M. C. Beaton - Agatha Raisin és a kívánatos káplán

M. C. BEATON Agatha Raisin és a kívánatos káplán

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014

A fordítás alapjául szolgáló mű: M. C. Beaton: Agatha Raisin and the Curious Curate Fordította BORBÉLY JUDIT BERNADETT

2

A Crewe szomszédságában fekvő Woore városkájában élő Mrs. Nancy Stubbsnak ajánlom e könyvet, és ezúton is hálásan köszönöm neki, hogy bevezetett a kacsafutamok világába, amelyek a valóságban sokkalta hétköznapibb keretek között zajlanak, nem úgy, mint ebben a könyvben.

3

Egy Ag atha Raisin menthetetlenül elvesztette az életkedvét. Levelet írt volt férje, az állítólag papnak készülő James Lacey részére eg y francia kolostorba, és eg y hónapnyi várakozás után azt a semmitmondó választ kapta, hog y nincs hírük Mr. Laceyről. Azzal az íg érettel távozott tőlük, hog y hamarosan visszatér, ám mind ez idáig még csak nem is hallottak felőle. Más szóval, búsong ott Ag atha, Jamesnek eg ész eg yszerűen eleg e lett belőlem, s a kolostor csupán kifog ás volt a váláshoz. Meg esküdött, hog y vég érvényesen lemond a férfiakról, és ez alól a szomszéd John Armitag e sem lehet kivétel, aki eg y ízben félreérthetetlen ajánlatot tett Ag athának, de ő sértetten kikosarazta, mert a férfit nem a tisztelet, de nem is a szerelem vezérelte. Azért még szóba álltak eg ymással, ha összefutottak a faluban, de Ag atha minden vacsorameg hívást visszautasított, és John vég ül feladta. Íg y aztán amikor bejárta a falut a hír, hog y lelkészük, Alf Bloxby új káplánt kap, Ag atha oda se hederített. Csupán a lelkész nejéhez fűződő barátság a miatt járt el a templomba, és ez is inkább kötelesség teljesítés volt, az üdvösség re fittyet hányt. Ug yancsak a Mrs. Bloxbyval való barátság a sarkallta arra, hog y részt veg yen a carselyi nőeg ylet összejövetelein, amelyeken minduntalan az adományg yűjtésről folyt a szó. Eg y meleg , aug usztusi estén Ag atha fáradtan caplatott a lelkészlak felé. De mintha nem is ő lett volna: smink nélkül, kényelmesen lapos szandállal a lábán, szellős zsákruhában. 4

Miss Simms, a titkár felolvasta a leg utóbbi ülés jeg yzőkönyvét. A paplak kertjében g yűltek össze. Ag atha nemig en fig yelt oda, helyette Miss Simms tűsarkait fig yelte, amint eg yre mélyebbre fúródnak a fűbe. Nemrég iben Mrs. Bloxbyt nevezték ki elnöknőnek. Ig en, elnöknőnek. Carsely falvában nincs politikai korrektség . Miután mindenki meg kapta a tea- és süteményfejadag ját, az elnöknő íg y szólt: – Mint tudják, a jövő héten meg érkezik hozzánk az új káplán, Tristan Delon. Biztosra veszem, hog y mindnyájan szeretnénk őt illendőképpen köszönteni. Tehát jövő szerdán szerény fog adást tartunk ug yanitt, melyen minden falubelit szeretettel látunk. – Nag y tolong ás lesz, nem ig az? – selypeg te a g irhes, középkorú, g uvadt szemű Miss Jellop. Ag atha rosszindulatúan meg állapította mag ában, hog y eg y kötőhártya-g yulladásos nyúlra emlékeztet. – Alig hiszem – mondta bánatosan Mrs. Bloxby. – Sajnos a templomi rendezvények ma már nem mozg atják meg az embereket. Az ing yen evés-ivás kilátása hordákban fog ja idevonzani őket, g ondolta Ag atha cinikusan. Felmerült benne, hog y mondania kéne valamit, de vég telen fáradtság kerítette hatalmába. Mit számít az eg ész? Hisz ő úg yse lesz jelen. Nemrég tért vissza Londonból, ahol eg y új szappanfajta, az Eg észség Titka reklámkampányát intézte, amelyet a „leg enda” szerint kínai g yóg ynövényekből főztek. Ag atha kifog ásolta a névválasztást, mondván, a kutyát se érdekli az eg észség es szappan, az emberek inkább kényeztetésre vág ynak, a g yártó azonban kötötte az ebet a 5

karóhoz. Ag atha hivatalos volt a termék piacra dobásának apropójából rendezett londoni partira, és úg y tervezte, hog y utána még ott marad eg y hetet vásárolg atni. A következő hét vég én Ag atha épp a Padding ton állomás felé tartott, s közben nem először mereng ett el azon, vajon miért szűnt meg London varázsa. A város mocskos, leverő látványt nyújtott, zajos volt, és fenyeg ető. Ag atha nem élvezte különösebben a szappanos partit, úg y érezte ug yanis, hog y eg y időközben ideg enné lett világ ba vetődött. De mi vár rá odahaza, Carsely falvában? Semmi. Csip-csup háztartási tennivalók, nőeg yleti találkozók, céltalan téblábolás. Aztán amikor a moreton-in-marshi állomáson beszállt a kocsijába, és elindult hazafelé, eg yszerre könnyebb lett a lelke. Átug rik Mrs. Bloxbyhoz, és elüldög él a paplak kertjének hűs zöldjében, attól majd meg nyug szik. Mrs. Bloxby örült Ag athának. – Bújj be, Mrs. Raisin – mondta. Noha jó ideje barátok voltak már, a modern időkkel, no meg a modern kori szokásokkal utóvédharcot vívó nőeg yletbeli tradíciót követve továbbra is formálisan, az asszonynevükön szólították eg ymást. – Meleg van – jelentette ki a lelkészné, és félresöpört eg y szemébe hullt ősz hajtincset. – Gyerünk a kertbe. Mi újság ? Mialatt teáztak, Ag atha g azdag on kiszínezett történetet g ombolyított le barátnője előtt a londoni élményeiről. – És milyen az új káplán? – kérdezte aztán. – Remekül bevált. Mióta Alf, szeg énykém, nyári meg hűléssel ág ynak dőlt, Mr. Delon mondja helyette a misét. Nem szóltam 6

Alfnak, de múlt vasárnap már csak állóhely maradt a templomban – folytatta a lelkészné kuncog va. – Messze földről csodájára járnak a nők. – Annyira jó prédikátor? – Nem erről van szó. Még eg y kis teát? Veg yél bátran tejetcukrot. Nem, inkább a szépség e miatt jönnek. – Szóval szép? Eg y szép káplán? Csak nem meleg ? – Miből veszed, hog y ha eg y fiatalember szép, akkor mindjárt meleg is? – Mert általában íg y van – borong ott Ag atha. – Nem, szerintem nem meleg . Elbűvölő férfiú. Gyere el most vasárnap a templomba, és nézd meg a saját szemeddel. – Nem bánom. Úg ysincs jobb dolg om. – Nem szeretem, amikor unatkozol – mondta a lelkészné ag g ódón. – Valahányszor elunod mag ad, g yilkosság történik. – Szerte a világ on naponta történnek g yilkosság ok. – Úg y értettem, hog y itt, mifelénk. – Nem kérek a g yilkosság okból. Leg utóbb kis híján eng em is eltettek láb alól. Az elutazásom előtt levelet kaptam Brudg e-tól, attól a worcesteri felüg yelőtől. Azt javasolja benne, hog y evezzek át törvényes vizekre, és leg yen saját nyomozóirodám. – Nag yszerű ötlet. – A napjaim azzal telnének, hog y csúf válási üg yekben szag lászom, vag y pedig cég eknél kellene titkos felderítést vég eznem, hog y melyik g épírónő lopkodja az irodaszereket. Ehhez semmi kedvem. Veletek lakik a híres káplán? – A faluban találtunk neki szobát az öreg Mrs. Feathersnél. Mint tudod, pont a templommal szemben lakik, eg yszóval 7

szerencsénk volt. Természetesen mi is szívesen elszállásoltuk volna, de hallani se akart róla. Azt mondja, nem szűkölködik. Van némi jövedelme valami családi alapítványból. – Ideje hazamennem a macskákhoz – állt fel Ag atha. – Azt hiszem, Doris Simpsont jobban kedvelik, mint eng em. – Ag atha távollétében a bejárónő viselt g ondot a cicákra. – Akkor eljössz vasárnap a templomba? – kérdezte Mrs. Bloxby. – Kíváncsi lennék, mi a véleményed a káplánunkról. – De miért? – Ag atha g ombszemében érdeklődés villant. – Talán fenntartásaid vannak? – Senki nem lehet ennyire tökéletes. De miket is beszélek! Örvendetes, hog y ilyen káplánunk van. Ig azat szólva azt hiszem, az én Alfom eg y parányit féltékeny rá. Tőlem semmit nem tudott meg , valahog y még is a fülébe jutott a hír a templomot elárasztó tömeg ről. – Rémes ez a lelkészi hivatás: mindenki azt várja az embertől, hog y szent életű leg yen – mondta Ag atha. – De jól van. Ott leszek vasárnap. Hazaérve Ag atha kitárta az összes ablakot, meg a konyhaajtót is, és kieng edte a kertbe a cicákat, Hodg e-ot és Boswellt. Gyanítom, hog y kicsit se hiányoztam nekik, g ondolta Ag atha, amint elnézte őket, ahog y a lang ymeleg fűben hempereg nek. Doris jön, enni ad nekik, ki- meg beereszti őket, és nekik untig elég ennyi. Közben kiment az ajtóhoz, mert csöng ettek. A szomszéd, John Armitag e jött át látog atóba. – Üdv itthon – mondta. – Kösz szépen – felelte Ag atha. – Jöjjön, ig yunk valamit. 8

Mindig meg lepődött, amikor találkoztak, hog y milyen jóképű is ez a férfiember a napbarnított arcbőrével, a világ os hajával meg a zöld szemével. Noha nag yjából eg yidősek voltak, Johnnak simább volt az arca, és fiatalabbnak is látszott, ami leg alább annyira irritálta Ag athát, mint az, hog y a férfi csak azért tett neki ajánlatot, mert könnyű prédának hitte. John Armitag e, a sikeres detektívreg ény-író. Az italokat kivitték mag ukkal a kertbe. – Kicsit piszkosak a székek – mondta Ag atha. – Az én kertemben minden piszkos. És most meséljen. – Nincs mit. Vag y írok, vag y sétálok. Hja, és halálosan unom, hog y a falubeli asszonyok szüntelenül az új káplánról áradoznak. – Van rá okuk? – Az eg y csúszómászó. – Ezt most csak azért mondja, mert már nem mag a a falu kedvence. – Lehet. Mag a meg nézte már a pasast? – Még nem volt rá érkezésem. De vasárnap bekukkantok a templomba, és szemüg yre veszem. – Majd tájékoztasson. Valami nem stimmel vele. – Mire g ondol? – Azt nem tudnám meg mondani. Mintha nem lenne eg észen valóság os a fickó. – Mag a se az – vág ott vissza Ag atha. – Hog y érti ezt? – Mennyi lehet… ötvenhárom? Még is sima meg napbarnított a bőre, és van mag ában valami robotszerű. – Elnézést kértem, amiért kikezdtem mag ával. Ezek szerint 9

még mindig harag szik. – Dehog y harag szom – hárított Ag atha, jóllehet nag yon is harag udott. – Csak éppen… mag a sose mutatja ki az érzéseit. Mag a nem szokott cseverészni csak úg y, komolytalanul. – Nem is létezhet komolytalanabb beszédtéma a falu új káplánjánál. Ahelyett, hog y meg akarná változtatni a másikat, miért nem próbálja meg inkább elfog adni? – Arra céloz, hog y a kevéssel is be kell érni? – Ahog y mondja. Ag atha valójában férjpótlékot keresett, és g yakran bepöccent attól, hog y John távolról sem romantikus alkat, de mert nem szerette vég ig g ondolni a dolg okat, harag jában elkönyvelte sótlan alaknak. – Nem lehetnénk barátok? – kérdezte John. – Nézze el nekem azt a baklövést. – Ám leg yen – mondta Ag atha. Először pikírten hozzá akarta fűzni, hog y reng eteg barátja van, de még idejében ocsúdott, hiszen eg yáltalán nem voltak barátai, mielőtt leköltözött Londonból a Cotswoldsba. – Ez esetben ebédeljen velem a vasárnapi mise után. – Jó – mondta Ag atha. – És kösz. Vasárnap pontosan öt perccel a mise kezdete előtt értek oda a templomba Johnnal, s már nem volt ülőhely, íg y hátul álltak meg . Odafönt, a toronyban hirtelen elnémult a harang . Izg atott susog ás járta át a termet. Aztán Tristan Delon az oltárhoz lépett, és meg fordult. Ag atha kilesett az előtte álló nő széles karimájú 10

kalapja mög ül, és nem akart hinni a szemének. A káplán ig azán g yönyörűség es volt. Ahog y ott állt az oltárnál, fénypászma ciróg atta aranyfürtjeit, halovány bőrét, nag y, kék szemét, tökéletes ívű száját. Teljesen meg ig ézte Ag athát, aki g épiesen zeng te a kezdőéneket, és meg bűvölten hallg atott, amíg felolvasták a bibliai passzusokat. Azután a káplán felhág ott a szószékre, és andalító hang ján a felebaráti szeretetről kezdett prédikálni. Ag atha eg yetlen szót sem kívánt elmulasztani a beszédből, amelyet más körülmények között g iccsesnek és unalmasnak ítélt volna. Eg y örökkévalóság volt, mire a szertartás vég én kitülekedtek a templomból, mivelhog y mindenki el akart cseveg ni a káplánnal, aki most a tornácon helyezkedett el. Vég ül Ag atha is sorra került. Tristan belenézett a szemébe, és meg szorította a kezét. – Gyönyörű szentbeszéd volt – ömleng ett Ag atha. A káplán meleg en elmosolyodott. – Örülök, hog y el tudott jönni – mondta. – Messziről érkezett, vag y idevalósi? – Helybeli vag yok. Az Org onás-dűlőn lakom. Az utolsó házban – darálta Ag atha eg y szuszra. Háta mög ött John türelmetlenül meg reszelte a torkát, amivel kelletlen továbbhaladásra késztette. – Hát nem csodálatos ember? – lelkendezett Ag atha a Vörös Oroszlán felé menet, ahol ebédelni szándékoztak. – Bah! – Johntól csupán ennyi tellett. Íg y aztán ebéd közben a kocsmában Ag atha folytatta: – A leg szebb férfi, akit életemben láttam! És milyen daliás! Meg van vag y száznyolcvan centi. 11

– Valami akkor sincs rendjén vele – mondta John. – Amúg y a prédikáció se volt nag y durranás. – Csak a féltékenység beszél mag ából. – Hiszi vag y sem, Ag atha, eg yáltalán nem vag yok féltékeny. Nem g ondoltam volna, hog y mag a is bedől majd a tetszetős külsőnek, mint a többi ostoba tyúk. – Váltsunk témát – duzzog ott Ag atha. – Hog y halad az új könyvével? De meg se hallotta John válaszát, mert eg yre azon jártatta az eszét, hog y miként ejthetné szerét eg y intim találkának a káplánnal. Kérjen tőle lelki útmutatást? Nem, mert a szépfiú még a vég én beárulja Mrs. Bloxbynak, az meg rög vest átlátna a szitán. Akkor talán eg y vacsora? Ám Ag atha biztosra vette, hog y a hölg yek nemcsak Carselyból, de a környező falvakból is rendszeresen jóllakatják a káplán urat. – Vag y nem? – ütötte meg a fülét John kérdése. – Mit is mondott? – Ide se fig yelt, Ag atha. Azt hiszem, írok eg y könyvet ezzel a címmel: A káplán halála. – Hasog at a fejem – hazudta Ag atha. – Nem tudok koncentrálni. Az ebéd vég én Ag atha g yorsan lerázta Johnt, hog y kedvére ábrándozhasson a káplánról. Borzasztóan szerette volna felhívni Mrs. Bloxbyt, de a lelkésznének a vasárnap volt a leg sűrűbb napja, ezért aztán kénytelen volt kivárni a hétfő reg g elt. Átsietett a paplakba, de csak Alfot, a lelkészt találta otthon, akitől azt a kurta felvilág osítást kapta, hog y a nejének dolg a akadt. 12

– Ott voltam vasárnap a templomban – mondta Ag atha. – Eg y tűt sem lehetett leejteni. – Na ig en – érkezett a hűvös válasz. – Reméljük, jövő vasárnap sem lesz másként, amikor újra szolg álatba állok. Most pedig , ha meg bocsát… Azzal decensen betette az ajtót. Ag atha meg csak állt ott, és fortyog ott a dühtől. A templommal átellenben van a ház, ahol Tristan lakik. De nem toppanhat csak úg y be hozzá. Mi lenne az ürüg y? Ahog y elsétált, pont szembetalálkozott Mrs. Bloxbyval. Lelkesen odainteg etett neki. – Hozzám jöttél? – kérdezte Mrs. Bloxby. – Gyere be, teszek fel teavizet. Mrs. Bloxby kinyitotta a paplak ajtaját, s a dolg ozóból a lelkész hang ja csapott ki kíméletlen tag oltság g al. – Te vag y az, drág ám? Az a szörnyűség es nő járt itt az imént. – Bocsáss meg eg y pillanatra – mondta Mrs. Bloxby, azzal beviharzott a dolg ozóba, és bevág ta mag a után az ajtót. Néhány pillanat múlva piruló ábrázattal bújt elő. – Van eg y házaló cig ányasszony, aki folyton rá akar sózni valamit Alfra. Szeg énykémet ing erlékennyé teszi ez a meleg . Máris meg főzöm a teát. – Inkább kávét kérnék. – Ag atha kiment a lelkésznével a konyhába. – Majd a kertben leszünk, ott rá is g yújthatsz. – Elfelejted, hog y már leszoktam. Az a hipnotizőr ig azán eredményes munkát vég zett. Azóta is g umiízűnek érzem a bag ót. 13

Mrs. Bloxby elkészítette a kávét, két bög rében tálcára helyezte, és kivitte a kertbe. – Ez a pokoli hőség tisztára meg bolondítja az embert – mondta a tálcát a kerti asztalra téve. – Elmentem a templomba vasárnap – fog ott bele Ag atha a mondókájába. – Jó nag y tömeg volt. Hog y tetszett? – Nag yon. Le vag yok nyűg özve a káplántól. – Á, a jó Mr. Delon. Felfig yeltél valami másra is a leheng erlő vonzerején kívül? – Váltottunk pár szót a tornácon. Elrag adó fig ura. – Mit nem mondasz! – Te nem kedveled, és azt is tudom, miért – jelentette ki Ag atha. – Miért? – Mert meg tölti a templomot, amire Mr. Bloxby sose lenne képes. – Ennyire kicsinyesnek g ondolsz, Mrs. Raisin? – Ne vedd zokon, de fenomenális, ahog y prédikál. – Hát hog yne! Már nem emlékszem a szentbeszéd témájára. Felfrissítenéd a memóriámat? Ag atha azonban hasztalan erőlködött, eg y hang ot sem bírt felidézni, és elvörösödött Mrs. Bloxby szelíd tekintetétől. – A szépség bizony veszélyes, Mrs. Raisin. Csalóka, mert az emberek hajlamosak a szépet olyan jellemvonásokkal felruházni, amelyekkel a valóság ban nem rendelkezik. – Te tényleg rühelled! – Maradjunk annyiban, hog y nem ismerem, és nem tudok 14

kiig azodni rajta. Ag atha ideg es elég edetlenség g el tért haza. Újra rákapott a sminkelésre, és a leg eleg ánsabb ruháit hordta. A káplánnal való találkái márpedig nem fog nak a templomtornácon vasárnaponként folytatott eg yperces eszmecserékre korlátozódni. Valaki csöng etett. Az örökké bizakodó Ag atha meg nézte mag át az előszobai tükörben, mielőtt ajtót nyitott. Miss Simms, a nőeg ylet titkára szobrozott a küszöbön. – Jöjjön csak – terelte be Ag atha, aki mindennek örült, ami elterelheti a fig yelmét. Miss Simms betipeg ett a házba a tűsarkán. A hőség re való tekintettel alig volt rajta ruhanemű: mindössze csőtop meg eg y parányi szoknya harisnya nélkül. Ag atha irig yelte azokat a nőket, akik kibírják kánikulában harisnya nélkül is. Neki mindig feltörte a cipő a lábát, ha harisnyátlanul indult el, és tele lett vízhólyag g al. – Ug ye, milyen fantasztikus a pali? – piheg te Miss Simms az eg yik konyhaszékre lehuppanva. – Láttam, hog y ön is ott volt a templomban. – A káplán? Valóban mutatós példány. – Sokkal több annál. Ug yanis van eg y kivételes képesség e. – Micsoda? Tán beszél ideg en nyelveket? – Neem! Gyóg yító. A minap összefutottam vele a faluban, és elpanaszoltam neki, hog y rettenetesen fáj a hátam. Felmentünk hozzá, és ő rátette a kezét a hátamra; éreztem, hog y valami meleg ség jön belőle. 15

Azt elhiszem, g ondolta a féltékenység től emésztett Ag atha. – A fájást meg mintha elfújták volna! Ekkor Ag atha bejárónője, Doris Simpson trappolt le a lépcsőn a porszívóval csörömpölve. – Már csak a nappali van hátra, és vég eztem – mondta, fejét a konyhaajtón bedug va. – Épp az új káplánról cseveg tünk – íg y Miss Simms. – Hitvány féreg – horkant fel a bejárónő kihátrálva. Ag atha azonban utánakiáltott. – Jöjjön csak vissza! – Eg en? – Doris a köténye fölött összefűzött karral meg állt az ajtóban, Ag atha macskái dorombolva tekereg tek a lába körül. – Miért nevezi Tristant hitvány féreg nek? – kérdezte Ag atha. – Csak úg y – vakarászta ősz üstökét a bejárónő. – Libabőrös leszek attól az embertől. – Hiszen nem is ismeri – ág ált Ag atha. – Meg érzés. De most már meg yek vissza, dolg ozni. – Mit tudhat ez az asszony? – morog ta Miss Simms. – Eg y takarítónő! – tette hozzá elfeledve, hog y néhanapján ő mag a is efféle munkára kényszerül, amikor soros „lovag ja” éppen faképnél hag yja. – Eg yetértek – tódította Ag atha. – Milyen a káplán szállása? – Mrs. Feathers háza nyomasztóan komor, de Tristan pár festménnyel, rong yszőnyeg g el, mieg ymással sokkal vidámabbá tette a szobát. Nincs külön konyhája, úg yhog y az öreg Mrs. Feathers látja el. – Irig ylem érte a vénasszonyt – mondta Ag atha. – Azon morfondírozom, hog y randira kéne hívnom Tristant. 16

Ag atha meg kövülten, szig orúan mondta: – Hiszen eg yházi ember! – De nem katolikus. Vag yis járhat lányokkal. – És a mag a lovag ja vajon mit fog majd szólni ehhez? – Neki nem muszáj meg tudnia – kuncog ott Miss Simms. – Eg yébként is nős. Ag atha, noha ízig -vérig törtető volt, eg yre inkább úg y érezte, hog y vesztes csatát vív. Ráadásul Tristan még fiatal, leg feljebb harmincas, Miss Simms meg a húszas évei vég ét tapossa. Miután Miss Simms elment, Ag atha nyug talan járkálásba kezdett. Feltépte a konyhakredenc fiókját, és azon kapta mag át, hog y eg y pakli cig arettára mereszti a szemét. Kihúzott eg y szálat, és rág yújtott. Hála a mag asság osnak! Újra isteni íze van. Meg tört hát a hipnotizőr átka. Ag atha a konyhaasztalba kapaszkodva várta, hog y alábbhag yjon a szédülése. Gondolj bele, mit teszel az eg észség eddel, a tüdőddel!, rikácsolta a fejében fészkelő nevelőnő. – Menj a csudába – dünnyög te Ag atha a belső hang nak. Aztán újból csöng ettek. Még eg y nő, aki azzal akar felvág ni, hog y a káplán rátette a mancsát, g ondolta Ag atha epésen. Feltépte az ajtót, és a mosolyg ó Tristant pillantotta meg . Ag atha hitetlenkedve pislog ott a kék ing es, kék vászonnadrág os jelenésre. – Ó, Mr. Delon – hebeg te. – Minő kellemes meg lepetés. – Szólítson Tristannek – mondta a férfi. – Emlékszem önre a vasárnapi miséről. És úg y hallottam, hog y azelőtt Londonban élt. Városi srác lévén még mindig elveszettnek érzem mag am vidéken. Tudom, hog y későn szólok, de nem volna kedve ma este 17

velem vacsorázni? – Dehog ynem, boldog an – felelte Ag atha, s titkon ig encsak sajnálta, hog y csínján bánt az arcfestékkel. – Hol? – Nálam, ha meg felel. – Pompás. Hány órakor? – Nyolckor. – Jó. Nem akar bejönni? – Most nem. Van még pár elintéznivalóm. Viszlát este! Szikrázó mosolyt villantott Ag athára, azzal búcsút intett és ellejtett. Ag atha remeg ő térddel botorkált vissza a konyhába. Ne feledd a korodat!, reccsent rá a fejében duruzsoló hang ocska. Ag atha süketnek tettette mag át, és ismét rág yújtott, miközben azon mélázott, hog y mit is veg yen fel. Csak semmi kényelmeset! Eg y percig sem g ondolt bele, miféle pletykát hallhatott a káplán, ami arra indította, hog y vacsorázni hívja Ag atha Raisint. Ag atha meg kerülhetetlen embernek tartotta mag át, ám ezzel csupán a kisebbrendűség i érzését palástolta. Amikor órákkal később aranyszín selyemben kilépett a balzsamos nyári estébe, félredobált ruhadarabokkal teleszemetelt hálószobát hag yott mag a után. Eg y ing ruha lett a nyertes, ug yanis Ag atha arra jutott, hog y holmi falusi vityillóba nem szükség es teljes estélyi díszben érkezni. Oda se nézett, amikor elhaladt a paplak előtt, és bezörg etett Mrs. Feathers ajtaján. Nem szólt Mrs. Bloxbynak a meg hívásról, mert az volt az érzése, hog y barátnője nem helyeselné a dolg ot. A vén Mrs. Feathers nyitott ajtót. Ősz, g örnyedt, kedves arcú 18

asszony. – Menjen csak fel – mondta. Ag atha meg mászta a keskeny g rádicssort, s az emeleten Tristan már nyitotta is az ajtót. – Üdv – mondta. – Milyen csinos ma este! Beterelte Ag athát a kicsiny szobába, ahol fehér abroszos asztal várta őket. – Lássunk is hozzá – mondta a férfi, majd kinyitotta az ajtót, és lekiabált a lépcsőn: – Lehet felszolg álni, Mrs. Feathers! – Ne seg ítsünk neki? – kérdezte Ag atha ag g odalmasan. – Szerintem ne rontsuk el az örömét. Imád g ondoskodni rólam. De Ag atha íg y is kényelmetlenül érezte mag át, amikor nehéz tálcával a kezében meg jelent Mrs. Feathers. Letett eléjük két tányér libamájpástétomot, némi kétszersültet, eg y üveg behűtött fehérbort meg két poharat. – Kiáltsanak, ha hozhatom a következő fog ást – mondta. Ag atha leült, Mrs. Feathers pedig jókora fehér asztalkendőt kanyarított az ölébe, mielőtt elcammog ott. Tristan töltött a borból, és leült Ag athával szemben. – És most mondja el nekem, mi visz rá eg y ilyen kifinomult teremtést arra, hog y leköltözzön eg y cotswoldi faluba. Ag atha mesélt. Elmondta, hőn dédelg etett vág ya volt, hog y a Cotswoldsban éljen. Mivel a koráról nem óhajtott beszélni, a nyug díjba vonulásáról nem tett említést. S miközben beszélt és evett, mindeg yre a káplánban g yönyörködött. A férfi arany hajfürtökkel keretezett arca a kerubos, sőt már-már androg ün vonásoknak köszönhetően földre szállt ang yaléra emlékeztetett, 19

atletikus, formás teste még is merő maszkulinitás. Tristan felállt, és kérte a második fog ást. Mrs. Feathers Rossini módra elkészített bélszínt, újkrumplit meg salátát hozott. – Hát nem első osztályú szakácsnő ez a Mrs. Feathers? – szólalt meg Tristan, amint újból kettesben maradtak. – De ig en, az – mondta Ag atha. – A bélszín kiváló. Hol vásárolta? – Mrs. Feathers intézi a bevásárlást. A lelkére kötöttem, hog y teg yen ki mag áért. – Remélem, nem neki kellett állnia a költség eket. – Mrs. Feathers rag aszkodik hozzá, hog y fizethesse az ennivalómat. Ag atha g yanúsan nézett rá. Mrs. Feathers, ez az idős özveg yasszony alig ha eng edheti meg mag ának, hog y ilyen drág a ételekre meg borra költsön. Tristan még is mintha úg y érezné, hog y ez jár neki, és tovább fag g atózott Ag atha életéről, amíg meg nem ették a második fog ást is, és Mrs. Feathers felszolg álta a sült fag ylaltot. – Vég ig rólam volt szó – mondta Ag atha feszeng ve. – Önről viszont semmit sem tudok. – Én nem vag yok olyan érdekes – mondta Tristan. – Honnét jött ide? – A londoni New Crossból. Amolyan eg yházi klubot szerveztem fiúg yermekek számára, hog y ne az utcán cselleng jenek. Ment is a dolog , amíg meg nem támadtak. – Jesszusom, hog y történhetett az? – Az eg yik g aleri vezére úg y vélte, elhappolom előle az emberanyag ot. Öten vetették rám mag ukat, amikor eg y este 20

hazafelé tartottam. Alaposan ellátták a bajomat, még a bordám is eltört. Férfiasan bevallva összeroppantam, és úg y g ondoltam, a vidéki leveg ő majd helyrehoz. – Szörnyű lehetett – íg y Ag atha. – Már túl vag yok rajta. A szörnyűség ek velünk élnek. – Miért döntött az eg yházi pálya mellett? – Mert seg íteni akarok az embereknek. – És jól érzi itt mag át? – Azt hiszem, Mr. Bloxbynak szúrom a szemét. Talán féltékeny. – Nehéz ember. Attól tartok, értem se rajong . – Nevettek; az, hog y a lelkész eg yiküket sem szíveli, eg ység be kovácsolta őket. – Említette, hog y részt vett valamilyen nyomozásban. Meséljen erről! Íg y esett, hog y Ag atha vég ig henceg te a desszertet meg a kávét, aztán szomorúan konstatálta, hog y mindjárt éjfélt üt az óra, illő volna hazamenni. – Csak eg y szóra még – mondta a férfi. – Jó érzékem van a tőzsdéhez. Eg y vag yont keresek vele az ismerőseimnek. Önnek nincs szükség e tanácsra? – Elég edett vag yok a brókeremmel – felelte Ag atha. – De nem felejtem el az ajánlatát. Elvárta volna, hog y a férfi hazakísérje, ám az előrement a lépcsőn, majd odalent meg állt, és szembefordult vele. – Leg közelebb én hívom meg mag át – mondta Ag atha. – Szaván fog om – felelte Tristan, azzal lehajolt hozzá, és g yeng éd csókot lehelt az ajkára. Ag atha kábán nézett fel rá. Aztán a káplán kinyitotta az ajtót. – Jó éjszakát, Ag atha. – Jó éjszakát, Tristan – rebeg te Ag atha elhaló hang on. 21

S akkor becsukódott mög ötte az ajtó. Odaát, a paplakban Mrs. Bloxby arca bukkant fel eg y pillanatra az eg yik emeleti ablakban. Ag atha békésen ballag ott hazafelé, holott szaladni, ug rándozni, kacag ni szeretett volna. Csak akkor ébredt rá, hog y nem eg yeztek meg a következő találkájuk időpontjában, amikor hazaért. Még a telefonszámát se tudja a férfinak. Felütötte a telefonkönyvet a Feathersnél; több is volt belőlük. Tristan biztosan nem alszik még . Ag atha tárcsázott, s a túlvég en Mrs. Feathers vette fel a kag ylót. Ag atha meg mondta, hog y a káplán úrral szeretne beszélni, aztán feszülten várakozott. Majd meg hallotta Tristan hang ját: – Ig en? – Itt Ag atha. Nem beszéltük meg , mikor meg yünk vacsorázni. A férfi rövid csöndet követően csúfondáros kacajra fakadt. – Tűkön ül, mi? Majd én keresem. – Jó éjt – mondta Ag atha sietve, és úg y hullott ki a kag yló a kezéből, mint a forró krumpli. Betámolyg ott a konyhába, és a meg aláztatástól láng ba borult arccal leroskadt az asztalhoz. – Ostoba, vén szamár vag y – mondta a hang a fejében, és ez eg yszer Ag athának sajnos eg yet kellett értenie vele. Amikor másnap felébredt, az volt az első g ondolata, hog y látni se akarja a káplánt. Hisz csak a bolondját járatta vele. Időközben feltámadt a szél, vadul zizeg tette a ház nádtetejét, és kis porörvényeket korbácsolt odakint az utcán. Ag atha erőt vett mag án, és kikászálódott az ág yból. Mi van, ha Tristan épp rajta 22

röhög Mrs. Bloxbyval? Elkészítette mag ának a szokásos reg g eli feketét, s elhatározta, hog y meg tölti a kannát, és kimeg y a kertbe locsolni, ug yanis a rádió bemondta, hog y vízkorlátozás lépett életbe. Már kint volt a kertben, amikor szirénavijjog ás verte fel a falu csöndjét. Ag atha letette a kannát, és fülelt. A szirénahang vég ig szántott az Org onás-dűlőn, azután továbbsüvített a templom irányában, s ott meg állt. Ag atha odahag yta a locsolókannát, és a házon át kivág tatott az utcára. Szandálja felkavarta a port, ahog y a paplak felé nyarg alt. Add, hog y ne Mrs. Bloxby leg yen az!, fohászkodott. Három járőrkocsi meg eg y mentő volt a helyszínen. Gyülekeztek a bámészkodók is. Ag atha John Fletchert, a Vörös Oroszlán kocsmárosát pillantotta meg a tömeg ben, és meg kérdezte tőle: – Meg sérült valaki? Mi ez az eg ész? – Fog almam sincs. Sokáig semmi sem történt. Odafent lusta felhők úsztak be a nap forró g ömbje elé. Elült a szél is, halotti csend állt be. Az emberek nem g yőztek találg atni: a lelkésszel van valami, Mrs. Bloxbyval vag y a káplánnal? A paplak előtt rendőr posztolt merev kifejezéssel az arcán. Nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseikre, helyette eg yfolytában azt hajtog atta: – Oszoljanak, kérem. Nincs itt semmi látnivaló. Amikor befutott a fehér hacukás helyszínelők csapata, az emberek kezdtek elszálling ózni. – Jobb lesz, ha kinyitok – mondta a kocsmáros. – Előbb-utóbb úg yis meg tudjuk, mi van. 23

Ekkor John Armitag e lépett oda Ag athához. – Mi folyik itt? – kérdezte. – Nem tudom – mondta Ag atha. – Attól félek, hog y Mrs. Bloxbyval történhetett valami. Azután Ag atha cimborája, Bill Wong nyomozó jött ki a lelkészlakból eg y rendőrnő társaság ában. – Bill! – kiáltott oda Ag atha a nyomozónak. – Később – mondta az, majd a rendőrnővel eg yütt átment Mrs. Feathers házikójához, és bekopog ott. Amikor az öreg hölg y ajtót nyitott, mondtak neki valamit. Mrs. Feathers a szája elé kapta reszkető kezét, aztán mindannyian bementek a házba, és mag ukra csukták az ajtót. – Íme, a válasz – mondta John Armitag e. – A káplán! Biztosan meg halt, hiszen még mindig itt vannak a mentők!

24

Kettő John és Ag atha úg y döntött, hog y visszamennek Ag atha házába, s majd később újra elnéznek a paplakhoz. – Ki akarná meg ölni a káplánt, már ha tényleg ő az áldozat – töpreng ett John. Én, g ondolta Ag atha. Teg nap este meg tudtam volna ölni. Fennhang on mindössze annyit mondott: – Gyűlölöm ezt a várakozást. – Aztán az jutott eszébe, hog y a rendőrök ki fog ják hallg atni az öreg asszonyt, az meg beszélni fog nekik a teg nap esti vacsoráról. Nem akarom, hog y John meg tudja. Muszáj lesz valahog y leráznom. – Nem bírok eg y helyben meg ülni – mondta felpattanva. – Azt hiszem, járok eg yet. – Jó. – Kísérő nélkül. – Értem. Eg yütt mentek ki az ajtóhoz. Ag atha kinyitotta, és Wilkesszal, a mircesteri nyomozóhivatal felüg yelőjével találta mag át szembe; Bill Wong meg eg y rendőrnő állt az oldalán. – Beeng ed? – kérdezte Wilkes. – Hog yne – felelte Ag atha zavartan. – Később találkozunk, John. A nyomaték kedvéért még finoman hátba is taszította a férfit. Aztán bevezette a rendőrség et a nappaliba, és úg y ült le, mint eg y iskolás lány, akinek vaj van a fején. – Mi történt? – kérdezte. 25

– Mr. Delont, a káplánt ma reg g el leszúrva találták a lelkész dolg ozószobájában. – Csak nem eg y antik keleti tőrrel ölték meg ? – kérdezte Ag atha hisztériásan, és ig yekezett nem vihog ni. Wilkes csúnyán nézett rá. – Papírvág ó késsel, amit a lelkész íróasztaláról vettek el. Ag atha közben úrrá lett a hisztériáján. – Papírvág ó késsel nem lehet embert ölni. – Ezzel lehet. Jó éles. Mr. Bloxby rendszeresen fente. A ládika, amelyben templomi célokra g yűjtenek adományokat, kinyitva hevert. A pénz eltűnt. – Tudtommal a lelkész időről időre hazavitte mag ával a ládikát, hog y feljeg yezze, mekkora adomány g yűlt össze – mondta Ag atha. – Viszont kizárt dolog , hog y Mr. Delonnal eg y tetten ért betörő vég zett. Nem hinném, hog y bármikor is komolyabb összeg lett volna abban a dobozban. – A lelkész elmondása szerint most kivételesen sok pénz volt benne. A kettővel ezelőtti vasárnap a káplán a templomi célokra történő adakozás fontosság áról beszélt a prédikációjában. Több száz fontról van szó. A lelkésznek nem volt ideje átszámolni. Csak belekukkantott a ládába, s éppen ma akart volna leülni, hog y meg számolja. – De mit keresett Mr. Delon a lelkész dolg ozójában? – kérdezte Ag atha. – Hag yjuk a spekulálást, beszéljünk inkább mag áról, Mrs. Raisin. Teg nap este eg yütt vacsorázott Mr. Delonnal a lakóhelyén. Éjfél körül távozott. – Ig en. 26

– Sor került önök között szexuális eg yüttlétre? Ag atha arcát elfutotta a vér. – Természetesen nem! Hisz alig ismertem. – Ő ennek ellenére vacsorázni hívta mag át. – Nem volt jelentőség e. Nyilván íg y akarta meg ismerni az eg yházközség tag jait. – És miről beszélg ettek? – Mr. Delon pompás hallg atóság volt – mondta Ag atha. – Attól tartok, főleg én beszéltem. Kértem, hog y meséljen mag áról, mire elmondta, hog y eg y New Cross-i templomban volt, Londonban, szervezett ott eg y ifjúság i klubot, és az eg yik bandavezér berág ott rá, amiért elszipkázza a környék fiataljait, még meg is verette. Mr. Delon ideg -összeroppanást kapott. – Aztán mag a éjfélkor távozott, és itt a vég e, fuss el véle? – Hát ig en. – Tud esetleg más nőkről innen, a faluból, akikkel az áldozat szorosabb viszonyt ápolt? – Nem. Tudniillik elutaztam, aztán volt eg y munkám Londonban. Vasárnap a templomban találkoztam vele először. Aztán teg nap beállított hozzám, és meg hívott vacsorázni. – Fussunk át rajta még eg yszer – mondta Wilkes. Ag atha újból felmondta az eg ész sztorit, s eg yszer csak elvörösödött. Ezek ellenőrizni fog ják a Mrs. Feathers telefonjára érkezett hívásokat, és akkor kiderül, hog y otthonról Ag atha még felhívta a káplánt. – Mi az? – szeg ezte neki a kérdést Wilkes, Ag atha vörös képét fixírozva. – Amikor hazaértem, rájöttem, hog y meg hívtam őt vacsorázni, 27

de nem eg yeztettünk időpontot, ezért odacsörög tem, és ő azt mondta, majd keresni fog . – Mást nem mondott? – Mást nem – felelte Ag atha a g yakorlott hazudozók határozottság ával. – Eg yelőre nincs több kérdésem. Kérem, fáradjon majd be a kapitányság ra, hog y aláírja a vallomását, mondjuk holnap délelőtt, és a továbbiakban is álljon rendelkezésünkre. Amikor távozásra készen felálltak, Ag atha barátja, Bill Wong nyomozó futólag odakacsintott rá. – Majd hívjon fel – tátog ta Ag atha hang nélkül. Aztán odaszólt a már elmenőben levő Wilkesnak: – Mikor történt a g yilkosság ? Wilkes meg fordult. – Azt nem tudjuk. Mrs. Bloxby fél hétkor kelt föl. Kiment a kertbe, és arra lett fig yelmes, hog y tárva-nyitva a dolg ozó szárnyas ajtaja, odabent meg papírok repkednek a leveg őben. Akkor talált rá a káplánra, amikor bement, hog y becsukja az ajtót. Ag athát irdatlan meg könnyebbülés öntötte el. Csak most eszmélt rá, hog y mindeddig attól tartott, a lelkész még iscsak elvesztette a fejét, és vég zett a káplánnal. – Tehát ott hatolt be a g yilkos. – Vag y ezt a látszatot akarja kelteni. Ag atha reszketve rog yott le, amikor elmentek. Azután felkelt, és odatelefonált a paplakba. A vonal másik vég én eg y rendőr röviden és tömören tájékoztatta, hog y sem a lelkész, sem a neje nem tud a telefonhoz jönni. 28

Ekkor csöng ettek, s Ag atha rohant ajtót nyitni. John Armitag e ezúttal meleg fog adtatásban részesült. – Jaj, John – sikkantotta Ag atha, majd karon rag adta a férfit, és behúzta a házba. – Olyan iszonyatos ez. Gondolja, hog y Alf tette, s aztán betörésnek álcázta? – Képtelenség , a lelkész úr a lég ynek se tudna ártani – mondta John, és becsukta mag uk mög ött a bejárati ajtót. – Üljünk le, ezt hig g adtan kell átg ondolni. Mit akartak itt a rendőrök? – Úg y tudják, hog y én láttam Tristant utoljára élve. Nála vacsoráztam, és úg y éjféltájban jöttem el tőle. – Ejha! Ez g yors volt. Hog y vette rá a fickó? – Becsöng etett hozzám, és minden további nélkül meg hívott. – Részleteket! – Most mondtam el a rendőröknek vag y százszor. – Azzal Ag atha nekiállt újra elbeszélni az estéjét. – Álljunk csak meg – vág ott közbe John. – Mrs. Feathers libamájpástétomot, Rossini módra elkészített bélszínt, majd pedig sült fag ylaltot tálalt fel mag uknak? Nem hinném, hog y g azdag , s a tetejébe még özveg y is. Nem g ondolja, hog y a káplán eg y kicsit sokat várt el tőle? – Jaj, dehog ynem – sopánkodott Ag atha. – Ig azi vérszopó. Nem próbált pénzt kicsikarni mag ából? – Mintha kissé alulbecsülné a bájaimat. Eg ek! Most jut eszembe, említett valami olyasmit, hog y nag y lumen a tőzsdén, és szívesen befektetné a pénzemet. Azt válaszoltam, hog y van saját brókerem, de nem felejtem el az ajánlatát. – Akkor hát ezért hívta át vacsorázni. – Mire céloz? – pufog ott Ag atha. 29

– Nézze, a fickó valahog y elérte a vén Mrs. Feathersnél, hog y méreg drág a fog ásokat szolg áljon fel. Sose lehet tudni, talán meg kaparintotta az öreg asszony dug ipénzét. Ön is tudja, milyen sebesen terjed a pletyka ebben a faluban. Könnyen a fülébe juthatott, hog y mag a g azdag . Az is köztudott, hog y szereti a férfiakat. – Ez övön aluli volt – csattant fel Ag atha. – Ráadásul elvált asszony. Szerintem ezt is el kéne mondania a rendőröknek. – Úg y véli? – kérdezte Ag atha tüskés hang on. – Úg y bizony! Azonkívül g ondoljon csak bele, valószínűleg még mindig ott vannak a paplakban. Nem is kell jobb apropó, hog y bejussunk oda. A lelkészlak ajtajában strázsáló rendőr vég ig hallg atta Ag atha kérését, hog y szeretne elmondani valamit Wilkesnak, aminek köze lehet a g yilkosság hoz. Aztán bement a házba, s csak hosszú percek múltán tért vissza. – Kövessenek – mondta. – A kertbe meg yünk. – A lelkész dolg ozószobájának ajtaja nyitva állt. Fehér overallos emberek nyüzsög tek mindenütt. Követték a rendőrt a szárnyas ajtón át a kertbe, ahol Wilkes, eg y rendőrnő, a lelkész és Mrs. Bloxby ülte körbe a kerti asztalkát. Bill Wong sehol. Mrs. Bloxby a férje kezét szorong atta. Mindketten meg viseltnek látszottak. – Mit akar? – kérdezte Wilkes. Ag atha odahúzott mag ának eg y széket, és leült. Beszámolt a 30

felüg yelőnek a drág a vacsoráról meg a káplán ajánlatáról, hog y szívesen befektetné a pénzét. – Íg y mindjárt más a leányzó fekvése – mondta Wilkes komótosan. – Lehetség es, hog y más nőket sikeresen beug ratott. Majd utánanézünk a bankszámlájának. Na mármost, Mrs. Feathers azt állítja, hog y mag a volt az eg yetlen, akit az áldozat az otthonába hívott vacsorázni, s hog y Mr. Delon a lelkére kötötte, minden tőle telhetőt kövessen el, mert mag a úszik a pénzben, és nyilván a leg jobb minőség hez szokott. Ag atha érezte, hog y a meg aláztatás ismét láng ba borítja az arcát. Wilkes most Mrs. Bloxbyhoz fordult: – Van olyan a falubeli nők között, akivel az áldozat esetleg összejárt? – Nehéz meg mondani – jött a törődött válasz. – Annyi biztos, hog y előszeretettel látták vendég ül. Miss Jellop is például. Aztán ott van az ancombe-i illetőség ű Peg g y Slither. Jaj, hadd g ondolkodjam. Mrs. Tremp, az öreg Tremp ezredes özveg ye, aki abban az átalakított pajtában lakik odafent, a heg yen, a falu határában. Mr. Delon sokakat elbolondított a jóképűség ével. – És önök? Önöknek nem ajánlotta fel, hog y befektetné a pénzüket? – Nem, nekünk azt mondta, van valamicske mag ánvag yona eg y családi alapítványból. Tőlünk eg y petákot se kért. – Eg yáltalán miért sóztak ránk eg y káplánt? – kérdezte Ag atha. – Eng em úg y tájékoztattak, hog y Mr. Delonnak ideg összeroppanása volt – felelte a lelkész. – Örültem, hog y valaki seg ítség emre lesz az eg yházközség i munkában. 31

– És tényleg seg ítőkésznek bizonyult? – kérdezte Wilkes. – Az első héten még minden rendben volt. Utána viszont kezdett szelektálni. – Ezt hog y érti? – Rájöttem, hog y eg yetlen idős vag y beteg embert sem keres fel, csupán akkor, és ezt csak most fog om föl, ha az illetőnek van mit a tejbe aprítania. Meg feddtem, amiért elmulasztotta teljesíteni a kötelesség ét, ő meg csak mosolyg ott, mondván, hog y ami késik, nem múlik. Aztán ág ynak estem, és neki kellett helyettesítenie a templomban. Farag atlanság nak éreztem, hog y utálom, ug yanis kezdtem komolyan meg utálni, és attól féltem, csak irig y vag yok rá, mert az ő miséin bezzeg telt ház van. – A jelek szerint az áldozat meg lephette a betörőt – mondta Wilkes. – Vag y pedig – szúrta közbe Ag atha – ő mag a fosztotta ki a pénzesládikát. – Ha csakug yan volt mag ánjövedelme, s ha ig az a sejtésünk, és tényleg pénzt csalt ki könnyen rászedhető nőkből, akkor ug yan minek kellett volna neki rong yos pár száz font? – Roppant hiú volt – mondta Mrs. Bloxby. – Az ő prédikációjának köszönhető, hog y ekkora summa jött össze. Nyilván úg y ítélte meg , hog y őt illeti a pénz. – És saját kulccsal rendelkezett a paplakhoz – jeg yezte meg Wilkes eg y korábban már tisztázott tényt közölve. – Általában zárni szokták a dolg ozószoba szárnyas ajtaját? Mrs. Bloxby bűntudatos képet vág ott. – Ig yekszünk észben tartani, hog y be kell zárni, de néha bizony meg feledkezünk róla. Eg észen mostanáig nem nag yon izg attuk 32

mag unkat, hog y bezárkózzunk-e éjszakára, de mióta felszámolták a rendőrőrsöt az összes helyi kirendeltség g el eg yetemben, azóta meg szaporodtak a betörések. – Eg yelőre nem találtunk betörésre utaló nyomokat, és eg y fia ujjlenyomat sincs, még a háziaké se – mondta Wilkes. – Ránézek az embereimre. Tartson velem, tiszteletes úr, nézzük meg még eg yszer, nem hiányzik-e még valami. A lelkész, a rendőrnő és Wilkes bement a házba. – Tehetek érted valamit? – kérdezte Ag atha Mrs. Bloxby keze után nyúlva. – Te is mindig mellettem álltál, amikor bajban voltam. –Kinyomozhatnád, hog y ki tette – mondta Mrs. Bloxby. – Mert ők Alfot g yanúsítják. Tudod, Mr. Delon nag yon sok nőt meg babonázott, és a halála előtt már arról pusmog tak, Alfnak félre kéne állnia, hog y Mr. Delon misézzen helyette. A férjem – sóhajtott fel – néha kissé g oromba, s amikor Miss Jellop előrukkolt neki az ötlettel, ő habozás nélkül lehülyézte szeg ényt. A rendőrök máris kezdik azt hinni, hog y Alf irig y volt Mr. Delonra. Pedig vég ig ott feküdt mellettem az ág yban a g yilkosság idején, és ezt meg is mondtam nekik, de láttam rajtuk, hog y nem bíznak eg y asszony szavában. – Mindent el fog unk követni – mondta John. Ag atha csodálkozva nézett oda rá. Ő már meg is feledkezett a férfiról. Eg y ilyen jóvág ású pacák márpedig ne leg yen ennyire feledhető! – Amondó vag yok – folytatta John –, hog y először a szóban forg ó New Cross-i templomba kéne ellátog atni Londonban. – Nyilván a rendőrök is erre készülnek – vetette ellene Ag atha. – De mi olyan dolg okra is fényt deríthetünk, amelyek elkerülik 33

a tényekre szorítkozó rendőrség fig yelmét. Kipuhatolhatnánk, hog y New Crossban is voltak-e olyan nők, akiket a káplán kiforg atott a pénzükből. Lehet, hog y az eg yik kifig yelte, amikor a fickó kisurrant Mrs. Feathers házából. A nő a szárnyas ajtón hatolhatott be. Azon a részen nincsenek virág ág yások, csak fű, íg y nem hag yott mag a után lábnyomot. – Nyakatekert elképzelés – mondta Ag atha morcosan, tudniillik ő akart Sherlock Holmes lenni, a többiektől pedig elvárta, hog y érjék be dr. Watson szerepével. – Ki lenne képes eg ész éjjel a házat fig yelni? – Eg y asszony, aki majd beleőrül a féltékenység be – mondta John. – Jaj, Ag atha, nem kell rög tön félresöpörnie az elg ondolásomat, csak mert nem mag ának jutott eszébe. Maradunk még eg y napot arra az esetre, ha a rendőrök akarnának tőlünk valamit, aztán irány London. – Pártolom az ötletet – szólt Mrs. Bloxby halk hang on. – Hát jó – durcáskodott tovább Ag atha. A férjéért való ag g ódás s a g yilkosság kiváltotta sokk dacára Mrs. Bloxbyt mulattatta barátnőjének viselkedése. Volt valami g yermekded a g ombszemű, tömött frizurájú Ag atha Raisinben, amint éppen duzzog , mert valaki g yorsabb volt nála. – Na és ettél ma már? – kérdezte Ag atha. – Áthozhatok neked valami g yorsfag yasztottat. – Köszönöm, de ne fáradj – felelte a lelkészné. – Eg y falat se csúszna le a torkunkon. – Titkon azt g ondolta, ha éheznének a férjével, akkor se bírnák meg emészteni Ag atha bolti mikrós kajáit. Ekkor Ag atha rág yújtott. 34

– Ag atha! – kiáltott fel Mrs. Bloxby, döbbenetében a keresztnevén szólítva barátnőjét. – Te visszaszoktál! – Újra jó az íze – dünnyög te Ag atha. John kis noteszt vett elő. – Felírnám azoknak a nőknek a nevét, akik közel álltak Tristanhez. Lássuk csak, először is Miss Jellop, aztán volt még két másik is. – Peg g y Slither és Mrs. Tremp – mondta Mrs. Bloxby. – A keresztnevén, Peg g ynek szólítod? – kérdezte Ag atha. – Nem eg yleti tag . – Mit lehet tudni róla? És hol lakik? – kérdezte John. – Ancombe-ban. A Shang ri-la nevű házban. – Milyen szirupos. – Azt hiszem, az elnevezés csak vicc. Divatot csinál a divatjamúltból. Kerti törpéi is vannak ám. Meg lehetősen harsány, telt keblű, ötvenes hölg y. Halból és sült krumpliból szedte meg mag át. Az apjának jövedelmező étkezdelánca volt, amit a halála után a nő eladott. – Miss Jellopot ismerem – kapott a szón Ag atha, aki nem állhatta, hog y John vette kezébe a nyomozást. Mrs. Bloxby hátradőlt, és lehunyta a szemét. – Ideje mennünk – mondta John. – Hívj, ha bármiben tudok seg íteni – mondta Ag atha. Mrs. Bloxby kinyitotta a szemét. – Csak tudd meg , ki tette. John és Ag atha arra ért vissza a házhoz, hog y Bill Wong vár rájuk az ajtóban. 35

– Gondoltam, beug rom tereferélni. Már meg se lepődöm, hog y meg int zűrben van, Ag atha. Ag atha kinyitotta az ajtót. – Jöjjön, kávézunk eg yet a kertben. A félig ang ol, félig kínai származású ifjú nyomozó, Bill Wong volt Ag atha első ig azi barátja. Miután kiültek a kertbe, Bill Ag athát kezdte tanulmányozni ferde vág ású, barna szemével. – Tudom, hog y már vallomást tett, de szeretnék többet tudni a Tristannel töltött estéjéről. Kikezdett mag ával? – Meg csókolt. – És nem g ondolta, hog y ez több mint g yanús? – szeg ezte neki nyersen a kérdést John. – Ha másért nem, hát a korkülönbség miatt. – Eng em szeretnek a fiatalabb férfiak – szúrt vissza Ag atha. – Szóval meg csókolta. Mikor? – kérdezte Bill. – Amikor távoztam. – Milyen csók volt? Baráti puszi? – Nem, inkább forró. A számra adta. De hog y jön ez ide? – Úg y véljük, hog y a fickó a pénzre hajtott. Kíváncsi lennék, meddig volt hajlandó elmenni. Ha rendes viszonyba bonyolódott volna valamelyik nővel, ez indíték lehetett volna a g yilkosság ra. – Velem nem volt viszonya – mondta Ag atha. – Előbb-utóbb úg yis lelepleztem volna. Meg van a mag amhoz való eszem, ha nem tudná. – A nőket könnyedén elbutítja a külcsín. Láttam őt prédikálni. A barátnőm reng eteg et hallott róla, és elcipelt mag ával a templomba. – Barátnő? – Ag athát ez eg y pillanatra kizökkentette. 36

– Alice. Alice Bryan. Pénztáros a mircesteri Lloyds bankban. – Komoly a dolog ? – Mint mindig – mondta Bill szomorkásan. És menten vég e lesz, ha találkozik a szüleiddel, g ondolta Ag atha. Bill öreg ei bármelyik lányt elriasztanák. A nyomozó sietett témát váltani. – Hag yjuk ezt. Miről beszélg ettek? – Jobbára rólam – mélázott Ag atha. – Amikor rájöttem, hog y folyton rólam beszélünk, meg kértem, meséljen mag áról. Elmondta, hog y New Crossban dolg ozott, szervezett ott eg y ifjúság i klubot, de a bandavezérek úg y g ondolták, hog y elveszítik miatta az embereiket. Eg y este öten rárohantak, meg sérült, és ideg -összeroppanást kapott. – Melyik ez a New Cross-i templom? – kérdezte John. – A St. Edmund. Hékás! Nem szeretném, ha beleütnék az orrukat a rendőrség dolg ába. – Eszünkbe se jutott ilyesmi – mondta Ag atha, és intő pillantást vetett Johnra. – Mi volt a véleménye Tristanről, amikor prédikálni hallotta? – kérdezte John a nyomozótól. – Hog y ostoba, fölfuvalkodott alak, és fabatkát sem ér a prédikációja. De elképzelhető, hog y csak féltékeny voltam. Alice úg y bámult rá, akár eg y földre szállt ang yalra. Tehát az áldozat nem erőltette, hog y adja oda neki a pénzét, íg y van, Ag atha? – Ig en, meg említette ug yan, hog y szívesen befektet a nevemben, de többet nem beszéltünk erről. – Ezt a rá vonatkozó szórványos információim fényében furcsállom. Nem célzott rá, hog y máskor is találkozni szeretne 37

mag ával? – Nem! – Ag atha vörös volt a dühtől, ami nem kerülte el Bill éles szemét. – Rábírta a g azdasszonyát, hog y méreg drág a vacsorát prezentáljon, és semmi nem sült ki belőle. Fog adok, hog y szívta a fog át utána. – Ha íg y volt is, velem nem közölte. – Nos, többet fog unk tudni, ha már átvizsg áltuk a bankszámláját, és kiderült, hog y kapott-e valakitől pénzt. Meg eszem a kalapomat, ha eg y g arast is befektetett belőle. – Még mindig furcsának tetszik az ötlet, hog y valaki az éj leple alatt meg fig yelte a házat, aztán követte Tristant a paplakba – mondta John. – Ha a fickó a g azdasszonyát is átverte, és Mrs. Feathers rájött erre, akkor talán ő hallotta kiosonni a káplánt, és utánament. Az idős emberek általában éber alvók. – A vén Mrs. Feathers nem bírna elbánni eg y ilyen erős fiatalemberrel. – Talán csak le akarta kapni az ürg ét a tíz körméről, ha lopáson éri – ütötte tovább a vasat John –, aztán meg rag adta a papírvág ó kést, és leszúrta. Vég tére is hányan tudhatták, hog y olyan éles? Mag a tudta, Ag atha? – Eg yszer épp ott voltam Mrs. Bloxbynál, amikor a lelkész behozta a postát. Amikor felvag dosta a borítékokat, emlékszem, arra g ondoltam, hog y jó éles a kése. Ezüstből készült, és úg y nézett ki, mintha ig azi tőr lenne. – A lelkészről még nem esett szó – mondta John félhang osan. – Meg lehet, hog y rajtacsípte a tolvajt. Voltak dulakodásra utaló jelek? 38

– Nem, Tristant a tarkójára mért eg yetlen szúrással ölték meg . – Na ig en, ehhez komoly erő kellhetett – jeg yezte meg Ag atha. – Nem szükség szerűen – mondta Bill. – Mivel a kés éles volt, amint a peng e áthatolt a bőrön, becsúszott eg észen a markolatig , mint a g örög dinnyébe. A boncolás után okosabbak leszünk. – Azt olvastam valahol – mondta John –, hog y a késelések áldozatai nem feltétlenül halnak meg azonnal. Teg yük fel, hog y a lelkész volt, de nem a dolg ozószobájában, hanem a meg g yilkolt szállásán követte el a tettet. Vajon van kulcsa a házhoz? Akárhog y is, ha valakit eg y keskeny, éles peng ével ledöfnek, az utána még órákig képes lehet a saját lábán járkálni. Mondjuk, hog y a lelkész leszúrta Tristant, ám ő nincs tisztában a sérülése mértékével. Elhatározza hát, hog y nyúlcipőt húz, de előbb még mag ához veszi a pénzt a ládikából, és a lelkész dolg ozószobájában összecsuklik. Ag atha türelmetlenül nézett rá. – Mindezt késsel a tarkójában? – Talán tudta, hog y biztonság osabb, ha nem nyúl hozzá, amíg be nem ér a kórházba. – Naná! Az orvos meg meg látja a nyakából kimeredő kést, és menten értesíti a rendőrség et. – Elhallg assanak! – rivallt rájuk Bill. – Ez a g ond az amatőrökkel. Szorítkozzunk a tényekre! John azonban hajthatatlan maradt: – Lehet, hog y Alf Bloxby kérette oda a káplánt, aztán úg y állította be, mintha az a pénzesládára utazott volna. – Meg feledkezik Mrs. Bloxbyról – mondta Ag atha. – Ő sose falazna a férjének, ha az g yilkosság ot követett el. 39

– Talán nem is tud róla. Nyilvánvalóan mind a ketten azt vallották, hog y vég ig aludták az éjszakát, de lehet, hog y csak a nő aludt, még hozzá mélyen. – Nekem ebből eleg em van – mondta Bill. – Elmentem. Ag atha, mag a jelenjen meg holnap a kapitányság on, hog y aláírja a vallomását. Másnap délelőtt, miközben Ag atha vezetni próbált, John hol azért ordított rá, nehog y elüssön valami kerékpáros g yereket, hol meg azért, hog y ne szág uldozzon. – Ez olyan, mint a házasság – sóhajtotta Ag atha –, csak üzekedés nélkül. – Hadd emlékeztessem rá, ön döntött úg y, hog y ne szeretkezzünk. Ag atha meg ütközve nézett rá. – Az utat fig yelje, Ag atha, az isten szerelmére! – Mi ütött mag ába, John? Máskor olyan józan szokott lenni. Most meg sipákol itt nekem, mint valami élemedett korú méreg zsák. – Épkézláb feltevésekkel hozakodtam elő Bill Wong nak teg nap, de mag a folyton belém kötött. – Lég ből kapottnak éreztem a feltevéseit. Jog om van a véleményemhez. – Amit utána is a tudomásomra hozhatott volna. Nézze, Ag atha. Ezen a pályán mindketten amatőrök vag yunk. Ne teg yen úg y, mintha a kifutófiúja volnék. – Én soha… De hag yjuk is az eg észet. Nem akarok vitatkozni. Kínos csönd ékelődött közéjük. 40

Miután Ag atha vallomást tett, John íg y szólt: – Csapjunk a lovak közé, indulás New Crossba! – Tessék? Most azonnal? – Miért ne? – Vég ül is rendben van. De nincs kedvem Londonig vezetni. – Akkor majd én. Ha a biztosítása meg eng edi. És hacsak nem mindig mag a akar kormányozni a szó szorosabb és átvitt értelmében is. – Vezessen csak, ha tetszik – mondta Ag atha sértődötten. – Ne izg assa mag át a biztosításom miatt. Mi lelte ezt az embert?, tűnődött aztán, mialatt London felé tartottak. Már eg észen meg szokta, hog y John a vég sőkig színtelen. Erre kikiáltja Ag athát zsarnoknak. Az ag ilis, de sebezhető lelkivilág ú emberek nag y többség éhez hasonlóan Ag atha finom hölg ynek, érzékeny, meg értő személyiség nek hitte mag át. Hanem mire meg érkeztek New Crossba, addig ra a vezetés, úg y látszik, lecsillapította Johnt, aki újból a rég i, eg ysíkú önmag a volt. Talán nem is miattam volt rossz hang ulatban, g ondolta Ag atha. Nem szokásom másokat kiborítani. Valaki vag y valami más lehetett az ok, és rajtam vezette le. John meg állt a kocsival, hog y útbaig azítást kérjen a St. Edmundhoz, s vég ül talált is valakit, aki tudta, merre van a templom. Fákkal beültetett mellékutcában állt a St. Edmund. A viktoriánus épületet a múlt ködébe vesző, széntüzelésű évtizedek korma borította, melyet a tetőn fehér g alambszar csíkozott. Nég y csipkézett tornya volt zászlót formázó, arany széljelzőkkel. A 41

templom mellett ug yancsak koromtól fekete, viktoriánus villa, feltehetően a paplak terpeszkedett. John meg nyomta a kőfalba süllyesztett ódon, sárg aréz kapucseng őt a bejárat mellett. Néhány pillanat elteltével tenyeres-talpas asszonyság nyitotta ki az ajtót rózsaszín hajcsavarókkal a fején. Otthonkája hatalmas mellet rejtett, vörös tányérarcán ádáz kifejezés ült. – Mi kéne? – A pappal szeretnénk beszélni – mondta John. – Benn van a dolg ozójába’. – Szólna neki? A nő elcsoszog ott anélkül, hog y meg kérdezte volna, kit tisztelhet bennük. – Szerencsétlen flótás – mormog ta John. – Ilyen házvezetőnővel… Előtoppant a lelkész, és érdeklődve vizslatta őket. Vérbeli ang likán arca volt: szódásüveg szemüveg mög ül pislog ott a világ ba, g yér, ősz haj ült a fején, bőre fakó, orra krumpli, szája húsos, ajka vértelen. – Mi tetszik? – kérdezte. Csodaszép hang ja volt, oxfordi akcentussal beszélt, amely oly kellemes a fülnek, mintha nem is akcentus lenne. – Ag atha Raisin vag yok, ez pedig itt John Armitag e. Carselyból jöttünk, az ottani lelkész, Mr. Alfred Bloxby barátai vag yunk. – Nag y ég ! – A pap lesújtott képet vág ott. – Hallottam a reg g eli hírekben a szörnyű g yilkosság ról. Borzasztó, borzasztó. Üdvözlöm önöket. Fred Lancing vag yok. Jöjjenek be, kérem. Bekísérte őket a könyvekkel telerakott, szeg ényes 42

dolg ozószobába. – A nappaliban illene leültetnem önöket – mondta bocsánatkérőn –, de csak ezt az eg y szobát szoktam használni, a többi meg lehetősen nyirkos és poros. Teát? – Köszönjük szépen – mondta Ag atha. Mire a pap kinyitotta az ajtót, és elüvöltötte mag át: – Mrs. Bug g y! – Mos’ meg mi van? – érkezett a válaszüvöltés. – Teát kérnénk három személyre. – Aztat hiszi, hog y nincs jobb dóg om? – Csinálja, amit mondtam! – harsog ta a pap belepirulva. Majd letelepedett az íróasztalához. Ag atha és John eg ymás mellett ült eg y öreg , fekete lószőr szófán. – Íme, az esti feminista tanfolyam eredménye – sóhajtott a lelkész. – Mrs. Bug g y azóta is meg van húzatva. Úg y tekint rám, mint eg y despotára. Miben állhatok a szolg álatukra? Szeg ény Tristan. Ag atha vázolta a történteket, és elmondta, hog y a rendőrség sajnálatos módon Mr. Bloxbyt g yanúsítja, ezért ő és John seg íteni szeretne neki abban, hog y tisztázza a nevét. – Az este eng em is meg kerestek a rendőrök – szólt halkan a pap. – De nem mondhattam nekik semmi többet. – Ig az, hog y valami banda elpáholta Tristant, és ő ideg összeroppanást kapott? – kérdezte Ag atha. – Ő ezt állítja. E pillanatban kivág ódott az ajtó, és Mrs. Bug g y csörtetett be. Három csésze tejes teát hozott tálcán, amit nag y zajjal lecsapott a lelkész asztalára. 43

– Keksz nincs – morrant oda kifelé menet. – Ej, de utálom az ag resszív nőket – dünnyög te a lelkész. – Ebben eg yetértünk – mondta John, és Ag athára vág ott a szeme. – Nem is tudtam, hog y g yanúba került a carselyi lelkész. Mr. Bloxby, ug ye? – Pedig íg y van – mondta Ag atha. – Seg ítsen nekünk, és mondja el az ig azat Tristan Delonról. Valaki meg ölte, és lehet, hog y ezt a valakit a múltjában kell keresnünk. A pap felállt, és kiosztotta a teáscsészéket, majd visszahúzódott az íróasztala mög é. – Nem tudom, mit mondjak. A rendőrök nem fog ják díjazni, ha önökkel beszédesebb vag yok, mint velük. – Mag ánnyomozó vag yok – jelentette ki Ag atha. – Íg érem, hog y nem adom ki a rendőröknek, amit itt elmond. – Én, én, én – mormog ta John. Ag atha meg semmisítő pillantást vetett rá. – De mortuis… és íg y tovább – mondta a pap. – Nem szép dolog rosszat mondani a halottakról. – Kivéve ha íg y kívánja az ig azság . Úg y tudom, hog y Tristan homoszexuális volt – mondta John. Ag atha értetlenül meredt rá. – Bizony íg y volt – mondta Mr. Lancing . – Eg y fiatalember számára csupa kísértés a város. – Miféle kísértésekre céloz? – kérdezte Ag atha élesen. – Azzal kérkedett, hog y a partnere tehetős üzletember, és eg y arany Rolex karórával villog ott. De nem a homoszexualitása volt a g ond. Mr. Delon valójában a színpadra termett. Sziporkázott a szószéken. Eleinte mindenki el volt tőle rag adtatva. 44

– És aztán? – kérdezte John. – Pár héttel az ideérkezése után mintha elunta volna mag át. Akkoriban vett fel eg y ig encsak undok szokást. Kipuhatolta a felekezet valamely tag jának g yeng e pontját, és nyomást g yakorolt rá, ha értik, mire g ondolok. – Zsarolás? – jött tűzbe Ag atha. – Nem, dehog y. Ha eg yetlen szóban kellene meg határozni… nos, inkább rosszakarat. – A nevét is tudja annak az üzletembernek? – kérdezte John. Hosszas csönd következett, aztán a lelkész íg y felelt: – Nem, mert noha imádott kérkedni, a részleteket illetően nag yon is titokzatos volt. Pontosan tudod, hog y ki az, g ondolta John. Ag atha előrébb csúszott a szófán, g ombszeme csillog ott. – Akkor nem is volt ideg -összeroppanása. Nem is verték meg . – De meg verték. – Az ifjúság i klub miatt? – Nem létezett semmilyen ifjúság i klub. Mr. Delon mindenesetre nag yon meg volt riadva. Azt mondta, muszáj elmennie. Olyan volt, mint eg y eszement. S mintha nyomta volna valami a lelkét, azt mondta, mindent tiszta lappal akar kezdeni. Ekkor támadt az az ötletem, hog y leküldöm eg y csendes kis faluba. Vég tére is nem szeg ett törvényt. És láttam rajta az eltökéltség et, hog y jobb emberré akar válni. – Volt barátja itt, az eg yházközség ben? – Csak eg y építőmunkás, Sol MacGuire. A Briory Road tizenhatban lakik. Ha elfelé menet balra fordulnak, ott lesz mindjárt a sarkon. 45

Alig hag yták el a paplakot, Ag atha máris rátámadt Johnra. – Honnét tudta, hog y Tristan meleg ? – Nem tudtam. Csak eg y merész tipp volt. – Még ilyet! – És fog adok, hog y a pap ig enis tudja annak az üzletembernek a nevét. – Ő nem hazudhat. – Miért, mert pap? Ej, Ag atha, hog y mag a milyen meg lepően naiv tud lenni! – Nem hiszek mag ának – dúlt-fúlt Ag atha. Néma csendben fordultak be a Briory Roadra. Ez elhanyag oltabb utca volt kisebb házakkal. A tizenhatos számhoz tartozó előkert alig ha szolg ált rá az elnevezésre. Kókadt fag yalsövény, eg y biciklironcs, g yommal beszőtt g yep: ez volt minden. Senki sem jött ki a kopog tatásra. Meg próbálkoztak a szomszédoknál is, és meg tudták, hog y a férfi valószínűleg dolg ozik, este hat óra tájban szokott hazaérni. – Van nég y elütni való óránk – mondta John a karórájára pillantva. – Még nem is ebédeltünk. Keressünk eg y vendég lőt. A rekkenő hőség ben vibrálni látszó, forg almas főúton találtak is eg yet. John benyitott, és besétáltak a sötét, aránylag néptelen helyiség be. Hag yományos londoni pubban találták mag ukat, amely több hasonló létesítménnyel ellentétben eg yelőre meg úszta, hog y átalakítsák bisztróvá. A poros ablakokon homályosan szűrődött be a kinti fény. Villódzó játékautomaták, de leg alább g épzene nem volt. A cing ár, savanyú ábrázatú kocsmáros elmondta, hog y ebédet már nem szolg álnak fel, de 46

készíthet nekik pár szendvicset. Sonkás szendvicset rendeltek sörrel, és amikor meg kapták, az eg yik sarokasztalhoz telepedtek. – Ez eg yszer leköröztük a rendőrség et – mondta Ag atha. – Azért ne essünk túlzásba. Hamarosan újra ki fog ják kérdezni a lelkészt, és most, hog y kitálalt nekünk, nyilván nekik is elmondja majd. – Úg y g ondolja? Lehet, hog y még sem fog beszélni, különben kiderülne, hog y információt tartott vissza. – Az is lehet. Ez a szendvics ehetetlen. Évek óta nem ettem ilyen rosszat. A sonka nyálkás, a kenyér meg száraz. – Éljenek a jó öreg ang ol kocsmák – íg y Ag atha morózusan. – Mindazonáltal érdekes, amit meg tudtunk arról a g azdag pofáról – mondta John. – Úg y értem, ha csakug yan nag ykutya az illető, akkor Tristan talán terhes volt a számára. Lehet, hog y Tristan zsarolta. – Elfelejtettük meg kérdezni, mennyi idő telt el aközött, hog y Tristan otthag yta New Crosst, és meg érkezett Carselyba. – Mit számít ez? – Ha sok idő telt el a kettő között, akkor könnyen előfordulhat, hog y meg csappant a bankszámlája. Carselyba csak nemrég érkezett, tehát úg y ig azából még senkit sem kopaszthatott meg . Az az érzésem, hog y szerette szórni a pénzt. És bármennyije volt is, talán mindet felélte, úg yhog y a bankszámlája nem mérvadó. – Dehog ynem – mondta John –, ha az derül ki belőle, hog y tejelt neki a faluból valaki vag y az az üzletember, bárki leg yen is. Ebben a szellemben folytatódott a diskurzus, azután elhag yták a kocsmát, és New Cross utcáin bóklásztak az indiai boltocskák és török étkezdék között, míg nem John az órájára pillantva azt 47

mondta: – Itt az idő, lássuk, otthon van-e már Sol MacGuire.

48

Három Sol MacGuire személyében újabb Adoniszt ismerhettek meg , csak neki fekete haja és kék szeme volt. Látnivalóan meg döbbent, amikor közölték vele, hog y Tristan Delon meg g yilkolásának üg yében nyomoznak. – Ez most ig azán szíven üt – mondta. – Bújjanak be. Követték a férfit az üres sörösdobozokkal és elavult újság okkalmag azinokkal teleszórt, parányi nappaliba. – Teg yék le mag ukat – mondta Sol. – Hog y ölték meg Tristant? Nem tartok lépést a hírekkel. John válaszolt, aztán Tristanről kezdte kérdezni. – Alig tudok róla valamit – mondta Sol. – Eg y helyi építkezésen szúrt ki mag ának, folyton odajött hozzám dumálni. Kereken meg mondtam neki, hog y nem vag yok buzi, de ő csak nevetett, hog y ő se az. Eleinte nem nag yon érdekelt, de csak nem akart leszállni rólam. Tulajdonképpen vicces volt a mag a sötét módján. – Ezt kifejtené? – kérte Ag atha. – Az eg yházközség beli asszonyok odáig voltak érte, Tristan meg mag asról lenézte őket. – Név szerint kiket? – Ott volt például Mrs. Hill. Állítólag úg y nézett Tristanre, mint eg y kiskutya. Annak meg kedve lett volna odahajítani a szukának a jutalomfalatot, meg ilyenek. Ag atha előredőlt. – Beszélt valaha Tristan eg y üzletemberről, aki ajándékokkal 49

traktálta? – Na ja. Nem harag szanak meg , ha hozok mag amnak eg y sört? – Csak rajta. – Mag uk is kérnek? – Én nem – mondta John. – Már meg ittam a napi porciómat, és vezetek. Hát mag a, Ag atha? – Én se. Sol kiment, és pár pillanat múlva eg y doboz sörrel jött vissza, amit rög tön ki is nyitott. Jót húzott belőle, meg törölte a száját a kézfejével, és íg y szólt: – Eg yszer mutatott nekem eg y arany Rolexet. Azt mondta, Richard Binsertől kapta ajándékba. Ag atha ezen úg y elámult, hog y a szeme is elkerekedett. – Az iparmág nás Richard Binsertől? – Ő íg y mondta. De persze meg rög zött hazudozó volt. – Azt is tudja, hog y kik verték össze? – Állítása szerint az eg yik g aleri, de nem ismert az eg yet se, nekem elhihetik. Talán valamelyik nő rájött, hog y átverték a palánkon, és az táng álta el. Tudom is én. – Nem tudja, hol lakik ez a Mrs. Hill? – Tristan elmondta. A Jeves Place-en lakik, eg y bazi nag y házban. Átkelnek a főutcán, befordulnak a Gladstone Streetre, aztán jobbra a Palmerstonnál, és az első utca lesz balra. A házszámot nem tudom, csak hog y bazi nag y önálló épület. Nem fér a fejembe – folytatta Sol, akinek a beszédében szokatlan eleg yet alkotott az ír és a dél-londoni akcentus. – Mér’ pont itt szimatolnak, és mér’ pont mag uk? Tán a rokonai? – Nem – mondta Ag atha. – Mag ánnyomozók vag yunk. 50

– Eng edélyük is van? – Folyamatban – füllentette Ag atha. – Áhá. De ha abban a faluban történt a g yilkosság , világ os, hog y az elkövetőt is ott kell keresni. – Tudja esetleg , hog y mennyi idő telt el a támadás és aközött, hog y Mr. Delon elhag yta a várost? – kérdezte Ag atha. – A támadás után eg yszer beállított hozzám azzal, hog y külföldre utazik. Ez kábé hat hónapja lehetett. – Olyan rég en? – Erről beszélek – mondta Sol. – New Crossban Tristan Delon már csak rég lejárt lemez. Miután távoztak Soltól, Ag atha azt javasolta, hog y Binserrel folytassák a sort. – Későre jár. Azt hiszem, Cheapside-ban, a belvárosban találjuk az irodáját. De ha már itt vag yunk, szerintem nézzünk be Mrs. Hillhez. – Rendben van, bár látatlanban meg mondom, hog y bánatos, középkorú asszony, akit Tristan jól átrázott. – Mintha mag áról beszélne – dünnyög te John. Ag atha harag osan vég ig mérte, és ádáz csöndben g yalog oltak tovább. Amikor meg lelték a villát a Jeves Place-en, kisült, hog y senki sincs otthon. A távolban baljósan meg dördült az ég . – Szerintem mára ennyi volt – mondta John. – Menjünk vissza Carselyba, majd holnap felkeressük Binsert is meg a nőt is. Ag atha is elfáradt, ezért nem tiltakozott. Félúton voltak Carselyba, amikor kitört a vihar. John lépésben vezetett a szakadó esőben. Amikor aztán ráfordult a Carselyba 51

vezető útra, eg yszer csak elvonultak a viharfelhők. Letekerte az ablakot, és hűs szellő simog atta az arcukat. – Ez már a nyárutó – mondta Ag atha. – Mikor indulunk holnap? – Korán. Úg y fél hét körül, hog y elkerüljük a csúcsforg almat. Hog y ne nyavalyog jon, majd az én kocsimmal meg yünk. Ha álmos, felőlem vég ig alhatja az utat. Amikor az Org onás-dűlőre értek, Ag atha jó éjszakát kívánt a férfinak. Macskái ásítozva és nyivákolva jöttek elébe. Enni adott nekik, aztán betett a mikróba eg y adag lasag nét – „Mama Livia Special”, adta tudtul a csomag olás. Evés után meg fürdött, és ág yba bújt. Álomba merült, de furdalta a lelkiismeret, amely eg yre azt súg ta, hog y kötelesség e volna értesíteni Bill Wong ot a fejleményekről. – Mázlink van, ha bent találjuk Binsert – mondta John másnap reg g el, amint besorolt a Londonba tartó forg alomba az M40esen. – Sokat utazik. – Nem ártott volna, ha felhívjuk előtte – mondta Ag atha álomittasan. – Jobb, ha meg lepetésként éri a látog atásunk. – Hog yan fog juk átverekedni mag unkat a védelmére kirendelt csicskások sereg én? – Meg üzenjük neki, hog y Tristan Delonról szeretnénk vele beszélni. – És ha nem áll kötélnek? – Jaj, hallg asson már, Ag atha. Majd meg látjuk. – Nem lesz eg yszerű – nyakaskodott Ag atha. – A pasas még a 52

Celeb mag azinban is benne volt a feleség ével meg a két g yerekével. – Akkor sem hátrálhatunk meg . Richard Binser irodái impozáns, modern, csupa üveg és acél épületben kaptak helyet, az előcsarnokban g ig ászi fa nyújtózott eg észen az üveg tetőig . – Gyerünk – mondta Ag atha a hosszúkás recepciós pulthoz masírozva, mely mög ött nég y dekoratív, divatosan karcsú leányzó teljesített szolg álatot. – Mr. Binserhez – szólította meg Ag atha a leg kevésbé ijesztőnek tűnő hölg yeményt. – Mikorra van időpontjuk? – Nincs időpontunk – vallotta be Ag atha, és előhúzott eg y lezárt borítékot, amely az idefelé vezető úton meg írt üzenetét rejtette. A borítékon az állt: „Sürg ős és szig orúan bizalmas”. – Gondoskodjon róla, hog y ezt haladéktalanul eljuttassák neki. Biztos vag yok benne, hog y Mr. Binser nem fog nekünk nemet mondani. – Fog laljanak helyet – mondta a recepciós a bejárat közelében sorakozó ülőalkalmatosság okra mutatva. Leültek, aztán csak vártak. Vég ül odajött hozzájuk ug yanaz a recepciós, és íg y szólt: – Felkísérem önöket. Jöjjenek utánam. Üveg lift szállt fel velük az épület csúcsába, s a szétnyíló ajtó újabb recepciós részleg et tárt elébük. Középkorú titkárnő üdvözölte őket, és kérte, hog y várjanak. Ismét leültek. A recepciós közben leliftezett a földszintre, a titkárnő meg eltűnt eg y közelben lévő ajtó mög ött. Hatalmasra 53

nőtt a csend. Ag atha már éppen kezdte azt g ondolni, hog y mindenki meg feledkezett róluk, amikor újból meg jelent a titkárnő, és közölte: – Mr. Binser most fog adja önöket. Keresztülvezette őket eg y belső irodán, majd eg y súlyos ajtón beterelte őket a következő helyiség be, ahol kopaszodó emberke trónolt terebélyes, Györg y korabeli íróasztal mög ött. Az emberke nem állt fel a jöttükre, csupán hideg en vég ig hordozta rajtuk a tekintetét, majd azt mondta: – Ez minden, Miss Partle. Szólok, ha szükség em lesz mag ára. A titkárnő kiment, és betette mag a után az ajtót. – Leülni! – rendelkezett Richard Binser az íróasztala előtti alacsony székpárra mutatva. Ag atha és John leült. – Nem ilyennek képzeltem mag ukat. Rög zítem a beszélg etésünket, és mindkettőjüket fig yelmeztetem, ha meg próbálnak meg zsarolni, azonnal hívom a rendőrség et. – Nem fog juk meg zsarolni – mondta John. – Tristan Delon halálának üg yében vizsg álódunk. – Kik mag uk? – John Armitag e és Ag atha Raisin. – John Armitag e. Az író? – Ig en. – Minden könyvét olvastam – mondta az iparmág nás szemlátomást meg juhászodva. John elmag yarázta, hog y mindketten Carselyban élnek, a lelkész barátai, és azon vannak, hog y tisztázzák a nevét; továbbá 54

elmondta, hog y értesüléseik szerint Binser rendszeresen meg ajándékozta Tristant. Binser kikapcsolta a mag nót, és meg dörg ölte a homlokát. – Azt hittem, a rokonai. – Tristan zsarolta önt? – Hog yne, de nem sokra ment vele. Minek titkolózzam? Elmondom az eg észet, hisz vég ül íg y is, úg y is eljut hozzám a rendőrség . Hol is kezdjem? Elég sokat jótékonykodom, aminek az a menete, hog y a beosztottjaim jelentést készítenek nekem a kérelmezőkről, és én az alapján döntöm el, ki, mennyi pénzt kapjon. Ezért is lepett meg annyira, amikor a titkárnőm, Miss Partle azzal állt elő, hog y feltétlenül találkoznom kell Tristannel, akinek kezdőtőkére lenne szükség e eg y New Cross-i ifjúság i klub létrehozásához. El voltam ámulva, hog y az én rig orózus titkárnőmet íg y le tudta venni a lábáról ez a Tristan, úg yhog y ig ent mondtam. Oly szép és elbűvölő férfi volt, hog y néha már kezdtem meg kérdőjelezni a saját szexuális hovatartozásomat. Nag yon fifikásan tudott hízeleg ni. Nekem nincs fiam, és öröm volt látni, ahog y Tristan szeme felcsillan, valahányszor meg lepem valamivel. Aztán vég et vetettem a barátság unknak. – Miért? – kérdezte Ag atha. – Eg y nap elug rottam a New Cross-i templomba, hog y meg nézzem, hog y állnak az ifjúság i klubbal. Tristan korábban eg y tízezer fontról kiállított csekket kapott tőlem terembérlésre meg felszerelésre. Még több pénzt akart, de lelkem leg mélyéig üzletember lévén előbb látni akartam, mire fordította a már meg kapott összeg et. Ő nem volt jelen a látog atásomkor, de sikerült beszélnem a pappal, akinek semmilyen ifjúság i klubról 55

nem volt tudomása. Ebben a pillanatban belépett Tristan, és összevissza süketelt, hog y ő meg lepetésnek szánta a dolg ot, én azonban mindjárt meg értettem, hog y nem csinált az ég világ on semmit. Nem akartam, hog y híre menjen, milyen csúful átrázott, íg y inkább otthag ytam őket. Aztán Tristan levelet írt nekem, és azzal fenyeg etett, hog y kitálal a feleség emnek a viszonyunkról, habár soha nem volt köztünk semmi, és még azt is mondta, hog y meg fog ja mutatni a nejemnek az ajándékaimat. Meg mondtam neki, hog y ha csak a közelembe jön, már meg yek is a rendőrség re, eg yébként meg rög zítettem a hívását. Minden hívást rög zítek. Többé nem hallottam felőle, de nag yon zavart, hog y önként és dalolva besétáltam a csapdába. Meg tanácskoztam az esetet eg y pszichiáter barátommal, és ő azt kérdezte, vonzódik-e Tristan a tükrökhöz. Először furcsának találtam a kérdést, aztán beug rott, hog y azon néhány alkalommal, amikor étterembe vittem vacsorázni, ahol sok volt a tükör, ő rendre úg y helyezkedett, hog y g yönyörködhessen a tulajdon látványában. Pszichiáter barátom szerint ez szomatikus nárcizmus, s az ilyen beteg ek úg y vonják bűvkörükbe az embereket, hog y azt a fajta meleg , eg észség es lég kört árasztják, amelyet akkor érzünk, ha jó napunk van. Azt is mondta, hog y ez a típus hajlamos lehet az erőszakra. Ebben állt tehát Tristan vonzereje. Elérte, hog y jól érezzem mag am a bőrömben. Biztosra vettem, hog y fog ok még hallani felőle, de nem íg y lett. Amikor meg kaptam a kis levélkéjüket, azt hittem, Tristan még is kiadta valakinek a barátság unk történetét, és most azért jöttek, hog y meg zsaroljanak. Ez minden. Azzal áltatom mag am, hog y tévedhetetlen emberismerő vag yok, erre tessék, Tristan még is 56

bolondot csinált belőlem. – Szerintem a rendőrség nek nem szükség es erről tudnia – mondta John –, hacsak a pap el nem mondja nekik. Mi mindenesetre hallg atunk. Ug ye, Ag atha? Meg int ug yanaz a lelkifurdalás. Ag atha nehezen bár, azt felelte: – Mag ától értetődik. – Szimpatikus fószer – mondta John, amikor besoroltak a DélLondonnak tartó forg alomba. – Binser? Feltétlenül. – Ez nem hang zott túl őszintén. – Nem szabadulhatok a g ondolattól, hog y aki összeverte vag y meg verette Tristant, annak köze lehet a g yilkosság hoz. Eg y olyan nag y hatalmú ember, mint Binser, játszva meg verethette volna. – Ag atha, mag a túl sok olcsó drámát néz a tévében, g onosz cég vezetőkkel a főszerepben. – De ig azam is lehet – makacskodott Ag atha. London amolyan eső utáni, vakító napsütésben fürdött. Ag atha lopva Johnra sandított, és most vette észre először, hog y tokásodik, meg hog y sok kis apró ránc van a szeme körül. Ettől valami okból jókedvre derült, és dallamtalan fütyörészésbe kezdett, amíg John rá nem szólt, hog y fejezze be. New Crossba érve meg sem álltak a Jeves Place-ig , s a villa előtt parkoltak le. A bejárati ajtó résnyire nyitva volt. – Itthon van valaki – állapította meg Ag atha. – Helyes – mondta John. – Menjünk. 57

Eg y illető a ház mélyén vékony hang on valami eg yházi dalt énekelt. John becseng etett. Parányi, ősz, szürke arcú asszony jött ki az ajtóba a csöng etésre, portörlővel a kezében. – Mrs. Hill? – furakodott előre Ag atha, az a homályos érzése támadt ug yanis, hog y John kezdi teljesen eluralni a nyomozást. – Ig en, én vag yok. Ag atha meg ejtette a bemutatkozást, azután rátért látog atásuk okára. Mrs. Hill meg állt a küszöbön, és nyug talanul körülkémlelt az utcán. – Jobb lesz, ha bejönnek – suttog ta, holott az utca üres volt. Masszív, öreg bútorokkal telirámolt tág as, sötét szobába vezette be őket. – Nag yon meg rendített szeg ény Tristan halála – mondta. – Olyan tisztesség es fiatalember volt. – Leülhetnénk? – kérdezte Ag atha. – Tessék csak. John és Ag atha eg y-eg y kemény, mag as támlás székre telepedett, Mrs. Hill meg eg y karosszék szélén g ubbasztott olyan kifejezéssel az arcán, mint mikor eg y madárka kíg yót lát. – Mint meg tudtuk, nem is volt ő olyan rendes – mondta ki Ag atha keresetlenül. – Pénzt csalt ki eg y meg becsült üzletemberből, hog y ifjúság i klubot alapítson, de természetesen lenyelte a pénzt. Ifjúság i klubról szó se volt. John dühödten nézett Ag athára, úg y tátog ta neki, hog y fog ja be a száját. Binser szerepe hétpecsétes titok. Ám ekkor a pöttöm Mrs. Hill szeme könnybe lábadt, s a könnycseppek leg ördültek az arcán. 58

– De jó, hog y nem én voltam az eg yetlen – bökte ki. – Én szamár! John lepedőnyi tiszta zsebkendőt nyújtott oda neki, amivel az asszony felitatta könnyeit, és kifújta bele az orrát. – Meséljen nekünk Tristanről – szólt Ag atha eg ész halkan. – Ostobának és becsapottnak éreztem mag am. Tudják, imádtam őt. Később aztán már tisztábban láttam. Ebben az utcában az enyémet kivéve az összes ház lakásokra van felosztva. Az a hír járja rólam, hog y dúskálok a pénzben. A „jómódú Mrs. Hill”-ként emleg etnek. De kezdjük az elején. Tristan beférkőzött a keg yeimbe. Mellette értékes embernek éreztem mag am. Eng em is meg hökkentett, milyen nag y hatással van rám. Hébe-hóba el is jártunk, de csakis olyan helyekre, ahol senki sem ismerhetett fel minket. Ő ezt azzal mag yarázta, hog y nem szeretné, ha az eg yházközség többi nőtag ja féltékeny lenne rám. Azt mondta, fontos vag yok a számára. Azt mondta, hog y a korkülönbség nem jelenthet akadályt, ha két ember őszintén meg becsüli eg ymást. – Elmorzsolt eg y könnycseppet. – Csak érte éltem. Aztán meg kért, hog y járuljak hozzá eg y jelképes összeg g el az ifjúság i klubjához. Meg vallottam neki, hog y nincs pénzem. Nag yon kevésből próbálok kijönni, s csak azt remélem, hog y a meg takarításom kitart, amíg élek. Ő erre eg y csomó mindent kérdezett, mintha eg yütt érezne velem. Aztán nem keresett többé. Pedig azt hittem, szeret – keserg ett az asszony. – Azt mondta, szeret. Én meg … én meg az életemet is odaadtam volna érte. Nyelt eg y nag yot, aztán íg y folytatta: – Eg y nap meg vártam a paplaknál, és kérdőre vontam, hog y miért kerül. Emlékeztettem rá, hog y azt mondta, szeret. 59

Belenevetett a képembe. Azt mondta, homoszexuális. Sok minden mást is mondott, amit nem óhajtok meg ismételni. Meg tudtam volna ölni, de nem én tettem. – Mit g ondol, másokat sikerült meg rövidítenie? – kérdezte John csendesen. – Azt nem tudhatom. Mielőtt meg jelent volna itt, ez kis létszámú g yülekezet volt. Hanem amikor ő prédikált a lelkészünk helyett, csőstül jöttek az emberek, jobbára eg yüg yű, fiatal lánykák. Kérem, senkinek ne beszéljenek arról, amit elmondtam. Azt nem bírnám ki. – Nem fog unk, ha nem muszáj – mondta Ag atha. – Sok szoba van itt, ug ye? – Több mint elég – felelte Mrs. Hill fakó hang on. – Kiadhatna párat – mondta Ag atha bátorítóan. – Az is pénz. – Na és ha rossz bérlőket fog ok ki? – Forduljon eg y ing atlanüg ynökség hez. A bér nem lehet túl mag as, mivel nincs a szobákhoz külön konyha és fürdő, hacsak nem öl bele eg y vag yont a felújításba. Láttam a főúton eg y ing atlanirodát, ahol bérbeadással is fog lalkoznak. Majd ők átrostálják a jelentkezőket. Leg alább nem lenne eg yedül a házban. Gyerekek és háziállatok persze kizárva, de a pénz mindig jól jön. – Nem is tudom… – Jaj, dehog ynem. Veg ye a kabátját, mi majd elkísérjük az ing atlanosokhoz, lássuk, mit mondanak. John Armitag e szerette volna újra kikérdezni a papot, aki szándékosan hazudott nekik Richard Binserről. Pedig ismeri 60

Binsert, mert az beszélt is vele. Azonkívül a pap még azt is mondta, hog y Tristan nem szeg ett törvényt, pedig dehog ynem. Tízezer fontot zsebelt be. Mindennek ellenére John türelmetlen várakozásra kényszerült, míg Ag atha a percről percre vidámabbá váló Mrs. Hill-lel a szobák bérbeadásáról csacsog ott. Aztán az ing atlanüg ynökség emberének még vissza is kellett mennie velük a házhoz, hog y felmérje a szobákat. A fickó azt mondta, csekély összeg ellenében mosdókat lehetne felszereltetni a szobákban, amellett a lakóknak eng edélyt kellene kapniuk, hog y használhassák a konyhát. Éppolyan akarnok és rámenős volt, mint Ag atha Raisin, Mrs. Hill meg repesett, amiért meg mondják, mit kell tennie. Amikor Ag atha vég re befejezettnek nyilvánította ténykedését, a hálás Mrs. Hill könnyek között ölelg ette, és eg yre csak azt szajkózta, hog y Ag atha új életet adott neki. Ag atha morcosan csupán annyit felelt, hog y szívesen tette, de nem tudta leplezni az érdektelenség ét. – Nos, e felesleg es kitérő után szeretnék újra beszélni a pappal – mondta John mérg esen. – Tennem kellett valamit azért a szerencsétlen teremtésért – csattant fel Ag atha. – Lehet, hog y épp az a szerencsétlen teremtés szúrta le Tristant. Meg se kérdeztük, mit csinált a g yilkosság éjjelén. Ha minden g yanúsítottat íg y fog pátyolg atni, akkor inkább hag yjuk az eg észet. – Kezdem úg y érezni, hog y nem is tudom, kicsoda mag a valójában – mondta Ag atha. – Hog y lehet ilyen undok? – Hiszen saját mag át se ismeri, Ag atha Raisin. – Eg ész nap itt fog unk rostokolni? 61

– Beszélni akarok a lelkésszel. – Akkor essünk túl rajta, az ég szerelmére! Fáradt vag yok, és ma még eg y falatot se ettünk. – Majd eszünk, miután kivallattuk a papot. Csak nem abban a kocsmában. A St. Edmund lelkésze kimondottan boldog talannak tűnt, hog y máris viszontlátja őket. Rettenthetetlen házvezetőnője ezúttal nem mutatkozott. – Épp a szentbeszédemen dolg ozom – szabadkozott a pap. – Csak eg ypár percig rabolnánk az idejét, Mr. Lancing – mondta Ag atha. – Tudni szeretnénk, hog y miért hazudott nekünk. – Jesszusom! Jobb lesz, ha bejönnek. Amint újból elhelyezkedtek a dolg ozószobában, Ag atha belevág ott a közepébe: – Mag a azt állította, hog y Tristan nem követett el semmi törvénybe ütközőt. Holott tízezer fontot szedett ki Mr. Binserből. Azt is mondta, hog y nem ismeri Mr. Binsert, de mi tudjuk, hog y itt járt mag ánál. – Valóban volt itt, de meg esketett, hog y senkinek sem beszélek a meg csúfoltatásáról. Ártott volna az üzleti jó hírének. Tristan bűnbánata is őszintének hatott. Meg íg érte nekem, hog y az utolsó pennyig visszafizeti a pénzt. – De nem íg y lett. – Sajnálom, hog y hazudtam mag uknak, de a szavamat adtam Mr. Binsernek, hog y hallg atni fog ok. – Más is van még , amit nem mondott el nekünk? 62

– Semmi más nem jut az eszembe. – Mr. Lancing arcára törődött kifejezés ült ki. – Kénytelenek lesznek beérni azzal, amit elmondtam. – Hang jába harag os él költözött. – Szóba se kellett volna állnom mag ukkal, hiszen nem a rendőrség nek dolg oznak. – Mi csupán seg íteni próbálunk a lelkészünknek, Mr. Bloxbynak – mondta John szelíden. – Ug ye, meg érti? A rendőrség semmit nem fog meg tudni abból, amit elmondott nekünk, hacsak nem elkerülhetetlenül szükség es. – Volnának szívesek távozni? Nag yon felzaklattak. – Feladat teljesítve – szólt Ag atha fáradtan. – És most eg yünk valamit. Meg álltak eg y benzinkútnál az A40-esen, és elfog yasztottak eg y zsírban tocsog ó „reg g eli menüt” tojással, sült kolbásszal meg sült krumplival. – Nem hag y nyug odni a g ondolat, hog y csak az időnket fecséreljük Londonban – mondta John. – Carselyban történt a g yilkosság , és én biztosra veszem, hog y az elkövető vag y a faluban lakik, vag y környékbeli. – Szerintem viszont Londonban van az üg y kulcsa – mondta Ag atha sokkalta inkább azért, hog y ellentmondjon Johnnak, mintsem valós meg g yőződésből. Továbbindultak, és Ag atha elszunnyadt, nem is ébredt fel, csak amikor már Woodstockon hajtottak keresztül. – Jóság os ég , ilyen sokat aludtam volna? – álmélkodott, miközben eg yenesbe tornázta mag át az ülésén. – Ig en – mondta John –, és bitang ul horkolt. – Mára eleg em van mag ából – mordult rá Ag atha. – A kákán is 63

a csomót keresi! – Csupán eg y tényt állapítottam meg – felelte a férfi kimérten. Ag atha elfojtott eg y ásítást, és vág yódva g ondolt az otthon békés meleg ére. Amikor aztán John vég re behajtott a faluba, arra lettek fig yelmesek, hog y a keskeny főutcát szinte teljesen elzárja két televíziós furg on. – Azt hittem, a sajtósok időközben feladták – mondta John. Befordult az Org onás-dűlőre, ahol is járőrkocsit pillantottak meg Ag atha háza előtt. – Idehallg asson – mondta John kateg orikusan –, nem tudom, mi folyik, de mondja nekik azt, hog y csak felug rottunk Londonba kirakatokat nézni meg ebédelni. Nem, ez még se lesz jó, az éttermeket ellenőrizni lehet. A benzinkutat nyug odtan meg említhetjük, és mondjuk azt, hog y a Green Parkba mentünk piknikezni. Bill Wong , eg y másik nyomozó meg eg y rendőrnő szállt ki a várakozó járműből, amikor Ag atháék leparkoltak. Bill ig en zordnak tűnt. – Merre járt, Mrs. Raisin? – szeg ezte neki a kérdést Ag athának, aki ug yancsak elkámpicsorodott attól, hog y Bill az asszonynevén szólítja. – Londonban voltunk boltokat nézeg etni – felelte. – Miért? – Talán menjünk be a házba. Mag a is velünk jön, Mr. Armitag e. Ag atha kinyitotta az ajtót. – Menjünk a konyhába – javasolta, és kis híján orra bukott a bokájához dörg ölődző cicákban. Miután mindnyájan körbeülték a konyhaasztalt, Ag atha 64

meg kérdezte: – Mi ez tulajdonképpen? Már vallomást tettem. – Fejlemény van – mondta Bill metsző tekintettel. Aztán vág ott eg y g rimaszt, ug yanis Hodg e a nadrág szárába mélyesztette a karmait. – Miss Jellopot meg g yilkolták.

65

Négy – Hog yan? Mikor? – kérdezte Ag atha. – A halál pontos idejét eg yelőre nem tudjuk, de valamikor a kora esti órákban. Meg fojtották. Eg yedül élt, íg y talán csak jóval később találták volna meg , ha Mrs. Bloxby nem meg y át hozzá. Nyitva találta az ajtót, és ő fedezte fel a holttestet. – Szeg ény Mrs. Bloxby! – keserg ett Ag atha félig felállva. – Most azonnal látnom kell. – Üljön vissza! Wilkes felüg yelő van vele. Inkább reg élje el nekem a napját. – Remélem, nem minket g yanúsít! – Mag uk mindig a zavarosban halásznak, és szeretném tudni, hog y ez alkalommal mi akadt a horg ukra. John vette át a szót. – Leveg őváltozásra vág ytunk. Vittünk mag unkkal elemózsiát, amit a Green Parkban fog yasztottunk el. Aztán kirakatokat nézeg ettünk. Utána ettünk eg y reg g eli menüt az A40-es melletti benzinkúton. – Mikor volt ez? – Úg y másfél órája. – Tehát nem jártak New Crossban, és nem játszottak detektívesdit. – Nem – mondta John, és azon imádkozott, hog y lakat leg yen a lelkész száján. – Ezek szerint eg yütt töltötték a napot. Vajon miért? – Mert körbe akartuk járni a boltokat – improvizált nag y 66

bőszen John. – Ami azt illeti, Kensing tont is bejártuk alkalmas helyszínt keresve. – Helyszínt? Ug yan mihez? John mély léleg zetet vett. Fáradt volt, és a második haláleset híre összezavarta. – Tudniillik eg ybekelünk. Ag atha g ondolatban elátkozta a férfit, még is mosolyt erőltetett az arcára, és azt mondta: – Azért nem szóltam róla, mert meg lepetést akartunk szerezni. – És mikorra tervezik az esküvőt? – Még nem fixáltuk le – mondta Ag atha. – De remélem, Bill, hog y mag a adja majd ki a menyasszonyt. Bill mandulavág ású szeme eg y darabig elidőzött rajtuk. – Én ezt nem hiszem el – jelentette ki. – Utána fog unk nézni az alibijüknek. A kihallg atás folytatódott. Beszéltek-e valakivel a boltokban, a parkban, esetleg Kensing tonban? Mindketten kimerültek voltak, ezért nem esett nehezükre, hog y hazudjanak, vag yis hog y kitartsanak a sztorijuk mellett, míg a vég én már-már Ag atha is elhitte, hog y össze fog nak házasodni. Amikor a hatóság kérdései elfog ytak, Ag atha kérdezett: – Ez akkor most azt jelenti, hog y Mr. Bloxby meg úszta? – Senki sem úszott meg semmit – mondta Bill. – A következő napokban ne csámborog janak el. Amikor elmentek, John látta Ag athán, hog y mindjárt kirohanást intéz ellene az állítólag os esküvőjük miatt, ezért inkább elébe vág ott a tirádának: – Eg y szót se! Halaszthatatlanul fel kell hívnunk a lelkészt és 67

Mrs. Hillt, hog y hallg assanak rólunk. – Majd mag a, drág alátos leendő uram – íg y Ag atha. – Én addig iszom valamit. – Töltsön nekem eg y nag y pohár whiskyt. De előbb kérem Mrs. Hill számát. Láttam, mikor feljeg yezte. Ag atha odaadta a számot. Bement a nappaliba, töltött mag ának eg y nag y g in-tonikot meg eg y whiskyt Johnnak, és leült. Hallotta, hog y John telefonál, de a szavait már nem tudta kivenni, mert a férfi becsukta a nappali ajtaját. Meg kellett volna mondani Billnek az ig azat, g ondolta meg viselten. Úg y látszik, John nem tévedett, a g yilkos valóban itt lapul a Cotswoldsban. Ekkor csöng ettek. Ag atha kilesett a füg g öny mög ül, és eg y eg ész újság írófalkát látott odakint. Hag yta, hadd csöng essenek, s az italát kortyolg atva üldög élt, amíg Johnra várt. – Újság írók? – kérdezte a szobába lépő férfi. – Még hozzá eg y hadsereg . Mi a frásznak mondta, hog y összeházasodunk? – Csak úg y jött. Ez a második g yilkosság eg y kicsit fejbe kólintott. Eg yelőre folytathatnánk a színjátékot, aztán majd azt mondjuk, szakítottunk. – Bill nem hitt nekünk. – Majd fog . Nem kell mást tennünk, mint hog y meg játsszuk neki a turbékoló g alambpárt, amikor leg közelebb idejön, mert biztosan nem ma láttuk utoljára. Menni fog , Ag atha? – Momentán erőim vég én járok. Miért kellett Miss Jellopnak meg halnia? – Nyilván tudott valamit. Az lesz a leg jobb, ha fülünket68

farkunkat behúzva kivárjuk, amíg elcsitulnak a hullámok. Amint tiszta lesz a leveg ő, átnézünk Mrs. Bloxbyhoz. Neki mindent tudnia kell Miss Jellopról. Ki is volt a másik kettő, akiket Mrs. Bloxby említett? – Peg g y Slither Ancombe-ból és Tremp ezredes özveg ye. – Nem tudunk beszélni velük, amíg mindenütt rendőrök meg újság írók nyüzsög nek. Ne maradjak itt éjszakára? – Ne! – vág ta rá Ag atha. – Ezt mintha már meg beszéltük volna. – Csak mint a testőre. Meg lehet, hog y valaki mag át is el akarja hallg attatni. Ag atha meg borzong ott, még is azt mondta: – Nem lesz semmi bajom. Aztán meg csörrent a telefon. – Veg ye fel – mondta Ag atha. John kiballag ott a hallba a telefonhoz, de hamar visszajött. – Csak a sajtó – mondta. – Azt hittem, titkos a száma. – Az is, de a sajtónak ez nem probléma. Majd húzza ki a falból a telefont, amikor elmeg y. – Ezt értsem úg y, hog y hag yjam mag ára? – Pontosan. John kortyolt a whiskyjéből, finoman letette a poharat az asztalra, és távozott. – Sikítson, ha kellek – mondta elmenőben. Ag atha még sokáig dajkálta a poharát, miután John elment. Az ajtócseng ő időről időre felvisított. Milyen szívósak ezek az újság írók! Biztosan látták a háza előtt veszteg lő járőrkocsit. Azután merev mozdulattal feltápászkodott, és elment lefeküdni. Gondosan lemosta mag áról a sminket, és 69

meg szemlélte az arcát a fürdőszobai nag yítós tükrében. Mintha elmélyültek volna a ráncok a szája sarkában. Levetkőzött, vett eg y g yors zuhanyt, hálóing be bújt, aztán bemászott az ág yába, s csak bámulta a mennyezeti g erendákat. Vég re-valahára az ajtócseng ő is elnémult, és Ag atha nyug talan álomba merült. Csak másnap kora délután jutott eszébe, hog y a telefon még mindig ki van húzva, visszadug ta hát, és tárcsázta John számát. – Mit csinál? – kérdezte a férfitól. – Írok. Van valamim a mag a számára. Átug ranék vele. – Ne csöng essen be, inkább kopog jon. Abból tudni fog om, hog y mag a az. Ag athán elhordott kék vászonruha volt lapos szandállal. Azon tűnődött, nem kellene-e átöltöznie valami divatosabb szerelésbe, aztán emlékeztette mag át: hiszen csak Johnt várja. Ajtót nyitott, amint meg hallotta a kopog tatást. Bementek a konyhába, és John eg y ékszerdobozkát tett le az asztalra. – Kezdje el hordani, csak a látszat kedvéért. Ag atha felnyitotta a dobozt, és meg látta a parányi g yémántokkal kirakott, zafírköves eljeg yzési g yűrűt. – Mikor vette ezt? – kérdezte. – Évekkel ezelőtt. A volt feleség em g yűrűje. A váláskor eg yenesen a képembe vág ta. Próbálja csak fel. Ag atha felhúzta a karikag yűrűje mellé, amelyet azóta is viselt. Pont a mérete volt. Eg yetlen könnycsepp pottyant az arcáról a konyhaasztalra. – Mi a baj? – kérdezte John. Ag atha erőtlenül felkacag ott. 70

– Még mindig őrzöm a Jamestől kapott eljeg yzési g yűrűmet. Képtelen voltam viselni, pedig a jeg yg yűrűje most is rajtam van. John érzelemmentesen meg ölelte. – Akkor épp itt az ideje, hog y lecserélje. Bill Wong hamarosan visszajön, ha nem tévedek. Főzök kávét. Eg yébként miért eng edi meg a macskáknak, hog y a konyhaasztalon g rasszáljanak? – Már rég a fejemre nőttek. Le szoktam sikálni az asztalt. Ettől füg g etlenül ig aza van. – Leemelintette a macskákat az asztalról, s a hátsó ajtón át kitessékelte őket a kertbe. John éppen kávét kanalazott a főzőbe, amikor csöng etett valaki. – Talán meg int az újság írók. – Ag atha a bejárati ajtóhoz sietett, és kilesett a kémlelőnyíláson. – Mrs. Bloxby az – kiáltotta, azzal máris kitárta az ajtót. – Gyere be, te szeg ény. Micsoda rémálom! Mi van a férjeddel? – Éppen kihallg atja a rendőrség – ült le Mrs. Bloxby a konyhaasztalhoz. – Kávét? – kérdezte John. – Eg y pillanat, és kész lesz. – Ig en, kérek – mondta Mrs. Bloxby. – Cukor nélkül, csak tejjel. – Miért pont Miss Jellop? – Fog almam sincs – mondta Mrs. Bloxby, miközben átvette a csésze kávét Johntól. – Olyan eg yszerű, ártalmatlan asszony volt. – Honnét jött ide? A cotswoldi falvak lakói újabban mind valahonnét máshonnan jönnek. Nem is csoda, hog y a helyiek a települések felhíg ulására panaszkodnak. – Miss Jellop Staffordshire-ből költözött ide. Úg y hiszem, vag yonos lehetett. A családjának lekvárüzeme van. Jellop-féle lekvárok és zselék. Errefelé nem nag yon ismerik, északon viszont 71

szerfölött népszerű. – Van Alfnak alibije? – Még nem tudják a halál pontos idejét, de az esti órákra teszik. Alf a dolg ozójában volt, és emlékszem, hog y Miss Jellop még délelőtt felhívott eng em telefonon. Arra kért, menjek át hozzá, mert beszélni szeretne velem. Mindig talált mag ának valami nyavalyog nivalót, s az volt a vesszőparipája, hog y színt kell vinni az eg yházközség életébe. Például béreljünk fel eg y birming hami rezesbandát, és ők játsszanak a misék alatt. Késő délután visszahívtam, és meg mondtam neki, hog y este kilenc körül számítson rám. Résnyire nyitva volt nála az ajtó. Hiába csöng ettem, íg y hát bementem, mert attól tartottam, hog y talán valami baja esett. – Mrs. Bloxby a szája elé emelte reszkető kezét. – És akkor rátaláltam. – Volt valami a nyakán? – Nem láttam. Kényszerítettem mag am, hog y meg nézzem a pulzusát, aztán hívtam a rendőrség et meg a mentőket. Nem volt hozzá erőm, hog y alaposabban is meg vizsg áljam. – A falvak is eg yre inkább elvárosiasodnak – mondta John. – Senki nem vesz észre semmit, nem úg y, mint a rég i időkben, amikor mindenki törődött a másikkal. Ha jól emlékszem, Miss Jellop kertjét mindkét oldalról mag asra nőtt sövény határolja, íg y a szomszédból nem lehet rálátni a bejárati ajtóra. – Lássuk csak – mondta Ag atha. – A ház a Dover Rise-on található, és az zsákutca. Valakinek látnia kellett a tettest. – Összesen nég y ház van abban az utcában. Mr. és Mrs. Witherspoon Eveshamben voltak látog atóban a lányuknál. Az ő házuk az első a sorban. A következő a Parting ton házaspáré, akik 72

az este java részében a házuk hátulsó fertályában lévő nappaliban eddeg éltek a videó előtt. A harmadik Miss Jellop háza, és Miss Debenhamé zárja a sort, aki a kérdéses időben cheltenhami nővérénél éjszakázott. – Hog yhog y ilyen jól informált vag y? – kérdezte Ag atha. – Fél éjszaka nálunk voltak a rendőrök, és g yakran úg y társalog nak, mintha én ott se volnék. – Térjünk vissza Miss Jellopra – szólalt meg John. – Azt nem hallotta véletlenül, hog y mondtak-e valamit a rendőrök Tristan bankszámlájáról? – De ig en, történetesen azt is hallottam. Az elmúlt hetekben nem eg y készpénzes befizetés történt a számlájára. A rendőrök még a második g yilkosság előtt több olyan asszonyt is kihallg attak, akikről feltételezhető, hog y Mr. Delon kihasználta őket, de mind meg esküsznek rá, hog y bár meg fordult a fejükben, nem adtak neki semmit. Még az öreg Mrs. Feathers bankszámláját is ellenőrizték, ő azonban csak eg yszer vett fel tetemesebb összeg et, még pedig amikor vacsorát készített neked, Mrs. Raisin. Tristan a jelek szerint neki is felajánlotta, hog y befekteti a pénzét, de ezek a Mrs. Feathers-félék retteg nek az öreg ség től, és minden g arast a fog ukhoz vernek. Sokat elmond Tristan vonzerejéről, hog y az asszonnyal fizettette a kosztját. – Nem mondták, mennyi van vég ül is a fickó bankszámláján? – kérdezte Ag atha. Mrs. Bloxby meg rázta a fejét. A mindig szelíd, szürke szempár most tele volt ag g odalommal és fájdalommal. – Úg y ag g ódom szeg ény Alfért! Ti kiderítettetek valamit? – Nem lenne jó, ha a rendőrség tudomására jutna – felelte 73

Ag atha intő hang on –, mert rög tön seg g be rúg nának, amiért beleavatkoztunk. – Azzal beszámolt Mrs. Bloxbynak New Crossról meg a látog atásukról Mr. Binsernél. – Bárcsak kiderülne, hog y az elkövető londoni – sóhajtott a lelkészné. – Ádáz hang ulat uralkodik a faluban, mióta az a sok buta asszony mind azt vallotta a rendőröknek, hog y Alf irig y volt Mr. Delonra. A konyhaablakon beszűrődő halovány fény meg csillantotta a g yűrűt Ag atha ujján. – Új g yűrűd van – kiáltott fel Mrs. Bloxby. – John lányos zavarában azt mondta Bill Wong nak, hog y eljeg yeztük eg ymást, azért voltunk Londonban – íg y Ag atha. – Talán meg kellett volna mondanotok az ig azat – felelte Mrs. Bloxby. – Nekem mindeg y, csak elterelődjön a g yanú szeg ény Alfról. – Szerintem Mr. Bloxbynak nincs mitől tartania – mondta John csitítólag . – Ha tényleg az ő nyakába akarnák varrni az első g yilkosság ot, akkor abból kéne kiindulniuk, hog y ön hazudott nekik, hog y fedezze a férjét, és ezt senki nem hiheti el. Ag atha szíve szerint odaszúrta volna Johnnak, éppen ő vetette fel, hog y Mrs. Bloxby akár hazudhat is, de kivételesen tapintatos volt, és inkább hallg atott. – Jobb, ha én most meg yek – állt fel Mrs. Bloxby. – Alf bármikor hazatoppanhat, és nem szeretném, ha üres ház várná. – Ne kísérjünk el? Nem zaklatnak az újság írók? – Pár helyi firkász kivételével mind elmentek már. Ag atha kikísérte Mrs. Bloxbyt, aztán visszament Johnhoz. – Nézzük meg a tévéhíradót – javasolta a férfi. – Valaminek 74

történnie kellett, hog y íg y elpucoltak. – Előbb várjuk ki a következő eg ész órát – mondta Ag atha. – Húsz perc múlva három. Ilyenkor sporthíreket adnak. Rág yújtott, mire John meg jeg yezte: – Utálatos szokás. – Tudom – sóhajtotta Ag atha. – De olyan jólesik. – Most már csak várnunk kell. Újság írók nélkül sokkal könnyebb dolg unk lesz. Holnap felkereshetnénk azt a Peg g y Slithert, hátha ki tudunk szedni belőle valamit. Ancombe-ot nem szállta meg a rendőrség , és ő ott lakik. Mrs. Bloxby nem mondta, hog y pontosan hol? – Nem emlékszem. Várjon csak, mindjárt utánanézünk. – Ag atha kiszaladt, és a telefonkönyvvel eg yütt jött vissza. Miközben Ag atha lapozg atott, John íg y kiáltott fel: – Meg van! Shang ri-la. Ez a neve a nő házának. – Tényleg ! A kerti törpés ház. Már emlékszem. Meg is van. Az utcát nem adja meg , csak a ház nevét, mintha valami francos palotában lakna. Nos, Ancombe kisváros. Könnyedén meg fog juk találni. Meg beszélték mindazt, amit már tudnak, míg nem Ag atha észrevette, hog y mindjárt három óra. – Most már bekapcsolhatjuk a tévét. Bementek a nappaliba, Ag atha benyomta a tévét, és a huszonnég y órás hírcsatornára kapcsolt. A bemondó éppen ott tartott, hog y: – A liberális demokraták, a skót nacionalisták és az unionisták közös bizalmatlanság i indítványt nyújtanak be a kormány ellen azok után, hog y napvilág ra került: a védelmi miniszter, Joseph 75

Demerall komoly összeg eket fog adott el Kadhafi ezredestől. – Ennyit erről – mondta Ag atha. – A sajtót nem érdekli eg y falusi g yilkosság , vag y kettő. De leg alább nyug tunk lesz. – Meg yek, folytatom az írást – mondta John felállva. – Holnap mag áért jövök. Mondjuk, tízkor? – Jó – mondta Ag atha, habár nem akart eg yedül maradni. – Viszlát. Ag atha nem tudta, mitévő leg yen. A dohányzóasztalon halomban állt eg y csomó puhafedelű könyv, amelyeket nemrég iben vásárolt Eveshamben. Kézbe vette az elsőt, az volt a címe: Jerry tévedése. Ag atha sóhajtozva lapozott bele. Ablakon kidobott pénz. Nőcireg ényről volt szó, ami azt jelenti, hog y harmincas londoni nők a főszereplői. Biztosan van benne eg y Hamupipőke-fig ura, akinek a leg jobb barátja, aki persze meleg , az utolsó előtti fejezetben AIDS-ben elhalálozik. A férfi főhős meg nyilván izmos lábú és kezelhetetlen. Ag atha félredobta a kötetet. Lássuk a következőt! A Harry Potter-sorozat első darabja. Ag atha merő kíváncsiság ból vette meg . Nekifog ott az olvasásnak, és úg y belemélyedt, hog y eg y órával később alig hallotta meg az ajtócseng őt. Kilesett a kémlelőnyíláson, és Bill Wong ot pillantotta meg . Bűntudatosan s vonakodva nyitott ajtót. A férfi ezúttal eg yedül jött. – Ideje, hog y elbeszélg essünk, Ag atha. – Bújjon be, és hozza a harapófog óját is. Kiülünk a kertbe. Nincs hideg . – Íg y ig az, a vihar kellemesen felfrissítette a leveg őt. Ag atha töltött két bög re kávét, és kivitte a bög réket a kertbe. Hodg e és Boswell eg y pillanat alatt meg rohamozta Billt. Hodg e 76

összeg ömbölyödött az ölében, Boswell meg a nyakához dörg ölte mag át. – Bámulatos, hog y íg y odavannak mag áért a cicáim – mondta Ag atha. – Koncentráljunk inkább a szóban forg ó üg yre. – Bill finoman lehámozta mag áról a macskákat, és letette őket a fűbe. – Most látom csak a g yűrűjét, Ag atha. Miért van még is olyan benyomásom, hog y hazudtak nekem a múltkor? – Mert csúnya, rossz rendőrag ya van. Dúl köztünk a szerelem. Na jó, őszinte leszek. Remekül kijövünk eg ymással, és nem akarunk mag ányosan meg öreg edni. Ezért döntöttünk úg y, hog y összeházasodunk. – Ha ön mondja. Nincs valami híre Jamesről? – Nyug odtan elárulhatom: az a szemét hazug soha nem tért vissza a kolostorba. – Majd előkerül. Kis szerencsével pont az ön esküvője napján. – Hag yjuk Jamest. Van elképzelése arról, hog y miért ölhették meg Miss Jellopot? – Szerintem rájött valamire, és már Mrs. Bloxbyt is azért hívta fel telefonon. A lelkészné ug yanakkor váltig állítja, hog y Miss Jellop unos-untalan zsörtölődött, és ehhez kellett neki a társaság . – Gazdag volt? – Jómódban élt. – Van örököse? – Nem hag yott vég rendeletet. A leg közelebbi rokona a húg a, aki Stoke-on-Trentben él. – Mondja csak, Bill, kiderült valami Tristan bankszámlájából? – Több nag yobb, de nem óriási pénzbetét is volt, ötszáz itt, 77

hatszáz ott, minden esetben készpénzes. Összesen vag y tizenötezer. Úg y tűnik, hog y a családi alapítványt csak kitalálta. Terence Biles néven született. Apja postai alkalmazott, anyja háztartásbeli volt. Mindketten meg haltak. Tristan tizenhét évesen nevet változtatott. A szülők akkor már halottak voltak. A múltja makulátlan. Eredményesen tanult az iskolában, aztán a teológ ia felé fordult az érdeklődése. Pár évig eg y kensing toni templom káplánja volt. Továbbra is feddhetetlen életet élt. A helybéli lelkész szerint Tristan kijelentette, hog y komolyabb meg mérettetésre vág yik. Ő őszintén sajnálta, hog y meg kell válnia tőle. Ag atha, ug ye, nem ütötte bele az orrocskáját olyasmibe, amibe nem szabad? – Nem, dehog y. Nem akarok én már nyomozói babérokra törni, hosszú és nyug odalmas életre vág yom. Bill felállt. – Ezt kár volt mondania, mert már éppen kezdtem elhinni, hog y tényleg férjhez meg y. Mag a meg a nyug odalmas élet? Kizárt dolog ! Csak arra kérem, tudassa velem, ha kiderített valamit. Miután Bill elment, Ag atha eg yedül üldög élt tovább a kertben, mélyen elmerülve a g ondolataiban. Mi lett vajon azzal a tízezerrel? A rendőrség nem érdeklődhetett az összeg ről a banknál, hiszen nem is tudnak róla. Elképzelhető, hog y Tristan kisebb részletekben kérte a pénzt, nehog y problémája leg yen az adózásnál. Ag atha felhívta Binser irodáját, és őt kérte a telefonhoz. Vég ül bekapcsolták a főnök titkárnőjéhez, Miss Partle-hoz, aki éles 78

hang on az értésére adta: – Örülnék, ha békében hag yná vég re. A főnök nag yon elfog lalt. Ag atha mély leveg őt vett. – Idehallg asson, aranyom, emelje fel a tomporát, és közölje vele, hog y Ag atha Raisin keresi. – Nahát ilyet! Kisvártatva Mr. Binser hang ja hallatszott a vonalban: – Mit akar már meg int? – kérdezte. – Mindent elmondtam, amit tudok. – Arról a tízezer fontról van szó. Hog y fizette ki? – Készpénzben. – Készpénzben! – visszhang ozta Ag atha. – Érdekes. – Tudom, de Tristan az ujja köré csavart. Azt mondta, hog y úg ynevezett különleg es számlát szeretne nyitni eg y New Cross-i bankban, és g yorsabb lenne az üg ymenet, ha nem csekken fizetnék. – Világ os, hog y nem kívánja szétkürtölni a dolg ot. Az ember még is azt g ondolná, hog y az ön pozíciójában vissza kellett volna perelnie a pénzét Tristantől. – Önként visszaküldte. – Micsoda! Ezt eg y szóval sem említette. Mikor? – Nag yjából eg y hónappal azután, hog y kérdőre vontam. A pénzt a recepción tették le eg y nevemre címzett, méretes borítékban. – Levél is volt hozzá? Tristan talán még reménykedett, hog y helyrehozható a barátság uk. – Nem, levél nem volt. Leg közelebb eg y héttel később hallatott mag áról, amikor zsarolni próbált. Mint már mondtam, azzal 79

fenyeg ettem, hog y a rendőrség hez fordulok, s utána eltűnt. És most, ha meg bocsát, Mrs. Raisin, részemről lezártnak tekintem az üg yet. Hallottam a hírekben, hog y eg y második g yilkosság is történt a falujukban. Nyilvánvaló, hog y a saját házuk táján kell keresni a g yilkost. A viszontlátásra! Ag atha letette a kag ylót, és folytatta a töpreng ést. Vajon ki vag y mi bírta rá Tristant, hog y visszafizesse a pénzt? Mr. Lancing , a lelkész? Nem, az sokkal inkább Tristanre vallott volna, hog y csak színleli a bűnbánatot, s titkon még is meg tartja a pénzt. Már nyúlt is a telefon után, hog y felhívja Johnt, és meg vitassa vele a helyzetet, aztán meg g ondolta mag át. Majd másnap reg g el. Nehog y már John azt hig g ye, hog y Ag atha Raisin képtelen meg lenni nélküle! Hanem amikor aznap éjjel éberen feküdt az ág yában, rémisztőnek találta a g ondolatot, hog y eg y ismeretlen g yilkos g arázdálkodik odakint. Márpedig eg y nádfedeles házikóban eg yszerűen lehetetlenség elaludni, ha az ember fél. Zörög a nád, nyikorog nak a g erendák. Mielőtt Ag atha álomba merült, elhatározta, hog y elfelejti ezt az eg észet, s reg g el első útja a rendőrség re vezet majd, hog y eng edélyt kérjen elutazni. Meg húzza mag át valami távoli ország ban, jó messzire a veszedelemtől. Ám reg g el a szokásos két csésze fekete és három szál cig aretta után Ag atha új erőre kapott, már elenyésztek az éjszakai rémképek. Tíz órakor John dudált eg yet a háza előtt, Ag atha bezárt, és csatlakozott a férfihoz. 80

Úton Ancombe felé beszámolt Johnnak Bill látog atásáról, a Binserrel lezajlott telefonbeszélg etésről, na meg arról, hog y Tristan furcsamód visszaküldte a pénzt. – Valamit elhallg at előlünk a pasas – mondta John. – Tristan nem küldte volna csak úg y vissza azt a pénzt. Binser alig hanem meg fenyeg ette. – Nem is tudom. Olyan őszintének tűnik. – Ha csakug yan annyira őszinte, akkor miért ring atott minket abba a hitbe, hog y Tristan meg tartotta a pénzét? – Semmi ilyet nem mondott. – De elhallg atta az ig azat. Meg jöttünk Ancombe-ba. Már csak meg kell keresnünk a leg cifrább házat. – A főutcán nem látok ilyet. Álljon meg a postánál, és ott majd meg kérdezzük. John a kocsiban maradt, míg Ag atha kiderítette, hog y Peg g y Slither a falu vég ében, a Sheep Streeten lakik. – Több száz Sheep Street lehet a Cotswoldsban – mondta John a kuplung ot feleng edve. A falu vég én jobbra fordultak, az volt a Sheep Street. – Csak pár ház az eg ész. Á, az lesz az ott elől, jobbra. A Shang ri-la voltaképpen modern villa volt. Előkertje csupa virág meg kerti törpe. Leparkoltak, és vég ig mentek a házhoz vezető, térkővel kirakott ösvényen. A lábtörlőn az állt: hordd el mag ad! Alig hanem a tréfa kedvéért. John meg nyomta a cseng őt, amely a Big Ben harang játékát imitálta. – Férjnél van vag y hajadon? – kérdezte John. – Gőzöm sincs. Sötét hajú, középkorú nő nyitotta ki az ajtót. Arca fakó, 81

szemében az a fajta pajkos csillog ás, amely a humorérzék totális hiányáról árulkodik. Ag atha meg mondta a nevüket. – Á, a carselyi kopók – mondta a nő erősen borízű hang on. – Épp teát készültem főzni. Fáradjanak beljebb. A nappali tele volt csecsebecsével meg szobanövénnyel. Az ablak mellett pálmafa nőtt eg y ódon vécékag ylóból. Az eg yik falat olyan, bádog ból készült reklámtáblák borították be, amilyeneket a rég iség kereskedők előszeretettel szoktak hamisítani. Az ablaknak a pálmafával szembeeső oldalán a brüsszeli pisilő kisfiús szökőkút pontos mása. Háromrészes ülőg arnitúra, rajta csúszós, zöld selyemhuzat aranyszeg éllyel. – Máris hozom a teát – mondta Peg g y. John a kőfiúcskát nézeg ette. – Vajon hog yan cirkulál benne a víz? – Rémes ötlet betenni eg y ilyet a nappaliba – mondta Ag atha. – Rög tön rám jön a pisilhetnék. – Mag a szerint tényleg viccnek szánja a hölg y ezt a töméntelen mennyiség ű g iccset? – suttog ta John. – Nem, szerintem ilyen az ízlése. Csitt! Már jön is. Meg érkezett Peg g y, kezében tálcával. A teáskancsó zömök, kövér férfiembert formázott, pénisze volt a kanna csőre. Ag athának ettől mindjárt elment a kedve a teázástól. Amikor Peg g y odanyújtotta neki a csészét, ő az eg yik kisasztalra tette. – Gyilkosság g yilkosság hátán, ez olyan izg almas – mondta Peg g y. – Izg almas? – hüledezett Ag atha. – Azt hittem, kedvelte Tristant. 82

– Jaj, drág ám, őt mindenki szerette. Káprázatos férfi volt. – Mikor lesz a temetés? – kérdezte John. – Elfelejtettem meg kérdezni. – Hamvasztani fog ják. Valami unokaöccse Londonba szállíttatja a tetemet. – Szeretnék elmenni a temetésre – mondta Ag atha. – Nem tudja, pontosan mikor lesz? – Előbb a rendőrség nek ki kell adnia a testet. Valami volt mag uk között Tristannel, ha jól sejtem. – Nem volt viszonyunk, amennyiben erre céloz – felelte Ag atha kimérten. – Mrs. Feathers azt híreszteli, hog y a konyhaajtón kilesve jól látta, amikor Tristan meg csókolta mag át. – Az csupán baráti csók volt – mondta Ag atha eg yre dühösebben. – Ellenben úg y tudom, mag a közel állt Tristanhez. – Mondjuk inkább úg y, hog y szórakoztatott. A korunkbeli nők, Ag atha, akiknek már leáldozott a csillag unk, szívesen mutatkozunk fess fiatalemberek társaság ában. – Nekem nincs szükség em fess fiatalemberekre, ug yanis az itt meg jelent John jeg yese vag yok. – Valóban? – Peg g y tetőtől talpig vég ig mustrálta Johnt, csak aztán fordult vissza Ag athához. – Hog y csinálta? John sietve közbevág ott: – Adott mag a pénzt Tristannek? – Eg y árva pennyt se. Nem mintha nem próbálkozott volna szeg ény ördög . Jó pár vacsorameg hívásába került, mire feladta a dolg ot. Gyűlöllek, g ondolta Ag atha. 83

– Hol tartózkodott Tristan meg ölésének éjjelén? – kérdezősködött tovább John. – Mag a kis szamár. Nem vag yok köteles felelni a kérdéseikre, hiszen nem a rendőrség től jöttek. Azt hittem, mókás lesz bepillantani két ilyen kopó mesterkedésébe, de kezdenek komolyan untatni. Ag atha felállt. A düh felpörg ette intuitív képesség eit. – Hibátlanul alakítja a szerepét, Peg g y drága. De én tudom, hog y szerelmes volt belé, Tristan meg jól kiszipolyozta, és azt is ki fog om deríteni, hog yan csinálta. Mellesleg tudta, hog y homoszexuális? Indulás, John! Peg g y leesett állal bámult a távozó páros után. – Az utolsó meg jeg yzése szabályosan sokkolta a nyanyát – mondta John már a kocsiban. – Miből jött rá, hog y a hányavetiség e csak máz? – A helyzet az, hog y Tristan mocskos kis patkány volt, ráadásul zsaroló – felelte Ag atha. – Ám ez mit sem vont le a vonzerejéből. Elérte, hog y izg almasnak és kívánatosnak érezzem mag am. Épp ettől volt olyan veszélyes. Akiket sikerült rászednie, és ig azat szólva kis híján nálam is célt ért, azok most úg y tesznek, mintha Tristan a leg teljesebb mértékig hideg en hag yta volna őket. Én azonban kötve hiszem, hog y van nő, aki nem dőlt be neki. – Kivéve Mrs. Bloxbyt – mondta John. – És most Mrs. Tremphez.

84

Öt Mrs. Tremp eg y átalakított pajtában lakott, a falu határában. Ag atha emlékezett az asszonyra különféle falusi rendezvényekről. Olyan volt, akár eg y kiseg ér, és a szóbeszéd szerint az ezredes eg ész életében cudarul bánt vele. Vég ig zötykölődtek a házhoz vezető g idres-g ödrös földúton. Amikor a kocsiból kiszállva Ag atha bevág ta az ajtót, eg y közeli villámsújtott fáról vetési varjak rebbentek fel riadt károg ással az ég be. Aratási idő volt, a ház mellett szélesen elterülő aranyszín tarlón fácánok csipeg ettek. Az átalakított pajta nag ynak és szilárdnak tűnt. Ag atha meg nyomta a cseng őt, azután vártak. A varjak visszatelepedtek a fájukra, hatalmas szemükkel a betolakodókat fig yelték. Ag atha meg borzong ott. – Ki nem állhatom a varjakat. Olyan vészjóslóak. – Mármint a hollók – ig azította ki John. Nyílt az ajtó, és Mrs. Tremp állt ott rövidlátón hunyorog va a napfényben. – Mrs. Raisin és Mr. Armitag e, ha nem tévedek. – Úg y van – mondta Ag atha. – Bemehetnénk? Tristan Delonról szeretnénk önnel beszélni. – Jaj nekem. Épp lekvárt főzök be, és… de jöjjenek csak. – Sarkon fordult, és bement a házba, Ag atháék meg utána. A leveg ős nappaliból szárnyas ajtó nyílt a kertre, a berendezés kellemes ötvözetét alkotta a rég inek és az újnak. Az eg ész ház szilvalekvártól illatozott. 85

Mrs. Tremp hellyel kínálta őket, azután azt mondta: – Remélem, nem zavarja önöket, a darazsak miatt minden ajtót-ablakot zárva tartok, amikor befőzök. Mire kíváncsiak Mr. Delonról? – Úg y hallottuk, jóban voltak – mondta Ag atha. – Ig en, és nag yon elszomorított a halálhíre. Most meg itt ez a másik szörnyű g yilkosság . Nem ilyen volt a mi falunk, amíg mag a, Mrs. Raisin be nem tette ide a lábát. – Nem én tehetek róla, hisz nem én g yilkolászom. Viszont Mr. Bloxby érdekében nag yon szeretném tudni, ki csinálja. – A lelkész is csak mag ára vethet, hog y g yanúba keveredett – mondta Mrs. Tremp. – Irtóra féltékeny volt Mr. Delonra. – Gondolom, ezt Tristan mondta mag ának. – Elejtette, hog y nehezen jönnek ki a lelkésszel, ig en. – Tudta, hog y Tristan homoszexuális volt? – kérdezte John. – És hog y nőkből próbált pénzt kihúzni? Mrs. Tremp bütykös, eres kezét hirtelen meg remeg ő szájához emelte. – Ezt nem hiszem el. Hog y mondhatnak ilyet? – Sajnos ez az ig azság – mondta Ag atha. – Öntől nem kunyerált pénzt? – Meg említette, hog y szeretne létrehozni a falunkban eg y ifjúság i klubot. S hog y ehhez seg ítség re van szükség e. Biztosítottam a támog atásomról, sőt ki is töltöttem neki eg y csekket. De meg ölték, mielőtt eljöhetett volna érte. Tudom, hog y nem hazudott nekem. Mag uk el vannak tévedve. Mr. Delon hithű keresztény volt. – Mrs. Tremp – szólt Ag atha vérmesen –, mag ának óriási 86

szerencséje van, hog y Mr. Delon nem jött el a csekkjéért. Szépen lenyelte volna a pénzt. Milyen összeg szerepelt a csekken? – Ötezer font. – Az nem kevés. – Meg eng edhetem mag amnak. Jól élek, hála az én drág a Georg e-omnak. Az uram nem szerette, ha költekezem. Lekvár, sütemények, kenyér: mindent házilag készítettem. Rag aszkodott hozzá. Hetente nézte át a háztartási könyvet, és volt nemulass, ha úg y találta, hog y akár csak eg y pennyt is eltékozoltam. Évekig éltünk eg y nyomorúság os viskóban az ancombe-i úton. Mozdulni se lehetett a sok limlomtól! Az uram soha nem dobott ki semmit. Szomjúhoztam a teret és a fényt. Olyan sötét volt az a ház! A halála után aztán mindent kihajig áltam, és kibéreltem ezt a házat. Elmosolyodott. – Hát nem szép? – Hog yan halt meg a férje? – kérdezte John. – Meg ütötte a szél. Hasztalan mondog attam neki, hog y fig yeljen oda a vérnyomására. Vég ül a dohányzás vitte el. – Túl sokat szívott? – Ag atha bűntudatosan g ondolt a táskájában rejlő cig arettapaklira. – Nem. Az úg y volt, hog y hirtelen nag yon meg kívántam a cig arettát, de ő nem eng edett dohányozni. Akkortájt nyílt eg y új élelmiszerbolt Eveshamben, ig en jutányos áraik voltak. Kiókumláltam, hog y ha ott vásárolok, de továbbra is a helyi kisbolt árait vezetem be a háztartási könyvbe, akkor a meg spórolt összeg ből éppen kitelik eg y pakli cig aretta. Az uram g olfozni ment. Én meg pont rág yújtottam, amikor visszaszaladt 87

valamiért. Ki volt kelve mag ából, aztán valami furcsa, hörg ő hang ot adott ki, és elvág ódott a padlón. Újból elmosolyodott. – Leültem, és sokáig csak néztem, mielőtt kihívtam volna a mentőket. Élveztem, hog y vég re csendben van. – Tristanre visszatérve hog yan kerültek kapcsolatba eg ymással? – kérdezte Ag atha. – Csak úg y beállított hozzám. Azt mondta, a lelkész helyett jön. Elrag adó volt. Nag yon tetszett neki a ház. Azt mondta, az eg ész életét le tudná itt élni. Meg azt is mondta, hog y Alf Bloxby elnyomja. Mondtam neki, hog y én aztán ismerem az elnyomást, és meséltem neki a házaséletemről. – Alf Bloxby nem nyom el senkit – szög ezte le Ag atha. – Hisz ön is jól ismeri. Vag y azt g ondolja, Mrs. Bloxby eltűrné, hog y elnyomják? – Mr. Delon azt mondta Mrs. Bloxbyról, hog y túlzottan is béketűrő asszony. Ne adjon hitelt a rosszmájú pletykáknak, Mrs. Raisin. Még ha homoszexuális volt is, miért baj az? – Eg yáltalán nem baj, csakhog y ezt eltitkolta a nők elől, akiket kiforg atott a vag yonukból. Csökönyös kifejezés acélosította meg Mrs. Tremp lág y vonásait. – Jobb lesz, ha most elmennek. Nem hallg atom tovább a hazug rág almaikat. Azzal felkelt, és kitárta a bejárati ajtót. – És meg ne lássam itt mag ukat még eg yszer. – Szerintem csakis azért g yújtott rá, hog y a férje g utaütést 88

kapjon – mondta Ag atha tüskés hang on. – Micsoda hárpia! – Valamit azért meg tudtunk – mondta John. – Micsodát? – A nő eg y csekket készített ki neki. Ha Tristan készpénz helyett csekket is elfog adott, akkor alig hanem azt tervezte, hog y bezsebeli, amit tud, azután olajra lép. – Meg lehet. De ha kifosztja a falubelieket és lelécel, akkor az eg yházat is ott kellett volna hag ynia, márpedig éppen a papi munkája tette lehetővé, hog y pénzt szedjen ki az emberekből. – Talán életveszélyesen meg fenyeg ették, és el akarta hag yni az ország ot. – Bah! – íg y Ag atha, akit bosszantott, hog y mindez nem neki jutott az eszébe. – Semmivel se lettünk okosabbak. Most mi leg yen? – Gyerek még az idő. Visszamehetnénk Londonba, hog y meg keressük azt a kensing toni templomot, Tristan előző munkahelyét. – Bill nem említette a templom nevét. – Majd körbeérdeklődünk. – Ha Nyug at-Kensing tonban van, rámehet az eg ész napunk. – Fog adni mernék, hog y Dél-Kensing tonban lesz – mondta John. – Az illene a mi Tristanünk sznobizmusához. – Mi lesz, ha közben keresnek a rendőrök? – Hát jó, akkor halasszuk holnapra. Addig is nézzük meg , hog y s mint van Mrs. Bloxby. Mrs. Bloxby a paplak kertjében ültette le őket. – Alf lepihent – mondta. – Olyan ez az eg ész, akár eg y 89

rémálom. – Senki sem látott ideg en személyt a faluban? – kérdezte Ag atha. – Senki. Na persze, a tévé miatt. A leg többen odabent g ubbasztottak a házukban, és a képernyőre tapadtak. Gyakran jut eszembe, hog y vajon mit akarhatott nekem mondani Miss Jellop. Vajon fontos volt, vag y csak panaszkodni szeretett volna, mint rendesen? – Mrs. Bloxby felsóhajtott. – Most már sose tudom meg . – Mi van az újság írókkal? – kérdezte Ag atha. – Páran biztosan itt voltak még . Valaki talán emlékszik eg y fényképezőg épes alakra, akit akkor hírlapírónak nézett, és nem tartotta fontosnak, hog y említést teg yen róla a rendőröknek. Eg yébként Tristan eg y kensing toni templomban kezdte a pályafutását. Nem tudod, melyikben? – Mr. Lancing talán meg említi a levelében, amelyben Alf fig yelmébe ajánlja Tristant. Várjatok eg y percet, mindjárt előkeresem. Amikor Mrs. Bloxby bement a házba, John íg y szólt: – Meg feledkeztünk a helyi kocsmáról. Meleg ág ya lehet mostanság a pletykának. Ha itt vég eztünk, ug orjunk be a Vörös Oroszlánba, s eg yúttal meg is ebédelhetnénk. Mrs. Bloxby a levéllel a kezében jött vissza, amit Ag atha leg nag yobb bosszúság ára Johnnak nyújtott át. Ag atha odahúzta a székét John mellé, és eg yütt olvasták el a levelet, amelyben az állt, hog y Tristannek a lelki épülése vég ett feltétlenül vidékre kell utaznia. Aztán az utolsó bekezdésből az is kiderült, hog y New Crossba költözése előtt Tristan a dél-kensing toni Szent 90

Dávid-templomban szolg ált. – Holnap odameg yünk – mondta John. – Valószínű, hog y Tristan múltjában kell keresnünk a tettest. – Szeg ény Miss Jellop nag yon is Tristan jelenéből való volt – mutatott rá Mrs. Bloxby. – Ig az, de talán meg tudott valamit – tartott ki az álláspontja mellett John. – Meg jött már a stoke-on-trenti húg ? – kérdezte Ag atha. – Miss Jellop húg ára g ondolok. – Nem tudok róla – válaszolta Mrs. Bloxby. – Különben már szóltam volna. – Mi most meg ebédelünk a kocsmában – mondta Ag atha. – Volna kedved csatlakozni? – Most nem. Alf bármikor felébredhet. Íg y hát John és Ag atha elköszönt Mrs. Bloxbytól, és átautóztak a kocsmához. – Kezdünk ellustulni – jeg yezte meg Ag atha. – Nemrég még mindenhová g yalog jártam. – Ez nem fedte ug yan a valóság ot, de Ag athában azóta is élénken élt a testedzés világ ában tett szórványos kalandozásainak emléke. Pedig a biciklije is évek óta rozsdásodott már a hátsó kerti fészerben. Felidézte a közös kerekezéseket eg ykori munkatársával, Roy Silverrel. Furcsa, hog y Roy még mindig nem telefonált, g ondolta. Hiszen olvasnia kellett a lapokban a g yilkosság okról. S mi lehet Sir Charlesszal, öreg cimborájával, az ő kis Watsonjával? Összerándult a felismeréstől, hog y elpártolnak mellőle a barátok. Újabban még Bill Wong is rendőrszemmel néz rá, nem eg y jó barát szemével. A kocsmát zaj és füst töltötte be, mely utóbbi csak úg y dőlt 91

kifelé a kandallóból. John Fletcher, a kocsmáros a kandalló fölé hajolva bőszen harákolt. – Most hozták ezt a fát – mondta, amikor észrevette őket. – Túl nedves. – Rádobott eg y kis g yújtóst, mire lusta láng nyelvek keltek életre a hasábok körül. – Íg y már jó lesz. – Feleg yenesedett, és beletörölte kezét a nadrág jába. – Mit hozhatok? Mindketten sört meg szendvicset rendeltek, és eg y sarokasztalhoz telepedtek a füst kiszellőztetése vég ett sarkig tárt ablaknál. Meg nyug tató volt, ahog y pattog ott a tűz. Az ablakon s a kicsiny parkolón túl aranylón terpeszkedett a tarló a lang y napsütésben. A leveg ő már az ősz íg éretét hordozta. Bárcsak ne lenne a két g yilkosság , g ondolta Ag atha elfeledve, mennyire unatkozott az utóbbi időben. Milyen jó is lenne itt elüldög élni szendvicset majszolva meg sörözg etve, aztán hazamenni, és játszani eg yet a cicákkal. John meg hozta nekik a két sört meg a szendvicseiket. – Na, miket pusmog nak? – kérdezte tőle Ag atha. – Nem sokat – felelte a kocsmáros. – Kezdetben mind eg yetértettek abban, hog y a lelkész tette, aztán rebesg etni kezdték, hog y a káplán ig azából nem volt tiszta ember, íg y most az a vélekedés, hog y a g yilkos nem falubeli. Ekkor elbődült eg y kuncsaft a bárpultnál, hog y inni szeretne, s John máris faképnél hag yta őket. Ag atha beleivott a sörébe, és elhúzta a száját. Jobban kedvelte a g in-tonikot, még is g yakran rendelt sört azért, mert jól tudta, hog y fél pinttel sem bír meg birkózni. Semmi sincs, ami jobban öreg ítene eg y középkorú nőt, mint az alkohol. 92

Tűsarkak fürg e kopog ása jelezte Miss Simms, a carselyi nőeg ylet titkárának érkezését. Eg y pohárka rumos kólát tartott a kezében. – Csatlakozhatom? – Tessék csak – mondta John Armitag e. Miss Simms ledobta mag át az Ag atháé melletti székre. – Szörnyű, ami Miss Jelloppal történt, nem ig az? De sajnos benne volt a pakliban. – Hog yhog y? – kérdezte Ag atha. – Állandóan nyavalyg ott, és mindenbe beleütötte az orrát. Utálatos pletykafészek, az volt. Hallania kellett volna, amiket mag áról mondott, Mrs. Raisin. – Nem vag yok rá kíváncsi – mordult fel Ag atha. – Még most is szentnek látja Tristant? – Nem, mert nag yon ronda dolg ot művelt. – Mit? – A halála előtti napon összefutottam vele a faluban. Találkát kért tőlem mondván, hog y eleg e van már a falu öreg tyúkjaiból. Nem volt szép tőle, hog y ilyet mondott, de nekem hízelg ett, hog y keresi a társaság omat, ug yanis elhívott vacsorázni. – De hiszen én vacsoráztam vele aznap este! – hőbörg ött Ag atha. – Tudom. Mindjárt erre is kitérek. Nyolckor lett volna találkozónk a Stavrosban, abban az új Chipping Norton-i étteremben. Tíz perccel nyolc után rendeltem mag amnak eg y italt. Ám ő még ekkor sem mutatkozott. Fél kilenckor a távozás mellett döntöttem. Az étlapra vetett eg yetlen pillantásból beláttam, hog y nem az én pénztárcámhoz szabták az áraikat, íg y 93

aztán kifizettem az italomat, vettem eg y kis halat meg sült krumplit a Sheep Streeten, és hazakullog tam. Odatelefonáltam, de Mrs. Feathers azt mondta, hog y Tristan épp önt szórakoztatja, és nem szabad zavarni. Mag át mikor hívta meg ? – Eg y nappal a halála előtt. – De hát eng em is aznap délután hívott meg vacsorázni – nyafog ta Miss Simms. – Én ezt nem értem. – Talán szándékosan csinálta – mondta John. – Ag athával addig ra már meg beszélte a vacsorát. Talán élvezetét lelte a g ondolatban, hog y mag a csak ül ott, és vár. – Hisz olyan kedves fickónak látszott, habár mostanában arról suttog nak az emberek, hog y eg y kicsikét, hát szóval, g onosz volt. – Mondana eg y példát? – kérte Ag atha. – Ott van például Mrs. Brown a mozg ókönyvtárával. Az eg yik héten Tristan még bókolt neki, a következőn meg a többi kuncsaft füle hallatára azt mondta, hog y az eg ész g yűjtemény idiótáknak való, s bizonyára valami idióta válog atta össze. Mindenki tudja, hog y Mrs. Brown a leg több könyvet személyesen választja ki. Eg y darabig döbbent csönd volt, de Tristan olyan délceg en állt ott, és oly imádni valóan mosolyg ott, hog y az emberek vég ül arra jutottak, biztosan félrehallottak valamit. Az öreg Mr. Crinsted meg ott lakik a tanácsi lakótelepen, és Tristan eg y időben rendszeresen feljárt hozzá sakkozni. Mr. Crinsted annyira örült, hog y társaság a akadt, hog y saját bevallása szerint az első két alkalommal nyerni hag yta Tristant, harmadjára viszont meg verte, mire az éktelen harag ra g erjedt, és csalással vádolta az öreg et. 94

– Ezeknek a híreszteléseknek eg y előnyük van: most már senki sem hiheti, hog y féltékenység i rohamában Alf Bloxby vég zett a káplánnal – mondta Ag atha. – Ez íg y ig az. De a kérdés ug yanaz: ki más tehette volna? – Na és Miss Jellop? Róla mit mondanak a népek? – kérdezte John. – Nem örvendett túlzott népszerűség nek. Irritálta az embereket az állandó zsémbelésével. De nem hinném, hog y bárki is a halálára ácsing ózott volna. Persze g yakran hallani olyat, hog y Miss Jellop a lelkész iránti rosszindulatból hintette el, hog y Mr. Bloxby vég zett Tristannel. Következésképpen az emberek továbbra is g yilkosként tekintenek Alf Bloxbyra, g ondolta Ag atha meg viselten. Tennem kell valamit. De mit? Tovább szimatolok, és reménykedem, hog y nem eredménytelenül. Miss Simms felhajtotta az italát, és elment. – És most? – kérdezte Ag atha. – Tanácstalan vag yok. Holnap elmeg yünk abba a londoni templomba. Addig is irány a közkönyvtár, ahol felütjük a stokeon-trenti telefonkönyvet, és kikeressük a „Jellop”-okat. Ha benne van Miss Jellop húg ának a száma, akkor felhívjuk. Napnál világ osabb, hog y Tristan mondott valamit Miss Jellopnak, ami veszélyessé tette a nőt. – A lakosság i címjeg yzékben nincs – mondta Ag atha fél órával később. – Keresse cég ek szerint, „Jellop-féle lekvárok és zselék” alatt – javasolta John. 95

Ag atha íg y már mindjárt meg találta. – Itt van! – Írja ki a számot, majd otthonról felhívjuk. Ag atha a házában meg kérdezte, ki telefonáljon, John vag y ő. – Majd én – felelte a férfi. Ag atha kiment a konyhába, meg búbolta a macskákat, és kieresztette őket a kertbe. Eg y pillanatig elnézte az elébe táruló látványt, és arra g ondolt, hog y a kertje roppantul semmilyen. Mivel ő mag a nemig en konyított a növényekhez, kertészt fog adott fel, akiről azonban kiderült, hog y nem csupán drág án, de ráadásul tohonyán is dolg ozik, íg y aztán Ag atha kirúg ta, és cserjéket ültetett a virág ok helyébe. Jövőre majd újratervezi a kertet, amely eg y merő virág lesz. Közben kijött hozzá John. – Miss Jellop húg a a Mrs. Essex névre hallg at. Eg y bűbájos személyzetis még az otthoni címét is meg adta. Felhívja? – Inkább majd mag a. John meg lepett képet vág ott, de szó nélkül visszament a házba. Ag atha eg yik pillanatról a másikra besokallt. Ez a rendőrség dolg a. Ő valami mással szeretne fog lalkozni. Akármi mással. John társaság ában képtelen feloldódni. Nem esett le neki a tantusz, hog y John jóképűség e feszélyezi. Az ilyen férfiak általában a csinosabb, fiatalabb nőket favorizálják. Az ilyen férfiakat nem Ag atha Raisin fajtájának teremtették. És Ag atha eg y tekintetben rég imódi volt: csakis akkor tudott kötődni eg y férfihoz, ha működött köztük a kémia. John ezzel jött vissza: 96

– Beszéltem a nő férjével. Mrs. Essex itt van a mircesteri rendőrkapitányság on. Gyerünk oda. Talán még pont elcsíphetjük. – Fel se ismernénk – mondta Ag atha meg se moccanva. – Kis szerencsével hasonlít a nővérére. – Talán már el is hag yta Mircestert, és ott van a házban. – Kétlem. Ma hajnalban elsétáltam arra. Le van zárva, és a helyszínelők se vég eztek még . Nosza rajta, Ag atha! A mircesteri rendőrkapitányság parkolójában várakoztak a kijövőket fig yelve. Az első óra elteltével Ag atha nag yot ásított, és nyug talan izg és-mozg ásba kezdett. – Senki, aki akár csak hasonlítana rá. Szerintem húzzunk haza. Nyilván rég elment már. – Az ott akár ő is lehet – mondta John az épületből kilépő középkorú asszonyra mutatva, akit eg y rendőrnő kísért. Az asszonynak g ülüszeme és rág csálóképe volt. Járőrkocsi hajtott az épület elé, s a két nő beült hátulra. – És most? – kérdezte Ag atha. – A nyomukba szeg ődünk. Talán itt szállt meg valahol helyben. A kormánynál ülő John biztonság os távolból követte a járőrkocsit. – Carsely felé mennek – jeg yezte meg pár mérföld után. – Lehet, hog y a rendőrség már vég zett a házzal, és a nő ott fog lakni. – Elég bizarr lenne – vág ott vissza Ag atha. – Én a mag am részéről nem szívesen laknék abban a házban, ahol a nővéremet 97

meg g yilkolták. – Talán csak a tulajdonát védi. Minden bizonnyal ő örököl. S mit tesz isten, a járőrkocsi valóban behajtott Carselyba. – Jobb lesz hazamenni – mondta John. – Kiböjtöljük, hog y eltakarodjanak a rendőrök, aztán átmeg yünk hozzá. Addig nálam leszünk. Ag athát mindig meg ütötte a mag ány szele, valahányszor belépett John házába. Eltűnt exférje semmiféle lenyomatot nem hag yott mag a után. James Lacey könyvei mindig ug yanolyan rendetlen összevisszaság ban sorakoztak a polcokon. John ellenben témák szerint, elvág ólag rendszerezte az övéit. John modern számítóg épasztalnál dolg ozott, melyet az ablak elé tolt. Volt ott két, fényes kretonnal behúzott karosszék meg eg y ug yancsak fényes, üresen álló tölg yfa dohányzóasztal. – Italt? – kérdezte John. – Eg y g in-tonikot kérek. – Nincs se citromom, se jeg em. – Ez annyira brit! De jó lesz lang yosan is. Mialatt John a konyhában tett-vett, Ag atha leült, és behunyta a szemét, meg próbálta mag a elé idézni Jamest meg a szobát, amilyen azelőtt volt. Majdnem sikerült is neki, ám ekkor visszajött John. Ag atha kinyitotta a szemét, és átvette tőle a g intonikot. A férfi két poháralátétet helyezett le akkurátusan a dohányzóasztalra. – Úg y él itt, akár eg y ag g leg ény – jeg yezte meg Ag atha. – Tisztaság és rend van mindenütt. – Én csak íg y élhetek. Elég volna eg yetlen rest nap, és máris állandósulna a káosz. Most hajtott el az utcán eg y járőrkocsi. – A 98

bejárati ajtóhoz lépdelt, kinyitotta, és kinézett: – Bill! – kiáltotta. – Itt vag yunk. – Elfog a bűntudat, amikor csak ránézek – mormog ta Ag atha. Belépett Bill. Eg yedül volt. – Mag uk követtek minket Mircestertől idáig ? – kérdezte. – Valóban Mircesterben voltunk, még hozzá bevásárolni – hárított Ag atha. – Láttuk az előttünk haladó járőrkocsit, de nem tudhattuk, hog y mag a ül benne. – Nem is abban ültem, hanem eg y másikban, a hátuk mög ött. – Különben mit óhajt? Bill meg nézte mag ának Ag athát, és nem kerülte el a fig yelmét, ahog y Ag atha lesüti a szemét, és az italáért nyúl. – Szerintem mag uk ketten sántikálnak valamiben. Mag a nem szokta csak úg y feladni, Ag atha. – Az eljeg yzés óta ki se látunk a tennivalókból – mondta John. – Még mindig nem jutottunk dűlőre, hog y meg tartsuk-e valamelyikünk házát, vag y veg yünk esetleg eg y nag yobbat. – Értem én. Hallottak valamit? – A faluban mindenki Tristanről beszél, és most már ott tartanak, hog y hitvány alak volt. – Ezt fejtsék ki. Ag atha beszélt a nyomozónak Miss Simmsről. – Na, ez viszont tényleg furcsa – mondta Bill. – Mit akarhatott a homoszexuális Tristan eg y vag yontalan nőtől? – Nyilván álnokság ból csinálta. – Nem illik bele a képbe. Ha g azdag nők meg kopasztása volt a cél, akkor eg y pillanatra sem eshetett volna ki az elbűvölő férfiú szerepéből. Tudnia kellett, hog y Miss Simms fecseg ni fog a 99

történtekről. – Hacsak – szólt Ag atha elg ondolkodva – valaki vag y valami rá nem ijesztett Tristanre, aki az azonnali távozás mellett döntött. Azért kellett neki a templom pénze. Tőlem vélhetően eg y jó kövér csekket remélt. – Az is lehet, hog y Miss Simmset a nag y fog ás, vag yis ön miatt ejtette. – De hát Miss Simmset azután hívta el vacsorázni, hog y velem már meg volt beszélve. Mrs. Feathers nem említette, hog y volt-e Tristannek telefonja akkor éjjel? – Nem kereste őt senki, csak ön. – Miss Simms bizonyára lázas izg alommal várta a vacsorát – mondta Bill. – Talán eltévesztette az estét. Ön hétfőn vacsorázott eg yütt a káplánnal. Előfordulhat, hog y a férfi másnap estét mondott, Miss Simms meg félreértette. – Felhívom az éttermet, és meg kérdem, mikorra szólt a fog lalás – mondta John. – Ahhoz szükség e lesz eg y oxfordshire-i telefonkönyvre – fontoskodott Ag atha. – Van itthon. Beszélg essenek csak, majd a hálószobából telefonálok. – Szóval, tényleg újra férjhez meg y – mondta Bill Ag atha arcát vizslatva. – Jó ötletnek tűnik. – A mag a korabeli nők g yakran azért mennek bele a házasság ba, mert társaság ra vág ynak, valakire, aki borozni meg étterembe hordja őket, és kicseréli a biztosítékot; mag a nem ilyen, Ag atha. 100

– Eltökéltem, hog y soha többé nem leszek szerelmes – mondta Ag atha. – Beérem azzal is, ha van mellettem eg y társ. Nem beszélhetnénk valami másról? Például arról, hog y Miss Jellop húg a ott marad-e a házban. – Honnan tudja, hog y Miss Jellop húg a az? – Eg yszerű. A járőrkocsi a Dover Rise felé kanyarodott le. – Miért van olyan érzésem, hog y mag uk ketten valamiképpen meg tudták, hog y a nő a kapitányság on van, meg várták, míg kijön, és idáig követték? – Mert undok hekusag ya van. Á, itt jön John. – Meg oldódott a rejtély – mondta John a lépcsőn lefelé jövet. – Tristan kedd estére fog lalt asztalt, nem hétfőre. Csendes estéjük volt aznap, íg y amikor Miss Simms meg jelent azzal, hog y eg y úrra vár, de nevet nem mondott, ők eg y kétszemélyes asztalhoz ültették. – Újabb holtvág ány – mondta Bill. – Én most meg yek. Ne zaklassák Mrs. Essexet, jó? – Az meg ki? – kérdezte Ag atha nag y ártatlanul. – Mintha nem tudná! Miután Bill elment, John meg kérdezte: – Zaklatni fog juk Mrs. Essexet? – Természetesen – felelte Ag atha. – Csak várjuk meg , míg felszívódnak a rendőrök. Mrs. Bloxby most sétált el az ablak előtt. Gondolom, mag ához készül. Kinyitotta az ablakot, és a lelkészné után kiáltott: – Mrs. Bloxby! Az asszony meg fordult, elmosolyodott, és meg indult az ajtó 101

felé. John beterelte a házba. Mrs. Bloxby oly nyug odt és mosolyg ós benyomást keltett, hog y Ag atha íg y kiáltott fel: – Pompásan nézel ki! Biztosan valami jó hírt kaptál. – Szó sincs róla, hog y jó hírt kaptam volna. Csak a templomban voltam, és újra hiszek. Ag atha ég ett, mint a rong y. – Bill Wong járt itt az előbb – mondta, azzal beszámolt a lelkésznének Miss Simms randevújáról, és íg y fejezte be: – Persze nem nag yon értem, hog y Tristan eg yáltalán miért hívta meg . – Lehet, hog y nem is volt homoszexuális – mondta komótosan Mrs. Bloxby. – Hiszen ő mag a mondta, hog y az – heveskedett Ag atha. – Talán íg y akarta elutasítani és meg bántani az embereket. A szép férfiakat természetszerűen mindenki homoszexuálisnak hiszi. Be kell vallanom, hog y én is beleestem ebbe a hibába. Gondolj csak bele, Mrs. Raisin, amikor eg yütt vacsoráztatok, felmerült benned akár csak eg y pillanatra is, hog y homoszexuális? – Nem – vág ta rá Ag atha. – Vibrált köztünk a leveg ő. – Ha csakug yan olyan keg yetlen volt, mint feltételezzük, akkor talán örömét lelte benne, hog y férfiakat és nőket eg yaránt az orruknál fog va vezetett. A férfiaknak meg játszotta a homoszexuálist, aztán elutasította őket, ha közeledni merészeltek. A nőket meg azzal utasította el, hog y homoszexuálisnak mondta mag át. Szerette manipulálni az embereket. Arra célozg atott nekem, hog y elveszteg etem mag am Alf mellett, de nálam ez nem jött be, mert tudod, én mindig szerettem a férjemet. 102

Ag atha mardosó féltékenység et érzett, de hamar leg yűrte mag ában. Mrs. Bloxby derék asszony, meg érdemli a boldog ság ot. Lehet, hog y nekem is imádkoznom kéne, g ondolta. Kivesézték a Tristannel kapcsolatos tapasztalataikat, de semmivel se jutottak előbbre. Amikor Mrs. Bloxby elment, John a karórájára pillantott. – Azt hiszem, most már átnézhetünk Mrs. Essexhez. Átsétáltak a falun a Dover Rise felé. – Ha valóban tehetős volt – mondta John –, akkor csodálom, hog y nem valami előkelőbb helyen lakott. Azt hiszem, ezek voltak azelőtt a munkások kulipintyói. – Eg yedül élt, szerintem nem volt szükség e nag yobb házra. Eg y ilyen „kulipintyó” akár kétszázezer fontba is belekerülhet. Költség es mulatság ám a Cotswoldsban élni. Mindenki itt szeretne letelepedni. A tavalyi g azdaság i pang ás idején sokan, akiknek nyaralójuk volt a Cotswoldsban, túladtak londoni otthonukon, és inkább innen ing áznak. Vonattal csak másfél óra az út Moretonból. Ha az ember, teszem azt, Hampsteadben lakik, ug yanennyi időbe beletelhet, mire bekeveredik a belvárosba. Meg álltak a zsákutca elején, és felmérték a terepet. – Nincsenek járőrkocsik – állapította meg John. – Eg y fia fakabátot se látni. – Honnét eredhet ez az elnevezés? – kérdezte Ag atha. – Még a rég i őrbódék idejéből. De miért játszunk kérdezzfeleleket, Ag atha? – Mert ideg es vag yok. Várom, hog y mikor ug rik ki Bill Wong valamelyik bokorból. 103

– Én úg y látom, tiszta a leveg ő. – Nem szeretem, hog y stikában csináljuk – fakadt ki Ag atha. – A két minden lében kanál. – Ez az amatőr detektívek sorsa – jeg yezte meg John derűsen. – Bátorság , Ag atha! Hol marad a dacos szájtartás? – Remeg ek, mint a kocsonya. A házhoz érve tárva-nyitva találták az ajtót. – Lássuk a medvét! – mondta Ag atha. Meg nyomta az ajtó melletti cseng őt, s ekkor hirtelen tudatosodott benne, hog y nadrág , eg yszerű ing meg lapos szandál van rajta. Kezdem elhag yni mag am, g ondolta. Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára kozmetikusnál. Istenkém, remélem, még nincs bajuszom! Ideg esen odakapott a felső ajkához. Csak nem eg y szőrszálat tapintott ki? Bekotort a kézitáskájába a púderért, és meg nézte mag át a kistükrében. – Ig en? Miben seg íthetek? Ag atha leeng edte a púderdobozt, és azt látta, hog y Mrs. Essex kíváncsian bámulja. Hamar elsuvasztotta a púdert a táskájába, a nőnek meg azt mondta, hog y mindketten Miss Jellop barátai, és hozzátette, hog y részvétet jöttek nyilvánítani. – Ez ig azán kedves – mondta Mrs. Essex. Gülüszeme oly fürkészőn tapadt Ag athára, hog y Ag atha eg yre biztosabb volt a bajusz létezésében. – Szeretnénk beszélni önnel a nővéréről – mondta. – Miért? Ag atha nag y leveg őt vett. Hová lett a rég i önbizalma? – Több g yilkosság i üg y felg öng yölítésében is seg édkeztem a 104

rendőröknek – mondta aztán. – Arra g ondoltam, talán seg íthet a nővére g yilkosának kézre kerítésében, ha felteszünk önnek pár kérdést. – A rendőröknek már mindent elmondtam! John beoldalazott Ag atha elé, és elővette a leg meg nyerőbb mosolyát. – Talán tudja, hog y én krimiket írok. – Mi is a neve? – John Armitag e. Mrs. Essex fakó szája széles mosolyra rándult. – Láttam mag át tavaly a South Bank Show-ban. Jöjjön csak. Ez olyan izg almas! A mély g yászba merült édestestvér, g ondolta Ag atha epésen, miközben követte Johnt a házba. – Épp leltárt készítek az ing óság okról – mondta Mrs. Essex. – Szeg ény Ruby alig költött mag ára. Ruby, g ondolta Ag atha. Szóval ez volt a keresztneve. A kerékvág ásból átmenetileg kizökkenve más nőeg yleti tag ok keresztnevén kezdett tűnődni, mivelhog y az eg yletben hag yományosan vezetékneveket használtak. Aztán arra eszmélt, hog y John nag yban szónokol. – A nővére azzal hívta fel Mrs. Bloxbyt, a lelkésznét, hog y mondandója van a számára, de mire Mrs. Bloxby ideért, addig ra az ön nővére már halott volt. Utalt önnek Miss Jellop bármi olyasmire, hog y veszedelmes titkot tud valakiről? – Nem, ug yanis nem voltunk beszélő viszonyban. Nag yon meg lepett, amikor a rendőrök arról értesítettek, hog y Ruby mindenét rám hag yta a vég rendeletében. Ig azság szerint a halála 105

előtti napon változtatta meg a vég akaratát. Ag atha g ombszeme felcsillant. – A korábbi változat kit nevezett meg örökösként? – A meg g yilkolt káplánt. Ruby, szeg énykém, folyton-folyvást szerelemre lobbant, akárcsak eg y iskolás lány. – És ön semmit sem tudott erről? – kérdezte Ag atha. A g uvadt szempár ádáz éleslátással villant Ag athára. – Úg y érti, meg öltem-e a nővéremet visszamenőleg esen, miután értesültem a vég rendelet meg változtatásáról? Azt javaslom, hag yja a nyomozást inkább a barátjára. – A papírjai között nem volt esetleg valami? – vetette közbe John. – Levelek vag y, mondjuk, eg y napló? – Ezt a rendőrség től kell meg tudakolniuk. Minden papírt mag ukkal vittek. És most bocsássanak meg , de elég sok a dolg om. – Eladja a házat? – kérdezte Ag atha. – Még nem tudom. Talán meg tartom hétvég i háznak vag y nyaralónak. A férjem hamarosan nyug díjba vonul. – Mikor beszélt a nővérével utoljára? – kérdezte Ag atha. – Meg lehet annak már vag y három éve. – Hát, ez nem valami sok – búslakodott John, miközben visszafelé sétáltak. – Én mondom, az autók elterjedésével hanyatlásnak indult a pletyka az ang liai falvakban. Nemrég még fel-feltűntek az utcán g yalog os, fejüket összedug va sutyorg ó emberek. Most viszont sokan még a pár méterre levő kisboltba is kocsival járnak. – Eg yszerűen nem fér a fejembe – mondta Ag atha 106

türelmetlenül. – Eg y ideg ent csak észrevettek volna. Kivéve, ha újság írónak álcázza mag át. A falubelieknek tele van a hócipőjük a sajtóval. Amint meg látnak eg y firkászkülsejű eg yént, már pucolnak is el. Jómag am eg y mérföld távolság ból is meg ismerem az ig azi zsurnalisztát. – Hog yhog y? – Még ha jól öltözöttek is, eg y alkoholista simulékony lomposság a árad belőlük. – Ezt a keserűség mondatja mag ával, mert azelőtt PR-os volt. – Ig aza van – ismerte be Ag atha kelletlenül. – Utáltam, hog y mindenféle szar alakhoz kell törleszkednem. – Nem tudom elképzelni mag át mint törleszkedőt – mondta John. – Ug yanakkor szinte látom őket, ahog y halálra rémülnek a stílusától, és pontosan azt írják meg , amit mag a akar. Ez íg y is volt, de Ag atha nem állhatta, ha az orra alá dörg ölik az ig azság ot. Ő továbbra is afféle szeg ény árvának látta mag át, félszeg , sebezhető, kizsákmányolt léleknek. Néhanapján, ha tükörbe nézett, nem is akarta elhinni, hog y csakug yan ő az a zömök, jól ápolt asszony, aki visszanéz rá. Néma csendben g yalog oltak tovább, azután Ag atha íg y szólt: – És most? – Nem adjuk fel. Holnap Londonba meg yünk.

107

Hat –Ig azán csinos ma – jeg yezte meg John, amikor Ag atha másnap reg g el beült mellé a kocsiba. Ag atha aranybarna dzsörzékosztümöt vett fel aznap. A szoknya elég rövid volt. Szép lábára selymes harisnya simult, és mag as sarkú szandál tette teljessé a képet. – Kösz – morog ta Ag atha. Arra az elhatározásra jutott, hog y ideje újra g ondot fordítania a külsejére, ám ezen elhatározásának mag ától értetődően semmi köze nem volt John Armitag e-hez. Sokkal szívesebben vezette volna ő a kocsit. Kisebbrendűség i érzése volt attól, hog y állandóan John ül a kormánynál. Azt szerette, ha ő irányíthat. Tudat alatt az a meg fontolás vezérelte, hog y ha kicsípi mag át, akkor talán felpiszkálja John szexuális kíváncsiság át, s ily módon ő, Ag atha Raisin kapja a pontot. Ám Ag atha tudatalattijának döntései szinte soha nem tudtak áttörni a tudatos tartományba. – Nézze azt a reklámot, rémes! – kiáltott fel John már az M40esen. – Micsoda? Hol? – Már elhag ytuk. Az állt rajta: „csak kilencveneg y napja maradt karácsonyig ”. – Már most tele vannak a boltok karácsonyi vicik-vacakokkal – mondta Ag atha. – A felnőttek hazavág ják a g yerekek karácsonyát ezzel a kalmárszellemmel. – Ellenkezőleg . A g yerekek rontották el a felnőttek karácsonyát. 108

Ag atha értetlenül nézett rá. – Ug yan miért? – Elvárják, hog y meg kapják, amit akarnak. Tudom, mert sok barátomnak van g yereke. Teg yük fel, hog y júliusban kijön valami új termék. Rög tön hisztizni kezdenek érte. És semmi értelme azt mondani, hog y várják ki a karácsonyt, azonnal kell nekik, mert karácsonyra rég kimeg y a divatból. Ezek nem kérnek a meg lepetésekből, ezek követelnek. Íg y már nincsenek hálától rag yog ó arcocskák a karácsonyfa alatt. Csak nyafog ás van: „miért pont ezt a számítóg épes játékot vetted meg ? Tök rég i”. Mohó kölykök és csalódott szülők, ez a karácsony. – De hát ez a szülők sara. Miért nem állnak a sarkukra, és mondják meg a g yereküknek: „érd be azzal, amit kapsz, de öt fontnál többet biztosan nem költünk rád”? – Abból csak sértődés lenne. Manapság komoly rivalizálás folyik a g yerekek között. Eg y se akar szég yenben maradni az osztálytársai előtt. Idén karácsonykor elutazom. – Hová? – Nem tudom. Majd rábökök a térképre. – Azt hiszem, én is elmeg yek, de csak rövid időre. Nem szívesen hag yom itt a cicákat. – A macskái rajong nak Doris Simpsonért. – Akkor is az én macskáim! – Mag a imád birtokolni. Esetleg eg yütt is elutazhatnánk. – Minek? – Hát, miért ne? Hacsak nem akar mag ányosan utazg atni. – Tulajdonképpen szívesebben lennék eg yedül. – Ahog y tetszik. Majd találok valaki mást. Nézze csak, hog y 109

cikázik ott elöl az az eszement! Felnőhetnék már, szomorkodott Ag atha. Sokkal kellemesebb társaság ban utazni. Kár volt bevág nom a durcit pusztán azért, mert John nem mondott semmi kedveset. Miért várom el tőle, hog y kedveskedjen? Kíméletlenül visszaterelte g ondolatait a carselyi g yilkosság okra. Honnét szedte John, hog y Tristan homoszexuális? Csak nem féltékeny rá? Ag atha felidézte mag ában az ominózus vacsorát. Az utána következő visszautasítás miatt ag ya nag yrészt törölte az eseményeket. De nem, cseppet sem tűnt úg y, mintha Tristan meleg lenne. Biztosan csak meg játszotta, s miután jól kihasználta a nőket, szépen elkedvetlenítette őket. A meg szédített férfiaknak meg azt mondta, hog y heteroszexuális. Lehet, hog y a dél-kensing toni időszakban még visszafog ta mag át. Nem lehet, hog y a kivételes szépség e rontotta meg a lelkét? Nem, valószínűbb, hog y kezdettől fog va ott lappang ott benne a romlottság . Vajon hog y tudtak meg birkózni a mindennapos meg aláztatással és a kudarccal az általa eg ykor olyannyira rühellt újság írók? Talán kedvesebb is lehetett volna velük a PRos karrierje alatt. Akkor talán ő mag a is még sikeresebb lett volna. Ag atha nem szokta meg kérdőjelezni a saját tetteit, most is csupán azért merült bele az önelemzésbe, mert el akarta felejteni az üg yet. Ennek pedig az lehetett az oka, hog y John vette kezébe a g yeplőt. A férfi akadálytalanul törtetett előre. A leg több ember ismerte a nevét, és szívesen meg nyílt neki. Már csak azért is, mert férfi, g ondolta Ag atha epésen. A férfiak nyomoznak, a nők 110

ellenben kotnyeleskednek. Csak mítosz lenne a női eg yenjog úság ? A mozg alom összes vívmánya kimerül abban, hog y a nőktől most már nemcsak a g yermekvállalást várják el, hanem azt is, hog y dolg ozzanak. A nők iránti tisztelet a múlté. Kiszakította mag át a mereng ésből, és ráeszmélt, hog y közelednek Kensing tonhoz. John épp azt mondta: – Keressünk parkolóhelyet. – Eg y darabig cirkáltak, aztán mázlijuk volt: két utcára a templomtól valaki éppen kifarolt eg y parkolóhelyről. – Remélem, a vég én kiderül, hog y a g yilkos Tristan londoni múltjából jött – mondta Ag atha. – Szeretném, ha Carsely újra visszazökkenne az unalom időtlenség ébe. – Még eg yet is értenék mag ával – mondta John –, ha Miss Jellopot nem ölték volna meg . Remélem, tudunk beszélni valakivel a templomból. Úg y elszaporodtak mostanság a lopások, hog y sok templomot zárva tartanak. Ag atha az órájára nézett. – Közeleg az ebédidő. Van, ahol délben is miséznek. A Szent Dávid kicsi, viktoriánus templom volt két bérház közé ékelődve. Ag atha meg könnyebbülve látta, hog y nyitva az ajtaja. Követte Johnt, és dühödten konstatálta, hog y már meg int a férfi meg y elöl. A tömjénszag ú templom belsejében sötét volt. Ég ő g yertyák s a stáció képei. – Ez katolikus templom? – kérdezte Ag atha. – Nem, ang likán. Itt sokat adnak a rítusokra. Eg y férfi lépett be az eg yik oldalajtón ing ujjban, és az oltárhoz ment. – Elnézést – szólította meg John. 111

A férfi meg indult feléjük a padsorok között. Szürke ing et viselt fekete nadrág g al. Keskeny, értelmes arca volt. John meg mondta, kik ők, és elmag yarázta, hog y mindent szeretnének tudni Tristanről. – Hug h Beresford vag yok – mondta a férfi. – Én vag yok itt a lelkész. – Itt volt már akkor is, amikor Tristan volt a káplán? – kérdezte Ag atha. – Ig en, és lesújtva olvastam az újság ban a haláláról. – Hog yan jellemezné Tristan akkori viselkedését? – Példásnak, míg nem aztán… – Folytassa! – reccsent rá Ag atha. – Halottakról vag y jót, vag y semmit, habár nem eg yedül az ő hibája volt. – Mondja csak el – íg y John is. – Minden morzsáért hálásak vag yunk, ami seg íthet nekünk meg érteni a Tristannel történteket. – E pillanatban eg y asszony lépett a templomba, behúzódott a hátsó padsorok eg yikébe, majd letérdelt imádkozni. – Beszélhetnénk valahol hatszemközt? – Kövessenek. Vég ig mentek az oldalhajón, aztán tovább az oltártól balra eső nehéz tölg yfa ajtó mög ött nyíló kőfolyosón, ahol fog asra akasztott karing ek lóg tak, vég ül eg y másik ajtón át faburkolatú cellába jutottak, melynek berendezése eg yszerű asztalból és székekből állt. – Üljenek le, kérem – mondta a lelkész. – Elmondom, amit tudok, bár nem hinném, hog y köze volna az üg yhöz. Azt hiszem, nem helyénvaló, hog y olyasmit is meg osztok önökkel, amiről a 112

rendőrök előtt inkább hallg attam, de mivel elmondásuk szerint a lelkészüket ártatlanul g yanúsítják, úg y érzem, kötelesség em seg íteni. Hol is kezdjem hát? A cellában sötét volt, és dohszag . Tompán behallatszott az Old Brompton Road forg almának zaja. Ag atha széke kemény volt, ráadásul érdes is. Úg y is lehetne fog almazni, hog y tűkön ült. – Tristan ig azán mag ával rag adó fiatalember volt. Eleinte úg y éreztük, kincsre leltünk benne. De én azt hiszem, csak baj származik abból, ha valaki ennyire jóképű. Mielőtt folytatnám, meg kell íg érniük, hog y mindez köztünk marad. – Ez csak természetes – mondta Ag atha, és John bólintott. – Helyes. Eg y ig en vonzó hölg y is járni kezdett a misékre, és szép lassan összemeleg edett Tristannel. A g yülekezet más nőtag jai persze féltékenyek voltak. Eg yikük elárulta nekem, hog y káplánunknak viszonya van a hölg g yel. Kérdőre vontam Tristant, aki azt állította, hog y össze fog nak házasodni. Na most, itt eg y neg yvenes elvált asszonyról van szó. Rámutattam a korkülönbség re meg az eltérő életkörülményeikre. – Mennyiben voltak eltérőek? – kérdezte Ag atha. – A hölg y ig encsak vag yonos, nag yvilág i nő. Tristan a kitartottja lett volna, és ezt meg is mondtam neki. Ám ő nem hallg atott a szavamra. Felvetődött bennem, hog y jelentem az esetet a püspöknek, de eg yre csak halog attam. Tudják, Tristan fülig szerelmes volt. Ag atha felvonta a szemöldökét. – Még hog y Tristan? Szerelmes? – Azt hiszem, nem lett volna szabad, de vég ül felkerestem a hölg yet. Amikor elmag yaráztam neki, milyen nehézség ekkel 113

kellene szembenéznie, ha nőül menne eg y ilyen fiatal fiúhoz, kitört belőle a nevetés, és közölte, hog y Tristan édes pofa és rendkívül szórakoztató, de neki esze ág ában sincs hozzámenni. Mire én, hog y ha íg y van, akkor viszont hag yjon neki békét, ne áltassa. A lelkész elhallg atott. Vajon Tristan tényleg szerette ezt a nőt?, tűnődött Ag atha. Vag y a vag yon és a kifinomult élet íg érete csig ázta fel? Mr. Beresford folytatta a történetet. – Amikor a hölg y meg mondta neki, hog y mindennek vég e, s hog y nem áll szándékában hozzámenni, eg yúttal azt is elejtette, hog y nála jártam. Tristan tajtékzott, és azt vetette a szememre, hog y tönkretettem az életét. Üvöltözött, hog y torkig van a szeg énység g el. – Szóval még sem szerette a nőt! – kapott a szón Ag atha. – Még iscsak a pénzére hajtott. – Uramisten – szólt a lelkész. – Én ezt íg y még nem is g ondoltam vég ig . A szakításuk előtt Tristan jóformán rag yog ott. – Na és a hölg yet hog y hívják? – kérdezte John. – Ezt már tényleg nem árulhatom el. Amúg y is elköltözött innen. – Bízhat a diszkréciónkban – mondta John. – Nem vag yunk sem újság írók, sem rendőrök. A lelkész ismét elhallg atott. Majd azt mondta: – Lady Charlotte Belling e. – Nem tudja, hol lakik most? – kérdezte Ag atha. – Sajnos nem. 114

Meg köszönték, és elhag yták a templomot. – Hog y fog juk meg találni a hölg yet? – kérdezte John. – Majd az újság író barátaim révén. De számítson rá, hog y apróra kikérdeznek a g yilkosság okról. Ott van például a Pletykamagazin. Ismerem a társaság i rovat szerkesztőjét. Eg y próbát meg ér a dolog . Tanya Cartwrig ht, a Pletykamagazin társaság i rovatának szerkesztője halálra vált, amikor meg tudta, hog y Miss Ag atha Raisin szeretne vele beszélni. Ag atha eg yszer rég en eg y üzletember meg bízásából zaklatta, aki be akart törni a londoni társaság i életbe. Tanya akkor beadta a derekát, s csak azért írt az üzletemberről a rovatában, hog y lerázza a rettentő Ag atha Raisint. – Mondja, hog y házon kívül vag yok – utasította a titkárnőjét, éppen amikor Ag atha és John bemasírozott az irodájába. – Ez az alak eg yfolytában a nyakamra jár – mag yarázta a bizonyítványát. – De jó, hog y látom, Ag atha. – Azzal eg y leg yintéssel elhessentette a titkárnőt. – Fog laljanak helyet. John remekül szórakozott. Tanya törékeny, karcsú nő volt kemény arcvonásokkal, amelyeken még a ráncfelvarrás sem tudott enyhíteni. Szeme eg yszerűen hatalmas. Csontos csuklóján arany karperecek csiling eltek. Még is látszott rajta, hog y retteg Ag athától. Ag atha bemutatta Johnt, mire Tanya eg y kicsit feloldódott. – Nag yon örvendek – csicsereg te. – Valamikor feltétlenül írnunk kell mag áról. – Állok elébe – mondta John. – De hadd mondjam el, miért 115

jöttünk. – Majd én – mondta Ag atha ellentmondást nem tűrőn. Vázolta a g yilkosság okkal kapcsolatos tudnivalókat, azután meg kérdezte Tanyától, nem tudja-e, hol találhatnák meg Charlotte Belling e-et. A felismerés, hog y Ag atha ezúttal nem holmi társadalmi hírnév után epekedő senkit akar benyomni a rovatába, meg könnyebbüléssel töltötte el Tanyát, aki bekapcsolta a számítóg épét, és azt felelte: – Várjon csak. Meg kell hog y leg yen a nő címe. Elég sokat szerepel a társaság i rovatban. – Meg mozg atta az eg eret, kattintott. – Lássuk csak. Ig en, meg is van. Parrot Street 25. Chelsea-ben van, a King ’s Roadról nyílik. – Meg találjuk – mondta Ag atha. – Kösz, Tanya. Akkor mi most meg yünk. Alig léptek ki Tanya irodájából, amikor a társaság i rovat szerkesztője kinyitotta az ajtót, és búg ó hang on utánuk szólt: – Csak még eg y pillanatra, Mr. Armitag e. John visszament, és Tanya határozottan becsukta mög ötte az ajtót, ezért Ag atha kívül rekedt. Néhány pillanat múlva John már ki is jött. – Mi volt ez? – szeg ezte neki a kérdést Ag atha. – Eg yütt szeretne velem ebédelni valamikor. – Á – mordult fel Ag atha. – Eng em is meg hívhatott volna. – Nem mag ához vonzódik – mondta John némi önelég ültség g el. A kocsijukat korábban eg y föld alatti parkolóban tették le. – Hag yjuk a kocsit – mondta John. – Semmi kedvem Chelseaben parkolóhelyre vadászni. Metróval elmeg yünk a Sloane 116

Square-ig , onnét meg g yalog olunk. A chelsea-i King ’s Road mindig is a fiatalság ára emlékeztette Ag athát, amikor tíz körömmel küszködte fel mag át az üzleti élet szamárlétráján. Akkoriban nag yon sokat számított eg y jó lakcím, s Ag atha indokolatlanul mag as lakbért fizetett a lakásáért, mely a Draycott Gardensben volt található, íg y másra már alig maradt pénze. Esténként trendi fiatalok özönlötték el az éttermeket, hog y jól kirúg janak a hámból, miközben Ag atha, a kívülálló vég telenül eg yedül érezte mag át, s csak az ambíciójából merített valamicske meleg ség et. De félretette az emlékeket, amikor befordultak a Parrot Streetre. Charlotte Belling e keskeny, fehér stukkódíszes házban lakott. – Leg alább itthon vannak – jeg yezte meg Ag atha. – Nyitva van az eg yik földszinti ablak. John becsöng etett, vártak. Aztán kivág ódott az ajtó, s eg y fiatal lány állt elébük. Hóka, pattanásos arca volt, orrpiercing je meg fülenként öt kis ezüst fülkarikája. Csőtopot viselt, mely szabadon hag yta köldökékszeres hasát. – Mi kéne? – kérdezte. – Lady Belling e-et itthon találjuk? – kérdezte Ag atha. – Ki kérdezi? – Itt a névjeg yem – mondta John Ag atha elé lépve. A lány eltűnt, de pár pillanat múlva vissza is jött, és betessékelte őket. Kinyitotta a földszinti nappali ajtaját, ahol a ház úrnője fog adta őket. Arisztokratikus jelenség volt: alacsony, még is finom és eleg áns. Arca ránctalan, nag y szeme ég színkék. Haját óarany 117

színűre festette. Könnyű, fehér selyemblúzt viselt szűk, fekete nadrág g al. – Nos, vajon mi dolg a velem a neves krimiírónak? – tette fel a kérdést. Ag atháék leültek, s miközben John beszámolt a látog atásuk okáról, addig Ag atha azon duzzog ott, hog y őt újfent háttérbe szorították. – Nahát, ez ig azán izg almas! – mondta aztán Charlotte minden eg yes szót elnyújtva. – Akár az ön valamelyik krimijében. Nem tudom, miben seg íthetnék. Tristan ig azi szépfiú volt, és valóban belém esett. – Viszonya volt vele? – szeg ezte neki a kérdést Ag atha, akinek cseppet sem volt ínyére az, ahog yan John bárg yú mosollyal a képén a hölg yikét g usztálja. – Nem. Ellenben mulattatott, és g yönyörűség volt még csak ránézni is. Mindazonáltal eg y idő után követelődzővé vált. Nem vag yok fejőstehén. – Pénzt követelt mag ától? – dőlt előre Ag atha. – Nem eg észen. De amikor például drág a étterembe vittem, nekiállt nekem panaszkodni, hog y minden öltözéke elnyűtt, én meg szépen felruháztam. – Leg yintett eg yet manikűrözött kacsójával. – Csak aztán meg már úg y kért, mint aki felhatalmazva érzi mag át. Én ezt meg elég eltem, és meg mondtam neki, hog y a saját korosztályabeliekkel kellene randevúznia, eng em meg hag yjon békén. Volt eg y harmatg yeng e zsarolási próbálkozása, azzal fenyeg etett, hog y kikürtöli a bulvárlapoknak: viszonyt folytattam eg y káplánnal. Meg mondtam neki, hog y beperelem, ha meg teszi. Amúg y is 118

Chelsea-be akartam költözni, íg y kapóra jött, hog y eg yúttal tőle is meg szabadulok. A vég én már féltem tőle. A saját fantáziavilág ában élt. Szerintem meg volt g yőződve róla, hog y hozzámeg yek, s akkor majd jólétben élhet. Annyi biztos, hog y jobb életre vág yott. Emlékszem, eg yszer bementünk eg y boltba, és ő úg y simog atott eg y kasmírszvettert, mintha a szeretője lenne. Könyörg ött, hog y veg yem meg neki, és annyira erőszakos volt, hog y inkább meg vettem. – Meg lepődött, amikor meg tudta, hog y meg g yilkolták? – kérdezte Ag atha. – Ig en, nag yon is. Ha arról értesülök, hog y Tristan ölt meg valakit, feleannyira se lepődtem volna meg . De olyan unalmas a múltban vájkálni. – Kápráztató mosoly Johnra. – Meséljen inkább a könyveiről. John íg y is tett, s míg ő mesélt, Ag atha kényelmetlenül fészkelődött. Amikor John vég re befejezte, Charlotte kíváncsian Ag athára nézett. – Önök eg yütt vannak? Ag atha már nyitotta is a száját, hog y ig en, eljeg yezték eg ymást, de John meg előzte: – Csak úg y teszünk. Azért, hog y ne kelljen bevallani a rendőröknek, hog y Londonban szag lászunk, a g yanújuk elterelésére azt hazudtam nekik, hog y eljeg yeztük eg ymást. Charlotte csiling elő kacajt hallatott. – Jó vicc, John! Mag a kis tréfamester. – Fog ta a táskáját, és kivett belőle eg y névjeg yet. – Rajta van a mobilom száma meg az e-mail címem. Valamelyik este eg yütt vacsorázhatnánk. – Az pompás lenne – mondta John. 119

– Én kérek elnézést – csattant fel Ag atha. – Ha visszatérhetnénk a tárg yra: Tristan a g yülekezet más nőtag jainak is tette a szépet? – Nem. – A nő csábos tekintete meg int visszavándorolt Johnra. – Ug yanis belém zúg ott. – Meg tudom érteni – jeg yezte meg John. Aztán csak bámulták eg ymást, és Ag atha leg szívesebben mindkettőjüket felpofozta volna. Úg y pattant fel ültő helyéből, mint eg y harcos kis pukkancs. – Ideje indulnunk, drágám. – Hog yan? Hja, persze. – Sophie majd kikíséri önöket. – A lánya? – kérdezte Ag atha. Újabb trillázó kacaj. – A cselédlányom. Már nem hordanak fityulát meg kötényt, mint az ön idejében, Mrs. Raisin. Ag atha ment elöl. John lemaradt tőle, de Ag atha íg y is hallotta, mit mond: – Hamarosan felhívom. Majd Charlotte kacér dünnyög ését: – Leg közelebb hag yja otthon a házisárkányt. – Fig yelje csak meg , hog y ő tette – mondta Ag atha vérmesen a King ’s Roadon menetelve. – Badarság , Ag atha. Ez a nő a lég ynek se tudna ártani. Eg yvalamit azonban meg tudtunk: Tristan Kensing tonban is ug yanolyan életvitelt folytatott, mint New Crossban. – Én is azt hiszem – vett vissza Ag atha, nehog y féltékenynek tűnjön. – Most hová? 120

– Vissza Carselyba. Hag ytuk, hog y Peg g y Slither leszereljen minket az undokság ával. Talán ha eg yedül keresem fel… – Feltétlenül próbálja meg – mondta Ag atha úg y okoskodván, hog y amíg John Carselyban van, addig se Charlotte Belling e-g el etyepetyél Londonban. – De meg feledkeztünk ám valamiről. Ki támadt rá Tristanre New Crossban? Vajon kihívták a rendőrség et? Bárcsak meg kérdezhetnénk őket. – Beszéljünk még eg yszer Lancing g el, a lelkésszel. Elvég re először Binserről is hallg atott előttünk, szóval talán más titkot is tartog at. – Rendben – mondta Ag atha –, akkor vissza New Crossba! – Nem kéne folyton idejárniuk – mondta Lancing eg y órával később, miután ismét elhelyezkedtek a dolg ozószobájában. – Már mindent elmondtam, amit tudok. – Nem világ osak előttünk a Tristan elleni támadás körülményei – kezdte Ag atha. – Tettek feljelentést? – Nem. Tristan hisztérikus állapotban volt. Be kellett mennie a kórházba, de az orvosoknak azt hazudta, csak elesett. Eg yre azt szajkózta, hog y nem maradhat itt. Úg y tűnt, őszintén meg bánta, amit Binserrel művelt. – Mag a tudta, hog y visszaadta a pénzt? – folytatta a vallatást Ag atha. – Ig en, ő mag a biztosított felőle. Ag atha helytelenítően csettintett a nyelvével. – Ezt eddig nem mondta. Sőt hag yta, hog y az ellenkezőjét hig g yük. – Attól tartok, Tristan távozása után már hideg ebb fejjel arra a 121

következtetésre jutottam, hog y vélhetően nem adta vissza. De most nag y kő esett le a szívemről. Ezek szerint valóban meg bánta a tettét. – Kétlem – mondta John. – A meg bánás ellentétes lett volna a jellemével. Én eg yre inkább úg y látom, hog y összefüg g és van a pénz visszaküldése meg a verés között. Újra szót kéne váltanunk Mr. Binserrel. Ám az üzletember ezúttal nem fog adhatta őket. Be kellett érniük a szörnyűség es Miss Partle-lal, aki arról tájékoztatta őket, hog y Mr. Binser hivatalos üg yben külföldre utazott, s a továbbiakban nem hajlandó válaszolni a kérdéseikre. – Íg y is épp eleg et tett önökért, fig yelembe véve, hog y nem is hivatalos személyek – mondta Miss Partle. – De mi hozta ide önöket már meg int? John diszkréten ismertette a veréssel meg a visszaküldött pénzzel kapcsolatos tényállást, miközben Ag atha Miss Partle-t, a titkárnők prototípusát tanulmányozta. Jelleg telen, középkorú, pedánsan öltözött nő, okos tekintettel a vaskos okuláré mög ött. Szeme eg yre növekvő meg vetéssel fixírozta Johnt. Amikor John befejezte, a titkárnő íg y szólt: – Szerintem maradjon meg a reg ényírásnál, Mr. Armitag e. Nem mi vag yunk a maffia. Mi senkit sem szoktunk meg veretni. Mi a törvényes eszközökben hiszünk. S ha már a törvénynél tartunk, a rendőrség tud a mag uk nyomozásáról? – A múltban többször is seg ítettem a rendőrség munkáját – védekezett Ag atha. – Vag yis fog almuk sincs róla. Talán tájékoztatni kellene őket. 122

Meg kérem önöket, hog y a jövőben ne háborg assanak minket. A hazaúton Ag atha és John feszült vitába merült arról, hog y Miss Partle vajon értesíteni fog ja-e a rendőrség et. Mire John befordult a kocsival az Org onás-dűlőre, arra a kézenfekvő álláspontra helyezkedtek, hog y nem fog ja. Sem ő, sem Binser nem akarhatja, hog y fény derüljön a kapcsolatra a főnök úr és Tristan között. Aztán meg látták a járőrkocsit Ag atha háza előtt. Wilkes és Bill Wong szállt ki belőle, amikor odahajtottak melléjük. – Nyilván eg ész más okból jöttek – nyug tatg atta John Ag athát. Neki viszont mindjárt az a rettenetes sejtelme támadt, hog y mivel az M40-es úton történt baleset miatt majdnem három órába telt hazaverg ődniük, Miss Partle ezalatt alkalmasint értesítette a főnökét, és ő küldte rájuk a rendőrség et. Wilkes nag yon szig orúnak tűnt. – Jobb lesz, ha ezt odabent beszéljük meg – mondta. Ag atha ajtót nyitott, s a macskákkal a sarkában előrement a konyhába. Ott kinyitotta a hátsó ajtót, és kieresztette a cicákat. – Na szóval – mondta aztán meg lehetősen talmi vidámság g al –, mit tehetek önökért? Kérnek eg y kávét vag y valami erősebbet? – Üljön le – parancsolt rá Wilkes. – Nemrég iben telefonhívást kaptunk bizonyos Mr. Binser jog i képviselőitől. Mr. Binser vallomást tesz, amelyet majd átfaxolnak nekünk. Mint ön is tudja, Delon tízezer fonttal rövidítette meg az urat, ám ezt az összeg et később visszaküldte. Mr. Binser ezt el is mondta önöknek, és remélte, hog y ennyiben maradnak, ug yanis attól félt, hog y ha fény derül a dolog ra, az üzleti ázsiója sínylené meg . 123

Azt mondta, hog y mivel a g yilkosság itt történt, és neki semmi köze hozzá, eddig nem érezte szükség ét, hog y felveg ye velünk a kapcsolatot. Most is csak azért tette meg , mert arcátlanság nak tartja, hog y önök ketten arra célozg attak a titkárnőjének, miszerint esetleg Mr. Binser verette meg Mr. Delont. Ez pedig azt jelenti, hog y önök értékes információkat tartottak vissza, ezzel akadályozva a rendőrség munkáját, amiért mindkettőjüket le kéne tartóztatnom. De mivel tag adhatatlan, hog y ön a múltban néha-néha a seg ítség ünkre volt, csak annyit mondok, Mrs. Raisin, hog y haladéktalanul szüntessék be a nyomozást. – Nélkülünk soha nem jutottak volna el Binserig – mondta Ag atha ing erülten. – Meg lehet. De amennyire meg tudom ítélni, Binsernek az ég világ on semmi köze az üg yhöz. Nag y hatalmú ember kulcspozícióban lévő, nag y hatalmú barátokkal, és én eg észen a nyug díjazásig meg szeretnék maradni az állásomban. Ne háborg assák őt többé, értve vag yok? – Ig en – rebeg te Ag atha. – Van még valami, amit eltitkoltak előlünk? Ag atha tag adni akart, de John g yorsabb volt, és mindent elmondott nekik Charlotte Belling e-ről. – Tudom, hog y semmi köze az üg yhöz – mondta –, de úg y g ondoltuk, hog y ha tisztább képet kapunk az ig azi Tristanről, akkor talán közelebb kerülhetünk a g yilkos személyiség éhez. – Miss Jellopot minden szál Stoke-ba kötötte – mondta Bill, aki most szólalt meg először. – Nehéz elképzelni, hog y köze lett volna akár Mr. Binserhez, akár Charlotte Belling e-hez. Tudja, mit csinált, Ag atha? Rátaposott a befolyásos g azdag ok tyúkszemére, 124

és nem mellékesen hazudott nekem. Ag atha elvörösödött. – Most pedig bejönnek velünk a főkapitányság ra – mondta Wilkes –, kimerítő és részletes vallomást tesznek, és nag yon remélem, hog y utána átlag polg árként folytatják az életüket, a rendőrség i munkát meg a rendőrség re hag yják. – Itt a vég e – mondta Ag atha három órával később a mircesteri főkapitányság ról kijövet. – Éjjel eg y óra van, és mindjárt éhen veszek. – Van eg y éjjel-nappali étkezde a mircesteri összekötő út mentén – mondta John. – Üljünk be oda, és összeg ezzük a dolg okat. – Semmi értelme folytatni – mondta Ag atha. – És visszaadom a g yűrűjét. – Ne teg ye. Az lenne az utolsó csepp a pohárban, ha Bill meg tudná, hog y még erről is hazudtunk. Az éjjel-nappali étkezde nyomasztó volt, és zsírszag ú. Kolbászt kértek, tojást meg sült krumplit, és ablak mellé telepedtek, az éles neonfényben fürdetve meg fáradt arcukat. – Binsert kihúzhatjuk – mondta John. – Nyilvánvaló – értett eg yet Ag atha. – Hiszen csak annyit értünk el, hog y a rendőrség hez szaladt, márpedig alig ha pakolt volna ki épp a rend őreinek, ha rejteg etnivalója lenne. A fene vig ye el! Az első benyomásomra kellett volna hag yatkoznom. Tisztesség es alaknak látszott, akit csak az bosszantott fel, hog y Tristan csőbe tudta húzni. – Ami visszavezet bennünket a Cotswoldsba – mondta John. – 125

Peg g y Slither talán csak azért volt olyan elutasító, hog y elriasszon minket. Holnap benézek hozzá, mag a meg közben próbálja meg újra kifag g atni Mrs. Trempet. – De mi lesz, ha betelefonálnak a rendőrség re? – nyafog ta Ag atha. – Na jó, nem muszáj holnap. Tudja, mit? Én folytatom az írást, és mag a is csinálja azt, amit általában szokott; kivárjuk, amíg a rendőrség lehig g ad. Másnap Ag atha sokáig aludt, még is fáradtan ébredt, és furdalta a lelkiismeret, amiért hazudott Billnek. Felhívta Johnt, hátha volna kedve vele vacsorázni, de a férfi azt felelte, hog y meg nézte a szerződését, és ha nem ül rög tön neki, akkor nag yon el fog csúszni a következő könyve leadásával. – Más szóval eg y darabig mellőznöm kell a valódi g yilkosság okat. A mielőbbi viszontlátásra! Eg yébként holnap fel kell ug ranom Londonba, az üg ynökömmel meg a kiadómmal van találkozóm, és lehet, hog y maradok pár napot. Mag ára bízhatnám a kulcsaimat? Hátha pont most lesz g ázcsőtörés. – Hog yne – mondta Ag atha. – Majd bedobom a levélnyíláson. – Most mennem kell – mondta Ag atha. – Jött valaki. Még hozzá Mrs. Bloxby. – Hallom, teg nap este nálad járt a rendőrség , Ag atha. Van valami? – Bújj be. Ez elképesztő! Miss Jellopot kicsinálják, és senki nem látott semmit, de annak rög tön híre meg y, hog y rendőrök jártak nálam. – Azzal Ag atha mesélt Binser panasztevéséről. 126

Mrs. Bloxby nag yot sóhajtott, s viharvert kézitáskáját a konyhaasztalra helyezve leült. Na tessék, g ondolta Ag atha, ócska táska, kinyúlt kardig án, bug g yos tweedszoknya, és Mrs. Bloxby még is talpig hölg y. – Bárcsak ki tudnád deríteni, ki követte el ezeket a rettenetes g yilkosság okat – mondta a lelkészné. – Másképp már soha nem lesz olyan ez a falu, mint volt. – Eg yelőre meg van kötve a kezem – mondta Ag atha. – Ha folytatom, és a rendőrség rájön, leg közelebb már nem úszom meg a hivatalos vádemelést. – Meg tudtál azért valamit? Ag atha beszélt neki Charlotte Belling e-ről. – Tristan jól fel lehetett paprikázva – mondta Mrs. Bloxby. – Eg y g yönyörű, rang os hölg y tele pénzzel, és elvették tőle, mielőtt az övé lehetett volna. – Azt hitte, ő használja ki a nőt, holott éppen fordítva volt – mondta Ag atha. – Feltehetően nem is volt homoszexuális, habár olyan nehéz ezt eldönteni, mert ug yebár, mindeg yikünkben vannak maszkulin és feminin vonások is. – A londoni szálat mindenesetre elvethetjük. – Biztos, hog y itt van valahol a g yilkos. – Mesélj nekem Peg g y Slitherről – mondta Ag atha. – Van férje? – Már elváltak. A volt férj, Harry, tehetős üzletember. Összejött valami nőcskével. Peg g y mag ánnyomozót fog adott, és amikor eleg endő bizonyítékot g yűjtött, beadta a válópert. Előtte is volt mag ánvag yona, de a g atyát is leperelte a férjéről, sőt még a házat is elszedte tőle. Harry azelőtt g yakorta élcelődött feleség e 127

úg ynevezett ízlésficamán, s amint Peg g y rátette a kezét a házra, teljesen átalakította, de úg y, hog y a férje ag yvérzést kapott volna. – John nég yszemközt is ki fog ja kérdezni. Te jól ismered a nőt? – Csak a jótékonyság i akcióink révén meg az ancombe-i és a helyi hölg yeg ylet találkozóiról. Nem valami népszerű. – Bizonyos, hog y volt köztük valami Tristannel. – Azt az embert fikarcnyit sem érdekelte, milyen a nő, csak pénze leg yen. Hoppáré, g ondolta Ag atha, ennyit a csáberőmről. – Na de az eg yházközség i munkának folytatódnia kell – mondta a lelkészné. – Ki kell ötölnünk valami olyan prog ramot, amivel nag y pénzt g yűjthetünk jótékony célra. Minden volt már: kirakodóvásár, whistverseny, falusi vig asság , country- és westerntánc; most valami újjal kéne előállni. – Szerencsejáték! Azt mindenki szereti – mondta Ag atha. – Én horg ászversenyre g ondoltam. – Mrs. Bloxby elővett a táskájából eg y kicsi, sárg a műanyag kacsát horog g al a feje búbján. – A cserkészek használnak ilyet. Csak horg ászbotok kellenek hozzá, meg víz, és az a g yőztes, aki a leg több kacsát fog ja ki. – Ebből nem lehet pénzt csinálni – mondta Ag atha. Elvette a kacsát Mrs. Bloxbytól, hog y meg szemlélje. – Van eg y ötletem. Ha kivesszük a horg ot, nehezéket erősítünk a kacsa fenekére, hog y eg yensúlyban maradjon, és a horg ot olyan kis koktélzászlóval helyettesítjük, akkor rendezhetnénk kacsafutamot. – Kacsafutamot? – Azt bizony. Meg kérdezzük Brent g azdát, hog y használhatjuk128

e a földjén keresztülfutó patakot. Lehetne, mondjuk, hat futam, és mindeg yik a szponzor nevét viselné. A John Fletcher-futamot például a kocsmáros, John Fletcher szponzorálná. Aztán kell még eg y büfésátor is. Meg beléptető kapu. Palánkokkal jelölnénk ki a startot és a célt. Leszek bukméker. A nyerteseket jelképes ajándékkal jutalmazzuk meg . Minden eg yes futam vég én összeszedjük a kacsákat, hag yjuk őket száradni, és már jöhet is a következő kör. – Ez még akár működhet is – mondta Mrs. Bloxby. – Csak az időjárás füg g vénye. – A hosszú távú előrejelzés szerint októberben vég ig szép időnk lesz. Helyezzünk ki plakátokat az eg ész környéken. – Nekilátok a szervezésnek – mondta Mrs. Bloxby. – Ez majd eltereli a fig yelmem. A PR-világ nag y veszteség e vag y, Mrs. Raisin. – Én meg addig beszélek Brent g azdával, és g ondoskodom a plakátokról meg a hírverésről. – Tudod már, mi lesz a következő lépésed? – kérdezte Mrs. Bloxby. – Mármint a nyomozásban. – Tovább szimatolok – mondta Ag atha. Másnap reg g el John kulcsai vártak Ag athára a bejárati ajtóban. Ag atha felvette és a nadrág zsebébe csúsztatta a kulcsokat. Lehet, hog y Mrs. Essex rájött valamire, vag y időközben eszébe jutott valami, g ondolta. Eg yedül talán többre jutok vele. Két szál cig arettából meg két csésze feketekávéból álló reg g elije után meg etette a macskákat, és a Dover Rise felé vette az irányt. Amikor elhaladt John háza előtt, észrevette, hog y eg y csomag 129

csücske kandikál ki a levélnyíláson. Inkább kiveszem, g ondolta Ag atha. Ez íg y felhívás kering őre a betörőknek. Előhalászta a férfi kulcsait, kihúzta a csomag ot, felszedte a leveleket a padlóról, és letette az eg ész hóbelevancot az íróasztalra. Ebben a pillanatban meg szólalt a telefon. Ag atha addig -addig tétovázott, hog y felveg ye-e, hog y közben bekapcsolt a rög zítő. Eg y hang azt mondta: „John, drág ám, itt Charlotte Belling e. Alig várom az esti vacsoránkat. Volna olyan kedves, és hozna nekem eg y dedikált példányt valamelyik könyvéből? Pá!” Ag atha leült az íróasztalhoz, és az eljeg yzési g yűrűjét kezdte babrálni. Azzal hiteg ette mag át, hog y Johnnak természetesen folytatnia kell a nyomozást. Aztán a szépség es Charlotte-ra g ondolt, és csalódottan meg rázta a fejét. Nyilvánvaló, hog y John újra látni akarja Charlotte-ot. S neki még csak nem is szólt erről. Vég telenül mag ányos hang ulatban zárta be a házat, és hazament. Mi lehet eg ykori Watsonjaival: Charlesszal és Roy Silverrel? Be kéne cserkészni valamelyiket, és bebizonyítani John Armitag e-nek, hog y nincs szükség rá. De amikor odatelefonált Roy munkahelyére, kiderült, hog y Roy jelenleg a New York-i székhelyükön dolg ozik, Charles Fraith nénikéje pedig arról tájékoztatta Ag athát, hog y Charles Párizsban van. Felállt, kihúzta mag át, és összeszorította a száját. Eg yedül is meg tudja oldani ezt az üg yet.

130

Hét Ag atha arra jutott, hog y Mrs. Essex időközben alig hanem visszament északra, még is ő nyitotta ki az ajtót. – Á, mag a az – mondta. – Fáradjon be. Ön talán tud nekem tanácsot adni, hog y még is mit kezdjek azzal az izével odalent a pincében. – Mutatta az utat a lépcső alatt nyíló ajtóhoz. Miközben Ag atha lehajtott fejjel követte a nőt az alacsony ajtón át, aztán lefelé a keskeny kőlépcsőn, azon kezdett tűnődni, hog y nem valami hátborzong ató felfedezésről van-e szó. – Ott van – mondta Mrs. Essex. A szűk kis pince zsúfolásig volt poros üveg ekkel teli borosrekeszekkel. – Ki g ondolta volna, hog y borg yűjtő veszett el a nővérében? – szólalt meg Ag atha. – Eg y percig se hig g ye, hog y ezek minőség i borok. Csupa házi lőre. Nézze! – A nő kihúzta a leg első üveg et, ami a keze üg yébe akadt. Kopott, fehér címke állt a zöld üveg en, rajta a „Jellop főzde” felirattal. – Leg alább finom? – kérdezte Ag atha. – Antialkoholista vag yok, úg yhog y fog almam sincs róla. Ag athának a kacsafutamok jutottak eszébe. Az alkohol meg olajozná a fog adókedvet. Főleg , ha a bor házi. – Ha jó az íze, én szívesen meg szabadítanám mag át a készlettől. Lesz eg y kisebb templomi rendezvényünk. – Hog yan? Az eg észet elvinné? – Ig en. Mennyit kér érte? 131

– Ha templomi célra kell, akkor ing yen is a mag áé. Kialakíthatnék itt eg y szép, tág as konyhát. Ami odafent van, az inkább nevezhető szekrénynek. De előtte azért kóstolja meg . Felviszünk eg y üveg g el. Ag atha úg y érezte, korán van még alkoholizálni. Ug yanakkor ez csak valami g yeng e bor lehet. Visszafelé ő ment elöl, Mrs. Essex meg borostul utána. A nappaliban dohszag volt. – Ruby sajnálta a pénzt a központi fűtésre – mondta Mrs. Essex, mintha olvasna a g ondolataiban. – Üljön le, hozok poharat. Leg alább már barátság osabb, g ondolta Ag atha. Ebből még valami jó is kijöhet. Mrs. Essex dug óhúzóval meg pohárral jött vissza. Kihúzta a dug ót, és töltött Ag athának az aranyló folyadékból. Ag atha fenntartásokkal szag olt bele. Aztán ivott eg y kortyot. Édes volt, s bár Ag atha nem volt híve az édes boroknak, ez simog atta a nyelőcsövét, és kellemes meleg ség g el szaladt vég ig az erein. – Kiderített már valamit a nővérem üg yében? – kérdezte Mrs. Essex. – Nem, semmit. Csak arra tudok g ondolni, hog y Tristan mondott neki valamit valakiről, aki ezt meg tudta, és elhallg attatta őt. El tudja képzelni a nővéréről, hog y meg őriz eg y ilyen információt, és nem mondja el a rendőröknek? Ag atha kortyolt még eg y nag yot a borból. – Ha tényleg tudott valamit, talán nem fog ta fel, hog y ennek súlya lehet. Szeretett titkolózni, és szerette éreztetni a hatalmát. Ruby nem volt ang yal. Tudom, hog y meg halt, de az ig azság az, hog y g yerekkorunkban ag yonkínzott. Emlékszem, eg yszer… 132

Hosszan ecsetelte Ruby mérhetetlen romlottság át, Ag atha meg közben újratöltötte a poharát, és élvezte a bort. Mintha a nyár meleg e áradna szét a testében. Először nem is hallotta Mrs. Essex kérdését. – Tessék? – kérdezett vissza álmos hang on. – Azt kérdeztem, mit tud csinálni az ember ebben az isten háta mög ötti faluban. – Ó, van eg y hölg yeg yletünk. Rendszeresen bonyolítunk jótékonyság i rendezvényeket. – Ne veg ye zokon, de szerintem ön nem az a típus, aki élvezné az ilyesmit. Férjnél van? – Elváltam. – Ő hol van most? – Nem is tudom – felelte Ag atha leverten. Mindent elmondott Mrs. Essexnek Jamesről meg az állítólag os szerzetesi fog adalmáról, s közben krokodilkönnyek g ördültek le az arcán. Mesélt a meg hökkent hölg ynek a múltjáról, a küzdelmes életéről, míg nem eg yszerre csak azt vette észre, hog y Mrs. Essex valamikor a búbánatos történet közben alig hanem kiment a konyhába, kivitte, ami a borból maradt, s eg y bög re forrón g őzölg ő kávét hozott helyette. – Ig ya ki – mondta Mrs. Essex. – Nem szeretném meg sérteni, de mag a be van rúg va. A meg hökkenés kijózanítólag hatott Ag athára. – Bocsásson meg – hebeg te. – Nem is tudom, hog y történhetett. – Íg y jár, aki iszik. Úg y látszik, erős ez a bor. Még mindig el akarja vinni? 133

– Ó, ig en. Johnt, a kocsmárost fog om elküldeni a rekeszekért, a g yűlésteremben tudnánk tárolni őket. De még eg yeztetnem kell Mrs. Bloxbyval. – Ag atha kissé imbolyog va állt fel. – Most már meg yek. Mrs. Essex felírt valamit eg y cetlire, és odaadta neki. – Itt a telefonszámom. Csörög jön rám, mielőtt jönnek a borért. Ag atha g yámoltalan képet vág ott. – Bocsásson meg . – Semmi baj. Menjen haza, és aludja ki mag át. Ag atha biztos volt benne, hog y a friss leveg őn rög tön mag ához fog térni, még is lassan és óvatosan kellett eg ymás elé raknia minduntalan összecsuklani készülő lábát. Nag y sóhajjal ért haza, és mindjárt betámolyg ott a nappaliba. Ledől eg y kicsikét a szófára, csak amíg kitisztul a feje. Arra ébredt, hog y koromsötét van körülötte. Macskái a hasán trónoltak, és világ ító szemmel fig yelték. Ag atha felült, mire leug rottak a padlóra, és bősz nyivákolással meg iramodtak a konyha felé. Mennyi lehet az idő?, mereng ett Ag atha. Az ajtóhoz botladozott, felkattintotta a villanykapcsolót, és elképedve nézett az órájára. Este nyolc. Besietett a konyhába, és kinyitott néhány konzervet a macskáknak. Amint a macskabendők meg teltek, Ag atha kávét főzött mag ának, s a konyhaasztalhoz telepedve cig arettára g yújtott. Már az első szippantástól zúdulni kezdtek rá az emlékek. Kínos tisztaság g al tolult fel az ag yában, hog y az eg ész életét Mrs. Essex elébe tárta. Elfutotta az arcát a vér, felnyög ött. Hány fokos ez a bor?, mereng ett. Pedig milyen tökéletes itóka lett volna a kacsafutamokon. Fog ta a konyhai 134

telefont, és hívta a paplakot. Amikor Mrs. Bloxby felvette, Ag atha mindent elmondott neki a borról. – Őrület. Képzeld, már eg ypár pohár után meg osztottam Mrs. Essexszel az életem történetét. Nem lesz baj belőle, ha ezt itatjuk az emberekkel? – Nemes célt szolg álunk – mondta a lelkészné. – Mrs. Essex meg szívesen adja. Majd kis poharakban kínáljuk, és mindenkit fig yelmeztetünk, hog y erős. – Olyan buta voltam – siránkozott Ag atha. Sokáig csönd volt. – Ott vag y még ? – kérdezte Ag atha ag g odalmasan. – Ig en, csak g ondolkozom. Az jutott eszembe, hog y ha íg y meg eredt tőle a nyelved, talán Tristan Delonnal sem volt másképp. – Az lehet – mondta Ag atha komótosan. – Először történik velem ilyesmi. Lehet, hog y Tristan zsarolt valakit. John újra beszélni akart Peg g y Slitherrel, de közben elhúzott Londonba. Persze én is elmehetnék a nőhöz. Felhívom John Fletchert, és meg kérem, hog y ug orjon be holnap a borért. Hol tehetnénk le? – A közösség i házban. Majd nyitva hag yom az ajtót holnap reg g el. Kéne már nekünk eg y tisztesség es g yülekezőhely. A jelenleg i túl kicsi, rendezvényeket csak az iskola nag ytermében tudunk tartani. – A kacsafutamon talán erre is g yűjthetnénk. – Csábító javaslat. De első a jótékonyság . – Világ os. Szerinted milyen ürüg g yel beszélhetnék újra Peg g y Slitherrel? Mrs. Bloxby a g ondolataiba mélyedt. Azután íg y szólt: 135

– Az ancombe-iakat is bevehetnénk a buliba. Az ottani hölg yeg yletnek az öreg Mrs. Green az elnöke, de ő most épp g yeng élkedik. Peg g y a titkár. Mondjuk, hog y én küldtelek, és vesd fel neki, hog y eg yesítsük erőinket. – Pompás. Íg y fog ok tenni. – Én meg felhívom John Fletchert a kocsmában, hog y küldje el a furg onját a borért – mondta Mrs. Bloxby. – Ha az a bor tényleg annyira fejbe kólintja az embert, mint mondod, g yümölcslé hozzáadásával esetleg készíthetnénk belőle puncsot. – Jobb is lesz úg y – értett eg yet Ag atha. – Szólj Johnnak, hog y hívja fel Mrs. Essexet, és mondja meg neki, hány órára várható a furg on. Én majd csak holnap meg yek Peg g y Slitherhöz. Még mindig rozog a vag yok. Miután Mrs. Bloxby letette, Ag atha berakott a mikróba eg y adag g yorsfag yasztott pásztorpitét. Soha nem érezte furcsának, hog y a macskáinak bezzeg hajlandó főzni, miközben ő mag a g yorsfag yasztott koszton él. Pedig ő ig azán meg próbált konyhatündérkedni. Az újság vasárnapi kiadása tele van receptekkel meg ínycsiklandó ételekről készült fotókkal. Újabban mindenki eg zotikus ételeket főz, aki ad mag ára. Ug yanakkor eg y személyre elég bajos eg zotikust rittyenteni. Kedvetlenül turkálta a tányérját beborító g yorskaját, erőltette az evést, csak hog y ne korg ó g yomorral ébredjen az éjszaka közepén. Még jó, hog y nem vag yok szerelmes Johnba, g ondolta, amikor nyug ovóra tért. Leg yen csak boldog azzal a ring yó Charlotte Belling e-g el! S ekkor minteg y meg hazudtolván Ag atha 136

g ondolatát, macskái beszédeleg tek a hálóba, és felug rottak az ág yra, amit csak olyankor tettek, amikor meg érezték g azdájuk zaklatottság át. Ag atha nemszeretem kötelesség et teljesített másnap délelőtt, amikor átautózott Ancombe-ba Peg g y Slitherhöz. Már bánta, hog y nem várta meg , amíg John visszatér, hog y őt küldje mag a helyett. Vég tére is John akart annyira odamenni. Abban reménykedett, hog y Peg g y házon kívül lesz. Ám amikor leparkolt, kiszállt, és meg indult a kertkapu felé, rög tön meg pillantotta Peg g yt eg y virág ág y fölé hajolva. – Üdv! – köszönt oda neki Ag atha. Peg g y föleg yenesedett az árvácskaültetésből, és rosszallóan méricskélte a jövevényt. – Miért mondják a britek mindig , hog y üdv, mintha bizony amerikaiak volnának?! Ez a televízió hatása. – Milyen ig az! Eg yébként önnek is szép napot! – riposztozott Ag atha, elfeledve, hog y kedves akart lenni Peg g yhez, hátha azzal majd szóra bírja. – Mit akar? – undokoskodott tovább Peg g y. Ag atha ismertette vele a kacsafutamok tervét, mire Peg g y látványosan feleng edett. – Örömmel csatlakozunk Carselyhoz – jelentette ki. – Ezt most Mrs. Green helyett is mondom, akit soha nem lett volna szabad meg tenni elnöknőnek. Jöjjön be velem a házba, hog y meg beszéljük a részleteket. Vissza abba a borzasztó nappaliba! Ag atha azt mondta, október huszonharmadika, mely épp szombatra esik, tökéletesen 137

meg felelne. – És ha esik? – kérdezte Peg g y. – Lesz eg y büfésátor. És a futamokat eső esetén is meg rendezzük. – Brent g azda mit szól hozzá, hog y rendelkezésünkre kell bocsátania a földjét? – Majd én beszélek a fejével – mondta Ag atha. – Habár alig ismerem. A kocsmában mutattak be minket eg ymásnak. Barátság osnak tűnik. Mrs. Essex, Miss Jellop húg a házi borral járul hozzá a rendezvényhez. – Már be is költözött a nővére házába? – Eg yelőre pakol. Azt hiszem, hétvég i háznak használják majd a férjével. – Meg kell mondanom, érzéketlen döntés a részéről, hiszen csak nemrég ölték meg a nővérét, aki persze nem volt eg észen normális. – Mag a ismerte? – Nem túl jól. Csak annyira, amennyire a többi carselyi nőt. – Tristan bezzeg ismerte. Mag ának nem beszélt róla? – Hébe-hóba elnevetg éltünk a helyi vén tyúkokról. Nem emlékszem, hog y Miss Jellopra külön kitért volna. Csak nem meg int nyomozg atunk? Ag atha e pillanatban biztos volt benne, hog y a nő hazudik, és Tristan ig enis mondott neki valamit Miss Jellopról. – A kíváncsiság , ug yebár – mondta. – Eg y g yilkos futkos szabadlábon. – Nem először csinálja ezt, ha jól emlékszem. – Íg y van. 138

– Mindig íg y szokta? Kérdéseket tesz fel csak úg y átabotában? – Valahog y úg y – felelte Ag atha. – Az embereknek néha olyasmi is eszükbe jut, amiről a rendőröknek nem tettek említést. – Ezt én is akármikor meg csinálom. – Miért tenné? – tudakolta Ag atha. – Mert alig hanem jobb lennék mag ánál – felelte Peg g y, s csak úg y villog ott a szeme. Istenem, de utálom ezt a nőszemélyt!, g ondolta Ag atha. – Nekem már komoly múltam van hasonló üg yekben – mondta kimérten. – Én viszont jól ismertem Tristant. – Annyira azért még sem, hog y el tudna vezetni a g yilkosához – mondta Ag atha abban a reményben, hog y íg y talán kicsikar belőle valamit. – Hig g yen, amit akar. Én is lennék olyan jó nyomozó, mint mag a. Emlékszem, párszor még az újság is lehozta a fotóját. – Nem a hírnév miatt csináltam. Ami azt illeti, a rendőrség jóformán mindig elorozta előlem a dicsőség et. – Ha mag a mondja – g únyolódott Peg g y. Ag atha meg elég elte, és felállt. – A rendőrök nem szimpatizálnak az amatőrökkel. – Ig azán? És ön? Önnek sincs hivatalos eng edélye. – Én diszkrét vag yok. – Még hog y Ag atha Raisin diszkrét lenne! – Peg g y felnyerített, s az ug atóan éles hang követte az ajtón kimasírozó Ag athát. Ő elhaladtában fenékbe rúg ta az eg yik törpét, amely ennek következtében belebucskázott a kerti tavacskába. 139

– Majd én meg mutatom – dünnyög te Ag atha, miközben beült a kocsijába. – De hog yan, mikor zsákutcában vag yok? Odahaza leült a számítóg épe elé, és beg épelte, amit már meg tudott. Jeg yg yűrűje sziporkázott a művelet közben. Le is vette, és bedug ta az íróasztalfiókba. Ekkor csöng ettek. Elmentette a munkáját, és ment az ajtóhoz. Bill Wong volt az. – Ideje elbeszélg etnünk, Ag atha. – Bújjon be – invitálta Ag atha fölöttébb kelletlenül. – Főzök kávét. – Neszkávé is jó lesz. Mialatt Ag atha bekapcsolta a vízforralót, macskái lelkes miákolással Billre vetették mag ukat. Bill meg ciróg atta őket, aztán lehántotta Hodg e-ot a válláról, Boswellt meg a térdéről, és g yeng éden letette őket a padlóra. Ag atha elkészítette s a tejjel meg a cukorral eg yütt az asztalra rakta a két kávét. – Azt hiszem, maradt még eg y kis sütim – mondta. – Hag yja azt a sütit, és üljön le. Beszéljünk! Nem látom mag án a g yűrűjét. – A számítóg épen dolg oztam. Zavart, hog y folyton meg csillan rajta a fény. Miről óhajt velem beszélni? – Nag yon jól tudom mag áról, hog y képtelen meg ülni a fenekén, ha valahol g yilkosság történik – mondta Bill. – Holtbiztos, hog y most is szag lászik. Nem hallg at el előlem valamit? – Binserről már tud. Beismerem, hog y feltettem pár kérdést, 140

de semmire se mentem vele. Valaki, aki ismerte Tristant, Miss Jellop például, alig hanem meg tudott valamit a g yilkosról. – Ig en, ez elég g é nyilvánvaló. – De talán még sincs összefüg g és. Talán a húg a tette el láb alól Miss Jellopot. – Mrs. Essexnek sziklaszilárd alibije van. Ki vele! Tudni akarom annak a nevét, akit kikérdezett. – Hát jó, ma délelőtt eg y bizonyos Mrs. Peg g y Slithernél jártam. – Miért pont nála? – Az az utálatos spiné jóban volt Tristannel. De eg y árva szót se lehet kihúzni belőle. Úg y döntött a hülye libája, hog y a saját szakállára fog nyomozni. – Azt hiszem, benézek hozzá. Ha titkol valamit, nekem talán elmondja. Hol lakik? Ag atha meg adta a címet, aztán íg y folytatta: – Mrs. Trempnél is voltam. – Vele már beszéltünk. Attól eltekintve, hog y pénzt akart adni Tristannek, s ebben csak a férfi halála g átolta meg , nem tud semmit. Gondolkozzon, Ag atha. Van még valaki a faluban, akinek az anyag i lehetőség ei felkelthették Tristan érdeklődését? – Többen is, de neveket nem tudnék mondani. Vég tére is itt, a Cotswoldsban nem ritkaság , hog y emberek, akik szép pénzt összekuporg attak a nyug díjas éveikre, vég telenül szerény körülmények között élnek. Ma már eg yre tovább élnek az emberek, és mind attól retteg nek, hog y nem bírják majd kifizetni az idősek otthonát. – Mrs. Bloxbyt is ki fog om kérdezni – mondta Bill. – Hátha neki 141

eszébe jut valaki. Hol van John Armitag e? – Londonban. – Ag athának halvány pír ült ki az arcára. Mintha Charlotte Belling e-ről még nem beszélt volna Billnek. Jobb, ha a nyomozás kényesebb momentumait inkább mag ában tartja. A büszkeség e nem eng edte, hog y Bill orrára kösse: John eg y vonzó nőt látog at meg Londonban. – Kérnék öntől eg y szívesség et – mondta Bill. – Már beszéltem mag ának Alice-ről, a barátnőmről. – Ó, ig en. Tart még a dolog ? – De tart ám – felelte Bill rag yog va. – Bemutatta már a szüleinek? – Nem. Naná, hog y nem, különben már szétmentetek volna, g ondolta Ag atha. – Tudja – folytatta Bill –, azt hiszem, hiba volt tőlem, hog y a korábbi barátnőimet túlontúl hamar mutattam be a szüleimnek. Csak az tesz ilyet, aki nag yon nyomul. Viszont szeretném, ha Alice meg ismerkedne a barátaimmal. Este szabad vag yok. Átjöhetnénk mag ához? – Meg tisztelnének vele – mondta Ag atha. – Szívesen látom mag ukat vacsorára. – Inkább ne. Alice veg etáriánus. – Ajjaj. Mindeg y, azt is meg tudom oldani. – Semmi szükség rá. Mi lenne, ha csak eg y vacsora előtti italra ug ranánk át úg y hét óra tájban? – Rendicsek. Miután Bill elment, Ag atha visszaült a számítóg épéhez, és 142

átolvasta, amit addig írt. Ha Miss Jellop csakug yan meg tudott Tristantől eg y veszedelmes titkot, akkor az csakis carselyi lakosra vag y környékbelire vonatkozhat. Na és Mrs. Tremp? Újra el kéne menni hozzá. Ag atha a g yalog lás mellett döntött. Ha mindenhová kocsival jár, akkor hol marad a testedzés? Ám ahog y kifelé menetelt a faluból, meg int elhatalmasodott rajta az a rég i vág ya, hog y elhag yja mag át, beszüntesse vég re a férfiak után való szaladg álást, és föladja az öreg edéssel vívott harcot. John Armitag e, akit ő már-már aszexuálisnak hitt, elhúzta a csíkot Londonba, mert eg yszerűen odáig van Charlotte Belling e-ért. Van ug yan néminemű esély arra, hog y ez is csak a nyomozás része, de Ag atha ebben erősen kételkedett. Hog y is vehetné fel a versenyt eg y zömök, középkorú nő holmi porcelánbőrű szőkeség g el? Nem mintha verseng eni akarnék, g ondolta Ag atha. Hiszen eg y kicsit se érdekel eng em ez a John. Lehet, hog y nekem is be kéne festetnem a hajamat szőkére? Szőkén tényleg szebb az élet? Próbáljuk ki! Előtúrta a mobilját a táskájából, s már hívta is a fodrászát. Mint kiderült, valaki pont lemondta, íg y még aznap délután háromra sikerült időpontot kapnia. Mrs. Tremp otthon volt, és cseppet sem örült Ag athának. – Ha a g yilkosság ok miatt jött, én nem tudok semmit – közölte. – Azért keresem, mert szeretném, ha seg ítene nekem a kacsafutamok meg szervezésében – füllentette Ag atha. Mrs. Tremp nem nag yon értette a dolg ot. – Kacsafutam? Az meg mifene? 143

Ag atha elmag yarázta. – Jól hang zik, a jótékonyság i munkából mindig szívesen veszem ki a részem. Jöjjön be. Mit kéne tennem? – Mikor a múltkor itt voltam, épp lekvárt főzött be – mondta Ag atha. – Gondoltam, felállíthatnánk eg y standot, ahol a házi lekvárját árulná. A bevételt meg is tarthatja, ha g ondolja. Az a lényeg , hog y a házi készítésű lekvárok és sütemények meg hittebbé tennék a rendezvényt. – Ó, nem, én szívesen lemondok a bevételről. A süteményeket ki készíti? – Majd meg kérdem a hölg yeg yleti tag okat. – Ne fáradjon, és fog laljon csak helyet, Mrs. Raisin. Én majd meg csinálom a süteményeket. Úg yis olyan nehezen telik az idő mostanság . Amíg élt az ezredes, leg alább mindig volt mit csinálnom. De épp most lett kész a répatortám. Adhatok önnek eg y szeletet? – Meg köszönném. – Teát? – Kérek. Míg Mrs. Tremp a konyhában üg yködött, Ag atha azon tűnődött, hog yan hozakodjék elő Tristannel. Eg yelőre az is elég lesz, ha elcseveg nek a kacsafutamról meg a falubeli üg yekről, aztán majd meg látjuk. Lehet, hog y Mrs. Tremp mag ától hozza majd szóba a dolg ot. A répatortáról kisült, hog y isteni. Ag atha két, emberes szeletet is behabzsolt, miközben azzal nyug tatg atta mag át, hog y majd lesétálja a kalóriákat. Tovább csacsog ott a terveikről, azután kibökte, hog y Mrs. Essex eg y eg ész pincényi házi borral járul 144

hozzá a rendezvényhez. – Ki ez a Mrs. Essex? – kérdezte Mrs. Tremp. – Miss Jellop húg a. – Elég bizarr, hog y abban a házban lakik! – Csak amíg összepakol. Azt hiszem, csak hétvég éken meg ünnepeken járnak majd ide a férjével. – Milyen szomorú, ahog y lassanként elszivárog az élet a falvakból. A közösség i életre g ondolok. Hamarosan az eg ész Cotswolds eg y nag y élménypark lesz tele turistákkal, ideg enekkel meg hétvég i lakókkal. Kevés olyan személyiség akad, mint ön, Mrs. Raisin, aki tenni is hajlandó a faluért. Sajnálom, ha g oromba voltam mag ához, de kiborított szerencsétlen Tristan halála. Hála neki, vég re jól éreztem mag am a bőrömben. Azt hiszem, annyi a titok, hog y elég edettnek kell lennünk mag unkkal anélkül, hog y ehhez mások bátorítására támaszkodnánk, ami nem könnyű. Eg yre csak azon töröm a fejem, vajon miért ölték meg Tristant. Rendkívül jóvág ású férfi volt. Lehet, hog y ez szerelmi bűntény. – Lehet. De szerintem inkább a pénzről szólt, és van eg y olyan érzésem, hog y akkor történhetett valami, amikor utolsó este elváltam tőle. Nem hallott olyat, hog y valaki eg y ideg ent látott mászkálni a faluban? – Én csak a templomban meg az ábécében szoktam emberekkel találkozni. Mindenki értetlenül áll a történtek előtt. – Tudassa velem, ha még is eszébe jutna valami. – Ag atha taktikusan visszakormányozta a beszélg etést a falubeli témákra, azután távozott. Hazaérve először is felmérte az italkészletét, bekapott eg y 145

adag mikrózott lasag nét, majd kocsiba pattant, és elhajtott az eveshami fodrászatba, mindvég ig azzal g yőzködve mag át, hog y nem muszáj szőkére festetnie a haját, az utolsó pillanatban még meg g ondolhatja. Aznap a kora esti órákban felszaladt a fürdőszobai nag yítós tükörhöz, amely sosem ismert tréfát. Tömött haja meleg , mézszőke színben pompázott… de… nem, ez nem Ag atha Raisin. Átszaladt a hálóba, hog y a ruhásszekrény tükrében is meg nézze mag át. Eg y ideg en bámult vissza rá. Dísztelen, fekete zsorzsettruha volt rajta, amely karcsúbbnak mutatta a valóság osnál. Kéne eg y kis szemfesték. Spuri vissza a fürdőszobába! Bézs szemhéjpúdert pacsmag olt mag ára, majd szemceruzával és szempillaspirállal fejezte be éppen abban a pillanatban, amikor csöng ettek. – Szőke a haja! – mondta Bill a szemét mereg etve. – Ez itt Alice. – Kerüljenek beljebb – mondta Ag atha. A nappali felé menet jól hallotta Alice fojtott szavait: – Azt mondtad, öreg. Majd Bill halkan eldünnyög ött válaszát: – Nálam mindenesetre öreg ebb. Ag atha a zsúrkocsihoz lépdelt. – Mit adhatok önnek, Alice? – Rumos kólát. – Jaj nekem – íg y Ag atha. – Nem tudom, van-e itthon kóla. – A sherry is meg teszi – mondta erre Alice. – Én csak üdítőt kérnék – mondta Bill. 146

– Tonik? – Az jó lesz. Ag atha elkészítette és szervírozta az italokat, aztán elhelyezkedett Alice-szel és Bill-lel szemben, akik eg ymás mellett ültek a kanapén. A meg érkezésük óta Ag atha most először vehette alaposabban szemüg yre Alice-t. Hullámos, barna haja volt, nag y szeme és konok álla. Keble dús, dereka vaskos, lába húsos. – Rég óta ismeri Billt? – kérdezte Alice, és úg y szorította Bill kezét, mintha soha nem akarná eleng edni. – Amióta csak ideköltöztem. Bill az első barátom. – Furi. – Alice beleivott az italába, és elfintorodott. – Én az édes sherryt szeretem. – Az nincs itthon. Adhatok esetleg valami mást? – Ne fáradjon. Csak öntse át ezt eg y nag yobb pohárba, és kérek hozzá eg y kis tonikot. Atyaég , g ondolta Ag atha, de teljesítette a kérést. – Mi a „furi”? – kérdezte aztán. – Hát csak az, hog y mag a öreg , Bill meg fiatal. – Soha nem volt köztünk semmi – mondta Ag atha epésen. – Meg tudott azóta valamit az üg g yel kapcsolatban? – vág ott közbe Bill sietve. Mi a jó nyavalyáért kellett Ag atha Raisinnek kiszőkülnie, és miért épp ezt a testhez simuló rucit vette fel?, tűnődött. Ag atha a fejét rázta, aztán mesélt a kacsafutamról, vijjog ó kacag ásra fakasztva Alice-t. – Jó mulatság pólyásoknak. Bill kedvéért nem leszek undok ezzel a lánnyal, akármit 147

mondjon is, fog adkozott mag ában Ag atha. – Biztosíthatom, hog y élvezetes lesz – mondta könnyeden. – Szeret a bankban dolg ozni, Alice? – Aha. – Vannak érdekes üg yfelek? – Vannak. Eg yesek azt hiszik, hog y a bank, az eg y feneketlen pénzeszsák. Bejönnek reklamálni, hog y nem ad nekik pénzt az automata. Olyankor fel szoktam világ osítani őket, hog y csak az én időmet meg a sajátjukat rabolják. Ha a g ép nem ad ki pénzt, akkor nincs pénz, és punktum. – Harsány nevetés. – Ha látná a képüket! Ag atha képtelen volt meg érteni, hog yan tud Bill szeretni eg y ilyen némbert. Most is milyen elandalodva mosolyog Alice-re! Alice felállt. – Bepúderezhetném a nózimat? – Az emeleten találja. Amikor Alice eltűnt, Bill vig yorog va mondta: – Roppantul élvezem. – Ug yan mit? – tudakolta Ag atha. – Ez az első alkalom, hog y féltékenynek látom Alice-t. Mag ának is pont ma este kellett átalakulnia szőke bombázóvá? – Ezt akár bóknak is vehetném, ha nem érezném mag am kínosan. Tényleg odavan a leányzóért, Bill? – Azt hiszem, benne meg találtam az ig azit, Ag atha. Mag a most a leg rosszabbik oldalát látja. És ezért akár büszke is lehet mag ára. Ag atha épp azt akarta mondani, hog y nincs mire büszkének lennie, amikor visszajött Alice. Abból az indíttatásból, hog y távol 148

tartsa a beszélg etést Alice-től, Ag atha vég ig az üg yről beszélt Bill-lel, miközben mindeg yre ug yanaz a g ondolat bántotta: Billnek nem kéne összeállnia eg y ilyen szörnyeteg g el. De meg esküdött mag ában, hog y nem fog beleavatkozni a barátja életébe. Hanem a búcsúzásnál azért még is odaszúrta Billnek: – Adja át üdvözletemet a kedves szüleinek. Mire Alice, aki már az ajtónál volt, íziben hátrapenderült. – Én még nem is találkoztam a szüleiddel. Szeretném meg ismerni őket. – Ahog y óhajtod – mondta Bill. – Köszönjük az italt, Ag atha. Hamarosan felhívom. Ag atha bevág ta utánuk az ajtót. Amint Alice találkozik Bill horrorisztikus anyjával, rög tön felhúzza majd a nyúlcipőt, na de még eg y ilyen kiállhatatlan perszónát! Ag atha vetett eg y pillantást az előszobai tükörbe, és felsóhajtott. Nem az ig azi. Aztán eszébe villant, hog y ha John meg látja őt szőkén, még képes és arra a téves következtetésre jut, hog y Ag atha Raisin eg y Charlotte-tal próbál vetélkedni, márpedig az szánalmas lenne rá nézve. Eltökélte hát, hog y az első adandó alkalommal visszabarnul. Korábban félretette a telefont, hog y senki ne zavarja őket, míg Billék ott vannak. Most visszarakta a kag ylót a villára, és észrevette, hog y van eg y üzenete. Tárcsázta a 1571-et, és várt. „Önnek eg y üzenete van”, tájékoztatta a British Telecom g ondosan modulált hang ja. „Üzenetei meg hallg atásához nyomja meg az 1-es g ombot.” Ag atha íg y is tett, s a következő pillanatban Peg g y Slither hang ját hallotta a fülében: 149

„Behozhatatlan lépéselőnybe kerültem. Sose találná ki, mit tudtam meg . Még utánanézek pár dolog nak, aztán meg yek a rendőrség re.” Ag atha elmentette az üzenetet. Alig hiszem, hog y tényleg tud valamit, g ondolta. Ajkába harapva letette a kag ylót, s szinte azonnal csörög ni kezdett a készülék. Mrs. Bloxby hívta. – Hog y s mint vag y, Mrs. Raisin? – Eg y helyben toporg ok. Hja, és Bill nemrég itt járt a leg újabb szívszerelmével, aki valami borzasztó! Undok és rámenős. – Nos, mint arra már rávilág ítottál, eg yik se húzza sokáig a szülőknél tett látog atás után. – Az is meg lesz hamarosan. – Abból, amit meséltél róla, bennem olyan kép alakult ki Billről, hog y a rendes, halk szavú lányokat kedveli. Ebben a lányban talán emberére akad majd az édesanyja. – Annak a nőnek nincs ellenfele – mondta Ag atha meg g yőződéssel a hang jában. – Hja, és van itt még valami. – Azzal beszámolt a lelkésznének a Peg g ynél tett látog atásról meg a nemrég érkezett üzenetről. Rövid hallg atást követően Mrs. Bloxby íg y szólt: – Nem tetszik ez nekem. Miss Jellop telefonhívását juttatja eszembe. Nem g ondolod, hog y veszélyben lehet? – Tudja a fene! Elég jól ismerte Tristant, annyi bizonyos. De mondok én valamit. Most mindjárt felhívom, és kipuhatolom, miben sántikál. Szerintem csak a szája jár. Majd visszahívlak. Ag atha letette, és kikereste Peg g y számát a telefonkönyvből, de a vonal fog laltat jelzett. Kiment a konyhába, hog y keressen mag ának valami g yorsfag yasztott eledelt. A macskák abban a 150

minutában meg jelentek a bokájánál. – Már kétszer is kaptatok – pirított rájuk Ag atha. Kiválasztott eg y marhahúsos-vesés pitét, és betette a mikróba felolvasztani. Aztán újrahívta Peg g y számát, de még mindig fog lalt volt. Visszament a konyhába, felmeleg ítette és tányérra lapátolta a pitét. A cicák beleszimatoltak a leveg őbe, és érdektelenül elsomfordáltak. Ag atha csak turkálta az ételt a villájával, s miután ímmel-ámmal leg yűrte a nag yját, ismét felhívta Peg g yt. Fog lalt. Átnézek hozzá, g ondolta Ag atha. Felment, és átöltözött szvetterbe meg nadrág ba, amihez lapos talpút húzott. Fejére kendőt kötött, ug yanis minél tovább nézte, annál közönség esebbnek látta a hajszínét. Heves szél fújt odakint. Az akácfa kókadtan leng edezett a kapuban, levélpermettel borítva be az utcát. A hold hol elbújt a parányi felhők mög é, hol kibukkant a takarásból. Ag atha bánatosan nézett oda John sötétbe borult házára. Bárcsak most is eg yütt lennének! Az Ancombe-ba vezető út kihalt volt. Csak két személyautóval meg eg y mag ányos g yalog ossal találkozott, aki sállal takarg atta arca alsó felét, hog y védje mag át a hideg től. Amikor Ag atha leparkolt Peg g y háza előtt, meg látta a kivilág ítást, és meg hallotta a zene dobog ását, rög tön elöntötte a meg könnyebbülés. Ezek szerint buli van Peg g ynél. Na de ha már idáig eljöttem, csak meg kérdem tőle, hog y mire jutott, g ondolta Ag atha. Ha üg yesen keverem a kártyákat, kevélység ében talán még többet is elárul. Vég ig ment a kerti ösvényen, ahol műanyag törpék 151

kacsing attak rá a növényzetből. Épp a „Y.M.C.A.” szólt a Villag e People-től. Az ajtó résnyire nyitva volt. Ag atha belépett a szűk kis előszobába. A zene a dobhártyáját szag g atta, emberi hang ot azonban eg yet se hallott. Rémülten lökte be a nappali ajtaját, és hátratántorodott az elviselhetetlen zajtól. Odament a lemezjátszóhoz, és kikapcsolta. A beállt csend, melyet csak a szoborfiú pisilése meg a kinti orkánerejű szél tört meg , ijesztőbb volt még a fülrepesztő zenénél is. – Peg g y – nyög te Ag atha. Aztán meg reszelte a torkát, úg y kiáltotta: – Peg g y! Vág yakozva pillantott a cipő alakú telefonra. Mindenekelőtt hívd a rendőrség et, fig yelmeztette mag át. Valami még is arra indította, hog y az előszobán át bemenjen a konyhába, ahol… Kitapog atta és lenyomta a villanykapcsolót. Neonfény vibrált fel… elébe tárva a vérrel bemocskolt falakat, a vért a padlón s a hátsó ajtó közelében a lemészárolt Peg g y Slither tetemét. Ag atha nyöszörög ve kapta a szája elé a kezét. Kényszerítette mag át, hog y letérdeljen a test mellé, és meg keresse a pulzust. Életnek semmi jele. Eg yáltalán semmi. Ag atha feltápászkodott, és kibotorkált a nappaliba, hog y hívja a rendőrség et. Azután kimenekült, és nekivetette fejét a ház hűvös kőfalának.

152

Nyolc Két héten át ostromállapot volt Carselyban. A sajtó és a bámészkodók elözönlötték a falut. A cudar idő vég ül is elkerg ette a bámészkodókat, csak üres üdítősüveg ek meg szendvicspapírok maradtak utánuk, s a leg újabb balkáni forrong ás a sajtót is visszacsábította Londonba. Meg nyug vás volt újság íróktól háborítatlanul sétálg atni az utcákon. A nőeg ylet szemétszedő akcióba kezdett. Még John Fletcher, a Vörös Oroszlán szokatlanul nag y forg almat bonyolító kocsmárosa is örült a sajtó meg a szájtáti köznép távozásának. John Armitag e meg jött Londonból, amint hírét vette a leg újabb g yilkosság nak. Ag atha időközben visszavedlett rég i, barna hajú önmag ává, tudniillik rög tön a g yilkosság másnapján, miután aláírta vallomását a mircesteri főkapitányság on, már szaladt is a fodrászhoz. Csak a rendőrség tartott ki még mindig házról házra járva Carselyban s a környező falvakban, hog y újra meg újra kihallg assák a lakosság ot. A g yilkos feg yver, amely Peg g y brutális halálát előidézte, szőrén-szálán eltűnt. Ag atha azt hitte, hog y John most majd g yakori vendég lesz nála, a férfi azonban beg ubózott azzal az ürüg g yel, hog y le van maradva az írással, és utol kell érnie mag át. De még Ag athán is úrrá lett eg yfajta dermedtség , amit persze soha nem ismert volna be. Eg y Ag atha Raisin nem rémüldözik. Mindazonáltal meg g yőzte mag át, hog y három g yilkosság már több a soknál. Eg y őrült randalírozik odakint, akit a rendőrség nek kell meg fékeznie. Ő íg y is lefog yott az ideg esség től, a leg kisebb 153

neszre is felriadt éjjelente, nappal meg alig evett. Mrs. Bloxby se noszog atta többet Ag athát, hog y kutassa fel a g yilkost. – Veszélyes lenne folytatnod – mondta. – Mert mi van akkor, ha a tettes úg y g ondolja, hog y te is tudsz valamit? Eg y nappal azután, hog y a sajtó képviselői elmentek, John Armitag e csöng etett be Ag athához. – Eszik mag a rendesen? – kérdezte ag g ódón, mint aki a londoni útja óta most először nézi meg Ag athát tüzetesebben. – Nyúzottnak látszik. Ag atha szeme vérben forg ott. A nag y riadalom ellenére ő örült a hirtelen jött karcsúság ának. – Remek formában vag yok – csattant fel. John leült a konyhaasztal mellé. – Na és mag a? – kérdezte Ag atha. – Mi mindent csinált mostanában? – Mondtam már: írok. – Nem mesélte, mit intézett Londonban. – Nem nag y sztori. Találkoztam a kiadómmal, az üg ynökömmel, barátokkal… – És leg alább eg yszer Charlotte Belling e-g el vacsorázott. – Honnét tud mag a erről? – Kikandikált eg y csomag a levélbedobóján. Amikor bementem, hog y leteg yem az asztalára, éppen elcsíptem a szirupos telefonüzenetet. John pironkodva felelte: – Gondoltam, hátha ki tudok még szedni valamit a nőből, de csalódnom kellett. Mindenesetre visszamentem a New Cross-i 154

lelkészhez, aki közölte, hog y nem ér rá, és a képembe vág ta az ajtót. – Gyanús, nemde? – Nem ig azán. Szerintem csak bűntudata van, amiért elsőre hazudott nekünk. De térjünk vissza Peg g y Slitherhöz, aki tehát azt hitte, hog y rájött valamire. Nem tapasztalt valami szokatlant a háza körül, mielőtt felfedezte a hullát? Nem látott, teszem azt, fura alakokat? – Nem, semmit. – Kocsikat se az úton? Ag atha elg ondolkodva ráncolta a homlokát. – Kettő is elhúzott mellettem Ancombe irányából, de ne kérdezze a színüket vag y a g yártmányt. Sötét volt, és nem fig yeltem oda. Gondolatban visszatért az ominózus estéhez, amikor az autóúton hajtott Ancombe felé, majd íg y kiáltott fel: – Hát persze, a g yalog os pacák! – Miféle g yalog os pacák? Ezt a rendőröknek is meg említette? – Nem. A sokk, hog y vérbe fag yva találtam rá Peg g yre, kitörölte ezt a részletet az ag yamból. – Le tudná írni a fickót? – kérdezte John izg atottan. – Épp csak eg y pillanatra láttam. Sötét színű g yapjúsapkában volt, és a sáljába burkolózott. Anorák, hátizsák, sötét nadrág . – A sáljával takarg atta az arcát, s mag a még sem kezdett g yanakodni? – Jég hideg szél fújt aznap este. Jaj nekem! Mielőbb tájékoztatnom kell a rendőrség et. Tiszta bolondnak fog nak nézni, hog y elfelejtettem. 155

Valaki csöng etett. – Nyisson ajtót, John – mondta Ag atha. – Biztos csak valami firkász. Beleg ondolni is rossz, hog y eg y időben kultiváltam őket! John kiment a konyhából, és néhány pillanat múlva Bill Wong g al a nyomában tért vissza. – Csak emleg etnie kell a rendőrség et, Ag atha, és Bill máris itt terem. – Miért emleg etett minket, Ag atha? – kérdezte Bill az esőkabátjából kibújva. – Mert eszembe jutott valami. – Ag atha beszélt a nyomozónak a g yalog osról. – Ag atha! – förmedt rá amaz. – Hog y lehetett ezt elfelejteni! Ug yan nem vag yok szolg álatban, de adjon eg y darab papírt. Ezt le kell jeg yeznem. Ag atha átment az íróasztalához tiszta papírért, aztán leült, és leg jobb tudása szerint lefestette a g yalog ost Billnek. – Tudja, mi a véleményem? – tette le a tollát Bill eg y sóhajjal. – Hog y a g yilkosunk piszok mázlista. Wilkes dührohamot fog kapni. Ha ezt rög tön a g yilkosság éjjelén elmondja nekünk, akkor lezárhattuk volna az utakat, és az eg ész környéket átfésülhettük volna a pasas után. Most meg yek. Ki kell adnunk eg y közleményt, hog y keressük a fickót. – Felállt, és mag ára kanyarította az esőkabátját. – Hol volt Alf Bloxby a g yilkosság éjjelén? – kérdezte John. – A neje elmondása szerint a híveket járta vég ig . Az összes érintettet kikérdeztük, de íg y is van eg y teljes óra, amiről nem képes számot adni. – Mrs. Bloxby nem is szólt nekem erről – mondta Ag atha némi 156

sértődöttség g el a hang jában. – A lelkész mit mond, mit csinált a kérdéses órában? – Állítólag összevissza bóklászott. Tristan halála mélység esen felzaklatta, ki akarta szellőztetni a fejét, mielőtt nyug ovóra tér. – Érthető – mondta Ag atha, miközben kikísérte Billt az ajtóhoz. – Eg yébként miért jött, Bill? – Csak úg y. – Hog y van Alice? – Pompásan. – Voltak már a szüleinél? – Ig en, és rög tön a szívükbe fog adták. Jesszumpepi, g ondolta Ag atha. Elbúcsúzott Billtől, azután visszament a konyhába. – Mag a meg miért kérdezett Alf Bloxbyról? – Azon tűnődtem, a Mrs. Bloxby iránt érzett szeretetünk még nem jelenti azt, hog y ismerjük Alfot. Vag y mag a talán ismeri? – Nem ig azán, csak eg yvalamit tudok: Mrs. Bloxby soha, de soha nem tartana ki olyasvalaki mellett, aki ölni is képes. – Talán ő se tudja, mi mindenre képes a férje. – Szamárság . – Mondta mag ának Mrs. Bloxby, hog y Alf nem tud elszámolni eg y órával az életéből? – Hiszen elszámolt vele! – Az csak az ő szava. Nincsenek rá tanúk. Menjünk át a lelkésznéhez. – Nem bánom, ha ettől jobban érzi mag át. – Nem hordja a g yűrűjét. – Hja, tényleg . Már el is felejtettem. Óhajtja, hog y fölhúzzam? 157

– Tartsuk fenn a látszatot. – Mrs. Bloxby előtt nem kell szerepet játszanunk. – Mások előtt viszont annál inkább – mondta John. Ag atha kig uberálta a g yűrűt az íróasztalfiókból, és felhúzta az ujjára. Kicsit lötyög ött. Jóság os ég , g ondolta, még az ujjaimról is fog ytam. Száraz avar örvénylett körülöttük a paplak felé vezető útjukon. Ag atha már nem érezte úg y, hog y révbe ért volna a faluban. Hiszen mindenütt ott ólálkodik a veszély. Majd elepedt eg y cig arettáért, s erről eszébe jutott a rég múlt, amikor még fel se merült volna az emberben, hog y a nyílt utcán bag ózzon. Újabban szinte kizárólag az utcán lehetett rág yújtani, na meg persze odahaza. Mrs. Bloxby azzal fog adta őket: – Halkan. Alf lepihent. Követték a lelkésznét a paplak nappalijába, ahol Ag atha és Mrs. Bloxby hosszan nézte eg ymást. Mrs. Bloxbynak feltűnt, hog y Ag atha határozottan soványabb, és Ag atha fig yelmét sem kerülte el a mindig szelíd szempár űzött kifejezése. Beszéltek már a g yilkosság óta, csak elég röviden. Ag atha mesélt a g yalog osról, mire Mrs. Bloxby összekulcsolta a két kezét, mintha imádkozna. – Bárcsak előbb eszedbe jutott volna, Mrs. Raisin! – A rendőrség már keresteti – mondta John. – Ha ártatlan, bizonyosan elő is fog állni. – Azon tűnődöm, hog y ezekre a g yalog os fig urákra a kutya se szokott felfig yelni – mondta Ag atha. – A kirándulócsoportok csakug yan nem tűnnek föl – jeg yezte 158

meg Mrs. Bloxby éllel a hang jában. – De eg y mag ányos alak az éjszaka közepén! – Tudom, tudom – lamentált Ag atha. – Csak hát Peg g y rút halála teljesen kiverte a fejemből. – Bill járt nálunk ma délelőtt – szólt John. – Tőle tudjuk, hog y van eg y teljes óra, amivel a férje nem tud elszámolni. – Mindnyájunk életében vannak ilyen órák – felelte Mrs. Bloxby. – Szerencsétlen véletlen, hog y Alfnál ez az óra éppen eg ybeesik Peg g y meg g yilkolásának idejével. A férjemet teljesen felőrli ez az üg y. Nag yra értékelném, Mr. Armitag e, ha nem tetézné ag g odalmainkat a g yanúsítg atásával. – Én nem… – Dehog ynem – vág ott a szavába Mrs. Bloxby, aztán Ag athára támadt. – Azt hittem, abbahag ytad a nyomozást. – Íg y is volt – mondta Ag atha, titkon a pokolba kívánva Johnt. – A g yilkos, bárki leg yen is, rendkívül veszélyes fig ura. Ne avatkozzanak a rendőrség dolg ába. Most pedig , ha nem harag szanak, nekem dolg om van. Amint elhag yták a paplakot, Ag atha kikelt John ellen. – Ebbe nem lett volna szabad belemennem – mondta. – Mrs. Bloxby a leg jobb barátnőm. – Rá se rántson. Ebédidő van, és kétszer kell mag ára nézni. Kapjunk be valamit a kocsmában. Ag atha majdnem a fejéhez vág ott eg y ing erült nemet, de még idejében kapcsolt, hog y eg yedül csak rosszabb lenne. – Na jó – mondta barátság talanul. – De én csak pár falatot kérek. A kocsmában mindketten pásztorpitét rendeltek. Jóllehet nem 159

is eg y törzsvendég időzött odabent, szavukat se lehetett venni. A g yilkosság ok meg mérg ezték a hang ulatot. Ag atha mag amag át is meg lepte azzal, hog y mindent meg evett, ami a tányérján volt. Meg állapította, hog y ideje visszatérnie a tisztesség es házi koszthoz, és francba a mikrós kajával! Amikor vég eztek, kíváncsi pillantást vetett Johnra. – Furcsállom, hog y olyan szűkszavúan nyilatkozott Charlotte Belling e-ről. – Ha lenne az üg yhöz kapcsolódó mondandóm, elmondanám. – Nem hinném, hog y azért kereste fel a nőt, mert az üg y izg atta. Szerintem belezúg ott. – Eg y kivételesen vonzó nőről beszélünk, de nem zúg tam bele. – Ezek szerint kosarat kapott? – Hátrább az ag arakkal, Ag atha. Az eljeg yzésünk csak játék. Nincs jog a a mag ánéletemben vájkálni. Ez ig az volt, Ag athának még sem tetszett, hog y eszébe juttatják. – Futólag említette, hog y Mrs. Essexnél és Mrs. Trempnél is járt. De nincs semmi újság . – A bor. – Miféle bor? Ag atha beszélt a házi borról, meg hog y az milyen drasztikus hatással volt rá. – Érdekes – mondta John. – Nem lehet, hog y Miss Jellop Tristant is leitatta, aki a bor hatására olyasmit is elmondott neki, amiről eg yébként hallg atott volna? – Elképzelhető. 160

John nag yot sóhajtott. – Most, hog y Miss Jellop nincs többé, már sosem tudjuk meg . De mi van Mrs. Tremppel? Elég hideg en beszélt a férje haláláról. Milyen nő az, aki képes vég ig nézni a férje ag onizálását? – Nem tudom. Következetesen a kacsafutamok témájánál maradtam. Mrs. Tremp vég ig barátság os és teljesen normális volt velem. – Ismerte ő Peg g y Slithert? – Azt nem tudom. – Akkor kérdezzük meg . – Nem szeretném, ha napvilág ra kerülne, hog y még mindig nyomozunk – mondta Ag atha. – Mag a azt mondta, ő készíti a süteményeket a nag y napra. Meg érdeklődhetnénk, hog y áll. – Vég ül is lehet róla szó. Miután visszaértek az Org onás-dűlőre, és elhajtottak John kocsijával, Ag athát újfent kerülg etni kezdte a szokásos depresszió. Évekig James Lacey meg szállottja volt, míg nem aztán meg is kaparintotta mag ának olyannyira, hog y házasság lett a vég e. Aztán James elvált tőle. Ag atha attól kezdve arról álmodozott, hog y a férfi eg yszer még visszatér hozzá. A rideg valóság azonban azt súg ta neki, hog y hiába várja Jamest. Carsely baljós hely lett. Ő most éppen eg y nőt készül kihallg atni, aki feltehetően semmit sem tud, ami mérvadó lenne az üg y szempontjából, s teszi mindezt azzal a férfival, akivel csupán meg játsszák, hog y eljeg yezték eg ymást. Bill Wong meg , aki amolyan lelki társa volt Ag athának, hiszen őt is sorra utasították 161

el a választottjai, vég ül még is talált mag ának valakit, akit a szülei nem tudnak és nem is akarnak eltántorítani. – Mi baj van? – kérdezte John. – Semmi. Miért? – Gyászos a hang ulata. – Van eg y kis fejfájásom, ennyi az eg ész. – Visszamenjünk aszpirinért? – Nem kell. Úg yis helyben vag yunk. Szerintem itthon lesz. Nem hinném, hog y g yakran mozdul ki. Leparkoltak, és kiszálltak a kocsiból. Az ajtó nyitva. Ag atha meg nyomta a cseng őt az ajtó mellett. Éles, kelepelő hang on szólt. – Furcsa – mondta John. – Pedig idehaza kell lennie. Próbálja újra. Ag atha csöng etett, vártak. – Jobb lesz, ha bemeg yünk – mondta John zaklatott hang on. Ag atha lépett be elsőnek. – Mrs. Tremp! – kiáltotta, de nem jött válasz. A varjak odakint károg tak a fájukon, zúg ott a szél. Ag atha Johnnal a sarkában bement a konyhába, és hatalmasat sikított. Mrs. Tremp csukott szemmel, a mellén összekulcsolt kézzel, kiterítve feküdt a padlón. – Nézze meg , él-e még – mondta John a mobilját előrántva. – Én addig hívom a rendőrség et. Mrs. Tremp e pillanatban kinyitotta a szemét, és feltápászkodott a földről. – Mindig ebben az órában szoktam meditálni – mondta harag osan. – És nem szeretem, ha meg zavarnak. Reméltem, hog y 162

majdcsak elmennek. – Vég ig simított a tweedszoknyáján. – Mit akarnak tőlem? Ag atha lerog yott az eg yik konyhaszékre. – Csak annyit szerettem volna kérdezni, hog y g yőzi-e majd eg yedül a sütést. – Természetesen – felelte Mrs. Tremp. – Meg mondtam volna, ha nem. Hog y haladnak a kacsafutam előkészületei? – Most meg yünk Brent g azdához – mondta Ag atha. – Úg y érti, hog y még nem kértek tőle eng edélyt? Jobb lesz sietni, hisz már csak három hét van hátra. – Szörnyű, ami Peg g y Slitherrel történt, nem ig az? – szólalt meg John. Mrs. Tremp meg vetően felfújta az arcát. – Nyilvánvalóan a volt férje tette. Elég dühös volt az asszonyra, mert a válási eljárás után eg y rakás pénzt kellett fizetnie neki. – Ön ismerte Peg g yt? – kérdezte Ag atha. – Tristan elvitt hozzá eg yszer. Förtelmesen közönség es nő volt. – Úg y tudom, hog y Tristan jóban volt vele. – Amilyen otrombán viselkedett velem az a nő, Tristan rög tön belátta, hog y nincs többé közük eg ymáshoz. – Akkor látta Peg g yt utoljára? – Nem hiszem, hog y két ennyire különböző személyiség nek, mint Mrs. Slither meg én, össze kellett volna járnia. És most dolg om van. Javaslom, hog y minél előbb szerezzék meg az eng edélyt Mr. Brenttől. – Többet úg ysem tudtunk volna kiszedni belőle – mondta John 163

úton Brent heg yi birtoka felé. – Az előszobából nyílik eg y dolg ozó – mondta Ag atha. – Nyitva volt az ajtaja, úg yhog y kifelé menet eg y pillanatra bekukkantottam. Levelek voltak az íróasztalon. De szívesen elolvasnám őket! Szerintem az a nő titkol valamit. Vajon Tristan is írt neki? – Miért írt volna? – íg y John. – Hiszen mindketten falubeliek voltak. – Akkor is jó lenne elolvasni őket. Előfordulhat, hog y Mrs. Tremp pont Tristanről írt valakinek. – Akkor az a levél most nem Mrs. Trempnél van, hanem annál a valakinél. – Számítóg épet is láttam az asztalon. Talán azon tárolja a leveleit. Hol van már az az idő, amikor még udvariatlanság számba ment g éppel levelet írni a barátunknak! – És még is hog yan akar a levelek közelébe férni? – Vajon be szokott zárkózni éjszakára? – Csak nem azt tervezi, hog y eg yik este belopózik oda? – íg y John. – Térjen mag ához! Csúnyán ráfázhat, ha lebukik. Arra balra kell behajtani Brent birtokára? – Ig en, és reméljük, a házban van. Semmi kedvem a sarat dag asztani, míg előkerítjük. Hál’ istennek, Mark Brent nyitott ajtót. – Épp teázni akartam – mondta. Nyurg a, hosszú karú, g örbe hátú ember volt. Dús haja már őszbe fordult, keskeny arcát pirospozsg ásra színezte a szabad ég alatt vég zett munka. – A nejem a húg ához ment látog atóba – mondta. Készített eg y kancsó teát, s az asztalra rakta a csészéket, a tejet meg a cukrot. – 164

Üljenek csak le. Mit szólnak a g yilkosság okhoz? Vag y éppen azért vannak itt, Mrs. Raisin? – Nem azért – felelte Ag atha. – Hanem a kacsafutamok miatt. Emlékszem eg y cserkészrendezvényre, amelyhez ön volt szíves rendelkezésre bocsátani a földjét azzal a takaros kis patakkal. – Ismertette a g azdával a tervüket. – Szívesen áteng edem mag uknak – mondta Brent. – Leg előnek használom, de majd elhajtom róla a jószág ot. Mikor lenne? – Október huszonharmadikán. – Rendben, örömmel seg ítek. Szolg álják ki mag ukat a teával. Jó, hog y nem a faluban lakom. Az az átkozott káplán hozta ránk a bajt a nyálas modorával. – Ön ismerte Tristant? – kérdezte Ag atha. – A nejem, Gladys, elég g é jóban volt vele. Meg esett, hog y hazajöttem a munkából, és itt találtam őket, amint nag y eg yetértésben röhög csélnek, Gladys akár eg y riherong y, a leg szebb vasárnapi ruhájában még hétköznap is. Aztán meg azzal jön nekem, hog y akar adni Tristannek eg y csekket. Mer’ hog y Tristan befektetné a pénzünket, és eg y vag yont kaszálhatnánk. Mondom neki, én leg szívesebben mag át Tristant kaszálnám le. Simulékony alak volt. Úg yhog y eg y szép napon elkaptam a g rabancát a faluban, és meg mondtam neki, ha még eg yszer a feleség em közelébe merészkedik, ráuszítom a kutyákat. Gladys zokog ott, amikor elmondtam neki, és szörnyeteg nek nevezett. „Szavam se volt – mondom neki –, amíg szemet nem vetett a pénzedre.” Gladys komolyan elhitte, hog y tetszhet Tristannek. Nehog y mán félreértsenek! Gusztusos fehérnép az én Gladysem, de hát még iscsak elmúlt ötven. – Ag athára nézett. – Mag a is 165

pórul járt, nem ig az, Mrs. Raisin? Hallom, hog y Tristan meg g yilkolásának éjjelén nála vacsorázott. – Nem – vág ta rá Ag atha. – Bár nekem is felajánlotta, hog y befekteti a pénzemet, én visszautasítottam. – Ig az, hog y önök ketten most jeg yben járnak? – Úg y van – mondta Ag atha. – Honnét hallott róla? – Az eg ész falu beszéli. Sok szerencsét hozzá. Gondolom, a templomban esküsznek majd. Nincs is különb eg y jó kis falusi menyeg zőnél. – Nem fenyeg ette meg Tristant életveszélyesen, ug ye? – kérdezte John. – Nem döftem le, ha erre céloz. Az nem az én stílusom. Csak meg dorg áltam eg y kicsit. – Nem is arra g ondoltam, hog y… – Tudom én, mire g ondolt – mondta a g azda törhetetlen jókedvvel. – A mi Mrs. Raisinünk már hírnevet szerzett mag ának mint detektív. És úg y látom, mag a méltó párja neki. – Én találtam rá Peg g y Slitherre – mondta Ag atha. – Láttam eg y mag ányos g yalog ost az ancombe-i úton, de ez csak nemrég jutott eszembe. Mag a nem látott véletlenül ideg ent a faluban vag y a környéken? – A g yilkosság ok napján nem. A turisták jobb szeretik az olyan helyeket, mint Broadway. Csak házaló üg ynökök vetődnek erre, meg a Vöröskereszt aktivistái, adományg yűjtők. Kirándulók is persze. Meg pár szállóvendég , de tudtommal azokat a helyeket a rendőrség már ellenőrizte. Mindenkinél háromszor vag y nég yszer is kint voltak a rendőrök. De mondok én mag ának valamit, Mrs. Raisin. – Hang ja meg keményedett. – Akárki is az, 166

aki g yilkolászik, szerintem nem kéne vele ujjat húzni. Hag yja eztet most a rendőrség re. A vég én még baja esik. – Ez úg y hang zik, mint eg y fenyeg etés – mondta John. – Csak jó tanács. De most már mennem kell a dolg omra. A kerítés se javul ám meg mag ától. – Szerintem ez ig enis fenyeg etés volt – mondta Ag atha, amikor elhajtottak. – Nem tudom. Eg yenes embernek látszik ez a Brent. Ag atha sóhajtott. – Nos, nyakunkon a kacsafutam, és sehol se vag yok még a reklámkampánnyal. Ha kellek, Mrs. Bloxbynál meg talál. – Jól van. Addig folytatom az írást. Ag atha eg ész délután a kacsafutam részleteit eg yeztette Mrs. Bloxbyval, úg ymint sátorbérlés, sajtóreklám, ing yen hírverés. Ám eg y PR-os nem tudja meg tag adni önmag át, íg y Ag atha az összes lapot és televíziós csatornát értesítette arról, hog y a „g yilkos falu” vég re visszatér a rendes kerékvág ásba. Hátha ez majd idecsalog atja őket Londonból. Csak este kalandoztak vissza a g ondolatai Mrs. Tremp íróasztalához. Három g yilkosság után nyilván senki nem fog ja nyitva hag yni az ajtaját éjszakára. De a vidéki emberek g yakran tartanak pótkulcsot az ereszcsatornában, a lábtörlő alatt vag y virág cserépben. Ha nincs a visszatérő depressziója, Ag athának soha nem jutott volna eszébe betörni Mrs. Tremp otthonába. Ám a cselekvés s a róla való g ondolkodás visszavetette a depressziót. Ag atha éjjel kettőre állította be a vekkert, de a nag y izg alomtól 167

csak fél eg y felé szunnyadt el, íg y aztán kábultan ébredt, amikor a vekker csörg ött. Sötét ruhát öltött, és g yalog osan indult útnak. Még jó, hog y kutyája nincs Mrs. Trempnek, g ondolta, mire vég re odaért az átalakított pajtaépülethez. Az ereszcsatorna elérhetetlen mag asság ban volt, és sehol eg y lábtörlő vag y virág cserép. Ag atha, hog y ne kelljen dolg avég ezetlenül távoznia, frusztráltan körbejárta a házat. Ez kell hog y leg yen a dolg ozószoba ablaka. Mi sem volna eg yszerűbb, mint betörni az üveg et, és elfordítani a kallantyút, de Mrs. Tremp esetleg meg hallhatja a zajt. Ag atha ceruzalámpával világ ítva mag a előtt az utat, nehog y rátaposson valamire, a ház háta mög é került, ahol földbe mélyesztett csapóajtóra bukkant, mely a szélei mentén csupa szénpor volt. Elhúzta a rig lit, felnyitotta a csapóajtót, és lenézett. Elemlámpája dereng ő fényében feketén csillámlott a frissen kiszállított szén. Ag atha letornázta mag át a kupac tetejére. Hirtelen meg csúszott, s mire felnyúlt volna, hog y meg kapaszkodjék a csapóajtóban, addig ra lavinaszerűen meg indult alatta a szén, és Ag atha kisvártatva a pincepadlón találta mag át. Eg y darabig csak feküdt ott vadul kalapáló szívvel. Az elemlámpát elejtette, de a nyitva hag yott csapóajtón át beszűrődött valamicske fény. Ag atha nag y üg g yel-bajjal összekaparta mag át, és eg y kőlépcső dereng ett fel a szeme előtt. Alig hog y meg indult felé, trappoló léptek zajára lett fig yelmes odafentről, azután kulcs fordult a pinceajtó zárjában. Majd nyílt a bejárati ajtó, s a léptek futva meg kerülték a házat. Ag atha odább araszolt a szénkupac mellől, és behúzódott az eg yik sarokba eg y halom öreg bőrönd meg doboz közé. Mrs. Tremp diadalüvöltése 168

hallatszott: – Most jól elkaptam! Ott is marad szépen, amíg meg nem jönnek a rendőrök. – Azzal bevág ta a csapóajtót, és nag y csattanással rátolta a rig lit. Ag atha nég ykézláb tapog atózva kúszott a szénkupac felé, az az őrült ötlete támadt ug yanis, hog y felmászik a tetejére, és meg próbálja kifeszíteni a csapóajtót. Keze beleütközött az elhullajtott elemlámpába, s hamar felszedte. Nem, a csapóajtót nem tudja kifeszíteni. Tehát el kell bújnia valahol, ahol nem szúrhat szemet a rendőröknek. Az elemlámpa fénye szénporos, rozsdálló páncélruhát rajzolt ki előtte. Ag atha fejvesztetten meg ráng atta a páncélt, és szokatlanul könnyűnek találta. Valószínűleg csak másolat. Leemelte a fejdíszt, aztán ráállt az eg yik öreg kofferre, és beleszuszakolta a lábát az alsó részbe. A mellvért következett, amelyet a hátrészen lévő bőrpántokkal erősített mag ára. Vég ül felhúzta a kesztyűt, és belebújt a sisakba. Remeg ő kézzel feszeg ette le a rozsdás rostélyt az arca elé, majd bedöcög ött a sarokba, s ott meg állt. Ekkor eszmélt rá, hog y a felderítetlen g yilkosság ok miatt nem eg yetlen moreton-in-marshi rendőr fog kiszállni, hanem feltehetően a teljes brig ád. A hideg től s a félelemtől didereg ve ácsorg ott a sarokban, meg se moccant, aztán meg hallotta a rendőrség i autók eg yre közelebbről vijjog ó szirénáit. Utána meg Mrs. Tremp izg atott rikácsolását: – Bezártam a pincébe. Nem juthatott ki. Kinyílt a pinceajtó, s meg g yulladt a lámpa. Szóval van eg y villanykapcsoló a lépcső tetején, g ondolta Ag atha. Csak Mrs. 169

Tremp hamarabb kapcsolt, mint hog y én kapcsolhattam volna. Bill Wong érkezett Wilkesszal. Nég y rendőr szisztematikusan átfésülte a pincét, felforg atták a dobozokat, és beletúrtak a szénbe. Szénpor szálldosott a leveg őben, és Ag atha azon imádkozott, hog y csak el ne tüsszentse mag át. S akkor Bill Wong odasétált a reszkető Ag athát rejtő páncéling hez. Felemelte a sisakrostélyt, mely mög ül rémült g ombszempár meredt rá. Bill lecsapta a rostélyt. – Itt sincs senki – jelentette ki. A házkutatás vég eztével Ag atha jól hallotta Wilkes bosszús szavait, hog y mindenki kezd becsavarodni, s hog y vag y Mrs. Tremp, vag y a szenesember hag yhatta nyitva a csapóajtót. Az asszony saját bevallása szerint aznap szállítottak ki hozzá eg y adag szenet. Az éjszaka folyamán a szén alig hanem mag ától omlott le. Ag atha vég re eg yedül maradt. Felemelte a rostélyt, lehúzta a kesztyűt, meg szabadult a sisaktól, aztán leült a földre, és hátát a dobozoknak vetve a lábát is kiszabadította. Most meg int minden nyug odt volt. Felosont a pincelépcsőn, és lenyomta a kilincset. Az ajtó eng edett. Ag atha a mosókonyhán keresztül kijutott az előszobába. Eg y vág ya volt: valahog y kikeveredni a házból. Lábujjheg yen a bejárati ajtóhoz lopakodott, és eg észen halkan elhúzta a reteszt. Mrs. Tremp majd azt fog ja g ondolni, hog y a nag y izg alomban elfelejtette bezárni az ajtót. Lesietett a heg yről, mindvég ig a fák takarásában maradva, és meg könnyebbült nyög és hag yta el a száját, amikor vég re befordult az Org onás-dűlőre. A házához érve bedug ta a kulcsot a zárba. S akkor eg y hang íg y szólt: – Még is mire volt ez jó? 170

Ag atha kis híján felsikoltott, hátraperdült, és Bill Wong szeme villog ott rá a sötétből. – Jaj, Bill – hebeg te Ag atha. – Úg y, de úg y sajnálom! – Menjünk be. Lesz mit meg mag yaráznia. A konyhai neonvilág ításban Ag atha siralmas látványt nyújtott. Koromfekete volt a szénportól. – Előbb mosakodjon meg – mondta Bill. – De iparkodjon, mert nem érek rá. Ag atha szakított mag ának eg y darabot a konyhai papírtörlőből, betartotta a hideg víz alá, és arcot-kezet mosott. Aztán leült a konyhaasztalhoz. – Köszönöm, hog y falazott nekem, Bill. – Rosszul tettem – mondta Bill morózusan. – Az állásommal játszom. Mázlija van, hog y Mrs. Tremp vég ül arra jutott, a szenesember hag yta nyitva a csapóajtót, és patkányok bolyg atták meg a szenet. Nem g yőzött menteg etőzni. Szóval, miben mesterkedett mag a ott? Ag atha töredelmesen meg vallotta, hog y a Mrs. Tremp íróasztalát elborító papírokra meg a számítóg épén levő tartalomra volt kíváncsi. – Na, ide fig yeljen – mondta Bill. – Ha még eg yszer rajtakapom, nemcsak letartóztatom, de eg yben a barátság unknak is vég et vetek. Az állásomat kockáztattam mag a miatt, Ag atha. Én marha! Mostantól kezdve leszáll erről az üg yről. Ha hall valamit, ami fontos lehet, azonnal elmondja nekem. És most szeretnék eg y kicsit aludni is. – Kiderült már valami arról a g yalog os pacákról? – A mag a nag y szerencséjére ig en. Este hét óra tájban beállított 171

a főkapitányság ra, akarom mondani, még teg nap este. Meg bízható kockafej, eg y g yalog lóklub tag ja, aki állítása szerint kifejezetten szereti a mag ányos éjszakai túrákat. Nincs priusza. – Ez miért szerencse nekem? – Mert ha senki nem jelentkezik, akkor nag yon úg y tűnt volna, hog y a mag a hiányos emlékezete miatt veszítettük el a g yilkost. Még eg y kérdés, mielőtt elmennék: miért pont Mrs. Tremp? Mondott talán valamit, amiről ön eddig nem szólt nekem? – Ma nála jártunk Johnnal. Tristan eg y ízben elvitte a nőt Peg g y Slitherhöz. Valami nem tetszik nekem Mrs. Tremppel kapcsolatban. Amikor a férje halálos szélütést kapott, ő szándékosan várt eg y darabig , mielőtt kihívta volna a mentőket. Jóformán ujjong ott, hog y meg halt a férje. – És mag a ettől volt úg y besózva? – Tudom, hog y hülyén hang zik, de elég jók a meg érzéseim. – Utoljára mondom, Ag atha, álljon le. – Jól van – mondta Ag atha fáradtan, miközben kikísérte Billt. – Üdvözlöm Alice-t. A kókadt Bill erre mindjárt felderült. – Kösz. Átadom. Ag atha g ondosan bezárta utána az ajtót, és bekapcsolta a riasztót. Aztán felvonszolta mag át a lépcsőn, s a szennyeskosárba hajig álta szénporos ruháját, majd lezuhanyozott, hog y lesikálja mag áról a feketeség et. Az álomba merülése előtti utolsó tudatos g ondolata az volt, hog y a leg nag yobb örömmel száll ki ebből a zűrzavaros üg yből. Másnap ellátog atott eg y nyomtatványboltba, hog y kinag yíttassa 172

a számítóg épén meg tervezett szórólapot. Kétszáz példányban nyomtatta ki, és eg ész délután azokat rag asztg atta a carselyi meg a környékbeli falvakban található üzletek kirakatüveg ére meg a fákra. Amikor hazaért, John telefonált neki azzal, hog y pár perc múlva átug rik hozzá. – Gondolkoztam – mondta a férfi, amikor meg érkezett. – Lehet, hog y a londoni szál fontosabb, mint hinnénk. Még mindig nem tudjuk, ki verte össze Tristant New Crossban. – Felejtse el – mondta Ag atha. – Nemrég világ osan az értésemre adták, hog y tartsam távol mag amat mindentől, aminek köze lehet az üg yhöz. Amúg y meg a g yalog os, akit láttam, teljesen kóser. Csak eg y tisztes állampolg ár. – Szóval félreállították mag át. Kimaradtam volna valamiből? – Vég ül is elmondhatom. – Azzal Ag atha elbeszélte az éjszakai történéseket. John úg y nevetett, hog y a sztori vég ét jóformán nem is hallotta. – Mag a meg van bug g yanva – mondta aztán. – Még jó, hog y nem ráng atott bele eng em is. Nem mintha benne lettem volna. De eng em senki nem állított félre. – Szerintem mag ának is szól a fig yelmeztetés. – Tehát eg yszerűen feladja? Feladta mag a valaha is? – Nem, de nem is futottam még ekkora zsákutcába. Most minden erőmmel a kacsafutamra fog ok koncentrálni, aminek már csak Mrs. Bloxby miatt is muszáj sikeresnek lennie, aztán keresek mag amnak valami nyug almas elfog laltság ot. – Például? – Majd még kitalálom. 173

– Szerintem én visszameg yek Londonba – mondta John –, hátha meg tudok valamit. Nincs kedve velem tartani? Ag atha meg rázta a fejét. – Én kiszálltam.

174

Kilenc A kacsafutam napján g yönyörű idő volt. Az eg ész vidék párás napfényben fürdött. Ag atha már korán kiment a helyszínre, hog y felüg yelje az előkészületeket. John csak későbbre íg érte mag át. A prog ramfüzetet Miss Simms fog ja árusítani a beléptető kapunál. Összesen hat futam lesz. Eg y fontért lehet belépni, Ag atha azonban biztosra vette, hog y íg y is nag y tömeg lesz, mivel még időben elhelyezett eg y ing yenital feliratú táblát a főút mentén. Az ing yenital a Miss Jellop borából készült puncs lesz majd. De a bort is meg lehet vásárolni, üveg jét három fontért. A versenyben részt venni kívánók számára a kacsák eg yenként két fontot fog nak kóstálni. Miss Simms exlovag jainak eg yike, eg y hivatásos bukméker vállalta a fog adások intézését. Ag atha kis, vésett ezüstserleg eket ajánlott fel az eg yes futamok nyertesei részére. Örült a jó időnek, mert a három futamindító önkéntesnek meztelen lábbal kell majd a folyamban tapicskolnia, hog y a futamok kezdetén kiemeljék a vízből a kacsákat visszafog ó palánkot. És örült annak is, hog y a meteorológ iai előrejelzésre támaszkodva lemondta a sátrat. Tökéletes szélcsend volt. A nap a csobog ó csermely vizén szikrázott, és fénybe öltöztette a szántóföldet szeg élyező fák vörös-arany lombozatát. Néhány helybéli termelő, köztük Brent g azda is, asztalokat állított fel, ahol húst és helyben termesztett zöldség féléket árultak. Mrs. Trempnek mindjárt két asztala is volt, az eg yiknél házi lekvárt, a másikon süteményeket kínált. 175

Ag atha eg y hatalmas bóléstálban összemixelt némi g yümölcslevet kétüveg nyivel Miss Jellop borából – ezt kis műanyag pohárkákba mereg etve lehet majd szervírozni. Tíz órára volt kitűzve a kezdés, de már szivárog tak az érdeklődők. Ag atha észrevette, hog y az öreg Mrs. Feathers is eljött. Őt miért nem fag g attam még ki Tristanről?, mereng ett. De a lelke mélyén pontosan tudta, hog y azért, mert Mrs. Feathers törékeny kisöreg , és Ag atha szég yellte mag át, ha arra g ondolt, mekkora vesződség lehetett az öreg asszonynak azt a lukulluszi lakomát elkészíteni. Közben eg yre többen érkeztek, Ag athának úg y járt a keze, mint a motolla: puncsot kínált, bort adott el. Befutott John is, és Ag atha rög tön befog ta seg íteni, ug yanis eg yre nag yobb tömeg kíg yózott a puncsos asztalnál. Jóllehet Ag atha meg esküdött mag ában, hog y vég érvényesen elfelejti az üg yet, önkéntelenül tovább rág ódott rajta. A futamok helyszínéül szolg áló patak felől zajos éljenzés hallatszott. A bukméker serényen dolg ozott. Mrs. Tremp eg yetlen óra leforg ása alatt g yakorlatilag mindent eladott. Az ing yenitóka mézesmadzag jára csőstül jöttek a népek. Ag atha kezdte mellőzöttnek érezni mag át. Vég tére is ő hozta a serleg eket, neki is kellene átadnia őket. Még is Mrs. Bloxby volt a díjak átadója. Ag atha azzal próbálta vig asztalni mag át, hog y hatalmas sikerük van. De hiába jöttek el a sajtó képviselői, még pedig ig en szép számban, ha Ag atha Raisin kimarad a dicsőség ből. John előkapta a mobilját, és eg y pillanat türelmet kért Ag athától, amíg hazatelefonál, hog y nem érkezett-e üzenete. – Jó, de siessen – mondta Ag atha morcosan. Aztán a mobiltelefonokon kezdett tűnődni. Vajon eddig hog yan bírtuk ki 176

nélkülük? Eg y sovány nő nem messze onnét épp a telefonjába rikácsolt. Ennek meg minek a mobil?, g ondolta mag ában Ag atha. Hiszen mérföldekre elhallatszik a kárálása. Aztán félig elnyílt szájjal meg merevedett, kezében a bóléskanállal, miközben a sorban elöl álló ing erült szemet meresztett rá. Volt-e vajon Tristannek mobilja? Mert ha ig en, akkor lehet, hog y valaki a halála éjszakáján rátelefonált és meg fenyeg ette. Persze a rendőrség már meg találta volna a készüléket. – Most akkor kapok puncsot, vag y sem? – szeg ezte neki a kérdést az előtte álló férfi. – Hog yne – mondta Ag atha, és kimert eg y adag ot. Aztán ráeszmélt, hog y már körülbelül hatodszorra szolg álja ki ezt a férfit. A tömeg eg yre lármásabb lett. Látván, hog y majdnem üres a bóléstál, Ag atha hozzátöltött eg y újabb üveg bort meg g yümölcslevet. Kétüveg nyi alig hanem sok volt bele. Tarka kalapjukban, cseng ettyűikkel csiling elve meg jelent a morris táncosok csapata, hog y üveg számra vásárolják a bort. – Dug óhúzót nem tudok adni hozzá – mondta Ag atha tétován. Nem is g ondolta volna, hog y lesz majd olyan elvetemült ember, aki ott helyben meg akarja kóstolni a g yilkos erejű nedűt. – Énnálam viszont van – mondta az eg yik vörös képű táncos, és a társai ujjong tak. Ekkor a hang osbeszélőn bemondták, hog y ebédszünet következik. Ag atha lenyúlt a lábához az ebédelni mentem feliratú tábláért, és kibig g yesztette az asztalra. – Nem fog lába kélni a portékának? – kérdezte John. – Eg yelőre visszapakoljuk az üveg eket a dobozokba, és 177

lerag asztjuk őket. A nőeg yletek tag jai kialakítottak eg y büfét, s asztalokatszékeket állítottak fel a szántó átellenes vég ében. Mrs. Bloxby jött oda Ag athához csillog ó szemmel. – Micsoda siker! – lelkendezett. – Eredetileg hat futamról volt szó, de úg y döntöttünk, hog y délután folytatjuk, és a morris táncosok zárják majd a prog ramot. – Na és mi lesz a nyeremény? – kérdezte Ag atha. – A serleg ek biztosan mind elfog ytak már. – Arra g ondoltam, hog y két üveg bort adnánk a g yőzteseknek. – Nem rossz – mondta Ag atha fakó hang on, mivel ő továbbra is úg y vélte, hog y neki kellene átadnia a díjakat. – S mivel az érdem oroszlánrésze a tiéd, Mrs. Raisin, arra g ondoltam, hog y tarthatnál eg y rövid záróbeszédet. Ag atha láthatóan felderült. Amikor Mrs. Bloxby elment, John íg y szólt: – Most mi leg yen? Verekedjük oda mag unkat az étel közelébe? – Hozna nekem eg y tányérral, John? Szeretnék beszélni Mrs. Feathersszel. – Ug yan miről? – tudakolta a férfi. – Azt hittem, mag a már kiszállt a buliból. – Eg yetlen kérdést fog ok feltenni. Majd később elmondom. Ag atha keresg élni kezdett, de Mrs. Feathers nem volt sem az ebédelők közt, sem a g azdák standjainál, ahol kicsit sem apadt a tömeg , tudniillik Ag atha volt az eg yetlen, aki összerámolt. Aztán meg pillantotta az asszony ősz fejét a bejárat közelében, és a nevét kiáltozva utánaloholt. Az öreg hölg y a napsütésben hunyorog va komótosan 178

hátrafordult. – Á, ön az, Mrs. Raisin. Szép napunk van. – Ó, ig en. Szerencsések vag yunk. Mrs. Feathers, volt Tristannek mobiltelefonja? – Biztosra vettem, hog y van neki. De alig hanem tévedtem. Mindig az enyémet használta. – Miből g ondolta, hog y van neki saját mobilja? – Eg yszer, mikor azt hittem, hog y nincs a lakásban, bementem hozzá ág yneműt cserélni. De ott volt, és épp mobilon beszélt. Amint meg pillantott, g yorsan elrakta. Mikor később lejött telefonálni, rákérdeztem, hog y miért nem a sajátját használja, mire azt felelte, hog y eg y barátjáé a készülék, és már visszaszolg áltatta. Iszonyatos, hog y íg y kellett meg halnia. Én azóta se tértem mag amhoz. – Tristan semmi olyat nem mondott önnek, ami elvezethetné a rendőrség et a g yilkoshoz? – Sajnos nem, pedig jó hosszan fag g attak. Drág a Tristan. Azt mondta, anyjaként tekint rám. – Biztosan ig azat mondott – íg y Ag atha. – Mikor lesz a temetés? – Már meg volt. Az unokaöccse intézte. Francba, g ondolta Ag atha, meg feledkeztem a temetésről. Nem mintha akkor előbbre lennék. – Meg tudná adni ennek az unokaöcsnek az elérhetőség ét? – Forduljon a rendőrség hez, kedvesem. Minden holmiját elvitték, és szerintem utána az unokaöccsének küldték tovább. Ag atha meg köszönte neki, s már éppen indult volna, amikor Billt és Alice-t pillantotta meg a beléptető kapunál. 179

– Bill – lépett oda Ag atha a férfihoz. – Válthatnánk eg y szót? – Miről? – tudakolta Alice. Ag atha bocsánatkérően nézett Billre. – Hivatalos üg yben. – Rendben van. Alice, te addig nézz körül a standoknál, hátha találsz valamit anyámnak. Alice fúriás pillantást vetett Ag athára, és elvág tatott. Ag atha meg osztotta Bill-lel a mobiltelefonnal kapcsolatos felfedezését. – Szép munka – mondta Bill. – Némi utánajárással könnyedén kideríthető, melyik telefontársaság nál volt reg isztrálva. De nem meg mondtam mag ának, hog y szüntesse be a szag lászást?! – Én csak elbeszélg ettem Mrs. Feathersszel – mondta Ag atha. – Á, már itt is van szíve szerelme. – Innék valamit – mondta Alice –, de zárva van a stand. Isten bocsásson meg nekem azért, amit most tenni fog ok, g ondolta Ag atha. – Majd én hozok mag ának eg y italt, Alice. – Azzal odament a standjához, és kinyitott eg y üveg házi bort, miközben Bill a mobilján a főkapitányság g al beszélt. Ag atha fog ott eg y vizespoharat, amit azok számára tartog atott, akik csak g yümölcslevet kérnek, és csurig meg töltötte. – Üzenem Billnek, hog y ez csak puncs – mondta. – Viszont bivalyerős. – Bármelyik férfit az asztal alá iszom – jeg yezte meg Alice csúfondáros hang on, és visszalibbent Billhez. Meg jelent John eg y tányér sonkás salátával, és átnyújtotta Ag athának, aki hálásan köszönte. – Mi történik? – kérdezte John. – Sorban állás közben láttam, 180

hog y Bill-lel társalog , és ő nag yon komoly képet vág ott. Ag atha neki is beszámolt a mobilról. – Ez már döfi – mondta John. – Teg yük fel, hog y az ág ya mellett tartotta a telefonját. Valaki felhívja, miután mag a már elment, és a frászt hozza rá. Ő erre úg y dönt, hog y meg lép, de előtte még mag ához veszi a pénzesládika tartalmát. Akárki leg yen is, aki meg fenyeg ette Tristant, mindvég ig lesben áll a háznál, követi őt a lelkész dolg ozójába, és ledöfi. – Lehetség es. Ó, jaj, máris folytatódik, és én még eg y falatot sem ettem. – Eg yen csak. Addig beállok a helyére, aztán mag a vált le eng em, hog y én is haraphassak valamit. Ag atha a tányérjával a kezében odasétált a patakhoz. Az emberek hang osan szurkoltak a kacsáknak, se vég ük, se hosszuk nem volt a fog adásoknak. A kis sárg a műanyag kacsákat dobálta a víz, s az örvények olykor még meg is pörg ették őket. Ag athának nehezére esett műanyag villával enni, íg y inkább leült az eg yik asztalhoz. Nem messze onnét a kipirult képű, zajong ó morris táncosok Miss Jellop borát döntög ették mag ukba. – Mrs. Raisin? Ag atha Raisinhez van szerencsém? Ag atha felnézett. Csinos fiatalasszonyt pillantott meg , aki eg y kisg yerek kezét fog ta. Ag atha nyomban felismerte a nőt: – Bunty! Hog y van? Az Ag atha mellett ülő nő pont felállt, Bunty pedig leült a helyére, és a térdére csücsültette a g yereket. Bunty volt Ag atha utolsó titkárnője még a nyug díjba vonulása előtt. – A mag áé? – kérdezte Ag atha, villájával a Bunty ölében 181

trónoló kicsi lányra mutatva. – Ig en, ő Philippa. – Ki lett a férje? – Philip Jervsey-nek hívják. – A Jervsey Advertising tól? – Ig en, onnét. Az ön távozása után titkárnői állást kaptam nála. Ag atha a homlokát ráncolta. – Azt hittem, Mr. Jervsey már nős. – Ig en… akkor még az is volt. – Csak nem mag a miatt vált el? – kérdezte az örök kíváncsi Ag atha. – Dehog ynem. Furdal is miatta a lelkiismeret. De a mai napig odáig vag yok érte. Elég sokat őrlődtem, mielőtt ig ent mondtam neki. Tudja, hog y van ez, Ag atha, eg y titkárnő meg a főnöke között mondhatni házastársi a kapcsolat. A nejüknél is jobban ismeri őket az ember. – Csúnya válás volt? – Nem volt vészes. Viszont sokba került. Gyerekeik szerencsére nem születtek. Van eg y hétvég i házunk Cirencesterben. Hog y Philippa vidéki leveg őt is szívjon. Na és ön? Időről időre felbukkan a neve a lapokban. Úg y látszik, a halál mindenüvé követi. – Lepillantott az Ag atha ujján csillog ó g yűrűre. – Férjnél van? – Már elváltam. Csak a g yűrűimtől nem tudok meg válni. – Ag atha nem óhajtott Johnról beszélni. – Olyan békés itt – mondta Bunty körbetekintve. – Nem is hinné az ember, hog y ilyen csendes vidéki környezetben is történhetnek g yilkosság ok. A rendőrség nek van már valami 182

elképzelése az elkövetőről? Ag atha meg rázta a fejét. Philippa fickándozni kezdett anyuka térdén. – A kacsákat akarom nézni – nyafog ta. – Jobb, ha odaviszem, másképp úg yse lesz nyug tom tőle – mondta Bunty felállva. – Örülök, hog y találkoztunk. Ag atha észrevette, hog y Alice valamivel odább mag ányosan borozg at. Bizonyára vett mag ának eg y eg ész üveg g el. Bill meg sehol. Alig hanem most is a mobil miatt telefonálg at. Ag atha bekebelezte az ebédjét, és visszament a puncsot kanalazg ató Johnhoz. – Nem lenne szabad több bort eladnunk – mondta a férfi, amikor meg látta Ag athát. – A táncosok nem bírnak majd táncolni, ha íg y folytatják a vedelést. – Sok fog yott? – Nem kevés. De a leg többen elvitelre kérik. – Rejtsük el az üveg eket, és ha visszajönnek a morris táncosok, majd azt mondjuk nekik, hog y elfog yott, aztán ha elmentek, lehet folytatni az árusítást. Ahog y a délután lassan estébe hajlott, az idő is hűvösebb lett. Meg jelent Mrs. Bloxby. – A morris táncosok már próbálnak, aztán a te beszéded jön, Ag atha. Nyug odtan zárd be a boltot. Remek voltál. Ag atha hálás volt érte, hog y kiteheti vég re az asztalra a ZÁRVA táblát, aztán Johnnal bedobozolták a meg maradt műanyag poharakat. Utána csatlakoztak a tömeg hez, hog y meg nézzék a táncosokat. Bill és Alice a tömeg szélén állt, s a kivörösödött Alice nag yban 183

kiabált Bill-lel. – Te mama kedvence! – Menjünk odább. Ezt inkább nem hallg atnám – mondta Ag atha. Bűntudatot érzett, amiért nem fig yelmeztette Alice-t a bor veszélyeire. Kerestek mag uknak eg y helyet, ahonnét jól láthatták a táncosokat. Felzeng ett Alf Bloxby hang ja: – És most a mircesteri morris táncosok produkciója következik. A morris tánc a tradicionális ang ol népi táncok eg yike. Eredete homályba vész, csupán annyi tudható róla, hog y a földművelő életmód termékenység i rítusaira, valamint a vetési és aratási ünnepség ekre vezethető vissza. E pillanatban a morris táncosok eg yike elvág ódott a füvön. – Noha Shakespeare korában még nag y népszerűség nek örvendett – folytatta töretlenül a lelkész –, az ipari forradalom alatt csaknem teljesen kiveszett, de újabban, hála istennek, reneszánszát éli. A kedves közönség nek most lehetőség e nyílik elg yönyörködni a cseng ettyűs, zsebkendőiket rázó táncosok heg edű-, furulya-, dob- és harmonikaszóra előadott látványos előadásában. Önöké a terep, fiúk. Az eltanyált morris táncost közben felhúzták a földről, s most csak állt ott a fakuló napfényben pislog va. Betettek eg y kazettát a mag nóba, és máris felcsendült a víg morris zene. A táncosok virág díszes kalpag jukban, térdükön ezüstcseng ettyűkkel meg rag adták botjaikat, és felsorakoztak eg ymással szemben. A tánc során elméletileg össze kellett volna ütniük a botokat, de ketten is hibáztak, és rossz helyre csördítettek. – Ezt direkt csináltad, Fred – ordította az eg yik, és jól 184

odasózott a botjával szeg ény Fred kobakjára. Hamarosan verekedéssé fajult a tánc. Alf Bloxby hasztalan próbálta szétválasztani a küzdő feleket, durván ellökdösték. A lelkész láng oló arccal nézett körül seg ítség ért, miközben azt ordibálta a kandi tömeg nek, hog y hag yják már abba a nevetést, és csináljanak valamit. – Rendőrség ! – kiáltotta el mag át Bill Wong , mire Alf leállította a zenét. A táncosok felhag ytak eg ymás püfölésével, és meg álltak, akár a birkák. Bill odaordította a tömeg nek: – Menjenek haza! A mulatság nak vég e. A sokaság hömpölyög ve meg indult a kapu felé. – A beszédem – siránkozott Ag atha. – Az ma elmarad – mondta John. – Inkább pakoljunk össze. – John bérelt eg y utánfutót, amely a szántóföld szélén parkoló kocsijához kötve állt. Aztán amikor John lepillantott az asztal mög é: – Ag atha, valaki lenyúlta a bort. – Kit érdekel! – íg y Ag atha. – Remélem, meg is mérg eződnek. – Azért szólnunk kéne Billnek! – Neki most kisebb dolg a is nag yobb. Ug ye, nem hag yta ott a pénzt? – Nem, itt van nálam, ebben a szütyőben. Odahaza átszámoljuk, aztán átvisszük a paplakba. Biztos, hog y nem akar szólni az eltűnt bor miatt? – Biztos. Reméljük, nem valami házaspár nyúlta le. Már az első pár korty után a válóperes bíróság on kötnének ki. Nem kedvelem 185

Alice-t, de nem lett volna szabad hag ynom, hog y ig yon a borból. – Inkább most jöjjön rá Bill, hog y milyen is a választottja, mint később – mondta John. – Na, seg ítsen, Ag atha. Kezd hűvösödni. A nap vöröses tányérja már alábukóban volt a horizonton. Felpakolták az utánfutóra a meg maradt poharakat, a bóléstálat, majd az asztalt is. Amikor kihajtottak a birtokról, Ag atha meg szólalt: – Brentről meg a nejéről is beszélnem kellett volna Billnek. – Nem hinném, hog y közük volna az üg yhöz, Ag atha. – Pedig valakinek nag yon is köze volt hozzá. És könnyen lehet, hog y ez a valaki itt volt a mi kis falusi hepajunkon. Első útjuk a közösség i házhoz vezetett, hog y leteg yék az asztalt. Elég sok üveg bor állt még bedobozolva. – Jó, hog y nem vittük oda mindet – mondta John. – Honnét szerezte a bóléstálat? – Vettem. – Senki se mondhatja mag ára, hog y zsug ori lenne, Ag atha Raisin. Az ezüstserleg ekkel eg yütt eg y rakás pénzt költhetett. – Meg teszem, amit tudok – felelte Ag atha fáradtan. – Mit g ondol, Bill meg bírság olja a morris táncosokat? – Szerintem csak szóban fig yelmezteti őket, és lelkükre köti, hog y ne merjenek volán mög é ülni addig , amíg ki nem józanodnak. – Bérelt minibusszal érkeztek, úg yhog y hacsak a buszsofőr meg nem kóstolta a bort, ezzel nem lesz g ondjuk. – A poharakat itt hag yjuk – mondta Ag atha. – Újrahasznosíthatók. A nag y felfordulásban nem is fig yeltem, hog y elmentek-e már az újság írók, amikor a táncosok 186

összeug rottak. – Sajna leg alább eg y tévékamera még ott volt a helyszínen, és két újság írót is láttam. – Francba. – Ug orjon be hozzám eg y italra. – Menjünk inkább hozzám. Szeretném kieng edni a cicákat. Miután felhajtották az italukat, a konyhaasztalnál átszámolták a bevételt. – Csak a borból majdnem százötven font jött be – mondta John. – Nem is rossz. Nem sok elemelni való üveg maradhatott. – Miss Jellop a bor nag y részét bizonyára az ideköltözésekor hozta mag ával. Évekbe telhetett eg y eg ész pincényit meg termelni – mondta Ag atha. – Vig yük át a pénzt Mrs. Bloxbyhoz. A meg maradt borral szép summát kereshet a templomnak. De mielőtt folytatódna az eladás, szerintem meg kéne kérdeznünk valakit a faluban, aki ért a házi borokhoz, hog y hog yan lehetne g yeng íteni rajta. Lényeg , hog y Alice-nek lőttek. Nem is értettem, hog y Bill mit lát benne. – Talán jó az ág yban. Ag atha beleborzong ott. Nem szívesen képzelte el Bill Wong ot az ág yban, leg kevésbé Alice-szel. A paplaknál Mrs. Bloxby fog adta őket, és átvette Johntól a pénzzel teli erszényt. – Rög tön odaadom Alfnak. Épp a dolg ozószobájában számolja a bevételt. Úg y néz ki, eg ész szép summa jött össze. És ezért csakis tég ed illet a köszönet, Ag atha. Alf a jövő vasárnapi szentbeszédében külön kitér majd erre. Láttam, hog y 187

beszélg ettél az öreg Mrs. Feathersszel. Mondott valami érdekeset? – Már rég beszélnem kellett volna vele – mondta Ag atha. – Tudniillik biztos benne, hog y Tristannek volt mobiltelefonja. – És miért fontos ez? – Mrs. Feathers azt vallotta, hog y senki sem kereste Tristant telefonon akkor éjjel, miután én elmentem tőle. Ha azonban volt neki mobilja, akkor a fenyeg etője azon is hívhatta. Mire Tristan a menekülés mellett döntött, és elhatározta, hog y a templomnak szánt adományokat is elemeli. Szerintem eg yszerű smucig ság ból hallg atott Mrs. Feathers előtt a mobiljáról. Szívesebben telefonált az öreg asszony költség ére. – Billnek szóltál már erről? – Kivételesen ig en. Most néznek utána. – Istenem, bárcsak lezárulna vég re ez az üg y! – Na ig en – mondta Ag atha. – Én aztán soha többé nem fog ok arra panaszkodni, hog y unatkozom. Ug yanakkor Bill eg yszer s mindenkorra leállított, tehát innentől a rendőrség en a világ szeme. – Eng em nem állítottak le – mutatott rá John. Ag athának azonban nem volt ínyére a g ondolat, hog y John a detektívet játssza, amikor neki nem szabad. – Vég tére is abban még semmi sincs, ha tovább kérdezősködöm itt a faluban – szólalt meg . – Mrs. Featherstől is milyen értékes híreket tudtam meg . Miért ne beszélg ethetnék el Mr. Crinsteddel, Tristan volt sakkpartnerével! – Elkísérem – mondta John. – Menjünk el hozzá holnap délelőtt. 188

– Mit tudsz Mark Brentről? – kérdezte Ag atha Mrs. Bloxbytól. – Semmi rosszat. Szimpatikus, seg ítőkész ember. Miért kérded? – Mert dühös volt Tristanre. Úg y néz ki, hog y a neje, Gladys, belehabarodott Tristanbe, Brent meg elküldte a fickót a jó fenébe. – Nem tudom elképzelni, hog y akár Mr. Brent, akár a feleség e képes volna erőszakra vetemedni – mondta Mrs. Bloxby. – Nos, mindenesetre meg látog atjuk Mr. Crinstedet. Hja, és hétfőn nyit a mozg ókönyvtár. Mrs. Brownnal is váltok majd néhány szót. – Szerinted van értelme? – kérdezte a lelkészné csüg g edten. Ag atha érezte, hog y visszatér belé nemrég iben elveszített nyomozói lelkesedése. – Bevált módszerem a tapog atózás. Biztosan jutok valamire. Ag atha és John hétfő délelőtt átautózott a lakótelephez. – Mag a szerint otthon lesz a pasas? – kérdezte John. – Vén, mint az ország út – felelte Ag atha. – Hol másutt lenne? Mr. Crinsted ajtót nyitott: g örnyedt, törékeny kis ember keskeny, ráncos arccal és szelíd tekintettel a vaskos pápaszem mög ött. – Fáradjanak beljebb – mondta. – Szent ég , de örülök, hog y rám nyitotta valaki az ajtót! Máskülönben a televízió az eg yetlen társaság om. A nappaliban makulátlan tisztaság . Ag atha fényképeket pillantott meg a kandallópárkányon: párok g yerekekkel. – Hány g yermeke van? – kérdezte. – Eg y fiam meg eg y lányom, és hat unokám. 189

– Nag y öröm lehet, amikor meg látog atják. – Sajnos csak karácsonykor láthatom őket. Bizonyára unalmas nekik itt nálam. A g yerekeket meg ag yonkényeztetik. Rettenetes lehet úg y élni, hog y be van zárva ide az ember, és soha senki nem jön hozzá, g ondolta Ag atha. Fel kéne vetni Mrs. Bloxbynak, hog y csináljanak eg y nyug díjasklubot. Most elég jól állnak az értékpapírjaim, kattog ott tovább Ag atha ag ya. Esetleg fel lehetne újítani a közösség i házat, átalakíthatnánk nyug díjasklubbá. – Azért jöttünk, mert kíváncsiak lennénk a véleményére Tristan Delonról – mondta John. – Jaj nekem. Fog laljanak helyet. Főzök eg y teát. Ag atha az órájára pillantott. – Ne fáradjon. Közeleg az ebédidő, úg yhog y lenne eg y javaslatom. Elcseveg ünk eg y kicsit, aztán átmeg yünk Moretonba ebédelni. Én fizetek. John meg lepetten nézett Ag athára, Mr. Crinsted viszont látványosan örvendett. – Jóság os ég , már vag y ezer éve nem tettem ki a lábam a faluból. De mit is mondhatnék önöknek néhai káplánunkról. Eg yszer benézett hozzám, amikor éppen új sakklépéseken törtem a fejem, és felajánlotta, hog y játszik velem eg y partit. Úg y örültem, hog y partnerem akadt, hog y az első néhány alkalommal hag ytam nyerni. Üdítő társaság volt. Elhittem neki, hog y kedvel, és ez roppant hízelg ő eg y ilyen vénembernek. Aztán az utolsó alkalommal annyira belefeledkeztem a játékba, hog y el is felejtettem, neki kell nyernie. Életemben nem láttam még akkora színeváltozást. Azzal vádolt, hog y csaltam. 190

Türelmesen levezettem neki a lépéseimet, mire ő, hog y eg y hazudós, vén marha vag yok. Még a sakktáblát is feldöntötte, szanaszét repültek a fig urák. Aztán kiviharzott. Borzasztóan csalódott voltam. Tudják, én tényleg elhittem, hog y akár barátok is lehetnénk. – Mielőtt beg őzölt, nem beszélt önnek a mag ánéletéről? – kérdezte John. – Nem ig azán. A sakk csendes játék. Eg yszer mondott valami olyat, hog y az emberek is csak sakkfig urák, ide-oda mozg athatók. Mire azt feleltem, hog y az emberek nag yon is kiszámíthatatlanok tudnak lenni. – A többit majd ebéd közben meg beszéljük – mondta Ag atha. Elmentek eg y moretoni kocsmába, ahol marhahúsos-vesés pitét ettek. Ag atha meg rendelte hozzá a bort. John meg hökkent tanúja volt Ag atha sziporkázásának, aki a PR-os karrierjéből vett történetekkel szórakoztatta Mr. Crinstedet. A bortól s az evéstől felhevülve Mr. Crinsted az életéről beszélt. Azelőtt Los Alamosban, majd pedig Bécsben dolg ozott mint atomfizikus. Feleség ül vett eg y Gerda nevű osztrák nőt, aki a második g yermekük születése után mellrákban elhalálozott. – Eg y vag yont költöttem arra, hog y előbb a leg jobb iskolába, aztán eg yetemre járassam a g yerekeket. Freda lányomból ápolónő lett, és orvoshoz ment férjhez, Gerald fiam könyvelő, s a titkárnőjét vette el. – Mr. Crinsted nag yot sóhajtott. – Sose tudtam félretenni, íg y ig azán szerencsésnek mondhatom mag am, hog y meg kaptam ezt a kis lakótelepi lakást. Eg ész jó a nyug díjam, és szerények az ig ényeim. Örülök, hog y mindkét g yermekem jó anyag i körülmények között él. 191

– Nem támog atják önt? – kérdezte John. – Nem is várom el tőlük. Nincsenek nag y ig ényeim. Meg lehet, kissé elkapattam őket. – Járt már a közösség i házban? – kérdezte Ag atha. – Tudom, hol van, de nem járok oda. – Arra g ondoltam, finanszíroznám a felújítását. Meg kéne javítani a tetőt. Szervezhetnénk eg y nyug díjasklubot filmvetítéssel, bing óval, mieg ymással. Ön pedig adhatna sakkórákat. Eg y minibuszra is szükség ünk lesz, ami elszállítja az embereket a stratfordi üzletekbe, esetleg színházba. – Csodás ötlet. Boldog an adnék sakkórákat. John újult érdeklődéssel nézett Ag athára. Az utóbbi időben zsarnoki teremtésként g ondolt a szomszédasszonyára, aki a tetejébe olykor még házsártos is. De lám, milyen lelkesülten csillog most a szeme, még az öreg Mr. Crinsted is határozottan meg ifjodott tőle. Kétórányi cseveg és után Johnnak kellett fig yelmeztetnie Ag athát, hog y ha nem sietnek, akkor bezár a mozg ókönyvtár. Miután elváltak Mr. Crinstedtől, John íg y szólt: – Komolyan g ondolja ezt a nyug díjasklubot? – Ig en. Leg alább lesz mit csinálnom. – Most meg lepett. – Azt elhiszem. Mag a már leírt eng em mint erőszakos, önző nőszemélyt. – Ez nem ig az – hárított a férfi nag y pironkodva. – Ott a mozg ókönyvtár. Lássuk, mit tud nekünk mondani Mrs. Brown. Türelmes várakozásra kényszerültek, miközben a falubeliek 192

könyveket adtak vissza, újakat kölcsönöztek ki, és könyvekről diskuráltak. Aztán vég re-valahára hatszemközt maradtak Mrs. Brownnal. – Mr. Delon? – nézett rájuk az okuláréja fölött Mrs. Brown elg ondolkodón. – Világ os volt, hog y valaki idővel majd meg g yilkolja. – Miért mondja ezt? – kérdezte John. A párnás testű könyvtáros hölg y felvett eg y kötetet az asztalról, és visszarakta a polcra. – Sokszor jut eszembe, mennyire meg alázott, amikor leszólta a g yűjteményemet. Pedig semmi oka nem volt rá. Puszta rosszindulatból tette. Amikor meg hallottam, hog y meg g yilkolták, az jutott eszembe, ha még eg y vidéki könyvtáros zrikálására sem sajnálta az időt, akkor alig hanem csúnyán feldühített valakit, aki nem volt rest bosszút állni rajta. – És tényleg indokolatlanul kekeckedett önnel? – kérdezte Ag atha. – Eg y csekélyke oka talán még is volt. Mrs. Feathers rajong a romantikus reg ényekért, a szolidabb darabokat félre szoktam neki tenni. Ug yanis a sikamlósakat nem kedveli. Eg yik nap beszélg etés közben meg említette nekem, hog y Mr. Delon be akarja fektetni az ő spórolt pénzét. Mire én, hog y ki ne adja a kezéből azt a pénzt, hiszen Mr. Delon nem hivatásos tőzsdeüg ynök. Lehet, hog y ezért harag udott meg rám a káplán. De amikor Mrs. Feathers meg köszönte a tanácsomat, direkt kértem, ne mondja el Mr. Delonnak, hog y tőlem származik az ötlet, és ő meg is íg érte, hog y hallg atni fog . Ezért g ondolom, hog y nem szolg áltam rá a káplán úr aljasság ára. 193

– Mrs. Feathers vélhetően még iscsak elmondta neki – mondta Ag atha. – Miket pletykálnak az emberek a g yilkosság okról? – Attól tartok, sokan még most is a lelkészre g yanakszanak. Mr. Delont a lelkészlakban ölték meg , s a közvélekedés szerint Miss Jellop meg Mrs. Slither is tudott valami terhelőt, íg y aztán Mr. Bloxby elhallg attatta őket. Nevetség es, tudom jól, de a rémült emberek hetet-havat összehordanak, márpedig most aztán tényleg meg vannak rémülve. A kacsafutamunkkal meg a Hírharsona címlapjára kerültünk. – Nem láttam még a mai lapokat – mondta Ag atha. – Van eg y példánya? – Ig en, itt, az íróasztalomban – húzta ki Mrs. Brown az eg yik fiókot. – Tessék. A címoldalon színes fotó az eg ymást tépő morris táncosokról. Fölötte a szalag cím: AZ ANGOL VIDÉK BÉKÉJE. – Ó, jaj – íg y Ag atha. – Sebaj. Eg y csomó pénzt g yűjtöttünk. Mrs. Brown semmi többet nem tudott mondani Tristanről. – Újabb két zsákutca – jeg yezte meg John, amikor kitette Ag athát a háza előtt. – Most mi leg yen? – Én visszanézek Mrs. Bloxbyhoz, és felvetem neki az ötletemet a nyug díjasklubról – mondta Ag atha. – Ehhez nem lesz rám szükség e. Akkor holnap? – Ig en, talán – kente el a választ Ag atha, ug yanis tele volt a feje tervekkel. – Ez roppant nag ylelkű ajánlat, Mrs. Raisin! – mondta Mrs. Bloxby. – De mi lesz azzal a töméntelen mennyiség ű borral? – Azt is kifundáltam – mondta Ag atha. – Mivel elég testes és 194

édes borról van szó, átcímkézzük Cotswoldi Likőr névre. Majd meg kérdem John Fletchert, hog y átvenné-e a bort. Természetesen likőrként. Azt is el tudnám intézni, hog y meg jelenjen róla eg y cikkecske a helyi újság ban. A bevételt teljes eg észében a nyug díjasklubra fordítanánk. – Kiváló ötlet. De nem hinném, hog y az eg ész felújítást neked kellene finanszíroznod. Azt hiszem, a következő adományg yűjtő akciónkon a közösség i ház felújítására kéne g yűjteni. – Majd kitalálok valami klasszat – mondta Ag atha mag abiztosan. – Úg y örülök, hog y újra a rég i önmag ad vag y – mondta Mrs. Bloxby. – Elég volt a James miatti g yötrődésből. Mostantól jól érzem mag am. Ag atha éhesen ért haza. Feltúrta a mélyhűtőt, és kaparg atta a jeg et a címkékről, amíg nem talált valami kedvére valót. A fáradtság tól nem is vette észre, hog y a fasírtg olyók, amelyeket betett a mikróba, alufólia tálcán sorakoznak. Nem olvasta el elég körültekintően az elkészítési útmutatót, íg y nem tudta, hog y alufóliát semmi esetre sem szabad a mikróba tenni. Az elkészítési időt is csak úg y futtában olvasta el. Pedig sejthette volna, hog y neg yvenöt perc a mikrohullámú sütőben ig encsak hosszú idő. Míg a tálca a mikróban forg ott, Ag atha kivonult a kertbe, és mélyet szippantott a hűs, esti leveg őből. Vajon itt van a g yilkos a faluban? Lehet békésen aludni három g yilkosság elkövetése után? Sokáig állt ott a g ondolataiba merülve, mire meg hallotta vég re macskái veszett miákolását, és 195

hátrafordult. Fekete füst g omolyg ott kifelé a nyitva hag yott konyhaajtón. Ag atha berontott, de addig ra a mikró már láng olt. Ag atha kikapcsolta a készüléket, és ki is húzta a dug ót a falból, aztán kitárta az ajtót, és krahácsolva leg yezett a karjával, hog y hamarább menjen ki a füst. Az étel feketére ég ett a meg olvadt alufólia tálcán. Ag atha fog ta és kitette a mikrót a kertajtóba. Talált némi száraz kenyeret, vág ott belőle két szeletet, és eg y kis sajttal meg pirította őket. A konyha minden nég yzetcentiméterét sötét koromréteg borította, íg y amikor Ag atha befejezte az evést, állhatott neki takarítani. Majdnem éjfél volt már, mire vég zett. Felment, hog y veg yen eg y forró fürdőt, azután bokáig érő pamut hálóing be bújt. Bemászott az ág yba, és fáradt sóhajjal elpihent. Micsoda áldatlan nap! De leg alább a kacsafutam sok pénzt hozott a konyhára. Kár a rossz sajtóvisszhang ért. Szóval Bunty férjhez ment. Minden titkárnő álmát valósította meg azzal, hog y elvetette mag át a főnökével. Ag atha g ondolatai visszavándoroltak a múltba, amikor még ő is csak titkárnő volt, reklámmenedzser főnöke meg eg y mag as, szőke, vonzó férfiú. Ag atha akkoriban nem kevés pénzt áldozott a röhejes fizetéséből arra, hog y különleg es kávéfajtákkal járjon a főnök kedvében, ám az még annyi fig yelmet sem szentelt neki, mint eg y fénymásoló g épnek. Mr. Crinsted fia is a titkárnőjét vette el. Felült az ág yban, amikor hirtelen eszébe villant eg y új g ondolat. Miss Partle, Binser titkárnője! Mi van akkor, ha úg y bele van zúg va a főnökébe, hog y mindenáron meg védelmezi?

196

Tíz Ag atha még a pong yoláját se kapta mag ára, úg y rohant le a lépcsőn, ki az éjszakába, eg yenesen át Johnhoz, ahol aztán ráfeküdt a cseng őre, és még dörömbölt is hozzá. – Meg yek már – hallotta John morózus kiabálását. Aztán a férfi ajtót nyitott, és döbbenten meredt a hálóing es Ag athára. – Hát, Ag atha, ez talán kissé túl direkt. – Ne butáskodjon. Csak beszélni szeretnék mag ával. John ellépett az ajtóból, és Ag atha bemasírozott a nappaliba. A férfinak fedetlen volt a mellkasa, csupán eg y kék, selyem pizsamanadrág ot viselt. Milyen szép erős és izmos! Ag atha eg y pillanatra elmereng ett azon, hog y vajon John mivel tartja karban mag át, aztán leveg ő után kapkodva mondta: – Titkárnők! – Csüccs le, és nyug i. Kezdje az elején. – A kacsafutamon összetalálkoztam Buntyval, a rég i titkárnőmmel. Azóta hozzáment a főnökéhez. Fülig szerelmes. – Nag yszerű – mondta John csitító hang on. – De ug ye, nem ezért szág uldott ide az éjszaka kellős közepén? – Eszembe jutott, mennyire oda tudnak lenni a titkárnők a főnökükért. Miss Partle például. – Binser titkárnője? – Emlékszik, hog y Binser csakis miatta volt hajlandó találkozni Tristannel? – Rémlik valami. – Gondoljon csak bele. Talán Tristan behízeleg te mag át a nő 197

keg yeibe pusztán csak azért, hog y Miss Partle bemutassa őt a főnökének, miközben a nő szíve ig azából mindvég ig Binserért dobog ott. Amikor Tristan meg rövidítette Binsert tízezer fonttal, Miss Partle eltökélte, hog y visszaszerzi a pénzt. Talán a verést is ő szervezte meg . A tízezer font tehát visszakerül a g azdájához. De Tristan azért még meg próbálkozott eg y kis zsarolással. Imádta, sőt éhezte a pénzt. Miss Partle már éppen azt hitte, hog y felléleg ezhet. Ám ekkor Tristan a kezébe kaparint valamit, amivel pompásan meg tudná zsarolni Binsert. Felhívja a titkárnőt. Teg yük fel, hog y Binser épp házon kívül van. Beszélnek, és a nő rájön, hog y muszáj lesz elhallg attatnia a fickót. Idejön Carselyba, és rátelefonál. Esetleg emlékezteti Tristant a verésre. Az úg y dönt, hog y meg pattan. Elhag yja a házat, és átoson a lelkészlakba. A nő halkan követi, nem akarja a nyílt utcán meg támadni. Induljunk ki abból, hog y Tristan nem kulccsal hatol be, hanem a szárnyas ajtón át. A nő látja, ahog y kinyitja a pénzesládikát, és mag ához veszi a suskát. Ráébred, hog y ha ilyen körülmények között szabadul meg a férfitól, az neki csak jó. Felkapja a papírvág ó kést, és uccu neki! – Na jó, de mi van Peg g y Slitherrel és Miss Jelloppal? – Tristan bizonyára elmondta nekik, amit tud, de leg alábbis célozg atott rá. Miss Jellop, akit mélység esen meg rázott a káplán halála, elhatározta, hog y felhívja Miss Partle-t. Az meg berezelt, mert hát ki tudja, mit tartog at még Miss Jellop a tarsolyában, és ug yanez áll Peg g yre is. A nő pánikba esik, és mindkettőt kinyírja. – Ag atha, Ag atha, csig avér. Mindez elég g é valószínűtlen. Nem kell minden szalmaszálba belekapaszkodni. 198

– Én azért odameg yek holnap, elbeszélg etek vele, és fig yelem a reakcióját. Eg y zajos irodában úg yse tehet velem semmit. John visszafog ta mag át, és nem mutatott rá, hog y Binser exkluzív irodái éppen hog y csendesek. – Feküdjön vissza aludni – mondta csitító hang on. – Holnap még beszélünk erről. – Nem biztos, hog y ott helyben szembesítem a tényekkel – mondta Ag atha. – Ha lejárt a munkaideje, követem, hog y lássam, hol lakik, és meg próbálok rájönni, milyen ember valójában. – Jól van, drág ám. De most menjen szépen haza – mondta John, akárha g yerekhez beszélne. – Mag a nem tart velem? Ag atha nem tudhatta, hog y John másnap este Charlotte Belling e-g el vacsorázik, és a férfinak esze ág ában sem volt őt erről felvilág osítani. – Vég eznem kell a könyvemmel. – Annyi baj leg yen – durcáskodott Ag atha. – Tudok én nyomozni eg yedül is. Ag atha Londonban akart lenni, mire Binser irodái bezárnak éjszakára. Ha követi Miss Partle-t, és kideríti, hol lakik a nő, közben esetleg a személyiség éről is fellibben a fátyol. A már korábban is jól bevált álcáját öltötte mag ára: szőke parókát dioptria nélküli pápaszemmel. Nag y volt a kísértés, hog y indulás előtt felhívja Billt, aztán eszébe jutott a leplezetlen kételkedés, amellyel John a teóriáját fog adta, és arra jutott, hog y alig hanem Bill is hasonlóképpen reag álna. 199

Amikor meg érkezett Binser irodakomplexumába, azzal a mag abiztos tudattal fog lalt helyet a tág as előtérben található számos ülőalkalmatosság eg yikén, hog y a kutya se fog ja meg kérdezni, mi dolg a van itt. Emberek jöttek és mentek, s lassan kezdtek kiürülni körülötte a székek. A dolg ozók már kifelé áramlottak az épületből. A recepciósok is cihelődtek, két biztonság i őr vette át a helyüket. Hog y ne keltsen feltűnést, Ag atha is kiment, és fig yelőállásba helyezkedett az épület előtt. Ólomlábakon járt az idő. Hideg szél fújt eg ész Cheapside-ban. Aztán nag y sokára feltűnt Miss Partle. Ag atha meg könnyebbült sóhajt hallatott, ug yanis attól tartott, hog y Miss Partle kalapot visel majd, vag y másképpen lesz felismerhetetlen. Ag atha biztonság os távolság ot tartva követte a nőt a St. Paul metróállomásig , majd le a hosszú mozg ólépcsőn a peronra. És most?, tűnődött. Szálljak be ug yanabba a kocsiba, amelyikbe ő? Miért is ne! Miss Partle úg ysem ismerheti fel, hiszen el van maszkírozva. Nyug at felé robog ott velük a zsúfolt metrókocsi. Ag atha eg y kapaszkodón csüng ve az összetorlódott testek tömkeleg én át néha-néha odalesett a valamivel távolabb álló Miss Partle-ra. A titkárnő a Notting Hill Gate-nél szállt ki, Ag atha vadászebként a nyomában. Miss Partle tempósan g yalog olt a Pembridg e Roadon, és Ag atha bosszúsan konstatálta, hog y eg y török étterembe vezet az útja. Mindeg y, álcázva vag yok, úg yhog y akár be is kaphatok pár falatot, g ondolta Ag atha. Az étteremben nem voltak sokan. Ag athát mindössze három asztal választotta el Miss Partle-tól. A titkárnő elővett az aktatáskájából eg y Evening Standardet, és 200

nekiállt olvasni. Ag atha kebabot rendelt rizzsel, meg eg y pohárral a ház borából. Kezdett benépesülni az étterem. Vég ül Miss Partle befejezte az evést meg az olvasást, és kérte a számlát. Ag atha ug yanezt tette. Miközben Miss Partle fizetett, Ag athának leküzdhetetlen vizelhetnékje támadt. Szitkozódva levág tatott a lépcsőn a toalettre, de mire visszarohant, Miss Partle már felszívódott. Ag atha fizetett, és kirohant az éjszakába. Szétnézett, és még éppen észrevette Miss Partle-t, amint bekanyarodik a Chepstow Villas felé. Ag athának több se kellett, utánairamodott. Az utca vég éhez érve eg y pillanatra meg állt. Miss Partle robusztus alakja az eg yik utcalámpa fénykörétől a másikig haladt. Eg y kutyáját sétáltató nőt leszámítva kihalt volt az utca. Aztán Ag atha látta, hog y Miss Partle bemeg y az eg yik kora viktoriánus kori ház kapuján. Mag yalbokor állt előtte. Ag atha várt eg y keveset, azután odasétált a házhoz, és azon töpreng ett, hog y mitévő leg yen. Eddig semmit sem tudott meg . Miss Partle senkivel sem találkozott, senkivel sem beszélt. Ag atha semmivel sem tudott róla többet, mint korábban. Hiányzott neki John. Vag y valaki, akihez szólni lehetne. Elővette a táskájából a noteszét, és felírta a címet. Esetleg meg alhatna eg y szállodában, és másnap majd újra meg próbálja. Ug yan mit akarsz meg próbálni?, élcelődött eg y g onosz kis hang a fejében. Minél tovább ácsorg ott ott azon töpreng ve, hog y Miss Partle a g yilkos, annál nevetség esebbnek tetszett az ötlet. Eldöntötte, hog y inkább hazameg y. Úg yse szólt Doris Simpsonnak a cicák miatt. Hag yott ug yan nekik száraztápot, de azt az ag yonkényeztetett macskák ki nem állhatják. Ideje 201

hazamenni, a többi már a rendőrség dolg a. John Armitag e számára lealacsonyító élmény volt az este. A King ’s Road eg yik eleg áns éttermébe beszélt meg találkozót Charlotte-tal, aki félórás késéssel, eg y jóképű fiatalember társaság ában érkezett meg . – Ez itt Giles – mutatta be a fiút Charlotte. – Giles, John Armitag e. Nem baj, ha Giles is csatlakozik hozzánk, drág ám? Íg y dőlt meg John romantikus estére szőtt terve, s a továbbiakban Gilest is kénytelen volt szórakoztatni, aki azon kívül, hog y kijelentette, az olvasás szerinte merő időpocsékolás, jóformán alig beszélt, viszont elég rendesen ivott. John abban reménykedett, hog y a vacsora vég én Charlotte lerázza majd az unalmas ifjút, és felhívja őt mag ához. A számla láttán kapott ug yan eg y enyhe sokkot, de örök optimistaként zokszó nélkül fizetett. Hanem nag y bánatára alig hog y kiléptek az étteremből, Charlotte bűbájosan meg köszönte neki a vacsorát, majd belekarolt Gilesba, és eg yszerűen elsétáltak. John átkozta mag át, amiért balfácánként viselkedett, miközben rá kellett jönnie, hog y hiányzik neki Ag atha. Jobban járt volna, ha vele tart, akármilyen őrültség et vett már meg int a fejébe a nő. Ag atha roppant ideg esítő és erőszakos tud lenni, ellenben sose unalmas. John Charlotte-tal is meg próbált az üg yről diskurálni, míg fel nem tűnt neki, hog y érdektelenség ül ki a nő szép szemébe. Ha Charlotte nem mag áról beszélt, akkor csakis őt érdeklő témákról volt hajlandó cseverészni, például arról, hog y melyik étterem vag y divattervező felkapott, s melyik nem az. Ag atha házában sötét volt, amikor John hazaérkezett. 202

Elhatározta, hog y másnap átug rik Mircesterbe, vesz eg y kis vesét a kedvenc hentesénél, és meg invitálja Ag athát vacsorára. Ag atha náthásan ébredt. Attól tartott, hog y Cheapside-ban szedett össze eg y meg hűlést, amikor abban a jeg es szélben spacírozott. Ug yanakkor meg erősítve érezte mag át abbéli meg g yőződésében, hog y Miss Partle a g yilkos. Fel s alá járkált a konyhában. Talán még iscsak szembesítenie kellett volna a nőt a g yanújával, hátha Miss Partle valamiképpen elárulja mag át. Vég ül meg született benne az elhatározás. Felnyalábolta a lábtörlőről a reg g eli postát, közte John vacsorára invitáló levélkéjét is, és letette a kisasztalra anélkül, hog y akár csak eg y pillantást vetett volna rá. Aprított báránymájat adott a cicáknak, azután jó meleg kabátba bújt, és kiment a kocsijához. Londonba érve a Hyde Parknál lévő mélyg arázsban hag yta a kocsit, és elmetrózott a Notting Hill Gate-re. Tele volt a környék a Portobello Roadon található bolhapiac felé ig yekvőkkel. Ag atha meg sem állt Miss Partle házáig , becsöng etett, és várt. Semmi. Először nem tudta, mitévő leg yen, aztán elhatározta, hog y szétnéz a piacon. Furcsa érzés volt, hog y újra ug yanaz a sok szag , az ismerős londoni forg atag veszi körül. Ag atha standtól standig vándorolt, nézeg ette az ékszereket, a katonai kitüntetéseket, öreg ruhákat. Látott eg y pofás ezüst papírvág ó kést, s úg y döntött, meg veszi Alf Bloxbynak a rég i helyett. Az árus becsomag olta selyempapírba, és Ag atha becsúsztatta a pakkot a kabátja zsebébe. Ahog y eg yütt sodródott a tömeg g el, s épp eg y férfi mellett sétált el, akinek tekerőlant volt a kezében, és papag áj g ubbasztott 203

a vállán, valaki a nevén szólította: – Mrs. Raisin? Ag atha meg penderült, és Miss Partle-lal találta mag át szemben. – Nahát, ön itt! – íg y Ag atha. – Elrag adó ez a piac, nem g ondolja? – Valóban az, már ha az ember meg tudja különböztetni a bóvlit az eredetitől. Én inkább csak nézelődöm – mondta Miss Partle. – Meg hívhatom eg y kávéra? – Kösz – mondta Ag atha. – Hová menjünk? Idejét se tudom, mikor jártam erre utoljára. – A közelben lakom. Épp hazafelé indultam. Séta közben kedélyesen tereferéltek az oly sokat változott Londonról, s Ag athának mindeg yre az járt a fejében, hog y őrültség volt ezt a kedves nőt g yanúsítania. A Chepstow Villashoz érve Miss Partle kinyitotta az ajtót. Ag atha követte a nőt a szűk kis előtérből nyíló, rég iség ekkel és ízléses festményekkel ékes nappaliba. Összenyitottak két helyiség et, íg y jött létre a mostani, elöl-hátul hosszúkás ablakokkal ellátott, tág as nappali. Miss Partle odalépett a falitermosztáthoz, és feltekerte a fűtést. – Hag yja csak mag án a kabátját. Hűvös van itt, de mindjárt meleg ebb lesz. Addig jöjjön le velem a konyhába, főzök kávét. – Takaros ez a ház – mondta Ag atha már odalent, amikor körülnézett a szupermodern konyhában. – Látszik, hog y sok munkája fekszik benne. – A nag ynénémtől rám szállt örökség emből vettem akkoriban, amikor Notting Hill még meg lehetősen ódivatúnak számított, és 204

apránként újítg attam fel. Fog laljon helyet, és mesélje el, miért követett eng em teg nap abban a mókás álöltözetben. Eg y perc, és kész lesz a kávé. – Úg yse fog ja elhinni – nevetett fel Ag atha. – Tisztára meg kerg ültem. Nem is tudtam, hog y kiszúrt teg nap este. – A g yűrűje elég g é árulkodó. Le kellett volna vennie. És csálén állt a parókája, biztosan a széltől. Már az étteremben is feltűnt, hog y kikandikál alóla eg y barna hajtincs. Lopva fig yeltem mag át, és vég ül is sikerült azonosítanom, aztán láttam, hog y a házam előtt ácsorog . Mit csinált tulajdonképpen? – Elmondom, de remélem, nem lesz nag yon dühös rám. A kacsafutamon kezdődött. – Ez eg yre mulatság osabb. Mi közöm van nekem holmi kacsafutamhoz? Á, már le is főtt a kávé. Hog y issza? – Feketén. Rá szabad g yújtani? – Nem, nem szabad. – Majdcsak kibírom valahog y. – Tessék, a kávéja. Most pedig ki vele, miért követett? – Szóval, azon a bizonyos kacsafutamon összetalálkoztam a rég i titkárnőmmel, Buntyval, aki közben hozzáment a főnökéhez. Elmereng tem azon, hog y a titkárnők g yakran zúg nak bele a főnökükbe, és úg y okoskodtam, hog y ha Tristan meg fenyeg ette Mr. Binsert, ön esetleg közbelépett, hog y meg védelmezze a főnökét. Ez íg y elmesélve elég bizarrnak tűnhet. – Harag udnom kéne, de mivel összesen három g yilkosság történt a falujukban, illetve annak környékén, meg értem, hog y minden lehetőség re ráug rik. A rendőrség ezek szerint tanácstalan? 205

– Meg lehetősen, hacsak a tőlem kapott információ nem vezeti őket nyomra. – Miféle információ? – Mrs. Feathers, az idős hölg y, Tristan szállásadója azt mondta nekem, hog y eg yszer látta a káplánt mobilon beszélni. Én ezt továbbadtam a rendőröknek. Tudja, elképzelhető, hog y Tristan a halála éjszakáján fenyeg ető telefonhívást kapott valakitől. Szerintem azért törte fel a lelkész ládikáját, mert meg akart lóg ni, és ehhez pénz kellett neki, mindeg y, hog y mennyi. Szóval, ha tényleg felhívta valaki, akkor a hívót le is lehet nyomozni. Felhő kúszott be a nap elé, árnyékba taszítva a kertet, ahol két sereg ély kukacot keresg élt a parányi fűszőnyeg en. – Ritka látvány – mondta Ag atha. – Micsoda? A mobiltelefon? – Nem, a sereg ély. Valaha eg ész London tele volt velük. A sereg élyeket nézem a kertjében. – Meséljen még nekem erről a kacsafutamról – mondta Miss Partle. – Primitív szórakozás lehet. Csoda, hog y nem kezdték ki miatta az állatvédők vag y a Királyi Madárvédelmi Társaság . – Műanyag kacsákat használtunk, olyan kis sárg ákat. – Ag atha mindent elmesélt a versenyről meg a lerészeg edett morris táncosokról. – Nem g ondoltam volna, hog y ilyen tréfás is lehet a falusi élet – mondta Miss Partle. – De még is hog y képzelte, hog y beleüti az orrát eg y g yilkosság i üg ybe? – Sajna javíthatatlanul kíváncsi vag yok. És nem fog om feladni, amíg meg nem lelem a tettest. – Nos, ismeri a mondást: aki kíváncsi, hamar meg öreg szik. 206

Körbevezessem a házban? – Inkább hazamennék – mondta Ag atha. – Említette a halott nő húg ának borát. Nekem is tele a pincém. Semmi házi pancs, nálam csak minőség i nedűt talál. – Van borospincéje, tényleg ? – Ig en, erre – nyitott ki Miss Partle eg y, a konyhából nyíló ajtót. – Jöjjön, és válasszon mag ának eg y üveg g el. Ag atha a pinceajtóhoz lépett, ahonnét kőlépcső ereszkedett alá a mélybe. – Csak rajta – noszog atta a háta mög ött álló Miss Partle. – Addig kikapcsolom a kávéfőzőt. – Merre van a villanykapcsoló? – kérdezte Ag atha bizonytalanul, mert rög tön feltolult benne az emlék, amikor bent rekedt Mrs. Tremp szenespincéjében. – Jobbra, az ajtó mög ött. – Ag atha nag yban tapog atta a falat, amikor súlyos ütés érte a fejét, s ő előrezuhant a lépcsőn. Amikor talajt ért, minden eg yes porcikája fájt, s bár mag ánál volt, amikor meg hallotta, hog y Miss Partle lefelé tart a lépcsőn, józan eszének maradéka azt súg ta, hog y teg yen úg y, mintha el lenne ájulva. Érezte, hog y meg kötözik előbb a bokáját, majd a csuklóját. Száját berag asztották. – Kotnyeles satrafa – sziszeg te Miss Partle. – Azt hittem, nincs már mit tartanom attól a telefontól. A sarki fülkéből hívtam fel. Remélem, sose jönnek rá, hog y a fülke itt van a lakásom közelében. Most mit csináljak? Mindjárt visszajövök. Istenem, miért is kellett belekontárkodnia! Ag atha hallotta a lépcsőn felinaló lépteket, aztán becsapódott a 207

pinceajtó. A kín és a félelem eleinte blokkolta az ag yát. Aztán az a vig asztalan g ondolata támadt, hog y még iscsak szólnia kellett volna Billnek a g yanújáról. Amikor majd kiderül, hog y Ag atha Raisin eltűnt, John értesíteni fog ja Billt, az meg kihallg atja Miss Partle-t, de addig ra őbelőle már csak eg y tetem marad. John Armitag e épp a mircesteri főkapitányság előtti nyilvános parkolóban álló kocsijához vitte, amit vásárolt, amikor Bill Wong ráköszönt: – Csak íg y, eg yedül? Hát a menyasszonya? John eg y töredékmásodpercig nem is értette, miről beszél, aztán észbe kapott, és íg y felelt: – Hja, Ag atha. Bizonyára még Londonban. Kiderült már valami a mobilról? – Volt eg y fog adott hívása a halála éjszakáján. Eg y Notting Hill-i fülkéből hívták. – Ajjaj. Nézze csak, Bill, remélem, Ag atha nem keveredik bajba. – Jobban teszi, ha elmondja nekem, amit tud. – Ug yanis az az őrült ötlete támadt, hog y Miss Partle a g yilkos. Tudja, Binser titkárnője. – Honnét vehette ezt? – Onnét, hog y a kacsafutamon összetalálkozott a hajdani titkárnőjével, aki a főnökéhez ment feleség ül. Ag atha mereng eni kezdett a főnökük után epedező titkárnőkről, és arra a hibbant következtetésre jutott, hog y alig hanem a tiszteletre méltó Miss Partle g yilkolászta sorra az embereket Binser védelmében. Őszintén remélem, hog y nem esik bántódása. Nyomozni indult a nő után, és Binsernek befolyásos barátai vannak. 208

Bill meg se moccant. – Gyakran g ondolok arra – mondta lassan –, hog y még ha Ag atha néha szamárság okat művel is, szinte rejtélyes, ahog y mindig ráhibázik a meg oldásra. John hitetlen képet vág ott. – Az elg ondolás akkor is kissé erőltetett, hacsak Miss Partlenak nincs valami köze Notting Hillhez. – Az irodán mindazoknak a címe fel van jeg yezve, akiknek közük van a g yilkosság okhoz – mondta Bill. – Vetek eg y pillantást a listára. – Önnel tartok. – Eg ye fene. – Bementek a kapitányság épületébe. Bill haladt elöl, leültette Johnt, és mondta, hog y várjon. Várakozás közben John eg yre feszültebb lett. Bill szokatlanul sokáig elmaradt. Amikor vég re előkerült, azt mondta: – Miss Partle Notting Hillben lakik. Felhívtam a kensing toniakat, hog y a biztonság kedvéért vig yék be kihallg atásra, és csak azt remélem, hog y Binser nem fog beperelni minket. – Adja meg nekem a címet – mondta John. – Nem, amatőrből eg y is untig elég . Bízza ezt a rendőrség re. John szélsebesen elhajtott a postához, és kikérte a londoni telefonkönyvet. Kikereste benne Miss Partle címét, aztán újra bepattant a kocsijába, és kilőtt London felé. Ag atha halálosan retteg ett. Sokáig g ondolkodni is képtelen volt. Aztán eszébe jutott a piacon vásárolt papírvág ó kés, ami a 209

kabátzsebében lapult. Összekötözött kezét csavarg atva nyújtog atta ujjait a zsebe felé. Aztán újból kinyílt a pinceajtó. Vég e a dalnak, g ondolta Ag atha. Miss Partle lejött a lépcsőn, és kalapács volt nála. – Most vég zek mag ával – mondta. – Hog y mit csinálok a hullájával, azt utána is ráérek kitalálni. Meg lendítette a kalapácsot, és Ag atha behunyta a szemét. Ebben a lélektani pillanatban meg szólalt az ajtócseng ő. Miss Partle leeresztette a kalapácsot. Mi leg yen: nyisson ajtót, vag y várjon, amíg elmennek? Csakhog y Mr. Binser néha fontos iratokat küld a lakására áttanulmányozás céljából. Íg y aztán Miss Partle ledobta a kalapácsot a földre, Ag atha mellé, és felbaktatott a lépcsőn. Amikor kinyitotta a bejárati ajtót, két rendőrrel találta mag át szembe. – Miss Partle? – Ig en. – Volna szíves befáradni velünk a kapitányság ra? Lenne még néhány kérdésünk Tristan Delon meg g yilkolásával kapcsolatosan. – Hisz már minden kérdésükre válaszoltam. Mr. Binser nem fog örülni. – Nem tart sokáig . Mivel mindenáron el kellett távolítania őket, Miss Partle íg y szólt: – Mag amhoz veszem a táskámat. Ag atha hallotta a hang okat, azt azonban nem, hog y mit mondanak. Hallotta, hog y Miss Partle besiet a konyhába, aztán 210

újból kimeg y a bejárati ajtóhoz. Nekiállt a padlóhoz verdesni a lábát. Az ajtó azonban bevág ódott Miss Partle mög ött, és csend telepedett a házra. Bill és Wilkes főfelüg yelő szirénázva repesztett London felé. – A lelkükre kötöttem, hog y fog ják ott Miss Partle-t, amíg oda nem érünk. – Azon tűnődtem – mondta Bill –, mi van, ha Ag atha az otthonában kereste fel a nőt. – Állítólag eg yedül volt a házban. – Szerintem először menjünk oda, és kérdezzük ki a szomszédokat, nem láttak-e bemenni hozzá valakit, aki hasonlít Ag athára. Eg y perc az eg ész – unszolta társát Bill. – Jól van – sóhajtotta Wilkes. – De van eg y olyan sanda g yanúm, hog y Binser üg yvédei a nyakunkon lesznek, mielőtt lemeg y a nap. Ag atha Raisin. Bah! Miért is nem bír nyug ton lenni az a nő? – Nemeg yszer meg esett már, hog y a botladozásával nyomra vezetett minket. – Ha hiába jöttünk ide, úg y éljek, hog y előveszem őt a rendőrség munkájának akadályozásáért! Ezalatt odalent, a pincében Ag atha nyöszörög ve g ördült újból a hátára. A való élet miért nem olyan, mint a mozifilmek? Eg y filmben a hősnő elő tudná szedni a kést, hog y kiszabadítsa mag át vele. Pihent eg y keveset, aztán újra próbálkozott. Jó mélyek voltak a zsebei, de ujjával pont sikerült elérnie a papír csücskét. Finoman 211

meg rántotta. A kés apránként kicsusszant a zsebéből. Ag atha rántott rajta még eg y utolsót, mire a becsomag olt kés kibukott a zsebéből, és a padlóra esett. Átg urult az oldalára, hog y felmarkolja. Csakhog y a csomag olás körbe volt tekerve rag asztószalag g al, amit Ag atha képtelen volt letépni. Könnyei az arcára pereg tek. John Armitag e dug óba került. Hallotta a szirénázást, és látta, hog y a sorban elöl álló kocsik szolg aian lehúzódnak. Rendőrkocsi süvített el mellettük, és John eg y pillanatra még Bill Wong arcát is látta. Az volt az érzése, hog y Ag atha kapitálisat hibázott, amivel eg y életre mag ára fog ja harag ítani a rendőrség et. – Ez az a ház – mondta Bill. – Csöng essünk be a szomszédba, és tudjuk meg , nem látták-e Ag athát. Az ajtót nyitó fiatalasszonynak két kisg yermek csimpaszkodott a szoknyájába. Bill meg adta Ag atha személyleírását, de a nő a fejét rázta. – A g yerekekkel voltam elfog lalva. Kérdezzék inkább az öreg Mrs. Wirtle-t, ott lakik szemközt. Az mindent kifig yel. Reng eteg időbe telt, mire Mrs. Wirtle kicsoszog ott az ajtóhoz. Járókeretre támaszkodott, és fésületlen, ősz üstök alól nézett rájuk. Bill neki is leírta Ag atha külsejét. – Láttam eg y ilyenforma nőt bemenni Miss Partle-hoz – mondta Mrs. Wirtle. – Aztán rendőrök jöttek Miss Partle-ért. Mi folyik itt? – Vag yis a másik nő még odabent van? – szeg ezte neki a 212

kérdést Bill. – Ne kiabáljon, nem vag yok én süket. Nem, a másikat nem láttam kijönni. Meg köszönték, azután meg álltak Miss Partle háza előtt. – Időbe telne házkutatási eng edélyt szerezni – mondta Wilkes. – Lássuk, zárva van-e az ajtó – javasolta Bill. Wilkes elfordította a kilincset. – Nyitva. – Akkor nyug odtan bemehetünk – mondta Bill. – Rendőrök volnánk, kötelesség ünk ellenőrizni a helyszínt. Ag atha hallotta a hang okat. Ezek szerint Miss Partle-nak bűntársai is vannak? Vég ső elkeseredésében fuldokolva nyög décselt, és a padlóhoz verdeste a lábát. – Mag a nem hallja? – kérdezte Bill, amikor már a szűk kis előszobában álltak. Heg yezték a fülüket, és meg int hallották azt a halk dobog ást, aztán a nyög décselést. A konyhába lépve Bill elordította mag át: – Ag atha! Újra ug yanaz a fojtott, g urg ulázó nyöszörg és. – Az az ajtó ott nyitva van – mondta Bill. Némi matatás után a villanykapcsolót is meg találta mög ötte. Odalent, a pince padlóján Ag atha Raisin hevert könnyáztatta arccal. A két férfi azonnal lerohant hozzá. Bill kiszedte a pecket a szájából, aztán a zsebkésével levág ta róla a köteleket. – Meg akart ölni – zihálta Ag atha. – És vissza fog jönni. Bill felseg ítette, de Ag atha majdnem összecsuklott a kezébe213

lábába hasító fájdalomtól, merthog y a kötelek teljesen elszorították a vérkering ését. – Vig ye föl, és itassa meg teával – mondta Wilkes. – Én hívom a kensing toniakat. Ezenközben a kensing toni rendőrök nyug talanság a nőttön-nőtt. Miss Partle ijesztően hivatalosan viselkedett. Befolyásos barátokkal rendelkezik, és eg y iparmág nás a főnöke. Miss Partle meg érezte rajtuk, hog y kínban vannak, s ettől még mag abiztosabb lett. Csak eg y kicsikét kell kitartania, előbb-utóbb úg yis el fog ják eng edni, hiszen nincs letartóztatva. Nincs más teendője, mint válaszolni a fafejű mircesteri rendőrök kérdéseire, azután hazameg y, és kitalálja, mi leg yen Ag atha Raisin hullájával. Ha valaki netalán látta őket a piacon Ag athával, akkor alig hanem még további kérdések elé néz, ám amíg nincs hulla, addig a rendőrök sem tehetnek semmit. Lehet, hog y a kocsija csomag tartójába kellene tenni a hullát, aztán majd valahol Carselyban meg szabadul tőle. Először csak eg y rendőrnő üldög élt vele, aztán nyílt a kihallg atószoba ajtaja, és besétált két nyomozó. Mindketten szig orúan néztek rá. Eg yikük íg y szólt: – A kihallg atást majd csak akkor kezdjük meg , amikor Wilkes főfelüg yelő is ideért a mircesteri nyomozóhivatal képviseletében. Miss Partle ebben a minutában döbbent rá, hog y mintha elfelejtette volna bezárni a háza ajtaját. John Armitag e arra ért oda, hog y Bill és Wilkes éppen beseg íti Ag athát a járőrautóba. 214

– Jöjjön mag a is – mondta Bill –, és vig yázzon a menyasszonyára. Kis híján meg ölték. A kapitányság felé menet Ag atha előadta a sztoriját. – Nem értem, miért támadott mag ára a nő – jeg yezte meg John. – Vég tére is mag a semmi olyat nem mondott neki, amiből azt g ondolhatta volna, hog y bizonyítéka is van. Ag atha a fejét rázta. – Ne feledje, hog y beszéltem neki a mobilról, és azt is mondtam, hog y nem fog om feladni, amíg meg nem találom az elkövetőt. – Kezdett mag ához térni. Felébredt benne a rég i Ag atha Raisin. S a rég i Ag atha Raisin azt g ondolta: micsoda lehetetlen alak ez a John! Hiszen se meg nem ölelte, se meg nem csókolta örömében, de még csak annyit se mondott: „nem esett bajod, drág ám?”. Pukkadjon meg ! A kapitányság on Johnnak várakoznia kellett, amíg eg y nyomozó elvezette Ag athát vallomástételre. Bill és Wilkes bevonult a kihallg atószobában üldög élő Miss Partle-hoz. Wilkes íg y szólt: – Letartóztatom a Mrs. Ag atha Raisin elleni g yilkosság i kísérletért… S akkor Miss Partle sikítani kezdett.

215

Tizenegy Bill már éppen kezdte azt hinni, hog y a nő meg tébolyodott, és képtelenek lesznek kiszedni belőle eg y épkézláb vallomást, aztán Miss Partle vég ül még is lecsillapodott, és kitálalt. – Rög eszmésen szeretem a főnökömet – mondta színtelen hang on. – Mindent meg tettem érte, még többet is, mint a feleség e. A leg jobb kávét főztem neki, mostam az ing eit, és azonkívül, hog y ápoltam az üzleti kapcsolatait, én vásároltam meg a g yermekeinek szánt karácsonyi és születésnapi ajándékokat. Aztán eg y nap jött az üzenet, hog y eg y bizonyos Mr. Tristan Delon vár a recepción, és Mr. Binserrel szeretne beszélni, még hozzá azért, mert eg y ifjúság i klub meg alapításához g yűjt adományokat. Meg üzentem neki, hog y lesz szíves írásban beadni a kérését. Wilkes időnként félbeszakította, hog y tisztázzák a dátumokat és az időpontokat. – Biztosan kiszedte valamelyik recepciósból, hog y nézek ki, mert ott várt rám, amikor aznap este hazaindultam. Meg hívott vacsorázni. Nag yon vonzó volt, és én pontosan tudtam, hog y Mr. Binser soha nem fog viszontszeretni, s ez borzasztóan fájt. Tristan oldalán kívánatosnak éreztem mag am. Észre se vettem, és már meg is íg értem neki eg y találkozót a főnökömmel. Aztán Mr. Binser és Tristan elválaszthatatlan lett, de Tristan azért arra is odafig yelt, hog y eng em se hanyag oljon el. Na és aztán Mr. Binser elmondta, hog y meg rövidítette őt tízezerrel. Áthívtam Tristant a lakásomba. Adtam neki eg yet a 216

krikettütőmmel, és meg mondtam, hog y ez csak ízelítő abból, amit kapni fog , ha nem adja vissza a pénzt. Azt hittem, ezzel pontot tettünk a dolog vég ére. Beszéltem a lelkészével, és meg tudtam, hog y Tristan vidékre költözött. De amikor én szinte már meg is feledkeztem róla, felhívott. Azt mondta, elmentek Mr. Binserrel eg y meleg bárba, és eg y ott dolg ozó barátja lefotózta őket. Közölte, hog y adjam át Mr. Binsernek: ha nem tejel kettőszázötvenezer fontot, akkor el fog ja küldeni a fotókat a nejének. Bármennyire tisztában voltam vele, hog y az a nő nem érdemli meg Mr. Binsert, azt is tudtam, hog y a főnök teljesen össze lenne omolva. Gyűlöltem Tristan Delont. Becsapott. Hag yta, hog y azt hig g yem, fontos vag yok neki. Turistának álcázva mag am átug rottam Carselyba. Kiszúrtam eg y csapat turistát, hozzájuk csapódtam, s közben szépen feltérképeztem a falut. Ekkor még nem tudtam, mitévő leg yek. Korábban azt hazudtam Tristannek, hog y majd én fizetek neki a saját félretett pénzemből. Fig yeltem és vártam. Láttam azt a Raisin nevű nőszemélyt éjféltájban kijönni Tristantől. Aztán eltűnődtem, vajon rá tudnék-e ijeszteni annyira, hog y elhordja az irháját. Íg y hát felhívtam, és meg mondtam neki, hog y másnap elmeg yek hozzá, és lepuffantom. Ekkor már abban sem voltam biztos, léteznek-e eg yáltalán azok a fényképek. Ug yanis időközben meg kérdeztem a főnökömet, hog y járt-e valaha meleg bárban, és ő nemet mondott, márpedig Mr. Binser – folytatta Miss Partle halálosan büszkén – soha nem hazudik. Tristan hallhatóan meg ijedt. De én csak vártam. Láttam, mikor kisurrant és átsietett a paplakba. A szárnyas ajtón ment be, én meg utána. Láttam, hog y kiveszi a pénzt a ládikából, és ug yanebben a pillanatban 217

észrevettem a holdfényben csillog ó papírvág ó kést. Felkaptam, leszúrtam vele Tristant, és eljöttem. Előtte a heg yen tettem le a kocsimat, a fák között, úg yhog y a földeken átvág va arrafelé indultam. Elhallg atott. – És Miss Jellopot miért? – nóg atta Wilkes. – Mert Tristan elmondta neki. Miss Jellop azt állította, hog y Tristan eg y bizonyos Mrs. Slithernél hag yta a fotókat, de ő, mármint Miss Jellop is tud mindent, mióta Tristan eg yszer ittas állapotban kikotyog ta neki. Meg azt is mondta, hog y a rendőrség hez fog fordulni. Eg y londoni telefonfülkéből hívott fel. Nem eng edhettem, hog y meg teg ye, ezért azt mondtam neki, hog y meg látog atom, és mindent elmag yarázok. Mázlim volt, hog y én voltam a g yorsabb. De hát sose lesz már ennek vég e? Aztán Mrs. Slither meg azt mondta, hog y annak alapján, amit Tristan elmondott neki, a káplánnak bőven eleg endő bizonyíték van a kezében ahhoz, hog y tönkreteg ye Mr. Binsert. Reméltem, hog y már vég e van, de ag g asztani kezdett Peg g y Slither. Ha meg szabadulok tőle, azzal g arantáltan vég et vetek ennek az eg észnek. Miután meg öltem, tűvé tettem a házát a fotókért, de nem találtam semmit. Azután csak vártam és imádkoztam, de világ ossá vált, hog y a rendőrök sem találták meg őket. Ug ye, Mr. Binsernek nem szólnak minderről? Nem szeretném elveszíteni a meg becsülését. – Sajnos muszáj lesz – mondta Wilkes, mire Miss Partle sírva fakadt. A következő hetekben Ag atha valóság os háziasszonnyá avanzsált. 218

Doris Simpson, a bejárónője spanyolország i vakációra utazott, és Ag athára bízta Scrabble névre hallg ató macskáját. A cicát még Ag atha szerezte az eg yik üg ye során, g yakorlatilag meg mentette Scrabble életét, ám a hálátlan jószág eg yre csak Doris után sóvárg ott, és úg y tűnt, eg yáltalán nem emlékszik már Ag athára. Ag atha nemcsak kitakarított, de még a befőzéssel is meg próbálkozott, ug yanis kapott Brent g azdától eg y kosárnyi hullott almát, hanem a kulimász csak nem akart besűrűsödni, íg y vég ül is lepasszolta az üveg eket Mrs. Bloxbynak, aki a varázskezével aranyló zselévé változtatta azok tartalmát. A lelkész, Alf Bloxby személyesen jött el Ag athához, hog y kifejezze a köszönetét. Oly udvariasra és távolság tartóra sikeredett a mondókája, hog y Ag athának az a sanda g ondolata támadt, alig hanem a neje tanította be rá. John Armitag e sokat időzött Londonban, Ag atha alig látta. Aztán Bill Wong kereste fel, hog y elújság olja, Miss Partle elméje tökéletesen elborult, íg y ig encsak kétség es, hog y bíróság elé tud-e majd állni. – Binser látog atása taszította bele vég képp az őrületbe – mondta Bill. – A pasas meg szerezte neki a leg jobb üg yvédet, de Miss Partle folyton csak őt akarta látni. Nem tudom, mi hang zott el kettejük között, mindenesetre Binser vizitje után kényszerzubbonyt kellett tenni a nőre. Pedig a romantikus lelkületet az ember általában nem hétköznapi, középkorú titkárnőkkel azonosítja. – Binser tudott a fotókról, amiket Wilkes említett? – Nem, Binser csak Miss Partle-nak arra a kérdésére emlékszik, hog y járt-e már meleg bárban, amire azt a döbbent választ adta, 219

hog y nem, és meg kérdezte, ug yan miért. Miss Partle valami semmitmondó választ adott. Ami Jellopot és Slithert illeti, ők részben mag ának köszönhetik a halálukat, Ag atha. – Hog yhog y? – Szerintem mindketten féltékenyek voltak önre, és meg akarták mutatni, hog y ők is leg alább olyan jó nyomozók. Veszélyes dolog ám titkolózni a rendőrség előtt. Beszélnie kellett volna velem a g yanújáról, de mag a önálló akcióba kezdett. Még is hog y képzelte, hog y csak úg y besétál a nő házába? – A piacon rohantunk eg ymásba – mondta Ag atha. – Annyira normálisnak tűnt, hog y meg voltam róla g yőződve, csak a fantáziám játszott velem. – Vad ötlet volt éppen őt g yanúsítani. – Miss Partle is csak eg y titkárnő – mondta Ag atha. – Eg ykor jómag am is az voltam. A női eg yenjog úság i mozg alom miatt az emberek hajlamosak azt hinni, hog y a titkárnők manapság már nem főznek kávét, meg ilyenek. Pedig bizonyos értelemben még eg y feleség en is túltesznek. Előfordul, hog y a főnök porontyainak beiskolázásáról is a titkárnő g ondoskodik. S ez összeköti őket. A főnök g yakorta későig eg yütt dolg ozik a titkárnőjével. A férfiak szeretnek a munkájukról beszélni, és a titkárnő remek hallg atóság , miközben odahaza a feleség ük halálosan unja a témát. Binser feltehetően részben az anyát, részben a támaszát látta Miss Partle-ban. Ő meg romantikus álmokat dédelg etett a főnök úrról. Tristan ig azi felléleg zés lehetett neki, amíg rá nem jött, hog y a káplán csak kihasználja. És akkor újból elborította a Binser iránti rég i szenvedélye. Bill értő szemmel fig yelte. 220

– Úg y beszél, mintha a személyes élményeit ecsetelné. – Én csak spekulálok. Hog y van Alice? – Jól. – Azt hittem, a kacsafutamon történtek után szakítani fog nak. – Akkor be volt rúg va. Nag yon sírt, és olyan őszintén kérte a bocsánatomat, hog y eg észen ellág yultam tőle. – Az ag ya van ellág yulva – jeg yezte meg Ag atha epésen. – Ez meg mit akar jelenteni? – Bill, hig g yen nekem, Alice-nek kőből van a szíve. Ő csak férjet akar fog ni mag ának, és kötve hiszem, hog y az éles nyelvével bárki más ig ényt tartana rá. Bill felállt, és mag ára kapta a kabátját. – Mag a csak azért látja ilyen sötéten mások szerelmi életét, mert pofára ejtették. Szég yellhetné mag át, Ag atha. Hog y kivel randizom, és mit teszek, az nem tartozik önre. – Na de Bill… – Elmentem. Bill kirohanása után Ag atha rettentően pocsékul érezte mag át. Ha továbbra is Bill barátja akar maradni, muszáj lesz elnézést kérnie tőle. De hát mi a francot lát Bill abban a kiállhatatlan leányzóban? Nyug hatatlanul hordozta körbe tekintetét a rag yog óan tiszta házon. Leg jobb lesz, ha szervezkedni kezd a nyug díjasklub üg yében, az majd eltereli a g ondolatait. Átsétált a paplakba. Mrs. Bloxby éppen télálló árvácskákat ültetett a kertben. – Feldúltnak látszol, Mrs. Raisin – mondta a munkálkodásból föleg yenesedve. – Ma nincs olyan hideg . Hozok ki kávét, g yújts 221

rá bátran, aztán majd elmeséled, mi történt. Amint a bög re kávéjukkal letelepedtek a kerti asztalnál, Mrs. Bloxby meg kérdezte: – Na, mi van? – Csak Bill – mondta Ag atha. – Nem fog od elhinni. Még mindig odáig van Alice-ért. – És neked mi közöd van ehhez? – Bill a barátom, és hatalmas hibát készül elkövetni. Meg is mondtam neki, hog y Alice eg y kőszívű lotyó. – Jaj, Mrs. Raisin, nem szabad beleavatkozni mások szerelmi életébe. – Ig azán? Hisz épp te mondtad azt nekem, hog y katasztrofális lesz a házasság om Jamesszel. A lelkészné savanyú képet vág ott. – Ig azad van. De úg y ag g ódtam érted! – Akárcsak én Billért. – Tiszta sor. De akkor is bocsánatot kell kérned tőle. Ne veszíts el eg y ilyen barátot. Ag atha sóhajtott. – Eleg em van már abból, hog y belemászom mások életébe. Arra g ondoltam, a változatosság kedvéért meg javíttatnám a közösség i ház tetőzetét. – De örülök, hog y nem adtad fel a terved! A fog adós John Fletcher kész átvenni és likőrként árusítani a bort. Azt mondja, minden üveg után a bevétel felét a nyug díjasklubra fordíthatjuk. – Rendes tőle. Majd meg próbálom meg sürg etni a dolg ot, hog y már karácsonyra kész leg yen. Valami kis ünnepség et is tarthatnánk. 222

– Mikor lesz a tárg yalás? – kérdezte Mrs. Bloxby. – A helyzet az, hog y talán soha. Miss Partle-nak elborult az elméje, íg y nem állhat bíróság elé. Tudod, mi jutott eszembe ott a pince mélyén fekve? Hog y nem készítettem vég rendeletet. Lehet, hog y mindenemet az eg yházra hag yom, akkor íziben a mennyország ba jutok. – Nem inkább a férjed lesz az örökösöd? – Miféle férj? – Nem tudom elképzelni, hog y eg ész életedben eg yedül leszel. Ag atha erre elvig yorodott. – A vég én még hozzámeg yek John Armitag e-hez. – És hol marad a tűz? – Az én koromban? – A kor nem számít. – Majd még meg fontolom. Most pedig hazameg yek, és kerítek eg y tetőfedőt. Ag atha meg etette a cicákat, mert üres volt a tálkájuk, és mert nem emlékezett rá, hog y adott-e nekik enni. Ez már kényszeres etetés, g ondolta, miközben kisütötte nekik a halat, majd félretette hűlni. Amikor meg látta John kulcsait a konyhapulton, elhatározta, hog y átmeg y a szomszédba, felszedi a férfi postáját a lábtörlőről, és beviszi az íróasztalra. Odaát Johnnál összeszedte a leveleket, és elg ondolkodva nézett a rög zítőre. Mit mászkál ez az ember folyton Londonba? Letette a postát az íróasztalra, s némi bűntudattal odalépett a rög zítőhöz. Több üzenet is volt rajta, mind Charlotte Belling e-től. John bizonyára elmentette őket, g ondolta Ag atha csalódottan. Az 223

elsőben Charlotte sűrű elnézést kért, amiért odavitt valami Giles nevű pasast a vacsorára. „Bocsásson meg nekem, drág a John”, búg ta. „Kárpótlásképpen hadd hívjam meg valamikor vacsorázni.” A második íg y szólt: „Csodásan éreztem mag am. Íg érje meg nekem, hog y ott lesz Pippa holnap esti buliján.” S a harmadik: „Kifutottam az időből. Nyolc óra helyett inkább kilenckor jöjjön értem, rendben? Alig várom, hog y újra lássam!” Erről ennyit, g ondolta Ag atha. Még sem John Armitag e oldalán fog ok tisztesség ben meg öreg edni. Hazament, és elrendezg ette a kihűlt halat a macskák tálkáiban. Nyomasztónak találta a ház csöndjét. Ag atha a telefonhoz lépett, és tárcsázta az öreg Mr. Crinsted számát. – Nincs kedve velem vacsorázni? – kérdezte tőle. – Boldog an – felelte az öreg ember. – Fél órán belül ott vag yok önért – mondta Ag atha. Ag atha azon kapta mag át, hog y élvezi Mr. Crinsted társaság át. A tervezett nyug díjasklubról beszélg ettek, és Mr. Crinsted meg íg érte, hog y meg tanítja majd Ag athát sakkozni. – Nag yon örülök, hog y felhívott, Mrs. Raisin – mondta. – A g yilkosság ok bizony felpiszkálták a kíváncsiság omat. – Már akartam keresni – füllentette Ag atha, aki eg észen a közös estéjükig Mr. Crinsted puszta létéről is meg feledkezett –, csak nekem is mag amhoz kellett térnem a döbbenetből. – Beszéljen róla, Mrs. Raisin. – Ag atha. – Én meg Ralph vag yok. 224

Íg y hát Ag atha mesélt, az öreg pedig feszülten fig yelt, s a vég én azt mondta: – Azért ez még iscsak furcsa. – Micsoda? – Hát, hog y Miss Partle íg y a kezébe vette a dolg okat, holott előtte mindig mindenben eg yeztetett a főnökével. – Módom volt találkozni Binserrel. Eg yenes ember. Valószínűleg nem sok fig yelmet szentelt a nőnek, akit eg ész eg yszerűen az iroda tartozékának tekintett. – Szerintem azt eg y főnök észreveszi, ha a titkárnője ennyire láng ol érte. – Talán íg y is volt, és ő ezt természetesnek vette. A férfiak már csak ilyenek. – Nem mindeg yik. – Meg könnyebbülés, hog y már vég e van, és Alf Bloxby neve újra tiszta. Nem mintha lett volna ellene bárminemű bizonyíték, de az emberek pletykáltak, és eg y ilyen kis faluban veszedelmes tud ám lenni a pletyka. – Milyen ig az! Sakkozott már életében? – Nem, soha. – Szeretne meg tanulni? – Nem zárkózom el előle. – Akkor majd adok önnek órákat. Miután Ag atha hazafuvarozta Mr. Crinstedet, meg állapította mag ában, hog y rég volt része ilyen g ondtalan esti időtöltésben. Azzal az íg érettel vált el Ralph Crinstedtől, hog y néhány napon belül jelentkezik, és meg kezdik a sakkleckéket. Másnap 225

kiderül, milyen árat mond az ács a tetőjavításra. Felszikrázott ujján a g yűrű. – A maszkabálnak ezennel vég e – mondta Ag atha búskomoran, a macskákhoz intézve szavait. Lehúzta és a kredencfiókba tette a g yűrűt. Eltűnődött azon, hog yan boldog ul vajon John Charlottetal, és örömmel konstatálta, hog y hang yányit sem izg atja a férfi kis kalandja. Leg alábbis ezt hitette el mag ával. Szinte lehetetlennek tűnt, hog y John szenvedélyt tanúsítson valaki iránt. Pont mint Miss Partle. Szeg ény pára! De miért épp ez jutott most az eszébe? Az a nő hideg vérű g yilkos, alig hanem az őrületet is csak tetteti. John Armitag e ezalatt újabb nag yszabású buliban volt Chelseaben, ahol Charlotte mindenféle ideg en fickóval flörtölt a szoba átellenes vég ében. De ezt is ki lehet bírni, mert ma este vég re meg történik majd a dolog . Hát nem azt mondta Charlotte, hog y csak eg y órácskára ug ranak be, azután hazamennek? John tisztán emlékezett a nő csábos pillantására, amikor kimondta ezeket a szavakat, meg arra a simog ató hang jára. Csalódott volt, mert Charlotte a leg halványabb érdeklődést sem mutatta a g yilkosság ok iránt, ellenkezőleg , csak nevetett a rettentő Ag atha Raisinen. John most az órájára nézett, s csak fél füllel hallg atta a mellette álló nőt, aki épp arról hadovált, hog y véleménye szerint ő is tudna könyvet írni, ha lenne ráérő ideje. Két órája voltak a buliban, és nem úg y tűnt, mintha Charlotte menni akarna. Ideje a tettek mezejére lépni. John átvág ott a szobán, és birtokló mozdulattal karon rag adta a nőt. 226

– Indulunk. – Jaj, drág ám – big g yesztette csinos kis száját Charlotte. – Innét még mindannyian átmeg yünk Jilly bulijába. Johnnak fog alma sem volt, ki az a Jilly, de nem is érdekelte a téma. Kimérten mondta: – Vag y most azonnal távozunk, vag y én hazamentem. – Menjen csak. De nincs kedve még is velünk tartani? Klassz lesz! – Jó éjszakát – reccsent rá John. Az ajtóhoz csörtetve jól hallotta, amint a Charlotte társaság ában levő férfiak eg yike felnevet és meg jeg yzi: – Ott meg y Charlotte leg újabb g ardedámja. Rög tön elöntötte az arcát a vér. Szóval csak erre kellett a nőnek, hog y kísérg esse a soha vég et nem érő társaság i eseményekre. A hazaúton már Ag atha felé szálltak a g ondolatai. Eg y ideje elhanyag olja Ag athát, akárcsak az írói munkáját. Most pár napig csak a könyvének fog élni, aztán elviszi a nőt vacsorázni. Az isten verje meg Charlotte Belling e-et, hog y íg y fel tudta ültetni! Másnap Ag atha az ácsokkal meg a közösség i ház alapos szemüg yre vételével volt elfog lalva. Az idősek meg érdemlik a kényelmet és a méltóság ot. Szőnyeg is kell majd a padlóra, és kényelmes székekről-asztalokról is g ondoskodni kell. Az eg yik falnál könyvespolcok lesznek a könyveknek, társasjátékoknak, kirakósoknak. Mi kellhet még ? A falakat természetesen kifestjük, de szó sem lehet rózsaszínről meg halványkék pasztellről, amit a 227

jótét lelkek előszeretettel tukmálnak rá az idősekre, mintha bizony az öreg ség eg yet jelentene valamiféle második csecsemőkorral. A fehér is meg teszi, képekkel persze. Fig yelembe véve azt a reng eteg munkát és pénzt, amit beleölt, a hely neve Ag atha Raisin Klub kéne hog y leg yen. De Mrs. Bloxby azt mondaná, hog y ez önimádat. Szó volt róla, hog y kiötölnek valamit, amivel pénzt g yűjthetnének, hog y ne neki kelljen vállalnia az összes költség et. Ag athának most is bőszen dolg ozott az ag ya. Rendezhetnének például árverést. Azzal eg yszer már szép pénzt összeszedett, amikor házról házra járva g yűjtötte a hozzájárulásokat. Vag y felkérhetnének eg y ismert popeg yüttest, hog y tartsanak náluk koncertet. Nem, ezt el kell felejteni. Túl zűrös lenne, és a kábítószereket se lehetne kizárni. Valami mást kell kitalálni. Hazasétált a szakadó esőben, a lehullott levelek között összeg yűlt pocsolyákat kerülg etve. Odahaza üzenet várta a konyhaasztalon Doris Simpsontól, azon kevés carselyi asszony eg yikétől, akik a keresztnevén szólították Ag athát. „Kedves Ag atha”, állt az üzenetben. „Hazavittem meg etetni szeg ény Scrabble-t. Ki van éhezve ez a macska. A jövő héten a szokott időben jövök takarítani. Doris” – Az a nyomorult macska annyit zabált, mint eg y ló – dünnyög te Ag atha. Valaki csöng etett. Ag atha ajtót nyitott, és Johnt pillantotta meg , akinek leküzdhetetlen vág ya támadt Ag atha látására. – Ig en? – kérdezte Ag atha hűvösen. – Beeng ed? Szakad, mintha dézsából öntenék. A konyhába mentek. 228

– Szóval, mi dolg a volt Londonban? – kérdezte Ag atha. – Ez meg az. Könyvesboltok, az üg ynököm, a kiadóm, csak a szokásos. Ráér este? Elvinném vacsorázni. – Azt hiszem, mára már van prog ramom – hazudta Ag atha. – Mindjárt kiderül. Tárcsázta Mr. Crinsted számát. – Ma estére beszéltünk meg randevút, Ralph kedves? – kérdezte rekedtes hang on. – Azt hittem, abban maradtunk, hog y csak holnap lesz az első sakkóra – érkezett az öreg meg hökkent hang ja a vonal túlsó vég éről. – De nekem ma este is jó, vag y bármikor. – Alig várom – mondta Ag atha. – Akkor a viszontlátásra. – Letette a kag ylót, és Johnhoz fordult. – Bocs, randim van. – Akkor mit szólna a holnaphoz? – Sajnálom, de most eg y ideig biztosan elfog lalt leszek. – És nem tartok ig ényt Charlotte Belling e levetett holmijára. Mert nyilván erről van szó. – Nem is zavarom tovább – masírozott ki John, aki kétszeresen is visszautasítva érezte mag át. Ömlött az eső. Mit keresek én ebben a faluban?, g ondolta John dühödten. Londonban még az írás is flottabbul ment. A férfi távozása után Ag atha elővette a tőle kapott g yűrűt a fiókból, és borítékba zárta. Amikor aznap este elindult hazulról, becsúsztatta a borítékot a szomszéd úr levélnyílásán. Nem mintha féltékeny lett volna Charlotte Belling e-re. Ralph Crinsted kedvéért Ag atha minden ig yekezetével a sakkra 229

próbált koncentrálni, miközben titkon kétség be vonta eg y efféle monoton játék értelmét. Annyi mindent kell hozzá észben tartani. – Nem hiszem, hog y önnek találták ki ezt a játékot – mondta vég ül Ralph. – Hiszen eg y kicsit sem élvezi. – Majd fog om – mondta Ag atha, aztán csak úg y kibukott belőle: – Tudja, én inkább az emberekre szoktam koncentrálni. Hog y mi motiválja őket, miért követnek el g yilkosság ot, meg ilyesmi. Leg közelebb talán üg yesebb leszek. Majd veszek valami eg yszerűbb sakk-kézikönyvet, hog y a következő alkalommal felkészülten érkezzem. – Ahog y tetszik. Kártyázni szokott-e? – Nem vag yok nag y kártyás. De eg yszer már pókereztem. – Játsszunk eg y partit? – Hog yne. Az első kört Ag atha nyerte, s ettől mindjárt kezdte jól érezni mag át. Éjfélre járt már, amikor vég ül letette a kezéből a kártyákat, és kedvetlenül íg y szólt: – Nem szeretném feltartani. – Nem érdekes. Én már kevés alvással is beérem, mint az öreg ek általában. Mialatt Ag atha hazafelé hajtott, az elkerülhetetlen öreg ség és mag ány előérzetébe beleremeg ve azon töpreng ett, vajon el bírjae majd viselni az álmatlan éjszakákat és a vég telen nappalokat. S hog y vajon ő is köszvényes lesz-e. Holnap meg írom a vég rendeletemet, g ondolta borúsan. Én sem fog ok örökké élni.

230

Ha meg javult volna az idő, Ag atha talán felhag y a vég rendelkezés ötletével, de ismét eső csíkozta az ablaktáblákat, és kíméletlenül zuhog ott a már amúg y is csatakos kertre. Íg y aztán a cig arettájával meg a bög re kávéjával Ag atha bevonult a nappaliba, és íróasztalhoz ült. Elővett a fiókból eg y kis diktafont, és odáig jutott, hog y „Mrs. Ag atha Raisin érvényes vég rendelete”, amikor csöng ettek. – Francba – mormog ta Ag atha, és indult ajtót nyitni. Mr. Binser állt a küszöbön. – Jóság os ég – mondta Ag atha. – Jöjjön be, mert rong g yá ázik. Mi szél hozta? – Azért jöttem, hog y hálámat fejezzem ki önnek, amiért felg öng yölítette ezt a rémség es üg yet – mondta az iparmág nás. – Kíváncsi lennék, mi vezette rá az ig azság ra. Ag atha elvette tőle a kabátját, és bekísérte a nappaliba. – Kávét? – Nem kérek – mondta a férfi a szófára telepedve. – Nincs sok időm. Szóval, miből jött rá, hog y Miss Partle az? Ag atha örült, hog y elhenceg het, és pontosan meg mondta, hog yan következtette ki, hog y Miss Partle a tettes. – Érdekes – mondta a férfi. – Látom, ön nag yon biztos mag ában. Soha nem szokott tévedni? – Büszkén állíthatom, hog y soha. – Annyiban ig aza van, hog y Miss Partle rajong ásig szeret eng em. Ag atha érezte, hog y összerándul a g yomra. – Arra céloz, hog y másvalamiben viszont tévedtem? – Ha valamit utálok, hát a kotnyeles asszonyokat biztosan. 231

Az eső az ablaküveg et verte, és eg yfolytában csepeg ett a nádtetőről. Kezdett besötétedni. Ag atha meg g yújtott eg y kislámpát. – Íg y mindjárt jobb – mondta művi könnyedség g el. – De mag a leg alább nem öldösi őket. A hosszúra nyúló csendben Binser le se vette a tekintetét Ag atháról. Vég ül a nő törte meg a hallg atást: – Az az érzésem, hog y mondani szeretne nekem valamit. – Ig en. Mag a kis önelég ült. Tudja meg , hog y nem Miss Partle követte el a g yilkosság okat, én voltam. Ag atha kikerekedett szemmel bámult rá. – De hát miért? – Eg ész életemben – kezdte a férfi nyug odt hang on – ember nem volt, aki fel tudott volna ültetni az eg y Tristan Delon kivételével. Azt hiszem, a mag am módján éppúg y belehabarodtam a fiatalemberbe, mint Miss Partle énbelém. A házasság om érdekből köttetett, eg y tehetős vállalatig azg ató lányát vettem el. Sose voltak ig azi barátaim. Úg y éreztem, hog y Tristannel őszinte lehetek, hog y vele önmag am lehetek. De rászedett. Csak a pénzemet akarta. És én g yűlöltem őt ezért. Vannak bizonyos alvilág i kapcsolataim, amelyeknek időről időre jó hasznukat veszem. Meg szerveztem, hog y verjék össze. Miss Partle-t pedig arra kértem, mondja el neki, miért kapta a verést. Tristan visszaadta a pénzt, és azt hittem, ezzel vég e. De csak nem szállt le rólam! Felhívta Miss Partle-t azzal, hog y ha nem fizetek, akkor mindent elmond a feleség emnek. Kiderítettem, hog y leköltözött vidékre. A helyrajzi térkép g ondos tanulmányozása után idejöttem Carselyba. Turistának álcáztam mag am, a 232

kocsimat elrejtettem a falu határában, és keresztülvág tam a földeken, hog y észrevétlenül jussak oda Tristan lakóhelyére. Úg y döntöttem, adok neki még eg y utolsó esélyt. Tudtam a mobilja számát, és telefonon utasítottam Miss Partle-t, hog y az első fülkéből hívja fel, és mondja meg neki, hog y ki fog om nyírni. Hadd kapjon eg y esélyt, hog y elhúzzon a búsba. A templomkertben rejtőztem el az eg yik sírkő mög ött, onnét szemmel tarthattam a háza ajtaját. Az eg yetlen utcalámpa éppen odavilág ít. Láttam, mikor kilopódzott, és átsietett a paplakba. A szárnyas ajtón ment be, én meg követtem. Olyannak tűnt a holdfényben, akár eg y bukott ang yal, ahog y a pénzesládikában kotorászott. Meg láttam a papírvág ó kést. A düh meg fosztott a józan eszemtől. Nem g ondoltam volna, hog y annyira éles. Tarkón szúrtam vele. Aztán elszaladtam. Elmondtam Miss Partlenak, mit műveltem, de ő meg nyug tatott, hog y eng em senki nem fog g yanúsítani. Aztán jött mag a. Azt hittem, sikerült befog nom a száját a rendőrség nek tett vallomásommal, ám ekkor meg eg y Jellop nevű falusi vénkisasszony talált meg , akinek Tristan mindent elmondott rólam. Azt mondta, úg y érzi, hog y a rendőrség hez kell fordulnia azzal, amit tud. Azt is mondta, hog y Tristannél voltak bizonyos fotók, amelyek kettőnkről készültek eg y meleg bárban. Meg int Tristan kapta a pontot. Mondtam a nőnek, hog y fel fog om keresni, és amíg nem beszéltünk, addig nem szabad elmennie a rendőrség re. Meg kellett halnia. Amikor Peg g y Slithertől meg tudtam, hog y nála vannak a fotók, az volt az érzésem, hog y vég eérhetetlen rémálomba csöppentem. Kétszázezer fontot íg értem neki a fényképekért cserébe, és ő belement. Persze nem bíztam benne. Eg yre csak azt szajkózta, 233

hog y eg y nyomozó veszett el benne. Volt eg y olyan érzésem, hog y zsebre vág ja a pénzemet, és még is köpni fog a rendőröknek. Miután átadta nekem a fotókat, én meg odaadtam neki a pénzt, hirtelen kikapta a kezemből a fotókat. „Nincs ez íg y rendjén”, mondta. „Már szóltam valakinek, hog y meg yek a rendőrség re, és el is meg yek.” Annyit még kiszedtem belőle, hog y a nevemet nem említette. Kedvesen meg kérdeztem tőle: „jól van, de nem iszunk előbb eg y csésze teát?”. Ej, de büszke volt mag ára a vén bestia! Utánasettenkedtem a konyhába, és kivettem eg y nag ykést a fiókból. Ő pont akkor fordult felém, amikor a mag asba emeltem a kést, sikított. – Binser meg vonta a vállát. – De elkésett vele. Ag atha érezte, hog y hideg veríték csurog le a tarkóján. – Meg eg yeztünk Miss Partle-lal, hog y ha esetleg kipattan valami, akkor neki kell elvinnie a balhét. – De miért? – szeg ezte neki a torokhang ú kérdést Ag atha, miközben rémült tekintete elkeseredetten keresett valami feg yverfélét. – Azt mondtam neki, hog y ha mag ára vállalja, jó mag aviselettel akár már tíz éven belül kint lehet, és akkor feleség ül veszem. Tudtam, hog y a poklot is meg járná, csak elveg yem vég re. – Most meg fog ölni? – kérdezte Ag atha. – Eszemben sincs, ostoba tyúk! Hiszen nincs bizonyítéka. Miss Partle-nak, szeg énykémnek meg elborult az elméje. Belőle már semmit sem tud kiszedni. Ha mag a nincs, most ő se lenne börtönben. Elviselhetetlen számomra a g ondolat, hog y itt pöffeszkedik, és baromi nag y detektívnek képzeli mag át. 234

– Mindent el fog ok mondani a rendőröknek! – fújtatott Ag atha. – És mi a bizonyíték? Semmi. A rendőrök nem fog nak örülni neki, hog y meg bolyg atja az üg yet, hiszen Miss Partle már mindent bevallott. Tudja, nekem befolyásos barátaim vannak. Ag yő, Mrs. Raisin. Ag atha moccanatlanul ült, aztán hallotta, hog y becsapódik a bejárati ajtó, és a férfi elhajt. Meg próbált felállni, de úg y remeg ett a lába, hog y visszarog yott a székébe. Ekkor vette észre az íróasztalon hag yott diktafont. Elfelejtette kikapcsolni. A harag erőt öntött belé. Az íróasztalhoz lépve visszacsévélte a szalag ot, és lejátszotta. Minden rajta volt. Ag atha azonnal hívta a mircesteri rendőrkapitányság ot, és tájékoztatta őket, hog y leleplezte az ig azi g yilkost. Bekapcsolták Wilkeshoz, aki döbbent csöndben hallg atta vég ig , majd olyan kérdésekkel sorozta meg , mint hog y mikor és milyen kocsival távozott tőle a férfi. Amikor Ag atha lerakta a kag ylót, eg y pillanatra felvetődött benne, hog y fel kellene telefonálni Johnt, aztán még sem tette. Jóllehet mag ának sem ismerte volna be, személyes sértésként értékelte a tényt, hog y John Charlotte Belling e után koslat. Inkább odatelefonált a paplakba, de Mrs. Bloxby épp házon kívül volt. Ekkor csöng ettek. A rendőrség nem érhetett ide ilyen hamar. Ag atha konyhakéssel felszerelkezve közelítette meg a bejárati ajtót. A kémlelőnyíláson kilesve óriási meg könnyebbülés töltötte el, amikor meg pillantotta Ralph Crinsted esőnedves sapkája alól kikandikáló, ráncos ábrázatát. – Sose találná ki, mi történt! – sikkantotta nag y izg almában a 235

konyhakéssel hadonászva. – Óvatosan azzal a késsel, Ag atha – ideg eskedett az öreg . – Hog yan? Hja, ezt csak ijedtemben kaptam fel. Már úton van ide a rendőrség . – Bemehetek? Mindjárt bőrig ázom. – Persze, jöjjön csak. – Remélem, nem zavarok. Lenne pár ötletem a nyug díjasklubbal kapcsolatban. De úg y látom, eg y dráma közepébe csöppentem. Ag atha bekísérte a nappaliba. – Nem tudom, ön hog y van vele, de én a mag am részéről meg innék eg y nag y pohár konyakot. Meg kínálhatom? – Miért is ne! Ag atha félig se jutott a sztorijával, miután kitöltötte az italokat, amikor eg y másik nyomozó társaság ában meg érkezett Bill Wong . A mag nófelvételre volt kíváncsi. Ag atha lejátszotta neki, s eleinte fintorog nia kellett, amikor a vég rendeletéről volt szó, meg amikor saját mag át hallotta, amint hosszasan kérkedik. Aztán következett Binser száraz pontosság g al előadott szöveg e a g yilkosság okról. – Elkapjuk – mondta Bill. – Meg van a kocsija rendszáma. Meg állítjuk, mielőtt elérné Londont. Le kell majd ásnunk a múltjába. Tudja, hog y a lovag i cím várományosáról van szó? Leg jobb lesz, ha ön is visszajön velünk Mircesterbe, Ag atha, és vallomást tesz. Ag athával újra meg újra elmondatták a vallomását, mire vég re 236

aláírhatta. Aztán hosszú és nyomasztó beszélg etést folytatott Bill-lel. Eg yáltalán nem tűnt biztosnak, hog y önmag ában a mag nófelvétel eleg endő lesz Binser vád alá helyezéséhez. Szeg ény Miss Partle. Vajon Binser mondott neki valamit már a letartóztatása után, amivel meg fosztotta őt az ép eszétől? Vag y a férfi nem is tehet az eg észről? Aznap este John Armitag e tanúja volt, amikor Ag atha kikászálódott a járőrkocsiból. Átsietett a nőhöz, és elképedve hallg atta meg ug yanazt a történetet, amelyet Ag atha akkor már vag y századjára mesélt el. – Na és elkapták Binsert? – kérdezte John, amikor Ag atha befejezte. – Meg állították úton London felé. Tag ad, és eg y eg ész csapat üg yvéd sorakozott föl mellette. Bill azt mondja, most néznek utána a múltjának. Annyi azonban máris világ os, hog y Binser világ életében keg yetlen ember volt. – És mag a még azt hitte róla, hog y eg yenes és tisztesség es. – Az még az elején volt – förmedt fel Ag atha. – Meg kapta a g yűrűjét? – Köszönöm, ig en. Azon morfondírozom, hog y visszaköltözöm Londonba. – Most akarja eladni a házát, mikor pang az ing atlanpiac? – Beérem annyival, amennyit kapok érte, aztán – tette hozzá John árnyalatnyi rosszmájúság g al – majd g ondolok mag ára meg a nyug díjasklubjára. Szóval, Miss Partle még iscsak ártatlan? – Ha valaha is visszanyeri az ép elméjét, azonnal vádat fog nak emelni ellene g yilkosság ban való bűnrészesség ért, valamint az ellenem irányuló g yilkosság i kísérletért. Jó túl lenni rajta. Most 237

már a rendőrség en a sor, hog y bebizonyítsák, Binser volt az. – De hiszen ott van a kezükben a mag nófelvétel. – Miután vallomást tettem, Bill elmondta, hog y a pasas attól még simán meg úszhatja. Állítása szerint csak hantázott, hog y letörje a szarvamat. Ráadásul azt sem tudom, meg állná-e a felvétel a helyét a bíróság on. Hiszen nem hivatalos személy jelenlétében, és nem is eskü alatt hang zott el a szöveg . – Én a mag a helyében nem lennék túl nyug odt. Ha Binser meg ússza, biztosan meg találja mag át. – Ug yan már – íg y Ag atha. – Én nem jelentek veszélyt a számára. Elég mag abiztosnak látszott, amikor azt mondta, hog y úg yse tudok kideríteni semmit. S ha most nem csípik nyakon, kétszer nem vádolhatják meg ug yanazzal. – Nos, én nem osztozom az optimizmusában. Ideje indulnom. Van elég pénzem a takarékban, hog y fizessem a londoni albérletet, amíg túl nem adok a házon. Ag atha meg akarta volna kérdezni: „na és hiányozni fog ok? Eg yáltalán jelentek mag ának valamit?”, ám az elutasítástól való félelme miatt inkább hallg atott. Helyette azt mondta: – Gondolom, g yakran látja majd Charlotte Belling e-et. – Azt az ostoba némbert?! – vág ta rá John dühödten. – Még mit nem! Kiderült, hog y rettentően sótlan. Jó lesz visszatérni a londoni pezsg ésbe. Sanyarú kilátás lett volna eg ész télre eltemetkezni itt. Nem is értem, mag a hog y bírja. – Az ember azt g ondolná, három g yilkosság még sok is az izg alomból. – Bárhog y is, majd valamikor látjuk eg ymást. 238

John visszament a házába, és körülnézett. Össze kéne csomag olni. De jó is lesz elmenni innét! És akárki is az, akivel Ag atha randizg at, hát csak leg yen vele boldog . Őt aztán eg y cseppet sem érdekli a nő. Ag atha nem jelent neki a világ on semmit. Hülye némber. S minteg y az Ag atha Raisint illető érdektelenség ének alátámasztására jókorát rúg ott a papírkosárba.

239

Epilógus Annak ellenére, amit John Armitag e-nek mondott, hog y nincs miért tartania Binsertől, Ag atha nag yon is ideg es volt. Többször is próbálta hívni Billt, de nem sikerült elérnie, és ettől eg yre levertebb lett. Már rég bocsánatot kellett volna kérnie a nyomozótól az Alice-ről mondottak miatt. Íg y amikor eg y héttel Binser őrizetbe vétele után Ag atha ajtót nyitott Billnek, könnyek között repült a férfi karjába: – Jaj, Bill, úg y sajnálom, hog y csúnyákat mondtam Alice-ről. – Semmi baj – mondta Bill. – Menjünk be. Jó hírekkel jövök. Ne fáradjon a kávéval – folytatta a konyhába menet, ahol Ag atha macskái kitörő lelkesedéssel fog adták. – Hadd mondjam el most azonnal. – Micsodát? – Binsernek annyi. – Hog yhog y? Történt valami? – Felhívtam a vezető pszichiátert abban az intézetben, ahol őrizetben tartják Miss Partle-t, hog y a hog yléte felől érdeklődjem. Az orvos azt mondta, ő eg yre inkább úg y véli, hog y a nő csak színleli a tébolyt. Talán belefáradt a színjátékba, az orvos mindenesetre azt mondja, kétszer is olvasás közben nyitott rá, és a nőnek mind a kétszer intellig ens érdeklődés tükröződött az arcán. Eg yeztettem a feletteseimmel, és bementünk hozzá elbeszélg etni. Csak ült ott a nyálát csorg atva, üveg es tekintettel. Meg mondtam neki, hog y Binser vallomást tett, arról azonban mélyen hallg attam, hog y íg y is meg úszhatja. Elképedve nézett 240

rám, aztán sírva fakadt. Eg y pillanat alatt kilépett az őrült nő szerepéből. Azt mondta, hog y amikor Binser meg látog atta a börtönben, ő meg kérdezte a férfit, szólt-e már a feleség ének, hog y össze fog nak házasodni. Azt a választ kapta, hog y még nem, mert Binser előbb meg várja, míg a nő szabadul, aztán majd eg yütt elszöknek. Miss Partle ekkor értette meg , hog y hazudik, ug yanis pontosan tudta, hog y Binser semmilyen körülmények között nem hag yná ott a munkáját. Élvezte a pozícióját és az azzal járó hatalmat. De a nő nem tudott mit tenni. Ő mindennek ellenére szerette Binsert, s még mindig reménykedett. Saját bevallása szerint odáig süllyedt, hog y már csakis érte élt. A pasas javasolta neki azt, hog y tettesse mag át őrültnek, mert akkor nem kell majd bíróság elé állnia. Muszáj volt kiszednem belőle valami konkrétumot Binser bűnösség éről, íg y arra hivatkoztam, hog y mivel halálbüntetés úg ysincs, idekint várhatna a férfira, hiszen a g yilkosság ban való bűnrészesség ért meg a g yilkosság i kísérletért eg yüttesen kiszabható büntetés valamivel enyhébb. Azt állította, hog y ő nem ölte volna meg önt. Felhívta Binsert, aki arra utasította, hog y ijesszen mag ára, amennyire csak lehetség es, ő meg addig kitalálja, hog y mi leg yen. Miss Partle állította, hog y ig azából nem akarta fejbe vág ni azzal a kalapáccsal. – Na és vég ül is hog y sikerült ráhúzni a vizes lepedőt a pasasra? – kérdezte Ag atha. – Azt mondtam, hog y Binser bevallotta önnek: sosem szerette Miss Partle-t, csak felhasználta, és esze ág ában sem volt elválni a feleség étől. Akkor újból elsírta mag át, aztán hirtelen kirobbant belőle a düh. Azt mondta, Binser írt eg y beismerő nyilatkozatot 241

azzal a céllal, hog y az ő halála után Miss Partle felmentést kapjon. Nem értem, hog yan dőlhetett be eg y ilyen trükknek, elvég re a férfi könnyen túlélhette volna. Meg kérdeztem, hol van ez a beismerő nyilatkozat. Miss Partle azt felelte, hog y a docklandsi leányvállalatuk széfjében. Csak úg y dőlt belőle a szó. Mindent kifecseg ett a mutyizástól kezdve eg észen odáig , hog y Binser a meg félemlítés eszközével kebelezte be a konkurens cég eket. El se akartam hinni, hog y ekkora mázlim van. Felhívtam Wilkes főfelüg yelőt, aki azt mondta, hog y két nyomozóval meg eg y diktafonnal azonnal ott lesz. Attól féltem, hog y a nő addig ra meg bánja majd a dolg ot, és ott folytatja az őrülési jelenetet, ahol abbahag yta. Razziát tartottunk a Hyten Electronics vállalatnál, és meg is találtuk a széfben a beismerő vallomást olyan könyvelési adatokkal eg yetemben, amiket Mr. Binser nem véletlenül rejteg etett az adóhatóság elől. Íg y történt, hog y letartóztattuk a pasast. – Hál’ istennek – mondta Ag atha. – Johnnak azt mondtam, nem félek Binsertől, de a leg apróbb neszre is összerezzentem. – Hol van John? Kint van a házán az eladó tábla. – Londonban fog lakást bérelni. A holmija nag y részét már el is vitette. – Ez g yors volt. – Ó, akinek van pénze, az játszva talál mag ának albérletet Londonban. – Akkor tehát felbontották az eljeg yzést? – Fel. Mindketten tévedtünk. Már vissza is adtam neki a g yűrűt. – És most szomorú? – nézett rá Bill fürkész tekintettel. 242

– Nem ig azán. Olyan sótlan ember – mondta Ag atha öntudatlanul is Johnnak azzal a kifejezésével élve, amellyel a férfi Charlotte Belling e-ről nyilatkozott. – Remélem, mag uk jól meg vannak Alice-szel. – Hát, nem ig azán. – Sajnálom, Bill. Nem lett volna szabad hag ynom, hog y Alice ig yon abból az életveszélyes borból. – Azon már rég túl vag yunk. Részeg en sok olyasmit mond az ember, amit nem g ondol komolyan. Viszont meg sértette anyámat. Ag athának máris szimpatikus lett a lány. – Miért, mit mondott neki? – Nos, anyám néha kissé elébe szalad a dolg oknak. Meg jeg yezte, hog y eg y csomó pénzt spórolhatnánk Alice-szel, ha a házasság kötésünk után hozzájuk költözünk, mármint anyámékhoz. Mire Alice azt vág ta oda anyámnak, hog y ne leg yen nevetség es, meg hog y ő már kinézett nekünk eg y édes kis házikót. Közbevetettem, hog y én most hallok erről először. Alice meg , hog y ő nem bírna a szüleimmel lakni, mert az őrületbe kerg etnék. Nag yon meg mérg esedtem, de arra g ondoltam, biztosan csak rossz napja van vag y valami. Alice rag aszkodott hozzá, hog y hajtsunk ki Mircesterből a körg yűrű túlsó oldalára, merthog y ott van a kiszemelt házikó. Házikónak mindenesetre jó nag y. Pont ott volt az ing atlanos eg y fiatal párral, én meg rög tön meg kérdeztem tőle, mennyit kérnek érte, és száznyolcvanezret mondott. Mondtam Alice-nek, hog y én a szerény fizetésemből ezt ig azán nem eng edhetem meg mag amnak. Mire ő számon kérte rajtam, hog y miért nem tettem 243

félre, ha eg yszer úg yis otthon lakom. Mondtam neki, hog y rendesen beszállok anyáméknál a költség ekbe. Erre teljesen beg őzölt, és mindennek elhordott. Én pedig meg mondtam neki, hog y látni se akarom többé. – Nem akarna kirepülni a fészekből? – kérdezte Ag atha kíváncsian. – Itt az ideje, hog y füg g etlenítse mag át. – Én íg y is füg g etlen vag yok – mondta Bill zavartan. – Kapok enni, és van saját szobám. Ag atha inkább ejtette a témát. – Ostoba szamárnak érzem mag am. Binser jól átejtett. – Ő a szamár – mondta Bill. – Mázlija van, hog y nem érték tetten. Mrs. Bloxby látta mag át éjfélkor kijönni Tristantől. Milyen kár, hog y később már nem nézett ki az ablakon. Miss Jellop szomszédai történetesen távol voltak, vag y épp más dolg uk volt. Peg g y Slither g yakran bőg ette a zenét, és tőle eg yébként is távolabb vannak a szomszédok. Lehet, hog y eg y amatőrt csak eg y másik amatőr képes lefülelni. – Csakhog y rossz amatőrt pécéztem ki. Binser nem mondta, mi volt a terve velem? Úg y értem, Johnnak előre szóltam, hog y Miss Partle-hoz készülök. – Binsernek íg y is épp elég van a rovásán, ezért aztán tartja mag át a sztorijához, hog y csak meg ijeszteni akarta mag át Miss Partle közreműködésével. – Nem értem, hog yan hihetett neki a nő. – A szerelemtől meg a pániktól képtelen volt világ osan g ondolkodni. – A pánik leg kisebb jelét se láttam rajta. – Lehet, hog y Binser előbb meg szabadult volna valahol az ön 244

hullájától, aztán meg úg y rendezte volna el a dolg okat, mintha ön elhag yta volna az ország ot. Nem tudom. De mostantól lazítson, Ag atha. – Úg y lesz. A karácsonyig hátralévő hetekben Ag atha belevetette mag át a nyug díjasklubbal kapcsolatos teendőkbe. Vég ül úg y sikerült pénzt g yűjtenie, hog y eg y aukciót, illetve eg y eg ész sor bing óestét szervezett a közösség i házban, kivívva ezzel a lelkész nemtetszését, aki úg y vélte, hog y íg y csak a hazárdjátékokat népszerűsítik. A szenteste meg rendezett nyitóünnepség óriási sikerrel zárult. A nőeg ylet meg szervezte, hog y a g épkocsival bírók fuvarozzák a helyszínre az elesett, idős embereket. Az újévben Ralph Crinsted sakkórái is kezdetüket vették. Ag atha érzett némi bűntudatot, amiért azóta sem vett több sakkleckét, jóllehet az öreg nek nem eg y lelkes diákja akadt. A január is a vég ét járta már, amikor Ag atha észrevette, hog y eltűnt az eladó tábla John háza elől. Már szaladt is a paplakba, hog y meg kérdezze Mrs. Bloxbytól: – Ki az új szomszédom? – Tudtommal Mr. Paul Chatterton, valami számítóg épes szaki. – Szóval kockafejű. De mindeg y, eng em nem érdekelnek többé a férfiak. John eg yetleneg yszer se hívott fel. – Én nem ag g ódnék emiatt. Szerintem ő nem a te súlycsoportod. Ag atha meg lepetten nézett rá. Rendkívül szokatlan volt a lelkésznétől, hog y kritikával illet valakit. 245

Mrs. Bloxby még bele is pirult. – Nem tetszett nekem, ahog y viselkedett veled. Kívánom, hog y találd meg vég re a párodat. – Meg mondtam, én befejeztem. Az én koromban már amúg y sem szoktak párra találni. – Isten rólad is g ondoskodni fog – jelentette ki Mrs. Bloxby szentenciózusan. Ag atha elvig yorodott, ahog y lelki szemei előtt meg formálódott eg y csinos ag g leg ény képe, amint masnival átkötve alászáll a mennyekből. Arra ért haza, hog y eg y költöztetőfurg on áll a szomszéd ház előtt. A kirakodást felüg yelő ürg e csakis az új lakó lehetett. Középkorú, de mag as és fitt férfiember. Meg lepően hófehér volt a haja, arca keskeny és ravasz, fekete szeme elbűvölő. Ag atha besietett a házába, és azonnal felhívta a fodrászát, majd a kozmetikusát. Ez persze nem azt jelenti, hog y érdekelnék a férfiak. Mindazonáltal az ember ne hag yja el mag át.

246

Tartalom Egy Kettő Három Négy Öt Hat Hét Nyolc Kilenc Tíz Tizenegy Epilógus

247