olvasokonyv_2_oszt_1957

,

..

OLVASOKONYV A Z Á L TA L Á N O S I S K O L Á K II. O S Z T Á L Y A S Z Á M Á R A

TAN KÖNYVKIADÓ

OLVASÓKÖNYV AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK II. OSZTÁLYA SZÁMÁRA MÁSODIK KIADÁS

-

'"

TANKÖNYVKIADÓ , BUDAPEST

EZ A KÖNYV A MŰVElÓDéSOGYI MI NI SZTéRIU M ÁLTALÁNOS ISKOLAI FÓOSZTÁLYÁNAK IRANYiTÁSÁVAL K~5Z0LT

AZ 1954-BEN KIADOTT KiSéRLETI KÖNYV BERTALAN FERENC

ts VÁGÓ ELEMÉR MUNKÁJA

ÁTDOLGOZT'"

BERTALAN

FERENC

A KiséRLETI KÖNYV RAJZAIT

,\EICH KÁROLY MÁTÉ ANDRÁS BÁNÓ ENDRE RASZLER KÁROLY KtszlTETTtK ÁTDOLGOZTA

REICH

KÁROLY

~@~6)~ SZÓZAT )~~ Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápul s eltakar. nagy világon e kivű I Nincsen számodra hely ; Áldjon vagy verjen so rs keze: Itt élned, halnod kell.

A.

Vörösmart y Mihály

3

BÚCSÚ A TÁBORTÓL A táboron végig megyek én, A kezembe kendőt veszek én, A kendővel vígan intek én, Elbúcsúzom nyár végén. Az iskolán végig megyek én, A kezembe könyvet veszek én, Az osztályban első leszek én, Meglátjátok év végén! Weöres Sándor

• 4

FERI NAPI TERVE Balog Feri boldogan lép be a második osztály szép. tiszta termébe. A tanító néni már várja agyerekeket. Ferit is. Balog Feri előkap egy füzetet. és megmutatja a tanító néninek: - Édesapával összeírtuk már. hogyan töltöm el ezután a napot. A tanító néni olvasni kezdi. ~~.

~~YL.~

~,~,.u,~­ ~ o..a- ~ . ~ nLfY\.~ I A ~ o-tl:Jc.o.rv~ ~~.

U.UL U.t.CUV ~ ~.

YL-

~~~ ., .

Ha ezt a tervet megtartod . meglesz majd az eredménye is - szól a tanító néni, és megsimogatja Feri fejét. 5

A MI MUNKÁNK A TANULÁS! AZ ÁBÉCÉ BETŰi

A folyóírás

kisbetűi:

A folyóírás

nagybetűi:

Pc; A B r

(

T

"' /I

,

c: If lj

J

l.l

(

'T

"

II

'T

17

1

1

.J

J

!\r

M

E 5

1) (,

(

\.J

\

11

..

-

"

,,7

\.J

I

l' I

l 1.

~

HÁNY BETŰ AZ ÁBÉCÉ? .

-

fl d.. J

J\J

/

Hány betű az ábécé? - kérdezi Pista. Negyven _ . feleli Marika. Tévedsz, mert csak három. Hogyhogy három? Á-b-c.

••

'l J

~

J

AJ

ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN Az iskolám olyan már, mint a zengő méh kas. A falu minden részéből szállingóztak a nagytarisznyás fiúk meg a piros kendős kisleányok. Sokféle gyerekhang köszöngetett már a pitvarban. Vasné hozza Rozikáját. A pöttöm teremtés most jön először az · iskolába. jaj, micsoda félelmes hely az iskola! Csupa széles pad! A sarokban fekete kétlábú szörn)leteg! A falakon meg mindenféle fekete jegye~ papiros! No meg is ragaszkod ik Rozi ka az ajtófélfában. - Nem , nem! - kiáltozza sírva. - Nem megyek! Ölben hozza be az édesanyja. Leállítja előttem a földre. A gyerekcsoport a nyakát nyújlogatva neveti. A kis Rozi meg könnyes szemmel, remegve áll az asztal előtt. - Nem akart bejönni - mondja az anyja - , sohase láttam ilyet. - Miért félsz, te Rozika! - mondom . - Látod, a többi pajtásod milyen vidám. Itt van ám Tabi jóska ·is. Gyere ide jóska! - jóska gyerek a szólításomra Rozi mellett terem . - Mondd meg Rozinak, hogy kell-e itt félni, vagy nem kell! - Nem kell félni! - feleli a gyerek katonásan, a szemem közé nézve. - Ne nekem mondd, fiam, én úgyse félek, hanem ide néz+ Rozikára, és úgy beszélj vele ,' mintha én itt se volnék. A gyerek erre megfogja Rozinak a babos kék ruháját, és azt mon'dja neki: - Hát mit félsz! Ne félj hát te tyamár! - s gyöngéden megemeli a leánynak az állacskáját. A kis Rozi rámosolyog a köny.' GÓrdonyi Géza nyein át a fiúra. 7

MIT BESZtL A PAPIROS? A.. tanító néni végigtekintett az osztályon. A padlón egy darab papirost vett észre. Vajon ki dobta el? A gyerekek a szünetben elmentek mellette, és egyik sem vette fel. -- Pajtások! - szólt a tanító néni. Maradjunk egész csendben, hátha meghalljuk, mit beszél ott a padlón az a kis papiros! A gyerekek előbb apapirosra, aztán meg egymásra tekingettek. A papiros nem szólt semmit. I Egyszer csak Juliska, a tisztaságfele l ős felállt. Odament a papírhoz, fogta és bedobta a szemétkosárba. Azzal hel yére ment, és így szólt : - Meghallottam, hogy mit mon dott a papírdarabka. Folyton azt kiabálta : Miért nem dobtok be a szemétkosárba? A gyerekek összenéztek. Most már valamennyien megértették a papírdarabka beszédét. Nem is látott többé a tanító nén i papirost a padlón.

FALU, VAROS . ..

Falu, város épüljön , Egész ország szépü/jön. Ez az ország tiétek! Jó gazdái legyetek! 8

VIGYÁZZ A KÖNYVRE' Ki ne szeretné az olvasókönyvet és a mesekönyvet? Nem tudom , gondoltok-e arra, hogy hány ember munkájára, fár~dozására

van szükség, amíg elkészül

egy könyv? Minden könyv hosszú, közös munka eredménye. Ezt a munkát meg kell becsülni! Aki elszakítja, bepiszk ít ja a kön yvet, éppen olyan helytelen dolgot követ ~I,

mint aki elpusztítja a kertek virágait.

Tanuljátok meg a könyvek kezelését! Először

is kösd papkba, hogya táblája ne szakadjon el!

Evés közben ne olvass! Ne tégy a könyv lapjai közé ceruzát, tollat vagy más vastag tárgyat, mert tönkreteszed a kötését! Ne csinálj a könyvben szamárfüleket; a behajlított Iapszélek leszakadnak, a könyv tönkremegy! Használj

könyvjelzőt!

Ne szakíts ki lapokat! Ne írj, ne rajzolj könyvbe se ceruzával, se tintával , se körömmel semmit! Ne fordítsd ki a könyvet, mert a lapok könnyen kiszakadnak ! Azon igyekezzetek, hogy elmondhassátok : a mi osztál yunkban egy könyv sem veszett el, egy sem ment tönkre! ,O,

,

~ ;:

-\ t

9

BÚJÓCSKA - Mit játsszunk? - kérdezték egymástól a gyerekek. - Bújócskát! Lányok, fiúk körbeálltak. Kati a kiolvasó. Ő mondta a mondókát: Kiskertemben az ürge Rákapott a dinnyére. Megállj, ürge meglesiek, Holnap délre megesziek. lee, bice, cibere, · Neked mondom, menj ki te! Pista lett a hunyó. Két tenyerével eltakarta a szemét, a fal felé fordult és várt. A kis sereg pedig egy pillanat alatt eltűnt. Zsuzsa futás közben még visszakiáltott a hunyónak : - Ne kukucskálj! Pista nem kukucskált. Addig hunyt, amíg csak nem hallatszott mindenfelől: ,. _. Lehet! Szabad! Azután futott a hang irányába, ahogy csak tudott, .és keresgélni kezdte agyerekeket.

~

~'~ i SZD.t w ~ 1'U!'Yl'U:n-cux::Jv ~,~ ,

~w~! ~-~~, :k,~w~ ~ 10

A RÓKA ÉS AZ ARANY MADÁRKA A gyerekek kört alakítanak. Az egyik gyerek a róka, ő a kör közepén áll. Egy másik gyerek az aranymadárka, ő is a körön belül áll. A ró ka úgy tesz, mintha ásna . A gyerekek kérdezik:

-

-

Minek a palota ? - Az aranymadárnak.

- Mivel ásol? - Aranyásóval.

-

Hol az aranymadár ? - Aranyszárnyon szálldogdl.

-

Mit keresel? - Kincset, kincset:

-

-

Hol van a kincs? - Föld alatt, víz alatt.

Mit akarsz vele? - Palotámba elviszem, Aranyszékbe ültetem.

-

Nem engedjük, nem , nem , nem!

-

Róka , róka, mit csinálsz? - Ásom a földet.

Minek neked a kincs? - Palotát építeni.

Erre kergetni kezdi a róka a madárkát. A többiek védik. Ha végre sikerül megfognia, más szereplőkkel újra kezdődik a játék. 11

A TANfTÓ BÁCSI A tanító bácsi a padok között sétált és tollbamondott. Egyik fiú fölállt a háta mögött és rendetlenkedett. A tanító bácsi hirtelen megfordult ... a fiú riadtan leült, és lehajtott

fővel

várta a bün-

tetést. A tanító bácsi rátette a kezét a fejére. -

Ezt többé ne tedd!

Ennyit mondott. Visszament az asztalához, és befejezte a tollbamondást. Utána csöndben végignézett a gyerekeken. -

Figyeljetek! Egy esztendőt kell egymással eltöltenünk. Igye-

kezzünk jól eltölteni. Tanuljatok és legyetek jók! Nekem nincs más gondolatom , csak ti. Ti vagytok az én gyermekeim . Én szeretlek benneteket, ti is szeressetek engem. Szeretném, ha nem kellene megbüntetni senkit. Bizonyítsátok be, hogy derék fiúk vagytok. Osztályunk így olyan lesz, mint egy család, és ti lesztek az én büszkeségeim . Nem kívánok

tőletek

szóbeli ígéretet -

tette hozzá - , bizonyos vagyok

benne, hogy szívetekben már igent mondtatok. Köszönöm. E percben csengettek. Vége volt az órának. Az a fiú, aki az imént rendetlenkedett, most odament a tanító bácsi hoz. Reszketett a hangja: - Tanító bácsi . . . kérem, bocsásson meg! A tanító bácsi homlokon csókolta: -

Eredj, fiam!

A gyerekek kim e ntek az osztályból , lassan, csöndesen.

~~d,! A~~.e.o~ ~.b-'j.~·.J.

I

_

. J.~ . .l

I~-U:J~.

12

ÖTÖST KAPTAM Be gyönyörű ma a nap! Nevet az ég kékje, kémény füstje felleget ereget az égre.

Öreg tölgy a dombtetőn, az is örül, látom , integet a sok levél minden egyes ágon.

Lombok között ragyogó arany napfény játszik, mert ma engem ünnepel mind , am it csak látsz itt!

Még a szom széd néni is , míg a kaput nyitja, rám mosolyog - pedig az nála nagyon ritka.

Feleltem ma számtanból, bizony, ötöst kaptam! Nézd csak , még a fenyők is bólogatnak nagyban!

Olyan ez az egész nap, mint valami ünnep . .. Nézd, az ilyen ötösnek mennyien örülnek! Raj evszk ij

13

. PÉTER ÉS A CIPŐK Péter minden este kitisztít ja a cipőket, éd.e sapjáét, édesany jáét és a magáét.. Sorba állítja őket. EI is beszélget velük: - Úgy! Alljatok szépen sorba! Várjatok, amíg sorra kerültök! _ . Egy kis fadarabbal lekaparja, sár kefével · letisztít ja róluk a sarat. Valamennyit bekeni cipőkenőccsel. Utána addig keféli őket , amíg olyan fényesek lesznek , mint a tükör . mondo- Szép vagy, cipőcském gatja közben - , mintha csak új lennél! De várd meg a párodat, az hozzád t artozik! • Először a bal lábra való cipőket tisztítja sorba. Azután a jobb lábra valókat. Nevet, amikor a tisztákat a piszkosak mellé állítja. - Az egyik, mint a tükör, a másik csupa por! A cipőtisztítás után becsukja a cipőkenőcs dobozát, majd a kefékkel és a fácskával együtt helyre teszi. Akkor megmossa a kezét, és azt mondja: - Ezzel is készen vagyok! Az édesapja pedig igy dicséri : - Derék legény a mi Péterünk ! Tudja, hogyan kell rendesen dolgozni.

AMOTT FUT . . . AmoU fut az ól mentében Egy kis fürge dolgos lány. Tarka kosár a kezében , . A tyúk fut nyoma után :

Most megáll, s üres vetéssel Öket a kis csintalan Megcsalja, ím gyors lé péssel Oda futnak hasztalan!

Majd hirtelen akosárról Árpát szór le azoknak; Nézi, hogy egymás hátáról Mint esznek és civódnak. Csokonai Vit éz Mihd /y

UDVARIAS KISPAJTÁSOK A villamoson A pajtások kirándulásról jöttek hazafelé. Fáradtan ültek a villamosban . Mire a forgalmasabb útvonalra értek, minden ülőhelyet elfoglaltak az utasok. A következő megállónál egy asszony szállott fel. Meg~ állt a kocsi közepén . Az egyik pajtás felugrott, rámosolygott a nénire, és rgy szólt: Néni kérem, foglaljon helyet! Köszönöm, kisfiam - mondta az asszony és leült .

..

Az iskolában -

Merre van az igazgatói iroda? - kérdezte egy néni a folyosón beszélgető pajtásoktól. . - jöjjön velem a né~i! - mondta kész-o. ségesen egy kislány. Elvezétte az idegen asszonyt az igazgatói irodához. Bekopogott, és kinyitotta az ajtót : - Tessék befáradni! - mondta .

.. Eső előtt Eső

közeledett. julis néni kétségbeesetten terelgette befelé a kiscsirkéket. Azok azonban százfelé szaladtak. Ferkóék ekkor jöttek hazafelé az iskolából. - Segrtünk mi julis néninek! - kiáltották. Kö

u·

~'Z..OCI'-.qAJó{U

AZ ÚJ KIRAKAT Háromnegyed nyolckor Lenke és Klári az iskolába igyekezett. Egyszerre csak Lenke felujjongott : - Nézd, nézd, milyen gyönyörű' Egy játékbolt kirakata előtt álltak meg. - Újra rendezték mondta Klári , és rámosolygott az üvegen túli mesevilágra . Az meg visszamosolygott rájuk . Csak akkor riadtak fel, amikor a toronyóra nyokat ütött. - Jaj, elkésünk ! Lihegve érkeztek a kapuhoz. Beny itottak. Senki sem volt a hosszú folyosón. - Elkéstünk! - suttogta Lenke. - EI! - felelte ijedten Klári. - Mit mondjunk? Most mi lesz? - Mi lenne? Megmondjuk az igazat! Nem szabad hazudnunk! - De a tanitó néni megharagszik ránk! - Inkább haragudjon, inkább büntessen meg, de hazugsággal ne mentsük magun kat! - mondta Klári, és a kilincs után nyúlt . Szorongva léptek be a tanterembe, mindenki feléjük fordult. - Tanitó néni - állt fel a napos - , Lenke és Klári megérkeztek . - Igy hát ma sem hiányzik senki - szólt a tanító néni. Valamit irt a naplóba, aztán a két lányhoz fordult. Kérdően nézett rájuk . - Tanitó néni - mondta Klári halkan - , ne tessék haragudni! Még sohasem késtünk el, csak ma . Most is rendes időben elindultunk otthonról, de . .. de újra rendezték a játékbolt kirakatát. - Hibátokat őszintén, becsületesen megmondtátok. Helyes, ezt vártam . Ez mentség is számotokra. A késéssel azonban zavartátok a közös munkát, s rontottátok az osztály jó eredményét. . Mindketten szomorúan mentek a helyükre. Klári szeme tele volt könnyel. 51

K~T TÖRT~NET

Takarékosság Kovác~

Zsuzsiék sétára indultak. Az előszobában Zsuzsi megállt, figyelt s így kiáltott fel: - Csak egy pillanatig várjanak még, édesanyám! Befutott a konyhába, s elzárta a halkan csordogáló vízcsapot.

Közös vagyon Új padokat kapott az iskoia. Szép, világossárga, fényes padokat. A gyermekek boldogan helyezkedtek el bennük. - Ez az én helyem! - hangoskodott Ernő . - Hogy senki el np foglalja, megjelölöm magamnak. Elővette a tolltartóját, s ceruzát keresett. Odamentek hozzá a lányok. Juliska így szólt: - Légy nyugodt, a helyedre senki sem ül. A padra azonban egy firkantást se tégy!

52

K~K SZINŰ FALEVELEK Katinak két zöld ceruzája van . Rózsának egy sincs. Rózsa Katihoz fordul s kéri: - Add ide, kérlek, az egyik zöld ceruzádat! - Majd megkérdem a mamámtól, megengedi-e - válaszol Kati. Másnap Rózsa megkérdi: - Megengedte anyukádI Kati sóhajt, és így szól: - Anyukám megengedte, de nem kértem engedélyt a bátyámtól. - Persze. .. hát Iz őrködni. Éppen akkor jött arra egy kisnyúl. Azt mondja ·a róka: - Hallod-e te. kisnyúl . . itt ne járj. mert az én uram. a Kacor király alszik! Ha kijön. majd nem tudod. hogy merre szaladj; minden állatnak ő parancsol. olyan nagy a hatalma! Megijedt a kisnyúl. és szép csendesen elkotródott. Egy tisztáson lekuporodott és gondolkozott: ki lehet az a Kacor király? Arra bódorgott egy medve is. Szólt a róka: - Hallod-e te. medve. itt ne járj. mert az én uram. a Kacor király alszik! Ha kijön. majd nem tudod merre szaladj; minden állatnak ő parancsol. olyan nagy a hatalma! Erre a medvének inába szállt a bátorsága: szó nélkül megfordult. Visszatért a kisnyúlhoz. Ott találta már. a farkast meg a varjút. Ezek is azt panaszolták. hogy ők éppen úgy jártak'K - Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk - mondták mindnyájan. - Mit találjunk ki. hogy megláthassu k? Abban állapodtak meg. hogy meghívják ebéd re a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút a vendégek meghívására. Amikor a róka meglátta a varjút. kifutott. és összeszidta a szegény madarat: "'~ Eltakarodj innen! Nem megmondtam már. hogy az én uram. a Kacor király alszik. Ha kijön. majd nem tudod. hogy merre szaladj; minden állatnak ő parancsol. olyan nagy a hatalma! - Tudom. de a medve. a farkas · meg a nyúl küldtek. hogy meghívjalak benneteket ebédre. - Az már más: várj egy kicsit! Ezzel bement a róka megjelenteni a dolgot a Kacor királynak. Kevés idő múlva ki is jött. tudtára adta a varjú nak. hogya Kacor király szívesen fogadta a meghívást. A jó hírre a medve. a farkas és a nyúl felütötték a lacikonyhát. Akisnyulat megtették

'/;

104

szakácsnak. A medve vadakat és fát hordott a konyhára. A farkas asztalt terített. és pecsenyét forgatott. Elkészült az ebéd. A varjú eliildult a vendégek elé. Egyik fáról a másikra repült. de nem mert leszállni. hanem a fán maradt. s onnan szófítgatta a rókát. - Várj egy kicsit. mindjárt készen leszünk! - mondta a róka. Csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram. Csakugyan kijött végre a Kacor király. Lassan és nagy méltásággal lépdelt elöl. de a varjút mindig szemmel tartotta. mert félt tőle. A varjú is szepegett. csak félszemmel mert rátekinteni. Egyik fáról a . másikra szökdécselt. úgy vezette őket. A medve. a farkas. a nyúl nagy várakozásban voltak. Mind azt" mondogatták: "Vajon milyen lehet az a Kacor király?" Ki-kinéztek az útra. ahonnan a vendégeket várták. - ott jön. ott jön! Jaj. merre fussak?! - kiáltotta a kisnyúl. s ijedtében nekifutott a tűznek. A medve is megijedt, s futtában úgy vágta a fejét egy nagy fába, hogy kettéhasadt. A farkas nyársostul. sültestül elszaladt. A varjú pedig, hogy hírmondó se maradjon, követte a többiek példáját. Az éhes vendégek csak hűlt helyét találták az ebédnek és a gazdának. Népmese

105

Trz KIRÁLYFI. EGY KIS KONDÁS Tú I az Üveghegyen volt egyszer, hol nem volt, tíz testvér királyfi , mind a tíz buta volt. Tíz testvér királyfi egyszer eltökélte : vadászatra megyen Bakony erdejébe.

" Próbáld te meg, öcskös" - szólt a másodiknak, megpróbálta az is, - kilenc akkor is csak. Harmadik , negyedik , számol mind magától : "Kilenc ez, számold bár elöl avagy hátu I "

Tíz királyfi járta, bújta a sű r ű ket, hetedik nap reggel szólt a legidősebb: " Számoljuk meg egymást, mert alkonyattájba vissza indulhatunk messzi Üvegvárba."

Történt - akiskondás épp akkor járt arra. Felfigyelt tíz buta királyfi bajára. Tenyerébe pök, majd kényesen előlép, ildomosan le is veszi a süvegét.

Számol a legnagyobb - áll a többi szem be. "Egy, kettő , három, négy", majd elölről kezdte . Megszámolta egyszer, kétszer és háromszor. Csak a fejét rázta : kilencből áll a sor

"Lőttek

106

-

úgymond nyulakat, medvéket, de mégis úgy érzem , királyi fenségek, hogy valami bántja kegyelmes szívüket. Vajon bánatuknak az oka mi lehet?"

szépen

"Kiskondás cselédünk. nagy a mi keservünk. eltünt testvérünket kéne megkeresnünk. Tízen jöttünk ide. maradtunk kilencen. egy jó testvérünkneK híre-nyoma sincsen ."

Jól van. Megegyeztek. Minden úgy is történt. Tíz buta királyfi be is mászott tüstént. majd újfent kimászott. a kiskondás pedig kint állt. és nyugodtan számolgatott tízig.

Kiskondás körülnéz. és számolja halkan. Úgy látja. - mind a tíz hiánytalan megvan . Megvan egytől-egyig. meg. jó egészségben. csak számolni nem tud egy se. semmiképpen.

"Egy. kettő. három. négy;' s hogy a tízig ért el. szépen el is köszönt: "No. Isten hírével! Megjött. aki eltünt. itt van. ki elveszett. tartsa meg a jó ég fenséges eszüket . .. "

Kuncog akiskondás. magában jót nevet: "Egyet mondanék. de meg ne sértődjenek . Erre le, nem messze. az erdőtisztáson áll a disznóólam. könyörgöm alássan .

. . . Tiz buta királyfi ballag hazafelé. a kiskondás táncol, csak úgy zeng-reng belé

•

sűrű Bakonyerdő.

Bakony minden fája. hogy el nem fárad. talán most is járja . .. I

Madarász Emil

ott tíz szép királyfi. tisztességgel szólva. sorban és egyen ként bemászik az ól ba. oszt megint kimásznak sorjában, egyenkint. én meg alázattal számlálom odakint."

107

MI A VÁLASZ! 1. Melyik olvad gyorsabban: a tiszta vagy a piszkos hó? 2. Hol olvad el előbb a hó : a városban vagy az erdőben? 3. Melyik állat alszik egész télen át lefelé lógó fejjel? 4.

Lejtőn

fölfelé vagy lefelé fut könnyebben a nyúl?

5. Mi van a madarak csontjainak belsejében?

, 12-15

.~

. . 10 -12.

.()j'

, ,

. 30-40.()j'

, 40- 50

.()j'

10 - 15

.f.J..)-

8 -10

.()j

,

,

,

20 .UJ'

1~

108

5-10

ur

1 -2

UJ..

TAVASZI MUNKÁRA K~SZÜLNEK A G~PÁLLOMÁSOK Csend van a határban. Nem pöfékel nek a traktorok. Hol vannak 1 Benn a gépállomáson, a nagy műhelyekben . Amikor beállott a tél, Kecskés Imre , a gépállomás vezetője összehfvta embereit: - Munkatársaim! - mondta. - Készüljünk fel a tavaszi jó munkára! Jó munkát csak jó gépekkel végezhetünk. Vizsgáljunk át és javftsunk meg minden gépet, minden szerszámot! Kecskés .Imre azt is megmondta, hogy kinek mi a dolga. Aztán a traktorosok, szerelők, gépészek szétszéledtek a műhelyben . Átvizsgálják a traktorokat, a vontató kat. az ekéket, a vető_ gépeket. Ami hibát találnak, azt közös erővel, együttesen kijavltják. Zeng a műhely a kalapácsütésektől, atraktorosok nótázásától. a munka zajától. Ha elolvad a hó, a tél fagya felenged. és megszikkad a föld, a traktorok dübörögve indulriak ki a gépállomásról. Húzzák maguk után az ekét, a vetőgépet. Szántanak, vetnek, porhanyftják a földet , hogy bő aratás következzék a széles határban .

A · TERMELŐSZÖVETKEZETBEN Télen is szorgalmas munka folyik a termelőszövetkezetben. Egy asszonycsoport gyékénytaka~ót készít a melegágyak fölé . A magtárépületben kukoricamorzsoló gép búg. A pincében folyik a burgonyaválogatás. A melegágyakban zöld saláta terebélyesedik, amelyből mindennap többet szá11ftanak a városi piacokra. Most folyik a paprikapalánta átültetése. Március végén. április elején már zöldpaprikát küldhet Budapestre a termelőszövetkezet kertészete . Várják is a pestiek. A palántákat nagyra növeszti : a jól trágyázott föld, a meleg napsugár, a vfz és a levegő. A virágházban párás. meleg levegőben sok-sok cserép virág és dfsznövény hajt új levelet. Az asszonyok ezeket is nagy gonddal ápolják. Virágos lesz a falu és a környék . 109

TÉLEN A GYÜMÖLCSÖSBEN

A TÖRZS GONDOZÁSA

A GYÖKtR GONDOZÁSA

• •

A KORONA GONDOZÁSA . 110

HERNYÓZÁS

V~DEKEZ~S

A NYULAK

KÁRTEV~SE

PERMETEZ~S

ELLEN

FALUSI HANGVERSENY Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hű, de éhes, hű , de szomjas ez a társaság.

Gá! Gá! Gá! Szalad világgá Liba mama ha a Csacsi rábőg. hogy: l-á!

Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! De hogy feszít tyúkjai közt a Kukurikú!

Rút! Rút! Rút! Föl is, le is út: mérges Pulyka, te szereted, csak a háborút.

Röf! Röf! Röf! Orra sárba döf: sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.

o . H'pl a . Bu.' I R"fl Sípok, trombiták: víg zenével így köszönt e díszes társaság. Szab6 L6rinc

11 1

RISKA Riska a nyári vásáron új gazdát cserélt. Ha a régi tulajdonosa most látná Riskát. nem hinné el. hogy ez volt az ő silány tehén kéje . . Pedig nem csoda történt. csak jól bántak Riskával. A tehénnek is kedvében kell járni. Riska kedvenc

ételéből

annyit kapott. amennyit csak kIvánt. Hálás

is ezért Riska. Ha reggeli öt órakor odaáll mögéje Diósi Béla. és nevén szólftja. Riska hátranéz és orrával odadörgölődik hozzá. Gazdája fejés előtt langyos vIzzei leöblfti Riska tőgyét és tiszta kendővel szárazra törli. Csend van az istállóban. Ha zavarják az állatot. kevesebb tejet ad . Diósi Béla keze gyors mozdulatokkal jár le. föl a tehén tógyén . Mikor befejezi a fejést. a tejet gyűjtő edénybe önti. Az esti fejés után Diósi Béla boldogan simogatja meg tehenét. és megelégedetten mondja. - Jól van. Riska! Ma is huszonöt liter tejet adtál! M6tl Gvörgy

112

A TÖRÖK ~S A TEHENEK Volt egy török, Mehemed, Sose látott tehenet.

Csudálkozik Mehemed, Ilyenek a tehenek?

Nem is tudta Mehemed , Milyenek a tehenek.

Számlálgatja Mehemed, Hányfélék a tehenek .

Egyszer aztán Mehemed, Lát egy csomó tehenet .

Meg is számol Mehemed, Háromféle tehenet.

" Én vagyok a Mehemed!" "Mi vagyunk a tehenek!"

Fehéret, feketét, tarkát, Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed, S felrúgták a tehenek. Mó ricz Zsigmond

8 Olvu őkőn yv

IL - A - 201.

11 3

A FAVÁGÓ ~S A VrZITÜND~R Egy favágó beleejteUe fejszéjét a folyóba. Leült a partra, és bánatában sírva fakadt. A vízitündér meghallotta a sírást, és megsajnálta a favágót. Felhozott a folyóból egyaranyfejszét és megkérdezte: - Ez a te fejszéd? Mire a favágó így válaszolt : - Nem, nem az enyém! A vízitündér erre egyezüstfejszét hozott fel neki. - Ez sem az enyém! - ismételte a favágó . Erre a vízitündér felhozta neki az igazit. - Ez már az én fejszém! - szólt a favágó. A vízitündér neki ajándékozta a három fejszét, mert őszinte volt. Od ahaza a favágó megmutatta barátainak a fejszéket, és elmesélte, hogyan járt . Erre az egyik elh atározta, hogy ugyanígy fog cselekedni. Le men t a folyóhoz, szántszándékkal beleej tette a fejszéjét a vízbe, leült a parton, s ő is elsírta magát. A vízitündé r megjelent az aranyfejszével, s ezt kérdezte: - T ié d ez a fejsze? - Az enyém, az enyém! - kiáltotta örömmel a favágó. A víz itündér azonban nem adta oda neki az aranyfejszét, sőt még a sajátját sem kapta vissza, mert hazudott. L. Tolsztoj

11 4

GÉPEK AZ ERDŐBEN Az erdei favágók munkájában ma már gépek segítenek. - Hogyan történik az erdőirtás? A favágó k fejszével bevágják egy kicsit a föld fe lett a fa törzsét. hogy helyet készítsenek a villanyfűrésznek. A fatörzset a másik oldalon is bevágják. hogya fa abba az irán yba dőlj ö n. Aztán a villanyfű­ részt a bevágáshoz i 1lesztik. Felbúg a villanygé p moto rja. és megindu I a tükörfényes ac élfűr é sz. A tűhe gy es fogak mind mélyebben és mélyebben ., belevágnak a fába. Am i kor a fa t ö rzse meginog. az egyik favágó nagyot kiált : - Vigyá-á-á-z-z-z! A figyelmeztetőre az erde i munkáso k félreugranak. ~gy - két roppanás. egy hatalmas reccsenés. és az ö reg fa nagy robajjal e!dől. A kidöntött fa koronájáról a fej szés csapat levágja a gallyat. Az au t óda r u jól megrakja a vo nbtót a kivágot t fával. s az gyo rsan ha lad nagy t e rhével az erdei ki svasút fe lé . A kivágott erdő he lyé re új erdőt te lep ít e ne k.

..

B'

115

CSEPELEN Csepelen a sok gyárkémény mit csinál? Fújja a fekete füstöt. úgy pipál. Fújja a füstöt a magas egekig. kék égen a bodor. fehér felleg ig.

Hát az a sok gép Csepelen mit csinál? Dörög. kattog. fireg-forog. meg nem áll. HajHtgatja. döngeti a vasakat. akkorát üt. a vas majdnem szétszakad .

~s a sok munkás Csepe Ien mit csinál? Köztü k van az én apám is. pajtikám. Piros vasra pörölyével odavág. Téged kalapál pirosra új világ. _ Kuczko

116

P~ter

AZ AUTÓGYÁR Péter örömmel újságoita osztály társainak. hogy édesapja kitüntetést kapott a gyárban. - A gyárban? - csodálkozott a kis Margit. - ~n még sohasem voltam gyárban. - Délután jöjjetek el hozzánk.! - mondta Péter. - Megkérjük édesapámat. hogy beszéljen nekünk a gyárról. Úgy is történt. Péter édesapja szIvesen fogadta és leültette a gyerekeket. - A bácsi milyen gyárban dolgozik? - kérdezte Pista. - Autógyárban - válaszolta Péter édesapja. Margitka közbeszólt: - Van olyan erős munkás. aki az autó sárhányóját meg tudja hajlítani? - Olyan erős munkás nincs - felelte Péter édesapja. - Amihez nem elég az ember ereje. azt elvégzi a gép. Az egyik az autó kormánykerekét formálja. a másik a tengelyt készíti. a sok gép mind mást és mást csinál. A kész darabokat kis motoros kocsikon száll It ják a szerelőcsarnokba. és ott szerelik össze az autót. Most Pista szólalt meg. - Ez a gyár autót készIt. ezért autógyár a neve. - Úgy van - hagyta jóvá az édesapa. - Amelyik hajót készIt. azt. hajógyárnak. ahol mozdonyt készítenek. azt mozdonygyárnak nevezik. - Akkor ceruzagyár is van! - szólt Margitka. - Persze. hogy van. Sok hasznos dolgot készítenek a munkások a gyárakban. Ha nem volnának gyárak. akkor nektek kevesebb cipőtök. ruhátok , ceruzátok. könyvetek lenne. ~desanyátoknak nem lenne vasalója. kályhája. ollója. A munkások azért dolgoznak a gyárakban. hogy gazdagodjon az ország. hogy mindenki jól éljen - fejezte be a beszélgetést édesapa. Sdnta Ferenc

MONDD GYORSAN! Kis kerekes kerekét kerekIti kerekre . 117

HOGYAN ÉLNEK A MUNKÁSOK A GYÁRAKBAN? A gyerekeknek nagyon tetszett, amit a gyárról hallottak Péter édesapjától, ezért másnap újra elmentek hozzá. - Most a gyári munkásokról tessék beszélni - mondta Laci. - A munkásokról? - kérdezte Péter édesapja. - Munkásnak lenni nagyon szép, de veszélyes is. Miért? A gyárban a sok gép között könnyen érhet bennünket baleset. - Nem félnek a bácsiék azoktól a nagy gépektől ? - kíváncsiskodott Éva. - Nem, nem félünk, mert vigyáznak az egészségünkre nagyon. Vigyáz ránk az ország. - Hogy vigyázhat az ország a munkások egészségére? - Úgy, hogy a gépekre védőkészüléket szerelnek. Az esztergagép úgy faragja a vasat, mint ti a ceruzát. Közben sok szilánk repül a levegőbe. Hogya szilánk ne vágódjék a munkás arcába, szemébe, mindenki törhetetlen szemüveget kap. A forgó kerekek elé meg dróthálót szerelnek. Akik télen a szabadban dolgoznak, vastag ruhát, kesztyűt és bundát kapnak. Akik pedig nagy melegben végzik a munkájukat, azoknak frissítő italokat adnak. A vasolvasztó kemencék körül nagy a forróság. Itt vastag bőrkö­ tényben, erős facipőkben dolgoznak. Az izzó vas erős fénye ellen sötét szemüveggel védekeznek. Ahol nagy a por, ott olyan készülékek vannak, amelyek tisztftják a

levegőt.

Orvos is tartózkodik a gyárban állandóan. Éjjel-nappal segít, ha szükséges. Üdülni is elküld bennünket. Tudja, hogy csak erős, egészséges munkás tud jól dolgozni. - Csak egészséges ember tud mozdonyt, ugye? - szólalt meg a kis János. sok -

repülőgépet

készíteni,

Nehéz volna elsorolni, mennyi mindent készítenek a munkámosolygott édesapa, és megsimogatta János fejét. S6nto Ferenc

118

A KUBIKOSOK Gondoltál-e már arra. hogy azok a magas. széles töltések. amelyek a folyók mentén húzódnak. kiknek a munkájával épültek föl? A csatornák. a gátak. a vasúti sínek töltései a kubikosok munkájával készülnek. Ez a munka a legnehezebbek közül való . Talicskán tolják a földet dombra föl . dombról le. Régen a kubikosok munkája hajnalban kezdődött. mikor már látni lehetett a járót. amin föltolják a talicskát. Este meg akkor végződött. mikor már látni sem lehetett a járót. Tavasztól őszig gyékényponyva alatt háltak.Takarójuk volt a suba. élelmük a szalonna és kenyér. Ha meleg ételre vágytak. bográcsban főzte k tarhonyát vagy lebbencset krumplival. Ha valahol befejezték a munkát. talicskába rakták a cókmókot. és odább mentek hosszú utakon gyalogosan a másik munkahelyre. Ma házat építenek a kubikosoknak. ha hosszabb ideig tart a munka. Meleg. ízletes ételt főznek nekik. Ök is nyolc óra hosszat dolgoznak naponta. mint a többi munkás. Gépek segítik munkájukat. A nagy földmunkák kevesebb verejtékkel készülnek el. mint régen . A kubikosok nem beszédesek. Hallgatag. kemény emberek. Sárban, esőben . szélben. fagyban is dolgoznak. 119

BÁNYÁSZDAL Zúg az akna. ha lemászunk a mélybe. Hull a szén. ha fúrót vágunk beléje. Erős kezünk jó szerencsét kovácsol. Szívünkben egy boldog ország világol. Gyere pajtás . induljunk el do logra! Ki ránk szám ít . ne építsen homokra . Mí énk a föld. miénk a gyár, a bánya Jó szerencsét . boldog j öv őt hazánkra! KónyQ Lajo s

120

A KOVÁCSMŰHELYBEN Az ajtó előtt két kari kán lóg egy tábla: KOVÁCSMŰHELY. Ha megállunk a műhelyajtóban , .·Iáthatjuk, hogyan engedelmeskedik akovácsok kalapácsának a vas. A kovácsok között Tóth István a legerősebb. Belenyom akohóba egy vasdarabot, közben ütemesen fújtat. A fekete széndarabok a tűz­ ben megpirosodnak, aztán fehéren izzanak a vasdarabbal együtt, - Mi lesz ebből, Pista bácsi? - Karika. Vaskarika! - mondja mosolyogva, de nem néz ránk . Azzal kirántja a tűzből a vasat, és ráteszi az üllőre. Üti , veri, forgatja, cifrázza. Cseng az üllő, messze hallatszik. Hajlik a vas úgy, ahogy Pista bácsi akarja. Amikor kész a vaskarika, belemárt ja a vizesvödörbe, és lehajítja a földre, hadd hűljön. Lovat vezetnek a műhely elé. Most Fekete Gábor gydrkőzik neki, hogy ráverje a patkót. Szépen kiformálja a ló patáját, úgy illeszti rá a meleg patkót. Amikor a ló meglátja a tüzet, remeg és felhorkan . . Fekete Gábor azonban nyugodt marad, pedig tüzes paripa patájára veri fel a patkót. A kovácsok este helyrerakják a szerszámokat, felsöprik, fellocsolják a_ [tűhelyt, hogy reggel tis4.t a helyen kezdhessék munkájukat.

~.

..

' :J.U..k ,~

r - 0_ - .j. - D ' ~,cy..-r.-u.

I

~ , ~~!

~,~ I

ESTE Este van, este van, Édesapa fáradt. Aranyhajú lányom , Te bonts nekem ágyat. Szelíden te simítsd Puhára a vánkost. Ágyam szé lire is Te ülj ide már most. Homlokomon a bú Nagyon elborongott. Kicsi száddal róla Leheld el a gondot.

Mesélj is majd egyet Szegény apukádnak. Úgy. mintha mesélnél A hajasbabádnak.

Vi rágfe jecs kéd et Hajtsd szívem fölébe. Nevess éjszakára Csillagot bel é je.

"Volt egyszer egy embe r Nagy meseországba' • Nem volt mása. csak egy Aranyh ajú lánya ... " M 6ra Fere nc

122

AZ ÚJ HÁZ Egy szép napon deszkákkal és Iétrákkal megrakott teherautók és kocsik álltak meg az utcán kban. A munkások lerakodtak, és megindult a munka; az alapozás, a falak felhúzása. Ahogy emelkedtek a friss falak , állvány t építettek a falak köré az állványozók. Az állványok mellé vontatták az emelöcsigákat, gépeket. Az emberek helyett azok vitték a magasba a téglát. Az égig érő vastorony hosszú vaskarja olyan könnyen emelte fel a nehéz vasgerendákat, a súlyos terheket, mint az ember a ceruzát vagy a törlőgumit. Az ácsok rátették a falakra a gerendákat, és felépítették a padlást. A munkások annak örömére, hogyelérték az épület legmagasabb pontját, szalagokkal díszített virágbokrétát tűztek ki a tető váza fölött. Aznap este vidám ünnepre gyűltek össze a munkások. Olyan volt ez, mint valami születésnap. Az is volt. Az új ház születésnapja. Most már mindennap akadt a házon valami új látnivaló. Az üvegesek beilleszteUék az ablakokat. A villany- és gázszerelők beszerelték a vezetékeket. A festők befesteUék a falakat, az ajtó- és ablakkereteket. Festékszag terjengett a környéken . Sok család jutott lakáshoz az új házban. Ai utcai rész földszint jén pedig gyönyörű közért- és tejért-üzlet nyílt. Feliratuk messzire világított. Akik mifelénk járnak, megállnak és megcsodálják: - Megint egy szép, új ház!

TALALÓS KÉRDÉSEK I. Vas a feje, fa a lába, Táncol az ember markában. Mi az? 2. Ketten vagyunk, testvérek vagyunk, Ha nincs mit enni, egymást harapjuk. Mi az? 3. Tizenkét legény egy bokorban, Egy sincs szélrő/. Mi az?

AZ UTCÁN A gyerekek a játszótérre mentek labdázni. Útközben Gyuszi feldobta a labdát. A labda a villanyoszlopnak

ütődött,

és kiugrott az út-

testre . Egyenesen egy teherautó alá. Gyuszi a labda után futott, és a kocsi alá akart mászni. -

Megállj! -

kiáltott rá János bácsi, az öreg

Gyuszi megszeppent. János bácsi hosszú

utcaseprő .

nyelű seprűjével előko-

torta a labdát a gépkocsi alól. -

Itt a labdátok. De a járdán többet ne játsszatok!

-

Hát már játszani sem lehet? -

-

Játszani lehet, de nem a járdán és nem az úttesten! Ott a ját-

kérdezte Gyuszi.

szótér, és van már játszóutcátok is. Oda se kocsi, se motorkerékpár nem mehet be, ott aztán gurulhat a labdátok, amerre tetszik. utcaseprőt.

A gyerekek körülállták az

Szerették, mert mindig

érdekes dolgokat mesélt. -

Én is játszottam gyermekkoromban . Csakhogy mi a faluszélen,

a réten futkároztunk. Ott nem járt se villamos, se gépkocsi, se autóbusz. -

Akkor nem is bújhatott a gépkocsi alá János bácsi -

huncut-

kodott Gyuszi. -

Nem ám , de az árokba bele-bele hemperedtünk néha -

Iyodott el János bácsi. Dunapentele. Város lett gyönyörű

moso-

Azóta már megváltozott az én falum is :

belőle.

Sok új ház, palota épült ott, üzletek

kirakatokkal. Az utcák, terek szélesek, virágosak, pázsitosak.

Ha nagyobbak lesztek, nézzétek meg ti is. -

Én még az árkot is megnézem , amelyben János bácsi meghem-

peredett ! -

nevetett Gyuszi.

Nevettek a gyerekek. Velük nevetett János bácsi ls. Azzal már indult is a nagy

söprűvel

tovább.

A gyerekek pedig vidáman futottak a játszótér felé. Tóth Sdndor

124

A POSTÁS Sós Miskának hívták a kis postást. Sapkáján ott díszelgett a postások jelvénye : a rézkürt. A nyakában nagy volt ám Miska hivatala olyan

könnyű,

bőrtáska

lógott. Nem

mint amilyennek látszott.

Eső­

ben, fagyban, viharban is hordta a levelet, a pénzt és egyéb postai küldeményt a házakba. Miska átadta mindenkinek a levelét vagy pénzét, aszerint, hogy kinek mit hozott. Az egyik embernek katonafia volt a messze városban. Ha [rt, akkor nagy örömet okozott otthon . Szaladt ilyen kor Miska a nagy táskával, és -

messziről

kiáltotta :

János bácsi, levelet írt Gyuri!

Hej, összegyülekezett erre az egész háznép! János bácsi nagy óvatosan felnyitotta a levelet, és hangosan -

betűzn i

Ej -

kezdte .

mondta - , gyenge már a

szemem! Olvasd te, Miska! Hadd halljuk! Miska azután fel is olvasta a levelet. Úgy olvasott, mint a vízfolyás . Miska továbbsietett a nagy tás kával. Amíg a dolgát el nem végezte, meg nem állt volna a világért sem. Lassan ként kiürült a nagy

bőrtáska .

Mindenki

megkapta a levelét. Szerették, becsülték a kis postást

~=f)

a környéken . 125

A MOZDONYVEZETŐ Marci arról volt híres. hogy pajtásai között ő rajzolta a legszebb mozdonyokat. Ezen nem kell csodálkozni. mert Marci mozdonyvezető szeretne lenni. Egyszer megkérdezték tőle a gyerekek: - Marci! Aztán miért akarsz te mozdonyt vezetni? - Mert az a legszebb foglalkozás a világon! Apám is mozdonyvez ető - válaszolta büszkén Marci. - Éjjel-nappal vezeti a gépet. az egész vonatot. Nem könnyű feladat ám mozdonyt vezetni! Marci tudta. hogyamozdony veze tőnek ismernie kell a gép minden részét. A legkisebb csavarnak. csövecskének épp úgy gondját kell viselnie. mint a kerekeknek. Ha az óriási gépen valahol baj van. a hibát azonnal észreveszi. a kisebbet ki is javítja. A jó mozdonyvezető szereti mozdonyát. A mozdonyvezető segítőtársa a fűtő . A kazánt ő eteti szénnel. itatja vízzel. hogy elég gőz legyen a tartályban. mert a gőz ereje forgatja a kerekeket. . Marci édesapját sokszor elkíséri a pályaudvarra. A mozdony már ott áll a fűtőház előtt. Csillog. ragyog rajta minden; Legszebben fénylenek a kerekek. Talán sohasem volt olyan boldog. mint akkor. amikor édesapja megmutatta neki a fogantyú kat. kerekeket. amelyekkel a gépet vezett. Akkor határozta el. hogy ő is mozdonyvezető lesz.

126

A REND ŐRE

nő.

Valahányszor Józsikátói megkérdezték. mi szeretne lenni. ha megmindig azt felelte: rendőr .

Lehet. hogya rendőr ruhája csábította erre a pályára. De az is lehet. hogy bátorsága. udvariassága tetszett neki, vagy az, hogy mindenkire és mindenre vigyáz. A rendőr csak úgy tud rendet tartani, ha engedelmeskedünk neki. Különben nem lenne rend az utcákon, a tereken,a városban és a határban. Ő a rend őre. A közlekedési rendőr karjának felemelésével is tud parancsolni. Amikor föltartja karját, megállnak a gyalogosok, lovaskocsik, villamosok, gépkocsik. Budapesten és más nagyobb városokban a több utca keresztezi egymást, a közlekedési irán yítja a forgal mat.

főbb

tereken, s ahol

rendőr jelzőlámpákkal

Lehet, hogy Józsika akkor határozta el, hogy rendőr lesz , amikor látta, hogyan mentett meg a rendőr egy fiút az elgázolástól. A fiú a villamos lépcsőjén utazott. A villamos hirtelen fékezett, a fiú leesett. A közelben levő rendőr odarohant, el rántotta a fiút a gépkocsik elől, és így nem történt nagyobb baj . Egy hideg téli napon hirtelen hófergeteg ke reked ett. A járókelők behúzódtak a kapuk alá, a rendőr azonban még akkor sem hagyta el helyét. Ezt mind tudta Józsika, s ezért szerette a rendőröket. 127

KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK Régen

postakocsival, lovaskocsival, lóvasúttal közlekedtek az emberek.

Ma

kén ye lmes vonaton,

Ha

sürgős

az utunk , gépkocsival,

gőzhajón

utazunk .

repülőgéppel

közlekedhetünk .

.. Milyen közlekedési eszközöket ismertek még? 128

KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYOK Ne ugorj fel mozgó kocsira. villamosra. autóbuszra. vonatra! Csak megállóhelyen szállj le! Ne utazz a villamos lépcsőjén; várd meg a következő kocsit! /

Útitársaidhoz légy előzékeny. udvarias. ne tolongj! Kínáld föl helyedet kicsi gyermekekkel utazóknak. idősebb és rokkant utasoknak! Az .úttesten nagyon figyelmesen haladj át! A gyalogosok számára kijelölt átkelőhelyen menj át a túlsó oldalra! Az úttest közepéig balra. azon túl jobbra tekints! A forgaimat irányító lámpánál a piros tilost. a sárga felkészülést. a zöld szabad átkelést jelent. Ne játssz a

járművek

számára való úttesten. sem az országúton!

Korábban indulj el az iskolába. akkor nem kell futnod! A futó gyermeket éri legkönnyebben baleset. Vigyázz az ' utcán a kisebb gyermekekre és a világtalanokra! SegIts és taníts mindenkit ,a helyes közlekedésre!

~®~ ÉPÜL AZ ORSZÁG

Sok új ház. mint kislányok sora: piros kendő. habfehér ruha. s ha kigyúlnak esti villanyok. rajtuk arany koszorú ragyog.

Hegyen-völgyön robog a vasút. döng a vashíd. búg az alagút. Fön n a légben száll a gépmadár. szárnyán csillog fényes napsugár.

Országszerte sok új gyár dörög. mint száz legénycsizma dübörög. tág világba. jövendőbe lép. Buzgón épit új hazát a nép. Weöres Sándor

9

Olvasó könyv II. -

A-lOI.

129

VILLANYFÉNY MELLETI - Sötétedik - szólt Bedőné -. ne rontsátok aszemeteket! A gyermekek letették a könyvet. Bandi az ajtóhoz ment. s felkattintotta a villanykapcsolót. Világosság áradt szét a szobában . Tovább dolgoz.- , hattak a másnapi iskolai feladaton. Alig kezdtek hozzá. a villany egyet-kettőt villant és kialudt. Koromsötétség borult a szobára. Az utcán sem égett egy lámpa sem. - Biztosan rövidzárlat - mondta az édesapjuk. -A távvezetékben lesz valami hiba. Amíg rendbehozzák. gyújtsatok gyertyát! Karcsi kitapogatódzott a konyhába. Az asztal fiókjában volt egy darab gyertya. Meggyújtotta s feltette a szekrény tetejére. Ez a világítás bizony szegényes volt. A kis láng táncolt. lobogott. Az . árnyék egy pillanatig sem állt nyugodtan a falon. ide-oda imbolygott. - Jaj. de furcsa! - nevetett Bandi. - Inkább szokatlan - mondta az apja -. mert ti már csak a villanyt ismeritek. Nem is tudjátok. hogy nem volt mindig ilyen tiszta. egészséges. olcsó világító eszközünk. Amikor ti születtetek. a mi kis falunkban még petróleumlámpával világítottunk. Ez nagyon rontotta a szoba levegőjét. Veszélyes is volt. - A mi falunkban is így volt - szólalt meg édesanyjuk. - Gyerekkorunkban sötétben keltünk. sötétben feküdtünk különösen télen. Esténként olvasásról. tanulásról szó sem lehetett.

=~,(

130

-

- A tanító bácsi mesélte. hogya villany. a gáz. a petróleumlámpa és a gyertya feltalálása előtt fáklyával világítottak - mondta Miklós. Úgy van! - bólintott édesapja. - Egy fadarabot szurokba mártottak s meggyújtották. Ez volt a fáklya. Füstölt. lobogott. Sokszor tüzet is okozott. Ebben a pillanatban fehér fény ragyogta be a szobát. Kigyúlt a villany. Hamar rendbehozták a szerelők mondta az édesapjuk. s levette a szekrény széléről a gyertyát. Bandi elé tartotta. A kisfiú ráfújt. A láng ellobbant. Fehéres. kékes füst csavarodott fel a parázsló kanócból. Kinéztek az ablakon.Végig az utcán lámpák gyöngysora csillogott.

~I I

9*

131

HÓVIRÁG A föld még füvetlen, barna, szomorú . A dombok horpadásain, az árkokban, a bokrok között még ott a tél csillogó köpenyének egy-egy fehér foszlánya. Sehol egy bogár, sehol egy lepke, seho l semmi élet. Csak a varjak keringenek s kiáltják: - Kár, kár! S tovaszállnak. Imitt-amott lomha szél kószál, és megfordít olykor az avar tetején egy-egy elszáradt falevelet. S ím, ebben a csendes világban egy csoport apró, fehér virágot pillantottam meg egy kis földsüppedék oldalán. Egy csoport friss virágot, amint üdefehéren állanak kis kétleveles zöld ruhájukban egy fahéjszínű, öklömnyi rög mellett. Hóvirág! A tavasz első szülötte! Elgondolkozva nézem a bájos kis virágcsoportot. Mennyire siettek, hogy arcukra süssön a nap! Ki tudja, micsoda türelmetlenség van már mindenfelé a föld alatt! Talán a virágok meg a bogarak is úgy vannak odalent, mint az ember a szobában. Amint elzajlottak a januári hófergetegek, s beállt a hóolvadás, odalent a föld alatt is egyre sóhajt ják:

- Ó, bárcsak tavasz lenne már! De a tavasz nem jön madárszárnyon . Valami szünet van a tél meg a tavasz között, aminek neve nincsen. Mintha gondolkozna a Tél. hogy engedjen -e, vagy örök ura ' maradjon a világnak? Mintha gondolkoznék a Tavasz, hogy érdemes-e teleszórni virággal újra a földet? Csak a hóvirág nem vár tovább a föld alatt . Kibújik és úgy várja a tavasz érkezését. Górdonyi Géza

132

ALTATÓ Lehuny ja kék szemét az ég, lehuny ja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább aludj el szépen , kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a labda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik aludj el szépen , kis Balázs.

A villamos is aluszik, s míg szendereg a robogás, álmában csönget egy picit aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveggolyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed aludj el szépen, kis Balázs.

Tűzoltó

leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Látod, el alszik anyuka aludj el szépen , kis Balázs. József Attila

•

133

CSOSZOG I, AZ ÖREG SUSZTER Csoszogihoz, az öreg suszterhez egy gyerek állított be, szalmahaján hátracsapott sapkában . Kiskabát ját nagy emberre szabták, nem kisgyerekre. A kabát alatt lógott a nadrág. Szára vége ott harangozott tenyérnyire a boka fölött. És a cipő! Igen, a cipő. Azt már javítani hozta a gyerek. - Jó napot! - mondta, amikor belépett. Csoszogi, az öreg suszter csak a szemével nézett oda, meg sem mozdította a fejét. - Mit akarsz? - mormogta. - A mama küldött, hogy tessék megjavltani a cipőmet - felelte a gyerek. - A mama mondta, hogy egy foltot kell rátenni, és akkor tart még. - Hol a cipő? - Alábamon. - Talán a lábadhoz varrjam a foltot? - Nem, nem, mindjárt levetem. - Azzal a gyerek úgy állva lerántotta egymás után a cipőt. Csoszog i kirántotta a kezéből, de adta is vissza. - Ezen a cipőn nem lehet segíteni! - De a mama azt mondta, csak egy foltot kell rátenni. - Nem lehet. Nem állja a varrást. Kérge sincs. A gyerek könyörgő hangon megszólalt : - De a mama küldött, amikor elment a moziba, hogy hozzam el a Csoszogi bácsihoz, majd meg tetszik csinálni. ideadta a pénzt is mindjárt. - Úgy ! Hát mondd meg az anyádnak, azt üzeni a Csoszog i bácsi, vigye a cipődet a moziba, majd ott megcsinálják! A gyerek erre még jobban megijedt, szinte siránkozni kezdett. - Nem a moziba ment a mama, hanem az Újpesti Moziba takarítani! Csoszog i hallgatagon tett-vett, dolgozott. Aztán mégiscsak megszólalt. - Te vagy annak a Vanicse.knének a fia? - Én . - Neked van öcséd is? - Van . Meg egy húgom is . - Hol van az a cipő? - kérdezte, és lerakta az öléből a kaptafára szegezett felső részt. Nézte , forgatta, nyomogatta, miközben csóválgatta a fejét. Aztán se szó, se beszéd, hozzálátott. Óriási darab foltokat rakott az oldalára színű

134

meg a talpára különböző elhasznált bőrökből. Végre vagy másfél óra múltán ismét lábbelinek lehetett használni amesterművet. - Nesze. itt van. A fiú örült a cipőnek: - Köszönöm! - És már húzta is fel. Aztán félénken feltette a kérdést. - Mit kell fizetni? - Húsz fillért. - Tessék. Csoszog i bácsi! Egy ötvenfilléres lapult Csoszog i markába. Csoszogi megnézte. Elővette az asztalfiából ragadós pénztárcáját és beleejtette. Majd darabonként olvasva. kiszedett nyolcvan fillért. és belenyomta a gyerek kinyújtott tenyerébe. - Itt van vissza . A gyerek számolni kezdett. Végül megszólalt: - Csoszog i bácsi. többet tetszett visszaadni! Én ötvenfillérest adtam. a Csoszog i bácsi meg forintból adott vissza. Csoszogi. az öreg suszter rátámadt a gyerekre. Mintha egészen dühbe gurult volna. - Fogd mindjárt a pénzt! Nem mégy mindjárt!? A gyerek megriadt. és Kihátrált az ajtón. De Csoszogi. az öreg suszter még sokáig mormogott magában . mintha valóban nagyon haragudna. József Attila

135

AZ IGAZSÁGOS BÖLCS gyszer egy gazdag ember elvesztette az erszényét ötven forinttal. Egy szegényember megtalálta, és e lvitte a biróhoz . Néhány nap múlva a gazdag e mber elment a bíróhoz, és megkérdezte, hogy nem találták-e meg az erszényét. - Ez volt az? - ké rdezte a bíró és felmutatta . - Ez, ez, pontosan ez! - Örvendezett a gazdag ember, és az erszé ny után nyúlt . - Vár j csak - mondta a biró - , előbb meg kell jutalmaznod a megtalálót. A gazdag ember úgy gondolta, hogya szegény ember nem érdemel jutalmat. Elhatározta, hogy csúfot űz belőle. Benyúlt az erszényéb e, hogy megszámolja a pénzt. - Itt csak ötven forint van - mondta. - Az én erszényemben pedig hatvan forint volt. Aki megtalálta, ellopta a tiz for intomat . Elhívatták a szegény embert. Megmondták neki. - Nem igaz! - mondta a szegényember. - Én nem nyúlok más pénzéhez. Csak ötven forint volt benne. - Hazudi k! - rikácsoita a gazdag ember. - Esküszöm, hogy hatvan forint volt benne! Igy pörlekedtek, és nem tudtak megállapodásra jutni. Akkor a biró azt javasolta, hogy menjenek el a közelben lakó bölcs emberhez. Döntsön a bölcs. Igy is történt . A bölcs meghallgatta mindhármukat, és a gazdag emberhez fordulva igy szólt. - Te elvesztetté l egy erszényt, amelyben hatvan forint volt . - Igen! - válaszolt a gazdag ember. - Minthogy ebben az erszényben ötven forint van, ez nem a te erszényed - válaszolt a bölcs. Ezt valósz í nűleg más valaki vesztette el. S mivel nem akadt gazdája, odaadjuk a becsületes megtalálónak. Te meg menj , és keresd az erszényedet, amelyben hatvan forint van! Jop6n mese

136

A PÉKINAS. AKI JÓZSEF ATTILÁT NAGYON SZERETTE jóska. a kis pékinas Nagytétényben dolgozott egy pékmühelyben. A kemence mellett. zsákon hált. A pékinas szívében józsef Attila verssorai zsongtak. Begyújtás után és vacsorakenyere mellé józsef Attila verseit olvasta. Egyszer egy vasárnap szépen kimosakadott. sapkájából kirázta a lisztet. és nekiindult

Nagytétényből,

hogy fölkeresse a

költőt.

- jó napot kívánok! - ezzel lépett a szobába. Lekapta sapkáját és elpirult. A sapkából lisztpor szállt föl, mint valami finom, áttetsző, feher füst. józsef Attila leültette a díványra, és megkérdezte, honnan jött, miért jött. Most mit mondjon? - Csak látni kívántam a versek alig lehetett hallani.

költőjét

-

mondta, és szavát

Lesütötte két gyermekszemét, térdét összeszorította. és zavarában gyürögette lisztes sapkáját. Aztán egyszerre megelevenedett. Lábát szétvetette, sapkáját a' díványra dobta, és zsebéből előszedett egy szép piros almát. Rátette tenyerére, és odanyújtoUa- józsef Attilának. -

Ha elfogadja, szívesen adom .

józsef Attila a város peremén lépten-nyomon találkozott ilyen emberekkel. , József jolán

ANyÁM A bögrét két kezébe fogta,

úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott , s ült egy kicsit a félhomályban - -

. . . Anyám volt, apró, korón meghalt, mert a mosónők korán halnak. a cipeléstől reszket a lábuk, és fejük fáj a vosolástó/- józsef Attila

137

MI LESZEK. HA NAGY LESZEK?

Gyárban hogyan dolgoznak ha azt tanulhatnám ... Szép a gyár. de csudaszép. a villamos szebb tán . Én kalauznak állanék. ha azt tanulhatnám .. .

Nagy leszek már maholnap már az évek. Mit válasszak magamnak. milyen mesterséget? Munkás kell most. jó sok asztalosok. ácsok!

gyűlnek

Csudajó az asztalosnak. mérnöknek még jobb tán . Falat húznék. jó magasat ha azt tanulhatnám .. . Csudajó a mérnöknek. orvosnak még jobb tán . Gyerek hogyan gyógyul megha azt tanulhatnám . . . Csudajó az orvosnak. munkásnak még jobb tán . 138

':sudajó a kalauznak. sofőrnek még jobb tán . Robognak és tutuznak ha azt tanulhatnám .. . A

sofőrnek

repülőnek

csudajó.

-

jobb tán. Repülőgép. léghajó ha azt tanulhatnám .. . Csudajó apilótának. tengerésznek jobb tán. Hajózáshoz kedvem támadt ha azt tanulhatnám .. . Ime a vers véget ért. vésd eszed be ezt itt minden munka csudaszép. válaszd ami tetszik! Majoko vsz kij

MÁRCIUS Köszöntelek, kedves, szép március! Ibolyai llatú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon . Lábad nyomán kizöldül a fű , előfehérlik a hóvirág, és elő­ kéklik az ibolya. Kedves hónapom vagy te nékem . Te vagy az egyetlen, akit hívunk , és akit epedve vár mindenk i. Felőled álmodoztunk a télE:n a kályha mellett. EI-eltűnődtünk: hol vannak virágaid 1 Hol vannák madaraid 1 Mit csinál most a fecskénk? Mit csinál most a gólyánk 1 A virágok a föld mélyén aludtak, és álmodtak a t avaszi napsugárról. A gólyánk és a fecskénk pedig messze idegenből hazagondolt. Mert a gólyának is, fecskének is ez a hazája. Csak itt rak fészket mind a kettő : a gólya a Fodorék házán, a fecske meg szanaszét az ereszek alatt. Azóta már úton is vannak . Valahol a tenger felett száll felénk egy nagy fehér felhő. Azok a gólyáink. És száll egy nagy fekete felhő. Azok a fecskéink . Gárdony; Géza

•

,

•

• ,

•

•

". .. ' '\

•

{

..

,

• ,/

•

• .I

~

• • "

1-

•

•, ,

•

,

••

• 139

PETŐFI SÁNDOR Petőfi

Sándor a magyar nép legnagyobb költője . Az Alföldön, Kiskőrösön született több mint száz esztendővel ezelőtt egy kis parasztházban . Még kétesztendős sem volt, amikor szülei Kiskunfélegyházára költöztek. Petőfi jószívű, eleveneszű fiú volt. Jól tanu It, és már diák korában is írt verseket. Alig múlt tizenhat éves , amikor bejárta az országot. Nem volt pénze szekérre, hát gyalogosan vándorolt. Hol csárdában, hol istállóban, hol szabadban talált nyugalmat éjszakára. Vándorlásai közben ismerte meg népét, s szerette meg egyre jobban és jobban hazáját, a mi szépséges Magyarországunkat. Erről így ír a "Honfidal"-ban :

Tied vagyok, tied, hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek? Költő

volt. Amit látott, gondolt, érzett, versben mondta el. A magyar pusztáról - "Az Alföld" című versében - ezt írta :

Méneseknek nyargaló futdsa Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. 140

című

Az embereket munkájuk közben is megismerte. A .. Té li világ" versében ezt írja:

A napszámos, napszámosné Tuskót fürészel és hasít; Daróc pólyában gyermekök A szélvésszel versenyt visít. Kimondhatatlanu l szerette szüleit, s a nehéz időkben nem a saját \ baját fájlalta, hanem azt, hogy nem tudott segíteni édesanyján . István öccsének írja ebben az i dőben :

S anyánkat, ezt az édes jó anyát, Ó Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincs rá fogalom . Ott volt a csatában is , amikor az ellenség megrohanta hazánkat. Amikor fáradt huszárokkal találkozott, versével biztatta őket küzdelemre.

Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyúk bömbölnek, hogy Reng a világ bele; Te ég, te föld, talán Most összeomlotok ! Előre, katonák, Előre, magyarok ! Ott találjuk a segesvári csatatéren is , amikor a szabadságért har · col a magyar nép. Ott esett el a segesvári csatában . Ott p·ihe n a közös sírban, azok között, ak ik életüket áldozták a hazáért, a magyar szabadságért. Petőfi Sándor versei ben örökké él. 141

MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN Nagyapó a kicsi unokájával kokárdát csinált március tizenötödikére . - Több mint száz évvel ezelőtt - szólalt meg nagyapó - hej. de keservesen élt itt a magyar nép! - Miért. nagyapa? - érdeklődött Gábor . - Mert népünk éjjel-nappal dolgozott. mégis nyomorgott . ldegp.nek uralkodtak az országban . Amit a szegényember termelt. azt elvették tőle . Neki semmije sem maradt. Rabságban élt. Ezernyolcszáznegyvennyolc március 1 S-én - beszélt tovább nagyapó - kezdődött meg a harc a magyar nép szabadságáért. Az ország népe a Nemzeti Múzeum köré gyülekezett vásárra. Délután megjelent Petőfi Sándor a fjatalokkal . a diákokkal. Az ifjúság egybevegyült a Múzeum körül ácsorgó vásárosokkal. Maga Petőfi Sándor a tömeg elé lépett a Múzeum lépcsőjére . s elmondta előttük híres " Nemzet i dal" -át. A sokaság boldog örömmel hallgatta a költőt : 142

Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok ! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

Rabok vollunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

Az egybegyűltek megfogadták, hogy nem élnek tovább rabságban. Esküjüktöl visszhangzott egész Pest és a budai hegyek mind . Aznap egész Pest-Budán piros-fehér-zöld szalagot viseltek az emberek. Boldogan szavalták a .. Nemzeti dal" -t. Ezernyo/cszáznegyvennyo/c március tizenötödike a szabadság napja. Felejthetetlen nap ez a magyarok történetében - fejezte be nagyapó.

SZÉP A HUSZÁR . .. Szép a huszár, ha fölül a lovára, Fényes kardját köti az oldalára, Onnan nézi, merre van a hazája, Édesanyja merre vár a fiára.

.. .Tegnap este jöttem meg a csatából, Leesett a vas a lovam lábáról, Nyisd ki kovács azta szurtos ajtódat, Jó élesre vasaid meg a lovamat! Népdal

143

lsten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőségge l, Nyújts feléje védő kart, Ha .küzd ellenséggel ; Balsors, akit régen tép , Hozz rá víg esztendőt , Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! Kölc sey Fer enc

A MAGYAR NÉP Szabad a magyar nép, szabad valahára, Kinek láncot verte k kezé re-lábára, S görbedt derekával a rabigát vonta, Mintha csak állat és nem ember lett volna. Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon daj kától a gyermek, És ha a csatában a halál eléri, Utószor e két szót mondja ki a fé rfi! Pe tőfi

144

Sándor

rut,~· · · Upj , ,~,~,

~

1'V.XYV

n.htU.L 7

a..,~ .. .

HÁROM ORSZÁG Valami csendült, pendült, valami csörrent, zörre nt a szoba felől. Bundás kutya hegyezte a fülét. Odafutott, s benézett az ablakon . A kis Zsuzsi segített az édesanyjának teríteni. A virágos abroszra fehér tányérokat, csengő poharakat rakott. Mellé fényes kanalat, villát. Az csengett, pengett, mint a sarkantyú . - Kést is tegye k, édesanyám 1 - kérdezte . - Nem lesz szükség késre sem a zöldbableveshez, sem a tepertős, túrós galuskához! De virágot tehetsz az asztalra! Édesapának mosol ygott a szeme, amikor a szépen terített asztalhoz ült. A fiúk is jókedvüen tel e pedtek le . Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd, amit édesanya feltálalt. Ebéd után édesapa megszólalt : - No, fiúk! Az kap mogyorót, aki kitalálja, hogy a mai ebéd melyik három országból való. - Magyarországból ! - vágta rá Band i. - Igaz, ami igaz! - derült édesapa. - De ez csak egy. Aztán é n nem is ilyen országra gondoltam ám! - Tudom már! - szólt Jóska. - Édesapa növé nyországra, állatországra és ásványországra gondolt. 10 Olvas6könyv rt -

A- 201.

145

- Csakhogy a mai ebéd ben n i ncs állatország ! - mondta Band i. A zöldbab, a galuska sem nem röfög, sem nem kotkodácsol' - De igen! Kotkodácsol! - kiáltott Zsuzsi. - Az igaz, hogya zöldbab is, a tészta is növényországból való, de a tojás, amivel gyúrt édesanyám , honnét van? - Azt a tyú k tojja - ismerte el Band i. - A tyúk pedig állat és kotkodácsol! A galuskán túró is volt. Az meg tej ből készül. Vajon honnan van a tej? - A tehén adja - mondta halkan Bandi. - A tehén pedig állat - toldotta meg Zsuzsi. - És a tepertő meg a zsír? - kérdezte nagyapó. - Az is állatországból való. A dísznó adja! - esett le az álla Bandinak. De rögtön fel is derült a képe. Felemelte a sótartót és mondta: --,- Ami ebben lakik, a harmadik országból, az ásványok birodalmából való. Ezt pedig én találtam ki! - Jól van, gyermekeim! - d icsérte meg őket édesapa, s a zsebébe nyúlt. Kivett egy marék mogyorót, és szétosztotta a gyermekek között .

-

146

A PARASZT ÉS A MEDVE Kiment egyszer egy paraszt az erdőszél re répát vetni. Szántott, túrta a földet. Odament hozzá egy medve, és így szólt: - Hallod-e te paraszt, most nyomban megöliek! - Ne ölj meg, mackóm, inkább vessünk együtt répát. Én megelégszem a gyökerével, te kapod a levelét! - Nem bánom - mondta a medve - , de ha becsapsz, ne merj többé az erdőbe jön n i! Ezzel eltűnt a tölgyek között. A répa szép nagyra nőtt. Elérkezett az ősz, és eljött a paraszt is, hogy kiszedje a répát. Kijön ám a medve a tölgyerdőből : ~ No, paraszt, gyer,ünk, kezdjük a répaosztást ! Add ki a részem! - Jól van, mackó, kezdjük. Enyim a gyökere, tiéd a zöldje. A paraszt a medvének adta a répa zöldjét, a répát meg szépen kocsira rakta, hogy a városba vigye . Berzenkedett a medve: - Hová mégy, paraszt? - Megyek, mackó, a városba gyökeret árulni! - Milyen a gyökér, hadd kóstoljam meg . Adott neki a paraszt egy répát. 10'

147

Megkóstolta a medve. s rögtön üvölteni kezdett: - Becsaptál. paraszt! Édesek a gyökerek! Nehogy még egyszer az erdőbe merj jönni. mert megölIek! A következő évben ugyanazon á helyen rozsot vetett a paraszt. Mikor megy aratni. várja ám a medve . - Most nem csapsz be. paraszt. add ki a részem! Igy szólt erre a paraszt: - Adom is. mackóm. Vedd a gyökerét. jusson nekem csak a levele ! Kiszedték. összegyűjtötték a rozsot. A paraszt odaadta a medvének a gyökereket. felrakta a rozsot a szekérre. és elindult hazafelé . A medve rágta. rágta a gyökeret. de sehogy sem ízlett neki. Nincs is azóta barátság a medve és a paraszt között . Orosz népmese

NYITNIKÉK Alszik a hóban a hegy . a völgy ; hallgat az erdő. hallgat a föld.

Háromszor hármat lüktet a dala. vígan. szaporán . mint éles fuvola .

Egyszerre mégis rezze n a táj: hármat fütyül egy kis madár.

Az a fuvolás a Nyitnikék! Már kezdi is újra az énekét :

Nyitni kék. fütyüli. nyitni kék. szívnek és tavasznak nyílni kék! Szabó Lórinc

148

A TAVASZ .. . ZÖLDELLjETEK MOST, OH KEDVES TÉRMEZÓK ÉS LIGETEK ! ÁRNYÉKOS ERDÓK ÉS NEDVES RÉTEK, MOST ZÖLDELLJETEK !

... AMEZÓKNEK V[G NÉPÉVEL HADD JÁRJAM A BERKEKET, S A DALLÓ FILEMILÉVEL HADD ZENGJEK ÉNEKEKET!

Csokonai Vitéz Mihály

149

A SZÉNÉGETŐ ÉS AZ ŐZGIDA Egy

szénégető

hazafelé ballagott az

erdőből

a faluba. ló kedve

volt. estére megölel heti a két gyereket. a nagyobbacska Miskát és a kis julist. Mókust ígért nekik. mikor eljött hazulról. Miska. julis biztosan elszontyolodik. hogy nincs mókus . de apjuk megvigasztalja

őket

a szé-

pen szóló síppal. amit jávorfából faragott. Amint a

szénégető

ment. mendegélt az erdei úton. egyszerre

csak megpillantott egy bokor tövében egy sárgapöttyös -

Vajon mi történt veled . te kis árva? -

szénégető

a riadt jószágot simogatva. -

őzgidát.

dörmögte kedvesen a

Hol az anyácskád? Lelketlen

vadászok ejtették zsákmányul. vagy te kóboroltál el mellőle? .. Éhes is vagy. nincs. aki finom tejecskével tápláljon. Ne félj! vigasztalás. -

jó kézbe

k~rültél.

hangzott a

Anya né lkül elpusztulnál a vadonban.

Felfalna a falánk róka. elrabolna a ragadozó sasmadár. Én azonban hazaviszlek és felnevelünk. Ha megerősödtél. visszatérhetsz . az erdőbe ... Hálából pedig elszórakoztatod Miskát. juliskát ... A

szénégető

tegye az

őzgidát.

lekanyarította válláról üres tarisznyáját. hogy beleEbben a pillanatban a

sűrűségből előlépett

egy

őz.

Harciasan állt egy darabig. fülét meresztgette. Majd rekedt hang tört fel torkából. úgy hallatszott. mint a távoli kutyaugatás. -

No lám.

előkerült

a kis árva mamája! Na. így még jobb! ...

Örüljetek egymásnak! ... Menj az anyád hoz. te kis ügyetlen ! ... [gy szólt. s gyöngéden letette az őzgidát a selymes fűre. A sárgapöttyös egy vidám szökkenéssel anyjához simult. s vékonyka hangon nyöszörögni kezdett. Örömében nyöszörgött. A

szénégető derűs

arccal nézte. míg

őzmama

és gidája eltünnek

a sürüségben. aztán fütyörészve folytatta útját hazafelé. Nem vitt haza se mókust. se kis

őzet

a gyerekeknek. De a szépen

szóló faragott síp mellé ráadásnak hazavitte ezt a történetet. Lest ydn Sándor

150

BARANYKA - Hol jártál, báránykám? - Zöld mezőben, asszonykám ! - Mit ettél, báránykám ? - ~des füvet , asszonykám! - Mit ittál báránykám ? - Forrásvizet, asszonykám! - Ki vert meg, báránykám? - Szomszédlegény, asszonykám! - Sírtál-e, báránykám? - Sírtam biz én, asszonykám! - Hogy sírtál, báránykám? - Ehem-behem, asszonykóm! Népköltés

1 51

, 1-