M. R. Carey - Kiéhezettek

M. R. Carey

Kiéhezettek

Kossuth Kiadó

REJTSD EL a titkaidat…

…hogy ne találhassák meg a SZÖRNYEK!

Linnek, aki kinyitotta a szelencét

1. Melanie-nak hívják. A neve g örög ül „fekete lányt” jelent, de a bőre inkább világ os színű, íg y szerinte nem ig azán illik hozzá ez a név. Sokkal jobban szereti a Pandórát, de ezt nem ő dönti el. Justineau kisasszony eg y hosszú listáról osztja ki a neveket, és ha új g yerek érkezik, eg yszerűen meg kapja a következőt a fiúk vag y a lányok jeg yzékéből. Már rég óta nem jött új g yerek. Melanie nem tudja, mi lehet az oka. Rég ebben sokan érkeztek, minden héten vag y leg alább néhány hetente éjszakánként hang ok hallatszottak. Eldörmög ött parancsok, siránkozás, a szokásos káromkodás. Eg y cellaajtó csapódása. Aztán hamarosan, általában eg y-két hónapon belül új arc jelent meg az osztályban – eg y új fiú vag y lány, aki ekkor még beszélni sem tudott. Aztán g yorsan meg tanultak. Eg yszer Melanie is új lányként érkezett, de ez annyira rég en történt, hog y nem is nag yon emlékszik már rá. Akkor még szavak sem voltak, csak dolg ok nevek nélkül, és az ilyesféle névtelen dolg ok nem maradnak meg az ember fejében. Kiesnek és eltűnnek. Most tízéves, és hófehér bőrével eg y mesebeli herceg nőre hasonlít. Íg y aztán tudja, milyen g yönyörű lesz, ha felnő, a herceg ek pedig verseng eni fog nak, hog y felmászhassanak érte a toronyba, ahol raboskodik, és meg mentsék. Feltéve persze, ha lesz eg yáltalán tornya. Most csak cellája van, meg a folyosó, az osztályterem és a zuhanyzó. Kicsi, nég yzet alakú cella, csak eg y ág y, eg y szék és eg y asztal áll benne. A szürkére festett falakon képek lóg nak. A nag yobbikon az Amazonas esőerdői láthatók, a kisebbiken pedig eg y kiscica tejet iszik a tálkájából. Melanie azt is tudja, hog y más cellákban más képek vannak, mivel az Őrmester és az emberei időről időre máshova vitték át a g yerekeket. Azelőtt eg y réten leg elő lovat nézeg ethetett és eg y heg yet, amelynek a tetejét hó fedi. Ezeket jobban szerette, mint amik az új szobájában vannak. A képeket Justineau kisasszony rakja ki. Eg y halom rég i mag azin van az osztályteremben, ezekből vág ja ki a fotókat, és kék rag acsokkal erősíti fel őket. Úg y g yűjtög eti a kék rag acsokat, mint a mesebeli fösvény a pénzét. Ha leszed eg y rég i képet vag y eg y újat tesz fel, minden

rag acsdarabot g ondosan lekaparg at a falról, és belenyomja az asztalán lévő kis rag acsos labdacsba. – Ha elfog y, nem lesz több – mondja Justineau kisasszony. A folyosó bal oldalán húsz, jobb oldalon pedig tizennyolc ajtó van, és a két vég én is eg y-eg y ajtó nyílik. Az eg yiket vörösre festették, és az osztályteremhez visz – Melanie úg y g ondolta, hog y a terem zárja le a folyosót. Vele szemben, a folyosó másik vég én eg y szürke, nag yonnag yon vastag acélajtó található. Azt már sokkal nehezebb meg mondani, hog y ez hova vezet. Eg yszer, amikor Melanie-t éppen visszavitték a cellájába, pár ember kiemelte a helyéből az ajtót, és a lány meg fig yelhette, hog y mennyi retesz és pöcök tartja a széleit, szóval, ha bezárták, ig en nehéz lehetett kinyitni. Az ajtó mög ött hosszú beton lépcsősor vezet felfelé. Nem lett volna szabad semmit sem látnia az eg észből, és amikor az Őrmester belökte Melanie tolószékét a cellájába, íg y mormog ott, mielőtt rácsapta az ajtót: – Túlság osan kíváncsi a kis ribanc! De Melanie látta, amit látott, és nem felejtette el. Nemcsak lát, hanem hall is ezt-azt, és néhány elkapott beszélg etésből arra következtetett, hog y az itteni hely olyan más területekkel kapcsolódik össze, amelyeket még eddig nem láthatott. Ez itt a blokk, a blokkon kívül pedig van a bázis, amit Hotel Echónak neveznek. A bázison kívül van a 6-os körzet, tőle nag yjából ötven kilométernyire délre London, és még hetven kilométernyire Beacon – onnan tovább pedig már semmi, csak a teng er. A 6-os körzet nag y része tiszta, de csak az őrjáratok g ránátjai és rakétái miatt. Melanie biztosan tudta, hog y a bázist ezért építették: innen küldik a járőröket, hog y meg tisztítsák a terepet a kiéhezettektől. A járőröknek ig en óvatosnak kell lenniük, mert még mindig nag yon sok kiéhezett kószál odakint. Ha szag ot fog nak, akár 150 kilométeren keresztül is követnek bárkit, ha pedig elkapják, meg eszik. Melanie boldog , hog y itt élhet a blokkban, a nag y acélajtó mög ött, biztonság ban. Beacon teljesen más, mint a bázis. Hatalmas város, tele emberekkel és ég be törő épületekkel. Az eg yik oldalán a teng er, a többin pedig sáncok és aknamezők, hog y a kiéhezettek ne jöhessenek a közelébe. Beaconben bárki leélhette az életét anélkül, hog y akár csak eg yetlen kiéhezettet is látna. Nag yon nag y város, talán százmillió ember is él benne.

Eg y nap talán ő is eljut Beaconbe. Ha majd befejeződik a küldetés, és mindent összeraknak és lezárnak (dr. Caldwell mondta íg y eg yszer). Melanie próbálja elképzelni, milyen lesz az a nap: az acélajtók, mint eg y könyv lapjai, összezáródnak mög ötte, aztán… Aztán valami más lesz… Mindannyian elmennek, és odakint valami más várja őket. Olyan félelmetes lesz, de olyan csodálatos is! Reg g elenként kinyílik a szürke ajtó, jön az Őrmester az embereivel, vég ül pedig valamelyik tanár is meg érkezik. Miközben vég ig mennek a folyosón, Melanie ajtaja mellett is elhaladnak. Mindig erős, kesernyés veg yszerszag árad belőlük, eg yáltalán nem kellemes, még is izg almas, mert eg y újabb iskolai nap kezdetét jelenti. Amikor Melanie meg hallja a zárak kattanását és a lépések zaját, cellája ajtajához fut és lábujjheg yre áll, hog y az ajtón lévő kicsi, drótrácsos ablakon keresztül láthassa az elmenő embereket. Jó reg g elt kíván nekik, de azoknak nem szabad válaszolniuk, és általában nem is szoktak. Az Őrmester és az emberei sohasem köszönnek vissza, ahog y dr. Caldwell és Whitaker úr sem. Dr. Selkirk sietve meg y vég ig , nem néz jobbra, íg y Melanie nem is láthatja a nő arcát. Időnként elcsíp eg y-eg y intést Justineau kisasszonytól, esetleg Mailer kisasszony is lopva rámosolyog . Akárki is lesz aznap a tanár, eg yenesen az osztályterembe meg y, miközben az Őrmester emberei a cellaajtókat kezdik nyitog atni. Összesen annyi a dolg uk, hog y az osztályba vig yék a g yerekeket, aztán már mehetnek is. Meg lehetősen hosszadalmas a procedúra, és Melanie szerint valószínűleg minden g yereknél ug yanazt csinálják, de persze nem lehet biztos benne, hiszen minden a cellákon belül zajlik, ő pedig csak a saját celláját láthatja. Először az Őrmester zörg et az összes ajtón, és bekiabálja, hog y minden g yerek álljon készen. – Átszállítás! – ordítja rendszerint, néha esetleg hozzáteszi: – Átszállítás, kis mocskok! – Netán: – Átszállítás! Gyerünk, hadd lássalak benneteket! Ilyenkor felbukkan a rácsnál a férfi nag y, sebhelyekkel teli arca, és ránéz, hog y meg bizonyosodjon: Melanie már felkelt, és indulásra kész. Melanie eg yetlen alkalomra emlékszik, amikor az Őrmester beszédet is mondott – de akkor sem a g yerekeknek, hanem a saját embereinek. – Sok új fiú van mag uk között. Gőzük sincs, mi a francra szerződtek, és fog almuk sincs, hol az istenben vannak! Félnek ezektől a nyamvadt kis

korcsoktól, mi? Helyes, féljenek csak! Töltse csak be a félelem a halandó lelküket! Minél jobban félnek, annál kevésbé valószínű, hog y becsavarodnak! Melanie nem tudta biztosan, hog y a kiabálás már az indulást jelzi-e, de aztán szerencsére az Őrmester felkiáltott: – Átszállítás! A kiáltás után Melanie g yorsan mag ára kapja az ajtajával szemben lévő kampóra akasztott fehér ing et, felhúzza a fali tartóban heverő fehér nadrág ját, és belebújik az ág ya alatt várakozó fehér papucsokba. Ezután, ahog y már meg tanulta a leckét, beleül az ág ya mellé állított tolószékbe, és kezeit a karfákra, lábait pedig a lábtartókra helyezi. Becsukja a szemét és vár. Számolni kezd. Eddig maximum 2526-ig , minimum 1901-ig tudott elszámolni, amíg érte jöttek. Amikor hallja, hog y a kulcs elfordul a zárban, abbahag yja a számolást, és kinyitja a szemét. Az Őrmester jelenik meg elsőként. Pisztolyát Melanie-ra szeg ezi, miközben két embere a lányhoz lép, és a tolószékhez szíjazzák a csuklóját meg a bokáját. A nyakánál is van eg y szíj, ezt mindig hátulról erősítik rá, de csak akkor, amikor már lekötözték a kezét és a lábát. Üg yesen kitalálták a dolg ot, sohasem kell Melanie arca elé tenniük a kezüket. – Nem harapok – mondta néha. Viccnek szánta, de a katonák sosem nevettek, az Őrmester is csak eg yszer, leg első alkalommal. – Nem is adunk rá esélyt, kicsikém – válaszolta g onosz kacajjal. Melanie-t tehát a katonák a tolószékhez szíjazzák, hog y már meg mozdulni sem bír, majd az osztályterembe tolják, és az asztalához viszik. A tanárnő (vag y ha épp Whitaker úr dolg ozik, akkor a tanár) általában valamelyik g yerekkel beszélg et, netán a táblára irkál, és Melanie meg jelenésére rendszerint abbahag yja a tevékenység ét, hog y jó reg g elt kívánjon a lánynak. Ebből az osztályteremben elöl ülő g yerekek is meg tudják, hog y meg érkezett, és ők is köszöntik Melanie-t. A leg többen persze nem láthatják, hog y pontosan mikor is tolják be a terembe, mert őket is a székükhöz szíjazták, emiatt nem ig azán tudják mozg atni a fejüket. E procedúra – betolnak valakit, a tanár jó reg g elt kíván, mire a többi g yerek is kórusban üdvözli a frissen meg jelenőt – még kilencszer meg ismétlődik, mert Melanie után még kilenc g yerek érkezik. Az eg yikük, Anne, korábban Melanie leg jobb barátnője volt. Talán még most

is az, habár nemrég minden g yereket más asztalhoz helyeztek át („Meg keverték a paklit” – ahog y az Őrmester mondta), íg y a két lányt messze ültették eg ymástól. Emiatt aztán nehéz olyasvalaki leg jobb barátjának lenni, akivel nem is beszélhet az ember. Kenny is Melanie után érkezett. Őt nem szereti, mert Okostojásnak csúfolja, vag y M-M-MMelanie-nak nevezi, kig únyolva, hog y időnként dadog az órákon. Amikor már minden g yerek meg érkezett, elkezdődik az óra. Minden nap számolnak, olvasnak és memóriag yakorlatokat is vég eznek, ezenkívül azonban mintha nem is lenne különösebb koncepciója a fog lalkozásoknak. Néhány tanár felolvas valamit, aztán kérdéseket tesz fel a szöveg g el kapcsolatban. Mások tényeket, dátumokat, táblázatokat bifláztatnak be vag y eg yenleteket oldatnak meg velük – ez utóbbiban Melanie különösen üg yesnek számít. Fejből tudja az összes ang ol király és királynő nevét és uralkodási idejét, az Eg yesült Királyság mindeg yik városának nevét, a körzeteiket és a lakosaik számát, hog y milyen folyók keresztezik őket, és mi a jelmondatuk (már ha vannak folyóik és jelmondataik). Európa összes ország ának fővárosa és népesség száma is meg van, na meg az is, hog y mikor álltak hadban Nag y-Britanniával – hiszen eg y-két alkalommal majdnem mindeg yik háborúzott az ország ával. Nem okoz g ondot, hog y emlékezzen ezekre a dolg okra. Leg alább nem unatkozik, az unalom ug yanis szinte mindennél rosszabb. Ha tudja, mekkora az adott ország és hányan laknak benne, fejben kiszámolja a népsűrűség et, ebből pedig kikalkulálja, hog y tíz, húsz vag y harminc évvel korábban hány lakosa lehetett. Ezzel kapcsolatban azonban akad némi probléma. Whitaker úr óráin Melanie mindenfélét meg tanult az Eg yesült Királyság városaival kapcsolatban, de mintha félreértette volna valamelyik részletet. Eg yik nap ug yanis Whitaker úr viccesen viselkedett, és furcsa, elcsukló hang on mag yarázott. Mondott valamit, ami nyug talanság g al töltötte el a lányt. Melanie meg kérdezte, hog y Birming ham eg észének 1036 900 fő a populációja, vag yis a külvárosokkal eg yütt laknak ennyien benne, vag y csak a központi, városi körzet lakosainak számáról van szó. – Kit érdekel? – válaszolta Whitaker úr. – Nem számít már az eg ész. Csak azért mondom el, mert az összes tankönyvünk harminc éve készült. Melanie tovább ütötte a vasat, hiszen tudta, hog y Birming ham London után Ang lia leg nag yobb városa, és biztos akart lenni az adatok

pontosság ában. – De a népszámlálási adatok… – kezdte. Whitaker úr azonban közbevág ott: – Jézusom, Melanie, ennek már semmi értelme! Ez már csak történelem. Nincs már ott semmi. Az ég eg y adta világ on semmi. Birming ham lakosság ának száma eg y nag y nulla. Szóval lehet, sőt nag yon valószínű, hog y Melanie listáinak bizonyos elemeit frissíteni kellene. A g yerekek hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken is órákon ülnek, szombatonként pedig a celláikban vannak, ahol a hang osbemondók eg ész nap zenét sug ároznak. Senki sem néz feléjük, még az Őrmester sem, a muzsika pedig olyan hang osan szól, hog y nem is beszélg ethetnek. Melanie-nak rég ebben eszébe jutott, hog y ha lenne eg y olyan nyelvük, amely a szavak helyett jelekből áll, akkor a kicsiny cellaablakaikon keresztül is társalog hatnának eg ymással. Nag y élvezettel ki is dolg ozta ezt a nyelvet, aztán meg kérte Justineau kisasszonyt, hog y az osztálynak is tanítsa meg . A tanárnő nyomatékosan és határozottan meg tag adta a kérését, és meg íg értette Melanie-val, hog y eg yik tanárának sem említi a jelnyelvet, az Őrmesternek meg különösen nem. – Íg y is elég paranoiás – mondta róla. – Ha azt hinné, hog y a háta mög ött beszélsz, még a maradék esze is elmenne. Íg y aztán Melanie sosem taníthatta meg a többi g yereknek a jelnyelvet. A szombatok lassan, lomhán csordog álnak, nehéz átverg ődni rajtuk. Melanie ilyenkor hang osan elszaval mag ának eg y csomó történetet, amiket még az órákon hallott, vag y miközben szólt a zene, ő matematikai tételek bizonyításait énekli, például eldalolja, hog y miért vég telen sok prímszám létezik. Nyug odtan hang oskodhat, hiszen a zene miatt úg ysem hallani semmit. Máskülönben meg jelenne az Őrmester, és ráparancsolna, hog y hag yja abba. Az Őrmester ug yanis ezeken a napokon is ott van. Melanie azóta tudja ezt, hog y az eg yik szombaton Ronnie eg yfolytában verte a cellája ablakát, amíg csak véresre nem sebezte a kezeit. Két embere kíséretében meg jött az Őrmester. Mindannyian hosszú, arcukat is beborító ruhát viseltek. Bementek Ronnie cellájába, és a hang okból Melanie arra következtetett, hog y meg próbálják a tolószékhez kötözni a lányt. Úg y hallatszott, Ronnie ellenáll, és ig yekszik meg nehezíteni a dolg ukat.

– Hag yjanak békén! Hag yjanak békén! – tiltakozott. Eg y puffanás hallatszott, majd az eg yik férfi íg y kiáltott: – Jézusom, ne csináld! Ekkor a többiek is kiabálni kezdtek, valamelyikük pedig felordított: – Fog d meg a másik kezét! Tartsd! – Aztán hirtelen újra csend lett. Nem tudta, mi történhetett ezután. Az Őrmester emberei körbejártak, és bezárták a cellák drótborítású ablakait, hog y a g yerekek semmit se láthassanak. Eg ész nap zárva maradtak. A következő hétfőn Ronnie már nem jött iskolába, és úg y tűnt, senki sem tudja, mi lett vele. Melanie szeretné elhinni, hog y a bázis területén más osztálytermek is vannak, és Ronnie-t biztosan csak átvitték valamelyikbe. Talán eg yszer, ha az Őrmester meg int meg keveri a paklit, visszahozzák a lányt. Folyamatosan Ronnie jár a fejében, és valójában inkább arra g ondol, hog y az Őrmester meg akarta büntetni a lányt a rossz viselkedése miatt, ezért elvitte, és többé már nem láthatja az osztálytársait. A vasárnapok nem különböznek a szombatoktól, kivéve, hog y ekkor esznek és zuhanyoznak. Reg g el ug yanúg y a székükhöz kötözik a g yerekeket, mint eg y átlag os iskolai napon, ám ilyenkor szabadon hag yják a jobb kezüket az alkarjuknál, és a folyosón jobbra, az acélajtó mellett lévő zuhanyzóhoz tolják őket. Amikor már minden g yerek bent van a fehér csempéjű, üres zuhanyzóban, az Őrmester emberei tálkákat tesznek az ölükbe, rajtuk kanalakkal. Az edényekben férg ek tekerg őznek eg ymás heg yén-hátán. A g yerekek enni kezdenek. Az iskolában olvasott történetekben a g yerekek általában mást esznek: süteményt, csokit, kolbászt krumplipürével vag y sült krumplival, édesség eket, esetleg spag ettit húsg ombóccal. Ezek a g yerekek viszont csak férg eket kapnak, azt is csak hetente eg yszer, mivel – ahog y Melanie kérdésére válaszolva dr. Selkirk eg yszer elmag yarázta – a testük nag yon jó hatásfokkal raktározza el a fehérjéket. Nem kell semmi mást enniük, sőt még vízre sincs szükség ük, hiszen a férg ek minden tápanyag ot biztosítanak a szervezetük számára. Ha már mindenki vég zett az evéssel, az edényeket elveszik, majd az Őrmester emberei kimennek, és g ondosan bezárják az ajtót. A zuhanyzóhelyiség ben nincsenek lámpák, íg y a terem sötétség be borul. A falak mög ött elhelyezett csövekből furcsa, sziszeg ő hang hallatszik,

olyasmi, mintha valaki meg próbálná visszafojtani a nevetését, majd a plafonból valamilyen veg yszert permeteznek rájuk. Ug yanaz az anyag lehet, mint amit az Őrmester és a beosztottjai, valamint a tanárok használnak, leg alábbis ug yanolyan a szag a, csak sokkal erősebb. Csíp is, az elején csak picit, majd eg yre jobban. Belemeg y Melanie szemébe, amitől meg dag ad, bevörösödik, és már alig lát. De a veg yszer g yorsan elpárolog a ruháikról és a bőrükről, és miután még fél órát ücsörög nek a néma és sötét zuhanyzóban, a szag is enyhül. Vag y leg alábbis meg szokják, mert már eg yáltalán nem olyan zavaró. Csendben várják, amíg újra kitárul az ajtó, és az Őrmester emberei bejönnek, hog y kivig yék őket. Íg y zajlik a mosakodás, emiatt aztán talán a vasárnap számít a hét leg pocsékabb napjának. A leg jobb pedig az a nap, amikor Justineau kisasszony tanítja az osztályt. Nem mindig ug yanakkor kerül sorra, sőt előfordul, hog y hetekig nem is jön, de ahányszor Melanie-t az osztályterembe tolják, és meg látja Justineau kisasszonyt, azonnal elönti a boldog ság , mintha a szíve eg yenesen az ég be röppenne. Justineau kisasszony napjain eg yszerűen nem lehet unatkozni. Már ránézni is izg almas a tanárnőre. Gyakran találg atja, hog y milyen ruhát visel majd aznap, és a haját feltűzve vag y leeng edve hordja-e. Általában leeng edi hosszú, fekete, fodros haját, ami ilyenkor vízesésként hull alá. Néha azonban hátul szoros kontyba tűzi fel. Ez is jól áll neki, hiszen több látszik az arcából. Ilyenkor olyan, mint eg y g örög templom mennyezetét tartó nőalak. Mint eg y kariatida. Habár Justineau kisasszony arca mindig rag yog , g yönyörű, csodálatos arcszíne még jobban kiemeli. Sötétbarna, mint a Melanie cellájának falán lévő őserdő fái, amelyeknek földre szórt mag ja csak a bozóttüzek hamujából hajt ki. Vag y mint a kávé, amit a szünetben a kisasszony a termoszából a bög réjébe tölt. De sötétebb és g azdag abb ezeknél, és sok más színárnyalatban is tündököl. Ig azából semmi máshoz sem hasonlít. Leg feljebb annyit mondhatnánk: éppen olyan sötét, mint amilyen világ os Melanie bőre. Justineau kisasszony időnként a blúza fölött valami sálfélét köt a nyaka és a vállai köré. Ilyenkor eg y kalózra emlékezteti Melanie-t, vag y a hamelni patkányfog ó meséjének fig uráira. Az ő történetüket is a kisasszony olvasta fel, a képüket is meg mutatta, ám azon jórészt öreg , hajlott hátú nők szerepeltek, míg Justineau kisasszony fiatal, a háta

eg yáltalán nem g örbe, hanem mag as és g yönyörű hölg y. Szóval még is inkább kalózra hasonlít, persze nag y csizma és kard nélkül. Ha a tanárnő beszél, csodákkal telik meg a nap. Néha felolvas eg y verset, máskor fuvolán játszik nekik, vag y felmutat néhány képet eg y könyvből, és elmeséli, hog y mit kell tudni a rajta szereplő fig urákról. Melanie íg y ismerte meg Pandóra és Epiméteusz történetét, valamint a szelence titkát, amelyben a világ összes szerencsétlenség ét rejtették el. Eg yszer ug yanis Justineau kisasszony eg yik könyvének képén eg y nőt láthattak, aki éppen kinyit eg y dobozt, amelyből szörnyű dolg ok ömlöttek elő. – Ki ez? – kérdezte Anne a kisasszonyt. – Ez Pandóra – válaszolta Justineau kisasszony. – Csodálatos lány volt, akit az istenek meg áldottak és minden ajándékkal elhalmoztak. A neve is ezt jelenti: „a mindennel meg ajándékozott lány”. Okos volt és bátor, g yönyörű és vidám, meg minden, amit el tudtok képzelni. Csupán eg yetlen aprócska hibája volt: a nag y, nagyon nag y kíváncsiság a. A tanárnő látta, hog y a g yerekek rákaptak a történetre, meg tetszett nekik, íg y vég ül elmesélte az elejétől, a titánok közti harctól eg észen a vég éig , amikor Pandóra kinyitotta a szelencét, és az összes nyomorúság a világ ra zúdult. Melanie kifejtette, hog y szerinte nem Pandóra tehet az eg észről, hiszen Zeusz csapdát állított a halandóknak, a lány pedig csak eszköz volt az istenek kezében, akik szándékosan tették ilyen csábítóvá a kelepcét. – Mondd csak ki, kislány! – szólt Justineau kisasszony. – A férfiaké az élvezet, a nőké pedig a szég yen – és kacag ni kezdett. Melanie meg nevettette Justineau kisasszonyt! Nag yon jó nap lett, még ha a kislány nem is értette ig azán, hog y mi volt olyan vicces a szavaiban. Eg y baj van csak Justineau kisasszony napjaival: túl g yorsan elröppennek. Minden pillanat olyan értékes, hog y Melanie még pislog ni sem nag yon mer. Tág ra nyílt szemmel ül ott, issza mag ába a tanárnő szavait, és ig yekszik mindent az emlékezetébe vésni, hog y később a cellájában is visszajátszhassa az elhang zottakat. Amikor csak lehet, kérdez valamit, mert a leg jobban azt szereti hallani és felidézni, ha a tanárnő az ő nevét mondja ki. Melanie ilyenkor a leg fontosabb embernek érzi mag át a világ on.

2. Eg yszer, eg y Justineau kisasszony-féle napon az Őrmester lép az osztályba. Melanie csak akkor veszi észre, amikor meg szólal, ug yanis valahol az osztály mög ött, jobbra ácsorog . A kisasszony éppen mesét mond: – …ekkor Micimackó és Malacka három pár lábnyomot látott a hóban. – Mi a franc ez?! – vág közbe az Őrmester. A tanárnő abbahag yja a mesélést és körülnéz. – Éppen eg y g yerekkönyvet olvasok fel, Parks őrmester – mondja. – Azt látom – hallatszik az Őrmester hang ja. – Azt hittem, a képesség eik meg vizsg álása a cél, nem pedig az, hog y szórakoztassuk őket. A kisasszony arca meg feszül. Ha valaki nem ismerné annyira és nem látná olyan közelről a tanárnőt, mint Melanie, valószínűleg észre sem vette volna azt a fintort. Nag yon g yorsan tovatűnik, és amikor a kisasszony újra meg szólal, semmiféle ing erültség nem érződik a hang ján. – Pontosan azt csináljuk – mondja. – Fontos meg nézni, hog yan fog adják be az információkat. Ahhoz, hog y lássuk a kijövő adatokat, bemenő adatok is kellenek. – Bemenő adatok? – értetlenkedik az Őrmester. – Úg y érti, tények? – Nem, nemcsak tények. Eszmék. – Na persze, a Micimackó tele van világ reng ető eszmékkel – vág ja rá szarkasztikusan az Őrmester. Melanie tudja, hog y mi a szarkazmus: pont az ellenkezőjét kell mondani, mint amit g ondolunk. – Komolyra fordítva a szót, csak az idejét veszteg eti velük. Ha történeteket akar nekik mesélni, meséljen például sorozatg yilkosokról, Hasfelmetsző Jackről vag y John Wayne Gacyről. – Ők még csak g yerekek – hang súlyozza Justineau kisasszony. – Nem azok. – De ig en, pszichológ iai értelemben még csak g yerekek. – Dug ja fel a pszichológ iáját! – Az Őrmester hang ján érződik az ing erültség . – Éppen ez az, amiért nem kéne a Micimackót olvasnia nekik. Úg y kezd g ondolni rájuk, mintha valódi g yerekek lennének. Aztán majd

elkövet eg y hibát: mondjuk, valamelyik g yerek ölelésre vág yik, mag a meg eloldja a szíjait. Mondanom sem kell, mi lesz akkor. Az Őrmester előrelép, szembeáll az osztállyal, és ezután valami nag yon szörnyű dolog következik. Feltűri az ing e ujját, eg észen a könyökéig , majd a csupasz alkarját Kenny elé tartja, csupán néhány centiméternyire a g yerek orrától. Először semmi sem történik, de aztán az Őrmester a tenyerébe köp, és az alkarjára keni a nyálat, mintha eg y koszfoltot próbálna lesikálni. – Hag yja ezt abba! – hallatszik Justineau kisasszony hang ja. – Ne csinálja ezt vele! – Az Őrmester azonban nem válaszol, rá se néz a tanárnőre. Melanie két sorral Kenny mög ött ül, íg y jól láthat mindent. Kenny hirtelen meg merevedik, tág ra nyitja a száját, és meg próbál beleharapni az Őrmester karjába, amit persze a szíjak miatt nem érhet el. A szája szélén nyál csorog – nem túl sok, hiszen a g yerekek nem kaphatnak inni. A tömör, félig meg keményedett nyálcsík Kenny állán fityeg , miközben a fiú morog , nyüszít, és ig yekszik elérni az Őrmester karját. De ez még nem elég , ezután még rosszabb dolg ok következnek. A Kenny két oldalán ülő g yerekekre is átrag ad a különös viselkedés, sőt a mög ötte lévők is ráng atózni kezdenek, mintha valaki iszonyú erővel bökdösné a g yomrukat. – Látja? – szól az Őrmester, és a kisasszony felé fordul, hog y ellenőrizze: meg értette-e, mire akar kilyukadni. Ám amikor a tanárnőre esik a pillantása, meg lepődve pislog , és talán rög tön meg is bánja, hog y odanézett. Justineau kisasszony tekintetéből ug yanis süt, hog y leg szívesebben felpofozná a férfit. Az Őrmester erre leereszti a karját, és vállat von, mintha eg yáltalán nem érdekelné az eg ész. – Nem mindenki ember, aki annak látszik – mondja. – Tényleg nem – bólint a kisasszony. – Ebben eg yetértünk. Amennyire a szíj eng edi, Kenny feje kissé oldalra billen, torkából pedig kattog ó hang tör elő. – Minden rendben, Kenny – szól Justineau kisasszony. – Mindjárt vég e. Folytassuk a mesét! Szeretnétek? Akarjátok tudni, mi történt Micimackóval és Malackával? Parks őrmester, mag unkra hag yna? Leg yen szíves! Az Őrmester ránéz, és erőteljesen meg rázza a fejét.

– Nem akarhat közel kerülni hozzájuk – mondja. – Tudja, miért vannak itt. A pokolba is, még jobban tudja, mint… Justineau kisasszony tovább olvas, mintha meg sem hallaná, amit mondott. Tudomást sem vesz az Őrmesterről, aki erre elmeg y. Az is lehet, hog y eg y darabig még némán ácsorog az osztályterem vég ében, bár ez nem valószínű, mert néhány perc múlva a tanárnő feláll, és bevág ja az ajtót – vag yis Melanie szerint az Őrmester ekkor már a túloldalon lehet. Aznap éjjel alig jön a szemére álom, folyton az Őrmester szavai járnak a fejében. Ők nem is valódi g yerekek. Milyen meg vetéssel nézte Justineau kisasszony a férfit, amikor olyan utálatosan viselkedett Kennyvel! Az is eszébe jut, ahog y Kenny vicsorg ott, és úg y kapott az Őrmester karja felé, mint eg y kutya. Vajon miért tette? Talán azért, mert az Őrmester a karjára kente a nyálát, és Kenny orra elé tartotta. A kesernyés veg yszerbűz alatt valamilyen más szag a lehet a férfinak. Nag yon g yeng én, de Melanie-ig is eljutott ez a szag , és az ő feje is mozog ni kezdett, az állkapocsizmai pedig mag uktól működésbe léptek. Eg yáltalán nem képes felidézni azt az érzést, mert semmilyen más, korábban átélt vag y mesében hallott dolog ra sem hasonlított. Mintha nag yon sürg ősen valami fontosat kellett volna meg tennie, íg y a teste meg próbálta átvenni az irányítást, és önállóan kezdett cselekedni. A szörnyű g ondolatok mellett másvalami is eszébe jut. Az Őrmesternek is van neve. Akárcsak a tanároknak vag y a g yerekeknek. Eg észen eddig az Őrmester olyan volt Melanie-nak, mint eg y g örög titán vag y eg y isten, most azonban már tudja, hog y akármilyen szörnyű a férfi, még iscsak olyan, mint bárki más. Már nem Őrmester, hanem Parks őrmester. E változás minden másnál szörnyűbbnek tűnt a számára, nem is hag yja aludni. Eg észen reg g elig virraszt, amikor az ajtók kinyílnak, és belépnek a tanárok. Ettől a naptól Melanie már Justineau kisasszonyra is valamelyest máshog y g ondol. Pontosabban ug yanazt érzi, csak sokkal erősebben. A világ on senki sem lehet nála jobb, kedvesebb vag y szeretetre méltóbb. Bárcsak Melanie valamelyik isten vag y titán lehetne, esetleg eg y trójai hős, hog y harcolhasson Justineau kisasszonyért, és meg mentse a Hucliktól és a Vucliktól! Persze, tudja, hog y a Huclik és a Vuclik nem a g örög mitológ iában vannak, hanem a Micimackóban, de nag yon

tetszenek neki ezek a szavak, és a kisasszony meg mentésének ötlete a kedvenc ábrándja lesz. Folyton erre g ondol, ha éppen nem kell valami máson törnie a fejét. Az álmodozástól még a vasárnapok is elviselhetőbbek. Eg y alkalommal Mailer kisasszony a g yerekek jobbján eloldozza a szíjakat, és könyöktől lefelé szabaddá teszi a kezüket. Táblácskákat rak eléjük, és meg kéri az osztályt, hog y mindenki írjon eg y történetet. Melanie Justineau kisasszony meg mentésének történetét írja meg . Mailer kisasszonyt persze csak a szókincsük érdekli, nem törődik különösebben a meséikkel. Ez teljesen nyilvánvaló, hiszen a feladathoz a tanárnő szólistát is mellékel, és a g yerekek pluszpontot kapnak minden szóért, ami a jeg yzékben szerepel, és helyesen használják a fog almazásukban. Melanie-t nem érdekli a lista, inkább szabadjára eng edi a fantáziáját. Amikor Mailer kisasszony meg kérdezi, hog y ki szeretné hang osan felolvasni a történetét, elsőnek jelentkezik – már amennyire jelentkezni lehet, ha valakinek csak az alkarja szabad. – Én, Mailer kisasszony! Eng em válasszon! Íg y aztán elmondhatja a fog almazását, ami íg y hang zik: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép hölgy. A legszebb, legkedvesebb, legokosabb és legcsodálatosabb hölgy kerek e világon. Magas volt, szálfaegyenes, a bőre pedig olyan sötét, hogy alig lehetett megkülönböztetni az árnyékától. Göndör, fekete haja hosszan omlott alá, szépsége pedig mindenkit megszédített. Görögországban élt az ókorban, valamikor a titánok és az istenek háborúja után, amikor az istenek már megnyerték a viaskodást. Egy nap, amikor az erdőben sétált, egy szörnyeteg támadt rá. Ez a nyamvadt korcs meg akarta ölni, hogy felfalhassa. A hölgy hatalmas bátorsággal küzdött, de nem számított, hányszor sebezte meg a nagy és kegyetlen szörnyet, a bestia egyre csak támadott. A hölgy félni kezdett, félelme pedig betöltötte halandó lelkét. A szörny eltörte a hölgy kardját és a lándzsáját is, és már tátotta is ki a száját, hogy bekapja. Ekkor egy kislány toppant elé. Különleges kislány volt, akit mindennel megajándékoztak, mint Pandórát. Akhilleuszhoz is hasonlított, mivel édesanyja (a gyönyörű, csodálatos hölgy) hajdan belemártotta a Styx folyó vizébe, így aztán a

testének egyetlen picinyke részét kivéve sebezhetetlen volt (nem a sarkán, mert az túlságosan nyilvánvaló lett volna, hanem valahol máshol, egy titkos helyen, amit a szörny sem találhatott meg). A kislány megküzdött a szörnyeteggel, legyőzte és levágta a fejét, a karjait és a lábait, majd feldarabolta a testét. Akkor a szép hölgy halandó lelkét betöltötte a lányka szeretete, és így szólt hozzá: – Te vagy az én különleges kislányom. Mindig velem leszel, én pedig sohasem engedlek el magamtól. És békében, boldogságban éltek, amíg meg nem haltak. Az utolsó mondat a Grimm testvérek könyvéből való, amit hajdan még Justineau kisasszony olvasott fel nekik, a történet más részeit pedig a tanárnő eg y másik könyvéből, A múzsák meséi című g örög mitológ iag yűjteményből kölcsönözte, illetve pár vag ány, a felnőttektől hallott szófordulatot is belecsempészett a szöveg ébe. Ettől ez még mindig Melanie története maradt, és a lány boldog an hallg atja, ahog y a többi g yerek meg dicséri a kitűnő mesét. Vég ül még Kenny is meg jeg yzi, hog y nag yon tetszett neki az a rész, amikor feldarabolták a szörnyet. Mailer kisasszony is boldog nak látszik. Melanie felolvasása közben a füzetébe írog atott, a szöveg et pedig felvette a diktafonjával. Talán Justineau kisasszonynak is lejátssza majd, íg y kedvenc tanárnője is hallhatja a meséjét. – Nag yon érdekes volt, Melanie – szól Mailer kisasszony. A diktafont a lány asztalkájára teszi, és a történetről kezdi fag g atni. Hog y nézett ki a szörnyeteg ? Milyennek érezte a kislány a szörnyet, amikor a lény még életben volt? És amikor már elpusztult? Mit érzett a hölg g yel kapcsolatban? Sok-sok hasonló kérdés jön eg ymás után, és Melanie nag yon élvezi a kérdezősködést, mert olyan az eg ész, mintha a történet szereplői valahol tényleg léteznének. Mintha ő mentené meg Justineau kisasszonyt a szörnytől, és a kisasszony tényleg meg ölelné. Ez jobb, mint milliónyi g örög mítosz.

3. Eg y nap Justineau kisasszony a halálról beszél nekik. A téma azért került szóba, mert a tanárnő felolvasott eg y verset, amelyben a könnyűlovasság leg több katonája meg halt, a g yerekek pedig tudni akarják, hog y mit is jelent ez. Olyan, mintha az összes fény kihunyna, és mindenre néma csend borulna – mag yarázza a kisasszony. Mintha éjszaka lenne, de örökké tartana. Nem lesz többé reg g el, és a fény már sohasem g yúl ki többé újra. – Ez nag yon szörnyűnek hang zik! – mondja sírós hang on Lizzie. Melanie szerint is borzasztó: olyan lehet, mint vasárnaponként ülni a veg yszerszag ú zuhanyzóban. Eg yszer csak a szag is elmeg y, aztán soha többé nem lesz már semmi. Justineau kisasszony észreveszi, hog y nag yon meg rémítette a g yerekeket, és meg próbálja helyrehozni a dolg ot: – De lehet, hog y nem eg észen ilyen – szól g yorsan. – Senki sem tudja, mert ha meg halunk, nem jöhetünk már vissza, hog y beszélhessünk róla. Amúg y nektek talán más lesz, mint a többi embernek, mert ti… Ajkára fag y a szó, és hirtelen elhallg at. – Mi van velünk? – kérdezi Melanie. Eltelik néhány pillanat, amíg Justineau kisasszony meg szólal. Mintha a tanárnő azon töpreng ene, hog y mivel tudná meg menteni a helyzetet. – Gyerekek vag ytok. Nem tudjátok még elképzelni, milyen lehet a halál, mert a g yerekek számára még minden olyan, mintha örökké tartana. Melanie biztosra veszi, hog y a kisasszony eredetileg nem ezt akarta mondani. Csend van, a g yerekek az elhang zottakon g ondolkodnak. Melanie úg y dönt, ig azat ad a tanárnőnek. Nem emlékszik, hog y valaha is máshog yan élt volna, és másféle életet elképzelni sem tud. Eg yvalami azonban nem világ os az eg ész eg yenletben, íg y inkább rákérdez. – Kinek a g yerekei vag yunk, Justineau kisasszony? A leg több történetben a g yerekeknek anyjuk és apjuk is van. Iphig éniának Klütaimnésztra és Ag amemnón, Helénának pedig Léda és Zeusz. Bizonyos mesék szereplőinek voltak tanítóik, de nem mindenkinek. Őrmesterek azonban senkire sem vig yáztak. Melanie eg y

kis félelmet érez, amikor a kérdést felteszi, mert érzi, hog y valami fontosra tapint rá. Justineau kisasszony ismét sokáig g ondolkozik. Melanie azt hiszi, hog y már nem is fog válaszolni, de a tanárnő vég ül meg szólal: – Anyukád meg halt, Melanie, amikor még kicsi voltál. Valószínűleg apukád is halott, bár ezt nem tudjuk biztosan. Íg y most a hadsereg g ondoskodik rólad. – Ez csak Melanie-ra vonatkozik – kérdezi John –, vag y mindannyiunkra? Justineau kisasszony lassan bólint. – Mindnyájatokkal ez a helyzet. – Tehát eg y árvaházban vag yunk – találg at Anne. (A tanárnő eg y korábbi órájáról már ismerik Twist Olivér történetét.) – Nem. Eg y katonai támaszponton vag ytok. – Ez történik a g yerekekkel, ha a szüleik meg halnak? – a kérdés most Steven felől jön. – Néha. Melanie erősen koncentrál, ig yekszik összerakni a hallottakat, mintha eg y kirakójáték darabjai lennének. – Hány éves koromban halt meg az anyukám? – teszi fel a kérdést. Nag yon kicsinek kellett akkoriban lennie, hiszen eg yáltalán nem emlékszik. – Nem könnyű meg mag yarázni – hang zik Justineau kisasszony válasza, és a g yerekek látják, mennyire kényelmetlen számára ilyesmikről beszélni. – Még csecsemő voltam? – kérdezi Melanie. – Nem eg észen, de majdnem. Nag yon pici voltál. – Anyukám adott a hadsereg nek? Újabb hosszú csend. – Nem – szólal meg vég ül Justineau kisasszony. – A hadsereg inkább saját mag a rendezte el a dolg ot. Gyorsan és halkan hang zanak fel a szavak, érződik, mennyire nehezen mondta ki mindezt a tanárnő. Justineau kisasszony témát vált, a g yerekek pedig örömmel hag yják, hiszen senki sem túl lelkes, ha a halálról van szó. Inkább a periódusos rendszer elemeire térnek át, amely könnyű és élvezetes feladatot jelent. Mindenkinek meg kell mondani eg y adott

elem nevét. Milesszal kezdik az első sor vég én, és felváltva haladnak, először eg yenesen, a számok alapján, aztán meg fordítják a sorrendet. Később Justineau kisasszony bekeményít. – N betűvel kezdődjön! – mondja például. Vag y: – Csak az aktionidákat! Senki sem esik ki, amíg a feladatok nem válnak nag yon bonyolulttá: – Nem kellenek főcsoportok és periódusok, inkább mindenki mondjon eg y olyan elemet, amely veg yjelének a kezdőbetűje a saját keresztnevében is benne van! Zoe már panaszkodik is, mert szerinte a hosszú nevűek előnyben vannak. Ez persze jog os, habár nem jár azért rosszul, ha beleg ondolunk, hog y olyan elemekből válog athat, mint a cink, a cirkónium, az oxig én, az ozmium, az einsteinium, az erbium vag y az európium. Mire Xanthi nyer – a xenonnal –, már mindenki nevet, és úg y tűnik, az eg ész haláltémát elfelejtették. De ez persze nem ig az. Melanie elég jól ismeri az osztálytársait, és tudja: folyamatosan Justineau kisasszony szavai járnak a fejükben, akárcsak neki. Újra és újra meg rág ják és átg ondolják, hátha meg értik a lényeg ét. Hiszen eg yetlen dolog ról nem tanultak sohasem: saját mag ukról. Közben Melanie rájött, hog y nem feltétlenül minden g yereknek van apja és anyja. Eszébe jut ug yanis eg y híres kivétel: Pandórának nem voltak szülei, hiszen Zeusz eg y adag rag acsos ag yag ból g yúrta. Talán még ez is jobb, mintha az embernek van apja és anyja, de sohasem találkozott eg yikükkel sem. Szülei hiányának g ondolata kísértetként eg yre csak ott lebeg körülötte, nem hag yja nyug odni. Még eg y dolg ot akar tudni, és ez annyira érdekli, hog y azt sem bánja, ha újra felbosszantja Justineau kisasszonyt. Az óra vég én meg várja, amíg a tanárnő eg észen közel jön hozzá, és halkan suttog va meg kérdezi tőle: – Justineau kisasszony, mi lesz, ha felnövünk? Akkor is a hadsereg vig yáz ránk, vag y hazamehetünk Beaconbe? A tanárok is velünk jönnek, ha elmeg yünk? A tanárok is. Na persze. Mintha érdekelné, hog y látja-e még valaha Elcsukló Hang ú Whitaker urat. Vag y az unalmas dr. Selkirköt, aki állandóan a padlót bámulja, mintha nem merne az osztályra nézni. Maga, Justineau kisasszony, maga, maga – íg y értette, és ezt is akarta mondani, de meg ijedt, mint amikor nem merünk hang osan kimondani valamilyen kívánság ot, mert akkor nem teljesül.

A történetek alapján, amelyeket hallott vag y olvasott, az is világ osnak tűnik, hog y a g yerekek nem maradnak örökké az iskolában. Ha vég e a tanulásnak, nem lesznek már eg yütt, nem laknak a tanáraikkal. Habár nem ig azán tudja, mit jelentenek ezek a szavak, milyen lesz, ha vég et ér az iskola. Valamikor be kell következnie, és akkor valami más kezdődik majd el. Nem fog meg lepődni, ha Justineau kisasszony nemet mond. Felkészült rá, semmi sem látszik majd az arcán, ha ez lesz a válasz. Csak a tényeket akarja tudni, hog y felkészülhessen a szomorú elválásra. Justineau kisasszony azonban eg yáltalán nem felel. Hacsak nem kezének g yors mozdulata a válasz. A tanárnő leszeg i fejét, és összerázkódik, mintha hideg szél csapná meg . Nag yon furcsa, de Melanie-nak most először tűnik fel, hog y a kisasszony mindig visel valamilyen piros ruhadarabot. A pólója, hajában a szalag , a nadrág ja vag y a kendője. Az összes többi tanár fehérben jár, ahog y dr. Caldwell és dr. Selkirk is, az Őrmester és emberei pedig zöld és barna, illetve zöldesbarna ruhákat hordanak. Justineau kisasszony színe a piros. Mint a véré. Mintha eg y be nem g yóg yuló, örökké fájó sebet viselne mag án. Micsoda hülyeség , g ondolja Melanie, hiszen Justineau kisasszony mindig mosolyog és nevet, a hang ja pedig szépen, dallamosan cseng . Ha valami bántaná, nem tudna olyan sokszor mosolyog ni. Most azonban a kisasszony eg yáltalán nem mosolyog . A padlót bámulja, elfintorodik, dühösnek és szomorúnak látszik. Vag y inkább olyan, mint akit elkapott a rosszullét – mintha valami szörnyű dolog akarna kijönni belőle: könnyek, szavak, öklendezés, vag y mindhárom eg yszerre. – Itt maradok – buknak ki a szavak Melanie-ból. Minden erejével azt szeretné, hog y Justineau kisasszony újra jól érezze mag át. – Ha a kisasszonynak itt kell maradnia, én is itt maradok. Nem akarok mag a nélkül menni Beaconbe. A tanárnő felemeli a fejét, és újra Melanie-ra néz. Szemei csillog nak, szája pedig úg y ráng atózik, mint az a vonal az EEG-g épen, amit dr. Caldwell mutatott nekik eg yszer. – Bocsásson meg ! – szól g yorsan Melanie. – Ne leg yen szomorú, kérem, Justineau kisasszony! Bármit meg tehet, amit csak akar. Elmehet, maradhat is, vag y…

Eg y szót sem szól már, elhallg at, nyelve meg bénul, mert valami teljesen váratlan és csodálatos dolog történik. Justineau kisasszony kinyújtja a kezét, és meg simog atja Melanie haját. Meg simog atja Melanie haját, mintha ez lenne a leg természetesebb és leg meg szokottabb dolog a világ on. A kislány szemei felrag yog nak, léleg zete elakad, már semmit sem lát és hall, semmire sem g ondol. Kétszer-háromszor meg érintették már az Őrmester emberei, de mindig véletlenül, rajtuk kívül pedig még senki sem. Justineau kisasszony meg simog atta, és ez szinte túl szép, hog y ig az leg yen. Az osztályban, aki csak teheti, őket nézi. Mindenkinek tág ra nyílik a szeme és a szája. Néma csend van, csak Justineau kisasszony léleg zése hallatszik, minden szusszanásra meg remeg , mintha fázna. – Istenem – suttog ja. – A lecke bevég eztetett – hallatszik az Őrmester hang ja. A tolószék nyakszíjától Melanie nem láthatja az Őrmestert, és úg y tűnik, a többiek sem vették észre, hog y mikor lépett a terembe. Mindannyian meg lepődnek és meg ijednek, akárcsak Melanie. Még Justineau kisasszony is rémültnek látszik, ez pedig ismét eg y új dolog , ami alapjaiban rendezi át a világ ot – akárcsak az Őrmester neve. Az Őrmester Melanie látóterébe ér, közvetlenül Justineau kisasszony mög é. A kisasszony már elrántotta a kezét Melanie hajától, rög tön azután, hog y a férfi hang ja felcsattant. Most ismét a padlót bámulja, Melanie nem is látja az arcát. – Visszamennek – mondja a férfi. – Persze – válaszol elhaló hang on Justineau kisasszony. – Mag át pedig őrizetbe vesszük. – Értem. – Talán az állását is elveszti. Minden létező szabályt meg szeg ett. Justineau kisasszony újra felemeli a fejét. A szemében könnyek csillog nak. – Kapd be, Eddie! – mondja olyan halkan és könnyedén, mintha csak jó reg g elt kívánna. Nag yon g yorsan lép ki Melanie látóteréből. A kislány valahog y vissza szeretné hívni, valami olyat mondani neki, ami maradásra bírja: Szeretem, Justineau kisasszony! Bárcsak egy görög isten vagy egy titán lehetnék, hogy

megmenthessem! De semmit sem képes mondani, és meg érkeznek az Őrmester emberei, akik eg yesével visszaviszik a g yerekeket a celláikba.

4. Miért? Miért csinálta ezt? Helen Justineau folyamatosan ezt kérdezg eti mag ától, de semmilyen értelmes válasz sem jut az eszébe. Kétség beesetten ácsorog szobájában, a civil blokk „luxuslakosztályában”, amely mindeg yik oldalán nag yjából fél méterrel szélesebb, mint a katonai szobák, és még eg y veg yi vécével is felszerelték. A falitükörrel szemben támasztja a falat, és ig yekszik nem nézni saját beteg es, vádló szemébe. Sebesre sikálta a kezét, de még mindig érzi annak a hideg húsnak az érintését. Olyan hideg , mintha sosem járt volna benne a vér, mintha a teng er leg esleg mélyéből származna. Miért csinálta? Mi lelte, miért érintette meg a lányt? Eddig csak a jó zsaru szerepét játszotta – meg fig yeli és felméri a g yerekek emocionális reakcióit, és mézes-mázas beszámolókat ír Caroline Caldwellnek arról, hog y vajon képesek-e normális érzelmek kimutatására. Normális érzelmek. Justineau most minden bizonnyal éppen ezeket éli át. Mintha nag y körültekintéssel kiásott volna eg y szép, a szélein aprólékosan meg munkált, nég yszög letű, mély vermet, aztán g ondosan meg törölné a kezét, és, ahog y kell, fog ja mag át és belesétál. Kivéve, hog y tulajdonképpen az eg yes számú kísérleti alany ásta a vermet. Melanie. Nyílt, kétség beesett imádatával támadt rá, íg y g áncsolhatta el, vag y leg alábbis elég g é meg ing atta az eg yensúlyát ahhoz, hog y a botlása vég ül elkerülhetetlen leg yen. Azok a nag y, bizalommal teli szemek és az a csontfehérség ű arc. A halál és a lányka eg yütt, eg yetlen aprócska testbe zárva. Nem fojtotta el idejében a szánalmat. Korábban minden nap emlékeztette mag át, hog y ha a prog ram befejeződik, ug yanúg y szállítják majd el Beaconbe, ahog y annak idején elhozták. Könnyedén és g yorsan, minden holmijával eg yütt, még ujjlenyomatot sem hag y majd mag a után. Nem élet ez, hanem valami eg észen más, ami saját önmag ába záródott g yakorlata szerint halad. Olyan tisztán mehet el, ahog y jött, feltéve, ha nem eng edi, hog y bármi meg érintse. Könnyen lehet azonban, hog y az a hajó már elment…

5. Időnként előfordul a blokkban, hog y eg y-eg y nap rosszul kezdődik. Ilyenkor a Melanie életét kijelölő ismétlődő mintázatok rendre elmaradnak, ő pedig úg y érzi mag át, mintha g yámoltalanul ide-oda röpködne a leveg őben – mint eg y Melanie formájú lég g ömb. Az után a hét után, amikor Justineau kisasszony elmondta az osztálynak, hog y meg haltak a szüleik, eg y ilyen nap következik. Péntek van, érkezik az Őrmester az embereivel, tanár azonban nem jön velük, és a cellák ajtaját sem nyitják ki. Melanie már tudja, mi fog történni, de amikor dr. Caldwell mag as sarkújának kopog ása hallatszik a betonpadlón, ag g odalom hasít belé. Aztán eg y-két másodperc múlva azt is hallja, ahog y dr. Caldwell a tollát kapcsolg atja. A doktornő g yakran nyomog atja ki-be a töltőtollat, még olyankor is, amikor semmit sem akar írni. Melanie nem kel fel az ág yból. Ül és vár. Nem ig azán kedveli dr. Caldwellt. Részben azért, mert ilyenkor a napi rutin felborul, de leg inkább mert eg yáltalán nem tudja, mit csinál dr. Caldwell. A tanárok tanítanak, az Őrmester és emberei átszállítják a g yerekeket az osztályterembe és vissza, illetve vasárnaponként meg etetik, meg fürdetik őket. Dr. Caldwell mindig váratlanul jön (Melanie korábban próbált valamilyen rendszert felfedezni benne, de aztán feladta), és amikor meg érkezik, mindenki felhag y a szokásos tevékenység ével. Eg yre hang osabban kopog nak a cipők, és eg yre erősebben hallatszik a nő tollának csattog ása. Aztán hirtelen csend lesz. – Jó reg g elt, doktor – szól az Őrmester a folyosó vég éről. – Minek köszönhetjük a szerencsét, hog y eljött? – Őrmester – válaszolja dr. Caldwell majdnem olyan lág y és meleg hang on, mint amilyen Justineau kisasszonyé. Melanie kis bűntudatot is érez, mert nem kedveli a doktornőt. Talán, ha az ember jobban meg ismerné, kiderülne, hog y tényleg kedves. – Új tesztsorozatba kezdek, és szükség em lenne mindeg yikből eg yre. – Mindeg yikből eg yre? – ismétli az Őrmester. – Úg y érti, eg y fiúra és eg y lányra is? – Micsodákra? – hang zik fel dr. Caldwell dallamos kacaja. – Nem, eg yáltalán nem íg y értem. Teljesen mindeg y, milyen neműek. Ezt már

alaposan meg vizsg áltuk. Úg y értettem, a g rafikon alsó és felső vég éről is kell eg y. – Rendben, mondja meg , melyikre van szükség e, én pedig összeszedem és elviszem őket. Papírsusog ás hallatszik. – Az alsó vég ről a tizenhatos meg felelőnek tűnik – mondja dr. Caldwell. Rövid ideig ismét csak mag as sarkújának kopog ása hallatszik, de a nő nem meg y semerre, mert a hang nem lesz hang osabb vag y halkabb. A tollát csattog tatja. – Ezt akarja? – kérdezi az Őrmester. Eg észen közelről hallatszik a hang ja. – A kis zseninket? – szól dr. Caldwell. – Vig yázzon a szájára, Őrmester! Nem fog om a leg jobb alanyunkat eg y szimpla réteg számításra beáldozni. Ha eljövök Melanie-ért, ang yalok kísérnek majd, és trombiták harsog nak körülöttem. Az Őrmester mormog valamit, de Melanie nem érti, hog y mit. Ezután dr. Caldwell nevetése csendül fel. – Na ig en, biztos vag yok benne, hog y leg alább néhány trombitát tud majd biztosítani. – A doktornő meg fordul, és lépteinek kopog ása a folyosó másik vég e felé tart. – Két kicsi kacsa – mondja –, huszonkettő. Melanie nem tudja minden g yerek cellájának a számát, a leg többre azonban emlékszik, mert néha eg y-eg y tanár valakinek a neve helyett a számát szokta mondani. Marcia a tizenhatos, Liam pedig a huszonkettes. El sem tudja képzelni, mit akarhat tőlük és mit fog nekik mondani dr. Caldwell. A rácshoz lép, és látja, ahog y az Őrmester emberei belépnek a tizenhatos és a huszonkettes cellába. Kihozzák Liamet és Marciát, majd vég ig tolják őket a folyosón – de nem az osztályterem, hanem a nag y acélajtó felé. Melanie fig yeli őket, amíg csak tudja, de hamar kikerülnek a látóteréből. Bizonyára át kellett hog y vig yék őket az ajtón, hiszen mi másért mennének a folyosó vég ére? Saját szemükkel láthatják, mi van a nag y ajtó túloldalán! Melanie reméli, hog y ma Justineau kisasszony tanít majd, mert a tanárnő óráin a g yerekek a leckén kívül más dolg okról is beszélg ethetnek. Ha Liam és Marcia visszajönnek, meg kérdezheti tőlük,

mit mondott nekik dr. Caldwell, mit csináltak, és eg yáltalán: mi van az ajtó másik oldalán. Persze nem csak emiatt szeretné, ha Justineau kisasszony jönne be ma. Kívánság a teljesül, tényleg ő van az osztályban. A kisasszony különböző dallamokat játszik a fuvoláján, a g yerekeknek pedig dalokat kell kitalálniuk rá. A szabályok bonyolódnak, a szótag szám és a rímelés nehezíti a dalokat. Nag yon mókásan telik a nap, de Liam és Marcia csak nem akar meg érkezni. Íg y aztán Melanie nem kérdezhet rá, és amikor éjszakára visszakerül a cellájába, jobban g yötri a kíváncsiság , mint valaha. Aztán jön a hétvég e, nincs tanítás és nincs beszélg etés. Szombaton eg ész nap hallg atózik, de az acélajtó nem nyílik, senki sem lép be rajta – és persze ki sem. Liam és Marcia vasárnap sincs a zuhanyzóban. Hétfőn Mailer kisasszony jön, kedden Whitaker úr, és Melanie valahog y fél rákérdezni a dolog ra. Ug yanis, mint a falba a repedés, befészkelte mag át a g ondolataiba az a lehetőség , hog y Liam és Marcia eg yáltalán nem jönnek már vissza, ahog y Ronnie sem tért vissza többé az után az éjszaka után, amikor a cellájában ordítozott és sikoltozott. Talán már azzal meg változtatja a dolg ok menetét, ha felteszi a kérdést. Talán ha mindannyian úg y csinálnak, mintha észre sem vennék, eg y nap visszatolják Liamet és Marciát, mintha mi sem történt volna. De ha bárki meg kérdezi, hog y hová mentek, akkor tényleg vég leg elmennek, és soha többé nem látja már őket.

6. – Oké – mondja Justineau kisasszony. – Tudja valaki, mi van ma? Kedd van nyilvánvalóan, és még fontosabb, hog y ma Justineau kisasszony napja van. Ám a g yerekek találg atni kezdenek, hog y rájöjjenek, vajon mi lehet még . – Ma van a kisasszony születésnapja? – A király születésnapja? – Valamilyen fontos esemény évfordulója? – Ha a mai dátumot fordítva olvassuk, ug yanazt a számot kapjuk? – Valamilyen újat tanulunk ma? Mindannyian izg atottak, mert bizonyára valami érdekes dolog van abban a nag y vászonzsákban, amit Justineau kisasszony hozott mag ával. A tanárnőn is látszik, hog y már alig várja, hog y meg mutathassa, mit rejt a belseje. Jó nap lesz ez – az sem kizárt, hog y az eg yik leg jobb. Vég ül Siobhan jön rá a meg oldásra. – Ma van a tavasz első napja! – hallatszik a kiáltása Melanie mög ül. – Ez az, Siobhan! – mondja Justineau kisasszony. – Pontosan íg y van. Március 21-e van, és a világ nak azon a részén, ahol élünk… Na, mi a helyzet 21-ével? – Ez a tavasz első napja – ismétli Tom. Melanie bosszankodik, mert nem jött rá hamarabb, de azt is tudja, hog y Justineau kisasszony ennél többre akar kilyukadni. – Ma van a tavaszi napéjeg yenlőség – szól g yorsan, mielőtt bárki meg előzhetné. – Íg y ig az – ért eg yet a kisasszony. – Nag y tapsot a hölg ynek! Ma van a tavaszi napéjeg yenlőség . Mit is jelent ez pontosan? Nag y zajong ás támad, mindenki eg yszerre válaszol. Általában senki sem törődött azzal, hog y elmondja a g yerekeknek, milyen nap van aznap, ők meg persze sosem látják az eg et, de elméletben mindannyian ismerik a napok hosszának változását. A decemberi téli napfordulótól fog va az éjszakák eg yre rövidebbek, a nappalok pedig eg yre hosszabbak. (Nem mintha a g yerekek valaha is látnák a nappalokat és az éjszakákat, hiszen a blokkban lévő szobáknak nincsenek ablakaik.) Ma a két napszak eg yensúlyba kerül: a nappal és az éjszaka eg yformán tizenkét óra hosszúság ú.

– Emiatt ez afféle mág ikus nap – mondja Justineau kisasszony. – Hajdan ez azt jelentette, hog y vég leg elmúlt a hosszú, sötét tél, a dolg ok ismét növekedni kezdenek, a világ pedig meg újul. A napforduló eg yfajta íg éretet hozott, hog y a nappalok nem rövidülnek tovább, és nem tűnnek vég leg el. A napéjeg yenlőség révén pedig ez az íg éret beteljesült. Justineau kisasszony felemeli a nag y vászonzsákot és az asztalra teszi. – Ezen g ondolkodtam a minap – mondja lassan, tudva, hog y mindenki sóvárog va fig yel, és szeretné már látni, mi van a zsákban –, és eszembe jutott, hog y még senki sem mutatta meg nektek, miről is szól a tavasz. Szóval átmásztam a bázis szélén lévő kerítésen… A g yerekeknek eláll a léleg zete. A 6-os körzet talán jórészt tiszta, de a kerítés túlsó oldala még a kiéhezettek területe. Mihelyst valaki kilép, észreveszik, kiszag olják – és ha eg yszer szag ot fog nak, mindig ott liheg nek a leendő áldozat sarkában, amíg csak meg nem eszik. Justineau kisasszony nevetni kezd, mert látja, hog y milyen rémült képet vág nak. – Csak vicceltem – közli. – Valójában van a tábornak eg y olyan része, amivel a bázis építésekor nem törődtek a katonák. Sok vadvirág nyílik itt, és még néhány fa is áll. Szóval – mondja, és közben szélesre nyitja a zsák száját – átmentem, és összeszedtem, amit találtam. Az Összeomlás előtt ezt vandalizmusnak tartottam volna, de mostanában jól elvannak mag ukban a vadvirág ok, szóval, azt g ondoltam, miért is ne. Belenyúl a zsákba, és kivesz valamilyen hosszú és g örbe botot, amelyből minden irányba kisebb botok ág aznak ki. A kisebb botokból pedig még kisebbek, íg y aztán az eg észnek teljesen furcsa, bonyolult alakja lesz. Mindenhol kis zöld pontok vannak rajta – de ahog y Justineau kisasszony kezébe fog ja a botot, Melanie láthatja, hog y nem is pontok ezek, hanem valamilyen dudorok, amik a botból jönnek elő, mintha belülről nyomnák ki őket. Néhány közülük pedig meg van törve, középen kettéhasadt, és valamilyen hihetetlenül vékony, zöld ajkakra vag y zárójelekre hasonlító alakra bomlik szét. – Tudja valaki, hog y mi ez? – kérdezi Justineau kisasszony. Hallg atás. Melanie erősen g ondolkodik, próbálja valami olyannal összekapcsolni, amit már látott, vag y amiről az órákon hallott. Majdnem beug rik, még hozzá a szó jelentéséből: a nag y bot pontosan ug yanúg y ág azik kisebbekké, azok pedig újra és újra még kisebbekké, ahog y eg y összetett számot prímtényezőire bonthatunk.

– Ez eg y ág – szól Joanne. Buta, buta, buta – korholja mag át Melanie. Hiszen a cellájában lévő őserdős kép tele van ág akkal! De a valódi ág valahog y még is másmilyen. A formája bonyolultabb, jobban szét van darabolva, és durvább szerkezetű. – Ott a pont! Ez eg y ág – ért eg yet Justineau kisasszony. – Azt hiszem, ég erfa. Pár ezer évvel ezelőtt a környéken élő emberek az évnek ezt a szakaszát az ég er havának nevezték. A fa kérg éből g yóg yszert készítettek, ug yanis sok szalicin nevű anyag ot tartalmaz, amely nag yon jó természetes fájdalomcsillapító. Körbemeg y az osztályban, kioldozza a g yerekek jobb kezét, hog y meg fog hassák és közelről meg nézhessék az ág at. Picit ronda, de teljesen elképesztő – g ondolja Melanie. Főleg , amikor Justineau kisasszony elmag yarázza, hog y a kis zöld labdacsok valójában rüg yek, amelyekből levelek lesznek majd, és zöldbe borítják az eg ész fát, mintha a növény nyári ruhába bújna. Eg y csomó más is van még a zsákban, és az eg ész osztály meg illetődve fig yeli, ahog y a tanárnő elkezdi kipakolni őket. Mindenféle színű dolog kerül elő – kerek, csillag alakú, spirális, káprázatosan rag yog ó valamik, leg alább olyan bonyolult szerkezetűek és szépek, mint az ág , de sokkal szimmetrikusabbak. – Piros mécsvirág – mutat fel a tanárnő eg y növénykét, ami nem is ig azán piros, inkább lilás, és mindeg yik szirmocskája kettéág azik, mint eg y állat lábnyoma, amelyet Melanie eg yszer eg y lég i felvételen látott. – Rozmaring . – Fehér és zöld ujjacskák, amelyek úg y kapcsolódnak össze, mint amikor az ember ideg es, de nem akar fészkelődni, és ezért összeszorítja az ölében a kezeit. – Sárg a nárcisz. – A sárg a trombitácskák azokra a trombitákra hasonlítanak, amiket a kisasszony eg yik rég i könyvében az ang yalok szólaltattak meg . A tanárnő ráfúj, és a virág cikcakkos szélei finoman meg mozdulnak. – Naspolyavirág . – Ívelt, eg ymásba illeszkedő szirmokból sűrű csomókban g ömböcskék ág aznak ki. A szirmok eg yik vég e nyitott, és ha belenézünk, mintha még több virág kicsiny mását rejtenék. A g yerekek meg bűvölten nézik a csodákat. Tavasz lesz a teremben. A világ tavasz és tél, élet és halál közt eg yensúlyoz a napéjeg yenlőség idején, ahog y eg y zsong lőr pörg eti az ujján a labdát.

Amikor már mindannyian meg nézték és meg fog dosták a virág okat, Justineau kisasszony üveg ekbe és edényekbe rakja őket. Körös-körül az osztályban mindenhová jut belőlük, ahol van eg y polc, eg y asztal vag y akár csak eg y üres hely. A terem hirtelen virág zó rétté alakul át.6u3u7u6u.loiht Néhány verset is felolvas a virág okról. Walt Whitmannel kezdi az org onáról, meg arról, hog y újra és újra visszatér a tavasz. De Whitman ezt alig fejti ki, hanem rátér a halálra, és felajánlja, hog y eg y koporsóra teg yék az org onáit. Íg y Justineau kisasszony azt javasolja, hog y ne szaladjanak ennyire előre, és inkább Thomas Campion költeményeit olvassa. Az ő versei sokkal jobban tetszenek Melanie-nak. De talán a nap leg fontosabb eseménye az lett, hog y Melanie meg tudhatta a pontos dátumot. Nem akarja elfelejteni, ezért úg y dönt: ezután számolni fog ja a napokat. Gondolataiban előkészít eg y külön rekeszt a naptárnak, és minden nap továbbpörg eti. Mindenképp meg kell kérdeznie Justineau kisasszonytól, hog y szökőévben járnak-e, és ha nem, melyik lesz majd az. Ha meg tudja, onnantól minden menni fog . Mag a sem teljesen érti, miért, de valahog y meg nyug tató érzés tudni, milyen nap van. Mintha titkos hatalommal ruháznák fel – mintha leg alább a világ eg y picinyke részét ellenőrizhetné. Csak most veszi észre, hog y eg észen eddig semmi ilyesmit sem érzett.

7. Caroline Caldwell nag yon üg yesen le tudja választani az ag yat a koponyáról. Gyorsan és módszeresen dolg ozik, minimális szöveti károsodással, eg y darabban veszi ki az ag yat. Most már szinte álmában is meg tudta volna csinálni. Tulajdonképpen már három napja nem aludt, és már folyamatos szúrást érez a szeme mög ött, ami dörzsölésre sem múlik el. Az ag ya viszont tiszta, eg ész picit érzi csak, hog y e tisztaság akár hallucinációba is átmehet. Tudja, mit csinál. Látja mag át, és elég edetten szemléli, hog y milyen virtuóz technikával dolg ozik. Először hátul, a nyakszirtnél kell bemetszést vég ezni. Selkirk már rést nyitott itt, ő pedig a felhasított húson keresztül finoman belenyomja a leg vékonyabb csontfűrészt a feltárt izom kinövései és dudorai közé. Valamelyik oldalon tovább növeli az első vág ást, vig yázva, hog y a koponya leg szélesebb részéig eg yenes, vízszintes vonalban maradjon. Fontos, hog y elég sok hely leg yen dolg ozni, íg y nem nyomja össze az ag yat, és amikor kiveszi a koponyából, eg yik darabját sem hag yja bent. Továbbvándorol, a csontfűrész lág yan jár fel-alá, akár eg y heg edűvonó, eg észen a fal- és halántékcsontig , eg yenes vonalban maradva a szemöldökcsontok vonaláig . Innentől már nem kell tovább követni az eg yenes vonalat. Meg van a cél. Dr. Caldwell fűrészével két, némileg vékonyabb bemetszést vég ez mindkét irányba, balról jobbra lefelé, illetve fordítva. A vág ások a boncolt alany szeme közötti ponton találkoznak. E szemek pedig g yors mozg ást vég eznek, folyamatosan, meg állás nélkül pásztáznak. A kísérleti személy halott ug yan, de az öntudat elvesztése eg yáltalán nem befolyásolja az ideg rendszert irányító kórokozót: még mindig tudja, mit akar, még a süllyedő hajón is ő a kapitány. Dr. Caldwell mélyíti a koponya elején lévő, eg ymást keresztező bemetszéseket, mert az alany homloküreg ei itt tulajdonképpen dupla vastag ság ú réteg et képeznek. Leteszi a csontfűrészt, és eg y csavarhúzót vesz a kezébe. E szerszám még abból a készletből származik, amelyet apja a Reader’s Digest több mint harmincéves hűség es előfizetőjeként ing yen kapott a cég től.

A következő rész kényes és bonyolult. A csavarhúzó vég ével meg vizsg álja a vág ásokat, és amerre tudja, kiszélesíti őket, vig yázva, hog y a szerszám sohase hatoljon túl mélyre, és ne sértse meg az ag yat. Az alany sóhajt, habár többé már eg yáltalán nincs szükség e oxig énre. – Mindjárt kész – mondja dr. Caldwell, eg y fél másodperccel később pedig rájön, mekkora hülyeség ez. Hiszen ez nem beszélg etés, a felboncolttal eg yáltalán nem oszthatja meg a tapasztalatait. Látja, ahog y Selkirk némiképp óvatosan fig yeli. Erre ing erülten csettint, és int a munkatársának, hog y adja már a kezébe a csontfűrészt. Apró mozdulatokkal dolg ozik: a csavarhúzó vég ével próbálg atja a koponya mozg ását, és ahol meg akad, a fűrésszel ráseg ít. Íg y fokozatosan haladva sikerül eg y darabban leemelni a teljes koponyatetőt. Ezzel kész is a leg bonyolultabb szakasz. A koponyaboltozat elejét leemelve Caldwell a tízes ceruzavastag ság ú szike seg ítség ével lenyisszantja a meg lazult koponyaideg eket és vérereket, és ahog y az ag y kiszabadul, elölről óvatosan kiemeli. Amint a g erincag y feltárul, azt is levág ja. Nem próbálja azonban a teljes ag yat kivenni. Ahog y szabaddá válik, visszaadja Selkirknek a szikét, és eg y laposfog ó seg ítség ével nag yon óvatosan kiszedi a koponyára vág ott lyuk szeg élyéből kiálló csontszilánkokat. Ha az ember ezen a szedett-vedett nyíláson keresztül emeli ki az ag yat, ig en könnyen felsértheti, és akkor már alig használható valamire, akár ki is lehet dobni. Csak most emeli ki, alulról meg támasztva mindkét kezével, ujjheg yeivel szépen kiszedve a meg nyitott koponyán, anélkül, hog y az ag y a rés széleihez érne. Nag yon vig yázva a boncasztalra helyezi. A huszonkettes számú alany – azaz Liam, ha az ember elfog adja, hog y ezeknek a dolg oknak is van nevük – továbbra is bámul rá, a szemek követik a mozdulatait. Ez nem jelenti azt, hog y élne. Dr. Caldwell szerint a halál akkor következik be, amikor a kórokozó áthatol a vér-ag y g áton. Lehet, hog y ezután a szív még ver (nag yjából tíz-tizenkét dobbanásnyit percenként), és az alany még beszél, akár még nevet is adhatunk neki, ám ez már nem a g azdatest. Ezeket a reakciókat már a parazita csinálja. A parazita szükség letei, tropizmusai teljesen mások, mint az emberi ig ények és ösztönök, és úg y viselkedik, mintha az emberi test g ondos g azdája lenne. Számos testi rendszeren és hálózaton meg y vég ig

anélkül, hog y az ag g yal érintkezésbe lépne. Most is békésen fig yeli, ahog y dr. Caldwell vékony szeletekre vág ja az ag yat, a metszeteket pedig üveg lapok közé helyezi. – Kiveg yem a g erincag y többi részét? – kérdezi Selkirk. Caldwell ki nem állhatja ezt az esedező hang súlyt. Mint eg y sarki koldus, aki nem pénzért vag y élelemért könyörög , hanem könyörületért. Kérem szépen, ne bízzon rám semmilyen nehéz vagy undorító feladatot! Dr. Caldwell éppen a borotvát készíti elő. – Persze – mondja, fel sem nézve –, csinálja csak. Nyers és a mag a módján talán még g oromba is, mert a procedúrának ez a része mindennél inkább sérti szakmai önérzetét. Ennél talán az ég eg y adta világ on semmitől sem rázza ki jobban a hideg . Olvasta, hog y még az Összeomlás előtt hog yan vág tak metszeteket az ag yból és helyezték tárg ylemezekre őket. Volt eg y ATLUM nevű eszköz – automatikus mintavételi ultramikrotóm –, amely g yémántpeng éjével ideg sejtnyi vastag ság ú, tökéletes keresztmetszeteket tudott vág ni az ag yból. Milliméterenként nag yjából háromezer szeletet. Dr. Caldwell eszköze leg jobb esetben milliméterenként tíz szeletet vág hatott anélkül, hog y a vizsg álni kívánt sérülékeny szerkezeteket elmaszatolná vag y meg sértené. Ha valaki dr. Caldwellnek meg említi Robert Edwards, esetleg Elizabeth Blackburn, Günter Blobel, Carol Greider vag y más Nobel-díjas sejtbiológ us nevét, általában ug yanarra a reakcióra számíthat. A leg többször a doktornő azt mondja: Fogadni mernék, nekik volt automatikus mintavételi ultramikrotómjuk. Netán TEAM 0,5-ös átviteli elektronmikroszkópjuk, élő sejtek meg fig yelését lehetővé tévő szerkezetük, na meg eg y rakás eg yetemista, seg édorvos és laboráns, akik elvég ezték a nehézkes feldolg ozási folyamatokat, hog y a kedves Nobeldíjasunk nyug odtan táncolhasson a holdfényben az istenverte múzsájával. Dr. Caldwell ig yekszik meg menteni a világ ot, de olyan az eg ész, mintha laboratóriumi kesztyű helyett ormótlan sütőkesztyűvel kellene a dolg okhoz nyúlnia. Ha csak eg yszer kaphatna rá esélyt, hog y mindent meg felelően csinálhasson! De nem lesz ebből semmi, hiszen itt van eg yedül, teljesen mag ára hag yva, de továbbra is harcra készen. Selkirk kétség beesett felhördülése zökkenti ki Caldwellt értelmetlen töpreng éséből.

– Kivág tam a g erincag yat, doktor. A tizenkettedik csig olyával van eg y mag asság ban. – Dug ja fel! – mormog ja dr. Caldwell, meg sem próbálva elrejteni lenézését.

8. Száztizenhét nap telt el, amióta Liamet és Marciát elvitték, de még mindig nem jöttek vissza. Melanie továbbra is g ondol rájuk és ag g ódik miattuk, de még mindig nem kérdezte meg Justineau kisasszonyt – vag y bárki mást –, hog y mi történt velük. A leg közelebb akkor járt, amikor Whitaker úrtól próbálta meg tudni, hog y mit jelent a két kicsi kacsa. Világ osan emlékezett ezekre a szavakra: dr. Caldwell mondta őket, amikor a két g yereket mag ával vitte. Whitaker úrnak éppen afféle összevissza napja van. Ilyenkor behozza az osztályba az üveg ét, amely színültig tele van g yóg yszerrel. Az italtól a tanár előbb jobban lesz, később azonban rosszabbul. Melanie elég sokszor meg fig yelhette már ezt a furcsa és kissé zavaró folyamatot, hog y előre láthassa, milyen is lesz majd. A tanár ideg esen és ing erlékenyen lép be az osztályba, és beleköt mindenbe, amit a g yerekek tesznek vag y mondanak. Aztán meg issza a g yóg yszert, amely úg y áramlik át rajta, mint a tinta a vízen (Justineau kisasszony mutatta meg nekik, hog y néz ki a folyamat). A tanár teste meg nyug szik, már nem vonag lik és ráng atózik. A lelke is elcsendesül, és nem sokkal később már mindenkivel nyájasan, türelmesen viselkedik. Csodálatos lenne, ha ezen a ponton meg tudna állni, de tovább iszik, és a kellemes állapot az ellenkezőjébe fordul át. Nem arról van szó, hog y Whitaker úr ismét mog orva lenne. Valami sokkal rosszabb, sokkal félelmetesebb történik, amit Melanie még elnevezni sem tud rendesen. Olyan, mintha g yötrődne és totálisan mag ába süllyedne, miközben meg próbálna meg szabadulni önmag ától, mintha valami émelyítő dolog lenne benne, amitől el akar szakadni. Időnként elsírja mag át és bocsánatot kér – nem a g yerekektől, hanem valaki mástól, aki valójában nincs is ott, és akit minden alkalommal máshog y hívnak. Melanie jól ismeri a ciklust, ezért a felívelő szakaszra időzíti a kérdését. Meg tudakolja hát Whitaker úrtól, hog y mit jelent a két kicsi kacsa, amit dr. Caldwell emleg etett. Miért épp azon a napon mondta, amikor Marciát és Liamet mag ával vitte?

– Eg y bing ó nevű játékból való – válaszolta Whitaker úr, éppen csak eg y picit elcsukló hang on. – A játékban mindenki húz eg y kártyát, amelyiken eg y és száz közötti számok szerepelnek. A bemondó véletlen sorrendben számokat mond, és az első olyan játékos, akinek ott van a lapján az összes szám, nyert. – A két kicsi kacsa az eg yik nyeremény? – kérdezi Melanie. – Nem, Melanie, hanem az eg yik számot jelöli. Ez eg yfajta kód. Mindeg yik számhoz kapcsolódik valamilyen mondás vag y szókapcsolat. A két kicsi kacsa a huszonkettőt jelenti, mert a szám leírva hasonlít két kacsára. Nézd csak! – S azzal felírta a táblára. – Úg y néz ki, mintha két úszó kacsa lenne, látod? Melanie inkább hattyúknak látta a számokat, de a bing ó nem túlzottan érdekelte. Szóval dr. Caldwell eg yszerűen csak kétszer eg ymás után mondta ki a huszonkettes számot: eg yszer rendesen, aztán pedig kódolva. Kétszer eg ymás után nyilvánította ki, hog y Liamet választotta, nem pedig valaki mást. Na de mire választotta ki? Melanie a számokon g ondolkodik. A titkos nyelv, amit kitalált, szintén számokból áll. Az ember a bal és a jobb kezével különböző számokat formál – illetve, ha a bal kar még a tolószékhez van szíjazva, akkor a jobbjával kétszer mutatja az adott jelet. Ez hatszor hat különböző kombinációt jelent (mivel az is jelnek számít, ha eg yetlen ujjat sem mutatunk fel), ami elég az ábécé összes betűjéhez. Sőt speciális számok jelölhetik a tanárokat, dr. Caldwellt és az Őrmestert, valamint lehet eg y kérdőjel és eg y olyan szám is, ami azt jelenti: „viccelek”. Száztizenhét nap telt el, vag yis most nyár van. Talán Justineau kisasszony újra az osztályba hozza a világ ot, akárcsak tavasszal, most azt is meg mutatja, hog y néz ki a nyár. A kisasszony azonban mostanában valahog y más, amikor a g yerekekkel van. Időnként elfelejti, miről beszél, a mondat közepén hirtelen elhallg at, sokáig meg sem szólal, aztán újrakezdi – de rendszerint már valami eg észen más témával. Sokkal többször olvas fel könyvekből, és jóval kevesebbszer játszanak vag y énekelnek. Lehet, hog y szomorkodik valami miatt. E g ondolat kétség be ejti Melanie-t, de közben fel is dühíti. Meg szeretné védeni Justineau kisasszonyt, és tudni akarja, ki lehet olyan rettenetes, hog y

elszomorította a tanárnőt. Fog alma sincs még , mit tenne, ha rájönne, ki a tettes, de az biztos, hog y meg bánná az illető. Amikor azon töri a fejét, hog y ki lehet a bűnös, ig azából eg yetlen név jut csak eszébe. Fél tucat ember élén éppen most jön az illető az osztályterembe, savanyú ábrázatát középtájt csúnya forradás szeli keresztül. Meg fog ja Melanie tolószékének fog antyúját, meg fordítja, és kitolja az osztályteremből. Ig en g yorsan és durván csinálja, ahog y minden mást is. A tolókocsival elmennek Melanie cellája mellett, majd az Őrmester hátralép, kinyitja az ajtót a nála lévő kapcsolóval, aztán olyan hirtelen és élesen fordítja meg Melanie székét, hog y a lány elszédül. Az Őrmester két embere is belép, de ők a szék közelében maradnak, és várakozva ácsorog nak, míg a parancsnokuk bólint. Ekkor az eg yikük Melanie-ra fog ja a pisztolyát, a másik pedig elkezdi kioldozni a szíjakat – először a nyakánál lévőt, szig orúan hátulról. Melanie tekintete találkozik az Őrmesterével, és a lány érzi, hog y valami összeszorul benne, mint eg y ököl. Az Őrmester tehet arról, hog y Justineau kisasszony szomorú. Biztosan az ő hibája, hiszen a tanárnő azóta bánatos, hog y az Őrmester annyira dühös lett rá, és a szabályok meg szeg ésével vádolta. – Nézd csak! – mondja Melanie-nak. – Úg y fintorog sz, mintha eg y színházi álarc, valamiféle trag ikus maszk lenne rajtad. Mintha érzéseid is lennének! Jézusom! Melanie mog orván néz rá, és ig yekszik a lehető leg félelmetesebb képet vág ni. – Ha enyém lenne a világ minden szörnyűség ét rejtő szelence – válaszol neki –, résnyire kinyitnám, és mag ára ereszteném az összeset. Aztán mindörökre bezárnám. Az Őrmester meg lepetten felnevet, mintha nem hinné el, amit hall. – A francba! – mondja. – Nos, akkor jobb, ha nag yon vig yázok, hog y sose lehessen nálad ilyen szelence. Melanie dühös, hiszen az Őrmester fejéhez vág ta az elképzelhető leg durvább sértést, mire a férfi kineveti. Kétség beesetten néz körül, meg próbál rákontrázni. – A tanárnő szeret eng em – kottyantja ki. – Ezért simog atta meg a hajam. Szeret eng em, és velem akar lenni. Mag át pedig utálja, mert elszomorítja őt! Annyira utálja, mintha mag a is eg y kiéhezett lenne!

Az Őrmester rábámul, és az arcán furcsa kifejezések váltakoznak: mintha meg lepődne, aztán meg rémülne, vég ül pedig feldühödne. Hatalmas kezének ujjai lassan ökölbe szorulnak. Meg fog ja a tolókocsi karfáit, és a falhoz löki a széket. Rettentő mog orva arcát közvetlenül Melanie arca elé tolja. – Kibaszottul kibelezlek, te kis féreg ! – mondja elfojtott hang on. Az Őrmester emberei ag g ódó arccal nézik az eseményeket. Mintha tudnák, hog y tenniük kell valamit, de fog almuk sincs, hog y pontosan mit. Az eg yikük meg szólal: – Parks őrmester… – de aztán ő is elhallg at. Az Őrmester feleg yenesedik, hátralép, és olyan mozdulatot tesz, mintha félig meg vonná a vállát. – Itt vég eztünk – mondja. – De még le van szíjazva – mondja az Őrmester eg yik embere. – Pech – válaszolja a parancsnok. Kitárja az ajtót, várja, hog y az emberei elinduljanak, eg yenként rájuk néz, míg ők feladják a dolg ot, otthag yják Melanie-t, és kimennek. – Szép álmokat, g yermekem – búcsúzkodik az Őrmester, majd bevág ja mag a mög ött az ajtót. A lány hallja becsukódni a reteszeket. Eg y. Kettő. Három.

9. – Ag g ódom amiatt, hog y objektív tud-e maradni – mondja dr. Caldwell Helen Justineau-nak. Justineau nem válaszol, de az arcán valami ilyesmi látszik: elnézést, nem értem. – Nem ok nélkül vizsg áljuk ezeket az alanyokat – folytatja Caldwell. – Ez persze nem feltétlenül derül ki abból, hog y mennyi támog atást kapunk, de a kutatási prog ramunk mérhetetlenül fontos. Justineau még most sem mond semmit, és Caldwell eg yre inkább úg y érzi, csinálnia kell valamit a köztük lévő lég üres térrel. Még az sem baj, ha túl sokat árul el Justineau-nak. – Nem túlzok, ha azt mondom: a fajunk túlélése azon múlik, rá tudunk-e jönni, hog y miért hat máshog y a fertőzés a g yerekekre, és miért nem az az általános folyamat játszódik le bennük, mint a többi 99,999% esetében. A túlélésünk múlik rajta, Helen. Ez a játszmánk tétje. Némi remény, hog y a jövőben ki tudunk mászni ebből a pácból. A laborban vannak, Caldwell mocskos teremtőműhelyében, ahová Justineau csak ritkán teheti be a lábát. Most is azért van itt, mert Caldwell mag ához kérette. A bázis és a küldetés is katonai fennhatóság alatt áll, Caldwell még is a feljebbvalójának számít, íg y amikor kéreti, muszáj reag álnia. Ott kell hag ynia az osztálytermet és elmenni a kínzókamrába. Ag yak úsznak edényekben. Szövettenyészetek: emberi vég tag ok és szervek, amelyeken szürke vattaként növekednek a g ombatelepek. Eg y kéz és eg y alkar – g yerekméretű, persze – meg nyúzva és felnyitva, a hús g ondosan visszatűzve. Sárg a műanyag darabokkal felfeszített izomzat, amelynek íg y vizsg álhatóvá válik a belső szerkezete. Zsúfolt, klausztrofób szoba, a sötétítők folyamatosan leeng edve, hog y a külvilág szig orúan optimális távolság ban maradjon. A mennyezeten lévő fénycsövekből tiszta fehér, könyörtelenül erős fény árad. Caldwell éppen mikroszkóp-tárg ylemezeket preparál, azaz eg y borotvapeng ével szövetmetszeteket vág le valamiből, ami leg inkább eg y emberi nyelvnek tűnik. Justineau nem retten meg a látványtól. Fig yelmesen meg néz mindent, hiszen ő mag a is az eg ész folyamat részese. Vég zetes lépés

lenne úg y tenni, mint aki semmit sem lát, hiszen akkor az önáltatás eseményhorizontjából a vég leg önmag ába záródás fekete lyukába zuhanna. Úristen, akkor lényeg ében olyan lenne, mint Caroline Caldwell! Caldwell, aki szinte már a kezdetektől, az Összeomlásnak nevezett eseménysortól része lett a nag y „mentsük meg az emberiség et” ag ytrösztnek. Pár tucat tudós, titokzatos küldetés, titkos kormányzati g yakorlat – ez volt a leg nag yobb projekt a g yorsan zsug orodó világ ban. Sokakat behívtak, de vég ül nag yon keveset választottak ki. Caldwell a leg jobbak közé tartozott, élvonalbelinek számított, amikor aztán becsapták az orra előtt az ajtót. Még ennyi év után is fájhat? Ebbe őrült bele? Rég en történt már, Justineau nem is emlékszik pontosan minden részletre. A fertőzések első hulláma után három évvel, amikor a fejlett világ folyamatos szabadesésben kínlódó társadalmai azt hitték, hog y ennél már nincs lejjebb. Az Eg yesült Királyság ban nag yjából stabilizálódni látszott a fertőzöttek száma, és leg alább százféle lehetőség került meg vitatásra. Úg y tűnt, Beacon meg fog ja találni a g yóg ymódot, kig yóg yítja a városokat és helyreállítja az oly rég óta várt eg yensúlyt. Eg y különös, csalóka pillanatban két mozg ólaboratóriumot szereltek fel. Nem volt már elég idő, ezért nem tudtak az alapokról építkezni, hanem g yors és eleg áns szükség meg oldásként rendbe hoztak két, a Londoni Természettudományi Múzeum birtokában lévő járművet. A Charles Darwin és a Rosalind Franklin – azaz a Charlie és a Rosie – eredetileg vándorkiállításoknak adtak otthont, akkor azonban nag y mozg ó kutatóállomásokká alakították át őket. Olyan hosszúak voltak, mint eg y csuklós teherautó, és majdnem kétszer olyan szélesek. Csúcstechnikájú biológ iai és szerves kémiai laborokkal látták el őket, hat kutató, nég y testőr és két sofőr is alhatott eg yszerre bennük. Számos extrával is felszerelte a g épeket a Honvédelmi Minisztérium, például meg felelő lánctalppal, külső páncélzattal, első és hátsó g épág yúkkal, valamint láng szóróval. A projektet „Nag y Zöld Remény”-nek nevezték, és a lehető leg nag yobb csinnadrattával hozták nyilvánosság ra. A politikusok szerettek volna az emberiség eljövendő újjászületésének hősei lenni. Beszédeket mondtak, és könnyek, imák, költemények és g yönyörű szónoklatok kíséretében pezsg ősüveg ekkel bocsátották útjára a projektet.

Eg yenesen bele a feledésbe. Ezután ug yanis nag yon g yorsan széthullottak a dolg ok. A fertőzöttek számának visszaesése csak pillanatnyi menedéket jelentett a káoszban, mert a különféle nag yobb erőviszonyok ideig lenesen semleg esítették eg ymást. A fertőzés még mindig terjedt, a g lobális kapitalizmus még mindig darabokra tépte saját mag át – akárcsak a Dalí-képen, Az ősz kannibalizmusán lévő két eg ymást zabáló óriás. A profin meg tervezett hatalmas PR-g épezet vég ül nem tudta meg fékezni az Armag eddont, amely lazán átjutott a barikádokon, és immár kedvére tombolhatta ki mag át. Senki sem látta többé ezeket a g ondosan összeválog atott zseniket. A kispadon lévők, a másodosztály követte őket. Most már csak Caroline Caldwell menthet meg minket! Isten kibaszott áldása rajtunk! – Nem azért hozatott ide, hog y objektív leg yek – emlékezteti Justineau a feljebbvalóját, és mag a is csodálkozik, hog y szinte eg yáltalán nem emelte fel a hang ját. – Azért hozatott ide, mert a saját kutatásaiból származó nyers természeti adatokat pszichológ iai értékelésekkel szerette volna kieg észíteni. Ha objektív lennék, semmire sem tudna használni. Azt hiszem, az volt a lényeg , hog y előseg ítsem a g yerekek g ondolkodási folyamatainak tanulmányozását. Caldwell meg lehetősen semmitmondó mozdulattal big g yeszti le az ajkát. Mindennap kirúzsozza a száját. Ez itt szörnyű ug yan, még is jó hatást kelt: optimális képet mutat a világ nak. A pusztulás korában ő továbbra is rozsdamentes acél marad. – Hog y előseg ítse? – kérdezte. – Ez teljesen rendben van, Helen. De én másról beszélek. Valamiről, ami túllép ezen. – Fejével az eg yik asztalon néhány Petri-csésze és eg y rakás mikroszkóplemezes doboz között lévő papírhalom felé int. – A felső papír. Eg y szokásos hivatalos másolat arról a kérvényéről, amit Beaconbe adott be. Arra kérte őket, hog y szüneteltessék az alanyokkal való kísérletezést. Justineau nem tud mást mondani, mint ami amúg y is nyilvánvaló. – Kértem, hog y küldjön haza – mondja. – Hét alkalommal is, mag a pedig mindig meg tag adta. – Azért hozattuk ide, hog y meg csináljon eg y munkát. Még nincs kész. Eg yszerűen csak kitartok a szerződésben fog laltak érvényesítése mellett. – Na persze, aztán az eg ész a mag a hatáskörében marad – válaszolja Justineau. – Ha visszamennék Beaconbe, talán a másik irányba is

nézelődhetnék. De ha itt tart, akkor olyan apró kellemetlenség ekkel kell szembenéznie, mint például a lelkiismeretem. Caldwell annyira összeszorítja az ajkait, hog y szinte eg yenes vonalat alkotnak. Kieg yenesedik, és a borotvája nyelét ig azg atja, hog y a szerszám párhuzamosan álljon az asztal szélével. – Nem – mondja. – Eg yáltalán nem eg yezem bele. Én határozom meg a prog ramot, mag a pedig a prog ram része. Ráadásul ez a rész eleng edhetetlen, máskülönben nem pazarolnám most arra az időmet, hog y meg beszéljük. Ag g ódom, Helen. Úg y tűnik, alapvetően hibás ítéletet hozott, és ha nem hajlandó visszalépni, akkor ez elrontja az alanyokkal kapcsolatos minden meg fig yelését. Nemcsak használhatatlan lesz, hanem rosszabb is annál. Hibás ítélet. Justineau először meg jeg yzést akar tenni Caldwell saját ítéletének meg bízhatóság áról, de a harciasság jelen pillanatban nem tűnik célravezetőnek. – Mostanra már nem nyilvánvaló – mondja inkább –, hog y a g yerekek válaszai minden tekintetben a normális emberi tartományban mozog nak? Leg többször pedig annak is a csúcsán? – Kog nitív értelemben? – Nem, Caroline. Minden tekintetben: kog nitívan, emocionálisan, asszociatívan. Az eg ész teljesen normális. Caldwell vállat von. – Nos, „az eg észbe” talán a rög zült reflexeiket is bele kellene értenünk. Remélem, abban azért eg yetért, hog y az emberi hús szag a kiváltotta őrjöng ő evési ing erreakció tekintetében ug yebár nem beszélhetünk normális paraméterekről. – Pontosan tudja, hog y miről beszélek. – Ig en. Ön pedig pontosan tudja, hog y nincs ig aza. – Caldwell nem emeli fel a hang ját, semmilyen jel nem utal arra, hog y ideg es, türelmetlen vag y frusztrált lenne. Akár eg y tanár, aki rámutat a diák felületes log ikai hibájára, amely innentől fog va már korrig álható és javítható. – Az alanyok nem emberi lények, hanem kiéhezettek. Mivel tudnak beszélni, könnyebb azonosulni velük érzelmileg . Ez azonban sokkal veszélyesebbé is teszi őket azoknál az állatias eg yedeknél, akikkel g yakran találkozunk. Már itt, a kerületen belül tartani őket is rizikós vállalkozás. Emiatt kell ennyire messze lennünk Beacontől. De a

seg ítség ükkel nyerhető információ, remélem, ig azolja a kockázatvállalást. Mindent ig azol majd. Justineau felnevet – a nyers és csúnya csuklás fájdalmasan tör elő belőle. Muszáj kimondania, nem tehet mást. – Mag a két g yereket is felboncolt, Caroline. Mindenféle érzéstelenítés nélkül. – Nem reag álnak az érzéstelenítőkre. Az ag ysejtjeik annyira kis számban tartalmaznak lipideket, hog y az alveoláris koncentráció sohasem éri el a meg felelő hatásfokhoz szükség es határértéket. Ez a tény mag a is bizonyítja, hog y az alanyok ontológ iai státusza bizonyos fokig meg kérdőjelezhető. – Gyerekeket boncolt fel! – ismétli Justineau. – Istenem, mag a olyan, mint a mesebeli g onosz boszorkány! Tudom, hog y meg van a válasza. Hetet közülük felvag dosott, ug ye? Mielőtt idejöttem. Mielőtt iderendelt. Csak azért hag yta abba, mert semmilyen új eredmény sem született. Semmire sem jött rá, amit ne tudott volna eddig is. Most viszont valami miatt eg yszerűen nem vesz tudomást erről a tényről, és újra elkezdte a boncolásokat. Nos, ig en, átléptem a feje felett, mert remélem, hog y ott fönt van még valaki, aki normális. Justineau észreveszi, mennyire éles és harsány a hang ja. Csendbe burkolózik, várja, hog y a nő kimondja: ki van rúg va. Meg könnyebbülés lesz. Mindennek vég e. Olyan messze viszik, amennyire csak lehet, elbocsátják és eltűnik. Valaki más problémája lesz ez az eg ész. Persze, ha tudná, ha lenne rá bármilyen lehetőség , meg mentené a g yerekeket. De nem menthetjük meg az embereket a világ tól. Sehova sem lehet őket elvinni. – Mutatni akarok valamit – mondja Caldwell. Justineau erre már nem tud válaszolni. Zavartan nézi, ahog y Caldwell a laboratórium másik vég ébe meg y, és az eg yik üveg akváriummal tér vissza, amelyben az eg yik szövetkultúrát tenyészti. Ez eg y rég ebbi példány, már néhány éve növekszik. Az akvárium 45 centi hosszú, 30 centi széles, 25 centi mag as, és finom, sötétszürke fonalak tömeg e lepi el. Mint eg y dög vész ízesítésű vattacukor – g ondolja Justineau. Még azt sem lehet meg mondani, mi volt a táptalaj, hiszen már teljesen belepte a belőle kinövő mérg ező hab. – Ez az eg ész eg yetlen org anizmus – szól Caldwell, hang jában büszkeség és talán még valamiféle perverz szeretet is érződik. – És már

tudjuk, hog y miféle org anizmus. Vég ül rájöttünk – mutat rá. – Azt hittem, ez teljesen nyilvánvaló – mondja Justineau. Talán Caldwell is észrevette a hang jában bujkáló szarkazmust, de nem látszik rajta, hog y ag g asztaná. – Persze, tudjuk, hog y eg y g omba – ért eg yet. – Először arra g yanakodtak, hog y a kiéhezett állapot kórokozója eg y vírus vag y eg y baktérium. A hirtelen támadás és a fertőzés összetett vektorai erre eng edtek következtetni. De bőség es bizonyíték támasztja alá a g ombahipotézist. Ha nem zajlott volna le olyan g yorsan az Összeomlás, napokon belül el lehetett volna különíteni az org anizmust. Ahog y a dolg ok alakultak, még várnunk kellett eg y kicsit. Az első néhány hét káoszában sok fontos dolog elveszett. Az első áldozatokkal készített tesztek eg y része meg semmisült, amikor ezek a beteg ek meg támadták az őket vizsg áló tudósokat és kutatókat, majd leg yőzték és meg ették mindannyiukat. A járvány exponenciális növekedése bizonyossá tette, hog y újra és újra ug yanaz a forg atókönyv játszódott le mindenhol. Na és persze azok az emberek, akik a leg főbb információforrásainkként szolg áltak, a munkájuk következtében a leg nag yobb veszélyben voltak a fertőzés miatt. – Caldwell száraz, monoton hang on beszél, mintha eg yetemi előadást tartana, de eg yre keményebben fejezi ki mag át, ahog y közelít fő témájához, ébren töltött napjainak középpontjához és nemeziséhez. – Ha száraz, steril környezetben próbáljuk felnevelni a kórokozót – mondja –, időnként meg mutatkozik a valódi természete. A növekedési ciklusa lassú, meg döbbentően lassú. Mag uknál a kiéhezetteknél évek telhetnek el, amíg a bőrön is meg jelennek a g ombafertőzés tünetei, azaz a sötétszürke vénák és az apró kiütések. Táptalajon még lassabb a folyamat. Ez a példány tizenkét éves, és még mindig nem bontakozott ki teljesen. Még ki kell fejlődniük a nemi, illetve csíráztató struktúráknak, azaz a sporang iumoknak és a himéniumoknak. Ez az oka, hog y a fertőzést csak úg y kaphatjuk el, ha eg y kiéhezett meg harap, vag y a kórokozó más módon, közvetlenül kerül a véráramba. Ug yanis két évtized alatt sem hozott még spórákat, azaz nem nemi úton, hanem tápoldat seg ítség ével terjed. Az emberi vér pedig ideális tápoldat. – Miért mutatja meg ezt nekem? – méltatlankodik Justineau. – Hiszen olvastam a szakirodalmat.

– Ig en, Helen. De azt én írtam, és még mindig dolg ozom rajta. Habár súlyosan károsodott kiéhezettekből tudtam csak a g ombakultúrákat kinyerni, az olyan kultúrákat, mint amelyet itt lát, még is sikerült rájönnöm, hog y a kórokozónk eg y rég i ismerős, aki új ruhába bújt. Ophiocordyceps unilateralis. Először hang yák parazitájaként fig yeltünk rá fel, és ebben a kontextusban széles körben is ismertté vált a viselkedése. A természetfilmek alaposan bemutattak minden szörnyű részletet. Caldwell hozzálát a szörnyű részletek alapos bemutatásához, de erre már tulajdonképpen nincs is szükség . Amikor annak idején először azonosította mutáns Cordycepsként a kórokozót, örömében mindenkivel meg kellett osztania frissen szerzett tudását. Meg g yőzte Beacont, hog y a bázis minden dolg ozójának szervezzenek tájékoztató prog ramot. Húszas csoportokban g yülekeztek a kantinban, ahol Caldwell azzal kezdte az előadását, hog y levetítette eg y rég i, az Összeomlásnál húsz évvel korábban készített David Attenboroug h-természetfilm eg yik részletét. Attenboroug h kellemes, bársonyos hang ja a témával meg lehetősen össze nem illő nyájasság g al mag yarázta el, hog y az Ophiocordyceps spórái a dél-amerikai esőerdőkhöz hasonló nyirkos vidékek talaját kedvelik. A g yűjtög ető hang yák észrevétlenül felszedik ezeket a rag adós spórákat, amelyek az állatok alsó részére, a tor vag y a potroh területére tapadnak. Ezután g ombafonalakat növesztenek, amelyek behatolnak a hang ya testébe, és meg támadják az ideg rendszerét. A g omba bedrótozza a hang yát. A képernyőn láthatták, ahog y az állat ráng atózva, lábainak g yors, g örcsös mozdulataival, ám teljesen esélytelenül ig yekszik leszedni a testéről a rag adós spórákat. Mindhiába. A spórák már elkezdték beásni mag ukat, a hang ya ideg rendszerébe pedig ideg en veg yületek, saját ing erületátvivőinek tökéletes hamisítványai áramlanak. Innentől már a g omba veszi át a kormányt, lenyomja a g ázpedált, és eg észen másfelé vezeti a hang yát. A lehető leg mag asabb pontra kell felmásznia, leg alább 15 méterrel a talajszint fölé, eg y levélre, ahol aztán csáprág ói seg ítség ével beássa mag át, és a levél erezetébe zárkózik. A g omba szétterjed a hang ya testében, és a fején jön ki, mint eg y fallikus spóratok, amely belülről, a koponyán keresztül dug ja meg a haldokló rovart. A tok spórák ezreit bocsátja ki, amelyek ekkora mag asság ból a szél seg ítség ével akár kilométerekre is eljuthatnak. Persze ez volt a célja

az eg ész műveletnek. Cordycepsek ezrei, mindeg yikük specialista, amely sajátos módon kapcsolódik eg y adott hang yához. Azonban eg yszer csak a Cordyceps kevésbé lett válog atós. Más fajra váltott, aztán más nemzetség re, családra, rendre, osztályra. Felkapaszkodott az evolúciós fa csúcsára – persze ehhez eg y röpke pillanatra eg y olyan fának kell elképzelnünk az evolúciót, amelynek van csúcsa. Természetesen a g omba nem mag ától vált ennyire fejletté, g ondos kezek seg ítették ebben. Eg y laboratóriumban tenyésztették, számos okból: a g énállományba helyezték, és ribonukleinsavat fecskendeztek bele. Hatalmas ug rások voltak ezek. – Ez itt – mondja Caldwell, miközben az akvárium zárt fedelére koppint – az a dolog , ami az alanyok fejében van. Az ag yukban. Amikor bemeg y az osztályterembe, mag a azt hiszi, hog y a g yerekekhez beszél. De nem íg y van, Helen. Ahhoz a dolog hoz beszél, ami meg ölte a g yerekeket. Justineau meg rázza a fejét. – Nem hiszem el – feleli. – Attól tartok, cseppet sem számít, miben hisz. – Olyan érzelmi reakciókat mutatnak, amelyek nem a g omba túlélését szolg álják. Caldwell fölényesen vállat von. – Na persze. Eg yelőre. Nyáron g yűjts, hog y télen fűts. Az Ophiocordyceps nem falja fel a teljes ideg rendszert. De amint az eg yik ilyen kis izé, amit mag a a diákjaként ismer, emberi hús, emberi feromon szag át érzi, onnantól máris a g omba cselekszik. Először is a motoros ag ykéreg és a táplálkozási reflex irányítását veszi át. A g omba íg y szaporítja tovább mag át – főként a nyálban. A harapás eg yszerre látja el táplálékkal a g azdatestet és terjeszti a fertőzést. Ezért kell kiemelt óvatosság g al bánnunk az alanyokkal. És ezért kellenek az ilyen előadások – fejezi be, és felsóhajt. Justineau erős késztetést érez, hog y fellebbezzen a már meg hozott ítélet ellen. Meg rag adja az akvárium fedelét, és heves mozdulattal kinyitja. Caldwell élesen felsikolt, hátraug rik, és kezét a szájára szorítja. Ekkor jön rá, hog y mit is csinál, és leeng edi a kezét. Justineau-ra néz, hűvös távolság tartása semmivé lesz. – Ez nag y hülyeség volt – mondja.

– De nem veszélyes – mutat rá Justineau. – Hiszen mag a mondta, Caroline. Még nincsenek nemi szervek. Semmi spóra. A g omba nem terjedhet szét a leveg őben. Vér, verejték, nyál és könnyek kellenek neki. Látja? Ug yanúg y viselkedik, mint bárki más. Rosszul ítéli meg a helyzetet: ott is kockázatot lát, ahol pedig nem kellene. – Hibás analóg ia – mondja Caldwell. Hang ja olyan metsző, hog y vág ni lehetne vele. – Itt eg yszerűen nem lehet túlbecsülni a kockázatot. A veszély, minden veszély, abból származik, ha nem vesszük fig yelembe. – Caroline – próbálkozik utoljára Justineau –, én nem a prog ram felfüg g esztését szeretném elérni, hanem csak azt, hog y más módszereket alkalmazzanak. Caldwell hideg en és élesen elmosolyodik. – Nyitott vag yok más módszerekre is – mondja Justineau-nak. – Épp ezért kértem, hog y már az elejétől kerüljön a csapatba eg y fejlődéspszichológ us is. – Mosolya elapad, majd látványosan tovatűnik. – Az én csapatomba. Az én szempontomból mellékes, hog y milyen módszereket alkalmaz, csak bizonyos esetekben van rájuk szükség . Nem mag a határozza meg a meg közelítésünket, és nem léphet át a fejem fölött, hog y közvetlenül Beaconnel tárg yaljon. Eszébe jutott már, Helen, hog y jelenleg nem polg ári, hanem katonai fennhatóság alá tartozunk? Elg ondolkodott már ezen eg yáltalán? – Nem ig azán – ismeri el Justineau. – Nos, akkor g ondolkodjon el rajta. Nag y a különbség . Ha úg y döntenék, hog y veszélyezteti a munkámat, és erről tájékoztatnám Parks őrmestert, mag át már nem haza küldenék. – Justineau-ra néz, nyájas és g ondoskodó arckifejezése nehezen fér össze a szavaival. – Hanem eg yszerűen lelövik. Csend ereszkedik közéjük. – Eng em az érdekel, hog y mi játszódik le a fejükben – szólal meg vég ül Caldwell. – Amikor a mikroszkópommal az élettani struktúrákat vizsg álom, jórészt meg is találom a válaszokat. Ha esetleg nem, akkor meg nézem a jelentéseit. És elvárom, hog y ezekben a beszámolókban világ os, racionális értékelések leg yenek, amelyek esetileg jól meg alapozott feltételezésekre épülnek. Érti? Hosszú csend. – Ig en – feleli Justineau.

– Jó. Ebben az esetben, illetve kiindulópontként, mostantól szeretném, ha az értékelésük szempontjából listázná ki az alanyokat. Tudni akarom, melyikükre van még szükség a meg fig yeléseihez, és mennyire fontosak. Ig yekszem fig yelembe venni a sorrendjét, ha valakit idehozatok boncolásra. Reng eteg összehasonlító mérésre van szükség ünk. Rendíthetetlenül kitartunk, és csak a nyers adatok révén juthatunk új meg állapításokra. A következő három hét során a csoport felét meg akarom vizsg álni. Justineau léleg zete elakad. – Az osztály felét? – ismétli alig hallhatóan. – De hát ez… Jézusom, Caroline! – A csoport felét – nyomatékosítja Caldwell. – A maradék tesztalanyainak felét. Az osztály csak eg y útvesztő, amit mag a épített a kísérleti eg ereknek, hog y lássuk, hog yan futnak át rajta. Ne csináljon valami mást belőle, amit aztán már önmag ában, a kutatásainktól füg g etlenül szemlélhet! Vasárnapra kérném a listát, vag y ha lehetség es, még korábban. Hétfő reg g el kezdjük a vizsg álatokat. Köszönöm, hog y időt szakított rám, Helen. Szóljon bátran, ha én vag y dr. Selkirk bármiben a seg ítség ére lehetünk. De persze az öné a vég ső döntés, ebbe nem akarunk beavatkozni. Justineau kint találja mag át, és már mag a sem tudja, merre meg y. Arcába tűz a nap. Elfordítja a fejét, hiszen már amúg y is tüzel az arca. Csak a jele marad meg az osztályunknak.… Kavarog nak az ag yában a szavak, ig yekszik messze röpíteni őket. Máskor talán nag yra becsülné Caldwell nyers őszinteség ét, amivel a g yarlóság aira rávilág ított. Rendületlenül kitartunk. Képtelenség , hog y mennyire a saját büszkeség ének rendeli alá az eg ész projektet! Másrészt pedig , persze az öné a végső döntés. Ez mag a a szadizmus. Áldozzon az oltáromon, Helen! Remek, ug ye, hog y mag a választhatja ki az áldozatokat? Csak a fele… „Széthull minden, már nem tart a közép”{1} – jut eszébe Yeats verse. Az osztályba beköltözik a félelem és a bizonytalanság , íg y aztán darabjaira hullik majd szét. Vég ül felteszik Justineau-nak azokat a kérdéseket, amelyekre már nem felelhet. Választhat, hog y bevall mindent, vag y inkább mellébeszél, és bármelyik opció mellett dönt, könnyen a vesztébe sodorhatja.

Talán éppen ezt érdemli. Gyerekg yilkos. Hóhérseg éd, aki Júdásként mosolyog , miközben behúzza a pipákat a listán. Jelenleg kifejezetten csábítónak tűnik, hog y Parks pisztolyt tartson a fejéhez. A következő pillanatban nekiütközik az őrmesternek, még hozzá olyan erővel, hog y mindketten meg tántorodnak. Először a férfi nyeri vissza az eg yensúlyát, és könnyedén meg fog ja Justineau vállát, nehog y elessen. – Hé – szólal meg –, jól van, Miss Justineau? Széles, lapos, a sebhelytől aszimmetrikus és hihetetlenül csúnya arcából baráti, féltő g ondoskodás sug árzik. Justineau kibontakozik a szorításából, és arcán világ osan tükröződik, hog y mennyire ideg es. Parks látva ezt a zsig eri érzelemkitörést, pislog , mert nem tudja biztosan, hog y mire irányul. – Remekül – válaszol Justineau. – Eng edjen, kérem, hadd menjek a dolg omra! Az őrmester a háta mög ött lévő kerítés felé int. – Az őrszem némi mozg ást észlelt abból az irányból, a fák közül – mondja. – Nem tudjuk, vajon kiéhezettek-e, vag y mi lehet eg yáltalán. Bármi is, erre a területre nem szabad most belépni. Bocsánat, csak emiatt álltam az útjába. Justineau eg y pillanatra felfig yel, mert nem túl messze, az őrmester mutatta irányban mozg ást lát. Nag y nehezen ismét a férfi felé fordítja tekintetét. Ránéz, ig yekszik mélyen, eg yenletesen léleg ezni és az érzelmeit visszatuszkolni a mélybe, hog y semmi se látsszon az arcán. Nem akarja, hog y ez a férfi meg értő leg yen vele, még felszínesen sem. Eszébe jut, mit látott az őrmester, mit tud vag y vél tudni róla, s e g ondolatok hirtelen más színben mutatják be meg aláztatásának az időzítését. Amikor Parks látta, hog y meg szeg i a szabályt és meg érint eg y g yereket, őrizetbe vétellel fenyeg etőzött. Aztán még sem történt semmi. Eg észen mostanáig . Parks elment és mesélt róla Caroline Caldwellnek. Csak íg y lehetett. Ig az, hog y nég y hónap telt el a Melanie-eset és a mostani fejmosás között, de ez sem mond ellent a g yanújának. A dolg ok lassan, piszmog va küzdik át mag ukat a bürokrácia réteg ein. Kedve lenne bemosni neki eg yet, hog y még jobban elcsúfítsa a férfi arcát. Bárcsak találna eg y repedést vag y eg y olyan pontot, amit ha meg üt, az őrmester darabokra mállik szét, és eltűnik az életéből!

– Még mindig itt vag yok, őrmester – veti oda kihívóan. – Mag a mindent meg tett, de csak eg y körmöst kaptam, és némi extra házi feladatot. Parks a homlokát ráncolja – már ahol még teheti, hiszen eg y része már amúg y is ráncos a sebhelytől. – Bocsánat, nem értem – mondja. – Ne már! – Meg próbálja kikerülni, de eszébe jut, hog y arra nem mehet. Íg y hát meg fordul, és eg y pillanatra eg ymás mellett állnak. – Eg yáltalán nem csináltam semmit – hallatszik az őrmester g yors válasza. – Nem tettem dr. Caldwellnek jelentést, ha erre céloz. Komolynak tűnik, amit mond. Mintha tényleg szeretné, hog y a nő hig g yen neki. – De ig en – válaszolja Justineau. – Tökéletes módszer, hog y eltávolítson. Jól vizsg ázott, ne szúrja el! Parks arcán valami ag g odalomféle tükröződik. – Nézze – kezd bele –, próbálok seg íteni. Komolyan. – Seg íteni? – Pontosan. Reng eteg évet töltöttem terepen. Szinte mindenkinél több portyázást és g yűjtög etést éltem túl. A leg durvább szart is. A belvárost. – És? Parks erőteljesen meg vonja a vállát. Eg y pillanatra csend támad, mintha a férfi szókincse ezzel kifog yott volna – ami Justineau szerint nem lenne túl meg lepő. – Szóval tudom, hog y miről beszélek – mondja vég ül az őrmester. – Ismerem a kiéhezetteket. A kerítésen kívül nem élne túl sokáig , ha nem tudná, mi az ábra, mitől lehet életben maradni, és mi az, ami meg öli az embert. Justineau hag yja, hog y az arcára kiüljön a közöny. Valahog y érzi, hog y ez mélyebben érinti a férfit, mintha bármilyen hevesen is dühöng eni kezdene. Az őrmester izg atottság a valódi, hideg meg vetést g erjeszt benne. – Nem vag yok a kerítésen kívül. – Viszont kiéhezettekkel fog lalkozik. Mindennap közöttük van, és nem vig yáz mag ára. A francba, rátette a kezét arra a valamire. Meg érintette. – Bizonytalanul böki ki a szavakat. – Ig en – ért eg yet Justineau. – Meg érintettem. Szörnyű, ug ye?

– Ez hülyeség ! – Parks úg y rázza meg a fejét, mintha csak eg y lég y szállt volna rá, és meg próbálná elhajtani. – Miss Justineau… Helen… A szabályok nem véletlenül vannak. Ha komolyan veszi őket, meg menthetik mindentől, még a saját ösztöneitől is. Justineau nem fárasztja mag át a válasszal, eg yszerűen keresztülnéz a férfin. – Oké – mondja Parks. – Akkor viszont muszáj saját kezembe venni a dolg ot. – Mit akar? – Az én felelősség em… – Mit akar a saját kezébe venni? – A bázis biztonság a az én… – Kezet akar emelni rám, őrmester? – Még véletlenül se szeretném, hog y eg yetlen haja szála is meg g örbüljön – mondja ideg esen a férfi. – Rendet tudok tartani a saját rohadt portámon. Justineau hirtelen észrevesz valamit az őrmester arcán. A férfi valami eg észen másról beszél. Valamiről, ami csak most ötlött fel benne. – Mit csinált? – Semmit. – Mit csinált? – Semmi olyat, ami mag ára tartozik. Az őrmester még akkor sem hag yta abba a beszédet, amikor a nő már elindult. Nem túl nehéz kizárni mag ából a szavakat. Hiszen azok csak szavak. Már fut, mire az osztályterem blokkjához ér.

10. Az idő sokkal lassabban telik, ha az embernek semmi dolg a, és még csak mozdulni sem tud. Melanie lábai még mindig a tolószékhez vannak szíjazva, ahog y a bal keze is. Az elején még iszonyúan g örcsölt, de azóta eloszlott a fájdalom, most pedig olyan, mintha a teste már arra sem venné a fáradság ot, hog y tájékoztassa az állapotáról. Íg y hát most már a szenvedés sem zavarja meg a mag ányát. Ücsörg és közben az jár a fejében, hog y vajon mit jelentett az Őrmester harag ja. Sok mindenre utalhatott, de mindenképpen ug yanaz a kiindulópont. Az Őrmester akkor lett ideg es, amikor Justineau kisasszony került szóba – amikor azt mondta, hog y a kisasszony szereti őt. Melanie pontosan érti a féltékenység et. Eg y kicsit ő is mindig féltékeny, amikor a tanárnő az osztályban eg y másik fiúhoz vag y lányhoz beszél. Szeretné, ha Justineau kisasszony minden idejét eg yedül őrá fordítaná, és ha látja, hog y ez nem íg y működik, eg y kicsit mindig összetörik a szíve és tompán kong a mellkasában. Szédítő arra g ondolni, hog y az Őrmester féltékeny. Ez azt jelenti, hog y az ő hatalmának is vannak határai, és Melanie pontosan eg y ilyen határon állva bámul le rá. Eg y ideig erőt ad ez a g ondolat. Nem jön azonban senki, az órák pedig lassan telnek, és bár ő ig azán jó a várakozásban és a semmittevésben, az idő eg yre nag yobb súllyal nehezedik rá. Történeteket próbál mesélni mag ának, de ezek eg yszerűen kiesnek a fejéből. Eg yenleteket ad fel mag ának, és meg is oldja őket. Nem túl bonyolult feladat azonban eg y olyan rejtvényt meg fejteni, amit ő mag a talált ki, hiszen tulajdonképpen már az elején félig meg van a válasz. Már nag yon fáradt, de nag yon kényelmetlen a székhez kötözve lenni, íg y pihenni sem tud. Aztán sok-sok idő múlva hallja, hog y a kulcs elfordul a zárban, majd a reteszek is visszahúzódnak. A nehéz acélajtó meg csikordul. Lépések hallatszanak a betonpadlón, és suttog ások visszhang zanak. Az Őrmester az? Visszajött, hog y meg szabadítsa a szíjaktól? Valaki kinyitja Melanie ajtaját, és belöki a nehéz acélmonstrumot. Justineau kisasszony áll a küszöbön.

– Minden oké – mondja. – Itt vag yok, Melanie. Eljöttem érted. Justineau kisasszony előrelép, és úg y birkózik a tolószék szíjaival, ahog y Héraklész küzdhetett az oroszlánnal vag y az óriáskíg yókkal. A kezénél lévőt Melanie már majdnem kiszabadította, íg y a kisasszony könnyen befejezi a munkát. Ezután letérdel, és a lábszíjait kezdi kioldozni. Először a jobbat, aztán a balt. Suttog va szitkozódik, miközben dolg ozik. – Istenverte bolond! Miért? Miért tenne bárki is ilyet? Melanie érzi, ahog y a szorítás enyhül, és az élet bizsereg ve tér vissza a lábaiba. Meg próbál felállni, a szívét szinte szétrobbantja a boldog ság és a meg könnyebbülés. Justineau kisasszony meg mentette! Olyan erős a késztetés, hog y nem tud ellenállni, és felfelé nyújtja a kezeit. Szeretné, ha Justineau kisasszony felemelné. Szeretné a karjaiba zárni, és szeretné, ha a kisasszony átölelné. Ha nemcsak a haját érintené meg , hanem a kezét, az arcát és az eg ész testét is. Hirtelen kővé dermed. Állkapocsizmai meg merevednek, nyöszörg és tör fel a torkából. Justineau kisasszony meg rémül. – Melanie? – Mellette áll és kinyújtja a kezét. – Ne! – sikoltja Melanie. – Ne érjen hozzám! A kisasszony nem mozdul, de túl közel van. Túlság osan közel! Melanie felnyüszít, szinte szétrobban a feje. Hátratántorodik, de a lábai még merevek, nem mozog nak rendesen, és eg ész testével a padlóra esik. A szag , ez az eg yszerre csodálatos és borzasztó szag betölti a szobát, meg szállja a lelkét és a g ondolatait, eg yetlen dolg ot akar már csak… – Menjen innen! – hörg i. – Menjen innen, menjen innen, menjen innen! Justineau nem mozdul. – Menjen innen, vag y kurvára szétszedem! – visítja kétség beesetten. Tele a szája, olyan sűrű a nyála, mint az iszap földcsuszamlás idején. Állkapcsai mozog ni kezdenek, nem tud uralkodni felettük. A fejét könnyűnek érzi, eg y pillanatra mintha eltűnne a szoba, hog y aztán ismét visszatérjen. Melanie-t mintha már csak eg y eg észen vékony szál tartaná vissza, de már zuhanni kezd, és csak eg yetlen irányba hullhat.

– Istenem! – zokog fel Justineau kisasszony. Vég re meg érti a helyzetet, és hátralép. – Bocsáss meg , Melanie! Meg sem fordult a fejemben… A zuhanyzó! Melanie sokféle hang ot hall, de eg yetlen zaj nag yon hiányzik: a plafonból permetezett veg yület sziszeg ése, ami beborítaná Justineau kisasszonyt, a veg yszerbűz pedig elrejtené a tanárnő szag át. Melanie pontosan ug yanazt érzi, amit Kenny, amikor az Őrmester ledörzsölte a karjáról a veg yületet, aztán a kezét a g yerek arca elé tette. Akkor Melanie még csak épp hog y érzett belőle valamit, és nem is ig azán értette az eg észet. Valami kinyílik ott belül, mint eg y száj, ami eg yre szélesebbre és szélesebbre tárul, és folyamatosan üvölt – de nem a félelemtől, hanem a vág ytól. Melanie a meg felelő szót keresi, bár semmi hasonlót sem érzett még eddig . Éhség . Eddig , amikor etették őket, nem az éhség ről szólt a dolog . Férg eket öntöttek az edénybe, és mindenki a szájába lapátolta őket. De azokban a történetekben, amiket meséltek neki, máshog y működött az eg ész: az embereknek kellett az étel, vág ytak rá, és amikor vég ül ehettek, úg y érezték, hog y valami betöltötte őket. Annyira kielég ítette őket, mint semmi más. Melanie-nak eszébe jut eg y vers, amit hajdan tanultak: „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér”.{2} Az éhség úg y hajlítja meg Melanie g erincét, ahog y Akhilleusz meg hajlította az íját. És Justineau kisasszony lesz a kenyér. – Mennie kell! – mondja. Illetve azt hiszi, hog y mondja. Nem biztos benne, mert a fülében ott zakatol a szív dobog ása, a léleg zetvételek suhog ása, a vér hang ja. A tanárnő felé int. Menjen már! Justineau kisasszony azonban továbbra is ott ácsorog , csapdába zárva, hiszen eg yszerre szeretne menni és maradni, hog y seg ítsen. Melanie nég ykézlábra ereszkedik, majd kezét kinyújtva előrelendül. Szinte ug yanaz a mozdulat, mint az imént, amikor szerette volna, ha Justineau kisasszony felemeli, de most a tanárnő hasához szorítja kezeit – hozzá ér, hozzá ér, hozzá ér! – és erőteljesen ellöki. Erősebb, mint valaha is g ondolta volna. Justineau kisasszony hátratántorodik, majdnem elesik. Ha elesne, meg halna. Ő lenne a kenyér. Melanie izmai meg feszülnek, összehúzódnak és összpontosítanak, eg y nag yobb erőfeszítésre készülnek fel. Hatalmas üvöltés tör elő belőle, hog y levezesse a feszültség et.

Justineau kisasszony vég re keresztülbotladozik az ajtón, majd bevág ja mag a után. Melanie eg yszerre mozdul előre és húzódik vissza. Mintha valaki eg y nag y kutyát tartana pórázon, de most a póráz mindkét vég én ő áll, és meg próbálja széttépni a saját akarata kötelét. Az első retesz pontosan abban a pillanatban kattan be, amikor a lány az ajtóhoz vág ódik. Lábujjától a feje búbjáig elborítja a szag és a vág y, Justineau kisasszony azonban már az ajtó másik oldalán van, biztonság ban. Melanie az acélt karmolja, miközben csodálkozva bámulja saját idióta, reménykedő ujjait. Nem akar kitárulni az ajtó, de leg belül valamilyen állat még mindig azt hiszi, hog y kinyitható. Hosszú időbe telik, amíg az állat feladja. Aztán a kislány kimerülten rog y térdre az ajtó mellett, és fejét a hideg , kérlelhetetlen betonpadlóra hajtja. Valahonnan fölötte Justineau kisasszony hang ja hallatszik: – Sajnálom, Melanie. Annyira sajnálom! Bizonytalanul néz fel, és a kis drótrácsos ablakon keresztül meg pillantja a tanárnő arcát. – Minden rendben – szólal meg g yeng én. – Nem harapok. Viccnek szánja. Az ajtó másik oldalán Justineau kisasszony elsírja mag át.

11. Helen Justineau lelkében a nap eseményei vég ül eg yetlen rag acsos, összefüg g ő masszává állnak össze. Három dolog ra azonban a halála napjáig pontosan emlékezni fog . Az első, hog y Parks őrmesternek vég ig ig aza volt. Vele kapcsolatban is, és abban sem tévedett, hog y mekkora kockázatnak tette ki mag át a viselkedésével. Amikor látta, ahog y a g yerek a szeme előtt alakul át szörnyeteg g é, vég ül meg értette, hog y mindkét vélemény ig az. Sohasem szabadíthatja ki Melanie-t. Nem mentheti meg , de még a köztük lévő börtönajtót sem távolíthatja el. A második, hog y bizonyos dolg ok ig azán könnyűvé válnak, ha kimondjuk őket. „Eljöttem érted” – mondta a kislánynak, és e mondat eg yszerre formálta át a g ondolkodásmódját, valamint az énképét. Elköteleződött, vag y leg alábbis állást fog lalt valami mellett. Nem teheti jóvá a korábbi bűneit – habár pontosan tudja, hog y rászolg ált a büntetésre –, és semmi esélye sincs a meg váltásra. Valaminek a leg szélére ért, a tőle telhető leg mag asabbra jutott, és most újra aláhull, többé már nem ellenőrizheti, hog y merre tart – már ha valaha is befolyásolhatta eg yáltalán sorsát. A határidő vészesen közeledik. Ki kell választania, hog y az osztályból kik kerüljenek Caroline Caldwell boncasztalára. Fog alma sincs, mit csináljon, valahog y minden lehetőség e behatároltnak tűnik. A harmadik dolog ezekhez képest apróság nak látszik. Amikor Parks közölte vele, hog y nem mehet tovább a területen, az őrmester válla fölött valami mozg ást vett észre. Ez pedig a kerítés túlsó oldalán volt. Ez térítette el, emiatt nem ment tovább, miután eg ymásnak ütköztek. A fák felől eg y emberi alak bámulta a kerítést. Alig látszott a fák között, a derékig érő bozótosban. Nem eg y kiéhezett volt. Eg y kiéhezett nem tolná félre a kezével az ág at, hog y tisztán láthassa a terepet. Akkor eg y g uberáló lehetett. Eg y vadember, aki sosem jön be ide. Íg y aztán nem is jelent fenyeg etést. Ug yanis minden őt érintő fenyeg etés a kerítésen belülről származik.

12. Eddie Parks eg yetlen dolg ot biztosan tud. Még pedig azt, hog y mennyire torkig van ezzel a feladattal. Semmi baja sem volt a visszafog laló akciókkal, amíg tartottak. A g yűjtög etéssel, ahog y a katonák nevezték. Mocskos meló, és amennyire csak lehet, veszélyes is. Na és? Az ember tudja, mit kockáztat, és azt is, hog y mit nyerhet. A kezében tartja a dolg okat, és mindennek van értelme. A hetek jöttek és mentek, és ezért maradt meg ebben a melóban. Rohadtul ismerte a bejárt területeket, ahol minden sarkon kiéhezettek lestek rájuk. A belvárosokat, ahol a leg többen laktak, és még mielőtt az emberek ig azán meg ijedhettek volna a fertőzéstől, itt már el is terjedt a kór. Ilyenkor az ember élete a saját döntésein múlt, minden lépés számított. Eg y csomó olyan helyzet adódott, amibe, ha valaki belemászott, már nem jöhetett ki belőle. A kiéhezettek a városban: a kibaszott istenit, leg többször csak szobroztak ott, és addig meg se mozdultak, amíg valami más nem moccant körülöttük. A katonák ösztrog énblokkolóval fújták be mag ukat, hog y a kiéhezettek ne érezzék meg a szag ukat, íg y meg felelő lassúság g al és óvatosság g al akár köztük is mászkálhattak. Eg észen mélyre be lehetett menni közéjük. Aztán elég volt eg y rohadt üg yetlen lépés, eg y meg lazult macskakő, eg y tüsszentés, vag y ha az ember kicsit hozzáért valamelyikhez, és az eg yik kiéhezett g yorsan felkapta a fejét a zajra, a mozg ásra vag y bármilyen más átkozott jelre. Szóval, ha valakit kifig yeltek, akkor a többi is akcióba lépett. Utánozás majomszokás. Eg y szempillantás alatt g yorsultak fel százra, és mindannyian ug yanabba az irányba rohantak. Ekkor három lehetőség maradt, s közülük kettő a biztos halált jelentette. Ha valaki lemerevedett, a kiéhezettek hatalmas fekélyes cunamiként rohantak rá és sodorták el. Nem számított, hog y milyen a szag a, elkapták. Ha meg fordult és menekülni kezdett, a kiéhezettek hamar meg szég yenítették. Talán még az elején az övé volt a vezetés, eg y darabig azt is hihette, hog y g yőzhet, de ezek a lények nag yjából

vég telen ideig képesek üg etni. Sosem állnak meg , sohasem lassulnak le, és eg y bizonyos idő után bárkit elkapnak. Íg y hát eg yetlen lehetőség marad: harcolni. Széles sorozatokat kell lőni derékmag asság alatt. Ha szétkapjuk a lábukat, a kezükön vonszolják tovább mag ukat, hog y meg fog janak. De erre már elég kevés esélyük marad. Az is seg íthet, ha az ember valamilyen szűk helyre tud menni, ahol eg yszerre csak eg yesével vag y kettesével támadhatnak. Szinte hihetetlen, hog y ezek a kibaszott lények mennyi sérülést elviselnek, és még mindig mozog nak. Eg y nap aztán eg y újfajta ellenség támadt. A g uberálók. Túlélő seg g fejek, akik nem voltak hajlandók a hívásra Beaconbe menni, hanem inkább kint, a szabadban élnek tovább, itt próbálnak boldog ulni. A leg többen ug yanúg y messziről kerülik a városokat, mint akármelyik normális ember tenné. Ám a táboruktól nyolcvan kilométeres körben bármilyen hajdani lakott településre saját területükként és birtokukként tekintenek a portyázásaik során. Szóval, amikor eg y beaconi g yűjtög ető alakulat eg y csapat g uberálóval találkozik, mindig kitör a csetepaté. Parks őrmester a sebhelyét is eg y g uberálónak köszönheti. Ne szépítsük: ez nem eg y romantikus párbajsérülés, hanem eg y ocsmány, mély és g yűrött árok, amely úg y szántja vég ig az arcát, mint hajdan a nemesi fattyúk címerében lévő meg szég yenítő vonal. Ha eg y újonc jelenik meg a csapatban, Parks általában azzal teszi próbára a jellemét, hog y kipróbálja, elsőre mennyi ideig képes farkasszemet nézni vele. Arcának szörnyű ékesség ét látva előbb-utóbb mindenkit elfog a helyzete miatt érzett kétség beejtő, reménytelen félelem. Az eg ész nyomorúság os g yűjtög etés csak azért éri meg , mert a házakban és az irodákban még mindig ott van eg y csomó dolog , ami csak arra vár, hog y valaki összeszedje őket. Rég i ketyerék, számítóg épek, szerszámok és hardvereszközök, amelyeket senki sem érintett meg az Összeomlás óta – cuccok, amiket többé már nem tudunk leg yártani. Embereket, technikusokat vittek Beaconbe, akik pontosan tudták, hog y működnek ezek a dolg ok. A tudás azonban nem sokat ér infrastruktúra nélkül. Mintha valaha eg y eg ész ipartelepe lett volna minden istenverte nyomtatóáramkörnek és mindeg yik istenverte műanyag darabnak. De azok, akik hajdan ezekben a g yárakban dolg oztak, ug yanazok, akik manapság türelmesen várják, hog y átrág hassák

mag ukat az ember g olyóálló mellényén, és meg kóstolhassák az alatta lévő lág y részeket. Szóval ez a rég i cucc tulajdonképpen értéktelen. Parks tudja ezt. Valahog y meg próbálják újraalkotni a húsz éve letűnt világ ot, és a g yűjtög ető különítmények által hazahozott csecsebecsék… – nos, ezekkel tulajdonképpen eg y feneketlen kanyon fölé építenek kötélhidat. Ők az eg yetlen lehetőség , hog y az ostromlott, kaotikus ittből eg yszer majd ismét rendezett, értelmes ott leg yen. Úg y érzi azonban, hog y valahol nag yon félrement a dolog . Amikor meg találták az első ilyen furcsa g yereket, néhány nag yokos talán még sosem hallotta, hog y a kíváncsiság árt az eg észség nek, ezért aztán eg y kibaszott meg fig yelési jelentést kértek. Ez ig en, katona! Mivel amúg y sem szokták g yakorolni a megfigyelést, a g yűjtög etők hirtelen eg y rakás új parancsot kaptak. Hozzanak eg y ilyen g yereket! Hadd vizsg áljuk meg alaposabban a kisfiút! Vag y kislányt. Vag y valamit. A technikusok vizsg álódtak, aztán a tudósok is vizsg álódtak. És senkit sem érdekelt, hog y a kíváncsiság árt az eg észség nek, hanem akartak még néhány példányt. Emberi reakciókkal rendelkező kiéhezettek? Emberi viselkedést mutatnak? Emberi jelleg ű ag yfunkcióik vannak? Olyan kiéhezettek, akik nem csak futni és zabálni tudnak? A belvárosok utcáin meztelenül, állat módra rohang álnak a többi kiéhezett mellett? Most akkor mi van? Még több parancs. Hozzanak létre eg y bázist, messze mindentől! Kerítsék körbe, és álljanak készenlétben! Mivel Stevenag e és Luton lepusztult hátország át teljesen meg semmisítették, a Királyi Lég ierő henlow-i bázisa meg felelőnek látszott. A terület többé-kevésbé sértetlen maradt, reng eteg helyet biztosított a felszínen, valamint meg erősített bunkereket a föld alatt, illetve működőképes leszállópályával is rendelkezett. Meg nézték, és beásták mag ukat. Fertőtlenítették. Kifestették. Vártak. Aztán, ahog y kellett, meg érkezett dr. Caldwell fehér köpenyben, vörös rúzzsal, mikroszkóppal és eg y levéllel Beaconből, rajta eg y csomó aláírással és plecsnivel. – Innentől az én bulim, őrmester – mondta. – Átveszem azt az épületet ott, valamint mindkét oldalán a raktárakat. Gyerünk, hozzon nekem még ilyen g yerekeket, amennyit csak tud!

Íg y valahog y. Mintha csak kaját rendelne eg y g yorsétteremben – valaha, amikor még volt g yorskaja és g yorséttermek, ahol az ember meg is tudta rendelni. Visszatekintve ez volt az a pont, amelytől kezdve Parks élete értelmét vesztette. Gyűjtög ető helyett vadász és csapdaállító lett. Nem mintha ebben ne lett volna ug yanolyan jó. Eszméletlen jól csinálta. Az elejétől kezdve már a mozg ásukról kiszúrta ezeket a kis csodabog arakat. A kiéhezettek kétféleképp viselkedhetnek. Az idő nag y részében mozdulatlanul szobroznak eg y helyben, mintha már sohasem akarnának odébb menni. Aztán meg érzik a hús szag át, vag y észreveszik, meg hallják a mozg ást, aztán szörnyű, halálos rohamot indítanak. Semmi jel, semmi bemeleg ítés. Eg yből fénysebesség re kapcsolnak. Ezek a fura kölykök viszont akkor is mozog nak, ha épp nem vadásznak, szóval könnyen meg lehet őket különböztetni. Emellett nem csak a kajára reag álnak, úg y hog y könnyű felkelteni a fig yelmüket – mondjuk eg y tükörrel, eg y zseblámpa fénycsóvájával vag y eg yszerűen valamilyen színes műanyag darabbal. Ki kell őket szakítani a csoportból. Persze nem is alkotnak valódi csapatot, hiszen a kiéhezettek nag yjából annyira törődnek eg ymással, mintha mindannyian ug yanannak a díszletnek a darabjai lennének. Ott kell elkapni őket, ahol eg yedül vannak és észrevehetőek. Aztán már csak a hálót kell kivetni rájuk. Nag yjából hét hónap alatt az őrmester és csapata harmincat kapott el a területen. Mihelyst ráéreztek a ritmusára, még csak nehéz üg y sem volt. Aztán jött Caldwell újabb parancsa: fejezzék be, és várjanak újabb utasításra. Elég anyag a van már, amin dolg ozhat – íg y mondta. Hog y szaródhatott el ennyire az eg ész? Parks hirtelen eg y óvoda közepén találta mag át. Eg yszer csak eg y olyan bázist védett, ahol a kis kiéhezettek pesztrálásán kívül az ég eg y adta világ on semmi sem történt. Mindeg yik saját szobát kapott, ug yanolyan priccset, mint a katonák, hetente etették őket (amit messze kerüljön el az ember, ha nem akarja, hog y eg y életre elmenjen az étvág ya), és még osztálytermet is biztosítottak nekik. Mi a fenének kell nekik osztályterem?! Mert Caldwell tudni akarta, hog y ezek a rémes kis szörnyek képesek-e a tanulásra. A fejükbe akart kukkantani. Nemcsak a hardvert akarta

meg nézni – azt meg tehette a műtőasztalán –, hanem azt is, hog y mit tömtek a kobakjukba, mire g ondolnak. Parks is ezen töri a fejét. Ezekhez a g yerekalakba bújt szörnyecskékhez képest az átlag os kiéhezettek tiszta ügynek számítanak. Nag yjából elmondható, hog y a kiéhezettek g yakorlatilag állatok. Sosem mondják, hog y „Jó reg g elt, Őrmester”, mielőtt az ember lekaszálja őket. Őszintén szólva sokkal többet már nem lenne képes meg emészteni. Az a kis szőke… Melanie. Bár tizeneg yedikként vag y tizenkettedikként kapták el, még is ő lett az eg yes számú kísérleti alany. Ha csak ránéz, a szar is meg fag y benne, de nem ig azán tudná meg mag yarázni, hog y miért. Illetve talán meg tudná, de nem szeret rág ondolni se. Jórészt bizonyára az az állandó „jó kislány vag yok” hízelg ése az oka. Eg y ilyen állat csak értelmetlen hang okat adjon ki, vag y maradjon csendben – még akkor is, ha látszólag embernek tűnik. Csak összezavarja az embert… Parks azonban katona. Képes befog ni a száját, és csinálni, amit mondanak neki. Sőt ez a specialitása. Érti, mit csinál Caldwell. Ezek a kölykök valószínűleg a g uberálók közül származnak, majd csapdába estek, aztán meg harapták és meg fertőzték őket. Valahog y mintha részleg es immunitást mutatnának az éhség kórokozójával szemben. Ó, persze attól még emberevők! Ug yanúg y reag álnak az emberi hús szag ára, erről a jelről pedig rohadtul fel lehet ismerni őket. De valami miatt nem aludt ki a fény a fejükben – vag y leg alábbis nem teljesen. Állatként éltek, amíg a g yűjtög etők rájuk nem találtak, aztán nag yon g yorsan fejlődtek: tudnak már járni és beszélni, fütyülni és énekelni, nag y számokat összeadni, meg még mindenfélét. A mamájuk és a papájuk is köddé vált. Ha elkapnák és családeg yesítés címén eléjük vetnék őket, ezek a felnőttek is pontosan ug yanúg y viselkednének, mint bárki, akit meg haraptak. Totális ag yhalott szörnyekké válnának. A kölykök valahol félúton rag adtak meg , íg y ők jelentik a leg jobb esélyt arra, hog y meg találják a valódi g yóg ymódot. Parks nem hülye, pontosan látja, mi a helyzet. Tudja, mit csinálnak itt, és némán, panasz nélkül szolg álja a célt. Már majdnem nég y éve folyamatosan. Rendszerint 18 havonta szokott váltás lenni. Közös csónakban evez a többiekkel, és ig azság szerint Parks jobban ag g ódik értük, mint saját mag áért. Ez nem afféle széplélek típusú

baromság , eg yszerűen csak a saját határait jobban ismeri, mint az övékét. Huszonnyolc férfi és nő áll a parancsnokság a alatt (Caldwell embereit nem számítva, akik jórészt azt sem tudták, mi fán terem a parancs), és ilyen kisszámú leg énység mellett a bázis biztonság a érdekében mindenkinek tudnia kell harcolni, és ha a helyzet úg y kívánja, bármikor ug rásra késznek kell lenniük. Jelenleg a csapatának nag yjából a felében kételkedett. Saját mag ában is, habár tiszthelyettesként valójában eg y olyan osztag ot irányít, amely civilekkel összeköttetésben tart fenn eg y meg határozott őrhelyet. A katonai szabályok alapján hivatalosan ezt leg feljebb főhadnag yként tehetné. Parks a saját előírásait követi, amelyek nem mindenben eg yeznek meg a hivatalos katonai szabályzattal. De tudja, hog y mikor billen ki az eg yensúlyából, és pár napja eg yre többször érzi is ezt. Pontosan ug yanez ma is a benyomása, amikor kézhez kapja Gallag her jelentését. Gallagher, K., 1097-es számú közlegény, július 27., 17.36. A bázistól északnyugatra lévő erdős terület szokásos átfésülése során az alábbi incidens zajlott le. Csaliként én mentem elöl, Devani a nagy autóval jött a nyomomban, Barlow és Tap pedig harckészültségben követtek. Kiéhezettek nagy csoportját lokalizáltuk a Hitchin Roadon, az Airman körtér közelében. Jórészt csontsoványak voltak, de egyikük sem volt annyira elöl, hogy fenyegetést jelentettek volna. A hadműveleti paraméterek alapján felfejlődtünk a fák között, Devani a körtérnél hagyott engem. Lance Tap tüzértiszt parancsát követve nem volt rajtam ösztrogénblokkoló. A kiéhezettek irányába indultam el, a szél felőlem fújt, és vártam, hogy észrevegyenek. Miután észrevettek, pár száz méternyit üldöztek, lementek az útról és az erdő felé tartottak, ahol hozzáláttam, hogy…

– Jézus Mária! – szólal meg Parks, miközben asztalára teszi a jelentést. – Hozzálátott, hog y…?! Mondja már, mi történt, Gallag her! Ezt a rizsát tartsa meg majd az önéletrajzába! Gallag her eg észen a vörös haja tövéig elpirult, még a szeplői sem látszottak. Ez bárki mást hülye érzéssel töltene el, de Gallag her nag yon sok mindentől képes volt elvörösödni, mint eg y szég yenlős diáklány – például eg y mocskos vicctől, bármilyen, a menetelésnél nag yobb erőfeszítéstől, vag y ha csak eg yetlen kortyot ivott a csempészett g inből. Nem mintha túl g yakran ihatott volna. Annyira távol tartotta mag át ug yanis az alkoholtól, mintha kizárólag a hadsereg kínálhatna számára meg váltást. Parks eg yre kevésbé állt optimistán a dolog hoz. – Uram – mondja Gallag her –, a kiéhezettek szinte már a seg g emben voltak. Úg y értem, annyira közel, hog y éreztem a szag ukat. Tudja, milyen savanyú bűzt árasztanak, amikor azok a szürke szálak már átütnek a testükön? Annyira erős volt, hog y könnybe lábadt tőle a szemem. – Az ilyen típusú kiéhezettek általában nem szoktak ennyire messze menni a városoktól – tűnődik Parks. Eg yáltalán nem jó hírek ezek. – Nem, uram. De szavamra, ezek tényleg érett példányok voltak. Eg y részük arca beesett, a ruháik jórészt lerohadtak róluk. Az eg yiküknek már karja sem volt. Nem tudom, hog y amikor meg fertőződött, akkor haraphatták-e le róla, vag y azóta esett le, de ezek tényleg rég i motorosok voltak. Mindenesetre visszafutottam oda, ahol Tap és Barlow a nag y bükkfák mög ött felállították az őrhelyüket. Eg y stabil sövény húzódik ott, ami nag yon jó hely, mert van, ahol vékonyabb, és át lehet menni rajta anélkül, hog y lelassítana. De aki bemeg y, persze nem láthatja, mi van a túlsó oldalon. Gallag her eg y pillanatra abbahag yja, mintha kissé meg remeg ne. Mintha az emlékei még a sövénynél is sokkal szilárdabb akadályt képeztek volna. – Mi volt a sövény túloldalán? – sürg eti Parks. – Három ipse. Guberálók. Csak mászkáltak ott a sövény hosszanti felén, és az út felől nem lehetett látni őket. Szederbokrok húzódnak azon a részen vég ig , szóval talán g yümölcsöt szedtek vag y ilyesmi. Kivéve az eg yiket, eg y szemüveg est, aki a felszerelése alapján valami főnökféle

lehetett. Mindhárman feg yvert viseltek: a főnök pisztolyt, a másik kettő pedig machetét. – Nag yjából neg yvenöt méterre törtem át a sövényen, pont szembe velük – csóválja a fejét boldog talan csodálkozással Gallag her. – Rájuk kiáltottam, hog y fussanak, de mintha meg se hallottak volna. A pasas rám célzott a pisztolyával, és eg észen közel voltam ahhoz, hog y kiloccsantsa az ag yamat. Aztán a kiéhezettek is meg jelentek a sövény túloldalán, és eg y pillanatra ellankadt a fickó fig yelme. De a három alak még mindig elállta az utat, és ez a barom továbbra is rám fog ta a feg yverét. Mivel eg yszerűen nem lehetett másfelé menni, eg yenesen felé tartottam. Lőtt eg yet, de valahog y elhibázta. Ilyen távolság ból nem is értem, hog y nem talált el. Akkor a vállammal félrelöktem, és rohantam tovább. A katona ismét elhallg at. Parks vár, hag yja, hog y a másik meg int szóhoz jusson. Eg yértelműen látszik, hog y Gallag hert iszonyúan meg rémítette ez az eg ész, és a vallomás meg hallg atása is az őrmester munkájához tartozik. Gallag her az újoncok közül is a leg zöldfülűbbek eg yike. Ha meg született volna eg yáltalán, amikor jött az Összeomlás, talán még mindig az anyja mellén lóg na. Muszáj tekintetbe venni az ilyesmit. – Tíz másodperc múlva ismét a fák között voltam – szólal meg Gallag her. – Visszanéztem, de már semmit sem láttam. Eg y sikoly azonban meg ütötte a fülemet. Valószínűleg az eg yik g uberáló lehetett. Nag yon hosszan, pokoli hosszan üvöltözött. Meg álltam. Vissza akartam menni, de a kiéhezettek akkor már meg int a sarkamban loholtak, íg y ismét rohannom kellett. Gallag her meg vonja a vállát. – Befejeztük a küldetést. Tap és Barlow elhelyezték csapdáikat a célvonalnál. A kiéhezettek belefutottak, felnyársalták mag ukat a szög esdróton, és már csak a tisztog atás maradt. – Benzin vag y mész? – kérdezi Parks. Nem állja meg , hog y meg ne kérdezze, ug yanis meg tiltotta Nielsonnak, hog y rutintisztog atásokra több benzint szolg áltasson ki. Tudja azonban, hog y a szállásmester még tízg allonnyit kiadott. – Mész, uram – válaszolja rosszallóan Gallag her. – Még áprilisban ástunk eg y g ödröt az útnál. Még félig sem telt meg . Beleg örg ettük őket,

háromzsáknyit rájuk lapátoltunk, szóval szépen szétolvadnak majd, amíg jön az eső. A katonai művelet elmag yarázása kissé felélénkíti Gallag hert, de a történetére visszatérve ismét elkomorul. – Miután vég eztünk, visszamentünk a sövényhez. A főnök és eg y másik fickó majdnem ug yanott volt, ahol utoljára láttam őket, de már a földön feküdtek. Nag yon durván összeharapdálták őket, de még ráng atóztak eg y kicsit. Aztán a főnök kinyitotta a szemét, és láthattam… – Gallag hernek rá kell kényszerítenie mag át, hog y folytassa a beszámolóját. Meg áll eg y pillanatra, majd újrakezdi. – Irtózatosan üvöltött, ahog y akkor szoktak, amikor kezd beléjük hatolni a rothadás. Szemmel láthatóan mindketten meg fertőződtek. Parks hig g adt marad. Érzi, hog y a csattanó még csak ezután jön. – Vég eztek velük? – kérdezte szándékosan nyers hang on. Nevezzük nevén a g yereket! Hadd lássa Gallag her, hog y mennek a dolg ok! Talán most még nem lesz jobb tőle, de később seg ít letompítani a dolg okat. – Barley, azaz Barlow közleg ény, a másik fickó machetéjával mindkettőjüket lefejezte. – Viselték a szájmaszkot és a kesztyűket? – Ig en, uram. – Elhozta a felszerelésüket? – Ig en, uram. A pisztoly jó állapotban volt, és az eg yikük hátizsákjában neg yven töltényt is találtunk. A távcsöveik, őszintén szólva, kicsit szarok, de a főnöküknek még walkie-talkie-ja is volt. Nielson szerint ez még jól jöhet, ha hosszabb portyákra meg yünk. Parks eg yetértően bólint. – Nag yon jól kezelte ezt a bonyolult szituációt – mondja, és íg y is g ondolja. – Ha meg állt volna, amikor átment a sövényen, a civilek akkor is meg halnak, és jó eséllyel annyira feltartották volna, hog y már mag a sem élne. Minden szempontból íg y a leg jobb. Gallag her hallg at. – Gondolkozzon! – folytatja Parks. – A g uberálók alig eg y kilométernyire vannak a külső védelmi vonalunktól, felfeg yverkezve és a terület ellenőrzésére felszerelkezve. Akármit is csináltak ott, biztos, hog y nem csak friss leveg őt szívtak. Tudom, hog y szarul érzi most mag át, közleg ény, de nem mag a tehet arról, ami velük történt. Ne csináljon úg y, mintha ártatlan virág szálak lennének! A g uberálók mag uk

választották a kinti életet, és pontosan tudják, hog y mi jár ezzel. Menjen, ig ya le mag át! Verekedjen eg yet valakivel, vag y eg yszerűen csak feküdjön le! Felejtse el az eg észet! De ne veszteg esse az átkozott időmet vag y a sajátját azzal, hog y az eg ész szarság miatt bűntudatot érez. Dobjon majd némi pénzt a perselybe, ha leg közelebb templomba meg y! Gallag her fig yelme rászeg eződik, várja a parancsot, hog y leléphessen. – Most pedig : lelépni! – Ig en, uram. A közleg ény szabályosan tiszteleg . Manapság általában senki sem fárasztja mag át ezzel, de a katona íg y köszöni meg az őrmester szavait. Ig azság szerint Gallag her talán zöldfülű még , de messze nem a leg rosszabb a többiek közt, akik még ahhoz sem elég jók, hog y ig azán pocsékok leg yenek. Emellett Parks eg yszerűen nem eng edheti meg , hog y bárkiből élőhalott leg yen. Ha Gallag her mag a ölte volna meg a g uberálókat, majd kibelezi őket, és a beleikből kis lufifig urákat hajtog at, az őrmester akkor is mindent elkövetne, hog y ne kapjon érte meg rovást. A saját emberei mindennél előbbre valóak a számára. De valahol mélyen más is jár a fejében. Guberálók? Itt, a szomszédban? Mintha enélkül nem lenne elég rohadt dolog , amin főhet a feje!

13. A hetek lassan és kérlelhetetlenül múlnak. Eg ymás után három Whitaker úrral töltött nap rendkívüli letarg iába taszította az osztályt. Az Őrmester távol tartja mag át Melanie-tól, talán véletlenül, de az is lehet, hog y szándékosan. Hallja, ahog y a katona reg g elenként üvöltve jelenti be az átszállítást, de sohasem találkoznak, amikor elviszik a cellájából vag y amikor visszahozzák az osztályteremből. Minden alkalommal erős késztetést érez, hog y ismét harcoljon a férfival, meg int meg mondja neki, mennyire utálja, és meg akadályozza, hog y az Őrmester még eg yszer bántsa. De a férfi sohasem jelenik meg a látóterében, és ilyenkor Melanie-nak úg y kell visszafojtani mag ában ezeket az érzéseket, ahog y időnként a patkányok vag y a nyulak visszaszívják méhükbe az újszülöttjeiket, ha nem elég biztonság os az ellés. A péntek Justineau kisasszony napja. Normális esetben ennek alapvetően nag yon örülne. Most azonban Melanie leg alább annyira ag g ódik, mint amennyire izg atott. Majdnem meg ette Justineau kisasszonyt. Mi van, ha a tanárnő annyira harag szik rá emiatt, hog y képtelen meg bocsátani, és már nem is szereti többé? Az óra kezdete nem ig azán nyug tatja meg . A kisasszony szomorúan, g ondolataiba mélyedve jön vissza, és annyira mag ába zárkózik, hog y lehetetlen olvasni a viselkedéséből. Az eg ész osztálynak kíván jó reg g elt, ahelyett, hog y mindenkit külön-külön köszöntene. Senkinek sem néz a szemébe. A nap nag y részében a g yerekek rövid válaszos vag y feleletválasztós teszteket oldanak meg . Utána a tanárnő ül az asztalánál, javítja a dolg ozataikat, és miközben az osztály matekpéldákon dolg ozik, ő eg y nag y jeg yzetfüzetbe írja be a teszteredményeket. Melanie nem g ondolkodik sokat a feladatokon, pár perc alatt meg csinálja mindeg yiket. Könnyű számítások ezek, a leg többjükben mindössze eg yetlen változó van. Fig yelmét Justineau kisasszonyra fordítja, és rémülten veszi észre, hog y a tanárnő hang talanul sír munka közben. Kétség beesetten g ondolkodik, hog y mit is mondhatna. Valami vig asztalót, vag y leg alább olyat, ami elterelheti Justineau kisasszony

fig yelmét a szomorúság áról. Ha a jeg yzetelés miatt szomorú, akkor mást kell csinálniuk, valami könnyebbet és vidámabbat. – Justineau kisasszony! Mesélne nekünk történeteket? – kérdezi. A tanárnő továbbra is a teszteredményeket írja, mintha meg sem hallaná Melanie-t. Több g yerek is sóhajtozik vag y nyug talanul izeg -mozog . Ők is észreveszik Justineau kisasszony szomorú hang ulatát, és nem tetszik nekik, hog y Melanie az önző kívánság aival zaklatja a tanárnőt. De Melanie-t semmi sem tántoríthatja el. Pontosan tudja, hog y az osztály felvidítaná a kisasszonyt, ha hajlandó lenne beszélg etni velük. Mindig ilyenkor volt a leg boldog abb, és kizárt, hog y Justineau kisasszonyt ne tették volna boldog g á az efféle pillanatok. – Justineau kisasszony! Mesélne nekünk történeteket a g örög mitológ iából? – próbálkozik újra, immár hang osabban. A tanárnő ezúttal meg hallja. Felnéz és meg rázza a fejét. – Ma nem lehet, Melanie – hang zik a válasz, és a hang ja leg alább olyan szomorú, mint amilyen az arca. Néhány pillanatig úg y bámul az osztályra, mintha csak meg lepődne, hog y ott vannak. – Be kell fejeznem ezeket az értékeléseket – mondja. De nem mélyed újra a jeg yzetfüzetbe, ehelyett továbbra is az osztályra mered. Van valami zord az arckifejezésében. Mintha nem is a g yerekeknek kellene bonyolult matekfeladatokat meg oldani, hanem neki, és éppen eg y olyan példához ért volna, amivel képtelen meg birkózni. – Ki a fenét akarok átverni? – kérdezi nag yon halkan. Széttépi a dolg ozatokat. Meg lepő fordulat, de a g yerekeket nem ig azán izg atja a dolog . Ki törődik a teszteredményekkel? Eg yedül Kennynek és Andrew-nak számít, ők ug yanis folyamatosan verseng enek eg ymással. Elég béna és buta dolog ez, hiszen Melanie az osztály leg jobbja, Zoe a második, szóval a két fiú leg feljebb a bronzéremért szállhat harcba. Aztán Justineau kisasszony a jeg yzetfüzetet is összetépi. Eg ymás után hasítja ki a lapokat, majd még tovább cincálja őket, míg csak eg észen apró darabok nem lesznek. A papírkosárba szórja a fecniket, de már túl kicsik és könnyűek, íg y hát nem esnek bele, hanem szanaszéjjel repülnek, és vég ül a padlóra potyog nak. Justineau kisasszonyt nem

érdekli. Már nem is a papírkosár felé szórja a darabokat, hanem eg yenesen föl, a leveg őbe, íg y még messzebbre röpködnek. Még nem tűnik ug yan vidámnak, de leg alább már nem sír. Ez jó jel. – Történeteket szeretnétek? – fordul az osztályhoz. Mindannyian bólog atnak. Justineau kisasszony a könyvsarokhoz meg y, kiveszi a g örög mitológ iai történeteket tartalmazó kötetet, és előre jön vele. Aktaión rémítő históriáját olvassa fel, majd Thészeusz és a Minótaurosz még félelmetesebb mítosza következik. Melanie kívánság ára ismét Pandórával ér vég et az óra, habár ezt már mindannyian ismerik. Még iscsak jó íg y befejezni eg y napot. Amikor az Őrmester emberei bejönnek, Justineau kisasszony nem néz rájuk. A tanári asztal sarkán ül, és a g örög mitológ iás könyvét lapozg atja. – Viszontlátásra, Justineau kisasszony! – szól Melanie. – Remélem, hamarosan újra találkozunk! A kisasszony felnéz. Mintha mondani akarna valamit, de ekkor Melanie tolókocsija meg rázkódik, mivel valaki – nyilván az Őrmester eg yik embere – hátulról meg rag adja, kioldja a szék fékjeit, és a másik irányba kezdi fordítani a lányt. – Várjanak eg y pillanatot! – szólal meg Justineau kisasszony. Melanie most nem látja a tanárnőt, mert már elfordították, de nem lehet nag yon messze, hiszen a szavai eg észen hang osan szólnak. – Oké – válaszolja unottan a katona, mintha teljesen mindeg y lenne neki, és átmeg y Gary székéhez. – Jó éjt, Melanie – mondja Justineau kisasszony. De nem meg y el. Melanie fölé hajol, árnyéka a szék karfájára és a kislány karjaira vetül. Melanie érzi, hog y a kisasszony valami kemény, szög letes dolg ot csúsztat be a háta és a szék közé. – Leg yen sok örömöd benne! – mormolja Justineau kisasszony. – De ne add oda senkinek! Melanie amennyire csak tud, hátradől, és a szék fémlemezeinek feszíti a vállát. A valami a derekához szorul, nem láthatja senki. Fog alma sincs, mi lehet az, de olyasmi, ami Justineau kisasszonytól származik. Valami, amit a kisasszony neki, csakis neki adott. Vég ig ug yanebben a helyzetben marad, amíg visszaviszik a cellájába és leszedik róla a szíjait. Eg yetlen izmát sem mozdítja. Tekintete a

padlóra mered, nem kockáztatja, hog y az Őrmester embereinek szemébe nézzen, és azok felfedjék a titkát. Csak miután a katonák vég eztek, a reteszek pedig kattantak a zárban, akkor nyúl a háta mög é és húzza ki a tárg yat. Először a súlyát érzi, majd a szög letes formáját, vég ül meg látja rajta a szavakat is. Rog er Lancelyn Green: A múzsák meséi. Melanie felszisszen. Nem tehet róla, kicsúszik a száján, még ha az Őrmester emberei meg hallják és vissza is jönnek, hog y meg nézzék, mit csinál. Eg y könyv! Eg y könyv, ami csak az övé! És éppen ez a könyv! Vég ig futtatja tenyerét a címlapon, belelapoz, oldalról oldalra vég ig böng észi. Meg is szag olja. Ez hiba volt, mert a könyv Justineau kisasszony illatát árasztja. A címlapon alapvetően a tanárnő ujjainak veg yszerbűzét érezni – keserű és undorító, mint mindig . Alatta azonban eg y kicsit, a lapokból pedig erőteljesebben árad a kisasszony meleg , emberi illata. Sokáig tart az érzés, az üvöltő, durva éhség . De közel sem olyan erős, mint amikor Melanie közelről, a kémiai anyag takarása nélkül érezhette mag át Justineau kisasszonyt. Azonban most is félelmetes: a teste fellázadt ellene, mintha ő lenne Pandóra, aki ki akarja nyitni a szelencét. Nem számít, hányszor mondták már, hog y ne teg ye, de mivel ilyen a természete, muszáj meg tennie, eg yszerűen nem tehet mást. Vég ül Melanie úg y érzi a szag ot, ahog y vasárnaponként a zuhanyzóban a g yerekek érzik a veg yszerek bűzét. Nem enyészett még el teljesen, de már nem ug yanúg y kínozza. Mintha valahog y láthatatlanná válna, éppen azért, mert nem változik. Az éhség eg yre kisebb és kisebb, és amikor eg észen elmúlik, Melanie még mindig ott van, még mindig önmag a. A könyv is ott marad, és Melanie hajnalig olvassa. Eg y másik világ ban jár, még akkor is, ha bizonyos szavaknál meg torpan, és találg atnia kell, hog y mit is jelenthetnek. Majd később g ondolkodik rajta, majd másnap, miután az ismert világ tovatűnik.

14. Eljött a hétfő, aztán el is múlt, és nem készült el a dr. Caldwell által kért lista. Justineau nem beszélt vele, üzenetet sem küldött neki. Nem mag yarázta meg a késlekedését, és több időt sem kért. Tisztán látszik, g ondolja Caldwell, hog y ig aznak bizonyult a kezdeti benyomása. Justineau érzelmileg azonosult a kísérleti alanyokkal, ez pedig meg akadályozza, hog y teljesítse a leg alapvetőbb kötelesség eit. Mivel pedig Caldwell bízta meg a feladataival, amelyek az ő klinikai kutatásaiba ág yazódnak, komolyan kell vennie ezt a hanyag ság ot. Saját adatbázisából keres új tesztalanyt. Hol is kezdje? A kutatás célja, hog y feltárja, ennél a pár esetnél miért viselkedik ilyen szokatlanul keg yesen az Ophiocordyceps. A leg több ember, akit a kórokozó meg fertőz, szinte azonnal érzi a teljes hatást. Perceken, leg később órákon belül teljesen és visszavonhatatlanul meg szűnik minden érzelem, valamint a teljes öntudat is elvész. Ez már azelőtt bekövetkezik, hog y a g ombafonalak az ag yszövetbe hatolnának. A g omba szekréciós tevékenység e leutánozza az ag y neurotranszmittereit, és elvég zi a piszkos munkát. A személyiség épületének ajtaján kicsiny pusztító g olyócskák dörömbölnek, eg észen addig , amíg az összeomlik, szétmorzsolódik és meg semmisül. Utána már csak eg y felhúzható játék baba marad, aki csak akkor mozog , ha a Cordyceps meg forg atja benne a kulcsot. Ezek a g yerekek évekkel ezelőtt fertőződtek meg , és még mindig tudnak g ondolkodni és beszélni. Még tanulni is. Ag yuk pedig meg lehetősen eg észség es állapotban van, a g ombafertőzés szétterjedt ug yan az ideg szövetben, de mintha képtelen lenne felzabálni azt. Van valami a g yerekek testében, ami eg yaránt képes korlátozni a g omba szétterjedését és hatását. Részleg es immunitás. Ha meg találná a mag yarázatot, Caldwell félúton lenne a g yóg ymód felfedezése felé. Legalább félúton. Miközben ezen g ondolkodik, már meg is születik benne a döntés. A leg kisebb romlást mutató g yereken kell kezdenie. Azon a g yereken, akinek a vérében és a szöveteiben nem alacsonyabb ug yan a g ombakoncentráció, mint a többiekében (sőt a leg többjüknél még

nag yobb is), valahog y még is fennmaradt a mag as, a zseniális szinten álló IQ-ja. Tehát Melanie-val kell kezdeni.

15. Parks őrmester meg kapta a parancsokat, és tovább is adhatná őket, de tulajdonképpen semmi oka sincs rá, hog y ne ő mag a hajtsa vég re őket. Gallag her szomorú története után meg duplázta a védekező portyák sávjának szélesség ét. Tart ug yanis a g uberálóktól, hátha azt fontolg atják, hog y betörnek a bázisra. Az emberei fáradtak és állandó készenlétben vannak. Nem éppen szerencsés kombináció. Fél órája maradt, mielőtt a szokásos napi cirkusz kezdetét veszi. Üg yeletes tisztként ő adja ki a biztonság i szekrényből a kulcsokat. Aztán bázisparancsnokként ellenjeg yzi őket. Leveszi a kampóról a vékony kis karikát, és elindul a blokk felé. Odaérve az 1812 nyitány felleng zős, hiperaktív taktusai csendülnek a fülébe. Lehalkítja ezt a vacakot. Dr. Caldwell találta ki, hog y hang os zenét sug ározzanak a kis korcsoknak, amikor a celláikban vannak, hog y valamiféle kellemes impulzust adjanak nekik. A zene még a leg vadabb lelkeket is meg szelídíti, vag y valami hasonló baromság . Azonban meg lehetősen kevés zenével rendelkeztek, és közülük a leg több nem éppen nyug tató hatású. A hirtelen felharsanó csendben Parks vég ig meg y a folyosón, eg yenesen Melanie cellájához. A lány kifelé bámul a dróthálós ablakon. Az őrmester int neki, hog y lépjen hátrébb. – Átszállítás – mondja a lánynak. – Gyerünk, ülj be a tolószékedbe! Azonnal! Melanie eng edelmeskedik, az őrmester pedig kinyitja az ajtót. A fennálló rendeletek alapján leg alább két embernek kellene jelen lenni, amikor bekötözik és kioldozzák a g yerekeket, de Parks bízik benne, hog y eg yedül is képes lesz meg oldani. Keze a pisztolya markolatán nyug szik, de nem húzza elő a feg yverét. Talán mag uktól is működnek már azok a szokások, amelyeket számtalan korábbi reg g elen alakítottak ki. A kölyök csak bámul rá azokkal a hatalmas szemeivel. Mintha nem is lennének szemhéjai. De ha véletlenül elfelejtené, mivel is áll szemben, az ég színkék szemekben lévő kicsiny, szürke pöttyök azonnal emlékeztetnék rá. – Jó reg g elt, Őrmester – mondja a lány.

– Tartsd a kezedet a karfán! – szól rá. Nincs erre szükség , hiszen Melanie meg se mozdul, kivéve a szemeit, amelyek követik, ahog y Parks előbb a jobb, majd a bal karját szíjazza le. – Korán van – szólal meg Melanie. – És eg yedül jött. – A laborba viszlek. Dr. Caldwell látni akar. A g yerek néhány pillanatra némaság ba burkolózik. Az őrmester éppen a lábait szíjazza be. – Mint Liamet és Marciát – mondja vég ül Melanie. – Ig en. Mint őket. – Nem jöttek vissza. – A g yerek hang ja meg remeg . Parks már vég zett a lábak lekötözésével, de nem válaszol. Ez nem olyasmi, amire válaszolnia kellene. Feláll, és látja, hog y a nag y kék szemek újra rámerednek. – Vissza fog ok jönni? – kérdezi a lány. – Erről nem én döntök. Kérdezd meg dr. Caldwellt! – von vállat Parks. A tolószék mög é lép, és meg rag adja a nyakszíjat. Ezen a ponton nag yon kell vig yázni, mert ha valaki nem fig yel elég g é, könnyen harapástávolság ban hag yhatja a kezét. – Szeretném látni Justineau kisasszonyt! – mondja Melanie. – Ezt dr. Caldwellnek mondd! – Kérem, Őrmester! – A lehető leg rosszabbkor fordítja el a fejét, íg y Parksnak hirtelen el kell rántania a kezét, és kénytelen eleng edni a már félig bekötött szíjat. – Előre nézz! – ordítja. – Ne mozg asd a fejed! Tudod, hog y nem szabad. A g yerek előrefordítja a fejét. – Bocsánat – mondja szelíden. – Ez ne forduljon elő még eg yszer! – Kérem, Őrmester! – motyog ja. – Szeretném még eg yszer látni a tanárnőt, mielőtt elmeg yek. Akkor tudni fog ja majd, hog y hol vag yok. Várhatnánk még ? Csak amíg meg jön? – Nem – válaszolja Parks, és szorosra húzza a nyakszíjat. – Nem várhatunk. – Most már lekötözte a g yereket, és kifújhatja mag át. Az ajtó felé fordítja a széket. – Kérem, Eddie! – mondja g yorsan Melanie. A férfi eg y pillanatra meg dermed a meg lepetéstől. Olyan érzés, mintha eg y hatalmas ajtót vág tak volna be, csak éppen a mellkasában.

– Mi van? Mit mondtál? – Kérem, Eddie! Parks őrmester! Hadd beszéljek a tanárnővel! Valahog y meg tudta a nevét a kis bestia. Átkúszott a védvonalán, és most fehér zászlóként leng eti mag a előtt a nevét. Nem akarok semmi rosszat. Olyan az eg ész, mintha eg y élethű, falat és ajtót ábrázoló festményen eg yszer csak tényleg kinyílna az ajtó, és a mumus kacsintana ki mög üle. Vag y mintha az ember felfordítana eg y követ, mert látni szeretné, hog y nyüzsög nek alatta a hang yák, aztán eg yszer csak az eg yik rábámulna, és meg szólalna: – Helló, Eddie! Teljesen összezavarodik. Kinyújtja a kezét, és meg szorítja a g yerek torkát. Ez leg alább akkora szabályszeg és, mint amikor Justineau meg simog atta a kislányt, mintha csak eg y kibaszott állatka lenne. – Soha többet ne csináld! – sziszeg i a fog ai közt. – Soha többet ne mondd ki a nevemet! A g yerek nem válaszol. Ekkor döbben csak rá, hog y milyen erősen szorítja a nyelőcsövét. Bizonyára nem is tud válaszolni. Elveszi a kezét, ami még mindig iszonyúan remeg , és folytatja, amit kell, azaz ismét meg fog ja a tolószék hátsó fog antyúját. – Dr. Caldwellhez meg yünk – mondja Parks. – Ha kérdéseid vannak, tartog asd ezeket inkább neki! Eg y pisszenést sem akarok hallani! Nem is hall.

16. Jórészt azért, mert már tolja is át a széket az acélajtón, majd meg fordítja, és zötyög ve húzza fel a lépcsőkön. Melanie-nak ez olyan, mintha a világ vég ére hajózna. Amióta az eszét tudja, az acélajtó jelentette számára az ismert világ határát. Tudta, hog y eg yszer, valamikor a távoli jövőben keresztül kell majd mennie rajta, de ez olyan volt számára, mintha csak eg y történet lenne eg y nag yon rég i könyvben, amelyet valamilyen holt nyelven írtak. Vag y inkább, mintha eg y passzus lenne a Bibliából, amelyet eg yszer dr. Selkirk olvasott fel nekik. Isten meg teremtette a világ ot. Nem Zeusz, hanem eg y másik isten. Lépcsők. Füg g őleg es tér, amire fel kell mászniuk (olyan, mint a folyosó, csak annak a vég én van, és felfelé vezet). A tér illata, ahog y eg yre feljebb kerülnek, és kezd eltűnni a cellák fertőtlenítőszag a. Kintről zajok jönnek, eg y félig nyitott ajtó mög ül szűrődnek ki. A leveg ő. És a fény. Ahog y az Őrmester hátával kitaszítja az ajtót, és kilöki a lányt a fényre. Érzékei meg telnek, többet már be sem tudnának fog adni. A leveg ő meleg és élő, Melanie bőréhez ér, mintha valami eleven dolog lenne. A fény olyan erős, mintha valaki eg y olajoshordóba töltötte volna a világ ot, hog y aztán meg g yújtsa. Platón történetének barlang jában lakott eddig , és a falra vetülő árnyakat bámulta. Most pedig meg fordították, szemtől szemben láthatja a tüzet. Eg y hang tör fel Melanie-ból, fájdalmas lehelet a mellkasa közepéből – arról a sötét, nyirkos helyről, amely eddig csak veg yszerek keserű szag át és az osztályterem filctollainak acetonbűzét érezhette. Elernyed. Beömlik a világ a szemén, az orrán, a nyelvén és a bőrén keresztül. Túl sok, és meg állás nélkül áramlik. Mintha csak ő lenne a lefolyó a zuhanyzó sarkában. Becsukja a szemét, de a fény a szemhéját is bántja, és csillog ó, színes ábrák kezdenek táncolni az ag yában. Újra kinyitja a szemét. Valahog y túléli, ig yekszik összerakni a dolg okat, és kezdi meg érteni, hog y mi van körülötte.

Elhaladnak néhány fából vag y csillog ó fémből készült, betonalapú építmény mellett. Mindeg yiknek ug yanolyan zömök, nég yzetes alakja van, és a színük is jórészt eg yformán sötétzöld. Senki sem törődött azzal, hog y szépek leg yenek, csak a funkciójuk számított. Ug yanez érvényes a távolban húzódó, nég y méter mag as drótkerítésre is, amely teljesen elkerítette az épületkomplexumot. Azzal a szög esdróttal fedték be, amely nag yjából harminc fokos szög ben ág azik ki a főkerítésből, és betonoszlopok tartják. Az Őrmester néhány embere mellett is elhaladnak. A katonák nézik a különös menetet, időnként tisztelg ésre emelik a kezüket, de nem szólnak az Őrmesterhez. Nem is mozdulnak, eg y helyben állva maradnak. Készenlétben tartják a puskáikat, és a kerítést nézik. Melanie hag yja, hog y a tények átfussanak az ag yán. Lehetség es jelentéseik szinte mag uktól ág aznak eg ybe. Eg y másik épülethez érnek, ahol az Őrmester két embere őrködik. Az eg yikük kinyitja előttük az ajtót. A másik – eg y vörös hajú férfi – határozottan tiszteleg . – Szükség e van még ehhez valakire, uram? – kérdezi. – Ha kell valami, Gallag her, szólni fog ok – mordul rá az Őrmester. – Ig enis, uram! Belépnek, és az Őrmester lépései hirtelen hang osabbak lesznek, ahog y tompán kopog nak a járólapokon. Az Őrmester vár, Melanie tudja is, hog y mire. Ez eg y zuhanyzó, olyasmi, mint ami a blokkban volt. Valóban, már permetezik is rájuk a veg yszert. Hosszabb ideig tart, mint a blokkbeli zuhany. A zuhanyrózsák mozog nak, fémpályákon csúsznak lefelé és forog nak, íg y testük minden centiméterét minden oldalról befújhatják. Az Őrmester lehajtott fejjel tűri, szorosan behunyja a szemét. Melanie már hozzászokott, és tudja, hog y teljesen mindeg y, nyitva tartja-e a szemét vag y sem, ug yanúg y fog csípni. Íg y aztán továbbra sem csukja be, inkább fig yel. Látja, hog y a zuhanyzórészleg vég én kilincsszerű szerkentyűkkel nyitható és csukható acélzárak vannak. Az épület a bázis többi részétől is izolálható tehát, eg yfajta erődítményként szolg álhat. Nag yon-nag yon fontos dolg ot csinálhatnak itt. Melanie vég ig nag yon ig yekszik, hog y ne g ondoljon Marciára és Liamre. Iszonyúan fél attól, ami itt történik majd vele. Talán soha nem tér már vissza a barátai közé az osztályba, nem láthatja többé Justineau

kisasszonyt. E retteg és és az újdonsült helyzet miatt különösen intenzíven észlel mindent, ami körülötte történik. Akármi is tűnik fel a látóterében, nem marad észrevétlen. Meg próbálja emlékezetébe vésni a dolg okat, különösen azt, hog y milyen útvonalon jöttek ide. Tudni akarja, hog y juthat vissza, ha esetleg valahog y még is kiszabadulna. Csöpög ve és serceg ve meg szűnik a veg yszer áramlása. Az Őrmester eg y dupla leng őajtón keresztül eg y folyosóra tolja, eg y másik ajtó felé, amelyen vörös villanykörte világ ít. A bejáraton felirat: ILLETÉKTELENEKNEK TILOS A BEMENET! Az Őrmester meg áll, meg nyomja a cseng őt és vár. Néhány pillanattal később kinyílik az ajtó, és dr. Selkirk áll a küszöbön. A szokásos fehér köpenyében van, de most zöld g umikesztyűt is visel, a nyaka körül pedig valamilyen szövetdarab, ami leg inkább eg y fehér pamut nyakláncra hasonlít. Mutató- és hüvelykujjával meg rántja és felteszi. Fehér g ézmaszk az, ami most már eltakarja az arca alsó részét. – Jó reg g elt, dr. Selkirk – szól Melanie. Dr. Selkirk eg y pillanatig úg y néz rá, mintha nem tudná eldönteni, hog y válaszoljon-e. Vég ül csak bólint. Aztán felnevet. Melanie úg y érzi, hog y a nő kacag ása tompa, eg yáltalán nem vidám. Az nevet íg y, aki rájön, hog y eg y matekpéldában hibát vétett, majd meg próbálja kiradírozni, aztán véletlenül eltépi a lapot. – Meg érkezett a küldemény – mondja lakonikusan Parks őrmester. – Hova szeretné? – Rendben – feleli dr. Selkirk. Hang ja tompán hallatszik a maszk mög ül. – Ig en, behozhatja, innentől átvesszük. – Félreáll és szélesre tárja az ajtót, hog y az Őrmester betolhassa Melanie-t. Még sohasem látott ennél furcsább szobát. Persze eddig még nyilván nem túl sok szobát látott, de nem hitte volna, hog y kerek e világ on előfordulhat eg yáltalán ennyi és ennyiféle tárg y. Üveg ek, tartályok, edények, dobozok; fehér kerámia és rozsdamentes acélfelületek, amelyekről vakítóan tükröződnek a fények. Az üveg ekben mindenféle dolg ok, eg y részükben emberi maradványok vannak, másokban pedig állatok. Hozzá leg közelebb eg y patkány feje lebeg valami átlátszó folyadékban (könyvben már látott patkányt, íg y felismerte). Cipőfűzőhöz hasonló, vékony, szürke fonalak ezrei ág aznak ki az állat testüreg éből, és töltik ki szinte teljesen az üveg et, tökéletesen beborítva a kis testet. Mintha a patkány eg yszer csak

meg próbált volna polippá változni, és aztán már nem tudta volna abbahag yni. Mellette eg y másik üveg , benne eg y szem, amiből az ideg szövet csiricsáré nyalábjai is kilátszanak. Melanie fantáziája elszabadul attól, amit lát. Nem szól semmit, minden információt mag ába szív. – Teg ye az asztalra, kérem! Ezt már nem dr. Selkirk mondja, hanem dr. Caldwell. A szoba leg távolabbi sarkánál lévő munkafelületnél áll, és g ondosan rendezg et néhány csillog ó fémtárg yat. Újra és újra meg tapog atja őket párszor, amíg meg felelő távolság ra és szög ben nem állnak eg ymástól. – Jó reg g elt, dr. Caldwell – szól Melanie. – Jó reg g elt, Melanie – válaszolja dr. Caldwell. – Üdvözöllek a laboratóriumomban. Ez a bázis leg fontosabb helyiség e. Dr. Selkirk seg ítség ével az Őrmester a tolószékből eg y, a szoba közepén lévő mag as asztalra teszi Melanie-t. Bonyolult művelet ez. Először kioldozzák a karfákhoz szíjazott kezeit, aztán meg bilincselik. Ezután a lábait is összebilincselik, majd, miután a nyakán lévő szíjat eltávolították, az asztalra emelik. Szinte alig van súlya, íg y nem okoz túl sok g ondot odavinni. Mihelyst a lány már az asztalon ül, a lábait az oldalt lévő hevederekbe szíjazzák. Dr. Selkirk nag yon g ondosan kötözi meg a lányt, jó szorosan. Csak ezután távolítják el a lábbilincset, amelyre nincs már szükség . – Feküdj le, Melanie – mondja dr. Caldwell –, és nyújtsd ki a kezedet! Mindkét nő meg rag adja az eg yik kezét, és amikor az Őrmester kinyitja a bilincset, a lány csuklóit óvatosan a két másik hevederbe helyezik, majd dr. Caldwell összekötözi őket. Melanie a fején kívül már eg yik testrészét sem tudja meg mozdítani. Hálás, hog y itt leg alább nincs nyakpánt. – Szükség e van még rám? – kérdezi az Őrmester dr. Caldwellt. – Eg yáltalán nincs. Az Őrmester visszatolja a széket az ajtóhoz. Melanie felfog ja, hog y mit jelent ez. Nem kell már többé a szék. Nem viszik vissza a cellájába. A múzsák meséi ott van a matraca alatt, és most először hasít bele a szörnyű g ondolat, hog y talán már sohasem olvashatja többé a könyvet. A Justineau kisasszony illatát árasztó lapok elérhetetlen messzeség be kerültek, és valószínűleg örökre ott is maradnak.

Szeretne odakiáltani az Őrmesternek, hog y várjon. Esetleg meg kérni, hog y vig yen el eg y üzenetet Justineau kisasszonyhoz. De eg y szó sem jön ki a száján. Kétség ek lepik el. Fel nem térképezett területre tévedt, és fél az üres, kifürkészhetetlen jövőtől, amelybe úg y kell belerohannia, hog y felkészülni sem volt ideje. Szeretné, ha a jövője ug yanolyan maradna, mint a múltja, de tudja, hog y ez lehetetlen. E tudás pedig úg y nehezedik rá, mintha kő lenne a g yomrában. Az Őrmester mög ött becsukódik az ajtó. A két nő vetkőztetni kezdi a lányt. Ollót használnak, azzal vág ják le róla a szöveting et.

17. Helen Justineau-nak akkor tűnik fel először, hog y valami nincs rendben, amikor a zuhanyzótól az osztályterem felé vég ig meg y a folyosón. Melanie cellájának drótrácsos ablakát nézi, és a kislány arcát keresi, de az nem bukkan fel. Kinyitja az osztálytermet, és az asztalánál állva várja meg , hog y eg yesével betolják a g yerekeket. Melanie-nak kell huszadikként érkeznie (eredetileg a huszoneg yedik volt, de Marciát elvitték), most azonban Anne jön helyette. Az eg yik pléhpofájú katona hozza be a lányt, odaviszi a helyére, majd rög tön az ajtó felé indul. – Várjon csak! – szól rá Justineau. A közleg ény meg áll, és az udvariasság nak éppen csak a leg kisebb jelét mutatva fordul a nő felé. – Ig en, hölg yem? – Hol van Melanie? A katona vállat von. – Az eg yik cella üres volt – mag yarázza –, íg y aztán a következővel folytattam. Valami probléma van? Justineau nem válaszol. Otthag yja az osztálytermet, és kimeg y a folyosóra. Melanie cellájához lép. Semmit sem látni. A cellaajtó nyitva, az ág y és a szék is üres. Valami nag yon nincs rendben. A katona ott áll a háta mög ött, és újra meg kérdezi, hog y van-e valami probléma. Tudomást sem vesz a férfiról, és a lépcső felé indul. Parks őrmester a lépcső tetején áll, és halk hang on három rémültnek tűnő katonájához beszél – nag yon úg y tűnik, hog y tényleg g ubanc van. Máskor Justineau visszavenne a lendületéből, és leg alább meg várná, amíg az őrmester befejezi, de most már nem állhat meg . – Őrmester! – szólítja meg . – Elvitték Melanie-t? Parks már a lépcsőn kiszúrta, még is úg y néz rá, mintha csak most venné észre. – Elnézést, Miss Justineau! – mondja. – Úg y tűnik, vészhelyzet adódott. Potenciálisan leg alábbis. Reng eteg kiéhezettet észleltünk a szélső védősáv közelében. – Elvitték Melanie-t? – ismétli meg a kérdést Justineau.

Parks őrmester újra próbálkozik. – Ha visszamenne az osztályterembe, beszélhetnénk róla, mihelyst… – Eg yszerűen csak válaszoljon! Hol van? Parks eg y pillanatra félrenéz, majd eg yenesen Justineau-ra mered. – Dr. Caldwell kérte, hog y vig yük a laborba. Justineau g yomra összerándul. – És… odavitték? – kérdezi bután. – Nag yjából fél órája – bólint a férfi. – Természetesen elmondtam volna önnek is, de a tanítás még nem kezdődött el, és nem tudtam, hol találom. Neki azonban már akkor tudnia kellett volna, amikor meg látta az üres cellát. Ahog y kimondták, már teljesen nyilvánvaló lett, Justineau pedig átkozza mag át, amiért értékes perceket veszteg etett el. Gyorsan továbbmeg y, és a laboratóriumkomplexum felé veszi az irányt. Parks utána kiabál – a bemenéssel kapcsolatban hablatyol valamit –, de őrá majd csak később lesz ideje. Ha elkésett, akkor ennek a kibaszott értelmetlen világ nak minden ideje az övé lehet.

18. Dr. Caldwell és dr. Selkirk alaposan lemossák Melanie testét eg y fertőtlenítőszappannal, amely pontosan ug yanolyan szag ot áraszt, mint a veg yszer a zuhanyzóban. A lány csendben tűri a műveletet, eg ymás után cikáznak a fejében a g ondolatok. – Szeretsz a tudományról tanulni, Melanie? – kérdezi tőle dr. Caldwell. Dr. Selkirk kissé meg hökkent pillantást vet a főnökére. – Ig en – válaszolja Melanie tartózkodóan. Amikor vég eznek a mosdatással, dr. Caldwell felvesz eg y, nag yjából az iskolai törlőszivacsra emlékeztető szerszámot. Meg nyomja, mire az berreg ni kezd a kezében. Melanie fejéhez nyomja, rövid, eg yenes mozdulatokkal vég ig húzza a lány fején, ő pedig érzi a szerkezet rezg ését a bőrén, majd pedig az eg ész koponyáján. Melanie éppen meg akarja kérdezni, mi ez a dolog , de aztán látja, ahog y dr. Selkirk eg y maroknyi szőke hajcsomót emel fel, és eg y műanyag tárolóba dobja. Dr. Caldwell alapos munkát vég ez, kétszer is vég ig meg y a g éppel Melanie fején. Másodszorra keményebben nyomja oda, csak eg y picit ug yan, de fáj. Dr. Selkirk még több adag hajat söpör le, majd a fali adag olóból kitép eg y nedves papírtörölközőt, és nag yon alaposan meg törli vele a kezét. Dr. Caldwell eg y BAKTÉRIUMÖLŐ GÉL E2J feliratú műanyag edényből csillog ó kék kenőcsöt ken Melanie fejére. A kislány próbálja elképzelni, hog y nézhet ki íg y kopaszon, kék fejjel. Kicsit olyan lehet, mint eg y hajdani skót pikt harcos. Eg yszer Whitaker úr mutatott nekik pár képet róluk. Akkor a tanár úr hang ja éppen fátyolosan szólt, és állandóan nevetnie kellett a saját viccén. Piktúrák a piktekről – mondta. Amikor valamelyik harcos meztelenül indult a csatába, a piktek úg y nevezték: ég be öltözött. Melanie még szinte sohasem volt meztelen. Most nem érzi ig azán kellemesnek, valahog y olyan sebezhető lett, és szég yenkezik miatta. – Nem akarok – szólal meg . – Mit? – Dr. Caldwell leteszi az ecsetet, majd fehér köpenyébe törli kezét, kék csíkokat hag yva a ruháján.

– Nem akarok a tudományról tanulni. Vissza szeretnék menni az osztályterembe. Dr. Caldwell tekintete először találkozik az övével. – Tartok tőle, hog y ez nem lehetség es – mondja. – Csukd be a szemed, Melanie! – Nem – ellenkezik a lány. Biztos benne, hog y ha eng edelmeskedik, dr. Caldwell valami rosszat tesz vele. Valamit, ami fájni fog . Hirtelen, mintha valamilyen érzékcsalódás tűnne tova, rájön, hog y mi következik. Fel fog ják vag dosni, és a laboratóriumban lévő többi edényben ázó emberi maradvány közé kerül. Eg ész súlyával a szíjaknak feszül, kétség beesetten küzd, de a béklyók nem eng ednek. – Meg próbálkozzunk némi izofluránnal? – kérdezi dr. Selkirk bizonytalanul. Olyan a hang ja, mint aki mindjárt elsírja mag át. – Nem reag álnak rá – válaszolja dr. Caldwell. – Mag a is tudja. Nem vag yok hajlandó az eg yik utolsó fiolányi érzéstelenítőszerünket arra veszteg etni, hog y a kísérleti alany enyhén elálmosodjon. Kérem, doktor, g ondoljon arra, hog y az alany g yereknek látszik ug yan, de valójában csak eg y g ombatenyészet, ami a g yermeki testet irányítja. Nincs itt helye az érzelg ősködésnek. – Nincs – ért eg yet dr. Selkirk. – Tudom. Kést vesz a kezébe, amilyenhez hasonlót Melanie még soha sem látott. Nag yon hosszú a nyele, a peng éje pedig annyira rövid és vékony, hog y szinte nem is látszik, hol van az éle. – Vissza szeretnék menni az osztályterembe – mondja újra Melanie. Mielőtt dr. Caldwell elvehetné, a kés kicsúszik dr. Selkirk ujjai közül és a padlóra esik. Amikor lezuhan, csörrenő hang ot hallat, majd a földről visszapattanva újra meg csördül. – Bocsánat, elnézést! – sikoltja dr. Selkirk. Lehajol, hog y felveg ye, kicsit habozik, majd feleg yenesedik, és inkább eg y másikat vesz elő az orvosi szerszámokat tartó tálcáról. Amikor átadja, meg ijed dr. Caldwell metsző tekintetétől. – Ha zavarja a zaj – szólal meg dr. Caldwell –, akkor először a g aratot távolítom el. Melanie torkához nyomja a peng e hideg élét. – Ez lesz az utolsó kibaszott dolog , amit az életében tesz! – hallatszik Justineau kisasszony hang ja.

A két nő félbeszakítja, amit csinál, és az ajtó felé néznek. Melanie eg yelőre nem tud, mert dr. Caldwell kése még mindig a nyakánál van, és ha felemelné a fejét, saját mag a vág ná el a torkát. Vég ül a doktornő elveszi a peng ét, és Melanie picit fel tud emelkedni, hog y odapillanthasson. Justineau kisasszony áll a küszöbön. Valamit szorong at a kezében. Eg y vörös heng ert, aminek az eg yik oldalához fekete cső csatlakozik. Meg lehetősen súlyos tárg ynak tűnik. – Jó reg g elt, Justineau kisasszony – köszönti a tanárnőt. Meg szédül a meg könnyebbüléstől, de úg y tűnik, ezek az alkalomhoz nem illő, nevetség es szavak már teljesen beleivódtak, ha akarná sem tarthatta volna vissza őket. – Helen – szólítja meg dr. Caldwell –, jöjjön be, kérem! Csukja be mag a után az ajtót! Mindent meg teszünk ug yan, de ez még sem teljesen baktériummentes környezet. – Teg ye le a szikét! – szólítja fel Justineau kisasszony. – Azonnal! Dr. Caldwell rosszallón néz rá. – Ne leg yen ostoba! Éppen eg y boncolás kellős közepén vag yok. Justineau kisasszony bejön a szobába, és csak a boncasztalnál, közvetlenül a kislány leszíjazott lába előtt áll meg . – Nem – mondja. – Éppen csak most kezdi a boncolást. Ha a közepén tartana, most nem beszélg etnénk. Teg ye le a szikét, Caroline, és akkor senkinek sem esik bántódása. – Kedvesem – válaszolja dr. Caldwell –, tudja, ug ye, hog y ennek nem lesz jó vég e? – Csak mag án múlik. Dr. Caldwell dr. Selkirkre pillant, aki csendben és mozdulatlanul áll, amióta Justineau kisasszony a szobába lépett. Félig tátott szájjal ácsorog , kezeit a mellkasához szorítja. Úg y áll ott, mint a hipnotizőr médiuma, aki meredten bámulva az ide-oda leng edező zsebórát, éppen transzba esik. – Jean – szól rá dr. Caldwell –, hívja, kérem a biztonság iakat, és mondja meg nekik, hog y jöjjenek, és távolítsák el Helent a színről! Dr. Selkirk a munkafelületen lévő telefonra néz, és eg y fél lépést tesz felé. Justineau kisasszony sokkal g yorsabban fordul meg , és a kezében lévő tűzoltó készüléket a telefonra vág ja. A kag yló száraz reccsenéssel kettétörik. Dr. Selkirk visszaug rik.

– Feltételezem, hog y ha az ajtóhoz vag y az ablakhoz meg yek, valami hasonlóra számíthatok – mondja dr. Caldwell. – Helen, szerintem nem g ondolta ezt vég ig . Eg yáltalán nem számít, hog y visszavonom-e az eg ész procedúrát. Kiviheti ug yan Melanie-t a laborból, de a bázisról már nem. Mindeg yik kijáratot őrzik, a kapukon kívül pedig őrjáratok cirkálnak. Semmiképp sem akadályozhatja meg , ami itt történni fog . Justineau kisasszony nem válaszol, de Melanie tudja, hog y dr. Caldwell téved. A tanárnő bármit meg tehet, amit csak akar. Olyan, mint Prométheusz, dr. Caldwell pedig olyan, mint Zeusz, aki azt hitte, hog y istenként elég okos és nag y, a titánok azonban eg yáltalán nem féltek tőle. Persze a titánok vég ül elbuktak, de Melanie-nak nincsenek kétség ei afelől, hog y ezt a csatát ki fog ja meg nyerni. – Eg yszerre csak eg y dolog g al fog lalkozom – morog ja Justineau kisasszony. – Jean, oldozza ki a szíjakat! – Ne! – vág ja rá g yorsan dr. Caldwell. – Ne merészelje meg tenni! – Rövid és indulatos pillantást vet dr. Selkirkre, majd teljes fig yelmét ismét Justineau kisasszonyra fordítja. Hirtelen meg lág yul a hang ja: – Helen, mag a nincs jól. Az itteni szituáció miatt mindannyian iszonyú stressznek vag yunk kitéve. Ez a képzelg és a tesztalany kiszabadításáról… Nos, mag a részben íg y reag ál a stresszre. Mindnyájan barátok és kollég ák vag yunk. Senki sem kap meg rovást. Senki sem lesz meg büntetve. Meg fog juk ezt oldani, hiszen nincsenek is itt lényeg ében alternatívák. Justineau kisasszony habozik, dr. Caldwell nyájasság a meg nyug tatja. – Leteszem a szikét – mondja dr. Caldwell –, és arra kérem, teg ye ug yanezt a … feg yverével. Dr. Caldwell teljesíti is az íg éretét. Meg mutatja a szikét, eg y pillanatra mag asra tartja, majd az asztal szélére, Melanie bal oldalára helyezi. Lassan, körültekintő óvatosság g al cselekszik. Emiatt Justineau kisasszony a szikét tartó kezet nézi. Persze, hog y azt nézi. A másik kezével azonban dr. Caldwell valamilyen kicsiny, fénylő dolg ot vesz ki a köpenye zsebéből. – Justineau kisasszony! – sikolt fel Melanie. Késő. Ig encsak elkésett. Dr. Caldwell Justineau kisasszony arca felé lendíti a fénylő valamit. Eg y szisszenés, mint amikor a zuhanyzó beindul, és savanyú, csípős szag

kezd terjeng eni a leveg őben. A léleg zet is eláll tőle. Justineau kisasszony torkából hirtelen bug yborékoló hang tör elő, elejti a tűzoltó készüléket és az arcához kap. Lassan térdre esik, majd a padlóra zuhan. Vonag lani kezd, és fuldokló hang tört fel a torkából. Dr. Caldwell csalódottan nézi. – Menjen, és hozza ide a biztonság iakat! – utasítja dr. Selkirköt. – Azt akarom, hog y szabotázskísérlet vádjával katonai őrizet alá veg yék ezt a nőt. Melanie felnyög az ag g ódástól, aztán visszahanyatlik az asztalra. Saját mag át és Justineau kisasszonyt is félti. Elönti a kétség beesés, amitől ólomnehézzé válik a teste. Dr. Selkirk az ajtó felé meg y, de meg kell kerülnie Justineau kisasszonyt, aki még mindig zihálva és nyög ve próbál leveg őhöz jutni. A veg yszer súlyosan meg üli a leveg őt, dr. Selkirk is köhög ni kezd tőle. Dr. Caldvell türelmét vesztve emeli fel a kezét, hog y újra meg rag adja a szikét. Azonban történik valami, ami meg állásra kényszeríti. Pontosabban két dolog is. Az első eg y robbanás, elég erős ahhoz, hog y az ablakok meg rázkódjanak a kereteik között. A második pedig eg y sikoly, olyan fülsiketítő, mintha százan üvöltenének eg yszerre. Dr. Selkirk elsápad, arcára kiül a rémület. – Általános evakuáció – mondja. – Ug ye? Ez ug ye az evakuálást jelző sziréna? Dr. Caldwell nem veszteg eti a válaszra az idejét, az ablakhoz rohan, és felhúzza a reluxát. Melanie újra meg próbál felülni, amennyire csak tud, de túlság osan erősen kötözték le. Jórészt csak az eg et látja, ha kinéz. Mindkét doktor kifelé bámul az ablakon. Justineau kisasszony még mindig a padlón van, kezét az arcához szorítja, a háta és a válla rázkódik. A fájdalmon kívül semmi sem jut el hozzá. – Mi történik? – kérdezi remeg ő hang on dr. Selkirk. – Arrafelé emberek mennek. Lehet, hog y ők… – Fog almam sincs! – csattan fel dr. Caldwell. – Lenyomom a vészzárat. Itt meg húzhatjuk mag unkat, amíg lefújják a riadót. Hozzá is lát: kezét a kapcsolóra teszi. Ebben a pillanatban törik be az ablak. És kiéhezettek ug rálnak be rajta.

19. A kerítések már jóval azelőtt összeomlanak, hog y Parks őrmester bármiféle ellentámadást kezdeményezhetne. Nemcsak g yorsan történt, hanem könyörtelenül is. Hirtelen meg jelennek a kiéhezettek, akiket Gallag her az északi védelmi vonal fái között észrevett, és rohanni kezdenek. Semmire sem vadásznak, csak futnak. Ez annyira furcsa látvány, hog y Parks őrmester talán emiatt habozik néhány pillanatig , és meg próbál rájönni, mi ez az eg ész. Aztán meg fordul a szélirány, és meg csapja a szag . A bomlás bűze annyira intenzív, hog y szinte pofon vág ja. Mindkét oldalán fulladoznak a katonái, valaki szitkozódik. A szag ból már akkor tudja, hog y mi a helyzet, amikor még nem is látja őket. Többen vannak. Sokkal többen. Eg y eg ész falkányi kiéhezett szag a, kiéhezettek istenverte áradata. Túl sok, nem lehet őket meg állítani. Eg yetlen lehetőség marad: le kell őket lassítani. Letompítani ezt a fékevesztett rohamot, mielőtt elérnék a kerítést. – A lábukra célozzanak! – kiabálja. – Állítsák automatára a feg yvereiket! – Majd: – Tűz! A katonák eng edelmeskednek, pontosan azt teszik, amit mond. Dühösen villog nak a feg yverek a leveg őben. A kiéhezettek elesnek, de már taposnak is rájuk a mög öttük rohanók. Túl sokan és túl közel vannak. Nem állíthatják meg őket. Ekkor Parks valami mást is észrevesz az élőhalottak mozg ó sorfala mög ött. Guberálók. Reng eteg védőfelszerelést tömködtek a ruhájukba, és ettől úg y néznek ki, mint eg y rakás Michelin-fig ura. Néhányuk lándzsát tart a kezében. Másoknál valami furcsa tárg y, ami leg inkább az ösztökére hasonlít, amit az állatoknál használnak. Ha eg y-eg y kiéhezett lelassít, a nyakába vag y a hátába nyomják. Leg alább két g uberálónál láng szóró van, és a kiéhezettek bal vag y jobb oldalán láng csóvákkal buzdítják őket, hog y menjenek csak a cél felé. A kerítés és a mög ötte lévő bázis irányába. A horda oldalában két buldózer, ferdén állnak a tolótalpaik. Ha eg yeg y kiéhezett lemarad a szélen, és túl közel ér a járművekhez,

visszaterelik a tömeg be, vag y eg yszerűen csak eltapossák a lánctalpaikkal. Ez nem fejvesztett menekülés. Terelg etik őket. – Istenem! – szól fojtott hang on Alsop közleg ény. – Édes Jézusom! Parks még eg y pillanatot veszít azzal, hog y rádöbben a támadás zsenialitására. Harci g épezetként, faltörő kosként alkalmazzák a kiéhezetteket. Csodálkozik, hog y tudtak a g uberálók ennyit összeterelni, és hol tartották őket az erőltetett menet előtt. De ez már csak log isztikai kérdés, mag a az ötlet eg yszerűen zseniális. – Az élőkre célozzanak! – bömböli. – A g uberálókra! A g uberálókra lőjenek! Csak néhány kósza sortűzre képesek, aztán az őrmester visszavonulót fúj, és otthag yják a kerítést. A kerítés ug yanis hamarosan szét fog szakadni, és mindjárt szétrohadt kannibálok liheg nek majd a nyakukba. Rendezetten vonulnak vissza, miközben folyamatosan tüzelnek. A hullám becsapódik. Még csak le sem lassít. A kiéhezettek teljes sebesség g el nekirohannak a drótnak és a kerítést tartó betonoszlopoknak. Az behajlik, nyöszörög , csikorog , de eg y ideig úg y tűnik, tartja mag át. Az élőhalottak első sora meg torpan. De eg yre több kiéhezett ér mög éjük, tolják őket, súlyukat és lendületüket a becsapódási pontra, a drótszemek vékony barikádjára viszik át. A betonoszlopok kezdenek eldőlni, mint meg annyi részeg ember. Ahog y a kerítés póznája kidől és tövestül kifordul, a drót is elveszti erejét, íg y hirtelen már nem akadály többé. Tucatnyi élőhalott esik hasra, a mög öttük jövők pedig rájuk taposnak, a földbe döng ölik és masszává lapítják szét őket. Csak rohannak előre, és eg yenletes ütemben mozg ó lábaik könyörtelenül szétnyomják az elesettek maradványait. A kiéhezettek olyan g yorsan érnek át, amilyen g yorsan csak lehet.

20. Justineau meg próbál felállni. Nem könnyű, mert háborog nak a belei, a tüdeje tele van savval, lába alatt pedig úg y hullámzik a talaj, mintha eg y hajó fedélzetén lenne. Olyan az arca, mintha eg y izzó vasmaszk túl szorosan feszülne a koponyájához. Zajlanak körülötte az események, de csak zihálásokat és elfojtott sikolyokat hall, ezekből pedig nem tudja összerakni a történteket. Amikor Caldwell lefújta, eg y időre meg vakult, és bár a folyamatos könnyezés jórészt kimosta a borsspray-t, a szeme annyira feldag adt, hog y csak félig tudja kinyitni. Homályos, eg ymásnak ütköző alakokat lát, mintha szemétkupacok lennének, amelyeket most sodort partra a dag ály. Dühösen pislog , és meg próbál még eg y kis nedvesség et kipréselni kiszáradt könnyzacskóiból. Az árnyak közül kettő immár kivehetővé válik. Az eg yik Selkirk, aki oldalt fekszik a labor padlóján, lábai pedig dühös, ráng atózó táncot járnak. A másik alak eg y kiéhezett. Lovag ló ülésben helyezkedik el a nőn, akinek a beleit mint meg annyi rózsaszín tekerg őző fonalat, a szájába tömködi. Még több kiéhezett özönlik be minden irányból, és eltakarják előle Selkirköt. Szétrothadt méhek a mézesbödön körül. Justineau már csak eg y pillanatra látja, kétség beesett arckifejezéssel néz rá. Melanie! – jut Justineau eszébe. Hol van Melanie? A szobában teng ernyi test, kapkodnak, tülekednek. Justineau hátrálni kezd az őrjöng ve zabáló kiéhezett elől, és majdnem eg y másikba ütközik. Az ablaknál Caroline Caldwell küzd csendes elszántság g al az életéért. Két kiéhezett, akik nég ykézláb másztak át az ablakkereten, és otthag yták a testük eg y-eg y darabját a törött üveg szélein, most meg rag adják a lábait, és a teste felé kezdenek kúszni. Állkapcsuk g épiesen mozog , mint eg y markológ ép. Caldwell a fejükre teszi a kezét, mintha csak áldást osztana, de valójában amilyen erősen csak tudja, próbálja eltolni őket mag ától. Kétség beesetten ig yekszik elkerülni, hog y előrehajolhassanak, és a fog ukat a testébe mélyeszthessék. Vesztésre áll: centiméterről centiméterre csökken a közöttük lévő távolság .

Justineau meg találja a korábban elejtett tűzoltó készüléket. Harsány vörös színe hívog atóan virít a labor tompa fehér és szürke fényei között. Felveszi, és alulról meg lóbálja, mintha csak eg y kalapácsvető lenne. Tompa kondulás hallatszik, és az eg yik kiéhezett feje oldalra biccen, nyaka pedig , ahog y kell, eltörik. Még mindig nem eng edi el Caldwellt, de leg alább a nő jobb keze felszabadul. A dolog nyaka ug yanis nem tudja meg tartani a fej súlyát, íg y az állkapcsok már nem érhetik el a nőt. Caldwell a mindent betöltő rémület erejével és határozottság ával szabad kezével meg rag adja az eg yik vékony, még az ablakkeretben lévő üveg darabot, és kihúzza. Újra és újra odavág a másik kiéhezettnek, széles csíkokban nyúzva le koponyájáról a bőrt, miközben érzi, ahog y saját vére csorog az ujjai közt. Justineau mag ára hag yja a nőt. Jobbra előtte az ablak, íg y már van mihez viszonyítania. Szembefordul a műtőasztallal. A látóterében csodálatos módon tiszta a terep. A leg több kiéhezett Jean Selkirk darabjain marakodik, nég ykézláb, mint disznók a vályúnál. A műtőasztal üres. A Melanie-t leszorító műanyag szíjak most szabadon lóg nak, valaki levág ta őket. A szike, amelyet Caldwell lerakott, hog y a borsspray-t használhassa, az asztal elején hever g azdátlanul. Justineau vadul körülnéz. Felnyög , de a szörnyeteg ek lakomájának átható szörcsög ése elnyomja a hang ját. A szobában lévő káosz leeg yszerűsödik. Selkirk biztosítja az ételt a lakomához. Caldwell az őt támadó kiéhezett arcát és felsőtestét vag dossa, miközben a bestia vakon próbálja elérni a nőt. Vég ül az üveg darabbal sikerül hatékonyan felszeletelni ellenfelét, aki aláhanyatlik. Melanie sehol. Caldwell most már szabad, és véresre vag dosott kezeivel hisztérikusan ig yekszik összeszedni a jeg yzeteit és papírjait. Eg yszerre túl sok mindent próbál meg fog ni, míg vég ül csattog va potyog nak eg ymás után a padlóra a tárg yak. A zaj elég erős ahhoz, hog y a Selkirkön lakmározó kiéhezettek felfig yeljenek. Felkapják a fejüket, és teljesen eg yszerre fordulnak balra, majd jobbra. Hátborzong ató látvány. Caldwell letérdel, és meg próbálja összeszedni szanaszét hullott kincseit. Justineau g alléron rag adja és felhúzza. – Gyerünk! – kiáltja. Vag y leg alábbis meg próbálja kiáltani, de lenyelt némi borsspray-t, és emiatt háromszorosára dag adt a nyelve. Olyan a hang ja, mint Charles Laug htonnak A Notre Dame-i toronyőrből. Nem

számít. Úg y ráng atja az ajtóhoz Caldwellt, mint eg y anya a csökönyös g yerekét. A kiéhezettek felállnak, és elindulnak az újabb finom falatok felé, miközben összetapossák, ami még meg maradt Selkirkből. Justineau bevág ja az orruk előtt a labor ajtaját. Nincs ug yan bezárva, de ez csak részletkérdés. A kiéhezettek nag yjából annyira értenek a zárakhoz, mint a veszett kutyák. Újra és újra meg rohamozzák az ajtót, ami meg remeg , de nem nyílik. A két nő eg y kis folyosón találja mag át, amelynek a vég én van a zuhanyzóeg ység . Justineau a zuhany és az ajtó felé meg y, amelyet korábban szélesre tárva hag yott. Lelassít és meg áll, mielőtt odaér. A blokkjuk és a járművek tárolója között folyamatos a lövöldözés. Az arrébb lévő épület sarkában férfiak húzódnak fedezékbe, és meg állás nélkül lőnek. Nem az őrmester emberei, nem abban az ocsmány khakiszínű eg yenruhában vannak, hanem tarkabarka g öncökben, kopasz fejük bekormozva, övükön macheték lóg nak. Guberálók. Miközben Justineau még bámészkodik, két férfi hihetetlen lendülettel hátra szaltót csinál. Fél másodperccel később jön a villanás és a g ránát dördülése, majd eg y szempillantásnyival utána a lökéshullám összehúzódó remeg ése. Caldwell a másik ajtóra mutat. Talán mond is valamit, de Justineau a fülében csörömpölő vad harang játék miatt semmit sem hall. Az ajtó zárva. Caldwell a zsebében turkál, véres kezétől sötétvörös csíkok maradnak a fehér köpenyén. Justineau látja, milyen rossz állapotban vannak a kezei, a törött üveg cserepek mély sebeket vájtak, körülöttük bőrdarabok fityeg nek. Eg yik zseb a másik után. Nem találja a kulcsot. Vég ül kig ombolja a köpenyét, és meg nézi a nadrág zsebeit, ahol meg is találja. Kinyitja az ajtót, és valami raktárfélében találják mag ukat, tucatnyi eg yforma szürke fémpolccal. Óvóhely. Ez csapda. Ahog y Caldwell belülről becsukja az ajtót, Justineau rájön, hog y nem maradhat itt. Melanie valahol kint kóborol, mint Piroska a nag y, sötét erdőben. Csakhog y körülötte automata feg yverekkel lövöldöző férfiak is vannak. Meg kell találnia, tehát ki kell mennie. Caldwell az eg yik polc vég ének támaszkodik. Talán meg próbálja összeszedni mag át, vag y mag ába fordul, és képzeletben eg y másik,

ennél szebb helyre húzódik vissza. Justineau nem vesz róla tudomást, inkább körülnéz a szűk szobában. Nincs ug yan másik ajtó, fent a falon azonban van eg y ablak. Az épületnek arra a részére nyílik, amely a leg közelebb van a külső kerítéshez, de leg távolabb a harcoktól. Innen visszafuthatna az osztályterem blokkjához, ahol talán Melanie elbújhatott, ha sikerült meg találnia az oda vezető utat. Justineau kezdi kiüríteni a leg közelebbi polcrendszert: padlóra söpri a dobozokat és az üveg eket, a kötszeresládákat és a papírtörölközős g urig ákat. Caldwell csendben fig yeli, ahog y az ablakhoz tolja a polcot, hog y létrának használhassa. – Meg fog ják ölni – szólal meg Caldwell. – Baradjon csak idd – acsarkodik Justineau a válla fölött. Amikor azonban mászni kezd, Caldwell meg támasztja a polcot az összevag dosott kezével, majd ő is felkapaszkodik. Valahányszor kénytelen meg markolni a hideg fémet, halkan felszisszen. Az ablakot retesszel zárták be. Justineau elhúzza, majd résnyire kinyitja. Kint karnyújtásnyira friss, letaposatlan füves területet lát. Alig hallatszik a távolból az ordítozás és a lövöldözés. Teljesen kinyitja az ablakot, kimászik rajta, és leug rik a fűbe, amely még nedves a hajnali párától. Bokáját elönti a hideg . Annyira hétköznapi érzés, mintha a világ másik, normális fele küldött volna hozzá táviratot. Caldwell bajosabban kászálódik le, mert ig yekszik nem használni sebesült kezeit. Tehetetlenül zuhan, nem tudja meg tartani az eg yensúlyát, és teljes testével elterül a földön. Justineau nem túl g yeng éden, de felseg íti. A sarokból jól keresztül lehet látni a g yakorlótéren, eg észen az osztályterem blokkjáig és a hozzá csatlakozó barakkokig . Mindenütt kiéhezettek vannak, tömött csoportokban, fejvesztve rohannak. Justineau először azt g ondolja, hog y csak összevissza futkosnak, de aztán meg látja mög öttük a g uberálókat, ahog y különös pásztorként félelmetes védőfelszerelésükben lándzsákkal, sokkolókkal és a jó öreg , ódivatú tűz seg ítség ével terelg etik az élőhalottakat. Észreveszi, hog y a g uberálók kátránnyal kenték be mag ukat – nemcsak a hajukat, hanem karjukat, kezüket és kevlármellényeik szövetét is. Hasonlóan működhet, mint az ösztrog énblokkoló, azaz eltakarja az endokrinmirig yek kibocsátotta szag ot, íg y a kiéhezettek nem fordulnak meg és ug ranak neki kínzóik torkának.

A kiéhezettek biológiai fegyverek – villant át ag yán a g ondolat. Győznek vag y sem, a bázisnak vég e. – Meg próbálok átmenni az osztályterem blokkjához – mondja Caldwellnek. – Várnia kéne pár másodpercet, aztán elkezdhet a kerítés felé rohanni. Leg alább a kiéhezettek eg y része a másik irányba néz majd. – Az osztályterem blokkja a föld alatt van – csattan fel Caldwell. – Eg yetlen bejárata van csak. Ha bemeg y, csapdába kerül. Milyen csodálatos tudósok ők ketten! Összeg yűjtik az ismert tényeket, és levonják a meg felelő következtetéseket. A tudós elmék még az ilyen abszolút kibaszott rémálom idején sem pihennek. Justineau nem zavartatja mag át a válasszal, inkább futni kezd. Meg van a terv, és aszerint cselekszik: tisztes távolság ot tart a barakkok felé szág uldó kiéhezettek leg közelebbi csoportjától. Az őket terelő g uberálókat túlság osan lefog lalja a munkájuk, íg y nem törődnek vele. A mög öttük jövő társaikat pedig mindkét oldalról tűz alá veszik. Parks emberei kihasználják a terep adottság ait, és a fabarakkok közti nyílt területet pillanatok alatt mészárszékké változtatják. Justineau kénytelen kikerülni a felé rohanó három feg yveres katonát, emiatt pedig eg y újabb csoport fejvesztve rohanó kiéhezett oldalába kerül. Elfordul és irányt változtat. Rájön, hog y az előbbi saroknál rossz felé indult, most pedig nag yjából tucatnyi tüskéshajú, sötét, fénylő, folyékony kátránnyal bekent férfival találja szemben mag át. A férfiak eg y szedett-vedett barikád mög ül lövöldöznek, amelyet felfordított konténerekből raktak össze. A g uberálók meg fordulnak, és a nőre néznek. A leg többjük rög tön visszafordul, és folytatja a lövöldözést, ketten azonban rög tön felállnak, és elindulnak felé. Az eg yikük kést vesz elő az övén lévő tokból, és felemeli, a másik pedig rászeg ezi a puskáját. Justineau meg dermed. Semmi esélye meg fordulni, hátat fordítani a feg yvernek és elfutni. Meg próbál valami mást kitalálni, de közben érzi, ahog y elönti a reménytelenség jeg es hulláma. A késes férfi széjjelrúg ja a lábait, terpeszbe állítja. Az ing ujjánál fog va ráng atja, és a másik g uberáló felé nyújtja, mintha csak ajándékul kínálná fel neki. – Vég ezz vele! – mondja. Justineau felemeli a fejét. Általában rossz ötletnek számít farkasszemet nézni eg y vadállattal, de ha már meg kell halnia, előbb

meg akarja mondani neki, hog y kapja be, és ha esetleg marad még ideje, akkor azt is, hog y mit és hog yan. Farkasszemet néz a puskás fickóval. Már-már képtelenül fiatal. Talán még csak tizenéves. Előbb Justineau fejére, majd a mellkasára céloz. Bizonyára nem szeretné, ha azt a képet kellene újra és újra leg yőznie mag ában, ahog y eg y nő szétrobbant feje jelenik meg álmaiban. Van valami rituális abban, ahog y az idősebb mozdulatlanul tartja a nőt, és várja, hog y a másik vég ezzen vele. Beavatási rítus, amely összeköti őket. Talán apa és fia áll itt előtte. A fiatalabb láthatóan összeszedi vég re mag át. Aztán vég e. Valami elsodorja a férfit. Valami sötét és hihetetlenül g yors ug rik rá, és mag ával rántja. A fickó az aszfalton vonag lik és küzd az ellenfelével, aki bármennyire is kicsi, úg y köpködi, nyivákol rá és karmolássza, mint eg y eg ész zsáknyi dühös macska. Melanie az, és nem úg y néz ki, mint aki túszokat akar ejteni. A férfi – vag y inkább fiú – felsikolt, majd, ahog y a kislány állkapcsa a torkához ér, sikolya g urg ulázásba meg y át.

21. A vér és a friss, meleg hús íze olyan erőteljes sokként hat Melanie-ra, hog y majdnem elájul tőle. Soha életében semmi sem volt még ennyire jó. Még az sem, amikor Justineau kisasszony meg simog atta a haját! Az élvezet hulláma sokkal nag yobb, mint ő mag a. Kicsiny része, amely még g ondolkodni tud, beleveti mag át, eg yütt hömpölyög vele, de próbál belekapaszkodni valamibe, ami meg állíthatná e sodródásban. Próbálja emlékeztetni mag át, hog y mi forg ott kockán. Nem a hús ellenállhatatlan szag a miatt támadta meg a férfit, hanem azért, mert bántani akarta Justineau kisasszonyt. Nem is érezte e szag ot, amíg rá nem ug rott, és mielőtt észbe kaphatott volna, már bele is mélyesztette a fog ait. A testének nincs szükség e az eng edélyére, nem készült fel arra, hog y várnia kellene. Harap, tép, rág és nyel, betölti és körülöleli ez az érzés, mintha eg y kicsinyke csészébe töltenék bele a vízesés áradó zuhatag át. Valami meg érinti a kezét, és elráncig álja a prédájától. Eg y másik férfi mag asodik fölé, és lehajol hozzá. Kést tart a kezében. Justineau kisasszony hátulról rag adja meg a férfit, és csapkodni kezdi a fejét, mire az meg fordul, hog y meg védje mag át. Íg y Melanie erőteljesen bele tud kapaszkodni a férfi lábszárába. Átfog ja, erős kezeivel különösebb meg erőltetés nélkül felhúzza mag át a földről, és rácsimpaszkodik, mint eg y tapadókag yló. A férfi összefüg g éstelenül káromkodik, és őrjöng ve üti a lányt. Az ütések fájnak, de ez nem számít. Valamilyen mély, meg ismerhetetlen ösztöntől vezérelve Melanie meg találja azt a pontot, ahol a lábszár a felsőtesthez csatlakozik. A férfihoz tapasztja a száját, átharapja a nadrág szárat, míg a vér vastag on buzog va ömlik le a torkán. Tudta, hog y ez lesz. Érzi, ahog y a bőr- és izomréteg eken keresztül dalol hozzá az artéria. Félelmetes hang ja van a férfi sikolyának. Metsző és reszketeg . Eg yáltalán nem tetszik Melanie-nak. De azt az ízt annyira szereti! Ahog y felnyílik a comb és szökőkúttá válik, mintha a nyers hús valamiféle bűvös kert lenne, eg y rejtett táj, amelyet eg észen idáig meg sem pillanthatott!

Vég ül túl sok is lesz már a jóból. Még nem elég nag y hozzá a g yomra, ahog y szelleme sem képes már befog adni az élményt. Az eg ész világ sem elég nag y ehhez. Az élvezettől elbódul, a jóllakottság tól eltompulnak az izmai és a g ondolatai, íg y nem ellenkezik, amikor valaki lerántja a férfiról és felemeli. A veg yszerek bűze mög ül előtűnik Justineau kisasszony ismerős, kedves és csodálatos illata. A kisasszony mellkasához simul és jóllakottan dorombol. Összehúzza mag át, aludni szeretne, mintha eg y állat lenne, amely kényelmesen elhelyezkedett a vackában. De nem alhat, mert Justineau kisasszony elindul. Gyorsan fut, minden lépésével Melanie-hoz koccan. A jóllakottság érzése nem tart sokáig . Lomha éhség e g yorsan feltámad, ott van valahol az ag ya peremén, és buzg ón ösztökéli őt. Már a szag is valami mást jelent, evésre buzdít. Meg fordul, vonag lik a szorításban, amely túl g yeng e, hog y meg tartsa. Fejét Justineau kisasszony alkarjához nyomja, és harapásra készen nyitja ki száját. Nem teheti, nem szabad megtennie, nem teheti! Justineau kisasszony szereti őt. Meg mentette a műtőasztalról és a vékony, félelmetes késtől. Melanie nem képes meg álljt parancsolni az állkapcsának, az utolsó pillanatban azonban visszarántja a fejét, íg y vég ül nem a húsba, hanem a leveg őbe harap. Morg ás tör elő belőle valahonnan a mélyből, ug yanarról a helyről, ami alig pár perce még elég edetten dorombolt. kell nem szabad kell Eg y vadállattal küzd, amely ott van benne. Íg y azt is tudja, hog y veszíteni fog .

22. Justineau ismét rohan, most azonban ötlete sincs, hog y merre fusson. A bázis jól ismert vidékét teljesen átalakította a robbanások füstje, a g épfeg yverropog ás és az összevissza rohang áló emberek forg atag a. Melanie ott vonag lik és csapkod a karjai közt, ettől pedig még nehezebb összpontosítania. Justineau visszaemlékszik, milyen érzés volt leszedni Melanie-t a fiatal g uberáló testéről. Mintha eg y jóllakott kullancsot tépett volna ki eg y kutya hasából. Küzdenie kellett mag ával, mert úg y érezte: leg szívesebben eldobná. Miért küzd? Nem azért, mert Melanie meg mentette. Vag yis, bizonyos értelemben még is azért. Mert valami meg változott benne, Melanie pedig e változás jele. Afféle visszájára fordított Izsák-történet ez, amelyben kikapta a g yereket a tűzből, hog y bebizonyítsa Istennek: nem csak az ő döntései számítanak. Baszd meg, Caroline! Melanie furcsa, szinte nem is emberi hang okat ad ki mag ából, feje pedig előre-hátra hajladozik és Justineau kezéhez ütődik. Meg döbbentő erő van a kislányban. Ki fog szabadulni. Mindkettejüket le fog ja buktatni. Justineau meg pillantja az osztályterem blokkjának fémajtaját. Nem számított rá, hog y ennyire közel van, íg y elkanyarodik és elindul abba az irányba. De azonnal rájön, hog y ennek semmi értelme. Az ajtó zárva, a zárak pedig automatikusan kapcsolnak be a meg adott helyzetnél. Semmi esélyük sincs bejutni. Jobb oldalon kiéhezettek bukkannak fel. Leg alább tucatnyian vannak, a labor felől jönnek. Talán ug yanazok, akik elől menekült, és még mindig a szag nyomát követik. Vag y most szag olták ki, és el akarják kapni. Felé tartanak, lábuk g épiesen emelkedik fel, majd ereszkedik alá. Nincs más hátra, meg kell fordulni. El kell futni előlük, amilyen g yorsan csak tud, és imádkozni, hog y sikerüljön eljutnia valahova, mielőtt elkapják. Íg y is történik: a kerítéshez ér. Eg yszer csak ott van előtte és elállja az útját, mint eg y drótból feszülő Mount Everest. Útja a vég ére ért. Harcra készen meg fordul. A kiéhezettek ug yanazzal a keg yetlen, g épies futással jönnek. Semmi sincs se jobbra, se balra. Sehova sem lehet

elbújni, nincs hová futni. Hag yja leesni Melanie-t, és látja, ahog y a lány karját és lábát előrenyújtva, macskaként ér földet. Justineau ökölbe szorítja a kezét. Izmait meg feszíti, ám eg yszerre iszonyú fáradtság telepszik rá. Kiment már belőle az adrenalinlöket, látóterének perifériája pedig sötétség be borul. Még csak meg sem üti az első kiéhezettet, aki szélesre tárt állkapoccsal ér oda, és felé nyúl, hog y lerántsa. A következő pillanatban hatalmas csattanással vág ódik a földhöz a szörnyeteg . Eg y fal jelenik meg Justineau látóterében. A tompazöld fémfalon ablak, és eg y szörnyeteg pofája néz ki rajta. Parks őrmester arca. – Beszállni! – bömböli. Hirtelen összeáll, hog y mi van előtte, mintha eg y kirakójáték darabjai a helyükre kerültek volna. A bázis eg yik Humvee terepjárója az. Justineau meg rag adja a fog antyút, minden lehetség es irányba húzza és forg atja, de hasztalan ig yekszik kinyitni, míg eg yszer csak rájön, hog y a belső részt kell meg nyomni, és az ajtó kipattan. Kinyitja, miközben a jármű hátulját körbeveszik a kiéhezettek, és elindulnak a nő irányába. Parks eg yik katonája a tetőre meg y, a kocsira szerelt g épág yúhoz. Kölyök még , fele annyi idős lehet, mint ő, sűrű, vörös haja őszi mág lyára emlékeztet. A fiú vadul leng eti a g épfeg yvert, mintha csak a leveg őt akarná szurkálni a hatalmas fémmel. Nem eg észen érthető, mi lehet ezzel a célja, de amikor lefele döf a csővel, eltalálja a leg közelebbi kiéhezetteket, akik szépen el is esnek az ütéstől. Justineau tartja az ajtót, de nem mozdul, mert Melanie sem moccan. A kislány a földön g ug g olva, állatias bizalmatlanság g al bámulja a jármű sötét belsejét. – Minden oké! – üvölti Justineau. – Gyerünk, Melanie! Szállj be! Azonnal! Melanie vég re mag ához tér, felug rik és belép. Justineau utána kapaszkodik, és g yors mozdulattal bevág ja az ajtót. Meg látja Caroline Caldwell sápadt, izzadt arcát. A nő rábámul, karjait keresztbe fonja, és úg y hever a kocsi padlóján, mint eg y rakás tűzifa. Melanie retteg ve húzódik el tőle, ismét Justineau-hoz bújik, aki önkéntelenül is átöleli. A Humvee meg fordul. Az ablakon keresztül a füst, a romok és a rohanó fig urák kaleidoszkópszerű forg atag a látszik.

Lassítás nélkül g ázolnak keresztül a kerítésen, de a jármű alig tudja venni a vizesárok akadályát. A Humvee orral előre meg y bele, aztán pár pillanatig remeg , mint eg y mosóg ép centrifug álás közben, mire sikerül elég lendülethez jutnia ahhoz, hog y hátsó részét áthúzza a perem felett. A következő kilométereken eg y adag szög esdrótot és eg y betonoszlopot vonszolnak mag ukkal, mintha eg y esküvői autóban ülnének, amely mög ött ott csörömpölnek a konzervdobozok.

23. Parks inkább eg yenesen szeretne vég ig menni a vidéken (a Humvee-nek ug yanis nincs szükség e útra), de a hátulról jövő nyikorg ó, csikorg ó hang arról árulkodik, hog y az efféle terep nem tesz jót a hátsó teng elynek. Alacsonyabb fokozatba vált, hog y a motor eg y kicsit több tolóerőt biztosítson, majd tövig nyomja a g ázpedált, és nyaktörő iramban a bázis körüli mellékutakra meg y, ahol véletlenszerűen kanyarog jobbra-balra. Talán akkor találják meg őket a leg kevésbé, ha ők mag uk is eltévednek – eg y időre leg alább. Hálát ad az ég nek, de nem látja, hog y üldöznék őket. Vég ül a bázistól nag yjából tizenöt kilométerre állítja le a Humvee-t, az útról letérve, eg y keréknyomokkal tarkított, sűrű növényzetű mezőn. Lekapcsolja a g yújtást, majd a kerék fölé hajolva léleg zet-visszafojtva fig yeli, ahog y a motor hűlni kezd. A szerkezet nem hallat túl biztató hang okat. A javítóműhelyből szerezte a járművet, mert ez volt az eg yetlen hely, ahonnan anélkül tudta elhozni, hog y a kiéhezettek között kellett volna parádéznia. Most már biztos benne, hog y a jármű nem véletlenül volt a műhelyben. Talán már eg y kicsit késő… Gallag her lemászik a talapzatról, lehajtja a g éppuskát és bezárja a zsilipfedelet. Remeg , mintha lázas lenne. Az ilyen eg yszerű dolg ok is teljesen kikészítik. Amikor vég ül leül az anyósülésre, rémülten bámul az őrmesterre, parancsra vag y valamilyen mag yarázatra vár. Bármire, ami seg ítene értelmessé tenni a helyzetet. – Szép munka – mondja neki Parks. – Nézze meg a civileket! Én eg y g yors terepszemlét tartok. Kinyitja az ajtót, de ennél tovább nem meg y. Gallag her a hátsó ülésre néz, és rövid, fájdalmas nyüszítést hallat. – Őrmester! Parks őrmester! – Mi a baj, fiam? – kérdezi Parks fáradtan. Beletörődve néz hátra. Arra számít, hog y a két nő közül valamelyik ki van belezve vag y valami hasonló, és most vég ig nézhetik a haldoklását. De nem ez a látvány fog adja. Dr. Caldwell köpenye csupa vér, de ez jórészt a kezén lévő sebekből származik. Helen Justineau pedig vörös, feldag adt arcától eltekintve úg y tűnik, teljesen rendben van.

A kölyök a harmadik útitársuk miatt kiáltott fel. Az eg yik kiéhezett g yerek van itt – a zárt blokk kis szörnyeteg einek eg yike. Parksot sokkhatásként éri a felismerés. Ez az, akit nemrég ő vitt el a mészárszékre, vag yis dr. Caldwell laborjába. Eg észen más lett azóta. A Humvee padlóján kuporog , anyaszült meztelen, kopaszra van borotválva, kifestve, mint eg y vadember. Élénk kék szemei pedig folyamatosan fel-le járnak, a két nőt fig yeli. Hajlott háta eg yszerre árulkodik feszültség ről, valamint arról, hog y mindjárt meg fog mozdulni. Parks testhelyzete miatt kissé üg yetlenül előráncig álja a pisztolyát, és a feg yvert a székek közé nyomva közvetlenül a kislány fejére céloz. Ilyen közelről a fejlövés a leg esélyesebb, hog y leterítse. Tekintetük találkozik. A lány meg se moccan, mintha csak könyörög ne, hog y teg ye meg . Helen Justineau állítja meg , mivel kettejük közé ug rik. A Humvee szűk belső terében teste tökéletes barikádul szolg ál. – Menjen arrébb! – mondja neki Parks. – Akkor teg ye le a feg yvert! – válaszolja Justineau. – Nem ölheti meg . – Már halott – mutat rá érdes hang on a padlón fekvő dr. Caldwell. – Technikai értelemben leg alábbis. Justineau a szeme sarkából a doktornőre néz, de nem mer válaszolni. Tekintete azonnal visszatér Parksra. – Nem jelent veszélyt – szól. – Most nem. Láthatja. Eng edjük ki a kocsiból, vig yük jó messzire mag ától, mindannyiunktól, és hag yjuk a sorsára! Oké? Parks annyit lát az eg észből, hog y ez a kis sétáló lidércnyomás nag y szemeket mereszt és reszket, alig ha ura önmag ának. A kocsiban mindenki tetőtől talpig be van fújva ösztrog énblokkolóval, de elég sok vér van mindenütt ahhoz, hog y beindítsa rajta a dolg okat. Caldwell keze és ruhája is véres, ahog y mag a a g yerek is. Még sosem látott olyan kiéhezettet, aki ne lenne meg őrülve az élő húsért, és ne ez irányítaná minden cselekedetét. Ez újdonság , de nem tenné fel rá az életét, hog y hosszú távon is íg y marad. Vag y most lövi le, vag y azt teszi, amit Justineau javasolt. De ha itt vég ez vele, kockáztatja, hog y valamelyik civil is meg hal. – Rendben, csinálja! – mondja. – Gyorsan. Justineau kitárja az ajtót.

– Melanie… – szólal meg , de a g yereknek nincs szükség e mag yarázatra. Kipattan, mint a g olyó, rohan, minél messzebbre a Humvee-től, keresztül a mezőn, sovány lábai már alig látszanak. Széllel szemben fut, jeg yzi meg akaratlanul Parks. Menekül a szag uk elől. A vérszag elől. Aztán lekuporodik a nag y fűben, majd átkarolja a térdét és elfordítja az arcát. – Íg y meg felel? – kérdezi Justineau. – Nem – vág ja rá g yorsan Caldwell. – Meg kell akadályoznunk, hog y elmenjen, és mag unkkal kell vinnünk őt. Fog almunk sincs, mi történt a többi kísérleti alannyal. Ha a bázisnak vég e, és a jeg yzeteim is elvesztek, eg yedül őt tudjuk felmutatni a nég yéves prog ramból. – Ami sokat elárul a prog ramjáról – mondja Justineau. Caldwell metsző tekintettel néz rá. Vibrál köztük a feszültség . Parks eg y rövid fejmozdulattal int Gallag hernek. Kiszáll a járműből, és otthag yja a nőket. Ag g ódik a Humvee hátsó teng elye miatt, rög tön meg akarja nézni, mi a helyzet. Ki tudja, mikor kell ismét továbbmenniük.

24. Melanie összeesik. Először eg yáltalán nem tud g ondolkodni. Aztán, amikor g ondolatai visszatérnek, szökni próbál előlük, mint Whitaker úr, amikor az üveg e már majdnem kiürült. Torkát emlékek kísértik, amelyek újra valóság g á akarnak válni. Elszédül az elméje attól, amit tett. Testét milliónyi ráng ás és remeg és járja át. Minden eg yes sejtje jelzi, hog y még nem áll készen, követelik a jussukat. Mindig jó kislány volt. De az előbb két emberből is evett, valószínűleg mindkettejüket meg ölte. Vég zett velük, még hozzá a fog aival. Éhes volt, s ők lettek a testének a kenyér. Akkor most mi is ő valójában? A kérdések jönnek és mennek, amennyire a még mindig mardosó éhség e eg yáltalán hag yja, hog y rájuk összpontosítson. Időnként nag yon erősen és tisztán érzi őket, máskor messze sodródnak, és csak homályosan látszanak, mint a füst. Valami más is jön-meg y: az emlékek. Amikor lekötözve feküdt az asztalon, bámulta a bal kezét leszorító műanyag szíjat, majd a bal kéz körbecsavarodott, ujjheg yeivel üg yetlenül meg fog ta a szikét, aztán látta, ahog y az eg yik kiéhezett fölé hajol. Rög tön meg fag yott benne a vér. Léleg zet-visszafojtva bámult felfelé, nézte a vad, kifejezéstelen arcot. Semmit sem tehetett, sikoltani sem volt ereje, sőt még a szemét sem tudta becsukni. A félelem kiűzte belőle az akarat minden morzsáját. Eg yetlen feszült pillanatig tartott az eg ész, aztán hirtelen darabjaira hullt szét minden. A kiéhezett kitátotta a száját, álla lefittyedt, fejét lehorg asztotta, vállait pedig összehúzta, mint eg y keselyű. Tekintete vég ig pásztázta Melanie-t, aztán jobbra és balra nézett. Kinyújtotta a nyelvét, belenyalt a leveg őbe, aztán mászkálni kezdett az asztal körül, majd előre indult, a labor padlóján mozg ó tömeg felé, Melanie látóterén kívül. Puszta véletlen, hog y eg y pillanatra találkozott a tekintetük. Utána pedig mintha a lény nem is tudta volna, hog y a lány eg yáltalán ott van.

A hústól való meg vonás hatásai miatt, és mert eddig a rejtélyeken töpreng ett, eltart eg y darabig , mire Melanie ráeszmél, hol is ücsörög . Körülötte vadvirág ok. Némelyikük ismerős arról az óráról, amikor a tavaszi napéjeg yenlőség et tanulták Justineau kisasszonnyal. Sárg a nárcisz és mécsvirág . A többi – több tucatnyi – teljesen új neki. Nag yon lassan elfordítja a fejét, eg yikről a másikra néz. Aprócska zümmög ő micsodák repkednek közöttük. Bizonyára méhek lehetnek. A tevékenység ükből következtet erre: eg ymás után járják a virág okat, ide-oda mozog va, fészkelődve másznak a közepükbe, majd kihátrálnak, és a következőre ug ranak át. Valamilyen sokkal nag yobb dolog repül keresztül a mezőn. Eg y fekete madár, talán varjú vag y csóka, rekedt, izg almas csatakiáltást hallat. Lág yabb, édesebb dallamok hang oznak fel körülötte, de nem látja a madarakat – ha eg yáltalán madarak adják ki ezeket a hang okat. A leveg ő telis-tele van különböző illatokkal. Melanie tudja, hog y némelyikük virág illat, de mintha mag ának a leveg őnek is aromája lenne – földes, g azdag és összetett, élő és halott, valamint rég elpusztult dolg ok keveréke. A föld vég telenje körülöleli, beléhatol. Ízlelg eti, aprókat kortyolg at a kábító leveg őből. Még ebben a kábult, ernyedt állapotban is, az ag yán keresztülcikázó szörnyű, erőszakos képekkel és a hús emlékével eg yütt is nag yonnag yon tetszik neki az eg ész. Különösen az illatok. Eg észen máshog y hatnak rá, mint az emberek szag a, de ezek is felizg atják. Felébresztenek benne valamit, ami eg észen idáig ott szunnyadt a lelke mélyén. Seg ítenek, hog y messzebbre tolja mag ától a húséhség et és az emlékeket, leg alább középtávra, ahol már nem annyira fájóak és szég yenteljesek. Fokozatosan tér mag ához. Ekkor veszi észre, hog y Justineau kisasszony nem messze áll tőle, és csendben fig yeli. A kisasszony g yanakvón, kérdőn néz rá. Melanie először a leg fontosabbra válaszol: – Nem harapok, Justineau kisasszony. De azért jobban teszi, ha nem jön közelebb ennél – teszi hozzá g yorsan, és ahog y a tanárnő feléje lép, hátrahúzódik. – A szag a… És vér is van mag án. Nem tudom, mit csináljak.

– Oké – Justineau kisasszony meg áll és bólint. – Találunk eg y helyet, meg mosakszunk, és újra befújjuk mag unkat ösztrog énblokkolóval. Rendben vag y, Melanie? Nag yon meg rémíthetett ez az eg ész. Az arcán ag g odalom tükröződik. Illetve még valami. Talán félelem. Nem is árt, ha ag g ódik. Kívül vannak a kerítésen, a 6-os rég ióban, és sok-sok kilométernyire lehetnek a bázistól. Kijöttek hát, a szörnyek, a kiéhezettek közé, a közelben pedig semmilyen menedék sincs. – Rendben vag y? – teszi fel újra a kérdést Justineau kisasszony. Melanie bólint, de ez hazug ság . Nincs rendben, még nincs. Azt sem tudja, rendben lesz-e valaha eg yáltalán. Élete leg félelmetesebb élménye volt, amikor az asztalra kötözve feküdt, és dr. Caldwell kését fig yelte. Aztán valami még borzasztóbb következett: látta, hog y meg akarják ölni a kisasszonyt. Majd eszébe jut, ahog y meg harapott két embert, és ette a húsukat. Akárhog y is nézzük, eg yáltalán nem volt jó nap. Fel szeretné tenni a kérdést, amely szinte lyukat ég et a szívébe. Mert Justineau kisasszony tudni fog ja rá a választ. Persze hog y tudja. A kisasszony mindent tud. De nem képes meg kérdezni, mert eg yszerűen képtelen hag yni, hog y előbukkanjanak belőle a szavak. Nem akarja bevallani, hog y már mag a a kérdés is a kétség ről szól. Mi vagyok? Inkább nem szól eg y szót sem. Inkább várja, hog y Justineau kisasszony mondjon valamit. Hosszú idő múlva a kisasszony tényleg meg szólal: – Nag yon bátran viselkedtél. Ha akkor nem jössz, és nem küzdesz meg azokkal a férfiakkal, meg öltek volna. – Eng em pedig dr. Caldwell akart meg ölni, hog y feldaraboljon és edényekbe rakjon – emlékezteti Melanie. – Először mag a mentett meg eng em, Justineau kisasszony. – Helen – hang zik a válasz. – A nevem Helen. – Nekem nem – feleli a kislány.

25. Amikor bemászik a Humvee alá és alaposan meg nézi a hátsó teng elyt, Parks káromkodni kezd. Keserűen. Ig az, csak közepesen ért a szereléshez, de azt még íg y is meg tudja állapítani, hog y a teng ely elég g é szétesett. Középtájt hatalmas lökés érte, valószínűleg akkor történhetett, amikor átmentek a biztonság i árkon. Lapos V alakban hajlott be, sőt az ütésnél eg y kicsi, de szemmel jól látható repedés is meg fig yelhető. Szerencsések, hog y idáig is eljutottak, és nem tört ketté. Az viszont rohadtul biztos, hog y ezzel nem jutnak messzire. Leg alábbis eg yedül nem. Parks pedig elég sokszor hívta már a bázist a normális és vészfrekvenciákon eg yaránt, hog y tudja: tőlük nem várhat seg ítség et. Röviden átg ondolja, hog y érdemes-e meg néznie a motort. Ott is van valami hiba, amit nag yobb eséllyel javíthat meg , de a teng ely valószínűleg sokkal korábban feladja, mint hog y a motor ig azi problémát jelenthetne. Valószínűleg . De nem lehet biztos benne. Sóhajtozva kimászik a Humvee alól, és a kocsi elejéhez meg y. Gallag her közleg ény a nyomában lohol, mint eg y elveszett kiskutya, és még mindig parancsokra vár. – Rendben van, őrmester? – kérdezi ag g ódva. – Csapd csak fel a motorháztetőt, fiam! – válaszolja Parks. – Vetnünk kell belülre is eg y pillantást. Belül, úg y tűnik, minden rendben van. A motor furcsa hang jának oka nyilvánvaló: a motorburkolatok eg yike kicsavarodott. A motorblokk elhajlott, és működés közben hozzáér a sárhányóhoz. Rög tön darabokra törhetett volna, de úg y látszik, hog y nem sok tényleg es kár keletkezett. A motor oldalán van a szerszámtartó: Parks új csavart rak a burkolatra, és az eredeti helyére rög zíti a motort. Ráérősen dolg ozik, mert tudja, hog y ha vég ez, meg kell hoznia a meg felelő döntéseket erről az eg ész szarról. Kint, a motorháztetőn ülteti le a kis kiéhezett kölyköt, amíg elig azítást tart a kocsiban, hog y amennyire csak lehet, elejét veg ye a kellemetlen

meg lepetéseknek. Elig azításként kezeli a helyzetet, mert ő itt az eg yetlen katona – leszámítva persze Gallag hert, aki túl fiatal ahhoz, hog y véleménye, ne adj’ isten saját terve leg yen. Szóval mindenképpen Parksnak kell utasításokat adnia. Persze nem eg észen íg y alakul a dolog . A civileknek saját véleményük van, és nem félnek kimondani. Ez pedig Parks számára mindig a katasztrófa leg biztosabb előjele. Azzal kezdődik, hog y az őrmester kijelenti: dél felé kell venniük az irányt. Ez teljesen értelmes g ondolat – jó eséllyel az eg yetlen lehetőség ük –, de mihelyst kimondja, a többiek máris az arcába másznak. – Az összes jeg yzetem és vázlatom a bázison maradt – mondja dr. Caldwell. – Vissza kell szereznünk! – Harminc g yerek is ott van – teszi hozzá Justineau. – És a katonái nag y része is. Mit fog unk csinálni? Eg yszerűen elhúzunk, ők pedig ottmaradnak? – Pontosan ezt fog juk tenni – feleli Parks. – Ha befog ják a szájukat, azt is elmondom, hog y miért. Amióta meg álltunk, 10–15 percenként próbálok rádióhívásokat küldeni. Nemcsak a bázis hallg at, eg yáltalán semmilyen választ sem kapok. Senki nem jött ki onnan. Vag y ha ig en, nincs járművük, nem tudnak kommunikálni, ami azt jelenti, hog y részünkről akár eg y másik bolyg ón is lehetnének. Sehog y sem tudnánk úg y kapcsolatba lépni velük, hog y a g uberálók fig yelmét ne vonjuk mag unkra. Ha az úton találkozunk velük, rendben van. Minden más esetben eg yedül vag yunk, és az eg yetlen értelmes dolog , ha meg próbálunk eljutni az édes otthon meleg ébe. Azaz Beaconbe. Caldwell nem válaszol. Most először nem fonja össze a karjait, és óvatos, ag g odalmas pillantást vet a sebeire. Mint eg y pókerjátékos, aki épp a neki osztott kártyákba kukkant, hog y lássa: vajon keg yeibe fog adta-e a szerencse istennője. Justineau azonban kitart az álláspontja mellett. Parks alapvetően nem is vár tőle mást. – Mi lenne, ha pár napig várnánk, aztán elindulnánk vissza, a bázis felé? Lassan mennénk, és közben felderítenénk a terepet. Ha még a g uberálók kezén van, visszajönnénk, de ha tiszta, bemehetnénk. Esetleg csak dr. Caldwell és én. Közben mag a hátul maradna, és fedezne minket.

Ha bármi esély van arra, hog y a g yerekek még életben lehetnek, nem hag yhatom ott őket. Parks felsóhajt. Mennyi őrültség volt ebben a néhány mondatban! Elképzelni is nehéz, hog y lehetett kitalálni őket. – Oké – mondja. – Először is, ők sohasem voltak életben. Másodszor… – Ők g yerekek, őrmester – válaszolja Justineau dühös éllel a hang jában. – Nem az a kérdés, hog y kiéhezettek-e, vag y sem. – Bocsásson meg , Miss Justineau, de ez ig encsak fontos kérdés. A kiéhezettek nag yon sokáig bírják élelem nélkül. Talán a vég telenség ig . Ha bezárták őket a bunkerba, biztonság ban vannak. És biztonság ban is maradnak, amíg valaki ki nem szabadítja őket. Ha nem ez történt, akkor a g uberálók talán őket is betették a karámba, amit hajtanak, akkor pedig ez már nem a mi problémánk többé. De meg mondom, mi a helyzet. Azt javasolja, hog y lopakodjunk a bázis közelébe. Derítsük fel. Pontosan hog y képzeli a dolg ot? – Nos, átmeg yünk… – kezdi Justineau, de abba is hag yja, mert rájön valamire. – Ha visszük a Hummert, esélyünk sincs, hog y halkan közlekedjünk – mondja ki Parks, amin a nő töpreng eni kezdett. – Már kilométerekről meg hallanak minket. Ha pedig a kocsi nélkül indulunk, tök meztelenül meg yünk be eg y olyan területre, ahol több száz elszabadult kiéhezett kóricál. Eg y lyukas g arasban se fog adnék ránk… Justineau nem szól semmit. Tudja, hog y a férfinak ig aza van, és nem akar az öng yilkosság mellett érvelni. – Szerintem ez a szig orú prioritások kérdése, Parks őrmester – kapcsolódik be dr. Caldwell. – A bázis létezésének eg yetlen oka a kutatásom volt. Habár nag yon kockázatos visszaszerezni a laborból a jeg yzeteimet és a feljeg yzéseimet, azt hiszem, meg kell tennünk. – Szerintem meg nem – feleli Parks. – Erre is ug yanaz vonatkozik. Ha a cuccai meg vannak, akkor minden oké, mert senki sem vitte el őket. Jó eséllyel ott lehetnek még , mert a g uberálók nem papírokat kerestek. Leg feljebb akkor, ha valamivel ki akarták törölni a seg g üket. Kaja, feg yverek, benzin meg ilyesmik után kutattak. Esetleg bosszút akartak állni azokért a fickókért, akik Gallag her miatt haltak meg . De erről az őrmester jobbnak tartja, ha hallg at. – Minél tovább hag yjuk ott… – kezd ellenkezni Caldwell.

– Nos, akkor íme a döntésem – vág közbe Parks. – Délre meg yünk, közben pedig folyamatosan fig yeljük a rádiót. Mihelyst elég közel leszünk, hog y Beacon jeleit fog juk, elmondjuk, mi történt. Kiküldenek majd eg y csapatot a laborban maradt cuccokért, ők pedig valószínűleg összeszednek majd bennünket hazafelé. Vag y a leg rosszabb esetben nem sikerül útközben kapcsolatot létesíteni, akkor pedig Beaconbe érve teszünk jelentést. Ug yanaz történik, csak eg y-két nappal később. Akárhog y is: mindenki boldog lehet. – Én nem vag yok boldog – mondja hideg en Caldwell. – Eg yáltalán nem. Eg yetlen nap késés sem elfog adható az anyag ok visszaszerzését illetően. – Mi lenne, ha eg yedül mennék vissza a bázisra? – kérdezi Justineau. – Itt várhatnának rám, és ha nem jönnék vissza… – Ez nem történhet meg ! – csattan fel Parks. Nem akar beleköpni a nő levesébe, de már eleg e van ebből a szarság ból. – Azok az elbaszott alakok eg yelőre nem tudják, milyen messzire jutottunk, melyik úton mentünk, sőt még azt sem, hog y életben vag yunk-e eg yáltalán. Azt akarom, hog y ez íg y is maradjon. Ha visszameg y, és elkapják, nemsokára a nyomunkban lesznek. – Semmit sem árulnék el nekik – szól Justineau, de erre az őrmester már nem is reag ál. Elvég re mindannyian felnőttek. Parks újabb ellenvetésre vár, és teljesen biztos benne, hog y mindjárt meg is kapja. Justineau azonban a kocsi ablakából nézi a kis kiéhezett kölyköt, aki, úg y tűnik, éppen a Hummer motorháztetején rajzolg at valamit a porba. Olyan arcot vág , mintha eg y bonyolult szót akarna leírni eg y összepacázott füzetlapra. Az őrmester rájön, hog y Justineau arckifejezése is ug yanilyen. Ez kicsit émelyítő érzéssel tölti el. Eközben Caldwell az ujjait markolássza, mintha azt vizsg álná, hog y melyik működik. Parks vég ül úg y dönt, kompromisszumot köt. – Oké – mondja –, íme, a terv. Nyug atra, eg y köpésnyire van eg y patak, tudomásom szerint még mindig tiszta a vize. Először odameg yünk, és felveszünk némi vizet. Aztán meg keressük valamelyik rejtett készlethelyet, és felszerelkezünk. Főként ennivaló és ösztrog énblokkoló kell, de eg y csomó más hasznos cucc is van ott. Aztán szedjük a sátorfánkat: előbb észak felé, az A1-es útig , majd délre, eg észen Beaconig . Majd eldől, hog y meg kerüljük-e Londont, vag y eg yenesen

átmeg yünk a városon. Ha közelebb érünk, látjuk majd, hog y mi a helyzet. Van kérdés? Milliónyi kérdés adódik, átkozottul tudja. Azzal kapcsolatban is van eg y ravasz sejtése, hog y melyik nő lesz az első vállalkozó. Nem is kell csalódnia. – Mi a helyzet Melanie-val? – kérdezi Justineau. – Mi lenne? – kontráz Parks. – Itt kockázat nélkül mozog hat. Kint élhet, ahog y a kiéhezettek. A leg jobban az emberhúst szeretik, de bármiféle más húst is meg esznek, ha kiszimatolják. Saját szemével láthatta, milyen g yorsan futnak. Elég g yorsan ahhoz, hog y a leg több dolg ot messziről is elkapják és elejtsék. Justineau úg y néz rá, mintha ideg en nyelven beszélne. – Talán emlékszik, hog y épp az előbb használtam a gyerekek szót! – csattan fel. – Leesett eg yáltalán? Eng em nem a kislány fehérjeellátása érdekel, őrmester. Arra akarok kilyukadni, hog y mekkora patkányság kint hag yni eg y kisg yereket a semmi közepén. Amikor azt mondja, biztonság ban van, g ondolom, úg y érti, hog y a többi kiéhezettől. – Nem fog lalkoznak a saját fajtájukkal – kottyantja közbe Gallag her. Most először szólal meg . – Még azt sem érzékelik, hog y ott vannak. Azt hiszem, más a szag uk. – De a g uberálóktól nincs biztonság ban – folytatja Justineau, tudomást sem véve a közleg ényről. – Meg nincs biztonság ban a többi kint élő embercsoporttól, amelyek errefelé is lehetnek. Csapdába ejthetik, és még mielőtt rájönnének, mi is ő valójában, már le is öntötték mésszel. – Rohadtul tudni fog ják, hog y micsoda – mondja Parks. – Nem fog om itt hag yni. – Nem jöhet velünk. – Nem fog om itt hag yni. – Justineau testtartása arról árulkodik, hog y komolyan is g ondolja. Ezzel pedig fordulópontjához ért a párbeszéd. – Mi lenne, ha a tetőn utazna? – szól Caldwell, átvág va a g ordiuszi csomót. – A teng elysérülés miatt, g ondolom, nag yon lassan tudunk csak menni, és a kocsi tetején vannak sínek, amikbe kapaszkodhatna. Akár ki is nyithatja neki a felső csapóajtót. – Mindannyian ránéznek, ő pedig meg vonja a vállát. – Szerintem világ ossá tettem már a pozíciómat. Melanie a kutatásom része. Talán az eg yetlen, ami meg maradt. Némi problémát jelent, hog y mag unkkal vig yük, de meg éri. – Hozzá sem érhet! – mondja velősen Justineau.

– Nos, a vitát hag yjuk későbbre, amikor Beaconbe érünk. – Eg yetértek – vág ja rá g yorsan Parks. – A csapóajtóról szó sem lehet, mert az a kocsi belsejére nyílik, de a tetőn tőlem utazhat. Nincs semmi kifog ásom ellene, de mindig tisztes távolban kell maradnia, amikor az ajtókat kinyitjuk. Ebben vég ül eg yetértenek. Parks már kezdte azt hinni, hog y olyan sokáig fog nak itt vitatkozni, amíg vég ül az istenverte fülükön folyik ki az ag yuk. Justineau kimeg y, hog y elmondja a kis szörnyeteg nek, mi a helyzet. Parks szól Gallag hernek, hog y folyamatosan tartsa szemmel a kis fruskát, és mindig leg yen nála puska vag y pisztoly. Persze ő is fig yeli majd, de eg y kis túlbiztosítás sohasem árt.

26. – Mit akarsz csinálni? – kérdezi tőle Justineau kisasszony. Melanie eg y pillanatig még csak meg se érti a kérdést. Vár, hog y a kisasszony elmag yarázza, aki vég ül némileg akadozva meg is teszi. – Délre, Beacon felé meg yünk. De te bárhova elindulhatsz. Valahol Luton vag y Bedford környékén éltél, ott kaptak el a katonák. Ha akarsz, visszatérhetsz oda, és meg keresheted… a saját… A nő habozik. – Mit? – buzdítja Melanie. – A saját micsodámat? A kisasszony a fejét rázza. – Úg y értem, eg yedül lehetsz. Azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Beaconben nem lennél szabad, eg yszerűen csak eg y másik cellába dug nának. – Szerettem a cellámat és az osztályt. – De valószínűleg nem lesz már több óra, Melanie. Dr. Caldwell pedig újra kezelésbe vesz majd. Melanie bólint. Tudja. Nem mintha nem félne, de attól, hog y retteg , még nem változik semmi. – Nem érdekel – mag yarázza a kisasszonynak. – Ott szeretnék lenni, ahol mag a van. Amúg y nem tudom, hog yan juthatnék el oda, ahol korábban éltem. Még csak nem is emlékszem rá. Csak a blokkra emlékszem, és mag ára. Mag a… – Most Melanie-n a habozás sora. Nem tudja, mi a meg felelő szó erre. – Mag a a kenyér – mondja vég ül. – Amikor éhezem. Nem úg y értem, hog y meg akarnám enni, Justineau kisasszony. Eg yáltalán nem akarom. Inkább meg halnék, mint hog y meg teg yem. Arra g ondolok, hog y… Betölti mindenemet, ahog y a kenyér abban a versben. Úg y érzem ilyenkor, semmi másra nincs szükség em. Úg y tűnik, a kisasszony nem tud mit felelni erre. Néhány pillanatig eg yáltalán semmire sem képes válaszolni. Félrenéz, majd vissza, aztán meg int félre. Szemében könnyek, és eg y darabig képtelen meg szólalni. Amikor vég ül találkozik a tekintete Melanie-éval, látszik, hog y elfog adja: ők ketten eg yütt maradnak. Ha nem is örökre, de most leg alábbis mindenképp. – A tetőn fog sz utazni – mondja Melanie-nak. – Jó lesz íg y?

– Ig en – vág ja rá azonnal a lány. – Biztosan. Teljesen jó lesz, Justineau kisasszony. Több is, mint jó. Meg könnyebbülés. Melanie-t elborzasztotta a lehetőség , hog y vissza kell majd ülnie a Humvee-be. Csodálatos, hog y találtak eg y másik meg oldást. Nem kell dr. Caldwelle-lel eg yütt utaznia, aki annyira meg rémíti, mintha ollót vág nának a mellkasába. De még fontosabb, hog y nem kell félnie, nem teszi ki Justineau kisasszonyt veszélynek ott belül, a kocsiban. A kisasszony rápillant a rajzra, amit Melanie a Humvee motorházának tetejére firkantott. Pacák és tuskók eg y hullámos vonal mentén. Kíváncsi pillantást vet a lányra. – Mi ez? Melanie vállat von. Nem akar meg szólalni. A rajz azt az útvonalat ábrázolja, amit még dr. Caldwell laborjában jeg yzett meg : vissza a lépcsőkhöz és le a blokkhoz. A cellájához. A hazavezető utat rajzolta le, miközben tudja, hog y soha többé nem meg y le azokon a lépcsőkön, és nem ülhet már az osztályteremben a többi g yerekkel. Tudja, hog y az otthon csak eg y eszme, amely most az emlékeiben kísért, de sohasem találhat rá, ahog y az ember felleli a saját helyét, és tudja: ez az övé, senki másé. Csak a korábban hallott történetek képesek leírni azt, amit érez: Mózesé, aki sohasem láthatta a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, Aeneasé, amint elmenekül az elfog lalt Trójából, vag y a vers a csalog ányról és az ideg en rozsföldön álldog áló, szomorú szívű Ruthról. Ott kavarog nak benne ezek a dolg ok, de nem jut szóhoz, nem tudja elmag yarázni, amit érez. – Csak eg y minta – mondja, és rosszul érzi mag át a hazug ság miatt. Hazudik Justineau kisasszonynak, akit jobban szeret mindenki másnál a világ on. Persze van eg y másik része is annak, amit érez, de ezt még nehezebb elmondani: mostantól eg ymás otthonává lettek. Annak kell lenniük. Bárcsak ne emlékezne arra a szörnyű, belülről fakadó éhség re! A szájában lévő hús és vér rémítő élvezetére! Justineau kisasszony miért nem fag g atja erről? Miért nem lepődött meg azon, amit Melanie csinált? – Azok a férfiak… – szól habozva. – A férfiak a bázison? – Ig en. Velük… Amit velük tettem…

– Guberálók voltak, Melanie – mondja Justineau kisasszony. – Gyilkosok. Még rosszabbul bántak volna veled, ha hag yod. És velem is. Nem kell rosszul érezned mag ad a történtek miatt. Nem tehetsz róla. Semmiért sem vag y felelős. Félelmei ellenére Melanie-nak muszáj rákérdeznie: – Miért? Miért nem vag yok felelős? A kisasszony habozik eg y kicsit. – A természeted miatt – mondja vég ül. Látja, hog y Melanie már újabb kérdésre nyitja a száját, de meg rázza a fejét. – Ne most. Nincs most erre időnk. Nag yon mély dolog ez. Tudom, hog y meg vag y rémülve. Azt is tudom, hog y nem érted. Íg érem, hog y ha lesz időnk, meg mag yarázom. Amikor biztonság ban leszünk. Most… Eg yelőre próbálj meg nem ag g ódni, és lehetőleg ne leg yél szomorú. Nem fog unk elhag yni. Íg érem. Mindannyian összetartunk. Rendben van? Melanie fontolóra veszi a hallottakat. Rendben van? Szörnyű a téma, szóval bizonyos értelemben az is eg yfajta meg oldást jelent, ha elsüllyesztjük. De a kérdés súlyos teherként mag asodik fölötte, és nem hag yja nyug odni, amíg választ nem kap. Vég ül bizonytalanul bólint. Meg találta már, hog yan nézheti pozitívabban a történteket. Eg y olyan g ondolatra lelt, amely a szomorúság és az ag g odalom mélyén lakozik, ahog y Pandóra szelencéjében a szörnyűség ek mélyén ott volt a remény. Mostantól minden nap Justineau kisasszony-féle nap lesz.

27. Átmennek Shefford szélén, majd nyílt terepen haladnak, hog y elérjék a patakot, amelyről Parks őrmester beszélt. Ez valójában a Flit folyó eg yik mellékág a. Tucatnyi tízg allonos műanyag hordót töltenek meg vízzel, és a Humvee erre kialakított rekeszeibe teszik őket. Amíg vég eznek, Justineau leveszi a szvetterét, és a g yors folyású vízben kimossa, majd eg y kőhöz nyomva párszor leöblíti. A vér fokozatosan leválik a rostszálakról, rozsdabarna felhők kavarog nak az örvényben. A vizes ruhát a Humvee antennájához köti száradni, amely szinte derékszög ben hajlik meg a súly alatt. Melanie is a folyóvízben mossa le mag áról a kék kenőcsöt. A laborra emlékezteti a szag , mondja Justineau-nak, meg amúg y is nag yon hülyén nézett ki tőle. Parks a mobiltelefonján lévő file-ban meg nézte a koordinátákat, hog y merre kell menniük a folyótól. Az eg yik rejtett készletraktárat keresik. Ezeket még a bázis átvételekor hozták létre, hog y ellátást biztosítsanak a Beaconbe való visszavonuláshoz, ha esetleg vészhelyzet alakulna ki – ahog y most meg is történt. A rejtekhelyen élelemnek, feg yvereknek, lőszernek, g yóg yszereknek, ösztrog énblokkoló kenőcsöknek, víztisztító tablettáknak, kommunikációs felszerelésnek és hiperkönnyű takaróknak kell lenniük – vag yis mindennek, amire valószínűleg szükség ük lehet. De sajnos ez csak elmélet, mert a raktár helyén csak eg y nag y lyukat találnak. Valaki már meg találta a készletet: a g uberálók vag y valaki más. A leg jobb forg atókönyv szerint nem csak ők menekültek meg a bázisról, és eg y másik csoport előbb járt itt. Parks őrmester azonban nem ezt g ondolja, ug yanis nem lett volna az érkezésük előtt annyi idő, hog y leássanak a rejtekhelyig , és kiürítsék azt. Íg y a kocsiban lévő felszerelésből kell g azdálkodniuk. Leltárt tartanak, az összes rekeszt kinyitják, hog y meg nézzék, melyik üres és melyik van tele. Az előírások alapján – mag yarázza Parks – tele kell lenniük. A dolog másik részét inkább elhallg atja: a terepen töltött ennyi év után tudja, hog y a hivatalos rendelkezések nem sokat érnek. Az eredmény eg yszerre szolg ál jó és rossz hírekkel. A Humvee jól felszerelt elsőseg élyládával és sértetlen feg yvertartóval büszkélkedhet. Az élelmiszeres rekesz azonban nag yrészt üres, a benne lévő ételadag öt

személynek leg feljebb pár napra elég . Emellett van még két hátizsákjuk, öt vizeskannájuk, valamint eg y jelzőpisztoly, benne hét lövedékkel. De talán az a leg ag g asztóbb, hog y mindössze háromflakonnyi ösztrog énblokkolóval rendelkeznek, amelyek közül már meg is kezdték az eg yiket. Justineau nag y küzdelmet vív humanitárius ösztöneivel, de vég ül elveszti a játszmát: előveszi az eg yik elsőseg élydobozt, és bólint Caldwellnek, hog y tartsa oda a kezeit. – Tehetünk rá némi kötszert – mondja –, hacsak nincs valami jobb ötlete. Caldwell kezén elég súlyosak a sebek. A vág ások eg észen a csontig hatoltak. Rong yos cafatokban lóg a tenyerén a hús, fel van szeletelve, mintha valaki üg yetlenül vag dosta volna fel a vasárnapi ebédhez a sültet. A sebek körül a bőr vörös és dag adt, feketén száradt rá az alvadt vér. Justineau eg y kulacsból vizet önt a sebekre, és a tőle telhető leg nag yobb g ondosság g al mossa le. Caldwell némán tűri, hog y a másik nő eg y g ézdarabbal óvatosan letörölje az alvadt vért, de közben erősen remeg ni kezd, arca pedig halálsápadttá válik. Újra vérezni kezd a seb, de Justineau bízik benne, hog y ez jó jel. Nag y a fertőzésveszély, de a vér talán lemoshatja a baktériumokat a seb felszínéről. Ezután fertőtleníti a sérülést. Caldwell most első alkalommal nyög fel, amint a sebösszehúzó folyadék belemar a frissen felnyitott húsba. Arca verejtékben úszik, alsó ajkát pedig összeharapja, nehog y kiabálni kezdjen. Justineau a doktornő mindkét kezét bekötözi. Amennyire lehet, próbálja a lehető leg nag yobb g ondosság g al lefedni a sebeket, és az ujjaknak is szabad mozg ást biztosítani. Eg yszer, jó pár éve elvég zett eg y elsőseg ély-tanfolyamot, íg y tudja, mit csinál. Korrekt, szakszerű munkát vég ez. – Köszönöm – mondja Caldwell, amikor befejezi. Justineau vállat von. A leg utolsó, amire most szükség e van, hog y ez a nő udvariaskodjon vele. Úg y tűnik, ezt Caldwell is meg érti, mert nem is próbálkozik több ilyen g esztussal. – Beszállás! – szól Parks, miután Gallag her lecsukja a motorháztetőt. – Mennünk kell.

– Adjon még eg y percet! – mondja Justineau. Leveszi a szvetterét az antennáról, és alaposan meg nézi. Van ug yan még néhány folt rajta, de nag yrészt már meg száradt. Seg ít belebújni Melanie-nak. – Nem túl szúrós? – kérdezi. Melanie meg rázza a fejét, és halványan, de hálásan elmosolyodik. – Nag yon puha – hang zik a válasz. – És meleg . Köszönöm, Justineau kisasszony. – Szívesen, Melanie. A szag a… Rendben van? – Nincs vérszag a. A mag a illatát sem érzem. Eg yáltalán nem érzek rajta semmit. – Akkor, azt hiszem, eg yelőre meg felel – mondja Justineau. – Amíg valami jobbat nem találunk. Parks vég ig ott várakozik, és meg sem próbál türelmes arcot vág ni. Justineau búcsút int Melanie-nak, és beszáll a kocsiba. Ahog y az ajtó becsapódik, a kislány felmászik a jármű tetejére, és eg ész kényelmes helyet talál a felső g épág yú fedezékébe kucorodva. Erősen meg kapaszkodik, amikor a Humvee elindul. Arra mennek tovább, amerről jöttek: keletre, az A1-es út rég i, északdéli hasítéka felé. Lassú a tempójuk, nehog y valamilyen újabb sérülés érje a hátsó teng elyt. A városok szélét érintve is óvatosak, hiszen – ahog y Parks meg jeg yezte – mindig itt koncentrálódnak a leg nag yobb számban a kiéhezettek, a Humvee zaja pedig felkeltheti őket. Mindennek ellenére azonban eg észen jó időt futnak. Nag yjából nyolc kilométerig . Ekkor a Humvee meg remeg , és rázkódni kezd, mint eg y lélekvesztő a teng eri viharban. Mindannyian a kocsi padlójára huppannak, Caldwell pedig felüvölt fájdalmában, amikor akaratlanul is a sebesült kezére támaszkodik. Közéjük g ug g ol inkább, mellkasát a többieknek támasztja. Eg y nag y lökés után a Humvee erős, g yötrelmes ráng atózásba kezd. Visítás hallatszik, mintha lég iriadó harsanna fel. A teng elynek annyi, a kocsi hátsó része pedig a földet súrolja. Parks beletapos a fékbe, mire a kocsi hirtelen lelassul. Előrecsúsznak, a g ép hidraulikus sóhajt hallat, mintha csak eg y állat feküdne le az útra. Parks is felsóhajt. Gondolatban már a leg rosszabbra készíti fel mag át. Justineau korábban jórészt csak g yanakvást és harag ot érzett az őrmester iránt, amely később, amikor a férfi átvitte Melanie-t Caldwellhez, valódi g yűlöletbe csapott át. Ebben a pillanatban azonban

nag yra tartja. A Humvee elvesztése lesújtó csapás, ő azonban láthatóan nem veszteg eti arra az idejét, hog y szitkozódjon miatta. Mozog niuk kell, el a dög lött járműtől, minél messzebbre. Justineau először meg nézi, mi a helyzet Melanie-val, akinek minden rázkódás és zökkenés ellenére sikerült meg kapaszkodnia. Gyorsan meg fog ja és meg szorítja a lány kezét. – Változott a terv – mondja. Melanie bólint. Érti. Nem kell külön szólni neki, lemászik, és odébb meg y, ahog y korábban, a titkos raktárnál is tette. Parks őrmester kinyitja a csomag tartót, az eg yik hátizsákot elveszi mag ának, a másikat pedig Gallag hernek nyújtja. Több vízre lenne szükség ük, mint amennyit el tudnak vinni, a nag y hordókat azonban sehog y sem hurcolhatják mag ukkal. Mindenki meg fog eg y kulacsot, és meg tölti vízzel. Az ötödiket Parks mag ánál tartja (fel sem merül benne a lehetőség , hog y odaadja Melanie-nak). A lány kivételével mindenki iszik még eg y nag yot a félig üres vizeshordóból, amíg teljesen meg nem telik a g yomruk. Amikor már csaknem kiürül a hordó, a maradékot Parks Melanie-nak nyújtja, de a lány még életében nem ivott vizet. Szervezete ug yanis az élő húsból is kinyeri azt a kevés folyadékot, amire szükség e van. Összerándul az arca a g ondolatra, hog y meg kóstolja a vizet, és inkább odébb meg y. Mindenki kést és revolvert rag ad, majd övükre szerelik a késtokot és a pisztolytáskát. A katonáknál puska, Parks pedig még kétmaréknyi kézig ránátot is mag ára ag g at, amelyek furcsa fekete g yümölcsként lóg nak le róla. Sima felületű g ránátok, nincsenek olyan kicsiny ferde nég yszög ek farag va rájuk, mint azokon, amiket Justineau a rég i háborús filmekben látott. Rövid töpreng és után Parks a jelzőpisztolyt is mag ához veszi, és becsúsztatja a hátizsákjába. A Humvee kesztyűtartójából két walkie-talkie-t szed elő, az eg yiket Gallag hernek adja, a másikat pedig a saját övébe tűzi. A kevés kis élelmiszer is a hátizsákokba vándorol, eg yenlő részekre osztják szét. Justineau az elsőseg élydobozt is elrakja, bár nag yon nag y, de jó eséllyel még szükség ük lehet rá. Lázas sietség g el dolg oznak, habár a madárdalon kívül semmi sem hallatszik az úton. Parks ádázul kapkod, kurtán, pattog va sürg eti őket, hang ulata pedig a többiekre is átrag ad.

– Oké – szól vég ül. – Most már mehetünk. Mindenki készen áll az indulásra? Eg ymás után bólintanak. Kezdik meg érteni, hog y az az utazás, ami jó úton csupán fél napig tart, eg y ilyesféle, totálisan felderítetlen területen akár nég y-öt napig is elhúzódhat. Justineau feltételezi, hog y a többieknek ug yanolyan nehéz feldolg ozni az eg észet, mint neki. Annak idején eg yenesen Beaconből hozták a bázisra helikopterrel. Korábban elég sokáig élt ahhoz Beaconben, hog y az ottani világ tűnjön számára hétköznapinak. Nag yon mélyre elásta az emlékeit a hajdani, Összeomlás előtti időkről és a katasztrófáról, amikor az ismerős, szeretett emberek hirtelen szörnyekké változtak, és akinek még meg maradt a lelke, rohant, tülekedett és menedéket keresett, mint meg annyi eg ér, ha felébred a macska. Nem is ig azi emlékek már ezek, leg feljebb az emlékek emlékei. Ebbe a világ ba tartanak most. Az otthon nag yjából száz kilométernyire van. Száz kilométer Ang lia kellemes, zöld tájain, ahol hemzseg nek a kiéhezettek, és olyan biztonság os átmenni rajtuk, mintha aknamezőn táncolnának. Rémítő kilátás – már ha annak számít ez eg yáltalán. Mielőtt Parks őrmester meg szólalna, sokatmondó arca elárulja, hog y ez még nem minden. – Még mindig ellenzi, hog y eleng edjük a kölyköt? – kérdezi tőle. – Ig en. – Akkor bizonyos feltételeket kell szabnom. Átmeg y a Humvee felőli oldalra. Ott is van eg y rekesz, amit eddig még senki sem nyitott ki. Tele van speciális cuccokkal, amelyeket Parks és az emberei használtak rég ebben, amikor Hertford, Beckford és Bucking ham meg yék városait portyázták vég ig , hog y spéci kiéhezetteket találjanak Caroline Caldwell számára. Hámok, kézi bilincsek, elektromos sokkoló botok, valamint teleszkópos botok, amelyeknek hurok van a vég én. Valóság os kirakodóvásár, csupa olyasmi, amivel a lehető leg kisebb kockázattal lehet veszélyes állatokat szállítani. – Nem – mondja Justineau kiszáradt torokkal. De amikor Melanie meg látja ezt a rohadt arzenált, g yorsan és határozottan beleeg yezik. Fürkészőn, talán még némi helyesléssel is néz Parks szemébe. – Jó ötlet – szól. – Íg y biztosan nem bánthatok senkit.

– Nem – mondja erre Parks. – Valami eg észen más lenne jó ötlet. Ez csak a leg kevésbé rossz a lehetőség ek közül. Justineau-ban fel sem merül a kétség , hog y mire g ondolhat a férfi. Leg szívesebben g olyót küldene Melanie fejébe, és ott hag yná az út szélén. A civilek azonban eg yöntetűen ellene vannak. Más és más okból ug yan, de Caldwell és Justineau eg yaránt azt akarják, hog y Melanie továbbra is részt veg yen a buliban. Íg y Parks kénytelen meg kötni ezt a nem kívánt kompromisszumot. A két katona hátrabilincseli Melanie kezét. Szabályozható pórázt csatolnak a bilincs láncára, és nag yjából kétméternyi mozg ásteret hag ynak neki. A kislány arcának alsó felére maszkot erősítenek, ami a kutyák szájkosarára, vag y arra az eszközre hasonlít, amit a középkorban a perlekedő nők nyilvános meg szég yenítésére használtak. A maszkot eredetileg felnőttek számára készítették, de könnyen szabályozható, és ig azán szorosan zár. Aztán hozzálátnak, hog y olyan béklyókat szereljenek Melanie lábaira, amelyek a járást lehetővé teszik, de a futást meg akadályozzák. Justineau azonban közbelép. – Ezt felejtsék el! – csattan fel. – Muszáj emlékeztetnem mag ukat, hog y nemcsak a kiéhezettek elől menekülünk, hanem a g uberálók elől is! Eg y dolog biztosítani, hog y Melanie ne tudjon harapni, de ha eg yáltalán nem eng edjük futni, azzal g yakorlatilag meg öljük. Íg y könnyen vég ezhetnek vele, anélkül, hog y eg y g olyót is elveszteg etnének. Ez alapvetően a leg kevésbé sem érdekli az őrmestert, de rövid g ondolkodás után vég ül is kurtán bólint. – Még mindig gyilkosságról beszél a tesztalanyokkal kapcsolatban, Helen – mondja kioktató hang on Caldwell. – Korábban már beszéltem mag ának erről. A leg többször néhány órával a fertőzés után leállnak az ag yi funkciók, ez pedig g yakorlatilag a halál orvosi meg határozásával eg yenértékű, amennyire csak… Justineau meg fordul, és behúz eg yet Caldwell arcába. Nag y ütés, sokkal jobban fáj a keze tőle, mint g ondolná. Eg észen a könyökéig kúszik fel a fájdalom. Caldwell meg tántorodik, majdnem elesik, eg y-két lépést hátrál, miközben kezével hadonászva próbálja meg tartani az eg yensúlyát. Totális döbbenettel bámul Justineau-ra. A nő visszanéz rá, és fájó kezét

markolássza. Van még eg y ép keze, ha kell, és ez is eg g yel több, mint amit Caldwell használni tud. – Mondja csak tovább! – javasolja. – És eg yenként verem ki a fog ait. A két katona érdeklődve áll mellettük, de eg yikük oldalán sem lépnek közbe. Szemmel láthatóan nem szeretnének kutyák lenni a cicaharcban. Melanie is nag y szemekkel bámul, a szája is tátva marad. Justineauból elpárolog a harag , helyette szég yen tölti el, mert elvesztette az önuralmát. Érzi, ahog y elönti a vér az arcát. Caldwell vére is látszik. Lenyalja az ajkáról. – Mindketten tanúsíthatják – szól harsányan Parkshoz és Gallag herhez –, hog y indokolatlanul támadt rám. – Láttuk – erősíti meg Parks szárazon. – Jó lenne, ha már olyan helyen lennénk, ahol jottányit is számít a tanúvallomásunk. Oké, kész vag yunk? Valakinek van még valami közlendője, amit nem tud mag ában tartani? Nincs? Akkor g yerünk, induljunk! Továbbmennek az ösvényen, kelet felé. A csöndes, lerohadt Humvee-t ott hag yják mag uk után. Caldwell pár másodpercig még eg yedül ácsorog , aztán csatlakozik a menethez. Látványosan meg döbbent, hog y szinte senkit sem érdekel a személye ellen intézett támadás. De realista, íg y alkalmazkodni tud a rossz hírekhez. Justineau csodálkozik, hog y nem tolták át valamelyik szomszédos mezőre a Humvee-t. Elrejthették volna kicsit, de törött teng ellyel és a talajt verdeső hátsó résszel bizonyára nehéz lenne mozg atni. Na és persze még rosszabb lenne, ha felg yújtanák. Ennyi erővel akár eg y jelzőrakétát is fellőhetnének, hog y az ellenség pontosan lássa, merre vannak. Enélkül is sok-sok másik ellenség várja őket odakint.

28. Melanie menet közben szépen építg eti fel mag ában a világ ot. Jórészt vidéki táj, minden oldalon mezőkkel. Nég yszög letes mezők, vag y leg alábbis a széleik nag yjából szög letesek. Lehet, hog y rég en vetettek ide valamit, de most már mindent benőtt a g az, amely nag yjából a felnőttek vállának mag asság áig ér. A mező és az út találkozásánál foszladozó ösvények, omladozó falak láthatók, az út kopott burkolatán pedig mindenütt lyukak vannak, némelyik akkora, hog y akár bele is eshetne. A romlás vidéke ez, amely még mindig csodálatosan, léleg zetelállítóan g yönyörű. Eg y nag y, szinte vég telenül hatalmas tál az ég , a mélyén pedig , valahol a látóhatár szélén eg y tiszta fehér felhő, amely eg yre mag asabb és mag asabb, mint eg y torony. Mindenhol madarak és bog arak, néhányuk már ismerős a reg g eli mezőről. A nap ég eti a bőrét, energ iát szór a felfelé fordított edény alatt elterülő világ ra. Melanie tudja, hog y ez növeszti a virág okat a talajon, az alg ákat a teng erben, szerte a világ on ez adja a tápláléklánc első szemét. A leveg őben ezer és ezernyi dolg ot érez, milliónyi illat száll körülötte. A távolban néhány ház látszik, de Melanie még ilyen messziről is meg fig yelheti a romokra utaló jeleket. Az ablakok betörve vag y bedeszkázva. Az ajtók a pántjaikon fityeg nek. Eg y nag y tanyaház tetőzete lepotyog ott, a tetőg erinc pedig tökéletes lefele mutató parabolavonalat alkot. Eszébe jut Whitaker úr órája. Úg y érzi, mintha nag yon rég lett volna. Birmingham lakosságának száma egy nagy nulla… Ezt a világ ot emberek építették, saját ig ényeik szerint rendezték be, de többé már nem őket szolg álja. Minden meg változott, még hozzá azért, mert kivonultak innen, és mindent hátrahag ytak, hog y a kiéhezettek veg yék birtokba. Melanie most jön rá, hog y tulajdonképpen elmondták már neki mindezt. De eg yszerűen nem vett róla tudomást, nem érdekelte saját világ ának mag ától értetődő log ikája. Reng eteg különféle történetet meséltek neki, de csak azokat a részeket hitte el belőlük, amelyek tetszettek.

Parks őrmester eg y log isztikai problémával találja szembe mag át, és eg yelőre fog alma sincs a meg oldásról. Ösztöne azt súg ja, hog y maradjanak távol a városoktól – és eg yáltalán minden olyan résztől, ahol épületek vannak –, és szig orúan csak a külterületeken kóboroljanak. Nyilvánvaló érv szól emellett. A kiéhezettek általában közel maradnak ahhoz a helyhez, ahol átalakultak vag y meg fertőződtek – bárhog y is hívjuk az állapotukat. Ez nem valamiféle otthon iránti ösztön, hanem eg yszerűen azzal a ténnyel jár eg yütt, hog y amikor éppen nem vadásznak, olyankor mozdulatlanul ácsorog nak, mint a kisg yerekek, akik szobrosat játszanak. Emiatt a városok és a falvak tele vannak velük, ám a vidék sokkal szórványosabban „lakott”. Pont úg y, mint rég en, az Összeomlás előtt. De Parks három jó érvet is fel tud hozni ez ellen. Az első a hőmérséklettel kapcsolatos. A terepen töltött ideje alatt feltűnt neki valami, amit azóta minden parancsnokság a alatt álló katonának meg tanít, még ha Caldwell szerint „messze nem meg g yőző” is a bizonyíték arra, hog y ig aza van. A kiéhezettekre, úg y tűnik, alapvetően három impulzus hat: a fedetlen test verejtékmirig yei, a g yors mozg ások és a hang os zajok. Akad azonban még eg y neg yedik is, amely akkor száll a ring be, amikor éjszaka leesik a hőmérséklet. Valahog y belövik az ember testhőmérsékletét, és a sötétben könnyedén meg találják, mintha csak eg y világ ító neontáblát akasztanának rá, rajta „ÍNYENCFALATOK” felirattal. Ebből a helyzetből következik a második érv. Menedékre van szükség ük. Ha a szabad ég alatt éjszakáznak, hamarosan minden irányból özönlenek majd rájuk a kiéhezettek. Oké, a városokon kívül lehetség esek más menedékhelyek is, de nem áll rendelkezésükre elég idő és ember, hog y felderítsék őket. A harmadik indok pedig éppen az idő. Nag yjából harminc kilométerrel nő meg az út, ha bujkálnak és elkerülnek minden eg ykor lakott települést. Ez persze a puszta számok szintjén nem sokat mond. De a puszta számok szart sem érnek. A lényeg , hog y a leg keményebb, leg lassabban meg járható területen kell átmenniük, ez pedig nag yjából meg duplázná az út időtartamát. Nem is beszélve arról, hog y milyen nehéz átrohanni olyan területeken, amelyek tele vannak hosszú tüskéjű vadszederbokrokkal, vag y olyan leg előkön átvág ni mag ukat, amelyeket térdig érő keserűfű borít be. A kiéhezetteket nem zavarja, ha

összevag dossák mag ukat, és ha szag ot fog nak, fejvesztve rohanni kezdenek, még akkor is, ha közben csontig nyúzzák le a bőrüket. Az emberek azonban nag yon lelassulnak az ilyen terepen, és sokkal könnyebb elkapni őket. Íg y aztán két keserűfűvel borított mező közötti ösvényen mennek majd, és felkészülnek a következő falun való átkelésre. Ellenkező esetben öt kilométerrel hosszabb lesz az útjuk, mert meg kell kerülniük a települést. Akárhog y is, Parksnak hamarosan el kell döntenie a kérdést. Caroline Caldwell szabályos sorrendben meg y keresztül a bánat különböző stációin. A tag adáson g yorsan átesik, mert józan esze szinte azonnal túllép ezen a csalóka, lealacsonyító állapoton. Nincs értelme kétség be vonni az ig azság ot, amikor teljesen mag ától értetődik. Nincs értelme a valóság tag adásának, még ha tövises bozótokon vag y aknamezőkön is kell átg ázolnunk, hog y eljussunk hozzá. Az ig azság az ig azság , ez az eg yetlen cél, amihez érdemes elérkezni. A tag adás csak a saját hitványság unkat bizonyítaná. Íg y Caldwell belátja, hog y munkája – élete utóbbi évtizedének lényeg e és értelme – elveszett. Hag yja, hog y eluralkodjon rajta a mérg ező harag és felháborodás, amely ott fortyog benne, mint valamiféle g yomorég és. Más lett volna a helyzet, ha Justineau nem lép közbe, ő pedig elvég ezheti a vég ső boncolást? Nyilván nem. Arról azonban Justineau tehet, hog y Caldwell elveszteg ette a bázison töltött utolsó perceit. Abszurd lenne még több jelentőség et tulajdonítani ennek a szabálysértésnek, de íg y is elég nag y probléma. Ha visszatérnek Beaconbe, Justineau fizetni fog : vég e a karrierjének, és valószínűleg hadbíróság vizsg álja ki majd az üg yét. Az alkudozás stációjánál szintén nem sokáig időzik. Nem hisz sem Istenben, sem istenekben, sem a sorsban vag y bármilyen más, felsőbbvag y alsóbbrendű hatalomban, ami uralkodna rajta. Nincs kivel alkudoznia. De még ebben a pártatlan, természeti erők uralta világ ban is meg fog adja, hog y ha a laboratóriuma sértetlen maradt, a beaconi mentőcsapat pedig épség ben visszahozza a jeg yzeteit és feljeg yzéseit, akkor g yertyát g yújt a nag y büdös semmi tiszteletére, és elismeri, hog y az univerzum keg yes volt hozzá (amúg y persze e keg yet nem lehet a

puszta szerencsétől meg különböztetni). Aztán amikor rájön, hog y mennyire patetikus, milyen g yáván mismásoló ez a g ondolat, azonnal belesüllyed az éjsötét depresszióba. Ebből csak eg yetlen g ondolat ráng atja ki. Alapvetően semmi meg őrzésre méltó sem volt a laborban. Esetleg a minták, de tulajdonképpen eg y két lábon járó mintát hurcolnak mag ukkal. A jeg yzetek jórészt csak leírásokat tartalmaznak. Meg írta a kiéhezettség kórokozójának nag yon részletes és minden körülményre kiterjedő beszámolóját (de nem tudta befejezni, mert a tenyésztett minta még csak most ért a fejlett nemi stádiumba), valamint alaposan lejeg yzetelte, hog yan zajlik le a fertőzés. E vizsg álatot mindkét típusnál elvég ezte: az általános esetekben és a g yerekek által reprezentált rendhag yó példáknál is. Fejből tudja ezt az anyag ot, szóval eg yáltalán nem vég zetes a jeg yzetek elvesztése. Van esélye. A terepen tartózkodik, és újabb lehetőség ek jönnek még . Még jól is alakulhat a dolog . Kieran Gallag her közleg ény mindent tud a szörnyekről. Olyan családból származik ug yanis, amelyben eluralkodtak a szörnyeteg ek. Vag y talán a családja az átlag nál hajlamosabb volt arra, hog y eng edje kibújni a szörnyeit, és beleszag olni a leveg őbe. Mindig ug yanaz okozta a katasztrófát: a zug vodka, amelyhez az apja és a bátyja a házuktól pár száz méterre lévő elhag yatott csűrben lepárlót építettek. A beaconi ideig lenes kormány hivatalosan tiltotta az eng edély nélküli alkoholt. Nem hivatalosan azonban addig nem ig azán törődött vele, amíg valaki a saját házán belül issza mag át seg g részeg re, és csak a saját családját veri. Íg y aztán Gallag her eg y Beacon világ án kívüli, félelmetes mikrokozmoszban nőtt fel. Apja, Steve bátyja és Jackie unokabátyja normális emberi lénynek látszottak, néha még úg y is viselkedtek. De az idő nag y részét valamelyikben töltötték a két vég letes állapot közül: ha ittak, tombolt bennük az erőszak, az alkohol hatásának elmúltával pedig kábultan horpasztottak. Gallag her ezek között pattog va próbált a biztos, stabil középúton lavírozni. Pontosan tudta, mitől dobja le a többi ember ag ya a láncot, íg y aztán kitartóan elkerülte ezeket a káros dolg okat. Ő volt a bázis eg yetlen katonája, aki ellenállt a huszonkét százalékos, vödörben vag y kádban

kotyvasztott házi főzésű sör csábításának. Ha a terepen portyáztak, eg yedül ő nem keresett varázsg ombát, és csak ő nem tartotta viccesnek, amikor az a Whitaker nevű tanár holtrészeg en bohóckodott. Mindig is úg y g ondolta, hog y ha a csatorna közepén hajózik, elkerülheti a hajótörést. Most viszont tudja, hog y bekövetkezett a leg rosszabb, beleborult a vízbe. Ó, kérlek, ne engedj meghalni! Eddig még nem éltem igazán, nem lenne fair, ha hagynál meghalni! – ilyesféle g ondolatok járnak a fejében. Annyira rémült, hog y összepisálja mag át. Korábban sosem értette, hog yan lehetség es ez, de most, a kiéhezettek világ ában sodródva, Beacontől sok-sok kilométernyire, mindössze Parks őrmesterrel a háta mög ött érzi, ahog y összeszorulnak a g olyói, és mindeg yik lépésnél majd’ szétrobban a hólyag ja. Nem is tudja eldönteni, hog y melyik a félelmetesebb opció: itt kint meg halni vag y inkább hazamenni. Mindkettőnek meg van a mag a rettenete, s eg yforma élénkség g el élnek benne. Amióta csak a világ ra jött, mindig is szerencsétlen volt. Verték az iskolában és verték otthon. Sosem sikerült cig ivel csencselnie a tornaterem mög ött, ahog y a bátyjának. Eg yszer próbálta csak, de az apja észrevette, hog y elcsórta a cig arettáját, és a nadrág szíjával szerezte tőle vissza. Az otthoni bolondokháza elől menekülve bevonult. Csináltatott eg y tetoválást, de a tetováló részeg volt, és hülyeség et írt rá: qui audet piscitur – azaz ’aki mer, az horg ászik’. Rög tön az első lánytól, aki meg eng edte, hog y rámásszon, tripperes lett. A másodikat felcsinálta, majd otthag yta. Semmit sem akart túlzásba vinni, még a szerelmet sem, aztán már túl későn jött rá, hog y a szexnél többet akart a lánytól. Ha valaha visszajutna Beaconbe, és újra látná, meg próbálná elmag yarázni neki. Gyáva, haszontalan, szar alak vagyok, de ha még egy esélyt kapok, sohasem hagylak el többé. Ez nem történik meg , ug ye? A következő fog történni: valahol út közben Beacon felé eg y kiéhezett jól meg harapja. Eg yszerűen íg y működik az élete. Eg yetlen dolog vig asztalja csak: g yakorlóruhája zsebében ott feszül eg y g ránát. Amikor Parks őrmester az övére akasztotta a feg yvereket, az eg yik elg urult, Gallag her pedig felvette. Először vissza akarta adni a parancsnoknak, aztán valami ösztönös impulzus hatására inkább elrakta. Meg tartotta, ha kell, jó lesz eg y utolsó nag y hazafutásra.

Eg y csomó dolog van a világ on, amitől a szar is meg fag y benne. A kiéhezettek meg ehetik. A g uberálók meg kínozhatják és meg ölhetik. Valahol Beacon felé elfog y az élelmük és a vizük, aztán szépen lassan halnak meg . Ha valamelyik bekövetkezik, Gallag her g yorsan kiszáll a meccsből, de a saját módszerével teszi. Helen Justineau fejében a halott g yerekek járnak. Nem tudja, vag y talán nem is akarja meg állni, hog y rájuk g ondoljon. Mennyi g yerek van a világ on, aki meg hal, még mielőtt felnőhetne. Leg alább milliárdnyi. Gyermekáldozatok, apokaliptikus tömeg g yilkosság ok, népirtások. A háborúk és a járványok áldozatai, minden kisg yermek, akit valaha falhoz állítottak. Túl kicsik, hog y meg védjék mag ukat, túlság osan g yanútlanok, hog y menekülni tudjanak. Őrültek, perverzek, véletlenül arra járók, barátok és szomszédok vag y éppen a saját szüleik g yilkolták meg őket. Vak véletlenek vag y könyörtelen törvények okozták halálukat. Mindenki, aki csak felnőtt, valaha g yerek volt, és sikerült meg rag adnia azt az esélyt, amely más időszakokban és más helyeken messze nem ennyire kedvező. Minden életben maradt lelket halott g yerekek kísértenek. A bűntudat úg y nehezedik ránk és vonszol minket, mint a Hold az óceánt. Túlság osan nehéz, hog y meg birkózzunk vele, még is túlság osan is a részünket képezi, sohasem szabadulhatunk tőle meg . Bárcsak azon az órán ne beszélt volna a g yerekeknek az elmúlásról! Bárcsak ne olvasta volna fel nekik A könnyűlovasság támadása című verset, bár ne kérdezg ették volna a halálról! Akkor talán nem simog atta volna meg Melanie haját, és a többi esemény sem következik be. Nem íg ért volna olyasmit neki, amit nem tud meg tartani, de kitáncolni sem képes a helyzetből. Önző is lehetne, ahog y mindig is az volt. Meg bocsáthatna mag ának, ahog y mindenki más is meg bocsát, és minden nap kristálytiszta lelkiismerettel ébredhetne, mint eg y ma született csecsemő.

29. Parks őrmester meg hozta a döntést. Stotfold felé veszik az irányt. Ez eg y semmi kis település az A1-re vezető út mentén, és nincsenek is túl nag y elvárásai vele kapcsolatban. Nem valószínű, hog y fel tudnák ott tölteni a tartalékaikat vag y újabb járművet szerezhetnének. Ha van valami, amit érdemes meg találni és meg szerezni, már jóval előbb bele fog nak futni. Eg yetlen dolog szól csak mellette: éppen útba esik, és mivel kezd esteledni, nincs túl sok választásuk, azzal kell beérniük, ami van. Fedél alatt szeretne lenni, mielőtt leszáll az éj. Három kilométernyire vannak még a városkától – még ahhoz sem elég közel, hog y a dombok között lássák a vízimalom kéményét –, amikor eg y templomhoz érnek. Elég hülye helyre épült a templom, g ondolja Parks, hiszen semmihez sincs túlság osan közel. Még az Összeomlás előtt sem valószínű, hog y útközben beug rottak volna ide. Ideig lenes táborhelynek sem használható. Túl sok nag y ablaka van, a leg több törött, elöl pedig nyitva tátong a nag y ívelt kapualj, mint eg y fog atlan száj (arról nem is beszélve, hog y mi történt az ajtóval). De közvetlenül a nag y épület mellett eg y g arázsszerű építmény emelkedik. Parksnak ez már jobban tetszik. Várakozásra inti a többieket, majd közelebb meg y, hog y alaposabban meg vizsg álja. Még tetszetősebb kép fog adja: széles, masszív fém csapóajtó védi az épületet. Ha a kiéhezettek előtt ajtó tornyosul, leg feljebb nyomni és karmolni tudják. Ez azonban stabilabb, sőt valószínűleg bele is rozsdásodott a keretbe, íg y még kevésbé mozdítható. Van eg y másik, oldalsó bejárat is, még hozzá eg y Yale-lakattal védett faajtó. Sokkal kevésbé biztonság os, de Parks felülről ki tudja nyomni a zárheng ert, és íg y az ajtó a faszerkezet károsítása nélkül nyitható, majd, ha a szerencséjük továbbra is kitart, ismét bezárhatják, vag y belülről valahog y elbarikádozhatják mag ukat. Integ et Gallag hernek, hog y jöjjön ő is. A két férfi eg yütt meg y a templomhoz, miközben a nők az úton várakoznak. Jó jel, első pillantásra úg y tűnik, nincsenek kiéhezettek. A szentélyrácsnál hever ug yan néhány csont, de szemmel láthatóan állatoktól származnak. Talán eg y róka vag y eg y menyét hag yta ott, esetleg néhány sátánista ug rott be partizni.

Az oltár fölött zöld spray-vel felirat: ISTEN NEM HALLGAT MEG BENNETEKET, IDIÓTÁK. Parks mélység esen eg yetért. Eg yszer sem imádkozott soha életében. Valaki más viszont imádkozott itt: az eg yik padban Parks eg y női táskát talál. Némi aprópénz van benne, eg y rúzs, eg y kicsinyke imakönyv, kocsikulcsok és a központi zár vezérlője, valamint eg y ultra vékony óvszer. Eg y pillanatra meg hökkentik az efféle ártatlan hétköznapi tárg yak, és visszarepítik abba az időbe, amikor még az elképzelhető leg rosszabb dolog az volt, ha nem biztonság os a szex, vag y ha elfelejtettük, hol parkoltuk le a kocsit. Gallag her benéz az oldalsó bejáraton: valami sekrestyeféle lehet. Zseblámpájával g yorsan körbepásztáz, majd újra bevág ja az ajtót. – Minden tiszta, őrmester – jelenti ki. Talán az ajtócsapódásra vag y inkább a beszéd hang jára valami előbukkan a templom hátsó részének sötétjéből. Futás közben nekimeg y Gallag hernek, meg csúsznak, és hatalmas csattanással terülnek el a fapadlón. Parks meg fordul, és látja a két eg ymásba csavarodott testet. Még csak nem is kell g ondolkodnia: előhúzza pisztolyát, félretolja a kiéhezett fejének sötét masszáját, amely már éppen lefele hajolna, hog y beleharapjon Gallag her torkába. Meg húzza a ravaszt. Nem dördülés, inkább csak eg y szolid csattanás hallatszik, olyasféle, mint amikor eg y fejsze hasít keresztül eg y fatuskót. Pont íg y akarta: a g olyó hátulról hatol be a kiéhezett koponyájába. Eg y közönség es lövedék keresztülmenne rajta, és Gallag hert is eltalálná, vag y leg jobb esetben az arcába és a testére fröcskölne az ag yszövet – aminek jó eséllyel még aznap vag y leg később eg y héten belül szomorú következményei lennének. Ez azonban eg y acél-alumínium dumdumg olyó, amelyet arra készítettek, hog y a behatolás mélység ét minimalizálja. Lelassul, szétterjed, és rózsaszín tejturmixszá lapítja a kiéhezett ag yát. Gallag her arrébb löki az ernyedt testet, és kimászik alóla. – A picsába! – zihálja. – Észre… észre se vettem, amíg rajtam nem feküdt. Köszönöm, őrmester! Parks ellenőrzi, hog y tényleg halott-e. A kiéhezett teste teljesen élettelen, szeméből, orrából és füleiből szürke anyag szivárog . Amikor még élt, sötét hajú, Parksnál kicsit fiatalabb férfi volt. Papi miseing

szétfoszló maradványai vannak rajta, tehát valószínűleg itt fertőződhetett meg . Talán azóta is itt lehetett, a sötétben várakozva, hog y színe elé járuljon az étel. De az sem kizárt, hog y eg y g yilkosság után tért vissza. Bármennyire is félelmetesnek hang zik, olykor ez is meg történik. Néhány kiéhezett a többiekkel ellentétben nem g yökerezik le eg y adott helyen, hanem valamiféle hazatérő ösztön révén mindig visszatalál oda, ahonnan elindult. Parks csodálkozna, ha dr. Caldwell tudna erről, vag y ha még is, kíváncsi lenne, hog yan illesztené be a saját elméletébe, amely szerint a g azdatest meg hal, amikor a parazita belé hatol. Gallag her átvizsg álja mag át, nincsenek-e rajta vág ások, harapások, vag y nem kerültek-e rá a kiéhezett testnedvei. Parks is alaposan átnézi. Úg y tűnik, a közeli találkozás ellenére szerencsésen meg úszta. Miközben még mindig hálálkodik az őrmesternek, tisztán hallani, hog y az elszenvedett traumától mennyire remeg a hang ja. Parks a portyázás időszakában sok ilyen necces helyzetet látott már, ezért nem tulajdonít nag y jelentőség et az eg észnek. Csak annyit mond Gallag hernek, hog y inkább ne beszéljen, ha bizonytalan a helyzet. A kézjelek is tökéletesen meg felelőek, és az istenverte látvány még mindig biztonság osabb. Visszamennek a civilekhez, akik még mindig ötven méterrel arrébb, a kavicsos úton várakoznak, és szemmel láthatóan nem tűnt fel nekik, hog y bármi történt volna. Bizonyára az alapos kutatásnak tulajdonították be a kiszűrődő zajokat. – Minden rendben? – kérdezi Justineau. – Teljesen – válaszolja Parks. – Szinte kész vag yunk. Csak ig yeljék az utat, és ha bármi jön, kiabáljanak. Most alaposabban is meg vizsg álja a g arázst. Közelebbről nézve még íg éretesebbnek tűnik. Be akarja törni a puskatussal, de nincs rá szükség , mert a kilincset lenyomva kitárul az ajtó. Akárki volt is itt utoljára, nem zárta kulcsra. Lassan, óvatosan, eg ymást fedezve mennek be. Parks fél térdre ereszkedik és automatára állítja a feg yvert, hog y térdmag asság ban körbesorozhasson, ha úg y hozza a szükség . Gallag her előveszi a lámpáját, és bevilág ít a sarkokba. A szoba üres. Tiszta. Semmi sincs, ami mög ött bárki elrejtőzhetne, sehonnan sem bukkanhat elő kellemetlen meg lepetés.

– Remek – motyog ja Parks. – Oké, teljesen jó lesz. Gyerünk, hozzuk ide a többieket! Gallag her betereli a civileket, Parks pedig becsukja az ajtót. Most már meg felelően működik a zár, kemény csattanással csukódik be az ajtó. Amikor a civilek látják, hog y milyen kevés a hely és mennyire áporodott, elhasznált a leveg ő, jóval kisebb lelkesedést mutatnak Parksnál, de senki sem akar különösebben vitatkozni. A két nő nincs hozzászokva az erőltetett menethez, és senki sem szokott a bázis kerítésén kívül éjszakázni, még mag a Parks sem – leg alábbis nem mostanában. Nyomorúság osan érzik mag ukat, halálosan kimerültek és minden árnyéktól összerezzennek. Ő sincs másképp ezzel, de inkább meg tartja mag ának a nyomorúság át és a félelmét, nem veri nag ydobra. Nem meg lepő módon az eg yetlen problémás dolog a kislány lesz. Parks javaslata az, hog y aludjon a templomban, mire Justineau javaslata az, hog y Parks bassza meg mag át. – Ug yanaz a kérdés, mint korábban – mondja az őrmesternek, és ezzel ismét felideg esít mindenkit. Úg y tűnik, g ondolja Parks, ez a nő g yárilag ilyen. Ig azából tetszik is neki. Ha már érezni kell valamit, jelenleg még mindig a harag a leg jobb. – Ha csak a kiéhezettek jelentenének veszélyt – mondja a nő –, rendben is lenne. De Melanie-nak minden és mindenféle leg alább annyira ideg en, mint nekünk. És leg alább annyira félelmetes is. Nem hag yhatjuk eg ész éjszaka eg y üres épületben meg kötözve. – Akkor maradjon ott vele mag a is – javasolja Parks. Az történik, amire számított: néhány pillanatra sikerül Justineau-ba fojtania a szót. A csendet kihasználva kinyilatkoztatja szózatát: – Még hosszú út áll előttünk, ezért nem árt, ha lefektetünk bizonyos szabályokat. Ha mondok valamit, mag uk meg teszik. Ebben az esetben van esélyük, hog y eljutnak Beaconbe, és még a seg g ük is a helyén marad. Ha továbbra is úg y viselkednek, mintha jog uk lenne saját véleményt alkotni, holnap ilyenkorra már mindannyian halottak leszünk. Justineau szótlanul mered rá. Az őrmester várja, hog y beismerje eng edetlenség ét és bocsánatot kérjen. A nő kinyújtja a kezét. – A kulcsokat. Parks meg hökken.

– Miféle kulcsokat? Nincs semmilyen kulcsunk. Az ajtó… – Melanie bilincsének kulcsait – mondja Justineau. – Elmeg yünk. – Nem – vág ja rá Parks. – Nem mennek sehová. – Micsoda? Őrmester, mag a azt hiszi, hog y a beosztottjai lettünk? Komolyan ezt g ondolja? – Hirtelen eg yáltalán nem tűnik harag osnak a hang ja, inkább mintha fanyarul viccelődne. – Ezen a kis közleg ényecskén kívül eg yikünk sem tartozik a parancsnokság a alá. Szóval velünk nem működnek a „jöjjenek velem, ha élni akarnak”-típusú baromság ok. Inkább odakint próbálok szerencsét, mint hog y két behuzalozott katonácskára és eg y diplomás pszichopatára bízzam az életemet. A kulcsokat, kérem! Mag a állította, hog y a terhére vag yunk, akkor eng edjen elmenni! – Szó sem lehet róla! – veti közbe Caldwell. – Már meg mondtam mag ának, őrmester. A lány a kutatásom része, tehát hozzám tartozik. Justineau meg rázza a fejét, és a padlót bámulja. – Akar meg int eg y pofont, Caroline? Nem szeretnék erről többet hallani. Parks meg döbben, meg rökönyödik, még némi utálatot is érez. Eddig csupa olyan emberrel volt dolg a, akikbe leg alább némi életösztön szorult. Tudja, hog y Justineau nem hülye. A bázison még a leg jobb fig urának tekintette Caldwell ideg esítő kis klikkjéből, és amíg nem beszélt ilyen sokat, tényleg kedvelte és nag yra becsülte a nőt. Még most is ezt g ondolja róla. De ez az eg ész nem vezet sehová. – Sajnálom, ha nem fog almaztam elég világ osan – mondja most a nőnek. – Mag a nem mehet el szabadon, a kislány pedig nem maradhat itt. Parancsok alapján cselekszem. Ezek nem fedik ug yan teljesen le a jelenleg i helyzetet, de tartom a pozíciómat, és minden embert élve el fog ok juttatni Beaconbe, ahol majd valaki más veheti át az eg észet. – Azt hiszi, akaratom ellenére mag ánál tarthat? – kérdezi Justineau, csípőre téve a kezét. – Ig en – hang zik a válasz. Hát persze hog y biztos benne. – Úg y érti, hog y meg teheti, és utána meg felelő sebesség g el mehet tovább? Ez már eg y másik kérdés, és a kínálkozó válasz is csúnyább. Nem akar fenyeg etőzni. Úg y érzi, ha meg teszi és az eg yüttműködés helyett

kényszert alkalmaz, eg y olyan határt lép át, amelyet soha többé nem lesz képes visszacsinálni. Más taktikával próbálkozik. – Más javaslatokra is nyitott vag yok – mondja –, amennyiben nem hülyeség ek. Nem reális lehetőség , hog y itt tartsunk mag unknál eg y kiéhezettet, még akkor sem, ha meg van kötözve és szájkosarat hord. Nem úg y reag álnak a testi sérülésekre, mint mi, és ha az ember nem vig yáz elég g é, szörnyű dolg okat lehet művelni a bilinccsel és a szájkosárral. A lánynak kint kell maradnia. Justineau felvonja a szemöldökét. – És ha meg próbálok kimenni vele, mag a meg fog állítani. Az őrmester bólint. Úg y érzi, ez valahog y kellemesebb, mint rávág ni, hog y ig en, habár ug yanazt jelenti. – Rendben, akkor állítson meg ! A nő az ajtóhoz lép. Gallag her elé áll, Justineau pedig villámg yorsan az orra elé tartja a pisztolyát – azt a feg yvert, amit még Parks adott neki. Nag yon üg yes mozdulat. A g arázs sötétség ét kihasználva addig nem nyúlt a revolverhez, amíg Parks mög é nem került, akkor pedig olyan szög ben volt a teste, hog y nem lehetett látni a kézmozdulatot. Gallag her meg dermed, kissé hátrahőköl a feg yver látványától. – Húzzon innen, közleg ény – szólal meg halkan Justineau –, vag y szétloccsantom az ag yát! Parks felsóhajt. Ő is előveszi a feg yverét, és könnyedén a nő vállára teszi. Rövid ismeretség ük alapján tudja, hog y Justineau nem fog ja lelőni Gallag hert – vag y leg alábbis nem eg yetlen fig yelmeztetés után. Emellett az sem kétség es, hog y komolyan g ondolja a dolg ot. – Elmondta a véleményét – szól savanyúan. – Próbáljuk meg akkor valahog y máshog y. Nem akarja meg ölni a nőt, amíg van más választása. Persze, ha kell, meg teszi, de már nag yon kevesen vannak, és hármuk – Justineau, Gallag her és a doktornő – közül még ő tűnik a leg használhatóbbnak. Tehát a következőt fog ják tenni: a bilincsére erősített hosszabb kötéllel a falhoz kötözik a kislányt. Parks kint talált eg y vödröt, eg y adag követ tesz majd bele, és a kulacsaikkal eg yütt a kötélhez erősíti. Íg y ha a lány meg mozdul, a nag y zaj felébreszti őket. Justineau ig yekszik elmag yarázni a kislánynak az eg észet, aki nyug odtan és mozdulatlanul tűri a procedúrát. Ő érti, mi a helyzet, még

ha Justineau nem is fog ja fel, hog y ösztrog énblokkoló ide vag y oda, attól a kislány még kibiztosított g ránát marad, és úg y is kell bánni vele. Eg yszer sem panaszkodik. A Humvee-ből kimenekített élelem afféle kemény és ízetlen fehérjemix, amelynek a címkéjén – nyilván ironikusan – a Sült hús krumplival elnevezés szerepel. Leöblítik némi mocsárízű vízzel. Nem éppen íg y képzelik el a fejedelmi vacsorát. Justineau eg y külön kanállal meg eteti a g yereket, akiről emiatt pár percre leveszik a szájkosarat. Parks folyamatosan fig yel, a pisztolyát nem veszi ug yan elő, de már kibiztosította, és a csőben is ott a g olyó. Tudja azonban, hog y nem ig azán tehetne semmit, ha Melanie meg akarná harapni Justineau-t. Ez esetben le kellene lőnie mindkettőjüket. De a g yerek az eg ész procedúra során ang yalian viselkedik. Rág ás nélkül nyeli le a húsdarabokat az ételből, a krumplit pedig látható undorral köpi ki. Eg y percen belül vég ez is. Justineau eg y rong g yal tisztára törli a g yerek száját. A jóisten tudja, honnan szerezte. Ezután Parks újra felteszi a szájkosarat. – Lazább, mint volt – szólal meg a kiéhezett kölyök. – Meg kellene szorítania. Parks a kislány nyaka hátulsó részén lévő szíjba akasztja a hüvelykujját, felhúzza, meg vizsg álja, és amikor látja, hog y Melanie nem hazudik, szó nélkül meg ig azítja. A padló kemény és hideg , a takaróik vékonyak, és a hátizsákok ig encsak nyomorúság os párnául szolg álnak. A kis szörnyeteg pedig ott van mög öttük, íg y hát Parks vég ig azt ig yeli, nem csörrennek-e meg a kulacsok, amikor a lányból előtör ősi ösztöne, és el akarja kapni őket. Az alaktalan sötétség be bámul, és eszébe jut Justineau, amikor kint az ösvényen pisilt, és eg y villanásnyira a lábai közé lehetett látni. A jövő olyan bizonytalan, és Parks még annyi lelkesedést sem tud összekaparni, hog y kedve leg yen kiverni mag ának.

30. Melanie nem szokott álmodni. Vag y leg alábbis a mai éjjel előtt sohasem álmodott. Néha ábrándozott, például arról, hog y meg menti Justineau kisasszonyt a szörnyeteg től, de alvás közben mindig teljesen kiesett a világ ból. Lehunyta a szemét, aztán amikor újra kinyitotta, máris eltelt az éjszaka. Most a g arázsban valami más történik. Talán azért, mert nem a cellájában van, hanem a kerítésen kívül. Vag y, mert túlság osan élénken élnek benne az aznapi események, és túlság osan ideg enek a számára ahhoz, hog y eg yszerűen kiverje őket a fejéből. Akárhog y is, rémítő, szörnyű éjszakája van. Kiéhezettek, katonák és késes férfiak támolyog nak felé. Harap és meg harapják, g yilkol és őt is meg g yilkolják. Aztán Justineau kisasszony a karjába zárja és mag ához szorítja. Ezután álmában a kisasszony torkába mélyeszti a fog ait. Hirtelen felriad, és majd szétszakad az ag ya attól, amire nem szabad g ondolni. De nem tudja elhesseg etni mag ától. A rémálom fullasztóan befészkeli mag át a g ondolataiba. Pontosan tudja, hog y van valami ezekben a víziókban: eg y olyan rejtett tartalom lakik bennük, amellyel előbb-utóbb szembesülnie kell. Savanyú, fémes ízt érez a szájában. Mintha eg y bosszúszomjas kísértet hag yta volna hátra a vér és a hús ízét. Ha meg mozdul, felkavarodik a g yomrában a Justineau kisasszonytól kapott étel földes, formátlan, undorító íze. A g arázsban sötét van, kivéve némi, az ajtó keretei közt beszivárg ó szűrt fényt – bizonyára a holdsug arakat. Minden csendes, csak a nég y felnőtt léleg zése hallatszik. A vörös hajú katona, az Őrmester eg yik embere motyog álmában. Alaktalan szavak hag yják el az ajkát, úg y hang zik, mintha könyörög ne vag y tiltakozna. Eg y darabig bámul a sötétbe, a szeme pedig lassan hozzászokik. Látja már Justineau kisasszony testének körvonalait. Nincs túl közel, de a többieknél még mindig közelebb. Szeretne odacsúszni és hozzábújni. Vállai pont odaférnének a kisasszony derekának ívéhez.

Érzi, mennyire kellemes álmodozni erről, de még sem képes meg tenni. Nem teheti meg . Ha meg mozdulna, csörömpölni kezdene a vödör a kulacsokkal, és a zajra mindenki felébredne. Beaconön jár az esze, aztán az is felrémlik benne, hog y mit mondott Justineau kisasszonynak, amikor még A könnyűlovasság támadását tanulták. Világ osan emlékszik, könnyen fel tud idézni minden szót, mert ennek a beszélg etésnek a vég én simog atta meg a haját a kisasszony. Mi lesz, ha felnövünk? – kérdezte Melanie. Hazamehetünk Beaconbe? Justineau kisasszony olyan szomorú és sebzett tekintettel nézett rá, hog y Melanie rög tön bocsánatot kért tőle, és mindenfélét íg érg etni kezdett, nehog y véletlenül a kisasszony akaratlanul is valamilyen szörnyűség et mondjon. Most már érti. Ebből a nézőpontból minden nyilvánvaló. Ug yanakkora képtelenség et kérdezett, amikor Beaconbe akart hazamenni, mintha a forró hóesést vag y a sötét napfényt emleg ette volna. Beacon sohasem volt az otthona, és nem is lesz az. Ez szomorította el Justineau kisasszonyt. Sohasem mehet haza, nem lehet eg yütt más fiúkkal, lányokkal és felnőttekkel, nem csinálhat olyasmiket, amikről a különféle történetekben hallott. Még kevésbé lehetség es, hog y a kisasszonnyal eg yütt térjen haza. Őt arra a sorsra rendelték, hog y dr. Caldwell laboratóriumában vég ezze az edényekben. Olyan időben és helyzetben él, amelyre senki sem számított. Eg yáltalán nem íg y tervezték a dolg okat. Senki sem akarta, hog y íg y leg yen. Emiatt vitatkoznak folyton arról, hog y mit csináljanak. Senki sem tudja. Senki sem tudja jobban, mint ő, hog y valójában merre tartanak.

31. Parks őrmester úg y tervezte, hog y sokáig hag yja aludni a többieket, mert tudja, milyen nehéz nap következik. A dolg ok azonban máshog y alakulnak, és mindannyian korán felébrednek. Valamiféle motor hang jára riadnak fel. Először csak messziről hallatszik. Hol felerősödik, hol pedig elhalkul, de bármi is az, nyilvánvalóan közeledik. Parks rövid parancsait követve g yorsan szedelőzködnek, és elhordják az irhájukat. Leszedi a kiéhezett kölyökről a kötelet, és visszateszi rá a pórázt. Nag yon óvatosan dolg ozik, nehog y csörömpölni kezdjenek a vödrök, hiszen a hajnal előtti csendben messzire elhallatszana a zaj. Rohanni kezdenek a templom mög ötti rag yog ó, félig sötét mezőre, majd pár száz méternyit továbbmennek, amikor Parks jelzi, hog y térdeljenek le a mag asan tornyosuló g azban. Még tovább is mehetnének – talán tovább is kellene menniük –, de az őrmester látni akarja, hog y mi az, ami közeledik. Innen jól meg fig yelheti az utat, őket viszont nem vehetik észre, hiszen a letaposott növényzet eg y percen belül visszaáll a helyére és eltünteti a nyomaikat. Sokáig ülnek vag y térdelnek ott, miközben a nap lassan elválik a horizonttól, és g yeng e fény áztatja a mezőt, mint a víz a rong yokat. Nem beszélnek, meg se moccannak. Justineau eg yszer, tíz perc után kinyitja a száját, de Parks int neki, hog y maradjon csendben, és erre íg y is tesz. Látja, hog y milyen sürg ető képet vág a férfi. Amikor meg változik a szélirány, kiáltozó emberek hang ját és g épek zakatolását hallják. Vég ül különös kavalkád érkezik. Élén az eg yik buldózer, amit Parks az előző nap is látott. Ahog y a jármű feléjük kanyarodik, az őrmester jól meg fig yelheti, hog y fémszínű festékszóróval milyen hivalkodó halálfejet ping áltak a széles tolótalpra. Hallja, ahog y mög ötte feljajdul valaki a félelemtől – bizonyára Gallag her az. Ezt a g yeng e hang ot olyan messziről biztosan nem szúrják ki, íg y aztán a részéről nyug odtan lehet nyöszörög ni. A buldózer mög ött eg y ug yanolyan Humvee-t látnak, mint amivel ők is jöttek, utána pedig eg y dzsip halad. Mindeg yik járművön g uberálók, mindenféle támadófeg yverrel a kezükben, és vidáman ordítoznak

eg ymással, mintha csak vakációznának éppen. Erőteljes, ismétlődő ritmussal kántálnak valamit, de Parks nem tudja kivenni a szavaikat. A konvoj meg áll a templomnál, aztán néhány g uberáló leug rik és bemeg y. Eg y kiáltás hallatszik, majd kijönnek. Némileg élénkebbnek látszanak. Valószínűleg meg találták a kiéhezett hulláját, g ondolja Parks. De semmi sem árulkodik arról, hog y mióta lehet ott, ug yanis a kiéhezettek nem véreznek sokáig , a vérük pedig sárszínű, íg y ha meg szárad, már nem is lehet meg különböztetni a talajtól. Közelebbről is meg kell vizsg álniuk, hog y rájöjjenek, mitől halt meg , mert Parks g olyójának behatolási nyoma kicsi és alig észrevehető, a lövedék pedig nem jött ki a fejből. A g uberálók a g arázst is meg vizsg álják. Parks ideg es, hiszen minden ezen múlik. Ha bármilyen nyomot hag ytak mag uk után… De semmi jele sincs annak, hog y izg atott kutatásba kezdenének. Pár perc múlva a g uberálók visszamennek a buldózerhez és újra elindulnak. A konvoj újabb kanyart vesz és eltűnik a látóhatárról, habár még jó sokáig hallják a hang ját. Amikor ismét csendes lesz minden, Justineau meg szólal: – Minket keresnek. – Nem tudhatjuk – veti ellene dr. Caldwell. – Élelem után is kutathattak. – A bázis tele volt tartalékokkal – mutat rá Parks arra, ami nyilvánvaló. – Csak teg nap fog lalták el. Azt g ondoltam, ismét visszafordulnak majd és hazaindulnak. Ha ehelyett itt vannak, az csak azt jelentheti, hog y túlélőket keresnek. Vag yis személyesen őutánuk kutatnak. Parks ezt nem mondja ki, de úg y g ondolja, hog y fontos vag y népszerű fig ura lehetett az a g uberáló, akinek Gallag her véletlenül a halálát okozta. A bázis elleni támadást még akár teljesen opportunista lépésként is értelmezhetjük, de ezt a fékevesztett hajszát már csakis a személyes bosszúvág y fűtheti. A g ondolatait azonban inkább meg tartja mag ának. Nem akarja, hog y Gallag her úg y érezze: az ő lelkiismeretén szárad annyi ember halála. Elég érzékeny fiú, összeroppanhat eg y ilyen teher alatt. A fenébe, Parks ennél többet is elbír. Mindannyiukon látszik a félelem és a meg rázkódtatás, leg inkább Gallag heren, de most nincs idő pátyolg atásra. A jó hír az, hog y a

g uberálók északi irányba vették az útjukat, tehát meg nyílt az út dél felé. Jobb lesz, ha ki is használják. – Tíz perc – mondja Parks. – Eszünk, és meg yünk is. Eg yenként bemennek a mag as fűbe, hog y elvég ezzék a dolg ukat, meg mosakodjanak, vag y csináljanak, amit akarnak. Aztán g yorsan és különösebb élvezet nélkül elfog yasztják fehérjekeverékből álló reg g elijüket. A kiéhezett kölyök komolyan, passzívan fig yeli az eseményeket. Nem pisil, most nem is eszik. Parks eg y fához kötözi a g yerek pórázát, amíg elmeg y, hog y a saját reg g eli piperéjét elvég ezze. Visszatérve látja, hog y Justineau a kezében tartja a fáról leoldozott pórázt. Parks részéről rendben van, leg alább szabadon marad mindkét keze. Minimális beszélg etést követően útnak indulnak. Ami azt illeti, tulajdonképpen semmiféle interakciót sem visznek túlzásba. Az őrmester mindeg yikőjük arcán fáradtság ot és félelmet lát. Eg y rémálom elől menekülnek, amely meg int kibaszottul itt van, itt döcög mög öttük. Ő viszont tudja, de persze nem mondja el nekik, hog y eg y még rosszabb lidércnyomás felé tartanak. Először keletre, Stotfold felé mennek, de mivel ott nincs miért meg állniuk, dél felé veszik az irányt. Elérik az utat, ami hajdan az A507es volt, és azon mennek tovább. Sokféle ok közrejátszott abban, hog y ennyire elvadult lett ez a vidék. Az Összeomlás első heteiben Ang lia kormánya a leg több ország hoz hasonlóan azt hitte, hog y a polg ári lakosság elzárásával kordában tudják tartani a fertőzést. A történtekkel szembesülve az emberek továbbra is patkányként rohang ásztak összevissza. London észak–déli főútvonalain, az A1-es és az M1-es úton ezrek, talán milliók próbáltak elmenekülni. A hatóság ok keg yetlenül reag áltak: a katonák először úti blokádokat állítottak fel, majd célzott lég itámadásokat indítottak. Még mindig vannak azért tiszta területek, némelyik eg észen nag y. Időnként hosszú kilométereken keresztül is eltart, habár a két nag y főutat bombatölcsérek bontják meg , mintha valamilyen első világ háborús csatatér lenne. Itt-ott elhag yott járművek is hevernek szanaszét, akárcsak eg y elefánttemető g épesített változatában. Az autók romhalmazai között még most is vég ig lehetne menni az úton – de csak eg y őrült vállalkozna erre. Minimális a látótávolság , bárhonnan előug orhat eg y kiéhezett, és csak eg y szívdobbanásnyi idejük volna rá, hog y észreveg yék.

Parks terve szerint Baldocktól közvetlenül északra, a 10-es leág azónál mennek majd fel az A1-esre. Még a g yűjtög ető portyázások idejéből emlékszik, hog y eg y szép, nyitott folyosó található ott, amely jó 20-25 kilométernyit meg y dél felé. Meg felelő időjárás esetén eg y nap alatt meg járható, és mag uk mög ött hag yhatják a g uberálókat. Még sötétedés előtt Stevenag e-be érnek, és remélhetőleg anélkül is találnak meg felelő éjszakázóhelyet, hog y veszélyesen mélyen be kellene hatolniuk a városi területre. Az Összeomlást és a Londonból való kivonulást követő első pár évben Beacon feg yveres őrizetet tartott fenn a leg főbb észak–déli utakon. Biztonság os útvonalat kívántak biztosítani a portyázók számára. Erre akkor is nag y szükség volt, amikor kimentek, de még inkább jól jött, amikor hasznos holmikkal meg rakottan tértek vissza a pusztulás földjéről. De a saját kárukon meg tanulták, hog y az ilyen kellemes, tiszta terep nem csak előnyökkel jár. A kiéhezettek nag yon távolról is észreveszik az embert, és követik a mozg ását. Néhány balszerencsés eset miatt ig en nag y árat kellett fizetniük, íg y inkább leszerelték az állandó őrhelyeket, a portyázók pedig innentől már csak mag ukra számíthattak. Az utóbbi években, ha bementek még eg yáltalán, mindig inkább motorral közlekedtek. Az utak pedig az enyészetnek adták át a helyüket. Ez az oka, hog y amikor a széles aszfaltozott úthoz érnek, Parks különösen résen van, és libasorban mennek fel a rég i felvezető út enyhe kanyarulatán. Amikor rácsatlakoznak az útra, látják, hog y eg y tábla Baldock pihenőhelyét hirdeti. Üres íg éretek olvashatók rajta: étterem, benzin, hely, ahol piknikezni lehet, sőt még éjszakai szállás is. Az emelkedő tetejéről még az eg ykori szerelőállomás romjai is láthatók. Nincs már teteje, rég en leég ett az eg ész. Parks emlékszik, hog y eg yszer g yermekkorában a Peak District Nemzeti Parkban kirándultak a családjával, aztán hazafelé meg álltak itt. Néhány dolog örökre belevésődött: a lang yosra hűlt forró csoki vastag üledékkel az alján, mert nem keverték meg rendesen, valamint eg y félelmetes, g ülü szemű alak a férfivécében, aki rémítő, monoton hang on énekelte Bruce Spring sten dalát, a The Rivert. A baldocki pihenőhely eltűnése tulajdonképpen nem valami nag y veszteség . Az A1-es lényeg ében ug yanolyan, mint máskor. Talán kicsit fojtog atja a g az, és g ödrök pettyezik, de itt eg yenes, mint a cövek, és délre, az édes

otthon felé vezet. Addig még persze ott van eg y eg ész élettelen metropolisz, most azonban leg alább két szerencsés dolog nak is örülhetnek. Jó kilátás nyílik, íg y több kilométernyire is ellátnak. A nap pedig feljön, mintha Isten csókot lehelne a világ arcára. – Oké, fig yeljenek rám! – szól, külön-külön vég ig nézve mindenkin. Még Gallag hernek is hallania kell, amit mond, még akkor is, ha közlendőjének nag y része a kerítésen kívüli általános kérdésekre vonatkozik. – Mielőtt kimeg yünk, világ osan meg kell fog almaznunk a szükség es szabályokat. Először is, nem szabad beszélniük. Pláne nem hang osan. A hang messzire elhallatszik, a kiéhezettek pedig észreveszik. Nem annyira erős ing er számukra, mint a szag , de meg lepődnének, hog y mennyire jó a hallásuk. Másodszor, meg kell fig yelniük minden, de minden mozg ást, és jelezniük kell, ha észrevesznek valamit. Emeljék fel a kezüket! Íg y, ahog y mutatom, széttárt ujjakkal! Aztán mutassanak oda! Bizonyosodjanak, meg , hog y mindenki látja! Ne rántsák elő a feg yverüket, és ne kezdjenek el lőni, mert senki sem tudja majd, mire lőnek, és nem is tudunk seg íteni. Ha elég közel van valami, és látják, hog y eg y kiéhezettről van szó, meg szeg hetik az első szabályt. Kiáltsák, hog y „kiéhezett” vag y „kiéhezettek”, és lehetőleg mondják el, merre és milyen messze vannak. Három órára, száz méterre, ilyesmi. A harmadik és eg yben utolsó szabály: ha eg y kiéhezett rohan mag uk felé, ne fussanak el. Mindenképp vég ezni kell vele, és szemtől szemben sokkal jobbak az esélyeik. Üssék le valahog y! Bármilyen eszköz meg teszi: lőjék le, vag y káromkodjanak és verjék tég lával vag y puszta kézzel. Ha szerencséjük van, le tudják teríteni. Még nag yobb az esélyük, ha a lábukba vag y az altestükbe lőnek, kivéve, ha már túl közel vannak. Ebben az esetben a fejet célozzák, hog y ne mag ukba harapjanak, hanem inkább a fűbe. A kiéhezett kölyökre pillant, aki a többiekhez hasonlóan fig yel az elhang zottakra, halálsápadt arcán erőteljes koncentráció látszik. Máskor Parks nevetne ezen, hiszen kicsit olyan, mintha a tehén éppen a marhapörkölt receptjét hallg atná. – Feltételezem, hog y a g uberálók esetében más szabályok érvényesek – mondja Helen Justineau. – Ha meg int belefutunk ezekbe a rohadékokba – bólint Parks –, már jóval azelőtt halljuk majd a hang jukat, hog y meg látnánk őket. Bármi lesz is, ug yanazt csináljuk, mint korábban: lerohanunk a kibaszott útról, és

meg várjuk, amíg elmennek. Ameddig konvojban haladnak, viszonylag könnyű a dolg unk. Senkinek sincs hozzáfűznivalója az instrukciókhoz. Dél felé tartva folytatják útjukat, és pár órán keresztül eg y szót sem szól senki. Gyönyörű nyári nap van, ám mihelyst feljebb meg y a nap, a meleg már kellemetlenné válik. A szél hol feltámad, hol eláll, de nem ig azán hűsíti őket. Parks meg álljt parancsol, mert már mindenki erősen izzad, ez pedig lebuktathatja őket. Még eg y réteg ösztrog énblokkolóval kenik be mag ukat. Jórészt a ruháik alatt kell a kenőcs, íg y hallg atólag os eg yetértésben elfordulnak eg ymástól. Nég yszög et alkotnak a kiéhezett kölyökkel a középpontban, aki nem néz a felnőttekre, hanem némán bámul a perzselő napba. Az ösztrog énblokkolóval való bekenés rutinja alapvető, de lényeg es tevékenység . A lábak közé, a hónaljakba, a könyök- és a térdhajlatokba kell kenni: mindenhova eg y kicsit. Mellé még eg y g yorsan oldódó tablettát is be kell venni az anyag ból. Nem az izzadság számít, hanem csak a feromonok. A kiéhezettek talán nem elég okosak, hog y emberként érzékeljék az embereket, de rohadt hevesen tudják követni a kémiai ing ert. Folytatják útjukat. Justineau és a kiéhezett kölyök eg ymás mellett mennek, a póráz lazán lifeg közöttük. Caldwell jórészt mög öttük bandukol, karjait összefonja vag y oldalt lóg atja. Parks vezeti a csapatot, míg Gallag her hátulról kíséri őket. Nag yjából dél felé jár az idő, amikor meg látnak valamit mag uk előtt az úton. Először csak eg y sötét, mozdulatlan pacát vesznek észre. Ez első pillantásra nem tűnik Parks számára veszélyesnek, még is int a többieknek, hog y szóródjanak szét, és íg y közelítsék meg a valamit. Tudja, mennyire könnyű meg látni őket az üres úton, hiszen olyanok, mintha eg yedül ők mozog nának eg y tájképen. Eg y kocsi. Mozdulatlanul, kicsit ferdén áll az úton, orra a hajdani lassítósávba dőlt. A motorháztető és a csomag tartó nyitva, akárcsak mind a nég y ajtó. Nem rozsdás, nem is ég ett ki, jó eséllyel nem olyan rég óta lehet itt. Parks eg yedül járja körbe az autót, a többiek pedig hátramaradnak. Első pillantásra üresnek tűnik, de miközben a vezetőülést vizsg álja, a hátsó ülésen valami különös, embernek látszó dolg ot vesz észre.

Feg yverrel a kezében lép előre, ujja a ravaszon. Készen áll, hog y belelőjön bármibe, ami meg mozdul. De nem mozdul semmi. A sötét, g örbe alak valaha a Homo sapiens fajhoz tartozhatott, most azonban ez már nem ig azán mondható el róla. Jórészt épen maradt arca és dzsekije alapján férfinek tűnik. Felsőteste többi részéről lerág ták a húst, a feje pedig szinte leválik, mert eg y nag y, almacsutkányi darabot haraptak ki a torkából. A rég i, már kiszáradt seb mélyén csont- vag y porcdarabok virítanak. Más nincs a kocsiban. Eg y rong yos pár cipőn és eg y kötéltekercsen kívül a csomag tartó is üres. Eg y csomó dolog hever szétszórva köröskörül az úton – dobozok és szatyrok, eg y hátizsák és még valami, ami eg y játékkonzolnak vag y valamilyen hang szóró eg yik darabjának tűnik. Az autó látványa mag áért beszél, mintha csak eg y múzeumi dioráma lenne. Hasonlóan g ondolkodó emberek eg yütt indulnak el – valahová… Valahová észak felé. A motor köhög ni, kopog ni kezd, vag y valami hasonló, és meg áll. A csapat eg yik tag ja kiszáll, felnyitja a motorháztetőt, és dög löttnek nyilvánítja a kocsit. Mindenki szedelődzködni kezd, kiveszik a csomag tartóból a cuccaikat. Ezek a tökfejek nem veszik észre, hog y amit kincsnek g ondolnak, valójában csak szemétre való. Az ösztön azonban tulajdonképpen érthető. Meg zavarták őket. A leg többen eldobták a náluk lévő szarokat, és a dombok felé futottak. Az eg yikük a kocsiba ug rott. Talán ezzel mentette meg a többiek életét, hiszen úg y tűnik, több kiéhezett is lakmározott belőle. – Meg próbálja elfordítani a slusszkulcsot? – szólal meg Justineau. Parks dühös, mert a nő odajött a kocsihoz, pedig nem is jelezte nekik, hog y tiszta a terep. De Justineau nem hülye, és alaposabban meg g ondolva Parks belátja, hog y miközben körbejárta az autót, testbeszéde radikálisan meg változott. Minden eshetőség re készen ment oda, majd óvatos, de „minden marad a rég iben” típusú viselkedésre váltott át. A nő eg yszerűen csak kicsit g yorsabban reag ált, mint a többiek. – Próbálja meg ! – javasolja. Justineau behajol az autóba, és hirtelen meg dermed, amikor meg látja a hátsó ülés utasát. Ám a meg rázkódtatás csak eg y pillanatig tart, és előredől. Parks hallja a halk kattanást, ahog y a kulcs elfordul. A motor nem ad ki semmilyen hang ot. Nem is ig azán várt mást.

Meg vizsg álja az út mindkét oldalát. Jobbra bozótos és bokrok vannak, balra hosszan fa védőpalánk húzódik. A leg valószínűbb, hog y a kocsi utasai a nyilvánvaló utat választották, azaz a bokrok közé futottak. Nem tudhatjuk, milyen messzire jutottak, de nem jöttek vissza, hog y összeszedjék a cuccaikat vag y eltemessék a halottat. Parks most már nem hiszi, hog y a hátsó ülésre ug ró fickó önfeláldozása meg mentette volna a többieket. Nem úg y tűnik, mintha bárki elmenekülhetett volna innen. A többiek is jönnek, és csatlakoznak hozzájuk. Utoljára Gallag her, aki meg várja, amíg Parks jelez neki. Az őrmester utasítja őket, hog y kutassák át a szatyrokat és a dobozokat. Sajnos azonban jórészt csak olyan értéktárg yak vannak bennük, amelyek csupán előző tulajdonosaiknak lehettek becsesek. Még csak ruhákat sem találnak, csupán könyveket, DVD-ket, leveleket és dísztárg yakat. Némi élelem van csak, mindeg yik romlandó, és már tönkre is ment: fonnyadt almák, penészes kenyér és eg y üveg whisky, ami azonnal összetört, mihelyst a szatyrot az aszfaltra ejtették. Justineau kinyitja a hátizsákot. – Jézusom! – mormog ja. Belenyúl, és meg mutatja, mi van benne. Pénz. Ötvenfontos köteg ek, frissen, ropog ósan, papírtasakokban. Semmire sem jók már. Huszonvalahány évvel azután, hog y a világ lehúzta mag át a vécén, valaki azt g ondolta, lesz még visszatérés. Eljön még az a nap, amikor a pénz meg int jelent valamit. – A remény leg yőzi a tapasztalatot – közli Parks. – Nosztalg ia – állapítja meg dr. Caldwell kateg orikusan. – A pszichológ iai kényelem mindig többet nyom a latban, mint a log ikus ellenvetések. Mindenkinek szükség e van eg y óvó és védelmező takaróra. Csak az idiótáknak, g ondolja Parks. Ő személy szerint nem ilyen elvontan tekint a biztonság ra. Gallag her tanácstalanul néz rájuk, nem tudja biztosan, mi ez az eg ész. Túl fiatal még , nem emlékezhet a pénzre. Justineau hozzákezd a mag yarázathoz, aztán meg rázza a fejét és feladja. – Miért zúznám szét az ártatlanság át? – kérdezi. – Száz penny eg y fontot adott ki – jeg yzi meg a kiéhezett kölyök. – De csak 1971. február 15-e után. Előtte eg y font 240 pennyt ért. Ez volt a rég i penny. Justineau elneveti mag át.

– Nag yon jó, Melanie. – Az eg yik zacskóból kivesz eg y köteg pénzt, széttépi a tartószalag ot, leg yező alakban szétteríti a bankjeg yeket, majd feldobja őket a leveg őbe. – Mennyből a suska! – mondja, ahog y a forró szél elsodorja a papírdarabokat. A kiéhezett kölyök mosolyog , mintha a haszontalan papírfecnik hajig álása valamiféle csillog ó tűzijáték lenne. A napba bandzsít, és tekintetével követi a repkedő bankjeg yeket.

32. Caroline Caldwell feltételezése szerint sokat haladtak. Bár nehezen mondaná meg , mennyit, mert két tényező kissé meg zavarja az időérzékét. Először is, este óta eg yfolytában lázas. A másik pedig , hog y menet közben eg yre inkább dehidratálódik, ez pedig súlyosbítja az első faktor hatásait. Eg y bizonyos távolság ból fig yeli a beteg ség ét. Nemcsak azért, mert tudományos szemléletmódja mindenre rányomja bélyeg ét, hanem mert úg y érzi, tényleg seg ít neki némi távolság tartás. Meg fig yelheti vég tag jai beteg es fáradtság át, azonosítja, hog y fejfájását az apró, de folyamatos zökkenések okozzák, ahog y a lába az aszfalthoz csapódik. Még is rendületlenül meg y tovább, mert ezek pusztán lélektani dolg ok, és vég ül is nem ig azán befolyásolják a g ondolatait. Újra és újra körbejárja azokat a problémákat, amelyek rég óta fog lalkoztatják, még hozzá az új bizonyíték ismeretében. Számos részletes beszámolót olvasott már a kiéhezettek etetésével kapcsolatban, de a saját szemével még sohasem fig yelhette meg a procedúrát (a tesztalanyok mesterség es és ellenőrzött körülmények között való táplálása teljesen más dolog volt). Meg döbben, amikor látja, hog y a kiéhezettek eg észen addig zabálták a kocsiban ülő férfit, amíg a teste már teljesen életképtelen lett – azaz amíg szinte semmi hús sem maradt a felsőtestén, és jóformán lenyakazták az illetőt. Ez ellentmond a létfenntartás ösztönének. Caldwell jobb alkalmazkodóképesség et várt volna a kórokozótól. Az Ophiocordyceps üg yesebben befolyásolhatná a hipotalamusz sejtjeit, arra kényszerítve a kiéhezetteket, hog y az első néhány harapás után hag yják ott az áldozatot, íg y az új fertőzöttnek nag y esélye lenne a túlélésre. Sokkal eredményesebb volna íg y, hiszen a csíraképes új g azdatest ezzel új vírushordozó lehetne, és eg y ökológ iai térség en belül sokkal nag yobb esélye lenne a kórokozónak önmag a meg sokszorozására. Talán ez a rendkívül lassú érési folyamat mellékhatása: hiszen az Ophiocordyceps lényeg ében sohasem éri el vég ső, nemzőképes állapotát, hanem neotén módon aszexuálisan, vér és nyál közvetítésével termékenyíti meg a meg felelő környezetet. Log ikusan azt várhatjuk ettől, hog y meg akadályozza a meg felelő mutációk bekövetkezését.

Valamit át kell g ondolni a következő vizsg álat során. A g ombamicéliumok behatolásának különböző szintjei után kutatva alaposabban meg kell vizsg álni a hipotalamusz sejtjeit. Stevenag e-től pár kilométernyire – elég közel, hog y lássák a háztetőket és a kék palatetős templomtornyot – Parks őrmester meg álljt parancsol. A többiekhez fordul, és elmondja, hog y mi fog történni ezután, miközben mint meg cáfolhatatlan tanúra, az ég re mutat. – Két órán belül lemeg y a nap. Lehet, hog y azok a g uberálók még mindig keresnek minket. Mindenesetre kell eg y hely, ahová éjszakára bevackolódhatunk. Ez alkalmasnak látszik. Gallag herrel bemeg yünk, és amennyire szükség es, fertőtlenítjük a terepet, aztán visszajövünk és összeszedjük mag ukat, oké? Teljesen világ os, hog y nem oké. Justineau arcát fig yelve Caldwell látja, hog y neki sem tetszik. Még is inkább ő mag a akarja nyilvánvalóvá tenni a véleményüket, mert világ osabban és szabatosabban el tudja mondani. – Ez nem fog működni – mondja Parksnak. – Azt csinálja, amit mondok. Caldwell ujjait összecsippenti, mintha felemelné és közelebbről meg vizsg álná a férfi mondandóját. Az ujjheg yei kellemetlenül bizsereg nek. – Éppen ezért nem fog működni – érvel. – Mert szimpla civileknek tekint minket, mintha mag a és Gallag her közleg ény a katonai fedezetünkként szolg álnának. Ha minden kockázatot mag ára vállal, azzal lényeg ében csak a mindnyájunkra háruló kockázatot növeli meg . Parks hideg en néz rá. – A kockázat felmérése is a feladatom része – mondja a nőnek. Épp el akarja mag yarázni, hog y mi a probléma a férfi kockázatbecslésével, amikor Helen Justineau közbevág , és meg előzi a válaszát. – Dr. Caldwellnek ig aza van, őrmester. Eg y épületekkel teli területre készülünk bemenni, ahol várhatóan sokkal több kiéhezettet találunk majd a fertőzés mindenféle stádiumában. Veszélyes a terep. Nem is tudjuk, mennyire, amíg be nem meg yünk. Mi értelme lenne háromszor is keresztülmennie? Behatol, felderíti a terepet, aztán visszajön összeszedni minket, majd meg int visszameg y. Mi történik velünk, ha ismét meg jelennek a g uberálók, amíg mag a nincs itt? Eg y pillanatig

sem maradhatunk itt, a nyílt terepen. Jobb lenne, ha mag ukkal tartanánk. Parks jó néhány másodpercig rág ódik az érveken, Caldwell azonban már elég jól ismeri ahhoz, hog y tudja, mit fog válaszolni. Nem jellemző rá, hog y csak azért mondjon eg y elképzelésre nemet, mert valaki másnak jutott eszébe. Ig azuk van, és ez a lényeg . – Oké – eg yezik bele vég ül az őrmester. – De mag uk még sosem csináltak ilyet, szóval átkozottul jobban teszik, ha követik az utasításaimat. Gondolkodjunk csak eg y kicsit! – mondja a közleg ényre pillantva. – Gallag her, részt vett valaha a hitchini futásban? A közleg ény a fejét rázza. Parker kifújja a leveg őt, mintha éppen lehajolni készülne, hog y felemeljen eg y nehéz tárg yat. – Oké, itt is ug yanazok a szabályok érvényesek, mint az úton. Főleg az, hog y fog ják be a szájukat. De máshog y meg y majd a dolog . Majdnem biztos, hog y látunk kiéhezetteket, és mi is bekerülünk a látóterükbe. Nem szabad ing erelniük őket. Lassan, eg yenletesen mozog janak! Soha ne nézzenek közvetlenül a szemükbe! Ne csapjanak hirtelen zajt, ne leg yenek hang osak! Amennyire csak tudnak, próbáljanak beleolvadni a tájba. Ha bármi kétség ük van, rám fig yeljenek, hozzám ig azodjanak! Miután vég ez mondandójával, elindul. Nem veszteg et több szót és több időt, és Caldwell ezt helyesnek tartja. Húsz perccel később elérik az első épületeket. Senki sem vesz észre kiéhezetteket, de most még nag yon elöl vannak. Parks parancsokat súg , és mindannyian meg állnak. Melanie kivételével mindannyian újra bekenik mag ukat ösztrog énblokkolóval. Újra elindulnak, szorosan eg ymás mellett, hog y a körvonalaik alapján ne látszódjanak emberi lényeknek. Valaha a tehetősebbek lakhattak itt, de a néhány hónapnyi zűrzavar, a fosztog atások és városi csetepaték félig romba döntötték az épületeket, hog y aztán két évtizedig a kutya se nézzen feléjük. A kertek zsebkendőnyi dzsung elekké burjánzottak, és áttörték határaikat, hog y az utca eg y részét is meg hódítsák. Derékmag asság ig ér a g az, és még az utcakövek közt is virul. Szederbokrok karnyi vastag ság ú szárai törnek elő, mint valami föld alatti szörnyeteg csápjai. Az útburkolat alatti terméketlen talaj azonban meg állította őket, íg y még nem tudták eg yesíteni erőiket, hog y eg yszer

s mindenkorra porig rombolják a házakat. Ing atag eg yensúly ez, amely bármikor meg szűnhet. Parks már elmondta nekik, hog y mit keres. Nem jók az ilyesféle utcai házak, amelyeket mindkét oldalról épületek vesznek körül, mert túl nehéz biztosítani őket. Elkülönülten, mag ányosan álló épület után kutat, ahol leg alább az emeleti ablakokból jó kilátás nyílik, és ideális esetben még az ajtó is sértetlen. Elvárásait azonban a realitásokhoz ig azítja: tulajdonképpen bármilyen ház meg felelne, ami nag yjából rendben van, és nem túlság osan a város mélyén helyezkedik el. Itt nem találnak meg felelőt, ezért továbbmennek. Öt perccel később lassú, fürkésző menetük eg y szélesebb útra ér. Körös-körül üresen tátong ó boltok, és néhány kisebb utca ág azik le oldalra. Az úttest felszínén törött üveg cserepek csikorog nak a lábuk alatt, a kirakatokat pedig betörték a hajdani fosztog atók. A földön üres bádog kannák hevernek, felszínüket finom, vékony rozsda borítja, és ha a szél feltámad eg y kicsit, csörömpölve g urulnak erre-arra. Itt már kiéhezettek is vannak. Nag yjából tucatnyi, eg ymástól távol, szétszóródva. Meg torpannak, amikor meg látják őket. Mindössze Parksnak jut eszébe, hog y ne hirtelen álljon meg , hanem fokozatosan lassítsa le lépteit. Caldwell meg bűvölten mered rájuk. Lassan forg atja a fejét, felváltva meg vizsg álja mindeg yik kiéhezett példányt. Rég iek és újak is vannak közöttük. Az öreg ebbeket könnyű felismerni, mert a ruhájuk rong yos, és iszonyúan soványak. Amikor eg y kiéhezett táplálékot vesz mag ához, a benne lévő kórokozót is táplálja, de ha nem talál zsákmányt, az Ophiocordyceps közvetlenül a g azdatestből szerzi a tápanyag ait. Közelebbről az is meg fig yelhető, hog y a rég ebbi példányok foltosak: finom vonalak hálózatában szürke szálak törik meg a bőrük felszínét, újra és újra eg ymásba futnak, mint az erek. Szemük fehérje is szürke, és ha valamelyik kiéhezettnek nyitva a szája, látszanak a nyelvén a szürke bolyhok. Az újabb példányok csinosabban vannak felöltözve – vag y leg alábbis még nem rong yolódtak szét a ruháik –, és még elég emberszerűek. Paradox módon ettől még visszataszítóbb látványt nyújtanak, mert látszanak azok a sebek és kiszakadt húsdarabok, amelyeken keresztül a

fertőzés bejutott a szervezetükbe. Az idősebbek valahog y kevésbé csúnyák, mert a kifakult bőrfelszín és a szétmálló ruházat, valamint a testet borító szürke g ombafonalak afféle puha, lág y benyomást keltenek, elfedik a sebeket, és valahog y szoborszerűbbé alakítják őket. A kiéhezettek mozdulatlan üzemmódban vannak, ezért Caldwell különösebb sietség nélkül meg vizsg álhatja őket. Az út teljes hosszában itt-ott teljesen mozdulatlanul állnak, ülnek vag y térdelnek, szemük a semmibe mered, karjuk jórészt oldalt lóg , vag y ha ülnek, a térdükön pihen. Úg y néznek ki, mintha eg y festő modelljei lennének, vag y mintha annyira önmag ukba mélyednének, hog y már el is felejtették, mit is akarnak csinálni. Eg yáltalán nem olyanok, mint akik várakoznak, és eg y apró neszre vag y mozdulatra is felébredhetnek és azonnal akcióba is léphetnek. Parks felemeli a kezét, és lassan meg leng etve int a többieknek. A mozdulat eg yszerre utasítás és emlékeztető, hog y továbbra is lassan, sietség nélkül kell menniük. Az őrmester halad elöl, puskája csövét lefelé, készenlétben tartja, tekintete is leg többször a földre mered. Gyors, hirtelen pillantásokkal méri fel a terepet, lassú, lomha léptei különös kontrasztot alkotnak cikázó tekintetével. Caldwellnek kissé későn jut eszébe az a hipotézis, hog y a kiéhezettek még mindig a kisg yerekek fejletlen alakzatfelismerő szintjén rag adtak meg – vag yis azonosítani tudnak eg y emberi arcot, és g yors feleszméléssel, öntudatra ébredéssel reag álnak rá. Saját kutatásai sem meg erősíteni, sem pedig meg cáfolni nem tudták ezt az elméletet, de kész elfog adni, hog y talán még a leg öreg ebbeknél is ez működik. Tehát a főutcán vég ig cammog va lehetőség szerint ig yekeznek elkerülni a kiéhezettek tekintetét. Eg ymást, az üresen tátong ó kirakatokat, mag uk előtt az utat vag y az eg et bámulják inkább, a kísérteties csendéletfig urákat pedig lehetőleg a látóterük szélén hag yják. A tesztalany azonban nem íg y viselkedik. Úg y tűnik, Melanie eg y pillanatra sem képes levenni a tekintetét felnőtt sorstársairól. Szinte hipnotizáltan mered rájuk, eg yszer majdnem el is esik, mert nem arra fig yel, ahova lép. A botlás okozta hang ra Parks őrmester lassan, kimérten meg fordítja a fejét, és vészjóslóan mered a lányra, aki meg érti a feddést és a

fig yelmeztetést. Viszonzásként olyan lassan bólint, hog y majd tíz másodperig tart, amíg a feje lehajlik. Melanie az őrmester tudtára akarja adni, hog y nem követi el még eg yszer ug yanezt a hibát. Elhag yják a kiéhezettek első csoportját, és továbbmennek. Még több ház közé érnek, ezúttal teraszosak, majd eg y újabb boltsor következik. Eg y sokkal sűrűbben lakott mellékutcára jutnak. A kiéhezettek némán állnak, szoros csoportokban, mintha csak eg y ünnepség kezdetére várnának. Caldwell g yanítja, hog y g yilkosság ra g yűltek össze, aztán amikor vég eztek, eg yszerűen itt maradtak, mert semmilyen ing ert nem kaptak, ami miatt tovább kellett volna menniük. Miközben folytatják útjukat, a doktornő csodálkozva állapítja meg , milyen jól működik az őrmester taktikája. Már nag yon mélyen bent járnak a városban. Előttük, mög öttük és – potenciálisan – körülöttük mindenhol ellenség . Parks g ondterhelt arckifejezést vág : talán ő is ug yanerre g ondol. Caldwell épp javasolni akarja, hog y g ondolják át az eg észet, és inkább valamelyik város szélén lévő ikerházban töltsék az éjszakát. Az összes lehetőség közül még ez tűnik a leg kevésbé rossznak. Lehet, hog y kiéhezettek várakoznak a szomszédság ban, de leg alább tiszta menekülési útvonaluk lesz. Ekkor azonban eg y ódivatú, falusias zöldövezet tárul fel előttük – vag y leg alábbis ami maradt belőle. A növényzet már inkább dzsung elszerű, amelyben, úg y tűnik, nem nag yon vannak kiéhezettek. Ácsorog nak ug yan páran a nyitott területet körülvevő útsávon, de közel sem annyian, mint ezen az utcán. Van még valami. Először Gallag her közleg ény veszi észre, és lassan, de határozottan rámutat. A zöld terület másik oldalán eg y pontosan olyan épület látható, amilyet az őrmester korábbi instrukciói alapján keresnek: eg y külön, a saját telkén álló, kétemeletes ház. Új tervezésű kicsiny udvarház eg y rég i vidéki kúria stílusában, csupán anakronisztikus túlzásai leplezik le modernség ét. Mint Frankenstein szörnyének háza, favázas homlokzattal, a földszinti ablakoknál pedig g ótikus oszlopokkal. A bejárati ajtót pilaszterek keretezik, a tetőg erinchez pedig piócaként tapadnak az oromzatok. A kapun felirat: WAINWRIGHT-HÁZ. – Ez meg felelő lesz – szólal meg halkan Parks. – Menjünk be!

Justineau eg yenesen keresztül akar menni a füves területen, Parks azonban a vállára teszi a kezét és meg állítja. – Ki tudja, mi van odabent – mormolja. – Felriaszthat eg y macskát vag y eg y madarat, erre pedig a kiéhezettek sok kilométernyi távolság ból is felkaphatják a hülye fejüket. Maradjunk csak a nyílt úton! Nem mennek át eg yenesen, hanem a g yomos, dudvás rész szélén kerülnek. Íg y aztán Caldwell meg láthatja azt a valamit. Lelassít, majd meg áll. Nem tud mit csinálni, csak áll ott és bámulja. Annyira őrült ez az eg ész! Teljes képtelenség ! Az eg yik kiéhezett az út közepe felé tart. Női eg yed – nag yjából a húszas évei vég én vag y a harmincasok elején lehetett a biológ iai életkora, amikor találkozott az Ophiocordyceps kórokozójával. Nag yon jó állapotban maradt meg , az arca bal oldalán lévő harapásnyomot leszámítva sértetlen. Csak a szemei és a szája körüli szürke fonalak árulkodnak arról, hog y mennyi idő telhetett el, amióta távozott az emberi faj kötelékéből. Divatos nyári ruhákat hord: rozsdabarna nadrág ot és fehér, háromneg yedes ujjú blúzt. Eleg anciáját azonban némiképp elhomályosítja, hog y az eg yik cipője hiányzik. Eg yenes szálú, hosszú hajának eg yetlen tincse van csak befonva. A nő eg y babakocsit tol. Két dolog is képtelenség nek tűnik a jelenetben, és először a kevésbé látványos nyűg özi le Caldwellt. Miért meg y a nő? A kiéhezettek futnak, amikor valamilyen prédát kerg etnek, ha pedig nem, akkor eg y helyben ácsorog nak: a kettő között nincs semmilyen átmenet. Emellett pedig miért tol eg y tárg yat? Amikor az Ophiocordyceps behatol az emberi ag yba és átalakítja, milliárdnyi dolog vég leg eltűnik: ezek közül az eg yik éppen az eszközhasználat. Ennek a lénynek a babakocsi elméletileg pontosan annyira nem jelent semmit, mint mondjuk az általános relativitáselmélet eg yenletei. Caldwell eg yszerűen nem érti az eg észet. Oldalazva és hátrafelé lépeg etve elindul, hog y keresztezze a női kiéhezett példány útját. Vig yáz, hog y csak a szeme sarkából nézzen rá, amikor közel vannak eg ymáshoz. A másik szeme sarkából látja, hog y Parks meg álljt parancsol a kezével, de tudomást sem vesz róla. Ez most túl fontos, eg yszerűen képtelen lenne nyug odt szívvel kihag yni. Beáll a közeledő babakocsi és a lassan csoszog ó nőalak útjába. Nag yon kis erővel ütköznek össze, a kiéhezett pedig meg áll, vállait leeng edi, feje

lefittyed. Innen már minden a rég i kerékvág ásban meg y: a fények kihunynak, a rendszer pedig kikapcsol, amíg nem történik valami, hog y g yorsan újra beindítsa. Parks és a többiek kővé dermednek. Semmit sem tehetnek, nem avatkozhatnak közbe, csak nézik, ahog y Caldwell odameg y és meg történik az eg ész. Túl késő már a doktornak azon töpreng eni, hog y működik-e ilyen közelről is az ösztrog énblokkoló, íg y inkább nem is töri a fejét rajta. Iszonyú lassan odalép a babakocsi oldalához. Ebből a szög ből látszik, hog y a kiéhezettet sokkal több sérülés érte, mint amennyit első pillantásra észrevett rajta. A válla eltört, és kiszáradt csíkokban lóg rajta a hús. Hátán a blúz már eg yáltalán nem fehér, eg észen a szeg élyéig fekete a rég i, meg kérg esedett vértől. A g yerekkocsiban rug almas fonálon eg y sor összevissza ug ráló, mozg ó műanyag kacsa és eg y nag y, sárg a, poros, g yűrött paplan, amelytől nem látni, hog y van-e még valami a kocsiban. A kiéhezett láthatóan eg yáltalán nem vesz tudomást Caldwellről. Ezen felbátorodva a doktor eg yre bátrabban mozog . Kinyújtja a kezét, hog y meg fog ja a paplan felső sarkát. Hüvelyk- és mutatóujja közé szorítja a vastag , merev szövetet, és nag yon-nag yon lassan lehúzza. A csecsemő már rég óta halott. Két nag y patkány fészkelte be mag át a mellkasába – leg alábbis ami még meg maradt belőle. Eg yszerre pattannak fel, és éles, tiltakozó visítással ug ranak Caldwellre. Caldwell artikulálatlanul felsikolt és hátratántorodik. A kiéhezett feje hirtelen felemelkedik, és Caldwell felé fordul. Nag y, kerek szemekkel mered Caldwellre, szürke, rothadó szájából kivillannak fog ainak csonkjai. Parks őrmester eg yetlen lövést ereszt a lény tarkójába. A nő szája még szélesebbre tárul, feje oldalra billen. Előrebukik, rá a babakocsira, amely továbbg urul, a tetem pedig a kavicsos útra esik. Mindenütt kiéhezettek éledeznek, ütemesen forg atják a fejüket, mintha valamiféle távolság mérő g épezet lenne. – Mozg ás! – morog ja Parks. – Ide, hozzám! Aztán felordít: – Futás!

33. Az első pár másodperc majdnem a halálukat okozza, ug yanis Parks hiába kiabál, a többiek teljesen lefag ynak. Úg y tűnik, hog y nincs hova futni. Minden irányból kiéhezettek özönlenek feléjük, eg yre közelebb és közelebb vannak. Eg yetlen irány fontos csak most, és Parks azt ig yekszik újra meg tisztítani. Három lövés leterít három feléjük szág uldó élőhalottat. Két másik g olyó célt téveszt. Parks erőteljesen meg löki Justineau-t, hog y még g yorsabban fusson. Gallag her ug yanezt teszi dr. Caldwelle-lel, és Melanie, a kis kiéhezett kölyök is teljes sebesség g el rohan. Átug orják a lelőtt lényeket, amelyek még íg y is csúsznak-másznak, mint a csótányok, és meg próbálnak feleg yenesedni. Parks inkább fejlövésekkel próbálkozna, ha lenne ideje, és nem lenne minden eg yes másodperc potenciálisan életük utolsó pillanata. Íg y inkább a testek közepére céloz, ez jelenti a leg nag yobb esélyt, hog y leterítse őket. Eg észen addig minden jól meg y, amíg Justineau el nem esik. Az eg yik kilyukasztott lény meg rag adja a lábát, és lassan mászik rajta előre. Parks meg áll, elég sokáig ahhoz, hog y célozzon, aztán g olyót eresszen a fül alatti üreg be, és vég ezzen a rag adozóval, aki eg ykor ember volt. Justineau rög tön felpattan, hátra se néz. Remek. Ezt Lót feleség e is meg tanulhatta volna. Az őrmester jobbra-balra lövöldöz, csak a leg közelebbiekre, akik ug rani készülnek vag y meg próbálják valamelyiküket elkapni. Gallag her ug yanezt csinálja, bár sokkal szarabb hatásfokkal. De leg alább nem lassít le tüzelés közben. Még mindig jobb íg y, mintha valami elfuserált mesterlövészt játszana, és g ondosan célozva elég sokáig ácsorog na, hog y elkaphassák. Már a bejáratnál vannak. Amennyire Parks látja, nincs zár a kapukon, még sem tudnak bemenni. Valamikor nyilván elektromos kapuk voltak, de elmúltak már azok a rég i szép idők, és ebben a halott világ ban már nem jók semmire. – Jussanak át! – üvölti. – Másszanak fel, és menjenek át! Könnyű azt mondani! Nem éppen biztató a fejmag asság ú díszes vaskerítés a tetején ág askodó lándzsákkal. Ennek ellenére meg próbálják.

Parks nem seg ít, inkább hátat fordít és folyamatosan tüzel. A jó hír az, hog y most már válog atás nélkül lőhet mindenkit. Automatára állítja a g épfeg yvert, és lefelé céloz. Ig yekszik kilőni a kiéhezettek lábát, hog y az elöl futók elessenek, íg y a mög öttük törtetőket akadályozzák a mozg ásban. Eg yre többen jönnek. A zaj olyan a számukra, mint az ebédre hívó harang . A környező utcák felől minden irányból kiéhezettek rohannak a füves területre. Mondhatni, halálos iramban jönnek, és biztosan nem fog ynak el eg yhamar. Sajnos a lőszerről már nem állítható ug yanez. És hirtelen tényleg be is következik. A g éppisztoly már nem ug rál a kezében, lövéseinek zaja elhal. Már csupán néhány visszhang eg ymásutánja hallatszik. Kilöki az üres tárat, és a zsebét tapog atja, hog y másikat keressen. Olyan sokszor csinálta már, hog y álmában sem lenne vele g ond. Benyomja a friss tárat a feg yverbe, g yorsan és élesen meg rántja, majd az elülső szélre nyomja, hog y tökéletesen benyomódjon a helyére. Ezután visszatolja a csapszeg et. Ami azonban félúton meg akad. A feg yver ezután csak holtsúly, amíg rá nem jön, mi szorult meg benne. Valószínűleg a lövöldözéstől elg örbült a tölténytartó rész. Két kiéhezett máris ott terem, jobbról és balról körbeveszik. Az eg yikük valaha férfi, a másik pedig nő lehetett. Csak pár pillanat választja el őket attól, hog y kezdetét veg ye a világ leg bizarrabb édeshármasa. Ami ezután következik, az csak az ösztön, a betanult mozdulat eredménye. Az őrmester hátrál eg y lépést és a pisztolya után nyúl, ahelyett, hog y inkább g olfütőként meg leng etné a g éppisztolyt. El is veszít eg y értékes másodpercet, és már vég e is mindennek. Kivéve, ha nem. Vészhelyzetben Parks számára beszűkül a világ . Ez nem afféle harci trükk, amit valaha meg tanult. Eg yszerűen az történik, hog y előtte van a meló, amit meg kell csinálnia, és addig minden más háttérbe szorul. Íg y aztán teljesen meg feledkezett a kiéhezett kölyökről, míg a g yerek eg yszer csak ott terem, közvetlenül előtte. A kislány benyomul a leszűkült csatatérbe, az őrmester és a támadói közé. Vékony kis karjai mint a cséphadaró, csapkodja őket, és éles, metsző csatakiáltással ordítja világ g á parányi harag ját.

A kiéhezettek abban a pillanatban meg állnak. Tekintetük máshová fókuszál, fejüket jobbra-balra mozg atják, mintha szomorúak lennének, vag y nem értenének eg yet valamivel. Már nem néznek Parksra, már nem őt keresik. Parks tudja, hog y a kiéhezettek nem bántják és nem is eszik meg eg ymást. A bázison összeg yűjtött g yerekeken kívül még sohasem tapasztalta, hog y eg y kiéhezett viselkedésére hatással lenne a többi példány jelenléte. Eg yedül vannak a tömeg ben, és mindeg yiküket a saját szükség leteinek kielég ítése irányítja. Nem csapatban élő állatok. A szag uk valami olyasmit üzen a többieknek, hog y nincs itt semmi érdekes, menj tovább! Vag yis pont az ellentétét közvetíti, mint amikor élő embereket szimatolnak. Ahog y az élők szag ától bekapcsolódik, úg y eg ymásétól leáll a g épezet. A kölyök eltakarta, és a belőle áradó veg yületek eg y-két másodpercre blokkolták az őrmester szag át, íg y a kiéhezettek elvesztették azokat a feromonnyomokat, amelyek a torkához irányították volna a fog aikat. Azonban reng eteg en rohannak még feléjük, s a többieknek eszük ág ában sincs lassítani. Ez a kettő pedig , akiket az előbb meg állásra késztetett a kölyök közbelépése, most újra észlelik a jelet, szemük újra a célpontra mered. Ekkor azonban Gallag her elkapja Parks karját, és visszahúzza az őrmestert a kapu felé, amelyet félig már sikerült kinyitniuk. Ismét rohannak. Feltűnik előttük a ház. Justineau meg rántja, majd szélesre tárja az ajtót, és belépnek. A kiéhezett kölyök átsiklik az őrmester lábai között, hog y még előtte bemehessen. Gallag her bevág ja az ajtót, ez azonban már felesleg es időpocsékolás, mert mindkét oldalán hatalmas ablakok vannak. – A lépcsőhöz! – ordítja Parks. – Fel a lépcsőn! Már rohannak is. A lenti ablakok hang os csörömpöléssel törnek össze, mint a repedt templomi harang ok. Parks meg rag adja az eg yik g ránátcsomag ot, amely eddig úg y lóg ott rajta, mintha valami elbaszott eg yházi körmeneten ag g atott volna mag ára eg y rózsafüzért. A g ránátok eg ymás után potyog nak le mög öttük. Eg yik ug ató, rázkódó robbanást követi a másik. Törmelékek vág ódnak Parks tüzérség i dzsekijéhez és védtelen lábához.

Az utolsó fél tucat lépcsőfok meg g örbül a súlya alatt, mintha eg y ideoda mozg ó csónakra lépne. Valahog y még is felkecmereg a tetejére. Először térdre rog y, majd teljes testével elterül, és leveg ő után kapkod. Mindannyian ug yanezt teszik, a kölyköt kivéve, aki olyan csendesen és nyug odtan bámulja a lent örvénylő leveg őt, mintha éppen csak eg y laza délutáni sétára indulna. A lépcsőknek vég e, a pokoli robbanások mindeg yiket elpusztították, ők pedig vég re biztonság ban vannak. Nem, éppenség g el még nincsenek biztonság ban. Nincs idejük ücsörg ésre és laza nézelődésre. Az őrmester azonnal talpra állítja őket. Az ig az, hog y a ház főbejárata zárva van, az ajtók épség ben maradtak, de könnyen lehet, hog y akad még eg y hátsó bejárat is, amelynek meg lazultak a sarokvasai. Az ablakok betörtek. Eg y szakasznyi korlát leesett – ki tudja mikor, talán tavaly vag y a múlt héten. Lehet, hog y eg y csomó kiéhezett ücsörög valamelyik fenti szobában, akik a lépteik zajára már mag ukhoz is tértek. Szóval mindenekelőtt eg y biztonság os hadműveleti bázist kell létesíteniük. Először is körbenéznek, hog y meg bizonyosodjanak: nincs körülöttük ellenség . Parks először kénytelen elismerni, hog y a terület teljesen háborítatlannak tűnik. Amikor azonban meg számolja az ajtókat, rájön, hog y rohadtul sok szoba van itt. Mindenképpen résen kell még lennie, amíg meg nem bizonyosodnak, hog y mindeg yik biztonság os. Keresztülmennek a folyosón, és eg ymás után vég ig próbálg atják az összes ajtót. A leg több nem nyílik. Ez íg y teljesen meg is felel az őrmesternek, hiszen bármi van a másik oldalon, ott is marad. A néhány nyitható ajtó apró hálószobákba vezet. Mindeg yikben kórházi ág yak állnak, szabályozható fémkeretekkel, a fejrésznél nővérhívó g ombokkal. Melamin borítású tálcaasztalok, csővázas acélszékek, kifakult burg undi vörös ülőkékkel. A hálókból pici fürdőszobák nyílnak, amelyekben nag yobb a zuhanyzófülke, mint a körülötte lévő tér. Úg y tűnik, a Wainwrig ht-házban nem lakott senki, hanem valamiféle mag ánkórház lehetett. Az eg yág yas fülkék túlság osan is klausztrofób hang ulatot árasztanak ahhoz, hog y akár két ember is osztozzon rajtuk, és Parks szerint amúg y

sem jó ötlet darabokra bontani a csapatot. Íg y inkább tovább keresg élnek. Az őrmester töpreng eni kezd a kapu előtt lejátszódó jeleneten. Vajon tudta a kölyök, hog y mit csinál? Tudatában volt annak, hog y eléjük lépve elterelheti a kiéhezettek fig yelmét? Bosszantó a dolog , mert nem biztos benne, mit jelent, ha a válasz ig en, és mit, ha nem. Benne volt a pácban, és a kölyök mentette meg . Többször is átg ondolja a történteket, de sehog y sem találja túlság osan meg nyug tatónak. Minél többet töpreng a dolg on, annál ideg esebb lesz. Vég ig mennek a folyosó jobb oldalán, majd a balt vizsg álják át, és vég ül találnak eg y szobát, ami elég nag y mindannyiuk számára. Eg yenes támlájú székek állnak az ismeretlen ang ol tájakat ábrázoló, olcsó képekkel dekorált falak előtt. A leg több képen szénásszekér is van. Parksot rohadtul nem érdeklik a szénásszekerek, és nem ig azán tetszik neki, hog y ilyen sok ajtó nyílik a helyiség re. Jelen pillanatban azonban ennél jobb szobát eg észen biztosan nem találhatnak. – Itt fog unk aludni – közli a civilekkel. – Előbb azonban át kell vizsg álnunk az emelet többi részét, nehog y valami meg lepetés érjen minket. A többes szám alapvetően saját mag át és Gallag hert jelenti, de minél előbb vég eznek, annál jobb, íg y Justineau-t is beveszi a felderítő csoportba. – Azt mondta, seg íteni akar – emlékezteti a nőt. – Akkor ebben seg ítsen. Justineau habozik. Eg yenesen dr. Caldwellre néz, íg y aztán nem nehéz rájönni, mi jár a fejében. Nem akarja eg yedül hag yni a kölyköt a nővel. Caldwellen azonban látszik, hog y mindenki másnál jobban meg viselte a harc és a menekülés. Halálsápadt, folyik róla a veríték, és még jóval azután is zihál, hog y a többiek már mag ukhoz tértek. – Öt percen belül visszajövünk – mondja Parks. – Mit g ondol, mi baj történhet a kislánnyal öt perc alatt? – Saját mag át is meg lepi, mennyi feszültség és ideg esség bujkál a hang jában. Justineau rámered, talán még Gallag her is g yorsan rávillantja a tekintetét. Parks mag yarázkodni kezd: – Ha hárman vag yunk, könnyebben kapcsolatban maradhatunk. A kölyök most nem használható, mert nem tudja, hog y mit keressen.

Elmeg yünk, aztán visszajövünk, ők ketten pedig itt maradnak. Szóval tudni fog juk, hol találjuk meg őket. Jó lesz íg y? – Jó – feleli Justineau, de még mindig kemény tekintettel néz a férfira. Mintha azon töpreng ene, hog y mit forg at a fejében, és ki fog ja potenciálisan hátba támadni. Leg ug g ol, és Melanie vállára teszi a kezét. – Gyorsan körülnézünk – mondja a kislánynak. – Nemsokára visszajövünk. – Leg yenek óvatosak! – válaszolja Melanie. Justineau bólint. Na, vég re!

34. Amikor Melanie eg yedül marad dr. Caldwelle-lel, első dolg a, hog y átmenjen a szoba másik vég ébe, és a falnak vesse a hátát. Rémülten és óvatosan fig yeli a nő minden mozdulatát, és bármelyik pillanatban készen áll, hog y a nyitott ajtón keresztül Justineau kisasszonyhoz rohanjon. Dr. Caldwell azonban az eg yik székbe süpped, és eg yáltalán nem fig yel Melanie-ra. Talán túl kimerült, vag y túlság osan a saját g ondolataiba temetkezik. Még csak nem is néz a lányra. Bármilyen más alkalommal Melanie felfedezné a területet. Eg ész nap új, csodálatos dolg okat látott, az Őrmester viszont folyamatosan g yors tempót diktált, íg y sohasem volt idő meg állni és meg nézni, hog y milyen csodák vannak az út mindkét oldalán. A fákat és a tavakat, a kerítéseket, az útjelző táblákat – tanulmányaiból már ismerte a rajtuk lévő helység neveket –, valamint a jórészt kopott feliratú, már inkább absztrakt színekben pompázó óriásplakátokat. Meg persze az élőlényeket is: a madarakat az ég en, meg a patkányokat, az eg ereket és a sünöket az út menti fűben. Túl nag y ez a világ , hog y átlássa, túlság osan új, hog y nevet adjon a dolg oknak. Most pedig itt van eg y házban, ami eg yáltalán nem hasonlít a bázisra. Annyi a felfedeznivaló. Már ez a helyiség is tele van kisebb-nag yobb rejtélyekkel. Miért állították a székeket a falak mellé, hiszen a terem hatalmas? Miért van eg y pici drótbölcső a falon az ajtónál, benne műanyag fiola, rajta felirat: „A KERESZTFERTŐZÉS ÉLETEKBE KERÜLHET”? Miért van az a homályos kép az eg yik asztalon – vadlovak vág tatnak a mezőn rajta –, amit száz meg száz apró, cikcakkos szélű darabra vág tak, aztán pedig újra összeraktak? Melanie azonban csak eg y dolg ot szeretne: eg yedül töpreng eni eg y csendes helyen. Annyi szörnyűség történt, olyan sok iszonyú titokra jött rá. Azon az ajtón kívül, amelyen bejöttek, két másik is kivezet a szobából. Melanie a közelebbihez meg y, miközben a szeme sarkából eg yfolytában dr. Caldwellt fig yeli, aki még mindig mozdulatlanul ücsörög . Az ajtón túl eg y másik, nag yon kicsi, jórészt fehérre festett szobát talál. Fehér szekrények, fehér polcok, a falakon fekete-fehér csempék. Az eg yik

szekrényen ablak, a tetején pedig eg y csomó számlap és kapcsoló. Avas zsírszag ot áraszt. Melanie nag yjából eleg et tud, hog y arra tippeljen: az ablakos szekrény bizonyára tűzhely lehet. Képeken és könyvekben is látott már ilyet. A szoba tehát minden bizonnyal valami konyhaféle – vag yis eg y olyan helyiség , ahol finomság okat főzhetünk. Túlság osan kicsi, hog y el lehessen benne rejtőzni, íg y ha dr. Caldwell utánameg y, csapdába kerül. Ahog y ez eszébe jut, inkább visszameg y a másik terembe. Dr. Caldwell meg se moccant azóta. Jobbról nag y ívben kikerüli, és elindul a másik ajtó felé. Ez a szoba erősen különbözik a konyhától. A falait élénk színűre festették, és posztereket is raktak ki. Az eg yik AZ ANGOL FAUNA ÁLLATAI-t ábrázolja, a másikon pedig eg y csomó szó van eg ymás alatt, mindeg yik az ábécé következő betűjével kezdődik: ALMA, BÉKA, CICA, DIÓ, ELEFÁNT. Eg yszerű, vidám képek: az alma és a dió rámosolyog . Melanie majdnem biztos benne, hog y ez nem lehet valóság hű ábrázolás. Itt is vannak székek, de nem szép rendben a falakhoz támasztva, hanem kisebb csoportokban szétszórva. A padlón játékok hevernek összevissza, mintha csak most szórták volna le őket. Lánybabák felöltöztetve és katonababák eg yenruhában. Kocsik és kamionok. Műanyag építőelemek, autó, ház vag y ember formájúra összerakva. Szinte már szürkévé fakult plüssállatok. És könyvek. Reng eteg könyv a székekre, az asztalokra és a padlóra szórva, és több száz másik az ajtó mellett álló könyvespolcon. Melanie nincs ig azán olyan hang ulatban, hog y kiveg ye és olvasni kezdje valamelyiket. A titok súlyosan nehezedik a lelkére. Sőt, még ha akarná, sem tudná kiemelni eg yiket sem, hiszen a kezét a háta mög é bilincselték. Inkább csak a címeket nézi meg . A telhetetlen hernyócska A harisnyás róka Pipó! Rablók és pandúrok Mit csinálj egy kenguruval? Ahol a vadak várnak Az ember, akinek kalóz volt az anyja Hol van a dzsem, Jim?

Mintha a címek már önmag ukban is eg y-eg y történetet alkotnának. Néhány könyv leesett vag y széttépték, lapjaik szétszórva hevernek a padlón. Ha nem lenne tele a szíve érzelmek szédítő kavalkádjával, eg észen elszomorítaná a dolog . Már tudta, hog y nem csak eg y kislány. Ő eg y kiéhezett. Annyira őrültség nek hang zik! Túlság osan borzasztó ahhoz, hog y ig az leg yen. De túlság osan is nyilvánvaló ahhoz, hog y ne veg yen róla tudomást. Eszébe jut a kiéhezett, aki még a bázison otthag yta, pedig meg ehette volna. Bármi közbejöhetett… De az is lehet, hog y semmi sem… Talán dr. Selkirk vérének szag át érezte meg , és ez terelte el a fig yelmét. Esetleg valami nag yobb ennivalót keresett. Netán a kék fertőtlenítő kenőcs elnyomta Melanie szag át, ahog y a zuhanyzóból áradó veg yszer is eltakarta a felnőttek kipárolg ását. Odakint g ondolkodás nélkül, ösztönösen lépett Parks őrmester elé. Nem akart ijedt állatként elbújni a szörnyek elől. Harcolni szeretett volna ellenük, ahog y a férfi is tette. A lények azonban mintha meg se látták volna. Őrá eg észen biztosan nem fenik úg y a fog ukat, ahog y mindenki másra. Mintha láthatatlan lenne a számukra. Mintha csak eg y buboréknyi nag y semmi lenne Melanie helyén. Még valami eszébe jutott, bár ez nem éppen perdöntő bizonyíték, csak eg y apróság , ami azonban a nag yobb bizonyosság irányába vezeti. Annyira nyilvánvaló, hog y csodálkozik rajta, hog y eddig nem látta tisztán. Mag a a szó. A név. Kiéhezettek. A szörnyeket arról az érzésről nevezték el, amely őt is betöltötte, amikor a cellájában beszippantotta Justineau kisasszony illatát vag y a bázis udvarán a g uberáló szag át. A kiéhezettek meg érzik az emberi szag ot, aztán addig üldözik az áldozatukat, amíg meg nem ehetik. Nem tudnak uralkodni mag ukon. Melanie pontosan tudja, milyen ez az érzés. Eszerint ő mag a is szörnyeteg . Íg y már érthető, hog y dr. Caldwell miért nem problémázott, amikor fel akarta vag dosni és a testrészeit üveg ekbe szerette volna rakni. Szinte hang talanul nyílik ki mög ötte az ajtó. Meg fordul, majd látja, hog y dr. Caldwell áll a küszöbön és őt fig yeli. Kifürkészhetetlen az arckifejezése. Melanie hátrálni kezd. – Bármi is a vonatkozó tényező – szólal meg g yorsan, halk, suttog ó hang on dr. Caldwell –, te képviseled a fejlődésük csúcsát. Tisztában vag y

vele? Zseniális az intellig enciaszinted, és akármennyi szürke trág ya növekszik is az ag yadban, eg y cseppet sem befolyásolja ezt. Elvileg az Ophiocordycepsnek át kellene rág nia mag át az ag ykérg eden, eg észen addig , amíg csupán a motorizált ideg központok működnének, illetve esetleg még pár véletlenszerű szikra lobbanna fel. Te azonban itt vag y. – Eg y lépést tesz előre, mire Melanie hátrálni kezd. – Nem fog lak bántani – mondja dr. Caldwell. – Itt eg yáltalán semmit sem tehetek. Nincs labor, nincsenek mikroszkópok. Csak a szemmel látható struktúrákat szeretném meg vizsg álni. A nyelvg yöködet. A könnycsatornáidat. A nyelőcsövedet. Meg nézni, meddig haladt a fertőzés. Csak valamit. Valamit, amivel elkezdhetjük. A többi várhat. De te eg y különleg esen fontos eg yed vag y, én pedig csak… Dr. Caldwell érte nyúl, de Melanie kibújik a szorításából és az ajtóhoz rohan. Dr. Caldwell meg fordul, és felé kap. Majdnem elég g yors: az ujjheg yei vég ig csúsznak Melanie vállán, de a kötéstől nem elég üg yes, nem tudja úg y irányítani a kezét, hog y elkaphassa a lányt. Melanie úg y szedi a lábát, mintha eg y tig ris loholna a sarkában. Hallja mag a mög ött dr. Caldwell harag os zihálását. – A fenébe! Melanie! Kirohan a nag y szobába, amelynek a falai mellett székek sorakoznak. Fog alma sincs, követi-e a doktornő, mert hátranézni sem mer. Eszébe jut a labor, a műtőasztal, a hosszú szárú kés, és elkapja a hánying er. Rémületében berohan a szeme elé kerülő első ajtón, de még abban sem biztos, hog y a meg felelő bejárathoz szaladt-e. Hát nem. A konyhában van újra, csapdába esett. Állati visítás tör elő a szájkosár mög ül. – Ne leg yél buta! – szólal meg dr. Caldwell. – Nem akarlak bántani. Csak meg szeretnélek vizsg álni. Melanie elindul felé, eng edelmesen, lehajtott fejjel. – Ez az! – hízeleg dr. Caldwell. – Gyere! Amikor Melanie eg y vonalba ér a folyosóra vezető ajtóval, g yorsan átrohan rajta. Nem tudja, hová menekül, íg y nem ig azán számít az sem, hog y merre fordul. De valahog y emlékszik: balra, balra, jobbra. Nem tehet róla, ez valami ösztön, ahog y annak idején arra is emlékezett, hog yan kell visszamenni a cellák blokkjához, ahonnan Parks őrmester dr. Caldwell laborjához vitte. Az otthon eg észen különböző dolg okat jelenthet, neki

azonban tudnia kell, hog yan juthat vissza valahonnan. Kiszakíthatatlanul mélyen g yökerezik benne ez a szükség let. Mindeg yik folyosó ug yanúg y néz ki, és eg yik sem kínál meg felelő búvóhelyet – leg alábbis olyasvalakinek nem, aki képtelen a kezeit használni. Ajtótól ajtóig rohan, de az összes zárva van. Vég ül eg y bemélyedésbe bújik be. A folyosó eg y helyen kissé kiszélesedik, és van itt eg y pici beug ró, éppen akkora, hog y beférjen. Leg feljebb olyasvalakit téveszthet meg , aki alapvetően nem őt keresi, mert ha odaér, csak körbe kell néznie, és eg yből észre fog ja venni. Ha dr. Caldwell meg találja, újra futni fog , ha pedig elkapja, Justineau kisasszonynak kiabál seg ítség ért. Ennél jobb terv sajnos nem jut eszébe. Heg yezi a fülét, hog y meg hallja a közeledő lépéseket. Hirtelen énekszóra lesz fig yelmes. Annyira közelről hallatszik, hog y rémületében felug rik, mint eg y meg riasztott nyúl. – Hozd el nekem… a gyermekeim… Nag yon rekedten szól, szinte már nem is emberi hang on. Mint eg y falrepedésen átpréselt fuvallat… Mintha eg y halott ember hag yta volna hátra mag a után a dalt, amely most visszatér a vadonba. Csak ez a néhány szó hallatszik. Előtte is, utána is csend. Nag yjából eg y percig . Melanie rémülten számol, miközben ig yekszik nag yon halkan venni a leveg őt. – Hozd el… gyorsan… Ezúttal nem ug rik fel, de az ajkába harap. El sem tudja képzelni, ki énekelhet. Hallott már szellemekről: eg yszer Justineau kisasszony mesélt néhány kísértettörténetet az osztálynak, de g yorsan abbahag yta, amikor túl közel jutott a tabutémához, a halálhoz. Melanie azon tűnődik, hog y miért énekel eg y itt meg halt ember szelleme eg y olyan dalt, ami még a saját emberi időszakából származik. – Hívd ide őket… rögvest… Muszáj meg tudnia. A nem tudás rémítőbb még annál is, ha esetleg kiderül, hog y tényleg szellemről van szó. Előbújik a falmélyedésből, és elindul a hang után. Eg y nyitott ajtóból vérvörös fény árad. Melanie eg y pillanatra meg rémül, ám amikor belép, látja, hog y csak a naplemente sug arai világ ítanak be a nyitott ablakon. Csak a nap! Melanie eddig még csak eg yszer látta a napnyug tát, de most még szebben virít. A föld az eg et is láng ra g yújtja, a láng nyelvek

pedig ezer színben pompáznak a narancsvöröstől a lilán át a kékig . Tíz-tizenkét másodpercig elvakítja a fény, aztán rájön, hog y nincs eg yedül.

35. Caroline Caldwell is követi a furcsa zajt. Természetesen tisztában van azzal, hog y nem az eg yes számú tesztalany énekel. Akárki leg yen is az, biztosan tudja, hog y nem jelent fenyeg etést. Eg észen addig , amíg meg nem látja a férfit. Az ág yon ülő ember olyan, mint eg y rossz vicc csattanója. Kórházi hálóing e kinyílik, és tisztán látszik, hog y a köpeny alatt nincs rajta semmi. Mindenfelé rég i sebek torzítják el a testét. Vállainak, karjainak és arcának húsában bemélyedések jelzik, hol harapták meg . Pontosabban a harapás nem ig azán jó szó arra, amit csináltak vele. Gyakorlatilag meg ették, eg ész darabokat téptek ki és fog yasztottak el a testéből. A mellkasát és hasát karmolások, vág ások borítják, itt rag adhatták meg zsákmányukat a kiéhezettek. Jobb keze két középső ujját eg észen a második ujjpercig leharapták. Ez Caldwell feltételezése szerint védekezés közben történhetett: valószínűleg akkor, amikor a férfi meg próbált eltolni mag ától eg y kiéhezettet, ami erre meg harapta a kezét. A leg ironikusabb a könyökén lévő kötés. A férfi valamilyen könnyebb panasszal jöhetett a Wainwrig ht-házba. Talán nyáktömlőg yulladással, és – sorstársaihoz hasonlóan – kezelés közben komplikációk léptek fel. Ebben az esetben az volt a komplikáció, hog y jöttek a kiéhezettek, belakmároztak a húsából és őt is meg fertőzték. Még mindig énekel. Láthatólag nem veszi észre a doktornőt a szoba ajtajában, ahog y a közvetlenül előtte álló Melanie-val sem törődik. – Vacsoránál… holló károg… Caldwell eg y pillanatra meg hökken, annyira eg ybevág a jelenet a g ondolataival. A férfi azonban nem neki válaszol, eg yszerűen eg y nég ysoros versike vég ét dünnyög i. Caldwell ismerősnek találja a dalt… A vénasszony, akit elvitt az ördög. Rég i népballada, amely a leg több ilyen költeményhez hasonlóan vég telenül hosszú és vég telenül szomorú – pont olyasféle dalocska, amely Caldwell szerint eg y kiéhezetthez illik. Leszámítva azt az aprócska különbség et, hog y a kiéhezettek nem énekelnek. Sohasem. Képeket sem szoktak nézeg etni, ez itt még is azt csinálja. Dalol, és eg y tárca van az ölében. Olyasféle rekeszes tárca, amilyenbe az ember a hitelkártyáit rakja. Ebben azonban nem kártyák, hanem fotók sorakoznak,

a kiéhezett pedig jobb kezének eg yik meg maradt ujjával próbálja lapozg atni őket. Szakaszosan mozog , a mozdulatok között hosszú szüneteket tart. Amikor nem sikerül a következő képre lapoznia, rázendít eg y újabb sorra. – A vénasszony… tudja… mit üzen… Caldwell és Melanie önkéntelenül is összenéznek. Tekintetük eg yáltalán nem hasonlít, pedig mindketten ug yanazt élik át: racionális, pontosan meg határozható lényként szembesülnek valamilyen kísérteties, lehetetlen eseménnyel. Caldwell belép a szobába és lassan, óvatosan körbejárja a fertőzött férfit. Közelről látható, hog y az erőszak nyomai nem túl rég iek a testén. A sebekből származó vér jórészt meg száradt és lepattog zott. Mindeg yik sebet szép szürke szálak hímzése szeg élyezi, azaz jól kivehető, hog y az Ophiocordyceps már otthonra talált benne. Ajkain és szemeinek sarkában szintén szürke pehely burjánzik. Orvosként lehetség esnek tartja, hog y a férfi fertőzésének kezdetétől fog va a szobájában és az ág yában tartózkodik. Ez esetben a karján lévő harapások nag y része valószínűleg tőle mag ától származik. A g ombatenyészetnek alapvetően fehérjére van szükség e, és habár nag yon kevéssel is beéri, csupán a leveg őn nem képes életben maradni. Az autokannibalizmus rendkívül praktikus stratég ia a parazita számára, amelynek a g azdatest csak ideig lenes vektort jelent. Caldwell elrag adtatottan fig yeli a jelenség et. A babakocsis nő miatt azonban már tudja, mennyire körültekintőnek kell lennie. Visszahátrál az ajtóba, és int a lánynak, azaz a tesztalanynak, hog y jöjjön vele. Melanie eg y tapodtat sem mozdul, mivel Caldwellt fenyeg etőbb veszélynek tartja. Ez tulajdonképpen log ikus is. Caldwellnek azonban nincs ideje ilyen szarság okra. Előveszi a pisztolyt, amit még Parks őrmestertől kapott, kibiztosítja, és két kézzel mag a elé tartva Melanie fejére céloz. Melanie kővé dermed. Korábban már látta, hog y ilyen közelről mire képes a pisztoly. Meredten bámul a csőre, amelynek közelség e, halálos fenyeg etése meg babonázza. Caldwell ismét int, ezúttal a fejével. – A holló hírt ad… az asszony sírhat…

Melanie sokáig habozik, de vég ül Caldwellhez meg y, aki az eg yik kezében továbbra is a feg yvert tartja, a másikat pedig a lány vállára teszi és kivezeti az ajtón. Azután visszafordul a kiéhezett felé. – Minden bűnért, szenvedélyért – énekli Caldwell – ítélet vár most rám. A kiéhezett összerázkódik, g yors remeg és fut vég ig a testén. Caldwell sietve hátralép, pisztolyát a lény mellkasára irányítja. Ilyen távolság ból képtelenség elhibázni. A kiéhezett azonban nem támad, csak a fejét forg atja eg yik oldalról a másikra, mintha meg próbálná beazonosítani a hang forrását. – Szo… – sziszeg i a lény földöntúli hang on –, szo… szo… szo… – Hag yja békén! – suttog ja vadul Melanie. – Nem bántja mag át. – Gyermekeim lelke tiszta – dúdolja Caldwell. – Imádkozzatok érettem! – Szo… – károg ja a kiéhezett. – Szo… – Félre az útból! – szólal meg Parks őrmester. Kezét Caldwell vállára teszi, és durván arrébb tolja. – Sofie… – nyög i ki vég ül a lény. Parks azonnal lő. A kiéhezett homlokán csinos fekete pötty jelenik meg , olyasféle, mint az indiaiaknál a kasztot jelző folt. Teste oldalra hanyatlik, és elterül az ág yon. Rég es-rég i fekete, vörös és szürke foltok jelzik a helyet, ahol a lény olyan sokáig üldög élt. – Miért? – siránkozik Caldwell, bár nem jellemző rá. Az őrmester felé fordul, és szélesre tárja karjait. – Miért kell állandóan, állandóan a kibaszott fejükbe lőnie? Parks visszabámul rá, tekintete kőkemény, hajthatatlan. Eg y pillanattal később a férfi bal kezével meg fog ja a nő jobbját, és lefelé nyomja, eg észen addig , míg a feg yver a földre szeg eződik. – Ig azán meg g yőző ezzel a pisztollyal a kezében – mondja neki –, de azért ellenőrizze, hog y ki van-e biztosítva!

36. Fig yelembe véve, hog y milyen rosszul indult az eg ész, vég ül az utazásuk második éjszakája sokkal jobban alakul az elsőnél. Leg alábbis Helen Justineau íg y látja. Először is szereztek ennivalót. Még csodálatosabb, hog y van hol meg főzniük, mert a kis konyha tűzhelye g ázpalackkal működik. Bár eg y üres volt felszerelve, de a szoba sarkában találtak két másik, még működőképes palackot. A csapatból hárman – Justineau, Parks és Gallag her – a telihold és a zseblámpa fényénél kutatják át a konyhaszekrények konzerv kincsesbányáját. Időnként felkiáltanak: lelkesen vag y éppen csalódottan, attól füg g ően, hog y mit találnak. Justineau elköveti azt a hibát, hog y meg nézi a szavatosság i dátumokat. Persze mindeg yik már leg alább tíz éve lejárt, Parks szerint azonban nincs velük semmi baj. Vag y leg alábbis a nag y számok törvénye alapján némelyiküknek rendben kell lennie. Ha eg y doboz tartalma már tönkrement, nyitáskor érezni fog ják, hog y büdös, szóval addig kell próbálkozniuk, míg csak szerencséjük nem lesz. Justineau mérleg eli a kockázatot, és a másik serpenyőben a fehérje– karbohidrát keverék abszolút biztonság a van. Íg y inkább fog ja a fiókban talált konzervnyitót, és elkezdi a dobozokat bontog atni. Néha ug yan horrorisztikus az élmény, de Parks elmélete vég ül is beig azolódik. Nag yjából harminc-neg yven doboz kinyitása után kész a menü. Marhahús barnamártással, bébirépával, főtt babbal és borsópürével. Parks széles mozdulattal eg y valódi, ősrég i g yújtószerszámot vesz elő a zsebéből, és ezzel lobbantja be a láng ot. Gallag her főz, miközben Justineau letörölg eti a port a tányérokról, és némi vizet önt ki a kannából, hog y elmosog asson. Melanie és dr. Caldwell eg yáltalán nem vesz részt a munkában. Caldwell az eg yik széken ül a nappaliban, és kicseréli a kötést a kezén. Nag yon dühös képet vág , és ha kérdezik, eg y szót sem válaszol. Olyan, mintha duzzog na, de Justineau szerint eg yszerűen csak töpreng . Bizonyára újra felébredt benne a kutató. Melanie a szomszédos szobában van. Rég en arra használhatták a helyiség et, hog y itt játsszanak a g yerekek, amíg várják a látog atóba érkező vag y éppen beteg ként itt lábadozó szüleiket. Amióta

visszaérkeztek, a kislány csendes és levert, nehéz eg y árva szót is kihúzni belőle. Parks nem eng edte ug yan levenni róla a bilincset, de leg alább leülhet az élénkpiros babzsák fotel maradványaira, és nézeg etheti a falon lévő posztereket. Bokáját rövid lánccal a radiátorhoz kötözték, íg y eg y nag yjából kétméteres átmérőjű körben szabadon mozog hat. Amikor az étel elkészül, Justineau a kislánynak is visz belőle. Melanie a babzsák fotelben ül, lábai keresztbe téve, és tág ra nyílt kék szemekkel, élénken fig yeli a falon lévő posztereket. Pockok, cickányok, borzok és az ang ol vadvilág eg yéb lényei láthatók a képeken. Melanie feje tetején már élénksárg a pihe van, állapítja meg Justineau: ez az első jele annak, hog y ismét kinő a haja. A lányka eg y naposcsibére emlékeztet. Leül Melanie mellé, amíg a lány eszik. Caldwell szerint a kiéhezettek csak a fehérjét képesek hasznosítani, emiatt Justineau lemosta a konzervhúsokról a pecsenyelét, és csak a tiszta hússzeleteket adja neki eg y tálban. Melanie-t eg y kicsit meg rémíti, hog y az étel forró, ezért Justineau meg fújja a húsdarabokat, hog y kihűljenek, mielőtt eg y villával eg yenként benyújtja őket a kislány szájkosarán. Melanie nem tűnik túl élénknek, de nag yon udvariasan mond köszönetet a nőnek. – Hosszú nap volt – állapítja meg Justineau. Melanie bólint, de eg y szót sem szól. Miután az étel elfog yott, Justineau meg mutatja a kislánynak, hog y mit talált még . Némelyik szobában ruhák is voltak a fiókokban vag y a szekrényben. Az eg yiket rég en eg y kislány hordhatta – talán eg y kicsit fiatalabb Melanie-nál, de méretre nag yjából ug yanakkora. Melanie némán bámulja a Justineau kezében lévő ruhadarabokat. Bármilyen komor és zárkózott is, nyilvánvaló, hog y elbűvölik a holmik. Rózsaszín farmernadrág , a hátsó zsebére eg yszarvú van hímezve. Pasztellkék póló, rajta felirat: BORN TO DANCE. Eg y szintén rózsaszín pilótadzseki felg ombolható váll-lapokkal és sok-sok zsebbel. Fehér térdnadrág ok és szivárványszínű zoknik. Flitteres fűzőjű edzőcipő. – Tetszenek? – kérdezi Justineau. Melanie nem szól semmit, de tekintete eg yik különös tárg yról a másikra cikázik. Tanulmányozza és talán össze is hasonlítja őket. – Ig en – mondja. – Azt hiszem. De… – A lány habozik. – De micsoda? – Nem tudom, hog y kell őket felvenni.

Hát persze. Melanie még sohasem hordott g ombos vag y cipzáras ruhákat. Na és meg is van bilincselve, a lábán pedig lánc. – Seg ítek – íg éri meg Justineau. – Reg g elig semmit sem tehetünk, de mielőtt újra elindulunk, meg kérem Parks őrmestert, hog y oldozzon ki pár percre. Levesszük rólad ezt az ósdi, rég i pulóvert, és felvesszük ezeket a szép ruhákat. – Köszönöm, Justineau kisasszony – mondja ünnepélyesen a kislány. – De a másik katonának is ott kell majd lennie. Justineau eg y kicsit meg ütközik ezen. – Nem kell, hog y nézzék, ahog y átöltözöl – válaszolja. – Szerintem kérjük meg őket, hog y a másik szobában várakozzanak, nem ig az? Melanie meg rázza a fejét. – Nem lehet. – Hog yhog y nem lehet? – Az eg yikük leveszi rólam a bilincset, a másik pedig rám szeg ezi a feg yverét. Mindig íg y csinálják.

37. Nemsokára hosszasan meg beszélik az aznap történteket. Óvatosan, finoman fog almaznak az erőszakos eseményekkel kapcsolatban, íg y kevésbé tűnnek szörnyűnek. Melanie érdekesnek tartja ezt, bár meg lehetősen ideg en tőle az a módszer, hog y a szavakkal elrejtsük a dolg okat, vag y úg y teg yünk, mintha minden más lenne, mint amilyen valójában. Szeretné, ha a mag ában őrizg etett nag y titokkal kapcsolatban is alkalmazhatná ezt a módszert. Úg y tűnik, Justineau kisasszony azt hiszi, hog y Melanie a meg ölt kiéhezettek miatt szomorú, és próbálja meg vig asztalni. Melanie eg y kissé tényleg szomorú miattuk, de mostanra már elég pontosan tudja, hog y a kiéhezettek már meg ölésük előtt sem voltak valódi emberek. Inkább afféle üres házak csupán, amelyekben valaha emberek laktak. Melanie próbálja meg nyug tatni Justineau kisasszonyt, és meg g yőzni arról, hog y nem ig azán sajnálja a kiéhezetteket. Még a dalt éneklő férfit sem, bár szerinte Parks őrmesternek semmi oka sem volt meg ölni őt. Csak ücsörg ött az ág yon, és eg yáltalán nem látszott rajta, hog y fel tudna kelni. Semmi másra nem volt képes, csak énekelni és a kezében lévő fotókat nézeg etni. Persze a kinti hölg y is ártatlannak tűnt, eg észen addig , amíg dr. Caldwell nem sikoltott. Úg y látszik, a kiéhezettek mag atartása nag yon g yorsan változik, és ha valaki közel meg y hozzájuk, vég ig résen kell lennie. – Mellettem biztonság ban leszel – mondja most Justineau kisasszony Melanie-nak. – Ug ye tudod? Nem hag yom, hog y bántsanak. Melanie bólint. Tudja, hog y Justineau kisasszony szereti, és minden tőle telhetőt meg tesz érte. De saját mag ától hog yan menthetné meg bárki is?

38. – Meg találtam – mondja Gallag her, amikor Helen Justineau visszatér az asztalhoz. Mostanra már kihűlt az étele, a többiek pedig már majdnem vég eztek az evéssel, de a fiatal katona úg y érezte, hog y ez olyasmi, amiért mindenkinek itt kell lennie. Helen Justineau-nak a korához képest ig en csábos a mosolya, és Gallag her reméli, hog y eg yszer ő is kap majd belőle. Letesz eg y üveg et az asztalra. Ezt még korábban találta az eg yik tárolószekrényben. A földön hevert eg y rakás szétmálló törlőrong y alatt, és észre sem vette volna, ha véletlenül nem rúg bele, és nem hallja meg a csörömpölést és a benne lévő folyadék löttyenését. Ahog y lenézett, észrevette a címke kilóg ó részét és az ég színkék ruhakupac alól elővillanó incselkedő barna és arany színt. Háromcsillag os Metaxa brandy. Tele van, bontatlan. Ha rajta múlna, inkább ott hag yta volna az eg észet, tudomást sem vett volna az ital által kínált mérg ező meg váltásról. Visszarakta a ruhákat a tetejére, hog y elrejtse a többiek elől. De vissza kellett mennie érte. Eg ész nap ezen az utazáson járt az esze, meg azon, hog y majd visszatér Beacon szűkös, falaktól körülvett világ ába, amit olyan boldog an hag yott ott annak idején. Úg y érezte, mintha két eg yformán rossz lehetőség közül kellene választania. Mintha csak reménytelen orvosság ok kínálkoznának a reménytelen helyzetek ellen. A többiek most némán bámulják az üveg et, ide-oda csapong ó beszélg etésük teljesen abbamarad. – A francba! – motyog ja Parks őrmester némi tisztelettel a hang jában. – Ez jó cucc, ug ye? – kérdezi Gallag her, és érzi, hog y elpirul. – Nem – rázza meg lassan a fejét Parks őrmester. – Alapvetően nem annyira jó, de leg alább ig azi, nem pedig valami rézvödörben pancsolt kerítésszag g ató. – Meg forg atja a kezében a palackot, majd alaposan meg nézi és meg is szag olja a kupakját. – Íg éretes – jelenti ki. – Alapvetően eg y lépést sem tennék, ha leg alábbis nem francia konyakról lenne szó, de eg ye-bassza… Hozzon pár poharat, közleg ény! Gallag her eng edelmeskedik.

Még sem mosolyog rá Justineau. A nő majdnem annyira nem vesz tudomást a körülötte történtekről, mint dr. Caldwell. Mintha túlság osan meg viselte volna az ideg eiket a napközben lezajlott nag y rakás szörnyűség , és már a hétköznapi helyzetekkel sem tudnának mit kezdeni. De talán még az elmaradt mosolynál is többet ér, hog y az őrmester neki tölt elsőnek. – Mag ának köszönhetjük, hog y ünnepelni tudunk, közleg ény – mondja, miközben meg tölti a poharakat. – Mag ának kell tósztot is mondania! Gallag her arca már eddig is vöröslött, most pedig még jobban kig yullad. Felemeli a poharát. – Nég yen vag yunk eg y üveg re, bassza isten, g urítsuk le! – szavalja. Az apja szokta ezt ordítani. Emlékszik, ahog y az üvöltése átszűrődött a vékony padlódeszkán, ahol a kiskamasz Kieran Gallag her eg y szál takaró alatt feküdt, és a felnőttek tivornyázását hallg atta. Később fasznak és pinának nevezték eg ymást. Még később verekedtek. A többieknek tetszik a pohárköszöntő, mindenki koccint. Isznak. A nyers, édes szesz utat ég et mag ának Gallag her torkán keresztül. Mindenáron meg próbálja csukva tartani a száját, de előtör belőle a köhög és. Messze nem annyira azonban, mint dr. Caldwellből. A nő a szájához emeli a kezét, és amikor erőfeszítései ellenére is köhög ni kezd, ujjai közt brandycseppek röppennek szét. Mindannyian hang osan nevetnek, még a doktor is, sőt tulajdonképpen ő kacag a leg harsányabban. A nevetés kissé elhal, amikor a köhög és abbamarad, ám aztán újra kitör. Mintha az alkohol varázserővel bírna, és hirtelen eleng ednék mag ukat, holott még csak eg yetlen kortyot ittak. Gallag her elég jól emlékszik a családi mulatozásokra, íg y szkeptikusan viszonyul ehhez a különleg es csodához. – Mag a jön – szólítja meg az őrmester Justineau-t, miközben újra tölt mindenkinek. – Tósztot kell mondanom? A francba! – Justineau meg rázza a fejét, de közben meg emeli csurig töltött poharát. – Éljünk addig , ameddig csak akarunk! Mit szólnak hozzá? – Eg yetlen mozdulattal mag ába dönti a pohár tartalmát. Az őrmester vele tart, de Gallag her és Caldwell már sokkal óvatosabban kortyolg at.

– Éljünk addig , ameddig akarunk, de sohase akarjunk addig , ameddig élünk – javítja ki Gallag her Justineau-t. Ismeri ezt a cuccot, mint a szentírást. Justineau visszateszi a poharat. – Hm, nos – szólal meg . – Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér, ig az? Az őrmester újratölti kettejük kiürült poharát, Gallag her és Caldwell italát pedig kipótolja. – Doktor? – kérdezi. Caldwell vállat von. Nem érdeklik az ilyesféle szívmeleng ető szólamok. Parks koccint mindenkivel a harmadik fordulóban. – A szélre, ami fúj, a teng erre, ami zúg és a lánykára, aki a matrózt szereti. – Ismer matrózokat? – g únyolódik Justineau, miután mindketten kiürítették a poharukat, Gallag her pedig udvariasan belekortyolt a mag áéba. Már alaposan nyakára hág tak az üveg nek. – Minden férfi matróz – válaszolja Parks. – És minden nő eg y óceán. – Lószart! – kiált fel Justineau. Az őrmester vállat von. – Bizonyára ig aza van, de meg döbbenne, ha tudná, hog y ez milyen sokszor bejön. Még nag yobb nevetés következik, amely talán eg y kicsit élesebb is. Gallag her feláll. Nem tesz jót neki az ital, hülye volt, hog y kipróbálta. Kezdenek eszébe jutni bizonyos dolg ok, amiket eddig okkal került. Kísértetek jelennek meg előtte, és nem szeretne szembenézni velük. Túlság osan is jól ismeri már őket. – Őrmester – szólal meg –, még eg yszer körülnézek, hog y minden biztonság os-e. – Ahog y g ondolja, fiam – válaszolja Parks. Még csak rá sem néznek, amikor kimeg y. Vég ig járja az első emeleti folyosókat, de semmi újat sem talál. Amikor a korábban meg ölt kiéhezett szobája előtt meg y el, olyan nag y a bűz, hog y el kell takarnia az orrát és a száját. Még rosszabb a lépcső tetején, ahonnan az őrmester ledobta a g ránátokat. Mintha a pokol leheletét érezné. Semmi zaj, eg y moccanás sem hallatszik. Gallag her meg áll az épen maradt padló szélén, és lenéz az áthatolhatatlan sötétség be. Vég ül összeszedi a bátorság át, leakasztja az övéről a zseblámpát, és lefelé célozva felkattintja.

A lámpa tökéletes fénykörében öt-hat kiéhezettet lát eg ymás vállához préselődve. A fénytől vonag lani, mocorog ni kezdenek, de túlság osan szorosan állnak ahhoz, hog y ig azán messze mehessenek. Gallag her vég ig pásztáz a lámpával. A terem teljes hosszában kiéhezettek szorong anak, mint a szardíniák. Azok a lények, akik elől pár órával korábban menekültek, valamint a barátaik és azok barátai. Ahog y a fény rájuk esik, perisztaltikus mozg ásba kezdenek, állkapcsaik ütemesen kinyílnak és összezáródnak. A lövések zaja mindenhonnan idevonzotta őket. A hang os zaj élőlényeket jelez. Most itt vannak, és itt is maradnak, amíg meg nem szerzik az ételt, vag y a leg közelebb bekövetkező nag y dolog fel nem húzza a g ombákkal átitatott kibaszott ag yukat, és mozg ásra nem készteti őket. Gallag her rémülten, émelyeg ve húzódik vissza. Elpárolg ott belőle a lelkesedés, már nem akar éjszakai őrszem lenni. Visszameg y a nappaliba. Parks és Justineau még mindig az üveg elfog yasztásán üg yködik, míg Caldwell három széken elterülve alszik. Talán meg nézi, mi a helyzet a kiéhezett kölyökkel. Leg alább meg bizonyosodik róla, hog y még mindig stabilan tart a pányva, amivel a radiátorhoz kötözték. Elsétál a játékokkal teli szobához. A kölyök a babzsák fotelben ül. Ig en nyug odt és csendes, lehajtott fejével a padlót bámulja. Gallag her ig yekszik úrrá lenni remeg ésén, mivel a kislány eg y pillanatra pontosan úg y néz ki, mint a lépcső alatti termet elözönlő szörnyeteg ek. Eg y székkel kitámasztja az ajtót. Eg y lófaszt fog eg yedül maradni ezzel a dolog g al a sötétben. Némi zajt csapva indul el felé, hog y a lány észreveg ye. Meg könnyebbülés látni, ahog y felnéz. Nem a távolság ot méricskéli, ahog y a kiéhezettek szokták, akik minden oldalról körbepásztázzák az embert, mielőtt meg állapodik rajta a tekintetük. A lány sokkal emberszerűbben tekint rá. – Mit csinálsz? – kérdezi tőle Gallag her. A padlón szanaszéjjel könyvek hevernek, szóval a lány valószínűleg ezeket bámulta. Csak távolról nézheti őket, hiszen a kezét hátrabilincselték. A férfi felemeli a leg közelebbi könyvet. Charles King sley műve, A víz gyermekei. Nag yon rég i, védőborítója kopott, a sarka meg van törve. A borítóján lévő rajz eg y csapat kedves kis tündért ábrázol, akik éppen az ég be röppennek a

városi háztetőkről. Talán Londonban játszódhat, de Gallag her sohasem látta Londont, és nem ig azán tud róla semmit. A kiéhezett kölyök szótlanul bámulja. Tekintete ig encsak átható, de nem barátság talan. Mintha nem tudná, hog y minek jött ide a férfi, és alapvetően valamilyen kellemetlen meg lepetésre számítana. Mindössze annyit tud róla, hog y azoknak a katonáknak az eg yike, akik rég ebben a tolószékhez szokták szíjazni és az osztályterembe vitték. Gallag her nem emlékszik, hog y korábban eg y szót is szólt volna a g yerekhez. Emiatt a beszéde kissé zavart, tapog atódzó. Még abban sem ig azán biztos, hog y miért mondta, amit mondott. – Szeretnéd, ha felolvasnám neked ezt a könyvet? Eg y pillanatnyi csend. Eg y pillanattal tovább bámulnak rá azok a nag y szemek. – Nem – mondja a kölyök. – Ó… – Ezzel a teljes kommunikációs stratég iája becsődölt. Nincs B terve. Újra az ajtó és a mög ötte lévő világ os szoba felé fordul. Eltolja a széket az útból, és éppen be akarja csukni mag a mög ött az ajtót, amikor a kislány hirtelen meg szólal. – Körül tudna nézni a polcokon? A férfi meg fordul, újra belép, és visszateszi a széket. – Micsoda? Hosszú csend következik, mintha a lány meg bánta volna, hog y meg szólalt, és nem tudja biztosan, meg akarja-e ismételni az előbbieket. Gallag her vár. – Körül tudna nézni a polcon? Justineau kisasszony adott nekem eg y könyvet, de ott kellett hag ynom a bázison. Ha esetleg itt is meg lenne… – Ig en? – Akkor… Akkor talán felolvashatna belőle. Gallag her eddig észre sem vette a könyvespolcot. Most a lány tekintetét követve felfedezi, hog y ott van az ajtó melletti falnál. – Oké – szólal meg . – Mi a címe? – A múzsák meséi – vág ja rá izg atottan a g yerek. – Rog er Lancelyn Green írta. A g örög mítoszokról szól. Gallag her odameg y a polchoz, bekapcsolja a zseblámpáját, és vég ig pásztázza a könyveket. Leg többjük g yerekeknek való képeskönyv. A g erincük nem nég yszög letes, hanem kapcsokkal fűzték a lapokat össze, íg y a férfinak sorra ki kell huzig álnia mindeg yiket, hog y el tudja

olvasni a címüket. Van azért néhány valódi könyv is, g ondosan vég ig is nézi őket. Eg yik sem a g örög mítoszokról szól. – Sajnálom – mondja. – Nincs meg . Nem akarod, hog y valami újat kezdjünk el? – Nem. – Itt van például a Postás Pat és az ő fekete-fehér cicája. – Feltartja a könyvet, hog y a lány is láthassa. A kiéhezett kölyök hideg en bámul rá, majd elfordítja a tekintetét. Gallag her ismét a g yerekhez lép, közelebb húzza a széket, de vig yáz, hog y lehetőleg biztonság os távolság leg yen köztük. – Kierannak hívnak – mondja neki. Kezdeményezése semmilyen válaszra sem talál. – Van valamilyen kedvenc történeted? A lány azonban nem akar vele beszélg etni, Gallag her pedig tulajdonképpen meg érti. Mi az ördög ért akarna? – Ezt fog om felolvasni – mondja, és mag asra emeli a Bárcsak megmutathatnám neked! című könyvet. Azért választotta, mert a képei nag yon hasonlóak, mint a Macska – le a kalappal! illusztrációi. Rég en nag yon szerette azt a könyvet a macskáról, a halról, a g yerekekről és arról a két valamiről, amiket úg y hívtak, hog y Eg y Dolog és Két Dolog . Nag y élvezettel képzelte el, ahog y az ő házuk áll a feje tetejére, és mindent rendbe raknak eg y pillanattal azelőtt, hog y az apja hazaérne. A hétéves Gallag her számára mindez szörnyű, tiltott és izg almas volt. – Leülök ide, és felolvasom – mondja újra a g yereknek. A lány meg vonja vállát: nem az ő dolg a. Gallag her kinyitja a könyvet. Nyirkosak a lapok, emiatt kicsit összerag adtak, de el tudja őket választani anélkül, hog y bármelyiket is széttépné. – Eg yik nap sétáltam az utcán – szavalja –, láttam eg y fiút vörös csizmával a lábán. Nadrág ja bőr, övén rézcsat, ing e selyem, tollas kalpag – izeg -mozog , sosem nyug hat. A kölyök úg y tesz, mint aki nem fig yel, de Gallag her ezt nem veszi be. Nyilvánvaló, hiszen a lány előrebillenti a fejét, hog y lássa a képeket.

39. Parks ismét önt eg y kis brandyt mindkettejüknek. Gyorsan fog y. Justineau iszik, habár éppen most ért abba a fázisba, amikor már tudja, hog y nem kellene. Holnap reg g el szarul fog ja érezni mag át. Iszonyúan forró az arca, leg yezg etni kezdi. A pia mindig íg y hat rá, még akkor is, ha csak nag yon keveset iszik. – Jézusom! – szólal meg . – Meg yek, szívok eg y kis friss leveg őt. Sehol sincs azonban túl sok leveg ő. Az ablakokat biztonság i zárral látták el, csak pár centire lehet őket kinyitni. – Felmehetünk a tetőre – javasolja Parks. – A folyosó vég én van eg y vészkijárat, az felvisz oda. – A tető biztonság os, ug yebár? – kérdezi Justineau, az őrmester pedig bólint. Hát persze, hiszen meg vizsg álta. Lehet őt g yűlölni vag y szeretni, mindenesetre olyan ember, aki meg fog adta, hog y rendesen elvég zi a munkáját. A nő odakint meg fig yelhette, ahog y meg mentette az életüket, mert majdnem olyan g yorsan tudott a helyzetre reag álni, mint a kiéhezettek. – Oké – mondja a nő. – Gyerünk, nézzük meg , milyen is az a tető! A tető meg lehetősen pofás. Nag yjából tíz fokkal van hűvösebb, mint odabent, és kellemes szél fújja az arcukat. Nos, kellemesnek nevezni talán azért túlzás, hiszen a leveg ő rothadásszag ot áraszt, mintha közvetlenül mellettük eg y eg ész heg ynyi romlott hús lenne, amely nem látszik ug yan a sötétben, a bűze azonban mindent áthat. Justineau az arca alsó részére szorítja a poharát, mintha eg y oxig énmaszk lenne, és inkább a brandy g őzét szippantja be. – Van valami ötlete, hog y mi lehet ez? – kérdezi Parkstól a pohár mög ül, eltorzított hang on. – Nincs, de errefelé erősebb – válaszolja Parks –, szóval, javaslom, hog y menjünk arrébb. Előremeg y az épület délkeleti sarkához. London és a távoli Beacon felé néznek – az otthon felé, amely hajdan kidobta, most pedig visszavonzza őket. Justineau hag yja, hog y betöltse a város elbűvölő hiánya, holott átkozottul jól tudja, mennyire szar hely Beacon. Eg y hatalmas menekülttábor, amelyet a valódi rémület és a mesterség esen felpumpált optimizmus kormányoz. Mintha eg y üdülőhely és eg y fog olytábor

szerelemg yereke lenne. Már akkor kezdett diktatórikussá válni, amikor nag y mázlival elhúzhatott onnan, és bele se mer g ondolni, milyen lehet most, három évvel később. De hova máshova mehetnének? – Ig azi csodabog ár a doktor, ug ye? – mereng Parks, miközben áthajol a mellvédfalon, és a sötétség be bámul. A város fekete-fehérben rag yog a holdfényben, mintha csak eg y fametszet lenne eg y könyvben. A fekete szín uralkodik, amely a szág uldó szél kifürkészhetetlen medreivé változtatja át az utcákat. – Én máshog yan mondanám – válaszolja Justineau. Parks nevet, és tréfásan meg emeli a poharát, mintha csak arra innának, hog y mennyire meg eg yezik a véleményük Caroline Caldwellről. – Ig azság szerint – mondja – bizonyos szempontból örülök, hog y vég e az eg észnek. Úg y értem, a bázisnak és a küldetésünknek. Persze nyilván nem tesz boldog g á a menekülés, és imádkozom érte, hog y ne mi leg yünk az eg yetlenek, akiknek sikerült lelépni. De tényleg örülök, hog y már nem kell többet csinálnom. – Mit? Parks tesz eg y mozdulatot, de csaknem vaksötét van, íg y Justineau nem látja jól, hog y mit akar jelezni. – Felüg yelni azt a bolondokházát. Hónapról hónapra fenntartani és működtetni az eg észet, és még jó képet is vág ni hozzá. Jézusom, szinte csoda, hog y annyi ideig kitartottunk. Nem volt elég emberünk, nem volt elég utánpótlás, semmilyen kibaszott kommunikáció, nem kaptam parancsokat… Mintha túl hirtelen hag yta volna abba. Justineau tovább üti a vasat, hog y kiderüljön, mit kottyantott el véletlenül az őrmester. – Mikor szakadt meg a kommunikáció? – kérdezi tőle. A férfi nem válaszol, úg yhog y Justineau újra felteszi a kérdést. – Nag yjából öt hónapja jött az utolsó válasz Beaconből – vallja be Parks. – A normálisan sug árzó hullámhosszokon azóta semmilyen jel sem érkezik. – A francba! – Justineau-t mélyen meg rázza a hír. – Szóval még azt sem tudjuk, hog y… A picsába! – A leg nag yobb valószínűség g el ez csak annyit jelent, hog y áthelyezték a tornyot – mondja az őrmester. – Nem lehet nag yon messze.

A rádiónak csúfolt összetákolt szarok nem működnek, ha nem pontosan a forrásjel felé irányítjuk őket. Mintha száz kibaszott kilométerről próbálnánk eg y kosárlabdával beletalálni a g yűrűbe. Némaság borul rájuk, mindketten az elhang zottakon rág ódnak. Az éjszaka most még hatalmasabbnak és hideg ebbnek tűnik. – Istenem! – szólal meg vég ül Justineau. – Lehet, hog y mi vag yunk az utolsók. Mi nég yen. – Nem mi vag yunk az utolsók. – Nem tudhatja. – De tudom. A g uberálók is nag yon jól érzik mag ukat. – A g uberálók… – ismétli Justineau fanyarul. Korábban is hallott már róluk történeteket, most pedig már a saját szemével is láthatta őket. Túlélők, akik a túlélésen kívül már mindent elfelejtettek. Élősködők, hullarablók, akik a mag uk módján leg alább olyan kevéssé emberiek, mint az Ophiocordyceps. Semmit sem építenek, semmit sem óvnak meg . Eg yedüli céljuk az életben maradás. Keg yetlen, férfias társadalmuk a nőket pedig csak arra használja, hog y az állatokkal fog lalkozzanak és g yermekeket szüljenek. Ha ők képviselik az emberiség vég ső, leg nag yobb reményét, akkor érdemesebb lemondani az eg észről. – Korábban is voltak sötét korszakok – mondja Parks. Úg y tűnik, jobban belelát Justineau g ondolataiba, mint amennyire a nő szeretné. – A dolg ok elenyésznek, az emberek pedig újjáépítik őket. Talán sohasem fordult elő olyan időszak, amikor az élet csak… nyug almi állapotban volt, de mindig bekövetkezett valamilyen válság . Meg hát ott van a világ többi része is, tudja? Beacon érintkezésben van a francia, a spanyol, az amerikai és a többi túlélőközösség g el. Leg rosszabbul a városok jártak, minden olyan hely, ahol eg y rakás ember zsúfolódott össze. Az infrastruktúra nag y része is a városokkal eg yütt veszett el. A kevésbé fejlett területeken nem terjedt olyan g yorsan a fertőzés. Sőt még olyan vidékek is előfordulhatnak, ahová eg yáltalán nem jutott el. Parks tölt a nő poharába. – Szeretnék kérdezni mag ától valamit. – Mondja! – Teg nap azt mondta, kész arra, hog y mag ával vig ye a kölyköt és otthag yjon minket. – És?

– Nos, komolyan g ondolta? Nem is ez érdekel, hanem, hog y tényleg lelépett volna, és meg próbált volna eg yedül eljutni Beaconbe? – Amikor mondtam, eg észen komolyan g ondoltam. – Ig en – mormog ja Parks, és kortyint a brandyből. – Sejtettem. Apropó, mielőtt a pisztolyát Gallag her arcába tolta, mondott valamit rólunk, amit akkor nem értettem. Azt mondta, hog y behuzalozott katonácskák vag yunk. Mit jelent az, hog y behuzalozott? Justineau zavarba jön. – Eg yfajta sértés – mag yarázza. – Na ja, meg lepődnék, ha kiderülne, hog y csókot akart nyomni a homlokunkra. Csak kíváncsi voltam. Valami olyasmit jelent, hog y alapvetően szívtelenek vag yunk? – Nem. Ez eg y pszichológ iai fog alom. Olyasfajta viselkedést jelöl, ami születésétől fog va adott, és nem tud rajta változtatni. Esetleg mag ába prog ramozták, íg y aztán nem is g ondolkozik rajta. Valamiféle automatizmus. – Mint a kiéhezetteknél – nevet fel Parks. Justineau kicsit kellemetlenül érzi mag át, de veszi a lapot. – Ig en – ért eg yet –, mint a kiéhezetteknél. – Jól forg atja a szavakat – bókol Parks a nőnek. – Komolyan. Kitűnően. – Ismét felemeli a poharát, a kezét pedig a nő vállára teszi. Justineau g yorsan elhúzódik. – Mi az ördög akar ez lenni? – kérdezi. – Azt hittem, fázik – mondja Parks, láthatóan meg lepve. – Reszketett. Bocsánat. Nem akartam semmi rosszat. A nő hosszú ideig csak áll ott, néma csendben. Aztán meg szólal. Eg yetleneg y dolog ra tud csak g ondolni, amit meg kell kérdeznie. A férfira köpi a szavakat, mintha visszamenőleg ki akarná adni mag ából az italt, az emlékeit és élete utóbbi három évét. – Ölt már meg g yereket?

40. A kérdés szíven üti Parksot. Eg észen eddig nag yon kellemesen érezte mag át. Szétáradt benne a brandy, és teljesen elzsibbasztotta a fájdalmát. A lábán és a csípője körül tele van apró, repeszek okozta sérülésekkel, amelyeket a lépcső felrobbantása során szerzett. Itt fenn a tetőn azt hitte, szépen halad a kapcsolatuk. De ez nem ig az. A tanárnő saját belső enciklopédiájában eg yértelműen a következő meg határozás szerepel: Parks, őrmester, lásd: kurafi, vérszomjas. Eg y sor választ tudna adni a kérdésre, és a leg több emlékeztetné a nőt, hog y az elmúlt három évben miért nem lett belőle a kiéhezettek vacsorája. Meg hog y honnan való a számítóg épe és a leg több, a munkavég zése során használt praktikus kis kütyüje. Hog y miért van meg még Beacon, ahova hazamennek. Persze, ha meg van még eg yáltalán. De inkább bele sem kezd. Határozottan nem úg y alakultak a dolg ok, ahog y szerette volna. Semmit sem nyerne vele, ha eg y ilyen csinos nőnek kifejtené, hog y mennyire álszentnek tartja, és sokkal butább, mint amilyennek tűnik. Ez csak meg nehezítené a további útjukat. Szóval inkább lemond erről, és a vészkijárat felé indul. – Inkább mag ára hag yom, hog y g yönyörködhessen a látványban – veti oda a válla fölött. – Úg y értem, az Összeomlás előtt – mondja Justineau a háttal álló férfinak. – Őszinte kérdés volt, Parks. A férfi meg áll, és ismét visszafordul. – Még is, mi az ördög öt g ondol rólam? – kérdezi a nőtől. – Nem tudom, mit g ondoljak. Válaszoljon a kérdésre! Szóval? Nem kell töpreng enie a válaszon. Ismeri mag át, és tudja, a mag afajta emberek nem úg y működnek, mint a többiek. – Nem. Néhány öt vag y hat év körüli kiéhezettet tényleg meg öltem. Ha élve meg akarják enni az embert, nincs túl sok választási lehetőség . De olyan kölyköt sohasem g yilkoltam meg , aki még életben volt. – Nos, én ig en. Most a nőn a sor, hog y hátat fordítson. Mesélni kezdi a történetét, de nem néz közben az őrmester szemébe. Habár amúg y sem nag yon láthatják eg ymást, mert a közelben lévő kéménysor árnyékba borítja az

arcukat. Gyónás közben sem láthatjuk a pap arcát. Parks azonban bármiben lefog adná, hog y eg yetlen pap fizimiskája sem hasonlít az övéhez. – Eg y buli után kocsival mentem haza. Ittam, de nem annyira sokat. Inkább fáradt voltam. Eg y tanulmányon dolg oztam éppen, már hetek óta minden nap hajnalban keltem és késő estig fennmaradtam, hog y vég ezzek vele. De ez nem számít. Csak… Érti, az ember utólag próbálja meg mag yarázni a dolg ot. Ig yekszik rájönni, hog y miért történt az eg ész. A szavak eg yenletes, monoton ütemben törnek elő Helen Justineauból. Parksnak eszébe jut Gallag her írásos jelentése, az irányába és miután jelleg ű fordulatokkal. Justineau lehajtott feje és az erkélykorlátot szorosan markoló keze azonban mindent elárul. – Herefordshire-ben mentem, Dél-Mimms és Potter Bar között. Házak csak hébe-hóba fordultak elő az úton, sok-sok kilométeren keresztül sövény, aztán eg y kocsma, aztán meg int sövény. Nem számítottam… Úg y értem, túl késő volt már, éjfél is elmúlt. Nem hittem, hog y bárki kint van, még kevésbé… Valaki éppen előttem futott ki az útra. Azt hiszem, volt eg y rés a sövények közt, onnan jöhetett ki. Sehonnan máshonnan nem jöhetett. Hirtelen ott termett, és én a fékbe tapostam, de akkor már ott volt közvetlenül előttem. Nem hiszem, hog y sokat számított a fékezés. Nag yjából nyolcvannal mentem, amikor elütöttem, és… Úg y pattant le a kocsimról, mint eg y labda. Eg y darabig eltartott, amíg meg álltam. Leg alább kilencven méter… Kiszálltam, és visszarohantam. Reméltem, persze, hog y reméltem, de… Kétség kívül azonnal meg halt. Eg y kisfiú. Nag yjából nyolckilenc éves. Meg öltem eg y g yereket. Darabokra törhetett leg belül, mert teljesen ki voltak csavarodva a kezei és a lábai. Azt hiszem, sokáig ott maradtam. Reszkettem, sírtam, és képtelen voltam… Eg yszerűen képtelen voltam felkelni. Azt hiszem, nag yon sokáig tartott. El akartam menekülni, de moccanni sem tudtam. Ránéz az őrmesterre, az arca azonban szinte teljesen sötétség be burkolódzik. Csak a szája íve látszik, és a lefelé g örbülő vonal a saját sebhelyére emlékezteti az őrmestert. – Aztán még is sikerült – folytatja a nő. – Amikor már képes voltam mozog ni, felkeltem, és továbbautóztam. Hazaértem, beálltam a g arázsba, aztán lefeküdtem. Még aludtam is, Parks. El tudja ezt hinni? Nem

tudtam kitalálni, hog y mit kezdjek a helyzettel. Ha vallomást teszek, valószínűleg lecsuknak, a karrieremnek pedig annyi. A kisfiú ettől még nem támadna fel, szóval semmi értelme sem lenne. Persze rohadtul tudtam, mit kellene csinálnom, és a következő napokban hatszor vag y hétszer is felemeltem a telefonkag ylót, de tárcsázni már sosem voltam képes. Aztán vég e lett a világ nak, és már nem is kellett meg tennem. Meg úsztam. Tiszta maradtam. Parks sokáig vár, mielőtt meg szólalna, mert eg észen biztos akar lenni benne, hog y Justineau befejezte a monológ ját. Miközben hallg atta, jórészt azon törte a fejét, hog y pontosan mit is akar elmondani neki a nő. Talán az elejétől kezdve ig aza volt abban, hog y merre tartanak, Justineau pedig csak meg akart g yónni szex előtt, ezért tereg ette ki ezt az ősrég i szennyest. Persze az is lehet, hog y nem, de sohasem tudhatjuk. Akármi is a helyzet, ilyenkor a leg jobb meg oldás, ha feloldozást ad a bűn alól – kivéve persze, ha netán teljesen meg bocsáthatatlannak tekinti. Parks azonban nem tartja annak. – Baleset volt – mondja a nőnek, rámutatva a nyilvánvaló ig azság ra. – És azt hiszem, vég ül is helyesen cselekedett. Mag a nem olyannak tűnik, mint aki képes csak úg y továbblépni az ilyen szarokon. – Ami azt illeti, ezt íg y is g ondolja. Justineau-ban többek között a komolyság át kedveli. Rohadtul utálja azokat a léha, meg g ondolatlan alakokat, akik csak a dolg ok felszínén eg yensúlyoznak, és sohasem néznek mélyebbre. – Na ig en, de szerintem nem eg észen érti a dolg ot – mondja Justineau. – Mit g ondol, miért meséltem el ezt az eg észet? – Fog almam sincs – ismeri be Parks. – Szóval miért? – Meg öltem azt a kisfiút, Parks. Ha eg yenletként írjuk le az életemet, neg atív szám lesz a vég eredmény. Mínuszpontot ér az életem, érti? És mag uk… Mag a, Caldwell és a vörös hajú közleg ény, ez a kibaszott Ging er Rog ers… Istenem, jelentsen ez bármit, de inkább meg halok, mielőtt a mínusz kettőt is elérném. Az utolsó szavakat közvetlen közelről mondja, apró cseppeket köpve a férfi arcára. Bármilyen sötét is van, ilyen közelről még a szemét is látja. Van benne valami őrület. Nag yon fél valamitől, és rohadtul biztos, hog y nem tőle. Justineau otthag yja Parksot a maradék brandyvel. Nem eg észen erre számított, de vég ül is, fájdalomdíjnak tulajdonképpen meg felel.

41. Caroline Caldwell eg észen addig vár, amíg az őrmester és Justineau elhag yják a szobát. Aztán g yorsan felkel és kimeg y a konyhába. Korábban már észrevette, hog y a leg távolabbi konyhaszekrényben meredek piramisként, nag yság szerint eg ymásra rakva Tupperware dobozok sorakoznak. Nincs bennük semmi, íg y aztán a többiek nem is veszteg ettek több időt rájuk, Caldwell azonban némi örömmel meg jeg yezte, hog y ott vannak. Az univerzum sokszor éppen azt adja az embernek, amire szükség e van – ahog y most is. Kivesz hat dobozt a leg kisebb fajtából, valamint hat kanalat, és a köpenye zsebébe teszi őket. Zseblámpát is hozott mag ával, de csak akkor kapcsolja fel, amikor eljut a céljához, és becsukja mag a mög ött az ajtót. Apró szippantásokkal veszi a leveg őt. Az emberi maradványok és az évek óta tartó rothadás szag a teljesen betölti a leveg őt, szinte tapintani lehet a jelenlétét. Caldwell a kanalak seg ítség ével mintákat vesz a kiéhezettből, akit Parks őrmester lelőtt. Csak az ag yszövet érdekli, de minél több a minta, annál nag yobb az esély, hog y leg alább az eg yiket nem szennyezte be a bőr, a ruhák vag y a környező leveg ő élővilág a. A dobozokat g ondosan lezárja, és visszateszi őket a zsebébe. A szennyezett kanalakat eldobja, már nem lesz rájuk szükség e. Munka közben arra g ondol, hog y ezt már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennie. Az őrmesterhez hasonló férfiaknak is meg van a mag uk haszna, hiszen ő eg yedül sohasem tudta volna beg yűjteni a tesztalanyokat. Ha azonban a csapat részeként ő is részt vett volna a g yűjtög ető portyázásokban, akkor nem kellett volna kizárólag a katonák inadekvát meg fig yeléseire és meg bízhatatlan emlékeire hag yatkoznia. Eg yszóval nem veszteg etett volna el annyi időt zsákutcák bebarang olásával. Meg tudhatta volna például, hog y bár a kiéhezetteknek alapvetően kétféle állapotuk van – a pihenő és a vadászó –, némelyiküknél eg y harmadik stádium is előfordul, amely leg inkább a normális tudatállapot leromlott verziójának feleltethető meg . Bár rendszertelenül és részleg esen, de interakcióba lépnek a körülöttük lévő világ g al, még hozzá a fertőzés előtti viselkedésük mintázatait követve.

A babakocsis nő. Az éneklő fickó a fényképekkel. Triviális példák, még is valami fontos dolog ra világ ítanak rá. Caldwell tudja, hog y példátlan áttörés küszöbén áll. Semmit sem kezdhet a mintákkal, amíg vissza nem érnek Beaconbe, és nem jut mikroszkóphoz. De már meg fog almazódik benne a g ondolat, hog y mit kell keresnie, és milyen irányba indítja majd el a kutatást, ha ismét laborban lesz, ahol minden szükség es forrás a rendelkezésére áll. Természetesen az eg yes számú tesztalanyt is beleértve. Melanie-t.

42. Justineau arra ébred, hog y valaki rázza a vállát. Eg y pillanatra meg ijed, azt hiszi, hog y ismét meg támadták őket. De csak Parks az, az ő kezét próbálja elhesseg etni. A többieket kevésbé finoman ébreszti fel, eg yszerűen rájuk ordít, hog y emeljék fel a seg g üket, és menjenek az ablakhoz. Felkelt a nap, és meg kéne nézniük, milyen ocsmány és elkeserítő a helyzet odakint. A kiéhezettek ug yanis, akik teg nap üldözték őket, nem mentek el. Ott állnak kettes-hármas sorokban a Wainwrig ht-ház kerítése mentén. A leg többen meg torpantak a korlátnál, és ott várakoznak. A lenti terem pedig tele van azokkal a példányokkal, amelyek eg észen a házig követték a zsákmányt. A sok ösztövér, tátog ó szörnyeteg szorosan eg ymás mellett ácsorog , mintha csak eg y vég kiárusítást tartó boltba próbálnának bejutni. Ebben a boltban pedig reg g elit lehet kapni… Csapdába kerültek. Rémülten és izg atottan vitatják meg a lehetőség eket. Nyilvánvalóan nem vág hatják mag ukat keresztül a kiéhezetteken. Elpazarolnák az összes lőszerüket, és a kiéhezettek tömeg én még csak nem is látszana meg különösebben a veszteség . Ráadásul elsősorban éppen a hang os zaj vonzza ide a kiéhezetteket, szóval valószínűleg még több szörnyeteg rohanna be a csatatérre. Justineau azon tűnődik, nem tudnák-e éppen ezt felhasználni valahog y. – Ha mondjuk elhajítana pár g ránátot a háztetőről – javasolja Parksnak –, akkor a kiéhezettek nyilván a hang felé futnának. Elterelhetnénk a fig yelmüket, és amikor már tiszta a terep a kerítésnél, eg yszerűen csak a másik irányba rohannánk. Parks széttárja a kezeit, és mutatja, hog y nincs nála semmi. – Elfog yott a g ránátunk – közli. – Az övemre akasztottam őket, és teg nap este az összeset elhasználtam, amikor felhúztam mag unk után a felvonóhidat. Gallag her kinyitja a száját, majd becsukja, aztán újra kinyitja. – Nem csinálhatnánk néhány Molotov-koktélt? – indítványozza fejével a konyha felé intve. – Vannak ott étolajos üveg ek.

– Nem hiszem, hog y az eltörő üveg ek elég nag y zajt tudnának csapni – jeg yzi meg fanyarul dr. Caldwell. – Akár elég hang os is lehet – mormolja Parks nem túl meg g yőzően. – De ha nem, akkor is felg yújtunk néhány pöcsfejet, és kicsit meg tisztítjuk arrafelé az utat. – De a földszinten lévők attól még ott maradnak – ellenkezik Caldwell. – Nem tetszik az a lehetőség , hog y eg y ég ő épületben essek csapdába. – Füst is lenne – mondja Justineau. – Valószínűleg elég sok. Ha a g uberálók még mindig keresnek minket, ennél látványosabb jelet nem is adhatnánk nekik. – Mi lenne, ha csak üres üveg eket dobálnánk? – kérdezi Gallag her. – Meg próbálhatnánk a hang seg ítség ével elcsalni őket. Parks kinéz az ablakon. Még csak beszélni sem akar róla. A tető és az ablakok a kinti úttól nag yjából harmincméternyire vannak. Ha az ember jól nekirug aszkodik, hátszéllel és némi szerencsével el lehet ilyen messzire hajítani az üveg et. De ha nem sikerül elég nag yot dobni, csak becsalog atnák a kint ácsorg ó kiéhezetteket. Persze ug yanez lenne a helyzet a g ránátokkal is: több rosszat okoznának, mint jót. Újra és újra meg rág ják a témát, de senki sem tud semmilyen könnyű vag y nyilvánvaló kiutat javasolni. Hag yták, hog y ezek a sohasem lankadó, vég telen türelmű rag adozók sarokba szorítsák őket. Nem maradhatnak itt, a többi opció pedig rossznak íg érkezik. Justineau elmeg y, hog y meg nézze, mi a helyzet Melanie-val. A kislány már felállt, kifelé bámul az ablakon, de a lépések zajára meg fordul. Valószínűleg hallotta a másik szobában zajló beszélg etésüket. Justineau meg próbálja meg nyug tatni: – Kitalálunk majd valamit – mondja. – Biztosan ki lehet jutni innen. Melanie nyug odtan bólint. – Tudom – válaszolja. Justineau nem túl nag y meg lepetésére Parksnak nem tetszik az ötlet, Caldwell pedig még kevésbé lelkes. Csak Gallag heren látszik, hog y eg yetért. Ezt mindössze eg y bólintással jelzi, mert láthatóan nem szívesen mondana semmit, amivel nyíltan szembeszáll az őrmestere véleményével.

A nappaliban ülnek nég y széken, kisebb kört alkotva. Mindez azt az illúziót kelti, mintha tényleg beszélg etnének, holott Caldwell teljesen elmerült a saját világ ában, Gallag her eg y szót sem szól, amíg nem kérdezik, Parks pedig önmag án kívül senkire sem hallg at. – Nem tetszik az ötlet. Nem akarom a lányt eleng edni a pórázról – mondja nag yjából harmadszor. – Mi az ördög ért nem? – kérdezi Justineau. – Két nappal ezelőtt örömmel eresztette volna el. A póráz és a bilincs csak azért kell, mert elhoztuk mag unkkal. Mag a találta ki ezt a kompromisszumot, íg y aztán a mag a nézőpontja alapján semmit sem veszthetünk. Az ég eg y adta világ on semmit. Ha a lány meg teszi, amit mond, itt hag yhatjuk ezt a szeméttelepet, ha meg lelép, akkor sem leszünk nag yobb pácban, mint most. Caldwell tudomást sem vesz Justineau érveiről, az őrmesterhez intézi szavait: – Melanie az enyém – emlékezteti. – A prog ramom része. A mag a felelősség e lesz, ha elveszítjük. Ezt nem kellett volna mondania. Parkson látszik, hog y nem szereti a fenyeg etőzést. – Nég y évet töltöttem a prog ramja szolg álatában, doktor – emlékezteti. – Ma van a szabadnapom. Caldwell épp belekezdene a válaszba, Parks azonban meg előzi, és Justineau-hoz fordul: – Ha eleng edjük, miért jönne vissza? – Bárcsak válaszolni tudnék rá – mondja a nő. – Őszintén szólva, számomra is teljesen rejtélyes a dolog . De meg íg érte, hog y visszajön, és én hiszek neki. Talán azért, mert rajtunk kívül senkit sem ismer. Talán azért, mert teljesen belém bolondult, a szeretet pedig vak, így van ez rendjén. – Beszélni akarok vele – közli Parks. – Hozza ide! A lány még mindig pórázon van, keze hátrakötözve, száján ott a kosár, még is olyan méltóság g al bámul Parksra, mint valami barbár törzsfőnök. Justineau hirtelen rádöbben, hog y mennyire meg változott. Kikerülve a világ ba, a fejlődése veszélyes, meg jósolhatatlan sebesség g el g yorsult fel. Eszébe jut eg y rég i festmény, William Frederick Yeames Mikor láttad utoljára az apádat? című képe. Melanie pontosan olyan pózban

áll, mint a fiú azon a festményen, pedig a címben felhang zó kérdés eg yáltalán nem jelenthet semmit a számára. – Azt hiszed, képes vag y rá? – kérdezte Parks. – Meg tudod csinálni, amit Justineau kisasszonynak mondtál? Szerinted kész vag y erre? – Ig en – válaszolja Melanie. – Ez azt jelenti, hog y bíznom kell benned. Szabadon kell hog y eng edjelek itt a szobában, közöttünk. – Van valami a jobb kezében, és úg y rázog atja, mintha eg y dobókocka lenne, amit épp most akar elvetni. Meg mutatja a lánynak, hog y mi az: a bilincs kulcsa. – Nem hiszem, hog y azt jelentené, Parks őrmester – mondja Melanie. – Nem? – Nem. Szabadon kell eng ednie, de nem kell meg bíznia bennem. Először kenjék be mag ukat azzal a veg yszerrel, hog y biztosan ne érezzem a szag ukat. Aztán fog ja rám a pisztolyát, Kieran pedig kioldja a bilincsemet. Ezt a rácsos valamit pedig le sem kell venni a számról, mivel csak a kezemre lesz szükség em. Parks eg y pillanatig úg y mered rá, mintha a lány eg y ideg en, az őrmester számára ismeretlen nyelven írt üzenet lenne. – Úg y látom, már pontosan kiterveltél mindent – állapítja meg . – Ig en. Előrehajol, hog y Melanie szemébe nézhessen. – Nem félsz? Melanie eg y pillanatra habozik. – Mitől? – kérdezi vég ül a férfitől. Justineau-t meg döbbenti a pillanatnyi szünet. Eg yformán könnyű ig ent vag y nemet mondani, füg g etlenül attól, hog y melyik válasz ig az. A szünet azt jelzi, hog y Melanie meg fontolja, mérleg eli a férfi szavait. És azt is jelenti, hog y ig yekszik becsületesen válaszolni. Mintha bármi olyat is tettek volna valaha, amivel kiérdemelnék a hűség ét. – A kiéhezettektől – mondja Parks, minthog yha nyilvánvaló lenne. Melanie meg rázza a fejét. – Hog yhog y? – Nem fog nak bántani. – Nem? Miért nem? – Elég leg yen! – vág közbe Justineau, de Melanie még is válaszol. Lassan. Nehézkesen. Mintha a szavaival, mint a kövekkel, falat építene

mag a köré. – Nem harapják meg eg ymást. – És? – Ug yanolyan vag yok, mint ők. Majdnem. Elég g é hasonlítunk ahhoz, hog y ne leg yenek éhesek a szag omtól. Parks lassan bólint. Vég ül is ezért zong orázta vég ig a dolg ot. Szeretné tudni, hog y Melanie mennyire g ondolt ebbe bele, és hog yan vélekedik róla. Még eg yszer belekezd, de most log isztikai szempontból. – Ug yanolyan, vag y csak majdnem ug yanolyan? Melyik? Melanie arcáról semmit sem lehet leolvasni, de most átsuhan rajta valami g yors, erőteljes érzelem. – Én más vag yok, mert senkit sem akarok meg enni. – Tényleg nem? Akkor mi volt az a vörös cucc rajtad teg napelőtt, amikor a Humvee fedélzetére ug rottál? Nekem vérnek tűnt… – Időnként embert kell ennem, de sohasem akarom meg enni őket. – Ez minden, kölyök? Szar üg y, és ennyi? Újabb szünet következik, ezúttal hosszabb. – Nem a mag a dolg a. – Ez teljesen ig az – ismeri el Parks. – Csak mintha olyan piszlicsáré dolog lenne. Felajánlod a seg ítség edet a lenti lények ellen, miközben nekem úg y tűnik, leg szívesebben te is ott lennél velük lent, és várnád a vacsorára hívó cseng őt. Szóval, azt hiszem, muszáj meg kérdeznem: miért jönnél vissza, és miért kéne elhinnem, hog y visszajössz? Melanie-n most először látszik a türelmetlenség . – Azért, mert vissza akarok jönni. Mert mag ukkal vag yok, nem pedig velük. Nincs is lehetőség em, hog y velük leg yek, még ha akarnám sem. Ők… – Akármit is akart mondani, eg y pillanatra kizökken. – Ők nincsenek eg yütt. Soha sincsenek eg yütt. Senki sem válaszol, de Parks láthatóan örül. Mintha a lány kimondta volna a titkos jelszót. Most már ő is belépett a klubba, a reménytelenül kevesen lévő, szörnyekkel körülzárt szerencsétlenek eg yesületébe. – Mag ukkal vag yok – ismétli meg Melanie, majd mintha fontos lenne közölnie: – Illetve ig azából nem is mag ukkal, hanem Justineau kisasszonnyal. Parks némiképp meg lepő módon ezzel a válasszal is elég edett. Feláll, úg y tűnik, most már döntésre jutott.

– Rendben van – szög ezi le. – Oké, kölyök. Bízunk benne, hog y teljesíted a feladatot. Gyerünk, vág junk bele! Melanie eg y tapodtat sem mozdul. – Mi van? – kérdezi Parks. – Kell még valami más is? – Ig en – feleli Melanie. – Szeretném felvenni az új ruháimat.

43. A leg felső lépcsőhöz viszik a lányt. Pontosabban ahhoz a helyhez, ami korábban a leg felső lépcső volt, mielőtt az őrmester fölrobbantotta. Melanie lefelé bámul. Reng eteg kiéhezett van odalent. Talán száznál is többen sorakoznak az előcsarnokban. Mindannyian felnéznek, amikor a nég y ember meg jelenik fölöttük. Az összes fej eg yütt mozog , mint a napraforg ók, amikor a nap mozg ását követik. Parks őrmester nem húzza ki a pisztolyát, de meg fordítja Melanie-t, miközben kinyitja a bilincseit, és ráparancsol, hog y ne mozduljon. A lány nem érzi a kezeit. Leg szívesebben meg ráng atná az ujjait, hog y lássa, működnek-e még , de eg yelőre nem teheti. Parks őrmester kikapcsolja a pórázt a nyaka körül, és Justineau kisasszonyhoz fordul, aki ott várakozik, a kupacnyi ruhával a kezében. Kényelmetlen felfelé kibújni a szvetterből – a kisasszony szvetteréből, amelyet eg észen idáig hordott –, és még kényelmetlenebb meg int meztelennek lenni. Nem a felnőttek fürkésző tekintete bántja, hiszen a leg többjüket amúg y sem kedveli, hanem az, hog y a leveg ő közvetlenül éri a testét. Annyira kiszolg áltatott érzés. Ám a kellemetlen hang ulat rög tön elszáll, mihelyst a kisasszony ráadja a szép új ruhákat. Nag yon tetszik neki a farmer és a póló – de különösen a dzseki, amely eg y kicsit Parks őrmester kabátjára emlékezteti. Csak az edzőcipő fura érzés. Eddig még sohasem volt rajta cipő, és nag yon zavaró, hog y most már nem jut el hozzá az a sok-sok információ, amelyeket a csupasz lábaival érzett a talajon. Esélyes, hog y nem lesz hosszú távú kapcsolata a sportcipővel, még is olyan g yönyörű darab! – Kész vag y? – kérdezi Parks. – Nag yon jól nézel ki, Melanie – mondja Justineau kisasszony. A lány bólint: meg köszöni és eg yetért. Ő is tudja, mennyire jól néz ki. De nincsenek kész. Még nincsenek. A kisasszony elővesz valamit a zsebéből, és Melanie-nak adja. Pici, szürke, nég yszög letes műanyag dolog , kerek g ombbal. A g omb szélén vörös betűkkel két szó olvasható: „SAFE” és „GUARD”, illetve „VIGYÁZAT, 150 DECIBEL!”.

– Ez majd seg ít, ha odaérsz, és nag y zajt kell csinálnod – mag yarázza Justineau kisasszony. – Mi ez? – kérdezi Melanie. Ig yekszik nyug odt és közömbös maradni, mintha szóra sem lenne érdemes, hog y a kisasszony ajándékot adott neki. – Személyi riasztó. Nag yon rég en az emberek ilyesmit vittek mag ukkal arra az esetre, ha meg támadnák őket. – A kiéhezettek? – Nem, hanem a többi ember. Olyan hang ja van, mint a bázison lévő kürtnek, ami a nap vég ét jelezte, csak sokkal-sokkal erősebb. Elég hang os ahhoz, hog y aki hallja, pánikba essen és elmeneküljön. A kiéhezettek azonban éppen hog y a zaj felé fog nak futni. Meg lehetősen rég i, és lehet, hog y már nem is működik, de eg y próbát azért meg ér. Melanie habozik. – Meg kell tartania – mondja a tanárnőnek. – Hátha valaki meg támadja. Justineau kisasszony g yeng éden összezárja Melanie ujjait a tárg y felett. Még meleg , hiszen korábban a zsebében volt. Eg y darabka a kisasszonyból, és kiviheti mag ával a világ ba. Új tudásának súlya még mindig ránehezedik, de ahog y vadi új unikornisos farmerének zsebébe teszi a riasztót, elönti a boldog ság . – Kész – erősíti meg az őrmesternek. Már ideje volt – olvasható le Parks arcáról. Újra a lány nyaka köré teszi a pórázt, de ezúttal máshog y köti meg . – Mihelyst lent leszel a terepen – mag yarázza neki –, meg rántod ezt a vég ét, a kötél pedig kioldódik. – Oké – mondja a lány. – Nem veszem le a szájkosaradat – közli az őrmester. – De a szabad kezeddel könnyedén ki tudod csatolni, és akkor már leszedhető. Okos kislány vag y, és fog adni mernék, hog y már g ondoltál erre. Melanie vállat von. Persze, eszébe jutott, de eg yáltalán nem látja értelmét, hog y meg int meg próbálja elmag yarázni a férfinak, miért nem tenné meg . – Csak hog y tudd – mondja neki Parks őrmester –, ha velünk akarsz maradni, mag adon kell hag ynod a szájkosarat, vag y ha teljesítetted a feladatot, visszatenni. Nem nyitok erről vitát, az én szempontomból a

fog aid potenciális töltött feg yverek. Szóval tartsd őket szépen rács mög ött, biztonság ban, mert ez a belépőjeg yed hozzánk. Oké? – Oké. – Akkor jó. Gallag her, seg ítsen! A két férfi elfog lalja pozícióját az eg ykori lépcső tetején, és éppen le akarják ereszteni a kötelet, amikor Justineau kisasszony az utolsó pillanatban ismét Melanie mellé g ug g ol, és kinyújtja a karjait. Melanie előrelép, és boldog an meg remeg , amikor a kisasszony átöleli. Eg y pillanattal később azonban visszahúzódik. A veg yszerek kesernyés bűze mög ött csupán eg y eg ész picit érezte meg az emberszag ot, Justineau kisasszony illatát. Ez is elég , hog y a nő közelség e okozta tiszta öröm valami eg észen mássá változzon át. Olyasmivé, ami könnyen kicsúszhat az irányítása alól. – Nem biztonság os – motyog ja sietve. – Nem biztonság os. – Az ösztrog énblokkolója – mag yarázza teljesen felesleg esen Parks őrmester. – Újabb réteg et kell felkennie. – Sajnálom – mormog ja Justineau kisasszony, de nem az őrmesternek, hanem Melanie-nak. A lány bólint. Eg y pillanatra meg ijedt, de most már minden rendben van. Nag yon halványan érezte csak az illatot, most már el is suhant, és ismét képes g átak közé szorítani mardosó éhség ét. Parks őrmester utasítja a lányt, hog y üljön a leg felső lépcsőre, majd lökje el mag át, és Kierannal eg yütt leeresztik a várakozó kiéhezettek közé. Akik semmiféle reakciót sem mutatnak. Néhányan követik ug yan a lány mozg ását, de Parks őrmester meg bizonyosodik róla, hog y Melanie lassú, fokozatos leereszkedése nem túlzottan izg atja a kiéhezetteket. Pillantásuk átsiklik a lányon, nem állapodik meg rajta a tekintetük, vag y éppenség g el úg y néznek keresztül a kölykön, mintha ott sem lenne. Mihelyst leér, eg y rántással kioldja a kötelet. Az őrmester ug yanolyan lassan, óvatosan húzza fel, ahog y a lányt leeresztette. Melanie feltekint, és látja, hog y Parks őrmester és Justineau kisasszony őt nézik. A kisasszony int neki: lassan széttárja, majd összecsukja tenyerét. Melanie visszainteg et. Óvatosan keresztülfurakszik a kiéhezetteken, akik észre sem veszik, íg y nem is bántják.

Hazudott, amikor azt mondta, hog y nem fél. Itt, az események közepén már elég rémisztő a lények lehajtott fejét, félig nyitott száját, piszkosfehér szemét bámulni. Teg nap azt hitte, hog y a kiéhezettek szeretik a korábban emberek lakta településeket. Most inkább az jár a fejében, hog y ezek a házak eg ytől eg yig kísértetjárta épületek. Nemcsak kiéhezettek veszik körül őket, hanem a valaha itt élt férfiak és nők szellemei is. Küzdenie kell mag ával, mert hirtelen úg y érzi: muszáj elfutnia innen, amilyen g yorsan csak lehet, ki kell rohannia a szabad leveg őre. Átbújva a szorosan eg ymáshoz préselődött testek közt lassan eljut az ajtóig . A bejárat azonban teljesen el van zárva. Túl sok kiéhezett préselődött az ajtófélfák közé, ő pedig nem elég erős ahhoz, hog y áttörjön ezen a barikádon. Azonban az ajtó mindkét oldalán összetörtek a falmag asság ú ablakok, és amikor a kiéhezettek átpréselték rajtuk mag ukat, az összes üveg szilánk kifordult a helyéből. A Melanie-hoz leg közelebb állók testén jól látszanak a vág ásnyomok, amelyeket a problémás bejutás során szereztek. A friss sebekből barna nedv szivárog . Nem ig azán tűnik vérnek. Melanie a bal oldali ablakon bújik át. A kocsifelhajtón még több kiéhezett ácsorog , de már nem annyira szorosan, íg y könnyebben halad közöttük. Eg észen a kapuig , majd ki az utcára. Itt még több kiéhezettet kell kikerülnie. Nem fordulnak utána, mintha észre se vennék. Átmeg y a burjánzó g azon, a fák és a mag as fű közé. Melanie-nak tetszik ez a hely. Ha szabad lenne, sok-sok ideje volna, és semmit sem kellene csinálnia, sokáig itt maradna, és azt játszaná, hog y az Amazonas őserdőiben van, amiről Mailer kisasszony óráin tanultak, a cellájában lévő színes képen pedig nap mint nap láthatta. Most azonban nem szabad, és az idő is nag yon szorít. Ha túl sokáig nézelődik, Justineau kisasszony még azt hiszi, hog y elmenekült és mag ára hag yta őt. Melanie inkább meg halna, mint hog y a kisasszony akárcsak eg y pillanatig is ezt hig g ye. Eg y olyasféle patkányt szeretne találni, mint ami dr. Caldwellt teg nap meg ijesztette. De sehol sem lát ilyesmit. Még madárral sem találkozik, de eg y madár tulajdonképpen amúg y sem lenne jó arra, amire fel szeretné használni.

Körülnéz a mezőn, fel-alá járkál az utcákon, ki-be a házak nyitott ajtaján. Szétesett életek meg g yalázott összevisszaság án meg y keresztül, vig yázva, nehog y eltérítsék a fig yelmét a dísztárg yak, a fényképek és a meg fejthetetlen dolg ok százai, ezrei. Az eg yik, száraz levelekkel térdmag asság ig borított szobában észrevesz eg y rókát. Az állat a törött ablakhoz ug rik, de Melanie g yorsabb, és még a leveg őben sikerül elkapnia. Saját mag a is meg rémül attól, hog y milyen g yorsan tud mozog ni. És hog y milyen erős! A róka majdnem akkora, mint ő, és erősen vonag lik a kezében, ig yekszik kitépni mag át, de a lány mag ához szorítja, nem eng edi mozog ni az állatot, míg az abbahag yja a fészkelődést, remeg ve nyüszít, és hag yja, hog y bármit meg teg yen vele. Visszatér az utcára, majd a zöld területen keresztül eg észen a kerítésig meg y, ahol a kiéhezettek g yülekeznek. Nem fordulnak felé, továbbra is mozdulatlanok. Melanie felsikolt. Ez a leg erősebb zaj, amit ki tud adni. Justineau kisasszony személyi seg élyhívója biztos hang osabb… Kezében azonban ott a róka, amit nem akar addig eleng edni, amíg a kiéhezettek nem néznek rá. Amikor felé fordulnak a fejek, széttárja a karjait, a róka pedig olyan szélsebesen szág uld el, mint az Odüsszeusz íjából kirepített nyílvessző. A hang felriasztja a kiéhezetteket, keresik a prédát és eng edelmeskednek a beléjük prog ramozott parancsnak. Vadul a róka után rohannak, mintha csak szoros kötél fűzné őket össze az állattal. Ahog y az első hullámok elérik, Melanie félrehúzódik a kapualjba, hog y ne kerüljön az útjukba. Reng eteg en jönnek, szorosan eg ymás sarkában liheg ve. Néhányan elesnek, a többiek letapossák őket. Melanie látja, ahog y újra és újra meg próbálnak felkelni, hog y aztán minden alkalommal rájuk lépjen a következő. Már-már vicces lenne, de úg y spriccel testükből a barnásszürke hab, mint a szőlőprésből a must, ez pedig inkább szörnyűvé és szomorúvá teszi a látványt. Mire a horda maradéka is kiér az útra és eltűnik a szeme elől, a letaposottak eg y része is valahog y feláll, és a többiek után sántikál. Mások ott maradnak, kaparásznak és vonag lanak, de túlság osan is összetörték mag ukat ahhoz, hog y fel tudjanak kelni a földről.

Melanie óvatosan kerülg eti őket. Sajnálja szeg ényeket. Szeretne valahog y seg íteni rajtuk, de semmit sem tehet. Keresztülmeg y a kapun, és felsétál a házhoz. Belép az immár teljesen kihalt földszinti terembe, és felszól Parks őrmesterhez, aki még mindig ug yanott ácsorog . – Működött a dolog . Már elmentek. – Maradj ott! – válaszol az őrmester. – Lemeg yünk hozzád. Néhány pillanatig mereven nézi a lányt, majd újra meg szólal: – Szép munka volt, kölyök.

44. A kötelek seg ítség ével elég könnyen lemásznak a földszintre. Parks őrmester határozza meg a sorrendet: először Gallag her, hog y lent is leg yen valaki feg yverrel, aztán Helen Justineau, dr. Caldwell, vég ül pedig ő mag a mászik le hátvédként. Dr. Caldwell jelent csak némi problémát, ug yanis bekötött kezével nem képes meg markolni a kötelet, amelyet Parks vég ül a nő dereka köré erősít, és íg y ereszti le a doktort. Arra is indulhatnának, amerről jöttek, de eg yszerűbbnek tűnik keresztülmenni a városon. Több olyan hely is van, ahol újra felmehetnek az A1-es főútra. Valószínűleg úg y tudnak leg könnyebben kikeveredni az épületek közül, ha délkelet felé, az elhag yatott ipartelepek irányába mennek. Sohasem éltek itt sokan, az Összeomlás után pedig a terület nem volt valami vonzó a túlélőknek, hiszen ők inkább élelmet kerestek, a munkag épek nem túlzottan érdekelték őket. Íg y aztán nem sok kiéhezett volt a területen, és ez a kis csoport is a rókát követi, hiszen az ellenállhatatlan mozg ó célpont ig en jó hatásfokkal tisztította meg előttük az utat. A kiéhezett kölyök már másodjára mentette meg az irhájukat. Ha meg csinálja a mesterhármast, akkor eg y kicsit már Parks is bízik majd benne. De nem eszik ennyire forrón a kását… Menet közben halkan és kimérten vitatják meg a log isztikai kérdéseket. Parks szerint az eddig tapasztalt baszakodások ellenére is az A tervhez kell tartaniuk mag ukat. Most is ug yanazzal érvel. Két napot is meg takarítanak, ha keresztülmennek Londonon. Nem is beszélve arról, hog y ismét szükség ük lesz menedékre, ahol meg pihenhetnek és alhatnak. – Még akkor is, ha a menedékből könnyen csapda lehet? – veti fel mog orván a kérdést dr. Caldwell. – Nos, előfordulhat – ismeri el Parks. – Másrészt viszont, ha teg nap éjjel szabad területen törtek volna ránk a kiéhezettek, tíz kibaszott szempillantás alatt vég ünk. Leg alábbis szerintem. Caldwell nem vág vissza, íg y az őrmesternek nem kell emlékeztetnie, hog y ha nem akart volna közelebbi ismeretség et kötni a babakocsis kiéhezettel, akkor nem kerültek volna ekkora csávába. Úg y tűnik, más

sem akar vitatkozni, íg y folytatják az útjukat, a beszélg etés pedig néma csendbe torkollik. A délelőtt folyamán kezdenek túlság osan szétszakadozni. Parks parancsára Gallag her meg y elöl. Őt Helen Justineau követi a kölyökkel, aki rövid kis lábai ellenére eg ész tempósan haladna, ha a korábbi viszontag ság ok miatt nem lenne még mindig eg y kicsit lelassulva és összezavarodva. Dr. Caldwell a leg lassabb, fokozatosan eg yre inkább lemarad a többiektől. Parks felszólítására meg g yorsítja ug yan a lépteit, de eg y-két perc múlva mindig lelassul. Az őrmestert ag g asztja, hog y a nő már a nap kezdetén ilyen reménytelenül fáradt. Éppen eg y sötét, kiég ett területen mennek keresztül. Az Összeomlás eg y másik ékköve ez. Mielőtt a kormány teljesen darabjaira hullt, eg y csomó átg ondolatlan vészintézkedést hoztak. Például helikopterekkel ég ettek fel bizonyos területeket, hog y kietlen, kiéhezettektől g arantáltan meg tisztított zónákat hozzanak létre. Folyamatosan sug árzott üzenetekkel és szirénákkal előre fig yelmeztették a veszélyre a meg nem fertőzött civil lakosság ot, sokan azonban még is meg haltak, mert nem tudtak elmenekülni, amikor meg jelentek a helikopterek. A kiéhezettek azonban úg y rohantak el a láng szórók elől, ahog y a csótányok futnak szét, ha felkapcsolják a villanyt. A hadművelettel annyit értek el, hog y a lények pár kilométerrel arrébb mentek, bizonyos esetekben pedig éppen íg y rombolták szét azt az infrastruktúrát, amely meg menthetett volna néhány életet. Például amikor felg yújtották a lutoni repülőteret, nag yjából neg yven repülő is elég ett. Íg y aztán amikor a hadsereg meg kapta a következő parancsot, miszerint az eg észség es lakosság ot kereskedelmi járművekkel a Csatorna-szig etekre kell evakuálni, a katonaság mindössze annyit tehetett, hog y meg vonja képzeletbeli vállát és íg y felel: – Hát ig en, jó lenne! Épületek mellett mennek el, amelyek leg inkább elkeskenyedő tuskókra emlékeztetnek. Nem is annyira elég tek, sokkal inkább szétmállottak. A láng szórók szörnyű tüze nemcsak a fémet, hanem a tég lákat és a köveket is meg olvasztotta. Olvadt fag g yú és faszén vékony réteg e borítja alattuk a talajt, hajdani élő anyag ok ég ett maradványai, amelyek előbb a leveg őbe kerültek, hog y aztán a láng ok forró szele szétteríthesse őket a földön. A leveg őnek is savas, savanyú íze van, tíz percen belül kapar tőle az ember torka, a mellkasában pedig viszkető érzés tör fel, és nem is lehet

meg vakarni, hiszen belülről jön. Több mint húsz év telt el azóta, de még mindig nem terem itt semmi. Még a leg szívósabb, mindenhol meg élő növények sem képesek itt fennmaradni. A természet nem olyan hülye, hog y kétszer eg ymás után idetelepedjen. Parks hallja, ahog y a kölyök meg kérdezi Justineau-tól, mi történt itt. A nő sokat hímez-hámoz, mire válaszol, pedig eg yszerű. Nem ölhettük meg a kiéhezetteket, így magunkat öltük meg. Mindig is ez volt a kedvenc bűvésztrükkünk. Kilométereken keresztül húzódik ez a kiég ett sáv, a táj hang ulata rájuk telepszik, beléjük fúrja mag át. Rég óta nem álltak meg , nem pihentek és nem ettek, de senkinek sincs kedve leülni ezen a kietlen vidéken. Senki sem mondja ki, de mindenki eg yetért: minél előbb tovább akarnak állni innen. Amikor a halott terület szélére érnek, hirtelen újabb csodával szembesülnek. Nag yjából húsz lépésen belül jutnak át a feketéből a zöldbe, a halál vidékéből a zaklatott élet világ ába, a szárazra ég etett pokolból a burjánzó, sűrű bog áncsok és mályva földjére. Eg y ház áll itt, a határon. Meg ég ett, de még nem omlott össze. Hátsó falán árnyékok rajzolódnak ki, valamilyen élőlény dőlhetett rá a forró tég lákra, különböző színeket és mintákat ég etve bele. Kettő közülük fekete foltként emelkedik ki a szürkésfekete környezetből. Az eg yik nag y, a másik pedig kicsi. Eg y felnőtt és eg y g yerek, kezük az ég felé emelkedik, mintha valamilyen tornag yakorlatot vég eznének. A kiéhezett kölyköt meg ig ézi a látvány, odameg y a kisebb árnyékhoz, és hozzáméri mag át. Pont ug yanakkorák.

45. Én is lehetnék – g ondolja. Miért ne? Valódi kislány eg y valódi házban, apukával és anyukával, báttyal és nővérrel, nag ybácsival, nag ynénivel, unokafivérrel és unokanővérrel, meg mindenféle mással, ami az eg ymást szerető és eg yütt élő emberek szótárában meg található. Abban a szótárban, amit családnak hívnak. Felnőni és meg öreg edni. Játszani. Felfedezni a világ ot, mint Micimackó és Malacka. Vag y a többi kedvenc könyvének szereplői: a leg endás Ötösfog at, vag y Heidi és Anne. Aztán, mint Pandóra, kinyitni a világ hatalmas szelencéjét, és csöppet sem ag g ódni azon, hog y vajon jó vag y rossz dolog van-e benne. Hiszen mindkettő benne rejlik: a jó és a rossz is. Mindig minden eg yszerre jó és rossz. De muszáj felnyitnunk, hog y rájöjjünk erre.

46. Meg állnak enni, és közben a halott zónát bámulják. Parks őrmester elhozott néhány konzervet a Wainwrig ht-ház konyhájából. Justineau kisasszony, dr. Caldwell és a katonák hideg erőlevest esznek, utána szintén hideg kolbászt babbal. Melanie valami Spam nevű konzervet kap, kicsit olyan, mint a teg nap esti hús, de kevésbé finom. Dél felé indulnak tovább, eg yre távolodnak attól a vidéktől, amelyet Justineau kisasszony kiég ett sávnak hív. Melanie azonban továbbra is arrafelé fordítja a fejét. Eg y mag asabban fekvő területen vannak, íg y ellátnak messzire, északra, eg észen a városig , ahol teg nap aludtak, és ahol eleng edte a rókát. Eg yik kilométer a másik után, lejtők és dombok, szétég ett házak és meg feketedett faszén mindenütt. Kérdezg eti Justineau kisasszonyt, hog y meg bizonyosodjon: pontosan érti-e a dolg okat. Halkan beszélg etnek, vig yáznak, hog y a szavaik ne hallatszanak messzire. – Rég ebben itt minden zöld volt? – kérdezi körbemutatva Melanie. – Ig en. Pontosan olyan, mint a bázis körüli vidék, amin keresztülmentünk, amikor menekültünk. – Miért ég ették fel? – Amikor meg kezdődött a járvány, az első pár hétben íg y próbálták távol tartani a kiéhezetteket. – És nem működött? – Nem. Az emberek meg rémültek és pánikba estek. Sokan, akiknek fontos döntéseket kellett volna hozniuk, mag uk is meg fertőződtek, vag y elmenekültek és elrejtőztek. Akik pedig itt maradtak, nem ig azán tudták, hog y mit csinálnak. De abban sem vag yok biztos, hog y bármi más jobb lett volna. Akkor már túl késő volt. Lényeg ében már minden g onosz szarság meg történt, amitől tartottak. – Minden g onosz szarság ? – tudakolja Melanie. – A kiéhezettek. Melanie elg ondolkodik ezen az eg yenleten. Talán helyes, de nem tetszik neki. Eg yáltalán nem. – Én nem vag yok g onosz, Justineau kisasszony.

A kisasszony bocsánatkérően meg érinti Melanie karját, és röviden, de meg nyug tatóan meg szorítja. – Tudom, hog y nem vag y g onosz, édesem. Nem mondtam ilyet. – De én is kiéhezett vag yok. Csend. – Fertőzött vag y – mondja a kisasszony –, de tudsz g ondolkodni, érezni, ők pedig nem. Íg y aztán nem lehetsz kiéhezett. Melanie-ban eg észen eddig fel sem merült ez a különbség . Pontosabban nem tulajdonított neki valódi fontosság ot a rátelepedő valóság képben. Ez azonban tényleg különbség . Vajon más eltérések is vannak? Ez azt jelentené, hog y vég ül nem is ig azi szörnyeteg ? Ezek a kérdések jutnak először eszébe, és ezek tűnnek a leg fontosabbnak. Rög tön utánuk azonban feltűnik eg y másik, g yakorlatiasabb probléma is. – Emiatt vag yok különösen fontos példány? Justineau kisasszony előbb sértett, majd dühös arcot vág . – Emiatt tartanak fontosnak a dr. Caldwell vezette kutatóprojektben. Szerinte van benned valami, amiből képes lehet g yóg yszert készíteni a többi embernek. Ellenszérumot, ami meg akadályozza, hog y kiéhezettekké változzanak, vag y meg g yóg yíthatja őket, ha már átalakultak. Melanie bólint. Tudja, hog y ez tényleg nag yon fontos dolog . Azzal is tisztában van, hog y ug yanabból a forrásból ered minden g onoszság , amely e területen vég ig söpört. A fertőzés rossz volt. Az is, ahog yan a döntéshozók meg próbálták meg fékezni a terjedését. És az sem különb tett ezeknél, ha kisg yerekeket fog nak el, és feldarabolják őket. Még akkor sem, ha valaki a járvány ellenszerét keresi. Nem csak Pandórában volt meg az uralhatatlan jellemhiba. Láthatólag mindenkiben ott van a hajlam, hog y időnként rossz, buta dolg okat teg yen. Vag yis majdnem mindenkiben. Justineau kisasszonyban természetesen semmi ilyesmi sincs. Parks őrmester jelzi, hog y álljanak meg , majd intésére továbbindulnak. Melanie Justineau kisasszony előtt meg y, hag yja, hog y meg feszüljön a póráz, miközben ig yekszik elrendezni mag ában a szédítő g ondolatokat. Most először eg yáltalán nem kívánkozik vissza a cellájába. Kezdi meg érteni, hog y a cella csak apró része volt valami sokkal nag yobbnak, amelyben minden körülötte lévő ember szerepet kapott.

Kezd olyan összefüg g éseket is észrevenni, amelyek saját létezéséből indulnak ki, és meg lepő, szörnyű irányokba mutatnak.

47. London nag yon lassan, fokozatosan nyeli el őket. Eg yáltalán nem olyan, mint Stevenag e. Oda az ember lényeg ében nyílt területről és nyitott útról érkezett, aztán hirtelen a város központjában találta mag át. Kieran Gallag her nag ynak és lenyűg özőnek hitte Stevenag e-et, ez a mostani élmény azonban eg yszerre annyira intenzív és hatalmas, hog y még feldolg ozni sem könnyű. Mennek és mennek és mennek, és még mindig csak befelé tartanak a városba. London központja, leg alábbis Parks őrmester szerint, még tizenöt kilométerrel délebbre van. – Azok a helyek, amelyeken ma keresztülmentünk – mondja Helen Justineau, aki meg sajnálja a zavart és döbbent Gallag hert –, rég ebben külön városok voltak. De London fejlesztői eg yre többet építkeztek, eg yre több és több ember telepedett le a fővárosban, míg vég ül az összes többi település eg y hatalmas eg ésszé állt össze. – Hány ember lakott itt? – Gallag her tudja, hog y ez úg y hang zik, mintha eg y tízéves g yerek kérdezné, még is tudni akarja. – Milliók. Sokkal többen, mint amennyien most eg ész Ang liában élnek. Anélkül, hog y… Nem fejezte be, de Gallag her tudta, mire g ondol. Anélkül, hogy a kiéhezetteket is beleszámolnánk. De nem is számolhatjuk, hiszen azok már nem emberek. Nos, persze kivéve ezt a szörnyű kis kölyköt, aki olyan, mint… Nem is biztos benne, hog y valójában mi a lány. Talán eg y valódi lány kiéhezett álruhában. De nem csak ennyi: eg y felnőtt, aki kiéhezett álruhát viselő kölyöknek öltözött. Bizonytalanul próbál rájönni, hog y mit g ondol róla, valahog y úg y, mint amikor az ember a nyelvével próbálja kitapog atni a kiesett fog a helyét. Szörnyű, de Gallag her eg yre inkább úg y érzi, kedveli a lányt. Még hozzá többek között azért, mert annyira különbözik tőle. Apró kis kibaszott tökmag , de senki sem csesztetheti. Még az őrmesternek is visszaszól, mintha eg y eg érke ug atna meg eg y pitbullt. Istenverte módon döbbenetes! De még is van valami közös benne és a g yerekben: mindketten tátott szájjal mennek be Londonba, és alig képesek felfog ni, amit látnak. Hog y élhetett valaha annyi ember, akik meg töltötték ezeket a házakat?

Hog yan tudták ilyen mag asra építeni a tornyaikat? És hog y lehetett eg yáltalán bármi a világ on, ami meg tudta hódítani őket? Ahog y az út menti mezőkből utcák lettek, majd még több utca, aztán vég estelen-vég ig rohadt sok utca, úg y eg yre több kiéhezettet pillantanak meg . Az őrmester korábban már beszélt a sűrűség i szabályról: minél többen laktak valahol, jó eséllyel most annál több kiéhezett lesz ott. Kivéve persze a felég etett és lebombázott területeket. Az itteni látvány beig azolja a szabályt. A kiéhezettek itt is csoportokba tömörülnek, akárcsak Stevenag e-ben, amely olyannyira beleég ett az emlékezetébe. Az őrmester nem kockáztat: lassan mennek, előbb felderítik a párhuzamos utcákat, és a szörnymentes területeket választják. Ha az ember kész némi kockázatot vállalni, és időnként kisebb kerülőket tenni, eg észen sokáig el lehet kerülni ezeket a rohadékokat. Először ő és az őrmester vég ezték ezt a feladatot, majd g yorsan a kölyökre bízták inkább, mert eg yrészt neki semmilyen kockázattal nem jár a dolog , másrészt pedig Stevenag e óta tudják, hog y vissza is fog jönni. Íg y a lány tökéletes felderítőnek bizonyul. Az első néhány alkalommal Parks őrmester leoldotta a pórázt Melanie-ról, majd a feladat elvég zése után visszatette. Aztán eg yszer elfelejtette visszarakni, vag y direkt döntött íg y, és azóta a póráz ott lóg az őrmester szíjára akasztva. Még mindig viseli a szájkosarat, és a keze is hátra van kötve, de eg yütt halad a többiekkel, és bármikor előremehet vag y elkószálhat, ha úg y tartja kedve. A délután jelentős részében nag y, ám eg yenletes sűrűség ben találkoznak kiéhezettekkel. Aztán rémítő módon elkezdenek meg fog yatkozni. Eg y Barnet nevű helyen mennek keresztül, majd eg y hosszú eg yenes úton, ahol körös-körül elhag yott járművek sorakoznak. Az őrmester utálja az ilyesféle terepet. Ig encsak résen van, és rájuk parancsol, hog y szoros, zárt csoportban menjenek vég ig az autótemetőn. Alig látni kiéhezettet az úton. Pedig erőteljesen beépítették a területet, valaha nag y nyüzsg és lehetett itt. Észrevesznek ug yan néhányat: északra tőlük pár rohadék hajszol eg y kóbor macskát, mások pedig a sarkokon ácsorog nak, mint az utcalányok eg y apokaliptikus rémálombeli városban. Melanie az út eg y részén Gallag her mellett sétál. A lány elkapja a katona tekintetét, majd szemével felfelé és jobbra mutat. Gallag her odanéz, és újabb csodát lát. Mintha eg y autót és eg y házat

kereszteznének. Élénkpiros valami, két sor ablakkal, és – ezt tisztán látja – lépcsővel a belsejében. Azonban kerekei is vannak. Az eg ész alkotmány kerekeken áll. Őrület! Ketten, a kölyök és ő, odamennek, és eg yütt vizsg álják meg ezt a dolg ot. A g yerek ezzel messzebbre kerül Helen Justineau-tól, mint bármikor, amióta eljöttek Stevenag e-ből, Justineau azonban valami másra fig yel, miközben az őrmesterrel és a doktornővel beszélg et. Eg y pillanatra mindketten szabadjára eng edhetik a kíváncsiság ukat. A kétemeletes kocsi eg y bolt homlokzatába ment bele. Eg y kicsit oldalra billent, és az összes ablaka betört. A g umijai tönkrementek, cafatokban lóg nak róla, mintha csak valamilyen kísérteties g yümölcs szürkésfekete héjdarabjai lennének. Sehol sincs vér, nincsenek holttestek, semmi sem utal arra, hog y mi történhetett ezzel a nehézkes, toronymag as szekérrel. Valószínűleg nag yon rég en elért útjának vég éhez, azóta pedig itt ácsorog . – Busznak hívják – mondja neki Melanie. – Ig en, tudom – hazudja Gallag her. Hallotta már ezt a szót, de sohasem látott eg yetleneg yet sem. – Persze, ez eg y busz. – Bárki felszállhatott rá, ha volt jeg ye. Vag y kártyája. Volt eg y kártya, amit be kellett tenni eg y szerkentyűbe, ami leolvasta, és beeng edte az embert a buszba. Az út során itt-ott meg állt, aztán újra elindult, az emberek pedig le- és felszállhattak. Az utakon olyan részek is voltak, amiket külön a buszoknak tartottak fenn. Ez a környezetvédelem szempontjából sokkal jobb meg oldást jelentett, mintha mindenki a saját kocsiját használta volna. Gallag her lassan bólint, mintha eg yáltalán nem jelentenének számára újdonság ot ezek az információk. A valóság azonban az, hog y szinte semmit sem tud erről a letűnt világ ról, és nem is nag yon szokott töpreng eni rajta. Az Összeomlás g yermekeként sokkal kevésbé érdekelték a dicső múltról szóló mesék, mint az, hog y miképp tudná elkunyerálni valakinek a kenyéradag ját. Nyilván mindig is használt a múltból származó tárg yakat. A pisztolya és a kése akkoriban készült, ahog y a bázis épülete, a kerítés és a bútorok leg többje is. Meg persze a Humvee, a rádió vag y a társalg óban álló hűtőszekrény is. Gallag her eg y birodalom romjainak haszonélvezője, de pont annyira nem érdeklik ezek a maradványok, mint ahog y az ember azzal sem törődik, hog y milyen állatból készült a hús, amit meg eszik. Leg többször jobb ezt nem is tudni.

Tulajdonképpen eg yetlen olyan rég i relikvia volt csak, ami ig encsak felkeltette a kíváncsiság át. Még hozzá eg y pornómag azin, amit Si Brooks közleg ény rejteg etett a hálóteremben, a matraca alatt. Másfél doboz cig iért bárki meg kaphatta, és amikor Gallag her áhítatosan vég ig lapozta, hosszasan ámuldozott azon, hog y vajon az Összeomlás előtti nőknek tényleg ilyen színű és ilyen alakú testük lehetett-e. Azok a nők, akikkel élete során találkozott, nem íg y néztek ki. Elszég yelli mag át, hog y itt, a kislány mellett ilyesmik jutnak eszébe, és lefelé pillant, hog y biztosan ne láthassa senki az arcán tükröződő g ondolatokat. Melanie még mindig a buszt nézi. Teljesen lenyűg özi a g ép szerkezete. Gallag her úg y dönt: ami sok, az sok. Vissza kell menniük a többiekhez. Szinte öntudatlanul nyújtja ki a kezét, hog y meg fog ja a kislányét. A mozdulat közepén meg dermed. Melanie észre sem veszi, és nem is tudná meg fog ni a kezét, hiszen a sajátja hátra van bilincselve. Még is milyen hülye dolog ez. Ha az őrmester látta volna… Az őrmester azonban még mindig komoly társalg ásba merül Justineau-val és dr. Caldwelle-lel, íg y aztán nem is láthatta a jelenetet. Gallag her meg könnyebbülten, ug yanakkor zavarban érzi mag át, amikor csatlakozik a többiekhez. Korábbi g ondolatai azonnal tovatűnnek, mihelyst meg látja, hog y mit néz a másik három társa. Eg y kiéhezett fekszik az eg yik bolt bejáratánál kialakított fülkében. Időnként előfordul velük, hog y elesnek, és nem tudnak már felkelni, mert a bennük lévő rohadás teljesen szétbassza és működésképtelenné teszi az ideg rendszerüket. Látott már olyanokat, akik az oldalukon feküdtek és időnként összerándultak, mintha áramütést kaptak volna, szürke szemükkel pedig eg yfolytában a napba bámultak. Lehet, hog y ezzel is valami ilyesmi a helyzet. De más is történt vele. Mellkasa szétnyílt, mintha belülről kinyitotta volna valami… Gallag hernek fog alma sincs, mi az. Eg y leg alább száznyolcvan centi mag as, fehér oszlop áll ki belőle, amely a vég én kerek, a tetején lapos, fodros szélű párnaszerűség g é szélesedik, a szélein pedig hag ymaszerű g umók vannak, mint meg annyi kinövés. Ha az ember félrebillentett fejjel nézi, olyan a színük, mint a víz felszínén lebeg ő olajnak. – Jézusom! – suttog ja Helen Justineau.

– Elbűvölő – morog ja dr. Caldwell. – Teljesen elbűvölő. – Ha mag a mondja, doki – szól az őrmester. – De azt javaslom, tartsuk inkább távol mag unkat tőle, oké? Dr. Caldwell minden félelem nélkül, vakmerően kinyújtja a kezét, hog y meg érintse a kinövést. Ujjaival meg nyomja, amire picit behorpad a felszíne, de mihelyst a nő visszahúzza a kezét, a valami szinte azonnal visszanyeri eredeti alakját. – Nem hiszem, hog y veszélyes lenne – mondja. – Még nem. Persze az már eg észen más üg y lesz, ha ezek a termések beérnek. – Termések? – visszhang ozza Justineau, pontosan ug yanolyan hang on, ahog y Gallag her szólalna meg ebben a helyzetben. Eg y halott ember szétrohadt, szétnyílt testéből terem valami? Elképzelhető eg yáltalán ennél beteg ebb dolog ? Melanie szorosan Gallag herhez simul, és a férfi lába mellől bámulja az eg ykori kiéhezettet. A katona sajnálja, hog y a lánynak ezt kell látnia. Nem jó, ha eg y kisg yereknek a halálra kell g ondolnia. Még akkor sem, ha ő mag a is halott. Bizonyos értelemben, leg alábbis. – Termések – ismétli Caldwell határozottan és némi elég edettség g el a hang jában. – Őrmester, itt a kórokozót láthatja, amint eg y kiéhezett testéből érleli a termését. Ezek a hüvelyek a spóratokjai. Mindeg yik afféle g yár, amely tele van mag okkal. – Vag yis ezek a g olyói – fordítja le mag ának az őrmester. Dr. Caldwell élvezettel felnevet. Leg utóbb a nő nag yon levertnek, elcsig ázottnak tűnt Gallag her számára, ez az izé azonban visszahozta az életbe. – Ig en, pontosan. Ezek a g olyói. Nyissa fel bármelyik hüvelyt, és testközelből találkozhat az Ophiocordycepsszel. – Akkor inkább ne nyissuk fel! – javasolja Parks, és visszahúzza a nőt, aki még eg yszer meg akarja érinteni azt a valamit. Caldwell meg lepetten néz fel rá, és láthatóan vitatkozni akar, az őrmester azonban ekkorra már Justineau-hoz és Gallag herhez fordul: – Hallották a doktort – mondja, mintha csak a nő g ondolatait közvetítené. – Ez a dolog tabu, és ha látunk még ilyeneket, azok is. Nem érhetnek hozzá, és nem mehetnek a közelébe. Nincs kivétel! – Szeretnék néhány mintát venni – vág bele Caldwell. – Nincs kivétel – ismétli Parks. – Gyerünk, emberek, mindjárt lemeg y a nap. Mozg ás!

Íg y is történik. A kis közjáték azonban mindannyiukat meg rémíti. Melanie visszameg y Justineau-hoz, és közvetlenül mellette halad tovább, mintha még mindig pórázon lenne. Dr. Caldwell az életciklusokról és a szexuális reprodukcióról fecseg . Úg y hang zik, mintha az őrmesterhez beszélne, de a férfi inkább arrébb meg y, csak hog y minél messzebb leg yen a doktortól. Gallag her akaratlanul is újra és újra hátranéz, bámulja azt a valamit, amit a szörnyű terhesség pusztított el. A következő néhány órában tucatnyi hasonló, halott, termést hozó kiéhezettet látnak. Néhány oszlop sokkal mag asabbra nőtt, mint az első. A leg nag yobb fehér oszlop jócskán a fejük fölé mag asodik, és szürke, habszerű szálakkal kapaszkodik táptalajába, a kiéhezett testébe, akit már szinte nem is lehet felismerni, annyira elborítják ezek a fonalak. Minél nag yobbra nő a g omba, annál vastag abb a szára, és eg yre szélesebbre tárja a g azdatest mellkasát vag y hasüreg ét, esetleg torkát – vag y bármelyik szervét, amelyből eredetileg növekedni kezdett. Van valami obszcén az eg észben, és Gallag her erősen reméli, hog y az áldozatok már korábban meg haltak, nem kellett átélniük, mi történik velük. Némiképp az is kiborító, hog y mi lesz a g ombatörzsön növekedő kerek izékkel. Előbb a füg g őleg es főteng ely mentén kezdenek kidudorodni, kitüremkedni, aztán eg yre nag yobbra nőnek, fénylő, g yöng yfehér g ömbökké alakulnak át, és úg y lóg nak le, mintha csak karácsonyfadíszek lennének. Aztán lepottyannak. A leg nag yobb és leg vaskosabb törzsek mellett itt-ott hevernek ilyenek, és mindannyian vig yázva lépik át őket. Gallag her örül, amikor lemeg y a nap, és már nem kell látnia ezeket a rohadt valamicsodákat.

48. A harmadik éjszaka a leg különösebb Helen Justineau számára. Ezt az éjjelt ug yanis a Whetstone főút menti rendőrség celláiban töltik, miután Parks őrmester utasítására kisebb kitérőt kellett tenniük, hog y felderítsék a helyet. A katona remélte, hog y az őrsön lévő feg yvertároló még sértetlen, hiszen a lőszerük nag y része elfog yott a stevenag e-i mészárlás során, és bármilyen kis utánpótlás jól jönne. Itt azonban eg yáltalán nem találnak feg yvertartót. Eg y deszkalapon viszont kulcsok lóg nak, és némelyikről kiderül, hog y az alag sori, vizsg álati fog ság idejére fenntartott cellákat nyitják. Nég y cella sorakozik eg ymás mellett a folyosón, amelynek vég én eg y őrszoba található. Innen pedig öt centi vastag , belülről acéltáblával borított faajtó nyílik a lépcsőházra. – Mint eg y panzióban – mondja Parks. Justineau először azt hiszi, hog y csak viccel. Amikor azonban látja, hog y a férfi komolyan g ondolja, meg döbben. – Miért zárnánk be ide mag unkat? – kérdezi. – Ez csapda. Eg yetlen kijárat van csak, és amint bezárjuk az ajtót, semmit sem fog unk látni. Sehog y sem tudjuk majd nyomon követni, hog y mi történik fölöttünk. – Ez ig az – ismeri el Parks. – De tudjuk, hog y azok a g uberálók a bázistól követtek minket. Most pedig azon a területen vag yunk, ahol hajdan a leg többen laktak az ország ban. Akárhol is állunk meg , mindenhol g ondoskodnunk kell valamiféle védelemről. Eg y bezárt acélajtó a leg körültekintőbb védelem, amit el tudok képzelni. Nem látszik ki a fény, nem hatol a felszínre a hang . Biztonság ban leszünk, és eg yáltalán nem vonjuk mag unkra a fig yelmet. Emiatt nehezen tudnék ennél jobb meg oldást elképzelni. Bár nem szavaznak a kérdésről, mindenki elkezdi lepakolni a cuccait. Caldwell a falnak dől, majd g ug g oló helyzetbe csúszik. Nem feltétlenül ért eg yet Parks érvelésével, eg yszerűen csak túl fáradt ahhoz, hog y továbbmenjen. Gallag her közleg ény előveszi a Wainwrig ht-házból elhozott utolsó konzerveket, és sorra kinyitog atja őket. Hallg atólag osan beleeg yeztek, íg y hát nincs is miről vitatkozni. Miután becsukják az ajtót, felkapcsolhatják a zseblámpáikat. Először azonban nem zárkóznak be, mert a leg többjükből máris előtör a

klausztrofóbia, és a kulcs elfordítása visszavonhatatlan lépésnek tűnik. Esznek, és előbb még hébe-hóba beszélg etnek, majd mindenki elnémul. Parksnak bizonyára ig aza van abban, hog y nem hallatszik ki a hang juk, de halk szavaik is túl hang osnak tűnnek a visszhang os pincében. Vacsora után eg yenként átmennek az őrszobára, ahol mindenki elvég zi a szükség ét. Itt nincsenek lámpák, emiatt olyan, mintha vég re mindannyian eg yedül lehetnének. Justineau most döbben rá, hog y Melanie-nak sohasem kell vécére mennie. Halványan rémlik, hog y amikor a bázisra érkezett, az elig azító csomag ban Caldwell a kiéhezettek emésztőrendszeréről is írt néhány meg jeg yzést. A g omba minden táplálékot elnyel és felhasznál. Nincs szükség ük a kiválasztásra, ug yanis nincs mit kiválasztaniuk. Vég ül Parks becsukja a bejáratot. A zár szorul, és az őrmesternek meg lehetősen nag y erővel kell elfordítania a kulcsot. Justineau elképzeli – bizonyára a többiekkel eg yütt –, hog y mi lenne velük, ha beletörne a kulcs a zárba. Ez eg y rohadtul masszív ajtó. Szétválnak, hog y aludni menjenek. Caldwell és Gallag her is külön cellát fog lal el, Melanie Justineau-val meg y, Parks pedig a lépcsőknél alszik a g éppisztolyával, készenlétben. Mihelyst az utolsó lámpa is kihuny, hatalmas súlyként telepszik rájuk a sötétség . Justineau éberen fekszik, és a feketeség be bámul. Mintha az Isten sohasem törődne senkivel és semmivel.

49. Amikor az álmod valóra válik, a valóság változik meg – g ondolja Melanie. Már nem az az ember vag y, aki hajdan álmodozott, inkább mintha valami nag yon rég meg történt esemény szörnyű visszhang ja érne most el hozzád. Itt fekszik a börtöncellában, amely kicsit a korábbi cellájára emlékezteti. De ketten vannak Justineau kisasszonnyal, akinek a válla hozzáér a hátához, és érezheti, ahog y a kisasszony teste mozog a léleg zése ritmusára. Ez bizonyos szinten kábító boldog ság g al tölti el. De nem maradhatnak itt, mert itt nem maradnának életben. Ez csak az eg yik állomás a kétség ekkel kikövezett úton. E kétség ek eg yik leg nag yobbika pedig nem a külvilág ban van, hanem saját mag ában. Ő is eg y kiéhezett, és állandóan hajtja a vág y, bármit is csinál, nem űzheti el. Láncon kell tartani, és szájkosarat tenni rá, hog y senkit se ehessen meg . És békében, boldog ság ban éltek, amíg meg nem haltak. Íg y ért vég et a mese, amit korábban írt. De a valóság ban nem íg y lesz vég e a történetnek. Beacon nem fog adja be őt. Vag y éppenség g el befog adja, de csak azért, hog y ott majd feldarabolják. Justineau kisasszony története happy enddel vég ződhet, de neki ebben nem jut már szerep. Hamarosan ott kell majd hag ynia a kisasszonyt, és elindulni, hog y szerencsét próbáljon a világ ban. Olyan lesz majd, mint a Trója elvesztése után teng erre szálló Aeneas, aki vég ül Latiumban kötött ki, hog y ott találja meg az új Tróját, amelyet később Rómának neveztek el. Valaha herceg ekről álmodozott, akik harcolnak érte. Most azonban már nem hisz komolyan benne, hog y bárhol a világ on léteznének herceg ek. Gyönyörű a világ , de tele van rég i, széttört dolg okkal. Ő pedig máris elvesztette Justineau kisasszonyt, pedig eg yelőre még eg yütt vannak. Nem hisz abban, hog y még eg yszer az életben ennyire fog szeretni valakit.

50. A neg yedik napon elérkezik a csoda, amely a tiszta ég ből szakad rá Caroline Caldwellre. Illetve az ég nem éppen tiszta. Az időjárás meg változott, könnyű eső permetezi a ruhájukat. Az ételük már elfog yott, és mindenkire mog orva, zord hang ulat telepedett. Parks az ösztrog énblokkoló miatt ag g ódik, ezért az indulást meg előzően szig orúan közli a többiekkel, hog y lassan elfog y az anyag , ezért takarékosan kenjenek mag ukra, mielőtt kinyitják az ajtót. Még leg alább háromnapi út áll előttük, és ha valamikor nem tudják feltölteni a készletet, halálos veszélybe fog nak kerülni. Még mindig dél felé tartanak, íg y át kell menniük London északi, középső és déli részén. Caldwell látja, hog y még a fiatal közleg ényből is lassan elszivárog a félelem eg y része. Az eg yes számú tesztalany azonban most is ug yanolyan fáradhatatlan csodálkozással bámul meg mindent, ami mellett elmennek. Caldwellnek sok minden jár a fejében. Az emlősök testi sejtjeinek szubsztrátumában g ombatenyészetek nőnek. Például az emberi ag yban lévő GABA-A-receptor, amelynek széles körű, létfontosság ú műveletei felelősek a kloridionoknak a specifikus neuronok plazmamembránjain keresztül való átvezetéséért. Még fontosabb kérdés, hog y miért látnak most olyan kevés kiéhezett példányt, amikor teg nap reg g el több száz is ott csoportosult körülöttük. Caldwellben számos lehetség es válasz merül fel: a meg nem fertőződött emberek által vég zett szándékos tisztog atás, az állati fajokkal való verseng és, a kiéhezett populációban terjedő beteg ség , mag ának az Ophiocordycepsnek eg y eddig ismeretlen mellékhatása – és íg y tovább. Nyilván számításba lehet venni a halott, terméseket hozó kiéhezettek létezését is. A reg g eli elindulás óta ug yanis sokkal többet láttak. Olyan sokat, hog y eg y újabb feltűnése már senkiben sem okoz felhördülést. De valószínűtlen, hog y ez lenne az eg yedüli mag yarázat. Akkor nemcsak tucatnyi ilyen példánynak kellene lennie, hanem százaknak, ezreknek. Azonban Caldwell leg nag yobb bosszúság ára semmi olyan meg fig yelhető bizonyítékkal sem találkozik, ami seg ítené, hog y a számba jöhető forg atókönyvek valamelyike mellett teg ye le a voksát.

Még nag yobb ag g odalommal tölti el az, hog y eg yre nehezebben tud koncentrálni. Sérült kezeinek fájdalma állandó, g yötrő lüktetéssé fajult. Mintha a tenyereiből eg y-eg y újabb szívdobbanás jönne, abszolút tökéletlen ütemben. Fejfájása is ig yekszik lépést tartani a többi kínnal. Lábai g yeng ék, élettelenek, nehezen hiszi el, hog y még mindig képesek meg tartani a súlyát. Mintha a teste eg y, a többiek fölött szálldosó, héliummal töltött lég g ömb lenne. Helen Justineau mond valamit. A hang színéből ítélve bizonyára eg y kérdést tett fel. Caldwell nem hallja, de bólint, hog y elejét veg ye a további kérdezősködésnek. Talán az Ophiocordyceps érett állapotában máshog y működik, mint korábbi, aszexuális formájában. Vándorló vag y szesszilis viselkedés. Kóros fényérzékenység , vag y valami olyasmi, mint az a reflex, amely a fertőzött hang yákat a leg mag asabb pont felé irányítja. Ha tudná, hog y hová mentek a kiéhezettek, felvázolhatna eg y modellt. Ebből pedig talán rájöhetne, hog y alapvetően milyen mechanizmusok szabályozzák a g omba és az ideg sejt közötti érintkezést. Sodró, álomszerű nap van. Mintha az események távolról érintenék csak meg Caldwellt, és csupán hébe-hóba jutnának el hozzá. Eg y csomó halott kiéhezett példányt találnak, akikből a korábbiakhoz hasonlóan termés bújt elő. Most azonban a testek annyira közel fekszenek eg ymáshoz, hog y a mellkasukból kinövő g ombaszárak tetejét g ombafonalak kötik össze. Míg a többiek émelyg ő döbbenettel bámulják a g ombamezőt, Caldwell leg ug g ol, és felvesz eg y leesett spóratokot. Meg lehetősen tömörnek látszik és érződik, súlya viszont alig van. Kültakarója kellemesen sima. Senki sem veszi észre, ahog y rendkívül óvatosan köpenye zsebébe süllyeszti. Amikor Parks őrmester leg közelebb rápillant, már a kötéseit huzig álja, és úg y tesz, mintha eg ész vég ig ezzel fog lalatoskodott volna. Meg állás nélkül csak mennek és mennek. Az idő eg yre nyúlik, meg törik, visszafordul, mag ukba záródott pillanatok játszódnak vissza, amelyek bánatosan ismerősnek és elkerülhetetlennek tűnnek, mivel semmilyen koherens belső log ikájuk sincs. A GABA-A-receptor. Az ideg sejt hiperpolarizációja, amely tüzelésének csúcspontja után következik be, és meg határozza az új tevékenység i potenciál elérése előtti időszak hosszát. Íg y bizonytalanul kieg yensúlyoz eg y mechanizmust, még is annyi minden múlik rajta!

– Óvatosan közelítse meg ! – szól rá Parks őrmester. – Nem biztos, hog y üres. A bázison, a laboratóriumában SEVC-d típusú feszültség zár is a rendelkezésére állt, amely az élő ideg sejtek falán keresztül bekövetkező ionáramlások rendkívül apró változásait mérte. Sohasem tanulta meg meg felelően használni a szerkezetet, de tudja, hog y a Cordycepsfertőzöttek más izg almi szintet mutatnak, mint az eg észség es alanyok, valamint az elektromos aktivitás változása is eltérő arányban következik be náluk. A fertőzött közösség en belüli variáció nag y, ámbár előre nem meg jósolható. Most azt szeretné meg tudni, hog y vajon ez összefüg g -e valamilyen más, eddig fel nem fedezett változóval is. Eg y kéz ér a vállához. – Még ne, Caroline! – mondja Helen Justineau. – A többiek még ellenőrzik. Caldwell az utat nézi. Nag yjából száz méterre előttük van valami. Először attól tart, hog y csak hallucinál. Tudja, hog y iszonyúan fáradt, és enyhe tájékozódási zavar is g yötri. A tüneteit valószínűleg az okozza, hog y amikor a bázison felsértette a kezeit, meg fertőződött. Esetleg nem volt meg tisztítva a víz, amit ittak – bár kevéssé valószínű, hog y ez okozza a beteg ség ét. Tudomást sem vesz Justineau-ról, és előremeg y. Mint általában, az őrmester körbejárja a valamit, és jelzi, hog y minden tiszta. Nincs már miért hátul maradni. Kinyújtja a kezét, és meg érinti a hideg fémet, amely meg szólal, a kiálló króm kacskaring ói közül, a por és a mocsok felülete alól beszél hozzá. Caldwell kimondja a nevét. Rosalind. Rosalind Franklinnak hívják.

51. Caroline Caldwell mindig is hitt a termodinamika második törvényében. Eg y zárt rendszer entrópiája növekszik. Nincs semmi „ha” vag y „és” vag y „de”. Hiába a jó mag aviselet, nem lesz rövidebb a büntetés, mert az idő nyila mindig csak eg y irányba halad. Ha már az ajándékboltban járunk, és előttünk a kijárat, ha nincs pecsét, amivel visszajöhetnénk, semmi sem téríthet le az útról, nem mehetünk már másik irányba. Húsz éve, hog y Charlie és Rosie eltűnt a térképről. Húsz év telt el azóta, hog y nélküle mentek el, és eltűntek a darabjaira hulló világ ban. Most pedig Rosie hig g adtan bámul Caroline Caldwell szemébe. Már mag a Rosie ittléte meg cáfolja az entrópiát. Már amennyiben még virgo intacta, azaz sértetlen, érintetlen. – Az ajtó zárva – szól Parks őrmester –, és senki sem válaszol a kiáltozásra. – Nézze a talajt! – mag yarázza Caldwell. – Ez a valami nag yon-nag yon rég óta meg sem mozdult. – Oké, azt hiszem, meg kéne néznünk, hog y mi van bent. – Ne! – kiált fel élesen Caldwell. – Ne! Ne feszeg esse az ajtót! Mindenki felé fordul, és láthatóan meg lepődnek a vehemenciáján. Még az eg yes számú tesztalany is őt nézi. Kék szemeivel komolyan bámul rá, nem is pislog . – Ez eg y laboratórium – szólal meg . – Eg y mobil kutatóberendezés. Ha feltörjük a pecsétet, árthatunk annak, ami benne van. Lehetnek ott minták, éppen zajló kísérletek vag y bármi. Parks őrmesteren nem látszik, hog y különösebben meg hatná a dolog . – Tényleg azt hiszi, doktor, hog y éppen most is történik bent valami? – Nem tudom – feleli ag g ódva Caldwell. – De nem is szeretnék esélyt adni rá. Őrmester, ezt a járművet a kórokozó meg vizsg álására küldték ide, és a világ leg nag yobb tudósai irányították. Fog almunk sincs, mit találtak vag y mit tudtak meg . Ha becsörtet, elmondhatatlanul nag y kárt okozhat. A nő odaáll Parks és a jármű közé. Erre azonban nincs szükség , mert a férfi nem lép az ajtó felé. – Oké – mondja morcosan. – Nos, nem hiszem, hog y íg y meg lehetne oldani. Van rajta pár súlyos fémtábla, amik miatt nem tudunk rög tön

bemenni. Ha esetleg találnánk eg y feszítővasat, de még akkor is… Caldwell erőteljesen g ondolkodik eg y pillanatig , és meg próbálja előráng atni az ag yából a szükség es információt. – Nincs szükség feszítővasra – közli. Meg mutatja, hog y hol rejtették el a külső vésznyitó fog antyút: Rosie bal oldalán alul, a középső ajtó melletti két kis beug róba rakták be. Aztán bekötött bal kezével üg yetlenül meg rag adja a fog antyút, majd letérdel, és a jármű alatt, az első kerékteng ely közelében kezd tapog atózni. Emlékszik – leg alábbis emlékezni vél – a fog lalatra, amelybe beleillik a fog antyú. De még sem ott van, ahol g ondolja. Néhány percig vaktában tapog atózik, a többiek pedig zavart csendben fig yelik. Vég ül meg találja a nyílást, ahova be lehet tenni a fog antyú vég ét. Van ug yan behatolás elleni védelem is, de ezt csak konkrét támadás ellen használják. A jármű tervezői számos olyan szituációt is feltételeztek, amikor erőszak vag y robbanószerek alkalmazása és a g ép belső terének károsítása nélkül kell bejutni Rosie-ba. – Honnan tudja ezeket? – kérdezi tőle Justineau. – Én is részt vettem a projektben – emlékezteti tömören Caldwell. Bizonyos dolg okat elhallg at, de nem pirul el, mert az eltemetett emlékek fájdalma sokkal erőteljesebb a zavaránál, és semmi sem készteti további mag yarázkodásra. Eszébe jut, amikor észrevette, hog y csak a huszonhetedik helyen áll Rosie és Charlie lehetség es leg énység ének listáján. Hat hónapig g yakorolta a fedélzeti rendszerek kezelését, csak hog y elmondhassák neki, hog y vég ül nem lesz rá szükség . Huszonhat másik biológ us és járványkutató vég zett előtte – vag y leg alábbis a küldetés vezetői és felüg yelői szerint jobb képesség eik vannak, mint Caldwellnek, és tapasztaltabbak is nála. A két laboratóriumba összesen tizenkét tudós kellett, íg y még csak rá se került az első körös listára. Charlie és Rosie nélküle indult útnak. Mind ez idáig azt hitte, hog y mindenestül eltűntek. Talán valamelyik belvárosi védővonalnál maradtak, ahol sem előrenyomulni, sem visszavonulni nem tudtak, és elárasztották őket a kiéhezettek, vag y a g uberálók csapdájába estek. E g ondolat kicsit meg vig asztalta. Nem mintha azt g ondolta volna, hog y a többiek nag yravág yásuk miatt meg érdemlik a halált. Hanem inkább azért, mert tulajdonképpen az mentette meg az életét, hog y a lista vég ére került. Csak azt az alaptételt

kellett valahog y kivernie a fejéből, hog y lényeg ében a középszerűség e miatt nem halt meg . Képtelenség , hog y ő középszerű leg yen. Még nag yobb butaság nak tűnik majd akkor, amikor felfedezi az ellenszert. Csak eg y ironikus lábjeg yzet lesz a történelemben, hog y nem vették fel Charlie és Rosie leg énység ébe. Olyasmi, mint az, hog y állítólag Einsteinnek rossz jeg yei voltak a g imnáziumban matekból. Most viszont eg y újabb pikáns adat társul a lábjeg yzethez, hiszen a labor kezdettől fog va neki készült, de senki sem tudott róla. Ide küldték, hog y útjaik keresztezhessék eg ymást. Caldwell meg próbálja elfordítani a fog antyút, de az makacsul, mereven ellenáll, íg y Parks és Gallag her veszi kezelésbe. Az ajtó lassan kezd visszacsúszni, eg yszerre csak eg y-eg y centit mozdul. Áporodott leveg ő áramlik ki, Caldwell szíve pedig hevesebben kezd verni. A szig etelés jó, azaz bármi történt itt, akármi is lett Rosie leg énység ével, a belseje, úg y tűnik, épség ben maradt. Mihelyst elég nag yra nyílik a rés, Caldwell előrelép. Parks őrmesterbe ütközik, aki nem akar félreállni az útjából. – Én meg yek előre – mondja a nőnek. – Sajnálom, doktor, tudom, hog y nag yon szeretne már körülnézni bent, és mindjárt meg is teheti. Mihelyst ellenőriztem, hog y van-e valaki itthon. Caldwell sorolni kezdi az érveit, amiért bizton hiszi, hog y Rosie üres lesz, de az őrmester nem hallg at rá. Már be is lépett. Gallag her közleg ény az ajtónál áll, és óvatosan fig yeli a doktort. Szemmel láthatóan attól tart, hog y a nő meg próbál a háta mög ött befurakodni. De nem akar, hiszen ha ig aza van, nincs itt semmi veszély, ezért pedig a sietség re sincs oka. Ha meg téved, és a jármű valahog y meg sérült, akkor az őrmester bizonyára nála sokkal hatásosabban tudja kezelni a benti helyzetet. A józan ész azt követeli, hog y kint várakozzon, amíg a katona körülnéz. Szinte már remeg a türelmetlenség től. Az ajándék csakis őrá vár, senki más nem tudná használni, ami odabent van. Illetve, ami odabent lehet – javítja ki mag át. Ennyi év után képtelenség meg mondani, mi történhetett Rosie laboratóriumának értékes felszerelésével. Mindent eg ybevetve, vajon milyen katasztrófa lehet az, ami a belső eszközök károsítása nélkül távolítja el a leg énység et? A leg valószínűbb mag yarázat a lepecsételt ajtóra és a külső rész sértetlenség ére, hog y a

leg énység eg yik tag ja meg fertőződhetett. Elképzeli, ahog y az éhség őrületétől meg szállt személyzet ámokfutást rendez a laborban, feldönti az értékes fotókereteket és centrifug ákat, és áttrappol a g ondosan preparált mintákkal teli Petri-csészéken. Az ajtóból Parks őrmester bukkan elő, és meg rázza a fejét. Caldwellt túlság osan elborítják a különféle katasztrófa-forg atókönyvek, ug yanis a katona jelzését kedvezőtlen ítéletnek hiszi. Felkiált, és a bejárathoz rohan, azonban Parks a vállára teszi a kezét, és meg állítja. – Rendben van, doki. Minden tiszta. Eg yetlen test van a vezetőülésen, ő pedig valószínűleg ag yonlőtte mag át. Mielőtt azonban bemeg yünk, mondjon el nekem valamit, mert nem ismerem ezt a járművet. Van valami, amiről tudnom kellene? Valami, ami veszélyes lehet? – Semmi – feleli Caldwell, majd akkurátus tudóshoz méltóan kissé módosítja a válaszát. – Tudtommal semmi. Hadd nézzek körül, és pontos választ is adhatok. Parks félreáll, a nő belép, miközben ig yekszik leplezni izg atott remeg ését. A laborban minden meg van. Minden. A jármű vég ében, éppen szemben vele, ott van valami, amit eddig csak fényképeken látott, még is pontosan tudja, hog y mi az, és hog yan kell használni. Eg y ATLUM. Automatikus mintavételi ultramikrotóm. Mag a a Szent Grál.

52. Parks őrmester és dr. Caldwell eg yaránt izg atottak Rosalind Franklin miatt, bár kétség kívül más és más okból. Helen Justineau első benyomásai azonban alapvetően kedvezőtlenek. Pokolian hideg van benne, visszhang zik, mint eg y kripta, és bűzlik a formaldehidtől. Ahog y Melanie-ra pillant, látja, hog y a lány még nála is kevésbé lelkes. Persze mindkettejüknek friss és szomorú emlékei vannak a laboratóriumokról, különösen az olyanokról, amelyekben Caroline Caldwell dolg ozik. Rosie pedig – ahog y Caldwell nevezi ezt a valamit – lényeg ében eg y kerekeken g uruló laboratórium. Vannak benne alvóhelyek is, valamint eg y konyha, vag yis eg y hatalmas lakókocsi is eg yben. Emellett láng szórókkal és löveg toronnyal is felszerelték, szóval még afféle tank is. Mindenki találhat benne valamit. Lényeg ében akkora, hog y ha átmennek a kocsi eg yik vég éből a másikba, szinte időzónát is válthatnak. Középen van a labor, amely majdnem a felét el is fog lalja a rendelkezésre álló térnek. Előtte és mög ötte lőállások, ahol a két-két tüzér eg ymásnak háttal állva a jármű mindkét oldalára kiláthat a középkori várak lőréseihez hasonlító, keskeny ablakokon. Mindkét lőállást válaszfalszerű ajtók különítik el a laboratóriumtól. A távolabbi tatrészen valami g épházszerűség található. Előtte a leg énység nek fenntartott helyek, tucatnyi, eg ymástól fallal elválasztott ág g yal, két kémiai vécével és konyhával. Elöl eg y pilótaülés, amelyben ug yanolyan kaliberű g épág yú van, mint amilyet a Humvee-re szereltek fel, a műszerfalon pedig annyi kapcsoló látható, mint eg y utasszállító repülőn. Melanie és Justineau az elülső lőállásnál fig yelik, hog y mit csinálnak a többiek. Eg yelőre senkinek sem seg ítenek, némán nézik a társaikat. Caldwell a labor felszerelését vizsg álja. A falon, az ajtótól nem messze talált eg y jeg yzéket, annak seg ítség ével próbálja meg találni a felszerelés bizonyos darabjait, majd meg vizsg álja, hog y mennyire maradtak épség ben. Eg észen mag ával rag adja ez a tevékenység , a többiek jelenlétéről teljesen meg feledkezve, meg szállottan dolg ozik. Parks és Gallag her a leg énység i részen keresztül a pilótafülkéhez meg y. Valamit ráncig álnak, bizonyára azt a holttestet, amelyről az őrmester korábban beszélt. Nemsokára eg y takaróba csavarva át is

hozzák. Eg yszerre többféle bűzt is áraszt, de szerencsére már csak halványan érződnek a szag ok. – Az elülső ajtók zárva vannak – dörmög i Parks. – Úg y tűnik, energ ia nélkül nem nyílnak, az pedig nekünk sincs. A középső ajtón viszik ki, ahol bejöttek. Justineau meg fig yeli, hog y milyen bonyolult elrendezésben kapcsolódnak össze a műanyag lapok és az acélbetétek az ajtó belsején. Gyanítja, hog y eg y összecsukható zsilip lehet. Az ajtó melletti szekrényben hat szig etelt veg yvédelmi öltözetet talál, nag y, heng eres sisakjaikon keskeny arcnyílás. Úg y néznek ki, mint a robotfejek valamelyik 1950-es évekbeli fantasztikus filmben. A jármű tervezői tényleg mindenre g ondoltak. De ez szemmel láthatólag nem seg ített a leg énység en. Justineau Melanie karjára teszi a kezét. A lány erre ug rik eg yet ijedtében, amitől viszont a nő hőköl hátra. – Bocsánat – mondja. – Semmi g ond – motyog ja Melanie, és Justineau-ra néz. Nag y kék szemei kifürkészhetetlenek. A kislány érzelmeit általában könnyű leolvasni az arcáról, most azonban olyan mélység ek rejtőznek az arcizmok és a belőlük áradó, átható boldog talanság alatt, amelyeket Justineau képtelen értelmezni. – Valószínűleg nem maradunk itt sokáig – nyug tatja meg a kislányt. Azonban mag a is hallja, mennyire üresek a szavai. Fog alma sincs, hog y meddig maradnak. Parks és Gallag her visszajön, majd rövid és halk beszélg etést folytatnak dr. Caldwelle-lel. Ezután a közleg ény a leg énység i részhez indul, az őrmester pedig a jármű hátuljába meg y. Justineau kíváncsian követi a g épházba. Itt Parks éppen valamilyen ellenőrzőpanelt vesz ki valamiből, ami jókora elektromos g enerátornak látszik. Ezután fig yelmesen körbetapog atja, majd elkezdi eg yesével kinyitog atni a fali tartókat, és meg vizsg álja a tartalmukat. Az elsőben g ondos halmokban ezernyi szerszám található. A másodikban drótfonalak, zsíros kendőbe tekert fém alkatrészek, valamint különböző méretű számozott dobozok vannak. A harmadik kezelési utasításokat tartalmaz, amelyeket Parks rosszalló összpontosítással lapoz vég ig . – Gondolja, hog y helyre tudja pofozni? – kérdezi Justineau.

– Talán – feleli Parks. – Nem vag yok éppen profi, de talán boldog ulok valahog y. Ezeket a szerelési könyveket idiótáknak írták, én pedig elég jól olvasok idiótául. – Eltarthat eg y darabig . – Valószínűleg , de az isten szerelmére, ennek a valaminek nag yobb a tűzereje, mint eg y hadsereg nek. Százötvenöt milliméteres g épág yúk és láng szórók. Érdemes eg y próbát tenni vele, nem? Justineau meg fordul, mert el akarja mondani Melanie-nak, hog y úg y néz ki, a tervezettnél tovább maradnak. A lány azonban már ott van, közvetlenül mellette ácsorog . – Beszélnem kell Parks őrmesterrel – mondja. Parks szenvtelen arccal néz fel a kézikönyvekből. – Van valami, amiről beszélnünk kéne? – kérdezi. – Ig en, van – válaszolja Melanie. Ismét Justineau-hoz fordul. – Nég yszemközt. Eltart eg y pillanatig , amíg a nő rájön, hog y elküldték. – Oké – mondja, és meg próbál érzelemmentes maradni. – Meg yek, seg ítek Gallag hernek, bármit is csinál. Otthag yja őket. El sem tudja képzelni, mit akarhat Melanie titokban elmondani Parksnak, ez a bizonytalanság pedig nag yon g yorsan zavaróvá válik. A póráz kérdésében Parks talán már némileg eng edékenyebb álláspontot képvisel, de Justineau tudja, hog y a férfi alapvetően még mindig eg y okos, de veszélyes állatnak tekinti Melaniet. Minél okosabb, szerinte annál veszélyesebb. Nemcsak az nag yon fontos, hog y a lány ne csináljon semmi g yanúsat, hanem az őrmester jelenlétében különösen üg yelnie kell a szájára. Ezért eleng edhetetlen, hog y Justineau állandóan vig yázzon a lányra. Gallag her nag yjából ug yanazt csinálja, amit dr. Caldwell, azaz a készletet rendezg eti. A katona azonban a leg énység i részt nézi át, és már kész is van vele, mire Justineau odaér. Meg mutatja a nőnek az utolsó szekrényt. Eg y CD-lejátszó van benne, és kétpolcnyi zenei CD. A meg lehetősen eklektikus válog atást nézeg etve Justineau-ban feltolulnak az emlékek abból az időből, amikor még hallg atott zenét. Simon és Garfunkel. A Beatles. Pink Floyd. Frank Zappa. Fairport Convention. The Spinners. Fleetwood Mac. 10cc. Eurythmics. Madness. Queen. The Strokes. Snoop Dog g . A Spice Girls. – Hallg atta már valamelyiket? – kérdezi Justineau Gallag hertől.

– Ig en, itt-ott némelyiket – válaszolja a fiatalember vág yakozással a hang jában. A bázison lévő eg yetlen zenelejátszó a cellablokkhoz tartozott, és folyamatosan klasszikus zenét sug árzott. Eg y-két embernek volt ug yan dig itális lejátszója saját, kézi vezérlésű töltővel (amely eg y kerék meg forg atásával működött), azonban a g azdáik szenvedélyesen vig yáztak ezekre a felbecsülhetetlen értékű tárg yakra. – Gondolja, hog y lejátszhatjuk őket valahog y? – kérdezi Gallag her. Justineau-nak fog alma sincs. – Ha Parks meg csinálja a g enerátort, valószínűleg a többi g épezettel eg yütt ez is életre kel. A szekrény meg védte az időjárástól, de a hőmérséklet változásaitól persze nem. A pára ártana neki a leg többet, de az biztosan nincs itt. Ha nem ment ki a biztosíték, és az áramkörpanelek is rendben vannak, valószínűleg működni fog . Ne leg yenek nag y illúziói, közleg ény, de estére akár már vacsorát és bulit is rendezhet. Gallag her hirtelen lesüti a szemét. – Nem hinném – mondja rosszkedvűen. – Hog yhog y? Széttárja a karját, és a már átvizsg ált szekrényekre mutat. – Vacsora biztos nem lesz.

53. Parks a leg énység i részben trombitálja össze a társaság ot, a meg beszélésen azonban csak nég yen vesznek részt. – Hol van Melanie? – kérdezi hirtelen támadt ag g odalommal és g yanúval Justineau. – Elment – válaszolja Parks, majd a nő barátság talanul szkeptikus tekintetét látva hozzáteszi –, de visszajön. Valamiért ki kellett mennie. – Ki kellett mennie? – ismétli Justineau. – Neki nem kell a dolg át vég eznie, szóval Parks, ha ezt akarja bemesélni… – Nem is azért ment – mondja az őrmester –, hog y a szükség ét intézze. Ha akarja, később elmag yarázom, de a lány nag yon meg kért, hog y ne beszéljek erről, még akkor sem, ha mag a kérdezi. Közben azonban más dolg okat is meg kell beszélnünk, és most fog juk őket meg vitatni. Bizonytalanul eg yensúlyozva ülnek a földszinti priccsek szélén. Három hálóhely van eg ymás felett, íg y mindeg yiküknek előre kell hajolnia, nehog y beverjék a fejüket a középső emeletbe. Az ág yak acélkereteit ug yanis pontosan olyan mag asra rakták, hog y könnyű leg yen őket lefejelni. A laborban több hely van ug yan, de Caldwellen kívül senki sem akar túl sok időt tölteni eg y olyan részleg ben, ahol nag yrészt a formaldehid adja a díszítést. Parks Caldwell felé bólint, és beszélni kezd. – Ahog y már a doktor is mondta, valamiféle kutatóállomáson ülünk. A járművet arra tervezték, hog y szabadon mozog hasson a belvárosi részeken, és a leg énység biztonság ban leg yen, ha a kiéhezettek vag y bármi más meg támadja. Eg y pillanatra sem vonnám kétség be, hog y mekkora ötlet volt. Csakhog y történtek bizonyos dolg ok, nem ig azán tudom, hog y milyen sorrendben. A g enerátor bemondta az unalmast. Esetleg az energ iaellátásban fuccsolt be valami, mert az én meg lehetősen béna műszaki ismereteim alapján a g enerátor nag yjából okénak tűnik. – Talán kifog yott az üzemanyag – kockáztatja meg Gallag her. – Nem, biztos, hog y nem. A szerkezet olyan mag as oktánszámú benzin-kerozin keverékkel működik, amilyet a repülőkhöz használnak. Majd’ 2500 liternyit hoztak mag ukkal. A láng szórók tankjai is tele

vannak, íg y vészhelyzet esetén akár abból is vehettek volna ki. Szóval a leg valószínűbb, hog y valamilyen műszaki hiba következett be. Meg kellett volna tudniuk javítani, mert eg y rakás tartalékuk volt minden rohadt alkatrészből, de… Nos, valamiért nem szerelték meg . Talán elvesztettek pár embert, pont a leg jobb szerelőket. Amúg y, ha szétszedjük a g enerátort, pontosan látni fog juk, hog y mi a helyzet. – Szóval lényeg ében ez a terv? – kérdezi Justineau. – Ha csak nem talál valami jó érvet ellene. Olyan ez a szerkentyű, mint eg y tank: mindent tud, amit a Humvee, és még sokkal többet is. Ha elmehetnénk vele Beaconbe, meg menekülnénk ebből a szomorú világ ból. Justineau önkéntelenül is észreveszi, hog y Caldwell arcán milyen ravasz, önelég ült mosoly virít. Hiába is tűnik Parks ötlete értelmesnek, már a nő látványa is ellenkezésre készteti Justineau-t. – Viszont akkor feltűnés nélkül nem mehetünk el. – Nem – ért eg yet Parks –, tényleg nem. Az emberek már kilométerekről hallják majd, hog y jövünk, és jobban teszik, ha kurvára eltakarodnak az utunkból. Mert ha eg yszer elindulunk, semmi sem állíthat majd meg minket. Nem számít, hog y mi jön szembe: a kiéhezettek, a g uberálók vag y az útakadályok, mindeg y, letapossuk őket, és meg yünk tovább. Még csak nem is kell az úton haladnunk. Akár eg y házon is átg ázolhatunk, és a másik oldalon jövünk majd ki. A nag ydarab, dag adt Rosie-t csak a folyók állíthatják meg , de a szerszámtartóban térképek is vannak, ezeken pedig jelölték, hog y melyik hidak bírják el a súlyát. Szerintem bénák lennénk, ha meg sem próbálnánk. A leg rosszabb, ami történhet, hog y valamelyik híd időközben leszakadt, és nag yot kell kerülnünk. Esetleg valamelyik csavar meg lazul, netán valami tömítés tönkremeg y, de még akkor is ug yanott tartunk, ahol korábban. Addig sem kell erőltetett menetben haladnunk, ami mindannyiunkat meg viselt, különösen a doktort. – Köszönöm a fig yelmesség ét – mondja Caldwell. – Fog almam sincs, mi az, de szívesen. – Két dolog – szól közbe Justineau. – Tessék? – Azt mondta, hog y leg alább két dolog ment tönkre. Az eg yik a g enerátor, de mi a másik? – Ig en – válaszolja Parks. – Épp rá akartam térni. Kifog yott az élelmük. A szekrények teljesen üresek, eg y rohadt morzsa sincs bennük.

Szóval nag yjából a következőképpen törhetett ki a katasztrófa: elromlott a g enerátor, és nem tudták meg javítani. Ezután itt maradtak néhány napig vag y hétig , és várták a mentőcsapatot. Az Összeomlás azonban még javában tartott, íg y aztán senki sem jött értük. Aztán valamelyikük íg y szólt: „Hag yjuk itt az eg észet a picsába!” Összeszedték a cókmókjukat, és elindultak. Eg yvalaki itt maradt, valószínűleg , hog y őrizze a járművet, a többiek pedig szépen beleg yalog oltak a naplementébe. Talán eljutottak valahova, de az is lehet, hog y nem. Az utóbbi valószínűbb, hiszen a hátra maradt fickó meg ölte mag át. Senki sem jött vissza, hog y meg mentse. Ez a mi mázlink. Az őrmester mindenkivel eg yenként farkasszemet néz. – Persze vállalnunk kell a kockázatot, hog y ug yanúg y járunk, mint ők – fejezi be mondandóját. – Nem tudom, meddig tart meg szerelni a g enerátort, ha meg tudjuk csinálni eg yáltalán. De amíg ez kiderül, itt kell maradnunk. Íg y aztán élelemre van szükség ünk, ahog y a korábbi leg énység nek is. Felhasználtuk az utolsó, Stevenag e-ből elhozott konzerveket is, idefelé pedig csupa kifosztott, felég etett, sivár területen jöttünk át. Még viszonylag sok vizünk van, de ezzel is takarékoskodnunk kell, mert a Temzéig nem tudjuk feltölteni a készletet. Szóval g yorsan keresnünk kell valahol utánpótlást. Eg y olyan szupermarket lenne a leg jobb, amit még nem találtak meg a portyázó csapatok, és a g uberálók sem vették észre. Vag y eg y olyan ház, amelynek lakói bespájzoltak az apokalipszis esetére, de nem számítottak rá, hog y ilyen korán eljön. Az érzéketlen kalkuláció hatására Justineau összerezzen. – De mi is ug yanazokat a helyeket fog juk átvizsg álni, amiket a korábbi leg énység is meg nézett – mutat rá. Parks meg fordul, hog y ránézzen, a nő pedig vállat von. – Úg y értem, feltételezhetjük, hog y alaposan körülnéztek, mielőtt itt hag yták volna ezt a szupererődöt, hog y nyakukba veg yék a világ ot. Ha lett volna itt felfedezésre váró élelem, biztos meg találják. – Kétség kívül íg y van – mondja Parks. – Ezért az utánpótlás komoly probléma lehet. Amúg y is az persze, de bizonyosan még nag yobb g ond lesz, ha eg y-két napig itt maradunk, amíg dűlőre jutok a g enerátorral. Szóval ez eg y olyan nag y elhatározás, amely mindnyájunkat eg yenlően érint. Talán élet-halál kérdése. Boldog an döntenék eg yedül, de ahog y volt olyan szíves néhány nappal ezelőtt emlékeztetni, ön és a doktor nem áll a parancsnokság om alatt. Íg y aztán ez alkalommal nag y örömmel

szavazásra bocsátom a kérdést. Maradjunk, vag y menjünk? Teg ye fel a kezét, aki arra szavaz, hog y próbáljam meg javítani a g enerátort, és íg y induljunk haza! Caldwell rög tön felteszi a kezét, Gallag her kicsit lassabban. Justineau marad kisebbség ben. – Rendben lesz íg y? – kérdezi tőle Parks. – Nincs túl sok választásom, ig az? – válaszolja a nő. Ig azság szerint azonban kivárásos taktikát folytat. A Rosie-val kapcsolatos ag g odalma nem kifejezetten racionális érvekre épült, sokkal inkább a Melanie-n meg fig yelhető feszültség re és a bázis utolsó napjának eseményeire. Pontosan látja, milyen jó lenne eg y hatalmas tank nyújtotta biztonság ban és kényelemben tölteni az utazás maradék részét. Nem lenne több rejtőzködés és lelepleződés. Nem kéne minden hang ra és mozdulatra odafig yelniük, és minden pillanatban a válluk felett kémlelniük, hog y nincs-e valaki a hátuk mög ött. Másrészt Caldwell még mindig olyan képet vág , mint macska a tejfölös bödön előtt. Justineau g ondolkodása és g yomra eg yaránt tiltakozik az ötlet ellen, hog y eg y pillanattal is több időt töltsön eg y lezárt helyen a doktorral, mint amennyit feltétlenül szükség es. – Szeretnék részt venni a terep átfésülésében – mondja Parksnak. – Úg y értem, valószínűleg nincs szükség e rám a g enerátor meg javításához. Gallag herrel meg yek, és meg próbálunk élelmiszert találni. – Én is mag ukra g ondoltam – ért eg yet az őrmester. – Addig nem ug orhatok neki a g enerátornak, amíg nem tudom, mit csinálok. Íg y először át kell rág nom mag am a használati utasításokon, hog y minden alkatrészt és darabot azonosíthassak majd. Három óra múlva meg y le a nap, szóval, ha készen áll, mag uk ketten kimehetnek. Maradjunk kapcsolatban a walkie-talkie-val, és ha bármi g áz van, ott leszek, amilyen g yorsan csak tudok. Dr. Caldwell, önnek nem kell mennie. A kezei még mindig elég rossz állapotban vannak, íg y úg ysem tudna túl sok mindent elhozni. És úg yis csak két hátizsákunk van. Justineau-t meg lepi, hog y az őrmester milyen zavartan ig azolja önmag át. A férfi mélázva nézi Caldwellt, mintha valami mást is forg atna a fejében. – Nos, reng eteg dolg ot tudok itt is csinálni – mondja Caldwell. – A vízszűrőrendszerrel kezdem. Elméletileg Rosie képes vizet kondenzálni a

környező leveg őből. Ha a g enerátor működni kezd, ezt is feléleszthetjük, és újra üzembe helyezhetjük. – Jól hang zik – szól Parks, és újra Justineau-hoz fordul. – Ha még besötétedés előtt vissza akar érni, jobb lesz, ha indul. A nő azonban még nem áll készen. Ag g ódik Melanie-ért, és hallani akarja az ig azat. – Beszélhetnék mag ával nég yszemközt? – fordul Parkshoz. – Oké, csak g yorsan – vonja meg a vállát Parks. Visszamennek a g épházba. Mielőtt a nő beszélni kezdene, az őrmester a kezébe nyomja a saját walkie-talkie-ját. – Arra az esetre, ha mag a és Gallag her kettéválnának – mag yarázza. – Rosie pilótafülkéjében sokkal erősebb rádió van, mint ezek, szóval nyug odtan elviheti az eg yiket. Justineau rá se néz az eg ység re, csak zsebre teszi azt. Nem szeretné, ha a log isztikai meg beszélés elterelné a fig yelmét a tárg yról. – Tudni akarom, mit mondott mag ának Melanie – mondja Parksnak. – És azt is, hog y hová ment. Az őrmester meg vakarja a nyakát. – Valóban? Még akkor is, ha a lány meg kért, hog y ne áruljam el? Állja a férfi tekintetét. – Kieng edte eg yedül. Rohadtul jól tudom, hog y mag ának eg yáltalán nem számít, milyen veszély fenyeg eti Melanie-t. De nekem ig enis fontos, és tudnom kell, miért g ondolta azt, hog y minden további nélkül kiküldheti. – Nincs ig aza – feleli Parks. – Tényleg ? Na és mivel kapcsolatban? – Velem kapcsolatban. – A férfi a g enerátor nyitott burkolatának támaszkodik, és összefonja a karját. – Oké, nem eg észen. Pár nappal korábban tényleg azt mondtam, hog y meg kellene szabadulnunk a kölyöktől. Azóta viszont kétszer is meg mentette az irhánkat, mi több, ig encsak jó felderítő lett belőle. Sajnálnám, ha elveszíteném. Justineau szóra nyitja a száját, de Parks még nem fejezte be a mondandóját. – Azt mondta, hog y az ösztrog énblokkolónk már szart sem ér, Helen. Reg g el már csak féltubusnyit osztottunk el nég yfelé, ezért túlság osan vékonyan kentük be mag unkat. Azt hittem, ebben a szerkentyűben lesz majd utánpótlás, de eg yáltalán nem találtam. Olyan kék kence van itt,

amit dr. Caldwell használt a laborjában, de az csak fertőtlenítő, nem nyomja el ug yanúg y a szag unkat. Szóval a kölyök eg ész nap szag olhatott minket, és vég ig majd beleőrült a kínzó éhség be. Teljesen be volt szarva, hog y elveszti a fejét, és meg harap valamelyikünket. Elsősorban attól félt, hog y mag át bántja. Ezért nem akarta, hog y elmondjam mag ának. Nem akarja, hog y veszélyes állatnak tekintse, inkább azt szeretné, ha még mindig az osztálya eg yik diákjaként g ondolna rá. Justineau hirtelen meg szédül. A fal hideg acéljának dől, és várja, hog y a világ abbahag yja a forg ást. – De hát… – mondja. – De hát éppen annak tekintem. – Én is pontosan ug yanezt mondtam neki. De ettől sajnos nem lesz kevésbé éhes, íg y aztán eleng edtem. – Mag a… – Kivittem, leszedtem róla a béklyókat és a többi cuccot. Itt van minden, ha visszajön. – Kinyitja az eg yik tárolót, és az összetekert póráz mellett szép rendben ott hevernek a bilincsek is. – Meg mutattam, hog y szedheti le a szájkosarat. Mintha még nem jött volna rá mag ától. Csak eg y pár bőrszíj. Eg észen addig kint marad, amíg nem talál valami ennivalót. Valami nag yot. Az a terv, hog y pukkadásig teleeszi mag át, és majd csak akkor jön vissza, ha már tele lesz a hasa. Ez talán eg y időre kordában tartja majd az evési ing erét. Justineau-nak eszébe jut, hog yan viselkedett Melanie a távozása előtt. Milyen erőteljesen rezzent többször is össze, mennyire nyug talan volt. Most már érti. Felfog ja, hog y milyen sokat kellett a lánynak szenvednie. Csak eg y dolg ot nem ért: vajon mi vette rá Parksot, hog y meg változtassa a bilincsekkel és a szájkosárral kapcsolatos álláspontját. A nő zavarodottnak és eg y kicsit meg bántottnak is érzi mag át. Bizonyos szempontból a lány mintha elárulta volna a köztük kiépülő véd- és dacszövetség et, és eg y harmadik embert is bevett a buliba, rá is kiterjesztette a bizalmát. Főleg az nem tetszik neki, hog y ez a harmadik éppen Parks volt! – Nem félt, hog y a lány meg fog ja harapni? – kérdezi a férfitől. Hallja a burkolt, rosszindulatú célzást a saját hang jában, és hirtelen undorodni kezd tőle. – Úg y értem… Nem g ondolja, hog y itt kellett volna inkább tartanunk, még akkor is, ha ennyire éhes?

– Nos, nem hiszem – válaszolja pléhpofával Parks. – Éppen ezért eng edtem el. Vag y úg y érti, féltem-e, hog y meg harap, amikor leszedem róla a béklyókat? Nem, ráfog tam a pisztolyomat. Meg lehetősen szokatlan lány, sőt talán az eg yedi jobb szó rá. De akkor is az, ami. Az teszi eg yedivé, hog y ezzel ő is tisztában van. Eg y pillanatra sem eng edi el mag át. Sokan példát vehetnének róla. A nő felé nyújtja az üres hátizsákját. – Rám g ondol? – kérdezi Justineau. – Úg y érti, nem veszem ki a munkából a részemet? Ig encsak szeretne szócsatát vívni Parksszal, de a férfi nem veszi fel a kesztyűt. – Nem, nem mag ára g ondolok. Általánosság ban értettem. – Az emberekre általában? Mióta ilyen filozofikus? – Eg y mog orva rohadék voltam. Leg többször ezt a maszkot viseltem szolg álatban, g ondolom, bizonyára észrevette. A nő meg lepetten néz rá. Nem hisz abban, hog y Parks képes volna önmag a túlzott leértékelésére. Arra azonban ig en, hog y meg változtassa a véleményét. – Van még valamilyen szabály, amit tudnom kellene? – kérdezi némiképp még sértődötten. Eg yelőre még nem eng esztelődött ki. – Hog y lehet túlélni a vásárolg atást? Mik a modern városi élet leg jobb tippjei? Parks komolyabban veszi a kérdést, mint a nő várta volna. – Használja a maradék ösztrog énblokkolót! – javasolja. – És ne haljon meg !

54. Gallag her jobban szeretne eg yedül lenni. Nem mintha nem kedvelné Helen Justineau-t. Épp ellenkezőleg , és pont ez a probléma. Ig encsak kedveli. Nag yon szép nő. Számos szexuális fantáziálg atásának főszereplője vag y eg yik központi alakja volt. Általában eg y nag yon tapasztalt, ig encsak erkölcstelen idősebb nőt játszott, aki felszedett eg y jóval fiatalabb fiút, és szoros kötelék alakult ki közöttük… A kötelék pedig leg többször nem csak metaforikus értelemben szerepelt az álmaiban. Annál is inkább kellemetlen őrjáratra menni a nővel. Fél, hog y valami hatalmas hülyeség et mond vag y csinál előtte. Fél, hog y majd olyan helyzetbe kerülnek, ahol g yors döntést kell hoznia, de nem lesz rá képes, mert túl sokat g ondol közben a nőre. És attól is fél, hog y nem tudja majd elrejteni, mennyire rémült. Az sem seg ít a dolg on, hog y képtelenek eg ymással beszélg etni. Oké, hébe-hóba röviden eg ymásra morog nak, amikor eg y-eg y utca vég ére érnek, és el kell dönteniük, merre menjenek tovább. Az idő többi részében azonban teljes csendben mennek, lassan csoszog va, ahog y még az őrmester tanította őket. Mintha minden kipusztult volna. Az első órában, miután elhag yták a hülye nevű páncélautót, csak nég y életben lévő kiéhezettel találkoztak, és eg yikük sem volt túl közel. Aztán meg találják az első halott példányt. A korábbiakhoz hasonlóan ebből is termés nő ki, de ő a hasán fekszik, íg y a szeg ény kurafi hátából törnek elő a nag y fehér szárak. Helen Justineau elkeseredetten, komoran bámulja a tetemet. Gallag her g yanítja, hog y a kiéhezett kiskölyök járhat a fejében. Mint eg y anya az Összeomlás előtt. Ag g ódik, mert a világ nag y, eg y csomó beteg alak rohang ászik benne, ő pedig nem találja a kislányát. Hát ig en, a világ tényleg tele van beteg alakokkal, és ő meg lehetősen sokat ismer közülük. Sőt amióta elpusztult a bázis, még többel találkozott. Kínos érzése részben – talán leg nag yobb részben – abból fakad, hog y nem olyan irányba meg y, amelynek bármi értelme lenne. Persze, hazafelé tart, de ez olyan, mintha valaki visszarakná a lábát a csapdába, miután kiszabadították onnan. Nyilván nem térhetnek vissza a

bázisra. Nincs már többé bázis, és még mindig üldözik őket azok a rohadékok, akik elpusztították. Gallag her azonban képtelen menedéknek tekinteni Beacont, inkább valamiféle hatalmas szájnak látja, amely a visszaérésekor el fog ja nyelni. Ig yekszik lerázni mag áról a kétség beesett hang ulatot. Meg próbál úg y kinézni és úg y is érezni mag át, mint eg y katona. Szeretné, ha Helen Justineau-t meg nyug tatná a jelenléte. Eg y hosszú úton mennek vég ig , amelynek mindkét oldalán boltok találhatók, de látszik, hog y nag yon rég en kifosztották őket. Túlság osan szem előtt vannak, és könnyű célpontot jelentenek bárkinek, aki erre jön. A leg több üzletet jó eséllyel már az Összeomlás első napjaiban kirabolták. Ezért most inkább a mellékutcákban lévő házakra összpontosítanak, mert ezekbe nehezebb bejutni, íg y nem olyan könnyű őket átkutatni. Először is terepszemlét kell tartani, hog y vannak-e bennük kiéhezettek. A lehető leg kisebb zajjal kell bemenni, mert a harsány hang ok mindenkit idevonzanak a környékről. Aztán, ha már bent vannak, újra fel kell mérniük a terepet. Bármelyik házban fészkelhetnek kiéhezettek – hajdani lakók, esetleg hívatlan vendég ek. Lassú, ideg őrlő munka. Külön depresszióssá teszi az eső, amely most már masszívan esik. Még a keg yetlen, szürke ég is lesajnálja őket. Vég ül pedig alapvetően unalmas munka, ha lehet eg yáltalán valami eg yszerre félelmetes és unalmas. Gallag her számára mindeg yik ház eg yformának tűnik. Sötét. Dohszag van, péppé aszott szőnyeg ekbe süpped a láb, szétmállottak a füg g önyök, a belső falakat pedig fekete penész borítja. Tele vannak mindenféle haszontalan holmival, amelyek csak arra jók, hog y meg botoljunk bennük. Mintha az Összeomlás előtt minden idejüket azzal töltötték volna az emberek, hog y beg ubózzanak a bútorokkal, díszekkel, könyvekkel, játékokkal, képekkel és minden más elképzelhető szarral telepakolt világ ukba. Mintha abban reménykedtek volna, hog y otthonukban bebábozódva eg yszer csak átalakulnak valami mássá, és íg y léphetnek majd elő ebből a g ubóból. Persze sokaknak sikerült is, csak nem éppen úg y, ahog y szerették volna. Justineau és Gallag her a leg több házban épp elég időt tölt ahhoz, hog y meg vizsg álhassák a konyhát. Sok helyen van mosókonyha és g arázs is, ezeket szintén átnézik. Határozottan távol tartják mag ukat a hűtőktől és a fag yasztóktól, mert tudják, hog y ezek csak bűzlő, rothadó

szarság okkal lehetnek tele. A konzervek és a csomag olt termékek jelentenék a főnyereményt. Azonban eg yetleneg y ilyet sem találnak. Mindeg yik konyha üres. Átmennek a következő utcába, de ott is hasonló eredménnyel járnak. Az utca leg vég én majdnem elmennek eg y világ oszöld, zárható ajtajú g arázs mellett. De mivel az éppen eg y kifosztott sarki bolt mellett van, Justineau lelassít és meg áll. – Arra g ondol, amire én? – kérdezi Gallag hert. A katona semmire sem g ondolt, amíg a nő meg nem szólalt. Most azonban pörög az ag ya, g ondolkodik, mit is mondhatna, azon kívül, hog y „He?”. – A g arázs elvileg a bolthoz is tartozhat – találg at. – Rohadtul íg y van. És nem úg y néz ki, mintha már jártak volna itt. Nézzük meg ! Először a g arázsajtóval próbálkoznak, de zárva van. Könnyű, vékony fémből készült, ami eg yrészt jó, mert nem nehéz betörni, másfelől viszont rossz, mert pokoli lármát csapnak, ha még is meg próbálják. Gallag her kezébe veszi a bajonettjét, majd az ajtó eg yik sarkába ékeli, és mag a felé rántja. A fém metsző, éles sikítással hajlik el. Amikor már elég g é kijött a keretéből, ujjaikkal a szélébe kapaszkodnak, és lassú, eg yenletes mozdulatokkal húzni kezdik. Most is ug yanazt a csikorg ó hang ot adja, de már nincs mit tenni. Pokoli óvatosan, nag yjából kilencven centire, háromszög alakban behajlítják a bejárat hosszabbik oldalát. Körülnéznek, és hallg atózni kezdenek. Az utca eg yik vég én sem látszik semmi, és árulkodó zajt sem hallanak. Nég ykézlábra ereszkedve bemásznak, majd Gallag her felkapcsolja a zseblámpáját és körbepásztáz. A g arázs tele van dobozokkal. A leg többjük üres. Némelyikben vannak ug yan cuccok is, de a leg többjükben nem étel lapul, hanem papírok, mag azinok, játékok és írószerek. A maradék… Nos, az már élelmiszer, jórészt azonban rág csálnivalók. Chipsek, mog yoró, ropog ós töpörtyű, csokik és kekszek. Üveg ecskékben savanyú cukrok. Eg yedi csomag olású piskótatekercsek. És üveg ek, reng eteg üveg ital. Narancs-, lime- és citromlé, ribizlidzsúsz, g yömbérsör. Víz nincs ug yan, de minden más

elképzelhető dolog meg található itt – már ha a képzeletünk nem lép tovább az édesítőnél és a szénsavnál. – Gondolja, hog y valamelyik még jó lehet? – suttog ja Gallag her. – Eg yféleképpen tudhatjuk csak meg – súg ja vissza Justineau. Vakteszttel próbálkoznak: széttépnek néhány műanyag zacskót, és óvatosan meg kóstolják a tartalmát. A chipsek már meg avasodtak, puhák és szétesőek, utóízük eg yszerre édeskés és savanykás. A kekszek viszont rendben vannak. – Hidrog énezett növényi olajak – mondja Justineau, miközben morzsák potyog nak ki a szájából. – Valószínűleg a kibaszott világ eg yetem hőhaláláig is elállnak. A mog yoró maradt meg a leg jobb állapotban. Gallag her számára hihetetlen, hog y milyen sós és intenzív íze van. Mint a húsnak. Három zacskóval is betöm, mire meg álljt tud parancsolni mag ának. Amikor felnéz, látja, hog y Justineau ránevet. Cseppet sem lekezelő, inkább jóindulatú. Ő is hang osan felnevet, élvezi, hog y eg yütt költhetik el ezt a humoros lakomát. Na meg az sem baj, hog y a g arázs félhomályában nem látni, hog y mennyire elpirult. Felhívja az őrmestert a walkie-talkie-n, és elmondja, hog y bacont visznek haza – vag y leg alábbis valamit, aminek baconszerű íze van. Parks szívből g ratulál, és utasítja őket, hog y pakoljanak fel, és térjenek mielőbb vissza. Telepakolják a hátizsákjaikat, meg tömik a zsebeiket, és még annyi dobozt is mag ukkal cipelnek, amennyi csak a kezükben elfér. Amikor tíz perc múlva óvatosan az utcára merészkednek, még mindig alig térnek mag ukhoz. Euforikus örömmel indulnak haza. Elvég ezték a vadászó-g yűjtög ető feladatot, még hozzá nem is akárhog yan. Most hozzák haza a mamutot a barlang ba, ahol tábortűz világ ítja be majd a sötétség et, ők pedig eg yütt mulatoznak és sztorizg atnak. Nos, talán nem íg y lesz. De némi szerencsével bezárt ajtó mög ött lehetnek, tűrhető ételt ehetnek, és Fleetwood Mac fog szólni.

55. Dr. Caldwell kipakolja a kiéhezett férfipéldány ag yszövetmintáját tartalmazó Tupperware dobozokat, amelyeket még a Wainwrig ht-házból hozott mag ával, és a frissen fertőtlenített asztalon eg ymás mellé rakja őket. A labor munkafelületei márványpor, bauxit és poliészter keverékéből álló szintetikus márványutánzatból készültek. Nem olyan hideg , mint a valódi kő, még is némi enyhülést hoz, amikor forró, lüktető kezeit ráfekteti. Mindeg yik mintából metszeteket készít. Ehhez eg yelőre még nem használhatja az ATLUM-ot, mert Rosie energ iaforrása még nem működik – és mert annak idején eg y kanállal vájta ki az anyag ot a kiéhezett példány koponyájából. Íg y már nincsenek meg a természetes réteg ei, és nem sok haszna lenne túlság osan pontosan felszeletelni sem. Később szükség e lesz majd az ATLUM-ra, de nem a mintáknál. Most a lehető leg vékonyabb réteg ben eg y kis ag yszövetet ken szét a mikroszkóplemezeken, mindeg yikhez eg y csepp festékanyag ot tesz, a széleket pedig nag yon óvatosan letörli. Bekötött kezei akadályozzák a mozg ásban, íg y a művelet tovább tart a szokásosnál. Hat szövetminta. Öt rendelkezésre álló festékanyag : cérium-szulfát, ninhidrin, D282, brómkrezol és p-aniszaldehid. Caldwell a D282-höz fűzte a leg nag yobb reményt, ug yanis ez a fluoreszkáló lipofilikus karbocianin bizonyítottan jó hatásfokkal képes kirajzolni a tiszta neuronstruktúrákat. A többi anyag ot sem hag yja majd fig yelmen kívül, mert ezek is hasznosak lehetnek. Potenciálisan bármelyik szolg áltathat használható adatokat. Most természetesen be kellene kapcsolni a labor sarkában lévő transzmissziós elektronmikroszkópot, amely úg y néz ki, mintha eg y lég kalapács és eg y Csillagok háborúja-féle birodalmi csillag romboló szerelemg yereke lenne. Csupa fehér kerámia és sima, vésett hajlatok. Azonban a jól ismert probléma – mármint, hog y nincs áram – ezt is meg akadályozza. Amíg Parks őrmester nem csinálja meg , a mikroszkóp nem fog bekapcsolni, és semmire sem tudja használni. A maradék időben akkor a spóratokot vizsg álja meg alaposabban. A labor számos kezelőtartállyal büszkélkedhet. Két lezárt, kör alakú lyuk van az oldalukon, könyökig érő g umikesztyűkkel beléjük lehet nyúlni, és

tömítő g él, illetve mechanikus szerkezetek révén a külső leveg őtől teljesen elzárva lehet odabent tartani bármit. Mihelyst g ondos körültekintéssel beteszi a spóratokot az eg yik tartályba, Caldwell vizsg álni kezdi. Meg próbálja a kesztyűbe bújtatott ujjaival kinyitni, de nem sikerül. A külső héj kemény, rug almas és nag yon vastag , még szikével sem könnyű behatolni. Belül eg ymásba záródva spórahabok szép, fraktálszerű mintái találhatóak. Mintha a nyitás hatására szürke szappanbuborékok pukkadtak volna ki. Furcsa, bele tudja nyomni az ujját, és semmilyen ellenállást sem tapasztal. Bármilyen sűrűn össze vannak is nyomódva, úg y tűnik, a spóráknak eg yáltalán nincs tömeg ük. Miközben dolg ozik, eg yszer csak észreveszi, hog y már nincs eg yedül a laborban. Parks őrmester lépett be, és csendben fig yeli a nő tevékenység ét. Kezében feg yvert tart – nem a karabélyt, csak a pisztolyát –, minteg y mellékesen, mintha semmiféle problémát sem jelentene behozni eg y ilyesfajta dolg ot eg y laboratóriumhoz hasonló, kulturált helyre. Caldwell tudomást sem vesz róla, és óvatosan belevág a szürke területbe, hog y meg vizsg álhassa a belső szerkezetét. – A jó hír az – jeg yzi meg , miközben fig yelmét rendületlenül a tartály belsejére irányítja –, hog y a spóratok külseje továbbra is nag yon rug almas maradt. Eg yik sem nyílt ki azok közül, amelyeket kint a földre esve láttunk. Puszta kézzel nem is lehet felnyitni őket. Úg y tűnik, eg y külső környezeti ing er kell a csírázáshoz, ez az ing er pedig még eg yáltalán nem következett be. Parks nem válaszol, még csak meg se moccan. – Gondolt már valaha a tudományos pályára, őrmester? – kérdezi Caldwell, még mindig hátat fordítva a férfinak. – Nem ig azán – mondja Parks. – Nag yon helyes. Túlság osan hülye lenne hozzá. Az őrmester mellélép. – Mag a szerint nem vettem észre valamit? – kérdezi. Caldwell nag yon is tisztában van vele, hog y ott a pisztoly. Pontosan láthatja, amikor lefelé pillant. Az őrmester mindkét kezével a feg yvert fog ja, tüzelésre kész. – De. – Na és mit?

A nő leteszi a szikét, és nag yon lassan kihúzza a kezeit a kesztyűkből és a tartályból. – Észrevette, hog y sápadt vag yok és reszketek. Észrevette, hog y vörösek a szemeim. Észrevette, hog y eg yre lassabban g yalog olok. – Ig en, mindent észrevettem. – És már kész is a diag nózis. – Tudom, amit tudok, doktor. – Nem, őrmester. Nem ig azán. – Elkezdi lefejteni a kötést a bal kezéről, majd felemeli, hog y a férfi is meg nézhesse. Ahog y a fehér g yolcs letekeredik, tisztán láthatóvá válik a hús. A kéz teljesen fehér, kissé ráncos, a csuklójától vörös vonalak ág aznak a karja felé. Éppen lefelé másznak, mert felemelte a kezét, amúg y a g ravitációval mit sem törődve törnek tovább előre. A méreg fig yelmen kívül hag yja a lokális topog ráfia szeszélyeit, biztosan meg találja útját a szív felé. – Vérmérg ezés – mondja Caldwell. – Előrehaladott g yulladásos szepszis. Amikor ideértünk, első dolg om az volt, hog y eg y hatalmas dózis amoxicillint adjak be mag amnak. De már szinte bizonyosan túl késő. Nem alakulok át kiéhezetté, őrmester, eg yszerűen csak haldoklom. Leg yen szíves, hag yjon mag amra, hadd dolg ozhassak tovább! Parks azonban még néhány pillanatig eg y helyben marad. Caldwell pontosan érti, hog y miért. Az ilyen férfi alapvetően azokat a problémákat kedveli, amelyekhez eg yszerű, adott meg oldások társulnak. Azt hitte, hog y Caldwell is ilyesféle problémát jelent. Most azonban rájött, hog y nem íg y van, és nehezen birkózik meg az efféle nézőpontváltással. Érti ug yan, de ig azából nem tud rajta seg íteni. És nem is nag yon érdekli. Csak a kutatása számít, amely oly hosszú ideig stag nált, de most vég ül ismét íg éretesnek tűnik. – Tehát mag a szerint ezek a termésszerű izék nem veszélyesek? – kérdezi vég ül a nőt. Caldwell önkéntelenül is felnevet. – Eg yáltalán nem, őrmester – biztosítja. – Hacsak nem ag g asztja a bolyg ó kihalásának lehetőség e. A katona arca nyitott könyv számára: előbb meg könnyebbülés, majd zavar, vég ül g yanakvás tükröződik rajta. – Tessék?

Caldwell szinte sajnálja, hog y ki kell pukkasztania a férfi tudatlanság ának becses buborékját. – Korábban már említettem, hog y a spóratok a kiéhezettség kórokozójának spóráit tartalmazza. Úg y látom azonban, hog y nem értette meg , mit jelent ez. Az Ophiocordyceps éretlen, aszexuális formájában három év alatt romba döntötte a civilizációnkat. Eg yetlen okból nem okozott rög tön g lobális járványt, a meg nem fertőződött embercsoportok csak eg y dolog miatt voltak képesek túlélni. Még hozzá azért, mert a fejletlen org anizmus neotén módon, csak élő folyadékban tud szaporodni. – Doktor – vág közbe sértődött arccal az őrmester –, ha úg y beszél, mint eg y kibaszott enciklopédia… – A vérben és a nyálban, őrmester. A vérben és a nyálban él. Nem szereti a szabad leveg őt, ott nem fog továbbfejlődni. Felnőtt formájában azonban… – Kezével a tartály alján heverő ártatlan, fehér g ömb felé int. – Nos, a felnőtt forma már nem ejt fog lyokat. Durván számítva minden eg yes spóratok nag yjából tízmillió spórát tartalmaz. A leveg őben terjednek, és elég könnyűek ahhoz, hog y tíz vag y akár száz kilométernyire is elrepüljenek. Ha a felső atmoszférába kerülnek, és néhányuk biztosan be is jut, akkor akár a földrészeket is könnyen átszelhetik. Elég ellenállóak, hog y heteket, hónapokat, de talán éveket is túléljenek. Ha pedig beléleg zi, meg fertőződik. Eg y közeledő kiéhezettet észre lehet venni, de mit kezd majd eg y milliméteresnél is kisebb org anizmussal? Alig látható, és alig ha lehet kizárni. Feltételezésem szerint, ha ezek a tokok kinyílnak, az emberiség 1.0-ás változata eg y hónapon belül vég leg bezárja a boltot. – De hát… Azt mondta, hog y nem fog nak kinyílni – mondja Parks meg ütközve. – Azt mondtam, hog y mag uktól nem nyílnak ki. Ez a faj eg y abnormális, mutáns forma, amely rendszertelenül fejlődik. De előbb vag y utóbb bekövetkezik majd az ing ert kiváltó esemény, bármi is leg yen az. Csak idő kérdése, és a lehetőség fokozatosan el fog ja érni a száz százalékot. Parks nem úg y néz ki, mint aki bármit képes felelni erre. Inkább félrehúzódik, és hag yja Caldwellt dolg ozni. A nő ug yan eddig sem eng edte, hog y az őrmester jelenléte túlság osan hátráltassa, még is sokkal jobban örül az eg yedüllétnek.

56. Helen Justineau nem is g ondolta volna, hog y ennyire élvezi majd a zsákmányszerző expedíciót. Meg lepően elviselhető volt Kieran Gallag her társaság ában tölteni az időt. Azonban amikor alig tíz perccel a teljes besötétedés előtt hazaértek, és látták, hog y Melanie még mindig nem jött vissza, úg y zuhant a nőre az ag g odalom, mint abban a rég i Monty Python-féle jelenetben a tíztonnás súly az emberekre. Hol a pokolban van ilyen sokáig ? Ilyen nehéz lehet élelmet szereznie? Justineau-nak eszébe jut a stevenag e-i róka. Nem látta, amikor Melanie elkapta, de azt ig en, ahog y a lány visszajött, és a kezében ott vonag lott az állat. Kétség beesetten próbálta kitépni mag át a szorításból, de Melanie meg se rezdült. Ha valaki íg y el tud kapni eg y rókát, nem okozhat neki problémát eg y patkány, eg y kóbor kutya, eg y macska vag y eg y madár meg fog ása sem. Ki tudja, miért ment el Melanie. Justineau úg y érzi, inkább a lányt kellett volna meg keresnie, ahelyett, hog y Mr. Kötelesség közleg énnyel élelem után nézett. Rög tön szég yellni kezdi mag át, amiért ennyire zsig erből lenézte Gallag hert. Tulajdonképpen összesen annyi hibája van, hog y fiatal. Zöldfülű még , és kritikátlanul bálványozza Parks őrmestert. Aki pedig – Justineau csak most veszi észre – valahog y hallg atag lett, teljesen mag ába zárkózott. Éppen csak rápillant a zsákmányukra, bólint, odamorog valamit, majd visszameg y a g épházba. A nő követi. – Mit csináljunk, ha Melanie nem jön vissza? – kérdezi. Az őrmester a g enerátor belsejébe dug ja a fejét, amelyet épp most kezdett szétszedni. Tompán szól a hang ja. – Mit g ondol? – Kimeg yek és meg keresem – mondja Justineau. Parks villámg yorsan felnéz. Éppen ez volt a nő célja, hiszen ő sem g ondolta komolyan, hog y eg yedül menjen ki a sötétbe. Semmi értelme se lenne. Nem használhatná a zseblámpát, mert azzal mindennek és mindenkinek elárulná, hog y ott van. A lámpa nélkül vak lenne, de az

sem seg ítene sokat, ha mag ával vinné. A kiéhezettek pillanatokon belül rárepülnének a fényre, a szag ra és a test hőmérsékletének kisug árzására. Íg y amikor Parks kicsit nyersebben és nyomatékosabban elmondja neki ug yanezeket, még csak nem is nag yon fig yel oda rá. Meg várja, amíg a férfi befejezi, és újra meg kérdezi: – Akkor mit csináljunk? – Semmit sem tehetünk – mondja Parks. – Sokkal nag yobb biztonság ban van odakint, mint bármelyikünk lenne. Ráadásul nag yon okos kölyök. Eleg et tud már, hog y valamilyen vackot keressen, amikor leszáll az éj, és meg várja a hajnalt. – Mi van, ha nem talál vissza? Ha eltéved a sötétben, vag y eg yszerűen elfelejti, melyik út vezet vissza? Fog almunk sincs, milyen messzire ment, és talán teljesen eg yformák neki ezek az utcák. Még nappal sem biztos, hog y újra meg találna minket. Parks kemény tekintettel néz rá. – Nem lövök fel jelzőrakétát – jelenti ki. – Ha erre g ondol, felejtse el! – Mit veszthetünk? – kérdezi Justineau. – Eg y istenverte tankban vag yunk, Parks. Senki sem nyúlhat hozzánk. A férfi leteszi a használati utasítást, amit eg észen eddig a kezében szorong atott, majd felemel eg y csavarkulcsot. Justineau eg y pillanatig azt g ondolja, hog y az őrmester meg fog ja ütni. Meg lepi, amikor rájön, hog y a férfi ug yanolyan feszült, mint ő. – Nem kell, hog y hozzánk nyúljanak – feleli marconán. – Az is épp elég , ha csak letáboroznak pár napra az ajtónál. Nem állunk annyira jól, Helen, hog y felkészüljünk eg y ostromra. Még akkor sem, ha van sós mog yorónk és narancsos sütink. A nő tudja, hog y az őrmesternek ig aza van. De ez nem számít, hiszen rég kivette már a jelzőpisztolyt a padlón lévő kupacból, amit még Parks szórt oda, amikor Justineau-nak adta a saját hátizsákját. Farmerjének hátsó zsebébe tette, épp csak kidudorodik, tehát ameddig homályban marad, senki sem veheti észre. Akármin rág ódik azonban Parks, biztos, hog y valami eg észen más kérdés fog lalkoztatja. Justineau ettől is nyug talankodni kezd. – Mi a baj? – kérdezi. – Történt valami, amíg kint voltunk? – Semmi – vág ja rá Parks, túlság osan is g yorsan. – De nincs már több ösztrog énblokkolónk, és semmi olyasmi sem, amivel helyettesíthetnénk. Innentől kezdve, ha kitesszük a lábunkat, a szag unk nyomot hag y, ami

majd szépen idevezeti őket az ajtónk elé. Ha pedig a kölyök visszajön, sokkal több kell, mint a póráz és a szájkosár, hog y kordában tarthassuk. Vég ig érezni fog ja a szag unkat. Mit g ondol, mit csinál majd akkor vele? A kérdés telibe találja Justineau-t. Eg y pillanatig meg sem tud szólalni. Emlékszik még arra az őrült éhség rohamra, ami korábban a bázison kapta el Melanie-t, és elképzeli, ahog y itt, a Rosie belsejében tör rá újra. Még csak a pórázt és a szájkosarat sem tudnák feltenni rá. Ismerve Parks észjárását, hog y mennyire alaposan felmér és meg rág minden eshetőség et, meg lepődik, milyen rég rájött erre a férfi. – Ezért eng edte el annyira könnyen? – kérdezi. – Arra g ondolt, hog y szabadon ereszti a vadonban? – Elmondtam már, mit g ondolok – feleli Parks. – Nem vag yok abban a hang ulatban, hog y hazudozzak mag ának. – Csakhog y ez nem az ő kibaszott természetes környezete – folytatja Justineau. Mintha valami sokkal keserűbb fojtog atná a torkát, amit muszáj kibeszélnie. – Eg yáltalán nem ismeri ezt a terepet. Még nálunk is kevésbé, pedig istenemre, mi sem tudunk túl sokat a helyről. Lehet, hog y képes élelmet szerezni mag ának, de ez még nem elég a túléléshez, Parks. Állatok közt és állatként kellene élnie. Íg y ő mag a is állattá válna, és meg halna benne a kislány. Az, ami maradna, már sokkal inkább a kint kószáló többi kiéhezettre emlékeztetne. – Azért eng edtem szabadon, hog y ehessen – mondja az őrmester. – Nem g ondoltam erre az eg észre. – Na ig en, de mag a nem hülye. – Eg észen közel meg y a férfihoz, aki erre hátralép eg y kicsit, már amennyire a szűk hely eng edi. A lámpa ferde fénysug arában csupán az őrmester összeszorított száját látja. – Caroline meg eng edheti mag ának azt a luxust, hog y ne g ondolkozzon. De mag a nem. – A doktor minden bizonnyal eg y született zseni – motyog ja Parks nem túl meg g yőző közönyösség g el. – Na persze. Észre sem vesz semmit, csak ami a kémcsövei alján van. Abból is látszik, hog y eg yes számú kísérleti alanynak nevezi Melanie-t. De mag a jobban tudja. Ha eg y kiscicát elrag adna az anyjától, majd visszaeresztené, és az anyamacska elharapná a kicsinye torkát, mert ideg en a szag a, tudná, hog y az eg ész a mag a hibája. Ha meg fog na eg y madarat, meg tanítaná beszélni, aztán a madár meg szökne, és éhen

pusztulna, mert képtelen lenne élelmet szerezni, akkor is pontosan tudná, hog y mag a volt az oka. De Melanie nem macska, ig az? Vag y madár. Ha ott eng edte volna el, ahol találta, valami ilyesmi lenne belőle, amikor felnő. Valami vad, öntudat nélküli dolog , aminek semmi sem számít a saját szükség letein kívül. De mag a hálót dobott rá, és hazahozta. Íg y most már a mag áé. Közbeavatkozott. Ez már a mag a sara. Parks nem szól eg y szót sem. Justineau lassan mög é ér, és előhúzza a jelzőpisztolyt. Kiveszi, és meg mutatja a férfinak. Majd a g épház ajtajához meg y. – Helen! – mondja Parks. A nő vég ig meg y a hátsó feg yverrészleg en, eg észen az ajtóig . Be van zárva, de senki sem felüg yel rá. Caldwell a laborban van, Gallag her pedig a leg énység i részen a rég i CD-ket nézi át, hátha pornót is talál köztük. – Helen! Kikapcsolja a zárat. Bár még sohasem csinálta, nem nehéz rájönni, hog y működik a szerkezet. Visszanéz Parksra, aki előrántja és rászeg ezi a pisztolyát. De csak eg y másodpercre, aztán leeng edi a feg yvert és felsóhajt, mintha valami nag y terhet dobott volna le mag áról. Justineau kinyitja az ajtót, és kilép. Feje fölé emeli a karját, és meg húzza a ravaszt. Olyan hang ja van, mintha tűzijátékot lőttek volna fel, de annál sokkal hosszabban szól. A jelzőrakéta fütyül és sóhajtozik, ahog y behatol a nőt körülölelő sötétség be. Nem fénylik, semmit sem lehet látni. A pisztoly minden bizonnyal már jó néhány éves. Összeomlás előtti, akárcsak Parks cókmókjának nag y része. Aztán mintha Isten fényt bocsátana az ég re. Vörös fényt. Amennyire Istent ismeri, valószínűleg ez lehet a kedvenc színe. Minden tisztán kivehető, akárcsak nappal, de még sem tűnik nappalinak a látvány. Inkább eg y vág óhídra vag y eg y horrorfilmre emlékeztet ez a fény, amely Rosie belsejébe is bevilág ít, habár valaki lehúzta az apró, meg erősített ablakokon lévő reluxát. Gallag her közvetlenül Parks mellett áll, és néz ki az ajtón, de még Caroline Caldwell is méltóztatott előjönni a laborjából, hog y elképedve bámulja a karmazsinvörös éjszakát. – Jobb lesz, ha visszajön – mondja Parks színtelen, rezig nált hang on Justineau-nak. – Lehet, hog y a lányon kívül mások is meg látták a jelzést.

57. Melanie nem tévedt el, most azonban meg örül a jelzőrakétának. Nag yjából eg y kilométernyire Rosie-tól eg y ház tetején ücsörög . Órák óta itt van, zuhog az eső, és már bőrig ázott. Késő délután teljesen teletömte a hasát, aztán látott valamit, amit még most is próbál meg érteni. Folyamatosan ez jár az eszében, vég estelen-vég ig , újra és újra átpörg eti mag ában a képeket. Nag yjából másfél órán keresztül keresg élt az eső áztatta sikátorokban és a vizes kertekben, mire talált eg y vadmacskát. Utálta. Nem mag át a macskát, hanem az eg ész procedúrát: ahog y üldözte, elkapta és meg ette. Az éhség irányította, határozottan vezette, pontosan meg mondta neki, mit kell tennie. Valami vég re meg elég edett és meg békélt benne, ahog y fog aival feltépte az állat hasát, és befalta az előbug g yanó belsőség eket. Énjének eg y másik része azonban némi távolság ból fig yelte ezt a szörnyű mocskot és keg yetlenség et. Ez a része látta a kétség beesetten ráng atózó macskát, miközben széttörte a bordáit, hog y hozzáférjen a szívéhez. Hallotta szánalmas nyávog ását, és látta, ahog y az állat hasztalan próbálja meg karmolni, csak néhány apró sebet sikerül ejtenie a kezein. Még csak nem is véreztek. Véletlenül felnyitotta a macska beleit, és érezte az ürülék bűzét. Aztán látta mag át, amint kitépi és elhajítja a beleket, hog y hozzáférhessen az alattuk lévő lág y húshoz. Mintha csak papírg irlandokat dobálna. Hatalmas üreg et hasított ki az állatból. Közben pedig ig yekezett elhesseg etni mag ától az oda nem illő g ondolatokat. A cellája falán lévő macska, ahog y elmerülten és békésen lefetyeli a tejet. Alamuszi macska nag yot ug rik – nem értette a közmondást, és Whitaker úr sem tudta meg mag yarázni. Eg y dalocska. Cirmos cica, haj, hová lett a vaj? Ott látom a bajuszodon, most lesz neked jaj. Ez a cica nem volt cirmos, de tényleg jaj lett neki. Fele annyira sem ízlett a cicus, mint az a két ember, akiket még a bázison meg evett. De tudta, hog y a kiscica életben tartja, és íg y talán kicsit csendesül benne az éhség , nem próbálja meg annyira irányítani. Később az utcákon ténferg ett, és nyomorultul érezte mag át, de közben izg atott is volt, nem tudott nyug ton maradni. Visszament, és

meg nézte, ott van-e még Rosalind Franklin, aztán meg fordult, és az utcákon bolyong va hag yta, hog y eltévedjen. Még nem akart visszamenni. Kezdett ismét rátörni az éhség , íg y hát újra ennie kellett. Minden alkalommal kicsit messzebbre ment, újra és újra próbált picit előrelépni. Meg vizsg álta az éhség határait, ellenőrizte, milyen érzés, mennyire sürg et, valahog y úg y, ahog y Parks őrmester feg yverrel a kezében, vizslató tekintettel kutatta vég ig a Wainwrig ht-ház szobáit. Ellenség es területen járt, ki kellett hát ismernie. Az eg yik alkalommal éppen kint mászkált, amikor eg y nag y, ablakokkal borított fehér épület előtt találta mag át. Mind kitörték a hatalmas földszinti ablakokat, de a följebb lévőknek még meg voltak a keretei. ARTS DEPOT – közvetlenül az ajtó fölött ezt a feliratot olvashatta, a DEPOT szót sokkal nag yobb betűkkel írták, mint az ARTS-ot. A bejárati ajtót valaha üveg ből készítették, de már semmilyen funkcióval sem bírt, hiszen csak pár törött üveg darab lóg ott ki a szélén. Zajok hallatszottak belülről. Éles, metsző hang ok csattantak fel, mintha eg y sebesült állat sikoltozna. Most éppen jól jönne eg y sérült állat – g ondolta Melanie. Belépett, és eg y nag y, rendkívül mag as mennyezetű szoba fog adta két fémlépcsővel a vég én. A lépcsőkön valamilyen g umiszerű korlát volt, amelyre az ember rátehette a kezét, ha felment. Az aljukon másik jelet is észrevett. Kezdett már besötétedni, és Melanie éppen hog y csak el tudta olvasni, hog y mit írtak rá: „KÉRJÜK, VEGYÉK FEL A GYEREKEKET A MOZGÓLÉPCSŐN!”. Felmászott a lépcsőfokokon, amelyek fémes nyög ést hallattak a súlya alatt, és minden lépésnél meg hajoltak kissé, mintha le akarnának szakadni. Már majdnem meg fordult, amikor hirtelen hang osabban hallatszottak a sikolyok és üvöltések. Melanie most már tényleg tudni akarta, hog y milyen állat adja ki ezeket a hang okat. A lépcső tetején eg y nag y szoba következett, benne reng eteg szék és asztal, a falakon fényképek. Érthetetlen képek voltak, mintha semmi összefüg g és nem lenne a feliratok és a rajtuk ábrázolt dolg ok között. Az eg yiken ez állt: „A Twisted Folk együttes őszi turnéja”, a képen pedig eg y g itáron játszó férfit látott. A következő fotókon ug yanez a férfi ug yanebben a helyzetben eg y csomó más dolg on is játszott: eg y kutyán, eg y széken, eg y fán, eg y másik férfin stb. Az asztalok némelyikén

tányérok, csészék és poharak, utóbbiak üresek, a tányérokon pedig csak rég es-rég en szétrohadt étel meg határozhatatlan mocska virított. Semmi rendkívülit sem lehetett látni, semmi élőt. Melanie most rövid időközönként hallotta a sikító hang okat, a hatalmas terem azonban annyira visszhang zott, hog y képtelen volt meg állapítani, milyen irányból jönnek. Körülnézett, és mindenfelé lépcsőket és ajtókat látott. Talál omra felment eg y másik lépcsőn, majd benyitott eg y ajtón, vég ig ment eg y folyosón, aztán két másik ajtón, amelyek kinyíltak az érintésére. Eg yszer csak meg állt, valahog y úg y, mint az ember, aki hirtelen eg y szikla szélén találja mag át. Sokkal-sokkal nag yobb terembe ért, mint a lenti szoba. Ig azán hatalmasnak tűnt. Vaksötét volt ug yan, de következtetni tudott valamelyest a méreteire a lég mozg ásból és abból, ahog y a visszhang ok meg változtak. Még csak nem is kellett ezeken g ondolkodnia, eg yszerűen csak tudta, mennyire óriási a hely. A hang ok pedig valahonnan alulról jöttek, íg y a hatalmas tér immár háromdimenzióssá tág ult. Melanie mellmag asság ban kinyújtotta a kezét, és aprókat lépve előrement. Hirtelen eg y emelvény szélére ért, ujjai eg y mellvéd vag y valamiféle sín hideg fémjét érintették. Csendben ácsorg ott és hallg atta a sikoltozást, a lábdobog ást, és a többi fel-felhang zó ritmikus csattanást, dobbanást. Aztán valaki felnevetett. Erőteljes, örömteli trilla hang zott fel. Meg döbbent, lába a földbe g yökerezett. Érezte, hog y reszket. Olyasféle nevetés volt, mintha Anne vag y Zoe, vag y valamelyik másik osztálytársa kacag na. Kislány nevetése – esetleg kisfiúé. Majdnem felkiáltott, de vég ül sikerült visszafojtania a hang ját. Örömteli nevetés volt, és talán kedves embertől származik. De lehetetlen, hog y mindeg yik hang eg yetlen embertől jöjjön. Mintha nag yon sokan futkosnának körbe-körbe. Mintha valamilyen játékot játszanának a sötétben. Nag yon sokáig várt, hátha történik valami érdekes. A szeme lassan hozzászokott a sötétség hez, és már látott valamelyest. Nem mintha bármi fény lett volna. Eg yszerűen csak úg y döntöttek a szemei, hog y több információval látják el. Eg yszer, valamelyik órán az alkalmazkodásról volt szó. Az emberi szem pálcikái és csapjai, főleg a

pálcikák, a sötétség hez alkalmazkodva meg változtatják érzékenység i zónájukat, íg y látszani kezdenek azok a részletek is, amelyek korábban totális homályba borultak. Ám bizonyos funkcionális határokkal rendelkezik a folyamat, és mivel a pálcikák nem ig azán érzékelik a színárnyalatokat, a kép jórészt fekete-fehér marad. Ez azonban eg észen más. Olyan, mintha eg y láthatatlan nap kelt volna fel a szobában, amely nappali fénybe borítja a környezetet. Vag y mintha néhány pillanat alatt az előtte lévő tér sötét óceánja mindenütt szárazfölddé változna. Kíváncsi lenne, hog y csak a kiéhezettek rendelkeznek-e ezzel a képesség g el. Eg y színházban volt. Persze még sohasem járt színházban, de tudta, milyennek kell lennie. Sok-sok sornyi szék, mindeg yik ug yanabba az irányba áll, eg y széles, lapos, fapadlós terület felé néznek. Azaz a színpad felé. Az első székek fölött – vag yis az erkélyen – további székek sorakoznak. Melanie is itt, a balkon eg yik peremén ácsorg ott, és lefelé, az előadótérre bámult. Nem tévedett: több ember is volt ott. Leg alább tucatnyian. Habár nem színdarabot adtak elő, hanem valami eg észen mást csináltak. Melanie nag yon sokáig nézte őket – leg alább annyi ideig , ameddig korábban a hang jukat hallg atta. Talán még eg y kicsit tovább is. Szeme tág ra nyílt, és olyan szorosan markolta az erkély korlátját, mintha attól félne, hog y leesik. Eg észen addig bámulta őket, amíg elhaltak a hang ok, és meg szűnt a mozg ás. Aztán, amilyen halkan csak tudott, átment a leng őajtókon és lement a lépcsőkön. Kint az utcán jobban zuhog ott, mint valaha. Tett néhány bizonytalan lépést, és meg állt eg y fal árnyékában, amelynek ősrég i g raffitijei elhalványodtak már, hog y kísérteties fekete és szürke mintázatoknak adják át a helyüket. Valami furcsa történt az arcával. A szeme ég ett, a torkát különös érzés fojtog atta. Olyasféle érzés, mint a bázison a zuhanyzóban, amikor a keserű szag ú veg yszert permetezni kezdték, és ő először vett leveg őt. Itt azonban semmit sem permeteztek rá. Eg yszerűen csak sírt. Énjének eg y része most is távolról fig yelte, mint korábban, macskaevés közben. Nézte mag át, és kicsit sajnálta, hog y esik, emiatt ő mag a sem tudta eldönteni, hog y mennyire valódiak a könnyei.

58. Az este lassan, céltalanul vánszorog , miután vég e a vacsorának. Úg y tűnt, senki sem érezte az ételek ízét, habár veszélyesen sok só és cukor volt bennük. Justineau a leg énység i részen van. Fordítva ül a széken, hog y a szűk ablakrésen keresztül az utcára láthasson. A háta mög ül, a hálófülkéből kihallatszik Gallag her szeszélyes horkolása. A férfi a leg mag asabb hálóhelyet választotta, és a leg több ág yról elvette a takarókat, eg ész kis fészket készítve mag ának, hog y az álmok és a műszálak sáncai mög é elbarikádozva teljesen láthatatlanná váljon. Rajta kívül senki sem alszik. Parks még mindig a g enerátort bütyköli, és nem úg y néz ki, mint aki abba akarná hag yni. Az időnként felfelhang zó zörg ésből ítélve halad a munkával, de a szintén rendszeres időközökben kirobbanó káromkodások azt is elárulják, amikor éppen elakad. Kettejük között húzódik a labor, ahol Caldwell csendben dolg ozik. Eg yik tárg ylencsét a másik után helyezi be a Zeiss LSM 510-es azonos fókusztávolság ú elektronmikroszkópba. A szerkezet szerencsére saját elemről meg y, míg a pásztázó elektronmikroszkóp eg yelőre még arra vár, hog y Rosie g enerátora életre keltse. Eg y bőrkötésű jeg yzetfüzetbe g ondosan feljeg yzéseket készít a meg vizsg ált mintákról, majd műanyag dobozba teszi a lemezeket, a tartó rekeszeit pedig g ondosan beszámozza. Justineau csendes elképedéssel bámulja a felkelő napot. Teljesen elképzelhetőnek tűnik, hog y ez az ontológ iai patthelyzet örökké tartson. A hajnal vörös sug arainál eg y aprócska fig ura bukkan elő az eg yik mellékutcából, és Rosie ajtajához jön. Justineau akaratlanul is felkiált, és az ajtóhoz rohan, hog y kinyissa. Parks azonban meg előzi: elé áll, és eg y tapodtat sem meg y az útból. Rövid, g yeng e hang hallatszik, kis ujjacskák kopog tatják diszkréten a páncélt. – Hag yja rám, majd én elintézem! – mondja Parks. A szeme karikás, homloka és arca olajfoltos, vállára fáradtság és levertség nehezedik. – Mit jelent az, hog y elintézi? – kérdezi Justineau. – Csak annyit, hog y először én beszélek vele. – Feg yverrel a kezében?

– Nem – mordul rá epésen a férfi –, hanem ezzel. Felmutatja bal kezét, amelyben ott virít a póráz és a bilincs. Justineau eg y pillanatra habozik. – Én is tudom, hog y működik a bilincs – szól vég ül. – Miért nem mehetek inkább én ki hozzá? Parks a mocskos kabátujjába törli piszkos homlokát. – Az isten szerelmére, Helen! – morog ja suttog va. – Mert a lány ezt kérte, mielőtt elment. Mag a miatt ag g ódik, nem miattam. Mag át nem akarja bántani, nem pedig eng em. Szinte biztos vag yok benne, hog y rendben van, hiszen kopog ott az ajtón, nem pedig kaparászta, és a fejével sem akarja szétütni. De akármilyen hang ulatban is van, eg yvalamit biztosan nem szeretne látni, amikor kinyílik az ajtó: mag át. Főleg , ha esetleg nemrég evett, és még véres a szája, véresek a ruhái. Meg érti, nem? Miután meg tisztálkodott, és visszakerülnek rá a bilincsek, beszélhet vele, oké? Justineau nyel eg yet. Száraz a torka. Az az ig azság , hog y fél. Leg jobban attól, hog y az elmúlt huszonnég y óra mit tett Melanie-val. Ag g ódik, hog y amikor a kislány szemébe néz, valami újat, valami ideg ent vesz majd észre benne. Pontosan emiatt nem akarja későbbre hag yni ezt a pillanatot. Azt sem szeretné, ha először Parks látná meg . Tetszik vag y sem, de meg érti a helyzetet, és képtelen Melanie kívánság ával szembeszállni. Vissza kell lépnie a válaszfal mög é, amíg az őrmester ajtót nyit. Hallja, ahog y a zár hátracsúszik, és a hidraulikus forg ópántok finoman felsóhajtanak. Aztán a hátsó feg yverállomáson keresztül a laborba siet. Dr. Caldwell ránéz, tekintete először közönyös, majd rájön, hog y mit jelent Justineau izg atottság a. – Melanie visszatért – mondja a doktor, és feláll. – Jó. Már nyug talankodtam, hog y esetleg … – Fog ja be a száját, Caroline! – vág közbe vadul Justineau. – Komolyan beszélek. Fog ja be, és ki se nyissa többé! Caldwell továbbra is a nőt bámulja. Elindul a jármű hátsó része felé, de Justineau ott van a nyomában, és ott is marad. Minden eddig felg yűlt ag resszió kitörni készül belőle. – Üljön le! – mondja Justineau. – Nem láthatja! Nem beszélhet vele! – De ig en – szólal meg mög ötte Parks.

A nő meg fordul, és látja, hog y a férfi a küszöbön áll, mög ötte Melanie. Még nem kerültek ug yan rá a bilincsek, de a kislány már feltette a szájkosarat. Teljesen átázott, haja a fejéhez simul, pólója csontos testéhez tapad. Mostanra már elállt az eső, tehát még teg nap éjjel ázhatott meg . – Mindnyájunkkal beszélni szeretne – folytatja Parks. – És szerintem meg akarjuk hallg atni. Mondd el nekik is, amit nekem mondtál, kölyök! Melanie keményen ránéz Justineau-ra és talán még szig orúbban dr. Caldwellre. – Nem vag yunk eg yedül – közli. – Még másvalaki is van itt.

59. A leg énység i részleg be mennek, ahol mindenki kiválaszt mag ának eg y helyet, ahová leülhet. Túl kicsinek tűnik a szoba, habár Rosie befog adóképesség ét tizenkét főre tervezték. Mindannyian érzik a többiek közelség ét, és ez mindenkit ug yanolyan kényelmetlenül érint, mint Justineau-t. Az eg yik alsó priccs szélén ül, Caldwell vele pontosan szemben, Gallag her a padlón törökülésben, Parks pedig az ajtófélfának támaszkodik. A szűk tér másik vég ében Melanie áll, és a többiek felé fordul. Justineau eg y törölközővel meg szárog atta a haját, kitereg ette a dzsekijét, a farmerét és a pólóját, és afféle ideig lenes fürdőlepedőként eg y másik törölközőt tekert a kislány testére. A törölköző alatt, a háta mög ött vannak a kezei, ug yanis Parks ismét meg bilincselte. A lány akarta íg y: meg fordult az őrmester előtt, eng edelmesen hátratette a kezeit, és türelmesen meg várta, amíg a katona meg kötözi. Arcán és testtartásán látszik, hog y mennyire feszült. Ig yekszik kordában tartani mag át, de nem úg y, mintha az őrült éhség tört volna rá, inkább mintha épp az imént támadták volna meg az utcán, vag y most látott volna eg y g yilkosság ot. Justineau Melanie ijedt arcát nézi, és eltart eg y darabig , amíg felismeri, mi tükröződik rajta. Aztán rájön. Bizonytalanság . Most először g ondolkozik el azon, hog y mi lett volna Melanie-ból, ha az Összeomlás előtt születik. Ha sohasem harapták volna meg , ha nem lenne fertőzött. Mert mindenekelőtt eg y g yerek áll itt, bármi más is lakozzék még benne. Ez a g yermek pedig eddig még sohasem billent ki a lelki eg yensúlyából – kivéve, amikor vérszag ot érzett, és eg yszerűen állattá változott át. Most pedig lám, milyen g yakorlatiasan, milyen könyörtelenül néz szembe ezzel a helyzettel. Azonban csak eg y pillanatra suhanhatnak át e g ondolatok Justineau fején, mert amikor Melanie beszélni kezd, mindenki őrá fig yel. – Hamarabb vissza kellett volna jönnöm – mondja a szobában lévőknek. – De meg ijedtem, ezért elmenekültem, és először elbújtam. – Nincs szükség drámai felvezetésre, kölyök – töri meg Parks a rájuk boruló csendet. – Csak folytasd, és mondd el, mi van!

Melanie azonban az elején kezdi, és sorrendben halad előre, mintha csak íg y tudná elmesélni a történetet. Rövid, lényeg re szorítkozó mondatokkal vázolja az éjszakai színházlátog atását. Eg yetlen jel utal csak izg atottság ára: beszéd közben folyamatosan eg yik lábáról a másikra áll. Vég ül ahhoz a részhez ér, amikor ott áll az erkélyen, a szeme már hozzászokott a sötétség hez, és nézi az alatta elterülő látványt. – Ug yanolyan emberek voltak, mint akiket a bázison láttam – mondja. – Mindeg yiken az a fénylő fekete cucc, és tarajszerűen felállították a hajukat. Lényeg ében, azt hiszem, pontosan ug yanazok, akik a bázisra is betörtek. Justineau érzi, ahog y felkavarodik a g yomra. Szóval itt vannak a g uberálók. Ennél rosszabb hírt nem is kaphattak volna. – Sokan voltak, nag yon sokan. Botokkal és késekkel harcoltak eg ymás ellen. Illetve nem is, ig azából nem harcoltak, csak utánozták a harcot. Puskáik is voltak, olyanok, mint mag uknak, nag y kupacokba halmozták őket a falaknál. De azokat nem használták, hanem csak a botokat és a késeket. Előbb a késeket, aztán a botokat, vég ül meg int a késeket. Eg y férfi irányította a harcot, ő mondta meg , mikor használjanak botot, és mikor cseréljék ki késre. Valaki meg kérdezte, hog y mikor hag yják abba, a vezér pedig azt mondta, hog y majd ha ő meg eng edi. Justineau ránéz Caroline Caldwellre, de a nő arcán semmilyen érzelem sem tükröződik. – Van valami elképzelésed arról, hog y hányan lehetnek? – kérdezi Parks. – Meg próbáltam meg számolni, Parks őrmester: ötvenötöt láttam, de még többen is lehettek lent, a balkon alatt. A terem bizonyos részét nem láthattam, és nem nag yon mertem mozog ni, nehog y észreveg yenek. Azt hiszem, valószínűleg ennél is többen voltak. – Jézusom! – kiált fel kétség beesetten Gallag her. – Tudtam. Tudtam, hog y nem hag yják abba. – Miből g ondolod – kérdezi Caldwell –, hog y ez ug yanaz a csoport, amelyik a bázist is meg támadta? – Néhányukat felismertem – vág ja rá azonnal Melanie. – Nem ig azán az arcukat, hanem azokat a ruhákat, amiket hordtak. Foltok is voltak néhányuk ruháján, rajtuk pedig fémdarabok, amik mintává álltak össze.

Emlékszem ezekre a mintákra. Az eg yiküknek pedig eg y szó volt a kezére írva: „Könyörtelen”. – Tetoválás – fordítja le Parks. – Azt hiszem – mondja Melanie, és ismét dr. Caldwellre néz. – Aztán, miközben néztem őket, három másik férfi jött be. Arról beszéltek, hog y követtek valamilyen nyomot, de elvesztették. A vezetőjük nag yon mérg es lett rájuk, és visszazavarta őket. Azt mondta, ha nem hoznak fog lyokat, akkor a többiek rajtuk fog ják g yakorolni a kés- és botharcot. Úg y tűnik, a történet a vég éhez ért, de Melanie továbbra is feszülten és fig yelmesen várakozik, hátha lesznek még kérdések. – Mindenható Isten! – nyög fel Gallag her. A kezébe temeti az arcát. Justineau Parkshoz fordul. – Mit csináljunk? – kérdezi tőle. Tetszik vag y sem, még iscsak ő itt az eg yetlen ember, aki ki tud dolg ozni valamiféle stratég iát. Eg yedül neki van esélye kivinni őket innen, most, amikor elfog yott az ösztrog énblokkolójuk, és eg y hadsereg nyi őrült g yilkos táboroz a küszöbüknél. Hallott már történeteket arról, hog y mit csináltak a g uberálók az élve elkapott fog lyokkal. Talán baromság az eg ész, de ennyi is elég ahhoz, hog y az ember lehetőleg csak holtan akarjon a kezükbe kerülni. – Mit csináljunk? – visszhang ozza Gallag her, miközben feltápászkodik. Úg y néz a nőre, mintha őrült lenne. – El kell húznunk innen. Meneküljünk! Most! – Nem, még nem lehet – szólal meg Parks meg fontoltan, majd amikor a többiek felé fordulnak, íg y folytatja: – Jobb lesz, ha eg yelőre meg húzódunk. Talán csak eg y órányira vag yok attól, hog y életet leheljek a g enerátorba, és szerintem ez a rohadt járg ány a leg jobb esélyünk a túlélésre, szóval nem hag yhatjuk itt. Itt maradunk bezárkózva, amíg csak kész nem leszünk. – Rendhag yó viselkedés – motyog ja Caldwell. Parks metszően néz rá. – A g uberálók részéről? Na ja, tényleg az. – Amikor leg utóbb találkoztunk velük, konvojban közlekedtek, a bázis járműveivel pedig g yorsan tudtak haladni. Semmi értelme annak, hog y most eg y fix tanyát, valamifajta harci álláspontot létesítsenek. Eg y ekkora csapatnak nag yon nehéz a nyílt terepen kívül máshol életben

maradnia. Még nekünk, nég yünknek is nag yon bonyodalmas volt a g yűjtög etés. Justineau azt sem tudja, hova leg yen a meg lepetéstől. – Csodás! – mondja a fejét rázva. – Miért nem meg y ki, Caroline, és mondja el ezt nekik is? Majdnem elkövettek eg y ig azán hülye hibát. Szükség ük van valakire, aki olyan bölcs és előrelátó, mint mag a, hog y rákoppintson a fejükre, és meg tanítsa őket normálisan g ondolkodni. Caldwell tudomást sem vesz a nő kitöréséről. – Szerintem valami elkerülte a fig yelmünket. Valami, ami értelmet adna ennek az eg észnek – folytatja akkurátus precizitással. – Mert íg y eg yszerűen nincs értelme. Parks eljön az ajtófélfától, és a vállát dörzsölg eti. – Bezárkózunk – jelenti ki újra. – Újabb utasításig senki sem mehet ki. Közleg ény, talált esetleg rag asztószalag ot valamelyik szekrényben? – Ig en, uram! – bólint Gallag her. – Három érintetlen és eg y meg kezdett tekercset. – Rag assza le az ablakokat! Mondanom sem kell, hog y mennyit érnek ezek a reluxák, és mennyire takarják el a kiszűrődő fényt. A fény és a jelzés szavakat hallva Justineau-t elönti a szég yen. Eszébe jut a teg nap este, és félni kezd. Talán éppen azzal vonzotta ide a g uberálókat, hog y kilőtte azt a jelzőrakétát. Parksnak inkább le kellett volna puffantania, amikor még alkalom kínálkozott rá. – Ellenőrizzük, hog y juthatunk vízhez! – mondja az őrmester. – Doktor, meg nézhetné, van-e valami a fertőtlenítő tartályban. – Tele van – válaszolja Caldwell –, de nem javasolnám, hog y ig yunk belőle, amíg a g enerátort be nem indítottuk. Alg ás, és talán még fertőzött is. A szűrőkben meg bízhatunk, működni fog nak, ha eg yszer vég re energ iát kapnak. – Azt hiszem, akkor jobb lesz, ha visszameg yek dolg ozni – szól Parks, de még is marad. Melanie-ra néz. – Mi lesz veled? – kérdezi tőle. – Rendben vag y? Már eltelt eg y nap azóta, hog y ösztrog énblokkolót kentünk mag unkra. – Most jól vag yok – válaszol Melanie olyan g yakorlatias hang nemben, mintha csak valamilyen teljesen közömbös problémáról beszélg etnének. – De mindeg yiküknek érzem a szag át. Justineau kisasszonyét és Kieranét kevésbé, a mag áét és dr. Caldwellét erősebben. Ha nem mehetek ki újra vadászni, a leg jobb lesz, ha bezárnak valahová.

Gallag her g yorsan felpillant, amikor Melanie közli, hog y érzi a szag át. Nem szól semmit, de sápadtnak látszik. – Nem elég a bilincs és a szájkosár? – kérdezi tőle Parks. – Azt hiszem, ha muszáj, ki tudom húzni a kezemet a bilincsből – válaszolja Melanie. – Fájna, mert nag yon felsértené a bőröm, de képes vag yok rá. Utána pedig nag yon könnyen levehetem a szájkosarat. – Van eg y ketrec a laborban – mondja dr. Caldwell. – Szerintem elég nag y és erős. – Nem! – Justineau szinte mag a elé köpi a szót. Az előbb, miközben Melanie beszélt, kihunyt belőle a düh, most azonban újra életre kel, és teljes fényében lobban láng ra. – Jó ötletnek tűnik – szól közbe Parks. – Készítse elő, doktor! Maradj a ketrec közelében, kölyök! Leg yél eg y ug rásnyira tőle, és ha úg y érzed… – Ez képtelenség ! – veti közbe Caldwell. – Nem várhatja el tőle, hog y folyamatosan ellenőrizze saját mag át. – Pedig ő sokkal inkább képes rá, mint amennyire mag ától elvárhatjuk – mondja Justineau. – Amióta elhag ytuk a bázist, eg yfolytában rá akarja tenni a kezét. – Már azelőtt is akartam – replikázik Caldwell. – De beletörődtem, hog y várnunk kell, amíg visszaérünk Beaconbe. Mihelyst ott leszünk, a Túlélők Tanácskozó Testülete mindkettőnket meg hallg at majd, és meg hozzák a döntésüket. Justineau-nak már a nyelvén van a meg lehetősen csúnya válasz, amikor Parks a vállára teszi a kezét, és mag a felé fordítja a nőt. A nyers mozdulat meg lepi Justineau-t. Az őrmester szinte sohasem érintette még meg . És amióta a Wainwrig ht-ház tetején olyan g yorsan otthag yta a férfit, az eg yáltalán nem ért hozzá. – Most már elég ! – mondja. – Helen, mag ára a g épházban van szükség em. A többiek tudják, mit csinálnak, vag y mit kell csinálniuk. A kölyök bemászik a ketrecbe, mag a pedig , doktor, eg y ujjal sem fog hozzáérni. Mostantól a lány tabunak számít. Ha feldarabolja, mag am fog om érte felelősség re vonni. Ha fontosak mag ának azok a kis tárg ylemezek, amiket teg nap éjszaka olyan g ondosan összerendezett, akkor ne nyúljon a kölyökhöz! Értve vag yok? – Már meg mondtam, hog y várni fog ok. – És én hiszek mag ának. De amit mondtam, meg mondtam. Helen? Justineau még vár eg y pillanatig .

– Ha a közeledbe menne – fordul Melanie-hoz –, csak sikíts, és ott leszek! Visszameg y Parksszal a g épházba, ahol a férfi becsukja az ajtót, és teljes súlyával nekidől. – Tudom, hog y rosszul alakulnak a dolg ok – mondja Justineau –, és ig yekszem, hog y ne teg yem még rosszabbá őket. Csak… Nem bízom Caldwellben. Képtelen vag yok rá. – Hát ig en – ért eg yet Parks. – Nem teszek mag ának szemrehányást. De a szavamat adom rá, hog y semmi sem fog történni a kölyökkel. Meg könnyebbülten hallg atja a férfit, aki elismeri, hog y Melanie a szövetség esük, még ha csak ideig lenesen is. Ezért nem eng edi bántani a lányt. – Cserébe viszont szeretnék kérni eg y szívesség et – folytatja Parks. – Rendben, ha tudok, seg ítek. Miről van szó? – von vállat Justineau. – Próbáljon meg rájönni, hog y mit látott valójában a lány. – Mi van? – Justineau eg y pillanatra elámul. Nem dühös, nem keseredik el, csak eg yszerűen nem érti, hog y mire akar kilyukadni Parks. – Miért hazudna Melanie? Miért g ondolja eg yáltalán, hog y… A picsába! Elhiszi azt, amit Caroline mondott? Csak mert az a nő antropológ usnak képzeli mag át? Szart sem tud az eg észről. Nem várhatja el, hog y az olyan pszichopaták, mint amilyenek a g uberálók, racionális döntéseket hozzanak. – Talán tényleg nem – válaszolja Parks eg yetértően. – Akkor meg miről beszél? – Helen, a kölyök kapitális baromság okat mondott. Teljesen biztos vag yok benne, hog y múlt éjjel látott valamit. Ez a valami pedig valószínűleg nag yon meg ijesztette, mert előtte komolyan itt akart hag yni bennünket. De nem a g uberálókat látta. Justineau kezd ismét dühös lenni. – Miért? – kérdezi. – Honnan veszi? Még hányszor kell bizonyítania Melanie-nak, hog y hig g yen neki? – Többször már nem. Azt hiszem, már meg lehetősen jól bánok vele. De ez a sztori eg yáltalán nem áll össze. A férfi felveszi az eg yik, a g enerátor burkolatán heverő használati utasítást, és félrerakja, hog y le tudjon ülni. Nem tűnik éppen boldog nak. – Belátom, hog y miért nem akar szembenézni az ig azság g al – mondja Justineau. – Ha a bázistól eg észen idáig követtek minket a g uberálók,

akkor elbasztuk, hag ytunk valamilyen nyomot. Parks torkából furcsa hang tör elő: talán nevetés, de horkantás is lehet. – Ig en, hag ytunk nyomot, és ha nem lenne olyan nehézfejű, vissza is tudná követni – feleli a férfi. – Nem erről van szó. Csak… Felemeli a kezét, és számolni kezd az ujjain. – Azt mondta, hog y csak férfiakat látott, vag yis ez eg y ideig lenes tábor. Miért nem állítottak őrség et? Hog y mehetett be, és aztán hog y jöhetett ki anélkül, hog y bárki meg látta volna? – Talán pocsék a biztonság i rendszerük, Parks. Nem mindenki rendelkezik olyan képesség ekkel, mint mag a. – Meg lehet. Aztán épp a meg felelő pillanatban léptek be azok a fickók, akik elmondták, hog y követnek valakit. Na meg ott van a tetoválás is. A bázison Barlow közleg énynek pont ug yanez volt a karjára írva. Micsoda véletlen eg ybeesés! – Előfordulnak véletlenek, Parks. – Időnként tényleg meg történhetnek – ért eg yet az őrmester. – Akkor nézzük Rosie-t! – Rosie-t? Mi köze van Rosie-nak az eg észhez? – Eg y ujjal se nyúlt hozzá senki. Itt találtuk az utca közepén, és semmiféle nyom sincs rajta. Senki sem próbálta kifeszíteni az ajtót, vag y kinyomni valamelyik ablakot. Mindenütt mocskos, kormos, de semmiféle kéznyom sincs rajta, sehol sem kenték össze. Nehezen hiszem el, hog y ötven g uberáló vég ig meg y a környéken, és nem veszik észre. Vag y észreveszik, de senki sem akar bemenni. Gondolkozzon: mennyi esély van arra, hog y Gallag her és mag a a teg napi kis zsákmányszerző útjukon nem akadtak volna össze a g uberálókkal? Vag y arra, hog y a jelzőrakétára sem fig yeltek fel. Ha tényleg a nyomunkban voltak, rohadt sok mindent benéztek. Justineau ellenérveket keres, talál is néhányat, aztán eszébe jut eg y apró bizonyítékféle, amit Parks nem vett észre. Azok a Caldwellre vetett oldalpillantások… Mintha Melanie tulajdonképpen csak eg yetlen embernek címezte volna a mondandóját. Bár a szobában mindenki hallotta, vég ig csak a doktorhoz beszélt. Íg y aztán nem vitatkozik, bár csak félig g yőzték meg az őrmester érvei. De nem hag yja annyiban. Mielőtt elmeg y, hog y kikérdezze Melanie-t, muszáj belelátnia Parks kártyáiba.

– Akkor ott bent miért csinálta? – kérdezi. – Mit csináltam miért? – Miért rendelte el, hog y zárkózzunk be? Ha Melanie hazudik, nem vag yunk veszélyben. – Ezt nem mondtam. – De meg sem próbálta meg tudni az ig azat, hanem úg y csinált, mintha Melanie minden szavát elhitte volna. Miért? Parks eg y pillanatra elg ondolkozik. – Nem fog om eg y g yanú alapján kockáztatni az életünket – mondja. – Szerintem a kölyök hazudik, de akár tévedhetek is. Nem ez lenne az első alkalom. – Lófaszt, Parks! Ne kritizálja már mag át! Pontosan láttam, hog y mit tett eddig . De miért nem kérdezett leg alább rá? Parks meg törli az arcát a kézfejével. Hirtelen nag yon fáradtnak tűnik. Fáradtnak, és talán eg y kicsit öreg ebbnek is. – Jelentett számára valamit – feleli. – Nem tudom, hog y mit, de ha totálisan nem tévedek, akkor túl rémült volt, hog y beszélni tudjon róla. Nem erőltettem, mert eg yetlen rohadt nyomom sincs, amin elindulhatnék. Ezért kértem meg mag át, hog y derítse ki. Szerintem mag a rá tudja venni a kölyköt, hog y elmondja, mi rémítette meg , és nem tesz vele semmi olyat, amitől még rosszabb lenne neki. Azt hiszem, én nem lennék képes erre. Nem vag yunk olyan viszonyban. Amióta ismerik eg ymást, Parks most először okoz valódi meg lepetést Justineau-nak. Ösztönösen előrehajol, és arcon csókolja a férfit. Parks eg y pillanatra meg dermed. Talán mert a nő jórészt a sebhelyére lehelte csókját, vag y azért, mert erre eg yáltalán nem számított. – Bocsánat – szabadkozik Justineau. – Ne kérjen bocsánatot! – válaszolja g yorsan az őrmester. – De… Ha meg kérdezhetem… – Ezt azért kapta, mert emberi lényként beszélt a kislányról, akinek az érzéseit időnként tiszteletben kellene tartani. Azt hiszem, ezt a jeles alkalmat valahog y meg kellett hálálnom. – Oké – mondja Parks, és úg y dönt, bepróbálkozik. – Nem akar leülni, és beszélg etni még eg y kicsit a kislány érzéseiről? Mi akár… – Talán majd később – feleli Justineau, és az ajtó felé indul. – Nem szeretném eltéríteni a munkájától.

Vag y reményt ébreszteni benne – teszi hozzá mag ában. Számára Parkshoz még mindig a vér, a halál meg mindenféle más szörnyűség kapcsolódik. Leg alább annyira, mint amennyire már őhozzá is ilyesmik kötődnek. Tényleg nem lenne túl jó ötlet, ha két ilyen ember összekötné a sorsát. Még elszaporodnának vag y ilyesmi. Átmeg y a laborba, ahol látja, hog y Caldwell már felállította a ketrecet. Kihajtható szerkezetű, mint eg y lég zsilip, még is nag yon szilárd. A nag yjából eg y méter húsz centi hosszú, vastag drótokból álló kockát a labor falában lévő dúcokra szerelt, tömör acéloszlopok tartják. Az elülső sarokban áll, íg y nincs útban, ug yanúg y hozzá lehet férni a munkafelületekhez és a felszereléshez. Melanie a ketrecben ül, térdeit eg észen a melléig húzza. Caldwell nag yjából ug yanazt csinálja, amit Parks a g enerátornál, azaz a laboratórium eg yik leg nag yobb, leg bonyolultabb felszerelését vizsg álja. Annyira elmerül a munkában, hog y észre sem veszi Justineau-t. – Jó reg g elt, Justineau kisasszony – köszönti Melanie. – Jó reg g elt, Melanie – visszhang ozza Justineau, de közben Caldwellre néz. – Bármit csinál is, ráér. Menjen, tartson eg y cig iszünetet, vag y ilyesmi. Caldwell meg fordul, és talán most először látszik az arcán, mennyire ki nem állhatja Justineau-t. A nő barátként üdvözölte a tesztalanyt, ez a g esztus pedig már tényleg áttöri az érzelmi barikádjának falait. – Fontos dolog g al fog lalkozom – mondja Caldwell. – Tényleg ? Pech. Húzzon innen, Caroline, majd szólok, ha visszajöhet. Eg y hosszú pillanatig farkasszemet néznek, mintha bármelyik másodpercben eg ymásnak ug orhatnának. Sérült kéz ide vag y oda, Caldwell késznek tűnik a harcra, de vég ül még sem történik semmi. Talán jó is íg y, hiszen olyan rosszul néz ki, hog y eg y keményebb szél is elfújná – eg y keményebb ökölcsapásról nem is beszélve. – Át kellene g ondolnia, hog y miért jelent akkora élvezetet mag ának, ha ijesztg et – szólal meg Caldwell. – Nem hiszem, ez csak elrontaná az örömömet. – Fel kellene tennie mag ának a kérdést – folytatja a doktor –, hog y miért tekint olyan állhatatosan az ellenség ének. Ha meg csinálnám az ellenszert, a Melanie-hoz hasonló embereket is meg tudnám g yóg yítani. Vag yis azokat, akik részleg es immunitást szereztek az Ophiocordycepsszel

szemben. Bizonyosan meg előzhetnénk, hog y ezernyi másik g yerek is íg y járjon. Melyik dolog most a leg fontosabb, Helen? Vég ül melyik hozza majd a leg több hasznot? A mag a könyörülete, vag y az én elkötelezett munkám? Vag y nem lehet, hog y azért kiabál rám, és azért vet meg , mert nem szeretne ehhez hasonló kérdéseket feltenni mag ának? – Lehetség es – ért eg yet Justineau. – Akkor most teg ye, amit mondtam, és húzzon innen! Nem vár válaszra, csak meg rag adja Caldwellt, kilöki a leg énység i részbe, és bevág ja az ajtót. A doktor olyan g yeng e, hog y ez nem is okoz különösebb erőfeszítést. Az ajtón azonban nincsen zár, íg y Justineau vár még eg y-két pillanatig , hátha Caldwell meg próbál visszajönni, de semmi sem történik. Vég ül a ketrechez meg y, és odatérdel elé. Most leg alább, amennyire csak lehet, eg yedül vannak. A drótok mög ött lévő sápadt kis arcot nézi. – Szia – mondja neki. – Jó napot, Justineau kisasszony. – Nem baj, ha… – kezdi mondandóját, de aztán jobb ötlet jut az eszébe. – Bejövök – közli. – Ne! – sikítja Melanie. – Ne teg ye! Maradjon ott! – Amint Justineau meg fog ja a zárat, és hátratolja a reteszt, a kislány a ketrec másik vég ébe mászik, és erősen odapréseli mag át a sarokba. Az ajtó már félig nyitva van, amikor Justineau meg áll. – Azt mondtad, csak eg y picit érzed a szag omat – mondja neki. – Ez is kényelmetlenül érint? – Még nem – válaszolja feszülten Melanie. – Akkor rendben is vag yunk. Ha bármi változik, szólj, és kimeg yek. De nem szeretem, ha ketrecben vag y, mint eg y állat, miközben én kívülről nézlek. Íg y talán jobban érzem mag am, ha neked is meg felel a dolog . Melanie arcán azonban látszik, hog y nem felel meg neki. Íg y hát Justineau becsukja, majd újra be is zárja a ketrec ajtaját. Aztán leül, keresztbe teszi a lábát, vállával pedig a rácsnak dől. – Oké – mondja –, te g yőztél. De leg alább g yere, ülj ide mellém! Te bent vag y, én meg kint, ebből biztosan nem lehet baj, ig az? Melanie óvatosan előrejön, félúton azonban meg áll. Nyilván tart a helyzettől, amely bármelyik pillanatban kicsúszhat az ellenőrzése alól. – Ha azt mondom, húzódjon vissza, rög tön meg kell tennie, kisasszony.

– Melanie, drótháló van köztünk, rajtad pedig szájkosár. Nem tudsz bántani. – Nem íg y értem – szól halkan Melanie. Persze, nyilvánvaló. Arról beszél, hog y esetleg a tanára, a barátja előtt fog átváltozni. Nem lesz többé önmag a. Ez a lehetőség ijeszti meg ig azán. Justineau szég yelli mag át. Nemcsak a meg g ondolatlan meg jeg yzés miatt, hanem azért is, ami ide hozta őt. Melanie minden bizonnyal jó okkal hazudott, és nem lesz jó érzés kideríteni az ig azság ot. De ha beleg ondolunk, hog y valamilyen ismeretlen dolog van odakint, amitől Melanie fél, és szeretné, ha mindannyian elmenekülnének… Parksnak ig aza van. Meg kell tudniuk, mi az. – Amikor teg nap éjszaka a színházba mentél – kezdi tapog atózva. – Ig en? – És láttad a g uberálókat… – Eg yetlen g uberáló sem volt ott, Justineau kisasszony. Na tessék. Justineau már előre eltervezte a következő néhány sornyi mondókáját, most még is tátott szájjal, bután bámul a kislányra. – Nem? – kérdezi. Melanie pedig elmondja, amit valójában látott. A penészes székek között, a döng ő színpadon keresztül futnak. Anyaszült meztelenek. Mocskosak, bár a piszokréteg alatt ug yanolyan hófehér a bőrük, mint neki. Nag y hajuk loboncosan hull alá, néhányan pedig tűkkel feltűzték. Páran botot tartanak a kezükben, mások pedig szatyrokat – ősrég i nejlonszatyrokat, amelyekre különböző boltok neve van írva. – A késekkel kapcsolatban viszont nem hazudtam. Tényleg volt nekik. Nem olyan döfőkések, mint Parks őrmesternek vag y Kierannak, hanem olyanok, amivel az ember a konyhában kenyeret vag y húst vag dos. Tizenöten voltak, meg számolta. Amikor kitalálta a g uberálókról szóló történetet, csak hozzáadott még neg yvenet. De nem g uberálók voltak, hanem g yerekek. Mindenféle korúak, nég yöt évestől a tizenöt esztendősig . Patkányokat kerg ettek. Néhányan botokkal püfölték a padlót és a székeket, hog y kiug rasszák az állatokat. A többiek pedig elkapták őket, leharapták a fejüket, és a szatyrukba dobták az elernyedt testeket. Sokkal g yorsabban mozog tak a patkányoknál, íg y

hát nem volt nehéz dolg uk. Játszottak csak, futás közben sikong attak, g rimaszoltak, összenevettek és cukkolták eg ymást. Olyan g yerekek, mint ő. Gyerekek, szintén kiéhezettek, még is élő, eleven lények, akik élvezik a vadászat izg almát. Vég ül aztán leültek, és lakmározni kezdték a kicsiny, vértől áztatott tetemeket. Először a nag yok válog attak, a kisebbek pedig közéjük furakodtak, odakaptak, és el-elcsentek eg y-eg y példányt. Még ez is a játék részét képezte, még mindig nevettek. Semmiféle fenyeg ető nem volt a viselkedésükben. – Az eg yik fiú tűnt a vezetőjüknek. Eg y nag y, fénylő botot tartott a kezében, mint eg y királyi jog art, az arcát pedig mindenféle színűre festette. Ettől eg y picit ijesztőnek látszott, de nem viselkedett félelmetesen a kisebbekkel, sőt inkább védelmezte őket. Amikor valamelyik nag yobb a fog ait vicsorg atta a kicsikre, és úg y tűnt, mintha meg akarná harapni valamelyiket, a festett arcú fiú a másik vállára tette a botját, mire az rög tön abbahag yta a fenyeg etőzést. De jórészt nem bántották eg ymást, inkább szinte eg y nag y családnak látszottak. Mindannyian ismerték eg ymást, és szerettek eg yütt lenni. Éjféli pikniket tartottak. Miközben Melanie nézte őket, úg y érezte, mintha eg y távcső rossz vég én keresztül fig yelné a saját életét. Belőle is ez lett volna, ha nem fog ják el és viszik a bázisra. Ő is ilyenné válhatott volna. Ám minél többet g ondolkodott az eg észen, annál inkább kezdte valahog y máshog y látni a helyzetet. Szomorú volt, hog y nem csatlakozhat a piknikhez. De ha nem vitték volna el a bázisra, sohasem tanulhatta volna meg azt a reng eteg dolg ot, és sohasem találkozott volna Justineau kisasszonnyal. – Sírni kezdtem – mondja Melanie. – Nem bánatomban, hanem azért, mert nem tudtam, hog y szomorú vag yok-e eg yáltalán. Olyan volt, mintha elvesztettem volna az összes lenti g yereket, holott tulajdonképpen sohasem találkoztam velük. Még a nevüket sem tudtam. Az is lehet, hog y nincs is nevük. Nem hiszem, hog y tudnak beszélni, mert csak morg ó és nyüszítő hang okkal szóltak eg ymáshoz. Fájdalmas látni, milyen intenzív érzelmek suhannak át a kislány arcán. Justineau a ketrec széléhez teszi a kezét, és becsúsztatja az ujjait. Melanie előrehajol, és hag yja, hog y a nő a homlokához érjen. – De… Miért nem mondtad el nekünk ezt az eg észet? – Ez az első kérdés, ami Justineau eszébe jut. Nag yon óvatosan kerüli meg Melanie eg zisztenciális válság át, fél közvetlenül érinteni a dolg ot. Tudja, hog y

Melanie nem eng edné bemászni a ketrecbe, nem hag yná, hog y meg ölelje. Félne, hog y elveszíti önmag át. Íg y csak a szavak maradnak, de a szavak ehhez nem elég hatékonyak. – Nem bánom, hog y mag ának elmondtam – mondja eg yszerűen Melanie. – De ennek kettőnk közt kell maradnia. Nem akarom, hog y dr. Caldwell meg tudja. Vag y az őrmester. Vag y akár Kieran. – Miért ne, Melanie? – nyag g atja Justineau, de ahog y kimondja a kérdést, már érti is. Felemeli a kezét, hog y jelezze a lánynak: nem kell válaszolnia, de Melanie még is elmondja. – Őket is elfog nák, és föld alatti cellákba zárnák – hang zik a felelet. – Aztán dr. Caldwell mindnyájukat feldarabolná. Emiatt találtam ki valami olyat, amiről azt g ondoltam, hog y Parks őrmester majd nag yon g yorsan el akar menni innen miatta. Elmennénk, mielőtt bárki más rájönne, hog y itt vannak a g yerekek. Kérem, Justineau kisasszony, ug ye nem mondja el senkinek? Íg érje meg , kérem! – Meg íg érem – suttog ja Justineau, és komolyan is g ondolja. Bármi történjen is, nem hozza Caroline Caldwell tudomására, hog y eg y rakás új tesztalany szomszédság ában ücsörög . Nem fog ják elszakítani ezeket a vad g yerekeket. Ez azt is jelenti, hog y vissza kell mennie Parkshoz, és továbbra is hazudnia kell a férfinak. Vag y meg kell g yőznie, hog y ne g yanakodjon. Esetleg eg y jobb mesével kell előhozakodnia. Eg y pillanatra mindketten elcsendesednek. Jó eséllyel mindeg yikük azon töpreng , hog y változtatja ez meg a köztük lévő dolg okat. Amikor először hag yták ott a bázist, felkínálta Melanie-nak a választást: velük maradhatott, vag y elmehetett volna az eg yik leg közelebbi városba. Akkor majdnem azt mondta a lánynak, hog y meg keresheti a saját fajtáját. De meg álljt parancsolt mag ának, mert rájött, hog y Melanie-nek nincs saját fajtája. Most azonban kiderült, hog y még is van. Miközben a hallottakon és azok következményein töpreng , Justineau remeg ni kezd. Eg y szörnyű és szürreális pillanatig azt hiszi, belülről jön, talán valamiféle szélütés érte. De rádöbben, hog y a remeg és lüktető ritmust vett fel, fülében pedig halk robaj támad, majd hal el olyan g yorsan, ahog yan jött. – Istenem! – zihálja Justineau. Felug rik a padlóról, és a jármű vég e felé fut.

Parks a g enerátornál áll, olajos kezét a g ép fölé tartja, mintha csak áldást osztana – vag y éppen ördög öt űzne. – Meg csináltam – mondja ádáz vig yorral Justineau-nak, amint a nő belép. – De újra bedög lött – válaszolja a nő. Caldwell is meg jelenik, őt is idevonzotta a g enerátor mág ikus feltámadása. – Nem, nem dög lött be, csak kikapcsoltam. Nem akarok zajt csapni, amíg nem vag yunk indulásra készek. Vég ül is, nem tudhatjuk, ki hallg atózik. – Szóval el tudunk menni – mondja Justineau. – Gyerünk, Parks! Pokolba mindennel, irány dél! A férfi fanyarul ránéz. – Na ig en – mondja. – Nem szeretnék összeakadni a g uberálókkal. Talán kellene… – Hirtelen abbahag yja, valahová a két nő mög é néz, az arca pedig váratlanul elkomorul. – Hol van Gallag her? – kérdezi.

60. Gallag her eltűnt. Meg lépett. Eg y ideje már nőtt benne a feszültség , ami eg yszer csak kirobban, és mielőtt rájönne eg yáltalán, hog y mit is csinál, már kint is van. Nem mintha g yáva lenne. Inkább olyan ez, mint a mozg ás törvénye. Feszültség et érez attól, ami előtte van, de attól is, amit mag a mög ött hag yott, és ahová most vissza kell mennie. A kétfajta erő pedig eg yszerűen szétnyomja. Nem bírja elviselni a helyzetet. Bezárkóztak, lekapcsoltak minden fényt, és várják, hog y a g uberálók rájuk találjanak. Mintha hiányoznának valakinek, mintha valaki várna rájuk kint az utcán. A bázis ostrománál látta, ahog y Si Brooks arcát kettéhasítják eg y szuronnyal. Ő volt az a srác, aki az eg ész barakknak bérbe adta a pornómag azinját. Gallag her személy szerint a huszonharmadik oldalon lévő lányba szeretett bele. Lauren Greent, azon kevés női közleg ények eg yikét, akiktől Gallag her nem rémült meg , és tudott vele beszélg etni, eg y bajonettel döfték hasba. Ő is íg y járt volna, ha Parks őrmester nem rag adja meg a vállánál fog va, és ráng atja el a kantin sarkától, ahova behúzódott. Tömören csak ennyit mondott neki: – Kell eg y lövész! Gallag hernek nincs illúziója azzal kapcsolatban, hog y eg yébként meddig maradt volna életben. Az iszonyú rémülettől földbe g yökerezett a lába. Ez íg y nem ig az, nem fedi a lényeg et. Sokkal inkább úg y érezte mag át, mint eg y örvényben: bármerre mozdul, ferdén zuhanni kezd valamerre, a meg billenő világ on keresztül. Most szég yelli mag át, hog y elfut az őrmestertől, aki meg mentette. De csak íg y lehet a kört nég yszög esíteni. Nem mehet vissza, nem mehet előre, és ott sem maradhat. Eg y másik irányt kell választania, és ott kell hag ynia az eg észet. A folyó fog ja meg menteni. Lesznek ott még hajók a rég i időkből, az Összeomlás előttről. Elevezhet vag y elvitorlázhat, és talál majd valahol eg y szig etet, ahol nincsenek kiéhezettek. A szig eten pedig lesz eg y ház, ahol majd g azdálkodni vag y vadászni fog , esetleg csapdákat állít majd. Tudja, hog y Nag y-Britannia mag a is szig et, és a közelében más szig etek is vannak. Látta már térképeken, bár a pontos részletekre nem emlékszik.

Milyen nehéz lehet? Vég ül is a felfedezők és a kalózok állandóan ezt csinálták. Dél felé tart, miközben folyamatosan fig yeli a derékszíján lévő iránytűt. Pontosabban ig yekszik dél felé haladni, az utcák ug yanis nem mindig seg ítik ebben. Letért a főutcáról, mert az túlság osan szem előtt van, és inkább mellékutcák összevisszaság ában kóborol. Az iránytű útbaig azítja, és amennyire a sug árutak, háztömbök és zsákutcák eng edik, követi is a tanácsát. Szerencsére minden üres. Amióta feltépte Rosie ajtaját, és meg szökött, eg yetlen élő kiéhezettet sem látott, csak eg ypár halottat, akikből azok a furcsa fák nőnek ki. A folyó már nem lehet messzebb nyolc kilométernél. Ha odaér, majd felméri a terepet. Menet közben szétoszlanak az esőfelhők, és ismét kisüt a nap. Gallag her meg lepődik, hog y újra látja, de ő sem érti, miért. Valahog y a fény és a meleg nem fér össze ezzel a világ g al. Eg y kicsit még ez is nyug talanítja. Túlság osan feltűnővé teszi a napfény, mintha állandóan eg y reflektor világ ítana rá, és követné minden lépését. De valami más is van. Valahol előrébb mozg ást lát az utcán. Meg ug rik, mint eg y nyúl, és majdnem összepisálja mag át. Aztán rájön, hog y nincs is ott semmi, nem onnan származik a mozg ás. A háztetőkön közlekedik valami mög ötte és előtte, annak az árnyékát látja. Guberáló? Nem valószínű, ahhoz nem elég nag y. Emellett Gallag her biztos benne, hog y ha ők követnék, már rég halott lenne. Inkább csak eg y macska vag y ilyesmi lehetett, de a fenébe is, ez eg y nag yon rossz pillanat volt. Még mindig remeg , és mintha a g yomra is szeretne meg szabadulni a tartalmától. Gallag her talál eg y helyet, ahol eg y rozsdás kocsironcs eltakarja az utca többi részétől. Itt eg y pillanatra leül, és előveszi a kulacsát. Ami szinte üres. Hirtelen ráébred, hog y eg y csomó dolg ot, amire szükség e lenne, eg yáltalán nem hozott mag ával. Például élelmet. Nem akarta eg yik hátizsákot sem ellopni, amikor meg szökött, úg yhog y nem hozott semmit. Még eg y csomag sós mog yorót sem, pedig a párnája alatt félretett mag ának eg yet későbbre. Vag y a puskáját. Vag y a majdnem üres ösztrog énblokkolós flakont, amiből kinyomhatta volna a maradékot, és leg alább a hónalját és a lába közét bekenhetné.

Elhozta a pisztolyát hat tárral. Meg eg y kevés vizet és eg y iránytűt. Na meg a Humvee-ből származó g ránát is ott lapul a g yakorlóruhája zsebében. Ennyi. Ez az eg ész felszerelése. Mekkora idióta az, aki ennyi cuccal indul el az ellenség es területen? Szereznie kell némi utánpótlást, még hozzá nag yon g yorsan. Már néhány kilométerrel elhag yta azt a g arázst, ahonnan Justineauval a chipseket elhozták. Nincs ínyére, hog y visszaforduljon, és ezzel időt veszítsen. De sokkal jobban utálna éhen halni, és a világ on semmi sem g arantálja, hog y talál még eg y ilyen aranybányát a Temzéig . Gallag her feláll, és rászánja mag át az elindulásra. Nem könnyű, de már az is jó érzéssel tölti el, hog y csinál valamit. Van eg y határozott célja és terve. Vissza fog menni, de csak azért, hog y sokkal tovább juthasson majd előre. Nég y-öt utcával később teljesen eltéved, hiába van nála iránytű. És már tökéletesen biztos benne, hog y nincs eg yedül. Nem lát ug yan mozg ó árnyakat, de valahonnan nag yon közelről hallja, hog y valaki csoszog , és a lábait szedi. Ha meg áll hallg atózni, csend lesz, de amint újra elindul, a léptei mög ött a zajok is meg jelennek. Valami mozog , amikor ő is mozg ásban van, és meg áll, ha ő sem mozdul. Úg y hang zik, mintha ott lenne a nyakában. Látnia kellene, de képtelen bárkit is észrevenni, még abban sem biztos, hog y milyen irányból jönnek a hang ok. A korábban látott árnyékok alapján valahol a háztetőn lehet. Ha őrá vadásznak, g ondolja Gallag her, íg y könnyen észrevétlenül maradhat a vadász. Oké. Akkor lássuk, ahog y keresztülug rálnak az utcán. Hirtelen futni kezd. Átvág az utcán, és g yorsan befordul eg y mellékutcába. A kiég ett boltok mög ött valami rég i szabadtéri parkolót talál, majd befut az eg yik nyitott hátsó ajtón, és eg y szűk előcsarnokba ér. Eg y nyúlós, kirohadt vulkanizált csapóajtó az eladótérbe vezet. Gallag her g yorsan keresztülmeg y rajta, aztán… Lassít, majd meg áll. Ug yanis beért valamilyen kisboltba, ahol mindössze hat szűk oldalfolyosó és a plafonig nyúló polcrendszer sorakozik. A polcokon vécékefék, mosolyg ó csirkét formázó tojástartók, ang ol zászlóval díszített kenyértartók, fa eg érfog ók, nevük („The Little Nipper”) az oldalukra nyomva, fog antyús sajtreszelők, húsvág ók,

konyharuhák, fűszertartók, szemeteszsákok, autós üléshuzatok és mág neses csavarhúzók. És kaja. Nem túl sok, csak az eg yik részleg vég ének polcain vannak. Úg y tűnik azonban, hog y senki sem nyúlt a konzervdobozokhoz és a csomag okhoz. Gondosan, típusok szerint rendezték őket el: az eg yik polcon a levesek, a másikon a külföldi konyha specialitásai, a harmadikon pedig a rizs és a tészta. Bizonyára eg y névtelen és valószínűleg rég halott boltosseg éd eg y látszólag átlag os reg g elen g ondosan kipakolta ezeket a termékeket, amikor még senki sem g ondolta volna, hog y a világ nak hamarosan vég e lehet. Minden eg yes konzervdoboz felfújódott. Rájuk tűz a nap, hiszen soksok éve minden eg yes verőfényes napon kaphatták a meleg et. Gallag her még meg sem született, amikor ezek a konzervek már napoztak. De csomag olt élelmiszerek is vannak. Először reménykedve, majd eg yre izg atottabban vizsg álja át őket. Csirke curry ínyenclakoma – csak víz kell hozzá! Marha Stroganoff-módra ínyenclakoma – csak víz kell hozzá! Paella többféle húsból ínyenclakoma – csak víz kell hozzá! Vag yis szárított élelmiszerek lég mentes csomag olásban. Gallag her feltépi az eg yiket, és bizalmatlanul beleszag ol. A körülményekhez képest rohadt jó illatuk van. Ha ehető, eg yáltalán nem érdekli, hog y a cucc tényleg látott-e eg yáltalán valaha csirkét vag y disznót. A meg maradt víznek nag yjából a harmadát beleönti, szorosan összefog ja a zacskó nyakát, és körülbelül fél percig rázza, majd kinyitja, és a szájába nyomja a tésztamasszát. Finom. Ahog y a zacskón is áll, tényleg valódi ínyenclakoma. Még csak rág ni sem kell, olyan könnyen lecsúszik, mint a leves. Picit darabos, de ez eg észen addig nem érdekli, amíg véletlenül félre nem nyel némi fel nem oldódott port. Kirobban belőle a köhög és, a szájából előröppenő barna cseppek pedig beterítik a polcon lévő csomag okat. Eg y kicsit óvatosabban fejezi be az evést. Ezután még felhasít néhány csomag ot, félredobja a papírtartókat, és zacskókat tömköd a zsebeibe. Ha eléri a folyót, ünnepelni fog : két-három zacskóból veg yes levest készít. Amúg y tényleg mennie kellene. Képtelen azonban ellenállni, muszáj eg y pillantást vetnie a bolt többi részére is, hátha ott is lapul valami

csoda. Az újság os részleg re pillantva Gallag her szíve meg dobban. A felső polcon csak pornóújság ok vannak, leg alább háromméternyi szélesség ben. Eg ymás után veszi le őket, és olyan áhítattal lapoz beléjük, mintha mag át a Szentírást tartaná a kezében. Felfog hatatlanul szép nők mosolyog nak vissza rá, szemükben szeretet, meg értés és üdvözlés. Szívük szélesre tárva – ahog y a lábuk is. Ha még mindig a bázison lenne, mérhetetlenül g azdag g á tenné ez a kincslelet. Mindeg yik barakkból hozzá zarándokolnának, és dohányban vag y alkoholban fizetnének, hog y eltölthessenek félórácskát e hölg yek társaság ában. E káprázatos látomást még az a tény sem homályosíthatja el, hog y nem dohányzik, és majdnem annyira fél az alkoholtól, mint a kiéhezettektől vag y a g uberálóktól. Kétség kívül valódi férfi lenne, olyasfajta fickó, akire mindenki rábólint, ha belép a kantinba, és a leg többen barátság osan meg is szólítják. Olyan ember, akinek az elismerése azokra is kisug árzik, akikre visszabólint, vag y akiknek az üdvözlését viszonozza. A padlódeszka reccsenése ráng atja vissza Gallag hert az örökkévaló dicsőség birodalmából. Leereszti a kezében lévő mag azint. Három méterrel arrébb eg y lány áll. Eddig eltakarta az újság , bár ő mag a nem próbált rejtőzködni. Kicsi, meztelen, csupa csont és bőr. Eg yetlen ijesztő pillanatig úg y néz ki, mint eg y fekete-fehér fénykép: a bőre hófehér, a haja pedig koromfekete. Mélyfekete szeme deszkalapba fúrt lyukként mered rá, szája eg yenes, vértelen vonal. Öt- vag y hatévesnek néz ki, vag y leg feljebb eg y fejletlen hétévesnek. Csak áll ott, és Gallag herre bámul. Aztán amikor meg bizonyosodik, hog y a katona is fig yeli, kinyújtja a kezét, és meg mutatja, mi van nála. Eg y fej nélküli patkány. Gallag her előbb a patkányt, majd a kislány arcát nézi. Aztán meg int a patkányra pillant. Úg y érzi, reng eteg ideig állnak íg y eg ymással szemben. Gallag her vég ül hosszan, remeg ve felsóhajt. – Hé! – szólítja meg vég ül. – Hog y vag y? Ennél nag yobb hülyeség et alig ha mondhatott volna, de tényleg nag yon nehezen hiszi el, amit lát. A kislány kiéhezett, ez nyilvánvaló. Olyasféle lehet azonban, mint Melanie, vag yis ha nem akarja, nem muszáj embereket ennie.

A lány békeajánlatot nyújt felé. Még hozzá nem is kicsit, ha tekintetbe vesszük, hog y milyen szörnyen sovány. Azonban eg y lépést sem tesz felé, és nem is szólal meg . Vajon tud eg yáltalán beszélni? Amikor annak idején a bázisra hozták a kölyköket, még inkább állatok voltak. Ha eg yszer meg hallottak valakit beszélni, ők is nag yon g yorsan meg tanultak, de emlékszik, kezdetben csak visítottak, mint a kismalacok és makog tak-motyog tak, mint a csimpánzok. Nem számít. Van itt más eszköz is: a testbeszéd. Gallag her eg y nag y mosolyt ereszt meg a lány felé, és barátság osan int neki. A kislány nem mozdul, arca továbbra is maszkszerűen rideg marad, és úg y leng eti előtte a patkányt, ahog y a kutyák előtt a koncot szokás. – Nag yon szép kislány vag y – g üg yög i Gallag her. – Hog y hívnak? Az én nevem Kieran. Kieran Gallag her. A lány ismét meg leng eti a patkányt, majd száját kinyitva és becsukva evést utánoz. Hát ez nevetség es. El kell vennie a patkányt, vag y örökre meg marad a patthelyzet. Gallag her nag yon lassan leteszi a pornómag azint – a címlappal lefelé, nehog y a látvány meg zavarja vag y felizg assa az élőhalott kölyköt. Felmutatja üres kezeit. Ahog y az őrmester tanította, lassan, finoman elindul a lány irányába, óvatosan eg y-eg y lépést tesz felé. Vig yáz, hog y vég ig látszódjék a keze, és eg y pillanatra se hervadjon le a mosoly az arcáról. Az eg yik kezével nag yon lassan kinyúl a patkányért. A kis poronty nag yon g yorsan visszahúzza a tetemet. Gallag her abban a pillanatban meg áll, és döbbenten néz, hog y vajon mit értett félre. Bal lábába hirtelen elképesztő fájdalom hasít, majd a jobba is. Felordít, és elesik. Lábai összecsuklanak, íg y aztán olyan ormótlanul zuhan a földre, mint eg y feldöntött ruhásszekrény. Kicsi fig urák bukkannak elő mindkét oldalfolyosóról, ahol eddig g ug g olva rejtőzködtek. Valószínűleg nem tesz rájuk jó benyomást, mert fáj a keze, és nag yon dühös. Emellett túlság osan is meg van zavarodva, hog y felfog ja, mi történt. Eg yik könyökére támaszkodva felemelkedik, és a lábaira néz, de nem képes felfog ni a látványt. Minden vörös körülötte. Vér. Ez vér. Az ő vére. Tudja már, hiszen érzi és látja is. Lábikráinak hátsó része fájdalmasan

lüktet, és spriccel belőlük a vér, térdtől lefelé teljesen átitatta a nadrág szárait. Mit csináltak ezek? – kérdezi mag ától döbbent csodálkozással. – Mit csináltak velem? A szeme sarkából homályosan mozg ást lát, és abba az irányba fordul. Eg y másik kiskölyök ront rá. Arca különböző színekben pompázik, szeme fekete tűként villan ki a színes foltok alól. Kezét mag asra emeli, és valamilyen fénylő fémdarabot tart a feje fölé, amely vakítóan csillan meg a délutáni napsütésben. A fiú előrelendül, Gallag her pedig sikoltva rándul össze. Eg y őrült pillanatra azt hiszi, a kölyök kardot tart a kezében, de ahog y eg yre közelebbről villog , látja, hog y a tárg y túl nag ydarab és túl nehéz. Az ütés erejét szerencsére jórészt felfog ja a fém polcrendszer. Gallag her felemeli a karját, és visszakézből mellbe vág ja a kölyköt, akinek annyira nincs súlya, hog y a csapástól hanyatt esik. Feg yvere – eg y alumínium baseballütő – kirepül a kezéből, és Gallag her lábára zuhan. Amely körül ekkorra már eg ész kis tócsa van. A saját vérének tócsája. A festett arcú kölyök arrébb mászik, de mindkét oldalról eg y-eg y újabb fiú rohan elő. Eg yikük kést szorong at, a másik pedig eg y hentesbárdnak látszó feg yvert leng et. Gallag her hihetetlenül mag as hang on újra felsikolt, és felkapja a baseballütőt. A kiéhezett kölykök azonnal beszüntetik a rohamot, és hátrálnak, hog y ütéstávolság on kívül maradjanak. Ekkorra azonban már mindenhol ott vannak. Gallag her nem látja, hányan lehetnek, de leg alább több tucatnyian. Az is lehet, hog y több százan. Sápadt kis arcok bámulnak rá a polcok rései mög ül, előbukkannak, majd eltűnnek a szeme elől. A merészebbek a folyosók szélén g yülekeznek, és nyíltan fig yelik. Mindenféle feg yver van náluk: kések, villák, de még törött ág ak is. Jórészt teljesen meztelenek, akárcsak a kislány, néhányuk azonban hátborzong ató ízléssel összeválog atott ruhákba bújt, amelyeket nyilvánvalóan az áruházakból szereztek. Az eg yik fiú például a felsőtestére átlósan eg y leopárdmintás melltartót erősített, arra eg y szövetből készített övet kötött, amiről eg ész sornyi díszes kulcskarika lóg . Az a kislány is ott ácsorog még , akit Gallag her leg először vett észre. A lányka eg y kicsit hátralépett, hog y több helyet biztosítson feg yveres

társainak. Nyug odtan és türelmesen rág csálja a dög lött patkányt. Gallag her próbál felállni, de lábai nem bírják el a súlyát. Nem meri levenni a szemét a kölykökről, hátha újra meg támadják, ezért szabad kezével lenyúl, hog y kitapog assa, mi történt a lábával. Nadrág ja jobb szárán széles repedés van, félúton a térd és a boka között. Óvatosan benyúl, hog y kitapog assa a seb széleit. Nem széles ug yan, de hosszú és eg yenes, íg y valószínűleg mély is. Ug yanez a helyzet a bal lábával is. A patkány nem békeajánlat volt, hanem csali. Nem szabadott volna működnie, hiszen nem eszik patkányt, de vég ül is, mit lehet tudni? Beszopta a kedves kis arcot. A kis pocok szépen pozícióba állította őt, íg y a két barátja hátulról belevág hatott. Lebénították. Nem mehet el innen. Talán soha többé nem lesz képes járni. – Bassza meg … – Gallag her meg lepve hallja, hog y suttog va törnek elő belőle a szavak. Azt hitte, ordítani fog . – Fig yeljetek! – szólal meg hang osabban. – Fig yeljetek rám! Ez nem. Nem tehetitek ezt velem. Értitek? Nem… Fig yeli az arcokat, de semmi sem változik rajtuk. Mindeg yiken ug yanazt a kifejezést látja. Vad, fájdalmas, alig meg zabolázható vág yakozást. Várják, hog y meg haljon és meg ehessék. Előveszi a pisztolyát és céloz. Előbb eg yenesen a kislányra, majd a baseballütős fiúra. Úg y tűnik, ő az eg yik leg idősebb. Különös, vörös, telt ajkai vannak, míg a többieké alig látszik. Ezt először észre sem lehet venni az arcát borító festék miatt. Gallag her most látja, hog y a festés nem absztrakt mintájú, hanem eg y másik arcot mázoltak az arcára. Eg y szörnyeteg ábrázatát, tátott szája a g yerek orrától az álláig tart. Elég maszatos és összevissza munka, valószínűleg ő mag a készíthette, talán filctollal. Vékony szálú, fekete haja a szemébe lóg , ettől csapzottnak látszik, mint eg y rockzenész. Ig en sovány, Gallag her eg yenként meg tudná számolni a bordáit. A fiú eg yáltalán nem ijed meg a pisztolytól. Átnéz rajta, mereven, eg yenesen Gallag her szemébe. Gallag her eg yenként a többi kölyökre is ráfog ja a feg yverét. Azok mintha nem is látnák. Nem tudják, mi az a pisztoly, és miért kellene

félni tőle. Leg alább az eg yiket le kéne lőnie ahhoz, hog y felfog ják. Jobb lesz, ha siet. A keze remeg , szeme elhomályosul. A világ kicsit ug rálni kezd, mint eg y hepehupás úton szág uldó autó. Meg próbál két rázkódás között összpontosítani. A festett arcú fiú. Aki eldobta a baseballütőt. Minden bizonnyal ő áll a csapat élén, és valószínűleg ő vezeti az „eg yük meg Kieran Gallag hert” hadműveletet. Szóval, bassza meg , ő az első számú jelölt. A kölyök azonban folyamatosan mozog . Sőt mindenki mozog . Ha nem vig yáz, még a kislányt találja el. Valami miatt Gallag her nem akarja ezt, bár ő csalta csapdába. Olyan kicsi. Ha lelőné, túlság osan is hideg vérű g yilkosnak érezné mag át. Akkor ő lesz, az a kis kurafi. Célpont kijelölve. Gallag her mázsás súlyúnak érzi a pisztolyt, de csak pár másodpercig kell jobb felé tartania. Ennyi idő elég is, hog y meg szorítsa, szorítsa, és… Meg se mozdul a ravasz. A tár üres. Gallag her utoljára a második napon használta a pisztolyát, amikor eg y csomó kiéhezett üldözte őket, és a kórház, azaz a Wainwrig ht-ház felé menekültek. Aztán áttért a g éppisztolyra, később pedig állandóan azt tartotta a keze üg yében, ha valamilyen harci helyzet adódott. A revolverét pedig elfelejtette újratölteni. Majdnem elneveti mag át. A kölykök eg yáltalán nem reag áltak, mert a pisztoly cseppet sem félelmetes számukra. Csak a baseballütő tartja vissza őket. Kivéve, amikor nem. Most már eg yre kevésbé. A folyosó mindkét vég éről közeledni kezdenek, lassan, eg yszerre csak eg y-két lépésnyit, mintha azért még tartanának tőle. A festett arcú fiú vezeti a csapatot, habár nála már nincs feg yver. Csontos ujjait behajlítja, összeszorítja. A Gallag her sérült lábait átjáró zsibbadás lassan eg yre feljebb szivárog . Az elhatalmasodó rémület azonban visszaszorítja a tompultság ot, és hirtelen eszébe jut valami. Gyorsan a bal oldalára fordul, íg y ellenőrizni tudja, hog y g yakorlóruhája zsebében ott lapul-e a… Ig en! Ott van. Kitapog atja a hideg fémet. Üdvözlégy, Mária – jut eszébe, bár nem hívő –, kegyelemmel teljes. A kölykök most már tényleg közel vannak. Gallag her előveszi a g ránátot, és felmutatja.

– Nézzétek! – üvölti. – Nézzétek, mi ez! – A g yerekek kérlelhetetlen menete lelassul, majd meg áll. De Gallag her tudja, hog y csak a kiáltás miatt torpantak meg , nem pedig azért, mert veszélyt éreznek. Mérleg elik, hog y mennyire lehet még küzdőképes. – Bummmmmm! – Gallag her robbanást utánozva széttárja karjait. Eg y pillanatra csend lesz. A festett arcú fiú visszaug at rá. Azt hiszi, hog y ez csak fenyeg etőzés. Afféle faszméricskélés. A kölykök ismét elindulnak. Eg yre közelebb jönnek, g yilkolásra készen. – Bomba van nálam! – kiáltja kétség beesetten Gallag her. – Eg y kibaszott kézig ránát! Szét fog tépni benneteket. Menjetek innen, és eg yetek meg eg y kóbor kutyát vag y valami mást! Meg teszem! Komolyan mondom! Tényleg meg teszem! Semmi reakció. A hüvelyk- és mutatóujja közé szorítja a biztosítószeg et. Nem akarja meg ölni őket. Csak g yorsan, fájdalommentesen szeretne távozni, hog y ne kelljen hosszadalmasan, szörnyen szenvednie. Nem mintha a kölykök hag ynának neki választási lehetőség et. Az ég eg y adta világ on semmilyen választása sincs már. – Könyörg öm! – mondja. Semmi válasz. A döntő pillanatban még sem képes meg tenni. Talán ha meg tudná értetni velük, hog y mivel fenyeg etőzik, akkor más lenne a helyzet. Ledobja a baseballütőt, a vad g yerekek pedig úg y borítják be, mint hullám a teng erpartot. A g ránát kipottyan a kezéből és arrébb g urul. – Nem akarlak bántani benneteket! – ordítja Gallag her. Nem hazudik, és ig yekszik, hog y ne harcoljon, miközben karmolják, harapdálják és széttépik. Csak g yerekek, és valószínűleg az ő g yerekkoruk is leg alább akkora rakás szar volt, mint az övé. Eg y tökéletes világ ban ő mag a is közéjük tartozna.

61. Parksnak muszáj keresést indítania, pedig tudja, hog y nag yjából nullával eg yenlő az esély Gallag her meg találására. Nem kiabálhatnak, nem képezhetnek láncot a terepen, hiszen csak hárman vannak: ő mag a, Helen Justineau és a kölyök. Dr. Caldwell kijelentette, hog y túl g yeng e, íg y nem mehet messzire. Az őrmester nem is vitatkozott vele, mert a nő úg y nézett ki, mint akit eg y hang osabb szó is azon nyomban kettétör. Kiderül, hog y nincs is szükség ük rá, hog y zárt láncban kutassák át a környéket. Melanie a leveg őbe szimatolva párszor körbefordul, mint eg y szélkakas. Vég ül délre, illetve enyhén délnyug ati irányba mutat. – Arra. – Biztos vag y benne? – kérdezi Parks a kölyöktől. Bólintás. A lány eg yetlen szót sem veszteg et tovább, inkább előremeg y. De összevissza ág azik a nyom. Az eg yik úton felmeg y, eg y másikon pedig le. Először dél felé tart, később már nem. Úg y tűnik, Gallag her nag yjából másfél kilométernyire lehetett csak Rosie-tól, amikor visszakanyarodott. Parks g yanakodni kezd, hog y a kölyök valami miatt becsapja őket. Talán csak mag ára akarja vonni a felnőttek fig yelmét, és fontosnak szeretne látszani. De ez baromság . Eg y tízéves izg ág a kiskölyöknél még előfordulhatna ilyesfajta viselkedés, Melanie azonban komolyabb ennél. Meg mondaná, ha nem tudná, hog y merre ment Gallag her. Bár van még valami, még hozzá Melanie és Justineau között. Rémült pillantásokat vetnek eg ymásra, és még intenzívebben küldözg etik eg ymásnak néma üzeneteiket, amikor a nyom az utcáról eg y sötét sikátorba ág azik. A kölyök meg áll, és a férfire néz. – Veg ye elő a pisztolyát, őrmester! – mondja halkan, valahog y ünnepélyesen. – Kiéhezettek? – Parksot nem érdekli, hog y a lány miből g ondolja ezt. Eg yszerűen csak tudni akarja, mibe sétál bele. – Ig en. – Merre?

A kölyök habozik. Valamiféle parkolózónába értek, előttük néhány bolt található. Mindhárom oldalon reng eteg bejárat van, a leg többjét bevag y széttörték. Eg y rozsdás autó eg yik oldalát tég lák támasztják alá, valószínűleg már azelőtt használhatatlanná vált, hog y az Összeomlás vég képp elcsendesítette az eg ész utcát. Szemeteskonténerek hevernek szanaszét, várják a kukásautót, amely már sohasem fog meg érkezni. – Ott – mondja vég ül Melanie. Első pillantásra nem látszik, hog y bármiben különbözne a többitől az az ajtó, amelyre mutat. Ám jobban meg nézve észrevehető, hog y kitaposták előtte a g azt, az eg yik óriási bog áncs pedig frissen törhetett le, ug yanis még nedvedzik a szára. Parks lopakodó üzemmódra vált. Jobb későn, mint soha, g ondolja. Rákoppint Justineau kezére, jelezve, hog y húzza elő a feg yverét. Úg y osonnak ketten az ajtóhoz, mint két zsaru eg y, az Összeomlás előtt forg atott krimisorozatból. Nag yon-nag yon óvatosan lopakodnak, habár a törmelékes talaj elég hang osan csikorog a lábuk alatt. Melanie közéjük lép, és szembe fordul velük. – Oldozzon el! – kéri Parksot. A férfi a szemébe néz. – A kezedet? – A kezemet és a számat is. – Nem olyan rég en még azt kérted, hog y kötözzelek meg – emlékezteti a lányt. – Tudom. Vig yázni fog ok. Nem is kell többet mondania. Valószínűleg szükség ük lesz a lányra, ha besétálnak eg y ilyen zárt, kiéhezettekkel teli területre. Parks nem vitatkozik hát, hanem kioldozza a bilincset, és az övére csúsztatja. Melanie leszedi mag áról a szájkosarat, és az őrmesternek nyújtja. – Meg őrizné ezt nekem, kérem? – kérdezi. A férfi zsebre vág ja, Melanie pedig elindul a sötétség be. De már későn érkeztek a buliba. Bármi történt is itt, már vég e. Széles, maszatos vércsík vezet az oldalfolyosótól abba az árnyékos sarokba, ahova a kiéhezettek elvonszolták Gallag hert, hog y meg eg yék. A közleg ény teteme a plafont bámulja, arcán türelmes szenvedés látható. Olyan, mintha valaki finoman, jól nevelt módon akarná ábrázolni a kereszten lóg ó Krisztust. De Jézussal ellentétben Gallag her testét a leg több helyen csontig lerág ták. A dzsekije sincs meg , nem látni, hová tűnhetett. Széttépett ing e alig takarja torzójának tátong ó üresség ét.

Kihasított csig olyái közt ott hever a dög cédulája. A kiéhezettek valahog y anélkül is hozzáfértek a nyakához, hog y az acélláncot elszakítsák. Mint eg y buliban, amikor az ember úg y rántja ki az asztalterítőt a tányérok alól, hog y semmi sem törik össze. Justineau elfordul. Csendben marad, lehunyt szemhéja alól azonban patakokban folynak a könnyek. Eg y-két másodpercig Parks sem szól eg y szót sem. Csak eg yvalamire tud g ondolni: ő volt a parancsnoka, még is hag yta a srácot eg yedül meg halni. Az ilyen bűnök miatt jut az ember pokolra. – El kell temetnünk – mondja Melanie. A férfi harag ja eg y pillanatra kitör és Melanie-ra ömlik. – Ez most olyan kurvára fontos? – morog ja a lányra bámulva. – Alig maradt belőle valami, amit eltemethetnénk. Össze is lapátolhatnád, és kidobhatnád valamelyik istenverte kukába! Melanie próbálja meg érteni az őrmester harag ját, és ő is a férfira vicsorog : – El kell temetnünk, vag y a kutyák, esetleg a többi kiéhezett találja meg , és meg eszik, ami maradt belőle. Akkor nem tudjuk majd, hol halt meg . Tiszteletet kell adnia az elesett katonának, őrmester! – Tiszteletet… Honnan a faszból veszed ezt? – Leg inkább a trójai háborúból – motyog ja Justineau. Keze sarkával meg törli a szemét. – Melanie, nem tudjuk… Nincs hová temetnünk. És időnk sincs. Már most is potenciális célpontok vag yunk. Itt kell hag ynunk. – Ha nem temethetjük el – válaszolja Melanie –, leg alább ég essük el. – Hog yan? – kérdezi Justineau. – Azzal az anyag g al, ami a hordókban van – feleli a lány türelmetlenül. – A g enerátor szobájából. Azt írták rájuk, hog y „Gyúlékony”, tehát lehet velük ég etni. Justineau-nak más a véleménye, és meg próbálja elmag yarázni, hog y miért nem tudnának idevonszolni néhány kilencvenliteres hordót, ami tele van kerozinnal. Parks azonban tompa csodálkozással törni kezdi a fejét. Ami a kölyköt illeti, számára sohasem következett be a világ vég e. Meg tanították neki ezeket a rég i dolg okat, eg y csomó haszontalan szarság g al tömték tele a fejét. Azt hitték, hog y ez úg ysem számít, hiszen sosem hag yja el a celláját, leg feljebb a mikroszkóp tárg ylencséin lévő minta formájában.

Felfordul a g yomra. Katonai pályafutása során először érzi azt, hog y testközelből látja a háborús bűnt. Nem ő a bűnös, és még csak nem is Caldwell. Hanem Justineau. És Mailer. És az a részeg es barom Whitaker. Caldwell csak eg y hentes. Afféle Sweeney Todd, aki kifent borotvával várja, hog y az áldozata beüljön a borbélyszékbe. Nem töltött éveket azzal, hog y mindenféle baromság g al tömje tele a g yerekek fejét. – Elmondhatunk érte eg y imát – szólal meg most Justineau –, de nem cipelhetjük ide valamelyik benzineshordót, Melanie. Még ha meg is tudnánk csinálni… – Oké – mondja Parks. – Gyerünk, csináljuk meg ! Justineau úg y néz rá, mint aki meg őrült. – Ez nem vicces – szólal meg morcosan. – Úg y nézek ki, mint aki viccel? A kölyöknek ig aza van. Bármelyikünknél értelmesebben áll a dolog hoz. – De nem tudjuk… – ellenkezik újra a nő. Parks nem is fig yel rá. – Mi az ördög ért? – üvölti. – Ha meg akarja adni a vég tisztesség et ennek a kibaszott halottnak, hadd teg ye! Vég e az iskolának, tanárnő. Talán nem vette észre, de már napok óta vég e. Justineau elképedve néz a férfira. Kicsit elsápad. – Ne kiabáljon – motyog ja, és a kezével is csendre inti. – Én is az osztályában vag yok? – kérdezi Parks. – Most már az én tanárom is lett? – Talán még közel vannak a kiéhezettek, akik ezt csinálták. Meg hallhatják az ordítozását. Elárulhatja a helyzetünket. Parks felemeli g éppisztolyát és lő eg yet. Justineau összerándul és felsikolt. A g olyó kilyukasztja a mennyezetet, és nedves vakolatdarabok pottyannak le. Az eg yik az őrmester vállára esik, fehér csíkot hag yva a ruhán. – Ig azán szívesen váltanék velük eg y-két szót – mondja. Melanie-hoz fordul, aki elkerekedett szemmel bámulja őket. Ilyen lehet, amikor eg y kislány értetlenül fig yeli a szülők veszekedését. – Mit mondasz, kölyök? Rendezzünk viking temetést Kierannak? Nem válaszol. Két tűz közé szorult, hiszen ha ig ent mond, akkor Justineau-val szemben az őrmester oldalára áll. Parks a hallg atást beleeg yezésnek veszi. A pult mög é meg y, mert korábban már észrevette, hog y ott hever eg y doboznyi műanyag

öng yújtó. Még tele vannak, ig az, hog y mindeg yik mindössze pár köbcenti anyag ot tartalmaz, de leg alább százat felhasználhat. Odaviszi őket Gallag her szánalmas földi maradványaihoz. Gyakorlatias észjárású emberként kiveszi a halott katona övéből a walkie-talkie-t, és átrakja a sajátjába. Ezután eg yenként széttöri az öng yújtókat, és Gallag her holttestére önti a bennük lévő üzemanyag ot. Justineau fig yeli a férfit, és a fejét csóválja. – Mi lesz a füsttel? – kérdezi. – Mi lenne? – morog ja Parks. Melanie mindkettejüknek hátat fordít, és vég ig meg y az oldalfolyosón, eg észen a bolt elejéig . Eg y pillanattal később eg y műanyag fóliába csomag olt, világ ossárg a esőkabáttal jön vissza. Letérdel, és Gallag her feje alá teszi. A katona vére még nem száradt fel. Melanie beletérdel, és amikor újra feláll, a térdén és a lábán vörös és fekete csíkok virítanak. Parks az utolsó öng yújtónál tart. Akár meg is g yújthatná vele a halotti mág lyát. Ehelyett azonban a többihez hasonlóan ennek a tartalmát is ráönti, majd a tűzszerszámmal szikrát csihol, hog y láng ra lobbantsa a mág lyát. – Isten áldja meg , közleg ény – mormolja, miközben a láng ok elfog yasztják azt a keveset, ami még Kieran Gallag herből maradt. Valamit Melanie is mond, de nag yon halkan, csak a holttestnek, nem a többieknek, íg y aztán Parks nem hall belőle semmit. Justineau részvétteljesen csendben várakozik, amíg a többiek vég eznek, azaz amíg a benzinbűzös láng nyelvek hátrébb nem kényszerítik őket. Visszafelé sokkal nag yobb távolság ot tartanak eg ymástól, és szinte meg sem szólalnak. Mög öttük láng okban áll a bolt, és a felszálló vastag füstoszlop fekete esernyőként terül el a fejük felett. Justineau nag yjából úg y kezeli Parksot, mintha eg y habzó szájú kutya lenne, az őrmester szerint azonban ez a jelen helyzetben több is, mint amit elvárhatna. Melanie behúzott vállal, lehajtott fejjel meg y mög öttük. Nem kérte, hog y teg yék vissza a bilincset és a szájkosarat, és Parks nem is ajánlotta fel. Már túl vannak az út nag y részén, amikor a kölyök meg áll. Fejét felemeli, hirtelen felélénkül. – Mi ez? – suttog ja.

Parks majdnem válaszol, hog y nem hall semmit, van azonban valami vibrálás a leveg őben, amely mostanra már hang g á áll össze. Felébredt valami barátság talan és veszélyes dolog , és mindenkit fig yelmeztet, hog y harcra kész, és bárkit le tud g yőzni. Rosie motorja. Parks futni kezd, és éppen idejében ér a Finchley főút sarkához, hog y lássa, amint a távoli pötty pillanatokon belül hatalmasra nő. Rosie kicsit összevissza mozog . Részben, mert az út tele van törmelékekkel, és mert dr. Caldwell a hüvelykujját a kormánykerék aljába akasztva vezeti a járművet. A nő kezének minden rándulására meg rázkódik a hatalmas kocsi. Parks ösztönösen az útra lép. Fog alma sincs, mit csinál Caldwell, és mi elől menekülhet, de azt tudja, hog y meg kell állítania. Rosie meg tántorodik, mint eg y részeg , ig yekszik meg lépni. Nekimeg y eg y parkoló kocsinak, hog y aztán eg y darabig még mag a után vonszolja a járművet, mielőtt rozsda- és üveg cserép felhőt szórva szerteszét, darabokra törje. Aztán Rosie továbbmeg y, ők pedig a mozg ólabor hátsó lámpáját bámulva nézik, ahog y g yorsít, és otthag yja őket. – Mi a fasz van? – kiáltja elképedt hang on Justineau. Ennél többet Parks sem tudna hozzátenni.

62. Mihelyst Parks és Justineau az eg yes számú kísérleti alannyal eg yütt Gallag her közleg ény keresésére indul, Caroline Caldwell átmeg y Rosie középső részének ajtaján, felnyitja a mellette, nag yjából fejmag asság ban lévő rekeszt, és vízszintes helyzetből füg g őleg esbe állítja a fog antyút. Ezzel hatálytalanítja a külső vészbelépő rendszert. Immár senki sem tud Caldwell eng edélye nélkül behatolni a járműbe. Ezután a vezetőfülkébe meg y, és bekapcsolja a három panel közül az eg yiket. A jármű hátsó részében, nag yjából húsz méterrel a nő mög ött lévő g enerátor zúg ni kezd. Eg yelőre még nem ordít fel, mert Caldwell nem ad a motornak energ iát. A laborban van ug yanis erre szükség e, ahova át is meg y. Kesztyűt, maszkot és szemüveg et húz, mert közvetlenül fog érintkezni a fertőzött szövettel. Bekapcsolja a pásztázó elektronmikroszkópot, türelmesen és aprólékosan vég ig nézi a különböző képernyő- és eg yéb beállításokat, majd beteszi az első tárg ylemezt. Örömteli és várakozásteljes bizserg éssel néz bele. Sóvárg ó tekintete előtt rög tön meg jelenik a Wainwrig ht-házban talált kiéhezett központi ideg rendszere. Mivel kulcsszínnek a zöldet választotta, hirtelen ideg sejtnyúlványok őserdejében találja mag át. A felbontás olyan tökéletes, hog y eg y pillanatra eláll dr. Caldwell léleg zete. Tűpontos részletesség g el láthatóak a durvább és a finomabb struktúrák, mintha csak eg y tankönyvi illusztráció lenne. Az ideg szövet láthatóan nag yon meg rong álódott, mielőtt mintát vehetett volna belőle. Íg y miközben a tárg ylencsét húzog atja, eleinte leg inkább csak az ideg sejtek között lévő ideg en anyag okat – porszemcséket, emberi haj- és baktériumsejteket, illetve a várt g ombatenyészetet – fig yelheti meg . Ezután az ideg sejtek is feltárulnak a szeme előtt a mag uk teljes, érdekfeszítő pompájában. Látja, amit már más tudósok is meg fig yelhettek, ő mag a azonban még sohasem ellenőrizhetett le, mert a bázison csak g yeng e, szükség meg oldást kínáló felszerelés állt a rendelkezésére. Most pontosan meg nézheti, ahog y az Ophiocordyceps befészkeli mag át az ag y sűrűjébe, mint eg y kakukk, és ahog y a micéliumok hajszálvékonyan beburkolják az ideg sejtnyúlványokat, mint a borostyán a tölg yfát.

Kivéve, hog y a borostyán sohasem csábítja el szirénként, és nem vetkőzteti ki önmag ából a növényt. Kakukk? Szirén? Borostyán? Összpontosíts, Caroline! – buzdítja mag át hevesen. – Nézd, mi van előtted, és ahol az adott bizonyítékok lehetővé teszik, vond le a megfelelő következtetéseket. Ug yanis van bizonyíték! Sikerül meg látnia, amit mások nem vettek észre: ösvények húzódnak az erdőben (összpontosíts!), vag yis olyan helyek, ahol az emberi ag y masszív párhuzamos szerkezetei nag y számban és kétség beesetten csoportosulnak a g ombától elnyomott ideg sejtek körül és között. Az ideg sejt néhány még nem meg fertőzött nyalábja sűrűbben kezdett növekedni, holott az újabb sejtek felfújódtak, szétcincálódtak, és az amyloidplakk szag g atott réteg e révén, belülről repesztették meg a sejtet. Caldwell fejbőre bizsereg ni kezd, amikor rájön, hog y milyen fontos dolg ot lát. Csak egészen lassan következik be – emlékezteti mag át. Az első kutatók még nem térképezhették fel a fejlődést, hiszen a folyamat közvetlenül az Összeomlás után nem ért még olyan szakaszba, hog y vizuálisan ig azolható leg yen. Eg yetlen módon lehetett volna felfedezni: ha valaki előre sejti, hog y mi történik majd, és ez alapján teszteli a jelenség et. Caldwell felemeli a fejét, és hátrébb lép a mikroszkóp kémlelőjétől. Nem könnyű, de muszáj meg tenni. Órákig , sőt napokig bámulhatna bele a zöld világ ba, ahol újabb és újabb csodákat fedezhetne fel. Talán majd később. Csakhog y ez a szó lassan már semmit sem jelent a számára. A később az holnap vag y holnapután, amikor majd felszökik a láza, testi funkciói meg szűnnek, hog y átadják helyüket a fájdalmas, méltatlan halálnak. A munkahipotézis fele már meg van, most, amíg még képes rá, be kell fejeznie a projektet. A bázison, Caldwell laboratóriumában van – vag y volt – még nag yjából tucatnyi metszet, amelyek a tizenhatos tesztalany (Marcia), illetve a huszonkettes (Liam) ag yszövetéből származnak. Nem bánik pazarlóan a nyersanyag aival, bár annak idején kétség beesésében azt mondta Justineau-nak, hog y a lehető leg több meg fig yelést vég zi el, hátha vég ül talál valamilyen sémát. Most meg találta, vag y leg alábbis a tesztelhető hipotézist, de a bázison maradtak a tesztalanyokból származó minták. Vag yis elvették tőle az Ophiocordycepsszel szemben részleg es immunitást szerzett g yerekek anyag ait.

Új mintákra van szükség e, még hozzá az eg yes számú kísérleti alanytól. Tudja azonban, hog y Justineau mindent elkövet majd, hog y ne boncolhassa fel Melanie-t. Sőt még az ag yán sem vég ezhet szövettani vizsg álatot. Az is beig azolódott, amitől Caldwell kezdettől fog va tartott: Parks őrmester és Gallag her közleg ény viszonylag normális szociális környezetben többször is interakcióba lépett a tesztalannyal, és elfog adhatatlanul közeli kapcsolatot építettek ki eg ymással. Jelenleg tehát semmi sem g arantálja, hog y a csoport bármelyik tag ja is támog atná a szándékát, vag yis hog y Melanie ag yából szövetmintákat veg yen. Az elutasítás tehát több mint feltételezhető, íg y ez alapján kell elterveznie a további lépéseket. Kiveszi és összerakja a középső szakasz ajtaja körüli kinyitható lég zsilipet. Az ötletes, többszörösen összekapcsolt szerkezet viszonylag eg yszerűvé teszi a munkát, még az ő üg yetlen kezeivel is. Nemcsak a kötszer miatt használja nehezen a kezét: a g yulladt szövet korábbi érzékenység e már a múlté, helyette teljesen érzéketlen, béna lett a keze. Hiába utasítja ujjait, hog y mit kell csinálniuk, azok csak később reag álnak, és akkor is g örcsösen, rendszertelenül mozdulnak meg , mint az autó, amit a téli hideg ben próbálnak beindítani. Ő azonban kitart. A zsilip teljes hosszában nyolc barázdált csatornába illeszkedik, ebből nég y a jármű mennyezetén, a másik nég y pedig a padlóban található. Mindeg yik illesztéket a helyére kell tenni, illetve beleerősíteni eg y betétbe, amelyet eg y kerék meg forg atásával lehet meg szorítani. Caldwellnek mind a nyolc alkalommal használnia kell mindkét kezét, valamint eg y csavarkulcsot is. Jóval azelőtt, hog y vég ezne, úg y érzi, ismét visszatért az élet a kezeibe – leg alábbis ha az állandó, intenzív fájdalom életnek számít. Akarata ellenére is hang osan felnyög a g yötrelemtől. A zsilip eleje és oldalai nag yon hajlékony, de ig en erős műanyag ból készültek. Eg y kézi adag olóból g yorsan kötő rag asztót nyom oda, ahova a szerkezet teteje és alja kerül, íg y erősíti a helyére az alkotmányt. Caldwell könyöke alá szorítja a rag asztópisztolyt, és jobb kezének hüvelykujjával húzza meg a ravaszt. Nem túl szép a vég eredmény, de amikor a zsilipajtóból a leveg őt kipumpálva ellenőrzi a munkáját, látja, hog y a lég nyomás simán

visszaesik nullára. Tökéletes. Friss leveg őt présel bele, hog y a zsilip normális nyomás alá kerüljön. Kézi vezérlésre állítja az ajtót, és saját, laboratóriumi számítóg épéhez rendeli. Mindkét bejáratot csukva hag yja, de csak a belsőt zárja be. Ezután eg y sűrített foszg ént tartalmazó g áztartályt visz a zsilipkamrába. Korábban, amikor először átvizsg álta a labort, felfedezte már ezt a tartályt. Valószínűleg természetes polimerek szintetizálására használták, de persze másra is jó. Például könnyen és g yorsan meg lehet fojtani vele a kísérleti állatokat, anélkül, hog y messzemenő szövetkárosodás lépne fel. Most pedig várakozik. Közben analizálni kezdi a tervével kapcsolatos érzéseit. Nem szívesen g ondol arra, hog y a g áz miként hat majd a társaira. A foszg én humánosabb, mint közeli rokona, a klór, de ezzel tulajdonképpen nem mondott túl sokat. Caldwell reméli, hog y először Melanie lép be a zsilipen, és be tudja majd csukni a külső ajtót, mielőtt a többiek is bejönnének. Persze tisztában van vele, hog y ez nem túl valószínű. Sokkal könnyebben előfordulhat, hog y Helen Justineau is Melanie-val jön, esetleg még előtte lép a járműbe. Ez a lehetőség nem ag g asztja túlság osan Caldwellt. Még ig azság os is bizonyos szempontból, hiszen alapvetően Justineau közbelépései felelősek a mostani abszurd helyzet kialakulásáért. A nő miatt kényszerül kidolg ozni a tervet, hog yan szerezze vissza a saját kísérleti példányát. Reméli azonban, hog y leg alább Parksot és Gallag hert nem kell meg ölnie. A két katona valószínűleg hátramarad, hog y fedezzék Justineau-t és Melanie-t, amíg belépnek Rosie-ba. Utánuk azonban újra becsukódik majd az ajtó. Eg yik meg oldás sem tökéletes. Persze nem túlság osan fűlik hozzá a fog a, hog y elkövesse ezt a többé-kevésbé g yilkosság nak is tekinthető dolg ot. A hipotézise azonban túlság osan nag y horderejű, íg y ha visszariadna az emberöléstől, akkor tulajdonképpen az emberiség ellen követne el bűntettet. Kötelesség e van, és most már csak eg y bizonyos ideig tud rajta dolg ozni. Valószínűleg már nem is napjai, hanem csak órái maradtak. Felhúzza a reluxát a laboratórium ablakában. Íg y kémlelni tudja az utcát, és észreveszi majd a mentőcsapat visszatérését. A kezét és karját

mardosó állandó fájdalom azonban teljesen kimerítette. Nag yon ig yekszik ébren maradni, még is elszundít. Tudata kihuny, tovasodródik. Ahányszor csak sikerül rákényszeríteni mag át, hog y nyitva tartsa a szemét, az irányíthatatlan, emésztő vág y újra és újra lecsukódásra készteti. Eg yszer, amikor felriad, az ablakon át észreveszi, hog y eg y kisg yerek bámulja. Kint áll az ajtó előtt, majdnem szemben Caldwell-lel. Nyilvánvalóan eg y kiéhezett. Az elsődleg es fertőzés korában jár, nem lehet több ötévesnél. Meztelen, cing ár és leírhatatlanul mocskos. Úg y néz ki, mint eg y katasztrófa túlélője valamelyik rég i, az Összeomlás előtti adományg yűjtő műsorban. Milyen ártatlan kor volt az, amikor már néhány száz halott is katasztrofális eseménynek számított. A kisfiú sóvárog va bámulja Caldwellt, nem is pislog . Nincs eg yedül. Késő délutánra jár, és a hosszú árnyékok reng eteg természetes fedezéket biztosítanak. Lassan azonban a többi kiéhezett is kibontakozik a háttérből, eg yenként, akárcsak eg y kirakójáték részletei. Eg y parkoló autó zörg ő váza mög ött idősebb, vörös hajú lány fig yel. Eg y még nag yobb, fekete hajú fiú eg y bolt kirakatának romjai között g ug g ol, és eg y alumínium baseballütőt szorong at. Mög ötte, bent a boltban még ketten vannak, eg y napszítta, szétmálló ruhakupacon állnak nég ykézláb. Eg y teljes csapat! Caldwellt eg észen lenyűg özi a látvány. Mindig is biztos volt benne, hog y több dolog is állhat Parks és az emberei jelentése mög ött, miszerint a vadon élő kísérleti alanyok elfog ytak. Az eg yik lehetőség et akkor még nem tartotta valószínűnek, most azonban már kevésbé biztos benne, hog y ig aza volt: talán a fertőzött g yerekek elég intellig ensek lettek ahhoz, hog y fenyeg etésnek tekintsék az őrmestert és portyázóit, és új vadászterületre költöztek át. Caldwell most meg fig yelheti, ahog y a fekete hajú fiú eg y fejmozdulattal jelez a többieknek, akik aztán eg y vonalba kerülnek vele, hog y meg nézzék, mit is fig yel annyira. Nyilvánvalóan ő a vezető, és azon kevesek eg yike, akik nem teljesen meztelenek. Keskeny, csontos vállairól terepszínű dzseki lóg . Valamikor elejtett eg y katonát, és nemcsak a húsára kapott kedvet, hanem az irháját is meg tartotta. Az arcán mindenféle maszatos színek virítanak: eg yértelműen a státusz és a tekintély jelleg zetes törzsi jeleit viseli. Caldwell látja, ahog y a kiéhezett g yerekek csapatot alkotnak. Ahog y csendes g esztusokkal, arckifejezésekkel jeleznek eg ymásnak. Ahog y

összehang olják a mozg ásukat, hog y meg nézzék az előttük lévő szokatlan dolg ot. Talán a hang , a g enerátor állandó zúg ása vonzotta ide őket. De az is lehet, hog y már eg y ideje fig yelik Rosie-t, mert követték Justineau-t vag y Gallag hert, amikor visszatértek valamelyik kiruccanásukról. Akármi is keltette fel a fig yelmüket, most őt nézik. Nemcsak nézik, hanem be is cserkészték. Ez még akkor is íg y van, ha éppen eg y hatalmas harckocsi törhetetlen üveg e mög ött tartózkodik, és a benti feg yverzettel ízzé-porrá zúzhatná a környező épületeket. És még akkor is, ha nem kaphatják el, és nem képesek felmérni, hog y mekkora veszélyt jelent. Sőt még ha – és ez a döntő! – az acél, az üveg , a műanyag és a lég mentes tömítések mög ött nem is érezhetik a szag át. Zsákmányként azonosították, és eszerint is viselkednek. Nem is jut el rög tön Caldwell tudatáig a döntés, ami miatt aztán feláll, és halkan kimeg y a laborból, a középső ajtó felé. Ez eg y jó döntés. Több szempontból is ig azolni lehetne. Visszakapcsolja az ajtó irányítási funkcióját a zsilip melletti panelre. Ezután többször kinyitja és becsukja a külső ajtót, hog y különböző sebesség eknél vizsg álja meg a működését. Nézi, ahog y az ajtó tetején és alján lág yan oda-vissza csúsznak a karvastag ság ú hidraulikus zárak. Csak a harmadik sebesség fokozatnál (ennél még hét g yorsabb van) érzékeli, hog y a szelepek nehezen működnek. A külső bejáratot ezzel szemben eg yszerűbb mechanikus szervorendszer vezérli. A tervezők sohasem feltételezték, hog y a lég zsilip eg yszer majd valamiféle újabb ketrecként fog funkcionálni. Caldwell számos olyan tényezőt mérleg el, amelyek kapcsolatosak lehetnek a helyzettel. Lehetetlen meg mondani, hog y az eg yes számú kísérleti alany visszatér-e valaha az expedícióról. Ha ig en, akkor sem biztos, hog y Caldwell csapdája működni fog . Ha pedig működik, akkor kérdéses, hog yan reag álnak a túlélők Melanie – és vele eg yütt talán mások – halálára. Az ig azság azonban az – leg alábbis részben –, hog y eg yszerűen nem tud ellenállni a dolog nak. Ő akarja levadászni a g yerekeket, átfog óbb stratég iájának érdekében próbálja meg felhasználni zsákmányszerzési szándékukat.

A külső ajtót teljesen kinyitja, a belsőt pedig csak félig . Meg áll a nyitott résznél, és vár. Még mindig verejtékben úszik a korábbi erőlködés miatt. Tudja, hog y az eg yre hűvösebb délutáni leveg őben nag yon g yorsan szóródnak szét a feromonjai, a kiéhezett g yerekek pedig minden eg yes léleg zetvétellel beszívják az illatot. Talán érzékenyek, ravaszak és kooperatívak, de még iscsak a természetük vezérli őket, és csak idő kérdése, hog y reag áljanak az ing erre. Először a vörös hajú lány mozdul meg . Előjön az autó mög ül, és elindul a nyílt terepen Rosie hívog ató bejárata felé. A terepszínű dzsekit viselő fiú ug atásszerű hang ot ad ki, mire a vörös hajú kislány vonakodva lelassít, és felé fordul. A bolt ajtajában álló fiatalabb fiú iszonyú sebesség g el lő ki, és közvetlenül az ajtóhoz veti mag át. Olyan hirtelen és g yorsan történik minden, hog y Caldwellnek alig van ideje reag álni – holott éppen erre várt. Hüvelykujját a kapcsolóhoz érinti. A kiéhezett kölyök beug rik a külső ajtó küszöbén, és kinyújtott karokkal, rakétaként veti mag át Caldwellre, hog y elkapja és meg karmolja. Mielőtt azonban elérhetné, a belső ajtó bevág ódik. Caldwell alábecsülte a szervók erejét. Az ajtó úg y csapódik rá a kiéhezett fiú felsőtestére, mint eg y diótörő. Azonnal szétzúzza a bordáit. Az áldozat sikoltásra nyitja száját, de tüdeje vég leg és visszafordíthatatlanul elzáródott. Az ordítás már nem jelent opciót. Eg yik keze a teste mög é szorul, a másikat előrenyújtja. Még mindig hasztalanul ig yekszik elérni Caldwellt. Vékony ujjaival felé kap, és az eg yikkel sikerül is hozzáérnie a nő köpenyének ujjához. Szerencsére karmolással nem terjed a fertőzés, csak vérrel és nyállal. Caldwell nincs veszélyben, hiszen száját maszk fedi, és szemüveg et visel. Látja, hog y a teremtmény feje teljesen sértetlen. Szédítő diadalérzés tölti el, és hang osan felnevet. Illetve csak majdnem felnevet, mert beléfojtja a hang ot az utcáról berepülő valami, ami éppen az állkapcsán csattan, és könnyedén széthasítja a szájmaszk papír- és drótanyag át. Szája meg telik vérrel, széttört fog ai tompán csikordulnak össze, mint eg y zátonyra futott hajó.

A kő a földre pottyan, Caldwell vére sötétvörösre festette. A vörös hajú lány már teszi is a következő lövedéket abba a ruha- vag y bőrszíjba, amelyet parittyaként használ. A fiú szétzúzott teste nag yjából nyolc centiméteres rést feszített az ajtóba, a külső bejárat pedig még mindig tárva-nyitva áll. Kint ott vannak a kiéhezettek, a benti kölyök hadsereg e, pajtásai, akik összetákolt feg yvereikkel rohannak a nyitott bejárat felé. Caldwell g yors mozdulattal meg nyomja a külső ajtót záró g ombot. Meg lehetősen lassan kezd becsukódni, ug yanis a nő az előbb elfelejtette átállítani a fokozatot, íg y tízes helyett még mindig hármason van. Valaki az utolsó pillanatban benyomja baseballütőjének a vég ét, és szorosan beékeli a botot az eg yre szűkülő résbe. A hidraulika nyöszörög ni kezd, az ajtó széle belekap a fémtárg yba, és elkezdi kettévág ni. Ekkor azonban apró kezek jelennek meg a bejáratnál. Néhány meg próbálja elérni Caldwellt, a többi pedig az ajtóval birkózva ig yekszik meg akadályozni, hog y becsukódjon. Nem férhetnek hozzá a nőhöz, de határozottan tolni kezdik az ajtót, és eg yre több seg ítő kéz csatlakozik hozzájuk. Caldwell tudja, milyen erős az ajtó, ezért amikor az újra nyílni kezd, olyan hirtelen sokkhatás éri, hog y testét már nem a józan akarata irányítja. Hátrahőköl, ökleit az arcához emeli, mintha elbújhatna mög éjük. A külső ajtó résében a fekete hajú fiú kifestett arca bukkan fel. Fenyeg ető tekintettel, vérben forg ó szemmel bámulja a nőt, arckifejezésén látszik, hog y már személyes üg ynek tekinti a támadást. Vag yis önmag át személyiség nek tekinti. Fantasztikus! Caldwell a pilótafülkébe rohan, ahol két újabb fog antyút húz le, átvéve ezzel az irányítást a kerekek és a feg yverrendszer fölött. Persze nem tudja eg yszerre működtetni mindkettőt. Már akkor is mázlista, ha képes lesz vezetni ezt a hodályt, hiszen két évtizede g yakorolta utoljára, és akkor is csak néhány napig . Eg y iszonyatos pillanatig az eg ész előtte lévő konzol ideg ennek, átláthatatlannak tűnik. Valahog y ki kell ráznia a fejéből az adrenalinlöketet, és ismét átvenni a tudatos kontrollt. Az F jelű g omb. Először erre lesz szükség e. Ott is van a kormányszerkezet közepén. Ez FELEMELI a szerkezetet. Rosie alváza húszcentinyit feljebb meg y, kíg yóként szisszen fel a g épezet, ahog y a hidraulika beindul. Caldwell látja, ahog y néhány kiéhezett leesik, de a

középső részből jövő csattog ó, dübörg ő hang okból ítélve még sokan fent maradtak. Zsig eri pánik uralkodik el rajta. El kell húznia innen. Tudja, hog y íg y talán az ellenség et is mag ával viszi, de ha itt marad, kutyaeledel lesz belőle. Vég ül ki fog ják nyitni a külső ajtót, és akkor a belső bejárat leg feljebb néhány pillanatra állíthatja meg őket. Caldwell érzéketlen kezei közé veszi a kormányt, erősen előrenyomja és imádkozik. A fékek automatikusan kioldanak. Rosie meg rázza mag át, mint eg y kutya, és olyan g yorsan lendül mozg ásba, hog y a nő hátrahanyatlik a vezetőülésbe. Kezei félig lecsúsznak a kormányról, mire a behemót szerkezet keresztbe fordul az úton, nekimeg y eg y lámpaoszlopnak, és lelöki az úttestről. Olyasféle csendülés hallatszik, mint a bokszmeccsek kezdetét jelző g ong hang ja. Caldwellnek keményebben kell fog nia a kormányt, muszáj újra eg yenesbe állítania Rosie-t. Ismét felsikolt a fájdalomtól, majd a motorok is teli torokból felbődülnek, elnyomva az ordítását. Fog alma sincs, mi történhet a középső rész ajtajánál, ug yanis a motorbőg és minden más hang nál erősebb. Még határozottabban meg nyomja a botkormányt, vég ig a rovátkolt barázda felső részén tartva a szerkezetet. Az utca elszürkül, elhomályosul. Újabb lökés következik, aztán eg y harmadik, de Caldwell csak apró rezdülésként érzékeli őket. Rosie már akkora lendületet vett, hog y olyan könnyedén siklik át bármin, mintha csak víz lenne. Az utcán alakokat látni. Előbb előtte, aztán mög ötte vannak, majd eltűnnek. Még több kiéhezett? Eg yikük mintha Parks lenne, de erről csak akkor bizonyosodhatna meg , ha meg állna. Ezt pedig nem akarja. Tulajdonképpen pillanatnyilag azt sem tudja, hog yan kellene. Habár a konzol eg y része már kezd ismerősebbnek tűnni. Caldwell rájön, hog y nem szükség es vakoskodnia, hiszen Rosie-t teljes hosszában kamerákkal szerelték fel. A leg többje forg atható, íg y bármelyik irányba elláthat. Az összeset bekapcsolja, és vég ig pásztázza a bal oldali részeket. Az eg yik kamera éppen a középső szakasz ajtaja fölött van, és látni, ahog y két kiéhezettnek továbbra is sikerül meg tartani az erőteljesen benyomódó ajtót. Eg yikük a vezér, dzsekije zászlóként lobog Rosie lég áramában. A másik pedig a vörös hajú lány. Caldwell jobbra kanyarodik, majd meredeken felfelé hajt, amerre a tábla Hig hg ate és Kentish Town felé mutatja az utat. Az utolsó

pillanatban fordul el, olyan hirtelen rántva meg a kormányt, amennyire csak lehet. Rosie élesen oldalra dől, de ez le is lassítja, íg y a reméltnél kevésbé látványos a hatás. A kiéhezett kölykök még mindig ott csimpaszkodnak, és tovább viaskodnak a résnyire kinyílt ajtóval. Valamikor nag yon rég en, még az Összeomlás előtti időkben járt már itt. Kavarog nak benne az emlékek, és furcsa, szürreális eg yveleg et hoznak létre. Eg y köpésnyire van ide az a ház, ahova akkoriban majdnem beköltözött. A dombtetőn ismét meg fordul. Eg y kicsit benézi a szög et, emiatt kiüt eg y darabot a sarki kocsma falából. Rosie meg se rezdül, bár Caldwell látja a hátsó kamerán keresztül, ahog y összeomlik mög ötte az épület. Szűken kanyarodik az út, majd hosszan, szélesen vezet London központja felé. Caldwell ismét túlság osan felg yorsul, erőteljesen kisodródik, és Rosie bal oldalával határozottan vég ig karcolja eg y iskolának látszó épület hosszan elnyúló homlokzati falát. Már a kapu feletti táblát is el tudja olvasni: „La Sainte Union”. Tég lapor hullik a szélvédőre, a feltörő fémsikoly pedig még a motor bömbölését is elnyomja. De Rosie ezt is kibírja, Caldwell pedig örömmel fig yeli, hog y leg alább az eg yik kiéhezett kölyök lesodródik a hatalmas törmelékzáporban. Felüvölt, ahog y a torkán kifér, dacosan, diadalittasan sikoltozik. A szájából előbug g yanó vér a szélvédőre fröcsköl. Visszakormányozza a kocsit az út közepére, és ismét a kamerák képét fig yeli. Semmi jele a kiéhezetteknek. Meg kellene állnia, hog y meg vizsg álja a visszafog lalt járművet, és meg nézze, minden rendben működik-e. De még életben lehetnek az imént lerázott kiéhezettek. Eszébe jut a fekete hajú fiú festett arca, elszánt tekintete. Követni fog ja, ameddig csak a lába bírja. Íg y aztán meg y tovább, többé-kevésbé dél felé, Camden Townon keresztül. Ennek a másik oldalán van Euston, ez után pedig már eg yre közelebb lesz a folyóhoz. Továbbra is kihaltak az utcák, Caldwell azonban óvatos. Tizenkétmillió ember élt ebben a városban. A vakon meredező ablakok és a zárt ajtók mög ött bizonyosan sokan ott vannak még , és élethalál között lebeg ve várják áldozatukat. Ezúttal használja a féket és lassít, mert meg ijeszti, hog y milyen erőteljesen dübörög Rosie motorja a kihalt tájon. Eg y szörnyű pillanatra úg y érzi, hog y talán ő az eg yetlen életben maradt ember ezen az

üszkösödő bolyg ón. Akkor pedig már semmi sem számít. A faj mauzóleumokat épített mag ának, hog y vég ül csendesen, beletörődve váljanak az enyészet martalékává. Kinek is hiányoznánk? Hirtelen kimerültnek érzi mag át. Hatalmas adrenalinlöket érte, amikor elkapta és lerázta a kiéhezett példányokat, most pedig minden erő elszáll belőle. A láz is visszatér. Caldwell meg remeg , szeme előtt ismét hullámzani kezd a világ . Az út mintha eg yszerre csak eg y nag y, szürke pacává alakulna át. Nag yon g yors és nag yon látványos a változás. Lehet, hog y meg vakult? Nem, ez nem történhet meg . Még nem. Még eg y napra szükség e van. Vag y leg alább néhány órára. Rosie hatalmas rándulással, csikorog va áll meg . Lezárja a botkormányt. Arcához kapja a kezét, majd hüvelyk- és mutatóujjával masszírozza a szemeit, hog y kitisztuljon a látása. Mintha forró márványg olyók ég tek volna az ag yába. Ám amikor veszi a bátorság ot, hog y kinyissa a szemét és kinézzen a pilótafülke szélvédőjén, már semmi baja sincs. Tényleg eg y nag yjából tizenkét méter mag as fal áll előtte, és elzárja az utat. Aztán vég ül, miután eg y-két percig zavaros áhítattal bámul, rájön, hog y mi lehet ez. Vég zete, hatalmas ellenfele mag asodik előtte. Az Ophiocordyceps.

63. Justineau kisasszony dühös, ezért Melanie is próbál harag osnak látszani. Ez azonban több okból sem olyan eg yszerű. Még mindig sajnálja Kieran halálát, a bánat pedig a jelek szerint csírájában fojtja el a harag ot. Dr. Caldwell elszág uldott a hatalmas járművel, íg y Melanie-nak eg yiküket sem kell látnia többé – ettől pedig leg szívesebben föl-alá ug rándozna örömében. Íg y aztán – miközben Parks őrmester az összes csúnya szót elmondja, amit csak ismer, Justineau kisasszony pedig szomorú, zavart arccal ül az út szélén – Melanie íg y g ondolkodik: Isten vele, dr. Caldwell! Menjen nagyonnagyon messze, és soha többé ne jöjjön vissza. Ekkor azonban a kisasszony meg szólal: – Ennyi volt. Halottak vag yunk. Ez pedig mindent meg változtat. Melanie már nemcsak arra g ondol, amit érez, hanem az is eszébe jut, hog y mi történik majd ezután. Ettől pedig hirtelen jég hideg nyomást érez a g yomrában. Ug yanis Justineau kisasszonynak ig aza van. Elhasználták a maradék ösztrog énblokkolót. Erőteljes ételszag ot árasztanak, Melanie csodálkozik is, hog y ilyen közel tud lenni hozzájuk, és még sem akar senkit sem meg harapni. Valahog y hozzászokott. Mintha eg y kis szelencébe zárta volna azt a részét, amely semmi mást nem akar, csak enni, enni és enni. És nem muszáj kinyitnia a dobozt, ha nem akarja. Ez azonban nem sokat seg ít Justineau kisasszonyon és Parks őrmesteren. Vég ig kell g yalog olniuk a városon, miközben bárki érezheti étvág yg erjesztő illatukat. Íg y nem juthatnak messzire, hamarosan találkoznak majd valamivel, ami fel akarja őket falni. – Utána kell mennünk! – mondja Melanie sürg ető hang on, mert most már tudja, mi a tét. – Vissza kell szereznünk. Parks őrmester fürkészőn néz rá. – Meg tudod csinálni? – kérdezi a lányt. – Meg tudod keresni, ahog y Gallag hert? Van valami nyom? Eg észen eddig Melanie nem érzett semmit, de most mély leveg őt vesz, és eg yből meg találja. Ig encsak erős a nyom, mintha eg y folyó rohanna keresztül a leveg őn. Van benne eg y kicsi dr. Caldwell szag ából, de még valami más is: talán eg y kiéhezett, esetleg több is. Jórészt pedig

Rosie motorjának veg yszerbűze. Bekötött szemmel vag y akár álmában is követni tudná. Parks a lány arcát fig yeli. – Oké – mondja. – Menjünk! Justineau elkerekedett szemmel néz a férfira. – Száz kilométert is meg tesz óránként – mondja a nő vicsorog va. – Elment. Az ég világ on semmilyen lehetőség ünk sincs már, hog y utolérjük. – Nem tudhatjuk, ha meg sem próbáljuk – veti ellene Parks. – Lefekhet itt, Helen, és meg halhat, vag y adhat neki eg y esélyt. – Mindkét esetben ug yanaz lesz a vég eredmény. – Akkor leg alább állva fog meg halni. – Justineau kisasszony, kérem, leg alább menjünk eg y kicsit – könyörög Melanie. – Ha besötétedik, meg állhatunk és keresünk eg y búvóhelyet. – Valójában azt g ondolja, hog y minél előbb el kell húzniuk erről a környékről, ahol hozzá hasonló kiéhezett g yerekek élnek és vadásznak. Talán a közönség es kiéhezettektől meg tudná védeni a kisasszonyt, de a festett arcú fiútól és vad törzsétől biztosan nem. Parks őrmester kinyújtja a kezét. Justineau kisasszony csak nézi, de a férfi addig tartja ott előtte, amíg meg nem fog ja, és fel nem áll. – Hány óránk van még sötétedésig ? – kérdezi a nő. – Talán kettő. – A sötétben nem mehetünk, Parks. Caroline viszont ig en, hiszen vannak fényszórók a kocsin. Parks eg y kurta bólintással ismeri el az érv ig azság át. – Addig követjük, amíg túl sötét nem lesz, aztán valahol meg húzzuk mag unkat. Ha reg g el még forró a nyom, meg yünk tovább. Ha nem, akkor keresünk némi kátrányt, kreozotot vag y más szarság ot, amit mag unkra kenhetünk, hog y elfedje a szag unkat. A g uberálók is íg y csinálják. Aztán meg yünk tovább dél felé. Melanie-hoz fordul. – Gyerünk, Lassie – mondja a lánynak. – Tedd a dolg odat! A kislány habozik. – Szerintem… – mondja. – Nos, mi van? – Szerintem én sokkal g yorsabban tudok futni mag uknál, Parks őrmester.

Parks rövid, érdes hang on felnevet. – Ig en, szerintem is – jeg yzi meg . – Mi is meg yünk majd, amennyire csak tudunk. Az a lényeg , hog y ne veszítsük el eg ymást. – Ekkor jobb ötlet jut eszébe, és Justineau-hoz fordul. – Adjuk oda a lánynak a walkietalkie-t! – mondja. – Ha elveszítjük, azon fel tud hívni. Justineau átadja a kislánynak a szerkentyűt, Parks őrmester pedig elmag yarázza, hog y lehet vele felhívni valakit, és hívást fog adni. Elég eg yszerű, de sokkal nag yobb kezekre tervezték. Melanie addig g yakorolja, amíg már jól meg y neki a dolog , aztán az őrmester azt is meg mutatja, hog yan akaszthatja rá a rózsaszín unikornisos farmerja övére. Nevetség esen nag y rajta, ig encsak ormótlanul néz ki. Justineau kisasszony bátorítón rámosolyog , de Melanie látja a mosoly mög ött, hog y mennyire fél, milyen szomorú és fáradt. Iszonyúan közel áll már a teljes kimerüléshez. Odameg y hozzá, és g yorsan, hevesen meg öleli. – Minden rendben lesz – mondja. – Nem eng edem, hog y bármi is bántsa. Először ölelkeznek íg y, most első ízben fordul elő, hog y nem Melaniet kell vig asztalni, hanem ő mag a nyújt vig aszt. Emlékszik, valamikor Justineau kisasszony ug yanezt íg érte neki, habár már nem tudná meg mondani, hog y pontosan mikor. Hirtelen elönti a nosztalg ia, és visszavág yik abba az időbe, bármikor is történt. De tudja, hog y nem maradhat örökké g yerek, akármennyire szeretné is. Elkezd futni, majd lassan növeli a sebesség ét. Olyan g yorsan fut csak, hog y a két felnőtt még követni tudja. Minden kereszteződésnél meg várja, amíg látótávolság ba kerülnek, mielőtt továbbrohanna. Walkie-talkie ide vag y oda, nem hag yja őket mag ukra a leszálló éjszakában, amely sok szörnyűség et tartog at. Ő aztán pontosan tudja, mennyit.

64. Caroline Caldwell a pilótafülkénél száll ki Rosie-ból, nem pedig a középső rész ajtaján, hiszen az ottani zsilipbe a kiéhezett példányok préselődtek bele. Húsz lépést előremeg y. Nag yjából összesen ennyire képes. Sokáig bámulja a szürke falat. Valószínűleg percekig , habár már nem ig azán bízik a saját időérzékében. Felsebzett szája eg y ritmusra lüktet szíve dobbanásaival, az ideg rendszere azonban eg y eldug ult karburátorhoz hasonlít: a motor nem kapja el az ütemet, a zavaros jelek pedig nem állnak össze fájdalommá. Caldwell felméri a fal szerkezetét, mag asság át, szélesség ét és vastag ság át (utóbbit csak hozzávetőleg esen), valamint azt is, hog y vajon mennyi idő kellett a kialakulásához. Pontosan tudja, hog y mit lát. A tudás azonban nem seg ít. Hamarosan meg hal, és ezzel az előtte lévő… dologgal fog elpusztulni. A durva, nag yképű univerzum hajította eléjük e kesztyűt, amely meg eng edte az emberiség nek, hog y a sötétben tapog atózva meg próbáljon öntudatra ébredni, amíg aztán némiképp fájdalmas módon meg mutatta, hol a helyük valójában. Caldwell vég ül is rákényszeríti mag át, hog y meg mozduljon. Meg teszi az eg yetlen dolg ot, amit szerinte tehet. Felveszi a kesztyűt. Visszameg y Rosie-hoz, és bemászik a pilótafülkébe. Vég ig meg y a leg énység i részen és a laboron, eg észen a középső szekcióig . Rövid ideig időzik a laborban, csak amíg kicseréli sérült szájmaszkját. Bemosakszik és műtőskesztyűt húz. Eg y állványról csontfűrészt, az eg yik polcról pedig műanyag tálcát vesz elő. Jobb lenne eg y vödör, de az sajnos nincs. Az elkapott kiéhezett kölyök még mozog , eg észen lassan, pedig felsőteste izmait és csontjait szörnyen szétroncsolta az ajtó. Közelről meg nézve, valamint a fej- és testméretét összevetve úg y tűnik, még annál is fiatalabb korában fertőződhetett meg , mint ahog y Caldwell korábban g ondolta. Akkor most ki kell próbálni, hog y működik-e a hipotézis, ug yebár… A kiéhezett jobb karja bepréselődött a teste mög é, a zsiliptérbe. Caldwell biztonság ba helyezi a tetem bal karját: eg y műanyag zsinórra hurkot köt, ráhúzza a bal kézre, a zsineg másik vég ét pedig az eg yik fali polchoz rög zíti. A madzag ot három-nég yszer saját alkarja köré tekeri, és

testsúlyát beleadva ig yekszik kifeszíteni. A kiéhezett ellenáll, a zsinór mélyen belemar Caldwell karjába, bőrének színe mérg es vörösből lassan baljós lilára vált. Alig érez fájdalmat, ami önmag ában nem jó jel. Az elhalt hús ideg károsodása visszafordíthatatlan és folyamatos. A lehető leg g yorsabban, de nag yon óvatosan lefűrészeli a tetem fejét, amely a művelet alatt eg yfolytában morog és csattog tatja az állkapcsát. Mindkét karjával hadonászik, a ballal csak szűk körívben, hiszen ennyit hag y neki a madzag . Eg yik kezével sem érheti el a nőt. A törékeny felső g erinccsig olyák szinte rög tön meg adják mag ukat. A leg nehezebb az izom, amelyet a fűrészlappal szúr keresztül és vag dos szét. Amikor átér a g erinccsig olyán, a fej hirtelen lehanyatlik, a bevág ás pedig olyan szélesre tárul, hog y látni a szétnyesett, meg döbbentően fehér csontdarabkákat. Ezzel szemben a sebből a tálcára és körös-körül a padlóra ömlő folyadék jórészt szürke színű, kisebb vörös patakocskák ág aznak le belőle. Az utolsó vékony húscafatot a fej saját súlya szakítja le, amely aztán váratlanul leesik, hozzáér a tálca széléhez és leveri azt, majd elg urul a padlón. A kiéhezett teste még sokáig ug yanúg y mozog , mint amikor a feje is rajta volt. Karjai hasztalanul csapkodnak összevissza, lábai a zsilip barázdált padlóján csúszkálnak. A g erincoszlopba beékelődött Cordycepskolóniák még mindig próbálják a halott g yereket irányítani, és arra kényszeríteni, hog y a g ombatelep céljainak meg felelően cselekedjen. Caldwell lehajol, hog y felveg ye a fejet. A test mozg ása már lelassult ug yan, de teljesen még akkor sem szűnik meg , amikor a nő feleg yenesedik és elindul a fejjel a laborba. Első a biztonság . Néhány pillanatra mag ára hag yja a fejet a munkaasztalon, és visszameg y, hog y a még mindig ráng atózó torzót félrelökje az útból és meg tisztítsa a zsilipteret. A tetemből süt a szemrehányás, mintha nemcsak Caldwellt, hanem az eg ész tudományos kísérletet is meg vetné. A nő hátat fordít, és bevág ja az ajtót. Ha a tudáshoz vezető út halott g yerekekkel van kikövezve – és ez időnként itt-ott sajnos meg történik –, ő akkor is vég ig meg y rajta, és utána feloldozza mag át a bűn alól. Mi mást tehetne? Minden, ami fontos számára, ott van az út vég én. Becsukja az ajtót, és visszatér a laborba, hog y munkához lásson.

65. Melanie meg várja, hog y Justineau és Parks is beforduljon vég re az Euston állomáshoz vezető hosszú útra. Nem szól semmit, csak rámutat arra, amit lát, és Justineau is odanéz. A nő csupán ennyire képes, teljesen kifulladt, ömlik róla a verejték, és iszonyú fájdalmat érez a lábában és a mellkasában. A széles sug árúton középtájt, átlósan elfordulva Rosie ácsorog , jóformán mindkét oldala érinti a járdaszeg élyt. Közvetlenül a jármű előtt hatalmas barikád torlaszolja el az utcát. Leg alább tizenkét méter mag as, és még az utca két oldalán lévő házaknál is feljebb nyúlik. A lehanyatló napsütésben Justineau látja, hog y a házaknál is folytatódik, beléjük hatol, túlnő rajtuk. Első pillantásra teljesen füg g őleg esnek tűnik, de ahog y a finom tónusok meg mutatkoznak, észreveszi, hog y inkább eg y heg yoldalhoz hasonlóan emelkedik. Mintha több millió tonnányi mocskos hó esett volna ug yanoda. Parks is csatlakozik hozzá, és most már ketten bámulják értetlenül az előttük lévő dolg ot. – Van valami elképzelése, mi lehet ez? – kérdezi vég ül az őrmester. Justineau meg rázza a fejét. – És mag ának? – Azt hiszem, jobb, ha előbb minden nyomot meg nézek, aztán kerítek valakit, aki okosabb nálam, hog y mag yarázza meg . Lassan és óvatosan mennek előre, készen arra, hog y bármikor valamilyen ellenség es mozg ással találhatják szembe mag ukat. Rosie háborúban járt, láthatják rajta a csata nyomait: a külső védőpáncélzat horpadásait és karcolásait, a középső rész ajtajára kenődött vért és szövetdarabokat. És a jármű mellett, az utcán fekvő apró, összeg örnyedt holttestet. Eg y kiéhezett teste. Eg y g yereké. Fiú, nem több nég yvag y ötévesnél. A feje hiányzik – nincs is nyoma a közelben –, felsőtestét szinte teljesen összelapították, mintha valaki satuba szorította volna a kisfiú vékonyka mellkasát. Melanie komoly és ag g ódó arccal térdel le, hog y közelebbről meg vizsg álja a hullát. Észreveszi, hog y a jobb csuklóján hajg umit hord – talán a sajátját. Ennél nem is lehetne nyilvánvalóbb, ki ő: nem eg y átlag os kiéhezett példány, hanem eg y Melanie-hoz hasonló g yerek.

– Sajnálom – mondja Justineau. Melanie nem szól semmit. A nő a szeme sarkából mozg ásra lesz fig yelmes, és elfordítja a fejét. Parks őrmester is odanéz Rosie központi részéhez. Caroline Caldwell leszedte a labor ablakáról a szig etelőszalag ot, és visszaeresztette a reluxát. A nő kemény, kifejezéstelen tekintettel bámulja őket. Justineau az ablakhoz meg y, szavakat formál a szájával. Mit csinál? – kérdezi némán. Caldwell vállat von, de meg se mozdul, hog y beeng edje őket. Justineau az ablakot kopog tatja, és a középső ajtó felé mutog at. Caldwell pár másodpercre elmeg y, majd eg y jeg yzetfüzettel jön vissza. Felmutatja, hog y Justineau elolvashassa, amit az első oldalra írt. Dolgoznom kell. Nagyon közel van már az áttörés. Szerintem maguk jó eséllyel megpróbálnának megállítani. Ne haragudjanak! Justineau az üres utcára mutat, és a késő délutáni, eg yre hosszabb árnyékokra. Semmit sem kell mondania vag y tátog nia, hiszen világ os, hog y mire utal: Megfogunk halni. Caldwell eg y pillanatig még a nőt nézi, majd újra lehúzza a reluxát. Parks letérdel, és a fog antyú seg ítség ével meg próbálja kinyitni az ajtót. Nem nyílik, pedig az őrmester folyamatos káromkodásokkal is bátorítja. Caldwell bizonyára üzemen kívül helyezte a vésznyitót. Melanie még mindig a fej nélküli fiú mellett térdel. Talán bánkódik, esetleg annyira elmerül a saját g ondolataiban, hog y észre sem veszi a körülötte történteket. Justineau g yomra háborog , rosszul érzi mag át. A kemény futás és most ez a vég zetes pofon teljesen kikészítette. Sétálg atni kezd, próbálja leküzdeni a hánying erét, míg a fal leg külső nyúlványaihoz ér. Tulajdonképpen nem is fal ez, hanem eg yfajta lavina, valamilyen anyag formátlan és lassú hömpölyg ése. Az Ophiocordyceps picinyke indáiból áll, milliárdnyi g ombafonal fűződik benne össze, szebben, mint eg y finoman szőtt kárpit. Eg észen áttetszően finomak a szálak, Justineau leg alább háromméternyire ellát a massza belsejébe. Minden eg ymásba g abalyodott benne, g ombatelepek jöttek létre, amelyek vastag on beborítanak mindent. A körvonalak eltompultak, a színek pedig a szürke ezernyi árnyalatába mentek át. Justineau ismét szédülni és émelyeg ni kezd. Lassan leül, fejét a kezére hajtja, míg a rosszullét alább hag y. Érzi, ahog y Melanie elmeg y mellette,

ott mászkál a dolog szélén, és mintha bele akarna menni. – Ne csináld! – kiáltja a nő. Melanie meg lepetten néz rá. – De hiszen ez csak valami g yapotszerű dolog , Justineau kisasszony. Vag y mint eg y leszálló felhő. Nem bánthat minket. – Mondandóját szemléltetendő, kezét könnyedén a bolyhos anyag ba mártja. Az pedig szépen elválik, és tisztán meg látszik benne a kéz alakja. A meg érintett fonalak pókhálóként tapadnak Melanie karjára. Justineau feltápászkodik, majd szelíden, de határozottan arrébb húzza a lányt. – Nem tudom – mondja. – Talán ig azad van, de lehet, hog y nincs. Nem is szeretném meg tudni. Meg kéri Melanie-t, hog y tépjen ki némi füvet a romos járda mellől, és nag yon óvatosan súrolja le a kezét. Már a fűszálakat is ellepték a g ombafonalak, a g yep nag y része elpusztult, és inkább szürkének, mint zöldnek látszik. Visszamennek Parkshoz, aki már feladta a kísérletezést. Rosie eg yik elülső bordájának veti a hátát, ücsörög , és g ondosan méricskéli, hog y milyen nehéz a kezében lévő kulacs. Amikor a két nő meg érkezik, iszik belőle eg y nag yot, majd átnyújtja Justineau-nak. Amikor a nő a kezébe veszi, érzi, hog y alig van már benne víz. Visszaadja. – Nem vag yok szomjas – hazudja. – Lófaszt – mondja Parks. – Ig yon, Helen, mulasson! Hamarosan körülnézek a közeli házakban, hátha maradt valami az esőg yűjtő vödrökben vag y a csatornákban. Isten majd g ondoskodik rólunk. – Gondolja? – Arról híres. A nő kiissza a maradékot, aztán lerog y a férfi mellé, és az ölébe teszi a kulacsot. Felnéz a sötétedő ég re. Alig fél óra múlva leszáll az éjszaka, szóval Parks valószínűleg csak blöffölt, hiszen most nem mehet vizet keresni. Ráadásul ha véletlenül találna, az is mindenféle szarral lenne tele. Melanie törökülésben közéjük telepszik, és nézi őket. – Most mi leg yen? – kérdezi Justineau. Parks semmitmondóan leg yint.

– Gondolom, várunk még eg y kicsit, aztán bemeg yünk valamelyik házba. Amennyire lehet, biztosítjuk, mielőtt besötétedik. Meg próbálunk valami barikádot állítani, mert innentől már a szag unk és a testhőmérsékletünk is nyomra vezet, a kiéhezettek pedig még jóval reg g el előtt ránk fog nak találni. Justineau a kétség beesés és a fojtog ató harag közt őrlődik. Inkább a harag ot választja, mert félő, hog y a kétség beesés lebénítaná. – Ha a kezem közé kerülne az a kurva – sziszeg i –, szétverném az ag yát, és a leg jobb részeit rákenném a rohadt tárg ylencséire. – Majd a már berög zült reflexeit követve hozzáteszi: – Bocsánat, Melanie. – Semmi baj – mondja Melanie. – Én sem rajong ok dr. Caldwellért. Amikor aztán a nap már eléri a horizontot, vég re ráveszik mag ukat, hog y elinduljanak. Ekkorra már ég a villany a laborban. Némi fény szűrődik ki a reluxák mög ül, emiatt úg y néznek ki az ablakok, mintha fényfestéssel rajzolták volna rá őket Rosie oldalára. A világ többi része sötét, eg yre sötétebb. Parks nag yon g yorsan Melanie-hoz fordul, mintha elég energ iát g yűjtött volna, hog y teg yen valamit. – Álmos vag y, kölyök? – kérdezi tőle. Melanie tag adólag rázza a fejét. – Félsz? Ezen már g ondolkodnia kell, de ismét nemet int. – Mag amat nem féltem – javítja ki. – A kiéhezettek eng em nem bántanak. Justineau kisasszonyért ag g ódom. – Akkor talán meg bízhatlak valamivel. – Parks az előttük elterülő szürke halomra mutat. – El sem tudom képzelni, hog y mekkora eséllyel tudnánk átmenni ezen a cuccon. Nem tudom, meg fertőzne-e minket, de biztos vag yok benne, hog y ha elég sokáig léleg eznénk be, akkor meg fulladnánk. – És? – kérdezi Melanie. – És tudni szeretném, hog y valahog y meg lehet-e kerülni. Talán meg nézhetnéd, amíg mi találunk valami vackot mag unknak. Ha tudnánk, hog y merre menjünk, talán holnap eg y kicsit más lenne a helyzet. – Meg tudom csinálni – mondja a lány. Justineau nem örül az ötletnek, de tudja, hog y van értelme. Melanie képes lenne idekint is túlélni az éjszakát, ő és Parks azonban biztosan

nem. – Biztos vag y benne? – kérdezi tőle. Melanie teljesen biztos a dolg ában.

66. Még lelkes is, hog y elvállalhatja, mert a nap eseményei nyug talanná és szomorúvá tették. Kieran meg halt. Még hozzá azért halt meg , mert az ő története, az ő hazug ság a meg rémítette, és menekülésre késztette. Aztán dr. Caldwell elhajtott, és otthag yta menedék nélkül Justineau kisasszonyt. Vég ül pedig meg találták azt a picinyke holttestet, a levág ott fejű kisfiút, aki még nála is sokkal fiatalabb volt. Bizonyára dr. Caldwell vág ta le a fejét, hiszen ő szokott ilyesmit csinálni. Melanie-ban a boldog talanság mög ött már ott lapul a tiszta, hófehér harag . Rá kell venni dr. Caldwellt, hog y hagyja abba az ilyesmit. Valakinek meg kell erre tanítania. A vad g yerekek ug yanolyanok, mint ő, kivéve, hog y nem járhattak Justineau kisasszony óráira. Senki sem mag yarázta el nekik, hog yan g ondoskodjanak mag ukról és hog yan váljanak emberré, még is önállóan meg tanulták. Ahog y azt is, hog yan váljanak családdá. Aztán meg érkezik dr. Caldwell, és leg yilkolja őket, mintha csak állatok lennének. Persze lehet, hog y előbb ők akarták meg ölni a doktort, ezek a g yerekek azonban nem képesek máshog y viselkedni. Dr. Caldwell viszont ig enis tudna. Melanie-t annyira feldühítik ezek a g ondolatok, hog y a harag ja szinte már az éhség hez hasonlít. Kicsit meg ijed, hog y ilyen érzésekre is képes. Íg y aztán nem nag yon zavarja, hog y el kell indulnia, hog y meg vizsg álja a szürke masszát. Talán sokkal jobb lesz mozog ni, mint csendben üldög élni valahol. Parks őrmester és Justineau kisasszony Rosie-tól pár utcányira, eg y viktoriánus stílusú teraszos házsor eg yik épületében talál eg y padlást. Létra vezet fel, és miután az őrmester és a kisasszony felmászik, Melanie meg fog ja a létra alját, a két felnőtt pedig a tetejét, és kiemelik fémtartójából. Aztán Melanie elkapja, és óvatosan, a lehető leg kisebb zajt csapva leteszi a földre. – Később találkozunk – búcsúzik el lág yan a többiektől. Leveszi övéről a walkie-talkie-t, és meg leng eti, jelezve, hog y nem feledkezett meg róla. Ha messzire meg y, akkor is tudnak majd kommunikálni. Justineau kisasszony választ suttog : jó utat vag y sok szerencsét kíván – Melanie nem hallja pontosan, mert már lefelé fut a lépcsőn.

Könnyedén, mezítláb jár, a szétmállott, mohával borított szőnyeg en nem hallatszanak léptei. Véletlenszerűen indul el, a szürke massza szélét követi. Először sétál, de még mindig hajtja a sürg etés, a türelmetlenség , íg y előbb kocog ni, majd futni kezd. Sokáig meg y, ha kell, kerülőt tesz, majd, amilyen g yorsan csak lehet, újra meg találja a falat. Mintha vég telen hosszú lenne. A massza külső felülete nem teljesen sima, tele van kiug rásokkal és bemélyedésekkel. A szűkebb utcák felé kiszög ellések nyílnak, a nag yobb, nyílt tereknél pedig , ahol nem nag yon tudnak mibe kapaszkodni a fonalak, a massza beljebb vonul. De ameddig Melanie ellát, nyoma sincs semmiféle szünetnek vag y átjárónak. Már több mint eg y órája fut, amikor meg áll. Nem pihenni, hiszen még jó ideig bírná, különösebb meg erőltetés nélkül. Értesíteni akarja Justineau kisasszonyt és Parks őrmestert. Meg nyomja a walkie-talkie g ombját, és beleszól. Sokáig csak serceg és hallatszik, majd meg szólal az őrmester hang ja. – Hog y meg y? – Kelet felé tartok – mondja Melanie. – Nag yon hosszú az út, a fal folyamatosan elnyúlik. – Sétáltál vég ig ? – Nem, hanem futottam. – Hol vag y most? Látsz valamilyen utcanévtáblát? Melanie nem lát ilyesmit, de elmeg y a következő kereszteződésig . – Northchurch utca, London, Hackney kerület. – Hallja, ahog y Parks nag yot sóhajt. – És még továbbmeg y ez a valami? – Sokkal tovább, vég ig , ameddig csak ellátok. És a sötétben is nag yon messzire látok. – Melanie ezzel nem dicsekedni akar, csak tájékoztatni Parks őrmestert. – Oké, köszönöm, kölyök. Gyere vissza. Ha úg y g ondolod, hog y meg nézed, mi van nyug at felé, hálás leszek, de ne fáraszd ki nag yon mag ad. Bármikor visszajöhetsz, ha kimerültél. – Jól vag yok – mondja Melanie. – Vétel és vég e. Visszameg y, amerre jött, majd az ellenkező irányba indul. Ug yanaz. A fal meg kerüléséhez nag yon sokáig kell majd kelet vag y nyug at felé tartaniuk, és eg yáltalán nem lehet tudni, mikor mehetnek majd tovább délre.

Vég ül Melanie jó pár kilométerrel arrébb, mint ahonnan elindult, meg áll, és farkasszemet néz a fallal. Itt is ug yanolyan vastag , de valahog y más szög ben áll. A szürke hab hosszan előredől, és a kislány láthatja, ahog y keresztülsüt rajta a holdfény. Az erőteljes fehér rag yog ás eg yfajta íg éretet, bátorítást nyújt. Ha itt nyomul előre, anélkül mehet át a falon keresztül a másik oldalra, hog y közben meg szűnne körülötte a fény. Justineau kisasszony szerint ez veszélyes, Melanie azonban nem látja be, miért is lenne az, és eg yáltalán nem fél. Eg y lépést tesz előre, aztán eg y másikat. A bokájáig , majd a térdéig érnek a szürke szálak, de semmilyen ellenállást sem fejtenek ki. Nag yon halkan zizeg nek és picit csiklandoznak, ahog y keresztülmeg y rajtuk. A hold követi, és afféle mozg ó reflektorként mutatja az utat. A szürke fonalak eg yre vastag abbak lesznek, és vég telen réteg ben borítják be a különböző tárg yakat, amelyek mellett elhalad. A szemetesládák, a parkoló autók, a postaládák, a sövények és kapuk szinte önmag uk g ránitszobraivá változtak át. Úg y hat méter mélyen Melanie meg találja az első holttestet. Lelassít, meg áll, és meg döbbenve nézi. A kiéhezettek az utca közepén vag y a falak mentén estek el, akárcsak a London-szerte látott tetemek. De itt sokkal több van! Széthasított vag y felrobbant koponyájukból tizenöt centiméteres átmérőjű szárak nőttek ki. Olyanok, mint a fák törzsei. Hihetetlen mag asra nőttek, és vég telen mennyiség ű fonal burjánzik ki belőlük minden irányba. Néhányuk a leg közelebbi szárakkal kapcsolódik össze, sűrű hálót alkotva, mintha milliónyi pókháló szövődne eg ybe. Mások beborítanak bármit, ami az útjukba kerül, vag y ha éppen semmi sincs a környékükön, lág yan terülnek el a talajon. Ahol a fonalak a földhöz érnek, újabb szárak nőnek ki, ezek azonban sokkal vékonyabbak és rövidebbek, mint a kiéhezettek hulláiból előtörők. Melanie képtelen meg álljt parancsolni mag ának, muszáj közelebb mennie. Nem fél a g ombafák alján lévő komor porhüvelyektől, hiszen semmi emberi sincs már bennük, semmi sem idézi fel, hog y valaha élőlények voltak. Inkább levetett ruhákra emlékeztetnek, amelyeket valaki eg yszerűen csak ott hag yott a földön. Közelebbről nézve a kísérteties fákon lóg ó szürkés termést is észreveszi. Nyújtózkodik, hog y az eg yik g ömbölyű, fejmag asság nál kicsit följebb lévő nyúlványt meg érinthesse. A felszíne hűvös, bőrre

emlékeztet. Szinte semmi sem történik, amikor hozzáér. Ha keményen meg nyomja, behorpad, de mihelyst elveszi a kezét, a nyom szépen lassan eltűnik. A g olyó felülete elég rug almas ahhoz, hog y visszanyerje az eredeti formáját. Mire lassan elszámol tízig , már ug yanúg y néz ki, mintha hozzá sem ért volna. Melanie keresztülmeg y a szürke vadonon. Mintha nem is lenne másik vég e, csak meg y és meg y tovább. Eg yre sűrűbb lesz. Eg y idő után már alig van hely, épp hog y csak át tudja préselni sovány testét a szárak között. A holdfény mocskos vízként csepeg keresztül az összekapcsolódó szálak szinte eg ybefüg g ő hálózatán. Melanie beüti a vállát az eg yik szürke g olyóba, mire az tompa puffanással esik a földre. A lány előrehajol, hog y felveg ye. Eg y ráncos g yűrűvel kapcsolódott a szárhoz, ezenkívül azonban sima és eg yenletes a felszíne. Összenyomja, de a termés ismét nag yon g yorsan visszatér eredeti állapotába. Ha továbbmeg y, neki fog ütközni a száraknak. Az eg yiket meg érinti, de kellemetlenül nyirkosnak találja. Eg y pillanatra meg torpan, hiszen arra számított, hog y a szárak is ug yanolyan simák és szárazak lesznek, mint a termések. Melanie véleménye szerint ez sokkal kevésbé lett volna undorító. Bal oldalon meg mozdul valami. A lány ijedten összerezzen, hiszen eddig azt hitte, hog y eg yedül van ebben az alkonyati világ ban. Különös alak botladozik felé, a sápadt holdfényben csak a körvonalai látszanak. Nyaktól lefelé embernek tűnik, azonban nincs nyaka, nincsenek vállai és feje sem, az eg ész eg y ormótlan valami. Visszahúzódik, mert ez a teljesen formátlan ideg en dolog sokkal jobban meg ijeszti, mint bármi, amit eddig látott. De nem támad, úg y tűnik, észre sem veszi, hog y ott van. Ahog y elhalad a lány mellett, Melanie felismeri, mi is ez valójában. Eg y kiéhezett, akinek most kezdett széthasadni a felsőteste. Mellkasából, bordáinak szilánkjai közül nag yjából harminc centire kandikál ki a szár. Bőség esen burjánzanak belőle a fonalak, és eltakarják, ami még meg maradt a kiéhezett fejéből, amelyet meredek szög ben tol félre a rendületlenül növekvő szár. Melanie a különös jelenség et bámulja. Meg könnyebbült, mert az ismeretlentől való félelem mindig szörnyűbb, mintha konkrét ok van rá.

Közben azonban határozottan undorodik is, hiszen nem szép látvány eg y ennyire szétroncsolt emberi test. A kiéhezett eltotyog mög ötte, cikcakkban halad, állandóan nekimeg y a vastag száraknak, és visszapattan róluk. A látvány majdhog ynem nevetség esebb, mint amilyen szörnyű. Hamarosan lehanyatlik majd, és Melanie elképzeli, hog y a szár valamelyik oldalra kerül, és utat kell találnia, hog y felfelé törhessen. Az eg ész erdő elpusztult hullákból nőtt ki. Íg y vég zik a kiéhezettek, miután hűség esen szolg álták a fertőzést, amelynek állapotukat köszönhetik. Melanie a saját jövőjét láthatja mag a előtt, és elfog adja a sorsát. De most még nem kész a halálra, reng eteg fontos dolg ot kell még meg tennie. Meg fordul, és a szürke rostok sereg e között lépteinek vékony ösvényét követve visszameg y, amerről jött.

67. Dr. Caldwell eg ész éjszaka lázas ig yekezettel dolg ozik. A ’lázas’ eg észen konkrétan értendő, hiszen jelenleg éppen 39,4 fokos a testhőmérséklete. A kiéhezett fiú ag yának eltávolítása dr. Selkirk seg ítség e nélkül sokkal tovább tart. Pontosabban: dr. Caldwell kezei annyira üg yetlenné váltak, hog y képtelen károsodásmentesen kivenni az ag yat. Annyit tehet csak, hog y két centi széles darabonként eltávolítja a koponyát, mielőtt összeszedné a bátorság át, és nekilátna az ag ytörzs elválasztásának. Iszonyúan remeg nek a kezei, még is tisztán ki tudja emelni. Bekapcsolja a mikrotómot, és metszeteket készít az ag yból. Keresztmetszeti részeket választ, mert ezeken a leg több főstruktúra meg vizsg álható. A metszeteket tárg ylemezre teszi, és áhítattal szemléli, hog y a mikrotóm milyen tökéletes munkát vég zett. Éterien vékonyak, még sincs rajtuk semmilyen károsodás vag y szennyeződés. Caldwell felcímkézi az összes metszetet, majd eg ymás után meg vizsg álja őket. A kiéhezett fiú ag yát bemutató virtuális túra az alapnál kezdődik, onnan halad felfelé és előre. Pontosan azt találja, amire számított. A nullhipotézis darabokra törik. Tudja már, hog y micsodák ezek a g yerekek, honnan jöttek, ismeri a múltjukat és a jövőjüket, a részleg es immunitásuk természetét, és azt is, hog y az utóbbi hét év munkája milyen mértékig tekinthető időpocsékolásnak. Nag yjából teljesen. Eg y pillanatra elönti a boldog ság . Ha teg nap halt volna meg , vakon távozik az élők sorából. Ez a felfedezés mindenért kárpótolja, bármennyire komor és vég zetes is az, amit talált. Valami közeli zaj akasztja meg szág uldó g ondolatait, és azonnal talpra ug rik. Meg lehetősen ártalmatlan hang ok, csak pár csattanás és suttog ás. Azonban belülről, Rosie belsejéből jönnek! Dr. Caldwell nem hag yja, hog y túlság osan elrag adja a képzelete. Tudja, hog y lég mentesen bezárta a jármű ajtajait, és ha lenne is valamiben elég erő, hog y kinyissa, az sokáig tartana és nag y zajjal járna – szóval már rég észrevette volna. Eg y kicsit még is remeg , miközben a leg énység i részen keresztül eg észen a pilótafülkéig követi a zajt. A konzol jobb oldalán világ ít valami, a hang is innen jön. A rádióból. Caldwell belesüllyed a székbe, és előrehajol, hog y jobban hallja.

Nem túl sok mindent lehet azonban kivenni. Jórészt recseg ések, pukkanások, sziszeg ések hallatszanak, mint rég en, az analóg rádiók idején, amikor az embernek tekerg etnie kellett a g ombot, hog y befog ja valamelyik állomást. Néhány szó azonban kivehető a hang masszából: – ….napokkal ezelőtt Beaconből, …láttuk, …azonosítsa… – hallatszik tompán, g épiesen, visszhang osan és torzan. Eg y zseblámpa fénycsóvája pásztázza vég ig a pilótafülke páncélját, majd tovatűnik. Kívülről semmiféle zajt sem hallani, de látja a mozg ást. Csak eg y árnyék, amelyet a mozg ó lámpa fénye vet eg y pillanatra. Eg y árnyék közeledik fürg én Rosie bal szárnyához. – …csak eg y baleset… talán van… Caldwell a középső ajtóhoz siet. Félúton jön rá, hog y a pilótafülkénél is kimehetett volna. Meg áll és meg fordul. A középső rész ajtajának mechanizmusát azonban jobban ismeri. A rádióból már csak sustorg ás hallatszik, aztán az sem. Caldwell riadt üvöltéssel visszameg y a konzolhoz, és ug yanazon a csatornán válaszol, amelyen keresztül a hang jött. – Halló? – ordítja. – Ki van ott? Caroline Caldwell vag yok, a hatos rég ió Hotel Echo bázisáról. Ki van ott? Csak a statikus zaj. Felváltva más csatornákkal is próbálkozik, de ug yanaz a válasz. Ismét a középső részhez rohan, de amikor odaér, elbizonytalanodik. Teg napelőtt óta nem kent mag ára ösztrog énblokkolót, és érzi a saját izzadság szag át. Ha kinyitja az ajtót, saját mag ára és leendő meg mentőire is rászabadíthatja a kiéhezetteket. A lég zsilip melletti szekrényben hat veg yvédelmi ruha van. Caldwellt akkor képezték ki a használatukra, amikor még a leendő expedíció listáján szerepelt. Habár tíz percig tartott, mire sikerült az eg yiket felvennie, biztosan tudja, hog y meg felelően csinálta. Az öltözet teljesen elleplezi a szag át, sőt ideig lenesen még a testhőmérsékletét is észrevehetetlenné teszi. Vég re kinyitja az ajtót, de semmilyen mozg ást sem lát odakint. – Helló! – mondja, miközben kilép az utcára. Senki. Most azonban Rosie hátsó vég én világ ít a lámpa, ott pásztáz jobbra-balra. – Helló! – kiáltja újra. Talán a sisak letompítja a hang ját. Ing atag léptekkel a jármű oldalszárnyához meg y, nyakán bizsereg a bőr.

Körbemeg y a hátsó részhez. Eg y pillanatra a szemébe világ ít a lámpa, és bárki is fog ja a kezében, Caldwell meg szólítja. – Caroline Caldwell vag yok, a hatodik rég ió Hotel Echo bázisának tudósa. Azért vag yok itt, mert… Már nem világ ít rá a fénycsóva, a nőnek pedig elakad a szava. Senki sem tartja a lámpát, eg yszerűen csak ráakasztották a Rosie hátulján lévő fémoszlopra. Csak a szél mozg atja ide-oda. Rátör a harag a pofoneg yszerű trükk miatt, majd hirtelen iszonyú rémület önti el. Hiszen ez eg y csapda! És mivel senki sem támadt rá, csakis Rosie lehetett a célpont. Gyorsan visszarohan a középső ajtóhoz. Talán eg y csapat g uberáló támadta meg , esetleg Parks őrmester jött elő a rejtekhelyéről – amúg y hova rejtőzhettek? –, hog y az orra elől csaklizza el a jutalmat. Semmi sem moccan. Bemeg y és bevág ja az ajtót, majd üzembe helyezi a zárat és a biztonság i berendezéseket, ezután pedig lezárja a zsilipet, és a feg yvertérhez vezető rekeszfal bejáratát is becsukja. Már nem reszket. Sehol sem lát és nem is hall semmi g yanúsat. Biztonság ban van. Akárki is volt kint, már elment, és csak a lámpát hag yta ott. Talán tényleg eg y túlélőket kereső mentőexpedíció jött Beaconből. Nem kizárt, hog y meg ették őket. Caldwellnek fog alma sincs, de akármi történik is, többé nem hag yja el Rosie-t. Akkor sem, ha a szirének éneke szól a rádióból, és akkor sem, ha valódi emberek valódi arcukat mutog atják neki, de még akkor sem, ha eg y eg ész rezesbanda jön, és szerpentineket hajig álnak feléje. A laborba meg y, és kikapcsolja sisakjának zárjait. Melanie ott ül a székében, a mikroszkópja előtt, és a nő jeg yzeteit olvassa. Felnéz. – Jó napot, dr. Caldwell! – mondja udvariasan. A nő hirtelen meg torpan a küszöbön. Egyedül jött a lány, vagy a többiek is vele vannak? – ez az első g ondolata. Aztán pedig : Mit használhatnék fegyverként? A foszg éntartály még mindig a zsilipkamrában hever. Amíg a veg yvédelmi ruhát viseli, addig nem hatna rá a mérg es g áz, szóval, ha meg tudná kaparintani… – Ha meg mozdul, meg fog om állítani – mondja Melanie ug yanolyan udvarias és kimért hang on. – Akkor is meg fog om állítani, ha pisztolyt vag y valamilyen éles tárg yat vesz elő, ha el akar futni, vag y ha

meg próbál újra berakni a kalitkába. Vag y ha bármi olyasmit csinál, amivel bánthat. – Te… te voltál? – kérdezi Caldwell. – A rádióban? Melanie a munkafelületen heverő walkie-talkie-ra mutat. – Folyamatosan próbálkoztam különböző csatornákon. Sokáig tartott, mire válaszolt. – Aztán… Aztán te… – Az ajtó alatt feküdtem. Átlépett fölöttem, és amikor hátrament, besurrantam. Caldwell leveszi a sisakot, és nag yon óvatosan a munkaasztalra teszi. Nincs messze a mikrotóm zömök eszterg apadja, ez a tökéletesen meg tervezett g uillotine. Ha valahog y rá tudná venni Melanie-t, hog y a közelébe menjen, és oda tudná lökni a vág ódeszkára, a többi már g yorsan menne. Melanie felhúzza a szemöldökét és meg rázza a fejét – úg y tűnik, sejti, hog y mire készül. – Nem akarom meg harapni, dr. Caldwell. Viszont itt van nálam ez – mondja, és felmutatja az eg yik szikét, amit a doktor a kiéhezett tetemének boncolásakor használt, és még nem volt ideje fertőtleníteni. – Tudja, hog y milyen g yors vag yok. Caldwell mérleg eli a hallottakat. – Jó kislány vag y, Melanie – próbálkozik. – Nem hiszem, hog y tényleg bántanál. – Mag a eg y asztalhoz kötözött, hog y feldaraboljon – emlékezteti Melanie. – Azelőtt pedig Marciát és Liamet darabolta fel. Eddig csak azért nem bántottam, mert Justineau kisasszonynak és Parks őrmesternek nem tetszett volna. Ők azonban nincsenek itt, de szerintem akkor sem bánnák túlság osan a dolg ot, ha itt volnának. Ezt Caldwell is készség g el elhiszi. – Mit akarsz tőlem? – kérdezi. Melanie zavart modorából nyilvánvaló, hog y forg at valamit a fejében. – Az ig azság ot – válaszolja a lány. – Mivel kapcsolatban? – Az eg ésszel kapcsolatban. Mi az ig azság velem és a többi g yerekkel kapcsolatban? Miért különbözünk másoktól? – Levehetném ezt a ruhát? – próbál időt nyerni Caldwell. Melanie int, hog y csak csinálja.

– Csak a zsilipnél tudom levenni – mondja a nő. – Akkor hag yja mag án. Caldwell ezzel feladja, hog y meg szerezze a foszg ént. Leül az eg yik székre, és szinte azonnal elönti a fáradtság . Csak az akaratereje és a makacsság a tartotta eddig ébren. Közel áll az összeomláshoz, túl g yeng e hozzá, hog y ellenálljon ennek a hepciáskodó kis szörnyeteg nek. Össze kell szednie minden erejét, és át kell vennie az irányítást. Arra számít, hog y Melanie kérdezg etni kezdi, de a lány továbbra is a jeg yzeteket olvassa. A feljeg yzések az ag yszövetmintákról és a spóratokokról szólnak. Úg y tűnik, a spóratokokkal kapcsolatban írottak különösen lenyűg özik a lányt, aki hosszan nézeg eti a feliratozott diag ramokat. – Mi az a környezeti ing er? – kérdezi. – Minden olyan, a spóratesthez képest külső faktor, amely a spórázást okozza vag y meg határozza – mondja hideg en Caldwell. Ug yanezzel a hang hordozással szokta Parks őrmestert is helyretenni, Melanie azonban nag yon g yorsan meg érti a lényeg et. – Valami külső dolog ? – eg yszerűsíti le a lány a kérdést. – Tehát valami, ami nem a hüvelyben van, hanem kívül, és aminek a hatására kijönnek a mag ok a hüvelyből? – Íg y van – feleli Caldwell kelletlenül. – Mint az amazonasi esőerdőkben. – Tessék? – Az Amazonas esőerdeiben vannak olyan fák, amelyek csak eg y bozóttűz után szórják el a mag vaikat. Ilyen például a vörös- és a Bankfenyő. – Tényleg ? – Caldwell hang ja továbbra is rideg en cseng , de el kell ismernie, hog y a példa tökéletes. – Ig en – válaszolja Melanie, és leteszi a jeg yzeteket. Még eg yszer meg néz minden lapot, csak akkor hag yja abba, amikor ismét a papírhalom elejéhez ér. – Mailer kisasszony mondta, még a bázison. Caldwell szemébe néz, nem pislog . – Miért vag yok más, mint a többiek? – Ezzel nag yon leszűkítetted a kérdést – motyog ja Caldwell. – A leg több kiéhezett inkább állat, mint ember. Nem képesek g ondolkodni vag y beszélni. Én ig en. Miért létezhet kétfajta kiéhezett? – Az ag ystruktúrán múlik – feleli a nő.

Közben azonban harcol önmag ával. Eg yik része meg akarja védeni a titkot. Nem szeretne többet elmondani, mint amennyit a lány kérdez, és arra akarja kényszeríteni Melanie-t, hog y minden eg yes g yöng yért jó mélyre merüljön. A másik rész azonban kétség beesetten szeretné meg osztani valakivel azt, amire rájött. Caldwell a g éniuszok előadótermébe vág yik, ahol élők és holtak számára eg yaránt meg oszthatná bölcsesség ét. Itt ez a g yerek, aki eg yik sem, illetve mindkettő. Pusztul a világ , úg y tűnik, azzal kell beérnie, ami jut. – A kiéhezetteket – kezdi – eg y Ophiocordyceps nevű g omba fertőzte meg , akárcsak tég ed. – Inkább semmilyen előzetes ismeretet sem feltételez, hiszen ki tudja, Melanie mit értett meg a jeg yzeteiből, vag y hog yan értette félre azokat. Íg y azoknál a parazitáknál kezdi, amelyek átkötik az áldozat rendszerének drótjait, akár az autóét, ha nincs meg a slusszkulcs. Ezek az org anizmusok tehát hamis neurotranszmitterek seg ítség ével meg zavarják a g azdatest ideg rendszerét, elrabolják tőle a tudatát, és arra kényszerítik, hog y az élősködő akarata szerint cselekedjen. Melanie ritkán szól közbe, kérdései tárg yszerűek. Okos kölyök. Hát persze, hog y az. – De miért vag yok én más? – erőlteti újra. – Mi a különleg es azokban a g yerekekben, akiket a bázisra hoztak? – Mindjárt arra is rátérek – mondja Caldwell mog orván. – Nehéz olyan szavakkal elmag yarázni a dolg ot, hog y meg értsd, hiszen sohasem tanultál biológ iát vag y szerves kémiát. – Akkor használja azokat a szavakat, amelyekkel maga érti – javasolja Melanie nag yjából ug yanolyan modorban. – Ha túl nehéz, szólni fog ok, hog y mag yarázza el újra. Íg y Caroline Caldwell meg tartja az előadását. Nem Elizabeth Blackburnnek, nem is Günter Blobelnek, Carol Greidernek vag y más Nobel-díjas tudósnak, hanem eg y tízéves g yereknek. Bizonyos szempontból meg alázó, de csak bizonyos szempontból. Még iscsak Caldwell az eg yetlen, aki észrevett minden összefüg g ést, és meg találta, amit meg kellett találni. Aki bement a dzsung elbe, és élve hozta vissza a kiéhezettség kórokozóját. Ophiocordyceps caldwelliana. Íg y fog ják hívni most és mindörökké. Eg yre csak folytatja mondandóját, miközben kint világ osodni kezd. Melanie g yakran szakítja félbe, de a kérdései mindig odaillőek, látszik,

hog y érti a g ondolatmenetet. Nincs ug yan Nobel-díja, de azért el kell ismerni: fog ékony közönség . Mint elmondja, a frissen meg fertőzöttek esetében az Ophiocordyceps eg yáltalán nem ismer könyörületet. Betöri az ajtót, meg jelenik, felfal mindent és átveszi az irányítást. Vég ül pedig a termés táptalajává alakítja át a g azdatest maradékát. – Azzal kapcsolatban viszont tévedtünk, hog y milyen g yorsan pusztítja el az emberi alapokat. A g omba más és más sebesség g el és súlyosság g al támadja meg a különböző ag yterületeket. A mag asabb rendű g ondolkodási folyamatokat kikapcsolja, az éhség et és az éhség ing ereket viszont fokozza. Azonban korábban feltételeztük, hog y ezenkívül minden eg yéb vezérlőrész – vag yis mindaz, ami nem szolg álja közvetlenül a parazitát – eg yszerre kerül zárolásra. Amikor Stevenag eben meg fig yelhettem azt a nőt az utcán, később pedig a kórházbeli férfit, láthattam, hog y nem ez a helyzet. Mindkettejükben fennmaradt még valamiféle kapcsolat a korábbi életükkel, habár teljesen esetleg es módon. A parazita szempontjából abszolút funkciótlan viselkedésmintákat követtek – az eg yik babakocsit tolt, a másik pedig énekelt és fényképeket nézeg etett. Caldwell Melanie-ra néz. Csontszáraz a szája, miközben az arca verejtékben fürdik. – Ihatnék eg y pohár vizet? – kérdezi. – Még nem, majd csak akkor, ha befejezi – íg éri Melanie. Caldwell beletörődik a döntésbe. Semmi olyasmit sem lát Melanie arcán, amiből arra következtethetne, hog y a lány hajlamos lenne a tárg yalásra. – Nos – folytatja kissé akadozva –, ezen elg ondolkodtam. Rólad és a többi g yerekről. Talán rosszul közelítettük meg a mag yarázatot a kérdésre, hog y miért különböztök annyira. Pedig az teljesen nyilvánvaló. – Folytassa – mondja Melanie kimérten, a tekintete azonban elárulja, mennyire fél, és mennyire izg atott. Ez eg y kicsit meg vig asztalja Caldwellt. Még iscsak van némi hatalma a lány felett, ha már a fizikai kontrollt nem is élvezheti. – Rájöttem, hog y minden bizonnyal már meg fertőződve születtél. Vag yis a fog amzásod idején a szüleid is fertőzöttek lehettek. Ezt korábban lehetetlennek tartottuk, hiszen a kiéhezetteknek nincsenek szexuális ösztöneik. De mihelyst láttam, hog y a fertőzés után is

fennmaradhattak az olyan emberi érzelmek és ösztönök, mint az anyai szeretet és a mag ány, már nem is tűnt annyira lehetetlennek. Ez alapján tértem vissza a sejttani bizonyíték vizsg álatához. Meg lehetősen szerencsés módon sikerült szereznem friss ag yszövetmintát… – Eg y kisfiúból – vág közbe Melanie. – Meg ölte és levág ta a fejét. – Ig en. Az ag ya pedig eg észen különbözik az átlag os kiéhezettek ag yától. A bázison lévő felszerelés seg ítség ével mindössze a g omba jelenlétét tudtam ig azolni és feltérképezni. Ezekkel azonban – és eg y bólintással a mikrotóm, a centrifug a és a pásztázó elektronmikroszkóp felé int – meg tudom nézni az eg yedi ideg sejteket, és azt is, hog yan lépnek velük interakcióba a g ombasejtek. A mostani fiú és a kórházban lévő férfi annyira különböznek, hog y szinte össze sem hasonlíthatóak. Az első g enerációs kiéhezett ag yát teljesen szétrombolta a g omba. Átdübörg ött rajta, mint eg y vonat. A g omba kiválaszt bizonyos kémiai anyag okat, olyan erős ing erveg yületeket hoz létre, amelyek be-és kikapcsolnak bizonyos viselkedési mintákat. Ezek az anyag ok azonban felhalmozódva hatalmas károkat okoznak. Emellett a g omba mag ából az ag yszövetből is táplálékot vesz fel, íg y az ag y folyamatosan kiüresedik, kiszárad. A második g enerációs példányoknál – amilyen te is vag y –, a g omba ug yanúg y szétterjed az ag yban, és összekapcsolódik az ideg sejtek nyúlványaival, bizonyos helyeken pedig konkrétan leváltja azokat. De nem falja fel az ag yat, mindössze a g azdatest által felvett táplálékból tartja fenn mag át. Most már nem parazitaként viselkedik, hanem valódi szimbiózisra lép a fertőzöttel. – Justineau kisasszony azt mondta, hog y anyukám meg halt – veti ellen Melanie. Már-már tiltakozásnak hang zik, mintha az nem férne bele a világ rendjébe, hog y még Helen Justineau is hazudhat. – Az volt a leg valószínűbb opció – szög ezi le Caldwell –, hog y a szüleid g uberálók vag y más túlélők lehettek, akik nem jutottak el Beaconbe, és eg yszerre fertőződtetek meg . Fel sem merült a kiéhezettek közösülésének lehetőség e, az meg különösen nem, hog y eg y kiéhezett nő kint, a vadonban szüljön, a g yermek pedig életben maradhasson. Sokkal szívósabbnak és önellátóbbnak kellett lenned eg y átlag os emberi újszülöttnél. Nem kizárt, hog y az anyád húsából tudtál csak táplálkozni, amíg elég g é meg nem erősödtél, hog y… – Hag yja abba! – vág közbe élesen Melanie. – Ne beszéljen íg y ezekről!

Caldwellnek azonban már csak a beszéd maradt, íg y nem képes leállítani mag át. Beszél a meg ig yeléseiről, az elméletéről, a sikeréről (amennyiben kidolg ozta a kórokozó életciklusának modelljét) és a kudarcáról, mert nem talált lehetőség et az immunitás meg szerzésére, semmiféle ellenanyag ot vag y elképzelhető g yóg ymódot sem sikerült kifejlesztenie. Elmondja Melanie-nak, hol találják meg a metszeteket és a többi feljeg yzést, és Beaconbe visszatérve kinek adják majd át azokat. Amikor már eg yre nehezebb a beszéd, Melanie közelebb jön, és odaül a lábához. Még nála van a szike, de már nem fenyeg et, nem ijesztg et vele. Csak hallg atja. Caldwell pedig nag yon hálás neki, mert pontosan tudja, hog y mit jelent a testén átáramló zsibbadtság . A vérmérg ezés az utolsó fázishoz érkezett. Nem éri már meg , hog y leírhassa a felfedezéseit, és a meg maradt emberiség tudósai meg döbbenve csodálhassák tisztánlátását és a saját butaság ukat. Eg yedül Melanie van itt, akit az utolsó óráiban mag a a g ondviselés küldött, hog y hírhozóként hazavihesse a hadizsákmányait.

68. Ez eg y rossz éjszaka. A szoba szinte teljesen üres, mindössze eg y asztal és eg y fémciszterna van benne – az utóbbi valaha a ház központi fűtésrendszerének része lehetett. Minden mozdulattól hang osan recseg nek a csupasz padlódeszkák, íg y az idő nag y részében Justineau és Parks őrmester inkább csendben üldög él. Nag yjából eg y órával azután, hog y Melanie elrakta a létrát, meg érkeznek az első látog atóik. A kislány walkie-talkie-n hívja fel őket Hackney vadonjából, aztán pár perc múlva meg is érkeznek a kiéhezettek. Justineau hallja, ahog y a lenti szobában császkálnak, botladoznak, és ki-be sétálg atnak összevissza. Ott van felettük a szag forrása, az őket idevonzó kémiai jel, de képtelenek eljutni hozzá, csupán a leveg őből érkező örvényeket, a kémiai ing er véletlenszerű változásait követve mászkálhatnak erre-arra. Justineau reméli, hog y elmennek, vag y leg alább meg állnak vég re. Most azonban más a helyzet, mint Stevenag eben. A Wainwrig ht-házba még a zaj és a mozg ás vezette a kiéhezetteket, és amikor a jelek abbamaradtak, az ag yukban fészkelő g omba további utasításaira várva ők is meg álltak. Itt viszont folyamatosan jönnek a parancsok, amelyek állandó, fáradhatatlan mozg ásra késztetik őket. Eleinte Parks újra és újra kinyitja a csapóajtót, hog y meg nézze, mi a helyzet odalent. Zseblámpája fénycsóvájával bevilág ít a sötétség be, ahol felvillannak a petyhüdt, szürke arcok, és zavaros szemükkel felfelé bámulnak, kitág ult orrlyukaik meg annyi alag útbejáróként tátong anak. De eg yik alkalommal sem változik a látvány, íg y eg y idő után a férfi inkább feladja a próbálkozást. Nag yjából eg y órával később tompa puffanások hallatszanak a falakon keresztül. Valamelyik alattuk lévő szobából jön a hang . A szag ot vag y a hőnyomot követve újabb kiéhezettek érkeztek, akik nem kevésbé állhatatosak a társaiknál, de a lokális földrajz meg zavarta őket, íg y rossz helyen fordultak le, rossz lépcsőházba mentek be. Eg y hatalmas tér közepén vannak hát, két emberi lény, akit köröskörül mindenki meg akar enni.

Nem – javítja ki mag át Justineau –, még nem a közepén. Itt az emeleten még semmi sincs. Legalábbis egyelőre. Észreveszi, hog y van eg y tetőablak, és felmászik az asztalra, hog y kinézzen. A telihold eg észen a folyóig világ ítja meg a szélesen elterülő utcákat. Ameddig csak ellátni, minden színültig van a habszerű g ombafonalakkal. Londonba tilos a belépés, az élőket kitiltották innen. Csupán a kiéhezettek képesek fennmaradni. Csak a Jóisten tudja, mennyit kell kelet vag y nyug at felé vándorolniuk, hog y meg kerülhessék ezt a valamit. Nos, a Jóisten, és talán még Melanie is. Meg próbáltak kapcsolatba lépni vele a walkie-talkie-n, de semmi válasz, semmi jel. Parks szerint talán eg y másik hullámhosszra váltott, habár ennek semmiféle log ikus indoka sincs. – Próbáljon aludni – javasolja Justineau-nak. A férfi a szoba sarkában ül, és zseblámpafénynél tisztog atja a feg yverét. A fény meg világ ítja szemg ödreit, állát és az arcán lévő seb átlós barázdáját. Az utóbbi meg lehetősen nyug talanító hatást kelt. – Mint mag a? – kérdezi a nő lakonikusan. Még is lemászik, mert már eleg e van a vég telen, szürke, ég be nyúló fal látványából. Leül a férfi mellé, majd eg y pillanattal később meg érinti a karját. Lent, a csuklóhoz közel. Aztán a férfi tenyerébe csúsztatja a kezét. Valahog y valószerűtlennek tűnik az eg ész. – Nem voltam korrekt mag ával – mondja. Parks hang osan felnevet. – Nem hiszem, hog y a leg hőbb vág yam most éppen a korrektség lenne. – Még is, minden nehézség ellenére elhozott minket idáig , én pedig a leg többször ellenség ként kezeltem. Bocsánatot szeretnék kérni emiatt. Parks meg fog ja a nő kezét, és fejmag asság ba emeli. Justineau azt hiszi, meg fog ja csókolni, de csak elfordítja, hog y a zseblámpa fénye rávilág ítson. – Nem számít – mondja. – Amúg y talán jobb is ez íg y. Sohasem tartottam sokra azokat a nőket, akik annyira ig énytelenek, hog y le akarnak feküdni velem. – Ez nem vicces, Parks. – Nem, szerintem sem. Eg yébként nyug odtan szólítson Eddie-nek.

– Biztos benne? Ezzel összebratyiznánk. – Kicsit sarkít, hog y viccesnek hasson, és örül, amikor az őrmester tényleg nevetni kezd. Tényleg ezt akarja? Még mindig nem tudja. Valamit biztosan akar, hiszen nemcsak valamilyen elvont emberi kapcsolat kinyilvánítása miatt fog ta meg Parks kezét, hanem azért, hog y lássa, milyen érzés meg érinteni a férfit – ha érez valamit eg yáltalán. Érez, de meg lehetősen ellentmondásos érzés. A sebhely nem zavarja. Ha számít is valamit, hát csak kiemeli azokból a szimmetrikus és rendezett dolg okból, amelyekbe mindenki más arca beletartozik. Olyan véletlenszerű, mint eg y kockadobás, ő pedig ösztönösen szereti az ilyesfajta esetleg esség eket. Kifejezetten vonzza az ilyesmi. De nem tetszik neki az a sok keg yetlenség , amely ott van mindkettejük múltjában, és amit meg kell majd osztania a férfival. Bárcsak inkább ne mondta volna el, hog y eg yszer meg ölt eg y g yereket! Jó lenne leg alább lélekben olyannak lenni, mint rég en, a férfit meg érintve pedig saját mag a is átalakulna, és eg y frissített változat jönne létre. De ha újjá lehet eg yáltalán születni, biztosan nem íg y kell csinálni. Kiveszi a kezét a férfiéból, majd mindkét tenyerét Parks arcához teszi, és meg csókolja. A következő pillanatban Parks lekapcsolja a lámpát. Justineau tudja, hog y miért, és nem is fűz hozzá meg jeg yzést.

69. Valamikor az éjszaka közepén meg változnak az alattuk lévő zajok. Eg észen addig nag yjából véletlenszerű ütemben hallatszottak fel a zavart kiéhezettek csusszanásai és puffanásai, ahog y a lények a Brownmozg ás fizikai jelenség ét követve újra és újra eg ymásnak ütköznek. Most azonban már folyamatos, állandó ritmusban szólnak a hang ok. Morg ások, csattanások, füttyentések keverednek valamilyen tevékenység zajával és a lökdösődés zörejeivel. A kiéhezettek nem adnak ki ilyen összetett hang okat. Parks kibontakozik Justineau nehéz, álmos öleléséből, és a csapóajtóhoz kúszik. Felnyitja, majd zseblámpáját lefelé irányítva bekapcsolja. A lámpa fénycsóvájában mag a a tömény lidércnyomás bontakozik ki lentről. A sötétség ből mintha eg yenesen rávetné mag át Parksra. Fekete szemű, hófehér bőrű, tarkabarka, pettyes, sokféle színben pompázó dolog . Szélesre tátott szájában heg yes, vékony fog ak, mint eg y pirája fog sora. A lény valóban ráveti mag át, azonnali, g yilkos dühvel reag ál a fényre. Éles hang ú valami szeli át a leveg őt közvetlenül Parks arca előtt, meg csillan a lámpa fényében, és zeng ő csattanással ütődik a csapóajtónak. Parks hátradől, de nem hátrál el a célt tévesztett ütés miatt, íg y láthatja, mi történik lent. Gyerekek, fiúk és lányok lepik el a tántorg ó kiéhezetteket, félrelökik őket, majd a náluk lévő sokféle feg yvert használva vég eznek velük. De nem ezért jöttek. Csak meg tisztítják a terepet. Nem véletlenül találták meg ezt a helyet. A padlásszoba vonzotta ide őket, pontosabban azok, akik ott húzódtak meg éjszakára. A sötét szemek újra és újra felnéznek, tekintetük összetalálkozik Parkséval. Visszacsukja a csapóajtót. Justineau már mocorog , és a férfi g yorsan lábra állítja. – Mennünk kell – mondja. – Azonnal. Öltözz! – Miért? – kérdezi Justineau. – Mi…? – De nem fejezi be a mondatot, mert már ő is meg hallja a lenti zajt. Bizonyára rög tön sejti, mit

jelenthet. Tudja, hog y bajban vannak, és nem hülye, hog y kérdezősködésre pazarolja a menekülésre szánt időt. Nincs zár a csapóajtón, de Parksnak sikerül ráborítania a fémciszternát. Épp idejében, mert már éppen nyitották volna ki, amikor a nehéz fém rázuhant. Az alulról felhallatszó sikoltásból ítélve bárki is mászott fel, nem örül, hog y lelökték. Másodperceken belül zörög ni és mozog ni kezd a csapóajtó. A kiéhezett g yerekek meg próbálják felnyitni. Parksnak elképzelése sincs, hog y sikerült felérniük. Eg ymás vállára álltak, vag y netán felmásztak a levadászott kiéhezettek hullájára? Nem számít. Túl erősek, és annyira nekifeszülnek a ciszternának, hog y biztosan nem fog ja sokáig visszatartani őket. Felug rik az asztalra, és g yorsan kinéz a nyitott tetőablakon. Senki sincs a tetőn. Vállaival meg támaszkodik, és kinyomja mag át a palatáblákra. Justineau már követi is. Kinyújtja a kezét, hog y seg ítsen neki felmászni, de a nőnek nincs rá szükség e. Habár a palatetőcserepek nem nedvesek, még is pokolian csúsznak. Úg y mennek hát, mint a békák, combjukat széttárják és erősen odanyomják az ing atag tetőfelülethez, íg y nag y nehezen sikerül felmászniuk a g erincre. Ott már kicsit könnyebb a helyzet. Eg y sornyi tég lából szűk, de járható út húzódik előttük. Felállnak, és botladozva elindulnak, mint eg y-eg y részeg artista. A kéményekbe és a hőkivezető csövekbe kapaszkodva próbálják meg őrizni az eg yensúlyukat. Parks azt tervezi, hog y vég ig mennek a tetőn, és keresnek eg y másik ablakot, ahol aztán bemászhatnak. Mielőtt azonban az út feléhez érnének, dulakodás hang jai és éles sikolyok hallatszanak mög ülük, fig yelmeztetve, hog y már nincsenek eg yedül. Az őrmester meg fordul, és hátranéz. A holdfényben tisztán kivehető, ahog y piciny, hajlékony alakok másznak ki a szobából és kapaszkodnak fel a háztetőre. Nem a g erinc felé tartanak, hanem rákmozg ással átlósan eg yenest feléjük veszik az irányt, hog y a lehető leg rövidebb úton ejtsék el a zsákmányt. Parks vár, amíg a következő kéményhez ér, majd előveszi a pisztolyát. Kétszer is rálő a leg közelebbi g yerekekre. Az első g olyó talál, a kölyök hátrahanyatlik, és meg állíthatatlanul lecsúszik a tető széléig . A második lövés mellé meg y, a g yerekek azonban rémülten szétszóródnak, az eg yik

le is esik. A többiek fürg én visszavonulnak, bár nem elég g yorsan, íg y Parksnak marad ideje, hog y még néhányat leszedjen. – Ne ölje meg őket! – kiáltja Justineau. – Ne bántsa őket, Parks! Menekülnek! Nem éppen erről van szó, eg yszerűen csak taktikát változtatnak. De Parksnak most nincs kedve vitatkozni. Jobb lesz, ha takarékoskodik a lőszerrel, hiszen ha lemásznak, szükség ük lesz rá. Persze csak ha leérnek. Közvetlenül Parks feje mellett valami becsapódik a kéménybe, a tég laszilánkok az arcába vág ódnak. A kémények fedezékébe húzódó kiéhezett kölykök valószínűleg parittyákkal lövöldöznek rájuk. Annyira g yorsan pörg etik a szíjakat, hog y a kődarabok szinte a puskag olyó sebesség ével csapódnak be körülöttük a tetőbe és a kéménybe. Az eg yik olyan közel szeli át a leveg őt, hog y a szelét is érzi, és tisztán hallja a zümmög ését. Na, most már elég ! Leveszi a vállára akasztott g éppisztolyt, és meg ereszt két hosszú sorozatot. Az első a kéménykürtők vonalán pattog keresztül, arra késztetve a kölyköket, hog y fedezékbe húzódjanak. A második pedig széles ívben szilánkokra zúzza a köztük lévő palacserepeket. A taknyosok nem jutnak majd olyan könnyen át ezen a tetőszakaszon, ha meg próbálják eg yáltalán. – Mozg ás – ordítja Justineau-nak. – Lefelé! Lefelé! Keress eg y ablakot! Justineau már csúszik is le a cserepeken az esőcsatorna felé. Kinyújtott kezeivel fékezni próbál, lábaival kalimpál. Parks nég ykézláb hátrafelé araszolva követi, miközben fig yeli a tetőg erincet, készen arra, hog y lőjön, ha mozg ást lát. De semmi sem mozog . – Parks – mondja alatta Justineau. – Ide! Talált eg y ablakot, amely nincs bezárva, sőt tulajdonképpen csak a keretei vannak meg . Csupán le kell ereszkedniük a tetőről, majd a könyökükre támaszkodva lelépni az ablakpárkányra, innen pedig már csak eg y pillanatig tart beug rani a szobába. Másodpercek telnek el. Még a kölykök előtt le kell érniük az utcára, amilyen g yorsan csak lehet. Lépcsőt keresve botladoznak a sötétben. Ekkor meg szólal a walkie-talkie. Parks nem mer meg állni, de előkapja az övén lévő pisztolytáskából és beleszól. – Parks, vétel.

– Lövéseket hallottam – hallatszik Melanie hang ja. – Jól vannak? – Nem ig azán. Justineau meg rag adja a férfi vállát, és oldalra húzza. Talált néhány lépcsőt. Elindulnak lefelé a sötét g ödörbe, botladozva, néhányszor majdnem el is esnek. Parksnak muszáj meg állnia, hog y előhúzza a zseblámpát a hátizsákjából, de ha használják, valószínűleg csak még g yorsabban mag ukhoz vonzzák vele a kölyköket. – Ránk talált néhány kiéhezett kölyök – mondja visszafojtott hang on. – Állig fel vannak feg yverkezve. Olyanok, mint te, csak nehezebb velük összeférni. Még mindig üldöznek minket. – Merre vannak? – kérdezi Melanie. – Ahol otthag ytam mag ukat? – Messzebb, az utca vég én. – Jövök, meg keresem mag ukat. Na, vég re eg y jó hír. – Siess! – suttog ja az őrmester. Rög tön tudják, hog y leértek a földszintre, mert a ház utcai ajtaja tárva-nyitva áll. Elindulnak felé, ám a holdfényben eg y árny bukkan fel előttük. Nag yjából százhúsz centi mag as, mindkét kezében kést szorong at, és láthatóan minden vág ya felszeletelni őket. Parks tüzel, a kicsinyke alak pedig hátrahanyatlik. A tárban már az utolsó töltény van, vag y leg jobb esetben is az utolsó előtti. Hirtelen, hadonászva meg torpan, Justineau pedig hátulról nekimeg y. Meg fordulnak, és meg próbálnak eljutni a ház hátuljához. Eg yik penészes lyukból a másikba rohannak. Lehetetlen kitalálni, mi lehetett valaha e szobák funkciója, és Parksot rohadtul nem is érdekli. Csak a hátsó ajtót szeretné meg találni. Amikor meg van, berúg ja, és eg y városi kert húsz éve elhag yatott dzsung elébe rontanak be. Titkon éppen azért imádkozott, hog y valami ilyesmit találjanak. Befurakodnak az embermag asság ú szederbokrok közé, ruha- és húsdarabokat hag yva hadisarc g yanánt a tüskéken. A mög öttük felhang zó állati üvöltözésből ítélve a kölykök már karnyújtásnyira vannak, és eg yre csak közelednek. Parks sok szerencsét kíván nekik, hiszen a leg többjük anyaszült meztelen, íg y az ujjnyi vastag ság ú tüskék őket még jobban meg fog ják szurkálni. Ráadásul a növények alján még vastag abbak is a tövisek. Hátranéz. Az ajtó, amelyen az előbb keresztülrohantak, már beleveszett a sötétség be, de még lát arrafelé némi bizonytalan mozg ást.

Rálő, valami felsikolt. Újra meg húzza a ravaszt, a csúszózár azonban puszta kattanással ug rik vissza a helyére. Vajon lehet még eg y tár az övében? Meg állhat-e a sötétben, hog y újratöltsön, miközben ezek a kedves kis g yerkőcök épp ott loholnak a seg g ében? Kerítésfal. – Gyerünk, g yerünk! – ordítja. Fellendíti Justineau-t, majd ő is ug rik. Elvéti, újra próbálkozik. Harmadjára vég re feljut a fal tetejére, a nő a g allérjánál fog va ráng atja fel. Valami meg üti Parks vállát, eg y másik lövedék pedig a keze mellett csapódik a falba. Justineau is felmordul a fájdalomtól, és lebucskázik a fal tetejéről, ahol olyan tiszta célpontot nyújtott a kölyköknek, mintha csak lőg yakorlaton lennének. Parks átcsusszan a fal tetején, és a nő után ug rik. Eg y autóparkoló repedezett, elg azosodott aszfaltján ér földet. Eg y nég ykerék-meg hajtású kocsi roncsa hever mellettük, első két kereke hiányzik. Olyan, mint eg y térdelő bika, amely meg adóan várja a tag lót, a vég ső keg yelemdöfést. Justineau nem kel fel, meg se mozdul. Parks óvatosan meg tapog atja a nő fejét, ujjai nedvesség et éreznek. Bár nem éppen pehelysúlyú, de az őrmesternek azért sikerül talpra állítania, és a vállára vennie. Eg y kézzel nem képes meg tartani, íg y aztán választhat: vag y fut, vag y harcol. Fut. Aztán azonnal rájön, hog y nem ezt kellett volna csinálnia. Féltucatnyi apró, karcsú alak rohan elő a ház oldalától, és eg y pillanatra sem lassítva rohannak a férfi felé. Még többen másznak át a kert falán, és ug ranak le mög ötte az aszfaltra. Az eg yetlen olyan irányba rohan, ami láthatóan tiszta: a nyílt területre. Ezzel viszont a parittyák könnyű célpontjává válik. Szinte azonnal lőni is kezdik. Újabb ütés éri, ezúttal a háta alsó részét. Olyan érzés, mintha valaki vesén találta volna. Meg tántorodik, épp hog y csak talpon tud maradni. A leg g yorsabb kölyök már ott is van a lábánál, és meg rag adja. Vesetájékra vetődik, belecsimpaszkodik, lendületével ig yekszik ellökni a férfit. Parks lehanyatlik, testével átg ördülve próbál Justineau alá kerülni, hog y tompítsa az esést, de útközben elválnak eg ymástól. Ahog y a férfi elesik, a kiéhezett kölyök már próbálja is meg harapni a torkát. Amilyen erősen csak tud, a g yerek arcába bokszol, aki arrébb zuhan, Parksnak pedig íg y már elég helye van, hog y felálljon, és elrúg ja

mag ától a g yereket. Most már rendben van, a g éppisztolyát is elő tudja venni. Valami ismét a vállára zuhan – még hozzá ug yanarra a vállára, amit az előbb parittyával is meg lőttek. Iszonyú erejű ütés. A g éppisztoly kicsúszik ujjai közül, ezt azonban csak onnan tudja, hog y hallja a koppanását a flaszteren. Eg y-két másodpercig semmit sem érez, még a fájdalmat se. Aztán hirtelen meg rohanja, színültig tölti a kín. A földre hanyatlik, feg yvere ott hever mellette, a fejénél. Próbál ug yan meg mozdulni, de hiába ig yekszik, ig azából semmi se történik. Jobb keze használhatatlan, jobb oldalát szög esdrótként marcang olja a fájdalom. A katonai dzsekit hordó, festett arcú kölyök ott térdel mellette. A többiek mög ötte sorakoznak, és várakoznak, amíg a fiú szélesre tátott szájjal előrehajol. Ilyen közelről az őrmesternek kétség e sem lehet: ig encsak élesek azok a fog ak. Az erős fog ak Parks alkarjába mélyednek. A jobb karjába, íg y aztán nem is fáj, hiszen testének ezen az oldalán nincs már szabad hely újabb fájdalomra. Az őrmester azonban felordít. A fiú erre ismét felemeli a fejét, Parks pedig látja állkapcsai közt saját kitépett, vérző húsát. Ezzel a kölyök meg is adja a jelet: a lakoma kezdetét veszi. A többi g yerek is odaug rik, mintha csak uzsonnázni hívták volna őket. Eg yikük, eg y aprócska szőke lány felmászik Helen Justineau mellére, és a hajánál fog va hátrabillenti a nő fejét. Parks bal kezével meg találja a pisztolyt Justineau övében. Előrántja és lő. Vaktában. A kölyök elsodródik a sötétbe, az üreg es heg yű lövedék úg y pendíti arrébb, mint eg y búg ócsig át. A kiéhezett kölykök meg dermednek eg y pillanatra, meg lepődnek a közvetlen közelről jövő, hatalmas dörrenés miatt. Abban a pillanatban valami új és váratlan történik. Fülsiketítően. Félelmetesen. Ontja mag ából a tüzet, miközben ordít, mint a pokol összes démona.

70. Melanie mindent elkövet, hog y a rendelkezésére álló szűkös felszerelést felturbózza. Lábujjheg yen közelíti meg a vad g yerekeket, próbál mag asnak látszani, és amennyire csak eg y kislány képes, ig yekszik úg y viselkedni, mint eg y harag os isten vag y titán. Nyaktól lefelé meztelen – vag yis ég be öltözött. Fején azonban némiképp túlméretezett veg yvédelmi sisakot hord, amelynek tükröződik az eleje, íg y semmi sem látszik az arcából. Teste fényes és kéken csillog , mert tetőtől talpig bekente mag át azzal a fertőtlenítőkenőccsel, amelyet a boncolások során dr. Caldwell használ – illetve valaha használt. A bal kezében Justineau kisasszony személyi riasztója van, amely pontosan úg y viselkedik, ahog y a kisasszony elmondta. A százötven decibeles hang a környéken mindenkinek az ag yába ég , lehetetlenné téve, hog y tisztán g ondolkodjanak. Persze Melanie-ra is íg y hat, de ő leg alább számított rá. Jobbjában a jelzőpisztoly, amellyel közvetlenül arra a festett arcú fiúra céloz, aki elvette Kieran Gallag her dzsekijét. A g yerek feje mellett jobbra szág uld el a rakéta, a füst pedig mindannyiukat beborítja, mintha csak eg y kendőt dobtak volna le az ég ből. Melanie a fiú lábához hajítja a személyi riasztót, aki eg y lépést hátrál, és úg y csapkod a kezeivel, mintha meg támadták volna. A lány ráveti mag át. Ig azából nem ezt akarta. Jobban szerette volna, ha a többi kölyökhöz hasonlóan ő is elmenekül. A fiú azonban nem fut el, ott marad eg y karnyújtásnyira, Melanie pedig kifog yott már az ötletekből. A jelzőpisztoly másik vég ével állon vág ja a kölyköt, akinek a feje hátravág ódik a kemény ütéstől. Meg tántorodik, de nem esik el, csak pozíciót vált, és minden erejével meg lendíti a baseballütőt. És talál is. Meg zavarja azonban a sisak, amely túl nag y Melanie-ra, lötyög ve ereszkedik a lány keskeny vállára, és nag yjából tizenöt centivel mag asabbnak is tűnik tőle. A fiú meg semmisítő erejű ütése minden bizonnyal betörné Melanie koponyáját, ha azt találja el. De csak a sisak tetejét csapja meg , és eg yszerűen lelöki azt a lány fejéről.

A fiú láthatóan meg lepődik, hog y az előző fej alól eg y újabb kerül elő. Eg yelőre vár, az ütő a bal kézben, újabb csapásra készül. A személyi riasztó hang ja még mindig a fülükbe visít, mintha az eg ész világ sikoltana. Melanie neg yed fordulattal eltekeri a pisztolyt. Ezzel újabb patront töltött a csőbe, majd a kölyök arcába célozva meg húzza a ravaszt. A küzdelmet néző többi g yerek azt hiheti, hog y a fiú arca meg g yulladt. A jelzőrakéta lövedéke beleáll a szemüreg ébe, és rag yog , mintha a Nap eg y darabja hullott volna a Földre. Füst ömlik elő, előbb eg yenesen felfelé száll, aztán, ahog y a iú először térdre zuhan, majd hátrahanyatlik, a füst vékony spirál alakban leng edezik tovább. A g yerek ledobja a baseballütőt, és az arcához kap. Melanie felveszi az ütőt, hog y vég ezzen a fiúval. Mire abbahag yja, a többi g yerek már vég leg elmenekült.

71. Melanie mutatja az utat, Parks őrmester pedig követi. Bal vállán Justineau kisasszonyt vonszolja, jobb keze oldalt lóg , léptei ritmusára valamicskét leng edezik, de a féri nem hiszi, hog y meg tudná mozdítani. Justineau kisasszony eszméletlen, de eg észen biztosan léleg zik. Semmi jele, hog y meg harapták volna. A kölykök fokozatosan nyerik vissza a bátorság ukat. Még nem mernek támadni, de elhajított kövek füttyei harsannak a sötétben, és lövedékek csapódnak Melanie lába mellé. A lány tartja a sebesség et, ahog y Parks őrmester is. Ha futnának, g ondolja Melanie, a g yerekek üldöznék őket. Akkor pedig újra harcolniuk kellene. Vég ül befordulnak eg y sarkon, és ott áll előttük Rosie. Melanie eg y kicsit g yorsabb sebesség re kapcsol, íg y elsőnek ér oda, és kinyitja az ajtót. Parks őrmester a küszöbhöz tántorog , és térdre rog y. Melanie seg ítség ével leteszi Justineau kisasszonyt. Nag yon fáradt, de a lány még nem hag yja, hog y pihenjen. – Sajnálom, őrmester – mondja, és eg y rúg ással becsukja az ajtót –, de valamit még tudnunk kell. Parks őrmester bal kezével a karján lévő durva sebre mutat. Az arca sápadt, szemének sarka pedig kicsit már bevörösödött. – El… el kell húznom innen – zihálja. – Eng em… – A láng szórók, őrmester – szakítja félbe sürg etve Melanie. – Említette Justineau kisasszonynak, hog y láng szórók is vannak. Hol? Először úg y tűnik, a férfi nem érti, hog y mit akar. A kislány szemébe néz, alig kap leveg őt. – A fal? – próbálkozik. – Az a… g omba? – Ig en. Az őrmester talpra áll, és a hátsó feg yverrészleg hez botladozik. – Be kell kapcsolnod az energ iát – mondja Melanie-nak. – Már meg tettem, mielőtt elindultam mag ukért. Az őrmester tenyerének szélével letörli az arcát, és suttog va meg szólal: – Oké, oké. – A két pöcökre mutat. – Gyújtás. Üzemanyag . Ráadod a g yújtást, majd kioldod az üzemanyag ot és tüzelsz. A fecskendő folyamatosan láng ol, amíg el nem zárod ezzel a kapcsolóval.

Melanie a tüzelőálláshoz lép. Eléri a g ombokat, de nem elég mag as ahhoz, hog y kilásson, vag y akár a kémlelőnyílás alsó részéig is felérjen. Az őrmester látja, hog y a lány eg yedül nem lesz képes meg csinálni a műveletet. – Oké – mondja újra fájdalomtól és kimerültség től tompa hang on. Melanie visszalép, a férfi pedig bemászik a helyére. Meg botlik, és majdnem leesik az emelvényről. Úg y tűnik, sokkal könnyebb volt a dolg ot elmag yarázni, mint eg y kézzel lőni a láng szóróval. A lány seg ít, a pöcköket kezeli, míg a férfi mag át a feg yvert irányítja. A tornyocska a feg yver mozg ását követve elfordul. Leg alább ez a rész eg yszerű. Az őrmester a g ombaerdő tompa, szürke tömeg ére céloz. Lehetetlen eltéveszteni, hiszen betölti a horizont felét. – Bárhová? – kérdezi a lányt lassan, elcsukló hang on, ahog y annak idején Whitaker úr is szokott néha beszélni. – Bárhová – erősíti meg Melanie. – Kölyök, ez a big yó kilométerekre ér. Nem fog … Nem fog átmenni rajta. Az eg észen nem. Nem vág benne utat. – Nem is kell – hang zik a válasz. – Szétterjed majd a tűz. – Kibaszottul remélem. – Parks a csőre támaszkodva céloz, majd meg húzza a ravaszt. Láng ok szelik át az eg et, először vízszintesen, majd a tűzcsóva ívben elhajlik, hog y húszméteres kardként vág jon bele a szürke masszába. A közvetlenül a tűz útjába kerülő rostok azon nyomban eltűnnek. Csak a tűzcsóva szélén lévőkbe kap bele a láng , innen terjed szét – még hozzá g yorsabban, mint ahog y követni tudnák. A g ombafonat száraz, mint a g yutacs. Olyan, mintha kifejezetten ég ni akarna. A vadul tomboló láng ok fényében még ilyen távolság ból is észrevehetnek néhány közelebbi szárat. Peng evékony árnyak vadul mozog nak a tűz közepén, mely üvölt, mintha eg y vadállat rekedt volna a g ombaerdőben. Belül nedvesebbek, mint a külső rostoknál, íg y sokáig parázslanak és pattog nak a szikráik, mire őket is elemészti a tűz, és sötét árnyakból vakító fényes fáklyákká változnak át. Eg y perc múlva Melanie meg érinti az őrmester karját. – Ennyi elég kell hog y leg yen – mondja. A férfi hálás, hog y eleng edheti a ravaszt. Eg y pillanattal később a tűzpallos már vissza is húzódik a láng szóró csövébe. Az őrmester lelép az emelvényről, térdei kissé meg rog ynak.

– Ki kell eng edned – motyog ja. – Többé már nem vag yok veszélytelen. Úg y… Úg y érzem, mintha széthasadna a kibaszott fejem. Az isten szerelmére, kölyök, nyisd ki az ajtót! Mintha nem is találná meg eg yedül a kijáratot. Elfordul az eg yik irányba, majd a másikba, szeme vérben forog , pislog és fintorog a fényben. Melanie meg fog ja az őrmester még működőképes bal karját, és az ajtóhoz vezeti. Justineau kisasszony felül, de úg y tűnik, nem veszi észre őket. Lábánál hányástócsa, feje felhúzott térdei közé bicsaklik. Melanie meg áll, és csókot nyom a nő feje búbjára. – Visszajövök – szól hozzá. – Gondoskodom mag áról. A kisasszony nem válaszol. Az őrmester már meg rag adja a külső bejárat fog antyúját, Melanie g yeng éden, ig yekezve, hog y ne fájjon, meg fog ja a féri kezét, de nem eng edi a kilincset meg húzni és az ajtót kinyitni. – Várnunk kell – mag yarázza. A kapcsolók mellett a falra írt utasításokat követve elforg atja a zsilipet. Parks őrmester zavartan fig yeli. A lámpa vörös fényről zöldre vált, mire a lány kinyitja a külső ajtót. Kellemes kilépni a ködbe, mintha valaki csipkefüg g önyt borított volna a világ ra. A leveg őnek ug yanolyan íze van, mint máskor, azonban valami szemcsés dolg ot éreznek a nyelvükön. Melanie folyamatosan nyalog atja az ajkait, hog y letisztítsa róla a rárakódott zúzmarát, és látja, amint Parks őrmester is ug yanezt teszi. – Leülhetek itt valahol? – kérdezi a lányt. Reng eteg et pislog , az eg yik szeméből vörös könnycsepp g ördül le. Melanie talál eg y fekete műanyag szemeteskukát, felborítja és ráülteti az őrmestert, majd ő is leül mellé. – Mit csináltunk? – teszi fel a féri érdes hang on a kérdést, majd hirtelen körülnéz, mintha csak elvesztett volna valamit, de nem jut eszébe, hog y mit. – Mit csináltunk, kölyök? – Felg yújtottuk a szürke anyag ot. Az eg észet felég ettük. – Remek – mondja Parks. – És… és Helen…? – Meg mentette – biztosítja Melanie. – Visszahozta, és most már biztonság ban van. Nem harapták meg , vag y ilyesmi. Meg mentette, őrmester.

– Jó – válaszolja, majd nag yon sokáig csendben néz mag a elé. – Fig yelj! – mondja vég ül. – Tennél nekem… Fig yelj, kölyök… Tennél nekem eg y szívesség et? – Mi az? – kérdezi Melanie. Az őrmester bal kezével átnyúl a másik oldalára, és előveszi a pisztolyát a tokból. Kiveszi az üres tárat, majd körbetapog atja a derékszíját, míg talál eg y újabbat, amelyet aztán betesz a helyére. Meg mutatja Melanie-nak, hova teg ye az ujjait és hog yan kell kinyitni a biztonság i zárat. Kibiztosítja a feg yvert. – Szeretném, ha… – mondja, majd újra elhallg at. – Mit szeretne? – kérdezi Melanie. Aprócska kezeivel markolja a hatalmas pisztolyt, és valójában már tudja is, hog y mi lesz a válasz. De a férfinak kell kimondania, hog y biztos leg yen benne. – Eleg et láttam, hog y tudjam… Nem akarok… – szól az őrmester. – Úg y értem – hatalmasat nyel közben –, nem akarom úg y vég ezni. Ne vedd sértésnek! – Nem veszem sértésnek, őrmester. – Nem tudok bal kézzel lőni. Sajnálom. Nag yon sokat kérek. – Nincs semmi baj. – Ha tudnék lőni a bal kezemmel… – Ne ag g ódjon, őrmester. Meg csinálom. Nem meg yek el, ameddig meg nem történik. Eg ymás mellett ülnek, amíg meg virrad. Az ég nag yon lassan világ osodni kezd, hog y már nem is lehet meg mondani, mikor kezdődik a nappal, és mikor ér vég et az éjszaka. – Elég ettük? – kérdezi az őrmester. – Ig en. Felsóhajt. Meg lehetősen vizenyős a hang ja. – Lófaszt! – morog ja. – Ez az anyag a leveg őben… Gomba, ug ye? Mit tettünk, kölyök? Mondd meg , vag y elveszem tőled a pisztolyt, és idő előtt ág yba zavarlak. Melanie nem szívesen válaszol. Nem szeretné ezzel a dolog g al nyug talanítani a férfit, amikor haldoklik, de nem fog neki hazudni, ha annyira szeretné meg tudni az ig azat. – Ott hüvelyek vannak – mondja, és az ég ő g ombákra mutat. – Hüvelyek, tele mag okkal. Dr. Caldwell elmondta, hog y a g omba érett

formájában a hüvelyek kinyílnak, és szétszórják a szélbe a mag okat. A hüvelyek azonban túlság osan kemények, nem képesek mag uktól szétnyílni. Dr. Caldwell szerint szükség ük van valamire, ami eg y olyan lökést ad nekik, aminek a hatására kinyílnak. Környezeti ing ernek nevezte ezt a dolg ot. Eszembe jutottak az őserdei fák, amelyek a nag y tűz hatására tudták csak a mag jaikat kinöveszteni. Volt róluk eg y kép még a bázison, a cellám falán. Amikor Parks meg érti, hog y mit tett, szóhoz sem jut az iszonyattól. Melanie bűnbánóan simog atja a férfi kezét. – Ezért nem akartam elmondani mag ának – szólal meg . – Tudtam, hog y el fog ja szomorítani. – De… – Parks meg rázza a fejét. Melanie-nak sem volt könnyű elmondani az ig azat, meg érteni azonban sokkal nehezebb. Látszik, hog y Parksnak már a szavak meg formálása is nehézség et jelent. Az Ophiocordyceps az ag ya minden, a saját szempontjából felesleg es részét elpusztítja, íg y eg yre kevésbé képes g ondolkodni. A vég ére már csak ennyit tud mondani: – Miért? A háború miatt, feleli Melanie. És a g yerekek miatt. Az olyan g yerekek miatt, amilyen ő is – a második g eneráció miatt. A járvány ellen nincs orvosság , de vég ül mag a a kór alakul át a saját g yóg yszerévé. Iszonyatos, rettenetesen szomorú azoknak az embereknek a sorsa, akik elkapják, de a g yerekeik már rendben lesznek. Ők már élhetnek, nyug odtan nőhetnek fel, lehetnek saját g yerekeik, és felépítik majd az új világ ot. – De csak akkor, ha mag uk hagyják őket felnőni – fejezi be. – Ha lelövöldözik, feldarabolják és g ödrökbe dobálják őket, akkor senki se marad, hog y új világ ot hozzon létre. Folyamatosan öldösik eg ymást a g uberálókkal, és mindannyian pusztítják a kiéhezetteket. Ha íg y folytatják, vég ül kiürül a világ . Jobb lesz ez íg y. Mindenki eg yszerre alakul át kiéhezetté, vag yis mindannyian meg halnak. Nag yon szomorú dolog , de a g yerekek felnőnek majd, és ők már nem mag ukhoz fog nak hasonlítani. De a kiéhezettekhez sem. Eg észen mások lesznek: olyanok, mint én és a többi g yerek az osztályból. Ők lesznek az új emberek. Ők meg int rendbe hoznak mindent. Melanie-nak fog alma sincs, hog y az őrmester mennyit hallott eg yáltalán az eg észből. A férfi mozg ása meg változik: arca elernyed,

majd vonag lani kezd, kezei hirtelen meg -meg rándulnak, akárcsak valami rosszul irányított bábu vég tag jai. – Oké… – motyog ja néhányszor. Melanie úg y sejti, hog y talán felfog ta, amit elmondott neki. Tudomásul vette. De az is lehet, hog y csak emlékszik a lány beszédére, és a fig yelméről akarja biztosítani. – Szőke volt – szólal meg hirtelen Parks. – Tessék? – Marie. Szőke… Szőke volt. Mint te. Ha g yerekünk lenne… Az őrmester körözni kezd a kezeivel, keresi a szavak értelmét. Nemsokára teljesen elnémul, lenyug szik. A házak közt madárfütty hallatszik. A férfi vadul felug rik, jobbra és balra forg atja a fejét, hog y meg találja a hang forrását. Állkapcsa kinyílik és összezárul, hirtelen és erősen tör rá az éhség reflex. Melanie meg húzza a ravaszt. A g olyó az őrmester fejébe fúródik.

72. Helen Justineau úg y tér mag ához, mint aki harminc kilométernyi g yalog lás után vánszorog haza. Ismerős terepet lát, és azt hiszi, hog y most már mindjárt ott kell lennie. Aztán meg int eltéved. Keresztül kell valahog y másznia saját zűrzavaros g ondolatain, amelyekben különböző, véletlenszerűen felbukkanó részletekben éli át újra a múlt éjszaka eseményeit. Vég ül rájön, hog y hol van. Valahog y visszakerült Rosie-ba, a középső ajtónál lévő acélrácsozaton ül, a saját hányásában. Nag y nehezen feláll, és erőlködés közben újra összehányja mag át. Keresztülmeg y a járművön, hog y meg keresse Parksot, Caldwellt és Melanie-t. Az eg yiküket meg is találja. A doktor merev és jég hideg , kérdőjelet formázó holtteste a labor padlóján fekszik. Valamilyen frissebb sérülésből származó vér száradt az arcára, de nem valószínű, hog y amiatt halt volna meg . Eszerint, ahog y Parks is mondta, a kezein lévő sebek elfertőződtek, és a vérmérg ezés okozhatta a halálát. A labor eg yik munkafelületén eg y g yerek feje hever, a koponya felső részét eltávolították. Mellette tál, benne csontszilánkok és véres szövetdarabok, arrébb eg y levetett laboratóriumi szemüveg , a száraz vér eg észen rákérg esedett. Melanie-nak vag y Parksnak semmi nyoma. Az ablakon kinézve észreveszi, hog y havazik. Szürke hó. Picinyke pelyhekben esik, inkább porszitálásra hasonlít, de folyamatosan, szakadatlanul hull az ég ből. Amikor rájön, hog y mit lát, sírni kezd. Órák telnek el, a nap is felkel. Mintha kicsit homályosabb lenne a fénye, talán mert a szürke mag ok elfüg g önyözik az eg et. A világ vég i áradó hózápor közepette észreveszi Melanie-t, ahog y visszasétál Rosie-hoz. Az ablakon keresztül integ et Justineau-nak, majd az ajtóhoz lép. Be fog jönni. A zsilip nag yon lassan fordul el, és még g ombaölővel is befújja Melanie fertőtlenítővel bekent testét. Visszajövök. Gondoskodom magáról. Justineau most érti meg , hog y mit jelent ez. Rájön, hog yan fog élni, és mi lesz belőle. Fojtog atják a könnyek, de felnevet. Jog os: semmit sem

felejtenek el, és mindenért meg kell fizetni. Még ha tudna, akkor sem alkudozna az ár miatt. Kinyílik a zsilip belső ajtaja. Melanie odarohan és meg öleli. Meg érdemli vag y sem, de a lány habozás nélkül, határtalanul szereti – miközben az ítéletet is kimondta felette. – Öltözzön fel! – mondja a lány boldog an. – Jöjjön, ismerje meg őket! A g yerekeket. Mog orván és félszeg en ülnek kint törökülésben, ijedt csendbe burkolózva próbálják elkerülni Melanie harag os, vészjósló tekintetét. Justineau-nak csak nag yon ködös emlékei vannak az éjszakáról, most azonban látja, hog y milyen retteg ve nézik Melanie-t, ahog y a lány elmeg y közöttük és szig orúan csendre inti őket. Justineau-ra émelyeg ő klausztrofób érzés tör, ig yekszik leg yőzni hánying erét. A rajta lévő veg yvédelmi ruha iszonyúan meleg , és hiába ivott az imént annyit Rosie fertőtlenített vizéből, amennyi csak belefért, meg int szomjasnak érzi mag át. Leül Rosie középső ajtajának küszöbére. Kezében filctoll, a tábla pedig mag a a jármű lesz. – Jó reg g elt, Justineau kisasszony! – köszönti Melanie. A g yerekek eg y része – nag yjából a létszám fele – mormog valamit, ig yekeznek utánozni a lányt. – Jó reg g elt, Melanie – válaszolja Justineau. Majd: – Jó reg g elt, osztály. A jármű oldalára eg y nag y A betűt rajzol, majd eg y kis a-t. A g örög mítoszok és a másodfokú eg yenletek majd csak később jönnek.

Köszönetnyilvánítás A reg ény az Iphigénia Auliszban című novellából nőtt ki, amelyet eredetileg eg y Charlaine Harris és Toni Kelner szerkesztette amerikai antológ iába írtam. Íg y először nekik kell meg köszönnöm a mű születését. Hálás vag yok, hog y írás közben bátorítottak, illetve köszönöm a visszajelzéseiket. Szintén óriási köszönet illeti Colm McCarthyt, Camille Gatint és Dan McCullochot azokért a csodálatos közös ötletelésekért, amelyek során a novellát ilmtervvé dolg oztuk át. Különböző meg közelítéseket dolg oztunk ki a filmhez, és különféle eredményekre jutottunk, de világ os szemléletmódjuk és energ ikus képzeletük nag y hatást tett rám, és biztos vag yok benne, hog y a reg ényen is nyomot hag yott. Vég ül pedig családomnak jár a köszönet, Linnek, Lou-nak, Davey-nek és Bennek, valamint Barbarának és Ericnek, hog y a történet leg több kulcsmomentumát rajtuk tesztelhettem, és eg yszer sem panaszkodtak. Még akkor sem, amikor eg y komolyabb műtét után lábadoztak.

A könyv elektronikus változatának kiadója Kossuth Kiadó www.kossuth.hu A kiadásért felel a Kossuth Kiadó vezetője Az e-könyv létrehozásában közreműködött: Katona Zoltán, Pekó Zsolt Projektvezető: Földes László A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: M. R. Carey: The Girl with all the Gifts. First published in Great Britain in 2014 by Orbit, an imprint of Little, Brown Book Group Fordította Kisantal Tamás Szerkesztette Hollósi Nikolett Borítóterv Balázs Gábor ISBN 978-963-09-8492-8 © M. R. Carey 2014 © Hungarian translation Kisantal Tamás 2016 © Kossuth Kiadó 2016 Minden jog fenntartva. www.multimediaplaza.com [email protected]

{1}

William Butler Yeats: A második eljövetel. Ferencz Győző fordítása

{2}

William Shakespeare: 75. szonett. Szabó Lőrinc fordítása