Müller Péter - Titkos tanítások

MÜLLER PÉTER, Titkos tanítások Scannelte Zomex; javította Nemiki 2006. április. Jonathan Miller C Müller Péter, 2003 Szerkesztette Müller Péter Sziámi Olvasószerkesztõ Kovács Mária Borítóterv Bohus Károly Címlapfotó Both Gábor Kiadja a Jonathan Miller Kft., 2003 Felelõs kiadó a Jonathan Miller Kft. igazgatója e-mail: [email protected] Mûszaki szerkesztés, nyomdai elõkészítés Császár András Szedés, tördelés Art-is Kft., Szentendre Nyomta a Szekszárdi Nyomda Kft. Felelõs vezetõ Vadász József igazgató ISBN 963 212 3468 *** "Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat titka." Hasúi mondás TARTALOM: Bevezetés A gondolat hatalma Egyedül Milyen lehet a túlvilág? A szív melege Akarjuk-e, amit akarunk? Megértés és megismerés

Rossz valóság Túlvilági bíróság A hitrõl Lélekjelenlét Egyszerû asszony

A hatodik faj A figyelem megszentelése A megbocsátásról Másokat elviselni Inkarnáció Miért nem emlékszünk elõzõ életeinkre? Anyák sorsa Bevezetés A titokkal, mint minden ember, elõször gyerekkoromban találkoztam. Éjszaka a Kerékgyártó utcai játszótér padján üldögéltem, bámultam a csillagos eget, és azt gondoltam: Én onnan jöttem! Ott a hazám! Oda tartozom -itt csak vendég vagyok. Boldog voltam. Soha ilyen boldog nem voltam azóta. Nem arra gondoltam, hogy én valamelyik csillagról érkeztem, hanem arra, hogy a végtelen sok csillag is valahonnan született, éppúgy, mint én -nekik én vagyok a "fönt" -, de hogy honnan jöttek, kibõl, mibõl eredtek, õk sem tudják. A sok milliárd szikrácska is sejti, hogy valahonnan kipattant keresi, hol lakik az Isten, de nem láthatja, mert titok. Fenséges titok. Ez a kifejezés akkor jutott az eszembe a padon, nyilván, mert sok mesét olvastam, de ha kimondom most, hatvan esztendõvel késõbb, még mindig megborzongok. A borzongás ismerõs jele annak, hogy megérintett valami nagyszerû. Igen, az isteni jelenlétét legjobban a bõrünkön érezzük. A nagy vers, a nagy színész, a nagy énekes vagy zongoramûvész borzongást

kelt; ez az, ami a közepestõl megkülönbözteti õket: libabõrös lesz tõlük a karunk. Lehet egyszerû népdal, gospel, cigánynóta vagy szimfónia -még egy füttyszóban is benne lehet az isteni. Olvasni kezdtem, és a könyveket aszerint válogattam, hogy borzongatnak-e, vagy sem. Ha nem, félretettem õket, mert írójuk

nem tudott a nagy titokról. "Schaudern ist dein bester Tál", mondta Goethe ugyanezt, vagyis ami az emberben megborzong, az a legjobb, a legértékesebb benne. Késõbb megtaláltam élményemre a szakszerû kifejezést: misztérium. Ez azt jelenti, hogy a titkokat leplek takarják, s ha elindulsz a fölfedezésükre, sorban tárulnak föl elõtted a leplek, egyre többet tudsz, és egyre jobban tudod -de soha nem jön el a végsõ pillanat, amikor eljutsz a legbelsõ helyre, ahol végre magadhoz ölelheted a titkok Titkát -mert az mindig beljebb van. Nemcsak az életünkkel -egy jó könyvvel is így vagyunk. Ezért lehet a Bibliának akár egyetlen sorát is újra és újra elolvasni, mert ahogy múlnak az éveid, egyre mélyebb és mélyebb titkot fedezel fel benne. De ugyanígy vagyunk egy nagy regénnyel, egy jó drámával vagy egy ihletett zenemûvel: befelé végtelenek. Én ezt a könyvet azoknak írtam, akik, mint én magam, vágynak a tanításra, és keresik a titkokat. És akik velem együtt õrzik magukban azt a nemcsak gyermeki, de örök emberi élményt, hogy maga az utazás a gyönyörû! Félrelibben egy függöny, megismerünk valamit, fölvillan bennünk a tudás öröme, aztán látjuk, hogy ez még nem a "végsõ titok", és megyünk tovább és tovább. És az útnak nincs vége -mert, hála istennek, végtelen. Befelé minden szó végtelen. És ahogy lefejted a rétegeit, mindig találsz valami mélyebb értelmet. Isten a feléje utazó vándornak mindig ad valami gondolatot vagy szépséget, mellyel tudásszomját enyhíti (az igaz mindig szép is) de ez sohasem elég: a szomjúság tovább tart. Rájössz, hogy van még beljebb is, és kutatsz tovább. Végsõ megfejtés nincs -mert akit keresel: végtelen. Én most egy ilyen felfedezõútra csallak.

Nem tudtam többet, mint Te -a leplek elõttem is csak írás közben lebbentek fel. Egyik a másik után. Ezt a bevezetõt utólag fogalmazom; most látom, hogy számos dologra én is csak írás közben döbbentem rá. Ha nem teszem

tudatossá sejtelmeimet, magam sem ismerem meg mindazt, amirõl olvasni fogsz. Így aztán együtt haladhatunk az úton -én csak egylépésnyivel megyek elõtted, és fogom a kezedet. Kiválasztottam azokat a titkokat, amelyek olvasóimmal való beszélgetések során a legtöbbször kerültek szóba. A hit, az istenélmény, a megbocsátás, a sors, a magány, az emberekkel való kapcsolat, a reinkarnáció, a szellemvilág, a földi születés, a halál, a halhatatlanság, a nõi és anyai sors, a gyereknevelés titkait faggatjuk, s fõleg azt, hogyan lehet élni a mai megbomlott világban, melyet az õsi hagyományok a "fény elsötétedésének" vagy "utolsó idõknek" neveznek. Ha velem jössz, tudnod kell még valamit. Sorsom meghatározó élménye a szellemhazánkkal való közel negyed évszázados kapcsolat. Ott él a Mesterem, aki rendszeresen tanít. Elsõ könyvemben, a Kígyó és keresztben még szorongva és megrendülten beszéltem errõl. Csakhogy azóta huszonhárom esztendõ telt el. Ennyi idõ alatt a csoda is hétköznapivá válik. Megszokottá, sajnos. Ma már nem az a gondom, hogy beszélhetek-e errõl, hanem az, hogy megõrizzem-e magamban a szüntelen csodálat képességét. Ha ugyanis valaki megszûnik csodálkozni, az azt jelenti, hogy a lelke kiszáradt. Sõt, meghalt. A csoda természetes lehet, de hétköznapi soha. Minden író az élményeibõl él. Az én számomra a szellemvilág léte: mindennapi tapasztalat. Alapvetõ létélményem, hogy a szellemvilág van és segít és tanít. Képzeld el, hogy az én derûs és bölcs tanítóm, aki hozzám a világon a legközelebb áll: láthatatlan. De éppolyan valóságos, éppúgy "van", mint földi barátaim. Az én világomban a lélek: valóság.

A szufi bölcsei azt mondják, hogy két isteni tulajdonság van bennünk: a Titok és a Fény. A Titok: lelkünk mélye. A Fény pedig értelmünk fénye, amely megcsillantja a felszínt. Megcsillantja, de egyetlen pillanatra sem tárja fel a titok legmélyét. Ha most elindulsz velem, és együtt gondolkodunk, ne feledd, hogy olyan tenger felszínével, sõt mélyebb rejtélyeivel ismerkedünk meg, amelynek legmélyebb titkaitól legfeljebb borzongani tudunk, de megismerni õket sohasem lehet.

Titkos tanítás az, amely egyrészt megfejti a titkot, másrészt áhítattal meghajol a megfejthetetlen elõtt. Két gyönyörûség vár bennünket: a fény gyönyörûsége, hogy megértjük azt, ami rejtve van -s a Titok gyönyörûsége, vagyis az ésszel felfoghatatlan isteni csodálata. A gondolat hatalma 1. Kiskoromban volt egy titkos játékom: Ránéztem egy képre a falon, s arra gondoltam, nagyon erõsen: "Ess le!" Meg se mozdult. Úgy véltem, jobb, ha nem az egész képet nézem, hanem csak azt a szöget a falban, amelyre föl van függesztve. Figyelmemet leszûkítettem, s tekintetemmel csakis a falba vert kampósszöget és a kis rézgyûrût figyeltem, s közben azt gondoltam: "Ess le kép!... Olvadj el, gyûrû!... Kampó, hullj ki a falból!" Késõbb már csakis a leggyengébb pontot, a csillogó rézgyûrûcskét néztem, s igyekeztem rendkívül erõs akarattal és mindenféle más gondolatoktól zavartalan tudattal csakis arra gondolni, hogy ennek a képnek pedig le kell esnie a falról! Erõsebb vagyok, mint az õ tehetetlen közönye, erõsebb és hatalmasabb az én lelkem, mint az õ anyagi "realitása"! A kép meg se mozdult. Odamentem, s megtapogattam a kampósszöget. Mintha egy icike-picikét mozdult volna! Mintha egy kicsit melegebb lenne a gyûrû! De nem. A külsõ realitás mozdíthatatlan volt.

Ekkor finomabb kísérletbe kezdtem. Anyám jegygyûrûjét egy vékony cérnára lógattam. Azért vettem egy aranytárgyat, mert valamilyen ostoba könyvben olvastam, hogy az arany könnyebben "hipnotizálható". A cérnaszálat fölfüggesztettem a csillárra, s tekintetemmel megpróbáltam a parányi kis ingát megbillenteni. Vigyáztam, hogy leheletem, sõt késõbb a fojtott lihegésem ne zavarja a kísérletet: egy zsebkendõt kötöttem a szám elé, hogyha megmozdul majd a gyûrû, azt a gondolatom ereje és ne a számból kitóduló légáramlat mozgassa. Elõször három-, majd késõbb kétméternyire álltam a gyûrûtõl. Néha-néha, alig észrevehetõen mintha egy-egy millimétert meglibbent volna az inga... de nem... akármennyire koncentráltam és gondoltam és akartam és hittem ugyanazt, de olyan erõsen, hogy a szemeim könnybe lábadtak... a gyûrû meg se moccant. Nem tudom, próbálkoztál-e valaha ilyen titkos mágiával. A gyerek valamit tud. Hoz magával valami titokzatos tudást arról, hogy ez a megfagyott valóság itt körülötte pusztán a gondolatok erejével befolyásolható. Mindannyiunkban szunnyad egy kis Harry Potter, és aki jól öregszik, ezt késõbb sem felejti el. Barátaim például nem tárgyakat, hanem lányokat igyekeztek elvarázsolni. Azt mondták, ha sokáig nézik hátulról a tarkójukat, azzal a rendíthetetlen gondolati paranccsal, hogy "Szeress belém!... szeress belém!"... a lány elõbb-utóbb, számára sem világos okból, egyszerre csak zavarosan kezd viselkedni; elõször kedvesebb lesz, aztán mosolyog, aztán elbizonytalanodik, majd zavart lesz... s végül odajön hozzánk, de nem úgy, mint máskor, hanem

tehetetlenül, kiszolgáltatottan és erõtlenül lógó karokkal, ránk bámul vágyódva és furán, talán lehunyja szemeit, s várja, hogy csókoljuk meg. Ilyenkor -mondták a kiskomáim -nem szabad azonnal megcsókolni õt, mert akkor vége a varázslatnak. Hagyni

kell, hogy a lány ebben a számára is érthetetlen állapotban sokáig maradjon meg. Közönyösen, hidegen, sõt elutasítóan kell viselkedni vele, mert -ahogy a Pingiczer Csibu nevû barátom magyarázta -ha rájön a lány, hogy te vagy a varázsló, fölébred, és azonnal kiábrándul belõled. Hagyni kell -mondta a Pingiczer , hogy a lány "fõjön a saját levében". Ez a Pingiczer még azt is tanácsolta, hogy a lánynak nem a tarkóját, hanem a homloka közepét kell fixálni, mert ott van a "harmadik szeme" -vagyis az a varázsszeme, amelyet el kell bûvölnünk. Mondanom sem kell, hogy az én Pingiczer barátom sokáig szerencsétlen volt a lányokkal -egyetlen épkézláb kapcsolata nem volt, miközben Szõke Pista, az osztály jóképû focistája hetente váltogatta szerelmeit, közöttük azokat is, akiket Pingiczer hipnotizált, pedig a Szõke nem nézte sem a tarkójukat, sem a "harmadik szemüket", sõt gyakran rá sem nézett a lányokra, õk mégis jöttek utána, mert a Szõke tudott valami sokkal nagyobb titkot, mint az én barátom: áradt belõle valami, ami vonzotta a nõket -szegény Pingiczerbõl pedig, hiába minden mágia, hiányzott ez a rejtélyes erõ, s ezért állandóan vesztes maradt. (Errõl a két emberrõl tanulságos novellát lehetne írni. Mert késõbb, sok-sok év múlva az történt, hogy a Pingiczernek boldog házassága lett, aranyos duci felesége és három gyereke -míg Szõke Pista sok válás után ma is egyedül él, és többfelé fizet gyerektartást. Vagyis mindkét fiú életében mégiscsak volt egy-egy pont, ahol mûködött a "varázslat", és volt, ahol nem: Szõke Pista tudott szerelmeket, kalandokat varázsolni, de jó házasságot nem. Pingiczer Csibu pedig sikertelen bûvészinasnak bizonyult a szerelmek terén, de gyõztes mágus lett annál az egy nõnél, aki a

felesége lett... vagyis egyetlenegy gondolata, a számára legdöntõbb mégis valóra vált, s ez a jó házasság gondolata volt.) 2. A gondolat hatalma nem csupán gyermekkori emlék, hanem az emberiség õstudása. A gondolat teremtõ hatalma minden vallásnak, mûvészetnek, sõt tudománynak is az alapállása: minden, ami lesz, elõször gondolat. A teremtés is így állt elõ, a Logoszból, amely "kezdetben vala Istenben, s Isten vala a Logosz".

Igen, ha a megszokott módon fölosztjuk a világot szellemre, erõre s anyagra, vagyis -nevezzük így -Információra, Energiára s Anyagi Formavilágra, teljesen nyilvánvaló, hogy ami mindent megelõz, és irányítja az energiát, és formálja az anyagot, az csakis az információ lehet. Minél "finomabb" egy princípium, annál hatékonyabb. Hogy valami mivé lesz, itt dõl el, a láthatatlan gondolatok szintjén. Elsõ a gondolat. Az energia örvényei követik az információ parancsát, ahogy az anyag követi az energia utasítását -a megvalósulás utolsó, sûrû és tapintható fázisában már ez lesz a számunkra érzékelhetõ, megfogható "valóság". Amely a láthatatlan energiavilágból és a még finomabb gondolati világból sokféle transzformáción keresztül mintegy "leszáll" és sûrûvé fagy. Mindez ma már nem csupán a metafizika, de a fizika tudományos alapvetése is. Amikor Einstein azt mondja, hogy a világ, amelyet kutat, egy "Tökéletes Intelligencia" mûve, ugyanazt mondja, mint a Tóra vagy a Védák. És bármit tesz a mai tudomány, amely a megvalósító, hogy úgy mondjam "mágikus" hatalmát elsõsorban a technikában érvényesíti, elsõ lépése mindig a gondolat, a törvényszerûség, az elvont matematikai alap. Bármit is alkotott az ember -a gondolatból indult ki. És ebben az isteni teremtés mûveletét ismétli, ahol "az Ige testté válik" -vagyis a gondolat, a láthatatlan elv és minta formálja s alakítja az anyagi valóságot. 3. Meséink, legendáink teli vannak varázslatokkal.

A magasról érkezett hõsök vagy az istenközelbõl született küldöttek mind varázshatalommal rendelkeztek. Még a mély metafizikai bázison nyugvó jóga mûvelõi is rendelkeztek -s talán a mai napig is rendelkeznek -sziddhikkel, vagyis csodás varázserõvel, bár tudják, hogy ez a meditációnak nem célja,

csupán vadhajtása, s ezzel az erõvel a jógi nem él. A Kelet "csodái" Patanjali szerint nem csodák, hanem az elmélyüléssel járó képességek természetes megnyilvánulásai. De fõleg a gyermekeket izgatja a varázslat, s minél inkább megõrizzük gyermekségünk elsõ rácsodálkozását a világra, lelkünk mélyén annál kevésbé mondunk le arról, hogy a kemény, rideg, közönyös és tehetetlen valóságot valahogy igenis befolyásolni tudjuk! A vallás elválaszthatatlan a csodától. És itt nemcsak a csodás tettekrõl és legendás eseményekrõl van szó, hanem az imádságról is. Imájában az ember azt kéri az Istentõl, hogy tegyen csodát. Csoda alatt azt érti, hogy lépjen át az Úr a kérlelhetetlen törvényeken, és változtassa át a nehéz valóságot. Könnyítsen a súlyos életterheken, lágyítson a fájdalmon, segítsen gondolatai, reményei és vágyai megvalósulásában. Keresztény szóval az imádság kegyelmet kér törvény helyett. A kegyelem pedig -ebben a kõkemény törvényvilágban -csoda. Kiszabadítás az anyagvilág kérlelhetetlen fogságából. Vagy más kifejezéssel: a karma-terhek enyhítése. És ezen a ponton -bár még korai -el kell mondanom valamit. Késõbb majd visszatérek rá, egyelõre csak lebegjen itt a levegõben minden támaszték nélkül egy alapvetõ gondolat: Spirituális ember az, aki meg van gyõzõdve a lélek varázshatalmáról. Ezt a bizonyosságát -amelyet néha "hitnek" nevez -semmiféle józanság, "realitás", semmiféle racionális érvrendszer és fõleg materialista kordivat elvenni tõle nem tudja. Még akkor sem, ha a kép nem esik le a falról. 4.

Gyerekként tudunk valami titkot, amit késõbb elfelejtünk. Erre pontosan emlékszem, s ha maradt benned még valami a gyermekségedbõl, te is emlékszel rá. A titok két részbõl áll. Az elsõ az értetlenség élménye. "Miért nem lesz úgy, ahogy szeretném? Miért ilyen nehéz és lassú és körülményes itt minden? Miért nincs itt azonnal a mama, ha hívom? Miért kell ennyit bömbölni, míg megszabadulok a fájdalomtól? Miért kell ilyen lassan kielégülnöm? Miért van az, hogy akarok valamit, és nem történik meg?" Ez az elsõ élmény. A második már a tanulás fázisa. "Mit kell tennem, hogy úgy történjen, ahogy akarom? Mit kell tennem, hogy amit szeretnék, az megvalósuljon, amire gondolok, megtörténjen, amire vágyók, azt elérjem?" Az elsõ csodálkozó és bömbölõ benyomás az anyagba zuhant lélek értetlenségét tükrözi. Hová kerültem? Mibe merültem el? Miért nem mûködik ez a világ? Mint egy szárnyaszegett madár mozgatom az izmaimat, de nincsen repülés. Mi történt? A második pedig már a tájékozódásnak, az alkalmazkodásnak, a tanulásnak és az azonosulásnak szinte halálig tartó folyamata. Ha már ilyen a világom, hogyan tudom én ezt manipulálni? Hogyan érem el vágyaimat? Hogyan érvényesítem akaratomat? Hogyan valósítom meg az álmaimat, a terveimet? A nehézség pedig ott van, hogy az anyagvilág az ember igazi lényének nem a hazája. Itt vendégségben vagyunk, küldetésben, sorsban, halandó életbe

bonyolódva, s egy -itteni fogalmak szerinti -tér-idõbe zárva, de ahonnan jöttünk, ott nincs se Tér se Idõ, csak intenzitáscsökkenés és -növekedés, nincs múlandóság, nincs húsból való "sûrû" test, és fõleg nincs ez a tehetetlen lelassulás és nehézség, mert ott minden, amit az ember elgondol, nem lesz, hanem van. Ha valahol ott akar lenni, azonnal ott van, még akkor is, ha ez itt a Földön irdatlan távolságnak tûnik. A szellemvilágban a Gondolat éppolyan elsõdleges és nyilvánvaló valóság, mint itt, a földi világban a test és az anyag. Amit gondolsz, van. Nem kell hozzá idõ, mert idõ nincs is: a megtermékenyítés és születés között nem telik el kilenc keserves hónap. Érzéseid azonnal látszanak. S ami itt a Földön ritkán tapasztalható telepátia, ott a szellemi kapcsolatok anyanyelve: bárhol, bármikor "ott" lehetsz, és nemcsak érzéseidet, de a gondolatodat sem tudod elrejteni, mert azonnal látszanak. Nem úgy, mint a Földön, ahol a látszat eltakarhatja a valóságot, hanem maga a valóság látszik, s ezért például, amíg egy hazugság leleplezõdése itt a földi világban néha éveket vesz igénybe, sõt gyakran sohasem történik meg, a szellemvilágban azonnal nyilvánvaló, mert maga a gondolat látszik. A gondolat látszik, és az érzés érezhetõ -nem kell hazugságvizsgáló gép. A földön más, a föntihez képest roppant lefokozott törvényvilág mûködik, mégpedig kemény, szigorú és felrúghatatlan játékszabályokkal. Az Egyetemes Törvény: egy. De sokféle szintje s fõleg önátélési szintje van; nem mindegy például, hogy, mondjuk, egy vízmolekula a pára-világ, a folyékony világ vagy éppenséggel a kemény jégvilág lakója.

Nyilván a fürge vízcseppecske is megdöbben, ha megfagy. Fõleg, ha volt már valaha szabadon lebegõ párafelhõ az égen, és azt tapasztalta, hogy nincs helyhez kötve: repülni tud, s csak a szeleknek kell engedelmeskednie. A jég számára a pára érthetetlen varázsvilágban él. Pedig nemcsak édestestvére, de ugyanaz, mint õ: H2O, csak más világtörvények

vonatkoznak rá. Még a tudomány is különválasztja az aerodinamikát, a hidrodinamikát és a szilárd testek mechanikáját, de most képzeld el, hogy ezek nem csupán különféle halmazállapotok, hanem világok, amelyekben nemcsak laknod kell, de azonosulni is a valóságukkal. Egy jégkockának, ha olvadni kezd, lehet, hogy halálfélelme van. S fõleg a víznek, ha fölforr, és azt hiszi, hogy ha elpárolog "semmivé válik". Sok világ van és minden világnak más a valósága. Ahonnan jöttünk -a szellemhazánkban -, ott a gondolat hatalma éppolyan nyilvánvaló, mint itt a Földön a gravitációé. A sûrû, tér-idõ világban azonban ez a teremtõ Erõ -éppen, mert idõbe lép -lelassul. Legalábbis számunkra. Lomha lesz, mégpedig rendszerint olyannyira, hogy az ok és okozat messze távolodik egymástól -mire egy gondolatunk megszületik és nagy nehezen anyaggá sûrûsödik, nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi szellemi gyermekünk. Elfelejtjük, hogy valaha mi termékenyítettük meg ezt a lomhán dúsuló, lassan formálódó anya-anyag természetet. Az elfelejtés pedig azt jelenti, hogy tudatunk alá kerül. Nem emlékszünk rá -de attól még van. Igazi tudásunk elsüllyedt kincsként hever lelkünk tengermélyén hajónk felszíni navigálásához nincs szükség rá, sõt csak zavarna ez a mindentudás -elsõsorban azért, mert más a felszín és más a mélység törvény világa. És amikor valamit nem tudunk -mivel a szellem gyermekei vagyunk, s képtelenek vagyunk értetlenségben élni -rendszerint kitalálunk valami "racionális" magyarázatot. Így például, mivel fogalmunk

sincs, hogy lelkünk milyen "mágikus" módon vezérli testünk valamennyi sejtjét s külön-külön a szerveinket is -mert mindezt tudattalanul teszi, vagy más szóval, "ösztönösen" -, nem azt mondjuk, hogy egy betegséget elõidéztünk magunkban, hanem azt, hogy megkaptuk másoktól, vagy meghibásodott egy-egy alkatrészünk, mint egy motorbiciklinek. De ez már a felnõtt varázslata -én most a gyerek titkáról akarok

beszélni. A gyereknek igaza van. Van varázsige, varázslat, mágia! Van hatalma a gondolatnak! Csak itt, ebben a sûrû anyagvilágban ez másképp mûködik. Ez az, amit a kisgyereknek nem könnyû elfogadni, hogy ebben a földi emigrációban nem úgy mûködnek a törvények, mint a szellemi hazájában. Az a lassú tanulási folyamat, amelyen a testté vált emberke átmegy, egyrészt arról szól, hogy hazáját elfelejti, másrészt pedig arról, hogy ebbe az új, sûrû és tehetetlen "valóságba" beletanul, megszokja és megtanulja jól-rosszul manipulálni. A felejtés azonban sohasem teljes. A hazáról nem lehet megfeledkezni. Az emlékekbõl -a már homályosuló emlékekbõl -született az emberlét két legnagyobb csodája, a vallás és a mûvészet. Mindkettõt a szellemhazára való emlékezet élteti. Praktikus haszna a földi életben egyiknek sincs. Nem lehet velük gépeket hajtani, világítani, termelni, vadászni, fõzni, meleg ruhát készíteni. És mégis, az ember még a barlangja falát is kifestette, és elõbb tudott imádkozni, oltárt és szent tüzet csinálni, mint házakat építeni. Ebben a csodátlan, nehézkes és elmúlással küszködõ világban a vallás és a mûvészet hordozta az ember magas származásának emlékét: azt, hogy szellemi, hogy halhatatlan, hogy a földi életén túl magasabb törvényvilágok vannak, hogy élete nem vegetálás, hanem isteni küldetés -hogy a szépségnek, az igazságnak, az értelemnek és fõleg a szeretetnek nagyobb jelentõsége van, mint bármilyen anyagi gondnak. Oltár nélkül nem létezett emberi otthon. Ahogy áldozat nélkül nem

létezett étkezés, és imádság nélkül nem létezett semmi. S ha vándorolni kényszerültünk, a pusztába is vittük magunkkal az isten jelképét, a törvényt és az emberi élet végsõ értelmérõl való tudást.

Sajnos "megöregedtünk". Meghalt bennünk a gyermek. Szellemhazánkat elfelejtettük, üzeneteit nem halljuk, vagy csak nagyon ritkán és hamisan. Megöregedtünk, és nem jól. Alomtalanok lettünk. Mágusok helyett csaló bûvészek. Mutatványaink néha látványosak, de nem bírják az idõt. Pedig eredetileg azért hoztunk létre mûveket, azért írtunk, zenéltünk és festettünk képeket, azért tanítottunk és prófétáltunk, hogy a világot átvarázsoljuk. Nem sikerült. 5. Csoda pedig van! Mindennap, minden órában. A gyereknek igaza van: a gondolat teremtõ ereje határtalan. A kérdés csak az: mi az a "gondolat"? Az elõbb a technomágiáról beszéltem. Nos, leverni egy képet a falról, pusztán gondolattal ma már nem nagy kunszt. Nemcsak csúzlival, nyíllal, puskával, de láthatatlan sugarakkal is. Meg is lehet szüntetni a képet és a szöget is. A falat is meg lehet szüntetni, a házat is, a várost is, ahol a ház áll. Méghozzá sok ezer kilométer távolságból is. Nemcsak a földrõl, az ûrbõl is. Nem is kell mereven bámulnom a képet: egyszerûen csak be kell adni a koordinátáit egy mûholdnak vagy egy pilóta nélküli gépnek, az elindít egy távoli rakétát vagy egy láthatatlan lézersugarat -a gépek egymás között elintézik a "varázslatot", anélkül hogy könnybe lábadna a szemem, anélkül hogy órákon át azt mormolnám magamban összeszorított fogakkal, hogy: "Ess le!... Ess le!... Ess le, kép!" És a kép leesik, és a ház összeomlik, és a város minden lakójával

egyetemben eltûnik a Föld színérõl. Volt rá példa elég. A tudomány rájött arra, hogy az "Ess le, kép!" gondolatát hogyan kell realizálni. A megvalósítás stációin nem akarok végigmenni. Lényege, hogy a gyermek fokozatosan fölismerte új világának törvényszerûségeit, s megtanulta azokat saját akarata szerint manipulálni. Ma már ebben a sûrû anyagvilágban is létezik mindaz, amire a gyermek csak emlékezett. Van távolba látás, távolba hatás, távolba hallás, egyetlen ember egyszerre sok helyen tud jelen lenni, vagyis meg tudja sokszorozni magát. Képe sok százmillió lakásban egyszerre tud jelen lenni s beszélni. Az erõt anyaggá, az anyagot erõvé tudja változtatni. S ahogy a lélek és a kollektív lélek tárolja az emlékeket, mindezt a gép is tudja: a képet s a háromdimenziós valóságot rezgésekké lehet alakítani, s így a jelekké sûrített életet éppúgy konzerválni lehet, ahogy a hindu hagyomány megsemmisíthetetlen "akasha-krónikája" sûríti magában nemcsak az emberiség, de az egész teremtés emlékezetét. Azt, hogy egy jel miféle titkokat sûríthet magába, valaha csak az ezotéria tudta. Ma ez már mindennapi tapasztalat. Egyetlen "kódban" világok vannak. Elõ lehet hívni a múltat, s újra megnézni -mintha most történne. Nem akarom részletezni; a huszonegyedik század embere már manipulálni tudja az anyagvilágban mindazt, ami a szellemhazában örökké mûködik -a "gyermeknek", mire felnõtt, sikerült emlékeit megvalósítania: a föld a technika révén varázsvilággá vált. A gondolat tehát -ha sok idõbe telt is -megvalósult. Thomas Mann egyszer azt mondta az újkor egyik legnagyobb tudósáról, Albert Einsteinrõl, hogy "gyermekszeme" van.

Igen, egyike õ azoknak a gyerekeknek, akik sokáig nézték a képet a falon, s rájöttek arra, hogyan lehet a gondolatot fizikai valósággá váltani.

6. És most érkeztünk a lényeghez. Bármin gondolkodunk, az nem egyéb, mint a középpont felé tett utazás. Sokféle réteget, látszatot, részigazságot kell lehántanunk, míg elérkezünk egy kérdés meztelen szívéhez. Mi most a Gondolat hatalmáról meditálunk. Nos, ha most újra fölidézem gyerekkorom titkos játékát, az "Ess le kép!... Ess le kép!" mágikus szertartását, s megnézem jobban gyermeki lelkületem rejtett szándékát, találok magamban valamit, ami nem is olyan gyermeki, s fõleg nem is ártatlan játszadozás. Egyrészt valóban szellemhazám szabadságát akartam rákényszeríteni a nehézkes új valóságra. Csakhogy volt az akaratomnak sajnos egy másik, sötét motívuma is. Egy mélyebben fekvõ, bevallatlan és letagadott szenvedélye: Hatalmat akartam! Hatalmat a lomha anyagvilág fölött. Igámba akartam hajtani, szolgálatra késztetni, uralni, zsarnoki módon kényemre-kedvemre. Igen, gondolatom mélyén a hatalom akarása volt. A varázsló korlátlan hatalmát akartam érvényesíteni a lomha anyag felett. Gyermeki szívemben a nagy ego, a sátáni lázadás szólalt meg, és mindenható uralmat követelt. S mivel minden erõs gondolat és szenvedély megvalósul, természetesen ez is anyaggá vált. S ezért a technomágia nemcsak a kényelmet, az életterhek könnyítését szolgálja, nemcsak a "Hipp-hopp ott legyek!" varázslatát, nemcsak a gombnyomásos világháló összekötöttségét, nemcsak fényt ad a sötétben és meleget a lakásban és "hipp-hopp"

Holdra szállást... de "hipp-hopp" gombnyomásra romba dönthetek

egy várost, füstté tehetek sok millió embert, "hipp-hopp" uralmam alá hajthatom a másik embert, a másik népet, az egész világot... sõt, ma már "hipp-hopp" megsemmisíthetem az egész emberi civilizációt. Az "Ess le, kép!" gondolata sajnos ide is vezet. Megvalósult. S most el kell számolni vele. A hagyomány szerint minden belülrõl indul, s mindennek, ami létrejön, gondolatunk a nemzõ apja. Gondolat alatt itt persze nem azt értem, ami kapkodó elménkben néha felvillan s idõnként "eszünkbe" jut, hanem lényünknek, egész mélyvalóságunknak a gondolatát, amelyben vágyaink, szenvedélyeink éppúgy benne vannak, mint a már kisebb energiatöltésû racionális, felszíni elveink, szándékaink is. Hogy lelkünkben hol lakik a Varázsló, nem tudni, de bûvészetének "front-vonala" a tudat és tudattalan határán van. Lélektanilag ugyanis itt van az az átváltási sáv, amely a láthatatlan szellemi (energia-) világot összeköti a földi (anyagi) világgal. Innen tud a gondolat tetté, az energia anyaggá és a vágy sorssá alakulni. De hogy melyik gondolatunk, vágyunk és hit-energiánk válik valósággá a sok közül, arra csak azt tudom mondani: a legerõsebb. Mindig a legerõsebb! Ahogy százmillió ondósejtbõl végül is a legélettelibb csapódik a petesejtbe és teremt benne új életet, gondolataink közül is a legerõsebb lesz mindig a gyõztes. A sorsteremtõ gondolatcsírák a mélybõl indulnak. De hogy melyik gyõz végül is a sok közül? Füst Milán azt mondja: "A legerõsebb szenvedély dönti el." Ez igaz.

A gond ott van, hogy ezt a "legerõsebb szenvedélyt" nemigen ismerjük magunkban.

Utólag derül ki, mi volt az, amikor már életté, sorssá vált. Amikor már létrejött a varázslat. Ezért érdemes elõször nem a lelkünket, hanem az életünket vizsgálni. Itt ugyanis már szemmel látható, hogy mit "varázsoltunk" magunknak. Nézd meg, hogyan élsz, kivel élsz, mi történik veled, milyen mesévé szövõdött az életed, s milyen szereplõkkel -s ebbõl visszakövetkeztethetsz a Varázslódra. Drámaírói tapasztalatom, hogy egy színpadi hõs lelkét nem abból ismerem meg, amit mond magáról, vagy amit mások mondanak róla, hanem mindig abból a mesébõl, amelyet maga köré idéz. A cselekedeteibõl. A történetbõl, amit él. Mert életünket nem csupán passzívan éljük, hanem aktívan elõidézzük. Élni csodálatos mutatvány. De a nyulat, amit a cilinderben találunk, mi magunk tettük bele. Akkor is, ha nem emlékszünk rá. Akkor is, ha kiderül róla, hogy nem nyúl, hanem szörnyeteg. 7. A gondolatnak nem ereje, hanem hatalma van. A lényeglátó magyar nyelv egyetlen szava mindent tud. "Hatalma" annak van, ami "hat", "hatos". Csak ami hat, annak lesz hatalma, mert hatni tud: hatást tud elõidézni. Hatni valakire -akár egy falon függõ képre is -, azt jelenti, hogy a hatalmamba akarom keríteni. Minden õshagyomány tud a mágiáról, s fõleg arról, hogy ez nemcsak

az élet, de az egész világteremtés alapelve. Minden -a világ is -mágikus módon jött létre. Kérdés csak egy van -és ezt a kérdést, most, a világválság roppant elõrehaladott szakaszában már nem lehet elég hangosan mondani, s eléggé nagy betûkkel fölírni, nem is egy könyvbe, hanem az égre, hogy mindenki jól lássa: "KIT SZOLGÁLSZ?" Önmagadat, vagy a Mindenséget? Én-akaratodat, vagy az Istent? Önzésedet, vagy a szeretet szellemét? Különváltságod gõgjét, vagy az egységet? Ne hidd, hogy a hatás mindig lassú. Van gyorsan ható, hathatós Hatalom is. Megváltozott tudatállapotokban általában felgyorsulnak a folyamatok. Az agykontrolltól kezdve a tibeti, indiai, kínai jógáig tudunk ezekrõl a "sziddhikrõl" amelyek a megvalósulás folyamatát siettethetik. A hagyomány azonban ezzel óvatosan él -ha él vele egyáltalán. Ma, a technomágia "fénykorában" már jól látjuk, miért. A hatalom az ember legnagyobb kísértése, s aki ebbe belebukik, nemcsak önmagát, de az egész világát magával rántja. Jézus sokakat meggyógyított, kenyeret, bort varázsolt, még vízen is járt -de amikor azt mondták neki, ha mindenható vagy, gyere le a keresztrõl, nem jött le. Pedig megtehette volna. De nem tette meg. Úgy döntött, hogy benne marad a szenvedésteli sorsában. Végigéli a gyötrelmeit, s meghalja a halálát.

Mert ahogy élete során mindig, a halála pillanatában sem felejtette el, hogy hová tartozik. Nem felejtette el, hogy kihez tartozik, és hogy mi a vállalt sorsa. Amíg ezt nem értjük, nem értjük sem magunkat, sem az életünket. Nem lehet valódi életcélunk. Addig nem tudunk mélyen gondolkodni sem. Mert a legmélyebb, leghatalmasabb gondolat nem az önmegmentés kétségbeesett ösztöne, nem is a világ átvarázsolása, nem a hatalom, hanem az a másik, egyetlen igaz gondolat, amely ott tartja az embert a keresztjén és a sorsát, bármilyen nehéz is, hûségesen végigcsináltatja vele. Ezt a legmélyebb és leghatalmasabb gondolatot úgy hívják, hogy szeretet. A szeretet mágiájával egy egész világot boldoggá lehet tenni, de nem lehet vele varrógépet hajtani, villanyt gyújtani, még egy képszöget sem lehet kilökni vele a falból. Ha az ember szeret, az azt jelenti, hogy a hatalmáról lemondott. Egyedül A legnehezebb színpadi pillanat: a monológ. A hõs egyedül marad. Nincs mellette senki. Sem barát, sem ellenség, sem férj, sem feleség, sem gyermek, sem ismerõs, sem idegen, semmiféle társ; egyedül van, mint a magános csillag, amelynek nincs se napja, se holdja, nem tartozik semmihez -nincs más, csakõ... vagyis csak én... én... Én... Én... Egyedül. "Most magam vagyok" -mondja Hamlet.

És beszél, beszél... Kinek? Önmagának? Istennek? Egy elképzelt másiknak, akit csak azért teremt saját lelkének álomanyagából, hogy legyen végre kihez beszélnie? Ki tudja? Ha lakik a lelkûnkben valaki, aki kétségbeesetten beszélni akar, miért ne lenne ott valaki más is, aki meghallgatja? Vagy mégsincs senki? Csak a beszélõ vagyok én, a hallgató nem? Lehet. Hiszen milyen jólesik beszélni, beszélni, beszélni... kimondani végre az érzéseinket, gondolatainkat, kimondani, ami lelkünket nyomja! És milyen keserves mindezt meghallgatni! Milyen nehéz figyelni valakire némán és odaadóan! Mintha csak azért beszélnénk, hogy megfeledkezzünk magunkról... hogy meneküljünk az egyedülléttõl. Sokan várnak minket, és sokan búcsúztatnak. Amikor az ember világra jön, hatalmas nyüzsgés van körülötte. Várja az anya, az apa, a család, a társadalom, a zajos világ... várja a mozgalmas szülészet, ahol sokan segítenek neki kibújni erre a zûrzavaros, lármás életre, s itt aztán egy pillanatig sem hagyják egyedül... S ha igen, akkor üvölt és bömböl, és követeli a másikat... És amikor meghal, rendszerint akkor is sokan vannak ott: riadt rokonok, betegtársak, orvosok, nõvérek, mentõk, bajtársak... s késõbb a temetõben sorsának minden fõszereplõje, mellékszereplõje és statisztája felvonul... néha meglepõen nagy tömeg. És mégis -egyedül jövünk a világra, és egyedül is távozunk. A méhen belül növekvõ, lehunyt szemû embrió saját álmaiba zárva

lebeg az élet vizében, mint egy magányos kis búvár, akit csak egyetlen energiacsatorna köt az anyavilág univerzumához, így

érkezünk, s a halál kapuján is egyedül kell átmennünk. Hiába segítenek bennünket a földi világból okos orvosok és riadtan búcsúzó hozzátartozók, s hiába várnak odaát a szellemi világban bölcs segítõk, lelki társak s tán angyalok is: a döntõ lépést, a Nagy Átváltozást egyedül kell megtennünk. Ha valakinek mestere van, végigkíséri hosszú-hosszú életútján, és segít neki. De az utolsó pillanatban magára hagyja. Meghalni s újjászületni egyedül kell -mert csak egyedül lehet. "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" -kérdi a haldokló Jézus a keresztfán. Úgy látszik, ez a világtörvény, amelyet valamennyien megtapasztalunk, hogy az ütközet sorsdöntõ pillanataiban magunkra maradunk. Ilyenkor csakis önmagunkra számíthatunk. Nincs olyan jóság és szeretet, nincs olyan emberi vagy isteni hatalom, amely kívülrõl bele tudna nyúlni a sorsunkba, és helyettünk megvívná a legdöntõbb harcunkat. "Most magam vagyok" -mondja Hamlet, s amit nem mer még elgondolni sem mások jelenlétében, most kimondja végre: józanul figyeli s indulatosan bírálja, ostorozza magát. Maga magát. Ki az a "maga"? Mintha lenne a lényünknek egy legbensõbb magja, ahová nem ér el senki, sem anyám, sem szerelmem, sem orvosom, még az Isten sem... ahol egyedül vagyunk. Amikor errõl gondolkodtam -és persze egyedül -, nem jutottam semmire. Megkérdeztem egyik legnagyobb sportolónkat, diadalmas és verhetetlen bajnokunkat, s azt mondta:

-Nincs magányosabb hely, mint a szorító!

De láttam, hogy a meccsek elõtt, kesztyûs kezével alig észrevehetõen keresztet vet a melle elõtt. Ráadásul sokszor az ellenfele is ezt tette: ketten imádkoztak a gyõzelemért, holott csak az egyik nyerhetett. "Szegény Isten -gondoltam magamban -, két fohász érkezik hozzá, két kérelem, de csak az egyiket teljesítheti. Az egyiknek megadja a gyõzelmet -a másikat ott hagyja kábán heverni a padlón, összetörve, véresen, pedig az is a Gyermeke! Hogyan van ez?" Amikor megkérdeztem errõl, bajnok barátom elnevette magát. -Én nem azért vetek keresztet, hogy Isten segítségét kérjem! Ha én ott csak az Isten segítségében bíznék, soha meccset nem nyernék! Nem, komám! A szorítóban én egyedül vagyok! Ott nincs se Isten, se angyal! Az egyetlen ember, akihez ilyenkor az egész világmindenségben valami közöm van, az ellenfelem, aki meg akar verni. Ha megszólal a gong, már az edzõm sem segíthet, a közönséget sem hallom, és hogy az olimpián egy ország nézi a meccsemet: eszembe se jut. Odáig lelkesített, de amikor megszólal a gong, már magam vagyok! Nekem kell megcsinálni, amit bírok, egyedül! -De hát akkor miért imádkozol? -Nem azért, hogy nyerjek. -Hát? -Inkább talán a nyugalmamért. Mert én hiszek Istenben, s tudom, hogy az lesz, amit akar. Ha akarja: nyerek. Ha akarja: vesztek. A nyeréstõl nem hülyülök meg, és a vesztés nem tör össze. Se nem akarok görcsösen gyõzni -se nem félek a vereségtõl. Minden erõmet a meccsre koncentrálhatom. Érted? Amikor keresztet vetek, én nem imádkozom. Azt hitted, gyõzelmet kunyerálok a Jóistentõl?... A fenét!... Tudod, mire gondolok?... "No, Uramatyám, csinálok itt neked egy jó kis meccset! Nézd

meg!"... De amikor elkezdek bunyózni, már Õrá sem gondolok. Se az anyámra, se a hazámra, fõleg nem a sikerre, meg a pénzre, mert ha ilyesmikre gondolnék, azonnal lebénulna a kezem! Csak teszem a dolgom... egyedül. Valami ilyesmit mondott. Hogy küzdeni csak ezzel az elszánt magánnyal lehet -aki nagyon akar, az görcsös lesz és veszít. A túlzott akarástól, a gyõzni vágyástól görcsbe rándulnak az izmok, s az ember éppen azt veszti

el, ami a gyõzelem elõfeltétele: a lazaságát. Kérdés, hogy az ilyen végsõ pillanatokban tényleg egyedül vagyunk-e? Tényleg elhagyta a keresztfán Jézust az Isten? Tényleg magányra van ítélve a születõ vagy a haldokló ember? S legnagyobb küzdelmeinkben tényleg nem segít senki? Nem hiszem! De van egy pillanat, ami ránk van bízva, teljesen. Mint a cirkuszi akrobatáknál: lengünk, lengünk, lengünk a trapézon. Az egyik oldalon, a "mi oldalunkon", ott állnak a társaink. Idõnként, amikor magasra libben a trapéz, még közéjük szállunk, meg-meglöknek még, lendületet adnak, hajtják a hintánkat, segítenek... ekkor még közéjük tartozunk... Aztán elengednek... Fõleg mi engedjük el õket... és eleresztjük a magasban a trapézt is... és pörgünk, pörgünk, pörgünk a levegõben egyedül, a magasban, háló nélkül... Magunk vagyunk... Nincs mellettünk senki... Akiket elhagytunk, már nem segíthetnek, akik várnak bennünket odaát, hiába nyújtják kezeiket, még nem segíthetnek... Forgunk a veszedelmes semmiben elhagyottan és egyedül, teljesen egyedül, olyan magányosan, ahogy sohasem voltunk még. Alattunk a mélység... És aztán -ha sikerül! -elkapják a kezünket odaát... Ilyen a meghalás élményének legnehezebb része. Ilyen a beavatásé is. De ilyen életünknek minden sorsdöntõ pillanata. Van egy idõtlennek tûnõ állapot, amikor teljesen magunkra maradunk. S ráadásul éppen a szakadék fölött, a legnehezebb, legveszedelmesebb helyzetben. Ilyenkor csak két dolog segít.

Az egyik a múltból ered, mindabból, ami megtörtént már, s amibe itt, az örvénylõ semmiben is kapaszkodót lehet találni.

A másik a jövõbõl üzen, onnan, ahol nincs még semmi, csak lehet... sõt lesz. A jó egyedüllét két nagy titka ez -s azért mondom, hogy "jó", mert van rossz egyedüllét is, amiben az ember megdermed vagy lezuhan. A múltból eredõ segítség, mindaz, amit az ember megélt, megtanult és kigyakorolt, de olyan alaposan, hogy az már jellemmé, vérré változott benne. A tibeti Halottaskönyvben például súgnak a haldoklóknak. Segítenek neki meghalni. A haldoklók ugyanis az esetek nagy részében hallanak még bennünket, földi társaikat. Felelni nem tudnak már, de hallanak minket, értik is, amit mondunk, s túl a pánikon gyakorta csak arra várnak, hogy elengedjük õket. Mi tartóztatjuk õket fájdalmunkkal, önzésünkkel, kétségbeesésünkkel... mintha valóban a trapézon lengenének, s mi görcsösen kapaszkodnánk a kezükbe, és nem akarnánk elengedni õket. Nos, ez a tibeti könyv azt mondja, hogy súgni lehet ilyenkor is, a haldokló hallja, a bölcs tanács eljut hozzá a lehetõ legteljesebb magányába is, ahol már minden külvilág megszûnt, és saját káprázatainak "valóságában" jár... de megfogadni ezekbõl a tanácsokból csakis azokat tudja -és ez a lényeg! -, amit már az életében megtanult és a szó legmélyebb értelmében magáévá tett! Ilyenkor a guru nem kezdheti már tanítani -legfeljebb csak emlékeztetheti tanítványát arra, amit már életében megtanult és kigyakorolt. Ami az övé, csakis abba kapaszkodhat. A döntõ pillanatban, az elhagyatottság és egyedüllét nagy holtpontján csak azt vehetjük elõ szívünkbõl, agyunkból, izmainkból, ami igazán a miénk, a szó lelki és testi értelmében!

Maradjunk a példánknál. A hármas szaltót sem akkor kezdjük el tanulni, amikor partnereink elõször engedik el kezünket a magasban. Kemény munka és szívós gyakorlás van már mögöttünk, sok kísérlet és próbatétel, számtalan gyõzelem és kudarc emléke. Az egyedül sorsdöntõ pillanatára készülni kell.

Edzésben kell lenni hozzá. A Nagy Helytállás sok kicsi helytállás összegezõdött eredménye. Ilyenkor a lényemben már csakis az a romolhatatlan aranyrögöcske számít, amit a sok ezer tonna értéktelen homokból kiszitáltam; ami az egyedüllétben megmaradt még, az vagyok igazán én... a többi értéktelen kacat, nem jön velem, ott kell hagyni, és szétomlik a semmiben minden, ami csak szokás volt, viselkedés, információ, mûveltség, elõítélet... Csak amit szívós munkával lepároltam és magamba építettem, csak ami a véremmé vált, az mûködik olyankor, amikor egyedül vagyok. A viharban az a fa marad állva, amelynek mélyek és erõsek a gyökerei. Ilyen gyökere az embernek a múltjában már magáévá tett erkölcsi, lelki és szellemi, sõt gyakran az egész fizikumát átható tudás. És ez a "tudás" bármilyen nagy szónak tûnik is, nem lehet kevesebb, mint annak a végsõ kérdésnek a megválaszolása, hogy: "Miért élek én ezen a Földön?" Vagyis hogy mi az életem értelme? Ezt kell tudni -de elvehetetlen bizonyossággal. Az a bajnokunk, akinek példáját említettem, egész életét szüntelen edzésben töltötte el, mert nagyon korán, még gyerekfejjel fölismerte, hogy az életének értelmét ott fogja megtalálni a szorítóban. Ez volt az az alapvetõ fölismerése, amely a hétköznapjain átsegítette. Azt mondta, hogy a küzdelem hevében, amikor a sorsfeladatával "egyedül" marad, hirtelen minden eszébe jut: minden kihagyott edzés, le nem futott kilométer, ki nem vágott fenyõfa, könnyen vett zsákolás vagy éppenséggel egy-egy felelõtlen részegség emléke, mert ahogy mondta: "A szorítóban már csak azt tudom megcsinálni, amit egész életemben kigyakoroltam!"

De nemcsak a születés és a halál vagy a nagy csaták pillanatában kerülhetünk az "egyedül" helyzetébe; életünk során számtalanszor bukkannak fel olyan pillanatok, amikor kiderül, hogy bízhatunk-e magunkban? És ha ez a "magunk" nincs megcsinálva, s fõleg, ha ez a "magunkkal való jó viszony és bizalom" nincs megépítve, akkor az életet nehéz végigélni, mert nincs támasztéka.

Valaha még tudták, hogy a legelsõ, amit egy kisgyereknek meg kell tanítani, az nem a számtan, a mértan és az ábrázoló geometria, hanem az, hogy legyen önmaga! Legyen erõs, bátor, önbizalommal teli, félelem nélküli ember, aki a bajban megállja a helyét. Az igaz nevelésnek ma már nyoma sincs, s ezért teli vagyunk pszichés sérültekkel, összeomlott életekkel és megoldatlan sorsokkal, amit csak tetéz az a felháborító közhely, hogy az "embereknek mankót kell adni!" Ez a mondat a néphülyítés és az idiotizmus csúcsa. Teljesen nyilvánvaló, hogy az embert a saját lábára kell állítani, s nem "mankót" adni neki. "Mankóról" csak olyan valaki beszélhet, aki másokban és önmagában gyógyíthatatlan nyomorékot lát, s nem az Isten halhatatlan gyermekét. A termékeny, jó egyedüllétnek másik titka nem az erõs gyökerekben s a jól megélt múltban, hanem a jövõben van. Úgy hívják: hit. Rendíthetetlen hit. Vagy pontosabb magyar szóval: hívség. Hûség. Hamvas Béla egy ilyen halálosan magányos pillanatában azt kiáltotta: "Lehet, hogy Te elhagytál engem -de én nem hagylak el Téged!" A levegõben pörgõ légtornásznak a hite itt, az elveszejtõ, félelmetes magasságban kétirányú: Hisz önmagában, testében, izmaiban, karjában, markában, minden idegszálában, hisz a szívében, a lelkében, az agyában... egész valójában. Ez az önmagunkba vetett hit, az istenhit bensõ iránya -ez a szó legmélyebb értelmében vett önbizalom.

És hisz a társaiban!

Hisz abban, hogy elkapják! Hogy nem hagyják egyedül. Ez a hit külsõ iránya. Az egyedüllét sorspillanatában az ember tudja, hogy ez a két hit: egy. Évezredeken át lehet vitatkozgatni azon, hol lakik az Isten: fölöttünk, vagy bennünk -kívül, vagy belül -, de abban a pillanatban, amikor valakire rázuhan a halálos magány, rá kell döbbenjen, hogy benne is és fölötte is: mert ez a kettõ egy. Ha csak önmagamban hiszek, de a felém nyújtott kezekben nem: lezuhanok. S ha magamban nem bízom, csakis másokban, hogy majd csak elkapnak, majd csak megsegít valahogy a Jóisten: a nagy ugrásra, a "salto mortáléra" vállalkozni sem szabad. Rossz egyedüllét az, amikor senkiben sem bízunk. Ez a terméketlen, rideg csontmagány. A sivár egyedüllét. Amikor nem tudunk kezet nyújtani senkinek, s minden felénk nyújtott kéz gyanús. Ez a szeretettelen, bezápult "egyedül" -amiben a lélek megfagy. Minden és mindenki idegen ilyenkor, és ellenség. Ebben élünk manapság: társtalanul, baráttalanul, idegenek között. S a másik az a naiv és erõtlen egyedüllét, amikor kétségbeesetten kapkodunk mások keze után, anélkül hogy önmagunkat megcsináltuk volna: a gyengék szánalmas vakhite ez, amely mindig csalódást szül. Csak aki magában bízik, bízhat másokban is. S a másokban való hit alapja a rendíthetetlen önbizalom. A két hit: egy.

Ha bármelyik hitét elveszti az ember, olyan lesz, mint a félszárnyú madár. Nem tud repülni. Milyen lehet a túlvilág? Ez a címe Mikszáth Kálmán Különös házasság c. regénye negyedik fejezetének. A mû kötelezõ olvasmány -ezért senki sem olvassa el. Én sem olvastam, pedig Mikszáth a kedvenc íróm volt, olyannyira, hogy kölyökkoromban bejártam a Széchenyi Könyvtárba, s mint egy kutató, minden könyvét és minden hírlapi tárcáját és cikkét elolvastam -kivéve a két fõmûvét, amelyet az iskolában kötelezõfeladattá tettek, a Különös házasságot és A Noszty fiú esete Tóth Marivalt. Gyûlöltem azt, ami kötelezõ -irodalomban kiváltképp. A mûvet élvezni kell! Mert igaz! Mert szép! Mert gyönyörûséget ad! De amikor azt éreztem, hogy az iskola hátulról fogja a fejemet, s az orromat beleveri a könyvbe, mint a kutyapiszokba, ráadásul még azt se engedi meg, hogy a saját szememmel olvassak, mert azt kellett látnom és kiolvasnom a sorok közül, amit a tankönyv szerzõje kiagyalt, olyan tiltakozást éreztem, olyan tehetetlen, vad dühöt, hogy még a bukást is vállaltam, csak ne kelljen egyetlen oldalt is elolvasnom a remekmûbõl. És ha látnád, milyenek voltak azok a tankönyvek! Ma már egyetlen soruk sem érvényes! Én még megéltem azt a fordulatot, amikor kiderült, hogy amit egy életen át tanultam az iskolai könyvekbõl, legjobb, ha azonnal elfelejtem, mert minden soruk politikai maszlag volt, kolosszális félreértés, sõt tudatos félrevezetés -egyszóval gyermekrontás. A gyermekrontás -Jézus szerint is -azért a legnagyobb vétek,

mert ilyenkor az egész inkarnációt alapjaiban elrontják; a felnõtt csak emberfeletti munkával tudja megtisztítani lelkének beteg területeit, amelynek eredendõ tisztaságát mérgezték meg

valaha. Ráadásul ilyen bambán és idiótán népek még nem éltek meg gyökeres történelmi fordulatot, ahogy mi fogadtuk -nevezzük így... a kommunista rendszer bukását. Ahelyett, hogy visszamenõleg tisztáztuk volna, hogy mi is történt voltaképpen és miért, aki csak tehette, azonnal lopni, rabolni és fosztogatni kezdett. Így aztán a mai napig nem derült ki, hogy az egykori államvallás, a "dialektikus materializmus" érvényben van-e még, vagy sem. Papjai szétszéledtek, csuhájukat eldobták, hitet váltottak, és elfelejtették lefújni a világnézeti riadót. Az emberek jelentõs része még ma is ennek a vallásnak a híve, mert -Örkény István kifejezésével élve -nem szólt nekik senki, hogy érvénytelen. Ami a mûvészetek oktatását illeti, az ma is gyerekrontás, még akkor is, ha a különféle elméletek, amelyeket egyenruhaként húznak egy-egy mû önmagából sugárzó eleven szépségére, úgy tûnnek, mintha néhány esztendõvel idõtállóbbak lennének, mint a fasiszta vagy a marxista doktrínák. Korunk vallása a tudomány, s általános igyekezete, hogy mindent "eltudományosítson", hogy magába nyelje, kiszárítsa és szétmagyarázza a mûveket -egy-egy nagy alkotás könyvtárnyi róla szóló értekezés, kommentár és disszertáció tömegsírjában hever, s fulladozik a holt papírok alatt, ha él még egyáltalán. Az író elsõsorban hatni akar, egész lényedre hatni, és ehhez nem kell neki segítség: azért író, mert képes megértetni magát, mert el tudja mondani, mit érez, mit gondol, mi az, ami a lelke legmélyén él. A jó író: varázsló, és semmi szüksége, hogy varázsvilágát bárki is magyarázni kezdje, hogy beleálljon a mutatványába és összezavarja azt a mágikus kapcsolatot, amely

közte és az olvasója között létrejön. Nem vagyunk retardált gyerekek, akiknek szavait "értelmezni" kéne, megmagyarázni, hogy "mit gondoltunk valójában" -a mûvész mindig bosszúsan és kedvetlenül nézi az esztéták terméketlen igyekezetét, mert tudja, hogy belenyúlnak abba a szerelemhez hasonló, intim kapcsolatba, amely az alkotó s a befogadó között létrejön. Ezt minden író így gondolja.

Kimondani kevesen merik, mert társadalmi elismerésük szinte teljes egészében az "esztétikai közeg" véleményétõl függ. Manapság, ahogy mondják, egy írót "meg kell csinálni", különben nincs, nem tudnak róla, s az utókor elfelejti. Az igazság az, hogy a jó könyvhöz nem kell segítség. Olvasni azt jelenti, hogy egy lángelme társaságába kerülsz. Shakespeare, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Madách és Mikszáth Kálmán vendége lehetsz: meghívnak magukoz, s együtt érezhetsz, együtt gondolkozhatsz velük; láthatsz a szemükkel, hallhatsz a fülükkel, fölébresztik benned azokat az alvó sejtéseidet, amelyek nélkülük sohasem jutottak volna a tudomásodra; rádöbbent arra, hogy lelked mélyén te is zseni vagy -még akkor is, ha önmagadtól erre sohasem jöttél volna rá -azáltal, hogy átéled az õ világukat, s otthont teremtesz magadnak benne. Amíg olvasod, te leszel Õk, s bár a könyv, a "kotta" elõtted van, de a zene a te fejedben szól. Te vagy Hamlet, Lear király, Raszkolnyikov, Ádám és Lucifer, ott élsz, ahol õk, azt gondolod, amit õk -amíg olvasol: lángelme vagy. Ettõl az élménytõl, a zsenivé válás élményétõl foszt meg az eltudományosított oktatás, ahogy a szentség élményétõl is megfoszt a teológia, mert nem mondja el a lényeget, hogy az író nem "olvasóknak", hanem szerzõtársaknak, lélektársaknak, szellemtársaknak ír, ahogy az Evangélium sem "híveknek", hanem a bennünk lakó és mélyen-mélyen elrejtett Krisztusoknak üzen! A rongálást nemcsak a "tudomány", hanem a kultúripar is mûveli, amikor filmet, tévéjátékot, képregényt készít egy-egy remekmûbõl. Kimarkolja belõle a legértéktelenebb részt, a sztorit, és otthagyja a lángelme lelkét és világát. Tolsztoj hétszer írta át a Háború és békét, minden sorát és jelzõjét egy nagy szómágus gondosságával válogatta ki, és a mondatok észrevehetetlen

varázslatával egy olyan világba von bele, ahol az emberi élet legapróbb és legnagyobb kérdéseit szinte az Isten szemével láthatod -s mi maradt ebbõl a filmben? Semmi. Egy ócska giccs. Egy kosztümös, háborús mûtörténet, ipari tömegcikk, néhány neves színész közepes produkciója. Kimaradt belõle a lényeg: hogy Lev Tolsztoj vendége lehetsz.

És hogy fölfedezheted magadban a saját végtelen gazdagságodat. Olvasni nem azért érdemes, hogy "mûveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás, a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a hazátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelem mozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is... hogy egy nálunknál érettebb és tapasztaltabb lény világában járva rádöbbenjünk arra, amit lelkünk mélyén csak sejtettünk, de tudni nem mertünk: hogy halhatatlanok vagyunk. Ilyen vallomást találtam nem is olyan régen a Különös házasság negyedik fejezetében. Ez a rész arról tanúskodik, hogy -mint a magyar irodalom sok óriása -Mikszáth Kálmán is pontosan ismerte a szellemvilággal való kapcsolatot, s a maga bölcs iróniájával le is írta azt. A másvilág kérdéseirõl vitatkozik egy társaság. Valaki elmesél egy kedélyes anekdotát: egy katolikus és egy lutheránus pap vitatkozott arról, mi van a másvilágon. Mindegyik elmondja a saját elméletét. Hitvita ez a javából, hiszen más a katolikus és más a lutheránus elképzelés a túlvilágról valamelyik a kettõ közül hamis. Tûzbe jönnek s megesküdnek: aki elõbb meghal, visszajön, s elmondja a másiknak, kinek volt igaza. Meg is hal a lutheránus. Egyik éjjel megnyílik a katolikus pap ajtaja, és belép a lutheránus pap szelleme síri haloványan. Nesz sincs a lába nyomán. Csak jön-jön, közeledik feléje, mint a suhanó árnyék, s végre megszólal: "Se úgy nincs, ahogy te mondtad, se úgy nincs, ahogy én mondtam." A társaság nevet.

Medve doktor pedig csak hitetlenül legyint, s epésen megjegyzi: -Látszik, hogy lutheránus volt: se hús, se hal! Megígéri, hogy õ bizony, ha egyszer meghal, valóban visszajön, s elmondja a valóságot.

Kisvártatva elmegy, majd vacsora után behozatnak egy nagy tölgyfa asztalt, jó súlyosat, mert a könnyû kis rózsafa asztalka gyanút kelthetne a kopogásával. A nagy, kerek asztalt körbeüli a társaság. Lehúzzák gyûrûiket, tenyereiket fölrakják az asztalra úgy, hogy kisujjaik szakadatlan láncban összeérjenek. Vilma, az egyik Izsépy kisasszony a médium. Behunyja szemeit, elmond egy áhítatos imádságot, s kezdõdik a szeánsz. Mikszáth szelíd iróniával írja le az effajta "szertartást", a résztvevõk bugyuta hiedelmét, hogy a kíváncsiságon túl miféle földhözragadt szamárságok motiválják azokat, akik ily módon fordulnak a túlvilághoz. Leírja a népi és az úri babonákat, elmeséli, hogy szerinte ez az egész asztalkopogtatás hozzánk, magyarokhoz Amerikából került át, ahol a derék jenkik -mivel nem voltak hõseik, királyaik, mûvészeik, hadvezéreik, mint nekünk -azt mondták: Ha már nem vehetjük el Európától az élõket, elhozzuk hát a megholt nagyjaikat az estélyeinkre! (Késõbb az élõket is elhozták magukhoz -de ezt már csak én teszem hozzá.) Elkezdenek szellemeket idézni. Mikszáth nem csak anekdotákból merít. Láthatóan ismeri ezeket a szeánszokat, nemcsak a részt vevõ földi emberek, de a megidézett szellemek néha zaklatottan zûrzavaros, néha ostoba kisszerûségét is. Az irónia mosolya mögé bújik, nem lehet tudni, hogy õ maga hisz-e ezekben a jelenségekben, vagy sem. Elõször valami Tóth Rózsika jelentkezik, aki nyolcvan évvel ezelõtt egy eperjesi lakodalomban belefordult kocsijával az árokba.

Aztán egy öreg nemes, Bónis Mihály. Többen is ismerték õt a társaságból, gyakran megfordult ebben a házban az öreg. Szenvedélyes vadász volt valaha. Meg is jegyzi valaki: "Bizonyára nehezen szokja meg az öreg, hogy a túlvilágon nincsenek fácánok meg foglyok!"

Kérdik az öregtõl, beszélhetnének-e II. Rákóczi Ferenccel? Kapnak is erre valami roppant nevetséges és ostoba feleletet. Aztán egy kisfiú jövõjét tudakolják, akinek anyja ott ül az asztal mellett, és gyûrûtlen ujjai összeérnek a többiek asztalra fektetett kezével. "Királyi pompa közt hal meg!" -kopogja ki a szellem a médiumon át a választ. Az anya persze boldog, el is sírja magát örömében. Mikszáth csak egy ritkán alkalmazott lap alatti jegyzetben teszi hozzá, hogy a jóslat valóban beteljesedett, csakhogy másképp magyarázta magának az anya, s másképp rendezte a sors: pár év múlva ugyanis az ifjúvá nõtt gyerek szélütötten lefordult lováról, amikor egy bandérium élén Ferencz József császárt kísérte Miskolcra. És ekkor váratlanul új szellemiség jelentkezik. "Medve Ignác." Erre aztán nagy zavar támad. A transzmédium "megérzi" a doktor jelenlétét, a többiek azonban már derülnek az egészen, hiszen épp az imént ment el Medve doktor, jókedvûen és elevenen. S ekkor az asztal lassan, betûnként a következõket kopogja ki: "Megígértem, hogy eljövök megmondani, mi van a másvilágon. Ne fizessétek a doktorokat! A halál voltaképpen jelentéktelen csere. A lélek helyet változtat, a test alakot." Hüledeznek s nevetnek is persze, mindannyian sejtik, hogy itt valami turpisság történt. Bár a mondatok a doktor észjárását tükrözik. Ekkor kopogtatnak. Nem az asztallal, hanem az ajtón. A pandúr õrmester áll a küszöbön, csákósan, karddal, az oldalán. -No, mi baj, Jeszenka?

-Jelentem alássan, méltóságos fõbíró úr, a Medve doktor urat halva találta a Balbó csõsz a Benyére vezetõ dûlõúton. Medve doktor ugyanazt mondja, mint a hinduk szent könyvének, a Bhagavad Gitának isteni inkarnációja, Krisna: a lélek helyet változtat, a test alakot. A halál nem más, mint átváltozás. "...vasamsi jirnaniyathá vihaya navani grhrfáti naro paráni tathá sariráni vihaya jirnány anyáni samyáti vanaáni dehi..." "Ahogy az ember leveti elnyûtt ruháit / s újakat ölt magára, / úgy adja föl a lélek is az öreg, hasznavehetetlen testeket, / hogy újakat fogadjon el helyettük." Ezt a titkot a magyar írók között sokan ismerték. Volt, aki csak sejtette, volt, aki tudta, de rejtette, volt, aki célzott rá -de kevesen akadtak, akik ilyen nyíltan és cáfolhatatlan tömörséggel kimondták. S hogy egy orvos azt üzeni a túlvilágról, hogy "ne fizessétek az orvosokat!", ez már Mikszáth Kálmán szellemének üzenete. Azt jelenti, hogy humor és irónia, de fõleg az önmagunkon való nevetés képessége nélkül sem élni, sem meghalni nem érdemes. A szív melege Nem tudjuk, hogyan születtek a nyelvek. Rendszerint tévesen, alulról fölfelé képzeljük el, valahogy úgy, hogy az állatok is tudnak valamennyire beszélni, csak szavak nélkül. A csiga néma, a halak dülledt szemel tátognak, a madarak már bonyolult információkat is csiripelnek, a kutya már-már megszólal, a majomnak pedig csupán néhány évmillióra volt szüksége, míg a kezdetleges makogásból eljutott odáig, hogy megértse az "isten", a "kegyelem", az "örökkévalóság", az "elektromosság", a "plusz", a "mínusz" vagy éppenséggel az "egzisztencializmus" és a "szoftver" fogalmát. Ez a darwini út.

Az anyag elõször szerves lesz, aztán bonyolult, aztán egyre intelligensebb -s végül megszólal. Pezsgõs örömünnep, amikor az õsmolekulák végre megtanulnak beszélni, amikor a sár emberré válik és rendkívül okos lesz. A "tudat" születése nagy pillanat az öntudatlan anyag világában,

amikor az rádöbben arra, hogy -maga sem sejti, hogyan egyszerre gondolkozni s beszélni kezd. Az út valójában más. Mégpedig azért, mert a teremtés -Einstein szavával -egy Tökéletes Intelligencia mûve. Az ember szelleme felülrõl, a teste alulról érkezik. A test átmegy az õsteremtés valamennyi fejlõdési szakaszán, a szellem pedig alászáll, és helyet talál magának ebben a mérhetetlenül gazdag és bonyolult anyagi tapasztalathalmazban, amit emberi testnek nevezünk. Errõl a kettõsségrõl minden hagyomány tud. A Biblia szerint Isten az embert földbõl és saját lelkébõl teremtette: lelket lehelt a sárba. A kínaiak pedig azt mondták, hogy van egy "Ég elõtti" és egy "Ég alatti" világ. Van egy idea-világ, s van egy megvalósult világ: a fényes "szellemi" és a tudatos Jang ölelkezik a sötét, anyagi és tudattalan Jin világával: így születik az ember. Ma ezt nem tudjuk fölfogni. Az egyik felét -alulról fölfelé -értjük. A másikat -fölülrõl lefelé -nem értjük. Sok gondunk, bajunk ebbõl származik, többek között ezért sem tudunk bölcsen és természetes módon meghalni. Nem tudjuk, hogy lényünk magasabb része föntrõl jött, nem tudjuk, hogy a meghalás egyrészt hazamenetel: a lélek visszamegy oda, ahonnan érkezett, a saját világába -másrészt pedig lebomlás és visszaminõsülés: a test az éltetõ lélek nélkül szétoszlik és beletagolódik egy alacsonyabb rendû létállapotba. A mai ember meg van gyõzõdve arról, hogy a lelkét is eltemetik. Azt hiszi, az is ott van a sírban és rádobják a földet. Mivel fölfelé nem lát, csak lefelé, azt hiszi, hogy akit szeretett, azt

most megeszik a kukacok. Visszamenõleg döbben rá arra, hogy egy csontvázat ölelt, aki ideig-óráig emberszerûen viselkedett, s átmenetileg úgy tett, mintha élne. Hogy mi óvja meg a testet a rohadástól, a szétporladástól mindaddig, míg a Micike benne van s él -s mitõl kezd azonnal

bomlani, mihelyst a Micike többé nincsen benne: rejtély. Fölboncolják a tetemet, s megállapítják: egy vérrög okozta, hogy ez az egyébként visszataszító, oszlásnak induló hústömeg nem a Micike többé. A materializmus riasztó bárgyúsága a temetõben derül ki. De most nem is errõl, hanem a szavakról akarok beszélni. A szavakat az ember szellemhazájából hozza. "Kezdetben vala az Ige (Logosz), s az Ige az Istennél vala, és Isten vala az Ige." A "logosz" mindjárt egy ilyen magasztos kifejezés. Goethe a Faustban "szónak" nevezi, teremtõ szónak. A magyar "igének" is ilyen cselekedtetõ, mágikus jelentõsége van, fõleg, ha arra gondolunk, hogy az "igézés", "megigézés" kifejezetten a varázslattal van összefüggésben. A "logosz" mellékjelentései között pedig ott van a "logikus" "értelmes", a tudatosan átlátható is: vagyis a gondolat teremtõ hatalma. Az emberiség nagy szavai isteni eredetûek. A teremtés során -mint a Bibliában áll -Isten adott nevet a teremtményeinek. A szavak, mint ahogy mi magunk is, magasról jöttek. Föntrõl hoztuk õket magunkkal. A beszéd tulajdonképpen nem egyéb, mint hogy az anyagba zuhant ember lassan és küzdelmesen elõhívja emlékezetébõl azokat a szellemvilági élményeit, amelyeket a földi testével való azonosulása során "elfelejtett". De ez nemcsak egyéni, hanem egy egy szellemcsoport kollektív emlékezetét is jelenti; egy nyelvbõl meg lehet ítélni, hogy az azt beszélõk, hogy úgy mondjam, milyen "magasról" érkeztek, sõt egy nyelv leromlásából azt is, hogy a

szellemcsoport földi léte során mennyire távolodott el õsi fényének emlékezetétõl. Magad se tudod, de ha anya vagy, és beszélni, vagyis az "anyanyelvedre" tanítod gyermekedet, egyszerre vezeted rá a látható, most már számára is megtapasztalható földi világ

jeleire: asztal, szék, mama, éhes -s ébreszted rá, vagyis "emlékezteted" a kicsit mindarra, amit "fönt hagyott", s amit valaha, nyelvi õseid lehoztak és hagyatékoltak számára: szép, boldogság, szeretet... Minden ember közül a legcsodálatosabbak nem a szentek, nem a mûvészek, a tudósok és a bölcsek, hanem azok voltak, akik az õsnyelvet lehozták magukkal. Egy nép nyelve pedig megcáfolhatatlanul bizonyítja -sokszor még a legnagyobb romlás ellenére is -, hogy a szellemcsalád milyen magasról jött, lényeglátása mennyire volt hiteles és tiszta: mennyire látta, sõt élte magában az "igét", amely maga volt az isteni teljesség. Sokszor írtam már a magyar nyelv mélységeirõl. Most azonban több nép és számos szellemcsalád közös emlékérõl akarok beszélni -mégpedig úgy, hogy megpróbálom fölébreszteni a te személyes emlékeidet is. Figyelj jól. Magadra figyelj, mit üzen bensõ világod, miközben kimondod a következõket: A "szív melege". Melegszívû. Hidegszívû. Azt nem mondod, hogy "forró szívû" -pedig állítólag a szív az érzelmek lakóhelye, s az érzelmeink bizony sokszor forrók és tüzesek. Azt mondod inkább: "forrófejû". És "tüzesvérû". Érzed? A fej forró. Fejedbe száll a vér. Megszédülsz. Kiver a veríték, lázas leszel, s vörös lesz a homlokod. Vagyis a "forró" jelzõt sokkal inkább a fejedhez kötöd, ahol az

agyad van, ami a gondolkodás szerve. Azt nem mondhatod, hogy "melegfejû" -mert értelmetlen.

"Hidegfejû" és "hidegvérû" gyilkos van, és "forrófejû" is van, akit elragadott az indulat vagy a szenvedély heve -de melegfejû ember nem létezik, még a legnagyobb költõi szabadság mellett sem. A szív elsõsorban az a szerv, amely a mellkasodban dobog. De ha azt mondod, hogy valaminek a "szíve", egy téma "szíve", egy hurrikán "szíve", akkor itt a középpontra utalsz, a centrumra, ahonnan minden ered, s amelyhez minden viszonyul. A "Szív-szutra" Buddha tanításának a lényege. A szív az õsi emlékezet szerint az Isten lakóhelye. Minden és mindenki legközepe. Valaha az ember tudta, hogy a világ nem véletlenszerûen összehányt szeméthalmaz, hanem egy Értelmes Teremtés mûve, s ezért van közepe. Mindennek van közepe, amelybõl ered, amely körül kering. Minden a "közepébõl" lesz, mint egy mandala, egy kinyílt virág, bármiféle teremtõ spirál, a kettõs spiráltól kezdve az atomok és csillagrendszerek világáig -mindennek van egy közepe: ez a Gondolat, a láthatatlan lényegi információ, amelybõl a periféria születik, s amely körül kering -, és ennek a középnek a legközepében van a jelképes isteni mag. Minden a középbõl lesz, de maga a közép "nincs benne" a létrejött világban, nem nyilvánul meg, nem vész el benne: a nagy forgásban és örvényben a közép az, ami nem forog és nem örvénylik, csak Van -s minden belõle lesz és hozzá viszonyul. Az egész mindenség világtengelye itt forog, s minden teremtett lénynek, sõt érzésnek és gondolatnak itt, a leges-legközepében van az élet titka, s aki errõl nem tud, aki ezt nem érzi, arra azt mondjuk, hogy "szívtelen". Vagyis? -Figyelj most magadra, hallgatózz befelé, s máris tudod a választ: olyan ember, aki nem tud szeretni. A szeretet a szívben lakik.

Hallod? Érzed? Tudod? Emlékszel rá? Mégpedig nem azért, mert a szív "érez", hanem azért, mert a szív a Közép és a középben a szeretet él. Onnan ered.

Nem magából a megnyilvánult, dobogó bonctani hússzívbõl -bár, hogy úgy mondjam, ez a háza; ha azt kérdik, "ki vagy?", a szívedre mutatsz. A mellkasodat böködöd ösztönösen, a szíved helyét. Ott vagy leginkább az, aki te vagy: onnan kezdett el mûködni benned a saját, önálló életed is. Elõtte anyád szívét használtad, "kölcsön-szíven" nõttél fel a mama kozmoszában, s ezért az anya-gyermek kapcsolat az ember legdöntõbb élménye; volt idõ, amikor anyád volt az "istened", az õ "középpontja", s ezért senki a szeretet széttéphetetlenségérõl, mindent legyõzõ erejérõl és fõleg melegérõl nem tudhat, csakis az anyád, s te is csak annyit, amennyit piciny gyermekként, vagy éppenséggel a méhen belüli léted során átéltél s most mint eltemetett emléket hurcolod magaddal. Ennyit a szívrõl. És most jön a meleg. A szeretet melegére bizonyosan emlékszel pici korodból. S ha nem, ha most csak a hideg jut eszedbe, ha nem érzed át ennek a "meleg" szónak a létjogosultságát, az azt jelenti, hogy valamilyen karmikus oknál fogva nehéz sorsot vállaltál, nehezebbet, mintha betegen születtél volna. Az embervilág ugyanis régóta itt sérül a legfájdalmasabban: képtelen a szeretetre. Ha ez a kifejezés, hogy a "szeretet melege" idegen a számodra, ha hidegen hagy, vagy éppenséggel taszít, mert úgy véled, hogy ez egy "ciki" kifejezés, tudd, hogy sérült vagy, vak, aki nem látja a színeket, s ennek mindig sorsszerû oka van. A sérülést megtalálhatod a gyermekkorodban, anyád hidegségében -de az is lehet, hogy a szeretet élményének hiányát mélyebb múltból hoztad magaddal. Szeretni csak az tud, akinek "közepe" van. Tudjuk, hogy a szívtelen ember milyen.

De ahhoz már nagyon kell hallgatózni befelé, nem is a lelki, hanem a szellemi sztetoszkópunkkal, hogy megsejtsük: a hiányzó szívhang tulajdonképpen azt jelenti, hogy nincs Istene. Mégpedig nem vallásost hanem a szó vallásfölötti, metafizikai értelmében: elvesztette kapcsolatát a középpontjával, másokét sem látja, magára van hagyatva, centrum nélkül pörög a püffedt énje körül. Levált az egészrõl.

Zuhanó csillag. Külön forog, magánosan, és kihûl. A semmibe száll, vagy belecsapódik a földbe, s mindent elpusztít maga körül. Egy szóval: nem szeret. "Nincs szíved?!" -kérdjük néha valakitõl, aki valami embertelenséget mûvelt, ami persze azt jelenti, hogy istentelenséget is. A szívtelen ember úgy mûködik, mint egy tengelyét vesztett búgócsiga: mindent és mindenkit leüt. Mégpedig azért, mert tántorog. És ez nemcsak neki rossz, hanem a környezetének is. Ennek a szédelgésnek a lélektana az, hogy a szerencsétlen vissza akarná nyerni egyensúlyát, de mivel azt nem belül, nem a saját "szívében" keresi, hanem kívül, kétségbeesésében másokba markol, másokat üt le, másokat ránt magával, és átgázol mindenkin, anélkül hogy ez tudatosulna benne, mégpedig könyörtelenül, mert nagy bajban van. Nem szeret. Senkit. Magát sem, mert "szívtelen". Ennyit a szívrõl. S most figyeljünk az érzeteinkre. Kimondok két szót -mit érzel? Meleg. Hideg. Aki szeret, arra azt mondjuk: melegszívû. Szívem minden melegével ölellek -régen így zártuk a leveleinket. Ma már ez nem divat. Édeskésnek véljük az ilyen mondatot, mert nem tudjuk, hogy igaz

a szeretet valóban meleg.

Hideg szeretet nincs. "Forró" szeretet van, de ez túl szenvedélyes, túl heves, ráncigálós, mohó; valami "túl" van benne -rendszerint túl önzõ. Ha valaki forrón szeret bennünket, attól elõbb-utóbb menekülünk, még akkor is, ha ez már nem szeretet, hanem szerelem, mert ez a túlzás, ez a nagy-nagy, túl heves forróság azt üzeni, hogy nem páros táncra kérnek fel, ahol én és õ egymást kölcsönösen szeretve forgunk, hanem át akar vonszolni magához, azt akarja, hogy adjam fel a középpontomat, s pörögjek szolgaian az õ egója körül. A "forró" szeretet: szenvedélyes. Tele van érzékiséggel: az ember nem bír magával. Forr, fölforr -s aztán kihûl. A forró szeretet az, ami lehûl. Sõt megfagy. Mégpedig azért, mert a szenvedély minden esetben önös. A másik csak azért kell neki, hogy õmaga kielégüljön. Hogy lehûtse magát. Hogy sóvárgását megszüntesse. (Idézd emlékezetedbe, régi szerelmeidet. Lángoltál értük valaha, s ma: idegenek. Néha a postáshoz több közünk van, mint egykori szerelmünkhöz, akiért valaha "meg tudtunk volna halni".) A szeretet: meleg. Ez az érzet függ össze vele. Igaz, hogy ez egy fizikai, biológiai, testi tapasztalat -de éppen az analógia törvénye szerint éppúgy igaz, mint bármilyen elvont fogalom. A világûr dermesztõen hideg. Az egész végtelen világegyetemben halálos hideg van. Ha csak tízezer méterrel repülsz a földi világ fölé, olyan légköri viszonyok közé jutsz, ahol már nem lehet élni.

És az élet: meleg.

Nem forró -mert a forróságban meggyullad és elég. Nem hideg -mert a hidegben megfagy és megdermed. A magas láz: a betegség tünete. A túl magas, forró láz már halálos kór jele. A halott pedig kihûl. Megdermed. Fagyos lesz és megmerevedik. Azok, akik a "világ végérõl" beszéltek, kétféle halált ismertek. Péter apostol tûzhalálról beszél. Madách Imre pedig a híres eszkimó-jelenetben dermesztõ jéghalált ír le. Mindkét végjelenetben egyszerre hal meg az élet és a szeretet -mert ez a kettõ szétválaszthatatlanul egy. A szenvedély heve s a közöny hidege elpusztítja az életet. Az életnek nemcsak optimális állapota, de feltétele is a melegség. Ott jön létre élet az egész holthideg kozmoszban, ahol meleg van. Ez a szeretet melege. Az ól meleg, a meghitt családi otthon meleg, az egészséges test meleg, a jóság meleg, a szeretõ ember tekintete meleg. A nõ öle: meleg. Méhében érlelõ meleg van. És meleg érleli a búzát, nem a fagy s nem a forróság. Vagyis a "szív" és a "meleg" összekapcsolásával azt érzed, hogy a Szeretet és az Élet szétválaszthatatlanul egy! Egyik a másik nélkül nincs. A földi életet a maga optimális hõmérsékletén a szeretet hozta létre, s tartja is fönn. Szeretet nélküli élet nincs, mert vagy megfagy, vagy semmivé ég. A pokol vagy jégpokol és akkor dermesztõen fagyos -vagy forró és akkor lángjai elemésztenek: ez a tûzpokol. A pokol nem "hely", hanem tudatállapot -mégpedig egy olyan állapot, ahol nincs szeretet. De természetesen hely is lehet: mert van pokoli élet, pokoli

hivatal, pokoli társadalom -pokol lehet valakinek a családi élete, a munkahelye, és természetesen pokoli lehet egy lélek túlvilági útja is, ha olyan varázsvilágban bolyong, ahol nincsen szeretet.

A pokolban egyetlen dolog hiányzik: az élet melege. Didergõ fagyosság és gyötrelmesen heves lángolás -jéghideg közöny s pusztító szenvedély, rendszerint a kettõ együtt: ez a pokol. Ami csak más szó arra, hogy egy olyan állapot, amelyben nem lehet élni. Sem kibírhatatlan hõségben, sem elviselhetetlen hidegben. Hanem ami ennél fontosabb: a szeretetet úgy tudod felismerni, hogy meleg. Ha nem meleg: nem szeretet. Például valaki a szeretetrõl ír, beszél vagy prédikál, vagy egyszerûen csak azt mondja: szeretlek, de ha nem érzed a melegségét, nem érzed a lényébõl, a szavaiból áradó meleget, bizonyos lehetsz, hogy nem szeret. A magyar nyelvben még a homoerotikus kapcsolatokra is azt mondja: meleg, egyszerûen azért, mert egyfajta szeretetet fejez ki ezzel. A "melegség" itt nem az aberrációt, hanem éppenséggel a vonzalmat jelöli, a szeretet keresését a saját neménél. A jó könyvekbõl, a jó zenékbõl, a jó színházi elõadásokból meleg árad. Ennek a "melegnek" semmi köze az érzelemhez vagy az értelemhez -ez a teljes lélek sugárzását, totális megnyilvánulását jelenti. Magát az életet. Nagy könyvek s nagy írók melegséget árasztanak még a polcokról is. Egy igazi mû éppolyan szerves csoda, mint egy szép állat vagy növény mindegyiket a szív melege hozta létre a kietlen és halálos káoszban. Akinek középpontja van, aki a szívébõl beszél, akibõl megszólal a rejtõzõ Középpont hangja: abból árad a melegség. Az élet melege. A szív melege.

Annak a közelében jó lenni. Néha hallani olyan párkapcsolati problémáról, ahol a lélektan olyasmit lát, hogy valamelyik fél, rendszerint a férfi, nem tudja a szeretetét kimutatni. Ilyenkor gyakorlati tanácsokat adnak: vegyen virágot, ölelje át, simogassa meg, csókolja meg, legyen hozzá kedves stb. stb.

Én pedig azt mondom: a szeretet az egyetlen, amit nem kell és nem is lehet mutatni. Sem mutatni, sem jelezni, sem beszélni róla. A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet, és érzed. Felé fordítod az arcod, és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van. És ezt érezni. Nemcsak lelkileg, fizikailag is. Legyen az illetõ pap, kõmûves, pszichológus, férj, feleség, tudós, pápa, szerzetes, jógi, orvos vagy villanyóra-leolvasó -ha szeretet van benne, érezni, mert melegséget áraszt magából. Ez a szeretet tévedhetetlen jele. A mennyek országában meleg van. S "mennyek országa" nemcsak odaát van, hanem itt és most is mindenhol, ahol szeretet van. Az Evangéliumok szerint például ilyen hely lehetett egy nyomorúságos, bûzös istálló is, egy olyan rettenetes világ kellõs közepén, amelyben a gyûlölet tüze lángolt, és fölzabálta még a csecsemõket is. Itt a testek, Mária, József és a pici Jézuska teste meg a pásztorok teste pontosan 36,8 fokosak voltak, és az állatok, a juhok, a bárányok és a lovak párolgó testébõl áradt az élethez szükséges, optimális hõmérséklet: a szeretet melege. Néha, ha a doromboló macska ráül, meggyógyítja fájó vállunkat, s a lovak közelében még a lelkileg sérült emberek is jobban érzik magukat, mert érzik a nagy testekbõl áradó jóságos, életadó meleget. Egy ló néha több szeretetet áraszt, mint egy püspök vagy egy fõrabbi.

És sokan vannak olyanok, akiket az Isten úgy tanít meg szeretni, hogy kutyát ad melléjük. Sok magányos embernek, elhagyottnak, ridegségtõl szenvedõnek legnagyobb mestere a kutya. A betlehemi istálló egyetlen, örök érvényû képpel mutatja meg,

hogyan néz ki az, ha szeretet születik egy elvetemült, gonosz világba. Minden hely lehet a mennyország. Egy trágyaszagú, sötét istálló is, ha azzá tesszük. Rajtunk múlik. Akarjuk-e, amit akarunk? 1. Vegyünk egyszerû példákat. Mondjuk, valaki dohányzik, és le akar szokni róla. Vagy kövér, és le akar fogyni. Ha csak arra gondolunk, hányan vannak, akik le akarnak fogyni, és ezért elolvasnak számtalan lélektani, orvosi, természetgyógyászati szakkönyvet, bele is fognak sokféle fogyókúrába, és mégse fogynak le, máris elérkeztünk életünk egyik legfontosabb kérdéséhez: akarjuk-e valóban, amit akarunk? Ezt a kérdést mindig föf kell tennünk magunknak, bármilyen jó tanácsot kapunk, bármilyen lelki vagy intellektuális élmény ér bennünket: akarjuk-e, amit akarunk? Vagy más szóval, ki az, aki valóban akar bennünket? Hol lakik lelkünkben az a hatalom, az a kapitány, akinek parancsszavát nemcsak egyetértõen meghallgatjuk, nemcsak lelkesen rábólintunk, hogy "Ez az, ezt akarom! Így akarok élni!" -hanem, akinek titkos utasításait valóban követjük és végre is hajtjuk. Elmesélek valamit. Életem egyik legszebb vállalkozása a Szûz Mária életérõl készült opera, amelyet Tolcsvay Lászlóval és Péter fiammal írtunk, a Mária Evangéliuma. Megrendítõ elõadás volt. Az emberek könnyes szemmel élték át a szeretet hatalmát, a lélek gyõzelmét a halál felett. A csodálatos nõi sorstörténetben

mindenkinek eszébe jutott a saját anyja vagy saját anyaságának drámája, a nõi lét szentsége és a jóság ereje... Ott, a színházban néhány óráig mindenki átélte a transzcendenciát, s ha létezik valódi kereszténység a világon, az elõadás végén, teljesen függetlenül attól, hogy ki milyen világnézetet hozott magával, öt percig kereszténnyé vált. A materialista is, az ateista is megváltozott az élmény hatására. A hitetlen hitt az Istenben, Jézusban, a szeretet erejében, a túlvilágban... Hitt... -amíg le nem ment a függöny. De néhányan már a ruhatárban türelmetlenek voltak, átgázoltak egymáson, és amikor kiléptek a lármás utcára, visszatért arcukra a szürke rosszkedv. Néha láttam, hogy veszekednek, s ha sokan várták a villamost, kevés "nézõnek" jutott eszébe, hogy a nagy tülekedésben elõreengedje az asszonyokat. Amíg átélték a mesét, jók voltak, de amikor kiléptek az utcára, már nem. S ezzel magam is így voltam. Amíg írtam, ott az íróasztalomnál teli voltam szeretettel... Szerettem Máriát, az anyámat, a feleségemet... a nõket egészen másképp láttam... az emberi jóságnak még az ízét is éreztem; ha nem így lett volna, egy sort se tudtam volna leírni. De a valóságban? Gyakran kérdezik, jobbá teszi-e a mûvészet az embereket? Én még azt is kérdezem: jobbá teszi-e mû magát a mûvészt? A válasz sajnos az, hogy nagyon ritkán. Legtöbbször nem. A színész, aki a színpadon már tud szeretni, s nemcsak játssza, de átérzi, ismeri és megéli egy jó házasság minden titkát -a "valóságban" boldogtalan és magányos, sõt néha összeférhetetlen

fráter. Pedig tudja, milyennek kéne lennie. Amikor játszik, tudja. A legapróbb titkait is ismeri egy jó

házasságnak -ha nem ismerné, eljátszani sem tudná. Csak egyet nem tud. Hogyan kell egy párkapcsolatot valóban megcsinálni. Tudja, hogy mit akar. Elvileg azt is, hogyan kéne létrehozni, amit akar. Csak egyet nem tud: végrehajtani azt, amit tud. Hányszor láttam magánytól és elhagyatottságtól szenvedni olyan mûvészeket, akik a színpadon boldog férjek vagy feleségek voltak. Szerették õket, és õk is teli voltak szeretettel, de amikor lement a függöny, jött a zûrzavar, a válás, a botrány, a keserûség és a magány. A legtöbb mûvész színpadon és papíron már tud élni, ott már mûködik, ismeri a nagy és a kicsiny titkokat, tudja, hol nyerhet és hol veszíthet csatákat, néha önfeláldozó hõs lesz, és még a szentség tiszta állapotát is képes átélni -csak éppen a hétköznapi élete zûrzavaros, mert tudását nem képes valóra váltani. Milyen földöntúli harmóniában lebegett, amíg zenélt, s közben milyen rémületesen zûrzavaros és diszharmonikus életet élt meg egy olyan géniusz, mint Mozart! Biztos, hogy nem így akart élni. Csak amit szellemi síkon megtalált, azt lenn, a hétköznapokban képtelen volt megvalósítani. Hiába akarta, szegény, nem sikerült neki. Életünk számtalanszor bizonyítja, hogy valójában nem azt akarjuk, amit akarunk. 2. Amirõl itt szó van, az emberi élet alapvetõ problémája. Hamvas Béla írja: "Folyton ismétel, mint aki érti, de nem tudja csinálni, és bele akarja magát hajszolni. Valami mindig kimarad, nincs kapcsolata életének gyakorlatával, vagyis nem tud megvalósítani, nem tudja átvinni azt, amit gondol, az elvadult hétköznapba. "

Akirõl mindezt mondja, nem kisebb lélek, mint Pál apostol, aki maga is õszintén bevallja, hogy "akarom ugyan a jót, mégis a rossz cselekszik bennem". Ezzel a mondattal indul az a két évezred, amelyre már vissza tudunk pillantani, s ez a mondat elkísér bennünket a harmadik

évezredbe is. Ez az a válság, amelyben jelenleg is élünk. Mindannyiunk számára ismerõs érzés, hogy akarunk ugyan valamit, de amit teszünk, az más, mint amit akartunk, sõt rendszerint olyasmi, amit egyáltalán nem akartunk. Mondok egy példát. Mindenki élni akar. Én mégis láttam embert úgy meghalni, hogy amikor meglökték az induló villamos lépcsõjén, nem a korláthoz kapott elõször, hogy megkapaszkodjon, hanem az aktatáskájához, amelyben a pénze volt. A kerekek alá zuhant. S nem így van-e manapság az egész emberiség minden életveszélyes ügyével, mondjuk, például a környezetszennyezés kérdésével: tudja, hogy hamarosan megfojthatja magát is, de gyermekeit és unokáit egészen biztosan, és persze élni akar, és szeretné, ha gyerekei is élnének -mégsem képes a mérgezést abbahagyni. Élni "akar" ugyan -de cselekedetét nagyobb hatalom mûködteti, mint a halálfélelem vagy az életakarat: az aktatáska. Nagy dolog, ha egyáltalán felismerjük, mi lenne számunkra a jó. De ez még fényévnyi távolságra van attól, hogy meg is csináljuk. És itt nem arról van szó, hogy lelkûnkben el van vágva egy láthatatlan idegpálya, amely az akaratunkat összeköti a tettel, hogy belül ugyan kiadjuk a jó szándékú parancsot, de aztán az ingerület valahol megtorpan, s mint a részegek vagy bénák mást cselekszünk, mint amit szándékoztunk, hanem arról -és ez sokkal komiszabb helyzet -, hogy lakik bennünk valaki, egy zsarnokibb Akarat, amely félresodorja minden ésszerû igyekezetünket, s végül mégis az lesz, amit õ akar! Ez egy keserves és közös tapasztalatunk, amelyrõl -bár mindannyian tudunk -nem szívesen beszélünk. Még önmagunk elõtt sem.

Többé-kevésbé ismerjük magunkban azt, aki valamit akar... vagy inkább így mondom: akargat, mert ebbõl ritkán lesz valami. De egyáltalában nem ismerjük azt az erõsebb akaratot, aki meg is csinálja és végre is hajtja -aki azt a hatásos parancsot adja ki, ami tényleg valóra válik.

Valakinek azt is akarni kell bennünk, amit -bármilyen sajnálatos, de -végül is megcsinálunk. Lakik bennünk egy jóakaratú, de gyenge kapitány -akit ismerünk és egy kérlelhetetlenül erõs "Ellentengernagy", akinek hangtalan utasítását azonnal és fenntartás nélkül végrehajtjuk-s akit sajnos nem ismerünk. Így aztán hiába írnak felvilágosító könyveket, hiába prédikálnak, agitálnak, filozofálnak, érvelnek és gyõzködnek, sõt látszólag meg is gyõznek bennünket -amit végsõ soron teszünk, az homlokegyenest ellentéte lesz mindannak, amit olvastunk, reméltünk, akartunk, hittünk, s aminek a helyességérõl száz százalékig meggyõzõdtünk. Ha visszanézünk a történelembe, látjuk, hogy az emberiség egyetlen eszményét sem tudta megvalósítani; nem lett keresztény, nem lett humanista, nem lett kommunista, a több ezer éves kultúra nem fogott rajta. Lényegében minden nemesebb célkitûzésébõl botrány lett. És itt nem egyszerûen arról van szó, hogy "bort iszunk, miközben vizet prédikálunk", hanem arról, hogy "vizet prédikálunk, vizet is akarunk inni, mert tudjuk, hogy a víz jó és tiszta -de amikor kinyújtjuk a kezünket, valahogy, nem tudni miért, mindig a borospoharat fogjuk meg. Kihörpintjük, s azt hazudjuk -még önmagunknak is! -, hogy víz volt. Még akkor is, ha tökrészegen tántorgunk. Életünk legnagyobb titka, hogy nem értelmünk, nem is a józan eszünk, nem is a lényünk mélyén rejlõ isteni Önvalónk realizál, hanem kavargó vágyaink, szenvedélyeink, félelmeink, szorongásaink, egónk démoni szomjúsága és konok, már-már jellemé dermedt ösztönös megszokásai -s ezzel az erõvel szemben a józan ész tehetetlen.

Hiába tudom a jót, mégse csinálom! Hagyom, hogy "az" csináljon bennem bármit, aki az én jó szándékú tudásomnál egyvalamit mégiscsak jobban tud: azt, hogy hogyan kell valamit tetté váltani. Az én okos, tudatos "fej-meggyõzõdésem" mellett, az Õ nem tudatos, lényem mélyén lapuló meggyõzõdése százszor erõsebb és hatásosabb. Ki akar beteg lenni? Senki.

Mégis tudjuk, hogy a betegségek zömét magunk csináljuk: lakik bennünk valaki, aki nemcsak pontosan tudja, hogyan kell gyomorfekélyt, agyvérzést, infarktust csinálni, hanem "elméleti" tudását tökéletesen át is viszi a gyakorlatba. Még egy gyerek is tudja, kétezer év orvostudományát meghaladó zsenialitással, hogyan kell náthát vagy influenzát csinálni, ha nem akar iskolába menni, de úgy, hogy negyvenfokos láza lesz, a hideg rázza és semmiféle gyógyszer nem hat rá. Bár úgy tudnánk pszichoszomatikus úton gyógyulni, ahogy beteggé tesszük magunkat! Az igazi életteremtõ mágus láthatatlan bennünk. Nem tudunk róla, mert sohasem lép színre. Hátulról mûködik, és mindig az történik, amit õ akar. Nem én ülök a volánnál, hanem õ, s hiába sejtem, hogy rossz irányba megy a kocsi, letérni képtelen vagyok, mert õ vezeti. És ez még nem minden. Hatalmas intellektuális apparátussal dolgozom azon, hogy ezt a hibás mûködést igazoljam, s utólag megmagyarázzam. Az emberek mérhetetlen többsége például nemcsak másokkal, de önmagával is elhiteti, hogy keresztény, anélkül hogy egy szikrányi szeretet lenne benne. Pál apostol még pontosan tudta és be is vallotta, hogy nem úgy mûködik, ahogyan kellene, de számos követõje ezzel már nincs tisztában: nem tudja, hogy nem szeret, hogy nem "összegyûjt", hanem "szétszór", és a világban a gyûlöletet és a széthúzást növeli. Vagyis elméletileg krisztusi -gyakorlatilag antikrisztusi, s a különbséget észre sem veszi. Furán dolgozik ez a mi láthatatlan bûvészünk. Szívünkre és eszünkre hallgatva elõ akarunk varázsolni a fényes cilinderbõl egy szép hófehér nyuszit. De mivel szívünk s eszünk nem tud varázsolni, a bûvészünk mûködésbe lép, s hamarosan ott

lesz a cilinderben egy patkány. Nyuszifülei vannak, fehér foltocskák is vannak a szõrén, de akárhogy nézem is, igazából nemszeretem, ronda patkány. De ezt rendszerint már nem is látjuk, mert a bûvész bennünket is elvarázsol, és nemcsak elhiteti, de láttatja is velünk, hogy a cilinderben egy valóságos szép, szelíd nyuszi ül, nagy rózsaszínû fülekkel. Mások mondják nekünk, hogy ez egy koszos patkány. Fõleg azok, akik nem állnak bûvészünk igézete alatt. Ezeket az embereket szoktuk meggyûlölni.

S ilyenkor kiáltott fel a szomorú Jézus: "Hiába mondod, hogy Uram, Uram -ha nem cselekszed, amit mondok!" Az önismeret legelsõ kérdése: ki az, aki valóban akar bennünket? Vagyis a láthatatlan varázsló leleplezése. Ehhez a legelsõ lépéshez azt kell belátni, hogy mindaz, ami történt vagy éppen történik velünk, a saját mûvünk. Mi akartuk, mi csináltuk, miattunk olyan, amilyen. Életünk történetébõl, a puszta sztoriból vissza lehet következtetni a szerzõre. A mesébõl, a dolgok jó vagy rossz alakulásából, de még egy betegségbõl is vissza lehet látni arra a rejtõzködõ bensõ varázslónkra, aki éppen ezt a világot idézte körénk. Hogy visszatérjek az egyszerû példára (szeretem a hétköznapi példákat, mert érthetõbbek), szóval, ha le akarunk fogyni, s mégis képtelenek vagyunk rá, akkor nyilván nem az "akar" bennünk, aki sovány, hanem az, aki -valamilyen ismeretlen oknál fogva kövér akar lenni. Akarata ellenére senki sem lesz kövér. Még akkor sem, ha ez egy születési hajlam kérdése. Az ilyen, kétségtelenül létezõ hajlamnak is valamikor akarati indítéka volt -ami a fizikai testben mint hajlam jelenik meg, az minden esetben elmúlt inkarnációk szokásaiból, tetteibõl, akarati megnyilvánulásaiból állt elõ. A "hajlam", hasonlóan a feltételes reflexekhez, nem egyéb, mint megismételt cselekvések kódolt állapota. Amikor már sokadszor akarunk, gondolunk és csinálunk valamit, az ismétlés rögzíti az "információkat", s végül a miénk lesz. Belénk épül és mûködik. Ez a karma folyamata. De még az ilyen hajlamot is képes megszüntetni egy nagyobb,

katartikus sorserõ: a koncentrációs táborokban nem voltak kövérek. A "mágust", életünk irányítóját akkor lehet fölismerni, amikor elénk kerül egy tejszínhabos torta.

Odáig rejtõzik. De itt, a "beleharapok, vagy nem harapok bele" pillanatában már nem lehet elbújni, s ha harapok, még mindig nem tudom, miért erõsebb bennem ez az éhség, miért kell az édesség annyira, hogy inkább kövér leszek... szóval az okát még pontosan nem ismerem, de a hatalmát már igen: látom, hogy valakinek fontos ez. Valaki bennem annyira éhes, hogy inkább állandó rossz lelkiállapotban tart, csakhogy õ jól lakjon. Sõt gyakran azt is látom, hogy mindezt nem éhségbõl teszi, hanem föl akar fújni, ducivá akar tenni, hogy valamiféle sorsfeladatnak ne tudjak megfelelni. Ilyen is van, hogy azért eszik valaki, hogy formátlanná váljon, hogy azt mondhassa: nézzetek rám, így nem megy. Húsmaszkot és zsírruhát ölt, hogy valami nagy mulasztásáért felmentést adjon magának. Az elhízásnak oka lehet néha, hogy az ember alkalmatlanná akarja tenni magát valamire: nem akarja, hogy a férje ölelje, nem akarja színészi vagy táncosi hivatását folytatni, vagy éppenséggel az étellel veszi magához mindazt, amit egyébként nem kap meg: szeretetet, reményeinek és vágyainak beteljesülését. Ha nem tud "beteljesülni" lelkileg, beteljesül testileg, és túleszi magát. A száján keresztül nyeli magába a szeretet pótlékát. A kéjes "zabáló" így pótolja -nem azt, hogy mások nem szeretik, hanem -, hogy õ nem szereti saját magát. Mindez azonban már a láthatatlan varázslónk titkaihoz tartozik. Ahogy egy képbõl a festõre, egy regénybõl az íróra, életünk eseményeibõl vissza lehet következtetni arra, hogy ki a legerõsebb bennünk, ki az a valódi Hatalom, aki a cselekmények szálait láthatatlanul szövi. A görögök "daimonnak" nevezik. Mindannyiunknak van.

Több is. Az önismeret vagy -ami ugyanaz -az emberismeret ott kezdõdik, amikor megismerjük a daimont. Valaki panaszkodik neked. Elmondja hitét, reményét, elveit, meggyõzõdését, bajait, világnézetét, elmondja, mi mindenben hisz -de ha meg akarod ismerni valójában, bele kell nézned a lelkébe, mélyen a homloka mögé, a szemei mögé, sõt még a gondolatai és a

kimondott szavai mögé is, és meg kell pillantanod azt a daimont, akit szolgál ez az ember. És ugyanezt kell megtenned önmagaddal -csak ott sokkal nehezebb. A másik emberre legalább van valami rálátásod, és daimonjának megközelítéséhez kapsz egy viszonylag megbízható térképet, ami nem más, mint a tényleges élettörténete. Az eseményekbõl, amik történnek vele -s amiket esetleg õ nem szeret és amikrõl panaszkodik -biztosan következtethetsz a "daimonjára". Önmagunknál ez a ráismerés azért nehezebb, mert a mi daimonunk nemcsak észrevétlenül és "inkognitóban" írja életünk regényét, de ráadásul el is hiteti velünk, hogy mindez a külsõ körülmények mûve. A legutolsó, amit hajlandóak vagyunk beismerni, hogy az életünk hasonlít ránk, hogy ami történik velünk, az nem véletlen, nem is balszerencse: daimonunk meséjét éljük. Daimonunk kihasználja, hogy a tudattalanunkban lapul, mint egy mélyvízi ragadozó, amely soha a felszínre nem bukkan, s bármi történik velünk, bárhogy örvénylik is a sorsunk, mi azt a külsõ események hullámjátékának véljük, mert csakis azokat észleljük: nem feltételezzük, hogy az örvény a mélységbõl kavarog föl, hogy ott lent, mint a Loch-Ness-i tóban, egy rejtélyes lény pörög és háborogva csapkod, s ez nem egy idegen szörnyeteg, ez a mi saját daimonunk, mi szültük, mi neveltük, mi hizlaltuk s juttattuk hatalomra -s most õ kavarja a felszínt. Nem tudunk róla. Abban a tévhitben vagyunk, hogy életünket a külsõ körülmények irányítják. Hogy mindennek mások az okai. Vagy a véletlen. S a mélyben ott lapul a daimon. Herakleitosz azt mondta: "A sors: a daimon."

3. Két kérdés van. Hogyan lehet daimonunkat felismerni?

És a másik: hogyan lehet legyõzni? A két kérdés szorosan összefügg: amíg nem tudod, ki ellen harcolsz, gyõzni sem tudsz ellene. Vagyis a ráismerés, a rálátás vagy a rádöbbenés meg kell hogy elõzzön mindent -ami azt jelenti, hogy Tudás nélkül egyetlen üdvös lépés sem tehetõ. Elõször látni kell. Enélkül semmiféle vallás, pszichotechnika, lelki gyakorlat, meditáció vagy érzelmek által irányított imádság nem segít -az "Add, Uram, hogy lássak!" az elsõ és legfontosabb kérésünk, mert sötétben a daimon legyõzhetetlen. A látást rendszerint megelõzi egy -még homályos, de -állandóan visszatérõ kellemetlen tapasztalás: hogy az életemnek az alakulását nem szeretem. Ismétlõdnek olyan események, amelyek miatt rosszul érzem magam. Újra és újra benne vagyok valamiben, amit nem szeretek. Nem "akarom", és mégis csinálom. El akarom kerülni, és mégis mindig ott van. Ez az elégedetlenség, állandó rossz közérzet, ez az "Elegem van ebbõl!" a nyitánya minden változásnak. Semmi biztosíték, hogy utána is történik valami: az emberek elmondhatatlanul nagy többsége ebben a sivárságban megtorpan és ott is marad. Nem tudják, hogy a depresszió nem végérvényes állapot, hogy az apály egy lehetséges dagálynak az elõjátéka, s ezért az elveszettségben benne maradnak, s ezt a tehetetlen és reményvesztett érzésvilágukat átviszik magukkal a halálon túli létállapotba. Fontos tudni, hogy a daimon a halálunkkal nem hal meg! Mesterem tanításai és az általam megismert túlvilági sorsok arról szólnak, hogy a szenvedélyek túlélik a földi életeket. A

szomjúság nemcsak folytatódik odaát, de új és új létesülésbe kényszeríti a lelkünket. A Mester ugyanazt mondja, mint Buddha, hogy a tanha, a "létszomj" életünk alapvetõ oka. És ez nem

"életösztön", hanem valami õsibb és sóvárgóbb szenvedély, amely sokféle célra irányulhat, hol erre, hol arra, de a dinamikája hatalmas, s amíg nincs legyõzve, mûködik. Sokszor tapasztalhattad, hogy a szenvedély erõsebb, mint az életösztön. Rágyújt, pedig tudja, hogy belehal. Iszik, pedig tudja, hogy belepusztul. Nekem volt olyan barátom, dúsgazdag ember, akit három infarktus után sem lehetett lebeszélni a napi tizennyolc órás pénzhajszáról. Még az intenzív osztályról is telefonálgatott a befektetõknek. Már nem él. Belehalt a negyedik szívrohamba. Ha átlátnál a másik világba, tapasztalnád, hogy a fizikai létbõl való kizuhanása nem oltotta ki a szenvedélyét, s elõfordul, hogy inkarnációk sorozatát vállalja egy lélek, hogy egy-egy ilyen szomjúságot legyõzzön végre. Ez egy folyamatos karmalánc, amely csak akkor lesz nyilvánvalóvá, ha reinkarnációk egész sorozatát tudjuk áttekinteni. Én jelenleg olyan "szenvedélyeim" ellen küzdök, amelyek évezredek óta tartanak fogva, és új és új formában térnek vissza. És az, hogy "új forma", lényeges, mert itt nem csupán arról van szó, hogy, mondjuk, egy szenvedélyes dohányos vagy alkoholista átviszi magával a túlvilágra a cigaretta vagy az ital iránti vágyát (ez is igaz, de nem lényeges), hanem arról, hogy azok a valódi lelki motívumok, amelyek alkoholistává vagy dohányossá tették, megoldatlanul mennek vele tovább. Ez ugyanis a "daimon", aki nem hal meg fizikai létünk megszûnése után, hanem átjön velünk a lélek világába, ott is nyomaszt, és elõbb-utóbb egy új inkarnáció oka lesz. A szenvedély, a karma és a reinkarnáció elválaszthatatlanul összefüggnek -ha ezt valaki nem így gondolja, az egész életet nem értheti. Nem érti a lelkének legmélyebb és legerõsebb dinamikáját, nem érti a lét törvényszerûségét, amely újra és újra

szembesíti a megoldatlan gonddal, és azt sem érti, hogy ez egy ciklikus folyamat, ahol a születés és a halál egy-egy új spirálkör, amelyben a szenvedély mindaddig visszatér, míg le nem gyõzzük. Ebben a gyõzelemben rejlik az isteni teremtés oka és végsõ értelme is. Embernek lenni azt jelenti, hogy ezt a küzdelmet soha senki meg nem harcolhatja helyette. A halál nem szünteti meg, és a kudarcok és szenvedések sem oszlatják el. Pörgethet is a daimon, különösen manapság. Ez a pörgõs "nem lehet leállni" daimon, amely végigkerget egy életen, úgy, hogy abban semmi öröm sincs, csak a rohanás. A "pörgõs" daimon egyfajta önkívületet ad, ügyrõl ügyre hajszolja az embert, s megszabadítja

attól a kellemetlen élménytõl, hogy egyszer is szembesüljön magával. Nem ér rá élni, és rendszerint meghalni sem -a pörgõs élet gyakran végzõdik hirtelen halállal. De még odaát is rohanna tovább. Szellemi segítõk szólnak neki, hogy itt már nem érdemes rohanni, mert nincsenek "ügyei" -kivéve saját magát. Aki életében nem tanulta meg a csendet, a nyugalmat és a befelé fordulás idõtlen örömét, az halála után sem tud megnyugodni olyan lesz, mint a tanácstalan mókus, akinek elvették a kerekét, de a lábai a semmiben is futnak tovább. A külsõ pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele. Csakhogy a túlvilágon ez lehetetlenség. Ott magunk vagyunk: saját lelkünk végtelen világában. Itt aztán fölfedezhetjük, hogy nem magunkat éltük, hanem daimonunk rossz "programja" irányította életünket. Ahhoz, hogy egy "programtól" megszabaduljunk, a programnak le kell járnia. El kell jutni odáig, hogy végleg csalódunk benne. E nélkül a kiábrándulás nélkül nem lehet váltani. És nem is akar senki, mert nincs rá oka. Egy jó lapjárásnál és fõleg azzal a csontjait is átható hittel, hogy "Nyerni jó!", senki sem áll föl a kártyaasztaltól. Még a vesztés, sõt az állandó, szüntelen vesztés sem elég. Katarzis kell, nagy baj, valami olyan megriadás, hogy: "Ha így megy tovább: elveszek!" Ez az a pillanat, amikor a daimon hatalma, ha nem is megrendül, de meginog és kérdésessé válik. A sorscsapás ereje kell ahhoz, hogy legalábbis fölismerhetõ legyen, hogy egy rossz varázsló igéjét teljesítettük. És a "sorscsapás" itt olyasmit jelent, ami nagyobb, mint a halál. A

katarzis mélyebben van, mint bármilyen halálfélelem. A katarzisban az ember rádöbben, nem arra, hogy elvész az élete, mert a lelke mélyén tudja, hogy az lehetetlen, hanem arra, hogy elvész a lelke! A katarzis a halálnál mélyebb zuhanás: a fény teljes kialvásának egy olyan végsõ fenyegetése, amely az embert megfordulásra készteti.

A következõ stáció a "pálfordulás". A "pálfordulás" azt jelenti, hogy ÉN-élmény. A sorsváltozás és a világnézet cseréje már csak következmény. Az, hogy üldözõbõl üldözött, dogmatikus rabbiból hithû keresztény, gyilkosból áldozat, ravasz és egoista földi érdekpolitikus helyett a szellem szolgája lesz-e valaki -már következmény. A döntõ pillanat az a villanásszerû felismerés, amelyben meglátom valódi magamat: ráébredek arra, hogy ki vagyok én. Saul nem arra döbben rá a damaszkuszi úton, hogy rossz ügyet szolgált, hogy Jézus tanítása a helyes, és ezentúl õt kell majd követnie, vagyis nem egy másik vallási igazságra jön rá, nem pártkönyvet cserél -hanem felismeri, hogy Jézus benne van! Benne él. Belõle szól. Innen kezdve arra a kérdésre, hogy Jézus hol van, a saját szívére mutat válaszképpen. És a hívek szívére. Ez nem "megszállottságot" jelent, hanem valóságos ÉN-élményt, és itt pontosan az történik, mint Buddha követõivel. Buddha azt mondta: "Legyetek Buddhákká!", Jézus pedig azt, hogy "Én bennetek vagyok!", ami azt jelenti, hogy a felébredt, vagy "megtért" szellemiségek identitástudata istenazonos. (Ezt most azon a modernista nyelven mondtam, amelyen nem szeretek beszélni. Mondhatnám egyszerûbben is: az ÉNélmény a legmélyebb válasz arra a kérdésre, hogy: "Ki vagyok én?" És akire rádöbbenünk, az az igazi valónk, sorsunk kapitánya, aki most átvehetne a kormányt a daimoni legénységtõl.) Az ÉN-élmény azonban önmagában még nem vált sorsot. Még nem gyõzi le a daimont, aki továbbra is ott lapul a homályban -de most már legalább látni. Az ÉN az, aki "lát" bennem.

Aki ismer engem. Aki tud rólam. És persze tud daimonomról is.

Tanúként pillanat rá személyiségemre, és látja, hogy mi az a szenvedély, amely eluralt engem. Nem lehet eldugni elõle semmit. A bennem kinyíló Szem nemcsak néz, hanem mint búvárokon lévõ lámpás, világít is a mélységekben, s fényt vet az elsüllyedt félelmek, szenvedélyroncsok és vágy hínárok mögött lapuló még mindig lüktetõ és mûködõ daimonra, aki korántsem adta föl a csatát -sõt, a küzdelem még csak ezután kezdõdik! Itt jön az a fázis, hogy: "Akarom ugyan a jót, de mégis: amit nem akarok, a rossz cselekszik bennem." Itt jön az, hogy Péter, a kõszikla -bár azt hiszi, hogy szereti Jézust -mégis elárulja õt. És nem egyszer, nem is kétszer, hanem háromszor, s utána sírógörcsöt kap. És a sírógörcs után még évekig összevissza kapkod. Errõl a nagy sárkányölõ küzdelemrõl szól az a történet, amelyrõl keveset tudunk: Jézus megkísértése a pusztában. Ez negyven nap véres háborújának a története volt, amelyet saját daimonjával folytatott. A negyven szimbolikus szám. Egy emberöltõnyi idõt jelent. Ez föltehetõen az a közel húsz esztendõ, amely Jézus életének leírásából kimaradt. Közben sok csatát nyer a daimon. Sokszor "cselekszik bennem a rossz, amit nem akarok". Sokszor kapok sírógörcsöt. Sokszor veszem észre, hogy hiába tudom, mégse cselekszem a jót. Az Én akaratát nem tudja keresztülvinni, mert a daimon is akar, és nem könnyû ellenfél. Küzdenek. Mózes a népével 40 évig kóborolt a pusztában, hogy átírja az egyiptomi szolgaságban kialakult "hibás programokat".

Már-már úgy nézett ki: sikerült. S a Kánaán elõtt -pont a Kánaán elõtt! -fölébredt tetszhalálából a daimon, és újrajött a félelem, a hitetlenség és a lázadás. És Mózes úgy halt meg a Nébo-hegyén, hogy nem léphetett a Kánaán földjére.

Az Én már fölismeri a daimont, amely többé nem lapulhat a tudattalan mély vizeiben. Látja, s leleplezi a mûködését, tudja, hogy mit miért csinál. Tudja, hogy mi az a "rossz", amit nem akar, de -most már tudva és látva és leleplezve is -mûködik tovább. Sorsunk urává válni nem egyszeri aktus. Mindennap és minden órában újra és újra meg kell érte küzdeni. A fölismerés és a megvalósítás között mély szakadék van. Errõl a szakadékról mindenki tud. Ezt már a gyereknek is mindennap le kell gyõznie, amikor nincs kedve iskolába menni, de egy magasabb cél miatt mégis muszáj neki. Sõt már elõbb is, amikor Énje azt súgja, hogy "Járj! Állj föl és járj!", de minduntalan a fenekére ül. És mégis föláll. És újra visszaesik. Aztán újra föláll. Most már diadalmasan -de megint visszahuppan. Föláll, visszaesik százszor, ezerszer, de ez nem zavarja és nem csüggeszti el. Így megy ez minden mással is. A különbség csak az, hogy a gyerek nem veszti el sem derûjét, sem a gyõzelembe vetett hitét -de egy felnõtt ember, még akkor is, ha egy Mózes, bizony elveszíti. Aki sorsának urává akar válni, annak mindennap és minden órában meg kell erõsítenie a most már tisztán látó bensõ centrumát, állandóan éberen figyelnie és fõleg gyakorolnia kell, mint jó sportolónak, aki rendszeresen edz, és a sok edzés sok kis gyõztes csatájából szerzi meg nemcsak az ügyességét, hanem az önbizalmát is a végsõ gyõzelemhez. Az emberé mindig csak az lesz, amit sokszor ismétel. Egyébként -jó, ha ezt tudod -a daimon is így született benned, s foglalta el hatalmi helyzetét. Nagy munkája van benne, s ezért nem adja fel könnyen.

Az elsõ krémestõl még senki sem lett kövér, és tíz-húsz elszívott cigarettától sem dohányos. A rászokás folyamata döntõ. S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni.

Vérré, reflexé, ösztönné, jellemmé és végsõ soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú idõn át tartó munka: sohasem lesz a miénk. Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami bensõ Vezérünktõl eredõen villámként átcikázik rajtuk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk. Hogy "Mit tegyek?", azt már tudom. De ez még kevés. Az igazi akaratot onnan lehet fölismerni, hogy azt hétfõn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövõre és még húsz év múlva is akarom. "Az igazi akarat -mondja Nietzsche -egy akaratot sokáig akarni." Tulajdonképpen ez a jóga. Ramana Maharsi a megvilágosodott bölcs azt mondja: "A béke idõtartama az ismételt gyakorlatok árán megszerzett mentális erõvel arányos. Csak a megerõsödött lélek képes arra, hogy önmagát a béke áramlásában megtartsa." Daimonunkat ugyanis nem lehet megölni -csak leépíteni. A valódi emberek és a valódi történelmi korok mögött mindig ott áll a rendszeres testi és lelki gyakorlatok életrendje. Másképp nem lehet a magasabb színvonalat fönntartani. Itt most befejezhetném ezt az írást. Amikor elkezdtem, úgy terveztem, hogy itt lesz valahol a pont. De egy hang azt mondja: "Ha már eljutottál gondolataid sodrásában egy fontos partszakaszhoz, állj meg és nézz körül! Nem vagy már fiatal -hátha nem fogsz már ebben az életedben még egyszer idejutni." Úgyhogy most kikötünk.

Kikötünk és körülnézünk annál a szónál, hogy életrend. A daimont ugyanis nem lehet legyõzni sem tudással, sem felismeréssel, sem jó szándékkal, végképp még katarzissal sem csakis életrenddel. És most, kérlek, figyelj, mert ha létezik még "titkos tanítás", ez az. Ez a titok úgy van elrejtve, olyan ügyesen, hogy senki sem kutatja -mégpedig azért, mert ott van mindenki elõtt. Éli, csak éppen nem tudja, hogy titok. A titok nem az emberé, nem is az Istené, hanem az ördögé. Ördög alatt értem itt most a Fõdaimont. Mert vannak a mi személyes kis daimonjaink, lelkûnkben lapuló lázadó erõk és szenvedélyek, de ezek a parányi kis varázslók, ezek a mini-manók mind-mind egy nagy hatalmas Fõdaimonnak a katonái, s ugyanazt akarják, mint õ, csak nem világméretekben, nem "multinacionális", hanem egyéni kisvállalkozások formájában. Az én daimonom, a te daimonod, és mindenki daimonja egy Nagy Fõnököt szolgál, egy Fõdaimont, akit most ideiglenesen, csupán azért, hogy értsük egymást, "Ördögnek" fogok nevezni. Madách Lucifernek hívja, Goethe Mefisztónak, én inkább Ördögnek hívom nem a neve fontos, hanem amit akar. Ez az Ördög azt akarja, hogy a világon ne legyen rend. Isten a káoszból teremtette a világot, és az Ördög vissza akarja lökni a világot a káoszba. Isten világrendet teremtett. Az Ördög ezt a rendet meg akarja zavarni, föl akarja dúlni, szét akarja rombolni -lényegében fel akarja számolni a teremtést. Zûrzavart akar. Zaklatottságot. Idegességet. Szétszórtságot. Rendetlenséget. Tébolyt. Õrületet. Sietséget. Rohanást. Célja: megsemmisíteni a Teremtõ mûvét s visszarántani az egészet

az õskáoszba. Azt akarja, hogy elméd örökösen szétszórt legyen. Ne tudj megnyugodni.

Figyelj százfelé, de sehová se igazán. Szerelmedet hagyd el, házasságodat dúld fel, barátságaidat áruld el, senkivel ne érts egyet, senkivel hosszú távon ne tudj kiegyezni, érvelj, vitatkozz, vádolj; ha gyereked van, ne legyen idõd rá; nejeddel vagy férjeddel ne érts egyet a nevelési elvekben, a gyerek érezze a diszharmóniát, hogy ide-oda ráncigálják, hogy otthonában -mint szülei lelkében -nincs rend, hogy a papa rohan, a mama rohan és ideges, és vibrál a levegõ, s hogy az utcán karjánál fogva ráncigálják az óvodába, ahová nem akar menni; élje át a gyerek, hogy a szülei nem szeretik egymást, gyûlölködnek, marakodnak, elválnak és kettéfûrészelik még a bútorokat is; minden menjen szét, távolodjon el, hulljon ezer darabra, hogy ember ember ellen éljen, hogy üvöltsön a zene, ne is halljuk sem egymást, sem önmagunkat; magánéletünk ne legyen, dúlja fel a telefon, a mobiltelefon, az e-mail, a televízió, a rádió; ha összejönnek emberek, vágjanak egymás szavába, ne hallgassák meg egymást, beszéljenek összevissza, és terméketlenül, mint egy parlamentben; hogy amikor valaki meghal, elmondhassa azt, amit a káoszba kergetett Macbeth, hogy élete olyan, mint egy õrült meséje, de semmi értelme nem volt. Miközben éljük, nemigen vesszük észre, csak a vége felé, hogy ez valóban egy tébolyult mese volt, s ha magunkon nem is, mások sorsán és a történelmen, amelyet átéltünk, látjuk, hogy ez nem normális emberek történelme: ezt õrültek csinálták, a szónak gyakran klinikai értelmében is. Lázálmok, téveszmék, értelmetlen tömeggyilkosságok, rögtönzések, elvetemült mániák és olyan hazugságok, amelyeket senki sem hisz el. Az Ördög rendetlenséget akar. A téboly nem egyéb, mint rendetlenség. Összevissza van benne

minden, mint egy törött kaleidoszkópban, s ha egy parányi részén rendet teremt a lélek, az még veszélyesebb, mert az nem rend lesz, hanem rendszer. A Rend mindig az egész rendjét jelenti -a rendszer egy beszûkült részlet elvakult és paranoiás szisztémáját. A rendszer még pusztítóbb, mint a káosz, mert nem emberi, hanem ördögi. Ez is az Ördög titka: a rend gyilkos paródiája, amit úgy hívunk, hogy "rendszer".

Egy kristályban vagy egy hópehely szerkezetében rend van. A kozmoszban: rend van. Egy bölcs ember lelkében rend van. A fasizmusban és kommunizmusban: rendszer. Egy bürokratikus, hivatali gépezetben: rendszer. És az egész számítógépes világhálót nem a rend, hanem a rendszer mûködteti, s ez benne a fenyegetõ. Rendszerek szoktak ugyanis összeomlani. És most jön a gondolatmenetünk lényege: A daimont úgy lehet legyõzni, hogy az ember rendet teremt. Ahogy Isten kozmoszt -vagyis egy szép Mindenséget -teremtett a káoszból, úgy az ember rendet teremt a zûrzavaros, széthulló életében. "Dolgozni csak pontosan, szépen / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes" -mondja a költõ. Ez a rend. Ahogy a csillagok mûködnek. Ahogy az egészséges szív mûködik. Így kéne mûködni az embernek is a nap huszonnégy órájában s a négy egymást váltó évszakban. Rendben kelni, rendben kezdeni a napot, rendben delelni, rendben esteledni s rendben elaludni. És rendben dolgozni, rendben enni, rendben beszélgetni, rendben hallgatni és rendezett lélekkel imádkozni és rendben meditálni, ami azt jelenti, hogy más a hajnali, más a déli és egészen más az esti meditáció. Rendben kell tevékenykedni és rendben kell pihenni. Rendben kell tartani az otthont és a család életét.

És nem szabad beleavatkozni a természet rendjébe, mert abban Örök Rend van. A rendet nem kell az embernek kitalálni, mert az van. A rendet csak követni kell, és fõleg megõrizni -mert az Ördög szétdúlja. Valamikor, a paraszti életben még rend volt. Hajnalban, reggel, délben, délután és este: rend volt. S a hetedik napon -szombaton, ha zsidó, vasárnap, ha keresztény -megpihentek az emberek, nem azért, mert hullafáradtak voltak, hanem azért mert ez volt a rend: a teremtés hetedik üteme után új oktáv indul -elõtte csendre van szükség. Nyugalomra. Összeszedettségre. Letisztulásra. Volt idõ, amikor az emberek még köszöntek egymásnak. Az idegeneknek is. Sõt szállást is adtak nekik, mert ez volt a rend. Minden "szent" ünnep egyben természeti ünnep is volt, sõt kozmikus ünnep, amely a szakrális -tehát valódi -életrend szerves része volt. A földi ünnep csillagászati ünnep is volt mert tudták, hogy az igazi rend nem családi, népi, emberi rend, hanem -világrend. A rendnek nincs határa, mert Egyetemes. S ma is, ha tehetjük, azért menekülünk a jórészt már szétdúlt s az Ördög által tönkretett természetbe, hogy a rendnek legalább a megnyugtató külsõ képével találkozzunk. Sajnos, visszük magunkkal a rendetlen lelkünket is. De még így is megnyugszunk az erdõben, a vizeken, a magas hegyeken -fõleg, ha sikerül elfelejtenünk, hogy az Ördög milyen alapos felforgatást vitt végbe bennük-, ha elfelejtjük, hogy a szép táj fölött már mérgezett a levegõ, a víz fertõzött, és a

nemrég még éltetõ napsugár ma már veszedelmes. Az életrend nem más, mint visszatérés a normálishoz. Ma ez nagyon nagy erõfeszítést követel, mert nem vagyunk

normálisak. Életrend nélkül, azaz állandó odafigyelés, önnevelés, a jóhoz való kitartó hozzászoktatás és a rosszról való szigorú leszoktatás mindennapos munkája nélkül, az abnormális, beteg és ördögi életünk szüntelen leleplezése nélkül a daimont még senkinek sem sikerült legyõznie. Itt van vége ennek az írásnak: Teremtsünk rendet az életünkben! Megértés és megismerés 1. Kétféle titok van. A megismerhetõ -és a megismerhetetlen. Ez a két titok egymásban van, mint a testben a lélek, a magban az élet vagy a világban az Isten. A látható, a tapintható, a felfogható és megérthetõ titkok kívül vannak és megismerhetõek de a Nagy Titok, amely vonz bennünket, s amelyre éhesek vagyunk, soha nem lesz a miénk. Látod, mindjárt itt van ez a "soha" szó! Ez is egy ilyen kettõs titkot takar. Azt üzeni, semmilyen "idõben" -de mi van akkor, ha egyszer kilépek az idõbõl? Ha megszûnik bennem a naptár és az óra monoton kattogása, egyszóval: ha levetem múlandóságomat, ha kilépek a tegnap, a ma és a holnap földhöz kötött káprázatából, és fölszárnyalok az idõtlenség kék magasságába... ahol nincs elmúlás, csak örökkévalóság...? Ott mi lesz? Mi lesz velem az idõn túl? És mi lesz ezzel a szóval, hogy "soha", amely mint egy lejárt szakaszjegy, többé már nem használható? 2.

A Bibliában a kétféle titkot két fa jelképezi.

Az egyik -amelynek almájából ettünk -a megismerhetõ titkokat rejti magában. Ez a -jó és rossz -Tudás fája. A másik -amelyet bukásunkkal elvesztettünk, amelyet az Isten kerubokkal õriztet -a megismerhetetlen Titkok gyümölcseit érleli. Ez az "Élet fája". És itt máris érdemes fölfigyelni egy lényeges dologra. Az elsõ: ahhoz, hogy a megismerhetõ titkokhoz hozzáférjünk, ki kellett zuhannunk a Paradicsomból, a földre hullottunk, asszonyaink szenvedéssel szülnek, s "orcánk verítékével" keressük a kenyerünket. Ez azt példázza, hogy titkokat megfejteni csak akkor lehet, ha azzá válunk, amit egy-egy titok rejt. Ha valaki a pokol titkát akarja megfejteni, annak a pokolra kell mennie. És ez nem elég -meg is kell élnie a poklot. Sõt még ez sem elég -azt is meg kell tudnia, miért került a pokolba. Belemerülni, átélni és megfejteni, hogy miért jutottam ide -ez minden pokoljárás célja s értelme. Ha az utolsó lépés kimarad, ha nem találom meg az okát, s azt mondom: a vak véletlen hozott ide, a balszerencsém vagy mások gonoszsága, akkor hiába volt az egész. Hiába szenvedtem bármennyit, ha nem tudom, hogy miért, akkor ki vagyok téve annak a veszélynek, hogy újra vissza kell jönnöm, mert a bennem lévõ okot, a szenvedélyt, ami a pokolba csalt, nem sikerült megtalálnom, titkon mûködik tovább, és újra ide fog hozni. Magyarán szólva: ahhoz, hogy a poklot megismerjük, nem elég ott kíváncsi turistának lenni -ahhoz bizony ördöggé kell válnunk,

diadalmas és vesztes, elvetemült és szenvedõ ördöggé. Minden pokoli helyzetbe a saját ördögségünk csal bele. Sõt:

minden poklot a saját ördögségünk teremt. Ha valaki az anyagvilágot akarja ismerni, annak bele kell varázsolnia magát az anyagvilágba, szembesülnie kell a betegséggel, a szenvedéssel, a halállal, annak hinnie kell abban, hogy az anyag az Isten; testet kell öltenie, s át kell élnie, hogy a sejtek uralkodnak rajta, s nem õ a sejteken. Az ember csak a tudásra vágyott, és nem sejtette -hiszen még nem tapasztalta -, hogy ennek az lesz a következménye, hogy azonosulnia kell a testtel, a fájdalommal és a múlandósággal. Erre nem számított, s ma sem számít rá: abban a tévhitben tartja magát, hogy a világ, amelyben él, "objektíve" megismerhetõ. Vagyis itt vagyok én -amott a világ, s én ennek a rajtam kívül lévõ világnak a titkait úgy tárom föl, hogy én abba nem vagyok belevarázsolva, hogy engem az ne is érintsen, hiszen én azzal nem vagyok azonos: nem én vagyok az asztal, a szék, az erdõ, a hegycsúcs, a többi ember, nem én vagyok az ország, a történelmi kor, amelyben élnem kell, a víz, amit lenyelek, az étel, amit megeszem, a fogam, ami fáj... a baktérium, ami megbetegít... Nem én vagyok mások gonoszsága... Nem én vagyok az árvíz, a vihar és a háború... Idegen erõk játékszere vagyok, amelyek rendszerint ellenségesek, és én ezt a rajtam kívül élõ, ellenséges világot figyelem, mint vadász a vadkant... s ha kell, le is lövöm. Az a tudat, hogy én nem vagyok azonos a világgal, amelyben élek, éppen az alma hatására keletkezett az emberben. Megmérgezte a szeretetét, s így kirántotta abból a nem tudatos, de valóságos létélményébõl, hogy õ másokkal és mindennel szétválaszthatatlanul Egy, hogy nincs "külön", hogy az élet nem olyan játék, amelyet a partvonalon kívülrõl is lehet szemlélni. Ami kint van, az bent van, és ami bent van, az kint van -és ez a kettõ: egy. Minden és mindenki én vagyok.

Ezt az élményt szeretetnek nevezik, és az Éden kertjébõl való kizuhanásunk története a Tudás megszerzésének és a Szeretet elvesztésének hatalmas metaforája. Szeretet helyett okosak lettünk. Tudatunk kettétört külsõre és belsõre, szubjektív és objektív látásra. A Jó és a Rossz innen kezdve szétvált, s örökösen jelmezt és

maszkot változtatva történelmet szül, világdrámát, egyéni kalandot. S csak most jutunk el lassan, az "idõk végén" ahhoz a ma már nemcsak a próféták által megjósolt, de a bõrünkön is megtapasztalható felismeréshez: jó, hogy nagyon okosak lettünk s az anyagvilág titkait megfejtettük, és rossz, hogy a szeretet hiányába belepusztulunk. A tudásnak, a "megismerhetõ megismerésének" az ára a szeretet elvesztése volt. Az a slágerszövegnek is banális közhely, hogy "Szeretet nélkül nem lehet élni", ma, az utolsó idõkben, civilizációnknak ebben a legvégsõ fázisában, amelyet az írások "apokalipszisnek" neveznek, új értelmet kap. Nem azt jelenti, hogy szeretet nélkül az élet pocsék, sivár és örömtelen, hanem azt, hogy meg is semmisül. A megismerés "almáján" élõ ember nem szereti sem önmagát, sem embertársait közeli hozzátartozóit és családját is ritkán és rosszul -, nem szereti az állatokat, az erdõket, a tenger halait, az égboltot, a csillagokat; nem szereti a Földet, s ezért lelkifurdalás nélkül kirabolja és tönkreteszi. A szeretet, más szóval Egységtudat, az a létélmény, hogy én Õbenne vagyok, és õénbennem, és mi ketten s mindannyian úgy vagyunk külön, hogy közben egyek vagyunk. Ez körülbelül az az alapvetõ élmény, amit a testünkben élõ valamennyi szerv és sejt átél -amíg létezünk. Ha meghalunk, és elhagyja szervezetünket az éltetõ "szellem", vagy más szóval a testünk minden molekuláját szeretettel összetartó "isteni tudat", az egész szétesik, szétoldódik, szétválik, szétmállik és szétrohad. A szeretet nélküli élet: a halál. Oka nemcsak az lehet, hogy az élet hordozója, a szellem magára hagyja a biológiai testet, de az is

például, hogy a test valamelyik sejtje föllázad a Szellem hatalma, vagyis az életet összeszervezõ szeretet törvénye ellen, s önálló vállalkozóvá válik. Szervezetünkben ilyen egységtudatát elvesztett sejt, a ráksejt. A szaporodásnak induló önzõ sejt megismétli a paradicsomi "bûnbeesés" históriáját. Megelégeli, hogy õ csak egyetlen hangszer a zenekarban, amely mindig a közös zenét játssza, és mindig úgy, ahogy a lét muzsikáját összeszervezõ karmester beinti neki. A ráksejt önállóságra tör, hatalomra, saját, külön, senkihez sem tartó istenségre, hogy bebizonyítsa: tud õ növekedni akkor is, ha senkihez sem tartozik, ha nem hallgat a szervezetet irányító szellemre, átgázol mindenen, csakis magát növeli, s megfojtja más sejtek igyekezetét.

A ráksejt Isten szerepét akarja játszani a testben, hiszen mindent tud, amit a Teremtõ, kivéve egyet: szeretni. Szeretni nem tud, s ebbe belepusztul. S nem csak õ: az egész szervezetet magával rántja. A rákbetegségben a sejtek nyelvén játszódik le a világdráma: a túlszaporodás, az extraprofitra való törekvés, a multinacionális áttételek, amelyek nem egyebek, mint az elveszett valódi Egység paródiái. A megõrült ráksejtek mûködésében látni, hogyan pörgeti fel az idõt a gátlástalan egoizmus és a hatalomszomj, vagyis hogy "nincs már idõ semmire", s hogy milyen halálos veszedelmet jelent a szeretetnek (egységérzetnek) -a hiánya. De beszéljünk tovább a megismerésrõl. A teremtés alaptörvénye, hogy az embernek azzá kell válnia, amit meg akar ismerni. Keleten ezt karmának nevezik. Sok érthetetlen magyarázat született errõl. Legpontosabban nagyanyám mondta el, mirõl is van itt szó: Amit fõztél, edd is meg! Itt különbséget kell tennünk két szó között. Az egyik a "megértés". A másik a "megismerés". "Megértem" a szakácskönyvet, amikor elolvasom és fõzök belõle valamit -de "megismerni" a fõztömet csak akkor tudom, ha meg is eszem. Ha belém megy, ha megemésztem, és eggyé válók vele. Az elsõ észbeli és végrehajtó -a másik egész lényemmel átélõ és megtapasztaló funkció. A hindu karma fogalma, ami szó szerint "cselekvést" jelent, ezt a három stációt jelenti együtt: gondolat-tett-tapasztalás. És íme, mindjárt itt vagyunk az élet talán legnagyobb titkánál. Amikor a bölcsek azt mondják, hogy "karma", ezt a három fázist értik rajta együtt: megvágyni

megtenni -és megtapasztalni. Valami lappang a tudattalanomban megszülöm és átélem. Vagyis megszenvedem. Ez minden cselekvés

szétválaszthatatlan folyamata. A titok nem ez. A titok az, hogy ami lappang (vágy, szenvedély, gondolat, elképzelés), az már akár akarjuk, akár nem -megvalósul! Azt már nem lehet megállítani, mert -ahogy az elhajított kõ repül s földre hull föltartóztathatatlanul lebonyolódik. Nem lehet elfojtani, megölni, elfelejteni. S ezért, ha egy bölcset a karmáról kérdezel, legyen az egy olyan nagy drámaíró, mint a görög Szophoklész, olyan próféta, mint Mózes, azok a szent szellemiségek, akik a Biblia íróit inspirálták, vagy éppen egy Vjásza risi, vagy Buddha, mind azt mondják a maguk nyelvén, hogy a karma az "eredendõ vétekkel" indul, az ember létbe zuhanásával, az Éden kertjébõl való kiûzetéssel -vagyis, hogy lelkûnkben van valami eredendõ szenvedély, amely a lét kerekét beindította, amelyen pörgünk, pörgünk mindaddig, amíg ezt a szenvedélyt, vagyis létesülésünk eredendõ indítékát át nem minõsítjük, meg nem váltjuk. Amíg sötétségünket nem tesszük világossá. És ez úgy történik, hogy van lelkûnknek egy titkos szenvedélye, van a megvalósítás, s van a megszült szenvedély átélése és megtapasztalása. A karma nem "ok és okozat", nem "bûn és bûnhõdés", hanem Sors, ami azt jelenti, hogy mindennek, ami titokban lappang, meg kell nyilvánulnia. Ez a megtisztulásnak s a fejlõdésnek az útja. Az elsõ fázis: lappangó, láthatatlan, és magunk se tudunk róla. A második: amikor megtesszük. A harmadik: amikor megszenvedjük. Amikor Jézus azt mondja, hogy minden fertõzés belülrõl jön, és hogy a házasságtörés már a gondolattal, a kívánsággal megtörténik, ezt érti alatta. De hogy ez valójában mit jelent, csak akkor tapasztaljuk meg,

amikor életünk romjain ülünk. Nem a következõ meg az azt követõ házasságban, hanem hûtlen természetünk zaklatott és magányos zûrzavarában. Ekkor jövünk rá, hogy nem egy másik valaki vagy sok valakik jöttek az életünkbe -hanem vágyaink vonzották be õket, s épp ezért minden kapcsolatunk elõbb-utóbb kiüresedett. "Mit gondolsz -kérdezte derûsen a nagyanyám -, miért nem ízlik a legtöbb asszonynak a saját fõztje?" Nagyanyám filozófiáját azért szerettem jobban az elvont bölcseleteknél, mert ugyanazt mondta, amit a nagy filozófusok csak érthetõbben.

Olyan nincs, hogy valaki nem eszi meg a fõztjét. Hogy megszül egy vágyat, egy gondolatot, egy tettet -és a következményétõl megmenekül. Ez nem lehetséges, mert az ok össze van kötve az okozattal, a jó a rosszal, a fény az árnyékkal, sõt nem csak össze van kötve: a kettõ egy, amit csak azért nem érzékelünk, mert idõbeli elcsúszás van: mire visszacsap arcunkba a gumiszalag, elfelejtjük, hogy mi húztuk meg. S a mindennapjaink történetében nem fedezzük föl saját varázshatalmunkat: mire sikerül a mágia, elfelejtjük, hogy a nyulat mi magunk tettük a cilinderbe. Az ok elmerül a tudattalanunkban. De miért? Miért távolodik el az ok az okozattól oly messzire, hogy nem is látjuk már az összefüggését? Miért mossa el az idõ a tett, sõt a tettet kiváltó gondolat és a tanulság közötti tapasztalást? Miért késik néha évtizedeket, sõt századokat az okozat? Egyelõre tegyük félre ezt a kérdést. Térjünk vissza Éva almájához. A megismerés: karmikus folyamat, amely pontosan úgy mûködik, mint a paradicsomi bukás jelképes történetében: az elsõ tett megszülte a következményét. Mégpedig nem olyan egyszerûen, hogy ettünk a tiltott gyümölcsbõl, s ezért kidobtak bennünket az Éden kertjébõl -mert a folyamat nem itt indult. A folyamat ott indult, hogy akármilyen boldogságban éltünk is, megvágytuk azt a gyümölcsöt! Kísérthetõk voltunk, mert valahol, minden harmónia és jólét és békesség dacára, kellett nekünk. Mi? Mi hiányzott?

Mi hiányozhat az Édenkertben, a Paradicsomban?! A Tudás.

Pontosabban: a hatalom. Az egyéni -isteni egységtõl független hatalom. A Tudás hatalma. Olyanok akartunk lenni, "mint az istenek", jó és rossz tudói, azzal a végtelen hatalommal, amit a tudás nyújt. Csak eggyel nem számoltunk -mert nem tapasztaltuk még soha -, hogy a Paradicsom elveszíthetõ. Vagyis, hogy a tudásnak ára van. A megismerés folyamata pedig azóta is így történik: lappang bennem valami. Vágy, ambíció, akarat, elképzelés, gondolat, szenvedély. Nem tudom mi, hiszen nem ismerem még. Ahhoz, hogy megismerjem, meg kell szülnöm, mert csak ha megvalósítom, ha kivetítem magamból és látom, ha megélem és megtapasztalom... vagyis ha "megeszem, amit fõztem", csakis akkor ismerhetem meg, mi az, ami lappangott bennem, s amirõl eddig nem tudtam, mert rejtve volt. A megismerés tehát két fázisban történik. Az elsõ a "jó" fázis, amikor álmaimat megvalósítom. A második a "rossz", amikor szembesülök a következményeivel. De másképp is mondhatom: az elsõ a "jó" fázis, amikor -szinte teremtõi hatalommal -varázsvilágot teremtek. A második a "rossz" fázis, amikor saját varázsvilágom magába zár, azonosulni kényszerülök vele, s elszenvedem minden következményét. Vagyis a fejemre omlik az egész. A két élmény összetartozik. A megismerés kikerülhetetlen stációi ezek -s mivel az ember kozmikus feladata éppen a megismerés, vagyis a tudattalanban lapuló sötétség világossá tétele s az õskáosz renddé formálása, e két stáción sorsszerûen megyünk

keresztül. Sorszerû alatt itt azt a törvényt értem, hogy ami lappang, annak megkell nyilvánulnia. Ez az élet alaptörvénye. Nem azt jelenti, hogy ami valakiben rejlik, az kiderül, hanem azt, hogy meg kell élnie! Õseink tettében nem az volt a "vétek", hogy ettek az

almából, hanem, hogy lelkük mélyén éhesek voltak rá, éhesek az egyéni hatalomra; "megkísérteni" az embert csakis olyasmire lehet, amire hajlamos. Késõbb az emberéletnek ez az alapvetõ tapasztalata lett az imádság fõmondata: "Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól." Az ember létélménye tehát kettõs: születik, de meghal. Gyõz, de veszít. Naggyá nõ és senkivé válik. Amit nappal épít, éjjel összedõl. Amit tudatlanul "kiálmodik" magából, mint "valóságot" elszenvedi. A folyamatnak ezzel még nincs vége, s ezt legjobban a bûn és bûnhõdés ellentétpárnál láthatjuk: azzal, hogy valaki "megbûnhõdik", még nem zárult le a folyamat, csakis akkor, ha rádöbben arra, hogy ez egy széttéphetetlen karma-kör: ha szenvedésében felismeri a mély okot, vagyis hogy nem azért szenved, mert véletlenül "lebukott", nem is azért mert -ahogy manapság vélik: az "élet értelmetlen", hanem mert õ maga idézte saját magára a szenvedést, azzal a homályos vágyával, amit valaha, öntudatlanul "jónak" vélt. Ezt a pillanatot hívjuk úgy, hogy "megismerés". Akinél ez nem következik be, visszaesik. "Tudni" valamit személytelenül is lehet -"megismerni" csak akkor, ha abban én is benne vagyok, ha gondolataimnak következményeit nemcsak látom, de át is élem a saját bõrömön. Amit tudok, elfelejthetem, mert csak "tudok" róla, de nem az enyém. Amit "megismerek" az már jön velem, mert hozzám tartozik, megszenvedtem érte s az enyém. Enyém, mégpedig nem azért, mert belekeveredtem, hanem mert én csináltam. Olyan szerepet játszok, amelyet -bár elfelejtettem -én magam írtam, vagy még érzékletesebb példával: olyan álomba vagyok belebonyolódva, ahol mindenféle zavaros és nyomasztó események történnek velem, sok

szereplõ kerget, véd, elárul, szeret, fenyeget, gyötör és ijesztget, de amikor felébredek, rádöbbenek, hogy ezt mind én álmodtam -én csináltam, én teremtettem! A sztorit is én álmodtam, és az összes szerepeket, akikkel magamat gyötörtem a saját varázsvilágomban, én játszottam. A legboldogabb felismerés, ami az ébredõ embert éri, hogy mindenki eltûnik körülötte, az is, aki üldözte -csupán azért, mert kinyitotta a szemét. A szó igazi értelmében ilyen a megismerés: életem eseményeiben "megismerem" önmagamat, a külsõ eseményekben "ráismerek" a saját álmomra.

Ahogy ezt az álmot csakis én álmodhattam, ezt az életet csakis én élhetem. Azért olyan, mert én élem. Mert belõlem jön -lelkem olyan rejtett mélyérõl, amelyrõl keveset tudok. Más a helyemben egészen mást élne. A megismerés mindig önmagunk megismerése is -s ez egyrészt azért nehéz, mert nem látunk befelé, másrészt azért, mert a világot nemcsak mi, hanem mindannyian együtt is "álmodjuk" -kollektív álomban élünk -, s ebbõl kitépni magunkat csakis akkor lehet, ha ráébredünk arra, hogy hol közös ez az álom, vagyis mi az, amit én álmodok, mi az, amit a többiek -s fõleg, ha rájövök arra, hogy miért veszek részt benne. Nem "véletlenül" születünk éppen ide és éppen most és éppen azok közé, akikkel életünket leéljük. Sorsteremtõ álmainkban kell hogy legyen valami közös. Ezt hívjuk "korszellemnek". Ezt nemcsak megéljük, de valamennyien csináljuk is. A felelõsség alól nem lehet kibújni: aki itt van, valamiért ide került, valami olyan szenvedély hozta ide, amit csak mostanában lehet megélni, és csakis azokkal együtt, akikkel életünket leéljük, bármennyire taszítanak is! A megismerés ott kezdõdik, amikor fölfedezem, hogy ebben a közös lázálomban, ebben a kollektív létrontásban én magam mennyire vagyok részes, mekkora az a "gerenda", amit a saját szememben nem veszek észre. Ha csak annyit látok a világból, hogy az elvetemült és pocsék, és az emberek kétségbeejtõen sötétek benne, az nem megismerés, mert saját varázshatalmamra és felelõsségemre nem döbbentem rá. Így aztán föl sem tudok ébredni a káprázataimból, s fõleg nem tudok egy másik, jobb világot álmodni, mert abban a tévhitben élek, hogy azt mások álmodják, nem én.

Mint az õrültek az elmegyógyintézetben, meg vagyunk gyõzõdve róla, hogy valami hatalmas félreértés miatt kerültünk ide, mi, egyedüli normálisok. A megismerés nem más, mint tudatára ébredni annak, hogy Isten varázshatalmat adott nekünk, s varázslatainkért felelõsek vagyunk.

Ez az elsõ axióma. A második ugyanilyen fontos: Amit hétköznapi értelemben "valóságnak" nevezünk, nem egyéb, mint tudattalan tartalmaink sorssá válása. Semmi sem maradhat tudattalan. Ami lelkünk mélyén csak egy ismeretlen vágy volt, abból szövõdik életünk meséje -s ezért mindabból, ami velünk történik, meg lehet látni, mi lakott bennünk. A "megismerés" nem egyéb, mint ráismerni önmagamra az életem eseményeiben: azért élem ezt az életet, mert az enyém, mert belõlem született, s vált körülöttem "valóvá". A harmadik pedig a legfontosabb: Mindannyian egyszerre vagyunk tettesek és áldozatok. Ha valaki szól hozzánk, pontosan érezzük, hogy ez az ember csak "tud", vagy már "ismer" is. A "tudó" ember csak elveit, elméleteit, információit mondja -az "ismerõ" saját magát. Az egyik csak okos -a másik bölcs. 3. És most térek vissza ahhoz a kérdéshez, amelyet otthagytam lebegni a levegõben. Miért távolodik el az ok az okozattól? Miért van az, hogy teszek valamit (ok), s cselekvésem eredményével (okozat) csak jóval késõbb szembesülök? Miért van az, hogy gyermekkori, sõt számtalan elõzõ életbéli traumát hurcolunk magunkkal? Miért nem látjuk a tett pillanatában azonnal a következményt is? Miért merülnek el élményeink a felejtés mély vizében, miért süllyednek le a "tudattalan" követhetetlenül zavaros homályába, hogy csak jóval késõbb bukkanjanak föl, elkésve és felismerhetetlenül? Vagyis hogyan mûködik a karma? Mi ez a késedelem, s egyáltalán mi értelme van a késleltetésnek,

ha mindabban, ami történik velem, nem ismerem föl régi tetteim következményeit? Bûnhõdök, és nem tudom, miért?

Elborít a hullám, s nem emlékszem rá, hogy ezt én keltettem valaha, egy távoli, ma már fölidézhetetlen mozdulatommal? Nagy kérdés ez, az emberélet talán legégetõbb kérdése. A válasz pedig -mint minden igazság -egyszerû. Mindez a szeretet hiánya miatt van. "Szeretet" alatt az egységélményt értem -a mindennel való egységet. A testeddel például tökéletes egységben élsz, s ezért ha belenyúlsz a tûzbe, azonnal fölüvöltesz a fájdalomtól, mert az ujjaddal egy vagy, s ezért az ok és okozat, a tett és tapasztalás között nincs idõbeli elcsúszás. Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod -nem azért, mert látod az arcán, hanem, mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj -és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem idõt, sem távolságot. Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az idõbõl, s az örökkévalóságot éled tovább: látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája. Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez és maszk mögött is: õ az! Ismerem! A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítõ, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tõled, ami lehetetlen hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán. Amikor Jézus olyasmit mond, hogy minden elmúlik, kivéve az Én szavaim, valószínûleg errõl beszél: a szeretet nem halandó. Akár

élünk, akár halunk, jön velünk; akik szeretik, ismerik is egymást, ott legbelül ismerik, mert egyek -s ezen nem fog ki sem az idõ, sem a halál. A szeretetben minden most van. Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövõ ideje. Megölsz valakit, s azonnal tudod: ez öngyilkosság.

Othelló tudja, hogy Desdemonában önmagát is megfojtja. Talán egy perce van a bûn és a bûnhõdése között. Még szorítja Desdemona torkát, de fulladni kezd õ is, mert szereti az áldozatát. Vagyis a karma folyamata azonnal lebonyolódik: a gondolat, a tett és a megismerés egyetlen, egészen rövid idõpillanat mûve. A szeretet a világ egységének... tudása? érzése? ereje? hatalma? Nincs rá szó, csak annyi, hogy ez olyan szoros összeforrottságot jelent, amelyben sem idõbeli sem térbeli távolság nincs: minden együtt van, az ok az okozattal, itt és most, azonnal és együtt. Nincs késedelem. Nincs "karma". (A magyar szeretet szó gyöke, a szer, sok más "egységet" jelentõ szó mellett a szervezetben is megjelenik, amelyben ha bármi megsérül, az egész azonnal érzi. Lehet, hogy ezt a fájdalmat fõleg a megsebzett ujjamban érzem, de azért az egész lényem fáj. Ahogy megszúrom, máris fáj, s azonnal tudom is, miért: mert megszúrtam. Ez az egységélmény. Egyetlen tûszúrás -és az egész valóm fáj tõle. De csak akkor, ha testemmel egy vagyok. Ha éltetõ szellemem a testembõl eltávolodik vagy kiszakad: a fájdalmat sem érzem, mert az egységélmény megszûnt. Az altatásos mûtét például csak másnap kezd fájni. És utána még sokáig.) Ezért mondhatja bárki, aki valóban szeret bennünket, hogy "ne tedd ezt, vagy azt!" -mert azonnal látja az okban az okozatot; szeret, s ezért mindazt, amit idõben csak elcsúszva, késve észlelünk, esetleg évek múlva, az õ számára már a tett, sõt már a szándék pillanatában, a fölvillanó gondolatban is jelen van. Nem kell várnia, míg lassan elõhívódik a kép, mert már az

expozíció pillanatában látja a kész képet. Tudja, hogy mi lesz, mert máris ott van elõtte, ami lesz. A gondolatban. A vágyban. Az érzésben. A képzeletben. És fõleg a

lappangó szenvedélyben. Anyák, akik mélyen szeretnek, ettõl szenvednek legtöbbet, mert elõre látják, hová vezet gyermekük vétke, vagy "hülyesége" látják az okban az okozatot, késedelem nélkül most és azonnal érzik, miközben a gyermeknek sok esztendõre, sõt gyakran egy egész életre van szüksége, míg a tetteinek okaival és következményeivel szembesül. S tegyük még hozzá: mivel szeretik a gyermeküket, ami neki fáj, nekik is fáj -mert egyek vele. És nemcsak akkor fáj, amikor megtörténik a baj, hanem jóval elõbb, amikor a késõbbi szenvedés okát a gyerekben megpillantják. Már a babában, már a kisgyerekben -nem "megérzik" a jövõt, mert a szeretet nem ösztönös, de a legszellemibb élmény -, hanem meglátják az eljövendõ sorsát, és szorongva figyelik beteljesedését. Az anyai aggodalom, egy életen át tart. Sõt ha valaki már átlát a szellemi világba, tudja, hogy gyakorta a földi élet után is folytatódik; az anya "odaát" is félti a fiát vagy a lányát, s aggodalma néha új és új inkarnációk vállalására készteti. Az oknak és az okozatnak ez az idõbeli "elcsúszása" tehát az egységélménynek a szeretetnek az elvesztése miatt történik: mivel messzire szakad egymástól az én és a te, az én és a mi, az én és az õ, és még messzebbre az én és az Az, ha belekiáltok a magamról letépett és távolra taszított, idegennek vélt világba, csak késve érkezik hozzám a visszhang, néha olyan elkésve, hogy föl sem ismerem már a saját hangomat benne. Amit itt elmondtam, az egész természeti világra vonatkozik. Ma már az elméleti fizika igazsága, hogy a legkisebb változtatással az egészet azonnal megváltoztatom -még akkor is, ha azt, mint

természeti katasztrófát csak késve tapasztalom. (Aki járatos a mai kor legfejlettebb tudományában, a fizikában, pontosan tudja, hogy amirõl itt szó van, nem egy "idealista", vagy "vallásos" elmélet, hanem tudományos tény: Einstein, Podolsky és Rosen gondolatkísérletét 1972-ben Clauser és Freedman kísérletileg is igazolták; a világnak ezt az egységét "szuperlumináris összekötöttségnek" nevezték, ami lényegében azt jelenti, hogy egy ikerfoton mozgásának megváltoztatásával a másik foton pörgése is megváltozik, azonnal, a fénysebességnél is gyorsabban, tehát egyidejûleg. Még akkor is, ha a két "ikerfoton" ellenkezõ irányú végtelenbe repül. Errõl azért nem beszélek szívesen, mert csak az a szomorú tény derül ki belõle, hogy a fotonok még szeretik

egymást, csak az emberek nem. S ezt a könyvet nem a fotonoknak, hanem az embereknek írom). A környezet védelme nem ott kezdõdik, hogy a mérgeket nem öntöm bele a folyóba, hanem ott, hogy a folyót szeretem. És az erdõket is szeretem, és a tengert is szeretem, és a halakat is szeretem, és a nádasokat is szeretem; az állatokat, az embereket, a füveket és a fákat, az egész "anyaföldet" és a Holdat és a Napot is: szeretem. Manapság azonban tökéletes szeretetlenségben élünk, pontosabban szólva a szeretetlenség karmáját éljük. Az elsõ stáció a megértés. Ez még csak észbeli fokozat. A tudományos gondolkodás szinte teljes egészében a megértés fokáig jutott el. Ezt hívjuk "objektív szemléletnek", amely a világot, mint rajtunk kívül álló s tõlünk független, "objektív valóságnak" látja, s úgy is vizsgálja. Csak látom, de nem tartozom hozzá. Benne élek, de csak úgy, mint egy idegen. Sõt még azt is mondjuk, hogy "Az embernek le kell gyõznie az ellenséges természetet". Ennek a megértésre törekvõ, hideg, elidegenedett, racionális és fõleg szeretetlen szemléletnek a híres önvédelmi mondata az, hogy "Én fölfedezem a világ rejtett mûködésének a titkát, de hogy az emberek mit csinálnak vele, építenek vagy rombolnak, pusztítanak vagy gyógyítanak, az már rajtuk áll". Az objektív tudós számára a világ díszlet, amelyhez -azon felül, hogy szerepét eljátssza benne -szorosabb köze nincs. Így történhet meg az a tébolyult eset, hogy ugyanaz a tudós, aki kisgyermekének kezébõl kikapja a gyufát -mert szereti és félti; az emberiségnek -amelyet nem szeret és nem félt -odaadja a hidrogénbombát s a géntechnológiát. Azzal a kolosszális hazugsággal (vagy vaksággal), hogy "Az igazság: objektív".

A "megértés", míg a szeretet határáig ér, zseniális. Mindent tud, és mindent fölfedez. A határon azonban megtébolyodik, nem lát, és nem veszi észre, hogy innen kezdve ésszel már nem juthat tovább. S mivel ebbõl az "objektív tudásból" hiányzik az önismeret, a tudósnak fogalma sincs, milyen erõk szolgálatába szegõdött: azt hiszi, az "igazságot" keresi, s közben a legveszedelmesebb hatalmi ösztönt szolgálja. Eljut az "értelem határáig", s ha tovább akar lépni ("Az értelemig és tovább!" -mondja József Attila), a tudásnak egy új minõségû fokára kell lépnie.

Ez a megismerés. Ez az a pillanat, amikor a karmakör teljes folyamata lezárul, a bumeráng visszatér, amikor megesszük, amit fõztünk. Tapasztalatnak is lehet nevezni: csak ha megéljük, döbbenhetünk rá, milyen is a gondolatunk valójában. Megismerés az, amikor saját varázsvilágunk nemcsak "valósággá" válik körülöttünk, de benne kell élnünk, s meg kell tapasztalnunk, amit teremtettünk. Ez egy olyan törvényszerû, kikerülhetetlen és sorsszerû állapot, amelybõl nem lehet már magunkat kivenni: át kell élnünk, saját magunkon, bõrünkön, húsunkban, életünkben kell megtapasztalnunk, milyen az, amit valaha "elméletileg" elindítottunk, s amirõl azt véltük, hogy "megérthetjük" anélkül, hogy megszenvednénk. Az atomelmélet és Hirosima összefüggése ez. A magyar "megismerés" szó nem is lenne rossz, ha valóban "ismerõsként" bukkannának föl körülöttünk életünk eseményei: ha megismernénk a gyakran keserû gyümölcsökben a magokat, amelyeket elszórtunk, ha megismernénk egy-egy eseményben saját tetteink következményeit, vagyis azt, hogy semmi sem véletlenül jön elénk, hanem sorsszerûen. Azért toppant be, mert vonzottam, azért jött, mert megidéztem, most felel, akit valaha kérdeztem -minden, amit egykor a számomra idegennek vélt "külvilágban" elõidéztem, most itt van, magamra kell vennem, meg kell élnem, hogy ez az "enyém" -még a pofon is, amelyet másnak adtam, az én arcomon csattan. A "megismerés" tulajdonképpen egy olyan stáció, amikor az ember azzá válik, amit megteremtett, amikor át is éli mindazt, ami eddig csak egy "gondolat-kísérlet" volt, amikor belebújik abba a varázsvilágba, amelyet szeretettelenül megteremtett. Így aztán a "megismerés" sok mindennel párosul: bûntudattal, szenvedéssel, lassan bontakozó felelõsségérzettel nem csupán magammal, de

másokkal, sõt az egész világgal szemben is, amelyet valaha éppen az értelmi rövidlátásom miatt -elrontottam. Fájdalmas folyamat ez, nem szívesen vállalkozunk rá. Manapság szinte senki. A mai ember a "megértés" legszélsõ határáig merészkedett -de meg akarja úszni a megismerést.

Ezért állt elõ az a kétségbeejtõen mulatságos helyzet, hogy miközben mindenki látja, hogy a földi élet szinte minden pontján el van rontva, s az emberiség végveszélyben van, a sok milliárd ember közül alig találsz néhányat, aki belátná azt, hogy ebben az általános létrontásban egy picikét, csak egy icike-picikét neki is valami része van. Mindenki áldozat -tettes sehol. Arra a kérdésre, hogy akkor ki rontotta el a világot, kórusban hangzik az egységes válaszunk: Mások! A mûvészet és az egész szellemi elit másokra mutogat: az élet bírálata, a történelem bírálata, az emberiség, sõt az egész emberfaj bírálata régóta kordivat: mások hülyesége, mások elvetemültsége és mások menthetetlen gonoszsága -de kimarad belõle az Én, a saját felelõsségem tudata, annak a felismerése, hogy én magam itt és most, ebben a botrányban nem csupán áldozat, de tettestárs is vagyok. A "Mit mûvelnek velem?!" panaszos kiáltásától hangos a világ, de a "Mit mûvelek én!?" felismerésétõl mindannyian távol tartjuk magunkat. A megismerés fájdalmas folyamat, és mindig személyes. Tudni lehet személytelenül is -megismerni nem! Ez az, ami a számítógépet megkülönbözteti az embertõl: érteni mindent ért, de semmit sem ismer. (A mai "információ" kifejezés a megértést jelenti, s teljes egészében hiányzik belõle a megismerés.) Ezért is jó az "ismerõs" szó -mert itt egy olyan tudásról van szó, amelyben magunkra ráismerhetünk. És ez azért fájdalmas élmény, mert nemcsak rólunk szól, hanem mindazokról, akiknek az életét valaha -még a "megértés" stádiumában -elrontottuk.

A "megértés" személytelen és jéghideg folyamat. Az egységbõl kiszakadt magányos ember roppant kifejlett értelmi látása, amely annál "hitelesebb", minél "tárgyilagosabb". Ez a "tárgyilagos" szó mindent leleplez és elárul: olyan szemlélet ez, amely a világot élettelen tárgynak tekinti. Tehát ha valamit vizsgál, nem az élõt látja benne, amellyel szétválaszthatatlanul egy, nem a csepp vizsgálja a tengert, amely benne is, kívüle is ugyanaz, s

amellyel sorsa összefügg, hanem tárgynak tekinti a külvilágot, amelyhez csak annyi köze van, mint egy turistának a szállodához ha valamit összetör is benne, nem az õ baja, mert nem hozzá tartozik. A károkat a tulajdonos fizeti. A mai tudomány jelentõs része, fõleg a belõle származó technika szinte teljes egészében ennek az elidegenedett, személytelen, tárgyilagos értelmi tevékenységnek az eredménye. Soha még ember ennyit nem tudott a világról, mint manapság, és soha még olyan keveset nem tudott önmagáról, mint mi most. (Nem véletlen, hogy gyermekeink szenvednek az iskolában: az eleven lelkûket kell hozzátörni a fejembereknek ehhez a szívtelen, robotagyú és életellenes világához. Már amikor szétválasztják az ismereteket "reál" és "humán" tárgyakra, nyilvánvaló a helyzet embertelensége: ezek szerint a Valóság nem emberi, s ami Emberi, az nem egészen valóságos. Mondják is a szülök, ha például gyermekük számítástechnika helyett az irodalomhoz vagy a lélektanhoz vonzódik, hogy "te nem a való világban élsz!". A mai "reál" világ embertelen. És a "gondolkozz reálisan!" parancsa mögött mindig az embertelen világ elfogadása rejlik. A következõ szint, a megismerés még mindig az emberi elme tevékenysége -de itt az elme észbeli tevékenysége párosul valami mással is: az átéléssel és az önátéléssel. Az idegen, elméleti tudás úgy lesz az enyém, hogy átélem. Innen kezdve nem csupán "értem", hanem "ismerem" is. Amíg ez nem történik meg, a lélek a karma kerekén pörög, pörög, pörög. Hogy hányszor, azt nem lehet megmondani, de hogy meddig, azt pontosan: amíg a megismerés megszületik. Megismerése annak, hogy a szenvedés kerekét én magam forgatom,

hogy sorsomért, életem eseményeiért a felelõs én magam vagyok. "Honnan tudjuk, hogy bûneink megbocsáttattak? -kérdi Hamvas Béla. "Onnan -feleli -, hogy többé nem követjük el õket." Sokféle ismeret van, de az egyetlen és legfontosabb megismerés nem egyéb, mint annak az átlátása, hogy a szenvedéseimnek belõlem eredõ oka s egyetemes értelme van.

És ezt azért írom így, egyes szám elsõ személyben, mert ez csak így igaz. A megismerés én-ismeret. A szó legmélyebb és legtágabb értelmében vett önátélés. A szellem anyagba zuhanása tulajdonképpen önkívületi állapot. A lélek önmagából kilép, csak kifelé lát, és azt hiszi, hogy minden rajta kívül van: fõleg ami kellemetlen, rossz, vállalhatatlan és sötét, de kívül van minden hatalom, amely sorsát meghatározza: ezt hol természeti körülménynek, hol politikának, hol istennek nevezi. A megérthetõ titkok mind kívül vannak. "Kívül" alatt itt persze nem csupán a másik ember értendõ, nemcsak a környezõ természet, hanem az egész megtapasztalható világ. A szívem koszorúereiben keringõ vér sejtjei, vagy az agyvelõmben lévõ neuronok elektromos töltése például kívül van, de egy másik ember érzései és gondolatai, sõt egész valója, amitõl õ az, aki: belül. Egy rózsát szétszedhetek sejtekre, atomokra, sõt genetikusan is láthatom már, miféle kódszerkezet hordozza magában a rózsát amit megértek belõle, még mindig kívül van, mert a rózsa: egy gondolat, egy láthatatlan idea, amely a rózsaságát s így természetesen molekuláiban rejlõ kódszerkezetét is meghatározza. Már mindent értek belõle -kivéve a rózsát. A csírát megismerhetem, s ezzel kétségtelen, hogy az élet sok titkát megfejthetem -de a végsõ titkot, hogy a csíra biokémiai szerkezetét miféle tapasztalatilag érzékelhetetlen gondolati minta formálja: nem. A génsebészet éppúgy kívülrõl gyógyítja az embert, mint a

sebészet, bár kétségtelen, hogy sokkal finomabb eszközökkel. Belülrõl csak akkor férhetne hozzá az élõvilág mélyebb megértéséhez, ha fölfedezné, hogy a lúgok és savak drámáját és a kettõs spirálok kavargó világát nem csupán valami különös õrület, valami zavaros renddé összeállt, véletlenszerû kémiai folyamat alakítja, hanem minden esetben egy bensõ gondolat, egy

létformáló, értelmes akarat -ha fölfedezné, hogy az élet minden látszólagos zûrzavar ellenére is intelligens alkotás. De a teremtés mûvét a genetika is onnan kezdi látni, amikor már "kívül" megjelenik. Attól, hogy valami a testben van, s nagyon pici -még kívül van. A kívülre nézõ ember úgy látja, hogy az Életet a molekulák hozzák létre, s nem fordítva: nem az Élet szüli és formálja a molekulákat, s ezért például egy betegségi hajlamot csak akkor vesz észre, amikor az már molekuláris szinten, de legkésõbb a testen mint kóros forma megjelenik. Az, hogy mindennek láthatatlan, gondolati oka van, föl se tételezi, mert ahhoz az egész Teremtést s benne önmagát is úgy kéne látnia s megélnie, hogy az egésznek Értelme van! Ahhoz legalábbis sejtenie kéne, hogy "a tapasztalatilag érzékelhetõ Valóság egy tökéletes Intelligencia mûve" -ahogy az Evangélium nevezi: a Logoszé. Ezt azonban nem látja, mert kívülre néz, és a Logosz belül van. Ezért a következõ történik vele: Mindazt, ami belül van és láthatatlan, megfoghatatlan és érthetetlen, kivetíti és láthatóvá teszi. Ami bennünk gondolat, érzés, vágy, akarat, szenvedély, indulat vagy félelem, elõbb-utóbb kijön belõlünk. Megszüljük. Megvalósítjuk. Kivetítjük magunkból, hogy lássuk. Tetté, életté, sorssá alakítjuk, és ekkor már ott van elõttünk. Most már meg lehet nézni, mert végre ott van, ahová már látunk: kívül. Meg lehet tapogatni, meg lehet tapasztalni s meg lehet végre ismerni. Ez egy törvényszerû folyamat. Így mûködik az egyéni sors, egy párkapcsolat, egy közösség élete, minden, az emberiség egész történelme is. De így mûködik a lelkünk is: csakis kivetítéseinkbõl ismerhetjük

meg. Megismerés az, amikor ráébredünk saját felelõs varázshatalmunkra. 4. Az érthetõ titkok roppant hasznos és megszívlelendõ tanulságot

rejtenek magukban. Mondjuk, beleszeretsz valakibe. Varázsvilágba kerülsz. Megváltozol. Megváltozik minden: gazdag lesz az életed, nyomorult, boldog, boldogtalan, lázas és szomorú, örömteli és kétségbeesett. Nem érted, mi történt veled? Valami misztérium. Megszépülsz, megtelsz, fölrepülsz, más lesz a tekinteted -megélsz valami olyan különös élményt, amit eddig nem éltél, s ami nélkül többé -úgy érzed -nem is érdemes élni. Mi történt? Titok. Nem érted. De kezded fölfejteni a rejtélyt. Lassan megérteni a másikat. Például az ölelésben. Elõször még ez is misztérium: belehatolsz a másik testébe, jól rosszul forogsz is benne, de a csalódás elõbb-utóbb elér: a test már nem tud olyan magasra s fõleg olyan sokáig repülni, mint a lélek. Múlik az idõ, s a "megértésnek" eljutsz egy olyan fokáig, amely már -nem mered kimondani! -a "megunással" rokon. A megunás azt jelenti, hogy a másiknak nincsenek már titkai elõttem. Kiismertem. Elolvastam, mint egy könyvet. Nagy élmény volt. Elolvastam újra és újra -másodszor, harmadszor, még ötödször is nyújtott valami kis élményt... no de örökké olvasni ugyanazt a könyvet?! Ha a csillapult láz és a földre hullt szárnyalás után maradt még benned valamiféle józan emberi szánalom és tisztesség, elmész egy szexológushoz. A megértést most már az õ segítségével folytatod tovább.

És ez manapság csak a legritkább esetben mutat fölfelé (vagyis újra a szerelem, a megismerhetetlen, isteni misztérium felé),

hanem lefelé folytatja a titkok kutatását. Vagy a lelkedben kezd vájkálni, ott turkál a megholt érzések kihûlt teteme körül. Vagy kifejezetten a testedben keres: megtanítja, hogyan kell a nemi szerveket szakszerûen izgatni. De mehet még lejjebb is, a biokémia molekuláris titkai felé, a hormonok, az ajzószerek, a szagok, a táplálékok vagy éppenséggel az idegpályák mechanikus ingerlése felé. Így lesz az Égi Lányból, Dulcineából és Beatricébõl elõször egy napról napra idegenebb nõ, majd egy kielégítetlen háziasszony, egy ügyetlen örömlány s végül egy unalmas test, fölborult hormonháztartás, sejtek és molekulák zûrzavaros halmaza. Itt azonban még nincs vége: az elidegenedés pokla sokkal mélyebb. Mivel az "égi szerelembõl" szexológiai probléma lett, süllyedünk még lejjebb is. Jön a vibrátor, a mûfütyi, a társas és magányos "kielégülés" s a különféle érintkezési pozíciók, amelyek inkább emlékeztetnek egy roppant fájdalmas mûtéthez, mint két szeretõ ember egyesüléséhez. Ha valaki nem az égi, hanem a földi irányba halad, egyre lejjebb zuhan. Ez törvény. A szerelemrõl beszéltem, de mondhattam volna bármit, a politikát, a gazdaságot vagy a mûvészetet is. Onnan kezdve, hogy a mûalkotások titkát elkezdték elemezni, fölfejteni, kitárni s leleplezni, a mûvészet a züllésnek ugyanazon a stációin zuhant le, mint a szerelem; az analízisek, a kötelezõ olvasmányok, a "mit gondolt valójában a költõ" elemzõ, boncmesteri szándéka már a gyermekekben kipusztítja a mûvészet szeretetét. A titkokat feszegetõ ember a szépséget szétanalizálja, késsel, szikével hatol valamibe, ami él, s amikor már kivágta a szerveit, s külön van a szíve, a tüdeje, a mája,

sõt a máj is szét van már boncolva sejtszövetté, s meg lehet nézni mikroszkópon át az egymást zabáló sejtek és vonagló molekulák mûködését, azt mondja: íme, a titok meg van fejtve! Nézz bele, ott van! A boncmester tudása leleplezi a misztériumot: sejtek halmazába voltunk szerelmesek, s a versekben olyan gondolatokat kedveltünk, amelyeket jóval érthetõbben is kifejezhettek volna.

Ma már nemigen olvasunk verseket, sõt a titkaitól megfosztott földi életet is -legyünk õszinték -kissé meguntuk már. Civilizációnk megöregedett -és rosszul. Az öregkor legnagyobb veszedelme, hogy titoktalanná válik. Az öregember mindent megtudott, amit tudni érdemes. Élete mesétlen lesz. Csodátlan. Rejtélytelen, távlattalan; semmi sem új már a nap alatti ami volt, az van és lesz is mindig: "hiúságok hiúsága" a világ. A rosszul öregedõ ember úgy jár az élettel, mint gyerek a játékával: szétszedte, kibelezte, megnézte, mi van belül, s amikor látja, hogy nem az isteni Csoda, hanem egy rugó mûködteti, nem kell már neki. Nem leli már örömét benne, és elhajítja. Az ész fölfedi a megismerhetõ titkokat -ez mûködésében a nagyszerû. De mivel az ego tájékozódási szerve s látása nem terjed túl az érzékelhetõ világ határain, és észlelésének határt szab a gõg, a szeretetlenség, az önzés s az "egyszer élünk" rettegése: felfedezései szándékai ellenére életellenessé válnak. Egy párkapcsolat titka nem szexusban, hanem a halhatatlan szerelem megõrzésében van. Így szerették egymást, akik valóban szerettek, így szereti egy mûvész a mûvészetét, zenész a muzsikát, festõ a festést, színész a játékot, fölfelé, kiábrándultság nélkül, lázasan és örökké. A magyar irodalom egyik legszebb versét (Radnóti Miklós) pár órával a brutális kivégzés elõtt írták. De írtak gyönyörût depresszióban, gégerákban, siralomházban, és szolgálták szerelmes lélekkel az Istent a kereszthalál elõtt, sõt közben is. Az unalom biztos jele, hogy megálltunk, nem az úton, hanem a sárgödörben. 5.

És most beszéljünk a megismerhetetlen titkokról. Hol van?

Mindenhol. Mindenben és mindenkiben. Belenézel bárki szemébe: ott van. De már maga az, hogy nézel... hogy nézel és látsz: titok. Hogy létezel, az, hogy vagy -titok. A legnagyobb titkot úgy hívják: Isten. Más igazi titok nincs is. Az összes "megismerhetetlen titok" ebbõl következik. Valaki vidáman fütyül a házunk elõtt. Ha "fülem van a hallásra", azonnal átsuhan rajtam, hogy ebben a füttyszóban benne van nemcsak a rezgés, hanem valakinek a vidámsága, aki él, aki létezik... benne van az Isten. Nem fütyülne s én nem hallanám, ha nem lenne benne (s bennem) az Isten. Ahogy egy bogárban, egy búzaszemben, egy csillagban, egy molekulában, öregedõ kutyám ragaszkodó tekintetében benne van az, akit sohasem fogok tetten érni, hogy "lám, lám, Te csináltad az egészet! Megvagy, Nagy Varázsló, most végre megismertelek!". "A Tao, amit meg lehet nevezni, nem az igazi Tao" -mondja Lao ce. A héber hagyományban tilos volt kimondani Isten nevét. "Ha találkozol Buddhával, öld meg!" -mondja a zen-mester, mert tudja, hogy akivel találkozni lehet, az nem az igazi Buddha, az bálvány, káprázat, hamisítvány, elménk kivetítésének mûve. Hadd meséljem el egy felejthetetlen élményemet. A szellemvilággal való kapcsolat a nagy ünnepek óráiban különös, megrendítõ ragyogással és áhítattal telik meg. Ilyenkor szinte föllátni a végtelenig. A láthatatlan világ magas szféráiba, ahol nem demokrácia, hanem magasztos hierarchia van. Az angyaloknak is van rendjük, a mestereknek is van Mestere; aki bölcsebb, tisztább

és alázatosabb, az a fényesebb, az "istenközelibb". A Mesterek Mestere a legbölcsebb, aki megítéli ilyenkor nemcsak a szellem-család, de a mesterek -a szellemi tanítók -mûködését is.

Amikor a teremtésrõl szól, sok titkot fölfejt. De amikor õ is fölfelé néz, abba a láthatatlan fénybe, amely benne is, rajta is csak tükrözõdés -egyszóval, amikor Istenrõl beszél, azt mondja: "Nem szûnünk meg csodálni a Csodát!" Az ilyen mondat magas Szellemi rangról tanúskodik. Ez a megismerhetetlen titokkal szembeni egyetlen hiteles magatartás. A szüntelen csodálkozás. Úgy hívják: áhítat. Ez a szeretetnek, a hitnek, az odatartozásnak, az alázatnak és az ámulatnak a szava. A földi világban mindenki "lefelé" -a szellemvilágban, fõként a magasabb szférákban mindenki "fölfelé" néz. A nagy lélek nem szûnik meg csodálni a csodát. Sok mindent tud, de a végsõ titkot nem akarja lehúzni magához, mert az lehetetlenség. A varázsvilág sok titka föltárul elõtte, de maga a Varázsló soha. Ez a titok ugyanis szent. Lángok égnek körülötte, vagy ahogy a Biblia mondja: kerubok õrzik. Az okos és a bölcs ember között a döntõ különbség ott van, hogy az okos emberbõl hiányzik az alázat. A bölcsesség ott kezdõdik, hogy az ember a csodálat állapotába kerül. Elámul, gyönyörködik, tátva marad a szája -és sír. A megrendüléstõl és gyönyörûségtõl. "Egyet tudok: hogy semmit sem tudok" -mondja Szókratész. "A zen szellemisége -mondta Suzuki mester -a kezdõk szelleme."

"Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába" -mondta Jézus, aki szüntelenül "fölfelé" nézett. De még az egyoldalúan megbírált atomtudósok legnagyobbika, Albert Einstein is azt mondta, hogy: "Minél inkább növekszik a megismert, annál inkább tágul a nem ismert tartomány." Vagyis ha egy titkot megfejtett, maga a megfejtés azonnal száz új titkot szült. Egy kérdõjelet kipipált ugyan, de helyette számos új kérdõjel bukkant elõ. S ezért a valódi tudós a megtudhatatlan titok elõtt mindig áhítatosan megtorpan, s csodálja a Csodát. De ha számodra már túl elkoptatott s agyonhazudott szó az "áhítat", ajánlom a huszadik század egyik legnagyobb szellemének, a lelkész, filozófus, orgonamûvész és orvos Albert Schweitzernek a kifejezését, aki az emberiség veszedelmes zuhanását és a vallások kiüresedését látva Afrikában telepedett le, ott is élt, távol a világ hírétõl, egy maga által barkácsolt õserdei kórházban, és minden erejét a nyomorúságban élõ beteg feketék gyógyítására szentelte. Az "áhítat" szó helyett õ azt mondta: "az élet tisztelete". "A világ jövõje -írta valahol -nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet... A racionális gondolkodás bukásra van ítélve. Az élet tisztelete ellenben elvezet bennünket ahhoz a szellemi kapcsolathoz, amely független a világmindenség megértésétõl... Minden mélységbe hatoló gondolkodás erkölcsi miszticizmusba torkollik. A racionális az irracionálissal folytatódik. Az élet tisztelete olyan erkölcsi miszticizmus, amely nem a világ megismerésén, hanem önmagán alapul, erõit lényünk szellemi természetébõl meríti." Ahogy a költõ mondja: "Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény." Ezt a titkot, ezt a lidérces fényt pillantotta meg Schweitzer önmagában, s azoknak a leprás, néger betegeinek a szemében, akiket gyógyított. Az Istent látta bennük.

Mint orvos, a racionális tudomány eszközeivel gyógyított, de amiért Afrikába költözött, s amiért életét a forró nyomorban élte, annak irracionális, pontosabban szólva misztikus oka volt. "Minden mély világnézet misztikus -mondotta -, mert a Végtelennel való szellemi kapcsolathoz vezeti az embert. Az élet tisztelete: erkölcsi misztika. És ha a racionális gondolkodás elmélyül, szükségszerûen erVezet a misztika irracionalizmusához, mivel az Élettel s a világmindenséggel, e két irracionális fogalommal van dolga." Ezek mélységesen igaz, de sajnos múlt századi szavak. Ma már tudjuk, hogy a racionalizmus nem lett misztikus, hanem helyette megõrült. Önmaga rácsába kapaszkodva, vakon, konokul és rögeszmésen õrzi az "Ész Mindenható Hatalmát", most már azon az áron is, hogy a földi életet, amelyet aláaknázott és megmérgezett, el is pusztítja végül. Az ész, ha elszabadul a szellem uralmától, közveszélyes lesz. Az eszme és rögeszme között az a különbség, hogy az eszme tiszteli és óvja az életet, a rögeszme nem. Nem is érdekli. Aki eszmét követ, tudja, hogy szolgál -aki rögeszmét, az birtokolni és uralkodni akar, mégpedig anélkül, hogy ezt beismerné -, éppen azért, mert rögeszmés. Az ember mint a Természet megismerõje: eszmét követ. Az ember mint a Természet ura: rögeszmét. Megismerni ugyanis semmit sem lehet önmagunk megismerése nélkül, s aki magát csak felszínesen is ismeri, tudja, hogy van benne egy önzõ és mohó ego, s van egy magasabb valója, akinek célja nem a birtoklás és a hatalom, nem a "természet leigázása", hanem az emberség, a jóság és a szeretet. Errõl azért tud kivétel nélkül mindenki, mert nincs olyan pillanata az életnek, amikor ne

kellene arról döntenie, hogy kit szolgál: az életet, vagy a halált, a fényt, vagy a sötétséget, az áldást, vagy az átkot, a szeretetet, vagy az önzést, önmagát, vagy az igazságot, a lentit, vagy a föntit, sõt, ma már, amikor a rögeszme eluralta az emberiséget, a kérdés még sarkosabban így hangzik: "Kit szolgálok magamban, az embert, vagy a gazembert?"

Nincsen ma olyan szülõ a világon, akinek ne ez a kérdés lenne a legégetõbb problémája, hiszen látja: ha nem nevel gyermekébõl gazembert, eltapossák. A közéletben a gazemberség létfeltétellé vált -a becsületes, a tiszta, a jó, az alázattal teli õszinte és szerény emberre azt mondják, hogy életképtelen, vagy még gyakrabban, hogy hülye. Magam is sokszor szembesültem ezzel a kérdéssel, s odáig jutottam, hogy bár vigyázni kell arra, hogy ne zuhanjunk le az általános erkölcstelenség pocsolyájába, de azért a gazemberség lélektanával nagyon is tisztában kell lennünk! Már az isteni Krisna is megtanította csalni a hûséges Ardzsunát azt mondta, a Kali-juga veszedelmes õserdejébe nem küldheti be tanítványát naivul és tapasztalatlanul. (És nem mondta Jézus is: "Legyetek ravaszok, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok."?) Itt van nagy szerepe a megkülönböztetõ értelemnek. Mindent ismernem kell, ami megismerhetõ -de tudnom kell, kinek, adom oda magam. Az angyal tudja az ördög titkait -de nem adja magát oda neki. Az emberlét nagy kérdése ugyanis nem az, hogy "ki vagyok én?", hanem hogy "minek adom magam oda"? Lehetek zseni, a világ legnagyobb tudósa -mégis az egész földi életet tönkretehetem, ha a hatalmi ösztönt vagy éppenséggel a pénzvilág mohó és elvakult érdekeit szolgálom. Ma már ez sem kérdés. Mindenki elõtt nyilvánvaló, hogy a felszólításra: "Pénzt, vagy életet!" a világpolitika, az uralkodó szellemi elit és az életünket irányító ún. "racionális" erõk kórusban kiáltják: "Életet!... Vedd el az életemet, csak a pénzemet hagyd meg!"

Nem nehéz megjósolni, hogy az a karmikus -tehát megismerõ sorshelyzet, ami elõbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik, s át kell élnünk, az a pénz és a gazdaság összeomlása lesz. Ahogy az igen mélyen gondolkodó s a helyzetet belülrõl ismerõ bankár barátom mondta: "kipukkad a lufi". Addig az embert egyetlen dolog minõsíti: kit szolgál?

Az életet -vagy azt, aki fizet? A nagy tanítások ezért is voltak valaha titkosak. A titkok õrzõi, a mesterek megvizsgálták elõször a tanítványok szívét. Megnézték, nem azt, hogy mennyit tudnak, hanem hogy kit szolgálnak. Nem azt, hogy mennyire "fejlettek", "okosak", "mûveltek" -hanem hogy kit óhajtanak szolgálni. Mûvelt rabbik és írástudók, akik egész életüket a Szentírás kutatására szánták, nem lehettek Jézus tanítványai. Õ inkább kiment a tó partjára, odaintett magához egy egyszerû halászt, s azt mondta neki: "Ezentúl emberekre fogsz halászni." Az utcáról szedte össze tanítványait, akik messze a kor mûveltségi színvonala alatt jártak. Egyszerû, tudatlan emberek voltak. Nem "hivatalosak" voltak, hanem "választottak". De sok titkot még elõttük sem tárt föl. Azt mondta: "Mondhatnék többet is, de nem tudnátok elhordozni még." Ez nem azt jelenti, hogy nem értették volna. Mert akkor azt mondta volna: úgyse értenétek meg. De Õ azt mondta, hogy nem tudnátok hordozni. A tudásnak ugyanis súlya van! Ezt hívjuk "az erkölcsi felelõsség" súlyának. Akiben az odaadásnak, áhítatnak, szeretetnek, alázatnak, az élet tiszteletének, vagy nevezzük bárhogy, szóval annak a kifejezhetetlen õsélménynek, amit sokan istenfélelemnek vagy istenszeretetnek hívnak, az ereje nem erõsebb, mint a halál, arra nagy titkokat nem szabad rábízni, mert a tudás súlya alatt összeroskad, és magával rántja az egész világot.

Mondják, ez okozta valaha Atlantisz bukását. S a mai világ is ezért van életveszélyben. 6. Az "élet tisztelete" kifejezés nyilván onnan juthatott Albert Schweitzer eszébe, hogy mint orvos, megpillantotta nemcsak a betegei vérében, köpetében és vizeletében megbúvó baktériumokat, hanem szemük bogarában az élet fényét is... egyszóval az Istent. Vagyis a Titkot. Ez a Titok ott lappang minden jó versben, minden mély odaadásból született dalban, minden virágban, fûben, levélben, sejtben, molekulában, atomban vagy éppenséggel a határtalan Univerzumban. Soha megismerni nem lehet, mert a megismeréshez az kell, hogy az ember azzá váljon, amit meg akar ismerni. Úgy, ahogy a gyönyörû arab mesében a pillangó, akit annyira vonzott a lobogó tûz titka, oly szomjasan és ellenállhatatlanul vágyódott, hogy megismerje, hogy végül belerepült a lángjába, és ekkor... úgy is mondhatnánk: elégett... de úgy is, hogy eggyé vált vele -õ maga lett a Láng. Aki Isten titkát akarja ismerni, annak Istenné kell válnia. S akkor föltárul a Titok, a mindentudás Titka, csak éppen õ, aki elõtt föltárul, nem lesz többé, mert eggyé válik az egésszel. Ezt a történetet akkor szokták a dervisek mesélni, ha tanítványaik a legnagyobb misztériumról, a szeretet titkáról faggatják õket. Rossz valóság 1. Nagyanyám negyven esztendõvel élte túl derûs és mélyen vallásos nagyapámat, aki még valamikor a második világháború elõtti, de már a hitleri "békeidõben" hunyt el, viszonylag fiatalon, sokáig viselt gyötrelmes rákbetegségben.

Dalolva halt meg. Amikor homályos szemmel visszanézett, félig-meddig már a túlsó partról, az agónia utolsó stációjában, amikor a lélek már csak a saját elszakadásával birkózik, észrevette nagyanyám arcán a rémült kétségbeesést. Mutatóujjának alig észrevehetõ mozdulatával közel csalta magához, közel a szájához, hogy értse a szavait, majd négy ujját nagy nehezen a homlokához emelve szalutált neki, s azt dalolta: "Agyõ, agyõ, kis gárdahadnagyom, agyõ!..." Utána már nem tért eszméletre -így ezek maradtak utolsó szavai. Ez egy õsrégi operett híres dala volt, amelyet együtt láttak valaha, még az elsõ világháború elõtt. Amikor Nagyapa haldoklott, már nem ez volt a sláger, hanem a Lady begood és a Csak egy nap a világ... ismerte ezeket is, de õ a halálához egy régi nótát választott, fiatalságuk emlékét, amikor szerelmesek voltak, s nem volt még öt gyerekük. Életük nagy pillanata volt valaha, amikor a pozsonyi színház páholyában összeért a térdük, s Nagyapa észrevette, hogy Mamuska szeme a fájdalmas búcsújelenet hatására megtelik könnyel; térdével meg megbökdöste duci combjait, s azt suttogta a fülébe: -Ne sírj! Ez csak mese!... Szerették egymást. Negyven év egyedül biztos nem lehetett könnyû, de amikor eljött a pillanat, és nagyanyám is menni készült, tréfásan, de azért tudom, hogy valahol mégis komolyan azt kérdezte tõlem: -Te, Péter! Hogyan fogok én beszélgetni odaát apukával? Hogyan fogom elmagyarázni neki, mi az, hogy Rákosi, Gerõ, kommunizmus, május elseje, csengõfrász, Rajk-per? Hogyan meséljem el, mi az a televízió, az agitáció, a téesz, a "láncos kutya"? Ki az a Vitray, a Puskás Öcsi, a Rátonyi, a Papp Laci? Mi az a rock and

roll és az atombomba?... Hogy báró Gilányi a Felvidék ura hogyan halt éhen egy disznóólban? Hogy a hentesüzletünkbõl pártiroda lett? Hogyan magyarázzam el neki, hogy amióta elment, azóta itt nincs Hitler, de Isten sincs, csak Marx, Engels és Lenin, hogy segédünk, a Hoffer Miska, aki egy szerény és rendes fiú volt, párttikár lett, nem náci, hanem kommunista, mert közben háború volt, és a kommunisták nyertek... És hogy a Miska nagyhatalmú mufti lett, aki a köszönésemet sem fogadja?... Hogy fogja megérteni apuka, hogy "államosították" az üzletünket, s egyáltalán mindazt, ami negyven év alatt történt velem, hogy

fogom neki elmagyarázni? A kérdés nem alaptalan. Sõt én már igyekeztem kiválogatni nagymama kérdéseibõl azokat a neveket, amelyek ma is mondanak még valamit, de ha történetesen fiatal vagy, ezek sem jelentenek már neked semmit -aki nem élte meg, annak a "szocializmus" egy mulatságos rémtörténet, érthetetlen rögeszmék múzeuma, ahogy számomra is az a frakkos, bajuszkötõs, díszmagyaros Ferenc József-i béke-idõ, Doberdo, Szarajevó és a trónörökös. Az elsõ világháború olyan, mint egy összekarcolt vidám némafilm, mindenki villámgyorsan szaladgál benne, ágyúzik, lövöldöz, hordágyon hever, mulatságos egymotoros repülõkön ül, bõrsapkában integet, s persze sörözik, és éppolyan avítt nótákat dalol, mint a haldokló nagyapám. Mamuska ha meghallotta, hogy "agyõ, agyõ", elsírta magát -nekem pedig úgy kellett kikeresnem a Széchenyi Könyvtárból a dal kottáját; õszintén szólva ma sem tudom, miféle "gárda" az, amelynek a hadnagyáról itt szó volt. Amin nagyanyám zokogott -én röhögtem. "Színház az egész világ" -mondja Shakespeare, s ez nagyon igaz, bár a világot ma már inkább a filmhez hasonlítanám. Megállíthatatlanul folyik a "vetítés", de mi csak néhány kockáját játsszuk el annak a monstre világfilmnek, amelyet úgy hívunk, hogy történelem. Nemigen tudjuk, mi volt elõttünk, s akik utánuk jönnek, nem értik már, hogy mi történt valaha velünk -fogalmuk sincs, mi volt annak a néhány filmkockának a valósága, amelyet csakis mi éltünk át. A sztori bizonyára folyamatos, de közben változik a divat, változik a jelmez, a szokás, a korszellem, a mánia, változik az a valamikor örökké tartónak vélt Valóság, amelyrõl utólag kiderül, hogy se nem örökké tartó, se nem valóság, csak mi éreztük annak.

Jól értsd meg, nem a sztorira nem emlékszünk, hanem arra, hogy milyen lehetett abban a világban élni! Kockáról kockára pereg a történet, s mivel mi csak néhány kockáját éljük, fogalmunk sincs, hogy mirõl szól az egész. Az egész mesét bizonyára csak az értené meg, aki végignézné a sok ezer éves elõadást, vagy talán õ sem, csak az Isten.

Kollektív káprázatban élünk pontosabban szoktam mondani: "közhülyeségben". -vagy ahogy "közhdurvábban, ülyítésben" de és A kettõ szorosan összefügg. Mert, ugyan szakadatlanul folyik egy-egy korszellem aktuális "közhülyítése": vagyis a mindenkori hatalmi apparátusa el akarja hitetni, hogy õ az abszolút valóság egyedüli letéteményese -de a saját hülyeségünket, amellyel átadjuk magunkat ennek csalásnak, nem szabad áldozatnak minõsíteni. Lélektani alapigazság, hogy a hipnotizált éppolyan felelõs, mint a hipnotizõr -a kettõ kölcsönhatásban mûködik, és egymást feltételezi. Ezt az igazságot akkor a legnehezebb megemészteni, ha olyan "brutális helyzetrõl" van szó, mint mondjuk a fasizmus vagy a kommunizmus, amely azt kéri az egyszerû embertõl, hogy lépjen be a pártba és legyen tömeggyilkos, mert az a kor pozitív igénye. Van egy példaértékû dokumentumfilm. Érdemes lenne mindenkinek megnézni, mert többet árul el az egyéni és közös felelõsségrõl, mint számtalan tudományos értekezés. Anschluss. Hitler megérkezik Bécsbe. Autó viszi az utcákon s a tereken összegyûlt irdatlan tömegben, integet, hogy "Heil!", s az emberek lelkesen visszaintenek neki. Majd megjelenik odafönt egy hatalmas erkélyen, a mikrofonok elõtt. És vár. Sokáig vár. Nagyon sokáig vár. Föl-és alá járkál a hosszú erkélyen, s odalent egyre hangosabban és egyre lelkesebben üvölt a tömeg. Aki ismeri a médiumitás lélektanát, tudja, hogy Hitler mire vár. Arra, hogy az emberek tudatalattijában lapuló indulatok, szenvedélyek és vágyak összesûrûsödjenek, s mintegy megkérjék a

"vezért", hogy szabadítsa meg õket az elviselhetetlen feszültségtõl. Hitler arra vár, hogy a tömeglélek erejét magába szívja -az emberek kérik õt, hogy legyen eszközük valamihez. Hitler önmagában gyenge. Olyan, amilyennek kinéz: egy senki. Csakis az összegezõdött erõk tehetik õt naggyá.

Erre vár. Ezt érzi meg. És amikor az érzelmek és indulatok csúcspontra érnek, Hitler megszólal. Halkan. Ez is a magas fokú médiumi képességéhez tartozik. Nem üvölt azonnal. A kezdeti halkság nem hatásvadászat, hanem lélektani tudás: azt üzeni vissza a tömegnek: "no, jó, ha ennyire akarjátok, nem bánom, én megteszem". Van benne némi vonakodás, mint aki arra vár, hogy kérleljék még egy kicsit. Kérleljék, s akkor õ rááll. Mert azért õ is úgy gondolja, mint mindenki, s amikor végre elüvölti magát, azon az éles fejhangon, ahogy az emberek lelke mélyén már régóta üvölt az a fenevad, amelynek "hatalom" a neve, s amelyet nem ismernek magukban, akkor mindenkiben fölszabadul a gátlás, és együtt ordítanak vele. Grandiózus kölcsönfolyamat ez, s korántsem arról szól, hogy egy rossz ember elrontja a sok jó embert. Az emberek zöme belevész a kollektív káprázatba -de nem ártatlanul. A jelen iszonyú nyomása alá kerül, és nem lát fölfelé, nem látja az égboltot és a csillagokat, életét nem a már sokféle "valóságot" látott örök Napjához igazítja, hanem belezuhan az idelenti iszapba, anélkül hogy fölpillantana a magasba. Itt két tudatállapotról van szó. Az egyik az ideítélt ember kényszerképzete, amely azt sugallja: "Egyszer élsz! Ez a valóság, ami körülvesz. Ami most van!" Ezt hívja Hamvas "történeti szenvedélynek". A másik egy valódi létre való emlékezet, amely mindenkiben, ha máshol nem, lelkének mélyén él, s amitõl folyamatosan azt érzi, hogy amit éppen él, az méltatlan hozzá. Ha valaki nagyon belevész is a múlandóságba, egy-egy villanásnyi

ideig mégis érzi az éppen aktuális valóságáról -vagyis a saját "filmkockájáról" -hogy az egy "rossz valóság", sötét, boldogtalan és elvetemült. A "rossz valóság" -mint oly sok pontos kifejezés -Hamvas

Bélától való. Ez rejlik benne: ez a hiány, ez a titkos mérce, amely még a teljesen anyagba zuhant emberben is ott feszül, mint valamiféle elviselhetetlen légszomj, és azt üzeni, hogy amit él, az fojtogató. Valahol kell hogy legyen levegõ, ha szomjazom rá! A "rossz valóság" azt üzeni: Van jó valóság is! Kell hogy legyen, ha ez a valóság, amit élek, fullasztó, elviselhetetlen és pocsék! Ezt ma minden ember tudja. 2. Sok valóság van. Régi újságokat, filmeket, történelmi könyveket nézegetve vagy a múzeumokat járva ez egészen nyilvánvaló. Ilyenkor azt érezzük, hogy régi álmokat idézünk, régvolt hiedelmeket, túlhaladott divatokat, jelmezbálokat, amelyben az emberek mást gondoltak, mást éreztek, másért éltek s másért haltak, mint mi... És most jön a nagy, az óriás öncsalás!... Mint mi, akik végrefölébredtünk, és a sokféle káprázat után eljutottunk a Végsõ Valósághoz, ami éppen most van! Senkiben nem merül föl, hogy amit él, az éppolyan álom, mint az elõdeié -mert alszik. Ha figyelmesen elolvasod, errõl szól Az ember tragédiája. Ádám a mû elején elalszik, korról korra álmodja magát, és persze sohasem tudja, hogy a történelme álom csupán, azt hiszi, hogy "valóság", mindaddig, míg az újabb és újabb rögeszmék szülte lázálom olyan elviselhetetlenül gyötrelmessé válik, hogy fölriad belõle. Madách Imre történelemszemlélete azért hiteles, mert nem egyik lázálomból magyarázza a másikat, nem az idõ vízszintes sodrából, hanem felülrõl, az ébren lévõ szellem szemszögébõl.

Ádám nem tudja, hogy alszik. Én sem tudom, te sem, senki sem tudja.

Azt hisszük, az van, amit éppen élünk, mert közösen álmodjuk. Te is látod, én is látom, te is hiszed, én is hiszem, te is ebben élsz, én is -akkor ez van! S csak elkésve derül ki, hogy egymás álmaiban jártunk -az öregek azért nem értik a fiatalokat, s fordítva, mert egészen más álmokat tartanak valónak. Valaha az utazás azért volt nagy kaland, mert az ember más álomba keveredett. Ha elutaztál -mondjuk Thaiföldre -, más világba csöppentél. Egy rizsültetvényen dolgozó buddhista paraszt lelkivilága oly mértékben különbözött a tiédtõl, hogy ha megpróbáltad beleélni magad az õ lelkületébe, olyan érzésed támadt, mintha egy másik bolygóra keveredtél volna. S ha ez a parasztocska, mondjuk, rendszeresen meditált, más tudatállapotokat is átélt, s így folyamatos kapcsolatban volt a természetfeletti világgal, ez a gyanakvó érzésed még döbbentebb volna: olyan idegen világba lépnél, ahol valóságosak az istenek és a szellemek, szólnak hozzád, és befolyást gyakorolnak az életedre. Esõt kérhetnél tõlük, gyógyulást, és beszélhetnél régen meghalt apáddal. A parasztocska "valóságát" szánalmas õrületnek tartanád -ahogy õ is a tiédet, amelyben vakon botorkálsz. A parasztocska úgy látna téged, hogy el vagy tévedve, múló káprázatokról azt hiszed, hogy azok tényleg vannak, miközben nem látod az isteneket és õseid szellemeit, mert vak vagy. S mivel nem látod, azt hiszed, hogy nincsenek. Te õt "felvilágosulatlannak" tartanád -õ téged sötétnek. Te õt "maradinak" -õ téged tudatlannak. Vagy barbárnak. A kínai Nagy Falat a hozzánk hasonló primitív barbárok ellen emelték, akik nem látták már az õseik szellemét. Azt mondták:

ezekkel a nyugatiakkal nagyon kell vigyázni, mert akik nem látják a szellemeket és nem hallják az isteneket, mindenféle aljasságra képesek, mert semmi sincs, ami visszatartaná õket! Nemcsak egy-egy népnek vagy történelmi kornak, de minden egyes embernek van egy "valósága".

S amíg nem vagy képes saját valóságodat ideiglenesen föladva belépni a másik valóságába, megérteni sem tudod õt. Még a saját gyerekedet sem ismered, ha nem éled át -akár pillanatokra is -az õ valóságát. Ezért csodálatos az irodalom és a színház: megtanít más világokban járni és idegen lélektájakon kirándulni. Átélteti veled, hogy "mi jár más fejében", hogyan mûködik egy másik lélek univerzuma -vagyis, hogy mi az õ "valósága". Az én fejemben például most az jár, hogy fölidézzem benned azokat az isteni pillanatokat, amikor egy-egy rögeszme egyszerre csak megpuhul és átlátszó lesz, amikor rájövünk arra, hogy sok világ van, sokféle valóság, és mindegyikbe bele lehet lépni, és ami még jobb: ki is lehet lépni belõlük. A legcsodálatosabb s néha legnyomasztóbb utazás: emberfejekben utazni. Amikor meg akarok ismerni egy másik embert, az elsõ lépés az a játék, hogy "mi lenne, ha én lennék õ". Ez azonban még kevés -mert ilyenkor viszem magamat; minden rögeszmémmel együtt beleköltözök az õ rögeszméi közé, s megpróbálok helyette a "saját fejemmel" gondolkodni. Ezt nevezik empátiának. Õ azonban egy másik valóságban él, neki másik feje van, hiába képzelem magamat az õ helyébe, saját létmegoldási tippjeimet nem tudom hasznosíttatni vele, mert az õ valósága egészen másképp mûködik, mint az enyém. Itt jön tehát a következõ -és nem veszélytelen stáció -, amikor idõlegesen föladom a saját valóságomat, és átélem az övét... átélem, hogy én vagyok õ. Ezt nevezik a szeretet pillanatának. Ez a pillanat az önfeladással kezdõdik. Ahhoz, hogy õ legyek,

magamat átmenetileg el kell felejtenem, különben nem enged magába. Ha nincs "énem", olyanná válók, mint egy szellem, észre sem veszi, ha belebújok. De ha az "énemmel" hatolok belé, azt úgy éli meg, mint erõszakot, és az is, mert el akarom foglalni õt, és ez ellen tiltakozni fog. Csak a személytelen átélésnek adjuk át magunkat, mert csakis abban mûködik a veszélytelen és önzetlen

jóakarat. Megközelíteni egy másik lelket csak éntelenül lehet. Ilyenkor mintha átülnénk egy másik lélek idegen és más típusú "harckocsijába", és fölfedezzük, hogy máshol vannak a mûszerek, mint a mienkben, nem mûködik a kormány, vagy mûködik, de nagyon balra húz, fojtogató a levegõ, s hiába tûnik kívülrõl fenyegetõnek, nincs töltény a tárában. Azért nem lõtt szegény, még akkor sem, ha bajba került, mert nincs neki mivel. A mi lelkünk egészen más -de neki ebben kell ülni egy életen át, s minden stratégiai feladatot csakis ezekkel az adott eszközökkel képes megoldani. Minden életet csakis a saját "valóságán" belül lehet megoldani. Ezért mondja tanítómesterem, hogy a keleti tanok az élet "káprázat" jellegérõl igazak ugyan, csakhogy ezek a káprázatok számunkra véres valóságok, s lelkünk éppen azáltal gazdagodik, fejlõdik és tisztul, ha ezekkel a magunk köré álmodott valóságokkal megütközünk. Fölébredni, mint Ádám, csakis úgy tudunk, ha álmainkat végigéljük, végigszenvedjük és felismerjük, hogy végeredményben az összes lázálom nem egyéb, mint saját sötétségünk egy-egy létvariációja, amelybõl föl kell ébrednünk, s mint a sárkány hét fejét, külön-külön kell legyõznünk. Mivel manapság az emberiség ott tart, ahol Ádám a Tragédia végén, vagyis közel jár a nagy katarzissal járó fölriadáshoz, érdemes egy kicsit beszélni a jelenlegi történelemrõl és a politikáról. 3. Ha visszanézel, látod, hogy a különféle történelmi korokat valójában nem világnézetek vagy ideológiák mozgatták, hanem közös tudatalatti szenvedélyek. Az ideológiák mindig ennek a ténynek az elfedésére szolgáltak. így, a kereszténység hosszú évszázadai alatt az emberek nem szerették egymást, nem bocsátottak meg ellenségeiknek, pedig

Krisztus követésének csakis ezek lettek volna a jelei. Szeretet helyett engesztelhetetlen gyûlöletben éltünk. Vagyis nem volt kereszténység. A francia forradalomban nem született szabadság, egyenlõség és testvériség, hanem mindezeknek az ellentéte: rabság, mérhetetlen egyenlõtlenség és elidegenedés. A felvilágosodásból elsötétedés lett. A kommunizmusban nem egyesültek a világ proletárjai, s ezentúl semmit sem váltottak be

mindazokból az elvekbõl, amelyeket szentkönyveik, a marxizmus leninizmus bibliái tanítottak, s amelyet minden ember fejébe naponta belevertek. Valójában mindig az ellenkezõje történt, mint amirõl a politikusok vagy az egyházi teológusok beszéltek, és ha történelmi könyveket olvasol, látod, hogy mindig valami egészen más lett, mint amirõl szó volt. Ahogy manapság szó sincs demokráciáról, s a történelmet nem a "népuralom", hanem multinacionális gazdasági érdekek irányítják, könyörtelen és embertelen mániával. A jóléti államok rabszolgatartók, éhezõ gyermekekkel dolgoztatnak, azon felül hazudnak, s az emberek milliárdjai mérhetetlen nyomorban s rabságban élnek. A világban sohasem tapasztalt igazságtalanság és nyomor uralkodik. Minden elmélet -ezt is Hamvastól tudjuk -"fedõelmélet". S amit leplez, amit belakkoz, az minden esetben sötét szenvedély, a kollektív tudattalannak valamiféle kiéletlen és veszélyes sóvárgása, amely sorssá válik, mégpedig közös sorssá -hogy az ember lássa és megélje mindazt, ami lappangott benne. Ezért lesz botránnyá és rondasággá mindig az eszmék alól felbukkanó "rossz" valóság. Egyéni életünk is így mûködik. Azzal a feladattal vagyunk az életbe küldve, hogy lényünk valamiféle "sötét" részét világossá tegyük, hogy elrejtett szenvedélyeink következményeit megéljük, hogy feloldjuk lelkünk "problematikus" gócait. A sorsfeladat minden esetben tisztába tétel. Egy-egy uralkodó szenvedély megtisztítása. Más szóhasználattal a szenvedélyt "bûnnek" is lehetne nevezni,

vagy még inkább "véteknek". Mindkét kifejezés érvényes. Én nem szeretem, éppen azért, mert a rájuk sült klerikális fedõelméletektõl már nem érezzük ezeknek a szavaknak az igazi értelmét.

A szenvedély jó szó. Buddha is ezt használta: tanha. A szenvedély szomjúsága. Jézus ugyanerre mondta, hogy "gonosz". Ez az, ami bennünk van, és amitõl meg kell szabadulnunk. Minden egyéni és közösségi életet, minden történelmi "izmust", de hozzátehetném, hogy minden nívós színpadi drámát is egy-egy ilyen uralkodó szenvedély mozgat, amely az embert tragédiába sodorja, amelynek végén, ha megéli katarzisát, megtisztulhat. A hõst vakon ûzi egy szenvedély, meggyõzhetetlenül, elvakultan és lebeszélhetetlenül sodródik, míg a végén belerohan egy megnyerhetetlen csatába; itt összetörik, tébolya romokká hullik, vérével és könnyeivel oldja ezeket a romokat, míg végül keménységük lágyul, cseppfolyóssá válnak, mint az olvadó jég szilánkjai, míg végleg eltûnnek... elfolynak... elpárolognak. .. és ekkor az ember látni kezd végre... felébred. A történelmet kollektív szenvedély irányítja. Kollektív itt azt jelenti, hogy mindenkiben benne van, úrban és szolgában, elnyomóban s elnyomottban, gazdagban és szegényben egyaránt. Ahogy a kártyásokat is -függetlenül attól, hogy ki a nyertes és a vesztõ -közös szenvedély mozgatja, a történelmi korok játszmáit is közös szenvedély mozgatja. Aki lent van, éppúgy a szenvedélyben él, mint aki fenn van, s ez rendszerint akkor válik nyilvánvalóvá, ha egy-egy elnyomott társadalmi réteg uralomra kerül: láttuk, mit mûvelt a francia "polgár", az orosz "proletár", a német "felsõbbrendû faj" vagy éppenséggel a gazdag brit "gentleman", amikor hatalomhoz jutott. A "jó lapjárás" az a pillanat, amikor a szenvedély megmutatja igazi arcát. Amikor hatalomba kerül: gyarmatosít, erõszakkal térít, tisztogat, tömeggyilkol vagy éppenséggel rabol. Így néz ki

-s nem úgy, ahogy hirdeti magát. Az a sokféle történelmi "valóság", amelyet az emberiség megélt, s az a "rossz valóság", amelyet éppen élünk, mind ilyen hatalmas õsszenvedélyeknek a megnyilvánulása. Szó sincs "világnézetekrõl" -a tudattalan szenvedély szüli a "valóságokat. (Én rövid életem során hat teljesen különbözõ valóságot éltem meg, de már látom sajnos a hetediket is.)

Nem illik beszélni róla, de mindenki tudja, hogy így van. Ezek az õsszenvedélyeink közösek. Errõl sem illik beszélni: lefedi egy intellektuális máz. Nagyon-nagyon kevesen mondhatják azt, hogy nem részesei a kollektív botránynak, mert ez azt jelentené, hogy õk már megtisztult bodhiszattvák, akiknek sorsfeladata csupán annyi, hogy fényt hozzanak a sötétségbe. Aki itt van, azért van itt, mert benne is ott lappang az, amit odakint botránynak lát, csak éppen önmagában nem veszi észre -a rossz valóságot mindenkinek meg kell élni. Már egy inkarnáció kiválasztásánál is alapvetõ szempont, és sorsfeladatunk döntõ része, hogy: ebben a korban és ebben a "valóságban" válthatod meg magadat a sötétség hatalmából -mert ez a sötétség benned is ott él! Nagyobb hibát nem követhetünk el, minthogy ahelyett, hogy megvizsgálnánk lelkünket, vajon mennyire munkál bennünk a külvilág látható õrülete, inkább az ártatlan áldozatok közé soroljuk magunkat. Alapvetõ spirituális igazság, hogy az embert nemcsak a körülményei formálják, s teszik azzá, amivé lesz -hanem a már eleve benne munkáló hajlam hozza ide a földi világba, mert ebben a korban, ebben a "valóságban" találja meg azt a közösségi állapotot, amelyben hajlamát sorssá érlelheti, s így megütközhet vele. Ez akkor is így van, ha vesztesként éli az életét. Közösségi karmának nevezik ezt. Semmit sem lehet a világra kenni. A világ kísért -de a gonosz bennünk van. Meg kell szabadulni tõle. 4. Jelenlegi világunkat a "jólétszenvedély" mozgatja.

Nemcsak azt az embert, aki a világ vagyonát zsebre teszi, hanem azt is, aki kétségbeesetten menekül a szegénységtõl vagy éppen az éhhalál elõl.

Az egyetlen mûködõ szó: a gazdagság. Vagy ahogy mondják: a gazdasági érdek. Mögötte az a rögeszme áll, hogy ez mindennek az alapja. Régen is, most is, és a jövõben is ez az emberi élet fundamentuma. Mindenki mindig a pénzrõl beszél, s úgy vélik, ez mindig így volt s örökké így is lesz. Az, hogy háborúzunk, és halomra gyilkoljuk az embereket, nem baj, csak akkor szisszenünk föl, ha kiszámolják, hogy egy háború mennyibe kerül, egy város szétrombolása és felépítése, százezer ember elpusztítása, betegellátása, vízhiányának elõidézése vagy megszüntetése mennyibe kerül. A betegeket azért érdemes meggyógyítani, mert sokba kerül a munkaerõ. A halottak nem termelnek. És nem vesznek gyógyszert sem. Ezért ölni néha ráfizetés. A szavak, hogy "milliárd" és "billió" úgy röpködnek a levegõben, mint valaha a szent igék; pontosan tudjuk, mennyibe került a bomba, amely agyoncsapott összesen háromezer-kettõszáz darab embert, közöttük százharminckét gyermeket, akiknek -ha élve marad közülük a húsz százaléka -mennyibe fog kerülni a kórházi ellátása. Mindig, mindenhol csakis a pénzrõl van szó. A politikus a pénzrõl beszél, a pap a birtokjogról s az állami támogatások összegérõl; a fizetés, a megélhetés, a mibe kerül, a mennyit kap, a mennyije van s mennyit lopott központi kérdés. Egy mûalkotás, ha nem hoz a konyhára, értéktelen. Értéke annak van, amit sokan vesznek. Jelenleg még több Bibliát adnak el, mint pornófilmet, s ez némi értéket ad a Bibliának -egyelõre még érdemes pénzt fektetni bele. Ha mai "valóságunkban" hinne valaki Istenben, az elsõ kérdése az lenne, hogy kb. mennyibe került neki a világ teremtése. És hogy mennyit vesztene, ha tönkremenne az egész.

A lényeg nem a profit, hanem az extraprofit, vagyis az a rákbeteg mánia, hogy pénz csak az, ami szaporodik, növekszik, dúsul. Jóllakás nincs, még akkor sem, ha valakinek már a fülén, száján, orrán jön ki: ami nem nõ, az csökken, s a csökkenés maga a halál. Itt persze vannak rendkívül okos és szemüveges elemzések, gazdasági tervek, kimutatások, veszélyek és hárítások, az

emberek, akiknek cipõre is alig telik a tõke által irányított médiákban érthetetlen elemzéseket kapnak a világgazdaság hol biztató, hol fenyegetõ állásáról, a mohó zabálás és az éhhalál közötti kötéltáncról. Éhezõ, nyomorgó tömegek hallgatják a milliárdos, billiárdos és multibilliárdos költségvetési vitákat, s bár nem értik, de tudják, hogy most a sorsukról van szó. A jólét szenvedélye mindent irányít, gátol, elnyel és letarol. És igazol. Igazolja például azt, hogy a Tízparancsolat egyetlen törvényét sem tartjuk be; nem is lehet, mert akkor nem tudnánk pénzhez jutni. Ahhoz sajnos lopni, ölni, paráználkodni, aranyborjút imádni kell, s Istent nem lehet szeretni, mert már van nagyobb s igazibb szerelmünk: a pénz. Istent csak akkor "szeretjük", ha abból van valami hasznunk. Az a politikus, aki nem a jólétszenvedély szolgája, két napnál tovább nem maradhat a helyén. Akár jobb-, akár baloldali, akár demokrata, akár republikánus. A jólétszenvedély tébolyában élni nehéz, de eligazodni benne könnyû. Minden morálja, eszméje, hite, ideológiája hazugság -kivéve a pénzt. Mindent a pénzért csinál. A pénz az eszméje, a hite, a vallása, a szerelme -egyszóval, azért él. És azért hal meg. Ahogy ma mondják: csakis a pénz "motiválja". A technikát, az elképesztõ méretû építkezéseket, beruházásokat, tömegtermelést és tömegpusztítást -mindent. Más nincsen, csak a pénz, s gyakran csak azért sajnálunk

meghalni, mert nem kereshetünk többet. Ez nem vicc. Tõlem már kérdezték, vannak-e a túlvilágon szegények, mert a haláltól nem félnek -csak a szegénységtõl.

Mivel itt nem eszmék és intellektuális elméletek s nem is a lélek sokféle és bonyolult erõi mûködnek, hanem csupán egyetlen mánia: az eseményekben viszonylag könnyû eligazodni. Csak észre kell venni, kinek milyen érdeke fûzõdik a történtekhez, s máris ott a megfejtés: bármi történt, a haszon mozgatta. A jólétszenvedély olyan korlátolt s minden más szenvedélyt kizáró téboly, hogy pusztán abból, hogy ki mennyit keres a dolgon, meg lehet fejteni az egész miértjét. Nem kell analizálni, politizálni, moralizálni, pszichologizálni -a "Ki és mennyit kaszál?" kérdésre adott felelet megmagyaráz mindent. A jólétszenvedély ellen sokan tiltakoznak, de meg lehet õket vásárolni. Ez ad nagy "önbizalmat" ennek a szenvedélynek. Megvásárolta például a kommunizmust. Megvette az egészet tokkal-vonóval, mert látta, hogy eladó. Megvásárolta a tudomány jelentõs képviselõit -a haditechnika mindig is húzóágazata volt mind a kutatásnak, mind az iparnak. Az elméleti fizikai kutatásokat csakis a rakéta és atombombagyárosok tudták finanszírozni. Megvásárolt bennünket, mûvészeket, akikre lényegében nincs is szüksége: kasszasikert a dilettáns is tud csinálni, sokkal nagyobbat, mint az igazi mûvész. Író, festõ, rendezõ, színész bárki lehet, ha el lehet adni -a valódi, elhivatott tehetség a lehetõ legpocsékabb árucikk. Televízióban ritkán bukkan föl, inkább csak intimbetét-és sörhirdetések formájában. A pénznek egyetlen sikerélménye van: a még több pénz. És ha valakinek sikerül és több pénze lesz, már csak egyetlen vágya marad: a még ennél is sokkal, de sokkal több pénz. Ha jól el lehet adni, a szarnál nincs értékesebb.

Nincs olyan Goethe, Tolsztoj, Shakespeare vagy Thomas Mann, aki egy utcalány dilletáns intim-naplójával versenyezni tudna. A kommunizmusban üldözték s megölték a szellem embereit -fõleg

addig, míg a "rolssz valóság", azaz a kemény diktatúra virágkorát élte. Ugyanakkor mégis fontos volt a mûvészet. Féltek tõle, mert úgy érezték, hogy hatalma van. A nagy mûvészeket vagy megölte, vagy magához édesgette õket a hatalom, mert fontosnak tartotta, amit mondtak. A jólétszenvedély korában nem fontos. Nem kell. A tõke úgy néz egy mûvészre, mint a cápa nem is egy szardíniára, hanem egy algára. Nem is látja. Nem is hallja. Nem is érdekli. Nem ölik meg a mûvészt, nem is haragszanak rá, még akkor sem, ha a rendszer ellen tiltakozik -csak nem adnak neki pénzt. S ez nem csupán a nagytõke, hanem a jólétszenvedélyben élõ tömegek kollektív döntése is: nem fontos a kultúra. Nem kell. Minek? Nem veszik. Hogy a vallások milyen züllésen és elanyagiasodáson mentek keresztül korunkban, arról nem is érdemes beszélni. Minden igaz vallásnak -épp azért, mert tudja, hogy "egy tevének könnyebb átjutni a tû fokán, mint egy gazdagnak mennybe jutni" távol kéne tartania magát ettõl a veszélyes szenvedélytõl. Minden spirituális közösségnek szegénynek kéne lennie. Nem úgy, hogy nincs pénze, hanem úgy, hogy nem is fontos neki. "Add el mindenedet!" -tanácsolja Jézus a gazdag ifjúnak, aki követni akarja. Ennél egyszerûbb tanácsot nem adtak még senkinek. S az ifjú elsomfordált. Nincs olyan megváltás és mennyország és Isten, amely a pénzzel fölérne: a jólétszenvedélynek ugyanis

nincs transzcendenciája.

Egyszer él. A szegénység az Evangélium egyik alapszava. Szellemire, földire egyaránt vonatkozik. "Boldogok a szegények" -mondja Lukács. "Boldogok a szellemi szegények" -mondja Máté. A kettõ között nincs értelmezési különbség: együtt érvényes. Az a vallás, amelyik földi gazdagságot ígért, földi Kánaánt, alapvetõ tévedésben volt: ide kötötte híveit a földhöz, s megfosztotta a lelkûket a szabadságától. Lényegében elõkészítette a talajt a jólétszenvedély tébolyához. Evangéliumi szegény az, akinek nem fontos a pénz. Ha nincs, nem tapos érte, ha van akármilyen gazdagsága, bármikor kilép belõle, mert nem tartozik hozzá. Csak úgy él gazdagságában, mint egy színész a színpadi díszletben: meghallja a végszót, veszi a kalapját, és kilép a kulisszák mögé. És leteszi a kellék koronáját, és boldogan megiszik egy pohár sört. Sohasem éli át azt az érzést, hogy "az enyém", mint ahogy ilyesmi nincs is: itt minden az Istené. Õ is. Én is. Az "enyém" érzés nem egyéb, mint a halhatatlanság tudatának elvesztésébõl fakadó kétségbeesés: markomba zárom ezt a világot egyszer élek, nem adom senkinek! Ma már azonban sajnos mindez csak papírigazság. A jólétszenvedély oly mértékben tette tönkre a világot, mint ráksejt a testet: patológiásan elburjánzott, miközben elszívta az életet az emberek százmilliói elõl. Ebben a kóros helyzetben nem lehet már evangéliumi szegénységrõl beszélni, mert ez a botrány igazolása lenne.

A jólétszenvedély egy módon múlik el: ha kipukkad. Mint egy túlfújt színes léggömb, óriási durranással fog kipukkadni.

Ennek a rossz valóságnak vége lesz. Új valóságunk lesz. Sokan már terhesek vele. Hogy ez milyen lesz, nem tudom. Csak sejtem, abból a gyermekkori emlékembõl, amikor a háború végén, hosszú és nyomasztó rettegés után kijöttem anyámmal a sötét, föld alatti óvóhelyrõl. Minden romokban állt. Nem volt villany, víz. Nem volt házunk, kertünk, bútorunk, ruhánk; nem voltak játékaim, füzeteim, könyveim; nem volt liszt, zsír, olaj és tej; olvadt havat ittunk, a szódásló tetemébõl ettünk, és egy bûzös, trágyaszagú pokróc volt a takaróm... Nem maradt semmink. Nem csak nekünk -senkinek sem maradt semmije. Az utcánk, mint egy holdbéli táj, fölismerhetetlen volt: kráterek mindenfelé és romok. Szürke, formátlan félházak, tört bordájú tetõk, égre nyílt, egymásba omlott lakások, levegõben csüngõ, halott bútorok. És boldogok voltunk! Élveztük a levegõt, a régóta nem látott tündöklõ csillagokat az éjszakai égbolton. Soha ilyen gyönyörûek nem voltak azok a csillagok! Jó volt élni. Ültünk a sötétben, két ócska hokedlin -és jó volt élni. Örömteli és boldogító. Leszakadt rólunk a jólét, a hideg-meleg vizes, villanyfényes, gázfûtéses, hírlapos, vízöblítéses, számlákkal, adókkal, félelmekkel, vágyakkal téveszmékkel és mániákkal teli civilizáció -de nem hiányzott semmi. Ez nem káprázat volt, hanem valóság. Elvehetetlen, egyszerû, minden vágyálomtól, ideológiától, szenvedélytõl és hülyítéstõl mentes, szilárd, tapintható valóság.

Fenekem alatt a havas föld, fejem fölött a végtelen égbolt...

Soha ilyen mélyen nem éltem át, milyen az a valódi valóság. Ekkor értettem meg, miért boldogok a szegények. Túlvilági bíróság 1. Vannak beszélgetések, amelyeknek emlékét egy életen át õrizzük. Ilyen volt utolsó "földi" beszélgetésem Latinovits Zoltánnal. Azért földi, mert vele éltem meg azt a kivételes élményt, hogy módom volt vele a halála után is beszélgetni. (Ennek az utóbbi drámai beszélgetésnek egy része benne van a Kígyó és kereszt c. könyvemben.) A két találkozás között sók esztendõ telt el. Én közben öregedtem, õ meghalt, és átélte mindazt, amirõl ott, az étterem asztalának bortól lucskos abrosza fölött fecsegtünk, hogy milyen is az a tisztítótûz, s hogyan mûködik a lélek bírósága, amely önmaga fölött ítélkezik. Arra is emlékszem, hogy világoskék, kockás abrosz volt, s hogy Zoltán az étlap hátára rajzolta föl a férfilélek mérnökileg pontos szerkezetét, amelynek kettõs pólusában, mint az ellipszis két gyújtópontjában két nõ él, pontosabban kétféle szerelem: egy égi és egy földi. Az egyik az érinthetetlen Szûz Mária, de nem az anya, hanem a lány Mária, akit az angyalok üdvözölnek, aki testetlen és átlátszóan tiszta -és a másik a "húsnõ", a "testi nõ", a "kurva". De ezt már csak részegen mondta így: amíg nem szállt fejébe a bor, addig úgy fejezte ki magát, hogy, a "földanya", aki megszül és ölébe visszavon. Az egyik nõ fölemel az égbe, a másik lehúz; az egyikkel csak az Istennél lehet találkozni, s a másikkal csak lent a Földön, itt, a sárban. Az "égi Nõnek" nincs öle, nem lehet "ölelni" (csodálatos magyar nyelv!), a másiknak lényege az öl, az ölelés és az öles (!), mert a földi nõ, ha szül, nemcsak életre, a "halálra" is szül. Ezért

van az, magyarázta lázasan, hogyha a férfi szerelmes, érzelmeinek kezdeti, füsttelen lángolásában még nem képes ölelkezni... jól ismert tapasztalatunk, mondta, hogy éppen a legnagyobb szerelmünkkel vagyunk impotensek. A "szív erotikáját" nem az

alsó, hanem a felsõ csakrák mûködtetik, nincs benne hús és vér, csak égszínkék tisztaság és testetlen vonzalom -van egy pillanat, amikor nemhogy megcsókolni, de megérinteni sem akarjuk azt, akit szeretünk. Ez hasonló érzelem, vagy ugyanaz, mint az áhítatos istenszeretet. Én valami olyasmit motyogtam, hogy szegény nõk! Két ilyen ellentétes szerepet eljátszani az életünkben, a tiszta szüzet és a kurvát szinte lehetetlen! De õ csak legyintett s azt mondta, ezek nem "szerepek", ez a lelkünk két fele, s ezt a kétféle sóvárgást mi vetítjük rájuk, hol ezt, hol azt, s ezért van az, hogy minden párkapcsolat csakis boldogtalan lehet, mert ahogy bennünk két nõ, a nõkben is kétféle férfieszmény él, s ha az egyik pár boldog és jól érzi magát, a másik pár kitaszítva él bennünk, s úgy érzik: elárultuk õket. Ha valakit mélyen szeretünk, minden ölelés után nem csupán "kielégülést" érzünk, hanem szomorú árulást is... ürességet, hogy nem azt kaptuk, amire vágytunk, és mi lesz ezután: megszûnt a vágy -minek ez a másik ember egyáltalán? 2. Mondanom sem kell, hogy nagyon részegek voltunk. Amikor már nemcsak a nõkbõl, de férfiakból is kettõ lett -egy szent és egy kéjsóvár strici -, vagyis összesen már négy különféle lénynek kellett volna itt harmóniába hoznia az érzelmeit, én még a sok bortól kavargó, félálomszerû állapotomban is láttam, hogy ez sohasem jöhet össze. Valahol Zoli is erre a megállapításra jutott, miközben golyóstollával már nem is az étlapra, hanem az abroszra firkálta le a nemek kapcsolatának bonyolult geometriáját. Molnár Ferenc Liliom címû színmûvének, vagy pontosabban "külvárosi legendájának" címszerepét játszotta akkoriban, és ezt

a metafizikai igazságot is játék közben találta meg a színpadon. Liliom is két nõt szeret: Muskátnét és Julikát, és ahogy az lenni szokott, Julikához, az "égi lányhoz" rossz volt. Latinovits Molnár Ferencet a színháztörténet egyik legnagyobb mesterének tartotta. Mélységeit, mondta, azért nem értik meg, mert ezek nem elvont filozófiák, hanem az élõ színház mélységei, s mivel a színházat elárasztották a féltehetségek és az alkalmatlan önjelöltek. Zoli azt is megjósolta, hogy az igazi

színház hamarosan meg fog halni. Nem a kultúrpolitika öli meg, hanem a valódi tehetségek hiánya. De nem is ez a lényeg, hanem az a világirodalomban is páratlan ihlet, amellyel Molnár a halál, az e világ és túlvilág és az új inkarnáció mûködésének spirituális titkába belelátott. Amit elmond -a legmélyebb spiritualitást -, a színpadi játék nyelvén mondja el. Nézzük hát sorjában, mi is történik itt. Liliom, a ligeti "gazember", aki többször is durván megütötte szerelmét, Julikát, haldoklik. Egy sikertelen bûntény közben -talán a börtöntõl való félelmében -késével mellbe szúrta magát. Utolsó szavait már alig érteni. Utolsó szavaink pedig mindig fontosak. Ez nem irodalmi, hanem lélektani igazság. Amikor egy-egy földi élettõl elbúcsúzunk, a karmikus gubancnak azt a tapadós, nehezen elengedhetõ szálát szorítjuk a markunkban, amelybõl majd egy következõ élet sarjad. Ez lesz majd a "genetikus kódja" egy új életnek. Rabindranath Tagore, a nagy költõ azért imádkozott, hogy anyja -aki egész életében kicsinyes dolgokkal volt elfoglalva nehogy azzal a gondolattal búcsúzzon az életétõl, hogy "a harisnyát meg kell stoppolni még", mert ez azt jelentené, hogy lelke letapadt, nem tud szárnyalni, s ez nagyon szánalmas inkarnációt jelentene számára. Letapadt lélekkel földhözragadt sorsot idéz magára az ember -ezért tartja fontosnak minden igaz vallás, hogy a búcsú pillanatában a lélek szeme fölfelé nézzen, az isteni felé. A papok minden vallásban, Tibettõl Rómáig azon dolgoznak, hogy az eltávozó lélek szárnyait kinyissák: repülni tanítják a haldoklót.

Minden avatott író tudja, hogy az utolsó mondatok roppant fontosak. Egy kötetet lehetne összeállítani a színpadi hõsök búcsúszavainak listájával -ezek a szavak mindig a leglényegesebbet mondják el az emberrõl. Kosztolányi Dezsõ odáig megy el, hogy magának az írónak is úgy kellene írnia, mintha a siralomházban ülne, hogy csakis a legfontosabbat, életének gyémántként összesûrûsödött, végsõ és legértékesebb igazságát mondja el. Siralomházban, mondja Kosztolányi, már nem lehet hazudni.

Nos ez a haldokló Liliom alig-alig érthetõen azt motyogja a terhes Julikának: -Na és még hogy... megvertelek... hát tudod, hogy igazam volt... és teneked nem kellett arra emlékezni azért... nem muszáj, hogy neked is igazad legyen... hadd, és mondd: legyen a Liliomnak igaza... mert úgyse bánom, hogy kinek van igaza... úgyis senkinek sincs igaza... de azért mindenki henceg... mer' nem tudja. Ezzel a veréssel bajlódik tehát Liliom. -Mert legjobban ez fáj a léleknek -magyarázta Zoli -Nem az, ha üt!... Én is sokszor verekedtem, voltam goromba, s megütöttem nõt is... hanem ha éppen azt bántja, akit szeret! Az fáj. Az nem múlik. Azzal bajlódik itt a Liliom, amivel Molnár is küszködött élete végéig: hogy õt ugyan szerették sokan, de õ senkit! Sõt meggyötörte azokat a nõket, akik szerették... Ismerem az ilyen verést... És Liliom meghal. Nagy csöndben, egyedül fekszik a halott. Kicsi szünet után különös zenét hall, s megjelenik két komoly, jóindulatú férfi fekete puha kalapban. "Szelíd, violaszín fénylik ömlik el arcukon", írja Molnár, és itt a szín roppant fontos, az e világ és túlvilág határának színe ez, nem földi vörös, de nem is égi kék, derengõ átmeneti szín: már nem húsvilág, de még nem is a szellemvilág színe. Asztrálszín a viola. -Keljen föl és jöjjön -mondja az egyik. -Rendõrség -mondja a másik. -Hallja, keljen föl! Nem hallotta? -ismétli újra halkan és szelíden. -Megszúrni magát, megállítani a szívét, itthagyni így egy asszonyt meg a testében a gyereket! -Így könnyû volna... Így könnyû volna embernek lenni.

-Jöjjön, magának errõl el kell számolni -mondja a másik, és szokatlanul csendesen és lehajtott fejjel még azt is hozzáteszi: -Isten detektívjei vagyunk.

Molnár itt valami nagyon mély igazságot mond ki a színpadi mese formájában. Azt ugyanis, hogy a haldoklás folyamata az álomhoz hasonlít, csakhogy ezt az álmot már mások is láthatják, bele tudnak lépni, s ezért a halál a szó legteljesebb értelmében a legszubjektívebb és ugyanakkor a legobjektívebb élményünk is egyszerre. Nincs határ. Néha, mikor álmodunk, s álmunkban egyszerre megjelenik halott anyánk, nehéz megállapítani, hogy itt most csak mi képzeljük, és saját lelkünk anyagából formáljuk meg õt, vagy valóban az õ szellemi lénye jött el s lépett bele álomvilágunk díszletei közé. A másvilág lélektanát azért nehéz megérteni, mert a kint és bent nem válik úgy külön, mint földi életünk során: hogy mit "képzelünk" belül, s mit látunk kívül, azt itt, a háromdimenziós világban meg tudjuk különböztetni. De odaát nehéz... Liliom tehát elindul a saját lelkének útján, és viszi magával emlékeit és félelmeit. Ezért nemcsak mosolyogni való, de természetes is, hogy a Küszöb Õrei a számára nem úgy jelennek meg, mint egy buddhista szerzetes vagy egy jezsuita pap, hanem mint egy ligeti vagány elõtt -pesti rendõrökre emlékeztetnek az ítélet Angyalai, csak rendkívül furán viselkednek. Itt kezdõdik a túlvilág, amely lényegében az életnek nem a formai külseje, hanem a lelki benseje. Itt már nem arról van szó, amit földi létünk során megszoktunk, hogy van a külvilág, vagyunk mi, "valóságos" testi emberek, s lakik valahol bennünk egy láthatatlan és megfoghatatlan lélek, hanem éppen fordítva: van a Lélek, a lüktetõ, varázsló, eleven Lélek, akinek minden érzése és gondolata a "valóság", és ez mint külvilág is tükrözõdhet. A Lélek minden eseménye: valóság. Amit eddig képzelt, arról most megtudja, hogy tényleg van. És ezt mások is látják. Sõt, ebbe a

képzelt valóságba bele tudnak lépni. Ezért van gyakran az, hogy az átköltözés idején olyan lélek jön elénk, akit valaha ismertünk és szerettünk, gyakran az anyánk, mert ha olyasvalaki fogadna, akit nem szerettünk, nem ismernénk fel. Valójában csak azt ismerjük, akit szeretünk -a többi ember csak rémlik. Ez így van a földi életben is: akit elfelejtesz, azt biztos, hogy nem szeretted. Ránéztél valaha, de valójában nem láttad -csak úgy rémlett, mintha láttad volna. És ezért a képe nem ivódott beléd.

Liliomért a "hatóság" jön. Mert nem szeretett senkit. Egyetlen ember szerette õt, Julika, a terhes cselédlány, akit megütött -de õ nem jöhet elé, hiszen még földi testében él, s félõ, ha jöhetne is, Liliom föl sem ismerné. Így aztán az isteni angyalvilág felölti a rendõri hatóság képét, s ez egyszerre roppant komikus és megrendítõ is, mert Liliom úgy hal meg, ahogy manapság is sokan, szeretetével nem teremtett lelkében és embertársai lelkében szép álomvilágot: önzõ volt, durva és primitív vagány, aki számára az örök igazság és az isteni törvény csupán a zsaruk, a detektívek és a fogalmazó képében jelenik meg. Így él benne az Igazságszolgáltatás. Liliomot elítélik. A Lélek magasabb álomvilága ítélkezik itt önmaga felett: tizenhat esztendõt kell eltöltenie a tisztítótûzben, nem büntetésképpen, hanem ennyi idõre van szüksége, míg kiég belõle a büszkeség és a dac. Utána visszatérhet a Földre, hogy megláthassa gyermekét, aki akkoriban már tizenhat esztendõs lesz, s aki -ahogy Liliom az égi hatóságtól megrendülten hallja -lány lesz. Eltelik tizenhat év a "köztes létben", és Liliom újra megjelenik a megváltozott Földön. A megöregedett Julika nem ismeri fel; koldusnak nézi, s a lánya is, aki a kapuban fogadja, s aki már tizenhat esztendõs, azt hiszi róla, hogy kéreget. Liliom egy lopott csillagot akar adni neki ajándékba. Valami olyasfélét motyog, hogy: "Kisasszony, nekem valami nagyon szépet kell mutatni vagy csinálni... ", és még azt is hozzáteszi, hogy: "Most kell valami nagyon szépet!"... -Ez a "most" -kiáltotta Zoli -egy nagy filozófus és egy költõ tudása együtt! Itt és most! Egy pillanat az örökkévalósági "Most"

dõl el minden! Most dõl el egy halálnak, tizenhat év pokoli gyötrelemnek és egy újjászületésnek a sorsa! Vagy megváltás, vagy újra jön a pokol... MOST dõl el... mint egy vizsgán, hogy itt és most mit teszel! Julika riadtan kiáltja a lányának:

-Ne fogadj el tõle semmit! Biztosan lopta valahol! És a lánya azt mondja: -Menjen innen! Takarodjék!... Mars!... És Liliom megüti a lányát. Újra üt. Újra, megint csak üt. Hiába tisztítótûz, tizenhat év lelki gyötrelem és új "inkarnáció" -a büszkeség és a gõg irányítja a kezét. Vagyis újra a szeretetlenség. -Maga megütötte a gyerekemet -mondja az öregedõ Julika. -Megütöttem. -Maga ezért jött, hogy megüsse a gyerekemet? -Nem ezért jöttem -feleli Liliom -, mégis megütöttem. És most már megyek is el. És a két angyal-detektív máris jön érte s elviszi. Azt írja Molnár: "Liliom széttárja a karját, mint aki azt mutatja: "Édes istenem, nem tehetek róla..." Az egyik detektív leinti a kezével, mintha ezt mondaná: "Ezen ugyan nem lehet segíteni." Nem mesélem tovább. S nem mondom tovább a Latinovits Zoltánnal való beszélgetésemet sem: írtam róla már többször is. Itt most csak annyit, hogy a spirituális tanításoknak egyik leglényegesebb és legfájdalmasabb elemét írja itt le Molnár, keményebben és kíméletlenebbül, mint bármelyik szerzõ a világon Sámuel Beckettnél is könyörtelenebbül. Ez az ismétlés. Hogy egy-egy sötét erõ legyõzéséhez sem a tisztítótûz, sem egy új inkarnáció nem elég. Rááll a keze az ütésre, tizenhat év után, egy új élet után is, amikor már tudja, hogy nem szabadna.

Rááll, mert a "büszkeség és gõg", ahogy Liliom vétkét nevezik, nincs legyõzve. Nincs megváltva. A régi "program" mûködik, mûködik tovább. Sok életen át. Hiába szenved, sokat is, amíg a lélek a gõgbõl nem csinál alázatot, a döntõ pillanatban mindig ütni fog. Nem akar -és mégis üt. Tudja, hogy nem kéne, mégis üt, mert -ahogy Zoli jóval késõbb, a halála után, amikor láttam, hogy maga is Liliomként szenved a saját vétkétõl odaát, s azt mondtam neki: "Ha már tudod, mi a bajod, akkor már jó!"... Õ azt felelte, nagyon józanul és nagyon szomorúan: "Hiába tudom: attól még ott van!" Életünk teli van ilyen sok-sok inkarnáción át hurcolt ismétlésekkel. Zoltánt -néhány évvel a vendéglõi részeg és gyönyörû beszélgetésünk után -ez kergette a vonat kerekei alá. Olyasféle bûntudat, amelynek gyökerei mélységesen mély múltjából eredtek, s amelyet -Liliomhoz hasonlóan -nem tudott feloldani. A hitrõl 1. Nem értjük egymást. Ennek legdöntõbb oka, hogy szavaink elvesztették valódi jelentésüket. Ha azt mondom: "alma", egészen bizonyos, hogy képzeletedben megjelenik egy alma, legfeljebb nem piros, amire én gondoltam, hanem egy zöld alma -de tudod, hogy mirõl beszélünk. Ha azonban már "Éva almája" kerül szóba, amely az Edénkért egyik fáján termett, már nem ez a helyzet, mert ez nem a piacon kapható alma, hanem jelkép. Minek a jelképe? Van, akinek a bûn, van, akinek a tudás szimbóluma. De még ez is kevés, mert itt a "jó és rossz

tudásról" van szó, s ez már messzire vezet, odáig, hogy a kettõt csak egyszerre lehet megtudni, s ott van benne az a mélyebb

értelem is, hogy a tudásért vétkezni kell, sõt meg is kell érte szenvedni -s mindez benne rejlik az "almában". Fõleg az, hogy a tudás: bûn. Sok üldözést, kínzást, máglyahalált szenvedtek az "alma" miatt azok, akik tudni akartak: azt mondták rájuk, hogy bûnös lelkek, eretnekek. Számos festmény ábrázolja a pucér Évát a ravasz kígyóval és az almával. Idõtlen képi hagyomány ez. Voltak szekták, ahol tiltották az almaevést, mert azt mondták: bûnös gyümölcs. (Ma sem tudni, mit jelent valakinek az álmaiban az alma. Kísértést? Bûnös vágyat? Tudáséhséget?... Vagy veszélyt? Beleharap és meghal?) De ha egy rabbihoz fordulsz (s ezek között is százféle rabbi és ezerféle értelmezés van!) lehet, hogy azt fogja mondani, hogy a Szentírásban szó sincs almáról. A Szentírás "gyümölcsrõl" beszél, "gyümölcs" szó alatt pedig valaminek a hozadékát értjük, de nem éppen az almát. Vagyis az idõk során valamelyik festõ kitalálta, hogy a "bûnös gyümölcs" az alma -s onnan kezdve az emberek már nem az írás, hanem az õ önkényes látomását tartották érvényesnek, mindaddig, míg el nem jutott az emberiség egy olyan alacsony szintre, ahol a lelki látás és a szimbólumokhoz való érzék elveszett, s ahol az alma csakis olyasmi lehet, amelybe bele is lehet harapni, és el lehet tenni befõttnek. Ez nem tréfa. Sokan vannak, akik számára az Édenkert éppolyan hely, mint Dömös vagy Rákospalota, õsünk egy Ádám nevezetû pacák volt, akinek isteni csoda folytán kivették a bordáját, ebbõl lett õsanyánk, aki megkívánta az almát, s ezért (mert így folytatódik a néma gondolatsor) a nõk a bûnösök. Sok pofon és megaláztatás rejlik e mögött a tévesen értelmezett információ mögött. A nõi nem mai napig tartó lenézése és

elnyomása: a tudatlan, vétkes asszonyok, akik az okos, hûséges, de gyenge férfiakat a bûnbe rántják. S mivel itt a minden ízében hamis alma-ügyre rátelepszik még az elvakult férfigõg is, már azon sem gondolkodik el senki, hogy miért éppen a nõ volt szomjas a tudásra, s nem az eszére büszke férfi? Miért a nõnek hiányzott a Tudás, miért neki hiányzott a megismerés -s miért istennõje s nem istene van a bölcsességnek, mind a héber, mind a görög, mind pedig a távol-keleti kultúrákban?

Az idióta férfigõg és hiúság átkódolta az õsi információt -s ezért az alapvetõen félreértett alma-história vérben és könnyben elképzelhetetlen mennyiségû szenvedést okozott a nõi nemnek. És ez csak az egyetlen "alma" szó. A kofának gyümölcs, a vallásos embernek a félreértések halmaza, s aki belepillant a Bibliába, látja, hogy nincs is benne az alma. Újabban azt is mondjuk, hogy "almás". Almás lehet egy terv, egy elképzelés, egy célkitûzés -sõt, véleményem szerint almás lett mindaz, amit az alma szó jelképez. 2. A szavakra, mint valami õskövületekre, rárakódott sok évezred rögeszméje, divatja, félreértése; az emberek agyonhazudták, bepiszkolták õket, s ma már nem is tudjuk, hogy valójában mit jelentenek. Még egy ilyen megfogható példánál, mint az alma, nincs nagy eltérés, de abban a pillanatban, amikor már az élet nagy kérdéseirõl van szó, a botrányos helyzet nyilvánvalóvá válik. Vegyünk egy sorsformáló alapszót: Hit. Mondjuk, valakinek beszélsz a hitrõl. Ha muzulmán, akkor azt "hiszi", hogy Allahhoz fûzõdõ kapcsolatáról beszélsz. Számára a római pápa és Luther Márton és a Hit Gyülekezetének minden tagja teljesen hitetlen. Viszont egy katolikus pap számára egy mohamedán, de még egy Luther Márton is hitetlen, mert nem hisz abban, amiben -szerinte -egy "hívõ" hisz. Õ tehát mások hitét tévhitnek tartja, olyannyira, hogy, mondjuk, egy Húsz Jánost vagy egy Giordano Brúnót el is éget. A hit nevében. Luther azért lázadt föl a római katolikus egyház ellen, mert úgy vélte, hívei nem hisznek valójában a hitben: pénzért árusítják a megváltást.

Hogy e mögött a mondat mögött hány millió halott van a mai napig, s ha csak az írországi helyzetre gondolok, hány embert fognak még megölni a jövõben: a szám felbecsülhetetlen.

Ha kimondom azt, hogy "hit", lesz, aki testvérének érez, lesz, aki halálos ellenséget lát bennem, s lesz olyan is, aki elmaradott hülyének tart. De lépjünk tovább. Sokan úgy értelmezik: van a hit, és van a tudás. És ezek egymást kizárják, mert vagy hiszek, vagy tudok. Amit ez ember tud, az száz százalékig biztos. Amit azonban csak hisz, az lehet, hogy úgy van, lehet, hogy nem -nem biztos. Ez már egy újkori, modern szemlélet, s ezért sok esetben azt mondjuk: én ezt nem hiszem, hanem tudom! Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy ez már nem egy bizonytalan elõérzet, vagy sejtelem bennünk, hanem megcáfolhatatlan tudás. Igen ám, csakhogy ezzel is baj van! Sokszor kiderül ugyanis, hogy amit az ember tud, az nem bizonyos. Még akkor sem, ha azt "hiszi", hogy bizonyos. Sok ezer példa közül egy: az emberiség úgy tudta (s aki lemaradt az újkori matematika és geometria eredményeitõl, még ma is úgy tudja), hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. Ez olyan nyilvánvaló és száz százalékig biztos (volt), mint az, hogy az alma: az alma. Csakhogy jött Bolyai és Lobacsevszkij, az új matematika és fõleg az új fizikai kísérletek, s kiderült, hogy a tér görbe, s ezért a két pont közötti legrövidebb út nem egyenes, csak az ember "hitte" így: valójában amit õ egyenesnek vélt, az a görbületnek egy olyan pici szakasza, ahol nem látszik még a görbület. De görbe. Ma már a tudósok így tudják, így irányítják a rakétákat is -de ez csakis a tudósok tudása, az egyszerû emberek még ma is abban a tévhitben élnek, amiben Eukleidész, hogy legrövidebb út: az egyenes.

Vagyis a tudás éppúgy lehet tévtudás, ahogy a hit tévhit. És a tévtudást éppúgy a tévhit tartja életben, mint a hitbeli tévedést, s mindkettõ ellen nehéz és veszélyes küzdeni.

Az utóbbi évszázadban számtalan ilyen száz százalékosan bizonyos, "hótziher" tudományos tétel semmisült meg és leplezõdött le, hogy a tudás éppolyan bizonytalan és korfüggõ, mint az emberi eszmélés bármilyen fajtája. S mivel az új tudás éppúgy üldözte a régi tudást, ahogy az új vallás üldözte a régi vallást, az is kiderült, hogy a Tudomány ugyanolyan korlátoltan viselkedik, mint az általa lenézett vallások. Tehát ha egy tudóssal beszélek a tudományáról, ajánlatos tudnom, hogy õ amelyik tudományban hisz -például ha pszichológus, freudista-e, avagy jungiánus. Óriási különbség van közöttük! Az egyik materialista, a másik idealista -de egyik sem nevezné saját ismereteit hitnek, pedig valójában mindkettõ az, mert egyik sem felel meg a szigorú értelemben vett tudományosság kategóriájának. (Freud elájult, amikor megtudta, hogy tanítványa, Jung hitehagyott lett, s egy életen át éppolyan engesztelhetetlenül gyûlölte, mint ahogy egy katolikus gyûlölt egy reformátust a harmincéves háború idején.) Van, aki azt mondja: "De hát amit látok, amit megszagolok és megfogok, az tényleg van! Abban nem kell hinnem, mert abban bizonyos vagyok!" És erre azt feleli nemcsak minden metafizika, de ma már a tudományos fizika is, hogy igazából csak káprázat és hiedelem az, amit látsz, szagolsz és megfogsz! Élnél csak röntgenszemekkel, tapintanád az energiát, érzékelnéd a rezgéseket, akkor tapasztalnád valójában, hogy durva érzékszerveid szuggesztióját vélted valóságnak. Az anyagi világ csak a hétköznapi embernek olyan, amilyen, s neki is csak addig, amíg nem lesz misztikus vagy tudós. Egy tudós bemegy a laboratóriumába, s amit az utcán még megfogható anyagnak vélt, arról kiderül, hogy káprázatos csoda; nincs teste, nem

lehet megtapintani, nem lehet látni. Rezeg, de hogy "mi", azt nem tudni: a megfoghatóság az "anyagnak" a legkevésbé valóságos tulajdonsága -mert megfoghatatlan. Vagyis érzéki benyomásaink azért tûnnek valónak, mert hiszünk bennük. Ez közös hitünk -talán a legközösebb hitünk. Ezért is veszedelmesek a drogok, mert hatásukra ebbõl a közös hiedelembõl váratlanul kiesünk s átlépünk egy másik "hitbe" vagy "valóságba" , amely addig tart, míg a mámor el nem oszlik. De egy

kvantumfizikusnak nem is kell drog -tudja, hogy amit érzékeivel tapasztal, az nem a valóság, hanem a látszat. És ez még nem minden. Száz ember elõtt kimondod azt a szót, hogy hit -és ekkor a különféle lelkekben még a következõ jelentések is felvillanhatnak: Csak úgy hevenyészve: "Milyen vallású vagy?... Ha az én hitemet vallód: testvér, ha más hitét, halálos ellenség!... Szeresselek vagy gyûlöljelek?... Apám hitt az Istenben, mégis megölték!... Anyám nem hitt az Istenben, és hosszú, boldog életet élt!... Imám beteljesült... Imám nem teljesült be!... Hittem és meggyógyultam!... Hittem, és mégis beteg maradtam!... A hit becsapás: csak a tudás az igazi!... Hit az, amit a templomban éreztem gyerekkoromban!... Jézuska a képen a mennyekbe száll... Hit az, amivel hitegettek... A hit: téveszme!... A hit: a láthatatlanban való fogcsikorgató bizalom!... Hiszek benne -de nem nagyon!... Neki van hite, nekem nincs... A hit: a képzelet mágiája... Önszuggesztió... Agykontroll... Elõször hiszek, aztán tudok... Soha semmiben nem hiszek... A hit: a primitív emberek mankója... A hit: veszedelmes õrület! Az emberiség zömét különféle hitek miatt kínozták és ölték meg!" Sorolhatnám tovább. A szó mindenkinek mást jelent. Még az azonos felekezeteken belül is állandó hitviták vannak. Régi nóta ez. A dráma nemcsak Allah és Jehova, Jehova és Jézus vagy Jézus és Mohamed, de Mohamed, Jehova vagy Jézus "hívei" között is több mint egy évezred óta feszül. És ez csak egyetlen szó.

Mi van a többi szóval? Mi van, ha két szót mondok? Vagy egy egész mondatot? Na mármost, így beszélgetni egyszerûen lehetetlen!

Én mondok valamit, s te mást értesz alatta. Vagy fordítva: mondasz nekem valamit, s én másra gondolok, mint te, mert ugyanarról a szóról más tapasztalataim vannak. Sõt észre sem veszed, hogy bennem egészen más élmény születik meg, mint amilyen élményt közölni akartál velem. Nem veszed észre, hogy félreértelek. Kártyázni sem lehetne akkor, ha te más lapot vélnél piros ásznak, mint én, ha a betûrõl azt hinnéd, hogy durchmars, s ha arról a szóról, hogy "adu" nem ugyanarra a színre gondolnál, amire én. Márpedig, sajnos, mi így beszélgetünk egymással. Nemcsak a mondatainkat -a szavainkat is másképpen értjük. Szegény Nietzsche már százhúsz évvel ezelõtt azt kiáltotta, hogy: "Hiába azonosak a szavaink, ha tapasztalataink nem közösek!" Nem értjük egymást. Ez még nem is lenne baj. A baj az, hogy állandóan félreértjük egymást. Karinthy Frigyes azt tervezte, hogy tisztára mossa a legfontosabb szavainkat, s ír egy Új Enciklopédiát. Sajnos ez nem jött létre. Azóta nemcsak a beszédnek, az írásnak sincs sok értelme, mert mindenki a saját magán szótára szerint értelmezi nemcsak a mondatokat, de a szavakat is, és -ahogy Rejtõ Jenõ mondaná -nem lehet minden szóhoz egy közlekedési rendõrt állítani. 3. Hogyan születtek a szavaink? Aki ez embert alulról -az anyagi testbõl -eredezteti, úgy véli, hogy valami kölcsönös megállapodás történt: egy-egy primitív néptörzs tagjai megegyeztek abban, hogy a makogást, mekegést és fütyülést valamilyem módon értelmezik: ezentúl például az összetartozás ismerõs érzésére nem azt mondják, hogy mek-mek,

vagy brumm-brumm, nem is vonítanak, hogy vauu vagy úúúú vagy miaúúú... hanem azt mondják: szeretlek...

Feltéve, ha az õsmajom magyar volt. Az angol õsmajom azt mondta: / loveyou, honey. Aki azonban az embert fölülrõl -a szellemibõl -eredezteti, azt mondja, hogy a nyelveket föntrõl hoztuk le. Olyan élményeket fejezünk ki velük, amelyek a szellemhazánkban szavak nélkül is nyilvánvalóak -de amit ott látsz s megélsz, azt itt, a tárgyi világban különálló jelekké kell bontani. Hangokká, szavakká. Ezeket hívjuk jelképeknek. Az élet nagy szavainak isteni eredete van -ahogy már írtam -, s az emberlét legnagyobb szellemi teljesítménye azoké az õseinké volt, akik a szavakat "lehozták" magukkal a megnyilvánuló világba. A szavak, vagyis a jelképek a szellemhazánkból erednek. A név nem a két lábra emelkedõ majom, hanem a megtestesült emberi-isteni szellem mûve: a nyelv az emberiség történetének legnagyobb és legintelligensebb alkotása. Nagy népeknek nemcsak nagy tanítói, költõi és tudósai, de elsõsorban és mindenekelõtt nagy nyelvük volt. Mélyre látó, sûrû, mindentudó nyelvük, olyannyira, hogyha csak néhány szót megértünk ezekbõl a nyelvekbõl, a szentírás sok ezer oldalnyi tanítását is pótolhatjuk velük. Aki megérti, mi az a szeretet, az megértette a négy Evangélium lényegét. Aki megérti, mi az a dharma, az megértette a Védákat. Aki megérti, mi az a tao, annak már nyilvánvaló az egész távol keleti hagyomány. Nem minden nyelv ered azonos mélységbõl. Ahogy az emberek között vannak bölcsebb s ihletettebb lelkek, a

nyelvek sem erednek azonos mélységbõl. Szerencsénkre a magyar egy, a nagyon mélyre látó, szakrális

csodanyelvek közül. Mitõl szakrális egy nyelv? Elsõsorban az analógiás érzékenységétõl. Ez azt jelenti, hogy az egymással látszólag távol lévõ fogalmakat összelátja: mint szõlõszemek a fürtön, úgy ragyognak egymás mellett a közös kocsányon függõ, azonos gyökû szavak. A szent nyelv egybe látja azokat a fogalmakat, amiket egy szegényebb nyelv nem így lát nem látja, hogy ezek titkosan összefüggenek-, és ezért külön külön szavakat talál rájuk. Így például a magyar egyetlen szóban fejezi ki, hogy az Univerzumnak fényeredete és fénytermészete van -hogy a Mindenség: fény -mert azt mondja: Világ... Világít... Világosság... Világ... s hogy ez egyúttal látás kérdése is, mert azt is tudja, hogy nemcsak a gyertyának, de szemünknek is világa van. A vakra azt mondják: világtalan. Aki nem tud arról, amit most elmondtam, az lelki értelemben vak , azaz: nincs világa, mert hiányzik belõle a világosság. Sötétségben él -azaz: káoszban. A világ ugyanis világosság, s lényege a rend -a sötétség világtalan és világosságtalan, s lényege a zûrzavar. (Hogy jobban érezd: a "sötétség világa" nyelvünk legszebb ellentmondása: a sötétnek is "világosságra" van szüksége, hogy egyáltalán legyen. Valódi "világa" a gyertyafénynek van amelynél látunk.) S az, hogy a világ nemcsak létezés, de látás kérdése is, már a legmélyebb spirituális titkot rejti magában. Vagyis hogy a látás nem passzív érzékelés (nem csak a külvilág hat rám), hanem aktív

teremtés is. A látással teremtem a látványt. Errõl szól Albert Einstein modern fényelmélete is, amely szerint a fény nem más, mint az anyag abszolút állapota (ezért meghaladhatatlan a fénysebesség). A magyar nyelvû Bibliában a világteremtõ Isten nem azt mondja -mint például az angolban vagy németben -, hogy "Legyen fény!" (Light -Licht), amibõl aztán lesz a világ (World -Welt), hanem hogy "Legyen világosság!"... "Legyen Világ!"... Vagyis hogy ez nem két különféle valami, hanem egy! A világosság világot teremt!

A világosság megszûnésével megszûnik a világ is. Arany János gyönyörû Hamlet-fordításában a lelkifurdalástól megvakult király a "light! light!" helyén azt üvölti, hogy: Világot! Világot!" Mert e három: világ, világosság és a látás, egy. Fénybõl van a Világegyetem. Ezt a néhány lefordíthatatlan szót csak azért bocsátottam elõre, hogy érzékeltessem sokszor használt s elkoptatott szavaink gazdagságát... Nem hiszem, hogy egy angolnak jelentene valamit, ha azt mondanám neki, hogy "worldless"... hogy a "világnélküliség" azt jelenti, hogy valaki nem lát. Magyarul beszélni olyan, mint az óceánban úszni. Fogalma sincs az embernek, milyen mélységek fölött lebeg. 4. Mi hát a hit? Mit rejt ez a szó, hogy hit? Ha kimondom, hogy hit mire gondolok? A hit hívséget, hûséget jelent. A hívõ ember a hûséges ember -a hitetlen: hûtlen. Az Ótestamentumban, mely a hit és hitetlenség hatalmas drámai története, csupán egyetlen helyen kerül említésre ez a szó. Minden sora a hit drámájáról szól, de nem beszélnek róla. Isten hosszú monológjában azt mondja Izraelnek: A sziklát, aki szült téged, elhagytad, És elfelejtetted Istent, aki nemzett téged... És szólt: Elrejtem elõlük arcomat, És meglátom, mi lesz a végük. Mert felforgató nemzedék ez, Gyermekek, akikben nincsen HÛSÉG. (HIT) Vagyis azt mondja az Isten, hogy a belõlem való gyermekeim

hûtlenek lettek hozzám. Ezt jelenti a nem híves. Eddig "látták arcomat", mégis hûtlenek lettek. Mostantól fogva nem látnak majd. És elõtte még azt is mondja, hogy olyannak adták oda magukat, nem ismernek. S itt jön a legfontosabb: hûséges az ember csak olyasmihez vagy olyan valakihez tud lenni, akit ismer! Az ismeret megelõzi a hitet! Az ismeret nélküli hit: vakhit. Ez nem úgy mûködik, hogy ha rendíthetetlenül hûséges vagyok, elõbb-utóbb jutalmul megismerem azt, akihez hûséges vagyok. .. hanem úgy, hogy elõször megismerem, elõször látom, és felismerem... s csak ezután következik a nagy kérdés: vajon hûséges leszek-e hozzá, vagy sem? Vajon hiszek-e benne? Hûséges híve maradok-e, vagy sem? Rajtam áll, hogy hívõ (hívséges, hûséges) leszek-e, vagy hitetlen (hûtlen). Ismeretlenhez nem lehet hûnek lenni! S fordítva: a hûtlen-hitetlen ember elõtt Isten "elrejti arcát" vagyis, mivel alkalmatlanná vált a megismerésre, meg is szûnik benne: elfelejti, amit már jól tudott, nem emlékszik rá, az örök tudás "elrejtõzik benne", lelkének tudattalan mélyrétegébe merül, ahol már nem látja, nem tud róla, nem ismeri. Az ateisták között sok olyan embert ismerek, akinek van valami bensõ istenélménye, csak a vallások hiedelmeit nem fogadja el. És sok olyant, aki minden istenfogalmat tagad, nem azért, mert még nem jutott el az élményig, hanem azért, mert már elfelejtette. Nem volt hû az élményéhez.

A tudást akkor állították szembe a hittel, amikor az már régóta nem hit volt, hanem vakhit. Ez a mai napig tartó félreértés sok évszázados keserû tapasztalaton alapszik, amely nem is alaptalan. A tudatlanság

ugyanis nem a hitnek, hanem a vakhitnek a jellemzõje, s mivel az emberiség régóta csakis a vakhitet élte s tapasztalta meg, s a valódiról fogalma sem volt, azzal, amit hitnek vélt, szembeállította a tudást, s teljes joggal, mert nemcsak arról van szó, hogy a vakhitbõl hiányzik a hiteles tudás, de ráadásul kizárólag a tudás képes leleplezni, hogy nincs mögötte az égvilágon semmi, csak félelem, rögeszme, babona és bálványimádás. A tudomány nem a valódi hit, hanem a hiedelmek és a vakhitek ellen harcol, és sajnos, mivel a valódi hit már a biblikus idõktõl fogva egyre felismerhetetlenebb lett s a vakhit minden vonalon egyre általánosabbá vált, a fürdõvízzel együtt a gyereket is kiöntötte. Évezredes élettapasztalatok deformálták a hit szó valódi értelmét. Próbáljuk kiemelni a romok alól s megtisztítani ezt a gyönyörû fogalmat. Odáig már eljutottunk, hogy a vakhit és a nem-ismerés összefügg. Ez benne van a szóban is: vakon csak olyasmiben hihetek, amit nem látok. De hogy mûködik a valódi hit? Hogyan mûködik a "látó" hit? Ahogy írtam: a valódi hitet megelõzi a megismerés. Elõször ismerem -egész lényemmel -, s csak utána dõl el: hûséges maradok-e hozzá, vagy sem. (Érdemes elgondolkodni azon, hogy az Istenrõl való tudás minden kultúrában megelõzte a racionális és kézzelfogható tapasztalatokból született felismeréseket. Miért van az, hogy az õsi hagyományok elõbb foglalkoztak a szemmel nem láthatóval, a transzcendenssel, a szellemivel és az istenivel, mint a létküzdelem hétköznapjaival? Miért van az, hogy a természetbe

hajított õseink nem a zabálással, vadászattal, hajlékteremtéssel kezdtek elõször törõdni, hanem az élet örök értelmével, a lélekkel és a morállal? S ha így van -mert így van -, vajon melyikünk a "primitív"?) Ha az isten-élményt mélylélektani értelemben vizsgáljuk, akkor itt egy mindent megelõzõ Én-élményrõl van szó.

Az ember rádöbben arra, hogy "Isten szelleme" lakik benne. Ráébred valódi, halhatatlan, egyetemes Énjére, az Atmanra, a Selfre, a benne élõ Látóra, Krisztusra... az Önvalóra... sokféle neve van, a lényeg: hogy a legmélyebb énismeret: Isten-ismeret. Saul, amikor a damaszkuszi úton rádöbbent arra, hogy ki is õ valójában, leesett a lováról, és hosszú ideig "másfajta" tudatállapotba került. Megélte és megismerte, hogy Krisztus akit kívül üldözött -benne van. Ekkor azonban még nem volt "hívõ". Csak megismerõ. Hívséges hívõ akkor lett belõle, amikor ehhez a minden tapasztalatnál mélyebb önfelismeréshez a haláláig hûséges maradt. Akárhogy üldözték, fenyegették, halálra ítélték és megölték amit egyszer tudott, azt tudta: nem volt hajlandó megfeledkezni róla, hogy lelke mélyén ki lakik. Nem volt rezzenéstelen a "hívsége", meg-megingott néha, de a végén mégis elmondhatta, hogy "a harcot megharcoltam...". Hitünket nem a veszedelmek rongálják, hanem fõleg a hétköznapok: a legmélyebb Önmegismerés a földi hétköznapok során megromlik, korrodálódik, s ami a legdöntõbb: az ember egója, ez az egyetlen életre létrejött, halandó szerepe, amely az istenélmény hatására háttérbe szorult s "elájult", mindenáron vissza akarja szerezni hatalmát, s az esetek nagy részében ez sikerül is neki: a hûség és a hûtlenség kivétel nélkül minden embernek, még a szenteknek, jógiknak és bölcseknek is alapvetõ drámája. E nélkül a mindent megelõzõ "Én-élmény" nélkül azonban valódi hit nincs. Nincs kihez hûnek lenni! Nem tanhoz, nem dogmákhoz, nem testületekhez, nem képzeletünk

füstjébõl az égre szállt "istenképhez", hanem egy alapvetõ primordiális -megismeréshez vagyunk hûek. Nem arról van szó tehát, hogy "higgyél benne, s akkor majd elõbb utóbb megtudod", hanem arról, hogy amit már ismertél, ahhoz maradj hûséges. És mivel Fensõbbrendû Énünk egyben sorsunk tudója is -ezért a hit minden esetben nemcsak a "jobbik énünkhöz", de a vállalt

sorsunkhoz való hûséget is jelenti. Többek között ezt szimbolizálja a kereszt, melyet az egónk semmiképpen nem akar hordozni. A sorsterheknek csakis egy magasabb Én-tudat látja az értelmét -az ego soha. Sõt le akarja vetni magáról minden erejével. Az ego nem akarja a sorsot élni, mert az minden esetben nehéz. A hûség tehát nemcsak igazi valónkhoz, de sorsunkhoz való hûség is. Lélektani értelemben ennyit jelent a hit. Nem egy tan "elfogadását", nem, azt hogy rábólintunk valamire, hogy "így igaz", nem egy egyházhoz való érzelmi tartozást, nem azt, hogy részt veszünk a rítusokban, gyónunk, áldozunk, és ott ülünk a misén, hanem teljes átvalósulást, olyan alázatos belesimulást magasabb Valónk akaratába, amelyet csakis egy hûséges szolgálatra nevelt egóval lehet megvalósítani. A tudomány a külvilág, az istenhit az ember belvilágának megismerése. A vakhit pedig egyik sem -mert nincs benne megismerés. Ahogy a tévtudásban sincs. S még annyit talán, hogy e nélkül a bensõ Én-élmény nélkül éppúgy nem létezik egyetlen hiteles vallás sem, ahogy buddhizmus sem létezik a megvilágosodás (szatori) élménye nélkül. Aki nem tud arról, hogy Isten lelke benne van, annak hite-hûsége lélektanilag nem lehet hiteles. (Hit-hiteles; íme, még egy szõlõszem! Érdemes meditálni a hiteles szón!) Az nem hit, hanem bálványimádás. A bálványimádás azt jelenti, hogy lelkem tudattalan tartalmait vetítem az égre. A halványnak nem az a lényege, hogy faragott szobor, hanem az, hogy öntudatlan, "világtalan" emberek teremtménye. Egy halványban nem lehet valóban hinni -azaz: hûségesnek lenni hozzá -, pontosan azért, mert a magasabb

tudatosság, a "hiteles" önismeret hiányzik belõle. A bálványt öntudatlan erõk szülik s tartják életben, amíg lehet. Mik ezek az öntudatlan erõk? Az egyik a félelem. Vagyis, hogy a menekülõ ember védõernyõt vetít magának az égre, káprázatból szõtt apukát, aki nem engedi õt bántani.

A másik: a hatalomszomj. Az az "isten", amelyet az ego teremt: az én istenem, a te istened, a mi istenünk, az õ istenük, a népek istene, olyan, mint szülõje, a hatalomszomjas ego: gyûlöli a másik egót, gyûlöli más népek isteneit. Egyének és fajok háborúi, mások elitélése, legázolása, elpusztítása ölt itt vallásos formát -ilyenkor a saját zavaros lelkünk által teremtett "istennek" azt a szerepet szánjuk, hogy mohóságunkat igazolja s az erkölcsi felelõsség terhét levegye rólunk. Az ilyen, mélyre zuhant, bálványimádó, fanatikus vakhitek az ember és a világ lezüllésének tünetei, eredetükben nemes eszméknek elkorcsosult, torz formái, kiüresedett, lélektõl elhagyott zombik, amelyek nemcsak a más vallású istenek híveit pusztítják, de azokat is, akik saját vallásukon belül az eredeti tisztaság értelmét és fényét fönn akarják tartani. Minden vakhit elsõsorban a saját hiteles híveit öli meg: ennek utolsó példáját a "kommunizmusban" tapasztalhattuk meg. Régebben úgy vélték, hogy az utolsó idõk vallástalanok lesznek. Nem így van. Az utolsó idõk álvallásokkal vannak tele. Aki azonban õrzi még hûségét ebben a zuhanó korban, azt is tudja, hogy csak a hamis isteneknek van alkonya. 5. Akiben ez az Én-élmény csak egy percre is fölvillant, tisztában van azzal, hogy ez nemcsak egyéni, hanem egyetemes élmény is. Az atman (self) nem "külön" van, hanem a világgal egy. Nincs muszlim Én és zsidó Én és római katolikus és görög-katolikus és református Én... Az Én a látható s a láthatatlan világgal is egy. Belõle való, s ezt az egységélményt úgy õrzi magában, mint ahogy egy fénysugár

is tudja, hogy egy a fényforrással. A hiteles Én-élmény: egységélmény. Nemcsak azzal a látható "természettel" van egységben, ami a földi embert körülveszi, hanem azzal a spirituális-lelki természettel is, ami a fizikai világban nem érzékelhetõ.

A forrással való összekötöttség élménye, amikor egy napsugár nem dõl be annak a hiú téveszmének, hogy neki önfénye van, hanem hûséges ahhoz a meggyõzõdéséhez, hogy az õ fénye a Nap fénye és ereje, s ez nemcsak passzív tudást, hanem végtelen hatóerõt is ad. Ezt nevezzük a hit erejének. Egyedül gyenge vagyok. De mindennel együtt mérhetetlenül erõs. Ez nem mágia. Ez nem a gondolatnak, érzésnek, képzeletnek a varázshatalma. Ilyesmi ugyanis az egónak is van! Ahogy álvallása, áltudása és vakhite, úgy mágikus képessége is van. Vissza is él vele, sajnos. A hit ereje nem egyéb, mint hûséges ráhangolódás az univerzális energiára: ezek azok a csodák, amelyeket, jézusi kifejezéssel, nem "magam " csinálok, hanem az egész Mindenség -a Teremtõ Atya cselekszik általam. "Nem én kiáltok, a föld dübörög!" -mondja a költõ, s ez a hit csodáinak a magyarázata. A példánknál maradva: az egyetlen napsugár lehívhatja magához atyjának, a Napnak az erejét, s azzal gyógyít. 6. A hindu hagyományban -az emberiség legalaposabban kidolgozott metafizikájában -a hitet úgy hívják: sraddhá. Sravana azt jelenti: hallás, "meghallása" a tannak. Srávaka azt jelenti: "halló", "figyelõ" -õ a tanítvány. Sravanam: "meghallani" az Isten dicsõségét. Sruti: amit az ember hall -ez a Védáknak a neve. A Védák ugyanúgy születtek, mint a mi Evangéliumaink: hallók hallották a természetfeletti világból. ("Akiknek fülei vannak-hallják" -mondja Jézus.) Sruti a zene is -mélyebb értelemben azt jelenti, hogy

ráhangolódás. Mert nemcsak te hallod, amit a zenész játszik -õ is azt játssza,

amit valahonnan hall. Sruti-doboznak hívják azt a verkliszerû hangszert, amiben a zene megszólal. És most a cél érdekében egy hatalmasat ugrok: a hit szó latin gyökerébõl eredt az angol fidelity, s ha egy hangerõsítõn vagy hangszórón azt a feliratot látod, hogy "hi-fi", ez azt jelenti, hogy ez egy olyan szerkentyû, amely a valóságos hangzást a leghûségesebben adja vissza. Az ilyen doboz egy nagyhitû szerkentyû. Nem torzítja a valóságot. Tökéletesen rá van hangolódva. Mint egy igazi hívõ: magas hûségfokon adja vissza az eredeti Hangot. A gépek nyelvén azt mondja: "Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd... Úgy zenélek, mint az eredeti, láthatatlan zenekar!... A zenekar szól bennem!" Az ilyen "hi-fi" gép még abban is hasonló az igazhitû emberhez, hogy nemcsak tökéletesen hallja az adást, hanem amit hall, azt hûen is adja vissza. Ha valami elromlik benne, már nem "hi-fi"... hitetlen lesz. Torz lesz. Recseg-ropog. Nem értek a technikához, de bizonyos vagyok benne, hogy egy ilyen berendezéshez elvileg az kell, hogy az anyagokban rejlõ tehetetlenséget, ellenállást, "önzést" kiküszöböljék -minél finomabb az elve s az anyaga egy ilyen "sruti doboznak", annál hûségesebben hangolt -annál pontosabban rezonál a "központi adásra". A hi-fi a technika világának Hívõje. 7. Számomra ez a hit szó jelentése.

Ha kimondom, ezt értem alatta.

Arra a kérdésre, hogy hívõ vagyok-e, a válaszom az, hogy -mint mindannyian -hol igen, hol nem. Az emberlét hatalmas drámája a hûség és hûtlenség küzdelme. Az egónak a harca ez isteni Énünkkel, a mindennapos nehéz döntés, hogy sorsunkat éljük-e, vagy önzõ életünket. Jézusi nyelven szólva: "Az én akaratom legyen-e meg, vagy a tiéd, Atyám?" Ez alól a dráma alól senki nem kap felmentést. Péter, a kõszikla, háromszor árulta el a hûségét, a zsoltáros Dávid és a Biblia nagyhitû hõsei is számtalanszor tették, az énakarat még Jézusban is fölmerül, s a halála pillanatában úgy véli, hogy az Atya lett hûtlen hozzá: "Én Istenem, miért hagytál el engem?!" Az a haldoklás legnehezebb szakasza, amikor a lélek átéli a hûtlenség iszonyát. Hatalmas dráma ez. Mivel itt nem valamiféle dogmához s nem egy emberhez való hûségrõl van szó, a hûtlenség állapotában nem elfelejtjük, amit tudtunk, nem kételkedünk, s nem azt mondjuk: "Lehet, hogy az egész még sincs így?", hanem egónk félelmében vagy mohóságában átveszi lelkünk fölött az uralmat, s ilyenkor az történik, ami Péterrel is történt: sírunk. Péter sírógörcsöt kap. Zokog. Ezt a sírást hívják "lelkifurdalásnak". Mert itt az ember nem egy tant, nem egy mestert, nem egy elméletet vagy egy testületet árult el, hanem az üdvét. Lényegében önmagát. A boldogságát. Élete igazságát. Magasabbat az alacsonyért. Örökkévalóságát egy pillanatért. A hitetlenség nem kételkedés -hanem árulás.

Nagyanyámnak nagyobb hite volt, mint nekem.

Hûségesebb volt, mint én. Nem azért, mert több könyvet olvasott Istenrõl, hanem mert puhább volt az egója. Átlátszóbb. Szelídebb. Alázatosabb volt. Odaadóbb. Szolgálatra neveltebb. Egyszóval: bölcsebb. Tudott fejet hajtani a sorsa elõtt. A keservesen nehéz sorsa elõtt is. És nem kétségbeesetten, hanem derûsen. Mosolyogva. Nagyanyám "hi-fi" volt. Talán azért volt ilyen -nem tudom biztosan, csak sejtem -, mert sokkal többet szenvedett, mint én. Lélekjelenlét 1. Egy léleklátó rabbi azt mondta, hogy életében két-három alkalommal minden ember meglátja az Istent. Nem hosszabb ideig, mint egy szempillantás. Meglátja, még rá se döbben, mi történt... máris eltûnik. És elfelejti. Sõt, rendszerint észre sem veszi. Nem tudja, hogy Õ volt az. A jelenség olyan villámgyors, hogy a lomha lélek nem tudja exponálni, s az emlékezet fotópapírján nem marad semmi nyoma.

De mindenki volt már egy elsuhanó másodpercig a szó tökéletes értelmében boldog, mindenki szeretett, mindenki átélte, mi az, hogy Jó, mi az a gondviselés, mi az, hogy nincs félelem, nincs halál, nincs unalom, zaklatottság, kielégületlenség, sóvárgás, gond. Csak felhõtlen, ragyogó, határtalan Élet van. Egy cikkanás, rövidebb, mint egy szemrebbenés -a szürke lét hirtelen színessé válik, és leírhatatlanul örömtelivé -, s aztán eltûnik az egész. És visszatér a sápadt szorongás, a nyugtalanság, visszatérnek múltunk kísértetei, aggodalmunk a jövõ miatt -visszatér a józan ész csodátlan uralma. Hová tûnik az élmény? Szétpukkan, mint egy színes szappanbuborék? Nem. Lesüllyesztjük oda, ahová nemcsak a szent, de a kellemetlen élményeinket is eldugjuk: mélyen-mélyen a tudatunk alá. Honnan veszi a bölcs, hogy ez minden emberrel így van? Elsõsorban onnan, hogy nagyon sok embert ismer, nemcsak kívül, de belül is, mert ez a dolga. Lelát a lélek mélyére, s megpillantja a sötétben az elmerült élményeket. Ott vannak lent, a sûrû iszapban, s néha-néha, rendkívül nehezen ki is tudja emelni ezeket a kincseket, s megmutatja: nézd, barátom, milyen csoda rejlik benned! Ezek ritka pillanatok. Egyébként nem is lehetne beszélni senkivel ilyesmirõl, ha valahonnan nem tudná, mi az a boldogság, önfeledtség, félelemnélküliség, szeretet... Mindezeket meg kellett tapasztalnunk valaha, különben nem tudnánk, mirõl van szó. Az igazán nagy dolgokat, igenis, minden ember megkapja valamikor.

Néha a gyerekkorában, néha késõbb, vagy elõzõ életében valamennyiünk mögött sok-sok élet élménye él -s késõbb ezeket elfelejtjük. Kiesik tapasztalatainknak körébõl, mert rácáfol az életünk; gyenge lángocskák ahhoz, hogy a szélvihar el ne

lobbantsa õket. S mégis, ha azt mondod valakinek: "boldogság"... valahol pislákolni kezd benne az elfelejtett élmény, s ha nem is tudja, de sejti, hogy mirõl beszélsz. Valami emléke van róla. Már átélte. Volt már boldog, ha csak egy másodpercre is, mert ismeri az élményt. Az õsi hagyomány azt állítja, hogy mi az Istent elfelejtettük. Platón azt mondja, hogy nem emlékszünk rá. A görög "igazság" szó, amely az Evangéliumnak is egyik fõszava (aletheia) szó szerint azt jelenti, hogy "nem elfelejtés", s ez az istenélmény egyik jellemzõje. Mózes is, Jézus is azt mondják: hûtlenek lettünk hozzá. A hinduk azt mondják: elaludtunk, s nem róla álmodunk. Ez számomra, színházi ember számára a legszebb metafora: azt álmodjuk, hogy nincs Isten. Pénzrõl, hatalomról, kéjrõl, gondokról, örömökrõl álmodunk -Istenrõl nem. Csakis akkor pillantjuk meg, ha fölébredünk. A görög a lélektannal, a zsidó az erkölccsel, a hindu a tudatállapottal magyarázza, de lényegében mindhárom ugyanazt mondja. 2. Van egy japán szó: ken. Olyasmit jelent: "élmény". Ezt az élményt a keleti harcmûvészetek mesterei idézik elõ a tanítványaikban. Megjelenik a mester elõtt egy kezdõ, a tanítványa akar lenni, és ha a mester látja, hogy alkalmas rá, egy különleges lélektani "trükkel" elõidézi benne azt az élményt, amely véglegesen csak akkor lesz az övé -több évtized múlva -, ha õ is mesterré válik.

Ez egy villámszerû élmény. Egy pillanatig tart. Csodálatos pillanat ez: ennyi ideig mindenki lehet zseni.Valóban olyan, mint amikor éjszaka villámlik, s kék-fehéren felizzik az egész táj; ilyenkor messze látunk, felismerjük a várost, hegyek távoli gerincét; értelmes lesz minden, világos és megnyugtató -s aztán újra sötét lesz, és nem látunk tovább az orrunk hegyénél. A hasonlat pontatlan, mert a dolog fordítva mûködik: élünk egy valónak tûnõ világban, s hirtelen valami különös okból szétpattan és eltûnik a valóságnak tartott díszletvilág... felébredünk s rádöbbenünk, hogy az egész csak álom volt... Aztán elalszunk, és folytatjuk az álmodást. Ekkor visszatérnek nemcsak az álomlények és az álomhelyzetek, de a félelmeinket is ugyanott folytatjuk tovább, ahol abbahagytuk. Legfeljebb -nagyon szerencsés esetben -visszavisszük magunkkal az ébredés élményét, s ilyenkor már az üldözõnkrõl sejtjük, hogy olyan nagy kárt nem tehet bennünk, hiszen csak álom az egész. Bizonyára ismerõs élmény: álmodban tudtad, hogy álmodsz, s innen kezdve már nem is volt olyan nyomasztó az álmod. Ilyesmi a ken is. Egy pillanatra felébreszt, és utána visszaalszol. Mi az, ami fölébreszti az alvót? Általában valamiféle kíméletlen sokkhatás. Az álmodót meg kell rendíteni ahhoz, hogy világából -amelyet valóságosnak vél -kitépje magát. Szelíd vekker nincs. Csak fölrázó vekker van. Hogy ez a harcmûvészeknél hogyan történik, nem tudom. A zenben ma is az a rend, hogy ha meditáció közben látják a mester segítõi, hogy az ébredõ tanítvány visszaalszik, fejbe kólintják egy bottal.

Ez egy szent bot, a kjoszakú, amely nagy tiszteletben áll a meditálok körében.

A váratlanul megvilágosító élményt nevezzük lélekjelenlétnek. Mindenki megélte, hogy hirtelen bajban az egója lebénul, és föladja a játszmát, valódi Énje azonban átvette az irányítást, s nagy nyugalommal megoldja a helyzetet. A lélekjelenlét azt jelenti, hogy jelen van a lelked. Egyébként nincs jelen. A lélek hol a tegnapon rágódik, hol a következõ percen, egyszerre százfelé figyel, s ezerféle benyomást szelektál, miközben egy éppen felszínre bukkanó érzelmi hullám át is színezi a zavaros állapotot, amely zaklatott, szomorú, bizakodó, rémült, tompa, szorongó, aszerint, hogy a háborgó energiák örvényébõl mi ragadta el éppen... Szólnak hozzád, s nem vagy ott... Szólsz, és nem azt mondod, amit gondolsz... hallod magad kívülrõl, s nem értesz egyet magaddal... még mondod, de tudod, hogy most csak viselkedsz... nagy erõfeszítésedbe kerül, hogy arcodszemed ne azt tükrözze, ami bensõdben kavarog... Máshol vagy. Belehallgatni egy emberi lélekbe, amikor nincs jelen, olyan, mintha egy egész kórházra való elmebeteg fecsegését hallgatnád: száz hang, és mindegyik mást üvölt. Abban a pillanatban, amikor beáll az itt és most állapota, az elmebaj leáll. A pánik megszûnik. Ez a lélekjelenlét. 3. Beszéljünk egy kicsit errõl a lélekjelenlétrõl, mert valójában ebben a szóban rejlik az a bizonyos "élmény", amit keresünk. Ha keleti mester lennék, most nem szólnék róla semmit, hanem villámszerûen felidézném benned, de sajnos nem vagyok mester ráadásul eszközöm nem a kard, hanem az írott szavak, amelyeket

kénytelen vagyok egyenként felfûzni elõtted, mint a gyöngyszemeket, s csak a folyamat végén pillanthatod meg, hogy mi az a gyöngysor, ami megjelenik majd.

Haladjunk hát gondolatról gondolatra, azaz: araszoljunk elõre a lomha idõben. Elõször is az "itt" és "most" pillanatát nagyon nem szereti az egónk. Ezért leszünk nyugtalanok, ha valamire figyelnünk kell, ha koncentrálni vagy meditálni akarunk. Amikor egyetlen pontra, egyetlen "ittre" szûkül a figyelem, viszketni kezdünk, s amikor azt parancsoljuk magunknak, hogy "azonkívül, ami most van, semmi sem fontos, sem a befizetetlen számlák, sem a nyitva felejtett ajtó, sem az átcikázó gondolatok és ötletek és nyugtalanító érzetek... Szóval, amikor megkíséreljük leállítani tudatfolyamatainkban az örökös változást, az egónk lázadni kezd, mert nem tûri, hogy térben ne futhasson innen oda (nem szeret egy helyben ülni!) és hogy idõben leszögezzék egy megállított pillanathoz, hogy ne lehessen más, hogy ne változzon benne és körülötte minden, hogy ne távolodhasson valamitõl, s ne robogjon valami felé, még akkor is, ha tudja, hogy amit el kell hagynia, az a fiatalsága, s ami felé halad, az a halála, akkor is: változni akar! Sem itt, sem ott nem jó az egónak, sehol és sohasem jó neki! Élete legnagyobb szerelmét öleli éppen, két szeme csukva, de lelki szeme már az óráját nézi: mit kell majd csinálnia öt perc múlva... És megnyeri a fõnyereményt, de amikor rádöbben, hogy az adót levonták belõle, bosszús lesz és nem boldog... Az ego nem tud leállni. Mint az óra: ketyeg. Lüktet. Kattog. Örök mozgásban, változásban, átváltozásban él, s még a legszorultabb helyzetében is mûködik valami életösztönnél is mélyebb meggyõzõdése, hogy jobb lesz máshol, és jobb lesz ezután. Mert valójában az egónak mindig rossz.

Van, amikor kicsit rossz, van, amikor nagyon rossz. Nóti Károlynak, az ismert humoristának Romániában játszották egy darabját, kapott érte ezer lejt egyetlen nagy bankjegyben, s mivel attól tartott, hogy hamis, bevitte egy bankba, s azt kérdezte: -Tessék mondani, jó ez a pénz?

A hivatalnok alaposan megvizsgálta, majd savanyú mosollyal azt mondta: -Elég jó. Ha megkérdezik, hogy vagy, a legõszintébb válasz, még optimális esetben is ez: -Elég jól. Az ego soha sincs igazán jól. Valami mindig hiányzik neki, s ez a hiány ûzi, hajtja. Még akkor sem áll le, amikor nagy öröm éri. Nincs olyan nagy öröm, hogy leálljon. Valami mindig piszkálja, valami mindig kell neki, s nem tud egy vágya úgy beteljesülni, hogy abból ne hiányozna még valami: rendszerint a lényeg. Ha valamit kap, úgy érzi, nem elég; ha valaki szól hozzá, átnéz a válla fölött, hátha jön még más is, s ha jön még valaki, az sem az "igazi". Az ember a halandóság foglya. Az ego egyetlen életre született, s a földi lét, amibe belemerült, az a változások világa. A változás pedig addig tart, míg be nem teljesül valami, s mivel soha semmi sem teljesedik be, a változás is állandóan tart. Amikor a szellem anyagba merül, amikor megtestesül, egy olyan létrendbe lép, ahol a tér és az idõ uralkodik. De ezek csak szavak. A lényeg a változás. Tér azt jelenti, hogy mozog, forog, tágul, szûkül, mászik, lüktet, az idõ pedig ugyanezt, csak más élményhez kötve: az "öröklét" szellemi méhe megreped, kiárad belõle a gyors átváltozásba süllyedt teremtménye, és elkezd érni, dúsulni, öregedni és fõleg: átváltozni. Az idõ, ha lelassul, térré fagy, a tér, ha mozgásba lendül, idõvé alakul, a lényeg a szüntelen átváltozás, amely sohasem tud megállni, kielégülni...

semmi sem maradhat úgy, ahogy van, el akar jutni valahová, de nem tud, mert elõtte szétesik, csakis azért, hogy másképp újra összeálljon... és forog, forog a teremtés, mint a ringlispíl, nem lehet leszállni róla, mert ez a karma kereke, amit magunk

forgatunk. Ebben a szüntelen forgásban, áramlásban, rezgésben és átváltozásban, vagy ahogy ma mondják, "pörgõs életben" jelen nincs. Ez csak egy szó. Egy elvont fogalom, valójában nem létezik. jelenleg éppen írok, de ez csak azt jelenti, hogy egy gondolatfolyamban állok, próbálom szavakba fagyasztani azt, ami tudatomban már régen eliramlott, s várom, hogy mi jön még a jövõmbõl felém. De még egy ezermilliomod másodpercem is folyamatos változásban van: a jövõ múlttá válik, anélkül hogy jelen lenne. Életünk olyan, mint egy filmszalag, amelyben nincsenek állóképek. Amikor megszületünk -vagyis szellemhazánkat elhagyva a megnyilvánulás világába belelépünk -, sajátos, földi sorsra tervezett elmét és áramló tudatot alakítunk ki. Szükségünk is van rá, mert így lépünk bele a térbe és az idõbe. Testünk lesz, mellyel lélekben azonosulunk, s ez a test öregedõ test, elmúló test, változó test, éppúgy, mint ahogy a "világ" is, amely ezentúl körülvesz bennünket, szüntelenül változik, vagyis múlttá teszi a jövõjét. Megállni nem tud, mert az a halál. Se a szív, se az agy, se az elme, sem a gondolat, sem az érzelem nem tud megállni, mert akkor az egésznek vége. S ez a lényeg. Ahogy az ember képtelen levegõ nélkül élni, mert megfullad, úgy az ego sem tud megtorpanni és mozdulatlanul állni, mert meghal. Számára ez a vég. Ahogy a testünk levegõt, vizet és táplálékot vesz magához, hogy éljen, úgy egónk tudata idõt szív be, idõt iszik, idõt eszik, s

ha ezt nem teheti: elpusztul. Ezért kerül pánikba az ego, ha meg kell állnia. A meditáció célja: az elme mûködésének, rezgésének (csittavritti,

ahogy a hinduk nevezik) a leállítása. Ilyenkor az egóra rájön a fulladás érzése. Inkább rohan, inkább száz helyen van egyszerre, inkább zaklatott, ideges, nyugtalan és feldúlt, mintsem hogy megálljon -mert akkor vége. Minél erõsebb az egónk, annál jobban iszonyodunk a nyugalomtól, mert úgy érezzük, a létünket fenyegeti. Mégis vannak pillanatok, amikor az egónk elájul. Amikor elménk nem "rezeg", s én-tudatunk lebénul. Tetszhalottá válik. S ekkor váratlanul az történik, hogy az eszméletlen ego s a megvakult és kiüresedett tudatunk helyén megjelenik egy másik, fölényes és biztos látás, egy idõtlen és végtelenül nyugodt, szinte rebbenetlen Tekintet -s ez nemcsak lát, de ugyanakkor cselekszik is -vagyis a tudni és a tenni egyidejû számára -, s az egész problémát, amitõl a tanácstalan ego elájult, néhány fölényes és magabiztos mozdulattal elintézi. Ez a lélekjelenlét. Semmi köze az Itt és Mosthoz. A lélekjelenlét transzcendens állapot. Idõtlen. A Lélek lát és cselekszik ilyenkor, aki örökkévaló. Az ember ekkor egy magasabb dimenzióba lép át, a szellemi dimenzióba, ahol nincsen idõ. Nincs benne volt, van és lesz. Nincs idõ. A szó, hogy lélekjelenlét, nem azt jelenti, hogy a lélek a "jelen" idõállapotába került, vagyis megállt, mint egy elromlott óra mutatója -hanem azt, hogy a Lélek JELEN van. Eddig nem volt jelen.

Csakis az ego volt, õ pedig nem tudott "jelen" lenni, mert örökké rohant. Nem is tudtunk róla, hogy lelkünk van, arról meg különösen nem, hogy ez a tökéletesen elfeledett Lélek, ha jelen van, a nehéz sorshelyzetet, amelybõl az egónk öngyilkos módon kiájult, végtelen nyugalommal megoldja. A Léleknek ugyanis nincs ideje. Mivel az Örökkévaló gyermeke, ezért örökké Van. Más dimenzióban él, mint ahol a múlt-jelen-jövõ folyama sodródik. És ezért a Lélek számára a volt is van -és a lesz is van. Most fáj neki, ami sok éve történt, s most éli meg, ami csak késõbb lesz, mint aki beleolvas egy regény végébe. Robogsz az országúton, hirtelen szembejön egy meggondolatlanul elõzõ autó... elfog a félelem, az iszonyat, az egész lényedet markába szorítja a rettenet... s aztán történik valami: hirtelen megszáll egy olyan különös nyugalom, amelyet sohasem ismertél... s biztos kézzel és félelem nélkül olyan mûveleteket csinálsz a kocsiddal, amelyeken késõbb magad is elképedsz; átrohansz az útpadkán, átugratsz egy keskeny árkot, beleszaladsz egy erdõbe, de úgy, hogy kikerülöd a fákat, majd visszakanyarodsz az országút felé, de nem futsz rá, hanem óvatosan, hogy ne penderülj meg, fékezel, ügyesen kormányozol, miközben jobb kezeddel finoman és erõteljesen hátranyomod a melletted ülõ útitársadnak, mondjuk, a gyermekednek vagy feleségednek a vállát... Vigyázol rá... Tenyeredbõl sohasem tapasztalt erõ és nyugalom árad... Végül megállsz... Állsz... lefulladt motorral... s még csak nem is vagy megdöbbenve. És eltelik néhány perc, míg újra visszatér a félelmed, elfog a

remegés, s most már visszaemlékezve, csodálkozva tapasztalod, hogy itt egy olyan feladatot oldottál meg, amelyre "hétköznapi" tudatoddal képtelen lettél volna. Emlékezetedben -sokszor még évek múlva is! -visszajátszod az elmúlt pár pillanat "katasztrófa-filmjét", s döbbenten látod, hogy mennyi mindent észleltél egyetlen másodperc alatt, s ezzel együtt hány virtuóz mûveletet hajtottál végre... vagyis az észlelés és cselekvés

teljesen egyidejû volt benned... s ami a legkülönösebb: nem féltél. Ha megmaradsz a "hétköznapi" tudatod szintjén -már nem élsz. Talán a feleséged vagy a gyermeked sem. Ha benned marad a félelem és az iszonyat görcse -már nem élsz. Egy másféle tudatállapot s egy másféle lelkiállapot kellett ahhoz, hogy életben maradj. Ez a ken. Ez a lélekjelenlét. Egy pillanatnyi "megvilágosodás" -emberfeletti tudatállapot: lelked, azaz Önvalód egy pillanatra jelen volt, átvette sorsod felett az uralmat, elintézte az elintézhetetlennek tûnõ gondodat, s aztán eltûnt, mint a jó "tündér" -aki azért kapta talán ezt a nevét, mert ilyen tünékeny. (A tündérek tünékeny tünemények.) Azt mondják az utólag magyarázgató nagyokosok, hogy itt nem történt egyéb, minthogy vegetatív idegrendszered vette át az uralmat, a benned lévõ állati ösztön. Mint minden materialista magyarázatban, ebben is ott van egyrészt az a rondaság, hogy lefelé érvel, s azt magyarázza, hogy állatként jobban mûködsz s bölcsebb vagy, mint emberként -másrészt az a féligazság, hogy a ken élménybe valóban beleszólt az ösztön is, mert ha a tudat kikapcsolódik, akkor az emberalatti és emberfeletti lényünk veszi át a dolgok irányítását. Ezt jó tudni. Vagyis mit? Az, hogyha egy cselekvés spontán, még nem jelenti azt, hogy lélekjelenlét. Ez a különbség, amit jól ismernek a bölcs mesterek. Hogy a tudat pillanatnyi kiiktatásával éppúgy lehet valaki egy isteni Lélek, mint egy gátlástalan vadállat.

Egy sértésre is lehet spontánul felelni -azonnal belerúgok -, de az ilyen gátlástalan visszahullás nem az állat, hanem sokkal inkább az elvetemült ember ingerülete, amelyet "gonosznak"

nevezünk. Az állat nem gonosz. Az öncélú gyilkolást, a bosszút és mások elpusztításának kéjét az állat nem ismeri. Szadista állat nincs. A szeretetlenségnek és hatalomszomjnak erre a fokára nem tud zülleni: ilyesmire csak az ember képes. De mindezt csak zárójelben mondom. Az igazi lélekjelenlét állapotában -amelyet mindenki ismer, s amelyet a bölcs rabbi szerint kétszer-háromszor mindenki megél az ember nemcsak a bõrét menti, hanem hirtelen olyasmiket is megtud, amiket eddig nem tudott. Visszatérve az elõbbi helyzethez: tudja például, mire gondol a szemberobogó autó vezetõje. Tudja, mire gondol a mellette ülõ társa, a mögötte haladó kocsi vezetõje (anélkül, hogy hátranézne!) tudja, mit mûvel majd a fák között, holott sohasem járt még autóval erdõben. Tudja azt is, hogy most meghal-e, vagy élni fog. Tudja azt is, hogy ami most történik vele, az véletlen e, vagy sorsszerû. De ennél jóval többet is! Azt, hogy Isten segíti-e, vagy sem. Hogy a szellemvilág segítõi jelen vannak-e, vagy sem. Sokan hangokat hallanak ilyenkor. Tanácsokat, sugallatokat: "Erre menj! Arra menj! Ennek meg kell történni!..." Az õrangyalokról való tudás ebbõl a tapasztalatból ered. Ami pedig a legkülönösebb élmény, s amit még sohasem élt át: hogy nincs benne félelem. Egész életében félt és szorongott, hogy valami baj lesz -és most, hogy itt a baj, a legnagyobb baj, ami csak emberrel

történhet, hogy meghal õ is, a kedvese is: nem fél! Miért? Mert jelen van a lelke -Önvalója, aki halhatatlan.

Nincs félnivalója, mert nem halandó. Amíg a lelke jelen van, addig örökkévaló, sebezhetetlen és elpusztíthatatlan. Nem lehet neki ártani. Nem halhat meg, mert ahol most van, az már a "túlvilág". Ezért nem fél. A ken: túlvilági élmény. Ezért gyakran másféle csodákkal is párosul. Csak néhányat sorolok fel: Elmúlik egy betegségünk... Olyasmit mûvelünk, amit egyébként nem tudnánk: nagyobbat ugrunk, olyan óriási súlyt emelünk fel, amelyet normális körülmények között meg sem bírnánk mozdítani... Olyan tulajdonságok, képességek bukkannak fel bennünk, amelyeket születésünkkor nem hoztunk magunkkal: bátorság, nyugalom, erõ, az összefüggések zseniális átlátása... Olyan megértések, érzések és átélések, amelyeket eddig nem ismertünk... tévedhetetlen emberismeret... jövõbelátás.. . és sorolhatnám tovább a ken csodáit, amelyek nem egyebek, mint az isteni váratlan betörése a hétköznapi tudat lefokozott világába. Ez a ken. Sajnos nem tart sokáig. S még nagyobb kár, hogy idõvel elfelejtjük. 4. A Mester egy pillanatra megéleti tanítványával a szíve titkát, s innen kezdve tudja, hogy amit keres, benne van. Azt mondja: "Figyelj! Érzed? Látod? Éled?... Ez vagy te!... Az elkövetkezendõ éveid arról szólnak majd, hogy ami most felbukkant belõled, azt felszínre hozd! Most eltûnt -de ott van! Sok idõbe és fáradságos munkádba kerül, míg igazi lényedet megvalósítod! Most üzent a mélybõl! Kopogott, mint rab a föld alatti börtönbõl:

Itt vagyok!... Szabadíts ki!... Az üzenetre azért volt szükség,

hogy tudd: kivé leszel majd utad végén! Ennyit akartam mondani. Nem tudom, az olvasás közben fölvillant-e benned ez a szavakkal leírhatatlan élmény. Ha igen, akkor jól írtam. És ha most összegyûjtöd saját ráébredésed emlékeit, magad is látod, milyen sok közöttük az, amit nem a halálveszély vagy sorscsapás okozott, hanem a mûvészi élmény. A valódi mûvészet az embert megrendíti és halhatatlanságára ráébreszti. Amelyik mû ezt nem teszi meg: nem mûvészi alkotás. Az ember a szépségtõl s az igazságtól megrendül. A mûvész: mester, aki nézõjét, hallgatóját vagy olvasóját Hamvas Béla szavaival -"isteni származására ráébreszti". Ha egy versbõl, zenébõl, színházból, egy dalból vagy egy regénybõl hiányzik a megrendítõ érzés -biztos jele, hogy alkotója nem az igazi mûvészek rendjébõl való. Beavatatlan. Mi, ma élõ szóiparosok, megélhetés-bûvészek, vásári önmutogatók és divatkirályok ritkán vagyunk képesek arra, hogy a mûvészet eredendõ feladatát teljesítsük. Panaszkodunk, leírjuk, amit mindenki amúgy is tud, intellektuális divatcikkeket gyártunk, bevádoljuk az életet -ébreszteni nem tudunk. Nem kell veszélyes karambol egy "ken" élményhez. Az ihletett muzsika, a valódi színház s az igazi könyv is fölébreszthet a hétköznapi élet zaklatott, értelmetlen és halálos álmából. Egyszerû asszony 1.

Kedves Katinka néni! Levelét így kezdi: "Én csak egy egyszerû asszony vagyok..." Errõl szeretnék írni, errõl a "csak" szóról. Az én szememben "egyszerûnek" lenni, nem "csak", hanem a legtöbb, amit ember elmondhat magáról. Tudom, hogy manapság nem így tartják. Ma úgy vélik, minél nagyobb tudású valaki, annál bonyolultabban látja a világot, elméletek egymást cáfoló gazdagságában, s az emberi nagyságról is azt hiszik, hogy az rendkívül látványos és komplikált. Úgy vélik, minél nagyobb mûvész valaki, annál csillogóbb, elvontabb és érthetetlenebb. Ezzel szemben az igazi tudás: egyszerû. Az igazi mûvészet egyszerû. És az igaz ember is egyszerû. Ne feledje, Katinka néni, az "egy" az Isten száma, s ezért a mi gazdag nyelvünkben az "egyszerû" azt is jelentheti, hogy "istenszerû". Az egyszerû ember az, aki legjobban hasonlít Istenhez. Figyelje meg, Isten, ha szól, milyen egyszerûen beszél. Azt mondja: "Legyen világosság!" Azt mondja: "Ne ölj!"... "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!"... Azt mondja: "Ne aggodalmaskodjatok a holnap felõl, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl. Elég minden napnak a maga baja"... Azt mondja: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól"... Százezer kötetben próbálták bemutatni Istent, akit olyan bonyolultnak és titokzatosnak tartottak, hogy a nevét is tilos volt kimondani. Jézus pedig így szólt:

"Isten: szellem és valóság."

Ennyi. Ha az Isten szanszkrit nyelven beszélt, még egy szót hozzátett: Ananda. Azt jelenti: boldog. Szat-csit-ananda: vagyis Istent az ember az értelem, a létezés és a boldogság élményében találja meg. De gondoljon Buddha "négy nemes igazságára", vagy Lao-ce tanítására és magára Lao-cére, az "Öreg gyermekre", akinél egyszerûbb lény nem járt még a Földön. Vagy gondoljon Krisna gyönyörû tanítására, amely csak azért tûnik számunkra nehéznek és bonyolultnak, mert nem ismerjük a szavak valódi jelentéseit. S ha ismerjük is, az a baj, hogy mi már csak fejjel értjük õket, a szívünkkel nem. A szavakat nemcsak fejjel, szívvel is érteni kell. Ott születtek ugyanis, ahol az élet születik s lüktet bennünk: lényünk közepében. Õseink, amikor saját szívükbe néztek, vagy a Mindenség szívébe, ahol az Egy Isten él -s ki tudja, van-e a két "szív" között különbség -, mindig a végsõ igazságot keresték, és ezek az igazságok egyszerûek voltak. Isten igazságai egyszerûek, s bármilyen sokszínû a teremtés, a világ is egy: világegyetem. Aki ennek az Egynek a vonzásában él, vagyis aki hûséges Istenhez, az egyszerûen él, egyszerûen gondolkozik és egyszerûen fejezi ki magát. 2. Manapság ez kiment a divatból. Azért írja, hogy "én csak egy egyszerû asszony vagyok", mert ebben van valami szégyellni való: nem vittem semmire, lemaradtam, nincsenek iskoláim, egyetemeim, nem vagyok eléggé olvasott, intelligens...

Az eszmény még a múlt században is a nagy tudású, mûvelt ember volt. Az egyszerû emberek arra törekedtek, hogy gyermekeik tanuljanak, s elvégezzék az egyetemeket. A mi családunkban is: nagyanyám még eperjesi hentes felesége, apai nagyapám pedig kisbéri lakatos volt. Nemcsak szakmájuk volt "lent", de a hely is, ahol születtek: kisvárosban éltek egyszerû életet. Anyámat azonban már hegedülni, énekelni taníttatták, nagyapám pedig mindkét fiából mérnököt nevelt. Mérnökök, sõt fõmérnökök lettek, "vitték valamire", belõlem pedig, az unokából "híres" ember lett, aki könyveket, színdarabokat ír, s néha föltûnik a televízióban is. S ahogy visszanézek, látom, hogy egyre inkább: "eltörpésedtünk". Anyám bölcsebb volt, mint én, s nagyszüleim pedig emberóriások voltak, mahatmák, akiknek erejéhez, életbölcsességéhez, emberi nagyságához nem is hasonlíthatom sem magamat, sem a szüleimet. Közel száz esztendõt élt nagyanyám és nagyapám is -mindketten "egyszerû" emberek voltak -, és ha összevetem arcképüket a sajátommal, összeszorul a szívem: két óriási egyéniség néz rám az elsárgult képekrõl, az én arcom az övékhez képest jelentéktelen. Ez nem csak az én tapasztalatom. Ha valaki régi képeket nézeget, családi albumokat, szembeszökõ, hogy az arcok mennyire jelentéktelenné váltak. Ugyanerre a megállapításra jutunk, ha a falvak lakóinak képeit nézegetjük, régi fotókat, néprajzi albumokat. Õseinkhez képest mintha "elsenkisedtünk" volna. Ott állnak elõttünk gyönyörû, sorstól megmûvelt, barázdált arcokkal, önérzetes, lélekteli szemekkel, merész profillal, büszke bajusszal... s ott van mellettük az én szánalomra méltó "igazolványkép-jellegû", tésztaarcú fotóm; keresem a szemeimet, nem néznek sehová, nem tükröznek semmit, csak valami riadt, erõtlen nyugtalanságot...

Hamvas Béla ezt úgy írta le, hogy elõször voltak a Valakik, aztán jöttek az Akárkik és végül a Senkik. Az én nagyanyám például még "Valaki" volt. Õ kezdte így a mondatot, ha valamilyen hibámra figyelmeztetett: Lehet, hogy én csak egy egyszerû asszony vagyok, de te viszont egy nagy marha vagy! (Látja, ennyire szeretett!) Közben sokféle történelmi tapasztalatunk született.

Az elsõ, hogy a tanulás, a gimnázium és az egyetem nem oda vezetett bennünket, ahová azt a mi "egyszerû" nagyszüleink megálmodták. Az iskolákban -ritka kivételektõl eltekintve -nem minõséget oktattak, hanem mennyiséget. Nem arra tanítottak, hogyan légy bátrabb, hûségesebb, becsületesebb, igazabb, derekasabb, megbízhatóbb, erõsebb, boldogabb, derûsebb, tisztességesebb ember -hanem mennyiségi "ismereteket" töltöttek a fejekbe. Könyvtudást. A tantárgyak között az emberi lét magasabb és örök céljai elsikkadtak. Nem élni tanítottak, hanem érvényesülni. Kiderült -fájdalmas ezt kimondani -, hogy "mûvelt" ember is lehet hitvány. Hogy az iskolák és az egyetemek nem óvták meg az emberiséget attól, hogy egészen mélyre süllyedjen: öljön, háborúzzon, raboljon, kapzsi legyen, mohó, önzõ, gátlástalan, törtetõ, gyáva, gyûlölködõ, rosszindulatú, aljas... A régi, polgári illúzió, hogy a "tudás nemesít", már a múlt században kipukkadt. Kiderült, hogy az a fajta tudás, amit oktattak, nem nemesített. Új jelszó jött divatba: "A tudás -hatalom!" Nemesítés helyett hatalom. Technikát fejleszt (fõleg haditechnikát), ipart, bankrendszert, közlekedést, s mindenféle technológiát soha nem látott színvonalra emel -az ember azonban elsivárosodik, lélektelen lesz, sorstalan, boldogtalan, s a legutóbbi idõkben pedig már attól kell tartani, hogy embertelen is. Hatalmat akar, minden és mindenki fölött. A kultúra haldoklik, Katinka néni. Az, hogy az emberiség a napról napra veszélyesebb körülmények

között egyáltalán él, annak köszönhetõ, hogy vannak még közöttünk egyszerû emberek, akik hordoznak magukban valami alapvetõen emberit: hogy igazat kell mondani például, hogy nem szabad

másokat eltaposni, sõt tisztelni kell, hogy dolgozni kell és nem lopni, hogy tisztességesnek kell maradni, akkor is, ha ez régen kiment a divatból, s a közéletet eluralta a gengszterizmus. Nagyapámnál egy napig nem maradhatott olyan hentessegéd, aki nem mért pontosan, s ha véletlenül õ maga rosszul adott vissza, zárás után visszavitte a vevõnek a pénzt, mert nem tudott volna aludni. Nagyapa úgy érezte, hogy nemcsak a vevõivel, Istennel is el kell számolnia. Anyám, aki már nem volt ilyen mélyen vallásos, ugyanezt nem így élte meg, sõt õ már tanúja volt annak a kornak, amikor az emberek egymást megölték és kifosztották, és "államosították" -ellopták például a nagypapa hentesüzletét is, aki ebbe belehalt -de azért ott maradt lényében az öröklött "reflex", hogy az emberekhez jónak kell lenni, meg kell érteni õket, és akin csak lehet, segíteni kell. Én már egy gengszter-világ gyermeke voltam. Ma is abban élek. (Nem így nevezi magát a világ, erre mindenféle "izmus" van forgalomban, a kommunizmustól, emberarcú szocializmustól a demokráciáig -de az egyszerû embereknek ez gengszterizmus: viszolyogunk ettõl a világtól, amelyben élünk.) Ha van unokája, tudja, mirõl beszélek. Egy olyan világban kell felnõnie, ahol a tisztességes embert hülyének tartják. Megoldhatatlan nevelési gondot jelent nekünk az, ha erkölcsre neveljük a gyermekünket, életképtelenné tesszük. A pénz tébolyában él a világ, amely manapság nemcsak az erkölcsbõl, de a józan észbõl is kivetkõzött. Pénzért minden megengedhetõ: a rablás, a gyilkosság, a háború, sõt az egész földi élet kiirtása is. Azt a fura dolgot is tapasztalhatta, Katinka néni, ahogy valaha a mûvelt ember volt az eszmény, akire felnéztünk, ma már a gazdag

ember az, lehet mûveletlen vagy mûvelt, ostoba vagy okos, elvetemült, önzõ és hitvány -az embert manapság nem az minõsíti, hogy kicsoda, hanem hogy mennyi pénze van. Arra a kérdésre, hogy mi akarsz lenni, a gyerekek túlnyomó része azt feleli: gazdag.

Sok pénzhez pedig emberséges úton nem lehet jutni. Mindehhez csak annyit: spirituális értelemben nem az tesz valakit gazdaggá vagy szegénnyé, hogy mennyi pénze van. Így csak a materialista gondolkodik, illetve az a sok évszázados világbotrányt igazolni akaró álvallásos felfogás, amely szerint a szegények üdvözülnek. Azt hirdették, hogy a kereszténység a szegények vallása, s úgy tüntették fel: ha valakinek nincsen pénze, az a mennybe jut. Valójában azonban ez is lelki kérdés: az ember azzá lesz, amivé teszi magát. Az a hatalom uralkodik benne, aminek odaadja magát. "Gazdag" az, aki a pénznek odaadta magát, belevarázsolta a lelkét, s mint egyetlen életcéljával, azonosult vele. Nem kell, hogy sok pénze legyen. Elég, ha csak sóvárog utána. "Ahol a kincsetek -ott a szívetek", s a gazdag ember a szívét helyezte abba a rögeszmébe, hogy a pénz boldoggá teszi. "Szegény" pedig az, akinek nem fontos a pénz -akkor se, ha van neki. A lelki értelemben vett szegény úgy megy bele a nagy vagyonba, s úgy jön ki belõle, hogy meg sem érinti: lepereg róla, mint a liba tolláról a víz. A Himalája hóborította lejtõin még a múlt században is lehetett találni meditációba mélyedt szent remetéket, akik jogilag még mindig India dúsgazdag emberei voltak, csak nem kellett már nekik a gazdagság. Amikor úgy vélték, hogy betöltötték az ashrama dharmát (úgy fordítanám, hogy "szociális kötelezettség", bár a jelentése mélyebb: a sorsnak azt a részét jelenti, amelyet a társadalomban kell megélni, s ami az õ esetükben egy gazdag ember sorsa volt), fogtak egy batyut, egy kulacsot és egy tálkát, magukra tekertek egy szárit, elköszöntek a családjuktól, és fölmásztak a magas

hegyek istenközeli magányába. Ott is maradtak, halálukig. Én még ismertem olyan dúsgazdag rokonokat, akiknek hozzátartozója ilyen remeteként élt valahol Nepál havas sziklái között. Ráadásul ez a saddhu nemcsak szédítõen vagyonos volt, de nagy tudós is; híres atomfizikus. Utolsó éveit azonban már Istennek szentelte.

Úgy lépett ki a palotájából, mintha sohasem lett volna az övé. Jogilag persze övé maradt minden, de soha senkinek nem jutott eszébe, hogy egyszer még visszatér a hegyekbõl, s eldobva a kis alamizsnás tálkáját, szétüt az örökösei között. Utóbbi jelenet csak az én elvetemült írói képzeletemben játszódott le, amely a gazdagságnak már csakis azt a beteg és közveszélyes változatát ismeri, amely jelenlegi korunkat meghatározza. Maga Jézus is egyszerû ember volt, és egyszerûek voltak a tanítványai is. A korának csúcsán álló intelligencia, a szupermûvelt rabbik, fõpapok és filozófusok, a tanult szellemi vezetõk és írástudók, akik gyermekkoruktól kezdve az írásokat bújták, nem értették õt. Ott állt elõttük Jézus Krisztus -a Messiás, akit kétezer éve vártak, s aki mostantól kezdve meghatározta az emberiség jövendõjét -és fogalmuk sem volt arról, hogy kicsoda. Már akkor baj volt az írástudókkal. Mai szóhasználattal "orbitális hülyék" lettek. És ekkor Jézus elindult, és olyan tanítványokat gyûjtött maga köré, akik egyszerû emberek voltak. Ezeket kezdte tanítani a legnagyobb titkokra. A legegyszerûbben. Példabeszédekkel. Ha nem értették a mesék értelmét, újra elmagyarázta nekik. Még tömörebben, még egyszerûbben. Olyan példázatokat mondott nekik, amik számukra ismerõs élethelyzetek voltak: pásztorok, halászok, gazdák és szolgák, szõlõmûvesek, apák és fiúk történeteit mesélte el -nem "ideológiára" nevelt, ahogy manapság szokás, hanem életre. Ha a szeretetrõl beszélt, s azt tanította, hogy "az szeret igazán, aki életét adja a barátaiért", akkor oda is adta az

életét értük; tanítványai a Golgotán értették meg igazán, mi az a szeretet.

Az egyszerû ember azt mondja, amit él, és azt éli, amit mond. Egység van benne, nem kétség. Ez aztán a legritkább dolog, hogy egy ember, akiben annyi gondolat, érzés és erõ lüktet, aki állati ösztönökkel teli halandó testében él, aki egyszerre hallja szellemhazájának hívását, lelkének rettegését, szervezetének kínját, környezetének zûrzavarát, gyûlöletét és ordítását, akiben élet és halál küzd minden pillanatban, hogy egy ilyen ember egyben legyen önmagával, s azt élje minden sejtjével és egész valójával, ami benne az Egy Isten akarata. Tanítómesterem, amikor azt kérdeztem tõle, mi a "hit", azt válaszolta: "Azonosulás -teljes meggyõzõdéssel." Vagyis: egységélmény, s hogy ezt átélje valaki, ahhoz "egyszerû" embernek kell lennie. A titok benne van a magyar szóban: Egy. Amire mi azt mondjuk, egyszerû, arra az angol azt mondja: simple. Szimpla. Ezt mi nem így értjük. Az egyszerû ember nem szimpla, hanem gazdag, érett lélek. Istenszerû. Ha olvassa a Bibliát, látja, hogy Jézus is egyszerû ember volt, s amikor valakihez beszél, sohasem érezni hangjában a lenézést. Soha nem érezni azt, amit a bennünket megszólító nagy tudású s fõleg hírneves vagy hatalommal rendelkezõ ember hangjából érzünk: hogy lenéz minket, hogy lehajol hozzánk, mint a törpékhez, s úgy szól, mint aki hülye gyerekekkel beszél. Kicsit hangosabban is, mintha még süketek is lennénk. A fölhalmozott intellektuális mûveltség súlya alatt gyakran

összeroppan az ember eredeti egyszerûsége, és gõgössé lesz.

Lenézi embertársait, ha ügyes álszerénységgel palástolja is. Ezzel szemben Jézus "isteneket" lát az emberekben. S úgy is szól hozzájuk, még a kínzóihoz is, mint aki istenekkel beszél. Tisztelet szól a hangjából, még akkor is, amikor a legförtelmesebb tudatlansággal szembesül. Tisztelettel szól Pilátushoz, s amikor kínzója durván üti s rúgja, azt mondja neki: ha nincs igazam, mondd meg, s ha igazam van, miért versz engem? Tanítványait sem fölülrõl lefelé neveli. Nem azt gondolja, hogy "én mindent tudok, ti semmit, de én most lehajolok hozzátok, s mint az elmaradott, buta gyerekeket, tanítani foglak titeket!" -hanem azzal kezdi tanítását, hogy "Én bennetek vagyok, s ti énbennem!" Az egyszerû ember a másik embert lényének mélyén egyenrangúnak látja. Senkit nem néz le, de senkire sem néz fel. A tisztelet: kölcsönös. Az istentisztelet nemcsak azt jelenti, hogy tiszteljük az Istent, hanem azt is, hogy az Isten is tisztel bennünket. Ha én valakiben nem érzem a tisztelet hangját, azzal nem tudok beszélgetni. De ez fordítva is igaz: csak akkor tudok beszélni valakivel, ha tisztelem. Ha nem tudom tisztelni, az azt jelenti, hogy nem is látom õt, s akkor nem tudom, kihez beszélek. Ha valakibõl csak az ostobaságot, rosszindulatot, gõgöt, hiúságot és önzést, egyszóval ha csakis a hibáit látom meg, az azt jelenti, hogy nem ismerem õt valójában, lelke mélyére nem látok, és az ilyen találkozás csakis felszínes lehet. Igyekszem is hamar befejezni az ilyen beszélgetést, még akkor is

-sõt fõleg akkor -, ha én vagyok a hibás.

Én most nem látom a szemét, Katinka néni, de ha személyesen találkoznánk, s érezném, amit a levelébõl, hogy tisztel engem, de én viszont nem tudnám tisztelni Magát, hamar abbahagynám a beszélgetést. Vaknak erezném magam, aki ha elindul a Maga világában, minden értékeset és szépet leverne. Tisztelet nélkül csak legázolni tudunk valakit. Azt írja, szeret az "élet nagy kérdésein gondolkodni", hát akkor gondolkodjunk most együtt. Én azt tapasztaltam -kíváncsi vagyok, hogy Maga hogy van ezzel -, hogy minden kapcsolatom akkor romlott meg, amikor valamilyen oknál fogva megromlott benne a tisztelet. Ha valakit nem tiszteltem, s õ nem tisztelt engem: vége volt mindennek. Ha a gyerek nem tiszteli a szüleit, ha a papa, mama nem tiszteli a gyerekét, ha a feleség nem tiszteli a férjét s fordítva, ha a férj nem tiszteli a feleségét, és egy barátság eljut odáig, hogy megszûnik benne a tisztelet, akkor ezeknek a kapcsolatoknak valójában végük van! Formálisan tarthatnak még lélekben már nem. Ilyenkor már nem látjuk egymást. Ott, legbelül már nem látjuk egymást. S ilyenkor már csak az egók önzése, hatalmi csatája vagy az anyagi érdek mûködik: az ilyen kapcsolatok elnyomásra, kizsákmányolásra, nyers érdekekre épülnek, még akkor is, ha leöntik õket valami érzelmi, vagy intellektuális szafttal. Szülõk, ha nem tisztelik gyermeküket, megnyomoríthatják. S a férj, ha nem tiszteli a feleségét, alkalmatlan a házasságra. Megpillantani a hitványban is a rejtõzõ nemeset: ez a tisztelet. Azt, hogy király és királynõ lakik az emberi szívekben. Aki nem látja az elvarázsolt királyi fenséget a másik békában, az csakis a ronda békaságát látja, s az mindig taszító. Függetlenül

attól, hogy az a másik az apám, az anyám, a szerelmem, a gyerekem, a barátom, az ismerõsöm, a fõnököm vagy egy idegen ember; mindannyiunknak van egy béka-arca és egy békatermészete, kívül mindenki hamar csúnyul, s lelke a miénkkel elõbb-utóbb összeférhetetlen lesz; valahol éppen az elvarázsoltságunk miatt minden ember inkább ellenségünk, mint testvérünk, aki csakis önmagának, vagyis ellenünk él. Amikor meghalt az édesapám, szellemi tanítómesterem többször is felhívta a figyelmemet, nehogy azt higgyem, hogy olyan õ most is

a szellemhazában, mint ahogy a Földön nehéz sorstól, háborútól és félelmektõl hajszoltan élt. Lehullott róla a zaklatottság, a sok életen át hurcolt szorongás karmája, ami miatt gyakran volt dúlt, ideges, olyannyira, hogy vibrált körülötte a levegõ, s néha robbant is... Nem!... Lehullott róla egy nehéz, félelmekkel teli élet terhe, s fölbukkant odaát az a valódi lénye, akit én itt a Földön csak igen-igen ritkán pillanthattam meg: királyi lélek élt apámban, akinek alaptermészete a derû volt, és a bátorság. Olyan lett odaát, ahogy én itt, a "megnyilvánulás" zavaros világában csak azokban a ritka pillanatokban láttam, amikor tiszteltem õt. Ez volt az igazi arca. Õseink tiszteletében mind a magyar, mind a velünk rokon távol keleti hagyományban ez a tudás rejlik: nem úgy gondolunk holt apánkra, anyánkra, nagyapánkra és dédapánkra, ahogy az élet forgatagában megismertük õket, esendõnek, gyengének, erõszakosnak vagy éppenséggel önzõnek... hanem úgy, ahogy a tisztelet szemével láttuk valaha õket: vagyis, amikor megláttuk bennük az Istent. Az õsök tisztelete: istentisztelet. Ezt rejti a mi mélységesen mély nyelvünk, amelybõl most átnyújtok magának egy gyönyörû csokrot: tiszt, tisztség, tisztelet, tiszteletre méltó, tiszta, tisztaság, tisztes, tisztesség... ez a sok szép szóvirág egyetlen tõbõl ered, s ez mindegyik fogalomban benne van. Egyik a másikkal rokon, s lényegileg összefügg. Ugye, milyen szép? Végül magamról is néhány szót. Egyszerûnek lenni -ez az én írói szándékom. Sokat beszélni mindig akkor szoktam, amikor nincs bennem bizonyosság. Amikor kétség van bennem, és azt hiszem, ha sokféle

ismeretet összehordok, összeáll belõle az igazság. Soha. Hamvas Béla azt mondja: "A jó mondat olyan, mint az eskü: nem lehet megváltoztatni." Jézus, Buddha, Lao-ce és Konfucius mondatai mind ilyenek:

egyszerûen beszéltek, mert egyszerû emberek voltak. Tudták, mit mondanak. Mint a jó céllövõnek, nem kellett körbelõniük az egész céltáblát, hogy véletlenül a közepébe is beletaláljanak. Én akkor szoktam bonyolultan fogalmazni, amikor magam sem értem, amirõl beszélek. Sokszor vagyok így. Megszólalok, anélkül hogy tudnám, mit akarok mondani. Ilyenkor nemcsak tudálékos vagyok, de tetszelgõ is: mivel leplezni akarom (még magam elõtt is!) a tudatlanságomat. Túl szépen, túl mûvelten, túl bonyolultan kezdek beszélni: lássátok, milyen okos vagyok! Ilyenkor a hiú ego egyedül marad a színpad közepén, s mivel az isteni szerzõtõl inspirációt nem kap, mint a rossz színész, rögtönözni kezd. Nagy ravasz ám! Csodálatot akar kelteni maga iránt. Virtuozitással leplezi, hogy nem tudja, mi az igazság. Persze nincs könnyû helyzetben, mert ahhoz, hogy egyszerûen beszéljen, egyszerûnek kell lenni. Az egyszerû emberbõl pedig oly mértékig hiányzik a hivalkodás, hogy észre sem veszik. (Madách is ilyesmit ír az igazi mûvészet sorsáról: "Úgy elbú, hogy észre sem veszik.") Ugyanakkor -ahogy a régi hászidok mondták -az egyszerû emberek a "világ talpkövei". Az egyszerûség persze nem tudatlanságot jelent. Az egyszerûség azt jelenti, hogy a sok tapasztalat leszûrõdött már, sûrûvé vált. Nincs benne kosz, zavar, csak a lényeg. Letisztultság. Egyszerû a gyémánt. Egyszerû a tiszta víz és a bölcs ember. Egyszerû -Hamvas szerint -a rántott leves. Egy egész ódát írt róla. Nem véletlen, ha betegek vagyunk, ezt esszük.

Az, hogy Magyarország még létezik, az egyszerû embereknek köszönhetõ.

Nem a hatalomszomjas, dicsvágyó, hiú, agyonreklámozott, divatos és rajongással körüllihegett "nagy embereknek", nem a karrieristáknak, a "menõknek", hanem az egyszerûeknek, akik nem aljasodnak le akkor sem, ha ez a kordivat, s õrzik emberségüket ma is, amikor érvényesülésre csakis az ügyeskedõknek van módjuk, azoknak, akik pénzért megvehetõk, s jó érzékkel el is tudják adni magukat. Egyszerû emberek azok, akiket emberemlékezet óta egyetlen politikai rezsim se tudott meghülyíteni, mert valami alapvetõ emberit hordoznak, amit nem adnak föl s nem engednek magukban tönkretenni. Akkor sem, ha nem viszik semmire. Egyszerû emberek azok, akik a társadalom szemében nem számítanak. Ha létezik számomra rejtély és megválaszolhatatlan kérdés, az éppen ez: hogy van az, hogy ebben az egyre sebesebben -pörgõ szennyes örvényben vannak olyanok, akik nem engedik magukat lerántani, akik az áradat ellen élnek, egyszerû, derék és becsületes emberek maradnak, akkor is, ha ez korszerûtlen, sõt életképtelen magatartás, ha lépten-nyomon tapasztalják, hogy a vallások zöme álságossá fajult, nincsenek példaképek, a társadalomban minden a "tisztességrõl" szóló fecsegés csak arra szolgál, hogy leplezze azt az "életeszményt", amit ez a mocsok világ kínál: a pénzt és a karriert -amikor semmiféle ideológia nem szól már az ellen, hogy az ember gazember legyen. S van, aki mégsem tud azzá válni. Miért? Vallásos, és attól tart, megbünteti az Isten? Néha ez az oka, bár az általános történelmi tapasztalat rácáfol arra, hogy a gazemberséget az Isten büntetné. Nem ezt látjuk. A háborúk, a lágerek, a nyomor és a tömeges éhhalál korában nem ezt

tapasztaljuk. Neveléstalán? Ezt tanulta a szüleitõl? Ez sem mindig igaz. Sötét szülõi háttérbõl is emelkednek ki, tisztességes, egyszerû

emberek. Elõzõ életek emlékei talán? Lélekbe írt õsemlékezet, hogy nem szabad lealjasodni még akkor sem, ha ez egy történelmi kor általános követelménye, mert tudják, hogy ez milyen gyötrelmes következményekkel jár? Mi tart vissza egy embert attól, hogy alkalmazkodjon egy olyan világhoz, amely az aljasságot nemcsak jutalmazza, de gyakran még mint erényt is tünteti fel? Mi az a bensõ hang, ami azt mondja: "Te nem mehetsz arra, amerre mindenki megy, akkor sem, ha lemaradsz!" Én az életemet köszönhetem egy egyszerû embernek. Lelõttek, és több sebbõl vérezve haldokoltam az utcán. Mögöttem, nem túlságosan messze, egy tank tetején ült a gyilkosom. Idõnként, ha látta, hogy mozgok még, egy-egy golyót eresztett a földön vonagló testembe. S ekkor a sarkon, a keresztutcából egy középkorú asszony dugta ki óvatosan az orrát s arcának jobbfelét. Tovább nem merte, mert azt az utcát, ahol feküdtem, vinnyogva pásztázták az ezüstcsíkot húzó lövedékek. Látta, hogy meg-megrándulok, s növekszik a fekete vértócsa körülöttem. Látta, hogy egy idegen fiatalember hamarosan elpusztul elõtte. Az utca túloldalán valamiféle kötözõhely volt. Kilépni az "én utcámra" azt jelentette, hogy õt is lelövik. Dönthetett volna úgy, hogy visszahúzza az orrát, s eltûnik a saját, biztonságos keresztutcáján. Viszi magával az ételhordóját, hazasiet, otthon kitálalja az ételt (ami akkoriban nagy kincs volt!), s egyedül, talán a családjával együtt megeszi. Ennyit kellett volna tennie, hogy megússza a bajt, és persze megfeledkezni az én könyörgõ tekintetemrõl.

De nem ezt tette. Képtelen volt otthagyni.

Ugyanakkor félt is. Rettegett, hogy õ is meghalhat. Se otthagyni, sem meglógni a helyzet elõl nem tudott. Soha nem tudta volna elintézni magával, hogy miatta egy ember meghal -ugyanakkor féltette a saját életét. Az a bizonyos "egyszerûség" nagyon összetett, s egyáltalán nem "magától értetõdõ" jelenség, hanem kivétel nélkül mindenkiben egy nagyon nehéz bensõ drámai küzdelem eredménye. Az ember nem születésétõl fogva jó, vagy rossz, nem is a körülményei teszik azzá, hanem a döntése révén válik ilyenné, vagy olyanná mindenki. ("Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!" -mondja III. Richárd, s ez a másik irányba is igaz; döntése révén lesz az ember nemes lelkûvé is.) Végül az asszony pillanatok alatt átlátta, hogyha értem rohan, s úgy cipel át a túloldalra, az nyolcvanméternyi életveszélyt jelent, míg ha csak az utca sarkáról indul, az mindössze húszat vagyis pár másodperccel több esélye lenne az életbemaradásra -, és azt kiáltotta nekem: -Másszon ide és átviszem!... Vagyis eldöntötte, hogy megment, de kompromisszumot ajánlott. Halálfélelme és önfeláldozása félúton találkozott: több esélyt akart adni magának. Pár másodperccel több esélyt, hogy élve megússza a dolgot. S én két könyökömön kúszni, araszolni kezdtem felé. Mint egy véres kukac, úgy vonszoltam magam. Közben többször is rám lõttek. Ahogy a sarokig értem -ekkor láttam a három edénybõl álló zománcos ételhordót a lábainál -, emberfeletti erõvel fölkapta a súlyos és tehetetlen zsákként csüngõ testemet, és átvonszolt a

túloldalra. Innen kezdve nem "tudatosan" cselekedett. Döntése után már önfeledt volt, ezért is bírta cipelni a több mint hetvenkilós testemet (normális körülmények között meg se tudott volna mozdítani), s nyilván ezért is történt, hogy amikor ránk lõttek s eltalálták a bal mellét, nem dobott le, hanem cipelt, vonszolt

tovább, most már sebesülten is, míg oda nem ért a túloldali iskola bejáratához, ahol már többen vártak minket, s ahol velem együtt, mint egy véres zsákkal, bezuhant a nyitott ajtón, és mellém esett. Nem vesztette el az eszméletét -én ájultam el. Ezt már azok mesélték késõbb, akik kötöztek bennünket. Soha nem láttam többé. Egyszer ugyan bejött hozzám a kórházba, de én éppen morfium hatása alatt voltam. Rémlett, hogy ott állt az ágyamnál, az is, hogy õ volt az, de nem emlékszem az arcára. Körülbelül így cselekszik egy jó ember. Nem teológus volt, nem filozófus, nem is pap vagy rabbi... nem gondolkodott, és nem beszélt a jóságról... Egyszerûen csak jó volt. A hatodik faj 1. Egy részlet Hamvas Béla 1943-ban megjelent A Vizöntõ címû esszéjébõl: "Uszpenszkij írja, hogy az egész Földön, faji, népi, vallási, társadalmi, mûveltségi, korbeli, nembeli különbségektõl teljesen függetlenül, tökéletesen új, hatodik emberfaj van kialakulóban. A new race -az új emberfaj keletkezése, kibontakozása érthetetlen, nagy misztérium. Amíg ennek a fajnak a Föld minden táján elszórt tagjai -akár dél-afrikai bányában, akár farmon, balkáni kis faluban, londoni külvárosban mint segédlelkész, hivatalnok, katona, rikkancs, munkás vagy sebész -egyedül állottak, önmaguk elõtt is úgy tûnt, hogy abnormis, lehetetlen lények, akik környezetükkel és világukkal nemcsak hogy nem tudnak megegyezni, hanem azzal egyetlen lényeges pontban sem érintkeznek... Idegenek voltak... Az még titok, hogy a hozzám hasonlók hol vannak. De már

tudom, hogy vannak, és ha találkozom velük, felismerem õket anélkül, hogy egyetlen szót váltanánk. Amíg valamilyen emberbõl csak egy van, kivétel, ha kettõ, különös, ha három, már közösség. Egyelõre még csak nyomokban... a találkozás és egyesülés még

késik." Mindig éreztem, hogy ilyen "idegen" vagyok. De az már új felismerésem, hogy mennyien vagyunk, nem idevaló fehér hollók, akik egészen másképp gondolkozunk, mint a világ. Hamvasnak alig voltak még társai. Alig több mint néhány ember azokban is gyakran csalódott. Én már testvéreknek írok. Sok testvérem van... igen... változtak az idõk, és egyre többen vagyunk. Honnan ismerjük föl egymást? Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk. Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól. Onnan, hogy messze nézünk, jóval a földi élet és a halál határain túlra. Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat attól a bizonyosságtól, hogy halhatatlanok vagyunk. Onnan, hogy hiszünk a hitben. Onnan, hogy sejtjük: ahová elindultunk, ott várnak. Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is. Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül. Onnan, hogy életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk. Onnan, hogy tudjuk: nem azért merítünk az õsi forrásból, mert "menekülünk a múltba", hanem mert ez a forrás tiszta. Keressük az Istent. Fölvesszük az elhajított és sárba tiport nagy szavakat, megtisztítjuk s megmentjük õket, mint egykor Noé az állatokat; mentjük a szeretetet, a boldogságot, a békét, a hitet, a reményt, a harmóniát, a jóságot, a derût, a barátságot, a családot mentjük a szellemet, a lelket, az angyalokat, a bölcseket, a mestereket mentjük, azt, ami emberi és isteni.

Az ilyen mentési kísérletet jó esetben lenézik-rossz esetben gyûlölik és üldözik. A világ minden magasabbra mutató szellemi igényt túlhaladottnak tart. A hatodik faj tagjait hülyének nézik. Álomfalóknak, "idealistáknak", akik menekülnek a "valóság" elõl. A valóság szerintük az, hogy az ember az anyag gyermeke, õssejtek produktuma, eszes majom, akit a mai napig a dzsungel törvénye irányít: a szerzés, a gyûjtés, a gazdagodás, a hatalom, a másokon való átgázolás ösztöne, újabban pedig a kényelem és a természet "leigázása". A valóság szerintük az, hogy foggal-körömmel érvényesülni kell. Hogy pénzt kell szerezni, minél többet s bármilyen áron. Hogy az életnek nincs "értelme"; célja pedig egy: a gazdagság. Hogy a szeretet szép szó, de nem mûködik. Az életet a kíméletlen önzés irányítja. A ravasz ész, az ügyes kapcsolatok és persze a töltött fegyver. Régen így mondtuk. Ma úgy: hogy tömegpusztítófegyver. Szerintük az a valóság, hogy nincs Isten. Aki nem így gondolkodik, arról azt mondják, hogy álmodozik, a múltba menekül, mert képtelen elfogadni a jelenét, vagyis azt, hogy a világ -a végveszélybe rohan. A pusztulásba rohanást "fejlõdésnek" hívják. Korán rájöttem: én a hatodik fajnak az írója vagyok. Ma már egyre többen vagyunk. Többféle lélektan, többféle gyógyászat, többféle hitvilág -de a lényeg ugyanaz. Jel van a homlokukon azoknak, akik másképp gondolkoznak. Ritkán sikeresek. Sok közülük a névtelen, mellõzött, szegény ember, akit környezete

"nem vesz komolyan", akit férje, felesége, élettársa "nem ért meg". Úgy érzi, nem tartozik sehová. Egyedül van. Úgy érzi, kimaradt az össztáncból, s ez így is van: nem vállal közösséget a korszellemmel. Ritkán akad hírneves közöttük. Inkább olyanok, akik nem vitték semmire, jelentéktelenek, különcök, korszerûtlenek -nem tudod, hogy aki odakint turkál a szemeteskukában, nem testvéred-e? Hogy akit figyelemre sem méltatsz, nem társad-e? Hogy akinek elfelejtesz köszönni, nem eljövendõ országod királya-e. Nem tudhatod, mert a rangsor láthatatlan, s a szellem birodalmában az a legnagyobb, aki a legalacsonyabban van. A régi mese ma is érvényes: a bölcs rabbi, mielõtt elment hazulról, azt mondta kisfiának: "Meglátod, ma eljön hozzád Illés próféta!" -De nem jött senki. Csak egy koldus kopogott, akit a kisfiú elzavart. S amikor hazajött végre a rabbi, lázas kíváncsisággal kérdezte a fiát: "No, mit üzent nekünk a nagy próféta?" A történet értelme nem az, hogy a szegényeket becsülni kell, hanem az, hogy a legnagyobb szellemiségek koldusgúnyában, a jelentéktelenség álruhájában élnek közöttünk. Nem tudod, kivel beszélsz, mert nem látszik rajta. Ami látszik és ami manapság látványos, az éppen a senkiségünk. Ha "testvért" kutatsz, nézz a jelentéktelen gúnya mögé: mindenki gyanús, aki nem vitte semmire, akinek, ha vitte is valamire, nem fontos, akit bolondnak tartanak, életképtelennek; "testvérgyanúsak" azok, akik sokat küszködnek, mert kizuhantak a mai kíméletlen patkányversenybõl. Valaha a Fény felé élõket -mind keleten, mind nyugaton -egy-egy vallás gyûjtötte össze. Ma ez már nem így van.

Ma már az istenkeresõk -éppen azért, mert az idõk során a legtöbb vallás elvesztette a forrás tisztaságát -vallás fölötti utakat keresnek. Ahová, természetesen, a vallásokból is el lehet jutni, de csakis akkor, ha újra az õsforrás vizébõl merítenek. A "hatodik faj" manapság szétszórtan él, ami azt jelenti, hogy egy buddhista, katolikus, taoista vagy éppenséggel egy "vallástalan" ember között gyakran szorosabb egyetértés van, mint

mondjuk két katolikus vagy két zsidó között. Az "alapállás", a metafizika õsigazsága sohasem változik -de a vallások éppúgy születnek, élnek, virágzanak s öregednek, mint az emberek. Fiatalon szépek, üdék és vonzók, öregkorukban már nem látnak túl önmagukon, régi szokások és elmúlt divatok rabjai, ugyanazt és ugyanúgy hajtogatják gépiesen, s ami a legnagyobb baj: rendszerint torzsalkodnak és megosztják az embereket egymással. Ahogy a testbõl is, ha nagyon öreg és beteg, megszökhet a szellem, s csak félig van már benne, csupán a legalsó, sûrû életerejével, s ilyenkor mondjuk azt a kedves hozzátartozónkra, hogy "ez már nem õ!" -úgy a vallás is sokáig vegetál, a szellem fénye nélkül. Még él, még mûködik, de már "nem õ". Ezért van az, hogy miközben gyökereikben azonosak, a vallások és szekták között feloldhatatlan -néha évezredes ellentmondások feszülnek. A hatodik faj embere számára figyelmeztetõ jel, ha az Egy Isten gyermekei nem tudnak nemhogy szeretetben élni, de még kiegyezni sem egymással. Hitvitáknál, mint minden nagy ideológiai vitánál, a hatodik faj gyermeke azt mondja, hogy egyiknek sincs igaza. Igazság csak azoknál van, akik összegyûjtenek, és sohasem azoknál, akik szétszórnak. Ezért, ha bárkirõl van szó, nem azt nézzük, hol lehet ezt az embert gyûlölni, megvetni, elítélni -hanem azt, hogy hol lehet szeretni. A legcsúnyább arcon is találni valami szépet, és minden idegen, taszító ellenszenves és "rossz" emberben is van valami szeretetre méltó. Addig kell keresni, forgatni, nézni a másikat, míg rátalálok a

szép oldalára. Mert van! Mindenkinek! A hatodik faj gyermekei kiábrándultak abból az évezredes reflexbõl, amely mindenkiben azonnal a sátánt keresi. Azt, ahol aljas, ahol téved, ahol ostoba, ahol csúnya, ahol gonosz, ahol elítélendõ, ahol félelmetes, ahol lenézhetõ, megvethetõ -ahol idegen. Mi másokban az angyalokat keressük. S meg is találjuk mindenkiben!

A bukott angyalt. Soha még ennyire nem volt rögeszmés és megszólíthatatlan az ember, mint most, az utolsó idõkben. Történelme során a legfélelmetesebb arcát mutatja -az egész földi életet fenyegeti. És mégis: sajnálatra méltó. És szeretni kell, mert soha még ennyire kevéssé nem tudta, hogy mit cselekszik. Nem tudom, hogyan alakulnak ki testünkben az örökítõ sejtjeink, hogyan sûrítik össze génjeim testem és életem minden jó és rossz tapasztalatát, mik azok a kódjelek, amelyek azt üzenik majd utódomnak, hogy "így!" és fõleg, hogy "így ne semmiképp, mert ez tévút, bukás és szégyen!"... de az biztos, ezek a gének, ezek az újra-és újratermelõdõ örökítõ sejtjeim valahol mást akarnak, mint én, s bizonyos értelemben elárulnak engem: én az elmúlásra készülök, s minden más sejtem a fönnmaradásért küzd, eszeveszetten küszködik s egyre reménytelenebb csatát vív, hogy ideig-óráig fönntartsa még ezt a széthullani akaró, idejét múlt szervezetemet -miközben örökítõ sejtjeim már hittel és reménnyel csakis a jövõvel foglalkoznak!... Nem a haldoklóval, hanem a születõvel!... Nem azzal, aki itt elmúlik, hanem azzal, aki majd lesz!... Valamennyi sejtem reménytelen honvédõ háborút folytat a múlandóság ellen -génjeim már egy másik, szebb és értelmesebb életre készülnek. Müller Péter történetébõl csak egy érdekli õket: "így igen! Így pedig soha többé!" Vagyis a tapasztalat. A tanulság. A végsõ értelem. Egyébként már leírtak engem. Nem akarnak megmenteni. Csakis azt, ami belõlem majd lesz: az újat. Így vagyunk mi is, a hatodik faj tagjai. A múlt minden keserves tanulságát lepároljuk. Nem nehéz, mert ezekben az utolsó idõkben, mint egy operai fináléban, minden

együtt van és látható mindabból, amit az emberiség egész történelme alatt képtelen volt elintézni. Az összes kor minden megoldatlan problémája itt van a színen, s üvöltve dalol. Ettõl van ilyen hangzavar. Amit valaha elõre láttak: most itt van. Amit megjósoltak, megvalósult. Amivel próféták riogattak valaha -most éljük. Mert õk még tudták, hogy az emberi történelem nem új és új összefüggéstelen fejezetekbõl áll, hanem egységes karma-lánc. A tévé híradóit mintha Ézsaiás, Jeremiás, az apokalipszis Jánosa

vagy Nostradamus rendeznék. A legriasztóbb biblikus látomások elevenednek meg elõttünk, olyan döbbenetes, a legkisebb részletig menõ hitelességgel, hogy nem gyõzünk csodálkozni: hogyan lehetett ezt látni ennyi évezreddel ezelõtt? Most van minden, egyszerre. A régen is most van. A hatezer évvel ezelõtt is most van: amit nem tudtunk elintézni annyi idõ alatt, csak toltuk-toltuk magunk elõtt, az most a körmünkre ég. S mi mégsem a múltba, nem is a jelenbe, hanem a jövõbe nézünk. Ez a dolgunk. Megmenteni nem az életet -hanem az értelmét. Megmenteni a szeretetet. Átvinni, ahogy a költõ mondja, "a szerelmet a túlsó partra", amirõl fogalmunk sincs, milyen lesz. Nem tudjuk, milyen a túlsó part. Nem készen vár -belõlünk lesz majd. Most érleljük, ebben a halálos lebomlásban. A valódi "globalizáció" nem gazdasági, hanem szellemi úton jön majd létre. Ez lesz, a Vízöntõ-kor sötét nyitánya után, a katartikus, de fényes kibontakozás. Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül -mert ma ez is nehéz -, legalább tudjunk egymásról a sötétben. A figyelem megszentelése 1. Ez a cím Pilinszky Jánostól való. Érezni rajta a katolikus ízt.

Õ a saját vallásában találta meg mindazt, amit mások a sokféle keleti hagyományban keresnek, ahogy benne is van és meg is található minden alapvetõ igazság, ha valaki olyan õszintén és mélyen éli át, mint Pilinszky. Az õ szájában a "szentség" nem az aranyszínû díszleteket, a glóriát, a magasztosságot, az ész feletti imádat tárgyát jelenti, hanem jóval többet és egyszerûbbet: odaadást. Odaadást, vagy mondhatnám úgy is: áldozatot. Ha valakire "figyelmet szentelünk", ez azt jelenti, hogy odaadjuk magunkat neki. De azt is jelenti, hogy valami fontosat föláldozunk magunkban érte. Szent és szentelés szétválaszthatatlan -szent az, aki odaadta magát. A szentté avatással elismerik, hogy ez az ember valóban odaadta magát. Manapság már nem gondoljuk, hogy ez ilyen egyszerû: a tömjénfüst, a gyertyák, a látványos külsõségek, az égre fordult szemek s a régi festõk mennybe emelkedõ, aranyglóriával koronázott fájdalmas lényei elfedik elõlünk a hétköznapi igazságot. A szent és a profán között az a különbség, hogy a szent odaadja magát -a profán nem. A szent tud áldozatot hozni -a profán nem. A profán megtartja azt, amit a szent odaad. Megtartja, mert a profán magának él. Az, hogy mit tart meg; a biztonságát, a vagyonát, az életét, vagy a figyelmét, az áldozatnak csupán a mértékét mutatja, s nem a lényegét. Mi, profán, "világi" emberek nem tudunk másokra figyelni.

Sajnos. Megtartjuk magunknak... csak magunkra figyelünk. S mint késõbb kiderül, magunkra is rosszul.

Görcsbe szorult marokkal õrizzük azt, akit úgy hívunk, hogy "én... én... Én", és nem tudjuk figyelmünket "megszentelni" azaz: nem tudjuk figyelmünket másoknak adni, másoknak áldozni, akiket úgy hívunk: "te... te... Te." Katolikus nyelven ez így hangzik, és lehetséges, hogy ez minden lélektannál és õsi hagyománynál mélyebben fejezi ki a lényeget. Ha rá akarsz döbbenni, milyen zûrzavarban élünk, elég visszahallgatni egy olyan magnót, amely véletlenül fölvette mindazt az üres fecsegést, ami egy társaságban elhangzott, vagy éppenséggel azt, amit a barátoddal beszéltél. Zaklatott félmondatok, elnyelt szavak, félig kimondott gondolatok, közbekiáltások, hamis nevetések; mindenki magát akarta mondani, de a másik nem hallgatta meg, s ezért vagy túlkiabálta és hangerõvel, erõszakkal lehengerelte a társait, vagy fulladtan elhallgatott, s ha idõnként mégis megszólalt, csakis azért tette, hogy hallgatása ne legyen feltûnõ -ne érezzék azt, hogy nem figyel senkire. Saját hangod a leghamisabb: utólag hallod, hogy szerepet játszottál, alakoskodtál, félrebeszéltél, nem figyeltél másokra. Ha nevettél is, nem szívbõl, és még véletlenül se mondtad azt, amit valóban gondoltál. És ami a hangfelvételen bizonyára hiányozni fog, az a csönd. Félünk a csöndtõl, mert üres. Van sûrû, jelentõségteljes csönd is, de a mi csöndjeink sivárak és nyugtalanítók: riasztó fekete lyukak, halott csöndek, melyeket gyorsan túlharsogunk, nehogy leleplezõdjön az igazság, hogy semmi közünk egymáshoz. Mindenki önmagát szeretné mondani, s hamarosan rádöbben, hogy nem hallgatják meg.

Senki sem kíváncsi rá -ahogy õ sem kíváncsi senkire. S amikor valaki mégis átveszi a szót, szinte hallani, hogy közben mindenkinek a saját gondolatai járnak a fejében; fél füllel kifelé hallgat, de közben néma gondolatait mondja befelé; regényt lehetne írni azokból a gondolatokból, melyek olyankor kavarogtak bennünk, amikor valaki éppen beszélt hozzánk, s elmondta életének talán legnagyobb baját.

Azért írom, hogy "talán", mert fontos dolgokról ritkán beszélünk. Nehezen jön ki belõlünk, és ritkán, mert tudjuk, hogy nem érdekel senkit. Megszoktuk, hogy ez így van: mások számára terhes az, ami nekünk a legfontosabb. Beszélgetéseink felszínesek, szétszórtak, s hamar kimerülünk tõlük. De még ha valaki erõt vesz is magán, s el akarja mondani, ami a lelkét nyomja, órák telnek el, amíg a lényegre tér. A lényeget ugyanis gyakorta õ sem tudja, vagy nem akarja tudni, s ezért legfõbb célja nem az, hogy végre valaki megértse, hanem hogy megszabaduljon attól a feszültségtõl, ami a lelkét nyomja. Ha rászántad magad a figyelemre, készülj fel rá, hogy ez roppant idõrabló áldozat: az elfulladt lelkekbõl árad az évek óta fölhalmozott érzések és gondolatok mérhetetlen tömege. Mintha el nem olvasott levelek ezreit zúdítaná rád: ömlik, ömlik a szó, nemcsak a baj, hanem annak legkisebb részlete is, az is, ami normális körülmények között elhanyagolható és teljesen lényegtelen. A "végre szóhoz juthatok én is!" kirobbanó szabadságában egy egész életregény ömlik eléd; kiszabadul a szellem a palackból, s most elmondja, elújságolja, elpanaszolja végre mindazt, amirõl eddig hallgatott, mert nem figyelt rá senki. Gyakran csak az a fontos, hogy beszélhessen. Elég, ha csak bólogatsz. Végre kijön belõle minden, megszabadul a feszültségtõl, s hálás lesz, pedig nem szóltál semmit. Vannak trükkös "álfigyelõk" -ezek csak hümmögnek ilyenkor, bólogatnak, s közben egészen máson jár az eszük. A beszélõ ember magánya és kétségbeesése néha olyan nagy, hogy nem is fontos neki, hogy valóban figyelj rá.

Elég, ha csak hallgatod. Elég, ha csak csöndben vagy, s úgy teszel, mintha hallgatnád. Kimondatlanul belemegy a szánalmas megalkuvásba: nem kell, hogy figyelj rá, csak hallgasd végig.

Csak ne szólj bele! Az se baj, ha alig észrevehetõen, egy picikét elszunyókálsz közben. Ilyenkor az történik, hogy elmondja végtelen hosszú monológját, melyet még azzal sem tudsz megtörni, ha finoman jelzed, hogy szükségre kell menned. Csak mondja, mondja a magáét, s amikor belefárad -jóval késõbb, mint te -, anélkül hogy szólnál egy szót, felelnél vagy mondanál neki valamit, váratlanul elköszön és elmegy. És nemsokára meglepve hallod vissza valakitõl: úgy érezte, hogy "nagyon jól beszélgettetek". Hogy "régóta nem beszélgetett valakivel ilyen bensõségesen". 3. Újabban ezt a jelenséget "elidegenedésnek" nevezik. Úgy élünk, hogy nincs közünk egymáshoz. A hagyomány azonban ennél többet is tanít. Azt mondja, nem csupán az a baj, hogy nem figyelsz másokra -ez a társasjátéknak az a része, mely többé-kevésbé tudatosodik benned -, a nagyobb baj az, hogy magadra sem tudsz figyelni. A magnószalag rögzítette a hallható szavakat. Ne hidd, hogy a fejedben cikázó gondolatok kevésbé zaklatottak: miközben ültél a zûrzavarban, és nem hallgattál meg másokat, magadra sem tudtál figyelni. A hagyományban a figyelem az emberi életnek s az Istenhez vezetõ útnak az alapja. A jóga egész titka Patandzsalinak arra a mondatára épül, hogy "az elme szétszórtságát meg kell szüntetni". Jógi az, aki megtanult figyelni. Buddha követõit "shravikáknak" nevezik, vagyis olyanoknak, akik figyelni tudnak.

És amikor Jézus azt mondja, hogy "akiknek fülei vannak, hallják", azt jelenti, hogy az igazságra csakis az az ember érett, aki már figyelni tud rá. Aki képtelen figyelni, annak "nincsenek fülei".

Az igazság nem jut el hozzá, mert lelkével nem hallja meg. A kínai "bölcs" írásjele nagy füleket ábrázol. A bölcs jól hall -mert figyelni tud. Mire? Kire? Elsõsorban saját magára. Az igazi Hang mindig belülrõl szól -a külsõ csak felerõsíti. Bölcs az, aki hallja magát. Mi nem halljuk magunkat. Az a fölkavart érzelem-hínár, indulat-iszap és a cikázó gondolatok apró halai, amelyeket magunkba nézve megpillanthatunk, még nem mi vagyunk. Ez lényünknek csupán a felszín közeli rétege, a külsõ áramlatoknak az a vonulata, ahonnan horgászni sem érdemes, mert csak jelentéktelen kis halacskák foghatók. Sokan azt hiszik, hogy ez az önismeret, mert nem látnak mélyebbre magukban. És ez figyelem nélkül nem is lehetséges. A hagyomány azt mondja, hogy az emberi elme eredendõen szétszórt. Hogy ez miért van, nem tudom. Azért talán, mert végtelen sok rezgést kelt s fogad magába? Vagy azért, mert félünk, s mint a riadt majmok egyszerre sokfelé kapkodjuk külsõ-belsõ tekintetünket? Az oroszlán szeme nyugodt, a szétszórtság halvány jelét sem látni benne. Nincs félnivalója. Ha belenézel egy oroszlán szemébe -s ezt csak akkor mered megtenni, ha rács mögött van -, nemcsak mellbe vág és fölperzsel a tekintete, de az a benyomásod támad, hogy ez a lény teljesen tisztában van magával. Tudja, hogy oroszlán. A majom nem biztos benne, hogy majom.

Legalábbis az ide-oda kapkodó tekintetébõl ez tükrözõdik. Nem foglalkozik magával, talán csak a csimpánz, bár õ is inkább a külsõ dolgokkal vacakol, tárgyakkal bíbelõdik, és ráncos, emberszerû szemeibõl inkább szomorú értelem és ideges riadalom tükrözõdik, mint önérzet vagy öntudat. Bizonyára ez a lenyûgözõ, fejedelmi öntudat avatta számunkra az oroszlánt az állatok királyává. Nem az ereje -van nála erõsebb is. Nem a szépsége -van nála szebb is. Az öntudata. A nap süt a szemébõl, s ennek tudatában is van. Ismeri magát. Nem sok mindent ismer magából, mint az ember, csak egyet, de azt nagyon: tudja, hogy ki õ. S ettõl mintha egy isten nézne ránk. No most az oroszlán tekintetéhez hozzátartozik, hogy rezzenéstelen. Mint a gyújtólencse, egyetlen pontra gyûjti a fényt. Ha valakire ráveti tekintetét, arra "rá van nézve", arra az oroszlán lényének legbelsejébõl induló lézersugár vetül, és olyan szigorú összpontosítással, olyan valódi figyelemmel, hogy borzongató. S ha már megnézte magának, és másra veti tekintetét, akkor nem "átsvenkel", mint a kapkodó filmkamera, hanem errõl leveszi s a másikra rávetíti szemének fénysugarát: mindig koncentrált marad. Ez a mérhetetlen összpontosítás csak akkor szûnik meg a szemeiben, ha elalszik. Ilyenkor fenséges béke és nyugalom árad belõle. Álmában is tudja, hogy oroszlán. Az elme szétszórtságára külön szó van a szankszkrit nyelvben (viksipta), s megszüntetése a titkok titka: ez a jóga, a

felébredés, a mélyvalóságunkhoz s az Istenhez vezetõ út elsõ, sõt bármilyen meglepõ, utolsó állomása is.

A szétszórtság az Istentõl való eltávolodás tünete. Ö lelkünk nyugodt Középpontjában él, s körülötte vibrálva száguld a periféria. Minél távolabb élsz lelked közepétõl, annál sebesebben pörögsz, annál gyorsabban és szétszórtabban élsz. Ahhoz, hogy "Isten felé láss", figyelmedet koncentrálni kell, vagyis meg kell találnod magadban azt a Középpontot, ahonnan én tudatod ered, s aki -bármilyen zûrös is az életed -ott él a lelked mélyén, és néz. A koncentráció minden nagy emberi teljesítmény alapja, mûvészetben, sportban, tudományban, vallásban, de életed minden lényeges pillanatában is: azért nem halljuk sem önmagunkat, sem másokat, sem a láthatatlan világ üzenetét, mert nem tudunk figyelni. Gyakran kérdik, mi a medialitás titka? Miért nem halljuk a szellemvilág sugallatait? A válasz: mert nem tudunk figyelni. A Szent Szellem hangját azért nem halljuk, ami miatt a másik embert sem "halljuk", s önmagunk mélyvalóságát sem halljuk: nem tudunk figyelni. Ez ilyen egyszerû. A koncentráció szó jól fejezi ki, hogy itt a figyelem a centrumba, a középpontba, a téma szívébe összpontosul: ott van, ahol a lényeg, ahol a nagy Titok még nem tört cserepeire, s nem szóródott szerteszét a külvilág örvényeiben. Abban a pillanatban, amikor valaki "koncentrál", s valóban megszületik benne a középpont élménye: csoda történik. Tízes körbe lõ, megnyeri a csatát, rájön az igazságra, ihletett állapotba kerül, szép verset ír, tudományos fölfedezést tesz, léleklátó lesz, gondolatolvasó, jövõbe látó; minden pozitív

istenélmény ilyen állapotból ered. A zenben nincs tanítás. Nem kell mást csinálni, csak ülni. Maga a "zazen" is ezt jelenti: ülni.

Testben ülni, gondolatban ülni, lélekben ülni. Csak ülni szépen, és nyugodtan és békésen figyelni: és megszületik a csoda! Azt hinnénk, mi sem könnyebb ennél. S mégis, a világ legnehezebb dolgáról van szó. Az ember inkább körberohanja a világot, elválik, tönkremegy, összevesz, összeomlik, megbetegszik, s vállalja a boldogtalanságát, csak ne kelljen egy helyben békésen ülnie és nyugodtan figyelnie úgy, hogy közben sem képzeletében, sem vágyaiban, sem gondolataiban nem nyargal sehová. Hogy miféle lázadás dúl bennünk, akkor tudjuk meg igazán, ha figyelni tanítjuk magunkat. A viszketéstõl kezdve, a vadul örvénylõ gondolatokon át egészen a kétségbeesett menekülési ösztönig minden megszólal bennünk: ilyenkor látjuk, hogy a szétszórtság nem pusztán egy rossz lelki szokásunk, hanem éppúgy az õsi "szellembukással" elõidézett állapot, vagy biblikus nyelven: isteni ítélet, mint az, hogy fájdalommal születünk, s "orcánk verítékével" keressük a kenyerünket. Amikor ettünk a Jó és Rossz Tudás fájáról: szétszórtak lettünk. A szétszórtság azt jelenti, hogy egyszerre sokfelé figyelek, miközben nem tudom, ki vagyok én... vagyis nem tudom, ki az, aki figyel? És azt hiszem, nem járok messze az igazságtól az oroszlán példával: a szétszórtság, a szüntelen mentális zaklatottság szoros összefüggésben van a félelemmel. Márpedig jól tudjuk, hogy minden félelem, még a legkisebb, legjelentéktelenebb hétköznapi szorongás is a halálfélelem rokona. Valaki fél és reszket bennünk, s ezért vibrál a szeme, és sokfelé néz, és riadtan asszociál; kapkod, mint aki úgy érzi, hogy nincs elég ideje, és ha nem vigyáz, baj lesz. Ezért nem tudjuk

összeszedni magunkat, mert valami bensõ rémület azt súgja, hogy sietni kell. Nincs idõ figyelni, mert lemaradunk, lekésünk valamirõl, nem érjük el, elveszítjük vagy bajba kerülünk, mert nem vettünk észre valamit: száz átsuhanó gondolatból és kétszáz külsõ benyomásból nem kaptuk ki a Nagy Halat, s most már késõ... Ez a sorsüldözött, zaklatott és félelemben élõ valaki az egónk... ez az énünk, akit erre az egyetlen életre formáltunk magunkból, s

akit az életkör végén bizony levetünk, mint színész a jelmezét s szerepét, persze hogy fél, hiszen õ valóban meghal a színdarab végén. Tudatunk pedig -mint ujjaink hegyén a tapintás, jórészt ennek az egónak az "érzékszerve". Okossága, esze, logikája, gondolkodása, érzései a halálra ítélt ego érdekei és fõleg szorongásai szerint mûködnek. Sietnie kell. Sõt rohanni, mert nincs ideje. És igaza van: neki nincs, legalábbis túl kevés ahhoz, hogy mindazt, amihez egy örökkévalóság kell, most néhány ezer nap alatt, amíg nyúlfarknyi élete tart, behabzsolja. Persze hogy zaklatott. Persze hogy nyugtalan. Persze hogy nincs békéje. Persze hogy fél a csöndtõl: a halálra emlékezteti, amely elnyeli. 4. Nem tudom, a létrontás tudatos-e vagy tudattalan. Más szóval, hogy a korunkban folyó emberhülyítést egy sátáni hatalom irányítja-e, zseniális, hadvezéri tudatossággal, vagy magunktól leszünk ilyen hülyék, pusztán a tehetetlenségtõl fogva, valahogy úgy, ahogy a zuhanás közben, félig eszméletlenül már csakis olyasmit mûvelünk, amit rémült ösztöneink diktálnak. Mindkettõ lehetséges. Mindenesetre ahhoz, hogy valakinek a lélekszerûségét megszüntessük, tudatosan sem lehetne jobb és ördögibb tanácsot adni, mint azt, hogy sietni kell. Hogy nincs idõ. Mi persze nem azt mondjuk, hogy eszeveszetten rohanunk, hanem, hogy életünk fölgyorsult, és ezért sajnos rohanni kell.

Nem azt mondjuk, hogy esztelenül vágtatni kezdtünk, és életünket "fölgyorsítottuk", hanem, mintha valakik bekapcsoltak volna talpunk alatt egy futószõnyeget, azt mondjuk, hogy az életünk fölgyorsult. Magától. Sietünk. Egyre jobban sietünk. Rohanunk. Ember nem akadt még, aki megmondta volna, hová. Hová sietünk? Mirõl maradunk le? Mi az a cél, amit gyorsan kell elérünk, különben nagy baj lesz? Hol a cél? Vagy mi elõl menekülünk? A felpörgetettség nemcsak jele egy olyan világnak, amelyet a halálfélelemben élõ s minden élményt egyetlen, villanásnyi rövid élet alatt bekaszálni akaró ego mozgat, de ugyanakkor biztosítéka annak is, hogy ebben a tébolyult ámokfutásban sem felébredni, sem magunkhoz térni nem lehet. Világunk gondoskodik róla, hogy figyelmünket darabokra törje és szétszórja, hogy sohase tudjuk meg, kik vagyunk, miért élünk és hová rohanunk. Szemünk elõtt egyre sebesebben rázogatja tenyerét egy valóban ördögi mágus, és miközben szemünk vibrál, s szédülünk a benyomások tûzijátékától, a fülünkbe üvöltenek, három telefonon hívnak, két tévén száz rémhírt és ezer követhetetlenül gyors reklámot lõnek ránk, s hátulról hajszolnak a "mindennapi kenyérért". Tovább, tovább, tovább... Elménk szétszórtsága a téboly határáig fokozódott. Egyszerre ér bennünket számos információ, de elmélyülni egyik sem

tud.

Tekintetünk nyugtalan. Ez mindent elárul. Nem is sejtjük, hogy a léleklátás képessége itt kezdõdik, a szemeknél. Elsõ tanítómesterem szeme olyan volt, mint egy oroszláné, biztos, belülrõl nézõ, erõs és rendkívül nyugodt. Talán melegebb volt, mosolygóbb, sok szeretet volt benne nemcsak látott, de simogatott is a nagy, mélybarna szemeivel. És döbbenetes volt, mi mindent olvasott ki mások tekintetébõl. Nem lehetett becsapni. A szemek fényébõl látta, ki mond igazat, és ki hazudik. Mennyire ismeri önmagát, mennyi benne az õszinte elszánás, mennyi a gyávaság, a gyengeség, az erõ, a hiúság, a félelem... az önbecsapás... Látta, hogy valaki beteg, vagy beteg lesz, hogy mikor élt utoljára nemi életet... fõleg a férfiak tekintete árulkodó... és látta néha egy-egy ember múltját s egész sorstörténetét. "A szemek -mondta -nemcsak passzívan tükröznek, de aktívan teremtenek is. Nemcsak azt látom, hogy milyen ember néz rám, de azt is, hogy mit akar -mert a szemével nemcsak lát, de teremt is az ember. Látom a szemében, mit akar létrehozni, s azt elõbb utóbb létre is hozza. Van, aki a félelmével, van, aki a nagyravágyásával, van, aki áttörhetetlen önvédelmével, szoron gásával vagy a szeretetre való szomjúságával teremt, s ez mind látszik, sugárzik a szembogarából, s elõbb-utóbb életre kel. Megvalósul: mindenki azzá lesz, amit belülrõl lát. S így a szemekbõl a jövõ is kiolvasható!" A szétszórt tekintetben az Istentõl való távolság tükrözõdik. Öntudatlanság.

A "nem tudom, ki vagyok" nyugtalansága. Egyszerre sokfelé kell figyelnem, mert a "bennem látó Élõrõl" nem tudok. Az az "Isten szeme mindent lát!" -jelképes nagy Szem a háromszög közepén, amely a templomok sok festményén a Teremtõt szimbolizálja, bennem csukva van. Háborúban állok a külvilággal, s csak szorongó várvédõim és

biztonsági õreim kémlelik az odakinti terepet, mert erõs kapitányom alszik. Isten a nyugodt középpont -s a világ körülötte a száguldó periféria. Minél távolabb vagy a középponttól, a pörgés annál eszeveszettebb. Minél távolabb van az ember az otthonától, annál zaklatottabb, s a "felgyorsult" élet éppen a centrumtól való távolság jele. Ahhoz, hogy "Isten felé láss", figyelmedet koncentrálni kell vagyis meg kell találnod azt a "középpontot", ahol valódi lényed lakik. Ez a "figyelem megszentelése". Ha ezt megtalálod, akaratlanul is megnyugszol, mert a figyelem és a nyugalom szétválaszthatatlanok. Csak a nyugodt ember tud figyelni -s ha valaki valóban figyelni kezd, önkéntelenül is megnyugszik. Akinek figyelme nincs megszentelve, az csak néz. A megszentelt figyelem: lát. 5. A Hegedûs a háztetõn címû musical elején berohan egy házasságszerzõ, s lelkesen, örömtõl dúltan újságolja, hogy valami fantasztikus võlegényt talált az egyik lány számára. Forr a levegõ, a lány izgatott, a mama remeg, a testvérek egymás szavába vágnak, a házasságszerzõ kapkodó mondatait alig érteni, amikor megszólal végre az öreg rabbi: -Elõször üljünk le! Ennél bölcsebbet nem mondhatott volna. Ez a zen. Üljünk le! Sorskérdések pillanatában elõször üljünk le, és nyugodtan

figyeljünk, mert amit most döntünk, abból lesz a jövendõnk.

Nyugalom és figyelem: egy és szétválaszthatatlan. Csak a nyugodt ember tud figyelni -s aki valóban figyelni kezd, az önkéntelenül is megnyugszik. Ezt egy roppant egyszerû kísérlettel tapasztaltam meg. Gyerekkoromban féltem a feleléstõl. Gyakran voltam emiatt zaklatott, nyugtalan, szorongó. S amikor iskolába mentem, a zsúfolt villamoson kiválasztottam valahol a magasban egy csillogó pontot, egy fogantyú élét vagy egy fényes csavar fejét valahol az ablakok fölött, rászegeztem a tekintetemet, s néztem, néztem, rebbenetlen szemmel. Semmi mást nem tettem, csak néztem. Bármiféle érzésem vagy gondolatom támadt, nem tapadtam hozzá -hagytam elúszni, mint egy szélfútta vitorlást, s közben csak néztem a csillogó pontot, s arra gondoltam, hogy "csillogó pont, csillogó pont, csillogó pont... nézem a csillogó pontot". Szemem könnybe lábadt, homályos lett a tekintetem, de nem baj... Nem arra gondoltam, hogy könnyezek, hogy pislognom kell, hanem csakis arra, hogy "csillogó pont... csillogó pont... csillogó pont". Hamarosan megnyugodtam. Miután minden lázadó gondolat elhalt bennem, olyan béke szállt rám, amelyet ritkán éreztem. Ez még nem figyelem volt, csak a tekintetem összpontosítása, de már ennek is volt egy átmeneti, kellemes hatása: csöppet sem féltem például a feleléstõl. Ez persze nem pótolta a tanulást, de abban már segített, hogy mindenre tökéletesen emlékezzem, s remekül tudtam felelni. Csupán azzal, hogy tekintetünk szétszórtságát megszüntetjük, összeszedett állapotba kerülünk. Ilyenkor azonban csak a szemünk figyel -a lelkünk még nem. Lelkünk akkor kerül a figyelem állapotába, amikor megfeledkezünk magunkról, s nem teszünk mást,

csak figyelünk. Ez már a meditatív állapot kezdete. A lelki figyelem állapotában olyan lesz tudatunk, mint a zavartalan, nyugodt víztükör: semmiféle vibrálás, érzelmi vagy gondolathullám nem töri meg.

Ebben a tükörben minden a valódi arcát mutatja. Nem azt, amit én rávetítek, amit vágyaim, indulataim, gondolataim láttatni akarnak velem, hanem azt, ami tényleg van. "-Elõször üljünk le!" -mondja a színdarabban a bölcs rabbi, s ha sikerül valóban leülni, nemcsak testben, hanem lélekben is, és megfontoltan, személytelenül rápillantani a jó hírre, azonnal látják majd a játék Szereplõi, hogy ez nemcsak egy kislány vágyainak esetleges teljesedésérõl szól, hanem jövõbeli szerelemérõl, válságáról, lázadásról; küzdelmekrõl, nehézségekrõl -egy egész család, sõt, mint késõbb kiderül, egy egész falusi közösség tragikus történetérõl is. Ennyi titok van egyetlen pillanatban, ha figyelni tudunk rá. Aki megnyugszik: figyel. S aki figyel: lát, s amit lát, abban benne lehet minden. Ez a látás és a tudás közötti finom különbség. A tudásban fokozatosan tárul elénk, ami a látásban egyszerre benne van. A figyelem: személytelen. Nincs benne "én". Hogy "én" figyelek... csak figyelés. A vadász is, ha áll egy bokorban, nem akkor figyel igazán, amikor arra gondol, hogy hideg van, fúj a szél, fázok, szorít a cipõm, éhes vagyok... hanem akkor, amikor csakis a tájat látja... s egész valója ott van az elõtte elterülõ tisztás legtávolabbi pontjain -a látvánnyal és nem önmagával foglalkozik. Lénye ott van, ahol a látványa. Ez persze vadászfigyelem, melynek célja van -de ez a cél sohasem a vadászból, hanem a tájból, az erdõbõl, a bokrokból s az állatok kiismerhetetlen mozgásából ered. A figyelés: éntelen. Nincs benne vita, összehasonlítás, érvelés csak látás. Olyan, mintha elõször pillantaná meg azt, amit lát.

Ezt az állapotot azért is nehéz elérnünk, mert zavar a múltunk. Mindaz, amit már megtanultunk, amihez hozzászoktunk, ami ismerõs -azok a feltételes reflexek, melyek ítéleteinket öntudatlanul irányítják. Ezek a szemüvegek, melyeken át nézünk.

Ezért nem halljuk a másik embert. Be sem engedjük érzéseit és gondolatait magunkba, mert ezek számunkra idegenek és ellenszenvesek. Nem tudunk "mások fejével" gondolkodni mindaddig, míg "saját fejünk" rögeszmés mûködését, legalábbis idõlegesen, nem függesztjük fel. Nem hallak téged addig, amíg magamat hallgatom. Márpedig én állandóan beszélek. Néha még álmomban is. Mondom a magamét. Csoda, hogy egyáltalán tartalmilag fölfogom, mit beszélsz. Hogy ki vagy, mi vagy, mit gondolsz, mit érzel, miféle múlt, történet, lélek, isten beszél belõled, arról fogalmam sincs. Nem hallak, nem is látlak -mert nem tudok figyelni -nem rád egyáltalán nem tudok figyelni. Semmire. Senkire. Magamra sem! Mert az a zaj, ami a fejemben van, s amitõl nem hallak téged, ugyanaz a zaj, amitõl magamat sem hallom. 6. Az isteni Krisna lelkünket két madárhoz hasonlítja. Az egyik csipegeti a fa gyümölcseit, a másik nézi. Aki csipeget, az a mohó és kielégíthetetlen én. Aki nézi, az a Fensõbbrendû Én... A bennünk élõ Isten. Nincs ember, aki ne ismerné ezt a kétféle élményt: a vágyak örökös hajszáját, a gondolatok áramlását, az éhséget, a mohóságot s a "csipegetést" -és azt a másik, nyugodt és békés önmagát, a "jobbik énjét", aki mindezt belülrõl látja, s rebbenetlen szemmel nézi.

Mindannyian -ha csak pillanatokra is, de -látjuk magunkat. S ha ezzel a Szemmel nem magunkba, de kifelé nézünk, másokra vagy a világra, mely körülvesz, jó, ha tudjuk, hogy ez varázsszem! Hat, mert hatalma van. Aki figyelmét valakire vagy valamire szenteli: át is tudja varázsolni azt. Megváltoztatni a világot így lehet. Olyan titok ez, amelyet érdemes továbbgondolni. A megbocsátásról 1. Egy olvasó, Judit, ezt írta nekem: "A megbocsátásról szeretnék tanácsot kérni. Amikor tanácsadóm, gondjaim enyhítésére a megbocsátás átélését és gyakorlatát javasolta, azonnal ellenérzésem támadt. Úgy gondolom, ha valakinek azt mondom: >megbocsátok néked!