Nehéz kimondani

Nehéz kimondani Az ünnepnapokon is dolgozó, jelentéktelen külsejű Holly eszményi titkárnőnek tűnik Eric számára. Egy nagy fogadás alkalmával azonban a lány meglepően új erényeket csillogtat meg, s fellépésével magára vonja egy másik cég főnökének figyelmét. Mi több, ezek után munkahelyet is vált, ahol nagyobb megbecsülésben részesül. Ericet vad féltékenység kínozza... 1. FEJEZET Eric Yorke belépett a Smart Yorke vállalat központi épületébe, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Szenteste, hat óra lévén arra számított, hogy egy teremtett lelket sem talál az irodaházban, de szerencsére nem így történt. Egy jelentéktelen külsejű, sötétkék kosztümös nő ült a bérelszámoláson a számítógép előtt, és apró kezével szélsebesen verte a billentyűket. Eric az egyik íróasztalra dobta az aktatáskáját, mire a nő ijedten összerezzent. –°Ne féljen! – nyugtatta meg a férfi. – Nem vagyok betörő, a főbejáraton jöttem be a portás szeme láttára. A törékeny nő kihúzta magát, és lassan Eric felé fordult. Alig lehet több húszévesnél, gondolta a férfi. Tipikus szürke kisegér. Sima, egyenes haj, se nem világos, se nem sötét, se nem hosszú, se nem rövid – jól illik jellegtelen külsejéhez. A lány szokatlanul nagy, szarukeretes szemüveget viselt. Remek. Pontosan ez kell neki. Egy nő, akinek vélhetően semmi sürgős dolga, ugyanakkor elég értelmesnek látszik, és valószínűleg könnyen rávehető, hogy szenteste segítsen neki egy kicsit. A nagy, aranybarna szempár a szemüveg mögül tűnődve méregette. –°Nem hittem betörőnek – felelte halk, meglepően kellemesen csengő hangján a lány. – Inkább kísértetnek. Szemlátomást nem jön könnyen zavarba. –°Tényleg? Pedig nem úgy néz ki, mint aki hisz a kísértetekben, Miss... –°Adams. Holly Adams. –°Tehát Miss Adams. Talán rossz a lelkiismerete? A lány a fejét rázta. –°Nem, de szenteste van, és nem hittem volna, hogy rajtam kívül más is bejön az irodába. Valami határozott céllal érkezett, Mr. Yorke, vagy csak körül akart nézni egy kicsit? Eric összehúzott szemmel nézett a lányra. –°Nem nézelődni jöttem, hiszen úgy ismerem ezt az épületet, mint a tenyeremet. De honnan tudja a nevem? –°Ott lóg a képe a tanácsteremben, rögtön az édesapja és Mr. Smart mellett. –°Csakugyan? Mégis különös, hogy felismert. –°Miért lenne különös? –°Mert az egy nagyon régi fénykép. Eric felült az íróasztal szélére, és maga sem értette, miért bonyolódik bele ebbe a beszélgetésbe. –°Most már értem – folytatta barátságos hangon a lány. – A képen ugyanis sokkal fiatalabbnak látszik, és nyoma sincs az arcán a mostani merevségnek. Csak nemrég jött vissza Kanadából, ugye? –°Igen – bólintott rosszkedvűen Eric. Mit képzel ez a jelentéktelen kis fruska? Hogy merészel ilyen személyes dolgokról fecserészni vele? Kétségkívül az egész londoni iroda ismeri a történetét, de most semmi kedve erről társalogni, különösen nem ezzel a lánnyal, aki úgy méregeti, mint valami ritka, kísérleti állatot. Még jól emlékezett rá, hogy utoljára akkor bámulták így az alkalmazottak, amikor fülig beleszeretett Alice-be. Valószínűleg mindenki bolondnak tartotta. Megvonta a vállát, és lepöckölt egy láthatatlan porszemet a kabátja ujjáról. Mentségére szolgáljon, hogy mindez évekkel ezelőtt történt, akkoriban még nagyon fiatal és tapasztalatlan volt. Na, ebből elég, csak az idejét pazarolja! Az órájára pillantott. Hat múlt tíz perccel, és nyolcra Diane-ért kell mennie. –°Miss Adams – szólalt meg. – Szeretném, ha begépelne és kinyomtatna néhány adatot, hogy az ünnepek alatt befejezhessek egy munkát. Legkésőbb fél nyolcra kellene. Holly pár másodpercig hallgatott, azután megszólalt lágyan csengő hangján: –°Mr. Yorke, nekem Mr. Haslett a főnököm. –°Neki pedig én vagyok a főnöke. Nem látom, mi itt a gond. A lány válaszolni akart valamit, de azután meggondolta magát, és inkább csöndben maradt. Eric kinyitotta az aktatáskáját, majd elővett egy köteg papírt. –°Tessék. Ha nincs más dolga, lásson neki! Holly némán fogta az iratokat, de amikor a férfi hátat fordított, csendesen megjegyezte: –°Ha esetleg lenne, maga azzal sem törődne. Eric megpördült, de Holly már a papírokat rendezgette. Habozott, vajon rendreutasítsa-e a lányt, de azután úgy döntött, majd inkább más alkalommal tér vissza az esetre. Most az a fontos, hogy Holly minél előbb hozzáfogjon a munkához. Jobb híján rá várt volna ez a feladat, de nem igazán értett a számítógépekhez. Ráadásul igaza van a lánynak, csakugyan az sem érdekelné, ha más dolga lenne. Elvégre Miss Adams az alkalmazottja, tisztelettel és engedelmességgel tartozik neki. Egyébként is nyilvánvaló, hogy nincs jobb dolga, különben nem lenne itt.

És mivel ő az igazgató, ő dönti el, éppen kinek dolgozzon a lány. Bement a könyvelő irodájába, és írt néhány sort Cliff Haslettnek, hogy Miss Adams decemberi bérszámfejtésénél vegye figyelembe a túlórákat. Azután felhívta Diane-t. Holly dühösen belökte az íróasztal fiókját, majd felpattant, és a csillogó-villogó karácsonyfa mellett kiviharzott az irodából. Szelíd szeme szikrázott a haragtól. Mit képzel ez az öntelt, pökhendi alak?! Szenteste betoppan az irodába, és elvárja, hogy hagyjon félbe mindent a kedvéért! De hiszen ő csak az alkalmazottja, nem arabszolgája! Belépett a liftbe, az ajtó lassan, puhán becsukódott mögötte. Tulajdonképpen saját maga a hibás. Meg kellett volna mondania, hogy a sógornője hét órára várja haza, és csak azért maradt benn az irodában, mert akadt még némi elintéznivalója, nem pedig azért, hogy a magukat félistennek képzelő főnökök parancsait lessé. Nagyot sóhajtott. A homlokát ráncolva keresztülvágott az előcsarnokon. Természetesen nem mondhatta el mindezt Mr. Yorkenak elvégre szereti a munkáját, és meg akarja tartani. Épp elég baj, hogy így is kicsúszott néhány meggondolatlan megjegyzés a száján, ami szemlátomást egy cseppet sem tetszett a férfinak. Csakhogy neki sem tetszett Mr. Yorke. Beképzelt majom! Annyira belelovalta magát a felháborodásba, hogy mire megérkezett az egyszerű chiswicki házba, ahol bérlőként lakott az ikertestvérénél, Noelnél meg a sógornőjénél, már a pokolba kívánta az egész Smart Yorke divatcéget az összes leányvállalatával együtt. Persze elsősorban az új igazgatót. Kinyitotta a bejárati ajtót, és szembetalálta magát Noellel. –°Boldog... – kezdte a testvére, de Holly arckifejezése láttán zavartan elnémult. –°Boldog karácsonyt! – üdvözölte a lány kelletlenül. Noel belekarolt. –°Barbara, készítek Hollynak egy italt – kiáltott a feleségének. Elkergette az útból a két fekete macskát, és az otthonos, régimódi, aranysárgára festett fabútorokkal berendezett konyhába vezette a húgát. – Úgy látom, szüksége van rá. Barbara, félbehagyva a sütés-főzést, feléjük fordult. –°Mi történt? – kérdezte aggódva. – Csak azt ne mondd, hogy felbosszantottak, hiszen kötélből vannak az idegeid! Ez persze túlzás volt, de Holly tudta, hogy csinos, fekete szemű sógornője mire gondol. Az évek során valóban megtanulta, hogy eltitkolja a gondjait, bátran mosolyogjon, és meglássa mindenben a szépet. Egy alacsony, jelentéktelen külsejű, szemüveges nőnél fontos, hogy kifejlesszen magában olyan tulajdonságokat, mint például a humor meg a segítőkészség. Pedig szívesen megmondta volna a véleményét annak a felfuvalkodott hólyagnak! Az otthonos konyha hirtelen eltűnt a szeme elől, és ismét maga előtt látta Eric Yorke arcát. Mennyire megdöbbent a férfi, amikor közölte, hogy neki Mr. Haslett a főnöke! Egy rabszolga ellenkezni mert vele! Mr. Yorke valószínűleg túlságosan is tudatában van előnyös megjelenésének, és azt képzeli, minden nő elalél a láttán. Ha emlékezete nem csal, az új igazgató ugyan nem különösebben magas, de széles vállú és erős testfelépítésű. Nem az a hagyományos értelemben vett férfiszépség, szabálytalan vonásai azonban vitathatatlanul vonzóak. Barna haja sűrű és enyhén hullámos, a tekintete megnyerő, a szája határozott vonalú, mégis érzékien duzzadt egy kissé. Az a típus, aki kétségkívül tetszik a nőknek, és akinek a hozzá hasonló lányok fel sem tűnnek. Az ilyen alakok általában kíméletlenül önzőek. –°Elárulod végre, mi történt? Ha el akarod mesélni, azt tanácsolom, ne várd meg, míg Chris visszajön. Hollyt a sógornője hangja riasztotta fel töprengéséből. Barbarának igaza van. Unokaöccse, a hároméves Chris, imádni való kölyök, de a jelenlétében képtelenség nyugodtan társalogni. –°Az új igazgató idegesített fel – kezdte Holly a beszámolóját. – Colby Yorke úgy döntött, hogy nyugalomba vonul, és a fiára bízza a londoni központ irányítását. –°Azt hittem, a fia Kanadában él. –°Úgy is volt. Tíz csodálatos, nyugodt esztendeig, Edward Smart halála óta. Barbara fürkésző pillantást vetett a sógornőjére. –°És most? Mi a baj Mr. Yorke-kal? Noel behozta az italt, Holly pedig szóról szóra beszámolt a történtekről. –°Te jó ég! – szörnyülködött Barbara. – Nagyon rád ijesztett? –°Nem, csak erőszakosan és udvariatlanul viselkedett. Barbara hamiskásan elmosolyodott. –°Úgy látom, megérdemelné, hogy megkínáljuk anyám szardíniás-kivis ételkölteményével. Épp most küldött belőle. Holly jókedvűen felnevetett. –°Dupla adagot sem sajnálnék tőle. Barbara anyja általában merész kísérleteket folytatott a konyhájában, s főztjével – a család egyöntetű véleménye szerint – még a legelszántabb vendégeket is el lehetett riasztani. –°Miért nem álltál a sarkadra? – kérdezte Noel felháborodottan. Holly vállat vont. –°Nem szokásom. –°Ne beszéljünk többet ilyen kellemetlen dolgokról! – szólt közbe Barbara békítően. – Elvégre szenteste van. Hagyjuk most a munkát meg Holly új főnökét! A jövőben remélhetőleg békén fogja hagyni.

Mindannyian egyetértettek Barbarával, Holly gondolatai azonban még sokáig Mr. Yorke körül jártak. Nem tudta volna megmondani, miért, de olyan érzése támadt, hogy sok baja lesz még az új főnökével. Sajnos, Hollynak igaza lett. Az ünnepnapok nagyon kellemesen teltek, akárcsak régen, amikor még éltek a szüleik. Hétfő reggel azonban, alighogy Holly megérkezett a munkahelyére, megjelent Eric Yorke, és jól felidegesítette a lányt. –°Miss Adams? – Holly épp csak helyet foglalt az íróasztalánál. – A múltkori munka miatt jöttem... –°Igen? – A lány anélkül, hogy felnézett volna, fogta az egyik iratrendezőt, és buzgón keresgélni kezdett valamit. – Remélem, elégedett volt vele, Mr. Yorke. –°Igen, igen, de lenne néhány változtatás. Holly érezte, hogy elönti a düh. Talán nincs ennek az alaknak titkárnője? Hát persze hogy nincs! Miss Lovejoy, a személyzeti osztály vezetője, ez ügyben tárgyal ma néhány jelentkezővel. Egy emelettel lejjebb azonban ott a titkárság. Holly először arra gondolt, hogy odairányítja Mr. Yorke-ot, de azután másként határozott. Bizonyos értelemben elismerésnek számít, ha az új igazgató hozzá fordul a kérésével. Csakhogy ez nem tűnt éppen kérésnek. A férfi már ki is teregette előtte a papírokat, és megmutatta, hol kell változtatnia. –°Természetesen, Mr. Yorke. Ahogy óhajtja, Mr. Yorke. Nem lett volna szabad ilyen gúnyos hangon beszélnie, de nem tudta türtőztetni magát. Ám ha Ericnek fel is tűnt a dolog, egy szóval sem adott hangot nemtetszésének. Zavartalanul osztogatta kurta, szabatos utasításait, mintha csak egy gépnek beszélne. Holly összeszorította a száját, fogta a papírokat, és közölte, hogy fél tizenkettő körül kész lesz vele. –°Tizenegyre kell. Biztos vagyok benne, hogy maga képes rá. –°Igen, ha egyetlen telefont sem veszek fel, nem törődök Mr. Haslett utasításaival, és még csak egy kávét sem iszom meg. A lány idegesen dobolt golyóstollával az íróasztalon. –°Ez a beszéd! Holly tiltakozni akart, de Mr. Yorke már indult is kifelé. A lány bosszúsan állapította meg, hogy a női alkalmazottak megbabonázva követik tekintetükkel az ifjú igazgatót. Mr. Yorke amint jól szabott, sötétszürke öltönyében keresztülvágott a helyiségen, maga volt a megtestesült erő és magabiztosság. Holly egy határozott mozdulattal megigazította a szemüvegét, és a számítógéphez fordult. Dühösen csépelni kezdte a billentyűket. Pontban tizenegy órára befejezte a munkát. Felnézett arra számítva, hogy a nagyfőnök bármelyik percben beléphet az ajtón. Mr. Yorke azonban nem jött. Talán azt várja, hogy személyesen vigye fel neki az iratokat? Minden bizonnyal. A hegy egyszer már elment Mohamedhez, másodszor nem fogja megtenni. A lány felállt. Az igazgatóság a tizedik emeleten helyezkedett el. Holly még sohasem járt ott, de úgy képzelte, hogy egy dühös titkárnő mint valami hétfejű sárkány védelmezi Mr. Yorke irodáját. És csakugyan ott állt a jókora íróasztal, rajta az irattartók meg a határidőnapló, de a sárkányt nem látta sehol. Tétován az ajtóra pillantott, amely minden bizonnyal a szentélybe vezetett. Eric J. Yorke – állt a bronz névtáblán. A lány halkan bekopogott. –°Igen, Miss Lovejoy? – szólt ki egy barátságtalan hang. –°Nem Miss Lovejoy vagyok – felelte Holly. –°Tessék? – Rövid hallgatás következett, azután hangosan becsukódott egy fiók, majd kivágódott az ajtó. – Aha, maga az – állapította meg Eric J. Yorke. Miért nem mondta rögtön? Már azt hittem, Miss Lovejoy az, egy újabb ostoba libával, aki azt képzeli, hogy a titkárnői munkakör betöltésének egyedüli feltétele a hosszú comb és a formás fenék. – Megcsóválta a fejét. – Ráadásul Miss Lovejoy szerint a legígéretesebb jelentkezőket már láttam. –°Csakugyan? – bukott ki a lányból maga számára is váratlanul a gúnyos kérdés. – Tehát úgy véli, hogy minden csinos nő egyben ostoba is? Meglehetősen régimódi felfogás. –°Én ugyanis régimódi ember vagyok, és ostobaságnak tartom azt a sok papolást a női egyenjogúságról, ha netán azzal akarta volna folytatni. – A tekintetét végighordozta Hollyn, tetőtől talpig felmérve rendezett, ám jelentéktelen külsejét. – Maga viszont úgy tűnik, Miss Adams, nem sok időt veszteget a megjelenésére. A lány éles szúrást érzett a szíve táján. Miért bántja ez a tényszerű megállapítás? Hiszen már rég megszokta, hogy a férfiak csak a szorgalmát és a kedvességét értékelik. –°Amint már célzott is rá, csupán időpazarlás lenne – felelte kurtán. Mr. Yorke türelmetlenül sűrű, barna hajába túrt. –°Meglehetősen tapintatlanul viselkedtem, ugye? A férfi szájából még a mentegetőzés is úgy hangzott, mintha ez kizárólag a lány hibája lett volna. Holly mosolyt erőltetett az arcára. –°Egy cseppet sem. Valóban nem sokat adok a festékekre, a parfümökre meg hasonlókra. Itt vannak a kimutatások, Mr. Yorke. –°Hm. – A férfi átvette a vaskos paksamétát, de bele sem pillantott, hanem valahová Holly válla mögé nézett. – Jaj, ne! Miss Lovejoy most jön a következő hosszú combú jelentkezővel! A lány legyőzte a kíváncsiságát, és nem fordult meg. –°Akkor nem is zavarom tovább. Ismét maga döbbent meg a leginkább saját gunyoros hangján. Eric Yorke egy percig meglepetten nézte. –°Köszönöm, Miss Adams. Ez minden – zárta le kurtán a beszélgetést. A lift felé menet Holly találkozott a meglehetősen kimerültnek tűnő Miss Lovejoyjal és egy csinos, barna hajú, ragyogó fogsorú lánnyal. Szinte megsajnálta őket. Minél jobban megismerte az új igazgatót, annál ellenszenvesebbnek találta.

A nap hátralévő részében Hollynak sikerült nem gondolnia Mr. Yorke-ra. Épp elég időt vesztegetett el rá, így hát teljes gőzzel dolgozott, hogy behozza a lemaradását. Öt órakor épp indulni készült, amikor odalépett hozzá Mr. Haslett, a könyvelő. Lomhajárású, magas, izmos férfi volt, szomorú kutyaszemekkel. Aznap este még a szokottnál is borúsabbnak látszott. –°Mr. Yorke látni óhajtja – közölte síri hangon. – Mármint az ifjabb. Most telefonált. Holly az órájára pillantott. –°Már indulni készültem. –°Halassza későbbre! Nem ismerem valami jól a fiatalurat, de hallottam, hogy nem tanácsos vele ujjat húzni. Ha látni kívánja, mennie kell. Azonkívül... – A tekintete még inkább elfelhősödött. – Talán valami jó híre van a maga számára. A lány ugyan nem látott semmi jót abban, hogy lekési a vonatát, de mit tegyen, nincs más választása. Elvégre ő itt csak egy szürke kis alkalmazott, és ha a nagy Mr. Yorke füttyent egyet neki ugrania kell, gondolta rosszkedvűen, miközben a lift felfelé suhant vele a tizedik emeletre. –°Jöjjön be! – szólt ki az ismerős, mogorva hang. – Mit álldogál ott? Te jó ég, ez egyre rosszabb! –°Na, jöjjön már beljebb! – nógatta Mr. Yorke, mivel Holly megtorpant az ajtóban. A férfi egy hatalmas íróasztal mögött trónolt, amely a tágas, fehér padlószőnyeggel borított iroda csaknem negyedét elfoglalta. A nagy panorámaablakból jól látszott a Szent Pál-katedrális kupolája. –°Nos, Miss Adams... – A mosolya, akár egy ragadozóé. – Egészen kiváló munkát végzett. –°Köszönöm – felelte a lány mereven. Csak nem azért kellett lekésnie a vonatát, hogy hallja, amit már úgyis tud? –°Hm. – Mr. Yorke összeillesztette az ujjhegyeit, és figyelmesen szemügyre vette Hollyt. – Mióta dolgozik nálunk? –°Öt éve. Az iskola elvégzése után azonnal idekerültem. –°Ezek szerint körülbelül huszonhárom éves. Mondja csak, van magában becsvágy, Miss Adams? A lány a homlokát ráncolta. –°Nem tudom... talán. De nem áhítozom Mr. Haslett állására, ha erre gondol. –°Nem is ajánlottam fel magának. Foglaljon helyet, kérem! – A férfi az íróasztal előtt álló fekete karosszékre mutatott. Holly habozott. – No, üljön már le! – nógatta Mr. Yorke türelmetlenül. – Ne féljen, nem harapom le a fejét. –°Ettől nem is tartottam. A lány kelletlenül helyet foglalt, majd hanyagul keresztbe vetette a lábát. Tudta, hogy szép a lába, de az is az eszébe jutott, hogy Mr. Yorke-ot hidegen hagyja az ilyesmi. Mikor felnézett, meglepetten tapasztalta, hogy az igazgató remekül mulat. –°Nem azért kérettem ide, hogy bemutatót tartson. – A férfi mosolyogva megcsóválta a fejét. – Bár igaz, ami igaz, rendkívül szépek a lábai. –°Köszönöm – biccentett Holly hűvösen. –°Nem tesz semmit. Tekintetbe véve egyéb képességeit, szívesen eltekintek ettől a kis fogyatékosságától. Mondja csak, szívesen dolgozna nekem, Miss Adams? –°Hiszen ezt teszem – felelte a lány zavartan. A férfi keresztbe fonta a karját, és előrehajolt. –°Úgy értem, hogy kizárólag csak nekem. Legyen a titkárnőm! 2. FEJEZET Holly döbbenten meredt az igazgatóra, miközben a gondolatok vadul kergették egymást agyában. Vajon Mr. Yorke komolyan megfontolta az ajánlatát, vagy csupán tréfál? És amennyiben komolyan gondolja, mit válaszoljon ő erre? Mr. Yorke biztosan szigorú főnök, és eszébe sem jut, hogy az alkalmazott is csak ember, akinek kívánságai, érzelmei lehetnek. –°Nem... – A lány idegesen megnyalta az ajkát. – Nem hiszem, hogy... Tanácstalanul elhallgatott. –°Úgy látom, nincs elragadtatva az ötlettől, ami felettébb üdítő – jegyezte meg a férfi szárazon. –°Nem egészen értem, mire gondol – felelte Holly. –°Valószínűleg nem. Tudja, ma végignézhettem Miss Lovejoy jelöltjeit. Kétségtelenül rátermett hölgy valamennyi, de nekem nincs szükségem olyan titkárnőre, aki az irodámban folyton a bájait mutogatja. Maga viszont nem ilyen. Holly azon tűnődött, vajon Mr. Yorke arra céloz-e, hogy neki nincsen mit mutogatnia. Tulajdonképpen mi kifogása Mr. Yorke-nak az olyan nők ellen, akik adnak a megjelenésükre? Az egyetlen oka, amiért ő nem foglalkozik többet a külsejével, mert sajnálja az idejét arra, hogy a tükör előtt álldogáljon. Inkább olvas, sétál, vagy a barátaival találkozik. –°Igazságtalan Miss Lovejoy jelöltjeivel szemben – állapította meg a lány hűvösen. – És biztos vagyok benne, hogy én sem felelnék meg az elvárásainak. –°Emiatt ne fájjon a feje! Maga lelkiismeretes, értelmes, nem akar elcsábítani, és remekül gépel. Holly lassan kezdte megérteni, milyen titkárnőt szeretne Mr. Yorke. Egy jelentéktelen, de ügyes teremtest, aki kérdezősködés nélkül minden utasítását azonnal végrehajtja. A férfi az imént inkább némi derültséggel, mintsem bosszankodva fogadta, hogy nem kapott rögtön az ajánlatán, de valójában elképzelhetetlennek tartja a visszautasítást. –°Tulajdonképpen nem is titkárnőt keres, ugye? Sokkal inkább rabszolgát. Az igazgató tekintete kifejezéstelenné vált. –°Ez a benyomása?

–°Őszintén szólva, igen. – Holly nem tudta, honnan veszi a bátorságot, hogy így beszéljen Mr. Yorke-kal, de nem tudta fékezni a nyelvét. – Szenteste sem jutott eszébe megkérdezni, hogy egyáltalán ráérek-e. Ma is nyakig voltam a hó végi elszámolásokban, és maga miatt mindent félbe kellett hagynom. Az persze nem érdekli, mit szólnának az emberek, ha nem kapnák meg idejében a bérüket. –°De végül is elkészítette a bérszámfejtést, ugye? A férfi szemlátomást némi derültséggel figyelte a lányt. –°Természetesen. Ha túlóráznom kellett is. –°Látja, hogy jól választottam, kedves Miss Adams? Maga lelkiismeretes, ha megbízom valamivel, azt időben és pontosan elvégzi. Holly nyelt egyet, miközben azon tűnődött, vajon miért nem örül a bóknak. –°Igaza van. Ha elfogadom az ajánlatát, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt. Csakhogy én nem titkárnő vagyok, hanem a könyvelésen dolgozom. –°Tudom. – Mr. Yorke figyelmesen Hollyra pillantott. – De mivel a munkám összefügg a számokkal, a maga képesítése csak előnyt jelent. És hogy titkárnő-e, vagy könyvelő? Higgye el, az elnevezésen nem fogunk összeveszni. A fizetésére mindenesetre nem fog panaszkodni. – Megnevezte az összeget. – Ugye igazam van? Holly igyekezett leplezni megrökönyödését. Összehasonlítva a jelenlegi pénzével, a felajánlott összeg egy kisebb vagyonnak tűnt. –°Igen – bólintott a lány. –°Rendben van. – Mr. Yorke felállt, és az íróasztalára támaszkodott. Mikor előrehajolt, Holly orrát megcsapta finom parfümjének illata, és észrevette az apró ráncokat a férfi szeme sarkában. Mr. Yorke idősebb lehet, mint gondolta. Ha tíz évet töltött Kanadában, akkor legalább harminckét évesnek kell lennie. – Tehát megegyeztünk. Majd beszélek Cliff Haslett-tel. Amíg nem talál maga helyett valakit, addig délelőttönként nálam, délutánonként a könyvelésen fog dolgozni. Néhány hét alatt remélhetőleg rendeződik a helyzet. –°De... – Holly nyelt egyet. – Mr. Yorke, én még nem döntöttem... –°Nem baj, én döntöttem maga helyett. Ha netán mégis kételyei vannak, megegyezhetünk egy hónap próbaidőben. – A férfi gúnyosan elmosolyodott. – Természetesen én is visszaléphetek. És legyen nyugodt, a szigorúan vett hivatali teendőkön kívül semmi egyebet nem követelek magától! – tette hozzá szemtelenül. Holly biztos volt benne, a férfi azt várja, hogy zavarában elpiruljon, ami meg is történt, de inkább a haragtól gyúlt ki az arca. –°Egy percig sem feltételeztem, hogy az íróasztal körül fog kergetni – vágott vissza fagyosan. – Rendben van, próbáljuk ki egy hónapig a dolgot! Ostobaság lenne ilyen remek fizetésről lemondania. Elvégre azért költözött a testvéréhez meg a sógornőjéhez, mert a fiatal pár alig tudta fizetni a ház törlesztő részleteit. Noel, aki autókereskedéssel foglalkozott, nem keresett valami fényesen. A Hollytól kapott lakbérrel úgy-ahogy a felszínen tudták tartani magukat. A lány egy pillanatra lehunyta a szemét. A fizetéséből ezentúl jobban támogathatja a családját, sőt még félre is tehet, és néhány év múlva saját lakást vásárolhat magának. Lassan mintha valóra válnának az álmai. Bátran a főnöke szemébe nézett. –°Ami a feladataimat illeti, mindent el fogok végezni, ami a munkakörömhöz tartozik – közölte. – Miss Lovejoy megmutatta az álláshirdetést, így ismerem a részleteket. –°Igen? Mire akar kilyukadni, Miss Adams? – Mr. Yorke előrehajolt, a szeme keményen megvillant. –°Jó előre szeretném tisztázni: nem tartozik a munkakörömbe, hogy kávét vagy teát főzzek, az öltönyeit elvigyem a tisztítóba, vagy ajándékot vegyek a feleségének – jelentette ki Holly, és hátradőlt a székében. Tulajdonképpen a fentiek ellen sem lett volna különösebb kifogása, legalább egy kis változatosságot hoztak volna a munkájába, de Mr. Yorke viselkedése határozottan bosszantotta. Nem lesz hajlandó kiszolgálni ezt a nagyképű alakot. A férfi lassan felállt, és a háta mögött összekulcsolta a kezét. –°Nincs feleségem – jegyezte meg hűvösen. – Tehát ez a pont kiesik. Ami pedig a kávét meg a tisztítót illeti... nos, majd meglátjuk. Miss Adams, nagyon köszönöm, nem szeretném tovább feltartani. Holnap reggel pontban kilenc órakor várom. Holly dühös volt, de nem mutatta. –°Rendben van, Mr. Yorke. Viszontlátásra! Eric mosolyogva nézett utána. Úgy tűnik, az apró termetű Miss Adams nagyobb kihívást jelent a számára, mintsem gondolta volna. Van benne valami... Nem baj, biztosan jól kijönnek majd egymással. A lány szerencsére nem buta. A remek fizetéséről nem fog lemondani olyan nevetséges apróság miatt, mint például a kávéfőzés. Becsukta az ajtót Holly mögött, majd az ablakhoz sétált. Kinn már besötétedett, és mélyen lent a lámpák fényében megcsillant az esőtől nedves utca. Eric hirtelen úgy érezte, hogy ezt a jelenetet egyszer már átélte. Valóban, az utca ma éppen úgy nézett ki, mint aznap este, amikor megtudta Alice-ről az igazat... Alice... Nem, az ördögbe is, nem fogja az a kis hozományvadász örökre megkeseríteni az életét! A homlokát ráncolva masszírozni kezdte a tarkóját. Szerencsére rábukkant a kedves mosolyú, nagy szemű Holly Adamsre. Úgy különbözik Alice-től, mint a szén a gyémánttól. Holly esetében nem fenyegeti az a veszély, hogy még egyszer bolondot csináljon magából. Elvégre már nem egy tapasztalatlan kamasz, az új titkárnője pedig kifejezetten nem az esete. Egyébként a lány is világosan a tudomására hozta, hogy a legkevésbé sincs oda érte. Nem hajlandó kávét főzni, tisztítóba menni, bevásárolni... Önkéntelenül ismét elmosolyodott. Azután az íróasztalához lépett, fogott egy tollat, és rövid töprengés után írni kezdett. Miss Adams csodálkozni fog!

Holly először úgy tervezte, hogy az első munkanapján a Szilvakék kosztümjét veszi fel, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Mr. Yorke a végén még azt képzelné, hogy miatta öltözik ki. Már így is éppen eléggé beképzelt. Mikor reggel bekopogott, Mr. Yorke még nem érkezett meg az irodájába, így Holly helyet foglalt a jókora íróasztalnál az előtérben. Minden a rendelkezésére állt, amire csak szüksége lehetett a munkájához. Sőt tegnap óta egy számítógépet is hoztak. Holly felsóhajtott. Egy kicsit még idegenül érezte magát, de nemsokára mindent meg fog szokni. Gondolataiba merülve felállt, és a kávéfőzőhöz lépett. Egy csésze kávé igazán jólesne. Csak akkor jutott az eszébe, mit is mondott előző nap a főnökének, amikor már csöpögni kezdett a gőzölgő folyadék az üvegpohárba. Hirtelen megszólalt mögötte a már jól ismert hang: –°Remek ötlet, Miss Adams. Látom, észhez tért. Hozna nekem is egy csészével? Azután pedig gépelje le ezeket a leveleket! Holly lassan megfordult, és átvette a férfitól a diktafonba való szalagot. –°Butaságot csináltam. –°Tessék? –°Tudja, a kávé. Nem gondoltam végig, mit teszek, mikor megfőztem. –°Remek. Akkor gépelje le azokat a leveleket is gondolkodás nélkül! Úgy tűnik, nagyszerű dolgokra képes, ha nem gondolkodik. Mr. Yorke elfordult, és leült az íróasztalához. Holly felháborodottan pillantott rá, de a férfi már elmerült néhány irat tanulmányozásában, mintha teljesen megfeledkezett volna a titkárnője jelenlétéről. A kávéfőző kikapcsolt, Holly töltött magának egy csészével, és le akart ülni az íróasztalához. –°Miss Adams, megfeledkezett a kávémról! – figyelmeztette Mr. Yorke. –°Nem tartozik a munkakörömbe – tiltakozott Holly. Maga sem értette, honnan veszi a bátorságot az ellenkezéshez. A munkatársai nem így ismerték. Ha bárkinek szüksége volt valamire, nyomban Hollyhoz fordult, mivel tudták, hogy rendkívül segítőkész. Mr. Yorke azonban mintha különös hatással lenne rá. –°Miss Adams! – A férfi hangja ingerülten csengett. – Idejönne? Szeretnék mutatni valamit. Holly habozott, de mikor látta, hogy az igazgató türelmetlen mozdulattal rábök az íróasztalán az egyik papírra, letette a csészéjét, és odament hozzá. –°Olvassa el! – szólította fel Mr. Yorke. A lány engedelmeskedett. A főnöke a titkárnő munkakörének leírását mutatta neki. Az utolsó bekezdés így hangzott: A tea elkészítése és felszolgálása is a titkárnő feladatai közé tartozik. Akárcsak az igazgató utasításainak megfelelően a személye körüli egyéb apró teendők ellátása. –°Látja? – diadalmaskodott Mr. Yorke. – A dolog egyértelmű. –°Ezt utólag írta hozzá – méltatlankodott Holly. –°És? –°Nem tisztességes eljárás... –°Dehogynem. Azért alkalmaztam, hogy nekem dolgozzon, és én határozom meg a munkakörét. Higgye el, nagyon megbánja, hanem engedelmeskedik! –°Ezt fenyegetésnek szánta? –°Úgy valahogy. Én ugyanis pocsék kávét főzök. Holly a főnökére pillantott, és észrevette, hogy árulkodóan megrándul a szája széle. –°Rendben van. A lány vonakodva a kávéfőzőhöz lépett, majd töltött még egy csészével. Mr. Yorke-nak természetesen igaza van. Az ő joga meghatározni az alkalmazottai feladatkörét. Akinek nem tetszik, az mehet. Csakhogy Holly a legkevésbé sem szeretett volna megválni a munkahelyétől... Félóra múlva ismét belépett az irodába, és letette főnöke íróasztalára az elkészült leveleket. –°Remélem, nincs kifogása ellene – szólt mereven -, de végrehajtottam néhány változtatást. –°Ezt el is vártam magától – felelte a férfi anélkül, hogy felpillantott volna. –°Igen? – kérdezte a lány zavartan. –°Tudja, a helyesírás nem az erősségem. – Maga elé húzta a leveleket, és egy idő múlva csúfondárosan elmosolyodott. – Amint látom, a stílusom sem tetszett. –°Csak arra gondoltam... –°Ne mentegetőzzön! Kitűnő munkát végzett. Remélem, jól boldogul majd ezekkel a számokkal is. Holly elvette a feléje nyújtott irattartót, közben a kezük egy pillanatra egymáshoz ért. A lány összerezzent. Vajon Mr. Yorke szándékosan tette, hogy lássa, mit szól hozzá? A férfi azonban már ismét a munkája fölé hajolt. Holly nagy levegőt vett, és visszament a szobájába. Kutyából nem lesz szalonna. A főnöke igazi zsarnok, ráadásul a legrosszabb fajtából. Talán, ha ügyesen kezeli, mégis elboldogul vele. Egy hónap múlva azonban a lány már nem tudta volna megmondani, tulajdonképpen ki boldogul el kivel. Meglepően jól ment Mr. Yorke-kal a munka, de ha Holly alaposabban belegondolt, látnia kellett, hogy mindig az történik, amit a főnöke akar. Annak idején ugyan közölte Mr. Yorke-kal, hogy nem fog kávét főzni, de ennek ellenére megtette. Ha a főnöke megkérte, hogy hozza el a tisztítóból az ingét, ő ment, mivel az igazgatónak egy félóra múlva fontos értekezlete lett volna, és összekente az ingét filctollal. Holly nem tagadhatta meg a rendkívül elfoglalt Mr. Yorke-tól ezt az apró szívességet. Azután a főnöke megfeledkezett a húga születésnapi ajándékáról, és emiatt olyan kétségbeesettnek látszott, hogy Holly maga ajánlotta fel, majd vesz valamit.

Mr. Yorke elárasztotta munkával, de mindig szívesen fogadta az ötleteit, sőt nagyra értékelte az ilyesfajta fáradozását. Szigorú főnök volt, de végül is nagyvonalúan megfizette, és igazán kifogástalanul viselkedett. A lány nem is értette magát, hogy miért idegenkedik annyira tőle. Talán, mert ösztönösen tartott a jóképű férfiaktól. Sok keserű tapasztalatot szerzett ezen a téren. Mennyi fájdalmat okozott például Andy... A próbaidő utolsó napján négy órakor Holly hallotta, hogy a főnöke dühösen lecsapja a kagylót, és szitkozódni kezd. A lánynak elakadt a lélegzete, mert nem szokott hozzá, hogy Mr. Yorke-nak ilyen dühkitörése legyén. Azon tűnődött, vajon rajta fogja-e levezetni haragját a férfi? Nem kellett soká töprengenie. –°Adams! – Az igazgató kirohant az irodából, és megállt a titkárnője íróasztala előtt. – Miért nem kaptam meg Diane Darcy üzenetét? –°Az üzenetét? – visszhangozta Holly zavartan. –°Pontosan. Hogy nem ér rá ma este színházba jönni velem. –°Számomra teljességgel érthetetlen, miért nem kapta meg. – A lány fagyosan elmosolyodott. – Nemcsak hogy letettem az íróasztalára az üzenetet, hanem külön fel is hívtam rá a figyelmét. Igaz, maga nem is válaszolt. Valószínűleg kidobta a cédulát. –°Csak semmi magyarázkodás, Adams! Diane azt mondja, hogy tegnap délben felhívta magát, én pedig tegnap este vettem meg a jegyeket. – A férfi ingerülten a határidőnaplóra bökött. –°Igen, felhívott, és én átadtam az üzenetét – ismételte meg Holly nyugodt hangon. – És nem szeretem, ha hazugnak neveznek, Mr. Yorke. Valamint éppúgy nem szeretem, ha Adamsnek szólítanak. Magának Holly vagyok, vagy Miss Adams. Egy percig azt hitte, hogy a férfi mindjárt megpukkad mérgében. A szeme szikrázott, az arca kivörösödött. Azután dühösen megragadta a karját, mire a lány összerezzent. Érdekes módon azonban nem érzett félelmet, inkább valami furcsa bizsergést. –°Te jó ég, ne nézzen úgy rám, mintha attól tartana, hogy megütöm! Mr. Yorke azonnal elengedte. –°Egy percig csakugyan megfordult a fejemben – felelte Holly megkönnyebbülten. –°Adams, ne legyen ostoba! Néha ugyan kihoz a sodromból, de mindent egybevetve elégedett vagyok a munkájával. Egyébként, ha nem így lenne, akkor sem ragadtatnám magam tettlegességre. –°Biztosan nem. – Holly zavarba jött Mr. Yorke érintésétől, és a szíve is hevesebben kezdett el verni, de már újra ott ágaskodott benne a régi dac. – Ennek ellenére nem szeretem, ha Adamsnek szólít. Nehéz kimondani – Hm. – Eric ismét megfogta a lány könyökét, de szemlátomást nem is tudta, mit csinál. – Rendben van, Holly, tehát mi az ördögöt művelt azzal az üzenettel? –°Már mondtam. Az íróasztalára tettem, de ha nem hisz nekem... Lerázta a férfi kezét a karjáról, és felállt. –°Igen? Akkor mi lesz? Mr. Yorke kihívóan felhúzta a szemöldökét. Holly nyelt egyet. A férfi már nem látszott dühösnek, inkább tűnődőnek. Lehet, hogy még élvezi is a helyzetet, ő azonban mégsem tűri, hogy hazugnak nevezze. –°Akkor sajnos nem marad más választásom, mint hogy felmondjak – jelentette ki bátran, és elfordult, nehogy az igazgató meglássa szemének gyanús csillogását. A legnagyobb meglepetésére Mr. Yorke megkerülte az íróasztalt, megfogta az állát, arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzen. –°Ne legyen szamár! – mondta békítően. – Egyszerűen csak ideges lettem. Bocsásson meg, ha megbántottam! –°Másokat is hazugnak nevez, ha ideges lesz? – lázadozott Holly, és érezte, hogy szaporábban veszi a levegőt, mint máskor. –°Nem. Csak magát. Ne kérdezze, miért! A lánynak nem is kellett kérdeznie. Megszokta már, hogy a Mr. Yorke-hoz hasonló férfiak így kezelik. Vagy semmibe sem veszik, vagy megteszik bűnbaknak. Holly már régóta nem várt semmit a másik nem vonzó képviselőitől, ezért is csodálkozott el azon, hogy most miért vette a szívére főnöke kirohanását. Nem akarta azonban, hogy a férfi észrevegye, mennyire megbántotta. –°Semmi baj – jelentette ki végül, és igyekezett közömbös arcot vágni. – Nem tudom, mi történt azzal az üzenettel, de képzelem, mennyire dühös, amiért kárba vesznek a jegyek. –°Ez igaz. – A férfi tűnődve megdörzsölte az állát, és fürkésző pillantást vetett Hollyra. – Legalább annyira dühös, mint az, akit hazugnak neveznek. Viszont azt hiszem, megtaláltam a helyes megoldást. –°Igen? A lány kerülte a főnöke tekintetét. –°Jöjjön el helyette maga a színházba! Holly meghökkenve nézett rá. –°Hogy hogy helyette? – kérdezte csodálkozva. –°Hát ahelyett, hogy otthon üldögélne, és a lehetetlen főnöke miatt dühöngene. –°Nem szoktam dühöngeni – ellenkezett a lány. –°Valóban? Akkor valószínűleg semmi kifogása sem lesz ellene, hogy megnézze Pénelopé Kelly új vígjátékát. Vagy talán fél, hogy véletlenül elneveti magát? Na, tessék! Most meg azt állítja róla, hogy sótlan, mogorva alak. –°Természetesen nem! – fortyant fel Holly. – Sőt nagyon kedvelem Pénelopé Kellyt, de... –°De meg van sértődve, és nem jön velem sehová, igaz?

A lány gyorsan ránézett. A férfi arca ugyan rezzenéstelennek tűnt, de Holly mégis úgy érezte, hogy titokban jól mulat rajta. Hirtelen ellenállhatatlan vágyai érzett, hogy végre kimozduljon otthonról, nevessen, szórakozzon. Ráadásul időtlen idők óta nem járt színházban. Egy estét igazán kibír a főnöke társaságában. Kár lenne azokért a jegyekért. –°Szó sincs róla, nagyon szívesen elmegyek. Hánykor találkozunk? –°Látja, ez már sokkal jobban hangzik. – Mr. Yorke elismerően biccentett, és az órájára nézett. – Mit szólna hozzá, ha most hazavinném? Gyorsan átöltözik, és a színdarab előtt még megvacsorázunk. –°Megvacsorázunk? – ismételte elhűlve Holly. Erre igazán nem számított. –°Természetesen. Talán azt hitte, hagyom, hogy éhezzen? –°Eszembe se jutott, hogy valahol megvacsorázhatnánk – vallotta be a lány. Végül is jó ötlet. Gyorsan rendet rakok az íróasztalomon. Azzal elkezdte az iratokat összerakosgatni, de hirtelen megérezte, hogy figyelik, és a keze elakadt mozdulat közben. Megfordult, és megpillantotta Mr. Yorke-ot az irodája nyitott ajtajában álldogálni. Furcsa kifejezés ült az arcán, mintha maga sem értené, miért is hívta meg ezt a jelentéktelen külsejű lányt vacsorázni. Hogy valamiképpen agyoncsapja ezt az unalmasnak ígérkező estét? Holly elfordult. Egyszeriben elszállt a jókedve. A gyönyörű, szőke Diane Darcy felkapott fotómodell. Ő csupán szürke kisegér mellette. Mr. Yorke már valószínűleg megbánta az ajánlatát. No de ez az ő baja! Holly dacosan felszegte a fejét. Elhatározta, hogy csak azért is kellemes estéje lesz. Tíz perc múlva már Eric Yorke áramvonalas, fehér Maseratijában ült. Kinyújtotta a lábát, és hátradőlt a fehér bőrülésen. Az efféle fényűzést elég könnyen meg lehetne szokni, gondolta elégedetten, és örült, hogy a főnöke nem rontja el az örömét holmi kényszeredett, udvarias társalgással. A férfi gyorsan hajtott, ügyesen cikázva az esti csúcsforgalomban. Így viszonylag hamar megérkeztek Noelék házához. –°Az előző életében talán autóversenyző volt? – évődött Holly. Eric elmosolyodott. –°Fogalmam sincs, de a jelenlegiben az vagyok. Hát persze! – jutott a lány eszébe. Egy évvel ezelőtt az egész iroda lázban égett, mert Eric Yorke megnyert egy híres autóversenyt. Holly nem tudta pontosan, melyiket, mert akkoriban nem érdekelte a dolog. –°Bejön, amíg átöltözöm? – kérdezte, és zavartan megköszörülte a torkát. Egyszeriben kényelmetlenül érezte magát. Noel és Barbara valószínűleg hamis következtetéseket fognak levonni a meghívásból, azt hiszik majd, hogy randevúzik a főnökével. Mr. Yorke pedig biztosan nem állja meg, hogy ne tegyen valami rosszalló megjegyzést a házban uralkodó rendetlenségre. – Vagy talán szívesebben megvár az autóban? – tette hozzá gyorsan. –°Inkább bemegyek. – A férfi kiszállt, és megfogta Holly karját. – Igyekezzen, Adams, nem szeretek kapkodva enni. –°Hollynak hívnak – javította ki a lány, miközben a gazzal benőtt úton megindultak a ház felé. –°Rendben van. Engem pedig Ericnek. Holly megtorpant, és tanácstalanul meredt az igazgatóra. –°Tudom, Mr. Yorke. –°Nem figyelt. Nem Mr. Yorke, hanem Eric. –°De nem szólíthatom a keresztnevén. Elvégre... elvégre a főnököm. –°Ez igaz, és majd gondoskodom róla, hogy ne feledkezzen meg erről. Most azonban színházba megyünk, tehát jobb szeretném, ha közvetlenebbül viselkednénk egymással. –°Én viszont nem – ellenkezett önkéntelenül is a lány. –°Tegye, amit mondtam! – utasította a férfi. – Semmi kedvem egész este egy olyan fiatal hölgyet szórakoztatni, aki folyton a munkahelyemre emlékeztet. –°Nem kell szórakoztatnia – feleselt Holly. –°Veszem észre. – A férfi figyelmesen nézte, amint Holly a táskájában a kulcs után kotorászik. – Ezzel szemben én elvárom, hogy szórakoztasson. –°Mit szólna hozzá, ha pajzán dalokat énekelnék? – kérdezte a lány csípősen, és bevezette a vendéget a konyhába. Eredetileg a nappaliba akarta kísérni, de ha Mr. Yorke ragaszkodik a közvetlenséghez, akkor Chris, a macskák és a konyha pontosan megfelel majd neki. Csakhogy várakozásával ellentétben sem Christ, sem a macskákat nem látta sehol. –°Kedves lenne magától – bólintott a férfi, és leült a konyhaasztalhoz. –°Még soha nem hallott énekelni! A férfi szája széle megrándult. –°Szóval az éneklés nem tartozik az erősségei közé? Nem tesz semmit, a kedélyes társalgással is megelégszem. A lényeg, hogy ne ellenkezzen folyton. Tehát ezentúl Ericnek fog szólítani. Holly sejtette, hogy hiába is tiltakozna. –°Rendben van – adta meg magát nagyot sóhajtva. – Ha ez boldoggá teszi! –°Látja, ez már jobban hangzik. Szeretem, ha a barátnőim boldoggá tesznek. –°Nem vagyok a barátnője – emlékeztette a lány, és maga is elcsodálkozott, hogy ez a cáfolhatatlan tény már-már szomorúsággal tölti el. – Diane a barátnője. –°Igen, de ma este maga helyettesíti. Holly már a nyitott ajtóban állt, most mégis megfordult. Vajon a főnöke ezt komolyan gondolja, vagy csak ugratja? Mr. Yorke elmosolyodott, és a lány becsukta maga mögött az ajtót. Hát persze! Hogy is képzelhette,

hogy egy ilyen jóképű férfi egy napon említené őt Diane-nal. Kétségkívül ügyes titkárnő, de nem tekinthető igazi nőnek. Felszaladt az emeletre, hogy felvegye az egyetlen jó ruháját. Puha, sötétzöld, klasszikus szabású gyapjúszövet. Egyedül a szemüvege zavarta nagyon. Hiába, Mr. Yorke-nak meg kell békülnie vele. Mikor visszament a konyhába, elsőként a két macskát pillantotta meg. Eric előtt, az asztalon ültek, és szinte megbabonázva figyelték a férfit nagy, sárga szemükkel. Mr. Yorke nem látszott túlságosan elragadtatottnak. –°Sajnálom – mentegetőzött Holly. – Nem szereti a macskákat? –°A konyhaasztalon semmi esetre sem. A lány igazat akart adni neki, de mielőtt válaszolhatott volna, egy kisfiú rontott be izgatottan a konyhába. –°Holly néni! – kiáltotta lelkendezve. Hirtelen megtorpant, azután szemrehányóan hozzátette: – El akarsz menni valahová, ugye? –°Igen – bólintott a lány. – Chris, ő Mr. Yorke. Legnagyobb meglepetésére Eric komolyan kezet rázott a gyerekkel. –°Ha nincs ellene kifogásod, szívesen elmennék vacsorázni a nagynénéddel. Egy kis időre kölcsön tudnád adni nekem? –°Mennyi az a kis idő? – érdeklődött Chris. – Holnap reggelre visszahozod? –°Hát persze! – vágta rá egy kicsit zavartan Holly. – Csak néhány órára megyek el. –°Megígérem, hogy vigyázok rá – tette hozzá mosolyogva Eric. –°Hát akkor... – Chris a homlokát ráncolta. – Mr. Yorke? –°Tessék. –°Nem gondolja, hogy a mamámat leszámítva Holly a legszebb nő a világon? A lány érezte, hogy kigyúl az arca. Gyorsan kisietett az előszobába, hogy ne hallja a választ. A mély hang azonban oda is elkísérte. –°De igen. Megtalálja azokat a dolgokat, amiket elvesztek, kávét főz, kijavítja a hibáimat, és emlékeztet minden megbeszélésemre. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle. –°Szóval úgy érti, pontosan olyan, mint a mamám? Holly hallotta, hogy Eric szívből jövően felkacag. –°Igen – helyeselt. – Így is mondhatjuk. 3. FEJEZET –°Miért nem tudok megszabadulni attól az érzéstől, hogy maga haragszik rám? – kérdezte Mr. Yorke, miközben megállt az autóval. –°Nem tudom. Holly a világ minden kincséért sem vallotta volna be, hogy szörnyen dühítették főnöke iménti szavai. A legszívesebben közölte volna Erickel, sohasem gondolt arra, hogy anya legyen, mivel ehhez először is egy férfira lenne szüksége, és ez nála szóba sem jöhet. –°Jöjjön már! – A férfi megkerülte a kocsit, és udvariasan kinyitotta az ajtót a lány előtt. – Egy jó marhasült, és máris másként látja a világot. –°Nem szeretem a marhasültet. Holly tudomást sem véve a férfi kinyújtott kezéről, kiszállt a kocsiból. –°Tőlem akár spagettit is ehet. A lényeg, hogy ne mérgelődjön. Mr. Yorke bezárta az autót, belekarolt a lányba, és megindult vele az emberektől nyüzsgő utcán. Viharos szél támadt, mire a férfi egy kicsit szorosabban magához húzta Hollyt. A lány maga is elcsodálkozott, milyen jó érzések fogják el főnöke közelében biztonság, védettség és még valami más, amit nem tudott megmagyarázni. Idegesen megnyalta az ajkát. Látta, hogy Eric a Soho egyik legelegánsabb éttermébe viszi, és furcsán elszorult a gyomra. Ebben az előkelő környezetben olyan lesz, mint elefánt a porcelánboltban... A férfi azonban egészen természetesen viselkedett, és ezzel megkönnyítette a helyzetét. –°Tehát – kezdte Eric, miután helyet foglaltak az egyik sarokban a hófehér abrosszal megterített asztalnál, amelyen ezüst gyertyatartó és egy csokor friss virág állt. – Ki vele, mit követtem el? –°Semmit – válaszolta Holly, miután leadták a rendelést. –°Mióta elindultunk a házukból, egyfolytában duzzog. –°Nem szoktam duzzogni. –°Nem? Azt is mondta, hogy nem szokott mérgelődni, de az elmúlt háromnegyed órában az ellenkezőjét bizonyította. Most már elég legyen, Holly! A lány a terítőt nézte, és felsóhajtott. Ericnek igaza volt. Valóban mérgelődik, és ebben nem a férfi a hibás. Honnan tudhatta volna, hogy megsérti egy véletlenül elejtett megjegyzésével? És miért is esett neki annyira kellemetlenül? Hiszen a főnöke nem akart rosszat. –°Sajnálom. Felpillantott, és látta, hogy Eric komolyan nézi. –°Mi a baj, Holly? Nem szokott úgy viselkedni, mint egy nebáncsvirág, ezért is esett magára a választásom. A lány már mondani akarta, hogy semmi baja, de az őszinteséget sugárzó, barna szempár jobb belátásra bírta. –°Semmi különös, csak rosszulesett, amikor találónak vélte Chris megállapítását, hogy olyan vagyok, mint a mamája. A férfi a homlokát ráncolta. –°Nem úgy értettem. –°Tudom. – Holly idegesen játszott a villájával. – Valószínűleg csak azért esett rosszul... Mert én soha nem leszek anya. –°Tessék? – A lány legnagyobb meglepetésére Eric megfogta a kezét. – Ezt a szamárságot meg honnan veszi?

Holly állta a főnöke tekintetét. A férfi szeme, a keze, az egész lénye annyi melegséget sugárzott... Egyszerre elszorult a torka. –°Mert én soha nem megyek férjhez. – Miért gondolja? Biztosan vannak barátai. A lány a fejét rázta. –°Az egyetlen, akit félig-meddig annak nevezhettem, Andy volt. Kicsi korunk óta ismertük egymást, és mindig úgy terveztük, hogy ha felnövünk, összeházasodunk. Én komolyan is gondoltam, egyszerűen imádtam Andyt. Ő azonban beleszeretett egy gyönyörű lányba, mire én úgy döntöttem, soha nem megyek férjhez. Holly levette a szemüvegét, és megtörölte a szemét, miközben igyekezett elhessegetni fájó emlékeit. Andyvel mindig nagyszerűen megértették egymást. Ám a fiú egy nap közölte vele, hogy beleszeretett Adelebe. Aznap este Holly hosszan, keservesen sírt, és mikor a tükör elé állt, egyszeriben Andy szemével látta magát. Egy szemüveges, sápadt, seszínű hajú kislány, össze sem lehet hasonlítani a gyönyörű Adele-lel. Akkor letörölte a könnyeit, és elhatározta, hogy ezentúl inkább a belső értékek kifejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Férj nélkül is lehet értelme az életének. Azóta következetesen kerülte az olyan helyzeteket, ahol újabb sebeket szerezhet. Andy nem sokkal később feleségül vette Adele-t, Noel és Holly pedig a tanulmányaik befejezése után Londonba költöztek, mert ott kaptak munkát. A lány már régóta nem gondolt Andyre. Egészen a mai napig... Összerezzent. Eric figyelmesen nézte, egy kicsit talán túlságosan is figyelmesen. –°Bocsásson meg, nem akartam az élettörténetemmel untatni – mondta Holly halkan. Már régen túljutott ezen a csalódáson. Akkor viszont miért mesél róla épp a főnökének? –°Nem untat – tiltakozott Eric. – Maga nagyon fiatal, hiszen csak huszonhárom éves. Még rengeteg ideje van. A férfi úgy beszélt vele, mint valami kisgyerekkel. Csakhogy Holly távolról sem érezte már magát annak. –°Nem, nem erről van szó – csúszott ki a száján. – Egyszerűen nem tartozom az olyan nők közé, akikre felfigyelnek a férfiak. Egyébként pedig elégedett vagyok a munkámmal. Ezt meg miért mondta? Úgy hangzik, mintha sajnálná magát. Holott tényleg nem akar férjhez menni, és valóban elégedett a hivatásával. –°Örülök, hogy így gondolja – felelte egy kissé kétkedve Eric. – De ha egyszer majd férjhez akar menni, biztosan megtalálja az igazit. Ez olyan kioktatóan, fellengzősen hangzott, mintha a férfi valóban egy megszeppent gyerekkel beszélne. Hollyban egyszerre megpattant valami. –°Persze, igaza van! Mindjárt azt is bebeszéli nekem, hogy maga is szívesen feleségül venne, ha nem lenne Diane a menyasszonya. – A férfi felvonta a szemöldökét, mire Holly ijedten a szája elé kapta a kezét. – Bocsánat! – mondta gyorsan. – Nem úgy gondoltam. –°Tudom. – Eric töltött a lánynak és magának a borból, majd magasra emelte a poharát. – És most fejezzük be ezt az ostobaságot, rendben? – Holly bólintott. Először is Diane nem a menyasszonyom, csak olykor-olykor találkozgatunk. Másodszor akkor sem venném el feleségül, ha maga lenne a szép Heléna. Nem szeretem a munkahelyen szövődő kalandokat. Harmadszor pedig ne legyen olyan rossz véleménnyel magáról! Talán tényleg nem egy lélegzetelállító szépség, de ügyes és nagyon okos. Igazán szemrevaló a lába, és elbűvölő a mosolya. –°Magát hidegen hagyják a szép lábak – ellenkezett a lány, de titokban örült a bóknak. A férfi elfojtott egy mosolyt. –°Nem erről van szó – felelte nyugodtan. – Nagyra értékelem a szép női lábat, de nem az irodámban. Számomra érthetetlen ez az önbizalomhiány. Én... –°Igenis van önbizalmam – jelentette ki Holly, és kényszeredetten elmosolyodott, főnöke kétkedő tekintetét látva azonban zavartan végigsimította a haját. –°Ez valami különlegesen ravasz sakkhúzás, hogy az oltár elé cipeljen? – kérdezte a férfi szelíden. Holly az asztal alatt ökölbe szorította a kezét. Mit képzel magáról ez az alak? Hogy ő minden nő álma? Egy görög isten? Itt az ideje, hogy a helyére tegye. –°Nem. Annyira kétségbeesett állapotban azért nem vagyok – vágott vissza, miközben hetykén elmosolyodott. –°Köszönöm, ez egyértelmű volt. Mikor az imént számos jó tulajdonságát felsoroltam, megfeledkeztem arról, hogy nem szokott hízelegni a főnökének. –°Örülök, ha ezt értékelni tudja. Meg kell értenie azonban, Mr. Yorke, nagyon váratlanul ért a feltételezése, hogy be akarnám hálózni magát. Lassan kezdem azt hinni, jobb lett volna, ha nem jövök el. –°Ez csak rajtunk múlik. Elismerem, ostobán viselkedtem, amikor valami hátsó szándékra gyanakodtam magával kapcsolatban, de sajnos rosszak a tapasztalataim. – Békülékenyen megsimogatta Holly kezét. – Felejtse el ezt a kis közjátékot, és próbáljuk meg jól érezni magunkat! A lány bólintott, majd hűvösen elmosolyodott. A főnökének minden bizonnyal igaza van, és kellemes estét tölthetnek el együtt a szerencsétlen kezdet ellenére is. A vacsora közben már kedélyesen társalogtak, mintha semmi sem történt volna. Holly megállapította magában, hogy Eric rendkívül szórakoztató és kedves tud lenni, ha akar. A színházi előadás a várakozásaiknak megfelelően felejthetetlen élményt nyújtott. Holly hamarosan meg is feledkezett róla, kinek a kíséretében érkezett, és nagyokat kacagott. Néhányszor észrevette, hogy Eric figyeli, azután együtt nevettek. Az előadás végén a férfi azt javasolta, igyanak meg még valamit az egyik bárban. Holly azonban okosabbnak tartotta, hanem feszítik tovább a húrt. –°Nem, köszönöm, de későre jár – utasította vissza kedvesen a meghívást. –°És maga holnap frissen, kipihenten akar megjelenni a munkahelyén. Fölöttébb dicséretes. –°Pontosabban mondva, azért szeretnék friss és kipihent lenni, hogy ne köthessen belém a főnököm – felelte Holly szárazon.

A férfi csak mosolygott. A színház előcsarnokában álltak, és épp indulni készültek, mikor Eric elfojtott hangon szitkozódni kezdett. A lány meglepetten kapta fel a fejét, és észrevette, hogy a főnöke egy gyönyörű, szőke nőt figyel, aki egy magas, sötét hajú férfi oldalán áll. Alice Adonidas. Holly azonnal felismerte, hiszen a képe rengeteget szerepelt az újságokban. Theodore Adonidashoz, a dúsgazdag hajógyároshoz ment feleségül. A lány jobban szemügyre vette Alice kísérőjét. A világ egyik leggazdagabb embere. Holly most ismét Eric felé fordult. A kristálylámpák fényében a férfi arca olyan hidegnek és merevnek tűnt, mintha kőből lenne. Alice Adonidas hirtelen megérezhette, hogy figyelik. Körülnézett, és felfedezte Ericet. A pillantása azonnal Hollyra siklott. Felhúzta a szemöldökét, leereszkedően Ericre mosolygott, majd a férjébe karolva szó nélkül elhagyta a színházat. –°Miért néz úgy rám, mintha attól tartana, hogy a legközelebbi hídról a vízbe vetem magam? – förmedt rá a főnöke a lányra, amikor kiléptek a szemerkélő esőbe. – Ne féljen, nincs időm az efféle érzelgős színjátékokra! –°Ismeri Alice Adonidast, ugye? – kérdezte Holly nyugodt hangon. –°Valaha ismertem. –°És a hölgy megbántotta. Inkább kijelentésnek hangzott ez, mint kérdésnek. –°Remélhetőleg nem veszi rossz néven, ha nem terhelem a kínos részletekkel. Eric úgy tett, mintha Holly tolakodóan viselkedett volna, pedig a lány csupán részvétet érzett iránta. Őt is sértette Alice fitymáló tekintete, ahogy az imént végigmérte. –°Természetesen nem veszem rossz néven – felelte halkan. A kocsiban lopva szemügyre vette Ericet. Egy éles, kemény vonás rajzolódott ki a férfi szája szögletében, de az útra szegezett tekintetében nem tükröződtek érzelmek. Vagy nagyon jó színész, vagy Alice Adonidas már valóban csak a múltjához tartozik. Holly azon tűnődött, vajon a főnöke képes-e mély, tartós érzelmekre. Harminckét éves, nőtlen, és ha a szóbeszédnek hinni lehet, gyakran váltogatja a szebbnél szebb barátnőit. A tartós kapcsolatokat valószínűleg nem neki találták ki. –°Holly... –°Eric... Egyszerre szólaltak meg, és most mindketten arra vártak, hogy a másik folytassa. Egymásra néztek, és épp ebben a pillanatban oldalról egy fekete árnyék ugrott ki az útra. A macskát csak egy hajszálnyira kerülték el az első kerekek. Egy kislány szaladt utána. –°Eric! – kiáltotta Holly. – Vigyázzon... A férfi is látta a gyereket. Félrerántotta a kormányt, a kocsi megfarolt, megpördült, majd megállt a szemközti sávban. Mögöttük éles fékcsikorgás hallatszott, és a lány egy jókora autót vett észre közeledni a visszapillantó tükörben. Az abroncsok felvisítottak, Holly feje hátracsapódott, a térde a műszerfalnak ütődött. Mikor ismét magához tért, egy kórházi ágyon feküdt, és a reggeli napfény beömlött a szobába. –°Viszlát, Holly! Ne aggódj, az orvos szerint néhány hónap múlva teljesen rendbe jössz. A lényeg, hogy egyelőre tartsd magad távol az autóktól. A lány álmosan bólintott, és megpróbált mosolyogni. –°Megígérem. Köszönöm a látogatást, Barbara. Lehunyta a szemét, és arra a pillanatra gondolt, amikor magához tért. Valaki, nem tudta ki, azt mondta, szerencsére csak a bokája törött ki és nem a nyaka, bár a tarkóját is furcsán merevnek érezte. Most tehát begipszelt lábbal feküdt egy többágyas szobában. Az egyik beteg éles hangon panaszkodott, hogy valaki ellopta az utolsó cigarettáját. –°Mi az ördögöt keres itt? Harsány hang riasztotta fel Hollyt szunyókálásából. Azonnal éles fájdalom hasított a lábába. –°Miért, mit gondol? Talán lustálkodom? – felelte a lány dühösen, és a közeledő Ericre emelte a tekintetét. –°Ne viselkedjen ilyen harapósan, nem illik magához! –°A törött boka sem. A férfi a hajába túrt, és kifürkészhetetlen arccal pillantott rá. –°Ami a bokáját illeti, nagyon sajnálom. Nem így képzeltem el az este befejezését. –°Hanem? – kérdezte Holly meglepődve. – Hiszen hazafelé tartottunk, nem? Eric a homlokát ráncolta. –°Természetesen nem volt semmi erkölcstelen szándékom, ha arra gondol felelte tudomást sem véve a lány pironkodásáról. – Most pedig megismétlem a kérdésemet: Mi az ördögöt keres ebben a többágyas szobában? Egyértelműen közöltem az ápolószemélyzettel, hogy egyágyasban helyezzék el. –°Szemlátomást fütyültek rá. –°No, majd meglátjuk – dörmögte Eric dühösen. Azzal kisietett a szobából, és Holly hallotta, amint a léptei lassan elhalnak a folyosón. Az idős asszony éles hangon továbbra is a cigarettáját követelte. A lány lehunyta a szemét. Mikor Eric húsz perc múlva visszajött, már majdnem elaludt. –°Elintéztem – közölte a férfi mogorván. – Ma délután átviszik egy másik szobába. –°És ha nem szeretném? – lázadozott Holly, bár alig várta, hogy megszabaduljon fárasztó szobatársától. – Nem engedhetem meg magamnak. –°Emiatt ne fájjon a feje! A cég hozta ebbe a kényelmetlen helyzetbe, tehát a cég állja a költségeket. –°Azt hittem, maga hozott ebbe a helyzetbe – kötekedett a lány. A férfin látszott, hogy nehezen őrzi meg az önuralmát. –°A kettő egy és ugyanaz. Szeretné, ha átvinnék egy másik szobába, vagy sem?

Az öregasszony megint siránkozni kezdett. –°Szeretném – vágta rá Holly gyorsan. – Nagyon köszönöm, és nem akartam... –°Durcás, idegesítő és igazságtalan lenni? – fejezte be Eric az elkezdett mondatot. – Rendben van. Értékelem, hogy beismeri a hibáit, és hallgat az okosabbra. –°A rabszolgáktól megkövetelhető hűségről meg alázatról nem feledkezett meg? Maga sem értette, miért, de folyton bosszantania kellett a főnökét. Eric nagy levegőt vett. –°Erre majd visszatérünk, ha felépült – felelte. – Ellenben közölni szeretném magával, amit már tegnap este is mondani akartam. A próbaidő letelt, és véglegesítem. Feltételezem, hogy igent mond. Holly a legszívesebben visszautasította volna az ajánlatot, de nem tehette. A fizetése kiemelkedően jó volt, ráadásul szívesen dolgozott Ericnek a kiállhatatlan modora és beképzeltsége ellenére is. A férfi tagadhatatlanul értette a dolgát. –°Köszönöm – felelte. – A próbaidő alatt maga is megfelelt. Egy másodpercig úgy tűnt, a férfi mindjárt megragadja és jól megrázza. Holly érezte, ezúttal túl messzire ment, de a sötét szempár váratlanul vidáman megvillant. –°Egy null a maga javára – közölte a főnöke. – És miután nem várhatom el, hogy mankón bebicegjen az irodába, meg szeretném kérdezni, kit javasol a helyettesének? Holly egészen meghatódott. –°Mit szólna Hilda Thomashoz a piackutatási osztályról? –°A hosszú lábú barnához? Nem, köszönöm, már megszoktam a maga lábát. Az sokkal szebb. A lány nem igazán tudta, mit kezdjen ezzel a bókkal, habár titokban örült neki. –°Akkor talán Miss Peters – folytatta gyorsan, hogy leplezze a zavarát. – Ért a könyveléshez. Vagy Michael Molton az értékesítésről. –°Lehet, hogy Miss Peters jó munkaerő, de mit csináljak egy titkárnővel, aki mindannyiszor összerezzen, valahányszor szólok hozzá? Michael munkájára pedig az osztályán feltétlenül szükség van. –°Akkor kérje meg Miss Lovejoyt, hogy lépjen kapcsolatba az egyik munkaközvetítővel – javasolta Holly fáradtan. Tudta, hiába vitatkozna, Ericnek egyszerűen örömet szerez, ha folyton ellentmondhat. Lehunyta a szemét, és nagyot ásított. A főnöke elmosolyodott. –°Rendben van, Miss Adams. Megfogadom a tanácsát. Aludjon jól! –°Adams! Észnél van? –°Csakúgy, mint máskor – válaszolta a lány az iroda ajtajában állva. – Szörnyen unatkoztam, és gondoltam, megnézem, hogyan boldogul Candyvel. –°Mint macska az egérrel. Tudja, nagyon fél, hogy hibát követ el, ettől aztán az egyiket a másikra halmozza. És bár biztosan jó a stílusa, nem mer kijavítani. Még azt is rám hagyná, ha a nevemet fordítva írnám le. – Eric felháborodottan nézett Hollyra. – Magának ágyban lenne a helye, Miss Adams! A lány hátranézett a válla felett. A középkorú, előre álló fogú Candy épp most tért vissza az íróasztalához. –°Jót tesz egy kis mozgás. Holly becsukta maga mögött az ajtót, majd a mankóit az egyik karosszéknek támasztotta, és leült. –°Mondtam, hogy jöjjön be? – Eric felvonta a szemöldökét. – Nem emlékszem. Tehát innen fúj a szél. A főnöke ma reggel ismét bal lábbal kelt fel. Három hét telt el a baleset óta, és Holly már két hete otthon lábadozott. Ericnek az első látogatása óta színét sem látta. Candy viszont többször is felhívta Mr. Yorke megbízásából, hogy érdeklődjék a hogyléte felől, és hetente kétszer virágot is küldött. Ellenben a férfi személyesen egyszer sem jelentkezett. A lány megpróbálta bebeszélni magának, hogy a dolog egy cseppet sem érdekli, de idővel be kellett látnia, hiányzik neki az iroda is meg zsarnoki főnöke is. Nem tudott mit kezdeni a rengeteg szabadidejével. Játszott Chrisszel, sokat olvasott, és rengeteget telefonált. Aznap azonban, amikor az első krókuszok kibontották virágaikat, és a levegőben egyértelműen érezni lehetett a tavasz illatát, nem bírta tovább elviselni a tétlenséget. Hívott egy taxit, majd az irodába vitette magát. Először a könyvelésen dolgozó régi munkatársait kereste fel, azután Erichez ment. A férfi arckifejezése és barátságtalan modora után ítélve ez utóbbi nem volt éppen szerencsés ötlet. –°Nem, valóban nem mondta, hogy jöjjek be – ismerte el Holly vidám hangon. – Csakugyan ilyen rosszul boldogul Candyvel? –°Igen. És ha hamarosan nem történik valami változás, megbolondulok. – Eric szemügyre vette a lányt, a tekintetében ingerültség tükröződött. – Csak az időmet rabolja – jelentette ki hirtelen. – Van valami határozott oka a látogatásának? –°Igen. Meg akartam kérdezni, hogy a jövő hónap helyett vajon már most rögtön munkába állhatok-e. De mivel látom, élvezi, ha bosszanthatja Candyt... –°Nincs abban semmi élvezet. Rendben van, jöjjön, ha akar! Jöjjön, ha akar! Csak így egyszerűen. Holly a legszívesebben a férfi fejéhez vágott volna valamit. –°Köszönet a lelkes hálálkodásért, de ha jobban meggondolom... Eric tiltakozva kinyújtotta a kezét. –°Ne, ne! Megpróbálom még egyszer. Tehát, Miss Adams, kérem, jöjjön vissza, mert különben idegösszeomlást kapok hamarosan! Egy napig sem bírom tovább maga nélkül. Így már jobban hangzik? Eric elégedetten hátradőlt a székében. –°Tessék? Nem bírja nélkülem? Vagy úgy... itt az irodában.

Nyelt egyet. A férfi összevonta a szemöldökét. –°Természetesen. Csak nem gondolta, hogy... –°Jaj, dehogy! – tiltakozott nyomban Holly. Miért is csúszott ki a száján az iménti mondat? Hiszen pontosan értette, a főnöke miről beszél. A férfiak nem is akartak tőle soha többet, és ő sem várt egyebet. Az élet sokkal kellemesebb, ha földhözragadtan tervezgetünk, egy házikó, egy kis kert, néhány cica... Tíz éven belül megvalósíthatja. Hirtelen megborzongott, a mankójáért nyúlt, és nehézkesen felállt. Eric is felemelkedett, és az ajtóig kísérte. –°Mi lesz Candyvel? – kérdezte Holly. –°Bízza csak nyugodtan rám! Tehát holnap találkozunk? A lány bólintott. Igen, holnap dolgozni kezd. De ha a főnöke azt reméli, hogy megfőzi a kávéját, vagy bevásárol neki, téved. Mégiscsak jó valamire, ha az ember eltöri a bokáját. Mikor Holly másnap reggel megérkezett az irodába, szinte földbe gyökerezett a lába. Az íróasztalán ott gőzölgött egy csésze fekete, és egy vázában hatalmas virágcsokor díszelgett. Eric mosolyogva várta. –°Isten hozta újra nálunk! – üdvözölte Hollyt, és előzékenyen odatolta a székét. – Szóljon csak bátran, ha valamire szüksége van! A lány némán nézte. –°Jól érzi magát? – kérdezte végül bizonytalanul. –°Jobban, mint valaha. Kihegyezhetem a ceruzáját? Vagy főzzek még egy kávét? Holly a fejét rázta. A főnöke mögéje állt, és masszírozni kezdte a vállát. Az izmos, meleg kezek érintésére a lány legszívesebben dorombolni kezdett volna, mint egy elégedett macska. Eric szünetet tartott, Holly mosolyogva feléje fordult. A tekintetük találkozott, és a lány látta, hogy a főnöke arckifejezése teljesen megváltozik. A mosoly azonban hirtelen eltűnt az arcáról. Mi történt? Miért néz úgy Eric, mintha kísértetet látna? A férfi folytatta a masszírozást, Holly pedig előrefordult. Élvezte a kellemes dögönyözést, de közben teljesen összezavarodott. Mi történt? Mert hogy történt valami, abban biztos volt. Talán semmi jelentősége a dolognak, gondolta. Furcsa boldogság járta át a szívét. Ha megállíthatná a pillanatot... De ez természetesen lehetetlen. A nyugalom és béke csupán egy óráig tartott. Azután meghallotta, amint Eric a szomszédos szobában hangosan kiabál a telefonba. Holly csodálkozott, mert ilyen megemelt hangon csak a húgával szokott beszélni. A férfi egy perc múlva már ott állt előtte, és dühösen az íróasztalára csapott. –°Ki vele, mit követtem el! – fogadta a lány nyugodtan. –°Maga? Mind a mai napig semmit, és remélem, a jövőben sem fog, mert tele a hócipőm a kiszámíthatatlan, megbízhatatlan nőkkel. –°Sem egyik, sem másik nem vagyok, Mr. Yorke, és ha nem viselkedik tisztességesen, otthon maradok a teljes felépülésemig – felelte Holly hűvösen. Eric megtörülte a homlokát. –°Ezt nem fogja megtenni, különben... –°Különben? –°Különben elbocsátom – fenyegetőzött a férfi. A lány az ajkába harapott. –°Ez megoldaná a gondját? –°Nem, de legalább jobb kedvre derítene. – Egy percig némán bámulta a titkárnőjét, végül megvonta a vállát. – Bár szívesebben zúdítanám Ellenre a haragomat. A húgom remekül ért hozzá, hogy az őrületbe kergessen. –°Már nekem is feltűnt. –°Igen? Akkor talán az is feltűnt, hogy gondban vagyok, és maga az egyetlen, aki segíthetne. –°Hm – ráncolta a homlokát Holly gyanakodva. – Miről lenne szó? –°Ellen megígérte, hogy a jövő hónapban a legfontosabb üzletfeleim és munkatársaim tiszteletére rendezett fogadáson ő lesz a háziasszony. Az apám évente egyszer tartott egy ilyen fogadást, és szeretném ezt a hagyományt megőrizni. Csakhogy Ellennek új barátja van, akivel áprilisban Mallorcára akar utazni, és ez fontosabb neki, mint az én unalmas fogadásom. Egyszóval itt állok háziasszony és mindenféle szervezői segítség nélkül. –°Mi a helyzet Diane Darcyval? – kérdezte Holly. Eric a fejét rázta. –°Vége a kapcsolatnak. Egy ideig remekül megértettük egymást, de most férjhez akar menni, én pedig nem kívánok megnősülni. –°Értem. –°Ennek örülök, mert azt szeretném, ha maga helyettesítené Ellent. –°Tessék? – kérdezte a lány értetlenül. – Biztosan rosszul hallottam. Eric vigyorgott. –°Azt akarom, hogy maga fogadja a vendégeimet az oldalamon állva, Holly Adams. 4. FEJEZET Holly tanácstalanul meredt a főnökére. Nem kérés volt ez, hanem parancs. –°Miről beszél? – tört ki belőle egy kicsit élesebben, mint akarta. –°Magáról, kedves nagyra becsült, kitűnő szervezőkészséggel megáldott Holly Adams. Csakugyan olyan nehéz felfogni?

Eric kedvesen mosolygott, a hangja szelíden csengett, de ez nem tévesztette meg a lányt. A főnöke nagyon meggyőző tudott lenni, ha akart valamit. És ezúttal akart valamit. –°A szervezési munkákban részt vehetek – felelte vonakodva. – De az lehetetlen, hogy én legyek a háziasszony. Először is gipszben van a lábam, másodszor meg alkalmatlan vagyok erre a szerepre. –°A gipszet addigra leveszik, de ha nem, akkor is maga a legalkalmasabb. Eric tényleg komolyan gondolja. De hiszen látnia kellene, hogy... –°Egyszerűen nem illek abba a társadalmi körbe – tiltakozott kétségbeesetten a lány. – Egy olyan csillogó egyéniség kellene, mint Diane Darcy vagy a húga. –°Holly! – figyelmeztette a férfi szelíden. – Ha így folytatja, magam sem tudom, mit teszek! Szamárság, hogy ennyire lebecsüli magát. Nincs mese, el kell vállalnia a feladatot, a munkaköréhez tartozik. Tehát azt fogja tenni, amit mondok. Higgye el, mindenki el lesz ragadtatva magától! Tehát megegyeztünk? Eric előrehajolt, a szeme csillogott. Egy pillanatra kiesett a szerepéből, már nem úgy viselkedett, mint a főnöke. A szavaiból ugyan kicsengett némi fenyegetés, de úgy nézett a lányra, ahogy egy férfi szokott egy nőre, akit... Holly hirtelen furcsa bizsergést érzett, és forróság öntötte el a testét. Eric lélegzete megcsapta a bőrét. Ellenkeznie kellene? Mintha a férfi ezt várná tőle. De nem. Ericnek végül is igaza van. Ha a főnöke megbízik benne, semmi oka rá, hogy ne bízzon meg ő is saját magában. Ha Mr. Yorke azt akarja, hogy egy fontos fogadáson az oldalán álljon, nem okozhat neki csalódást. –°Nos? A férfi kérdően felvonta sötét szemöldökét. –°Megegyeztünk, Mr. Yorke – felelte a lány nyugodt hangon. Eric bólintott, elmosolyodott, majd egy lépést hátrább lépett. –°Rendben van. Örülök, hogy észhez tért. És ha még egyszer rákezd erre az én csak egy szürke kisegér vagyok című színjátékra, nem állok jót magamért. Megértette? –°Igenis – felelte Holly megjátszott alázatossággal. – Már a gondolatra is kilel a hideg. A férfi a fejét rázta. –°Ha ez igaz lenne, sokkal egyszerűbb volna az életem. Szeretném bemutatni a húgomnak, mielőtt az az eszeveszett lány Mallorcára repülne, hogy élvezze a napfényt, a tengert meg a szexet. Biztosan tud adni magának néhány jó tanácsot. –°A szexszel kapcsolatban? – csúszott ki a lány száján. Hirtelen felrémlett előtte a fehér, homokos strand, a homokban fekvő, meztelen Eric... Elakadt a lélegzete, és mikor meglátta a főnöke gúnyos tekintetét, úgy érezte, hogy a férfi olvas a gondolataiban. –°Biztosan abban is, ha óhajtja – felelte Eric. – Sajnos, úgy találom, hogy a húgom viselkedése hagy némi kívánnivalót maga után. Kicsi kora óta szörnyen elkényeztették, mindent megkapott, amit csak akart, és pillanatnyilag a férfiakat akarja. Mindenesetre attól tartok, félreértett, kedvesem. A fogadás előkészítésével kapcsolatos tanácsaira gondoltam. –°Természetesen. – Holly próbálta leplezni a zavarát. – Szívesen megismerném a húgát. –°Rendben van. – Eric az íróasztalán lévő határidőnaplóra pillantott. – Vasárnap. Jöjjön el ebédre! Majd gondoskodom róla, hogy Ellen otthon legyen. –°Otthon? – ismételte meg a lány. – Úgy érti...? –°Arra a helyre gondolok, amelyet Ellen nemes egyszerűséggel családi mauzóleumnak szokott becézni. Heronwaterre. –°Ó! Holly igyekezett titkolni a megilletődöttségét. A cég minden dolgozója hallott Heronwaterről, a Yorke család Temze-parti kastélyáról. Még Eric nagyapja vette, mert a korábbi tulajdonos, egy elszegényedett herceg, nem tudta fenntartani. –°Megfelel a vasárnap? –°Igen, köszönöm a meghívást. A férfi bólintott, majd visszaballagott az irodájába. A lány hosszasan nézett utána, és eltűnődött, vajon jól döntött-e. Eric az irodájában eközben azon töprengett, vajon az isten miért is teremtett nőket. Először Ellen, aki semmibe veszi a céggel kapcsolatos kötelességeit, azután meg Holly az örökös kisebbrendűségi érzéseivel. Ez több annál, amit egy ember józan ésszel el tud viselni! Csakhogy szüksége van Hollyra, és kétség sem fér hozzá, hogy a lány remekül meg fog birkózni ezzel a feladattal is. Homlokát ráncolva az ablakhoz lépett. Titkárnője elsősorban jelentéktelen külsejének köszönhette, hogy annak idején alkalmazta. Elege volt a lélegzetelállítóan gyönyörű nőkből, legfőképp az irodájában. Az ujjával idegesen dobolni kezdett az ablakpárkányon. Nem, Holly valóban nem egy szépség, de nem is csúnya. Ráadásul az ember jól érzi magát a társaságában. Kétségkívül rengeteget veszekednek, de alany ügyes, pontosan végrehajtja az utasításait, és nem gondolja, hogy a főnöke személye lenne a belépő egy kényelmesebb, jobb életbe. Ezért is kényszerítette rá szinte a szó szoros értelmében, hogy fogadja el a háziasszony szerepét. A lány nem fog ebből a megbízásból messzemenő és hamis következtetéseket levonni. Viszont a személye a legjobb biztosíték arra, hogy az estély remekül fog sikerülni. A nap előbukkant a felhők mögül, és beragyogott az ablakon. Régi emlékek ébredtek fel a férfiban. Annak idején is éppen tavaszodott, és Eric megkért egy csinos lányt, akit valamelyik estélyen ismert meg, hogy legyen a fogadáson a háziasszonya. A céltudatos teremtés rögtön a fejébe vette, hogy ő lesz a következő Mrs. Yorke, mire a férfi a lehető leggyorsabban megszabadult tőle. A lánynak még egy szerelmi vallomásra sem maradt ideje, persze Eric úgysem hitt volna neki. Hollyval bezzeg nem fordulhat elő ilyen kínos eset.

A férfi tűnődve megsimogatta az állát, azután pirossal bekeretezte a határidőnaplójában a vasárnapot, és a telefon után nyúlt. Mikor Eric vasárnap megjelent a chiswicki házban, hogy Hollyt elvigye Heronwaterbe, a lányt nem találta otthon, mert – mint közölték vele – sétálni ment. –°Ilyen nincs! – méltatlankodott felháborodottan Barbarának, aki zavartan babrálgatta a blúzgallérját. – Először is nem tud sétálni, másodszor pedig megbeszéltük, hogy ma nálunk ebédel. –°Tudom. Már szépen fel is öltözött, de félórával ezelőtt hirtelen úgy döntött, hogy feltétlenül szüksége van egy kis friss levegőre. Noel mondta neki, hogy maga bármelyik percben itt lehet, Holly mégis fogta a mankóit, és elbicegett. Valószínűleg a parkban van. –°Köszönöm – felelte Eric dühösen. – Ne aggódjon, meg fogom találni! Nem kerülte el a figyelmét Barbara ijedt tekintete. Ha attól tart, hogy ellátja a sógornője baját, akkor a félelme nem alaptalan. A férfi észrevette Hollyt, még mielőtt a lány megpillantotta volna. Az egyik padon ült a fák között. A mankóit maga mellé támasztotta, és szemlátomást mélyen elmerült a gondolataiban. –°Az ördögbe is, miért futamodott meg? – támadt rá Eric dühösen. – Nem szeretem, ha felültetnek. Az aranybarna szempárból dac és megbánás sugárzott, de félelem egy csepp sem. –°Nem futamodtam meg – tiltakozott Holly nyugodt hangon. – Csak időre volt szükségem, hogy átgondoljak néhány dolgot. –°Azon tépelődött, hogy eljöjjön-e hozzánk, vagy sem? Négy napig elmélkedhetett rajta! Elvártam volna magától annyi udvariasságot, hogy legalább idejében közölje, ha megváltoztatta a szándékát. –°Szó sincs róla, nem változtattam meg a szándékomat. Ericnek kezdett elfogyni a türelme. Az ördögbe is, épp ez a megbízható, értelmes lány járatja vele a bolondját! Az ilyesmi sokkal inkább a húgához illenék. Megfogta Holly karját, és felhúzta a padról. –°Fejezze be ezt az ostobáskodást! A családom várja, és ha nem sietünk, elkésünk. Az apám, akárcsak én, gyűlöli a pontatlanságot. – Odanyújtotta feléje a mankókat. – Egy-kettő, indulás! Az autóban a lány a lehető legmesszebb húzódott Erictől, majd lopva szemügyre vette komor arcélét. A fekete, magas nyakú pulóverben a férfi még megközelíthetetlenebbnek látszott, mint máskor. Érthető, hogy dühös. Holly tulajdonképpen tényleg meg akart futamodni, bár nem szándékosan. Miközben a konyhaasztalnál ült, és Ericre várt, kávé csöppent a ruhájára. Felugrott, hogy gyorsan kimossa, és egyszerre rádöbbent, milyen semmitmondóan nézhet ki egyszerű, fekete ruhájában, a gyöngysorral a nyakában. Akár egy varjú. Újra gyötörni kezdték a kétségek. Barbara meg Noel tiltakozása ellenére vette a kabátját, és elment sétálni. Akaratlanul is a park felé vette az útját, mert itt mindig csend és nyugalom várta, s legalább zavartalanul gondolkozhatott. Így, március elején turisták sem jártak erre, és a kedvenc padja üresen állt. Amikor azonban megpróbált rendet teremteni a fejében, rájött, hogy nem ez a megfelelő időpont erre. Haza kellene mennie, hiszen a főnöke már minden bizonnyal várja. Eric sohasem tett fitymáló megjegyzést a ruháira, és valószínűleg most sem fog. Észre sem veszi, mi van rajta, és a legtöbb férfi így van ezzel. Ezért is szokott hozzá, hogy ne sokat törődjék a ruhatárával. Már épp odáig jutott, hogy feláll és hazaindul, amikor felbukkant a főnöke. Eric, még mielőtt észbe kaphatott volna, talpra állította, és a kocsijába tuszkolta. A férfi dühösnek látszott, de Holly már ismerte annyira, hogy tudja, lassan kezd lecsillapodni. –°Sajnálom – próbálkozott óvatosan. – Nem lett volna szabad elmennem hazulról. –°Valóban nem. Remélem, hasonló eset többé nem fordul elő, mert akkor másvalakit kell megkérnem a háziasszony szerepére. Hogy lehetett ilyen felelőtlen és szeszélyes? A lány úgy érezte, mintha arcul csapták volna, de sikerült megőriznie az önuralmát. –°Nem szeszélyességből tettem. Megígértem, hogy elvállalom a feladatot, tehát állom a szavam. Persze, ha maga másként dönt, nem veszem rossz néven. Biztosan talál alkalmasabb személyt... –°Igen, igen, ezt a nótát már ismerem. Mondja csak, mi ütött magába? Bármikor szemrebbenés nélkül helyreigazít, kioktat, de ha ki kell állnia a nyilvánosság elé, inába száll a bátorsága. Talán a szülei nevelték bele magába, hogy egy nőnek a háttérben kell maradnia, és megbüntették, ha fellázadt? Pedig biztos vagyok benne, hogy ez elég gyakran fordulhatott elől – Nem olyan gyakran – sóhajtott fel Holly. – Az édesanyám nagyon türelmesen bánt velem, és mindig próbálta megmagyarázni, hogy lázadással nem érem el, amit akarok. –°És mit akart? –°Amit a hasonló korú lányok, szép házat, mesebeli herceget, nagy autót. A szüleim viszont azt javasolták, hogy inkább tanuljak, és álljak a magam lábára. A lány a gyöngysorát tekergette. – Nem nagyon hittek az álmaimban. Úgy vélték, nem az a típus vagyok, akire felfigyelnek a mesebeli hercegek. Idővel beláttam, hogy igazuk van. –°Hm. – Eric figyelmesen nézte az utat. – Minden nőnek tanulnia kellene az önállóságot, de ez még nem jelenti azt, hogy le kell mondani a magánéletről. Nem csak mesebeli hercegekkel van tele a világ. Valószínűleg nagyon össze lehetett zavarodva akkoriban. –°Nem is tudom. Tulajdonképpen boldog voltam. Noel ugyan mindig több törődést kapott, mint én, de ez nem zavart. Nagyon közel álltunk egymáshoz, a szüleink halála után pedig még jobban egymásra lettünk utalva. –°Korán vesztették el a szüleiket. Ez leginkább tényszerű megállapításnak hangzott, minden hamis sajnálkozás nélkül. Holly ezért is tudott nyugodtan válaszolni.

–°Igen. Az édesanyám teljesen váratlanul tüdőgyulladásban halt meg. Az édesapám pedig sohasem heverte ki ezt a csapást. Három hónappal később nekihajtott az autójával egy fának. –°Öngyilkosság? Semmi részvét, csupán egy rövid kérdés. A férfi ösztönösen érezte, ha sajnálkozni kezdene, a lány elsírná magát, és képtelen lenne folytatni a beszélgetést. Holly a fejét rázta. –°Nem, nem hiszem. Csak valahogy nem érdekelte semmi, nem tudott már odafigyelni a dolgokra. Noel és én még iskolába jártunk, nem sokkal az érettségi előtt történt a szerencsétlenség. – És nem sokkal azelőtt, hogy Andy beleszeretett volna egy másik lányba, tette hozzá magában. De mintha Eric olvasott volna a gondolataiban, vigasztalóan a térdére tette a kezét. A lány összerezzent, és arrébb csúszott, Eric azonban már ismét a kormányt fogta. – Néhány hónapig az egyik szomszédnál laktunk – folytatta Holly egy kicsit kapkodva. – Azután Londonba költöztünk, hogy munkát keressünk. –°És eladta a lelkét a Smart Yorke-nak. Lassan kezdem érteni, hogy a munkájában miért olyan magabiztos, míg az élet más területein ez egyáltalán nem mondható el magáról. A lány nyelt egyet. Nem akart részvétet kicsikarni, jóllehet a férfi nem is sajnálkozott. Ha Eric azt hiszi, hogy a szülei korai halála meg Andy hirtelen elfordulása következtében lett gátlásos és visszahúzódó... hát tessék. A munkájában mindenesetre nem talál kivetnivalót. És ez a lényeg. A férfi oldalról rápillantott. –°Valószínűleg tapintatlanul viselkedtem. Ha valóban nem akarja elvállalni az estélyen a háziasszony szerepét, csak mondja meg. –°Maga folyton meglepetésekkel szolgál – felelte Holly dühösen. – Nemrég még azt mondta, hogy ez a feladat a munkakörömhöz tartozik. –°Ez már jobban hangzik. –°Tessék? –°Már megint veszekszik, tehát minden rendben... – A férfi váratlanul megállt a kocsival a kanyargós országút szélén. – Egyszer s mindenkorra lezárhatjuk ezt a témát, ugye? Vagy szeretne visszakozni, amíg még lehet? A lány szórakozottan kinézett az ablakon. Nem, nem akar visszakozni. Miért is ne vállalná el a rábízott feladatot? Egy pillanatra talán elbizonytalanodott, de ennek vége. –°Állom a szavam – szólalt meg, és kihúzta magát. – Bocsássa meg a buta viselkedésemet az imént, ígérem, többet nem fog előfordulni! –°Derék kislány. – Hirtelen megérezte Eric kezét az álla alatt, a férfi kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Tudja, ha egy kicsit erőlködne, remekül kijönnénk egymással. –°Ezt meg hogy érti? – kérdezte Holly. Élvezte a férfi érintését, bár zavarba jött tőle. Eric a homlokát ráncolta. –°Természetesen mint munkatársak – válaszolta olyan hangon, mintha a kérdésre ez lenne az egyetlen lehetséges felelet. Azután gyorsan leeresztette a kezét, gázt adott, és az autó meglódult. Holly az ajkába harapott. Semmi sem történt, és mégis az a nyomasztó érzése támadt, mintha elveszített volna valamit, ami sohasem volt az övé. Tíz perc múlva a férfi bekanyarodott egy hosszú bükkfasorba. A fák még csupasz ágai élesen kirajzolódtak a halványkék ég hátterében. A fasor végén ott emelkedett a jókora ház, téglával kirakott homlokzatán látszott, hogy több évszázad kiszámíthatatlan angol időjárásával dacolt már. Mindkét oldalszárnyát tornyok díszítették. Az ápolt, zöld gyep, mint valami puha bársonytakaró, egészen a folyópartig húzódott. –°Heronwater – jelentette be egy kissé ünnepélyesen Eric, mikor megálltak az E alakú épület udvarán. –°Hiszen ez gyönyörű! – kiáltotta Holly álmélkodva. – És mindössze hárman laknak itt? A férfi elmosolyodott. –°Nem, természetesen van személyzet is. Azonkívül, ha Ellen idehaza tartózkodik, mindig rengeteg naplopó nyüzsög körülötte, a nyugati szárnyban pedig egy szanatóriumot rendeztünk be szívbetegek részére. A lány már sokat hallott a Yorke család emberbaráti cselekedeteiről, de arra soha nem gondolt volna, hogy az otthonukban szanatóriumot rendeztek be. A ház ajtaja kitárult, és Holly megpillantotta a tágas, tölgyfával burkolt előcsarnokot. Tulajdonképpen egy komornyik felbukkanására számított, de Colby Yorke maga sietett az üdvözlésükre. Magas és előkelő alakja tekintélyt parancsolt, csakúgy, mint ráncoktól barázdált arca és hófehér haja. –°Isten hozta, Miss Adams! – A kocsihoz lépett, és szívélyesen kezet nyújtott. – Azt hiszem, már találkoztunk. Bizonytalanul elhallgatott, Holly ebből rögtön tudta, hogy egyáltalán nem emlékszik rá, bár éveken át egy épületben dolgoztak. Szemlátomást meglepődött a begipszelt lábán is. Eric semmit sem mesélt volna róla? –°Igen – bólintott barátságosan a lány, és megrázta az idős ember kezét. – De természetesen nem emlékezhet minden egyes alkalmazottjára. Feleslegesnek tartotta volna hozzátenni, hogy Eric bezzeg minden dolgozóját név szerint ismeri. Colby Yorke beterelte őket az előcsarnokból nyíló, világos nappaliba, ahol a jókora ablakokból remek kilátás nyílt a kertre. A kandallóban barátságos tűz lobogott. A huzatos hallban Holly nem szívesen vált meg a kabátjától, de most örült, hogy levetette. Colby a kandalló mellett álló, magas támlájú, kényelmes karosszékbe ültette, hozott egy pohár sherryt, majd helyet foglalt vele szemben. –°Nos, Miss Adams... – Tapintatosan végigmérte a lányt. – A fiam említette, hogy a cég idei fogadását maga rendezi. A hűvös, kék szempár kifejezése nem hagyott kétséget afelől, hogy elégedetlen Eric választásával. –°Igen – válaszolta Holly. – Remélem, minden rendben lesz. –°Mindannyian reméljük.

Colby hangsúlya jelezte, hogy az öreg ezúttal kételkedik az est sikerében. Eric helyet foglalt az egyik díványon, és keresztbe vetette a lábát. –°Hol bujkál Ellen? –°A kacsákat eteti. –°Itt van az új barátja is? –°Bement a városba. A magam részéről nem bánom, a fiú lófarkot és fülbevalót hord. –°Jellemző – dörmögte Eric. Holly elfojtott egy mosolyt. A főnöke nyilván nem olyan elnéző Ellennel szemben, mint az apja. Colby ingerült tekintete világosan elárulta, hogy egyedül ő bírálhatja a lányát. Látszott, nagyon elfogult vele szemben. A lány első ízben érzett némi részvétet Eric iránt. Tudta, hogy az édesanyja nagyon korán meghalt, a fiút azután intézetbe küldték, míg a húga továbbra is otthon maradhatott. Azonkívül valami botrányról is pletykáltak a cégnél, amelybe Eric keveredett, nem sokkal azután, hogy dolgozni kezdett. A főnöke most már kimondottan magabiztosnak, sőt önteltnek tűnt, de valószínűleg nem volt ez mindig így. Eric rámosolygott, feléje emelte a poharát, és amikor a tekintetük összevillant, Holly szívét melegség járta át. A keskeny, hosszú ebédlőben a faragásokkal díszített, ódon ébenfa asztalnál elköltendő ebéd meglehetősen merevnek és szertartásosnak ígérkezett. Egy jól megtermett komornyik ünnepélyes arccal épp körülhordozta a dúsan megrakott ezüsttálcát – a lány jól sejtette, hogy kell itt egy komornyiknak lenni –, mikor az ajtóban felcsendült egy vidám, kislányos hang. –°Elnézést a késésért, papa! Az egyik kacsa belegabalyodott a nádasba, és miközben próbáltam kiszabadítani, magam is belepottyantam a vízbe. –°Nagy segítség lehettél a kacsának – csúfolódott Eric. –°Végül is igen. Ellen kecsesen helyet foglalt az apjával szemben. Holly, aki arra várt, hogy bemutassák, szemügyre vette a rövid, szőke hajú, törékeny, fiatal lányt. Már nem látszott rajta az iménti kényszerű fürdő, vékony, fehér nyári ruhát viselt, amely inkább egy forró júliusi naphoz illett volna. Barátságosan Hollyra mosolygott. –°Biztosan maga Eric jobbkeze. A bátyám mondta, hogy eleinte nagyon idegenkedett a háziasszony szerepétől, de azután beadta a derekát. Szerintem nem kellett volna. Ericnek így is túl gyakran teljesül az akarata. –°Kivéve a te esetedben – dörmögte mérgesen a bátyja. Ellen vállat vont. –°Valakinek muszáj néha nemet mondania neked. –°Gyanítom, hogy ebben Holly teljesen egyetért veled – jegyezte meg Eric, miközben vett néhány szemet a komornyik által feléje kínált burgonyából. –°Nagyon helyes – vágott vissza Ellen. – Legalább nem nyel le mindent tőled. Valóban elvállalja a fogadás megszervezését? Rém unalmas. –°Várjunk csak! – avatkozott közbe Colby. – Te egyszer már végigcsináltad, és mindenki egyetértett abban, hogy elragadó háziasszony voltál. Tulajdonképpen sokkal jobb lenne, ha az idén is... –°Idén Holly lesz a háziasszony – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Eric. – Ő is remekül meg fogja állni a helyét. –°Hm – dünnyögte Colby, és kétkedő pillantást vetett a lányra. Az ebéd szerencsésen befejeződött anélkül, hogy Holly valami baklövést követett volna el, amitől titokban végig rettegett. Ellen vidám fecsegése ellenére nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Colby alkalmatlannak találja a háziasszony szerepére. Nemrég még maga is egyetértett volna ezzel a vélekedéssel, most azonban csak megerősítette az elhatározását, hogy azért is elvállalja a feladatot. Ebéd után Ellen belekarolt a lányba, és kijelentette, itt az ideje, hogy megbeszéljék a fogadás megrendezésével kapcsolatos feladatokat. Eric csatlakozni akart hozzájuk, de a húga nem engedte. –°Mivel a cég fizeti az egész cirkuszt, azt hiszem, jogom van beleszólni jelentette ki Eric öntelt mosollyal, de Ellen nem jött zavarba. –°Csak felidegesítenéd Hollyt. A bátyja arcáról eltűnt a mosoly, és fölényes pillantást vetett a titkárnőjére. Azután zsebre vágta a kezét, és magára hagyta a két nőt. A lány csodálkozva nézett Ellenre. –°Nem tudom, hogy csinálta, de bárcsak én is képes lennék erre! – Nagyot sóhajtott. – Tulajdonképpen igaza van. Nem szándékosan idegesít fel, de... –°Önfejű és folyton parancsolgat – fejezte be Ellen az elkezdett mondatot. Nélküle jobban boldogulunk. Nemsokára ott ültek Ellen barátságos kis nappalijában, és elmélyültek a vendéglista meg az étlap összeállításában. Hollynak azonnal feltűnt, hogy Ellen sokkal ügyesebb és tájékozottabb, mint első ránézésre gondolta volna. Ezzel valószínűleg Eric is tisztában lehetett, különben nem kérte volna fel a háziasszony szerepére. –°Komoly az ügy maga és Eric között? – kérdezett rá Ellen kerek perec, amikor befejezték a fogadás részleteinek megbeszélését. – Soha nem hittem volna, hogy a bátyámnak ennyi esze van. –°Nem, nem – tiltakozott Holly zavartan. – Én csak a titkárnője vagyok. –°Vagy úgy! – Ellen elhúzta a száját. – Gondolhattam volna. Figyeljen ide, Holly, én kedvelem magát, és sajnálom, hogy miattam magára tukmálták ezt a munkát. Csak tudja, Boyd, a barátom, nem érzi jól magát az efféle fogadásokon, és... –°Nem kell mentegetőznie! – vágott a szavába Holly. – Egyre inkább kihívásnak tekintem ezt a megbízást.

–°Az is! – Ellen az égre emelte a szemét. – Az a sok öreg pali, az ember alig tudja lesöpörni magáról a kezüket. Holly tekintete végigsiklott Ellen kecses alakján, majd megállapodott fiatalos szépségű arcán. –°Azt hiszem, engem nem fenyeget ez a veszély – jegyezte meg szárazon. –°Ebben nem vagyok olyan biztos. Hát akkor... egy óra múlva indulok Boydhoz, és addig még be kell csomagolnom. Visszamegy egyedül Erichez, vagy kísérjem le? –°Köszönöm, nem szükséges. Már egyedül is egészen jól elboldogulok a mankóimmal. Szívélyesen elbúcsúztak egymástól, és néhány perc múlva Holly már az előcsarnokból nyíló nappali előtt állt. –°Az ördögbe is, nem lesz képes rá! Túlságosan csendes és visszahúzódó, a fellépése sem megfelelő. Colby szavai hideg zuhanyként érték Hollyt. A keze megállt a kilincsen. –°Mit neveznél megfelelő fellépésnek? Eric halkabban beszélt, mint az apja, a lány mégis minden szavát értette. –°Júlia nénédet tudnám példaként említeni. Tiszteletet parancsoló, méltóságteljes, előkelő jelenség. - Júlia néném sajnos két éve halott. Akkor most hogyan tovább, papa? Kötözzem meg Ellent, és tépjem össze a repülőjegyeket? Őszintén szólva, szívesen megtenném. –°Ne legyél komisz a húgodhoz! Fiatal, és szórakozni akar, ez csak természetes. –°Milyen tapintatosan írod körül Ellen viselkedését! Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy jelenleg Holly a legalkalmasabb a háziasszony szerepére. –°Úgy néz ki, mint egy... –°Mint egy szürke kisegér, tudom. Ennek ellenére bízom benne... Holly nem hallotta a folytatást. Tehát ilyennek látja Eric: egy szürke kisegérnek. Akárcsak az apja. Megérdemelnék, hogy cserbenhagyja őket, és közölje velük, keressenek alkalmasabb személyt. De csak azért sem! Összeszorította a száját. Nem fog meghátrálni, mert két öntelt férfi szívtelen megjegyzéseket tett a külsejére. Határozott mozdulattal lenyomta a kilincset. 5. FEJEZET –°A szürke kisegér visszajött – jelentette be, és leült az egyik karosszékbe. Colby Yorke zavartan a kandalló felé fordult, miközben Eric felállt, és Hollyhoz lépett. Pillanatnyi meghökkenéséből hamar magához tért, és elmosolyodott. –°Semmi kifogásom a kisegerek ellen. –°Akkor sem, ha hiányzik belőlük a méltóság meg az előkelőség? Colby megköszörülte a torkát, és Eric nyíltan a lány szemébe nézett. –°Ezt nem én mondtam. Remélem, nem fogja az apám szerencsétlen megjegyzése miatt visszautasítani a felkérésemet. –°Nem – nyugtatta meg Holly. – Sőt egyre inkább biztos vagyok benne, hogy helyesen döntöttem, amikor igent mondtam. Colby köhintett egyet. –°Miss Adams – kezdte szemlátomást feszengve. – Őszintén sajnálom, hogy meghallotta a fiamhoz intézett szavaimat. Természetesen egy percig sem vonom kétségbe, hogy mindent megtesz majd a siker érdekében, de talán megérti... –°Hát persze hogy megértem. Holly kedvesen elmosolyodott. Colby nyilván attól tart, hogy sértett büszkeségében tönkreteszi az egész fogadást. Az idős ember ismét megköszörülte a torkát. –°Nos... ennek igazán örülök. És még egyszer elnézést kérek. Biztos vagyok benne, hogy remekül megoldja ezt a feladatot – tette még hozzá. Eric csak hallgatott, miközben különös arckifejezéssel nézte Hollyt. –°Minden tőlem telhetőt el fogok követni, Mr. Yorke – felelte a lány egykedvűen. – De azt hiszem, lassan itt az ideje, hogy hazamenjek. –°Szerintem is – helyeselt Eric. Az ellenséges válasz Holly szemébe könnyeket csalt, ami meglehetős rémülettel töltötte el. A férfi észrevehette, mi megy végbe benne, mert szelídebb hangon hozzátette: – Rendben van, jöjjön! A hazafelé vezető út nyomasztó csendben telt. Hollynak olyan érzése támadt, hogy Ericet sokkal jobban bosszantja, hogy akaratlanul is kihallgatta a beszélgetésüket, mint az, hogy megbántották. Mikor megálltak a házuk előtt, úgy döntött, újra szóba hozza a dolgot: –°Valószínűleg úgy véli, hogy hallgatóztam az ajtó előtt – kezdte mereven. –°Csakugyan szívesebben vettem volna, ha azonnal bejön a szobába. Elvégre komolyan gondoltam, amit mondtam, hogy megbízom magában. – Figyelmeztető pillantást vetett a lányra. – De ha még túlságosan sokáig tétovázik, gondoskodni fogok róla, hogy soha többé ne kapjon ilyen lehetőséget. Holly bátran állta a tekintetét. –°Megint fenyegetőzik? Rettentően megijedtem! –°Hagyja ezt! – utasította rendre Eric gorombán a lányt. – Higgye el, ha tudatosan kárt okoz a cégnek, nagyon megbánja. Holly némán nézett rá. –°Most jól figyeljen! – szólalt meg néhány perces hallgatás után. – Azt még elviselem, hogy szürke kisegérnek nevezzen, nem tűröm viszont a gyanúsítgatást, hogy szándékosan kárt okoznék annak a cégnek, amelynek öt éve az alkalmazásában állok. – Kinyitotta a kocsi ajtaját. – Köszönöm a meghívást. Holnap találkozunk az irodában. Eric megkerülte a kocsit, hogy segítsen kiszállni a lánynak.

–°Rendben van – mondta. – Belátom, sértőnek tűnhetett az iménti feltételezés, de legalább lesz lehetősége, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Szemtelenül a lányra mosolygott, és Holly füle mögé simított egy tincset. Úgy viselkedik velem, mint egy kisgyerekkel, gondolta a lány bosszúsan. És mi ez a bizalmaskodás...? Akaratlanul is összevonta a szemöldökét. –°Nincs szükségem arra, hogy magának bármit is bebizonyítsak – felelte hűvösen. – Legfeljebb saját magamnak. – Azzal büszkén felszegett fejjel bement a házba. Eric habozott, hogy kövesse-e, de senki sem hívta. Visszaballagott hát a kocsijához, és elhajtott. A következő néhány hét szinte elszállt. Igazgató és titkárnő egyféle fegyverszünetet kötöttek, kizárólag hivatalos ügyekben beszéltek egymással. Holly könnyen boldogult a fogadás előkészületeivel, sőt élvezte, hogy a szervezőkészségét végre kamatoztathatja. Szinte észrevétlenül ébredt fel benne az igény, hogy a saját külsején is változtasson. Akaratlanul is kevesebbet evett, és március végére – akkor vették le a lábáról a gipszet – egy remek alakú, fiatal nő nézett vissza rá a tükörből. –°Hűha! – álmélkodott Barbara, amikor belépett a szobájába. – Sohasem hittem volna, hogy az idomtalan kosztümjeid alatt ilyen bomba alakot rejtegetsz! Eric miatt változtál meg ennyire? –°Nem, kizárólag magam miatt – tiltakozott Holly. –°Nagyszerű. – Barbara kritikus szemmel méregette a sógornőjét. – Tudod, ha vennél magadnak néhány új cuccot, és megszabadulnál ettől a rémes szemüvegtől... –°Szemüveg nélkül semmit sem látok. –°Viselhetnél kontaktlencsét is. –°Csak azt ne! Még a gondolatától is irtózom, hogy egy idegen tárgy legyen a szememben. –°Rendben van, de azért nem kell úgy kinézned, mint egy bagolynak. –°Nem is nézek úgy ki – sóhajtott nagyot Holly. – Eric szerint inkább olyan vagyok, mint egy kisegér. –°Eric akkor nem lát a szemétől. Barbara a fejét csóválva elhagyta a szobát, és Holly tovább tanulmányozta magát a tükörben. Két nap múlva elment a látszerészhez, és rendelt magának egy másik szemüvegkeretet. A divatos, cseppet sem feltűnő keretben az arca lényegesebben keskenyebbnek látszott. Miután az első lépésre rászánta magát, összeszedte minden bátorságát, és betért az egyik méregdrága butikba, amelyet eddig mindig nagy ívben elkerült. A fogadás estéjén Eric nagyon szórakozottan viselkedett. A szállodába vezető úton egy szót sem szólt, és Holly biztosra vette, hogy fel sem tűnt neki megváltozott külseje. Amikor azonban lesegítette a kabátját, hirtelen megállt a keze mozdulat közben, és maga felé fordította a lányt. –°Nézzenek oda... – mondta meghökkenve, majd úgy bámult Hollyra, ahogy férfi még nem nézett rá. – A rút kiskacsából gyönyörű hattyú lett. –°Ezt meg hogy érti? – kérdezte a lány, bár pontosan tudta, miről van szó, csak épp a hasonlat nem tetszett neki. –°Lefogyott, új szemüvege van, és remekül áll magának, sőt végre olyan ruhát vett fel, amely kiemeli az alakját. Eric a fejét csóválta, és a lánynak az az érzése támadt, hogy egyáltalán nem örül a változásnak. –°Tetszik? – firtatta. –°Természetesen. Miért is ne? A férfi leeresztette a kezét, belekarolt a titkárnőjébe, és végigvezette a folyosón. Holly csak nehezen titkolta bosszúságát. Egy kisebb vagyonba került a világoszöld kosztüm: a hosszú, karcsúsított blézer meg a szűk szoknya. Tudta, hogy tényleg csinos benne. Mikor beléptek az elegáns bálterembe, azon tűnődött, vajon miért bántja Eric közömbössége. Nemsokára azonban teljesen lekötötték figyelmét az utolsó egyeztetések a személyzettel, és nem maradt ideje a további töprengésre. Hamarosan megérkeztek az első vendégek, Holly pedig Eric oldalán állva üdvözölte a tökéletes frizurájú hölgyek és az elegáns, magabiztos urak áradatát. Idővel meg is feledkezett a főnöke jelenlétéről, de egyszer csak egy zömök férfi megállt mellette, és miközben ő néhány vendéggel beszélgetett, megfogta a combját. Holly megmerevedett, majd körülnézett. Eric a terem másik végében egy barna a hajú, csinos nővel beszélgetett. Holly a legszívesebben rácsapott volna a tolakodó vendég kezére, de a jelenlegi körülmények között ezt természetesen nem tehette, ha nem akart botrányt kelteni. Valamilyen ürüggyel elnézést kért a kis csoporttól, és odébb sétált. Azonnal észrevette, hogy a szemtelen fickó követi. Legnagyobb megkönnyebbülésére észrevett egy idősebb párt, akik a terem szélén egy kicsit elveszetten álldogáltak. Csatlakozott hozzájuk, de az ismeretlen itt sem hagyta békén. –°Remek ez az estély, Miss Adams. –°Köszönöm. Holly ismét megérezte a férfi ujjait a combján. Feltűnés nélkül megpróbálta eltolni a kezét, de mikor az ismeretlen öntelten vigyorgó képébe nézett, rájött, hogy az illető tudatosan használja ki a tapasztalatlanságát. A lány elveszítette a türelmét. Mivel nem látott senkit, aki a segítségére siethetett volna, elhatározta, hogy ő tesz valamit. Már épp rá akart förmedni az idegenre, amikor véletlenül Ericre pillantott, aki még mindig a szép barna nővel beszélt. A főnöke is feléje nézett, és mintha kővé vált volna az arca.

Holly tolakodó tisztelője újból próbálkozni akart, de akkor hirtelen felgyorsultak az események. Eric szinte a semmiből ott termett, és fenyegető mosolyra húzta a száját. Holly látta, hogy a másiknak elakad a lélegzete. Az illető elkapta a kezét, majd gyűlölködő pillantást vetve a házigazdára, eloldalgott. Eric közömbösen a titkárnőjére mosolygott, belekarolt, és társalogni kezdett a mellettük álló, igencsak meglepődött házaspárral a legújabb londoni zenei bemutatókról. Most, hogy a kínos jelenetnek vége szakadt, Holly határtalan megkönnyebbülést érzett, és hálásan Ericnek támaszkodott. A férfi közelségéből biztonságot és erőt merített. Eric egy darabig mellette maradt, Holly azonban nem tudta volna megmondani, vajon bosszús-e, vagy inkább közömbös. Végül az egyik üzleti partnerével odébb sétált. A következő fél órát a lány valami valószerűtlen, lebegésszerű állapotban töltötte. Gépiesen mosolygott, társalgott a vendégekkel, intett a pincérnek, ha valakinek kiürült a pohara, és lelkiismeretesen teljesítette minden egyéb háziasszonyi kötelességét. Olykor-olykor észrevette, hogy Eric csodálkozva nézi. Mintha nem egészen értené titkárnője megváltozott viselkedését. A főnöke pillantására Hollynak kellemesen bizseregni kezdett a bőre, de hirtelen belekarolt egy magas, fekete hajú, megnyerő mosolyú férfi, és az egyik asztalhoz vezette, amelyen egy óriási váza állt tele krizantémmal. –°Egész este figyelem – mondta az ismeretlen. – Maga rendkívül ügyes, talpraesett teremtés. Holly bizalmatlanul pillantott rá. Még nem felejtette el az iménti kínos jelenetet. –°Köszönöm. A férfi bólintott. –°De nemcsak ügyes, hanem egyszerűen öröm magára nézi. –°Öröm rám nézni? – ismételte meg a lány hitetlenkedve. – Nagyon kedves, de... A férfi felemelte a kezét. –°Ne is tiltakozzon! Maga túlságosan szerény. Az ismeretlen, amíg Holly félrenézett, letört egy szál krizantémot, és a hajába tűzte. –°Mi jut eszébe? – A lány önkéntelenül elmosolyodott. – A virágkötővel órákig rendezgettük a csokrokat, maga pedig... –°Nem lehetne szebb sorsot egy virágnak elképzelni, mint hogy a maga hajában hervadjon el. Holly nevetett. A férfi olyan kedvesen bókolt, hogy nem tudott haragudni rá. Még akkor sem, mikor átkarolta a vállát, és vele együtt nevetett. Ebben a pillanatban hirtelen felbukkant mellettük Eric. A mosolya hűvös volt, a tekintete elutasító. Holly úgy érezte magát, akár egy iskolás lány, akit valami csínytevésen kaptak. –°Örülök, hogy ilyen remekül elszórakoznak – szólította meg őket Eric fagyosan. – Domingo, remélem, nincs kifogása ellene, ha elrabolom Miss Adamset. Szeretném, ha törődne néhány vendégemmel. A lány érezte, hogy elönti a harag. A főnöke nem csupán udvariatlanul viselkedett, hanem úgy állítja be, mintha ő elhanyagolná a háziasszonyi kötelességét. Szívélyesen rámosolygott a Domingónak nevezett férfira. –°Kérem, bocsásson meg! Nagyon jól mulattam. –°Ebben egy percig sem kételkedem – dörmögte Eric, és belekarolt. – Furcsa társaságban érzi jól magát. –°Hát kellemesebb, mint a magáé – vágott vissza Holly. Eric nem válaszolt. Egy csoport beszélgető hölgyhöz vezette a lányt, és leereszkedően elmosolyodott. –°Kedvesem, szeretném bemutatni a legfontosabb értékesítőinknek. A hölgy... Miközben a férfi a neveket sorolta, Holly újból elcsodálkozott, hogy az igazgató a cég minden tagját ismeri. Az emberek az ország különböző részeiből érkeztek, és a legtöbb főnök valószínűleg nem vette volna a fáradságot, hogy megjegyezze azoknak a munkatársaknak a nevét, akiket évente csupán egyszer-kétszer lát. Holly titkon elismerést érzett, de azonnal a harag kerekedett felül benne, amikor a főnöke odahajolt hozzá, és a fülébe súgta, hogy ha nem esik nehezére, a változatosság kedvéért törődjön egy kicsit a nőkkel is. –°És vegye ki azt a nevetséges virágot a hajából! – tette hozzá dühösen. Mielőtt Holly válaszolhatott volna, megjelent az iménti barna hajú nő, és ismét elrabolta Ericet. A lány tehát a hölgyekhez fordult, akik túláradó lelkesedéssel dicshimnuszokat zengtek a főnökéről. Holly a későbbiekben már nem tudott örülni a jól sikerült estélynek, annyira bántotta a harag Eric faragatlan viselkedése miatt. A főnöke pedig leste minden mozdulatát, mintha folyton figyelmeztetni akarná, hogy nem szeretne csalódni benne. Csak miután a vendégek már elmentek, és Eric felsegítette rá a kabátját, vonta kérdőre Holly a férfit, hogy mert úgy bánni vele, mint egy neveletlen iskolás lánnyal. –°Mint egy iskolás lánnyal? – kiáltotta Eric. – Ma este egyáltalán nem ilyen benyomást keltett bennem. –°Mire céloz? – kérdezte a lány eltúlzott kedvességgel. – Remélem, nem arra, hogy bátorítottam volna azt a tolakodó alakot? –°Nem, természetesen nem – vonta meg a vállát Eric. – Inkább az egyéb hódításaira gondoltam. Igazán sikeres estét könyvelhetett el, ugye? – tette hozzá kétértelműen. Holly dühösen megpördült. –°Ez vitathatatlan. Az est tényleg jól sikerült, és tulajdonképpen hálásnak kellene lennie, ahelyett hogy ostoba megjegyzéseket tesz holmi hódításokra. Átkozottul jó munkát végeztem. A férfi a homlokát ráncolta, látszott rajta, hogy egy kicsit elbizonytalanodott. –°Igaz – bólintott azután. – És nagyon köszönöm. –°Egyébként meg miféle hódításokról beszélt? – firtatta Holly ingerülten. Eric fáradtan megtörülte a homlokát. –°Nem tudom, talán erről inkább maga mesélhetne.

–°Nincs mit mesélnem. De ha lenne is, mi köze hozzá? –°Hm. – A férfi megvonta a vállát. – Igaza van, az égvilágon semmi. Bár be kell vallanom, az az alak, aki fogdosta magát, fölöttébb kihozott a sodromból. Holly felsóhajtott, erre nem tudott mit felelni. –°Engem is – válaszolta egy kis hallgatás után békülékenyen. – Mit művelt vele? Nagyon hamar eltűnt. –°Egyszerű. Megmutattam neki, merre van a kijárat. Okosabbnak látta, ha visszavonulót fúj. –°Értem. – Hollynak nehezére esett, hogy ne nevesse el magát. – Utólag is köszönöm. Fontos üzletfele volt? –°Közel sem olyan fontos, mint a lelki békém és a titkárnőm személye. Szemlátomást nem hagyta lerázni magát. –°Nem. – Holly zavartan lesütötte a szemét. – Én nem... engem még soha senki... –°Senki? – kérdezte Eric hitetlenkedve. A lány a fejét rázta. –°Senki. A férfi a hüvelykujjával felemelte Holly állát, és hosszan, némán a szemébe nézett, azután lassan magához húzta. A lány egy picit megszédült, és hogy megőrizze az egyensúlyát, akaratlanul is a férfi vállába kapaszkodott. –°Elfáradt? – kérdezte Eric szelíden. Holly bólintott, miközben zavartan nézett a főnökére. A férfi elmosolyodott, furcsa, talányos mosollyal, amitől felgyorsult a lány érverése. Hirtelen azonban elsötétült Eric tekintete, majd furcsa fények gyúltak benne. –°Mi az? – kérdezte Holly. – Valami baj van? –°Lehet – felelte a férfi. Eric furcsa viselkedése és a saját kusza érzései egyszerre ellenállhatatlan vágyat ébresztettek a lányban, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból. –°Akkor talán derítsük ki, mi az – jegyezte meg kihívóan. A férfi összehúzott szemmel nézte. –°Azt hiszem, igaza van – felelte szelíden. – Jöjjön! A hangja nagyon lágyan csengett, mégis szinte fenyegetőnek tűnt. Holly megborzongott. Hátrább lépett, de a férfi villámgyorsan elkapta a karját. Eric közelsége, szemének titokzatos ragyogása összezavarta a lányt. Elakadt a lélegzete. Hátrálni akart, de a férfi a tarkójára csúsztatta a kezét, és nem engedte. –°Ne! – kérte. – Maradjon nyugton! –°Eric! – sóhajtotta Holly. – Nem szabad... –°De – súgta a férfi, majd még mielőtt a lány tiltakozhatott volna, föléje hajolt, és lezárta az ajkát egy csókkal. Forróság járta át Holly testét, a tagjai elnehezültek. A világ forogni kezdett körülötte, és anélkül hogy tudta volna, mit tesz, átölelte Eric vállát. Ebben a percben megérezte a férfi kezét a kabátja alatt a csípőjén, ahogy erősen magához húzta. Eric először szelíden csókolta, majd a csókja egyre merészebb, szenvedélyesebb lett. Holly kábán gondolt arra, hogy egyszer minden csóknak véget kell érnie, de azt kívánta, bárcsak soha he jönne el ez a pillanat. Úgy érezte, egész életében erre várt. Elfelejtette, mennyit bosszankodott a főnöke viselkedése miatt, Eric egyszeriben élete középpontjává vált. A férfi egy idő múlva elengedte, és egy kicsit eltolta magától. A lány megingott, kellett még néhány másodperc, hogy teljesen magához térjen. –°Eric... – lehelte. –°Igen? – kérdezte a férfi udvariasan, mintha csak társalogtak volna. –°Eric, én... Mi történt? –°Megcsókoltam – felelte a férfi, miközben megigazította a nyakkendőjét. És maga is megcsókolt engem, ami kellemesen meglepett. –°Igen? Örülök, hogy... elégedett. Eric elmosolyodott. –°Mindig ügyel arra, hogy elégedettek legyenek magával? Akkor is, ha éppen nem kedveli az illetőt? –°Régebben valóban nem szerettem, de most már szeretem. –°Remek. Nyilván már korábban meg kellett volna csókolnom. Sajnos, nem gondoltam rá. –°Én sem. – Holly nem igazán tudta, mit kezdjen a férfi hűvös, személytelen válaszaival. – De most, hogy megtörtént... –°Igen? A lány zavarba jött, hirtelen elfelejtette, mit is akart mondani. –°Hogyan tovább? – bökte ki végül. Mikor Eric nem felelt, gyorsan hozzátette: – Úgy értem, most mit csinálunk? –°Akár ágyba is bújhatnánk, de a munkahelyi kalandok sohasem szerencsések. És én nem szeretnék elveszíteni egy ilyen kitűnő titkárnőt. 6. FEJEZET Holly ijedten nézett a főnökére. –°Nem így gondoltam. Nem akartam... –°Ettől féltem – felelte Eric mosolyogva. A lány tanácstalanul meredt rá. Ez a hűvös idegen ugyanaz a férfi lenne, aki néhány perccel ezelőtt felkorbácsolta az érzékeit? Zavartan lehunyta a szemét. Persze hogy az. A fegyelmezett, távolságtartó Mr. Yorke, aki elítéli a munkahelyi szerelmeket, és aki inkább a Diane Darcyhoz hasonló szépségekkel szórakozik.

–°Azért csókolt meg? Holly megpróbálta eltitkolni, mennyire megbántódott. –°Maga is megcsókolt, – Tudom. – A lány kényszerítette magát, hogy a főnöke szemébe nézzen. Még mindig egészen kábának érezte magát, de úgy gondolta, ki kell derítenie, mi történt. – Úgy értem, azért csókolt meg, mert szívesen lefeküdt volna velem? –°Szó sincs róla. Hiszen tudja, hogy elsősorban azért alkalmaztam, mert eszem ágában sincs a titkárnőmmel ágyba bújni. Holly nem értette, miért érik ostorcsapásként ezek a szavak. Őszinte választ kért, és most hálásnak kellene lennie, hogy megkapta. –°Értem, de... –°De nem tartottam magam a feltételeimhez, és maga tudni akarja, miért nem. A férfi egy kissé fásultan beszélt. –°Igen. – A lány nagy levegőt vett. Semmiféle tapasztalatot nem szerzett még eddig az ilyen ügyekben, de úgy vélte, az egyenes út a legcélravezetőbb. – Nagyon jólesett, amikor megcsókolt, még senki sem csókolt így. De mint említettem, tudnom kell, hogyan tovább. –°Holly... – Eric hátrább lépett, egy másodpercre úgy tűnt, mintha át akarná ölelni a lányt, de azután megváltozott az arckifejezése, és elfordult. – Nincs tovább. Belátom, nem lett volna szabad megcsókolnom magát. Ma este azonban annyira másként nézett ki, mint ahogy szokott... és amikor láttam azt az undorító alakot, aki fogdosni merészelte a combját... –°Maga is meg akart róla győződni, milyen is az – fejezte be Holly könyörtelenül a mondatot. Eric feléje fordult, a szeme kifürkészhetetlennek tűnt. –°Csakugyan azt hiszi? Nem, nem igaz. Undorítónak találtam azt a fickót, és nem akartam ott folytatni, ahol ő abbahagyta. Utána azonban láttam Domingóval, és teljesen megfeledkeztem arról, hogy maga a titkárnőm. Meg akartam csókolni, és meg is tettem. De nem is sejtettem... –°Hogy számomra esetleg fontos lehet a dolog – szakította félbe Holly keserű mosollyal. – Ne féljen, tulajdonképpen nem is jelentett sokat. –°Ne hazudjon! Honnan is sejthettem volna, hogy még soha nem csókolta így senki? Ha gyanítottam volna... –°Akkor hagyta volna az egészet a csudába, és én elestem volna életem legizgalmasabb élményétől – felelte a lány maró gúnnyal. Eric mély lélegzetet vett, és magában lassan tízig számolt. –°Nem, valószínűleg akkor is megcsókolom, de gondoskodtam volna róla, hogy valóban felejthetetlen élményben legyen része. Jobban mondva mindkettőnknek. – Szünetet tartott. – És most, hogy megválaszoljam a kérdését, csak azt javasolhatom, menjen minden tovább a régi kerékvágásban. Egyszerűen elfelejtjük, ami ma este történt. – Felvillantotta jól bevált, gépies mosolyát. – Egyébként a fogadás megszervezését óriási sikernek könyvelheti el, igazán kitűnő munkát végzett. Csak így tovább, és nem lesz semmi gondunk egymással. – Belekarolt Hollyba, majd az ajtó felé pillantott. – Jöjjön, azt hiszem, a személyzet szeretne takarítani. –°Ó, persze, értem. Ne aggódjon, nem lesz nehéz ezt a kis közjátékot elfelejtenem. Megindultak a kijárat felé. Holly teljesen elmerült a gondolataiban, szinte észre sem vette, hogyan jutottak ki a főnöke kocsijához. Csupán Eric közelségét, illatát és kezének melegét érezte mindvégig. Mi is történt valójában? Felszínesen szemlélve a válasz egészen egyszerű. Eletében először megcsókolta egy férfi. És ez a csók semmiben sem hasonlított Andy ügyetlen próbálkozásaihoz. Eric azonban csak hirtelen fellobbanásból ragadtatta el magát, számára az egész nem jelentett semmi különöset. Ilyen körülmények között aligha lehetett nagyobb ostobaságot elkövetni, mint a folytatás után érdeklődni. A férfi szörnyen gyerekesnek tarthatta a viselkedését. Lopva Ericre pillantott. A férfi arca elszántságot tükrözött, látszott rajta, hogy egyszer s mindenkorra véget akar vetni ennek az áldatlan ügynek. Hétfő reggel majd úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. És az ő szemszögéből nézve ez nagyjából meg is felel az igazságnak... Eric – mint mindig – udvariasan besegítette a kocsiba, de közben nem szólt egyetlen szót sem, némán tették meg az egész utat Chiswickbe. A ház ajtajában kézfogással búcsúztak. –°Nagyon köszönöm, Miss Adams – mondta még egyszer a férfi, azután megfordult, és visszasétált az autójához. Holly csak most vette észre, hogy akaratlanul is visszatartotta a lélegzetét. Mikor a kocsi megindult, egyszeriben potyogni kezdtek a könnyei. Holly szinte az egész vasárnapot a parkban töltötte, és megpróbált rendet teremteni a gondolatai között. Eric valami eddig ismeretlen érzést ébresztett fel benne. Mintha egy csodálatos világba vezető kaput nyitott volna ki előtte, hogy a következő pillanatban ismét becsukja az orra előtt. Bár azt sem tudta, mit tenne, ha a férfi közeledni próbálna hozzá. Ostobaság persze ezen töprengeni, hiszen Eric soha nem fog ilyesmit tenni. A főnökének titkárnő kell, nem szerető. A kérdés csak az, hogy tudják-e ott folytatni, ahol abbahagyták. Hétfőn reggel, egy álmatlanul eltöltött éjszaka után, erre hamarosan megkapta a választ. Mikor belépett az irodába, Eric az órájára pillantott. Holly alighogy ránézett, egyszeriben megszeppent kamasz lánynak érezte magát, aki ott áll álmai férfija előtt. Hideg zuhanyként érték Eric szavai: – Miss Adams, öt percet késett. Megtorpant a küszöbön. Eddig még sohasem késett, viszont rendszeresen túlórázott. –°Sajnálom – felelte mereven –, a földalattin áramkimaradás volt. –°Ez nem mentség. Korábban kellett volna otthonról elindulnia. –°Azt tettem – folytatta a lány fagyosan. – Egy óráig álltunk az alagútban.

–°Szeretném, ha ez a jövőben nem fordulna elő többször – zárta le Eric jellegzetes férfi észjárással a témát, és szemlátomást elmerült az előtte fekvő papírok tanulmányozásában. Holly felháborodottan nézett a főnökére, de már csak lehajtott fejét, sűrű, sötét haját látta. Maga elé képzelte, amint megsimogatja, az ujjai egészen lassan a tarkója felé csúsznak, azután végig a hátán... A gondolatra összerezzent, és Eric is épp ebben a pillanatban kapta fel a fejét. A tekintetük találkozott, a lány pedig egy másodpercig úgy vélte, mintha sóvárgás villanna a másik szemében. A főnöke azonban összevonta a szemöldökét, és rámordult: –°Ez minden, Holly. Úgy negyedóra múlva Eric megjelent a szobájában, és letett az asztalára egy fél csésze kávét. –°Túl híg – morogta. – Főzzön másikat, Adams! –°Én így szeretem. És ha nem esik nehezére, még mindig Miss Adams. –°Nehezemre esik. És ragaszkodom a friss kávéhoz. –°Én meg az emberi bánásmódhoz! – vágott vissza Holly élesen. –°Adams, figyelmeztetem... –°Mr. Yorke, ha továbbra is így folytatja, másik titkárnő után kell néznie. A lány a választ meg sem várva ismét a számítógéphez fordult, de Eric megragadta a csuklóját. –°Nem is rossz ötlet – sziszegte. – A maga helyében én elővigyázatosabb lennék! Holly a kezére nézett, mire Eric olyan hirtelen engedte el, hogy az ujjai az asztalnak vágódtak. A lány halkan felkiáltott fájdalmában. A férfi már indult volna kifelé, most azonban hirtelen visszafordult. –°Megütötte a kezét? – kérdezte aggódva. –°Nem, de legközelebb talán több szerencséje lesz – felelte a lány dühösen. Eric eltűnt a szobájában, s közben látszott rajta, nehezére esik, hogy ne vágja be maga után az ajtót. A telefon megcsördült. –°Igen? – szólt bele Holly mogorván a kagylóba, de azonnal lelkiismeret-furdalása támadt. – Bocsásson meg, épp felidegesítettek. –°Nehéz a főnökével, ugye? – nevetett fel a vonal másik végén egy férfi. Talán ez is az én malmomra hajtja a vizet... Holly agya lázasan járt, honnan ismerős neki a telefonáló hangja, de nem tudott rájönni. –°David Domingo vagyok. Szombaton a fogadáson találkoztunk. Hát persze! A fekete hajú és kedves mosolyú férfi. A lány kényelmesen hátradőlt a székében. Eric iménti kirohanása után igazán jót fog tenni néhány bók az önbizalmának. Ha jól emlékszik, David Domingo a Smart Yorke legnagyobb vetélytársának a vezérigazgatója. A két cég ugyan kölcsönösen ápol bizonyos üzleti kapcsolatokat, de csak azért, hogy szemmel tartsák egymást. –°Hát persze, Mr. Domingo! – mondta Holly kedvesen. – Miben segíthetek? –°Fogalmazzunk inkább úgy, hogy esetleg mindketten tudunk segíteni egymásnak. Margaret Yeoman, a titkárságom vezetője, egészségügyi okokból váratlanul felmondott... –°Fölöttébb sajnálatos – felelte Holly zavartan. – De nem értem... Domingo nevetett. –°Nem érti, mi köze hozzá, ugye? Szombat este rendkívül mély benyomást gyakorolt rám a teljesítménye, Miss Adams. Önnek sikerült összeegyeztetnie a cseppet sem hivalkodó eleganciát a tökéletes háziasszony szerepével. Számomra egyértelmű, hogy csupán magán múlt az est sikere. –°Ezt komolyan gondolja? – kérdezte a lány hitetlenkedve. –°Persze. És lenne egy ajánlatom. –°Igen? Holly kényszerítette magát, hogy ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket. –°Igen. Szeretném rábeszélni, hogy vegye át Margaret munkakörét. Meghívhatom ma délben ebédre, Miss Adams? A lány nem akart hinni a fülének. –°Nem tudom, vajon... –°A dupláját kínálom a jelenlegi fizetésének – tette hozzá Domingo. –°Értem, de... Nem, ennek semmi értelme. Kizárt dolog, hogy David Domingo őt akarja alkalmazni, hiszen csak egyszer találkoztak. Nem is ismeri. –°Nos, Miss Adams? Elküldöm magáért a sofőrömet. Egy órakor megfelel? Mit tegyen? Ebédeljen egy olyan férfival, akit életében mindössze egyetlenegyszer látott, és beszéljen vele egy olyan állásról, amelyet nem akar elfogadni? –°Adams! Az ördögbe is...! – hallotta meg Eric dühös kiáltását. Nagyot sóhajtott. –°Igen, az egy óra megfelel – hadarta el aztán egy szuszra. – Viszontlátásra! –°Viszontlátásra! Holly letette a kagylót, és átment a szomszédos irodába. –°Örülnék, ha nem kiabálva értekezne velem! – utasította rendre hűvösen a főnökét. – Én nem vagyok Ellen. –°Szerencsére nem – dörmögte a férfi, és felállt. – Maga a titkárnőm, és tudni akarom, mi az ördögöt művelt a Benzoni-aktákkal. –°Nem ezek azok? A lány szenvtelenül az irattartó tetején lévő vaskos kötegre mutatott. Eric szemrehányó pillantást vetett a papírokra, azután fogta, és az asztalára dobta az egész paksamétát.

–°Rendben van. Egyébként már említettem, hogy ne öltözködjön ilyen kihívóan. Ebben a kék micsodában túl sok látszik a lábából. –°Mr. Yorke! – Holly kihúzta magát. – Ami szombat este köztünk történt, az még nem jogosítja fel arra, hogy előírja, mit vegyek fel. Ez a kék micsoda különben egy teljesen tisztességes ruhadarab. –°Igen? – vonta fel a szemöldökét Eric, majd a titkárnője legnagyobb meghökkenésére nevetni kezdett, de valahogy nagyon furcsán. Azután tetőtől talpig végigmérte a lányt, amitől Holly minden bosszúsága ellenére furcsa bizsergést érzett végigszaladni a testén. Végül a férfi tekintete a mellén állapodott meg. – Jó, elhiszem – szólalt meg végül vontatottan a férfi. – Ha maga mondja, akkor ez egy teljesen tisztességes ruhadarab. Viszont ha továbbra is ebben parádézik előttem, akkor nem lesz sokáig magán, és ráadásul az állását is elveszítheti. Holly nyelt egyet. Még sohasem hallott ilyesfajta célozgatást a főnökétől. –°Annak idején azt ígérte, hogy a munkámon kívül semmi másba nem fog beleszólni – jegyezte meg dühösen. –°Így igaz – helyeselt Eric szelíden, és a lány ismét nyelt egyet. – Csak nem fél tőlem? – kérdezte, mert Holly közben hátrálni kezdett. – Ne szamárkodjon, Miss Adams! Nem akarom az íróasztalomon elcsábítani. –°Eszembe sem jutott ilyesmi – felelte a lány, és megpróbálta elhessegetni a képzeletében azonnal megjelenő érzéki képeket. Idegesen megnyalta az ajkát, majd kényszeredetten elmosolyodott. – Segíthetek még valamiben, Mr. Yorke? –°Igen – dörrent rá nyersen a férfi. – Ha azonnal eltűnik, Adams. Holly lemondott már róla, hogy folytonosan rendreutasítsa a főnökét, inkább szó nélkül kiment az irodából. De hiába reménykedett, hogy Eric a délelőtt hátralévő részében legalább nyugton hagyja. A férfi minden levelébe, minden mondatába, minden telefonbeszélgetésébe belekötött, sőt az új szemüvegét is leszólta, pedig az szombat este még határozottan tetszett neki. –°Túl erősen festi magát – dörmögte végül, mikor már semmi más nem jutott az eszébe. A lány már oda se figyelt. A főnökének nyilván hiányzik egy kereke. Csupán egy leheletnyi rózsaszín szájrúzst tett fel az ajkára, aki ebben is kivetnivalót talál, azzal nem érdemes vitatkozni. Már csak abban reménykedett, hogy az ebéd – egy olyan férfi társaságában, aki csodálja – biztosan kellemes változatosság lesz. –°Holly? A lány épp indult volna a lifthez, amikor Eric utána szólt. Néhány másodpercig habozott, de azután vonakodva visszafordult. A férfi előreszegett állal állt, sötét szeme furcsán csillogott. –°Holly! – ismételte meg ellentmondást nem tűrő hangon. – Ebédeljen velem! –°Tessék? A lány megrökönyödve nézett rá. Ez az alak tényleg azt hiszi, hogy miután egész délelőtt kínozta, még az ebédidejét is vele akarja eltölteni? –°Azt mondtam, ebédeljen velem. –°Sajnálom – közölte hűvösen Holly. – Már van egy meghívásom. –°Mondja le! A lány hátat fordított neki. –°Maga a legönhittebb ember, akivel valaha is találkoztam. Eszem ágában sincs lemondani a randevúmat. Azzal faképnél hagyta a főnökét, de még hallotta, ahogy Eric halkan szitkozódik. Néhány perccel később Holly kényelmesen elhelyezkedett Domingo sofőrje mögött a Rolls-Royceban. Testileg és szellemileg egyaránt kifacsarva érezte magát, ezért örült, hogy egy kicsit egyedül lehet. Később majd átgondolja, hogyan tovább, de pillanatnyilag csak lazítani akart. Annak is örült, hogy David a nyugodt, elegáns légkörű klubba hívta, és nem valami modern, divatos étterembe. A férfi csak ránézett, és rögtön hozatott egy fél deci finom konyakot. Utána megrendelte a könnyű, de kitűnően elkészített menüt. Holly elégedetten elmosolyodott, élvezte, hogy ezúttal nem neki kellett döntenie. Már hetek óta nem érezte magát olyan kellemesen, mint a jó hangulatban elköltött ebéd után. David igazán kedvesen viselkedett, és Hollynak jólesett hallgatnia, hogy milyen ügyes, értelmes, nála talán nincs is alkalmasabb személy a felajánlott állásra. Egyre kevésbé érezte úgy, hogy ki kellene tartania eddigi főnöke mellett. Eric saját maga is elboldogul, a ma délelőtti viselkedése után pedig igazán nem számíthat feltétel nélküli hűségre. És mégis... Miért rossz akkor a lelkiismerete? A csók lenne az oka? Mindenesetre közölte Daviddel, hogy kér egy nap gondolkozási időt. –°Ez csak természetes. – A férfi fekete szeme csillogott. – Tudom, hogy nem fogok csalódni magában. Akkor többet tud, mint én, gondolta Holly nem sokkal később a Rolls puha kárpitján hátradőlve. David ajánlata valóban nagyon csábító – akárcsak maga a férfi –, de ha otthagyja a Smart Yorke-ot, soha többé nem láthatja Ericet. Ennek persze inkább örülnie kellene, am a jövő Eric nélkül mégis olyan kilátástalannak és vigasztalannak tűnt előtte. Rövid töprengés után be kellett látnia, hogy az a bizonyos csók az oka mindennek. Csak nem szeretett bele a főnökébe? Te jó ég, ennyire nem veszítheti el a fejét! Az a csók egyedül neki jelentett valamit. Eric már meg is bánta, hiszen ezért viselkedik olyan lehetetlenül. Tulajdonképpen ostobaság lenne maradnia, mikor másutt kétszer annyit kereshetne, ráadásul egy sokkal kedvesebb főnök mellett. Komor arccal ült le az íróasztalához, meg se nézte, hogy Eric az irodájában van-e. A délután eseménytelenül telt, egészen addig, míg a főnöke négy óra körül dühösen be nem viharzott a szobájába. –°Nos, élvezte az ebédet? – kérdezte jeges hangon. –°Nagyon. Holly fogta a ceruzáját, és írni kezdett az egyik füzetbe. Eric megragadta a csuklóját, kitépte a kezéből a ceruzát, majd az asztalra vágta. –°Magához beszélek! – kiabálta. – Talán lenne olyan szíves, és idefigyelne?

Holly nyugalmat erőltetett magára. –°Ahogy óhajtja. –°Rendben. Közölni szeretném magával, Miss Adams, hogy bizalmas munkakörben dolgozik, és nem tűröm, hogy másoknak adatokat szolgáltasson ki. –°Tessék? Eric elveszítette a józan eszét? –°Ne adja nekem az ártatlant! Domingóval ebédelt, igaz? –°Igen. Talán tilos? Egyébként meg honnan tudja? –°Véletlenül én is tagja vagyok ugyanannak a klubnak. Az a tény, hogy nem örvendeztetett meg a társaságával, még nem vette el a kedvemet az ebédtől. –°Nem is vettem észre, hogy maga is ott volt. –°Nem, mert túlságosan lekötötte, hogy annak a pojácának a bókjaiban sütkérezzen. –°Inkább úgy mondhatnánk, hogy élveztem azon ritka alkalmak egyikét, amikor egy olyan emberrel lehetek együtt, aki nem törli belém minduntalan a cipőjét. Sőt annyira élveztem, hogy valószínűleg valaki mást kell keresnie, akit lábtörlőnek használhat. –°Ez meg mit jelentsen? Eric annyira előrehajolt, hogy az arcát csak pár centiméter választotta el Hollyétól. –°Azt jelenti... – A lány nyelt egyet. A torka egyszeriben összeszorult. – Felmondok. Mr. Domingo állást ajánlott. A férfi mély lélegzetet vett. –°Értem – mondta aztán. – Gondolom, igen nagyvonalú ajánlatról lehet szó. Holly érezte, hogy elönti a harag. –°Természetesen – felelte hűvösen. –°És maga mit nyújt ellenszolgáltatás gyanánt? Eric úgy nézett a titkárnőjére, mintha az a szó szoros értelmében testestől-lelkestől eladta volna magát David Domingónak. –°Erőmhöz és tehetségemhez képest tisztességes munkát – jelentette ki a lány magától értetődő természetességgel, bár egyszeriben ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy ezt a lehetetlen férfit magához húzza, és megcsókolja. Egy őrült pillanatig úgy tűnt neki, hogy Ericnek is ugyanez jár a fejében. –°Értem – bólintott a férfi egy kis idő múlva tettetett közönnyel. Holly felállt. Valami nyugtalanította a főnöke arckifejezésében. A tekintete üres, akár egy szobornak. Úgy érezte, nem bírja ki tovább a közelében. –°Hová megy? A lány megindult a lift felé, de Eric elkapta a karját. –°Egy... egy kicsit szeretném felfrissíteni magam. –°Felesleges. Nekem úgy tetszik, ahogy van. –°Tessék? Holly meghökkenten bámult a főnökére. A férfi már nem beszélt hidegen és barátságtalanul, hangja szinte kedvesen csengett. –°Azt mondtam, úgy tetszik, ahogy van. Nem akarom, hogy elmenjen. Tudom, szörnyen viselkedtem, de szeretném, ha maradna. A lányt majdnem teljesen lefegyverezte Eric bűnbánó magatartása. De hogyan tarthatna ki egy olyan ember mellett, aki ennyire kiszámíthatatlan? –°Valóban rémesen viselkedett, de nem azért megyek el, mert egyenlíteni akarok – szólalt meg bizonytalan hangon. –°Akkor miért? A pénz miatt? Ez a vád szíven ütötte Hollyt. –°Nincs abban semmi rossz, ha valaki pénzt akar keresni, de nem, nem azért hagyom itt. –°Nem? Akkor talán azért, mert először megcsókoltam, utána pedig semmibe vettem? – Eric idegesen a hajába túrt. – Rendben van, bocsánatot kérek magától. Szeretném, ha maradna. A jövőben megpróbálok tisztességesen viselkedni. Megígérem, hogy soha többé nem csókolom meg, és ha fizetésemelést kíván, megkapja. Elfogadható az ajánlatom? –°Nem. A lány hátat fordított a főnökének, hogy Eric ne lássa, mennyire megbántotta. Hát nem veszi észre, hogy éppen arra vágyik a legjobban, hogy ismét megcsókolja? Biztosan tudja, csak nem akar elveszíteni egy ügyes, ám cseppet sem kívánatos titkárnőt. –°Értem. Mit kell hát tennem, hogy még jobban megédesítsem az életét? –°Semmit – felelte Holly halkan. – Semmit sem tehet, Eric. És ez igaz is, hiszen ő már soha többé nem lesz rá képes, hogy nap mint nap együtt dolgozzon vele, közben pedig eltitkolja az érzelmeit. Természetesen szó sincs szerelemről, de Holly kétségbeesetten vágyott rá, hogy megérintse a férfit, hogy átölelje... Már az is épp elég, ha addig együtt kell lennie vele, amíg meg nem találják az utódját. Eric most mögéje lépett, és a vállára tette a kezét. –°Rendben van, tehát akkor én továbbra is viselkedhetek rémesen, ugye? Mielőtt még Holly megkérdezhette volna, hogy érti ezt, a férfi maga felé fordította. Egy másodperc töredékéig Holly mintha kétségbeesést – vagy inkább gúnyt? – látott volna a szemében megvillanni, és azt hitte, jobban mondva, remélte, hogy ismét megcsókolja. Eric azonban hirtelen leeresztette a kezét, és hátrább lépett. A

lány zavartan lesütötte a szemét. Mikor végre fel mert pillantani, a férfi már úgy nézett rá, mintha még soha életében nem látta volna, és azon tűnődne, vajon mit is keres ez a lány az irodájában. –°Mikor akar elmenni? – kérdezte közönyösen. –°Amint talált helyettem valakit – felelte Holly nyugodtan. – Nem szeretném, ha a felmondásommal fennakadásokat okoznék a munkában. –°Én sem, de túlélném. A lány ebben a pillanatban sokkal inkább amiatt aggódott, hogy ő képes lesz-e túlélni az elválásukat. Talán már egy hét múlva nem Ericnél dolgozik. Mintha egy jeges kéz markolta volna össze a szívét. Egy hét múlva azonban a főnöke még nem talált alkalmas utódot, és a férfi szigorúan hivatalos, távolságtartó viselkedése ellenére Hollynak egyre kevésbé volt kedve megválni a munkahelyétől. Néha, amikor Eric nem vette észre, Holly lopva figyelte őt, és mintha végtelen szomorúságot vélt volna felfedezni a szemében. Ilyenkor a legszívesebben elsírta volna magát. Miután még egy hét eltelt, és Eric továbbra sem talált magának titkárnőt, a lány kezdte elveszíteni a türelmét. Kedd reggel tehát elszántan belépett a főnöke irodájába. –°Mr. Yorke, vagy választ végre a pályázók közül, vagy titkárnő nélkül marad. Eddig tizennégy megfelelő képesítéssel rendelkező hölgyet utasított el a legátlátszóbb ürügyekkel. Miss Lovejoy nem tud több jelentkezőt szerezni, én pedig a hét végén elmegyek. Eric felpillantott, és a tekintetében olyan leplezetlen vágy tükröződött, hogy Holly szinte megszédült. –°Gondolom, már alig várja, hogy Domingónak dolgozhasson – jegyezte meg a férfi, miközben megvetően elfintorodott. –°Alig várom, hogy olyasvalakinek dolgozhassam, aki legalább hébe-hóba elmosolyodik... – A lány ekkor elnémult, mert Eric széles, mesterkélt vigyorra húzta a száját. – Hagyja abba! – kiáltotta. – Nem akarja, hogy maradjak, mégis megnehezíti a dolgomat. –°Ki mondta, hogy nem akarom megtartani? Ha jól emlékszem, még fizetésemelést is ajánlottam. –°Igen, de... Talán ez lenne az oka a férfi hideg, elutasító magatartásának? Rossz néven veszi tőle, hogy elmegy, ráadásul a legnagyobb versenytárshoz? Hát persze! Eric magánemberként sem kedveli Davidét. Holly egy pillanatra elbizonytalanodott. Tulajdonképpen nem akarta a főnökét elhagyni. Csakhogy a férfinak már a puszta jelenléte is kísértést jelentett a számára. Nap mint nap a közelében kellett tartózkodnia, és mégsem érinthette meg. Persze, nem csak erről volt szó, hiszen jóval többet érzett iránta egyszerű testi vágynál. Ha marad... –°Nos? – riasztotta fel Eric a tűnődéséből. – Még mindig menni akar? Ha a pénzen múlik... –°Nem, nem azon múlik. A férfi fáradtan végighúzta kezét a homlokán. –°Végül is többnyire a pénzen múlik, de hagyjuk! Küldje be Miss Willoughbyt! A hét végén elmehet. Adja át Domingónak az üdvözletemet! Holly válaszolni akart valamit, de főnöke már a munkájába mélyedt. Bevezette tehát Miss Willoughby az irodába, és Eric nyomban meg is bízta a hölgyet néhány feladattal. Holly pénteken összepakolt az íróasztalán, majd bement a főnökéhez, hogy elbúcsúzzon. A férfi épp telefonált. A lány bátortalanul megköszörülte a torkát, mire Eric felpillantott. Szórakozottan búcsút intett anélkül, hogy abbahagyta volna a beszélgetést. Az évődő hangnem után ítélve egy nővel társaloghatott. Holly mosolyt erőltetett az arcára, és szó nélkül távozott. A lift felé menet érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe. Mivel tartott tőle, hogy esetleg Eric követi, meggyorsította a lépteit. Arra számított, hogy bármelyik percben megérezheti a férfi kezét a vállán. De semmi ilyesmi nem történt. A lift ajtaja becsukódott mögötte, ő pedig egyedül maradt. –°Miss Willoughby, hol vannak a Stonehouse-akták? – kérdezte Eric fáradtan. Biztosra vette, hogy Miss Willoughby nem tud válaszolni a kérdésére. –°Azóta nem láttam, mióta Mr. Blackstone a könyvelésről kölcsönkérte őket. A férfi dühösen nézett a titkárnőjére. –°Nem megmondtam, hogy az engedélyem nélkül semmiféle iratot nem adhat oda senkinek? –°Igen, de... Eric oda sem figyelt. Miss Willoughby már egy hónapja dolgozott nála, és mindig kimagyarázkodott, ha a főnöke valami kivetnivalót talált a munkájában. Általában szépen hangzó ürügyeket talált, mert egy ilyen hölgyet természetesen csak a legnemesebb indítékok vezérelhetik. Most azonban túlcsordult a pohár. A Stonehouse-akták szigorúan bizalmasak voltak, és Eric attól tartott, hogy ha illetéktelen kezekbe kerülnek, az a legkínosabb következményekkel járhat a cégre nézve. –°Miss Willoughby – szakította félbe a titkárnőjét ingerülten. – Azonnali hatállyal elbocsátom. Kérje el a bérelszámolási lapját Mr. Haslett-től! A férfi meg sem várta a választ, hanem sarkon fordult, és jól bevágva maga mögött az ajtót, eltűnt az irodájában, hogy felhívja a könyvelést. Miss Willoughby hangosan méltatlankodott az őt ért igazságtalanság miatt. Mielőtt elment volna, még diadalmasan megjegyezte, hogy már úgyis elfogadta a Hall Goodman cég lényegesen kedvezőbb ajánlatát. Hall Goodman, tűnődött Eric, miközben a tenyerébe támasztotta az állát. Számára tulajdonképpen teljesen mindegy, Miss Willoughby hol folytatja áldásosnak egyáltalán nem nevezhető tevékenységét, de véletlenül Holly is épp ugyanannál a cégnél dolgozik. Eric hátradőlt a székében, és csendesen szitkozódni kezdett, amiért a lány elhagyta.

Az ördögbe is, már megint nincs titkárnője! Egyszerűen szüksége van Hollyra. Még sohasem dolgozott ilyen remek munkatárssal, és azt akarta, hogy visszajöjjön. Hiányzott az ügyessége, a rátermettsége, egy cseppet sem tolakodó jelenléte, és... Igen, az ördögbe is! Hiányzik a lány maga. Miért is hagyta elmenni? Kétségtelen, hogy nem lett volna szabad megcsókolnia, ez mindenképpen hiba volt, bár tagadhatatlanul kellemes hiba. Nem áll azonban szándékában még egyszer megismételni ezt a baklövést... Határozott mozdulattal a kagylóért nyúlt, de azután visszahúzta a kezét. Nem. Van más lehetőség is. Ádázul elmosolyodott. Ha minden terv szerint megy, akkor Miss Adamsnek emlékezetes perceket szerez. Holly rámosolygott a vele szemközt helyet foglaló Davidre. Mióta nála dolgozott, a férfi már negyedszer hívta meg ebédelni, és minden alkalommal más helyre. Ezt az éttermet például úgy rendezték be, mint egy hajó belsejét, halászhálók és hajózással kapcsolatos használati tárgyak díszítették a falait. Holly néha úgy érezte, Davidnek nem is az a fontos, hogy vele legyen, hanem hogy együtt lássák őket. A lány készséggel elismerte, mennyire izgalmas és felelősségteljes az új munkaköre, mégsem tudott igazán megbarátkozni vele. Korántsem dolgozott akkora lelkesedéssel, mint annak idején a Smart Yorke-nál. Amikor eltűnődött ezen, be kellett vallania magának, hogy legfőképp Ericet hiányolja. A férfi – a közös munka együtt töltött hónapjai alatt – életének a részévé vált. Természetesen Holly nem szeretett bele, de ha olykorolykor az eszébe jutott, határtalan kétségbeesést érzett, mintha elveszített volna valami pótolhatatlant, amit ugyan soha nem birtokolt, de már soha nem is lehet az övé. Újabban néhány férfi munkatársa randevúzni hívta. Mindannyian nagyon kedvesen, tapintatosan viselkedtek vele, Holly ennek ellenére kosarat adott nekik, bár maga sem tudta volna megmondani, hogy miért. Barbara emiatt többször is szemrehányást tett neki. –°Min mosolyog? A lányt David kérdése riasztotta fel töprengéséből. –°Nagyon kedves magától, hogy meghívott ebédelni – felelte gyorsan Holly. A férfi viszonozta a mosolyát. –°Talán valami különös okom van rá... –°Igen? – A lány oldalt hajtotta a fejét. – És mi lenne az? –°Ö... – David elnémult, és megfogta a titkárnője kezét. – Kedves Holly... A lány nem értette, miért beszél egyszerre hangosan, és miért néz rá közben szerelmesen. – Tegnap éjjel nagyon boldoggá tett. Álmodni sem mertem volna... Holly megrökönyödve meredt rá, miközben egy súlyos kéz nehezedett a vállára. –°Elég legyen, Domingo! – hallotta meg Eric jeges hangját. – Elég. Holly, jöjjön velem! 7. FEJEZET A lány egy pillanatig úgy érezte, eláll a szívverése, de hamar sikerült visszanyernie a lélekjelenlétét. –°Nem tehetem – válaszolta nyugodtan. – Daviddel jöttem ebédelni. –°Befejezte az étkezést, tehát már jöhet! – jelentette ki Eric ellentmondást nem tűrő hangon. –°David... Holly segélykérően pillantott új főnökére, mert közben Eric megragadta a karját, hogy felhúzza. David arckifejezése rendkívül különösnek tűnt. Holly azt várta volna, hogy az ebéd félbeszakítása miatt tiltakozni fog, de ehelyett mosolygott. Jobban mondva diadalittasan, elégedetten vigyorgott, mintha valami remek fogást csinált volna. –°Jöjjön, Holly! – ismételte meg Eric. –°Ne tegye magát nevetségessé! – csattant fel a lány. –°Nem teszem. És ha nem csalódom, a barátja elérte a célját, vagy legalábbis azt hiszi. Többé semmi haszna magából, kedvesem. –°Tulajdonképpen miről beszél? –°A feleségemről, Glóriáról – magyarázta David, és még szélesebben vigyorgott. – Szemet szemért, fogat fogért, Yorke. A maga kis barátnője igazán elbűvölő. –°És épp most mondott fel a Hall Goodman cégnél – tette hozzá dühösen Eric. – Legközelebb, Domingo, használja a józan eszét, ahelyett... –°Kérem, ne Holly előtt! – szakította félbe David összevonva a szemöldökét. A lánynak egyszeriben elege lett a két marakodó férfiból. Szemlátomást valamilyen rendezetlen számlájuk van, és őt játsszák ki egymás ellen. De abból nem esznek! Lerázta magáról Eric kezét, fogta a táskáját, és a meghökkent vendégek között kirohant az étteremből. Miközben a Piccadilly felé futott, rádöbbent, hogy tulajdonképpen nincs semmi célja. Eric az imént felmondott Davidnek az ő nevében. Hollyt meghökkentette, hogy David meg sem próbálta tartóztatni. Tehát elképzelhető, hogy a férfinak már tényleg nincs rá szüksége, és csupán valami rejtélyes okból alkalmazta. Mégis honnan veszi Eric a bátorságot, hogy csak úgy, hipp-hopp felbukkanjon, és egyik percről a másikra a feje tetejére állítsa az életét? –°Várj csak, Eric Yorke, ezt még keservesen megbánod! – kiáltotta az utcán sétáló turisták legnagyobb megrökönyödésére. –°Ígéretesen hangzik. Állok elébe! Eric lépett hozzá, és megállt előtte. A szája szegletében gúnyos mosoly bujkált. –°Menjen az utamból! – követelte Holly. –°Miért? Hová siet? Ez a megjegyzés eszébe juttatta a lánynak, hogy egyik pillanatról a másikra munka nélkül maradt. Ökölbe szorította a kezét, és minden önuralmát összeszedte, nehogy jelenetet rendezzen a nyílt utcán.

–°Nem tudom – felelte hidegen. – Magának köszönhetően egyelőre csak céltalanul kóborlók. –°Biztos vagyok benne, hogy Domingo vissza fogja venni, ha megkéri rá, jegyezte meg Eric szenvtelenül. – Hiába érte már el a célját, nem olyan ostoba, hogy lemondjon egy ilyen remek munkaerőről, mint maga. Egyébként remélem, sikerült felnyitnom a szemét, és kezdi már kapiskálni, miről is volt itt szó. –°Ezt meg hogy érti? – kérdezte Holly, és a tenyerébe vájta a körmét. –°Egy kevésbé forgalmas helyen szívesen elmagyarázom. – A férfi felnézett a felhőtlen, kék égre. – Esőre nem kell számítanunk. Keressünk egy félreeső padot valami meghitt helyen, vagy szívesebben jönne fel a lakásomra? –°Inkább hazamegyek – utasította vissza a lány a meghívást. – Viszontlátásra, Eric! Megfordult, és gyors léptekkel megindult a Green parki metrómegálló irányába. Mikor észrevette, hogy a férfi követi, gyorsan befordult az egyik kis utcába, amelyről azt hitte, a Bond Streetre vezet. Ott is felszállhat a földalattira. Annyira lekötötte a menekülés, hogy észre sem vette a lassan feléje közeledő fehér Maseratit. Csak amikor az autó megállt mellette, az ajtaja kivágódott és kemény ujjak ragadták meg a csuklóját, akkor ijedt meg. A következő pillanatban már a kocsiban ült, az ajtó becsapódott, és az autó besorolt a forgalomba. –°Álljon meg, Eric! – kiáltotta Holly rémülten. – Nem rabolhat el csak úgy egyszerűen... –°Már megtörtént. A lány kihúzta magát, és figyelemre méltó önfegyelemmel a biztonsági öv után nyúlt. A helyzet teljesen valószerűtlennek tűnt. Eric, a Smart Yorke divatcég megfontolt és fegyelmezett igazgatója, egyszeriben felcsap emberrablónak. Holly kislánykorában gyakran gondolt rá, milyen vadregényes lenne, ha elrabolnák, a valóságban azonban egészen másként festett a dolog. Szökésre nem gondolhatott, ahhoz az autó túl gyorsan ment. Nincs mese, meg kell várnia, amíg valahol megállnak. –°Hová visz? – kérdezte élesen. –°A lakásomra. Nincs messze. Félek, hogy a park már nem jöhet szóba, magánál szemlátomást keményebb módszerekre van szükség. –°Meg akar kötözni és betömni a számat? – gúnyolódott Holly. –°Csak ha feltétlen szükséges. A férfi hangja olyan nyugodtan és közömbösen csengett, hogy a lány egy másodpercre elbizonytalanodott, hátha mégis komolyan beszél. Lopva Ericre pillantott, de a férfi kifejezéstelen arccal meredt előre. Holly most először kezdett valamiféle félelmet érezni. Tulajdonképpen mennyire ismeri Ericet? Normálisnak tűnik, de egy biztos, nincs hozzászokva, hogy ellenkezzenek vele. Ki tudja, mit tenne, ha ő megpróbálna megszökni. A férfi gúnyosan elmosolyodott, és fölényesen megpaskolta a térdét, mire a lánynak megint az a kínos érzése támadt, hogy Eric olvas a gondolataiban. Néhány másodperc múlva befordultak egy keskeny mellékutcába, de még mielőtt Holly a szökésre gondolhatott volna, Eric kinyitotta előtte a kocsi ajtaját, és egy boltíves ajtón át a lifthez terelte. A világos jókora lakásból remek kilátás nyílt a Hyde Parkra. A lány tulajdonképpen arra számított, hogy a berendezés egy tehetős agglegényhez illően egyszerű és modern lesz, de tévedett. Eric szemlátomást kedvelte a szelíd pasztellszíneket, a fehér falakat és a világoszöld anyagokat. Két falfelületet a padlótól a mennyezetig könyvespolc borított, és a képek sem tűntek éppen modernnek. Holly nem sokat értett a festészethez, de amikor az aláírásokat szemügyre vette, meglepetésében majdnem elfüttyentette magát. –°Látom, csodálkozik – állapította meg Eric. – Azt hitte talán, hogy börtönben élek? –°Az a környezet mindenesetre jobban illene magához – felelte a lány. –°Ne aggódjon, a kínpadot és a kilencágú korbácsot lakat alatt tartom. – Eric a könyvespolcnak dőlt, és a díványra mutatott. – Foglaljon helyet! –°Hogy a kínvallatás megkezdődhessen? – gúnyolódott Holly. –°Ha ragaszkodik hozzá! Én csak azt szeretném, hogy jól érezze magát. A lány méltóságteljesen, felemelt fejjel elsétált a férfi előtt, és leült a dívány szélére. –°Akkor talán elmagyarázhatná végre, mi a célja ezzel az ócska színjátékkal fordult a hallgatásba burkolózó Erichez. –°Színjátékkal? A férfi lustán elmosolyodott, és a könyvespolcnak támasztotta a fejét. Nyugalma a végtelenségig felbőszítette Hollyt. –°Miért, maga minek nevezné ezt az egészet? – fortyant fel ellenségesen. –°Gondolom, annak, aminek a barátja, Domingo, vagyis bosszúnak. A lány a homlokát ráncolta. A férfi szenvtelenül beszélt, a szeméből nem lehetett kiolvasni semmit. Holly szorongva körülnézett a szobában a menekülés útját keresve. –°Ott van a tűzlépcső – sietett a segítségére Eric. Már megint kitalálta, mi jár a fejében! – De lebeszélném róla. Én már kipróbáltam, és akkor valaki egy vödör vizet zúdított a nyakamba. –°Csakugyan? – kérdezte a lány kíváncsian. – Hogy történt? –°Egy hölgy így akarta jelezni a felháborodását. Holly rögtön rokonszenvet érzett az ismeretlen nő iránt, és nem tudta elfojtani a mosolyát. –°Furcsa helyzet – jegyezte meg. – Miért kellett a saját lakásába betörnie? –°Nem betörnöm kellett, hanem kitörnöm. –°De miért? Eric vállat vont. –°Elhiszi, ha azt mondom, hogy már nem emlékszem? Nagyon fiatal voltam, nagyon ostoba és nagyon részeg. Gyanítom, hogy egy hölgy valamiért megharagudott rám. Mindenesetre, ha a szökés gondolatával játszik, a tűzlépcsőről lebeszélném. – Elmosolyodott, de olyan fölényesen, hogy Hollyt elöntötte a méreg.

Azt hiszem, megtaláltam a megoldást a gondjára – tette hozzá a férfi, miközben tűnődve simogatta az állát. –°Miféle gondomra? – kérdezte a lány bizalmatlanul. –°A munkanélküliségére. –°Vagy úgy. Ha jól emlékszem, David egyelőre még nem mondott fel nekem... – Habozott néhány másodpercig, de a kíváncsisága végül legyőzte azt a vágyát, hogy alaposan megmondja a véleményét Ericnek. – Mire célzott azzal, amit David feleségéről mondott? Nem is tudtam, hogy nős. –°Nős, csak nem élnek együtt. Holly a sötétzöld szőnyeget tanulmányozta. Hirtelen gyanakodni kezdett. –°És magának mi köze van ehhez az egészhez? –°Semmi. Vagy legalábbis semmi olyan, amin változtatni tudnék. Glória meglehetősen ostoba teremtés, és túl sokat iszik. Az egyik estélyen kikezdett velem. Domingo véletlenül tanúja lett a jelenetnek, és azt hitte, el akarom csábítani a feleségét. –°Talán tévedett? A férfi tekintete haragosan megvillant. –°Képzelje, igen. Lehet, hogy különösen hangzik, de nem érdekelnek a férjes asszonyok. Sajnos, az ügynek mégis kellemetlen következményei lettek Glória házasságára nézve. Holly egy kicsit eljátszott a gondolattal, hogy bocsánatot kérjen, de azután eszébe jutott, hogy semmi értelme elnézést kérnie egy olyan férfitól, aki elrabolta, és aki miatt valószínűleg az állását is elveszítette. –°Tény, hogy a maga barátja azóta folyton próbálkozik, mindenképpen bosszút akar állni – folytatta Eric egy kis idő után. – Most is gondoskodott arról, hogy Londonban a társaság színe-java tudomást szerezzen a maguk kis kalandjáról. Ráadásul úgy szervezte a találkozóikat, hogy én is mindig értesülhessek róluk. Gyanítom, olyan látszatot akart kelteni, mintha elcsábította volna magát. Nyilván abban a képtelen hitben élt, hogy... –°Hogy ez magának rosszulesne? – fejezte be Holly a mondatot, és kényszeredetten elmosolyodott. – Valóban képtelen ötlet. – Mikor Eric semmit sem válaszolt, csak összehúzott szemmel nézte, majd vidáman hozzátette: – És honnan tudja, hogy nem csábított el? –°Nem úgy néz ki, mint egy olyan nő, aki épp most ismerte meg a szerelem örömeit. A lány mindig is az erőszakmentesség hívének tartotta magát, de ezúttal kételkedni kezdett a meggyőződése helyességében. Szorosan keresztbe fonta a karját, nehogy valami butaságot kövessen el, és hátradőlt a díványon. –°Nem hinném, hogy bármi köze lenne hozzá – jelentette ki azután hűvösen. –°Igaza van – helyeselt a férfi, és kedvesen elmosolyodott. – Pillanatnyilag tényleg egészen más dolgon töprengek, bár be kell látnom, ez messze nem olyan izgalmas. Holly nem szólt semmit. Eric majd megmagyarázza a szavait, ha akarja. A férfi egy darabig várakozásteljesen nézte, azután mintegy mellékesen megjegyezte: –°Elbocsátottam Miss Willoughbyt. –°Igen? Holly lepöckölt egy láthatatlan porszemet a szoknyájáról. –°Hm. Szeretném, ha visszajönne hozzám. Eric ismét hátrahajtotta a fejét. –°Hogy ismét magának dolgozzak? – kérdezte a lány óvatosan. –°Természetesen. –°Ezt már egyszer megbeszéltük – emlékeztette a férfit Holly fáradtan, és megvonta a vállát. –°Tudom. Nem lett volna szabad hagynom, hogy elmenjen. –°Mégis mit gondol, mivel tarthatott volna vissza? Van talán az irodájában egy titkos kínzókamra, ahol megtöri az engedetlen alkalmazottait? Eric gúnyosan elhúzta a száját. –°Nem is rossz ötlet. Egyszer még hasznát vehetem – felelte lassan. – Például, ha a megszokott módszerekkel nem tudom rábírni, hogy engedelmes legyen. –°És mik lennének azok a módszerek? Eric keresztülsétált a szobán, majd leült Holly mellé. Mikor a térdük összeért, a lány elhúzódott mellőle. –°Több pénzt ajánlok, megpróbálom meggyőzni arról, hogy nélkülözhetetlen, és természetesen többé egy ujjal sem nyúlok magához... Csak azt ne! – gondolta Holly kétségbeesetten. Kimondhatatlanul vágyott a férfi után... –°Mindez kevés – szólalt meg kisvártatva feszülten. –°Akkor milyen lehetőségeim maradtak még? A hüvelykszorító? –°Nem használna. Ráadásul törvénytelen. A férfi elmosolyodott, és Hollynak hirtelen nagyon melege lett. –°Nem ez lenne az első eset, hogy megszegem a törvényt. –°Valószínűleg nem, de akkor sem érne el semmi eredményt. Eric felsóhajtott. –°Tartok tőle. Ezek után csupán egyetlen lehetőségem maradt. –°Éspedig? – kérdezte a lány gyanakodva. Eric meglazította a nyakkendőjét, kinyújtotta a lábát, majd csábosán Hollyra mosolygott. A lány zavartan ráncigálta a szoknyája szélét, és kínosan fészkelődni kezdett. –°Értem. –°Valóban? –°Igen. Azt hiszi, végre megkaphatja, amit akar?

–°Miért, maga szerint mi lenne az? A férfi hangja rendkívül érzékien csengett. –°Nos... – bizonytalanodott el Holly, majd idegesen az ajkába harapott. –°Én nem az ágyra gondoltam – jegyezte meg Eric, miközben szórakozottan megsimogatta a lány arcát. – Bár be kell vallanom, a gondolat izgató. – Mikor Holly ijedten ránézett, szelíden hozzáfűzte: – Eszembe sem jutott, hogy valamilyen módon kényszerítsem. Inkább kedves, régimódi bókok segítségével szerettem volna eredményeket elérni. – Mivel a lány nem felelt, Eric csúfondárosan felvonta a szemöldökét. – Miket képzel rólam, Holly Adams? A lány már maga sem tudta, mit higgyen. Csupán a férfi izmos, kinyújtott lábát látta, a kezét érezte. Lesütötte a szemét. –°Semmi rosszat nem feltételeztem – jelentette ki nem egészen hűen az igazsághoz. –°Akkor jöjjön vissza hozzám, és dolgozzon újra nekem! Higgye el, nem illik magához, hogy a kérlelhetetlent játssza. A férfi hangja olyan közönyösen csengett, hogy Hollynak egyszeriben nagyon nehéz lett a szíve. Ericnek fogalma sincs arról, mi minden illik hozzá, legalábbis sohasem próbálta meg kideríteni pedig ha egy kicsit közelebb ülne... –°Nem vagyok kérlelhetetlen felelte, és rémülten hallotta, hogy elcsuklik a hangja. – Csak… Képtelen volt folytatni. –°Egy kicsit nehézkes – fejezte be Eric nyersen a mondatot. – Ezért még nem kell sírnia. Természetesen szeretném, ha visszajönne, de nem fogom pisztollyal kényszeríteni. –°Nem is sírok – füllentette Holly, miközben kézfejével megtörölte a szemét. –°Nem? Akkor tévedtem. Tessék! – Eric átnyújtott a lánynak egy tiszta zsebkendőt, de az nem fogadta el. Erre maga törülgette meg az arcát. Holly nyelt egyet, amikor a férfi kezét megérezte a tarkóján. – így már jobb – vélekedett Eric. – És most... hogyan tovább? A térdük összeért. A lány úgy érezte, teljesen őszintének kell lennie. –°Engem... egyáltalán nem lenne nehéz meggyőznie – súgta olyan halkan, hogy a férfi alig hallotta. Eric összehúzta a szemét, a levegő egyszeriben megtelt kettőjük között feszültséggel. –°Értem. – A férfi egy kissé hátradőlt, hogy jobban láthassa a lány arcát, de a kezét nem vette el a tarkójáról. Holly megborzongott. Eric sokáig nézte, azután amikor befejezte a szemlét, könnyedén megsimogatta a lány hátát. – Nos, akkor térjünk vissza az üzletre! –°Az üzletre? Holly idegesen a férfira pillantott. –°Mármint arra, hogy visszajön-e hozzám dolgozni. –°A Hall Goodmannél maradok – vágta rá a lány gyorsan. –°Ez is egy lehetőség, én azonban jobban szeretném, ha visszatérne hozzám. –°Miért? Hogy ismét belém törölhesse a lábát, és csak akkor vegyen tudomást a jelenlétemről, ha valakivel kiabálni akar? –°Kedves Holly, tény, hogy néha megfeledkeztem a jelenlétéről, de ennek ellenére nyugodt lehettem, mert az irodában minden a legnagyobb rendben ment. – Eric gúnyosan elhúzta a száját. – És csak akkor kiabáltam magával, ha kihozott a sodromból. –°David ezzel szemben még a hangját sem emelte fel soha – jegyezte meg Holly. –°Türelmes ember – felelte Eric hűvösen. – De ha elkerülte volna a figyelmét, én nem vagyok David. Nem, semmiképp sem kerülte el a figyelmét. David esetében például sohasem jutott volna az eszébe, hogy megpofozza a férfit vagy átölelje... –°Pontosan – helyeselt a lány hevesen. – Pontosan ezért nem akarom magát a főnökömnek. Eric nevetett, de a szeme komoly maradt. –°Egy null a javára. Mit tett még David, hogy teljesen meghódítsa? –°Úriemberként viselkedett – felelte Holly kurtán. Eric gúnyos hangja egy cseppet sem tetszett neki. –°Igen? És én hogy viselkedem? –°Mint egy neandervölgyi, ősember. –°Tehát ez az oka. Sohasem világosított fel arról, miért is hagyott el. Én meg azt gondoltam, nem lett volna szabad felébresztenem a Csipkerózsika-álomból. –°Ennek semmi köze a dologhoz – füllentette Holly. –°Nem? A lány megvonta a vállát. –°Felesleges itt vitatkoznunk. Én továbbra is Davidnek fogok dolgozni, maga pedig... –°Továbbra is mindent elkövetek, hogy visszaszerezzem. A férfi hátradőlt, és szórakozottan dobolni kezdett ujjaival a combján. A lány megnedvesítette az ajkát. Képtelen volt a tekintetét levenni Eric izmos lábáról. –°Mire gondolt, amikor azt mondta, mindent elkövet, hogy visszaszerezzen? – kérdezte végül. – Folytonosan zaklatni fog? –°Ha másként nem megy... – A férfi oldalt billentette a fejét, és váratlanul elmosolyodott. – Hagyjon fel a makacskodással, Adams, és tegye, amit mondok! –°Remek ötlet – gúnyolódott Holly. – Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. –°Rendben van, kezdjük elölről! Az imént azt mondta, nem lenne nehéz meggyőzni magát, tehát gondolom, nincs különösebb kifogása az ellen, hogy ismét nekem dolgozzon. Közölje a feltételeit! – fejezte be kurtán a férfi, mintha már untatná ez a beszélgetés.

–°Eric... – Holly nem találta a megfelelő szavakat. – Nem akarok többé magának dolgozni. Soha. Elmúlt, vége. A férfi keresztbe vetette a lábát, és idegesen folytatta a dobolást. –°Csakugyan? De ha egyszer nem olyan nehéz meggyőzni... –°Mikor ezt említettem, nem arra gondoltam, hogy ismét a titkárnője legyek. Eric fürkész pillantást vetett a lányra. –°Hát mire? –°Nem tudom... Azt hiszem... Még soha nem szeretkeztem senkivel, és... Ijedten szünetet tartott. A férfi szeme veszélyesen megvillant, és Holly már maga sem értelte, miért mondta el mindezt. Zavartan lehajtotta a fejét, és idegesen babrálni kezdett az egyik párna rojtjaival. –°Értem – bólintott Eric. – Néhány dolog most már legalább világos előttem. Természetesen nem arra céloz, hogy a lehető leggyorsabban változtassak ezen az állapoton, ugye? Holly akaratlanul is felugrott. A jeges hang és az alig titkolt megvetés kimondhatatlanul fájt neki. –°Komolyan gondolja...? – Nagy levegőt vett, majd újra nekiveselkedett. Nem, álmomban sem jutott volna eszembe ekkora áldozatot követelni magától! Eric tudomást sem véve a kitörés hevességéről, közönyösen bólintott. –°Gondolhattam volna. –°Mit? –°Hogy a kis Miss Adams pontosan tudja, mit akar és céltudatosan tör feléje. Feltételezem, előbb-utóbb jegygyűrűt szeretne látni az ujján. A férfi hangjából annyi megvetés és lenézés áradt, hogy Holly csak nagyon nehezen tudta megőrizni az önuralmát. Görcsösen ökölbe szorította a kezét, a kézfején fehéren áttetszettek az apró csontok. –°Remélem, nem képzeli, hogy a maga jegygyűrűje után áhítozom. Higgye el, sem házasodni, sem ágyba bújni, sem együtt dolgozni nem kívánok a Smart Yorke igazgatójával! –°Biztos vagyok benne, a három lehetőség közül legalább egyikre rá tudnám beszélni, ha rászánnám magam, hogy meghozzam... hm... azt az áldozatot. – Eric hátradőlt, és kezét összekulcsolta a feje mögött. – De nem fogom megtenni. Tudja, jártam már hasonló cipőben, és nem akarom ugyanazt a hibát még egyszer elkövetni. Holly megtörölte a szemét. –°Nem, semmi ilyesmiről nem tudok, és nem is akarok tudni. Szeretném megkérni, hogy most vigyen haza. A férfi kedvetlenül felnevetett. –°Ez azt jelenti, hogy hiába fáradoztam? – Holly nem válaszolt. Eric pillantása a lány sápadt arcáról görcsösen egymásba font ujjaira siklott. Azután találkozott a tekintetük, és Holly mintha némi bizonytalanságot vélt volna felfedezni a férfi pillantásában. – Nos, rendben van. – Eric hirtelen felállt, mire Holly hátrább lépett. – Hol a kabátja? –°Nem volt rajtam kabát, mikor... elrabolt. –°Akkor hol a táskája? A lány felvette a táskáját, amely a dívány támlájáról a földre csúszott, és követte Ericet a lifthez. A férfi csak az autóban törte meg a csendet. –°Így végződik tehát a kísérletem, hogy megpróbáltam megkeresni Miss Willoughby utódját. Még szerencse, hogy nem vagyok személyzeti főnök. Holly ebben messzemenően egyetértett vele. Eric megállt a házuk előtt, de mikor a lány ki akarta nyitni az ajtót, megérezte a férfi kezét a karján. Mielőtt felfoghatta volna, mi is történik, Eric maga felé fordította, és összehúzott szemmel ránézett. Tekintetéből csak úgy sütött a vágyakozás, és a szűk kocsiban a levegő egyszeriben megtelt feszültséggel. –°Eric – mondta halkan a lány, miközben a teste megfeszült. A férfi halkan káromkodott egyet, azután magához szorította Hollyt. A lány ugyan megpróbált ellenkezni, de maga is tudta, hogy hiába. A férfi vadul és követelőzőén csókolta, miközben a keze felfedezőútra indult. Holly testét ismeretlen vágy remegtette meg, és hirtelen úgy érezte, Eric csókja meg ölelése életének egyetlen értelme. Amikor azonban kéjesen felnyögött, a férfi váratlanul eltolta magától. –°Nocsak – szólalt meg zihálva. – Minden a legjobban alakul, ugye? Túl nagy kísértés lettél a számomra, én pedig a számodra megbízhatatlan munkaadó. – Elfordult, és a kormányra fektette a kezét. – Szervusz, Holly! A lány Eric rezzenéstelen arcára pillantott, és észrevett egy hevesen lüktető eret a nyakán. Egyszeriben határtalan gyengédséget érzett ez iránt a nehezen kezelhető, megközelíthetetlen, nagyra nőtt kölyök iránt, aki az imént még olyan szenvedélyesen csókolta, most pedig kegyetlenül száműzné az életéből. Habozva megérintette az arcát, de a férfi elkapta a fejét, és továbbra is mereven előre szegezte a tekintetét. Holly leeresztette a kezét. –°Szervusz, Eric! – suttogta, majd kiszállt a kocsiból. Gyorsan felszaladt a lépcsőn, de az ajtóban még egyszer visszafordult. A férfi a kocsiban ült, fejét a kormányra hajtotta. Egy percig így maradt, azután gázt adott, a motor felbőgött, és az autó elszáguldott. Másnap Holly a szokásos időpontban megjelent a Hall Goodmannél, és David önelégült arccal biztosította arról, hogy Eric fecsegésének a felmondását illetően semmiféle jelentőséget sem tulajdonított. Így tehát a lány visszatért a megszokott munkájához, és úgy végezte azt, mint valami robotot. Mosolygott, ha azt várták tőle, vagy az alkalomhoz illően kedvesen bólintott, és mindenkit biztosított, hogy teljesen elégedett a munkájával, az élete nem is lehetne teljesebb. Egy június végi szombaton azonban történt valami. Holly épp rendet rakott Chris után a konyhában, majd a macskákat a nappaliba kergette, amikor az ablakon kipillantva meglátott valakit a kertkapu felé közeledni.

Ellen volt az. Rózsaszín nyári ruhájában, amelyben az arcbőre még haloványabbnak tűnt, körülbelül tizenöt évesnek látszott. Hollyban egyszeriben felébredtek a régi emlékek, amelyeket az utóbbi időben igyekezett elfeledni, és lehunyta a szemét. Heronwater. Colby Yorke hűvös és Eric meleg tekintete, amint rámosolyognak. Ellen, aki a bátyjára panaszkodik, hogy az mindenbe beleavatkozik, pedig nélküle sokkal jobban elboldogulnának... Csakhogy ez nem igaz. Holly hónapokig nem mert szembenézni az igazsággal, de tovább nem tagadhatta. Szereti Ericet. Pedig olyan, mint a többi jóképű, sikeres férfi, és ő világéletében kerülte az ilyeneket. Eric kedvesen viselkedett, ha akart tőle valamit, és erőszakosan meg fölényesen, ha nem úgy táncolt, ahogy ő fütyült, de mégis... Nem. Nem olyan, mint a többiek. Eric nem azért csókolta meg, mert épp ahhoz volt kedve, hanem mert tényleg kívánta a közelségét. És bár a csók jelentőségét rögtön vitatta, Holly mégis új életre ébredt tőle. Az azóta eltelt időben rádöbbent, hogy a szerelem több néhány csóknál. Szerette Ericet, hébe-hóba megnyilvánuló kedvességét, a határozottságát, a nevetését, sőt még az erőszakosságát is. Most első ízben döbbent rá, hogy a szerető család és a barátok dacára mennyire magányos. Ellen kopogott, és Holly sietett, hogy ajtót nyisson. –°Ellen! Jöjjön be! Micsoda meglepetés! Én... Elhallgatott, mert hirtelen zavarba jött. Ellen ebből azonban semmit sem vett észre. Nevetett, és olyan magabiztosan lépett be a házba, mintha csak a sajátja lenne. A tekintete Chrisre esett, aki a hüvelykujját szopva figyelte. –°Szia, te ki vagy? – kérdezte mosolyogva a gyerektől. – Te is itt laksz? Chris bólintott. –°Igen, a mamával, a papával meg Holly nénivel – szolgált készségesen felvilágosítással a fiú. –°Épp én vigyázok rá – magyarázta a lány. – Barbara és Noel bevásárolni mentek. Inna egy teát? –°Szívesen, de csak ha felhagyunk ezzel a szertartásos magázódással. Holly beleegyezően elmosolyodott, és a konyhába ment, hogy feltegye forrni a vizet. Ezzel együtt csak akkor jutott hozzá, hogy leüljön beszélgetni Ellennel, amikor már letette Christ aludni. Ellen az akvárium előtt állt, és az aranyhalakat figyelte. –°El sem tudod képzelni, miért jöttem, ugye? – kérdezte, miközben leült az egyik fotelba. A mosolya Ericre emlékeztette Hollyt. –°Nem, de örülök, hogy látlak. –°Tényleg? Az ellenkezőjétől tartottam. –°Hogy hogy? –°Nos... – Ellen lesütötte a szemét. – Eric mindig is zárkózott volt, de az utóbbi időben egyenesen búskomor lett. Mikor nemrégiben megemlítettem a nevedet, közölte, hogy nem akar rólad beszélni. – Figyelmesen szemügyre vette Hollyt. Tehát arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg te lehetsz az oka a lehetetlen viselkedésének. –°Mindig lehetetlenül viselkedett – jegyezte meg Holly halkan, egy pillanatra megfeledkezve arról, hogy Eric húgával beszél. Ellen felnevetett. –°Tudom, de most százszor rosszabb a helyzet. A bátyám és az apám soha nem jöttek ki egymással valami fényesen, de most egyenesen elmérgesedett a viszony közöttük. A papa már azzal fenyegetőzött, hogy visszamegy a céghez, bár az orvosa szigorúan eltiltotta ettől. – Ellen a homlokát ráncolta. – Fogalmam sincs, miért, de az az érzésem, hogy egyedül te segíthetsz. –°Én? – kérdezte Holly tanácstalanul. – Hiszen te magad mondtad, hogy Eric még csak beszélni sem hajlandó rólam. –°Ez igaz. Valami rémes boszorkányt vett fel a helyedre. Képzeld, mikor felhívtam a bátyámat, nem akarta kapcsolni! –°Legalább megfőzi a kávéját? Holly maga is megrémült, mennyire kényszeredetten cseng a hangja. - Ó, igen! Eric Miss Jenkinst titokban Jenkins tizedesnek hívja. A bátyám szerint szívesen teljesíti a parancsokat, valószínűleg az őrmesterének tartja. –°Tábornokának – javította ki Holly félhangosan. –°Igazad van – nevetett Ellen. – Eljönnél holnap Heronwaterbe hozzánk ebédre? –°Ebédre? Miért? Úgy értem... – Holly elvörösödött, és újra kezdte a mondatot. – Bocsáss meg, szörnyen udvariatlannak tarthatsz, de nem egészen értem a dolgot. Úgy gondolom, a jelenlétem csak tovább rontaná a helyzetet. Ellen a fejét rázta. –°Nem hiszem. Tudod, a papa elvárja, hogy vasárnaponként otthon legyek, de az utóbbi időben ez maga a pokol. Boyd már el sem jön velem. – Észrevette, hogy Holly zavartan ráncolja a homlokát. – Attól félek, nem a legszebben adtam elő a meghívást. Ha akarod, szívesen nekifutok még egyszer. –°Ennek ellenére nem értem... Holly zavartan elhallgatott. Gyanította, hogy Ellen is olyan sikeresen viszi keresztül az akaratát, mint Eric, és valószínűleg jobb, ha nem ellenkezik tovább. Ellen kecsesen keresztbe vetette karcsú lábát. –°Eric világéletében magányos volt. Szörnyen makacs, mindig a maga feje után megy. Ha valamit meg akar szerezni, egyszerűen csak kinyújtja a kezét, és elveszi. Nagyon kötődött az édesanyánkhoz, de sajnos, ő korán meghalt. A bátyám ezt akkoriban úgy élte át, hogy az anyánk elhagyta. Tény, hogy a papa engem szeretett jobban, egészen elkényeztetett, ami Eric szerint nem tett jót nekem.

Elmosolyodott. – Valószínűleg igaza is van. Mindenesetre a bátyám úgy érezte, hogy csak magára számíthat, és soha senkiben nem bízott meg igazán, talán egyetlen esetet leszámítva. Ellen rövid szünetet tartott, majd folytatta: –°Ez a módszer jól bevált Kanadában és kezdetben valószínűleg Londonban is, amikor Eric átvette a cég irányítását. Most azonban, ha jól sejtem, van valami, amit nem tud megszerezni. Még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán eldöntötte, valóban akarja-e, de lassan megőrül. – Felsóhajtott. – És vele együtt természetesen mi is. –°Ismerem ezt az érzést – jegyezte meg Holly, miközben felállt, és az ablakhoz lépett. – Csak azt nem látom, mit tehetek. –°Hm. – Ellen tűnődve mérte végig. – Lehet, hogy semmit, és az egész csak az én őrült ötletem, de meg kellene próbálnunk. Holly az ablakból a pitypanggal teleszórt, ápolatlan gyepet nézte, és szórakozottan arra gondolt, vajon Noel megjavíttatta-e már a fűnyírót. Ellen talán arra céloz, hogy ő lenne az akit Eric akar, de nem kap meg? Nem, ez lehetetlen. Hiszen a férfi mindent elérhetett volna nála. És ezt ő is pontosan tudta, de mégsem törte magát különösebben, hogy visszaszerezze, amit egy hosszú lábú, csinos lány esetében biztosan megtett volna. Most mindenesetre ott van neki Miss Jenkins, és ezzel biztosan megoldódott minden gondja. Az ő gondjai viszont annál kevésbé! Ő Ericet akarja, és Ellen lehetőséget kínál, hogy viszontlássa. Végül is semmit sem kockáztat. –°Rendben van – fordult vissza az ablakból. – Köszönöm a meghívást, elfogadom. De ne várj tőlem csodát! Nem vagyok valami tehetséges sárkányszelídítő. –°Eric nem sárkány. De ha az is, nem lángot okád, hanem jeget. – Ellen felállt. – Akkor mindent megbeszéltünk. Tizenkettőkor érted jövök, megfelel? Holly bólintott. Gyanította, hogy Ellen akkor is tizenkettőkor jönne, ha neki nem felelne meg. Ő meg a bátyja jobban hasonlítanak egymáshoz, mint szeretnék. Másnap a lány már tizenegy órára elkészült. Egy virágmintás, fehér nyári ruhát és fehér szalmakalapot vett fel. Ellen késett, amin Holly egyáltalán nem csodálkozott, annál inkább azon, milyen gyorsan Heronwaterbe értek. De nem a kocsi eszeveszett tempója miatt dobogott a torkában a szíve, hanem a gondolattól, hogy mindjárt viszontlátja Ericet. A bejárati ajtót ezúttal is Colby Yorke nyitotta ki. - Szia, papa, magammal hoztam Hollyt! Ellen kiszállt az autóból, az apjához szaladt, és átölelte. Holly követte. Habozva kezet nyújtott, és Colby nem várt szívélyességgel viszonozta a kézszorítását. Holly épp mondani akarta, mennyire örül, hogy viszontlátja, mikor a lépcső tetején megjelent Eric. Sötétkék nadrágot és fehér inget viselt. Hitetlenkedve nézte Hollyt. A lány egy pillanatra úgy vélte, hogy felragyog a szeme, mint mikor a nap előbukkan a felhők mögül. A következő pillanatban azonban Eric arca ismét kifejezéstelen lett, és Holly gyanította, hogy nem várhat a férfitól semmi jót. 8. FEJEZET –°Szervusz, Eric! – üdvözölte a lány volt főnökét, majd odalépett hozzá. Ellen nem említette, hogy jövök? A férfi a fejét rázta, és látszott rajta, minden akaraterejére szüksége van, hogy közömbösnek tűnjék. A hidegsége bántotta Hollyt. Már csaknem egy hónapja nem látta, azóta mintha megjelent volna egy kemény vonás a szája szegletében. Eric ugyan erősnek és fegyelmezettnek látszott, de valami különös érződött a viselkedésében. Mintha tudatosan falat húzott volna maga és a külvilág közé. –°Nem – felelte, és belekarolt Hollyba. – Biztos lehetsz benne, hogy akkor nem lennék itt. –°A lányt elöntötte a harag. Nem is olyan rég csak fájdalmat érzett volna, most azonban dühösen válaszolt: –°Igazán szívélyes fogadtatás! – jegyezte meg gúnyosan, miközben a férfi kacskaringós folyosókon át a teraszra vezette. – Mondd csak, ez a kedvesség veled született, vagy különórákat vettél, miként kell fogadni a vendégeket? Eric fanyarul elmosolyodott. –°Én nem hívtalak. Miért vagy itt? –°Ellen meghívott. –°Visszautasíthattad volna. –°Nyomatékosan megkért, hogy jöjjek el. –°Vajon miért? – kérdezte a férfi halkan. – Foglalj helyet, Holly! Odahúzott egy nyugágyat, Ellen pedig leült velük szemben egy kerti székbe. –°Érted már, miről beszéltem? – súgta oda Hollynak, amikor Eric elment, hogy innivalót hozzon. – Rémes, ugye? Holly azonban nem találta rémesnek Ericet. Számára a legizgatóbb, legkívánatosabb férfi volt, akivel valaha is találkozott. És rettenetesen hiányzott neki. Nem jutott hozzá azonban, hogy válaszoljon, mert ebben a pillanatban visszatért Eric az italokkal. Colby is hamarosan csatlakozott hozzájuk, és miután egy darabig udvariasan elbeszélgetett Hollyval, a lányához fordult, hogy kikérdezze az elmúlt hét eseményeiről. Holly Ericet figyelte, amint az egyik nyugágyban feküdt a lábait kinyújtva. Még sohasem találta ennyire vonzónak. Szívesen gyönyörködött volna a szépen ápolt, enyhén lejtős kertben, amelyet fűzfák határoltak, és a leveleik közt meg-megcsillant a folyóról visszatükröződő napsugár, de a férfi közelsége teljesen megzavarta. Tudta, Eric nem örül a látogatásának, de nem akarta neki azt az elégtételt megadni, hogy lássa, mennyire fáj neki a hidegsége. Szomorúsága ellenére már majdnem elaludt, mikor Eric hangja felriasztotta: –°Holly, az ebéd körülbelül húsz perc múlva kész. Addig sétáljunk egyét!

A lány gyorsan felült, és Ellenre meg az apjára pillantott. –°Fontos megbeszélnivalóik vannak, mi csak zavarnánk őket – biztosította Eric. – Gyere! A kezét nyújtotta, s a lány gépiesen meg is fogta, de érintésére összerezzent, mintha áram ütötte volna meg. Nem sokkal később a folyóparti keskeny ösvényen ballagtak. Akár egy szerelmespár, gondolta Holly keserűen. Eric erősen szorította a kezét, ám egyáltalán nem szenvedélyesen vagy szerelmesen. –°Akkor rajta! – szólalt meg a férfi egy kis idő múlva. – Ki vele, miért jöttél, mit akarsz? A lány megtorpant, és a férfi dühös arcába nézett. –°Semmit – felelte nyugodtan. – Ha feltétlenül tudni akarod, Ellen úgy vélte, hogy a jelenlétem talán emeli az ebéd hangulatát. –°Ellennek meglehetősen ostoba ötletei vannak. –°Köszönöm – mondta Holly. – És örülök, hogy semmit sem változtál. –°Holly... – Eric a lányhoz fordult, de mivel napszemüveget viselt, Holly nem tudta eldönteni, hogy a szemében harag vagy inkább szomorúság tükröződik. Ez így nem mehet tovább. –°Micsoda? – kérdezte a lány zavartan. –°Hidd el, hiába próbálkozol, nem fogsz behálózni! Holly elrántotta a kezét. –° Ide figyelj, nem tudom, miről beszélsz. Az ég szerelmére, miért akarnálak behálózni? –°Nem te lennél az első – felelte a férfi titokzatosan. Látva Holly értetlen tekintetét, vonakodva folytatta: – Mondtam már, hogy kétszer ugyanazt a hibát nem követem el. Csak az idődet vesztegeted. –°Milyen hibát? Ha nem adsz világos választ, akkor... –°Akkor mi? Talán a folyóba veted magad? Próbáld meg! Lehet, hogy nem foglak visszatartani. –°Arra mérget vennék – felelte Holly élesen. Hirtelen mintha egy jeges kéz szorította volna össze a szívét. Semmi értelme folytatni ezt a beszélgetést! Eric szilárdan meg van győződve arról, hogy őt valami hátsó szándék vezérli. Hiába mondta el világosan többször is a férfinak, hogy semmit sem akar tőle, Eric nem hisz neki. Holly azért jött Heronwaterbe, mert viszont akarta látni a férfit, és Ellen látogatása nyomán ismét feltámadt benne a remény, hogy esetleg Eric is érez iránta valamit. Ostobaság volt. A lány megfordult, hogy visszamenjen a házba. –°Hová mégy? – kérdezte a férfi nyersen, miközben megfogta a lány vállát. –°Mindegy, csak el innen – felelte Holly. –°Tehát feladtad? Okos kislány! –°Ami téged illet, igen. Ha egyáltalán ugyanarról beszélünk. –°Ugyan mi másról? Elvégre felajánlkoztál! Hogy pénzért az emberek mi mindenre nem képesek! De szerencsétlenségedre ismerem az efféle trükköket. Holly megtorpant, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Ezt nem hagyhatja annyiban! Nagy levegőt vett, megperdült, és felemelte a kezét, hogy pofon vágja Ericet. A férfi azonban elkapta a csuklóját, majd hevesen magához rántotta. –°Ügyes próbálkozás, de sajnos nem sikerült – jegyezte meg szelíden. A lány szitkozódva vergődött Eric szorításában. A férfi csak mosolygott, a már jól ismert, hűvös, fegyelmezett mosollyal, de nem eresztette. Holly elkeseredetten hadakozott, ám mintha csak egy sziklatömböt akart volna kibillenteni a helyéből. Egy idő múlva lihegve feladta. Eric azonnal elengedte, mire a lány gyorsan hátrébb lépett. Sietségében elveszítette az egyensúlyát, kétségbeesetten próbált megkapaszkodni az egyik fűzfa törzsében. Mellényúlt azonban, és az érdes kéreg végighorzsolta a karját. Mintegy révületben nézte az alatta lomhán folydogáló vizet. Előrehajolt, mert mintha valami ezüstösét fedezett volna fel a kékeszöld folyóban. Közben megbotlott az egyik gyökérben. Azután már csak a fel-felvillanó ezernyi, visszaverődő napsugarat látta, és hűvösen összecsaptak felette a hullámok. –°Nem kellett volna komolyan venned az ötletemet! Holly felnyitotta a szemét. A folyópart füvén feküdt, és a melegen sütő nap ellenére is vacogott. Eric hajolt föléje. Az arca egészen közel került az övéhez, és ezúttal nem nézett sem elutasítóan, sem megvetően, csak aggódva. Amikor azonban találkozott a tekintete Holly dühös pillantásával, megváltozott az arckifejezése. Az aggodalmat megkönnyebbülés váltotta fel és... vidáman megvillant a szeme. Mulat rajtam! – döbbent rá Holly. Hogyan merészeli? Mikor majdnem megfulladtam! –°Nem vettem komolyan az ötletedet – csattant fel. – Egyszerűen megbotlottam. Csak nem gondolod, hogy majd a vízbe ugrom miattad? Eric a fejét rázta. –°Őszintén szólva, nem. Tudod, hogy nézel ki? Mint egy megfürösztött macska. –°A macskákat nem szokták megfüröszteni, ezért fogalmam sincs, hogy nézhetek ki – válaszolta Holly. – Egyébként azt ígérted, nem fogsz visszatartani tette hozzá harapósan. –°Miről beszélsz? –°Nem fogsz visszatartani, ha a folyóba ugrom. –°Nem tartottalak vissza, csak kihúztalak, amikor már úgyis benne voltál. Egyébként itt van a szemüveged. –°Na jó, megbocsátok – mosolyodott el Holly. Megbabonázva meredt a férfi szépen ívelt szájára. –°Csakugyan?

Eric megérintette a lány arcát, és egy percre sem csúfondárosnak, sem dühösnek nem látszott. Holly – ha nem tudta volna, hogy ostobaság – megesküdött volna rá, hogy a férfi is éppoly reménytelenül össze van zavarodva, mint ő. Szinte önkéntelenül Eric nyaka köré fonta a karját. A férfi rámeredt, és a lány nyomban tudta, hogy hibát követett el. Elrántotta a kezét. –°Sajnálom. Fázom, segítenél felállni? –°Hát persze. Magam sem úgy gondoltam, hogy megvárjuk, míg megszáradsz a napon. – Felhúzta, és ölébe vette a lányt. – Karold át a nyakam! – kérte. – A vizes ruhádban olyan csúszós vagy, mint egy hal. Holly nyelt egyet. –°Köszönöm. Találhattál volna valami hízelgőbb hasonlatot is. –°Elnézést, sellőt akartam mondani. Megindultak a ház felé. Holly sejtette, hogy a férfi soha többé nem fogja a karjában tartani, és teljesen átengedte magát a részegítő érzésnek, hogy hozzásimulhat, és hallhatja a szíve dobogását. –°Megmentetted az életemet? – kérdezte halkan. – Minden olyan gyorsan történt. Csak arra emlékszem, hogy néztem a vizet, beleesett a kalapom, azután semmi több... –°Azután felbukkantál, mint valami... sellő, én pedig a partra húztalak. Tehát mondhatjuk, hogy megmentettem az életed. –°Igen? És még csak vizes sem lettél! Eric megtorpant. –°Csalódott vagy? Dobjalak megint a folyóba, és ismételjük meg az egészet? Holly látta, hogy a férfinak fogytán a türelme. Tüsszentett egyet, mire Eric meggyorsította a lépteit. –°Remélem, nem fázol meg – mondta szinte szemrehányóan. –°Én is, de félek, hogy már megtörtént – felelte Holly kelletlenül. – Utálom, amikor folyton prüszkölnöm kell. Szerencsére nem értette a férfi dünnyögését. Nemsokára beléptek a hűvös előcsarnokba, és Eric felvitte a lányt egy oldalsó csigalépcsőn. Odahallatszott Ellen derűs kacagása és tapsolása. Eric halkan szitkozódott, és a lány teljesen egyetértett vele. Ő sem akarta, hogy valaki meglássa őket, és félreértse a helyzetet. Az emeletre érve a férfi a vállával belökött egy nehéz tölgyfa ajtót, majd letette Hollyt a földre. –°Így – sóhajtott fel. – És most le a nedves gönceiddel! – Kinyitott egy jókora, sötét szekrényt, és keresgélni kezdett benne. Végül előhúzott egy puha, fehér fürdőköpenyt. Mikor megfordult, látta, hogy Holly még mindig mozdulatlanul áll. Mondtam, hogy vedd le a ruhád! Egész testedben reszketsz. Halálra akarsz fázni? –°Nem. – Holly hangosan vacogott. – De nem fogok előtted levetkőzni. –°Micsoda kislányos szemérem! Azt hiszed, még sohasem láttam nőt levetkőzni? –°Gyanítom, még segítettél is néhánynak. – Megborzongott, és megint furcsa szédülést érzett. Az iménti kényszerfürdő jobban megviselte, mintsem gondolta volna. Csak mikor Eric kezét megérezte a vállán, amint a ruhája pántját lehúzta róla, döbbent rá, mit is mondott. – Állj! – kiáltotta ijedten, miközben megpróbálta a férfit eltolni magától. – Nem így értettem. –°Biztosan nem, de igazad volt. Nem fogom megvárni, míg összeesel. – Eric áthúzta a ruhát Holly csípőjén, azután rezzenéstelen arccal kikapcsolta a melltartóját. – Így, most vedd fel ezt! – parancsolt a lányra, és a vállára dobta a fürdőköpenyt. – A többit magad is elintézheted. A lány belebújt a köpenybe, majd remegő kézzel összehúzta az övet. Azután hátat fordított Ericnek, nyelt egyet, és kibújt a bugyijából. –°Rendben van – mondta a férfi elégedetten. – Most pedig egy jó forró fürdőre lenne szükséged, hogy átmelegedj. Idehívom Ellent. –°Ne! – tiltakozott Holly gyorsan. – Minek terhelnénk? Mutasd meg, hol a fürdőszoba, és kész! Megindult az ajtó felé, de megszédült, és csaknem elesett. –°Ne szamárkodj! – Eric még idejében elkapta. – Egy forró nyári napon egy kis lubickolásnak a folyóban nem lehetnek ilyen következményei. Nem hagylak egyedül a fürdőszobában. Holly bágyadtan elmosolyodott. Ericnek természetesen igaza volt, csakugyan nagyon furcsán érezte magát. –°Nem? Ez most fenyegetés vagy ígéret? –°Találd ki! – A férfi felvezette néhány lépcsőn a fürdőszobába. Holly még soha életében nem látott ekkora kádat. Gyöngyszínű, tömör márványból készült. Így. És most hozom Ellent, vagy talán azt akarod, hogy én maradjak? –°Már biztosan ebédidő van – tiltakozott Holly. –°Az ebéd várhat. Tehát? Kit választasz? –°Ellent – felelte a lány halkan. Túlságosan gyengének érezte magát ahhoz, hogy nekiálljon vitatkozni. Ráadásul úgy fájt a feje, hogy majd széthasadt. –°Rendben. Addig ülj le! A férfi a fazsámolyra mutatott, Holly pedig hálásan engedelmeskedett. Azután hallotta, hogy Eric beszél valakivel az ajtó előtt, és utasítja, hogy azonnal hívja Miss Yorke-ot. Majd a férfi visszajött a fürdőszobába, hanyagul az ablakpárkányra támaszkodott, és kifürkészhetetlen arccal méregette a lányt. Holly nem szólt egy szót sem, mert az biztosabbnak tűnt. Néhány perc múlva megjelent Ellen. A lány azután már semmit sem érzékelt a jóleső melegen, az illatos fürdőn meg Ellen aggódó hangján kívül. Mikor felébredt, a nagy, mennyezetes ágyban feküdt. A vastag, krémszínű bársonyfüggönyöket behúzták, és Eric állt az ágya mellett. Riadtan nézett a férfira. –°Hány óra van? – kérdezte, majd tüsszentett egyet. – Haza szeretnék...

–°Hat óra, és nem vagy olyan állapotban, hogy valahová is elmenj. –°Csak egy kis megfázás – bizonygatta Holly, és megint tüsszentett. – Egy kis fejfájással meg szédüléssel. –°Influenza – ellenkezett Eric. – Én is nemrégiben estem át rajta. Néhány nap múlva jobban leszel, de addig ágyban maradsz. Hozatok neked valami vacsorát. –°Kérlek, ne, úgysem tudnék egy falatot sem lenyelni. Hol van Ellen? –°Visszament Londonba. Itt már épp elég bajt okozott. A papa pedig útban van Skócia felé, ahol egy golfversenyen vesz részt. –°Értem. – Holly a faragásokkal díszített baldachint nézte. – Te mikor mégy vissza Londonba? –°Egyelőre maradok – felelte Eric mogorván. – Én foglak ápolni. –°De nem vagyok olyan rosszul. Nem kell... –°Tudom, hogy nem kell, de így akarom. A húgom, aki idecipelt, közölte, hogy fontos randevúja van a városban. Valószínűleg Boyddal, egy hálószobában. Családunk hagyományos vendégszeretete megköveteli, hogy maradjak. Az első feladatom most a vacsora. –°De... –°Semmi de, Holly! – szakította félbe Eric fáradtan. – Tedd szépen, amit mondok, és amint jobban leszel, ismét a testvéred gondjaira bízlak. A férfi hangja olyan bosszúsan csengett, hogy Holly a legszívesebben felkelt és elment volna. Ám tartott tőle, hogy a lábai nem engedelmeskednének. Az elkövetkező két napot tehát a mennyezetes ágyban töltötte, és élvezte, hogy a gondos személyzet kényezteti. Ez valami egészen új dolog volt a számára. Gyerekkorában szinte soha nem betegeskedett, de ha nagy ritkán összeszedett valamit, akkor elkerülhetetlenül megfertőzte Noelt, így osztozniuk kellett anyjuk gondos ápolásában. Heronwaterben senkivel sem kellett osztoznia. Eric gondoskodott arról, hogy semmiben se szenvedjen hiányt. Sőt szerzett még egy tévét is és rengeteg olvasnivalót. A látogatásai azonban mindig rövid ideig tartottak, inkább csak arról akart meggyőződni, hogy Holly megeszi-e az egyhangú diétát, amelyet az orvos rendelt. A férfi ennek ellenére hallani sem akart róla, hogy visszamenjen Londonba. Közölte, hogy sohasem végzett félmunkát, most is végigszenvedi, amit kimért rá a sors. Mikor a lány erre megsértődött, Eric csak nevetett, de ez még mindig jobban esett, mint a hideg, elutasító magatartása. Kedden Holly elhatározta, hogy hazamegy. Semmi okát nem látta, hogy meghosszabbítsa a gyötrelmeit. Gyötrelmes volt ugyanis az ágyban feküdni, és Eric lépteit fülelni, közben folyton abban reménykedni, hogy legalább egyetlenegyszer kedvesen fog ránézni. A férfi arckifejezése azonban mindig közönyt és türelmetlenséget tükrözött. Eric nem szereti, és soha nem is fogja szeretni. Szinte úgy kezeli, mintha megvetné és undorodna tőle. Holly a homlokát ráncolva felült az ágyában. Az ördögbe is. nem tett semmi olyasmit, ami a férfi viselkedését indokolná, mielőtt elmegy, feltétlenül magyarázatot követel tőle! Mikor Eric aznap este belépett a szobába, Hollyt az időközben kimosott és kivasalt ruhájában a fotelban ülve találta. –°Holnap hazamegyek –közölte vele a lány. – Előbb azonban szeretném tudni, mit követtem el. –°Mit követtél el? – A mély hangra Holly megborzongott. – Semmi különöset. Okoztál egy kis kellemetlenséget, de ezt aligha vethetem a szemedre. –°Nem így értettem. – A lány mély lélegzetet vett, és kényszerítette magát, hogy állja a férfi tekintetet. – Mit akartál azon a bizonyos napon mondani a lakásodon, amikor arra céloztál, hogy egy jegygyűrűre áhítozom? Ez egyszerűen nem igaz. Néhány nappal ezelőtt pedig dühösen kijelentetted, nem hagyod, hogy behálózzalak. Miért kezelsz úgy, mint valami... Habozott. –°Mint valami hozományvadászt? – segítette ki Eric. A fotel karfájára támaszkodott, és előrehajolt. – Talán nem tetszik a szó? Akinek nem inge, ne vegye magára, kedvesem. 9. FEJEZET Hollynak elakadt a lélegzete. Eric hideg, részvétlen arca egészen közel került az övéhez. Megpróbált hátrább húzódni, de a karosszék támlája nem engedte. –°Hogyan merészeled? – suttogta a lány a haragtól elfúlt hangon. – Nem kell a pénzed! Valóban azt hiszed, hogy odaadnám a testem a pénzedért és az ezzel járó biztonságért cserébe? Tisztában vagy azzal, hogy akkor minek neveznének teljes joggal? – Eric nem válaszolt, csak keményen, rezzenéstelen arccal nézte Hollyt. A lány végül lehajtotta a fejét. – Megkaptam a választ a kérdésemre. Most pedig lennél olyan szíves arrébb menni? Szeretnék felkelni a székből. A férfi hátrább lépett. Holly felállt anélkül, hogy akár egy pillantásra is méltatta volna a másikat, majd az ablakhoz sétált. Odakinn az árnyékok már megnyúltak, és a látóhatár szélén tornyosuló felhők esőt jeleztek. A lányt ez nem érdekelte. Minden mindegy volt a számára. Ennyire még soha életében nem bántották meg. –°Holly! – hallotta a férfi hangját. – Egyetlen percre sem hittem rólad, hogy belemennél egy futó kalandba. Tehát csak házasság jöhetett szóba. A lány érezte Eric forró leheletét a tarkóján, arrébb akart menni, de mikor megfordult, a férfi elállta az útját. –°Kérlek, engedj! – mondta a lány halkan, a tekintetét Eric gallérjára szegezve. – Be kell pakolnom a táskámba. Jobb, ha azonnal elmegyek. Mivel a férfi egy tapodtat sem mozdult, Holly felemelte a fejét, és a szemébe nézett. Eric tekintete ijesztően üresnek tűnt.

–°Nem mégy sehová! – szólalt meg ellentmondást nem tűrő hangon. – Holnap reggel épen-egészségesen átadlak a testvérednek. A lány hirtelen szabad folyást engedett felgyülemlett haragjának és fájdalmának. –°Nem fogsz senkinek sem átadni! – tiltakozott dühösen. – Semmi közöd hozzám! Ne merészelj az akaratom ellenére itt tartani, mert sikítani fogok! A személyzet valószínűleg nagyon hű hozzád, de nem hiszem, hogy tudomást sem vennének egy nő segélykiáltásairól. Egyébként pedig nem is tévedtél olyan nagyot. Ostoba és együgyű módon valóban az esküvőnkről álmodoztam, de ha megkértél volna rá, odaadtam volna magam neked minden feltétel és követelés nélkül. Sőt mi több... Nem tudta folytatni, mert Eric a szájára tette a kezét. –°Rendben van, megértettem. Megkérdezhetem, miért hoztál volna ekkora áldozatot? Vezekelni akarsz valamiért? Holly nézte a férfi szájának keskeny, kemény vonalát, a szemét, amelyben harag tükröződött, és egyszerre ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy ő is fájdalmat okozzon Ericnek. Tiszta erejéből beleharapott a férfi kezébe. Eric szitkozódva elkapta, és magához rántotta a lányt. –°Te csakugyan vezekelni akarsz, ugye? – kérdezte szelíden. – Rendben van, lesz rá módod. De tudni szeretném, miért. Miért pont én, Holly? És miért nincsenek feltételeid? A lány érezte Eric kezét a hátán, és megborzongott. Tudta, ha soha többé nem látná viszont a férfit, akkor sem szűnne meg vágyakozni utána. A büszkeség meg a hasonló fogalmak már semmit sem jelentettek a számára. Be kell vallania, valójában mit érez Eric iránt, bár biztosra vette, hogy a férfi nem fog hinni neki, vagy legalábbis közömbösen fogadja majd a vallomását. De legalább azzal a jóleső tudattal hagyhatja el a házát, hogy őszintén elmondott mindent. Legyen már vége a hazugságoknak és a félreértéseknek! –°Mert szeretlek – vallotta be. Eric megdermedt. Azután megfogta Holly könyökét, és egy kicsit eltartotta magától a lányt. Egy ideig összehúzott szemmel fürkészte, azután nagyot sóhajtva elengedte. –°Igazat beszélsz, ugye? Vagy legalábbis azt hiszed. Holly csak most vette észre, hogy a férfi keze vérzik, és ösztönösen meg akarta érinteni. –°Fájdalmat okoztam neked. Eric összerezzent, és elfedte a szemét a kezével. A lány kimerülten az ágyhoz lépett, majd leült. –°Én nagyobb fájdalmat okoztam neked. – A férfi halk, rekedt hangjára Holly felpillantott. A férfi előtte állt. – Sajnálom, Holly. Nem tudtam. –°Túl vagyunk rajta – felelte a lány. – Nem kellene bekötözni a sebedet? Eric szórakozottan a kezére nézett, szemlátomást meglepte a vér látványa. Vállat vont, és eltűnt a fürdőszobában. Holly hallotta, amint megeresztette a vízcsapot. Néhány perc múlva a férfi visszajött. A haja nedvesen csillogott, látszott, hogy a fejét is a csap alá tartotta. Megállt a fürdőszoba ajtaja mellett, és a falnak dőlt. –°Beszélnünk kell – szólalt meg halkan. –°Csakugyan? – Holly szórakozottan az ágyterítőt tépdeste. –°Attól tartok, hogy igen. – Eric zsebre vágta a kezét. –°Mit kellene megbeszélnünk? Megmondtam, hogy szeretlek, te pedig közölted, hogy sajnálod. Ezzel akár be is fejezhetjük. –°Jogod van hozzá, hogy megtudd, miért vontam le hamis következtetéseket a viselkedésedből. Ezzel a magyarázattal tartozom neked. –°Mondtam már, hogy túl vagyunk rajta – tiltakozott Holly fáradtan. –°Én nem. Eric hangja határozottan csengett, és a lány ráébredt, hogy addig nem fogja elengedni, míg el nem mondja, amit akar. Ráadásul túlságosan is kimerültnek érezte magát ahhoz, hogy vitatkozzon. –°Rendben van, beszélj! – adta meg magát. Eric lehunyta a szemét, és mesélni kezdett. Monoton hangon, megállás nélkül beszélt, mintha attól félne, hogy ha szünetet tart, képtelen folytatni. –°Emlékszel Alice Adonidasra? – kérdezte, de nem várta meg Holly válaszát. – Tíz évvel ezelőtt nálunk dolgozott. Én a friss cambridge-i diplomámmal akkoriban álltam be a céghez. Alice lett a titkárnőm. Nagyon okos és ügyes volt, ráadásul rendkívül csinos. Beleszerettem, ő pedig viszonozta a szerelmemet. Legalábbis azt hittem. Ő lett az első nő az életemben, aki iránt komolyabb érzelmeket tápláltam. Persze Cambridge-ben és már előtte is akadtak barátnőim, de még soha senkit nem szerettem annyira, mint Alice-t. Végre érezhettem, hogy valaki számára én vagyok a legfontosabb személy a világon. Teljesen új és részegítő tapasztalatnak tűnt ez számomra. Mindenki másnak Colby Yorke fia voltam, az apámnak pedig Ellen bátyja. Csak Alice társaságában lehettem magam. A férfi hangja megremegett. Holly lopva rápillantott. Eszébe jutott, amit Ellen mesélt a gyerekkorukról, hogy a bátyja mindig a háttérbe szorult a családjukban. Eric tekintete elfelhősödött, amikor eszébe jutott az édesanyja halála. Az apja intézetbe küldte anélkül, hogy lehetőséget biztosított volna számára a veszteség feldolgozására. –°Egész szívemből kívántam Alice-t – folytatta Eric. – Ő azonban mindig visszautasított azzal az ürüggyel, hogy annak a férfinak tartogatja magát, akihez egyszer majd feleségül megy. Tudtam, az apám magánkívül lesz, ha értesül a kapcsolatunkról. Azt akarta, hogy kizárólag a cég ügyeivel foglalkozzam, és csak később gondoljak a családalapításra. Kivételesen egyetértettem vele. Alice ugyan egy szóval sem sürgetett, de legfeljebb néhány ártatlan csókot engedélyezett. Egyik nap azután nem bírtam tovább, és megkértem a kezét. Hivatalosan is eljegyeztük egymást. –°És az édesapád? – tudakolta Holly.

A hallottak mély részvétet keltettek benne Eric iránt, ennek ellenére nem értette, miért meséli el neki a férfi ezt a történetet. –°Természetesen dühöngött, de semmit sem tehetett. Holly ebben egy percig sem kételkedett. Ericet bizonyára már akkoriban sem tudta senki eltántorítani a szándékától, ha valamit egyszer a fejébe vett. –°De nem is kellett semmit sem tennie, a dolog magától megoldódott – folytatta a férfi a történetet. – A szerelem teljesen elvakított, így nem vettem észre idejében, hogy valami baj van. Egy nap azonban váratlanul hazajöttem egy tanácskozásról, és megleptem a jövendőbelimet meg Ron Rakowot, a reklámosztályunk vezetőjét szenvedélyes szerelmeskedés közben az íróasztalomon. Nem vették észre, amikor beléptem, így végighallgattam Alice panaszáradatát, hogy szörnyen unalmas alak vagyok, és a munkámon kívül semmi sem érdekel. De ennek ellenére feleségül fog jönni hozzám, mert egész életében rengeteget szenvedett a szegénységtől, és ez az egyetlen kitörési lehetősége. – Eric elhúzta a száját. – Nem sokkal később feleségül is ment Adonidashoz. Rakow csupán futó kalandot jelentett az életében. –°Szegény Eric. Holly lassan kezdte megérteni, miért mesélt neki erről a férfi, bár nem nagyon látta, mit változtat ez a helyzetükön. Eric keserűen felnevetett. –°Nem kell hogy sajnálj! Ron egy hétre kórházba került. Később visszavonta a testi sértés miatt tett teljesen jogos feljelentését, mivel nagyvonalú kártérítést fizettem. Pedig inkább Alicc-nek kellett volna ellátnom a baját, amit biztosan meg is tettem volna, ha Ron nem áll éppen az utamba. Természetesen nem vagyok különösebben büszke az életemnek erre az időszakára. Holly látta, amint Eric ökölbe szorítja a kezét a zsebében. –°Megértelek – bólintott. –°Kösz. – A férfi megdörzsölte az arcát. – Az apám mindenesetre úgy döntött, hogy a további tanulóéveimet inkább Kanadában töltsem, elkerülendő a véget nem érő pletykát. Nem tiltakoztam, elvégre értelmes javaslat volt. Az apám mindig józan döntéseket hoz. –°Akárcsak te. Nagyon sajnálom, hogy az első szerelmed így végződött, de... – Hirtelen elcsuklott Holly hangja. – Mi közöm hozzá? Miért mesélted el mindezt? Eric ismét lehunyta a szemét, jól látszottak alatta a sötét karikák. –°Megpróbálok elmagyarázni valamit – folytatta fáradt hangon. – Nem csupán arról van szó, hogy az első szerelmem szerencsétlenül végződött. Ez a kudarc meghatározta az egész hozzáállásomat a női nemhez. Nem akartam soha többé szenvedélyesen szerelmes lenni. Elhatároztam, hogy semmiképpen sem nősülök meg. Mivel senkinek sem akartam fájdalmat okozni, olyan nőkkel randevúzhattam, akik hasonlóan gondolkodtak, mint én. Egészen a mai napig remekül ment is a dolog. Neked azonban sikerült összezavarnod mindent. –°Sajnálom – füllentette Holly, és remélte, hogy Eric nem veszi észre a hangjában megbúvó gúnyt. –°Én is. Mikor felvettelek, az eszményi titkárnőt láttam benned. Ügyesen dolgoztál, úgy-ahogy készségesen viselkedtél, legalábbis miután egy kicsit megneveltelek... – Halványan elmosolyodott. – És legfőképp a külsőd nem vonta el a figyelmemet a munkától. –°Más szóval unalmasnak és érdektelennek találtál. Holly megpróbált úgy tenni, mintha egy cseppet sem bántaná a dolog. Eric felsóhajtott. –°Egyáltalán nem. Te semmire sem becsülöd magad. Sokszor kísértésbe estem, hogy emiatt alaposan megmondjam neked a véleményemet. Nem vagy unalmas, inkább rendkívül okos és ügyes. Elbűvölő a mosolyod. Soha nem csókoltalak volna meg, ha nem tartanálak vonzónak. – Megdörzsölte a halántékát. –°És itt kezdődött minden baj, ugye? –°Valószínűleg. Még hogy baj! Eric ránézett. –°Mikor azt mondtad, hogy nem lenne nehéz téged meggyőznöm, azt gondoltam, a személyedben egy újabb Alice-re bukkantam. Az adott körülmények között ez talán érthetőnek is tűnik. Nem akartál újra nálam dolgozni, és a vak is láthatta, hogy nem futó kalandra vágysz. Milyen más következtetést vonhatna le ebből egy férfi, aki már nem hisz a szerelemben? – Gúnyosan elhúzta a száját. – Közben éppúgy nehezteltem magamra, mint rád, hiszen mindig gondosan ügyeltem arra, hogy elkerüljem az efféle helyzeteket. – Keresztülvágott a szobán, leült Holly mellé az ágyra, és megfogta a kezét. – Az ördögbe is, nem akartam fájdalmat okozni neked! Te is tudod. A lány viszonozta a pillantását, a szeme könnyben úszott. Azért sem fog sírni! Eric talán valóban nem szándékosan okozott neki fájdalmat, de ettől még nem könnyebb a dolga. A férfi szépen kiönti a szívét, azután bocsánatot kér, és minden rendben. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Holly jelenleg csak tompaságot érzett, de tudta, hogy nemsokára elmúlik ez a tompaság, és átadja helyét a fájdalomnak. Elhúzta a kezét, és felállt. Eric csak egy ostoba libának tartja, aki beleszeretett a főnökébe. Egy kellemetlen kis közjáték az életében, amely könnyen elintézhető és örökre elfelejthető. Holly szórakozottan a szőnyeget tanulmányozta, miközben arra gondolt, hogy nem tehet szemrehányást Ericnek. Elvégre a férfi nem felelős a történtekért. Nem kérte, hogy szeressen belé, észre sem vette, hogy megtörtént. Hogyan is vehette volna észre? Hiszen ő még magának sem merte bevallani. –°Nem haragszom rád – szólalt meg a lány. – És hidd el, hamarosan túl leszek rajta! –°Nem kétlem – bólintott Eric. – Erős nő vagy. –°Igen, de ez nem jelenti, hogy még egy éjszakát el tudok tölteni ebben a házban. Haza szeretnék menni.

Eric mögéje lépett, megfogta a vállát, és maga felé fordította. –°Ne butáskodj! Ha jobban érzed magad, közösen megvacsorázunk, és holnap reggel hazaviszlek. Biztosan kibírsz még itt egy napot, nem igaz? Egyetlenegy napot. Azután soha többé nem látja. Holly nem tudta, képes lesz-e elviselni a férfi hiányát. –°Nos, rendben van. – Elmosolyodott. – Igyekszem megbékélni a jelenléteddel. –°Ahhoz képest, hogy állítólag szerelmes vagy belém, nem lelkesedsz túlságosan a társaságomért – jegyezte meg Eric. Közömbösen beszélt, de a szeme valahogy... Nem. Erre gondolnia sem szabad. A férfi csak ugratja, ráadásul olyan kegyetlenül, hogy Holly úgy érezte, ha Eric még egy percig marad, sikoltozni kezd. –°Kérlek, most menj! – szólalt meg. – A vacsoránál majd találkozunk, de most szeretnék egyedül lenni. A férfi felvonta a szemöldökét, és szelíden megsimogatta az arcát. –°Ahogy gondolod. Hétkor várlak. Mikor Eric becsukta maga mögött az ajtót, Holly azon kezdett el tűnődni, vajon igaz-e, hogy a szív képes megszakadni. Kinézett az ablakon, és látta, hogy vigasztalanul esik. Holly legnagyobb meglepetésére a vacsora nem alakult olyan rémesen, mint ahogy számított rá. Eric nagyon kedves tudott lenni, ha akart. Egész este a kanadai évek alatt átélt mulatságos történetekkel szórakoztatta. A délutáni beszélgetés nem került szóba. Hollynak is sikerült mosolyognia, jókedvűen fecserésznie. A könnyű, ám ízletes vacsorát az a fiatal nő szolgálta fel, aki a betegsége alatt is főzött rá. Eric azt javasolta, hogy a kávét a nappaliban igyák meg. Ott még egy darabig társalogtak, amíg csak ki nem fogytak a témából. –°Holnap reggel hétre a szobádba küldetem a reggelit, ha megfelel – közölte Eric. Holly csak bólintott. Tehát nem közösen reggeliznek. Így is jó. Csend telepedett a szobára. A lány már épp jó éjszakát akart kívánni, mikor megcsördült a telefon. A férfi lassan felemelkedett, és az ablak melletti kis asztalon álló készülékhez lépett. Holly félig leeresztett szemhéja mögül figyelte, és látta, amint Eric arca egyszeriben felderül. –°Jeanie! – kiáltotta lelkesen. – De örülök, hogy hallom a hangod! Igen, te is nagyon hiányoztál. A lány szemébe könnyek szöktek, és szinte futva hagyta el a szobát. Eric nyilván a barátnőjével beszél, aki szintén csak egy könnyű kis kalandra vágyik. Holly letörölte a könnyeit, és úgy döntött, nem tölt el még egy éjszakát ebben a házban. Úgyis csak álmatlanul forgolódna az ágyban, és azon töprengene, hogy Eric másnap reggel hazaviszi, és azután soha többé nem jelentkezik. Jobb, ha most azonnal elmegy, amíg a férfi telefonál. Ha ugyanis elbúcsúzna tőle, Eric biztosan ragaszkodna hozzá, hogy maradjon, márpedig ha a férfi ragaszkodik valamihez, azt keresztül is viszi. Holly felszaladt a lépcsőn, fogta a táskáját, a kötött kabátját, majd észrevétlen elhagyta a házat. A bekötőút végtelenül hosszúnak tűnt, és az eső még mindig zuhogott. Holly tudta, hogy a betegsége után nem lenne szabad megáznia, de az eső ellenére az este melegnek tűnt, és félmérföldnyi gyaloglás után feltűnt a buszmegálló. Holly nem tudta, milyen gyakran jár ilyenkor a busz, de remélte, hogy még nem ment el az utolsó. Begombolta a kabátját, és futólépésben szaladt a megálló felé, mintha Eric és az egész személyzet a nyomában lenne. De senki sem követte, és senki sem jött vele szemben. Mire elérte a fedett buszmegállót, teljesen átázott. Legnagyobb megkönnyebbülésére a busz tíz perc múlva berobogott. Eric körülbelül akkor tette le a kagylót, amikor Holly a buszmegállóba ért. Keresni kezdte a lányt. A szobájában nem találta, de a kertben és a házban sem. Végül visszament Holly szobájába, és ott észrevette, hogy a lány holmija is eltűnt. Aggodalmában összeszorult a gyomra. Leszaladt a lépcsőn, ki az esőbe. Abban a pillanatban ért a megállóba, mikor a busz kigördült. Kimerülten az egyik fának dőlt, és remegő kézzel megdörzsölte a halántékát. Úgy érezte, a feje nyomban szétpattan. Dühösen és egyben szomorúan megállapította, hogy nem érezte magát ilyen nyomorultul, mióta Alice-t meg Ront rajtakapta. –°Holly! – mormolta fogcsikorgatva maga elé. – Ha csakugyan olyan ostoba vagy, hogy ebben az időben egy szál nyári ruhában meg egy vékonyka kabátban hazamégy, akkor isten bocsássa meg nekem, de megérdemled a tüdőgyulladást! És még szerencséd van, hogy nem kerültél a kezem közé! 10. FEJEZET Holly tizenegy után ért Chiswickbe. Barbara már hálóingben fogadta. –°Te jó ég! Mit művelt veled az az alak? – kiáltotta rémülten, mikor megpillantotta a sógornőjét. – Noel, hozz Hollynak egy konyakot! –°Nincs itthon egy csepp sem. – Noel kijött a konyhába, és ő is elszörnyedt Holly külsején. – Ó, nem! Remélem, nem kell párbajra hívnom azt a fickót. –°Ne izguljatok! Nem történt semmi – nyugtatgatta őket Holly, és a hangja szomorúan csengett. Barbara éles pillantást vetett a sógornőjére. –°Amint látom, nem örülsz neki. Holly nagyot tüsszentett. Barbara és Noel egymásra néztek, azután jobbról-balról belekaroltak Hollyba, hogy felvezessék a lépcsőn. –°Azonnal az ágyba! – parancsolt rá Noel. – Forró vizes palack, egy bögre forró csokoládé meg egy kiadós alvás.

Holly fáradtan bólintott. Túl gyengének érezte magát ahhoz, hogy ellenkezzen, bár attól tartott, a kimerültsége dacára sem fog tudni elaludni. Folyton Eric arcát látta a szeme előtt, amint egy Jeanie nevű lánynak mosolyogva bevallotta, mennyire hiányzott neki. Húsz perccel később már az ágyában feküdt, amikor meghallotta, hogy lent csörög a telefon. Ki lehet az ilyen későn? Menjen le, és vegye fel? Nem, Barbara már felvette. A csengés abbamaradt. Az oldalára fordult. Időközben már átmelegedett, csak a szíve körül érzett jeges hideget. Mintha meghalt volna ott belül valami... Hirtelen felült. Nem, csak azért sem adja fel! Holnap reggel felkel, dolgozni megy, mosolyogni fog, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. És egy nap, sok-sok év után, talán minden rendben is lesz. Szépen elfelejti Ericet, újra boldog lesz. Boldog? Eric nélkül? A párnába fúrta az arcát, és lehunyta a szemét. Nem fogja a szomorú emlékek miatt álmatlanul tölteni az éjszakát. De nemcsak az emlékek miatt nem tudott elaludni, hanem azért sem, mert felszökött a láza. Reggel Barbara csupán egy futó pillantást vetett a lány természetellenesen piros arcára, és azonnal hívta az orvost. Holly a nappaliban üldögélt, és szórakozottan nézegette az akváriumban az aranyhalakat. Egy hét óta első ízben kelhetett fel. Barbara elvitte Christ a barátaihoz, hogy a lánynak nyugalma legyen. A gyerek ugyanis sehogy sem értette, miért kell kímélni valakit, aki épp most esett át egy tüdőgyulladáson. Holly csak ködösen emlékezett vissza az elmúlt hét eseményeire. Aznap reggel közölte vele az orvos, hogy túl van a nehezén, és egy kis időre elhagyhatja az ágyat. Felvette tehát a fürdőköpenyét, fogott egy könyvet, és leült a nappaliban. Nem sok kedve volt olvasni. A szerelmi történetek jelenleg egy cseppet sem érdekelték. A regényekben mindig minden jóra fordult, és a lány már nem hitt ebben. Neki még a boldog kezdet sem adatott meg, gondolta szomorúan. Eric csókja egyszerre jelentette a kezdetet és a véget. Mintha egy árnyék vetődött volna az ablakra, de mikor felnézett, nem látott senkit. Kedvetlenül felnyitotta a könyvet, de ebben a pillanatban hangosan megzörgették a bejárati ajtót. Holly felsóhajtott. Miért csap a postás ekkora lármát? Felállt, és egy kissé szédelegve megindult, hogy ajtót nyisson. A fickó azonban, aki dühös képpel a küszöbön állt, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a postás. Holly kábán nézett a sötét öltönyös, elegáns megjelenésű férfira, azután ismét be akarta csapni az ajtót. Ám Eric odatolta a lábát. –°Nem, ebből elég volt, Holly! –°Nem tudom, miről beszélsz. – A lány úgy érezte, mintha álmodna. – Ha elvennéd a lábad... –°Eszem ágában sincs. A férfi az ajtófélfának támaszkodott, és keresztbe fonta karját a mellkasán. Látszott rajta, hogy ő most innen nem mozdul. Holly lassan felfogta, hogy nem álmodik. Eric szemébe nézett, és valami fenyegetőt, de egyben izgatót vélt felfedezni benne. Egy kicsit eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha sarkon fordulna, és elszaladna, de azután elvetette az ötletet, hiszen Eric rögtön utolérné. Félreállt az ajtóból, mire a férfi belépett, és követte Hollyt a nappaliba. A lány megfordult, gyanakodva méregette Ericet. A szíve a torkában dobogott, a legszívesebben rögtön a férfi karjaiba ugrott volna. Ha nem lenne az arca olyan hideg és elutasító... –°Miért jöttél? – kérdezte végül. – Hiszen aligha hiányoztam neked. –°Ez valószínűleg kölcsönös. –°Nem. – Holly a fejét rázta. – Te nagyon hiányoztál nekem, és most is örülnék a látogatásodnak, ha nem érezném úgy, hogy... Tétován kereste a megfelelő szavakat. –°Hogy dühös vagyok rád? – fejezte be Eric az elkezdett mondatot. – Mert egyszerűen elszaladtál, míg én majd megőrültem az aggodalomtól? A legszívesebben elnáspángolnálak, de sajnos, nincs jogom hozzá. –°Szerencsére. Tehát? Miért jöttél? –°Valószínűleg, hogy megnyugodjak. – Eric megfogta a lány karját, és a szemébe nézett. – Az ég szerelmére, miért szaladtál el tőlem? –°Nem szaladtam el tőled – javította ki Holly hűvösen. – Amennyiben elfelejtetted volna, te utasítottál vissza. Eric nagyot sóhajtva a hajába túrt. –°Figyelj ide! Lehet, hogy nem akartalak feleségül venni, de azért nem szeretném, ha az én lelkemen száradna a halálod. Tehát erről van szó. Ericet a lelkiismerete bántja. –°Amint látod, nem haltam meg – felelte Holly ellenségesen. – Elegendő lett volna idetelefonálnod, hogy erről meggyőződj. Mindegy, megnyugtattad a lelkiismeretedet, és most kikísérlek. –°Nem, szó sem lehet róla! – Eric keményebben szorította a lány karját. – Nem csupán ezért jöttem. – Nagy levegőt vett. – Miért tetted ezt, Holly? Miért szaladtál el? A lány idegesen megnyalta az ajkát. Még mindig meglehetősen gyengének érezte magát, és képtelen lett volna Eric szemébe nézni. –°Le kell ülnöm – mondta. –°Hát persze. – Holly meglepve hallotta, hogy a férfi hangjában mennyi aggodalom cseng. A díványhoz vezette, néhány párnát tett a háta mögé, azután maga is leült melléje. – Nos? – folytatta. Nincs értelme hazudni, gondolta a lány. –°Azért futottam el, mert hallottam, hogy egy Jeanie nevű lánnyal beszélgetsz, és egyszeriben nem tudtam tovább elviselni a helyzetet. Ha megmondtam volna, hogy menni akarok, megpróbáltál volna visszatartani.

–°Minden bizonnyal. –°Ezért szöktem el. A férfi ismét a hajába túrt idegesen. –°Inkább a halált választottad volna, mintsem hogy eltölts még egy éjszakát a házamban? Jem kedves, kissé különc öreg hölgy, ő az alsó szomszédom Londonban. Azért hívott fel, hogy közölje, hazajött a lányától, és megkért, vegyek a cicájának egy kis macskaeledelt. –°Ó! – Holly zavartan babrálta a fürdőköpenye övét. – Nem tudtam. Egyébként nem is akartam hallani semmit, egyszerűen csak elfutottam. –°Kissé elhamarkodottan ítéltél. – Gyengéden megsimogatta a lány arcát. És arra nem gondoltál, hogy előbb vagy utóbb eltűnődöm azon, hol is bujkálsz? –°Azt hittem, úgysem érdekel. –°Azt hitted, nem érdekel, hogy a vendégem, aki nemrég gyógyult fel egy súlyos influenzából, inkább tüdőgyulladást kap, csak ne kelljen elviselnie a társaságom? Ha ilyen embernek tartasz, akkor miért szerettél belém? Vagy a megfutamodásod a szenvedélyed fellángolásának végét jelentette? Holly fülét megütötte a férfi hangjának keménysége, és valami furcsa kifejezést vélt felfedezni a szemében, amelyből egy őrült, részegítő pillanatig arra következtetett, hogy Eric szeretné, ha megismételné a vallomását. A következő pillanatban azonban már felülkerekedett a józan esze. –°Az ilyen szenvedélyes fellobbanások egy idő múlva meglehetősen unalmasokká válnak. Természetes, hogy már kigyógyultam belőle – jelentette ki közömbösen. Eric ahelyett, hogy megkönnyebbülten felsóhajtott volna, összevonta a szemöldökét. –°Gratulálok – felelte hidegen. –°Eric... – Holly habozott. A férfi olyan furcsán viselkedett, mintha azt akarná, hogy továbbra is szeresse, és szenvedjen ettől az érzéstől. A fájdalom meg a harag új erőt adott a lánynak. – Nincs szükségem se az elismerésedre, se a jelenlétedre. Nem tudom, miért szerettem beléd. Valószínűleg egyszerűen csak úgy jött ez az érzés. Most már azonban teljesen közömbös vagy a számomra. Tehát lennél szíves magamra hagyni? És ha rossz lenne a lelkiismereted, akkor adakozz inkább valami jótékonysági szervezetnek! Fel akart állni, de Eric visszahúzta. –°Nem megyek el. –°Kérlek! – suttogta Holly. – Kérlek, Eric! Nincs mit mondanunk egymásnak. Ha aggódtál értem, igazán sajnálom. Soha többé nem fog előfordulni. –°Meghiszem azt! – Hirtelen megváltozott a férfi hangja, nyers lett, és mintha nehezen jönnének ajkára a szavak. – Komolyan gondoltad, amikor az előbb azt mondtad... hogy kigyógyultál ebből a szerelemből? –°Ó... A lány nem tudta folytatni. Már hogy gyógyult volna ki belőle? Eric talán ennyire felszínesnek tartja? –°Választ várok! –°Igen – nyögte ki Holly. – Komolyan gondoltam, hogy mentsem a büszkeségem. Nem akartam egy hideg, önző férfit szeretni, akit csak a saját vágyai meg elképzelései érdekelnek, és akinek a szívében nincs szeretet. – Lesütötte a szemét. – Komolyan gondoltam, de hazudtam. Az igazság az, hogy még mindig szeretlek, és valószínűleg örökké szeretni foglak. Mosoly derítette fel Eric arcát, átölelte Hollyt, és úgy csókolta, mintha soha többé nem akarná abbahagyni. A lány csak egy percig habozott. Eric testének melege, simogató keze feledtette vele minden fogadkozását, hogy többé hallani sem akar erről az alakról. Sóhajtva átölelte, és odaadóan viszonozta a csókját. Érezte, hogy a férfi a combjai közé tolja a térdét, és teljesen megfeledkezve magáról, gombolni kezdte Eric ingét. A férfi ebben a pillanatban halkan felnyögött, a keze megállt mozdulat közben, és kiegyenesedett. Holly zavartan nézett rá. –°Eric...? A férfi a szájára tette a mutatóujját. –°Édes, drága, egyetlen Holly, elképzelhetőnek tartod, hogy a szerelmed újraébredjen, és ennek a hideg, önző férfinak még egy lehetőséget adj? A lány azt hitte, álmodik. –°Milyen lehetőséget? – suttogta. –°Még kérded? Kérek tőled egy... nem, inkább rengeteg lehetőséget, hogy csókolhassalak, hogy szerethesselek, hogy elfeledtessek veled minden bánatot, amit okoztam. Szeretném, ha a feleségem lennél. Holly nyelt egyet. Némán a férfi szemébe nézett, melegség és őszinte szeretet sugárzott belőle. Komolyan beszél, gondolta hitetlenkedve, csakugyan komolyan beszél. Feleségül akarja venni! Már a száján volt az igen, de hirtelen féktelen jókedve támadt. –°Mondja csak, Mr. Yorke, maga mindig megszerzi, amit a fejébe vesz? – kérdezte szigorúan. Eric összehúzta a szemöldökét. Kétség és bizonytalanság ült ki az arcára. Holly legnagyobb megdöbbenésére hirtelen felállt, és bólintott, mintha a lány legrosszabb félelmeit akarná igazolni. Az ajtóhoz lépett. –°Várj, Eric! Ne menj el! A férfi megfordult, Hollyra nézett, és látszott rajta, hogy kezdi megérteni, mire megy ki a játék. –°Nem, nem mindig. Ezúttal azonban biztosan. Mert ha nemet mersz mondani, akkor... –°Akkor mi lesz? Holly kinyújtotta a karját Eric felé. –°Akkor megcsókollak, és ágyba viszlek. A férfi hozzálépett, és nekilátott a fenyegetés első részének valóra váltásához. –°Azt hiszem, ebben az esetben inkább nemet mondok – vélekedett Holly egy kis idő múlva. – A másik változat biztosan nem ilyen izgalmas. Egyébként mi lenne az?

Eric az ölébe húzta, és szétnyitotta a fürdőköpenyét. –°Ez még jobb. – Boldogan a férfihoz simult. – Akkor igent mondok. A férfi diadalmasan elmosolyodott, szelíden a párnára nyomta, és a szájával gyengéden és izgatóan becézgetni kezdte a nyakát, a mellét, lapos hasát. –°Miért hagytad abba? – kérdezte Holly egy kis idő múlva, mikor Eric felült, és összehúzta a lány fürdőköpenyét. – Szeretném, ha folytatnád. –°Tudom, de én inkább várnék a nászéjszakánkig. Egy szemvillanás alatt visszatért Holly minden kétsége és bizonytalansága. Eric nem is kívánja? Talán csak valami hamisan értelmezett szánalomból veszi feleségül? –°Én nem ragaszkodom hozzá, hogy csak az esküvőnk után legyek a tiéd. Nem kell feleségül venned, ha nem akarsz. –°Komolyan azt hiszed, hogy megtennék valamit, amit nem akarok? – Eric kedvesen elmosolyodott. – Szeretlek. És épp ezért nem szeretnék veled itt és most, a testvéred házában ágyba bújni. Holly felült. Eric szereti, ez biztos, de még mindig nem egészen értette a dolgot. A férfi folytatta a magyarázkodást: –°Holly, kedvesem, tudom, hogy az elmúlt hónapokban mit álltál ki, de talán vigasztal egy kissé a tudat, hogy a múlt hét számomra is maga volt a pokol. Mikor telefonáltam, a sógornőd közölte velem, hogy ne látogassalak meg, mert nagyon rosszul vagy. Csaknem megőrültem az aggodalomtól. Így azonban legalább bőven jutott rá időm, hogy átgondoljam, milyen ostobán viselkedtem. Azt hiszem, elejétől fogva tudtam, hogy nem a pénzemre fáj a fogad, de egyszer már megégettem a kezem. Az irántad érzett szerelmem ellenére azt gondoltam, a nők mind egyformák, leszámítva talán a meglehetősen zűrzavaros életvitelű húgomat. Érted most már, hogy pontosan azért, mert nem vagy olyan, mint a többi... –°Igen – szakította félbe Holly mosolyogva. – Azért kell hosszú hónapokig türelemmel lennem. –°Legfeljebb néhány hétig. A lehető leggyorsabban összeházasodunk. Egyébként a várakozás számomra is szörnyen nehéz lesz. De valamit majd csak kitalálunk! Azzal magához húzta Hollyt, hogy megmutassa, hogyan képzeli az átmeneti megoldást. Eric belépett az irodába, és megtorpant. Szenteste, hat óra lévén arra számított, hogy egy teremtett lelket sem talál az épületben. Csak azért jött, hogy elhozza a Holly számára itt elrejtett ajándékát, a szemével megegyező színű, topáz nyakláncot. –°Mi az ördögöt keres itt? – kiáltott fel ingerülten, amikor megpillantott az íróasztala mögött egy földön kuporgó alakot. Holly felállt. –°Egy évvel visszaforgattuk az időt, vagy szenteste mindig rosszkedved van? Eric elmosolyodott. –°Elárulnád, mit keresel az íróasztalom alatt? –°Leejtettem egy fagyöngyágat – magyarázta Holly ártatlan mosollyal. – És tudtam, hogy be fogsz jönni, akárcsak tavaly. Megjegyzem, nem feltétlenül kell ebből hagyományt csinálnunk. Eric hozzálépett, és átölelte. –°Sok boldogságot a találkozásunk első évfordulóján, Mrs. Yorke! Erősen magához szorította, hogy megcsókolja, de Holly gyengéden eltolta magától. –°Csak óvatosan! – intette mosolyogva. –°Mi az? Nem érzed jól magad? – kérdezte a férfi aggódva. –°Remekül érzem magam, de azt hiszem, tekintettel kellene lennünk családunk legifjabb tagjára is... –°Tessék? – Eric megrökönyödve lépett hátra. – Csak nem...? Holly bólintott, és bizonytalanul pillantott a férjére. –°De igen. Te... úgy értem... nem is örülsz? –°Hogy örülök-e? – kiáltotta Eric, és boldogan elmosolyodott. – Majd kiugrok a bőrömből! –°Akkor rendben. – Holly elégedetten a férjéhez simult. – Már azt hittem, hogy kettő a magam fajtájából egy kicsit sok lesz neked. Eric hangosan nevetni kezdett. –°Belőled sohasem elég! – Elkomolyodott. – De most már abbahagynád ezt a sok sületlen fecsegést, hogy végre megcsókolhassalak? A válasz ott ragyogott felesége szerelmes tekintetében.