiállítása volt a Műcsarnokban, mégis az elitművészeti élet perifériájára szorult. Veszelszky Béla – 1978-as első komoly kiállítását már nem érhette meg. Sűrű barnásfekete tónusú önarcképein a fizikai hasonlóságot a misztikus azonosságig fejlesztette. Gedő Ilka – ő is autonóm képalkotási módszert dolgozott ki. Ő is csak 1980-ban kerül a művészeti nyilvánosság elé, szfehérvári kiáll.-sal, bár 65-től alkot. Több éven át párhuzamosan készülő munkák, ősrajzokat fejleszt sokáig, színfestéssel (fakturálisan is gazdag színszőttesek). Volt színminta-gyűjteménye a különböző érzelmi és hangulati hatásokat kiváltani képes színekből. (portrék, rózsakert-sorozat, művirág-sorozat) Román György – neki is ez az utolsó korszaka, ő is felismerte a gazdag faktúrában rejlő lehetőségeket. Erőteljesebb tisztább színek, plasztikusabb festékmassza. Nyüzsgő vegetáció. (lárvák, férgek, kutyák, patkányok, stb. pl. A nagy légypapír) Biológiai energia, fantasztikus realizmus. 1972 – szentendrei Vajda Lajos Stúdió megalakulása. Már a 60as végétől aktív underground tev. Alapvetően két tendencia érvényesül műv.-ben: a szentendrei konstruktív trad. (új geometrikus festészet és szobrászat – Aknay János, Holdas György, Matyófalvi Gábor, Haász István, Joláthy Attila, stb.) és szürrealizmus (posztszürrealista látásmód neodada gesztusokkal- érzékelés egységén alapuló totális művészet – fe Lugossy László, ef Zámbó István, Wahorn András, Bereznai Péter, Bukta Imre, Lois Viktor). Ez utóbbi, a populáris kultúra felé nyitott vonal erősödött meg. A legtöbben olyan autodidakta művészek, akiket a 80-as évekig nem vettek komolyan a profik. A képzőművészetben megjelenő fotóhasználat – az emberi egzisztenciára szűkített valóságfogalom kerül előtérbe. A képzőművészek más technikákkal kombinálva, festőigrafikai problémák megoldására használták. 1977 – Makói Grafikai Művésztelep megalakulása Kocsis Imre vezetésével. Fotóhasználatban is kulcsszerep. Baranyay András – ő is járt Makón, de már az évtized elején döntő szerepe volt nála a fotónak. A képeket krétával, ceruzával színezte. Portrét, önarcképet, csandéletet, kezeket 63

fotóz, azon tovább dolgozik. Önarckép sorozat – a figura megfordításával az arcot teszi sziluett-szerűvé, azonosíthatatlanná. Jovánovics György: egy kitalált, majd bábuként megalkotott személy, Liza Wiathruck köré épít képregényt (HOLOS GRAPHOS). Tükröződések, fény-érnyék hatások a néző és a szereplő nézőpontjai egymásra vetülnek. Altorjay Sándor: pálya végi festészete, halálos betegség, 79-ben öngyilkosság. Átdolgozta korábbi műveit, feldarabolta őket, új komp.-ók arte povera és gesztusfestészet nyelvezetével. Összegezni próbált, monumentális assemblage-ok. Önironikus, poliskizoid demontázs. Hajas Tibor – 1975-80 – képzőműv.-i tev. (performansz és fotógrafika) Egyébiránt esszéíró, akcióművész, költő. Nincs benne irónia. Személyes-egzisztenciális felelősségvállalás, performanszaiban a kiszolgáltatott, valós veszélynek kitett test valós színpadi jelenléte. Túlmutat a társ.kritikán és a pol.-i provokáción. Összefüggést mutat a bécsi akcionizmussal (Rudolf

Schwarzkogler).

Psziché

legmélyebb

rétegeit

mozgatja.

Archetípusokat,

alaphelyzeteket használ: áldozat, engesztelés, virrasztás, rejtőzködés, cselekvésképtelenség, önfeltárás. Autóbalesetben halt meg. A struktúra fogalma – geometrikus törekvések 70es elején megindult vmi az esztétikai-művészetelméleti könyvkiadásban, publikálnak fordítást: Hauser, Wölfflin, Fülep, Herbert Read, Kafka-életmű, Salinger, Lukács György írásait. 72 – megtorpanás, elkötelezett törekvések, szocreál kérdés újra napirenden. AZ ideológia erősödése idején a strukturalizmus szellemi vészkijárat. Politika-semleges, egzakt, racionális, empirikus. AZ ideológiamentes tudomány képviselői között volt sok orosz. A nyelv és jeltud. területéről került a képzőműv.-be a struktúra fogalma. (Kód, dekódolás, üzenet, médium. Struktúraként, szemiotikai rendszerként tételezett műalkotás. Segítette az avantgárd tendenciák konszolidációját. Újkonstruktivista irányzatok – nincs igazán köze a 20as évek konstruktivizmusához, az új geometrikus műv. nem ábrázoló (nonfig) irányzatait jelöli. Inkább taktikai okokból használták azidőtájt ezt a megjelölést. Volt magyar tradíciója (Kassák, Moholy-Nagy). AZ új geometria formáihoz társadalmi reform-illúziók kapcsolódtak a 70es években. Rendszer bákás belső reformja a műv. demokratizálásán, társadalmasításán keresztül (?!). Ezért esetenként kaphattak köztéri/murális megbízásokat. Pl.: BOHUS!(♥) – és Csiky domborműve a Posta Martinelli-téri épületének homlokzatán; Keserü Ilona – szolnoki poliészter fal és dunaújvárosi pannó. 64

Az irányzat a hard edge-től a minimal art irányába továbbfejleszetett változata – formai redukció.pl.: Nádler (sötét, majd fehár táblaképei, Hencze Tamás monokróm képei, Csiky Tibor tőmondatszerű fa- és fémszobrai, és a formatörténések fázisait bemutató sorozat-művek (BOHUS, Mengyán András, Maurer Dóra, Fajó János, Türk Péter, stb.) 1974 – budapesti műhely megalakulása. Országszerte rendeztek kiállításokat. (Bak, Fajó, Keserü, Mengyán, Nádler, Hencze), az évtized 2. felétől a Fajó János vezette Józsefvárosi kiállító terem a másik fontos kp.-ja az új geometrikus törekvéseknek. Utóbbi később nyitott a design és környezetkultúra, a szitás sokszorosítás felé is. Pécsi Műhely – 70-ben már Pécsi Stúdió néven a nyilvánosság elé lépett a csoport (Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Szíjártó Kálmán, Lantos Ferenc). Indulásukkor a nem ábrázoló geometrikus műv.-hez kapcs. kereső műhelymunka. Hard edge-et és op artot, szerialitást hamar land art-tá (természeti környezet és mesterséges struktúrák viszonya) fejlesztették. Azt dokumentálták, a dokumentációból csináltak szitanyomatokat. 70-es években konceptuális művészet, objekt és performansz. Külön vonulat az új geometrikus művészeten belül az emblematikus munkáké (jelszerűek). Deim Pál – kibontja a kp.-i mot.-ában, a bábuban rejlő lehetőségeket (ikonok, szerkezetesség, szimbolizáció), hol szigorúan geom., hol oldottabb. Keserü Ilona – nála a sírkőmotívum volt ilyen termékeny. Vászondomborítások, de volt monumentális, land-art változat is, Villányban. Primer geometrikus strukt.-ákhoz jutott el. Bak Imre – új geometria szimbólumteremtő változata – elm.-i kutatásainak összegzése. Olyan jelkép - gazdag vizuális nyelv, amit a modern civilizáció maga alá temetett. A művészet régi-új funkciójának megfogalmazása. Úgy gondolta, hogy el fog tűnni a művész arisztokratikus státusza. Korniss Dezső – nála is megjelenik az emblematikus képfelfogás. A minimal art szigorú geometriáját trikolórral és címerszerűségekkel (Asszociatív tartalmak) lazítja fel; a játékosdekoratív motívumokat jelekké, szimbólumsorokká fejlesztette. A struktúrafogalom és a vizuális jelek használata új megvilágításba helyezte Korniss nemzedékének más, nem új geometrikus művészeit is (Lossonczy (ikerháromszögek), Veszelszky (keresztöltéses kakasok), Gyarmathy (szférikus térrácsok), Barcsay (Fekete képek – őj festm. ciklus, minimálisra korlátozott eszk.-ök). Ország Lili – embléma és struktúra egymásra vetülése – archaikus írásjegyek és ármakörök labirintusának egyesítése (74-78 közti táblakép sorozat). Szürreális atmoszféra, faktúra gazdag. (Labirintus – olyasmi environment mint Schaár Utcája). 65

Geometrikus reduktív formavilághoz sorolható: Paizs László (műanyag térplasztikák – elemi testek és belőlük kimetszett negatív formák), Konok Tamás (egymáson elmozduló síkok), stb. 70es évek, Művészet folyóir. foglalkozott a hagyományos magaskultúrák és a népműv., természeti népek formanyelvében lévő struktúrák szimbólumok modern és kortársművészeti párhuzamaival. Haraszty István – gépkonstrukció a meghat. a szobrászatában a 60as végétől. első korai főműve a Fügemagozó. Kétféle szál van, az egyik, ahol a mobilszobrászat a narratívát nélkülözi, csak a mozgás esztétikai viszonyai számítanak, a másik pedig az ironikus társkritikai. Ált. bravúros mechanikai mo.-okkal kiegészített ready made-ek (pl. páncélszekrény belsejében lévő kacagógép – Acélmosoly, Blokkoló óra, Eltájoló). Saját magára alkotott kategóriája: play-art. (Szefhérvár: Deák Dénes-kút). Agyágyú – allegória – társ.-i mozgások. 90-estől mágnesesség, high-tech elektronika alkalmazása. „A mű = az elképzelés dokumentációja” – konceptuális művészet Joseph Kosuth – conceptual art def.-ja: „a műv. tartalmi és fogalmi természetű, és a művész tev.-e abban áll, hogy a művészet fogalmát vizsgálja”. Ez a def. nélkülözi a tárgykészítést, formateremtést. A mávészet fogalmi természete kelet-Európában inkább társadalomkritikai felhangot jelent. Morális-intellektuális elkötelezettség – a kelet-európai avantgárd provinciális vonása (Perneczky G.) Másik magyar jellegzetesség a műfaji sokszínűség. Ált. a „konceptezés” kitérőt jelent, van eredeti tev. – költők, szobrászok, festők, stb. Hazai konceptualizmus 1. periódua – 70-es eleje, főleg ipartervesek és szürenonosok. Csak a legritkább esetben mondtak le a tárgyalkotásról. Konceptuális objekt – legkorábbiak a 60as 2. feléből. (pl. Szentjóby Tamás: Új mértékegység, Altorjay Gábor: Rövidzárlat-készülék (villásdugó két pólusa Mao-könyvbe és pénztárcába). Konkoly Gyula (konceptuális pop art): Leninvárosi akció-Ünnepi hét (196970, environment) – 5 vödör 5 csákány, „Itt jelentkezzen öt egyforma ember!” felirat). A konceptuális művészet Mo.-n megelőzte a par excellence koncept art megjelenését. (1971 Beke László koncept-felhívására 31-en válaszoltak – Elképzelés (A mű = az elképzelés dokumentációja). Tót Endre – pre-mail art – első konceptjeit 71-ben posta útján terjesztette. (angolul, írógéppel, a vizuális költészetet is érintő munkák, pl.: Left rain-right rain). /0, nonszenszekre, szillogisztikus bukfencekre kihegyezett művek. Játékos, olykor provokatív. 70es években 66

jelenléte az alternatív szubkultúrában (akciók, meghívók, kiállítások) állandóvá vált. (volt nyeu-i kontextusa – mail art és fluxus). Türk Péter – 70-71 k. munkái logikai alaphelyzeteket szemléltettek, kérdő- és felkiáltójelek szemantikája. Szikárabb, analitikus gondolkodás. Koncept artnak a képzőművészethez kapcsolódó munkái: Maurer Dóra felhívásai land art akciókra, Bak Imre strukturalista táblaképelemzései, stb. Közvetetteb módon, de megjelent ez a viszony Csiky Tibor naplójában (fotókkal és rajzokkal illusztrálta) és hétköznapi tárgyaknak szentelt fotósorozataiban. Koncept art legszigorúbb, pusztán szöveges változatai: Lakner László, Jovánovics György, Erdély Miklós. Erdély Miklós – alapvetően konceptuális töltésű életmű. Két objekt, akció és environment szakasz: 70-73 és 79-81. Közte olyan fotómunkák, amelyek a költészet határait súrolják. (a művészet kioltott filozófia) Műleírásai olyanok, mint mikor vki viccet magyaráz… Akcióműv.-ben pulpitusról való felolvasás és tárgyakkal való meghökkentő machinációk. Pauer Gyula – döntő fordulat konceptuális leleménye, a pszeudo. A mű nem annak látszik, mint ami valódi formája. A szobor formái elé egy másik szobor felületét hazudja. Látszat és valóság ellentmondásai. A megtévesztés-leleplezés helyzettel egyenrangúnak tekinti a manipulációban megnyilvánuló változatosságot. (nem filozófia, nem történelem, hanem szobor! – Pszeudo-manifesztum, 1970)Pszeudo kockák, pszeudo-képek és reliefek, aztán emberi figurára való alkalmazás (Maya, 1978 – élő modellről készített selyem fény-árnyék kópiával bevont tölgyfaszobor. Major János – 1971, sírkőfotók (már-már blaszfémia), groteszken erotikusak. Donáth Péter – monokróm objektek (talált tárgyak szürkére, aztán hirtelen váltással sárgára festve). Attalai Gábor – Red-y-made sorozat – Duchamp parafrázis, vörösre festett tárgyak. Pécsi Műhely konceptualizmusa 72-73 az egyéni invenciók szerint ágazott szét. (pl. Pinczehelyi Sándor jelképeket használ akcióihoz (sarló és kalapács, utcakő, stb.), Szíjártó Kálmán az emberi arcot használja fel eleven felületként). A popos konceptualizmus a 70es végéig életképes maradt. Pl.: Szenes Zsuzsa: Hideg ellen általában (gyapjútűzéssel készült, őrbódét imitáló, abszurd tárgy); Pauer: Tüntetőtábla-erdő (1978, Nagyatád); Galántai György eszköztelenítő eszközei (Ellenlapát). Fiatal Művészek Klubja – Balatonboglár bezáratása után kínált lehetőséget a KISZ égisze alatt, az Andrássy úton működő zártkörű klub a „nemkívánatos szellemi energiák” levezetésére. Kettős funkció, ezek az energiák így könnyebben kontrolálhatóakká váltak. EZ 67

inkább a radikális vonal (fluxus, mail art, environment, akció, objekt, stb.) 74-től Beke László vezette. Koncepciója: „a művészet a szabadság keresése, kizárólag a művészeti kontextus tezs vmit művészetté. Galántai, Erdály, Maurer, Szentjóby, stb. Inter- és mixed mediális mix (volt színház is – Halász Péter). A kiállítások tudatosan a határterületeket érintették, pl: Kép/vers, Képregény és montázs; Textil textil nélkül. Experimentális film (Balázs Béla Stúdió Filmnyelvi sorozata, K3 csoport tevékenysége) érintkezett a képzőművészetekkel, képzőművészek

jutottak

filmkészítési

lehetőséghez

(pl.

Haraszty,

Tót,

Donáth).

Interdiszciplináris nyitottság az underground jelleg ellenére. Továbbfejlődtek az avantgárd nemzetközi kapcsolatai: mail art és konceptuális művekből készült válogatások eljutottak külföldre (egész Argentínáig), és voltak külföldi vendégszereplők Mo.-n (David Zack, Anna Banana…) Az avantgárd utolsó illúziója – intenzív nemzetközi és tudományos kontextusba illeszkedő szubkultúra – az évtized végére szertefoszlott. Emigrálnak, kiutasítják őket, vagy felhagynak a képzőművészettel 75 után. AZ újabb generáció számára az underground közeg (Bercsényi kollégium, Jókai művház, Rósza presszó- a képzővel szemben) a hivatalos művészeti élet (főiskola, Stúdió-kiállítások) alternatívája. Rózsa Eszpresszó – ide jártak a fluxus utáni konceptualisták – Drozdik, Halász András, Károlyi Zsigmond, Király Vilmos, Tolvaly Ernő és idősebb támogatóik – Erdély, Galántai és Birkás Ákos). 76-ban négy akció is zajlott – előre eltevrezett és spontán események montázsa, egy-egy téma köré építve (pl.: Mesterséges légzés). Inkább akciók, alkalmi objektek. Van egy még fiatalabb generáció ekkor kezdenek, vagy még főiskolások. Részt vettek 75-től az

Erdély-Maurer-Galántai

vezette

kreativitási

gyakorlatokon

(Indigo

csoport

–

interdiszciplináris gondolkodás), FAFEJ – fantáziafejlesztő gyakorlatok. (Roskó Gábor, Böröcz András, Sugár János, Gábor Áron, stb.). Erdély második objekt-, akció és environment korszaka – konceptuális grafikák (másolópapírral és indigóval, pl.: Hűség), Változatos anyaghasználat (kátrány, homok, bitumen, üveglapok, műtrágya), ezeket akciókkal ötvözi. A művész hozza mozgásba a tárgyakat, ez ad az akciónak jelentőséget. „akcióköltészet”. Fluxus utáni konceptualizmusban hangsúlyeltolódás – az évtized elejére jellemző politikai provokáció helyett a mail art személyes kommunikációs csatornáira korlátozódó, tevékenység, az avantgárd önvizsgálata. A minden lehet művészet (annak nyilvánítható, vagy akként élhető át) felismerést az elődöknek köszönhették, de a felismerés kezdeti örömét józanság, kiábrándulás váltja fel: Halász András: Vallás – 79-es kiáll. Egyik akciójaként egy 68

kétajtós szekrényt ábrázoló képét a vállára vette és cipelte Budaörsről Budapestre. – a letehetetlen, megkerülhetetlen festészet terhét vette a vállára. Élet és művészet egyesítésének kísérlete kudarcot vallott.

69

Nyolcvanas évek. „Az avantgárd halott” 80as elején művtörténeti paradigmaváltás: a posztmodern fordulat. Tudatosult a modernizmus önfelszámoló paradoxona: a 60-as 70es avantgárdja két részre szakadt: a koncept artra és a fluxusra. Ezek az extrém végegeken (pusztán fogalmi mávészetdefiníció vs. minden művészet, mindenki művész határtalansága) szembeálltak egymással és kioltották egymást. Avantgárd halála – folytathatatlan művészi folyamat. 70es végére nyugaton intézményesült, mainstreammé vált a modernizmus és az új avantgárd is! (ellenkulturális töltése így elveszett). Mo.-n ez másként alakult: Ny-on teljesítették az avantgárd követeléseit, itthon nem. Nálunk erkölcsi tőke halmozódott fel az ellenállásban, de ez a 70es években erodálódni kezdett: az avantgárd gesztusok manírrá üresedtek, a jelteremtő műv. illúziója szertefoszlott (környezetdíszítő designná szelídült). A 81as elejére Mo.-n a hivatalos mávészet is válságba került. Helsinki egyezmény – a szalonképesség látszatának megteremtése kényszer, ezért valós engedményekre is kényszerültek (második nyilvánosság). Vrga Imre szerepeltetése a 84-es velencei biennálén – drapériába burkolt valóság – előrevetítette az állami művészet válságát. A hivatalos máv. újraélesztésére nem volt több kísérlet (nem volt hozzá se központi akarat, se szalonképes szakember). Se avantgárd, se hiv.-os műv., a keletkezett űrben két lehetőség: visszatérés a festészethez – a konceptualizmus utáni „új kép”, vagy az avantgárd tudatos paródiája. Az „új kép” A 80as évek festészetét megújító jelenségeket nevezik így. Sok nemzeti változata volt az új festészetnek (angol: új szellem, német: heftige Malerei, olasz: transzavantgárd, USA: új festőiség) – szemben az avantgárd nemzetköziségével. Szembefordulás a 70-es évek avantgérdjénak formai redukcionizmusával a koncepttel a minimal arttal, az intermediális kíséreletekkel, a műkereskedelmet elutasító magatartással. A concept és minimal art purizmusa még rövid távon is tarthatatlan elfojtásnak bizonyult, megfosztotta a képzőművészetet érzéki, anyagot átszellemítő mivoltától. Erdély Miklós: Optimista előadás (1981): „A művészet újra a vizuális és érzéki hatásokat keresi.” Mo.-n nem volt olyan képéhség, mint nyugaton. Egyrészt a konceptuális műv. nem szakadt el a képzőműv.-től, és csak underground jelenség volt, másrészt nem volt olyan 70

műkereskedelem, kereslet. Az új kép sem maaradt Mo.-n mentes továbbélő konceptuális vonásoktól. Az „új szenzibilitás” A művészek „újak” abban az értelemben, hogy a korábbi kultúrpolitika két évtizeden keresztül infantilizálta, perifériára szorította őket, másrészt azért is, mert valóban új stílussal/alkotásokkal jelentkeztek, 80-84 között gyökeres fordulat következett be a pályájukon. (Bak, Hencze, Birkás, Nádler). Bak Imre – a kemény élek játékosabb kompozíciókká alakultak, „jelek” helyett művtörténeti idézeteket (Klimt, Chirico, Kassák) épített be, pasztellszíneket is használt. Birkás Ákos – először táj- és figurális elemek reminiszcenciáit tartalmazó expresszív olajfestészet, aztán 80as közepétől a máig (?) tartó fejkorszak. Ikonok portrészerűségét redukálva jutott az ovális formához. Részleges takarással, vagy csúsztatva egymás mellé épített részekből álló munkák, az ovális mindig titokzatos marad, nem lesz belőle arc. Hencze Tamás – visszatért a 60as években alkotott informel tusfestményeihez. Az akkori spontán gesztusok most színes jelekké dermedtek. Kiszámított, ismétlődő mozdulatok. Nádler István – a repetitív zene ritmusait követő kalligráfiák, számítógépek lyukkártyáit imitáló képek. 84-től emblematikus motívumok expresszív, szabad parafrázisai (pl. Malevics). És voltak a főiskoláról kikerülő fiatalok: pl. Mulasics László (enkausztika felelevenítése), Bernát András (monokróm felületben alig érzékelhető motívumok), Mazzag István (világító, neonszínű alakok). És volt a kettő közé ékelődő generáció, akik az új szenzibilitás kiállításokon részt vettek: Kelemen Károly, El Kazovszkij, Fehér László. ők is váltottak ekkoriban. Kelemen Károly – 1981-es kiáll. – radírfestmények: az alap nagyméretű ceruzarajzok az avantgárd mitikus személyiségeit megidéző fotók alapján (Pollock, Jasper Johns, Beuys). Ezeket radírozással írta át. (eltünteti, átírja az avantgárd ikonokat). 80as évektől egyre változatosabbak a motívumai (Picassotól a teddy mackóig…) El Kazovszkij – egyéni mitológia (ezt a kategóriát ráolvasásszerűen használták a nyolcvanas években), teremtő mitológia, színpad – fontos a teremtő szándék. Művein meghatároztó a perpektivikus épített tér, és az oda kivetített játék-tér. állandó motívumok: ülő kutya, sivatag, szárnyas emberi torzó, kapuk, falak, stb. Objektek, és apró színpadtérként berendezett terek, nagy

installációk,

színpadi

díszletek,

performanszok.

A

motívumainak

viszonyai

foglalkoztatták. 71

Szirtes János – grafikáin, festményein afrikai ornamentalizmus. Performanszai: szereplőt valós veszélyeknek teszi ki. Az eleven példázat és a szimbolizáció határai elmosódnak. Rítushoz közelítenek az előadásai. 80as évektől festészet kerül előtérbe (korommal, élő modellek lenyomataival). Fehér László – korábban hiperrealizmus (szociológiai indíttatású), 83-84 – expresszív, személyes hangulatú képek. Zsidó ünnepeket idéző tárgyakból komponált csendéletek.80as évek második felére alakultak ki festészetének máig őrzött alapvonásai. A történelmet a személyes múltat őrző fényképeken keresztül, azokat összefüggésben ragadja meg. Fehér kontúrral határolt transzparens alakok, rávetülnek a környezetünkre, ugyanakkor magukba fogadják azt. Elmúlás, átmenetiség, melankolikus atmoszféra. Színkorszakok (sárga, rózsaszín és ezüst, a 90estől fekete-szürke-fehér képek). Az új szenzibilitás teóriája – Hegyi Lóránd alkotta meg. Nem stíluskategória, gyűjtőfogalom, mindazon jelenségekre, amelyek a 70es évek konceptuális, redukcionista, struktúraelvű irányzataival szemben az esztétikai önfelszabadításra, a műalkotás érzékikonkrét-szemléletes individualitására, a kultúrtörténettel folytatott dialógusra helyezik a hangsúlyt. A magyar képzőművészeti rendszerváltás – kb. fél évtizeddel korábban, mint a pol.-i. Az új szenzibilitás a hivatalos nyilvánosság intézményeiben jelent meg (Ernst Múzeum 84, MNG 85, velencei biennálé 86). „radikális eklektika” – pl. Klimó Károly (informel faktúrafestészet) +Barabás Márton (objektek)+Szabados Árpád (gyerekrajzok és góraffitik egyesítése). Szubjektív historizmus, kulturális

toposzok szabad alkalmazása. Mitikussá növelt

individualista művészszemélyiség. AZ új szenzibilitás paradoxona, hogy bár a modernizmus válságára akart esztétikai választ adni, mégis ugyanúgy mozgalomszerű maradt a 80as évek végéig, mint az avantgárd. Az ideológiája is inkább a manifesztumok sorába illett. A gondolat formái – posztkonceptuális tendenciák Az új kép fogalma nem azonos az új szenzibilitással (az új képben benne vannak a konceptuális tendenciák is), az új szenzibilitás (bár rendkívül jól dokumentált), nem fedi le a magyar posztmodern fordulat egészét. A posztmodern szellemiség nemcsak egy festészeti szemléletváltás, jóval szélesebb, a művészetről való gondolkodás egészét érintő, évtizedes folyamat. 72

A kocept art szigorúan vett időszaka a 70es közepén lezárult, de később is megmaradt az elméleti kérdések iránti érdeklődés – érzéki konceptuális művészet (már ismét képzőműv., anyagban megvalósuló vmi, ami emlékeztet egy gondolat szépségére). Erdély Miklós – utolsó korszakában (86-os haláláig) ő is festményeket, grafikákat készít (II Beuys-i lélekfirkák). Írás, szöveg képbe építése: Molnár Péter – mikroszkopikus toll- és akvarellnyomokból építkezik, távolról homogén faktúrának hat, valójában a szöveghez hasonló ritmusokkal (szóközök – erek) tagolt strukt., ismétlődő szövegrészek, mondatok, hieroglif. (II Roman Opalka) Swierkiewicz Róbert – 80as derekán olyan művek, maik fotókat és talált tárgyakat is tartalmazhatnak, az írás feliratként, információként, másodsorban komp-ós tényezőként jelenik meg. A készítés ideje is a kép elemeként jelenik meg, pl: Meteorológiai jelentés. Schmal Károly – 80as elején még fotóobjektek, alkalmazott grafika, az évtized 2. felében absz. képzőművész: andráskeresztet idéző átló, körülötte gyűrt, roncsolt felületek, improvizatív vonalképződmények. Ezzel túllép az informelen, a véletlen formaesemények egy képi rendbe illeszkednek. Károlyi Zsigmond – megtalált motívuma az új ablakokra festett X. (praktikus, festői és szimbolikus). Objektként az állványzatok merevítésére használt deszkakeresztként jelenik meg – fotófestményein a képpé vált objekt látható, olaj-vászon képein inkább a gesztusszerű dominál. 80as végére a fény érdekli, mint a ábrázolt motívum. A 90es évekre a kép vált objektté, vastagon felvitt festékfelületbe hasító ecsetvonások. Tolvaly Ernő – őt a festészet, a kép mibenlétének filozófiája foglalkoztatja, a teória gyakorlati megvalósítása, a kép mint egyszerre fizikai és szellemi létező. 80as közepétől megint fest. Képein a keretnek, vakrámának, üresen maradó vászonnak is szerepe van (II Support Surfaces). Idézetek - festészet mint ready made; természetes anyagok használata – mimikri? Az emberkép és hiánya Az „új kép” korszakában ismét előtérbe kerül a feladat, megalkotni a 20. sz. végi ember képét. Sokféle irányból, műfaj felől közelítenek. Megerősítást nyernek azok a művészek, akiknek a figurális életműve korábban társtalannak látszott: Baranyay András, Deim Pál, Karátson Gábor. 73

80as elején – hiperrealizmus újhulláma (Méhes és a stúdiós generáció) – underground szubkultúrával, alternatív divattal szembesít. Ide tartoznak pl.: Nyári István (portrék és életképek), Bernáth Sándor (Úttörők és dolgozók. ironikus), Varkoly László (Body artos akcióiról készült fotókat Molnár László dolgozza át nagyméretű olajképekké). Gémes Péter – az emberalak titokzatosan, sziluettszerűen bukkan fel, grafikák, fotómunkák. A figurák ősi kultúrák attribútumaival jelennek meg. Álomszerű, fekete-fehér. Roskó Gábor – 18-19. sz.-i kosztümös figurák, álomszerű, abszurd, posztimpr. felfogás, gazdag, de fojtott színvilág. Széchy Beáta – egymás mögé varrt és kivágott papírokból csinált papírplasztikákat. Névtelen és ismert alakok, + v. – formákként, szakadozott fosszíliákként jelennek meg. Kováts Albert – Übü-sorozat (Jarry: Übü király), ő additív módszerrel építkezik a papírból. Übü, mint aktuális ember szimbólum (Vásári komédiás és a világ gyilkosa egyben). Emberkép expresszív-szenvedélyes változatai: (biblikus témák, hat rá Mednyánszky és Pilinszky), Jovián György (vastag festékből figurák

- olyan mint az „iszapbirkózás”),

Halbauer Ede (fénymásoló technika – xerografikák, vicsorgó emberek, indulatos gesztusok). Vojnich Erzsébet – az emberhiány áll műv.-ének kp.-jában: kihalt, elhagyott enteriőrök. Üresség, idegenség, szórt fény, derengés, mélybe húzó perspektíva. Avantgárd, paródia 82-83 – fordulópont, amikor még nem dőlt el, hogy mi lesz az avantgárddal. Az avantgárdból kialakuló

„új

kép”

születésének

pillanata.

Három

út:

új

szenzibilitás,

új

kép

(poszt)konceptuális változatai, és az avantgárd paródia. Az új szenzibilitás alternatívája az avantgárd paródia – itt minden gesztus egyszerre önmaga és önmaga paródiája is. Groteszk, szkeptikus, kritikai magatartás, burleszk, paródia. (1. kiáll. Szfehérvár: Idézőjelben) Az élen két művészpáros: 1. Zuzu-Vető: Méhes Lóránt és Vető János; festészet, grafika, objekt, installáció. Gyerekrajzok, graffitik frissessége, jelképteremtő ereje. Zsúfolt képek, sok apró mot., vannak tárgy

applikációk

és

nem

művészi

anyagok.

„Pimaszul

ál-idiotikus

szocialista

posztimpresszionizmus”. 2. Böröcz-Révész: Böröcz András és Révész László; performansz, film, objekt. Perf.-hoz ált. saját készítésű jelmezek, díszletek, kellékek. Abszurd dráma, tragikomikus. 74

Hejettes Szomlyazók – autodidaktákból szerveződött csoport (Beöthy Balázs, Nagy Attila, Várnagy Tibor, stb.). Art brut, arte povera és a fluxus effektusait használják. Kollektív akciók, matinék, utcai rendezvények. Talált kacatokból épített mítoszromboló installációk, a művtört.i idézetek élveboncolása. Relativizálják a művészet sztereotípiáit. Titanic fesztiválok, összművészeti ambíciókkal rendezték, félig vicc, félig komoly, szervezők: Cseresorozat Nemzetközi Filozofikussági Művészetelőreiskola… Nemcsak generációs konfliktusról volt szó, az idősebb avantgárd nemzedék tagjai közül is voltak, akik a paródiát választották, pl: Gulyás Gyula (a század kulturális bálványairól, mint pl Hitchkock v. Marylin Monroe csinált festett gipszportrékat), Major János (két vh közti kispolgári újsággrafika modorosságait eleveníti fel, önironikus képregényekben). Később mindketten karikatúrával foglalkoznak. P.É.R.Y. Puci (Pauer Gyula, Érmezei Zoltán és Rauschenberg János) Dárva-parti képei is. Három nézőpont és különböző festői eljárások keveredése (naturalista, absztrakt, kalligrafikus). Idézőjelbe teszik a művészegyéniséget. Tájkép és szimulakrum is egyben… A.E. Bizottság – a Vajda Lajos Stúdió képzőművészeiből (fe Lugossy, Wahorn, ef Zámbó és kezdetben Barnáth(y) Sándor) alakult „tánczenekar”. Alternatív art rock, a rockzene és önmaga paródiája. Paródia és igazi színpadi, zenészi teljesítmény elegyítése. Valóban sztárok lettek – 80as undergorund zenei felfutása (Európa Kiadó, Trabant, Vágtázó Halottkémek, Sziámi). Utána folytatták külön-külön. [Voltak más alternatív programok, pl: Új modern Akrobatika, Új Hölgyfutár Revü (itt Bukta akcióit is befogadták)]. A vajdások megőrizték a szabad átjárást műfajok, anyagok, témák között. Közös elem a kimeríthetetlen szexuális képzelet. 80as elején laza csoportot alkotó építészek: Bachmann Gábor, Szalai Tibor, Rajk László, F. Kovács Attila. 86-ban közös kiállítás. Posztmodern építészet és formatervezés – ha csak a tervek szintjén is. Helyi posztmodern – egyszerre ironizál és heroizál. Különféle médiumok összekapcsolódása (tervek, belsőép., installációk, objektek, filmek). Kísérleti építészet és anti design. Tér-tárgy-szobor. Installációk, objektek, szoborművek 80as évek – a 3d-s művek köre kiszélesedik. Polgárjogot nyer az objekt – 1985: 101 tárgy c. kiáll. az Óbuda Galériában. Környezetükkel v. egymással aktív viszonyt kialakító művek. in situ alkotások népszerűsége. 75

Térközelítések Lugossy Mária (!!!) – érem-, és üvegművészként ismert. 1981: Gyorsuló tér – egy egész galériát betöltő installáció (Dorottya u.-ban). A terem hátsó-felső sarkába húzó, perspektivikus fa-fém-üveg-fény konstrukció. Fényes, transzcendens csúcsig vezeti a szemet. Trombitás Tamás – neont alkalmaz a plasztikáin. élhető térasszociációk, konstruktív geometrikus formák, szabadabb anyaghaszn. (vasreszelék pl.). Példák még: Sass Valéria (teljes teremrendszert tagoló kötél-fa konstrukciók), Körösényi Tamás (kedvelt anyaga a papírmasé, van egy klorofilzöld tér-puzzle sorozata). Samu Géza – kisebb tájbann és kiállítótérben csinált kísérleti installációkat, aztán 83-ban a Műcsarnokban

a

főművét:

Növényenvironment.

Term.

ag.-okból

(ágak,

vesszők,

folyondárok). Felhasznált növények és a művész által készített pszeudo-növények/mutánsok váltakozása. Megy egy lián a bozótosból, átmegy a mutánsok termén és a 3. teremben a kunyhóban menedékre talál…(?). Később bronz kisplasztikákat is csinált, 90-ben váratlanul meghalt. Festészet és a grafika felől is többen eljutottak az installáció műfajához: Keserü Ilona – színelméleti kutatásait (utókép, szemhéjon belüli látás, fénytörés, stb.) vizualizálta, és ezeket a képeket/objekteket téri rendszerekként mutatta be. 90es években saját korábbi műveit egészíti ki, csinál belőlük installációt. Gellér B. István: Növekvő város – készített és talált tárgyakból, a valós szellemi és fizikai javak

működését

parafrazeálja.

Folyamatosan

„tárja

fel”,

néha

összegző

kiáll.,

„rekonstrukciók”, environmentek, inst.-ók. A korszakban tendencia az egyes életművek epizódjait új, eltérő minőségként, egységes látvánnyá alakítva bemutattni. Pl: Swierkiewicz Róbert, Pinczehelyi Sándor, stb. Xertox csoport – 1982-ben alakult (xerox és toxin szavakból) – Lévay Jenő, Regős Imre, Swierkiewicz Róbert. festett csuklyában és köpenyben, ált. kiállításhoz kapcsolódó térakciókat („dolgos meditáció”) hajtanak végre – konceptualitás és drámaiság. Egyszerre szürreális és hétköznapi, ünnepélyes és esendő. A hazai kísérleti textil képviselői közül is többen dolgoztak az inst. műfajában. Pl. Kelecsényi Csilla (szurkos jutaszálak). Bukta – 80as elején készített installációk kicsit bumfordiak (pl: Hajnali szabad permetezés) az évtized végén készültek inkább a posztmodern designhoz és a pszeudo architektúrákhoz állnak közel. 76

Tárgyak 80as objektművészetében kitüntetett szerepe volt a fémeknek. Az új törekvések három szocialista iparvároshoz köthetők: Győr, Dunaújváros és Tatabánya. Győri Művésztelep, Dunaújvárosi Acélszobrász Szimpozion. Galántai György – dolgozott Győrben és Dunaújvárosban is. Emberi talpnyomot jelképes helyzetbe hozó társkritikai objektsorozat és hangzó szobrok (akusztikus objektek). Móder Rezső – Dunaújvárosban élt – ingaszerű függesztett szobrok és áttört-fogazott kulcsszerűek (kozmikus kapcsolatfelvételre alkalmas jelekből), fémből. Lois Viktor – Tatabányáról költözött Szentendrére. Pályája kezdetén organikus faszobrokat csinált. Később ipari és egyéb gép (háztartási pl.) alkatrészek újrahasznosításával készíti szobrait. De nem nosztalgikus, inkább szoc. érzékenység. Önfinanszírozó, rejtőzködő művész. Bútorprogram (otthona pszeudo sci-fi berendezése), Járműpr. (működőképes biciklikből), Hangszerpr. (A művész együttese – Lois Ballast játszik ezeken a plasztikákon, adnak koncerteket.) Objket és szobormű közötti plasztikai felfogás képviselői: Várnagy Ildikó (vas és textil ütköztetése). Dobozművészet – a doboz az objekt keretéül szolgál, a valós térből leválasztott tér. Inkább festők használják, pl: El Kazovszkij, Bálint Endre, Ujházi Péter. Ujházi Péter – dobozaiban a graffitik és az art brut formavilága elevenedik meg. Bizarr anyagtársítások, kuszaság. A dobozok színterek, apró figurákkal benépesítve. A dobozobjekt átvezet a virtuális tér problémájához – síkon térillúziót keltő kép Intermezzo: tér a képben – a virtuális tér Doboz – Szikora Tamás festészetének kp.-i mot.-a. A perspektívatud., az anamorfikus tér és a figurák viszonya számos művészt foglalkoztatott a 80-as években, pl. Felvidéki András (építészeti tagozatokból rajzolt képi paradoxonokat), Kőnig Frigyes (a barokk illuzionizmust a végletekig fokozza). Térprobléma festői szemszögből való láttatása – pl. Bak Imre képeinek összetett perspektivikus rétegzettsége, v. Maurer Dóra geom. festészete (Kvázi-képek, színsávokból térrácsok, egymásba csúsznak). 77

Lélek mitikus dimenziójának festői tere – Molnár Sándor (festő-jóga, életprogram, pl.: Metamorfózis-sorozat), emberi lélek mélyrétegeiből a felszínre hozott formakomplexum. Türk Péter inkább a külvilág, az érzékszervek működése felől közelítve kutatja a látás mechanizmusát, a látvány természetét. Módszere – fotónegatívok apró részleteit egy kartonon vágott lyukon át egymásra vetíti – absztrakt formaképződmény jön létre, holott valóságpontokból áll. Szoborművek A szobrászatban is felmerült az aktuális emberkép megragadásának igénye. Pl. Mata Attila – Láncfűrész-irdalta dinamikus-széttartó tömegként ábrázolt emberi alak. Festett faszobrok, párhuzama Georg Baselitz. Szobrász alkotótelepek: Villányi Szobrász Szimpozion (Farkas Ádám – kő kisplasztikák tájmávészeti léptékben), Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep (biomorf plasztikkák, land art koncepció). 89-ben halt meg két avantgárd szobrász: Csiky Tibor és Csutoros Sándor. Utolsó éveikben jelentős műveket alkottak: Csutoros: Ja-Ko-Tánia (Tokaj megfordításából) c. szoborsorozat. Negatív formákból kirajzolódó kisplasztika sorozat (olló/csipesz szerű?) Csiky – visszatért a Térgörbe által felvetett problémához, de ezúttal (Tektonika) egyszerű fahasábból bizarr. provokatív téri helyzeteket készít, harsány (kék, sárga, vörös) színekre festi – oldja a minimalizmus formai szigorát. Megyik János – pálcikakonstrukciók – projektív geometria – szellemi természetű rajz és az anyagban megvalósuló idea kapcsolatát, a pozitív formának és a pálcikák között áramló térnek a kapcs.-át feszegeti. Kezdetben épületalaprajzok térbeli parafrázisait hozta létre., aztán improvizál. Jovánovics György – kép és tárgy problémája izgatta a 80as években. Gipszöntés, megszilárdulás pillanata előtti döntések nyomai. Vetett árnyékok, lyukak szerepe. Az egyre tagoltabb dombormű aztán visszalép a térbe (Konklúzió – Fénytár II.86.02.14). Csinált színes gipszreliefeket is (kötés előtt pigmentet kevert bele) – színidézetek. 301-es parcella Vértanú emlékműve – kőtömbökre állított öntött szarkofág, mögötte magasodó obeliszk. ősi kultikus áldozathelyekhez hasonlít. Helyszínek, műhelyek 78

A 80as években végbement a klasszikus modernizmus és az avantgárd szakmai, majd politikai rehabilitációja. Ez a képzőműv.-i int. rsz. szintjén végbemenő változásokkal függött össze. Egyre több és egyre repr.-abb helyen jelentek meg a magyar avantgárd képviselőinek munkái. Meghatározó művtört.-i műhelyek: Szfehérvári Szt. István Múzeum (Kovalovszky Márta és Kovács Péter művtört.-észek), Hatvanban, Sárospatakon 84-től számít a Műcsarnok, Ernst Múzeum. Budapest Galéria, kísérleti textil – Szombathely (Savaria Múzeum), Pécs. Új avantgárd – Szentendre (Vajda Lajos Stúdió), Vác. Fontos budapesti kisgalériák: Újpesti Mini Gal., Fészek Gal., Liget Gal. Bercsényi Koll., FMK, Józssefvárosi Gal. maradtak. Rabinec Közös műterem (egykori Rózsa-körösöknek: Kelemen Károly, Birkás Ákos, Tolvaly Ernő, Károlyi Zsigmond). Belvárosi lakás volt, ez volt az első nyugati típusú galéria (szellemi műhely+kereskedelmi célok). Rövid életű volt. A galériával kapcs. sok illúzió élt még a 80as években. Galántai György-Klaniczay Júlia – Artpool Archívum – első mo.-i alternatív műv.-i int. Mail art-akciók, performanszok, könyvobjektek, művészbélyegek. Gyűjtötték a hazai és külföldi alternatív műv. alkotásait, dokumentumait. 83-tól adták ki az AL-t (Artpool Letter, Aktuális Levél) – szamizdat művészeti periodika. 1978 – Inconnu csop. alakítása – nyílt politikai konfrontáció. Provokatív vonulat – akcióműv. mail art, body art. 82: Karácsonyi Manifesztum – permanensen illegális politikai műv. def.sa. Soros Alapítvány – Kortárs Művészeti Központ – a monolit állami fin. alternatívája.

79

Kortárs képzőművészet a kilencvenes években 89-90 rszváltás. Vége a 3t-nek. Sok minden kimondhatóvá vált. Elkülönültek az efemer, aktuális politikai üzenetet hordozó művek a tartósabb tartalommal bíró alkotásoktól. Képzőművészeti Főiskolán 1990-ben diákforradalom, rektor leváltása, új tanárok, Intermédia TSZ indítása. Pécs: Képzőművészeti Mesteriskola indul. 1989: Ludwig Múzeum , 1996: Kortárs Művészeti Múzeum, Megjelentek a magángalériák: Knoll, Várfok 14, stb. Kezdeti várakozások megalapozatlanok voltak, még nincs kereslet a kortárs művészet iránt. 1990-től Művészet helyett Új Művészet (új szerk.), 1993-tól Balkon. Egy új olvasat 80as végétől elválnak útjaik: „új festők” és több médiummal kísérletez fiatalok. 89, Óbuda, Kék acél kiáll. (a Kék Acél ózdi étterem volt, a szocreál építészet egyik stílustiszta példája). Szalonképesség látszatát fenntartani alig igyekvő művéászi magatartás, a formakérdésekkel kapcs.-ban is kevés aggály…Kiáll.-on szerepeltek: Hejettes Szomlyazók, Gerber Pál, Kicsiny Balázs, stb. Később Kék irón, aztán Kék-Vörös tárlatok. Három irányzat körül forogtak: underground, avantgárd paródia és posztkonceptuális törekvések. 90es eleje – generációs konfliktusok kezdtek körvonalazódni. Az új generáció nem fogadta el az avantgárd-transzavantgárd értékrendjét, máshol jelölték ki a viszonyítási pontokat. Az új rsz. nem szerveződött normatív rsz.-ré, esztétikai kánonná, inkább párhuzamosságok, sokszínűség. Az avantgárd egyszerre szűnt meg szitokszó és értékkategória lenni. A harcias mentalitása anakronisztikussá vált. 90es évek – a középgeneráció alkotóinak életműve változik. Nemzetközi trendekhez csatlakozás, hazai elitműv. átrendezése. Változások elsősorban az installáció műfaján belül. Lovas Ilona – er.-ileg textilművész, most inst. Keresztény, szakrális térteremtés (Stáció – sorozat) Bukta Imre – „emancipálódott”, technikai médiumokat és organikus anyagokat társít, teremléptékű művek. fe Lugossy László – óriási tárgykollázsok (festményeiből, talált tárgyakból).

80

Böröcz András – külföldön él, de aktívan jelen van a magyar kiáll.-okon. Extrém anyaghasználat (kifújt tojástól a nyelvlenyomó spatuláig), pici és nagy szobrok is (pl.: Akasztottak). Drozdik Orsolya – ő is külf.-i, de itthon is jelen van. A tudományos megismerés demisztifikációja – áldemonstrációs eszközökkel, fotókkal, szövegekkel. Kicsiny Balázs – művészettörténeti idézetek, sőt, eredeti művek (pl. 19. sz.-i freskók ready made-ként való értelmezése, felhasználása, murális environmentként való bemutatása. Alternatív művészetnek kevés dolog számít már a 90es években, Vajdaságból átjött (Bada Dada, vagy Dr. Máriás) vagy Elek Is (Hejettes Szomlyazókból). Performansz, zenei akció és képzőműv.-i kiáll. keveredése. Ösztönösség, spontaneitás a fontos, az esztétika nem számít. Lebomlik a 80as évek művész hérosza, pragmatikusabb megközelítés a galériák irányába is. Ideológiamentesség, szakmaiság megjelenése. Intézmények, alternatív helyszínek, művészcsoportok Újlak csoport – 1990 - kilépnek az intézményi keretek közül, először a Hungária fürdő romos épületében szerveznek kiállítást, aztán az Újlak mozi épületében. Folyamatosan vááltozó tagság, egyestés kiállítások. Vezéregyéniség Ádám Zoltán (arte poveras anyaghaszn., spontán, személyes stílus). Műveikben az improvizatív folyamatszerűség, a közös munka dominál (Közös munka). 91-től a Tűzoltó u. 72-ben a kiürített tésztagyárban dolgoznak, túlsúlyba kerül a kiállítás-szervező tev. 90es évekre jellemző a művészek markáns arculatú csoportokba tömörülése. Spontán szerveződések, ált. nem egy egyéniség indítja, együttes fellépés vonzóbbnak tetszik. Jellemzőek a sajátos adottságokkal rendelkező, alternatív vagy alkalmi kiállítási helyszínek, ide készülnek a később lebontásra kerülő installációk. Block csoport – elsősorban festők, stílusuk közös vonásait erősítik fel (pl. monumentalitás), (katona Zoltán, Nagy István, stb.). Installációkat csinálnak (Még mindig kívül). Pantenon csoport – természetes anyagok használata, organikus szemlélet, a Marosvásárhelyi Műhely (tagjai Erdélyből áttelepültek Bp-re, 91-ben újraalakult – Ma született Művek) három tagjából (Elekes Sándor, Nagy „Pika” Árpád és Krizbai Alex Sándor). Pantenon-Pantenon A csoportok többsége az évtized közepe után felbomlott, az egyéni és a közös érdekek ütközése miatt. Külföldre célzott művészeti projekteknél a fiatalok a 90es közepétől szerephez jutnak (pl El-Hassan a velencei biennálén), a hivatalos műv.-ben és a galériákban kevésbé jelennek meg. 81

Külföldi megjelenés és az itthoni helyzet között nagyon éles a kontraszt. Kétféle mérce, itthon csak ritkán akceptálják az aktuális diskurzusok szempontjait. Ritka a fiatalok által szervezett kiállítások jelentős eseményként való aposztrofálása itthon. Jellemzőbb, hogy egy-egy művészt generációjából kiragadva karolnak fel, vagy a már befutottak mellé engednek, és így tud érvényesülni. Újratermelődik a generációk egymásra torlódásából adódó feszültség. 45 u. magy műv. kiállítva? – 1990-től szfehárvári Szt. István Múzeum gyűjt. látható; Műcsarnokban szürenon, iparterv dominanciája,

de aztán felvállalja

az akutális,

kaleidoszkópszerű keresztmetszet mutatását is, Ernst 94-es kiáll. (80as évekről), Szombathelyi Képtár (A Magyra Avantgárd első generációja). Rendszerváltás utáni kárpótlási törekvések, kompenzáció – pozitív következménye a feltáró és kutató munka a kiállítások, publikációk, de óhatatlanul a múlt felé billen a mérleg, a jelen ismét háttérbe szorul. A kiállításokon előtérbe kerüla tematikus jelleg, a kurátori (művtörténeti koncepción alapuló) kiállítások. Pl: Epigon kiáll.-ok a Liget Galériában, vagy nőművészeket felvonultató kiáll.-ok a Társaskör Galériában 95-ben. 96-tól a Soros Kortárs Képzőműv.-i Alapítvány átalakul: C3 – Center for Culture and Communication. Médiumok és stratégiák Fiatal nemzedék, reagál az aktualitásokra, a vadkapitalizmus anomáliáit tematizálja. Pl: Lakner Antal: Irányjelek (Erzsébet-híd két oldalán nyilakkal ellátott ideát és odaát feliratok); reklámok rózsaszín világának szatirikus torzképei (Gerhes Gábor – E és É Gerber – fotó, amin az évekre identitást cserélt művészek: Veress Zsolt vagy Nemes Csaba és Gerhes Gábor jelennek meg avíttas környezetben, Komoróczky Tamás – Alibi Divatház – kettős nyakkivágású vagy dupla ujjas figurák); Gerber pál – bizarr képi és téri helyzetek - pl. ácsműhelyben éppen koporsó készül (Remény szakmunkában). Felerősödik a művészet önreflexív szerepe. Vannak a világ aktualitásaitól független, művészi problémákra koncentráló művészek. Pl.: Várnai Gyula – installációk, meditatív karakter, nyílás nélküli ajtók, tükröződő lépcsők. Egy másik valóságba nyitott ajtók – A büntetőeljárás kommentárja: egy periszkópon át lehet átlátni a tőlünk elzárt túlsó oldalra.

82

Csörgő Attila – nagy pontossággal megtervezett kivitelezett kinetikus munkák, látszólag az illúziókeltést szolgálják, de mozgásuk által transzcendens ideavilágot rajzolnak ki. – Plátói szerelem 90es évek másik mozzanata a nőművészet előtérbe kerülése. El-Hassan Róza – kibékíthetetlen ellentétek feloldása az objektjein, pl.: Kő gombostűkkel. Polaritások között feszülő egyensúlyi állapotok. A sodronyokkal széthúzott tárgyak ellenállnak az őket szétfeszítő erőknek, pl: Feszített szék. Benczúr Emese – „kötelességtudóan varrja egyhangúan ismétlődő szövegeit”, pl. Egy hónap rendszerezése. Nagy Kriszta – provokatív beállítású utcai óriásplakát, önportré: Kortárs festőművész vagyok. Festészet a 90es években a fiatalok körében posztmediális közeget teremtve új lendületet kapott. Gaál József – sötétes színvilág, mutáns emberalakok. Meggyötört testű, fallikus-animális lények. Tudatalatti, törzsi művészet, játékos és fenyegető. (Álomcsorgás III.) 90es években újra előretör a hagyományos, figuratív olaj-vászon festészet. Pl: Szücs Attila – Légüres térben megjelenő hétköznapi motívumok szimbolikussá válnak. Puha ecsetkezelés, szép színek. Vannak akik a fakturális hatásokat helyezik előtérbe (kép-objekt), vannak akik a médiumokat használják (fotó, videó, komputer – mediális festészet). Kortárs grafika – sokszorosítás és egyediség ellentmondásai. Képzőművészeti fotóhasználat – objektszerű, installált bemutatás jellemző. Koronczi Endre – az emberi bőr felületén ideiglenesen nyomot hagyó tárgyak. A fiatalok körében a legújabb médiumok használata is természetessé válik (intermédia tanszék). 90es évek – pluralitás, egymásmellettiség, az összekapcsolódások csak ideiglenesek. Izmusok átjárhatósága, transzparenciája. Életművek nyitottsága, váratlan fordulataik. Nemzetközi kapcs.-ok: államközi int.-ek, vagy műhelymunka (félig személyes, félig hivatalos), alternatív szerveződések csereprogramjai.

83