Pólusváltás 2. A valódi teremtés könyve

Pólusváltás A valódi teremtés könyve II. Minden igaz, ami ebben a könyvben található, mert a dolgok így működnek, s az igazság benne rejlik a leírtakban… A fordítás az alábbi mű alapján készült Something in this book is true… Fordította: Ladinszki Barbara Szerkesztette: Bakos Attila és Dr. Szűcs Judit Eszter A borítót és a könyvet tervezte: Varga Anikó Minden jog fenntartva. A könyv egyetlen része sem sokszorosítható vagy közölhető semmilyen formában vagy értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a fénymásolást; rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját a kiadó írásos jóváhagyása nélkül. ISBN 978-963-9858-06-0 1

Copyright © 2003 by Bob Frissell North Atlantic Books PO Boksz 12327 Berkeley, California 94712 USA Hungarian Translation © Ladinszki Barbara 2009 Hungarian Edition © Danvantara Publisher Establishment, 2009 Cover and Book Design © Varga Anikó www.danvantara.hu Köszönetnyilvánítás Köszönet jár nektek, Leonard Orr1 és Drunvalo Melchizedek2 a tökéletes katalizátorként betöltött szerepetekért és azért, hogy mindig a megfelelő időben jelentetek meg. Köszönöm neked, Alfred Lee, minden számítógépes segítségedet és hogy mindig figyelted az internetet. Köszönöm, Kathy Glass és Richard Grossinger, a szakszerű szerkesztői segítségeteket. Köszönöm mindenkinek a North Atlantic Books-nál, ideértve Nancy Koernert, Paula Morrisont és Spain Rodriguezt.Köszönöm, Brett Lilly a szerkesztői és jogi segítségedet. Köszönöm, Joel Frissell, Werner Erhard, Brian Hall, Carol Kemp, Eileen Bray, Paul White, Carolyn, Ron és Carla Benson, Kim Edward Black valamint Joyce Pinkerton. Köszönöm, Lois Cheesman a gépelést, szerkesztést, kutatásokat, a társszerzői munkádat és mindent, amit megtettél annak érdekében, hogy ez a könyv létrejöhessen. Különösen köszönöm az érzelmi támogatásodat. Tartalomjegyzék Bevezetés 1. A semmiből valahová 2. A beavatás 3. Próféciák A Nagy csoportosulás; A hopi indiánok; Ramtha; Gordon-Michael Scallion 4. Aktiválás 5. Elhatározás 6. A Titkos Kormány 7. Mágneses mezők 8. Változások 9. Az elme 10. Felfogtam… 11. A gátak Születési trauma; A szülői rosszallás szindróma 12. Újjászületés 1

Világhírű író, tanító Halhatatlanság c. műve 2008-ban jelent meg magyarul a Danvantara Kiadó gondozásában (a szerk. megj.). 2 Világhírű író, tanító, az Élet Virágának ősi titka címmel magyarul is megjelent 1999-ben a Mandala-Véda Kiadónál.

2

Története; Az én történetem; Újjászületés és az EST3 három elmélete; Szándék 13. Egységbe rendezés 14. Megbocsátás A megbocsátás definíciói; Catherine Ponder (híres spirituális vezető); Csodákról szóló tanfolyamon; Megbocsátó feladatok és megerősítések 15. Az Élet öröm – s ezt követi a Felemelkedés 16. Megerősítések Föld; Levegő; Víz; Tűz 17. Babaji4 18. A felsőbb én 19. Az Élet Virága A kép; A tanfolyam 20. Egység

Bevezetés Bob Frissell tollából Az elmúlt két év során a következő kérdést tették fel nekem a leggyakrabban: - Mikor írsz újabb könyvet? Sokáig nem tudtam választ adni rá. Az érdeklődő kezében tartott könyv elkészülte is beletelt egy kis időbe. Várnom kellett a megfelelő időzítésre, a motivációra, az inspirációra, arra, hogy minden együtt legyen. Nem szerettem volna csak úgy előállni egy újabb könyvvel; biztos akartam lenni abban, hogy tényleg van mondanivalóm. Mivel ez mindnyájunk számára a kissé félelmetes – egyéni és közösségi – változások ideje, arra van a legnagyobb szükségünk, hogy tisztán értsük, mi is történik valójában, majd üdvözöljük, hogy képesek vagyunk e folyamatra ráhangolódni, azzal összhangba kerülni. Ezért a könyv első felében átfogóbb képet nyújtok, kitöltöm a hézagokat, megadom a háttér információkat, frissítem és folytatom A valódi teremtés könyvét. Az e könyvben feltárt téma lényeg, hogy amikor birtokába jut a nagyobb tudásnak, s ezzel fellebbenti a fátylat a tisztább szellemi látás érdekében, akkor minden bizonnyal e folyamat változásokat fog elindítani Önben. A feladat, az én megfogalmazásomban a következő: „e változások kontextusában – ideértve a pólusváltást is – nem előnyös dolog félelemben élni; éppen ezért meg kell tudnunk, miként birkózzunk meg azzal a félelemmel, amit e változások hoznak?”. A könyv második része az érzelmi test megtisztításáról szól, arról a folyamatról, melynek során megtanulhat tudatosan túllépni félelmein és korlátain, ami által jobban megértheti saját létét és annak az okát, amiért most itt van – átfogóbb összefüggésben. Ez a könyv azon a feltevésen alapul, miszerint az egész elválaszthatatlan részei vagyunk. Legyen tudatában személyes erejének és fedezze fel, hogy mindene megvan, amire szüksége lehet, mégpedig legbelül.

1 A semmiből valahová 3 4

röv Erhard Seminars Training - az üzleti életben használt önismeretfejlesztő csoport-technika -(a szerk. megj.). Ejtsd Babadzsí; szanszkrit (a szerk. megj.)

3

1992 késő októberében felhívott valaki, aki az újjászületésről akart többet megtudni. Semmi különösebben szokatlan nem volt az ilyen jellegű hívásokban. Ez az ember azonban nagyon szkeptikus volt a folyamattal kapcsolatban. Különös volt. Először is, egy kételkedő személy nem hív fel, vagy ha mégis, a beszélgetés nem tart sokáig. Mi olyan negyvenöt percig beszélgettünk. A Richardként bemutatkozó férfi elmondta, hogy nem hisz és nem bízik az újjászületésben. Olyan barátairól mesélt, akik 1968-ban átéltek valami olyasmit, amit újjászületésnek hívnak. Elég annyi, hogy semmi jót nem tudtak mondani róla. Csodálkoztam, hogy miért hívott fel engem ez az ember. Elmagyaráztam neki, hogy az újjászületés nem is létezett egészen 1974-ig. Nem hinném, hogy meghallotta. Számomra az újjászületési folyamat legfontosabb aspektusa az, amit az ember hoz magával. Először is, az illetőnek akarnia kell, mert ebből a hajlandóságból fakad a szándék, hogy elérje az áhított eredményt. Szerintem ez a hajlandóság és szándék tesz képessé az egész folyamat véghezvitelére. Ezért engem csak az ember hajlandósága érdekel. Ha megvan, az remek! Ha nincs, akkor sosem próbálom erőltetni, mert úgy nem tud működni. Általában a szkeptikusokat megpróbálom lebeszélni róla – túl drága, túl elfoglalt vagyok vagy hasonló okokra hivatkozva. De ezt az embert valamiért nem ráztam le, és valamiért úgy döntött, hogy megbeszél velem egy időpontot. Október 28-án, szerdán jött el, három nappal Halloween és egy héttel a választások (amiben Clinton legyőzte Busht) előtt. A kétségeit is magával hozta. Egy katalógus is volt nála. Azt mondta a telefonban, hogy a North Atlantic Books kiadója, és ad majd egy példányt a cég kiadványából. A borítóján két és fél centis kép volt látható a „Marson lévő arcról”. A kép nagy hatással volt rám, de nem mondtam semmit. Újjászületési gyakorlat miatt voltunk ott. A gyakorlat felénél olyan élményben volt része, mely elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy megszűnjön minden kétsége és ellenállása. Olyan mélységes változás volt ez, amit már sokszor láttam – Richard szerint ez csak a kételkedésből és bizalmatlanságból eredhetett. Most először kezdtünk kommunikálni egymással. Az óra után nem tudtam tovább magamban tartani kíváncsiságomat, és a Marson lévő arcról érdeklődtem. Richard elmagyarázta, hogyan lett a North Atlantic a kiadója Richard Hoagland könyvének, „A Mars emlékművei”1-nek. Egyből erőre kaptam, hiszen a számomra legnagyobb érdeklődést keltő témáról beszéltünk. Csak pár hónappal korábban fedeztem fel Drunvalo Melchizedeket és az „Élet virágát”. Beszereztem Drunvaló videóit, magamra zártam az ajtót, kihúztam a telefont és a képességeimhez mérten elkezdtem minden információt megtanulni. Semmi más nem érdekelt. Természetesnek éreztem, hogy megosztom Richarddal mindazt, amit Drunvalo „Élet virága” című anyaga alapján megtudtam a Marson lévő arcról. Az is célom lett, hogy minél több részletet kiszedjek Richardból. Felesleges is mondani, a kapcsolatunk teljesen új dimenzióba lépett. Ahogy tovább beszélgettünk, kiderült, hogy Richard nagy baseballrajongó, és több könyvet is írt a témában. Valójában meg vagyok győződve róla, hogy ez az egyetlen dolog, ami a számos személyes változásom mellett megmaradt (rá vagyok hangolódva). Nem számít, milyen őrültség, de a baseball mindig a valóság látszatát szolgáltatta számomra. Szóval, mint kiderült, Richard New York-ban nőtt fel, és 1964-ig a Yankees hű szurkolója volt. Kezdett egyre érdekesebbé válni, már-már túlságosan jónak tűnt, hogy igaz legyen. Én is Yankee-drukkerként nevelkedtem, pontosan ugyanakkor, amikor ő, bár én Észak-Dakotában. Fiatalkoromban bármit megtettem volna azért, hogy lássam a Yankees-t. Yogi, Mickey, Whitey, ez valami vicc? Erre itt volt Richard, aki pont ugyanerről beszélt.

4

Még az egyik macskámat is Billy Martinról neveztem el. Billy, aki a lehető legelőkelőbb macska volt, a legfőbb újjászületési asszisztensem lett. Jelen volt minden újjászületési gyakorlaton, ideértve Richardéit is. Richard november 3-án, kedden jött a következő órára. Aznap voltak a választások. Richard a születésnapját is akkor ünnepelte. Valójában a következő huszonkilenc hét során mindig megjelent nálam. Ez rendkívül szokatlan volt. A legtöbb ügyfelemet tíz alkalommal látom összesen. Folytattuk a Marsról szóló beszélgetésünket. Richard néhányszor még telefonon is felhívott, hogy beszéljünk róla. Ez nagyszerű, gondoltam. Végül is, ki ne akarna beszélgetni a kedvenc témájáról? Majd egy nap üzenet várt a rögzítőmön. Richard volt. Azt akarta tudni, vajon lenne-e kedvem írni egy könyvet a „Mars emlékművei” című könyvének ezoterikus jelentéséről. Elmondta, hogy talán nem érzem magamat a megfelelő személynek, aki meg tudná írni a könyvet, de Richard Hoagland sem gondolta magát annak. „Ez korrekt” – gondoltam. Meggyőztek, hogy én vagyok az utolsó ember, aki ennyi erőfeszítést tesz az ügy érdekében. Ahogy már számos párbeszédünk során rámutattam, nem terveztem könyvírást. Egy 1989 júliusában szerzett tapasztalat miatt kerültem a dolgot. Az év júliusában egy újjászületési ügyfelem elmondta, hogy ő nem csupán író, de naplót is vezetett a gyakorlatairól. Meg is mutatta nekem. Amit láttam, az jó volt – őszintén szólva, kitűnő! Úgy magyarázta el a gyakorlatok menetét, ahogy én sosem lettem volna rá képes. Majd felajánlotta, hogy közösen írhatnánk egy könyvet a témával kapcsolatban. Egyrészt jó ötletnek hangzott, másrészt viszont nem. A kétségeim visszatartottak: túl elfoglalt voltam, és nem tudtam semmi egyedit mondani. Egyszerűen szólva, az időzítés nem volt jó. Ó igen, azt is tudtam, hogy rengeteg munkával járna. Majd rájöttem, hogy mivel nem volt kiadónk, először a könyv ajánlóját kellene megírni, majd keresni és meggyőzni egy kiadót arról, hogy érdemes kiadni a művünket. Tudtam, hogy nem akarom ezt végigcsinálni, és szintén kifogásként említettem ezt meg, hogy nemet mondhassak. Igazából elhatároztam, hogy addig nem írok könyvet, amíg egy kiadó fel nem keres és meg nem kér rá. De visszatérve Richard üzenetéhez, jó is volt, hogy üzenet formájában talált meg az ötlet. Esélyt adott rá, hogy ne valami olyasmit mondjak egyből, hogy: „Na ne, ugye csak viccelsz?”, hanem inkább azt, hogy „várj egy percre, túl sok itt az egybeesés, túl sok a valószínűtlen esemény”. Egyik dolog, amit biztosan sikerült kifejlesztenem az újjászületés évei alatt, az a belső vezetőmbe, az intuíciómba vetett bizalom. Kezdtem megérteni, hogy az Egy Szelleme valamilyen okból kifolyólag engem szemelt ki arra, hogy ezeket az információkat könyv formájában adjam tovább. Nem próbáltam tenni semmit érte. Meg se akartam tenni, de rájöttem, hogy ez nálam nagyobb, sokkal nagyobb! Nem mondhattam nemet rá, így megszületett az első művem, a Pólusváltás – a valódi teremtés könyve. Semmi sem igaz, ami ebben a könyvben található, de a dolgok így működnek és valami igazság mégis rejlik a leírtakban… Valamivel később Joel unokaöcsém megkérdezte, hogy mi a könyv címe. Az anyja megmondta neki. Joel autista és egyik jellemzője az ismétlés. Jobb figyelni arra, hogy ki mit mond a jelenlétében, mert könnyen visszahallhatja. Természetesen, amint meghallotta a könyvem címét, egyből elkezdte visszamondani. De aztán hirtelen vett egy száznyolcvan fokos fordulatot, mintha az, hogy semmi sem igaz, ami ebben a könyvben található nem lehetne lehetséges, így azt kezdte mondogatni, hogy „valami igaz, ami ebben a könyvben található”! Ezt meghallva, egyből tudtam: „ez az! Ez lesz a következő könyvem címe!” Köszönöm, Joel.

5

Úgy néz ki, fejlődöm – legalábbis ezúttal már valami igaz a könyvemben. Nos, a kérdés, hogyan lehet írni valamiről, főleg, ha a „hivatalos” társa a Semmi? Úgy gondolom, hogy a folytatásának kell lenni – kitölteni az űrt, frissíteni az adatokat és megírni azt, ami a Semmiből kimaradt. A Semmi inkább a létezés egységét mutatja be, míg a Valami az érzelmi test tisztítására fókuszál. Ez eléggé az ellentéte annak, ahogy én tanultam meg. Az egésszel úgy ismerkedtem meg, amit érzelmi test és jobb agyfélteke tréningnek nevezhetünk, legfőképpen pedig újjászületésnek. 1979-ben kezdődött minden. Tizenkét évvel később egy kérdésem maradt: „mi hiányzik?”. Ez az igazi fejlődés. Eljutottam odáig, hogy tudatos elmém tisztában volt azzal, hogy még valami hiányzik. Előtte nem csak nem tudtam, de azt sem tudtam, hogy nem tudom! 1991 januárjában jutott eszembe, hogy még keresnem kell valamit, attól kezdve pedig olyan felfedező utazáson vettem részt, ami 1992 júniusában kezdte elérni csúcspontját, amikor is felfedeztem Drunvalo Melchizedeket és az Élet virágát. Amit Drunvalo prezentált, az ősi egyiptomi misztérium iskolájának modernkori változata, Hórusz jobb szemének szimbóluma. A jobb szemet a bal agyfélteke irányítja, mely a férfi tudást jelképezi, annak a logikus megközelítését, ahogy az életben minden összefügg egymással. Mindannyiunk elméje rendelkezik egy bal és jobb agyféltekével. Ez igaz a nőkre és a férfiakra is. Az agyunk további négy derékszögre oszlik. A bal oldal vagy „bal agyfélteke” a logikus komponens, míg a jobb oldal vagy „jobb agyfélteke” az intuíciókért felelős, bár a bal oldalnak is vannak megérzései, míg a jobb oldal is tud logikusan gondolkodni. Ezek az alkotóelemek alkotják a másik két derékszöget. A bal agyféltekét még férfi oldalként, a jobb agyféltekét pedig női oldalként is ismerhetjük. Ahogy Drunvalo mondta, nem jelent valódi problémát számunkra, hogy az emberiség jelenleg a jobb oldalon tartózkodik. Bár nincsenek „bizonyítékok” ennek hatására, de a jobb oldal képes ösztönösen megérteni, hogy minden mindennel összefügg. Drunvalo szerint a gond a bal oldalon kezdődik, mert mikor kitekint a világra, csak polaritást és szeparációt lát az idő és a tér horizontjában. Meg kell értenie – és erre egyetlen mód a logikus magyarázat –, hogy minden teljesen és totálisan összefüggésben áll egymással. Amíg elszigetelt marad, addig kell meggyőzni, hogy a legcsekélyebb kétség se maradjon benne. Amikor elkezd egyesülni a jobb agyféltekével, a tudatosság egészen új lehetősége nyílik meg előttünk. Egyiptomban a Hórusz Jobb Szeme misztikus iskolában való tanulásnak két előfeltétele volt. Az egyik szerint (pusztán kronológiai rendben) legalább negyvenöt évesnek kellett lenni, a másik, hogy minimum tizenkét évet kellett eltölteniük a Hórusz Bal Szeme nevű iskolában, ahol a jobb agyféltekés érzelmi test tréningen vettek részt. Tudatlanul és akaratlanul, de én is így csináltam. Fogalmam sem volt róla, hogy ez az egyiptomi módszer is, amíg nem találkoztam Drunvalóval. Akkor szereztem tudomást erről. Tehát, az információkat jóformán fordított sorrendben osztom meg önökkel. Ennek is van némi előnye szerintem. Mivel a poláris tudatosságban vertük le gyökereinket, először is szükséges lehet megmutatni az elme látszólag duális természetét, majd utána dolgozhatunk az érzelmi testtel. Személy szerint olyan feltételhez kötöm az újjászületés megtanítását, hogy az illetőnek előtte részt kell vennie az Élet virága tanfolyamon (szinte mindig így van, bár a megérzéseimre hivatkozva esetenként hajlandó vagyok kivételt tenni). És mindenképpen megkövetelem azt is, hogy legalább az első könyvemet olvassák el. Rendben. Most jön a lényeg. Ez a könyv azon a feltevésen alapszik, miszerint része vagyunk az egésznek, amitől elkülönülni sem tudunk. Az Egy Szelleme mindenben fellelhető, ideértve önt is. Akkor érjük el, ha magunkba mélyedünk. Az örökös kitekintés és az energiánk szétosztogatása helyett a személyes erőnkre kell koncentrálnunk annak felfedezésével, hogy mindenünk megvan, amire szükségünk lehet, és mindez odabent található.

6

Többnyire történetek formájában fogom elmesélni, hogy ez miként történt az én életemben, hogy jutottam el a nagyobb, átfogóbb kép felismeréséig számos tapasztalaton keresztül – mindegyik ellentmondott az addigi valóságom észlelésével. Biztosan állíthatom, hogy sokkal több minden történik körülöttünk, mint ahogy az a felszínen látszik. Ezen élmények által biztosra mondhatom, hogy az életem soha többé nem lesz ugyanolyan! Szándékom szerint a felfedezésem önökkel való megosztása segít egy olyan ösvényt létrehozni, hogy az önök élete is örökre megváltozhasson. Kellemes utazást! Jegyzetek 1. Richard C. Hoagland: The Monuments of Mars: A City on the Edge of Forever (A Mars emlékművei: Egy város az örökkévalóság szélén – a ford.) – Berkeley, Kalifornia: North Atlantic Books, 1987

2 A beavatás 1979-ben fedeztem fel Leonard Orrt. Egy este két barátommal mentünk a pénzzel kapcsolatos szemináriumára az eredeti újjászületési központba, a San Francisco-i Theta Házba. A szeminárium a tetőtér legnagyobb szobájában volt megtartva, a Panhandle parkon a Golden Gate Parkba vezető Lyon Street 301-es száma alatt található öreg viktoriánus termében. Leonardnak nagy vonzereje volt akkoriban, a szoba teljesen megtelt, olyan hetvenöt-nyolcvan ember volt jelen. Minden résztvevő kapott egy Leonard által írt többoldalas esszét, „A tudatos felvirágzás konferenciája” címmel. A szeminárium úgy kezdődött, hogy a tanulmányt különböző jelenlévők felolvasták, majd a felmerült ötletek és kérdések megbeszélése következett. Leonard többnyire csak ült és mosolygott. Mikor a tárgyalás részhez érkeztünk, Leonard mindenkinek felajánlotta a lehetőséget, hogy fizethet még neki, egytől akár egészen száz dollárig. Mivel már tizenöt dollárt fizettünk azért, hogy részt vehessünk a szemináriumon, számomra nevetségesnek tűnt, hogy felmerüljön valakiben, hogy további összeget fizessen ki. Teljes mértékben meg voltam döbbenve, hogy ott ülök, nézem sorban az embereket, és várok, hogy valaki fizessen Leonardnak. Leonard pedig, aki zöld pulcsit viselt tele dollárjelekkel (nem vicc), a feje feltűnően frissen volt borotválva (később jöttem csak rá, hogy ez a spirituális tisztaság egy módszere volt, amit Babaji hagyott rá), csak ott ült és mosolygott. Ez volt a bevezető Leonardhoz. Eldöntöttem, hogy vissza megyek és újra megnézem. Ezúttal úgy készültem, hogy adok még tíz dollárt Leonardnak. Nem tudom, miért – azt hiszem, csak látni akartam, hogy milyen. Tehát elindultam huszonöt dollárral, tizenötöt befizettem a bejáratnál, és maradt még tíz nálam „az Embernek”. Régi barátommal, Ilával érkeztem. Mielőtt a tárgyalás szekcióhoz értünk, megkérdeztem Ilát, hogy lenne-e kölcsön tíz dollárja. Nem tudtam logikus magyarázatot adni rá, de elhatároztam, hogy tíz helyett húsz dollárt akarok adni Leonardnak. Ila őrültnek tartott, de elővette a tíz dollárt. Tehát, a megfelelő pillanatban beálltam a sorba a húsz dollárommal. Akkor ez rengeteg készpénz volt számomra – harmincöt dollár, miközben tizenötöt kellett fizetni a belépőért. Nem vetett fel a pénz. Nagyon régen megtanultam már, hogy a szabadság sokkal fontosabb

7

nekem, mint a pénz, főleg ha olyat kellett tennem, amihez nem volt kedvem. Sokkal fontosabb volt a kaliforniai fenyőerdőkben vagy az óceánnál tölteni napjaimat. Rég megtanultam a leckét, de még mindig abban az állapotban voltam, amit ön „átmenetinek” hívna. Ahogy Leonard mondaná, a feltétekhez kötött motiváció miatti (mikor egy robot követi az utasításokat és a pénz erősíti meg) és az angyali motiváció általi munka (saját magunk felhatalmazásából dolgozunk, mikor ez nemcsak örömet okoz, hanem az angyali természetünk egyik kifejező eszköze) közti állapotban voltam. Leonard ismét a dollárjeles zöld pulóverében volt, a feje persze frissen borotvált. Ahogy álltam a sorban, olyan kétségek kezdtek felmerülni bennem, mint: „ez őrültség. Mit csinálok én itt?”. Majd rám került a sor. Furcsán éreztem magam, zavarban voltam, hülyének, ijedtnek, idegesnek, rémültnek tartottam magam, ahogy tetszik! Alig mertem Leonardra nézni, valahogy mégis oda tudtam neki adni a húsz dollárt, miközben ő csak ült ott és mosolygott. Később tudtam meg, hogy Leonard abszolút mestere volt az efféle dolgoknak. Ahogy ő magyarázná, mikor kettő vagy több ember összegyűlik, ott mindig cserélődik az energia. Ha a másik ember nálunk tudatosabb, akkor a saját energiánkat érezzük, azaz a saját félelmeinket és korlátainkat. Ha eljutunk arra a pontra, hogy egyszerűen csak „legyünk” azzal a személlyel, akkor sikerült túllépni vagy rendezni ezeket a félelmeket. Az az este volt az első beavatásom a „guru tudatosságba”. Még ugyanazon az estén Leonard bejelentette, hogy 1980 márciusától levezetne egy egyéves tréninget. A program célja újjászületőket és szemináriumvezetőket kitanítani, és havonta mindössze ezer dollárba kerülne a kiváltság, hogy közvetlen tőle tanulhatunk. Húsz dollárt alig bírtam adni neki – hogy tudnék ezret összeszedni? Természetesen nem jelentkeztem a programra. Akkor hallottam először Babajiról is, és kértem még tíz dollárt kölcsön Ilától, hogy tudjak venni Babajiról egy posztert, ami a szó szoros értelmében két évvel később életre kelt! Attól az estétől fogva tudtam, hogy az életem soha többé nem lesz már ugyanolyan. Azt is hamar megtanultam, hogy Leonardnak megvolt az a képessége, miszerint rengeteg módon tudja összetörni a valóságról alkotott képünket. A sok dolog közül, amit Leonardtól tanultam, van egy olyan is, amiről a legszívesebben sosem hallottam volna. Számos éven át azt kívántam, bárcsak soha ne nyitották volna fel erre a szemem, még az is eszembe jutott, hogy Leonarddal se kellett volna találkoznom, mert valami olyanról beszélt, ami – enyhén kifejezve – nagyon nyugtalanító volt. Ez az első jel volt, ami arra utalt, hogy nem olyan az életem, amilyennek látszik, valami folyik körülöttem, még a gatyámból is kiugrok, annyira meg tud rémiszteni, főleg ha csak részinformációkkal rendelkezem. Leonard a Föld változásairól mesélt. Kedves olvasóm, kösse be a biztonsági övet! Tudjon róla, olyan utazásra invitálom önt, amit nem lehet túlélni. Felelős idegenvezetője kívánok lenni. Senki nem fog elpusztulni az ellenőrzésem alatt. Mindenkit egy darabban fogok hazahozni, ha ön is hajlik erre. Ez a kulcsdolog – akarni kell! Ne felejtse el ezt a pillanatot, mikor a következőt olvassa: az univerzum nagy, ön viszont tudatos, ami sokkal nagyobb erővel bír. Mint tudja, Kaliforniában élek, ami ebben a kontextusban is elegendő ok arra, hogy mosolyra húzza a szájakat, mert mindenki tudja, mi folyik ezen a szárazföldi lemezen. A földmozgások az életünk része. A földrengéseken kívül is, gondoljunk csak bele: a száraz hónapokban tüzek törnek ki. Az esős hónapokban árvizeink és sártengereink vannak – ugyanolyan pusztítóak. De Leonard valami olyanról beszélt, ami túlmutat ezeken. Olyan eseményről mesélt, ami ötvözi az árvizet, a földrengést és a kozmikus tűzijátékokat is. Mikor földrengés helyett földi változásoknak nevezzük a jelenséget, akkor olyan földmozgásokról beszélünk, ami túlmegy a normál határokon. Végső soron arról van szó, hogy kontinensek mozdulnak felfelé és lefelé – a régebbiek eltűnnek, majd újabbak bukkannak fel. Ennyi elég? Dehogy! Ezen kívül még ott

8

vannak a pólusváltások! A bolygó elveszíti, majd újra felveszi az elektromágnesességet. Ezen a hullámhosszon nem éppen finom folyamat. Na már most, túl könnyű lett volna – tulajdonképpen minden nagyon könnyű lett volna – elhessegetni a gondolatot azzal, hogy csak valakinek a hibbant képzelgéséről van szó. Ha ismeri Leonardot, akkor ezt nem nehéz feltételezni, de én bíztam a forrásaiban. Az információit két üzenőjétől kapta közvetlenül: nem egy könyvből vagy tanfolyamról vette, hanem szemtől-szemben szerezte őket. Leonard sok időt töltött a hotevillai Harmadik Fennsík hopi indiánjaival, akik őrzik az ősi mítoszt, tőlük tanulta meg, hogy mit is jelent a hopi prófécia. Azok számára, akik nem jártasak benne, röviden összefoglalom, hogy az 1960-as évektől miként tűnt fel Hotevillában Saquasohuh (Kék Csillag Kacsina). Ami a lényeget illeti, az én értelmezésemben egy régi kínai közmondáshoz hasonlítható a történet: ha nem változtatjuk meg az irányt, akkor ki vagyunk téve annak, hogy odaérünk, ahova indultunk. Nem voltunk túlságosan tudatos vagy gondos őrzői a Föld nevű bolygónak. A hopik számára a föld él, eleven test. Ahogy a testünk is közvetlen választ ad arra, ahogy bánunk vele, akkor is, ha rosszul tesszük ezt, a bolygó is így viselkedik. Gondoljunk csak bele egy pillanatra, mi történik, mikor rosszul bánunk a testünkkel. Nézzük meg, a kultúránkban melyek a leggyakoribb formái a halálnak: a szívbetegség és a rák. Erős érveim lennének arra vonatkozóan, hogy ezek a testtel való rossz bánásmód eredményei. Tisztában vagyunk vele, hogyha nem bánunk jól a testünkkel, akkor földrengések formájában kezd feleselni. Úgy hívjuk, hogy szívroham. A bolygó nagyon hasonlóan működik. Nagyon régóta visszaélünk vele arra gondolván, hogy függetlenek vagyunk tőle, miközben megpróbáljuk leigázni és uralkodni felette. Egy bizonyos ponton túl a bolygó „szívrohamok” formájában kezd válaszolni nekünk. Természeti katasztrófáknak nevezzük őket. Úgy gondolom, a hopik is valami ilyenről beszélnek; csak ők a pulykák és prérifarkasok eszméinek nyelvét beszélik, valamint a sipápusról (a földben lévő szent lyuk, mely az anyaméhet, az előző világból való Kiemelkedés Helyét ábrázolja) levált dimenzionális birodalmakét1. Leonard meglátogatta a hopi véneket, és első kézből hallhatta ezeket a próféciákat. Persze visszajött és elmesélte nekünk is. Leonard információinak másik forrása India volt. Paramahansa Yogananda könyvében az Egy jógi életrajzá2-ban egy fejezet úgy mutatja be Babajit, mint „a modern India jógi Krisztusát”. Babaji vált Leonard másik fő információforrásává a földi változásokkal kapcsolatban. Leonard minden évben ellátogatott Indiába, ahol legalább egy hónapot töltött Babaji hindu közösségében, ahol közvetlenül kapta meg az üzeneteket. Hadd menjek kicsit vissza az időben és meséljek Babajiról. Ha ismeri Paramahansa Yogananda könyvét, különösen azt a fejezetet, akkor tudja, hogy igazán hihetetlen személyről van itt szó, olyan valakiről, aki különféle testekben tud mutatkozni olyan hosszú ideig, ami jóval túlszárnyal egy normál életkort. Ez olyan dolog, amiről mindannyian azt gondoljuk, hogy képtelenség, de Babaji be tudja bizonyítani, hogy igenis létezik. Persze nyilvánvalóan nem egy átlagos, mindennapi emberrel tud ilyen megtörténni. Az én értelmezésem szerint Babajinak mindig megvan a képessége ahhoz, hogy testet öltsön, akár azonnal is. Neki nem kell keresztülmennie a születési folyamaton, mint nekünk. Ha testet akar magának, csak csettint egyet és megkapja. Bármikor új testbe tud lépni, amikor csak akar. Az is világossá vált számomra, hogy általában nem elérhető a nyilvánosság számára. Hallottam olyan történeteket, hogy miként élne egy olyan faluban, ahol sokan, vagy talán senki nem tudná, ki is ő valójában. De az 1970 és 1984 közötti periódus óta elérhetőbbé tette magát. Egyik nap egyszer csak előjött a barlangból. A barlangban felöltött magára egy tizennyolc éves testet, majd kisétált és tizennégy évre felállította szent közösségét. Leonard volt az egyik ember, aki tudott erről a felbukkanásról; végül számos korai újjászülető ment egyéves zarándokútra Indiába és hallotta a magával ragadó valamint hihetetlen történeteket. Ezek között szerepelt a Föld változásairól szóló jövendölés.

9

Babaji arról mesélt, hogy a Föld lakosságának kilencven százaléka eltűnik a változások során, minden kontinens el fog mozdulni. Azoknak mondom, akik érdeklődnek az Atlantisz nevű földrész iránt, a hagyományos bölcselet úgy tartja, hogy ugyanilyen módon (kontinentális mozgás által) süllyedt el körülbelül hatvannégy millió emberrel együtt. Ezt az óriási veszteséget egy ősi maja dokumentum, a Troano Kézirat is megörökíti: Kan 6. évében, Zac hónap 11. Muluc napján rettenetes földrengés kezdődött, ami megszakítás nélkül tartott Chuen 13-áig. A földi hegyek országa – maga a föld… áldozattá vált. A kétszeri kiemelkedés után, egy éjszaka alatt eltűnt, miközben folyamatosan rázták a lentről jövő tüzek. Mivel mindentől el voltak zárva, ezáltal többször felemelkedtek és lesüllyedtek, de különböző helyeken. Végül a felszín alámerült, és a tíz ország (vagy törzs) szétszakadt és szertefoszlott. Mind a 64.000.000 lakossal együtt elsüllyedt. Mindez számomra az első jelzés volt, hogy az élet nem éppen olyan, mint amilyennek látszik, valami különös történik. De csak részinformációkkal rendelkeztem. A célom nem az, hogy hiányos tudást adjak át önöknek, hiszen végül ez nagyon rémisztővé válhat. Ezen történelmi legendák és próféciák forrásai tiszteletreméltóak. A hopik régóta itt vannak már és Babaji is sokat tapasztalt. Tehát, amikor beszélnek, én figyelek. Ugyanazt állítják, hogy valami a kilencvenes évek végén el fog kezdődni. 1981 decemberében Leonard ellátogatott San Franciscóba, a Theta Házba, ami a helyi újjászülető központ volt akkortájt. Ott dolgoztam, de ha nem így lett volna, akkor is elmentem volna meghallgatni Leonardot. Pár héttel karácsony előtt érkezett, hogy előadást tartson Handel Messiásának spirituális értelmezéséről. Érdekesnek tartottam, de amúgy is látni akartam Leonardot. Továbbá, a tervezett témán kívül írt egy öt-hat oldalas esszét is. A tanulmány címe „A néhai nagyszerű Föld bolygó újjászületése” volt. Részletesen belemélyedt a Kaliforniát érintő földi változásokba, melynek – állítása szerint – 1982-ben kell bekövetkeznie. Azt is gondolhattam volna, hogy „ugyan, ez csak Leonard képzelgése”, de nem így tettem. Komolyan vettem, és elkezdtem tűnődni rajta. Milyen lenne az élet, ha hirtelen soha többé nem tudnánk szupermarketbe menni? Mire lenne jó a az autónk, ha nem tudnánk megtankolni? Van-e értelme a bankszámlának, ha közben a bankok zárva vannak? Leonard ezekről a dolgokról beszélt, ami 1982-ben meg fog történni. Nos, 1982 januárjának első négy-öt napjában viharos eső zúdult San Franciscót körülölelő Bay Area területére. Olyan sokat esett és akkora sártenger lett, hogy ezek teljesen elzárták a kanyonhoz vezető utat, ahol éltem. Az egész hegy elmozdult. Élénken emlékszem az egyik csapáson a sárból kialakult virtuális tóra. Valamilyen oknál fogva egy férfi lóháton próbált meg a sár közepén áthajtani, de úgy kezdett el süllyedni, mintha futóhomokban lett volna. Ez csak egyike volt azoknak a hihetetlen dolgoknak, amik előtte képtelenségnek tűntek volna. A ló egészen a nyakáig elmerült már. Fogalmam sincs, hogy sikerült kimenteni onnan. Az efféle történet nyomot hagy az emberben. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy Leonard tényleg tud valamit; kezdtem az információit még komolyabban venni. Emlékszem az egyik kirándulásra a barátaimmal, amikor azon tanakodtunk, vajon milyen lehet bevásárlóközpontok nélkül élni. Megehetnénk ezeket a bogyókat, vagy talán mérgezők? Mi a helyzet ezekkel a levelekkel? A szarvas és a vadállatok nyilvánvalóan tudják ezeket. Talán jó ötletnek tűnik tanulni tőlük. Nekiálltam összegyűjteni minden hozzáférhető információt a Föld változásairól. Egy Moira Timms nevű író pontosan megnevezte forrásait. Pár hónappal később úgy éreztem magam, mint egy strucc, aki kidugja a fejét a homokból, és abban reménykedtem, hogy talán nem ebben az évben fognak bekövetkezni ezek a katasztrófák. Talán túl mélyre ástam bele magam

10

ahhoz, hogy elsőre észrevegyem, de néhány hónap után már tudtam, hogy egy nagyon beható, erőteljes folyamat – azaz a tudatalatti félelmeim – közepén vagyok, mely éppen felszínre tör. Az ember normális esetben ilyenkor megpróbálja olyan mélyre rejteni ezeket a félelmeket és korlátokat, amennyire csak lehet. Leonard esszéje és a későbbi kutatómunkám időzített bombaként dolgozott. Ahogy felfedeztem a személyes folyamatomat, rájöttem, hogy amint szembeszálltam félelmeimmel és korlátaimmal, azok kezdtek rendeződni. Ettől az új tudástól nemhogy nem diliztem be, de teljesen a hatása alá kerültem. Ahogy megbékéltem korábbi tudatalatti félelmeimmel, mélyreható változásokat tapasztaltam. Leegyszerűsítve, teljesen elértem saját személyes erőmet. Akkoriban magánzóként dolgoztam, mint újjászülető és tanfolyamvezető. Rendkívül hasznos túllépni a félelmeken és határokon, ha valaki egyedül dolgozik, főleg, ha olyan jellegű munkát végez, ami által másokat vezet. Számomra ez volt az „első fázis” abban a folyamatban, ami során a félelmeimet a bolygó túlélése érdekében alakítottam át. De hamarosan újabb gond ütötte fel a fejét. 1986-ban újabb lökést kaptam a felemelkedett mestertől, Ramthától, aki egy JZ Knight nevű nőn keresztül közvetítette üzeneteit. Találja ki, mi volt a témája annak a „Változások”4 című nyolcórás videónak, amiben JZ Knight kapcsolódott Ramthához. Ramtha pontosan ugyanazt adta elő, amit Leonard, drámai földi változásokról beszélt, amik 1986 és 1987 táján fognak megtörténni. Újból átmentem az egész félelem-folyamatomon. Mikor ezek is rendeződtek, észre kellett vennem, hogy a félelmeim és korlátaim olyan rétegén mentem keresztül, amik még mélyebbre voltak ásva, így még közelebb jutottam személyes erőmhöz. Ez érdekes folyamat. Minél több félelem támadja meg a tudatalattinkat, és minél félelmetesebbek ezek, annál nagyobb a lehetőség a fejlődésre. Ez az egyetlen út. Valószínűleg mindig is ez volt. Az univerzumnak fel kellene ébresztenie bennünket annak érdekében, hogy megváltozhassunk. Tehát, miután hagytam, hogy szembenézzek velük és magamévá tegyem ezeket az információkat, a legfontosabb dolog, amit észrevettem, az a saját személyes folyamatom kibontakozása volt. Ez az ijesztő dolog közel sem jelentett veszélyt a létezésemre, hanem óriási, majdhogynem felbecsülhetetlen értékkel bírt. De ugorjunk előre 1991 januárjához, amikor már pontosan tizenkét év tapasztalatot szereztem valamilyen kelletlen érzelmi test tréningből, különösen ami az újjászületést illeti. De miközben tizenkét évet töltöttem a törvényes érzelmi test tisztításával, nem is igazából gondoltam rá. A tizenkét esztendő igazából nem jelentett semmit számomra, és fogalmam sem volt róla, abszolút gőzöm sem volt arról, hogy az ősi Egyiptom misztérium iskoláinak tanulói majdnem pont ugyanezt a tizenkét évet járták végig. Még nem volt perspektívám. De tizenkét év elteltével az egyik ilyen érzelmi test tisztítása után feltűnt, hogy hiányzik valami. Olyan hiányt éreztem, ami mindennél erősebb volt. Fontos, hogy rámutassak erre, mielőtt azt gondolná, hogy a főbb félelmeken és korlátokon való túllépés valamint az érzelmi öntisztítás – mely bevonja a jobb agyféltekét is, az intuitív oldalt – elég ahhoz, kiugorjon a bőréből, hogy nagyon spirituális legyen és szeretetet érezzen mindenki iránt. Nálam sem így történt. Én ürességet éreztem. És ez az űr nagyobb volt mindannál, amit addig valaha tapasztaltam. Eljutottam oda, hogy a testem minden idegszála ezzel volt elfoglalva, és reménytelenül tudni akartam, hogy mi az a hiányzó rész. Itt lépett közbe egy elv. Nagyon egyszerű, ha valamit eléggé meg akarunk tudni, akkor hamarosan megkapjuk a lehetőséget. Az univerzum mindig száz százalékig dolgozik a célon. Mindig tökéletes harmóniában újra és újra megteremti önmagát. A lényeg, hogy mindig „tudja”, mit csinál. A gond az, hogy többnyire nem céltudatosan irányítjuk akaratunkat, így nem vesszük észre a világegyetemmel való mély szövetségünket, és végül azt gondoljuk, hogy az univerzum nem is értünk van. Pedig csalhatatlanul nekünk segít. Ha cél nélküliek vagyunk, akkor biztosan abban fog támogatni, hogy célok nélkül legyünk. Azonnal

11

visszajelez! Tükröt tart elénk, amiben mindig magunkat látjuk. Tehát, ha nincs célunk, akkor arra fog reagálni. Nos, életemben először testem minden sejtjében célt éreztem. Az univerzum a maga végtelen bölcsességével észrevette ezt, és pontosan megadta azt, amit kértem. Nem kellett sehova mennem érte. Nem kellett semmit tennem. A hiányzó rész varázsszerűen kezdett megjelenni előttem. 1991 januárjában Leonard Orr jelenlegi újjászületési központjában, Campbell Hot Springsben tartottam egy egyhetes tréninget. A központban a hét folyamán különböző időpontokban láttam egy bizonyos Doug nevű embert – találkoztam vele az ösvényen, összefutottunk kifelé és befelé menet is. Mindig köszöntünk, de ennél tovább nem jutottunk. A hétvégéig még a nevét sem tudtam. Aztán pénteken az esti szeminárium előtt történetesen beugrottam az ebédlőbe. A szoba üres volt, senkivel nem tudtam beszélgetni, így bekaptam pár falatot és kerestem valamilyen olvasnivalót. Nos, találtam valamit, és miután jobban megnéztem, észrevettem, hogy az „hello, újra itt vagyok, az életem soha többé nem lesz a régi” forgatókönyv ismét felbukkant. A könyv a bolygónk életébe beleavatkozó földönkívüliekről szólt, valami olyanról, amire nem is gondoltam azelőtt. Mindig félresöpörtem a gondolataimból, vagy fantáziának, kitalációnak, bulvártalálmánynak tituláltam. De itt volt ez a könyv, ami fekete-fehéren leírta őket, különösen a Szürkék nevű fajt mutatta be, a kicsi, száz-százhúsz centis, nagy szemű srácokat, akik elrabolnak minket, állatokat csonkítanak és mindenféle erkölcstelen csínyt követnek el. A mű részletesen beszámolt ezekről. Abba is belement, hogy a kormányunk mit tud erről, a Szürkékkel való bizalmi kapcsolatáról és még a titkos kormányunk titkos közreműködéséről is írt. Már tizenegy-tizenkét éves korom óta érdekelt a politika. Emlékszem, 1956-ban leültem és az összes politikai gyűlést megnéztem, a Republikánusokét és a Demokratákét, mindet elejétől a végéig. Nem mindegyik tizenkét éves gondolja, hogy ez olyan elragadó dolog lenne. De én borzasztóan figyeltem rá. Később például még azt is tudtam, hogy a Watergate-ügy leleplezése sikeres volt, és mindenkinek be akartam bizonyítani, mennyire okos vagyok, és a „leleplezés bejött” a kedvenc mondásommá vált. Valójában 1973-ban nem is tudtam, mit beszélek. De 1992 januárjában támadt egy ötletem, hogy a „leleplezés bejött” kifejezésem mit is jelent, és teljesen, abszolút mértékben felbosszantott. Megint rá kellett jönnöm, hogy az életem soha többé nem lesz már ugyanolyan. Olyan könnyű lett volna elhessegetni ezeket az információkat, mint valami furcsa agyszüleményt, hogy valaki csak pénzszerzés céljából ír ilyen könyvet. Természetesen az efféle könyvek nem tűnnek túl jó üzletnek, nem igaz? De én nem űztem el ezeket a híreket. A tizenkét évnyi érzelmi testtisztítás alatt az egyik dolog, amit megtanultam, hogy bízzak a megérzéseimben, az agy jobb féltekéje ugyanis képes „érezni” és „hangolni”. Bíztam az intuíciómban. Ezek az információk részleteket közöltek olyan emberekről, akiket mindannyian ismerünk, nagyon híres személyekről, mint például elnökökről, a kormány tagjairól és szenátorokról. Ha megemlítenék néhány nevet, minden bizonnyal tudná, kikről van szó. Bár az intuitív oldalam azt súgta, „igen, van benne valami”, olyasmi volt ez, ami újra megmozdított. Ha mostanra még nem fejtette meg, a „megmozdulás” azt jelenti, hogy minden félelmünk és olyan dolgunk, amit kerültünk vagy megtagadtunk, a felszínre kerülnek: váratlanul nem tudjuk tovább „bent” tartani, olyan, mintha úsznánk bennük. Szóval, újra itt tartunk. Órát kellett tartanom aznap este, de nem tudtam várni a végéig, mivel tudtam, hogy Doug volt az, aki az ebédlőben hagyta ezeket az információkat. Muszáj volt találkoznom vele. Ahogy vége lett a gyakorlatnak, kimentem, és – hála az univerzumnak – ott volt Doug! Órákig beszélgettünk. Januárban Kaliforniában hideg van. A teremben, ahol beszélgettünk, melegnek kellett volna lennie – de nagyon hideg volt; viszont egyáltalán nem számított.

12

Legalább két-három órát ültünk a hidegben, folyamatosan kérdésekkel bombáztam, egyik jött a másik után. A nagyszerű az volt az egészben, hogy ő is beszélni akart velem, legalább annyira, mint én vele – tökéletesen alakult minden. Végül beesteledett és eljött a lefekvés ideje. Ahogy mentem kifelé, még így szólt: „egyébként van itt valami számodra”. Majd felmentem a szobámba, és egész éjjel olvastam. Talán aludtam egy órát, de az a valószínűbb, hogy nem, de nem bírtam letenni a könyvet. Doug azt is mondta, hogy rengeteg videó-kazettája is van, amiket másnap megnézhetnénk. Pontosan így is tettünk, sorban néztük őket, egészen addig, amíg annyira tele lettem az információkkal, hogy nem is tudtam másra gondolni. Újra elmondom, hogy a Dougtól kapott hírek szintén részinformációk voltak, és biztosan ugyanúgy meg tudják önt is rémiszteni, ha ugyanolyan komolyan veszi ezeket, mint én. Hogy szemléltetni tudjam, milyen aktív voltam azokban az időkben, fel kell idéznem a hazafelé vezető utamat Campbell Hot Springsből. 1991 januárjában történt, amikor 15-én támadást intéztünk Irak ellen, ezzel kezdetét vette az Öbölháború. A hír teljesen kiütött engem. Úgy éreztem, hogy már túl késő vigyázni a bolygónkra. Úgy értem, arra gyanakodtam, hogy a bolygót annyira kimerítettük, hogy csak idő kérdése volt csupán, hogy a bioszféra meddig lesz képes biztosítani számunkra az életet. Azért ez elég kemény állítás. Közülünk hányan gondoltak tényleg arra, hogy addig használjuk a Földet, amíg az már nem tud fenntartani minket? Hadd pendítsek meg néhány információt. A századforduló táján durván harmincmillió különböző faj élt a bolygón. Mostanra kevesebb, mint a fele maradt, valahol tizennégy és tizenöt millió között mozog a fajok száma. Ha magasabb dimenzióból tudnánk figyelni, hogy mi zajlik a Földön, azt látnánk, hogy a bolygó e szintje haldoklik. Nem szeretném, ha csak ennyit tudnának, mert más is történik. Tehát nem kell annyira félnünk, de azt tanácsolom, hogy foglalkozzon a kérdéssel, mert minden a tudatosságon és rajtunk múlik. A mi érdekünk, hogy felébredjünk és tudatosabb gondviselői legyünk környezetünknek, éljünk nagyobb egyensúlyban a Földdel, mert a leigázása és irányítása egyik dimenziószinten sem működik. Tényleg azt hittem, hogy túl késő már, de még élt bennem az utolsó reménysugár – valamilyen csoda folytán hirtelen észrevehetnénk a hibáinkat, megérthetnénk, amit a hopi indiánok meséltek, és teljes egyetértésben (ez az, amit rég meg kellett volna hoznunk) nemet mondani erre. Majd harmóniában kezdünk élni a Földdel, nem vele ellentétben. Ehelyett mit tettünk? Január 15-én megtámadtuk Irakot; majd az olajmezők kigyulladtak. Ökológiai és emberi katasztrófa volt ez. És még a tíz százalékát sem mondták el, hogy mi történt ott. A Campbell Hot Springsből hazafelé vezető utam 240 mérföld volt, körülbelül négy órányi autózás. Pontosan a felénél az autópályán haladtam éppen, mikor úgy éreztem, mintha az úton mindenki a háború iránti elkötelezettségét fejezte volna ki. Bepánikoltam. Óvatosan szeretnék fogalmazni. Úgy éreztem, hogy ez az utolsó csepp a pohárban. Ja, egyetértésben cselekedtünk, de a katasztrófát támogattuk, nem pedig a bolygó gyógyítását. Így láttam. Soha nem éreztem magam még ilyen elszigeteltnek – szégyelltem és kínosnak tartottam, hogy az emberi faj egyik tagja vagyok. Olyan nagy űrt éreztem, mint még soha. Egyszerűen nem volt hová rejtőznöm. Úgy tűnt, mintha mindenki a katasztrófa oldalán állna. Készen álltam arra, hogy elhagyjam a Földet, és elmenjek a Szaturnuszra, a Marsra vagy bárhová – lehetőleg – egy másik naprendszerbe, akár a sipápuba. Onnantól kezdve tizenöt-tizennyolc hónapig egyre szélesebbnek és szélesebbnek éreztem ezt az űrt. Épphogy befejeztem a tizenkét évig tartó érzelmi testtisztító tréninget. Bizonyára azt feltételezik, hogy vidám voltam, illetve mindent és mindenkit szerettem, de soha nem voltam még ennyire idegenkedő. Ennek az ellentmondásnak az oka mára világossá vált számomra. A hiányzó információ tehet róla. Amíg nem áll össze a kép, addig hiányosak az információink, és ha pont a sötét részek vannak meg, mint az én esetemben is, akkor valódi nyomás nehezedhet ránk.

13

Minderre 1992 áprilisában jöttem rá. Egyik nap új újjászülető ügyfél jött hozzám. Leültünk és beszélgettünk egy kis ideig, majd észrevette az asztalomon a könyvet, ami a gabonakörökről szólt. Elkezdtünk ezekről beszélgetni. Hirtelen megkérdezte, hogy hallottam-e már GordonMichael Scallionról. Mondtam, hogy nem tudom, kiről van szó. Elmesélte, hogy GordonMichael Scallion nyolcvanhét százalék pontossággal jósolja meg a földi változásokat. Hozzátette, hogy Scallion sikeresen előre jelezte a Loma Prieta-i földrengést, majd az 1989-es San Franciscói Bay Area-belit is. Olyan félórát beszélgettünk Scallionról és a jövendöléseiről, mikor minden elnyomott félelmem a felszínre került. Nem is tudtam, hogy még ilyen sok maradt bennem. Erre segítenem kellett újjászületni a kliensemet. Ez valami vicc? Minden bizonnyal neki kellett volna segítenie nekem! De meghamisítottam az utam. Aztán – természetesen – mivel olyan ember vagyok, aki szeret olyan dolgokkal foglalkozni, amikkel más nem, többet akartam tudni Gordon-Michael Scallionról. Feliratkoztam a Jelentések a földi változásokról című havi hírlevelére. Ha ön is a levelei között szeretné tudni, jobb ha felkészül a havi sokkra, mert igen durva dolgokról beszél benne. Akkor éppen Scallion Kalifornia végső törését látta előre. Mivel – a szó szoros értelmében – annak az államnak a széteséséről beszélt, amiben éltem, személyes ügynek tartottam. Scallion jövendölése szerint Kalifornia széthullása három szakaszban fog bekövetkezni, az elsőre 1992 júniusában kell, hogy sor kerüljön. Scallion állítása szerint két földrengés lesz DélKaliforniában. Az egyik 7.4 erősségű volt – pont, mint jósolta. Később elnevezték az Űrszondák Rengésének. Nem sokkal későbbre szintén jósolt egy földrengést, majd körülbelül egy hét elteltével a szeizmográf 6.5 erősségű rengést jelzett, mint azt ahogy előre megjósolta. Scallion azt állította, hogy ez a Kalifornia végét jelentő kezdeti stádium. A San Franciscói Krónika valami hasonlóról tudósított. Ezen a ponton már nagyon komolyan vettem az egészet. Hiszen végül odavezetne, amit Scallion a Kaliforniai-szigeteknek nevezett. Új amerikai térképpel állt elő, amely szerint Denver a nyugati parton fekszik. A térképen Kalifornia nem más, csupán egy szigetcsoport. 1971 óta élek itt, és az első húsz-huszonhárom év során laktam a Hayward törésvonalon vagy a közelében, ami a Keleti-öböl körül húzódik. Ha itt lenne legalább hetes erősségű földrengés, az teljesen elpusztítana mindent, mert minimum másfél millió ember él a törésvonal mentén. Az évek alatt, mikor ott éltem, egyszer sem jutott eszembe ilyesmi. Ha valaki itt lakik, akkor egyszerűen együtt kell élnie ezzel. Ez van. Igazán senki nem gondolja, hogy bekövetkezhet, vagy ha igen, akkor is minden rendben lesz, vagy csak évszázadok múlva kerül rá sor. Először nem éreztem biztonságosnak Kaliforniában élni. Eleinte azt is fontolóra vettem, hogy elköltözöm. De tudom, ha a félelem motivál, és azért megyek el, mert félek a földrengéstől vagy a földi változásoktól, valószínűleg ér egy autóbaleset, miközben éppen hagyom el a várost. Nem lehet a félelem elől elfutni; ez nem működik. Így állnak össze a fejemben a dolgok a részinformációk eredményeképpen. Túl sokat tudtam már, de mégsem tudtam eleget. Még nem volt meg a teljes kép. Még valamit le kell szögezni a Föld változásait illető jóslásokkal kapcsolatban. Bármilyen jövendölés, vagy bárki információközlésének – legyen az akár egy hopi vén, Babaji, Edgar Cayce, Nostradamus vagy Gordon-Michael Scallion – a célja nem helyes. Mert ha igazuk is van, nem kellene világgá kürtölniük! Tehát, mikor azt állítom, hogy a szándékuk rossz, azzal azt akarom mondani, hogy akkor szolgálják az univerzumot, ha figyelmeztetnek minket az eszetlen tetteinkért járó következményekre. Bármelyik próféta célja az kell, hogy legyen, hogy felhívják a figyelmet arra, amit csináltunk. Ha odafigyelünk a próféciákra, vehetünk egy hátraarcot, majd a tudatos látásmóddal észrevehetnénk, hogy hova tartunk, és beláthatnánk, hogy arra nem mehetünk tovább. Mivel minden a tudatosságon alapul, elkezdhetünk olyan irányba elmozdulni, ami sokkal körültekintőbb és harmonikusabb az élettel. Így elkerülhetjük a jóslások végkimenetelét. Elég

14

tudatossá válhatunk, és a harmonikus életmód által megelőzhetjük ezeket. Számomra ez a célja egy prófétának. És ha annyira komolyan veszi a figyelmeztetéseket, mint én, észre fogja venni, hogy egy intenzív és erőteljes folyamaton megy keresztül. Az is fel fog tűnni, hogy óriási előnyére szolgál a félelmein és a korlátain való túllépés – a megfutamodás nem ér semmit. Ez az érzelmi test tréning lényege. Kibontakozik. Majd elmélyül. Végül azzá válik, aki valójában. Most 1992 júniusában járunk, abban az időben, ami totálisan beférkőzött a félelmeim közé. Colorado volt a nekem való hely (pont erre volt a coloradóiaknak szükségük, egy újabb kaliforniai a Sziklás-hegységben). Ehelyett úgy döntöttem, hogy legalább a Hayward törésvonalat elhagyom. Most a Szent András-törésvonal mentén lakom! Ami még fontosabb, kezdtem ráhangolódni és megkapni a hiányzó információkat. 1992 júniusára reménytelenül szükségem volt némi megnyugvásra, ami meg is érkezett. Az univerzum jó öreg elve alapján jött el: ha valamit elég erősen akarunk, nem kell hozzá sehová mennünk vagy tennünk érte. Csak a leveleimet kellett megnyitnom. Ott találtam egy levelet, mely az utolsó könyvem hatodik oldalán meg is jelent. Ez egyfajta kommunikáció, ha sok embernek terjeszted, többé nem fognak flúgosnak tartani, pozitívak lesznek. „Ez van” – mondanák. „Ha ez a fószer így olvassa a leveleit és ilyen komolyan veszi őket, akkor be kell zárni”. De mielőtt megmagyaráznám, hogy ez a látszólag vicces mail hova vezetett engem 1992 júniusában, fontos, hogy részletesebben megértsék, amit a földi változásokat jósló próféciákról tudtam. Jegyzetek 1. Frank Waters: Book of the Hopi (A hopik könyve – a ford.) – New York: Penguin Books, 1963; 24. oldal 2. Paramahansa Yogananda: Autobiography of a Yogi (Egy jógi önéletrajza – a ford.) – Los Angeles, Kalifornia: Self-Realization Fellowship, 1946 3. Col. James Churchward: The Lost Continent of Mu (Az elveszett kontinens – a ford.) – New York: William Edwin Rudge, 1926; Essex, Anglia: C.W. Daniel Co. Ltd. & Albuquerque, Új-Mexikó: BE Books, 1994; 52. oldal 4. JZ Knight: „Changes” (Változások) – Yelm, Washington: Ramtha Dialogues, 1986; videó 5. Charles Petit, tudományos krónikaíró: „Fault Caught in Act of Forming” – San Franciscói Krónika, 1992. július 3.

3 Próféciák A Nagy csoportosulás Leonard Orr „A néhai nagyszerű Föld bolygó újjászületése” című tanulmányában azt írta, hogy 1982-ben a naprendszer minden bolygója a Nap ugyanazon oldalán egyszerre fog felsorakozni. A könyvében –Halhatatlanság; Az öröklét tudománya (a ford.) – is említést tesz erről az eseményről.

15

Néhány tudós véleménye szerint ez a felállás óriási, háromezer méter magas szökőárakat fog eredményezni mindenhol, mely eltörli a föld színéről az emberiséget minden tengerparti városban. Némely tudós úgy gondolja, hogy az öreg kontinensek kiemelkedhetnek az óceánból, ami által a létező földrészekből jelentős rész elsüllyedhet, például az előrejelzések alapján az Egyesült Államok nyugati felét víz fogja borítani. A Föld állapotának ilyen jelentős mértékű változásai nyilvánvalóan súlyos földrengéseket és mindenféle természeti katasztrófákat hozhatnak maguk után. Néhány tudós úgy véli, hogy a bolygók együttállása a nap ugyanazon oldalán átmeneti drámai időjárásbeli változásokat okozhat az egész Földön. De persze ugyanannyi az esélye, hogy semmi drasztikus nem fog történni.1 Moira Timms szintén beszél erről az 1982-es alakzatról a Próféciák és jövendölések című művében: A külső csillagászati hatás valószínűleg befolyásolja a szárazföld stabilitását a közeljövőben egy olyan alakzat képében, ami 179 évenként egyszer jelenik meg. 1982 környékén a naprendszer mind a kilenc bolygóját meg lehet majd figyelni a Nap ugyanazon oldalán. Nem lesznek pontosan egy csoportban, de elég közel fognak egymáshoz állni, hogy intenzív változásokat okozzanak. Az egyesült gravitációs hatás dagályokat indíthat el és nagy mágneses viharokat gerjeszthet a Napon, ami a tizenegy éves ciklusának csúcspontján lesz. Ki kell hangsúlyozni, hogy a napfolt-ciklusok az emberi tudatosság és az emberi ügyek mozgatói, mély hatással van a csoportos pszichológiai tudatra. A Nap viselkedése ez idő alatt minden bizonnyal befolyásolja a globális időjárást és csökkentheti a magaslati nyugatról keletre tartó szeleket, a sarkköri forgatagot. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor drasztikus változásokat fog okozni a Föld felszíni szeleinek irányában, továbbá lelassítja a forgást és a földrengéseket vált ki. Ez az örvény már keresztülment a változásokon, mely végzetes időjárásbeli változásokat eredményezett a Föld több részén. Megduplázta a sebességet a legutolsó és legnagyobb napkitörés után, ami teljesen váratlanul érkezett 1972-ben és 1978ban. Ezek a Nappal kapcsolatos rendellenességek intenzitása valószínűleg meg fognak nőni az elkövetkezendő években. Gribbin és Plagemann csillagászok legutóbbi publikációja, A Jupiter-hatás (Walker & Co. NY) megerősítette azt az információt, amit a metafizikusok már évtizedek óta tudnak. Azt állítják, hogy a fent említett hatások kemény geológiai feszültséget fognak produkálni a világ gyenge vagy ingatag területein. A geológiai pólusok pozíciójában beálló változásokról legalább négyszer tettek jelentést ebben a században a nagy földrengések után. A tudósok azt mondják, hogy az 1982-es csoportosulási jelenség következményeként a bolygó imbolyogni fog a tengelyén, lelassul a forgás és olyan lökést fog generálni, ami erőteljes földmozgásokat fog okozni, sőt, a pólusok helyzetében is változás fog beállni. Különös az aggodalom Kalifornia iránt, ami a Szent András-törésvonalon és egyéb törésvonalakon helyezkedik el, és ahol már rég esedékes a nagy földrengés. A San Francisco környezetében 1836 óta lezajlott nyolc földrengés mindegyike intenzív napkitörési periódus után két éven belül jelentkezett. A jelenleg növekvő – a Föld szempontjából belső és külső – rendellenességek hozzájárulnak a kilenc bolygó konfigurációjához, így a lehetséges világkatasztrófához.2 Timms ugyanarról beszélt, amit Nostradamus, Edgar Cayce és Paramahansa Yogananda már előzőleg megjósolt, a századvég előtti földrengésekről, és Jeanne Dixon szintén katasztrófát látott 1983-ra.3

16

Moira Timms e könyve személyes társam és aktivátorom lett 1982 korai hónapjaiban. Hitelt adott Leonard mondanivalójának zöméhez. Olyan új ötleteket tárt elém, mint a yugák, a napéjegyenlőségek előrehaladása, és a végső katasztrófa – a pólusváltás! Volt benne egy fejezet a régi kedvenceimről is, a hopi indiánok próféciáiról. A hopi indiánok Büszke és békés nemzet, akik valószínűleg a bolygó egyik legfejlettebb kultúrájával rendelkeztek, a hopi indiánok békében és harmóniában éltek a Földanyával több, mint tízezer évig. Nem tartják magukat a Földtől elkülönültnek, hanem vele egyenrangúnak. Ahogy már korábban megjegyeztem, a Földet élő organizmusnak tekintik – a fák, a kövek, a víz és a hopi emberek mind egyek. Timms elmondta, hogy a Nagy Szellem miként bízta rájuk és leszármazottaikra a Feketefennsík nevű föld őrzését. A Nagy Szellem szerint ez volt a kontinens spirituális központja. Szentséges helynek teremtetett, aminek megfelelő gondját kell viselni és tisztelni kell annak érdekében, hogy a természet egyensúlyát megóvják az egész bolygó számára. Annak ellenére, hogy ez a vidék (most a Négy Sarokként ismert, ugyanis négy amerikai állam határos itt) nagyon száraz és többnyire sziklás valamint sok a homok és kevés a fa, a hopik generációkon át termesztettek kukoricát, babot és tököt, miközben bárányt és kecskét legeltettek. A Négy Sarok területe egyike azon kevés kulcsfontosságú központoknak a világon, ahol az energiahullámokat egyensúlyban kell tartani, hogy fenntartsa a bioszférát. A tudósok felfedezték, hogy ez a hely egyedülálló kombinációját kínálja a radioaktív kristályoknak, a föld alatti áraknak és a napsugárzásnak. Az egyik fő forrása az atmoszféra pozitív és negatív ionjainak, mely alapvető fontossággal bír az egészség és a jólét szempontjából.4 Az alábbi hopi jövendölés először sokszorosított kézirat formájában jelent meg, ami több metodista és presbiteriánus templomban is közkézen forgott 1959-ben. A történet annak a leírásával kezdődik, hogy 1958 egyik forró nyári napján egy sivatagi úton autózva David Young nevű lelkész megállt, hogy felajánlja egy öreg indiánnak, hogy elviszi, aki fejbiccentéssel fogadta el az ajánlatot. Pár perc csend után az indián így szólt: - Fehér Toll vagyok, az ősi Medve klán egy hopi indiánja. Hosszú életem során beutaztam ezt a Földet, hogy megtaláljam a bátyáimat és sok bölcsességet tanulhassak tőlük. Követtem a társaim szent ösvényeit, akik a keleti erdők és tavak, a jég földjének és az északi hosszú éjszakák, valamint a barátaim apjai által sok évvel ezelőtt délen épített szent oltárok lakói. Tőlük hallottam a múlt történéseit és a jövő próféciáit. Mára ezek a próféciák már történetté váltak, és csak néhány maradt – a múlt tovább növekszik, a jövő pedig lerövidül. És most Fehér Toll haldoklik. A fiai mind csatlakoztak az őseihez, és hamarosan ő is velük lesz már. Nem maradt senki, nem tudja senki elmondani és továbbadni az ősi bölcsességet. Sokan belefáradtak – a nagy szertartásokba, amik az eredetünket hirdetik, a Negyedik Világban való megjelenésbe, szinte mindegyikük elhagyatott, feledésbe merült, de még ez is meg volt jósolva. Az idő egyre fogy. A társaim Pahanát várják, a (csillagokból) elveszett Fehér Testvért, ugyanúgy ahogy országunk minden fia. Nem olyan lesz, mint azok a fehér emberek, akiket ismerünk, kegyetlenek és kapzsik. Már rég megjósolták eljövetelét. De még mindig várunk Pahanára. Magával fogja hozni a szimbólumokat, és a vének által őrzött szent táblának a hiányzó darabja igazolni fogja, hogy ő a Valódi Fehér Testvér. A Negyedik Világnak nemsokára vége lehet, majd elkezdődik az Ötödik Világ. Ez mindenhol tudják az öregek. Az évek folyamán a Jelek összeálltak, csak néhány maradt.

17

Íme, az Első Jel: Megmondták nekünk a fehérbőrű emberek, mint Pahana eljövetelét, de nem úgy élnek, mint ő – olyan emberek, akik elvették azt a földet, ami nem az övék. És olyan emberek, akik viharral támadtak ellenségeikre. Íme, a Második Jel: országaink hangokkal teli forgó kerekek eljövetelét fogják látni. Fiatalkorában az apám saját szemével látta, ahogy ez megvalósul – a fehér emberek szekerekben hozták át a prérin családjaikat. Íme, a Harmadik Jel: hosszú szarvú, bivalyszerű vadállatoktól fog hemzsegni a vidék. Ezt a Fehér Toll saját szemével látta – a fehérek marhái megérkeztek. Íme, a Negyedik Jel: vaskígyók fogják keresztezni az országot. Íme, az Ötödik Jel: a földet keresztül-kasul fogja hálózni egy óriáspók. Íme, a Hatodik Jel: kőfolyók fogják ellepni az országot, melyek a Napban tükröződnek. Íme, a Hetedik Jel: hallani fogjátok, ahogy a tenger elsötétül, és emiatt rengeteg élőlény fog haldokolni. Íme, a Nyolcadik Jel: sok olyan fiatalt fogtok látni, akik hozzánk hasonlóan hosszú hajat viselnek, eljönnek és csatlakoznak a törzsi nemzetekhez, megtanulják azok útjait és bölcsességeit. És íme, a Kilencedik, utolsó Jel: hallani fogjátok, ahogy a föld felett, a Mennyország egy lakhelye nagy csattanással lezuhan. Kék csillagként fog megjelenni. Ezután nem sokkal, a társaim befejezik a szertartást. Ezek a Jelei annak, hogy nagy pusztulás fog következni. A világ ide-oda fog himbálózni. A fehér ember más országok emberei ellen fog harcolni – azokkal, akik a bölcsesség első lángját birtokolják. Sok füst- és tűzoszlop lesz, olyan, amilyet Fehér Toll látott a sivatagban nem messze innen, amit fehér emberek okoztak. Azok, akiknek az eljövetele betegséget és nagy kihalást fog magával hozni. Azok az embereim, akik értik a próféciákat, biztonságban lesznek. Akik velük lesznek és velük fognak élni, szintén biztonságban lesznek. Aztán sok mindent kell újjáépíteni. Majd nem sokkal utána – nagyon hamar – Pahana vissza fog térni. Magával fogja hozni az Ötödik Világ kezdetét. Bölcsességének magjait fogja a szívekbe ültetni. Sőt, a magok már el is lettek ültetve. Egyenletes lesz az Ötödik Világba vezető út. De Fehér Toll nem fogja megélni. Öreg vagyok és haldoklom. Te talán látni fogod. Időben, időben… Az öreg indián elhallgatott. Megérkeztek, majd David Young tiszteletes megállt, hogy az indián kiszállhasson az autóból. Soha többé nem találkoztak. Young 1976-ban halt meg, így nem láthatta ennek a figyelemre méltó jövendölésnek a beteljesedését. A jelek magyarázata a következő: az Első Jel a fegyverekről szól. A Második Jel az első telepesek által megtelített szekereket jelképezi. A Harmadik Jel egy hosszúszarvú marhát jelent. A Negyedik Jel a vasúti síneket írja le. Az Ötödik Jel az elektromos áramról és a telefonvonalakról nyújt tiszta képet. A Hatodik Jel a konkrét autópályákat és a délibábot jelenti. A Hetedik Jel az óceánokba folyó olajat jelzi előre. A Nyolcadik Jel egyértelműen a hatvanas évek „hippi mozgalmát” jelöli. A Kilencedik Jel az Egyesült Államok űrközpontjának laboratóriumát szimbolizálja, ami 1979-ben hullt le a Földre. Az ausztrál szemtanúk szerint kék lángként jelent meg.5

Ramtha Az újjászületési közösségből való barátaimtól hallottam először Ramtháról 1985-ben. Láttam részleteket a filmjeiből, és elég érdekesnek találtam őket ahhoz, hogy többet is meg akarjak tudni. Marin megyében egy metafizikai könyvesboltból lehetett kibérelni Ramtha videóit, így

18

elhatároztam, hogy odamegyek és belenézek egybe. A San Anselmóban található Papírhajók fantasztikus hely volt, olyan kicsi, hogy alig lehetett megfordulni benne, mégis annyira tele volt olyan „nyalánkságokkal”, mint senki más, beleértve a kölcsönözhető Ramtha-filmeket is. David, a tulajdonos – akivel nyolc évvel később újra kapcsolatba kerültem, mikor felfedeztem, hogy az első könyvem volt a legsikeresebb árujuk – a bizonyos „Változások”6 című videót ajánlotta. Szokás szerint most sem volt fogalmam arról, hogy mibe nyúltam. Amit a filmből a legjobban fel tudok idézni, az maga Ramtha jelenléte volt, a feltétel nélküli szereteté, majd nagy bizonyossággal részletezte, hogy esedékessé válnak a változások… méghozzá hamarosan. Kiemelte a hangyák bölcsességét, akik összhangban cselekednek, így raktároznak élelmet, felkészülve a közelgő télre. Tanácsa szerint nekünk is így kéne tennünk. Ramtha jelezte, hogy ez a felfordulás két éven belül bekövetkezik. Mesélt a veszélyes területekről (főként az Egyesült Államok nyugati partjáról), és beszélt arról, hogy a bölcs ember nem marad ott a „cipzáron”, mikor elkezdődik. Nagyszerű, gondoltam, Kalifornia nem más, mint egy cipzár! Gordon-Michael Scallion Gordon-Michael Scallion havi publikációinak első kiadványa az 1991 októberében megjelent A Föld változásairól szóló jelentés volt. Scallion azt írta, hogy egy korai kulcsfontosságú figyelmeztető jel már felbukkant – név szerint két rengés, Eurékában, Kaliforniában, melyek várakozásai szerint az Eurékától Bakersfieldig nyúló tartományban nagyon aktívak lesznek. Azt mondta, hogy ezek csak az 1992-es nagy rengéseknek lesznek az előjátékai. Az 1992 januárjában megjelent kiadványában Diana-Leafe Christian írt egy cikket, mely még több információt nyújt. Az írás szerint 1991 augusztusától számítva legfeljebb húsz hónap telhet el az igazi nagy kaliforniai földrengésekig, amik Los Angelesben veszik kezdetüket. Három rengés lesz Los Angeles környezetében, a harmadik lesz a legnagyobb – legalább nyolcas erősségű a Richter-skála szerint. Scallion óriási földrengéseket jósolt San Diego és San Francisco területére, amik az első Los Angeles-i rengést követően három és harminc hónap között mennek végbe. Azt mondta, hogy San Franciscót három földrengés is érinti, az első a Loma Prieta-i hetes erősségű 1989. október 17-én. A második rengés mértéke nyolc és kilenc között lesz, a harmadik pedig Bay Area-ban tízes vagy tizenegyes. Azt is látta, hogy amit Edgar Cayce „Kalifornia szétesésének” nevez, az az utolsó San Franciscói Bay Area-ban lévő rengés után fog bekövetkezni. Itt hivatkoznék a cikkben írtakra: Gordon-Michael „törésnek” hívja ezt az eseményt, mert szó szerint ez fejezi ki a legjobban azt, ami történni fog. Olyan földrengésről van szó, ami rajta sem lesz a „táblázaton” – ugyanis a Richter-skálán tizenötösnek felelne meg – Eurékától Bakersfieldig húzódó vonal mentén fog sor kerülni, majd Bakersfieldnél Baja Kalifornia felé fog irányt venni, és olyan óriási repedést fog hasítani a földben, ami San Joaquintól a sacramentói völgyekig fog terjedni. A törésvonaltól nyugatra eső terület – a tengerpartig húzódó hosszú kaliforniai szakasz – ÉszakAmerika többi részétől függetlenül fog mozogni. Az északi-déli tengely hosszanti mentén fog elfordulni, és a törésvonalon fog tovább mozogni. A leszakadt rész nyugati, tengerparti vége fog ily módon lesüllyedni. Ahogy merül, a Csendes-óceán az ország belsejébe fog hatolni, egyre több és több földet ellepve egészen körülbelül a törésvonalig. Ezáltal az egész szakasz a tengerbe fog csúszni. Egy ilyen mértékű földrengés egyidejűleg több dolgot is eredményez:  Szökőárak (cunamik) fognak támadni a Csendes-óceánon.  Hang- vagy lökéshullám söpörhet végig Észak-Amerikában keleti irányban.

19

 

Ez a hullám úgy megrengeti a Sierra Nevada és a Sziklás-hegység körzetében lévő üledékes talajt, hogy a magasba kerülhetnek, ezáltal komoly károkat okozhatnak. Ez a törésvonal lehet Kalifornia új tengerpartja.7

Scallion szerint Kalifornia bizonyos részei szigetekként fognak fennmaradni, melyek „Kaliforniai-szigetek” néven fognak ismertté válni. Azt is hozzátette, hogy ez lehet az első Észak-Amerika három új nyugati tengerpartja közül; majd két újabb törésvonal fogja kialakítani a végső tengerpartot, ami Nebraska délnyugati vonalától Arizona északnyugati részéig fog húzódni. Phoenix pedig tengerparti kikötőváros lehet. Scallion azt is elmondta, hogy óriási magma buborék fog az Egyesült Államok alatt feltörni, mely Kalifornia háromlépcsős szétszakadását fogja okozni. Ezt a buborékot a pólusokon lévő jég masszív felépítése fogja okozni, mely által a Föld forgása ingataggá válik, ami cserébe a Föld magmájában és magjában fog instabilitást eredményezni. 1992. április 6-án egy legalább hatos erősségű földrengés Los Angeles kelet és délkeleti részén száztíz mérföldes területet sújtott. Scallion korábban április 17-22. közé tette annak az ötven százalékos esélyét, hogy rengés éri a térséget. Úgy vélte, hogy ez lesz az első a három nagy Los Angeles-i földrengés közül. Az 1992 májusában megjelenő tanulmánya felhívta a figyelmet arra, hogy 1992. május 8-a és július 13-a között 6-8 erősségű többszörös földrengés fog bekövetkezni, mely Kaliforniát fogja érinteni. Az 1992. május 8. és 1993. május 8. közötti időszakban történő kaliforniai „törésről” közölt naprakész információkat: A kaliforniai törések első eleme a Richter-skála szerint 9-19 vagy még nagyobb fokozatú lesz. Az Eureka és Bakersfield közötti vonal egészen Baja területéig a „törés” mentén külön fog válni. Szakadékok fognak hasadni innentől kezdve néhány métertől egészen több száz méter távolságig. Tűz kerül az atmoszférába, mint – az elektromágneses erők által okozott – gázok, melyek a leszakadt elektromos vezetékektől kapnak lángra. A kékes vörös színű lángnyelvek több száz mérföldnyire is láthatóak lesznek, amint elérik a háromszáz méteres magasságot. Kalifornia tengerparti részének zöme víz alá kerül, ennek eredményeként több sziget is ki fog alakulni. Az anyagi kár San Diegoban, Los Angelesben és San Franciscóban meg fogja haladni a trillió dolláros nagyságot. A biztosítási rendszer összeomlik, az amerikai gazdaság megbukik, megindul a migráció Nevada, Arizona, Colorado és Új-Mexikó irányába.8 Scallion azt is hozzátette, hogy az 1992. május 8-július 13. közötti időszak a forgatókönyv szerint alakul, akkor hatvanöt százalék esélyt ad arra, hogy az első törésre 1992. június 17-e és július 13-a között kerül sor. Elmondta, hogy kilencvenöt százalék az esélye annak, hogy az első törés nem később, mint 1993. május 8-án fog bekövetkezni. Újra elmondom, hogy ez még csak az első a három törésből, az utolsó szakadás 1995. szeptembere és decembere között fog lezajlani, ami után Kalifornia szigetvilággá fog alakulni. Kifejtette, hogy ezt leginkább 1992. július 13. utánra tudja datálni. 1992. júniusában Scallion hatvanöt százalékra tette annak az esélyét, hogy a három Los Angeles-i rengés közül a második még az év júniusában vagy júliusában bekövetkezik. Azt mondta, hogy az epicentruma 120-150 mérföldnyire lesz Los Angeles délkeleti részétől, mely 7.6 erősségű lesz plusz/mínusz négy tized. Százhúsz napon belülre szintén jósolt egy 7.8 és 8.2 közötti erősségű földrengést Észak-Kaliforniában, Sonoma területén. 1992. június 28-án 7.5 erősségű földrengés rázta meg a kaliforniai Landerst. A Los Angeles keleti részétől 130 mérföldre lévő rengés 44 mérföldnyi földdarabot szakított ki. Erről a San Franciscói Krónika9 tudósított. Scallion így írt róla:

20

Ez igen jelentőségteljes esemény, amint a június 28-i rengés zónája teljes hasonlóságot mutat az előre megjósolt „kaliforniai törés” vonalával. A jövendöléseimben azt állítom, hogy a ’92’97-ig tartó periódusban Kalifornia „szuper-mega-rengéseket” – 10-15 terjedelműeket – fog megélni, melyek szigetekre fogják bontani Kaliforniát… Azonban, mielőtt ez megtörténik, a próféciák szerint három földrengés lesz Los Angelesben. Az elsőnek hat és hét közötti erősségűnek kellett lennie, ami 1992. április 22-én történt. A második 7.8 erősségű volt, 150 mérföldre Los Angeles keleti részétől, nagy áradást okozva. Erre 1992. június 28-án került sor, 7.5 erősségű volt, 130 mérföld távolságra Los Angeles keleti részétől, de nem eredményezett árvizet. A harmadik földrengésnek Los Angeles környezetében legalább 8-9 erősségűnek kell lennie.10 Scallion arról is beszámolt, hogy előreláthatóan a következő Los Angeles-i földrengésre 1992. július 25-e és szeptember 22-e közötti időszakban kerül sor. Azt mondta, hogy 8.3 pluszmínusz 0.5 erősségű lesz, epicentruma pedig Palm Springs 100 mérföldes sugarában fog elhelyezkedni. Mikor ez nem így történt, azt mondta, hogy ezzel csak annak a valószínűsége nőtt, hogy bármikor bekövetkezhet onnantól kezdve (1992. szeptember 22.) egészen 1993. május 8-ig. Az 1993 februárjában megjelenő kiadványában Scallion újra figyelmeztetett a Richter-skála szerinti 8-12-es erősségű szuper-mega földrengésekre. Elmondása szerint 1993. május 9-énél hamarabb fognak megtörténni. Ami a „nagy dolog” (azaz a kaliforniai rengés) napját és óráját illeti, nem szabadna egyedülálló eseménynek tekinteni. Miközben ez év májusára úgy fogunk emlékezni, mint arra a hónapra, mikor a nagy lemezek elmozdultak, a történésekre még ezelőtt sor kerülhet – számos rengés túllépheti a Richter-skála szerinti hetes fokozatot, amik a Vancouvertől Eurékán át San Diego-ig húzott vonal mentén fognak végbe menni. Ha a rengésekre gondolunk, nem másodpercekig, hanem percekig fognak tartani!... A jelenlegi Richter-skála nem lesz képes bemérni a nagyságukat. Később kell majd kiszámolni a tízest meghaladó mértékét, majd új számrendszert kell alkotni.11 Ahogy közeledünk Scallion 1994 áprilisában kiadott A Föld változásairól szóló jelentéséhez, Scallion így szól: Mindenki a Nagy Esemény bekövetkeztére vár. Ahogy a szemináriumaimon és A Föld változásairól szóló jelentésemben már említettem, nem hiszem, hogy ez ily módon fog megtörténni. Úgy vélem, hogy ez „dominószerűen” fog végbemenni legalább öt éves periódus folyamán, egészen addig, amíg a Kaliforniai-szigetek ki nem alakulnak az évszázad végére, talán még ’95 előtt (ld. Az Egyesült Államok jövőbeli térképe: 1998-2001). A Los Angeles területén történt március 20-i földrengést az Egyesült Államok Földtani Intézete a január 17-i kelet-northridge-i rengés utórezgéseként sorolták be. Nem hiszem, hogy erről lenne szó. A március 20-i rengés epicentruma negyven mérföldre volt Kelet-Northridge-től, és ötvenmérföldes kerületen belül az általam jósolt 8.3-as rengéstől Palm Springsben. Ahogy korábban A Föld változásairól szóló jelentésemben állítottam, a január 17-i northridge-i rengés idézte elő és fogja okozni a többi ismert és ismeretlen törést.12 Scallion jövendölései azonban nem korlátozódtak Kalifornia területére. David Sunfellow szerint:

21

Mialatt az Egyesült Államok nyugati részei szétesnek, addig a keleti oldal is nagy változásokon megy keresztül: New York részei víz alá kerülnek, Manhattan elveszíti szárazföldjének körülbelül ötven százalékát, Maine partjának legalább egyharmada eltűnik, Rhode Island nagy része elsüllyed, Connecticut több mint fele a tengerbe veszik, Long Island teljesen eltűnik, Florida felét pedig szintén elönti a víz…de a közép-nyugat is változásokon fog átesni. A legfőbb változás ezek közül az lesz, hogy a Nagy-tavak egy óriási beltengerré alakul, így a Mississippi egy gigantikus csatornává fog válni […] Alaszka szárazföldjének olyan huszonöt százalékát fogja elveszíteni […] A Hawaii-szigetek közül csupán négy lesz lakható a változások után – Kauai, Oahu, Maui, Hawaii –, melyek körülbelül huszonöt százalékot fognak veszíteni szárazföldi területeikből […]. Japánt teljesen el fogja nyelni az óceán […] Scallion úgy gondolja, hogy a felsorolt változásokat egy pólusváltás kell, hogy kövessen, ami valamikor 1998 és 2001 között fog megtörténni.13 Ez tulajdonképpen az összefoglalója a Föld változásainak és a próféciák lényegének, amiket a személyes fejlődésem során tudtam meg. Nem kell sokat hozzáfűzni. A változások mindent elárulnak. De (olvasson tovább) állítólag, szeretettel fognak történni. Jegyzetek 1. Leonard Orr: Physical Immortality: The Science of Everlasting Life (Magyarul megjelent Halhatatlanság: az öröklét tudománya c. 2008 Danvantara Kiadó – a ford.) – Sierraville, Kalifornia: Inspiration University, 1980; 63.o. 2. Moira Timms: Prophecies & Predictions: Everyone’s Guide to the Coming Changes (Próféciák és jövendölések: útmutató az eljövendő változásokhoz – a ford.) – Santa Cruz, Kalifornia: Unity Press, 1980; 84. o. (idézet az 1974. október 7-i Newsweekből, 57.o.) 3. Ibid, 84-86.o. 4. Quail Littlefield: „Science Affirms Hopi Prophecy for Sacred Lands” (A tudomány helybenhagyja a hopi próféciát a szent földekről – a ford.) – Nevada City, Kalifornia: People Concerned for Mother Earth 5. A hopi próféciák szájról-szájra terjedt hagyományainak értelmezése Dan Katchongva, a Hotevilla néhai Nap klánjának vezetője tolmácsolásában. A From the Beginning of Life to the Day of Purification (Az élet kezdetétől a tisztaság napjáig – a ford.) elnevezésű weboldalról. 6. JZ Knight: „Changes” (Változások – a ford.) – Yelm, Washington: Ramtha Dialogues, 1986 7. Gordon-Michael Scallion: The Earth Changes Report (A Föld változásairól szóló jelentés – a ford.) – Westmoreland, New Hampshire: Matrix Institute; 1992. január 1., cikk Diana Leae Christian tollából, Kaliforniai földrengések és geofizikai változások 1992-1997 címmel. 8. Gordon-Michael Scallion: The Earth Changes Report - Westmoreland, New Hampshire: Matrix Institute; 1992. május 1., 3. o. 9. Charles Petit, a Krónika tudományos írója, San Franciscói Krónikában megjelent „Fault Caught in Act of Forming” című cikke; 1992. július 3. 10. Gordon-Michael Scallion: The Earth Changes Report – 11. szám, 1992. július 25., 1. o. 11. Gordon-Michael Scallion: The Earth Changes Report - Westmoreland, New Hampshire: Matrix Institute; 17. szám, 1993. február, 1. o. 12. Gordon-Michael Scallion: The Earth Changes Report - Westmoreland, New Hampshire: Matrix Institute; 31. szám, 1994. április, 8. o.

22

13. David Sunfellow: Gordon-Michael Scallion: A Summary of His Most Important Predictions (Gordon-Michael Scallion: A legfontosabb jövendöléseinek összefoglalója – a ford.) – New Haven, Connecticut: New Earth, 1995

4 Aktiválás Most már elég sok információval rendelkezik arról, amiről 1992 júliusában tudomásom volt. Valójában többet is tud. Tudja, hogy 1993. május 8-ig Kalifornia nem veszett a tengerbe. Tudja, hogy az óta sem történt meg. De azt is tudja, hogy Scallion valamit nagyon érezhetett. 87 százalékos pontossággal jósolt. Önök közül hányan látták előre az 1989. október 17-i Loma Prieta-i földrengést, az eurékai rengéseket vagy a Los Angeles-ieket? Ha továbbmegyünk, amennyiben csak felszínes pillantást vetünk a környezeti helyzetre, már az is elárulja, hogy máshol is nagy bajban vagyunk. Első könyvemben két olyan ökológiai problémát említettem meg, amikkel a Földnek szembe kell néznie: a haldokló óceánokkal és tengerekkel, valamint az ózonréteg pusztulásával. Most mondok még kettőt: a föld alatti nukleáris teszteléseket és a globális felmelegedést. A nukleáris tesztek súlyos következményeiről először Ramtha 1986-ban készült „Változások” című filmjében hallottam először. Majd részletesebben Drunvalo is beszélt róla az 1992-ben tartott Élet virága előadásain. Drunvalo elmagyarázta, hogy az effajta tesztelések során kirobbant félelmetes energia miként szakítja szét a szerkezeti elemeket, melynek eredményeként az egész bolygón életbe lép a „vörös riadó”. Adam Trombley szerint csupán néhány bombányira lehetünk a Föld összeomlásáig. E tesztelések miatt az Indiai-óceán néhány helyen több mint hatszáz métert süllyedt. A másik probléma az üvegházhatás, ami valószínűleg közelebb áll már a globális lehűléshez, mint a felmelegedéshez. Drunvalo – John Hamaker kutatásait magyarázva – elmondta, hogy a kilencvenezer évig tartó jégkorszakokat tízezer éves melegedés követett. Egyébként csak tízezer évnyi meleg időjárásunk volt eddig. Azt is megjegyezte, hogy a jégkorszakok összefüggésben állnak az ásványokkal: mikor a jég visszavonul, a kövek felszínre kerülnek, és az eredményezett ásványi anyagok termékeny feltételeket teremtenek, ami legalább tízezer évig tart. Majd az ásványok kimerülnek, a fák haldoklani kezdenek. Egy hold területnyi fa ötven tonna széndioxidot tartalmaz, mely a levegőbe kerül, ha a fákat kivágják, elégetik vagy elpusztulnak. Ez hozzájárul az üvegházhatáshoz, ami az Egyenlítő alatt felmelegíti az óceánokat. Majd a magas páratartalmú forró levegő felemelkedik, eljut a sarkvidékekhez, így megemelkedik a jégtorlasz. Aztán a hideg levegő alacsonyan eljut az Egyenlítőhöz, ezáltal még több forró és párás levegőt okoz, ami felemelkedik, és így tovább. Amíg a mérsékelt levegő eljut a jégig, húsz évet vesz igénybe. Tehát nagyon közel lehetünk egy újabb jégkorszakhoz, ami kilencvenezer évig fog tartani! Akár az óceánokról, az ózonrétegről vagy az üvegházhatásról is legyen szó, mindenki számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy valami történik a bolygón, ami nem „normális”. Minden előadásomon vagy gyakorlatomon száz százalékos az egyetértés velem ebben az ügyben. Különböző módokon lehet nézni ezt. A próféciák és a környezeti szituáció csak kettő ezek közül. Vegyük például azt a hihetetlen mennyiségű információt, amivel rendelkezünk: a civilizációnk által összegyűjtött adatok exponenciálisan növekednek egészen addig, amíg néhány évenként megismétlődnek. Közel állunk az öntudatos számítógépek létrehozásához, a

23

sok más Star Trek-típusú technológiai fejlődések mellett – a „fejlődések” révén távolabb kerülünk a Földdel való spirituális egyensúlytól és harmóniától. Scallion valószínű eseményei megelőzik, és végül elvezetnek egy pólusváltáshoz – az események, amik általában minden ciklus végén megtörténnek. Látszólag negyedik dimenzióhoz hasonlatos tudatossággal bír, ami által sokkal jobban képes észlelni az idő mindkét irányát – a jövőt és a múltat. Ezáltal úgy láthatja az eseményeket, ahogy azok majdnem biztosan megtörténnek. De valami más is történik itt. Engedje meg, hogy kerülőútra vigyem. A Föld pólusváltásának ötlete egyáltalán nem újdonság. A kormányaink már rég tudnak róla, és minden bizonnyal az ötvenes évek óta készülnek rá. A Figyeljetek a fakó lóra2 című könyvében Bill Cooper egy 1957-ben tartott gyűlésre hivatkozik. A viták konklúziója az lett, hogy a bolygó a 2000. év környékére elpusztítja önmagát. Cooper azt állítja, hogy a tanácskozáson három javaslat merült fel a túlélésre, melyet az Első, Második és Harmadik Alternatívának neveztek el. Cooper szerint az Első Alternatíva alapján nukleáris eszközök segítségével hoznak létre lyukat a sztratoszférában, hogy kiengedhessék a hőt és a szennyeződést (tulajdonképpen ezt sosem értettem). Ez maga után vonja az emberi tudatosságnak arra a szintre való emelését, ahol harmóniában tudunk élni önmagunkkal és a környezetünkkel. Ezt a tervet gyorsan elutasították, mivel kis esélyt láttak a sikeres megvalósításra. Egyetértek. A Második Alternatíva szerint mélyen a föld alatt bázisokat és alagutakat építenek, melyekbe néhány embert telepítettek volna, így tovább tud élni a fajunk. Az egyik legkorábbi és talán a legismertebb földalatti bázis a NORAD Colorado Springs közelében. Richard Sauder könyvében, a Földalatti bázisok és alagutakban3 (a ford.) azt állítja, hogy ennek a négy és fél hektárnyi területen lévő tizenöt épületből álló komplexumnak a tervezése 1956-ban kezdődött, az építkezés pedig már 1961-ben megindult. Már vannak kész földalatti bázisaink és alagútjaink, melyek egészen Új-Mexikóig és Arizonáig terjednek, sőt a legnagyobb nem is az Egyesült Államok területén helyezkedik el. Ez Pine Gap-ben, Ausztráliában van. Az egyik legérdekesebb ilyen létesítmény a virginiai Bluemont melletti Mount Weather-ben található. Sauder szerint az 1950-es években épült az Egyesült Államok kormánytagjai számára egy nukleáris háború esetére. Mount Weather állítólag otthont ad egy tartalékkormánynak is. A legismertebb a Harmadik Alternatíva, mely arról szól, hogy együtt hagyjuk el a bolygót és kolóniát építünk a Marson. Erről szó esik egy könyvben és filmben is, valamint részletezem az első könyvemben a „Titkos kormány” című fejezetben. 1950-ben a kanadai tudós, David Suzuki és a kutatói csapata szemtanúja volt egy csigavonalban rendkívül gyorsan mozgó fénynek, mely a Föld felett haladt át. A rendkívül szokatlan jelenség ismeretlen volt az emberiség jegyzett történetében. Más kutatók feltárták, hogy ez a fényspirál a Napból érkezik minden harmadik évben, és minden alkalommal növekszik az intenzitása. Bizonyos bolygómozgást is előidézett, egyfajta ingadozást a Föld tengelyében, mely tizennégy éves ciklusonként történik 1968-ban Suzuki megjelentett egy olyan írást, amit először a kanadai, aztán az amerikai, majd más kormányokhoz juttatott el, és ami két dolgot állít, miszerint: (1) 1972 augusztusában vagy szeptemberében példátlan napkitörésre kerül sor, és (2) a tizennégy évig tartó ingadozásban beálló változás 1984 teléig pólusváltáshoz vezethet. A kormányok nagyon komolyan vették Suzuki figyelmeztetését. Drunvalo azt mondja, hogy a kanadai kormány lényegében odaadta neki a British Columbia Egyetem felszereléseit (és bármit, amit csak kért), hogy elvégezhesse a kutatásait. Drunvalo azt is hozzátette, hogy a kanadai kormány óriási földalatti területeket épített ki a Sziklás-hegységben, melyek huszonnégy embert (tizenkét férfit és tizenkét nőt) képesek befogadni.

24

Ezek úgy lettek megépítve, hogy bármit túléljenek, még az óceán hegyekbe való becsapódását is. Ebben az esetben, mint valószínűleg a pólusváltás során is letörnének, és a felszínen úsznának. A túlélésre berendezkedő egyének és csoportok élelmet és lőszert halmoznak fel, és felkészülnek a pólusváltásra. A Stelle-csoport néven ismert ilyen kommuna 1972 óta készül erre. John White a Pólusváltás4 című művében azt írja, hogy a Stelle-csoport egy körülbelül száz főből álló önellátó közösség, ami 240 hektárnyi területen él hatvanöt mérföldre Chicago délkeleti részétől. Néhány tucat otthonnal rendelkeznek, van vízelőállító berendezésük, kis piacuk, csatornarendszerük ugyanúgy, mint műanyag- és fafeldolgozó üzemük. A Stelle-csoport úgy vélte, pontosan tudja, mikor fog sor kerülni a pólusváltásra: 2000. május 5-én. Aznap a naprendszerünk bolygói úgy fognak felsorakozni, hogy a szokásosnál nagyobb gravitációs hatást fogják kiváltani. Úgy gondolták, hogy ez fogja beindítani a váltást. Richard Noone is egyetért ezzel a potenciális katasztrófa-elmélettel, amit a bolygók együttállása fog okozni, mikor a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars a Nap ugyanazon az oldalán fog állni, a Vénusz, a Merkúr és a Holdunk a Föld előtt fog felsorakozni, mind egy (majdnem) egyenes vonalban. Ez az együttállás valószínűleg nagyobb gravitációs hatást fog kiváltani, mint az 1982-es csoportosulás, és nagyobb szörnyűséget fog eredményezni. Noone 2000. május 5-ére vonatkozó elméletének kulcskérdése a Déli-sarkon felépült jégréteg. Ez legalább két és fél mérföld vastagságú, és ijesztő tempóban alakul (két és fél billió tonna új jég formálódik naponta). Úgy tűnik, hogy elgondolása szerint a bolygók együttállása lesz az időzített bomba, ami felborítja a Föld tengelyét és vízzel valamint jéggel borítja el a Föld felszínét.5 Ezen felül aktív vulkánok működnek a jég alatt. Egy Rhode Island méretű jégdarab nemrég félbetörte az Antarktiszt.6 Újabb adalék mindehhez a Föld tengelyének kiszámíthatatlan ingása, azaz a Chandleringadozás, aminek működése a lelassuló búgócsigához hasonlít. Ez a bizonytalanság növekszik, és mindannyian tudjuk, hogy ilyenkor mi történik a búgócsigával. A Chandleringadozás a David Suzuki által észrevett tizennégy évig tartó ingadozáson felül szintén lassuló folyamatot mutat. A svéd fizikus, Hannes Alvenis által kidolgozott elmélet – az elektromágneses hidrodinamika vagy EHD – megkísérli elmagyarázni, hogy a pólusváltás miként tudja kifejezni önmagát. E teória szerint a Föld szilárd kérge alatt van egy kőréteg, ami normális körülmények esetén kemény. Viszont, ha a Föld mágneses mezeje összeomlik, ahogy az a pólusváltás folyamán történik, ez a kőréteg folyékonnyá válik, ami által a földkéreg elmozdulhat. Ezt az eseményt már laboratóriumokban is demonstrálták. Egyébiránt a Bill Cooper által tárgyalt 1957-es gyűlésen említést sem tettek a pólusváltásról. Beszéltek egy másik „legnagyobb problémáról”, ami a bolygót érinti – azaz a túlnépesedésről –, és arról, hogy a civilizáció 2000 környékén össze fog omlani, hacsak valami drasztikus lépést nem teszünk a népesség növekedésének megfékezésére. Két módon lehet a Föld lakosságának számát csökkenteni. Vagy a születési rátát csökkentjük, vagy a halálozási arányt növeljük. Cooper több programot is elárul, amit kipróbáltak a születések csökkentésére, beleértve a születésszabályozást és olyan orvosi beavatkozásokat, mint a sterilizálás, az abortusz vagy a méheltávolítás. Azt is elmondta, hogy mivel ezek az intézkedések nagymértékben eredménytelennek bizonyultak, ezért „az egyetlen alternatíva a halálozási arány növelése”7. Cooper így vélekedik erről: A Római Klub egyig tagja, Dr. Aurelio Peccei több Szigorúan Bizalmas javaslattal is előállt. Azt ajánlotta, hogy álljanak elő egy olyan pestissel, ami ugyanazt a hatást váltaná ki, mint a történelemben már híressé vált Fekete Halál. A fő javaslat az volt, hogy fejlesszenek ki egy

25

mikrobát, ami az autoimmun rendszert támadja meg, így lehetőség nyílik egy oltóanyag előállítására. Kiadták az utasítást a mikroba és egy megelőző gyógymód kifejlesztésére. A mikrobát a lakosság ellen vetnék be és számukra vezetnék be a vakcinát. A megelőzésre az irányító felső tízezernek lenne lehetősége. A gyógyulásra akkor lenne a túlélőknek esélyük, mikor eldőlt, hogy már elég ember halt meg. Úgy mutatnák be, mint újonnan kifejlesztett gyógymódot, annak ellenére, hogy már az elejétől fogva létezett. Ez a terv része a Global 2000 programnak. A megelőzést és a gyógyítást elhallgatták.8 Cooper ennél is továbbment, mikor elmondta, hogy a társadalom „nemkívánatos” elemei a célpont, különösen a feketék, a latinok és a homoszexuálisok. Azt mondta, hogy „az afrikai kontinenst 1977-ben fertőzték meg himlő elleni oltás által. A vakcinát az Egészségügyi Világszervezet intézte […] Az Egyesült Államok lakosságát 1978-ban érte el a hepatitisz B védőoltása útján, amit a Betegségmegelőzési Központ irányított New York-ban, San Franciscóban és négy másik amerikai városban […] A meleg csoportok megfertőződtek. A megjelenésre kifejezetten a homoszexuális férfi önkénteseket kérték fel. Bármi is okozza az AIDS-et, az benne volt a vakcinában”9. Cooper azt állítja, hogy a rendeletet a Bilderbergcsoport Politikai Bizottsága adta ki. Cooper szerint egyéb népességcsökkentő intézkedések is történtek, mint például a: Haig-Kissinger Halálozási Bizottság, amelyet a Külügyminisztérium vezényelt le. Ez a rendelkezés előírta, hogy a Harmadik Világ nemzetei tegyenek pozitív és hatékony lépéseket a lakosságuk csökkentése érdekében, és tartsák ezt ellenőrzés alatt, különben nem kapnak több segélyt az Egyesült Államoktól. Amennyiben visszautasítják, polgárháború fog kitörni, a lázadók pedig képzettek és felfegyverkezettek lesznek, amit a CIA fog finanszírozni. Ez az oka annak, hogy El Salvadorban, Nicaraguában és egyéb helyeken sokkal több civilt (főleg fiatal termékeny nőt) gyilkoltak meg, mint katonát. […] A Haig-Kissinger néptelenedési programja több kormányszinten is átjutott, és valójában meghatározza az Egyesült Államok külügyi politikáját. A tervezés a Fehér Házon kívül zajlik, és teljes erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy két milliárddal csökkentsék a világ népességét háborúk, éhínség, betegségek és egyéb szükséges eszközök által.10 Ha felkavarónak találja ezeket az információkat, akkor már érti, hogy mit éreztem hónapokig, miután megtudtam ezeket. Emlékszem 1992 augusztusára, mikor az Oakland A’s meccsére mentem egy olyan barátommal, akivel már egy ideje nem találkoztam. A Chicago White Sox látogatott a városba, ami jó alkalmat kínált a chicagói születésű barátommal való összejövetelre. Stu már évekkel azelőtt belenyugodott a „furcsaságaimba”, de ez a bizonyos esemény még neki is túl soknak bizonyult. Az este végén odaadtam neki Scallion összes hírlevelének másolatát. Azzal is tisztában voltam, hogy valószínűleg soha többé nem fogom látni. Bár 1992 júniusában már találkoztam Drunvalóval az Élet virága című filmjein keresztül, és átfogóbb képet kaptam róla, ennek ellenére az információk még nem álltak össze számomra – lényegében abban az időszakban egyik lábbal már az államon kívül voltam. Komolyan fontolóra vettem, hogy elhagyom Kaliforniát. Emlékszem, mikor 1993 tavaszán (valamikor május 8-a előtt) telefonon beszéltem Drunvalóval. Elmondta, hogy Dél-Kaliforniában fog tartani előadást azon a nyáron, valahol a sivatagban. Szembeötlő esélyt kínált számomra, hogy végre kidugjam a fejemet a homokból. Az is eszembe jutott, hogy „ha ő biztonságosnak tartja a helyszínt, akkor talán az is”.

26

Ekkor kezdett először összeállni számomra a kép. Hamarosan kivertem a fejemből a gondolatot, hogy elköltözöm Kaliforniából. Annak az ötletét is kezdtem elhessegetni, hogy Scallion jóslásai bekövetkeznek. Tehát, ha bizonytalannak érzi magát, ne feledje, hogy létezik egy nagyobb valóság. A következő fejezetben fel is fogom tárni, de ez csak az alapjául fog szolgálni annak, amiről ez a könyv valójában szól. Csak annyit fogok elmondani, hogy van egy nagyobb kép, és ön már benne van a folyamatban – a félelmein és korlátain való túllépés folyamatán, így részese lehet az igazi drámának, illetve még nagyobb mértékben működhet közre benne. Jegyzetek 1. John Hamaker: The Survival of Civilization (A civilizáció túlélése – a ford.) – Seymour, Missouri: Hamaker-Weaver, 1982 2. Milton William Cooper: Behold a Pale Horse (Figyeljetek a fakó lóra – a ford.) – Sedona, Arizona: Light Technology Publishing, 1991 3. Richard Sauder, Ph.D.: Underground Bases and Tunnels: What is the government trying to hide (Földalatti bázisok és alagutak: Mit próbál meg a kormány eltitkolni? – a ford.) – Abingdon, Virginia: Dracon Press, 1995 4. John White: Pole Shift (Pólusváltás – a ford.) – Virginia Beach, Virginia: A.R.E. Press, 1980 5. „Enter Darkness, Enter Light: Can We Change our Predicted Doom?” (Lépj be a sötétségbe, lépj be a fénybe: Megváltoztathatjuk a megjósolt pusztulásunkat? – a ford.) – Glencoe, Illinois: New Millenium Productions, 1994, videó 6. Helmut Rott, Pedro Skvarca, Thomas Nagler: „Rapid Collapse of Northern Larsen Ice Shelf, Antarctica” (Az antarktiszi Észak-Larsen selfjegének gyors összeomlása – a ford.) – Science magazin, 1996. február 9., 271. szám, 788. oldal 7. Milton William Cooper: Behold a Pale Horse (Figyeljetek a fakó lóra – a ford.) – Sedona, Arizona: Light Technology Publishing, 1991; 167. oldal 8. Ibid, 167. oldal 9. Ibid, 168. oldal 10. Ibid, 169. oldal

5 Elhatározás Az előző két fejezetet valószínűleg nem volt könnyű elolvasni; az biztos, hogy megírni sem volt egyszerű! De hiszek benne, hogy szükséges valamennyire tudatában lenni annak, hogy mi történik a bolygón. Említettem azt a bizonyos nagyobb képet. Ez a könyv arról szól, hogy belelépünk és megéljük ezt a nagyobb képet. Mivel minden a tudatosságon alapszik, minden eddig említett problémát – ahogy minden problémát – a tudatosság emelésével meg lehet oldani. A tudatosság emelésének egyik kulcskérdése a félelmeinken és korlátainkon való túllépés megtanulása. Ez pedig nem azt jeleni, hogy elkerüljük vagy megtagadjuk őket. A túllépés által eljutunk oda, amit én egységbe rendezésnek hívok, ami elkerülhetetlen eredménye a teljes körű és a mindenre odafigyelő szemléletmódnak. Az egységesítés a könyv egyik fő témája. A magjai 1992 júniusában lettek elültetve, mikor az Élet virágán keresztül megismerkedtem Drunvalóval. Nem volt formális előadás – csak tizenöt-húsz főből álló csoport voltunk, akik 27

azért gyűltek össze, hogy megnézzük a filmeket. Emlékszem, ahogy ott ültem a meglehetősen hosszú, téglalap alakú konferenciaterem végében. Túl messze voltam attól, hogy rendesen lássam a TV-t, de hallottam mindent, és amit hallottam, az értelmes volt. Drunvalo azonnal mély benyomást keltett bennem; nyilvánvalóan nagy tudás birtokában volt, amit olyan őszintén, ártatlanul és szerényen tud átadni. Nem tett hozzá semmi különöset ahhoz, amit csinált. Egyáltalán nem próbált bebizonyítani semmit és nem próbált meggyőzni senkit. Viszont a tartalom minden igényt kielégítő volt – beszélt a földi változásokról, a környezeti problémákról, a Szürkékről, a titkos kormányról – minderről egy nagyobb kép kontextusából. Teljes mértékben tudatában volt annak, hogy valami nagyobb dolog folyik itt, amit a harminckét órás kurzus folyamán lassanként engedett feltárni. Ez az átfogó megközelítés nyűgözött le a leginkább. Már régóta ismertem az integráció elveit – ami csak abból jöhet, hogy kiterjesztjük mindenre, ami körülöttünk zajlik, beleértve azokat a dolgokat is, amiket el akarunk kerülni vagy meg akarunk tagadni. Megtanultam nem odafigyelni azokra az emberekre, akik azt állították, hogy tudják a „választ”, de a legalapvetőbb és legfontosabb pontot sem értették. Nos, mi is a nagyobb kép? Először is, a bolygónknak van két specifikus mozgása. Meg kell mindkettőt értenünk annak érdekében, hogy értelmet nyerjenek. Mi és a teljes naprendszer úgy keringünk az űrben, ami arra utal, hogy egy másik égitesthez vagyunk csatlakozva. Úgy állunk kapcsolatban a Szíriusszal, mint a Holddal vagy a Nappal. Az ősi egyiptomiak már fölfedezték ezt, és a Nílus mentén templomokat állítottak a Szíriusz heliakus felkelésének (amikor a Nappal egyidejűleg kel fel – a ford. megjegyzése) tiszteletére – minden év július 23án, keleten, a Nap felkelése előtt pontosan egy perccel. A Nagy piramist is valószínűleg emiatt állították. A Szfinx szemgolyói pontosan arra néznek. A másik mozdulat a napéjegyenlőségek előrehaladása (5-1. ábra). A Föld forgó tengelye a 23,5 fokos dőlésen felül is ingadozik. Ez a pozícióváltás minden hetvenkét évben egy fokkal csökkenti a napéjegyenlőségi pontokat; 2160 évenként megváltoztatja egy zodiákus csillagkép nézőpontját, így minden 25 920. évben tesz egy teljes fordulatot. 5-1. ábra: a napéjegyenlőségek előrehaladása Ahogy az Északi-sarkról látható, a tengely egy ellipszist ír le. Az ellipszis „földközeli” részén vagyunk a legközelebb a galaxis közepéhez; a „tetőpontján” pedig a legmesszebb vagyunk tőle, és az óra járásával ellenkező irányban mozgunk. A tudatosságunk közvetlen összefüggésben áll ezzel a mozgással. Ahogy a tejút közepe felé haladunk, felébredünk; amint távolodunk tőle, elalszunk. Egy kis ingadozásból is szó szerint dimenziószinteket mozoghatunk, ezzel nem csak teljesen új világok birtokába juthatunk, hanem egészen más módon is értelmezhetjük ugyanazt a valóságot. Ezzel egyidejűleg a pólusváltásnál nem kisebb fizikai változások is történnek, - azaz a bolygó megfordul az űrben. Ez nem a galaxis közepéhez képest a legközelebbi és a legmesszebbi pontnál van, ahol ez az elmozdulás történik, inkább az egymástól kilencszáz évnyire lévő két pontnál. Amint közeledünk ezekhez a zónákhoz, minden szinten elérjük a környezeti maximumokat, éppúgy, ahogy most. Miért? Mert pontosan 180 fokra vagyunk attól, mikor a pólusok és a tudatosságunk utoljára elmozdultak. Nagy változások közepén állunk, olyan változásokat kell megélnünk, amiket el sem tudunk képzelni. Sokan képletesen értelmezik ezeket a változásokat. Például nemrég egy rádióadásban készítettek velem interjút, és az egyik betelefonáló előadta saját változatát arról, hogy Kalifornia az óceánba süllyed, azt állítva, hogy ez már meg is történt: 1964-ben megnyílt az Esalen Intézet, ezzel Kalifornia a tengerbe veszett – az érzelmek tengerébe –, és elindult a fordulat a fény felé. Megvolt a verziója Edgar Cayce New York pusztulásáról szóló jóslatáról is.

28

New York micsoda? – kérdezte. – A világ pénzügyi központja. Ez azt jelenti, hogy az anyagi világ vége közeledik. A fény felé tartunk a tudatosság teljes evolúciójával. Az embereknek úgy kell erre gondolniuk, mint metaforákra. Másvalaki (akit most Davidnek fogok nevezni) a pólusváltást a polaritás, a férfi és női mivolt egyensúlyának megváltozásának tekinti – az egyébként már rég esedékes egyensúlyt. Úgy érti, hogy a mélyreható belső változások hasonlata ez. A mindnyájunkban meglévő férfi vagy baloldali agyfélteke, ami a Természettől és az élettől elkülönültnek tartja magát, illetve megpróbálja irányítani azokat, most a női vagy jobb agyfélteke – azaz az életek egységét ösztönösen megérző oldalunk – által van kiegyensúlyozva. David úgy véli, hogy a Föld már a negyedik dimenzióban van, az emberiség pedig a harmadik és negyedik dimenzió között ingázik. A harmadik dimenziót magas szintű sűrű helynek gondolja, ahol a félelem, a dualitás és az elkülönülés valóságosnak tűnik. Ahogy rezgésszintünk emelkedik, ezek az elemek oldódni kezdenek – először belső, majd külső szinten. Ez azért különös, mert az egész társadalmi-gazdasági rendszer – az orvosi katonai ipari komplexum, ahogy ő nevezi – a félelmen alapuló szisztéma. Az emberekkel azt éreztetik, hogy teljesen erőtlenek – így tudnak irányítani minket. Mivel elfogadtuk ezt, ezzel egyidejűleg nagyon korlátozott az elképzelésünk is arról, hogy kik vagyunk valójában. Mindez most megváltozik. Ahogy változik, birtokosai leszünk a születésünktől fogva megillető egészségnek, békének és szabadságnak. Sokkal közelebb kezdünk kerülni az igazi természetünkhöz. Azt a tényt leszámítva, hogy még nem tartózkodunk a negyedik dimenzióban, teljes mértékben egyetértek ezekkel az állításokkal – látom a küszöbön álló változásokat, tehát tényleg rövidebb hullámhosszra állítjuk a dimenzionális szinteket, ahol a valóság teljesen más, és a pólusok egyszerre változnak. Azt is értem, hogy ezek az események közvetlenül a mi tudatosságunkkal áll szoros összefüggésben. Ha félve közeledünk ezekhez a változásokhoz, akkor szó szerint félelmet, világkatasztrófát generálunk. Mivel egyáltalán nem jó, ha félelmekkel tele közelítünk a változások felé, ezért módot kell találnunk rá, hogy egységbe rendezzük a félelmeinket. Erre fogok fókuszálni a könyv hátralévő részében. De a továbbiakban szeretném befejezni a nagy képet. Gordon-Michael Scallion úgy látja, hogy az események pólusváltáshoz fognak vezetni – az események, melyek általában akkor történnek, mikor egy ciklus vége felé közeledünk. De valami más is történik itt. Előző könyvemben részletesen elmagyaráztam, hogy a szíriusziak hogyan avatkoztak közbe David Suzuki megjósolt krízisébe 1972-ben, mikor holografikus védelmi mezőt vontak a Föld köré. Háromszoros céljuk volt ezzel: (1) megvédjenek minket a Nap pulzálásától; (2) tudomásunk nélkül történjen mindez; (3) felgyorsítsák a fejlődési folyamatunkat, ezáltal elérjük azt a pontot, ahol mi is meg tudjuk védeni magunkat. A harmadik pont a kulcs. Eredeti szándékuk szerint csak kis lökést akartak adni nekünk, de ez többé nem állt meg. Tovább siettünk ahhoz a ponthoz, ami már képtelenségnek tűnik. Ez részben azt jelenti, hogy már más valóságban vagyunk. Az események, amik normális esetben megtörténnének, egyáltalán nem fognak bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink, érzéseink és tetteink erősebbek, mint valaha, és megvan az a képességünk ahhoz, hogy azonnal megváltoztathatjuk valóságunkat. Ez az oka annak, hogy számos jóslat sikerességi rátája (Cayce, Nostradamus stb.) drámaian csökkent 1972 óta. Eszerint az univerzumban mindenhol figyelnek ránk itt a Földön. Az életet soha, sehol nem nézték így, mint most. Már a puszta ténynek, hogy figyelnek minket, direkt hatása van. A tudomány tudja, hogy a megfigyelő befolyásolja a végkimenetelt. De ők nem csupán megfigyelők. A magasabb életformák idejönnek, hogy közvetlenül részt vegyenek benne. Besétálóként és születésen keresztül teszik mindezt. Szóval, annak ellenére, hogy a végzet annyira pozitívnak tűnik, mint negatívnak, a felemelkedett mesterek nem tudják teljes bizonyossággal a végeredményt. Ha a negatívat -

29

fogadjuk be, nagyon csúnya vége lehet. Úgy gondolják, hogy álomvilágban élünk, és ha felébredünk, a valóságot úgy tudjuk létrehozni, ahogy akarjuk. Ideális forgatókönyv szerint egyként fogunk felemelkedni, mintha evolúciónkban több millió éves tapasztalattal rendelkeznénk. A szokásos menet szerint a változás minden rendszer masszív összeomlásához vezet, totál káoszt és zavart okozva. Ezúttal azonban megvan a lehetőségünk, hogy mindent rendben tartsunk a változásig. Nagyon hirtelen is megtörténhet, szinte minden figyelmeztetés nélkül. De hihetetlenül csodálatos élményként is megélhetjük. Ez a legfontosabb feladathoz vezet – a szükséges belső munka elvégzéséhez. Mivel a gondolataink, érzéseink és cselekedeteink tévedhetetlenül létrehozzák saját valóságunkat, és most erősebbek, mint ezelőtt bármikor, a felelősségünk az, hogy megnöveljük gondolataink és érzéseink minőségét, ezáltal harmóniába kerüljenek a élettel – így személyes valóságunk visszatükrözi az egyetemes valóságot. Tudatosan kell birtokolnunk a valóságot, megtanulnunk együttműködésben cselekedni, valamint száz százalékos biztonsággal kell látni és érezni azt, amit akarunk. Akarunk félelemben és tudatlanságban élni, vagy létre akarjuk hozni a földi mennyországot? Miénk a választás.

6 A titkos kormány Az első könyvemben a titkos kormányról szóló fejezetben a következőt állítom: hívhatják titkos kormánynak, Illuminátusoknak, Bilderberger-csoportnak, Háromoldalú Bizottságnak vagy a Külkapcsolatok Tanácsának, a név lényegtelen. A „titkos kormány” a világ leggazdagabb embereiből áll. Körülbelül kétezren vannak, és régóta ők irányítják az úgynevezett kormányokat. Ők irányítják, hogy kit, mikor és hol választanak meg; ők irányítják, hogy mikor legyen háború és mikor ne. Ők szabályozzák az élelmiszerhiányt és azt, hogy egy ország devizája infláció vagy defláció alá esik. Mindezt ezek az emberek uralják. De természetesen nem tudják irányítani a természeti katasztrófákat, de sok mindent igen.1 Hogy ez alatt mit értek? Először is, tisztázzuk a hátteret. Először 1991 januárjában hallottam a titkos kormányról, mikor Doug odaadta Bill Cooper kéziratának másolatát, melynek címe „A titkos kormány: az MJ-12 eredete, identitása és célja”2 (a ford.). Nem sokkal utána felfedeztem a Figyeljetek a fakó lóra3 című könyvét. Már előtte is mindig éreztem, hogy valami zajlik a színfalak mögött. Az 1960-as évek eseményei felébresztettek – a Kennedy-merénylet, Martin Luther King meggyilkolása és – természetesen – Vietnám. De valójában fogalmam sem volt arról, hogy mi folyik itt. Cooper információi jelentették az ébresztőt számomra, hogy többet ne mondjak. 1992 júniusában Drunvalo részleteket árult el a titkos kormányról, de egy nagy különbséggel. A nagyobb kép összefüggésében beszélt róla, arról, hogy fel kell ébrednünk és az egység valósága felé haladnunk; ők is mi vagyunk, és mi is ők vagyunk – mindannyian együtt vagyunk benne. Arra is rámutatott, hogy ezekben az emberekben szinte teljesen csak a bal agyfélteke dolgozik, azaz rendkívül intelligensek – és szinte egyáltalán nem rendelkeznek érzelmi testtel. Azt is hozzátette, hogy valószínűleg bármelyikünk hasonló módon cselekedne, ha nem lennének érzéseink. Mindaz, amijük maradt, az erő és az irányítás. David Icke könyvének alakjában még jobb információforrásra leltem a titkos kormányt illetően… és az igazság felszabadít.4 Majd a sors úgy akarta (puszta szerencse volt, persze),

30

hogy Icke Bay Area-ba látogatott, így elmentem meghallgatni a beszédét, és a Szerencse körforgása5 (a ford.) című filmjével tértem haza. Icke nem csupán a házi feladatát végezte el, hanem megragadta a spirituális összefüggést. Ez a kombináció kiváló forrássá tette őt. Készítettem egy kutatási összegzést a titkos kormánnyal kapcsolatban. Icke azt mondja, hogy meg kell értenünk, hogy a társadalom alapszerkezete a piramis, legyen szó titkos társaságokról, kormányokról, bankokról, vállalatokról vagy egyetemekről. Ez azt jelenti, hogy a piramis csúcsán helyezkedik el az a néhány ember, aki ismeri a teljes történetet. Minél közelebb vagyunk az alaphoz, annál kevesebbet tudunk. Ezt hívjuk elhatárolódásnak. A legtöbb ember csak a „szükséges tudás” alapjaival rendelkezik. A piramis aljánál elhelyezkedő emberek nagyon keveset tudnak a szervezetük igaz természetéről. A titkosszolgálati hálózat, a bankrendszer, a multinacionális vállalatok, a globális média stb., mind-mind piramisok. Icke filmje a következőt állítja: Létezik globális piramis ezeken belül, melyben ezek az egyéni piramisok – bankok, üzleti világ, média stb. – csúcsai egy csúcsban olvadnak össze. Odafent úgy tartják, hogy tizenhárom család helyezkedik el a csúcson. Ha átvizsgáljuk ezeket a különböző szinteket, láthatjuk, hogy ugyanaz az alapelvük, azaz a világot egyre inkább a hatalom centralizálása felé tolni. E globális piramison belül van egy sor szervezet, ami együtt adja ki a világ titkos kormányának magját.6 Icke szerint ennek a titkos kormánynak a célja a centralizált irányítású kormány, mely magában foglal: egy központi bankot, ami egy elektronikus és készpénz nélküli társadalom összes pénzügyi tranzakcióját intézi; egy világhadsereget és mikrocsipes népességet, ami egy globális számítógéphez van kötve. Icke azt is elmondja mindez, hogy működik a külső kormányok szintje felett; valójában a piramis tetején lévők úgy manipulálják az eseményeket, hogy biztosan az ő embereik kerüljenek hatalmi pozíciókba. Roosevelt egyszer azt mondta: „a politikában semmi sem történik véletlenül; ha mégis, lefogadhatod, hogy így volt megtervezve”.7 Icke úgy véli, hogy ezt az egész forgatókönyvet a politikusok és a média írja, bár a miniszterelnökök a döntéshozó folyamat csúcsán helyezkednek el. A média ábrázolásai szerint a látható politikai vezetők felett, akik a valódi döntéseket hozzák, igazából nem is léteznek. (Kétségtelen, hogy a legtöbb újságíró nincs tudatában ennek a titkos kormánynak) De ez az elit, aki irányít mindent – a pénzt, a médiát és még azt is, hogy kit engednek pályázni egy magasabb beosztásba. Icke elmeséli, hogy ez a csoport miként indult a Kerekasztal néven ismert titkos társaság megalakulása után. Azt mondja, hogy 1919-ben a társaság amerikai tagjai találkoztak a brit tagokkal, és elhatározták, hogy ágazatokat hoznak létre, melyek együttműködve a világ titkos kormányának fő részét képezhetik. A Londonban alapított Nemzetközi Ügyek Királyi Intézete (RIIA) volt az első ilyen szervezet. 1920-ban. Majd 1921-ben létrejött az amerikai hasonmása, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa (CFR). Icke úgy gondolja, hogy az RIIA és a CFR is a háttérből irányítja a külpolitikát, bár egyéb ügyekre is hatással vannak. Meg lehetne jegyezni, hogy 1921 óta szinte az összes amerikai elnök a CFR tagja volt. Roosevelt óta pedig mindegyikük, egyetlen kivétellel, aki nem volt más, mint John Fitzgerald Kennedy. 1954-ben alakult a kulcsszervezet, a Bilderberg-csoport. Tagjai között szerepelnek a politika, a bankvilág, a multinacionális cégek, a hadsereg és a média legmagasabb szintű irányítói.

31

Majd 1972-73 folyamán David Rockefeller (a CFR és Bilderberg-csoport tagja) és Zbiginew Brzezinski létrehozta a Háromoldalú Bizottságot. Célul tűzték ki, hogy összehangolják az irányítást Európában, az Egyesült Államokban és Japánban. Az egyik első tervük az volt, hogy tagjai közül kerüljön ki az Egyesült Államok elnöke. Ezt 1976-ban sikerült teljesíteni, mikor egy „kívülálló”, Jimmy Carter nyerte a választásokat. A kormánya természetesen tele volt a CFR és a Háromoldalú Bizottság tagjaival, beleértve Zbigniew Brzezinskit, Carter nemzetközi biztonsági tanácsadóját. Icke azt állítja, hogy ez minden soron következő kormánynál így alakult. Akkor miért nem hallottunk soha ezekről a szervezetekről és dolgaikról? A média is maguk között tudja őket, és úgy szoktak rájuk hivatkozni, mint „agytrösztökre”. A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a médiát is e szervezetek tagjai irányítják vagy az ő tulajdonukban van minden. Nézzük az 1992-es választásokat. A felszínen úgy nézett ki, mintha lenne választásunk, hiszen tulajdonképpen volt néhány különbség a jelöltek között. De ha közelebbről megvizsgáljuk az esetet, láthatjuk, hogy dönthettünk a republikánus George Bush – a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa, a Háromoldalú Bizottság és a Skull and Bones tagja – és a demokrata Bill Clinton – a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa, a Háromoldalú Bizottság és a Bilderberg-csoport tagja – között. Kezd összeállni a kép? Látszólag nagy különbségek voltak a két párt között, bár mindkét párt elnökjelöltjét a titkos kormány szervezetei választották ki nagy gonddal. Ezen a szinten semmi nem történik addig, amíg nem engedik, hogy megtörténjen. Ráadásul az elnök belső köre is kizárólag ezen szervezetek tagjaiból tevődik össze. Ez azt jelenti, hogy amennyiben helyet szeretne foglalni a kormányban, vagy fontos nagyköveti pozíciót akarna betölteni, muszáj, hogy tagja legyen az egyik ilyen szervezetnek. Gondolkozzunk csak el rajta, hogy a titkos kormány hogyan irányítja a háborús helyzeteket. Ha te vagy mindkét oldalon, nem veszíthetsz. Te teremted azokat a feltételeket, amik a háborúhoz vezetnek, majd a háttérből azt manipulálod, hogy ki nyer, ezek után „megoldást” kínálsz a probléma rendezésére. De mivel te alkottad a problémát, az előre eltervezett megoldást is te irányítod. Az I. világháború után a Nép Szövetség5 volt a „megoldás”. Megbukott, így a II. világháború elkerülhetetlenné vált. Ennek megoldására az Egyesült Nemzetek szolgált. Minden „megoldás” által egyre közelebb kerülünk az Egy Világ Rendjéhez, az Egy Világ Kormányához – nem nehéz kitalálni, hogy kik lesznek a vezetők. Egy ország pénznemének helyzetét a központi bankrendszeren keresztül uralják. Tegyük fel, hogy a Központi Jegybank – ami nem központibb, mint a Federal Express – egy magánvállalkozás, egy olyan „ajándék”, amit a nemzetközi bankároktól kaptunk azért, hogy manipulálhassák a gazdaságunkat és az országunkat. Idézzük fel Rothchild Báró kijelentését: „add nekem egy nemzet valutája feletti irányítását, és nem érdekel, ki hozza a törvényeket”.8 A „Szabadság az egyensúlyban” című film szerint: A pénzkészlet központi irányításáról szóló kezdeti vita arra irányult, hogy vajon egy központi bank mennyire képes stabilan fenntartani a gazdaságot. Az 1913-as Szövetségi Banktörvény óta már volt egy 1929-es piaci összeomlás, a nagy gazdasági világválság, kilenc visszaesés, és az adósság körülbelül egy milliárd dollárról négy trillió dollár fölé emelkedett!9 Mikor 1991-ben először hallottam ezekről a dolgokról, megpróbáltam a lehető legalaposabban leellenőrizni őket. Elhatároztam, hogy megvizsgálom a Kennedy-gyilkosságot. Ha esetleg 5

A Népszövetség (Nemzetek Szövetsége) az ENSZ elődje. Létrehozását a párizsi békekonferencia írta elő 1919ben, amelyben elsősorban Woodrow Wilson amerikai elnök javaslatára alkotta meg a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) Egyezségokmányát, amelyet aztán beiktattak valamennyi békeszerződésbe. (a szerk. megj.)

32

még nem tudná, Lee Harvey Oswald nem ölte meg JFK-t; majdnem biztos, hogy még egy lövést sem adott le. De ha nem Oswald volt, akkor kicsoda? Először is, Kennedy, miközben teljes igyekezettel próbálta kezelni a nemzeti adósságot, megkerülte a Központi Jegybankot. Ahelyett, hogy a Szövetségi Bank bankjegyeit bocsátotta volna ki, tehermentes állami kibocsátású pénzt kezdett nyomtatni. Az Egyesült Államok Alkotmánya világosan kijelenti, hogy a Pénzügyminisztériumnak joga van ehhez, bár a valóságban a legnagyobb NEM övezi a kérdést. Már egyedül ez elég volt ahhoz, hogy meggyilkolják. Aki utoljára megtette ezt, az Abraham Lincoln volt, és biztosan emlékeznek, hogy vele mi történt. A Kennedy-merénylet után Lyndon Johnson csendben visszatért a Központi Jegybank bankjegyeihez. Idézzük fel azt is, hogy Kennedy kapcsolata a CIA-vel mennyire megromlott az elhibázott Disznó-öbölbeli invázió után (kubai emigránsok csoportja szállt itt partra – a ford. megjegyzése), és miként rúgta ki Allen Dullest, a CIA elnökét, és azzal fenyegette a CIA-t, hogy „ezer darabra szedi szét, és a szélbe szórja a darabjait”.10 Dulles három másik kollégájával együtt távozott. Az egyik áldozatnak, a megbízott Charles P. Cabellnek történetesen élt egy bátyja Dallasban. Earle Cabellnek hívták, ő volt a polgármester. A felvonulás útvonalát aznap reggel változtatták meg, így a karaván elhaladhatott a texasi tankönyvraktár mellett, majd vett egy nagy fordulatot, ezzel a sebessége 10-12 mérföld/órára csökkent, ezáltal könnyű célpont-helyzetet hoztak létre. Allen Dullest később beválasztották a gyilkosságot vizsgáló Warren-bizottságba. Kennedy Vietnámban a globális hatalmi rendszer ellen ment. Ezt a háborút számos okból kifolyólag vívták. Mégis havonta ezer katonát vont ki Vietnámból. A halálakor tizenhatezer „tanácsadó” volt jelen Vietnámban. Azt tervezte, hogy megvárja a következő választásokat, majd tizenhat hónap múlva teljesen kivonulnak. Meggyilkolása után három nappal Lyndon Johnson szép csendben visszavonta Kennedy rendelkezését. A vietnámi konstrukció kialakítása komolyan megkezdődött az 1964-es választás után. A Kennedy-kormány szintén háborút indított a szervezett bűnözés ellen, és mikor belegondolunk a maffia, a CIA és Kuba belső köreinek kapcsolataiba, rájövünk, hogy határozott nemmel találta szembe magát ez az ötlet. Bill Cooper kijelenti, hogy Kennedy már felfedezte az igazság néhány részét, figyelembe véve az idegenek jelenlétét és az Egyesült Államok droghelyzetét. Az irányító elit sarokba szorította a kábítószerpiacot, melyet a „fekete” terveikhez használták fel. 1963-ban ultimátumot adott a Majesty Twelve-nek (a világot irányító társaság – a ford. megjegyzése). Kennedy elnök biztosította őket, hogy amennyiben nem oldják meg a drogproblémát, majd ő megteszi. Tájékoztatta a Majesty Twelve-et, hogy feltárni szándékozik az idegenek jelenlétét az amerikaiak számára az azt követő évben, majd kitervelt egy rendeletet, ami megvalósítja a döntését… Kennedy döntése félelmet keltett a felelősökben. Meggyilkolását a Bilderberg-csoport Politikai Bizottsága rendelte el, és a dallasi ügynökök vitték véghez.11 Halála előtt tíz nappal Kennedy a következő lesújtó beszédét tartotta a Columbia Egyetemen: „Az elnöki tisztséget arra használták, hogy cselszövést eszeljenek ki az amerikai nép ellen. Mielőtt elhagyom a pozíciómat, kötelességemnek tartom tájékoztatni az állampolgárokat a helyzetükről.”12 Cooper azt mondja, hogy a végzetes lövést (nem ez volt az egyetlen, de ez volt a halálos) Kennedy autójának a sofőrje, William Greer, egy titkos ügynök adta le. Amit biztosan lehet tudni, ahelyett, hogy a gázra lépett volna, kimentve Kennedyt a veszélyből (ahogy azt a titkos ügynököknek tanítják), Greer a féket nyomta meg! Cooper szerint Greer egy pisztolyt tartott a

33

bal kezében, megfordult és a jobb válla felett lőtt. Később minden szemtanú számára túl korainak tűnt a halál. Szóval így csinálják ők. Visszatérve a Harmadik Alternatívához: miután az úgynevezett titkos kormány létrehozta a kolóniáját a Marson – ahogy előző könyvemben jeleztem –, sokkoló felfedezést tettek, miszerint a pólusok minden bolygón, ideértve a Marsot is, el fognak mozdulni. A Szürkék sosem mondták ezt nekik, csak ültek és nézték a projektet annak teljes tudatában, hogy puszta időpocsékolás az egész. Ez a módszerük azoknak a lényeknek, akiknek nincs érzelmi testük. Olyannak tartják a titkos kormány embereit, amilyennek ők tartanak minket – olyan teremtményeknek, akik még a rovaroknál sem fontosabbak. A Szürkék nem mondták el a titkos kormány elitjének a valódi helyzetet, hogy egy interdimenzionális mozgás zajlik. 2012-re a teljes oktáv feljebb kerül. Ne feledjük, üresség van minden dimenziószint között, és ennél is nagyobb az üresség az oktávok között. Drunvalo azt állítja, szándékosan lett így kialakítva azért, hogy távol tartson mindenkit, aki nem kész az átlépésre. Ez azt jelenti, hogy 2012-ig mindannyiunknak át kell jutnunk a nagy-nagy ürességen a következő oktávba. Semmit nem vihetünk magunkkal, semmilyen külső gépezetet sem. Csupán Szellemként kell keresztülmennünk, hogy egyesülhessünk Istennel és minden élettel. Legnagyobb meglepetésükre (és rémületükre) a titkos kormány tagjai rájöttek, hogy nem tudnak tőlünk elkülönülni; hogy nélkülünk nem tudnak átjutni a dimenziószinteken; hogy teljesen össze vagyunk kapcsolódva, és vagy együtt csináljuk végig, vagy sehogy. Ez nagy gondot jelentett egy bal agyféltekével gondolkozó kultúrának. Miután túl voltak az első sokkon, azt tették, amit bármelyik jó bal agyféltekés társadalom tenne, és nagyon logikusan kezdtek cselekedni, hogy elérjék a céljukat. Megteremtették azokat a feltételeket, melyek révén hamarosan összedőlt a kommunizmus, a Szovjetunió és a berlini fal. Ezek a dolgok nem csak úgy „megtörténtek”. Azért történtek meg, mert engedték, hogy így történjenek. Fontos, hogy ne ítélkezzünk erről annak érdekében, hogy megérthessük a nagyobb képet. Az Élet virága kurzusaimon gyakran kérdeznek a titkos kormányról és a Kennedy-gyilkosságról. Az emberek igen aktívvá válnak, mikor hallják ezeket az információkat, és sokszor felteszik a kérdést, hogy miként tudom ezeket egységesen prezentálni. A válasz számomra sem volt mindig teljes. Én is bejártam a felháborodás és hitetlenség útját. A JFK-merénylet különösen nehéz volt. Kedveltem, bíztam benne, mindig úgy éreztem, hogy tényleg a legjobbat akarja. Mikor elhunyt, egy részem is meghalt. Mikor felfedeztem a meggyilkolásával kapcsolatos igazságot, inkább feldúlt voltam. Sokáig tartott egységbe rendezni, de a végén sikerült. Ez olyasmi, amit mindenkinek meg kell tenni. Csak úgy érhetjük el, ha mindkét szemünket rajta tartjuk mindenen, ami körülöttünk zajlik. Szükséges tudatában lennünk a világ „sötét oldalú” elemeinek, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy ezek is mi vagyunk, nem tudunk elkülönülni tőlük vagy megtagadni őket azzal, hogy kívülállók. Megismétlem: meg kell értenünk, akár „bennfentesek”, akár „kívülállók”, ők még mindig mi vagyunk. Nem tudjuk magunkat elkülöníteni az egésztől. Bármi is történik „odaát”, az a kivetülése annak, ami bennünk zajlik. Addig nem tudjuk meggyógyítani a személyes életünket, amíg nem békélünk meg ezzel, a belső sötét oldalunkkal. Odaát is ugyanez a helyzet. Mindannyian benne vagyunk, és újra létrehoztuk azt a szituációt, amit az atlantisziak tizenhatezer évvel ezelőtt. Akkoriban a marsbeliek megpróbáltak elszakadni a Föld többi részétől, és a saját útjukon járni. Nem működött a dolog, ahogy most sem fog. Tudnunk kell, hogy elválaszthatatlanok vagyunk az egésztől, az egyetlen válasz pedig az egység. Vagy mindnyájan, vagy egyikünk sem!

34

Azt is sokszor megkérdezik tőlem, hogy biztonságosnak érzem-e erről beszélni. Igen. Először is, nyilvánosság elé menni időzítés kérdése. Drunvalónak azt tanácsolták az angyalai, hogy várjon addig, amíg az időpont megfelelő nem lesz. Ha előbb adta volna ki az információit, akkor sem az utcán tette volna. Az időzítése egybeesett azzal, mikor a titkos kormány felfedezte az események igazi természetét. Azelőtt bárkitől megszabadultak, aki az útjukban állt. Azóta viszont békén hagyják az embereket, még segítenek is nekik, ha tudnak. A CIA tíz millió dollárt ajánlott fel Drunvalónak. Visszautasította. Együtt dolgozom Drunvalóval. A megoldás egy része vagyok, egy olyan megoldásnak, aminek mindnyájan részei vagyunk. Drunvalo elmesélte, hogyan keltette fel a sötét erők figyelmét egy egyiptomi beavatás után. Valójában annyira nagy volt az érdeklődés iránta, hogy még maga Lucifer is felfigyelt rá! Tehát, szemtől-szembe álltak egymással. Thoth egyetlen tanácsot adott Drunvalónak, mégpedig azt, hogy maradjon a védelmező, öngeneráló Merkaba-mezejében, és mondja az igazat. Lucifer tudni akarta, hogy mi folyik körülöttük; mivel ő volt Lucifer, ezért arra gyanakodott, hogy folytatódott a „sokakat hívnak, keveset választanak” forgatókönyv, azaz csak a „jó fiúk” jutnak át, a „rosszak” pedig visszamaradnak. Drunvalo elmondta neki, hogy ezúttal más volt a terv, tehát kivétel nélkül mindenki kiválasztott. Lucifer elgondolkozott, majd nagyon erélyesen így szólt: - Ha ez igaz, békén foglak hagyni. Betartotta a szavát. Drunvalo tovább folytathatta munkáját, mert még mindig keresi a választ, ami mindannyiunkat érint. Én is. Egy másik aspektus is nyugtalanított. Annak ellenére, hogy a titkos kormány összerakta a képet, sosem tűnt úgy számomra, mintha egyként cselekednének, és velünk együtt mindenkit a közeledő változásra készítenének fel. Például 1995 telén a Montauk pulzus13 című kiadványban olvastam a Montauk Projekt irányítóinak az erőfeszítéseiről, hogy megőrizzék a Föld mágneses mezejét. Látszólag nemes ötletnek tűnne. Az érzelmi testünkhöz hasonlóan az emlékeink is a mágneses mezőhöz vannak kötve. Ha ez a mező megszűnik, és nem rendelkezünk megfelelő védelemmel (Merkabamezővel), elveszítjük a memóriánkat! Továbbá, vadonatúj dimenziójú világban találjuk magunkat. Pontosan ez történt számos atlantiszi túlélővel, mikor tizenháromezer évvel ezelőtt sor került az utolsó dimenzióváltásra. Ezek az emberek visszakerültek az alapszintre, újra meg kellett tanulniuk tüzet csiholni ahhoz, ha meleget akartak stb. Több, mint hatezer évig maradtak ebben az állapotban, egészen Kr.e. 4000-ig, mikor a felemelkedett mesterek kezdték visszaadni az elveszett tudást. Ekkor kezdődött az általunk ismert civilizáció. Tehát, a Föld mágneses mezejének megőrzése látszólag hősies küzdelem, de az igazi motiváció talán több, mint a harmadik dimenzióban való maradás, az elit ugyanis szeretné megtartani hatalmi bázisát. 1996 novemberében és decemberében a Leading Edge Newspaper (Élenjáró Újság – a ford.) készített interjút Drunvalóval, amiből megtudtam, hogy a valódi motiváció az 1995-96-os francia nukleáris tesztek mögött keresendő. Persze nem csupán a franciák érintettek, számos kormány benne volt. Drunvalo azt mondta, hogy a titkos kormány fel akarta robbantani a Krisztus-háló tengelyét. Ez a tengely az egyiptomi Nagy piramis mellől húzódik a Föld felszíne alatt, és Tahiti közelében egy kis szigeten, Maraya-n bukkan fel újra. Ez nagyon közel van ahhoz, ahol a franciák a nukleáris teszteket végezték. Drunvalo szerint nyolc atombombát kívántak felrobbantani, de a hatodik utáni „rázkódás” felébresztette a Földanyát tizenháromezer éve, az utolsó pólusváltás óta tartó tudatalatti állapotából. Drunvalo azt állítja, hogy a Krisztus-háló nem sérült meg, és a „hatodik bombán rajta tartották a szemüket a piramison belül lévő emberek, hogy megfigyelhessék, mi is történik. Abban a pillanatban egy férfi bukkant fel a semmiből. Az egyik felemelkedett mester volt az. Egy szót sem szólt.

35

Kinyitotta éteri könyvét, és felolvasott belőle. Miután megváltoztatta gondolkodásukat, nem került sor a másik két bomba felrobbantására”.14 Ugyanabban a riportban Drunvalo beszélt az alaszkai HAARP-projektről (High-Frequency Active Auroral Research Program – az Auróra Kutatására szolgáló Magas Frekvenciás Program) is. Úgy tervezték, hogy 1997 nyarán valósítják meg, és ami „egy olyan fegyver, ami több ezerszer erősebb bármely atombombánál… behatolhatnak akár egy olyan országba is, mint Anglia, és pár másodperc alatt elpusztíthatják az egészet”. Azt is hozzátette, az időjárás megváltoztatására és az emberi hangulat irányítására is alkalmas, és ha tényleg erre fogják használni, akkor senki nem tudja, hogy valójában mi fog történni – „tulajdonképpen az egész ionoszférát elpusztíthatják! És megvan bennük a hajlam erre”.15 Egy korábbi Leading Edge közölte az 1995. december 22-én készült interjút, melyben Drunvalo a következőket mondja: Nem fognak leállni, hanem továbbra is mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy irányításuk alá kerüljön az egész szituáció. Jelen pillanatban skizofrének. Egyrészt nukleáris eszközöket indítanak útjára, miközben ugyanazon csoport más tagjai a bolygóközi egyesülésre készülnek tudván azt, hogy valójában ez az, ahova tartaniuk kell. Még mindig túl sok a zűrzavar bennük, így nem igazán értik, hogy min megyünk keresztül. Ha az egész elit társadalom értené, feladhatnák mindezt. Azonnal megtudnánk. Túl sokan vannak ahhoz, hogy ne értsük. Hogy kielégíthessék azok tudását, akik nem értik, a másik fél ilyen fajta cselekedettel tudna segíteni.16 Az 1996. november-decemberi számában tovább beszél erről a tudathasadásról: Leading Edge: Azt állítja, hogy a titkos kormány néhány szintje azt akarja, hogy ön sikeres legyen, de ez nem az a csoport, ami leszakadt a főcsoportról. Drunvalo: Igen, tudják, hogy mi vagyunk az egyetlenek (akiket ők ismernek), akik válaszolni tudnak nekik arra, amit látnak, és ezért sikeresnek akarnak tudni minket. Ez a katonaság magasabb szintje, akik félnek a haláltól. Mégpedig azért félnek, mert ott állnak az időgépeikkel a Nagy Üresség szélén. Vissza tudnak utazni a múltba és előre a jövőbe a Montauk-kísérletek és a távérzékelés által (két különböző rendszer). Most pedig azt a Nagy Ürességet vizsgálják, amiről már beszéltek nekik, hogy be kell menniük oda. Ez nagyon is valóságos számukra. Elhelyezték a Nagy Ürességet, és embereket küldtek be, akik soha többé nem tértek vissza. Ők is féltek a haláltól. LE: Valahonnan tudják, hogy Ön rendelkezik a válasszal, a Nagy Ürességgel kapcsolatos kérdésükre. Drunvalo: Igen. A titkos kormány néhány magasabb szintje tud róla. Jelenleg az alacsonyabb szintűekkel vannak problémáink. Szóval, ha szükséges, be fogunk sétálni a gépezeteikbe és bemegyünk a Nagy Ürességbe (a merkaba által védelmezve – a szerk. megjegyzése), majd kijövünk, így láthatják, hogy teljesen rendben van a dolog. Hogy az élet nem tűnik el csak úgy, így reménykedhetnek, hiszen azt szeretnénk, ha mindenki sértetlenül úszná meg, még a hadsereg is. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy minden oké. Bármibe is kerül.”17 Jegyzetek 1. Bob Frissell: Nothing in This Book Is True, But It’s Exactly How The Things Are (Pólusváltás – A valódi teremtés könyve): Berkeley, Kalifornia; 1994

36

2. Milton William Cooper: The Secret Government: The Origin, Identity, and Purpose of MJ12 (A titkos kormány: az MJ-12 eredete, identitása és célja – a ford.): Huntington Beach, Kalifornia, kézirat – 1989 3. Milton William Cooper: Behold a Pale Horse (Figyeljetek a fakó lóra – a ford.): Sedona, Arizona: Light Technology Publishing, 1991 4. David Icke: …and the truth shall set you free (és az igazság felszabadít – a ford.): Isle of Wight, Anglia: Bridge of Love Publications, 1995 5. David Icke: Turning of the Tide (A szerencse körforgása – a ford.): London, Anglia: Bridge of Love Publications; két órás videó 6. Ibid 7. Ted Gunderson & Anthony J. Hilder: Reichstag ’95: An American Holocaust (Reichstag ’95: Az amerikai holocaust – a ford.): Achorage, Alaszka: Harvester Tapes, America United, 1995; videó 8. Liberty int he Balance: America, the FED and the IRS (Szabadság az egyensúlyban: Amerika, a Jegybank és az Adóellenőrzési Hivatal – a ford.): Pasadena, Kalifornia: Mosaic Media, 1993; videó 9. Ibid. 10. Mark Lane: Plausible Denial (Kézenfekvő cáfolat – a ford.): New York, Thunder’s Mouth Press, 1991, 93. o.; idézet a The New York Times 1966. április 25-i számából 11. Milton William Cooper: Behold a Pale Horse (Figyeljetek a fakó lóra – a ford.), 215. oldal 12. George C. Andrews: Extra-Terrestrial Friends and Foes (Földönkívüli barátok és ellenségek – a ford.): Lilburn, Georgia: Illuminet Press, 1993; 289. oldal 13. Peter Moon: The Montauk Pulse (A Montauk-pulzus – a ford.): Westbury, New York: Sky Books – Hírlevél, 1995 tele; „Drastic Efforts Underway to Preserve the Earth’s Magnetic Field” (Drasztikus erőfeszítések a Föld mágneses mezejének megőrzésére – a ford.) 14. Leading Edge Newspaper (Élenjáró Újság – a ford.): Pisgah Forest, Észak-Karolina: Kenneth and Dee Burke, kiadók, 1996 november-december; interjú Drunvalo Melchizedekkel: „4th Dimension is upon us” (A negyedik dimenzió itt van a nyakunkon – a ford.) 15. Ibid. 16. Leading Edge International Research Journal (Élenjáró Nemzetközi Kutatási Magazin – a ford.): Yelm, Washington: Kenneth and Dee Burke, kiadók – 88. szám, Interjú Drunvalo Melchizedekkel; 1995. december 22. 17. Leading Edge Newspaper, 1996 november-december; interjú Drunvalo Melchizedekkel: A negyedik dimenzió itt van a nyakunkon

7 Mágneses mezők Hadd elevenítsem fel a Montauk Projekt erőfeszítéseit, melyet a Föld mágneses mezejének megőrzésére tettek. A Montauk egyik kulcsembere, Preston Nichols felfedezett egy gépet, ami televíziós show műsort rögzített éppen, mikor a projekt igazgatója mellett ücsörgött. Puszta véletlen volt, persze. 37

Preston Nichols az egyik mérnöke volt a Montauk korai fázisainak, az 1983. augusztus 12-i eseményeknek, amik összefüggenek az 1943. augusztus 12-i Philadelphia-kísérlettel. Preston a társszerzője a The Montauk Project: Experiments in Time1 (A Montauk-projekt: Kísérletek az időben – a ford.) című könyvnek, ami részletes leírást ad a történésekről. Tömören összefoglalva, Preston egy ponton rájött, hogy kettős életet él, az egyikről van tudomása, a másikról nincs. Az agyat manipuláló technikák által egyáltalán nem volt fogalma a Montauk Projektben betöltött szerepéről – egészen addig, amíg memóriájának torlaszai nem kezdik feltárni az igazságot, és a teljes tudata nem tér vissza. Peter Moonnal együtt négy Montauk-könyvet írt; az első a legjobb, véleményem szerint. Ebben meg lehet érteni a kétszintes technológiarendszerünk természetét. Van az a technológia, amiről tudunk, és létezik egy olyan komplett rendszer, amit el se hinnénk. A Montauk Projekt eredetileg az interdimenzionális időutazásról szólt. Igen, jól olvassa. Al Bielek – aki mind az 1943-as Philadelphia-kísérletben, mind az 1983-as Montauk Projektben részt vett – mondta el a Montauk-technológiával kapcsolatban, hogy bárhová tudnak utazni a galaxisban, valamint az idő mindkét irányába, a múltba és a jövőbe is. Nem rossz. A kísérlet részeként 1983. augusztus 12-e fő célja a külső Merkaba-mezővel való összekapcsolódás és annak irányítása a Bermuda-háromszögben. Ez a mező ugyanolyan hatással van a Földre, mint az űr területei. Létezését a marsiak tizenhatezer éve elbukott atlantiszi kísérletének öröksége (ld. Pólusváltás – A valódi teremtés könyve). A helyzet kontrollálására irányuló kísérletek már történtek 1913-ban, 1943-ban és 1993-ban. Minden esetben augusztus 12-re esett a dátum, mert aznap a bolygó bioritmusa lehetővé teszi a szükséges feltételeket, hogy ezek a kísérletek megtörténhessenek. Drunvalo szerint, a kísérletek nem csupán kudarcot vallottak, de még tovább rontottak a helyzeten. Azt állítja, hogy a problémát csak 2012. december 12-én lehet megoldani. Mert ekkor valahogy képesek bejutni és irányításuk alá helyezni a szituációt még a 2013. augusztus 12-én esedékes újabb kísérlet előtt. Amit hivatalosan a Phoenix-projekt név alatt tesznek a Montauk Projekt során, az, hogy Merkaba-mezőket használnak – természetesen külsőket – minden cél elérésére. Mivel a Merkaba a teremtés egyetemes sablonja, csak a Merkaba-mező lehet az egyetlen működő forma. Drunvalo azt mondja, hogy találkozott Prestonnal. Beszélgetésükben Preston részletesen elárulta, hogy miként generálják ezeket a mezőket. Ennek eredményeként meggyőzte Drunvalót arról, hogy tényleg az, akinek vallja magát. A Montauk Projekt később az agykontrollra fókuszált, például az Öbölháború folyamán. Az iraki katonákon olyan technológiát alkalmaztak, amit sehogy sem értettek. Nem volt más választásuk, mint a tömeges megadás. De térjünk vissza a történethez. A Montauk Projekt aktuális vezetője, aki Kenként azonosítja magát, elmondta Prestonnak, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek a Föld Akashakrónikájának felfedésére, amely megadná nekik a bolygó teljes történelmét. Azért teszik mindezt, mert tudják, hogy a mágneses mező összeomlani készül, aminek nemcsak az egyéni memóriánk elvesztése lenne az egyik vesztesége, hanem az Akasha-krónikáé is (csupán a Montauk-pulzus című könyvben lévő cikket idézem itt; azonban az én olvasatomban az Akasha-krónika igenis túléli a pólusváltás okozta mágneses mező összeomlását – a szerző megjegyzése). Ken azt is elárulta Prestonnak, hogy az Akasha-krónika a Van Allen-övben van elrejtve, mely egy fánk alakú magas sugárzású öv, ami a Földet körülölelve alkalmazkodik a bolygónk mágneses mezejéhez. Hozzátette, hogy a Földből érkező gondolati formákat miniatűr plazmafánkokban tárolják, amiket plazmidoknak hívunk. Elmondta, hogy ezeket a plazmidokat kell eltörölniük ahhoz, hogy hozzájussanak az információkhoz. Ezzel egy

38

számítógéphez hasonló módon tudják tárolni az Akasha-krónikát, így abban az esetben, ha a mágneses mező megszűnik, a Föld visszanyerheti memóriáját. Preston érdeklődéssel hallgatta mindezt, mivel egy ideje tudta, hogy a Föld mágneses mezeje csökkenőben van. Közvetlenül a Montauk-pulzus hírlevélre hivatkozom az alábbiakban: További tanulmányok kimutatták, hogy a mágneses mező masszív pulzálással bír, amit a Long Island-i Brookhaven Laboratóriumban generálnak. Egy ott dolgozó szerint, négy nagyon nagy mélyre hűtött mágnest helyeztek el a Brookhaven Nemzeti Laboratóriumon belül. Ez a magyarázata a fent említett lüktetésnek, ami egybeesik azzal, amit a Montauk „aktuális vezetője” mondott Prestonnak. Kemény erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megóvják a Föld mágneses mezejét.2 Ahhoz, hogy megértsük, miért is ez a nagy küzdelem a mágneses mező megőrzéséért, fel kell idéznünk az 1996. november 7-11. között, a coloradói Estes Parkban rendezett Star Vision Konferenciát, ahol Drunvalo kiemelt előadó volt. A következő szavakkal kezdte beszédét: Olyan események történnek a világban, amikről tudniuk kell… bizonyos kormányok, amikről bizonyára nem akarnak tudni, mindent megtesznek azért, hogy tényleg ne tudjanak róluk, de fontos megérteniük, hogy mi folyik itt jelen pillanatban. Az Ulysess3 nevű űrszondát az Európai Űrügynökség és a NASA küldte el a Naphoz. Az egyik küldetése az volt, hogy mérje meg a Nap mágneses mezejét. Repülésének csúcspontját a Nap déli sarka felett érte el 1994 szeptemberében. A kozmikus sugarat vizsgáló fizikusok felfedezték, hogy az elsőként megmért mágneses déli sark, az Egyenlítő és a mágneses északi sark között nincs mérhető különbség. Ez azt jelenti, hogy nincs többé északi és déli sark a Napon. Bármi is történik ott, az történik itt is! Majd Drunvalo a Föld mágneses mezejéről beszélt, arról, hogy miként kezdett kétezer évvel ezelőtt elhasználódni, és hogyan kezdett hirtelen csökkenni ötszáz éve. Körülbelül ötven éve a csökkenés felgyorsult, nem olyan régen pedig valóban elindult az ingadozás. Drunvalo szerint 1994 szeptemberében óriási változások történtek. Gondok akadtak a repülőgépek leszállásánál, az emberek érzelmi hullámvasúton érezték magukat. Elmondta, hogy 1996 júniusa és októbere között ismét igen rossz volt a helyzet, mivel a mágneses pólusok mindenfelé mozogtak. Drunvalo azt állítja, hogy a mágneses Déli-sark hatszáz és ezer mérföld közötti távolságot mozdult el, és egy napra még Los Angeles partjainál is feltűnt. A mágneses térképek többé nem használhatók – a madarak, melyek a mágneses vonalak segítségével vándoroltak, rossz helyekre repülnek, a bálnák és delfinek pedig partra vetik magukat. Drunvalo azt mondta, hogy a Déli-sark úgy bezáródott, hogy az ott lévő emberek érzelmileg hihetetlenül kiszámíthatatlanná váltak – ölték egymást, egyszerűen megőrültek. Az FBI is odament nyomozni. Ez olyan jelenség, ami a bolygón mindenkire drámai hatást gyakorol. Minél közelebb vagyunk a Déli-sarkhoz, annál erősebben lehet érezni. Ne feledjük, hogy az érzelmi stabilitásunk éppúgy kötődik a mágneses mezőhöz, mint a memóriánk. Drunvalo azt is elmondta, hogy 1996 novemberében a mező kezdett egyensúlyba kerülni, amiről nem tudta, hogy megáll vagy folytatódik. Lehetséges, hogy kevesebb, mint két év van hátra a változásig! Ez megmagyarázná, hogy miért ez a kitartó törekvés a mágneses mező megvédésére. Ezután Drunvalo beszélt a Schumann-rezonanciáról, a bolygóból előjövő hullámformáról, a Föld „szívdobogásáról”, ami nagyon sajátságos frekvenciával, 7.8 Hertz-cel pulzál. Olyan sokáig volt stabil, hogy a katonaság hosszú ideig alkalmazta a műszereiben.

39

Az elmúlt pár évben azonban folyamatosan növekszik, és Gregg Braden író szerint 1994-re 8.6 Hertzre nőtt a mértéke. Az Awakening to Zero Point: The Collective Initiation (Kollektív beavatás – Mer-ka-ba fénytest, Ráébredés a Nullpontra, Világkorszakváltás) című könyvében így ír: Ennek a növekedésnek az eredménye, hogy a testünk minden sejtje megpróbálja felvenni a „szívdobogás” ritmusát, vagy a Föld erre vonatkozó frekvenciáját. A magasabb tónusú rezonancia felé tartó mozgás során minden életforma, ideértve az emberi fajt is, megpróbál kidolgozni egy új ritmust, a „meghatározó frekvenciát”.4 Gregg úgy gondolja, hogy a változás akkor fog bekövetkezni, mikor ez a frekvencia eléri a 13 Hertzet. Drunvalo szerint most olyan 11.2-nél tarthat. Vizsgáljuk meg közelebbről a mágneses mezőben beálló változások jelentőségét, és azt, hogy ezek milyen hatással vannak érzelmeinkre és emlékeinkre. Először is, ahogy közeledünk a változásokat előidéző napéjegyenlőségek előrehaladásához, minden kezd összeomlani. Ennek oka, hogy érzelmi stabilitásunk közvetlenül a mágneses mezővel áll összefonódásban. Ahogy közelít a változás, a mágneses mező három-hat hónapig tartó ingadozásba kezd. Ezzel az emberek érzelmileg elvesznek, ami cserébe a gazdasági és társadalmi struktúrák bomlását eredményezi, mivel az emberek azok, akik összetartják ezeket a szerkezeteket. Drunvalo azt mondja, hogy a dimenzióváltás tudata beszivárgott a külső kormányokba, és az FBI annyira törődik a bolygóközi béke fenntartásában az átmeneti időben, amennyire csak lehet. Emlékeztetőül, a memóriánk is a mágneses mezőhöz kapcsolódik. A dimenzióváltás ideje alatt lesz egy olyan három és fél napos periódus, mikor a mágneses mező nullára redukálódik, ekkor fontos, hogy rendelkezzünk valamilyen védelemmel, mint a Merkaba, hogy tudatosan végig tudjuk csinálni. A védelmi mező hiányában a legnagyobb valószínűséggel csak a negyedik dimenzió harmadik felhangjáig jutunk, ahol úgy veszítjük el az emlékeinket, mintha meghalnánk. Szükségünk van a védelemre ahhoz, hogy ép memóriával tudatosan tovább haladhassunk a negyedik dimenzió tízedik, tizenegyedik vagy tizenkettedik felhangjához. Általában ilyen káosz alakul ki, mint amit itt leírtam, de ezúttal másképp lesz. Képesek lehetünk érzelmi testünket relatíve sértetlenül megőrizni. Ha így történik, sokkal finomabb, szervesebb és tudatosabb útban lehet részünk egyik dimenzióból a másikba. A lényeg itt is az, hogy minden rajtunk múlik. Ha képesek vagyunk tudatosan megvalósítani ezt az álmot, és tényleg mi leszünk azok, akik létrehozzuk ezt, igazán kellemes utunk lesz. Ehhez mindnyájunknak el kell végeznünk a szükséges belső munkát. Jegyzetek 1. Preston B. Nichols és Peter Moon: The Montauk Project: Experiments In Time (A Montauk-projekt: Kísérletek az idővel – a ford.): Westbury, New York: Sky Books, 1992 2. Preston B. Nichols és Peter Moon: The Montauk Pulse (A Montauk-pulzus – a ford.) hírlevél – Westbury, New York: Sky Books; 1995 tele, 9. szám 3. Peter Aldhous: „Long-Awaited Probe Gets New View of the Sun” (A régóta várt kutatás a Nap új kilátását eredményezi – a ford.): Washington D.C.: American Associaton for the Advancement of Science; 5179. szám, 1994. szeptember 16., 1659. oldal

40

4. Gregg Braden: Awakening to Zero Point: The Collective Initiation (Kollektív beavatás – Mer-ka-ba fénytest, Ráébredés a Nullpontra, Világkorszakváltás): Questa: Sacred Spaces/Ancient Wisdom, 1994; 67. oldal

8 Változások

Ezek a félelmetes földi változások olyan jelenséget képeznek, ami drámai hatást gyakorol a bolygón mindenkire. Már az is segít, hogy ezt tudjuk. Ha bármikor úgy érzi, hogy érzelmei irányíthatatlanok – különösen, ha ez a másokkal való kapcsolataira jellemző –, álljon meg egy pillanatra, és emlékeztesse magát a Föld változó mágneses mezejére. Drunvalo azt tanácsolja, hogy tegyen iránytűt egy olyan helyre, ahol biztosan nem tud elmozdulni, így megfigyelheti ezeknek a mezőknek a változását. Ő is így tett, majd az iránytű mutatóján az eredeti álláshoz képest nyolc és fél foknyi elmozdulást észlelt. Én is odatettem egy iránytűt, ahol könnyen ellenőrizhetem. Az első hónapban nem láttam változást. Majd hirtelen két fok elmozdulást vettem észre. Ha ön is elvégzi a kísérletet, és ugyanezt tapasztalja, kapcsolja be a biztonsági öveket, mert valószínűleg egy érzelmi hullámvasúton ül éppen! Az emberek mindenhol óriási változásokon mennek keresztül attól függetlenül, hogy mi történik a mágneses mezővel. Ennek oka, hogy a napéjegyenlőségek előrehaladásának ciklusában vagyunk. A fő változás idejét éljük, a mágneses mező csupán az egyik aspektusa ennek. E könyv írása közben azon gondolkoztam, hogyan magyarázzam meg, mit jelent mindez nekünk, mint egyéneknek, mikor Isten közbelépett, és pontosan megmutatta, hogy tudom megcsinálni – viccesen, könnyedén, és – úgy gondolom – frappánsan. Elhatároztam, hogy úgy tálalom az információt, mintha egy barátnak tenném. Mikor egyik nap hazaértem (munkával teli nehéz nap után, az erdőben dolgoztam ezen a könyvön), üzenet várt a rögzítőmön egy barátomtól, Brian Halltól. Korábban tapogatóztam nála, hogy vajon érdekli-e egy filmcsere. Lelkes „igennel” válaszolt, majd elmondta, hogy milyen izgatott, hogy beszélhet velem, ugyanis közeledett az augusztusi ufó-gyűlés olyan közreműködőkkel többek között, mint Zecharia Sitchin, Richard Noone, David Icke vagy Drunvalo. Elmagyarázta, hogy a téma a „Rejtett emberi történelem”, valamint az emberek és információk elnyomása, irányítása. Visszahívtam, hogy elmondjam, milyen érdekesnek találtam az üzenetét, mivel a konferencia azokat a témákat is vizsgálja, amikről a könyvemben írok. Aztán megkérdeztem – mivel ez a „véletlen” túl jó volt –, hogy vajon kutatott-e a szemetem között. Azt válaszolta, hogy: „nem, a sajátom közt válogattam”. Tovább beszélt a számos érzelmi változásáról, amiken pontosan úgy ment keresztül, ahogy ebben a fejezetben akartam átadni. Megbeszéltünk egy találkozót. Megkérdeztem, lenne-e kedve kirándulni egyet, közben beszélgetni ezekről a dolgokról, amiket esetleg fel is használnék ebben a fejezetben. Benne volt. Először 1995 novemberében találkoztam Briannel a Las Vegas-i repülőtérről való kilencven perces utunk során, ami a nyolc napig tartó, ötödik éves Nemzetközi UFO Kongresszus

41

helyszínére vezetett. Előadóként hívtak meg, Brian pedig a beszédemet vezette fel. A kisbuszban mindenki – beleértve Briant is – valódi egyéniség volt. Az utat végig nevettük, a folyamatosan áradó ufó- és a „hiányzó idő”- vicceken. Majd 1996 áprilisában levelet kaptam tőle. Leírta, hogy olvasta a könyvemet, ami eléggé megrendítette, és többet akart megtudni az Élet virága sorozatról. Küldtem neki egy szórólapot a májusban megrendezendő San Franciscói előadásomról, melyre fel is iratkozott. Brian nagy lelkesedéssel és elképesztő tudásvággyal jött el. Saját nagy tudását is magával hozta, a viccelődés egészséges adagjával együtt – mindig a megfelelő pillanatban. A novemberi Élet virágán is megjelent. Mindkét előadás nagyszerű volt; az igazat megvallva fantasztikusak voltak! Brian nagyban hozzájárult mindkettő sikeréhez. Most jöjjön az 1997. április 1-i találkozásunkon elhangzott párbeszéd. Bob: Ami a telefonhívásodban felkeltette a figyelmemet, hogy pont azokat a témákat érintette, amikről a könyvemben írok. Idetartozik a nagyobb kép megértése, mikor a valóság több szintjét tisztán kezded érteni, ezáltal változásokon mész keresztül. Ez a központi kérdés, amire a könyvben keresem a választ. Az egyik kérdés, amit taglalok: „ezen változások kontextusában – ideértve a dimenzióváltást – nem jó dolog félni, de mégis, hogy birkózzunk meg a félelemmel, amit az új információk és a változások hoznak?” Majd arról kezdesz beszélni, hogy mit jelent mindez számodra. Például, te kivel beszélgetsz? Sokan őrültnek tartanak, és ha valakire ráerőlteted a témát, könnyen elveszítheted a barátságát. Higgy nekem, én tudom! Elkezdted megosztani személyes eszmédet; a háládat is kifejezted, hogy beszélhetsz valakivel, aki érintett a témában. Brian: Igazad van, Bob. Te egyike vagy azon keveseknek, akik megértik ezt. Te is hálás lehetsz a kis dolgokért, beleértve nemcsak a kapcsolatunkat, az Élet virágát, Drunvalót és a videó cserét, de egy kialakuló barátságot is. Igazán felvilágosult egyén vagy, és hálás vagyok, hogy a megfigyeléseimet ugyanúgy megoszthatom veled, mint az érzéseimet. Ahogy mondtad, ezek a változások, amiken keresztül megyünk, számomra hoztak jó, de néhány nagyon rossz dolgot is. Voltak éjszakáim – nem is értem –, amire az emberek azt mondanák: „Brian, úgy viselkedsz, mint egy dedós”, de szó szerint a legkisebb dolog miatt is elsírom magam. Mi folyik itt? Vannak olyan éjszakák, amikor azt kérdezem: „miért siratok olyan embereket és olyan helyeket, amiket alig ismerek? Miért sírok a Harmadik világ országaiért? Miért zokogok a saját szánalmas kis gondjaimon? Miért aggódom olyan, talán múltbéli energiákon, amikkel már nincs is dolgom, és nem is tudom, hogy kell kezelni őket?”. Ahogy mondtad, fájdalom és szomorúság jön… Remélem, hogy hamarosan nagyon boldog napom lesz, amikor úgy viselkedhetek, mint egy bolond, és nem érdekel, hogy mások mit gondolnak. Még mindig foglalkoztat, hogy más mit gondol – David Icke beszélt erről: annyira törődünk másokkal, hogy nem lehetünk önmagunk, ezért nehéz az emberekkel beszélgetni. Nehéz beszélni nekik a földi változásokról, az ufókról, a titkos kormányról, a Jegybankról és arról, hogy a világ elitje miként irányít minket, akár beismerjük, akár nem. Bob: Érzelmi úton közelítetted meg. Kettéágazó területről van itt szó. Először is, a mágneses mező ingadozik, melyhez az érzelmeink kapcsolódnak – ez sok mindent megmagyaráz. De, ami engem jobban érdekel, hogy: csodálkozol, mi zajlik körülötted, miközben benne vagy teljesen? Tudod, hogy kell kezelni, vagy nem, tudod, hogy kell hatni rá? És ha tudod a választ, akkor tudod majd kezelni? Brian: Őszinte leszek veled, fogalmam sincs, hogy kell kezelni. Egyfajta csinálok-reagálok módban voltam – válaszolok, de nem értem, hogy miért válaszolok. Talán túl sok félelmen alapuló információra reagálok, és dolgoznom kell rajtuk. Hogyan? Azt nem tudom. Minden, amit tenni tudok, hogy a személyes tapasztalataim alapján beszélek. Úgy gondolom, ez csak valamilyen ébredési folyamat, ha ennek akarod hívni, azaz kezdek rájönni, milyen hatással van rám a mágneses mező, amit még mindig nem egészen értek. De napi szinten az egyik

42

percben még jól vagyok, a másikban már meg akarok halni. Azonnal félni kezdek. A halálról gondolkozom – mi lehet a másik oldalon, a tudatom tovább fog-e élni –, és szörnyen, de szörnyen megrémülök. Egyedül érzem magam, félek, és nem tudom, hogy mit tegyek. Nagyon különös, mintha rám esne egy tonna tégla. Bob: Ezen a ponton megpróbálsz elmenekülni előle, megpróbálod elutasítani? Brian: Sokszor igen. Próbáltam elrejteni a félelmemet, nevetni rajta és elfelejteni. Emlékszem, mennyire meg voltam ijedve a nukleáris fenyegetéstől, a gondolattól, hogy bármelyik pillanatban megsemmisülhetünk. Annyira meg voltam győződve róla, hogy ez az egy világ létezik, a tudomány folyamatosan ezt állítja, és ha egyszer kitörlődünk, ennyi volt – totál sötétség. Ez a félelem sokáig maga alá gyűrt. Bob: Hogy oldottad meg végül? Brian: Igazán őszintének kell most lennem. Sok dologgal próbálkoztam. A középiskolában és utána a kábítószerhez és az alkoholhoz menekültem – mint sokan mások. Rengeteg drogot szívtam! Egy ideig segít, de mikor lejössz a magasból, szembe kell nézned a való világgal – a problémáiddal és a fájdalmaiddal. Bob: Mi a helyzet a tavalyi vagy az azelőtti évvel? Lehetne mondani, hogy az éleslátás segített? Brian: Abszolút! Mikor félni kezdek, megpróbálom felidézni mindazt, amit tanultam, és ez egyféle akadálya a hitnek. Rengeteg az információ, és nehéz eldönteni, hogy mi igaz, és mi nem. De ilyenkor az intuícióm és saját imám felé fordulok. Nem eredeti, de emlékeztetem magam arra, hogy erős vagyok, a szeretet és fény halhatatlan lénye. Multidimenzionális vagyok. Nem Istennek, Jézusnak vagy a nap adott dogmájának válaszolok. Csak a felsőbb énemnek; nem felejtem, hogy van egy felsőbb énem, ami több nálam, és amivel mindenhez kapcsolódni tudok. Többet akarok tudni – reménytelenül többet akarok tanulni. Nem mindig értem, hogy min megyek keresztül. Azt hiszem, ezért akarok tanulni, hogy eredményesebben tudjak megküzdeni ezekkel. Óriási lépésnek számított, mikor majdnem egy éve először mentem el az Élet virágára. Drámaian megváltoztatta az életemet. Előtte már részt vettem egy Ufó-konferencián, de az semmi nem volt ahhoz képest, hogy hat napot együtt tölthettem Drunvalóval. Egy hónappal később felmondtam, és némi időt töltöttem együtt bennszülött amerikaiakkal! Az 1996. júniusi dél-dakotai Csillagtudás konferencián volt erre lehetőségem. Minden leplezett hátba szúrást láttam a munkahelyemen, egyszerűen képtelen voltam tovább ott maradni. Még a két hetes felmondási időt sem vártam meg. Nagyon kedvesek voltak, és elengedtek. Annyira érdekelt, hogy mit fognak a barátaim, a munkatársaim, a családom gondolni. Szerencsére azonban elég jó fej barátaim és családom van, mert legalább ez a csoport támogatott. Apám azt mondta, hogy végre csináltam valami spontán és kalandos dolgot. Azt mondta, erre van szükségem. Annyira megérintett, amit mondott, hogy „hogyan tudnál eldobni mindent és ilyen felelőtlen lenni?”. Meglepett, és ezért hálás vagyok neki. Mellettem áll, de nem érti ezt az új tanulást, ezt az új növekedést, aminek a részese vagyok. De nagyon toleráns. Egy olyan családtagom vagy barátom sincs, aki értené, hogy min megyek keresztül, vagy mit gondolok a történésekről. Bob: Tudnál beszélni erről? Te átmész ezeken a félelmetes változásokon, miközben a családod és a barátaid nem. Brian: Nos, felfedezed ezt az új utat, amit meg akarsz osztani az egész világgal, de mindenkinek megvan a saját csomagja, a saját tanításai. Beszélgettem a család egy barátjával – körülbelül húsz évvel idősebb nálam, nagyon magasan képzett ember. Földönkívüliekről, a titkos kormányról és hasonló dolgokról cseréltünk eszmét. Elméletekkel és lehetőségekkel foglalkozott, én pedig megpróbáltam elmondani neki, hogy „nézd, én túl vagyok ezen, tudom, hogy itt vannak, eleget láttam és hallottam”. Próbálom beleverni a makacs fejükbe, hogy nem igaz, hogy nem látják, nem hallják, hogy valami történik! Nagyon frusztráló, hogy az emberek

43

mennyire ragaszkodnak a régi doktrínákhoz. Nem akarok erőszakos lenni – ez a legutolsó, amit szeretnék. Hiszem, hogy a folyamat mások számára is ugyanolyan gyengéd lesz, mint nekem volt. Mindenkinek megvan az ideje a fejlődésre. Ha az emberek tudni akarnak róla, nagyon boldogan osztom meg velük. Azt gondolom, eljutottam erre a pontra. Ha engedélyt kapok rá, annyi információt árulok el, amennyit csak tudok. De az elmúlt egy-két évben ez igen nyugtalanító folyamat volt. Bob: Beszélnél azokról az átmeneti dolgokról, amikor esetleg nem volt még ehhez az engedélyed? Brian: Persze. Elolvastam David Icke könyvét, az …és a szabadság felszabadít címűt, majd próbáltam beszélni róla az apámnak. Azt mondta, „nem, nem hiszem el, azt gondolom, hogy mindez fantázia, csak összeesküvés-elméletek”. Elmondta, hogy érdekli, miért veszek meg mindent, ami ezzel kapcsolatos. De nem osztom meg az aggodalmamat, miszerint amit hallok, olvasok és tanulok, mind igaz, legalábbis nekem. Sokkal több minden tűnik igaznak, mint az a szemét, ami a médiából folyik. Bob: Mi a helyzet azzal, mikor a Tamalpais-hegyen kirándultunk? Fel tudnád idézni? Brian: Igen. Akkor beszéltünk a titkos kormányról és arról, hogy mi történik a Földön, a változásokról, ufókról és hasonlókról. Azt kérdezted: „nem furcsa tudni ezeket a dolgokat, sokkal felvilágosultabbnak lenni, mint egy évvel ezelőtt voltál?” De, furcsa tudni. Teljesen más embernek érzem magam. A régi barátaim, akikkel nem találkoztam egy ideje, meg sem ismernének. Azt mondanák, hogy „tűnj innen! Őrült vagy!” Bob: Azt vetted észre, hogy néhány barátságod megszűnt? Brian: Igen. Volt egy baráti társaságom még a középiskolából. Közel álltunk egymáshoz, szoros volt a kapcsolatunk. Nagyon hiányoznak, de mindannyian átmentünk a változásokon, megvan a saját utunk. Az elválások néha váratlanul és fájdalmasan érintenek, olykor pedig elhalványulnak. Vannak új barátaim. Valamilyen szinten közelebb érzem magam az új barátaimhoz, mert hasonló úton járunk. Vannak barátaim az Ufó-konferenciáról, az Élet virágáról, és remélem, hogy barátaimnak tekinthetek néhány bennszülött amerikait! Mikor tavaly találkoztam velük Dél-Dakotában és bent voltunk az izzasztókunyhóban, elszívtuk a békepipát, naptáncot jártunk, elképesztő élmény volt! Azok a régi barátok, akikkel megmaradt a kapcsolat – azokkal is éppen hogy –, tolerálják ezeket, de mikor erről kérdeznek, olyan gyorsan témát váltok, amilyen gyorsan csak tudok. Bob: Tudnád definiálni a „fájdalmat” és azt, hogy kezeled? Brian: Mikor azt mondom, fájdalom, irányíthatatlan érzésekre gondolok. Abszolút kontrollálhatatlanok, és nem percekig tart, hanem órákig, néha napokig. Bob: Mi a tendenciád – elfutni, elkerülni vagy úgy tenni, mintha ott se lenne? Brian: Nem, többé nem teszek úgy, mintha nem létezne. Bob: De régebben így csináltad? Brian: Igen, régebben. Bob: Beszélnél róla? A „fájdalommal” járó hatás tekintetében változáson mész keresztül? Brian: Szeretném azt hinni, hogy nem futok el. Régen olyan dolgokat mondogattam magamnak, hogy „ne érezd ezt, mi a baj veled, ne idegesítsd magad”. Bármi történt, pár perc kellett, hogy megtaláljam a kivezető utat. Megveregettem a saját vállam, hogy milyen okos vagyok, de mindig visszatért az érzés. Később – általában éjszaka – előjön minden. Bob: Úgy tűnik, túljutottál a nehezén. A legtöbben bármit megtennének, hogy elkerüljék ezeket az érzéseket, de úgy tűnik, hogy te azon az úton jársz, hogy tudod, pont az ellenkezője segít – belemélyedsz és inkább átmész rajta, minthogy elmenekülsz. Brian: Igen, de némelyik akaratlanul is megtörténik. Van valami, ami böki a csőrömet, anélkül, hogy tudatosan tudnék róla – valami olyasmi, hogy „szállj ki, engedd el”. Olyan nyolc-kilenc hónapja elkezdtem edzeni. Súlyproblémáim voltak, ami önbecsülési gondokhoz vezetett. Sok ideig tartott, míg végül úgy döntöttem, hogy teszek valamit. Lefogytam és

44

igazán büszke voltam magamra. Észrevettem, hogy a mozgás természetes magasságokba emelhet – de igazán le is vihet. Néha azt kívánom, bárcsak lenne egy homokzsák a lakásomban. Néha a legkisebb dolog is fel tud dühíteni. Emlékszem, kölyökkoromban szerettem ütni az apámat – pajkos volt, szerettem püfölni. Nem tudom, ő csinálta-e, vagy én akartam kiadni az iránta érzett mérgemet, bárhonnak is jött az a méreg. Utálom beismerni, de úgy néz ki, mintha valódi hajlamom lenne az erőszakra, amiről nem is tudtam, hogy bennem van. Bob: Lehet azt mondani, hogy most több változáson mész keresztül, hogy intenzívebben éled meg őket az elmúlt egy-két évben, beleértve az erőszakot és a dühöt is? Brian: Ó, hogyne. Támadt néhány szörnyű, szörnyű gondolatom azzal kapcsolatban, hogy mit tennék az emberekkel. Először az jut eszembe, hogy „ez borzasztó, nem szabadna ilyeneket gondolnom”, de rájöttem, hogy talán meg kellene élnem – barátokra szert tennem általa, ahogy te mondod. Bob: Lehetséges, hogy mindegyikünkben vannak a múltból nyomasztó, megoldatlan dolgok, melyek az általam „beragadt energiának” nevezett formában élnek a testben. Az elmében is ott vannak olyan gondolatok képében, melyek tudat alatt azt alakítják ki az életről, hogy akaratlanul alakul az életutunk. Amint egyre tudatosabbá válsz, elképzelhető, hogy néhány ilyen régi elfojtott dolog kezd felszínre kerülni? Lehetségesnek tűnik ez? Brian: Igen, tényleg lehetségesnek tűnik – főleg később, és egyre gyakrabban, egyre intenzívebben. Még mindig nem állíthatom, hogy értem. Hiszek a reinkarnációban. Úgy gondolom, hogy vannak dolgok, amik már megtörténtek előző életeimben, más eseményeket pedig még csecsemőkoromban éltem meg a mostaniban. Ez lehetett maga a születési folyamat is. Még arra is gyanakodtam, hogy idegenek raboltak el. Van két jel a testemen, melyekkel nem tudok elszámolni. Visszatérve arra, hogy mit tapasztalok és mi történik velem? Ki tudja? Vajon megsértettek, elraboltak? Ki voltam, mielőtt ide kerültem, hol voltam azelőtt? Folyton ezeken jár az eszem. Bárcsak tudnám – nem szeretek tudatlanul élni. Bob: Akkor mondhatjuk, hogy az érzelmek erősebben törnek rád, mint a múltban? Brian: Azt mondanám, hogy az elmúlt hat hónapban több érzelmet éltem át, mint az előtte lévő hat évben összesen. Bob: Hogy befejezzem a gondolataimat, ahogy tudatosabbá váltál, valójában várod, hogy ezek a dolgok megtörténjenek. Ez egyfajta kiszorító folyamat. A rég bent ragadt energiát az újonnan érkezők szorítják ki. Ez valójában egy egyszerű elv. Ha fogsz egy pohár vizet, melynek sár van az alján (ez a bent ragadt energia), és kezdesz friss vizet folyamatosan beleönteni (ez az új energia), az első dolog azt lesz, hogy a sár felkavarodik, és a víz is piszkos lesz. Ha tovább töltöd bele a friss vizet, a sár végül kimosódik, és marad egy pohár teljesen tiszta víz. Van értelme ennek a hasonlatnak, annak az érzelmi folyamatnak a tekintetében, melyen keresztülmész? Ha igen, megérné találni egy utat a képességed kiterjesztésére, hogy jónak érezd a folyamatot, vagy ha nem jó, akkor van arra mód, hogy jóvátegyed azt, ami nem jó? Mindez kibővíti a képességed, hogy elfogadd olyannak, amilyen, ezáltal mélyreható élményed lehet az ellenállás helyett. Ha engeded magadnak, hogy átéld ezt, azzal azt is eléred, hogy ez a kiszorító folyamat beteljesülhessen. Más szóval átmentél a változásokon. Brian: Ez valóban jó hasonlat; van értelme számomra. Sok a szemetem. Bob: Akkor annak is van értelme, hogy átmész a felébredésnek az intenzív és gyorsiramú folyamatán, mely felkavarja azokat a dolgokat, amik kevésbé voltak eddig tudatosak – előhozva ezeket az elfojtott, erősebb és intenzívebb érzéseket? Akkor az is helytálló, hogy mindez a tudatosságon múlik, ami maga után vonja az ébredést? Mi a helyzet azzal a ténnyel, miszerint az élet csupa kockázat és változás; arról szól, hogy inkább magunkévá tesszük, minthogy megtagadnánk. Szóval van értelme inkább úszni az árral, mint elutasítani?

45

Brian: Igen, van értelme. Egyetértenék vele, megmagyarázná, amin éppen átmegyek. De tudva a különbséget a visszautasítás és az átélés között, ez olyasmi, amit eddig még nem tudtam pontosan meghatározni. Tudom, hogy keresztülmegyek valamin… Azt nem tudom, hogy vajon más is átmegy-e ezen. Számomra egyedinek tűnik, az én saját élményemnek. Bob: Ezt mondja mindenki, amíg össze nem hozok egy ilyen csoportot és nem teszem fel nekik a kérdést. A válasz mindig száz százalékos. Legutoljára múlt pénteken volt erre lehetőségem, mikor beszédet tartottam a Kelet-Nyugat Könyvesboltban. Mindenki feltette a kezét arra a kérdésre, hogy: „meghatározó változásokon mennek keresztül?” A legtöbb emberben megvan a hajlam azt gondolni, hogy csak őket érinti. Brian: Én azt gondoltam, hogy „mi a baj velem? Mi történik velem?” Mindenki más normálisnak tűnik. Mindenki éli a remek kis életét. Talán tudván azt, hogy mások is heves változásokat élnek meg, kicsit jobban érzem magam – ha én boldogtalan vagyok, más is legyen az! Nem mindig fájdalomként vagy sajnálatként jelentkezik, de mikor rám tör ez az olykor erőteljes érzés, mikor nagyon mélyre kerülök, úgy érzem, hogy soha többé nem fogok tudni kimászni belőle. Ha sikerül, az olyan, mint valami megkönnyebbülés, nagyszerű érzés! Nagy öröm volt minderre rájönni. Elképesztő volt kétszer egy hetet együtt tölteni Drunvalóval. Más tanulókkal találkozni is nagyon jó volt! Még filmet cserélni vagy új videót megnézni is csodálatos. Én meg mindig ellenálltam a tanulásnak. Talán a felszín alatt tudtam, hogy az egész egy nagy rakás gőzölgő kutyagumi. Talán nem bírtam elviselni, amit tanultam. De mikor pár évvel ezelőtt találkoztam néhány felvilágosult emberrel, kezdtem kinyílni és néhány új dologra odafigyelni. Onnantól kezdve a tanulás iránti vágyam egyre csak nőtt és nőtt. Olyan, mintha új ember született volna. Ennek eredményeként tényleg lehet mondani, hogy érzelmi változásokon is átmegyek. Ez egy csodálatos kalanddá vált, minden sikerével és buktatójával együtt. Nem változtatnék meg semmit. Nem mennék vissza, nem is tudnék. Nem ismerlek – el akarnád felejteni, amit eddig tanultál? Azt mondanád, hogy „kérlek, töröld ki a memóriámat az elmúlt tíz-tizenöt évre visszamenőre”? Nem. Ahogy a telefonban is mondtad, tizenöt-húsz évedbe tellett, mire megtanultad, hogy kell ezen keresztülmenni. Azt mondtad: „Brian, még csak két éve tart nálad ez az egész”. Hallgass azokra az emberekre! Tudod, sokszor, mikor valaki megközelíti ezeket a srácokat, elhallgatnak. De mi csak ülünk itt, jártatjuk a szánkat, miközben ők énekelnek. Nagyszerű! Bob: Meg akarom nekik köszönni, én élveztem. Brian: Én is! Talán éppen az érzelmi testüket tisztítják, teljesen megváltoztak, énekelnek, amíg fent van a nap, mikor normális esetben éjszakánként énekelnek. Figyelj rájuk, előttünk járnak! Azt hiszem, ez jelent valamit. Köszönöm, Brian ezt a remek időtöltést, a remek beszélgetést, és azt, hogy úgy tetted tisztába a dolgokat, ahogy én nem tudtam volna. Ha bármelyikük úgy találja, hogy hasonló változásokon megy keresztül, mint Brian; ha nagyobb ingadozásokat él meg erősebb érzelmekkel; ha azt veszi észre, hogy néhány régi barátságot elveszített, ha nem mindig tudja megfelelően kezelni a barátait és családját, ha azt hiszi, hogy ez csak az ön hibája, és azon gondolkozik, hogy önnel mi lehet a baj – akkor pihenjen! Mindegyikünkkel ez történik! Még egyszer, ez félelmetes változás a bolygó és az emberek számára, egyénileg és kollektíve is. Senki nem tud elmenekülni előle; semmiféle megtagadás, elkerülés, elrejtőzés vagy elutasítás nem működik. A kulcs – mint mindig – a tudatosság. Első lépés a tudatosság felé a tudás. Ha nem ismeri vagy nem érti a folyamatot, akkor örökké hatása alatt fog állni. Elkerüli, megtagadja, elutasítja, a fájdalomba menekül, csodálkozik, hogy mi a baj önnel vagy azzal foglalkozik, hogy mások mit gondolnak stb.

46

Ha viszont érti, akkor megtanulhatja tudatosan megélni a folyamatot. Megtanulhatja, hogyan fordíthatja előnyére az eseményeket azzal, hogy tudja, hogyan kell kezelni őket. Ezt hívják az érzelmi test tisztításának, és ez az, amiről a könyv többi része szólni fog. Itt olvasható Drunvalo beszéde, amit 1996 novemberében mondott a coloradói Estes Parkban megrendezett Csillagtudás Konferencián: Az Élet virága alatt végzett munka úgy lett kialakítva, hogy egyesítse a bal és jobb agyféltekét, illetve bebizonyítsa, hogy a dolgok mennyire összefüggnek egymással, így megtapasztalhatják az egységet. De az érzelmi test területét nem terjesztettük ki – ez a legnagyobb problémánk. A legfőbb kihívásunk ez egyensúly megtalálása ezekben a változásokban. A Merkaba alkalmazásáról beszélünk – bár ez sem elég, ha az érzelmi test nincs egyensúlyban. Tökéletesen ismerheti a Merkabát, de ha nem találja meg az érzelmi összhangot, nem sokat fog tudni segíteni. Drunvalo így válaszolt a foton övről feltett kérdésre: Nem lépünk be valamilyen külső fénymezőbe és nem alakulunk át úgy, hogy elmenekülhessünk karmikus kötelékeink elől. Az érzelmeinken kell dolgoznunk, és minden olyan dologgal, amivel eddig foglalkoztunk – itt lent a Földön, a sár és a sötétség közepén –, és túl kell ezeken lépnünk, mielőtt a létezés magasabb szintjére lépnénk. Lefektettük a beszélgetésünk alapjait. Most már tovább léphetünk a fő téma felé, ami nem más, mint az érzelmi test megtisztítása. Mindannyian a múlt befejezetlen részei vagyunk, és életünk addig alakulgat, amíg ki nem tisztul teljesen. Először is kisilabizálom ezeknek a befejezetlen dolgoknak a forrásait, és hogy milyen hatással vannak ránk; majd megvizsgáljuk ezeknek a tudatosságot gátlóknak a kezelési módjait.

9 Az elme Ne változtasd meg a hiedelmeket. Alakítsd át a hívőt. - Werner Erhard Ez a rész a könyv második felének az eleje – valójában olyan, mintha egy másik könyvet tartana a kezében. Sok időt töltöttem azon gondolkozva, miként csináljam. Rengeteg jó könyv létezik az érzelmi test tisztításáról, hogyan tudnék egyedi művet kínálni? Eszembe jutott 1989 nyara, mikor nem hittem el, hogy többet tudnék tenni annál, minthogy újra feldolgozom azt, ami már elhangzott. Majd rájöttem, hogy az egyetlen módja az érzelmi test megtisztításáról szóló könyv megírásának az, ha azt írom le, ahogy én csinálom: először is alaposan megteremtem a feltételeket – eszerint az élet nem olyan, amilyennek látszik, többről szól, mint az ideális kapcsolat, állás, autó stb. megtalálása. A nézőpontom szerint meg kell érteni az érzelmi test megtisztítását, mely a nagyobb kép látásához szükséges. De továbbra is azon törtem a fejem, hogy mit kezdjek a feladat második felével. Számomra a könyvírás a reménykedés és elengedés folyamatos kérdése, más szóval a kontroll megszűnése.

47

Nekem mindig az volt a tapasztalatom, hogy ez vezet az igazi kontrollhoz. Ez azt jelenti, hogy inkább farolok a fék taposása és a téma erőltetése helyett. Szóval arra kell emlékeznem, hogy úgy mondjam el az egészet, ahogy az én életemben történt. Nem szükséges itt túlságosan okoskodni. Hogy igazán át tudjam adni, ahhoz vissza kell menni az időben a korai ’70-es évekig, mikor az egyik fő érdeklődési köröm a tekejáték volt. Nagyon komolyan vettem ezt a játékot. 197071-ben még a profi bajnokságban is kipróbáltam magam. Hat forduló után előjött a deréksérülésem, és rá kellett eszmélnem, hogy a legtöbb profi sokkal jobb nálam. Ráébredtem, hogy az elmém a legnagyobb ellenségem. Tudta a testem, tudták az izmaim – a természetes tudásom tudta a megoldást –, de gyakran az agyam nem engedett, persze a kiélezett helyzetekben sem. Éreztem, hogy a legnagyobb szükségem arra van, hogy megtanuljam az elmémet lecsendesíteni, és a természetes képességeimmel helyt állni ilyen szituációkban. Az első áttörés egy barátomtól érkezett, aki tisztában volt a helyzetemmel. Azt mondta, ha igazán érdekel az elme, meg kéne ismernem Alan Watts-ot. Különösen figyelmembe ajánlotta azt a művét, melynek címe egyszerűen A könyv.1 El is rohantam egy könyvesboltba; az igazat megvallva két-három üzletben is kerestem, de nem találtam A könyvet. Abban sem voltam biztos, hogy létezik egyáltalán ilyen cím – ki nevezne el könyvet A könyvnek? Így egy olyan Watts-könyvvel tértem haza, melynek címe Ez az?2 volt. Úgy gondoltam, hogy megtaláltam az igazit. De a barátom azt mondta: - Nem, nem ez az; annak a címe A könyv! Ezért elnéztem a város másik végében található könyvesboltba, ahol rá is bukkantam. Mikor hazamentem, egyből elkezdtem olvasni. Képtelen voltam letenni. Abszolút az volt, amit kerestem. A bibliámmá vált, legalább egy évig állandó társam lett. A könyv teljes címe The Book: On the Taboo Against Knowing Who You Are (A könyv – Az önmagunk megismerését tiltó taburól). A hátoldalról idéznék az alábbiakban: Talán „A Könyvben" nyoma sincs a szakavatott tudós száraz, kevesek számára elérhető intellektualizmusának, de a mindent összemosó felszínességnek sem - inkább a tábortűz mellett iszogató, inkognitóban utazó filozófus, pimasz zen szerzetes találó beszólásainak, rabul ejtő történeteinek lehetünk mi is a részesei. Alan Watts ugyanolyan jótékonysággal húzza ki alólunk a tudományos gondolkodás merev leegyszerűsítéseiben gyökerező világnézetünket, mint amilyen vérlázítóan egyszerű, szemtelenül találó képekkel világít rá a keleti tanokat gyakorló nyugati "spirituális haladók" kulcskép(zet)eiben rejlő, keleti misztikával kapcsolatos képtelenségekre, hogy ezzel utat nyisson egy nagyobb egyéni kockázattal járó, de termékenyebb szellemi és spirituális kalandnak.3 És tényleg ez az, ahogy minden kezdődött. Egy olyan utazás kezdete, ami a mai napig tart. Pedig mindössze csak jobb tekejáték játékos akartam lenni! Tulajdonképpen még Watts felfedezése előtt támadt egy ötletem, mégpedig az, hogy az elme lecsendesítéséhez meg kell tanulni lemenni alfába. Nem tudtam, hogy kell, de egy tekejátékos barátom, az „elme edzőm” adott egy könyvet a transzcendens meditációról (TM). 1974-ben elvégeztem a TM-kurzust, és már az első meditációm első két másodpercében rájöttem, hogy valami nagyon erős dologról van szó. A tekejáték tudásom azonnal és drámaian fejlődött. Mindez 1972 és 1974 között történt, és ha emlékszik az előző könyvem 1972 című fejezetére, felidézheti, hogy ekkor mentek végbe a rendkívüli változások bolygónkon. Abban az időszakban a szíriusziak azt akarták tőlünk, hogy olyan gyorsan fejlődjünk, amennyire csak lehet. Valójában rövid időre még a szabad akaratunktól is megfosztottak minket. Olyanok voltunk, mint fegyverekkel játszó kisgyerekek, és egy ideig azt hajtogatták,

48

hogy „nem, nem csinálhatjátok”. Aztán kezdték beprogramozni az eseményeket életünkbe, ami által a lehető leggyorsabb fejlődésnek indultunk. Nem sokkal később visszaadták szabad akaratunkat. Valójában választási lehetőséget kínáltak fel számunkra, és ha rosszul döntünk, akkor addig ajánlják az opciókat, amíg ki nem választjuk a jót. Amit biztosan tudok, hogy az 1972 és 1974 közötti időszak a változásoké volt, nekem pedig a fejlődésé. Egyáltalán nem éreztem úgy, mintha bármit is kénytelen lennék megtenni. A motiváció saját magamtól érkezett. Ne feledjük, akkoriban főleg törtető tekejáték játékos voltam. Majd hallottam az EST-ről (Erhard Szeminárium Tréning). Nehéz is lett volna nem hallani róla, 1975-ben élte fénykorát. Számomra úgy tűnt, mintha a semmiből érkezett volna – egyszer csak ott volt egy dolog, amit EST-nek hívtak. Mindenkinek volt is véleménye róla. Voltak egyaránt támogatói és ellenzői, senki sem maradt közömbös iránta. Eleinte negatív volt a véleményem, az EST nekem olyan volt, mint a gyorséttermi kaja. Azt gondoltam, hogy a felvilágosodáshoz egy zen mesterrel kell tanulni, majd olyan húsz éven keresztül ülni egy hegytetőn vagy barlangban. Hogy tudná két hétvége megváltoztatni az életet? Sehogy! A bevezető szemináriumokról is hallottam, ami egy Amway ralin való részvételre emlékeztetett – igazán lehűtött. Aztán egy közeli barátom – ugyanaz, aki megismertette velem Alan Watts-ot – elvégezte a tréninget. Természetesen égtem a vágytól, hogy halljam a véleményét. Úgy mesélt róla, hogy bíztam benne és megértettem, hogy tényleg van valami az EST-ben, és talán nekem is ki kellene próbálnom. Így is tettem. Elmentem egy bevezető szemináriumra. A barátommal előzőleg eleget beszélgettünk róla, hogy meggyőzzem magam, tényleg be kell iratkoznom. Jó, hogy így történt. Rosszabb volt, mint egy Amway rali! Biztos vagyok benne, hogy kenyérpirítót ajándékoztak azoknak, akik a legtöbb vendéget hozták magukkal! Továbbmegyek, törtetők voltak! Mondhatták volna, csak lehetőséget kínálnak a választásra, de azt kell mondjam, rámenősek voltak! Annak ellenére, hogy tudtam, be kell iratkoznom, mégis eltökéltem, nem adom be egyből a derekam ennek a körforgásnak. Így megvártam a másnap reggelt. Elmentem az EST irodájába, leadtam a jelentkezési lapomat, és már ott is voltam a képzésen. A barátom a lehető legjobban felkészített arra, mit várhatok. Lényegében azt mondta, „ne tévesszen meg a külsőség, a látszat csal; valami más is zajlik ott”. A beszélgetéseinkből kiderült, nem szabad bedőlnöm az oktatónak és a segítőinek. Elmondta, mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy összezavarjanak. Azt tanácsolta, tekintsek rájuk úgy, mint színészekre, akik szerepet játszanak, akkor legalább teljesen jól fogok szórakozni. Bejött. Az EST tréningre az egymás utáni szombatokon került sor, pontosan 8.30-kor kezdődtek, és gyakran a kora délelőtti órákig tartott. Minden alkalom addig tartott, amíg az adott nap információit átadták. Volt egy három órás elő-tréning megbeszélés, egy szerda esti tréningközepi megbeszélés, majd egy tréning utáni megbeszélés. A képzést a Berkeley-ben lévő Kalifornia Egyetem második emeletén található hallgatói önkormányzat báltermében tartották. Körülbelül kétszázötven ember volt jelen. Első nap pontban 8.30-kor egy zombiszerű karakter lépett a színpadra. Próbálom megtippelni az időt, mivel az egyezségünk egyik kitétele szerint semmiféle időmérő szerkezet nem lehetett a teremben, de mivel az EST mindig pontos volt, így szinte biztos vagyok benne, hogy a tréning időben kezdődött. - VICTORNAK HÍVNAK. AZÉRT VAGYOK ITT, HOGY AZ OKTATÓJUK MUNKÁJÁT SEGÍTSEM. A KÉPZÉS ELKEZDŐDÖTT. Bár Victor elegánsan volt öltözve, mégis úgy nézett ki, mintha épp egy ékszerdobozból mászott volna ki. Úgy viselkedett, mint egy szörny. Legalább egy órát szentelt arra, hogy a

49

monoton, gépies hangján emlékeztessen minket az előzőleg jóváhagyott megállapodásokra. Már az egyik elő-tréningen átmentünk ezeken a pontokon, így már mindent tudtunk. A megállapodások lényege az volt, hogy addig a szobában kell maradnunk, amíg a napi tréning tart; nem beszélhettünk, hacsak nem a megbeszélés részét képezte; addig nem mehettünk ki a mosdóba, amíg az oktató nem engedélyezte; és csak a kajaszünetben ehettünk, amiből maximum egy volt. Az emberek megőrültek az utolsó két ponttól. Az jutott eszembe, amit Alan Watts írt A könyvben: A félelem egyre növekszik, melyet egy patkányversenyen is megfigyelhetünk: az embereket is magában foglaló élő organizmusok a cső egyik végébe tesznek valamit, hogy a másik végéből odaereszthessék az állatot, mely a hosszú futás során teljesen kifárad. De a további szórakozás kedvéért a cső végén újabb utak találhatók, hogy az állat ott is keresgélni tudjon. A bejárati oldalra – szemmel és füllel rendelkező – ganglionokat helyeznek el, így könnyebben el tudják csenni és lenyelni a körülöttük lévő dolgokat. És mikor már eleget ettek, a többletenergiájukat fel tudják használni azzal, ha bonyolult módon tekeregnek ideoda, mindenféle hangot adnak ki, mikor kifújják a levegőt, és ha egy csoport összegyűlik, akkor megküzd egy másik csoporttal. Idővel a csövek nagyra nőnek, hogy már alig lehet csőnek nevezni őket, amit a különböző mozgásformák eredményeként érnek el. Bizonytalan az a szabály, miszerint nem esszük meg saját formánk csöveit, de általában komoly verseny zajlik a cső legjobb típusának címéért. Mindez hihetetlenül haszontalannak tűnik, de mégis, mikor elkezd gondolkozni rajta, inkább hihetetlennek fog hatni, mint haszontalannak. Mindenesetre kivételesen szokatlan.4 Talán többről szól az élet, mint a megelégedés, melyet az est is így gondolt. Victor monológjának a közepén egy nagyon jólöltözött, harmincas éveiben járó férfi jelent meg a színpadon a terem hátsó részéből. - NO, EZ AZ, AHOGY NEM MŰKÖDIK AZ ÉLET! OLYAN, MINT HA 300 DOLLÁRT FIZETTEK VOLNA EGY ÚJ RÁDIÓÉRT; VICTOR MEGPRÓBÁLJA ELMAGYARÁZNI A RÁDIÓ MŰKÖDÉSÉT, ÉS ÖNÖK, SEGGFEJEK MÉG CSAK NEM IS FIGYELNEK! AZT HISZIK, HOGY JOBBAN TUDJÁK! A NEVEM RON. ÉN VAGYOK AZ OKTATÓJUK! Ekkor már mindenki feszengett a székén. Néhányan úgy tűntek, hogy készek távozni. Ott ültem és azon gondolkoztam, hogy „haver, ez nagyszerű! Jobb, mint vártam”. Ron abszolút a leghatásosabb, leglenyűgözőbb ember volt, akivel valaha találkoztam. Mindez 1977 novemberében történt. Úgy emlékszem az egészre, mintha múlt héten lett volna. Jegyzetek 1. Alan Watts: The Book: On the Taboo Against Knowing Who You Are (A könyv – Az önmagunk megismerését tiltó taburól) – New York: Random House, 1966 2. Alan Watts: This Is It (Ez az – a ford.) – New York: Random House, 1958 3. Watts: A könyv – hátlap 4. Ibid.

10 Felfogtam Sokkal könnyebb abba az irányba vezetni a lovat, amerre ő megy

50

-

Werner Erhard

Mit is kaptam az EST-től? Először is, rájöttem, hogy rengeteg a felhajtás, rengeteg a buktató. Ha elvégezte az est-et, tudja, miről beszélek. Az EST egyik kritikája – és van pár –, hogy egy csomó fiatal oktató hozta létre, akik azt gondolják, az életük munkája más emberek kigúnyolása oktatói szerepkörben – mindenkit, kivéve magukat. Barátommal később viccet is csináltunk belőle: „látod, ezért nem működik az életed – mert seggfej vagy”. Ez általában meg is nevettetett minket. Persze nagyrabecsülésünket is kifejeztük mindig; úgy értem, hogy a tréning nagyszerű élményt nyújtott számunkra. Nem tudok olyan EST-et végzett hallgatót, aki ne csodálná és tisztelné az oktatóját. De az EST igazi értéke természetesen túlmutat a viccelődésen és élcelődésen. Megfizethetetlen lehetőség volt olyan élmény közvetlen megtapasztalására, ahol a „tettek” mi magunk vagyunk, de biztonságban voltunk, így el is tudtuk engedni egyből. Egyébként, hadd tisztázzak valamit, én is azért voltam ott, hogy „cselekedjek”. Minden felett lenni és a tréner „nem befolyásolása” alá kerülni volt a tettem, mely egyfajta páncélzat magamra öltését jelentette. A fejemben tartottam, az életről való elképzelésemben, és megvédett attól, hogy az érzelmeimre hassanak. Mindazonáltal, sok mindent kaptam a képzéstől. Többek között többet tudok az elméről, amit már rutinszerűen tanítok az Élet virága valamint az újjászületési kurzusaimon, amit az ESTnek köszönhetek. Ezen felül az újjászületés elején szinte minden résztvevő elvégezte az ESTet, és mély hatása alá is kerültek. Ezért befolyásolta az újjászületést is. Ki fogom fejteni a következőkben. 1975-ben egy rövid ideig Leonard Orr is az est munkatársa volt. Valahogy találkozott Werner Erharddal, és Werner eléggé le volt nyűgözve ahhoz, hogy Leonardot a trénerek tanácsadójaként alkalmazza. Az EST nem az ésszerűségről szólt. Valójában minden lépésnél szembesültünk az „ésszerűségünkkel”, mely már a megállapodásoknál elkezdődött. Az előzőekben már említett egyezségen felül arra is megkértek, hogy ne üljünk olyan ember mellé, akit ismerünk. Megállapodtunk abban, hogy nem készítünk jegyzeteket és felvételeket az oktatásról; hogy a helyünkön maradunk mindaddig, amíg más utasítást nem kapunk; valamint nem fogyasztunk alkoholt és kábítószert az oktatás egész ideje alatt, kivéve az előre felírt gyógyszereket. Ha megkérdeznénk a megállapodás célját – és az emberek meg is kérdezték –, Victor annyit mondana, hogy „azért van, mert működik”. Amit a legtöbbünk kihallott ebből az egyezségből, az a szabályok, melyet egy felettünk álló személy rótt ki ránk (szülő, tanár stb.), mivel a legtöbb ember valaminek a hatása alatt áll, amit később a szülői rosszallás szindrómának fogok nevezni (a 11. fejezetben), ezért vagy fellázadunk, vagy alkalmazkodunk a tekintélyekhez. Megkértek minket, hogy vállaljuk a felelősséget a megállapodásunkkal kapcsolatban – kezeljük úgy, mintha a sajátunk volna, mintha mi hoztuk volna létre saját magunk számára, ami a szükséges feltételeket tartalmazza ahhoz, hogy megalapozzuk azt a maximumot, amit a tréning által nyerhetünk. Azonban a legtöbbünk hozzá volt szokva az ésszerű megállapodásokhoz. Például, majdnem mindenki ésszerűnek tartaná, ha a terem végében lenne egy órája a kabátjában vagy a táskájában. Legalább tíz-húsz ember ismerte el, hogy megszegte az egyezség azon pontját, miszerint nem lehet semmiféle időmérő a szobában. Számos lehetőséget kaptunk, hogy lássuk, az ésszerűség a meg nem élt élményhez hasonlítható – azaz csak gondolati szinten éljük az életet, túlélünk, elhagy az erőnk. Az ésszerűség a tudatosság áldozata. „Nem tudtam megcsinálni, mert nem csinálhattam meg,

51

vagy mert túl nagy volt a dugó és késésben voltam” – vagy bármi ehhez hasonló. Úgy teszünk, mintha a kifogásaink a semmittevésre számítanának igazán. Nem látjuk azt, ami tényleg fontos. Ennek az egész egyezség dolognak másik tényezője, amit Werner a „valóság könyörtelen szabályai”-nak hív. Werner szerint ezek a szabályok nem ésszerűek, csak úgy vannak. Például a gravitáció nem vigyáz ránk, ha leesünk a létráról és eltörjük a lábunkat. Lehet, hogy igazságtalan vagy ésszerűtlen, de az élet nagy része így épül fel. Nincs értelme a gravitációt hibáztatni. Victor a valóság könyörtelen szabályai mellett állt ki, és az emberek megőrültek tőle! Victort nem érdekelte. Ahogy Ron mondaná: - Az életed nem működik, mert gépiesen a hitrendszered szerint élsz, ahelyett, hogy a tapasztalataidra hagyatkoznál. Majd elmesélt egy híres est történetet: ha beleteszel egy patkányt egy olyan labirintus végébe, amiben van egy sajt, rövid idő elteltével a patkány meg fogja találni a sajtot. Az emberek is képesek erre. Ha a sajtot másik alagútba helyezzük át, a patkány továbbra is az eredeti úton fog elindulni, míg végül rájön, hogy máshol keresse. A patkányok és az emberek közötti különbség abban rejlik, hogy az emberek örökké ugyanazon az úton keresgélnek, mert ott fejlesztették ki a hitüket. Másik oldalon a patkányok nem hisznek semmiben – mindössze csak a sajtot akarják. Tehát a koncepciók és hiedelmek tükrében éljük életünket, nem pedig a tapasztalataink alapján. És a meg nem tapasztalás legalacsonyabb formája az ésszerűség. Ron mindezt egy táblán ábrázolta a következők szerint (10-1. ábra): először is húzott egy vízszintes vonalat, melyet a „semmi” szóval jelölt. A vonal alá azt írta, hogy „meg nem élés”. Majd egymás alá felírta, hogy „segítség, remélés, döntés, ésszerűség”. Elnevezte a meg nem élés különböző szintjeinek. A vízszintes vonal felett az „elfogadás” szó szerepel. Ahogy Az est könyvében írja: A vonal felett a megélt élmény szerepel, az első lépés pedig a tapasztalás első formája, vagyis egyszerűen az elfogadás. Ha ki akar kerülni a meg nem élt tapasztalat birodalmából, nem szabad többé ésszerűnek lennie, ne hozzon döntéseket, ne reménykedjen, csak fogadja el úgy a dolgokat, ahogy vannak. Nem több, nem kevesebb. Fogadja el őket. Ha így tesz, ezzel felkapcsolja a tapasztalás lámpáját. Amíg nem így történik, addig le van kapcsolva.1 Az elfogadás fölé Ron a „tanúskodást vagy megfigyelést” írta. A fölé pedig a „részvételt vagy megosztást”, a tetején a „forrás” szó szerepel. Ezek a megélt élmények különféle szintjei. Az est könyve azt mondja, hogy amennyiben százas skálán mérjük a tapasztalatot és a meg nem élést, az „ésszerűség” mínusz nyolcvan lenne. A „döntés” mínusz húszat, a „remélés” mínusz tízet, és a „segítség” mínusz ötöt kapna a skálán. Az „elfogadás” plusz öt lenne a tapasztalás oldalon, így menne felfelé egészen a százat érő „forrásig”. 10-1. ábra: a tapasztalás különböző szintjei Forrás Részvétel Tanúskodás Elfogadás Megélt élmény: Semmi

52

Meg nem élés: Segítség Remélés Döntés Ésszerűség Hogy eljussunk a mínusztól a pluszig, át kell jutni a zérón is. A meg nem éléstől a tapasztalásig vezető úton keresztül kell lépni a semmin, a nagy ürességen! Az est tréning célja, hogy átalakítsuk képességeinket az élet megélésére, vagyis a helyzetek, amiket megpróbálunk megváltoztatni, vagy egyszerűen belenyugszunk, mind maga az élet folyamatába tartoznak.2 Emlékszem, Ron milyen sok időt töltött azzal, hogy elmagyarázza mit értett az „átalakítás” és a „megváltoztatás” szavak alatt, majd különféle szituációs példákkal állt elő, amikbe bele lehet törődni, de meg is lehet változtatni. Hatalmas reménysugár söpört végig a termen, mikor az emberek megfontolták annak a lehetőségét, hogy a folyamatosan felbukkanó nehéz helyzeteket tisztázni lehet. Természetesen, ha valaki reménytelenségét fejezte ki, Ron gyorsan rávilágított, hogy a remény a meg nem élés birodalmában helyezkedik el. Az EST könyve az alábbiakat állítja: …az átalakítás szó nem a „megváltoztatást” jelenti, hanem inkább „átlényegülést”, azaz „azon képességek lényegi átalakítása, melyek az élet megtapasztalását segítik”. Csak a formát módosítja. Valami olyan radikális változásról beszélünk, mint a plusz egy és a mínusz egy közötti különbség. A mínusz öttől mínusz egyig tartó utat nevezhetjük változásnak. De mínusz egytől plusz egyig eljutni – az száznyolcvan fokos fordulatot jelent. Ez jelképezi az élet megtapasztalására irányuló képességek átalakítását. És a mínusz egytől a plusz egyig vezető úton át kell jutnunk a semmin.3 A nap későbbi részén elvégeztük az első gyakorlatunkat. Ron arra kért, hogy keressünk egy üres helyet a bal lábunk ujjában. Néhány másodperc múlva azt mondta, hogy „jó”, majd arra utasított, hogy ugyanezt tegyük a bal lábunk csontjával, és így tovább, végigmentünk az egész testünkön. Elég egyszerűnek tűnik, bár lehetetlen volt nem észrevenni, hogy néhány ember szipogott és sírt. Azon gondolkoztam, „hogy miért válnak az emberek ilyen érzelgőssé?”. A válasz két évvel később érkezett meg, mikor az újjászületésen vettem észre, hogy mindannyiunknak vannak lezáratlan ügyei a múltból, melyek beragadt energia formájában élnek a testünkben. Mivel ez a „beragadás” tovább épül, az emberek egyre inkább visszavesznek a testük iránti tudatosságból. Tehát a legtöbbünk nincs is a testében. Az EST-en végzett gyakorlat lehetőséget nyújt, hogy megismerjük a testünket, mely néhány embernek igen sokáig tartott. Természetesen akkoriban nekem sem volt meg a kulcsom magamhoz – én sem éltem a testemben. Majd az EST-ről három elmélet született. Az EST könyve szerint az első: „tökéletes vagy – de vannak olyan akadályok, melyek meggátolnak abban, hogy megéld és kifejezd a tökéletességedet”. A második: „az ellenállás konoksághoz vezet. Ha megpróbálsz elutasítani vagy megváltoztatni valamit, egyre szilárdabbá válik. Az egyetlen módja megszabadulni valamitől, ha elfogadjuk olyannak, amilyen. Ez nem azt jelenti, hogy nem veszünk róla

53

tudomást. A mellőzés tulajdonképpen az elutasítás és az ellenkezés egy formája… Az elfogadás azt jelenti, megfigyelünk valamit, kapcsolatban maradunk vele, de nem teszünk erőfeszítést a megváltoztatására.” A harmadik elképzelés: „egy tapasztalat újrateremtése eltünteti a tapasztalatot. Valaminek az újra átélése eltünteti az élményt”. 4 A második elképzelés szerint különféle formái léteznek az ellenállásnak. Ide tartozik az elkerülés, megtagadás, megváltoztatni próbálás, megszabadulás, az irányítás megszerzésének kísérlete, akaraterő, pozitívnak lenni, megoldás, mellőzés, elhallgatás és más viselkedéssel leplezni a dolgot. Ha olyan állandó gondja van, mint a harag, félelem vagy egyéb nem kívánt érzelem, feszültség, fejfájás, fizikai érzések, betegség, akaratlan gondolatok, nemkívánatos viselkedés stb., és ha valamilyen úton-módon ellenáll neki, bezárja az energiát egy helyre, ami egészen addig ott marad, amíg ellenáll. Ez nagyon érdekes, mivel azt jelenti, hogy a poláris tudatosság középpontjában vagyunk. Azt tanították nekünk, álljunk ellen MINDENNEK és ítélkezzünk MINDEN felett! Ami a harmadik elképzelést illeti, ha engedi magának, hogy egy visszatérő, állandó problémáját teljesen átélje, meg fog szűnni. Annak érdekében, hogy így legyen, újra kell teremtenie – vagyis totálisan meg kell élni, minden részletét. Megfigyeli, tanúja lesz, együtt él vele, ez az egyetlen módja, hogy elfogadja anélkül, hogy megpróbálná megváltoztatni. Kapcsolatba kerül a testi érzéseivel – milyennek hatnak és pontosan hol vannak a testében. Továbbá összeköttetésbe kerül ezeknek az érzéseknek a méretével, alakjával, súlyával és színével. Ugyanezt kell tenni az érzelmekkel is. Az érzelmeket is lehet érezni a testben. Megjegyezni ezeket nem egyszerű. Minden testi érzés, érzelem stb. – nevezzük tüneteknek – gyógyuláson mennek keresztül. Ezek a tünetek a múlt beragadt energiáit jelképezik, melyek a (valamilyen tevékenységbe történő) elfojtásból törnek elő. A meggyógyításához (eltüntetéséhez) a mélyére kell hatolni és teljesen meg kell élni (érezni) őket. Hihetetlenül fontos, hogy pont az ellenkezőjét tanították. Ha ezt megérti, a felírt gyógyszerek és az orvosok legfeljebb csak opcionális választások lesznek. Ennek megértése az újjászületés lényege, ez által lehet elkezdeni a munkát. Ezt a tizenkettedik fejezetben fogom kifejteni. Az első nap vége felé, Ron egy fejfájós önkéntest kísért a szoba elejébe. Ez a személy a Ron melletti széken ücsörgött. Ron megkérte, hogy lépjen kapcsolatba a fejfájásával úgy, hogy pontosan lokalizálja azt a testében. Majd megkérdezte, hogy mekkora, milyen alakú, milyen színű, mennyi vizet bír el – egészen addig kérdezgetett, amíg a fejfájás megszűnt. A második nap főként a gyakorlatokról szólt. Az első az „igazság gyakorlat” volt, melyben lehetőséget kaptunk, hogy megszüntessünk egy állandóan visszatérő problémánkat. Sok ember azt vette észre, hogy mikor megszűnt a gondjuk, alatta egy nagyobb alapprobléma bukkant fel – a múlt egy lezáratlan ügye. Mivel a problémájuk nem jelen idejű volt, a kiirtásának folyamata hagymapucoláshoz volt hasonlítható. Majd a „veszély gyakorlat” következett, melynek során huszonöt fős csoportok álltak felváltva a terem elejébe, ahol csak úgy „voltak” a többiekkel. Ez félelmetes szembesítés volt a legtöbb hallgatónak, beleértve engem is. Majd nyolc zombi kinézetű asszisztens lépett előre. Mindegyik kiválasztott egy résztvevőt, és az orra elé állt, hogy csak úgy vele „legyen”. Ron persze végig ordítozott, hogy ne csináljunk semmit, csak legyünk velük. Az emberek megőrültek! Az egyik szerencsés voltam, aki együtt „lehetett” egy ilyen zombival. Emlékszem, ahogy próbáltam megfordítani a helyzetet, és kezdtem bámulni a szemeit. Nem jött be – ott állt, semmi érzelem, semmi kifejezés, csak tökéletesen álló tetem. Ezután jött a „félelem gyakorlat”. Csukott szemmel feküdtünk a földön, és arra utasítottak minket, hogy töltsük fel magunkat (képzelt vagy valós) félelemmel – egészen addig, amíg félni kezdünk a mellettünk fekvő személytől. Arra kértek, hogy adjuk ki a félelmünket, és addig terjesszük ki, amíg mindenki kővé nem dermed a teremben, aztán a városban, az államban, az országban, az egész bolygón!

54

Majd Ron megfordította a helyzetet, mikor azt mondta, hogy a mellettünk fekvő ember tőlünk fél; akkor mindenki a szobában, és persze a bolygón is, halálosan félt egymástól. És tényleg addig húzta, amíg óriási vicc lett az egészből. Annyi félelmet generáltunk, hogy a végén képesek voltunk csak együtt „lenni” az érzéssel és nevetni rajta. Ez történt aznap este, vagy inkább azt mondanám, hogy éjjel. Ugyanis hajnali fél négy volt. Kivéve Victornak. Nem láttuk az utolsó mosdószünet óta, mikor gépiesen emlékeztetett a „mosdószünet egyezségre”. Tehát, hajnali fél négy volt (körülbelül négy órakor jöttünk el, illetve csak találgatok), tehát ideje volt „hazamenni”. Mindenki kedvenc zombija, Victor volt a „hazamenetel” felelőse. Minden báját és karizmáját bevetette, pont úgy, ahogy az ember várja a Valóság Kegyetlen Szabályaitól. Majd kint is voltunk! Hihetetlen magasságokban hagytam el a képzést, és úgy tűnt, hogy mindenki pont így volt ezzel. Alig vártam a következő hétvégét! A második szombaton reggel fél kilenckor ott volt Victor, „gravitációs” tevékenységét végezte éppen. De egy pillanat – az utána érkező ember nem Ron volt. - AZ ÉN NEVEM HAL. NEM RON VAGYOK! EZEN A HÉTVÉGÉN ÉN VAGYOK AZ OKTATÓJUK! Ron határozottan a szuperhőseim listájának élére került. Az öt „szabadnap” alatt azon kaptam magam, hogy mindig azon gondolkozom, „vajon Ron mit gondolna, vagy hogyan kezelné ezt a helyzetet?” És most Ron még csak ott sem volt, helyette megkaptuk ezt a Halt. Hal fel sem ért vele. Még hordozható mikrofont is használnia kellett. Ronnak nem volt rá szüksége; ki tudta adni a hangját, ha kiabált, ha suttogott. Hal képtelen volt erre. És így tovább. Sok időt töltöttem azzal, hogy megállapítsam, Hal nem Ron volt. Természetesen ez a trénerváltás rendszeres volt. Minden egyes látszatoktatáson így történt később. Emlékszem, a harmadik nap felénél eldöntöttük, hogy az új oktatónk nem volt elég kemény velünk. Ron soha nem nyugodott volna bele abba a sok badarságba, amit ennek az embernek előadtunk. Talán még Hal is seggfejnek titulált volna minket! Tehát, elhatároztuk, eljött az ideje, hogy „megleckéztessük”. Olyan helyzetet kreáltunk, melyben nem volt más választása, ordibálnia kellett velünk. Végül elkiáltotta magát: - … és pont ezért seggfejek! – mi pedig spontán hatalmas ovációban törtünk ki. Onnantól kezdve a tréning örömteli ünneppé vált. A harmadik nap nagy része a valóságról szólt. A valóság természetéről való hosszas beszélgetés után elértünk a valóság háromszintes analízisébe. Az EST könyve így jellemzi ezt az elemzést: Először is, fizikai dolog. Nem hívunk semmit valóságnak, amíg nem fizikai. A fizikaiság időben, térben és formában manifesztálja magát. A dolgok azok, amiknek van fizikai formája, léteznek az időben, és távolságot fednek… Másrészt, a fizikai sík lényege a mérhetőség. Azaz az idő, forma és távolság is a mérhetőség képességét kívánja, és mikor valami mérhető, az egyszerűen azt jelenti, hogy van eleje, közepe és vége. …Harmadsorban, a mérhetőség lényege az egyezség. Ha valami mérhető, akkor rendelkeznie kell kezdettel. Minden kezdetet vég követ, melyet megelőz a közép. …Ez a tábla valóságos a fizikai léte miatt… van formája, létezik az időben, van helye, távolsága és mérhető: van kezdete, közepe és vége.5 A valóság természetéről való további beszélgetés után Hal öt tanulót vitt fel a színpadra, felsorakoztatta őket, mindegyiküket ugyanabba az irányba állította, az első négy szorosan

55

egymás mellett, az ötödik fél méterrel mögöttük. Meglökte az első embert, ezzel elindítva a dominóeffektust – az első négy mind hátrafelé esett az ötödik ember karjaiba. Majd Hal megkérdezte: - A negyedik személy szemszögéből nézve, miért az ötödik karjai közé dőlt? - Mert a harmadik az ő karjaiba hullott – válaszolta az egyik hallgató. - Igen, a harmadik ember váltotta ki azt a hatást, amiért a negyedik az ötödik karjaiba esett. Úgy éli meg, mint a harmadik által kiváltott hatást. Mi a helyzet a harmadik számú illetővel? Hogy látja ő? - A kettes számú tehet mindenről. És a vita így folytatódott tovább egészen az egyes számúig, aki a kettes számú esését okozta, aki kiváltotta a harmadik személy eldőlését, melyik a negyedik illető zuhanását idézte elő. Igazából persze Hal csinálta az egészet, de ő csak Werner utasításait hajtotta végre, és így tovább. Valószínűleg vissza lehetne vezetni egészen az idők kezdetéig. Amit valójában ebben a szituációban meg lehet figyelni, hogy nincs ok. Minden csak hatás, hatás, hatás, hatás. Az elemzés e típusa szerint minden a hatás eredménye. Sosincs ok. És ez az a típus, ahogy egész életünket éljük. Együtt jár a valóságunkkal… „HIBÁS OK”-nak hívjuk, így telik az életünk.6 A beszélgetés témája az irrealitás természete lett. Ésszerűnek tűnt azt gondolni, hogy az irrealitás a valóság ellentéte. Ezért az irrealitás nem lehet fizikai, nem mérhető és nem függ semmiféle megállapodástól. Továbbá, ha a valóság a hatás, hatás, hatás – az irrealitásnak kell lennie az oknak, oknak, oknak stb. - Mi az irrealitás? – kérdezte. - Tapasztalat – válaszolta az egyik hallgató. - Igen, tapasztalat – ismételte el Hal. – Az irrealitás tapasztalat, nem fizikai, nem mérhető és nem függ megállapodástól. Mindez fel lett írva a táblára – az egyik oldalra a valóság minden tulajdonsága, a másikra az irrealitás jellemzői, ami nem volt más, mint – ahogy megegyeztünk – a tapasztalat. Aztán Hal megkérdezte: - Van itt valami hiba? Odament a táblához a legjobb EST szokás szerint, áthúzta a VALÓSÁG szót, és átírta az IRREALITÁS szó felé. Majd áthúzta az IRREALITÁS szót és a VALÓSÁG felé írta. Miért? Mert, ahogy mondta: - A tapasztalás a létező legvalóságosabb dolog; ez mindennek a forrása. Amit az emberek zöme valóságnak nevez, az kizárólag megállapodáson alapul. Ha elegendő ember ért egyet azzal az állítással, hogy a világ lapos, akkor lapos. Majd arra kért minket, hogy ezt a kis titkot ne vigyük ki a teremből, hogy bármikor, amikor a valótlan fizikai univerzumról beszélünk, akkor azt a „valóság” kódszóval fejezzük ki. És mikor a tapasztalatainkról beszélünk, azt az „irrealitás” szóval mondjuk. A következő kérdés így szólt: - Ki a forrása vagy oka a saját tapasztalatunknak? A válasz természetesen mi vagyunk – mi alkotjuk meg saját tapasztalatunkat. Ez hosszadalmas vitához vezetett – olyan volt, mintha az emberek kibúvókat kerestek volna, olyan helyzeteket, amiket valószínűleg nem tudnak létrehozni. Ha teljesen értjük, ha nem, a tapasztalatunk egyedüli létrehozója valami olyasmi, amibe mindegyikünknek bele kell törődnie. A felelősség gondolatával kezdődik. Nem tartom tehernek a felelősséget; mindig pusztán lehetőségnek tekintem. Például ott van a felelősség, ami a jogosítvánnyal jár együtt – követni kell az út szabályait és vállalni kell a felelősséget a

56

következményekért. De ez a felelősség lehetőséget is nyújt. A lehetőségek teljesen új világát tárja elénk. Ha még logikusan sikerül is bebizonyítania, hogy egy helyzetben nem ön hozta létre a valóságot, mikor tényleg valaki más okozta, és azt az illetőt vádolja – csupán becsapja önmagát. Vádolás = ellenállás = az energia elzárása = elakadás = az erő elvesztése = áldozati tudatosság. Ha eljut a forrásig, vállalnia kell a felelősséget azért, amit létrehozott. Ha így tesz, meg is van! A szava az univerzumának törvényévé válik. Tévedhetetlenül mi alkotjuk a valóságunkat, és vállaljuk is a felelősséget érte, azzal egészen új lehetőség tárul fel előttünk – segít lezárni a múltat ahelyett, hogy a hatása alatt maradnánk. Cserébe megélhetjük a jelent. Ezen a ponton észre fogja venni, hogy a lova abba az irányba megy, amerre akarja. A harmadik nap hátralévő részét a feladatok töltötték ki, kettő vagy három volt belőlük. Amire a legjobban emlékszem az volt, mikor olyan húsz fős csoportok felváltva sorakoztak fel egyenes vonalban a terem elejében, ezzel komplett bolondokat csinálva magunkból. Kaptunk egy forgatókönyvet, amit elő kellett adnunk. Hal előadta a szövegkönyvet – nekünk meg pontosan és drámaian kellett elismételnünk. Az én csoportomnak azt a szituációt kellett eljátszania, hogy reggel felkelünk szörnyen másnaposan, és mikor kimegyünk a fürdőszobába, abszolút váratlan helyzetben találjuk magunkat. Azt kellett kiabálnunk, hogy „SOHA, SOHA, SOHA TÖBBÉ MEG NE LÁSSAM, HOGY A KUTYÁD FOGÁT AZ ÉN FOGKEFÉMMEL MOSOD!!!” Minden szónál ordítottam, gesztikuláltam és még cigánykereket is vetettem. A nap hátralévő részében rekedt voltam, de legalább a közönségnek tetszett. Akiknek nem fogadta el a közönség a feladatát, azoknak addig kellett csinálniuk, amíg nem aratott tetszést. Hal szigorú bíró volt (addigra már észrevettem, hogy Hal sokat változott; ugyan még mindig nem volt egy Ron, de fejlődött). Annak a néhány szerencsétlennek, akinek meg kellett ismételnie az előadást, még nagyobb szembesítést jelentett, mint a „veszély gyakorlat”. A nap akkor ért véget, mikor Mr. Személyiség, azaz Victor gépiesen „kiadta” az utunkat. A negyedik, utolsó nap az elme anatómiájáról szólt – Hal szerint a tréning nyolcvanöt százalékát ez tette ki. Ugyanis azt mondta, hogy felejtsük el az első három napot, mivel ez lesz az igazi! A kérdés a következő: „mi az elme?”. Az EST természetesen készen állt a válasszal. „Az elme a most egymási utáni pillanatairól készített többirányú felvételeinek egyenes vonalú elrendezése”.7 Lényegében ez azt jelenti, hogy az elme egy halom kazetta: a múlt tapasztalatainak teljes felvétele, mely minden érzéket magában foglal. Néhány eseményt tudatosan elevenítünk fel, másokat nem. Az EST könyve szerint az elme célja – vagy pontosabban a funkciója – a túlélés: „a létezés túlélése, vagy bármi olyan dolog túlélése, melyben a létezés felmerül”.8 Ha a létezés azonosítja önmagát az elmével, azt hívjuk egónak, ennél a pontnál az elme célja a saját maga túlélése lesz. Mivel az elme célja saját maga túlélése, ezért túl akarja élni a felvételeket, a kazettákat, az elme nézőpontjait, az elme döntéseit, a gondolatokat, a konklúziókat és az elme hiedelmeit. Az elmének érdekeltsége van mindezekben. Megpróbál túlélni, megpróbálja épen tartani magát, ugyanazokat a felvételeket játssza, saját magának bizonyítja ennek helyességét. Ez válik az elme céljává: újra és újra túlélni, miközben magának bizonyít.9

57

Továbbá, „az elme egyezséget akar kötni a túlélés érdekében. Újra jóvá akarja hagyatni a nézőpontját, a döntéseit, a konklúzióit. Folyamatosan bizonyítani akar.10 A következő kérdés az elme felépítésére irányult. Eldöntött tény, hogy tulajdonképpen két halom kazetta van – az egyik a túléléshez szükségeltetik, míg a másik nem kell a túléléshez. Ha az elme azon funkcióját vesszük alapul, hogy a saját túlélése a célja, akkor az első sokkal fontosabb, mint a második, mert az elme mindig le fogja játszani a túlélő kazettáját, ha fenyegetve érzi magát. A túléléshez szükséges csomagban három különböző lehetőség van. Az EST ezeket az egyes, a kettes és a hármas számú tapasztalattal jelöli. Az első számú tapasztalat a legalapvetőbb veszélyt jelenti a túlélésre, ide tartozik a fájdalom, a hatás és a relatív eszméletlenség. A relatív eszméletlenség jelentése: „a teljes eszméletlenség bármely formájában – kezdve az alvástól, egészen a féltudatosság különböző fajtájáig – ugyanazt tapasztaljuk, mikor iszonyatos fájdalmaink vannak vagy részleges érzéstelenítést kaptunk”.11 A gyerekkori példák bármilyen balesetet felidézhetnek – mikor leestünk egy fáról, biciklis vagy autóbalesetünk volt, megvertek stb. De már több éve tudjuk, hogy a legkorábbi és legmeghatározóbb első számú jelenség a születés! Részletesen ki fogom fejteni a következő fejezetben. A második számú tapasztalat, mikor „az elmét hirtelen sokkos veszteség éri, ami erős, általában negatív érzésekkel jár együtt. A legjobb példa erre a hirtelen halála – egy gyerek számára minden halál hirtelen és nem várt – egy gyermek apjának, anyjának vagy testvérének”.12 A hármas számú egy olyan tapasztalat, mely arra emlékeztet, hogy az elme egy korábbi egyes számú. Mivel a hármas számú együtt jár egy egyes számú tapasztalattal, a születési példák bármi olyat jelenthetnek, amik a születési traumára emlékeztetnek: kórházra, orvosokra, nővérekre, sebészi kesztyűkre, fogókra, a szülőszoba falszínére, ütésre stb. Ez azt jelenti, hogy a nyugtalankodások okai sosem azok, amikre gondolunk, mert nem léteznek a jelen időben. Bármilyen idegesség egy múltbéli egyes számú tapasztalat, ami épp előtört. Ezen a ponton a túlélést fenyegető veszély kapcsolatban áll a fájdalommal, hatással és a relatív eszméletlenséggel, melynek eredményeképpen az elme gépiesen lejátszik egy régi túlélő kazettát. Egy olyan korábbi egyes számú incidensből, melyből konkrét következtetéseket vontunk le arról, hogyan kellene ilyen helyzetben viselkednünk, mindig felbukkan. A kazetta teljes felvételt tartalmaz arról, hogyan sikerült túlélni. Mivel egyszer már működött, az elme arra hivatkozik, hogy újra be fog jönni. Kizárólag ingeri alapon működik. Majd Hal arról kérdezősködött, hogy a két halom kazettának mekkora a relatív mérete. Hány felvétel van a túléléshez szükséges csomagban, és mennyi a másikban? Nagyon logikusan kezdte a beszélgetést azzal, hogy elmondta, a születés egy képzeletbeli személlyel indul. Ennek a személynek a születéséről is készülnek felvételek, melyek a túléléshez szükséges kupacba kerülnek, ahol valószínűleg fogja néhány dolog emlékeztetni a születésére (hármas számú tapasztalatok) esetleg más egyes számúakkal együtt. De azt is feltételezzük, hogy ennek a gyermeknek rengeteg olyan tapasztalata is lehet, melyek nem szükségese a túléléshez – helyzetek, mikor játszott és jól érezte magát, mikor semmi nem juttatta eszébe a születését. Ezek persze a másik pakkba kerülnek. Hal megkért minket, hogy becsüljük meg, vajon az első csomagban az emlékek hány százaléka lehet összehasonlítva a túléléshez szükségtelen felvételekkel. A hallgatók különféle tippekkel dobálóztak. Hal a legalacsonyabbnak bizonyuló öt százalék mellett döntött – nem ez volt a helyes; egyszerűen ez volt a legalacsonyabb ésszerű szám, és Hal mindenképpen ésszerű ember volt. Tehát megegyeztünk abban, hogy egy év elteltével ez a kisgyerek öt százalék olyan tapasztalattal rendelkezik, ami a túléléshez szükséges emlékek közé kerül.

58

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy vajon mi fog történni a következő három év során. A vita kedvéért ennek a fiatalnak elég könnyű élete van, csak egy új egyes számú tapasztalatot szerzett ezekben az években. Négy éves korára három egyes számú és pár kettes számú tapasztalattal rendelkezett – bármelyik elindíthatna több hármas számút is, ha azt vesszük, hogy a hármas számú élmény bármi lehet, ami összekapcsolja az elmét az egyes vagy a kettes számúval. Majd azt kellett átgondolnunk, hogy az egy és négy éves kora között tapasztalatainak hány százaléka került az egyes, a kettes illetve a hármas számú tapasztalatok közé. A legalacsonyabb szám a huszonöt százalék volt, amiben végül meg is egyeztünk. Egyetértettünk abban, hogy a gyermek életének következő három évében ez a szám csak nőni fog. „Ha például a születés után száz különböző inger idézhet elő egyes, kettes és hármas számú tapasztalatot, és mondjuk az első év végére ez a szám ezer lesz, négy évvel később negyvenezer, akkor azoknak a tapasztalatoknak a száma, melyek megmenekülhetnek a besorolás alól, egyre csökken és csökken, a másik oldal pedig több és több lesz”.13 Eszerint a százalékok addig fognak emelkedni, míg legkésőbb hét éves korra minden fiatalkori tapasztalatunk a túléléshez szükséges emlékek közé kerül. De ekkor Halnak „eszébe jutott”, hogy elfelejtett valamit, az elme illogikus logikáját. … a születés királyi egyes számú tapasztalata után a gyereket legalább száz olyan inger éri, ami kiválthatja az egyes, kettes vagy hármas számú tapasztalatot. De az elme logikája, hogy minden ilyen ingert azonnal összekapcsol a babakori elmében élő emlékekkel. Az orvos keze kapcsolatban áll a beteg kezével, a beteg karjával, a beteggel, végül kapcsolatba kerül az emberi lénnyel, és így tovább. A kórház zöld falai kapcsolatban állnak a zöld levelekkel, a fákkal, a bokrokkal, stb. A kórház falai kapcsolatba kerülnek minden fallal, minden felülettel stb. Ha őszintén belegondolunk, hogy a születés pillanatától mi történik, azt látjuk, hogy onnantól kezdve minden, amit a csecsemő átél, az kapcsolatban áll a fájdalommal, a túlélést fenyegető veszéllyel és a relatív eszméletlenséggel, és a babát érő minden inger legalább a hármas számú tapasztalatok közé kerül, így a kisgyermek összes felvétele a túléléshez szükséges kategóriába kerül, így minden gépies ingeralapú viselkedése is.14 Mindez azt jelenti, hogy természetünknél fogva teljesen gépiesen működünk. Ugyanúgy, mint Pavlov kutyái, mi is az ingerekre reagálunk. Mikor meghalljuk a csengőt, elkezd „folyni a nyálunk”. Gépek vagyunk – mindig is azok voltunk, és mindig is azok leszünk. Egyébként Hal nem szalasztotta el a lehetőséget – a legvégéig játszott velünk. Határozottan javult ekkorra már. Bár még mindig nem volt egy Ron. A múltnak ezen lezáratlan eseményei (egyes, kettes és hármas számú), valamint minden konklúziónk válnak azokká a lencsékké, amiken keresztül a világot látjuk. Ez olyan, mintha felvennénk egy sötét szemüveget, ezzel elfelejtenénk, hogy mit tettünk – a világon minden feketének fog látszani –, a lencsék mindent átalakítanak, átformálnak, pedig nem is tudjuk, hogy rajtunk van a szemüveg, csak azt hisszük, hogy az élet ilyen. Számunkra a lencsén keresztül látott élet a születés traumája. Az életünkben ez lesz az összefüggés, aminek létrejöttéről nem is tudunk. És ami ki fogja tölteni az életünket, azt ez a kontextus akaratlan kialakítása határozza meg. A felvilágosult és a még fel nem világosult személy között az a különbség, hogy a felvilágosult tudja magáról, hogy gép, míg a fel nem világosult próbálja bizonygatni, hogy nem az. Ha valaki megérti az elme gépies természetét, akkor választhatja azt, hogy nem azonosul vele, vagy legalább nem veszi túl komolyan. Ha a gépies természetét választja, akkor többé nem lesz a hatása alatt, és többé nem áll ellen. Ne feledje, az ellenállás ugyanaz, mint az állhatatosság. Ha elfogadja a helyzetét, akkor együtt tud élni vele. Cserébe teljesen megélheti a szituációt, mely által elérheti az ügy lezárását vagy

59

eltűnését. Amibe beletörődik vagy megpróbálja megváltoztatni, az a dolog kezd kitisztulni. Ezért elindul a szétmállás folyamata, azaz az egyes számú tapasztalatok közé ver gyökeret még mélyebben. Inkább tovább gömbölyíti a fonalat. Ahogy gömbölyíti, úgy űr is marad – űr, ahol lenni lehet, és amelyből alkotni lehet. Minden ilyen űr a semmiből jön létre. Ron és Hal végig azt mondogatta, hogy a semmi lesz, ahova a tréning végén jutunk, és persze igazuk volt. Amíg nem jutunk el a semmiig, nincs létrehozható űr. A vonal alatt vagyunk, a meg nem élt tapasztalatok birodalmában. Ott van valami, a valamiből pedig nem lehet alkotni. Csak a semmiből lehet létrehozni. Így nem vagyunk mások, mint gépek! Érti már? Ami a választást illeti, legtöbbünknek fogalma sincs arról, hogy az mit is jelent. Azt gondoljuk, hogy a választás az, ha valami jobban tetszik, vagy tegnap kipróbáltam ezt, holnap azt fogom kipróbálni. Ez nem több annál, mint az indokaink vagy a szempontjaink döntenek, mellyel egyértelműen a rossz ok birodalmába kerülünk. Ezen a ponton érkezünk meg a hatáshatás-hatás kazettáinak gépies túléléséhez. Ha kilépünk az élet hatása alatt való létezésünkből, akkor önmagunk megélésének lehetősége nyílik meg előttünk, mert mi vagyunk a forrás, az egyetlen, aki csalhatatlanul létre tudja hozni saját valóságunkat. Ahhoz, hogy felébredjünk és választhassunk, el kell jutni a forráshoz – a létezés kreatív birodalmához. A tudatosság szintjén a választás megtörténik, mert kimondtuk, és a szavaink az univerzumunk törvényévé válik! Tudtuk, hogy közeledik a diplomaosztó, mikor bejött Victor az utolsó szünet előtt és – ahogy gondoltuk – gépiesen emlékezetni fog a „szüneti” egyezségünkre: EZ NEM VACSORASZÜNET. NEM LESZ ÉTEL. A MOSDÓK… De egy pillanat – ehelyett előhúzott egy kapcsolót. Teljesen abszurd utasítást adott, mikor durván ugyanazt kérte, hogy zsoldosaiként meneteltessük át egy falon a csapatait. Majd úgy elkezdett vigyorogni, hogy fülig ért a szája – Victor végül levette az álarcát, és ott állt egy valódi személy. Akkor tudtuk, hogy átmentünk! A képzés hivatalosan akkor ért véget, mikor Hal, aki már egy ideje levette a maszkját, feltárta, hogy valójában mi „oktattuk” őt. Megköszönte ezt nekünk, miközben lejött a színpadról, és levetkőzte oktatói szerepét. Majd az összes zsilipkapu felnyílt, és tengernyi – estet végzett – hallgató özönlött be, akik azért jöttek, hogy egyszerűen csak velünk „legyenek”. Nem volt más dolgunk, mint megélni a pillanatot és ünnepelni – így is tettünk! Jegyzetek 1. Luke Rhinehart: The Book of est (Az est könyve – ford.) – New York: Rhinehart and Winston, 1976 2. Ibid. 33. oldal 3. Ibid. 4. Ibid., 44-45. oldal 5. Ibid., 125. oldal 6. Ibid., 129. oldal 7. Ibid., 165. oldal 8. Ibid., 169. oldal 9. Ibid., 172. oldal 10. Ibid., 173. oldal 11. Ibid., 175. oldal 12. Ibid., 177. oldal 13. Ibid., 193. oldal 14. Ibid., 194. oldal

60

11 A gátak Halhatatlanságot azok kapnak, akik feltárják fiatalságuk tudatlanságát -

ősi szentírás

Míg az EST arra tanította az embereket, tartsák be a megállapodásokat, nem sokkal azután rájöttem, Leonard Orr pedig arra oktat, hogyan szegjük meg őket. Azaz, azt tanította, szegjünk meg olyan egyezségeket, amiket akaratlanul és tudatlanul kötöttünk – amit a születési-halálozási ciklus hatása alatti létezésnek nevezett. Az EST-en tanultak nagyon hatásosak voltak – megvan a képessége ahhoz, hogy átalakítsa az életünket. Számomra mégsem ez volt a vég, csak a kezdet. Arra használom, hogy alapul szolgáljon mindannak, amit igazán meg akarok érteni. Ahogy a második fejezetben leírtak szerint akkor találkoztam először Leonarddal, mikor a pénzről akartam többet megtudni. Bár az esti előadását a lélegzetvételről való beszéddel kezdte. - Lélegzetvétel, kell vele kezdeni bármit is? – kérdezte. – Azért jöttem, hogy átadjam a pénzkezelési tudásomat, úgyhogy vágjunk is bele. Később rájöttem, hogy a kérdésemre való válasz a „Minden!” volt. De akkor ezt még nem tudtam – azt hittem, tudom, hogy kell levegőt venni, és úgy véltem, mindenki más is így van ezzel. Ahogy kiderült, az újjászületés a legfontosabb dolog lett, amit valaha megtanultam. Az újjászületés egy ősi technika – legalábbis az ösztöneim így súgják. Létezik egy könyv, Újjászületés a Szellem szerint1 (a ford.) a címe. Az egész könyv olyan entitásokhoz kötődik, mint Szűz Mária, miközben elénk tárja, hogyan működik az újjászületés folyamata, amit „az esszénusok gyakoroltak […] sok ezer évvel ezelőtt, még azt megelőzően, hogy Jézus eljött erre a bolygóra”.2 Másik ilyen entitás Cochise (apacs vezető – a ford. megjegyzése) azt mondja, hogy „létezik egy Thoth néven ismert személy, Atlantisz rezgése, az egyik olyan mester, aki az újjászületést megismertette velünk és materializálta azt”.3 Drunvalo soha nem részletezte, hogy Thoth miként lélegzik, de azt elmondta, hogy Thoth 52.000 éven keresztül napi két órát töltött a gyakorlásával. Nem tudom, hogy ez az információ igaz-e vagy sem, de mindenképpen szimbolikus jelentőséget tulajdonítottam neki. Bárhogy is legyen, Leonard Orr az újjászületés modernkori megalapítója. Majdnem biztos, hogy az alábbi két ok miatt tölti be ezt a szerepet: először is neki volt az elképzelhető legnehezebb születése, másrészt messze megelőzi a korát. Leonard így beszél erről: Az anyámnak majdnem pontosan tizennyolc hónap különbséggel született meg az első három lánya. Majd úgy döntött, hogy van már elég gyereke. Az elhatározás ellenére lett még három… Én voltam az utolsó. Váratlan gyerek voltam, miután az anyám tizenkét évig kitartott azon döntése mellett, hogy nem szül többet. Az újjászületés segítségével sok mindenre emlékszem. Emlékszem, ahogy a méhébe kerültem, és nagyon izgatottan vártam, hogy visszatérjek a fizikai létbe. De az örömöm hamar

61

elillant, mikor ráébredtem, hogy nem várt vendég vagyok. Mikor az anyám a terhesség második vagy harmadik havában észrevette, hogy ott vagyok, nagyon feldúlt lett. Ekkor kezdődött az erre az életre szóló tortúrám. Később arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobban akkor járhatok az anyám kedvében, ha eltűnök – ha megölöm magam. Megpróbáltam felakasztani magam a köldökzsinórra. Sikertelen kísérlet volt. A születésem nagy megpróbáltatás volt, miután a köldökzsinór háromszor tekeredett a nyakam köré. Olyan közel kerültem a halálhoz, amennyire csak lehetett, tulajdonképpen anélkül, hogy haldokoltam volna. A köldökzsinór olyan szoros volt a nyakamon, hogy az orvos úgy döntött, a lábaimnál fogva kihúz annyira, hogy le tudja vágni a köldökzsinórt a nyakamról, majd visszatolt, megfordított, és fogóval rántott ki. Újra átéltem a méhben töltött időt, születést és a csecsemőkort az újjászületési folyamat során. Soha nem éreztem magamat szívesen látottnak a családomban, és még most sem. […] Hosszú születésem volt. Emlékszem a fojtásra. Emlékszem anyám szégyenkezésére, ahogy széttárt lábakkal kellett ott feküdnie. 1977-ben három csíkban kiütések keletkeztek a nyakamon, melyek a köldökzsinór pszichológiai emlékei voltak.4 Az újjászületés kétlépcsős folyamat. Az első az energia (az életerő energia vagy prána) belélegzésének megtanulása, amit éppúgy kell beszívnunk, mint a levegőt. A második – Leonard szavaival élve – „a születési-halálozási ciklus feltárása, a test és az elme az Örök Szellem tudatos létében való egyesítése, hogy az Örök Szellem tudatos kifejezései legyünk”.5 A legtöbb ember tökéletesen megéli már az első vezetett újjászületési gyakorlatán, hogy mit jelent a prána levegővel való belégzése. És egy jól képzett újjászülető segítségével már olyan tíz alkalom után el tudják maguknak sajátítani. Meg kell jegyezni, hogy a prána sokkal inkább életbevágóbb számunkra, mint a levegő. Még egy másodpercig sem tudunk létezni nélküle. Míg a levegővel együtt a pránát is magunkhoz vesszük, tudat alatt tesszük mindezt, és elenyészően kis mennyiségben lélegezzük be – éppen annyit, amennyi elegendő, hogy életben tartsuk a testet, de ahhoz nem elég, hogy megtapasztaljuk hihetetlen gyógyító képességeit. Olyan, mint valamilyen homeopátiás mikrodózis. „Az újjászületés, mint a születési-halálozási ciklus feltárása több időt vesz igénybe, mint az energia beszívásának megtanulása… A születési traumából való személyes felszabadulást igényel, magában foglalja a csecsemőkori tudatosságot, a családi sémákat és a halál utáni vágyat. Maga után vonja az elme és a test teljes ismeretét”.6 Ahhoz, hogy ezt jobban megérthessük, mélyre kell ásnunk, és meg kell értenünk ezeket az akadályozó tényezőket, amik szó szerint elaltatnak minket és túl sokáig tartanak tudatlan állapotban. Születési trauma A születési traumát az a hirtelen és váratlan sokk okozza, amit az anyaméh által nyújtott kényelemből egy abszolút ismeretlen környezetbe való kiszakadást jelenti. A méhben minden szükségletünk ki volt elégítve. Biztonságban voltunk, nem kellett küzdenünk. De a testünk túl nagy lett ahhoz, hogy elférjünk, és hirtelen olyan átjáróba kényszerítettek minket, ami túl kicsinek bizonyult. Ez az élmény fájdalmas, félelmetes és aggasztó volt mind a gyermek, mind az anya számára. Majd egy olyan barátságtalan világban találtuk magunkat, ami hideg, fényes és zajos. Amire ilyenkor igazán szükségünk van, hogy megmutassák nekünk, a kinti világ is biztonságos, és sokkal érdekesebb hely végtelen lehetőséggel, mint a méh. Sajnos pont az ellenkezőjét mutatják – nem azért, mintha a szülőszobában tartózkodó emberek gonoszak lennének, hanem mindegyiküknek megvan a saját megoldatlan születési traumája, amit a

62

csecsemőnek félelem, feszültség formájában közvetítenek. Így a biztonság és bizalom helyett félelmet kapunk. A félelemből pedig következik a tudatlanság. Ez vezet az újszülött rengeteg rossz feltételezéséhez. Azt feltételezték, hogy a baba semmit nem érez a születése alatt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel nincsenek kifejlett érzékeik, ezért nem képesek intenzív érzelmekre. Nincs tudatuk, nem látnak, nem hallanak, így hogy is érezhetnének fájdalmat? Azért gondoljuk így, mert nem tudnak beszélni, kommunikálni vagy kifejezni önmagukat. Pedig az újszülött segítségért kiált. Mi vagyunk, akik nem halljuk ezt meg. Vakok vagyunk arra a lehetőségre, hogy a bébi esetleg szenved. Tehát, amíg azt feltételezzük, hogy a csecsemő nem érez semmit, valójában mindent érez. „A születés az érzelmek hullámai felülmúlnak mindent, amit csak el tudunk képzelni. Olyan hatalmas az érzékelésük, hogy alig tudjuk felfogni”. 7 A szülőszoba a résztvevő orvosok kényelmére lett kialakítva, kezdve a fényesen világító lámpákkal, melyek az anya medencéjét irányozzák. A kisbaba nagyon érzékeny a fényre, csak annyit képes felfogni, amennyi a méhben van. Az első dolog, amit az újszülött meglát, az a sok reflektorfény. A kicsit elvakítja a nagy fény; majd néhány csepp égető folyadékot folyatnak a szemébe. A baba az anyaméhben is hall, persze tompítva kapja az impulzusokat, amire a szülőszobában nincs lehetősége. Amit az újszülött először hall, az a zajok viharos robbanása – ez túl sok a gyenge dobhártyáknak. A méhben a hőmérséklet 37 Celsius fok körül van, míg a szülőszobában 21. Ez azt jelenti, hogy a meztelen, nedves csecsemőnek tizenhat fok hőmérséklet-zuhanást kell hirtelen megélnie. Ez ugyanaz, mintha forró fürdő után kirohannánk az utcára. Ez a „hőmérsékleti trauma” elfojtva megmarad a testben, ez a legvalószínűbb oka a megfázásnak. Ezt a traumát a legjobban akkor lehet megfigyelni, mikor a gyógyítási folyamat során az emberek felidézik ezt az emléket, és közben drámai hőmérsékleti változásokon mennek keresztül az első néhány gyakorlat alatt. Ezen felül a kicsi nem kap lehetőséget arra, hogy könnyen áttérjen a légzésre. A méhben bizonyos módon veszünk levegőt, és mivel a köldökzsinórt túl gyorsan vágják el, ezért azonnal meg kell tanulnunk a kinti légzést egy olyan helyzetben, ahol vagy megtanuljuk, vagy meghalunk. Ahogy a levegő először ér a tüdőhöz, hihetetlenül égető fájdalmat érzünk. De a gyermeknek lélegeznie kell – nincs alternatíva. A köldökzsinórt elvágták. A lélegzés tudat alatt összeköttetésbe kerül az első lélegzetvétel által okozott fájdalommal, félelemmel és pánikkal. A vészhelyzet szűnni nem akaró aggályát eredményezi. Hogy ezt elfojtsuk, nagyon felszínes módon tanulunk meg lélegezni. A születésnél óriási kár éri a lélegzési mechanizmusunkat. De szerencsére van rá gyógymód. Nagyon jól le lehet mérni, amiről az első tíz gyakorlat szól. Ha az első levegővétel emlékei tisztázódnak, az eredmény a teljes és szabad légzés lesz. A kisbabát gyakran fejjel lefelé tartják, és megütögetik, hogy felgyorsítsák a magzatvíznek a tüdőből való távozásának folyamatát, ezzel megkönnyítsék a lélegzést. Ez rendkívül megviseli az újszülöttet, nem ritkán krónikus hátproblémákat okoznak. Mindezek után a csecsemőnek arra van a legnagyobb szüksége, hogy újra egyesüljön az édesanyjával. Ehelyett elviszik, és berakják egy kis dobozba a gyermekszobában. A babát egyedül hagyják, reszket a félelemtől, csuklik és fulladozik. Ilyen a születési trauma. Mindezt figyelembe véve a tény az, hogy vége és túléltük! Akkor mi a születés jelentősége? A konklúzió szerint e korai élmény eredményeként éljük az életünket. Ezek a következtetések lettek azok a lencsék, amiken keresztül látjuk az életünket, és jelen időben idézi fel ezeket az eredményeket, amíg fel nem oldjuk őket.

63

Néhány ilyen következtetés: 1) a változástól vagy az ismeretlentől való félelem – a változástól való félelemnek a születéssel való összekapcsolása által könnyebben megbirkózhatunk életünk változásaival; 2) az életünk sérti az embereket – a születési csatornán való túljutás aktiválja az anya születési traumáját; ezután megfeszül és bezárkózik, mely fájdalmat és félelmet okoz számára; a csecsemő pedig azt hiheti, hogy mindez az ő hibája; 3) az örömet fájdalom követi – az anyaméh adta öröm után a születési fájdalom következik; 4) nem bízunk meg az emberekben, megbántanak minket; 5) a világ ellenséges; 6) küzdeni kell a túlélésért; és 7) a lélegzés fájdalmas A szülői rosszallás szindróma Először is azt szeretném tisztázni, hogy ez a téma nem a vádolásról szól. A vádolás mindig kitér a felelősségvállalás elől. Elzárja az energiát, és gondoskodik annak a folytonosságáról és bővelkedéséről, amiről azt mondtuk, hogy nem akarjuk. Szülőnek lenni minden bizonnyal a legnehezebb munka a világon, amire nincs megfelelő képzés. Minden szülő megtesz mindent, amit tud, amivel együtt kell dolgozniuk, az pedig adott. Az összes szülő egy olyan séma hatása alatt áll, amit generációról generációra adunk át tudatlanul és ismétlődően. A szüleink elítélnek minket, mert az ő szüleik is elítélték őket, akiket a szüleik szintén elítéltek stb. … Ahogy láthatjuk, ez gyorsan ördögi körré válik. Ismerősen hangzik? A szülők azért manipulálják a gyerekeiket, mert őket is manipulálták a szüleik, és így tovább. Azért fegyelmeznek (irányítanak), mert tartani akarják a lépést a gyerekekkel. Ezzel azt üzenik nekik, hogy nincs rendben az, amit csinálnak – a szeretet és elfogadás feltételhez kötött, amit ki kell érdemelni. A szüleink rosszallást tapasztaltak gyerekkorukban. Nehezményezték, de elfojtották érzéseiket, mert nem volt elég nagy a testük vagy a szókincsük, hogy bosszút állhassanak, és valószínűleg már megtanulták, hogy nem jó dolog kifejezni a haragot. Az egyetlen, amit ilyenkor tehettek, hogy egyre több olyat tettek, amit rosszallottak a szüleik, ezáltal még több rosszallást váltottak ki. Ez gyakran vezetett büntetéshez – fizikai bántalmazáshoz, szóbeli megalázáshoz, mellőzéshez, elszigetelődéshez vagy rosszalló nézéshez. Egy bizonyos ponton a gyerek feladja, és úgy dönt, hogy nem győzhet. Elhatározza, hogy feladja isteni meghatalmazását az utasítások követésének nevében. A legtöbb ember örökké utasításokat követ. A szüleik érvénytelenítik őket ugyanúgy, ahogy az ő szüleik tették velük. Rengetegen azt a következtetést vonják le, hogy velük nem stimmel valami, ezek a gyerekek pedig kezdhetik rosszallni saját magukat. Belül mindannyian szülők és gyermekek vagyunk, így a belső szülő rosszallhatja a belső gyereket. Az egész körforgás az elménkben és a testünkben játszódik le. Mikor az elfogadás már szükségessé válik, a gyerek a rosszallástól való félelemből szorongani kezd. Ez azon a feltételezésen alapul, miszerint saját önbecsülésünk azon múlik, hogy mások mit gondolnak rólunk (vagy saját magunkon belül „mások” mit gondolnak). Mikor az elfogadás szükséglet vagy szenvedély lesz, sokkal inkább, mint kedvezés, az ember alkalmazkodóvá válik, azzal tölti az életét, hogy alkalmazkodik a szüleihez és egyéb hatósági személyekhez annak érdekében, hogy elfogadtassa magát. Ekkor bukkan fel a szükségkényszerűség szindróma. Az ember döntött… nem teheti azt, amit akar, hogy megszerezze azt, amire szüksége van, és mivel mások rendelkeznek azzal, amire neki szüksége van, arra kényszerül, hogy azt csinálja, amit mások akarnak. Ezzel másoktól teszi függővé magát, és kellemetlen szerepet játszik, hogy szeretetet és elfogadást kapjon, amire reménytelenül szüksége van. Az elfogadás olyan szükséglet, amit ki kell érdemelni.

64

Az érme másik oldala a lázadás. Nem érdekli az elfogadás és el is utasítja azt. Végső soron nincs különbség a lázadó és az alkalmazkodó között. Mindketten ugyanannak a dolognak a hatása alatt állnak. A lázadók egyszerű alkalmazkodók, akik feladták annak reményét, hogy valaha is megkapják, amit szeretnének, így szükségleteiket zendülés formájában leplezik. A lázadó tudatosságból következik az a sablon, ami a „bosszúállás elmulasztása” néven ismert, főleg, ha a szülők nyomást gyakorolnak ránk. Ekkor a következő döntés születik: „mivel olyan szörnyű szülők voltatok, bosszút állok rajtatok. Elbukok”. Elbukunk a munkában, a kapcsolatainkban, vagy ha valami jó kezdődik, azt vesszük észre, hogy szabotáljuk, mert ha sikerünk lesz, be kellene ismernünk, hogy jó munkát végeztek. Ezt úgy is eljátszhatjuk, hogy megpróbálunk jóval sikeresebbeknek lenni szüleinknél, de mivel ez is a bosszúálláson alapul, a siker nem tölt el elégedettséggel. A gond itt az, hogy igazából sosem állunk bosszút eléggé. Valójában ez állandó versengéssé válik, ahol a bukás törvényszerű. Mi vagyunk, akik elmulasztjuk a bosszúállást, mert maga a bosszúállás egy elhibázott cselekedet. Csak a játékból való kiszállás tud felszabadítani. Mivel a szülőkkel való kapcsolat mindennek az alapja, ezért a köztünk lévő minden megoldatlan ügy egyéb kapcsolatainkban fog lecsapódni. Az életünk igazából a szüleinkkel való lezáratlan problémáinkról szól – észre fogjuk venni, hogy általa megváltozunk, ez uralkodik rajtunk és korlátoz minket. Azon fogjuk kapni magunkat, hogy „pótszülőket” kreálunk, azaz „egyéb kapcsolatainkban a lehető legnagyobb mértékben alakítjuk át személyiségüket”.8 Valószínűleg azt fogjuk felfedezni, hogy hozzámentünk az apánkhoz vagy elvettük az anyánkat, esetleg a főnökünk az apánk. Tehát annak érdekében, hogy jól kijöjjünk társunkkal vagy kollégáinkkal, először is helyre kell hozni a szüleinkkel való kapcsolatunkat. Ezen kívül „egyéb kapcsolatainkban újra létre kell hozni a kapcsolatnak azt a fajtáját, amilyen a szüleinkkel volt”.9 Olyan társat találunk, aki úgy bánik velünk, ahogy a szüleink bántak, és a szüleink szerepét fogjuk eljátszani a jelenlegi kapcsolatunkban. Majd amikor gyerekünk lesz, végül teljes fordulatot veszünk az ördögi körben. Lesz valaki, akin levezethetjük elfojtott ellenséges érzéseinket. És ez így megy körbe-körbe, amíg a kör ismét be nem zárul. Jegyzetek 1. Denis W. Oullette: Rebirthing According to Spirit (Újjászületés a Szellem szerint – a ford.) – San Diego, Kalifornia: Pacific Beach Printing, 1982 2. Ibid., 14. oldal 3. Ibid., 5. oldal 4. Leonard Orr: The Story of Rebirthing (Az újjászületés története – a ford.) – Chico, Kalifornia: Inspiration University, 3-4. oldal 5. Ibid., 1. oldal 6. Ibid., 2. oldal 7. Frederick Leboyer: Birth Without Violence (Szülés gyöngéden) – New York: Alfred A. Knopf, 1976; 15. oldal 8. Sandra Ray: Loving Relationships (Szerető kapcsolatok – a ford.) – Berkeley, Kalifornia: Celestial Arts, 1980; 32. oldal 9. Ibid.

12

65

Újjászületés Az elme és a lélegzés az emberi tudatosság királya és királynője -

Leonard Orr

Története Leonard Orr születési emlékei átélésének eredményeként fejlesztette ki tizenhárom év alatt az újjászületést. 1962-ben kezdődött minden, mikor egyszer csak nem tudott kiszállni a fürdőkádból. Azt mondta, hogy két órát töltött ott, mire össze tudott szedni annyi erőt, hogy kikászálódjon. Leonardnak számos újjászületési élménye volt 1962 és 1975 között. Az egyik legdrámaibbra 1973-ban került sor, amikor szörnyű fejfájása közben ösztönösen úgy döntött, hogy lemegy négykézláb a földre, a fejét pedig lehajtotta, hogy hozzáérjen a padlóhoz. Majd előtörtek a születési emlékek, a fájdalom pedig hirtelen elmúlt. Leonard saját szavaival folytatom az újjászületés történetének mesélését: 1974-ben spirituális pszichológiai előadást tartottam. Születési emlékeimről beszéltem, és a legtöbb résztvevő szintén át akarta ugyanezt élni. Azt mondtam nekik, hogy üljenek be a kádba, és maradjanak ott addig, amíg úgy érzik, eljött az idő a kiszálláshoz. Majd maradjanak még harminc-hatvan percet. Az érzés, hogy ki kell szállnunk, vészsorompóként jelentkezik. Bármikor, ha türelmesen kivárunk egy vészsorompót, fantasztikus felfedezésekre juthatunk magunkkal kapcsolatban, és megtanulunk egy másik dolgot, ami irányít minket. Ez volt az Újjászületés első technikája: csak üljünk és meditáljunk a fürdőkádban, mint egy vészsorompó mellett. A szeminárium résztvevői közül a legtöbben kipróbálták ezt a kísérletet, és olyan erős érzelmi robbanásaik voltak, hogy azt kívánták, bárcsak lenne ott valaki, akivel beszélhetnének arról, ami történik velük. Önként jelentkeztem. Így kísérleteztem az Újjászületés résztvevőivel. Nagyon hatásos volt. Később az az ötletem támadt, hogy búvárpipát és orrcsipeszt használok a forró fürdőben. Mikor az emberek beszálltak a vízbe, anyaméhszerű környezetet tapasztaltak, és azon nyomban visszatértek a tudatosság születési és a születés előtti állapotába. Nem jöttek elő emlékek, csak a lelki-fizikai stádiumát élték meg. Teljes spirituális, mentális és fizikai élmény volt. Az emberek egy energiaciklust éltek át, mely gyógyító tapasztalat volt számukra. Mindaddig ott maradtam minden egyes emberrel, amíg le nem nyugodtak. Olyan békét éreztek, ami mindent felülmúlt… Több száz forró fürdős Újjászületést követően 1975-ben észrevettem, hogy az emberek a „lélegzés gyógyítását” tapasztalják. Feltűnt, hogy a légzési mechanizmusuk totálisan átalakult, test-elme-lélek kapcsolatuk pedig örökre megváltozott. Ez a gyógyítás néhány alkalom után ment végbe – mikor elég biztonságban érezték magukat, hogy újraéljék első lélegzetvételüknek pillanatát. A legtöbben félelmet éreznek ekkor, így érezniük kell a biztonságot, hogy eljussanak idáig. Mindannyian bizonyos ritmus szerint vették a levegőt. Összekapcsolt ritmus volt ez, melyben a belégzés egy lélegzetvételben egyesült a kilégzéssel. Ez pszichológiailag a Létezés egységének megtapasztalása. A belső légzés – az életenergia – és a külső légzés – a levegő és a légzési mechanizmusa – egybeolvadása. Már a kezdetektől az volt a célom, hogy az emberek spirituálisan önállóak tudják alkalmazni az Energia Légzését. Azaz, adni elég leckét nekik ahhoz, hogy ők maguk tudják levezetni az Újjászületést.

66

Ezek után ezzel az összekapcsolt légzéssel kísérleteztem úgy, hogy nem vontam bele a vizet, és úgy találtam, hogy sokkal jobb először tíz, egy-két órás Összekapcsolt Légzés tanfolyamot tartani, mielőtt kipróbáljuk a forró fürdőt a búvárpipával és orrcsipesszel. Megszületett a Szárazföldi Újjászületés. Lehetőséget adott, hogy az Újjászületés tömegmozgalommá váljon. A pipán és az orrcsipeszen kívül teljesen meztelenül beszállni a forró vízbe, újjáélni a megszületésüket, ez kissé ezoterikusan hangzott a legtöbb ember számára. De most mindössze annyit kellett tenniük, hogy lefekszenek és lélegeznek, így életük legcsodálatosabb élményével lehetnek gazdagabbak.1 Az emberek zöme az első órájukon nem csupán azt tanulják meg, hogyan lélegezzék be a pránát, hanem az összekapcsolt légzési ritmus ismeretére is szert tesznek. Egy jó újjászülető segítségével az első tíz alkalommal mélyreható tapasztalatot szerezhetnek arról, hogy mit jelent a prána levegővel egyenértékű beszívása. A tréning és az ismétlés által elég gyakran átmennek ugyanazon a folyamaton, hogy saját maguk is képesek legyenek navigálni. Ahogy a hal átalakul hüllővé, úgy lesznek ők is érett szárazföldi lélegzők. A kulcs a jól képzett vezetőben rejlik, akivel biztonságban érezhetik magukat és akiben megbízhatnak. A legjobban úgy tudom illusztrálni, ha elmesélem a saját korai újjászületési tapasztalataimat. Az én történetem Egészen véletlenül akadtam rá az újjászületésre. Amint már az előző fejezetben is jeleztem, először akkor hallottam róla, mikor találkoztam Leonard Orral. De nem azért voltam ott, hogy lélegezzek. Azért mentem el, hogy a pénzről hallgassak meg egy előadást, így egyből elröppent a fülem mellett, szó szerint és átvitt értelemben is. Majd 1979 februárjában részt vettem egy kapcsolatokról szóló hétvégi előadáson, amit két barátom szervezett. Egyszer csak azt mondták, hogy most keresztülmegyünk az „áttörési folyamaton”. Előző hétvégén részt vettek Sondra Ray Szerető Kapcsolatok Tréningjén (SZKT). Egyik este egy csoport újjászületési oktatásban részesült. Ez volt az újjászületésbe való bevezetésük. Az egész csoport lefekszik a földre, és együtt vezetik végig őket a folyamaton. Egyéni tapasztalatokon keresztül megélt csoportos utazás. Általában tíz-tizenöt újjászületőre jut egy vezető. Néhányan kielégítő órát tartanak, mások nem. Akkor működik a legjobban, mikor a résztvevők mind átélik az újjászületést. Nos, átmentünk az „áttörési folyamaton”. Nem nevezik újjászületésnek. Nincsenek kiképezve erre, kicsivel többel rendelkeznek, mint egy kulcs. Leírták és bemutatták azt, amit összekapcsolt légzési ritmusnak hívnak, majd megkértek, hogy feküdjünk le a földre, és mi is kezdjünk így levegőt venni. Nem adtak több magyarázatot. A leírásuk azonnal riadót fújt az agyamban. Tudtam, hogy hiperventilációt válthat ki, és tudtam, hogy veszélyes. Lefeküdtem a földre a csoport többi tagjával együtt (körülbelül tízen voltunk), és mivel kiterjedt hitrendszerem félt a pániktól, ezért eldöntöttem, hogy nem fogok úgy lélegezni. Aztán a barátom, az egyik társszervező rám nézett, és látta, hogy nem csinálom. Természetesen arra utasított, hogy vegyem úgy a levegőt, ahogy kérik. - Nem, ez hiperventilációt okozhat és veszélyes is – mondtam. - Nem, teljesen rendben van, csak lélegezz – válaszolta. Elhatároztam, hogy csak akkor fogok úgy lélegezni, amikor engem figyel. Mivel csak tízen voltunk, az idő tíz százalékában rám koncentrált. Mikor engem nézett, lélegeztem. Persze minden erőmmel harcoltam ellene és megpróbáltam ellenállni. Féltem és borzasztóan éreztem magam. Ahogy másfelé nézett, egyből leálltam. Örökkévalóságnak tűnt az egész. Éppen annyira vettem levegőt, hogy életben tartsam magam.

67

Szédültem és émelyegtem. Eltartott pár óráig, míg magamhoz tértem. Tehát ez a légzés nem csupán egy automatikus dolog. Mert a születésünk és az, amit magunkkal cipelünk képzést és tehetséges vezetőt igényel. Máskülönben bombával játszunk. Egy hónappal később egy kétnapos újjászületési gyakorlaton találtam magam, amit két képzett újjászülető tartott. Addig azt hallottam másoktól, hogy az újjászületés hatásos és hasznos gyógyítási folyamat, így előzetes tapasztalatom ellenére meg akartam tanulni. Bár két szakképzett újjászülető vezetett és jó kezekben voltam, de valójában úgy éreztem, hogy ez az élmény még rosszabb lesz, mint az első volt, mivel a félelmeim és az ellenállásom a megelőző egy hónapban nagyon erősek voltak. Ez bizonyítja, hogy a félelem és a puszta légzés miként erősíti egymást, még akkor is, ha van lehetőség kimászni a körből. Az első nap bemutatóval indult. Csak ültünk és figyeltük egy személy újjászületési folyamatát. Hosszú volt és unalmas, sokunk hamar elvesztette érdeklődését. Egy óra múlva jó néhányunk a konyhában gyülekezett. Azért voltunk ott, hogy jól érezzük magunkat, mikor a férfi oktató megjelent est stílusban, felvilágosított az egyezségünkről, miszerint az újjászületési munka alatt a másik szobában kell lennünk. Hülyeségnek és értelmetlennek tűnt, számomra olyan volt, mintha az a személy csak átaludná az óra nagy részét, de mindazonáltal bementünk. Semmit nem tanultam a megfigyelésből. Eljött az idő, hogy párokat alkossunk és vezetett gyakorlatot végezzünk. Vak vezetett világtalant. Semmit nem tudtam, és a párom is ugyanolyan felkészületlen volt. Arra kértek bennünket, hogy amennyire csak lehet, teljes egészében lélegezzünk a szájunkon keresztül, mert így több levegőhöz jutunk. Ez az egyetlen tanács, amire emlékszem. Minden bizonnyal pontosan elmagyarázták, hogy mit kell tennünk, de ha így is volt, én nem hallottam semmit. A gyakorlatom három órán át tartott, és mint mondtam, rosszabb volt az egy hónappal korábbi tapasztalatomnál. A szájon át történő légzés egyből eszembe juttatta azt a gyakori emléket, ahogy gyerekkoromban küzdöttem az autózás közben előjött rosszullétemmel. Harcoltam és ellenálltam ameddig csak lehetett, egészen addig, amíg nem bírtam tovább bent tartani. Kidobtam a taccsot. Onnantól csak még rosszabb volt. A gyakorlat végül nem azért ért véget, mert kész voltam (mert nem – úgy éreztem magam, mint egy tojásrántotta; órákba telt felépülni), hanem mert mindenki más már legalább egy órája befejezte. Eljött az ideje az utolsó gyakorlatnak a hazamenetel előtt. Majd mindezek után, azt mondták, hogy újjászületők vagyunk, és otthon gyakorolhatunk a párunkkal vagy házastársunkkal. Hazamentem, és így tettem! Az akkori barátnőmmel gyakoroltunk néhányszor. Mivel semmit nem tudtunk, csak az első két élményem okozta félelmet és a gyötrelmet tudtuk újjáéleszteni. De nem voltunk végtelenül ostobák, ezért úgy döntöttünk, hogy abbahagyjuk, és inkább megtanuljuk helyesen, vagy egy életre elfelejtjük. A véleményem igen egyszerű. Ha meg akarunk tanulni újjászületni, menjünk el egy jól képzett újjászületőhöz valaki olyannal, akivel biztonságban érezzük magunkat, és akiben megbízunk. Olyan valakihez menjünk, aki tisztában van a céljaival – aki vezetőként viselkedik, és bízik a lélegzetünkben és életenergiánkban, hogy képes végigcsinálni a gyakorlatot. Illetve olyan embert kell találnunk, aki tudja, hogy a munkája szerint kényszerítenie kell az újjászületőt; a dolga szerint meg kell tanítania, hogy végezzük egyedül a feladatot. Újjászületés és az EST három elmélete Most vizsgáljuk meg újra az EST három eszméjét, és alkalmazzuk őket az újjászületési gyakorlatra.

68

Az első elmélet: tökéletes vagy – de vannak olyan akadályok, melyek meggátolnak attól, hogy megéld és kifejezd a tökéletességedet. Ezek az akadályok főként a születési traumából és a szülői irányításból adódnak, amint azt már az előző fejezetben kifejtettem. Szó szerint a testünkben élnek beragadt energia formájában, melyet a felszínes légzés tart bent. Az újjászületés e felé a beragadt energia felé halad tovább. Ha fogsz egy pohár vizet, melynek sár van az alján (ez a bent ragadt energia), és kezdesz friss vizet folyamatosan beleönteni (ez az új energia), az első dolog azt lesz, hogy a sár felkavarodik, és a víz is piszkos lesz. Ha tovább töltöd bele a friss vizet, a sár végül kimosódik, és marad egy pohár teljesen tiszta víz Az újjászületésben a prána vagy életenergia megegyezik a friss vízzel, a születésből és a szülői irányításból adódó régi energia pedig a sár. Háromlépcsős folyamatról beszélünk. Mikor a sárréteg a pohár alján nyugszik, elfojtunk valamit. Ha a friss víz áradata felkavarja, a tettrekészség állapota jelentkezik. Félelemként jelentkezhet, amire talán emlékszik is a könyv korábbi fejezeteiből. A beteljesedés vagy lezárás az az állapot, mikor minden sár kitisztul, és marad egy pohár tiszta, friss vizünk. De térjünk vissza az újjászületéshez: a régi, bent ragadt energiát a felszínes légzés tartja a helyén az elfojtás állapotában. Ekkor képesek vagyunk egyfajta funkcionálásra. Ilyenkor alakítja, formálja életünket ez az energia oly módon, hogy korlátozzák teljes kifejezőképességünket. A testben feszültséget és kellemetlen tüneteket okoz, ami végső soron betegséghez, legvégül pedig halálhoz vezet. Mikor elkezdjük az újjászületési légzést – azaz a belégzésnél felpörgünk, a kilégzésnél relaxálunk, és szünet nélkül összekapcsolt légzéssel vesszük a levegőt –, a belégzés összeolvad a kilégzéssel, a kilégzés pedig egyúttal a belégzéssé is válik. Ha ezt tovább folytatjuk, bizsergő és vibráló érzésünk lesz a testünk több részében is. A régi energia egy rétege felkavarodik, ezzel az elfojtást a tettrekészség állapotába hozza. Orvosi nyelvben ezt hiperventilációnak nevezik. Kapkodó légzésként van megfogalmazva, és betegségnek tartják. Leonard a Tudatos légzés című könyvében összeállított egy listát azokról a tünetekről, melyek a hiperventiláció szindrómával járnak együtt. Íme: Gyors légzés Erőltetett vagy nehéz légzés Önkéntelen légzés Légzési nehézség, beleértve az asztmás rohamokat Bizsergés vagy vibrálás a karokban vagy a fejben Fulladás Merevgörcs (orvosi kifejezés az átmeneti bénulásra vagy görcsökre) Feledékenység vagy szédülés Hisztérikus sírógörcsök A félelem vagy rettegés indokolatlan érzése Bágyadtság Testen kívüli élmények Átmeneti elmezavar Bizonyos testrészekben extrém nyomás érzékelése Erős energiahullámok Ingadozó testhőmérséklet Erős izzadás vagy csillapíthatatlan fázás Zavartság Klausztrofóbia Fejfájás

69

Rohamok Orgazmus érzése az egész testben Spirituális vagy vallási látomások Drámai telepatikus élmények Émelygés Szájszárazság Fülcsengés vagy zúgás Születési emlékek vagy álomszerű állapot Eufória vagy boldogság Színképzelgés és élénk színek érzékelése Izomgörcsök, beleértve az epilepsziás rohamokat Halállal és feltámadással kapcsolatos élmények2 A hiperventiláció nem betegség. Gyógyító folyamat, mely azt a tényt ellensúlyozza, hogy túl lassan lélegzünk. Születésünk alatt a légzési mechanizmusunkat ért károkat gyógyítja. A kapkodó légzés tünetei közül a merevgörcs jelensége az, amin a legtöbb ember átmegy. Ideiglenes szorítás vagy bénaság, ami általában a karok és az arc izmaiban jelentkezik. Úgy kell rá tekinteni, hogy a test kimutatja, mennyi mindenhez „ragaszkodtunk” életünk során. Az erre szolgáló megoldás az EST második és harmadik elméletében rejlik. A második: az ellenállás konoksághoz vezet. Az újjászületésben ez fokozottan érvényes. Ha ellenáll a bénulásnak, az egész test görcsbe állhat, míg úgy érezzük, hogy sosem fog elmúlni. A kivezető út mindig valamin keresztül vezet, melynek alapján eljutunk a harmadik elmélethez: az újjáteremtés megegyezik az eltűnéssel. Ha átengedjük magunkat annak, hogy mélyrehatóan megéljük azt, amit egyébiránt elutasítanánk, a görcs elmúlik. Rá kell „hangolódnunk”, és teljesen át kell éreznünk. Majd megszűnik. Ezt az igazságot keményen megtanultam. 1980 májusában Campbell Hot Springsben voltam, és elég haladónak éreztem magam ahhoz, hogy beszálljak a forró fürdőbe, és segítség nélkül egymagam szülessek újjá. A meleg vízben való újjászületés csak a magas szinten lévőknek javasolt, akik legalább tíz sikeres „szárazföldi” gyakorlaton vettek részt. Én megvoltam ezzel, és azt gondoltam, hogy készen állok. Néhány perc után azonban az egész testem lebénult. Egy izmomat sem bírtam megmozdítani. A legtöbb részem kővé dermedt – a fuldoklás lehetősége nagyon is valósnak tűnt. De volt egy kis részem, nagyon kicsi – talán a nagylábujjam egyetlen sejtje –, ami tulajdonképpen megmenekült ettől az élménytől. Nagyon kevés időm volt döntést hozni, így ösztönösen úgy határoztam, hogy ezzel a kis részemmel tartok, és élvezem a tapasztalatot. Ahogy így tettem, a bénulás azonnal megszűnt. A rémisztő érzés egyből teljes felszabaduláshoz és felüdüléshez vezetett – és nagyon hatásos leckéhez. Érzelmi test tisztítása volt ez a javából, a maga legdrámaibb módján. Mindegyikünknek megvan a lehetősége, hogy megtaláljuk magunkban azt a részt, akármennyire is kicsi, amit nem jár át a félelem. Ismertem az EST három elméletét, de abban a pillanatban csak a fogalmakról tudtam. Önkéntelenül is megkaptam az esélyt, hogy tapasztalat útján is megtanuljam őket. A második elmélet szerint jó emlékezni arra, mikor az elme saját magára gondol, azt hiszi, hogy a túléléshez minden régi anyagra szüksége van. Ne feledjük, a lemez, amit játszik, számos felvételt tartalmaz arról, hogy miként éltük túl az eddigieket. A kulcs a tudatosságban van, amit biztonsághoz és bizalomhoz vezet. Egy jó újjászülető a legnagyobb bizonyossággal tudja ezt bizonyítani: ő egyben társ, védelmező, fizikai vezető és tükör. Az újjászületés elsajátítását gyakran hasonlítom a repülőgép vezetésének megtanulásához. Ha egy gépet akarunk irányítani, kétlem, hogy a legjobb dolog az, ha beszállunk, leülünk a pilótafülkéhez és felszállunk – egyedül. Sokkal hasznosabbnak tűnik

70

egy tapasztalt pilótától tanulni, aki megtanít minket arra, hogyan kell biztonságban felszállni a földről és fent maradni a levegőben. Majd néhány lecke után már egyedül is menni fog. Ugyanez a helyzet az újjászületéssel. Ha kezdetben egyedül próbáljuk ki, olyan tüneteket produkálhatunk, ami szó szerint megrémiszt, és könnyen meg is rekedhetünk. Ez volt rám is igaz. Félelmet, védelmet és páncélt gerjesztettem, mely elég durva esethez vezetett. A lélegzés lett az ellenségem és a sírkövem is. Ha azonban olyan személlyel vagyunk, akiben megbízunk, és aki előre felkészült, könnyen végigcsinálhatjuk. Nem feltétlenül kell olyan gyötrelmeken átmenni, mint nekem. Úgy tűnik, én mindig a nehezebb utat választom. Egy pólusváltásba – vagy valakitől való félelembe – kerül, míg magamhoz térek. De ha egyszer felébredtem, akár egy aszteroidával vagy egy démonnal is elbánok. A jó újjászülető meg tudja tanítani a helyes lélegzési ritmust, ami – ahogy Leonard mondja – „nem tudomány, sokkal inkább ihlet”. A kontroll feladásáról szól. A legtöbb ember légzése teljesen irányított; kinyomják a kilégzést, szünet, majd szinte utógondolatként beengedik a belégzést. Ha valaki lemond az irányításról, de csak a saját testéről, nem a belső bölcsességről. Az újjászületést különös módon, de össze lehet hasonlítani a golflabda elütésével. A térfogatot le lehet írni a lengő ütés mechanizmusával, és éppen ez a lényeg – a mechanizmus. Amit itt meg kell értenünk, hogy ritmusban miként engedjük el és be, akár az ütő hintáztatását. Ebben a pillanatban egyek vagyunk az ütővel – mi leszünk az ütők. Ugyanez igaz a légzésre. Mikor elengedjük és megbízunk a légzésben, felfedezhetjük a teljes, szabad légzés igaz irányítását. Végtelen intelligenciával rendelkező lényként kezdünk levegőt venni, melyet maga a légzés tartalmaz, ami pontosan tudja, mit kell tenni. Ekkor megerőltetés nélkül tudunk relaxálni és a folyamatra hangolódni. Előítéletek nélkül engedjük át magunkat a tünetek átérzéséhez. Ezáltal mélyrehatóan megélhetjük őket, így végül eltűnnek. A gyakorlatot akkor lehet lezártnak tekinteni, amikor a régi energia rétegét az új energia helyettesíti. Ehhez általában egy-két órára van szükség. Szándék Mindennek a legfontosabb aspektusa Ön. Az újjászületés csupán egy eszköz, a kérdés, hogyan használja. Képzett asztalos kezében a megfelelő szerszám gyönyörű bútort szülhet. De a Három komédiás keze munkája valami egészen mást eredményezne. Amire ezzel célzok, nem más, mint először is a kívánt eredmény eléréséhez érzett szándék. Szabad akaratú világban élünk, önnek kell választania, a választás pedig teljesen az öné lesz – öntől származik. Nem fog működni, ha valaki mást kér meg rá, vagy csak azért teszi, mert valami „szakértő” ezt tanácsolta. Azért kell csinálni, mert ön mondta és pont. A választásból adódik a szándék a kívánt cél eléréséhez. A szándéknak száz százalékosnak kell lennie. Talán minden körülménye azt mondatja önnel, hogy nem akarja, bizonyos szinten – általában nagyon tudat alatti szinten – igenis akarja, és első helyre teszi. Eszerint valahol létezik a végeredmény is. El fogja engedni azokat a körülményeket, mikor már nincs rá szüksége, azaz meghatározta a végeredményt, és száz százalékos szándékkal döntött úgy, hogy elengedi őket. Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy gyerekként nem kapott túl sok figyelmet. Csak tette a dolgát, minden rendben ment az iskolában, elvégezte a házimunkát, és észrevétlen maradt. Aztán komolyan megbetegedett, hosszabb ideig ágyban kellett maradnia, és az emberek hirtelen felfigyeltek magára. Kiszolgálták, kielégítették szükségleteit, állandóan azt kérdezték, hogy van, történeteket meséltek stb. Azt a következtetést vonta le, hogy jobb betegnek lenni.

71

De most felnőttként a betegség nem szolgálja úgy többé, ahogy gyerekkorában. Hogy elengedje a nem kívánt körülményt, el kell engednie a végeredményt. Más szóval a szándéknak száz százalékosnak kell lennie. A száz százalék szándék felelősséget szül. Fel kell nőni hozzá. Ön teremtette meg a feltételeket, akár érti, akár nem. Ez az egyetlen módja, hogy teljes erejében lehessen. Ha elfogadja, hogy a nem kívánt körülményt is száz százalékig ön hozta létre, akkor bármit meg tud teremteni, amit akar. Egyszerű, de ezért is olyan nehéz megérteni. Az emberek túlságosan beleragadtak a bonyodalmak hálójába, hogy észrevegyék a nyilvánvalót, és boldoguljanak a dolgokkal. Jobban kedvelik a melodrámákat. Ha hajlandó teljesen elengedni és feladni a korlátozó körülményeket, a természetes tudatosság állapotában fogja találni magát. Ez valami olyan, ami mindnyájunkban megtalálható. Csak fel kell fedeznünk. Ebből jön a bizonyosság és a gyógyítás. Ebben a helyzetben a korlátozó tényezőknek nincs helyük. Ha megvan a biztonság és bizalom, nyugalom és légzés, valamint ráhangolódik az érzéseire, teljesen átélhet mindent. Mikor képes lesz erre, újjáteremti őket, melyek ez által megszűnnek. Jegyzetek 1. Leonard Orr: The Story of Rebirthing (Az újjászületés története – a ford.) – Chico, Kalifornia: Inspiration University, 6-8. oldal 2. Leonard Orr: Breath Awareness (Tudatos légzés – a ford.) – Sierraville, Kalifornia: Inspiration University, 1988; 18. oldal

13 Egységbe rendezés Az érzelmek mozgásban lévő energiák. Szükségünk van rájuk, és egészséges kapcsolatban kell lennünk velük. Valamilyen szinten mindannyiunkkal rosszul bántak érzelmileg, ennek következményeként megtanultuk, hogy némely érzelmünk nem helyes. Például, előfordult, hogy fiatalon igazán kiengedte és kifejezte a dühét, mikor nem vették figyelembe az igényeit? Valószínűleg azt mondták önnek, hogy „soha többé ne viselkedj így!” vagy „soha többé ne merj velem így beszélni! Mi van veled? Szégyelld magad!”. Így több mint valószínű, hogy már korán megtanulta, hogy a düh nem jó. A szomorúság elbizonytalanítja a szülőket, hogy talán nem teremtettek elég boldog otthont a gyermekeik számára. Bizonyára azt mondták, „hagyd abba a sírást, kis hisztis – mi történt veled?” vagy talán azt, hogy „ne sírj, különben olyat kapsz, hogy tényleg lesz okod a sírásra!”. Ekkor minden bizonnyal megtanulta, nem szabadna szomorúnak lenni. A félelem érzete talán összezavarta a szülőket. Talán kinevették, esetleg lekicsinyelték a félelmét azzal, mikor azt mondták, nincs mitől félnie. Így azt is megtanulta, a félelem sem jó dolog. Ez különösképpen igaz a fiúkra, akiket gyakran neveznek „hiszti-békának”, és azt mondják nekik, „viselkedj úgy, mint egy fiú”. Sőt, még az öröm érzete is talán helytelen volt, mert a legtöbb szülő akaratán kívül is elkezdi óvni gyermekét az önelégültségtől. Szóval, azt is megtanulta, boldognak és lelkesnek sem jó lenni. Mindez azt jelenti, hogy ha az érzéseiért rossznak, hülyének, őrültnek tartották, akkor nagyon mélyen elültették magában, hogy valami nagyon rossz van abban, ahogy érez. Más szóval

72

kifejezve szégyelli az érzéseit, és John Bradshaw író szerint a szégyenérzet a legveszélyesebb támadás az önérzet ellen, mert nincsenek határai. Az egész lényünk a szégyenérzet hatása alatt áll. Bradshaw kitűnő könyvének címe a szégyenről A szégyen béklyójának meggyógyítása1. A szégyenérzetről szóló információim zömét egy hamisított kazettáról szereztem, amin Bradshaw beszél talán még 1985-ben a texasi Houstonban. Sokat nem tudok már erről a filmnek az elérhetőségéről, de jelentős szerepet játszott benne, hogy megismertem az én elfojtott szégyenemet. Én is egy szégyenen alapuló családból származom. Nem volt könnyű úgy megírni egy könyvet, hogy az a személyes felfedező utamról is szólt. Csak azért, mert könyveket írok, és ezt tanítom tizenhét éve, még nem jelenti azt, hogy minden szempontból a mestere vagyok. Ennek a könyvnek a megírása a folyamat nagyon sűrű áradatát hozta mozgásba – máshogy kifejezve, ha írok valami kevésbé tiszta dologról, amihez én is ragaszkodom, akkor egyből az én figyelmemet is felhívja rá. Majd egységbe kell rendeznem. Addig nem tudok semmiről írni, amíg nem rendeztem egységbe, így ennél gyorsabban sem tudok haladni. A családomban a szégyenkezés nagy része az érzelmi terror formájában jelentkezett. Az elmúlt hetek során rengeteget tudtam belőlük integrálni, ami igazán felszabadító. Mikor erről a témáról kezdtem írni, az egyik aggodalmam az volt, hogy „vajon mit fognak gondolni a szüleim?”. De aztán újra rájöttem, hogy ez nem a vádolásról szól. Az én szüleim is így nőttek fel, egyszerűen csak továbbadták. Sokgenerációs probléma ez. Miközben írtam róla, felfedeztem, hogy megszakítom a sémát, és ezzel nekik is megadom a lehetőséget. Valójában minden olvasónak megadatik az esély, mely nagyobb, mint az én aggályom – sokkal nagyobb! Ha ön is tapasztalt érzelmi terrort, akkor bizonyos szinten érzelmi problémái vannak, az érzelmeit a szégyen korlátozza. Egy idő után többé nem érez szégyent, mert befogadta, és most már ön az! Nagyon mélyen megtanulta, hogy nem ér semmit, hogy nem bízhat az érzéseiben, az észrevételeiben, mert mindig téved, hiszen ön rossz – nem azért, mert hibát követett el, hanem mert ön a hiba. Minden bizonnyal észrevette, hogy ezek a megoldatlan érzelmek nem foszlanak csak úgy szerte. A felszínes légzés miatt bent ragadt energiaként élnek a testben. Továbbá, mivel kellemetlen érzéseket keltenek a testben, ezért páncélt fejlesztett ki, és tudatosan visszavonult. Majd a megtagadás, az elkerülés vagy az önvádaskodás által befogadja az érzést, vagy úgy fejezi ki, hogy másokat kezd vádolni. Egyik út sem vezet a megoldáshoz. Az egységbe rendezés az érzéseink tudatos elfogadásából ered, azaz engedi, hogy tejes mértékben átélje őket. Erre vonatkozik az EST harmadik elmélete. Ez akkor is működik, ha nem alkalmazza az újjászületést. Ha viszont igen, akkor felgyorsítja és végtelenül megerősíti a folyamatot. A prána természetes funkciója bármit a figyelmünkbe ajánl, amihez addig ragaszkodtunk, és ami kevésbé tiszta, mint a prána, ilyen például a bent ragadt energia. De ha tovább folytatja a légzést, a beragadt energiát az új energia fogja helyettesíteni. Vessünk egy pillantást az érzelmekre, kezdve a szomorúsággal és azzal, hogyan kell egységbe rendezni őket. Legyünk nagyon drámaiak, és tegyük fel, hogy elveszíti a legjobb barátját. Olyan ember volt, akire mindig számíthatott és akiben megbízott, s most meghalt. Ez azt jelenti, hogy keresztül kell mennie a szomorúság és a bánat érzésén, melyeket teljesen át kell élni. Mikor mélyrehatóan megtapasztalta őket, ezek az érzések egységbe fognak rendeződni. Mikor ez történik, megmarad a hála azért, hogy ilyen remek embert ismerhetett, megmaradnak az emlékek stb. A félelem izgalommal, vidámsággal és éberséggel egészül ki. Mondok néhány példát: a forró fürdőben lévő első újjászületési élményem során az egész testem görcsbe rándult, ahogy már imént leírtam. Mivel vele tartottam, engedtem, hogy teljesen átéljem a félelmet, ami abszolút jókedvbe csapott át. Másik példa erre a hullámvasutazás. Olyan valaki számára, aki fél, ez

73

szörnyű élmény lehet. Másvalakinek viszont izgalmas és üdítő. A félelem éberséghez is vezet. A vezetéstől való félelmem egységbe rendezése által nagyon éber vezető lettem, mindig figyelek a forgalmi és az útviszonyokra, mégis nyugodt tudok maradni. A düh integrálása elhatározáshoz vezet, mely felgyorsítja azt a fáradozást, hogy a szükségletek találkozzanak. A bűntudat és szégyen integrálása ártatlansághoz vezet, a természetes isteni mivoltunk még teljesebb tudatosságához. A szégyenérzet természetes isteni oldalunk megtapasztalásától szakít el bennünket. Ha elhiszi, hogy ön a hiba, hogy tudna egyáltalán isteni lenni? Még ha megengedi is magának, hogy érezze az isteniséget, módot fog találni rá, hogy szabotálja, mivel úgy véli, hogy alapjában véve ön a tévedés. Nem kéne így tennie. Egyébként, igenis tudja, hogyan kell az érzelmeit egységbe rendezni, és már számos alkalommal meg is tette. Nem lenne életben, ha nem így történt volna. Akárhányszor megoldott egy problémát, vagy kiadta a mérgét, akkor egyesített valamit. Amit én próbálok tenni, hogy tartom a falat. Jegyzetek 1. John Bradshaw: Healing the Shame That Binds You (A szégyen béklyójának meggyógyítása – a ford.) – Deerfield Beach, Florida: Health Communications, 1988

14 Megbocsátás A megbocsátás a mesteri eltörlése valaminek. Ugyanolyan fontos, mint egy olyan szekrényt kitisztítani, amely tele van molyrágta ruhákkal. Minden régi neheztelést és sértettséget el kell engedni annak érdekében, hogy helyet csinálhassunk a nagyobb dolgok számára. Mindkettőnek nincs hely, így dönteni kell, és száz százalékig ki kell tartani az elhatározás mellett. Először 1981-ben volt komoly feladatom a megbocsátással, mikor a San Franciscói Theta Ház munkatársa voltam. Egy kollégám, Leah Holtzman nagyon erős szemináriumot vezetett „A megbocsátás egyenlő a vagyonnal” címmel. Azért volt olyan ütős, mert nem sokkal azután, hogy megbocsátott az apjának, váratlan ajándékként tízezer dollárt kapott tőle. Teljesen le volt nyűgözve. „Te, ezt tényleg működik!” – gondolhatta magában. Ez arra ösztönözte, hogy előadást tartson a témáról. Néhányszor én is részt vettem rajta. Ami pedig most jön, azt tőle tanultam. A megbocsátás definíciói … a neheztelés többé el nem viselése … a neheztelés feladása vagy a büntetés óhajtása … már nem dühösnek lenni valakire … elnézni, szemet hunyni valami felett … „átadni” vagy „helyettesíteni” a rossz érzést, béke és harmónia érzete … szeretetet adni önmagunknak A megbocsátás egyszerű, olykor mégis érthetetlen szó. Következzen egy lista néhány felvilágosult és velős állításról a megbocsátással kapcsolatban.

74

Catherine Ponder (híres spirituális vezető) „… ha problémád van, van valamid, amit meg kell bocsátani. Aki fájdalmat él meg, annak szüksége van a megbocsátásra. Aki kellemetlen körülmények között találja magát, szüksége van a megbocsátásra. Ha valaki kétségek közt találja magát, szüksége van a megbocsátásra. Ahol bármilyen szenvedés, hiány, zavar vagy nyomor van, ott szükség van a megbocsátásra”. „…a neheztelés, elítélés, harag, a bosszú érzete, vagy ha szeretnénk valakit bűnhődni látni, olyan dolgok, melyek elkorcsosítják a lelket és lerombolják az egészséget. Meg kell bocsátani a múlt és jelen sértéseit, de nem valaki más, hanem saját magunk iránti figyelemből”. „… bármilyen jellegű sértés vagy gyűlölet megsebzi a lelket, és valós betegséget idéz elő. Ezt a betegséget nem lehet egészen addig meggyógyítani, amíg továbbra sem bocsátunk meg”. „… a megbocsátás először is ott kezdődik, mikor valaki felismeri a sérelmet. Mikor kiűzzük ezt szívünkből, megbocsátottunk. A megbékélésnek, melyet ilyenkor magunkban érzünk, meglesz a hatása a másik fél részére is, aki automatikusan meg fog bocsátani nekünk”. „… az őszinte megbocsátás nem mindennapi tett. A szó „megtisztulást” jelent vagy a vétek eltörlését. Az igaz megbocsátáshoz idő kell és állhatatosság, hogy a tudatalattinkba is beépüljön”. „… nem biztos, hogy mindig tudatában vagyunk annak, hogy kinek és miért kell megbocsátanunk a múltban vagy a jelenben. Nem is szükséges tudni, bár gyakran feltárul előttünk, mikor a megbocsátáshoz folyamodunk. Az egyetlen követelmény, hogy szívesen használjuk a megbocsátás szavait, és engedjük, hogy e szavak elvégezzék tisztító hatásukat”. „… megbocsátani azt jelenti, hogy „átadjuk” vagy „helyettesítjük” a rossz érzést, majd békét és harmóniát érzünk. Szó szerint azt takarja, hogy „feladunk” valamit, amihez nem kellene ragaszkodnunk”. „… csak ha valaki mer megbocsátani, akkor oldódik meg a probléma, akárki is legyen még érintett az ügyben, az sem számít, hogy ő meg akar-e bocsátani vagy sem. Az a személy, aki elég bátor a megbocsátáshoz, irányítani tudja a helyzetet. Talán egyből nem jelent meg az az erő, ami által megoldást nyerhet a probléma, de hamarosan változás fog bekövetkezni. Aki megbocsát, az előtt isteni megoldás fog jelentkezni”. „… meg kell bocsátanunk, ha tartós gyógyulást szeretnénk. Az egészségre olyan test nem képes, amely a meg nem bocsátásból adódó méreggel van tele”. „… mikor késik az anyagi haszon, eljött az idő a megbocsátásra. A megbocsátás félresöpörhet mindent, ami késleltetett bennünket a haszonra irányuló versenyünkben”. „… az elme megbocsátó állapota mágneses erőként hat a jó bevonzására. Nincs az a jó dolog, amit az elme megbocsátó állapota visszatarthatna”. „… ha Jézus félt volna a kereszten azt mondani, hogy „Atyám, bocsáss meg nekik, amiért nem tudják, hogy mit tesznek”, nem lett volna képes a feltámadásra”. „… a megbocsátás mindenható. A megbocsátás meggyógyít minden betegséget. A megbocsátás megerősíti a gyengét. A megbocsátás által a gyáva bátorrá válik. A megbocsátás által a tudatlan bölccsé válik. A megbocsátás által a szomorú boldoggá válik. A megbocsátás eltávolíthat bármit, ami köztünk és a jó dolog közé állt. ENGEDJÜK HÁT!” Csodákról szóló tanfolyamon „A meg nem bocsátó elme tele van félelemmel, és nincs helye benne a szeretetnek”. „A meg nem bocsátó elme szomorú a fájdalom általi felszabadulás reménye nélkül”. „A meg nem bocsátó elmét kétségek hasogatják, össze van zavarodva saját magától és mindattól, amit lát”: „A meg nem bocsátó elme fél továbbmenni és fél maradni”. „A meg nem bocsátó elme nem hisz abban, hogy adni és kapni ugyanazt jelenti”.

75

„… megbocsátás nélkül az elme le van láncolva, saját jelentéktelenségében hisz. Míg a megbocsátás elhozza a fényt a sötétségben, reményt kínál, és minden eszközt megad ahhoz, hogy észrevegyük, hogy a szabadság az öröksége”. „… illúzió, hogy van mit megbocsátani. Akik megbocsátanak, megszabadulnak az illúzióktól, miközben, akiket visszatart a meg nem bocsátás, elzárják magukat ettől. A megbocsátás olyan eszköz, mely megszünteti az illúziókat”. „… a megbocsátás által eljutunk az igazsághoz magunkkal kapcsolatban, így visszatérhetünk emlékeinkhez. Ezért a megbocsátásunkban rejlik az üdvösségünk”. „… a megbocsátás eltörli az elkülönülés és a bűn képeit. A megbocsátás érti, hogy nem is volt bűn; ezért elengedi”. „… a megbocsátás elsöpör minden torzulást és megnyitja a rejtett oltárt az igazság irányába. A megbocsátás áll az illúziók és az igazság között”. „… a megbocsátást el kell sajátítani, nem öröklődik. A megbocsátást meg kell tanulni”. Megbocsátó állítások Teljesen és maradéktalanul megbocsátok magamnak. Megbocsátok magamnak a múltban elkövetett hibáimért. Amint megbocsátok, nekem is megbocsátanak. Hajlandó vagyok megbocsátani magamnak és másoknak, amiért megbántottak engem. Amint megbocsátok másoknak, megbocsátok magamnak is. Amint megbocsátok, megértem az igazságot. Amint megbocsátok, az elmém felszabadul a neheztelés és bírálat láncai alól, melyek megakadályoznak a szeretet és derű érzésétől. Kész vagyok megbocsátani az anyámnak/apámnak/orvosomnak, akinek ki voltam szolgáltatva. Teljesen és maradéktalanul megbocsátok az orvosnak, aki kiszolgáltatott. Ez az állítás örökérvényű. Teljesen és maradéktalanul megbocsátok (illető neve)-nak/nek. Megbocsátok (illető neve)-nak/nek, amiért (bármi, amiért meg akar bocsátani). A megbocsátás az én üdvösségem. Megbocsátok az anyámnak/apámnak/orvosomnak születésemkor és egész gyerekkoromban tanúsított tudatlan viselkedésükért. Most felszabadítok, feladok, megbocsátok és megszabadítok mindent, ami a múltban kellemetlen volt, minden gondolatomat a jövővel kapcsolatban, minden elkülönülési gondolatomat és viselkedésemet és minden emberi kapcsolatomat a Fény és a Szentséges Egy nevében. Szabadon megbocsátok neked. Feloldalak és elengedlek. Megtörtént. Örökre vége. Teljesen és szabadon megbocsátok. Feloldalak és elengedlek. Engedem Istennek, hogy elvégezhesse tökéletes munkáját az elmém, testem és ügyeim meggyógyításában. Minden engem ért bántást megbocsátok. Bárminek, ami elkeserített, megbántott, elszomorított, most megbocsátok. Kívül és belül egyaránt megbocsátok. A múlt, a jelen és a jövő dolgaiért is megbocsátok. Megbocsátok mindent és megbocsátok mindenkinek, akinek szüksége van a megbocsátásra a múltamban és a jelemben. Pozitívan bocsátok meg mindenkinek. Szabad vagyok és ők is szabadok. Köztünk minden kitisztult örökre. Megbocsátok mindennek, mindenkinek, minden élménynek és a múlt vagy jelen minden emlékének, aminek szüksége van a megbocsátásra. Pozitívan bocsátok meg mindenkinek. Isten szeretet, nekem Isten bocsát meg, és egyedül Isten szeretete irányít. Isten szeretete állítja helyre az életemet. Ezt felfedezve meg is tudok békélni.

76

Megbocsátási feladatok Írjon egy listát azokról, akiknek hajlandó megbocsátani. Majd készítsen listát mindarról, amit Leah a „kívánt vagyon”-nak nevezett. Mindenki után, akinek megbocsát, helyet csinál a nagyobb haszon számára. Írjon listát arról, hogy mit szeretne kapni. Szője bele a listába a következő állítást: „ez vagy ennél jobb fog manifesztálódni minden jó és isteni érdekében, így kész vagyok tudatosan megkapni minden ajándékot, amit Isten ad nekem”. I.

A megbocsátandó embereket tartalmazó lista alapján készítsen egy másikat arról, hogy miért neheztel rájuk, miért dühös az illetőkre, miért vádolja és miért utálja őket. Ez nem egy szellemi feladat. Hogy a legjobbat hozhassa ki magából, lépjen kapcsolatba a sértődöttség, düh, vád és gyűlölet érzésével. Engedje, hogy teljesen átélje őket. Le is írhatja, de ki is mondhatja őket – akár valakinek, akár saját magának a tükör előtt. Most pedig bocsásson meg az illetőknek mindenért, ami a listán szerepel. Azaz, menjen végig minden ponton, majd írja le, vagy mondja ki a tükör vagy a partnere előtt, hogy Megbocsátok neked amiért ……………. II.

A megbocsátás sokkal könnyebben fog menni, mikor ráébred, hogy tulajdonképpen senki nem „csinált” semmit önnel, és nincs valódi elégedettség vagy jóvátétel a bosszúban és abban, ha valakit leleplezünk. Menedék sincs benne, csak még több sebezhetőség és veszély. Ez a hibás ok klasszikus esete; akiket vádolt, azok csak a sokgenerációs sémát követik el ön ellen, mert a szüleik teremtette körülmények hatása alatt állnak, akik az ő szüleik mintája szerint élnek stb., ön pedig magára vette, mert szintén ennek a hatása alatt van. Továbbra is fent akar maradni a hullámvasúton? E hatás végtelen köre alatt rejtőzik az a tény, miszerint mindannyian ártatlanok vagyunk, az Egy Szellemének gyermekei vagyunk, az ő védelme alatt állunk. A megbocsátás az egyik útja, hogy tisztázzuk ezt a „hibás ok” körforgást, így teljes ártatlanságban maradhatunk.

15 Az Élet öröm – s ezt követi a Felemelkedés A fizikai halhatatlanság az egyetlen ok, amiért nem halhatsz meg -

Leonard Orr

Az Élet virágával kapcsolatos információinak figyelemre méltó részét Drunvalo egy bizonyos Thoth nevű egyéntől szerezte, aki ötvenkétezer évvel ezelőtt megtanulta, hogyan kell életben maradni a halál helyett, méghozzá a felemelkedésnek nevezett folyamat által. Tizenhatezer évig volt Atlantisz királya, ahol Chiquetet Arlich Vomalites-nek hívták. Egyiptomban lett Thoth a neve. Később Görögországban Hermészeként lett ismert. Thoth 1991. május 4-ig maradt a Földön ugyanabban a testben. Előbb is elmehetett volna – mint ahogy számos más mester –, de egy olyan kis közösséghez tartozott, akik úgy döntöttek, hogy tovább maradjon.

77

Minden kétség nélkül tudta, minden mindennel összefügg, és az Egy Szellem az, ami mindenben megtalálható. Thoth szívesen maradt itt, hogy taníthasson. Első könyvemben elmeséltem a történetét, mikor Drunvalo és Thoth először találkozott egymással. Drunvalo éppen egy nyitott szemű meditációt gyakorolt az alkímia mesterével, aki a meditáció közben egy órára eltűnt. Majd egy teljesen más személy jelent meg a helyén. Drunvalónak akkor fogalma sem volt, hogy ki az illető. Majd tizenkét évvel később, 1984. november 1-én, újra felbukkant. Thothként mutatkozott be. Attól a naptól kezdve egészen az 1991. május 4-i távozásáig Thoth rengeteg információt adott át Drunvalónak. Két lényeges pontra szeretnék rávilágítani, ami a Drunvalo és Thoth közötti beszélgetéseket illeti. Az első, hogy semmiféle koholmány nem volt Drunvalo képzeletében. Teljesen valós volt. Hogy ezt jobban lehessen illusztrálni, Drunvalo mesélt egy történetet, amikor Thoth egyetlen egyszer rajta keresztül hozott létre csatornát. Síelni volt néhány barátjával Új-Mexikóban, mikor Thoth belé szállt és így kezdett kommunikálni Drunvalóval. - Tudod – mondta Thoth –, még sosem csináltam ilyet, de igazán szórakoztató. Nem bánnád esetleg, ha maradnék egy darabig? Drunvalo egyeztetett belső vezetőjével, majd rábólintott a dologra, és Thoth beszállt. Drunvalo elmondta, eddig tudatában volt, milyen a testében élni, de ez most olyan volt, mintha a hátsó ülésen ült volna. Thoth vette át az irányítást. Elindultak hát. Az egyetlen gond az volt, hogy Thothnak fogalma sem volt arról, hogy kell síelni! Miután a látótávolságon belül szinte mindennek nekimentek, Thoth úgy döntött, hogy ennyi elég is. Drunvalo nem látta aznap többé. A második pont, amit szeretnék kideríteni egy kérdés formájában merül fel bennem: hogy csinálta? Hogy volt képes Thoth 52.000 évig egy testben életben maradni? Először is, nem ő volt az egyetlen. Élt Lemúriában egy Ay és Teje nevű pár, akik nem csupán halhatatlanok voltak, de Naacal-i Rejtély Iskolája néven intézményt is működtettek, ahol azt a célt tűzték ki, hogy megtanítsák a halhatatlanságot és felemelkedést mások számára is. Ha csak alig is, de azt feltételezzük, hogy a fizikai halálnak két alternatívája van. Először is vizsgáljuk meg azt, mi történik, mikor hagyományos úton távozunk el. A negyedik dimenzió alacsonyabb felhangjai inkább diszharmonikusak, de halálunkkor ide kerülünk – főként a harmadik felhanghoz. Drunvalo ezt állítja. De tudat alatt tesszük mindezt, így mikor idejutunk, egyáltalán nem emlékszünk az életünkre. Az elmúlt tizenháromezer év során visszakerültünk a reinkarnáció révén, ami szintén tudat alatt történik velünk. Tehát, amikor a születés útján visszakerülünk ide, nincsenek emlékeink arról, hol és kik voltunk előző életeinkben. Amikor visszajövünk, újra a születési-halálozási ciklus hatása alá kerülünk (továbbra is erre vagyunk hangolódva, később megmagyarázom ennek jelentését), egészen addig, amíg nem leszünk elég tudatosak feltárásához. Ismereteink szerint, a fizikai halál két alternatívája a tudatosság szerint funkcionál. Az első a feltámadás, amikor tudatosan haladunk egyik világból a másikba a halál és azáltal, hogy a másik oldalon átalakítjuk fénytestünket. A második alternatíva a felemelkedés, mikor egyáltalán nem halunk meg; tudatosan megyünk át egyik világból a másikba, testünket pedig magunkkal visszük. Az elmenetelnek ez egy nagyon felelősségteljes módja. Ezeknek a lehetőségeknek két fő előnyük van. Elsősorban, nem állunk meg a harmadik felhangon. Egészen addig folytatjuk utunkat, míg a negyedik dimenzió magasabb, harmonikusabb felhangjához nem érünk – akár a tízedikhez, tizenegyedikhez vagy tizenkettedikhez. Ezeket általában a Krisztus-tudatú felhangokkal azonosítják. Másodsorban épségben marad a memóriánk – soha többé nem lesz benne hiba. Számomra a felemelkedésről szóló komoly beszélgetés során nem csupán az Egy Szellemről, hanem az elméről és a testről is szó esik. A Szentháromság a lélek, az elme és a test. Meg kell tanulnunk tudatosan használni elménket, hogy kitisztuljanak korlátozó beidegződéseink,

78

testünket templomként kell megtapasztalnunk, és teljesen benne kell élnünk. Ez a rövid válasz arra, hogy Thoth és más halhatatlanok hogyan maradnak távol a haláltól. Újjászületőként eltöltött számos évem során nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a legtöbb ember nemhogy nem él teljes életet, de még a testükben sem élnek benne teljesen. Pedig muszáj a felemelkedés érdekében. Az Újjászületés című fejezetben már megvitattuk a hiperventiláció szindrómát és azt, hogy a hiperventiláció hogyan lehet a gyógymódja az alul légzésnek, amit a légzési mechanizmusban keletkezett gátak okoznak az első lélegzetvétellel járó fájdalom, félelem, rettegés eredményeként. Az újjászületés minden gyakorlata folyamán felszabadul a légzés, a harmadik és tízedik óra között pedig általában teljes átalakulás tapasztalható. A gyógyulás az első lélegzetvétel pszichikai-fizikai újra átélésének közvetlen eredménye. A légzési mechanizmus transzformációjában a kilégzésre való orientáltság a belégzésre fog összpontosulni. A kilégzésre való koncentrálás során lassan fújjuk ki a levegőt, majd hosszú szünet után kis mennyiségű levegőt szívunk be – majdnem utógondolatként. Szó szerint bent tartjuk a lélegzetet, ez pedig az egyetlen módja annak, hogy a születési traumát elfojtva tartsuk. Továbbá a kilégzés-orientált légzés halálorientált is egyben, amennyiben a sejteket széndioxiddal tölti meg. Átlag hetven évig tart, hogy bevégezze a munkát. Addigra a születési trauma önbeteljesítő próféciává válik. A belégzésre való koncentrálás során a belégzésre fektetjük a hangsúlyt, relaxálunk a kilégzés alatt, mindkettőt ugyanolyan sebességgel végezzük. Ezzel a légzés hatékonnyá válik, mert minden energiánkat a belégzésre fordítjuk. Nem kell különösebben fáradozni a kilégzésen, mivel a gravitáció és a természetes izom-összehúzódás elvégzi helyettünk. Ezzel minden életenergiánk megmarad a belégzésre, mely által életorientált légzésre teszünk szert. Ezen felül oxigénnel töltjük meg a sejteket, ami igen egészséges. A sejtjeink sokkal hálásabbak az oxigénért, mint a széndioxidért. Ha már hatékonyan lélegzünk, pránát és oxigént szívunk be. Ez a kombináció tisztán tartja a testet – felfrissíti a keringést, az idegrendszert, a légzőszerveket, ugyanúgy, mint az aurát és az energiatestet. Megtisztít a testi szennyeződéstől, a negatív mentális szennyeződéstől, a fizikai feszültségtől, és betegségtől és az emberi tudatban felötlő érzelmi problémáktól. Elképesztő számomra, hogy a legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy nem ismeri ezt a technikát – és még azt sem tudják, hogy nem ismerik –, és azt sem tudják, hogy a gyógyító erejük a lélegzetvételükben rejlik. Van egy másik tényező is, ami megakadályoz bennünket a teljes élet megtapasztalásától. Be kell vallanom, eddig tartogattam az önök számára. Már A gátak című fejezetben is leírhattam volna, de úgy éreztem, hogy itt jobb helye van. Mire gondolok? A tudat alatti halál utáni vágyról beszélek. Ahogy Leonard mondta, „amíg a szüleink halandók, addig örököljük a halál utáni vágyat”. Leonard minden információ forrása. Egyre inkább ki fog tisztulni minden, ahogy folytatom. Amit eddig tettem, hogy érvényesítettem az üzenetét azzal, hogy az elmúlt tizenhét év alatt teljesen megéltem és megtapasztaltam, amit át akart adni. A halál utáni vágy fizikai valóság, ami elszigetelődhet az elmében. Életellenes gondolatokat és hiedelmeket hoz magával, és az a hit tartja életben, miszerint a halál elkerülhetetlen, nem a mi irányításunk alatt áll. A célja, hogy megöljön minket, és pontosan ezt is csinálja, hacsak mi nem öljük meg őt. Ha a gondolatai, érzései és cselekedetei tévedhetetlenül létrehozzák a valóságot, akkor a kétségbevonhatatlan és meg nem vizsgált halál utáni vágy, amit sokgenerációs mintaként örököltünk szüleinktől és a kultúrától, akaratlanul is összefüggésbe fog kerülni az életünkkel, ezért végül teljesíteni is fogja célját.

79

Már annak is hatalmas ereje van, ha egyszerűen megkérdőjelezzük a halál elkerülhetetlenségét. Tegyük fel, hogy a tudatosság forrás csupán az a hiedelem, hogy nincs beleszólásunk testünk egészségébe, jólétébe és sorsába. A végső áldozat valaki olyan lesz, aki abban hisz, hogy „odaát” valaki vagy valami irányítja. Ha uralni akarja az életét, muszáj hinnie abban a lehetőségben, miszerint ön az, aki megalkotja saját biztonságát, kényelmét, nem pedig valaki más. Ha ön a felelős saját egészségéért, betegségeiért, baleseteiért, akkor a fizikai testének halálát is ön kreálja. Az ellentmondás az, hogy mivel a felemelkedés a teljes élet egyik rendeltetése, hogyan tudna teljes életet élni, mikor fel sem tárta halál utáni vágyát? Ha nincs ennek tudatában, akkor tudat alatt már elérte célját. Továbbá, minél felvilágosultabbá válunk, annál nagyobb lendületet vesz a halál utáni vágy. Ha valamihez továbbra is tudat alatt ragaszkodunk, az kevésbé tiszta, mint legmagasabb szintű gondolataink. És mivel egyre tudatosabbá válunk, gondolataink egyre erősebbek lesznek, egyre gyorsabban manifesztálódnak. Tehát, ha soha nem kérdőjelezte meg a halál tényét, akkor akaratlanul is a hatása alatt áll. Valószínűleg ésszerűsíti is, és mivel azt feltételezi, hogy találkozni fog létrehozójával, ez a legfőbb jó szolgálatában állhat. Ha valóban szeretne találkozni megalkotójával, éljen teljes életet, így könnyebben felemelkedhet! A fizikai halhatatlanság addig marad érvényben, amíg mi akarjuk, és addig is akar életben maradni, ameddig mi. Akkor szűnik meg, mikor így döntünk, és tudatosan a feltámadást vagy a felemelkedést választjuk. A fizikai halhatatlanság tudatos képet alakít ki a teljes életünk támogatása céljából – elég érthetőt ahhoz, hogy még a halál utáni vágy is beleférjen. Mikor életellenes gondolatok merülnek fel bennünk, képesek leszünk a tudatosság, biztonság és bizalom hatáskörébe állítani azokat. Cserébe relaxálhat, és úgy lélegezheti be, hogy az elengedés folyamata alatt tapasztalhatjuk meg a leginkább. Ha így teszünk, a halál utáni vágyunkat egy gondolatként tudjuk feltárni. Leonard elmondta, hogy soha nem történt volna meg az újjászületés, ha először is nem tisztázta volna a halál utáni vágyat, mely 1967-ben érte el csúcspontját. A kezdetektől fogva felmerült a halhatatlanság gondolata az újjászületésen. A halhatatlanság a biztonság bizonyosságát hozza létre azzal, hogy olyan érthető kontextust alkot, mely minden felmerülő kérdést tartalmaz. Miután felszabadította magát a halál utáni vágya alól, Leonardot elbűvölte a fizikai halhatatlanság ötlete. Csak az volt a gond, hogy feltűnt számára, hogy a témában írt könyvek szerzői mind meghaltak. Még Harry Gaze nevét is megemlítette, az Istenről szóló tanok prédikátorát, aki Hogyan éljünk örökké címen írt könyvet. Számos előadássorozatot kellett volna tartania a témával kapcsolatban a hollywoodi Vallási Központban, de a második előadásra vezető útján meghalt. Leonard eldöntötte, hogy nem fog megbízni ezekben az emberekben, így kialakított pár feltételt. Úgy határozott, hogy addig senkinek nem fog hinni, aki tulajdonképpen nem halhatatlan. Úgy gondolta, hogy legalább háromszáz évesnek kell lennie az illetőnek. Ez vezette Indiába, amely az egyetlen általa ismert hely, ahol halhatatlanok élnek (ha részletesebben is érdekli ez a téma, keresse Baird T. Spalding ötkötetes sorozatát, a Mesterek élete és tanítását1 vagy Leonard könyvét, a Halhatatlanságot2). Leonard 1977 tavaszán utazott Indiába, de nem talált egy halhatatlant sem. Azonban találkozott egy női utazóval. Őt Babaji vezette, aki kétszer is megjelent előtte, mielőtt útra kelt. Babajival eltöltött hét hónap után képekkel és riportokkal tért vissza Kaliforniába. Átalakulása során Babaji anyagtalanította őt az univerzumban történő három napos utazás alkalmával! E

80

tapasztalatok eredményeként, Leonard egyből ráhangolódott Babaji energiájára, és azóta is nagyon erős spirituális kapcsolat fűzi hozzá. Leonard újabb indiai utat tervezett 1977 decemberére, de mivel nagyon elfoglalt volt, úgy döntött, hogy otthon marad. Mikor eljött az idő a végső döntés meghozatalára, egy barátja houstoni házában meditált, ekkor jelent meg előtte Babaji, és maradt ott három percre. Ez az élmény megváltoztatta a döntését. Leonard elmondta, hogy ráébredt, mennyire korlátolt volt a gondolkodása. Elment Indiába, és egy hónapot töltött Babajival. Leonard kikérdezte Babajit az újjászületésről. Így idézi fel a beszélgetést: Mielőtt teljes életnagyságában találkoztam volna Babajival, úgy gondoltam, hogy a légzés és az elme összehangolt működése jelenti a kulcsot az egészséges testhez és elméhez. Arra a következtetésre jutottam, hogy az Élet Légzése a „fiatalság kútja”, így a test örök élete az elme halhatatlanságát is jelenti. Mivel Babaji kifejlesztette a szellem, elme és test örök létét, a teste – több ezer éves kora ellenére – fiatalember megjelenését tükrözte. 1978 egyik januári napján összeszedtem minden bátorságomat, hogy leteszteljem Babajin a következtetéseimet. Bátorságra volt szükségem, mert ha a földkerekségen valaki érvényteleníthette a logikámat, az ő volt. A világ ezernyi nagy elméjén próbáltam ki az ötleteimet, de ő volt az első hiteles halhatatlan, akivel találkoztam. - Az újjászületés során elérjük a Mritenjaya6-t (a halál feletti győzelmet)? – kérdeztem. - Az újjászületés során elérjük a Mritenjaya-t (a halál feletti legfelsőbb győzelmet) – válaszolta. - Ezt úgy érted, hogy mivel a prána (életerő) örök, a test is azzá válik általa? - Persze – mondta, majd úgy sétált el, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszéltünk volna. Számomra a gondolataim megerősítése egy valódi halhatatlantól nagyszerű dolognak számított. De úgy láttam, hogy neki ez évezredek óta egyszerű és nyilvánvaló volt. Neki ez hülye kérdés volt.3 Leonard elmondta, hogy Babaji a világ legnagyszerűbb entitása, és elhatározta, hogy minden évben legalább egy hónapot vele fog tölteni. Minden alkalommal úgy érezte, mintha megszűnne körülötte az egész világ. Azt is elárulta, hogy Babaji a felemelkedés lehetőségét is felkínálta számára. Az éves indiai nagy utazásai során Leonard már nyolc olyan egyénnel találkozott, akik teljesítették a minimális háromszáz éves korhatárt. A legfiatalabb halhatatlan mester háromszáz éves volt. A látogatókat nem engedte magához negyvenöt méternél közelebb. Mikor hosszú életének titkáról kérdezték, azt válaszolta, hogy „maradj távol az emberektől”. Bhartriji Kr.e. 56-ban kapott halhatatlanságot Babajitól. Akkoriban ő volt egész India császára, de Leonard szerint lemondott uralkodói címéről és szadhu lett. A szadhu egy olyan személy, aki lemond minden földi javáról, és spirituális megtisztulást gyakorol mindig, miközben a magától adódó dolgokból él meg. Bár rendelkezik a felemelkedés hatalmával, Bhartriji itt a Földön is fenntart egy lakhelyet már több mint kétezer éve. Hindu közössége egy száz négyzetkilométeres erdő területén helyezkedik el. Bár a hely tele van vadállatokkal, még sosem támadtak emberre. Bhartriji csendben végzi munkáját. Jelenléte nagyon gyengéd és ártatlan. Leonard azt mondta, hogy Bhartriji úgy érzi, mintha kétezer éve dolgozna magán, bár kortalan és feszültségtől mentes a teste. A kérdésem ugyanaz, mint amit Thothnak tennék fel – hogy csinálja? Leonard ugyanazt a választ adta erre

6

Szanszkrit, ejtsd mritendzsaja (a szerk. megj.)

81

is. Valójában kereste a közös nevezőt. Mit tett ez a nyolc ember, hogy olyan életet alakítottak ki, mely által tovább élhetnek a „normális” élettartamnál? Jegyzetek 1. Baird T. Spalding: The Life and Teachings of tha Mastery of the Far East (Mesterek élete és tanítása) – Marina del Rey, Kalifornia: DeVorss & Co. Publishers, 1935 2. Leonard Orr: Breaking the Death Habit: Bhartriji, Immortal Yogi of 2000 Years (Halhatatlanság) – Berkeley, Kalifornia: Frog Ltd., 1998 3. Leonard Orr: Physical Immortality, The Science of Everlasting Life (Fizikai halhatatlanság, az örök élet tudománya – a ford.) – San Francisco: Inspiration University, 1980

16 Megerősítések Leonard észrevette, hogy a halhatatlanok befelé fordulnak, nem kifelé. Nem volt semmiféle modern komfortérzetük. Nincs autó, televízió, mikrohullámú – ezek a srácok még az interneten sem szörföztek soha! Olyan egyszerűen élnek, amennyire csak lehet, harmóniában a bolygóval és az élettel. Drunvalo egyszer úgy fogalmazta meg a tudatos légzést, ami nagyon tetszik nekem. Azt mondta, hogy „tudatos légzők vagyunk, mikor minden lélegzetvétel alkalmával felidézzük Istenhez és minden életformához fűződő bizalmas kapcsolatunkat”. Ez a nyolc halhatatlan tudatosan lélegzik. A légzés magával hozza a prána belélegzését, miközben az Istenre való emlékezés technikáját egy mantra használata idézi elő. Isten örök neve nőnemben Om Namaha Shivai, hímnemben pedig Om Namaha Shivája. Ezt a szanszkrit kifejezést ezer évig használták mantraként. A mantra folyamatos zengését nevezik japa7-nak, amivel az elmére koncentrálhatunk, és megnyithatjuk szívünket Isten irányába. Leonard elmondása szerint Babaji számos tanítványa közül Goraknath volt az, aki számos halhatatlant képezett ki. Ha Goraknath tanítványai közül kérünk valakitől instrukciókat, az első tanácsa az lesz, hogy az Om Namaha Shivai mantrát ismételgessük. Majd, mikor már elég komolyak vagyunk, három év múlva visszatérhetünk a következő leckéért. Isten nevének felidézése az első a közös gyakorlatok közül. Ezután következik az energiatest tudatossága, mely a titkot jelenti a fizikai testhez. Az energiatest tudatossága a kulcs az öregedési folyamat megszüntetéséhez és a test gyógyításának kitanulásához. Majd jön a felismerés, hogy az elemek – föld, levegő, víz, tűz és prána (vagy éter) – tudatos használata még hatékonyabban kitisztíthatja az energiatestet vagy az aurát, mint az elmét. Elfújnak, elmosnak, elégetnek stb. minden negatív energiát, ami az Egy Szellemének fizikai aspektusát illeti. Föld A földi tisztítás tudatos kapcsolatot épít ki a földanyával, megtanít harmóniában élni a természettel. Fel kell ismerni, hogy nem vagyunk tőle különállók. Az elkülönülés, kísérletek a természetes világ meghódítására és irányítására nem működik. Ha elpusztítjuk a természetet, azzal magunkat pusztítjuk el. 7

Mantra-zengés, szanszkrit ejtsd dzsapa (a szerk. megj)

82

A Föld él. Ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, össze kell vele kapcsolódnunk – rá kell hangolódnunk és éreznünk kell. Egy bizonyos ponton válaszolni is fog nekünk. Óriási árat kell fizetnünk azért, hogy városokban élünk azok minden útjával, aszfaltjával, forgalmával, szennyezettségével és elektromágneses mezejével. Figyelnünk kellene annak érdekében, hogy megbirkózzunk mindezzel, de nem tesszük, s ezáltal érzéktelenné válunk. Elveszítjük ösztönös érzékeinket. A természethez való visszatérésünk az alapvető tényező, hogy visszakaphassuk magát a természetet. A Föld megtisztításának ötletében a mozgás vagy edzés és az evés feletti uralom található. Leonard azt szokta mondani, hogy az ágyból való felkelés minden reggel elég mozgásnak bizonyul, és a fejlett formák minden nap körülöttünk fognak járkálni. Igen, Leonardnak van humorérzéke. Én inkább a természetben való minél több kirándulást javaslom, illetve elég edzést ahhoz, hogy fitten tartsuk a testünket. Ami az étkezés feletti uralmat illeti, meg kell jegyezni, hogy ebben az országban a legtöbb ember nem éhezésben, hanem a túl sok evés következményeként hal meg. A Biblia öt halhatatlan egyéne (Jézus, Mózes, Énok, Illés, Melchizedek) közötti közös nevező az, hogy mindegyikük étlen-szomjan böjtölt negyven napon át. Babaji évszázadokig koplalt. Leonard találkozott egy nővel a nepáli Katmanduban, aki harmincasnak nézett ki, pedig már tizenkét éve nem ivott és nem evett. Ha ez túl soknak tűnik önnek, akkor érdemes rövid, gyakoribb böjtökkel kísérletezni. Többet tanulhat általuk, mint a hosszú, ritka koplalásokból. A heti egyszeri alkalom tűnhet a leghatékonyabbnak. Ezáltal fegyelmet tanulhat, sokkal többet tudhat meg az elméjéről és a testéről, illetve további előnyöket kovácsolhat a böjtből. A heti egyszeri nap során ihat gyümölcsleveket, de gyümölcsöt is ehet. Az élete egy bizonyos pontján minden bizonnyal felmerül a vegetarianizmus ötlete. Sokat tudnék erről írni, de inkább meghagyom másoknak a témát. De a figyelmükbe tudok ajánlani egy kitűnő könyvet, John Robbins Diet for a New America (Diéta az új Amerikáért – a ford.) című művét. Ha elolvassa, megértheti, a diéta milyen alapvető szerepet játszik a Földdel való harmóniában vagy diszharmóniában. Levegő A levegő megtisztítása a tudatos légzés – azaz tudatosan beszívjuk az életerőt vagy pránát. Amikor a levegőről beszélek, akkor abba a prána is beletartozik. A már bemutatott újjászületésen felül két légzési gyakorlattal is megismertetem önöket. Az első a húsz összekapcsolt légzés, a második a váltakozó orral való légzés. Húsz összekapcsolt légzés Az újjászületés alapja ez az egyszerű gyakorlat, amit Leonard Orrtól tanultam. Lehet végezni napközben is, akármikor, ha szükségét érezzük. Azonban ajánlott, hogy az első héten csak napi egyszer gyakoroljon: 1. 2. 3. 4.

Vegyen négy rövid lélegzetet. Majd vegyen egy hosszú lélegzetet. A levegőt az orrán át vegye és ott is engedje ki. Végezzen el négy sorozatot az öt légzésből, azaz a négyszer négy rövid levegővételt szünet nélkül kövessen egy hosszú, így jön ki az összesen húsz légzés.

A belégzés olvadjon össze a kilégzéssel úgy, hogy a lélegzetek szünet nélkül kapcsolódjanak össze. Egy összekapcsolt ki- és belégzés egyenlő egy lélegzetvétellel. Ily módon kell

83

összekapcsolni mind a húsz légzést, így szünet nélkül kell húsz összekapcsolt levegővételre szert tennünk. Tudatosan relaxáló módban kell beszívni a levegőt, amit teljesen ki kell engedni, miközben a ki-és belégzés ugyanolyan hosszúságú legyen. A rövid lélegzettel a ki-és belégzés összekapcsolódásának és egybeolvadásának szakadatlan körét hangsúlyozzuk. A hosszú légzéssel töltsük fel a légzőszerveinket annyira, amennyire még kényelmes. Olyan sebességgel lélegezzen, ami természetesnek hat az ön számára. Fontos, hogy a lélegzés inkább szabad, természetes és ritmikus legyen, mint erőltetett vagy irányított. Ezáltal nyílik lehetőségünk arra, hogy a levegővel együtt a pránát is magunkba szívjuk. Mivel a legtöbben rossz légzési szokásokat fejlesztettek ki, ezért valószínűleg olyan fizikai érzéseket fognak tapasztalni, mint a feledékenység vagy fülcsengés. Ha naponta végzi a gyakorlatot, észre fogja venni, hogy ezek változhatnak, és kevésbé lesznek zavarók, a gyógyulást fogják elősegíteni. Ez azt jelzi, hogy tudatosan tanulja a lélegzetvételt, és a testében közvetlenül fogja érezni előnyeit. A napi gyakorlás által többet fog megtudni a lélegzésről, mint amit egész életében tanult róla. Ha fel akarja gyorsítani a folyamatot, lépjen kapcsolatba egy újjászülető szakemberrel, és beszéljenek meg egy egy-két órás vezetett képzést. Váltakozó orral történő légzés Szívja be a levegőt a bal orrlyukán, a jobbon pedig engedje ki. Majd a belégzés történjen a jobb orrlyukon keresztül, a kilégzés pedig a balon. Ismételje meg három-kilenc alkalommal. Addig végezze, amíg még kényelmes. Bent is tarthatja a levegőt, de a húsz összekapcsolt légzéshez hasonlóan össze is kapcsolhatja a ki- és belégzést. Leonard mutatta meg nekem ezt a gyakorlatot, ő pedig Goraknathtól tanulta. Goraknath szerint ennek a gyakorlatnak a napi elvégzése és az Om Namaha Shivai mantra elegendő ahhoz, hogy az életenergiát állandó áramoltatásban tartsa testében, ezáltal halhatatlanságra tegyen szert. Ez a feladat kitisztítja a nadikat, az orr belső szerveit, melyek életenergiát küldenek a test összes többi organizmusa számára. Három hónapig végezze a gyakorlatot napi három-kilenc alkalommal annak érdekében, hogy az orrlyukak belső szerveinek (nadiknak) megtisztulását megtapasztalhassa. Majd egészen addig gyakorolja, amíg szeretné megtartani a testét. Víz A víztisztítás azt jelenti, hogy ugyanúgy, mint a fizikai testet, az energiatestet is meg kell mosni, méghozzá kétszer egy nap. Lehet zuhanyzás által vagy a fürdőkádban való teljes alámerüléssel, utóbbi hatékonyabb módszere az energiatest megtisztításának. A folyamatot nagyszerűen lehet fokozni az újjászületés hozzáadásával. Ez viszont már nagyon haladó formája a spirituális tisztításnak, készen kell állni hozzá. Amint már többször megjegyeztem, a minimális követelmény a tíz órás képzés egy jól képzett újjászületővel. A víz általi tisztulás már ősidők óta a spirituális életbe való bevezetést jelenti – megkeresztelésnek hívjuk, és már régen a kereszténység kezdete előtt alkalmazták. Most már rendelkezünk a belső vízvezeték hálózat és a forró vizes fűtés okozta kényelemmel. Leonard szívesen mutat rá a modern kori vízvezeték szerelőkre, mint a világ megmentőire. Azt mondja, hogy „ha van forró vizünk, fürdőkádunk és kandallónk, akkor mindenünk megvan, amit a legtapasztaltabb halhatatlan, barlangban élő jógi csak elképzelni tud”. Persze most is igaza van.

84

Tűz A bibliai Genezisben Isten megígéri Noénak, hogy a Földet soha többé nem fogja árvíz sújtani. Egyezséget kötöttek ennek megpecsételésére, ami kimondja, hogy a szerződés jelképe a szivárvány lesz. A Biblia kimondja, hogy a következő alkalommal a tűz lesz, mely pusztítani fogja a bolygót. Az Újtestamentumban Péter apostol levelében így szól egy strófa: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek” (Péter apostol II. levele, 3,10 – Károli Gáspár fordítása). Ha hiszünk 1972 eseményeiben, tudhatjuk, hogy elpusztulhattunk volna a tűz által, ha a szíriusziak nem szólnak közbe. Nem voltunk olyan fejlettségi szinten, hogy ráhangolódjunk a Nap energiájára. A tűz a legelhanyagoltabb elem. Veszélyes, hogy mennyire nem állunk kapcsolatban vele, és amennyire távol állunk tőle, annyira el is tud pusztítani minket. Kevesebb, mint száz évvel ezelőtt a tűz szükséges volt a főzéshez és a meleg előállításához. Ma már létezik a központi fűtés és a mikrohullámú sütő. Ugyanaz, mint amikor a belsőégésű motor által fulladozunk, de ezzel a technológia adott kezünkbe tömegpusztító fegyvereket. Mindegyik példa a tűz elvének félreismerését szolgálja. A tűztisztítás a tűzzel való tudatos kapcsolat kialakítását jelenti, így azt is megtapasztalhatjuk, hogy mit tud a tűz adni számunkra. A „csakra” szó kereket jelent. Az energiakerekeink folyamatos mozgásban vannak. Mikor tűz mellett vagyunk, a lángok felé fordulunk. A tűz a leghatékonyabb elem a düh és a halál utáni vágy elégetése szempontjából, az alapelve szerint bármit el tud égetni, amit Isten nem égetett el. A legjobb a szabad levegőn egy árokban lenni a lobogó tűz mellett. De a kandalló és a fatüzelésű kályha is alkalmas erre. Ha egyikre sincs lehetőség, használjunk gyertyákat. A gyertya sokkal finomabb, de katedrális jellegű hatása gyönyörű. Négy gyertya sokkalta hasznosabb, mint egy. Mikor a tűz titkait tanulgatjuk, sok időt kell töltenünk vele, öt-tíz óra ajánlott. Ha már megtanultuk a leckét, kevesebb idő is elegendő. Tapasztalat útján kell megtudnunk, hogy mit is jelent a tűz. Mikor megéljük az energiatestünket, mikor kifejlesztettük a tűzzel való tudatos kapcsolatunkat, már tudjuk is a titkot. Az alap ceremónia egyszerűen abból áll, hogy az ételből adagokat ajánlunk fel a tűznek, miközben azt mondjuk, hogy Om Namaha Shivai Szváhá. A „Szváhá” azt jelenti, hogy „felajánlom” vagy „eggyé válok”. A lényeg, hogy eggyé váljunk a tűz energiájával vagy Istennel. Végezetül, két egyéb módszert is kínálok a spirituális megtisztuláshoz. Az első, a fej leborotválása, ami a tisztítás egy haladó formája. A korona csakra azoknak a programoknak az állandó hatása alatt áll, amik a hajba vannak kódolva. Mikor leborotváljuk a fejünket, többé már nem fognak tudni befolyásolni. A borotválás drámai eredményeket fog okozni – ezek lehetnek pozitívak vagy negatívak is; a lényeg, hogy tudatosan történjen. A második módszer a teliholdnál való meditáció. Babaji szerint a telihold mindent képes meggyógyítani. 1981 júniusában kezdtem ezt a meditációt gyakorolni, mikor egy négynapos újjászületési tanfolyamon vettem részt. A második estén a Hold megvilágította Babaji arcát. Azóta különös kapcsolat fűz a Holdhoz. Jegyzetek 1. John Robbins: Diet for a New America (Diéta az új Amerikáért – a ford.) – Walpole, New Hampshire: Still point Publishing, 1987 2. Szent Biblia, Péter apostol II. levele, 3,10 – Károli Gáspár fordítása

85

17 Babaji A Babaji egy szanszkrit szó, jelentése a „rangidős-atya”. Babaji sokszor Bhole Babának nevezi magát, mely „egyszerű atyát” jelent. Majdnem mindig szadhuként él. Ismétlésképpen, a szadhu olyan személy, aki minden világi javáról lemond azért, hogy a természetben élhessen és állandó jelleggel gyakorolhassa a spirituális megtisztulást. 1970 júniusában Babaji testet öltött. Egy barlangnál jelent meg a Kailash-hegység lábánál Herakhan falu közelében, a Himalája egy távoli vidékén. Babaji tanításainak második kötete így ír erről: Nem voltak szülei, nem volt családja, 18 év körüli fiatal személyében jelent meg, mégis a kezdetektől fogva hatalmas bölcsességgel és erővel – isteni erővel – rendelkezett. Néhány herakhani lakos hosszú szakállú öregemberként látta őt, mások pedig borosta nélküli szép fiatalemberként. Két ember egyszerre beszélt hozzájuk – egyikük a szakállas embert, a másik a szőrtelen fiatalt látta. Egyszerre több helyen is felismerni vélték. Ismerte a Szentírásokat, melyekből szanszkrit és hindu nyelven egyaránt idézett, bár nem volt nyilvánvaló, hogy valaha „megtanulta” volna őket. Hónapokig szinte semmit nem evett – vagy talán két-három évig –, ereje mégis határtalan volt.1 1970 szeptemberében felmászott a Kailash-hegység csúcsára, ahol negyvenöt napig ült mozdulatlanul ugyanabban a pozícióban – nem evett, nem mozgott, nem ment ki a mosdóba, nem beszélt (17-1. ábra). Az emberi történelem során Babaji rengeteg különböző módon és formában jelent meg. Leonard szerint a legpublikusabb manifesztációja Goraknath volt. Ő adott Bhartrijinek halhatatlanságot Kr.e. 56-ban, illetve Bhartriji unokaöccsének, Gopichand-nak. Leonard azt állítja, hogy Goraknath több halhatatlant képezett ki, mint bárki más. Mikor Babaji Goraknath volt, Katmanduban megáldott egy fát. A fát rügyek borítják minden nap hajnali négy és délután négy óra között. 1800 és 1922 között Babaji Herakhan Baba néven volt ismert. 1800-ban fénygömbből kilépve jelent meg a falusiak előtt, és ugyanígy távozott 1922-ben. 1924-től 1958-ig egyszerű jógiként élt. Egyik újjászülető barátomnak volt egy képe Babajiról. Azt mondta, vegyes érzései vannak Babajival kapcsolatban, mióta közreműködött (a Paramahansa Yogananda által alapított) Önmegvalósító Társaságban. Mikor részt vett az újjászületésben, nagyon izgatott volt, hiszen azt hitte, hogy találkozott Babajival, de az Önmegvalósító Társaság nagyon negatívan fogadta lelkesedését, és azt bizonygatta, hogy az illető nem ugyanaz a Babaji volt! Miután újjászülető lett, a Babajit ábrázoló képe – a kedvenc képe – váratlanul elégett. Minden alkalommal, mikor Babaji megjelenik, az emberek csalódnak a testben. Egyik alkalommal, mikor Leonard Herakhanban kirándult, találkozott egy középkorú férfivel és annak apjával. Az apa az öreg Herekhan Babának volt a híve. A fiú Babaji új formájában hitt. A tény ellenére, hogy az apa az új alakban élő Babajival találkozott, minden meditációja alkalmával Herakhan Babaként jelenik meg előtte. Az apa és fiú két különböző módon tiszteli Babajit, bár mindketten ugyanazt a személyt ismerik.

86

Leonard egy másik történetet is elmesél, melyben Babaji egyidejűleg két alakban jelenik meg, és mindkettőnek vannak követői. A két alak Goraknath és Alama Pravo találkozott, és a következő jelenet zajlott köztük. Goraknath átadott Alamának egy kardot, és így szólt: - Fogd ezt a kardot és vágj ketté vele! – Alama Pravo elvette a kardot és minden erejével lesújtott Goraknath fejére. Semmi sem történt. Aztán Alama Pravo nyújtott kardot Goraknathnak, és azt kérte, hogy most ő vágja őt el. Goraknath átszúrta a kardot Alama Pravo testén. Ekkor sem történt semmi. Még a ruhája sem szakadt el. Goraknath jelent meg az erő és a hatalom oldalán, míg Alama Pravo Babajinak azon az oldalán állt, mely az üresség és tisztaság képében jelent meg. Mindmáig mindkét tábor hívei úgy érzik, hogy az ő vezetőjük győzött. Néhányukhoz elért az üzenet. Leonard egy másik történetet is idéz Giridhari Lai Mishra Bhagwan Shri Haidakhan Wale Baba című könyvéből: Haidakhan Baba („régi” formájában) egyszer egy hívével (Jeevanchand Joshival) utazott éppen Badrinathba (vallási zarándokhely). Útközben e követőt kolera támadta meg. Rövid ideig tartó, de durva hányás és vérhas után nagyon közel állt ahhoz, hogy az utolsókat fújja. Babaji, aki ugyanolyan könyörületes volt, mint mindig, sajnálatát fejezte ki, és így szólt: - Nekem kellene elhagynom a testemet helyetted, hisz senki sincs, aki megsiratna. A kolera hirtelen csillapodni kezdett, már ami a követőt illeti, ugyanis a másik oldalon Babajit nagyon gyorsan ledöntötte ugyanaz a betegség, és azt mondta a hívének: - Mikor elhagyom a testemet, élettelen formáját add át a lángoknak, aztán a „hamut” szórd a Gangeszbe. Nem sokkal ezután elhagyta emberi testét. A híve bánatosan ugyan, de teljesítette Babaji utasításait. Rövid idő után hazatért almorai otthonába. Mikor hazaért, azt az információt kapta, hogy Shri Babaji már néhány napja egy másik hívének házában lakik. Lehetetlen volt elhinni, hogy mindez igaz, mivel az utolsó rítusokat ő maga végezte. Ennek ellenére rögtön odasietett. És láss csodát! Babaji ott ült személyesen. Nem hitt a szemének egészen addig, amíg meg nem érintette Babaji testét. Az egész jelenet annyira megrázta a követőt, hogy hat hónapra tulajdonképpen megőrült.2 1984 Valentin-napján Babaji leállította a szívét. A bolygó jelenlegi legnépszerűbb halálozási módját tükrözte. Azt mondta, hogy a teste értünk van, csak azért jött ide, hogy minket szolgáljon. Ahogy látszólag meghalt Joshi előtt, ugyanúgy hunyt el 1984. február 14-én is. Azon nyomban új testet öltött. Eltemették a testét, de az nem rothadt el. Élettani szempontból ugyanolyan egészséges volt temetése napján, mint amikor meghalt. A temetésén résztvevő emberek közül néhányan azt mondták, hogy miután a testét körülbelül harminc centi sár fedte, a sár hirtelen beomlott. Mikor feltöltötték a sírt, az homorúvá vált. Ez arra utal, hogy anyagtalanította testét, mikor eltemették. Babaji megígérte, hogy fizikai alakban 1989-ben fog visszatérni Herakhanban. Nem tudom, hogy így történt-e. Időközben, 1986. május 1-én Belgiumba került egy kép róla. Leonard néhány indiai barátja azt kérdezte Sai Babától, vajon hol találják Babajit. Elmondta nekik, akik oda is mentek arra a helyre, ahol megtalálták Babajit. Később Leonard is rábukkant. Babaji számos követője azt mondaná, hogy Babaji Isten emberi formában való örök megtestesülése. Leonard is ragaszkodik ehhez az elképzeléshez. Én csak egyszerűen átadom

87

önöknek az információt; engedem, hogy önök döntsenek. Még két idézetet szeretnék ajánlani Babaji tanításainak második kötetéből: Sok követője úgy imádja Shri Babajit, mint Isten igazi, kortalan manifesztációját. Híveinek életében a mindennapi nagy és kis csodatettei, a tény, hogy már akkor válaszol gondolataikra, mielőtt kimondanák azokat, gyógyításai, vezetése, tanításai mind-mind túlmutat minden fejlett emberi képességen. A drámai csodák nem túl gyakoriak; a legtöbb csodája követői elméjében, szívében és életében jelenik meg – a megértés, útmutatás és segítség csodái, melyek mindig akkor és ott történnek, amikor és ahol szükség van rájuk.3 Hairakhan Babát néha Shiva Mahavatar Babajiként is elismerik, akit szerte a világon Paramahansa Yogananda könyvéből, az Egy jógi önéletrajzából ismerik. A mahavatar olyan személy, aki Isten emberi megnyilvánulása, nem nő szüli.4 Babajival kapcsolatos első élményem akkor kezdődött – mint ahogy már korábban leírtam –, mikor 1979-ben először találkoztam Leonarddal, és beszereztem egy posztert Babajiról. Jegyzetek 1. Teachings of Babaji, Vol. II (Babaji tanításai, 2. kötet – a ford.) – Haidakhan, Nainital kerülete, India: Haidakhandi Samaj, Haidakhan Vishwamahadham; előszó 2. Leonard Orr: Physical Immortality for Christians (A keresztények fizikai halhatatlansága – a ford.) – Sierraville, Kalifornia: I Am Alive New Project; 85. oldal 3. Teachings of Babaji, Vol. II (Babaji tanításai, 2. kötet – a ford.); előszó 4. Ibid.

18 A felsőbb én 1996 januárjának egyik napján hazaérve egy üzenet várt a rögzítőmön. Debra Evans, a Teljes Élet Expo programigazgatója hagyta. Meg akarta tudakolni, vajon lenne-e kedvem részt venni a médiumi fórumukon, mivel már előadóként számítottak rám a kiállításon. Az agyamban kész és határozott válasszal telefonáltam. Azt mondtam magamban: „köszönöm a felkérést, de tudniuk kell, hogy nem vagyok médium. Nem közvetítek senkit; továbbá a könyvemben egy szó sem így került papírra”. Úgy véltem, biztosan meg tudom csinálni, de nem volt könnyen meggyőzhető nő. Beszélgettünk egy ideig, majd elkezdtem neki ecsetelni, hogy mi az, amit teszek. - Amiről valójában beszélek – szóltam –, az a felsőbb énnel való összekapcsolódás. Beszélgettünk még egy darabig, és részletesebben is kifejtettem, hogy mit is értek ez alatt. Aztán így válaszolt: - Ez nagyszerű, ön a tökéletes választás! Tehát úgy volt, hogy részt veszek a közvetítői fórumon. Hirtelen belém nyílalt, hogy jobb lenne kitalálni, miről is fogok beszélni. Ahogy ezen gondolkoztam, eszembe jutott 1980 májusa, mikor Leonard Orr sierrai újjászülető központjában, Campbell Hot Springsben voltam vele és huszonöt-harminc tanítványával. Újjászületőnek és tanfolyamvezetőnek tanultunk. A tervek szerint júniusban Európába kellett volna mennünk Leonarddal, ahol egy bizonyos országban töltöttünk volna el két hetet, hogy gyakoroljuk az újjászületést, majd onnan tovább

88

mentünk volna a következő országba. A végső döntés a szeptemberi indiai utazásra esett, hogy meglátogassuk Babajit. Tudtam, hogy nem fogok Európába menni. Nem volt hozzá pénzem, nem akartam kihagyni egy nyarat az otthoni kirándulásokkal és Billy Martin volt az Oakland A’s menedzsere – ezekre szívtam fel magam. Egyszerűen nem akartam menni, ebben pedig teljesen biztos voltam! Találkoztam Leonarddal, hogy elmondjam neki a döntésemet. Mosolygott, egyenesen a szemembe nézett, és azt mondta: „Gyere Európába”. Ennyi volt. Volt valami abban a kommunikációban – se előtte, se utána nem történt ehhez hasonló Leonarddal. Úgy éreztem, mintha Babaji beszélt volna Leonardon keresztül. Azonnal tudtam minden idegszálammal, hogy Európába megyek. Nem teremtettem akkor kapcsolatot Babajival, és eltartott egy ideig, míg felmerült bennem ez a lehetőség. De észrevettem Leonard körül Babaji összes energiáját, mely azt mondatta, hogy India a megoldás. Számos újjászülető megtette már a nagy utat, mindegyikük borotvált fejjel és elképesztő történetekkel tért vissza. Nem tudtam, hogy ezek a sztorik igazak-e, de kétségtelen, hogy mindegyik felkeltette az érdeklődésemet, így nem mondtam véleményt. Azon voltam, hogy ráhangolódjak a gondolat teremtő erejére, és felismertem a lehetőségre való nyitottság fontosságát – okos döntés. Pár éve találkoztam egy régi barátommal, aki meg volt győződve arról, hogy Babaji nem más, mint egy kövér öregember, akinek 1984. február 14-én szívrohama volt. És az egészben az a szép, hogy igaza van! Babaji úgy jelenik meg előttünk, ahogy akarjuk. - Ha kételkedve jössz hozzám, minden okot megadok a kételkedésre – mondta. – Ha szeretettel érkezel, többet mutatok, mint amit valaha tudtál – tette hozzá. Újra a belső hang felé fordultam, mely kommunikáció akkor kezdődött teljesen váratlanul, mikor Svédországban voltam. A káosz, zavartság és nyugtalanság közepén voltam; épp csak arra jutotta, hogy tudjak egy jegyet venni Londonba. Ez azt jelentette, hogy meg kellett keresnem a pénzt arra az útra, ahova mentem, másokat tanítottam, miközben én is tanultam. A világom teljesen darabjaira hullott, nem maradt a biztonságból és a kényelemből semmi, fogalmam sem volt róla, hogy az új világ milyen lesz. Mégis, ebben a fejetlenségben volt egy belső hang, ami hirtelen bukkant fel, és azt mondta, hogy minden rendben van. Ez a „hang” mindvégig ott maradt velem az utazásom alatt. A káosz és zűrzavar még mindig jelen volt, de valahogy megváltozott a hozzáállásom. Belső nyugalmat éreztem, mintha a hurrikán szemében lennék. Aztán eljött augusztus közepe. Négyen vagy öten leváltunk a fő csoporttól, és Amszterdamba mentünk. Arra nem emlékszem, hogy Leonard hol volt. Mivel távol voltam a csoporttól, nem volt már bevételi forrásom. Még arra sem volt elég pénzem, hogy hazajussak, kezdtem elkeseredni. Nem akartam semmi mást, csak hazamenni! Majd hallottam egy lehetőségről, amit a barátom mondott. A DHL futárcégről beszélt, ami ingyen szállítást ajánlott New Yorkba a csomagterünk használatáért cserébe. Felhívtam őket, elmondták, hogy egy nap csak egyetlen ingyen útra van lehetőség, de feltesznek a várólistára. Azt mondták, hogy nincs sok esély legalább két hónapra előre. Nagyon lesújtott az információ. Zátonyra futottam Amszterdamban, elképzelésem sem volt, hogy jutok valaha is haza. Valamilyen okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy másnap ismét felhívom a DHL-t. Ezúttal azt a helyzetjelentést adták, hogy – ahogy ők mondták – „ilyen nincs”. Valaki az utolsó pillanatban mondta le az útját, és ha azonnal kimegyek a reptérre, akkor felszállhatok a gépre. Még soha nem igyekeztem annyira, mint akkor. „Köszönöm, Babaji” – mondtam, és útra keltem! Mikor New Yorkba értem, azt tapasztaltam, hogy a légitársaságok egy árháború közepén álltak, így New Yorkból San Franciscóba 99 dollárért jutottam el. Ahogy megérkeztem a nyugati partra, úgy éreztem, hogy elvesztettem az esélyét, hogy Indiába menjek Babajival találkozni. De nem számított, annyira boldog voltam, hogy otthon lehetek. Mindeközben a

89

csoport többi tagja Indiába ment, hogy találkozzanak Babajival, én pedig hazamentem, hogy beszélhessek vele. Kaliforniába visszatérve a belső hang nem csupán megmaradt, de más formában kezdett beszélni hozzám. Egyik nap észrevettem, hogy Freddie macskám alsó fertája lebénult. Néhány napig fennállt a jelenség. Nem voltak fájdalmai, annak ellenére, hogy félig le volt bénulva. Nagyon érdekes volt. Akkor négy macskám volt, két felnőtt, két kölyök, mindegyik a kedvencem volt, de Freddie a kedvencek kedvence. Elvittem az állatorvoshoz, aki még soha nem látott ilyet. Nem volt ötlete, nem tudta a megoldást. Hazavittem Freddiet, szomorú voltam, érzelmileg nagyon megviselt a helyzet. Majd történt valami, teljesen váratlanul. Minden egyes másodperc elteltével egyre biztosabb voltam benne, hogy abszolút nincs arra semmi ok, hogy Freddie tökéletesen egészséges. Nem tudtam másra gondolni. Nem határoztam el előre, csak úgy megtörtént. Egyik pillanatban mindennél jobban éreztem és tudtam, még semmit nem tudtam még ennyire. Azonnal meggyógyult. Nem sokkal ezután Freddie úgy jött haza, hogy az egyik szeme le volt csukódva. Két-három hétig így is maradt. Mikor kinyitotta, úgy nézett ki, mint egy darab rothadt hús – semmi élet nem volt benne, és csúnya, nagyon csúnya volt. Visszavittem ugyanahhoz az állatorvoshoz, aki ezúttal sem értette, mi történik. Elmondta, hogy a szemgolyót szinte biztosan el kell távolítani, méghozzá hamar. Hazavittem Freddiet, és felkészültem az elkerülhetetlenre. Nagyon be voltam gyulladva. Aztán megtörtént ugyanaz. Nem ültem le azon gondolkozni, hogy mit csináltam előző alkalommal. Ültem Freddievel, elkezdtem agyalni, és tökéletes állapotban láttam magam előtt a szemgolyóját. Egyre erősödött ez az érzés egészen addig, amíg nem voltam benne egészen biztos. Majd a szemgolyó hirtelen meggyógyult. Újra elvittem az állatorvoshoz, csak azért, hogy biztos legyek a dolgomban. Annak a lehetősége, hogy a szeme újra egészséges volt, egyszerűen nem létezett az orvos hitrendszerében. Teljesen elképedt. Freddienek soha többé nem adódtak gondjai a bénulással vagy a szemével. Egész végig tudtam, hogy Babaji műve ez, egyszerűen tudtam! Szóval, mialatt a közvetítői fórumra készültem, belém hasított: természetesen ez volt az első kapcsolatom a felsőbb énemmel! A felsőbb én nem azért van, hogy megijesszen vagy trükközzön; épp ellenkezőleg, oly módon jelenik meg, hogy a lehető legjobban el tudjuk fogadni és szövetségbe lépni vele. Számomra Babaji jelentette ezt. Nagyszerű – csupán tizenhat évre volt szükségem, hogy rájöjjek erre. Mi is az a felsőbb én? Hadd kezdjem azzal, hogy elmesélem, Drunvalo angyalai miként írták először le neki. Megkérték, hogy képzelje el magát, ahogy egy folyón evez. Csodálatos nap, nagyszerűen érzi magát, ahogy csordogál lefelé a vízen. Egyszer csak felbukkan a felsőbb én, aki azt mondja, hogy vigye a csónakját a partra, és cipelje át az erdőn. Kellemetlennek tűnik, és azon gondolkozik, vajon miért tenné. A kellemetlenség azonban semmit nem jelent a felsőbb én számára. Ha megtanultuk követni a felsőbb ént, akkor kivisszük a vízből a csónakunkat, akkor is, ha abban a pillanatban értelmetlennek hat. De visszatekintve mindent megértünk. Bár a felsőbb én nem mindentudó, minden bizonnyal nagyobb rálátása van a dolgokra, mint nekünk. Ebben a történetben a felsőbb én képes néhány száz méterrel feljebb repülni, ahol láthatja a folyó kanyarulatait. Százötven méter magas vízesést látott a következő kanyarban! A kérdés a következő: hogyan léphetünk kapcsolatba felsőbb énünkkel? Számomra olyan volt, mintha csak úgy megtörténne. Nem terveztem. Nem kértem, még csak nem is tudtam róla.

90

Rendkívül hasonlóan történt velem, mint amilyen Drunvalo élménye volt. 1970 májusában pontosan ugyanakkor mindketten „lemondtunk” az életről. Betöltöttem a huszonhatot, alkalmatlan voltam a besorozásra, a munkámra sem volt többé szükség. A főiskolát követő három évben matematika tanár voltam egy középiskolában. Csupán egy ok miatt fogadtam el az állást – Vietnám miatt! Nem tartoztam oda; úgy éreztem magam, mint a partra vetett hal. A huszonhatodik születésnapomon azt mondtam magamnak: „Ennyi. Abbahagyom a tanítást és azt fogom csinálni, amit mindig is akartam!” Számomra ez kezdetben a profi tekejáték, a játékosok bajnokságában való részvételt jelentette. Kaliforniába költöztem. A Természetben való csellengés lett a kedvenc időtöltésem. Összekapcsolódtam a Természettel; valójában már az első alkalommal ráhangolódtam. Újra felfedeztem az ártatlanságomat és gyermeki természetemet. Ebből ered minden! Pár évvel később észrevettem, hogy Drunvalo hasonló dolgon ment keresztül. 1970 májusában a Berkeley-ben lévő University of California nevű egyetemen az utolsó simításokat kellett elvégeznie a diplomáért. Azt mondta, nagyon fáradt, és nem tudja, hogy egyáltalán be akarja-e fejezni. Aztán jött a Kent State-i mészárlás és az azt követő lázadások. A főiskolai rendszer országszerte összeomlott, és mindenki négyest kapott. Így szerezte meg a diplomáját. Drunvalo is Vietnám eredményeként adta fel az addigi életet, mindez ugyanakkor történt vele is. Eldöntötte, hogy azt fogja tenni, amit mindig is szeretett volna. Kanadába ment és szó szerint a semmi közepén telepedett le Brit-Kolumbiában. Ő is a Természethez kapcsolódott, és újra felfedezte ártatlanságát valamint gyermeki természetét. Egy nap két angyal jelent meg előtte, egy zöld és egy lila. Azt mondták, hogy ők Drunvalo. Akkor fogalma sem volt róla, hogy mit értenek ez alatt. De ettől a találkozástól kezdődően kialakult a kapcsolata angyalaival, mely a mai napig tart. Tehát Drunvalo számára a felsőbb énjével való találkozása két angyal képében történt. Nekem Babaji volt ugyanez. Mindkettőnknek csak úgy tűnt, hogy mindez megtörtént – nekem tizenhat év kellett hozzá, hogy rádöbbenjek! Drunvalo kifejlesztett egy feladatot, ami által megtaníthatja az embereket kapcsolatba lépni felsőbb énükkel. Íme az instrukciói: készítsen ki egy darab papírt és egy tollat maga mellé. Kezdje el a tizennégy légzéses meditációt (amit az első könyv „Prána” fejezetében talál). Engedje, hogy mélyebbre kerüljön a meditációjában, majd olyan húsz perc elteltével kérje meg felsőbb énjét a kapcsolat felvételére. Kérje meg, hogy olyan módon küldjön üzenetet, ami által biztossá válhat abban, hogy valóban megtörtént a kontaktus. Mikor megérkezik a válasz, azonnal helyezze mind a tíz ujját a földre. Így gyorsan kijön a meditációból. Majd fogja meg a papírt és a tollat, és cenzúrázatlanul írjon le pontosan mindent, ami az üzenetben szerepelt. Drunvalo észrevette, hogy ez a gyakorlat csak az emberek felénél működött a tanfolyamokon, ennek okán gondolkozott. Arra jutott, hogy minden bizonnyal hiányosak az információi és kérte a többit. Aztán az egyik gyakorlat folyamán egy hawaii huna szolgáltatta a hiányzó információt. Azt mondta, hogy mint minden, a felsőbb én is a hármasságban rejlik – a felsőbb énben, az alsóbb énben és a középső énben. Elmondta, hogy a felsőbb énnel való kontaktus érdekében először az alsóbb énnel kell kapcsolatba lépni; nincs más mód. Az alsóbb én egy kettő és négy év közötti gyermek. Akkor lép kapcsolatba vele, mikor igazán gyermekiek vagyunk, mikor megszabadulunk minden hamis dologtól és újra kapcsolódunk ártatlanságunkhoz és a Természethez. Mikor pedig eljön a megfelelő idő, megkérheti az alsóbb ént, hogy kapcsolódjon a felsőbb énhez. Mondhat igent, de nemet is. Ha igent mond, az nagyszerű! Ha nemet mond, térjünk vissza ártatlanságunkhoz és gyermeki mivoltunkhoz. Mikor létrejön a kapcsolat a felsőbb énnel, az minden esetben olyan formában történik, amit kényelmesen el tudunk fogadni. Drunvalo nagyon vizuálisnak tartja magát, így számára két

91

hatalmas angyal képében jelent meg. Én nem ilyen vagyok, nekem elég volt a belső kommunikáció – egy érzés vagy rezgés mindennél többet mond. Egy ponton azonban Babaji tényleg megjelent, persze olyan módon, amit teljesen be tudtam fogadni. A szobámban meditáltam egy róla készült poszter előtt, amit 1979-ben szereztem, mikor először találkoztam Leonarddal. Spontán ráhangolódtam, egyesültem a képpel egészen addig, amíg nem váltam eggyé vele. Majd egy belső hang azt kérdezte, hogy „Babaji, te voltál?” A történteken gondolkoztam. Felidéztem a májusi eszmecserémet Leonarddal. Leonard elmondta, hogy Babaji különös erővel áldotta meg, amit alkalmanként használ is. Nagyon érdekelt, hogy vajon tényleg Babaji volt-e az. Úgy véltem, hogy minden Európában és a belső hangokban történt. Ha ezek véletlen egybeesések, akkor elég jól jöttek ki. Nos, azon tanakodtam, vajon Babaji volt-e. Aztán eszembe jutott Freddie macskám. Egész végig ösztönösen tudtam, hogy Babaji volt az, és most megerősítést kértem. Hirtelen Babaji a poszteren egy rajzfilmhőshöz hasonlóan életre kelt. Elkezdett táncolni, rám nézett, mosolygott és bólintott. Megkaptam az üzenetet. A mai napig megvan ez a poszter. Minden alkalommal életre kel, mikor ránézek. A felsőbb én követése azt jelenti, hogy a külsőségek helyett a belső szellemet követjük. A visszajelzés azonnali – mindig abban a pillanatban érkezik, mindig nagyon pontos. Lehet kényelmetlen, de a felsőbb énnek a kényelmetlenség nem jelent semmit. Nekem például borzasztóan kényelmetlen volt Európába menni, de akkor mi van? Ez nyitott kaput a teljesen új lehetőségek számára. Az életem nem volt ugyanaz többé. Olyan lehetőségek, melyek máskülönben sosem létezhettek volna, akkor feltárultak előttem.

19 Az élet virága A kép Egy laikus számára az élet virága (19-1. ábra) érdekes képnek látszik. De ha közelebbről megnézzük, tizenkilenc, tökéletesen összefonódott kört láthatunk, egy igazi geometriai csodát. De gondolnánk, hogy ez a kép minden teremtmény összefüggését ábrázolja? Szó szerint benne van minden – az összes fizikai törvény, minden biológiai életforma – beleértve minket is. Valószínűleg nem hinnénk el. Dan Winter döntően bebizonyította, hogy még az érzelmeknek is vannak geometriai alakjai. Az élet virágának képe tartalmazza az egész szent geometriát, azokat a geometriai képeket, melyeket a Természet használ arra, hogy létrehozzon mindent ebben a valóságban. Az élet virágán belül az egyik kép az élet gyümölcse (19-2. ábra) néven ismert. Tizenhárom darab információs rendszer jön ki az élet gyümölcséből. Ezek mindegyike olyan geometriai halmazt hoz létre, mely részletesen ábrázolja és leírja a valóságunk minden egyes aspektusát. Úgy tudunk eljutni ehhez a tizenhárom információs rendszerhez, ha a női energiát kombináljuk a férfi energiával. A szent geometriában a görbe vonalak jelképezik a nőt, míg az egyenesek a férfit. Az egyik ilyen szisztémát úgy nyerjük, ha az élet gyümölcsének minden körét a középpontjuknál összekötjük. Így kapjuk meg a Metatron-kocka néven ismert ábrát (19-3. ábra). A Metatron-kockán belül található az öt platóni idom (19-4. ábra). A platóni idomok kritériumai közé tartozik, hogy minden oldaluk egyenlő; egyformák a felületek és a szögek

92

illetve pontosan beleillenek egy kör területébe. Csak öt téridom felel meg ezeknek a feltételeknek. Ennek az öt testnek hatalmas jelentősége van, mivel ők jelentik a kulcsot a valóságunkban megtalálható számos formához. Ezek alkotják a testünket körülölelő energiamezőket. Az egyik ilyen mező a csillag-tetraéder formájában található meg, mely a Metatron-kockában is benne van (19-5. és 19-6. ábra). Egy cső is keresztülfut a test közepén, ami összeköti a csillag-tetraéder mező csúcsait. A tizenháromezer éve kialakult tudatosságunkat megelőzően ezen a csövön keresztül szívtuk be a pránát. A prána egyidejűleg érkezik a csúcson át, halad keresztül a tobozmirigyen, és hagyja el a testet lent, közben az egyik csakrában találkozik. Ha felidézzük, hogy miként kell lélegezni ezen a csövön keresztül és a testünk körüli mezőket elforgatjuk, akkor eljutunk a Merkabához, a felemelkedés egy eszközéhez. A test körül tulajdonképpen három, egymásra helyezett tetraéder mező helyezkedik el. A egyik a fizikai, a másik a mentális, a harmadik pedig az érzelmi test. Ez szó szerint így van. Ezek a mezők úgy forognak, hogy összekötik az elmét, az érzelmeket és a fizikai testet. A mentális mező balra, az érzelmi mező jobbra pörög, míg a test mezeje mozdulatlan. Mikor ezek a mezők nagyon specifikus sebességgel kezdenek mozogni, a gerincoszlop aljánál egy lemez pattan ki 15-20 méteres távolságra, és megjelenik egy gömb. Olyan, mint egy repülő csészealj. Ezt a mezőt ismerjük Merkaba néven. Ez az eredeti létrehozó sémája mindennek az univerzumban, a létezés minden szintjén. Ez mutatja, hogy jöttünk ide és hogy fogunk elmenni. A „Mer” forgó fénymezőt jelent, a „ka” elmét, míg a „ba” testet vagy valóságot. Tehát a MerKa-Ba egy ellentétesen forgó fénymező, mely körbeveszi a testet és a szellemet. Ha megtanuljuk aktiválni ezeket a mezőket, a Merkabát használhatjuk arra, hogy átutazzuk az univerzumot. Az Élet virága tanfolyam alapja a Merkaba megtanítása és a mező aktiválása, hogy a megfelelő időben képesek legyünk a felemelkedés eszközeként használni. 19-1. ábra: Az élet virága 19-2. ábra: Az élet gyümölcse 19-3. ábra: A Metatron-kocka 19-4. ábra: Az öt platóni síkidom (oktaéder, tetraéder, dodekaéder, kocka, ikozaéder) 19-5. ábra: A Metatron-kockából nyert csillag-tetraéder 19-6. ábra: A testünket körülvevő csillag-tetraéder A tanfolyam Előző könyvem „Beteljesedés” című fejezetében elmeséltem azokat a tapasztalataimat, melyeket 1994 áprilisában szereztem a Texasbeli Austinban megrendezett, Drunvalo által vezetett Élet virága tanfolyamon, és melyek hihetetlen élményként szolgáltak az egységes tudatosság tekintetében. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Drunvalo tanfolyamot vezetett. Drunvalo döntését is elmondtam, miszerint átadja a tanfolyamok vezetését szakképzett előadóknak, és elárultam, hogy én szerettem volna lenni az egyik. Rájöttem, hogy elég képzett vagyok, hogy vezessek egy ilyen tanfolyamot. Sok éves újjászületési tapasztalatom során eléggé felkészültem rá, hogy számos változáson átvezessem az embereket, hogy ilyen jellegű tanfolyamok keretében tegyék mindezt. Saját tapasztalatomból és abból kiindulva, amit az austini előadáson megfigyeltem, tudom, hogy sok változást hoz. A kulcs a tudatosság, biztonság és bizalom nyújtása annak érdekében, hogy megkönnyítsem mások folyamatát, ahogy átmennek ezeken a változásokon. Ez alapvető fontosságú. E nélkül nincs is tanfolyam.

93

Így még abban az évben, júniusban visszatértem Austinba és részt vettem egy kilencnapos vezetői tréningen. De akartam várni egy évet az első tanításom előtt. Valamivel előbb eldöntöttem, hogy a hátradőlés és a gondolkozás helyett személyes ügyemnek fogom tekinteni, hogy biztosítsam az egyik világból a másikba való átmenetelünket, mint gyengéd utazást. Ez azt jelentette, hogy egy all-inclusive szolgáltatást biztosítok, azaz olyan hatékony módszert találok, mely mindenkinek jó, ahogy Werner Erhard mondta, „észre kell venni, hogy mit szeretnének, aztán meg kell teremteni”. 1 Tehát találni kellett egy olyan módot, amivel képessé teszek erre másokat is. Mindenképpen biztos akartam lenni benne, hogy az Élet virága a megfelelő eszköz erre. Az elengedés végső szakaszában is voltam, a feltételekhez kötött motivációk helyett az isteni motivációk felé tartottam. Meg akartam várni, hogy megjelenjen az első könyvem, akartam látni, hogy amit csináltam, valóságos-e. Mert ha nem, akkor nincs értelme erőltetni ezt a feladatot. Ha viszont igen, akkor csak kényelembe kell helyeznem magam és hagyni, hogy megtörténjen minden. Emlékszem, amikor Drunvalo először tartott Élet virága tanfolyamot. Thoth azt mondta neki, hogy távoli helyszínt válasszon. Így csak azok jönnek el, akik száz százalékig biztosak szándékukban, míg azok, akik nem állnak készen erre, azt sem fogják tudni, hogy létezik az előadás. Tetszett az ötlet, és tudtam, hogy a résztvevők mindent elhoznak magukkal. Én úgy határoztam, hogy olyan tanfolyamot szervezek, amit élőszóval hirdetek, valamint azok számára, akik olvasták a könyvemet és írtak nekem. Arnold Patent mondta a következőt: „az Univerzum irányítja a részleteket”.2 Azt is hozzátette, hogy „mikor rajta vagy az ügyön, a telefon meg fog csörrenni, neked még tárcsáznod sem kell”. A telefon tényleg elkezdett csörögni. Emberek hívtak és írtak mindenhonnan, így elkezdődött a tanfolyamom. Három alkalom kellett hozzá, hogy ne görcsöljek és megtanuljam a saját energiáimat irányítani. Az első három tanfolyam után úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak. Nem hittem, hogy sikerülne azt az egységet visszaadni, amit az austini előadáson tapasztaltam, így meg sem próbálkoztam vele. De némi hatásos mag azért el lett ültetve, és a negyedik előadástól kezdett is működni. Aztán kezdett tényleg működni, azóta pedig minden a legjobb úton halad! A tanfolyam egy hatnapos élményt jelent. Körülbelül a fele azzal telik, hogy rengeteg videót nézünk meg, amit Drunvalo közvetít. Eleinte volt némi kétségem afelől, hogy a tanfolyam felét videózással töltjük, de rájöttem, hogy minden darab a helyén van, és valószínűleg jobb így. Sok társsal dolgoztam együtt a múltban, és nagyon sok a jó tapasztalatom. De Drunvalo volt mindenki közül a legjobb partner. Még ha csak kazettán is, de Drunvalo stílusa így elég volt ahhoz, hogy mindenkinek magával ragadó élménye legyen vele kapcsolatban. Továbbá pontosan tudom, hogy mit fog mondani, és mikor mond valamit (végül is kazettáról megy), akkor maximum hatékonysággal együtt tudok működni vele. Ez kitűnő alapot teremt, mert a tanfolyam valójában akkor zajlik, mikor kikapcsolom a lejátszót. Ekkor jön a tapasztalatok megosztása, a közös beszélgetés, az energiák egyéni és közös feldolgozása, a Merkaba megtanítása és a Merkaba-meditáció, ami a tanfolyam lényege. Mivel az egész előadás a természetes megtapasztalásról szól, ezért igen nehéz könyv formájában visszaadni. Mikor erről a fejezetről gondolkoztam, eszembe jutott, hogy a legjobb módszer a tanfolyam leírására, hogy a résztvevők jellemzéseit élesztem újjá. Így 1996 szeptemberének egyik napján meghívtam egy csoport Élet virágát végzett tanulót, hogy megosszák élményeiket egy olyan filmen, amin éppen dolgoztam. Carol Kemp, Brian Hall, Eileen Bray és Carolyn (a vezetékneve elhallgatását kérte) az év májusában, míg Paul White áprilisban vett részt a tanfolyamon. Beszélgetésük összegzése olvasható az alábbiakban

94

Carol: A könyv szó szerint a kezeimbe került… Habzsoltam a szavakat, az egész nagyon igaznak tűnt számomra és még többre volt szükségem… Kapcsolatba léptem Bobbal… egy héten belül már San Franciscóban voltam, hogy részt vegyek a tanfolyamon, mely rendkívül hatásos élmény volt, a Merkaba megtanulása, Drunvalo hallgatása, a többiekkel való vitatkozás…Azóta – a Merkaba mezők aktiválása óta – az életem sokkalta örömtelibb, mint előtte valaha. Sokkal nagyobb érzékenységgel tudok kapcsolatba lépni mindennel, egyre jobban és jobban megtanulom, hogy a gondolatnak milyen ereje van, és hogy a csúcson lehetek, ha a megfelelőek a gondolkodási mintáim. …Ahogy növeljük tudatosságunkat, a Föld tudatossága is úgy növekszik; ahogy magunkat gyógyítjuk, úgy gyógyul a Föld is, mert egyek vagyunk… Ahogy mászunk ki a mocsokból, a dolgok úgy világosodnak meg… Látom a saját életemben, ahogy magamat gyógyítom. Magam körül azt látom, hogy a dolgok, az emberek meggyógyulnak. Egyértelmű számomra, főleg a nyolcéves fiammal kapcsolatban. Ahogy én változom, úgy megy át ő is ezeken a hihetetlen változásokon, és képes mindennel megbirkózni, amit rábízok. Az elmúlt hónapokban még inkább tudatában vagyok ennek. … A szívből jövő munka a legfontosabb. A feltétel nélküli szeretetre gondolok, arra, hogyan tanuljuk meg szeretni magunkat és megbocsátani magunknak, illetve megbocsátani mindennek, amit körülöttünk zajlik, tudni kell kibocsátani a szeretetet…. A könyörületről és az őszinte megértésről beszélek. … Bárki elolvashatja a könyvet és hozzájuthat ezekhez a nagyszerű információkhoz. Aztán ha elmegyünk a tanfolyamra, akkor egészen más szinten élhetjük át őket. Majd hazamegyünk, és folytatjuk az utazást… egyre többet tapasztalunk, és remélhetőleg sosem ér véget. Paul: A könyv egyszerűen rám esett a boltban. Elolvasása érdekes élménynek bizonyult; szinte olvasatta magát. Egy napon belül ismét ott voltam a könyvesboltban, hogy beszerezzek néhány példányt a kollégáim számára. Azt kell mondanom, hogy miután elolvastam a könyvet, az egyik célom az volt, hogy megtudjam, vajon megtalálom-e Bobot és kapcsolatba tudok-e lépni vele, mely nem volt túl nehéz, és egyből időpontot is egyeztettem vele a tanfolyamot illetően. Igazán csodálatos élmény volt. Az elmúlt pár évben az életem transzformációs folyamaton megy keresztül, és fordulópontként szolgált, hogy egy másik birodalomba kerüljek. Szóval, ettől kezdve csupa öröm volt minden. Nagy hatással volt az emberekkel való kapcsolataim kialakítására. Olyan embereket vonzottam, akik úgy gondolkoznak, mint én, olyan tapasztalatokat keresnek, melyek által spirituálisan növekedhetnek, és olyan mélyen tudják átélni őket, amit csak elképzelni tudtam volna. Igazán nagy hatással volt rám. …A hit, a jó és a rossz erejéről is tanultam, mellyel kapcsolatban tele vagyunk előítéletekkel, és komoly fogalmakat alakítunk ki róluk életünkben, és persze beférkőzik az a híres félelem, ami olyan ösvényre vezethet, amire nem is akarunk lépni. Az egyetlen dolog, ami egyensúlyba tud hozni, a szeretet. Rendkívül erőteljes képesség tudni, hogy szabadok vagyunk és ki tudjuk fejezni a szeretetünket – valamint az, hogy mindenre úgy tekintsünk, mint kontrasztokra, a jó és rossz helyett inkább fényre és sötétségre… Mindennek az alapja, hogy mindig egyensúlyba tudjuk hozni magunkat, és valószínűleg a legnagyobb egyensúly, amit az életemben megtanultam, hogy miként lehet szeretni. Ez benne van a tanfolyamban is; ez hoz el több igazságot, úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját életében kellene körülnéznie. Carolyn: Elvégeztem a tanfolyamot, és teljesen le voltam nyűgözve. Hat nap időtartamba volt összeszedve minden, de ahogy össze volt rakva, ahogy folytak az órák, ahogy a filmeket néztük, ahogy a történeteket hallgattuk és ahogy a tények feltárultak, annyira elkápráztató

95

volt, mert könnyed, tökéletes és valóságos volt. Nem is lehet tagadni, hogy az igazságot tanította, egyszerűen nem lehet, ezért szeretném megosztani mindezt másokkal. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, az Drunvalo tanácsa volt, miszerint az egyetlen dolog, amit magunkért, a bolygóért és az egész univerzumért tehetünk, hogy meggyógyítjuk félelmeinket és saját személyiségünkön dolgozunk. Ahogy ezt tettem… ahogy gyógyítottam magamat, azt láttam, hogy mindenki változik körülöttem… ahogy megtisztulunk és megszabadulunk terheinktől, meggyógyítjuk magunkat, ezáltal a Föld és vele együtt mindenki előre és felfelé fog tartani. … A legjobb az egészben, hogy bárki el tud jönni a tanfolyamra, mert mindent összefog, teljes képet ad, jobban megmagyarázza a részleteket, mint képzelnénk. Bob könyve kitűnő általános áttekintés, de együtt dolgozni, összegyűlni az emberekkel, az hihetetlen. Majd elkezdünk dolgozni önmagunkon. Mindig magunkhoz térünk vissza… felelősséget kell vállalni mások vádolása helyett. Ha magunkba nézünk és megértjük, hogy mily módon irányítottuk a dolgokat, abból is tanulhatunk. Ha már tanultunk belőle, akkor el tudjuk engedni. Számomra ez a legfontosabb. Ez a tanfolyam igazán letaglózott. Brian: Egy barátom hívta fel a figyelmemet a könyvre. Olyan mű, melyet minden ufórajongónak kötelező elolvasni. Az a fajta könyv, ami nem csupán beszél a földönkívüliekről és a repülő csészealjakról, hanem ahhoz is megvan az ereje, hogy megváltoztassa az életünket. Mikor elértem az utolsó fejezethez és láttam, hogy tanfolyam is van, tudtam, hogy el kell végeznem – szó szerint hívott engem Az utolsó tanfolyama előtti utolsó pillanatban kerestem fel Bobot. Épphogy bekerültem, amit elég érdekesnek tartottam. A csoport remek volt, a kazetták nagyszerűek voltak, Drunvalo kitűnő volt. Úgy éreztem, hogy odatartozom. Hogy miben változtam? Ami feltűnt magamon, hogy minden lépésemet a Szellem kezdte vezetni. Fontos, hogy ezt észrevettem. Számos érdekes kalandban és véletlen egybeesésben volt részem, amik előtte valószínűleg fel sem tűntek volna – csodálatosak voltak. Jó tudni, hogy nincsenek véletlenek... Gyönyörű univerzum létezik odaát. Eileen: … Rengeteg változás történt, mióta elvégeztem a tanfolyamot. És egy csomó olyan egybeesés, ami kicsapta a biztosítékot nálam. A legnagyobb változás, hogy észreveszem a világot… sokkal tágabb értelemben, látom, hogy valami nagy dolog történik…. Már sokkal jobban el tudom fogadni a sötétséget, nem azt, hogy itt legyen, hanem a létezését és a célját, az időzítését. Olyan időben vagyunk, amikor felgyorsult tanulásban vagyunk; ez egy univerzális kozmikus, felgyorsult tudományos program. Sok különböző katalizátor létezik, ami mindannyiunk számára elérhető, az Élet virága tanfolyam az egyik ilyen katalizátor…. minden ilyen dolog valamilyen célból jelenik meg az életünkben, csak jobb irányba változtathatják meg az életünket … teljesebbé tesznek minket és még inkább azok lehetünk, akik valójában vagyunk… ez a szeretet multidimenzionális létezése. A szeretet mindennek az alapja; ha szeretnénk sok mindenen keresztülmenni és ha szeretnénk elkezdeni kisugározni magunkból a szeretetet. Figyeljen a belső vezetőre, legyen szabad, vetkőzze le a félelmeit és álljon ki a szeretetért, majd észre fogja venni, hogy az egész valósága, az egész világa megváltozik. Az emberek reakciója is meg fog változni. Az alábbiakban pedig közzéteszek két levelet, amit a tanfolyam résztvevőitől kaptam. Kedves Bob! Ron és én nagyon kiváltságosnak érezzük magunkat, hogy lehetőségünk nyílt az Élet virága áprilisi tanfolyamán részt vennünk az ön irányítása alatt. Jelentős kaland volt számunkra és

96

fordulópontot jelentett az életünkben. Úgy érezzük, hogy valamilyen láthatatlan erő vezérelt minket, mikor megvettük a könyvét és elvégeztük a tanfolyamot. A Merkaba-meditáció a legkényelmesebb, egyben a legizgalmasabb meditáció volt, amit valaha végeztünk – teljesen olyan, mintha egy utazáson vennénk részt, miközben otthon vagyunk. Egyfajta nyugalmat, békét és szeretet teremt. Csodálatos emberekkel találkoztunk, olyan spirituális keresőkkel, akikkel máskülönben sosem találkoztunk volna. Talán a legközelebbi San Franciscói látogatásunk alkalmával a várost is megnézzük. Még egyszer köszönjük ezt a nagyszerű élményt. Vigyázz magadra és sok szerencsét kívánunk az új könyvedhez. Ron & Carla Benson 1997. június 11.

Kedves Bob! A tanfolyam jelentett mindent, mivel mindent megmutatott, amiért itt vagyok. Mindennek a része vagyok. Még egyszer köszönöm, hogy elhoztad mindezt nekem, és segítettél újra összerakni a kirakóst. Hiszem, hogy ezek az információk nagyon fontosak ezekben az időkben, bár másrészt tudom, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Remélem, hogy én is úgy játszom a szerepem, ahogy elrendeltetett. És ez csak a kezdet. Sok szerencsét a könyvhöz. A legjobbakat kívánva: Kim Edward Black 1996 tavaszán a quebec-i Louise Vincenttől kaptam egy levelet. Majd felhívott és elmondta, hogy a nővérével, Marthe-tel szeretne Kaliforniába jönni találkozni velem és végezni némi újjászületést. Eljöttek és négy újjászületési gyakorlaton vettek részt. Elmondták, hogy szeretnék lefordítani franciára a könyvemet, és meghívnak Québec-be, hogy tartsak ott is Élet virága tanfolyamot. El is mentem és sok tekintetben a legjobb Élet virága előadást tartottam. Ötvenen voltak, mindenki a lehető legnagyobb szándékkal vett részt. Ennek eredményeként az öröm és egység hatnapos ünneplését hoztuk létre. Majd tudni akarták, hogy visszatérek-e és tartok-e még előadást. Belementem. 1991-ben tartottam az utolsó újjászületési tanfolyamot. Rájöttem, hogy az újjászületés a legtöbb ember számára túl erős, mivel a szándék és a felelősség túl magas szintjére emel. Így eldöntöttem, hogy csak magánórák által fogom tanítani. Bár tudtam, hogy miként tarthatnám meg a tanfolyam naprakész változatát – a nagyobb kép kontextusában történő érzelmi test tisztításra gondolok (alapvetően e könyv négynapos előadását, melynek során minden résztvevő két újjászületésen is részt vehet), de még mindig van bennem némi aggodalom a Québec-be való visszatérésemet illetően, hogy olyan tanfolyamot vezessek, mint hat évvel ezelőtt, amiről eldöntöttem, hogy nem csinálom többé. Amire nem számítottam, az a hihetetlen erő, amit az a sok hasonló gondolkodású, száz százalékig biztos szándékú ember generált, akik akkor gyűltek ott össze. A tanfolyam nagy siker volt; az energiaszint sokkal magasabb volt, mint előtte bármelyik Élet virága előadáson. Eredményeként inspirációt nyertem, hogy addig folytassam, amíg az emberek akarják. Íme egy levél Joyce Pinkertontól, az egyik résztvevőtől: Hello Bob!

97

Remélem, minden rendben. Ami engem illet, jelenleg nagyon kemény időszakon megyek keresztül, amit pillanatnyilag nem tudok megoldani. Nehéz dolgokon megyek át, a gondolataim nincsenek a helyükön, így ha ez a levél is több irányba halad, össze-vissza keverednek a betűk és szomorúak a szavak, akkor ez mind én vagyok. De fontos volt, hogy megpróbáljam megszerezni az általad kért információt, az idő pedig rohant. Az újjászületés óriási lépés volt a tudatosság felé, és továbbra is a legjobb eszközként szolgál, hogy segítsen saját magam felfedezésében. Túl sokáig tartana leírni mindent, ami a tudatosságomban segített, olyan sok van, hogy inkább kiemelném a legfontosabbakat. Úgy vélem, hogy a legfontosabb az egység érzésével való kapcsolatba lépés. Mikor a második újjászületésen vettem részt a csoporttal, úgy éreztem, hogy egy tüdőből lélegzünk. A másik az a kegy, hogy olyan tizenöt perc erejéig megtapasztalhattam azt, hogy minden, amit keresek, bennem van. Nehéz megmagyarázni azokat az érzéseket, mivel ezek voltak életem legbékésebb pillanatai. Minden ott volt, amire szükségem van: szeretet, biztonság, béke, a burokban való lét érzése, hogy nincs szükségünk semmire, mert olyan ember vagyok, aki azzal töltötte az életét, hogy magán kívül keresse a táplálékot. Azt gondolom, hogy a legfontosabb mondat, amit ismételgetnünk kell, hogy rendben van azt érezni, amit érzünk. Ez a mondat számomra nagyon fontos, mert folyamatosan rohantam magam elől, de tudom, hogy ez az egyetlen mód a fejlődés felé – a saját érzéseinkkel kell dolgoznunk, mikor azok felbukkannak. Végül sikerült egy eszközt is találnom, mely bennem tartja az erőt, és ami által önállóvá lettem, és pontosan ez az, amit az életben akarok. Elképesztő, ahogy az energiák felszabadulnak az újjászületés során. Hatalmas hálát és szeretetet érzek irántad Bob, ezért a csodálatos munkáért, amit végeztél, hogy segítsd felnyitni ebben a világban a tudatosságot. Már az is nagyszerű volt, hogy láthattam, ahogy a tanfolyam során dolgozol, hogy milyen remek órákat tartottál. Isten áldjon, köszönöm! Ezzel most búcsúzom, különleges helyet tartok fenn a szívemben számodra. Nagy szeretettel és hálával: Joyce 1997. augusztus 3. Természetesen óriási különbség van hallani egy tanfolyamról és részt venni rajta. De ezek a leírások megmutatják, hogy – legalábbis ezeknek az embereknek – olyan élményt jelentett, mely örökre megváltoztatta az életüket. Jegyzetek 1. Werner Erhard: A World that Works for Everyone (Egy mindenki számára működőképes világ – a ford.) – San Francisco: Erhard Seminars Training, 1980; kazetta 2. Arnold M. Patent: You Can Have It All (Minden a tiéd lehet – a ford.) – Piermont, New York: Celebration Publishing, 1984; 69. oldal

20 Egység 98

Ahogy már az előző fejezetben jeleztem, a tizenhárom ezer évvel ezelőtti bukásunkat megelőzően, olyan légzési módhoz voltunk szokva, ami által a prána keresztül juthatott a tobozmirigyen. Ez nagyon meghatározó. A legtöbb élet így lélegzik. A tobozmirigy jelenti a kapcsolatot a felsőbb dimenzionális világokhoz és minden élethez. Ez egy szem, a harmadik szemünk. Kerek, mélyen ülő, a lencséje a fényre fókuszál és érzékeli a színeket. Kilencven fokos látómezeje van felfelé és lefelé, a felfogott fényt pedig azonnal eljuttatja a test minden sejtjébe. Mikor így vettük a levegőt, a valóság megtapasztalása teljesen különbözött a mostanitól. Olyanok voltunk, mint sejtek egy nagyobb testben. Ami egy valaki számára elérhető volt, az elérhető volt mindenkinek. Ez így szó szerint igaz. Bármit, amit egyetlen egyén megélt, mindenki más képes volt újraélni, ha felfrissítjük az egész eseményt. Ezt hívják az ausztrál benszülöttek álomvilágnak, ami fennmaradt példaként szolgál a bolygó egységes tudatosságára. Aztán az atlantiszi erővel való visszaélés közvetlen eredményeként az utolsó pólus- és tudatosságbeli változás alkalmával sok dimenziószintet zuhantunk, a tudatosság nagyon magas szintjéről le oda, ahol most tartózkodunk, igen mély színvonalra. Már nem lélegzünk az ősi módon, a pránát szájon és orron át kezdtük magunkba szívni a levegővel együtt. A prána kikerüli a tobozmirigyet, hiszen tizenháromezer évig nem használtuk. Ennek közvetlen eredménye a szeparáció és a poláris tudatosság. Úgy érezzük magunkat, mint akiket elvágtak az élet többi részétől – testbe zárva olyan világra tekintünk, ami nem mi vagyunk. Látjuk a jót és a rosszat, a helyeset és a helytelent. Egyszerűen szólva, a tudatosság diszharmonikus szintjén tartózkodunk. Csak idő kérdése és biztosan elpusztítjuk a környezetünket illetve magunkat. Nem rendelkezünk azzal a tudattal, ami megakadályozná ezt. Még ha működési zavaraink is vannak, akkor is szükségszerű, hogy megtegyük az első lépést Atlantiszból arra, ahová tartunk. Az atlantiszi probléma volt a fő gond. Tizenhatezer évvel ezelőtt kezdődött, mikor egy csoport áttelepített marsbeli megpróbálta átvenni a bolygó feletti irányítást egy külső Merkaba mező létrehozásával. Ha sikerült volna, ők lettek volna a vezetők, de csak a bolygó életében lévő legnagyobb katasztrófát sikerült elérniük. A külső Merkaba ellentétes irányban forgó mezői kicsúsztak a kezeik közül, és egyéb dimenziószinteket szakítottak fel. Ezáltal olyan szellemek jöttek létre, akik nem voltak idevalók. A felemelkedett mesterek nagyon sokat segítettek. Képesek voltak a kár nagy részét helyreállítani, de nem mindent. Lényegében, megmentették a világot, de nem tudták teljesen meggyógyítani. Még mindig olyan testnélküli lények milliói voltak jelen, akik nem ide tartoztak. Kellett lenniük valahol, így beköltöztek az atlantisziak testébe. A következő néhány ezer évben a helyzet egyre rosszabbá vált, egészen addig, amíg a hely egyszerűen meg nem őrült. A minden igényt kielégítő megoldást kereső felemelkedett mesterek segítségért imádkoztak. Ehhez mindenkire szükség volt, mert az élet magasabb aspektusaiban nem létezik az elkülönülés fogalma. Minden és mindenki része az egésznek. Ez lehet az egyetlen külső megnyilvánulása tudatosságunknak, mely által megosztottnak látjuk a világot. A felemelkedett mesterek eldöntötték, hogy nekilátnak egy olyan megoldásnak, amit már más bolygókon korábban kidolgoztak. Mesterséges folyamatnak vágtak neki, mely tizenháromezer évre a tudatosság új szintjét hozzák létre – az egységes tudatosság egy magasabb szintjét, melyet Krisztus-tudatként ismerünk. Meg kell jegyezni, hogy a Föld bolygóval öt tudatszint áll kapcsolatban. Ezek mindegyike a genetikánkban megtalálható kromoszómaszámokkal áll összefüggésben. Minden szint az egy

99

valóságát különböző módon értelmezi és mindegyiknek megvan a megfelelő magassági tartománya. Az első szint az, ahol Atlantiszban voltunk, akkor negyvenkét plusz kettő kromoszóma volt, a magasság pedig egy és másfél méter között terjedt. A második szinten vagyunk jelenleg. Negyvennégy plusz két kromoszómával rendelkezünk, a magasság másfél és két méter között mozog. A harmadik szint a Krisztus-tudatosság, ott negyvenhat plusz kettő a kromoszómák száma, háromtól öt méterig terjed a magasság. A negyedik szinten már negyvennyolc plusz kettő kromoszóma van, míg a magasság mértéke 7,5-10,5 méter, az ötödik szint kromoszómáinak száma ötven plusz kettő, a magasság hozzávetőleg tizenöt és tizennyolc méter közé tehető. Az első, a harmadik és az ötödik szint az egységes tudat különböző állomásai, míg a második valamint a negyedik – bár diszharmonikusak – abszolút meghatározó lépcsőfokok. Az élet még sosem fundálta ki, hogyan lehet az elsőről a harmadik szintre vagy a harmadikról az ötödikre lépni anélkül, hogy először túljutnánk a második illetve a negyedik szinten. Mivel minden problémára a tudatosság a megoldás, a felemelkedett mesterek ötlete az volt, hogy segítenek az első szintről a harmadikra, az egységes tudat magasabb formájába jutni. Ennek érdekében természetesen az elmúlt tizenháromezer évet a második szinten kellett töltenünk. A Krisztus-tudat az első szintnél olyan értelemben sokkal fejlettebb, hogy nincs többé álomvilág, inkább a valóság létezik – ahol a múlt, a jelen és a jövő egyszerre zajlik, ahol a gondolataink és érzéseink azonnal manifesztálódnak és önmagukat generálják valósággá. A tudatosság e szintjén az Atlantiszban kezdődő problémák mind megoldódhatnak. Húzódik a Föld körül egy olyan új háló, mely által ez a tudatosság létrejöhet. A bolygó körül több mint nyolcvanháromezer olyan – különös területeken épült – szent hely létezik, amit a felemelkedett mesterek használtak ennek a hálónak a megalkotásához. A folyamat tizenháromezer éve kezdődött és 1984. február 4-én fejeződött be. A háló elektromágneses természetű, a Föld felett hetven kilométerre helyezkedik el a negyedik dimenzió magasabb felhangjain, alakja az ötszögön alapul, mint a dodekaéder és az ikozaéder közötti kapcsolat. A szó szoros értelmében az egyik világból a másikba való haladás folyamata kellős közepén vagyunk – azaz a Föld harmadik dimenziójából a negyedik dimenzió magasabb felhangjai felé tartunk. Ez az oka annak, hogy mérhetetlen változásokat élünk meg. A közeljövőben be fog következni az aktuális dimenzióváltás. A felemelkedett mesterek biztosak voltak benne, hogy erre 1990 augusztusának utolsó vagy szeptemberének első hetében kerül sor erre. Úgy hitték, hogy akkorra a kritikus tömeghez szükséges szám – a Föld népességének tíz százaléka vagy ötszáz millió ember – meglesz, így az ő energiájuk 1991. január 10-e és 19-e közötti időszakra fog fókuszálni, és 1991 tavaszára már másik dimenziószinten lehetünk. Ezen felül, mivel a sebességgel nem volt gond, úgy vélték, hogy a bolygó minden egyes embere felemelkedhet. Ez már önmagában is hihetetlen. Általában, mikor egy mi szintünkön lévő bolygó átmegy ezen a változáson, csak nagyon kevesen képesek a tudatosság magasabb szintjére lépni. A bolygó fennmaradó része még le is zuhan egy-két szintet. Majd nagyon hosszú idő után az a kevés beavatott képes lesz a többieket is felemelni. A felemelkedett mesterek eredeti ötlete szerint összefognak mindenkit és egy nagy fénygömbként hagyják el a bolygót. Ez lett volna a katalizátor, mely a Földet a magasabb szintekre hajtotta volna. Ez nyilvánvalóan nem történt meg. Ehelyett a planéta az egység egy más formájába került 1991. január 15-én, mikor kitört az Öbölháború, ekkor ugyanis az egész bolygó egy ember és egy ország ellen fogott össze – de ez nem az a fajta összefogás volt, amire a felemelkedett mesterek vártak.

100

Drunvalo szerint igazából az történt, hogy tudat alatt értük el ezt a kritikus tömeget. Egy Leading Edge interjúban 1995. december 22-én a következőket mondta: Itt a bolygón csupán néhány ember tudja tudatosan, hogy mi folyik körülöttünk. Ez a szám pillanatról-pillanatra növekszik. A Föld nagy része tudat alatt a Krisztus-hálóhoz kapcsolódik. Ezek az emberek szívükben nem akarnak úgy élni tovább, ahogy eddig. Nem szeretik a háborút, az erőszakot, a gyilkosságot és mindazt a szörnyűséget, amiben benne élünk. A szívükben egyszerűbb, spirituálisabb életet élnének e félelmek nélkül. Mivel olyan sokan állnak ezzel kapcsolatban tudat alatt, már régen elértük a kritikus számot, de semmi sem történt – ugyanúgy ment minden tovább. Majdnem megtörtént, de ez hosszú történet. Most olyan helyzetben vagyunk, ahová még senki sem jutott el, ahol a világon szinte minden ember szíve a Krisztus-háló tudatosságához van kapcsolódva. Kevesen vannak, akik nem.1 A feladat, hogy tudatosan is elérjük a kritikus tömeg számát. A folyamat egyik aduásza a világ gyermekeiben rejlik. Drunvalo szerint 1972 óta számos gyermek megszületése nem mondható hétköznapinak. Egy nagy terv részeként magasabb szintekről érkeznek. Egy 1996-os riportban Drunvalo a következőket mondta: Mikor eljön az idő, eljutunk e korszak végső napjaihoz, ezek a gyermekek úgy fognak egymásra hatni, ami a mi nézőpontunkból lehetetlennek fog tűnni. Egymáshoz fognak kapcsolódni és egy élő lénnyé válnak. A Föld minden részén a gyerekek olyan rezgést kezdenek majd árasztani, ami megváltoztatja a világot. Mindent fel fog gyorsítani, amit jelenleg is próbálunk tenni.2 Úgy tűnik, hogy a bolygó jelenleg képes a közvetlen részvételre – tizenháromezer éve először. A Földanya felébredt, a Merkaba-mezői aktiválódtak. Ahogy Drunvalo egy másik, nem olyan rég készült interjúban kifejtette: Bármibe is kerül, meg fogja tenni, alkalmazkodni fog és megad mindent, amire szükségünk van, azaz biztonságban leszünk, mint bolygó, mint faj és el tudunk jutni a következő szintre. Talán olyan dolgok fognak következni a jövőben, amit el sem tudunk képzelni. Kicsivel később pedig abszolút elképzelhetetlennek vélt dolgok is történhetnek.3 A bolygó közvetlen részvételére egy példa a mexikói plazmatípusú ufó megjelenése. Először 1995 novemberében hallottam erről a nevadai Mesquite-ben rendezett Ötödik Éves Nemzetközi UFO Kongresszuson. Az egyik előadó, Carlos Dias több lenyűgöző képet és videót is mutatott ezekről a fényes narancssárga-fehér színű plazmahajókról. Mikor Mexikóvárosban a tudósok megvizsgálták Dias felvételeit, észrevették, hogy ezek a hajók nem kiengedik, hanem vonzzák az energiát, és a fény spektrumát olyan módon bocsátották ki, amilyet még nem láttak azelőtt. A Mexikóvárostól egy órányira délre élő Dias jelentése alapján a húszezer lakos hetven százaléka látta ezeket a „fényeket” az égbolton. Drunvalo – aki szintén jártas a témában – azt mondta, hogy a számítógépes analízis szerint ezek a hajók megegyeznek az emberi sejttel. Élő Merkaba-mezők. Elmondása alapján: A hajó élőlényként hat. Észrevették, hogy amint a lények beszállnak a hajóba, az egyre nagyobbá válik. Ha valaki kiszáll, a hajó összébb megy. A lényekről készített videón látszik, ahogy közvetlen egymás után sétálnak befelé. Csupán tiszta fények… Mexikóvárostól délre, a világ második legnagyobb vulkánjából sétálnak elő. Emberek ücsörögnek a tűzhányó

101

peremén, és nézik, ahogy ezek a hajók előjönnek onnan. A legtöbb ember arrafelé úgy hiszi, hogy a Föld belsejéből tűntek elő. A dimenziószintek úgy jutnak be a Földbe, ahogy a lények kisétálnak onnan… Fényképeik is vannak róluk. Körülbelül ötven centis, padlizsán formájú fejük van két kis antennával és két kicsi szemmel. Az arcuk annyira tündöklik a fényben, hogy alig lehet látni őket. A testük kicsi és vékony, szinte alig nagyobb a fejüknél. Tíz méternyire engedték közel magukhoz az embereket… Ez az, ami a tudatosság magasabb szintjére tudna segíteni bennünket. Pont olyasmi, amit a Földanya használni tud. 4 Az új háló a helyére került, a bolygó felébredt és az ötszáz éve hiányzó különleges fény és ártatlanság visszatért a Természethez. 1995 tavaszán Drunvalót felkérték, tartson előadást egy olyan maja ünnepségen, amit több mint ötszáz évig nem tartottak meg. A szavait idézve: A maja filozófia szerint a nap fénye ötszázhúsz évvel ezelőtt eltűnt, a Föld pedig sötétségbe merült. 1995 tavaszán egy teljesen más jellegű fény érkezett a Napból és ötszáz év után először érintette a Föld felszínét… A Melchizedek-féle nézőpont szerint ez egy hidrogénnapból egy héliumnapba tartott… mely szó szerint más fényt teremtett.5 Nem sokkal ezután Japánban Drunvalo megismerkedett a Shintóval, egy japán természetvallással. Felfedezte, hogy a maja és a Shinto filozófia hasonlóan gondolkodik az ötszáz évvel ezelőtti időszakról. A Shinto vallás szerint Amaterasu, a napfény istennője alászállt a Földbe ötszáz éve, ezzel a Földön sötétség kezdett uralkodni. A Shinto papság egy próféciája szerint az Egyesült Államok „Négy Sarok” területéről egy fehér férfi fog érkezni a templomukhoz az évszázad végén, és feltárja az energiát. Drunvalo valószínűtlen „egybeesésekkel” teli gyönyörű történetet mesél arról, hogy miként jött el az ember, aki kezdte Amaterasut, a csodálatos szeretet és ártatlanság istennőjét felszabadítani. Ezáltal képesek vagyunk kapcsolatba kerülni a Földanyával, amire előtte nem volt lehetőségünk. Most már olyan igazak lehetünk, amilyenek valójában vagyunk, végre valósággá válhat mindez. Végezetül szeretnék megmutatni egy meditációs formát a végső kulcsok egyikéhez. Drunvalótól tanultam, de nem ő fejlesztette ki – az élet minden formájához tartozik. Paramahansa Yogananda gurujától, Sri Yukteswartól származik, mely – Drunvalo szerint – a Kriya jógába való bevezetés utolsó fázisa. E meditáció végzéséhez tudatában kell lennünk a prána vezetékünknek, mely a fej fölött egy kézhosszra kezdődik, és a lábunk alatt egy kézhosszra végződik. Lélegezzük be a pránát a csövön keresztül, mind a fejünk felett, mind a lábunk alatt, és engedjük, hogy találkozzanak a szívcsakrában (a szegycsontnál). Onnan pedig szétárad egy gömb formájában a testünk körül. Tisztában kell lennünk a Földet körülvevő új hálóval is. Ha tudunk róla, a meditáció során egyszer csak kapcsolatba fogunk lépni vele. Csukja be a szemét. Nem kell ismernie a Merkabát, de ha így van, menjen bele, ha tudja a Krisztus-tudatú szférikus légzést, használja, de ezek nem lényegesek. Pihenjen, vegyen egy mély lélegzetet, képzeljen a kilégzés során fehér ködöt, és relaxáljon benne. Vegyen még egy levegőt és érezze, ahogy a teste megnyugszik. Figyelmét terelje a vezetékre, ahogy átfut a testén. Szándékosan hagyja, hogy a cső két vége kinyíljon, és érezze, ahogy a prána fehér fénye átfut rajta, majd találkozik a szívében, és kör alakban sugároz ki a teste körül. A folyamat állandó, akár beszívja, akár kifújja a levegőt. Csak adja át magát ennek az érzésnek egy percre.

102

Most forduljon a Földanya és a Természet felé, érezze az iránta, a fák, a felhők, a szél, a madarak, az állatok, a víz, az emberek iránti szeretetét. Érezze a Föld iránti szeretetét, központosítsa ezt a szívében ott, ahol a prána áramlatok találkoznak. Formáljon kis kört belőle. Ha a szeretet eljut oda, ahol érzi, küldje el a Föld közepe felé, és várja meg, míg a Földanya visszaküldi a szeretetét, fel a csőbe. Várjon, míg elkezdi érezni. Most pedig irányítsa figyelmét az Égatya és minden élet felé; a csillagok, a galaxisok, a mennyben élő életek irányába. Érezze a szeretetet az Atya iránt, gondoljon arra, hogy egy sötét égre figyel. Fordítsa minden szeretetét az Atya felé, majd helyezze el a szívében, ahol az Anya iránti szeretete tartózkodik. Különítse el őket egy időre. Majd küldje fel, és engedje, hogy kapcsolódjon a Krisztus-tudatú hálóhoz, olyan hatvan mérföldre a Föld felett. Majd várjon addig, amíg az Atya szeretete visszaérkezik. A Földanya és az Égatya iránt érzett egyidejű szeretettel jelen van a szentháromság – anya, apa és gyermek. Mikor ez megtörténik, valami nagyon különleges történik. Most figyeljen ismét a vezetékre. Ezúttal irányítsa figyelmét a két végére. Nyissa ki őket még jobban, engedje, hogy minden életforma, minden teremtmény tudatossága mindkét pólusból belépjen, elérje a szívét, majd fényként áradjon szét a teste körül. Nyissa fel őket, engedje, hogy belépjen Isten és kört formáljon teste körül. Hagyja, hogy a kör táguljon, először csak lassanként. Majd legyen egyre nagyobb és nagyobb, kezdjen gyorsabban mozogni. Végül engedje, hogy már irányíthatatlanul táguljon, át minden dimenzión. Aztán forduljon vissza az életformákhoz. Ezúttal belélegez minden életet, és minden élet belélegzi önt. Az élete talán soha többé nem lesz ugyanaz! Jegyzetek 1. The Leading Edge International Research Journal (Leading Edge Nemzetközi Kutatási Folyóirat) – Yelm, Washington: Leading Edge Kutatási Csoport; 88. szám – „Leading Edge Research Group Interviews Drunvalo Melchizedek” – a Leading Edge Kutatási Csoport interjúja Drunvalo Melchizedekkel – a ford.) – 1995. december 2. Mount Shasta’s Directions (Shasta-hegység útvonalai – a ford.) – Mount Shasta, Kalifornia: Southern Siskiyou Newspapers – második kiadás, harmadik kötet – „Drunvalo Melchizedek… Interview with a Giant” (Drunvalo Melchizedek… Interjú egy óriással – a ford.) – 1996 tavasza 3. The Leading Edge International Research Journal (Leading Edge Nemzetközi Kutatási Folyóirat) – 1995. december 4. Ibid. 5. Drunvalo Melchizedek: Naprakész Élet Virága kutatás – Pleasanton, Kalifornia: Oughten House – a kaliforniai Pleasantonban 1997. június 22-én felvett beszélgetés

103