Montagh Imre - Tiszta Beszed

Montágh Imre: Tiszta beszéd Beszédtechnikai gyakorlatok CALIBRA K I A D Ó Az elõszó elé: Montágh Imre Tiszta beszéd címû könyve többször is megjelent változatlan utánnyomásban, ily módon megtartva mind a sajtóhibákat, mind pedig az irodalmi anyag pontatlanságait. A lehetõségekhez képest megpróbáltunk minden anyagot az eredetivel egybevetni, s így kijavítani a hibákat - változatlanul hagyva a könyv egészét. Budapest, 1995. Andics Orsolya, Ságodi Gabriella, Vecsey Katalin Montágh Imre örökösei ISBN 963 686 426 8 Raktári szám: CM 024 Kiadja a Calibra Kiadó, 1033 Budapest, Flórián tér 1. (Levélcím: 1033 Budapest, Polgár u. 8-10.) Telefon: 188-7789; fax: 250-0358 Felelõs kiadó: Várhelyi István Felelõs szerkesztõ: Kékes Mária Mûszaki vezetõ: Abonyi Ferenc Borítóterv: Biró Mária Készült a Múzsák Nyomdában Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. +mbár dadogni dísztelen, olykor dicsõbb, mint díszesen. Weöres Sándor

ELâSZÓ Ez a kötet régi adóssága a szerzõnek, kiadónak egyaránt. Elsõ tankönyvem 1962-ben jelent meg, s azóta jelentõsen meggyûlt az ismeretanyag is, de fõként a gyakorlattár. Most, amikor rendelkezésre bocsátom gyakorló szövegeimet -melyek egy részét magam írtam, más részét a több évszázados magyar irodalomból válogattam s alakítottam mondhatóvá -a Színmûvészeti Fõiskolás növendékeimen kívül az amatõr színjátszókra gondolok, akik évek óta nélkülözik egy jól forgatható változatos anyagú gyakorlókönyv használatát. Rövid elmélet elõzi meg a gyakorlatokat részletekbe nem bocsátkozom, akit bõvebb ismeretek érdekelnek, mélyedjen el az ajánlott szakirodalomban. Színészeknek, színjátszóknak fogalmaztam, s színpadi beszédrõl szólok, de a kötet egy-egy részét jól

használhatják logopédus kollégáim, óvónõk és tanítónõk, magyar szakos tanárok sõt fõiskolai, egyetemi oktatók is. A klasszikus szépségû beszédeket a szónokok figyelmébe ajánlom. 1976 Montágh Imre

A BESZÉDRÕL A beszéd a legtökéletesebb kifejezõ mozgás (kifejezõ mozgások még a gesztus és a mimika). A beszéddel kapcsolatban általában csak a hallhatóság tényére gondolunk, s nem figyelünk arra, hogy a hangokat beszédszervi mozgásokkal hozzuk létre. Beszédszervi mozgásaink automatikusan zajlanak le, azt mondjuk, hogy a beszéd automatizmus (mint például a járás, egy idõ után az evezés, a biciklizés, autóvezetés), éppen ezért beszédhibáinkról leszokni elkeserítõen nehéz, hiszen új automatizmust kell kiépítenünk (ez nemegyszer egy áthelyezett villanykapcsolóval is csak hetek múltán sikerül - pedig az csak egy mozdulat, míg egy sz, c vagy r átállítása tizedmilliméteres, hangkapcsolatonként változó helyzetû mozdulatocska-komplexus átvezérlését igényli, s a régit, közel két évtized alatt, alig kiirthatóan rögzítették az idegpályák). A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktõl, illetve gyermekkori környezetünktõl tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az elsõ négy-öt évben. Ha a környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá lettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a mi kiejtésünkön is érzõdik az íz. Beszédszerveinket viszont örököltük. A rossz hangadottság, a torz fognövés, sõt még a nyelvmozgás ügyetlensége is öröklõdik, a fogékony hallással, a labilis beszédtempóval együtt. Veleszületett adottságainkat azonban fejleszthetjük, s a színésznövendékek egy-két éves tanulás után hamarosan szebben beszélnek a szüleiknél, hangadásuk megerõsödik, kiejtésük kitisztul, tempójuk szabályosabb lesz, levetkõzik az otthoni hangsúlyhibákat. A beszéd többcsatornás kifejezõrendszer. A szavak általános tartalma gyakran megváltozik a hanglejtéstõl, a hangszíntõl, a hangsúlytól; a beszédtempó, a hangerõ, az artikuláció lágy vagy erõteljes volta a beszélõ lelkiállapotáról árulkodik. A pontos szabályok szerint létrejött beszéd üres, szpíkerszerû; a szabályokat nem tisztelõ henye beszéd olykor magyartalan, olykor érthetetlen vagy téves. Nehéz tehát azt a középutat megtalálni, ami nem szürkíti ugyan a kifejezést, de

tökéletesen érthetõ, úgy tartja be a szabályokat, hogy az szinte észrevehetetlen, s az apró szabálytalanságok nem gátolják, hanem szolgálják a kifejezést. (Egy röviden ejtett "ugy!" mást fejez ki, mint egy "úgy", és mást az, hogy "eegen", mint az, hogy "igen" - de aki mindig röviden ejti az "úgy" szót, és rendszeresen "eegen"-t mond, az nem tud élni a szabálytalanság kifejezést gazdagító eszközével.) Csak az lehet szabálytalan, aki szabályos: ismeri a szabályokat. A beszéd szabályaival a fonetika foglalkozik (Fónagy Iván, Laziczius Gyula, Vértes 0. András, Bárczi Géza, Deme László, Subosits István, Molnár József a legfontosabb szerzõk). A szabályokra a szakkönyvek felhívják a figyelmet, de a beszédet elméleti munkák alapján megtanulni lehetetlenség, mivel a beszéd gyakorlat, és csak gyakorlattal lehet a beszéden változtatni, javítani. A beszéd a személyiség legfontosabb megnyilatkozása, és bár olykor egy tehetséges tekintetbõl vagy fintorból többet értünk meg, mint hosszú-hosszú mondatokból, mégis beszéd-megnyilatkozásunk fejlesztésén nem munkálkodhatunk eleget, hogy élményeinkrõl élményeket kelthessünk, hogy lényünk visszhangot verhessen a másikban. Mindaz, ami a szavak tartalmán túli kifejezés területére tartozik (hang, tempó, a beszédet kísérõ mimika, gesztus, a lény beszéddel párhuzamos megnyilatkozásai), a metakommunikáció témakörébe vág, és gyakran lényegesebb, mint a pallérozott szövegejtés. Aki beszélni tanul, nagyon vigyázzon, hogy miközben fejleszti a szövegmondását, ne károsítsa a metakommunikációját, azaz engedje az ösztönös megnyilatkozásokat is érvényesülni, s ne hagyja, hogy a tudatos munka megölje az ihletet. Ezért szenteljünk sok idõt beszédkészségünk fejlesztésére, az oly fontos és késõbb gyümölcsözõen beépülõ mechanikus gyakorolgatásra, de amikor mûvészetünket gyakoroljuk, már nem szabad a formai elemekre fordítanunk a figyelem legerõsebb sugarát, mert a tartalmi elemek sínylik meg. Beszédünk egész életünkön keresztül változik, alakul. A kezdeti fegyelmezetlenségek a tudat felügyelete alatt lassan-lassan irányított, taktikus beszédmegnyilatkozásokká szelídülnek. Megtanuljuk uralni a tempót, a hangot, és még a kiejtés lefolyását is.

A SZ+NPADI BESZÉDRÕL A színpadi beszéd éppen abban tér el a köznapi beszédtõl, hogy bár nem köznapi beszéd, a köznapi beszéd látszatát kelti. Az, hogy a színpadról, kívülrõl megtanult szöveget úgy tudjuk elmondani, mintha az nem a színpadon, kívülrõl megtanulva hangzana el, magában foglalja azt, hogy a színpadi beszéd szabályait alkalmaztuk. Minél természetesebben hangzik a szó a színész szájából játék közben, annál nagyobb a közönség elragadtatása, ugyanakkor, ha a közönség soraiból botorkálna fel valaki a színpadra, s szokott természetes módján igyekeznék ott megszólalni, az nem hatna a

természetes beszéd módján, hanem vagy érthetetlen lenne, vagy "csinált" vagy kifejezéstelen. A színpadi megnyilatkozást zavarja a színész és a nézõ közötti nagy távolság. Zavarja, hogy nem saját gondolatainkat fogalmazzuk spontán, hanem a másokét mondjuk kiszámítottan. Zavarja, hogy beszédmegnyilatkozásaink ritkán higgadtak, általában felfokozott idegállapotban hangzanak el, s jól tudjuk, hogy az érzelmi feszültség könnyen torzítja az érthetõ beszédet. A színpadi megnyilatkozás többnyire lényegesen mélyebb értelmi kifejezést tár föl, mint a köznapi beszélgetés tartalmi elemei (Németh László), bravúrosabb tempót, replikázást kíván, mint az élet (Shakespeare, Moliére), s nem egyszer veretesebb kifejezésmódot (görögök). A legnehezebb azonban az olyan játék (Shaw, Ibsen, Gorkij, Csehov), ahol a teljes természetesség látszatát kell kelteni egy egyáltalán nem természetes helyzetben. Mindehhez járul az, hogy a színészjelöltek általában rakva vannak beszédhibákkal, hangadási zavarral, rosszul beidegzett hangsúlyokkal, hadarási hajlammal, ritmushibával, s maga a látottság, a nyilvános jelenlét is zavarja õket. A színpadi beszéd jellege korszakonként változik. Korábban a nemzeti jelleg dominált. Az anyanyelvi színjátszás hazafias cselekedet volt. Késõbb a deklamáció uralkodott, az illusztratív elõadásmód, a játék vállalása. Ezt követte a naturális beszéd, a természetesség alapelve. Ma a hitelesség, a mûfaji egységesség, a sokszínûség, a jó értelemben vett bravúr és a személyesség határozzák meg a célt. A színpadi beszéd a köznyelv mûvészi változata, a beszélt szépirodalmi nyelv. A mindennapi köznyelvi kiejtéstõl három vonatkozásban tér el: érthetõbb, szebb, és célirányosabb beszédszervi mozgásokon alapszik. Érthetõbb, mert nagy távolságról kell fontos információkat közvetítenie. Szebb, mert költõi szövegek tolmácsolására való. Célirányosabb beszédszervi mozgásokon alapszik, hogy elejét vegye a nagy hatásfokkal beszélõ színész korai kifáradásának. "(Érthetõbb mivoltára példa a gondos szóvégejtés. Szépségét példázza fokozottan ritmikus jellege, azaz a hosszú-rövid hangok ejtésének határozottabb elkülönülése. A célirányosabb beszédszervi mozdulatok közül a kidolgozott légzéstechnikát említjük.)" (M. I.: A magyar színpadi beszéd jellege és pedagógiája - 1974.) Ha rászánjuk magunkat a tanulásra, elõször is meg kell tanulnunk hallani. Az elsõ idõben - ha már tudunk egy kicsit hallani - megdöbbent majd bennünket az a sokféle beszédhiba és modorosság, ami környezetünkben fellelhetõ, késõbb majd kezdjük észrevenni saját hibáinkat is. (Ez azonban ritkán tesz bennünket bölcsebbeké mások megítélését illetõen.) Amikor kezdjük látni a célt, s fölfedezzük a leküzdendõ hibákat, az elsõ hónapok nagy munkával, lendülettel és eredménnyel köszöntenek be. Ezután némi stagnálás következik, egy kicsit visszaesik az

érdeklõdésünk, mert felületes eredményeink nem vigasztalnak a makacs hibák megmaradásáért. Késõbb kezdjük látni az eredményt, ilyenkor már otthoni környezetünk is észleli a változást, többnyire fejcsóválva, hogy "kezdesz úgy beszélni, mint egy színész", meg "beszélj rendesen, mint régen", "ne mélyítsd a hangodat", "régebben gyorsabban beszéltél"... de ennek a korholásnak mi õszintén örülünk, s azon kapjuk magunkat, hogy olykor már akkor is jól beszélünk, ha oda se figyelünk, s hogy lám, veszekedés közben milyen "jól visz a hangunk". Akkor aztán többnyire leállunk, és visszaesünk. Ne legyen így!

A BESZÉDSZERVEK MÛKÖDÉSÉRÕL A beszéd a belélegzéssel indul. A kilélegzés a gégében hanggá alakul. A hang a szájban hangzóvá lesz. A hangzók szavakat, mondatokat alkotnak, amelyeket dallamosan ejtve, szünetekkel tagolva, hangsúlyozva, értelmes közlésekké rendezünk. A beszédtevékenység folyamatos, és az, hogy milyen elemekbõl áll, tulajdonképpen a dadogóknál figyelhetõ meg a legjobban, hiszen hol a lihegés, illetve a degeszre töltött tüdõ kirobbanása, hol a hang gégébe ragadása, fel-felszakadása, hol az artikuláló nyelv géppuskazaja, az ajkak pattogása okozza a folyamat megmegszakadását. Mi, akik nem dadogunk, nemigen vesszük észre, hogy mi történik velünk beszéd közben. Nem beszélünk tudatosan. A szervezetünk spontán gondoskodik hosszabb mondandó elõtt nagyobb levegõrõl. Az indulat önkéntelenül emeli a hangot, fokozza a tempót. A kiejtés is tudatlanul zajlik, s bizony mi lepõdünk meg a legjobban, ha a fonetikus megmondja, hogy ennél vagy annál a hangnál hol van a nyelvünk. A színpadi beszéd tanulása megkívánja, hogy kezdetben a tudatunk is erõteljesen részt vegyen a munkában. Meg kell figyelnünk, hogy egy-egy szövegben hol vesszük a levegõt (hol mutatkoznak a szólamhatárok, az értelmi egységek); észre kell vennünk, hogy mi a természetes, de hangos megszólalás magassága, s mi a módja a hangerõfokozás kevés fáradsággal járó, rekedtségmegelõzõ izom-tevékenységének; figyelnünk kell a tiszta magánhangzóejtésre (a széles, de nem túlzott artikulációra), a pontos szóvégekre, az erõteljes jó sziszegõkre, az r hangokra; és végül meg kell tanulnunk tudatosan hangsúlyozni. Hogy mennyi a tennivalónk, azt mindig a társaink beszédén figyelhetjük meg: nincs elég levegõje, kifulladt, kellemetlenül kemény a hangja, vagy túlságosan fakó, "szorít", ha indulatosan beszél, zártszájú, vagy pösze, nem halljuk a szó végét, hibásan hangsúlyoz stb. A LÉGZÉSRÕL A légzés is automatikus cselekvés. Nekünk átmenetileg tudati befolyásolás alá kell vetnünk, hogy megtanuljunk jól lélegezni. Jó hangadás, jó lélegzés

nélkül elképzelhetetlen. A jó beszéd alapja a biztonságos légzés. Az élettan kétféle légzést különböztet meg: az életfenntartáshoz szükséges élettani légzést és a hangadáshoz szükséges beszédlégzést (respiratio muta és respiratio phonatoria). A beszédlégzés gyorsabb és mélyebb belégzéssel jár, és hosszabb kilégzéssel. Attól függõen, hogy mely izmok vesznek döntõen részt a légzés munkájában (hiszen a tüdõ attól tágul, hogy vagy a mellkasunkat szélesítjük, vagy a vállunkat emeljük, vagy a tüdõ alatt boltozódó rekeszizmot dolgoztatjuk), megkülönböztetnek mellkasi légzést, vállövi légzést és rekeszlégzést. A rekeszizommal indított, de a bordakosár tágításával folytatott belégzést nevezik kombinált légzésnek. (A rekeszlégzést szokás hasi légzésnek is nevezni, mert ennél a légzésnél a hasfal elõredomborodik belégzéskor, és visszahorpad kilégzéskor.) A színészek, énekesek, szónokok évszázadok óta a rekeszizom mûködésén alapuló légzés automatikus használatát alakítják ki. A helyes légzés megtanulása egyáltalán nem ördöngösség, sõt egyike a beszédpedagógia legkönnyebben mûvelhetõ területeinek. A hiba általában ott van, hogy a megtanult új formát nem gyakorolják a növendékek az automatizmus kialakulásának szintjéig, s így bár tudnak helyesen lélegezni, az öntudatlan helyes használat némely hallgatónál elmarad. Pedig néhány hónapos rendszeres munkával elvethetjük egy életre a gondját a légzéstanulásnak, s az erõteljes hangadás nem terheli majd a gégénket, mert a munka nehezét a helyes levegõadagolással könnyítjük. Ha kevés a levegõnk, önkéntelenül szorítani kezdünk, és ahelyett, hogy áradna belõlünk a hang, préselõdik.

A HANGAD+SRÓL A tüdõbõl kiáradó levegõ a gégében, egy zsilipen hatol keresztül (a hörgõkön és a légcsövön jut el odáig). A zsilip két fala a két hangszalag. Ha a hangszalagokat széttárjuk, (lélegzõ állás), a levegõ hangtalanul halad keresztül, ha a rést szûkítjük (h-állás) a h hangot hozzuk létre - hallatszik a levegõ surranása - , ha a szalagokat lazán összezárjuk, és létrehozzuk a kiáradó levegõ közben a hangszalagrezgést (a rés nyílik-csukódik váltakozó sûrûséggel, s az áradó levegõ hosszanti rezgésbe kezd) zönge-állás: hang keletkezik. Ismeretes még a zár-állás (ez történik a köhögéskor), a fúvó-állás (ez szûkebb a lélegzõ állásnál, de hang vagy zörej még itt sem keletkezik) és a suttogó-állás (ilyenkor a szalagok zárnak, csupán a porcok között nyílik rés, és a porcok közt préselõdõ levegõ kelti az éles zörejt). A hangszalagok és a kannaporcok által közrefogott rést nevezzük glottisnak, itt zajlik a hang létrehozása, amely a száj- és orrüregben válik betûvel jelzett beszédhanggá. Minél szaporább a hangszalagok rezgése, annál magasabb a hang, s minél nagyobb a kilengés, annál hangosabb a hang.

A hangszalagok által létrehozott hang csupán a forrás, amelyet a rezonáns üregek (mellüreg, arc- és koponyaüreg) tesznek jól hallhatóvá, ezek színezik zengõvé, illetve csengõvé a jól képzett hangot. Attól függõen, hogy mely üregek dominálnak a rezonancia létrehozásában, beszélünk fejhangról és mellhangról; a sípszerûen vékony, fejhang feletti hangadási módot falzettnek hívjuk. A hangfekvés (tenor, basszus, szoprán stb.) részint a hangszalagok hosszától függ (a hosszú szalagok mélyebb hangot hoznak létre), részint a rezonáló üregektõl. Középhangsávnak nevezzük azt a hangterjedelmet, amelyen a jól hallható kényelmes beszéd zajlik. Ezt a legkönnyebb úgy megkeresni, hogy a legmélyebben kiadható hang fölött három hanggal kezdünk skálázni fölfelé addig, amíg a kényelmes mellhang tart. Ez némelyeknél egy kvint, másoknál egy oktáv. A középhangsávunk alatti három hangot persze szintén használjuk a beszédben, de nem ezen zajlik a beszédünk. (A "pontot" tesszük csak lent le, a meghittség, a bizalmas közlés, a bánat hangsávja a középhangok alatti terület.) Ha valaki állandóan a középhangsáv alatt beszél, halk és rekedtes lesz a hangja. Nagyon sok "privát" egész életén át így beszél. A középhangsáv fölötti területet is használjuk. Itt zajlanak a dühös indulatok, a kihirdetés, a kiáltás hangjai. A cirkuszi bohóc mindig a középhangja fölött beszél, ez évszázados hagyomány. A kabarétréfákat is gyakran mondják a középhangsáv fölött. Ez a terület hamisan cseng a hitelesség szempontjából. A mélyebb fekvés az õszinteség, a magasabb inkább a hazugság területe. (Gondoljunk az iskolai elõadások kiabáló beszédmodorára a gyermekszínészek gyakran magasított, õszintétlenül ható hangvételére.) A színpadi beszédpedagógia elsõ célja a helyes légzés kialakítása, a második a középhangsáv felismertetése és kimunkálása. Mostanában Magyarországon szokássá lett a lehetõ legszûkebb hangterjedelmen beszélni (az érzelemmentes beszédtõl és az eleven gondolkodás hiányától szûkül a beszédhang-terjedelem). Gyakran az "intellektuális" színészi magatartás póza a motyogás és a szûk hangterjedelem. A magyar beszéd pedig - bár többnyire ereszkedõ dallamú - széles hangterjedelmû. Érdemes megfigyelni ezt székely parasztokon vagy az Alföld, a Dunántúl öreg magyarjain. A színésznek álladóan dolgoznia kell a hangterjedelmén, hogy a középhangsávja minél szélesebb legyen, a mély fekvés is hallhatóvá váljék, és a magasságokat is mellhangból legyen képes megoldani. Lányoknak nehezebb, mert õk könnyebben csuklanak fejhangba (néhány iskolázatlan beszédû nõ egész életén át fejhangon beszél, anélkül hogy tudna róla), de a fiúknak is meg kell tanulniuk a "szorításmentes" emelést. A "hangelõrehozás" szintén fontos célja a színpadi beszédpedagógiának. +rásban nehezen magyarázható meg a cél. A száj- és arcüregi rezonancia fokozásáról van szó, a fölösleges izomfeszültségek kioldásával, a beszédbiztonság megteremtésével. A feszes ember hangja garatszínû, az oldott ember hangja nazo-orális, a szájüregen kívül az orrüreg is részt vesz - enyhén! - a rezonanciában, a felhangsáv dúsabb, a hang teltebb,

kellemesebb, a beszéd modulációgazdagsága nagyobb. A hangadási hibák közül a legsúlyosabb, ha valakinek "nem zárnak a hangszalagjai". Ez azt jelenti, hogy a korábban ismertetett zsilip hangadás közben egy kicsit nyitva van, s a nyitott részen nem keletkezik hang, csak zörej. Ez bekövetkezhet a hang túlerõltetése következtében, kialakulhat "rossz szokásként", de lehetséges az is, hogy szervi elégtelenség a torz képzés oka. A gégét gégetükörrel vizsgálja a gégész vagy a foniáter ("hanggyógyász" orvos), és ha netán hangszálcsomót lát, ami nem engedi a szalagok tökéletes összesimulását (hangszalag-tyúkszem), mûtéti beavatkozást javasol, ha a szalagok átmeneti hurutos vagy duzzadt állapotát tapasztalja, "némaságot" ír elõ néhány napra, esetleg ecsetel. A megfázás olykor kellemesen zengõvé teszi a beszédet, de ilyenkor vigyázni kell, mert ha túllépjük a gyönyörûen szóló szobahangot, a hangtalanságig berekedünk. A kiszáradó torkúak többet veszõdnek a hangadással, mint a boldog "sleimosok". Az altok könnyebben beszélnek, mint a szopránok. A basszus, a bariton jól hallhatóan tud csevegni, de indulatában többnyire szorít, a tenor általában nem meri használni szépen csengõ beszédhangját (a magyar közízlés ugyanis baritonpárti -az angol nem), így aztán rekedtes, száraz hangon a középhangsáv alatt beszél. A beszédhangnak állandóan úgy kell zengenie, illetve csengenie, mint amikor az ember mell-hangon énekel! De nem úgy kell beszélnie, mint ahogyan a képzett torkú énekesek énekelnek, mert az túldíszített, rafinált hangadási mód, és a beszédben hiteltelen. Küzdeni kell az orrhangzósság ellen (a dünnyögésre gondolunk, és nem a dús rezonanciára). Az orrsövénymûtétek ezen nem segítenek, mert akinek az orrával baj van, az náthás zártsággal beszél, az orrhangzós beszéd pedig éppen ellenkezõleg, általában azt jelenti, hogy az orrüreg (a helytelen lágyszájpadmunka következtében) túlságosan is részt vesz a beszédben. Öblösítésnek hívjuk a mélyítést; levegõsnek azt, ha valaki túl sok levegõvel beszél, és a levegõ egy része zörejessé teszi a hangot; szorít, aki a gége fölpréselésével hozza létre a kellemetlenül éles hangot (olykor vidéki kántorok).

A KIEJTÉSRÕL A gégében tehát a tüdõbõl áradó levegõ hanggá lesz, s ez a hang a szájüregben hangzóvá formálódik. Nem mindig hangból lesz azonban a hangzó (betûvel jelölt beszédhang), hiszen a h ugyebár nem hangból lesz, hanem zörejbõl, és a zöngétlen mássalhangzók sem lesznek hangból. Ilyenkor kerül sor a glottisban a fúvó-állásra. A magánhangzók és a zöngés mássalhangzók hangból lesznek, a zöngétlen mássalhangzók zörejbõl. A magánhangzók úgy keletkeznek, hogy a gégébõl áradó hang a szájüregben, az ajkak formálása, a nyelv elhelyezése következtében sajátos színt kap. Az u, ü hangokat összecsucsorított szájjal képezzük, az é, i

hangokat szélesre húzott ajakkal. Ajakkerekítéses hangjaink: û, ü, ú, u, õ, ö, ó, o, a; ajakterpesztéses hangjaink: i, i, é, e, á. Ha csak az ajkak vennének részt a munkában, akkor az u-ü hangok között, vagy az o-ö hangok között nem volna különbség, de a nyelv is módosítja az üreget, kisebb vagy nagyobb teret biztosítva a rezonanciának. Magas nyelvállású hangjaink az i, u, ü, közepes az é, o, ö, mély az a, e, s a legmélyebb az á. (Az írásban nem jelölt, de a kiejtésben szívesen hallott zárt e rövid kiejtésû, é-szerû hang, amelynél a nyelvállás is, az ajakállás is az e és az é közé esik. Mesterségesen nemigen tanítható, hiszen ejtési helyei tájegységenként is változnak. Aki el akarja sajátítani ezt az ejtésmódot, áttekinthetetlenül sok szón kellene a kiejtést gyakorolnia, figyelembe véve a ragozott formákat is. Jó fülû ember azonban huzamosabb idõt töltve zárt e hangot is használó környezetben, képes az új ejtésmódot elsajátítani, mint ahogy a tájszólás is ragad némileg felnõtt korban is. Ez a hang sajnos kopik a magyarból, mivel alig van értelemmódosító szerepe. Az i, ü, é, ö, e hangokat elõl, a többit hátul képezzük

A magánhangzók ejtéshibája leggyakrabban a zártszájúság. Ez gyakran összefügg az elsõ fogak csúfságával, amit a beszélõ talán önkéntelenül takargatni igyekszik. Tájejtési jelleg is lehet, vagy gátlásosság. A színpadi beszédpedagógia fontos és jól elérhetõ célja a száj kinyittatása. Erre szokták használni az állejtõ gyakorlatokat. Fontos, hogy az állunkat ne görcsösen húzzuk le, hanem oldottan nyissuk. A görcsösség elleni küzdelem egyébként általános törekvés a színészpedagógiában. A görcsös ember tehetségtelen. A feszült igyekvés megöli a spontán erõket. A sûrû, erõteljes, célra koncentráló igyekvés elûzi a segítõ erõket, amelyek csak az erõteljes nyugalom, a lény szent összpontosítása, a továbblátás bölcsessége idején jelentkeznek. A másik leggyakoribb hiba a helytelen ritmusú magánhangzóejtés. Az á és az é legyen mindig hosszú! Az a és az e pedig mindig rövid! A többi az ékezettõl függõen hosszú vagy rövid, hosszú szavakban is, szóvégen is, és akkor is, ha az otthoni környezetben nem így szokás! A mássalhangzók akár zöngések (a gégében keletkezett hang alakul hangzóvá), akár zöngétlenek (a gégét elhagyó hangtalan levegõ alakul hangzóvá)- a h hang kivételével, amely csupán a gégében keletkezik - , a szájüregben keletkezõ zárlat, rés vagy pergés következtében jönnek létre. Zárpattanással keletkezik a p, b ajakhang, a t, d nyelvvel képzett fog-, illetve fogmederhang, a k, g nyelvközéppel pattintott szájpadláshang. Résalkotással keletkezik az f, v ajak-foghang, az sz, z fog-, illetve fogmederhang, az z, zs mélyebb fogmederhang, a j szájpadhang, és a gégében keletkezõ h. A kezdeti zár résbe oldódik a c, dz-nél (az sz helyén), a cs, dzs, dzsnél (az s helyén) és tz, gy-nél (a j helyén). A zár nem bomlik fel, és orrhangot eredményez az m-nél (ajakhang),

az n-nél (fogmederhang) és az ny-nél (szájpadláshang). Nyelvhegyi pergetéssel jön létre az r. Nyelvhegyi emeléssel az l oldalréshang. A pöszeség azt jelenti, hogy valaki nem a magyar kiejtés szabályai szerint képezi a mássalhangzókat. A pöszeség megszüntetése a beszédhibák, beszédzavarok szakemberére tartozik, a logopédus tanárra, aki diplomáját a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskolán szerzi. A beszédhibák leküzdése gyermekkorban többnyire egyszerû, felnõtt korban nemegyszer reménytelen az automatizmus makacssága, a rögzült beszéd szervi elváltozás, az önmagát rosszul ellenõrzõ csökkent hallásfigyelem, s fõként a keveset gyakorló felnõtt lustasága miatt. A p hanggal ritkán van baj, törekedni kell a felpattanás erejére, s hogy szóvégen is határozottan ejtsük. A b hang zöngéje legyen erõteljes. A t hang olykor hibás, ha túl hátul képezzük, ahogyan Debrecen körül szokás, s akkor angolosan levegõs lesz. A szóvégi t-k gyakran elsikkadnak. Ez nagy hiba. Igen nagy baj a hosszú tt-k rövid ejtése, szóban, szóvégen egyaránt. A k kiejtése nem okoz gondot. A g legyen zöngés szóvégen is! Az f kiejtése nem okoz gondot. Vigyázzunk a v zöngéjére! Az sz a legkritikusabb hang a színpadi beszédben. A szobában hangzó tiszta kiejtés a színpadról nem mindig mutat hasonló tisztaságot, mert ha kicsit is torzul az ejtés, azt a nagy távolság fölfokozza. Megesik az is, hogy egy-egy sz hangra önkényesen rámondja valaki, hogy pöszén képzett, mert eltér a kiejtés a bíráló kiejtésétõl; s a bíráló olykor maga is pösze, vagy a bírált ejtésétõl elütõ, helyes variációt használ. Ahány beszélõ, annyiféle sz ejtés, és az eltérés nem biztos, hogy hibás. Egy önállóan kiejtett szisszenésbõl a hátunk mögött - némi gyakorlat után - pontosan felismerjük társunkat, annyira jellegzetes mindenkinek az sz hangja. Ez függ a szájtértõl, a fogazattól, de legdöntõbben a nyelv elhelyezésétõl. Egy járatos ember le tudja utánozni egy iskolai osztály minden tagjának sziszegését, a megtévesztésig. Ebbõl következik, hogy a pösze beszédûek is képesek a helyes formát kiejteni, csak a beszédbeépítés okoz alig leküzdhetõ gondot. A szabályos sz sem nem tompa, sem nem túlságosan vékony, füttyszerû. A helyesen képzett sz szélesen erõteljes, és minél öblösebb (anélkül, hogy s-szerû lenne), annál erõteljesebben hangzik a színpadról. A fiúk sz hangjával ritkán van baj, de a javíthatóság náluk általában rosszabb. A lányok sziszegése a színpad számára többnyire elégtelen, de õk könnyebben szoktak javulni. Ha ugyanis megszûnik a pöntyögõ nyafogás, megszûnik az sz-hiba is; a fiúknál azonban ha rossz az sz, kifejezett, gyermekkorban rögzült, s többnyire rossz állkapocs-zárlattal járó beszédhibával állunk szemben. Ha a fogak zárlata torz (túlságosan mélyen van az áll, vagy túlságosan elõreáll), rosszul törik meg a kiáradó levegõ, s az sz hang eltompul. Az sz hang javítása nagy türelmet és hozzáértést követel. Csak fokozatosan lehet haladni és a visszaesés gyakori. +ltalában úgy kapjuk a legkedvezõbb formát, ha a nyelv

hegye érinti az alsó fogmedret, a nyelv közepén vályúlat képzõdik, a fogakat szembehelyezzük, és a levegõt a fogsor közepére, a fogélekre irányítjuk. Ha a fognövés szabálytalan vagy zizegõ korona van az egyes fogakon, ez okozhat olyan kis akusztikus eltérést, amely a köznapi élet során semmi gondot nem okoz, de a színész életét megkeseríti. A durva hibák javítása (fog közé tolt nyelvvel vagy fogélre helyezett nyelvvel, esetleg oldalozva képzett sz hang) mindig eredményes és örömteli. Egy nagy mozdulatot átállítani sokkal könnyebb, mint egy alig rögzíthetõ mozdulatocskát. A javítást a fül elsõdleges bevonásával kell végezni; az izomérzet és a tükör ellenõrzése csak a munka elején fontos. A z hang ugyanannyi problémát okoz elvben, mint az sz hang, de itt a hibát a laikus fül kevésbé veszi észre, mivel a zönge elnyomja a hibát, és a torzulat kevésbé hallható. Szinte szabályszerû, hogy mindenki ugyanúgy ejti a z hangját, mint az sz-t, s ha az sz hibás, szinte minden esetben hibás a z is. (Egy-két kivétellel találkoztam.) A z javítása azonban alig okoz gondot, ha az sz-t rendbe tettük, mert a z spontán rendezõdik, vagy ha nem, akkor rövid gyakorlással az sz helyére áll. Az s hang a másik kritikus hangzó. Akkor szép, ha karakterisztikusan sötét, mély, erõteljes. A férfiak s ejtése mélyebb, mint a nõké. Ezért ha egy férfinak túlságosan világos az s hangja (homoszexuális férfiaknál gyakori ez: így is szokták õket csúfolni), érdemes a sötétebb színt kigyakorolni. A lányoknál sem engedhetõ azonban meg, hogy fütyüljenek az s-ek. A jó hangzású s létrehozható úgy is, mint az sz hang, csak mélyebbre húzott nyelvvel és csücsörített ajkakkal, de kedvezõbb az a mód, amikor a nyelv a t hangnak megfelelõ felsõ helyzetbe kerül, s a t zárlatának óvatos felbontása után marad résalkotó helyzetben. Az elõrébb képzett s világosabb, a hátrább képzett sötétebb. A zs és az s összefüggése azonos a z és az sz összefüggésével, ha az s rossz, rossz a zs is, ha megjavul, megjavul a zs is, illetve olykor kicsit gyakorolni kell stb. A j, a h kiejtése nemigen okoz problémát. Gond azonban a ch-val jelzett idegen szavakban használatos "ich laut és ach laut" (technikus, bacchanália). Az elsõ esetben a j hangot kell súgni, hogy rájöjjünk a technikus ich lautjára, a második esetben hátul kell keresnünk a levegõt fúvó vízcsap hangját. A c hang problémaköre megegyezik az sz, z gondjával. A cs hang problémaköre megegyezik az s, zs gondjaival. Olykor a c vagy a cs hibás ejtése hívja fel az sz, s (z, zs) hibáira a figyelmet. Gyakori az oldalazás, és ez meglehetõsen makacs kiejtéshiba. A ty, gy ejtés sohasem okoz gondot, többnyire problémátlan az m, n, ny is. Az r hang a kritikus hangok közé tartozik. Találkoztam olyanokkal, akik többéves logopédiai segítséggel sem tudták levetkõzni a raccsolást. R hiba esetén mindig meg kell nézni a nyelvféket, hogy nem túl rövid-e. Több növendékemnél vezetett a késõbbi beszédtanulás teljes sikerre, miután felvágattam a nyelvféket. A lágyan ejtett r hangok általában jól

javíthatók, a hátsó pörgést mutató uvuláris r lényegesen nehezebben. Ha az r-hiba semmiképpen sem küzdhetõ le (ritkábban fordul elõ, mint egy-egy makacs sz- zavar leküzdhetetlensége), d-szerû kiejtéssel el lehet leplezni a bajt. A szabályos r a t helyén erõteljesen pereg. Ezt a pergést kellõ logopédiai szakértelemmel és rutinnal (hurkapálca alátámasztással, tükör elõtt) általában néhány hónap alatt el lehet érni. Az l hang nemigen okoz problémát. A magyar írás fonetikus (tehát kiejtés szerinti, nem úgy, mint az angol), de mégsem szabad minden esetben ragaszkodnunk a betûk szabályos ejtéséhez - ez általános iskolát végzett emberek elõtt nem szorul bõvebb magyarázatra. Csak néhány lényeges dologra hívjuk fel a figyelmet. Az n hang a legváltozékonyabb kiejtést igényli: m, p, b elõtt m lesz belõle (szénmedence, szénpor, szénbõl); f, v elõtt az n hangot is ajak-fog zárral képezzük (honfi, konvektor); j elõtt nnz lesz belõle (kenje); ty, gy elõtt ny (negyven tyúk, kengyel); k, g elõtt hátul képezzük (inkább, angol); h elõtt orrhangzós magánhangzót ejtünk. (huszonhárom). Az m hangot is ajak-fog zárlattal képezzük f, v elõtt (amfora). Az l hang j-be olvad j elõtt (éljen, teljesen, félj), és megnyúlik, de igekötõs kapcsolatban (eljött), valamint szóvég és szókezdet között (Pál jön) nem mindig. A j hang ny után nny lesz (anyjuk), gy után ggy (hagyjuk), ty után tty (atyjuk). A t, d hangok sz, z, c, s, zs, cs hangok elõtt elvesztik a tiszta zárfelpattanást. Az sz, z, c, s, zs, cs hangok egymás mellé kerülése a kiejtés módosulásával járnak. A zöngésség szerinti egymásra hatás közismert, ezen a téren szinte senki sem hibázik, a téma tehát bõvebb kifejtést nem érdemel. Ép beszédérzékkel többnyire mindenki maga rájön a helyes ejtésmódra. Egy dologra azonban figyelnünk kell. A színpadi beszéd egyik fontos eleme a biztos érthetõség. A hangkapcsolatokból származó ejtésmódosulás tehát csak akkor következhet be, ha nem gátolja a világos érthetõséget. Viszont ha nem gátolja, és az irodalmi nyelvben az ejtésmódosulás általános, akkor alkalmazni kell, különben beszédünk eltér az elfogadott normától, amelynek szolgálata a színész vagy szónok kötelessége. A tiszta kiejtés, a hangkapcsolatok megfelelõ ejtésmódja csak az alapja a színpadi artikulációnak. Ez a követelmény minden hivatásos beszélõt (rádióbemondó, riporter, tanár, szónok stb.) kötelez. A színpadi beszéd többet kíván. Meg kell tanulni a követelményeknek megfelelõen beszélni bravúros helyzetekben is. Tehát ki kell alakítani a helyes kiejtést nagy tempójú szövegmondásban. (Ismeretes, hogy gyors beszéd közben a képzetlen beszédû emberek elnyelik a szótagokat - fõként a hosszú, nehéz ritmusú szavakban: imperializmus, elszemtelenedett, tudatosítottad - , elkenik a hangokat, rossz ritmusban beszélnek, azaz röviden ejtik a hosszú hangzókat, nem mondják ki a szóvégeket stb.) Gyakorolni kell a pontos ejtést suttogás közben és nagy hangerõvel, különbözõ hangmagasságban és más-más hangszínben is.

Nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki hibásan alkalmazza a tájszólást, hiteltelenül utánozza a beszédhibákat. Nem árt tehát, ha a színész gyakorolja magát a karakterbeszéd területén is, és szándékosan utánozza mások sajátos kiejtését, hogy eddze a hallásfigyelmét, és szokják a tudatos beszédváltoztatás tartós önfegyelméhez. Helyes, ha olyan formák gyakorolgatásán történik a dolog, amirõl az embernek mélyen beivódott élménye van, tehát volt vagy jelenlegi tanáraink, régi vagy jelenlegi osztálytársaink beszéde, a táj nyelve, ahonnan származunk, vagy ahol nyaralni szoktunk.

A HANGSÚLYRÓL, A HANGLEJTÉSRÕL Shaw azt mondta, hogy igent tízféleképpen tudunk mondani, nemet pedig százféleképpen. Pécsi Sándor Fónagy Iván kérésére harmincféle módon kérdezte meg, hogy "hány óra?" A hangsúlyozás, a hanglejtés témaköre alig határozható meg tudományosan. Ez a beszédtevékenység legvariábilisabb területe. A helyes hangsúlyozás és hanglejtés zeneisége nyelvenként változik. A magyar ereszkedõ dallam, Bernstein szerint ez Bartók zenéjébõl fülbeötlõen leolvasható, illetve Bartók zenéje követi a magyar beszéddallamot. Az operák fordításakor súlyos gondot okoz, hogy a német vagy az olasz dallam alá nehéz a magyar szöveget fordítani, mivel a kérdés vagy az indulati kitörés dallamíve nyelvenként változik. A magyartalan hangsúlyforma, a magyartalan hanglejtés sérti a magyar nézõ fülét, idegessé, dühössé teszi a nyelvi konvenciótól való eltérés. Nem ritkán hall ilyet az ember: "kinyílik a bicska a zsebemben, ha beszélni hallom", pedig csupán az anyanyelvben megszokott formát nem tartja be az illetõ, s a hallgató úgy érzi, hogy õt személyében és nemzeti közösségében sérelem éri. Alig áthidalható ellenszenvet vált ki a rossz a hangsúlyozás, az idegen beszéddallam. Tudnunk kell errõl az érzékenységrõl, s nem szabad eleve ellenszenvet kelteni beszédünkkel, sem a színpadon, sem a szónoki emelvényen. Mielõtt megkísérelnénk a nemzeti beszédnorma hangsúlyozásban, hanglejtésben mutatkozó jellegzetességeit ismertetni, foglalkozzunk az általános, minden nyelvre vonatkozó színpadi hangsúlyozás, hanglejtés kérdéskörével. Két véglet okozza a feltétlenül elkerülendõ hibák zömét. Az agyonhangsúlyozás és a hangsúlytalan beszéd. Az agyonhangsúlyozók nem tudnak különbséget tenni a fontos és a kevésbé fontos közlések között. Lekicsinylik hallgatóikat, és bosszantóan szájba rágnak mindent, s ezzel elkenik a lényeget. A hangsúlytalan beszédûek beszéde érdektelen, a monotónia unalmas; modernkedõ, hamis beszéd az ilyen. Az elsõ hibát többnyire a dilettánsok követik el, az utóbbit a rossz útra került, blöffölõ színészek. A végletes hibákon kívül gyakori a téves

hangsúlyozás. Ez a mondanivaló félreértésébõl adódik, Saját gondolatainkat ritkán hangsúlyozzuk tévesen. A színész mások, gyakran igen-igen magvas gondolatát tolmácsolja. A köznapi beszéd produktív beszéd, a színpadi beszéd reproduktív beszéd. Megeshet, hogy a reprodukció téves. Egy-egy Shakespeare-szöveg (de emlegethetjük bátran a mi Németh Lászlónkat is) elsõ olvasásra nem bomlik ki teljesen. A színésznek el kell mélyednie a szövegben, és úgy kell keresnie a hiteles hangsúlyokat, a kifejezõ hanglejtéseket, hogy a kifejezés gazdagítása érthetõbbé tegye az olvasmányt, különben a nézõ többet kap a mûbõl, ha személyesen olvassa el. Megesik, hogy a hangszínváltások, hanglejtés-variációk, a szemfényvesztõ fokozás áldozataivá válunk, csak éppen a mû kifejtése marad homályos, a beszédzsonglõr ugyanis maga sem érti, hogy mit beszél, és a formai elemek fölösleges felvonultatásával leplezi a mondanivaló bizonytalanságát. (Gondoljunk mai magyar költõk verseinek dilettáns elõadásaira.) A mondanivaló értelmezése nagyrészt rendezõi feladat. Az olvasópróbán, amikor a rendezõ felolvassa a darabot, bármilyen tehetségtelen elõadó is, mivel õ érti a mûvet, a puszta felolvasása által - gyakran minden magyarázat helyett - a hangsúlyokból, a hanglejtésbõl világossá válik a színész számára a mondanivaló lényege, amelyet aztán õ elõadói tehetségével plasztikusabbá, átfûtöttebbé, csillogóbbá tesz. Végül a negyedik hiba a hangsúlyozás, hanglejtés terén az anyanyelv szabályainak megsértése. A beszéd konvencionális jelrendszer, amely az egyéni mondanivaló szubjektivitását az általános közlésformák keretei között tolmácsolja. Ha eltérünk a nyelvi közösség kifejezési szokásaitól, megnehezítjük, vagy lehetetlenné tesszük a megértést. A színpadon minden rezdülésnek tartalma és célja van. Ha valaki a megszokottól eltérõ módon hangsúlyoz, vagy a hanglejtése idegenszerû, ez a színpadon azt jelenti, hogy a megelevenítendõ személy idegenszerû, nem azonos a színpadi környezetével (a zsidós, a svábos, a paraszti hanglejtés meghatározza a színpadi figurát). Ugyanakkor az is fontos, hogy saját személyes ízeinkkel gazdagítsuk anyanyelvünket, ne csak kapjunk tõle, adjunk is - hogy csak holtakról szóljak, emlékezzünk Domján Edit sajátosan hízelgõ, Pécsi Sándor önfeledt, Uray Tivadar elegáns, Ajtay Andor charmeos, Kiss Manyi megható, Salamon Béla mulatságos hanglejtésére - a személyesség ugyanis legalább olyan fontos tényezõ a színpadon, mint az általános kifejezési formák pontos ismerete. A nyelvészet a szünetek, a tempóváltozások, a hangszínváltozások, a magassági vagy dinamikai fokozások és csökkentések, a hangsúlyok és hanglejtések kifejezést gazdagító rendszerét mondatfonetikai eszközöknek nevezi. A kifejezés legkisebb egysége a szólam. Ez állhat egy szóból, egy mondategységbõl, egy mondatból, vagy kivételesen több mondatból. "Volt egy falu - nem tudom, hol, - Abba' lakott - mondjam-é, ki? - Se bajusza, se szakálla, - Egy szõrszála sem volt néki; -" Arany János verssorai például így tagolódnak szólamokra. Vannak kétségtelen egységek: "Volt egy falu", ezt ugyebár lehetetlen tovább tagolni: "volt - egy - falu", így

megváltozik teljesen az értelem: az kap hangsúlyt, hogy volt, s ma már nincs, meg az, hogy csak egy volt, s nem több, végül hogy falu volt, s nem város. Vannak azonban olyan szólamegységek is, amelyek további tagolása lehetséges, s ez nem hamisítja meg a mondanivalót: "Se bajusza, se szakálla" ez már elképzelhetõ két szólamban is, akkor az elõadás huncutabb, lassabban hömpölygõ lenne. A szólamtagolás tehát egyrészt szorosabb függvénye az értelmezésnek, de összefügg az elõadási stílussal értelmezõ, oktató beszéd sûrûbben tagol, mint a gazdagon áradó, érzelmi kitörést mutató szövegmondás) és a személyiség belsõ tempójával, illetve a darab rendezõ által elképzelt menetével. A szólamtagolás régen sûrûbb volt. A mai színjátszás kedveli a nagyobb lélegzetû szövegmondást, talán mert értõbb vagy legalábbis jártasabb a közönség (vagy csak türelmetlenebb?). A szólamokat azonban nemcsak szünetekkel lehet egymástól elválasztani - ez a legegyszerûbb, s talán legprimitívebb módszer. - Lehet hangmagasság-váltással (a közbevetések mélyebben szólalnak meg, az indulat mind magasabbra, magasabbra lendíti a hangot, s a szólamok ejtése magasabb, magasabb hangon, vagy a megnyugvás következtében mélyebb, mélyebb hangon történik) vagy tempó-, illetve hangszínváltással is érzékeltetni a tagolást. A szünetek nagysága döntõ fontosságú a színpadi beszédben. A szüneteket azonban átfûtött jelenléttel kell kitölteni, különben a csönd modorossá vagy unalmassá válik. A szólamok tehát közlésegységek. A közlést többnyire egy vagy két szó hordozza, a többi csak kiegészíti. A lényeges szavakat - illetve a magyarban általában azok elsõ szótagját - emeltebb hangon mondjuk: nagyobb nyomatékkal vagy magasabb hangon, egyszóval hangsúlyt adunk a szónak. A hangsúlyozás összefügg a szólamtagolással, mert a szólamoknak általában egy fõhangsúlyos és több mellékhangsúlyos szavuk van. (Azért ez a sok "többnyire" meg "általában", mert a beszéd eleven jelenség, és tudományosan éppoly nehezen közelíthetõ meg, mint a szerelem vagy a hazafiság.) A szólam tehát a fõhangsúly köré csoportosul. A magyarban a fõhangsúly gyakran áll a szólam élén. Ez sajátos, megbízható, s a külföldiek szerint férfias ritmikát ad a nyelvünknek: Öreg ember- nem vén ember. Az, hogy egy mondatban mi hangsúlyos és mi nem, csak a teljes szövegrészlet elemzése után válik nyilvánvalóvá. Az elõadónak pontosan tudnia kell, hogy ki mondja kinek, hol, mikor s milyen indítékból a szöveget, hogy megtalálja az aktuálisan hangsúlyozandó szót. A hangsúlyviszonyok pontos felismerése a színészi tehetség egyik fontos ismérve. A hangsúlyviszonyok árnyalt megelevenítése a szövegmondást a dilettáns felolvasástól vagy felmondástól az átélt mûvészi elõadás szintjére emeli. A légzés, a hangadás, a kiejtés remekül tanítható, a hangsúlyozás csak elõsegíthetõ, s a színésznövendék empátiájától (átérzõ, beleélõ képességétõl) függ, hogy ezen a téren eléri-e valaha az ihletett mûvészek színvonalát, vagy megreked a pontos, tanáros értelmezésnél. Az empátiakészség azonban fokozható, szeretetteljes figyelemmel, a növendék iránt táplált bizalommal, a legjobb erõket mozgósító hiteles

tanári tekintéllyel, mert ez a képesség csak akkor mozgósítható, ha a növendék ugyan fontosnak látja, hogy legelõnyösebb tehetségérõl gyõzze meg a tanárát, de ne szorongjon a váratlan variációk kiválasztása közben. A jó hangsúlyozás alapja, hogy a mondanivalót megélt igazságként közvetítsük, és a betanultság ne érzõdjék se a kiszámítottság gondosságában, se a rögtönzés henyeségében. Ha azonban valaki a szülõi házban magyartalan hangsúlyrendszert, hibás hanglejtésvariációkat sajátított el, az átélés hevületében ugyanezeket, a számára hitelesnek hitt formákat fogja felmutatni. Bár - mint mondottuk - a helyes hangsúlyozás a szabályok ismeretével aligha sajátítható el, mert a számtalan variáció alig foglalható szabályokba, néhány alapszabályt ismertetünk, hogy csökkentsük a hibalehetõségeket. A magyar beszéddallam alapformája az ereszkedõ hanglejtés. Ez összefügg azzal, hogy a magyarban többnyire a szavak elsõ szótagját hangsúlyozzuk (tehát itt emeljük a hangot, s ennek megfelelõen a további szótagokat ereszkedõ jelleggel mondjuk), s a szólamon belül is - fõként ha a fõhangsúlyos szó a szólam elejére esik - általában ereszkedõ a hanglejtés. A magyarban tehát a szóhangsúly is, a szólamhangsúly is elõrekívánkozik, s így a mellékhangsúlyos, kisebb dinamikájú szótagok (szavakban a páratlan szótagok) enyhe lüktetést adnak az ereszkedésnek. Az ereszkedõ dallam csak alapforma! Az egyszerû, érzelemmentes közlések és a kérdõszót is tartalmazó kérdõ mondatok hanglejtése ereszkedõ. A kérdõszót nem tartalmazó kérdõ mondatok nem ereszkedõ jellegûek (vesd össze: Hány óra van? Nyolc óra van? Nyolc óra van!) és nem ereszkedik a dallam az érzelemdús közlésekben sem (vesd össze: Ne hagyj itt. Ne hagyj itt, te szemét, csirkefogó fráter, mert fölpofozlak!). Nyitva hagyjuk a dallamot, ha befejezetlen a közlés (Amint beléptem a szobába...), és lezárjuk, ha befejezett (Beléptem a szobába...). Igen általános hiba, hogy valaki akkor is kérdõ dallamot használ - mint a kisgyerekek - , ha van kérdõszó a mondatban és az, hogy soha nem fejezi be a szólamokat. Az babona, hogy vesszõnél mindig fel kell vinni a hangot, s pontnál leereszteni. Elõször is a vesszõ nem jelent föltétlenül szólamhatárt, másodszor egy-egy vesszõ jelölhet befejezett közlésegységet is - nem csak a pont - , s ilyenkor illik levinni a hangot (figyeljétek meg a szpíkereket, minden vesszõnél "pontot tesznek", nagyon helyesen, mert õk érzelemmentes, értelmezõ, egyszerû kijelentésekre nevelt beszélõk). Minél érzelemgazdagabb a szövegmondás, annál szélesebb és változatosabb a beszéddallam. (Figyeljétek a veszekedõket, riportereket, a drukkereket, a jóízû öreg paraszt mesélõket stb.). A hangsúlyszabályok közé tartozik az ellentétpár kiemelése, ez az úgynevezett poláris hangsúly. (Nem kopasz, - hajas. Nem ittam, - ettem.) Ugyanilyen általános szabály a közlés új elemeinek hangsúlyozása (Beléptem a szobába. Beléptem, és olvasni kezdtem. Egy új könyvet találtam. A könyvet a Corvina adta ki.). A föltárt hangsúlyszabályok közé tartozik a párhuzamos tagok

hangsúlyozása. (A konyhában sem, a szobában sem, a kamrában sem találtam.) A színpadi beszéd alapvetõ mondatfonetikai eszköze a váltás. Lépten-nyomon elhangzik ez a szó a rendezõ szájából: itt váltsál. Mit jelent a váltás? A "privát" ember gyakran a legizgalmasabb élményét is monoton egyformaságban adja elõ, ugyanakkor a társaság jópofája közömbös dolgokat is mulatságosan vagy izgalmasan beszél el. Egyrészt azért, mert a verbális tehetség ért a mondanivaló szerkesztéséhez (nem terjengõs a bevezetés, jól idõzített a poén, figyeli a hallgatóság reagálását, s átsiet az érdektelen részeken stb.), másrészt mert a mondanivalóját váltásokkal teszi érdekessé. Megjegyzem, hogy a ripacs a váltásokból él! A váltásokat tehát igen fontos alkalmazni, de módjával kell élni velük. A váltás újfajta beszédmód alkalmazása, a nagyobb egységek lehatárolására. A szólamokat kis szünetekkel vagy enyhébb hang-, tempóváltoztatással tagoljuk, a nagyobb egységeket nagy szünetekkel vagy váltásokkal ("itt nagyot válts!" - mondja a rendezõ, vagy "itt egy csöpp váltás kellene"). A váltás történhet úgy, hogy a feszült magasság rövid szünetközbevetéssel - esetleg anélkül - oldottan a mélybe kerül, vagy a derûs hang robbanásszerûen dühössé lesz, a nagy hangerõ suttogásra vált, a monoton dallam gúnyos szélességbe csap, stb. A váltás lebonyolítása igen nehéz, és csak akkor hiteles, ha a lélek is követi a beszédmód változását, egyszóval, ha a váltás töltött. Különben szánalmas üres hõbörgés az egész. A másik mindennapos színészi beszédeszköz - amely szintén a mondatfonetikai eszközök közé tartozik - a fokozás. A fokozás többnyire az indulati állapot sûrûsödésének, vagy az elbeszélés izgalomkeltõ szándékának az eszköze. A váltás is, a fokozás is fontos beszédtechnikai feladat. Mind a kettõnek a gyakorlása fontos, hogy adott esetben könnyen alkalmazható legyen. Ugyanígy fontos a változatos hanglejtés és a hangsúlyozás variációinak gyakorlása, mert ha valaki nem fejleszti a hangszerét, nem fog tudni szépen játszani.

A RITMUSRÓL A magyar beszéd sajátos értéke fokozottan ritmikus volta. A magyar artikulációs bázishoz hozzátartozik az idõmértékes és a nyomatéki hullámzás. (Artikulációs bázisnak nevezzük azt a nyelvenként változó, tömören összefoglalt legfõbb sajátosságot, amely meghatározza egy-egy nyelv beszélt formájának jellegét. A magyar artikulációs bázist, a sajátos ritmuson kívül, jellemzi a pontos hangzóejtés - nem nyeljük el a hangsúlytalan szótagokat, mint például olykor a német - , a hangsúlyok nem túlságos kiemelkedése, a többnyire ereszkedõ beszéddallam, a hangsúlytól független idõmérték -a német nyújtja a hangsúlyos szótagot, a magyar nem - , a zöngés-zöngétlen elkülönülés határozott módja, az erõteljes nyelvhegyi r. A begyökerezett artikulációbázis okozza

azt, hogy a német kiejtésérõl is többnyire felismerhetõ, hogy lengyel, magyar vagy holland ember beszéli a németet.) A ritmus nagyon fontos, a színpadi beszéd egyik alapeleme. A ritmustalan beszédben vagy minden szótag rövid lesz - ezt nevezzük pattogásnak - , vagy minden szótag hosszú lesz - ez a leptetés. A pattogás a hadarók tulajdonsága, a leptetés fõként nõi beszédmodor, olykor együtt jár az ajkak modoros túlartikulációjával és a hang monotóniájával. A magyar beszédritmus kettõs gyökerû. Egyrészt ékezettõl és mássalhangzók kettõzésétõl függõen olykor törvényszerûen hosszan ejtjük a hangokat, másrészt az elsõ szótag nyomatéka, és az a törekvés, hogy a szavak hosszúságát a kiejtés hosszú szavaknál kötelezõ meggyorsításával idõben rövidítjük, majdnem szabályosan dobolhatóvá teszi nyelvünket. A színész az idõmérték pontos alkalmazásával fokozza a beszéd esztétikai hatását. A jó ritmusú beszéd önmagában is gyönyörködtet. A magyar költészet és drámairodalom - a fordított mûvekre is gondolunk hemzseg az idõmértékes soroktól, s ezeket szabályosan illik ejteni. Fontos szabály azonban, hogy se a nyomatéki ritmus (az elsõ szótagok hangsúlya), se az idõmértékes szótagejtés nem ölheti meg a sor tartalmát, nem keresztezheti az értelmi hangsúlyt. Régen szokás volt skandálás közben a hosszú szótagokra indulatlan nyomatékot adni, ez a szokás - igaz, hogy sajnos az idõmértékes versmondással együtt - már kiment az iskolai divatból. Azt hiszem, alig szorul magyarázatra, hogy mikor hosszúak és mikor rövidek a szótagok (rövid: rövid magánhangzó magában vagy egy rövid mássalhangzóval hosszú: hosszú magánhangzó magában vagy mássalhangzóval, és rövid magánhangzó két vagy több mássalhangzóval, illetve hosszú mássalhangzóval). A BESZÉDST+LUSRÓL Sztanyiszlavszkij óva int bennünket attól, hogy a színpadon bármi is "általában" történjék. A színpadi beszéd csak fõbb ismérveiben általánosítható. Az alapok tisztázása után fontos, hogy a színész gyakorolja magát abban is, hogy különbözõ stílusoknak megfelelõen is képes legyen beszélni. Hozzá nem értõk részérõl gyakran hangzik el a vád, hogy a fiatal színészek nem beszélnek elég szépen. Ez egyrészt nem igaz, mert igen sok a szépen beszélõ színész a fiatalok között, másrészt az úgynevezett szép beszéd önmagában ma már nem használható. Jól kell beszélni. Tisztán, világosan, ügyesen és legfõképpen a személyiségünknek megfelelõen. A magas hangú színész ritkán vívja ki az elismerést a szép beszéd kutatói között, pedig neki igenis magas hangon - de technikailag felkészülve és mellrezonanciával dúsítva - kell beszélnie. A belsõ tempó is személyiségjegy. A szép beszéd számonkérõi a lassú beszédet igénylik. A magyar beszéd valóban lassabb, mint az olasz, de ha valakinek

gyors a belsõ tempója, annak - technikailag alaposan felkészülve, tehát mindent hajszálpontosan ejtve gyorsan kell beszélnie. Meg kell tehát keresnie minden színészjelöltnek - tanára segítségével - azt a beszédmódot, amely kitisztítva; megerõsítve, gazdagítva valóban az õ kifejezési módja, s ha a figura vagy a játékstílus megkívánja, akkor ettõl a saját beszédtõl kell eltérni a kívánt stílus felé. Minél nagyobb az eltérés saját beszédünk és a fölvett stílus között - furcsa paradoxon -, annál könnyebb a megvalósítás. (Ezért hasznos kezdeti idõkben archaikus szövegeken dolgozni, mert a szavak szokatlansága, a számunkra új - valójában nagyon is régi - mondatfûzés veretes szépsége megkönnyíti a helyes és szép beszédre való koncentrálást. Megjegyzem, hogy ilyenkor igenis szépen kell beszélni, hiszen ezek a szövegek elsõsorban esztétikai élményt nyújtanak.) A beszédstílus egyrészt követi az elõadás stílusát, másrészt alkalmazkodik a megelevenítendõ figura beszédmodorához. A naturális beszédstílus a legnehezebb. Amikor úgy kell beszélnünk, mint ahogyan ma az életben szoktak, akkor állunk a legközelebb ahhoz a mélyen gyökerezett beszédmódhoz, ami az otthoni és az iskolai életben kialakult. Hadarni és motyogni kezdünk halkan (hiszen ezt érezzük természetesnek), elharapjuk a szó végét, és nincs rezonanciánk. Ezt a fajta beszédmódot csak az érett, önmagukat át- meg átdolgozott színészek képesek tökéletesen alkalmazni, akik már az életben sem beszélnek az elõbb emlegetett pongyola módon, s akiknél már mélyen automatizálódott az erõlködésmentesen is jól érthetõ köznapi beszéd. A naturális beszéd kezdõknek akkor sikerül, ha a hang növelése nem jár magasítással (a rezonánsság a fõ törekvés), és a kiejtés fõként a nyelv munkájában, s nem az ajkak túlartikulálásában teremti meg a tisztaságot. A romantikus beszéd sokkal könnyebb. Ilyenkor minden kicsit túlzott. Erõteljesebb a hangvétel, szélesebb az artikuláció, dallamosabb a beszéd. Romantikus drámák eljátszása igen jó beszédiskola. Különösen jó beszédnevelõ a romantikus elõadás, ha a szöveg versben van. Akkor aztán lehet csengeni-bongani, javul a beszédritmusérzék, biztosítva van a tempó. A brechti játék is kedvezõ beszédgyakorlat, mert a kívül maradás, a gondolkodtató láttatás - más szempontból, mint a romantika - pontosságra szoktat, lehetõséget ad a harsányságra. Az a körülmény, hogy a színészek nem élik át a mondanivalót, hanem csak felidézik a helyzetet, nem teremt olyan indulati belsõ feszültséget, amely a beszédet végzetesen - vagy olykor nagyon is magával ragadóan - megzavarná. A mesejáték sok színt kíván. Alkalmat ad a hangszínezés, a játékos ritmizálás, a daIlamos beszéd gyakorlására. Ilyenkor minden plasztikusabb lesz. A bájos túlzások, a komikum és a tragikum átmeneti szélsõségei nagy beszédtechnikai jártasságot igényelnek. Shakespeare nem azért nehéz, mert kevéssé tér el a köznapi beszédtõl, hanem mert nagyon is eltér. Ez az eltérés már oly nagy, hogy technikai felkészültség nélkül egy-egy jelentõs Shakespeare-szerepet eljátszani

lehetetlen. Gondoljunk Othello áradó érzéseire, belsõ feszültségének fokozódásaira, hatalmas erejére és elveszejtõ gyengeségére; Jago sziporkáira, szuggesztív hatóerejére, a nézõ által tudott, de Othello által nem is sejtett hazugságaira, amelynek bizony jelentkeznie kell a hangban is. Júlia gyermeki öröme hogyan vált át érett tragédiává. Mercutio beszédzsonglõr mutatványai. Hamlet alig követhetõ belsõ gondolatainak hangos kivetítõdése, a Szentivánéji álom zeneisége a szövegben. Elég e néhány példa, hogy a vállalkozó riadtan meneküljön beszédgyakorlatai közé, hogy majdan felkészült technikával legyen képes a reá váró tirádákat végiglélegezni, hanggal bírni, hangsúlyokkal megvilágítani, beszédtempóval gyõzni. A bohózat alaphangja fényes, tempója gyors. Szükséges a biztos artikuláció, a ritmusérzék, a karakterizáló beszéd ízléses mértéktartása, a poentírozás biztos szünetérzéke. A komikai elemek itt néha annyira hanghoz, beszédhez kötöttek, hogy a nézõ olykor évekig másra sem emlékszik, csak egy különös hangszínre vagy beszéddallamra, amelyet valamelyik színész szájából hallott, s olykor ez az élmény olyan nagy, hogy otthon évekig idézik a családban; s innen van néhány mai unokának élménye Rátkai Mártonról vagy Rózsahegyí Kálmánról. Saját stílusa van az értekezõ prózának (száraz, pontos), az anekdotának (széles, lassan hömpölygõ), a tréfának (gyors, színes) és a mesének is (az utóbbi jellegzetességeit Fónagy Iván tudományosan vizsgálta; lásd ajánlott irodalom). Másként hangzik el a vers költõnként, és másként mûfajonként. Csak neveket teszek egymás mellé: József Attila - Kosztolányi Dezsõ, Vörösmarty Mihály - Dsida Jenõ, Arany János - Ady Endre. A tájleíró versek alkalmat adnak a láttatásra, a lassan hömpölygõ, kimért, szép beszédre. Az anekdotázó versek lehetõséget nyújtanak az apróbb váltásokra, olykor a megelevenítésre. A gyermekversek a beszédritmus, beszéddallam játékos formáit segítik. A forradalmi versek a hangerõfokozás, az emelt beszéd, a széles ívek megformálására adnak alkalmat. A lírai költészet egyike a legnehezebb anyagnak, mert a személyesség és a csöndesség nagy beszédfelkészültséget követel. (Halkan beszélni sokkal nehezebb, mint hangosan!) A balladák elmondása kívánja a legnagyobb felkészültséget. A hiteles megszólalás a láttatás, a feszültség érzékeltetése, a fordulatok sodra éppúgy igénybe veszi a beszéd zeneiségét, mint az elõadó szuggesztivitását. A karakterizálás (éppúgy, mint az elõadási vagy a versmondói stílus megragadása) nem nélkülözheti az ösztönösséget. Az erre való hajlam egyéni adottság. Hevesitõl tudjuk, hogy más a mímes készség és más a lírai alkat - néha szerencsésen találkozik a kettõ - vannak parodisták, akik kiváló imitátorok, de képtelenek egy verset belülrõl igazán elmondani, míg nagy lírai tehetségek alkalmatlanok arra, hogy valakit hitelesen utánozzanak. Jelentõs színészi hatást lehet elérni a

gazdag személyiség szereptõl töltött, magával ragadó felmutatásával, de bámulatba ejtõ az a képesség is, ha valaki egy jellegzetes embertípust a maga riasztó vagy szeretetteljes mivoltában pontosan megformál. A színészi önnevelésnek (s ezen belül a beszédnevelésnek) két úton kell járnia. +snia kell befelé, és építkeznie kifelé. Egyfelõl meg kell teremteni azt a meg nem ismételhetõ embert, aki vagyok, hogy személyességem mind erõteljesebben kibontakozzon, másfelõl figyelnem kell a világot, hogy a látottakat másoknak is felmutassam, s ezzel gazdagítsam õket. A karakter megragadásához nem árt, ha pszichológiai jártasságunk van, ez módjával segíti az ösztönösséget (nem módjával tönkreteszi). Tudnunk kell a két fõ típusról, az introvertáltról (befelé forduló, csöndes, elmélyedõ) és az extrovertáltról (kifelé forduló, színes, barátkozó). Mindkettõ felismerhetõ a beszédmódjáról. De felismerhetõ a szorongó és a gátlástalan, az akarnok és a szerény, a ravasz és a korlátolt, az önimádó és az adni kész is. Persze tudjuk, hogy a karakter megnyilatkozásai korántsem egyenletesek, hiszen befolyásol a partner, a pillanatnyi lelkiállapot, a szituáció, a színész által tudott elõzmény és következmény.

HOGYAN GYAKOROLJUNK? A beszédtevékenység összetett jelensége négy, viszonylag körülhatárolható egységre bontható: légzés, hangadás, kiejtés, kifejezés. Elõször a légzésünkkel kell foglalkoznunk, hogy megteremtsük a jó hangadás alapfeltételeit, azután a hangadással, hogy biztosítsuk kiejtésünk forrását, késõbb a kiejtéssel, s végül a kifejezés gazdagításával. A légzõgyakorlatok célja a nagy kapacitású rekeszlégzés kialakítása, és automatikussá tétele, A hangtalan belégzés begyakoroltatása. A levegõbeosztás rekesz adagoló biztonságának kialakítása. A szünettartás tudatosítása. Az egyenletes hangadáshoz- szükséges kilégzés szabályozása. A hangadó gyakorlatok célja a jól vivõ középhangsáv felismerése és kimunkálása. Az erõteljes mellhang erõlködésmentes kialakítása. A rekedtes vagy levegõs, öblösített vagy felszorított hangadás megszüntetése. A hangelõrehozás. A hangterjedelem kiszélesítése: A görcsmentes hangerõfokozás megtanulása. A hangadás egyenletességének megteremtése a teljes hangterjedelemben. A kiejtésgyakorlatok célja az oldott szájnyitás kialakítása. A magánhangzók pontos színének kialakítása. A mássalhangzóejtés kitisztítása (sz, z, c, s, zs, cs, r). A gondos szóvégejtés beidegeztetése. A pergõ, tiszta szövegmondás kialakítása. A szabályos beszédritmus megteremtése. A hangkapcsolatok szabályos ejtésének kialakítása. A kifejezõgyakorlatok célja a szólamegységek felismertetése. A szövegértelmezés jártasságának kialakítása. A hangsúlyviszonyok tanulmányozása. A

hanglejtés-variációk gyakoroltatása. A váltások és fokozások megtanulása. A hangszíngyakorlatok kialakítása. A beszédtechnikai gyakorlatok voltaképpen személyiségnevelõ koncentrációs gyakorlatok. A színész a színpadon állandóan többfelé koncentrál, de a beszédére már nem, mert akkor nem tud játszani, csak "beszélni", s ez a színpadi játék halála. A beszédtechnikai gyakorlatok során megtanulunk koncentrálni, és kialakítjuk azt a beszédet, amely késõbb ráfigyelés nélkül is szolgálja színpadi életünket.

GYAKORLATOK LÉGZÕGYAKORLATOK SZÖVEGMENTES LÉGZÕGYAKORLATOK 1. Hanyatt fekvés, lazítás-feszítés. 2. Oldott hanyatt fekvés (relaxálás) önkéntelen rekeszlégzéssel. 3. Relaxálás tudatos rekeszlégzéssel. 4. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés fekve, rekesszel, tenyérellenõrzéssel. 5. A kilégzés sz, s, f, h hangon történjék. 6. Fölállás csípõre tett kézzel, belégzés, kilégzés a körkörös tágulás ellenõrzésével. 7. "Vonatba állás;' a légzés ellenõrzése egymáson. 8. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés (kezek a csípõn); a kilégzés sz, s, f, h hangon, a kilégzés elnyújtása 50-60 mp-ig. 9. Hangos számlálás 100-ig, húszankénti lélegzetvétellel. 10. Ugyanez székadogatás vagy dobálás közben. 11. Koncentrációs légzõgyakorlatok: - Tizenhárom óra az egy óra tizennégy óra az két óra tizenöt óra az három óra... - Egy óra az tizenhárom óra két óra az tizennégy óra három óra az tizenöt óra... - Hétfõn szõlõt eszem kedden cseresznyét szerdán szõlõt eszem csütörtökön cseresznyét... - Héttõn cseresznyét kedden szõlõt eszem szerdán cseresznyét csütörtökön szõlõt eszem... - Januárban itthon vagyok februárban vidéken márciusban itthon vagyok áprilisban vidéken... - Hétfõn te jössz énhozzám kedden én megyek tehozzád szerdán te jössz énhozzám... ...vasárnap együtt leszünk. - Egy mellett nem három áll kettõ mellett nem négy áll három mellett nem öt áll... - Nem 3, nem 6, nem 9, nem 12, nem 15, nem 18, nem 21, nem 24, nem 27, hanem 30. - Nem 9, nem 18, nem 27...

...hanem 90. - Kettõ meg kettõ az négy négy meg négy az nyolc, nyolc meg nyolc az tizenhat...

SZÖVEGES LÉGZÕGYAKORLATOK 1. Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet): Azon az éjjel; azonos szólamok. 2. József Attila: Mint a mezõn; növekvõ szólamok. 3. Dsida Jenõ: Arany és kék szavakkal; kél hatalmas szólam. 4. Babits Mihály: Esti kérdés; váltakozó nagyságú szólamok. 5. Mándy Stefánia: Csendítsd rá; játékos pergetés egy levegõre. 6. Konrád György: A látogató {részletek); a helyes légzés alkalmazása. Az elsõ öt szövegben be kell tartani az elõírt szüneteket, a hatodik egységben meg kell keresni a szünettartás értelmileg, érzelmileg indokolt helyeit. A szövegek elsõsorban a jó légzést szolgálják, de természetesen törekedni kell a hangvétel tisztaságára (erõteljes, de nem erõltetett mellhang), a pontos kiejtésre (szóvégek, hangkapcsolatok, hosszú-rövid hangok) és a világos hangsúlyozásra, a hiteles hanglejtésre. Kezdetben csípõre tett kézzel gyakoroljunk, hogy ellenõrizzük a rekeszlégzést. Késõbb vegyük el a kezünket. Adogassunk széket, kössünk nyakkendõt, varrjunk fel gombot, labdázzunk, a szövegmondással egy idõben írjunk fel nehéz szavakat. Addig kell mindent gyakorolni, amíg kívülrõl megy a dolog. Késõbb a hang-, illetve kiejtésgyakorlatok idején is vissza-vissza kell térni a légzõgyakorlatokhoz. Egy-egy légzõgyakorlatot (pl. a 3.-at vagy az 5 et) használhatunk a pályán fellépés elõtt, részint az izgalom levezetésére, részint a jó légzés érzésének felkeltésére.

1. KOSZTOL+NYI DEZSâ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet) Azon az éjjel az órák összevissza vertek. (-) -összevissza hosszú sz! Azon az éjjel

holdfényben úsztak mind a kertek. (-) -úsztak hosszú ú! Azon az éjjel kocsik robogtak a kapunk alatt. (-) -alatt szóvégi tt! Azon az éjjel könnyben vergõdtek a fülledt szavak. (-) -ben vergõdtek! Azon az éjjel égett szobánkba gyertya, lámpa. (-) Azon az éjjel féltünk a borzadó homályba. (-) -féltünk hosszú é! Azon az éjjel arcunk ijedt volt, halavány. (-) -ijedt rövid j! Azon az éjjel halt meg szegény, õsz nagyapám. (-) Azon a reggel csupa rokon jött, sirató nép. (-) -rokon jött! Azon a reggel sürögtek az öreg mosónék. (-) -mosónék ritmusa! Azon a reggel kendõvel kötötték fel gyönge állát. (-) -állát! Azon a reggel lassan vezettek a földúlt szobán át. (-) -földúlt!Azon a reggel rozsdás pénzt tettek kék szemére. (-) -pénzt! Azon a reggel riadtan bámultam feléje. (-) -riadtan bámultam! Azon a reggel csak hallgatott makacs ajakkal. (-) -hallgatott! Azon a reggel olyan volt, mint egy néma angyal. (-) -olyan volt! 2. JÓZSEF ATTILA: Mint a mezõn Mint a mezõn a kisfiút ha -kisfiúteléri a vihar (-) s nincs tanya, anya, hova futna kapkodott lábaival, (-) a tömött, dühödt ég dörög, -tömött, dühödta tarlón szalmaszál pörög, õ mint az állat, nyöszörög, (-) -állatzokogna, de a félelem -félelemelveszi könnye melegét, sóhajtana, de hirtelen

reá lehel a hideg ég (-) s csak akkor, amikor sovány testén és arcán halovány borzongás villan, mint a villám -villan, villáms fekete esõ dõl szakadva, -esõ dõlaz mintha belõle fakadna, (-) -belõlemint mérhetetlen nagy sírás, amely fölgyûl a földeken, fénylõn csorog a zöldeken, árkot betölt és gödröt ás, hömpölyög a réten, az éren, -réten, érenhömpölyög fönn a levegõben, -fönns a gyermek megindul a téren, útja van ebben az idõben -(-) -útjaígy tört e vágy rám, ily veszetten -az így ésily hirtelen, ily szilajon, (-) -az ily hangsúlyosférfi létemre sírni kezdtem. (-) -sirniS e könnyel ázott talajon, (-) -ázott talajonhol nehezen emeli lábát az ember, (-) ki pedig sietne -(-) megállok most. (-) A kívánságát -megállok, kívánságátészre se venném, (-) ha szeretne.

3. DSIDA JENÕ: Arany és kék szavakkal Miképpen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdotta rég a földi vágy sarát, s már félig fent lebeg a tiszta étheren, ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli, s a nagybetûk közébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké arannyal s égi kékkel, mígnem szelíd mosollyal lelkét kileheli -(-) úgy szeretnélek én is lámpásom esteli, halavány fénye mellett megörökítni, drága arany és kék szavakkal csak téged festeni, míg ujjam el nem szárad, mint romló fának ága, s le nem lankad fejem a béke isteni ölébe, én szerelmem, világ legszebb virága.

4. BABITS MIH+LY: Esti kérdés Midõn az est, e lágyan takaró fekete, sima bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja (-) s oly óvatosan, hogy minden fûszál lágy leple alatt egyenesen áll (-) és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot (-) és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyû, sima, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik e lepelt tehernek: (-) olyankor bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyújtják sorban a napfényû gázt; (-) vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat; (-) vagy országúton, melyet por lepett el, álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; (-) vagy a hajónak ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; (-) vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettõs vonalát; (-) vagy épp a vízi városban, a Riván, hol lángot apróz matt opáltükör, merengj a messze múltba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, (-) elmúlt korodba, mely miként a bûvös lámpának képe van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet hûvös, melynek emléke teher is, de kincs is: (-) ott emlékektõl terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted: (-) csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? (-) mégis csak arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvetõ? (-) minek az árok, minek az apályok s a felhõk, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égõ szizifuszi kõ? (-) miért az emlékek, miért a múltak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelõ idõ? (-) vagy vedd példának a piciny fûszálat: (-) miért nõ a fû, hogyha majd leszárad? (-) miért szárad le, hogyha újra nõ? (-)

5. M+NDY STEF+NIA: Csendítsd rá Kis Magda feldobja, röptetve, szöktetve, az apja elfogja, pörgetve, görgetve, bokorba gurítja, magasba hajítja, feldobja az apja, elkapja Kis Magda - a labda. Csillog is, villog is, hullik is, múlik is, a füstös háztetõn a rücskös hegytetõn, ezüstös fény, ragyogó! Hûvös is, befed is vetésen meleg is jó takaró - a hó Mindennap megterem kot-kot-kot kotkodács, hej minden reggelen szalma közt meglelem, ha fehér, megeszem, ha tarka, elteszem, húsvétra tiéd lesz, zöld mintás, kéktintás, színekkel ékes, szép piros festékes, kot-kot-kot-

kotkodács de csinos, de csodás! - a tojás. Füleden berepül, a szádon kirepül, ha nem vagy egyedül, elkapja pajtikád, issza is, vissza is hajítja, úgy röpül, mint a parittya, ha jó, - a szó. Kurjant, rikkant kakas, jérce, zöld az erdõ, hegyek bérce, ágon alma, bokron málna, Palkó csak a tóra járna, hogyha zuhog, aláállna, minden ember mindig várja - néz az égre januárban, néz az égre februárban: mikor jön hát, mikor végre, amit mindig újra vár - a nyár. Szájról jár itt szájra, nincs szárnya, mégis száll, pagonyból virányra röppen szép virága. Ég lánya fakasztja búsaknak vigaszra, föld fia

szakasztja, veled is megosztja, dünnyögi, zümmögi vén s fiatal - a dal. 6. KONR+D GYÖRGY: A látogató a) Ha íróasztalomnál ülve tenyeremet homlokomra szorítom, mert mögötte, ahogy beléptem a hivatal kapuján, jobb és bal felõl zakatolni kezdett egy-egy elnémíthatatlan, törpe írógép, szakadozott, kellemetlen mondatroncsokat dobálva figyelmem napról napra zsugorodó mezejére, ha idegeimben elindul néhány korty pálinka, mint egy porlepte, kivénhedt televíziós készülékben a villanyáram, s ettõl egész zsibbadt agyvelõm sercegni kezd, s megszabadulva a tûrhetetlen kopácsolástól, elsötétített recehártyámon zajlani kezdenek a képek, várakozásteljes, gyermekkori torlódással elõbb, bicegõ, vonalas szerkezetekkel utóbb, ha nem szól senki, nem erõszakoskodik a telefon, nem hörög a fûtõtest, nem hív senkit sehová a hangosbemondó, nem dörren percenként a felvonófülke csapóajtaja, nem kaparásznak ablakpárkányomon az örökké hasmenéses galambok, és nem csoszognak ablakom alatt a veszendõ lábbelik tétova és leselkedõ gazdáikkal az üveg mögött, ha kiejtettem lomkamrához mindinkább hasonlító emlékezetembõl az öklüket rázó hadügyminiszterek, a puszta leheletnél is kevesebbet mondó illetékes szóvivõk, a bírósági üvegkalickában bóbiskoló tömeggyilkosok, a halkan kicserélt mesterkémek, a barátaikat felköttetõ, újdonsült népvezérek, az emberevõ istenkirályok, a szoborleleplezõ, új kenyeret szegõ, hídavató, díszszázad elõtt ellépõ, virágcsokros kislányokat homlokon csókoló, üdvözlõ táviratokat küldõ és rendjeleket osztogató, katódsugarak hullámain minden szobába bemosolygó buboréknagyságok tolakodó nevét, ha elõzõ este feleségemet átkarolva csendben végigjárjuk szokott sétautunkat a hegyoldalon, ha a lakbért, villany- és telefonszámlát már kifizettem, s maradt pénz tejre, húsra, almára, kávéra, dohányra és borra is, ha éjszaka sikerült hosszan és ájultan aludnom, majd, ha a keltõóra robbanásától a mosdó elé lökve idõben elvégeztem a fölkelés elhomályosuló gondolatokkal központozott szertartásait, s a kávé friss gõzével fejemben, az autóbusz ablakánál ülõhelyet kapva becsukódhattam felebarátaim füstesõ- és konyhaszagú kabátjai között, akkor, istenem, akkor is csak olyan lesz ez a nap, mint a többi. b) Az embert kalodába vonja az idõ, / nem a világtér és a történelem láthatatlan, emberfölötti ideje, / nem a

gyulladt vagy kialvó eszmélet lüktetõ ideje, / hanem a keltõórában toporzékoló, ébredéstõl elalvásig rángató, kicsinyes, hasadozott és csaló hajcsáridõ, / az olcsón adható, drágán vehetõ idõ, / a kuporgatva is elveszíthetõ, a tékozolva is babusgatható, a kivilágítható és elsötétíthetõ, a megszentelhetõ és bemocskolható idõ, / a lépcsõn ziháltató, villamosra ugrató, bélyegzõórával lepecsételt, gépekben zakatoló, mozdulatokat rövidítõ, egyforma teendõk kürtõin átvonszoló, társak mellett elcsúsztató, összecsavarodott körpályákon vezérlõ, érintkezések, súrlódások, összefonódások, elválások forgalmát szabályozó, köznapi idõ, / ez a nyugodt és megvesztegethetetlen, néha kegyosztó és szeretetre méltó hatóság, / lehet elviselni, hozzásimulni, lehet kis kedvezményeket kialkudni tõle, lehet / - mert mindenkire súlyosul - / átmenetileg tudomást sem venni róla, / és lehet iszonyodva, / naponta / beledögleni. c) A szürkülõ délután egykedvû hangjai becsobognak az ablakon, teherautó oldaldeszkája csapódik, valahol leeresztenek egy redõnyt, ládákat dobálnak egymásra, locsolócsõ serceg, tolókocsi nyikorog, távolabb szenet lapátolnak a járdáról bizonyára a pinceablakon át, a hangosbemondó valamire figyelmezteti az árusokat, vödrök feneke zörren élesen a járdán, alighanem a virágkereskedõké, kereplõ szól, nehézkesen, köhögve beindul egy motor, söprõgép durrog az úttest szegélyén, vak ember botja kopog a ház falán, mozdony tolat sípolva a közeli pályaudvaron, távolabb mentõkocsi szirénázik, kivágódik a mozi ajtósora, tetõcserép csusszan le a szomszéd házról, megakad az ereszcsatornában, a sarki kocsmából valakit kilökhettek, pohár csörömpöl a kövezeten, zárás elõtt a trombitaárus portékájával rikongat, béke van. d) Hódolat a vándorló anyagnak a terepszínû proletár-teherautók zörgõ rakterén, folyami kavics, homok, kohókoksz, kiásott törmelék, ócskavas, huzalgubancok lejtõs halmainak, a betonelemeknek, vas-, alumínium- és gumicsöveknek, deszka- és téglarakásoknak, kender- és gyapotbáláknak, eternit oxigénpalackoknak, forgácsba ágyazott kénsavballonoknak, kátránylemezeknek és bitumenhordóknak, autóköpenyeknek acéldróttekercseknek; hódolat a trapéz alakú, koporsó alakú, fektetett henger és hasáb alakú, négyzetes és áramvonalas, hat-nyolc-tíz tonnás, három-négy-öt aknás, középen árkolt, domború hátú, létrával, híddal átívelt, rekeszes vagy egybenyitott, meggypiros, vajsárga, szilvakék, pisztrángezüst (a benyomott, lecsapott, elgömbölyített orrú vezetõfülkével tömzsin összenõtt vagy tõle vékony csuklós nyakkal elválasztott) tartálykocsiknak, a közúti szállítás e formatervezett elõkelõségeinek, kiknek oldalán bizakodó zománcbetûkkel áll kiváltságos rendeltetésük fölirata: "Tej", "Szesz", "Bor", "Szörp", "Benzin", "Kénsav"

"Kenõolaj", " Toluol", "Furfurol" (elnyújtott karcsú ciszternák, vörös acélkeretben, "Tûzveszély!", "Robbanásveszély!"); hódolat a fagykamrás, hófehér hússzállító kocsiknak, a sajtharang formájú, acélfonatú cementtartályvivõknek, a sátorként összehajló házelemszállítóknak, az acéltornyukat roppant szarvként lebocsátó emelõdaru-kocsiknak, a csupa háromszögbõl összerótt, zömök dömpereknek, valószínûtlen kagylós, süveges és csöves felületeikkel a rohamnaszád és a föld-levegõ rakétahordozóknak; némi kétséges, görcsös, de engedelmes bámulat a nagy ketreckocsiknak, melyeknek léckamrájából tehenek és lovak emelik ki kötõfékkel rögzített tudós és elítélt fejüket, a kék-fehér csíkos, mennyezetes, oldalt ablakos ponyvával elfüggönyzött rendõrbuszoknak, melyekben mozdulatlan és nehéz arcú férfiak ülnek egymással szemben, egérszürke öltözékben, térdük közé állított géppisztollyal; és végül a kegyelet csöndje azoknak az olajszürke, ablaktalan bádogládáknak, melyeknek középfolyosójáról hat kulcsra zárható, sötét állófülke nyílik, és mindegyikben egy ember áll. e) A háztömbnyi telket tégla alakban keretezõ, öles falazatú épület, a vízszintes záródású emeleti ablaksorok alatt lemezborításos koszorúpárkánnyal körülfuttatott egykori laktanya, az eredetileg is szürkére festett, de a koromtól iszapszínûvé változott és csak a begipszelt lövésnyomok helyén fehér himlõhelyes kórház bal oldali szárnyának földszintjén, az udvari sarokcsatlakozás után mintegy nyolclépésnyire, a lebetonozott és bástyás pártázatú téglafallal körülzárt sétálótérség mögött, az elmebeteg férfiak két egymásba nyíló terembõl és egy oldalfolyosóból álló zárt osztályától, ahol az utca felõli ablakokat sûrû fonatú, porszakállas acéldrót sodrony borítja, s a termek mellett húzódó folyosó ablakai a betonburkolatú, öt-hat méter széles sétálótérségre néznek, mert nyílásuk a cölöprácson álló épület süllyedése és az udvar fokozatos feltöltõdése miatt eléggé lealacsonyodott, és mert a bástyás pártázatú belsõ kerítésfal szokatlanul magas, az ablakok a fal téglamintázatán és a mögötte boltozódó platánfák felsõ koronáján kívül egyéb látnivalót nem kínálnak, a zárt osztálytól, ahol termenként harmincasával tartózkodnak három hete vagy huszonöt éve, szétfeslõ, gombja vesztett, gumija szakadt pizsamáikban, nadrágjukat csípõjükhöz fogva, vagy belõle koronként kilépve, hosszú, alacsony padokon egymás mellett szorongva és kenyeret majszolva, a folyosó régi, kilincstelen ajtó mögött toporogva vagy a folyosóablakok orr- és homloklenyomatoktól zsíros üvegén át a platánfa lombtetejére kibámulva, a lecsonkított, arasznyi lábakon álló vaságyak matracán fejüket ingatva és tarkójukat hanyatt verdesve, a ketrecágyak fenekén a háló zsinegét markolva, vagy az ajtó mögötti szabad területen tengelyvagy keresztirányú, esetleg hurokvonalú rituális sétájukon bolyongva az ápoltak, a zárt osztálytól, ahol siettetni lehet az idõt kártyával, ha az ápolók befogadják játszmájukba az

értelmesebb ápoltat, cigarettával, ha a hozzátartozók idõnként behoznak egy-két csomagot, vagy egy módosabb betegtárs megajándékoz egy égõ csikkel, a bélhurutos agyalágyultak lemosogatásával, hosszú körmû lábujjak morzsolgatásával, kenyérdarabkák koldulásával, tárolásával és számlálgatásával, elkülönülõ, páros vagy csoportos önkielégítéssel, papucsharapdálással, egész napos, gyönyörûséggel teljes mosolygással, félóránkénti elaprózott vizeléssel, vihogó párnadobálással, ízeltlábúak rajzolásával, összenyálazott fényképek dugdosásával, felforgató üzenetek rejtjelezésével, a fõorvos számára egy végül is mindig visszanyelt mondat fogalmazásával, az ablak alatt elforduló gépkocsik dörejének megvesztegethetetlen számontartásával, látomások öklözésével, rettegõ falhoz lapulással éveken át tartó némaságban, egy idõtlen sláger dallamával, legyõzhetetlenül, a nap bármely szakaszában, túl a szótár pusztulásán, túl az örökjátszó mozi záróráján, túl a szomszédok ámyékforgalmán, az elhárított nap és a kékre festett villanyégõk légoltalmi világosságában, nagyvizitkor és a halottszállítás ünnepén, vízcsap alatt és szájra tapasztott takaró alatt is, míg csak át nem villámlik az agyvelõn az elektrostimulátor tízezer voltos fényrobbanása, a zárt osztálytól, ahol befejezhetném, félek. f) +tmegyek az úttesten, elhúzok az egymásra tornyozott ládák, a spárgával összecsomózott kosarak, a téglával rögzített ponyvák, nejlonlepedõkkel betakart cékla- és karalábéhalmok mellett, kikerülöm a ládákon, zsákokon szendergõ kofákat (térdüket felhúzva, arcukat szemben egymás mellé fektetve, alig azonosíthatóan rövid csomagok, nem úgy, mint a hanyatt fekvõ, térdüket szemérmetlenül széttáró hordárok a tolókocsikon), a leleplezés derûjével nézem a bazáráruk nappal oly virágzó bódéit, deszkák, póznák, vasállványok, padok, kecskelábak gyatra alkatrészeire szétszerelve hevernek összeláncoltan a négykerekû tolókocsikon, keresztülnyomulok a lécketrecekben alvó tyúkok s az elfonnyadt káposzta támadó szagán, átlépem a négyzetes körútját rovó éjjeliõr ingó árnyékát, magam mögött hagyom az összehordott, szétosztályozott, külön raktárakban, pincékben és alagutakban tárolt, erjedõ, lágyuló, szagos nedveket eresztõ táplálék szegfûvel, magnóliával és fehér halotti koszorúval búcsúzó, ünnepélyes sorfalát, hátat fordítok az ütemes fogyasztás, a lüktetõ feltöltõdés és kiürülés holdfényben ázó arénájának, és a térrõl szétágazó utcák nyolc lehetõsége közül egyet szabadon kiválasztok. g) Az este megadja magát az éjszakának, az utca a hazatérés órájának. A délutáni mûszak elereszti a fodrászlányokat, a kávéfõzõnõket, a pénztáros- és takarító-, a tekercselõ- és bútorfényezõ-, a kémcsõfúvóés gépkönyvelõ-, a jelmezvarró- és jegyszedõ-, a kristálycukor-csomagoló és mosogatónõket. Kopognak vasalt

sarkukon csattognak térdig pántos saruban, rugóznak puha bocskorban, rázökkennek magas szárú fûzõs cipõikre, s nyomukba erednek gumitalpakon, zsebrádióval és összegyûrt mozimûsorral, mogorván és elszántan, a lakatosok és tetõfedõk, anyagraktárosok és darukezelõk, úthenger- és italboltvezetõk, tûzifalehordók és kocsimosók, elõresietnek, hátranéznek, várakoznak, érdektelen kirakatok elõtt toporognak, lemaradnak és nekilódulnak, egyik járdától a másikig, egyik mellékutcától a másikig sodródnak, rágyújtanak és továbbiramodnak, mennek ötlépésnyi távolságban, tulajdonjogukat a többieknek jelezve, mennek a perecet rágcsáló, kirakatot nézõ, hajukat igazgató, dúdolgató, fonott hálóban kenyeret, felvágottat és hajmosószert cipelõ, fáradt arcú és rosszul kifestett nõk után, vastag és vékony, szõrös és csupasz lábikrák után, figyelik a fehérnemûszegélyek kidomborodását tapadó szoknyákon és pulóvereken át, íves, hosszú hátakon és rövid, húsos hátakon, száraz, könnyû combokon és visszeres, laza combokon, majd hirtelen felzárkóznak, ha körülöttük szabad tér nyílik, valamit mondanak, és már egy vonalban haladnak tovább, vagy néhány mondat után oldalt kanyarodnak, körülkémlelnek, téveteg gõggel irányt változtatnak, s már menetelnek egy másik alak után, bal kezüket nadrágzsebükbe gyûrve, lemerevedett arcukon az eredménytelen kóválygás üledékével, valami gyors és sikeres megoldás egyre zsugorodóbb reményével, készen már mindennek az elfogadására, mert vége a napnak, és még nem történt semmi, mert minden lehetséges történés közül már csak ez az egyetlen, amiben meg lehet kapaszkodni, mennek irtózva a kapuzárás közeledõ percétõl, az izzadt albérleti éjszakától egy túlontúl ismerõs láb nyirkos érintésétõl, mennek a kicsúszó gombok, a szétváló kapcsok, a két elõretartott karon lecsúszó melltartó, a térd alá göngyölõdõ harisnyák, a gyerekfej nagyságú emlõk, a kamaszlegendákkal kárpitozott far, a fullasztó nyakgödör, mennek egy megkülönböztethetetlen ágyék kettéolvadó ajkai felé, mennek egy mindent elfelhõzõ nászéjszaka, a hús, a bõr, a szõr tüdõig-torkig érõ torlódása, mennek egy égetõ, szobrászi pillanatkép felé, mennek egy betonozott mosókonyha, egy hátsó udvari szükséglakás, egy áporodott alkóv, egy bádogredõnnyel elsötétített üzlethelyiség, egy visszhangos pincelejárat, egy olajos hordókkal körülrakott gödör, két összeillesztett kútgyûrû felé, mennek, amíg sajgó talpuk, szúró gerincük egy névtelen útkeresztezõdésnél hírül nem adja, hogy már csak aludni lenne jó. h) Krisztus csavarja égre a szemét, rózsás arcú, cseresznyeszájú megváltó egy képkeretezõ kirakatában, selymes szõke, ondolált haján erdõnyi tüskével, és a három elmaradhatatlan mackó ott játszik alatta a megdõlt fenyõtörzsön, - arcom is belép egy aranyrámás, levéldíszekkel telecsiszolt, koporsó alaprajzú tükörbe, fekete patak lopakodik át a zúzmarás erdõn egy baracklekvár-színû hajnalon, és körös-körül cilinderes, frakkos, csokornyakkendõs kutyák ácsorognak lovaglókorbáccsal kezükben és szemüveggel az orrukon,

menyasszonyi fátylas oroszlán negédeskedik csepp gázlámpa alatt, kis, aranysüveges robotember szaxofonozik ûrhajója mellett, és itt van a romolhatatlan születésnapi torta is, tetején sapkás nyúlfej, táncoló kacsa és álcukordísszel pingált köszöntõ versike, felpumpált arcú slágerénekesek, középcsatárok és világsztárok és többemeletes koponyájával, öklömnyi járomcsontjaival a stilizált Lenin. Nem tudom levenni a szemem a bazári hadfölszerelésrõl, a távirányítható piros csengettyûs tankról, a villogni és kerepelni tudó géppisztolyról, a nyolckerekû teherautócskára szerelt taktikai gumirakétáról, a kis, sárga plasztikkatonákról, amint épp kézigránátjukat készülnek elhajítani, vagy ódivatú szuronyos puskával hasba szúrnak egy sötétkék plasztikkatonát. Az újrafelismerés ámulatával nézem révületünk és földi bájunk, ünnepi perceink és sóvárgásunk, mindentudásunk és harci lázunk jelvényeit, és miközben mûfogsorkészítõk és foltozószabók, sérvkötõárusok és töltõtolljavítók, lábápolók és gázszerelõk, parókakészítõk és szõrmepapucsárusok, mûvirágtermelõk és lúdtalpbetétárusok, sírkõfaragók és jelmezkölcsönzõk kis mûhelyei, boltjai mellett visz el az utam, kiegészítem a teljesedõ látomást a lámpafényes, földszinti ablakok jóvoltából a félmeztelen Máriával, kívül hordott szívének kis tûzcsóváival, egy fölemelt lábú, csipkeszoknyás, kárminbugyis kánkántáncosnõvel a szekrény tetején két meggybefõtt között, egy üvegfüggõcskékkel teleaggatott álvelencei csillár hat karján hat érintetlenül lógó, mézszínû légyfogó tekerccsel s alattuk egy hófehér hajkoronával, egy zöldesen derengõ akváriumhoz támasztott, bõrözött végû mankóval, kinagyított családi csoportképpel (a földön törökülésben a gyerekek, a székeken egyenes derékkal a nagyszülõk, mögöttük kalaposan vagy hajadonfõtt állva a szülõk, a folytonosság oszlopai), egy elmocskolódott fallal, amelyen egymás mellett sorakoznak a rajzszöggel felerõsített gyásztáviratok és a tulipános ingaórával, melynek nemzetiszínû faköpenyébõl kivonult, de visszatérni már nem tudott a felemelt lábú, kék csákós huszár. +gy, cukrászbarokk játszadozásban az ordas anyaggal, magunkhoz édesgetve a lakatlan jövõt, a megszállatlan síkokat, egy paradicsomi állatkert csacsogó ábráival megengesztelve falainkat, ezeket a mészkukacos, de bennünket túlélõ, köznapi szégyenektõl, selejtes álmoktól és lõtt sebektõl ragadós falakat, férfimaggal és paranoiás üdvösséggel nemzõ apáink üres szemû maszkja alatt talán csakugyan élhetõbb az élet. Alig kifejtve magam e látomásból, melynek egyik csücskébe magam is odaillek, baktatok tovább a térrõl nyíló nyolc egyforma utca valamelyikén az irgalmatlan és testvéri megértéstõl, mit mondjak, szívósan. i) A falusi vasútállomáson mindössze fél percre állott meg a gyorsvonat, öten-hatan szálltak csak le róla, mégis érdemes volt kimenni elé. Kiemeltem az ablak mögül egy arcot, elkísértem talányos úti céljához. Utaztam már vonaton, tudtam, hogyan néz

a félrehajtott fejû utas két bágyadt szemhunyás között az elinaló távírópóznákra és az állomások elõtt ácsorgó helybeliekre. Nézem most magam egy tetszõleges arccal, mely homlokát a nemzetközi expressz kék világú ablaküvegéhez támasztja. Beletöröl az ósdi fedett csarnok elhanyagolt falába, utasok és búcsúztatók mûvi holdfénnyel elúsztatott sokadalmába, õ, a távozó, rólam, a helyben maradóról, mindent tud, amit egyáltalában tudni érdemes. Holnapután reggelig összecsukódik mögötte néhány országhatár fényképes ûrlapokkal, érvényes pecsétablakokkal különbözõ formájú tányérsapkák tisztelgésére szerzett jogot. Elnézi a fekete tehenet, a fehérre mosott székesegyházat, az autóban telefonáló vezérigazgatót, a motorozó néger apácát, a helikopterrõl rányitott országúti kocsiforgalmat, a kétszázhuszon-hat melltartós próbabábut egy nagyáruház teljes emeletén, a villanybiliárdtól elrángatott kurvát és a porosan menetelõ, bajuszos cserkésznõt, az undorodó rendõrcipõ elõtt vinnyogó hímnõ koldust és a kocsmában józanon iddogáló munkásokat, ahogy elmesélik egymásnak, mit ettek nyári vakációjuk alatt, õ is megkedveli a tengeri pókot, a langusztát, a homárt, a bambuszos kacsát és a borban fõtt kakastaréjt, s egy õsz eleji kora délután soha eddig nem ismert nyugalommal hajtja hátra tarkóját az óceánpart kavicsfövenyén, túl a vízköpõ szörnyek csordáin, túl néhány pirosra, kékre, ezüstre festett nukleáris ipartelepen, s a körözõ sirályok alatt, egy sótól szemcsés, partra vetett szalmakalap mellett, a zsebébõl elõhúzott banán héjával csapkodva a köveket, mikor így, fektében egy bárhová behelyettesíthetõ kéz megérinti a szemhéját, és egy már otthonossá vált hang idegen nyelven megkérdezi, mire gondol éppen, voltaképpen nem gondol semmire, legföljebb arra, hogy milyen fura: mögötte van ez az összeszabdalt földrész, itt is hagyhatná talán, de néhány napig még elüldögél a tengerparti városka fogadójában, aztán megunja a vizet, a kagylót és a halászokat, az örökké fürdeni vágyó svéd lányokat, még a vörösbort és a hagymalevest is, a nyirkos, szélverte ablakok mögött, és visszamegy, valamivel beljebb a kontinensre, és amikor már a helyi híreket kezdi elõször olvasni az újságban, és naponta mérgelõdik a drágulás miatt, amikor a térkép már a fiókjában hever, és kérdezõsködés nélkül hazatalál, amikor a szoba már átvette bõrének, dohányának, mosdószereinek szagát, és amikor a földalatti-állomáson már harmadszor nyomja be egy vak kínai pénzét a narancsszörp-automatába, amikor engedelmesen sorba áll egy boltíves sötét hivatali folyosón, és nem mer szólni a pipázó és fülét kapargáló tisztviselõnek, hogy már túlságosan régen várakozik erre a pecsétre, akkor, azt hiszem, nincsen már sok különbség köztünk, akkor talán már mindegy, hogy hol van, voltaképp a bõrömben is lehetne, itt a pályaudvar indulási oldalán, az ósdi fedett csarnok ritkuló tömegében, késõn este, kevéssel éjfél elõtt, egy, a többi közül alig kiemelkedõ, csak valamivel fárasztóbb nap után, az összeszabdalt földrész egyik városában, amelyhez -túl életünknek a felén -már igencsak hozzáköt az érdes megszokás. j)

Közben azonban várom ügyfeleimet. Jöjjenek el vizsgáztatóink, a gyerekek, meleg kezükkel és illatos koponyájukkal, öröklétben ingázó fûzõs cipõjükkel és elõszivárgó mosolyuk érdemrendjével, õskori aggodalmukkal és rémületes tanulékonyságukkal, akarnok mániáikkal és furakodó hízelgésükkel, elkábíthatatlan önzésükkel és kísértõ gyengeségükkel, alkalmazkodásuk sérelmeivel és hitványságunk kaján lenyomatával, jöjjenek a gyerekek, hozzák ide a kórházban, bölcsõdében, orvosi várószobában, idegenek karjában, sétatéri padon, szemetesvödörben hagyott csecsemõket, a lehûlõ testû, vizeletben ázó, kiszáradó, párna alatt fuldokló, széngázból kimentett, falhoz nyomott, földre ejtett, üvegcserép és krumplihéj között ótvarosan fekvõ csecsemõket, ezeket a hívattan és bosszúálló ellenfeleket, jöjjenek számozott fehémemûjükben és elforduló szemükkel az intézeti gyerekek, az, aki hiába vár a rács mögött, mert senki sem jön hozzá, akinek rimánkodó leveleire soha sem érkezik válasz, akit be kell mutatni börtönbõl szabadult anyjának, aki láujja közt égõ papírral rugdalózik, és eltakarja tintával befeketített nemi szervét, akit örökbe fogadnak, hogy napközben vigyázzon a kutyára, és felhozza a boltból a tejet, aki örül, mert várja karácsonykor egy félkegyelmû öregasszony hájat szeletelve egyetlen szobájában, nagy halom iszapszén és faforgács között, jöjjenek erdei avarban, gyóntatófülkében, gyapotszállító uszályban, homoktároló ládában, lakatlan sertésólban töltött éjszakáik után az elfogott csavargók, a fiú, aki engesztelhetetlen, mert anyja az ágyból leköltöztette a földre, hogy melléje az új élettárs fekhessen, a lány, aki izzó piszkavassal akarta kiszúrni féltestvére szemét, de az utolsó pillanatban elejtette, és kifutott ajtón, a kamasz, akit késsel üldözött a körfolyosón az apja, s már majdnem utolérte, egy bibliás özvegyasszony kidugott lába elé egy seprûnyelet; bevonszolta a fiút, és sírva-nevetve csókolgatta a kezét, amíg õ evett és elaludt, s a másik, akit félõrülten keres egy öreg házaspár értelmetlen sejtések után kószálva az utcán, s a többiek, akiket selyemcukorral, könnyel és lendkerekes tûzoltókocsival sem lehet otthon tartani, mert kimásznak az ablakon, és bedobják iskolástáskájukat egy pincébe, és cipõtalpbélésük alá rejtik a lopott pénzt, felfegyverkeznek iránytûvel, konyhakéssel, papír álarccal, zseblámpával, és elindulnak a határra, nevelõ szándékú pofonok felé, és elmennének tengerentúlra, idegen bolygókra is, míg a sötétzárkába nem kerülnek, ahol csak másodnaponként kapnak enni, és fejbe rúgják a besúgót, meglátogatják anyjukat, és leütik a pénzesfiók kulcsáért, és megbilincselt kézzel kiugranak a vonatból, és a tárgyalóterem elõtt áttörnek a nyugdíjas kíváncsiskodók gyûrûjén, és sarkukban a loholó fegyõrrel felugranak egy induló teherautóra, és átkúsznak a rabgazdaság letöretlen kukoricatábláján, csíkos ruhájukat egy árokban kicserélve, és kibontják a cellájuk falát, és átvetik magukat a kõkerítésen, de aztán mindig megkerülnek, nádasban vacogva, feltört ajtajú nyaralókban, tehervagonok cukorrépahalmán, rendõrségre surranó

szerelmük albérleti ágyában, míg végre bekerülnek a nagyidõsök közé, s már egyedül ülnek õszen, kopaszon a fegyház lovas kocsijának bakján, keveset szólnak, motozáskor nincs mit elvenni tõlük, és elsírják magukat szabadulásuk napján, mikor a nevelõtiszt kezet fog velük, és minden jót kíván; és jöjjenek szabadalmaikkal, rémverseikkel, divatlapokból és pornóképekbõl összevágott collageaikkal, cipõkrémes dobozba rejtett rövidhullámú adóikkal, elektromos maszturbálószerkezeteikkel, mérgezett baracklekváros-üvegekkel, gombostûvel, jancsiszöggel és halszálkával megtöltött süteményükkel, csecsemõjük fejébõl kipiszkált légypetéikkel, hüvelyükben elrejtett aranyláncaikkal, s egyéb agyafúrt bûnjeleikkel, jöjjenek a forgó szemûek, a fekete fogú vacogók, az ujjukat szopók, a tenyerüket kaparók, a kucsmájukba nyöszörgõk, a vízipisztolyból vitriolt fecskendõk, a tudós székrõllefordulók, a tetovált fejûek, a szappanbuborékot köpködõk, akik olajfestékkel kenik be ablakukat, nehogy a szomszéd benézzen hozzájuk, akik vizesdézsát tesznek az ajtó elé, nehogy a házmester megerõszakolja õket, akik esténként tûvel, cérnával bevarrják a zsebüket, nehogy a feleségük belenyúlhasson, akik egymás után többször is különbözõ álneveken mutatkoznak be, nehogy rájuk ismerjenek, akik névtelen feljelentõ leveleket írnak önmaguk ellen, hogy eltereljék a nyomozószervek figyelmét, akik a konyhaasztalra kötözik gyermeküket, vizet forralnak, és kést köszörülnek, hogy kimessék hasából egy vörös hajú zsidó ószeres gyerekét, akik majd megtanulnak színes papírokat ragasztani, akik havonta egyszer végignézhetnek majd egy bábelõadást, akik hosszan várakoznak majd a csak kívülrõl nyitható, fehér ajtó mögött, hogy egy belépõnek kezet nyújthassanak, akik gyógyhatású virágcserepek és hímzett terítõk között teljesíthetik majd csíkos hálóköntösükben, mindig ugyanazokra a kõkockákra lépve, sivatagi ingajáratukat, míg el nem jöhetnek értük vagy kötött kabátjukért és jegygyûrûjükért a szívópapírra sokszorosított levélben értesített hozzátartozók; és jöjjenek az önzés egyeduralkodói, rögeszméik papagájketrecében, elrákosodott tárgyatlan és megnevezhetetlen sérelmeikkel, ezek a dühös telefonálók, akik sohasem kapnak vonalat, a mentegetõzés részegei, ezek a titkos fõügyészek, akik sohasem tudják végérvényesen felmenteni magukat, ezek az emelt fejû vértanúk, akik végül is vígjátéki félreértésekbe halnak bele, jöjjenek a szeretet piócái és hörcsögei, ezek a fázékony kitaszítottak, ezek a bélpoklosok, akiknek mindig elfelejtik a születésnapját, akik, ha elõlrõl ölelik õket, hátul már magányosak, akiknek gyémánt félkrajcárját végül is mindig ellopja a kiskakas; és jöjjenek a mindig alulmaradók, akiknek bordáját éveken át nyomja egy acélrugó, akik hitvesi szeretetbõl soha nem tudnak igazán kinyújtózni, akiknek sosem jutott még annyi tér sem, mint egy civilizált börtön fegyencének, akik az ámyékszéken is visszafojtott lélegzettel párosodnak, akik pinceablakukból évszámra csak a cipõjét látják embertársaiknak, akik csak a negyedosztályú koporsóban maradnak elõször magukra, akik körül a vas rozsdás, a

mész kukacos, a fa szuvas, a szövet fényes, az ablak viszont repedt és homályos, minden tárgy elhasznált, öreg, és szertelazul a megfordíthatatlan entrópia elõrehaladott és valószínû állapotában, akiknek otthonából néha megindul a látványos és szertelen processzió (vonul kifelé az ünneplõ ruha, a dunnahuzat és a párnahaj, télen a nyári ruha, nyáron a télikabát, a falról lelép Mária, elszaladnak a porcelánkutyák, kihátrál a rádió, utánarepül a terítõ, megkönnyebbülnek a polcok, levet-kõznek a lószõr matracok, a vezetékbõl kifut az áram, és lomha ütközésekkel megindulnak a bútorok), akiknek ingét, lepedõjét úgy fogja meg a zálogházi becsüs, mint egy húgyos pelenkát, a kacataikkal szembesülésnek ezek a leforrázott vádlottai, az átrendezkedésnek,, új viszonylatok fölállításának ezek a szürke ujjú hõsei; jöjjenek el az élhetetlenek, szerepük tuskókezû mûszerészei, akik alkatrészeik limlomából sosem tudják összeállítani magukat, akiknek csak egy inggomb, egy telefonérme, egy aszpirintabletta hiányzik ahhoz, hogy megvalósuljanak, ezek a mellõzöttek, akik soha semmit sem kaptak ingyen, ezek a sereghajtók, akik álmukban sem jutnak elõbbre az utolsó elõtti helynél, ezek a hátmegvetõk, búvóhelykeresõk, akik két karju-kat már elõre arcuk elé emelik, akik abban sem lehetnek biztosak, hogy anyjuk másnap megismeri õket, ezek a lábukat váltogató ácsorgók, akik végül is úgy döntenek, hogy ezúttal sem csöngetnek be az ajtón, ezek a remegõszájúak, akik elõl a többiek valamit mindig eltitkolnak, akik végül is azért nem írják meg azt a bizonyos levelet, mert nem tudják eldönteni, hogyan szólítsák meg a címzettet, akiket az iskolaudvaron egyik csapatkapitány sem választott be a csapatába, akiknek ráülnek a kalapjára, és befokhagymázzák a gallérját, akik cukorkát és feleséget mindig a maradékból választanak, akik minden hulló köpésnek, égõ cigarettavégnek, almacsutkának alásétálnak, akik hetenként egyszer letudják a fürdést, a cipõpucolást és a közösülést, akiknek mindig egy elúszó arc érdeklõdik a hogyléte felõl, akik gyakran sírnak a tükör elõtt, akik a székesegyházak ezüstangyalait látják a napsütötte gang falán, akik az undor és az érzéketlen otthonosság között, egy felfokozott és gyengéd órán meggyújtják a meszkalinos ráismerés karácsonyi csillagszóróját, és törvénybe iktatják semmiségük tapasztalata fölött a letartóztathatatlan szemlélet szabadságát; Jöjjön el mindenki, aki akar, egyikünk beszél, másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk.

HANGGYAKORLATOK SZÖVEGMENTES HANGGYAKORLATOK 1. Erõteljesen kitartott á, a, e hangok. 2. Az á magánhangzó fölsiklatása és kitartása fönn. 3. Ugyanez a többi magánhangzóval is. 4. A kitartott á majd a, illetve e hangok szirénázó fel-, illetve lesiklatása. 5. Az elõzõ gyakorlat megismétlése o, ö, é hangokkal. 6. Szirénázás u, ü, i hangokon. 7. Az áae - áae - áae - hangok egymás után ejtegetése folyamatosan egy-egy magasságban, anélkül hogy észrevehetõ volna, mikor oldódik egyik magánhangzó a másikba.

8. Ugyanez az oöé-vel. 9. Ugyanez az iuü-vel. - A gyakorlatok a zongora kitartott hangjaira történjenek, a középhangsáv megállapításával és rögzítésével. 10. Hangelõrehozó gyakorlat a mamama, mámámá, mememe, momomo stb.hangsorokon. 11. Ugyanez a nanana, nánáná, nenene, nonono, nönönö, nénéné stb. hangsorokon. 12. mánámanamene...jálájalajele...nálánalanele....stb. hangsorokon. 13. Gyakorolgatás szavakon: málna, malom, mellé, nálam, liliom, unalom, nulla stb. szavak mondogatása "elõl", különbözõ magasságon. 14. A tagok körbeállnak s egyikük "nem" jére a másik "igen" je, vagy "de igen" je felel. Azonos hangmagasságon, és fokozva az erõt és magasságot. 15. Az elõzõ játék a következõ mondatpárokkal: Te voltál Nem én voltam Mondd meg neki Mondd meg te Nem voltál ott De ott voltam Ne kiabálj De kiabálok Engedd meg Nem engedem Vállald el Nem vállalom Maradj Nem maradok Megmondtam neked hétfõn, hogy hozd be nekem szombatra, de neked hiába beszél az ember! Megmondtam neked hétfõn, hogy nem tudom behozni szombatra, de te nem értesz a szóból!

SZÖVEGES HANGGYAKORLATOK 1. Weöres Sándor: Magyar etûdök 26.; középhanggyakorlat. 2. Tóth árpád: Láng; középhangsávskála: 3. Bõsz Jenõ: Favágók; hangelõrehozás. 4. Nem, nem, nem (népdal); hangelõrehozás. 5. Orbán Ottó: A bálna; hangelõrehozás. 6. Thomas Mann (Jékely Zoltán ford.): Ki harangoz?; hangelõrehozás. 7. József Attila: Tömeg; hangerõgyakorlat. 8. +brányi Emil: Magyar nyelv; hangszíngyakorlat. 9. Orbán Ottó: +llatok innen-onnan; hangszíngyakorlat. 10. Kosztolányi Dezsõ: Ilona; hangszingyakorlat. 11. Paul Verlaine (Tóth árpád ford.): Õszi chanson; hangszíngyakorlat. 12. Weöres Sándor: Dob és tánc; hangszíngyakorlat. 13. IV. Béla levele a Pápához; csöndes erõ. 14. Dózsa György ceglédi beszéde; váltások, fokozások. 15. Pázmány Péter: A halálrúl; erõteljes középhang. 16. Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart; széles fokozás, váltás. 17. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa; váltások. 18. Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez; összetett hanggyakorlat. 19. Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékirata; váltások. A gyakorlatok lényege a jó hangvétel, de ahogy a légzõgyakorlatoknál vigyázzunk a jó kiejtésre, itt is

gondot fordítunk a nagyszerû légzésre és a kiváló értelmezésre, mert a 13. gyakorlattól kezdõdõen a szövegek nyilvánvalóan hangsúlygyakorlatok is.

1. WEÖRÖS S+NDOR: Magyar etûdök 26. Sándor napján megszakad a tél, József napján megszûnik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szõkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék.

2. TÓTH +RP+D: Láng - Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, - Lábhegyre állt a kis nyúlánk, Hegyes sipkájú sárga láng, - Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, elõre, körbe, - Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tûzvészt akart, - Piros csodát, izzó leget, Égõ erdõt, kigyúlt eget; - De gõggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, - Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fû se vette észre, - S a lázas törpe láng lehûlt, Élfáradt, és a földre ült, - Lobbant még egy-kettõt szegény, S meghalt a moha szõnyegén. - Nem látta senki más, csak én.

3. BÕSZ JENÕ: Favágók Csim-bum, csim-bum, mi dönög a dombon? Két fejsze, ha mondom. Ide üt, oda vág, . törik a fa derekát.

Csim-bum, csim-bum, tekeredik a gyökér,hó rukk rajta, délutánra teli lesz a pajta!

4. NEM, NEM, NEM (népdal) Nem, nem, nem nem, nem, nem nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házigazda, bunkós bottal ki nem ver. Bunkós bottal, fejszenyéllel, majd beszélünk a fejével, nem, nem, nem nem, nem, nem nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házigazda bunkós bottal ki nem ver.

5. ORB+N OTTÓ. A bálna A bálna, a bálna tenger tehene, hasa csupasz, feje kopasz, a füle fekete. A bálna, a bálna, folyton zabálna hallevest reggelizik, tengervizet iszik a bálna, a bálna. A bálna, a bálna, hét tenger csodája! Pléhtábla a víz alatt, ez van rápingálva: "Vigyázz, ha jön a bálna!"

6. THOMAS MANN: Ki harangoz? Harangszó, harang-ár supra urbem, az egész város felett, kongástól terhes levegõ-egében! Harangok, harangok, lengenek-hintáznak, ringnak-rengetõznek, meg meglódulva gerendáikon, lábaikon, százhangúan, bábeli

összevisszaságban. Súlyosan, gyorsan csendülnek-bondulnak - nincs itt se ritmus, sem összhang, egyszerre beszélnek, egymás szavába vágva, és önnön szavukba: harangnyelvkongatással, idõt hagyván a zaklatott ércnek magát kikongani, máris lendülnek a túlsó peremhez, önkongásukba, hogy mikor zeng még az "In te Domine speravi", zeng már a "Beati, quorum tecta sunt peccata", sõt élesen belecsilingel kisebb helyekrõl is, mintha ministráns-fiú rázná meg a misecsengõt. (Jékely Zoltán ford.) 7. JÓZSEF ATTILA: Tömeg Munkát! kenyeret! Munkát! kenyeret! Jön a tömeg, a tömeg! Mint a megriadt legyek röpülnek róla a kövek. Szálló szikla apró szikra, mint ki a szemét kinyitja, ha vasdorong ütötte meg. A tömeg járó erdõ rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termõföld talpa, tenyere Százezer hegy a kenyere, itala nem féme ködnek s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere. Kenyértésztaként dobódik, hánykolódik, dagasztódik a tömeg. Tömény õssejt, püffeteg tapogatóit kibontja, nyúlik, válik amõbaként, más dudorait bevonja. Világ, bekap a tömeg! Felleget fú orralika, odvas foga bérkaszárnyák görbe sora. Kapkod, nyúl, ahová ér, csûrért, gyárért, boglyáért, hétórai munkáért, a Göncölért, Fiastyúkért, bõvizû alföldi kútért Nyirkos, görbedõ atyáim, édes, sovány leánykáim a tömeg. Körötte füstölgõ csövek. Folyót piszkál a szalmaszál,ni, kapja, viszi már az ár! és sodorja a padokat, a kiszniket, a kocsikat, a csákókat, a lovakat, a fölmutatott kardokat.Óh! Minden más hiábavaló,

az alku, az átok, a csönd, a szó! Õ az épület s az építõ lenn alapkõ és fönn tetõ, a dolgozó, a tervezõ Éljen a munkásság, parasztság, nem fogja polgári ravaszság, fölrúgja milliónyi láb, hú! tömegek, tovább, tovább!

8. +BR+NYI EMIL: Magyar nyelv Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára võn, többé nem dobhat el! Szentség gyanánt hogy befogadja éked, Õrzõ oltárrá válik a kebel. Pajzán, derûs vagy, mint nõink szeme, S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég! Minden, mi fejben vagy szívben fakad, Tõled nyer pompát, színdús szavakat. Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord, Mint egy király az ünneplõ bíbort! Bír-e más nyelv úgy epedni, Annyi bájjal, annyi kéjjel Olvadóbb, mint lant zenéje Holdvilágos, langyos éjjel, Mely virágot s dalt terem, Mikor ébren semmi sincs más, Csak a fák sötét bogán: Hangos, boldog csalogány S boldog, néma szerelem... Hát a csapongó Gyorsszavu tréfák Játszi szökését, Festi-e más nyelv Oly remekül? Pattog a víg éle, +m sebe nem fáj, Mert csak enyelgés, Tarka bohóság Volt az egész!... Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja Úgy zendül benne, mint egyház harangja Mely messze hinti mély, komor szavát. Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban, S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban, Úgy döng minden szó a kedélyen át!... Ciklops pörölye, hogyha csatát fest, Csatakürtök bõsz riadása! Halld! Halld!

Száguldva, vihogva, kapálva Dölyfös paripák robbannak elõ. Százak keze vág, százak keze lõ. Nem szárnyal a vér-ködös égre más, Csak ágyúdörej, szitok és zuhanás! Rázkódik a föld, iszonyodva reng, Amerre a kartács vad tánca kereng!... Dúl a szilaj kéz, csattog a kard, Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsõt rebegve Végsõt sóhajtva!

9, ORB+N OTTÓ: +llatok innen-onnan Krokodil Krokodil, krokodil, hétpróbás, bõrpikkelyes, sárbundás. Krokodil, krokodil, kipislogsz a nádból, krokodil, krokodil, a szemed sem áll jól! Tigris Tigris, tigris, ritkán mosdasz, inkább piszkos bundát hordasz. Erdõben, mezõben udvarolsz jó erõben: "Én vagyok a szörnyû Tigris, nálam szörnyebb tigris nincs is!" Hattyú Hess hattyú, lengeteg! Tündérszoknyád

lengeted. Folyó vize addig tükröz, szerelemtõl elapad. Hess hattyú, táncosnõ, felhõtokban drágakõ! Vízre hajtod nyakadat, vízben nézed magadat. Oroszlán Kisoroszlán, gömbölyded, boldog, mikor bömbölhet. Nagyoroszlán kevéssel, beéri húsevéssel. Kisoroszlán, Nagyoroszlán, hol rohangál, hol poroszkál.

Kutyaszán Csin, csini, csin, fut a kutyaszán Fut a kutya, fut a kutya, vele fut a szán. Csin, csini, csin, kutya-kutyaszán Egy kutya, két kutya, három kutya, négy kutya. Csin, csini, csin, csuda kutyaszán Csuda szán, csuda szán csuda kutyaszán.

Vadliba Vadliba, liba, liba, liba, vadliba, huss!

Itt van a csuda, csuda, csudaszép május. Itt a tavasz, aranyos, erdõ, mezõ csatakos, harmatos, a cseresznye tûzpiros. Vadliba, liba, liba, liba, vadliba, huss! Itt van a csuda, csuda, csudaszép május.

10. KOSZTOL+NYI DEZSÕ: Ilona Lenge lány, aki szõ, holdvilág mosolya: ezt mondja a neved, Ilona, Ilona. Lelkembe hallgatag dalolom, lallala, dajkálom a neved lallázva, Ilona. Minthogyha a fülem szellõket hallana, sellõket, lelkeket lengeni, Ilona. Müezzin zümmög így: "La illah il Allah", mint ahogy zengem én Ilona Ilona. Arra, hol feltûn és eltûn a fény hona, fény felé, éj felé,

Ilona, Ilona. Balgatag álmaim elzilált lim-loma, távoli, szellemi lant-zene, Ilona. Ó az i kelleme, ó az l dallama, mint ódon ballada, úgy sóhajt, Ilona. Csupa l csupa i, csupa o, csupa a, csupa tej, csupa kéj, csupa jaj, Ilona. És nekem szín is ez, halovány kék-lila, halovány anilin, ibolya Ilona. Vigasság, fájdalom, nem múlik el soha, s balzsam is mennyei lanolin, Ilona. Elmúló életem hajnala, alkonya, halkuló, nem múló hallali, Ilona. Lankatag angyalok aléló sikolya.

Ilona, Ilona, Ilona, Ilona.

11. PAUL VERLAINE: Õszi chanson Õsz húrja zsong, Jajong, búsong A tájon, S ont monoton Bút konokon És fájón. S én csüggeteg, Halvány beteg, Míg éjfél Kong, csak sírok, S elém a sok Tûnt kéj kél. Óh, múlni már, Õsz! hullni már Eresszél! Mint holt avart, Mit felkavart A rossz szél... (Tóth +rpád ford.)

12. WEÖRÖS S+NDOR: Dob és tánc csönd béke csönd béke fény csönd fénye béke csöndje fény békéje csönd fényes csönd béke csönd béke fény béke csöndes fénye fény csöndje csönd csöndje fény fénye béke csönd fény lombban kõ csönd köve kövön fény csöndje kõben csönd béke kõ békéje béke köve lombban csönd fényes béke kõ lombban fény kút csöndje fû kútra hajló béke csönd kút békéje inda

fû inda kõ lomb hintája kúton fény ingája kútban csönd dajkája csepp csepp kút cseppje cseppek csengõ csöndje csönd cseppje fény kút habja kõ lombja fény csöndje béke szél víz föld kis patak irama fény halmai föld keblei kút karjai kõ lábai víztüdejû szél lombtorkú csönd fûruhájú fény kõarcú béke

reggel dél este éj hajnal karéja dél sziklája alkony karéja éj sziklája csönd béke fény hímzése hab szövése szél fonása füst rovása tûz írása örökös szálak verejtéke só orsó koporsó kop kop harkály óriási csönd órája sok külön kis csönd ingája kövön gyík fénylõ néma bálvány béke veled szeretõd lappang virágzó ág rejtekében párod rejlik minden kapu hajlatában rend ünnep béke rend köve ünnep lombja

csönd füve béke kútja szállj békés lomb csöndje fényes ünnep ága lengj ima irama unalom fénye csönd ünnep béke rend szállj ima fény ünnep lengj béke fény csönd béke csönd csönd béke béke

13. IV BÉLA levele a Pápához Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részben pusztasággá változtatta, s mint a juhakolt a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, egyedül nyugatról a németektõl, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, amikor az ország javát váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el. Napról napra jönnek hozzánk a hírek a tatárokról, hogy nem csak ellenünk készülõdnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora csapás után is vonakodtunk meghódolni, holott minden más nemzet, amely ellen erejüket megmutatták: Oroszország, Kúnország, Bulgária, mind adófizetõik lettek, hanem az egész kereszténység ellen, egész Európa ellen töméntelen hadat indítanak. Amit a gyakorlati tapasztalat harcikészségünkbõl megmutathat, azt már megmutattuk, amikor magunkat és a mieinket kitettük a tatárok soha nem látott erejének. Hanyagsággal sem vádoltathatunk, mert amikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, megkerestük az egész kereszténység három legfõbb udvarát, de mindezektõl semmiféle vigaszt, vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat. Abban állapodtunk meg, hogy a Dunát várakkal erõsítjük, mert ez az ellenállás vize. Itt álltunk tíz hónapon át ellen a tatároknak. Ha ezt - ami távol legyen - a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitva áll a kapu számukra a többi katolikus keresztény ország felé is. +me tehát most valóban fenyegetni látszik a nagy szükség. Nyissátok meg az atyai szívet a hit védelmében a köz javára az üldöztetésnek emez idején.

14. DÓZSA GYÖRGY ceglédi beszéde Magyar férfiak! Mi sem utálatosabb isten elõtt, mint ha a semmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett. Nincsen is nagyobb bûn, mintha emberek, hatalmukkal visszaélve, szolgaságban tartják önnön nemzetük tagjait. Polgártársai vagytok a magyar nemességnek, de nem parasztként, hanem rabszolgául tart titeket. Amit hoz az ugar a ti fáradságotok által, amit barmaitok adnak: minden a nemesség prédája. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szõlõt, nekik neveltek nyájat és csordát: nektek csak szolgaság és ínség marad. Minden ember tudja Magyarországon, minõ nyomorúság minden napotok. Ha a nemes házat épít, ha nõsül, ha leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, ha születik, ha meghal, ha a királyhoz megy a maga dolgában - titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy a dolog. Meddig tûritek még ezt a gyalázatot magyarok? Kövessétek istent, ki összegyûjtött benneteket, és fegyvert adott kezetekbe! Rajta hát, támadjatok ellenségeitekre! Oktalan félelem ne csökkentse bátorságotokat! Ne gondoljátok, hogy én elkerülöm a bajt, ha ti veszedelembe kerültök. +gérem, hogy szabadságotok visszaszerzésében vezéretek leszek s - ha szándékunkat isten segíti- visszaszerzem azt; fáradalmak közt veszedelmekben bátor leszek és hûséges! S ha oltalmazótokul vezérré tesztek a hatalmamat javatokra használom és ellenségeink megtörésére.

15. P+ZM+NY PÉTER: A halálrúl Se bölcsesség és szentség, sem erõ és szépség, sem kincs és gazdagság, sem uraság és birodalom, sem ifjúság és hatalom senkit a halál nyilaitúl el nem rejthetett; fullánkjátúl meg nem menthetett. És hogy régi dolgokrúl ne szóljunk; akik ezelõtt száz esztendõvel; mit száz esztendõvel? húsz vagy harminc esztendõvel ebben a várasban laktak; ezeken az utcákon jártak; ezekben a házakban éltek; gazdagságokat gyõjtöttek; vígan ettek, ittak: mindnyájan megholtak. Valakik most itt jelen vagytok, rövid üdõ forgásában egytûl egyig meghaltok: úgyhogy legfeljebb negyven vagy talán csak harminc esztendõ után, egy sem él közületek: száz esztendõ múlva pedig azt sem tudják az utánunk valók, ha voltunk-e e világon? Sõt akik most ismérnek holtunk után úgy emlékeznek rólunk, mint álomban látott dologrúl. Amely házakban most laktok, amely szépséget most bírtok, amely tiszteket most viseltek, azok mind másokra szállanak: kik tirólatok annyit gondolkodnak, mennyit ti gondolkodtok azokról, kik ezeket a házakat építették, és száz esztendõ elõtt bírták; azaz csak

neveteket sem tudják, és mintha soha nem éltetek volna, feledékenységben lesztek. Akarjátok-e érteni, mit tészen az, hogy meg kell halnunk? Annyit tészen; hogy valamit bírunk, valamit remélünk e földön, azt mind el kell hagynunk. Annyit tészen; hogy minden pompáktúl és gyönyörûségektûl, minden tisztektûl és méltóságoktúl, minden atyánkfiaitúl és barátinktúl, minden jószágunktúl és gazdagságinktúl el kell szakadnunk. Annyit tészen; hogy a léleknek a testbûl ki kell menni, e világot el kell hagyni: oly útra, oly országba kell lépni, melyben azelõtt nem volt, és nem tudja, ki lészen angyal-é vagy ördög? Annyit tészen; hogy ez a test, elsõben egészségtûl és erejétûl azután minden érzékenységtûl, minden világi édességektûl megfosztatik: föld alá tétetik, férgektûl megemésztetik. Annyit tészen; hogy Isten ítélõszéki eleiben kell menni. Oda pedig sem szolgánk és barátunk, sem kincsünk és gazdagságunk nem késérhet: hanem csak cselekedetink jõnek utánunk, és azok érdeme szerént vesszük jutalmat. Ez a halál, melyen által kell mennünk; ennek emlékezetit kell szívünkbe oltanunk, ha szentül akarunk élni.

16. ZRINYI MIKLÓS. Ne bántsd a magyart Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden, hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon, hogy senki utolsó, halállal való küszködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én õrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem de ha az isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: halj meg engem, élõ magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztõ tûz! Magyarok, tinéktek szólok! Ez a rettenetes sárkány a török, Váradot tõlünk elvette, sok ezer magyar lelket rabságba vitt, sokat a kardnak élivel emésztett meg; Erdélyt, koronánknak egy legszebbik boglárát elprédálta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket, országunkat, mint egy erdei kan a szépen plántált szõlõt. Kik dicsõséges magyar vérnek maradéki vagyunk, az mi atyánkfiaiért, atyáinkért, anyáinkért, feleségünkért, gyermekünkért, hazánkért meg kell indulnunk, halálra is, ha kévántatik mennünk, mégis legalább bosszút ezen a dühödt eben állanunk. Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik, és jó vitézi elszántság! Vagy nem azoktul a vitéz magyaroktul szármáztunke mi, kik kevés néppel számtalan sok ezer pogányokat kergettek? Nincsen-e istennek hatalmában Hunyadi gyõzedelmeit, Mátyás király dicsõségeit kezünkben ismég újonnan megvirágoztatni? De úgy, ha mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel, segítségül híván istennek szent nevét, körmösen nyúlunk a magunk dolgához, és fáradunk, vigyázunk, tusakodunk az mi életünkért.

17. II. R+KÓCZI FERENC kiáltványa

Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy tagjai lassú sorvadása közben az ausztriai uralkodó ház végzetes uralma alatt az egészséges törzset is a végsõ halálos pusztulásba dönti, s azt követeli, hogy karddal vágjuk ki. Ó kegyetlen, szabad népnek tûrhetetlen szolgaság Katonai kényszer uralkodik, a börtönöket és a botozást alkalmazzák, ellentmondó törvények, felújított perek, egymást érõ rablások, a hatalmasok önkénye, árvák elnyomása, özvegyek kifosztása. Elég soká ûzött már gúnyt belõlünk a nagyravágyó osztrák kormányzat kiterjesztett vitorlájú hajója, elég soká pompáztak a kárunkra, hogy végre az isteni bosszúállás igazságos örvénye végzetes árjával elnyelje õket. Hadd lássa meg a világ jogosan megragadott fegyvereinket! Életünket, javainkat és utolsó csepp vérünket szabad akaratunkból édes hazánknak szenteljük. A keresztény világ elõtt tiszta lélekkel kinyilatkoztatjuk, hogy a fegyverfogásra nem az uralom, nem a nyereség, nem a személyes dicsõség vágya késztetett. Kelt munkácsi várunkban, az úr 1703. esztendejében, június hó hetedik napján.

18. KOSSUTH LAJOS: Kiáltvány a néphez Atyámfiai! Véreim! Polgártársaim! Az örökkévaló istennek nevében ki az igazságot védi, és megbünteti az árulást, fegyverre szólítom fel a nemzetet: szegény magyar hazánk megvédésére. A magyar nemzet háromszáz esztendõn át sokat szenvedett. Török és tatár dúlta édes hazánk kebelét, és a királyok idegen gonosz tanácsosai és a hazának háládatlan fiai sokszor elárulták e szegény nemzetet, de mióta isten e világot megteremtette, soha még oly ocsmány árulást nem hallott az embernek fia, mint aminõvel most hazánkat meg akarják ölni a hitszegõk. Ha most a magyar nemzetnek minden fia, aki csak karját bírja, fel nem kél hazáját védeni, akkor kiirtanak saját hazádból, szegény magyar nép! Országodat, mit õseid vérrel szereztek, árulással szétdarabolják. A magyar földet, mit véres verejték közt miveltél , s mit a magyar nemesség, a király gonosz tanácsosai daczára, szabaddá tett, rácz rablók és illyr pártütõk közt osztják ki, s téged, szegény elárult magyar nép, ki fognak irtani az élõ nemzetek sorából, hogy szegény hazádnak még csak neve se maradjon fenn. Nem! Ezt az örökkévaló isten nem engedheti. A magyar nemzet, melynek hûségéért, hosszas, türelmes

szenvedéséért most ily alávaló hitszegéssel, ily rút hálátlansággal fizetnek, nem lehet oly gyáva, hogy védtelenül hajoljon meg a gyilkosok elõtt, és veszni hagyja szegény hazáját, zsákmányul a hitvány árulóknak. Még a nyomorult féreg sem tûri, ha lábbal tapodják. A magyar nép nem leszen, nem lehet gyávább a féregnél. Aki nem akar hontalan vándor koldussá lenni, akinek szívében a becsületnek, a hazafiságnak legkisebb szikrája ég, aki nem akarja a szolgaságnak keserves bilincsét hordozni, akinek nõje, gyermeke van, aki nem akarja apái sírját megfertõztetni, aki nem akarja, hogy gyermekei megátkozzák, aki szabadságot kíván e földön, s üdvösséget vár a másvilágon: az fel fog kelni isten és a haza nevében, a rablókat, pártütõket semmivé tenni és megbosszulni a hitszegést, és Magyarország függetlenségét és a magyar nép törvényes szabadságát megvédeni. Atyámfiai, hallgassátok meg szavaimat! Én a nép javáért éltem, szenvedtem, cselekedtem egész életemben. És nektek igazat szólok, mintha isten elõtt állanék. A magyar nemzet 300 esztendõ elõtt ily feltétel alatt választott királyt, a most is uralkodó házból: hogy Magyarországot, mint szabad és független országot, saját törvényei szerint kormányoztatja. Ilyen feltétel alatt engedte meg a magyar nemzet azt, hogy a királyság firól fira örökségül szálljon. Ily feltétel alatt szállott a korona a mostan uralkodó királyra is. Tizennégy király megesküdött az örökkévaló istenre, hogy az ország szabadságát, az ország törvényeit meg fogja tartani. De nekünk a királyi eskü semmit sem használt. Mert a királyok - esküvel fogadott számtalan ígéreteik ellenére -mindig külföldön laktak, ott idegen tanácsosokkal vették magukat körül, akik hazánkat nem szerették, a népet sanyargatták, törvényeinket lábbal taposták, s Magyarországot minden szabadságából kivetkõztették. A nép fizette a terhes adót, tartotta az idegen katonát, ki miatt a szegény népnek saját házában sem volt soha egy pillanatnyi nyugodalma. De a keservesen fizetett adóból a nép javára soha egy fillér sem fordíttatott. Soha a nép adójáról a király számot nem adatott. Legnagyobb részét a népnek elnyomása végett tartott idegen katona emésztette fel, a többit pedig kiküldték Bécsbe, ott költötték el, s a népnek örökös ínséggel kellett küzdeni. A ti fiaitokat, testvéreiteket elvitték katonának; de nem avégett, hogy szegény hazánkat az ellenségtõl megoltalmazzák, hanem avégett, hogy más nemzeteket a karjaitok közül kiragadott magyar katonák által járomban tartsanak és sanyargassanak, éppúgy, mint titeket idegen katonák által járomban tartottak és sanyargattak. És a nemzetnek soha senki számot nem adott, hogy hová fecsérelték a magyar vitézeknek, a ti fiaitoknak vérét. Idegen országokban vesztek el legnagyobb részben -s azon országok népeinek átka kísérte õket sírjokba, akik pedig sok esztendõ múlva hazakerültek, koldusok gyanánt tértek meg helységeikbe s nem volt aki õket

szenvedéseikért megjutalmazza, aki nekik egy keserves darab kenyeret adjon. Ti robotoztatok, dézsmát adtatok, úri székeknek voltatok alávetve, a föld, melyet véres verejtékkel míveltetek, nem nektek jövedelmezett, szolgák voltatok, mint szolga volt a föld, melyet míveltetek. De a nemességnek igazságos része fel akart titeket törvény által szabadítani. Én is egyike voltam azoknak, kik szabadságtokért küzdöttek sok esztendõk óta. De a király idegen gonosz tanácsosai ellentállottak szabadságotoknak, sõt sokakat közölünk üldöztek, sanyargattak, amiért bátran és hangosan mertünk szólani. És mivel eszerint a nép maga ki volt rekesztve a szabadságból, mi nem lehettünk elég erõsek szegény hazánk szabadságát oltalmazni. És szegény elárult hazánk minden szabadságából kivetkõztetett. Olyan volt mint egy fejõstehén, amelyet a külföldi gonosz tanácsosok számára hitszegõ magyarok vérig fejtenek. Szegény magyar hazánk ínség, nyomorúság, szolgaság tanyájává lett. Ez volt a régi, keserves állapot, atyámfiai! Végre az örökkévaló isten megsokallotta szenvedéseiteket, megszánta szegény magyar hazánk szenvedéseit. A múlt országgyûlésen még csak a nemesség hozott törvényeket, de a nemesség követei és a mágnások között számosan valánk a magyar népnek igaz barátai. Elhatároztuk: szegény árva hazánk szabadságát visszaszerezni; de visszaszerezni nemcsak egyedül a nemesség számára, de az egész népnek számára. A nagylelkû nemesség elhatározá a néppel minden szabadságát megosztani és a nép minden terheiben megosztozni. És semmit sem kívánt a néptõl egyebet, mint azt, hogy szeresse magyar hazánkat és segítsen az árulók és zsarnokok ellen megvédelmezni. Isten megáldotta igazságos küzdelmeinket. Magyarország, Erdély, Horvát, Tótország népeit szabaddá tettük. Robotot, dézsmát eltöröItük. Az adófizetés terheiben megoztoztunk. Az ország védelmének kötelességében megosztoztunk. És a népet minden alkotmányos szabadságnak részeseivé tettük. Hogy pedig a népnek, az országnak ezen szabadságát idegen gonosz zsarnokok meg ne ronthassák, felelõs minisztériumot alkottunk, valóságos nemzeti kormányt, mely oly emberekbõl álljon, kik a nemzet többségének bizodalmát bírják, kik a népnek barátai, kik annakjavát szabadságát szívbõl, lélekbõl elõmozdítsák. És ezen nemzeti kormányt felelõssé tettük, hogy a nép, s az ország szabadságát szentül megõrizze; a nép adóját a nép javára fordítsa: arról a nemzetnek számot adjon, s a nemzet vérét nem másra, mint az ország védelmére fordítsa. És hogy ezen felelõs kormány hazafiui kötelességének becsületesen megfeleljen, a népnek azon hatalmat adtuk hogy válasszon képviselõket, kik a kormánytól számot vegyenek, s a nép javára törvényeket hozzanak, melyek szerint a minisztérium az országot kormányozni tartozzék.

Ezt tettük a múlt országgyûlésen: ilyen törvényeket alkotánk. A királynak elibe terjesztettük és a király e törvényeket megerõsítette és királyi esküjére szentül fogadta, hogy örökre meg fogja tartani. Tette ezt a király szabad akaratból, tette esküvel erõsített kötelessége szerint. A szerencse ezen igazságos kívánatainkat csak annyiban segítette elõ, hogy ekkoron a királyt nem vették körül hajdani gonosz tanácsnokai, mert azokat a türelmét vesztett bécsi nép akkoron elkergeté. De alig múlt el néhány hét, a magyarnak halálos ellenségei, mint a kígyók, ismét összeseregeltek a király körül és összeesküdtek szegény magyar hazánk ellen, öszszeesküdtek a magyar nép szabadsága ellen. És ezen árulóknak az összeesküvés borzasztóan sikerült. Mert a király e nyáron megbetegedvén, magamagával annyira tehetetlenné lett, hogy szegény hazánkat a hitszegõ tanácsosok a király nevében gyilkolnák meg. Tudjátok hazám fiai! Szegény hazánkat minõ irtózatos szerencsétlenségbe sodorta immár az árulás. A vad ráczokat, a rabló szerbeket a király nevében lázították fel, a magyar nép kiirtására. És irtják a magyar népet. Gyilkolják a férfiút, asszonyt, gyermeket. Porrá égetik a magyar falukat, s el akarják a magyar nép földét foglalni. A király nevében esküdött össze ellenünk a hazánkban tanyázó idegen katonaság, melyet véres verejtékkel fizettetek és tápláltatok. A király nevében választották ki Jellasichot vezéréül a szegény magyar nép ellen intézendõ irtó háborúnak. A király nevében lázították fel a horvátokat, akik velünk az ország minden közös szabadságaiban megosztoztak, kiket mi, magyarok, testvéreinkül fogadánk, akiknek még több szabadságot adtunk, mint amennyivel maguk a magyarok bírtanak. Õk csak félannyi adót fizetnek, mint a magyarok, katonát nem tartanak, az õ földükrõl a kálvinista és lutheránus magyar vallása ki van rekesztve, mint bélpoklos; nekik külön országgyûlésük is van, és saját nyelvükön szabadon intézik beldolgaikat. Mindezen jótéteményeket pedig azzal hálálják meg, hogy a pártütõ Jellasich vezérlete alatt mint vad ellenség rohanták meg országunkat, s rabolják, pusztítják a magyar népet. A király nevében lázították fel a magyar ellen az oláhokat, s a király nevében rohantak be a felföldre fegyveres cseh rablók, a tót népet fellázítani. Szóval a király nevében van hazánk vérrel és lánggal minden oldalról elborítva. És tódul a sok fegyveres rabló, a sok háládatlan áruló minden oldalról beljebb és beljebb a magyar népre, hogy õtet kipusztítsa a föld hátáról.

19. BAJCSZY-ZSILINSZKY ENDRE emlékirata Ne lelkesedjünk okvetlenül, amikor káromkodnunk, vagy sírnunk kellene és ne erõszakoljuk magatartásunk önkéntességét, amikor kényszer alatt cselekszünk. A szabadság nemzete nem keresheti a maga boldogulását egyedül a mindenáron való könnyû alkalmazkodásban és a

természetes kockázatok mindenáron való kerülésében.

Egy kis levegõt kérünk, ha mást nem, hát legalább a börtön vagy az internálótábor levegõjét, a magunk törhetetlen és logikailag verhetetlen külpolitikai ellenzékisége számára, hogy egy újabb szörnyû omlás idején hitele lehessen szavunknak. Merem mondani és vállalom a felelõsséget minden mai és jövendõbeli fórum elõtt, hogy a magyar nemzet nagy többsége a mi ellenzékiségünk táborában van. Micsoda igazság az, hogy quislingek, akik mögött sem magyar múlt, sem magyar érdek, sem magyar hagyomány, sem magyar nagyok nincsenek, csak az idegen érdekekhez való olcsó alkalmazkodás, Rákóczi és Kossuth helyett Haynau és Bach szelleme, szabadon kínálkozhatnak idegen hatalmasoknak s nekem és mindazoknak, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, a nemzet igazi elitje tekintélyes részének a magyar parasztság és munkásság zömének hallgatnunk kell?! El kell hallgatnunk panaszainkat is, aggodalmainkat is, legfõképpen pedig évezredes igazságainkat. Szabadabb szellemi légzést kérünk, nem a magunk érdekében, hanem nemzetünk, történelmi hivatásunk s államunk függetlensége, Magyarország és a magyar függetlenség jövendõ megmentése érdekében.

KIEJTÉSGYAKORLATOK SZÖVEGMENTES KIEJTÉSGYAKORLATOK 1. Ajakkerekítés-terpesztés tükör elõtt alkalmanként 50-szer, zárt fogsorral. 2. Nyelvkörzés a fogakon kívül, az ajkakon belül nyitott szájjal -mindkét irányban. 3. Alsófogmedri nyelvhegytámasz, nyelvközép emelgetéssel. 4. Erõteljes szájnyitás, lágyszájpad emelgetés tükör elõtt. 5. Papírszelet pöccintés kézfejrõl p, t, k mássalhangzókkal. 6. B, d, g, illetve mb, nd, ng ciklizálás az erõs zönge-megszólaltatás érdekében. 7. F, v, f, v gyakorlat a zöngés-zöngétlen érzékeltetésére. 8. Sz felismerés hátmögötti szisszentéssel. 9. Sz variációk gyakorlása. 10. S felismerés hátmögötti susogással. 11. S variációk gyakorolgatása. 12. Sz, c, z gyakorlatok. 13. A j hang, az ich laut és az ach laut gyakorolgatása. 14. L gyakorlatok mozdulatlan állal. 15. Nálánálánálá, nalanalanala, nelenelenele nagyra nyitott szájjal, mozdulatlan állal. 16. Jálájálájálá, jalajalajala, jelejelejele ugyanígy. 17. R gyakorlatok légzõgyakorlatként, pergetés, ameddig a levegõ tart. 18. R skála. 19. A hangkapcsolatok tanulmányozása bármilyen írott szövegen. 20. A ritmus ledobolása bármilyen írott szövegen. 21. A magánhangzók színének tanulmányozása óvatos nyelvmozdítással. 22. A magánhangzók színének tanulmányozása óvatos ajakmozdítással. 23. Magánhangzó gyakorlatok: áaou, áeéi, áaoöuü.

SZÖVEGES KIEJTÉSGYAKORLATOK 1. Szógyakorlatok, a helyes kiejtés rögzítése, nyitás 2, Weöres Sándor: Kínai templom; gondos magánhangzó ejtés

3. Babits Mihály: Theosophikus ének; ajaktorna 4. Vidor Miklós: Nyelvgyötrõk; pontos mássalhangzóejtés 5. Papp Tibor: Nevek; gyors, pontos beszéd, egy levegõre 6. Babits Mihály: Fekete ország; gyors, pontos beszéd, egy levegõre 7. Weöres Sándor: Magyar etûdök (részletek: 9, 48); pontos ejtés 8. Kiss Dénes: Gyárlátogatás; hosszú mássalhangzók 9. Petõfi Sándor: Orbán; r-hangok 10. Sz gyakorlatok pöszéknek 11. C gyakorlatok pöszéknek 12. Z gyakorlatok pöszéknek 13. S gyakorlatok pöszéknek 14. Cs gyakorlatok pöszéknek 15. Zs gyakorlatok pöszéknek 16. Ismétlõ gyakorlatok pöszéknek 17. R gyakorlatok raccsolóknak 18. Tamkó Sirató Károly: Országjárás; a helyes kiejtés alkalmazása 19. Csukás István: Gilice-síp; a helyes kiejtés alkalmazása 20. Tarján Iza: Ungon-berken; a helyes kiejtés alkalmazása

A pontos kiejtés anyaga következik. Ne elégedjünk meg a gyors mondogatással, követeljük meg magunktól a pontos, gyors mondogatást. A pöszék számára akkora anyagot állítottam itt össze, amekkora magyarul még nem jelent meg. A menet szisztematikus tessék betartani, és tessék rendbe jönni, ne bosszantsuk egymást! A pöszék anyagát a nem pöszék is haszonnal gyakorolhatják. A raccsolók anyaga mindenki számára hasznos, mert az r hangok mostanában nagyon lágyak, és a színpad erõteljes pergést kíván!

1. már bár pár vár fáj zár szár cár mar baj pad var faj zab szab cakk mer

SZÓGYAKORLATOK, A HELYES KIEJTÉS RÖGZ+TÉSE, NYIT+S

begy per ver fej zeng szer cent mór bor pór von Fót zord szór comb mér bér pék vér fél zé szén cél mö bõr pör võ föl zöld szög cö míg biz pír visz fisz zim szív cikk múlt búr pult vu fúr zug szúr cucc mázsát bábát pápát vázát fáját zárát száját cápát magyar badar panasz vasal falat

zavar szaval caplat megyek berek perek veszek felek zene szelek cement mórok borok pórok vonok Fóton zokog szórok colos mérés bélés pénzét vérét félét zéjét szélét cégér mögött bõrök pörög vörös fõzök zörög szõlõ cölöp mirigy bízik pirít vízi fityisz zizi színi cívis múltunk búsul puhul vuvu fúrunk zúdul szúrunk cucu mázsáját bábáját pápáját vázáját fájánál zárását szájánál cápáját madarat

babahaj parazsat vadakat falakat zabszalma szavakat capcarap meleget bereked pereket vezekel felemel zene zeng szerepel cementtel móroktól boroktól póroktól vonótól fokokból zokogok szóródó combokról mérését bélését pénzénél vétkénél fészkénél zéjénél szélénél cégérét mömömö bõrökrõl pörökrõl vörösök fõnököt zörömböl szövõnõ cölöpök mit iszik bízik is pirít is virít is fityfirity zizit is szívni is cívis is mázsájánál bábájánál pápájánál vázájánál fáklyájánál zárásánál szállásánál cápájánál madarakat babahajat parazsakat vasalatlan

fakanalat zavartalan szakadatlan capcarapcap melegeket berekesztett perelgetett vezekeljen felekezet zene zengett szerecsenek cement mellett máma bába pápa váza fája zára szája cápa mamám babám papám vagány falás Zalán szakács Cabán máma már bábatál pávaláb vágatás fáradás záratás száradás cápaszáj mamával babával papával vattával falással Zalánnal szamárral Cabánnal nád láb rág dán táj zsák sár csáp nap lap rag dal tag zsa

sakk csap nem len rend de teng zseb seb csepp no lomb ront domb toll zsong sor csont nép lét rét dél tél zsé sérv csép nõ lõ rönk döng tönk zsö sör csönd nincs liszt ring disz tíz zsír sir csíp nu lúg rúg dúl túr zsupp súg csuk nádját látják rántják dánját tátják zsákját sálját csápját nagyja lantja

rakja dajka tatja Zsazsa sanda csalja neme lenge rendje dele tenger zsenge sejtje csendje nono lopott rovott dobott tobozt zsongott sodrott csorgott népét létét részét dérét téjét zséjét sérvét csészét növök lövök rönkök döngök tönkök zsözsö sörök csöngök nini Lidi rikít díszít Tibi zsizsik sivít csitít null-null lúdjuk rúgjunk dúlunk túrunk zsúrunk súgunk csukunk nálánál lábánál Rábánál dámánál tájánál zsályánál Sáránál

császárnál nagyapa lakatlan ragasztja darabka tagadja zsazsazsa savakkal csak azzal ne tedd el levente remete delente tengelye zsengelye sebhelye csemege nonono lópokróc robotol dobogó tolongott zsongódott sodródott csókot lop nénjénél lépését részénél dédété tépését zsécsézé sérvénél csészéjét nõttön nõ lövõkrõl rögökrõl dörömböl tönkökrõl zsözsözsö sörökrõl csömörrõl ninini Lidi sír ribizli díszíti Tibit is zsizsizsi sivít is csitít is náthájánál ládájánál rázásánál dámájánál támlájánál zsályájánál Sárájánál császáránál nananana lakatalatt ragasztva van

dagasztatlan tapasztalat zsazsazsazsa salaktalan csapat alatt nemtelenek lehetetlen rendetlenek de szereted tehetetlen zsebembe tedd sebhely mellett csemege lett nála lába rája dáma támla zsálya Sára csárda naszád lakás rakás dagály talán Zsadány saját csapás nászdalát lázadás rángatás dámaság tálalás zsályaszár sárgaság csámpaság nagyjában lantjával rabjával dajkával találtam Zsazsával sajátja családja

2. WEÖRES S+NDOR: Kínai templom Szent kert, bõ lomb: tárt zöld szárny, fönn lenn

tág éj jõ kék árny. Négy fém cseng: Szép, Jó, Hír, Rang.

3. BABITS MIH+LY: Theosophikus ének (részlet) A a a a a

fény fény fény fény fény

alatt, alatt, alatt, alatt, alatt,

az ég alatt, a a lég alatt, a a kék alatt, a az ég alatt, a az árny alatt,

lég alatt, jég alatt, zöld alatt, föld alatt, a láng alatt

4. VIDOR MIKLÓS: Nyelvgyötrõk Roppant bottal koppantottam, szöcském csacskán szökkent, papnadrágban kappant fogtam, macskám fecskét hökkent. Derengett, borongott, merengett, szorongott, kerengett dorong ott de nem vet korongot. Körbe pörg e görbe körte, hat gödörbe, vak tükörbe, fürge ürge sürg e zûrbe õt gyötörd, te rõt ökörke. Szakállas sakál, ha választ, csak áll. S e nóta

dacára spenót a szakálla. Szegénylegény e vén cserény alatt, elél, evén szerény lepényhalat, szeszély fején e szép kemény kalap! De félek én, mesém henyén halad, s felén e rémlegény belém harap. Zabra zebra, zsebre zabra, habra rebbents, hebrencs babra, ugra-bugra, zsupsz a sutra, pulyka-húzta pudva-dudva, lukba rugva fúlt a kútba.

5. PAPP TIBOR: Nevek Marci, Berci, Karcsi, Tercsi, Ancsa, Jancsi, Bence, Jenci, Ince, Vince, Lonci, Manci, Lóri, Flóri, Frici, Franci, Dani, Dini, Samu, Simi, Lilla, Nelli, Ami, Imi, Piri, Pali, Ili, Ali, Lali, Lili, Vili, Vali, Mári, Sári, Klári, Máli, Mici, Maca, Zoli, Záli, Misi, Masa, Emmi, Mimi, Tibi, Tóbi, Tóni, Tini, Ibi, Robi, Gabi, Giza, Rozi, Rézi, Gazsi, Zsiga, Margó, Gergõ, Eszti, Kriszta, Jóska, Pista, Böske, Miska, Bori, Biri, Dóri, Kari, Teri, Feri, Gyuri, Mari, Panni, Fanni, Muki, Miki, Sanyi, Manyi, Vica, Viki, Józsi, Mózsi, Médi, Magdi, Helga, Matyi, Tünde, Andi.

6. BABITS MIH+LY: Fekete ország (részlet) Fekete országot álmodtam én ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velõig fekete, fekete,

fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kõ és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nõ és fekete, fekete, fekete világ. ( Mond el fehérrel, pirossal, csíkossal, kockással, de elmondhatod úgy is - ha embere vagy -, hogy imperialista, szocialista, fasiszta vagy kuklukszklán.)

7. WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök (részletek) 9. Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp, meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz.

.

48. Tó vize, tó vize csupa nádszál egy kacsa két kacsa oda-császkál, sárban ezer kacsa bogarászik, reszket a tó vize, ki se látszik.

8. KISS DÉNES: Csitteg-csattog, pitteg-pattog, dibben-dobban, kippen-koppan, rippen-roppan ez a gyár, hol a sok gép, a sok ember, fúr, farag, vág, kalapál.

Kunkorodik göndör forgács, gõzkalapács hubbanik,

Gyárlátogatás

csitteg-csattog, pitteg-pattog, dibben-dobban, kippen-koppan, rippen-roppan, jól halad a munka itt.

9. PETÕFI S+NDOR:

Orbán

Komor, mogorva férfiú Volt Orbán, Bár oly vidám hajnal pirult Az orrán. De hisz mogorva ép azért Volt Orbán, Mert oly vidám hajnal pirult Az orrán. Oka egyébiránt maga Volt Orbán, Hogy oly vidám hajnal pirult Az orrán. Temérdek borfélét ivott Meg Orbán, Vidám hajnal azért pirult Az orrán.

10. SZ GYAKORLATOK

szhi szhé szhe szhá szha szho szhö szhu szhü szi szé sze szá sza szo szö szu szü isz ész esz ász asz osz ösz usz üsz isszi ésszé essze ásszá assza osszo összö usszu üsszü ejszi ejszé ejsze ejszá ejsza ejszo ejszö ejszu ejszü ekszi ekszé eksze ekszá eksza ekszo ekszö ekszu ekszü

etyszi etyszé etysze etyszá etysza etyszo etyszö etyszu etyszü elszi elszé elsze elszá elsza elszo elszö elszu elszü erszi erszé ersze erszá ersza erszo erszö erszu erszü epszi epszé epsze epszá epsza epszo epszö epszu epszü s-sz süszi söszé sosze saszá sásza seszo sészö siszu söszü es-szi es-szé es-sze es-szá es-sza es-szo es-szö

(9-szer)

es-szu es-szü ecs-szi ecs-szé ecs-sze ecs-szá ecs-sza ecs-szo ecs-szö ecs-szu ecs-szü ec-szi ec-szé ec-sze ec-szá ec-sza ec-szo ec-szö ec-szu ec-szü

szív szín szirom színes szék szél széles szem szed szeleburdi szelence száj szám szár számítás szalag szaval szarka szamóca szoba szóda szór szóvicc szõnyeg szöglet szörp szöcske Szudán szúr szúnyogos szülõ szûrõ szükség szíj szid

szigorú színház szén szép szélcsendes szeg szegy szendereg szemez szánt száll szárít szállítás szalad szabad szamár szavaz szoknya szokott szorít szódavíz szövet szögel szõrme szövetkezet szunnyad szurkol szuvas születik szürke szülõház szik szít szivar szivacs szét széf szétcincál szent szelet szerény szeles szánkó számít szárad Szása szakad szavak Szahara szakács szól Szob szomorú szólás szõlõ szöveg szõr szövés szuffita

szurony szusszantás szûnik szürkület születésnap szilva szikla Szíria Szicília széna széle szépséges szelep szelel szemereg szecska száguld szállít számára száz szappan szakáll szamovár szabás szólít szokik szorgalom szocializmus szög Szõd Szõreg szövetség szúnyog szúrat szusz szûk szüret szüzesség sziget szipog szivárvány szilvás szédül szépít Széchenyi Szeged szegény szeder szegecs Száva száda szárcsa százados szalámi szabály szardínia szavazás szójabab

szovjet szorong szókincs szövõnõ szövedék szögmérõ szövegezés szultán szurkál szultánság szûköl szûr születés Szilvia szigony szirt szívesség széjjel szégyen szétzengett szelvény szedeget szeret szerencse számol szájal szárát százas szandál szablya szarkaláb szalmazsák Szováta szonda szótár szociális szõke szökõkút szörnyû szõrözés szundít szurok szundítás szûkül szûröm szüzsé visz ész sebész tengerész vesz halász kamasz gonosz õsz húsz iszik

készétel messze másszál kasza oszolj ússzunk hiszékeny fészek leszáll vadászat aszály asszony viszek Tiszán vissza viszont eszik beszakad úszik tejszín egy szív fekszik lépsz nem szid elszív eperszín más színû vörös szalag Pécs szélén láncszem hisz kész cipész régész tesz vadász tavasz kosz bõsz túsz viszik mészégetõ eszem kászálódik aszal osszon túszunk kiszédül mûvészek beszámol halászat naszád haszon hiszek kiszámít

kiszab iszom veszik leszakít kúszik fejszék egy szék megszédül lopsz nem szép elszédül erszény hússzínû friss szóda kalácsszelet kötszer ápisz mész zenész merész lesz fogász mamlasz hossz lõsz humusz hiszik mésszé teszem házszám massza fosszon buszunk déli szél ügyészek beszánt szabászat kaszál tavaszon kiszed nyiszál kiszalad kiszólít teszik beszabadul nyuszi fejsze egy szem megszed kapsz nem szed elszed persze kevés szék vasszög

kavicsszem metszett fityisz vész csempész rész repesz kalász kopasz orosz szösz autóbusz díszít nézz szét veszem rászáll maszatol nyoszolya bambuszunk régi szék bûvészek beszámít fogászat kaszáló kopaszon pisze kiszáll Tisza viszonyít messzi leszab alkuszik hajszál egy száj megszán köpsz nem száll elszáll eperszár véres szem hess szúnyog bocsszáj harmincszor cisz egész csibész kérész retesz lovász kuvasz porosz jössz kókusz vízszint

részét meszelõ rászán tavasszal koszol kaktuszunk piszék vegyészek beszállít borászat Naszály akasszon díszeleg iszák kiszabadít iszony veszít beszalad alamuszi hajsza egy szalag megszab tépsz nem szab elszalad vérszag kisszerû piros szûr kapocsszög hatszor tenisz penész színész erdész eresz toklász tapasz rossz nõsz fókusz kiszív vészét vesszen gyászát kamasszal gonoszok gyûszû visszér színészek leszárad hadászat Hasszán mamlaszok szisszen isszák

issza kiszól feszít leszakad puszi hajszol egy szoba megszól babszem nem szól elszól bérszolga piros száj varázsszem bocsszõr ötször A szitával szitálunk. - A szél szétfújja a szénát. - Szedegeti a galamb a szemet. - Száguld a szánkó. - Szandálban szalad a fiú. - A szoknya a szobában van. - A szövõnõ szövetet szõ. - A szúnyog nem hagy szundikálni. - A szünidõben a szüleimmel vagyok. Szilvia szõlõt eszik a szobában. - Esztike hosszú szoknyában szaladgál. - Guszti szépen szaval a negyedik osztályban. - A kígyó kúszik-mászik a szikla szélén. - A halászok a Tiszán halásznak. - Szépen meszelik a ház falát. - Õsszel szedik a szõlõt. - Szövetbõl szabja a szabó a szoknyát. - A lisztet meg szokták szitálni. Szil szál szalmaszál. - Szuszi-muszi nyuszika. Hiszi a piszi. - Eszem iszom szuszogok. - Teszek-veszek motoszkálok. - Isze-pisze Esztike. - Kesze-kusza háló. Szisszen-szusszan szöszmötöl. - Össze-vissza szaladok. A színjátszók egy része nem tud szépen beszélni. Pöszén beszélnek. Szilvia szeretett szavalni, de rosszul mondta az sz hangot. Pösze volt. Szomorú volt, hiszen tudta, szépen szavalni pöszén lehetetlen. Eszerint szegény kénytelen volt beszédtanárral veszõdni, hogy sz hangjai szépek legyenek. Legelõször Szilvia megtanulta a nyelve hegyét lent a foga alá illeszteni. Szembe hozta a fogait. Sziszegett. Elõször föl-fölszaladt a nyelve, de elõbb-utóbb megszokta azt, hogy a nyelvét nem szabad a régi megszokott helyére engedni. Amikor a sziszegõket már jól ejtette, szótagokat mondtak: sziszészeszászaszoszöszuszü. Eztán jöttek a szavak: szitakötõ, szilvafa, szõlõszem, teniszlabda disznófalka tavaszi szél. Mondatokat mondtak, amelyekben az sz hang többször szerepelt. Próbálkoztak szavalattal de hamar észrevették, hogy Szilvia vagy szépen beszél, de rosszul szaval, vagy szépen szaval, de rosszul beszél. Tovább kellett sziszegni. Amikor Szilvia már beszélgetve jól ejtette az sz hangot, újból kezdtek szavalni. Egyszer jól ejtette a sziszegõket, egyszer rosszul, de már többször jól. Tíz hónapi munkába került, míg kialakultak az sz hangok, de még aztán tovább kellett figyelni egy darabig, hogy el ne tévessze a sziszegõket. Több mint egy év után szûnt a pösze beszéd. Szép a szemem.

Szép a szájam. Szép a szoba. Szép a szõnyeg... Eszik Szilvia. Eszik Gusztáv. Eszik a nyuszi. Eszik a disznó... Széket viszek. Szénát viszek. Szalmát viszek. Asztalt viszek... Szilvát eszem. Szõlõt eszem. Tésztát eszem. Káposztát eszem... Hosszú Hosszú Hosszú Hosszú

szalag. meszelõ. vesszõ. piszkafa...

Köszön Köszön Köszön Köszön

a a a a

vadász. halász. bûvész. színész...

Szánom bánom, -színe-java, -egy a haszna, -nesze neked, bánja a szösz. - szõ-fon, tesz-vesz, -székely támad, székely bánja, -tisztelet a kivételnek, - anyámasszony katonája, -majd felfalja a szemével, -ne szólj szám nem fáj fejem. szil-szál-szalmaszál lengõ hinta messze száll jön a vadász fúj a szél nyuszi iszkol szalad fél eszem-iszom dínom-dánom szõlõ szilva van a tálon ingó-bingó hosszú fûszál fúvó szélben lepkét hintál itt a hajnal kél a szellõ száll a légben könnyû felhõ Szilvi hosszút sziszegett, Eszti néni nevetett: jól van Szilvi, nagyon jó volt, jól szisszentél, messze szólót. Mondjad: sziszészeszásza, iszi észé esze ásza. Jöhetnek a szavak szintén, szépen mondjad, épp úgy mint én:

szívem, székem, szemem, szám, szellõ, szõlõ, szünet, szán, iszom, eszem, sziszegek, teszek, veszek, piszegek, hosszú szoknya keszkenõ piszkafa meg meszelõ. Szépen szól a Szilvi szája, büszke nagyon a mamája. A halász a Tiszán halászott, hosszan ült hasztalanul. Bosszankodott. Hopsz, lesz valami a hálóban. Húzta, húzta, húzta, nem tudta kiszedni. Jaj-jaj a hal húzta vissza a halászt. Egészen a szigetig úszott vele. Szegény halász ott kászálódott ki. A hal aztán büszkén mutatta uszonyaival a keszegeknek: ilyen hosszú halászt fogtam. Sok Sok Sok Sok Sok Sok Sok Sok Sok

szilva. szék. szem. szánkó. szappan. szó. szõlõ. szúnyog. szülõ.

Csupa Csupa Csapa Csupa Csupa Csupa Csupa Csupa Csupa Zsuzsi Zsuzsi Zsuzsi Zsuzsi Zsuzsi Zsuzsi Zsuzsi Zsuzsi Zsuzsi

szív. szén. szem. széj. szalag. szó. szög. szú. szünet. szitál. szédül. szemtelen. számol. szalad. szól. szõke. szundít. születésnapja.

Színes szivacs. Széles zászló. Szeles utca. Szalagos mackócska. Szájas kisasszony. Szomjas cicuska. Szõnyeges szobácska. Szûkös csészécske. A zizi színes. Zenél a díszdoboz. Sündisznócska mozog a bozótban.

A faház meszes. Hízik a disznó. +zlik a szilvásgombóc. A szalmazsákban zizeg a szalma. Finom a mazsolás kalácsszelet.

ILLYÉS GYULA: Mozdony S-sz, beh sok súly! Meg se mozdul! Friss szenet, ha bekapok: messze, messze szaladok, szaladok...

NEMES NAGY +GNES: Mi van a szobában? (részlet) A szobában van az asztal, leterítve szép damaszttal. A szobában van a szék. Nem mondom, hogy csodaszép.

FAZEKAS ANNA: Fûrész, fejsze, kalapács Fûrész fejsze kalapács, kalapács, fészert eszkábál az ács. Fúró vasszög reszelõ, reszelõ dolgozik a szerelõ.

Köszöntõ anyák napjára (népköltés) Már megjöttünk ez helyre, anyánk köszöntésére. Anyám, légy reménységben, Köszöntlek egészségben. Amennyi a zöld fûszál, égen ahány csillag jár, májusban a szép virág: annyi áldás szálljon rád.

GAZDAG ERZSI: Hófarsang Északi szél, mit csinálsz? A dudádon mit dudálsz? - Du-du, mindig ezt fújod. Azt várom, míg elunod. Most meg szederfánkra ülsz, s szederfánkon hegedülsz. Táncra hívod a havat odakint a fa alatt. Hófarsang van. Itt a tél. Azért dudál ez a szél. Egy szál zenész magában sípol, dudál a bálban.

TÉNAGY S+NDOR: Bolondos mondóka Héttõn egy szem makkot leltem, kedden délben földbe tettem, szerdán este vödröt vettem, csütörtökön megöntöztem, pénteken csak nézegettem, szombaton már büszkélkedtem, s akár hiszed, akár nem: vasárnap az én tölgyfámról, annak mind a tíz ágáról száz szem makkot leszedtem.

BUDA FERENC: Messzi nyargal Messzi nyargal a zivatar, elrepül a szelek szárnyán, zeng a mezõ, pendül a dal, fennen fénylik a szivárvány.

FEKETE GYULA: Vonatosdi Pszüh... pszüh... -szisszen a pára: indul a gõzös nemsokára. Szuh... szuh... -szusszan a mozdony: áll a bakter már a poszton.

Klitt... klatt... - kattog a váltó: szabad a pálya! -lobog a zászló. Aki velem nem utazik, gyalog mehet Rakamazig... Csattog a vas... hull a szikra hull... Hallod-e, most... nekiszabadul,... hogy zakatol?... Egyre csak azt... ziki-zakatolja: a vasutas potyautas... potyautas a vasutas, jól van néki dolga!

Egy szög miatt (angol gyermekvers) Egy szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett a csata miatt az ország elveszett máskor verd be jól a patkószeget! (Károlyi Amy átdolgozása)

KOSZTOL+NYI DEZSÕ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet) Este, este... +rnyak ingnak, és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonatfütty messze-messze. És a csend jõ.

Alszik a homályos éjbe künn a csengõ. A díván elbújik félve. Szundít a karosszék. +lmos a poros kép. Alszanak a csengettyûk. Alszanak már mindenütt. A játékok, a karikahajtók, a szegény tükör is hallgatag lóg. Ó, a néma csengettyûk. Az óránk is félve üt. Alszik a cicánk s a vén szelindek, föl ne keltsük -csitt -e sok-sok alvót. Alszanak a régi réz-kilincsek s alszanak a fáradt, barna ajtók.

RADNÓTI MIKLÓS: Éjszaka Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergõ búzaszemekben a nyár; alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az õsz és lopni lopakszik az éjben.

A három selyp (népmese) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy asszony, s annak három lánya. Szépek voltak, szelídek, szerények, szemrevalók, de mind a három olyan pösze volt, mintha csak egy foguk se lett volna. Már itt lett volna a férjhez menés ideje, de ha megszólaltak, minden legénynek elment tõlük a kedve. Egyszer egy idegen legény toppant be hozzájuk. Nosza az asszony mindjárt kávét tesz föl, hogy majd szépen megkínálja vele a legényt, de a lányoknak megtiltotta, hogy egyetlen szót is szóljanak, beszél majd õ helyettük is. Hallgattak is szépen, míg el nem kezdett futni a tej. Akkor aztán a nagyobb elkiáltja magát: Put a té, put a té! A középsõ meg: Ne folj te, nem fabad befélni! A legkisebb is megszólal persze: De drága a té, péndér addák! Nosza elszaladt a legény. Szaladt, szaladt, még a kávét sem várta meg. Osztán még most is házasodik, ha eddig meg nem házasodott.

KOSZTOL+NYI DEZSÕ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet) Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betûket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok más színû tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színû, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikító, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égõ-pirosat, vérszínût, mint a mérges alkonyat és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem.

11. C gyakorlatok: ci cé ce cá ca co cö cu cü ic éc ec ác ac oc öc uc üc ici écé ece ácá aca oco öcö ucu ücü etyci etycé etyce etycá etyca etyco etycö etycu etycü ekci ekcé ekce ekcá ekca ekco ekcö ekcu ekcü elci elcé elce elcá

elca elco elcö elcu elcü szici szécé szece szácá szaca szoco szöcö szucu szücü cs-c

(9-szer)

csüci csöcé csoce csacá csáca cseco csécö csicü csicü ecs-ci ecs-cé ecs-ce ecs-cá ecs-ca ecs-co ecs-cö ecs-cu ecs-cü esz-ci esz-cé esz-ce esz-cá esz-ca esz-co esz-cö esz-cu esz-cü cím cián citrom címez cél cégér célkitûzés cement centenárium cápa comb cucli

cica cink cifra cinkos cédula cérna céklás centi ceremónia cáfol copf cuppan cipõ cinke cirógat címzés cégtábla célratörõ célzatos cella center cárizmus coboly cudar cimbalom cipel ciripel címszó célpont cérnászacskó céloz cent ceruza cáfolat col cukrász ciklámen cicoma cirok cincogás cég célrepülés cédulázás Cegléd cenzúra cammog cövek cukrászda cikcakk Cili címer címes céh cégjelzés cédrus Cecília

cenzor cafrang cölöp cukorka cin civil cirka cicás céllövõ cédulás cégéres Celsius cezúra cakkos Zürich cumi vicc léc necc pác dac kóc kötsz futsz bíbic vigéc vetsz Vác Bugac móc Regõc luc tanítsz szanitéc metsz látsz adsz bohóc teknõc dúc slicc vétsz hecc akác kukac palóc befödsz tudsz

skicc éc-péc-kapuléc ec-pec-kimehetsz rác

akadsz kanóc ütsz strucc lassítsz Regéc ketrec srác malac vadóc futsz hazudsz vadítsz védsz jegec sokác sápadsz daróc hûtsz kuruc javítsz síléc perec játssz tapadsz tanonc sütsz Bucz Mici lécét ecet fácán kacat pocok döcög Laci deci pici vécé metszet játsszál vacak bohócok pöcök katica foci

bicikli pévécé becenév rácáfol Maca mócok

teknõcök boci Béci kicipel ábécé december fácános pacal kocog röcögtet buci anyuci icipici récét jegeces pálcát vacakol mocorog röcögök Ica hoci Lici jércét neccet tálcát kacag kócos ötszög Teca koccan megcirógat lánc elcammog kis cica lesz cím fércel megcéloz tánc elcipel kis cél lesz cég mérce megcáfol sánc alcím kis cement lesz centi tercel megcukroz ránc polc kis cár lesz cápa

arc lakkcipõ kanca filc kis cövek lesz comb érc megcímez boncol töltsz kis cucc lesz cica durcás Cili a cicával játszik. - A cipõbolt cégtábláján cé betû van. - A cementet Cegléden vettük. - A cápa nagyon nagy állat. - Cammog a medve. - Finom a libacomb. - A cövek, a cölöp fából van. - Cumival cuppog a pici baba. Cipõt pucol Micike. - Kocog a paci, döcög a hintó. - Laci viccet mond. - Teca kacag. - Ici-pici Micike. - Vicik-vacak hitvány kacat. - Diceg-döcög a koca. - Bice-bóca bocika. - Inci-finci malacka. - Kuckuc, ne köhögj. - Maci Laci tévé maci. - Kacag-kuncog a bohóc. Cilike picike cicája meghûlt. Hapci, hapci, hapci-ci. Talán picit hideg volt a tej, vagy éjjel a fal mellett vacogott, ott hideg volt a hely. Hapci, hapci, hapci-ci. Köhögött a cica, hiába nyalogatta, pucolgatta, melengette a mamája. Mici cica nem gyógyult meg a picike. Cilike tejet melegített, egy pici tálba öntötte, egy icike-picike tablettát tett a tejbe. Két nap múlva a cicuka meggyógyult, nem hallatszott a hapci, hapci, hapci-ci. Micike nem tudott tanulni a pici Lacikától, meg a nyávogó pici cicától. Bejött a mamájuk, cumit adott Lacikának. Lacika elhallgatott, de Micike picike cicája tovább nyávogott. Micike elvette a cumit a mélyen alvó Lacikától, odaadta Micu cicának, nyugodtan tanulhatta tovább a leckéjét.

Pici Pici Pici Pici

cica. cipõ. cinke. cédula...

Játszik Játszik Játszik Játszik

Cili. Laci. Mici. a cica...

Vacak polc. Vacak cimbalom. Vacak cipõ.

Vacak cégtábla...

Cili hívja cicáját, ici-pici cilukáját, hívogatja: ci-ci-ci, ci-ci-ci-ci-ci-ci-ci-ci. Laci játszik a kuckóban kockával meg macival, Ica, Vica képet bámul, a képen egy boci van. Mondok kilenc állatot, cé betû van benne, mondjad velem hibátlanul, mintha könnyû lenne: cápa, fácán, boci, paci, cinege, meg katica, koca, cinke, pici maci, mondd utánam Lacika.

Szép Szép Szép Szép

cipõ. cégtábla. Cegléd. cápa...

Húsz Húsz Húsz Húsz

cinke. cica. cédula. centi...

Csendes Csendes Csendes Csendes

cincogás. ciripelés. cuppantás. kacagás...

A pákosztos cicácska tejesköcsögöt talált a táIcán, a tálca a polcon volt, -A koszos koca kilenc malacával a pocsolyában cammogott. -A lusta mackó téli álmát alussza a kuckójában. - A pettyes katicácska pici fûszálacskán mászik. - A hatalmas cápa a Csendes-óceánban ficánkol. -A fácánkakas pompás színes tollaival délcegen lépked. Lacika mackóban van, Micike pedig kockás szoknyácskában. -A kacsacombot ecetes céklával esszük. -Kilencvenkilenc, egy híján száz. -Az asztalos colstokkal méri a deszkákat, ha polcot szab.

SEBÕK ÉVA: Cinegenóta A borókaligetben, hol a fák törzse mazsolabarna, élt egy cinege, cin-cin-cinege, szép tolla tarkabarka,

valódi tarkabarka.

A borókaligetben, hol a bokrok zöldek, akár a körte, szállt az a cinege, cin-cin-cinege, röpdösött körbe-körbe, folyton csak körbe-körbe. A borókaligetben, hol a gombák kalapja barackos sárga, gyûjtögetett a cin-cin-cinege ezüst dalt ezüst kosárba, ezüst dalt ezüst kosárba.

TARBAY EDE: Félnótás nóta Volt egy legény, Cibere, volt néki egy szekere, hej, Cibere, Cibere, hiányzott egy kereke. Volt egy leány, Dilinkó, muzsikája tilinkó nem volt, csak fél kótája, félig szólt a nótája. Nótáztak és leszálltak, amerre csak a népek mind

döcögtek, meg fölültek, kocogtak, kacagtak.

CS+NYI GYÖNGYI: Kéregetõ - Plim-plim,.cin-cin! -Picinke citeráját a cinke kertek alján pengeti, verkliként nyekergeti. - Cin-cin! Téli, picinke kéregetõ a cinke, citeráját pengeti, rezegteti, zengeti.

TAMKÓ SIRATÓ K+ROLY: Óc Óc, póc, galambóc, fekete gombóc.

Óc, póc, babakóc, fülem mellett van egy kis póc. Ecki, becki, tengerecki, Tengerecki Pál!

Icinke-picinke (népmese) Volt a világon egy icinke-picinke asszony. Annak az icinke-picinke asszonynak volt egy icinke-picinke tehene. Azt az icinke-picinke tehenet megfejte egy icinke-picinke sajtárba. Abból az icinke-picinke sajtárból azt az icinkepicinke tejet beleszûrte egy icinke-picinke szûrõn egy icinke-picinke fazékba. Azt az icinke-picinke fazekat rátette egy icinke-picinke padra, s befedte egy icinkepicinke fedõvel. Volt annak az icinke-picinke asszonynak egy icinke-picinke cicája. Az az icinke-picinke cica odament az icinke-picinke fazékhoz, felborította az icinkepicinke tejet. Ezért nagyon megharagudott az icinkepicinke asszony. Felkapott egy icinke-picinke nyújtófát, és úgy megütötte vele az icinke-picinke cicát, hogy mindjárt elszaladt. Ha az icinke-picinke cica el nem szaladt volna, talán az én icinke-picinke mesém is tovább tartott volna.

MÓRICZ ZSIGMOND: Iciri-piciri Ajaj, hol volt hol nem... Volt egyszer egy iciri piciri házacska; ott lakott egy iciri piciri kis macska. Volt annak két iciri piciri kis ökre, rákaptak egy iciri piciri kis tökre. Csizmát húz az iciri piciri kis macska,

hová lett az iciri piciri barmocska. Bejárja az iciri piciri kis erdõt, s nem leli az iciri piciri tekergõt. Bejárja az iciri piciri kaszálót, s nem látja az iciri piciri kószálót. Rátalál egy iciri piciri kis tökre, bánatában iciri picirit meglökte. Felfordult az iciri piciri tököcske, benne a két iciri piciri ökröcske.

Megörült két iciri piciri ökrének: Vége van az iciri piciri mesének!

12. Z GYAKORLATOK zi zé ze zá za zo zö

zu zü iz éz ez áz az oz öz uz üz izzi ézzé ezze ázzá azza ozzo özzö uzzu üzzü emzi emzé emze emzá emza emzo emzö emzu emzü egzi egzé egze egzá egza egzo egzö egzu egzü elzi elzé elze elzá elza elzo elzö elzu elzü erzi erzé erze erzá erza erzo erzö

erzu erzü szizi szézé szeze százá zsaza zsozo szözö szuzu szüzü szicizi szécézé szeceze szécázá szacaza szocozo szöcözö szucuzu szücüzü zsüzi zsözé zsoze zsözá zsaza zsázö zsezo zsézu zsizü edzi edzé edze edzá edza edzo edzö edzu edzü zizi Zénó zendül zálog zab zokni zöld zuhany zümmög

zigóta zéró zeng zár zakó

zokog zömök zúg züllött zihál zérus zebra zápor zabla Zoltán zönge zubbony zûrzavar zilált zé betû zerge závár zakatol Zója zökken zuhan zûr zizeg zene zengés zárva zabál zongora zöm zuhog zümmögés zivatar zeke zenész zárka zaj zord zörög zúzmara züllik íz méz evez máz az hoz õz húz ûz víz géz nemez gáz gaz

doboz köz nyúz fûz tíz kéz lemez váz halmaz toboz ötvöz kalauz tûz hízz nézz tegez megaláz falaz koboz gyõz blúz bûz Aliz indonéz felez magáz kanalaz nyomoz idõzz tunguz betûz remíz réz nevez ádáz Rakamaz fokoz fõz grúz gyûrûz hízik nézzék ezzel vázát azzal ózon özön húzzuk ûzzük izzik mézzé vezet házát gazzal

hozzon gyõzzön nyúzzuk tûzünk

tízig idézés kezet lázát kazal pózol fõzzön blúzunk tûzzük vizit elnézés lemezek Lázár bazalt bozót özönöl kalauzunk güzü Gizi mézédes erezet rázás haza bozont közön megkoszorúzzuk fûzzük bízik igézés rezet gázálarc laza dolgozzon elõzzön nyúzzuk betûzzük ki Lizi rézzé rendezzen fázás lábazat rozoga gõzös grúzunk szüzük izé mézzel evezés

váza lazít dolgozik huzat vizet hézag bezár mázol azért Rozi nyúzza vízállás nézzük bezavar ázik vazelin hozzá búza izzad Gézám bezörget fázik hazám hozza dugóhúzó izom Rézi lezuhan lázít azóta mozi duzzog kizöldül lézeng kezünk rázúdít lazán józan buzog ízület kézzel mezõ rázendít hazudik rozzant húzok nem zizeg lagzi elzengi nemzet megzendül elzárkózik

nem zár megzápul elzavar nem zakatol megzavar elzongorázza nem zokog legzordabb felzörög nem zöld megzörget elzúg nem zúg megzúzódott elzüllik

A zizi zizeg. -A zé betû nehéz betû. -Zene zeng. - Nagy zajjal zakatol a vonat. - Zoltán zokog. -Zúg a zuhany. -A mezõ zöld. -A víz eloltja a tüzet. -Az õzike nézegeti magát a vízben. -A kazánban ég a tûz. -A zümmögõ méhek mézet gyûjtenek. -A ház mellett zöldell a fû. Izeg-mozog Zolika. -Tûzzel-vízzel vigyázzál. Azom-fázom, nem izzadok. -Kézen-közön eltûnt. - Ezzelazzal-amazzal. - Zimmeg-zümmög a mezõ. - Vigyázz, ha jön a vonat! Az õzike a zöld mezõn legelgetett. Miközben legelt, nézegetett ide-oda vigyázott, fülelt, nehogy a vadász jöjjön a közelébe. A közeli bozótban megmozdult valami. Az õz mozdulatlanul állt néhány pillanatig, aztán felszökkent, tagjait elnyújtva szinte úszott a mezõ fölött. A bozótból a vadász odalõtt. Az õzike azonban eltûnt a fák között. A hegyek zengve visszhangoztak a zajtól. Aztán nem hangzott egyéb, pusztán a mezõ zümmögött halkan. Zoli vizet hoz. Zoli mézet hoz. Zoli hozza a vázát. Zoli hozza az evezõt... Zenél Elza. Zenél Zoltán. Zenél Lizi. Zenél Gizi... Tíz doboz. Tíz toboz. Tíz zokni. Tizennégy ház...

VARGA KATALIN: Gyermekversek

Ez itt a kék kannám. Ez a violám. Vízzel töltöm kannámat. Öntözöm violámat. Ez itt Ez meg Vízzel Itatom

a kék tálam. a tyúkom. töltöm tálamat. a tyúkomat.

Tûz, tûz, tûz! Ott a tûz ! Eloltanám, de nem teszem. Mivé lenne a két kezem? Ó mint tûz! Méz, méz, méz! Itt a méz ! Üvegtála teletöltöm, illatozó mézzel töltöm. Itt a méz! Víz, víz, víz! Ott a víz ! Túl a mezõn kéken villan. Kék vizén a ladik illan. Ó kék víz!

Szilvia zizit eszik. Széna zizeg a kazalban. Szegeden zene szól. Százan száz zászlót visznek. Szabja a zakót a szabó. Szól a zongora. Szövõgép zörög a gyárban. Szúnyog zümmög a szobában Zsuzsi zenél. A dézsában víz van. A mazsola mézízû. A vizsla belegázolt a vízbe. Mázsálják a zabot. A zsebemben zizi van. Bözsi moziba ment. Dezsõ zongorázik.

Zoli és Zsolti a tûzõ napon pici zsömlécskéket csinálnak

vizes homokból. -Zenélnek, muzsikálnak a széles utcán a fölcicomázott lakodalmasok. -A tûzoltók sebesen száguldanak a tûzesethez. - Száz meg száz az éppen kétszáz. -A zsömle zizeg a zacskóban. -Géza és Dezsõ hazafutnak a zuhogó esõben. -A vizeskancsó nem mázas edény. -A pici õzike csetlik-botlik, sehogy sem áll a lábán. -Zakatol a füstös vonat, sebesen száguld.

VARGA KATALIN: Gyermekversek Tüzet vittem elejtettem, tûzbe majdnem beleestem, tüzes volt a lapátom is, meggyulladt a kabátom is. Tûz! Tûz! Tûz! Ne játssz vele, lásd, hogy tûz Vízbõl mertem, vizet mertem, víztõl én is vizes lettem, mert a vízbe beleestem, vízre többé nem mehettem. Víz! Víz! Víz! Jaj de hideg a mély víz!

Házasodik a manó. Van-e ház itt, eladó? Nincsen itt más eladó, csak egy csizma, lakható. Erdõn, mezõn aki van, ma még táncolni akar. Nosza fogjuk a csizmát, építsük be a tisztást.

LELKES MIKLÓS: Vitorláson 1 x 10 az tíz. Csobog kéklõ víz. 2 x 10 az húsz. Szellõ-csikó húz. 3 x 10 az harminc. Amíg húz, hát baj nincs. 4 x 10 az negyven. Csuda jó a kedvem! 5 x 10 az ötven. A túlsó part ködben. 6 x 10 az hatvan. Bodri reánk vakkan. 7 x 10 az hetven. Büszke sirály rebben. 8 x 10 az nyolcvan. A mentõv hol van?

9 x 10 kilencven. Ha kell, vízbõl kimentsen! 10 x 10 az éppen száz. Vízbe ne ess, kis pajtás!

ILLYÉS GYULA: Munka Az elsõ megrázó élményem a kerék-abroncsozás lett. Harapófogókkal ragadták meg a segédek a hatalmas széntûzben izzó vaskarikát. +gy futottak vele a fakerékhez .Az egyik inas a nagykalapácsot tartotta, a másik a vödröket. A vaskarikát, amely fehérenizzó állapotban tágult, a kerékre helyezték. Apám villámgyorsan kezelte a kalapácsot. Közben vezényelt. A fa tüzet vetett. Odazuhintottak egy félkanna vizet. A kerék gõzt s füstöt lökött. Újból tûz lobbant. Újra víz. Aztán az utolsó gõz-bokor is szétlebbent.

Az õzike a zöld mezõn legelgetett. Zizzent a bozót. Az õz odanézett, mi az a zaj? Valami izeg-mozog a bozótban. Géza ült ott fényképezõgéppel a kezében. A hiú õz azonnal mozdulatlan pózba vágta magát. 13. S GYAKORLATOK s-u s-ü s-o s-ö s-a s-á s-e s-é s-i su sü so sö sa sá se sé si us üs os ös as ás es és is

ussu üssü osso össö assa ássá esse éssé issi ut-su üt-sü ot-so öt-sö at-sa át-sá et-se ét-sé it-si ulsu ülsü olso ölsö alsa álsá else élsé ilsi ursu ürsü orso örsö arsa ársá erse érsé irsi uksu üksü okso öksö aksa áksá ekse éksé iksi sz-s szisü szésö szesu szásü szasa szosá szöse szusé szüsi

(9-szer)

isz-su isz-sü isz-so isz-sö isz-sa isz-sá isz-se isz-sé isz-si ucs-su ucs-sü ucs-so ucs-sö ucs-sa ucs-sá ucs-se ucs-sé ucs-si ic-su ic-sü ic-so ic-sö ic-sa ic-sá ic-se ic-sé ic-si

súly, suba, suttog, suhan, súg, sunyi, súgó, suhint, sugár, súrol, surran, sudár, súrlódás, súrolókefe, surrog, sugdolódzás, suhanc, súlyemelés, súlyosbít, súlyzó, sütemény, sült, süket, süt, sül, sütõ, süveg, süllyed, sûrû, sügér, sürgés-forgás, sürget, sürgöny, sündörög, süketség, sündisznó, sütõkemence, süllyesztõ, só sólyom, sovány, sonka, sok, soha, sólet, som, sor sorompó, sodrófa, sógor, sorrend, sorvad, sótartó, soros, sokszor, sorozat, sorakozás, sorszám, sorsjegy, sósborszesz, sövény, sõt sötét söprû, söpör, sör, sörény, sömör, söntés, sötétség, sörözõ, söröskancsó, sötétzöld, sajt, saláta, sakál, sakk, salak, satu, savanyú, sapka, sarok, saroglya, sajtár, sarkantyú, saru, Sarolta, sakkozás, sajátságos, sajtószabadság, sarjadzás, sál, sámli, sánta, sáv, sámfa, sápadt, sás, sáska, sár, sátor, sárkány, sárga, sárgarépa, Sári, Sándor, sápadság, sárcipõ, sárgabarack, sárgaréz, Sárospatak, semmi, segéd, senki, selyem, selejt, seb, segít, seper, selyemhernyó, semerre, sereg, seregély, serény,

sebész, sebláz, segédeszköz, segédszemélyzet, segítség, séta, sétahajó, sétabot, sétány, sérült, sérteget, sérv, síp, sí, siet, sima, simogat, sík, sikál, sikít, sír, sirály, Simontomya, siker, sikátor, sintér, sivár, sietség, sípszó, sízik, sincs, sípcsont, síléc, sikkaszt, hús, tus, Etus, mókus, kapus, bús, fuss, koldus, Rókus, trópus, borús, darus, árus, pszichológus, bacilus, hûs, üss, kisbetûs, hegedûs, gyûrûs, becsüs, hatos, kalapos, lakatos, alapos, fokos, okos, dolgos, gyalogos, aranyos, darabos, akaratos, takaros, traktoros, haragos, kormos, szalagos, zajos, maszatos, piszkos, mocskos, dacos, csapos, ötös, õs, öblös, hõs, tejfölös, felelõs, ijedõs, büdös, erõs, rögös, vörös, Kõrös, sörös, pörös, bõröndös, szellõs, szöszös, közös, közömbös, szõrös, göcsörtös, csõrös, kakas, magas, has, vas, talpas, vajas, havas, kas, farkas, garas, hármas, bogaras, agyaras, Fogaras, tarajas, fazekas, hazafias, húszas, harcias, szorgalmas, mocsaras, ás, lakás, más, bontás, pompás, lopás, vágás, állás, rakás, akarás, vakarás, takarás, harapás, nyaralás, aratás, szabás, csapás, csodás, szántás, kaszálás, kúszás, úszás, leves, les, kedves, hetes, hentes, egyes, begyes, veres, egres, keres, deres, eres, epres, repes, hitves, csendes, kezes, ecetes, zsebes, cserepes, zengzetes, kés, és, bélés, kevés, ülés, üdülés, kiütés, fütyülés, kerítés, terítés, erõdítés, fürdés, gyûrés, tûrés, sûrítés, rés, derítés, csípés, zizegés, zsindelyezés, szigetelés, bicegés, színezés, kis, Pilis, Julis, hamis, Maris, kõris, tigris, Boris, búsul, fussunk, húsunk, kapusunk, logopédusunk, jussunk, oson, kalaposok, lakatosok, bolondosok, hatosok, kösöntyû, ötvösök, õsök, hõsök, kössön, felelõsök, hasam, Kassa, lassan, magasan, tilalmasan, vasal, hasal, ássál, kását, lássák, állását, hallását, látását, vallását, mese, Emese, esemény, keselyû, vese, begyesen, késés, vésés, egészség, készség, vitézség, ügyészség, Misi, kisiklott, kisiet, hamisít, kisimít, visít, tusa, búsan, fussak, USA, öttusa, gyanúsan, juhsajt, falusi, dúsít, búsít, gyanúsít, árusít, trópusi, óvatosan, alaposan, mosat, hangosan, okosan,

vasárnap, hasát, magasság, nyakasság, hazafiasság, lassít, hasít magasít, havasi, vasipar, alkalmasint, ásó, vásott lakások, szántáson, másol, kopások, ásít fásít megmásít alásimul, rásiklik, rásípol, esély, besétál, tessék, etessél, vessél, lesérül, vésõ, késõbb elésöpör, késõn, felésöpör, vésõk, elsuttog, felsüvít, felsóhajt, elsõ, belsõ, elseje, korsó, borsó, harsog, Varsó, harsány, versek, társít, hárs, mars, legsudárabb, megsült, legsoványabb, megsajnál, megsegít, 20 sütemény, 20 suba, 20 sonka, 20 sajt, 20 sétabot. Súg a súgó. -Sütik a süteményt. -Sós a sonka. Sötét a sövény. -Savanyú a saláta. -Sárga a sál. -Semmi sem. -Sétabottal sétálunk. -Síppal sípolunk. A sikló siklik a sásban. -A süni oson a keskeny ösvényen. -Annuska mesét olvas. -Tessék sóssütemény. Asóval ássák a földet. -A vasalóval vasalnak. - Finom a húsvéti sonka. -Havas esõ esik. -Keskeny a vasúti sín. Festékkel festi a kifestõkönyvet a kislány. .Mesekönyvbõl olvassák a mesét. -Fésûvel fésülködnek. Mese-mese meskete. - Tessék-lássék. - Sebbel-lobbal. - Se lát, se hall. - Véges végig. -Meg se kottyan. -Idesüss. Üsse kõ. -Aki nem siet, elkésik. -Ahogy esik, úgy puffan. -Esõ után köpönyeg. -Ami késik, nem múlik. -Végestelen végig. -Lassabban a testtel. -Oda se neki. -Ez se jó, az se jó. -Ha te úgy, én is úgy. Annuska és Sanyika keskeny úton sétálgattak. Melegen sütött a nap. Július volt. A kislány és a kisfiú leültek a hûvösbe egy fa alá. Sanyi ijedten pattant fel: tüskébe ültem. Nem tüske, nevetett Annuska: süni. A kis állat félelmes tüskéi, mint hegyes tövisek védték a sünike testét. Jó lenne magunkkal vinni, mondta Annus. Hogyisne, meg se lehet fogni, felelte Sanyika, te még nem tudod, milyen hegyesek a süni tüskéi! Különben siessünk, esni fog! Valóban, pillanatok alatt sötét felhõk gyûltek fölöttük. Helyes, fussunk mondta Annus, és otthagyva a kis sünit, sebesen futottak fedél alá. Másnap ismét végigsétáltak az ösvényen. Megint ott volt a kis süni, de beteg volt. Betették a sünit a táskába, és siettek vele, hogy segíthessenek. A táskát a konyhába, a sámli mellé tették, és a veteményesbe mentek salátát tépni a süninek. Lompos kutya beosont a konyhába. A sámli mellé settenkedett. Gondolta, kilopja a táskából, ami benne van. Sajtot, sonkát sejtett benne. Óvatosan bedugta a fejét: ki sem tudott gabalyodni. Táskával a fején vágtatott a veteményesbe. Széles Széles Széles Széles Széles Széles Széles

suba. sütõ. sonka. sövény. sajt. sál. selyem.

Széles sétahajó Széles sítalp.

Vicces Vicces Vicces Vicces Kilenc Kilenc Kilenc Kilenc Kilenc Vizes Vizes Vizes Vizes Vizes Vizes Vizes Vizes Vizes

süveg. sapka. sétabot. mese. sütemény. sólyom. sakk. sajt. sámfa. salak. sás. sín. lakás. kés. mosóteknõ. mosogatótál. ásó. táska.

Zsuzsi csomagjában sajt van. A zsákban csokoládét hozott a Mikulás. A dézsában pancsol Annuska. Zsolti ecsettel fest. Dezsõ bácsi mesél A zsemlét elcsente a kiskutya. A zsebemben nincsen semmi. Mazsolás kalácsot sütött Emese. A vizsla csontot és húst eszik. Zsóka locsolja a muskátlit.

VARGA KATALIN: Süt a mama Süt a mama, süt. Süt a mama, süt. Sárikának, Marikának, süt a mama süt. Süt a Süt a Túrós mákos süt a

mama, süt. mama, süt. rétest, rétest, mama süt.

Rétest ettem kettõt, Te is ettél kettõt, Kis Kelemen Zakariás evett tizenkettõt.

DONASZY MAGDA: Itt a kifli ltt a kifli: ropogós! Kicsit édes, kicsit sós! Kakastejjel sütötték: a kemence meg a pék.

ORB+N OTTÓ: Napkérlelõ Süss ide, süss ide, édes nap, addig jó, míg fényes vagy!

Népi mondóka Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit: lisztbõl legyen kerekes, töltelékes, jó édes. Sodorva, tekerve, túróval bélelve, csigabiga rétes, kerekes és édes. Súlyos Súlyos Súlyos Súlyos Keskeny Keskeny Keskeny Keskeny

suba. sín. vas. ásó...

Vastag Vastag Vastag Vastag +sít +sít +sít +sít

sál. kés. vasút. ösvény... sütemény. sonka. bélés. vésõ...

Annus. Pista. Jóska. Misi...

Sanyi mesél. Édesanya mesél.

Böske néni mesél. Jánoska mesél... Sós Sós Sós Sós

a a a a

sütemény. sonka. hús. leves...

Süt a nap, süt a nap, nagyon süt a nap, Annus, Sanyi sétálnak a hûs fák alatt. Esik esõ, nem süt a nap, Annus, Sanyi otthon vannak, okos kislány most nem sétál, otthon ül, vagy ablakban áll.

Este, este, késõ este, elpihen a baba teste, álmos a kis Jánoska, jólesik a vánkoska. Ess esõ hevesen, nõjön a fû kedvesen, fényesedjen a faág, mosolyogjon a világ.

A kis kakas ásott, ásott, fölásta a fél világot, sóskát vetett a földbe, leste, leste megnõ-e. Esõ esett, sütött a nap, nõtt a sóska napok altt, boldog volt a kis kakas, tele is lett négy nagy kas. Süss fel nap, fényes nap, a kis libák, hûs fûben, megfagynak. TARBAY EDE: Macskazene (részlet) Síp, síp, nádsíp fújd a végit, felvisít.

DON+SZY MAGDA nyomán: Mókusgondok -Makkos mókus! Fenn a fán,

Mi a bajod kis komám? -Hej! Egyedem-begyedem, Tanakodom: mit egyem? Seje-huja! Lombos ág, Bekapom a mandulát, Nekiesem sebesen, Hej! Egyedem-begyedem.

KORMOS ISTV+N: Mese Vackorról A csavargás Volt egy boglyos, lompos, loncsos, és bozontos, Vackor nevû kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. Az volt ám csak nagy csavargó, egész nap járta az erdõt hiába kereste anyja, bömbölt utána apja. Addig, addig, míg elérte, el az este. Este, este, csöndes este sötét a távol a messze sötét a hegy és az erdõ. Fenn az égbolt elsötétül, a kék sötétebbre kékül sötét dunyha: száll a felhõ. Fél is ám a kicsi medve, mert elmosta, el az este, elmosta az árkot-bokrot, amin által lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó az otthonát megkeresse. És bánatában, vigasztalan búsultában szíve majdhogy megszakad.

Hát az apja mit csinál? Sûrû erdõn csatangolhat, barlangokban barangolhat, míg egy fa alatt meglátja, ölbe kapja csöpp fiát: És apjával akkor hazasétál Vackor.

Reggel Másnap reggel a napocska sugarát özönnel ontja: rásüt a kerek világra, Vackorék hûs barlangjába, és a barlang hûvös mélyén ama alvó kölyökmackó híres, neves, nevezetes, piszén pisze xsöpp orrára. Hanem bizony kettõt ásít, óriásit, s fordul szépen a hasára. Apja így szól: Kelj föl, Vackor, hogyha én elnáspángollak, istenesen elporollak, sajogni fog ám a bunda! Erre Vackor szökik talpra, két mancsával elfésüli kerek kobakján a boglyos, lompos, loncsos és loboncos, híres, neves, nevezetes nagy bozontját. Reggelije: tejeskávé, kávé mellé édes málé. Hívja apja: induljunk az óvodába. És elindult akkor óvodába Vackor. Hej óvoda óvoda, de fényes az ablaka, zsibong a sok

gyerek benne; olyan, mint egy kacsalábon forgó, ékes palota.

KORMOS ISTV+N: A kevély kiskakas Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, piros lábú, piros csõrû, begyeskedõ kiskakas. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Ez a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, talált egy szem gyöngyöcskét csillogó, villogó, kényes, fényes gyöngyöcskét. Ejhaj, csibekas! Megörült a kiskakas. Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, kitátotta csõröcskéjét, s hamm! bekapta gyöngyöcskéjét. Csõriben a gyöngyöcskével, kényeskével, fényeskével, ide szállt, oda szállt, az udvaron szaladgált a kis kevély kakaska.

Ejhaj csibekas! Szaladgált a kiskakas. Meglátta egy tyúkocska, s kérve-kérte: "Kakaska! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét."

De a kevély kakaska a gyöngyöcskét nem adta. Szaladt, szaladt messzire, gyöngyöcskével csõribe', meg se állt a Tiszáig, Tisza szélsõ partjáig. A víz fölé hajolva mit látott a habokba? Egy kevély kiskakast, tarka tollast, tarajast, kényes, fényes gyöngyöcske ragyogott a csõribe. Egy garas, két garas! Elámult a kiskakas! Piros csõrrel tátogatott, gyöngyöcskéhez odakapott. Mikor csõrét kitátotta, gyöngyét vízbe pottyantotta. Volt, nincs, hova lett? A gyöngyöcske oda lett! Kukurikú, csibekas! Megjárta a kiskakas.

JÓZSEF ATTILA: Tiszta szívvel Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsõm, se szemfedõm, se csókom, se szeretõm. Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendõm hatalom, húsz esztendõm eladom. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök. Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fû terem gyönyörû szép szívemen.

ADY ENDRE: Szeretném, ha szeretnének Sem Sem Nem Nem

utódja, sem boldog õse, rokona, sem ismerõse vagyok senkinek, , vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De jaj, nem tudok így maradni, szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének Slennék valakié, Lennék valakié.

ILLYÉS GYULA: Gyermekkorom zivatarai Az esõ, az országos is, illetõleg fõleg az, másutt cammogás, egyhelyt-topogás - lassú helybenfutás, reménytelenül elsárosodó országutakkal. A hegyi falvakban, ami az én gyermekkoromban még Ozora is volt, az esõk úgy jöttek, mint a lakodalmak. Hirtelenül, mégis szertartásosan. Mindenkinek dolgot és élményt adva. Éles kezdetük volt, éles végük, de még azután is rengeteg

utóeseményük. Úgy jöttek, mint a gyorsvonatok. Az égbolt egyik felén még dühöngõ fénnyel uralkodik a nap. A böglyök élesebb csípése, a hangya-karavánok vágtatása jelez ugyan valami sorsszerû sürgetést, de a kövéren, ritkásan, gyémántos szikrázással leforgó elsõ csepp olyan, mintha egyben az utolsó volna. Mi ez a tikácsolás? Az enyhén-lejtõs fõutca közepén végehosszatlanul húzódó bokrokból a delelõ tyúk haza iszkol. A bokor-sor megrezzen. Alatta a mély, a lovasembert elrejteni képes patakágy egyszerre fölhördül. Fehérsörényes fõ emelkedik ki belõle, aztán piszkossárga hosszú test. Örült szörnyek vágtatnak már, a bokrokat maguk alá gyûrve, a házanként fölállított kis gyalogjáróhidakat magasbavetve. A magyarázat: kint a felsõ határ cukorsüvegként meredõ hegyeiben már húsz perce zuhog a zápor; a rohanva összegyûlt víz elõbb ért ide, mint maga a borulás; ez a falu fölött csak most rántja el a villámot, majd csörrenti össze a mennydörgés közeli cintányérjait. De megesik, hogy a szörnyeteg a szabályosan lefolyt esõ végén vagy annak elmúltával tör be; ilyenkor a felhõk ellenkezõ irányban haladtak.

14. CS GYAKORLATOK csu csü cso csö csa csá cse csé csi ucs ücs ocs öcs acs ács ecs écs ics ucsu ücsü ocso

öcsö acsa ácsá ecse écsé icsi urcsu ürcsü orcso örcsö arcsa árcsá ercse ércsé ircsi sucsu sücsü socso söcsö sacsa sácsá secse sécsé sicsi c-cs (9-szer) as-csu as-csü as-cso as-csö as-csa as-csá as-cse as-csé as-csi ic-csu ic-csü ic-cso ic-csö ic-csa ic-csá ic-cse ic-csé ic-csi cicsü cécsu cecso cácsö cacsa cacsá cöcse cucsé cücsi csuka, csutka, csúnya, csúf, csuma, csúfol, csuha, csupán,

csúcs, csuk, csupa, csuklya, csukló, csuklik, csurran, csúszik, csupasz, csúz, csúszós, csúzli, csúszás, csúszómászó, csúzda, csülök, csüng, csücsül, csütörtök, csûr, csûrcsavar, csüng csomag, csont, csónak, csobog, csoda, csók, csóka, csókol, csokoládé, csomagol, csodálat, csóvál, Csongrád, csokréta, csorda, csokor, csorog, Csongor, csoszog, csomóz, Csobánc, csodás, Csóványos, csomagolás, csöngõ, csõ, csönd, csöpög, csökken, Csöpi, csöpp, csõd, csõr, csörög, csörömpöl, csömör, csöröge, csörgõ, csöbör, csõsz, csöndes, csöves, csövezés, csökönyös, csöpögés, csap, család, csalán, csak, csapat, csal, csajka, csak, csat, csahol, csakhogy, csalafinta, csalogány, csata, csalfa, csapás, csalás, csatázás, csatlakozás, csapszék, csapszeg, csákó, csákány, csábít csámcsog, csáp, csácsog, csángó, császkál, csábítás, csámcsogás, császár, csárdás, csámpás, csengõ, cseh, csekély, csekk, csel, csepp, cseléd, cserép, cseber, csepereg, csermely, cserje, cser, cserény, csempész, csenevész, cselekvés, csengetés, cselédség, csekélység, cséve, cséplõgép, csépel, csésze, csészealj, cséplés, csiga, csillag, csikó, csibe, csintalan, csinál, csipog, csíz, csípõs, csizmadia, csikós, csillagász, csilingelés, papucs, kukucs, fuccs, Inárcs-Kakucs, fûts, hûts, bocs, kapocs, locs-pocs, Mágocs, öcs, pamacs, makacs, ács, kalapács, fakopács, Lukács, meccs, bekecs, Pécs, Bécs, mécs, kavics, javíts, indíts, Babits, taníts, lendíts, kocsonya, locsog, bocsok, locsoló, locsol, köcsög, kacsa, facsavar, acsarog, facsar, rácsát, kalácsát, ecset, mecset, fecseg, kecses, becses, vétség, bécsi, kocsi, vacsora, tócsa, loccsan, látcsõ, felcsap, elcsábít, felcser, tölcsér, kulcs, váltson, karcsú, Marcsa, Borcsa, Tercsi, harcsa, vércse, lencse, kancsó, háncs, bogáncs, mancs, narancs, megcsuklik, megcsókol, megcsap, legcsendesebb, megcsíp, kis csuka, kis csülök, kis csónak, kis csöngõ, kis csap, kis csákó, kis csempe, kis cséve, kis csikó, vascsõ, 20 csutka, 20 csóka, 20 csöpp, 20 csikó, rosszcsont.

Csúfolódni csúnya dolog. -A csüggedt ember

lecsüggeszti a fejét. - A csomagban csokoládé van. -Csöng a csöngõ. -Csattog a csalogány. -Cseppen a csepp.-Csépel a cséplõgép. -Csillog a csillag. -A bácsi tolja a kicsi kocsit. -A kicsi fiú pancsol a tócsában. Csitteg-csattog. -Csurran-cseppen. -Liccsenloccsan. -Csip-csepp-cseppecske.-Csiga-biga. -Kicsi kacsa. -Kecske-fecske. -Csip-csip-csóka.-Encsem-bencsem.

Csúnya Csúnya Csúnya Csúnya

csutka. csomag. csõ. csat...

Csillogó Csillogó Csillogó Csillogó

csöngõ. csajka. csap. csillag...

Csinálom Csinálom Csinálom Csinálom

a a a a

csónakot. csákányt. cséplõgépet. csizmát...

A csacsi csuda igénytelen állat, elég neki a csalán, a bogáncs. Ha csínján bánunk vele, nem makacskodik, kicsiket lépkedve vidáman üget a kicsi kocsi elõtt, vagy csomaggal a hátán csöndben bandukol. De ha megmakacsolja magát, csökönyösen megáll, hiába csapkodjuk, vagy csalogatjuk, el nem indul. A kicsi csacsi nyakába csengõt kötnek. Ott csetlik-botlik a mamája mellett csilingelve. A tócsákban, csobogó patakokban megcsodálja csodás füleit, csóválgatja fejecskéjét, belecsobban a pocsolyába, megcsendül csengõje, vidáman szökdécsel tovább. Itt a kecske, ott a fecske, kecske, fecske, két fejecske. Kicsi kacsa kacsácska becsobbant a tócsába, pancsolt, locsbolt, tocsogott, a tavacska csobogott. OIvad a jégcsap csöppen a csepp csöpög a hólé csip-csep-csipi-csep Sok Sok Sok Sok

csuka. csont. csokoládé. család...

Szép család.

Szép csapat. Szép csákó. Szép csikó... Pici Pici Pici Pici

csónak. csomg. csõ. csibe...

A kecses kecske vidáman szökdécsel az akácos bozótban. -A csinos köcsögben méz illatozik a polc szélén. -A fecskék a fészek építéséhez szalmaszálacskákat, zöld fûszálat cipelnek. -Mocskos csészébõl még a macska sem issza meg a tejecskét. -A kocsis az anyakanca mellett szoktatja a kocsihoz a pici csikót. -A száncsengõ kedvesen csilingel szánkózás közben a diccenõ-döccenõ úton.

VÉGH GYÖRGY: Dalocska Legszebb város Piripócs, ott lakik egy medvebocs: piripócsi medvebocs. Ha nem volna Piripócs, nem lenne a medvebocs: piripócsi medvebocs!

Csip-csip csóka (népköltés) Csip-csip csóka vak varjúcska, jó volt-e a kisfiúcska? Ha jó volt a kisfiúcska, ne csípd meg õt, vak varjúcska!

TÓTFALUSI ISTV+N: Soroló Jégcsap,csepegõ, füsti fecske, csevegõ, csiga-biga, csoszogó, kicsi kacsa, totyogó.

Csicsijja (népköltés) Csijja, csicsijja, álmos a baba, aludj, kicsikém,

csijja, kiscsibém.

KÉPES GÉZA: Jancsika meg a libák Ihol baktat a csacsi, hátán ül a kis Jancsi. Papírcsákó a fején, azért olyan nagylegény. Odafutnak a libák, csapnak is nagy galibát: csacsi orrát csipkedik, Jancsi lábát tépkedik. Bõg a csacsi, rúgkapál, Jancsi vadul kiabál. Sír Jancsika, könnye hull, leszállott a csacsirul. A csákója leesett, a kardja meg elveszett. A csacsira nem ül már, ezután csak gyalog jár.

DAR+ZS ENDRE: Csupa sár Most az utca Csupa sár, csupa sár, Sári néni Kiabál, kiabál. "Hallottad-e Te macska, te macska, Vigyázzál A talpadra, talpadra." +m a macska, Hiába, hiába: Beugrott a Szobába, szobába. Sári néni Kiabál, kiabál: "juj a szobám Csupa sár, csupa sár."

VARGA KATALIN: Cirmos és Csóri Cirmos cica s Csóri csóka csütörtökön este, csendben osont a pincénkbe; egy kis egérlesre. Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban!

csörrent a kulcs, nyílt a pince, s a két barát ámult. Csodálatos, jó lakoma volt mi elé tárult. Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban! -Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! súgta Csóri csóka. -Csurratott méz az üvegben s jó bor a hordóba! Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban! Csórikám, e kerek sajtot súgta a kis macska kóstoljuk meg. Csípj belõle, ne hagyd itt, te csacska! Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban! Csupor tejfelt mind kinyalták, a mézet befalták, s nagyapó kis bicskájával a sajtot felvágták. Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban! Csakhamar a hordók mellett csücsült Xsóri csóka. - Csapoljuk meg, kedves macskám, ez lesz ám a móka! Csóri mondta: - Csak csapra! Cirmos mondta: - Csurrantva! Csapra verték, kicsurgatták bizony mind a hármat, mind megitták, táncra keltek, csûrdöngölõt jártak. Csóri mondta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban! Csattant a zár, s Cili néném futott le a zajra, csihi-puhi a seprûvel mindkettõt elrakta. Csórit verte csak csendben, Cirmost verte cikcakkban! Csend lett végre a pincénkben, nem szólt már a nóta. Csapzott hátát nyalogatta cica s szegény csóka. Csóri súgta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban!

VARGA KATALIN: Mosó Masa mosodája Mosó Masa a szorgos medve egy nagy táblára piros betûket festett: MINDEN MOCSKOS BUND+T TISZTARA MOS MOSÓ MASA. -Ez lesz csak igazi mulatság! -rikkantott a csuklyás majom. -Segítsek? -Van már segítségem -felelte Masa. Elõkerült Mosó Masa kis öccse, Misu is. -Gyûjts rõzsét -reccsent a sok ág. -Mit segítsek még? -Gyújts tüzet a katlan alá! Segíts a dézsába vizet önteni! Készíts kötelet is! Feszítsük ki két fa közé! Miközben Masa és Misu sürgött-forgott, egymás után megérkeztek a megrendelõk. Elsõnek a kényes hermelin érkezett: -Tisztíts ki, kérlek. Loccsant a víz, habzott a szappan. Megérkezett a fekete medve: -Tisztíts ki engem is, kedves rokon! A kedves rokon másfél óráig csutakolta a medvét. Hanem ahogy feltette a kötélre száradni, az egyik fa nagyot reccsent, és az összes kimosott állat letoccsant a fûre. Hû micsoda kavarodás támadt. A zergére ráesett a csíkos tapírkölyök. A róka a puma alatt nyögdécselt. -Ez ám az igazi mulatság! -rikkantott a csuklyás majom, s jókedvûen tocsogott a kidûlt vízben. -Kezdhetjük elõlrõl az egészet! -sóhajtott Mosó Misu. -Készíts, Misu, új fürdõt a vendégeknek!

15, ZS GYAKORLATOK zsu zsü zso zsö zsa zsá zse zsé zsi uzs üzs ozs özs azs ázs ezs ézs izs uzsu üzsü ozso özsö azsa ázsá ezse ézsé izsi ulzsu ülzsü olzso ölzsö alzsa álzsá elzse élzsé

ilzsi urzsu ürzsü orzso örzsö arzsa árzsá erzse érzsé irzsi uvzsu üczsü ovzso övzsö avzsa ávzsá evzse évzsé ivzsi ugzsu ügzsü ogzso ögzsö agzsa ágzsá egzse égzsé igzsi suzsu süzsü sozso sözsö sazsa sázsá sezse sézsé sizsi sucsuzsu sücsüzsü socsozso söcsözsö sacsazsa sácsázsá secsezse sécsézsé sicsizsi zizsü zézsu zezso zázsö zazsa zozsá zözse zuzsé zizsi udzsu

üdzsü odzso ödzsö adzsa ádzsá edzse édzsé idzsi zsúp, Zsuzsi, zsúfolt, zsugori, zsugorodik, zsupsz, Zsófia, zsold, zsombék, zsolozsma, zsömle, zsöllye, zsalu, zsakett, zsarnok, zsarol, zsarnokság, zsaluzás, zsák, zsálya, zsámoly, zsákbamacska, Zsámbék, zseb, zsebkendõ, zsemle, zsenge, zseni, zsibbadt, zsibong, zsilett, zsindely, zsivaj, zsivány, zsír, zsinór, zsiger, zsiráf, zsiradék, zsibáru, gúzs, rúzs, rozs, darázs, Balázs, garázs, uzsonna, guzsaly, Dózsa, mozsár, rózsa, Bözsi, mazsola, lazsál, Gazsi, mázsa, +zsia, Rezsõ, dézsa, pizsama, hátizsák, Izsák, muzsika, pázsit, pezseg, Pozsony, morzsa, morzsol, Erzsi, torzsa, Börzsöny, horzsol, dörzsöl, törzs, perzsel, Berzsenyi, torzsalkodik, bõrzsák. Zsuzsanna babáját Zsuzsinak hívják. -A zsoldos katonák zsoldot kapnak. -A zsalu fából van.-A zsákot a zsámoly mellé tették. -A zsebemben zsebkés van. Zsibonganak a tanulók a zsibongóban. A pizsama zsebében zsebkendõ van. -A zsákban mazsola van. -Balázs uzsonnája vajas zsömle.-Zsipp-zsupp. -Kis zsák, nagy zsák, hátizsák. -Zsákbamacskát ne vegyél! -Muzsikál a Zsuzsika. -Zsong a méh a pázsiton. Zsuzsi, Józsi Dezsõ Gazsi Bözsi és kis Balázs hátizsákkal a hátukon elindultak a hegyekbe. Mentek mendegélték a pázsiton, hát egy nagy vizsla toppant eléjük. Zsuzsi és Józsi nem ijedt meg, de Dezsõ, Gazsi és Bözsike ijedtükben elfutottak, a vizsla meg utánuk. Kis Balázs lekapta a hátizsákját, és elõvett egy sonkás zsemlét, a vizsla elé dobta. A zsivány vizsla abban a pillanatban békében hagyta Dezsõt, Gazsit, Bözsikét, és fölkapva a finom uzsonnát elinalt. Látjátok, mondta Józsika, ha féltek a kutyától, meg kell állni, aki elfut, annak a kutya utánaveti magát. A ti butaságotok miatt odalett kis Balázs uzsonnája. Odaadom Balázsnak a sonkás zsemlémet, mondta bûnbánóan Gazsi, én pedig mazsolát adok a zsebembõl, toldotta meg Bözsike, és vidáman folytatták útjukat.

Zsolti muzsikál. Zsolti lazsál. Zsolti zsákol... A dézsában pizsama van. A dézsában zsebkendõ van.

A dézsában hátizsák van... 1 zsák zsömle. 1 zsák mazsola. 1 zsák zsebkendõ...

Zsuzsika, Zsuzsika kell-e a muzsika: Nem kell a muzsika, kiáltja Zsuzsika. Fusson Józsi, fusson Rózsi, Gazsi, Bazsi, Zsuzsóka, vajas kalács mazsolával, itt a finom uzsonna!

Sok Sok Sok Sok

zsák. zsebkendõ. mazsola. pizsama...

Csíkos Csíkos Csíkos Csíkos Zöld Zöld Zöld Zöld

zsalu. zsák. zsebkendõ. pizsama...

zsombék. zsálya. pázsit. hátizsák...

A dézsában habzik a szappanos víz, mossák a zsebkendõket. - Pici cseppek csillognak a most öntözött pázsiton. -Zsonganak, zsibonganak a méhecskék a kasban, féltik a mézet. -A zsúpfedeles házikó könnyen tüzet fog, vigyázni kell! -Az ételes dobozt a hátizsákba teszik, a vizet meg a kulacsba. -Pici kacsák úszkálnak a zsombékos vízben.

Zsipp, zsupp (népköltés) Zsipp, zsupp kenderzsupp, ha megázik, kidobjuk, -zsupsz.

VIDOR MIKLÓS: Szalonnapirítás Szedd a rõzsét halomba, halomba,

úgy sül meg a szalonna, szalonna! Pattog a tûz, ficánkol, ficánkol, szalonna sül parázson, parázson!

A muzsikus macska (angol gyerekvers) A muzsikus macska kertünkbe szaladt, Két duda nyekergett a hóna alatt. Dönö-dön a nóta, nála sose más, lakodalmat ül ma egér és darázs. Fújd, cica, fújd, járd, kis egér pördülj, darázs, fordulj, hogyha táncra kér. (Tótfalusi István ford.)

Cini-cini muzsika (népköltés) Cini-cini muzsika, táncol a kis Zsuzsika, jobbra dül, meg balra dül, cigánykoma hegedül.

Virág Erzsi (népköltés) Láttál-e már valaha Csipkebokor-rózsát, Csipkebokor-rózsa közt Két szál majoránnát? Az egyik majoránna Mintha Erzsi lenne, A másik majoránna Mintha István lenne.

Nézd, mama... (francia népköltés) Nézd, mama, megy a zsiki-zsiki-zsiki, megy a zsuku-zsuku-zsuku, megy a masina. Én vagyok a masiniszta, megy a zsiki-zsiki-zsiki, megy a zsuku-zsuku-zsuku,

megy a masina. (Weöres Sándor ford.)

TARBAY EDE: Réges-régi vadászének Parázs pattog, szikra táncol, füst fut a csillagos égre, nyárson vad sül, zsírja lángol, dalol a sátrak népe.

FAZEKAS L+SZLÓ: A rózsa A rózsa, rózsa fénylik estelig, és illatával a kert megtelik. Ha szárnyra, szárnyra kap az éjszaka, emlékké lesz a rózsa illata.

A zsák A zsák szállításra és tárolásra való. Zsákban szállítják a lisztet és a burgonyát, de zsákban tartják a cementet is. Régebben a zsákok zsákvászonból voltak, újabban elterjedtek a mûanyagzsákok is. A turisták hátizsákot és kenyérzsákot (vagy oldalzsákot) használnak. Egy nagyméretû zsákba közel egy mázsa liszt fér, a cementzsákok félmázsásak. A mozsár A régi háziasszonyok mozsarakban törték a diót, a borsot, s olykor a cukrot is. A mozsarak többnyire rézbõl készültek, de voltak vasmozsarak is. A mozsárban a mozsártörõvel mindent apró morzsákra lehetett törni. A szépen kitisztított mozsarak ma már csak díszei a konyhának. A dézsa A dézsa víztároló edény. A dézsát fából készítik, és vassal abroncsolják. Faluhelyen gyakran dézsát tesznek ki a gyerekeknek pancsolásra. A tûzõ napon ilyenkor vidáman zsivajognak a Zsuzsik, Erzsik, Zsoltikák a dézsa körül.

A zsámoly Ritkán használjuk ezt a szót: zsámoly. Gyakrabban mondunk a zsámoly helyett sámlit. A kis zsámoly nemegyszer kerek és inkább a lábunkat tesszük rá, nemigen szoktunk a zsámolyon ülni. A papok gyakran imazsámolyra

térdepelnek, s azon imádkoznak.

A zsinór A zsinórt sodorják. Zsinórt használnak a függönyökhöz, zsinórral kötik meg a díszes zsákocskákat, zsinórral díszítik a zsinóros ruhát. A zsinórok színesek., sokszor fényesek, olykor aranyozottak.

A mázsa A mázsa többjelentésû szó. Jelent súlymértéket: száz kiló egy mázsa, és jelent mérlegfajlát is; a több mázsát mérni tudó óriásmérleget mázsának hívjuk. A hízott disznókat kisebb mázsán, a teherautó-rakományt nagyobb mázsán mázsálják.

16. ISMÉTLÕ GYAKORLATOK sziszészeszászaszoszöszuszü, sziszészeszászaszoszöszuszü,... cicécecácacocöcucü, cicécecácacocöcucü,... zizézezázazozözuzü, zizézezázazozözuzü,... susüsosösasásesési, susüsosösasásesési,... csucsücsocsöcsacsácsecsécsi, csucsücsocsöcsacsácsecsécsi,... zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi, zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi,... szicizi szécézé szeceze szácázá szacaza szocozo szöcözö szucuzu szücüzü sücsüzsü sucsuzsu söcsözsö socsozso sacsazsa sácsázsá secsezse sécsézsé sicsizsi szív szék szem száj szalag szóda szõlõ szúnyog cím cél cent cammog comb cövek cumi Zürich zizi zéró zene zár zab Zoli

zöld zuhany visz mész vesz ász kamasz rossz õsz húsz vicc léc vetsz Vác adsz móc kötsz ütsz víz méz evez ház az hoz õz húz iszik készétel eszem másszál kasza oszol köszön úszunk Mici lécét ecet fácán kacat kocog döcög uccu izzik nézzék ezzel ázzál azzal hozzon özön húzzuk

Mit kis Tán kis

sütsz szûcs? sós húst sütsz, szûcs?

Kilenc öles

köles kazal.

százhuszonegy-kilenc kilencszázkilencvenegy-kilenc tízezeregy-kilenc ezerkilencszázhúsz-kilenc

VARGA KATALIN: Ezt, azt, meg amazt... Ezt a szoknyát készítettem. Látod? Szépen kihímeztem. Cérna végét megcsomóztam, s itt a szélén körbehúztam. Tûbe új cérnát befûztem, szoknyaalját jól feltûztem. Szívem mégis marja a bú, mert a szoknya így is hosszú. Ezt, azt meg amazt, vágj le róla egy araszt! Azt az asztalt idetettem. Ezt a kisteknõt rátettem. Babaruhám beáztattam, végig jól beszappanoztam. Elszaladtam, visszatértem. Hol van a víz? - nagyot néztem! Teknõben cseppet sem leltem, kifolyt, mire felfedeztem. Azt, ezt meg emezt, ez a teknõ már nem ereszt!

WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg (részlet) 147. Keskeny út, Széles út, Kettõ közt egy csorba kút. Ha benézel, jól vigyázz, Rése száz és odva száz, Ha sokáig kandikálsz, Virradóra megtalálsz. Kis dió, Nagy dió, Kettõ közt egy mogyoró. Épült benn egy cifra ház, Terme száz és tornya száz, Ha sokáig benne jársz, Esztendõre megtalálsz.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etüdök (részlet) 43 Megy a kocsi, fut a kocsi: Patkó dobogás. Megy a vonat, fut a vonat: Zúgó robogás. Vajon hova fut a kocsi? Három falun át! Vajon hova fut a vonat? Völgyön, hegyen át! Zim, zim, megy a gép, megy a gép, Fut a sinen a kerék, Forog a kerék. Zum. Zum, nagy az út, nagy az út, Fekete az alagút, A masina fut.

WEÖRES S+NDOR: Csalóka Péter (részlet) Megy az úton a katona, zúg a vihar, fuj a szél, zúg-búg, fuj a szél, a katona sose fél. Hogyha támad az ellenség, gonoszoknak odavág, dirr-durr, odavág, sose bántsák a hazát.

KOSZTOLANYI DEZSâ: Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprõ, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretõt, színlelni sírást, cifra temetõt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?

17. R GYAKORLATOK drá dra dre dro drö dré dru drü dri srá sra sre sro srö sré sru srü sri árrá arra erre orro örrö érré urru ürrü irri rák, ránt, ráz, rág, ráma, rája, rács, Rába, rak, rab, rag, ragad, razzia, rajkó, rabló, ragya, rend, reggel, rejt, rebben, repül, repülõ, rest, regény, ront, robot, robog, rokkant, rohan, rozs, rossz, romlik, rózsa, rövid, röhög, röntgen, rõzse, römi, röstell, rönk, rög, régi, rékli, rét, rém, rémes, révész, rév, réz, rúg, ,rum, ruha, rúzs, rúd, Rudi, rusnya, rugó, rügy, rüh, rühös, rüszt, rühell, rühatta, rühes, rücskös, rím, rigó, rizs, rikkant, ringló, rivalda, ritka, ripacs, vár, jár, sár, gyár, bár, zár, kár, tanár, var, kar, akar, hamar, tar, zavar, hadar, badar, ver, mer, eper, jer, hever, kever, teper, veder, kor, tor, sor, gyomor, kóbor, szobor, fodor, bõr, szõr, sömör, vödör, ökör, gyötör, gyönyör, mér, bér, kér, vér, gyér, egér, fehér, kenyér,

úr, búr, húr, szúr, gyúr, hadúr, kandúr, ûr, zûr, tûr, kûr, gyûr, manikûr, pedikûr, Walkûr, ír, hír, kefír, papír, tapír, szatír, manír, sárrá, várrá, gyárrá, zárrá, cárrá, tanárrá, járrá, párrá, arra, varrat, karra, Navarra, udvarra, amarra, magyarra, csavarra, erre, merre, vederre, emerre, mederre, eperre, perre, Egerre, orrom, borról, torról, mórról, korról, gyomorról, sorról, porról, Gyõrrõl, bõrrõl, tõrrõl, csõrrõl, körrõl, vödörrõl, Gömörrõl, ökörrõl, vérré, dérré, térré, ledérré, kövérré, vezérré, egérré, fehérré, járás, zárás, várás, kárász, párás, bárány, párák, gyárát, arat, garat, nyarat, akarat, madarat, szamarat, sarat, agarat, keret, teret, szeret, szerelem, terelem, eret, kerevet, egeret, torok, sorok, korok, mórok, porok, dórok, korog, tõrök, török, körök, görög, sörök, pörök, zörög, csörög, kérés, bérét, vérét, vezérét, testvérét, mérés, letérés, érés, urunk, túrunk, fúrunk, gyúrunk, szúrunk, húrunk, gurul, zsúrunk, ürü, gyûrû, tûrünk, szûrünk, zûrünk, gyûrünk, ürügy, ürül, pirít, virít, kirí, mirigy, irigy, Iringó, Irinyi, írisz, várat, járat, gyárat, zárat, varázs, parázs, darázs, báró, járó, káró, záró, korán, borát, torát, várunk, járunk, kárunk, zárunk, búrát, kúrát, túrán, virág, bírák, sírás, király, máris, szárít, Párizs, sirat, kirak, irat, virrad, Maris, tarisznya, karika, bíró, síró, író, nyíró, Boris, borít, nyomorít, írunk, sírunk, bírunk, nyírunk, muris, turista, Gyuri, drága, dráma, dragonyos, drapp, drót, drogéria, drukk, trafik, traccsol, trón, tréfa, tréner, trubadúr, trikó, srác, sramli, sróf, másra, hasra, õsre, húsra, próba, prés, apród, epret, talpra, képre, kaprot, megrág, megrak, megremeg, megró, megrövidít, megrémít, megrúg, elrág, elrak, elrepít, elront, elrökönyödik, elrémül, elrúg, Rágom a rágógumit. Rabol a rabló. Rendezkedik a rendõr. Rohan a robogó. Rövid a rönk. Rémes a rém. Rúg a rugó. A rüh rühességet okoz. Rikkant a rigó. Drága a drágakõ.

Tréfás Srófol Présel Arra a Erre a sorról Sörrõl Körrõl

traktoros. a srác. a prés. karra. perre. sorra. borra. körre.

Korán reggel harmatos gyepre heveredtem. - Ráront a török a görögre. -Gyorsan forog a kerek korong. Februárban gyakran korog a róka gyomra. -A párom várva várom. - Hurrá itt a nyár! - Forog a körhinta, röpülnek a gyerekek. - Forrón jó a forralt bor. -Pörrõl pörre, bajról bajra. -Pergõ nyelvvel ropogtatjuk az erret.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etüdök (részlet) 105. Három görbe legényke, róka rege róka, tojást lopott ebédre, róka rege róka, lett belõle rántotta, róka rege róka, a kutya lerántotta, róka rege róka. Egyik szidta gazdáját, róka rege róka, másik meg a fajtáját, róka rege róka, harmadik az ükapját, róka rege róka, hozzá vágta kalapját, róka rege róka. Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, Ritka kislány, aki takaros. (népdal)

Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. Görbe bögre, sárga bögre. Jó nyár jár rája. Kerek utca szegelet Jártam arra eleget Ha még egyszer ott járok A rózsámra találok (népdal)

JÓZSEF ATTILA: Regös ének Komororrú bikát fejtem, rege, róka, rejtem, sorsot nézni bikatejben,

rege, róka, rejtem. Hét csöböröm jó vasában, rege, róka, rejtem, lobot vetött habosában, rege, róka, rejtem. Lángos csöbörim befödni, rege, róka, rejtem, szertefuttam rózsaszedni, rege, róka, rejtem. Nép rozsa ring a rózsában, rege, róka, ejtem, kasznár szíve káposztában, rege, róka, ejtem. Keni urát oly kenõccsel, rege, róka, ejtem, fizeti a népet lõccsel, rege, róka, ejtem. Váljon szénájuk szalmává, rege, róka, ejtem, tányér tészta piócává, rege, róka, ejtem. Láng legyen kecskéjük szarva, rege, róka, ejtem, böködjön a paplanukba! Rege, róka, ejtem.

18. TAMKÓ SIRATÓ K+ROLY: Országjárás ELINDULTUNK Balátára malátáért, Galántára palántáért, Rabirázra paprikáért, Soroksárra salátáért, Mocsoládra kocsonyáért, Kocsonyádra mazsoláért, Cserenyésre cseresznyéért, Szerencs-érre szerencséért, Pécelre mézért Mézeskútra pénzért. JÖTTÜNK-MENTÜNK Nagylaposon -hegyesen, Homoródon -begyesen, Hétrongyoson -feszesen, Lassú-réten -sebesen. BE IS ÉRTÜNK Verebesre -seregestül, Seregesre -verebestül, Fenekesre fenekestül, Csolnakosra csolnakon,

Lovas-szirtre jó lovon, Szombathelyre szombaton, Hangosvölgybe -daltalan, Dalos-zúgba -hangtalan, Zajgóvárra -zajtalan, Szomjúhelyre szomjasan, Gyopárosra párosan, Boldogkõre, Bársonyosra bársonyban és boldogan!

19. CSUK+S ISTV+N: Gilice-síp Gyalókára gyalog mentünk, Vencsellõre elcsellengtünk, Görgetegen átgörögtünk, Tiszasülyön elsüllyedtünk Gyónon gyóntunk, Nyõgéren nyögtünk, Dadon dadogtunk, Bujon bújtunk, Duzson dúskáltunk, Dõrön dörmögtünk, Acsán acsarogtunk, -szemünk, szánk tátva, így értünk Tátra s bedugtak, mert nem köszöntünk, Zsákán egy zsákba. Bicsérden a bicsérdisták ránkolvasták a bûnlistát.

Mecsekszakálra mekegve kecskepatákon mentünk be, sem aranyért, sem bagóért nem tatáltunk egy jó bordélyt Orfûn fû nõtt az orrunkból, kaszát fentek irgalomból. Sósvertikén vertikális cíncsatorrna, menny-kanális, lüktetõ, nagy isten-erek kint a ház falán függenek. +sványrárón a föld alatt nyihognak az ásványlovak, - szemük éjjel fölparázslik egy sem pókos, egy sem sántít. Gigén eékérték gigánkat, s rajt egy búsat trombitáltak, aki hallotta gigánkat,

szeme lassan könnybe lábadt. Kömlõn tömlõbe, Süttõn sütõbe, Ölbõn bõ ölbe, Kámon kámzsába, Bödén bödönbe, Zsibriken ibrikbe, Pátrohán potrohába, Penyigén zöldültünk vén venyigén. Bõsárkányon szappannal mosdik a szárnyas, körmös hal, míg az apja kövéren szunyókál a fõtéren s rámordul: "Még ezer év, s igen híres lesz e név!" Etesen etessél, Pátyon pátyoljál, Imolán szeressél. Ukkon egy mukkot, Kosdon egy kost, Küngösön egy inget, Epölön kölest, Látrányon kátrányt, Uppogon puttonyt, Méhkeréken lépes mézet, Apcon, Pencen szövõszéket. A horizonton gurul Görömböly, álmod pinceajtaján dörömbölj!

20. TARJ+N IZA: Ungon-berken Inárcs-Kakucs, Kehida kehes lett a kis gida! Neszele legelõjén eszel-e? Ne szeleskedj, nesze te!... Menjünk tovább, vándorútra, gyógyírt keresni a bajra! Messze vagyunk Váradoktól pedig ott már vár a doktor. Sárvár, Váradok, addig el is fáradok, Maglócán megpihenünk, Mártélyon kvártélyra lelünk. Écs, Csécs, Vámospércs, Encsen, Pécsen ég a mécs... Hejõbába! Hol a tejet fejõ bába?!

Elment Perbálba, perdülni a bálba. Ilocskán Ilonka csacskán tejet loccsant ócska rocskán. Eszterágon Eszter, +gi hív hintázni. Velemér Jössz-e velem, Elemér? Bú ért Buzsákon: kilukadt a búzás zsákom! Alsótoldon toldják, Fóton megfoltozzák, Varsádon a szád bevarrják. Vác, Cece, Becefa, virágzik az ecetfa! Sirokon sírok: merre van Szomor Szomorún kordul a gyomor. Kányaváron kánya vár rám, Várdán dárdás áll a vártán, Makkoshotykán hetyke potyka, Nagytilajon tilalomfa. Szõregen öreg bõregér, szõrbundában az egen mendegél... Acsa, Pacsa, Töröcske, csíp a neved, Pölöske! Halmajugra: majonézes hal ugrik a tálunkra. Bánkon bánkódtunk, Viden vidámodtunk, Selypen a pösze pék arra kért, fussunk Szulokra szurokért. Bakon átbaktattunk, Hegyfalu falára másztunk, ipi-apacs Ipacsfa, nem megyünk Nyakvágóra! Ránk borult Palkonya palakék alkonya... Tokod, Bokod, Berhida: meggyógyult a kis gida! S hogy elértünk Kecskemétre bukfencezve fut a rétre, Öcsöd, Bátya, Szalatnak mind utána szaladnak!...

HANGSÚLYGYAKORLATOK 1. Mondatgyakorlatok: hangsúly-hanglejtés próbálgatás. 2, Arany János: A fülemile -Hevesi Sándor jelölésével 3. Arany János: A bajusz; szólamkeresés, hangsúly bejelölés. 4. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza: Elõszó (részlet); 5. A Képes Krónikából; szép beszéd. 6. Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség; ízes beszéd. 1, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem -Az olvasónak; veretes beszéd 8. Vitéz hadnagy; veretes beszéd 9. Bethlen Miklós: Önéletírás; anekdotázó beszéd. 10. Mikes Kelemen leveleibõl; közvetlen beszéd. Fõként archaikus anyaggal foglalkozunk, mert annak nagy nevelõ hatást tulajdonítunk, meg aztán nagyon elhanyagoljuk mostanában a régieket, legalább ebben a könyvben jussanak szóhoz. A versmondás nem beszédtechnikai feladat, s a szavalat beszédtechnikai megközelítése éppen olyan elhibázott dolog, mint a színpadi szerep beszédtechnikai elemzése. A versmondásban is, a színjátszásban is csak alkalmazni szabad a technikát, és nem megtanulni. Megeshet, hogy egy-egy szerep eljátszása, vagy egy vers elszavalása föltárja a technikai nehézségeket, akkor sem szabad a mûvészi anyagot technikai feladatnak tekinteni, mert ez éppen azt a közeget rontja, amely a mûvészi többletet adja a színészi magatartáshoz. Más dolog, hogy a mûvészet helyes gyakorlata közben önkéntelenül javul a technika.

1. Mondatgyakorlatok Kimegyek az udvarra, járok egyet bent maradni! Ma tûrhetõ az idõ szörnyû pocsék idõ volt a múltkor! Szeretem a magyar irodalmat demagógiát is, a giccset is utálom! Régen voltam színházban tehetségesnek lenni! József Attila nagy költõ szenvedett a drága József Attila! Iskolába nem szívesen járok órát nagyon szeretek! Sokat kell még nekem tanulnom jóformán semmit se tudok! Szeretem a gyerekeket hülye felnõttek vannak,

-

Nem bírok

-

Jaj, de

-

A

De jó volna -

Mit

-

Néhány

-

Te, én

-

Te, olyan hogy

megáll az eszem! A matematikához nincs sok érzékem kínozzatok! Jó dolog a tavasz milyen télen cipõ nélkül?

-

Ne

-

Tudod

Hány óra van? Meddig voltál fönn tegnap? Tizenegyig olvastál? Kivel beszéltél ma? beszéltél? Miért nem tornázol minden reggel? te tornázni? Mennyi pénzed van? forintod sincs? Hol dolgoznak a szüleid? dolgoznak a szüleid? Ki vezeti a csoportot? nincs vezetõ? Hová mész vasárnap? döglesz egész nap? Mit olvastál utoljára? ponyvát olvasol? Merre jártál külföldön? ki?

Nyolc óra van? -

Jánossal

-

Szoktál

-

Húsz

-

Nem

-

Nálatok

-

Otthon

-

Te csak

Nem jutottál még

Igen. -Igen! -Igen? -Igen... -Igen, -"Igen"-Igen: -Igen; Nem -De -Talán -Jól van -Szép -Jól láttad -Kérem -Te Elhoztad nekem a könyvet.!?,:;-"

Veled nem lehet beszélni

-

"Már egy

hete csak a mamára gondolok" Tõled kérek tanácsot csillámló sziklafalon" Folyton csak várok rád alsó kövén ültem" Neked semmi sem tetszik néked, ha nem unnád" Jaj istenem mit csináljak Pesten történt amit hallotok" Sokat tudsz beszélni úton hazafelé, azon gondolkodám" Ezt nem hittem volna rólad készülök, hogy elmondjam neked" Segítettél neki bírhatsz, de lobogsz Ne vágj a szavamba kaszabolta magyar nyelv"

2. ARANY J+NOS: A fülemile Hajdanában, amikor még +gy beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tõszomszédja; Rólok szól e rövid példa. Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyû nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körül mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S õk nem igen jó barátok. Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjár' tüszköl; Ellenben a Péter tyúkja Ha kapargál A szegény Pál Háza falát majd kirúgja; Ebbõl aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! Ez sem enged, az se hagyja, S a két ház kicsinye, nagyja, Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat. De, hogy a dologra térjek, Emberemlékezet óta +llott egy magas diófa,

-

"Itt ülök

"A rakodópart "Elmondanám -

"Nem

-

"Egész

-

"Mióta

Felmagasodni nem még, szél

Díszéül a Pál kertjének. A szomszédba nyúlt egy ága, Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltûrt, le nem vága. Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fentírt fülemile Ép' a közös gallyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, im felvirradott. A sugárt és harmatot, A szellõt és illatot; A fát, melynek lombja zöld, A fészket, hol párja költ, Az örömet, mely teli Szivecskéjét elteli; Szóval, ami benne él S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és színt, Mely dicsõség - Semmi kétség õérte Jött létre Csupán õ érette mind! Elannyira, hogy Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, +gy kiáltott örömében: "Istenem uram, Beh szépen Fütyül ez az én madaram!" "Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a ..." Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. "Hát kié - pattogja Pál Mikor az én fámra száll?" "De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!" Pál nem hagyja: õtet uccse! Péter ordít: õ meg úgyse! Többrûl többre, szórul szóra, Majd szitokra, majd karóra, Majd mogorván +tugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyva, Hanem a jusst mégsem hagyva. Pál azonban bosszút forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsít, S melyet a vérszenny tanúsít A bántalmat elõadja. Jogát, úgymond õ nem hagyja, Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt,

Mely az õs diófáról jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a bíró csúsztat a jobb Oldalon lévõ zsebébe.

Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a bíróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. +gy s úgy történt, - elbeszéli, Övé a fütty, õ azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, Hisz azt látja Isten, ember! De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegbõl sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a bírói zsebben Bal felõl, a szív iránt, Meghúzódik a legszebben. Felderûle a kívánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. +mde a bírót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prókátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjel túr is: Ilyen ügyrõl, Madárfüttyrõl, Mit sem tud a corpus juris; Mígnem a bíró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek! Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobbfelõl üt) nekem fütyöl, (Bal felõl üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek. * Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság

Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül ... Nincsen osztály, nincs egyezség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy megenni vagy megölni Egymást korántsem akarja. De hol akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja!? 3. ARANY J+NOS: A bajusz Volt egy falu - nem tudom, hol, Abba' lakott - mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szõrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szûcs György bátya; E volt az õ titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a Szûcs György falujában Könnyû volt eligazodni: Mivel ottan minden ember Névhez jutott olcsó szerrel Azon felül, mit az apja Adott neki, meg a papja. Nem tudom, ha más vidéken Megvan-é e szép szokás, Nem tudom; de nagy kár lenne, Ha divatból úgy kimenne, Mint például - hogy többet ne Mondjak... a káromkodás! Egyébiránt Szûcs György gazda Semmit is el nem mulaszta, Hogy bajuszát megnövelje, Meglévén ... a puszta helye. Kente, fente õ azt írral, Kígyóhájjal, medvezsírral, Ebkaporral, kutyatéjjel; Meg is nõtt az minden éjjel - Tudniillik: álmában; S ha fölébredt, mennyi kéjjel Tapogatta ... hiában! Ami pedig Szûcs György gazdát Máskülönben illeti: Nem bolond ember volt ám õ: Ládájába' pénz, egy bögre, Azonkívül juha, ökre És - szamara volt neki. Sõt, az is szent, hogy már régen

Ott ülne a bírószéken, Hasa, hája, kéknadrága ... Minden kész e méltóságra: De mit ér, ha nincs bajusz! Ily anyám-asszonyos képpel Sosem választá a nép el; Szavazott rá tíz vagy húsz. Ott ti, kiket a természet Bajusz-áldással tetézett, Ti nem is gondolhatjátok, A csupasz száj mily nagy átok! Ti, midõn a szúrós serte Sima állatok kiverte, Minden szentet sorra szedtek S a beretvától sziszegtek! Ti, ha egyszer hébe-korba' Beleér levesbe, borba Szegény ártatlan bajusz; vagy Télen át rá jégcsap, zúz fagy: Már az olyan nagy sor nektek! Már ollót mit emlegettek, Nem tudván, e szõr mily drága, Becsesebb a drága gyöngynél: E hiányzott csak Szûcs Györgynél, S lám! hiányzott boldogsága. Mily irigyen nézte másnak, A legutolsó kapásnak, Hogy mohos a szája-széle: Bezzeg, cserélt volna véle! De mi haszna! mindhiába! Nincs orvosság patikába, Széles mezõn, drága kertben, Vagy más helyen, Ami neki szõrt neveljen! S már a bajszot úgy gyûlölte, Hogy legott a méreg ölte, Látva, hogy nõ más embernek, Vagy korommal fest a gyermek; Sõt csupán ezér' a macskát Sem tûrhette udvarában, S bajuszt kapván áldott nõje, Elkergette, vén korában. Történt, hogy oláhcigányok, (Tudvalevõ nagy zsiványok) Kóborlának a vidéken, S megszálltak a faluvégen. Nosza mindjár' sátort ütnek, Tüzet rakva, fõznek, sütnek Abból, amit valahonnan Más faluból idehoztak, Minthogy onnan Éhen-szomjan Búcsú nélkül eltávoztak. Meghíják a rokonságot, A helybeli cigányságot És ezeket tõrül hegyre Kivallatják mindenképpen: Mi van? hogy' van a helységben?

S a hallottat szedik begyre. Épen mint a jó vezér, Ha az ellenséghez ér, Minden bokrot és fatörzsöt, Minden zegzugat kikémel; Lassan mozdul seregével, Küld vigyázót, elõõrsöt, Puhatolja, merre gyengébb, Hol erõsebb az ellenség; Nem siet, de csupa szemfül, S mikor aztán ütközetre Megy a dolog: gyors a tettre, Veri a vasat, míg meg nem hûl. Nemkülönben a bölcs vajda Haditervet kohol mindjárt: Nincsen egy ház, nincs egy pajta, Hogy ne tudná csínyja-bínját: Hol lakik dús özvegy asszony, Kit jó móddal megkopasszon? Melyik háznál van eladó Sári, Panni, Zsuzsi, Kató, Ki legény után bolondul? Mert az a jövendölést Megfizeti ám bolondul! Kinek esett holmi kára S van szüksége prófétára, Hogy nyomába ne jöhessen, Sõt, ami több, ráfizessen? Ki szeretne gazdagodni, Könnyû módon pénzhez jutni: +sni onnan, hova nem tett, Vagy ha tett is, A letett kincs Idõközben elszelentett? Mindez a vén vajda gondja, Ki nem adná egy vak lóért, Hogy a magyar kész bolondja. Nem kerülte el figyelmét Szûcs György uram nyavalyája, Gondolván, hogy õ kigyelmét Egy kissé megberetválja. Nem kell ahhoz néki szappan, Anekül is mester abban: Szõrmentibe vagy visszára Beretválni nincsen párja. Kivált most, hogy az idõ S alkalom oly kedvezõ: Ripeg-ropog A sarló fog, Munkától ég a mezõ; Nincsen otthon, Csak az asszony, Hogy megfõzzön, Vagy dagasszon; Vagy ha néhol egy beteg Szalmaágyon fentereg; Vagy a seprû, házõrzõnek Felállítva küszöbre; De ha Isten meg nem õrzi,

Ott lehet az örökre. Egyedül van Szûcs György gazda, Egy lélek sincs udvarában: Hát im! a furfangos vajda Beköszön a pitvarában. "Ejnye gazduram, a kõbe! Mi dolog az, hogy kigyelmed Bajuszát levágja tõbe? Magyar ember-é kigyelmed?" Milyen szemmel nézett rája Szûcs György gazda, képzelhetni: A vasvillát sem lehetne Mérgesebben odavetni; De a cigány gyõzte szóval, Hízelgõvel, úsztatóval: Míg György el nem panaszolta, Hogy' áll a dolog mivolta. "Szent Pilátus! minõ szégyen! Hát miér' nem mondta régen? Sohasem volt? nem is termett? Hát miért nem mondta kelmed? Nagy bajusza volna régen: Hisz ez az én mesterségem!" Megörüle György a szónak, Hogy bajusza lesz maholnap, S mintha nõne a szép sörte, Már a helyét is pödörte. Sonka, sódar, Füstös oldal, Liszt, szalonna, Fõzelék, Van elég; Ráadásul jó ozsonna, S valamit a vajda kére, Megalkudva, megígérve. Nosza, tüzet rak legottan, Lobog a láng, bõg a katlan, Száll a szikra, fojt a füst, Fõ a fürdõ, forr az üst, Benne mindenféle gyimgyom, Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy, Ami úton, útfelen Elhányódik vagy terem. E bûbájos fürdõlében Nõ meg a György bajsza szépen; S ha hibáznék egy kicsi: A babona ráviszi. Kész immár a bornyomó kád: Szûcs György jó remény fejébe, Nyakig ül a szennyes lébe, istennek ajánlva dolgát. A cigány sereg azonban Beszivárog alattomban; Jön elébb egy, aztán kettõ, Mintha csak úgy történetbõl:

Szerencsére a vajdának Épen jó, hogy bebotlának! Egy tüzet rak, más vizet mer, Másik fát hoz ... kell az ember; Úgy szaladnak! úgy segítnek! Dolgot ád a vajda mindnek. Hogy pedig a hasznos pára Szûcs uram fejét megjárja: Elõvesznek egy nagy ponyvát És a fürdõkádra vonják; S a kád mellett körbe-körbe Tánc kezdõdik, fürge, pörge; Kalapácstól dong a donga, "Tiktak, tiktak" foly a munka, S egy bûvös dal Ümmög halkal: "Bajusza lesz Szûcs Györgynek, Igen biz a szegénynek." S míg a ponyvát sietõsen Jóerõsen Apró szeggel odaszegzi, A cigányhad újrakezdi: "Bajusza van Szûcs Györgynek, Ne irigyeld szegénynek!" Ezalatt a pénzes bögre Búcsujárni ment örökre, Követé a füstös oldal, A szalonna, meg a sódar, Az ágynemû, fehérnemû, A vasféle, meg a rézmû. Szóval, ami könnyen mozdult, Lába kelvén, mind elpusztult, Mert a gazda - "tiktak, tiktak" Nem hallá, hogy zárat nyitnak. Meddig üle György a kádban Lepedõvel leszögezve, Nincs megírva krónikámban. Csak annyi van följegyezve, Hogy mihelyt abból kilépe, Tükröt vevén kezébe, Hogy bajuszát felsodorja: Nem tehette, mert nincsen mit! Mert bajusza nem nõtt semmit, De igen a füle s orra!

4. B+RCZI GÉZA: A magyar nyelv életrajza Elõszó (részlet) Az emberi elme nagyszerû alkotásai között aligha van még egy, mely alapvetõ fontosságban vetekedhetnék a nyelvvel. A nyelv, gondolataink, érzelmeink kicserélésének ez a mindennapi használatú eszköze mindennemû emberi fejlõdésnek egyik legfõbb tényezõje,

sõt föltétele. Neki köszönhetõ legnagyobbrészt, hogy az egymást felváltó nemzedékek tapasztalatai halmozódhatnak, s az utódokra átszállhatnak; hogy a természet közömbös vagy éppen ellenséges erõi ellen való harcot nem kell minden egyes generációnak elõlrõl kezdenie, sõt minden egyes embernek külön, elszigetelten megvívnia. Valóban emberinek mondható társadalmat még kezdetleges fokon sem lehet valamelyes nyelv nélkül elképzelni. Kétségtelen, hogy a tagolt, hajlékony emberi nyelv az emberiség legnagyszerûbb vívmánya, melyet mai változataiban a nemzedékek végeláthatatlan sorainak állandó erõfeszítése teremtett meg; olyan eszköz, melyet sohasem tudunk nélkülözni, s mely az embert attól fogva, hogy zsenge korában eszmélni kezd, egész életén át kíséri és szolgálja. S "a nyelv" mindenki számára elsõsorban az anyanyelv. Idegen nyelvet meg lehet tanulni, sõt esetleg kivételesen igen jól is lehet tudni, de szinte sohasem úgy, mint az anyanyelvet, melynek minden elemét ezer meg ezer emlék színezi és tölti meg tartalommal, mely egész nevelkedésünket, fejlõdésünket kíséri, sõt bizonyos fokig gondolkodásunk formáit is meghatározza. A nyelv mint eszköz a legbonyolultabb gépezet. Ezt a gépezetet mûködésében tanulmányozni, alkatrészeire bontani, e részek szerepét, egymásba illeszkedésük módjait vizsgálni, titkait megfejteni maga is, bonyolultságában olykor fárasztónak tetszõ, de a belemélyülõ számára végtelenül érdekes és soha véget nem érõ tanulmány, +mde ez a gépezet, úgy ahogy ma mindennapi mûködésében, változatos felhasználásában megfigyelhetõ, nem egyszeri alkotás, melyet valaha megteremtettek, s azóta jól-rosszul jár, hanem szakadatlanul alakuló, fejlõdõ valami, melyet egy egész nép évezredek, sõt évtízezredek óta szakadatlanul formál, tökéletesít, a változó és rendszerint sokasodó szükségletekhez idomít. (Ennyiben sántít a gépezethez való hasonlítás.) A nyelv tehát történelmi produktum, és még mai szerkezetének sajátosságait, bonyolult titkait is csak úgy lehet igazán megismerni és megérteni, ha megismerkedünk a hosszú-hosszú fejlõdés, alakulás folyamatával. Nyelvtörténeti háttér nélkül nincs igazi, mélyebb, tudatos nyelvismeret, márpedig a gondolkodó ember nem elégszik meg az ösztönszerûvel, hanem tudatos ismeretekre törekszik. A nyelvtani szabályokat a mai nyelv alapján föl lehet állítani (sok megmagyarázhatatlan kivételt, látszólagos logikátlanságot tudomásul véve), meg is lehet e szabályokat tanulni, mint a matematikai képleteket, de a miértet és a hogyant, a levezetést, mely a képlet tulaidonképpeni meqértéséhez vezet, a nyelv esetében a nyelv élettörténetének, fejlõdése törvényeinek feltárása adhatja csak meg. S e történet, melyet határozott törvényszerûségek irányítanak, nemcsak a nyelvi rendszer alaposabb megértéséhez és értékeléséhez segít hozzá, s egy életen át halmozódó nyelvismeretünket bõvíti ki elõzõ korok nyelvi színeivel, de önmagában is, részleteiben is színes, vonzó stúdium, mely egyszersmind a nyelvet beszélõ nép gondolkodásának fejlõdésére, e fejlõdés sajátos vonásaira is világot vet, sõt általa egyes nyelvi tényekben, mintegy megõrzött kövületekben elénk tárul a nép viszontagságos történetének, elmúlt gazdasági és

társadalmi rendszereinek, egykori mûveltségének számos emléke, a nép ködbe veszõ múltja.

5. A Képes Krónikából Az Úr 1241-ik esztendejében Béla uralkodása alatt a mongolok vagyis a tatárok ötszázezer fegyveressel törtek be Magyarországba. Béla király a Sajó folyónál hadakozott eIlenük, de legyõzték. Békeszeretõ ember volt, hadakban, csatákban nem volt szerencséje. Szinte Magyarország egész vitézi népe odaveszett. A tatárok három esztendeig maradtak Magyarországon, és miután a magyarok abban az idõben nem vethettek, ezért amazok kivonulása után sokkal többen haltak éhen, mint ahányan fogságba estek vagy kard alatt haltak. A király az Úr 1270. évében halt meg, május harmadikán, pénteken, a szent kereszt megtalálásának napján a budai szigeten; testét Esztergomban temették el a minorita testvérek egyházában, ott nyugszik boldogan Mária nevû feleségével, a királyné asszonnyal, a görög császár leányával és legkedvesebb fiával, Bélával együtt. Virtusokkal teljes férfiú volt akinek emlékezete minden magyaroknak és sok más nemzetbelieknek szájában édes, mint a méz mai napiglan. "Mária-oltáron, nézd, nyugszik a sírban a három: Béla, neje s herceg örvendjenek õk az egeknek!" "Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan."

6. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS: Mentség (részlet) Aki a tengerbe esik vagy megissza mind, vagy kiúsz; másként belehal. Ebben én benne vagyok, és ha tovább hallgatok, látom, hogy vesznem kell. Sokan vannak ellenem. Nékem Belgiumban olyan állapotom volt, hogy ha pénzgyûjtésben gyönyörködtem volna, és célul nem töttem volna azt, hogy hazámat, valamint lehet, segítsem, annyi idõ alatt könnyen 40000 vagy talán 50000 forintot is gyûjthettem volna, és ha eddig ottmaradtam volna, azt merem mondani, kevés erdélyi úr volna, akivel cserélnék pénz dolgából. Ha pedig ott a házasságra vöttem volna magamat, amelyet el nem távoztathattam volna semmiképpen, ha mégis tovább ottmaradtam volna, akkor is kínáltak engemet olyan leánnyal, akivel 60 000 forintot adtanak volna, mert észrevették, hogy néha targoncával tolták a pénzt szállásomra. Ilyen gazdag jövedelmemet pedig könnyen elpazarolhattam volna én ott, a testnek minden gyönyörûségi között, ha a más jó mesterembereket követtem volna, akik többnyire azt cselekszik, hogy amit

egynapi munkájokkal keresnek, nem nyugosznak addig, míg azt korcsomákon és egyéb hitván helyeken el nem tékozolják; én pedig csak azt is kárnak tartottam annyi keresetem mellett, amit kenyérre kellett költenem nyavalyás testemnek táplálására. Néha egy holnapig is bizony bort nem ittam; és minél alábbvaló s olcsóbb eledellel lehetett, olyannal éltem. Sokszor úgy kiadtam a pénzemet a könyvnyomtatóknak, hogy kenyérvételre egy poltrám sem maradt. Micsoda munkát töttünk azon a biblián, úgy, amint volt, kinyomtatni. Nem sajnállottam ily drága idõmet erre a munkára fordítani. Merek dicsekedni minden jó lelkiismeret elõtt, hogy soha a magyar reformátusok ilyen megjavított bibliát nem láttanak. Jóllehet pedig mindezt én jó lelkiisméret szerint cselekedvén, úgy tetszett, hogy dicséretes dolgot cselekedtem. Az irégy szívek kiváltképpen, látván, hogy egyébként sem árthatnak, magyarázták balra, hogy én országgal akarok vetekedni, oly dolgot kezdvén, mely országot illetett volna. Mások azt mondták, hogy nagy fába vágtam a fejszét. De én nem hogy elcsüggedtem volna, hanem még inkább megvetettem lábomat, és a biblia nyomtatását elvégezvén, kinyomtatám az Új Testamentumot is. Azzal sem elégedvén meg, mind e könyveimet békötettém még pedig többnyire aranyosan, úgyhogy néha dolgozott én számomra húsz ember is. Gondolkodóba esvén azért én (méltán, ha eszem volt), ha ugyan odahagyjam-é olyan zsíros állapotomat, mondék magamban -hacsak külsõkép pen kellene, itt örökké boldogul elélhetnék, mert hovatovább inkább kiterjedne hírem, és vagy akarnám, vagy nem. el kellene élnem. De meggondolván, mivégre fogtam istenem elõtt mindezekhez, hogy nemzetemnek használhatnék vélek, sok jó igyekezetimnek jutalmául töttem fel én azt, hogy könnyen megnyerem - mondok - azt, amit a külsõ gazdagságnál nagyobbnak tartok, istenem és nemzetem elõtt való kedvességet. Az uraim azon vannak valósággal, hogy tõlem a vevõket elidegenítsék. A szegény ember azért idegenkedik sokszor gyermekének taníttatásától, hogy látja, mely sok esztendeig kínoznak a skólákban majd mindeneket a deák nyelvvel. De ha csak a maga nyelvén való olvasást tenné fel célul, kevés idõ kellene arra, és kevés volna olyan szegény ember, akitõl annyi költség ki nem sülne. Azt forgatták ellenem nagy hévvel, hogy az urakon nagy szemtelenséget követtem el és sokszor úgy bántam velük, amint nem illett volna. Õnagyságoknak, s õkegyelmeknek azt írtam, hogy a nemzet hasonló a kenyérkérõ gyermekhez, akinek ezt felelvén az apja: "Fiam, se búzám, sem lisztem nincsen," - õ azt feleli: "Hiszem nem kérek én sem búzát, sem lisztet, és nem kívánom, hogy ekével, sarlóval, cséppel, malommal stb. bébelõdjék, én csak kenyeret kérek."- Tõlem is csak azt kívánják, hogy nyomtassak szépen, azonban az ahhoz való készületet ingyen sem fizetik meg." Hogy méltóságos gubernátor uramnak ezt írtam, hagy adni kellene inkább, mint elvenni tõlem. Méltán szólhatok így: - Mit várom mégis tovább a nagyságtok audienciáját? Ennyi ideig itt-tekergésemmel nem tudék

egyebet elérni, hanem hogy az urak közül egyik a másikhoz igazit, mint egy bolondot! Mint egy regalistának minden országgyûlésben ott kell nékem lötyögnöm, fityegnem, s ugyan példabeszéddé lõttem már ezért az embereknél. Mintha tõlem az szinte úgy meglehetne, mint mástól, akinek vagy hivatala hozza, vagy valami érdeke van benne, holott én mintha tövisen ülnék mindenkor, midõn otthon két betûöntõ és nyomtató mûhelyem az én jelenlétemet (jól akarván dolgozni) igen megkívánják. Ahhoz kell nyúlnom: sok nyavalyáimból való egyszeri kimenekedésemre, hogy úgy veszessem magamat, mint Sámson, közönséges romlással. Hazamenvén, mindazt, valamit ennyi esztendõk alatt annyi költségemmel és véres verítékemmel a haza hasznára készítettem, mind öszverontván, még a port is leverjem lábamról, mondván: Nem méltó ez az hely énhozzám! Bujdosásra indulván, valahol járok Európában, teli torokból harsogjam: így nyomorították meg a haza javára teljes lélekkel igyekezõ szegénylegényt!

7. ZR+NYI MIKLÓS: Szigeti veszedelem Az olvasónak Homerus 100 esztendõvel az trojai veszedelem után írta historiáját; énnékem is 100 esztendõvel az után történt irnom Szigeti veszedelmet. Virgilius 10 esztendeig írta Aeneidost; énnékem penig egy esztendõben, sõt egy télben történt véghez vinnem munkámat. Eggyikhez is nem hasonlítom pennámat; de avval õ elõttök kérkedhetem, hogy az én mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál: az kit írtam mulatságért írtam, semmi jutalmat nem várok érette. Õnekik más gondjok nem volt nékem ez legutolsó volt. +rtam, az mint tudtam, noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha több munkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyon fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban, mind az napban. Bizony szégyen nélkül szemlélhetem csorbáimat, igazsággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltam munkámat, mert üdõm nem volt hozzá, hanem elsõ szülése elmémnek. Fabulákkal kevertem az historiát; de úgy tanultam mind Homerustul, mind Virgiliustul, az ki azokat olvasta, megesmerheti eggyiket az másiktul. Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam úgy, osztán szegény az magyar nyelv: az ki historiát ír, elhiszi szómat.

8. ZRINYI MIKLÓS: Vitéz hadnagy - Dedicatio Magyar vitézeknek dicsõséggel földben temetett csontjai és azok nagy lelkei nem hadnak nékem alunnom, mikor kévánnám, sem henyélnem, ha akarnám is. Igen szeretõje vagyok az õ dicsõségeknek, hogy én elmúlassam az õ intéseket, kiket nemcsak nappalbéli elmélkedésemben

juttatnak (eszembe), de még éjtszakabéli elmémben is elõmben tüntetnek, mondván: ne aludjál, ne keresd a gyönyörûséget. Látod-e romlott hazánkat, melyet mi annyi vérontással, verésekkel és untalan való fáradsággal nyertünk, oltalmaztunk, és sok száz esztendeig megtartottunk. Kövesd az mi nyomdokunkat, ne szánd fáradságodat, ne szánd véredet, ne szánd életedet. Ezekkel az ösztönökkel serkentgetnek engemet nyugodalmomban. De szerencsétlen én, hogy nem lehet az én mentségem oly nyilván õnálok, mint az õ rettenetes vitézségek és számlálhatatlan érdemek énnálam, mert bizonnyal okkal panaszolkodhatnám nékik a szerencsére. Nem azért, hogy egyszer hazánkat magasan felvitte, most mind alább-alább szállítja; azért nincs mit panaszolkodnunk, tudván, hogy ez a világi törvény, hogy aki benne születtetett, annak halála is következzék, és ez az istennek akaratja. Sokáig volt dicsõséggel a szerencsének felsõ kerekén a magyar fátum, ha most alább szállott, nem szokatlan dolog történt rajta ebben az világban. Hanem azon panaszolkodnám a szerencsére, hogy evvel a tehetséggel, evvel az hazám szolgálatjához való készséggel, végezetre evvel a jó igyekezettel, ebben a magyar romlásának évszázadába helyeztetett engemet, és nem azokban a dicséretes idõkben, melyekben az isten kegyelemmel volt a magyarokhoz, és nem fordította volt orcáját õtõlök, hanem rettenetessé tette volt azoknak, akik most unalommal néznek reánk, és csúfsággal említenek bennünket. Talált volna talám akkor ez a lélek, ki bennem vagyon, maga hajlama szerint dicsõséges foglalatosságokat. De mire való leszen az most, hogy ne aludjam, hogy ne henyéljek? talám inkább ez az idõ olyat kéván. Mire való hogy ne szánjam véremet, ne szánjam életemet? Miért kévánjam tehát halálomat? Kit váltok s kit szabadítok meg véle? Kevés az én életem ilyen nagy csorbát felépíteni, de még kevesebb halálom. Hát mit tegyek? Mit csináljak tehát, ha nem aluszom? Ebben a békességes században (ha annak kell mondani a török rablásit) nekifogtam históriák olvasására. Én senkit tanítani nem kévánok, hanem magam tanulni. Azért olvasó barátom, ha tetszik, olvasd és aszerint munkálkodjál hazánknak hasznára és magad becsületire.

9. BETHLEN MIKLÓS: Önéletírás I. Bölcsõ- és igen kicsiny koromról nincs mit írnom, bolondság is volna. Hallottam az anyámtól, hogy rettenetes síró voltam, annyira, hogy életemrõl is kételkedtek miatta; hihetõ, has- vagy valami egyéb tagom fájdalmától lehetett, mert elmétõl vagy szomorúságtól, amint olyan még ész használata nélkül való életkorban az nem származhatott. De akármitõl volt, e bizonyos, hogy én midõn felnevekedtem, sem a has- vagy gyomorfájásra, sem másképen akármi, még nagy szomorúságért való sírásra is hajlandó nem voItam, sõt mikor üdeje, helye, oka volt is, nehezen tudtam sírni; mikor elkeseredtem is nagy nyomorúság és szomorúságimban, gyakrabban vagy torkommal nyeltem, vagy orromon fújtam

ki, vagy mély keserves sóhajtásokkal, mely sírás és könnyhullatásnál sokkal nehezebb volt. Vagy néha elmorgottam, haragudtam amely vétkes dolog volt. Sokszor bizony talán pénzen is megvettem volna a sírást, mert az könnyebb lett volna. Nevetséges, hiábavalóság és játékra, mint akármely gyermek és ifjú, felettébb hajlandó, sõt vásott és a játékban telhetetlen s fáradhatatlan volt az én gyermekségem és felserdült ifjúságom; de nem veszteg ülõ, mint a kocka, kártya, hanem a testnek ingatásával járó játékokban gyönyörködtem, mint a labda, forgattyú, parittya, teke, kézzel való hajigálás, vitéz játék, versfutás, küzdés, ugrás, melyek miatt néha meg is vertek, nyíllal való lövöldözés és madarászás. Mikor osztán nagyobbat nõvén, lóra, puskára, kutyára kaptam lövöldözés hosszú puskával, pisztollyal, nyargalódás, fürjészés, magam kezemmel való rákászás, halászás voltak igen a mulatságim. Mindazonáltal, mikor osztán a gyermekségbõl kikelvén, eszemnek, házasságomnak és emberségnek esztendeire jutottam, az én mulatságim nem mulatták el énvélem a szükségesebb és hasznosabb dolgokat, mint a könyvek olvasása, házi gazdaságom és közönséges tisztem s hivatalomban való eljárást. Úgy hallottam, hogy mihelyt a hetedik esztendõbe fordultam, mindjárt tanítani kezdettek az abc-ére mint gyermeket játékkal. Elsõ mesterem volt Naményi Mihály nevû, aki annakutána híres prédikátor volt. Második mesterem volt Fogarasi Mihály, ki nemrégen még él vala szép nagy vénségben és esperességben. Ez initiált a deák nyelvbe, dirigáltatván Keresztúri Pál által. Egyszer Keresztúri Pál Búnra jöve az atyámhoz, akkortájban az atyám s mesterem olyan rendet szabtak vala nékem, hogy ebéd s vacsora elõtt tanuljak öt-hat szót, és amikor innya akarok, mondjak el abból egyet deákul s magyarul, és úgy adnak innom, de ha nem tudom, nem adnak. Ott ülvén már asztalnál, én elõpattanék nagy felszóval, (mert úgy kellett mondanom nagyon,) egy deák szóval, s innom adának. Hallván azt Keresztúri, végére méne, s meghagyá az atyámnak, hogy az napságtól fogva hagyják el azt a rendet, hadd ehessem bátran asztalnál s vígan, mert az az egynéhány szó nem éri fel azt a kárt, amelyet bátorságom, elmém és egészségemben tesznek véle, mely bizonyos is. Elhagyák azért énnékem nagy örömömre, mert bizony nagy iga volt rajtam, oly móddal nem is ehettem jól, csak a vocabulákat mammogtam magamban; ha nékem Keresztúri Pál akkori eszemmel, amint voltam, egy falut ajándékozott volna, nem vettem volna kedvesebben tõle, meg is szerettem, dicsértem, hogy micsoda jó vén ember az, még az apámnál is jobb. Amely is osztán a keze alatt való tanulásomra sokat használt volt igen, mert siettem keze alá és örömmel tanultam tõle, annál inkább, hogy ez a Fogarasi rettenetes rútul vert, henyéltetett, amint ezt szokták mondani vagy nevezni; mert hanyattán fektetett a földre, fejemet, két kezemet, lábomat feltartatta vélem, hol egyik, hol másik talpamat csapta lapockával, hol fejemet a háromágú lapos korbáccsal, hol féllábra állított kõre, mire, egyszóval igen rútul és bolondul bánt vélem, elannyira, hogy osztán az atyámnak panaszoltam, s megmondottam, hogy bizony nem tanulok. Ezt pedig nem az én tanulásomért vagy latorságomért, hanem maga bolondságából cselekedte csak,

melyet tovább nem terjesztek, kedvezvén emlékezetének, minthogy azután tisztességes, tudós deák, és osztán prédikátor lett belõle, de az bizonyos, úgy elkedvetlenített volt a tanulástól, hogy ha keze alól ki nem vettek volna, bizony nem tanultam volna, azért is osztán elbocsáták.

BETHLEN MIKLÓS: Önéletírás II. Németújvárból mentünk Zrínyi Miklóshoz. Nagy szerencsétlenségemre csak öt nap lehete véle ismérkedésem, s oda lön. Magáról hogy írjak, nincsen erõm s üdüm reá, csak azt írhatom: igen tudós, vitéz, nagy tanácsú, nemzetéhez buzgó, vallásában nem babonás, mindent igen megbecsülõ, nemes, adakozó, józan életû, az olyanokat és az igazmondókat szeretõ, részegest, hazugot, félénket gyûlölõ, nagy és szép termetû, lelkû és ábrázatú szóval: akkor magyar híres ember hozzá hasonló nem volt, sõt az én vékony ítíletem szerént máig sem, sõt talán ezután sem lészen, noha az Isten titka és tárháza véghetetlen. Szép õszi üdõ járván, elmenénk vadászni. Õ maga puskával béméne, és szokása szerént csak egyedül búkálván, löve egy nagy emse disznót, s vége lõn a vadászatnak. Azonban odahozá a fátum egy Póka nevû vadászt, ki mondá horvátul: én egy kant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána mennénk, elveszthetnõk. Az úr mindjárt mondá nékünk, kegyelmetek csak maradjon itt: mindjárt visszajövök. Csak bocskorban lóra kapa, stuc kezében, Póka után elnyargala: mü ott a hintónál beszélgeténk. Egyszer csak nyargal Guzics, mondja a bátyjának: hamar a hintót, oda az úr. Menénk amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sûrûbe. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán: õ hozzá lõ, elfut a kan, az úr felkél s mondja: rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott) sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de híjába, csak elfolyt a vére, elõször ülni, osztán hanyatt fekünni, végre csak meg kelle halni. Rettenetes sírás lön az erdõben. Otthon fejér bársony dolmányba öltöztették, és osztán eresztették a feleségét hozzája, aki eszén sem volt buvában. +gy lõn vége Zrínyi Miklósnak.

10. MIKES KELEMEN leveleibõl I. Édes néném, hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15. Septembris indultunk meg. A fejedelmünknek, Istennek hálá, jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tõlle venni; de reméljük, hogy itt a

török levegõ elûzi. Édes néném, mi jó a földön járni. Látja kéd, még Sz. Péter is megijedt volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai; hát mi bûnösök, hogyne félnénk, amidõn a hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek - némelykor azoknak a tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek; de mégis olyan emberségesek voltanak, hogy többet nem adtak innunk, mintsem kellett volna. Elég a, hogy itt vagyunk egészségben; mert a tengeren is megbetegszik az ember, nem csak a földön, - és ott, ha a hintó megrázza, elfárad, és jobb egyepetyéje vagyon az ételre; de a halyóban az a szûntelen való rengetés, hánykódás a fõt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy kell tenni, valamint a részeg embernek, aki a bort meg nem emésztheti. A szegény gyomromnak is olyan nyavalyában kelletett lenni vagy két elsõ nap, de azután úgy kellett ennem, valamint a farkasnak. Itt a fejedelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva, de mégis jobban szeretek itt lenni, mintsem a hajóban. Édes néném minthogy egynehány száz mérfölddel közelebb vagyunk egymáshoz, úgy tetszik, hogy már inkább is kell kédnek engemet szeretni: én pedig, ha igen szeretem is kédet, de többet nem írhatok; mert úgy tetszik, mintha a ház keringene velem, mintha most is a hajóban volnék.

XXVII. Édes néném igen-igen szükséges kédnek egy hírt megtudni, azért, hogy bolhák ne csípjék kédet. Tudniillik, hogy két gyorgyiánus fejedelmet az atyafiai az országból kiûzvén, segítséget jöttek ide kérni a császártól. Aki is segítséget adván nekik, a méltóságos fejedelmek idejöttenek, hogy innét hajón a segítséggel a Fekete-tengeren vissza menjenek. Õméltóságok pedig egy nyomorult korcsmára szállottanak. Cselédjök elég vagyon, de az udvari nép nem ruhásabb a mi cigányinknál. Azt pedig ne gondolja kéd, hogy õméltóságoknak pénzek ne volna; mert valamég a cselédekben tart, addig pénzek is lészen, mert amidõn a pénzek elfogy, kettõt vagy hármat az udvariak közül eladnak és így a pénz elfogyván, az udvariak is elfogynak. Azt írta volt kéd a minap, hogy már ért franciául. Aztot igen jól cselekszi kéd, hogy , idegen nyelvet tanul. Bár a mi földink azon volnának, hogy idegen nyelvre tanyíttatnák gyermekeket, de az olyan állapottal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásra és az olvasásra sem kénszerítenék a leányokot, hogyha csak azoknak nem volna arra kedvek -azt a két dolgot pedig egy nemes leánynak nem csak illik, de szükséges tudni. Erre azt felelik némely csúfos rövideszû anyák, hogy nem jó egy leánynak, hogy írni tudjon: azért hogy a szeretõinek ne írhasson. Oh! mely okos beszédek ezek! mintha az írás okozná a roszat és nem a rosz az írást. Nem akkor történik meg a

tilalmas dolog, mikor egymásnak írnak, hanem, akkor, amikor egymással vannak, és nincsen szükségek az írásra. Akár tudjon a kéz írni, akár ne tudjon, de a szív eljár a maga dolgában. Nekem úgy tetszik, hogy nemcsak azért írok kédnek, hogy írni tudok, hanem azért, hogy a hajlandóság viszen reá. Mind ezekbõl azt hozom ki, hogy az ilyen anyák nem okosan gondolkodnak. Akármely szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve, nem becsülik. Mindezekre, tudom, azt fogja kéd mondani, hogy még házas nem vagyok, mégis az asszonyoknak akarok leckét adni. Nem akarok, édes néném, nem akarok, tudom, hogy kéd is velem egy gondolatban vagyon eziránt. Isten adjon olyan feleséget, aki írni és olvasni tudjon, de ha nem tudna is azon lennék hogy megtanyítanám, ha több esze nem volna is, mint egy macskának. Édes néném, szeret-é kéd úgy, mint a macska az egeret? Vagyon-é kédnek jó egészsége? Mikor látjuk meg egymást? Ma talám nem, mert már tizenegy az óra és le kell fekünni; de, ha lefekszem, úgy tetszik, mint ha feredném, mert a tenger habja egészen bécsapván a házam alá, sokszor azt gondolom, hogy az ágyamban locsog a víz.

XXXII. Micsoda szép állapot az: tegnap ebédet +zsiában ettem, vacsorát pedig Európában -ide pedig nem a levegõégben hoztak, hanem a vízen. Mindezekbõl megüsméri kéd, hogy ide visszájöttünk, és a táborozást elvégeztük. Az bizonyos, hogy nem az ellenség elõl jöttünk el, hanem a sok essõ elõl, amelyet el nem lehetett ûzni, noha két generális vagyon velünk. A mindennapi mulatság már itt abból fog állani, hogy vagy Bercsényi uram jõ mihozzánk, vagy mi megyünk hozzája. -A vadászat sem múlik el, de az sem múlik el, hogy ellenünk ne vadásszanak a portán; mert a német követ legtöbbet azon elmélkedik, hogy nekünk árthasson; mi pedig legkisebben sem ártunk néki. És nem tudom, mi végre kívánja üldözni ezeket a szegény bújdosó magyarokat, akik itt a tengerparton csak dohányoznak suhajtozással. A talám tudva nincsen kédnél, hogy mi most is abban a szándékban vagyunk, hogy Franciaországban visszámenjünk, és hacsak a mi akaratunkon állana, ma indulnánk meg; de csak az akarat áll mirajtunk, a tehetség pedig máson. Meg nem kell, édes néném, az ígéretet másolni. A nemes vér, amit fogad, megtartja. Ha magyarországi volna kéd, tartanék valamitõl; de erdélyi lévén, ott a nemes asszonyoknak a szavok olyan állandó, valamint a brassai havas -tartsa meg hát kéd ígéretit, és három vagy négy holnapját a télnek töltse el kéd itt a magyar asszonyokkal. Való, hogy kéd lesz egyedûl erdélyi; de egy erdélyi asszony nem ér-e annyit, mint tíz magyarországi? A rózsa többet ér a kórónál -a nap fényesebb a holdnál. Mikor Magyarországon fogyatkozás vagyon a napban, csak egy erdélyi asszonyt vigyenek oda, annak szépsége elég fényességet ád. E nem dícséret, hanem igazmondás. Ha az Isten õket szebbnek teremtette másoknál, ki tehet arról?

Arról sem tehet senki is, ha lefekszem, mert tizenegy az óra. Ha a szerencsén nem fekszem is, csak jól alugyam jobb az egészség annál. Ezután csak azt nézem, mikor fog kéd ideérkezni, de minden pereputyástól kell ide jönni.

XXXVI I. Már mi itt derék házastüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont. De tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk. A város elég nagy és elég szép, a tengerparton lévõ kies és tágas oldalon fekszik. Az is való, hogy Európának éppen a szélyén vagyunk. Lóháton innét Constancinápolyban két nap könnyen el lehet menni; tengeren pedig egy nap. A bizonyos, hogy suhult a fejedelemnek jobb lakóhelyt nem adhattak volna. A város felõl azt mondhatom, hogy ezen a földön elmondhatní egy szép városnak, amely nem olyan szélyes, mint hosszú. De akármely szép házak legyenek itt a városokon, nem tetszhetnek szépeknek; mivel az utcára nem hadnak ablakokot, kivált a törõkök azért, hogy a feleségek ki ne láthassanak -micsoda szép dolog az irígység! Itt az idegen senki házához nem mehet. Kivált az örmények inkább féltik feleségeket, mintsem a törökök. Még nem láthattam a szomszéd asszonyomot. Napjában tízszer is a kapuja elõtt kell elmennem, és, ha a kapuban talál lenni, úgy szalad tõllem, mint az ördögtõl, és bézárja a kapuját. Török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni: egyik a, hogy törökül nem tudok; másik a, hogy ha az ember hozzájok megyen, elsõben: no, ülj le - azután egy pipa dohányt ád, egy findzsa kávét -hatot, vagy hetet szól az emberhez, azután tíz óráig is elhallgatna, ha az ember azt elvárná. Õk a beszéllgetéshez, nyájassághoz éppen nem tudnak. Mind ezekbõl megláthatja kéd, hogy micsoda városban telepítettenek le bennünket; annak micsodás lakosi vannak micsoda környéke. De azt még meg nem mondottam kédnek, hogy én micsodás szokást tartok. Az én szokásom a, hogy tíz órakor lefekszem, és szemeimet bézárom, és rend szerént azokot fel nem nyitom más nap hatodfél óráig. Ezt a dicséretes szokást mind télben, mind nyárban megtartom. Azért ez a levél olyan hosszú, hogy már tíz az óra, alugyunk hát, édes néném. De az egészségre kell vigyázni, ha azt akarja kéd, hogy gyakran írjak. Más-szor többet, vagy kevesebbet. Ihon azt majd elfelejtettem megími, hogy az a veszett köszvény az urunkra jött alkalmatlankodni.

LXII. Édes néném, jó némelykor megbátorítani az embert, mert sokan vannak olyanok, akik szégyenlik világosságra tenni gondolatjokot, noha jobban gondolkodnak sokszor,

mint azok, akik aztot csak bátran kipökik. Arról igen okosan gondolkodik kéd, hogy úgy szeretné neveltetni a fiát és leányát, valamint ott Párisban nevelik a franciák. Mert ugyanis nézzük el, hogy neveltetnek nálunk az iffiak közönségesen? Legalább tíz vagy tizenegy esztendõs koráig a faluból ki nem megyen. Tizenkét vagy tizenhárom esztendõs korában valamely collégyiumban béplántálják, ahonnét huszonnégy vagy huszonöt esztendõs korában szabadul ki. Legelsõben is a mi deákunk azon igyekszik, hogy cifra köntöse és paripája légyen, aztán faluról-falura béjárja az atyjafiait. Asztalnál nagy gyalázatnak tartaná ha jól nem innék. Ebéd után az asszony vagy a leányok házában bontja ki, amit Vrgiliusból vagy Ovidiusból olvasott. De hogy az iskoláról való emlékezetet is tellyességgel elfelejtse, szükségesnek gondolja lenni, hogy a szolgálók közül kettõt vagy hármat szeretéinek fogadjon. Egynéhány részegség után megmosván torkát a deák szótól és az iskolai portól, ismét haza iromtat s legnagyobb gondja is a lesz, hogy az apja vendégit megrészegítse, és az apjától is azért dicséretet vegyen másnap. E szerént tölt el két vagy három esztendõt vagy a vadászatban, vagy az italban, vagy a Vénus udvarában, és amit egynehány esztendõkig tanult, azt egy kevés idõ alatt csaknem mind elfelejti. Errõl többet nem írok és többet nem írhattam volna, ha szinte fiam volna is: de nincsen, és azt bánom. De azt is bánom, hogy ma ismét sátorok alá jöttünk lakni; mert a napokban visszámentünk volt a városban. Itt kell a vászon alatt perkelõdni, és úgy süt a nap itt minket, valamint a kolduslábat sütik a tûznél. Édes néném, az egészségre vigyázzunk, és mondjon el kéd egy olvasót érettem, mert a sok fülbenmászóval tele a sátorom. CXII. Amitõl tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserûség vagyon itt miközöttünk. UtoIsó levelemet az elmúlt holnapnak 25-dik napján írtam vala. Azután szegény mind nagy bágyadtságokot érzett. Igen keveset, de másként mindent a szokás szerint vitt végben. Abban a gyengeségiben is az esztergában dolgozott elsõ Aprilisig. Vrágvasárnap nem mehetett a templomban, hanem a közel való házból hallgatta a misét. Hetfûn jobbacskán volt, kedden hasonlóképpen, még a dohánt is megkívánta és dohányozott. De azt csudálta mindenikünk benne, hogy õ semmit halála órájáig a háznál való rendben el nem múlatott se meg nem engedte, hogy õérette valamit elmúlassanak. Mindennap szokott órában felöltözött, ebédelt és lefeküdt. Noha alig volt el, de mégis úgy megtartotta a rendet, mint egészséges korában. Szeredán délután nagyobb gyengeségben esett, és csak mindenkor aludt. Csütörtökön, igen közel levén utolsó végihez, elnehezedék és az Urat magához vette nagy buzgósággal. Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan mellette voltunk. Végtire szegény ma három óra után

reggel, az Istennek adván lelkét elaluvék -mivel úgy holt meg, mint egy gyermek. Õ szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Az Isten vigasztaljon meg minket!

RITMUSGYAKORLATOK 1. Weöres Sándor versei; idõmértékes szövegmondás. 2. Horváth János: Versritrnusú szólások a kötetlen beszédben; nyomatéki hangsúlyritrnus. 3. O Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások; nyomatéki hangsúlyritmus. 4. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni; nemzeti verselés. 5. Weöres Sándor: Robogó szekerek; idõmértékes verselés. 6. Babits Mihály: Új leoninusok; idõmértékes verselés. 7. Kalevala (Vikár Béla ford.); nemzeti verselés. 8. Ovidius (Devecseri Gábor ford.): +tváltozások (részletek) Philemon és Baucis; idõmértékes mese. Daedalus és Icarus; idõmértékes mese. Pyramus és Thisbe; idõmértékes mese. Pygmalion; idõmértékes mese. 9. Papp Tibor: Pogány istentisztelet; összetett ritmusgyakorlat. A ritmusgyakorlatként átnyújtott anyag alkalmat ad a beszédesztétikai elemek gyakorlására. A gyûjtemény minden darabja a szép beszédet szolgálja. A hangsúlygyakorlatok inkább az értelmezõ beszéd összetett gyakorlatai voltak, ezek pedig a szép beszéd gyakorlatai. Jó lenne a magyar beszéd ritmusát föltámasztani. Kár lenne Európa egyik veszendõ értékét a minden más nyelvtõl elütõ magyar beszédritmust a szomszédnyelvek hatására elpusztulni hagyni. Figyelmes füllel hallgatva tragikus a folyamat, amely a magyar beszédritmust fenyegeti. A színész sokat tehet a nyelvi kincsek megõrzéséért. Ne feledjük, Mesofanti a múlt században még a harmadik helyen emlegette a magyar nyelvet ritmikusság dolgában - az olasz és a görög után (a nagynevû nyelvész több mint száz nyelvet ismert).

1. WEÖRES S+NDOR: A tündér Bóbita Bóbita táncol körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita Bóbita álmos, elpihen õszi levélen, két csiga õrzi az álmát, szunnyad az ág sûrûjében.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök 46. Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vízen át vágtat, nem adom, ha ígérsz százat. Amikor odanéz Amikor odanéz

paripám ballag, valahány csillag, paripám táncol, a nap is százszor. 103.

Reggel süt a pék, süt a pék gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost. Taligán tol a pék gezemice-lángost.

WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg 91. Ha viharjõ a magasból, ne bocsáss el, kicsi bátyám. Ha falomb közt telihold lép, kicsi néném, te vigyázz rám. Falu végén van a házunk, a bozótból ki sem látszik, de a cinke, ha leröppen, küszöbünkön vacsorázik.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök 49. +rnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sûrû raj az fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder ágra. Lassan jön a pásztor álma. Rezgõ fû a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben. 56. Jön a kocsi, most érkeztünk, alaposan eltévedtünk, derekasan áztunk-fáztunk, no de kicsit elnótáztunk. Jegenyefa ingó-bingó, odaül az ázott holló, teregeti csapzott tollát, keserüli holló-voltát. 54. Égicsikón léptet a nyár, tarka idõ ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hûsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csipdes a légy. Habzik az ég, mint tele tál, tarka idõ szõttese száll. 57. (részlet) Van-e szoknya eladó, tarkabarka suhogó, a derékra simuló, nyárba-télbe jó? Nincsen szoknya vehetõ, csak egy régi lepedõ, ráncos, rojtos, repedõ, üsse meg a kõ. 99.

Kürtõs pogácsa, füstölt szalonna itt van rakásra, díszlik halomba. minden kopasznak jut hajnövesztõ, minden ravasznak egy nyírfavesszõ. Minden leánynak füstös kemence, minden legénynek tág-öblû pince. Minden leánynak szép rózsa, szegfû minden legénynek hátára seprû.

61. Sej-haj, folyóba sok a hal valóba, Dunába, Tiszába, se-szeri se-száma. Sej-haj, vadonba kivirít a gomba keményre, kerekre, ha bolond, ne szedd le. Sej-haj fonóba sok a lány valóba, ki barna, ki szõke, sose fuss elõle. 91. Éren-nádon sikló kúszik, kicsi patak-ágyon vízicsibe úszik. Hajló nád közt kotlós zizzen, vízicsibe-népét tereli a vízben. Ér tükrében látszik az ég is, fejetetején a vízicsibe-nép is. Siklók, békák, pókok látják vízicsibe-pásztor vízicsibe-nyáját.

53. Erdõt járunk, árkot lépünk, bükkfa lábunk, venyige-térdünk, szél se tudja merre térünk, jegenye-sudaras utakon élünk. Zsong a kis szél, zúg a nagy szél, bokrot bolygat, bele ne essél. Néha nyár jön, néha nagy tél, ha üres a szatyor, elegett ettél.

WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg 31. Szállnak az alkonyi felhõk, mint halovány-hajú lányok, tûz-színû csillag az ékük, libben a fátyol utánok. Mennyei õzre vadásznak, nincs nyoma égi vadaknak. Lassan a hegyre hanyatló Hold poharába zokognak. 72. Duna mellett kopár fa, rászállott a madárka, rászállott a madárka, vízre hajló ágára. Kettõnket, te madárka, csak elbír a kopár fa, ráülünk az ágára, fütyülünk a világra.

99. Õszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Õszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája.

WEÖRES S+NDOR: Szarvasok Legel a kis falu gulyája,

nyugtalan a gulyás kutyája. Idegen szagot sejt, a fejét fölvágja, szimatol a nedves szél sodrába. Szárnya kél a fehér homoknak, a völgyben szarvasok robognak. Jönnek a szél-árka völgybõl egyre többen, száz, meg mégtöbb nyargal egy-seregben. A szittyós itatón megállnak, szarvaik kék eget kuszálnak. Egy vén bika szétnéz, beleront a porba és nyomában dübörög a horda.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök 39. +rok mellett üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. Felhõ-cápa úszik az egeken át ûzi a hegyeken át a holdat. Egyszer égig fölmásznék, mennyei cápát horgásznék, Föl ne mássz, mert üszkös a fadereka üszkös a fadereka kikorhadt.

2. HORV+TH J+NOS: Versritmusú szólások a kötetlen beszédben

billeg-ballag ötöl-hatol hébe-hóba éjjel-nappal télen-nyáron girbe-gurba lári-fári ákom-bákom elõl-hátul dínom-dánom egytõl-egyig üti, veri térül-fordul okkal-móddal étlen-szomjan tárva-nyitva jobbra-balra nyakra-fõre mende-monda körbe-körbe imitt-amott hegyin, hátán kutya baja! élve-halva kékült, zöldült kipked-kapkod ritka, mint a fehér holló öregember nem vénember nem nõnek a fák az égig köd elõtte, köd utána maga alatt vágja a fát láttam én már karón varjút Illa berek, nádak erek a jó bornak nem kell cégér holtomiglan, holtodiglan apád-anyád ide jöjjön hamu alatt lappang a tûz legyen neki könnyû a föld! ide vele, ha van nyele! nem mind arany, ami fénylik felkopik az álla ellátta a baját van bõr a pofáján kivágta a rezet attul döglik a légy visszafelé sült el aki bírja, marja ki ad többet érte? madárlátta kenyér végét járja, szegény! egy csapásra kettõt belészorult a szó szakasztott az apja! egy bordába szõtték ha nem csurran, cseppen széna-e vagy szalma? nem sül ki a szemed?

minden lében kanál vak vezet világtalant ahány ház, annyi szokás áll, mint a Sion hegye ne szólj szám, nem fáj fejem pénz beszél, kutya ugat ember kell a gátra! csínján bánik vele jön-megy, mint a szûcstû eltûnt, mint a kámfor kitették a szûrét szoknya mellett nõtt fel jöttem, láttam, gyõztem végestelen végig megadta a módját rossz fát tett a tûzre igaza van benne nem kerget a tatár! tavasz akar lenni lassabban a testtel! nem fenékig tejfel! süket, mint az ágyú tente baba , tente szólj igazat, betörik a fejed eltalálta szarva közt a tõgyit egyet mondok, kettõ lesz belõle síppal, dobbal, nádi hegedûvel kénytelen-kelletlen se ide, se oda ez se jó, az se jó hányódik-vetõdik új seprû jól seper adtál uram esõt nincs köszönet benne ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra amit veszt a réven, megnyeri a vámon Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó Bort, búzát, békességet, mákot, makkot, mogyorót

3. O. NAGY G+BOR: Magyar szólások és közmondások Ne állj itt úgy, mint egy + betû. Aki á-t mond, bé-t is mondjon. Elmegyünk Abára, a bornak javára. Bizonytalan, mint az abai vacsora. Ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez.

Az ábécét se tudja, mégis papolni akar. Nem együtt tanultuk az ábécét! Az ablakon kérik, az ajtón nem viszik. Örül, mint az ablakos, mikor hanyatt esik. Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell! +brázatnak rossz, pofának megjárja. Vastag abrosz, vékony ebéd. Aki nem akar adni, azt mondja, hogy nincs. Könnyû azt adni, ami nem kell. Jobb egy adok, mint száz kérek. +gyba kicsi, bölcsõbe nagy. +ldás, kegyelem, ezt a kis bort lenyelem. Angyal a szava, de ördög a szíve. Ahol nyájas az anya, kényes a leánya. Nincs aratás munka nélkül. Repedt az árboc, megállott a gálya. Beszélhet annak az arkangyal is. Itt az árok, most ugorj! Ha van baj, ha nincs jaj, mindig panaszkodik. Nem egész világ Baranya, laknak Somogyban is. Egy jó barát a szomonúságban, felér százzal a vigasságban. Új barátért el ne hagyd a régit! Nehezebb a barátságot fenntartani, mint megkötni. Bársony mellény, üres has. Aki mást becsap, magát csapja be. Kialudná a törököt Belgrádból. Ne nevesd a bénát, ha te sánta vagy. Inkább bendõ szakadjon, minthogy étel maradjon. Iszik, mint a berényi török. Rágódik, mint Berkes ökre.

4. JÓZSEF ATTILA: Ülni, állni, ölni, halni Ezt a széket odább tolni, vonat elé leguggolni, óvatosan hegyre mászni, zsákomat a völgybe rázni, vén pókomnak méhet adni, öregasszonyt cirógatni, jóízû bablevest enni, sár van, lábujjhegyen menni, kalapom a sínre tenni, a tavat csak megkerülni, fenekén ruhástul ülni, csengõ habok közt pirulni, napraforgók közt virulni vagy csak szépet sóhajtani, csak egy legyet elhajtani,

poros könyvem letörülni, tükröm közepébe köpni, elleneimmel békülni, hosszú késsel mind megölni, vizsgálni, a vér hogy csordul, nézni, hogy egy kislány fordul vagy csak így megülni veszteg fölgyújtani Budapestet, morzsámra madarat várni, rossz kenyerem földhöz vágni, jó szeretõm megríkatni, kicsi húgát ölbekapni s ha világ a számadásom, úgy itt hagyni sose lásson Ó köttetõ, oldoztató, most e verset megírató, nevettetõ, zokogtató, életem, te választató!

5. WEÖRES S+NDOR: Robogó szekerek Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka -a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az úton a kétfele meredeken árny-hegyû jegenyesor innen is onnan is árkai mentén. A gyerekek alszanak, elviszi õket a fuvalom az égbe, hol érik a csillag, e gömbölyû, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és húgok álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek. Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog -a falon a ló feje, hó-színen a fekete, tovasuhan -ablakon és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék. Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, õk maguk éberek az úton a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik ágyban a kisfiú és húga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmú, salátabokáju, kakukfejü tarka lovat lát.

6. BABITS MIH+LY: Új leoninusok (részlet) Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyûl a vihar serege; még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok, csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék. Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ; jer velem árva virág. Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak! Hajtsd a szívemre fejed; künn az esõ megered. Sûrûn csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. Ó, bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar; boldog az, így aki hal. 7. KALEVALA (részlet) "Haj húgocskám, menyasszonyka, Aranyalma, gyöngyömadta, Hallj ide, míg én beszélek, Más módon amíg mesélek! Szép virág, ím indulsz innen, Messze mégy, szamóca, menten, Posztó-pelyhes elporoszkálsz, Bársonybõrû bizony elszállsz E híres-neves hazából, E szépséges szép tanyáról; Ihol másik házba röppensz, Idegen családba csöppensz, Más világ van másik házban, Idegenben, más hazában, Lépegetni gondolkodva, Cselekedni fontolgatva, Nem ahogy apád terein, Avagy édsanyád mezein: Hegyen-völgyön danolászni, Úton-útfélen hújazni." "Ha majd elhagyod e házat, Végy eszedbe minden egy s mást, Hadd csak itthon ezt a hármat: A napfényes hosszú álmot, Szülédnek szíves szavait, Köpüléskor a vajosztást." "Végy eszedbe minden holmit, +lomtáskádat felejtsd itt, Hagyd hazádbeli szüzekre, A kemencesutba vetve, Dalaid lócavégre vessed, Ablakba te vidám versed, Leányságod seprütõre, Vesd vadságod lepedõre, Padkára te rosszaságod, Pallóra te lomhaságod, Vagy nyoszolyódnak unszoljad, Nyoszolyód kezébe nyomjad, Nyoszolyód vigye harasztba, Hangafüves helyre hordja." "Új erkölcsöt kell követned, Az elõbbit elfeledned,

Atyád irgalmát tagadnod, Ipad irgalmát fogadnod, Mélyebben kell meghajolnod, Ráadásul jó szót adnod." "Új erkölcsöt kell követned, Az elõbbit elfeledned, Szülõd irgalmát tagadnod, Napad irgalmát fogadnod, Mélyebben kell meghajolnod, Ráadásul jó szót adnod." "Új erkölcsöt kell követned, Az elõbbit elfeledned, Bátyád irgalmát tagadnod, Süved irgalmát fogadnod, Mélyebben kell meghajolnod, Ráadásul jó szót adnod." "Új erkölcsöt kell követned, Az elõbbit elfeledned, Húgod irgalmát tagadnod, +ngyod irgalmát fogadnod, Mélyebben kell meghajolnod, Ráadásul jó szót adnod." "Míg világ világul lészen, Míg arany hold süt az égen, Szokatlan ne házasodjék, Járatlan ne menjen férjhöz! Minden ház szokásra oktat, Jó ház is szokásra szoktat; Férj a kedvet megkísérti, Kedvedet a legjobb férfi; Ott van szükség szemfülesre, Hol hibás a ház szokása, Ott szorulnak az ügyesre, Hol haszontalan az ember." "Võlegényke te szegényke, Ne bántsd ám kis asszonyodat, Ne fogd rá rabostorodat, Bõrostorral meg ne bégesd, Virgács végivel ne ríkasd, Fészer sutjába ne síkasd! Eddig apjánál se szokták Bántani a kis asszonykát, A rabostort rá nem fogták, Bõrostorral nem bégették, Virgácsvéggel nem ríkatták, Fészersutba nem síkatták." "Falmódra elõtte állván Maradj, mint a kapubálvány, Ne engedd, hogy napa verje, Ipa korholgatni merje, Idegen szégyenbe keverje, Szomszéd háznép becsmérelje. Családod ha kér, hogy csapd meg, Rokon rád esik, hogy rakd meg, Csak nincs képed a kis árvát, Lelked bántani, a drágát, Akit három évig vártál, Kit kecsegtetve kívántál."

"Võlegény, a nõcskét szoktasd, Arany almácskádat oktasd, Neveld ágyadon a kis nõt, Az ajtó megett tanítsd õt, Mind a két helyt egy esztendõt, Egy kis évig szád szavával, Másik évig szemjárással, Harmadikban toppantással!" "Ha még erre sem hajolna, Szófogadó mégsem volna, Hozz a nádasból egy nádszált, Mezõrõl suhogó surlót, A lányt avval engeszteljed, Negyedik évben nõd neveljed, A surlófûvel suhintsd meg A sásosnak szélén intsd meg, Ne nyúlj hozzá ostornyéllel, Ne verd meg a lányt kötéllel!" "Süve nyomban kérdezhetné, Ipja fontolóra venné, Falut járók észre vennék, A falusi nõk nevetnék: Ez csatában csörtetett-e, Ütközetben ügetett-e, Vagy toportyánféreg marta, Erdõ medvéjének marka, Avagy farkas-e a párja, Medve a kenyeres társa?" (Vikár Béla fordítása)

8. OVIDIUS: +tváltozások Philemon és Baucis (részlet) ...hárs mellett tölgyfa magaslik phryg halmok közepett, közepes kõfal körülöttük: Nem távol tó áll, tó most, hajdanta lakott föld, most szárcsák, vöcskök, vízityúkok lakhelye, posvány. Arra halandó képében Jupiter s vele pálcás gyermeke jött, Atlantiades, de levetve a szárnyát. Kértek ezer házban pihenõt és éjjeli szállást, zártak ezer házat reteszek; hanem egy befogadta mégis a két istent, csak sásfedeles kicsi kunyhó, ám jó Baucis anyó s vele egykorú férje Philemon házasok ott lettek még ífjan, s ott öregedtek együtt, és a szegénységet megvallva viselték könnyen e kunyhóban, sose lázadt ellene lelkük; ott urat és szolgát, vendég, be hiába keresnél: õk az egész háznép, s a parancsot az adja, ki kapja. Hát hogy az égilakók e szerény kicsi házhoz elértek, és fejüket hajtván alacsony kapuján bekerültek, már elibük széket hoz az agg, le is ülteti õket; rá a serény Baucis takarót tesz, durvaszövésût, tûzhelye langyosodott hamuját tovasöpri, föléleszt tegnapi csöpp parazsat, táplálja levéllel a lángot s száraz kéreggel; lobbantja öreg lehelettel; fölszelt mézgafenyõt, padlásról hozza a rõzsét, tördeli szét, s a kis üstnek alá odarakja serényen. Majd, a locsolt kertbõl ami zöldséget hoz a férje,

fosztja levéltõl mind; azután kormos fatetõrõl ágas villával leemel füstlepte szalonnát, mit be soká õrzött, darabocskát szel le belõle, és a tûzön buzgó vízben megfõzi puhára. Múlatják az idõt közben, csalják csevegéssel, várakozásuk könnyû legyen. S ama bükkfa-medencét, falbaütött szögrõl mely függött görbe fülével, langyosodott vízzel töltik, fürdetni a lábuk; állt a középen egy ágy, raknak rá nádbuzogánynak pelyhével töltött vánkost; fûzbõl keret és láb. Nádbuzogány-pelyhes vánkost tesznek kerevetre, rendezik el buzgón; fûzbõl kerevet-keret és láb; rá takarót tesznek, mit egyébkor elõ sose vesznek, csak szent ünnepeken; de bizony hogy ez is csak öreg volt és foszlott, illõ mindenhogy a fûz-kerevethez. Dõlt le a két isten. Nekitûrõzködve, remegve asztalt ád az anyó: de a háromból rövidebb volt egy láb: tettek alá cserepet, s eltûnt a különbség, már egyenes; lapját zöld ménta sikálja simára. Tiszta Minervának kétszínû bogyója kerül rá, s õsszel termõ som borseprõ-óvta gyümölcse; répa, cikória is, sajttá sürüdötten aludttej, s véle tojás, langyos hamuban forgatva kifõzött, mindez agyagtálban. S keverõ, ami éppoly ezüstbõl volt vésett, vele meg faragott poharak, valamennyi bükkfából, sárgállt vájt öblük szõke viasszal; csöpp kis idõ: s melegen küldött nekik étket a tûzhely, végül a nem nagy idõn át vénült bor jön utána, s második asztalnak mindez hamar ad helyet aztán: ott a dió, füge, ott az aszalt datolyák meg a szilva, majd remek illatú alma kerül kereköblû kosárba, s bíborosult vesszõ leszedett friss fürtje, a szõlõ. Ott közepütt, a fehér lépes méz; és ami legfõbb: jóakaró orcák, sose rest, sose szûkös igyekvés. Közben a kancsóról látják, hogy megtelik újra mindig, amint kiürül, s hogy a bor megemelkedik önként, megrémülnek, a furcsa csodán, tenyerét fölemelve Baucis anyó könyörög s vele félénk férje Philemon, rögtönzött kicsiny étkeikért a bocsánatuk esdve. Volt egy lúdjuk, a kis kunyhó õrzõje, egyetlen, ezt a lakók le akarták vágni az égilakóknak; fürge a lúd, repdes, fárasztja a két öregembert, játssza ki õket igen hosszan, s fut az égilakókhoz végül is oltalomért: mire õk tiltják leölését. "Égbõl érkeztünk, bûnhõdni fog itt a sok ádáz szomszéd, érdeme díjában; de ti", szólnak, "a vészbõl megmenekültök, igen; de ki kell most lépnetek innen, s nyomdokaink kísérve, a hegy meredek tetejére mennetek!" +gy is tesz mindkettõ, botrahajolva lépdelnek föl a domb derekán igyekezve a vének. Annyira voltak csak, mint nyíl tud szállni, a csúcstól, s vissza amint néznek, látják, hogy lent az egész táj mélyre, mocsárba merült, csak az õ kicsiny otthonuk áll még; sírnak a szomszédok sorsán, s ámulnak az aggok; s ím az a kettõjüknek is oly kicsi ócska lakocska templommá válik: cölöp állott, most csupa oszlop, sárgul a zsupp, s a tetõ tündöklik sárga arannyal, díszes az ajtófél, márványból rakva a padlat.

Satumus fia most szelíden megkérdezi tõlük: "Mondd, te igazságos vénember s hû felesége ennek a jó férjnek, mire vágytok?" Csak keveset szól Baucisszal, s közösen vele már ezt kéri Philemon: "Itt mi a papjaitok, szentélyetek õrei légyünk, s mert egyetértésben töltöttük az életet együtt, egy legyen elhívó óránk, sose lássam a sírját én feleségemnek, ne temessen el õ soha engem." Teljesedik vágyuk: hív õrei voltak a szentelt helynek, míg éltek; s mikor õket az aggkor, az évek megtörték, s mikor épp ama lépcsõn állva, az elmúlt dolgokról szóltak, hát Baucis látja: Philemon Iombosodik, s Baucist leveledzeni látja Philemon. Már mindkettõnek kezdett arcára a lombcsúcs nõni, mikor míg még lehetett, "Isten veled, édes hitvesem!" ezt mondták, egyszerre, s az ágak is ekkor és egyszerre belepték ajkuk: a thynosi tájon azt az iker két fát a lakos mutogatja ma is még. Ezt szavanemjátszó sok vén (nem volt oka csalni) mondta el énnékem: magam is láttam koszorúkat függni az ágakon ott, s szóltam, magam is, koszonúzva: Égi legyen, kit az ég kedvel, s tisztelt, aki tisztel!" (Devecseri Gábor ford.)

Daedalus és Icarus Meggyûlölte ezenközben Krétát, meg a hosszú számkivetést, mert vágyakozott haza Daedalus immárs foglya a tengernek. "Minos elzárta a földet és el a tengert," szól, "de az ég csak nyitva; gyerünk hát: mindenen úr lehet õ, de a tágas lég nem övé még." Szólt, s új mûvészet, mire most szíve-lelke törekszik: s újul a természet. Tollat sûrû rendbe rakosgat, kezdi a kurtákon, melléjük rakja a hosszút, mint lejtõsen ahogy nõnének: hajdan a pásztor sípja ekép magasult nem-egyenlõ nád-darabokból; majd közepütt szállal, köti lentebb össze viasszal, és az egész toll-sort kicsikét görbére konyítja, mint a valódi madár szárnyát. Fia, Icarus ott áll, s hogy maga vesztével játszik, nem sejti sehogysem: hol, mosolyogva, a szél-felfelfúdosta pihékért kapdos, hol meg a szõke viaszt lágyítja hüvelykkel, s apja csodás mûvét késlelteti játszadozással. És hogy a legvégsõ simítást megkapta a munka, két kifeszült szárnyán egyensúlyt ér el a mûvész, és levegõt rezzent s ott leng, levegõ magasán fent. Oktatgatja fiát: "Közepütt szállj," adja tanácsát, "Icarus, erre vigyázz, nehogy aztán, hogyha alant szállsz, víz nehezítse a tollaidat, s tûz marja, ha túlfönt: szállj csak a kettõ közt! S intlek: ne figyeld a Bootest, sem Helicét, sem az Orion kardját, a kivontat: szállj, ahogy én vezetek!" S míg így repülésre tanítja, már a szokatlan két szárnyat vállára szorítja.

Dolgozik és oktat, s öreg arcán könnyei folynak, két keze is reszket. Csókot nyom a gyermeki arcra, mit többé soha már, s szárnyán fölemelkedik, úgy száll, kísérõjét féltve, elõl, valamint a madár, ha zsenge fiókáját fészekbõl légbe vezérli; szállani hívja tovább, vészes tudományra tanítja, lengeti két szárnyát, néz vissza, figyelve fiáét.

Lent a halász, remegõ nádszárral míg halakat fog, botra hajolt pásztor, s ekevasra hajolva a szántó, látja, meg is döbben, s azt véli: kik útjuk a légben így veszik, égilakók. Õk meg balkéz fele hagyták Juno szent Samosát (Paroson túl, Deloson is túl), jobbra Lebinthus esett tõlük s dúsmézû Calymne; ekkor a gyermek kezd a szilaj röpülésnek örülni, és vezetõje fölé száguld, vágy vonja az égbe, tör magasabbra utat. Lágyítja közelben a hõ Nap tollai illatozó viaszát, körítõ kötelékét; olvad a könnyû viasz: csupaszon csap-csapkod a karja, s már evezõtelenül nem fog vele csöpp levegõt sem, ajka kiált, apját szólítja, de elnyeli ekkor áradatába a kék tenger, mely róla nevet nyer. Ekkor a bús apa - már nem is az! - szól: "Icarus!" így szól, "Icarusom, hol vagy? Nyomodat hol-merre kutassam?" "Icarus!" így harsan: s meglátja a tollat a habban; már átkozza találmányát, teszi sírba a testet, s kapta nevét az egész tájék amaz ott-nyugovóról. (Devecseri Gábor ford.)

Pyramus és Thisbe "Pyramus és Thisbe, legszebb fiú volt amaz egyik, másik Napkeleten legszebb volt mind a leány közt, s egymásnak szomszédai, hol, mondják, hogy a büszke várost téglával körítette Semiramis egykor. Ismeretet szomszédság ad s indítja szerelmük: ez meg idõveL nõtt; vágyták is a hitvesi fáklyát, s tiltották a szülõk. De amit megtiltani meddõ: egymásért azonos lobogással lángol a szívük. S errõl senki se tud; szavuk intés, titkon-adott jel; rejtegetik tüzüket, s lobog az csak méghevesebben. Keskeny kis hasadék támadt még kezdetidõben építéskor amott, hol a két ház közfala állott. Észre olyan sok századon át e hibát ki se vette, s (mit meg nem sejtesz, szerelem?) szeretõk, szemetekbe tûnik: s ösvényt lel szavatok; gyöngéd susogással száll a becézõ szó egymáshoz biztosan által. Gyakran, ahogy Thisbe itt állt és Pyramus ott túl, s egymás ajkának leheletjét érzeni tudták, "Jaj", szóltak "te irigy fal, mért állsz két szeretõ közt? Oly sok-e engedned, hogy a testünk egybefonódjék? Vagy legalább addig nyílnál, hogy csókokat adjunk.

Vedd mégis hálánk: mert meg kell vallani, néked jár köszönet, hogy jószavaink egymáshoz elérnek." Hasztalanul miután, kétoldalt, így keseregtek, éj közeledtével búcsúztak, csókot is adtak két külön oldalon õk, túlsó oldalra nem érõt. Tûnt fel, az éj tüzeit tüstént tovaûzve, a Hajnal, és a mezõk dérlepte füvét szárítva, az új nap, s õk a szokott helyen ott voltak. Hol gyönge panasz-szót suttogtak hosszan, s döntöttek: az éjszaka-csöndben rászedik õreiket, s ha lehet, kiosonnak a házból, és ha az otthonuk elhagyták, el a házakat is mind, messze mezõn nehogy eltévedjenek, össze Ninusnak sírjánál jönnek, s fa tövénél búva, bevárják egymásnak jöttét. A szederfát, rakva fehérlõ szedreivel, tudják: hûs forrás partja növelte. Tetszik a terv. Lassan látszott tovatûnni a napfény, végre a vízbe szakadt, s a vizekbõl éjszaka támadt. Nagy ravaszul kioson Thisbe a homályban az ajtón, rászedi háznépét, fátylával rejti a képét, surran a sírdombhoz, s odaül, mit mondtak, a fához. Ennyire bátorrá szerelem teszi. S íme, oroszlán jön, vértõl-habosult szájjal, barmot csak imént ölt, szomszéd forrásnál kívánja eloltani szomját. Hold sugaras fényében amint Babylon-beli Thisbe ezt meglátja, rohan remegõn barlangi homályba. S míg száguld, leesik válláról leple. Eloltván bõ vízzel szomját, míg lépdel a véres oroszlán vissza az erdõségbe, üres leplére találva, vériszamos szájjal széttépi a lenge ruhákat. Késõbb ér oda, és a nyomát jól látja a vadnak Pyramus ott a homok sürüjén, s elsápad az arca; majd, hogy a véráztatta lepelt is megleli, így szól: "Minket, a két szeretõt, egy éjszaka küld a halálba. Bár - méltó volt rá - a leány élt volna sokáig! Bûnös az én lelkem: te szegény, én hoztam a veszted, én, ki e félelmes vad helyre kicsaltalak éjjel, és nem jöttem elõbb. Tépjétek szerte a testem, és vétkes szívemet faljátok vad harapással, mind, ti oroszlánok, lakozói e szikla-vidéknek! Gyáva, ki csak kíván meghalni." Fel is veszi leplét Thisbének, s kijelölt fájukhoz, az árnyba ragadja, könnyel a jólismert leplet s csókkal telehinti, s "Vedd", ezt mondja, "az én vérem, lepel, ebben is ázz hát!" És tõrét, mely övén díszlett, bemeríti hasába, s késedelem nélkül kiragadja, halódva, a sebbõl. Hullt le a földre hanyatt, s magasan fröccsent föl a vére, nem másképp, valamint ha csöveknek megreped ónja, és sziszegõ kicsi nyílásból szökken ki a víz-ár, s oszlopként a magas levegõt hasogatja sugára. Annak a fának most, vérrel telehintve, gyümölcse elfeketül, s a gyökér, melyhez lehatolt a sötét vér, bíborosult színnel tarkázza a fenti gyümölcsöt. Most, noha még retteg, nem akarja becsapni a kedvest, s megtér már a leány, a fiút szeme, szíve kutatja, s hogy mily nagy vészbõl menekült, el akarja mesélni. Eljut a helyhez, a fához is ér, föl is ismeri lombját, ám a gyümölcs színe más, töpreng hát, vajjon ez-é az.

Még kételkedik, ám veri ott vonagolva a véres földet, látja, a test; hátrál, belesápad az arca, s borzadozik, valamint tengernek sós vize, hogyha sík színén lebegõ szellõ fuvallatja megy és jõ. És amikor már látta, hogy ez nem más: szeretõje, ártatlan karját verdeste goromba ütéssel, tépte a fürtjeit és karjába karolva a kedves testet, s könnyeivel sebeit telehintve, keverte véréhez könnyét; hideg arcát csókja borítja, s "Pyramus!" így sír fel, "tõlem, te szegény, mi rabolt el? Pyramusom, no felelj; Thisbe, szeretõd, aki szólít; halld meg a szóm, drágám, lehanyatlott arcod emeld rám!" Haldokoló szemeit Thisbéje nevére kinyitja Pyramus egyszer még, ránéz, s így hunyja le újra.

Néz a ruhára s a tõrnek puszta ivor hüvelyére, s szól a leány: "A magad keze volt, s a szerelmed irántam, mely a halálod hozta, szegény! De merész kezem erre s van nekem is szívem: s ad erõt, sebet ütni, szerelmem. +me, követlek, holt; oka voltam, mondja a hír majd, holtodnak s követõje; halál volt, más se, mi tõlem tépni tudott téged: s a halál sem tép tova tõlem. Mégis, hozzátok kettõnk kérõ szava szálljon, ó, ti szegény szüleim, s ti szülõi az én szeretõmnek, hogy, kiket ennyire hû szerelem s végóra köt össze, már irigyelni ne kívánjátok tõlük az egy-sírt. És, fa, mely itt most egy nyomorult holttestre teríted, s nem sok idõ múltán kettõre az ágaid árnyát, hordd az ölés jeleit mindig, s illõen e gyászhoz, hirdessék a gyümölcseid is feketén a halálunk." Mondta, s utána a tõrt mellének szegzi, belédõl abba a vasba, mi még vérnedves volt az öléstõl. Égbeliekhez elér, a szülõkhöz is elhat az óhaj: mert a szeder feketén csillog mindig ha megérik, és mi a két máglyán maradott, egy urna nyugosztja. (Devecseri Gábor ford.)

Pygmalion Pygmalion, látván, hogy ezek mily vétkesen élnek, elborzadt buja bûnüktõl, mit az asszonyi szívnek nyújt bõvebben a természet, nem vett maga mellé asszonyt, nõtelen élt, nõtlen volt ágya sokáig. Nagy mûvészettel készített szobrot eközben hó elefántcsontból, amilyen szép nõ a világra nem születik sohasem; s a saját mûvébe bolondult. Élõ szép szûznek vélhetnéd könnyen e szobrot; tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd; mûvészet fedi el, hogy csak mûvészet. Az ámult Pygmalion az utánzott testtõl gyúl szerelemre.

Ujjaival mûvét tapogatja: ha emberi test-e vagy csak ivor; s hogy ivor, nem vallja be mégse magának. Csókokat ad, s hiszi: kap; szól hozzá, tartja ölében, és hiszi: ujjai lágy testébe nyomódnak a lánynak, s fél, hogy kék folt kél a leányon, ahol tapogatta. Mond gyöngéd szavakat, s azután ami kedves ajándék mindig a lánynak, elé viszi: kagylót, sima kövecskét, gyönge madárkákat, sok ezer színû, tarka virágot, szép liliomszálat, festett labdákat, a fákról Heliasok könnyét; testére ruhákat is aggat; ujjait ékkõvel s a nyakát csinosítja nyakékkel; gyöngéd gyöngy a fülére, kerül kebelére kösöntyû: mind illik neki ez; s nem csúnyább meztelenül sem. Sidoni bíborral készült kerevetre teríti, hitvesnek hívogatja, pihés párnára nyugosztja végre nyakát, valamintha csak érezhetne akármit. Jött Venus ünnepe, mely Cyprusban mindig igenszent, és, szarvuk körülöntve arannyal, hullnak a tulkok áldozatul, hószín nyakukat bárd metszi keresztül, füstöl a sok tömjén; s õ, mint kell, áldozat-adva áll meg az oltárnál, s félénk szava szól: "Ha ti mindent, égiek, adhattok, vágyom feleségemül..." Azt nem merte kimondani: "Õt", pusztán: "... egy olyant, ki hasonló." Csakhogy arany Venus átértette (hisz ünnepi napján ott volt), hogy mire áhítozik; s hogy kedvez e vágynak, égig háromszor lobogó lánggal kimutatta. Pygmalion hazatér, lányszobrát látni szeretné, ágyra lefekteti, ád csókot neki, érzi: melegszik; ajkát nyomja reá ismét, mellére az ujját: s lám az ivor lágyul, s már nem mereven, benyomódik vágyó ujja alatt, valamint a hymetti viasz, ha nap heve éri, puhul, ha hüvelyk meggyúrja, igen sok más alakot vesz föl, használják, hasznos eképp lesz. +mul, félve örül, s aggódik, hátha csalódik, most a szerelmes, a vágyott lányt érinti meg újra. Élõ test! Ereit már vetni tapintja hüvelyke. Most azután a Paphos-beli hõs szívbéli szavakkal adja Venusnak a háláját; és ajkait immár nyomja a nem hazudott ajkakra; a szûz meg a csókot érzi, el is pirul, és félénk szemeket vet a fényre, és egyszerre az ég boltját és látja szerelmét. Eljön az istennõ is, mit megadott, ama nászhoz, és hogy a holdnak szarva kerekre kilencszer egészül, jõ a világra Paphos, nevet õ ad majd a szigetnek. (Devecseri Gábor ford.)

9. PAPP TIBOR: Pogány ritmusok Az ötven éves Weöres Sándornak tiszta az ünnepi tisztás kard-hegye éles hold fákon lóg a sötétség kör közepén a tûz (-) *

zene zúg zene bõg vad zene zúg bõg dob - - dob - - szól síp szól duda szól szól síp szól húr peng hang bõgõ zene búg harsona harsog ének kórus üst-dob kong bong kong peng bong zsong síp szava siklik dob szó kürt szó rozsdás égig a füst - - üsd - - - duda dob duda dob duda

/ / /

/ / / /

tûz ég puha tûz dob - - dob dob dob zene kürt szól duda

/

duda szól kürt

/

bong zsong buja

tûz ég puha tûz dob pergésben / zeng - - / peng - - cseng - - / s tûz ég fû közt / csík száll égig / föl csak csíkban / / /

dob dob dob zene dob dob dob duda üsd - - -

* - - lova dob tõr tánc tûz dob tõr tánc tûz dob - - dob doboló zene bõr duda duda szól fényes doboló síp szava kürt szava ordít a bömböl a duda síp szava kürt szava duda két kéz két kés két kupa négy kupa duda dob - - tíz tûz tánc tõr füst-csík tûz-csõr doboló fényes duda zene zene duda dob - - -

/

/ /

fut a lova fut a

/ tíz - - / tíz tûz tánc tõr / dob - - dob - - / dob - - dob - - / csattog a ló pata / duda duda duda /

duda duda duda

/

duda duda duda duda / duda duda duda

/

/ dob tõr tánc tûz / vér völgy víz vár / dob - - dob - - / dob duda dob duda / - - - *

- - - lova

/

ide oda fut a

tíz tíz tíz lova lópata futnak a vad pariide oda fut a lova szava hívja a várja a tíz tûz tánc tõr kõ-kút tûz-csõr dob duda duda dob szép szügye fényes-e szõre sötét feje dér fuj a szél köp a vér ér síp szava kürt szava duda harsog a harsona duda duda duda dob duda duda tûzbe a lópata réten a nádas ö-

/ / /

/

/

csattog a

pák - - síp szava kürt

/ dob tõr tánc tûz / fûszál vas-víz dob - - / dob - - / éles a kés hegye / csupa hab csupa /

míg a tõr sxivet

/

duda duda dob

/

duda duda dob

/

duda duda dob

bõr szaga bûzlik a / lén - - *

hajlik az ünnepi táncos táncol a kör közepén (-) föld víz nap hold föld (-) föld hold nap víz tûz (-) szél fák fû víz hal (-) tûz tánc fül láb kar (-) zöld szem két szem zöld (-) föld víz nap hold föld (-) tûzbõl futhat az árnyak tûz közepébõl a füst (-) hajlik az ünnepi táncos szél fúj dob pereg üsd (-) dob dob dob duda duda dob zene dob dob duda - - duda dob zene zene dob dob dob duda dob dob dob duda duda

/

duda duda dob

/ /

duda duda dob dob dob duda duda

/ dob - - / dob dob duda dob / üsd - - ÖSSZEFOGLAL+S

1. A hiteles színpadi beszéd alapja az automatikus biztonságú szövegtudás. Az ezredszer kimondott mondatot is úgy kell felszínre hoznunk, mintha most mondanánk ki elõször. Nagyon kell értenünk azt, amit beszélünk. A szöveg érzelmi színeit nem szabad erõltetni, mert így hazugság születik. Hagyjuk, hogy hasson ránk a kimondott gondolat és az átélt helyzet, s az érzelmi töltöttség magától létrejön. 2. A helyes légzés mély, halk és önkéntelen. Nem azért tartunk szüneteket, hogy lélegezzünk, hanem hogy tagoljuk a gondolatokat, s közben lélegezzünk. A szünetek

sokszor fontosabbak a kimondott szavaknál. A tagolás biztonsága a beszéd biztonságát mutatja. A túl rövid, kapkodó szünetek többnyire a szöveg üres felmondását jelzik, A túlzott szünetek modorosak. A szünet addig tartson, ameddig tartalmas. 3. A jó hangadás erõlködés nélkül erõs. Ne a torkunkat terheljük, a rezonanciát fokozzuk. Szinte mindig mellhangon kell beszélnünk. Az egészséges hang tisztán cseng. Se a hangmagasság fokozása, se az erõnövelés ne járjon görcsös izommunkával. A széles középhangsáv megteremti a moduláció biztonságát. A hang. akkor szól elõl, ha nagy hangerõ mellett is úgy érezzük, hogy a gégénk alig vesz részt a munkában. 4. A pontos kiejtés az érthetõség alapja. Ejtsük szélesen az á-a-e hangokat. Vigyázzunk a szóvégi k, t hangokra. Az sz-z-c hangok gondatlan kiejtése a színpadról pöszeségnek hangzik. Ami jó a szobában, nem jó a színpadon. Az r hang peregjen erõsen. Kerüljük a tájejtést. Ügyeljünk a ritmusra: figyeljük az ékezeteket. A hosszú szavakat ejtsük gondosan, mert gyors tempó esetén gyakran elmosódik egy-egy szótag. 5. Ügyeljünk a helyes hangsúlyra, de ne hangsúlyozzunk minden körülmények között föltétlenül szabályszerûen. Egy kis szabálytalanság, olykor tartalmasabb a szabályosnál. Ne bízzunk azonban az átélés biztonságában, mert megszokott hangsúlyhibáink ilyenkor jelentkeznek leginkább. Föltétlenül tudnunk kell, hogy kinek, mit, miért mondunk. Legyen bennünk eleven a közlés ereje. 6. Vigyázzunk hanglejtés-kaptafáinkra. Majdnem mindenki mindig ugyanabban a dallamban beszél. A hanglejtés-variációk tarkasága a színészi képesség rangját jelzi. A lúlzás azonban ugyanolyan baj, mint a szürkeség. A hanglejtés a színpadi beszéd legkényesebb területe. Minél tehetségesebb valaki, annál találóbb hanglejtéssel beszél. A ripacsság többnyire hanglejtéskarikatúrákat használ. 7. A legkönnyebb érzelemmentes közlõ prózát mondani. Ilyenkor tartjuk be leginkább a beszédszabályokat. Irodalmi szövegek közül az epika könnyebb a líránál. A lírai közlés mélysége megronthatja a beszédet: a hang sokszor alig hallhatóvá halkul, a kiejtés olykor motyogó lesz. A drámai dialógusok megkövetelik, hogy ne csak a saját beszédünkre figyeljünk, hanem halljuk meg partnerünket is. 8. A stilizált beszéd annál könnyebb, minél távolabb áll saját ejtésmódunktól. A naturális színpadi beszéd a legnehezebb, az archaikus a legkönnyebb. A klasszikus szövegek segítik a beszédszabályok betartását. Az erõteljes játékmodor beszédfeladatai könnyebbek, mint a csevegõ, társalgó stílus oldottsága. A játék segíti a beszédet, az intimitás mélysége nehezíti. 9. A karakterbeszéd jó hallást, erõteljes emberismeretet kíván. Magunkba kell inni a figurát, hogy a nyelvén megszólalhassunk. A színészek többsége egyetlen beszédmodorban játssza végig a szerepek százait. Minden ember másképp beszél. Minden szituációban másképp beszélünk. Tudnunk kell, hogy: milyen ki? mikor? hol? milyen kivel? beszél. 10. Ismernünk kell anyanyelvünket. Föl kell tárnunk

beszédfogyatékosságainkat. Tudnunk kell az irányt és a célt, amerre elindulunk. Tudomásul kell vennünk, hogy lehetõségeink korlátozottak, ne a meglevõ hibák keserítsenek, hanem az elért apró eredmények lelkesítsenek. Az eltúlzott beszédmûvelés rontja a mûvészet eleven erõit, a beszédgyakorlatok elhanyagolása dilettantizmushoz vezet.

RÉSZLETEK A SZAKIRODALOMBÓL HEVESI S+NDOR: Az elõadás mûvészete (részletek) +rásjelünk összesen 10 van, míg a zene a legkülönfélébb és legkisebb színezeteket is jelzi. A legsûrûbb írásjelzés sem tudja az élõ beszéd minden tagolásbeli árnyalatát visszaadni. Ha a verseket az eredeti interpunkció szerint mondjuk el, s minden vesszõnek egyenlõ értéket tulajdonítunk, vagyis mindegyik után egyforma nagy szünetet tartunk, elõadásunk sem világos, sem értelmes nem lehet. Az író nemcsak kevesebb szünetjelet használ, mint amennyi szünet van a beszédben, hanem akárhányszor a legfontosabb szüneteket sem jelzi, s ilyenkor az elõadó feladata, hogy az értelem fonalán megállapítsa a szüneteket. Miben áll a jó hangsúlyozás? Lehetetlen szabályba foglalni. A helyes hangsúlyozáshoz az szükséges, hogy a szöveg értelmét öntudatossá tegyük magunkban, hogy szétboncoljuk az egyes mondatokat, s azt, amit ösztönünk súgott, megvizsgáljuk, ellenõrizzük, s csak a kritikai munka után hagyjuk jóvá. Az ösztön úgyis nagyon kényelmes, szeret tört csapáson járni, s könnyen enged a megszokott szórend és fõképpen a ritmus csábításának. Mennél finomabb hangsúlyokat talál az elõadó egy költeményben, annál finomabb az értelmezése. Mindenki tudja, hogy a zenedarabok elõadásában mily fontos szerepe van a tempónak. A költemények tempóját nem szokták meghatározni, ámbár a tempó itt is majdnem olyan fontos, mint a zenei elõadásban. A helytelen tempó ugyanazt árulja el, mint a hibás hangsúly és a rossz interpunkció, hogy tudniillik az elõadó nem érti, amit elõad. Egyazon költemény keretén belül is többféle lehet a tempó, tehát míg egyrészt minden költeménynek megvan a maga sajátos tempója, e tempón belül tömérdek változás lehetséges. Tudnivaló dolog, hogy a beszéd tempója jellemzi az embereket is, s nemcsak különbözõ érzéseknek, hanem a különbözõ karaktereknek is megvan a saját külön tempójuk. Ha valaki át tudja érezni azt, amit mondania kell, akkor ez az érzés a hangjában is jelentkezni fog. Minden. érzelem vagy indulat kifejezéséhez csak annyi hangot használjunk, amennyi okvetlenül szükséges, mert a mûvészetben mindaz, ami felesleges, már hibás is egyúttal. Beszélni mindenki csak a maga természetes hangján tud, amelyet folyton modulálni kell, de nem kiforgatni igazi mivoltából.

FÓNAGY IV+N-MAGDICS KL+RA; A magyar beszéd dallama (részletek) A hangmagasság is, a hangterjedelem is szorosan összefügg a közlés módjával, jellegével, céljával. Érthetõ, hogy egy hosszabb mondat világos tagolásához nagyobb hangterjedelem kell, ahogyan nagyobb térre lenne szükségünk ahhoz is, hogy a hosszú mondat rétegezõdését, hierarchiáját papiroson érzékeltessük. A spontán elõadás erõtejesebb, élénkebb, a felolvasás kimértebb, fegyelmezettebb. Lágy hangvétel, enyhébb nyomatékokkal összefogott enyhén ereszkedõ dallamívek jellemzik az elbeszélõ hangját. Az enyhén ereszkedõ dallamívek az elbeszéléstõl a meséhez vezetnek. A mesén keresztül pedig mintha a zene felé vinne ez az út. A beszéd ritmusa szabályosabbá válik, a szólamok szinte zenei ütemekké szervezõdnek. A mese jellegzetes dallamformái a hétköznapi beszédbõl emelkednek ki, egyes köznapi hanglejtésformák zenei megfogalmazásai. De várja és elvárja ezeket a motívumokat a hallgató is, s talán nem is tekintené mesének az olyan mesét, melyet nem a hagyományos mese-hanglejtés zenéje kísér. A harag okozta dallammódosulásból kiindulva azt mondhatjuk, hogy az esetek jó részében a mondat hangfekvése feljebb tolódik, és a hang a mondat végén sem száll le az alapszintre. Egyúttal fokozódik a mondat dinamikája, a tempó lényegesen meggyorsul. A szorongás minden esetben szûkíti a hangterjedelmet, a hangfekvés magasabb, a hang nem esik le az alapszintre. A közönyösen odavetett mondatoknak is viszonylag szûk a hangterjedelme. A dallammenet azonban sohasem emelkedõ, enyhén ereszkedik szólamonként. A hangfekvés középmély. A lelkendezõ örömnek jellegzetesen élénk a dallama. A hangterjedelem jelentékenyen megnõ, a hangfekvés középmagas, a hangszín világos. A reménytelen szomorúság hangja középmély hangfekvésbõl mintegy tercet esik. A panaszos szomorúság dallama középmély szinten hullámzik szûk hangterjedelemben. A tempó minden esetben lassabb az átlagos beszédsebességnél. A váratlan esemény bekövetkeztekor magasba szökik és hirtelen leesik a hang, akárcsak a zavaró bizonytalanságot vagy nyomasztó nyugtalanságot követõ hirtelen megkönnyebbülés hatására. A gyengéd hangvételre elsõsorban a lágy artikuláció, az enyhe nyomaték és telt zönge jellemzõ. Szélesen, "lágyan" ívelõ a dallam is. Nem mindig ilyen naivan szembeszökõ, szinte gyanúsan szabályos a megfelelés a belsõ magatartás és a hangos kifejezés közt. A színész elõadásában a szöveg megelevenedik, az eredeti közlemény bõvül, gazdagodik, a mûvészi közvetítésben növekszik a szöveg hírértéke.

DR. FRINT TIBOR: A hangképzés és zavarai (részletek)

A hangképzés egyik elõfeltétele a kilégzés levegõáramlása. A hang tartama, intenzitása folyamatossága és szabályossága a légzõmozgások függvénye. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy hibás légzésmechanizmus esetén is egy ideig kifogástalan lehet olykor a hangképzés, jóllehet a hangképzõ izmok túlfeszített munkára kényszerülnek. Egy idõ múlva azonban a hangképzõ izmok kifáradása, eleinte múló, késõbb végleges hangképzési zavarokat idézhet elõ. Köztudomású, hogy a hangképzési zavarok legnagyobb részének kiindulópontja a hangtúlerõltetés. Nem ritka az sem, hogy a keletkezett hangképzési zavar a hangszerv organikus elváltozását okozza (hangszalagcsomó). A különbözõ funkciók (légzés, hangadás, artikuláció, rezonancia) kapcsolatban vannak egymással, és egymást kiegészítik. Bármelyik résznek természetellenes vagy erõltetett mûködése átterjed az egész hangképzõ apparátusra, és kialakul a hangképzés zavara. A "rossz szokás" eleinte nem tudatos, mivel fülünk köztudomásúan igen pontatlan mércéje hangképességeinknek. Késõbb annyira rögzül a hibás hangképzés, hogy a beteg nem tekinti kóros állapotnak, vagy ha mégis, akkor nem tud leszokni róla. Próbáljuk kifejleszteni és ellenõrizni az állkapocs ellazított mozgását, a pontos artikulációt, a lágy hangindítást, a nyakizomzat lazaságát, a légzés természetességét, a helyes hangeffektust (a hang tisztaságát és csengõ jellegét). A hangbetegségek kezelésének eredményei néha igen jók, máskor azonban csak javulásra számíthatunk, vagy pedig a beteg állapota változatlan marad. A hangadás az egyén személyiségkivetítésének egyik módja, s így elõfordul, hogy a személyiségzavar a hangképzés zavarában nyilvánul meg. A neuraszténia jellemzõ tünete az idegrendszer ingerlékenysége és fáradékonysága. A hisztéria lényegében fejletlen lelki alkat, amelyben az idegrendszer õsibb rétegei: az érzelmek, indulatok, ösztönök határozzák meg az egyén magatartását. A pszichaszténia kórképébe tartozik a kényszer-, a szorongási, a félelmi és várakozási neurózis. Az ilyen egyén bár értelmileg fejlett, hiányzik belõle az önbizalom, tele van kétkedéssel, szorongással. A meg nem értés és a közöny elkedvetleníti a beteget, és gátlólag hat a beszédtanulásra. A megértés, a támogatás, a bíztatás elõmozdítja a munkát.

SZTANYISZLAVSZKIJ: A színész munkája (részletek) A legtöbb helyen durva és erõszakos hatásvadászat folyik, s ez menthetetlenül kisiklások felé taszítja a színészt. Ha a színész nem áll azon a szilárd alapon, amelyet csak az átélés adhat meg, eltévelyedik és elveszti azokat a jellegzetességeket amelyek színessé teszik. Csak az átéléssel telített színmûvészet tudja érzékeltetni a szerep szinte megfoghatatlan árnyalatait és mélységeit. Csak az ilyen játék ragadja úgy meg a nézõt, hogy megértse, de legfõképpen át is élje a színpadon történteket.

A természetnek szüksége van a jól kimûvelt pszichotechnika segítségére. Az "ösztönös" színészek nem ismerik el a technika létjogosultságát. Az ilyen színészek játékukban csak az ihletre számíthatnak. Ha azonban az ihlet elmarad, nem tudják mivel kitölteni az üres, át nem élt szövegrészekben mutatkozó hézagokat. Tanácstalanul botorkálnak a felemelõ pillanatok és a mûkedvelõi modorosság között. Egy szerepet át lehet élni minden egyes alkalommal, de át lehet élni csupán egyszer vagy többször abból a célból, hogy megfigyeljük a természetes érzés külsõ megnyilatkozásait, és megtanuljuk azokat gépiesen megismételni. Ez: a szerep illusztrálása. Az ember megcsodálja ezt a mûvészetet, de nem hisz benne. Az illusztrálás mûvészetével nem minden fejezhetõ ki. A kontárkodás ott kezdõdik, ahol az alkotó átélés, vagy az annak eredményeképpen jelentkezõ mûvészi illusztrálás végzõdik. A kontár színész arcjáték, hang és taglejtések segítségével csupán azokat a külsõséges sablonokat tálalja a nézõ elé, amik állítólag az ember lelki életét fejezik ki. Nem létezõ érzések halotti maszkját nyújtja valóság helyett. A ripacskodás elnyomorítja és rossz útra viszi a színészi tehetséget. A kontár színész elõre kidolgozott sablonok alkalmazásával készül fel a valóságos érzések helyettesítésére, a mûkedvelõ válogatás nélkül, a keze ügyébe esõ "általános" emberi, ki nem csiszolt sablonokhoz folyamodik. Azonban sohasem szabad eltúlozni az igazsággal szemben támasztott követelményeket sem, mert az az igazság túljátszásához vezet, ez pedig a színpadi hazugságok legrosszabbja. A hazugságtól való mértéktelen félelem viszont félszeg óvatosságot eredményez. Mindkét hajlandóság ellen higgadtan, izgalom nélkül és természetes határozottsággal kell küzdenünk.

FERENCZY GÉZA: Hangképzési hibák Igaz, van, aki ösztönszerûen is általában helyesen mûködteti beszélõszerveit; de még az ilyennek sem árt, ha tervszerûen végez hangképzõ gyakorlatokat, így tudatosítja, fejleszti készségét. Olyan ez neki, mint hangszeres zenésznek az ujjgyakorlat. Akár a zenében, a beszélésben is könnyû észrevenni a különbséget az ösztönös és a mûvészi képzésû közt. Nyelvünknek jellemzõ sajátossága, hogy akár hangsúlyos egy szótag, akár hangsúlytalan, egyforma tökéletességgel kell képeznünk benne a beszédhangokat, Még a mûveltek között is sokan vannak, akik úgy képzelik a tökéletes kiejtést, hogy pontosan az írás szerint kell beszélnünk. A háztól, házhoz szóalakban nem z-t, hanem sz-et ejtünk. Helytelen és mûveletlen a látja, útja kiejtés! Eresszük szabadjára mondatunk hangsorát, hassanak egymásra szabad természetességgel a szomszédos mássalhangzók. Az egy szót hosszú gy-vel egymagában, származékaiban és vele alkotott összetett szókban, ha magánhangzó következik a gy után: egy-egy, mintegy, egyalakú, egyáltalában, egyaránt, egyelõre, egyenként, egyes, egyesület,

egyetért, egyik. Olykor szükségtelenül megnyújtják a rövid mássalhangzót: heggeszt, köppeny, bakkancs, jappán. Igen sok a hiba a kérdõ mondatok hanglejtésében. "Ki volt itt?" "Hova ment?" Az ilyen kérdõmondatok hanglejtése ereszkedõ, olyan, mint a kijelentõ mondatoké. Más az eldöntendõ kérdés: "Megkaptad a levelemet?" Ilyenkor a hanglejtés középfekvésben kezdõdik, az utolsó elõtti szótag magasra szökik, az utolsó pedig a mélybe zuhan. Ha ugyanezt a mondatot kérdõ -e szócskával szerkesztem meg, akkor megint visszatérhetek a szokásos ereszkedõ hangmenethez: "Megkaptad-e a levelemet?" Annak idején Kosztolányi Dezsõ így panaszkodott: nálunk újabban szeretik az igét elválasztani az igekötõtõl "el-viselhetetlen, el-mentem hozzá és megtudtam tõle, hogy vér-mérgezése van". Azóta sem változott a helyzet, ha ugyan nem rosszabbodott. Ezt halljuk nap nap után: leg-nagyobb, leg-erõsebb, leg-célratörõbb, legcsúnyább, sõt legesleg-csúnyább. A hangsúly és a hanglejtés szorosan összefonódik. Ha helytelen a hangsúly, helytelenné válik a hanglejtés, a mondat hangmenete, dallama is.

ZOLNAI BÉLA: Nyelv és hangulat (részletek) Minden logikai jelentéstartalomtól függetlenül maga a beszélõ hangja is rengeteg variációját keltheti föl bennünk a hangulatoknak. Ez a hang mindenekelõtt a beszélõszervek, az orgánum milyenségén alapul, és a modulációk végtelen skálájával rendelkezhetik. A legbanálisabb tartalmú vers is, megzenésítve vagy elszavalva, nagy hatást gyakorolhat. Az operaszöveg, mint olvasmány, ritkán tartozik a magasabb rendû költészet körébe. Az emberi hang önmagában is, értelem nélkül hathat az idegekre, A gyermekeket monoton dallal, verssel, mesével altatják. Az érzelem elváltoztatja, a normálistól eltéríti a hangot és dallamot, ha ugyan a gyakorlatban van ilyen desztilláltan "normális" hang és dallam. VIII. Edward angol király lemondása a trónról egy szerelmi regény történelmi pillanata - erõsen foglalkoztatta a sajtót és gazdag anyagot szolgáltatott a beszéd fonetizmusának tanulmányozói számára. A Reggel írta a király rádiószózatáról (1936.március 2.): "A király hangja eleinte kissé elfogódott volt és halk, de az elsõ mondat ulán megerõsödött és tisztán, világosan, érthetõen csengett. Kissé szomorú, bánatos, fályolozott hang, de férfias, rokonszenves és közvetlen. A finom angol hangsúly a gondolat és érzés minden árnyalatát éreztette." Shaw Johannájának berlini elõadása alkalmából az egyik kritikus a fõszereplõ hanglejtését jellemezte: "Ez a hang nem szárnyal, csak meleg, õszinte és fõleg tiszta. Csodálatosan tiszta." Zenei elemek nélkül nincs semmiféle beszéd. A zeneiség igénye persze korszakonként változó. Hogy mennyire fontos eleme a nyelvnek a melódia, mutatja az a

tény, hogy a hanglejtés önmagában is a megértés.eszköze lehet. Egy olasz színész a számokat egytõl százig úgy tudta elszavalni, hogy a szavak eredeti jelentése teljesen háttérbe szorult, és a hangsúlymelódia, gesztus-mimika vette át az értelem, érzelem kife-jezését: a produkáló egy gyilkos lelki összeomlását ábrázolta, a könnyekig megindult közönség elõtt. Egész dráma sûrûsödhetik össze egyetlen szóba. A beszéd életteljességérõl Bajor Gizi így nyilatkozott: "minden azon múlik, hogyan hangsúlyozunk. A kiejtés a legfontosabb, a mód, ahogyan beszélünk. Nem sietek, kihasználom az egyes szavakban rejlõ lehetõségeket. Alkalmazkodni kell a hanggal ahhoz, akivel beszélünk. Sohasem szabad hadarni, sem elnyújtani a szavakat. Minden szavunk olyan legyen, mint egy szem, ami belenéz a másik lelkébe. Van egy szabály: nem szabad senkit utánozni. A kedvesség, a közvetlenség a nõi beszéd legszebb alkatrészei, a nyávogás viszont, vagy a szavak elnyelése és a locsogás a szexepil legnagyobb ellenségei."

MOLN+R IMRE: Eufonetika (részletek) Mi tanítható, - mi tanulható? Megfelelõ, módszeres eljárással, sok minden tanítható és tanulható. Elsõsorban a mesterségbeli készség, a technika, majd ennek alkalmazása. Mód van rá, hogy bizonyos rendszerességre, önfegyelemre, mûvészi lelkiismeretességre, megbízhatóságra neveljünk, segítsük a növendéket határozott mûvészi világnézete kialakításában, csak egy nem várható, mert az nem adható: a mûvészi tehetség. Bizonyos megbízható mesterségbeli tudáshoz minden ép érzékû ember eljuthat, de ami ezen fölül a mûvészi színvonalon következnék, az már a tehetség dolga. Ha ez hiányzik, vagy fogyatékos, csak az utánzásig juthat el az elõadó. A technika nem öncél, de nélkülözhetetlen eszköz. Ha megszerzi az ösztönös elõadói tehetség, nincs elõtte nehézség. De ha csak fogyatékosan van birtokában, rnég gátlásnevelõ tényezõvé is válhat. Ha beidegzõdött egy hiba, alig tudunk szabadulni tõle, mert az elsõ beidegzés kísértetiesen vissza-visszatér. Nyesegessük az ösztön túlzásait, szabadítsuk fel esetleges bátortalanságait, vezessük rá egymást arra, ami minden vonatkozásban a legnehezebb: tudniillik megtalálni az eleget. A legkisebb merevség darabossá, nehézkessé teszi a mozgásfolyamatot, pedig a szép ott kezdõdik, ahol az erõlködés megszûnik.

IRODALOM Aderhold, E.: Sprecherziehung des Schauspielers Henschelverlag, Berlin -1963. Ascher O.: Beszédmûvészet Színpad K. -1937. Bárczi G.: Anyanyelvûek magyarsága Akadémiai K. -1956.

Buda B.: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerûségei MRT -1974. Büky B.: A beszédtanítás pszichológiája Tankönyv K. -1973. Csûry B.: A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái Bp. -1925. Deme L.: Hangsúly, szórend, hanglejtés, szünet A mai magyar nyelv rendszere. Akadémiai K. -1970. Deme L.: Szónokok, elõadók kézíkönyve Kossuth K. -1974. Fischer S.: Beszédtechnika Mûvelt Nép K. -1955. Fischer S.: A beszéd mûvészete Gondolat K. -1966. Fónagy I.: Füst Milán: Öregség -dallamfejtés Akadémiai K. -1974. Fónagy I.: Érzelmek kifejezõ mozgása a gége szintjén Magyar Pszichológiai Szemle XX. 2. -1963. Fónagy -Magdics: A magyar beszéd dallama Akadémiaí K. -1967. Fnnt-Surján: A hangképzés és zavarai Medicina K. -1969. Grétsy L. (szerk.): Helyes kiejtés, szép magyar beszéd Tankönyv K. -1967. Hevesi S.: Az elõadás mûvészete Gondolat K. -1963. Horváth J. Versritmusú szólások a köteben beszédben A magyar nyelvtud. társ. -1958. Jánosek, J.: Társadalmi kommunikáció Közgazdasági K. -1972. Jakobson, R.: Hang -Jel -Vers Gondolat K. -1972. Kálmán B.: Nyelvjárásaink Tankönyv K. -1966. Kanizsai D.: A beszédhibák javítása Tankönyv K. -1954. Kepich -Overbeck: Die Kunst des Sprechens Henschelverlag, - 1953. Kerényi M. Gy.: Az éneklés mûvészete és pedagógiája Zenemû K. -1959. Knyébel M.: A színészi szó Színháztud. Int. K. -1962. Laziczius Gy.: Fonetika Tankönyv K. -1963. Lotz J.: Szonettkoszorú a nyelvrõl Gondolat K. -1967. Magdics K.: A magyar beszédhangok akusztikai szerkezete Akadémiai K. -1965. Molnár I.: Eufonetika Zenemûkiadó -1966. Molnár J.: A magyar beszédhangok atlasza Tankönyv K. -1970. Montágh I.: Népmûvelési Montágh I.: pedagógiája Alt. Nyelv. Montágh I.:

Beszédtechnikai ismeretek Int. -1962. A magyar színpadi beszéd jellege és Tan. X. Akadémiai K. -1974. Gyermekszínjátszók beszédnevelõ könyve

Népmûvelési Intézet. -1977. Montágh I.: A helyes hangadás kialakításának módszertana Tanulmányok a logopédia körébõl. Tankönyv K. -1969. Montágh I.: Az artikulációs zavarok logopédiai kezelésérõl Tanulmányok a logopédia körébõl. Tankönyv K. -1969. Montágh I.: A hivatásos beszéd oktatásáról A Beszédjavító Intézet évkönyve. -1975. Montágh I.: A pöszeség terápiája Logopédiai jegyzet (szerk.: Kovács Emõke) Tankönyv K. 1970. Montágh I.: Beszédpedagógiai észrevételek a Színmûvészeti Fõiskolán Az anyanyelvi oktatás korszerûsítéséért. (szerk.: Szépe Gy.) Tankönyv K. -1976. Montágh I.: A logopédia helyzete hazánkban Elõadások a beszédkutatás területérõl. Tankönyv K. -1976. Nagy J. B.: Köznyelvi kiejtésünk Magyar Nyelvtud. Társ. -1941. Rónai -Kerekes: Nyelvmûvelés és beszédtechnika Tankönyv K. -1974. Seper -Montágh -Vinczéné: A gyakori beszédhibák Tankönyv K. -1970. Subosits I.: Bevezetés a beszédpedagógiába Tankönyv K. -1965. Subosits I.: A nyelvi közlés alapjai Tankönyv K. -1976. Szaricseva, J.: A színpadi beszéd technikája Magyar Színház és Filmmûvészeti Szövetség. -1954. Szende T.: A beszédfolyamat alaptényezõi Akadémiai K. -1976. Terestyéni F. (szerk.): Nyelvtan, stílus, szónoklás Kossuth K. -1960. Tóth B.: Beszéd, jellem, személyiség All. Gyermeklélekt. Int. -1948. Vámos L.: A beszédoktatás problémái Százéves a színésziskola. Magvetõ K. -1964. Vértes O. A.: Bevezetés a fonetikába Tankönyv K. -1952. Wacha I.: A bemondói beszéd akusztikumának stílusgondjairól Arádióbemondó beszéde. MRT.-1973. Wacha I.: Az elhangzó beszéd fõbb stíluskategóriáiról Alt. Nyelv. Tan. X. Akadémiai K. -1974. Zolnai B.: Nyelv és hangulat Gondolat K. -1964. Zsolnai J.: Beszédmûvelés kisiskoláskorban Fõv. Ped. Int. 1977.

TARTALOMJEGYZÉK Elõszó 1 A beszédrõl 2 A színpadi beszédrõl 2 A beszédszervek mûködésérõl 3 A légzésrõl 4 A hangadásról 4 A kiejtésrõl 5 A hangsúlyról, a hanglejtésrõl 8 A ritmusról 10 A beszédstílusról 11 Hogyan gyakoroljunk? 12 GYAKORLATOK Légzõgyakorlatok 13 Szövegmentes légzõgyakorlatok 13 Szöveges légzõgyakorlatok 14 1. Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet) 14 2. József Attila: Mint a mezõn 15 3. Dsida Jenõ: Arany és kék szavakkal 16 4. Babits Mihály: Esti kérdés 17 5. Mándy Stefánia: Csendítsd rá 18 6. Konrád György: A látogató 20 Hanggyakorlatok 26 Szövegmentes hanggyakorlatok 26 Szöveges hanggyakorlatok 26 1. Weöres Sándor: Magyar etûdök 27 2.Tóth árpád: Láng 27 3. Bõsz Jenõ: Favágók 27 4. Nem, nem, nem (népdal) 28 5. Orbán Ottó: A bálna -

-

-

28 6.Thomas Mann: Ki harangoz? 28 7. József Attila: Tömeg 29 8. +brányi Emil: Magyar nyelv 30 9. Orbán Ottó: +llatok innen-onnan 31 10. Kosztolányi Dezsõ: Ilona 33 11. Paul Verlaine: Õszi chanson 34 12. Weöres Sándor: Dob és tánc 35 13. IV. Béla levele a Pápához 37 14. Dózsa György ceglédi beszéde 37 15. Pázmány Péter: A halálrúl 37 16. Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart 38 17. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa 38 18. Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez 39 19. Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékirata 40 Kiejtésgyakorlatok 42 Szövegmentes kiejtésgyakorlatok 42 Szöveges kiejtésgyakorlatok 42 1. Szógyakorlatok, a helyes kiejtés rögzítése, 43 2. Weöres Sándor: Kínai templom 51 3. Babits Mihály: Theosophikus ének (részlet) 51 4. Vidor Miklós: Nyelvgyötrõk 51 5. Papp Tibor: Nevek 52 6. Babits Mihály: Fekete ország (részlet) 53 7. Weöres Sándor: Magyar etûdök (részletek) 53 8. Kiss Dénes: Gyárlátogatás 53 9. Petõfi Sándor: Orbán 54 10. Sz gyakorlatok 55 11. C gyakorlatok 72 12. Z gyakorlatok 83 13. S gyakorlatok -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

nyitás

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

92 14. CS gyakorlatok 104 15. ZS gyakorlatok 111 16. Ismétlõ gyakorlatok 117 17. R gyakorlatok 122 18. Tamkó Sirató Károly: Országjárás 124 19. Csukás István: Gilice-síp 125 20. Tarján Iza: Ungon-berken 127 Hangsúlygyakorlatok 129 1. Mondatgyakorlatok 129 2. Arany János: A fülemile 130 3. Arany János: A bajusz 133 4. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza 137 5. A Képes Krónikából 138 6. Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség (részlet) 138 7. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem 139 8. Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy 139 9. Bethlen Miklós: Önéletírás 140 10. Mikes Kelemen leveleibõl 141 Ritmusgyakorlatok 144 1. Weöres Sándor: A tündér 144 2. Horváth János: Versritmusú szólások a kötetlen beszédben 149 3. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások 151 4. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni 152 5. Weöres Sándor: Robogó szekerek 152 6. Babits Mihály: Új leoninusok (részlet) 153 7. Kalevala (részlet) 153 8. Ovidius: +tváltozások 155 9. Papp Tibor: Pogány ritmusok 161 Összefoglalás 163 Részletek szakirodalomból -

-

-

Irodalom Tartalomjegyzék 169

182

163 -

-

-

-

-

-

-

-

-

167 -